19.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 249/1

(1)

A 881/2002/EK rendelet I. melléklete felsorolja azon személyeket, csoportokat és szervezeteket, amelyekre a rendeletnek megfelelően a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása vonatkozik.

(2)

2013. szeptember 11-én az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának (ENSZ BT) szankcióbizottsága úgy határozott, hogy egy személyt töröl az azon személyekre, csoportokra és szervezetekre vonatkozó jegyzékéből, amelyekre a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztását alkalmazni kell.

(3)

A 881/2002/EK rendelet I. mellékletét ennek megfelelően módosítani kell,

19.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 249/3

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

19.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 249/5

(1)

A Tanács 2010. szeptember 13-án elfogadta az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagjainak a 2010. szeptember 21-től2015. szeptember 20-ig terjedő időtartamra történő kinevezéséről szóló 2010/570/EU, Euratom határozatot (1).

(2)

Annika BRÖMS hivatali idejének lejártát követően az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság egy tagjának helye megüresedett,

19.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 249/6

(1)

A 2001/822/EK határozat III. melléklete meghatározza a származó termék fogalmát és a közigazgatási együttműködés eljárásait. A melléklet 37. cikke értelmében a származási szabályoktól akkor engedélyezhető eltérés, ha azt az adott országban vagy területen meglévő iparágak fejlődése vagy új iparágak létrehozása indokolja.

(2)

A 2001/822/EK határozat III. melléklete 5. cikke (1) bekezdésének g), j), k) és o) pontja meghatározza, hogy a cukor részleges vagy teljes őrlése, szitálása és zsákokba helyezése nem tekintendő kielégítő megmunkálási vagy feldolgozási műveletnek a származó termék státus megszerzéséhez.

(3)

A 2001/822/EK határozat III. melléklete 6. cikkének (4) bekezdése meghatározza, hogy a HR 17. árucsoportja alá tartozó valamennyi cukortermék tekintetében az AKCS/EK–TOT származási kumulációt idővel megszüntetik, és a kumuláció által érintett éves mennyiséget fokozatosan csökkentik. A mennyiség nulla tonnára csökkentésével a megszüntetés végül az ilyen jellegű kumuláció 2011. január 1-jével kezdődő megtiltásához vezetett.

(4)

Hollandia 2002-ben kérelmet nyújtott be, hogy a 1701 11 90, a 1701 99 10 és a 1701 91 00 KN-kód alá tartozó, a Holland Antillákon feldolgozott cukortermékek tekintetében évi 3 000 tonna erejéig eltérhessen az irányadó származási szabálytól. Az említett kérelemnek helyt adtak, és az eltérés 2007. december 31-én lejárt.

(5)

Hollandia 2009-ben a 2002-ben engedélyezett eltérés meghosszabbítására irányuló kérelmet nyújtott be, amelyet a 2009/699/EK bizottsági határozattal (2) elutasítottak. Az említett határozat ugyanakkor engedélyezte a meghosszabbítási kérelemben foglalt eltérés iránti új kérelmet azon cukormennyiségek erejéig, amelyek tekintetében a Holland Antillák 2009-ben és 2010-ben a cukorra vonatkozó behozatali engedélyt kapott.

(6)

Hollandia 2010-ben újabb eltérést kért a 2011–2013 között a Holland Antillákon feldolgozott cukortermékek tekintetében. A 2011/47/EU bizottsági határozat (3) engedélyezte ezt az eltérést, összhangban a 2001/822/EK határozat III. melléklete 37. cikkének (1), (3) és (7) bekezdésével és olyan meghatározott feltételek mellett, amelyek célja, hogy egyensúly jöjjön létre a tengerentúli országok és területek (TOT-ok) gazdasági szereplőinek jogos érdekei és az uniós cukorpiac közös szervezésének célkitűzései között. Azok a termékek, amelyek tekintetében engedélyezték az eltérést, ténylegesen feldolgozási tevékenységek tárgyát képezték a Holland Antillákon, és a nyerscukor esetében a Holland Antillákon előállított hozzáadott értéket a késztermék értékének legalább 45 %-ában állapították meg.

(7)

A 2011/47/EU határozat kifejtette, hogy az AKCS/EK–TOT származási kumulációnak a cukor vonatkozásában való, a 2001/822/EK határozat III. melléklete 6. cikkének (4) bekezdése szerinti megszüntetése megfelel az Unió azon szándékának, hogy kereskedelmi preferenciáit olyan gazdasági tevékenységekre összpontosítsa, amelyek fenntartható módon hozzájárulnak a tengerentúli országok és területek fejlődéséhez, miközben megfelelően tekintetbe veszik az uniós cukorágazat érdekeit is. Ezt az elvet alkalmazták azoknak a mennyiségeknek a meghatározása során, amelyekre vonatkozóan a 2011/47/EU határozattal eltérést engedélyeztek. A 2010-ben benyújtott kérelemből kiderült továbbá, hogy a korábbi eltéréseket igénybe vevő curaçaói társaság célja, hogy a további eltéréseket szükségessé tévő cukortermelésről más tevékenységekre térjen át. Ezért az eltérés által érintett mennyiségek fokozatosan csökkentek (2011-ben 5 000 tonna, 2012-ben 3 000 tonna és 2013-ban 1 500 tonna).

(8)

A 2010-ben benyújtott kérelmében Hollandia kiemelte, hogy a korábbi eltéréseket igénybe vevő curaçaói társaság diverzifikálására törekszik, és a jövőben cukorkeverékek és biocukor előállításával is kíván foglalkozni – két olyan termékkörrel, amelynek piaca határozottan elkülönül a 2010-ben kért eltérés hatálya alá tartozó cukortermékekétől. A 2010-ben kért eltérésre azért volt szükség, hogy alkalmazásával előteremthető legyen az említett diverzifikációhoz elengedhetetlen beruházások tőkeigénye. Ennélfogva az eltérésnek a 2011/47/EU határozat útján történő engedélyezésétől azt várták, hogy annak eredményeként az említett termékek és tevékenységek diverzifikálásához szükséges beruházások finanszírozását biztosító forgalmat lehet elérni, és ezáltal az eltérést igénybe vevő társaság a továbbiakban már nem kényszerül eltérések kérésére.

(9)

2013. február 11-én Hollandia a curaçaói kormány nevében a 2013. január 1-jétől2013. december 31-ig, azaz a 2001/822/EK határozat lejártáig terjedő időszakra ismét eltérést kért a 2001/822/EK határozat III. mellékletében előírt származási szabályoktól. A kérelem 5 500 tonna, a 1701 14 90 KN-kód alá tartozó, biocukorként meghatározott, harmadik országokból származó és az Unióba való kivitel céljából Curaçaón feldolgozott cukortermékre vonatkozott.

(10)

Ezt a kérelmet Hollandia 2013. április 17-én hivatalosan visszavonta, mivel a kérelemben ismertetett feldolgozási tevékenységeket időközben már nem a Holland Antillákon hajtották végre. A curaçaói társaság cukorfeldolgozási tevékenységeinek egy részét, elsősorban a nyers nádcukorból a kiskereskedelmi forgalomba hozatal céljából előállított kockacukor előállítását áthelyezte Belgiumba, ahonnan jelenleg a hollandiai élelmiszer-áruházak ellátását végzik. A megmaradt gyártóberendezéseket átalakították olyan módon, hogy azok a szitálás, tisztítás és őrlés feladatát, valamint az ökológiai termelésből származó cukor egyszerű vegyítését, valamint szállítási célokból 1 000 kilogrammos zsákokba való csomagolását hajtsák végre.

(11)

Hollandia 2013. április 17-én egy második, eltérés iránti kérelmet nyújtott be 5 000 tonna, a 1701 14 90 KN-kód alá tartozó, ökológiai termelésből származó nyers nádcukorként meghatározott cukortermék vonatkozásában a 2013. január 1. és 2013. december 31. közötti időszakra. Hollandia kifejtette, hogy a curaçaói hatóságokkal folytatott megbeszélésekből világossá vált, hogy azok a mennyiségek, amelyekre a 2013. év tekintetében a 2011/47/EU határozat eltérést engedélyezett, nem elegendőek ahhoz, hogy a társaság folytassa cukorfeldolgozási tevékenységét Curaçaón.

(12)

A második kérelmet főként az érintett társaság körülményeiben történt változások indokolták, mert a társaság átalakította üzleti tevékenységét és áttért az ökológiai termelésből származó nádcukor feldolgozására, ugyanakkor a kérelem benyújtásának további oka volt a globális cukorpiac helyzetének megváltozása is, mivel az Unió nettó cukorimportőrré vált, továbbá az a tény, hogy a harmadik országokból származó nyersanyagokhoz való hozzáadott érték meghaladta a végtermék gyártelepi árának 45 %-át, végezetül pedig a közvetett és közvetlen foglalkoztatás létrehozásának szándéka Curaçaón. Hollandia 2013. június 14-én és 2013. június 28-án kiegészítő információkat bocsátott rendelkezésre 2013. április 17-i kérelmének alátámasztására.

(13)

2013. július 16-án kelt levelében a Bizottság kérte, hogy a holland hatóságok vegyék tudomásul a Bizottságnak a kérelemre vonatkozó értékelését, továbbá a kérelem elutasítására vonatkozó ajánlását. A Bizottság kérte továbbá, hogy a holland hatóságok továbbítsák az említett értékelést az eltérés által esetlegesen érintett társaságnak annak érdekében, hogy Hollandia és az érintett társaság még a Bizottság végleges határozatát megelőzően feltehesse a kérelemre vonatkozó ténybeli és jogi kérdéseit. A válaszadásra előírt határidő 2013. július 25. volt. A Bizottság a holland hatóságok válaszát 2013. július 24-én kapta meg.

(14)

A 2001/822/EK határozat III. melléklete 37. cikkének (7) bekezdése előírja, hogy az eltéréseket engedélyezni kell, amennyiben az érintett tengerentúli országban és területen felhasznált nem származó termékhez hozzáadott érték eléri a késztermék értékének 45 %-át, feltéve, hogy az eltérés nem olyan, amely súlyos károkat okoz az Unió, illetve egy vagy több tagállam valamely gazdasági ágazatában.

(15)

A curaçaói társaság által rendelkezésre bocsátott és Hollandia által továbbított, a 2013. évben Curaçao által a bionádcukor tekintetében előállított hozzáadott érték kiszámítására vonatkozó adatok az 5 000 tonna biocukor feldolgozása során előállított hozzáadott értéket tüntetik fel. A társaság megadja továbbá egy tonna, harmadik országból származó nyers biocukor vételárát, valamint az egy tonna biocukor értékesítésekor alkalmazott gyártelepi árat. A társaság szerint e számadatok alapján a gyártelepi árhoz viszonyított hozzáadott érték 52 %. Ugyanezen adat alapján az 1 500 tonna biocukor előállítása során a gyártelepi árhoz viszonyított hozzáadott érték 88 %.

(16)

A társaság által rendelkezésre bocsátott és Hollandia által továbbított, 2013. január 1-jéig Curaçao által a barna kristálycukor tekintetében előállított hozzáadott érték kiszámítására vonatkozó adatok az 5 500 tonna barna kristálycukor kezelése és feldolgozása során keletkezett hozzáadott értéket tűntetik fel. Ha a barna kristálycukor tekintetében megadott legnagyobb tonnánkénti hozzáadott értéket reálisnak tekintjük, úgy a gyártelepi árhoz viszonyított hozzáadott érték megközelítőleg 52,4 %. Ugyanakkor a biocukrot érintő feldolgozási műveletek kevesebb feldolgozási lépést foglalnak magukban, mint a kiskereskedelmi forgalomba hozatal céljára csomagolt kristálycukor feldolgozási műveletei. Az ilyen műveletek során előállított hozzáadott érték és a tényleges feldolgozási költségek ezért a szállítási célokra 1 000 kg-os zsákokba csomagolt biocukor esetében mindenféleképpen alacsonyabbak, mint a kiskereskedelmi forgalomba hozatal céljára csomagolt barna kristálycukor esetében.

(17)

A „Global Sugar Outlook – 2013 Report” (4) (A cukorágazat globális kilátásai – 2013. évi jelentés) szerint a nádcukor előállítási költsége a cukortermelés szempontjából a világ legversenyképesebb régiójának tekintett Brazíliában 224,7 USD/tonna (a cukornád előállítása), illetőleg 95 USD/tonna (a cukornád nyerscukorrá alakítása). Az előállítás teljes, az adminisztratív költségeket is magában foglaló költsége 367,8 USD/tonna, azaz az 1 EUR = 1,3 USD átváltási árfolyamot alapul véve 283 EUR/nyers nádcukor tonnája. Figyelembe véve a nyerscukor cukornádból való előállításához kapcsolódó gazdálkodási és feldolgozási műveleteket, valószínűtlennek tűnik, hogy az ökológiai termelésből származó nádcukor gyártási folyamatának csupán töredékét jelentő tisztítás, őrlés és csomagolás költségei ennél magasabbak lennének. Ha a 283 EUR/tonna összeget reális előállítási költségnek tekintjük a curaçaói társaság által az ökológiai gazdálkodásból származó nyers nádcukor tisztítása, őrlése és csomagolása által előállított hozzáadott érték kiszámítása során, akkor a gyártelepi ár 1 020,19 EUR/tonna és a hozzáadott érték a gyártelepi árhoz viszonyítva csupán 32,2 %.

(18)

A (17) preambulumbekezdésben modellezett összehasonlítható költségek alapján a hozzáadott érték nem érné el a 45 %-ot. Ezért valószínűtlen, hogy egy egyszerű feldolgozási tevékenységet végző curaçaói társaság ilyen mértékű hozzáadott értéket állítson elő. Ehelyett figyelembe kell venni, hogy a Bizottság felé közölt adatok olyan egyéb általános elemeket és hasznokat tartalmaznak, amelyek nem minősülnek a curaçaói lakosság javát szolgáló összegeknek.

(19)

A 2001/822/EK határozat III. melléklete 37. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint az eltérés iránti kérelmek vizsgálata során figyelembe kell venni azokat az eseteket, amikor egyértelműen kimutatható, hogy a származási szabályok megakadályozhatnak egy iparágba történő jelentős befektetést, és amikor a befektetési program megvalósulása szempontjából kedvező eltérés lehetővéteheti e szabályok szakaszokban történő teljesítését.

(20)

Az AKCS/EK–TOT származási kumulációnak a cukor vonatkozásában, 2011. január 1-jével történő megszüntetése előzetesen ismert volt a curaçaói társaság számára, így kellő idő állt rendelkezésre a felkészüléshez és a termelés diverzifikálásához abból a célból, hogy a társaság áttérjen az eltérést nem igénylő termékek előállítására.

(21)

2009–2013 között a curaçaói társaság olyan eltéréseket vett igénybe, amelyek arra szolgáltak, hogy elérhető legyen az olyan beruházásokhoz szükséges üzleti forgalom, amellyel diverzifikálni lehet a termelést a származási szabályoktól való eltérést nem igénylő termékek előállításának irányába. A társaság által rendelkezésre bocsátott információk szerint 2009-ben nagyon alacsony volt a beruházások szintje, 2010–2012 között pedig egyáltalán nem került sor beruházásokra. Az eltérések ezért csupán a curaçaói társaság jelenlegi tevékenységeinek fenntartását szolgálták anélkül, hogy fenntartható módon hozzájárultak volna valamely meglévő gazdasági ágazat fejlődéséhez vagy egy új gazdasági ágazat kialakulásához. Ezért kétséges, hogy egy új eltérés ösztönzést nyújtana ahhoz, hogy a társaság új beruházásokat eszközöljön.

(22)

Annak érdekében, hogy a HR 2106 vámtarifaszáma alá tartozó, pektint vagy kazeint tartalmazó cukorkeverékeket curaçaóról származó terméknek lehessen minősíteni, és így ezek a termékek részesüljenek az uniós piachoz való kedvezményes hozzáférésből eredő előnyökben, a végtermék gyártása során felhasznált nem származó cukor értéke nem lépheti túl a termék gyártelepi árának 30 %-át. Az ilyen keverékek gyártására – a jelenlegi kérelemben javasoltaknak megfelelő diverzifikálás útján – való áttérés esetén a társaságnak továbbra is kérelmeznie kellene az eltérést annak érdekében, hogy képes legyen teljesíteni a származási szabályokat.

(23)

A 2001/822/EK határozat III. melléklete 37. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerint az eltérés iránti kérelmek vizsgálata során figyelembe kell venni azokat az eseteket, amikor a meglévő származási szabályok alkalmazása jelentősen érintheti a TOT valamely meglévő iparágának arra vonatkozó képességét, hogy folytassa az Unióba irányuló kivitelét, különös hivatkozással azokra az esetekre, amikor ez a tevékenységek megszűnéséhez vezethet.

(24)

A Bizottság mérleget vezet, melynek célja a cukorpiac elemzése és annak megállapítása, hogy a rendelkezésre álló cukorkészletek elegendők-e, valamint hogy szükség van-e kiegészítő cukormennyiségre vagy bizonyos mennyiségek piacról történő kivonására a cukor referenciaárához közeli árszint fenntartásának érdekében. Az említett mérleg folyamatosan arról tanúskodik, hogy 50 000–60 000 tonna cukor behozatalára kerül sor a teljes vám megfizetése mellett.

(25)

A 1701 14 90 KN-kód alá tartozó cukortermékekre az Unióban 419 EUR/tonna összegű vámtarifa alkalmazandó. Figyelembe véve, hogy a fehér cukor világpiaci ára, amely magában foglalja a finomítás költségeit, a londoni határidős piacon mintegy 380 EUR/tonna, az alkalmazandó vám pedig 419 EUR/tonna, az említett cukor ára az Unióba való behozatal esetén legalább 800 EUR/tonna lenne. Az Unióban előállított ilyen cukortermékek átlagos ára a tagállamok által az 1234/2007/EK tanácsi rendelet (5) 9. cikkének megfelelően közöltek értelmében mintegy 725 EUR/tonna. Ilyen feltételek mellett nem valószínű, hogy az említett cukortermékek uniós behozatala nyereséges lenne, kivéve, ha a behozatal prémium kategóriás cukortermékeket, például ökológiai termelésből vagy méltányos kereskedelemből származó cukortermékeket érintene, amelyeket más cukoripari termékeknél jóval magasabb áron lehet értékesíteni.

(26)

Ezért valószínű, hogy a teljes vám megfizetése mellett az Unióba irányuló behozatal jelentős része ökológiai termelésből vagy méltányos kereskedelemből származó cukor, mivel az ilyen termékek kiskereskedelmi értékesítési ára akár a 3 000 EUR EUR/tonna árat is elérheti. A teljes vám megfizetése mellett az Unióba behozott, ökológiai termelésből származó nádcukor mennyisége azt mutatja, hogy a cukorexportőrök világszerte talpon maradnak a jelenlegi piaci körülmények között.

(27)

A nyerscukornak a társaság által közölt vételárához hozzáadva az ökológiai termelésből származó nyers nádcukor curaçaói társaságnál történő őrlése és csomagolása során keletkező hozzáadott érték kiszámításához reálisnak ítélt 283 EUR/tonna előállítási költséget, továbbá a curaçaói társaság által közölt haszonkulcsot és szállítási költségeket, valamint az Unióban fizetendő importvámokat, megállapíthatjuk, hogy a curaçaói társaságnak továbbra is képesnek kell maradnia arra, hogy költséghatékony módon exportálja a biocukrot az Unióba anélkül, hogy olyan eltérést venne igénybe, amely mentességet biztosít az uniós importőr számára az alkalmazandó behozatali vámok megfizetése alól. Emellett a holland vásárlók számára értékesíteni kívánt biocukor tonnánkénti eladási árának Hollandia kérelmében megadott szintje elegendőnek tekinthető ahhoz, hogy kiegyenlítse a teljes vám alkalmazásának hatását.

(28)

A cukortermékekhez kapcsolódó feldolgozási tevékenységeket ellátó curaçaói társaság, valamely tengerentúli országból vagy területről származó gazdasági szereplőként saját maga felel a világpiacon elfoglalt pozíciójáért, és jogában áll termékeit világszerte, így akár az Unióba is exportálni. A társaság ennélfogva összevethető azokkal a világszerte tevékenykedő piaci szereplőkkel, amelyek ugyanezt a tevékenységet gyakorolják. Különösen a tengerentúli országokból és területekről az Unióba történő szállítás költsége, amely a társaságtól kapott információk szerint 42,59 EUR/tonna, nem jelenti azt, hogy a curaçaói társaság a többi piaci szereplővel vívott versenyben kedvezőtlen helyzetbe kerülne, mivel a társaság szabadon értékesítheti termékeit olyan piacokon is, amelyek működési helyéhez mért földrajzi távolsága az uniós piachoz viszonyítva kisebb.

(29)

A cukor-, melasz-, valamint mézexport a Curaçaóról exportált áruk teljes volumenének (leszámítva az olajtermékeket) csupán 6 %-át teszi ki. A cukortermékek behozatalához és kiviteléhez kapcsolódó konténerkezelési tevékenységek a behozatalhoz és a kivitelhez kapcsolódó konténerkezelési tevékenységek teljes volumenének csupán 2 %-át teszik ki. Az említett exportok legjobb esetben is csak igen csekély mértékben járulnak hozzá a terület fejlődéséhez.

(30)

A foglalkoztatásra gyakorolt hatás tekintetében az eltérés 10 új munkahely megteremtését jelentené, amely összehasonlítva a termelési volumen kérelmezett növekedésével aránytalanul kevés. Emellett a várhatóan létrejövő 10 munkahely kevesebb, mint a 2010-ben benyújtott kérelem óta megszűnt 20 munkahely: Hollandia az említett kérelemben azt jelezte, hogy a curaçaói társaság 35 főt foglalkoztat, míg a második 2013. évi kérelem alapján 15 személy dolgozik a curaçaói társaságnál.

(31)

A 2013. április 17-én benyújtott, új eltérésre irányuló kérelem elutasítása minimális hatásokkal járna. Az eltérés elutasítása nem hátráltatná a társaságot abban, hogy folytassa cukortermékei Unióba irányuló exportját, és nem vezetne a curaçaói cukorágazatot érintő beruházások meghiúsulásához sem, mivel a haszonkulcs még abban az esetben is kellő mozgásteret biztosítana a beruházások támogatására, ha az Unióba irányuló behozatal teljes vámtétel megfizetése mellett történik.

(32)

Ennek eredményeként a kért eltérés a 2001/822/EK határozat III. melléklete 37. cikkének (1) bekezdése, (3) bekezdésének b) és c) pontja, valamint (7) bekezdésének értelmében nem indokolt.

(33)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódexbizottság véleményével,

19.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 249/10

(1)

Az EUMSZ 26. cikke a belső piacot olyan, belső határok nélküli térségként határozza meg, amelyben biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása. Az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdése az uniós jogból eredő kötelezettségek teljesítésének maradéktalan biztosítása érdekében megfelelő intézkedések megtételére kötelezi a tagállamokat.

(2)

A belső piac számos lehetőséget nyújt azoknak a polgároknak, akik másik tagállamban kívánnak élni és dolgozni, illetve azon vállalkozásoknak, amelyek újabb piacokra kívánják kiterjeszteni tevékenységüket. Bár a belső piac általában véve jól működik, esetenként problémát okoz, hogy a hatóságok nem tartják tiszteletben az uniós jogot.

(3)

A SOLVIT belső piaci problémamegoldó hálózat alkalmazásának alapelveiről szóló, 2001. december 7-i 2001/893/EK bizottsági ajánlás (1) nyomán a tagállamok által saját közigazgatásukon belül létrehozott központok hálózataként kialakításra került a SOLVIT, mint a polgárok és vállalkozások belső piaci jogainak gyakorlásával kapcsolatos problémák gyors és informális megoldására hivatott eszköz.

(4)

Jóllehet a SOLVIT informális és pragmatikus jellegű eszköz, struktúrája biztosítja, hogy az általa kínált megoldások összeegyeztethetők legyenek az uniós joggal. A problémák megoldása két tagállam közreműködésével, átlátható folyamat keretében történik. Bár a Bizottság általában nem vesz részt az egyes ügyek megoldásában, szoros kapcsolatban van az egyes SOLVIT-központokkal, rendszeres jogi továbbképzéseket tart, és egyes bonyolult esetekben informális tanácsadással szolgál számukra. Emellett online adatbázis útján nyomon követi az ügykezelést és az eredményeket, és bármikor közbeléphet, ha úgy véli, hogy a SOLVIT által kínált megoldás nem egyeztethető össze az uniós joggal. A SOLVIT-rendszer kialakítása nem csak az egyes ügyek megoldásának jogszerűségét biztosítja – az értékelések azt mutatják, hogy a SOLVIT munkája hozzájárult a tagállami hatóságok jobb uniós jogkövetéséhez is.

(5)

Létrehozása óta eltelt időben a SOLVIT jelentős fejlődésen ment keresztül. Ma tízszer annyi ügyet kezel, mint tíz évvel ezelőtt. A kezelt ügyek jellege emellett jóval sokrétűbb annál, mint amit létrehozásakor előirányoztak megalkotói. A SOLVIT elé kerülő ügyek döntő többsége sikeresen – átlagosan kilenc hét alatt – megoldódik; nem meglepő tehát, hogy a SOLVIT segítségét igénybe vevő polgárok és vállalkozások messzemenően elégedettek a hálózat munkájával.

(6)

Habár a SOLVIT sikeresen működik, megnövekedett feladatai komoly kihívást jelentenek számára. A hálózat 2010-ben elvégzett részletes értékelése azt mutatta, hogy nem minden SOLVIT-központ rendelkezik egyformán jó ellátottsággal, illetve nem mindegyikük hasonlóan jól pozícionált. Az ügyek befogadása és a nyújtott szolgáltatás szintje tekintetében ugyancsak eltérések tapasztalhatók az egyes központok között. Ráadásul sok polgár és vállalkozás el sem jut a SOLVIT-hoz.

(7)

E megállapítások alapján és „A hatékony problémamegoldás erősítése az egységes piacon” c. bizottsági szolgálati munkadokumentumban, „Az egységes piac jobb irányítása” c. bizottsági közleményben (2), valamint az uniós polgárságról szóló jelentésben (3) kifejtetteknek megfelelően lépéseket kell tenni a SOLVIT megerősítésére, és növelni kell láthatóságát az interneten és azon kívül egyaránt. E fellépés részeként új ajánlással kell felváltani a 2001/893/EK ajánlást. A jelen ajánlás a bevált gyakorlat alapján pontosítja a SOLVIT feladatait. Célokat és normákat állapít meg mind a tagállamok, mind a Bizottság számára, biztosítandó, hogy a vállalkozások és a polgárok hatékony segítséget kapjanak azokban a helyzetekben, amikor az uniós jogot nem tartják tiszteletben. További célja annak szavatolása, hogy a SOLVIT-központok hálózatszerte azonos szabályokat alkalmazzanak, és egységes típusú szolgáltatásokat nyújtsanak.

(8)

Annak érdekében, hogy a SOLVIT megbízatását a hálózat teljes szélességében azonos módon értelmezzék, ez az ajánlás meghatározza, milyen ügytípusokat kezelhet a SOLVIT. A 2001/893/EK ajánlás megállapította, hogy a SOLVIT illetékességi körébe az „egységes piaci szabályok helytelen alkalmazásának” esetei tartoznak. Az illetékességi kör ezen meghatározása inkonzisztenciához vezetett. Felmerült először is, hogy a „helytelen alkalmazás”-ból az következik, hogy a SOLVIT-központok nem foglalkozhatnak olyan esetekkel, ahol a nemzeti szabályok ellentétesek az uniós joggal (ún. „strukturális ügyek”). Másodsorban az a vélemény is megjelent, hogy a SOLVIT csak ott léphet fel, ahol a szóban forgó uniós jognak belső piaci alapja van.

(9)

A jelen ajánlás definíciója értelmében a SOLVIT mindazon határokon átnyúló ügyekkel foglalkozik, amelyek oka a belső piacot szabályozó uniós jog közigazgatási hatóság általi esetleges megsértése, amennyiben és amilyen mértékig e problémák nem képezik nemzeti vagy uniós szintű jogi eljárások tárgyát.

(10)

A „megsértés” szó azt fejezi ki, hogy a SOLVIT-központok SOLVIT-ügyként befogadják mindazokat a helyzeteket, amelyekben egy közhatóság nem tartja tiszteletben a belső piacot szabályozó uniós jogot, függetlenül a probléma gyökerétől. A SOLVIT által kezelt ügyek túlnyomó többsége olyan helyzetre vonatkozik, amelyben egy közigazgatási hatóság helytelenül alkalmazza a belső piacot szabályozó uniós jogot. A SOLVIT-központok azonban több olyan esetben is hatékony segítséget nyújtottak, amikor strukturális probléma merült fel. Noha a strukturális ügyek csak a SOLVIT által kezelt összes ügy csekély hányadát alkotják, ezen ügyek befogadása fontos annak érdekében, hogy e problémák ne maradjanak figyelmen kívül. Ez garantálhatja leginkább a strukturális problémák eredményes és a megfelelő szinten történő kezelését.

(11)

Ez az ajánlás megerősíti, hogy a SOLVIT közigazgatási hatóságokat érintő, határokon átnyúló problémákkal foglalkozik. A „határokon átnyúló probléma” kritérium biztosítja, hogy a SOLVIT-ügyeket két tagállam SOLVIT-központja kezelje, ami az átláthatóság és az eredmény jó minőségének záloga. A „közigazgatási hatóság” kritérium ahhoz a tényhez kapcsolódik, hogy a SOLVIT a nemzeti közigazgatások része, és csupán informális alapon jár el.

(12)

Ez az ajánlás továbbá pontosítani kívánja, milyen szintű szolgáltatást várhatnak el a polgárok és a vállalkozások a SOLVIT-tól. Megállapítja, hogyan kell tájékoztatni a kérelmezőket, és milyen minimális segítséget kell nyújtani számukra. Pontosítja a SOLVIT-ügykezelés során betartandó eljárási lépéseket és határidőket, valamint a nem megoldható ügyek esetében nyújtandó további támogatást.

(13)

Ez az ajánlás továbbá minimumszabályokat állapít meg a SOLVIT-központok számára a szervezeti rendet, a jogi szakértelmet és a más hálózatokkal való kapcsolatokat illetően. Pontosítja ezenfelül a Bizottság SOLVIT hálózatban játszott szerepét.

(14)

A Bizottság a közelmúltban alakította át a SOLVIT online adatbázisát a belső piaci információs rendszer önálló moduljává. Tekintettel e műszaki integrációra, a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről és a 2008/49/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 1024/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (IMI-rendelet) (4) személyes és bizalmas adatok feldolgozására vonatkozó szabályai a SOLVIT-eljárásokra is alkalmazandók. Ez az ajánlás az IMI-rendelettel összhangban tovább pontosítja a személyes adatok SOLVIT-ban történő feldolgozásának egyes kérdéseit.

(15)

Ez az ajánlás nem kívánja meghatározni azt, hogyan kezelje a Bizottság a közvetlenül hozzá érkező panaszokat, és semmilyen módon nem sérti a Bizottság a Szerződések őreként betöltött szerepét. Ugyancsak nem kívánja meghatározni az EU Pilot és az nemzeti EU Pilot koordinátorok szerepét. Ezekkel az elemekkel rendszeresen frissített, külön iránymutatások foglalkoznak,

1.

A SOLVIT-központoknak elérhetőknek kell lenniük telefonon vagy e-mailen keresztül, és késedelem nélkül válaszolniuk kell a hozzájuk intézett megkeresésre.

2.

A kérelmezőnek egy héten belül meg kell kapnia a kérdésére adott első választ. Amennyiben erről a megadott információk alapján dönteni lehet, a válasznak tartalmaznia kell azt is, hogy a SOLVIT befogadhatja-e az ügyet. Szükség esetén egyidejűleg fel kell hívni a kérelmezőt arra, hogy nyújtsa be az akta feldolgozásához szükséges dokumentumokat. Az ezen első értékelést követő egy hónapon belül, amennyiben az akta teljes, a kérelmezőt tájékoztatni kell arról, hogy az ügyvivő központ elfogadta-e az ügyet, azaz megnyílt-e a SOLVIT-ügy.

3.

Ha a SOLVIT-ügy nem nyílik meg, a kérelmezőt tájékoztatni kell ennek okáról, valamint arról, milyen egyéb módokon járhat el a probléma megoldása érdekében. Ezen belül tájékoztatni kell arról, hogy a probléma adott esetben milyen egyéb releváns információs vagy problémamegoldó hálózatnak vagy releváns nemzeti illetékes hatóságnak jelezhető vagy továbbítható.

4.

Az ügy megnyitását követő tíz héten belül megoldást kell nyújtani a kérelmező számára, amely tartalmazhatja az alkalmazandó uniós jog pontosítását. Rendkívüli körülmények esetén és különösen akkor, ha a megoldás küszöbön áll, vagy ha strukturális problémáról van szó, az ügy a határidő leteltét követően további legfeljebb tíz hétig nyitva maradhat. Erről a kérelmezőt tájékoztatni kell.

5.

A kérelmezőt tájékoztatni kell a SOLVIT informális jellegéről és az alkalmazandó eljárásokról és határidőkről. E tájékoztatásnak ki kell terjednie a lehetséges egyéb jogorvoslati eszközökre, arra, hogy a SOLVIT-ügykezelés nem halasztó hatályú a nemzeti fellebbezési határidők tekintetében, valamint arra, hogy a SOLVIT informális megoldásokat kínál, amelyek ellen fellebbezésnek helye nincs. Tájékoztatni kell a kérelmezőt arról is, hogy a SOLVIT díjmentesen nyújtja szolgáltatásait. A kérelmezőt rendszeresen tájékoztatni kell az ügy állásáról.

6.

Bár a SOLVIT eljárása informális, ez nem zárja ki, hogy a kérelmező hivatalos eljárást kezdeményezzen nemzeti szinten; ebben az esetben azonban a SOLVIT-ügyet le kell zárni.

7.

Amennyiben a SOLVIT eredményes megoldást talál, tájékoztatnia kell a kérelmezőt arról, mit kell tennie a javasolt megoldás végrehajtása érdekében.

8.

Amennyiben nyilvánvalóvá válik, hogy az ügy nem oldható meg a SOLVIT keretén belül, azt mielőbb le kell zárni, és erről a kérelmezőt késedelem nélkül tájékoztatni kell. Ebben az esetben a SOLVIT-nak tájékoztatnia kell a kérelmezőt az egyéb lehetséges nemzeti vagy uniós jogorvoslati lehetőségekről. Amennyiben a SOLVIT azt tanácsolja a kérelmezőnek, hogy éljen panasszal a Bizottságnál, ösztönöznie kell arra, hogy hivatkozzon a SOLVIT-eljárásra (a hivatkozási szám megadásával és az eljárás rövid összefoglalásával). A meg nem oldott ügyeket az adatbázison keresztül következetesen jelenteni kell a Bizottságnak.

9.

Az ügy lezárását követően fel kell kérni a kérelmezőt arra, hogy értékelje a SOLVIT ügykezelési munkáját.

1.

Minden tagállamnak működtetnie kell SOLVIT-központot.

2.

Annak érdekében, hogy a SOLVIT-központok teljesíthessék ezen ajánlásban meghatározott feladataikat, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a SOLVIT-központok:

1.

Minden SOLVIT-ügyet két SOLVIT-központnak, a hazai központnak és az ügyvivő központnak kell kezelnie.

2.

A hazai és az ügyvivő központnak nyílt és átlátható módon együtt kell működnie annak érdekében, hogy gyors és eredményes megoldást találjanak a kérelmező problémájára.

3.

A hazai és az ügyvivő központnak meg kell állapodnia abban, milyen nyelvet használnak az egymás közti kommunikációban. Ennek során figyelembe kell venniük az informális kapcsolatokon keresztüli lehető leggyorsabb és leghatékonyabb problémamegoldás célkitűzését, valamint az átláthatóság és jelentéstétel biztosításának szempontjait.

4.

A beérkezett problémákról, az ügyben érintett SOLVIT-központok által elvégzett értékelésről, a megtett lépésekről és a javasolt megoldásokról egyértelmű és átfogó nyilvántartást kell vezetni a SOLVIT-adatbázisban. A strukturális problémákat felvető ügyeket ilyenként meg kell jelölni az adatbázisban annak érdekében, hogy ezeket a Bizottság következetesen nyomon követhesse.

5.

A javasolt megoldásnak mindenkor meg kell felelnie az uniós jognak.

6.

A SOLVIT-központnak be kell tartania a SOLVIT ügykezelési kézikönyvében meghatározott részletes szabályokat. Ezeket a szabályokat a Bizottság a SOLVIT-központokkal együttműködésben rendszeresen felülvizsgálja.

1.

A hazai központnak minden beérkezett problémát nyilvántartásba kell vennie, függetlenül attól, hogy az SOLVIT-ügynek minősíthető-e vagy sem.

2.

Azt követően, hogy a hazai központ SOLVIT-ügyként befogadta a panaszt, teljes aktát kell összeállítania, és átfogó jogi elemzést kell végeznie a problémáról, mielőtt azt továbbítja az ügyvivő központnak.

3.

Ha az ügyvivő központ javaslatot tesz az ügy megoldására, vagy megvilágítja az alkalmazandó uniós jogot, a hazai központnak ellenőriznie kell, hogy a javasolt megoldás összeegyeztethető-e az uniós joggal.

4.

A hazai központnak az eljárás egyes lépéseiről megfelelő időben és módon tájékoztatnia kell a kérelmezőt.

1.

Azt követően, hogy a hazai központ továbbította felé az ügyet, az ügyvivő központnak egy héten belül meg kell erősítenie annak elfogadását.

2.

Az ügyvivő központnak arra kell törekednie, hogy megoldást találjon a kérelmező számára, illetve megvilágítsa az alkalmazandó uniós jogot. A folyamat előrehaladásáról rendszeresen tájékoztatnia kell a hazai központot.

3.

Strukturális probléma esetében az ügyvivő központnak késedelem nélkül mérlegelnie kell, hogy a probléma megoldható-e SOLVIT-eljárás keretén belül. Amennyiben ezt nem látja lehetségesnek, az ügyet megoldatlanként le kell zárnia, és a jogsértés megszüntetése érdekében tájékoztatnia kell az uniós jog helyes alkalmazásáért az adott tagállamban felelős nemzeti hatóságokat. Az adatbázison keresztül emellett a Bizottságot is tájékoztatnia kell.

1.

A Bizottság a következők révén támogatja a SOLVIT működését:

2.

Megfelelő esetben a Bizottság a hozzá beérkezett panaszokat a panaszos egyetértésével, gyors és informális megoldás megtalálása érdekében továbbíthatja a SOLVIT számára.

1.

A SOLVIT-központoknak az ügykezelési kézikönyvben részletezettek szerint rendszeresen minőség-ellenőrzéseket kell tartaniuk az általuk hazai vagy ügyvivő központként kezelt ügyekre vonatkozóan.

2.

A Bizottság szolgálatai rendszeres időközönként átfogó, valamennyi ügyre kiterjedő minőség-ellenőrzést végeznek, és az esetleges problémákat jelzik az érintett SOLVIT-központnak, amelynek megfelelő lépéseket kell tennie az azonosított problémák megoldására.

3.

A Bizottság rendszeresen jelentésben értékeli a SOLVIT minőségét és teljesítményét. Az esetleges trendek és a belső piacon még meglévő problémák azonosítása érdekében beszámol továbbá a SOLVIT-hoz beérkezett probléma- és a SOLVIT által kezelt ügytípusokról. A jelentési kereten belül a Bizottság külön számol be a strukturális ügyekről.

1.

A Bizottság törekedni fog arra, hogy az érdekelt felek európai szervezetein és az uniós intézményeken keresztül növelje a SOLVIT ismertségét, és elősegítse használatát, illetve online eszközök útján javítsa a SOLVIT elérhetőségét, és fokozza jelenlétét.

2.

A tagállamoknak – mindenekelőtt a közigazgatási rendszer megfelelő weboldalain – biztosítaniuk kell a SOLVIT-tal kapcsolatos felhasználóbarát tájékoztatást és a SOLVIT egyszerű elérhetőségét.

3.

A tagállamoknak fel kell lépniük annak érdekében, hogy az érdekelt felek körében fokozzák a SOLVIT ismertségét. E tevékenységekhez a Bizottság támogatást nyújt.

1.

Biztosítandó a hatékony segítségnyújtást, a SOLVIT-központoknak együtt kell működniük más európai és nemzeti információs és segítségnyújtási hálózatokkal. Ezek közé tartozik az Európa Önökért, a Europe Direct, az Európa Önökért Tanácsadó Szolgálat, az Enterprise Europe Network, az Európai Fogyasztói Központok Hálózata, az EURES, a Fin-net és az Ombudsmanok Európai Hálózata. A központoknak továbbá a szociális biztonsági kérdéseket érintő ügyek eredményes kezelése érdekében jó munkakapcsolatokat kell kialakítaniuk a szociális biztonsági koordinációval foglalkozó adminisztratív bizottság megfelelő nemzeti tagjaival.

2.

A beérkező ügyekkel és panaszokkal kapcsolatos megfelelő információcsere érdekében a SOLVIT-központoknak rendszeres kapcsolatban kell állniuk, és szorosan együtt kell működniük a nemzeti EU Pilot kapcsolattartási pontokkal.

3.

A Bizottság egyebek mellett közös hálózati események szervezésével és a kapcsolattartás technikai lehetőségeinek kialakításával segíti majd ezt az együttműködést az 1. pontban felsorolt hálózatokkal és kapcsolattartási pontokkal (7).

1.

A kérelmező számára lehetővé kell tenni, hogy panaszát a belső piaci információs rendszerrel összekapcsolt, a Bizottság által rendelkezésükre bocsátott nyilvános felületen keresztül nyújtsa be a SOLVIT-hoz. A kérelmező nem férhet hozzá a SOLVIT-adatbázishoz.

2.

A hazai és ügyvivő központok számára hozzáférést kell biztosítani a SOLVIT-adatbázishoz, és lehetővé kell tenni, hogy az általuk vizsgált ügyeket ezen az adatbázison keresztül kezeljék. Ezen belül biztosítani kell a kérelmező személyes adataihoz való hozzáférést.

3.

Az adott ügyben nem érintett, egyéb SOLVIT-központok és a Bizottság számára csak az üggyel kapcsolatos anonimizált információk áttekintését kell biztosítani.

4.

A probléma megoldásának megkönnyítése érdekében a hazai központnak általában fel kell fednie a kérelmező kilétét az ügyvivő központ előtt. Erről a folyamat elején értesíteni kell a kérelmezőt, és biztosítani kell számára a lehetőséget, hogy ezt elutasítsa. Ebben az esetben a kérelmező kiléte nem feldhető fel.

5.

A kérelmező által szolgáltatott információkat az ügyvivő központ és a panasz által érintett közigazgatási hatóságok csak az ügy megoldásának céljára használhatják fel. Az ügyben eljáró tisztviselők a személyes adatokat csak azok továbbítása céljának megfelelően dolgozhatják fel. A személyes adatok mellett megfelelő intézkedésekkel kell biztosítani a bizalmas üzleti adatok védelmét.

6.

Az ügyek csak a kérelmező beleegyezésével továbbíthatók másik problémamegoldó hálózathoz vagy szervezethez.

7.

A Bizottság állományába tartozó személyek számára csak a következő célok érdekében biztosítható hozzáférés a kérelmezők személyi adataihoz:

8.

Az egyes SOLVIT-ügyekhez kapcsolódó személyes adatokat az ügy lezárását követő 18 hónap elteltével hozzáférhetetlenné kell tenni a belső piaci információs rendszerben. A SOLVIT-ügyek anonimizált leírásait meg kell őrizni a SOLVIT-adatbázisban, és azok statisztikai adatszolgáltatási, jelentéstételi és szakpolitika-fejlesztési célokra felhasználhatók.

19.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 249/16

(1)

2012. november 5-én kelt levelében (1), valamint a bejelentés előtti megbeszéléseket követően a Hatóság felkérést kapott a norvég kormánytól, hogy fogadjon el a 2004/17/EK irányelv 30. cikke (1) bekezdésének alkalmazhatóságát megállapító határozatot a Norvégia kontinentális talapzatán található kőolajjal kapcsolatos tevékenységekre vonatkozóan. 2013. január 25-én kelt levelében a Hatóság kérte a norvég kormányt, hogy nyújtson be további információkat (2). A norvég kormány 2013. február 15-én kelt levelében megküldte válaszát a Hatóságnak (3). A bejelentés és a norvég kormány válaszának megvitatására a 2013. március 4-i telefonkonferencia keretében került sor (4). 2013. március 22-én kelt levelében a Hatóság konzultált az EFTA Közbeszerzési Bizottsággal, amelyet felkért, hogy írásban küldje meg véleményét (5). A tagok szavazatainak alapján, 2013. április 16-án az EFTA Közbeszerzési Bizottság kedvező véleményt adott ki a Hatóság határozattervezetéről (6).

(2)

A norvég kormány kérelme a Norvégia kontinentális talapzatán a nyersolaj és földgáz feltárására és kitermelésére vonatkozik, beleértve a fejlesztést (azaz a megfelelő infrastruktúra felállítását a jövőbeni termeléshez, mint például az olajfúró tornyok, csővezetékek, végpontok stb.). A norvég kormány kérelmében három tevékenységet írt le.

(3)

A 2004/17/EK irányelv 30. cikke (1) bekezdésének célja, hogy lehetővé tegye a közbeszerzési szabályokra vonatkozó követelmények alóli mentességet abban a helyzetben, amennyiben a piaci szereplők versenyhelyzetben működnek. Az irányelv 30. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A 3–7. cikkben említett tevékenység folytatására irányuló szerződés nem tartozhat ezen irányelv hatálya alá, ha abban a tagállamban, ahol a szerződést teljesítik, a tevékenység közvetlen módon ki van téve a versenynek olyan piacokon, amelyekre a belépés nem korlátozott.”

(4)

Az irányelv 30. cikkének (1) bekezdése két követelményt ír elő, amelyeknek teljesülniük kell mielőtt a Hatóság a 30. cikk (4) bekezdésén alapuló mentesség iránti kérelemnek helyt adó határozatot fogadhat el, figyelembe véve az irányelv 30. cikkének (6) bekezdését.

(5)

A 2004/17/EK irányelv 30. cikk (1) bekezdésének első követelménye szerint a tevékenységnek olyan piacon kell folynia, amelyekre a belépés nem korlátozott. Az irányelv 30. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „akkor tekinthető úgy, hogy valamely piacra a belépés nem korlátozott, ha a tagállam végrehajtotta és alkalmazza a XI. mellékletben említett közösségi jogszabályok rendelkezéseit.” Az irányelv XI. melléklete több irányelvet felsorol.

(6)

A XI. mellékletben felsorolt irányelvek között szerepel a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről szóló, 1994. május 30-i 94/22/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv (7), amelyet 1995-ben beépítettek az EGT-jogba és amelyre az EGT-megállapodás IV. mellékletének 12. pontjában hivatkoznak.

(7)

A XI. mellékletben megállapított irányelvek között szerepel a 98/30/EK irányelv is. Ennek az irányelvnek a helyébe a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 98/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. június 26-i 2003/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv lépett. Ez utóbbit 2005-ben beépítették az EGT-jogba és arra az EGT-megállapodás (8) IV. mellékletének 23. pontjában hivatkoznak.

(8)

Ennek megfelelően, akkor tekinthető úgy, hogy valamely piacra a belépés nem korlátozott, ha a norvég kormány végrehajtja és megfelelően alkalmazza az EGT-megállapodás IV. mellékletének 12. és 23. pontjában hivatkozott jogi aktusokat, amelyek megfelelnek a 94/22/EK, illetve a 2003/55/EK irányelveknek (9).

(9)

A 2004/17/EK irányelv 30. cikk (1) bekezdésének második követelménye szerint a tevékenység abban az EFTA államban, ahol azt folytatják, közvetlen módon ki van téve a versenynek. Az arra vonatkozó kérdést, hogy valamely tevékenység közvetlenül ki van-e téve a versenynek, „olyan szempontok alapján kell eldönteni, amelyek megfelelnek a Szerződés versennyel kapcsolatos rendelkezéseinek, mint például az érintett áruk vagy szolgáltatások jellemzői, a helyettesítő áruk vagy szolgáltatások megléte, az árak, valamint az, hogy van-e ténylegesen vagy potenciálisan az érintett árunak, illetve szolgáltatásnak egynél több szállítója, illetve szolgáltatója” (10).

(10)

A versenynek való közvetlen kitettség meglétét több mutató alapján kell értékelni, amelyek közül önmagában egyik sem döntő jelentőségű. Az e határozat által érintett piacokra vonatkozó egyik fontos, szem előtt tartandó feltétel az adott piac meghatározó szereplőinek piaci részesedése. További ismérv az adott piacokon fennálló összefonódás szintje (11). A versenynek való közvetlen kitettséget objektív szempontok alapján kell értékelni, figyelembe véve az érintett ágazat egyedi jellemzőit. Mivel az e határozat hatálya alá tartozó különböző tevékenységek feltételei eltérőek, külön értékelés készül valamennyi érintett tevékenységre vagy piacra vonatkozóan.

(11)

E határozat kizárólag a 2004/17/EK irányelv 30. cikke szerinti mentesség biztosításának céljából készült, és nem sérti a versennyel kapcsolatos szabályok alkalmazását.

(12)

A norvég kőolaj-törvény (12) szolgáltatja a mögöttes jogalapot a Norvégia kontinentális talapzatán található kőolajjal kapcsolatos tevékenységek engedélyeztetési rendszereihez. A kőolaj-törvény és kőolaj-rendeletek szabályozzák a Norvégia kontinentális talapzatán található nyersolaj és földgáz feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadását. A norvég kőolaj- és energiaügyi minisztérium meghirdeti azokat a területeket (blokkokat), amelyekre vonatkozóan a vállalatok engedélykérelmet nyújthatnak be. A norvég király az államtanácsban megadja a kitermelésre az engedélyt. A kitermelési engedélyek megadása tényszerű és objektív kritériumok alapján történik (13). Rendes körülmények között, a kitermelési engedélyt vállalatcsoportoknak adják meg, amelyek közül egy vállalatot kijelölnek az engedély napi kezeléséért felelős vállalatnak.

(13)

Norvégiában az engedélyezési fordulóknak két típusa létezik: i. a Norvégia kontinentális talapzatának kitermelésre még alkalmatlan, „éretlen” területeire kiterjedő engedélyezési fordulók (számozott engedélyezési forduló); valamint ii. az előre meghatározott területekre vonatkozó engedélyezési fordulók, amelyek a kitermelésre alkalmas, „érett” területekre terjednek ki. Az engedélyezési fordulók két típusa ugyanaz, attól eltekintve, hogy miként kezdeményezték azokat. Az előre meghatározott területekre vonatkozó engedélyezési fordulókra minden évben sor kerül és kiterjednek Norvégia kontinentális talapzatának teljes területére, amelyet a kitermelésre „érettnek” tekintenek (azaz amelynek a geológiai adottságai jól ismertek) (14). A számozott engedélyezési fordulókra (átlagban) minden második évben sor kerül, amely kiterjed a kitermelésre még „éretlen” területekre (azaz, amelyek geológiai adottságai kevéssé ismertek) (15). A számozott engedélyezési fordulókat a norvég kőolaj- és energiaügyi minisztérium indította, felkérve a Norvégia kontinentális talapzatán tevékenykedő vállalatokat, hogy jelöljék meg azokat a területeket (blokkok), amelyeket be akarnak vonni a következő engedélyezési fordulóba. A jogi feltételek (törvények, rendeletek, engedélyezési dokumentáció) az engedélyezési fordulók két típusának szabályozására pontosan megegyeznek. A norvég kormány tájékoztatta a Hatóságot, hogy az engedélyezési fordulók két típusának alapján folytatott feltárási tevékenységek szintén megegyeznek.

(14)

Az engedélyezési fordulókban a feltételeknek megfelelő olajvállalatok kérelmet nyújtanak be a kitermelési engedélyre, azaz annak kizárólagos jogára, hogy Norvégia kontinentális talapzatán kőolajjal kapcsolatos tevékenységeket folytassanak. A norvég kőolajról szóló törvény 1–6. szakaszának c) pontjában meghatározottak szerint, a kőolajjal kapcsolatos tevékenységekbe beletartozik „valamennyi tenger alatti kőolaj tartalékokkal kapcsolatos tevékenység, amely magában foglalja a feltárást, a feltárással kapcsolatos fúrást, a kitermelést, a szállítást, a használatot és környezetrehabilitációt, beleértve az ilyen tevékenységek tervezését, azonban nem tartozik bele a kőolaj tartályban, hajóval történő szállítása”. Ennek következtében az engedélyezési fordulókban, a vállalatok kizárólagos jogot kérelmeznek bármely olyan nyersolaj és földgáz feltárására és kitermelésére vonatkozóan, amelyet a kitermelési engedély hatálya alá tartozó területeken felfedeznek.

(15)

Amennyiben nyersolajat (vagy földgázt) fedeznek fel, az engedélyeseknek, amennyiben úgy döntenek, hogy kitermelnek a területen, a norvég kőolaj és energiaügyi minisztériumnak jóváhagyásra a területre vonatkozó fejlesztési és működési tervet kell be nyújtaniuk (16). A fejlesztési és működési terv elfogadása kizárólagos jogot biztosít az engedélyeseknek a fejlesztés, majd azt követően a kitermelés megkezdésére. A kitermelt kőolaj az egyes engedélyesek tulajdona lesz.

(16)

A Norvégia kontinentális talapzatán engedélyes vállalatok a nagy nemzetközi olajvállalatoktól az egészen kisméretű olajvállalatokig terjednek, amelyek közül számos az elmúlt közel 10 évben új szereplőként van jelen Norvégia kontinentális talapzatán.

(17)

Az alábbi táblázatokat a norvég kormány tette közzé és a Norvégia kontinentális talapzatán a kőolajjal kapcsolatos tevékenységeket mutatják az új kitermelési engedélyek, az engedélyezett földterületek és a jelenlévő vállalatok száma szerint (17).

Kiadott új engedélyek:

Engedélyezett földterület:

Vállalatok száma Norvégia kontinentális talapzatán:

(18)

A norvég kormánynak a 2004/17/EK irányelv 30. cikke szerinti mentességre vonatkozó kérelme a Norvégia kontinentális talapzatán folytatott három különböző tevékenységre terjed ki: a) nyersolaj- és földgázfeltárás; b) nyersolaj-kitermelés valamint c) földgázkitermelés. A Hatóság külön-külön megvizsgálta a három tevékenységet (18).

(19)

E határozat alkalmazásában a „kitermelésbe” beleértendőek a „fejlesztések”, azaz a későbbi kitermeléshez szükséges infrastruktúra-fejlesztések is (olajfúró tornyok, csővezetékek, végpontok stb.). A földgáznak a Norvégia kontinentális talapzatából a piacra az upstream csővezeték-hálózaton keresztül történő szállítása nem képezi e határozat tárgyát.

(20)

A 94/22/EK irányelvet (az engedélyezési irányelv) beépítették az EGT-megállapodás IV. mellékletének 12. pontjába a 19/1995 vegyes bizottsági határozattal, amely 1995. szeptember 1-jén lépett hatályba.

(21)

A norvég kormány 1996. március 18-án értesítette a Hatóságot az irányelv átültetéséről. A Hatóság megfelelőségértékelést végzett, amelyet követően Norvégia több módosítást hajtott végre jogszabályait illetően. E módosításokat követően a Hatóság úgy vélte, hogy Norvégia megfelelően hajtotta végre az engedélyezési irányelvet.

(22)

A 2003/55/EK irányelvet (a gázról szóló irányelv) beépítették az EGT-megállapodás 23. pontjába a 2005. december 2-i 146/2005/EK vegyes bizottsági határozattal. Az irányelv az EGT-tag EFTA-államokra vonatkozóan 2007. június 1-jén lépett hatályba.

(23)

A norvég kormány a gázról szóló irányelv részleges végrehajtását 2007. június 4-én és a teljes körű végrehajtását 2008. február 19-én jelentette be. A Hatóság ugyancsak elvégezte az irányelvre vonatkozó megfelelőségértékelést. A norvég nemzeti jogszabályok több módosítását követően, a Hatóság megállapította, hogy Norvégia megfelelően hajtotta végre a gázról szóló irányelvet.

(24)

Az e szakaszban ismertetett információk fényében és a jelen célok vonatkozásában, úgy tűnik, hogy a norvég állam végrehajtotta és megfelelően alkalmazza az EGT-megállapodás IV. mellékletének 12. és 23. pontjában hivatkozott jogi aktusokat, amelyek megfelelnek a 94/22/EK, illetve a 2003/55/EK irányelveknek.

(25)

Ebből következően – és a 2004/17/EK irányelv 30. cikke (3) bekezdésének első albekezdésével összhangban – a piacra való belépés nem tekinthető korlátozottnak Norvégia területén, beleértve Norvégia kontinentális talapzatát.

(26)

A fentieknek megfelelően a Hatóság úgy véli, hogy szükség van annak megvizsgálására, hogy az érintett ágazatok közvetlenül ki vannak-e téve a versenynek. E célból megvizsgálta a norvég kormány által szolgáltatott bizonyítékot és szükség esetén kiegészítette a nyilvánosan hozzáférhető vonatkozó bizonyítékokkal.

(27)

A nyersolaj- és földgázfeltárás új szénhidrogén-forrás tartalékok felkutatásából áll. A kitermelés felöleli mind a kitermeléshez a megfelelő infrastruktúra felállítását, valamint az erőforrások kiaknázását. A nyersolaj- és földgázfeltárás egyetlen érintett termékpiacot alkot, amely különbözik a nyersolaj és földgáz kitermelés piacaitól. Ez a meghatározás azon alapul, hogy kezdetben nem lehet megállapítani, hogy a feltárás eredményeként felfedeznek-e nyersolaj- vagy földgázlelőhelyet. A norvég kormány megerősítette, hogy ez alkalmazandó mind a számozott engedélyezési fordulókra, mind az előre meghatározott területekre vonatkozó engedélyezési fordulókra. A piac ilyen meghatározása az Európai Bizottság gyakorlatával szintén összhangban áll (19).

(28)

Az „éretlen” és „érett” területek feltárását ugyanolyan típusú vállalatok végzik és a tevékenységek ugyanolyan típusú technológiára támaszkodnak (azaz függetlenül az engedélyezési forduló jellegétől). Bár a geológiai adottságok ismertebbek az előre meghatározott területekre vonatkozó engedélyezési fordulókban, az olajvállalatoknak nincs pontos ismeretük az olaj létezéséről, vagy arról, hogy egy esetleges felfedezés során olajat vagy gázt vagy mindkettőt találnak-e. A Hatóság ezért megállapítja, hogy az érintett piac a nyersolaj és földgáz feltárására vonatkozik, amely magában foglalja a mind a számozott engedélyezési fordulók, mind az előre meghatározott területekre vonatkozó engedélyezési fordulók alapján végzett feltárási tevékenységeket.

(29)

A feltárási tevékenységeket folytató vállalatok általában nem korlátozzák tevékenységeiket egy adott földrajzi térségre. A vállalatok többsége inkább globális szinten van jelen. Az Európai Bizottságnak a határozataiban következetesen érvényesített álláspontja szerint a feltárási tevékenységek piacának földrajzi hatálya az egész világra kiterjed (20). A norvég kormány egyetért a Bizottságnak a földrajzi piacra vonatkozó meghatározásával. A Hatóság megállapítja, hogy az érintett földrajzi piac az egész világra kiterjed.

(30)

A 2011 és 2013 közötti időszakban kb. 50 vállalat kapta meg a kitermelési engedélyes státuszt, és vesz részt ennek megfelelően a feltárási tevékenységekben Norvégia kontinentális talapzatán (21).

(31)

A feltárási tevékenységet végző gazdasági szereplők piaci részesedését általában a következő két változó alapján lehet mérni: a bizonyítottan feltárt készletek és a várható termelés (22).

(32)

A világszerte található bizonyítottan feltárt kőolajkészletek 2011-ben 1 652,6 milliárd hordót tettek ki és a földgáz ennek megfelelő aránya 208,4 billió köbméter volt, vagyis megközelítőleg 1 310,8 milliárd hordó olajnak felelt meg (23). 2011 végén, a bizonyítottan feltárt olajkészletek Norvégiában 6,9 milliárd hordót tettek ki, amely a világ tartalékainak 0,4 %-át képviseli (24). 2011-ben a bizonyítottan feltárt földgázkészletek Norvégiában 2,1 billió köbmétert tettek ki, amely a világ tartalékainak 1 %-át képviseli (25). A norvég kontinentális talapzaton tevékeny öt legnagyobb olajvállalat egyike sem rendelkezik a világon bizonyítottan feltárt készletek 1 %-ot meghaladó részesedésével (26).

(33)

A norvég kormány nem rendelkezik információval a Norvégia kontinentális talapzatán tevékeny öt legnagyobb olajvállalatnak a várható kitermelés alapján mért világpiaci részesedéséről. Ésszerű azonban azt feltételezni, hogy közvetlen kapcsolat van a bizonyítottan feltárt nyersolaj és földgáz készletek és a jövőben várható kitermelés között (27). A rendelkezésre álló információ fényében, a Norvégia kontinentális talapzatán tevékeny öt legnagyobb olajvállalatnak a várható kitermelés alapján mért világpiaci részesedése mindenesetre nem valószínű, hogy bármely tekintetben is változtatna a Hatóság értékelésén.

(34)

Ezen felül a Hatóság figyelembe vette a Norvégia kontinentális talapzatán az engedélyezési fordulókra vonatkozó kérelmek számáról szóló információt és az új piaci szereplőket Norvégia kontinentális talapzatán. A norvég kormánytól beérkezett adatok a Norvégia kontinentális talapzatán a legutóbbi három (a 2011–2012-ben megtartott) engedélyezési fordulóban megadott engedélyekre vonatkozóan azt jelzik, hogy a kérelmező vállalatok száma legfeljebb kilenc az egyes bejelentett engedélyek tekintetében. A 2008-2012 közötti időszakban, 13 új piaci szereplőnek adták meg a kitermelési engedélyt Norvégia kontinentális talapzatán. Így jelentős azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek engedélyt kaptak Norvégia kontinentális talapzatán való működésre (28).

(35)

A fenti adatok alapján, a nyersolaj és földgáz feltárásra vonatkozó világpiac koncentrációjának fokát alacsonynak kell minősíteni. Valószínű, hogy az e piacon tevékeny vállalatok jelentős versenykényszernek vannak kitéve. Semmi sem mutat arra, hogy az ágazat ne működne piacorientált módon. A Hatóság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a nyersolaj és földgáz feltárási piaca közvetlenül ki van téve a versenynek a 2004/17/EK irányelv értelmében.

(36)

A nyersolaj globális áru, amelynek árát az ellátás és a kereslet határozza meg világszinten. A kialakult bizottsági gyakorlat (29) szerint a nyersolaj kitermelése és előállítása különálló termékpiacot képez, amely földrajzilag az egész világot lefedi. A norvég kormány egyetért a Bizottságnak a földrajzi piacra vonatkozó meghatározásával (30). A Hatóság e határozat alkalmazásában fenntartja a piac ugyanazon meghatározását.

(37)

Amennyiben nyersolajat (vagy földgázt) fedeznek fel, az engedélyeseknek, amennyiben úgy döntenek, hogy kitermelnek az adott mezőn, e területre vonatkozó fejlesztési és működési tervet kell be nyújtaniuk jóváhagyásra a norvég kőolaj- és energiaügyi minisztériumnak. Norvégia kontinentális talapzatán az alábbi, elsősorban kőolaj-kitermelésre szolgáló mezőkre (31) vonatkozóan nyújtottak be és hagytak jóvá fejlesztési és működési tervet az elmúlt öt év folyamán:

(38)

Így összesen 20 vállalatra kiterjedő olajkitermelésre vonatkozó fejlesztési és működési tervet fogadtak el a 2008–2012 közötti időszakban. Ezen felül, 2010-ben a kőolaj- és energiaügyi minisztérium három új piaci szereplőre kiterjedő fejlesztési és működési tervet fogadott el (32).

(39)

A norvég állami tulajdonú vállalatokon kívül, a lista jelzi, hogy az engedélyesek nagy olajvállalatok, valamint kisebb vállalatok. A norvég kormány szerint a Norvégia kontinentális talapzatán tevékenykedő olajvállalatok többsége olyan vállalatokhoz tartozik, amelyek diverzifikált globális üzleti portfolióval rendelkeznek. A kitermelt olajat ezért jelentős mértékben a társult vállalatoknak adják el. A kitermelt olaj több mint fele azonban az azonnali (spot) piacon kerül értékesítésre. Az alábbi ábra mutatja a Norvégia kontinentális talapzatán kitermelt nyersolaj értékesítésének mennyiségét 2009-ben.

A Norvégia kontinentális talapzatán kitermelt nyersolaj értékesítésének mennyisége 2009-ben:

(40)

A világ napi olajkitermelése 2011-ben összesen 83,576 millió hordót tett ki. 2011-ben összesen napi 2,039 millió hordót termeltek ki Norvégiában. Ez a világtermelés 2,3 %-át tette ki (33).

(41)

Norvégia kontinentális talapzatán 2011-ben a Statoil termelte ki a nyersolajat a legnagyobb mennyiségben. A Norvégia kontinentális talapzatán tevékenykedő más vállalatok közé olyan nagy nemzetközi olajvállalatok tartoznak, mint az ExxonMobil, Total, ConocoPhillips, Marathon, Shell, BP és Eni. E szereplők egyike sem rendelkezett 2011-ben az olajkitermelés világpiacán 3 %-ot meghaladó piaci részesedéssel (34). Az érintett piac egészén a koncentráció foka ezért alacsony volt.

(42)

Az Európai Bizottság a 2004/17/EK irányelv alapján meghozott határozataiban figyelembe vette az olajkitermelés globalizált piacát a számos szereplő közötti erős verseny jellemzi (35). Nincsenek arra utaló jelek, hogy ez megváltozott volna az elmúlt években.

(43)

A fentiek fényében, a Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy semmi jele annak, hogy az ágazat ne működne piacorientált módon, és ezért a nyersolaj-kitermelés és -előállítás piaca közvetlenül ki van téve a versenynek a 2004/17/EK irányelv értelmében.

(44)

Az Európai Bizottság az EU-összefonódás-ellenőrzési rendelete (36) alapján számos határozatban vizsgálta a földgáz kutatás, kitermelés és értékesítés piacát, amelyekben megállapította, hogy egyetlen gázellátási piac (amelybe beletartozik a földgáz kutatás és kitermelés) áll az EGT-térségbeli fogyasztók rendelkezésére (azaz az EGT-n belül, földgázmezőkön kitermelt és a fogyasztóknak – köztük a nemzeti földgáztársaságoknak – értékesített gáz) (37).

(45)

A földgáz szállítható upstream gázvezetékeken keresztül vagy hajókon cseppfolyósított földgáz („LNG”) formájában. Norvégia gázexportja 2012-ben megközelítőleg 112 milliárd köbmétert tett ki, amelyből 107 milliárd köbméter vezetékes gáz volt és 5 milliárd köbmétert LNG formájában szállítottak (38).

(46)

A norvég kormány szerint az LNG szállítmányok helyettesíthetők és közvetlen versenyben állnak a vezetékes gázzal. Amint az LNG-t visszaalakítják gázneművé, az ismét bekerülhet a gázvezeték-hálózatba azzal a gázzal felcserélhető módon, amelyet az upstream mezőkről gázvezetékeken szállítanak. A belgiumi Zeebrugge említhető példaként: amint a norvég kontinentális talapzatból vezetéken érkező gáz áthaladt az átfejtőállomáson és az LNG-t visszaalakították gázneművé a zeebruggei LNG állomáson, mindkét gázforrás teljes mértékben helyettesíthető. Bár a gázzá visszaalakító infrastruktúra nem áll rendelkezésre az összes EGT-államban, a visszaalakító kapacitás jelentős mértékben nőtt az elmúlt években. A visszaalakító kapacitás az EGT-térségben megközelíti a 200 milliárd köbmétert. A gázvezeték-hálózat kiterjesztésével, az LNG elérhető az EGT-államok növekvő számú fogyasztói számára.

(47)

Az Európai Bizottság a legutóbbi határozataiban nyitva hagyta annak kérdését, hogy vajon az LNG formájában szállított gázt meg kell-e különböztetni a vezetékes gáztól (39).

(48)

E határozat alkalmazásában a Hatóság megállapítja, hogy annak kérdését, hogy vajon különbséget kell-e tenni a vezetékes gáz és az LNG között, szintén nyitva lehet hagyni.

(49)

Külön downstream hálózatok vannak üzemben a magas fűtőértékű gáz és az alacsony fűtőértékű gáz elosztására és a végfogyasztók az ellátásukra vonatkozó megfelelő hálózatra vannak csatlakoztatva. A magas fűtőértékű gázt át lehet alakítani alacsony fűtőértékű gázzá és ez fordítva is igaz. A norvég gázkitermelők magas fűtőértékű gázt kínálnak.

(50)

A norvég kormány szerint az alacsony fűtőértékű gáz és a magas fűtőértékű gáz közötti helyettesíthetőség mértékének magában kell foglalnia, hogy ezek a termékek upstream szemszögből nézve ugyanahhoz a gázellátási piachoz tartoznak. Azt is állította, hogy az alacsony fűtőértékű gázellátás az EGT-államokba szállított gáznak viszonylag kis részét teszi ki: mintegy 10 %-ot.

(51)

E határozat alkalmazásában a Hatóság megállapítja, hogy annak kérdését, hogy vajon különbséget kell-e tenni a magas fűtőértékű gáz és az alacsony fűtőértékű gáz között, szintén nyitva lehet hagyni.

(52)

A termékpiac meghatározására vonatkozóan, e határozat alkalmazásában, a Hatóság úgy véli, hogy a gázellátás piaca egységes (amelybe beletartozik a földgáz kutatás és kitermelés). A kérdés, hogy az LNG vagy az alacsony fűtőértékű gáz részét képezi-e az érintett termékpiacnak, nem lényeges e határozat eredménye szempontjából.

(53)

A norvég kormány szerint a három gázpiaci irányelv liberalizált és integrált földgázpiacot teremtett Északnyugat-Európában. Az EU célja a piacok teljes körű integrációja 2014-ig. A gáz egységes piaca mellett, a norvég kormány véleménye szerint nem lényeges megvizsgálni az egyes EGT-államok piaci részesedését. Mihelyt a gáz eléri az európai belső piac határát, az állítások szerint szabadon áramolhat oda, ahol szükség van rá az ellátási forrásoknak és a keresletnek megfelelően.

(54)

A Norvégia kontinentális talapzatából érkező vezetékes gáz exportjának mintegy 70 %-át szállítottak a Németországban és az Egyesült Királyságban található fogadó végpontokra, a fennmaradó részt pedig a Belgiumban és Franciaországban található végpontokra. A Norvégiából származó vezetékes gázt a csővezeték csatlakozásokon és swap-megállapodásokon keresztül értékesítik – összesen több mint 10 – további EGT-államnak. Mostanáig a Norvégia kontinentális talapzatáról származó LNG termelés mintegy kétharmadát az EGT-térségben értékesítették, vagyis majdnem az összes norvég gázt az EGT-térségbe exportálják.

(55)

Ezen felül, a norvég kormány szerint a gázvásárlók számára az EGT-térségben számos különböző ellátási forrás áll rendelkezésre. Ezek közé tartozik az EU-ból (jellemzően Dánia, Hollandia és az Egyesült Királyság) vagy a szomszédos országokból származó gáz (jellemzően Oroszország, Algéria és Líbia, Norvégián kívül) vagy távolabbi területekről (például a közel-keleti országok vagy Nigéria, LNG formájában).

(56)

A norvég kormány azt is kijelentette, hogy az Egyesült Királyságban és az európai kontinensen található csomópontok egyre inkább likvidek és a különböző csomópontok árképzése azt mutatja, hogy jelentős szintű integrációt sikerült elérni.

(57)

A földrajzi piaci meghatározásra vonatkozóan, az Európai Bizottság előző határozatai az EU összefonódás-ellenőrzési rendeletének értelmében arra a következtetésre jutottak, hogy az nagy valószínűséggel magában foglalja az EGT-t, továbbá az orosz és algériai gázimportot, azonban nyitva hagyja a földrajzi piac meghatározását. A Statoil és a Hydro összeolvadásáról szóló határozatban a Bizottság nem találta szükségesnek annak eldöntését, hogy a figyelembe veendő megfelelő vonatkozó földrajzi területek a következők voltak-e: i. az EGT, ii. azokat az EGT-országokat magában foglaló terület, amelyekben a Norvégia kontinentális talapzatából származó gázt értékesítik (közvetlenül vezetékekből vagy swap-on keresztül) vagy iii. az egyes országok, amelyekben a felek gázt értékesítenek (40). Függetlenül a mérlegelt földrajzi meghatározástól, ez a koncentráció nem adna okot versennyel kapcsolatos aggályokra a gázellátási piacokon.

(58)

E határozat alkalmazásában és az alábbiakban meghatározott okokból, a Hatóság megállapítja, hogy nincs szükség a földgázpiac földrajzi alkalmazási területének pontos meghatározására. A Hatóság úgy véli, hogy az érintett ágazat bármely ésszerű földrajzi piac-körülhatárolás alapján közvetlenül ki van téve a versenynek.

(59)

Amennyiben földgázt (vagy nyersolajat) fedeznek fel, az engedélyeseknek, amennyiben úgy döntenek, hogy kitermelést folytatnak a területen, a norvég kőolaj- és energiaügyi minisztériumnak jóváhagyásra a területre vonatkozó fejlesztési és működési tervet kell be nyújtaniuk. Norvégia kontinentális talapzatán az alábbi, elsősorban földgáz-kitermelésre szolgáló mezőkre (41), vonatkozóan nyújtottak be és hagytak jóvá fejlesztési és működési tervet az elmúlt néhány év folyamán:

(60)

Az összesen 14 vállalatra kiterjedő földgáz-kitermelésre vonatkozó fejlesztési és működési tervet fogadtak el a 2008–2012 közötti időszakban. A 2009 – 2011 közötti időszakban három új piaci szereplőre kiterjedő fejlesztési és működési tervet fogadtak el (42). Norvégia kontinentális talapzatán több mint 25 vállalat exportál gázt az EGT-térségbe (43).

(61)

2011-ben a földgáztermelés Norvégiában 101,4 milliárd köbmétert tett ki, amely a világtermelés 3,1 %-át képviseli (44). A Norvégia kontinentális talapzatából származó termelés több mint 95 %-át exportálják gázvezetékeken keresztül négy országban (az Egyesült Királyság, Németország, Belgium, Franciaország) (45) található hat végpontba. A Norvégia kontinentális talapzatán kitermelt gázból megközelítőleg 1,4 milliárd köbméter (kevesebb mint 2 %-ot) került hazai fogyasztásra Norvégiában.

(62)

Számos független vállalat tevékenykedik a földgázkitermelés területén Norvégia kontinentális talapzatán. Ezen felül új vállalatokat fogadtak el engedélyesként. Az öt legnagyobb vállalat a földgázkitermelés területén Norvégia kontinentális talapzatán, az éves termelés szintje alapján a következő: Petoro, Statoil, Exxon Mobil, Total és a Shell. A Statoil a legnagyobb vállalat a földgázkitermelés területén Norvégia kontinentális talapzatán. Norvégia kontinentális talapzatán a földgázkitermelés területén a három legnagyobb vállalatnak az össztermelésben való együttes részesedése nem haladta meg az 50 %-ot (46).

(63)

Az uniós tagállamok évente kb. 500 milliárd köbméter gázt fogyasztanak. Az Eurogas szerint (47), 2011-ben a teljes nettó gázellátás, amelynek 33 %-a az uniós tagállamokból, majd pedig sorrendben Oroszországból (24 %), Norvégiából (19 %) (48) és Algériából (9 %) származott, csővezetékeken és LNG formájában került szállításra. A világ különböző részeiről származó egyéb források tették ki a fennmaradó 15 %-ot.

(64)

Norvégia kontinentális talapzatának valamennyi engedélyese felelős a saját maga által kitermelt gáz értékesítéséért. Norvégia kontinentális talapzatának kitermelő vállalatai a gáz értékesítésére vonatkozó megállapodásokat kötöttek a vásárlókkal számos uniós tagállamban. 2011-ben a Norvégiából származó gáz teljes fogyasztásának megoszlása a következőképpen alakult a Norvégia kontinentális talapzatáról származó gázt legnagyobb mértékben importáló hat uniós tagállamban (49):

(65)

A Statoil az EGT második legnagyobb gázellátója a Gazprom után a teljes EGT-fogyasztás kb. 20 %-ával (50). A fenti táblázat szerint azokba a jelentősebb EGT-államokba, amelyekbe norvég gázt szállítanak, Norvégia kontinentális talapzatának szállítói versennyel néznek szembe azoknak a szállítóknak a részéről, akik egyéb földrajzi területekről szerzik be a gázt. Ennek következtében, ezekben az EGT-államokban a nagykereskedelmi szintű vásárlók rendelkeznek alternatív ellátási forrásokkal a Norvégia kontinentális talapzatáról származó gáz mellett. Ez még inkább illusztrálható az Eurogas által összeállított statisztikákkal (alábbi táblázat), amelyek azt mutatják, hogy a norvég gázon felül, az uniós tagállamok gázellátása a hazai termelésből, Oroszországból, Algériából, Katarból és egyéb forrásokból származik.

FÖLDGÁZ-ELLÁTÁS AZ EUROGAS TAGORSZÁGOKBAN ÉS AZ EU-BAN, 2011 (51)

(66)

A Norvégiából származó gázt legnagyobb arányban igénybe vevő uniós tagállamokat figyelembe véve, rendelkezésre állnak alternatív ellátási források, köztük például az alábbiak:

(67)

A vásárlóknak nagykereskedelmi szinten tiszteletben kell tartaniuk szállítástól nem függő fizetési kötelezettségeiket a norvég gázellátókkal megkötött vonatkozó hosszú távú értékesítési szerződéseik értelmében. Amennyiben ezeket a kötelezettségeket tiszteletben tartják, a nagykereskedelmi vásárlók szabadon átállhatnak alternatív ellátási forrásokra, mint például a spot vezetékes gáz, a spot LNG vagy növelhetik a mennyiséget a más szállítókkal megkötött hosszú távú szerződések értelmében. A legutóbbi értékesítési szerződések általában rövidebb futamidőre szólnak. A norvég kormány szerint az azonnali (spot) piac egyre fontosabb az egyre inkább likvid gázkereskedési pontokkal az Egyesült Királyságban és az európai kontinensen. Ezen felül, az EU-ban a visszaalakítási kapacitás több mint kétszeresére nőtt az elmúlt öt évben. 2011-ben, az Európai Unió nettó gázimportjának 25 %-át LNG formájában szállították, az uniós tagállamok a következő bontás szerint:

FÖLDGÁZ-ELLÁTÁS AZ EUROGAS TAGORSZÁGOKBAN ÉS AZ EU-BAN, 2011 (56)

(68)

A földgázpiacon a versenykényszer a gázhoz képest alternatív termékek (például a szén és a megújítható energia) jelenlétéből is származik.

(69)

A Norvégia kontinentális talapzatáról az európai kontinensre és az Egyesült Királyságba vezető valamennyi nagy gázvezeték a Gassled tulajdonába tartozik (57). Az upstream gázvezeték-hálózathoz való hozzáférést a Gassco AS, a norvég állam 100 %-os tulajdonában lévő vállalat igazgatja. A Gassco AS nem rendelkezik részesedéssel vagy kapacitással az upstream gázvezeték-hálózatban és a szabad kapacitáshoz való hozzáférés megadása terén függetlenül jár el. A gázszállítási rendszer semleges valamennyi, a földgáz szállításban érdekelt szereplő számára. A kitermelő vállalatoknak, a jogosult felhasználóknak joguk van a rendszerhez való hozzáférésre megkülönböztetésmentes, objektív és átlátató feltételek között. A felhasználók a gázszállítási szükségleteik alapján férhetnek hozzá a rendszer kapacitásához (58). Ezért a Norvégia kontinentális talapzatán működő a jelenlegi és új gázkitermelők hozzáférhetőséget kaphatnak az upstream gázvezeték-hálózathoz és gázt szállíthatnak a fogyasztóknak a Norvégia kontinentális talapzatán tevékenykedő más üzemeltetőkkel versenyben.

(70)

A fentiek fényében, a Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy semmi jele annak, hogy az ágazat ne működne piacorientált módon, és ezért a földgázkitermelés piaca közvetlenül ki van téve a versenynek a 2004/17/EK irányelv értelmében.

(71)

A Hatóság úgy ítéli meg, hogy Norvégiában és különösképpen Norvégia kontinentális talapzatán a következő tevékenységek vannak közvetlenül kitéve a versenynek a 2004/17/EK irányelv 30. cikkének (1) bekezdése értelmében:

(72)

Mivel a piachoz való korlátlan hozzáférés feltétele teljesítettnek tekinthető, a 2004/17/EK irányelv nem alkalmazandó abban az esetben, ha az ajánlatkérők az e határozat (2) bekezdésének a), b) és c) pontjában, valamint (71) bekezdésében felsorolt szolgáltatások nyújtását Norvégiában és különösképpen Norvégia kontinentális talapzatán lehetővé tevő szerződéseket ítélik oda.

(73)

Ez a határozat a norvég kormány által szolgáltatott információkból kikövetkeztethetően 2013 márciusában fennálló jogi és ténybeli helyzeten alapul. Amennyiben a jogi vagy ténybeli helyzetben beálló jelentős változások miatt a 2004/17/EK irányelv 30. cikke (1) bekezdésének alkalmazhatóságára vonatkozó feltételek már nem teljesülnek, e határozat felülvizsgálható.

(a)

nyersolaj- és földgázfeltárás;

(b)

nyersolaj-kitermelés; továbbá

(c)

földgázkitermelés.

Mértékegységek:

terawattóra (bruttó fűtőérték)

Megjegyzés:

Az adatok a közzététel időpontjában rendelkezésre álló legjobb becslések.

Mértékegységek:

19.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 249/s3

19.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 249/s3