29.6.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 179/1

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2013/35/EU IRÁNYELVE

(2013. június 26.)

a munkavállalók fizikai tényezők (elektromágneses terek) által okozott kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről (20. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) és a 2004/40/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 153. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

Az Európai Parlament és a Tanács a Szerződés értelmében irányelvek útján minimumkövetelményeket fogadhat el, hogy fejlődésre ösztönözzön – különösen a munkakörnyezet tekintetében – a munkavállalók biztonsága és egészsége védelmének magasabb szintű biztosítása érdekében. Ezekben az irányelvekben kerülni kell olyan közigazgatási, pénzügyi és jogi korlátozások előírását, amelyek gátolnák a kis- és középvállalkozások alapítását és fejlődését.

(2)	Az Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikkének (1) bekezdése értelmében minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez.

(3)

A munkavállalók fizikai tényezők (elektromágneses terek) hatásából keletkező kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről (18. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) szóló, 2004. április 29-i 2004/40/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv (3) hatálybalépését követően az érdekelt felek, különösen az egészségügyben dolgozók súlyos aggodalmuknak adtak hangot az irányelv végrehajtásának az egészségügyi képalkotáson alapuló gyógyászati eljárások alkalmazására gyakorolt lehetséges hatásával kapcsolatosan. Az irányelv egyes ipari tevékenységekre gyakorolt hatásával kapcsolatban is kétségek merültek fel.

(4)	A Bizottság körültekintően megvizsgálta az érintett felek által felhozott érveket, majd több konzultációt követően úgy határozott, hogy alaposan felülvizsgálja a 2004/40/EK irányelv egyes rendelkezéseit, figyelembe véve a nemzetközileg elismert szakértők által bemutatott új tudományos ismereteket.

(5)

A 2004/40/EK irányelvet a 2008/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) módosította, négy évvel elhalasztva a 2004/40/EK irányelv átültetésének határidejét, ezt követően pedig a 2012/11/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (5), amely 2013. október 31-ig hosszabbította meg az átültetés határidejét. Így a Bizottságnak elegendő ideje volt új javaslat előterjesztésére, a jogalkotásban részt vevő feleknek pedig arra, hogy az újabb és megbízhatóbb bizonyítékok alapján új irányelvet fogadjanak el.

(6)

A 2004/40/EK irányelvet hatályon kívül kell helyezni, és olyan megfelelő és arányos intézkedéseket kell bevezetni, amelyek megvédik a munkavállalókat az elektromágneses terekkel kapcsolatos veszélyektől. Az az irányelv nem foglalkozott azonban a hosszú távú hatásokkal – ideértve az időben változó elektromos, mágneses és elektromágneses tereknek való expozíció lehetséges rákkeltő hatásait is –, amelyek esetében az ok-okozati összefüggésre jelenleg nincs meggyőző tudományos bizonyíték. Ezen irányelv célja az elektromágneses terek által előidézett valamennyi összes ismert és közvetlen biofizikai hatás és közvetett hatás kezelése, nemcsak az egyes munkavállalók egyéni egészségvédelmét és biztonságát biztosítandó, hanem azt is, hogy az Unióban valamennyi munkavállaló legalább egy minimális alapvédelemben részesüljön, és ezáltal a verseny esetleges torzulásai is csökkenjenek.

(7)

Ez az irányelv nem foglalkozik az elektromágneses tereknek való expozícióból eredő, feltételezett hosszú távú hatásokkal, mivel az ok-okozati összefüggésekre jelenleg nincs tudományosan megalapozott bizonyíték. Amennyiben azonban ilyen tudományosan megalapozott bizonyíték merül fel, a Bizottságnak fel kell mérnie, hogy e hatások kezelésére melyik a legmegfelelőbb mód, és arról az ezen irányelv gyakorlati végrehajtásáról szóló jelentése útján folyamatosan tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet és a Tanácsot. Ennek során a Bizottságnak a tagállamok által szolgáltatott szükséges információk mellett figyelembe kell vennie a rendelkezésre álló legújabb kutatási eredményeket és az e területre vonatkozó adatokból eredő új tudományos ismereteket is.

(8)

Meg kell határozni bizonyos minimumkövetelményeket, ilyen módon lehetővé téve a tagállamok számára a munkavállalók védelmére vonatkozó kedvezőbb rendelkezések fenntartását vagy bevezetését, azaz például az elektromágneses terekre vonatkozó beavatkozási szintek vagy expozíciós határértékek esetében az alacsonyabb értékek elfogadását. Ezen irányelv végrehajtása azonban nem használható fel a tagállamokban már fennálló helyzethez képest történő visszalépés céljára.

(9)	Az elektromágneses terek elleni védelem rendszerének a szükségtelen részletek mellőzésével az elérendő célok, a betartandó elvek és az alkalmazandó alapvető értékek meghatározására kell korlátozódnia, annak érdekében, hogy a tagállamok egységesen alkalmazhassák a minimumkövetelményeket.

(10)

Az elektromágneses tereknek kitett munkavállalók védelme érdekében hatékony és eredményes kockázatértékelést kell végezni. Ennek a kötelezettségnek azonban arányosnak kell lennie a munkahelyen tapasztalható helyzettel. Ezért célszerű olyan védelmi rendszert kialakítani, amely a kockázatokat egyszerű, fokozatos és közérthető módon osztályozza. Következésképpen, ha gyakorlati útmutatókban a munkáltatók rendelkezésére állnak bizonyos mutatók és standard helyzetek, az hasznos segítséget nyújthat számukra kötelezettségeik teljesítésében.

(11)

Az emberi testre gyakorolt nem kívánt hatások a testet érő elektromágneses tér vagy sugárzás frekvenciájától függnek. Ezért az expozíciókorlátozási rendszereknek ahhoz, hogy megfelelő védelmet tudjanak biztosítani az elektromágneses tereknek kitett munkavállalók számára, igazodniuk kell az expozíciós képekhez és a frekvenciához.

(12)

Az elektromágneses tereknek való expozíció szintje hatékonyabban csökkenthető, ha már a munkaállomásokat is a megelőző intézkedések figyelembevételével tervezik meg, és olyan munkaeszközöket, eljárásokat, illetve módszereket választanak, amelyek által elsődlegesen a forrásnál csökkenthető a kockázat. A munkaeszközökre és -módszerekre vonatkozó rendelkezések tehát hozzájárulnak az érintett munkavállalók védelméhez. Ugyanakkor el kell kerülni a vizsgálatok többszöri elvégzését, ha a munkaeszközök megfelelnek a termékekre vonatkozó olyan releváns uniós jogszabályok követelményeinek, amelyek az ezen irányelvben meghatározott biztonsági szintnél szigorúbb biztonsági szinteket állapítanak meg. Ennek következtében számos esetben lehetőség nyílik egyszerűsített vizsgálat elvégzésére.

(13)	A munkáltatóknak a műszaki fejlődés és a tudományos ismeretek figyelembevételével az elektromágneses tereknek való expozícióból eredő kockázatokra vonatkozóan módosításokat kell végrehajtaniuk a munkavállalók egészségvédelmének és biztonságának javítása érdekében.

(14)

Mivel ez az irányelv egyedi irányelv a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelv (6) 16. cikkének (1) bekezdése értelmében, a 89/391/EGK irányelv alkalmazandó a munkavállalók elektromágneses tereknek való expozíciójára, az ebben az irányelvben foglalt szigorúbb, illetve különös rendelkezések sérelme nélkül.

(15)

Az ezen irányelvben megállapított fizikai mennyiségek, expozíciós határértékek és beavatkozási szintek a nem ionizáló sugárzás elleni védelemmel foglalkozó nemzetközi bizottság (ICNIRP) ajánlásain alapulnak, és ezen irányelv eltérő rendelkezése hiányában azokat az ICNIRP elvei szerint kell figyelembe venni.

(16)

Ezen irányelv napra készen tartásának érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a mellékletek kizárólag technikai jellegű módosítására vonatkozóan, a műszaki harmonizációról és szabványosításról szóló rendeletek és irányelvek elfogadása, a műszaki fejlődés, a legmegfelelőbb szabványok vagy előírások változtatásai és az elektromágneses terekből eredő veszélyekre vonatkozó új tudományos megállapítások eredményeképpen, valamint a beavatkozási szintek kiigazítása céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(17)	Ha szükségessé válik a mellékletek kizárólag technikai jellegű módosítása, a Bizottságnak szorosan együtt kell működnie a 2003. július 22-i tanácsi határozattal (7) létrehozott munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi tanácsadó bizottsággal.

(18)

Kivételes esetekben, amelyekben ezt rendkívül sürgető okok, például a munkavállalók elektromágneses tereknek való expozíciójából fakadó esetleges közvetlen egészségügyi és biztonsági kockázatok szükségessé teszik, sürgősségi eljárás alkalmazását kell lehetővé tenni a Bizottság által elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok esetében.

(19)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (8) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben mellékelnek egy vagy több olyan dokumentumot, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy indokolt ilyen dokumentumok átadása.

(20)

Az expozíciós határértékekből és a beavatkozási szintekből álló rendszert – amikor csak lehetséges – az elektromágneses tereknek való expozícióból esetlegesen fakadó káros egészségügyi hatások és biztonsági kockázatok elleni magas szintű védelem biztosítására szolgáló eszköznek kell tekinteni. Ez a rendszer azonban ellentétes lehet egyes tevékenységek különleges körülményeivel, mint például a mágneses rezonancián alapuló technológia használatával az egészségügyi ágazatban. Ezért ezeket a különleges körülményeket figyelembe kell venni.

(21)

A fegyveres erők egyedi sajátosságaira való tekintettel, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy hatékonyan működhessenek és interoperábilisak legyenek, beleértve a közös nemzetközi katonai gyakorlatokat is, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy egyenértékű vagy célzottabb védelmi rendszereket vezessenek be – így például olyan nemzetközileg elfogadott szabványokat, mint a NATO-szabványok –, feltéve, hogy a káros egészségügyi hatások és a biztonsági kockázatok megelőzése biztosítva van.

(22)

A munkáltatók számára elő kell írni, hogy biztosítsák az elektromágneses terekből eredő munkahelyi kockázatok megszüntetését vagy lehető legkisebbre csökkentését. Mindazonáltal bizonyos egyedi esetekben, amikor a körülmények alapján ez kellően indokolt, az ezen irányelvben meghatározott expozíciós határértékek – kizárólag ideiglenes jelleggel – túlléphetők. A munkáltatóknak ilyen esetben meg kell tennie a szükséges intézkedéseket az előírt expozíciós határértéknek való megfelelés lehető legrövidebb időn belüli visszaállítása érdekében.

(23)

Az elektromágneses tereknek való expozícióból eredő káros egészségügyi hatások és biztonsági kockázatok tekintetében magas szintű védelmet biztosító rendszer kellően figyelembe kell, hogy vegye a különösen nagy kockázatnak kitett munkavállalói csoportokat, és nem zavarhatja vagy befolyásolhatja az orvostechnikai eszközök, úgymint a fémprotézisek, szívritmus-szabályozók és defibrillátorok, a cochleáris és egyéb implantátumok, valamint az egyéb, testen viselt orvostechnikai eszközök működését. A különösen a szívritmus-szabályozókkal kapcsolatos interferenciaproblémák a beavatkozási szintek alatt is bekövetkezhetnek, ezért ezekre megfelelő óv- és védintézkedések kell, hogy vonatkozzanak,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy és hatály

(1) Ez az irányelv, amely a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében a 20. egyedi irányelv, meghatározza a munkájuk során az elektromágneses tereknek való tényleges vagy vélhető expozícióból keletkező, a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokkal szembeni védelemre vonatkozó minimumkövetelményeket.

(2) Ez az irányelv az elektromágneses terek által előidézett összes ismert közvetlen biofizikai hatásra és közvetett hatásra vonatkozik.

(3) Az ezen irányelvben megállapított expozíciós határértékek kizárólag a rövid távú közvetlen biofizikai hatások és az elektromágneses tereknek való expozíció közötti, tudományosan megalapozott összefüggésekre vonatkoznak.

(4) Ez az irányelv a feltételezett hosszú távú hatásokra nem vonatkozik.

A Bizottság folyamatosan figyelemmel kíséri a legújabb tudományos fejleményeket. Amennyiben a feltételezett hosszú távú hatásokra vonatkozóan tudományosan megalapozott bizonyíték merül fel, felméri, hogy melyik a megfelelő szakpolitikai válasz, adott esetben ideértve az e hatásokra vonatkozó jogalkotási javaslat benyújtását is. A Bizottság a 15. cikkben említett jelentése útján folyamatosan tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5) Ez az irányelv nem vonatkozik a feszültség alatt levő vezetők megérintéséből eredő kockázatokra.

(6) Az ezen irányelvben szereplő szigorúbb vagy különös szabályok sérelme nélkül a 89/391/EGK irányelv továbbra is teljes mértékben alkalmazandó az (1) bekezdésben említett egész területre.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

a) „elektromágneses terek”: statikus elektromos, statikus mágneses és időben változó elektromos, mágneses és elektromágneses terek, 300 GHz frekvenciáig;

b) „közvetlen biofizikai hatások”: az emberi szervezetben közvetlenül az elektromágneses térben való jelenlét által kiváltott hatások, ideértve a következőket:

c) „közvetett hatások”: valamely tárgynak az elektromágneses térben való jelenléte által kiváltott hatások, amelyek biztonsági vagy egészségügyi veszélyt okozhatnak, úgymint:

d) „expozíciós határértékek”: biofizikai és biológiai szempontok – különösen a tudományosan megalapozott rövid távú és akut közvetlen hatások, úgymint a termikus hatások és a szövetek elektromos stimulációja – alapján meghatározott értékek;

e) „egészségügyi expozíciós határértékek”: azok az expozíciós határértékek, amelyek felett a munkavállalókat káros egészségügyi hatások – például termikus hatások vagy az idegek és az izomszövetek stimulációja – érhetik;

f) „érzékelési expozíciós határértékek”: azok az expozíciós határértékek, amelyek felett a munkavállalók átmeneti érzékelési zavarokat és az agyi funkciókban kisebb változásokat tapasztalhatnak;

g) „beavatkozási szintek”: megállapított operatív szintek, amelyek alkalmazásával egyszerűbben bizonyítható az adott expozíciós határértékek betartása, illetve amelyek alapján adott esetben meghozhatók az ebben az irányelvben előírt védelmi vagy megelőző intézkedések.

A II. mellékletben a beavatkozási szintek tekintetében használt terminológia a következő:

3. cikk

Expozíciós határértékek és beavatkozási szintek

(1) Az elektromágneses tereknek való expozícióval kapcsolatos fizikai mennyiségeket az I. melléklet tartalmazza. Az egészségügyi expozíciós határértékeket, az érzékelési expozíciós határértékeket és a beavatkozási szinteket a II. és a III. melléklet tartalmazza.

(2) A tagállamok előírják a munkáltató számára annak biztosítását, hogy a munkavállalók elektromágneses tereknek való expozíciója a nem termikus hatások esetében a II. mellékletben, termikus hatások esetében pedig a III. mellékletben foglalt egészségügyi expozíciós határértékeken és érzékelési expozíciós határértékeken belül maradjon. Az egészségügyi expozíciós határértékek és az érzékelési expozíciós határértékek betartását a 4. cikkben említett megfelelő expozícióértékelő eljárások alkalmazásával biztosítják. Amennyiben a munkavállalók elektromágneses tereknek való expozíciója meghaladná az expozíciós határértékeket, a munkáltató az 5. cikk (8) bekezdésével összhangban haladéktalanul intézkedik.

(3) Ezen irányelv alkalmazásában, amennyiben bizonyított, hogy a II. és a III. mellékletben megállapított beavatkozási szinteket nem lépték túl, akkor a munkáltatót úgy tekintik, hogy az betartja az egészségügyi expozíciós határértékeket és az érzékelési expozíciós határértékeket. Amennyiben az expozíció meghaladná a beavatkozási szinteket, a munkáltató az 5. cikk (2) bekezdésével összhangban intézkedik, kivéve, ha a 4. cikk (1), (2) és (3) bekezdésével összhangban elvégzett értékelés kimutatja, hogy az expozíciós határértékeket nem lépték túl, és a biztonsági kockázatok kizárhatók.

Az első albekezdés sérelme nélkül az expozíció meghaladhatja a következőket:

elektromos terek esetében az alsó beavatkozási szintek (II. melléklet, B1. táblázat), amennyiben a gyakorlat vagy az eljárás indokolja, feltéve, hogy az érzékelési expozíciós határértékeket (II. melléklet, A3. táblázat) nem lépik túl; vagy

i.	az egészségügyi expozíciós határértékeket (II. melléklet, A2. táblázat) nem lépik túl;

ii.	a túlzott mértékű elektromos kisüléseket és érintési áramot (II. melléklet, B3. táblázat) az 5. cikk (6) bekezdésében megállapított konkrét védőintézkedésekkel megelőzik; továbbá

iii.	a munkavállalóknak a 6. cikk f) pontjával összhangban tájékoztatást nyújtottak;

mágneses terek esetében az alsó beavatkozási szintek (II. melléklet, B2. táblázat), amennyiben a gyakorlat vagy az eljárás indokolja, műszak közben a fejen és a törzsön is, feltéve, hogy az érzékelési expozíciós határértékeket (II. melléklet, A3. táblázat) nem lépik túl; vagy

i.	az érzékelési expozíciós határértékek túllépése csak átmeneti;

ii.	az egészségügyi érzékelési határértékeket (II. melléklet, A2. táblázat) nem lépik túl;

iii.	az 5. cikk (9) bekezdésével összhangban intézkedést hoznak, amennyiben az említett bekezdés a) pontja szerinti átmeneti jellegű tünetek jelentkeznek; továbbá

iv.	a munkavállalóknak a 6. cikk f) pontjával összhangban tájékoztatást nyújtottak.

(4) A (2) és a (3) bekezdés ellenére az expozíció meghaladhatja az alábbiakat:

az érzékelési expozíciós határértékek (II. melléklet, A1. táblázat) műszak közben, amennyiben a gyakorlat vagy az eljárás indokolja, feltéve, hogy:

i.	a túllépés csak átmeneti;

ii.	az egészségügyi expozíciós határértékeket (II. melléklet, A1. táblázat) nem lépik túl;

iii.	az 5. cikk (7) bekezdésével összhangban konkrét védőintézkedéseket fogadtak el;

iv.	az 5. cikk (9) bekezdésével összhangban intézkedést hoznak, amennyiben az említett bekezdés b) pontja szerinti átmeneti jellegű tünetek jelentkeznek; továbbá

v.	a munkavállalóknak a 6. cikk f) pontjával összhangban tájékoztatást nyújtottak;

az érzékelési expozíciós határértékek (II. melléklet A3. táblázat és III. melléklet A2. táblázat) műszak közben, amennyiben a gyakorlat vagy az eljárás indokolja, feltéve, hogy:

i.	a túllépés csak átmeneti;

ii.	az egészségügyi expozíciós határértékeket (II. melléklet, A1. táblázat és III. melléklet, A1. és A3. táblázat) nem lépik túl;

iii.	az 5. cikk (9) bekezdésével összhangban intézkedést hoznak, amennyiben a azon bekezdés a) pontja szerinti átmeneti jellegű tünetek jelentkeznek; továbbá

iv.	a munkavállalóknak a 6. cikk f) pontjával összhangban tájékoztatást nyújtottak.

II. FEJEZET

A MUNKÁLTATÓK KÖTELEZETTSÉGEI

4. cikk

A kockázatok értékelése és az expozíció meghatározása

(1) A 89/391/EGK irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében és 9. cikkének (1) bekezdésében megállapított kötelezettségek teljesítése során a munkáltató értékeli az összes kockázatot, amelyet az elektromágneses terek jelentenek a munkavállalókra nézve a munkahelyen, és szükség esetén megméri vagy kiszámítja az elektromágneses tér erősségét, amelynek a munkavállalók ki vannak téve.

A 89/391/EGK irányelv 10. cikkének és ezen irányelv 6. cikkének sérelme nélkül az értékelést a vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályokkal összhangban kérésre közzé lehet tenni. Amennyiben ezen értékelés során a munkavállalók személyes adatainak feldolgozására kerül sor, valamennyi közzétételnek meg kell felelnie különösen a személyes adatok kezelése vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (9), valamint az irányelvet végrehajtó tagállam nemzeti jogszabályainak. Az értékelés birtokában lévő közhatóságok megtagadhatják az értékeléshez való hozzáférésre vagy az annak közzétételére irányuló kérelmet, amennyiben a nyilvánosságra hozatal aláásná a munkáltató kereskedelmi érdekeinek védelmét, a szellemi tulajdonhoz fűződő érdekeket is ideértve, kivéve, ha a nyilvánosságra hozatalhoz nyomós közérdek fűződik. A munkáltató a vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályokkal összhangban ugyanezen feltételekkel tagadhatja meg az értékelés nyilvánosságra hozatalát vagy közzétételét.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében meghatározott felmérés keretében a munkáltató azonosítja és értékeli a munkahelyen létező elektromágneses tereket, figyelembe véve a 14. cikkben említett gyakorlati útmutatókat, és az érintett tagállam által megadott egyéb releváns tagállami előírásokat vagy iránymutatásokat, ideértve az expozíciós adatbázisokat is. A munkáltató e cikkben meghatározott kötelezettségei ellenére a munkáltatónak joga van figyelembe venni a gyártó vagy a forgalmazó által az alkalmazandó uniós jogszabályokkal összhangban a berendezésre vonatkozóan megjelölt kibocsátási szinteket és más megfelelő biztonsági adatokat – ha van ilyen –, ideértve a kockázatértékelést, amennyiben azok a munkahelyen vagy a berendezés üzembe helyezésének helyén a expozíció feltételeire alkalmazandók.

(3) Amennyiben az expozíciós határértékeknek való megfelelés az azonnal elérhető adatok alapján nem állapítható meg megbízhatóan, az expozíciót méréssel vagy számítással kell meghatározni. Ilyen esetekben az értékelés figyelembe veszi az idevágó bevált gyakorlat szerint meghatározott mérési vagy számítási bizonytalanságokat, mint például a számolási hibákat, forrásmodellezést, fantomgeometriát és a szövetek és anyagok elektromos tulajdonságait.

(4) Az e cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett értékelést, mérést és számítást megfelelő időközönként az illetékes szolgálatok vagy személyek tervezik meg és végzik el, figyelembe véve az ezen irányelv alapján nyújtott iránymutatást, és különös tekintettel a 89/391/EGK irányelv 7. és 11. cikkének a szükséges szakértő szolgálatokról vagy személyekről és a munkavállalókkal való konzultációról és a munkavállalók bevonásáról szóló rendelkezéseire. Az expozíció mértékének értékelése, mérése vagy kiszámítása során összegyűjtött adatokat megfelelő, nyomon követhető formában megőrzik, hogy későbbi időpontban lehetőség legyen azok megtekintésére a nemzeti jognak és gyakorlatnak megfelelően.

(5) A 89/391/EGK irányelv 6. cikkének (3) bekezdése szerinti kockázatértékelés során a munkáltatónak kiemelt figyelmet kell fordítania a következőkre:

a)	az ezen irányelv 3. cikkében, valamint II. és III. mellékletében említett egészségügyi expozíciós határértékek, érzékelési expozíciós határértékek és beavatkozási szintek;

b)	az expozíció gyakorisága, mértéke, időtartama és típusa, beleértve a munkavállaló testén és a munkahely terében való eloszlását;

c)	valamennyi közvetlen biofizikai hatás;

a különösen veszélyeztetett munkavállalók – különösen az aktív vagy passzív beültethető orvostechnikai eszközt, például szívritmus-szabályozót viselő, a testen viselt orvostechnikai eszközt, például inzulinpumpát viselő munkavállalók, valamint a várandós nők – egészségét és biztonságát érintő hatások;

e)	valamennyi közvetett hatás;

f)	az elektromágneses tereknek való expozíció szintjének csökkentésére kifejlesztett alternatív eszközök megléte;

g)	az egészségi állapot 8. cikkben említett folyamatos ellenőrzése során kapott megfelelő információk;

h)	a berendezés gyártójától származó információk;

i)	egyéb lényeges egészségügyi és biztonsági információk;

j)	több expozíciós forrás;

k)	többfrekvenciás tereknek való egyidejű expozíció.

(6) A nyilvánosság számára nyitott munkahelyeken az expozíció vizsgálatát nem kell elvégezni, ha a nyilvánosság elektromágneses tereknek való expozíciójáról szóló rendelkezésekkel összhangban már sor került értékelésre, a munkavállalókra vonatkozóan betartják az azokban foglalt korlátozásokat, és ki van zárva az egészségügyi és biztonsági kockázat. Amennyiben olyan lakossági felhasználásra szánt berendezést használnak rendeltetésszerűen, amely megfelel az ezen irányelvben előírtaknál szigorúbb biztonsági szinteket megkövetelő, a termékre vonatkozó uniós szabályozásnak és más berendezést nem használnak, e feltételek teljesítettnek tekintendők.

(7) A 89/391/EGK irányelv 9. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a munkáltató rendelkezik kockázatértékeléssel, és meghatározza, hogy milyen intézkedéseket kell tenni ennek az irányelvnek az 5. cikkével összhangban. A kockázatértékelés magában foglalhatja a munkáltató arra vonatkozó indoklását, hogy az elektromágneses terekkel kapcsolatos kockázat jellege és mértéke szerinte miért teszi szükségtelenné a további részletes kockázatértékelést. A kockázatértékelést rendszeresen naprakésszé kell tenni, különösen akkor, ha jelentős változások történtek, amelyek elavulttá teszik, vagy ha az egészségi állapot 8. cikkben említett folyamatos ellenőrzésének eredményei alapján a naprakésszé tétel szükségesnek bizonyul.

5. cikk

A kockázat elkerülésére vagy csökkentésére szolgáló rendelkezések

(1) A műszaki fejlődést, valamint az elektromágneses terek keletkezését a forrásuknál ellenőrző intézkedések rendelkezésre állását figyelembe véve a munkáltató meghozza azokat a szükséges intézkedéseket, amelyekkel biztosítható az elektromágneses terekből eredő munkahelyi kockázatok kiküszöbölése vagy a lehető legkisebbre csökkentése.

Az elektromágneses tereknek való expozícióból eredő kockázatok csökkentése a 89/391/EGK irányelv 6. cikkének (2) bekezdésében meghatározott általános megelőzési elveken alapul.

(2) A 4. cikkben említett kockázatértékelés alapján, ha a 3. cikkben, valamint a II. és a III. mellékletben említett releváns beavatkozási szinteket túllépik – kivéve, ha a 4. cikk (1), (2) és (3) bekezdésével összhangban elvégzett értékelések azt mutatják, hogy a vonatkozó expozíciós határértékeket nem lépték túl és a biztonsági kockázatok kizárhatók –, a munkáltató, különösen az alábbiak figyelembevételével, műszaki és/vagy szervezési intézkedésekből álló cselekvési tervet készít és hajt végre, amelynek célja, hogy az expozíció ne lépje túl az egészségügyi expozíciós és az érzékelési expozíciós határértéket:

a)	elektromágneses tereknek való kisebb expozícióval járó más munkamódszerek;

b)	az elvégzendő munkától függően kisebb intenzitású elektromágneses teret kibocsátó berendezések választása;

c)	műszaki intézkedések az elektromágneses terek kibocsátásának csökkentésére, beleértve megfelelő esetben elzáró, árnyékoló vagy hasonló egészségvédelmi mechanizmusok alkalmazását;

d)	megfelelő elhatárolási és hozzáférési intézkedések, például jelzések, feliratok, jelölések a padlón, korlát a belépés korlátozása vagy ellenőrzése érdekében;

e)	elektromos tereknek való expozíció esetén az elektromos kisülések és érintési áramok műszaki eszközökkel és a munkavállalók képzésével történő kezelésére szolgáló intézkedések és eljárások;

f)	a munkaeszközökre, munkahelyre és munkaállomás-rendszerekre vonatkozó megfelelő karbantartási programok;

g)	munkahelyek és munkaállomások tervezése és kialakítása;

h)	az expozíció időtartamának és intenzitásának korlátozása; továbbá

i)	megfelelő egyéni védőeszközök rendelkezésre állása.

(3) A 4. cikkben említett kockázatértékelés alapján a munkáltató műszaki és/vagy szervezési intézkedéseket tartalmazó cselekvési tervet készít és hajt végre, amelynek célja, hogy megelőzze a különösen veszélyeztetett munkavállalókat érintő, valamint a 4. cikkben említett közvetett hatásokból eredő kockázatokat.

(4) Az ezen irányelv 6. cikkében meghatározott tájékoztatáson kívül a munkáltató a 89/391/EGK irányelv 15. cikke értelmében az ebben a cikkben említett intézkedéseket hozzáigazítja a különösen veszélyeztetett munkavállalók igényeihez és adott esetben az egyedi kockázatértékelésekhez, különösen azon munkavállalók esetében, akik bejelentették, hogy aktív vagy passzív beültethető orvostechnikai eszközt, például szívritmus-szabályozót vagy a testen viselt orvostechnikai eszközt, például inzulinpumpát viselnek, illetve azon várandós nők esetében, akik munkáltatójukat már tájékoztatták állapotukról.

(5) A 4. cikkben említett kockázatértékelés alapján, a II. és a III. melléklettel, valamint a munkahelyi biztonsági, illetve egészségvédelmi jelzésekre vonatkozó minimumkövetelményekről szóló, 1992. június 24-i 92/58/EGK tanácsi irányelvvel (kilencedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) (10) összhangban megfelelő jelzésekkel látják el azokat a munkahelyeket, ahol a munkavállalók valószínűleg a beavatkozási szinteket meghaladó mértékű elektromágneses tereknek vannak kitéve. A kérdéses területeket megjelölik, a belépést pedig korlátozzák. Amennyiben az e területekre való belépés egyéb okok miatt megfelelően korlátozott, és a munkavállalókat tájékoztatják az elektromágneses terek által okozott kockázatokról, nincs szükség a kifejezetten az elektromágneses terekkel kapcsolatos jelzésekre és belépési korlátozásokra.

(6) Amennyiben a 3. cikk (3) bekezdésének a) pontja alkalmazandó, különleges védőintézkedéseket tesznek, mint például a munkavállalóknak a 6. cikk szerinti képzése, technikai eszközök és személyes védőeszközök alkalmazása, mint például a munkatárgyak földelése, a munkavállalóknak a munkatárgyakkal való összekötése (potenciálkiegyenlítő összekötés), továbbá szükség szerint és a munkavállalók által a munkahelyen használt egyéni védőeszközök egészségvédelmi és biztonsági minimumkövetelményeiről szóló, 1989. november 30-i 89/656/EGK tanácsi irányelv (harmadik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikk (1) bekezdése értelmében) (11) 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban szigetelő cipő, kesztyű és védőruházat viselése.

(7) Amennyiben a 3. cikk (4) bekezdésének a) pontja alkalmazandó, különleges védőintézkedéseket tesznek, például ellenőrzik a mozgást.

(8) A munkavállalók nem tehetők ki az egészségügyi expozíciós vagy az érzékelési expozíciós határértéket meghaladó hatásoknak, kivéve, ha a 10. cikk (1) bekezdésének a) vagy c) pontjában, vagy a 3. cikk (3) vagy (4) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek. Amennyiben az expozíció a hozott intézkedések ellenére meghaladja az egészségügyi és az érzékelési expozíciós határértéket, a munkáltató haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az expozíciót az expozíciós határérték alá csökkentse. A munkáltató megállapítja és rögzíti az egészségügyi és az érzékelési expozíciós határértékek túllépésének az okait, és ennek megfelelően kiigazítja a védő- és megelőző intézkedéseket az újbóli túllépés elkerülése céljából. A módosított védő- és megelőző intézkedéseket megfelelő, nyomon követhető formában őrzik meg, hogy a későbbiekben lehetőség legyen azok megtekintésére a nemzeti jognak és gyakorlatnak megfelelően.

(9) Amennyiben a 3. cikk (3) és (4) bekezdése alkalmazandó és amennyiben a munkavállaló átmeneti jellegű tünetek előfordulását jelenti, a munkáltató szükség esetén aktualizálja a kockázatértékelést és a megelőző intézkedéseket. Az átmeneti jellegű tünetek körébe tartozhat:

a)	az időben változó mágneses terek által előidézett érzékszervi hatások és a központi idegrendszer fejben található részének működésére gyakorolt hatások; továbbá

b)	a statikus mágneses terek előidézte hatások, például szédülés vagy hányinger.

6. cikk

A munkavállalók tájékoztatása és oktatása

A 89/391/EGK irányelv 10. és 12. cikkének sérelme nélkül a munkáltató gondoskodik arról, hogy az elektromágneses terek kockázatainak a munkavégzés során nagy valószínűséggel kitett munkavállalók és/vagy képviselőik az ezen irányelv 4. cikkében említett kockázatértékelés eredményére vonatkozó szükséges tájékoztatásban és oktatásban részesüljenek, különösen a következőket érintően:

a)	az ezen irányelv alkalmazásában hozott intézkedések;

b)	az expozíciós határértékek és a beavatkozási szintek értéke és fogalma, a hozzájuk kapcsolódó lehetséges kockázatok és a meghozott megelőző intézkedések;

c)	az expozíció lehetséges közvetett hatásai;

d)	az elektromágneses tereknek való expozíció ezen irányelv 4. cikkével összhangban elvégzett értékelésének, mérésének vagy számításának eredményei;

e)	az expozícióból eredő egészségkárosító hatások felismerésének és jelentésének módja;

f)	a központi vagy a perifériás idegrendszerre gyakorolt hatásokhoz kapcsolódó, átmeneti jellegű tünetek és érzetek kialakulásának lehetősége;

g)	azok a feltételek, amelyek mellett a munkavállalók egészségi állapotukat ellenőriztethetik;

h)	az expozícióból eredő kockázatokat a lehető legkisebbre csökkentő biztonságos munkamódszerek;

i)	az ezen irányelv 4. cikke (5) bekezdésének d) pontjában és 5. cikkének (3) és (4) bekezdésében említett különösen veszélyeztetett munkavállalók.

7. cikk

Konzultáció a munkavállalókkal és a munkavállalók részvétele

A munkavállalókkal, illetve képviselőikkel folytatott konzultációra, valamint a munkavállalók, illetve képviselőik részvételére a 89/391/EGK irányelv 11. cikkének megfelelően kerül sor.

III. FEJEZET

VEGYES RENDELKEZÉSEK

8. cikk

Az egészségi állapot ellenőrzése

(1) A 89/391/EGK irányelv 14. cikkével összhangban a munkavállalók egészségi állapotát megfelelően ellenőrzik azzal a céllal, hogy megelőzzék és időben diagnosztizálják az elektromágneses tereknek való expozíció káros egészségügyi hatásait. Az egészségügyi nyilvántartásokról és azok elérhetőségéről a nemzeti joggal és/vagy gyakorlattal összhangban rendelkeznek.

(2) Az egészségi állapot ellenőrzésének eredményeit a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban, a titoktartási követelmények figyelembevételével megfelelő formában megőrzik, hogy későbbi időpontban lehetőség legyen azok megtekintésére. Az egyes munkavállalók kérelemre betekinthetnek saját egészségügyi dokumentációjukba.

Amennyiben valamely munkavállaló nem kívánt vagy nem várt egészségügyi hatásról számol be, illetve minden olyan esetben, amikor az expozíciós határértéket meghaladó expozíció nyer megállapítást, a munkáltató a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban biztosítja, hogy az érintett munkavállaló megfelelő orvosi vizsgálatban részesüljön vagy egészségi állapotát folyamatosan ellenőrizzék.

E vizsgálat vagy ellenőrzés a munkavállaló által választott időpontban történik, az abból eredő költségek pedig nem a munkavállalót terhelik.

9. cikk

Szankciók

A tagállamok megfelelő szankciókat írnak elő az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti jogszabályok megsértésének esetére. Ezeknek a szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

10. cikk

Eltérések

(1) A 3. cikktől eltérve és az 5. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül az alábbiak alkalmazandók:

az expozíció szintje meghaladhatja az expozíciós határértékek szintjét, ha az expozíció az egészségügyi ágazatban a páciensek vizsgálatára használt mágnesesrezonancia-képalkotó (MRI) berendezések üzembe helyezéséhez, teszteléséhez, használatához, fejlesztéséhez, karbantartásához vagy az azzal kapcsolatos kutatáshoz kötődik, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:

i.	a 4. cikkel összhangban elvégzett kockázatértékelés a határértékek túllépését állapította meg;

ii.	a rendelkezésre álló lehető legkorszerűbb műszaki és/vagy szervezeti intézkedések mindegyikét végrehajtották;

iii.	a körülmények kellően indokolják az expozíciós határérték túllépését;

iv.	figyelembe vették a munkahely, a munkaeszközök, illetve a munka gyakorlati vonatkozásainak jellemzőit; továbbá

a munkáltató bizonyítja, hogy a munkavállalókat továbbra is védik a káros egészségügyi hatásokkal és biztonsági kockázatokkal szemben, többek között biztosítva, hogy betartják az orvostechnikai eszközökről szóló, 1993. június 14-i 93/42/EGK tanácsi irányelvnek (12) megfelelően a gyártó által a biztonságos használatra vonatkozóan megadott utasításokat;

a tagállamok engedélyezhetik az operatív katonai létesítményekben dolgozó vagy katonai tevékenységben – többek között közös nemzetközi katonai gyakorlatokban – részt vevő személyzet tekintetében egyenértékű vagy célzottabb védelmi rendszer alkalmazását, feltéve, hogy biztosítva van a káros egészségügyi hatások és a biztonsági kockázatok megelőzése;

a tagállamok az a) és b) pont hatálya alá nem tartozó meghatározott ágazatokban vagy meghatározott tevékenységek tekintetében, kellően indokolt esetekben, és kizárólag arra az időtartamra, amíg a kellő indokoltság fennáll, engedélyezhetik az expozíciós határértékek ideiglenes túllépését. E pont alkalmazásában „kellően indokolt eset” a következő feltételek teljesülése esetén áll fenn:

i.	a 4. cikkel összhangban elvégzett kockázatértékelés a határértékek túllépését állapította meg;

ii.	a rendelkezésre álló lehető legkorszerűbb műszaki és/vagy szervezeti intézkedések mindegyikét végrehajtották;

iii.	figyelembe vették a munkahely, a munkaeszközök, illetve a munka gyakorlati vonatkozásainak egyedi jellemzőit; továbbá

iv.	a munkáltató bizonyítja, hogy a munkavállalók továbbra is védve vannak a káros egészségügyi hatásokkal és biztonsági kockázatokkal szemben, többek között összevethető, célzottabb, nemzetközileg elismert szabványok és iránymutatások alkalmazásával.

(2) A tagállamok a 15. cikkben említett jelentésben tájékoztatják a Bizottságot az (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti bármely eltérésről, valamint annak indokairól.

11. cikk

A mellékletek technikai módosítása

(1) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 12. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a mellékletek kizárólag technikai jellegű módosítására vonatkozóan a következők érdekében:

a)	a munkaeszközök vagy munkahelyek tervezését, építését, gyártását vagy kivitelezését érintő műszaki harmonizálásról és szabványosításról szóló rendeletek és irányelvek elfogadásának figyelembevétele;

b)	a műszaki fejlődés, a legrelevánsabb szabványokban vagy előírásokban bekövetkezett változások és az elektromágneses terekre vonatkozó új tudományos felfedezések figyelembevétele;

c)	új tudományos bizonyítékok esetén a beavatkozási szintek kiigazítása, feltéve, hogy a munkáltatóra nézve továbbra is kötelezők a II. és III. mellékletben említett hatályos expozíciós határértékek.

(2) A Bizottság a 12. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el a statikus mágneses térben mozgó emberi test vagy az időben változó mágneses tér által indukált elektromos tereknek való expozíció 1 Hz-re történő korlátozásáról szóló ICNIRP-iránymutatásoknak a II. mellékletbe való beillesztése céljából, amint azok elérhetővé válnak.

(3) Amennyiben az (1) és (2) bekezdésben említett, kizárólag technikai jellegű módosításokat rendkívül sürgető okok teszik szükségessé, akkor a 13. cikkben meghatározott eljárást kell alkalmazni az e cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra.

12. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2) A Bizottság a 11. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól, 2013. június 29-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 11. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) A 11. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Ezen időtartam az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére két hónappal meghosszabbodik.

13. cikk

Sürgősségi eljárás

(1) Az e cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus haladéktalanul hatályba lép és alkalmazandó, amennyiben nem emelnek ellene kifogást a (2) bekezdésnek megfelelően. Az Európai Parlament és a Tanács felhatalmazáson alapuló jogi aktusról való értesítése tartalmazza a munkavállalók egészségével és védelmével összefüggő sürgősségi eljárás alkalmazásának indokait.

(2) Az Európai Parlament vagy a Tanács a 12. cikk (5) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Ebben az esetben a Bizottság az Európai Parlament vagy a Tanács kifogásáról szóló határozatról való értesítést követően haladéktalanul hatályon kívül helyezi a felhatalmazáson alapuló jogi aktust.

IV. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

14. cikk

Gyakorlati útmutató

A Bizottság ezen irányelv végrehajtásának megkönnyítése érdekében legkésőbb 2016. július 1-je előtt hat hónappal kötelező erővel nem bíró gyakorlati útmutatókat tesz közzé. Ezek különösen az alábbi kérdésekre vonatkoznak:

az expozíció meghatározása a megfelelő európai és nemzetközi szabványok figyelembevételével, ideértve a következőket:

—	az expozíciós határérték értékelésére alkalmazott számítási módszerek,

—	külső elektromos és mágneses terek térbeli átlagolása,

—	iránymutatás a mérési és számítási bizonytalanság kezeléséhez;

b)	iránymutatás a megfelelés bizonyítására vonatkozóan a meghatározott helyzetekben fellépő, nem egyenletes expozíció egyes típusai tekintetében, a dozimetria bevett módszere alapján;

c)	„a súlyozott csúcs módszerének” ismertetése a kisfrekvenciás terek, illetve „a többfrekvenciás terek összegződése” módszer ismertetése a nagyfrekvenciás terek vonatkozásában;

d)	a kockázatértékelés lefolytatása, és – minden lehetséges esetben – egyszerűsített technikák ismertetése, figyelembe véve különösen a kkv-k igényeit;

e)	a kockázat elkerülését vagy csökkentését célzó intézkedések, így többek között az expozíciós szint és a munkahelyi sajátosságok függvényében kidolgozott konkrét megelőző intézkedések;

f)	dokumentált munkamódszerek, valamint konkrét tájékoztatási és képzési intézkedések kidolgozása a 10. cikk (1) bekezdése a) pontjának hatálya alá tartozó, MRI-hez kapcsolódó tevékenységek során elektromágneses tereknek kitett munkavállalók vonatkozásában;

g)	az expozíció értékelése a 100 kHz és 10 MHz közötti tartományban, ahol mind termikus, mind nem termikus hatásokkal számolni kell;

h)	iránymutatás a munkáltató által a 8. cikk (2) bekezdésével összhangban biztosítandó orvosi vizsgálat/és az egészségügyi állapot ellenőrzése tekintetében.

A Bizottság a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi tanácsadó bizottsággal szoros együttműködésben tevékenykedik. Az Európai Parlamentet rendszeresen tájékoztatják.

15. cikk

Felülvizsgálat és jelentéstétel

Az 1. cikk (4) bekezdésének figyelembevételével az ezen irányelv rendelkezéseinek gyakorlati végrehajtásáról szóló jelentést a 89/391/EGK irányelv 17a. cikkével összhangban készítik el.

16. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2016. július 1-jéig megfeleljenek.

Amikor a tagállamok elfogadják e rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

17. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1) A 2004/40/EK irányelv 2013. június 29-től hatályát veszti.

(2) A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni a IV. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban.

18. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

19. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2013. június 26-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

A. SHATTER

(1) HL C 43., 2012.2.15., 47. o.

(2) Az Európai Parlament 2013. június 11-i állásfoglalása (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2013. június 20-i határozata.

(3) HL L 159., 2004.4.30., 1. o.

(4) HL L 114., 2008.4.26., 88. o.

(5) HL L 110., 2012.4.24., 1. o.

(6) HL L 183., 1989.6.29., 1. o.

(7) HL C 218., 2003.9.13., 1. o.

(8) HL C 369., 2011.12.17., 14. o.

(9) HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

(10) HL L 245., 1992.8.26., 23. o.

(11) HL L 393., 1989.12.30., 18. o.

(12) HL L 169., 1993.7.12., 1. o.

I. MELLÉKLET

AZ ELEKTROMÁGNESES TEREKNEK VALÓ EXPOZÍCIÓVAL KAPCSOLATOS FIZIKAI MENNYISÉGEK

A következő fizikai mennyiségek szolgálnak az elektromágneses tereknek való expozíció leírására:

Az elektromos térerősség (E) az a vektormennyiség, amely az egy töltött részecskére ható erőnek felel meg, függetlenül annak térbeli mozgásától. Mértékegysége a volt per méter (Vm–1). Különbséget kell tenni a környezeti elektromos tér, valamint a szervezetben a környezeti elektromos térnek való expozíció eredményeként jelenlévő (in situ) elektromos tér között.

A végtagáram (IL) egy 10 és 110 MHz közötti frekvenciatartományú elektromágneses térnek kitett személynek az elektromágneses térben jelen lévő tárggyal való érintkezése következtében, vagy az elektromágneses térnek kitett testben indukált kapacitív áram következtében a személy végtagjaiban keletkező áram. Mértékegysége az amper (A).

Az érintési áram (IC) az az áram, amely egy személy és egy elektromágneses térben jelenlévő tárgy érintkezésekor jelenik meg. Mértékegysége az amper (A). Állandósult érintési áram abban az esetben keletkezik, ha egy személy folyamatos fizikai kapcsolatban van egy elektromágneses térben lévő tárggyal. E kapcsolat létesítése során elektromos kisülés keletkezhet a tranziens áram hatására.

Az elektromos töltés (Q) az elektromos kisülés mennyiségének jelzésére szolgáló fogalom, amelynek mértékegysége a coulomb (C).

A mágneses térerősség (H) olyan vektormennyiség, amellyel a mágneses tér – a mágneses indukcióval együttesen – a tér bármely pontján meghatározható. Mértékegysége az amper per méter (Am–1).

A mágneses indukció (B) olyan vektormennyiség, amely a mozgó töltésekre ható erőként fejezhető ki; mértékegysége a tesla (T). Szabad térben és biológiai anyagokban a mágneses indukció és a mágneses térerősség a H = 1 Am–1 egyenlőségének a Formula T mágneses indukcióra (kb. 1,25 μT) való alkalmazásával átváltható.

A teljesítménysűrűség (S) nagyon magas frekvenciáknál alkalmazott mennyiség, ahol a testbe történő behatolás mélysége nem nagy. Egyenlő a felületre merőlegesen beeső sugárzott teljesítménynek és a felület területének a hányadosával. Mértékegysége a watt per négyzetméter (W/m–2).

A fajlagos energiaelnyelés (SA) a biológiai szövet egységnyi tömege által elnyelt energia joule per kilogrammban (J/kg–1) kifejezve. Ebben az irányelvben az impulzusos mikrohullámú sugárzás hatásaira vonatkozó korlátok megállapítására szolgál.

A fajlagos energiaelnyelési tényező (SAR) a teljes testre vagy a test bármely részére átlagosan számolva a testszövet egységnyi tömege által elnyelt energia mennyisége watt per kilogrammban (W/kg–1) kifejezve. A teljes testre vonatkozó SAR széles körben elfogadott mennyiség, amellyel a káros hőhatások és a rádiófrekvenciának (RF) való expozíció közötti kapcsolatot állapítják meg. A teljes testre vonatkozó átlagos SAR mellett a helyi SAR-értékek is szükségesek a különleges expozíciós feltételek következtében a test kis részeiben keletkező többlet-energiakoncentráció értékelésére és korlátozására. Példa e feltételekre: ha valamely személy az alsó MHz-tartományba eső rádiófrekvenciának van kitéve (pl.: dielektrikus fűtőberendezések esetében), illetve antenna közvetlen terében tartózkodik.

A mennyiségek közül a mágneses indukciót (B), az érintési áramot (IC), a végtagáramot (IL), az elektromos térerősséget (E) és a mágneses térerősséget (H), valamint a teljesítménysűrűséget (S) közvetlenül is lehet mérni.

II. MELLÉKLET

NEM TERMIKUS HATÁSOK

EXPOZÍCIÓS HATÁRÉRTÉKEK ÉS BEAVATKOZÁSI SZINTEK A 0 Hz ÉS 10 MHz KÖZÖTTI FREKVENCIATARTOMÁNYBAN

A. EXPOZÍCIÓS HATÁRÉRTÉKEK

A statikus mágneses térre megadott alábbi, 1 Hz alatti expozíciós határértékek (A1. táblázat) azt a határt jelzik, amely alatt a test szövetei nincsenek hatással a mágneses térre.

Az 1 Hz és 10 MHz közötti frekvenciatartományra vonatkozó expozíciós határértékek (A2. táblázat) azok a határértékek, amelyek az időben változó elektromos és mágneses tereknek való expozíció következtében a szervezetben indukált elektromos terekre vonatkoznak.

A külső mágneses indukcióra vonatkozó expozíciós határértékek 0–tól 1 Hz-ig

Az érzékelési határérték a normál munkakörülményekre vonatkozó határérték (A1. táblázat), amely a szédüléshez és egyéb olyan fiziológiai hatásokhoz kapcsolódik, amelyek az emberi egyensúlyszervnek a főként a statikus mágneses térben való mozgásból fakadó zavaraival kapcsolatosak.

Az ellenőrzött munkakörülményekre vonatkozó egészségügyi határérték (A1. táblázat) ideiglenes jelleggel akkor alkalmazandó a műszak folyamán, amikor ezt a gyakorlat vagy az eljárás indokolttá teszi, feltéve, hogy elfogadták a megfelelő megelőző intézkedéseket, például a mozgás ellenőrzésére és a munkavállalók tájékoztatására vonatkozóan.

A1. táblázat

A külső mágneses indukcióra (B0) vonatkozó expozíciós határértékek 0-tól 1 Hz-ig

	Érzékelési határértékek
Normál munkakörülmények	2 T
Lokális végtag-expozíció	8 T
	Egészségügyi határértékek
Ellenőrzött munkakörülmények	8 T

Egészségügyi határértékek a belső elektromos térerősségre vonatkozóan, 1 Hz-től 10 MHz-ig

Az egészségügyi határértékek (A2. táblázat) a perifériás és a központi idegrendszer összes szövete – így többek között a fej – elektromos stimulációjával kapcsolatosak.

A2. táblázat

Egészségügyi határértékek a belső elektromos térerősségre vonatkozóan, 1 Hz-től 10 MHz-ig

Frekvenciatartomány	Egészségügyi határértékek
1 Hz ≤ f < 3 kHz	1,1 V/m- 1 (csúcsérték)
3 kHz ≤ f ≤ 10 MHz	3,8 × 10- 4 f V/m- 1 (csúcsérték)

A2-1. megjegyzés:

f a frekvencia hertzben (Hz) kifejezett értéke.

A2-2. megjegyzés:

a belső elektromos terekre vonatkozó egészségügyi határértékek a kitett személy egész testében jelentkező térbeli csúcsértékek.

A2-3. megjegyzés:

az expozíciós határértékek időbeli csúcsértékeket képviselnek, amelyek szinuszos terek esetében az effektív (RMS) értékek és a 2 négyzetgyökének szorzatával egyenlők. A nem szinuszos terek esetében a 4. cikkel összhangban elvégzett expozícióértékelésnek a súlyozott csúcs módszerén (szűrés az időtartományban) kell alapulnia, amelynek ismertetését a 14. cikkben említett gyakorlati útmutató tartalmazza, de egyéb, tudományosan bizonyított és validált expozícióértékelési eljárások is alkalmazhatók, feltéve, hogy megközelítőleg egyenértékű és összehasonlítható eredményekhez vezetnek.

Érzékelési határértékek a belső elektromos térerősségre vonatkozóan, 1 Hz-től 400 Hz-ig

Az érzékelési határértékek (A3. táblázat) az elektromos tér által a központi idegrendszer fejben található részére gyakorolt hatásokhoz kapcsolódnak, ilyenek pl.: a retinán szemkáprázás érzékelése, ill. kisebb átmeneti jellegű változások egyes agyi funkciókban.

A3. táblázat

Érzékelési határértékek a belső elektromos térerősségre vonatkozóan, 1 Hz-től 400 Hz-ig

Frekvenciatartomány	Érzékelési határértékek
1 Hz ≤ f < 10 Hz	0,7/f V/m- 1 (csúcsérték)
10 Hz ≤ f < 25 Hz	0,07/f V/m- 1 (csúcsérték)
25 Hz ≤ f ≤ 400 Hz	0,0028/f V/m- 1 (csúcsérték)

A3-1. megjegyzés:

f a frekvencia hertzben (Hz) kifejezett értéke.

A3-2. megjegyzés:

a belső elektromos terekre vonatkozó érzékelési határértékek a kitett személy fejében jelentkező térbeli csúcsértékek.

A3-3. megjegyzés:

az expozíciós határértékek időbeli csúcsértékeket képviselnek, amelyek szinuszos terek esetében az effektív értékek és a 2 négyzetgyökének szorzatával egyenlők. A nem szinuszos terek esetében a 4. cikkel összhangban elvégzett expozícióértékelésnek a súlyozott csúcs módszerén (szűrés az időtartományban) kell alapulnia, amelynek ismertetését a 14. cikkben említett gyakorlati útmutató tartalmazza, de egyéb, tudományosan bizonyított és validált expozícióértékelési eljárások is alkalmazhatók, feltéve, hogy megközelítőleg egyenértékű és összehasonlítható eredményekhez vezetnek.

B. BEAVATKOZÁSI SZINTEK (AL)

Az alábbi fizikai mennyiségek és értékek a beavatkozási szintek meghatározására szolgálnak; ezek nagyságát úgy állapították meg, hogy egy egyszerűsített értékeléssel biztosítva legyen a vonatkozó expozíciós határértékeknek való megfelelés, illetve elérésükkor életbe kell léptetni az 5. cikkben előírt védelmi vagy megelőző intézkedéseket:

—	az időben változó elektromos terek E térerősségére vonatkozó alsó AL(E) és felső AL(E) értékek, a B1. táblázatban foglaltak szerint,

—	az időben változó mágneses terek B mágneses indukciójára vonatkozó alsó AL(B) és felső AL(B) értékek, a B2. táblázatban foglaltak szerint,

—	az érintési áramra vonatkozó AL(IC), a B3. táblázatban foglaltak szerint,

—	a statikus mágneses terek mágneses indukciójára vonatkozó AL(B0) a B4. táblázatban foglaltak szerint.

A beavatkozási szintek a munkahelyekre vonatkozóan a munkavállalók távollétében kiszámított vagy mért elektromos- és mágnesestér-értékeknek felelnek meg.

Az elektromos tereknek való expozícióra vonatkozó beavatkozási szintek

A külső elektromos térre vonatkozó alsó AL-értékek (B1. táblázat) a belső elektromos térnek az expozíciós határértékek (A2. és A3. táblázat) alatti szintre való korlátozásán, valamint az elektromos kisülések munkakörnyezetben való előfordulásának korlátozásán alapulnak.

A felső AL-értékek alatt a belső elektromos tér nem haladja meg az expozíciós határértékeket (A2. és A3. táblázat), így elkerülhető a kellemetlen elektromos kisülések előfordulása, feltéve, hogy az 5. cikk (6) bekezdésében említett védőintézkedések megvalósulnak.

B1. táblázat

Az 1 Hz és 10 MHz közötti elektromos tereknek való expozícióra vonatkozó beavatkozási szintek

Frekvenciatartomány	Elektromos térerősség Alsó AL(E) [V/m- 1] (effektív érték)	Elektromos térerősség Felső AL(E) [V/m- 1] (effektív érték)
1 ≤ f < 25 Hz	2,0 × 104	2,0 × 104
25 ≤ f < 50 Hz	5,0 × 105/f	2,0 × 104
50 Hz ≤ f < 1,64 kHz	5,0 × 105/f	1,0 × 106/f
1,64 ≤ f < 3 kHz	5,0 × 105/f	6,1 × 102
3 kHz ≤ f ≤ 10 MHz	1,7 × 102	6,1 × 102

B1-1. megjegyzés:

f a frekvencia hertzben (Hz) kifejezett értéke.

B1-2. megjegyzés:

az alsó AL(E) és felső AL(E) az elektromos térerősség effektív értékei, amelyek szinuszos tér esetében a csúcsértékek és √2 hányadosával egyenlők. A nem szinuszos terek esetében a 4. cikkel összhangban elvégzett expozícióértékelésnek a súlyozott csúcs módszerén (szűrés az időtartományban) kell alapulnia, amelynek ismertetését a 14. cikkben említett gyakorlati útmutató tartalmazza, de egyéb, tudományosan bizonyított és validált expozícióértékelési eljárások is alkalmazhatók, feltéve, hogy megközelítőleg egyenértékű és összehasonlítható eredményekhez vezetnek.

B1-3. megjegyzés:

a beavatkozási szintek a munkavállaló fizikai pozícióján számított vagy mért maximális értékeket képviselik. Ez minden nem egyenletes expozíciós helyzetben konzervatív expozícióértékelést és az expozíciós határértékek automatikus teljesülését eredményezi. Az expozíciós határértékeknek való megfelelés nem egyenletes feltételek közötti, a 4. cikkel összhangban elvégzett értékelésének megkönnyítése érdekében a 14. cikkben említett gyakorlati útmutató elismert dozimetrián alapuló kritériumokat fog meghatározni a mérés tárgyát képező terek térbeli átlagolására vonatkozóan. A testtől néhány centiméteren belül lévő, erősen lokális forrás esetében az indukált elektromos teret doziméterrel, eseti alapon kell meghatározni.

A mágneses tereknek való expozícióra vonatkozó beavatkozási szintek

Az alsó AL értékeket (B2. táblázat) 400 Hz alatti frekvenciák esetén az érzékelési határértékekből (A3. táblázat), 400 Hz feletti frekvenciák esetén pedig a belső elektromos térre vonatkozó egészségügyi határértékekből (A2. táblázat) kell származtatni.

A felső AL értékeket (B2. táblázat) a fej és a törzs perifériás és autonóm idegi szöveteinek elektromos stimulációjával összefüggő belső elektromos térre vonatkozó egészségügyi határértékekből (A2. táblázat) kell származtatni. A felső AL értékeknek való megfeleléssel biztosítható az egészségügyi határértékek túllépésének elkerülése, a retinán érzékelt szemkáprázáshoz és az agytevékenységekben fellépő kisebb átmeneti jellegű változásokhoz kapcsolódó hatások azonban lehetségesek, amennyiben a fej expozíciója meghaladja a legfeljebb 400 Hz frekvenciának való expozíciókra vonatkozó alsó AL értéket. Ilyen esetben az 5. cikk (6) bekezdését kell alkalmazni.

A végtagok expozíciójára vonatkozó AL értékeket a végtagok szöveteinek elektromos stimulációjához kapcsolódó belső elektromos térre vonatkozó egészségügyi határértékekből kell származtatni, annak figyelembevételével, hogy a mágneses tér nem annyira a végtagokhoz, mint inkább a test egészéhez kapcsolódik.

B2. táblázat

Az 1 Hz és 10 MHz közötti mágneses tereknek való expozícióra vonatkozó beavatkozási szintek

Frekvenciatartomány	Mágneses indukció Alsó AL (B) [μT] (effektív érték)	Mágneses indukció Felső AL (B) [μT] (effektív érték)	A mágneses indukció lokális mágneses térnek kitett végtagokra vonatkozó AL-ja [μT] (effektív érték)
1 ≤ f < 8 Hz	2,0 × 105/f2	3,0 × 105/f	9,0 × 105/f
8 ≤ f < 25 Hz	2,5 × 104/f	3,0 × 105/f	9,0 × 105/f
25 ≤ f < 300 Hz	1,0 × 103	3,0 × 105/f	9,0 × 105/f
300 Hz ≤ f < 3 kHz	3,0 × 105/f	3,0 × 105/f	9,0 × 105/f
3 kHz ≤ f ≤ 10 MHz	1,0 × 102	1,0 × 102	3,0 × 102

B2-1. megjegyzés:

f a frekvencia hertzben (Hz) kifejezett értéke.

B2-2. megjegyzés:

az alsó AL és a felső AL az az effektív érték, amely szinuszos tér esetében a csúcsértékek és √2 hányadosával egyenlő. A nem szinuszos terek esetében a 4. cikkel összhangban elvégzett expozícióértékelésnek a súlyozott csúcs módszerén (szűrés az időtartományban) kell alapulnia, amelynek ismertetését a 14. cikkben említett gyakorlati útmutató tartalmazza, de egyéb, tudományosan bizonyított és validált expozícióértékelési eljárások is alkalmazhatók, feltéve, hogy megközelítőleg egyenértékű és összehasonlítható eredményekhez vezetnek.

B2-3. megjegyzés:

a mágneses tereknek való expozícióra vonatkozó AL értékek a munkavállaló fizikai pozícióján vett maximumértékeket képviselik. Ez minden nem egyenletes expozíciós helyzetben konzervatív expozícióértékelést és az expozíciós határértékek automatikus teljesülését eredményezi. Az expozíciós határértékeknek való megfelelés nem egyenletes feltételek közötti, a 4. cikkel összhangban elvégzett értékelésének megkönnyítése érdekében a 14. cikkben említett gyakorlati útmutató elismert dozimetrián alapuló kritériumokat fog meghatározni a mérés tárgyát képező terek térbeli átlagolására vonatkozóan. A testtől néhány centiméteren belül lévő, erősen lokális forrás esetében az indukált elektromos teret doziméterrel, eseti alapon kell meghatározni.

B3. táblázat

Az IC érintési áramra vonatkozó beavatkozási szintek

Frekvencia	AL(IC) állandósult érintési áramra [mA] (effektív érték)
2,5 kHz-ig	1,0
2,5 ≤ f < 100 kHz	0,4 f
100 kHz ≤ f ≤ 10 000 kHz	40

B3-1. megjegyzés:

f a frekvencia kilohertzben (kHz) kifejezett értéke.

Beavatkozási szintek a statikus mágneses terek mágneses indukciójára vonatkozóan

B4. táblázat

Beavatkozási szintek a statikus mágneses terek mágneses indukciójára vonatkozóan

Veszélyek	AL(B0)
Aktív implantátumokkal, pl. szívritmus-szabályozók általi zavarás	0,5 μT
Vonzási és kilövődési kockázat (> 100 mT) a magas térerőforrások szórt mezőjében	3 μT

III. MELLÉKLET

TERMIKUS HATÁSOK

EXPOZÍCIÓS HATÁRÉRTÉKEK ÉS BEAVATKOZÁSI SZINTEK A 100 KHz ÉS 300 GHz KÖZÖTTI FREKVENCIATARTOMÁNYBAN

A. EXPOZÍCIÓS HATÁRÉRTÉKEK

A 100 kHz és 6 GHz közötti frekvenciatartományra megadott egészségügyi határértékek (A1. táblázat) az elektromos és mágneses tereknek való expozícióból eredő energiának a testszövet egységnyi tömege által elnyelt mennyiségére vonatkozó határértékeket jelölik.

A 0,3 és 6 GHz közötti frekvenciatartományokra vonatkozó érzékelési határértékek (A2. táblázat) a mágneses tereknek való expozícióból eredő energiának a fej szöveteinek egy kis tömegű része által elnyelt mennyiségére vonatkozó határértékeket jelölik.

A 6 GHz feletti frekvenciákra vonatkozó egészségügyi határértékek (A3. táblázat) a test felületére ható elektromágneses hullám teljesítménysűrűségére vonatkozó határértékeket jelölik.

A1. táblázat

Egészségügyi határértékek a 100 kHz és 6 GHz közötti elektromágneses tereknek való expozíció esetében

Egészségügyi határértékek	6 perces időtartamra átlagolt SAR értékek
egésztest-átlagos SAR-ként kifejezett expozíciós határértékek a test egészében keletkező termikus stresszhez kapcsolódóan	0,4 W/kg–1
helyi SAR-ként kifejezett expozíciós határértékek a fejben és a törzsben keletkező helyi termikus stresszhez kapcsolódóan	10 W/kg–1
a végtagokra vonatkozó helyi SAR-ként kifejezett expozíciós határértékek a végtagokban keletkező helyi termikus stresszhez kapcsolódóan	20 W/kg–1

A1-1. megjegyzés:

a helyi átlagos SAR értékeléséhez egy összefüggő testszövet 10 grammját kell figyelembe venni; az így kapott legnagyobb SAR-értéket kell alkalmazni az expozíció becslésére. E 10 g szövetnek nagyjából homogén elektromos tulajdonságú, összefüggő szövettömegnek kell lennie. Az összefüggő szövettömeg meghatározását illetően elismert, hogy az felhasználható a számítógépes dozimetriában, de nehézségeket okozhat a közvetlen fizikai mérésekben. E célra egyszerű geometriai forma – például kocka alakú szövettömeg – is használható.

Érzékelési határértékek a 0,3 GHz és 6 GHz közötti frekvenciatartományban

Ezek az érzékelési határértékek (A2. táblázat) a fej impulzusos mikrohullámú sugárzásnak való expozíciója által a hallásra gyakorolt hatások elkerülésére vonatkoznak.

A2. táblázat

Érzékelési határértékek a 0,3 GHz és 6 GHz közötti elektromágneses tereknek való expozíció esetében

Frekvenciatartomány	Helyi fajlagos energiaelnyelés (SA)
0,3 ≤ f ≤ 6 GHz	10 mJ/kg–1

A2-1. megjegyzés:

a helyi fajlagos energiaelnyelés számításakor átlagosan 10 grammnyi testszövetet kell figyelembe venni.

A3. táblázat

Egészségügyi határértékek a 100 GHz és 6 GHz közötti elektromágneses tereknek való expozíció esetében

Frekvenciatartomány	A teljesítménysűrűségre vonatkozó egészségügyi határértékek
6 GHz ≤ f ≤ 300 GHz	50 W/m–2

A3-1. megjegyzés:

a teljesítménysűrűséget 20 cm2-es expozíciós területre kell átlagolni. Az 1 cm2-re átlagolt, térbeli teljesítménysűrűség maximuma nem lépheti túl az 50 W/m–2 érték hússzorosát. A 6 és 10 GHz közötti teljesítménysűrűséget bármely hatperces időtartamra kell átlagolni. 10 GHz felett a teljesítménysűrűséget bármely 68/f1,05 perces időtartamra kell átlagolni (ahol f a frekvencia, GHz-ben kifejezve), a frekvencia növekedésével fokozatosan csökkenő behatolási mélységek kompenzálása érdekében.

B. BEAVATKOZÁSI SZINTEK (AL)

—	az időben változó elektromos terek E térerősségére vonatkozó AL(E) értékek, a B1. táblázatban foglaltak szerint,

—	az időben változó mágneses terek B mágneses indukciójára vonatkozó AL(B) a B1. táblázatban foglaltak szerint,

—	az elektromágneses hullámok teljesítménysűrűségére vonatkozó AL(S), a B1. táblázatban foglaltak szerint,

—	az érintési áramra vonatkozó AL(IC), a B2. táblázatban foglaltak szerint,

—	a végtagáramra vonatkozó AL(IL), a B2. táblázatban foglaltak szerint.

A beavatkozási szintek a munkahelyen a munkavállaló távollétében a terek vonatkozásában a test vagy testrész elhelyezkedése szerinti maximumértékként kiszámított vagy mért értékeknek felelnek meg.

Az elektromos és mágneses tereknek való expozícióra vonatkozó beavatkozási szintek

Az AL(E) és AL(B) értékeket a teljesítménysűrűségi értékek SAR értékéből (A1. és A3. táblázat) kell származtatni, a (külső) elektromos és mágneses térnek való expozíció által okozott belső termikus hatásokhoz kapcsolódó küszöbértékek alapján.

B1. táblázat

Az elektromos és mágneses tereknek való expozícióra – a 100 kHz és 300 GHz közötti elektromágneses tereknek való expozícióra – vonatkozó beavatkozási szintek

Frekvenciatartomány	Elektromos térerősség AL(E) [V/m–1] (effektív érték)	Mágneses indukció AL (B) [μT] (effektív érték)	Teljesítménysűrűség AL(S) [W/m–2]
100 kHz ≤ f < 1 MHz	6,1 × 102	2,0 × 106/f	—
1 ≤ f < 10 MHz	6,1 × 108/f	2,0 × 106/f	—
10 ≤ f < 400 MHz	61	0,2	—
400 MHz ≤ f < 2 GHz	3 × 10–3 f½	1,0 × 10–5 f½	—
2 ≤ f < 6 GHz	1,4 × 102	4,5 × 10–1	—
6 ≤ f≤ 300 GHz	1,4 × 102	4,5 × 10–1	50

B1-1. megjegyzés:

f a frekvencia hertzben (Hz) kifejezett értéke.

B1-2. megjegyzés:

az [AL(E)]2 és az [AL(B)]2 értékét hatperces időtartamra kell átlagolni. A rádiófrekvencia-impulzusok esetében a teljesítménysűrűségnek az impulzus időtartamára átlagolt csúcsértéke nem haladhatja meg a megfelelő AL(S) érték ezerszeresét. A többfrekvenciás terek esetében az elemzésnek összegzésen kell alapulnia, a 14. cikkben említett gyakorlati útmutatóban ismertetett módon.

B1-3. megjegyzés:

az AL(E) és AL(B) értékek a munkavállaló fizikai pozíciójára számított vagy mért maximális értékeket képviselik. Ez minden nem egyenletes expozíciós helyzetben konzervatív expozícióértékelést és az expozíciós határértékek automatikus teljesülését eredményezi. Az expozíciós határértékeknek való megfelelés nem egyenletes feltételek közötti, a 4. cikkel összhangban elvégzett értékelésének megkönnyítése érdekében a 14. cikkben említett gyakorlati útmutató elismert dozimetrián alapuló kritériumokat fog meghatározni a mérés tárgyát képező terek térbeli átlagolására vonatkozóan. A testtől néhány centiméteren belül lévő, erősen lokális forrás esetében az expozíciós határértékeknek való megfelelést doziméterrel, eseti alapon kell meghatározni.

B1-4. megjegyzés:

B2. táblázat

Beavatkozási szintek az állandósult érintési áramokra és indukált végtagáramokra vonatkozóan

Frekvenciatartomány	Állandósult érintési áram, AL(IC) [mA] (effektív érték)	Indukált végtagáram bármely végtagban, AL(IL) [mA] (effektív érték)
100 kHz ≤ f < 10 MHz	40	—
10 MHz ≤ f ≤ 110 MHz	40	100

B2-1. megjegyzés:

az [AL(IL)]2 értékét hatperces időtartamra kell átlagolni.

V. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

2004/40/EK irányelv	Ez az irányelv
Az 1. cikk (1) bekezdése	Az 1. cikk (1) bekezdése
Az 1. cikk (2) bekezdése	Az 1. cikk (2) és (3) bekezdése
Az 1. cikk (3) bekezdése	Az 1. cikk (4) bekezdése
Az 1. cikk (4) bekezdése	Az 1. cikk (5) bekezdése
Az 1. cikk (5) bekezdése	Az 1. cikk (6) bekezdése
A 2. cikk a) pontja	A 2. cikk a) pontja
—	A 2. cikk b) pontja
—	A 2. cikk c) pontja
A 2. cikk b) pontja	A 2. cikk d), e) és f) pontja
A 2. cikk c) pontja	A 2. cikk g) pontja
A 3. cikk (1) bekezdése	A 3. cikk (1) bekezdése
A 3. cikk (2) bekezdése	A 3. cikk (1) bekezdése
—	A 3. cikk (2) bekezdése
A 3. cikk (3) bekezdése	A 3. cikk (2) és (3) bekezdése
—	A 3. cikk (4) bekezdése
A 4. cikk (1) bekezdése	A 4. cikk (1) bekezdése
A 4. cikk (2) bekezdése	A 4. cikk (2) és (3) bekezdése
A 4. cikk (3) bekezdése	A 4. cikk (3) bekezdése
A 4. cikk (4) bekezdése	A 4. cikk (4) bekezdése
A 4. cikk (5) bekezdésének a) pontja	A 4. cikk (5) bekezdésének b) pontja
A 4. cikk (5) bekezdésének b) pontja	A 4. cikk (5) bekezdésének a) pontja
—	A 4. cikk (5) bekezdésének c) pontja
A 4. cikk (5) bekezdésének c) pontja	A 4. cikk (5) bekezdésének d) pontja
A 4. cikk (5) bekezdésének d) pontja	A 4. cikk (5) bekezdésének e) pontja
A 4. cikk (5) bekezdése d) pontjának i. alpontja	—
A 4. cikk (5) bekezdése d) pontjának ii. alpontja	—
A 4. cikk (5) bekezdése da) pontjának iii. alpontja	—
A 4. cikk (5) bekezdése d) pontjának iv. alpontja	—
A 4. cikk (5) bekezdése e) pontja	A 4. cikk (5) bekezdése f) pontja
A 4. cikk (5) bekezdésének f) pontja	A 4. cikk (5) bekezdésének g) pontja
—	A 4. cikk (5) bekezdésének h) pontja
—	A 4. cikk (5) bekezdésének i) pontja
A 4. cikk (5) bekezdésének g) pontja	A 4. cikk (5) bekezdésének j) pontja
A 4. cikk (5) bekezdésének h) pontja	A 4. cikk (5) bekezdésének k) pontja
—	A 4. cikk (6) bekezdése
A 4. cikk (6) bekezdése	A 4. cikk (7) bekezdése
Az 5. cikk (1) bekezdése	Az 5. cikk (1) bekezdése
Az 5. cikk (2) bekezdése, bevezető szöveg	Az 5. cikk (2) bekezdése, bevezető szöveg
Az 5. cikk (2) bekezdésének a)–c) pontja	Az 5. cikk (2) bekezdésének a)–c) pontja
—	Az 5. cikk (2) bekezdésének d) pontja
—	Az 5. cikk (2) bekezdésének e) pontja
Az 5. cikk (2) bekezdésének d–g) pontja	Az 5. cikk (2) bekezdésének f–i) pontja
—	Az 5. cikk (4) bekezdése
Az 5. cikk (3) bekezdése	Az 5. cikk (5) bekezdése
—	Az 5. cikk (6) bekezdése
—	Az 5. cikk (7) bekezdése
Az 5. cikk (4) bekezdése	Az 5. cikk (8) bekezdése
—	Az 5. cikk (9) bekezdése
A 5. cikk (5) bekezdése	Az 5. cikk (3) bekezdése
6. cikk, bevezető szöveg	6. cikk, bevezető szöveg
A 6. cikk a) pontja	A 6. cikk a) pontja
A 6. cikk b) pontja	A 6. cikk b) pontja
—	A 6. cikk c) pontja
A 6. cikk c) pontja	A 6. cikk d) pontja
A 6. cikk d) pontja	A 6. cikk e) pontja
—	A 6. cikk f) pontja
A 6. cikk e) pontja	A 6. cikk g) pontja
A 6. cikk f) pontja	A 6. cikk h) pontja
—	A 6. cikk i) pontja
7. cikk	7. cikk
A 8. cikk (1) bekezdése	A 8. cikk (1) bekezdése
A 8. cikk (2) bekezdése	—
A 8. cikk (3) bekezdése	A 8. cikk (2) bekezdése
9. cikk	9. cikk
—	10. cikk
A 10. cikk (1) bekezdése	A 11. cikk (1) bekezdésének c) pontja
A 10. cikk (2) bekezdésének a) pontja	A 11. cikk (1) bekezdésének a) pontja
A 10. cikk (2) bekezdésének b) pontja	A 11. cikk (1) bekezdésének b) pontja
A 11. cikk	—
—	12. cikk
—	13. cikk
—	14. cikk
—	15. cikk
A 13. cikk (1) bekezdése	A 16. cikk (1) bekezdése
A 13. cikk (2) bekezdése	A 16. cikk (2) bekezdése
—	17. cikk
14. cikk	18. cikk
15. cikk	19. cikk
Melléklet	I. melléklet, II. melléklet és III. melléklet
—	IV. melléklet

29.6.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 179/22

A TANÁCS 626/2013/EU RENDELETE

(2013. június 27.)

az egyes mezőgazdasági, halászati és ipari termékek tekintetében a közös vámtarifában rögzített autonóm vámtételek felfüggesztéséről szóló 1344/2011/EU rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 31. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)

Az Unió érdeke, hogy a közös vámtarifában rögzített autonóm vámtételek teljesen felfüggesztésre kerüljenek nyolcvan olyan új termék esetében, amelyek jelenleg nem szerepelnek az 1344/2011/EU tanácsi rendelet (1) mellékletében. Az említett termékeket ezért be kell illeszteni a szóban forgó mellékletbe.

(2)	Az Uniónak már nem érdeke a közös vámtarifában rögzített autonóm vámtételek felfüggesztésének fenntartása az 1344/2011/EU rendelet mellékletében jelenleg felsorolt termékek közül tizenöt termék esetében. Ezért az említett termékeket törölni kell a szóban forgó mellékletből.

(3)

A termékekkel kapcsolatos technikai fejlődésre és a piaci gazdasági folyamatokra, valamint a nyelvi kiigazításokra való tekintettel az 1344/2011/EU rendelet mellékletében módosítani szükséges huszonkét felfüggesztéshez kapcsolódó árumegnevezést. Emellett meg kell változtatni nyolc termék TARIC-kódját. Ezen túlmenően három termék esetében többszörös besorolásra van szükség, míg tizenkét termék esetében már nem indokolt a kettős besorolás.

(4)

Az 1344/2011/EU rendelet mellékletében levő jegyzékből törölni kell azokat a felfüggesztéseket, amelyekre vonatkozóan az említett technikai módosításokat el kell végezni, majd azokat az új árumegnevezések, illetőleg az új KN- vagy TARIC-kódok használatával kell újra beilleszteni az említett jegyzékbe.

(5)

Három termék esetében az Unió érdeke az 1344/2011/EU rendelet 2. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően a kötelező felülvizsgálat időpontjának módosítása. Ezért a felülvizsgált felfüggesztéseket törölni kell az 1344/2011/EU rendelet mellékletében levő jegyzékből, és azokat újra be kell illeszteni az említett jegyzékbe a kötelező felülvizsgálatra vonatkozó új határidőkkel együtt.

(6)	Az egyértelműség érdekében a módosított bejegyzéseket a beillesztett és törölt felfüggesztések e rendelet I. és II. mellékletében meghatározott jegyzékeiben csillaggal kell megjelölni.

(7)

Átmeneti jellegüknél fogva az I. mellékletben felsorolt felfüggesztéseket rendszeres időközönként, legkésőbb az alkalmazásuk kezdetét vagy megújításukat követő öt éven belül felül kell vizsgálni. Továbbá biztosítani kell, hogy amennyiben a technikai fejlődésnek köszönhetően, vagy a megváltozott körülmények és piaci gazdasági folyamatok eredményeként az Uniónak többé nem érdeke a felfüggesztések fenntartása, a Bizottság által a saját maga kezdeményezésére, illetőleg egy vagy több tagállam kérésére lefolytatott felülvizsgálat alapján tett bizottsági javaslatnak megfelelően egyes felfüggesztések bármikor megszüntethetők legyenek.

(8)	Mivel az e rendeletben megállapított felfüggesztéseknek 2013. július 1-jén kell hatályba lépniük, ezt a rendeletet ugyanezen időponttól kell alkalmazni, és annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésével haladéktalanul hatályba kell lépnie.

(9)	Az 1344/2011/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1344/2011/EU rendelet melléklete a következőképpen módosul:

1.	Az e rendelet I. mellékletében felsorolt termékekre vonatkozó sorok beillesztésre kerülnek.

2.	Azon termékek, amelyek KN- és TARIC-kódja szerepel e rendelet II. mellékletében, törlésre kerülnek.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2013. július 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2013. június 27-én.

a Tanács részéről

az elnök

E. GILMORE

(1) HL L 349., 2011.12.31., 1. o.

I. MELLÉKLET

Az 1. cikk 1. pontjában említett termékek

KN-kód

TARIC

Árumegnevezés

Autonóm vámtétel

A kötelező felülvizsgálatra előirányzott határidő

(3)ex 2007 99 50

Acerolapüré-koncentrátum:

—	a Malpighia spp. nemből

—	legalább 13, de legfeljebb 30 tömegszázalék cukortartalommal

az élelmiszer- vagy italipar termékeinek gyártásához (1)

9 % (2)

2017.12.31.

(3)ex 2007 99 50

ex 2007 99 50

Savanyított banánpüré-koncentrátum, főzéssel készítve:

—	a Musa cavendish nemből

—	legalább 13, de legfeljebb 30 tömegszázalék cukortartalommal

az élelmiszer- vagy italipar termékeinek gyártásához (1)

11,5 % (2)

2017.12.31.

ex 2007 99 50

(3)ex 2007 99 50

Mangópüré-koncentrátum, főzéssel készítve:

—	a Mangifera spp. nemből

—	legfeljebb 30 tömegszázalék cukortartalommal

az élelmiszer- vagy italipar termékeinek gyártásához (1)

6 % (2)

2017.12.31.

(3)ex 2007 99 50

(3)ex 2007 99 93

(3)ex 2007 99 50

Papayapüré-koncentrátum, főzéssel készítve:

—	a Carica spp. nemből

—	legalább 13, de legfeljebb 30 tömegszázalék cukortartalommal

az élelmiszer- vagy italipar termékeinek gyártásához (1)

7,8 % (2)

2017.12.31.

(3)ex 2007 99 50

ex 2007 99 50

Guajavapüré-koncentrátum, főzéssel készítve:

—	a Psidium spp. nemből

—	legalább 13, de legfeljebb 30 tömegszázalék cukortartalommal

az élelmiszer- vagy italipar termékeinek gyártásához (1)

6 % (2)

2017.12.31.

ex 2007 99 50

(3)ex 2805 30 90

Ritkaföldfémek, szkandium és ittrium, legalább 95 tömegszázalékos tisztaságú

0 %

2015.12.31.

(3)ex 2805 30 90

ex 2811 19 80

Poli(vinil-klorid)-ipari adalékanyagok összetevőjeként használt foszforossav (CAS RN 10294-56-1)/foszfonsav (CAS RN 13598-36-2) (1)

0 %

2017.12.31.

(3)ex 2818 10 91

Zsugorított (szinterelt) korund, mikrokristályos szerkezettel, amely tartalmaz:

—	legalább 94, de legfeljebb 98,5 tömegszázalék α-Al2O3-t

—	2 (± 1,5) tömegszázalék magnéziumspinellt

—	1 (± 0,6) tömegszázalék ittrium-oxidot és

—	2 (± 1,2) tömegszázalék lantán-oxidot és neodímium-oxidot

és az összsúlyból a részecskék kevesebb mint 50 %-ának szemcsemérete haladja meg a 10 mm-t

0 %

2015.12.31.

ex 2903 39 90

2,3,3,3-Tetrafluor-prop-1-én (CAS RN 754-12-1)

0 %

2017.12.31.

ex 2903 89 90

Klór-ciklopentán (CAS RN 930-28-9)

0 %

2017.12.31.

ex 2905 39 95

Dekán-1,10-diol (CAS RN 112-47-0)

0 %

2017.12.31.

ex 2906 29 00

2-Fenil-etanol (CAS RN 60-12-8)

0 %

2017.12.31.

ex 2907 23 00

4,4’-Izopropilidén-difenol (CAS RN 80-05-7)

0 %

2017.12.31.

ex 2907 29 00

Bifenil-2,2‘-diol (CAS RN 1806-29-7)

0 %

2017.12.31.

ex 2912 29 00

4-Izobutil-benzaldehid (CAS RN 40150-98-9)

0 %

2017.12.31.

ex 2914 50 00

3,4-Dihidroxi-benzofenon (CAS RN 10425-11-3)

0 %

2017.12.31.

ex 2914 70 00

2,4’-Difluor-benzofenon (CAS RN 342-25-6)

0 %

2017.12.31.

ex 2915 39 00

Izopentil-acetát (CAS RN 123-92-2)

0 %

2017.12.31.

ex 2915 60 19

Etil-butirát (CAS RN 105-54-4)

0 %

2017.12.31.

ex 2915 90 70

3,3-Dimetil-butiril-klorid (CAS RN 7065-46-5)

0 %

2017.12.31.

ex 2916 12 00

2-(2-Vinil-oxi-etoxi)etil-akrilát (CAS RN 86273-46-3)

0 %

2017.12.31.

(3)ex 2917 13 90

Dimetil-szebacát (CAS RN 106-79-6)

0 %

2017.12.31.

ex 2918 29 00

Propil-3,4,5-trihidroxi-benzoát (CAS RN 121-79-9)

0 %

2017.12.31.

ex 2918 30 00

Etil-acetoacetát (CAS RN 141-97-9)

0 %

2017.12.31.

ex 2918 99 90

Etil 2,3-epoxi-3-fenil-butirát (CAS RN 77-83-8)

0 %

2017.12.31.

(3)ex 2918 99 90

transz-4-Hidroxi-3-metoxi-fahéjsav (CAS RN 537-98-4)

0 %

2013.12.31.

ex 2920 90 10

2,4-Di-terc-butil-5-nitro-fenil-metil-karbonát (CAS RN 873055-55-1)

0 %

2017.12.31.

ex 2921 30 99

Ciklopropil-amin (CAS RN 765-30-0)

0 %

2017.12.31.

ex 2922 19 85

2-(2-Metoxi-fenoxi)etil-amin-hidroklorid (CAS RN 64464-07-9)

0 %

2017.12.31.

ex 2922 19 85

Titán-bisz(trietanol-amin)diizopropoxid (CAS RN 36673-16-2)

0 %

2017.12.31.

ex 2929 10 00

Butil-izocianát (CAS RN 111-36-4)

0 %

2017.12.31.

ex 2931 90 90

(Z)-Prop-1-én-1-il-foszfonsav (CAS RN 25383-06-6)

0 %

2017.12.31.

ex 2932 99 00

1-(2,2-Difluor-benzo[d][1,3]dioxol-5-il)ciklopropán-karboxilsav (CAS RN 862574-88-7)

0 %

2017.12.31.

ex 2933 19 90

Allil-5-amino-4-(2-metil-fenil)-3-oxo-2,3-dihidro-1H-1-pirazol-karbotioát (CAS RN 473799-16-5)

0 %

2017.12.31.

ex 2933 29 90

Imazalil (ISO) (CAS RN 35554-44-0)

0 %

2017.12.31.

ex 2933 39 99

Terc-butil-3-(6-amino-3-metil-piridin-2-il)benzoát (CAS RN 1083057-14-0)

0 %

2017.12.31.

ex 2933 49 10

Etil-4-oxo-1,4-dihidrokinolin-3-karboxilát (CAS RN 52980-28-6)

0 %

2017.12.31.

ex 2933 99 80

2,3-Dihidro-1H-pirrol[3,2,1-ij]kinolin (CAS RN 5840-01-7)

0 %

2017.12.31.

ex 2933 99 80

Paklobutrazol (ISO) (CAS RN 76738-62-0)

0 %

2017.12.31.

ex 2934 99 90

4-Propán-2-il-morfolin (CAS RN 1004-14-4)

0 %

2017.12.31.

(3)ex 3204 11 00

Nagy teljesítményű folyadékkromatográfiával meghatározott, legalább 97 % tisztaságú C.I. Disperse Yellow 241 színezék (CAS RN 83249-52-9)

0 %

2015.12.31.

ex 3204 11 00

Nem ionogén színezékkészítmény, amely tartalmaz:

—	N-[5-(acetil-amino)-4-[(2-klór-4,6-dinitro-fenil)azo]-2-metoxi-fenil]- 2-oxo-2-(fenil-metoxi)etil-β-alanint (CAS RN 159010-67-0)

—	N-[4-[(2-ciano-4-nitro-fenil)azo]fenil]-N-metil-2-(1,3-dihidro-1,3-dioxo-2H-izoindol-2-il)etil-β-alanint (CAS RN 170222-39-6), valamint

—	N-[2-klór-4-[(4-nitro-fenil)azo]fenil]-2-[2-(1,3-dihidro-1,3-dioxo-2H-izoindol-2-il)etoxi]-2-oxo-etil-β-alanint (CAS RN 371921-34-5)

0 %

2017.12.31.

ex 3204 12 00

Anionos színezékkészítmény, amely legalább 75 tömegszázalék dinátrium-7-((4-klór-6-(dodecil-amino)-1,3,5-triazin-2-il)amino)-4-hidroxi-3-((4-((4-szulfo-fenil)azo)fenil)azo)-2-naftalinszulfonátot (CAS RN 145703-76-0) tartalmaz

0 %

2017.12.31.

ex 3204 12 00

Savas, anionos színezékkészítmény, amely tartalmaz:

—	lítium-amino-4-(4-terc-butil-anilino)antrakinon-2-szulfonátot (CAS RN 125328-86-1),

—	C.I. Acid Green 25 színezéket (CAS RN 4403-90-1), valamint

—	C.I. Acid Blue 80 színezéket (CAS RN 4474-24-2)

0 %

2017.12.31.

ex 3204 13 00

C.I. Basic Blue 7 színezék (CAS RN 2390-60-5)

0 %

2017.12.31.

ex 3204 13 00

C.I. Basic Violet 1 színezék (CAS RN 603-47-4)/(CAS RN 8004-87-3)

0 %

2017.12.31.

(3)ex 3204 17 00

C.I. Pigment Yellow 14 színezék (CAS RN 5468-75-7)

0 %

2016.12.31.

(3)ex 3204 17 00

C.I. Pigment Red 53:1 színezék (CAS RN 5160-02-1)

0 %

2016.12.31.

(3)ex 3204 17 00

C.I. Pigment Yellow 13 színezék (CAS RN 5102-83-0)

0 %

2016.12.31.

ex 3204 17 00

C.I. Pigment Orange 5 színezék (CAS RN 3468-63-1)

0 %

2017.12.31.

(3)ex 3204 19 00

Nagy teljesítményű folyadékkromatográfiával meghatározott, legalább 97 % tisztaságú C.I. Solvent Blue 104 színezék (CAS RN 116-75-6)

0 %

2015.12.31.

ex 3207 40 85

Üvegpelyhek (CAS RN 65997-17-3):

—	legalább 0,3 μm, de legfeljebb 10 μm vastagságú és

—	titán-dioxiddal (CAS RN 13463-67-7) vagy vas-oxiddal bevonva (CAS RN 18282-10-5)

0 %

2017.12.31.

ex 3215 19 00

Tinta:

—	poliészter polimer, valamint ezüst (CAS RN 7440-22-4) és ezüst-klorid (CAS RN 7783-90-6) diszperziójából áll metil-propil-ketonban (CAS RN 107-87-9)

—	teljes szilárdanyag-tartalma legalább 55, de legfeljebb 57 tömegszázalék és

—	fajlagos tömege legalább 1,40 g/cm3, de legfeljebb 1,60 g/cm3

elektródák nyomtatásához (1)

0 %

2017.12.31.

ex 3707 90 20

Száraz tintapor vagy festékanyag-keverék, amely az alábbi összetevőkből áll:

—	sztirolakrilát/butadién-kopolimer

—	korom vagy egy szerves pigment

—	poliolefin- vagy amorf szilikatartalommal is,

telefaxok, számítógép-nyomtatók és másológépek tinta-/festékpatronjai vagy -kazettái előhívóinak gyártásához (1)

0 %

2017.12.31.

(3)ex 3802 90 00

Nátrium-karbonáttal flux-kalcinált kovaföld, savval mosott, gyógyászati és/vagy biokémiai termékek gyártásánál szűrési segédanyagként való felhasználásra (1)

0 %

2017.12.31.

ex 3812 30 80

N,N’-Bisz(1,2,2,6,6-pentametil-4-piperidinil)-1,6-hexándiamin, polimer 2,4-diklór-6-(4-morfolinil)-1,3,5-triazinnal (CAS RN 193098-40-7)

0 %

2017.12.31.

ex 3812 30 80

UV-stabilizátor, összetétele:

—	gátolt amin: N,N’-bisz(1,2,2,6,6-pentametil-4-piperidinil)-1,6-hexándiamin, polimer 2,4-diklór-6-(4-morfolinil)-1,3,5-triazinnal (CAS RN 193098-40-7), valamint

—	vagy o-hidroxi-fenil-triazin UV-fényelnyelő vagy

—	egy kémiailag módosított fenolos vegyület

0 %

2017.12.31.

(3)ex 3812 30 80

Keverék, amely tömegszázalékban tartalmaz:

—	legalább 70, de legfeljebb 80 % bisz(1,2,2,6,6-pentametil-4-piperidil)-szebacátot (CAS RN 41556-26-7) és

—	legalább 20, de legfeljebb 30 % metil-1,2,2,6,6-pentametil-4-piperidil-szebacátot (CAS RN 82919-37-7)

0 %

2016.12.31.

(3)ex 3824 90 97

Divinilbenzol-izomerek és etilvinilbenzol-izomerek keveréke, legalább 56 tömegszázalék, de legfeljebb 85 tömegszázalék divinilbenzol-tartalommal (CAS RN 1321-74-0)

0 %

2014.12.31.

(3)ex 3824 90 97

Poli(tetrametilén-glikol)-bisz[(9-oxo-9H-tioxanten-1-iloxi)acetát] átlagosan kevesebb mint 5 monomer egységből álló polimerlánc-hosszúsággal (CAS RN 515136-48-8)

0 %

2013.12.31.

ex 3824 90 97

Porózus alumínium-oxid-alapon (CAS RN 1344-28-1) rögzített platina-oxid (CAS RN 12035-82-4), amely tartalmaz:

—	legalább 0,1, de legfeljebb 1 tömegszázalék platinát és

—	legalább 0,5, de legfeljebb 5 tömegszázalék etil-alumínium-dikloridot (CAS RN 563-43-9)

0 %

2017.12.31.

ex 3824 90 97

Készítmény, amely tartalmaz:

—	C,C’-azodi(formamid)-ot (CAS RN 123-77-3)

—	magnézium-oxidot (CAS RN 1309-48-4) és

—	cink-bisz(p-toluol-szulfinát)-ot (CAS RN 24345-02-6)

amelyben a gázképződés a C,C’-azodi(formamid)-ból 135 °C-on következik be

0 %

2017.12.31.

ex 3824 90 97

Dietilénglikolban (CAS RN 111-46-6) oldott dietilénglikol-propilénglikol-trietanol-amin-titanát komplexek (CAS RN 68784-48-5)

0 %

2017.12.31.

(3)ex 3824 90 97

Paszta, amely tartalmaz:

—	legalább 75, de legfeljebb 85 tömegszázalék rezet

—	szervetlen oxidokat

—	etil-cellulózt és

—	egy oldószert

0 %

2017.12.31.

(3)ex 3824 90 97

Acetonoldat, legalább 80 tömegszázalék 2,4,6-trimetil-benzaldehid (CAS RN 487-68-3) tartalommal

0 %

2013.12.31.

(3)ex 3824 90 97

Szerves vegyületekhez kovalens kötéssel kötött szilícium-dioxid-szemcsék, nagy teljesítményű folyadékkromatográf oszlopok (HPLC) és mintaelőkészítő-kazetták gyártásához (1)

0 %

2013.12.31.

ex 3905 30 00

Viszkózus készítmény, amely alapvetően poli(vinil-alkoholt)-t (CAS RN 9002-89-5), egy szerves oldószert és vizet tartalmaz, félvezetők gyártása során a szeletek védőbevonataként való felhasználásra (1)

0 %

2017.12.31.

ex 3905 91 00

Etilén és vinil-alkohol vízoldható kopolimere (CAS RN 26221-27-2), amely legfeljebb 13 tömegszázaléknyi etilén monomer egységet tartalmaz

0 %

2017.12.31.

ex 3906 90 90

Sztearil-metakrilát, izooktil-akrilát és akrilsav kopolimere, izopropil-palmitátban oldva

0 %

2017.12.31.

ex 3907 20 20

Politetrametilén-éter-glikol legalább 2 700, de legfeljebb 3 100 átlagos molekulatömeggel (Mw) (CAS RN 25190-06-1)

0 %

2017.12.31.

(3)ex 3907 20 20

Keverék, amely legalább 70, de legfeljebb 80 tömegszázalék glicerin- és 1,2-epoxipropán-polimert és legalább 20, de legfeljebb 30 tömegszázalék dibutil-maleát-N-vinil-2-pirrolidon-kopolimert tartalmaz

0 %

2013.12.31.

(3)ex 3907 20 20

Tetrahidro-furán és tetrahidro-3-metil-furán kopolimere 3 500 (± 100) számátlag molekulatömeggel (Mn)

0 %

2013.12.31.

(3)ex 3907 40 00

Polikarbonát labdacs (pellet), amely:

—	legalább 7, de legfeljebb 15 tömegszázalék nem halogén égésgátlót tartalmaz és

—	fajlagos tömege 1,20 (± 0,01)

0 %

2016.12.31.

(3)ex 3907 99 90

Poli(hidroxi-alkanoát), amely túlnyomó részben poli(3-hidroxi-butirát)-ból áll

0 %

2015.12.31.

(3)ex 3913 90 00

(3)ex 3909 50 90

Fotopolimer, amely UV-keményíthető, vízben oldódó, folyékony, és amely a következő keverékből áll:

—	legalább 60 tömegszázalékban kétfunkciós akrilált poliuretán oligomerek

—	30 tömegszázalékban (± 8 tömegszázalék) egyfunkciós és háromfunkciós (meta) akrilátok és

—	10 tömegszázalékban (± 3 tömegszázalék) hidroxil funkcionalizált egyfunkciós (meta) akrilátok

0 %

2014.12.31.

ex 3919 10 80

Poliészter, poliuretán vagy polikarbonát fólia:

—	nyomásérzékeny szilikonpolimer ragasztóval

—	teljes vastagsága legfeljebb 0,7 mm

—	teljes szélessége legalább 1 cm, de legfeljebb 1 m

—	tekercsben is

a 8521 és 8528 vtsz. alá tartozó termékek felületének védelmére történő használatra

0 %

2017.12.31.

ex 3919 90 00

ex 3919 10 80

Polietilén fólia:

—	nyomásérzékeny, kizárólag tiszta és sima felületekhez tapadó, nem kaucsuk ragasztóval

—	legalább 0,025 mm, de legfeljebb 0,7 mm teljes vastagságú és

—	legalább 6 cm, de legfeljebb 1 m teljes szélességű

—	tekercsben is

a 8521 és 8528 vtsz. alá tartozó termékek felületének a védelmére történő használatra

0 %

2017.12.31.

ex 3919 90 00

ex 3920 10 28

ex 3920 10 89

ex 3919 90 00

Nyomtatott laminált lap központi poli(vinil-klorid) réteggel, mindkét oldalon poli(vinil-fluorid) réteggel bevonva

—	nyomás vagy hőérzékeny ragasztó réteggel is

—	elválasztóréteggel is

—	legfeljebb 70 ppm hidrogén-fluorid, legfeljebb 120 ppm hidrogén-klorid, legfeljebb 10 ppm hidrogén-cianid, legfeljebb 10 ppm nitrogén-oxid, legfeljebb 300 ppm szén-monoxid, valamint együttesen legfeljebb 10 ppm dihidrogén-szulfid és kén-dioxid toxicitással (az ABD 0031 tesztmódszerrel mérve)

—	60 másodpercen belül legfeljebb 130 mm gyúlékonysággal (a FAR 25 App.F Pt. I Amdt.83 tesztmódszerrel mérve)

—	(elválasztóréteg nélküli) 240 g/m2 (± 30 g/m2) tömeggel ragasztóréteg nélkül, 340 g/m2 (± 40 g/m2) tömeggel hőérzékeny ragasztó réteggel vagy 330 g/m2 (± 40 g/m2) tömeggel nyomásérzékeny réteggel

0 %

2017.12.31.

ex 3920 49 10

ex 3919 90 00

Öntapadó film, melynek összetevői:

—	a felső réteg túlnyomó részt poliuretán, akril emulziós polimerrel és titán-dioxiddal keverve

—	vinil-acetát-etilén-kopolimer és térhálósítható vinil-acetát polimer emulziók keverékét tartalmazó második réteggel is

—	más adalékanyagok legfeljebb 6 tömegszázalékban

—	nyomásérzékeny ragasztó, valamint

—	az egyik oldalon elválasztóréteggel bevborítva

—	a laminált védőréteg feletti külön öntapadó ragasztóval is

—	legfeljebb 400 μm teljes vastagságú

0 %

2017.12.31.

ex 3919 90 00

Film, legalább 40 μm teljes vastagságú, amely egy vagy több átlátszó poliészter rétegből áll:

—	legalább egy infravörös fényvisszaverő réteget tartalmaz, amelynek teljes normál fényvisszaverése legalább 80 % az EN 12898 szerint

—	egyik oldalán egy réteggel, melynek a normál sugárzóképessége legfeljebb 0,2 az EN 12898 szerint

—	a másik oldalán nyomásérzékeny ragasztó- és egy elválasztóréteggel bevonva

0 %

2017.12.31.

ex 3919 90 00

Öntapadó film, melynek összetevői:

—	egy első réteg, amely hőre lágyuló poliuretán és blokkolásgátló keverékét tartalmazza

—	egy második réteg, amely maleinsav anhidrid kopolimert tartalmaz

—	egy harmadik réteg, amely kis sűrűségű polietilén, titán-dioxid és adalékanyagok keverékét tartalmazza

—	egy negyedik réteg, amely kis sűrűségű polietilén, titán-dioxid, adalékanyagok és színezőpigment keverékét tartalmazza

—	nyomásérzékeny ragasztó, valamint

—	az egyik oldalon elválasztóréteggel beborítva

—	a laminált védőréteg feletti külön öntapadó ragasztóval is

—	legfeljebb 400 μm teljes vastagságú

0 %

2017.12.31.

ex 3919 90 00

Nyomtatott laminált lemez:

—	üvegszövet belső réteggel, mindkét oldalon poli(vinil-klorid) réteggel bevonva

—	az egyik oldalon poli(vinil-fluorid) réteggel bevonva

—	nyomásérzékeny ragasztó réteggel és a másik oldalon elválasztóréteggel is

—	legfeljebb 50 ppm hidrogén-fluorid, legfeljebb 85 ppm hidrogén-klorid, legfeljebb 10 ppm hidrogén-cianid, legfeljebb 10 ppm nitrogén-oxid, legfeljebb 300 ppm szén-monoxid, valamint együttesen legfeljebb 10 ppm dihidrogén-szulfid és kén-dioxid toxicitással (az ABD 0031 tesztmódszerrel mérve)

—	60 másodpercen belül legfeljebb 110 mm gyúlékonysággal (a FAR 25 App.F Pt. I Amdt.83 tesztmódszerrel mérve), valamint

—	490 g/m2 (± 45 g/m2) tömeggel (elválasztóréteg nélkül) ragasztóréteg nélkül, vagy 580 g/m2 (± 50 g/m2) tömeggel nyomásérzékeny réteggel

0 %

2017.12.31.

ex 3921 90 60

ex 3920 20 80

Polipropilén lemez tekercsben:

—	lángkésleltető szintje legalább 0,25 mm anyagvastagság esetén UL 94 V-0, legalább 0,05 mm, de legfeljebb 0,25 mm anyagvastagság esetén UL 94 VTM-0 (az UL94 gyúlékonysági szabvány szerint megállapítva)

—	dielektromos lebontása legalább 13,1 kV, de legfeljebb 60,0 kV (az ASTM D149 szerint megállapítva)

—	húzószilárdsága gyártásirányban legalább 30 MPa, de legfeljebb 33 MPa (az ASTM D882 szerint megállapítva)

—	húzószilárdsága keresztirányban legalább 22 MPa, de legfeljebb 25 MPa (az ASTM D882 szerint megállapítva)

—	sűrűségtartománya legalább 0,988 gm/cm3, de legfeljebb 1,035 gm/cm3 (az ASTM D792 szerint megállapítva)

—	nedvszívó képessége legalább 0,01 %, de legfeljebb 0,06 % (az ASTM D570 szerint megállapítva)

az elektronikában és az elektronikai iparban alkalmazott szigetelők gyártásához (1)

0 %

2017.12.31.

(3)ex 3920 62 19

Koextrudált homályos poli(etilén-tereftalát) lemez, legalább 50 μm, de legfeljebb 350 μm vastagságú, koromtartalmú réteggel

0 %

2013.12.31.

(3)ex 3920 62 19

Poli(etilén-tereftalát) film, ragasztóbevonat nélkül, legfeljebb 25 μm vastagságú, vagy

—	csak anyagában színezett vagy

—	anyagában színezett és egyik oldalán fémbevonatú

0 %

2013.12.31.

(3)ex 3920 62 19

Film kizárólag poli(etilén-tereftalát)-ból, legfeljebb 120 μm teljes vastagságú, egy vagy két, teljes tömegében színezéket és/vagy UV-elnyelő anyagot tartalmazó rétegből, ragasztó vagy bármely más bevonat nélkül

0 %

2013.12.31.

(3)ex 3920 62 19

Laminált film kizárólag poli(etilén-tereftalát)-ból, legfeljebb 120 μm teljes vastagságú, egy csak fémbevonatú, és egy vagy két, teljes anyagában színezéket és/vagy UV-elnyelő anyagot tartalmazó rétegből, ragasztó vagy bármely más bevonat nélkül

0 %

2013.12.31.

(3)ex 3920 62 19

Poli(etilén-tereftalát) fólia, egyik vagy mindkét oldalán módosított poliészter réteggel bevonva vagy borítva, legalább 7 μm, de legfeljebb 11 μm teljes vastagságú, fémes pigmentek mágneses rétegével ellátott, 8 mm vagy 12,7 mm szélességű videoszalagok gyártásához (1)

0 %

2013.12.31.

(3)ex 3920 62 19

Poli(etilén-tereftalát) film legalább 186 μm, de legfeljebb 191 μm vastagsággal, egyik oldalon mátrixot mintázó akrilréteggel bevonva

0 %

2014.12.31.

(3)ex 3920 62 19

Poli(etilén-tereftalát) film legfeljebb 12 μm vastagsággal, egyik oldalán legfeljebb 35 nm vastagságú alumínium-oxid réteggel bevonva

0 %

2013.12.31.

(3)ex 3920 62 19

Poli(etilén-tereftalát) lemezek vagy tekercsek:

—	mindkét oldalon egy epoxi-akrilgyanta réteggel bevonva,

—	37 μm (± 3 μm) teljes vastagsággal

0 %

2015.12.31.

(3)ex 3920 62 19

Poli(etilén-tereftalát), poli(etilén-naftalát) vagy hasonló poliészter film, egyik oldalán fémmel és/vagy fémoxidokkal bevonva, kevesebb, mint 0,1 tömegszázalék alumíniumtartalommal, legfeljebb 300 μm vastagsággal és legfeljebb 10 000 ohm (per négyzet) fajlagos felszíni ellenállással (az ASTM D 257-99 módszer szerint megállapítva)

0 %

2013.12.31.

(3)ex 3920 62 19

Matt poli(etilén-tereftalát) film, fényességmérővel mért felületi fényessége 45°-os szögben 15 és 60°-os szögben 18 (az ISO 2813:2000 módszer szerint megállapítva), és szélessége legalább 1 600 mm

0 %

2013.12.31.

(3)ex 3920 62 19

Fehér poli(etilén-tereftalát) film, anyagában színezett, legalább 185 μm, de legfeljebb 253 μm vastagságú, mindkét oldalán antisztatikus réteggel bevonva

0 %

2013.12.31.

(3)ex 3920 62 19

Átlátszó poli(etilén-tereftalát) film:

—	mindkét oldalon legalább 7 nm, de legfeljebb 80 nm vastagságú akrilalapú, szerves anyagokból készült rétegekkel bevonva

—	felületi feszültsége legalább 36 din/cm, de legfeljebb 39 din/cm

—	fényáteresztési tényezője több mint 93 %-os

—	homályossági értéke legfeljebb 1,3 %-os

—	teljes vastagsága legalább 10 μm, de legfeljebb 350 μm

—	szélessége legalább 800 mm, de legfeljebb 1 600 mm

0 %

2013.12.31.

(3)ex 3920 62 19

Poli(etilén-tereftalát) film,

—	legfeljebb 20 μm vastagságú

—	legalább egyik oldalán legfeljebb 2 μm vastagságú gázzáró réteggel bevonva, amely polimermátrixban diszpergált szilícium-dioxidból áll

0 %

2017.12.31.

(3)ex 3920 92 00

Poliamid film,

—	legfeljebb 20 μm vastagságú

—	legalább egyik oldalán legfeljebb 2 μm vastagságú gázzáró réteggel bevonva, amely polimermátrixban diszpergált szilícium-dioxidból áll

0 %

2013.12.31.

ex 3920 99 28

Extrudált termoplasztikus poliuretán film:

—	nem öntapadó

—	sárgasági indexe 10 mm-es kötegelt film esetén több mint 1,0, de legfeljebb 2,5 (az ASTM E 313-10 tesztmódszer szerint megállapítva)

—	fényáteresztő képessége 10 mm-es kötegelt film esetén 87 %-ot meghaladó (az ASTM D 1003-11 tesztmódszer szerint megállapítva)

—	legalább 0,38 mm, de legfeljebb 7,6 mm teljes vastagságú

—	legalább 99 cm, de legfeljebb 305 cm szélességű

rétegelt biztonsági üveg gyártásában való felhasználásra

0 %

2017.12.31.

ex 3921 13 10

Nyitott cellás poliuretánhab-tekercs:

—	2,29 mm (± 0,25 mm) vastagságú

—	lyukacsos szerkezetű tapadóképesség-javító anyaggal felületkezelve és

—	poliészter filmre és egy réteg textilanyagra rétegelve

0 %

2017.12.31.

(3)ex 3921 90 55

Előimpregnált, megerősített üvegszál, amely epoxigyantával kevert cianát-észter-gyantát vagy bismaleimid (B)-triazin (T)-gyantát tartalmaz, amelynek mérete:

—	469,9 mm (± 2 mm) × 622,3 mm (± 2 mm) vagy

—	469,9 mm (± 2 mm) × 414,2 mm (± 2 mm) vagy

—	546,1 mm (± 2 mm) × 622,3 mm (± 2 mm)

nyomtatott áramköri kártya gyártásához (1)

0 %

2013.12.31.

(3)ex 3926 90 97

Televízióállvány-lábazat, a televízió készülékházának rögzítését és stabil helyzetét biztosító konzollal is

0 %

2016.12.31.

(3)ex 7020 00 10

(3)ex 7326 90 98

(3)ex 7616 99 90

ex 4104 41 19

Bölénybőr, hasított, krómmal cserzett, szintetikusan újracserzett („crust bőr”), száraz

0 %

2017.12.31.

ex 7009 10 00

Visszapillantó tükörüveg:

—	műanyag tartólappal szerelve

—	környezeti fényviszonyok intenzitásának hatására arányosan változó fényvisszaverő képességgel rendelkezik

—	fűtőelemmel szerelve is

—	holt tér modul (BSM) kijelzővel szerelve is

0 %

2017.12.31.

(3)ex 7019 12 00

Előfonat, finomsági száma 1 980–2 033 tex, 9 μm (± 0,5 μm) átmérőjű folytonos végtelen üvegszálakból

0 %

2017.12.31.

(3)ex 7019 12 00

(3)ex 7607 11 90

Laminált alumíniumfólia:

—	legalább 99 % alumíniumtartalommal

—	kvarcüveg- és vízüveg-mentes hidrofil bevonattal

—	teljes vastagsága legfeljebb 0,120 mm

—	szakítószilárdsága legalább 100 N/mm2 (az ASTM E8 tesztmódszer szerint meghatározva) és

—	szakadási nyúlása legalább 1 %

0 %

2013.12.31.

(3)ex 7607 20 90

Kenőanyaggal felületkezelt lemez („LE sheet”), legfeljebb 0,350 μm vastagságú, amely

—	egy legalább 70 μm, de legfeljebb 150 μm vastagságú alumíniumfólia rétegből és

—	szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú, legalább 20 μm, de legfeljebb 200 μm vastagságú vízoldható kenőanyagból áll

0 %

2015.12.31.

ex 7616 99 90

Négyszögletes keret alakú alkatrész:

—	festékkel bevont alumíniumból

—	hossza legalább 1 011 mm, de legfeljebb 1 500 mm

—	szélessége legalább 622 mm, de legfeljebb 900 mm

—	vastagsága 0,6 mm (± 0,1 mm)

TV készülékek gyártása során történő felhasználásra

0 %

2017.12.31.

ex 8105 90 00

Kobaltötvözetből készült rúd vagy huzal, amely:

—	35 (± 2) tömegszázalék kobaltot

—	25 (± 1) tömegszázalék nikkelt

—	19 (± 1) tömegszázalék krómot és

—	7 (± 2) tömegszázalék vasat

tartalmaz, és megfelel a repülőgép- és űrrepülőgép-iparban használatos AMS 5842 anyagspecifikációnak

0 %

2017.12.31.

(3)ex 8301 60 00

Billentyűzet teljes egészében szilikonból vagy polikarbonátból, ideértve az elektronikus érintkező elemekkel és nyomtatással ellátott billentyűket is

0 %

2015.12.31.

(3)ex 8413 91 00

(3)ex 8419 90 85

(3)ex 8438 90 00

(3)ex 8468 90 00

(3)ex 8476 90 00

(3)ex 8479 90 80

(3)ex 8481 90 00

(3)ex 8503 00 99

(3)ex 8515 90 00

(3)ex 8531 90 85

(3)ex 8536 90 85

(3)ex 8543 90 00

(3)ex 8708 91 99

(3)ex 8708 99 97

(3)ex 9031 90 85

(3)ex 8305 20 00

Fűzőkapcsok:

—	28 mm hosszúsággal

—	nem hajlítva

műanyag patronban kiszerelve, 12 mm (± 1 mm) szélességű és 8 mm (± 1 mm) magasságú fűzőkapcsot alkotva, másolókban és nyomtatókban történő felhasználásra (1)

0 %

2013.12.31.

ex 8431 20 00

Differenciálművet, fordulatszám-csökkentő váltóművet, tányérkereket, meghajtó tengelyt, kerékagyakat, fékeket és szerelvénytartó karokat tartalmazó hajtótengely-szerkezet a 8427 vtsz. alá tartozó járművek gyártásához (1)

0 %

2017.12.31.

ex 8501 10 99

Egyenáramú (DC) motor

—	fordulatszáma legalább 3 500 rpm, de legfeljebb 5 000 rpm, terhelés alatt és legfeljebb 6 500 rpm üresjáratban

—	legalább 100 V, de legfeljebb 240 V tápfeszültséggel

elektromos olajsütők gyártásához (1)

0 %

2017.12.31.

ex 8503 00 99

Üzemanyagcella-membrán tekercsekben vagy lemezekben, legfeljebb 150 cm szélességű, a 8501 vámtarifaszám alá tartozó üzemanyagcellák gyártásához

0 %

2017.12.31.

(3)ex 8504 40 82

Nyomtatott áramköri kártya hídkapcsolású egyenirányító áramkörrrel és más, aktív és passzív komponensekkel felszerelve:

—	két kimeneti csatlakozóval

—	két bemeneti csatlakozóval, amelyek egyidejűleg rendelkezésre állnak és használhatók

—	erős fényű és tompított üzemmód közötti váltás funkcióval

—	erős fényű üzemmódban 40 V (+ 25 % –15 %) vagy 42 V (+ 25 % –15 %) bemeneti feszültséggel, tompított üzemmódban 30 V (± 4 V) bemeneti feszültséggel, vagy

—	erős fényű üzemmódban 230 V (+ 20 % –15 %) bemeneti feszültséggel, tompított üzemmódban 160 V (± 20 %) bemeneti feszültséggel, vagy

—	erős fényű üzemmódban 120 V (+ 15 % –35 %) bemeneti feszültséggel, tompított üzemmódban 60 V (± 15 %) bemeneti feszültséggel

—	névleges értékének 80 %-át 20 milliszekundumon belül elérő bemeneti áramerősséggel

—	a 42 V-os és 230 V-os változatnál legalább 45 Hz, de legfeljebb 65 Hz, a 120 V-os változatnál 45–70 Hz bemeneti frekvenciával

—	a bemeneti áramerősség 250 %-át meg nem haladó maximális bekapcsolási túlárammal

—	legfeljebb 100 ms tartamú bekapcsolási túlárammal

—	a bemeneti áramerősség 50 %-ánál nem kisebb bemeneti áramerősség-hiánnyal

—	legfeljebb 20 ms tartamú bekapcsolási áramerősség-hiánnyal

—	előre beállítható kimeneti áramerősséggel

—	névleges előre beállított értékének 90 %-át 50 ms-on belül elérő kimeneti áramerősséggel

—	a bemeneti feszültség megszüntetését követően a nulla értéket 30 ms-on belül elérő kimeneti áramerősséggel

—	a terhelés hiánya vagy túlterhelés esetén fellépő, meghatározott hibaállapottal (elhasználódást jelző funkció)

0 %

2017.12.31.

(3)ex 8504 40 82

Egyenirányító házban,

—	legfeljebb 250 W névleges teljesítménnyel

—	legalább 90 V, de legfeljebb 305 V bemeneti feszültséggel

—	legalább 47 Hz, de legfeljebb 440 Hz tanúsított bemeneti frekvenciával

—	legalább 350 mA, de legfeljebb 15 A állandó kimeneti áramerősséggel

—	legfeljebb 10 A bekapcsolási túlárammal

—	legalább -40 °C, de legfeljebb + 85 °C üzemi hőmérséklettel

—	LED-világítóeszközök vezérléséhez

0 %

2017.12.31.

ex 8505 11 00

Neodímium, vas és bór vagy szamárium és kobaltbevonat ötvözetéből készült, cink-foszfát felhasználásával szervetlen passziválásnak (szervetlen bevonatképzésnek) alávetett állandó mágnes, motoros vagy szenzoros alkalmazásokhoz használatos termékek ipari gyártásához (1)

0 %

2017.12.31.

ex 8507 60 00

Négyszögletes modul lítium-ion újratölthető akkumulátorba való beillesztésre:

—	352,5 mm (± 1 mm) vagy 367,1 mm (± 1 mm) szélességű

—	300 mm (± 2 mm) vagy 272,6 mm (± 1 mm) mélységű

—	268,9 mm (± 1,4 mm) vagy 229,5 mm (± 1 mm) magasságú

—	45,9 kg vagy 46,3 kg tömegű

—	75 Ah névleges kapacitású és

—	60 V névleges feszültségű

0 %

2017.12.31.

ex 8507 60 00

Lítiumion, újratölthető akkumulátor:

—	legalább 1 475 mm, de legfeljebb 1 515 mm hosszúságú

—	legalább 1 365 mm, de legfeljebb 1 375 mm szélességű

—	legalább 260 mm, de legfeljebb 270 mm magasságú

—	legalább 320 kg, de legfeljebb 330 kg tömegű

—	legalább 18,4 Ah, de legfeljebb 130 Ah névleges kapacitású

—	12 vagy 16 modulból álló csomagban kiszerelve

0 %

2017.12.31.

(3)ex 8507 60 00

Lítiumion elektromos akkumlátor telepeinek összeállításához való modulok:

—	legalább 298 mm, de legfeljebb 408 mm hosszúsággal

—	legalább 33,5 mm, de legfeljebb 209 mm szélességgel

—	legalább 138 mm, de legfeljebb 228 mm magassággal

—	legalább 3,6 kg, de legfeljebb 17 kg tömeggel és

—	legalább 458 kWh, de legfeljebb 2 158 kWh teljesítménnyel

0 %

2017.12.31.

ex 8516 90 00

Belső edény:

—	oldalsó és középső nyílásokkal

—	hőkezelt alumíniumból

—	kerámiabevonattal, 200 °C- felett is hőálló

elektromos olajsütők gyártásához (1)

0 %

2017.12.31.

ex 8522 90 80

Hőelvezető és hűtőbordák alumíniumból a 8521 vámtarifaszám alá tartozó termékekben lévő tranzisztorok és/vagy integrált áramkörök üzemi hőmérsékletének fenntartására

0 %

2017.12.31.

ex 8525 80 19

Kamera modul 1 280 * 720 P HD felbontással, két mikrofonnal, a 8528 vtsz. alá tartozó termékek gyártásához (1)

0 %

2017.12.31.

(3)ex 8526 91 20

Integrált audiomodul (IAM) digitális videokimenettel LCD érintőképernyős monitorhoz való csatlakozással, a MOST (MEDIA Oriented Systems Transport) szabványú hálózaton keresztül csatlakoztatva, a „MOST High” protokollon keresztül továbbítva:

—	egy vevőegységet globális helymeghatározó rendszerhez (GPS), egy giroszkópot és egy, a közlekedési üzenetküldő csatorna (TMC) vételére alkalmas tunert tartalmazó nyomtatott áramköri kártyával (PCB)

—	egy többfajta térképet támogató merevlemezzel

—	egy HD rádióval

—	egy hangfelismerő rendszerrel

—	egy CD- és DVD-meghajtóval

—	Bluetooth, mp3 és USB csatlakozással

—	legalább 10 V, de legfeljebb 16 V feszültséggel

a 87. árucsoportba tartozó járművek gyártásához (1)

0 %

2015.12.31.

(3)ex 8527 29 00

ex 8529 90 92

Téglalap alakú rögzítő- és borítókeret:

—	szilíciumot és magnéziumot tartalmazó alumíniumötvözetből

—	legalább 900 mm, de legfeljebb 1 500 mm hosszúságú

—	legalább 600 mm, de legfeljebb 950 mm szélességű

televíziókészülékek gyártásában való felhasználásra

0 %

2017.12.31.

ex 8529 90 92

Nyomtatott áramköri lap háttérvilágításhoz:

—	prizmákkal szerelt LED-diódákkal

—	egyik vagy mindkét végén csatlakozóval felszerelve is

a 8528 vtsz. alá tartozó termékekbe történő beépítésre (1)

0 %

2013.12.31.

ex 9405 40 39

ex 8536 69 90

Műanyag vagy fém burkolatba épített SCART típusú csatlakozók 2 sorban összesen 21 tűvel, a 8521 és a 8528 vtsz. alá tartozó termékek gyártásához (1)

0 %

2017.12.31.

(3)ex 8540 20 80

Fotoelektromos-sokszorozó

0 %

2016.12.31.

ex 8544 42 90

PET szigetelésű elektromos vezeték:

—	10 vagy 80 egyéni vezetékszállal

—	legalább 50 mm, de legfeljebb 800 mm hosszúságú

—	egyik vagy mindkét végén csatlakozóval

a 8521 és 8528 vtsz. alá tartozó termékek gyártásához (1)

0 %

2017.12.31.

ex 9001 90 00

Optikai elemek nem szerelve, öntött, infravörös-továbbító kalkogenid üvegből vagy infravörös-továbbító kalkogenid üveg és egy másik lencseanyag kombinációjából előállítva

0 %

2017.12.31.

ex 9002 90 00

Lencsék szerelve, infravörös-továbbító kalkogenid üvegből vagy infravörös-továbbító kalkogenid üveg és egy másik lencseanyag kombinációjából előállítva

0 %

2017.12.31.

(1) A vámok felfüggesztése a 2454/93/EGK bizottsági rendelet 291–300. cikkének hatálya alá tartozik (HL L 253., 1993.10.11., 1. o.).

(2) A mértékvámtételt kell alkalmazni.

(3) Az 1344/2011/EU rendelet mellékletében meghatározott olyan termékre vonatkozó felfüggesztés, amelynek KN- vagy TARIC-kódját vagy árumegnevezését e rendelet módosítja.

II. MELLÉKLET

Az 1. cikk 2. pontjában említett termékek

KN-kód	TARIC
(1)ex 2007 99 50	40
(1)ex 2007 99 50	50
(1)ex 2007 99 50	60
ex 2008 60 19	30
ex 2008 60 39	30
(1)ex 2008 99 48	20
(1)ex 2008 99 48	93
(1)ex 2008 99 49	50
(1)ex 2805 30 90	40
(1)ex 2805 30 90	50
(1)ex 2805 30 90	60
(1)ex 2818 10 91	10
ex 2916 19 95	30
ex 2917 39 95	10
(1)ex 2918 99 90	40
ex 2934 99 90	12
ex 3204 11 00	10
(1)ex 3204 11 00	20
(1)ex 3204 17 00	25
ex 3204 17 00	45
ex 3204 17 00	55
(1)ex 3204 17 00	60
(1)ex 3204 17 00	70
ex 3204 19 00	72
(1)ex 3204 19 00	73
(1)ex 3802 90 00	11
(1)ex 3824 90 97	08
(1)ex 3824 90 97	31
(1)ex 3824 90 97	70
(1)ex 3824 90 97	72
(1)ex 3824 90 97	73
(1)ex 3824 90 97	75
(1)ex 3907 20 20	11
(1)ex 3907 20 20	12
(1)ex 3907 40 00	10
(1)ex 3907 99 90	30
(1)ex 3909 50 90	10
ex 3911 90 99	75
(1)ex 3920 62 19	01
(1)ex 3920 62 19	03
(1)ex 3920 62 19	07
(1)ex 3920 62 19	09
(1)ex 3920 62 19	11
(1)ex 3920 62 19	13
(1)ex 3920 62 19	17
(1)ex 3920 62 19	19
(1)ex 3920 62 19	21
(1)ex 3920 62 19	23
(1)ex 3920 62 19	24
(1)ex 3920 62 19	26
(1)ex 3920 62 19	37
(1)ex 3920 62 19	39
(1)ex 3920 62 19	47
(1)ex 3920 62 19	49
(1)ex 3920 62 19	51
(1)ex 3920 62 19	53
(1)ex 3920 62 19	54
(1)ex 3920 62 19	56
(1)ex 3920 62 19	57
(1)ex 3920 62 19	59
(1)ex 3920 62 19	75
(1)ex 3920 62 19	77
(1)ex 3920 62 19	81
(1)ex 3920 92 00	30
(1)ex 3921 90 55	20
(1)ex 7019 12 00	05
(1)ex 7019 12 00	25
(1)ex 7326 90 98	40
(1)ex 7607 11 90	30
(1)ex 7607 20 90	20
ex 8108 20 00	20
ex 8108 90 50	40
ex 8108 90 50	80
(1)ex 8305 20 00	10
(1)ex 8504 40 82	40
(1)ex 8504 40 82	50
(1)ex 8507 60 00	50
(1)ex 8526 91 20	80
(1)ex 8528 59 80	10
(1)ex 8536 90 85	96
(1)ex 8538 90 99	94
(1)ex 8540 20 80	91
(1)ex 8543 90 00	50
ex 8708 80 99	10
ex 9405 40 39	30

(1) Az 1344/2011/EU rendelet mellékletében meghatározott olyan termékre vonatkozó felfüggesztés, amelynek KN- vagy TARIC-kódját vagy árumegnevezését e rendelet módosítja.

29.6.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 179/46

A BIZOTTSÁG 628/2013/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2013. június 28.)

az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség szabványosítási vizsgálatok végzésével és a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szabályai alkalmazásának nyomon követésével kapcsolatos munkamódszereiről, valamint a 736/2006/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a polgári repülés területén közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról, valamint a 91/670/EGK tanácsi irányelv, az 1592/2002/EK rendelet és a 2004/36/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. február 20-i 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 24. cikke (5) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 216/2008/EK rendelet 24. cikkének (1) bekezdése és 54. cikke értelmében az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (a továbbiakban: Ügynökség) feladata, hogy szabványosítási vizsgálatok végzése révén támogassa a Bizottságot a szóban forgó rendeletnek és végrehajtási szabályainak az illetékes tagállami hatóságok általi végrehajtásának nyomon követésében.

(2)	A 216/2008/EK rendelet 54. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy amennyiben egy illetékes tagállami hatóságnál végzett vizsgálat egy vállalkozás vagy vállalkozások társulásának vizsgálatát foglalja magában, az Ügynökségnek az 55. cikk rendelkezéseit kell követnie.

(3)	A 736/2006/EK bizottsági rendelet (2) meghatározza az Ügynökség szabványosítási vizsgálatok végzésével kapcsolatos munkamódszereit (a továbbiakban: jelenlegi munkamódszerek).

(4)	A jelenlegi munkamódszerek elfogadása óta hat év telt el. A közös szabályok jelentős mértékben módosultak; több nemzetközi megállapodás is elfogadásra került; és mind az Ügynökség, mind a tagállamok értékes tapasztalatokat gyűjtöttek, amelyeket érdemes szem előtt tartani.

(5)

A 736/2006/EK rendelet elfogadásakor a polgári repülés területére vonatkozó közös szabályok a kezdeti és folyamatos légialkalmasságra korlátozódtak. Az 1702/2003/EK bizottsági rendelet (3) végrehajtási szabályokat határozott meg a légi járművek és kapcsolódó termékek, alkatrészek és berendezések légialkalmassági és környezetvédelmi tanúsítása, valamint a tervező és gyártó szervezetek tanúsítása tekintetében; a 2042/2003/EK bizottsági rendelet (4) pedig végrehajtási szabályokat határozott meg a légi járművek és repüléstechnikai termékek, alkatrészek és berendezések folyamatos légi alkalmasságának biztosításáról és az ezzel összefüggő feladatokban részt vevő szervezetek és személyek jóváhagyásáról.

(6)

A polgári repülés területén a közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló, 2002. július 15-i 1592/2002 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (5) időközben felváltotta a 216/2008/EK rendelet, és a közös szabályokat két alkalommal is kiterjesztették: első alkalommal a repülő személyzetre, a légi jármű üzemben tartására és a földi ellenőrzésekre, második alkalommal pedig a légiforgalmi szolgáltatásra és a léginavigációs szolgálatokra (ATM/ANS), valamint a repülőterek biztonságára: ennek nyomán a Bizottság számos végrehajtási szabályt fogadott el az említett új alkalmazási területekre vonatkozóan, így például elfogadásra került a légiforgalmi irányítói szakszolgálati engedélyekre és egyes tanúsításokra vonatkozó részletes szabályoknak a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében történő meghatározásáról szóló, 2011. augusztus 20-i 805/2011/EU bizottsági rendelet (6), a légiforgalmi szolgáltatások és a léginavigációs szolgálatok repülésbiztonsági felügyeletéről szóló, 2011. október 17-i 1034/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (7), a léginavigációs szolgálatok ellátására vonatkozó közös követelmények megállapításáról szóló, 2011. október 17-i 1035/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (8), a léginavigációs szolgálatok és a hálózati funkciók teljesítményrendszerének megállapításáról, valamint a léginavigációs szolgálatok ellátására vonatkozó közös követelmények megállapításáról szóló 2096/2005/EK rendelet módosításáról szóló, 2010. július 29-i 691/2010/EU bizottsági rendelet (9), a polgári légi közlekedés területén a műszaki előírások és a közigazgatási eljárások összehangolásáról szóló, 1991. december 16-i 3922/91/EGK tanácsi rendelet (10) (módosította a 859/2008/EK bizottsági rendelet (11)), a harmadik országok közösségi repülőtereket használó légi járműveinek biztonságáról szóló, 2004. április 21-i 2004/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) (módosította a 2004/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv II. mellékletének a közösségi repülőtereket használó légi járművek földi ellenőrzésének végrehajtási feltételei tekintetében történő módosításáról szóló, 2008. április 16-i 2008/49/EK bizottsági irányelv (13)), a légi járművek üzemben tartásához kapcsolódó műszaki követelmények és igazgatási eljárások rögzítéséről szóló, 2012. október 5-i 965/2012/EU bizottsági rendelet (14), és a polgári légi közlekedéshez kapcsolódó műszaki követelmények és igazgatási eljárások rögzítéséről szóló, 2011. november 3-i 1178/2011/EU bizottsági rendelet (15).

(7)

A 216/2008/EK rendelet számos olyan új rendelkezést is bevezetett, amelyeknek tükröződniük kell az Ügynökség szabványosítási vizsgálatok elvégzésével kapcsolatos munkamódszereiben. Ezen belül is a 11. cikk meghatározza a tagállamok illetékes hatóságai által kiállított tanúsítvány(ok) kölcsönös elismerésére, valamint az elismerés felfüggesztésére vonatkozó feltételeket, és e tekintetben a szabványosítási vizsgálatok a döntéshozatal fontos eszközeinek számítanak. A 15. cikk olyan információs hálózat létrehozásáról rendelkezik, amely hasznos információkkal szolgál a szabványosítási vizsgálatok elvégzéséhez, ezen szabványosítási vizsgálatok egyes eredményeit pedig haladéktalanul el kell juttatni az információs hálózatnak. A 27. cikk (3) bekezdése előírja, hogy az Ügynökség támogatja a tagállamokat az ICAO-val szemben fennálló kötelezettségeik teljesítésében.

(8)

A 216/2008/EK rendeletben és végrehajtási szabályaiban meghatározott közös szabályok esetleges további módosulása ellenére az Ügynökségnek támogatnia kell a Bizottságot más, többek között az egységes európai égboltra vonatkozó jogszabályokból vagy a légi közlekedésben bekövetkező balesetek kivizsgálására és az események jelentésére vonatkozó jogszabályokból eredő repülésbiztonsági követelmények alkalmazásának nyomon követésében.

(9)	2006 óta Európa légi közlekedéssel kapcsolatos külpolitikája is komoly fejlődésen ment keresztül, mind a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO), mind az EU egyes szomszédai, mind pedig néhány kiemelt nemzetközi partner vonatkozásában.

(10)

2010-ben az EU és a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) együttműködési megállapodást (16) írt alá, amely keretet teremt a felek közötti strukturált együttműködésre, elsősorban a biztonságra vonatkozó információk megosztása tekintetében, azzal a céllal, hogy ahol csak lehetséges, el lehessen kerülni a párhuzamos erőfeszítéseket: az együttműködés következtében az Ügynökség szabványosítási vizsgálati programja és az ICAO egyetemes biztonságfelügyeleti ellenőrzése (USOAP) nagyobb összhangba került. A vizsgálati munkamódszereknek figyelembe kell venniük a 9735. számú ICAO dokumentumban foglaltakat (USOAP continuous Monitoring Manual – folyamatos nyomonkövetési kézikönyv).

(11)

Az EU szomszédsági és bővítési politikájában részt vevő államok, köztük különösen az európai közös légtér létrehozásáról szóló megállapodás részes felei esetében a szabványosítási vizsgálatokat – a vonatkozó megállapodások vagy munkamegállapodások függvényében – ugyanazon munkamódszerek és standardok szerint kell végrehajtani, mint a tagállamok esetében.

(12)

Azon államok esetében, amelyekkel az EU olyan kétoldalú légiközlekedés-biztonsági megállapodást írt alá, amely egyes tanúsítási megállapítások és jóváhagyások kölcsönös elismeréséről rendelkezik, a szabványosítási vizsgálatoknak az adott megállapodás végrehajtásának nyomon követését kell elősegíteniük, és az eredményekről – esetleges kiigazítások végrehajtása céljából – tájékoztatni kell a kétoldalú megállapodás felügyelőtestületét. Az olyan tagállamok által végzett szabványosítási vizsgálatoknak, amelyek tanúsítási megállapításait és jóváhagyásait az EU kétoldalú megállapodás keretében elfogadja, olyan további ellenőrzéseket kell tartalmazniuk, amelyek révén meg lehet bizonyosodni arról, hogy az illetékes hatóságok megfelelően gyakorolják a kétoldalú megállapodásból eredő hatásköreiket.

(13)

A 216/2008/EK rendeletnek és végrehajtási szabályainak, valamint a hatályban lévő jogszabályokból és megállapodásokból eredő más repülési szabályok alkalmazásának hatékony nyomon követése érdekében a jelenlegi munkamódszereket felül kell vizsgálni, hogy azok rendszerközpontúbbá váljanak, a biztonsági teljesítményre jobban összpontosító, folyamatosabb nyomon követést tegyenek lehetővé, biztosítani lehessen az erőforrások hatékonyabb felhasználását és elkerülni az illetékes hatóságokra nehezedő terhek indokolatlan növekedését, valamint visszajelzést biztosítani az Ügynökség számára. A vizsgálócsoportokat megfelelő képesítéssel és képzettséggel rendelkező személyekből kell összeállítani, és az Ügynökségnek törekednie kell a különböző tagállamokból származó felhatalmazott személyek részvételének egyensúlyára.

(14)	A munkamódszereknek tükrözniük kell az ISO 19011 szabványban meghatározott fogalommeghatározásokat és ellenőrzési elveket.

(15)	A munkamódszereknek a vizsgálati szinten túl a rendszerszintű és a megállapítás-szintű nyomon követést is biztosítaniuk kell.

(16)	A munkamódszereknek több rugalmasságot kell biztosítaniuk az Ügynökség számára az Ügynökség szakmai kompetenciáinak megfelelő intézkedések meghozatalában, ugyanakkor a jogbiztonságról is gondoskodniuk kell.

(17)	A 736/2006/EK rendeletet ezért ennek megfelelően hatályon kívül kell helyezni.

(18)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a 216/2008/EK rendelet 65. cikkével létrehozott bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy és hatály

(1) Ez a rendelet meghatározza az alábbi tevékenységek végzésére vonatkozó munkamódszereket:

a)	a 216/2008/EK rendeletnek és végrehajtási szabályainak az illetékes tagállami hatóságok általi, a rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében említett területek tekintetében történő alkalmazásának nyomon követése;

b)	szabványosítási vizsgálatok végzése az illetékes tagállami hatóságoknál;

c)	annak ellenőrzése, hogy a tanúsítások kiadását és felügyeletét az illetékes tagállami hatóságok a 216/2008/EK rendelettel és végrehajtási szabályaival összhangban végzik-e;

d)	részvétel a 216/2008/EK rendeletnek és végrehajtási szabályainak az illetékes tagállami hatóságok általi végrehajtásából származó hatások értékelésében.

(2) Az e rendeletben meghatározott munkamódszereket – lehetőség szerint – azokban az esetekben is alkalmazni kell, amikor az Ügynökségnek egyéb uniós jogszabályban, az Unió által kötött megállapodásokban vagy az Ügynökség által kötött munkamegállapodásokban foglalt repülésbiztonsági követelmények alkalmazását kell nyomon követnie.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásába:

1. „vizsgálat”: a 216/2008/EK rendelet 24. cikkének (1) bekezdésében és 54. cikkében említett szabványosítási vizsgálat, beleértve a rendelet 54. cikkének (4) bekezdésében és 55. cikkében említett vállalkozások vagy vállalkozások társulásainak vizsgálatát;

2. „illetékes hatóság”: a tagállam által a 216/2008/EK rendeletnek és végrehajtási szabályainak végrehajtására kijelölt szerv;

3. „felhatalmazott személyzet”: az Ügynökség által vizsgálatok végzésére felhatalmazott személyek, beleértve a kirendelt személyzetet;

4. „kirendelt személyzet”: az illetékes tagállami hatóságok, a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO), más nemzetközi repülési szervezet vagy az Unióval megállapodást kötött vagy az Ügynökséggel munkamegállapodást kötött harmadik országok illetékes hatóságai által rendelkezésre bocsátott tisztviselők, akik az említett hatóságoktól arra kaptak megbízást, hogy vizsgálatok végzésében segítsék az Ügynökséget;

5. „bizonyítékok”: feljegyzések, ténymegállapítások vagy egyéb lényeges és ellenőrizhető információk;

6. „megállapítás”: a rendelkezésre álló bizonyítékok és az alkalmazandó követelmények összevetésének eredménye;

7. „korrekció”: az alkalmazandó követelményeknek való nem megfelelés megszüntetésére irányuló intézkedés;

8. „korrekciós intézkedés”: az alkalmazandó követelményeknek való nem megfelelés okának megszüntetése, és újbóli előfordulásának megelőzése érdekében tett intézkedés;

9. „közvetlen biztonsági aggály”: olyan helyzet, amelyben bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy egy adott termék, szolgáltatás, rendszer, alkotórész, berendezés vagy létesítmény olyan állapotban van vagy olyan módon van kezelve, illetve működtetve, hogy – a helyzet azonnali korrekciója hiányában – fennáll a személyi sérülés kockázata.

3. cikk

A nyomon követés során alkalmazandó elvek

(1) Az Ügynökség nyomon követi az 1. cikkben említett követelményeknek az illetékes hatóságok általi alkalmazását, valamint az e rendeletben meghatározott módszer szerinti egységes érvényesítését, és mindezekről jelentést tesz.

(2) A nyomon követés folyamatos, kockázatalapú és az Ügynökség rendelkezésére álló információk alapján történik. A nyomon követés kiterjed annak értékelésére, hogy az illetékes hatóságok milyen mértékben tudják gyakorolni a repülésbiztonsági felügyelethez kapcsolódó hatásköreiket, továbbá szükség esetén vizsgálatok végzésére, valamint a vizsgálatok során tett megállapítások nyomon követésére a hozzájuk kapcsolódó korrekciók és korrekciós intézkedések minél előbbi végrehajtása érdekében.

(3) A nyomon követés során rendszerszemléletű megközelítést kell alkalmazni. A nyomon követésnek ki kell terjednie a biztonsági felügyeleti rendszer valamennyi, az ICAO meghatározása szerinti területére és kritikus elemére. Különös figyelmet kell szentelni az egyes területek közötti átfedéseknek.

(4) A nyomon követést átlátható, hatékony, eredményes, összehangolt és konzisztens módon kell végezni.

(5) Az Ügynökség annak érdekében, hogy megállapítsa, szükség van-e a szabályozási keretek módosítására, elemzi nyomonkövetési tevékenységeinek eredményét.

4. cikk

A vizsgálatokra és a megállapításokra alkalmazandó elvek

(1) Az illetékes hatóságoknál végzett vizsgálatok során figyelembe kell venni a korábbi vizsgálatok eredményeit, és a vizsgálatnak egyebek mellett ki kell térnie a szabályozási követelményekben bekövetkezett változásokra, az illetékes hatóság repülésbiztonsági felügyeleti képességére, arányosnak kell lennie az adott hatóság felügyelete alatt álló ágazat szintjével és összetettségével, és eközben mindenekelőtt biztosítania kell a kereskedelmi célú légi közlekedés tekintetében a repülésbiztonság egységesen magas szintjét.

(2) A vizsgálatok a vizsgálat tárgyát képező illetékes hatóság felügyelete alá tartozó vállalkozásokra vagy vállalkozások társulásaira is kiterjedhetnek.

(3) A 216/2008/EK rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében említett követelmények teljesülésének ellenőrzése céljából a vizsgálatok – az érintett felek megállapodásának függvényében – a nyilvánosság számára nyitott katonai létesítmények vagy a katonai állomány által nyújtott szolgáltatások vizsgálatára is kiterjedhetnek.

(4) A vizsgálatokat az Ügynökség által felhatalmazott, és saját szakterületükön megfelelő képesítéssel és képzettséggel rendelkező személyekből álló csoportoknak kell végezniük. A felhatalmazott személyeknek a függetlenség, az integritás, az etikus gyakorlat, a kellő gondosság, a tárgyilagos ismertetés és a szakmai titoktartás elvét kell alkalmazniuk.

(5) Amennyiben az Ügynökség úgy találja, hogy egy vagy több tanúsítvány nem felel meg a 216/2008/EK rendeletnek és végrehajtási szabályainak, az e nem megfelelésről szóló megállapítást jelenteni kell az érintett illetékes hatóságnak. Amennyiben a nem megfelelés nem kerül rövid időn belül korrekcióra, az Ügynökség a szóban forgó tanúsítvány(ok) kölcsönös elismerésére vonatkozó határozat meghozatala érdekében a 216/2008/EK rendelet 11. cikke (2) bekezdésével összhangban ajánlásokat fogalmaz meg.

(6) Az Ügynökég az (1), (2) és (3) bekezdésben említett vizsgálatok során feltárt nem megfeleléseket azok biztonságra gyakorolt hatása alapján besorolja és nyomon követi, és kiemelt helyen kezeli a biztonságra vonatkozó megállapításokat. Az Ügynökség abban az esetben is haladéktalanul tájékoztatja az illetékes tagállami hatóságokat, amikor egy közvetlen biztonsági aggály korrekciójával nem sikerült kielégítő módon foglalkozni.

(7) Ez a rendelet nem érinti a 216/2008/EK rendelet 15. és 58. cikkét, a 2001/844/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozatot (17), a 2111/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (18) és a 473/2006/EK bizottsági rendeletet (19).

5. cikk

Információcsere

(1) Az illetékes tagállami hatóságok az általuk folytatott repülésbiztonsági felügyelettel kapcsolatos összes szükséges információt eljuttatják az Ügynökséghez: ezen belül kitérnek a biztonsági felügyeleti rendszer valamennyi kritikus elemére, beleértve a felügyeletük alá tartozó vállalkozásokat vagy vállalkozások társulásait. Az információkat az Ügynökség által meghatározott formában és módon kell megadni, figyelembe véve az ICAO rendelkezésére bocsátott információkat.

(2) Az Ügynökség az illetékes tagállami hatóságoktól eseti alapon is kérhet információkat. Ilyen esetben az Ügynökségnek meg kell adnia az információkérés jogalapját és célját, meg kell határoznia, hogy pontosan milyen információkat kér és milyen határidőn belül kell azokat megadni.

(3) Az Ügynökség az illetékes tagállami hatóságokhoz eljuttatja az alkalmazandó követelmények egységes érvényesítéséhez szükséges releváns információkat.

6. cikk

Nemzeti szabványosítási koordinátor

(1) Minden tagállam nemzeti szabványosítási koordinátort nevez ki, aki a kapcsolattartó szerepét tölti be valamennyi szabványosítási tevékenység tekintetében, és elsősorban az 5. cikk (1) bekezdése szerinti információcserét koordinálja. A nemzeti szabványosítási koordinátor felel az alábbiakért:

a)	az Ügynökség részére rendszeresen eljuttatott információk, és ezen belül a 3., 4. és 5. cikkel összhangban kért információk, a korrekciók és korrekciós intézkedési tervek, valamint a közösen meghatározott korrekciós intézkedések végrehajtásáról szóló bizonyítékok kezelése és aktualizálása;

b)	az Ügynökség támogatása a vizsgálat valamennyi szakaszában, és a vizsgálatot végző csoport számára kísérők biztosítása a helyszíni vizsgálatok során.

(2) Az illetékes hatóságok gondoskodnak arról, hogy a kijelölt nemzeti szabványosítási koordinátor és a hatóságok munkatársai között megfelelő kommunikációs csatornák működjenek, mivel így biztosítható, hogy a koordinátor megfelelően végezhesse feladatát.

7. cikk

Folyamatos nyomon követés

(1) A 3. cikkben említett folyamatos nyomon követés az alábbiakat foglalja magában:

a)	az illetékes tagállami hatóságok, a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO), a Bizottság által szolgáltatott, vagy más releváns forrásból származó adatok és információk összegyűjtése és elemzése;

b)	annak értékelése, hogy az illetékes hatóságnak mennyiben van lehetősége a repülésbiztonsági felügyelethez kapcsolódó hatáskörei gyakorlására;

c)	a b) pontban említett értékelés függvényében a vizsgálatok rangsorolása, megtervezése és hatókörének kijelölése;

d)	a szóban forgó vizsgálatok elvégzése, és ezek részeként jelentéstétel;

e)	a vizsgálatok során feltárt nem megfelelésekre vonatkozó megállapítások nyomon követése és lezárása.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett értékeléshez az Ügynökség egységes modellt hoz létre, dolgoz ki és tart fenn az alábbi szempontok figyelembevételével:

a)	az adott repülési ágazat mérete és komplexitása;

b)	komoly repülőesemények, balesetek, halálos balesetek és a hozzájuk kapcsolódó halálesetek;

c)	a földi ellenőrzések eredményei;

d)	a korábbi vizsgálatok eredményei;

e)	az illetékes hatóságok korrekciók és korrekciós intézkedések eredményes végrehajtására való képessége;

f)	a nemzetközi megállapodások vagy nemzeti szintű biztonságértékelési programok keretében végzett ellenőrzések eredményei;

g)	a 216/2008/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése vagy a Szerződés 258. cikke szerinti intézkedések megléte.

(3) A (2) bekezdéssel összhangban létrehozott modellt, a hozzá kapcsolódóan benyújtott adatokat és az értékelés eredményeit az érintett tagállam nemzeti szabványosítási koordinátorának rendelkezésére kell bocsátani.

(4) Az Ügynökség a folyamatos nyomon követés eredményei – azaz a biztonsági teljesítményben bekövetkezett javulás, illetve romlás – fényében módosítja a vizsgálati programot. Az Ügynökség megfelelő intézkedéseket hoz, ha bizonyítékok állnak rendelkezésre a biztonsági teljesítmény romlásáról.

8. cikk

A vizsgálati program

(1) Az Ügynökség – a Bizottsággal egyeztetve – a 10. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett vizsgálatokat tartalmazó többéves programot, valamint a 10. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett vizsgálatokat tartalmazó éves programot dolgoz ki.

(2) A vizsgálati programokban – a 7. cikkben említett modell figyelembevételével – fel kell tüntetni az érintett tagállamot (tagállamokat), a vizsgálat típusát, a vizsgálandó területeket és a helyszíni szakaszra előirányzott időt.

(3) A vizsgálati programot az Ügynökség a 7. cikkben említett folyamatos nyomon követés során felmerülő kockázatok figyelembevételével módosíthatja.

(4) Az éves programot el kell juttatni a Bizottsághoz, a 216/2008/EK rendelet 33. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti munkaprogram részeként az Ügynökség igazgatótanácsának tagjaihoz, valamint az érintett tagállam nemzeti szabványosítási koordinátorához.

9. cikk

Vizsgált területek

(1) Az Ügynökség a 216/2008/EK rendelet II. fejezetében meghatározott valamennyi területre vonatkozóan végez vizsgálatokat. E területek közé tartoznak a következők:

a)	légi alkalmasság, a szóban forgó rendelet 5. cikkének meghatározása szerint és környezetvédelem, a szóban forgó rendelet 6. cikkének meghatározása szerint;

b)	repülő személyzet, a szóban forgó rendelet 7. és 8. cikkének meghatározása szerint;

c)	légi jármű üzemben tartása, a szóban forgó rendelet 8. és 9. cikkének meghatározása szerint;

d)	földi ellenőrzések, a szóban forgó rendelet 10. cikkének meghatározása szerint;

e)	repülőterek, a szóban forgó rendelet 8a. cikkének meghatározása szerint;

f)	ATM/ANS és légiforgalmi irányítók, a szóban forgó rendelet 8b. és 8c. cikkének meghatározása szerint.

A 216/2008/EK rendelet módosulásának fényében és a Bizottság kérésére további területeket lehet meghatározni.

(2) Az Ügynökség biztosítja, hogy erőforrásait, a 7. cikkben említett folyamatos nyomon követés eredményeitől függően, megfelelően ossza el az egyes területeket érintő vizsgálatok között.

10. cikk

A vizsgálatok típusai

(1) Az Ügynökség az alábbi vizsgálatokat végzi:

a)	egy vagy több terület vizsgálatát célzó átfogó vizsgálatok; ezeket a folyamatos nyomon követés eredményei alapján meghatározott időközönként kell végezni;

b)	egy vagy több területen belül konkrét alterületekre, és/vagy a közösen meghatározott korrekciók és korrekciós intézkedések végrehajtása terén elért haladás értékelésére irányuló célzott vizsgálatok;

c)	az Ügynökség által végzett folyamatos nyomon követés során felmerülő aggályok vizsgálata céljából vagy a Bizottság kérésére végzett eseti vizsgálatok.

(2) Az (1) bekezdésben említett vizsgálatok ellenére az Ügynökség, amennyiben elegendő bizonyítékot gyűjtött össze, helyszíni vizsgálattól függetlenül is megállapíthatja a nem meg felelést.

11. cikk

A vizsgálócsoportokra vonatkozó képzési, képesítési és felhatalmazási kritériumok

(1) Az Ügynökség meghatározza a vizsgálócsoportok tagjaira vonatkozó képesítési követelményeket.

(2) A képesítési követelmények közé tartoznak az alábbiak:

a)	az intézményi és jogszabályi keretekre, ezen belül különösen e rendeletre, továbbá a kapcsolódó nemzetközi megállapodásokra vonatkozó ismeretek;

b)	az ellenőrzési technikák ismerete és az e téren szerzett tapasztalat;

c)	a 9. cikkben említett területre (területekre) vonatkozó szakértelem és gyakorlati tapasztalat.

(3) A csoportvezető az Ügynökség felhatalmazott személyzetéhez tartozó személy lehet. A csoportvezetők képesítési követelményei között szerepelnek – a (2) bekezdésben említetteken túl – a nemzetközi környezetben és érzékeny helyzetekben való csoportirányítási és kommunikációs képességek.

(4) Csoporttag az Ügynökség felhatalmazott személyzetéhez tartozó személy vagy kirendelt személy lehet.

(5) A csoportvezetőknek és a csoporttagoknak egyaránt képzettnek kell lenniük az alkalmazandó követelmények és az Ügynökség eljárásai terén. Az Ügynökség gondoskodik arról, hogy a csoportvezetők és a csoporttagok folyamatosan alkalmasak legyenek arra, hogy felhatalmazott személyzetként vizsgálatokban vegyenek részt. Az Ügynökség e célból megfelelő folyamatos képzési programokat hoz létre.

(6) A képesítési követelményeket teljesítő, és a megfelelő képzéseket elvégző személyeket az Ügynökség felhatalmazhatja vizsgálócsoportokban való részvételre.

12. cikk

Vizsgálócsoportok felállítása

(1) A vizsgálatokat a 11. cikkel összhangban felhatalmazott személyekből álló, az Ügynökség által kijelölt csoportoknak kell végezniük.

(2) Az Ügynökség – a vizsgálat típusa és hatóköre, valamint a vizsgált területek és a várható program alapján – úgy határozza meg a csoport összetételét, hogy a csoport rendelkezzen a szükséges szakmai ismeretekkel és képes legyen ellátni feladatait. Minden csoport egy csoportvezetőből és legalább egy csoporttagból áll. Az Ügynökség minden esetben biztosítja, hogy a csoport mérete arányos legyen az elvégzendő feladattal.

(3) Az Ügynökség a csoportok összeállítása során biztosítja, hogy ne álljon fenn összeférhetetlenség sem a vizsgált nemzeti hatóságokkal, sem a vizsgált vállalkozásokkal vagy vállalkozások társulásaival.

(4) Az Ügynökség a vizsgálat megkezdése előtt kellő időben információt kér az érintett hatóságoktól vagy szervezetekről arra vonatkozóan, hogy a vizsgálat helyszíni szakaszához tudnak-e a tagállamok felhatalmazott személyzetet rendelkezésre bocsátani.

(5) Az Ügynökség által végrehajtott ellenőrzésekben és vizsgálatokban a nemzeti koordinátoroknak a 14. cikk (2) bekezdése és a 19. cikk (2) bekezdése szerinti részvételéből, valamint a tagállamok felhatalmazott személyzetének részvételéből eredő költségeket az uniós szabályokkal összhangban és az éves uniós költségvetési eljárás sérelme nélkül az Ügynökség viseli.

13. cikk

A vizsgálatok lefolytatása

(1) A 10. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett vizsgálatok a következő szakaszokból állnak:

a)	a vizsgálatot megelőző, legalább 10 hétig tartó előkészítő szakasz;

b)	helyszíni szakasz;

c)	a helyszíni vizsgálatot követő, legfeljebb 10 hétig tartó jelentéstételi szakasz.

(2) A 10. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett eseti vizsgálatokat legalább két héttel a vizsgálat előtt kell bejelenteni az érintett hatóságnak, azonban az ilyen vizsgálatok esetében is be kell tartani a 14., 15. és 16. cikkben említett határidőket és eljárásokat, a zárójelentés benyújtása kivételével.

(3) A 10. cikkben említett vizsgálatok során feltárt nem megfeleléseket a 16. cikkel összhangban kell jelenteni, a 17. cikkel összhangban kell nyomon követni és lezárni, illetve a 18. cikkel összhangban kell osztályozni.

14. cikk

Előkészítő szakasz

(1) Az előkészítő szakasz során az Ügynökség:

a)	a helyszíni szakasz előtt legalább 10 héttel értesíti az illetékes hatóságot a vizsgálatról, és megadja a vizsgálat tervezett típusát, a vizsgálandó területet (területeket) és alterületeket;

b)	összegyűjti a vizsgálat előkészítéséhez szükséges információkat, kellően figyelembe véve a folyamatos nyomon követés során szerzett információkat;

c)	meghatározza a vizsgálat hatókörét, kiterjedését és programját, ezen belül a vállalkozások vagy vállalkozások társulásának vizsgálatát, figyelembe véve a folyamatos nyomon követés során szerzett információkat;

d)	meghatározza a vizsgálati csoport nagyságát és összetételét.

(2) A vizsgálatról szóló értesítés kézhezvételétől kezdve az illetékes hatóság a helyszíni szakasz zökkenőmentes lebonyolítása érdekében együttműködik az Ügynökséggel. Szükség esetén előkészítő találkozóra kerülhet sor a vizsgálócsoport és a nemzeti szabványosítási koordinátor között.

(3) Az Ügynökség a helyszíni szakasz előtt legalább 2 héttel eljuttatja az illetékes hatóságnak a vizsgálati programot és a vizsgálócsoport összetételét.

15. cikk

Helyszíni szakasz

(1) A helyszíni szakasz során az Ügynökség:

a)	nyitó értekezletet szervez a nemzeti szabványosítási koordinátor és a vizsgált illetékes hatóság részvételével;

b)	nyomon követi a korábbi vizsgálatok során feltárt, és még le nem zárt nem megfeleléseket, és felülvizsgálja a hozzájuk kapcsolódó korrekciókat és korrekciós intézkedéseket;

c)	amennyiben a vizsgálat során közvetlen biztonsági aggály merül fel, arról értesíti az illetékes hatóságot;

d)	záróértekezlet során bemutatja a vizsgált illetékes hatóságnak a vizsgálat során feltárt vagy nyomon követett nem megfelelések előzetes listáját;

(2) Ezeken túl az Ügynökség az alábbiakat is végezheti:

a)	helyszíni látogatások lebonyolítása az illetékes hatóság fő hivatalaiban, és szükség szerint regionális hivatalaiban, valamint azoknál a képesített szerveknél, amelyeket az illetékes hatóság egyes feladatok végzésével megbízott;

b)	az illetékes hatóság vizsgálata keretében, az illetékes hatóság felügyelete alá tartozó vállalkozásoknak vagy vállalkozások társulásainak vizsgálata; ilyen esetekben az illetékes hatóság munkatársai elkísérhetik a vizsgálócsoportot;

c)	interjúk lefolytatása a vizsgált illetékes hatóság, – adott esetben – a képesített szervek, valamint a megvizsgált vállalkozások vagy vállalkozások társulásainak személyzetével;

d)	jogszabályok, eljárások, tanúsítványok, feljegyzések, adatok és bármilyen egyéb lényeges anyag vizsgálata.

16. cikk

Jelentéstételi szakasz

(1) A jelentéstételi szakasz során az Ügynökség – a helyszíni szakasz záróértekezletétől számított 6 héten belül – felülvizsgálja az előzetes megállapításokat, osztályba sorolja őket és ennek alapján jelentéstervezetet készít az illetékes hatóság részére.

(2) A jelentéstervezet legalább az alábbiakat tartalmazza:

a)	a következtetéseket bemutató összefoglaló;

b)	a vizsgálat lefolytatásának részletei, ezen belül a vizsgálat típusa, a vizsgált területek, a hatókör és a csoport összetétele;

c)	kritikus elemek szerinti elemzés, a fő megállapításokra összpontosítva;

d)	a vizsgálat során feltárt vagy nyomon követett nem megfelelések listája és besorolása;

e)	a szükségesnek ítélt esetben a tanúsítvány(ok) kölcsönös elismerésére vonatkozó ajánlások.

(3) A nem megfelelésekre vonatkozó megállapításokat a (2) bekezdésben említett jelentéstervezetben kell feltüntetni, kivéve, ha azokat az Ügynökség más írott formában már jelentette.

(4) Az illetékes hatóság a jelentés kézhezvételétől számított két héten belül írásos észrevételeket nyújthat be az Ügynökséghez.

(5) Az Ügynökség a záróértekezlettől számított 10 héten belül a (2) bekezdésben említett jelentéstervezet alapján zárójelentést készít, amelyben feltünteti a vizsgált illetékes hatóság észrevételeit, amennyiben vannak ilyenek. Az Ügynökség – a jelentéstételi szakasz során benyújtott észrevételek, valamint korrekciók és korrekciós intézkedések figyelembevétele érdekében – kiigazíthatja a nem megfelelésekre vonatkozó megállapítások leírását, azok jogalapját, besorolását vagy státusát.

(6) Az Ügynökség folyamatos nyomonkövetési státust alakít ki és tart fenn valamennyi tagállam esetében, és a státusról – kérésre – tájékoztatást ad az érintett tagállam és a Bizottság részére.

(7) A zárójelentést a vizsgált illetékes hatóságnak és a Bizottságnak kell címezni, ez utóbbi a jelentést eljuttathatja az érintett tagállamoknak és más illetékes hatóságoknak.

17. cikk

A megállapítások nyomon követése és lezárása

(1) A 18. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontja szerint besorolt valamennyi nem megfelelésre vonatkozó megállapítás tekintetében az illetékes hatóság az Ügynökség értesítésének kézhezvételétől számított négy héten belül korrekciót és korrekciós intézkedést javasol.

(2) A 18. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint besorolt valamennyi nem megfelelésre vonatkozó megállapítás tekintetében az illetékes hatóság az Ügynökség értesítésének kézhezvételétől számított 10 héten belül korrekciós intézkedést javasol.

(3) Az illetékes hatóság az előírt határidőn belül értesíti az Ügynökséget a korrekciós intézkedések végrehajtásáról, és erről bizonyítékot mutat be.

(4) Az Ügynökség:

a)	értékeli az illetékes hatóság által benyújtott korrekciókat és korrekciós intézkedéseket, vagy rövid időn belül további felvilágosítást kér;

b)	jóváhagyja vagy visszautasítja a korrekciókat és/vagy korrekciós intézkedéseket a benyújtásuktól számított 16 héten belül;

c)	nyomon követi a korrekciós intézkedések kielégítő végrehajtását;

d)	a 22. cikkel összhangban meghatározza, hogy szükség van-e kiegészítő intézkedésekre;

e)	státusjelentések formájában rendszeres időközönként jelentést tesz az illetékes hatóságnak és a Bizottságnak a nem megfelelésekre vonatkozó megállapításokról és a kapcsolódó korrekciókról/korrekciós intézkedésekről;

f)	Amennyiben megfelelőnek ítéli a korrekciós intézkedések végrehajtását és a benyújtott bizonyítékot, lezárja a nem megfelelésre vonatkozó megállapítást, a nem megfelelésekre vonatkozó megállapítás lezárást rögzíti, és erről tájékoztatja az illetékes hatóságot.

(5) A c) pont alkalmazásában az Ügynökség bizonyítékot vagy magyarázatot kérhet az illetékes hatóságtól. Az Ügynökség úgy is dönthet, hogy a végrehajtást a helyszínen ellenőrzi.

(6) Amennyiben egyes, nem megfelelésekre vonatkozó megállapítások a 216/2008/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése vagy a Szerződések alapján kötelezettségszegési intézkedés tárgyát képezik, az Ügynökség – a Bizottsággal konzultálva – megfelelő nyomon követésről gondoskodik, és a megállapítást kizárólag a Bizottsággal való előzetes egyeztetés után zárja le.

18. cikk

A megállapítások osztályba sorolása

(1) A 10. cikkben említett vizsgálatok során az Ügynökség által feltárt nem megfelelésekre vonatkozó összes megállapítást az Ügynökség az alapján, hogy igazgatási követelményre vagy műszaki követelményre vonatkoznak-e, az alábbi osztályok valamelyikébe sorolja és jelenti:

a)	C. osztály: a vonatkozó követelményeknek való, elsősorban szabványosítási aggályokat felvető nem megfelelés;

b)	D. osztály: a vonatkozó követelményeknek való, szabványosítási aggályokat és – időben végrehajtott korrekciós intézkedések hiányában – biztonsági aggályokat felvető nem megfelelés;

c)	G. osztály: közvetlen biztonsági aggály.

(2) A megállapításokkal kapcsolatos jelentéstételt, nyomon követést és lezárást a fenti besorolás alapján kell végezni.

19. cikk

Közvetlen biztonsági aggály

(1) Amennyiben az Ügynökség közvetlen biztonsági aggályt jelez:

a)	az Ügynökség az illetékes hatóságot megfelelő korrekciós intézkedések, és ezen belül azonnali korrekciók végrehajtására kéri fel;

b)	az illetékes hatóság a megállapítás megszüntetése érdekében megfelelő korrekciókat hajt végre, és ezekről bizonyítékokat nyújt be az Ügynökséghez.

(2) Az Ügynökség a közvetlen biztonsági aggály jelzésétől számított két héten belül az illetékes hatóságot egyeztetésre hívhatja az azonnali korrekciók végrehajtásának értékelése céljából.

(3) Amennyiben az Ügynökség nem elégedett a korrekciókkal, ajánlásokat fogalmaz meg a Bizottság részére, többek között – szükségesnek ítélt esetben – az illetékes hatóság által kiállított tanúsítvány(ok) kölcsönös elismerésére vonatkozóan. Az Ügynökség az illetékes tagállami hatóságokat is haladéktalanul értesíti.

20. cikk

Nyilvántartások

(1) Az Ügynökségnek olyan nyilvántartási rendszert kell kialakítania, amely biztosítja az alábbiak megfelelő tárolását, hozzáférhetőségét és változásainak megbízható nyomon követhetőségét:

a)	a csoportvezetők és a csoporttagok képzési, minősítési és jogosítási adatai;

b)	ellenőrzési programok;

c)	jelentések;

d)	megállapítások és kapcsolódó bizonyítékok;

e)	közösen meghatározott korrekciók és korrekciós intézkedések;

f)	a nem megfelelésekre vonatkozó megállapítások lezárása, és a kapcsolódó bizonyítékok.

g)	a tanúsítvány(ok) kölcsönös elismerésére vonatkozó ajánlások;

h)	a 7. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett értékelések.

(2) Valamennyi nyilvántartást – az alkalmazandó adatvédelmi jogra is figyelemmel –legalább 15 évig meg kell őrizni.

21. cikk

A vizsgálati jelentések szereplő található információhoz való hozzáférés

(1) Amennyiben egy vizsgálati jelentésben található információ harmadik ország szabályozó hatóságának repülésbiztonsági felügyelete alá tartozó vállalkozást vagy vállalkozások társulását érint és egy, a 216/2008/EK rendelet 12. cikkének megfelelően megkötött uniós megállapodás alkalmazási körébe esik, ezt az információt a megállapodásban foglalt rendelkezéseknek megfelelően a harmadik ország mint szerződő fél rendelkezésére kell bocsátani.

(2) Amennyiben egy vizsgálati jelentésben található információ az Unió és az ICAO közötti együttműködési megállapodás alkalmazási körébe esik, ezt az információt az együttműködési megállapodásban és annak repülésbiztonsági mellékletében foglalt rendelkezéseknek megfelelően az ICAO rendelkezésére kell bocsátani.

(3) Amennyiben egy vizsgálati jelentésben található információ a 996/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (20) összhangban végzett, folyamatban lévő biztonsági vizsgálatokra vonatkozik, a szóban forgó információt haladéktalanul a biztonsági vizsgálatért felelős hatóság rendelkezésére kell bocsátani.

(4) Az 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (21) alkalmazásában a vizsgálati jelentésekhez kapcsolódó döntéshozatali eljárást akkor lehet befejezettnek tekinteni, ha a nem megfelelésekre vonatkozó megállapításokat lezárták.

22. cikk

Kiegészítő intézkedések

(1) Az Ügynökség feladata azonosítani, ha egy nem megfelelés megszüntetését célzó intézkedés nem kielégítő, így például:

a)	a 17. cikk (1) bekezdésében említett időszakon belül nem kap értesítést korrekciós intézkedésről;

b)	a 17. cikk (4) bekezdésének b) pontjában említett időszakon belül nem adja egyetértését egy korrekciós intézkedéshez;

c)	egy korrekciós intézkedést nem megfelelően hajtanak végre.

(2) Az (1) bekezdésben említett esetekben az Ügynökség felkéri az illetékes hatóságot, hogy adjon felvilágosítást az adott hiányosságról, és nyújtson be kiegészítő intézkedéseket, amelyekre vonatkozóan az Ügynökség határidőt is szab.

(3) Az Ügynökség felméri a hiányosság következményeit, és értékeli az illetékes hatóság által a megszabott határidőn belül adott választ. Ezen értékelés alapján az Ügynökségnek az alábbiakra van lehetősége:

a)	egyet ért a benyújtott kiegészítő intézkedésekkel; vagy

kiegészítő jelentést készít az érintett illetékes hatóság és a Bizottság számára. A jelentésben szerepel az Ügynökség értékelése és a Bizottság részére megfogalmazott ajánlásai, és ezen belül – szükségesnek ítélt esetben – az illetékes hatóság által kiállított tanúsítvány(ok) kölcsönös elismerésére vonatkozó ajánlások.

(4) A 2111/2005/EK rendelet sérelme nélkül a (3) bekezdés b) pontjában említett kiegészítő jelentés kézhezvételét követően a Bizottság az alábbi intézkedéseket hozhatja:

a)	észrevételeket küld az érintett tagállamnak, vagy további magyarázatot kér a nem megfelelésekre vonatkozó megállapítások egészének vagy egy részének tisztázása érdekében;

b)	a korrekciók vagy korrekciós intézkedések kielégítő végrehajtásának ellenőrzése érdekében eseti vizsgálat végzésére kéri fel az Ügynökséget;

c)	megindítja a 216/2008/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdésében említett eljárást annak eldöntése érdekében, hogy az illetékes hatóság által kiállított tanúsítványok megfelelnek-e a vonatkozó követelményeknek;

d)	a Szerződés 258. cikkében előírt eljárást indít.

23. cikk

Éves jelentés

Az Ügynökség minden évben legkésőbb március 31-ig éves jelentést nyújt be a Bizottságnak az előző évben végzett folyamatos ellenőrzési tevékenységéről és a végrehajtott vizsgálatokról. A jelentésben fel kell tüntetni a tevékenységek és vizsgálatok eredményeinek elemzését, ezen belül ki kell térni arra, hogy az illetékes hatóságoknak mennyiben volt lehetőségük a repülésbiztonsági felügyelethez kapcsolódó hatásköreik gyakorlására, valamint ajánlásokat kell megfogalmazni a javítási lehetőségekre vonatkozóan. Az ajánlások között egyebek mellett meg kell határozni, hogy melyek azok a műszaki szabályok, amelyeket a 216/2008/EK rendelet 17. cikke (2) bekezdésének b) pontjával összhangban létre kell hozni vagy módosítani kell, illetve az Ügynökség esetében milyen intézkedéseket kell meghatározni vagy módosítani a 216/2008/EK rendelet 18. cikkének c) pontjával összhangban.

24. cikk

Munkaeljárások

Az e rendelet hatálybalépésétől számított hat hónapon belül az Ügynökség felülvizsgálja a 3–23. cikk szerinti feladatainak elvégzésére szolgáló munkaeljárásait.

25. cikk

Átmeneti intézkedések

(1) Az Ügynökség által a 736/2006/EK rendelettel összhangban feltárt azon nem megfelelésekre vonatkozó megállapítások, amelyek lezárásáról az Ügynökség e rendelet hatálybalépésének időpontjáig nem kapott bizonyítékot, az e rendelet szerint tett megállapításnak minősülnek, és ekként kell őket kezelni.

(2) Azok a korrekciós intézkedési tervek, amelyeket az Ügynökség a 736/2006/EK rendelettel összhangban jóváhagyott, az e rendelet szerint jóváhagyott tervnek minősülnek.

(3) A 736/2006/EK rendelettel összhangban felhatalmazott csoporttagok és csoportvezetők az e rendelet szerint felhatalmazott személyzetnek minősülnek.

26. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 736/2006/EK rendelet hatályát veszti.

27. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2014. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2013. június 28-án.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO

(1) HL L 79., 2008.3.19., 1. o.

(2) HL L 129., 2006.5.17., 1. o.

(3) HL L 243., 2003.9.27., 6. o.

(4) HL L 315., 2003.11.28., 1. o.

(5) HL L 240., 2002.9.7., 1. o.

(6) HL L 206., 2011.8.11., 21. o.

(7) HL L 271., 2011.10.18., 15. o.

(8) HL L 271., 2011.10.18., 23. o.

(9) HL L 201., 2010.8.3., 1. o.

(10) HL L 373., 1991.12.31., 4. o.

(11) HL L 254., 2008.9.20., 1. o.

(12) HL L 143., 2004.4.30., 76. o.

(13) HL L 109., 2008.4.19., 17. o.

(14) HL L 296., 2012.10.25., 1. o.

(15) HL L 311., 2011.11.25., 1. o.

(16) 2011/531/EU tanácsi határozat (HL L 232., 2011.9.9., 8. o.).

(17) HL L 317., 2001.12.3., 1. o.

(18) HL L 344., 2005.12.27., 15. o.

(19) HL L 84., 2006.3.23., 8. o.

(20) HL L 295., 2010.11.12., 35. o.

(21) HL L 145., 2001.5.31., 43. o.

29.6.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 179/60

A BIZOTTSÁG 630/2013/EU RENDELETE

(2013. június 28.)

az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet mellékleteinek módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22-i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 23. cikke első bekezdésére,

mivel:

(1)

A 999/2001/EK rendelet meghatározza a szarvasmarha-, juh- és kecskefélék fertőző szivacsos agyvelőbántalmainak (TSE-k) megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályokat. Hatálya kiterjed az élő állatok és az állati eredetű termékek előállítására és forgalomba hozatalára, valamint bizonyos különleges esetekben ezek kivitelére.

(2)

2011. január 19-én az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: EFSA) az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központtal (a továbbiakban: ECDC) készített közös véleményt (a továbbiakban: az EFSA és az ECDC közös véleménye) (2) tett közzé az állatokban és az emberekben előforduló TSE-k lehetséges járványtani vagy molekuláris összefüggéseiről. Az EFSA és az ECDC közös véleményében megerősítette, hogy a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma (BSE) atipikus formáit azonosították szarvasmarhákban, és megkülönböztette a klasszikus BSE-t, az L-típusú atipikus BSE-t és a H-típusú atipikus BSE-t. Ezért indokolt a 999/2001/EK rendelet I. mellékletébe felvenni a klasszikus BSE és az atipikus BSE eseteinek meghatározását.

(3)

A 999/2001/EK rendelet III. melléklete A. fejezetének I. része meghatározza az emberi fogyasztás céljából levágott szarvasmarhafélékben előforduló BSE ellenőrzésére vonatkozó szabályokat. Az említett helyen hivatkozás történik a friss hús termelésére és forgalmazására vonatkozó egészségügyi feltételekről szóló, 1964. június 26-i 64/433/EGK tanácsi irányelv (3) 2. cikkének n) pontjában meghatározott „különleges kényszervágásnak” megfelelően leölt állatokra. Az említett irányelvet a 2004/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) azóta hatályon kívül helyezte. Ez jogi bizonytalansághoz vezetett, és ahhoz, hogy a szükségesnél kevesebb állatvizsgálat elvégzésére került sor. Ezért az emberi fogyasztás céljából levágott szarvasmarhafélékben előforduló BSE ellenőrzésére vonatkozó, a 999/2001/EK rendelet III. mellékletében előírt szabályok keretében szükséges egyértelműen meghatározni a kényszervágás fogalmát.

(4)

A 999/2001/EK rendelet III. melléklete A. fejezetének II. része meghatározza a juh- és kecskefélék ellenőrzésére vonatkozó szabályokat. A kérődző állatoknak a fertőző szivacsos agyvelőbántalom (TSE) Unióban való jelenléte tekintetében való ellenőrzésére és vizsgálatára vonatkozó, az elmúlt években készült éves tagállami jelentések tanúsága szerint a nem emberi fogyasztás céljából levágott juh- és kecskefélék vizsgálata általában hatékonyabban kimutatja a TSE-eseteket, mint az emberi fogyasztás céljából levágott állatoké. Ezért indokolt nagyobb rugalmasságot biztosítani a tagállamok számára, hogy az említett rendeletben előírt korlátozott számú vizsgálat nagyobb részét azokon az alpopulációkon végezzék el, amelyekben nagyobb az esélye az ilyen pozitív esetek azonosításának.

(5)

A 999/2001/EK rendelet VII. melléklete megállapítja a szarvasmarha-, juh- és kecskefélékben előforduló TSE jelenlétének megerősítése esetén hozandó felszámolási intézkedéseket, valamint a juhok TSE-vel szembeni rezisztenciájára irányuló tenyésztési programokra vonatkozó minimumkövetelményeket. A szóban forgó mellékletet több alkalommal is módosították, többek között a 727/2007/EK (5) és a 746/2008/EK (6) bizottsági rendelettel.

(6)

2007. július 17-én, a T-257/07 sz. ügyben Franciaország keresetet nyújtott be a Bizottság ellen a Törvényszékhez, melyben kérte a 727/2007/EK rendelet melléklete 3. pontja végrehajtásának felfüggesztését, amennyiben az bevezeti a 999/2001/EK rendelet VII. melléklete A. fejezete 2.3.b) pontjának iii. alpontját, a 2.3.d) pontját és a 4. pontját, illetőleg a rendelet teljes megsemmisítését. Franciaország szerint az említett pontok a juh- és kecskefélék esetében korábban előírt rendelkezésekhez képest kevésbé korlátozó felügyeleti és felszámolási intézkedések alkalmazását tennék lehetővé. 2007. szeptember 28-i végzésében (7) a Bíróság az alapügyben hozandó ítélet meghozataláig felfüggesztette az említett rendelkezések alkalmazását.

(7)

A Bizottság ezt követően felkérte az EFSA-t, hogy nyújtson segítséget számára azon főbb előfeltételek tisztázásában, amelyekre a 727/2007/EK rendelet épült. Tekintettel az EFSA magyarázataira, a 999/2001/EK rendeletet módosító 746/2008/EK rendelet visszaállította a Törvényszék által felfüggesztett rendelkezések alkalmazását. 2008. október 30-i végzésében (8) a Törvényszék – a T-257/07 sz. alapügyben való ítélet meghozataláig – felfüggesztette a 746/2008/EK rendelettel módosított 999/2001/EK rendelet VII. melléklete A. fejezete 2.3.b) pontja iii. alpontjának, 2.3.d) pontjának és 4. pontjának alkalmazását.

(8)

A T-257/07 sz. ügyben 2011. szeptember 9-én hozott ítéletében (9) a Törvényszék elutasította Franciaországnak a 746/2008/EK rendelet megsemmisítése iránti keresetét, valamint megszüntette a 999/2001/EK rendelet VII. mellékletének A. fejezetében szereplő, szóban forgó rendelkezések alkalmazásának felfüggesztését.

(9)

2011. november 28-án Franciaország a C-601/11 P sz. ügyben (10) fellebbezést nyújtott be a Törvényszék T-257/07 sz. ügyben hozott ítélete ellen, és kérte a Bíróságot, hogy helyezze hatályon kívül az említett ítéletet, továbbá a 746/2008/EK rendelet megsemmisítésével hozzon végleges ítéletet az ügyben, vagy utalja vissza az ügyet a Törvényszék hatáskörébe.

(10)

Helyénvaló átláthatóbbá tenni a juh- és kecskefélékben előforduló klasszikus surlókór elleni védekezésre és annak felszámolására vonatkozó intézkedési lehetőségeknek és eltéréseknek a 999/2001/EK rendelet VII. mellékletében meghatározott igen összetett rendszerét. A VII. mellékletben csupán három lehetőségről lenne indokolt rendelkezni a juh- és kecskefélék fertőzött állományaira vagy nyájaira vonatkozóan, nevezetesen: 1. lehetőség: valamennyi állat elpusztítása; 2. lehetőség: csak a gyanús állatok elpusztítása; illetve 3. lehetőség: az állatok nem kötelező elpusztítása.

(11)

A fenti három lehetőség keretében alkalmazandó intézkedéseket a lehetőségek összehasonlításának megkönnyítése és a lehetőségek egyes gazdaságokat érintő következményeinek tudatosítása érdekében célszerű újrafogalmazni. Mivel az 1. és a 2. lehetőség a betegségek elleni védekezést segítő szigorú felszámolási intézkedéseket tartalmaz, az 1. és a 2. opció keretében alkalmazott, felszámolást követő intézkedések esetében helyénvaló a 3. lehetőségnél nagyobb rugalmasságot biztosítani.

(12)

Pontosítani kell, hogy a 2. lehetőségben meghatározott felszámolási intézkedéseket milyen feltételek mellett lehet elhalasztani. Helyénvaló lehetővé tenni az intézkedések legfeljebb három hónappal történő halasztását a bárányozási időszakkal kapcsolatos megfontolásokból. Hosszú távú halasztás azonban csak azzal indokolható, ha a gazdaságban a klasszikus surlókórral szembeni genetikai rezisztencia növelése ennél több időt igényel. Mivel klasszikus surlókórral szembeni genetikai rezisztenciát eddig csak juhfélék esetében igazoltak, a kizárólag kecskefélékből álló nyájak esetében nem indokolt hosszú távú halasztást engedélyezni. Ellenkező esetben az engedélyt indokolt három éves időtartamra korlátozni és bizonyos feltételekhez kötni.

(13)

Olyan esetekben, amikor a tenyésztésből történő kivonás veszélye által fenyegetett helyi juhfajtát tartó gazdaság esetében megerősítést nyer a klasszikus surlókór jelenléte, a 999/2001/EK rendelet VII. mellékletében meghatározott felszámolást követő intézkedésekre vonatkozó rendelkezéseknek figyelembe kell venniük, hogy nehézségbe ütközhet ugyanazon veszélyeztetett fajtából kizárólag rezisztens juhegyedeket vagy magzatijuh-termékeket bevezetni és használni. Ebben a konkrét esetben indokolt rugalmasabb szabályok alkalmazását lehetővé tenni a tagállamok számára a gazdaságokban bevezetni és használni kívánt tenyészállatok és magzati termékek genotípusa tekintetében.

(14)

Az EFSA és az ECDC közös véleménye szerint az atipikus surlókór valószínűsíthetően egyáltalán nem vagy csak kismértékben fertőző. Ez a megállapítás elsősorban azon alapul, hogy statisztikai szempontból nem tapasztalható eltérés az összpopulációban és a pozitív eseteket tartalmazó állományokban megfigyelt atipikus/NOR 98 előfordulások gyakorisága között. Ezért az atipikus surlókór igazolt jelenléte esetén a juh- és kecskefélék mozgását korlátozó intézkedések a továbbiakban nem indokoltak. Ugyanakkor az atipikus surlókórra vonatkozó tudományos ismeretek gyarapítása céljából fokozott felügyelet alatt kell tartani az érintett állományokat vagy nyájakat. A 999/2001/EK rendelet VII. mellékletének szóban forgó módosítása összhangban van „A 2. TSE-ütemterv – Stratégiai dokumentum 2010–2015-re a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak tekintetében” című, a Bizottság által az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett közlemény (11) 2.4.3. pontjában körvonalazott jövőbeli szakpolitikai lehetőségekkel.

(15)

A tenyésztési programokban való részvétel eddig a nagy genetikai értékű juhállományokra korlátozódott. Alkalmazás esetén a tenyésztési programok hatékonynak bizonyultak a nagy genetikai értékű juhpopulációk klasszikus surlókórral szembeni rezisztenciájának növelésében. A rezisztenciáért felelős örökítő tényező (allél) eddig láthatóan korlátozott mértékben terjedt el a közönséges termelő állományban. A klasszikus surlókórral szembeni rezisztenciáért felelős tényező termelő állományban való szélesebb körű elterjedésének elősegítése érdekében indokolt, hogy a 999/2001/EK rendelet VII. mellékletének C. fejezete lehetővé tegye a tenyésztési programokban részt nem vevő állományok tenyészkosainak genotipizálását.

(16)

A 999/2001/EK rendelet VIII. mellékletének A. fejezete meghatározza az élő állatoknak, azok spermájának és embrióinak Unión belüli kereskedelmére vonatkozó szabályokat. Amint azt a (14) preambulumbekezdésben említettük, az EFSA és az ECDC közös véleménye szerint az atipikus surlókór valószínűsíthetően egyáltalán nem vagy csak kismértékben fertőző. Ezért indokolt az atipikus surlókór igazolt jelenléte esetén a juh- és kecskefélék mozgását korlátozó valamennyi intézkedés felfüggesztését az Unión belüli kereskedelemre is alkalmazni. Ezt az álláspontot támasztja alá az a tény is, hogy az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE) 78. általános ülésszakán, 2010-ben megszavazott Szárazföldi Állatok Egészségügyi Kódexe az atipikus surlókór tekintetében semmilyen kereskedelmi korlátozást nem javasol.

(17)

A 999/2001/EK rendelet VIII. mellékletében a juh- és kecskefélék, valamint azok spermái és embrió Unión belüli kereskedelmére vonatkozóan megállapított szabályokat a lehető legnagyobb mértékben összhangba kell hozni az OIE-szabványokkal annak érdekében, hogy ne akadályozzák meg a klasszikus surlókórra irányuló jóváhagyott nemzeti védekezési programmal rendelkező tagállamokat abban, hogy az OIE Kódexben meghatározott feltételek szerint betegségtől mentes ország státust kérjenek. Az Unión belüli kereskedelemre vonatkozó módosított rendelkezések ugyanakkor nem érinthetik kedvezőtlenül az olyan tagállamok között meglévő kereskedelmi forgalmat, amelyekben nem hagytak jóvá a klasszikus surlókórra irányuló nemzeti védekezési programot.

(18)

E célból, a 2. TSE-ütemterv 2.4.3. pontjában javasoltak szerint indokolt a 999/2001/EK rendelet VIII. mellékletében olyan keretet meghatározni, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy hivatalosan elismerjék a gazdaságok klasszikus surlókórra vonatkozó helyzetét. Egy gazdaság azon lehetőségét, hogy a klasszikus surlókór tekintetében részt vegyen a juh- és kecskefélék Unión belüli kereskedelmében, a klasszikus surlókórra vonatkozó helyzete alapján kell meghatározni.

(19)

A 999/2001/EK rendelet VIII. mellékletében kétszintű rendszert célszerű létrehozni a gazdaságok klasszikus surlókórra vonatkozó helyzetének meghatározására. Az állatoknak a klasszikus surlókórra vonatkozó jóváhagyott nemzeti védekezési programmal rendelkező tagállamokba irányuló, tenyésztés vagy tartás céljából történő szállítása esetében olyan, elhanyagolható kockázatot jelentő státust indokolt feltételként előírni, amely technikai szempontból ekvivalens az OIE Szárazföldi Állatok Egészségügyi Kódexe 14.9.5. cikkében meghatározott – az OIE valamennyi előírásának legalább hét éven keresztül történő megfelelést igazoló – surlókórmentes státusszal (összhangban a 999/2001/EK rendelet 6a. cikkében és VII. mellékletében előírt, a juhok rezisztens genotípusainak kitenyésztését ösztönző szabállyal, míg a javaslat az ARR/ARR genotípust lehetséges választási lehetőségként ismeri el). A más tagállambeli tenyésztésre szánt állatok esetében csak azt indokolt előírni, hogy olyan gazdaságokból származzanak, amelyek klasszikus surlókór tekintetében ellenőrzött kockázati státusúak, amely státust kevesebb követelmény legalább három éven keresztül történő teljesítése alapján ítélnék oda, ahogy az jelenleg is történik.

(20)

Figyelembe véve, hogy milyen nehéz egy tagállam területének vagy területe egy részének tekintetében a betegségtől mentes státust igazolni egy olyan összetett betegség esetében, mint a klasszikus surlókór, amelyre hosszú lappangási idő jellemző, nem létezik az élő szervezeten elvégezhető diagnosztikai eljárás, és amelyre az állatok az egyedi genetikai hajlamuktól függően eltérő érzékenységgel reagálnak, a 999/2001/EK rendelet VIII. mellékletében a „klasszikus surlókórtól mentes tagállam” fogalmát indokolt leváltani „a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot jelentő tagállam vagy tagállami övezet” fogalommal. Ezenkívül aktualizálni kell a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot jelentő tagállam vagy tagállami övezet ekként történő elismerésének feltételeit, és indokolt a lehető legnagyobb mértékben összhangba hozni azokat az OIE Szárazföldi Állat-egészségügyi Kódexévek 14.9.3. cikkben foglalt ajánlásokkal.

(21)

Mivel a 999/2001/EK rendelet VIII. mellékletének a klasszikus surlókór valamennyi kereskedelmi aspektusára ki kell térnie, valamint figyelembe véve, hogy a gazdaságok klasszikus surlókórra vonatkozó helyzete elismerését célzó hivatalos rendszer javasolt létrehozása megfelelő alapként szolgál a klasszikus surlókórra irányuló jóváhagyott nemzeti védekezési tervvel rendelkező és más tagállamok közötti kereskedelem tárgyát képező állatokra vonatkozó különféle garanciák létrehozásához, a szóban forgó mellékletnek indokolt tartalmazni a klasszikus surlókórra irányuló jóváhagyott nemzeti védekezési tervvel rendelkező tagállamok jegyzékét.

(22)

A 999/2001/EK rendelet IX. mellékletének C. fejezete megállapítja a szarvasmarha-, juh- vagy kecskefélékből származó, állati eredetű termékek, különösen az emberi fogyasztásra szánt zselatin Unióba történő behozatalára vonatkozó szabályokat. A 999/2001/EK rendelet IX. melléklete D. fejezetének A. szakasza megállapítja a szarvasmarha-, juh- vagy kecskefélékből származó, állati melléktermékek és a belőlük készült termékek, különösen a takarmány-összetevőnek szánt zselatin Unióba történő behozatalára vonatkozó szabályokat. Mivel az élelmiszerként vagy takarmányként való felhasználásra szánt kollagént ugyanabból a nyersanyagból állítják elő, mint a zselatint, az élelmiszerként vagy takarmányként való felhasználásra szánt kollagén behozatalára vonatkozó feltételeket indokolt összhangba hozni az ugyanilyen célú felhasználásra szánt zselatinra vonatkozóan megállapított feltételekkel.

(23)

A 999/2001/EK rendelet IX. melléklete D. fejezetének B. szakasza rendelkezik azokról az egyedi bizonyítványokról, amelyeknek a szarvasmarha-, juh- vagy kecskefélékből származó, Unióba behozott állati melléktermékeket és a belőlük készült termékeket kell kísérniük. Ezeket a bizonyítványokat módosítani kell azért, hogy a BSE vonatkozásában fennálló ellenőrzött vagy meghatározatlan fertőzési kockázatot képviselő országként besorolt harmadik országban feldolgozott, és a szóban forgó harmadik országból, valamint elhanyagolható BSE-kockázatot jelentő harmadik országból származó vegyes anyagból készült termékekre is vonatkozzanak. A juh- vagy kecskefélék tejét tartalmazó és tenyésztett állatok etetésére szánt termékek behozatalára vonatkozó egyedi bizonyítványt is módosítani kell annak érdekében, hogy jobban tükrözze az e termékek Unión belüli kereskedelmére vonatkozó korlátozásokat.

(24)

A 999/2001/EK rendelet IX. mellékletének E. és H. fejezete meghatározza a juh- és kecskefélék, valamint a juh- és kecskefélék spermájának és embrióinak Unióba történő behozatalára vonatkozó szabályokat. A szóban forgó behozatali szabályokat frissíteni kell, hogy tükrözzék a 999/2001/EK rendelet VIII. mellékletében az Unión belüli kereskedelemre vonatkozóan meghatározott feltételeket, beleértve a 999/2001/EK rendelet III–VII. mellékletében a klasszikus surlókór megfigyelésére és felszámolására vonatkozóan megállapított általános előfeltételeket, valamint a 999/2001/EK rendelet IV. mellékletében a takarmányozási tilalomra vonatkozóan megállapított rendelkezéseket.

(25)

A 999/2001/EK rendelet X. melléklete meghatározza a szarvasmarha-, juh- és kecskefélék TSE-vizsgálatára vonatkozó módszereket. Az EFSA és az ECDC közös véleménye szerint az L-típusú atipikus BSE kórokozójának jelentős a zoonózist okozó potenciálja (a betegség átvitele állatról emberre), hasonló a klasszikus BSE kórokozójáéhoz, vagy még annál is nagyobb. A világ több országában azonosítottak L-típusú és H-típusú atipikus BSE-megbetegedéseket, és az EFSA rámutatott arra, hogy az azonosított H-BSE és L-BSE esetek mindegyikénél megfigyelhető szokatlanul magas életkor és láthatólag alacsony előfordulási gyakoriság a populációban arra utalhat, hogy az atipikus BSE formák spontán alapulnak ki. Az atipikus BSE jobb megismerése érdekében relevánsabb adatokat kell gyűjteni.

(26)

Ehhez elő kell írni, hogy a jövőben az Unió-ban megerősített valamennyi BSE-esetet megkülönböztető vizsgálatnak vessenek alá, amely lehetővé teszi a kórokozó, nevezetesen a klasszikus BSE, az L-típusú atipikus BSE és a H-típusú atipikus BSE kórokozójának pontos azonosítását. Mivel néhány tagállam és harmadik ország már közzétette a közelmúltbeli BSE-esetek fenotípusainak részleteit, a 999/2001/EK rendelet X. mellékletének C. fejezetében kötelezővé kell tenni a megkülönböztető vizsgálatot a jövőben az Unióban megerősített BSE-esetek tekintetében.

(27)	A 999/2001/EK rendelet X. melléklete C. fejezetének 4. pontja tartalmazza a szarvasmarha-, juh- és kecskefélékben előforduló TSE ellenőrzésére jóváhagyott gyorstesztek jegyzékét.

(28)

Tekintettel arra, hogy a szarvasmarhákban előforduló BSE kimutatására szolgáló alábbi két gyorstesztet már nem gyártják, mint azt az Enfer Scientific 2012. augusztus 21-i, illetve a Roche Diagnostics GmbH 2012. augusztus 31-i levele megerősíti, azokat törölni kell a X. melléklet C. fejezetének 4. pontjában szereplő gyorstesztek jegyzékéből: Enfer-teszt és Enfer TSE Kit, 2.0. verzió, automatikus minta-előkészítés); Roche Applied Science PrionScreen.

(29)	Mivel a tagállamoknak elegendő időre van szükségük ahhoz, hogy nemzeti utasításaikat hozzáigazítsák az e rendelet által bevezetett új követelményekhez, ezt a rendeletet 2013. július 1-jétől kell alkalmazni.

(30)	A 999/2001/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(31)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével, és sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem ellenezte őket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 999/2001/EK rendelet mellékletei e rendelet mellékletének megfelelően módosulnak.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A rendeletet 2013. július 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2013. június 28-án.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO

(1) HL L 147., 2001.5.31., 1. o.

(2) EFSA Journal 2011; 9(1):1945.

(3) HL 121., 1964.7.29., 2012. o.

(4) HL L 157., 2004.4.30., 33. o.

(5) HL L 165., 2007.6.27., 8. o.

(6) HL L 202., 2008.7.31., 11. o.

(7) HL C 283., 2007.11.24., 28. o.

(8) HL C 327., 2008.12.20., 26. o.

(9) HL C 311., 2011.10.22., 33. o.

(10) HL C 80., 2012.3.17., 5. o.

(11) COM(2010) 384 végleges.

MELLÉKLET

Az 999/2001/EK rendelet mellékletei a következőképpen módosulnak:

Az I. melléklet 2. pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„2.

E rendelet alkalmazásában az alábbi fogalommeghatározásokat is alkalmazni kell:

a) „a BSE honi előfordulása”: a szarvasmarhafélék szivacsos agyvelőbántalmának olyan esetét jelenti, amelyről nem mutatták ki egyértelműen, hogy az élő állatként való behozatal előtti megfertőződés következménye;

b) „kohort”: a szarvasmarhafélék olyan együttese, amely magában foglalja:

i.mindazokat az állatokat, amelyek ugyanabban az állományban születtek, mint a fertőzött szarvasmarha, mégpedig a fertőzött szarvasmarha születését megelőző vagy azt követő 12 hónapon belül, valamintii.mindazokat az állatokat, amelyek életük első évében bármikor együtt nevelkedtek a fertőzött állattal annak első életéve során;

c) „jelző eset”: az első olyan állat, amelyen egy gazdaságban vagy egy járványtanilag meghatározott csoportban a TSE-fertőzést kimutatták;

d) „kiskérődzőknél előforduló TSE”: rendellenes PrP-fehérje előfordulását megerősítő vizsgálatot követően juh- vagy kecskefélében kimutatott fertőző szivacsos agyvelőbántalom;

e) „surlókór”: juh- vagy kecskefélében kimutatott fertőző szivacsos agyvelőbántalom, amelynél a európai uniós referencialaboratóriumnak a kiskérődzőkben előforduló TSE-törzs jellemzéséről szóló kézikönyvében (1) foglalt kritériumok alapján a BSE diagnózisát kizárták;

f) „klasszikus surlókór”: az európai uniós referencialaboratóriumnak a kiskérődzőkben előforduló TSE-törzs jellemzéséről szóló kézikönyvében foglalt kritériumok alapján a surlókór klasszikus surlókórként kimutatott előfordulása;

g) „atipikus surlókór”: az európai uniós referencialaboratóriumnak a kiskérődzőkben előforduló TSE-törzs jellemzéséről szóló kézikönyvében foglalt kritériumok alapján a surlókórnak a klasszikus surlókórtól elkülöníthető, kimutatott előfordulása;

h) „juhfélék prionfehérje-genotípusa”: két, a 2002/1003/EK bizottsági határozat (2) I. mellékletének 1. pontjában leírt allél kombinációja;

i) „BSE”: a BSE nemzeti referencialaboratóriumban a X. melléklet C. fejezete 3.1. pontjának a) és b) alpontjában meghatározott módszerek és vizsgálati tervek szerint megerősített előfordulása;

j) „klasszikus BSE”: az európai uniós referencialaboratóriumnak a szarvasmarhafélék TSE-izolátumai osztályozására szolgáló módszerében (3) foglalt kritériumok alapján klasszikus BSE-ként besorolt BSE előfordulás;

k) „atipikus BSE”: az európai uniós referencialaboratóriumnak a szarvasmarhafélék TSE-izolátumai osztályozására szolgáló módszerében foglalt kritériumok alapján klasszikus BSE-ként nem besorolható BSE előfordulás;

l) „18 hónaposnál idősebb juh- és kecskeféle egyedek”: olyan juh- és kecskeféle egyedek:

i.amelyek életkorát a 21/2004/EK tanácsi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b), c) és d) pontjában említett nyilvántartások vagy szállítási okmányok igazolják, vagyii.amelyek kettőnél több, a fogínyen kibújt maradandó metszőfoggal rendelkeznek.

A III. melléklet A. fejezete a következőképpen módosul:

Az I. rész 2. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„2. Az emberi fogyasztás céljából levágott állatok ellenőrzése

2.1.

Minden olyan 24 hónaposnál idősebb szarvasmarhaféle egyeden BSE-vizsgálatot kell végezni, amelyet:

—	a 853/2004/EK rendelet (5) III. melléklete I. szakasza VI. fejezetének 1. pontja szerint kényszervágással vágtak le, vagy

—	levágást megelőző vizsgálatnak vetettek alá, amelynek során balesetekre vagy súlyos élettani és funkcionális problémákra utaló vagy a 854/2004/EK rendelet I. melléklete I. szakasza II. fejezete B. részének 2. pontja szerinti jeleket kerestek (6).

2.2.	Minden egészséges, 30 hónapnál idősebb, emberi fogyasztás céljára normál vágással levágott szarvasmarhaféle egyeden BSE-vizsgálatot kell végezni.

A II. rész a következőképpen módosul:

A 2. pont helyébe a következő szöveg lép:

„2. Az emberi fogyasztásra levágott juh- és kecskefélék megfigyelése

a)	A vizsgálatokat a 750 000 egyedet meghaladó anyajuh- és pároztatott jerkepopulációval rendelkező tagállamoknak a 4. pontban megállapított mintavételezési szabályokkal összhangban kell végezniük, az éves mintanagyság legalább 10 000 emberi fogyasztásra vágott juhféle egyednek felel meg;

b)	A vizsgálatokat a 750 000 egyedet meghaladó már ellett kecske- és pároztatott kecskepopulációval rendelkező tagállamoknak a 4. pontban megállapított mintavételezési szabályokkal összhangban kell végezniük, az éves mintanagyság legalább 10 000 emberi fogyasztásra vágott juhféle egyednek felel meg;

Egy tagállam dönthet úgy, hogy:

—	az a) és b) pontban megadott, emberi fogyasztásra levágott juh- és kecskeféle egyedekre vonatkozó minimális mintanagyság legfeljebb 50 %-át 1:1 arányban 18 hónaposnál idősebb, elhullott juh- vagy kecskefélékkel helyettesíti, a 3. pontban meghatározott minimális mintanagyságon túlmenően,

—	az a) és b) pontban megadott minimális mintanagyság legfeljebb 10 %-át 1:1 arányban olyan 18 hónaposnál idősebb juh-vagy kecskefélékkel helyettesíti, amelyeket betegségfelszámolási intézkedéssorozat keretében vágtak le.”

ii.

Az 5. pont helyébe a következő szöveg lép:

„5. Megfigyelés olyan gazdaságokban, ahol a TSE elleni védekezésre és a felszámolására irányuló intézkedések folynak

A 18 hónaposnál idősebb, a VII. melléklet B. fejezete 2. része 2.2.1. pontjának és 2.2.2. pontja b) vagy c) alpontjának megfelelően megsemmisítési céllal leölt állatokat a TSE előfordulása szempontjából a X. melléklet C. fejezete 3. része 3.2. pontjának b) alpontjában meghatározott laboratóriumi módszerek és vizsgálati tervek szerint kell megvizsgálni egyszerű véletlenszerű minta kijelölése alapján, a következő táblázatban feltüntetett mintanagyságokkal összhangban.

A 18 hónaposnál idősebb, megsemmisítési céllal leölt állatok száma az állományban vagy nyájban	Minimális mintanagyság
70 vagy annál kevesebb	Az ismérveknek megfelelő valamennyi egyed
80	68
90	73
100	78
120	86
140	92
160	97
180	101
200	105
250	112
300	117
350	121
400	124
450	127
500 vagy több	150”

A VII. melléklet helyébe a következő lép:

„VII. MELLÉKLET

A FERTŐZŐ SZIVACSOS AGYVELŐBÁNTALMAK ELLENI VÉDEKEZÉS ÉS A FELSZÁMOLÁSUK

A. FEJEZET

A tse juh- és kecskefélékben való előfordulása gyanújának felmerülését követő intézkedések

Ha egy tagállam valamely gazdaságában egy juh- vagy kecskeféle egyednél felmerül a TSE-fertőzöttség gyanúja, akkor az érintett gazdaság összes többi juh- vagy kecskeféle egyedét hatósági forgalmi korlátozás alá kell helyezni addig, amíg a megerősítő vizsgálatok eredményei rendelkezésre nem állnak.

Ha bebizonyosodik, hogy az a gazdaság, ahol az állat tartózkodott, amikor a TSE gyanúja felmerült, valószínűleg nem az a gazdaság, amelyben az állat a TSE-vel megfertőződhetett, az illetékes hatóság a rendelkezésre álló járványügyi információk alapján dönthet úgy, hogy más gazdaságokat is hatósági ellenőrzés alá von, vagy úgy, hogy csak azt a gazdaságot helyezi hatósági ellenőrzés alá, ahol a fertőzés történt.

A hatósági ellenőrzés alá helyezett gazdaságban nevelt juh- és kecskeféléktől származó tej és tejtermékek, amelyek attól az időponttól kezdve, hogy felmerült a TSE előfordulásának gyanúja, az előfordulást megerősítő vizsgálati eredmények rendelkezésre állásáig az adott gazdaságban jelen vannak, kizárólag abban a gazdaságban használhatók fel.

B. FEJEZET

A tse szarvasmarha-, juh- és kecskefélékben való előfordulásának megerősítését követő intézkedések

A 13. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett felmérésnek azonosítania kell a következőket:

szarvasmarhafélék esetében:

—	az összes többi kérődző abban a gazdaságban, amelyhez az az állat tartozik, amelyiknél a betegséget megállapították,

—	ha a betegséget nőivarú állatnál állapították meg, annak a betegség klinikai kitörését megelőző vagy követő két éven belül született utódai,

—	az összes állat abban a kohortban, amelyhez az az állat tartozik, amelyiknél a betegséget megállapították,

—	a betegség lehetséges eredete,

—	a többi állat abban a gazdaságban, amelyikbe az az állat tartozik, amelyiknél a betegséget megállapították, vagy az egyéb olyan gazdaságokban, amelyek a TSE kórokozója által fertőzöttekké válhattak, vagy ugyanannak a takarmány- vagy szennyezési forrásnak voltak kitéve,

—	az esetlegesen fertőzött takarmány és egyéb anyagok szállítása vagy a terjesztés bármely más eszköze, amely átvihette a TSE kórokozóját a szóban forgó gazdaságból vagy gazdaságba;

juh- és kecskefélék esetében:

—	az összes többi kérődző – a juh- és kecskeféléken kívül – abban a gazdaságban, amelyhez az az állat tartozik, amelyiknél a betegséget megállapították,

—	amennyiben megállapíthatók, a szülőállatok, továbbá nőivarú állatok esetében azon állat összes embriója, petesejtje és utolsó utódja, amelyiknél a betegséget megállapították,

—	az összes többi juh- és kecskeféle – a második francia bekezdésben felsoroltakon kívül – abban a gazdaságban, amelyhez az az állat tartozik, amelyiknél a betegséget megállapították,

—	a betegség feltehető eredete és a többi gazdaság, amelyben vannak olyan állatok, embriók vagy petesejtek, amelyek megfertőződhettek a TSE kórokozójával, vagy ugyanabból a takarmányból ettek, vagy ki voltak téve ugyanannak a fertőzési forrásnak,

—	az esetlegesen fertőzött takarmány és egyéb anyagok forgalma vagy a terjesztés bármely más eszköze, amely átvihette a TSE kórokozóját a szóban forgó gazdaságból vagy gazdaságba.

A 13. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott intézkedések legalább a következőket foglalják magukban:

2.1.

BSE szarvasmarhafélében való megállapítása esetén az 1. pont a) alpontjának második és harmadik francia bekezdésében említett felmérés által azonosított szarvasmarhafélék leölése és teljes megsemmisítése; a tagállam azonban dönthet úgy, hogy:

—	nem öli le és nem semmisíti meg az 1. pont a) alpontjának harmadik francia bekezdésében hivatkozott kohort állatait, ha bizonyítható, hogy az ilyen állatok nem jutottak ugyanahhoz a takarmányhoz, mint a fertőzött állat,

—

felfüggeszti az 1. pont a) alpontjának harmadik francia bekezdésében említett kohorthoz tartozó állatok leölését és megsemmisítését ezek termékeny élettartamának végéig, feltéve, hogy ezek folyamatosan spermagyűjtő központban tartott bikák, és biztosítható, hogy elpusztulásukat követően teljes mértékben megsemmisítik azokat.

2.2.

ha a TSE juh- vagy kecskefélében való előfordulását megerősítik:

2.2.1.

olyan esetekben, amikor a BSE nem zárható ki

ha a BSE nem zárható ki a X. melléklet C. fejezete 3. része 3.2. pontjának c) alpontjában meghatározott módszerek és vizsgálati tervek szerint végzett körvizsgálat során, az 1. pont b) alpontjának másodiktól ötödikig terjedő francia bekezdéseiben említett felmérés által azonosított valamennyi állat, embrió és petesejt leölése és teljes körű megsemmisítése.

A 18 hónaposnál idősebb, megsemmisítés céljából levágott állatokat a III. melléklet A. fejezet II. részének 5. pontjában meghatározott módon meg kell vizsgálni TSE előfordulása szempontjából a X. melléklet C. fejezete 3. részének 3.2. pontjában meghatározott laboratóriumi módszerek és vizsgálati tervek szerint.

Meg kell határozni valamennyi juhféle prionfehérje-genotípusát, legfeljebb 50 egyed erejéig.

A megsemmisítendő állatoktól származó tejet és tejtermékeket, amelyek azon időpont, amikor megerősítették, hogy a BSE nem zárható ki, és az állatok teljes megsemmisítésének időpontja között a gazdaságban jelen voltak, az 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) 12. cikkének megfelelően ártalmatlanítani kell.

Valamennyi állat leölése és teljes megsemmisítése után a 3. pontban meghatározott feltételek vonatkoznak a gazdaságra;

2.2.2.

olyan esetekben, amikor a BSE és az atipikus surlókór kizárható

Ha a X. melléklet C. fejezete 3. része 3.2. pontjának c) alpontjában meghatározott módszerekkel és vizsgálati tervekkel kizárják a BSE és az atipikus surlókór előfordulását, a gazdaságra az a) pontban meghatározott feltételek és – a gazdaságért felelős tagállam határozata szerint – vagy a b) pontban megállapított 1. lehetőség, vagy a c) pontban megállapított 2. lehetőség, vagy a d) pontban megállapított 3. lehetőség feltételei vonatkoznak:

Az olyan tej és tejtermékek, amelyeket a megsemmisítendő vagy levágandó állatoktól nyertek, és amelyek azon időpont, amikor a TSE-előfordulást megerősítették, valamint a gazdaságban a b), illetve c) pont szerinti intézkedések végrehajtásának időpontja között a gazdaságban jelen voltak, vagy amelyeket a fertőzött állománytól nyertek, mielőtt a d) alpontban és a 4. pontban meghatározott valamennyi korlátozást meg nem szüntették, nem használhatók fel kérődzők takarmányozására, kivéve a szóban forgó gazdaságban lévő kérődzők takarmányozására.

Az ilyen tej és tejtermékek kérődzőknek szánt takarmányként csak a gazdaságért felelős tagállam területén hozhatók forgalomba.

Az ilyen tejből és tejtermékekből álló szállítmányokat kísérő kereskedelmi okmányon és az ilyen szállítmányokat tartalmazó bárminemű csomagoláson szerepelnie kell a következő egyértelmű jelölésnek: „kérődzők takarmányozására nem használható”.

Tilos az ilyen tejet vagy tejterméket tartalmazó takarmány felhasználása és tárolása olyan gazdaságban, amelyben kérődzőket tartanak.

Az ilyen tejet vagy tejterméket tartalmazó ömlesztett takarmány szállítását olyan járművel kell végezni, amely egyidejűleg nem szállít kérődzőknek szánt takarmányt.

Ha egy ilyen járművet ezt követően kérődzőknek szánt takarmány szállítására használnak, akkor azt a keresztszennyeződés elkerülése végett alaposan ki kell tisztítani a gazdaságért felelős tagállam által jóváhagyott eljárásnak megfelelően.

1. lehetőség – valamennyi állat leölése és teljes megsemmisítése

Az 1. pont b) alpontjának második és harmadik francia bekezdésében említett vizsgálattal azonosított valamennyi állat, embrió és petesejt haladéktalan leölése és teljes megsemmisítése.

A 18 hónaposnál idősebb, megsemmisítés céljából levágott állatokat a III. melléklet A. fejezet II. részének 5. pontjában meghatározott módon meg kell vizsgálni TSE előfordulása szempontjából a X. melléklet C. fejezete 3. része 3.2. pontjában meghatározott laboratóriumi módszerek és vizsgálati tervek szerint.

Meg kell határozni valamennyi juhféle prionfehérje-genotípusát, legfeljebb 50 egyed erejéig.

Az 1. lehetőség első bekezdésében meghatározott feltételektől eltérve a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az i. vagy a ii. pontban felsorolt intézkedéseket hajtják végre:

valamennyi állat haladéktalan leölése és teljes megsemmisítése helyett azokat haladéktalanul levágják emberi fogyasztás céljából, feltéve, hogy:

—	az állatokat a gazdaságért felelős tagállam területén vágják le emberi fogyasztás céljából;

—	minden 18 hónaposnál idősebb, emberi fogyasztás céljából levágott állatot megvizsgálnak a TSE előfordulása szempontjából a X. melléklet C. fejezete 3. része 3.2. pontjának b) alpontjában meghatározott laboratóriumi módszerek és vizsgálati tervek szerint,

ii.	a három hónaposnál fiatalabb bárányok és kecskegidák mentesülek a haladéktalan leölés és teljes megsemmisítés alól, feltéve, hogy azokat legkésőbb három hónapos korukban levágják emberi fogyasztás céljából.

Az összes állat leöléséig és teljes megsemmisítéséig vagy emberi fogyasztás céljából való levágásáig a 2.2.2. pont a) alpontjában és a 3.4. pont b) alpontjának harmadik és negyedik francia bekezdésében meghatározott intézkedések vonatkoznak a gazdaságra, amennyiben az a döntés született, hogy az 1. lehetőséget alkalmazzák.

Az összes állat leölése és teljes megsemmisítése vagy emberi fogyasztás céljából való levágása után a 3. pontban meghatározott feltételek vonatkoznak a gazdaságra, amennyiben az a döntés született, hogy az 1. lehetőséget alkalmazzák.

2. lehetőség – csak a fogékony állatok leölése és teljes megsemmisítése

a gazdaságban található valamennyi juhféle egyed prionprotein-genotipizálása, majd az 1. pont b) alpontjának második és harmadik francia bekezdésében említett vizsgálattal azonosított valamennyi állat, embrió és petesejt haladéktalan leölése és teljes megsemmisítése az alábbiak kivételével:

—	ARR/ARR genotípusú tenyészkosok,

—	olyan tenyészanyajuhok, amelyek legalább egy ARR alléllal rendelkeznek, és nincs VRQ alléljuk, valamint, ahol az ilyen tenyészanyajuhok vemhesek a felmérés idején, a későbbiekben született bárányok, ha genotípusuk megfelel e bekezdés követelményeinek,

—	legalább egy ARR alléllal rendelkező juhféle egyedek, amelyeket kizárólag emberi fogyasztás céljából történő vágásra szánnak,

—	amennyiben a gazdaságért felelős tagállam így határoz, a három hónaposnál fiatalabb bárányok és kecskegidák, feltéve, hogy azokat legkésőbb három hónapos korukban levágják emberi fogyasztás céljából. A szóban forgó bárányok és kecskegidák mentesülnek a genotipizálás alól.

A 18 hónaposnál idősebb, megsemmisítés céljából levágott állatokat a III. melléklet A. fejezet II. részének 5. pontjában meghatározott módon meg kell vizsgálni TSE előfordulása szempontjából a X. melléklet C. fejezete 3. része 3.2. pontjában meghatározott laboratóriumi módszerek és vizsgálati tervek szerint.

A 2. lehetőség első bekezdésében meghatározott feltételektől eltérve a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az i., a ii. vagy a iii. pontban felsorolt intézkedéseket hajtják végre:

a 2. lehetőség első bekezdésében említett állatok leölése és teljes megsemmisítése helyett emberi fogyasztás céljából vágják le azokat, feltéve, hogy:

—	az állatokat a gazdaságért felelős tagállam területén vágják le emberi fogyasztás céljából;

—	minden 18 hónaposnál idősebb, emberi fogyasztás céljából levágott állatot megvizsgálnak a TSE előfordulása szempontjából a X. melléklet C. fejezete 3. része 3.2. pontjának b) alpontjában meghatározott laboratóriumi módszerek és vizsgálati tervek szerint,

ii.

a 2. lehetőség első bekezdésében említett állatok genotipizálásának, majd ezt követő leölésének és teljes megsemmisítésének vagy emberi fogyasztás céljából történő levágásának elhalasztása legfeljebb három hónappal olyan esetben, amikor a jelző eset megerősítésére a bárányozási időszak kezdetéhez közel kerül sor, feltéve, hogy az anyajuhokat, kecskéket és újszülöttjeiket a teljes időszak alatt elkülönítik a más gazdaságok juh- és kecskeféle egyedeitől;

iii.

a 2. lehetőség első bekezdésében említett állatok leölésének és teljes megsemmisítésének vagy emberi fogyasztás céljából történő levágásának elhalasztása a jelző eset megerősítésének dátumától számított legfeljebb három évvel juhállományok esetében, olyan gazdaságokban, ahol a juh- és kecskeféle egyedeket együtt tartják. Az e bekezdésben meghatározott eltérést csak olyan esetekben lehet alkalmazni, amikor a gazdaságért felelős tagállam véleménye szerint a járványügyi helyzet nem kezelhető az érintett állatok leölése nélkül, ez azonban nem hajtható végre azonnal a gazdaság juhállományának alacsony szintű rezisztenciája, valamint egyéb megfontolások, többek között gazdasági tényezők miatt. A nem ARR/ARR genotípusú tenyészkosokat késedelem nélkül le kell ölni vagy ivartalanítani kell, és minden lehetséges intézkedést meg kell hozni a gazdaság juhállománya genetikai rezisztenciájának kialakítása érdekében, beleértve az átgondolt tenyésztést és az anyajuhok leölését az ARR allél gyakoriságának növelése és a VRQ allél kiküszöbölése érdekében. A gazdaságért felelős tagállam gondoskodik arról, hogy a halasztást követően leölendő állatok száma ne legyen nagyobb, mint amekkora közvetlenül a jelző eset megerősítését követően lett volna.

A 2. lehetőség első bekezdésében említett állatok leöléséig és teljes megsemmisítéséig vagy emberi fogyasztás céljából történő levágásáig a következő intézkedések vonatkoznak a gazdaságra, amennyiben az a döntés született, hogy a 2. lehetőséget alkalmazzák: a 2.2.2. pont a) alpontja, a 3.1. pont, a 3.2. pont a) és b) pontja, a 3.3. pont, valamint a 3.4. pont a) alpontjának első és második francia bekezdése, b) pontjának első, harmadik és negyedik francia bekezdése és c) pontja. Ha azonban a gazdaságért felelős tagállam úgy határoz, hogy a iii. pontnak megfelelően elhalasztja az állatok leölését és teljes megsemmisítését vagy emberi fogyasztás céljából történő levágását, akkor a következő intézkedések vonatkoznak a gazdaságra: a 2.2.2. pont a) alpontja és a 4.1–4.6. pontok.

A 2. lehetőség első bekezdésében említett állatok leölése és teljes megsemmisítése vagy emberi fogyasztás céljából történő levágása után a 3. pontban meghatározott feltételek vonatkoznak a gazdaságra, amennyiben az a döntés született, hogy a 2. lehetőséget alkalmazzák.

3. lehetőség – az állatokat nem kötelező leölni és teljesen megsemmisíteni

A tagállam dönthet úgy, hogy nem öli le és nem semmisíti meg az 1. pont b) alpontjának második és harmadik francia bekezdésében említett vizsgálattal azonosított állatokat, amennyiben teljesülnek az alábbi négy francia bekezdésből legalább az egyikben meghatározott feltételek:

—	a pótláshoz nehéz beszerezni a 3.2. pont a) és b) alpontja szerint engedélyezett genotípusú juhféle egyedeket,

—	a fajtán belül vagy a gazdaságban alacsony az ARR allél gyakorisága,

—	a beltenyészet elkerülése érdekében szükséges,

—	az összes járványügyi tényező alapos megfontolása alapján a tagállam szükségesnek tartja.

A klasszikussurlókór-járványok kitörése elleni fellépés során a 3. lehetőség igénybe vételét lehetővé tevő tagállamoknak nyilvántartást kell vezetniük az alkalmazásról hozott egyes határozatokat megalapozó okokról és kritériumokról.

Amennyiben a klasszikus surlókór további előfordulásait észlelik egy olyan gazdaságban, ahol a 3. lehetőséget alkalmazzák, a tagállamnak felül kell vizsgálnia az okokat és kritériumokat, amelyek alapján az a határozat született, hogy a szóban forgó gazdaságban a 3. lehetőséget alkalmazzák. Amennyiben az a következtetés születik, hogy a 3. lehetőség alkalmazása nem akadályozza meg a kitörést, a tagállam köteles a gazdaságot a 3. lehetőség helyett vagy az 1. lehetőség, vagy a 2. lehetőség szerint kezelni, a b) és c) pontban leírtak szerint.

A klasszikus surlókórt jelző eset megerősítésének időpontjától számítva három hónapon belül meg kell határozni valamennyi juhféle prionfehérje-genotípusát, legfeljebb 50 egyed erejéig.

Olyan gazdaságra, ahol az a döntés született, hogy a 3. lehetőséget alkalmazzák, a 2.2.2. pont a) alpontjában és a 4. pontban meghatározott feltételek azonnal vonatkoznak.

2.2.3.

olyan esetekben, amikor az atipikus surlókór előfordulását megerősítik

Amennyiben a gazdaságban megerősített TSE-eset atipikus surlókór, a gazdaság az utolsó atipikussurlókór-előfordulás azonosításától számított két évig a következő fokozott TSE-megfigyelési tervet köteles követni: a gazdaságban valamennyi 18 hónaposnál idősebb, emberi fogyasztás céljából levágott juh- és kecskeféle egyedet, valamint valamennyi 18 hónaposnál idősebb, elpusztult vagy leölt juh- és kecskeféle egyedet meg kell vizsgálni a TSE előfordulása szempontjából a X. melléklet C. fejezete 3. részének 3.2. pontjában meghatározott laboratóriumi módszerek és vizsgálati tervek szerint.

Ha az első bekezdésben említett kétéves fokozott TSE-megfigyelési időszak alatt a vizsgálatok az atipikus surlókórtól eltérő TSE jelenlétét erősítik meg, a gazdaságban a 2.2.1. pontban vagy a 2.2.2. pontban említett intézkedéseket kell alkalmazni.

2.3.

Ha a gazdaságba TSE-vel fertőzött állatot hoznak be egy másik gazdaságból:

a)	a tagország a fertőzött állat előzményei alapján határozhat úgy, hogy felszámolási intézkedéseket alkalmaz a származási gazdaságban amellett a gazdaság mellett vagy ahelyett a gazdaság helyett, ahol a fertőzést azonosították;

b)	abban az esetben, ha egy földterületet egynél több állomány közös legeltetésére használnak, a tagállamok az összes járványügyi tényező ésszerű vizsgálata alapján határozhatnak úgy, hogy az intézkedések alkalmazását egyetlen állományra korlátozzák;

ha egy gazdaságban több állományt tartanak, a tagállamok határozhatnak úgy, hogy a felszámolási intézkedések alkalmazását arra az állományra korlátozzák, amelyben a TSE-t megállapították, feltéve, hogy igazolták, hogy az állományokat egymástól elkülönítve tartották, és hogy a fertőzés terjedése az állományok között sem közvetlen, sem közvetett érintkezés útján nem valószínű.

A gazdaságban található valamennyi azonosított állatok leölését és teljes megsemmisítését vagy emberi fogyasztás céljából történő levágását követően a 2.2.1. pontnak, a 2.2.2. b) pontnak vagy a 2.2.2. c) pontnak megfelelően:

3.1.

A gazdaságot fokozott TSE-megfigyelés alá kell helyezni, beleértve a következőkben felsorolt minden, 18 hónaposnál idősebb alábbi állatnál – az ARR/ARR genotípusú juh- és kecskefélék kivételével – végzett, a TSE kimutatására szolgáló vizsgálatot, amelyet a X. melléklet C. fejezete 3. részének 3.2. pontjában foglalt laboratóriumi módszereknek és vizsgálati terveknek megfelelően hajtottak végre:

a)	azok az állatok, amelyeket a gazdaságban tartottak abban az időpontban, amikor a TSE-megbetegedést a 2.2.2. c) pontnak megfelelően megerősítették, és amelyeket emberi fogyasztás céljából vágtak le;

b)	azok az állatok, amelyek a gazdaságban elpusztultak, vagy amelyeket leöltek, de amelyeket nem betegségmentesítési program keretében öltek le.

3.2.

A gazdaságba kizárólag a következő állatok kerülhetnek:

a)	az ARR/ARR genotípusú tenyészkosok közé tartozó hímivarú juhok,

b)	legalább 1 ARR allélt hordozó és VRQ allél nélküli nőivarú juhok;

c)	kecskefélék, feltéve, hogy az állomány megsemmisítését követően megtörtént a gazdaság valamennyi állattartó épületének tisztítása és fertőtlenítése.

3.3.

A gazdaságban kizárólag a következő tenyészkosok és magzati juhtermékek használhatók fel:

a)	az ARR/ARR genotípusú tenyészkosok közé tartozó hímivarú juhok,

b)	ARR/ARR genotípusú kosoktól származó sperma;

c)	legalább 1 ARR allélt hordozó és VRQ allél nélküli embriók.

3.4.

A gazdaságból származó állatok szállítása vagy megsemmisítés céljából engedélyezhető, vagy a következő feltételek vonatkoznak rá:

A következő állatok bármilyen célból elszállíthatók a gazdaságból, ideértve a tenyésztést:

—	ARR/ARR genotípusú juhok;

—	az egy ARR allélt hordozó, VRQ allél nélküli anyajuhok, feltéve, hogy azokat olyan gazdaságokba szállítják, amelyekre a 2.2.2. c) vagy 2.2.2. d) pontnak megfelelően végrehajtott intézkedéseket követően korlátozás vonatkozik;

—	kecskefélék, feltéve, hogy azokat olyan gazdaságokba szállítják, amelyekre a 2.2.2. c) vagy 2.2.2. d) pontnak megfelelően végrehajtott intézkedéseket követően korlátozás vonatkozik.

A következő állatok szállíthatók el a gazdaságból közvetlenül emberi fogyasztásra történő vágás céljából:

—	legalább egy ARR allélt hordozó juhfélék;

—	kecskefélék;

—	ha a tagállam úgy határoz, a vágás napján három hónaposnál fiatalabb bárányok és kecskegidák;

—	valamennyi állat, ha a tagállam úgy döntött, hogy alkalmazza a 2.2.2. b) i. alpontban és 2.2.2. c) i. alpontban meghatározott eltéréseket.

Ha a tagállam úgy határoz, a bárányok és kecskegidák kizárólag vágás előtti hizlalás céljából elszállíthatók az adott tagállam területén található más gazdaságba, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:

—	a célgazdaságban kizárólag vágás előtti hizlalás céljából tartott juh- vagy kecskeféle tartózkodhat;

—	a hizlalási időszak végén az abból a gazdaságból származó bárányokat és kecskegidákat, amelyre felszámolási intézkedések vonatkoznak, közvetlenül az ugyanazon tagállam területén található vágóhídra kell szállítani, és legfeljebb tizenkét hónapos korában le kell vágni.

3.5.

A 3.1.–3.4. pontban meghatározott korlátozások továbbra is érvényesek a gazdaságra:

a)	mindaddig az időpontig, amíg a gazdaságban lévő valamennyi juhféle megszerzi az ARR/ARR státust, feltéve, hogy a gazdaságban nem tartanak kecskeféléket;

kétéves időtartamra attól az időponttól számítva, amikor a 2.2.1., 2.2.2. b) vagy 2.2.2. c) pontban említett intézkedések befejeződtek, amennyiben e kétéves időszak alatt az atipikus surlókórtól eltekintve nem mutatnak ki TSE-megbetegedést. Ha e kétéves időszak alatt a vizsgálatok megerősítik az atipikus surlókór előfordulását, a gazdaságra a 2.2.3. pontban említett intézkedéseket is alkalmazni kell.

A 2.2.2. d) pontban meghatározott 3. lehetőség vagy a 2.2.2. c) iii. alpontban előírt eltérés végrehajtására vonatkozó határozat után a következő intézkedéseket kell késedelem nélkül alkalmazni a gazdaságra:

4.1.

a)	emberi fogyasztás céljára levágott állatok;

b)	azok az állatok, amelyek a gazdaságban elpusztultak, vagy amelyeket leöltek, de amelyeket nem a betegségmentesítési program keretében öltek le.

4.2.

A gazdaságba kizárólag a következő juhfélék kerülhetnek:

a)	az ARR/ARR genotípusú tenyészkosok közé tartozó hímivarú juhok,

legalább 1 ARR allélt hordozó és VRQ allél nélküli nőivarú juhok.

Az a) és b) ponttól eltérve azonban a tagállam engedélyezheti a c) és d) pontban említett állatoknak a gazdaságba való bevitelét, ha a gazdaságban nevelt fajta az 1974/2006/EK bizottsági rendelet (8) IV. melléklete értelmében vezetett tagállami nyilvántartás szerint a gazdálkodás következtében veszélyeztetett helyi fajtához tartozik, és az ARR allél gyakorisága a fajtán belül alacsony:

c)	legalább 1 ARR allélt hordozó és VRQ allél nélküli hímivarú juhok;

d)	VRQ allél nélküli nőivarú juhok.

4.3.

A gazdaságban kizárólag a következő tenyészkosok és magzati juhtermékek használhatók fel:

a)	az ARR/ARR genotípusú tenyészkosok közé tartozó hímivarú juhok,

b)	ARR/ARR genotípusú kosoktól származó sperma;

legalább 1 ARR allélt hordozó és VRQ allél nélküli embriók.

Az a), b) és c) ponttól eltérve azonban a tagállam megengedheti a d), e) és f) pontban említett tenyésztésre szánt kosok és magzati juhtermékek felhasználását a gazdaságban, amennyiben a gazdaságban nevelt fajta az 1974/2006/EK bizottsági rendelet IV. melléklete értelmében vezetett tagállami nyilvántartás szerint a gazdálkodás következtében veszélyeztetett helyi fajtához tartozik, és az ARR allél gyakorisága a fajtán belül alacsony:

d)	legalább 1 ARR allélt hordozó és VRQ allél nélküli hímivarú juhok;

e)	legalább 1 ARR allélt hordozó és VRQ allél nélküli hímivarú juhok spermája;

f)	VRQ allél nélküli embriók.

4.4.

A gazdaságból származó állatok szállítása megsemmisítés céljából engedélyezett, vagy a következő feltételek vonatkoznak rá:

a)	az ARR/ARR genotípusú kosok és anyajuh bármely célból – ideértve a tenyésztést – elszállíthatók a gazdaságból, feltéve, hogy azok más olyan gazdaságokba kerülnek, amelyekre a 2.2.2. c) vagy 2.2.2. d) pont szerinti intézkedések vonatkoznak;

a következő állatok szállíthatók el a gazdaságból közvetlenül emberi fogyasztásra történő vágás céljából:

—	vagy a legalább egy ARR allélt hordozó juhfélék, valamint – ha a tagállam úgy határoz – a vágás napján három hónaposnál fiatalabb bárányok és kecskegidák;

—	vagy valamennyi állat, ha a tagállam úgy döntött, hogy a 2.2.2. c) iii. alpontban meghatározott 2. lehetőséget vagy a 2.2.2. d) alpontban meghatározott 3. lehetőséget alkalmazza.

ha a tagállam úgy határoz, a bárányok és kecskegidák – kizárólag vágás előtti hizlalás céljából – elszállíthatók valamely, a területükön található másik gazdaságba, a következő feltételeknek való megfelelés esetén:

—	a célgazdaságban kizárólag vágás előtti hizlalás céljából tartott juh- vagy kecskeféle tartózkodhat;

—	a hizlalási időszak végén az abból a gazdaságból származó bárányokat és kecskegidákat, amelyre felszámolási intézkedések vonatkoznak, közvetlenül az ugyanazon tagállam területén található vágóhídra kell szállítani, és legfeljebb tizenkét hónapos korában le kell vágni.

4.5.	A gazdaságból származó magzati termékek szállítása a következő feltételek mellett lehetséges: a tagállamok biztosítják, hogy a gazdaságból nem szállítanak el spermát, embriókat és petesejteket.

4.6.	Az ellés időszakában tilos a gazdaság juh- és kecskeféléit más gazdaságokból származó juh- és kecskefélékkel közösen legeltetni. Az ellés időszakán kívül a közös legeltetésre a tagállam által az összes járványügyi tényező megfelelő figyelembevételével meghatározott korlátozások vonatkoznak.

4.7.

A 2.2.2. a) pontban és a 4.1–4.6 pontban meghatározott korlátozások továbbra is alkalmazandók a TSE – az atipikus surlókór kivételével – utolsó előfordulásának kimutatását követő két éves időtartamig azokban a gazdaságokban, ahol a 2.2.2. d) pontban meghatározott 3. lehetőséget hajtották végre. Ha e kétéves időszak alatt a vizsgálatok megerősítik az atipikus surlókór előfordulását, a gazdaságra a 2.2.3. pontban említett intézkedéseket kell alkalmazni.

Azokban a gazdaságokban, ahol a 2.2.2.c) iii. alpontban előírt 2. lehetőséget hajtották végre, a 2.2.2. a) és a 4.1.–4.6. pontban meghatározott korlátozásokat kell alkalmazni a 2.2.2. c) pont szerint leölés céljából azonosított állatok teljes megsemmisítéséig vagy emberi fogyasztásra történő levágásáig, ezt követően pedig a 3. pontban foglalt korlátozások alkalmazandók.

C. FEJEZET

A juhfélék esetében alkalmazott, tse-rezisztenciára irányuló tenyésztési programok minimumkövetelményei, a 6a. Cikknek megfelelően

1. RÉSZ

Általános előírások

A tenyésztési program a 2002/1003/EK bizottsági határozat I. mellékletének 3. pontjában meghatározott nagy genetikai értékű állományokra koncentrál.

Mindazonáltal azok a tagállamok, ahol ilyen típusú tenyésztési program működik, dönthetnek úgy, hogy azon állományok esetében, amelyek nem vesznek részt a tenyésztési programban, csak a tenyészkosok esetében írják elő a mintavételt és a genotípus-meghatározást.

Adatbázist kell létrehozni, amely legalább a következő információkat tartalmazza:

a)	valamennyi, a tenyésztési programban részt vevő állományban tartott állat azonosítása, fajtája és száma;

b)	a tenyésztési program keretében mintavételre kerülő egyes állatok azonosítása, beleértve a tenyésztési programban részt nem vevő állományokban található tenyészkosokat;

c)	a genotipizálási vizsgálatok eredményei.

3.	Egységes tanúsítási rendszert kell létrehozni, amelyben a tenyésztési programban mintavételre kerülő minden egyes állat – beleértve a tenyésztési programban részt nem vevő állományokban található tenyészkosokat – genotípusát az állat egyedi azonosító számára hivatkozva tanúsítják.

4.	Az állatok és a minták azonosítására, a minták feldolgozására és az eredmények közlésére olyan rendszert kell kialakítani, amely minimálisra csökkenti az emberi hiba lehetőségét. E rendszer hatékonyságát rendszeresen, szúrópróbaszerűen kell ellenőrizni.

5.	A tenyésztési program céljaira gyűjtött vér vagy egyéb szövetek – beleértve a tenyésztési programban részt nem vevő állományokban található tenyészkosoktól vett mintákat – genotipizálását a tenyészprogram keretében engedélyezett laboratóriumokban végzik.

6.	A tagállam illetékes hatósága segítséget nyújthat a tenyésztő szervezetek számára genetikai bankok létrehozásához olyan prionfehérje-genotípusokra jellemző spermából, petesejtekből és/vagy embriókból, amelyek a tenyésztési program következtében valószínűleg egyre ritkábbá válnak.

Minden egyes fajta vonatkozásában tenyésztési programot kell kidolgozni, figyelembe véve a következőket:

a)	a különböző allélok gyakorisága a fajtán belül;

b)	a fajta ritkasága;

c)	a beltenyésztés vagy a genetikai sodródás elkerülése.

2. RÉSZ

A részt vevő állományokra vonatkozó különös szabályok

1.	A tenyésztési program célja az ARR allél gyakoriságának növelése az állományon belül, valamint azon allélok előfordulási gyakoriságának csökkentése, amelyekről kimutatták, hogy hozzájárulnak a TSE-re fertőzésre való hajlam kialakulásához.

A részt vevő állományokra vonatkozó minimumkövetelmények a következők:

a)	az állományban genotipizált minden állatot biztonságos módon, egyedileg azonosítanak;

b)	tenyésztésbe vétel előtt minden, az állományban levő, tenyésztésre szánt kos esetén genotipizálást végeznek;

c)	bármely hímivarú állatot, amely a VRQ allélt hordozza, a genotípusának meghatározását követő hat hónapon belül le kell vágni vagy ivartalanítani kell; az ilyen állatok csak levágás céljából hagyhatják el a gazdaságot;

d)	azon nőivarú állatok, amelyekről megállapították, hogy a VRQ allélt hordozzák, kizárólag levágás céljából hagyhatják el a gazdaságot;

e)	az állományban a programban igazoltan részt vevő állatokon kívül nem használható hímivarú állat tenyésztésre, beleértve a mesterséges termékenyítésre használt spermadonorokat is.

3.	A tagállamok határozhatnak úgy, hogy a fajták és tenyésztési jellemzők védelme érdekében eltérnek a 2. c) és d) pontokban meghatározott követelményektől.

4.	A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a 3. pont értelmében megengedett eltérésekről és az alkalmazott kritériumokról.

3. RÉSZ

A tenyésztési programban részt nem vevő, mintavételre kerülő tenyészkosokra vonatkozó külön szabályok

1.	A mintavételre kerülő kosokat biztonságos módon, egyedileg azonosítani kell.

2.	Ha egy kos a megállapítások szerint a VRQ allélt hordozza, kizárólag levágás céljából hagyhatja el a gazdaságot.

4. RÉSZ

A juhállományok TSE-rezisztens státusának elismerésére irányuló keretfeltételek

A juhállományok TSE-rezisztens státusának elismerésére irányuló keret elismeri azon juhállományok TSE-rezisztens státusát, amelyek – annak következtében, hogy részt vesznek a 6a. cikkben meghatározott tenyésztési programban – megfelelnek a programban meghatározott feltételeknek.

Ezt az elismerést legalább a következő két szinten kell megadni:

a)	az I. szintű állományok kizárólag ARR/ARR genotípusú juhokból állnak;

b)	a II. szintű állományok azok az állományok, amelyek utódai kizárólag ARR/ARR genotípusú kosoktól származnak.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a nemzeti igények figyelembevétele érdekében további szintű elismeréseket adnak.

A TSE-rezisztens állományokból származó juhok rendszeres, szúrópróbaszerű mintavételét a következőképpen végzik:

a)	a gazdaságban vagy a vágóhídon a genotípusuk ellenőrizése céljából;

b)	az I. szintű állományok esetén a 18 hónaposnál idősebb állatokból a vágóhídon vesznek mintát a TSE-vizsgálat céljából, a III. mellékletnek megfelelően.

5. RÉSZ

A tagállamok által a Bizottságnak benyújtandó jelentések

Azok a tagállamok, amelyek juhállományuk tekintetében TSE-vel szembeni rezisztenciát célzó kiválasztásra irányuló tenyésztési programokat vezetnek be:

1.	értesítik a Bizottságot az ilyen programok követelményeiről;

2.	az elért haladásról éves jelentést nyújtanak be a Bizottságnak.

Az egyes naptári évekre vonatkozó jelentést legkésőbb a következő év március 31-ig kell benyújtani.

A VIII. melléklet A. fejezete helyébe a következő szöveg lép:

„A. FEJEZET

Az élő állatok, sperma és embriók Unión belüli kereskedelmére vonatkozó feltételek

A. SZAKASZ

A juh- és kecskefélékre, valamint azok spermáira és embrióira vonatkozó feltételek

1. A klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot és ellenőrzött kockázatot jelentő gazdaságok:

1.1.

A tagállamok hatósági programot hozhatnak létre vagy felügyelhetnek a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot és ellenőrzött kockázatot jelentő gazdaságok elismerése érdekében.

Amennyiben így tesznek, jegyzéket kell vezetniük a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot és ellenőrzött kockázatot jelentő juh- és kecskeféléket tartó gazdaságokról.

1.2.

A VII. melléklet C. fejezete 4. részének 1. a) pontjában meghatározott, I. szintű TSE-státusszal rendelkező, juhokat tartó gazdaság, amelyben legalább hét évre visszamenőleg nem erősítették meg klasszikus surlókor előfordulását, elhanyagolható TSE-kockázatot jelentő gazdaságként ismerhető el.

A juhféléket, kecskeféléket vagy juh- és kecskeféléket tartó gazdaság szintén a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot jelentő gazdaságként ismerhető el, ha legalább hét évre visszamenőleg teljesíti a következő feltételeket:

a)	a juh- és kecskeféléket véglegesen azonosították, továbbá nyilvántartást vezetnek az állatoknak a születés helye szerinti gazdaságig való visszakövethetősége érdekében;

b)	nyilvántartást vezetnek a juh- és kecskeféléknek a gazdaságba történő szállításáról és a gazdaságból való elszállításáról;

csak a következő juh- és kecskefélék kerülhetnek be a gazdaságba:

i.	a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot jelentő gazdaságokból származó juh- és kecskefélék;

ii.	olyan gazdaságból származó juh- és kecskefélék, amelyek az a)–i) pontokban foglalt feltételeket legalább hét éve vagy legalább ugyanazon időszak óta teljesítik, mint az a gazdaság, amelybe az állatokat szállítani fogják;

iii.	ARR/ARR prionfehérje-genotípusú juhfélék.

d)	a gazdaságot az a)–i) pontban meghatározott rendelkezéseknek való megfelelés felügyelete érdekében rendszeresen ellenőrzi hatósági állatorvos vagy az illetékes hatóság által e célra felhatalmazott állatorvos; az ellenőrzéseket 2014. január 1-jétől legalább évente egy alkalommal kell elvégezni;

e)	nem erősítették meg klasszikus surlókór esetét;

valamennyi 18 hónaposnál idősebb, emberi fogyasztás céljából történő levágásra szánt juh- és kecskefélét hatósági állatorvos vizsgál meg, és minden olyan állatot, amely sorvadásos tüneteket, idegrendszeri tüneteket mutat, vagy amelyet kényszervágásra küldenek, laboratóriumban meg kell vizsgálni a klasszikus surlókór tekintetében a X. melléklet C. fejezete 3. részének 3.2. pontjában foglalt laboratóriumi módszerek és vizsgálati tervek szerint.

2013. december 31-ig minden, a III. melléklet A. fejezet II. rész 3. pontjában említett, 18 hónaposnál idősebb juh- és kecskefélét, amely elhullott, vagy amelyet emberi fogyasztás céljából történő levágástól eltérő okból öltek le, laboratóriumban meg kell vizsgálni a klasszikus surlókor tekintetében a X. melléklet C. fejezet 3. rész 3.2. pontjában meghatározott laboratóriumi módszerek és vizsgálati tervek szerint.

2014. január 1-jétől minden18 hónaposnál idősebb juh- és kecskefélét, amely elhullott, vagy amelyet emberi fogyasztás céljából történő levágástól eltérő okból öltek le, laboratóriumban meg kell vizsgálni a klasszikus surlókor tekintetében a X. melléklet C. fejezete 3. részének 3.2. pontjában meghatározott laboratóriumi módszerek és vizsgálati tervek szerint.

Az f) pont második és harmadik bekezdésétől eltérve a tagállamok úgy határozhatnak, hogy az f) pont első bekezdésében szereplő rendelkezéseket alkalmazzák azokra a 18 hónaposnál idősebb juh- és kecskefélékre, amelyek nem rendelkeznek kereskedelmi értékkel, és amelyeket hasznos élettartamuk végén emberi fogyasztás céljából történő levágás helyett leselejteznek.

Az a)–f) pontokban meghatározott feltételek mellett 2014. január 1-jétől a következő feltételeknek kell megfelelni:

csak a következő juh- és kecskeembriók/petesejtek vihetők be:

olyan donorállatoktól származó embriók/petesejtek, amelyeket születésük óta a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot jelentő tagállamban vagy olyan gazdaságban tartottak, amely a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható vagy ellenőrzött kockázatot jelent, vagy amely donorállatok esetében teljesülnek a következő követelmények:

—	az állatokat véglegesen azonosították a születésük helye szerinti gazdaságig való visszakövethetőségük érdekében;

—	az állatokat születésük óta olyan gazdaságban tartották, ahol ez alatt az idő alatt nem erősítették meg klasszikus surlókor előfordulását;

—	az embrió-/petesejtgyűjtés időpontjában az állatok nem mutatták a klasszikus surlókór klinikai tüneteit;

ii.	ARR/ARR prionfehérje-genotípusú juhfélék embriói/petesejtjei.

csak a következő juh- és kecskesperma kerülhet be a gazdaságba:

olyan donorállatoktól származó sperma, amelyeket születésük óta a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot jelentő tagállamban vagy olyan gazdaságban tartottak, amely a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható vagy ellenőrzött kockázatot jelent, vagy amely donorállatok esetében teljesülnek a következő követelmények:

—	az állatokat véglegesen azonosították a születésük helye szerinti gazdaságig való visszakövethetőségük érdekében;

—	a spermagyűjtés időpontjában az állatok nem mutatták a klasszikus surlókór klinikai tüneteit;

ii.	ARR/ARR prionfehérje-genotípusú kostól származó juhsperma;

i)	a gazdaságban tartott juh- és kecskefélék nem érintkeznek közvetlenül vagy közvetve az alacsonyabb állat-egészségügyi státusú gazdaságból származó juh- és kecskefélékkel, ideértve a közös legeltetést.

1.3.

A juhféléket és/vagy kecskeféléket tartó azon gazdaság is a klasszikus surlókór tekintetében ellenőrzött kockázatot jelentő gazdaságként ismerhető el, amely legalább három évre visszamenőleg teljesíti a következő feltételeket:

a)	a juh- és kecskeféléket véglegesen azonosították, továbbá nyilvántartást vezetnek az állatoknak a születés helye szerinti gazdaságig való visszakövethetősége érdekében;

b)	nyilvántartást vezetnek a juh- és kecskeféléknek a gazdaságba történő szállításáról és a gazdaságból való elszállításáról;

csak a következő juh- és kecskefélék kerülhetnek be a gazdaságba:

i.	a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható vagy ellenőrzött kockázatot jelentő gazdaságokból származó juh- és kecskefélék;

ii.	olyan gazdaságból származó juh- és kecskefélék, amelyek az a)–i) pontokban foglalt feltételeket legalább három éve vagy legalább ugyanazon időszak óta teljesítik, mint az a gazdaság, amelybe az állatokat szállítani fogják;

iii.	ARR/ARR prionfehérje-genotípusú juhfélék.

d)	a gazdaságot rendszeresen ellenőrzi az a)–i) pontban meghatározott rendelkezéseknek való megfelelés igazolása érdekében hatósági állatorvos vagy az illetékes hatóság által e célra felhatalmazott állatorvos; az ellenőrzéseket 2014. január 1-jétől legalább évente egy alkalommal el kell végezni;

e)	nem erősítették meg klasszikus surlókóros előfordulását;

valamennyi 18 hónaposnál idősebb, emberi fogyasztásra céljából történő levágásra szánt juh- és kecskefélét hatósági állatorvos vizsgál meg, és minden olyan állatot, amely sorvadásos tüneteket, idegrendszeri tüneteket mutat, vagy amelyet kényszervágásra küldenek, laboratóriumban meg kell vizsgálni a klasszikus surlókór tekintetében a X. melléklet C. fejezete 3. részének 3.2. pontjában foglalt laboratóriumi módszerek és vizsgálati tervek szerint.

2013. december 31-ig minden, a III. melléklet A. fejezet II. rész 3. pontjában említett, 18 hónaposnál idősebb juh- és kecskefélét, amely elhullott, vagy amelyet emberi fogyasztás céljából történő levágástól eltérő okból öltek le, laboratóriumban meg kell vizsgálni a klasszikus surlókor tekintetében a X. melléklet C. fejezete 3. részének 3.2. pontjában meghatározott laboratóriumi módszerek és vizsgálati tervek szerint.

2014. január 1-jétől minden 18 hónaposnál idősebb juh- és kecskefélét, amely elhullott, vagy amelyet emberi fogyasztás céljából történő levágástól eltérő okból öltek le, laboratóriumban meg kell vizsgálni a klasszikus surlókor tekintetében a X. melléklet C. fejezete 3. részének 3.2. pontjában meghatározott laboratóriumi módszerek és vizsgálati tervek szerint.

Az f) pont második és harmadik bekezdésében foglalt feltételektől eltérve a tagállamok dönthetnek úgy, hogy – emberi fogyasztás céljára történő levágásuk helyett – az f) pont első bekezdésében szereplő rendelkezéseket alkalmazzák a 18 hónaposnál idősebb, kereskedelmi értékkel nem rendelkező, termékeny élettartamuk végén leselejtezett juh- és kecskefélékre.

Az a)–f) pontokban meghatározott feltételek mellett 2014. január 1-jétől a következő feltételeknek kell megfelelni:

csak a következő juh- és kecskeembriók/petesejtek vihetők be:

olyan donorállatoktól származó embriók/petesejtek, amelyeket születésük óta a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot jelentő tagállamban vagy olyan gazdaságban tartottak, amely a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható vagy ellenőrzött kockázattal rendelkezik, illetve amely donorállatok esetében teljesülnek a következő követelmények:

—	az állatokat véglegesen azonosították a születésük helye szerinti gazdaságig való visszakövethetőségük érdekében;

—	az állatokat születésük óta olyan gazdaságban tartották, ahol ez alatt az idő alatt nem erősítették meg klasszikus surlókor előfordulását;

—	az embrió-/petesejtgyűjtés időpontjában az állatok nem mutatták a klasszikus surlókór klinikai tüneteit;

ii.	ARR/ARR prionfehérje-genotípusú juhfélék embriói/petesejtjei.

csak a következő juh- és kecskesperma kerülhet be a gazdaságba:

olyan donorállatoktól származó sperma, amelyeket születésük óta a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot jelentő tagállamban tartottak olyan gazdaságban tartottak, amely a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható vagy ellenőrzött kockázattal rendelkezik, vagy amely donorállatok esetében teljesülnek a következő követelmények:

—	az állatokat véglegesen azonosították a születésük helye szerinti gazdaságig való visszakövethetőségük érdekében;

—	a spermagyűjtés időpontjában az állatok nem mutatták a klasszikus surlókór klinikai tüneteit;

ii.	ARR/ARR prionfehérje-genotípusú kostól származó juhsperma;

i)	a gazdaságban tartott juh- és kecskefélék nem érintkeznek közvetlenül vagy közvetve alacsonyabb állat-egészségügyi státusú gazdaságból származó juh- és kecskefélékkel, ideértve a közös legeltetést.

1.4.

Ha megerősítik a klasszikus surlókor előfordulását a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható vagy ellenőrzött kockázatot jelentő gazdaságban vagy egy olyan gazdaságban, amely a VII. melléklet B. fejezetének 1. részében említett vizsgálat eredménye szerint epidemiológiai kapcsolatban áll egy, a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható vagy ellenőrzött kockázatot jelentő gazdasággal, a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható vagy ellenőrzött kockázatot jelentő gazdaságot azonnal törölni kell az 1.1. pontban említett jegyzékről.

A tagállamnak haladéktalanul értesítenie kell azokat a tagállamokat, amelyekbe – elhanyagolható kockázatot jelentő gazdaság esetében – az elmúlt hét évben, illetve – ellenőrzött kockázatot jelentő gazdaság esetében – az elmúlt három évben az érintett gazdaságból származó juh- és kecskeféléket vagy az érintett gazdaságban tartott juh- és kecskeféléktől származó spermát és embriót importáltak.

2. A klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot jelentő tagállamok vagy tagállami körzetek

2.1.

Amennyiben egy tagállam úgy véli, hogy területe vagy területének egy része a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot jelent, megfelelő dokumentációt kell benyújtania a Bizottsághoz, különös tekintettel a következőkre:

kockázatértékelést végeztek, amely kimutatta, hogy megfelelő, bármely felismert kockázat kezelésére meghatározott időtartam erejéig foganatosított intézkedések vannak hatályban. A kockázatértékelés meghatározza a klasszikus surlókor előfordulásával kapcsolatos összes potenciális tényezőt, különösen a következőket:

i.	a klasszikus surlókórral potenciálisan fertőzött juh- és kecskefélék vagy azok spermájának és embriójának behozatala vagy bevezetése;

ii.	a juh- és kecskefélék populációjának szerkezetére és az állattartási gyakorlatokra vonatkozó ismeretek szintje;

iii.	takarmányozási gyakorlat, beleértve a kérődzőkből származó hús- és csontliszttel vagy tepertővel történő takarmányozást;

iv.	juh- és kecskeféléktől származó olyan tej és tejtermékek behozatala, amelye(ke)t juh- és kecskefélék etetésére szánnak;

b)	a klasszikus surlókórra utaló klinikai tüneteket mutató juh- és kecskeféléket legalább hétéves időtartamra visszamenőleg vizsgálták;

legalább hétéves időszak erejéig minden évben megfelelő számú, a gazdaságban levágott, leselejtezett vagy elhullva talált állatok tekintetében reprezentatív, 18 hónaposnál idősebb juh- és kecskefélét megvizsgáltak (ez a módszer – amennyiben az állományban a klasszikus surlókór 0,1 %-ot meghaladó prevalenciával jelen van – 95 % szintű megbízhatósággal mutatja ki a klasszikus surlókórt), és az érintett időszak alatt nem jelentették klasszikus surlókór előfordulását;

d)	a juh- és kecskefélék kérődzőkből származó hús- és csontliszttel vagy tepertővel történő takarmányozása a tagállam egész területén legalább hét éve tilos, és a tilalmat hatékonyan érvényre juttatják;

e)	más tagállamból származó juh- és kecskeféléknek, valamint azok spermáinak és embrióinak a behozatala a 4.1.b) pontnak vagy a 4.2. pontnak megfelelően történik;

f)	harmadik országból származó juh- és kecskeféléknek, valamint azok spermáinak és embrióinak a behozatala a IX. melléklet E. vagy H. fejezetének megfelelően történik.

2.2.

A tagállamnak vagy a tagállami körzetnek a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázati státusát a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően lehet jóváhagyni.

A tagállamnak jelentenie kell a betegségre vonatkozóan a 2.1. pont szerint benyújtott információk megváltozását.

A 2.2. pontnak megfelelően jóváhagyott, elhanyagolható kockázati státus az ilyen értesítés figyelembevételével a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően visszavonható.

3. A klasszikus surlókórra vonatkozó nemzeti védekezési programok:

3.1.

az a tagállam, amely a klasszikus surlókór tekintetében nemzeti védekezési programmal rendelkezik az ország teljes területére vonatkozóan:

benyújthatja a nemzeti védekezési programot a Bizottságnak, áttekintést adva elsősorban a következőkről:

—	a klasszikus surlókór megoszlása a tagállamban,

—	a nemzeti védekezési program indokai, figyelembe véve a betegség jelentőségét és a költség/haszon arányt,

—	a gazdaságokra vonatkozóan meghatározott státuskategóriák és az egyes kategóriákon belül elérendő teljesítendő előírások,

—	az alkalmazandó vizsgálati eljárások,

—	a nemzeti védekezési program megfigyelést szolgáló eljárásai,

—	azon intézkedések, amelyeket akkor kell alkalmazni, ha egy gazdaság bármely okból elveszti a státusát,

—	azon intézkedések, amelyeket akkor kell alkalmazni, ha a nemzeti védekezési program rendelkezéseinek megfelelően végzett ellenőrzések eredménye pozitív,

az a) pontban említett programot – a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően – az e pontban meghatározott kritériumok teljesítése esetén lehet jóváhagyni; a tagállamok által benyújtott programok módosításait vagy kiegészítéseit a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően lehet jóváhagyni.

3.2.

A következő tagállamok nemzeti védekezési programjai kerülnek jóváhagyásra:

—

Dánia

—

Ausztria

—	Finnország

—	Svédország.

4. A juh- és kecskeféléknek, valamint azok spermáinak és embrióinak Unión belüli kereskedelme

A következő feltételeket kell alkalmazni:

4.1.

juh- és kecskefélék:

az olyan tagállamban való tenyésztésre szánt juh- és kecskefélékre, amely a klasszikus surlókór tekintetében az elhanyagolható kockázattól eltérő kockázatot jelent, vagy amelyben a klasszikus surlókór tekintetében nincs jóváhagyott nemzeti védekezési program, az alábbi követelmények vonatkoznak:

a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható vagy ellenőrzött kockázatot jelentő gazdaságokból származnak; ugyanakkor azok a tenyésztésre szánt juh- és kecskefélék, amelyek az 1.3. pont a)–f) alpontjában foglalt követelményeknek legalább három éve megfelelő gazdaságból vagy gazdaságokból származnak, 2014. december 31-ig részt vehetnek az Unión belüli kereskedelemben; vagy

ii.	a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot jelentő tagállamból vagy tagállami körzetből származnak; vagy

iii.	juhfélék esetében ARR/ARR prionfehérje-genotípussal rendelkeznek, amennyiben nem olyan gazdaságból származnak, amelyre a VII. melléklet B. fejezetének 3. és 4. pontjában meghatározott korlátozások vonatkoznak.

az azonnali levágástól eltérő bármely felhasználásra szánt juh- és kecskefélékre, amelyek a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot jelentő tagállamban vagy olyan tagállamban való felhasználásra szánnak, amelyben a klasszikus surlókór tekintetében jóváhagyott nemzeti védekezési program működik, az alábbi követelmények vonatkoznak:

a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot jelentő gazdaságokból származnak; ugyanakkor azok a tenyésztésre szánt juh- és kecskefélék, amelyek az 1.2. pont a)–i) alpontjában foglalt követelményeknek legalább hét éve megfelelő gazdaságból vagy gazdaságokból származnak, 2014. december 31-ig részt vehetnek az Unión belüli kereskedelemben; vagy

ii.	a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot jelentő tagállamból vagy tagállami körzetből származnak; vagy

iii.	juhfélék esetében ARR/ARR prionfehérje-genotípussal rendelkeznek, amennyiben nem olyan gazdaságból származnak, amelyre a VII. melléklet B. fejezetének 3. és 4. pontjában meghatározott korlátozások vonatkoznak.

4.2.

a juh- és kecskefélék spermájára és embrióira a következő követelmények vonatkoznak:

a)	olyan állatoktól kell begyűjteni, amelyeket születésüktől fogva folyamatosan a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható vagy ellenőrzött kockázatot jelentő gazdaságban vagy gazdaságokban tartottak; vagy

b)	olyan állatoktól kell begyűjteni, amelyeket a begyűjtést megelőző három év folyamán végig az 1. rész 1.3. pontjának a)–f) alpontjában foglalt követelményeknek megfelelő gazdaságban vagy gazdaságokban tartottak; vagy

c)	olyan állatoktól kell begyűjteni, amelyeket születésüktől fogva a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot jelentő országban vagy körzetben tartottak; vagy

d)	juhsperma esetén a spermát ARR/ARR prionfehérje-genotípusú hímivarú egyedektől gyűjtötték be; vagy

e)	juhembriók esetén az embriót ARR/ARR prionfehérje-genotípusú egyedektől gyűjtötték be.

B. SZAKASZ

A szarvasmarhafélékre vonatkozó feltételek

Az Egyesült Királyság biztosítja, hogy az 1996. augusztus 1-je előtt területén született és nevelt szarvasmarhaféléket területéről nem szállítják más tagállamokba vagy harmadik országokba.”

A IX. melléklet a következőképpen módosul:

A C. fejezetben az A. szakasz helyébe a következő lép:

„A. SZAKASZ

Termékek

A 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet I. melléklete 1.10., 1.13., 1.15., 7.1., 7.5., 7.6., 7.7., 7.8. és 7.9. pontjának meghatározása szerinti szarvasmarha-, juh- vagy kecskefélékből származó, az alábbiakban felsorolt termékekre a származási ország BSE-kockázatának kategóriájától függően az e fejezet B., C. vagy D. szakaszában meghatározott feltételek vonatkoznak:

—	friss hús,

—	darált hús,

—	húskészítmények,

—	húsipari termékek,

—	kiolvasztott állati zsiradék,

—

tepertő,

—	nem nyersbőrből és irhából nyert zselatin és kollagén,

—	kezelt bél.”

A D. és E. fejezet helyébe a következő szöveg lép:

„D. FEJEZET

Szarvasmarhából, juhból vagy kecskéből származó állati melléktermékek és származtatott termékek behozatala

A. SZAKASZ

Állati melléktermékek

Ez a fejezet az 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikkének 1. és 2. pontjában meghatározott állati melléktermékekre és származtatott termékekre vonatkozik, amennyiben azok szarvasmarha-, juh- és kecskefélékből származnak:

a)	2. kategóriába tartozó anyagból származó kiolvasztott zsírok, amelyeket az 1069/2009/EK rendelet 3. cikkének 22. pontjában meghatározott szerves trágyaként vagy talajjavító szerként, illetve ezek előállításához szolgáló alapanyagként vagy félkész termékként való felhasználásra szántak;

b)	2. kategóriába tartozó anyagból származó csont és csontkészítmények;

3. kategóriába tartozó anyagból származó kiolvasztott zsírok, amelyeket az 1069/2009/EK rendelet 3. cikkének 22. és 25. pontjában meghatározott szerves trágyaként, talajjavító szerként vagy takarmányként, illetve ezek előállításához szolgáló alapanyagként vagy félkész termékként való felhasználásra szántak;

d)	kedvtelésből tartott állatok eledele, köztük műcsont;

e)	vérkészítmények;

f)	feldolgozott állati fehérje;

g)	3. kategóriába tartozó anyagból származó csont és csontkészítmények;

h)	nem nyersbőrből vagy irhából nyert zselatin és kollagén;

a c)–h) pontokban nem említett 3. kategóriába tartozó anyagok és belőlük készült termékek, kivéve:

i.	friss nyersbőr és irha, kezelt nyersbőr és irha;

ii.	nyersbőrből és irhából nyert zselatin és kollagén;

iii.	zsírszármazékok.

B. SZAKASZ

Az állat-egészségügyi bizonyítványra vonatkozó követelmények

Az A. szakaszban említett, szarvasmarha-, juh- és kecskefélékből származó állati melléktermékek és a belőlük készült termékek behozatalának feltétele egy állat-egészségügyi bizonyítvány bemutatása, amely tanúsítja az alábbiakat:

az állati melléktermék vagy a származtatott termék nem tartalmaz különleges fertőzésveszélyt jelentő anyagot vagy szarvasmarha-, juh- és kecskeféle csontjából nyert, mechanikusan leválasztott húst, nem is ilyenből származik, továbbá az állatot – az olyan állatok kivételével, amelyek az 5. cikk (2) bekezdésének megfelelően hozott döntés értelmében elhanyagolható BSE-kockázatot jelentő országban vagy régióban születtek, nevelkedtek és kerültek levágásra –, amelyből az állati eredetű melléktermék, illetve a származtatott termék származik, nem úgy vágták le, hogy előbb a koponyaüregbe befecskendezett gázzal elkábították, vagy ugyanezzel a módszerrel leölték, illetve hogy a központi idegrendszer szöveteit a koponyaüregükbe bevezetett, megnyúlt rúd alakú eszközzel roncsolták; vagy

az állati melléktermék vagy a belőle készült termék kizárólag olyan szarvasmarha-, juh- és kecskefélékből származó anyagot tartalmaz, illetve olyanokból származik, amelyek az 5. cikk (2) bekezdésével összhangban hozott döntés értelmében elhanyagolható BSE-kockázatot jelentő országként vagy régióként besorolt országban vagy régióban születtek, nevelkedtek és kerültek levágásra.

Az a) és a b) pont kiegészítéseként az A. szakaszban említett, juh- vagy kecskefélék tejét vagy az abból készült tejtermékeket tartalmazó, takarmányozásra szánt állati melléktermékek és azokból származtatott termékek behozatalának feltétele egy állat-egészségügyi bizonyítvány bemutatása, amelyet tanúsítja az alábbiakat:

a juh- és kecskeféléket, amelyekből az érintett termékek származnak, születésük óta folyamatosan olyan országban tartották, amelyre teljesülnek a következő feltételek:

i.	a klasszikus surlókórt kötelezően be kell jelenteni;

ii.	előrejelző, felügyeleti és ellenőrző rendszer működik benne;

iii.	a juh- és kecsketartó gazdaságokra hatósági korlátozások vonatkoznak TSE gyanúja vagy klasszikus surlókór megerősített előfordulása esetén;

iv.	a klasszikus surlókórral fertőzött juh- és kecskeféléket leölik és teljesen megsemmisítik;

v.	a juh- és kecskefélék kérődzőkből származó hús- és csontliszttel vagy tepertővel történő takarmányozása az ország egész területén legalább hét éve tilos, és a tilalmat hatékonyan érvényre juttatják;

d)	a juh- és kecskefélékből származó tej és tejtermékek olyan gazdaságból származnak, ahol nem rendeltek el hatósági korlátozásokat TSE gyanúja következtében;

a juh- és kecskefélékből származó tej és tejtermékek olyan gazdaságból származnak, ahol az előző hét év során nem diagnosztizáltak klasszikus surlókórt, vagy ahol klasszikus surlókór előfordulásának megerősítését követően:

i.	a gazdaságban – az ARR/ARR genotípusú tenyészkosok, a legalább egy ARR allélt hordozó, VRQ allél nélküli tenyésztésre használt anyajuhok és minden más, legalább egy ARR allélt hordozó juhfélék kivételével – minden juh- és kecskefélét leöltek és megsemmisítettek, vagy levágtak; vagy

ii.

minden olyan állatot, amelynél klasszikus surlókórt állapítottak meg, leöltek és megsemmisítettek, a gazdaságot pedig fokozott TSE-megfigyelés alá helyezték legalább a klasszikus surlókór utolsó előfordulásának megerősítését követő két évre, beleértve a következőkben felsorolt minden, 18 hónaposnál idősebb alábbi állatnál – az ARR/ARR genotípusú juhfélék kivételével – végzett, a TSE kimutatására szolgáló, negatív eredménnyel záruló vizsgálatot, amelyet a X. melléklet C. fejezetének 3.2. pontjában foglalt laboratóriumi módszereknek megfelelően hajtottak végre:

—	emberi fogyasztás céljából levágott állatok; valamint

—	azok az állatok, amelyek elpusztultak, vagy amelyeket a gazdaságban leöltek, de amelyeket nem a betegségmentesítési program keretében öltek le.

E. FEJEZET

Juh- és kecskefélék behozatala

Az Unióba importált juh- és kecskefélék esetében olyan állat-egészségügyi bizonyítványt kell bemutatni, amely tanúsítja, hogy az állatokat születésük óta folyamatosan olyan országban tartották, amelyre teljesülnek a következő feltételek:

1.	a klasszikus surlókórt kötelezően be kell jelenteni;

2.	előrejelző, felügyeleti és ellenőrző rendszer működik benne;

3.	a klasszikus surlókórral fertőzött juh- és kecskeféléket leölik és teljesen megsemmisítik;

4.	a juh- és kecskefélék kérődzőkből származó hús- és csontliszttel vagy tepertővel történő takarmányozása az ország egész területén legalább hét éve tilos, és a tilalmat hatékonyan érvényre juttatják;

Az 1–4. pontban meghatározott feltételek mellett az állat-egészségügyi bizonyítványnak a következőket kell tanúsítania:

Az Unióba importált juh- és kecskefélék esetében, melyeket olyan tagállamokban való tenyésztésre szánnak, amelyek a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázattól eltérő kockázatot jelentenek, vagy amelyek a klasszikus surlókór tekintetében nem rendelkeznek a VIII. melléklet A. fejezete A. szakaszának 3.2. pontjában felsorolt jóváhagyott nemzeti védekezési programmal, az alábbi követelmények vonatkoznak:

—	a behozott juh- és kecskefélék olyan gazdaságból vagy gazdaságokból származnak, amely(ek) megfelel(nek) a VIII. melléklet A. fejezete A. részének 1.3. pontjában foglalt követelményeknek; vagy

—	ARR/ARR prionfehérje-genotípusú juhok, amelyek olyan gazdaságból származnak, ahol BSE vagy klasszikus surlókór következtében az elmúlt két évben nem rendeltek el hatósági szállítási korlátozásokat.

Az Unióba behozott, az azonnali levágástól eltérő bármely felhasználásra szánt juh- és kecskefélékre, amelyek a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot jelentő vagy olyan tagállamba szánnak, amelyben a klasszikus surlókór tekintetében a VIII. melléklet A. fejezete A. szakaszának 3.2. pontjában felsorolt jóváhagyott nemzeti védekezési program működik, az alábbi követelmények vonatkoznak:

—	az állatok olyan gazdaságból vagy gazdaságokból származnak, amely(ek) megfelel(nek) a VIII. melléklet A. fejezete A. részének 1.2. pontjában foglalt követelményeknek; vagy

—	ARR/ARR prionfehérje-genotípusú juhok, amelyek olyan gazdaságból származnak, ahol BSE vagy klasszikus surlókór következtében az elmúlt két évben nem rendeltek el hatósági szállítási korlátozásokat.”

A H. fejezet helyébe az alábbi szöveg lép:

„H. FEJEZET

Juh- és kecskefélék spermájának és embrióinak behozatala

Az Unióba behozott juh- és kecskefélék behozatalának feltétele egy állat-egészségügyi bizonyítvány bemutatása, amely tanúsítja a következőket:

az állatokat születésük óta folyamatosan olyan országban tartották, ahol teljesülnek a következő feltételek:

i.	a klasszikus surlókórt kötelezően be kell jelenteni;

ii.	előrejelző, felügyeleti és ellenőrző rendszer működik benne;

iii.	a klasszikus surlókórral fertőzött juh- és kecskeféléket leölik és teljesen megsemmisítik;

iv.	a juh- és kecskefélék kérődzőkből származó hús- és csontliszttel vagy tepertővel történő takarmányozása az ország egész területén legalább hét éve tilos, és a tilalmat hatékonyan érvényre juttatják;

az állatokat az exportált sperma vagy embrió begyűjtését megelőző utolsó három évben folyamatosan olyan gazdaságban vagy gazdaságokban tartották, amely(ek)re legalább az utolsó három évben teljesülnek a VIII. melléklet A. fejezete A. szakaszának 1.3. a)–f) pontjában meghatározott követelmények; vagy

i.	juhsperma esetén a spermát ARR/ARR prionfehérje-genotípusú hímivarú egyedektől gyűjtötték be;

ii.	juhembriók esetén az embriót ARR/ARR prionfehérje-genotípusú egyedektől gyűjtötték be”.

A X. melléklet a következők szerint módosul:

A C. fejezetben a 3. rész 3.1. pontja a következő c) alponttal egészül ki:

„c) A pozitív BSE-előfordulások további vizsgálata

A BSE minden pozitív előfordulása esetén mintát kell venni, amelyet az illetékes hatóság által kijelölt olyan laboratóriumnak kell továbbítani, amely sikerrel vett részt az Európai Unió referencialaboratóriuma által a megerősített BSE-előfordulás megkülönböztető vizsgálatának vonatkozásában szervezett jártassági vizsgálatban; a laboratóriumban a mintákat tovább vizsgálják a szarvasmarhaféléktől származó TSE-izolátumok osztályozására vonatkozó uniós referencialaboratóriumi módszerben meghatározott módszerek és vizsgálati tervek szerint (9).

A X. melléklet C. fejezetének 4. része helyébe a következő szöveg lép:

„4. Gyorstesztek

A szarvasmarhákban előforduló BSE kimutatására az 5. cikk (3) bekezdésének és a 6. cikk (1) bekezdésének megfelelően a gyorsteszteket kizárólag a következő módszerekkel lehet elvégezni:

—	a PrPRes proteináz-K-rezisztens fragmentum kimutatására szolgáló Western blot eljáráson (Prionics-Check Western teszt) alapuló immuno-blot teszt;

—	a PrPSc kimutatására szolgáló, mikrolemezmódszeren alapuló immunpróba (Enfer TSE 3. verzió);

—	szendvicsimmunpróba PrPRes kimutatására (gyorspróba-protokoll, short assay protocol) denaturálási és koncentrációs lépéseket követően (Bio-Rad TeSeE SAP gyorsteszt);

—	mikrolemezmódszeren alapuló immunpróba (ELISA), amely monoklonális antitestekkel mutatja ki a proteináz-K-rezisztens PrPRes-t (Prionics-Check LIA teszt);

—	a PrP Sc szelektív befogására vegyi polimert, a PrP molekula ép részeire pedig monoklonális azonosító antitestet használó immunpróba (IDEXX HerdChek BSE-Scrapie Antigen Test Kit, EIA és IDEXX HerdChek BSE-Scrapie Antigen Test Kit, EIA);

—	a proteináz-K-rezisztens PrP frakciók kimutatására két különböző monoklonális antitestet alkalmazó laterális immunpróba (Prionics Check PrioSTRIP);

—	a szarvasmarha PrP Sc nagy mértékben kigöngyölt állapotában két epitópra irányított, két különböző monoklonális antitestet alkalmazó kétoldali immunpróba (Roboscreen Beta Prion BSE EIA Test Kit).

A juh- és kecskefélékben előforduló TSE kimutatására az 5. cikk (3) bekezdésének és a 6. cikk (1) bekezdésének megfelelően a gyorsteszteket kizárólag a következő módszerekkel lehet elvégezni:

—	szendvicsimmunpróba PrPRes kimutatására (gyorspróba-protokoll, short assay protocol) denaturálási és koncentrációs lépéseket követően (Bio-Rad TeSeE SAP gyorsteszt);

—	a denaturálási és a TeSeE Sheep/Goat Purification kit segítségével elvégzett koncentrációs lépéseket követően a TeSeE Sheep/Goat Detection kit felhasználásával végzett, PrPRes kimutatására szolgáló szendvicsimmunpróba (Bio-Rad TeSeE Sheep/Goat gyorsteszt);

—	a PrP Sc szelektív befogására vegyi polimert, a PrP molekula ép részeire pedig monoklonális azonosító antitestet használó immunpróba (IDEXX HerdChek BSE-Scrapie Antigen Test Kit, EIA);

—	a proteináz K-rezisztens PrP frakciók kimutatására két különböző monoklonális antitestet alkalmazó laterális immunpróba (Prionics – Check PrioSTRIP SR gyorsteszt, vizuális leolvasási protokoll [visual reading protocol]).

A vizsgálat elvégzésére szolgáló mintaszövetnek valamennyi gyorsteszt esetében meg kell felelnie a gyártó által kiadott használati utasításnak.

A gyorstesztek gyártóinak olyan, az uniós referencialaboratórium által jóváhagyott minőségbiztosítási rendszert kell működtetniük, amely biztosítja a tesztek teljesítményének állandóságát. A gyártók a vizsgálati terveket kötelesek benyújtani az uniós referencialaboratóriumnak.

A gyorsteszteket és a vizsgálati terveket kizárólag az uniós referencialaboratórium előzetes tájékoztatását követően lehet módosítani azzal a feltétellel, hogy az uniós referencialaboratórium megállapítása szerint a módosítás nem változtatja meg a gyorsteszt érzékenységét, specifikusságát vagy megbízhatóságát. Erről a megállapításról tájékoztatni kell a Bizottságot és a nemzeti referencialaboratóriumokat.”

(1) http://vla.defra.gov.uk/science/docs/sci_tse_rl_handbookv4jan10.pdf

(2) HL L 349., 2002.12.24., 105. o.

(3) http://vla.defra.gov.uk/science/docs/sci_tse_rl_2blot.pdf

(4) HL L 5., 2004.1.9., 8. o.”

(5) HL L 139., 2004.4.30., 55. o.

(6) HL L 139., 2004.4.30., 206. o.”

(7) HL L 300., 2009.11.14., 1. o.

(8) HL L 368., 2006.12.23., 15. o.”

(9) http://vla.defra.gov.uk/science/docs/sci_tse_rl_2blot.pdf”

29.6.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 179/98

A BIZOTTSÁG VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA

(2013. június 27.)

a 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján a Valeo Efficient Generation generátor mint a személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére szolgáló innovatív technológia jóváhagyásáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2013/341/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a könnyű haszongépjárművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés keretében az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelmények meghatározásáról szóló, 2009. április 23-i 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 12. cikke (4) bekezdésére,

mivel:

(1)

A Valeo Equipments Electriques Moteur beszállító (a továbbiakban: kérelmező) 2012. december 18-án kérelmet nyújtott be a Valeo Efficient Generation (EG) generátor innovatív technológiaként való jóváhagyására. A Bizottság a személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére szolgáló innovatív technológiák jóváhagyási és minősítési eljárásának megállapításáról szóló, 2011. július 25-i 725/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (2) 4. cikkével összhangban megvizsgálta, hogy a kérelem hiánytalan-e a 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján. A kérelem hiánytalannak bizonyult, így a hivatalos átvételt követő naptól, vagyis 2012. december 18-tól számítandó a határidő, amelyen belül a Bizottságnak el kell bírálnia a kérelmet.

(2)

A kérelmet a Bizottság a 443/2009/EK rendelet 12. cikkével, a 725/2011/EU végrehajtási rendelettel, valamint az innovatív technológiák jóváhagyásának a 443/2009/EK rendelet alapján történő kérelmezésére vonatkozó technikai iránymutatással (a továbbiakban: technikai iránymutatás) (3) összhangban értékelte.

(3)

A kérelem a Valeo EG generátorra vonatkozik, amely a technikai iránymutatás I. mellékletének 5.1.2. pontjában leírt VDA módszer szerint legalább 77 százalékos hatékonysággal rendelkezik. A kérelmező generátora fémoxid félvezető térvezérlésű tranzisztorokat alkalmazó szinkrón egyenirányítókkal van ellátva, ami nagy hatékonyságot biztosít.

(4)	A Bizottság megállapítása szerint a kérelemben benyújtott információk igazolják, hogy teljesülnek a 443/2009/EK rendelet 12. cikkében, valamint a 725/2011/EU végrehajtási rendelet 2. és 4. cikkében foglalt kritériumok.

(5)

A kérelmező bizonyította, hogy a kérelemben leírt típusú, nagy hatékonyságú generátor csak 2013-tól lesz elérhető az EU piacán, következésképpen az ilyen típusú generátorok piaci részesedése 2009-ben a 725/2011/EU végrehajtási rendelet 2. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott 3 százalék alatt volt. Ezt az állítást a mellékelt ellenőrző jelentés is alátámasztja. A Bizottság ennek alapján úgy véli, hogy a kérelmező nagy hatékonyságú generátora megfelel a 725/2011/EU végrehajtási rendelet 2. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglalt jogosultsági kritériumoknak.

(6)

Annak meghatározásához, hogy járművekbe beépítve ez az innovatív technológia mekkora szén-dioxid-kibocsátás-csökkentést tesz lehetővé, meg kell határozni a viszonyítási alapul vett járművet, amelyhez az innovatív technológiával felszerelt jármű hatékonyságát a 725/2011/EU végrehajtási rendelet 5. és 8. cikke szerint hasonlítani kell. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy 67 %-os hatékonyságú generátort megfelelő viszonyítási alapnak lehet tekinteni az új járműtípusba beépített innovatív technológia vizsgálatához. Amennyiben a Valeo EG generátort meglévő járműtípusba építik be, a forgalomban lévő adott típus legújabb változatának generátorát kell viszonyítási alapul venni.

(7)

A kérelmező átfogó módszertant dolgozott ki a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének vizsgálatára. Ez olyan képleteket tartalmaz, amelyek összhangban állnak a technikai iránymutatásban, az egyszerűsített megközelítésben a hatékony generátorokra vonatkozóan leírt képletekkel. A Bizottság úgy véli, hogy a vizsgálati módszer, a 725/2011/EU végrehajtási rendelet 6. cikkének megfelelően, ellenőrizhető, megismételhető és összehasonlítható eredményeket ad, és megvalósítható módon, szilárd statisztikai szignifikanciával tudja bizonyítani a vizsgált innovatív technológia szén-dioxid-kibocsátáscsökkentési hozadékait.

(8)	A Bizottság megállapítása szerint az előzőek alapján a kérelmező kellően bizonyította, hogy az innovatív technológia legalább 1 g/km-rel csökkentette a szén-dioxid-kibocsátást.

(9)	A Bizottság megjegyzi, hogy az innovatív technológiából eredő csökkentés részben tanúsítható a standard vizsgálati ciklus alapján, a tanúsítandó végső összes csökkentést ezért a 725/2011/EU végrehajtási rendelet 8. cikke (2) bekezdésének második albekezdése szerint kell meghatározni.

(10)	A Bizottság megállapítja, hogy az ellenőrzési jelentést az UTAC, egy független és tanúsított szervezet készítette el, és a jelentés megerősíti a kérelemben szereplő megállapításokat.

(11)	Mindezek alapján a Bizottságnak nincs ellenvetése a szóban forgó innovatív technológia jóváhagyásával szemben.

(12)

Ha egy gyártó a fajlagos kibocsátási célérték teljesítése céljából élni kíván azzal a lehetőséggel, hogy átlagos fajlagos szén-dioxid-kibocsátását az e határozattal jóváhagyott innovatív technológia alkalmazása révén elért szén-dioxid-megtakarítással csökkenti, akkor – a 725/2011/EU végrehajtási rendelet 11. cikkének (1) bekezdése értelmében – az érintett jármű EK-típusbizonyítványának kérelmezésekor hivatkoznia kell erre a határozatra,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

(1) A Bizottság a 443/2009/EK rendelet 12. cikke értelmében vett innovatív technológiaként jóváhagyja a legalább 77 százalékos hatékonyságú, M1 kategóriájú járművekbe szánt Valeo Efficient Generation generátort.

(2) Az (1) bekezdésben említett generátor alkalmazásából eredő szén-dioxid-kibocsátás csökkentését a mellékletben foglalt módszerrel kell megállapítani.

(3) A 725/2011/EU végrehajtási rendelet 11. cikke (2) bekezdésének második albekezdése szerint az e cikk (2) bekezdésével összhangban meghatározott szén-dioxid-kibocsátás csökkentése csak akkor tanúsítható és jegyezhető fel a 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) I., VIII. és IX. mellékletében meghatározott megfelelőségi igazolásban és megfelelő típus-jóváhagyási dokumentációban, ha a csökkentés legalább eléri, vagy meghaladja a 725/2011/EU végrehajtási rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében meghatározott küszöböt.

2. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2013. június 27-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO

(1) HL L 140., 2009.6.5., 1. o.

(2) HL L 194., 2011.7.26., 19. o.

(3) http://ec.europa.eu/clima/policies/transport/vehicles/cars/docs/guidelines_en.pdf

(4) HL L 263., 2007.10.9., 1. o.

MELLÉKLET

A Valeo Efficient Generation generátor M1 kategóriájú járművekben való alkalmazása révén elért szén-dioxid-kibocsátás-csökkentés megállapítására szolgáló módszer

1. Bevezetés

Ahhoz, hogy megállapítható legyen, mekkora szén-dioxid-kibocsátás-csökkentés tulajdonítható a Valeo EG generátor M1 kategóriájú járművekben való alkalmazásának, a következőket kell meghatározni:

a)	a generátor hatékonyságának meghatározása érdekében követendő vizsgálati eljárás;

b)	a próbapad beállapítása;

c)	a szórás kiszámítására szolgáló képletek;

d)	a szén-dioxid-kibocsátás-csökkentés meghatározása a típusjóváhagyó hatóságok általi tanúsításhoz.

2. A vizsgálati eljárás

A generátor hatékonyságát különböző – 1 800, 3 000, 6 000, 10 000 ford/perc – fordulatszámokon végzett vizsgálatokkal kell meghatározni. A generátort minden fordulatszámon a legnagyobb terhelés 50 %-ával kell terhelni. A hatékonyság kiszámításához az 1 800, 3 000, 6 000, 10 000 fordulat/perc fordulatszámok 25 %, 40 %, 25 % és 10 %-os időbeli megoszlását kell alkalmazni (lásd a technikai iránymutatás I. mellékletének 5.1.2. pontjában leírt VDA módszert).

Ebből következik az 1. képlet:

Formula

ahol:

—	ηΑ a generátor hatékonysága,

—	(η @1 800 ford/perc @0,5·IN) a generátor hatékonysága 1 800 ford/perc fordulatszámon és 50 %-os terhelés mellett,

—	(η @3 000 ford/perc @0,5·IN) a generátor hatékonysága 3 000 ford/perc fordulatszámon és 50 %-os terhelés mellett,

—	(η @6 000 ford/perc @0,5·IN) a generátor hatékonysága 6 000 ford/perc fordulatszámon és 50 %-os terhelés mellett,

—	(η @10 000 ford/perc @0,5·IN) a generátor hatékonysága 10 000 ford/perc fordulatszámon és 50 %-os terhelés mellett,

—	IN= áramerősség (A)

A próbapad beállításának és a vizsgálati eljárásnak meg kell felelniük az ISO 8854:2012 szabványban (1) meghatározott pontossági követelményeknek.

3. A próbapad

A próbapad egy közvetlen meghajtású generátor-próbapad. A generátort közvetlenül kell összekapcsolni a nyomatékmérővel és a hajtáslánc tengelyével. A generátort akkumulátorral és elektronikus terheléssel kell terhelni. A próbapad elrendezését lásd az 1. ábrán.

1. ábra

A próbapad elrendezése

Az 1. ábrán látható a próbapad elrendezése. A generátor elektromos árammá alakítja a kefe nélküli motor mechanikai teljesítményét. A kefe nélküli motor a nyomaték (Nm) és a forgási sebesség (rad.s–1) által meghatározott mennyiségű energiát termel. A nyomatékot és a forgási sebességet a nyomatékmérővel kell mérni.

A generátor az általa termelt energiával ellensúlyozza a hozzákapcsolt terhelést. Ez az energiamennyiség a generátor feszültségének (V) és áramerősségének (I) szorzatával egyenlő.

A generátor hatékonysága az elektromos energia (a generátor teljesítménye) és a mechanikai energia (a nyomatékmérő teljesítménye) hányadosa.

2. képlet

Formula

ahol:

ηΑ	=	a generátor hatékonysága;
V	=	feszültség (V);
I	=	áramerősség (A);
T	=	nyomaték (Nm);
ω	=	a generátor forgási sebessége (rad. s–1)

4. A nyomaték mérése és a generátor hatékonyságának kiszámítása

A vizsgálatokat az ISO 8854:2012 szabvány szerint kell elvégezni.

A terhelést a generátor által 25 °C-on 6 000 ford./perc forgási sebességen garantált áramerősség 50 %-ára kell beállítani. Például 180 A osztályú generátor használata esetén (25 °C-on és 6 000 ford./perc forgási sebességen) a terhelést 90 A-re kell állítani.

A generátor feszültségének és kimeneti áramerősségének minden fordulatszámon állandónak kell lennie: a feszültségnek 14,3 V-nak, az áramerősségnek pedig – 180 A-es generátor esetén – 90 A-nek kell lennie. A nyomatékot tehát minden fordulatszámon meg kell mérni a próbapad segítségével (lásd az 1. ábrát), és a 2. képlettel ki kell számolni a hatékonyságot.

Ez a vizsgálat 4 különböző, fordulat/percben (ford/perc) kifejezett forgási sebességen határozza meg a generátor hatékonyságát:

—	1 800 ford/perc fordulatszámon,

—	3 000 ford/perc fordulatszámon,

—	6 000 ford/perc fordulatszámon,

—	10 000 ford/perc fordulatszámon.

A generátor átlagos hatékonyságát az 1. képlettel kell kiszámítani:

5. A generátor hatékonysági mérései alapján számított számtani középérték szórása

A vizsgálati módszer eredményének a mérések által okozott statisztikai hibáit mennyiségileg meg kell határozni. A hibaérték alakja egy 84 %-os kétoldalú konfidenciaintervallummal egyenértékű szórás (lásd a 3. képletet).

3. képlet

Formula

ahol:

	:	a számtani középérték szórása
xi	:	mért érték;
	:	számtani közép;
n	:	a mérések száma

Minden mérést egymás után legalább ötször kell elvégezni. Minden fordulatszámra ki kell számítani a szórást.

A generátor hatékonysági értékének szórását (ΔηΑ) a következő képlettel kell kiszámítani:

4. képlet

Formula

Ahol a 0,25, 0,40, 0,25 és 0,1 érték a 2. képletben szereplő súlyozási tényezők, az S1 800, S3 000, S6 000, és S10 000 szórások pedig a 3. képlettel kiszámított szórások.

6. A szén-dioxid-kibocsátás-csökkentés értékének szórás miatti hibája (terjedési törvény)

A generátor hatékonysági értékének szórása (ΔηΑ) a szén-dioxid-kibocsátás-csökkentés értékének hibájához vezet. Ezt a hibát a következő képlettel (2) kell kiszámítani:

5. képlet

Formula

ahol:

ΔCO2	=	a szén-dioxid-kibocsátás-csökkentés értékének hibája (g CO2/km);
PRW	=	750 W;
PTA	=	350 W;
ηΑ-EI	=	a nagy hatékonyságú generátor hatékonysága;
ΔηΑ	=	a generátor hatékonyságának szórása (a 4. képlettel kapott eredmény);
VPe	=	Willans-tényezők (l/kWh);
CF	=	átváltási tényezők (g CO2/l);
v	=	átlagos vezetési sebesség az új európai menetciklusban (km/h)

7. A mechanikaienergia-megtakarítás elszámolható részének kiszámítása

A nagy hatékonyságú generátorral mechanikaienergia-megtakarítást lehet elérni, amelyet két lépésben kell kiszámítani. Az első lépésben a „valós” körülmények között megtakarított mechanikai energiát kell kiszámítani. A második lépésben a típusjóváhagyás körülményei között megtakarított mechanikai energiát kell kiszámítani. A mechanikaienergia-megtakarítás e két eredményét egymásból kivonva kapjuk meg a mechanikaienergia-megtakarítás elszámolható részét.

A „valós” körülmények között megtakarított mechanikai energiát a 6. képlettel kell kiszámítani.

6. képlet

Formula

ahol:

ΔΡm–RW	=	a „valós” körülmények között megtakarított mechanikai energia (W);
PRW	=	elektromos energia „valós” körülmények között, 750 W;
ηΑ	=	az összehasonlítási alapul szolgáló generátor hatékonysága;
ηΑ-EI	=	a nagy hatékonyságú generátor hatékonysága

A típusjóváhagyás körülményei között megtakarított mechanikai energiát a 7. képlettel kell kiszámítani.

7. képlet

Formula

ahol:

ΔΡm–TA	=	a típusjóváhagyás körülményei között megtakarított mechanikai energia (W);
PTA	=	elektromos energia a típusjóváhagyás körülményei között, 350 W;
ηΑ	=	az összehasonlítási alapul szolgáló generátor hatékonysága;
ηΑ-EI	=	a nagy hatékonyságú generátor hatékonysága

A mechanikaienergia-megtakarítás elszámolható részét a 8. képlettel kell kiszámítani.

8. képlet

Formula

ahol:

ΔΡm	=	a mechanikaienergia-megtakarítás elszámolható része (W);
ΔΡm-RW	=	a „valós” körülmények között megtakarított mechanikai energia (W);
ΔΡm-TA	=	a típusjóváhagyás körülményei között megtakarított mechanikai energia (W);

8. Képlet a szén-dioxid-kibocsátás-csökkentés kiszámításához

A szén-dioxid-kibocsátás-csökkentést a következő képlettel kell kiszámítani:

9. képlet

Formula

ahol:

CCO2	=	szén-dioxid-kibocsátás-csökkentés (g CO2/km);
ΔΡm	=	a mechanikaienergia-megtakarítás elszámolható része a 8. képlet alapján (W);
VPe	=	Willans-tényezők (l/kWh);
CF	=	átváltási tényezők (g CO2/l)
v	=	átlagos vezetési sebesség az új európai menetciklusban (km/h)

A Willans-tényezők esetében az 1. táblázatban szereplő adatokat kell használni:

1. táblázat

Willans-tényezők

Motortípus	Tényleges energiafogyasztás, VPe [l/kWh]
Benzines (VPe-P)	0,264
Benzin (turbófeltöltős motor)	0,28
Dízel (VPe-D)	0,22

Az átváltási tényezők esetében a 2. táblázatban szereplő adatokat kell használni:

2. táblázat

Átváltási tényezők

Tüzelőanyag típusa	Átváltási tényező (l/100 km) → (g CO2/km) [100 g/l]
Benzin	23,3 (= 2 330 g CO2/l)
Benzin (turbófeltöltős motor)	23,3 (= 2 330 g CO2/l)
Dízel	26,4 (= 2 640 g CO2/l)

Az átlagos vezetési sebesség az új európai menetciklusban: v = 33,58 km/h

9. A statisztikai szignifikancia

Valamennyi Valeo EG generátorral felszerelt járműtípus, -változat és -kivitel esetében igazolni kell, hogy az 5. képlettel kiszámított szén-dioxid-kibocsátás-csökkentés hibája nem haladja meg az összes szén-dioxid-kibocsátás-csökkentés és a 725/2011/EU végrehajtási rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében meghatározott legkisebb kibocsátás-csökkentési küszöbérték különbségét (lásd a 7. képletet).

10. képlet

Formula

ahol:

MT	=	legkisebb küszöbérték (g CO2/km);
CCO2	=	összes szén-dioxid-kibocsátás-csökkentés, (g CO2/km);
	=	a szén-dioxid-kibocsátás-csökkentés értékének hibája (g CO2/km)

10. A járművekbe beépítendő nagy hatékonyságú generátor

A típusjóváhagyó hatóság által a 725/2011/EU végrehajtási rendelet 12. cikke szerint tanúsítandó, a Valeo EG generátor alkalmazása révén elért szén-dioxid-kibocsátás-csökkentés meghatározásához a generátorral felszerelt M1 kategóriájú gépjármű gyártójának az említett rendelet 5. cikke szerint ki kell jelölnie egy Valeo (EG) generátorral felszerelt ökoinnovatív gépjárművet és a következő, viszonyítási alapul vett gépjárművek valamelyikét:

a)	ha az ökoinnovációs megoldás olyan új járműtípusba van beszerelve, amelyet új típusjóváhagyásra fognak benyújtani, a viszonyítási alapul vett járműnek minden tekintetben meg kell egyeznie az új járműtípussal, leszámítva a generátort, amelynek 67 %-os hatékonyságú generátornak kell lennie; vagy

ha az ökoinnovációs megoldás olyan meglévő kivitelbe van beszerelve, amelynek típusjóváhagyását a meglévő generátornak az ökoinnovációs megoldásra való cseréje után ki fogják terjeszteni, a viszonyítási alapul vett járműnek minden tekintetben meg kell egyeznie az ökoinnovációs megoldással felszerelt járműtípussal, leszámítva a generátort, amelynek a jármű jelenlegi kivitelébe beszerelt generátornak kell lennie.

A típusjóváhagyó hatóságnak a 725/2011/EU végrehajtási rendelet 8. cikke (1) bekezdésének és 8. cikke (2) bekezdése második albekezdésének megfelelően, az e mellékletben előírt vizsgálati módszert alkalmazva, a viszonyítási alapul vett járművön és az ökoinnovatív járművön végzett mérések alapján kell tanúsítania a szén-dioxid-kibocsátás-csökkentést. Ha a szén-dioxid-kibocsátás-csökkentés nem éri el a 725/2011/EU végrehajtási rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében meghatározott küszöbértéket, a rendelet 11. cikke (2) bekezdésének második albekezdését kell alkalmazni.

11. A típus-jóváhagyási dokumentációban feltüntetendő ökoinnovációs kód

A 2007/46/EK irányelv I., VIII. és IX. melléklete szerinti típus-jóváhagyási okmányokban feltüntetendő általános ökoinnovációs kód meghatározása céljából az e határozattal jóváhagyott innovatív technológia egyedi kódja a „2”.

Pl. a német típusjóváhagyó hatóság által tanúsított, ökoinnováció révén elért kibocsátáscsökkentés esetében az ökoinnováció kódja „e1 2”.

(1) ISO 8854. Közúti járművek – Feszültségszabályozóval ellátott generátorok – Vizsgálati módszerek és általános követelmények Hivatkozási szám: ISO 8854:2012(E).

(2) Az 5. képlet levezethető a technikai iránymutatásban (4.2.1. pont) szereplő hibaterjedési törvényből.

		ISSN 1977-0731 doi:10.3000/19770731.L_2013.179.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 179

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	56. évfolyam 2013. június 29.

Tartalom		I Jogalkotási aktusok	Oldal
		IRÁNYELVEK
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 2013/35/EU irányelve (2013. június 26.) a munkavállalók fizikai tényezők (elektromágneses terek) által okozott kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről (20. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) és a 2004/40/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről	1

	II Nem jogalkotási aktusok
	RENDELETEK
*	A Tanács 626/2013/EU rendelete (2013. június 27.) az egyes mezőgazdasági, halászati és ipari termékek tekintetében a közös vámtarifában rögzített autonóm vámtételek felfüggesztéséről szóló 1344/2011/EU rendelet módosításáról	22
*	A Tanács 627/2013/EU rendelete (2013. június 27.) az Uniónak az egyes mezőgazdasági és ipari termékekre vonatkozó autonóm vámkontingensei megnyitásáról és kezeléséről szóló 7/2010/EU rendelet módosításáról	43
*	A Bizottság 628/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. június 28.) az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség szabványosítási vizsgálatok végzésével és a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szabályai alkalmazásának nyomon követésével kapcsolatos munkamódszereiről, valamint a 736/2006/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről ( 1 )	46
*	A Bizottság 629/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. június 28.) a 2012/2013. gazdasági évben a kvótán felüli cukor és izoglükóz csökkentett többletilletékkel történő uniós piacra bocsátásával kapcsolatos további rendkívüli intézkedések megállapításáról	55
*	A Bizottság 630/2013/EU rendelete (2013. június 28.) az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet mellékleteinek módosításáról ( 1 )	60
*	A Bizottság 631/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. június 28.) az 546/2006/EK rendelet és a 233/2012/EU végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről ( 1 )	84
*	A Bizottság 632/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. június 28.) az al-Kaida hálózattal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott egyes korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló 881/2002/EK tanácsi rendelet 194. alkalommal történő módosításáról	85
	A Bizottság 633/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. június 28.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról	87
	A Bizottság 634/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. június 28.) a gabonaágazatban 2013. július 1-jétől alkalmazandó behozatali vámok megállapításáról	89
	HATÁROZATOK
	2013/336/EU
*	A Tanács határozata (2013. június 25.) az Európai Unió Bírósága főtanácsnokai számának növeléséről	92
	2013/337/EU
*	A tagállamok kormányai képviselőinek határozata (2013. június 26.) a Törvényszék bíráinak kinevezéséről	93
	2013/338/EU
*	A tagállamok kormányai képviselőinek határozata (2013. június 26.) a Bíróság bíráinak kinevezéséről	94
	2013/339/EU
*	A tagállamok kormányai képviselőinek határozata (2013. június 26.) a Törvényszék egy bírájának kinevezéséről	95
	2013/340/EU
*	A Bizottság végrehajtási határozata (2013. június 27.) a 2008/855/EK határozatnak a klasszikus sertéspestis horvátországi előfordulásával összefüggő járványvédelmi intézkedések tekintetében történő módosításáról (az értesítés a C(2013) 3932. számú dokumentummal történt) ( 1 )	96
	2013/341/EU
*	A Bizottság végrehajtási határozata (2013. június 27.) a 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján a Valeo Efficient Generation generátor mint a személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére szolgáló innovatív technológia jóváhagyásáról ( 1 )	98

Tételszám	KN-kód	TARIC	Árumegnevezés	Kontingens-időszak	Kontingens mennyiség	Kontingens vámtétele (%)
09.2632	ex 2921 22 00	10	Hexametilén-diamin (CAS RN 124-09-4)	2013.1.1.-12.31.	40 000 tonna	0 %
09.2917	ex 2930 90 13	90	Cisztin (CAS RN 56-89-3)	2013.1.1.-12.31.	600 tonna	0 %
09.2629	ex 7616 99 90	85	Alumínium teleszkópos fogantyú bőröndök gyártásához (1)	1.1.-12.31.	800 000 egység	0 %
09.2629	ex 8302 49 00	91	Alumínium teleszkópos fogantyú bőröndök gyártásához (1)	1.1.-12.31.	800 000 egység	0 %
09.2633	ex 8504 40 82	20	Elektromos egyenirányító, legfeljebb 1 kVA teljesítményű, a 8509 80 és a 8510 vámtarifaszám alá tartozó készülékek gyártásához (1)	1.1.-12.31.	4 500 000 egység	0 %
09.2620	ex 8526 91 20	20	Részegység helyzetmeghatározó funkcióval rendelkező GPS-rendszerhez, kijelző nélkül és legfeljebb 2 500 g tömegű	1.1.-12.31.	3 000 000 egység	0 %

(EUR/100 kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	AL	55,3
	MK	46,1
	ZZ	50,7
0707 00 05	MK	25,2
	TR	113,2
	ZZ	69,2
0709 93 10	TR	130,5
0709 93 10	ZZ	130,5
0805 50 10	AR	85,5
	TR	99,2
	ZA	107,4
	ZZ	97,4
0808 10 80	AR	157,4
	BR	111,9
	CL	114,0
	CN	115,2
	NZ	142,9
	TR	99,8
	ZA	120,5
	ZZ	123,1
0809 10 00	IL	275,4
	TR	211,6
	ZZ	243,5
0809 29 00	TR	347,1
	US	605,0
	ZZ	476,1
0809 30	TR	246,3
0809 30	ZZ	246,3
0809 40 05	CL	216,9
	IL	308,9
	ZA	377,9
	ZZ	301,2

KN-kód	Árumegnevezés	Behozatali vám (1) (EUR/t)
1001 19 00 1001 11 00	DURUMBÚZA, kiváló minőségű	0,00
	közepes minőségű	0,00
	gyenge minőségű	0,00
ex 1001 91 20	KÖZÖNSEGES BÚZA, vetőmag	0,00
ex 1001 99 00	KÖZÖNSÉGES BÚZA, kiváló minőségű, a vetőmag kivételével	0,00
1002 10 00 1002 90 00	ROZS	0,00
1005 10 90	KUKORICA, vetőmag, a hibrid kivételével	0,00
1005 90 00	KUKORICA, a vetőmag kivételével (2)	0,00
1007 10 90 1007 90 00	CIROKMAG, a hibrid vetőmag kivételével	0,00