ISSN 1977-0731

doi:10.3000/19770731.L_2013.179.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 179

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

56. évfolyam
2013. június 29.


Tartalom

 

I   Jogalkotási aktusok

Oldal

 

 

IRÁNYELVEK

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 2013/35/EU irányelve (2013. június 26.) a munkavállalók fizikai tényezők (elektromágneses terek) által okozott kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről (20. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) és a 2004/40/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

1

 

 

II   Nem jogalkotási aktusok

 

 

RENDELETEK

 

*

A Tanács 626/2013/EU rendelete (2013. június 27.) az egyes mezőgazdasági, halászati és ipari termékek tekintetében a közös vámtarifában rögzített autonóm vámtételek felfüggesztéséről szóló 1344/2011/EU rendelet módosításáról

22

 

*

A Tanács 627/2013/EU rendelete (2013. június 27.) az Uniónak az egyes mezőgazdasági és ipari termékekre vonatkozó autonóm vámkontingensei megnyitásáról és kezeléséről szóló 7/2010/EU rendelet módosításáról

43

 

*

A Bizottság 628/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. június 28.) az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség szabványosítási vizsgálatok végzésével és a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szabályai alkalmazásának nyomon követésével kapcsolatos munkamódszereiről, valamint a 736/2006/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről ( 1 )

46

 

*

A Bizottság 629/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. június 28.) a 2012/2013. gazdasági évben a kvótán felüli cukor és izoglükóz csökkentett többletilletékkel történő uniós piacra bocsátásával kapcsolatos további rendkívüli intézkedések megállapításáról

55

 

*

A Bizottság 630/2013/EU rendelete (2013. június 28.) az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet mellékleteinek módosításáról ( 1 )

60

 

*

A Bizottság 631/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. június 28.) az 546/2006/EK rendelet és a 233/2012/EU végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről ( 1 )

84

 

*

A Bizottság 632/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. június 28.) az al-Kaida hálózattal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott egyes korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló 881/2002/EK tanácsi rendelet 194. alkalommal történő módosításáról

85

 

 

A Bizottság 633/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. június 28.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról

87

 

 

A Bizottság 634/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. június 28.) a gabonaágazatban 2013. július 1-jétől alkalmazandó behozatali vámok megállapításáról

89

 

 

HATÁROZATOK

 

 

2013/336/EU

 

*

A Tanács határozata (2013. június 25.) az Európai Unió Bírósága főtanácsnokai számának növeléséről

92

 

 

2013/337/EU

 

*

A tagállamok kormányai képviselőinek határozata (2013. június 26.) a Törvényszék bíráinak kinevezéséről

93

 

 

2013/338/EU

 

*

A tagállamok kormányai képviselőinek határozata (2013. június 26.) a Bíróság bíráinak kinevezéséről

94

 

 

2013/339/EU

 

*

A tagállamok kormányai képviselőinek határozata (2013. június 26.) a Törvényszék egy bírájának kinevezéséről

95

 

 

2013/340/EU

 

*

A Bizottság végrehajtási határozata (2013. június 27.) a 2008/855/EK határozatnak a klasszikus sertéspestis horvátországi előfordulásával összefüggő járványvédelmi intézkedések tekintetében történő módosításáról (az értesítés a C(2013) 3932. számú dokumentummal történt)  ( 1 )

96

 

 

2013/341/EU

 

*

A Bizottság végrehajtási határozata (2013. június 27.) a 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján a Valeo Efficient Generation generátor mint a személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére szolgáló innovatív technológia jóváhagyásáról ( 1 )

98

 


 

(1)   EGT-vonatkozású szöveg

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


I Jogalkotási aktusok

IRÁNYELVEK

29.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 179/1


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2013/35/EU IRÁNYELVE

(2013. június 26.)

a munkavállalók fizikai tényezők (elektromágneses terek) által okozott kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről (20. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) és a 2004/40/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 153. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

Az Európai Parlament és a Tanács a Szerződés értelmében irányelvek útján minimumkövetelményeket fogadhat el, hogy fejlődésre ösztönözzön – különösen a munkakörnyezet tekintetében – a munkavállalók biztonsága és egészsége védelmének magasabb szintű biztosítása érdekében. Ezekben az irányelvekben kerülni kell olyan közigazgatási, pénzügyi és jogi korlátozások előírását, amelyek gátolnák a kis- és középvállalkozások alapítását és fejlődését.

(2)

Az Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikkének (1) bekezdése értelmében minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez.

(3)

A munkavállalók fizikai tényezők (elektromágneses terek) hatásából keletkező kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről (18. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) szóló, 2004. április 29-i 2004/40/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv (3) hatálybalépését követően az érdekelt felek, különösen az egészségügyben dolgozók súlyos aggodalmuknak adtak hangot az irányelv végrehajtásának az egészségügyi képalkotáson alapuló gyógyászati eljárások alkalmazására gyakorolt lehetséges hatásával kapcsolatosan. Az irányelv egyes ipari tevékenységekre gyakorolt hatásával kapcsolatban is kétségek merültek fel.

(4)

A Bizottság körültekintően megvizsgálta az érintett felek által felhozott érveket, majd több konzultációt követően úgy határozott, hogy alaposan felülvizsgálja a 2004/40/EK irányelv egyes rendelkezéseit, figyelembe véve a nemzetközileg elismert szakértők által bemutatott új tudományos ismereteket.

(5)

A 2004/40/EK irányelvet a 2008/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) módosította, négy évvel elhalasztva a 2004/40/EK irányelv átültetésének határidejét, ezt követően pedig a 2012/11/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (5), amely 2013. október 31-ig hosszabbította meg az átültetés határidejét. Így a Bizottságnak elegendő ideje volt új javaslat előterjesztésére, a jogalkotásban részt vevő feleknek pedig arra, hogy az újabb és megbízhatóbb bizonyítékok alapján új irányelvet fogadjanak el.

(6)

A 2004/40/EK irányelvet hatályon kívül kell helyezni, és olyan megfelelő és arányos intézkedéseket kell bevezetni, amelyek megvédik a munkavállalókat az elektromágneses terekkel kapcsolatos veszélyektől. Az az irányelv nem foglalkozott azonban a hosszú távú hatásokkal – ideértve az időben változó elektromos, mágneses és elektromágneses tereknek való expozíció lehetséges rákkeltő hatásait is –, amelyek esetében az ok-okozati összefüggésre jelenleg nincs meggyőző tudományos bizonyíték. Ezen irányelv célja az elektromágneses terek által előidézett valamennyi összes ismert és közvetlen biofizikai hatás és közvetett hatás kezelése, nemcsak az egyes munkavállalók egyéni egészségvédelmét és biztonságát biztosítandó, hanem azt is, hogy az Unióban valamennyi munkavállaló legalább egy minimális alapvédelemben részesüljön, és ezáltal a verseny esetleges torzulásai is csökkenjenek.

(7)

Ez az irányelv nem foglalkozik az elektromágneses tereknek való expozícióból eredő, feltételezett hosszú távú hatásokkal, mivel az ok-okozati összefüggésekre jelenleg nincs tudományosan megalapozott bizonyíték. Amennyiben azonban ilyen tudományosan megalapozott bizonyíték merül fel, a Bizottságnak fel kell mérnie, hogy e hatások kezelésére melyik a legmegfelelőbb mód, és arról az ezen irányelv gyakorlati végrehajtásáról szóló jelentése útján folyamatosan tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet és a Tanácsot. Ennek során a Bizottságnak a tagállamok által szolgáltatott szükséges információk mellett figyelembe kell vennie a rendelkezésre álló legújabb kutatási eredményeket és az e területre vonatkozó adatokból eredő új tudományos ismereteket is.

(8)

Meg kell határozni bizonyos minimumkövetelményeket, ilyen módon lehetővé téve a tagállamok számára a munkavállalók védelmére vonatkozó kedvezőbb rendelkezések fenntartását vagy bevezetését, azaz például az elektromágneses terekre vonatkozó beavatkozási szintek vagy expozíciós határértékek esetében az alacsonyabb értékek elfogadását. Ezen irányelv végrehajtása azonban nem használható fel a tagállamokban már fennálló helyzethez képest történő visszalépés céljára.

(9)

Az elektromágneses terek elleni védelem rendszerének a szükségtelen részletek mellőzésével az elérendő célok, a betartandó elvek és az alkalmazandó alapvető értékek meghatározására kell korlátozódnia, annak érdekében, hogy a tagállamok egységesen alkalmazhassák a minimumkövetelményeket.

(10)

Az elektromágneses tereknek kitett munkavállalók védelme érdekében hatékony és eredményes kockázatértékelést kell végezni. Ennek a kötelezettségnek azonban arányosnak kell lennie a munkahelyen tapasztalható helyzettel. Ezért célszerű olyan védelmi rendszert kialakítani, amely a kockázatokat egyszerű, fokozatos és közérthető módon osztályozza. Következésképpen, ha gyakorlati útmutatókban a munkáltatók rendelkezésére állnak bizonyos mutatók és standard helyzetek, az hasznos segítséget nyújthat számukra kötelezettségeik teljesítésében.

(11)

Az emberi testre gyakorolt nem kívánt hatások a testet érő elektromágneses tér vagy sugárzás frekvenciájától függnek. Ezért az expozíciókorlátozási rendszereknek ahhoz, hogy megfelelő védelmet tudjanak biztosítani az elektromágneses tereknek kitett munkavállalók számára, igazodniuk kell az expozíciós képekhez és a frekvenciához.

(12)

Az elektromágneses tereknek való expozíció szintje hatékonyabban csökkenthető, ha már a munkaállomásokat is a megelőző intézkedések figyelembevételével tervezik meg, és olyan munkaeszközöket, eljárásokat, illetve módszereket választanak, amelyek által elsődlegesen a forrásnál csökkenthető a kockázat. A munkaeszközökre és -módszerekre vonatkozó rendelkezések tehát hozzájárulnak az érintett munkavállalók védelméhez. Ugyanakkor el kell kerülni a vizsgálatok többszöri elvégzését, ha a munkaeszközök megfelelnek a termékekre vonatkozó olyan releváns uniós jogszabályok követelményeinek, amelyek az ezen irányelvben meghatározott biztonsági szintnél szigorúbb biztonsági szinteket állapítanak meg. Ennek következtében számos esetben lehetőség nyílik egyszerűsített vizsgálat elvégzésére.

(13)

A munkáltatóknak a műszaki fejlődés és a tudományos ismeretek figyelembevételével az elektromágneses tereknek való expozícióból eredő kockázatokra vonatkozóan módosításokat kell végrehajtaniuk a munkavállalók egészségvédelmének és biztonságának javítása érdekében.

(14)

Mivel ez az irányelv egyedi irányelv a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelv (6) 16. cikkének (1) bekezdése értelmében, a 89/391/EGK irányelv alkalmazandó a munkavállalók elektromágneses tereknek való expozíciójára, az ebben az irányelvben foglalt szigorúbb, illetve különös rendelkezések sérelme nélkül.

(15)

Az ezen irányelvben megállapított fizikai mennyiségek, expozíciós határértékek és beavatkozási szintek a nem ionizáló sugárzás elleni védelemmel foglalkozó nemzetközi bizottság (ICNIRP) ajánlásain alapulnak, és ezen irányelv eltérő rendelkezése hiányában azokat az ICNIRP elvei szerint kell figyelembe venni.

(16)

Ezen irányelv napra készen tartásának érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a mellékletek kizárólag technikai jellegű módosítására vonatkozóan, a műszaki harmonizációról és szabványosításról szóló rendeletek és irányelvek elfogadása, a műszaki fejlődés, a legmegfelelőbb szabványok vagy előírások változtatásai és az elektromágneses terekből eredő veszélyekre vonatkozó új tudományos megállapítások eredményeképpen, valamint a beavatkozási szintek kiigazítása céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(17)

Ha szükségessé válik a mellékletek kizárólag technikai jellegű módosítása, a Bizottságnak szorosan együtt kell működnie a 2003. július 22-i tanácsi határozattal (7) létrehozott munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi tanácsadó bizottsággal.

(18)

Kivételes esetekben, amelyekben ezt rendkívül sürgető okok, például a munkavállalók elektromágneses tereknek való expozíciójából fakadó esetleges közvetlen egészségügyi és biztonsági kockázatok szükségessé teszik, sürgősségi eljárás alkalmazását kell lehetővé tenni a Bizottság által elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok esetében.

(19)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (8) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben mellékelnek egy vagy több olyan dokumentumot, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy indokolt ilyen dokumentumok átadása.

(20)

Az expozíciós határértékekből és a beavatkozási szintekből álló rendszert – amikor csak lehetséges – az elektromágneses tereknek való expozícióból esetlegesen fakadó káros egészségügyi hatások és biztonsági kockázatok elleni magas szintű védelem biztosítására szolgáló eszköznek kell tekinteni. Ez a rendszer azonban ellentétes lehet egyes tevékenységek különleges körülményeivel, mint például a mágneses rezonancián alapuló technológia használatával az egészségügyi ágazatban. Ezért ezeket a különleges körülményeket figyelembe kell venni.

(21)

A fegyveres erők egyedi sajátosságaira való tekintettel, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy hatékonyan működhessenek és interoperábilisak legyenek, beleértve a közös nemzetközi katonai gyakorlatokat is, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy egyenértékű vagy célzottabb védelmi rendszereket vezessenek be – így például olyan nemzetközileg elfogadott szabványokat, mint a NATO-szabványok –, feltéve, hogy a káros egészségügyi hatások és a biztonsági kockázatok megelőzése biztosítva van.

(22)

A munkáltatók számára elő kell írni, hogy biztosítsák az elektromágneses terekből eredő munkahelyi kockázatok megszüntetését vagy lehető legkisebbre csökkentését. Mindazonáltal bizonyos egyedi esetekben, amikor a körülmények alapján ez kellően indokolt, az ezen irányelvben meghatározott expozíciós határértékek – kizárólag ideiglenes jelleggel – túlléphetők. A munkáltatóknak ilyen esetben meg kell tennie a szükséges intézkedéseket az előírt expozíciós határértéknek való megfelelés lehető legrövidebb időn belüli visszaállítása érdekében.

(23)

Az elektromágneses tereknek való expozícióból eredő káros egészségügyi hatások és biztonsági kockázatok tekintetében magas szintű védelmet biztosító rendszer kellően figyelembe kell, hogy vegye a különösen nagy kockázatnak kitett munkavállalói csoportokat, és nem zavarhatja vagy befolyásolhatja az orvostechnikai eszközök, úgymint a fémprotézisek, szívritmus-szabályozók és defibrillátorok, a cochleáris és egyéb implantátumok, valamint az egyéb, testen viselt orvostechnikai eszközök működését. A különösen a szívritmus-szabályozókkal kapcsolatos interferenciaproblémák a beavatkozási szintek alatt is bekövetkezhetnek, ezért ezekre megfelelő óv- és védintézkedések kell, hogy vonatkozzanak,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)   Ez az irányelv, amely a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében a 20. egyedi irányelv, meghatározza a munkájuk során az elektromágneses tereknek való tényleges vagy vélhető expozícióból keletkező, a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokkal szembeni védelemre vonatkozó minimumkövetelményeket.

(2)   Ez az irányelv az elektromágneses terek által előidézett összes ismert közvetlen biofizikai hatásra és közvetett hatásra vonatkozik.

(3)   Az ezen irányelvben megállapított expozíciós határértékek kizárólag a rövid távú közvetlen biofizikai hatások és az elektromágneses tereknek való expozíció közötti, tudományosan megalapozott összefüggésekre vonatkoznak.

(4)   Ez az irányelv a feltételezett hosszú távú hatásokra nem vonatkozik.

A Bizottság folyamatosan figyelemmel kíséri a legújabb tudományos fejleményeket. Amennyiben a feltételezett hosszú távú hatásokra vonatkozóan tudományosan megalapozott bizonyíték merül fel, felméri, hogy melyik a megfelelő szakpolitikai válasz, adott esetben ideértve az e hatásokra vonatkozó jogalkotási javaslat benyújtását is. A Bizottság a 15. cikkben említett jelentése útján folyamatosan tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)   Ez az irányelv nem vonatkozik a feszültség alatt levő vezetők megérintéséből eredő kockázatokra.

(6)   Az ezen irányelvben szereplő szigorúbb vagy különös szabályok sérelme nélkül a 89/391/EGK irányelv továbbra is teljes mértékben alkalmazandó az (1) bekezdésben említett egész területre.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

a)   „elektromágneses terek”: statikus elektromos, statikus mágneses és időben változó elektromos, mágneses és elektromágneses terek, 300 GHz frekvenciáig;

b)   „közvetlen biofizikai hatások”: az emberi szervezetben közvetlenül az elektromágneses térben való jelenlét által kiváltott hatások, ideértve a következőket:

c)   „közvetett hatások”: valamely tárgynak az elektromágneses térben való jelenléte által kiváltott hatások, amelyek biztonsági vagy egészségügyi veszélyt okozhatnak, úgymint:

d)   „expozíciós határértékek”: biofizikai és biológiai szempontok – különösen a tudományosan megalapozott rövid távú és akut közvetlen hatások, úgymint a termikus hatások és a szövetek elektromos stimulációja – alapján meghatározott értékek;

e)   „egészségügyi expozíciós határértékek”: azok az expozíciós határértékek, amelyek felett a munkavállalókat káros egészségügyi hatások – például termikus hatások vagy az idegek és az izomszövetek stimulációja – érhetik;

f)   „érzékelési expozíciós határértékek”: azok az expozíciós határértékek, amelyek felett a munkavállalók átmeneti érzékelési zavarokat és az agyi funkciókban kisebb változásokat tapasztalhatnak;

g)   „beavatkozási szintek”: megállapított operatív szintek, amelyek alkalmazásával egyszerűbben bizonyítható az adott expozíciós határértékek betartása, illetve amelyek alapján adott esetben meghozhatók az ebben az irányelvben előírt védelmi vagy megelőző intézkedések.

A II. mellékletben a beavatkozási szintek tekintetében használt terminológia a következő:

3. cikk

Expozíciós határértékek és beavatkozási szintek

(1)   Az elektromágneses tereknek való expozícióval kapcsolatos fizikai mennyiségeket az I. melléklet tartalmazza. Az egészségügyi expozíciós határértékeket, az érzékelési expozíciós határértékeket és a beavatkozási szinteket a II. és a III. melléklet tartalmazza.

(2)   A tagállamok előírják a munkáltató számára annak biztosítását, hogy a munkavállalók elektromágneses tereknek való expozíciója a nem termikus hatások esetében a II. mellékletben, termikus hatások esetében pedig a III. mellékletben foglalt egészségügyi expozíciós határértékeken és érzékelési expozíciós határértékeken belül maradjon. Az egészségügyi expozíciós határértékek és az érzékelési expozíciós határértékek betartását a 4. cikkben említett megfelelő expozícióértékelő eljárások alkalmazásával biztosítják. Amennyiben a munkavállalók elektromágneses tereknek való expozíciója meghaladná az expozíciós határértékeket, a munkáltató az 5. cikk (8) bekezdésével összhangban haladéktalanul intézkedik.

(3)   Ezen irányelv alkalmazásában, amennyiben bizonyított, hogy a II. és a III. mellékletben megállapított beavatkozási szinteket nem lépték túl, akkor a munkáltatót úgy tekintik, hogy az betartja az egészségügyi expozíciós határértékeket és az érzékelési expozíciós határértékeket. Amennyiben az expozíció meghaladná a beavatkozási szinteket, a munkáltató az 5. cikk (2) bekezdésével összhangban intézkedik, kivéve, ha a 4. cikk (1), (2) és (3) bekezdésével összhangban elvégzett értékelés kimutatja, hogy az expozíciós határértékeket nem lépték túl, és a biztonsági kockázatok kizárhatók.

Az első albekezdés sérelme nélkül az expozíció meghaladhatja a következőket:

a)

elektromos terek esetében az alsó beavatkozási szintek (II. melléklet, B1. táblázat), amennyiben a gyakorlat vagy az eljárás indokolja, feltéve, hogy az érzékelési expozíciós határértékeket (II. melléklet, A3. táblázat) nem lépik túl; vagy

i.

az egészségügyi expozíciós határértékeket (II. melléklet, A2. táblázat) nem lépik túl;

ii.

a túlzott mértékű elektromos kisüléseket és érintési áramot (II. melléklet, B3. táblázat) az 5. cikk (6) bekezdésében megállapított konkrét védőintézkedésekkel megelőzik; továbbá

iii.

a munkavállalóknak a 6. cikk f) pontjával összhangban tájékoztatást nyújtottak;

b)

mágneses terek esetében az alsó beavatkozási szintek (II. melléklet, B2. táblázat), amennyiben a gyakorlat vagy az eljárás indokolja, műszak közben a fejen és a törzsön is, feltéve, hogy az érzékelési expozíciós határértékeket (II. melléklet, A3. táblázat) nem lépik túl; vagy

i.

az érzékelési expozíciós határértékek túllépése csak átmeneti;

ii.

az egészségügyi érzékelési határértékeket (II. melléklet, A2. táblázat) nem lépik túl;

iii.

az 5. cikk (9) bekezdésével összhangban intézkedést hoznak, amennyiben az említett bekezdés a) pontja szerinti átmeneti jellegű tünetek jelentkeznek; továbbá

iv.

a munkavállalóknak a 6. cikk f) pontjával összhangban tájékoztatást nyújtottak.

(4)   A (2) és a (3) bekezdés ellenére az expozíció meghaladhatja az alábbiakat:

a)

az érzékelési expozíciós határértékek (II. melléklet, A1. táblázat) műszak közben, amennyiben a gyakorlat vagy az eljárás indokolja, feltéve, hogy:

i.

a túllépés csak átmeneti;

ii.

az egészségügyi expozíciós határértékeket (II. melléklet, A1. táblázat) nem lépik túl;

iii.

az 5. cikk (7) bekezdésével összhangban konkrét védőintézkedéseket fogadtak el;

iv.

az 5. cikk (9) bekezdésével összhangban intézkedést hoznak, amennyiben az említett bekezdés b) pontja szerinti átmeneti jellegű tünetek jelentkeznek; továbbá

v.

a munkavállalóknak a 6. cikk f) pontjával összhangban tájékoztatást nyújtottak;

b)

az érzékelési expozíciós határértékek (II. melléklet A3. táblázat és III. melléklet A2. táblázat) műszak közben, amennyiben a gyakorlat vagy az eljárás indokolja, feltéve, hogy:

i.

a túllépés csak átmeneti;

ii.

az egészségügyi expozíciós határértékeket (II. melléklet, A1. táblázat és III. melléklet, A1. és A3. táblázat) nem lépik túl;

iii.

az 5. cikk (9) bekezdésével összhangban intézkedést hoznak, amennyiben a azon bekezdés a) pontja szerinti átmeneti jellegű tünetek jelentkeznek; továbbá

iv.

a munkavállalóknak a 6. cikk f) pontjával összhangban tájékoztatást nyújtottak.

II.   FEJEZET

A MUNKÁLTATÓK KÖTELEZETTSÉGEI

4. cikk

A kockázatok értékelése és az expozíció meghatározása

(1)   A 89/391/EGK irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében és 9. cikkének (1) bekezdésében megállapított kötelezettségek teljesítése során a munkáltató értékeli az összes kockázatot, amelyet az elektromágneses terek jelentenek a munkavállalókra nézve a munkahelyen, és szükség esetén megméri vagy kiszámítja az elektromágneses tér erősségét, amelynek a munkavállalók ki vannak téve.

A 89/391/EGK irányelv 10. cikkének és ezen irányelv 6. cikkének sérelme nélkül az értékelést a vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályokkal összhangban kérésre közzé lehet tenni. Amennyiben ezen értékelés során a munkavállalók személyes adatainak feldolgozására kerül sor, valamennyi közzétételnek meg kell felelnie különösen a személyes adatok kezelése vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (9), valamint az irányelvet végrehajtó tagállam nemzeti jogszabályainak. Az értékelés birtokában lévő közhatóságok megtagadhatják az értékeléshez való hozzáférésre vagy az annak közzétételére irányuló kérelmet, amennyiben a nyilvánosságra hozatal aláásná a munkáltató kereskedelmi érdekeinek védelmét, a szellemi tulajdonhoz fűződő érdekeket is ideértve, kivéve, ha a nyilvánosságra hozatalhoz nyomós közérdek fűződik. A munkáltató a vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályokkal összhangban ugyanezen feltételekkel tagadhatja meg az értékelés nyilvánosságra hozatalát vagy közzétételét.

(2)   Az e cikk (1) bekezdésében meghatározott felmérés keretében a munkáltató azonosítja és értékeli a munkahelyen létező elektromágneses tereket, figyelembe véve a 14. cikkben említett gyakorlati útmutatókat, és az érintett tagállam által megadott egyéb releváns tagállami előírásokat vagy iránymutatásokat, ideértve az expozíciós adatbázisokat is. A munkáltató e cikkben meghatározott kötelezettségei ellenére a munkáltatónak joga van figyelembe venni a gyártó vagy a forgalmazó által az alkalmazandó uniós jogszabályokkal összhangban a berendezésre vonatkozóan megjelölt kibocsátási szinteket és más megfelelő biztonsági adatokat – ha van ilyen –, ideértve a kockázatértékelést, amennyiben azok a munkahelyen vagy a berendezés üzembe helyezésének helyén a expozíció feltételeire alkalmazandók.

(3)   Amennyiben az expozíciós határértékeknek való megfelelés az azonnal elérhető adatok alapján nem állapítható meg megbízhatóan, az expozíciót méréssel vagy számítással kell meghatározni. Ilyen esetekben az értékelés figyelembe veszi az idevágó bevált gyakorlat szerint meghatározott mérési vagy számítási bizonytalanságokat, mint például a számolási hibákat, forrásmodellezést, fantomgeometriát és a szövetek és anyagok elektromos tulajdonságait.

(4)   Az e cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett értékelést, mérést és számítást megfelelő időközönként az illetékes szolgálatok vagy személyek tervezik meg és végzik el, figyelembe véve az ezen irányelv alapján nyújtott iránymutatást, és különös tekintettel a 89/391/EGK irányelv 7. és 11. cikkének a szükséges szakértő szolgálatokról vagy személyekről és a munkavállalókkal való konzultációról és a munkavállalók bevonásáról szóló rendelkezéseire. Az expozíció mértékének értékelése, mérése vagy kiszámítása során összegyűjtött adatokat megfelelő, nyomon követhető formában megőrzik, hogy későbbi időpontban lehetőség legyen azok megtekintésére a nemzeti jognak és gyakorlatnak megfelelően.

(5)   A 89/391/EGK irányelv 6. cikkének (3) bekezdése szerinti kockázatértékelés során a munkáltatónak kiemelt figyelmet kell fordítania a következőkre:

a)

az ezen irányelv 3. cikkében, valamint II. és III. mellékletében említett egészségügyi expozíciós határértékek, érzékelési expozíciós határértékek és beavatkozási szintek;

b)

az expozíció gyakorisága, mértéke, időtartama és típusa, beleértve a munkavállaló testén és a munkahely terében való eloszlását;

c)

valamennyi közvetlen biofizikai hatás;

d)

a különösen veszélyeztetett munkavállalók – különösen az aktív vagy passzív beültethető orvostechnikai eszközt, például szívritmus-szabályozót viselő, a testen viselt orvostechnikai eszközt, például inzulinpumpát viselő munkavállalók, valamint a várandós nők – egészségét és biztonságát érintő hatások;

e)

valamennyi közvetett hatás;

f)

az elektromágneses tereknek való expozíció szintjének csökkentésére kifejlesztett alternatív eszközök megléte;

g)

az egészségi állapot 8. cikkben említett folyamatos ellenőrzése során kapott megfelelő információk;

h)

a berendezés gyártójától származó információk;

i)

egyéb lényeges egészségügyi és biztonsági információk;

j)

több expozíciós forrás;

k)

többfrekvenciás tereknek való egyidejű expozíció.

(6)   A nyilvánosság számára nyitott munkahelyeken az expozíció vizsgálatát nem kell elvégezni, ha a nyilvánosság elektromágneses tereknek való expozíciójáról szóló rendelkezésekkel összhangban már sor került értékelésre, a munkavállalókra vonatkozóan betartják az azokban foglalt korlátozásokat, és ki van zárva az egészségügyi és biztonsági kockázat. Amennyiben olyan lakossági felhasználásra szánt berendezést használnak rendeltetésszerűen, amely megfelel az ezen irányelvben előírtaknál szigorúbb biztonsági szinteket megkövetelő, a termékre vonatkozó uniós szabályozásnak és más berendezést nem használnak, e feltételek teljesítettnek tekintendők.

(7)   A 89/391/EGK irányelv 9. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a munkáltató rendelkezik kockázatértékeléssel, és meghatározza, hogy milyen intézkedéseket kell tenni ennek az irányelvnek az 5. cikkével összhangban. A kockázatértékelés magában foglalhatja a munkáltató arra vonatkozó indoklását, hogy az elektromágneses terekkel kapcsolatos kockázat jellege és mértéke szerinte miért teszi szükségtelenné a további részletes kockázatértékelést. A kockázatértékelést rendszeresen naprakésszé kell tenni, különösen akkor, ha jelentős változások történtek, amelyek elavulttá teszik, vagy ha az egészségi állapot 8. cikkben említett folyamatos ellenőrzésének eredményei alapján a naprakésszé tétel szükségesnek bizonyul.

5. cikk

A kockázat elkerülésére vagy csökkentésére szolgáló rendelkezések

(1)   A műszaki fejlődést, valamint az elektromágneses terek keletkezését a forrásuknál ellenőrző intézkedések rendelkezésre állását figyelembe véve a munkáltató meghozza azokat a szükséges intézkedéseket, amelyekkel biztosítható az elektromágneses terekből eredő munkahelyi kockázatok kiküszöbölése vagy a lehető legkisebbre csökkentése.

Az elektromágneses tereknek való expozícióból eredő kockázatok csökkentése a 89/391/EGK irányelv 6. cikkének (2) bekezdésében meghatározott általános megelőzési elveken alapul.

(2)   A 4. cikkben említett kockázatértékelés alapján, ha a 3. cikkben, valamint a II. és a III. mellékletben említett releváns beavatkozási szinteket túllépik – kivéve, ha a 4. cikk (1), (2) és (3) bekezdésével összhangban elvégzett értékelések azt mutatják, hogy a vonatkozó expozíciós határértékeket nem lépték túl és a biztonsági kockázatok kizárhatók –, a munkáltató, különösen az alábbiak figyelembevételével, műszaki és/vagy szervezési intézkedésekből álló cselekvési tervet készít és hajt végre, amelynek célja, hogy az expozíció ne lépje túl az egészségügyi expozíciós és az érzékelési expozíciós határértéket:

a)

elektromágneses tereknek való kisebb expozícióval járó más munkamódszerek;

b)

az elvégzendő munkától függően kisebb intenzitású elektromágneses teret kibocsátó berendezések választása;

c)

műszaki intézkedések az elektromágneses terek kibocsátásának csökkentésére, beleértve megfelelő esetben elzáró, árnyékoló vagy hasonló egészségvédelmi mechanizmusok alkalmazását;

d)

megfelelő elhatárolási és hozzáférési intézkedések, például jelzések, feliratok, jelölések a padlón, korlát a belépés korlátozása vagy ellenőrzése érdekében;

e)

elektromos tereknek való expozíció esetén az elektromos kisülések és érintési áramok műszaki eszközökkel és a munkavállalók képzésével történő kezelésére szolgáló intézkedések és eljárások;

f)

a munkaeszközökre, munkahelyre és munkaállomás-rendszerekre vonatkozó megfelelő karbantartási programok;

g)

munkahelyek és munkaállomások tervezése és kialakítása;

h)

az expozíció időtartamának és intenzitásának korlátozása; továbbá

i)

megfelelő egyéni védőeszközök rendelkezésre állása.

(3)   A 4. cikkben említett kockázatértékelés alapján a munkáltató műszaki és/vagy szervezési intézkedéseket tartalmazó cselekvési tervet készít és hajt végre, amelynek célja, hogy megelőzze a különösen veszélyeztetett munkavállalókat érintő, valamint a 4. cikkben említett közvetett hatásokból eredő kockázatokat.

(4)   Az ezen irányelv 6. cikkében meghatározott tájékoztatáson kívül a munkáltató a 89/391/EGK irányelv 15. cikke értelmében az ebben a cikkben említett intézkedéseket hozzáigazítja a különösen veszélyeztetett munkavállalók igényeihez és adott esetben az egyedi kockázatértékelésekhez, különösen azon munkavállalók esetében, akik bejelentették, hogy aktív vagy passzív beültethető orvostechnikai eszközt, például szívritmus-szabályozót vagy a testen viselt orvostechnikai eszközt, például inzulinpumpát viselnek, illetve azon várandós nők esetében, akik munkáltatójukat már tájékoztatták állapotukról.

(5)   A 4. cikkben említett kockázatértékelés alapján, a II. és a III. melléklettel, valamint a munkahelyi biztonsági, illetve egészségvédelmi jelzésekre vonatkozó minimumkövetelményekről szóló, 1992. június 24-i 92/58/EGK tanácsi irányelvvel (kilencedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) (10) összhangban megfelelő jelzésekkel látják el azokat a munkahelyeket, ahol a munkavállalók valószínűleg a beavatkozási szinteket meghaladó mértékű elektromágneses tereknek vannak kitéve. A kérdéses területeket megjelölik, a belépést pedig korlátozzák. Amennyiben az e területekre való belépés egyéb okok miatt megfelelően korlátozott, és a munkavállalókat tájékoztatják az elektromágneses terek által okozott kockázatokról, nincs szükség a kifejezetten az elektromágneses terekkel kapcsolatos jelzésekre és belépési korlátozásokra.

(6)   Amennyiben a 3. cikk (3) bekezdésének a) pontja alkalmazandó, különleges védőintézkedéseket tesznek, mint például a munkavállalóknak a 6. cikk szerinti képzése, technikai eszközök és személyes védőeszközök alkalmazása, mint például a munkatárgyak földelése, a munkavállalóknak a munkatárgyakkal való összekötése (potenciálkiegyenlítő összekötés), továbbá szükség szerint és a munkavállalók által a munkahelyen használt egyéni védőeszközök egészségvédelmi és biztonsági minimumkövetelményeiről szóló, 1989. november 30-i 89/656/EGK tanácsi irányelv (harmadik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikk (1) bekezdése értelmében) (11) 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban szigetelő cipő, kesztyű és védőruházat viselése.

(7)   Amennyiben a 3. cikk (4) bekezdésének a) pontja alkalmazandó, különleges védőintézkedéseket tesznek, például ellenőrzik a mozgást.

(8)   A munkavállalók nem tehetők ki az egészségügyi expozíciós vagy az érzékelési expozíciós határértéket meghaladó hatásoknak, kivéve, ha a 10. cikk (1) bekezdésének a) vagy c) pontjában, vagy a 3. cikk (3) vagy (4) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek. Amennyiben az expozíció a hozott intézkedések ellenére meghaladja az egészségügyi és az érzékelési expozíciós határértéket, a munkáltató haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az expozíciót az expozíciós határérték alá csökkentse. A munkáltató megállapítja és rögzíti az egészségügyi és az érzékelési expozíciós határértékek túllépésének az okait, és ennek megfelelően kiigazítja a védő- és megelőző intézkedéseket az újbóli túllépés elkerülése céljából. A módosított védő- és megelőző intézkedéseket megfelelő, nyomon követhető formában őrzik meg, hogy a későbbiekben lehetőség legyen azok megtekintésére a nemzeti jognak és gyakorlatnak megfelelően.

(9)   Amennyiben a 3. cikk (3) és (4) bekezdése alkalmazandó és amennyiben a munkavállaló átmeneti jellegű tünetek előfordulását jelenti, a munkáltató szükség esetén aktualizálja a kockázatértékelést és a megelőző intézkedéseket. Az átmeneti jellegű tünetek körébe tartozhat:

a)

az időben változó mágneses terek által előidézett érzékszervi hatások és a központi idegrendszer fejben található részének működésére gyakorolt hatások; továbbá

b)

a statikus mágneses terek előidézte hatások, például szédülés vagy hányinger.

6. cikk

A munkavállalók tájékoztatása és oktatása

A 89/391/EGK irányelv 10. és 12. cikkének sérelme nélkül a munkáltató gondoskodik arról, hogy az elektromágneses terek kockázatainak a munkavégzés során nagy valószínűséggel kitett munkavállalók és/vagy képviselőik az ezen irányelv 4. cikkében említett kockázatértékelés eredményére vonatkozó szükséges tájékoztatásban és oktatásban részesüljenek, különösen a következőket érintően:

a)

az ezen irányelv alkalmazásában hozott intézkedések;

b)

az expozíciós határértékek és a beavatkozási szintek értéke és fogalma, a hozzájuk kapcsolódó lehetséges kockázatok és a meghozott megelőző intézkedések;

c)

az expozíció lehetséges közvetett hatásai;

d)

az elektromágneses tereknek való expozíció ezen irányelv 4. cikkével összhangban elvégzett értékelésének, mérésének vagy számításának eredményei;

e)

az expozícióból eredő egészségkárosító hatások felismerésének és jelentésének módja;

f)

a központi vagy a perifériás idegrendszerre gyakorolt hatásokhoz kapcsolódó, átmeneti jellegű tünetek és érzetek kialakulásának lehetősége;

g)

azok a feltételek, amelyek mellett a munkavállalók egészségi állapotukat ellenőriztethetik;

h)

az expozícióból eredő kockázatokat a lehető legkisebbre csökkentő biztonságos munkamódszerek;

i)

az ezen irányelv 4. cikke (5) bekezdésének d) pontjában és 5. cikkének (3) és (4) bekezdésében említett különösen veszélyeztetett munkavállalók.

7. cikk

Konzultáció a munkavállalókkal és a munkavállalók részvétele

A munkavállalókkal, illetve képviselőikkel folytatott konzultációra, valamint a munkavállalók, illetve képviselőik részvételére a 89/391/EGK irányelv 11. cikkének megfelelően kerül sor.

III.   FEJEZET

VEGYES RENDELKEZÉSEK

8. cikk

Az egészségi állapot ellenőrzése

(1)   A 89/391/EGK irányelv 14. cikkével összhangban a munkavállalók egészségi állapotát megfelelően ellenőrzik azzal a céllal, hogy megelőzzék és időben diagnosztizálják az elektromágneses tereknek való expozíció káros egészségügyi hatásait. Az egészségügyi nyilvántartásokról és azok elérhetőségéről a nemzeti joggal és/vagy gyakorlattal összhangban rendelkeznek.

(2)   Az egészségi állapot ellenőrzésének eredményeit a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban, a titoktartási követelmények figyelembevételével megfelelő formában megőrzik, hogy későbbi időpontban lehetőség legyen azok megtekintésére. Az egyes munkavállalók kérelemre betekinthetnek saját egészségügyi dokumentációjukba.

Amennyiben valamely munkavállaló nem kívánt vagy nem várt egészségügyi hatásról számol be, illetve minden olyan esetben, amikor az expozíciós határértéket meghaladó expozíció nyer megállapítást, a munkáltató a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban biztosítja, hogy az érintett munkavállaló megfelelő orvosi vizsgálatban részesüljön vagy egészségi állapotát folyamatosan ellenőrizzék.

E vizsgálat vagy ellenőrzés a munkavállaló által választott időpontban történik, az abból eredő költségek pedig nem a munkavállalót terhelik.

9. cikk

Szankciók

A tagállamok megfelelő szankciókat írnak elő az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti jogszabályok megsértésének esetére. Ezeknek a szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

10. cikk

Eltérések

(1)   A 3. cikktől eltérve és az 5. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül az alábbiak alkalmazandók:

a)

az expozíció szintje meghaladhatja az expozíciós határértékek szintjét, ha az expozíció az egészségügyi ágazatban a páciensek vizsgálatára használt mágnesesrezonancia-képalkotó (MRI) berendezések üzembe helyezéséhez, teszteléséhez, használatához, fejlesztéséhez, karbantartásához vagy az azzal kapcsolatos kutatáshoz kötődik, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:

i.

a 4. cikkel összhangban elvégzett kockázatértékelés a határértékek túllépését állapította meg;

ii.

a rendelkezésre álló lehető legkorszerűbb műszaki és/vagy szervezeti intézkedések mindegyikét végrehajtották;

iii.

a körülmények kellően indokolják az expozíciós határérték túllépését;

iv.

figyelembe vették a munkahely, a munkaeszközök, illetve a munka gyakorlati vonatkozásainak jellemzőit; továbbá

v.

a munkáltató bizonyítja, hogy a munkavállalókat továbbra is védik a káros egészségügyi hatásokkal és biztonsági kockázatokkal szemben, többek között biztosítva, hogy betartják az orvostechnikai eszközökről szóló, 1993. június 14-i 93/42/EGK tanácsi irányelvnek (12) megfelelően a gyártó által a biztonságos használatra vonatkozóan megadott utasításokat;

b)

a tagállamok engedélyezhetik az operatív katonai létesítményekben dolgozó vagy katonai tevékenységben – többek között közös nemzetközi katonai gyakorlatokban – részt vevő személyzet tekintetében egyenértékű vagy célzottabb védelmi rendszer alkalmazását, feltéve, hogy biztosítva van a káros egészségügyi hatások és a biztonsági kockázatok megelőzése;

c)

a tagállamok az a) és b) pont hatálya alá nem tartozó meghatározott ágazatokban vagy meghatározott tevékenységek tekintetében, kellően indokolt esetekben, és kizárólag arra az időtartamra, amíg a kellő indokoltság fennáll, engedélyezhetik az expozíciós határértékek ideiglenes túllépését. E pont alkalmazásában „kellően indokolt eset” a következő feltételek teljesülése esetén áll fenn:

i.

a 4. cikkel összhangban elvégzett kockázatértékelés a határértékek túllépését állapította meg;

ii.

a rendelkezésre álló lehető legkorszerűbb műszaki és/vagy szervezeti intézkedések mindegyikét végrehajtották;

iii.

figyelembe vették a munkahely, a munkaeszközök, illetve a munka gyakorlati vonatkozásainak egyedi jellemzőit; továbbá

iv.

a munkáltató bizonyítja, hogy a munkavállalók továbbra is védve vannak a káros egészségügyi hatásokkal és biztonsági kockázatokkal szemben, többek között összevethető, célzottabb, nemzetközileg elismert szabványok és iránymutatások alkalmazásával.

(2)   A tagállamok a 15. cikkben említett jelentésben tájékoztatják a Bizottságot az (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti bármely eltérésről, valamint annak indokairól.

11. cikk

A mellékletek technikai módosítása

(1)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 12. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a mellékletek kizárólag technikai jellegű módosítására vonatkozóan a következők érdekében:

a)

a munkaeszközök vagy munkahelyek tervezését, építését, gyártását vagy kivitelezését érintő műszaki harmonizálásról és szabványosításról szóló rendeletek és irányelvek elfogadásának figyelembevétele;

b)

a műszaki fejlődés, a legrelevánsabb szabványokban vagy előírásokban bekövetkezett változások és az elektromágneses terekre vonatkozó új tudományos felfedezések figyelembevétele;

c)

új tudományos bizonyítékok esetén a beavatkozási szintek kiigazítása, feltéve, hogy a munkáltatóra nézve továbbra is kötelezők a II. és III. mellékletben említett hatályos expozíciós határértékek.

(2)   A Bizottság a 12. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el a statikus mágneses térben mozgó emberi test vagy az időben változó mágneses tér által indukált elektromos tereknek való expozíció 1 Hz-re történő korlátozásáról szóló ICNIRP-iránymutatásoknak a II. mellékletbe való beillesztése céljából, amint azok elérhetővé válnak.

(3)   Amennyiben az (1) és (2) bekezdésben említett, kizárólag technikai jellegű módosításokat rendkívül sürgető okok teszik szükségessé, akkor a 13. cikkben meghatározott eljárást kell alkalmazni az e cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra.

12. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)   A Bizottság a 11. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól, 2013. június 29-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 11. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)   A 11. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Ezen időtartam az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére két hónappal meghosszabbodik.

13. cikk

Sürgősségi eljárás

(1)   Az e cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus haladéktalanul hatályba lép és alkalmazandó, amennyiben nem emelnek ellene kifogást a (2) bekezdésnek megfelelően. Az Európai Parlament és a Tanács felhatalmazáson alapuló jogi aktusról való értesítése tartalmazza a munkavállalók egészségével és védelmével összefüggő sürgősségi eljárás alkalmazásának indokait.

(2)   Az Európai Parlament vagy a Tanács a 12. cikk (5) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Ebben az esetben a Bizottság az Európai Parlament vagy a Tanács kifogásáról szóló határozatról való értesítést követően haladéktalanul hatályon kívül helyezi a felhatalmazáson alapuló jogi aktust.

IV.   FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

14. cikk

Gyakorlati útmutató

A Bizottság ezen irányelv végrehajtásának megkönnyítése érdekében legkésőbb 2016. július 1-je előtt hat hónappal kötelező erővel nem bíró gyakorlati útmutatókat tesz közzé. Ezek különösen az alábbi kérdésekre vonatkoznak:

a)

az expozíció meghatározása a megfelelő európai és nemzetközi szabványok figyelembevételével, ideértve a következőket:

az expozíciós határérték értékelésére alkalmazott számítási módszerek,

külső elektromos és mágneses terek térbeli átlagolása,

iránymutatás a mérési és számítási bizonytalanság kezeléséhez;

b)

iránymutatás a megfelelés bizonyítására vonatkozóan a meghatározott helyzetekben fellépő, nem egyenletes expozíció egyes típusai tekintetében, a dozimetria bevett módszere alapján;

c)

„a súlyozott csúcs módszerének” ismertetése a kisfrekvenciás terek, illetve „a többfrekvenciás terek összegződése” módszer ismertetése a nagyfrekvenciás terek vonatkozásában;

d)

a kockázatértékelés lefolytatása, és – minden lehetséges esetben – egyszerűsített technikák ismertetése, figyelembe véve különösen a kkv-k igényeit;

e)

a kockázat elkerülését vagy csökkentését célzó intézkedések, így többek között az expozíciós szint és a munkahelyi sajátosságok függvényében kidolgozott konkrét megelőző intézkedések;

f)

dokumentált munkamódszerek, valamint konkrét tájékoztatási és képzési intézkedések kidolgozása a 10. cikk (1) bekezdése a) pontjának hatálya alá tartozó, MRI-hez kapcsolódó tevékenységek során elektromágneses tereknek kitett munkavállalók vonatkozásában;

g)

az expozíció értékelése a 100 kHz és 10 MHz közötti tartományban, ahol mind termikus, mind nem termikus hatásokkal számolni kell;

h)

iránymutatás a munkáltató által a 8. cikk (2) bekezdésével összhangban biztosítandó orvosi vizsgálat/és az egészségügyi állapot ellenőrzése tekintetében.

A Bizottság a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi tanácsadó bizottsággal szoros együttműködésben tevékenykedik. Az Európai Parlamentet rendszeresen tájékoztatják.

15. cikk

Felülvizsgálat és jelentéstétel

Az 1. cikk (4) bekezdésének figyelembevételével az ezen irányelv rendelkezéseinek gyakorlati végrehajtásáról szóló jelentést a 89/391/EGK irányelv 17a. cikkével összhangban készítik el.

16. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

(1)   A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2016. július 1-jéig megfeleljenek.

Amikor a tagállamok elfogadják e rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)   A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

17. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1)   A 2004/40/EK irányelv 2013. június 29-től hatályát veszti.

(2)   A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni a IV. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban.

18. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

19. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2013. június 26-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

A. SHATTER


(1)  HL C 43., 2012.2.15., 47. o.

(2)  Az Európai Parlament 2013. június 11-i állásfoglalása (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2013. június 20-i határozata.

(3)  HL L 159., 2004.4.30., 1. o.

(4)  HL L 114., 2008.4.26., 88. o.

(5)  HL L 110., 2012.4.24., 1. o.

(6)  HL L 183., 1989.6.29., 1. o.

(7)  HL C 218., 2003.9.13., 1. o.

(8)  HL C 369., 2011.12.17., 14. o.

(9)  HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

(10)  HL L 245., 1992.8.26., 23. o.

(11)  HL L 393., 1989.12.30., 18. o.

(12)  HL L 169., 1993.7.12., 1. o.


I. MELLÉKLET

AZ ELEKTROMÁGNESES TEREKNEK VALÓ EXPOZÍCIÓVAL KAPCSOLATOS FIZIKAI MENNYISÉGEK

A következő fizikai mennyiségek szolgálnak az elektromágneses tereknek való expozíció leírására:

 

Az elektromos térerősség (E) az a vektormennyiség, amely az egy töltött részecskére ható erőnek felel meg, függetlenül annak térbeli mozgásától. Mértékegysége a volt per méter (Vm–1). Különbséget kell tenni a környezeti elektromos tér, valamint a szervezetben a környezeti elektromos térnek való expozíció eredményeként jelenlévő (in situ) elektromos tér között.

 

A végtagáram (IL) egy 10 és 110 MHz közötti frekvenciatartományú elektromágneses térnek kitett személynek az elektromágneses térben jelen lévő tárggyal való érintkezése következtében, vagy az elektromágneses térnek kitett testben indukált kapacitív áram következtében a személy végtagjaiban keletkező áram. Mértékegysége az amper (A).

 

Az érintési áram (IC) az az áram, amely egy személy és egy elektromágneses térben jelenlévő tárgy érintkezésekor jelenik meg. Mértékegysége az amper (A). Állandósult érintési áram abban az esetben keletkezik, ha egy személy folyamatos fizikai kapcsolatban van egy elektromágneses térben lévő tárggyal. E kapcsolat létesítése során elektromos kisülés keletkezhet a tranziens áram hatására.

 

Az elektromos töltés (Q) az elektromos kisülés mennyiségének jelzésére szolgáló fogalom, amelynek mértékegysége a coulomb (C).

 

A mágneses térerősség (H) olyan vektormennyiség, amellyel a mágneses tér – a mágneses indukcióval együttesen – a tér bármely pontján meghatározható. Mértékegysége az amper per méter (Am–1).

 

A mágneses indukció (B) olyan vektormennyiség, amely a mozgó töltésekre ható erőként fejezhető ki; mértékegysége a tesla (T). Szabad térben és biológiai anyagokban a mágneses indukció és a mágneses térerősség a H = 1 Am–1 egyenlőségének a Formula T mágneses indukcióra (kb. 1,25 μT) való alkalmazásával átváltható.

 

A teljesítménysűrűség (S) nagyon magas frekvenciáknál alkalmazott mennyiség, ahol a testbe történő behatolás mélysége nem nagy. Egyenlő a felületre merőlegesen beeső sugárzott teljesítménynek és a felület területének a hányadosával. Mértékegysége a watt per négyzetméter (W/m–2).

 

A fajlagos energiaelnyelés (SA) a biológiai szövet egységnyi tömege által elnyelt energia joule per kilogrammban (J/kg–1) kifejezve. Ebben az irányelvben az impulzusos mikrohullámú sugárzás hatásaira vonatkozó korlátok megállapítására szolgál.

 

A fajlagos energiaelnyelési tényező (SAR) a teljes testre vagy a test bármely részére átlagosan számolva a testszövet egységnyi tömege által elnyelt energia mennyisége watt per kilogrammban (W/kg–1) kifejezve. A teljes testre vonatkozó SAR széles körben elfogadott mennyiség, amellyel a káros hőhatások és a rádiófrekvenciának (RF) való expozíció közötti kapcsolatot állapítják meg. A teljes testre vonatkozó átlagos SAR mellett a helyi SAR-értékek is szükségesek a különleges expozíciós feltételek következtében a test kis részeiben keletkező többlet-energiakoncentráció értékelésére és korlátozására. Példa e feltételekre: ha valamely személy az alsó MHz-tartományba eső rádiófrekvenciának van kitéve (pl.: dielektrikus fűtőberendezések esetében), illetve antenna közvetlen terében tartózkodik.

A mennyiségek közül a mágneses indukciót (B), az érintési áramot (IC), a végtagáramot (IL), az elektromos térerősséget (E) és a mágneses térerősséget (H), valamint a teljesítménysűrűséget (S) közvetlenül is lehet mérni.


II. MELLÉKLET

NEM TERMIKUS HATÁSOK

EXPOZÍCIÓS HATÁRÉRTÉKEK ÉS BEAVATKOZÁSI SZINTEK A 0 Hz ÉS 10 MHz KÖZÖTTI FREKVENCIATARTOMÁNYBAN

A.   EXPOZÍCIÓS HATÁRÉRTÉKEK

A statikus mágneses térre megadott alábbi, 1 Hz alatti expozíciós határértékek (A1. táblázat) azt a határt jelzik, amely alatt a test szövetei nincsenek hatással a mágneses térre.

Az 1 Hz és 10 MHz közötti frekvenciatartományra vonatkozó expozíciós határértékek (A2. táblázat) azok a határértékek, amelyek az időben változó elektromos és mágneses tereknek való expozíció következtében a szervezetben indukált elektromos terekre vonatkoznak.

A külső mágneses indukcióra vonatkozó expozíciós határértékek 0–tól 1 Hz-ig

Az érzékelési határérték a normál munkakörülményekre vonatkozó határérték (A1. táblázat), amely a szédüléshez és egyéb olyan fiziológiai hatásokhoz kapcsolódik, amelyek az emberi egyensúlyszervnek a főként a statikus mágneses térben való mozgásból fakadó zavaraival kapcsolatosak.

Az ellenőrzött munkakörülményekre vonatkozó egészségügyi határérték (A1. táblázat) ideiglenes jelleggel akkor alkalmazandó a műszak folyamán, amikor ezt a gyakorlat vagy az eljárás indokolttá teszi, feltéve, hogy elfogadták a megfelelő megelőző intézkedéseket, például a mozgás ellenőrzésére és a munkavállalók tájékoztatására vonatkozóan.

A1.   táblázat

A külső mágneses indukcióra (B0) vonatkozó expozíciós határértékek 0-tól 1 Hz-ig

 

Érzékelési határértékek

Normál munkakörülmények

2 T

Lokális végtag-expozíció

8 T

 

Egészségügyi határértékek

Ellenőrzött munkakörülmények

8 T

Egészségügyi határértékek a belső elektromos térerősségre vonatkozóan, 1 Hz-től 10 MHz-ig

Az egészségügyi határértékek (A2. táblázat) a perifériás és a központi idegrendszer összes szövete – így többek között a fej – elektromos stimulációjával kapcsolatosak.

A2.   táblázat

Egészségügyi határértékek a belső elektromos térerősségre vonatkozóan, 1 Hz-től 10 MHz-ig

Frekvenciatartomány

Egészségügyi határértékek

1 Hz ≤ f < 3 kHz

1,1 V/m- 1 (csúcsérték)

3 kHz ≤ f ≤ 10 MHz

3,8 × 10- 4 f V/m- 1 (csúcsérték)

A2-1. megjegyzés:

f a frekvencia hertzben (Hz) kifejezett értéke.

A2-2. megjegyzés:

a belső elektromos terekre vonatkozó egészségügyi határértékek a kitett személy egész testében jelentkező térbeli csúcsértékek.

A2-3. megjegyzés:

az expozíciós határértékek időbeli csúcsértékeket képviselnek, amelyek szinuszos terek esetében az effektív (RMS) értékek és a 2 négyzetgyökének szorzatával egyenlők. A nem szinuszos terek esetében a 4. cikkel összhangban elvégzett expozícióértékelésnek a súlyozott csúcs módszerén (szűrés az időtartományban) kell alapulnia, amelynek ismertetését a 14. cikkben említett gyakorlati útmutató tartalmazza, de egyéb, tudományosan bizonyított és validált expozícióértékelési eljárások is alkalmazhatók, feltéve, hogy megközelítőleg egyenértékű és összehasonlítható eredményekhez vezetnek.

Érzékelési határértékek a belső elektromos térerősségre vonatkozóan, 1 Hz-től 400 Hz-ig

Az érzékelési határértékek (A3. táblázat) az elektromos tér által a központi idegrendszer fejben található részére gyakorolt hatásokhoz kapcsolódnak, ilyenek pl.: a retinán szemkáprázás érzékelése, ill. kisebb átmeneti jellegű változások egyes agyi funkciókban.

A3.   táblázat

Érzékelési határértékek a belső elektromos térerősségre vonatkozóan, 1 Hz-től 400 Hz-ig

Frekvenciatartomány

Érzékelési határértékek

1 Hz ≤ f < 10 Hz

0,7/f V/m- 1 (csúcsérték)

10 Hz ≤ f < 25 Hz

0,07/f V/m- 1 (csúcsérték)

25 Hz ≤ f ≤ 400 Hz

0,0028/f V/m- 1 (csúcsérték)

A3-1. megjegyzés:

f a frekvencia hertzben (Hz) kifejezett értéke.

A3-2. megjegyzés:

a belső elektromos terekre vonatkozó érzékelési határértékek a kitett személy fejében jelentkező térbeli csúcsértékek.

A3-3. megjegyzés:

az expozíciós határértékek időbeli csúcsértékeket képviselnek, amelyek szinuszos terek esetében az effektív értékek és a 2 négyzetgyökének szorzatával egyenlők. A nem szinuszos terek esetében a 4. cikkel összhangban elvégzett expozícióértékelésnek a súlyozott csúcs módszerén (szűrés az időtartományban) kell alapulnia, amelynek ismertetését a 14. cikkben említett gyakorlati útmutató tartalmazza, de egyéb, tudományosan bizonyított és validált expozícióértékelési eljárások is alkalmazhatók, feltéve, hogy megközelítőleg egyenértékű és összehasonlítható eredményekhez vezetnek.

B.   BEAVATKOZÁSI SZINTEK (AL)

Az alábbi fizikai mennyiségek és értékek a beavatkozási szintek meghatározására szolgálnak; ezek nagyságát úgy állapították meg, hogy egy egyszerűsített értékeléssel biztosítva legyen a vonatkozó expozíciós határértékeknek való megfelelés, illetve elérésükkor életbe kell léptetni az 5. cikkben előírt védelmi vagy megelőző intézkedéseket:

az időben változó elektromos terek E térerősségére vonatkozó alsó AL(E) és felső AL(E) értékek, a B1. táblázatban foglaltak szerint,

az időben változó mágneses terek B mágneses indukciójára vonatkozó alsó AL(B) és felső AL(B) értékek, a B2. táblázatban foglaltak szerint,

az érintési áramra vonatkozó AL(IC), a B3. táblázatban foglaltak szerint,

a statikus mágneses terek mágneses indukciójára vonatkozó AL(B0) a B4. táblázatban foglaltak szerint.

A beavatkozási szintek a munkahelyekre vonatkozóan a munkavállalók távollétében kiszámított vagy mért elektromos- és mágnesestér-értékeknek felelnek meg.

Az elektromos tereknek való expozícióra vonatkozó beavatkozási szintek

A külső elektromos térre vonatkozó alsó AL-értékek (B1. táblázat) a belső elektromos térnek az expozíciós határértékek (A2. és A3. táblázat) alatti szintre való korlátozásán, valamint az elektromos kisülések munkakörnyezetben való előfordulásának korlátozásán alapulnak.

A felső AL-értékek alatt a belső elektromos tér nem haladja meg az expozíciós határértékeket (A2. és A3. táblázat), így elkerülhető a kellemetlen elektromos kisülések előfordulása, feltéve, hogy az 5. cikk (6) bekezdésében említett védőintézkedések megvalósulnak.

B1.   táblázat

Az 1 Hz és 10 MHz közötti elektromos tereknek való expozícióra vonatkozó beavatkozási szintek

Frekvenciatartomány

Elektromos térerősség Alsó AL(E) [V/m- 1] (effektív érték)

Elektromos térerősség Felső AL(E) [V/m- 1] (effektív érték)

1 ≤ f < 25 Hz

2,0 × 104

2,0 × 104

25 ≤ f < 50 Hz

5,0 × 105/f

2,0 × 104

50 Hz ≤ f < 1,64 kHz

5,0 × 105/f

1,0 × 106/f

1,64 ≤ f < 3 kHz

5,0 × 105/f

6,1 × 102

3 kHz ≤ f ≤ 10 MHz

1,7 × 102

6,1 × 102

B1-1. megjegyzés:

f a frekvencia hertzben (Hz) kifejezett értéke.

B1-2. megjegyzés:

az alsó AL(E) és felső AL(E) az elektromos térerősség effektív értékei, amelyek szinuszos tér esetében a csúcsértékek és √2 hányadosával egyenlők. A nem szinuszos terek esetében a 4. cikkel összhangban elvégzett expozícióértékelésnek a súlyozott csúcs módszerén (szűrés az időtartományban) kell alapulnia, amelynek ismertetését a 14. cikkben említett gyakorlati útmutató tartalmazza, de egyéb, tudományosan bizonyított és validált expozícióértékelési eljárások is alkalmazhatók, feltéve, hogy megközelítőleg egyenértékű és összehasonlítható eredményekhez vezetnek.

B1-3. megjegyzés:

a beavatkozási szintek a munkavállaló fizikai pozícióján számított vagy mért maximális értékeket képviselik. Ez minden nem egyenletes expozíciós helyzetben konzervatív expozícióértékelést és az expozíciós határértékek automatikus teljesülését eredményezi. Az expozíciós határértékeknek való megfelelés nem egyenletes feltételek közötti, a 4. cikkel összhangban elvégzett értékelésének megkönnyítése érdekében a 14. cikkben említett gyakorlati útmutató elismert dozimetrián alapuló kritériumokat fog meghatározni a mérés tárgyát képező terek térbeli átlagolására vonatkozóan. A testtől néhány centiméteren belül lévő, erősen lokális forrás esetében az indukált elektromos teret doziméterrel, eseti alapon kell meghatározni.

A mágneses tereknek való expozícióra vonatkozó beavatkozási szintek

Az alsó AL értékeket (B2. táblázat) 400 Hz alatti frekvenciák esetén az érzékelési határértékekből (A3. táblázat), 400 Hz feletti frekvenciák esetén pedig a belső elektromos térre vonatkozó egészségügyi határértékekből (A2. táblázat) kell származtatni.

A felső AL értékeket (B2. táblázat) a fej és a törzs perifériás és autonóm idegi szöveteinek elektromos stimulációjával összefüggő belső elektromos térre vonatkozó egészségügyi határértékekből (A2. táblázat) kell származtatni. A felső AL értékeknek való megfeleléssel biztosítható az egészségügyi határértékek túllépésének elkerülése, a retinán érzékelt szemkáprázáshoz és az agytevékenységekben fellépő kisebb átmeneti jellegű változásokhoz kapcsolódó hatások azonban lehetségesek, amennyiben a fej expozíciója meghaladja a legfeljebb 400 Hz frekvenciának való expozíciókra vonatkozó alsó AL értéket. Ilyen esetben az 5. cikk (6) bekezdését kell alkalmazni.

A végtagok expozíciójára vonatkozó AL értékeket a végtagok szöveteinek elektromos stimulációjához kapcsolódó belső elektromos térre vonatkozó egészségügyi határértékekből kell származtatni, annak figyelembevételével, hogy a mágneses tér nem annyira a végtagokhoz, mint inkább a test egészéhez kapcsolódik.

B2.   táblázat

Az 1 Hz és 10 MHz közötti mágneses tereknek való expozícióra vonatkozó beavatkozási szintek

Frekvenciatartomány

Mágneses indukció Alsó AL (B) [μT] (effektív érték)

Mágneses indukció Felső AL (B) [μT] (effektív érték)

A mágneses indukció lokális mágneses térnek kitett végtagokra vonatkozó AL-ja [μT] (effektív érték)

1 ≤ f < 8 Hz

2,0 × 105/f2

3,0 × 105/f

9,0 × 105/f

8 ≤ f < 25 Hz

2,5 × 104/f

3,0 × 105/f

9,0 × 105/f

25 ≤ f < 300 Hz

1,0 × 103

3,0 × 105/f

9,0 × 105/f

300 Hz ≤ f < 3 kHz

3,0 × 105/f

3,0 × 105/f

9,0 × 105/f

3 kHz ≤ f ≤ 10 MHz

1,0 × 102

1,0 × 102

3,0 × 102

B2-1. megjegyzés:

f a frekvencia hertzben (Hz) kifejezett értéke.

B2-2. megjegyzés:

az alsó AL és a felső AL az az effektív érték, amely szinuszos tér esetében a csúcsértékek és √2 hányadosával egyenlő. A nem szinuszos terek esetében a 4. cikkel összhangban elvégzett expozícióértékelésnek a súlyozott csúcs módszerén (szűrés az időtartományban) kell alapulnia, amelynek ismertetését a 14. cikkben említett gyakorlati útmutató tartalmazza, de egyéb, tudományosan bizonyított és validált expozícióértékelési eljárások is alkalmazhatók, feltéve, hogy megközelítőleg egyenértékű és összehasonlítható eredményekhez vezetnek.

B2-3. megjegyzés:

a mágneses tereknek való expozícióra vonatkozó AL értékek a munkavállaló fizikai pozícióján vett maximumértékeket képviselik. Ez minden nem egyenletes expozíciós helyzetben konzervatív expozícióértékelést és az expozíciós határértékek automatikus teljesülését eredményezi. Az expozíciós határértékeknek való megfelelés nem egyenletes feltételek közötti, a 4. cikkel összhangban elvégzett értékelésének megkönnyítése érdekében a 14. cikkben említett gyakorlati útmutató elismert dozimetrián alapuló kritériumokat fog meghatározni a mérés tárgyát képező terek térbeli átlagolására vonatkozóan. A testtől néhány centiméteren belül lévő, erősen lokális forrás esetében az indukált elektromos teret doziméterrel, eseti alapon kell meghatározni.

B3.   táblázat

Az IC érintési áramra vonatkozó beavatkozási szintek

Frekvencia

AL(IC) állandósult érintési áramra [mA] (effektív érték)

2,5 kHz-ig

1,0

2,5 ≤ f < 100 kHz

0,4 f

100 kHz ≤ f ≤ 10 000 kHz

40

B3-1. megjegyzés:

f a frekvencia kilohertzben (kHz) kifejezett értéke.

Beavatkozási szintek a statikus mágneses terek mágneses indukciójára vonatkozóan

B4.   táblázat

Beavatkozási szintek a statikus mágneses terek mágneses indukciójára vonatkozóan

Veszélyek

AL(B0)

Aktív implantátumokkal, pl. szívritmus-szabályozók általi zavarás

0,5 μT

Vonzási és kilövődési kockázat (> 100 mT) a magas térerőforrások szórt mezőjében

3 μT


III. MELLÉKLET

TERMIKUS HATÁSOK

EXPOZÍCIÓS HATÁRÉRTÉKEK ÉS BEAVATKOZÁSI SZINTEK A 100 KHz ÉS 300 GHz KÖZÖTTI FREKVENCIATARTOMÁNYBAN

A.   EXPOZÍCIÓS HATÁRÉRTÉKEK

A 100 kHz és 6 GHz közötti frekvenciatartományra megadott egészségügyi határértékek (A1. táblázat) az elektromos és mágneses tereknek való expozícióból eredő energiának a testszövet egységnyi tömege által elnyelt mennyiségére vonatkozó határértékeket jelölik.

A 0,3 és 6 GHz közötti frekvenciatartományokra vonatkozó érzékelési határértékek (A2. táblázat) a mágneses tereknek való expozícióból eredő energiának a fej szöveteinek egy kis tömegű része által elnyelt mennyiségére vonatkozó határértékeket jelölik.

A 6 GHz feletti frekvenciákra vonatkozó egészségügyi határértékek (A3. táblázat) a test felületére ható elektromágneses hullám teljesítménysűrűségére vonatkozó határértékeket jelölik.

A1.   táblázat

Egészségügyi határértékek a 100 kHz és 6 GHz közötti elektromágneses tereknek való expozíció esetében

Egészségügyi határértékek

6 perces időtartamra átlagolt SAR értékek

egésztest-átlagos SAR-ként kifejezett expozíciós határértékek a test egészében keletkező termikus stresszhez kapcsolódóan

0,4 W/kg–1

helyi SAR-ként kifejezett expozíciós határértékek a fejben és a törzsben keletkező helyi termikus stresszhez kapcsolódóan

10 W/kg–1

a végtagokra vonatkozó helyi SAR-ként kifejezett expozíciós határértékek a végtagokban keletkező helyi termikus stresszhez kapcsolódóan

20 W/kg–1

A1-1. megjegyzés:

a helyi átlagos SAR értékeléséhez egy összefüggő testszövet 10 grammját kell figyelembe venni; az így kapott legnagyobb SAR-értéket kell alkalmazni az expozíció becslésére. E 10 g szövetnek nagyjából homogén elektromos tulajdonságú, összefüggő szövettömegnek kell lennie. Az összefüggő szövettömeg meghatározását illetően elismert, hogy az felhasználható a számítógépes dozimetriában, de nehézségeket okozhat a közvetlen fizikai mérésekben. E célra egyszerű geometriai forma – például kocka alakú szövettömeg – is használható.

Érzékelési határértékek a 0,3 GHz és 6 GHz közötti frekvenciatartományban

Ezek az érzékelési határértékek (A2. táblázat) a fej impulzusos mikrohullámú sugárzásnak való expozíciója által a hallásra gyakorolt hatások elkerülésére vonatkoznak.

A2.   táblázat

Érzékelési határértékek a 0,3 GHz és 6 GHz közötti elektromágneses tereknek való expozíció esetében

Frekvenciatartomány

Helyi fajlagos energiaelnyelés (SA)

0,3 ≤ f ≤ 6 GHz

10 mJ/kg–1

A2-1. megjegyzés:

a helyi fajlagos energiaelnyelés számításakor átlagosan 10 grammnyi testszövetet kell figyelembe venni.

A3.   táblázat

Egészségügyi határértékek a 100 GHz és 6 GHz közötti elektromágneses tereknek való expozíció esetében

Frekvenciatartomány

A teljesítménysűrűségre vonatkozó egészségügyi határértékek

6 GHz ≤ f ≤ 300 GHz

50 W/m–2

A3-1. megjegyzés:

a teljesítménysűrűséget 20 cm2-es expozíciós területre kell átlagolni. Az 1 cm2-re átlagolt, térbeli teljesítménysűrűség maximuma nem lépheti túl az 50 W/m–2 érték hússzorosát. A 6 és 10 GHz közötti teljesítménysűrűséget bármely hatperces időtartamra kell átlagolni. 10 GHz felett a teljesítménysűrűséget bármely 68/f1,05 perces időtartamra kell átlagolni (ahol f a frekvencia, GHz-ben kifejezve), a frekvencia növekedésével fokozatosan csökkenő behatolási mélységek kompenzálása érdekében.

B.   BEAVATKOZÁSI SZINTEK (AL)

Az alábbi fizikai mennyiségek és értékek a beavatkozási szintek meghatározására szolgálnak; ezek nagyságát úgy állapították meg, hogy egy egyszerűsített értékeléssel biztosítva legyen a vonatkozó expozíciós határértékeknek való megfelelés, illetve elérésükkor életbe kell léptetni az 5. cikkben előírt védelmi vagy megelőző intézkedéseket:

az időben változó elektromos terek E térerősségére vonatkozó AL(E) értékek, a B1. táblázatban foglaltak szerint,

az időben változó mágneses terek B mágneses indukciójára vonatkozó AL(B) a B1. táblázatban foglaltak szerint,

az elektromágneses hullámok teljesítménysűrűségére vonatkozó AL(S), a B1. táblázatban foglaltak szerint,

az érintési áramra vonatkozó AL(IC), a B2. táblázatban foglaltak szerint,

a végtagáramra vonatkozó AL(IL), a B2. táblázatban foglaltak szerint.

A beavatkozási szintek a munkahelyen a munkavállaló távollétében a terek vonatkozásában a test vagy testrész elhelyezkedése szerinti maximumértékként kiszámított vagy mért értékeknek felelnek meg.

Az elektromos és mágneses tereknek való expozícióra vonatkozó beavatkozási szintek

Az AL(E) és AL(B) értékeket a teljesítménysűrűségi értékek SAR értékéből (A1. és A3. táblázat) kell származtatni, a (külső) elektromos és mágneses térnek való expozíció által okozott belső termikus hatásokhoz kapcsolódó küszöbértékek alapján.

B1.   táblázat

Az elektromos és mágneses tereknek való expozícióra – a 100 kHz és 300 GHz közötti elektromágneses tereknek való expozícióra – vonatkozó beavatkozási szintek

Frekvenciatartomány

Elektromos térerősség AL(E) [V/m–1] (effektív érték)

Mágneses indukció AL (B) [μT] (effektív érték)

Teljesítménysűrűség AL(S) [W/m–2]

100 kHz ≤ f < 1 MHz

6,1 × 102

2,0 × 106/f

1 ≤ f < 10 MHz

6,1 × 108/f

2,0 × 106/f

10 ≤ f < 400 MHz

61

0,2

400 MHz ≤ f < 2 GHz

3 × 10–3 f½

1,0 × 10–5 f½

2 ≤ f < 6 GHz

1,4 × 102

4,5 × 10–1

6 ≤ f≤ 300 GHz

1,4 × 102

4,5 × 10–1

50

B1-1. megjegyzés:

f a frekvencia hertzben (Hz) kifejezett értéke.

B1-2. megjegyzés:

az [AL(E)]2 és az [AL(B)]2 értékét hatperces időtartamra kell átlagolni. A rádiófrekvencia-impulzusok esetében a teljesítménysűrűségnek az impulzus időtartamára átlagolt csúcsértéke nem haladhatja meg a megfelelő AL(S) érték ezerszeresét. A többfrekvenciás terek esetében az elemzésnek összegzésen kell alapulnia, a 14. cikkben említett gyakorlati útmutatóban ismertetett módon.

B1-3. megjegyzés:

az AL(E) és AL(B) értékek a munkavállaló fizikai pozíciójára számított vagy mért maximális értékeket képviselik. Ez minden nem egyenletes expozíciós helyzetben konzervatív expozícióértékelést és az expozíciós határértékek automatikus teljesülését eredményezi. Az expozíciós határértékeknek való megfelelés nem egyenletes feltételek közötti, a 4. cikkel összhangban elvégzett értékelésének megkönnyítése érdekében a 14. cikkben említett gyakorlati útmutató elismert dozimetrián alapuló kritériumokat fog meghatározni a mérés tárgyát képező terek térbeli átlagolására vonatkozóan. A testtől néhány centiméteren belül lévő, erősen lokális forrás esetében az expozíciós határértékeknek való megfelelést doziméterrel, eseti alapon kell meghatározni.

B1-4. megjegyzés:

a teljesítménysűrűséget 20 cm2-es expozíciós területre kell átlagolni. Az 1 cm2-re átlagolt, térbeli teljesítménysűrűség maximuma nem lépheti túl az 50 W/m–2 érték hússzorosát. A 6 és 10 GHz közötti teljesítménysűrűséget bármely hatperces időtartamra kell átlagolni. 10 GHz felett a teljesítménysűrűséget bármely 68/f1,05 perces időtartamra kell átlagolni (ahol f a frekvencia, GHz-ben kifejezve), a frekvencia növekedésével fokozatosan csökkenő behatolási mélységek kompenzálása érdekében.

B2.   táblázat

Beavatkozási szintek az állandósult érintési áramokra és indukált végtagáramokra vonatkozóan

Frekvenciatartomány

Állandósult érintési áram, AL(IC) [mA] (effektív érték)

Indukált végtagáram bármely végtagban, AL(IL) [mA] (effektív érték)

100 kHz ≤ f < 10 MHz

40

10 MHz ≤ f ≤ 110 MHz

40

100

B2-1. megjegyzés:

az [AL(IL)]2 értékét hatperces időtartamra kell átlagolni.


V. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

2004/40/EK irányelv

Ez az irányelv

Az 1. cikk (1) bekezdése

Az 1. cikk (1) bekezdése

Az 1. cikk (2) bekezdése

Az 1. cikk (2) és (3) bekezdése

Az 1. cikk (3) bekezdése

Az 1. cikk (4) bekezdése

Az 1. cikk (4) bekezdése

Az 1. cikk (5) bekezdése

Az 1. cikk (5) bekezdése

Az 1. cikk (6) bekezdése

A 2. cikk a) pontja

A 2. cikk a) pontja

A 2. cikk b) pontja

A 2. cikk c) pontja

A 2. cikk b) pontja

A 2. cikk d), e) és f) pontja

A 2. cikk c) pontja

A 2. cikk g) pontja

A 3. cikk (1) bekezdése

A 3. cikk (1) bekezdése

A 3. cikk (2) bekezdése

A 3. cikk (1) bekezdése

A 3. cikk (2) bekezdése

A 3. cikk (3) bekezdése

A 3. cikk (2) és (3) bekezdése

A 3. cikk (4) bekezdése

A 4. cikk (1) bekezdése

A 4. cikk (1) bekezdése

A 4. cikk (2) bekezdése

A 4. cikk (2) és (3) bekezdése

A 4. cikk (3) bekezdése

A 4. cikk (3) bekezdése

A 4. cikk (4) bekezdése

A 4. cikk (4) bekezdése

A 4. cikk (5) bekezdésének a) pontja

A 4. cikk (5) bekezdésének b) pontja

A 4. cikk (5) bekezdésének b) pontja

A 4. cikk (5) bekezdésének a) pontja

A 4. cikk (5) bekezdésének c) pontja

A 4. cikk (5) bekezdésének c) pontja

A 4. cikk (5) bekezdésének d) pontja

A 4. cikk (5) bekezdésének d) pontja

A 4. cikk (5) bekezdésének e) pontja

A 4. cikk (5) bekezdése d) pontjának i. alpontja

A 4. cikk (5) bekezdése d) pontjának ii. alpontja

A 4. cikk (5) bekezdése da) pontjának iii. alpontja

A 4. cikk (5) bekezdése d) pontjának iv. alpontja

A 4. cikk (5) bekezdése e) pontja

A 4. cikk (5) bekezdése f) pontja

A 4. cikk (5) bekezdésének f) pontja

A 4. cikk (5) bekezdésének g) pontja

A 4. cikk (5) bekezdésének h) pontja

A 4. cikk (5) bekezdésének i) pontja

A 4. cikk (5) bekezdésének g) pontja

A 4. cikk (5) bekezdésének j) pontja

A 4. cikk (5) bekezdésének h) pontja

A 4. cikk (5) bekezdésének k) pontja

A 4. cikk (6) bekezdése

A 4. cikk (6) bekezdése

A 4. cikk (7) bekezdése

Az 5. cikk (1) bekezdése

Az 5. cikk (1) bekezdése

Az 5. cikk (2) bekezdése, bevezető szöveg

Az 5. cikk (2) bekezdése, bevezető szöveg

Az 5. cikk (2) bekezdésének a)–c) pontja

Az 5. cikk (2) bekezdésének a)–c) pontja

Az 5. cikk (2) bekezdésének d) pontja

Az 5. cikk (2) bekezdésének e) pontja

Az 5. cikk (2) bekezdésének d–g) pontja

Az 5. cikk (2) bekezdésének f–i) pontja

Az 5. cikk (4) bekezdése

Az 5. cikk (3) bekezdése

Az 5. cikk (5) bekezdése

Az 5. cikk (6) bekezdése

Az 5. cikk (7) bekezdése

Az 5. cikk (4) bekezdése

Az 5. cikk (8) bekezdése

Az 5. cikk (9) bekezdése

A 5. cikk (5) bekezdése

Az 5. cikk (3) bekezdése

6. cikk, bevezető szöveg

6. cikk, bevezető szöveg

A 6. cikk a) pontja

A 6. cikk a) pontja

A 6. cikk b) pontja

A 6. cikk b) pontja

A 6. cikk c) pontja

A 6. cikk c) pontja

A 6. cikk d) pontja

A 6. cikk d) pontja

A 6. cikk e) pontja

A 6. cikk f) pontja

A 6. cikk e) pontja

A 6. cikk g) pontja

A 6. cikk f) pontja

A 6. cikk h) pontja

A 6. cikk i) pontja

7. cikk

7. cikk

A 8. cikk (1) bekezdése

A 8. cikk (1) bekezdése

A 8. cikk (2) bekezdése

A 8. cikk (3) bekezdése

A 8. cikk (2) bekezdése

9. cikk

9. cikk

10. cikk

A 10. cikk (1) bekezdése

A 11. cikk (1) bekezdésének c) pontja

A 10. cikk (2) bekezdésének a) pontja

A 11. cikk (1) bekezdésének a) pontja

A 10. cikk (2) bekezdésének b) pontja

A 11. cikk (1) bekezdésének b) pontja

A 11. cikk

12. cikk

13. cikk

14. cikk

15. cikk

A 13. cikk (1) bekezdése

A 16. cikk (1) bekezdése

A 13. cikk (2) bekezdése

A 16. cikk (2) bekezdése

17. cikk

14. cikk

18. cikk

15. cikk

19. cikk

Melléklet

I. melléklet, II. melléklet és III. melléklet

IV. melléklet


II Nem jogalkotási aktusok

RENDELETEK

29.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 179/22


A TANÁCS 626/2013/EU RENDELETE

(2013. június 27.)

az egyes mezőgazdasági, halászati és ipari termékek tekintetében a közös vámtarifában rögzített autonóm vámtételek felfüggesztéséről szóló 1344/2011/EU rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 31. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)

Az Unió érdeke, hogy a közös vámtarifában rögzített autonóm vámtételek teljesen felfüggesztésre kerüljenek nyolcvan olyan új termék esetében, amelyek jelenleg nem szerepelnek az 1344/2011/EU tanácsi rendelet (1) mellékletében. Az említett termékeket ezért be kell illeszteni a szóban forgó mellékletbe.

(2)

Az Uniónak már nem érdeke a közös vámtarifában rögzített autonóm vámtételek felfüggesztésének fenntartása az 1344/2011/EU rendelet mellékletében jelenleg felsorolt termékek közül tizenöt termék esetében. Ezért az említett termékeket törölni kell a szóban forgó mellékletből.

(3)

A termékekkel kapcsolatos technikai fejlődésre és a piaci gazdasági folyamatokra, valamint a nyelvi kiigazításokra való tekintettel az 1344/2011/EU rendelet mellékletében módosítani szükséges huszonkét felfüggesztéshez kapcsolódó árumegnevezést. Emellett meg kell változtatni nyolc termék TARIC-kódját. Ezen túlmenően három termék esetében többszörös besorolásra van szükség, míg tizenkét termék esetében már nem indokolt a kettős besorolás.

(4)

Az 1344/2011/EU rendelet mellékletében levő jegyzékből törölni kell azokat a felfüggesztéseket, amelyekre vonatkozóan az említett technikai módosításokat el kell végezni, majd azokat az új árumegnevezések, illetőleg az új KN- vagy TARIC-kódok használatával kell újra beilleszteni az említett jegyzékbe.

(5)

Három termék esetében az Unió érdeke az 1344/2011/EU rendelet 2. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően a kötelező felülvizsgálat időpontjának módosítása. Ezért a felülvizsgált felfüggesztéseket törölni kell az 1344/2011/EU rendelet mellékletében levő jegyzékből, és azokat újra be kell illeszteni az említett jegyzékbe a kötelező felülvizsgálatra vonatkozó új határidőkkel együtt.

(6)

Az egyértelműség érdekében a módosított bejegyzéseket a beillesztett és törölt felfüggesztések e rendelet I. és II. mellékletében meghatározott jegyzékeiben csillaggal kell megjelölni.

(7)

Átmeneti jellegüknél fogva az I. mellékletben felsorolt felfüggesztéseket rendszeres időközönként, legkésőbb az alkalmazásuk kezdetét vagy megújításukat követő öt éven belül felül kell vizsgálni. Továbbá biztosítani kell, hogy amennyiben a technikai fejlődésnek köszönhetően, vagy a megváltozott körülmények és piaci gazdasági folyamatok eredményeként az Uniónak többé nem érdeke a felfüggesztések fenntartása, a Bizottság által a saját maga kezdeményezésére, illetőleg egy vagy több tagállam kérésére lefolytatott felülvizsgálat alapján tett bizottsági javaslatnak megfelelően egyes felfüggesztések bármikor megszüntethetők legyenek.

(8)

Mivel az e rendeletben megállapított felfüggesztéseknek 2013. július 1-jén kell hatályba lépniük, ezt a rendeletet ugyanezen időponttól kell alkalmazni, és annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésével haladéktalanul hatályba kell lépnie.

(9)

Az 1344/2011/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1344/2011/EU rendelet melléklete a következőképpen módosul:

1.

Az e rendelet I. mellékletében felsorolt termékekre vonatkozó sorok beillesztésre kerülnek.

2.

Azon termékek, amelyek KN- és TARIC-kódja szerepel e rendelet II. mellékletében, törlésre kerülnek.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2013. július 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2013. június 27-én.

a Tanács részéről

az elnök

E. GILMORE


(1)  HL L 349., 2011.12.31., 1. o.


I. MELLÉKLET

Az 1. cikk 1. pontjában említett termékek

KN-kód

TARIC

Árumegnevezés

Autonóm vámtétel

A kötelező felülvizsgálatra előirányzott határidő

 (3)ex 2007 99 50

81

Acerolapüré-koncentrátum:

a Malpighia spp. nemből

legalább 13, de legfeljebb 30 tömegszázalék cukortartalommal

az élelmiszer- vagy italipar termékeinek gyártásához (1)

9 % (2)

2017.12.31.

 (3)ex 2007 99 50

91

ex 2007 99 50

82

Savanyított banánpüré-koncentrátum, főzéssel készítve:

a Musa cavendish nemből

legalább 13, de legfeljebb 30 tömegszázalék cukortartalommal

az élelmiszer- vagy italipar termékeinek gyártásához (1)

11,5 % (2)

2017.12.31.

ex 2007 99 50

92

 (3)ex 2007 99 50

83

Mangópüré-koncentrátum, főzéssel készítve:

a Mangifera spp. nemből

legfeljebb 30 tömegszázalék cukortartalommal

az élelmiszer- vagy italipar termékeinek gyártásához (1)

6 % (2)

2017.12.31.

 (3)ex 2007 99 50

93

 (3)ex 2007 99 93

10

 (3)ex 2007 99 50

84

Papayapüré-koncentrátum, főzéssel készítve:

a Carica spp. nemből

legalább 13, de legfeljebb 30 tömegszázalék cukortartalommal

az élelmiszer- vagy italipar termékeinek gyártásához (1)

7,8 % (2)

2017.12.31.

 (3)ex 2007 99 50

94

ex 2007 99 50

85

Guajavapüré-koncentrátum, főzéssel készítve:

a Psidium spp. nemből

legalább 13, de legfeljebb 30 tömegszázalék cukortartalommal

az élelmiszer- vagy italipar termékeinek gyártásához (1)

6 % (2)

2017.12.31.

ex 2007 99 50

95

 (3)ex 2805 30 90

40

Ritkaföldfémek, szkandium és ittrium, legalább 95 tömegszázalékos tisztaságú

0 %

2015.12.31.

 (3)ex 2805 30 90

50

 (3)ex 2805 30 90

60

 (3)ex 2805 30 90

70

 (3)ex 2805 30 90

75

 (3)ex 2805 30 90

79

ex 2811 19 80

30

Poli(vinil-klorid)-ipari adalékanyagok összetevőjeként használt foszforossav (CAS RN 10294-56-1)/foszfonsav (CAS RN 13598-36-2) (1)

0 %

2017.12.31.

 (3)ex 2818 10 91

10

Zsugorított (szinterelt) korund, mikrokristályos szerkezettel, amely tartalmaz:

legalább 94, de legfeljebb 98,5 tömegszázalék α-Al2O3-t

2 (± 1,5) tömegszázalék magnéziumspinellt

1 (± 0,6) tömegszázalék ittrium-oxidot és

2 (± 1,2) tömegszázalék lantán-oxidot és neodímium-oxidot

és az összsúlyból a részecskék kevesebb mint 50 %-ának szemcsemérete haladja meg a 10 mm-t

0 %

2015.12.31.

ex 2903 39 90

25

2,3,3,3-Tetrafluor-prop-1-én (CAS RN 754-12-1)

0 %

2017.12.31.

ex 2903 89 90

50

Klór-ciklopentán (CAS RN 930-28-9)

0 %

2017.12.31.

ex 2905 39 95

40

Dekán-1,10-diol (CAS RN 112-47-0)

0 %

2017.12.31.

ex 2906 29 00

30

2-Fenil-etanol (CAS RN 60-12-8)

0 %

2017.12.31.

ex 2907 23 00

10

4,4’-Izopropilidén-difenol (CAS RN 80-05-7)

0 %

2017.12.31.

ex 2907 29 00

55

Bifenil-2,2‘-diol (CAS RN 1806-29-7)

0 %

2017.12.31.

ex 2912 29 00

50

4-Izobutil-benzaldehid (CAS RN 40150-98-9)

0 %

2017.12.31.

ex 2914 50 00

45

3,4-Dihidroxi-benzofenon (CAS RN 10425-11-3)

0 %

2017.12.31.

ex 2914 70 00

20

2,4’-Difluor-benzofenon (CAS RN 342-25-6)

0 %

2017.12.31.

ex 2915 39 00

20

Izopentil-acetát (CAS RN 123-92-2)

0 %

2017.12.31.

ex 2915 60 19

10

Etil-butirát (CAS RN 105-54-4)

0 %

2017.12.31.

ex 2915 90 70

30

3,3-Dimetil-butiril-klorid (CAS RN 7065-46-5)

0 %

2017.12.31.

ex 2916 12 00

70

2-(2-Vinil-oxi-etoxi)etil-akrilát (CAS RN 86273-46-3)

0 %

2017.12.31.

 (3)ex 2917 13 90

10

Dimetil-szebacát (CAS RN 106-79-6)

0 %

2017.12.31.

ex 2918 29 00

35

Propil-3,4,5-trihidroxi-benzoát (CAS RN 121-79-9)

0 %

2017.12.31.

ex 2918 30 00

50

Etil-acetoacetát (CAS RN 141-97-9)

0 %

2017.12.31.

ex 2918 99 90

15

Etil 2,3-epoxi-3-fenil-butirát (CAS RN 77-83-8)

0 %

2017.12.31.

 (3)ex 2918 99 90

40

transz-4-Hidroxi-3-metoxi-fahéjsav (CAS RN 537-98-4)

0 %

2013.12.31.

ex 2920 90 10

60

2,4-Di-terc-butil-5-nitro-fenil-metil-karbonát (CAS RN 873055-55-1)

0 %

2017.12.31.

ex 2921 30 99

40

Ciklopropil-amin (CAS RN 765-30-0)

0 %

2017.12.31.

ex 2922 19 85

20

2-(2-Metoxi-fenoxi)etil-amin-hidroklorid (CAS RN 64464-07-9)

0 %

2017.12.31.

ex 2922 19 85

25

Titán-bisz(trietanol-amin)diizopropoxid (CAS RN 36673-16-2)

0 %

2017.12.31.

ex 2929 10 00

20

Butil-izocianát (CAS RN 111-36-4)

0 %

2017.12.31.

ex 2931 90 90

35

(Z)-Prop-1-én-1-il-foszfonsav (CAS RN 25383-06-6)

0 %

2017.12.31.

ex 2932 99 00

25

1-(2,2-Difluor-benzo[d][1,3]dioxol-5-il)ciklopropán-karboxilsav (CAS RN 862574-88-7)

0 %

2017.12.31.

ex 2933 19 90

85

Allil-5-amino-4-(2-metil-fenil)-3-oxo-2,3-dihidro-1H-1-pirazol-karbotioát (CAS RN 473799-16-5)

0 %

2017.12.31.

ex 2933 29 90

80

Imazalil (ISO) (CAS RN 35554-44-0)

0 %

2017.12.31.

ex 2933 39 99

57

Terc-butil-3-(6-amino-3-metil-piridin-2-il)benzoát (CAS RN 1083057-14-0)

0 %

2017.12.31.

ex 2933 49 10

30

Etil-4-oxo-1,4-dihidrokinolin-3-karboxilát (CAS RN 52980-28-6)

0 %

2017.12.31.

ex 2933 99 80

43

2,3-Dihidro-1H-pirrol[3,2,1-ij]kinolin (CAS RN 5840-01-7)

0 %

2017.12.31.

ex 2933 99 80

47

Paklobutrazol (ISO) (CAS RN 76738-62-0)

0 %

2017.12.31.

ex 2934 99 90

37

4-Propán-2-il-morfolin (CAS RN 1004-14-4)

0 %

2017.12.31.

 (3)ex 3204 11 00

20

Nagy teljesítményű folyadékkromatográfiával meghatározott, legalább 97 % tisztaságú C.I. Disperse Yellow 241 színezék (CAS RN 83249-52-9)

0 %

2015.12.31.

ex 3204 11 00

80

Nem ionogén színezékkészítmény, amely tartalmaz:

N-[5-(acetil-amino)-4-[(2-klór-4,6-dinitro-fenil)azo]-2-metoxi-fenil]- 2-oxo-2-(fenil-metoxi)etil-β-alanint (CAS RN 159010-67-0)

N-[4-[(2-ciano-4-nitro-fenil)azo]fenil]-N-metil-2-(1,3-dihidro-1,3-dioxo-2H-izoindol-2-il)etil-β-alanint (CAS RN 170222-39-6), valamint

N-[2-klór-4-[(4-nitro-fenil)azo]fenil]-2-[2-(1,3-dihidro-1,3-dioxo-2H-izoindol-2-il)etoxi]-2-oxo-etil-β-alanint (CAS RN 371921-34-5)

0 %

2017.12.31.

ex 3204 12 00

20

Anionos színezékkészítmény, amely legalább 75 tömegszázalék dinátrium-7-((4-klór-6-(dodecil-amino)-1,3,5-triazin-2-il)amino)-4-hidroxi-3-((4-((4-szulfo-fenil)azo)fenil)azo)-2-naftalinszulfonátot (CAS RN 145703-76-0) tartalmaz

0 %

2017.12.31.

ex 3204 12 00

30

Savas, anionos színezékkészítmény, amely tartalmaz:

lítium-amino-4-(4-terc-butil-anilino)antrakinon-2-szulfonátot (CAS RN 125328-86-1),

C.I. Acid Green 25 színezéket (CAS RN 4403-90-1), valamint

C.I. Acid Blue 80 színezéket (CAS RN 4474-24-2)

0 %

2017.12.31.

ex 3204 13 00

30

C.I. Basic Blue 7 színezék (CAS RN 2390-60-5)

0 %

2017.12.31.

ex 3204 13 00

40

C.I. Basic Violet 1 színezék (CAS RN 603-47-4)/(CAS RN 8004-87-3)

0 %

2017.12.31.

 (3)ex 3204 17 00

25

C.I. Pigment Yellow 14 színezék (CAS RN 5468-75-7)

0 %

2016.12.31.

 (3)ex 3204 17 00

60

C.I. Pigment Red 53:1 színezék (CAS RN 5160-02-1)

0 %

2016.12.31.

 (3)ex 3204 17 00

70

C.I. Pigment Yellow 13 színezék (CAS RN 5102-83-0)

0 %

2016.12.31.

ex 3204 17 00

75

C.I. Pigment Orange 5 színezék (CAS RN 3468-63-1)

0 %

2017.12.31.

 (3)ex 3204 19 00

73

Nagy teljesítményű folyadékkromatográfiával meghatározott, legalább 97 % tisztaságú C.I. Solvent Blue 104 színezék (CAS RN 116-75-6)

0 %

2015.12.31.

ex 3207 40 85

40

Üvegpelyhek (CAS RN 65997-17-3):

legalább 0,3 μm, de legfeljebb 10 μm vastagságú és

titán-dioxiddal (CAS RN 13463-67-7) vagy vas-oxiddal bevonva (CAS RN 18282-10-5)

0 %

2017.12.31.

ex 3215 19 00

20

Tinta:

poliészter polimer, valamint ezüst (CAS RN 7440-22-4) és ezüst-klorid (CAS RN 7783-90-6) diszperziójából áll metil-propil-ketonban (CAS RN 107-87-9)

teljes szilárdanyag-tartalma legalább 55, de legfeljebb 57 tömegszázalék és

fajlagos tömege legalább 1,40 g/cm3, de legfeljebb 1,60 g/cm3

elektródák nyomtatásához (1)

0 %

2017.12.31.

ex 3707 90 20

50

Száraz tintapor vagy festékanyag-keverék, amely az alábbi összetevőkből áll:

sztirolakrilát/butadién-kopolimer

korom vagy egy szerves pigment

poliolefin- vagy amorf szilikatartalommal is,

telefaxok, számítógép-nyomtatók és másológépek tinta-/festékpatronjai vagy -kazettái előhívóinak gyártásához (1)

0 %

2017.12.31.

 (3)ex 3802 90 00

11

Nátrium-karbonáttal flux-kalcinált kovaföld, savval mosott, gyógyászati és/vagy biokémiai termékek gyártásánál szűrési segédanyagként való felhasználásra (1)

0 %

2017.12.31.

ex 3812 30 80

75

N,N’-Bisz(1,2,2,6,6-pentametil-4-piperidinil)-1,6-hexándiamin, polimer 2,4-diklór-6-(4-morfolinil)-1,3,5-triazinnal (CAS RN 193098-40-7)

0 %

2017.12.31.

ex 3812 30 80

80

UV-stabilizátor, összetétele:

gátolt amin: N,N’-bisz(1,2,2,6,6-pentametil-4-piperidinil)-1,6-hexándiamin, polimer 2,4-diklór-6-(4-morfolinil)-1,3,5-triazinnal (CAS RN 193098-40-7), valamint

vagy o-hidroxi-fenil-triazin UV-fényelnyelő vagy

egy kémiailag módosított fenolos vegyület

0 %

2017.12.31.

 (3)ex 3812 30 80

85

Keverék, amely tömegszázalékban tartalmaz:

legalább 70, de legfeljebb 80 % bisz(1,2,2,6,6-pentametil-4-piperidil)-szebacátot (CAS RN 41556-26-7) és

legalább 20, de legfeljebb 30 % metil-1,2,2,6,6-pentametil-4-piperidil-szebacátot (CAS RN 82919-37-7)

0 %

2016.12.31.

 (3)ex 3824 90 97

08

Divinilbenzol-izomerek és etilvinilbenzol-izomerek keveréke, legalább 56 tömegszázalék, de legfeljebb 85 tömegszázalék divinilbenzol-tartalommal (CAS RN 1321-74-0)

0 %

2014.12.31.

 (3)ex 3824 90 97

18

Poli(tetrametilén-glikol)-bisz[(9-oxo-9H-tioxanten-1-iloxi)acetát] átlagosan kevesebb mint 5 monomer egységből álló polimerlánc-hosszúsággal (CAS RN 515136-48-8)

0 %

2013.12.31.

ex 3824 90 97

47

Porózus alumínium-oxid-alapon (CAS RN 1344-28-1) rögzített platina-oxid (CAS RN 12035-82-4), amely tartalmaz:

legalább 0,1, de legfeljebb 1 tömegszázalék platinát és

legalább 0,5, de legfeljebb 5 tömegszázalék etil-alumínium-dikloridot (CAS RN 563-43-9)

0 %

2017.12.31.

ex 3824 90 97

49

Készítmény, amely tartalmaz:

C,C’-azodi(formamid)-ot (CAS RN 123-77-3)

magnézium-oxidot (CAS RN 1309-48-4) és

cink-bisz(p-toluol-szulfinát)-ot (CAS RN 24345-02-6)

amelyben a gázképződés a C,C’-azodi(formamid)-ból 135 °C-on következik be

0 %

2017.12.31.

ex 3824 90 97

51

Dietilénglikolban (CAS RN 111-46-6) oldott dietilénglikol-propilénglikol-trietanol-amin-titanát komplexek (CAS RN 68784-48-5)

0 %

2017.12.31.

 (3)ex 3824 90 97

87

Paszta, amely tartalmaz:

legalább 75, de legfeljebb 85 tömegszázalék rezet

szervetlen oxidokat

etil-cellulózt és

egy oldószert

0 %

2017.12.31.

 (3)ex 3824 90 97

93

Acetonoldat, legalább 80 tömegszázalék 2,4,6-trimetil-benzaldehid (CAS RN 487-68-3) tartalommal

0 %

2013.12.31.

 (3)ex 3824 90 97

94

Szerves vegyületekhez kovalens kötéssel kötött szilícium-dioxid-szemcsék, nagy teljesítményű folyadékkromatográf oszlopok (HPLC) és mintaelőkészítő-kazetták gyártásához (1)

0 %

2013.12.31.

ex 3905 30 00

10

Viszkózus készítmény, amely alapvetően poli(vinil-alkoholt)-t (CAS RN 9002-89-5), egy szerves oldószert és vizet tartalmaz, félvezetők gyártása során a szeletek védőbevonataként való felhasználásra (1)

0 %

2017.12.31.

ex 3905 91 00

20

Etilén és vinil-alkohol vízoldható kopolimere (CAS RN 26221-27-2), amely legfeljebb 13 tömegszázaléknyi etilén monomer egységet tartalmaz

0 %

2017.12.31.

ex 3906 90 90

27

Sztearil-metakrilát, izooktil-akrilát és akrilsav kopolimere, izopropil-palmitátban oldva

0 %

2017.12.31.

ex 3907 20 20

20

Politetrametilén-éter-glikol legalább 2 700, de legfeljebb 3 100 átlagos molekulatömeggel (Mw) (CAS RN 25190-06-1)

0 %

2017.12.31.

 (3)ex 3907 20 20

30

Keverék, amely legalább 70, de legfeljebb 80 tömegszázalék glicerin- és 1,2-epoxipropán-polimert és legalább 20, de legfeljebb 30 tömegszázalék dibutil-maleát-N-vinil-2-pirrolidon-kopolimert tartalmaz

0 %

2013.12.31.

 (3)ex 3907 20 20

40

Tetrahidro-furán és tetrahidro-3-metil-furán kopolimere 3 500 (± 100) számátlag molekulatömeggel (Mn)

0 %

2013.12.31.

 (3)ex 3907 40 00

10

Polikarbonát labdacs (pellet), amely:

legalább 7, de legfeljebb 15 tömegszázalék nem halogén égésgátlót tartalmaz és

fajlagos tömege 1,20 (± 0,01)

0 %

2016.12.31.

 (3)ex 3907 99 90

30

Poli(hidroxi-alkanoát), amely túlnyomó részben poli(3-hidroxi-butirát)-ból áll

0 %

2015.12.31.

 (3)ex 3913 90 00

20

 (3)ex 3909 50 90

10

Fotopolimer, amely UV-keményíthető, vízben oldódó, folyékony, és amely a következő keverékből áll:

legalább 60 tömegszázalékban kétfunkciós akrilált poliuretán oligomerek

30 tömegszázalékban (± 8 tömegszázalék) egyfunkciós és háromfunkciós (meta) akrilátok és

10 tömegszázalékban (± 3 tömegszázalék) hidroxil funkcionalizált egyfunkciós (meta) akrilátok

0 %

2014.12.31.

ex 3919 10 80

47

Poliészter, poliuretán vagy polikarbonát fólia:

nyomásérzékeny szilikonpolimer ragasztóval

teljes vastagsága legfeljebb 0,7 mm

teljes szélessége legalább 1 cm, de legfeljebb 1 m

tekercsben is

a 8521 és 8528 vtsz. alá tartozó termékek felületének védelmére történő használatra

0 %

2017.12.31.

ex 3919 90 00

32

ex 3919 10 80

53

Polietilén fólia:

nyomásérzékeny, kizárólag tiszta és sima felületekhez tapadó, nem kaucsuk ragasztóval

legalább 0,025 mm, de legfeljebb 0,7 mm teljes vastagságú és

legalább 6 cm, de legfeljebb 1 m teljes szélességű

tekercsben is

a 8521 és 8528 vtsz. alá tartozó termékek felületének a védelmére történő használatra

0 %

2017.12.31.

ex 3919 90 00

34

ex 3920 10 28

93

ex 3920 10 89

50

ex 3919 90 00

36

Nyomtatott laminált lap központi poli(vinil-klorid) réteggel, mindkét oldalon poli(vinil-fluorid) réteggel bevonva

nyomás vagy hőérzékeny ragasztó réteggel is

elválasztóréteggel is

legfeljebb 70 ppm hidrogén-fluorid, legfeljebb 120 ppm hidrogén-klorid, legfeljebb 10 ppm hidrogén-cianid, legfeljebb 10 ppm nitrogén-oxid, legfeljebb 300 ppm szén-monoxid, valamint együttesen legfeljebb 10 ppm dihidrogén-szulfid és kén-dioxid toxicitással (az ABD 0031 tesztmódszerrel mérve)

60 másodpercen belül legfeljebb 130 mm gyúlékonysággal (a FAR 25 App.F Pt. I Amdt.83 tesztmódszerrel mérve)

(elválasztóréteg nélküli) 240 g/m2 (± 30 g/m2) tömeggel ragasztóréteg nélkül, 340 g/m2 (± 40 g/m2) tömeggel hőérzékeny ragasztó réteggel vagy 330 g/m2 (± 40 g/m2) tömeggel nyomásérzékeny réteggel

0 %

2017.12.31.

ex 3920 49 10

95

ex 3919 90 00

38

Öntapadó film, melynek összetevői:

a felső réteg túlnyomó részt poliuretán, akril emulziós polimerrel és titán-dioxiddal keverve

vinil-acetát-etilén-kopolimer és térhálósítható vinil-acetát polimer emulziók keverékét tartalmazó második réteggel is

más adalékanyagok legfeljebb 6 tömegszázalékban

nyomásérzékeny ragasztó, valamint

az egyik oldalon elválasztóréteggel bevborítva

a laminált védőréteg feletti külön öntapadó ragasztóval is

legfeljebb 400 μm teljes vastagságú

0 %

2017.12.31.

ex 3919 90 00

40

Film, legalább 40 μm teljes vastagságú, amely egy vagy több átlátszó poliészter rétegből áll:

legalább egy infravörös fényvisszaverő réteget tartalmaz, amelynek teljes normál fényvisszaverése legalább 80 % az EN 12898 szerint

egyik oldalán egy réteggel, melynek a normál sugárzóképessége legfeljebb 0,2 az EN 12898 szerint

a másik oldalán nyomásérzékeny ragasztó- és egy elválasztóréteggel bevonva

0 %

2017.12.31.

ex 3919 90 00

42

Öntapadó film, melynek összetevői:

egy első réteg, amely hőre lágyuló poliuretán és blokkolásgátló keverékét tartalmazza

egy második réteg, amely maleinsav anhidrid kopolimert tartalmaz

egy harmadik réteg, amely kis sűrűségű polietilén, titán-dioxid és adalékanyagok keverékét tartalmazza

egy negyedik réteg, amely kis sűrűségű polietilén, titán-dioxid, adalékanyagok és színezőpigment keverékét tartalmazza

nyomásérzékeny ragasztó, valamint

az egyik oldalon elválasztóréteggel beborítva

a laminált védőréteg feletti külön öntapadó ragasztóval is

legfeljebb 400 μm teljes vastagságú

0 %

2017.12.31.

ex 3919 90 00

44

Nyomtatott laminált lemez:

üvegszövet belső réteggel, mindkét oldalon poli(vinil-klorid) réteggel bevonva

az egyik oldalon poli(vinil-fluorid) réteggel bevonva

nyomásérzékeny ragasztó réteggel és a másik oldalon elválasztóréteggel is

legfeljebb 50 ppm hidrogén-fluorid, legfeljebb 85 ppm hidrogén-klorid, legfeljebb 10 ppm hidrogén-cianid, legfeljebb 10 ppm nitrogén-oxid, legfeljebb 300 ppm szén-monoxid, valamint együttesen legfeljebb 10 ppm dihidrogén-szulfid és kén-dioxid toxicitással (az ABD 0031 tesztmódszerrel mérve)

60 másodpercen belül legfeljebb 110 mm gyúlékonysággal (a FAR 25 App.F Pt. I Amdt.83 tesztmódszerrel mérve), valamint

490 g/m2 (± 45 g/m2) tömeggel (elválasztóréteg nélkül) ragasztóréteg nélkül, vagy 580 g/m2 (± 50 g/m2) tömeggel nyomásérzékeny réteggel

0 %

2017.12.31.

ex 3921 90 60

95

ex 3920 20 80

95

Polipropilén lemez tekercsben:

lángkésleltető szintje legalább 0,25 mm anyagvastagság esetén UL 94 V-0, legalább 0,05 mm, de legfeljebb 0,25 mm anyagvastagság esetén UL 94 VTM-0 (az UL94 gyúlékonysági szabvány szerint megállapítva)

dielektromos lebontása legalább 13,1 kV, de legfeljebb 60,0 kV (az ASTM D149 szerint megállapítva)

húzószilárdsága gyártásirányban legalább 30 MPa, de legfeljebb 33 MPa (az ASTM D882 szerint megállapítva)

húzószilárdsága keresztirányban legalább 22 MPa, de legfeljebb 25 MPa (az ASTM D882 szerint megállapítva)

sűrűségtartománya legalább 0,988 gm/cm3, de legfeljebb 1,035 gm/cm3 (az ASTM D792 szerint megállapítva)

nedvszívó képessége legalább 0,01 %, de legfeljebb 0,06 % (az ASTM D570 szerint megállapítva)

az elektronikában és az elektronikai iparban alkalmazott szigetelők gyártásához (1)

0 %

2017.12.31.

 (3)ex 3920 62 19

02

Koextrudált homályos poli(etilén-tereftalát) lemez, legalább 50 μm, de legfeljebb 350 μm vastagságú, koromtartalmú réteggel

0 %

2013.12.31.

 (3)ex 3920 62 19

08

Poli(etilén-tereftalát) film, ragasztóbevonat nélkül, legfeljebb 25 μm vastagságú, vagy

csak anyagában színezett vagy

anyagában színezett és egyik oldalán fémbevonatú

0 %

2013.12.31.

 (3)ex 3920 62 19

12

Film kizárólag poli(etilén-tereftalát)-ból, legfeljebb 120 μm teljes vastagságú, egy vagy két, teljes tömegében színezéket és/vagy UV-elnyelő anyagot tartalmazó rétegből, ragasztó vagy bármely más bevonat nélkül

0 %

2013.12.31.

 (3)ex 3920 62 19

18

Laminált film kizárólag poli(etilén-tereftalát)-ból, legfeljebb 120 μm teljes vastagságú, egy csak fémbevonatú, és egy vagy két, teljes anyagában színezéket és/vagy UV-elnyelő anyagot tartalmazó rétegből, ragasztó vagy bármely más bevonat nélkül

0 %

2013.12.31.

 (3)ex 3920 62 19

22

Poli(etilén-tereftalát) fólia, egyik vagy mindkét oldalán módosított poliészter réteggel bevonva vagy borítva, legalább 7 μm, de legfeljebb 11 μm teljes vastagságú, fémes pigmentek mágneses rétegével ellátott, 8 mm vagy 12,7 mm szélességű videoszalagok gyártásához (1)

0 %

2013.12.31.

 (3)ex 3920 62 19

25

Poli(etilén-tereftalát) film legalább 186 μm, de legfeljebb 191 μm vastagsággal, egyik oldalon mátrixot mintázó akrilréteggel bevonva

0 %

2014.12.31.

 (3)ex 3920 62 19

38

Poli(etilén-tereftalát) film legfeljebb 12 μm vastagsággal, egyik oldalán legfeljebb 35 nm vastagságú alumínium-oxid réteggel bevonva

0 %

2013.12.31.

 (3)ex 3920 62 19

48

Poli(etilén-tereftalát) lemezek vagy tekercsek:

mindkét oldalon egy epoxi-akrilgyanta réteggel bevonva,

37 μm (± 3 μm) teljes vastagsággal

0 %

2015.12.31.

 (3)ex 3920 62 19

52

Poli(etilén-tereftalát), poli(etilén-naftalát) vagy hasonló poliészter film, egyik oldalán fémmel és/vagy fémoxidokkal bevonva, kevesebb, mint 0,1 tömegszázalék alumíniumtartalommal, legfeljebb 300 μm vastagsággal és legfeljebb 10 000 ohm (per négyzet) fajlagos felszíni ellenállással (az ASTM D 257-99 módszer szerint megállapítva)

0 %

2013.12.31.

 (3)ex 3920 62 19

55

Matt poli(etilén-tereftalát) film, fényességmérővel mért felületi fényessége 45°-os szögben 15 és 60°-os szögben 18 (az ISO 2813:2000 módszer szerint megállapítva), és szélessége legalább 1 600 mm

0 %

2013.12.31.

 (3)ex 3920 62 19

58

Fehér poli(etilén-tereftalát) film, anyagában színezett, legalább 185 μm, de legfeljebb 253 μm vastagságú, mindkét oldalán antisztatikus réteggel bevonva

0 %

2013.12.31.

 (3)ex 3920 62 19

76

Átlátszó poli(etilén-tereftalát) film:

mindkét oldalon legalább 7 nm, de legfeljebb 80 nm vastagságú akrilalapú, szerves anyagokból készült rétegekkel bevonva

felületi feszültsége legalább 36 din/cm, de legfeljebb 39 din/cm

fényáteresztési tényezője több mint 93 %-os

homályossági értéke legfeljebb 1,3 %-os

teljes vastagsága legalább 10 μm, de legfeljebb 350 μm

szélessége legalább 800 mm, de legfeljebb 1 600 mm

0 %

2013.12.31.

 (3)ex 3920 62 19

81

Poli(etilén-tereftalát) film,

legfeljebb 20 μm vastagságú

legalább egyik oldalán legfeljebb 2 μm vastagságú gázzáró réteggel bevonva, amely polimermátrixban diszpergált szilícium-dioxidból áll

0 %

2017.12.31.

 (3)ex 3920 92 00

30

Poliamid film,

legfeljebb 20 μm vastagságú

legalább egyik oldalán legfeljebb 2 μm vastagságú gázzáró réteggel bevonva, amely polimermátrixban diszpergált szilícium-dioxidból áll

0 %

2013.12.31.

ex 3920 99 28

55

Extrudált termoplasztikus poliuretán film:

nem öntapadó

sárgasági indexe 10 mm-es kötegelt film esetén több mint 1,0, de legfeljebb 2,5 (az ASTM E 313-10 tesztmódszer szerint megállapítva)

fényáteresztő képessége 10 mm-es kötegelt film esetén 87 %-ot meghaladó (az ASTM D 1003-11 tesztmódszer szerint megállapítva)

legalább 0,38 mm, de legfeljebb 7,6 mm teljes vastagságú

legalább 99 cm, de legfeljebb 305 cm szélességű

rétegelt biztonsági üveg gyártásában való felhasználásra

0 %

2017.12.31.

ex 3921 13 10

20

Nyitott cellás poliuretánhab-tekercs:

2,29 mm (± 0,25 mm) vastagságú

lyukacsos szerkezetű tapadóképesség-javító anyaggal felületkezelve és

poliészter filmre és egy réteg textilanyagra rétegelve

0 %

2017.12.31.

 (3)ex 3921 90 55

20

Előimpregnált, megerősített üvegszál, amely epoxigyantával kevert cianát-észter-gyantát vagy bismaleimid (B)-triazin (T)-gyantát tartalmaz, amelynek mérete:

469,9 mm (± 2 mm) × 622,3 mm (± 2 mm) vagy

469,9 mm (± 2 mm) × 414,2 mm (± 2 mm) vagy

546,1 mm (± 2 mm) × 622,3 mm (± 2 mm)

nyomtatott áramköri kártya gyártásához (1)

0 %

2013.12.31.

 (3)ex 3926 90 97

21

Televízióállvány-lábazat, a televízió készülékházának rögzítését és stabil helyzetét biztosító konzollal is

0 %

2016.12.31.

 (3)ex 7020 00 10

10

 (3)ex 7326 90 98

40

 (3)ex 7616 99 90

77

ex 4104 41 19

10

Bölénybőr, hasított, krómmal cserzett, szintetikusan újracserzett („crust bőr”), száraz

0 %

2017.12.31.

ex 7009 10 00

10

Visszapillantó tükörüveg:

műanyag tartólappal szerelve

környezeti fényviszonyok intenzitásának hatására arányosan változó fényvisszaverő képességgel rendelkezik

fűtőelemmel szerelve is

holt tér modul (BSM) kijelzővel szerelve is

0 %

2017.12.31.

 (3)ex 7019 12 00

05

Előfonat, finomsági száma 1 980–2 033 tex, 9 μm (± 0,5 μm) átmérőjű folytonos végtelen üvegszálakból

0 %

2017.12.31.

 (3)ex 7019 12 00

25

 (3)ex 7607 11 90

30

Laminált alumíniumfólia:

legalább 99 % alumíniumtartalommal

kvarcüveg- és vízüveg-mentes hidrofil bevonattal

teljes vastagsága legfeljebb 0,120 mm

szakítószilárdsága legalább 100 N/mm2 (az ASTM E8 tesztmódszer szerint meghatározva) és

szakadási nyúlása legalább 1 %

0 %

2013.12.31.

 (3)ex 7607 20 90

20

Kenőanyaggal felületkezelt lemez („LE sheet”), legfeljebb 0,350 μm vastagságú, amely

egy legalább 70 μm, de legfeljebb 150 μm vastagságú alumíniumfólia rétegből és

szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú, legalább 20 μm, de legfeljebb 200 μm vastagságú vízoldható kenőanyagból áll

0 %

2015.12.31.

ex 7616 99 90

75

Négyszögletes keret alakú alkatrész:

festékkel bevont alumíniumból

hossza legalább 1 011 mm, de legfeljebb 1 500 mm

szélessége legalább 622 mm, de legfeljebb 900 mm

vastagsága 0,6 mm (± 0,1 mm)

TV készülékek gyártása során történő felhasználásra

0 %

2017.12.31.

ex 8105 90 00

10

Kobaltötvözetből készült rúd vagy huzal, amely:

35 (± 2) tömegszázalék kobaltot

25 (± 1) tömegszázalék nikkelt

19 (± 1) tömegszázalék krómot és

7 (± 2) tömegszázalék vasat

tartalmaz, és megfelel a repülőgép- és űrrepülőgép-iparban használatos AMS 5842 anyagspecifikációnak

0 %

2017.12.31.

 (3)ex 8301 60 00

10

Billentyűzet teljes egészében szilikonból vagy polikarbonátból, ideértve az elektronikus érintkező elemekkel és nyomtatással ellátott billentyűket is

0 %

2015.12.31.

 (3)ex 8413 91 00

20

 (3)ex 8419 90 85

20

 (3)ex 8438 90 00

10

 (3)ex 8468 90 00

10

 (3)ex 8476 90 00

10

 (3)ex 8479 90 80

87

 (3)ex 8481 90 00

20

 (3)ex 8503 00 99

45

 (3)ex 8515 90 00

20

 (3)ex 8531 90 85

20

 (3)ex 8536 90 85

96

 (3)ex 8543 90 00

50

 (3)ex 8708 91 99

10

 (3)ex 8708 99 97

30

 (3)ex 9031 90 85

30

 (3)ex 8305 20 00

10

Fűzőkapcsok:

28 mm hosszúsággal

nem hajlítva

műanyag patronban kiszerelve, 12 mm (± 1 mm) szélességű és 8 mm (± 1 mm) magasságú fűzőkapcsot alkotva, másolókban és nyomtatókban történő felhasználásra (1)

0 %

2013.12.31.

ex 8431 20 00

30

Differenciálművet, fordulatszám-csökkentő váltóművet, tányérkereket, meghajtó tengelyt, kerékagyakat, fékeket és szerelvénytartó karokat tartalmazó hajtótengely-szerkezet a 8427 vtsz. alá tartozó járművek gyártásához (1)

0 %

2017.12.31.

ex 8501 10 99

60

Egyenáramú (DC) motor

fordulatszáma legalább 3 500 rpm, de legfeljebb 5 000 rpm, terhelés alatt és legfeljebb 6 500 rpm üresjáratban

legalább 100 V, de legfeljebb 240 V tápfeszültséggel

elektromos olajsütők gyártásához (1)

0 %

2017.12.31.

ex 8503 00 99

40

Üzemanyagcella-membrán tekercsekben vagy lemezekben, legfeljebb 150 cm szélességű, a 8501 vámtarifaszám alá tartozó üzemanyagcellák gyártásához

0 %

2017.12.31.

 (3)ex 8504 40 82

40

Nyomtatott áramköri kártya hídkapcsolású egyenirányító áramkörrrel és más, aktív és passzív komponensekkel felszerelve:

két kimeneti csatlakozóval

két bemeneti csatlakozóval, amelyek egyidejűleg rendelkezésre állnak és használhatók

erős fényű és tompított üzemmód közötti váltás funkcióval

erős fényű üzemmódban 40 V (+ 25 % –15 %) vagy 42 V (+ 25 % –15 %) bemeneti feszültséggel, tompított üzemmódban 30 V (± 4 V) bemeneti feszültséggel, vagy

erős fényű üzemmódban 230 V (+ 20 % –15 %) bemeneti feszültséggel, tompított üzemmódban 160 V (± 20 %) bemeneti feszültséggel, vagy

erős fényű üzemmódban 120 V (+ 15 % –35 %) bemeneti feszültséggel, tompított üzemmódban 60 V (± 15 %) bemeneti feszültséggel

névleges értékének 80 %-át 20 milliszekundumon belül elérő bemeneti áramerősséggel

a 42 V-os és 230 V-os változatnál legalább 45 Hz, de legfeljebb 65 Hz, a 120 V-os változatnál 45–70 Hz bemeneti frekvenciával

a bemeneti áramerősség 250 %-át meg nem haladó maximális bekapcsolási túlárammal

legfeljebb 100 ms tartamú bekapcsolási túlárammal

a bemeneti áramerősség 50 %-ánál nem kisebb bemeneti áramerősség-hiánnyal

legfeljebb 20 ms tartamú bekapcsolási áramerősség-hiánnyal

előre beállítható kimeneti áramerősséggel

névleges előre beállított értékének 90 %-át 50 ms-on belül elérő kimeneti áramerősséggel

a bemeneti feszültség megszüntetését követően a nulla értéket 30 ms-on belül elérő kimeneti áramerősséggel

a terhelés hiánya vagy túlterhelés esetén fellépő, meghatározott hibaállapottal (elhasználódást jelző funkció)

0 %

2017.12.31.

 (3)ex 8504 40 82

50

Egyenirányító házban,

legfeljebb 250 W névleges teljesítménnyel

legalább 90 V, de legfeljebb 305 V bemeneti feszültséggel

legalább 47 Hz, de legfeljebb 440 Hz tanúsított bemeneti frekvenciával

legalább 350 mA, de legfeljebb 15 A állandó kimeneti áramerősséggel

legfeljebb 10 A bekapcsolási túlárammal

legalább -40 °C, de legfeljebb + 85 °C üzemi hőmérséklettel

LED-világítóeszközök vezérléséhez

0 %

2017.12.31.

ex 8505 11 00

35

Neodímium, vas és bór vagy szamárium és kobaltbevonat ötvözetéből készült, cink-foszfát felhasználásával szervetlen passziválásnak (szervetlen bevonatképzésnek) alávetett állandó mágnes, motoros vagy szenzoros alkalmazásokhoz használatos termékek ipari gyártásához (1)

0 %

2017.12.31.

ex 8507 60 00

25

Négyszögletes modul lítium-ion újratölthető akkumulátorba való beillesztésre:

352,5 mm (± 1 mm) vagy 367,1 mm (± 1 mm) szélességű

300 mm (± 2 mm) vagy 272,6 mm (± 1 mm) mélységű

268,9 mm (± 1,4 mm) vagy 229,5 mm (± 1 mm) magasságú

45,9 kg vagy 46,3 kg tömegű

75 Ah névleges kapacitású és

60 V névleges feszültségű

0 %

2017.12.31.

ex 8507 60 00

35

Lítiumion, újratölthető akkumulátor:

legalább 1 475 mm, de legfeljebb 1 515 mm hosszúságú

legalább 1 365 mm, de legfeljebb 1 375 mm szélességű

legalább 260 mm, de legfeljebb 270 mm magasságú

legalább 320 kg, de legfeljebb 330 kg tömegű

legalább 18,4 Ah, de legfeljebb 130 Ah névleges kapacitású

12 vagy 16 modulból álló csomagban kiszerelve

0 %

2017.12.31.

 (3)ex 8507 60 00

50

Lítiumion elektromos akkumlátor telepeinek összeállításához való modulok:

legalább 298 mm, de legfeljebb 408 mm hosszúsággal

legalább 33,5 mm, de legfeljebb 209 mm szélességgel

legalább 138 mm, de legfeljebb 228 mm magassággal

legalább 3,6 kg, de legfeljebb 17 kg tömeggel és

legalább 458 kWh, de legfeljebb 2 158 kWh teljesítménnyel

0 %

2017.12.31.

ex 8516 90 00

70

Belső edény:

oldalsó és középső nyílásokkal

hőkezelt alumíniumból

kerámiabevonattal, 200 °C- felett is hőálló

elektromos olajsütők gyártásához (1)

0 %

2017.12.31.

ex 8522 90 80

15

Hőelvezető és hűtőbordák alumíniumból a 8521 vámtarifaszám alá tartozó termékekben lévő tranzisztorok és/vagy integrált áramkörök üzemi hőmérsékletének fenntartására

0 %

2017.12.31.

ex 8525 80 19

45

Kamera modul 1 280 * 720 P HD felbontással, két mikrofonnal, a 8528 vtsz. alá tartozó termékek gyártásához (1)

0 %

2017.12.31.

 (3)ex 8526 91 20

80

Integrált audiomodul (IAM) digitális videokimenettel LCD érintőképernyős monitorhoz való csatlakozással, a MOST (MEDIA Oriented Systems Transport) szabványú hálózaton keresztül csatlakoztatva, a „MOST High” protokollon keresztül továbbítva:

egy vevőegységet globális helymeghatározó rendszerhez (GPS), egy giroszkópot és egy, a közlekedési üzenetküldő csatorna (TMC) vételére alkalmas tunert tartalmazó nyomtatott áramköri kártyával (PCB)

egy többfajta térképet támogató merevlemezzel

egy HD rádióval

egy hangfelismerő rendszerrel

egy CD- és DVD-meghajtóval

Bluetooth, mp3 és USB csatlakozással

legalább 10 V, de legfeljebb 16 V feszültséggel

a 87. árucsoportba tartozó járművek gyártásához (1)

0 %

2015.12.31.

 (3)ex 8527 29 00

10

ex 8529 90 92

70

Téglalap alakú rögzítő- és borítókeret:

szilíciumot és magnéziumot tartalmazó alumíniumötvözetből

legalább 900 mm, de legfeljebb 1 500 mm hosszúságú

legalább 600 mm, de legfeljebb 950 mm szélességű

televíziókészülékek gyártásában való felhasználásra

0 %

2017.12.31.

ex 8529 90 92

80

Nyomtatott áramköri lap háttérvilágításhoz:

prizmákkal szerelt LED-diódákkal

egyik vagy mindkét végén csatlakozóval felszerelve is

a 8528 vtsz. alá tartozó termékekbe történő beépítésre (1)

0 %

2013.12.31.

ex 9405 40 39

40

ex 8536 69 90

51

Műanyag vagy fém burkolatba épített SCART típusú csatlakozók 2 sorban összesen 21 tűvel, a 8521 és a 8528 vtsz. alá tartozó termékek gyártásához (1)

0 %

2017.12.31.

 (3)ex 8540 20 80

91

Fotoelektromos-sokszorozó

0 %

2016.12.31.

ex 8544 42 90

30

PET szigetelésű elektromos vezeték:

10 vagy 80 egyéni vezetékszállal

legalább 50 mm, de legfeljebb 800 mm hosszúságú

egyik vagy mindkét végén csatlakozóval

a 8521 és 8528 vtsz. alá tartozó termékek gyártásához (1)

0 %

2017.12.31.

ex 9001 90 00

25

Optikai elemek nem szerelve, öntött, infravörös-továbbító kalkogenid üvegből vagy infravörös-továbbító kalkogenid üveg és egy másik lencseanyag kombinációjából előállítva

0 %

2017.12.31.

ex 9002 90 00

40

Lencsék szerelve, infravörös-továbbító kalkogenid üvegből vagy infravörös-továbbító kalkogenid üveg és egy másik lencseanyag kombinációjából előállítva

0 %

2017.12.31.


(1)  A vámok felfüggesztése a 2454/93/EGK bizottsági rendelet 291–300. cikkének hatálya alá tartozik (HL L 253., 1993.10.11., 1. o.).

(2)  A mértékvámtételt kell alkalmazni.

(3)  Az 1344/2011/EU rendelet mellékletében meghatározott olyan termékre vonatkozó felfüggesztés, amelynek KN- vagy TARIC-kódját vagy árumegnevezését e rendelet módosítja.


II. MELLÉKLET

Az 1. cikk 2. pontjában említett termékek

KN-kód

TARIC

 (1)ex 2007 99 50

40

 (1)ex 2007 99 50

50

 (1)ex 2007 99 50

60

ex 2008 60 19

30

ex 2008 60 39

30

 (1)ex 2008 99 48

20

 (1)ex 2008 99 48

93

 (1)ex 2008 99 49

50

 (1)ex 2805 30 90

40

 (1)ex 2805 30 90

50

 (1)ex 2805 30 90

60

 (1)ex 2818 10 91

10

ex 2916 19 95

30

ex 2917 39 95

10

 (1)ex 2918 99 90

40

ex 2934 99 90

12

ex 3204 11 00

10

 (1)ex 3204 11 00

20

 (1)ex 3204 17 00

25

ex 3204 17 00

45

ex 3204 17 00

55

 (1)ex 3204 17 00

60

 (1)ex 3204 17 00

70

ex 3204 19 00

72

 (1)ex 3204 19 00

73

 (1)ex 3802 90 00

11

 (1)ex 3824 90 97

08

 (1)ex 3824 90 97

31

 (1)ex 3824 90 97

70

 (1)ex 3824 90 97

72

 (1)ex 3824 90 97

73

 (1)ex 3824 90 97

75

 (1)ex 3907 20 20

11

 (1)ex 3907 20 20

12

 (1)ex 3907 40 00

10

 (1)ex 3907 99 90

30

 (1)ex 3909 50 90

10

ex 3911 90 99

75

 (1)ex 3920 62 19

01

 (1)ex 3920 62 19

03

 (1)ex 3920 62 19

07

 (1)ex 3920 62 19

09

 (1)ex 3920 62 19

11

 (1)ex 3920 62 19

13

 (1)ex 3920 62 19

17

 (1)ex 3920 62 19

19

 (1)ex 3920 62 19

21

 (1)ex 3920 62 19

23

 (1)ex 3920 62 19

24

 (1)ex 3920 62 19

26

 (1)ex 3920 62 19

37

 (1)ex 3920 62 19

39

 (1)ex 3920 62 19

47

 (1)ex 3920 62 19

49

 (1)ex 3920 62 19

51

 (1)ex 3920 62 19

53

 (1)ex 3920 62 19

54

 (1)ex 3920 62 19

56

 (1)ex 3920 62 19

57

 (1)ex 3920 62 19

59

 (1)ex 3920 62 19

75

 (1)ex 3920 62 19

77

 (1)ex 3920 62 19

81

 (1)ex 3920 92 00

30

 (1)ex 3921 90 55

20

 (1)ex 7019 12 00

05

 (1)ex 7019 12 00

25

 (1)ex 7326 90 98

40

 (1)ex 7607 11 90

30

 (1)ex 7607 20 90

20

ex 8108 20 00

20

ex 8108 90 50

40

ex 8108 90 50

80

 (1)ex 8305 20 00

10

 (1)ex 8504 40 82

40

 (1)ex 8504 40 82

50

 (1)ex 8507 60 00

50

 (1)ex 8526 91 20

80

 (1)ex 8528 59 80

10

 (1)ex 8536 90 85

96

 (1)ex 8538 90 99

94

 (1)ex 8540 20 80

91

 (1)ex 8543 90 00

50

ex 8708 80 99

10

ex 9405 40 39

30


(1)  Az 1344/2011/EU rendelet mellékletében meghatározott olyan termékre vonatkozó felfüggesztés, amelynek KN- vagy TARIC-kódját vagy árumegnevezését e rendelet módosítja.


29.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 179/43


A TANÁCS 627/2013/EU RENDELETE

(2013. június 27.)

az Uniónak az egyes mezőgazdasági és ipari termékekre vonatkozó autonóm vámkontingensei megnyitásáról és kezeléséről szóló 7/2010/EU rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 31. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)

Annak érdekében, hogy egyes, az Unióban elégtelen mennyiségben előállított áruk tekintetében kielégítő és folyamatos ellátást lehessen biztosítani, és egyes mezőgazdasági és ipari termékek tekintetében elkerülhetőek legyenek a piaci zavarok, a 7/2010/EU tanácsi rendelet (1) autonóm vámkontingenseket nyitott meg. Ezeken a vámkontingenseken belül a termékek csökkentett vagy nulla vámtétellel importálhatók. Ugyanezen, az ellátáshoz és piaci zavarokhoz kapcsolódó okokból szükséges a 09.2644 és a 09.2663–09.2671 tételszámú kilenc termék megfelelő mennyiségére vonatkozóan új, csökkentett vagy nulla vámtételű vámkontingenst megnyitni 2013. július 1-jétől kezdődő hatállyal.

(2)

Emellett a 09.2620 és a 09.2633 tételszámmal ellátott autonóm uniós vámkontingens esetében módosítani kell az árumegnevezést, a 09.2629 tételszámú vámkontingenshez pedig egy további TARIC-kódot kell hozzárendelni.

(3)

A 09.2917 és a 09.2632 tételszámú autonóm uniós vámkontingens esetében a sorba be kell illeszteni a záró időpontra vonatkozó 2013. december 31. dátumot, mivel nem áll az Unió érdekében, hogy ezen az időponton túl biztosítsa a szóban forgó vámkontingenst.

(4)

Mivel az új vámkontingenseknek 2013. július 1-jén kell hatályba lépniük, ezt a rendeletet az említett időponttól kell alkalmazni, és az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésével haladéktalanul hatályba kell lépnie.

(5)

A 7/2010/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 7/2010/EU rendelet melléklete a következőképpen módosul:

1.

a 09.2644 és a 09.2663–09.2671 tételszámú, az e rendelet I. mellékletében szereplő sorok beillesztésre kerülnek;

2.

a 09.2620, 09.2629, 09.2632, 09.2633 és 09.2917 tételszámú vámkontingensekre vonatkozó sorok helyébe az e rendelet II. mellékletében szereplő sorok lépnek.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2013. július 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2013. június 27-én.

a Tanács részéről

az elnök

E. GILMORE


(1)  HL L 3., 2010.1.7., 1. o.


I. MELLÉKLET

Az 1. cikk 1. pontjában említett vámkontingensek

Tételszám

KN-kód

TARIC

Árumegnevezés

Kontingensidőszak

Kontingens mennyiség

Kontingens vámtétele (%)

09.2663

ex 1104 29 17

10

Őrölt cirokmag, legalább hántolva és csírátlanítva, térkitöltő csomagolási termékek gyártásához (1)

07.01-12.31.

750 tonna

0 %

09.2664

ex 2008 60 19

30

Cseresznye, hozzáadott alkoholtartalommal, 9 tömegszázalékos cukortartalommal is, legfeljebb 19,9 mm-es átmérővel, maggal, csokoládéipari termékek gyártásához (1)

07.01-12.31.

500 tonna

10 % (2)

ex 2008 60 39

30

09.2665

ex 2916 19 95

30

Kálium-(E,E)-hexa-2,4-dienoát

(CAS RN 24634-61-5)

07.01-12.31.

4 000 tonna

0 %

09.2666

ex 3204 17 00

55

C.I. Pigment Red 169 színezék

(CAS RN 12237-63-7)

07.01-12.31.

20 tonna

0 %

09.2644

ex 3824 90 97

96

Készítmény:

legalább 55, de legfeljebb 78 tömegszázalék dimetil-glutarát-tartalommal,

legalább 10, de legfeljebb 28 tömegszázalék dimetil-adipát-tartalommal, és

legfeljebb 25 tömegszázalék dimetil-szukcinát-tartalommal

07.01-12.31.

3 000 tonna

0 %

09.2671

ex 3905 99 90

81

Poli(vinil-butirál) (CAS RN 63148-65-2):

17,5 – 20 mol % hidroxilcsoport tartalommal, és

átlagos részecskemérete (D50) 0,6 mm-nél nagyobb

07.01-12.31.

5 500 tonna

0 %

09.2667

ex 8537 10 99

51

Elektromechanikus kapcsoló panel:

egy 5 állású kapcsolóval,

egy elektromos vezetékkel,

egy integrált áramkörrel,

egy infravörös vevővel is,

a 8521 és a 8528 vtsz. alá tartozó termékek gyártásához (1)

07.01-12.31.

3 000 000 egység

0 %

09.2668

ex 8714 91 10

21

Kerékpárváz szénszálból és műgyantából, festve, lakkozva és/vagy polírozva, kerékpár gyártásához (1)

07.01-12.31.

38 000 egység

0 %

ex 8714 91 10

31

09.2669

ex 8714 91 30

21

Mellső kerékpárvilla szénszálból és műgyantából, festve, lakkozva és/vagy polírozva, kerékpár gyártásához (1)

07.01-12.31.

26 000 egység

0 %

ex 8714 91 30

31

09.2670

ex 9405 40 39

30

Elektromos világítószerelvény:

nyomtatott áramköri kártyákkal és

fénykibocsátó diódákkal (LED),

síkképernyős televíziókészülék háttérvilágító egységének gyártásához (1)

07.01-12.31.

8 500 000 darab

0 %


(1)  A vámok felfüggesztése a 2454/93/EGK bizottsági rendelet 291–300. cikkének hatálya alá tartozik (HL L 253., 1993.10.11., 1. o.).

(2)  A mértékvámtételt kell alkalmazni.


II. MELLÉKLET

Az 1. cikk 2. pontjában említett vámkontingensek

Tételszám

KN-kód

TARIC

Árumegnevezés

Kontingens-időszak

Kontingens mennyiség

Kontingens vámtétele (%)

09.2632

ex 2921 22 00

10

Hexametilén-diamin (CAS RN 124-09-4)

2013.1.1.-12.31.

40 000 tonna

0 %

09.2917

ex 2930 90 13

90

Cisztin (CAS RN 56-89-3)

2013.1.1.-12.31.

600 tonna

0 %

09.2629

ex 7616 99 90

85

Alumínium teleszkópos fogantyú bőröndök gyártásához (1)

1.1.-12.31.

800 000 egység

0 %

ex 8302 49 00

91

09.2633

ex 8504 40 82

20

Elektromos egyenirányító, legfeljebb 1 kVA teljesítményű, a 8509 80 és a 8510 vámtarifaszám alá tartozó készülékek gyártásához (1)

1.1.-12.31.

4 500 000 egység

0 %

09.2620

ex 8526 91 20

20

Részegység helyzetmeghatározó funkcióval rendelkező GPS-rendszerhez, kijelző nélkül és legfeljebb 2 500 g tömegű

1.1.-12.31.

3 000 000 egység

0 %


(1)  A vámok felfüggesztése a 2454/93/EGK bizottsági rendelet 291–300. cikkének hatálya alá tartozik (HL L 253., 1993.10.11., 1. o.).


29.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 179/46


A BIZOTTSÁG 628/2013/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2013. június 28.)

az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség szabványosítási vizsgálatok végzésével és a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szabályai alkalmazásának nyomon követésével kapcsolatos munkamódszereiről, valamint a 736/2006/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a polgári repülés területén közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról, valamint a 91/670/EGK tanácsi irányelv, az 1592/2002/EK rendelet és a 2004/36/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. február 20-i 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 24. cikke (5) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 216/2008/EK rendelet 24. cikkének (1) bekezdése és 54. cikke értelmében az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (a továbbiakban: Ügynökség) feladata, hogy szabványosítási vizsgálatok végzése révén támogassa a Bizottságot a szóban forgó rendeletnek és végrehajtási szabályainak az illetékes tagállami hatóságok általi végrehajtásának nyomon követésében.

(2)

A 216/2008/EK rendelet 54. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy amennyiben egy illetékes tagállami hatóságnál végzett vizsgálat egy vállalkozás vagy vállalkozások társulásának vizsgálatát foglalja magában, az Ügynökségnek az 55. cikk rendelkezéseit kell követnie.

(3)

A 736/2006/EK bizottsági rendelet (2) meghatározza az Ügynökség szabványosítási vizsgálatok végzésével kapcsolatos munkamódszereit (a továbbiakban: jelenlegi munkamódszerek).

(4)

A jelenlegi munkamódszerek elfogadása óta hat év telt el. A közös szabályok jelentős mértékben módosultak; több nemzetközi megállapodás is elfogadásra került; és mind az Ügynökség, mind a tagállamok értékes tapasztalatokat gyűjtöttek, amelyeket érdemes szem előtt tartani.

(5)

A 736/2006/EK rendelet elfogadásakor a polgári repülés területére vonatkozó közös szabályok a kezdeti és folyamatos légialkalmasságra korlátozódtak. Az 1702/2003/EK bizottsági rendelet (3) végrehajtási szabályokat határozott meg a légi járművek és kapcsolódó termékek, alkatrészek és berendezések légialkalmassági és környezetvédelmi tanúsítása, valamint a tervező és gyártó szervezetek tanúsítása tekintetében; a 2042/2003/EK bizottsági rendelet (4) pedig végrehajtási szabályokat határozott meg a légi járművek és repüléstechnikai termékek, alkatrészek és berendezések folyamatos légi alkalmasságának biztosításáról és az ezzel összefüggő feladatokban részt vevő szervezetek és személyek jóváhagyásáról.

(6)

A polgári repülés területén a közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló, 2002. július 15-i 1592/2002 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (5) időközben felváltotta a 216/2008/EK rendelet, és a közös szabályokat két alkalommal is kiterjesztették: első alkalommal a repülő személyzetre, a légi jármű üzemben tartására és a földi ellenőrzésekre, második alkalommal pedig a légiforgalmi szolgáltatásra és a léginavigációs szolgálatokra (ATM/ANS), valamint a repülőterek biztonságára: ennek nyomán a Bizottság számos végrehajtási szabályt fogadott el az említett új alkalmazási területekre vonatkozóan, így például elfogadásra került a légiforgalmi irányítói szakszolgálati engedélyekre és egyes tanúsításokra vonatkozó részletes szabályoknak a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében történő meghatározásáról szóló, 2011. augusztus 20-i 805/2011/EU bizottsági rendelet (6), a légiforgalmi szolgáltatások és a léginavigációs szolgálatok repülésbiztonsági felügyeletéről szóló, 2011. október 17-i 1034/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (7), a léginavigációs szolgálatok ellátására vonatkozó közös követelmények megállapításáról szóló, 2011. október 17-i 1035/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (8), a léginavigációs szolgálatok és a hálózati funkciók teljesítményrendszerének megállapításáról, valamint a léginavigációs szolgálatok ellátására vonatkozó közös követelmények megállapításáról szóló 2096/2005/EK rendelet módosításáról szóló, 2010. július 29-i 691/2010/EU bizottsági rendelet (9), a polgári légi közlekedés területén a műszaki előírások és a közigazgatási eljárások összehangolásáról szóló, 1991. december 16-i 3922/91/EGK tanácsi rendelet (10) (módosította a 859/2008/EK bizottsági rendelet (11)), a harmadik országok közösségi repülőtereket használó légi járműveinek biztonságáról szóló, 2004. április 21-i 2004/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) (módosította a 2004/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv II. mellékletének a közösségi repülőtereket használó légi járművek földi ellenőrzésének végrehajtási feltételei tekintetében történő módosításáról szóló, 2008. április 16-i 2008/49/EK bizottsági irányelv (13)), a légi járművek üzemben tartásához kapcsolódó műszaki követelmények és igazgatási eljárások rögzítéséről szóló, 2012. október 5-i 965/2012/EU bizottsági rendelet (14), és a polgári légi közlekedéshez kapcsolódó műszaki követelmények és igazgatási eljárások rögzítéséről szóló, 2011. november 3-i 1178/2011/EU bizottsági rendelet (15).

(7)

A 216/2008/EK rendelet számos olyan új rendelkezést is bevezetett, amelyeknek tükröződniük kell az Ügynökség szabványosítási vizsgálatok elvégzésével kapcsolatos munkamódszereiben. Ezen belül is a 11. cikk meghatározza a tagállamok illetékes hatóságai által kiállított tanúsítvány(ok) kölcsönös elismerésére, valamint az elismerés felfüggesztésére vonatkozó feltételeket, és e tekintetben a szabványosítási vizsgálatok a döntéshozatal fontos eszközeinek számítanak. A 15. cikk olyan információs hálózat létrehozásáról rendelkezik, amely hasznos információkkal szolgál a szabványosítási vizsgálatok elvégzéséhez, ezen szabványosítási vizsgálatok egyes eredményeit pedig haladéktalanul el kell juttatni az információs hálózatnak. A 27. cikk (3) bekezdése előírja, hogy az Ügynökség támogatja a tagállamokat az ICAO-val szemben fennálló kötelezettségeik teljesítésében.

(8)

A 216/2008/EK rendeletben és végrehajtási szabályaiban meghatározott közös szabályok esetleges további módosulása ellenére az Ügynökségnek támogatnia kell a Bizottságot más, többek között az egységes európai égboltra vonatkozó jogszabályokból vagy a légi közlekedésben bekövetkező balesetek kivizsgálására és az események jelentésére vonatkozó jogszabályokból eredő repülésbiztonsági követelmények alkalmazásának nyomon követésében.

(9)

2006 óta Európa légi közlekedéssel kapcsolatos külpolitikája is komoly fejlődésen ment keresztül, mind a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO), mind az EU egyes szomszédai, mind pedig néhány kiemelt nemzetközi partner vonatkozásában.

(10)

2010-ben az EU és a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) együttműködési megállapodást (16) írt alá, amely keretet teremt a felek közötti strukturált együttműködésre, elsősorban a biztonságra vonatkozó információk megosztása tekintetében, azzal a céllal, hogy ahol csak lehetséges, el lehessen kerülni a párhuzamos erőfeszítéseket: az együttműködés következtében az Ügynökség szabványosítási vizsgálati programja és az ICAO egyetemes biztonságfelügyeleti ellenőrzése (USOAP) nagyobb összhangba került. A vizsgálati munkamódszereknek figyelembe kell venniük a 9735. számú ICAO dokumentumban foglaltakat (USOAP continuous Monitoring Manual – folyamatos nyomonkövetési kézikönyv).

(11)

Az EU szomszédsági és bővítési politikájában részt vevő államok, köztük különösen az európai közös légtér létrehozásáról szóló megállapodás részes felei esetében a szabványosítási vizsgálatokat – a vonatkozó megállapodások vagy munkamegállapodások függvényében – ugyanazon munkamódszerek és standardok szerint kell végrehajtani, mint a tagállamok esetében.

(12)

Azon államok esetében, amelyekkel az EU olyan kétoldalú légiközlekedés-biztonsági megállapodást írt alá, amely egyes tanúsítási megállapítások és jóváhagyások kölcsönös elismeréséről rendelkezik, a szabványosítási vizsgálatoknak az adott megállapodás végrehajtásának nyomon követését kell elősegíteniük, és az eredményekről – esetleges kiigazítások végrehajtása céljából – tájékoztatni kell a kétoldalú megállapodás felügyelőtestületét. Az olyan tagállamok által végzett szabványosítási vizsgálatoknak, amelyek tanúsítási megállapításait és jóváhagyásait az EU kétoldalú megállapodás keretében elfogadja, olyan további ellenőrzéseket kell tartalmazniuk, amelyek révén meg lehet bizonyosodni arról, hogy az illetékes hatóságok megfelelően gyakorolják a kétoldalú megállapodásból eredő hatásköreiket.

(13)

A 216/2008/EK rendeletnek és végrehajtási szabályainak, valamint a hatályban lévő jogszabályokból és megállapodásokból eredő más repülési szabályok alkalmazásának hatékony nyomon követése érdekében a jelenlegi munkamódszereket felül kell vizsgálni, hogy azok rendszerközpontúbbá váljanak, a biztonsági teljesítményre jobban összpontosító, folyamatosabb nyomon követést tegyenek lehetővé, biztosítani lehessen az erőforrások hatékonyabb felhasználását és elkerülni az illetékes hatóságokra nehezedő terhek indokolatlan növekedését, valamint visszajelzést biztosítani az Ügynökség számára. A vizsgálócsoportokat megfelelő képesítéssel és képzettséggel rendelkező személyekből kell összeállítani, és az Ügynökségnek törekednie kell a különböző tagállamokból származó felhatalmazott személyek részvételének egyensúlyára.

(14)

A munkamódszereknek tükrözniük kell az ISO 19011 szabványban meghatározott fogalommeghatározásokat és ellenőrzési elveket.

(15)

A munkamódszereknek a vizsgálati szinten túl a rendszerszintű és a megállapítás-szintű nyomon követést is biztosítaniuk kell.

(16)

A munkamódszereknek több rugalmasságot kell biztosítaniuk az Ügynökség számára az Ügynökség szakmai kompetenciáinak megfelelő intézkedések meghozatalában, ugyanakkor a jogbiztonságról is gondoskodniuk kell.

(17)

A 736/2006/EK rendeletet ezért ennek megfelelően hatályon kívül kell helyezni.

(18)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a 216/2008/EK rendelet 65. cikkével létrehozott bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)   Ez a rendelet meghatározza az alábbi tevékenységek végzésére vonatkozó munkamódszereket:

a)

a 216/2008/EK rendeletnek és végrehajtási szabályainak az illetékes tagállami hatóságok általi, a rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében említett területek tekintetében történő alkalmazásának nyomon követése;

b)

szabványosítási vizsgálatok végzése az illetékes tagállami hatóságoknál;

c)

annak ellenőrzése, hogy a tanúsítások kiadását és felügyeletét az illetékes tagállami hatóságok a 216/2008/EK rendelettel és végrehajtási szabályaival összhangban végzik-e;

d)

részvétel a 216/2008/EK rendeletnek és végrehajtási szabályainak az illetékes tagállami hatóságok általi végrehajtásából származó hatások értékelésében.

(2)   Az e rendeletben meghatározott munkamódszereket – lehetőség szerint – azokban az esetekben is alkalmazni kell, amikor az Ügynökségnek egyéb uniós jogszabályban, az Unió által kötött megállapodásokban vagy az Ügynökség által kötött munkamegállapodásokban foglalt repülésbiztonsági követelmények alkalmazását kell nyomon követnie.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásába:

1.   „vizsgálat”: a 216/2008/EK rendelet 24. cikkének (1) bekezdésében és 54. cikkében említett szabványosítási vizsgálat, beleértve a rendelet 54. cikkének (4) bekezdésében és 55. cikkében említett vállalkozások vagy vállalkozások társulásainak vizsgálatát;

2.   „illetékes hatóság”: a tagállam által a 216/2008/EK rendeletnek és végrehajtási szabályainak végrehajtására kijelölt szerv;

3.   „felhatalmazott személyzet”: az Ügynökség által vizsgálatok végzésére felhatalmazott személyek, beleértve a kirendelt személyzetet;

4.   „kirendelt személyzet”: az illetékes tagállami hatóságok, a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO), más nemzetközi repülési szervezet vagy az Unióval megállapodást kötött vagy az Ügynökséggel munkamegállapodást kötött harmadik országok illetékes hatóságai által rendelkezésre bocsátott tisztviselők, akik az említett hatóságoktól arra kaptak megbízást, hogy vizsgálatok végzésében segítsék az Ügynökséget;

5.   „bizonyítékok”: feljegyzések, ténymegállapítások vagy egyéb lényeges és ellenőrizhető információk;

6.   „megállapítás”: a rendelkezésre álló bizonyítékok és az alkalmazandó követelmények összevetésének eredménye;

7.   „korrekció”: az alkalmazandó követelményeknek való nem megfelelés megszüntetésére irányuló intézkedés;

8.   „korrekciós intézkedés”: az alkalmazandó követelményeknek való nem megfelelés okának megszüntetése, és újbóli előfordulásának megelőzése érdekében tett intézkedés;

9.   „közvetlen biztonsági aggály”: olyan helyzet, amelyben bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy egy adott termék, szolgáltatás, rendszer, alkotórész, berendezés vagy létesítmény olyan állapotban van vagy olyan módon van kezelve, illetve működtetve, hogy – a helyzet azonnali korrekciója hiányában – fennáll a személyi sérülés kockázata.

3. cikk

A nyomon követés során alkalmazandó elvek

(1)   Az Ügynökség nyomon követi az 1. cikkben említett követelményeknek az illetékes hatóságok általi alkalmazását, valamint az e rendeletben meghatározott módszer szerinti egységes érvényesítését, és mindezekről jelentést tesz.

(2)   A nyomon követés folyamatos, kockázatalapú és az Ügynökség rendelkezésére álló információk alapján történik. A nyomon követés kiterjed annak értékelésére, hogy az illetékes hatóságok milyen mértékben tudják gyakorolni a repülésbiztonsági felügyelethez kapcsolódó hatásköreiket, továbbá szükség esetén vizsgálatok végzésére, valamint a vizsgálatok során tett megállapítások nyomon követésére a hozzájuk kapcsolódó korrekciók és korrekciós intézkedések minél előbbi végrehajtása érdekében.

(3)   A nyomon követés során rendszerszemléletű megközelítést kell alkalmazni. A nyomon követésnek ki kell terjednie a biztonsági felügyeleti rendszer valamennyi, az ICAO meghatározása szerinti területére és kritikus elemére. Különös figyelmet kell szentelni az egyes területek közötti átfedéseknek.

(4)   A nyomon követést átlátható, hatékony, eredményes, összehangolt és konzisztens módon kell végezni.

(5)   Az Ügynökség annak érdekében, hogy megállapítsa, szükség van-e a szabályozási keretek módosítására, elemzi nyomonkövetési tevékenységeinek eredményét.

4. cikk

A vizsgálatokra és a megállapításokra alkalmazandó elvek

(1)   Az illetékes hatóságoknál végzett vizsgálatok során figyelembe kell venni a korábbi vizsgálatok eredményeit, és a vizsgálatnak egyebek mellett ki kell térnie a szabályozási követelményekben bekövetkezett változásokra, az illetékes hatóság repülésbiztonsági felügyeleti képességére, arányosnak kell lennie az adott hatóság felügyelete alatt álló ágazat szintjével és összetettségével, és eközben mindenekelőtt biztosítania kell a kereskedelmi célú légi közlekedés tekintetében a repülésbiztonság egységesen magas szintjét.

(2)   A vizsgálatok a vizsgálat tárgyát képező illetékes hatóság felügyelete alá tartozó vállalkozásokra vagy vállalkozások társulásaira is kiterjedhetnek.

(3)   A 216/2008/EK rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében említett követelmények teljesülésének ellenőrzése céljából a vizsgálatok – az érintett felek megállapodásának függvényében – a nyilvánosság számára nyitott katonai létesítmények vagy a katonai állomány által nyújtott szolgáltatások vizsgálatára is kiterjedhetnek.

(4)   A vizsgálatokat az Ügynökség által felhatalmazott, és saját szakterületükön megfelelő képesítéssel és képzettséggel rendelkező személyekből álló csoportoknak kell végezniük. A felhatalmazott személyeknek a függetlenség, az integritás, az etikus gyakorlat, a kellő gondosság, a tárgyilagos ismertetés és a szakmai titoktartás elvét kell alkalmazniuk.

(5)   Amennyiben az Ügynökség úgy találja, hogy egy vagy több tanúsítvány nem felel meg a 216/2008/EK rendeletnek és végrehajtási szabályainak, az e nem megfelelésről szóló megállapítást jelenteni kell az érintett illetékes hatóságnak. Amennyiben a nem megfelelés nem kerül rövid időn belül korrekcióra, az Ügynökség a szóban forgó tanúsítvány(ok) kölcsönös elismerésére vonatkozó határozat meghozatala érdekében a 216/2008/EK rendelet 11. cikke (2) bekezdésével összhangban ajánlásokat fogalmaz meg.

(6)   Az Ügynökég az (1), (2) és (3) bekezdésben említett vizsgálatok során feltárt nem megfeleléseket azok biztonságra gyakorolt hatása alapján besorolja és nyomon követi, és kiemelt helyen kezeli a biztonságra vonatkozó megállapításokat. Az Ügynökség abban az esetben is haladéktalanul tájékoztatja az illetékes tagállami hatóságokat, amikor egy közvetlen biztonsági aggály korrekciójával nem sikerült kielégítő módon foglalkozni.

(7)   Ez a rendelet nem érinti a 216/2008/EK rendelet 15. és 58. cikkét, a 2001/844/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozatot (17), a 2111/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (18) és a 473/2006/EK bizottsági rendeletet (19).

5. cikk

Információcsere

(1)   Az illetékes tagállami hatóságok az általuk folytatott repülésbiztonsági felügyelettel kapcsolatos összes szükséges információt eljuttatják az Ügynökséghez: ezen belül kitérnek a biztonsági felügyeleti rendszer valamennyi kritikus elemére, beleértve a felügyeletük alá tartozó vállalkozásokat vagy vállalkozások társulásait. Az információkat az Ügynökség által meghatározott formában és módon kell megadni, figyelembe véve az ICAO rendelkezésére bocsátott információkat.

(2)   Az Ügynökség az illetékes tagállami hatóságoktól eseti alapon is kérhet információkat. Ilyen esetben az Ügynökségnek meg kell adnia az információkérés jogalapját és célját, meg kell határoznia, hogy pontosan milyen információkat kér és milyen határidőn belül kell azokat megadni.

(3)   Az Ügynökség az illetékes tagállami hatóságokhoz eljuttatja az alkalmazandó követelmények egységes érvényesítéséhez szükséges releváns információkat.

6. cikk

Nemzeti szabványosítási koordinátor

(1)   Minden tagállam nemzeti szabványosítási koordinátort nevez ki, aki a kapcsolattartó szerepét tölti be valamennyi szabványosítási tevékenység tekintetében, és elsősorban az 5. cikk (1) bekezdése szerinti információcserét koordinálja. A nemzeti szabványosítási koordinátor felel az alábbiakért:

a)

az Ügynökség részére rendszeresen eljuttatott információk, és ezen belül a 3., 4. és 5. cikkel összhangban kért információk, a korrekciók és korrekciós intézkedési tervek, valamint a közösen meghatározott korrekciós intézkedések végrehajtásáról szóló bizonyítékok kezelése és aktualizálása;

b)

az Ügynökség támogatása a vizsgálat valamennyi szakaszában, és a vizsgálatot végző csoport számára kísérők biztosítása a helyszíni vizsgálatok során.

(2)   Az illetékes hatóságok gondoskodnak arról, hogy a kijelölt nemzeti szabványosítási koordinátor és a hatóságok munkatársai között megfelelő kommunikációs csatornák működjenek, mivel így biztosítható, hogy a koordinátor megfelelően végezhesse feladatát.

7. cikk

Folyamatos nyomon követés

(1)   A 3. cikkben említett folyamatos nyomon követés az alábbiakat foglalja magában:

a)

az illetékes tagállami hatóságok, a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO), a Bizottság által szolgáltatott, vagy más releváns forrásból származó adatok és információk összegyűjtése és elemzése;

b)

annak értékelése, hogy az illetékes hatóságnak mennyiben van lehetősége a repülésbiztonsági felügyelethez kapcsolódó hatáskörei gyakorlására;

c)

a b) pontban említett értékelés függvényében a vizsgálatok rangsorolása, megtervezése és hatókörének kijelölése;

d)

a szóban forgó vizsgálatok elvégzése, és ezek részeként jelentéstétel;

e)

a vizsgálatok során feltárt nem megfelelésekre vonatkozó megállapítások nyomon követése és lezárása.

(2)   Az (1) bekezdés b) pontjában említett értékeléshez az Ügynökség egységes modellt hoz létre, dolgoz ki és tart fenn az alábbi szempontok figyelembevételével:

a)

az adott repülési ágazat mérete és komplexitása;

b)

komoly repülőesemények, balesetek, halálos balesetek és a hozzájuk kapcsolódó halálesetek;

c)

a földi ellenőrzések eredményei;

d)

a korábbi vizsgálatok eredményei;

e)

az illetékes hatóságok korrekciók és korrekciós intézkedések eredményes végrehajtására való képessége;

f)

a nemzetközi megállapodások vagy nemzeti szintű biztonságértékelési programok keretében végzett ellenőrzések eredményei;

g)

a 216/2008/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése vagy a Szerződés 258. cikke szerinti intézkedések megléte.

(3)   A (2) bekezdéssel összhangban létrehozott modellt, a hozzá kapcsolódóan benyújtott adatokat és az értékelés eredményeit az érintett tagállam nemzeti szabványosítási koordinátorának rendelkezésére kell bocsátani.

(4)   Az Ügynökség a folyamatos nyomon követés eredményei – azaz a biztonsági teljesítményben bekövetkezett javulás, illetve romlás – fényében módosítja a vizsgálati programot. Az Ügynökség megfelelő intézkedéseket hoz, ha bizonyítékok állnak rendelkezésre a biztonsági teljesítmény romlásáról.

8. cikk

A vizsgálati program

(1)   Az Ügynökség – a Bizottsággal egyeztetve – a 10. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett vizsgálatokat tartalmazó többéves programot, valamint a 10. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett vizsgálatokat tartalmazó éves programot dolgoz ki.

(2)   A vizsgálati programokban – a 7. cikkben említett modell figyelembevételével – fel kell tüntetni az érintett tagállamot (tagállamokat), a vizsgálat típusát, a vizsgálandó területeket és a helyszíni szakaszra előirányzott időt.

(3)   A vizsgálati programot az Ügynökség a 7. cikkben említett folyamatos nyomon követés során felmerülő kockázatok figyelembevételével módosíthatja.

(4)   Az éves programot el kell juttatni a Bizottsághoz, a 216/2008/EK rendelet 33. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti munkaprogram részeként az Ügynökség igazgatótanácsának tagjaihoz, valamint az érintett tagállam nemzeti szabványosítási koordinátorához.

9. cikk

Vizsgált területek

(1)   Az Ügynökség a 216/2008/EK rendelet II. fejezetében meghatározott valamennyi területre vonatkozóan végez vizsgálatokat. E területek közé tartoznak a következők:

a)

légi alkalmasság, a szóban forgó rendelet 5. cikkének meghatározása szerint és környezetvédelem, a szóban forgó rendelet 6. cikkének meghatározása szerint;

b)

repülő személyzet, a szóban forgó rendelet 7. és 8. cikkének meghatározása szerint;

c)

légi jármű üzemben tartása, a szóban forgó rendelet 8. és 9. cikkének meghatározása szerint;

d)

földi ellenőrzések, a szóban forgó rendelet 10. cikkének meghatározása szerint;

e)

repülőterek, a szóban forgó rendelet 8a. cikkének meghatározása szerint;

f)

ATM/ANS és légiforgalmi irányítók, a szóban forgó rendelet 8b. és 8c. cikkének meghatározása szerint.

A 216/2008/EK rendelet módosulásának fényében és a Bizottság kérésére további területeket lehet meghatározni.

(2)   Az Ügynökség biztosítja, hogy erőforrásait, a 7. cikkben említett folyamatos nyomon követés eredményeitől függően, megfelelően ossza el az egyes területeket érintő vizsgálatok között.

10. cikk

A vizsgálatok típusai

(1)   Az Ügynökség az alábbi vizsgálatokat végzi:

a)

egy vagy több terület vizsgálatát célzó átfogó vizsgálatok; ezeket a folyamatos nyomon követés eredményei alapján meghatározott időközönként kell végezni;

b)

egy vagy több területen belül konkrét alterületekre, és/vagy a közösen meghatározott korrekciók és korrekciós intézkedések végrehajtása terén elért haladás értékelésére irányuló célzott vizsgálatok;

c)

az Ügynökség által végzett folyamatos nyomon követés során felmerülő aggályok vizsgálata céljából vagy a Bizottság kérésére végzett eseti vizsgálatok.

(2)   Az (1) bekezdésben említett vizsgálatok ellenére az Ügynökség, amennyiben elegendő bizonyítékot gyűjtött össze, helyszíni vizsgálattól függetlenül is megállapíthatja a nem meg felelést.

11. cikk

A vizsgálócsoportokra vonatkozó képzési, képesítési és felhatalmazási kritériumok

(1)   Az Ügynökség meghatározza a vizsgálócsoportok tagjaira vonatkozó képesítési követelményeket.

(2)   A képesítési követelmények közé tartoznak az alábbiak:

a)

az intézményi és jogszabályi keretekre, ezen belül különösen e rendeletre, továbbá a kapcsolódó nemzetközi megállapodásokra vonatkozó ismeretek;

b)

az ellenőrzési technikák ismerete és az e téren szerzett tapasztalat;

c)

a 9. cikkben említett területre (területekre) vonatkozó szakértelem és gyakorlati tapasztalat.

(3)   A csoportvezető az Ügynökség felhatalmazott személyzetéhez tartozó személy lehet. A csoportvezetők képesítési követelményei között szerepelnek – a (2) bekezdésben említetteken túl – a nemzetközi környezetben és érzékeny helyzetekben való csoportirányítási és kommunikációs képességek.

(4)   Csoporttag az Ügynökség felhatalmazott személyzetéhez tartozó személy vagy kirendelt személy lehet.

(5)   A csoportvezetőknek és a csoporttagoknak egyaránt képzettnek kell lenniük az alkalmazandó követelmények és az Ügynökség eljárásai terén. Az Ügynökség gondoskodik arról, hogy a csoportvezetők és a csoporttagok folyamatosan alkalmasak legyenek arra, hogy felhatalmazott személyzetként vizsgálatokban vegyenek részt. Az Ügynökség e célból megfelelő folyamatos képzési programokat hoz létre.

(6)   A képesítési követelményeket teljesítő, és a megfelelő képzéseket elvégző személyeket az Ügynökség felhatalmazhatja vizsgálócsoportokban való részvételre.

12. cikk

Vizsgálócsoportok felállítása

(1)   A vizsgálatokat a 11. cikkel összhangban felhatalmazott személyekből álló, az Ügynökség által kijelölt csoportoknak kell végezniük.

(2)   Az Ügynökség – a vizsgálat típusa és hatóköre, valamint a vizsgált területek és a várható program alapján – úgy határozza meg a csoport összetételét, hogy a csoport rendelkezzen a szükséges szakmai ismeretekkel és képes legyen ellátni feladatait. Minden csoport egy csoportvezetőből és legalább egy csoporttagból áll. Az Ügynökség minden esetben biztosítja, hogy a csoport mérete arányos legyen az elvégzendő feladattal.

(3)   Az Ügynökség a csoportok összeállítása során biztosítja, hogy ne álljon fenn összeférhetetlenség sem a vizsgált nemzeti hatóságokkal, sem a vizsgált vállalkozásokkal vagy vállalkozások társulásaival.

(4)   Az Ügynökség a vizsgálat megkezdése előtt kellő időben információt kér az érintett hatóságoktól vagy szervezetekről arra vonatkozóan, hogy a vizsgálat helyszíni szakaszához tudnak-e a tagállamok felhatalmazott személyzetet rendelkezésre bocsátani.

(5)   Az Ügynökség által végrehajtott ellenőrzésekben és vizsgálatokban a nemzeti koordinátoroknak a 14. cikk (2) bekezdése és a 19. cikk (2) bekezdése szerinti részvételéből, valamint a tagállamok felhatalmazott személyzetének részvételéből eredő költségeket az uniós szabályokkal összhangban és az éves uniós költségvetési eljárás sérelme nélkül az Ügynökség viseli.

13. cikk

A vizsgálatok lefolytatása

(1)   A 10. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett vizsgálatok a következő szakaszokból állnak:

a)

a vizsgálatot megelőző, legalább 10 hétig tartó előkészítő szakasz;

b)

helyszíni szakasz;

c)

a helyszíni vizsgálatot követő, legfeljebb 10 hétig tartó jelentéstételi szakasz.

(2)   A 10. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett eseti vizsgálatokat legalább két héttel a vizsgálat előtt kell bejelenteni az érintett hatóságnak, azonban az ilyen vizsgálatok esetében is be kell tartani a 14., 15. és 16. cikkben említett határidőket és eljárásokat, a zárójelentés benyújtása kivételével.

(3)   A 10. cikkben említett vizsgálatok során feltárt nem megfeleléseket a 16. cikkel összhangban kell jelenteni, a 17. cikkel összhangban kell nyomon követni és lezárni, illetve a 18. cikkel összhangban kell osztályozni.

14. cikk

Előkészítő szakasz

(1)   Az előkészítő szakasz során az Ügynökség:

a)

a helyszíni szakasz előtt legalább 10 héttel értesíti az illetékes hatóságot a vizsgálatról, és megadja a vizsgálat tervezett típusát, a vizsgálandó területet (területeket) és alterületeket;

b)

összegyűjti a vizsgálat előkészítéséhez szükséges információkat, kellően figyelembe véve a folyamatos nyomon követés során szerzett információkat;

c)

meghatározza a vizsgálat hatókörét, kiterjedését és programját, ezen belül a vállalkozások vagy vállalkozások társulásának vizsgálatát, figyelembe véve a folyamatos nyomon követés során szerzett információkat;

d)

meghatározza a vizsgálati csoport nagyságát és összetételét.

(2)   A vizsgálatról szóló értesítés kézhezvételétől kezdve az illetékes hatóság a helyszíni szakasz zökkenőmentes lebonyolítása érdekében együttműködik az Ügynökséggel. Szükség esetén előkészítő találkozóra kerülhet sor a vizsgálócsoport és a nemzeti szabványosítási koordinátor között.

(3)   Az Ügynökség a helyszíni szakasz előtt legalább 2 héttel eljuttatja az illetékes hatóságnak a vizsgálati programot és a vizsgálócsoport összetételét.

15. cikk

Helyszíni szakasz

(1)   A helyszíni szakasz során az Ügynökség:

a)

nyitó értekezletet szervez a nemzeti szabványosítási koordinátor és a vizsgált illetékes hatóság részvételével;

b)

nyomon követi a korábbi vizsgálatok során feltárt, és még le nem zárt nem megfeleléseket, és felülvizsgálja a hozzájuk kapcsolódó korrekciókat és korrekciós intézkedéseket;

c)

amennyiben a vizsgálat során közvetlen biztonsági aggály merül fel, arról értesíti az illetékes hatóságot;

d)

záróértekezlet során bemutatja a vizsgált illetékes hatóságnak a vizsgálat során feltárt vagy nyomon követett nem megfelelések előzetes listáját;

(2)   Ezeken túl az Ügynökség az alábbiakat is végezheti:

a)

helyszíni látogatások lebonyolítása az illetékes hatóság fő hivatalaiban, és szükség szerint regionális hivatalaiban, valamint azoknál a képesített szerveknél, amelyeket az illetékes hatóság egyes feladatok végzésével megbízott;

b)

az illetékes hatóság vizsgálata keretében, az illetékes hatóság felügyelete alá tartozó vállalkozásoknak vagy vállalkozások társulásainak vizsgálata; ilyen esetekben az illetékes hatóság munkatársai elkísérhetik a vizsgálócsoportot;

c)

interjúk lefolytatása a vizsgált illetékes hatóság, – adott esetben – a képesített szervek, valamint a megvizsgált vállalkozások vagy vállalkozások társulásainak személyzetével;

d)

jogszabályok, eljárások, tanúsítványok, feljegyzések, adatok és bármilyen egyéb lényeges anyag vizsgálata.

16. cikk

Jelentéstételi szakasz

(1)   A jelentéstételi szakasz során az Ügynökség – a helyszíni szakasz záróértekezletétől számított 6 héten belül – felülvizsgálja az előzetes megállapításokat, osztályba sorolja őket és ennek alapján jelentéstervezetet készít az illetékes hatóság részére.

(2)   A jelentéstervezet legalább az alábbiakat tartalmazza:

a)

a következtetéseket bemutató összefoglaló;

b)

a vizsgálat lefolytatásának részletei, ezen belül a vizsgálat típusa, a vizsgált területek, a hatókör és a csoport összetétele;

c)

kritikus elemek szerinti elemzés, a fő megállapításokra összpontosítva;

d)

a vizsgálat során feltárt vagy nyomon követett nem megfelelések listája és besorolása;

e)

a szükségesnek ítélt esetben a tanúsítvány(ok) kölcsönös elismerésére vonatkozó ajánlások.

(3)   A nem megfelelésekre vonatkozó megállapításokat a (2) bekezdésben említett jelentéstervezetben kell feltüntetni, kivéve, ha azokat az Ügynökség más írott formában már jelentette.

(4)   Az illetékes hatóság a jelentés kézhezvételétől számított két héten belül írásos észrevételeket nyújthat be az Ügynökséghez.

(5)   Az Ügynökség a záróértekezlettől számított 10 héten belül a (2) bekezdésben említett jelentéstervezet alapján zárójelentést készít, amelyben feltünteti a vizsgált illetékes hatóság észrevételeit, amennyiben vannak ilyenek. Az Ügynökség – a jelentéstételi szakasz során benyújtott észrevételek, valamint korrekciók és korrekciós intézkedések figyelembevétele érdekében – kiigazíthatja a nem megfelelésekre vonatkozó megállapítások leírását, azok jogalapját, besorolását vagy státusát.

(6)   Az Ügynökség folyamatos nyomonkövetési státust alakít ki és tart fenn valamennyi tagállam esetében, és a státusról – kérésre – tájékoztatást ad az érintett tagállam és a Bizottság részére.

(7)   A zárójelentést a vizsgált illetékes hatóságnak és a Bizottságnak kell címezni, ez utóbbi a jelentést eljuttathatja az érintett tagállamoknak és más illetékes hatóságoknak.

17. cikk

A megállapítások nyomon követése és lezárása

(1)   A 18. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontja szerint besorolt valamennyi nem megfelelésre vonatkozó megállapítás tekintetében az illetékes hatóság az Ügynökség értesítésének kézhezvételétől számított négy héten belül korrekciót és korrekciós intézkedést javasol.

(2)   A 18. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint besorolt valamennyi nem megfelelésre vonatkozó megállapítás tekintetében az illetékes hatóság az Ügynökség értesítésének kézhezvételétől számított 10 héten belül korrekciós intézkedést javasol.

(3)   Az illetékes hatóság az előírt határidőn belül értesíti az Ügynökséget a korrekciós intézkedések végrehajtásáról, és erről bizonyítékot mutat be.

(4)   Az Ügynökség:

a)

értékeli az illetékes hatóság által benyújtott korrekciókat és korrekciós intézkedéseket, vagy rövid időn belül további felvilágosítást kér;

b)

jóváhagyja vagy visszautasítja a korrekciókat és/vagy korrekciós intézkedéseket a benyújtásuktól számított 16 héten belül;

c)

nyomon követi a korrekciós intézkedések kielégítő végrehajtását;

d)

a 22. cikkel összhangban meghatározza, hogy szükség van-e kiegészítő intézkedésekre;

e)

státusjelentések formájában rendszeres időközönként jelentést tesz az illetékes hatóságnak és a Bizottságnak a nem megfelelésekre vonatkozó megállapításokról és a kapcsolódó korrekciókról/korrekciós intézkedésekről;

f)

Amennyiben megfelelőnek ítéli a korrekciós intézkedések végrehajtását és a benyújtott bizonyítékot, lezárja a nem megfelelésre vonatkozó megállapítást, a nem megfelelésekre vonatkozó megállapítás lezárást rögzíti, és erről tájékoztatja az illetékes hatóságot.

(5)   A c) pont alkalmazásában az Ügynökség bizonyítékot vagy magyarázatot kérhet az illetékes hatóságtól. Az Ügynökség úgy is dönthet, hogy a végrehajtást a helyszínen ellenőrzi.

(6)   Amennyiben egyes, nem megfelelésekre vonatkozó megállapítások a 216/2008/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése vagy a Szerződések alapján kötelezettségszegési intézkedés tárgyát képezik, az Ügynökség – a Bizottsággal konzultálva – megfelelő nyomon követésről gondoskodik, és a megállapítást kizárólag a Bizottsággal való előzetes egyeztetés után zárja le.

18. cikk

A megállapítások osztályba sorolása

(1)   A 10. cikkben említett vizsgálatok során az Ügynökség által feltárt nem megfelelésekre vonatkozó összes megállapítást az Ügynökség az alapján, hogy igazgatási követelményre vagy műszaki követelményre vonatkoznak-e, az alábbi osztályok valamelyikébe sorolja és jelenti:

a)

C. osztály: a vonatkozó követelményeknek való, elsősorban szabványosítási aggályokat felvető nem megfelelés;

b)

D. osztály: a vonatkozó követelményeknek való, szabványosítási aggályokat és – időben végrehajtott korrekciós intézkedések hiányában – biztonsági aggályokat felvető nem megfelelés;

c)

G. osztály: közvetlen biztonsági aggály.

(2)   A megállapításokkal kapcsolatos jelentéstételt, nyomon követést és lezárást a fenti besorolás alapján kell végezni.

19. cikk

Közvetlen biztonsági aggály

(1)   Amennyiben az Ügynökség közvetlen biztonsági aggályt jelez:

a)

az Ügynökség az illetékes hatóságot megfelelő korrekciós intézkedések, és ezen belül azonnali korrekciók végrehajtására kéri fel;

b)

az illetékes hatóság a megállapítás megszüntetése érdekében megfelelő korrekciókat hajt végre, és ezekről bizonyítékokat nyújt be az Ügynökséghez.

(2)   Az Ügynökség a közvetlen biztonsági aggály jelzésétől számított két héten belül az illetékes hatóságot egyeztetésre hívhatja az azonnali korrekciók végrehajtásának értékelése céljából.

(3)   Amennyiben az Ügynökség nem elégedett a korrekciókkal, ajánlásokat fogalmaz meg a Bizottság részére, többek között – szükségesnek ítélt esetben – az illetékes hatóság által kiállított tanúsítvány(ok) kölcsönös elismerésére vonatkozóan. Az Ügynökség az illetékes tagállami hatóságokat is haladéktalanul értesíti.

20. cikk

Nyilvántartások

(1)   Az Ügynökségnek olyan nyilvántartási rendszert kell kialakítania, amely biztosítja az alábbiak megfelelő tárolását, hozzáférhetőségét és változásainak megbízható nyomon követhetőségét:

a)

a csoportvezetők és a csoporttagok képzési, minősítési és jogosítási adatai;

b)

ellenőrzési programok;

c)

jelentések;

d)

megállapítások és kapcsolódó bizonyítékok;

e)

közösen meghatározott korrekciók és korrekciós intézkedések;

f)

a nem megfelelésekre vonatkozó megállapítások lezárása, és a kapcsolódó bizonyítékok.

g)

a tanúsítvány(ok) kölcsönös elismerésére vonatkozó ajánlások;

h)

a 7. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett értékelések.

(2)   Valamennyi nyilvántartást – az alkalmazandó adatvédelmi jogra is figyelemmel –legalább 15 évig meg kell őrizni.

21. cikk

A vizsgálati jelentések szereplő található információhoz való hozzáférés

(1)   Amennyiben egy vizsgálati jelentésben található információ harmadik ország szabályozó hatóságának repülésbiztonsági felügyelete alá tartozó vállalkozást vagy vállalkozások társulását érint és egy, a 216/2008/EK rendelet 12. cikkének megfelelően megkötött uniós megállapodás alkalmazási körébe esik, ezt az információt a megállapodásban foglalt rendelkezéseknek megfelelően a harmadik ország mint szerződő fél rendelkezésére kell bocsátani.

(2)   Amennyiben egy vizsgálati jelentésben található információ az Unió és az ICAO közötti együttműködési megállapodás alkalmazási körébe esik, ezt az információt az együttműködési megállapodásban és annak repülésbiztonsági mellékletében foglalt rendelkezéseknek megfelelően az ICAO rendelkezésére kell bocsátani.

(3)   Amennyiben egy vizsgálati jelentésben található információ a 996/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (20) összhangban végzett, folyamatban lévő biztonsági vizsgálatokra vonatkozik, a szóban forgó információt haladéktalanul a biztonsági vizsgálatért felelős hatóság rendelkezésére kell bocsátani.

(4)   Az 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (21) alkalmazásában a vizsgálati jelentésekhez kapcsolódó döntéshozatali eljárást akkor lehet befejezettnek tekinteni, ha a nem megfelelésekre vonatkozó megállapításokat lezárták.

22. cikk

Kiegészítő intézkedések

(1)   Az Ügynökség feladata azonosítani, ha egy nem megfelelés megszüntetését célzó intézkedés nem kielégítő, így például:

a)

a 17. cikk (1) bekezdésében említett időszakon belül nem kap értesítést korrekciós intézkedésről;

b)

a 17. cikk (4) bekezdésének b) pontjában említett időszakon belül nem adja egyetértését egy korrekciós intézkedéshez;

c)

egy korrekciós intézkedést nem megfelelően hajtanak végre.

(2)   Az (1) bekezdésben említett esetekben az Ügynökség felkéri az illetékes hatóságot, hogy adjon felvilágosítást az adott hiányosságról, és nyújtson be kiegészítő intézkedéseket, amelyekre vonatkozóan az Ügynökség határidőt is szab.

(3)   Az Ügynökség felméri a hiányosság következményeit, és értékeli az illetékes hatóság által a megszabott határidőn belül adott választ. Ezen értékelés alapján az Ügynökségnek az alábbiakra van lehetősége:

a)

egyet ért a benyújtott kiegészítő intézkedésekkel; vagy

b)

kiegészítő jelentést készít az érintett illetékes hatóság és a Bizottság számára. A jelentésben szerepel az Ügynökség értékelése és a Bizottság részére megfogalmazott ajánlásai, és ezen belül – szükségesnek ítélt esetben – az illetékes hatóság által kiállított tanúsítvány(ok) kölcsönös elismerésére vonatkozó ajánlások.

(4)   A 2111/2005/EK rendelet sérelme nélkül a (3) bekezdés b) pontjában említett kiegészítő jelentés kézhezvételét követően a Bizottság az alábbi intézkedéseket hozhatja:

a)

észrevételeket küld az érintett tagállamnak, vagy további magyarázatot kér a nem megfelelésekre vonatkozó megállapítások egészének vagy egy részének tisztázása érdekében;

b)

a korrekciók vagy korrekciós intézkedések kielégítő végrehajtásának ellenőrzése érdekében eseti vizsgálat végzésére kéri fel az Ügynökséget;

c)

megindítja a 216/2008/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdésében említett eljárást annak eldöntése érdekében, hogy az illetékes hatóság által kiállított tanúsítványok megfelelnek-e a vonatkozó követelményeknek;

d)

a Szerződés 258. cikkében előírt eljárást indít.

23. cikk

Éves jelentés

Az Ügynökség minden évben legkésőbb március 31-ig éves jelentést nyújt be a Bizottságnak az előző évben végzett folyamatos ellenőrzési tevékenységéről és a végrehajtott vizsgálatokról. A jelentésben fel kell tüntetni a tevékenységek és vizsgálatok eredményeinek elemzését, ezen belül ki kell térni arra, hogy az illetékes hatóságoknak mennyiben volt lehetőségük a repülésbiztonsági felügyelethez kapcsolódó hatásköreik gyakorlására, valamint ajánlásokat kell megfogalmazni a javítási lehetőségekre vonatkozóan. Az ajánlások között egyebek mellett meg kell határozni, hogy melyek azok a műszaki szabályok, amelyeket a 216/2008/EK rendelet 17. cikke (2) bekezdésének b) pontjával összhangban létre kell hozni vagy módosítani kell, illetve az Ügynökség esetében milyen intézkedéseket kell meghatározni vagy módosítani a 216/2008/EK rendelet 18. cikkének c) pontjával összhangban.

24. cikk

Munkaeljárások

Az e rendelet hatálybalépésétől számított hat hónapon belül az Ügynökség felülvizsgálja a 3–23. cikk szerinti feladatainak elvégzésére szolgáló munkaeljárásait.

25. cikk

Átmeneti intézkedések

(1)   Az Ügynökség által a 736/2006/EK rendelettel összhangban feltárt azon nem megfelelésekre vonatkozó megállapítások, amelyek lezárásáról az Ügynökség e rendelet hatálybalépésének időpontjáig nem kapott bizonyítékot, az e rendelet szerint tett megállapításnak minősülnek, és ekként kell őket kezelni.

(2)   Azok a korrekciós intézkedési tervek, amelyeket az Ügynökség a 736/2006/EK rendelettel összhangban jóváhagyott, az e rendelet szerint jóváhagyott tervnek minősülnek.

(3)   A 736/2006/EK rendelettel összhangban felhatalmazott csoporttagok és csoportvezetők az e rendelet szerint felhatalmazott személyzetnek minősülnek.

26. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 736/2006/EK rendelet hatályát veszti.

27. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2014. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2013. június 28-án.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  HL L 79., 2008.3.19., 1. o.

(2)  HL L 129., 2006.5.17., 1. o.

(3)  HL L 243., 2003.9.27., 6. o.

(4)  HL L 315., 2003.11.28., 1. o.

(5)  HL L 240., 2002.9.7., 1. o.

(6)  HL L 206., 2011.8.11., 21. o.

(7)  HL L 271., 2011.10.18., 15. o.

(8)  HL L 271., 2011.10.18., 23. o.

(9)  HL L 201., 2010.8.3., 1. o.

(10)  HL L 373., 1991.12.31., 4. o.

(11)  HL L 254., 2008.9.20., 1. o.

(12)  HL L 143., 2004.4.30., 76. o.

(13)  HL L 109., 2008.4.19., 17. o.

(14)  HL L 296., 2012.10.25., 1. o.

(15)  HL L 311., 2011.11.25., 1. o.

(16)  2011/531/EU tanácsi határozat (HL L 232., 2011.9.9., 8. o.).

(17)  HL L 317., 2001.12.3., 1. o.

(18)  HL L 344., 2005.12.27., 15. o.

(19)  HL L 84., 2006.3.23., 8. o.

(20)  HL L 295., 2010.11.12., 35. o.

(21)  HL L 145., 2001.5.31., 43. o.


29.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 179/55


A BIZOTTSÁG 629/2013/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2013. június 28.)

a 2012/2013. gazdasági évben a kvótán felüli cukor és izoglükóz csökkentett többletilletékkel történő uniós piacra bocsátásával kapcsolatos további rendkívüli intézkedések megállapításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (1) (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) és különösen annak 64. cikke (2) bekezdésére és 186. cikkére, összefüggésben 4. cikkével,

mivel:

(1)

A 2011/2012. cukorpiaci évben az ömlesztett fehér cukor átlagos uniós gyártelepi ára elérte a 404 EUR/tonna referenciaár 175 %-át, a világpiaci árnál pedig tonnánként hozzávetőleg 275 euróval volt magasabb. Az uniós ár jelenleg 700 EUR/tonna körüli szinten stabilizálódott, ami a cukorpiac szervezésének reformja óta elért legmagasabb árszint, és veszélyezteti az uniós piac cukorellátásának folyamatosságát. Mivel a 2012/2013. gazdasági év elején várható volt, hogy ez a magas ár tovább emelkedik, jelentős volt a kockázata annak, hogy megfelelő óvintézkedések hiányában komoly piaci zavarok keletkeznek. 2013. január 18-án, február 15-én és március 22-én a Bizottság a piaci zavarok kezelése céljából rendkívüli intézkedéseket meghatározó végrehajtási rendeleteket fogadott el 36/2013/EU (2), 131/2013/EU (3) és 281/013/EU (4) jelzettel. A jelenlegi piaci árak a megtett intézkedések ellenére még mindig olyan magasak, hogy indokolt további intézkedéseket hozni a piac zavarának elhárítása érdekében.

(2)

A 2012/2013. gazdasági évre becsült kereslet és kínálat alapján a cukorpiac zárókészletei vélhetően legalább 0,5 millió tonnával el fognak maradni a 2011/2012. évitől. Ez az adat már figyelembe veszi a preferenciális megállapodások előnyeiben részesülő harmadik országokból származó importot.

(3)

Másrészről viszont jó termés várható, és emiatt a becslések az 1234/2007/EK rendelet 56. cikkében meghatározott kvótán felül megközelítőleg 4 600 000 tonna mennyiségű cukor előállításával számolnak. A cukortermelőknek az említett rendelet 62. cikke szerinti bizonyos ipari felhasználások tekintetében teljesítendő szerződéses kötelezettségeit, valamint a 2012/2013. év tekintetében a kvótán felüli cukor kivitelére vonatkozó kötelezettségeit figyelembe véve így is jelentős, legalább 1 200 000 tonna kvótán felüli cukormennyiségre kell számítani. Az uniós cukorpiac szűkös kínálatának enyhítése és a túlzott mértékű áremelkedés elkerülése érdekében e cukormennyiség egy részét elérhetővé lehetne tenni az Európai Unió piacán.

(4)

A piac zavartalan ellátottsága érdekében kvótán felüli cukrot szükséges a piacra bocsátani. Indokolt lehetővé tenni, hogy ilyen intézkedést a 2012/2013. gazdasági év során minden olyan alkalommal lehessen hozni, amikor szükséges.

(5)

Az 1234/2007/EK rendelet 186. és 188. cikke értelmében a Bizottság szükség esetén hozhat intézkedéseket a piaci zavarok vagy azok veszélyének elkerülése érdekében, különösen abban az esetben, ha az említett helyzet az uniós árak számottevő emelkedése miatt következik be, feltéve, hogy e célkitűzést nem lehet a szóban forgó rendelet alapján rendelkezésre álló más intézkedéssel elérni. Az 1234/2007/EK rendelet nem ír elő a jelenlegi piaci körülményeknek megfelelő olyan konkrét intézkedést, amellyel a tartósan magas cukorárat mérsékelni lehetne, és biztosítható volna az uniós piac ésszerű áron történő cukorellátása, így egyedül a rendelet 186. cikke alapján lehet eljárni.

(6)

Az 1234/2007/EK rendelet 64. cikkének (2) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy a többletmennyiségek felhalmozódásának elkerülése érdekében a kvótán felül termelt cukorra és izoglükózra kivetett többletilletéket kellően magas szinten állapítsa meg. A kvótán felüli cukortermelésre vonatkozóan a 318/2006/EK tanácsi rendelet végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2006. június 29-i 967/2006/EK bizottsági rendelet (5) 3. cikkének (1) bekezdése az említett illetéket tonnánként 500 EUR-ban határozta meg.

(7)

A kvótán felül termelt cukor korlátozott mennyiségére célszerű most csökkentett többletilletéket megállapítani, a tonnánkénti értéket olyan szinten rögzítve, amely az EU cukortermelőivel szemben méltányos, biztosítja az uniós cukorpiac megfelelő működését, és segít az uniós és a világpiaci cukorárak közötti különbség csökkentésében annak veszélye nélkül, hogy többlet halmozódna fel az EU piacán.

(8)

Mivel az 1234/2007/EK rendelet mind a cukorra, mind az izoglükózra vonatkozóan megállapít kvótákat, indokolt hasonló intézkedést alkalmazni a kvótán felül termelt izoglükóz megfelelő mennyiségére is, hiszen ez utóbbi bizonyos mértékig a cukor helyettesítője a kereskedelmi forgalomban.

(9)

A kínálat növelése érdekében lehetővé kell tenni, hogy a cukor- és izoglükóz-termelők a tagállamok illetékes hatóságaihoz forduljanak olyan igazolásért, amely alapján e termékekből bizonyos, a kvótán felül termelt mennyiségeket csökkentett többletilleték mellett értékesíthetnek az Európai Unió piacán.

(10)

A csökkentett többletilleték kifizetésére a kérelem elfogadását követően és az igazolás kiállítását megelőzően kell sort keríteni.

(11)

Az igazolások érvényességének idejét az ellátási helyzet gyors javulása érdekében korlátozni kell.

(12)

Az egyes termelők által egy kérelmezési időszakban igényelhető mennyiségek felső határainak megállapítása és az igazolásnak a termelő saját termelésére való korlátozása vélhetően elegendő az e rendelet által létrehozott rendszeren belüli spekuláció megelőzésére.

(13)

Rendelkezni kell arról, hogy kérelmük benyújtásával a cukortermelők kötelezik magukat a kérelemben megjelölt mennyiségű cukor előállításához felhasznált cukorrépa minimálárának megfizetésére. Célszerű meghatározni a kérelmekkel kapcsolatos minimális támogathatósági feltételeket.

(14)

A tagállamok illetékes hatóságainak értesíteniük kell a Bizottságot a beérkezett kérelmekről. Az értesítések egyszerűsítése és egységesítése érdekében célszerű mintát rendelkezésre bocsátani.

(15)

A Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy az igazolásokat csak az e rendeletben meghatározott mennyiségi korlátok erejéig adják ki. Ennek érdekében szükséges, hogy a Bizottság a beérkezett kérelmek kapcsán elosztási együtthatót határozhasson meg.

(16)

A tagállamoknak azonnal tájékoztatniuk kell a kérelmezőket arról, hogy az általuk igényelt mennyiséget teljesen vagy részben jóváhagyták.

(17)

Az illetékes hatóságoknak értesíteniük kell a Bizottságot azokról a mennyiségekről, amelyekre csökkentett többletilleték alkalmazása mellett igazolást állítottak ki. Célszerű, hogy ehhez a Bizottság mintát bocsásson rendelkezésre.

(18)

Az Európai Unió piacára bocsátott azon cukormennyiségekre, amelyek meghaladják az e rendelet alapján kiállított igazolások szerinti mennyiséget, az 1234/2007/EK rendelet 64. cikke (2) bekezdésében meghatározott többletilletéket kell kivetni. Helyénvaló ezért rendelkezni arról, hogy azon kérelmezőknek is, akik nem teljesítik a részükre kiállított igazolás tárgyát képező mennyiségnek az uniós piacra bocsátására vonatkozó kötelezettségüket, tonnánként 500 EUR összeget kelljen fizetniük. Ez a következetes megközelítés az e rendelettel bevezetett mechanizmussal kapcsolatos visszaélések megelőzését szolgálja.

(19)

A cukor belső piaca és a kvótarendszer irányítása tekintetében a 318/2006/EK tanácsi rendelet alkalmazásának részletes szabályairól szóló, 2006. június 29-i 952/2006/EK bizottsági rendelet (6) 13. cikke (1) bekezdésének megfelelően a kvótacukorra és kvótán felüli cukorra vonatkozó átlagárak megállapítása céljából az e rendelet alapján kiállított igazolások tárgyát képező cukrot kvótacukornak kell tekinteni.

(20)

Az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2007. június 7-i 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozat (7) 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja megállapítja, hogy a cukorágazat piacának közös szervezése keretein belül nyújtott hozzájárulások és egyéb vámok saját forrásokat alkotnak. Ezért a kérdéses összegekre való jogosultság időpontját a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 2007/436/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 2000. május 22-i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet (8) 2. cikke (2) bekezdésének és 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében meg kell állapítani.

(21)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A többletilleték ideiglenes csökkentése

(1)   A 967/2006/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdésétől eltérve az 1234/2007/EK rendelet VI. mellékletében megállapított kvótán felül termelt és a 2012/2013. gazdasági évben az Európai Unió piacára bocsátott maximum 150 000 tonna fehércukor-egyenértékben kifejezett cukorra és 8 000 tonna szárazanyagban kifejezett izoglükózra vonatkozó többletilleték összege tonnánként 148 EUR-ban kerül megállapításra.

(2)   Az (1) bekezdésben előírt csökkentett többletilletéket a 2. cikkben említett kérelem elfogadását követően és a 6. cikkben említett igazolás kiállítását megelőzően kell befizetni.

2. cikk

Igazolás kérelmezése

(1)   Az 1. cikkben meghatározott feltételek igénybevételéhez a cukor- és izoglükóz-termelőknek igazolást kell kérniük.

(2)   Kérelmet kizárólag az 1234/2007/EK rendelet 57. cikkével összhangban jóváhagyott olyan répacukor- és nádcukortermelő vagy izoglükóz-termelő vállalkozás nyújthat be, amely a rendelet 56. cikke alapján részesült a 2012/2013. gazdasági évre kiosztott termelési kvótából.

(3)   A kérelmezők kérelmezési időszakonként mindössze egy kérelmet nyújthatnak be a cukorra és egyet az izoglükózra vonatkozóan.

(4)   Az igazolások iránti kérelmet faxon vagy elektronikus levélben annak a tagállamnak az illetékes hatóságához kell benyújtani, amelyben a vállalkozást engedélyezték. A tagállamok illetékes hatóságai megkövetelhetik, hogy az elektronikus úton benyújtott kérelmeket az 1999/93/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) szerinti fokozott biztonságú elektronikus aláírással lássák el.

(5)   A kérelmeknek az alábbi feltételeknek kell megfelelniük:

a)

a kérelmeknek tartalmazniuk kell:

i.

a kérelmező nevét, címét és közösségi adószámát; valamint

ii.

a kérelmezett mennyiségeket kerek tonnában, fehércukor-egyenértékben és izoglükóz szárazanyagban kifejezve;

b)

a folyó kérelmezési időszakban kérelmezett, fehércukor-egyenértékben és izoglükóz szárazanyagban kifejezett mennyiségek a cukor esetében nem haladhatják meg az 50 000 tonnát, az izoglükóz esetében pedig a 2 500 tonnát;

c)

amennyiben a kérelem cukorra vonatkozik, a kérelmező kötelezi magát, hogy megfizeti az e rendelet 6. cikkével összhangban kiállított igazolások által lefedett mennyiségű cukormennyiségnek megfelelő cukorrépának az 1234/2007/EK rendelet 49. cikkében meghatározott minimálárát;

d)

a kérelmet annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén, illetve hivatalos nyelveinek egyikén kell megírni, amelyben azt benyújtják;

e)

a kérelemnek tartalmaznia kell egy erre a rendeletre való hivatkozást, valamint a kérelmek benyújtási határidejét;

f)

a kérelmező az e rendeletben meghatározottakhoz képest nem vezethet be további feltételt.

(6)   Olyan kérelem, amelyet nem az (1)–(5) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően nyújtanak be, nem fogadható el.

(7)   Benyújtását követően kérelmet visszavonni vagy módosítani még akkor sem lehet, ha a kérelmezett mennyiséget csak részben fogadták el.

3. cikk

A kérelmek benyújtása

A kérelmek benyújtására rendelkezésre álló időszak 2013. július 10-én brüsszeli idő szerint 12.00 órakor ér véget.

4. cikk

A kérelmek továbbítása a tagállamok által

(1)   A tagállamok illetékes hatóságai a 2. cikkben meghatározott feltételek alapján döntenek arról, hogy az egyes kérelmek elfogadhatók-e. Amennyiben az illetékes hatóságok úgy ítélik meg, hogy egy kérelem nem fogadható el, erről haladéktalanul értesítik a kérelmezőt.

(2)   Az illetékes hatóság legkésőbb pénteken faxon vagy elektronikus levélben értesíti a Bizottságot az előző kérelmezési időszak folyamán benyújtott elfogadható kérelmekről. Az értesítések nem tartalmazzák a 2. cikk (5) bekezdése a) pontjának i. alpontjában említett adatokat. Azok a tagállamok, amelyek rendelkeznek cukor- vagy izoglükóz-kvótával a 2012/2013. gazdasági évre, de amelyekhez egyetlen kérelmet sem nyújtottak be, erről ugyanezen határidőn belül értesítik a Bizottságot.

(3)   Az értesítések formátumát és tartalmát a Bizottság által a tagállamok rendelkezésére bocsátott minták alapján kell meghatározni.

5. cikk

A határértékek túllépése

Amennyiben a tagállamok illetékes hatóságai által a 4. cikk (2) bekezdése alapján közölt információk szerint a kérelmezett mennyiségek meghaladják az 1. cikkben meghatározott határértékeket, a Bizottság:

a)

elosztási együtthatót állapít meg, amelyet a tagállamok az értesítésekben szereplő igazolási kérelmek által lefedett mennyiségekre alkalmaznak;

b)

elutasítja azokat a kérelmeket, amelyekről még nem kapott értesítést.

6. cikk

Az igazolások kiállítása

(1)   Az 5. cikk sérelme nélkül az illetékes hatóság a kérelmezési időszak végének hetét követő tizedik munkanapon kiállítja az igazolásokat azon kérelmek vonatkozásában, amelyekről a 4. cikk (2) bekezdésének megfelelően értesítette a Bizottságot.

(2)   A tagállamok minden hétfőn értesítik a Bizottságot a cukor és/vagy izoglükóz azon mennyiségeiről, amelyre az előző hét folyamán igazolásokat állítottak ki.

(3)   Az igazolás mintáját a melléklet határozza meg.

7. cikk

Az igazolások érvényessége

Az igazolások a kiállításukat követő második hónap végéig érvényesek.

8. cikk

Az igazolások átruházása

Az igazolásokkal járó jogok és kötelezettségek nem ruházhatók át.

9. cikk

Az árak jelentése

A 952/2006/EK rendelet 13. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában az e rendelet alapján kiállított igazolások által lefedett eladott cukormennyiség kvótacukornak tekintendő.

10. cikk

Nyomon követés

(1)   A kérelmezők a 952/2006/EK rendelet 21. cikke (1) bekezdésében előírt havi tájékoztatást kiegészítik azokkal a mennyiségekkel, amelyekre e rendelet 6. cikkével összhangban igazolást kaptak.

(2)   Az e rendelet alapján kiállított igazolás címzettje 2013. október 31-ig bizonyítja az illetékes tagállami hatóság felé, hogy a kapott igazolás által lefedett teljes mennyiséget az Európai Unió piacára bocsátotta. Az igazolás által lefedett, de a vis maiortól eltérő okból az uniós piacra nem bocsátott mennyiségek minden egyes tonnája után tonnánként 352 EUR-t kell fizetni.

(3)   A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az Európai Unió piacára nem bocsátott mennyiségekről.

(4)   A tagállamok kiszámítják és a Bizottsággal közlik az egyes termelők által a kvótán felül előállított cukor és izoglükóz teljes mennyisége, illetve a termelőktől a 967/2006/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerint elkerült mennyiségek közötti különbséget. Amennyiben egy termelőnél a kvótán felüli cukor és izoglükóz fennmaradó mennyiségei kisebbek, mint az e rendelet alapján a termelőnek kibocsátott igazolásban szereplő mennyiség, a termelőnek a különbség után tonnánként 500 EUR-t kell fizetnie.

(5)   A tagállamok a (3) és (4) bekezdésben előírt értesítéseket legkésőbb 2014. június 30-ig elküldik a Bizottságnak.

11. cikk

A jogosultság megállapításának időpontja

Az 1150/2000/EK, Euratom rendelet 2. cikke (2) bekezdésének és 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja alkalmazásában az uniós jogosultság megállapításának dátuma megegyezik a kérelmező által fizetendő többletilleték e rendelet 1. cikke (2) bekezdése szerinti befizetésének dátumával.

12. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet 2014. június 30-án hatályát veszti.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2013. június 28-án.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(2)  HL L 16., 2013.1.19., 7. o.

(3)  HL L 45., 2013.2.16., 1. o.

(4)  HL L 84., 2013.3.23., 19. o.

(5)  HL L 176., 2006.6.30., 22. o.

(6)  HL L 178., 2006.7.1., 39. o.

(7)  HL L 163., 2007.6.23., 17. o.

(8)  HL L 130., 2000.5.31., 1. o.

(9)  HL L 13., 2000.1.19., 12. o.


MELLÉKLET

A 6. cikk (3) bekezdésében említett igazolásminta

Image


29.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 179/60


A BIZOTTSÁG 630/2013/EU RENDELETE

(2013. június 28.)

az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet mellékleteinek módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22-i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 23. cikke első bekezdésére,

mivel:

(1)

A 999/2001/EK rendelet meghatározza a szarvasmarha-, juh- és kecskefélék fertőző szivacsos agyvelőbántalmainak (TSE-k) megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályokat. Hatálya kiterjed az élő állatok és az állati eredetű termékek előállítására és forgalomba hozatalára, valamint bizonyos különleges esetekben ezek kivitelére.

(2)

2011. január 19-én az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: EFSA) az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központtal (a továbbiakban: ECDC) készített közös véleményt (a továbbiakban: az EFSA és az ECDC közös véleménye) (2) tett közzé az állatokban és az emberekben előforduló TSE-k lehetséges járványtani vagy molekuláris összefüggéseiről. Az EFSA és az ECDC közös véleményében megerősítette, hogy a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma (BSE) atipikus formáit azonosították szarvasmarhákban, és megkülönböztette a klasszikus BSE-t, az L-típusú atipikus BSE-t és a H-típusú atipikus BSE-t. Ezért indokolt a 999/2001/EK rendelet I. mellékletébe felvenni a klasszikus BSE és az atipikus BSE eseteinek meghatározását.

(3)

A 999/2001/EK rendelet III. melléklete A. fejezetének I. része meghatározza az emberi fogyasztás céljából levágott szarvasmarhafélékben előforduló BSE ellenőrzésére vonatkozó szabályokat. Az említett helyen hivatkozás történik a friss hús termelésére és forgalmazására vonatkozó egészségügyi feltételekről szóló, 1964. június 26-i 64/433/EGK tanácsi irányelv (3) 2. cikkének n) pontjában meghatározott „különleges kényszervágásnak” megfelelően leölt állatokra. Az említett irányelvet a 2004/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) azóta hatályon kívül helyezte. Ez jogi bizonytalansághoz vezetett, és ahhoz, hogy a szükségesnél kevesebb állatvizsgálat elvégzésére került sor. Ezért az emberi fogyasztás céljából levágott szarvasmarhafélékben előforduló BSE ellenőrzésére vonatkozó, a 999/2001/EK rendelet III. mellékletében előírt szabályok keretében szükséges egyértelműen meghatározni a kényszervágás fogalmát.

(4)

A 999/2001/EK rendelet III. melléklete A. fejezetének II. része meghatározza a juh- és kecskefélék ellenőrzésére vonatkozó szabályokat. A kérődző állatoknak a fertőző szivacsos agyvelőbántalom (TSE) Unióban való jelenléte tekintetében való ellenőrzésére és vizsgálatára vonatkozó, az elmúlt években készült éves tagállami jelentések tanúsága szerint a nem emberi fogyasztás céljából levágott juh- és kecskefélék vizsgálata általában hatékonyabban kimutatja a TSE-eseteket, mint az emberi fogyasztás céljából levágott állatoké. Ezért indokolt nagyobb rugalmasságot biztosítani a tagállamok számára, hogy az említett rendeletben előírt korlátozott számú vizsgálat nagyobb részét azokon az alpopulációkon végezzék el, amelyekben nagyobb az esélye az ilyen pozitív esetek azonosításának.

(5)

A 999/2001/EK rendelet VII. melléklete megállapítja a szarvasmarha-, juh- és kecskefélékben előforduló TSE jelenlétének megerősítése esetén hozandó felszámolási intézkedéseket, valamint a juhok TSE-vel szembeni rezisztenciájára irányuló tenyésztési programokra vonatkozó minimumkövetelményeket. A szóban forgó mellékletet több alkalommal is módosították, többek között a 727/2007/EK (5) és a 746/2008/EK (6) bizottsági rendelettel.

(6)

2007. július 17-én, a T-257/07 sz. ügyben Franciaország keresetet nyújtott be a Bizottság ellen a Törvényszékhez, melyben kérte a 727/2007/EK rendelet melléklete 3. pontja végrehajtásának felfüggesztését, amennyiben az bevezeti a 999/2001/EK rendelet VII. melléklete A. fejezete 2.3.b) pontjának iii. alpontját, a 2.3.d) pontját és a 4. pontját, illetőleg a rendelet teljes megsemmisítését. Franciaország szerint az említett pontok a juh- és kecskefélék esetében korábban előírt rendelkezésekhez képest kevésbé korlátozó felügyeleti és felszámolási intézkedések alkalmazását tennék lehetővé. 2007. szeptember 28-i végzésében (7) a Bíróság az alapügyben hozandó ítélet meghozataláig felfüggesztette az említett rendelkezések alkalmazását.

(7)

A Bizottság ezt követően felkérte az EFSA-t, hogy nyújtson segítséget számára azon főbb előfeltételek tisztázásában, amelyekre a 727/2007/EK rendelet épült. Tekintettel az EFSA magyarázataira, a 999/2001/EK rendeletet módosító 746/2008/EK rendelet visszaállította a Törvényszék által felfüggesztett rendelkezések alkalmazását. 2008. október 30-i végzésében (8) a Törvényszék – a T-257/07 sz. alapügyben való ítélet meghozataláig – felfüggesztette a 746/2008/EK rendelettel módosított 999/2001/EK rendelet VII. melléklete A. fejezete 2.3.b) pontja iii. alpontjának, 2.3.d) pontjának és 4. pontjának alkalmazását.

(8)

A T-257/07 sz. ügyben 2011. szeptember 9-én hozott ítéletében (9) a Törvényszék elutasította Franciaországnak a 746/2008/EK rendelet megsemmisítése iránti keresetét, valamint megszüntette a 999/2001/EK rendelet VII. mellékletének A. fejezetében szereplő, szóban forgó rendelkezések alkalmazásának felfüggesztését.

(9)

2011. november 28-án Franciaország a C-601/11 P sz. ügyben (10) fellebbezést nyújtott be a Törvényszék T-257/07 sz. ügyben hozott ítélete ellen, és kérte a Bíróságot, hogy helyezze hatályon kívül az említett ítéletet, továbbá a 746/2008/EK rendelet megsemmisítésével hozzon végleges ítéletet az ügyben, vagy utalja vissza az ügyet a Törvényszék hatáskörébe.

(10)

Helyénvaló átláthatóbbá tenni a juh- és kecskefélékben előforduló klasszikus surlókór elleni védekezésre és annak felszámolására vonatkozó intézkedési lehetőségeknek és eltéréseknek a 999/2001/EK rendelet VII. mellékletében meghatározott igen összetett rendszerét. A VII. mellékletben csupán három lehetőségről lenne indokolt rendelkezni a juh- és kecskefélék fertőzött állományaira vagy nyájaira vonatkozóan, nevezetesen: 1. lehetőség: valamennyi állat elpusztítása; 2. lehetőség: csak a gyanús állatok elpusztítása; illetve 3. lehetőség: az állatok nem kötelező elpusztítása.

(11)

A fenti három lehetőség keretében alkalmazandó intézkedéseket a lehetőségek összehasonlításának megkönnyítése és a lehetőségek egyes gazdaságokat érintő következményeinek tudatosítása érdekében célszerű újrafogalmazni. Mivel az 1. és a 2. lehetőség a betegségek elleni védekezést segítő szigorú felszámolási intézkedéseket tartalmaz, az 1. és a 2. opció keretében alkalmazott, felszámolást követő intézkedések esetében helyénvaló a 3. lehetőségnél nagyobb rugalmasságot biztosítani.

(12)

Pontosítani kell, hogy a 2. lehetőségben meghatározott felszámolási intézkedéseket milyen feltételek mellett lehet elhalasztani. Helyénvaló lehetővé tenni az intézkedések legfeljebb három hónappal történő halasztását a bárányozási időszakkal kapcsolatos megfontolásokból. Hosszú távú halasztás azonban csak azzal indokolható, ha a gazdaságban a klasszikus surlókórral szembeni genetikai rezisztencia növelése ennél több időt igényel. Mivel klasszikus surlókórral szembeni genetikai rezisztenciát eddig csak juhfélék esetében igazoltak, a kizárólag kecskefélékből álló nyájak esetében nem indokolt hosszú távú halasztást engedélyezni. Ellenkező esetben az engedélyt indokolt három éves időtartamra korlátozni és bizonyos feltételekhez kötni.

(13)

Olyan esetekben, amikor a tenyésztésből történő kivonás veszélye által fenyegetett helyi juhfajtát tartó gazdaság esetében megerősítést nyer a klasszikus surlókór jelenléte, a 999/2001/EK rendelet VII. mellékletében meghatározott felszámolást követő intézkedésekre vonatkozó rendelkezéseknek figyelembe kell venniük, hogy nehézségbe ütközhet ugyanazon veszélyeztetett fajtából kizárólag rezisztens juhegyedeket vagy magzatijuh-termékeket bevezetni és használni. Ebben a konkrét esetben indokolt rugalmasabb szabályok alkalmazását lehetővé tenni a tagállamok számára a gazdaságokban bevezetni és használni kívánt tenyészállatok és magzati termékek genotípusa tekintetében.

(14)

Az EFSA és az ECDC közös véleménye szerint az atipikus surlókór valószínűsíthetően egyáltalán nem vagy csak kismértékben fertőző. Ez a megállapítás elsősorban azon alapul, hogy statisztikai szempontból nem tapasztalható eltérés az összpopulációban és a pozitív eseteket tartalmazó állományokban megfigyelt atipikus/NOR 98 előfordulások gyakorisága között. Ezért az atipikus surlókór igazolt jelenléte esetén a juh- és kecskefélék mozgását korlátozó intézkedések a továbbiakban nem indokoltak. Ugyanakkor az atipikus surlókórra vonatkozó tudományos ismeretek gyarapítása céljából fokozott felügyelet alatt kell tartani az érintett állományokat vagy nyájakat. A 999/2001/EK rendelet VII. mellékletének szóban forgó módosítása összhangban van „A 2. TSE-ütemterv – Stratégiai dokumentum 2010–2015-re a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak tekintetében” című, a Bizottság által az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett közlemény (11) 2.4.3. pontjában körvonalazott jövőbeli szakpolitikai lehetőségekkel.

(15)

A tenyésztési programokban való részvétel eddig a nagy genetikai értékű juhállományokra korlátozódott. Alkalmazás esetén a tenyésztési programok hatékonynak bizonyultak a nagy genetikai értékű juhpopulációk klasszikus surlókórral szembeni rezisztenciájának növelésében. A rezisztenciáért felelős örökítő tényező (allél) eddig láthatóan korlátozott mértékben terjedt el a közönséges termelő állományban. A klasszikus surlókórral szembeni rezisztenciáért felelős tényező termelő állományban való szélesebb körű elterjedésének elősegítése érdekében indokolt, hogy a 999/2001/EK rendelet VII. mellékletének C. fejezete lehetővé tegye a tenyésztési programokban részt nem vevő állományok tenyészkosainak genotipizálását.

(16)

A 999/2001/EK rendelet VIII. mellékletének A. fejezete meghatározza az élő állatoknak, azok spermájának és embrióinak Unión belüli kereskedelmére vonatkozó szabályokat. Amint azt a (14) preambulumbekezdésben említettük, az EFSA és az ECDC közös véleménye szerint az atipikus surlókór valószínűsíthetően egyáltalán nem vagy csak kismértékben fertőző. Ezért indokolt az atipikus surlókór igazolt jelenléte esetén a juh- és kecskefélék mozgását korlátozó valamennyi intézkedés felfüggesztését az Unión belüli kereskedelemre is alkalmazni. Ezt az álláspontot támasztja alá az a tény is, hogy az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE) 78. általános ülésszakán, 2010-ben megszavazott Szárazföldi Állatok Egészségügyi Kódexe az atipikus surlókór tekintetében semmilyen kereskedelmi korlátozást nem javasol.

(17)

A 999/2001/EK rendelet VIII. mellékletében a juh- és kecskefélék, valamint azok spermái és embrió Unión belüli kereskedelmére vonatkozóan megállapított szabályokat a lehető legnagyobb mértékben összhangba kell hozni az OIE-szabványokkal annak érdekében, hogy ne akadályozzák meg a klasszikus surlókórra irányuló jóváhagyott nemzeti védekezési programmal rendelkező tagállamokat abban, hogy az OIE Kódexben meghatározott feltételek szerint betegségtől mentes ország státust kérjenek. Az Unión belüli kereskedelemre vonatkozó módosított rendelkezések ugyanakkor nem érinthetik kedvezőtlenül az olyan tagállamok között meglévő kereskedelmi forgalmat, amelyekben nem hagytak jóvá a klasszikus surlókórra irányuló nemzeti védekezési programot.

(18)

E célból, a 2. TSE-ütemterv 2.4.3. pontjában javasoltak szerint indokolt a 999/2001/EK rendelet VIII. mellékletében olyan keretet meghatározni, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy hivatalosan elismerjék a gazdaságok klasszikus surlókórra vonatkozó helyzetét. Egy gazdaság azon lehetőségét, hogy a klasszikus surlókór tekintetében részt vegyen a juh- és kecskefélék Unión belüli kereskedelmében, a klasszikus surlókórra vonatkozó helyzete alapján kell meghatározni.

(19)

A 999/2001/EK rendelet VIII. mellékletében kétszintű rendszert célszerű létrehozni a gazdaságok klasszikus surlókórra vonatkozó helyzetének meghatározására. Az állatoknak a klasszikus surlókórra vonatkozó jóváhagyott nemzeti védekezési programmal rendelkező tagállamokba irányuló, tenyésztés vagy tartás céljából történő szállítása esetében olyan, elhanyagolható kockázatot jelentő státust indokolt feltételként előírni, amely technikai szempontból ekvivalens az OIE Szárazföldi Állatok Egészségügyi Kódexe 14.9.5. cikkében meghatározott – az OIE valamennyi előírásának legalább hét éven keresztül történő megfelelést igazoló – surlókórmentes státusszal (összhangban a 999/2001/EK rendelet 6a. cikkében és VII. mellékletében előírt, a juhok rezisztens genotípusainak kitenyésztését ösztönző szabállyal, míg a javaslat az ARR/ARR genotípust lehetséges választási lehetőségként ismeri el). A más tagállambeli tenyésztésre szánt állatok esetében csak azt indokolt előírni, hogy olyan gazdaságokból származzanak, amelyek klasszikus surlókór tekintetében ellenőrzött kockázati státusúak, amely státust kevesebb követelmény legalább három éven keresztül történő teljesítése alapján ítélnék oda, ahogy az jelenleg is történik.

(20)

Figyelembe véve, hogy milyen nehéz egy tagállam területének vagy területe egy részének tekintetében a betegségtől mentes státust igazolni egy olyan összetett betegség esetében, mint a klasszikus surlókór, amelyre hosszú lappangási idő jellemző, nem létezik az élő szervezeten elvégezhető diagnosztikai eljárás, és amelyre az állatok az egyedi genetikai hajlamuktól függően eltérő érzékenységgel reagálnak, a 999/2001/EK rendelet VIII. mellékletében a „klasszikus surlókórtól mentes tagállam” fogalmát indokolt leváltani „a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot jelentő tagállam vagy tagállami övezet” fogalommal. Ezenkívül aktualizálni kell a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot jelentő tagállam vagy tagállami övezet ekként történő elismerésének feltételeit, és indokolt a lehető legnagyobb mértékben összhangba hozni azokat az OIE Szárazföldi Állat-egészségügyi Kódexévek 14.9.3. cikkben foglalt ajánlásokkal.

(21)

Mivel a 999/2001/EK rendelet VIII. mellékletének a klasszikus surlókór valamennyi kereskedelmi aspektusára ki kell térnie, valamint figyelembe véve, hogy a gazdaságok klasszikus surlókórra vonatkozó helyzete elismerését célzó hivatalos rendszer javasolt létrehozása megfelelő alapként szolgál a klasszikus surlókórra irányuló jóváhagyott nemzeti védekezési tervvel rendelkező és más tagállamok közötti kereskedelem tárgyát képező állatokra vonatkozó különféle garanciák létrehozásához, a szóban forgó mellékletnek indokolt tartalmazni a klasszikus surlókórra irányuló jóváhagyott nemzeti védekezési tervvel rendelkező tagállamok jegyzékét.

(22)

A 999/2001/EK rendelet IX. mellékletének C. fejezete megállapítja a szarvasmarha-, juh- vagy kecskefélékből származó, állati eredetű termékek, különösen az emberi fogyasztásra szánt zselatin Unióba történő behozatalára vonatkozó szabályokat. A 999/2001/EK rendelet IX. melléklete D. fejezetének A. szakasza megállapítja a szarvasmarha-, juh- vagy kecskefélékből származó, állati melléktermékek és a belőlük készült termékek, különösen a takarmány-összetevőnek szánt zselatin Unióba történő behozatalára vonatkozó szabályokat. Mivel az élelmiszerként vagy takarmányként való felhasználásra szánt kollagént ugyanabból a nyersanyagból állítják elő, mint a zselatint, az élelmiszerként vagy takarmányként való felhasználásra szánt kollagén behozatalára vonatkozó feltételeket indokolt összhangba hozni az ugyanilyen célú felhasználásra szánt zselatinra vonatkozóan megállapított feltételekkel.

(23)

A 999/2001/EK rendelet IX. melléklete D. fejezetének B. szakasza rendelkezik azokról az egyedi bizonyítványokról, amelyeknek a szarvasmarha-, juh- vagy kecskefélékből származó, Unióba behozott állati melléktermékeket és a belőlük készült termékeket kell kísérniük. Ezeket a bizonyítványokat módosítani kell azért, hogy a BSE vonatkozásában fennálló ellenőrzött vagy meghatározatlan fertőzési kockázatot képviselő országként besorolt harmadik országban feldolgozott, és a szóban forgó harmadik országból, valamint elhanyagolható BSE-kockázatot jelentő harmadik országból származó vegyes anyagból készült termékekre is vonatkozzanak. A juh- vagy kecskefélék tejét tartalmazó és tenyésztett állatok etetésére szánt termékek behozatalára vonatkozó egyedi bizonyítványt is módosítani kell annak érdekében, hogy jobban tükrözze az e termékek Unión belüli kereskedelmére vonatkozó korlátozásokat.

(24)

A 999/2001/EK rendelet IX. mellékletének E. és H. fejezete meghatározza a juh- és kecskefélék, valamint a juh- és kecskefélék spermájának és embrióinak Unióba történő behozatalára vonatkozó szabályokat. A szóban forgó behozatali szabályokat frissíteni kell, hogy tükrözzék a 999/2001/EK rendelet VIII. mellékletében az Unión belüli kereskedelemre vonatkozóan meghatározott feltételeket, beleértve a 999/2001/EK rendelet III–VII. mellékletében a klasszikus surlókór megfigyelésére és felszámolására vonatkozóan megállapított általános előfeltételeket, valamint a 999/2001/EK rendelet IV. mellékletében a takarmányozási tilalomra vonatkozóan megállapított rendelkezéseket.

(25)

A 999/2001/EK rendelet X. melléklete meghatározza a szarvasmarha-, juh- és kecskefélék TSE-vizsgálatára vonatkozó módszereket. Az EFSA és az ECDC közös véleménye szerint az L-típusú atipikus BSE kórokozójának jelentős a zoonózist okozó potenciálja (a betegség átvitele állatról emberre), hasonló a klasszikus BSE kórokozójáéhoz, vagy még annál is nagyobb. A világ több országában azonosítottak L-típusú és H-típusú atipikus BSE-megbetegedéseket, és az EFSA rámutatott arra, hogy az azonosított H-BSE és L-BSE esetek mindegyikénél megfigyelhető szokatlanul magas életkor és láthatólag alacsony előfordulási gyakoriság a populációban arra utalhat, hogy az atipikus BSE formák spontán alapulnak ki. Az atipikus BSE jobb megismerése érdekében relevánsabb adatokat kell gyűjteni.

(26)

Ehhez elő kell írni, hogy a jövőben az Unió-ban megerősített valamennyi BSE-esetet megkülönböztető vizsgálatnak vessenek alá, amely lehetővé teszi a kórokozó, nevezetesen a klasszikus BSE, az L-típusú atipikus BSE és a H-típusú atipikus BSE kórokozójának pontos azonosítását. Mivel néhány tagállam és harmadik ország már közzétette a közelmúltbeli BSE-esetek fenotípusainak részleteit, a 999/2001/EK rendelet X. mellékletének C. fejezetében kötelezővé kell tenni a megkülönböztető vizsgálatot a jövőben az Unióban megerősített BSE-esetek tekintetében.

(27)

A 999/2001/EK rendelet X. melléklete C. fejezetének 4. pontja tartalmazza a szarvasmarha-, juh- és kecskefélékben előforduló TSE ellenőrzésére jóváhagyott gyorstesztek jegyzékét.

(28)

Tekintettel arra, hogy a szarvasmarhákban előforduló BSE kimutatására szolgáló alábbi két gyorstesztet már nem gyártják, mint azt az Enfer Scientific 2012. augusztus 21-i, illetve a Roche Diagnostics GmbH 2012. augusztus 31-i levele megerősíti, azokat törölni kell a X. melléklet C. fejezetének 4. pontjában szereplő gyorstesztek jegyzékéből: Enfer-teszt és Enfer TSE Kit, 2.0. verzió, automatikus minta-előkészítés); Roche Applied Science PrionScreen.

(29)

Mivel a tagállamoknak elegendő időre van szükségük ahhoz, hogy nemzeti utasításaikat hozzáigazítsák az e rendelet által bevezetett új követelményekhez, ezt a rendeletet 2013. július 1-jétől kell alkalmazni.

(30)

A 999/2001/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(31)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével, és sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem ellenezte őket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 999/2001/EK rendelet mellékletei e rendelet mellékletének megfelelően módosulnak.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A rendeletet 2013. július 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2013. június 28-án.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  HL L 147., 2001.5.31., 1. o.

(2)  EFSA Journal 2011; 9(1):1945.

(3)  HL 121., 1964.7.29., 2012. o.

(4)  HL L 157., 2004.4.30., 33. o.

(5)  HL L 165., 2007.6.27., 8. o.

(6)  HL L 202., 2008.7.31., 11. o.

(7)  HL C 283., 2007.11.24., 28. o.

(8)  HL C 327., 2008.12.20., 26. o.

(9)  HL C 311., 2011.10.22., 33. o.

(10)  HL C 80., 2012.3.17., 5. o.

(11)  COM(2010) 384 végleges.


MELLÉKLET

Az 999/2001/EK rendelet mellékletei a következőképpen módosulnak:

1.

Az I. melléklet 2. pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„2.

E rendelet alkalmazásában az alábbi fogalommeghatározásokat is alkalmazni kell:

a)   „a BSE honi előfordulása”: a szarvasmarhafélék szivacsos agyvelőbántalmának olyan esetét jelenti, amelyről nem mutatták ki egyértelműen, hogy az élő állatként való behozatal előtti megfertőződés következménye;

b)   „kohort”: a szarvasmarhafélék olyan együttese, amely magában foglalja:

i.mindazokat az állatokat, amelyek ugyanabban az állományban születtek, mint a fertőzött szarvasmarha, mégpedig a fertőzött szarvasmarha születését megelőző vagy azt követő 12 hónapon belül, valamintii.mindazokat az állatokat, amelyek életük első évében bármikor együtt nevelkedtek a fertőzött állattal annak első életéve során;

c)   „jelző eset”: az első olyan állat, amelyen egy gazdaságban vagy egy járványtanilag meghatározott csoportban a TSE-fertőzést kimutatták;

d)   „kiskérődzőknél előforduló TSE”: rendellenes PrP-fehérje előfordulását megerősítő vizsgálatot követően juh- vagy kecskefélében kimutatott fertőző szivacsos agyvelőbántalom;

e)   „surlókór”: juh- vagy kecskefélében kimutatott fertőző szivacsos agyvelőbántalom, amelynél a európai uniós referencialaboratóriumnak a kiskérődzőkben előforduló TSE-törzs jellemzéséről szóló kézikönyvében (1) foglalt kritériumok alapján a BSE diagnózisát kizárták;

f)   „klasszikus surlókór”: az európai uniós referencialaboratóriumnak a kiskérődzőkben előforduló TSE-törzs jellemzéséről szóló kézikönyvében foglalt kritériumok alapján a surlókór klasszikus surlókórként kimutatott előfordulása;

g)   „atipikus surlókór”: az európai uniós referencialaboratóriumnak a kiskérődzőkben előforduló TSE-törzs jellemzéséről szóló kézikönyvében foglalt kritériumok alapján a surlókórnak a klasszikus surlókórtól elkülöníthető, kimutatott előfordulása;

h)   „juhfélék prionfehérje-genotípusa”: két, a 2002/1003/EK bizottsági határozat (2) I. mellékletének 1. pontjában leírt allél kombinációja;

i)   „BSE”: a BSE nemzeti referencialaboratóriumban a X. melléklet C. fejezete 3.1. pontjának a) és b) alpontjában meghatározott módszerek és vizsgálati tervek szerint megerősített előfordulása;

j)   „klasszikus BSE”: az európai uniós referencialaboratóriumnak a szarvasmarhafélék TSE-izolátumai osztályozására szolgáló módszerében (3) foglalt kritériumok alapján klasszikus BSE-ként besorolt BSE előfordulás;

k)   „atipikus BSE”: az európai uniós referencialaboratóriumnak a szarvasmarhafélék TSE-izolátumai osztályozására szolgáló módszerében foglalt kritériumok alapján klasszikus BSE-ként nem besorolható BSE előfordulás;

l)   „18 hónaposnál idősebb juh- és kecskeféle egyedek”: olyan juh- és kecskeféle egyedek:

i.amelyek életkorát a 21/2004/EK tanácsi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b), c) és d) pontjában említett nyilvántartások vagy szállítási okmányok igazolják, vagyii.amelyek kettőnél több, a fogínyen kibújt maradandó metszőfoggal rendelkeznek.

2.

A III. melléklet A. fejezete a következőképpen módosul:

a)

Az I. rész 2. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„2.   Az emberi fogyasztás céljából levágott állatok ellenőrzése

2.1.

Minden olyan 24 hónaposnál idősebb szarvasmarhaféle egyeden BSE-vizsgálatot kell végezni, amelyet:

a 853/2004/EK rendelet (5) III. melléklete I. szakasza VI. fejezetének 1. pontja szerint kényszervágással vágtak le, vagy

levágást megelőző vizsgálatnak vetettek alá, amelynek során balesetekre vagy súlyos élettani és funkcionális problémákra utaló vagy a 854/2004/EK rendelet I. melléklete I. szakasza II. fejezete B. részének 2. pontja szerinti jeleket kerestek (6).

2.2.

Minden egészséges, 30 hónapnál idősebb, emberi fogyasztás céljára normál vágással levágott szarvasmarhaféle egyeden BSE-vizsgálatot kell végezni.

b)

A II. rész a következőképpen módosul:

i.

A 2. pont helyébe a következő szöveg lép:

„2.   Az emberi fogyasztásra levágott juh- és kecskefélék megfigyelése

a)

A vizsgálatokat a 750 000 egyedet meghaladó anyajuh- és pároztatott jerkepopulációval rendelkező tagállamoknak a 4. pontban megállapított mintavételezési szabályokkal összhangban kell végezniük, az éves mintanagyság legalább 10 000 emberi fogyasztásra vágott juhféle egyednek felel meg;

b)

A vizsgálatokat a 750 000 egyedet meghaladó már ellett kecske- és pároztatott kecskepopulációval rendelkező tagállamoknak a 4. pontban megállapított mintavételezési szabályokkal összhangban kell végezniük, az éves mintanagyság legalább 10 000 emberi fogyasztásra vágott juhféle egyednek felel meg;

c)

Egy tagállam dönthet úgy, hogy:

az a) és b) pontban megadott, emberi fogyasztásra levágott juh- és kecskeféle egyedekre vonatkozó minimális mintanagyság legfeljebb 50 %-át 1:1 arányban 18 hónaposnál idősebb, elhullott juh- vagy kecskefélékkel helyettesíti, a 3. pontban meghatározott minimális mintanagyságon túlmenően,

az a) és b) pontban megadott minimális mintanagyság legfeljebb 10 %-át 1:1 arányban olyan 18 hónaposnál idősebb juh-vagy kecskefélékkel helyettesíti, amelyeket betegségfelszámolási intézkedéssorozat keretében vágtak le.”

ii.

Az 5. pont helyébe a következő szöveg lép:

„5.   Megfigyelés olyan gazdaságokban, ahol a TSE elleni védekezésre és a felszámolására irányuló intézkedések folynak

A 18 hónaposnál idősebb, a VII. melléklet B. fejezete 2. része 2.2.1. pontjának és 2.2.2. pontja b) vagy c) alpontjának megfelelően megsemmisítési céllal leölt állatokat a TSE előfordulása szempontjából a X. melléklet C. fejezete 3. része 3.2. pontjának b) alpontjában meghatározott laboratóriumi módszerek és vizsgálati tervek szerint kell megvizsgálni egyszerű véletlenszerű minta kijelölése alapján, a következő táblázatban feltüntetett mintanagyságokkal összhangban.

A 18 hónaposnál idősebb, megsemmisítési céllal leölt állatok száma az állományban vagy nyájban

Minimális mintanagyság

70 vagy annál kevesebb

Az ismérveknek megfelelő valamennyi egyed

80

68

90

73

100

78

120

86

140

92

160

97

180

101

200

105

250

112

300

117

350

121

400

124

450

127

500 vagy több

150”

3.

A VII. melléklet helyébe a következő lép:

„VII. MELLÉKLET

A FERTŐZŐ SZIVACSOS AGYVELŐBÁNTALMAK ELLENI VÉDEKEZÉS ÉS A FELSZÁMOLÁSUK

A.   FEJEZET

A tse juh- és kecskefélékben való előfordulása gyanújának felmerülését követő intézkedések

Ha egy tagállam valamely gazdaságában egy juh- vagy kecskeféle egyednél felmerül a TSE-fertőzöttség gyanúja, akkor az érintett gazdaság összes többi juh- vagy kecskeféle egyedét hatósági forgalmi korlátozás alá kell helyezni addig, amíg a megerősítő vizsgálatok eredményei rendelkezésre nem állnak.

Ha bebizonyosodik, hogy az a gazdaság, ahol az állat tartózkodott, amikor a TSE gyanúja felmerült, valószínűleg nem az a gazdaság, amelyben az állat a TSE-vel megfertőződhetett, az illetékes hatóság a rendelkezésre álló járványügyi információk alapján dönthet úgy, hogy más gazdaságokat is hatósági ellenőrzés alá von, vagy úgy, hogy csak azt a gazdaságot helyezi hatósági ellenőrzés alá, ahol a fertőzés történt.

A hatósági ellenőrzés alá helyezett gazdaságban nevelt juh- és kecskeféléktől származó tej és tejtermékek, amelyek attól az időponttól kezdve, hogy felmerült a TSE előfordulásának gyanúja, az előfordulást megerősítő vizsgálati eredmények rendelkezésre állásáig az adott gazdaságban jelen vannak, kizárólag abban a gazdaságban használhatók fel.

B.   FEJEZET

A tse szarvasmarha-, juh- és kecskefélékben való előfordulásának megerősítését követő intézkedések

1.

A 13. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett felmérésnek azonosítania kell a következőket:

a)

szarvasmarhafélék esetében:

az összes többi kérődző abban a gazdaságban, amelyhez az az állat tartozik, amelyiknél a betegséget megállapították,

ha a betegséget nőivarú állatnál állapították meg, annak a betegség klinikai kitörését megelőző vagy követő két éven belül született utódai,

az összes állat abban a kohortban, amelyhez az az állat tartozik, amelyiknél a betegséget megállapították,

a betegség lehetséges eredete,

a többi állat abban a gazdaságban, amelyikbe az az állat tartozik, amelyiknél a betegséget megállapították, vagy az egyéb olyan gazdaságokban, amelyek a TSE kórokozója által fertőzöttekké válhattak, vagy ugyanannak a takarmány- vagy szennyezési forrásnak voltak kitéve,

az esetlegesen fertőzött takarmány és egyéb anyagok szállítása vagy a terjesztés bármely más eszköze, amely átvihette a TSE kórokozóját a szóban forgó gazdaságból vagy gazdaságba;

b)

juh- és kecskefélék esetében:

az összes többi kérődző – a juh- és kecskeféléken kívül – abban a gazdaságban, amelyhez az az állat tartozik, amelyiknél a betegséget megállapították,

amennyiben megállapíthatók, a szülőállatok, továbbá nőivarú állatok esetében azon állat összes embriója, petesejtje és utolsó utódja, amelyiknél a betegséget megállapították,

az összes többi juh- és kecskeféle – a második francia bekezdésben felsoroltakon kívül – abban a gazdaságban, amelyhez az az állat tartozik, amelyiknél a betegséget megállapították,

a betegség feltehető eredete és a többi gazdaság, amelyben vannak olyan állatok, embriók vagy petesejtek, amelyek megfertőződhettek a TSE kórokozójával, vagy ugyanabból a takarmányból ettek, vagy ki voltak téve ugyanannak a fertőzési forrásnak,

az esetlegesen fertőzött takarmány és egyéb anyagok forgalma vagy a terjesztés bármely más eszköze, amely átvihette a TSE kórokozóját a szóban forgó gazdaságból vagy gazdaságba.

2.

A 13. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott intézkedések legalább a következőket foglalják magukban:

2.1.

BSE szarvasmarhafélében való megállapítása esetén az 1. pont a) alpontjának második és harmadik francia bekezdésében említett felmérés által azonosított szarvasmarhafélék leölése és teljes megsemmisítése; a tagállam azonban dönthet úgy, hogy:

nem öli le és nem semmisíti meg az 1. pont a) alpontjának harmadik francia bekezdésében hivatkozott kohort állatait, ha bizonyítható, hogy az ilyen állatok nem jutottak ugyanahhoz a takarmányhoz, mint a fertőzött állat,

felfüggeszti az 1. pont a) alpontjának harmadik francia bekezdésében említett kohorthoz tartozó állatok leölését és megsemmisítését ezek termékeny élettartamának végéig, feltéve, hogy ezek folyamatosan spermagyűjtő központban tartott bikák, és biztosítható, hogy elpusztulásukat követően teljes mértékben megsemmisítik azokat.

2.2.

ha a TSE juh- vagy kecskefélében való előfordulását megerősítik:

2.2.1.

olyan esetekben, amikor a BSE nem zárható ki

ha a BSE nem zárható ki a X. melléklet C. fejezete 3. része 3.2. pontjának c) alpontjában meghatározott módszerek és vizsgálati tervek szerint végzett körvizsgálat során, az 1. pont b) alpontjának másodiktól ötödikig terjedő francia bekezdéseiben említett felmérés által azonosított valamennyi állat, embrió és petesejt leölése és teljes körű megsemmisítése.

A 18 hónaposnál idősebb, megsemmisítés céljából levágott állatokat a III. melléklet A. fejezet II. részének 5. pontjában meghatározott módon meg kell vizsgálni TSE előfordulása szempontjából a X. melléklet C. fejezete 3. részének 3.2. pontjában meghatározott laboratóriumi módszerek és vizsgálati tervek szerint.

Meg kell határozni valamennyi juhféle prionfehérje-genotípusát, legfeljebb 50 egyed erejéig.

A megsemmisítendő állatoktól származó tejet és tejtermékeket, amelyek azon időpont, amikor megerősítették, hogy a BSE nem zárható ki, és az állatok teljes megsemmisítésének időpontja között a gazdaságban jelen voltak, az 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) 12. cikkének megfelelően ártalmatlanítani kell.

Valamennyi állat leölése és teljes megsemmisítése után a 3. pontban meghatározott feltételek vonatkoznak a gazdaságra;

2.2.2.

olyan esetekben, amikor a BSE és az atipikus surlókór kizárható

Ha a X. melléklet C. fejezete 3. része 3.2. pontjának c) alpontjában meghatározott módszerekkel és vizsgálati tervekkel kizárják a BSE és az atipikus surlókór előfordulását, a gazdaságra az a) pontban meghatározott feltételek és – a gazdaságért felelős tagállam határozata szerint – vagy a b) pontban megállapított 1. lehetőség, vagy a c) pontban megállapított 2. lehetőség, vagy a d) pontban megállapított 3. lehetőség feltételei vonatkoznak:

a)

Az olyan tej és tejtermékek, amelyeket a megsemmisítendő vagy levágandó állatoktól nyertek, és amelyek azon időpont, amikor a TSE-előfordulást megerősítették, valamint a gazdaságban a b), illetve c) pont szerinti intézkedések végrehajtásának időpontja között a gazdaságban jelen voltak, vagy amelyeket a fertőzött állománytól nyertek, mielőtt a d) alpontban és a 4. pontban meghatározott valamennyi korlátozást meg nem szüntették, nem használhatók fel kérődzők takarmányozására, kivéve a szóban forgó gazdaságban lévő kérődzők takarmányozására.

Az ilyen tej és tejtermékek kérődzőknek szánt takarmányként csak a gazdaságért felelős tagállam területén hozhatók forgalomba.

Az ilyen tejből és tejtermékekből álló szállítmányokat kísérő kereskedelmi okmányon és az ilyen szállítmányokat tartalmazó bárminemű csomagoláson szerepelnie kell a következő egyértelmű jelölésnek: „kérődzők takarmányozására nem használható”.

Tilos az ilyen tejet vagy tejterméket tartalmazó takarmány felhasználása és tárolása olyan gazdaságban, amelyben kérődzőket tartanak.

Az ilyen tejet vagy tejterméket tartalmazó ömlesztett takarmány szállítását olyan járművel kell végezni, amely egyidejűleg nem szállít kérődzőknek szánt takarmányt.

Ha egy ilyen járművet ezt követően kérődzőknek szánt takarmány szállítására használnak, akkor azt a keresztszennyeződés elkerülése végett alaposan ki kell tisztítani a gazdaságért felelős tagállam által jóváhagyott eljárásnak megfelelően.

b)

1. lehetőség – valamennyi állat leölése és teljes megsemmisítése

Az 1. pont b) alpontjának második és harmadik francia bekezdésében említett vizsgálattal azonosított valamennyi állat, embrió és petesejt haladéktalan leölése és teljes megsemmisítése.

A 18 hónaposnál idősebb, megsemmisítés céljából levágott állatokat a III. melléklet A. fejezet II. részének 5. pontjában meghatározott módon meg kell vizsgálni TSE előfordulása szempontjából a X. melléklet C. fejezete 3. része 3.2. pontjában meghatározott laboratóriumi módszerek és vizsgálati tervek szerint.

Meg kell határozni valamennyi juhféle prionfehérje-genotípusát, legfeljebb 50 egyed erejéig.

Az 1. lehetőség első bekezdésében meghatározott feltételektől eltérve a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az i. vagy a ii. pontban felsorolt intézkedéseket hajtják végre:

i.

valamennyi állat haladéktalan leölése és teljes megsemmisítése helyett azokat haladéktalanul levágják emberi fogyasztás céljából, feltéve, hogy:

az állatokat a gazdaságért felelős tagállam területén vágják le emberi fogyasztás céljából;

minden 18 hónaposnál idősebb, emberi fogyasztás céljából levágott állatot megvizsgálnak a TSE előfordulása szempontjából a X. melléklet C. fejezete 3. része 3.2. pontjának b) alpontjában meghatározott laboratóriumi módszerek és vizsgálati tervek szerint,

ii.

a három hónaposnál fiatalabb bárányok és kecskegidák mentesülek a haladéktalan leölés és teljes megsemmisítés alól, feltéve, hogy azokat legkésőbb három hónapos korukban levágják emberi fogyasztás céljából.

Az összes állat leöléséig és teljes megsemmisítéséig vagy emberi fogyasztás céljából való levágásáig a 2.2.2. pont a) alpontjában és a 3.4. pont b) alpontjának harmadik és negyedik francia bekezdésében meghatározott intézkedések vonatkoznak a gazdaságra, amennyiben az a döntés született, hogy az 1. lehetőséget alkalmazzák.

Az összes állat leölése és teljes megsemmisítése vagy emberi fogyasztás céljából való levágása után a 3. pontban meghatározott feltételek vonatkoznak a gazdaságra, amennyiben az a döntés született, hogy az 1. lehetőséget alkalmazzák.

c)

2. lehetőség – csak a fogékony állatok leölése és teljes megsemmisítése

a gazdaságban található valamennyi juhféle egyed prionprotein-genotipizálása, majd az 1. pont b) alpontjának második és harmadik francia bekezdésében említett vizsgálattal azonosított valamennyi állat, embrió és petesejt haladéktalan leölése és teljes megsemmisítése az alábbiak kivételével:

ARR/ARR genotípusú tenyészkosok,

olyan tenyészanyajuhok, amelyek legalább egy ARR alléllal rendelkeznek, és nincs VRQ alléljuk, valamint, ahol az ilyen tenyészanyajuhok vemhesek a felmérés idején, a későbbiekben született bárányok, ha genotípusuk megfelel e bekezdés követelményeinek,

legalább egy ARR alléllal rendelkező juhféle egyedek, amelyeket kizárólag emberi fogyasztás céljából történő vágásra szánnak,

amennyiben a gazdaságért felelős tagállam így határoz, a három hónaposnál fiatalabb bárányok és kecskegidák, feltéve, hogy azokat legkésőbb három hónapos korukban levágják emberi fogyasztás céljából. A szóban forgó bárányok és kecskegidák mentesülnek a genotipizálás alól.

A 18 hónaposnál idősebb, megsemmisítés céljából levágott állatokat a III. melléklet A. fejezet II. részének 5. pontjában meghatározott módon meg kell vizsgálni TSE előfordulása szempontjából a X. melléklet C. fejezete 3. része 3.2. pontjában meghatározott laboratóriumi módszerek és vizsgálati tervek szerint.

A 2. lehetőség első bekezdésében meghatározott feltételektől eltérve a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az i., a ii. vagy a iii. pontban felsorolt intézkedéseket hajtják végre:

i.

a 2. lehetőség első bekezdésében említett állatok leölése és teljes megsemmisítése helyett emberi fogyasztás céljából vágják le azokat, feltéve, hogy:

az állatokat a gazdaságért felelős tagállam területén vágják le emberi fogyasztás céljából;

minden 18 hónaposnál idősebb, emberi fogyasztás céljából levágott állatot megvizsgálnak a TSE előfordulása szempontjából a X. melléklet C. fejezete 3. része 3.2. pontjának b) alpontjában meghatározott laboratóriumi módszerek és vizsgálati tervek szerint,

ii.

a 2. lehetőség első bekezdésében említett állatok genotipizálásának, majd ezt követő leölésének és teljes megsemmisítésének vagy emberi fogyasztás céljából történő levágásának elhalasztása legfeljebb három hónappal olyan esetben, amikor a jelző eset megerősítésére a bárányozási időszak kezdetéhez közel kerül sor, feltéve, hogy az anyajuhokat, kecskéket és újszülöttjeiket a teljes időszak alatt elkülönítik a más gazdaságok juh- és kecskeféle egyedeitől;

iii.

a 2. lehetőség első bekezdésében említett állatok leölésének és teljes megsemmisítésének vagy emberi fogyasztás céljából történő levágásának elhalasztása a jelző eset megerősítésének dátumától számított legfeljebb három évvel juhállományok esetében, olyan gazdaságokban, ahol a juh- és kecskeféle egyedeket együtt tartják. Az e bekezdésben meghatározott eltérést csak olyan esetekben lehet alkalmazni, amikor a gazdaságért felelős tagállam véleménye szerint a járványügyi helyzet nem kezelhető az érintett állatok leölése nélkül, ez azonban nem hajtható végre azonnal a gazdaság juhállományának alacsony szintű rezisztenciája, valamint egyéb megfontolások, többek között gazdasági tényezők miatt. A nem ARR/ARR genotípusú tenyészkosokat késedelem nélkül le kell ölni vagy ivartalanítani kell, és minden lehetséges intézkedést meg kell hozni a gazdaság juhállománya genetikai rezisztenciájának kialakítása érdekében, beleértve az átgondolt tenyésztést és az anyajuhok leölését az ARR allél gyakoriságának növelése és a VRQ allél kiküszöbölése érdekében. A gazdaságért felelős tagállam gondoskodik arról, hogy a halasztást követően leölendő állatok száma ne legyen nagyobb, mint amekkora közvetlenül a jelző eset megerősítését követően lett volna.

A 2. lehetőség első bekezdésében említett állatok leöléséig és teljes megsemmisítéséig vagy emberi fogyasztás céljából történő levágásáig a következő intézkedések vonatkoznak a gazdaságra, amennyiben az a döntés született, hogy a 2. lehetőséget alkalmazzák: a 2.2.2. pont a) alpontja, a 3.1. pont, a 3.2. pont a) és b) pontja, a 3.3. pont, valamint a 3.4. pont a) alpontjának első és második francia bekezdése, b) pontjának első, harmadik és negyedik francia bekezdése és c) pontja. Ha azonban a gazdaságért felelős tagállam úgy határoz, hogy a iii. pontnak megfelelően elhalasztja az állatok leölését és teljes megsemmisítését vagy emberi fogyasztás céljából történő levágását, akkor a következő intézkedések vonatkoznak a gazdaságra: a 2.2.2. pont a) alpontja és a 4.1–4.6. pontok.

A 2. lehetőség első bekezdésében említett állatok leölése és teljes megsemmisítése vagy emberi fogyasztás céljából történő levágása után a 3. pontban meghatározott feltételek vonatkoznak a gazdaságra, amennyiben az a döntés született, hogy a 2. lehetőséget alkalmazzák.

d)

3. lehetőség – az állatokat nem kötelező leölni és teljesen megsemmisíteni

A tagállam dönthet úgy, hogy nem öli le és nem semmisíti meg az 1. pont b) alpontjának második és harmadik francia bekezdésében említett vizsgálattal azonosított állatokat, amennyiben teljesülnek az alábbi négy francia bekezdésből legalább az egyikben meghatározott feltételek:

a pótláshoz nehéz beszerezni a 3.2. pont a) és b) alpontja szerint engedélyezett genotípusú juhféle egyedeket,

a fajtán belül vagy a gazdaságban alacsony az ARR allél gyakorisága,

a beltenyészet elkerülése érdekében szükséges,

az összes járványügyi tényező alapos megfontolása alapján a tagállam szükségesnek tartja.

A klasszikussurlókór-járványok kitörése elleni fellépés során a 3. lehetőség igénybe vételét lehetővé tevő tagállamoknak nyilvántartást kell vezetniük az alkalmazásról hozott egyes határozatokat megalapozó okokról és kritériumokról.

Amennyiben a klasszikus surlókór további előfordulásait észlelik egy olyan gazdaságban, ahol a 3. lehetőséget alkalmazzák, a tagállamnak felül kell vizsgálnia az okokat és kritériumokat, amelyek alapján az a határozat született, hogy a szóban forgó gazdaságban a 3. lehetőséget alkalmazzák. Amennyiben az a következtetés születik, hogy a 3. lehetőség alkalmazása nem akadályozza meg a kitörést, a tagállam köteles a gazdaságot a 3. lehetőség helyett vagy az 1. lehetőség, vagy a 2. lehetőség szerint kezelni, a b) és c) pontban leírtak szerint.

A klasszikus surlókórt jelző eset megerősítésének időpontjától számítva három hónapon belül meg kell határozni valamennyi juhféle prionfehérje-genotípusát, legfeljebb 50 egyed erejéig.

Olyan gazdaságra, ahol az a döntés született, hogy a 3. lehetőséget alkalmazzák, a 2.2.2. pont a) alpontjában és a 4. pontban meghatározott feltételek azonnal vonatkoznak.

2.2.3.

olyan esetekben, amikor az atipikus surlókór előfordulását megerősítik

Amennyiben a gazdaságban megerősített TSE-eset atipikus surlókór, a gazdaság az utolsó atipikussurlókór-előfordulás azonosításától számított két évig a következő fokozott TSE-megfigyelési tervet köteles követni: a gazdaságban valamennyi 18 hónaposnál idősebb, emberi fogyasztás céljából levágott juh- és kecskeféle egyedet, valamint valamennyi 18 hónaposnál idősebb, elpusztult vagy leölt juh- és kecskeféle egyedet meg kell vizsgálni a TSE előfordulása szempontjából a X. melléklet C. fejezete 3. részének 3.2. pontjában meghatározott laboratóriumi módszerek és vizsgálati tervek szerint.

Ha az első bekezdésben említett kétéves fokozott TSE-megfigyelési időszak alatt a vizsgálatok az atipikus surlókórtól eltérő TSE jelenlétét erősítik meg, a gazdaságban a 2.2.1. pontban vagy a 2.2.2. pontban említett intézkedéseket kell alkalmazni.

2.3.

Ha a gazdaságba TSE-vel fertőzött állatot hoznak be egy másik gazdaságból:

a)

a tagország a fertőzött állat előzményei alapján határozhat úgy, hogy felszámolási intézkedéseket alkalmaz a származási gazdaságban amellett a gazdaság mellett vagy ahelyett a gazdaság helyett, ahol a fertőzést azonosították;

b)

abban az esetben, ha egy földterületet egynél több állomány közös legeltetésére használnak, a tagállamok az összes járványügyi tényező ésszerű vizsgálata alapján határozhatnak úgy, hogy az intézkedések alkalmazását egyetlen állományra korlátozzák;

c)

ha egy gazdaságban több állományt tartanak, a tagállamok határozhatnak úgy, hogy a felszámolási intézkedések alkalmazását arra az állományra korlátozzák, amelyben a TSE-t megállapították, feltéve, hogy igazolták, hogy az állományokat egymástól elkülönítve tartották, és hogy a fertőzés terjedése az állományok között sem közvetlen, sem közvetett érintkezés útján nem valószínű.

3.

A gazdaságban található valamennyi azonosított állatok leölését és teljes megsemmisítését vagy emberi fogyasztás céljából történő levágását követően a 2.2.1. pontnak, a 2.2.2. b) pontnak vagy a 2.2.2. c) pontnak megfelelően:

3.1.

A gazdaságot fokozott TSE-megfigyelés alá kell helyezni, beleértve a következőkben felsorolt minden, 18 hónaposnál idősebb alábbi állatnál – az ARR/ARR genotípusú juh- és kecskefélék kivételével – végzett, a TSE kimutatására szolgáló vizsgálatot, amelyet a X. melléklet C. fejezete 3. részének 3.2. pontjában foglalt laboratóriumi módszereknek és vizsgálati terveknek megfelelően hajtottak végre:

a)

azok az állatok, amelyeket a gazdaságban tartottak abban az időpontban, amikor a TSE-megbetegedést a 2.2.2. c) pontnak megfelelően megerősítették, és amelyeket emberi fogyasztás céljából vágtak le;

b)

azok az állatok, amelyek a gazdaságban elpusztultak, vagy amelyeket leöltek, de amelyeket nem betegségmentesítési program keretében öltek le.

3.2.

A gazdaságba kizárólag a következő állatok kerülhetnek:

a)

az ARR/ARR genotípusú tenyészkosok közé tartozó hímivarú juhok,

b)

legalább 1 ARR allélt hordozó és VRQ allél nélküli nőivarú juhok;

c)

kecskefélék, feltéve, hogy az állomány megsemmisítését követően megtörtént a gazdaság valamennyi állattartó épületének tisztítása és fertőtlenítése.

3.3.

A gazdaságban kizárólag a következő tenyészkosok és magzati juhtermékek használhatók fel:

a)

az ARR/ARR genotípusú tenyészkosok közé tartozó hímivarú juhok,

b)

ARR/ARR genotípusú kosoktól származó sperma;

c)

legalább 1 ARR allélt hordozó és VRQ allél nélküli embriók.

3.4.

A gazdaságból származó állatok szállítása vagy megsemmisítés céljából engedélyezhető, vagy a következő feltételek vonatkoznak rá:

a)

A következő állatok bármilyen célból elszállíthatók a gazdaságból, ideértve a tenyésztést:

ARR/ARR genotípusú juhok;

az egy ARR allélt hordozó, VRQ allél nélküli anyajuhok, feltéve, hogy azokat olyan gazdaságokba szállítják, amelyekre a 2.2.2. c) vagy 2.2.2. d) pontnak megfelelően végrehajtott intézkedéseket követően korlátozás vonatkozik;

kecskefélék, feltéve, hogy azokat olyan gazdaságokba szállítják, amelyekre a 2.2.2. c) vagy 2.2.2. d) pontnak megfelelően végrehajtott intézkedéseket követően korlátozás vonatkozik.

b)

A következő állatok szállíthatók el a gazdaságból közvetlenül emberi fogyasztásra történő vágás céljából:

legalább egy ARR allélt hordozó juhfélék;

kecskefélék;

ha a tagállam úgy határoz, a vágás napján három hónaposnál fiatalabb bárányok és kecskegidák;

valamennyi állat, ha a tagállam úgy döntött, hogy alkalmazza a 2.2.2. b) i. alpontban és 2.2.2. c) i. alpontban meghatározott eltéréseket.

c)

Ha a tagállam úgy határoz, a bárányok és kecskegidák kizárólag vágás előtti hizlalás céljából elszállíthatók az adott tagállam területén található más gazdaságba, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:

a célgazdaságban kizárólag vágás előtti hizlalás céljából tartott juh- vagy kecskeféle tartózkodhat;

a hizlalási időszak végén az abból a gazdaságból származó bárányokat és kecskegidákat, amelyre felszámolási intézkedések vonatkoznak, közvetlenül az ugyanazon tagállam területén található vágóhídra kell szállítani, és legfeljebb tizenkét hónapos korában le kell vágni.

3.5.

A 3.1.–3.4. pontban meghatározott korlátozások továbbra is érvényesek a gazdaságra:

a)

mindaddig az időpontig, amíg a gazdaságban lévő valamennyi juhféle megszerzi az ARR/ARR státust, feltéve, hogy a gazdaságban nem tartanak kecskeféléket;

b)

kétéves időtartamra attól az időponttól számítva, amikor a 2.2.1., 2.2.2. b) vagy 2.2.2. c) pontban említett intézkedések befejeződtek, amennyiben e kétéves időszak alatt az atipikus surlókórtól eltekintve nem mutatnak ki TSE-megbetegedést. Ha e kétéves időszak alatt a vizsgálatok megerősítik az atipikus surlókór előfordulását, a gazdaságra a 2.2.3. pontban említett intézkedéseket is alkalmazni kell.

4.

A 2.2.2. d) pontban meghatározott 3. lehetőség vagy a 2.2.2. c) iii. alpontban előírt eltérés végrehajtására vonatkozó határozat után a következő intézkedéseket kell késedelem nélkül alkalmazni a gazdaságra:

4.1.

A gazdaságot fokozott TSE-megfigyelés alá kell helyezni, beleértve a következőkben felsorolt minden, 18 hónaposnál idősebb alábbi állatnál – az ARR/ARR genotípusú juh- és kecskefélék kivételével – végzett, a TSE kimutatására szolgáló vizsgálatot, amelyet a X. melléklet C. fejezete 3. részének 3.2. pontjában foglalt laboratóriumi módszereknek és vizsgálati terveknek megfelelően hajtottak végre:

a)

emberi fogyasztás céljára levágott állatok;

b)

azok az állatok, amelyek a gazdaságban elpusztultak, vagy amelyeket leöltek, de amelyeket nem a betegségmentesítési program keretében öltek le.

4.2.

A gazdaságba kizárólag a következő juhfélék kerülhetnek:

a)

az ARR/ARR genotípusú tenyészkosok közé tartozó hímivarú juhok,

b)

legalább 1 ARR allélt hordozó és VRQ allél nélküli nőivarú juhok.

Az a) és b) ponttól eltérve azonban a tagállam engedélyezheti a c) és d) pontban említett állatoknak a gazdaságba való bevitelét, ha a gazdaságban nevelt fajta az 1974/2006/EK bizottsági rendelet (8) IV. melléklete értelmében vezetett tagállami nyilvántartás szerint a gazdálkodás következtében veszélyeztetett helyi fajtához tartozik, és az ARR allél gyakorisága a fajtán belül alacsony:

c)

legalább 1 ARR allélt hordozó és VRQ allél nélküli hímivarú juhok;

d)

VRQ allél nélküli nőivarú juhok.

4.3.

A gazdaságban kizárólag a következő tenyészkosok és magzati juhtermékek használhatók fel:

a)

az ARR/ARR genotípusú tenyészkosok közé tartozó hímivarú juhok,

b)

ARR/ARR genotípusú kosoktól származó sperma;

c)

legalább 1 ARR allélt hordozó és VRQ allél nélküli embriók.

Az a), b) és c) ponttól eltérve azonban a tagállam megengedheti a d), e) és f) pontban említett tenyésztésre szánt kosok és magzati juhtermékek felhasználását a gazdaságban, amennyiben a gazdaságban nevelt fajta az 1974/2006/EK bizottsági rendelet IV. melléklete értelmében vezetett tagállami nyilvántartás szerint a gazdálkodás következtében veszélyeztetett helyi fajtához tartozik, és az ARR allél gyakorisága a fajtán belül alacsony:

d)

legalább 1 ARR allélt hordozó és VRQ allél nélküli hímivarú juhok;

e)

legalább 1 ARR allélt hordozó és VRQ allél nélküli hímivarú juhok spermája;

f)

VRQ allél nélküli embriók.

4.4.

A gazdaságból származó állatok szállítása megsemmisítés céljából engedélyezett, vagy a következő feltételek vonatkoznak rá:

a)

az ARR/ARR genotípusú kosok és anyajuh bármely célból – ideértve a tenyésztést – elszállíthatók a gazdaságból, feltéve, hogy azok más olyan gazdaságokba kerülnek, amelyekre a 2.2.2. c) vagy 2.2.2. d) pont szerinti intézkedések vonatkoznak;

b)

a következő állatok szállíthatók el a gazdaságból közvetlenül emberi fogyasztásra történő vágás céljából:

vagy a legalább egy ARR allélt hordozó juhfélék, valamint – ha a tagállam úgy határoz – a vágás napján három hónaposnál fiatalabb bárányok és kecskegidák;

vagy valamennyi állat, ha a tagállam úgy döntött, hogy a 2.2.2. c) iii. alpontban meghatározott 2. lehetőséget vagy a 2.2.2. d) alpontban meghatározott 3. lehetőséget alkalmazza.

c)

ha a tagállam úgy határoz, a bárányok és kecskegidák – kizárólag vágás előtti hizlalás céljából – elszállíthatók valamely, a területükön található másik gazdaságba, a következő feltételeknek való megfelelés esetén:

a célgazdaságban kizárólag vágás előtti hizlalás céljából tartott juh- vagy kecskeféle tartózkodhat;

a hizlalási időszak végén az abból a gazdaságból származó bárányokat és kecskegidákat, amelyre felszámolási intézkedések vonatkoznak, közvetlenül az ugyanazon tagállam területén található vágóhídra kell szállítani, és legfeljebb tizenkét hónapos korában le kell vágni.

4.5.

A gazdaságból származó magzati termékek szállítása a következő feltételek mellett lehetséges: a tagállamok biztosítják, hogy a gazdaságból nem szállítanak el spermát, embriókat és petesejteket.

4.6.

Az ellés időszakában tilos a gazdaság juh- és kecskeféléit más gazdaságokból származó juh- és kecskefélékkel közösen legeltetni.

Az ellés időszakán kívül a közös legeltetésre a tagállam által az összes járványügyi tényező megfelelő figyelembevételével meghatározott korlátozások vonatkoznak.

4.7.

A 2.2.2. a) pontban és a 4.1–4.6 pontban meghatározott korlátozások továbbra is alkalmazandók a TSE – az atipikus surlókór kivételével – utolsó előfordulásának kimutatását követő két éves időtartamig azokban a gazdaságokban, ahol a 2.2.2. d) pontban meghatározott 3. lehetőséget hajtották végre. Ha e kétéves időszak alatt a vizsgálatok megerősítik az atipikus surlókór előfordulását, a gazdaságra a 2.2.3. pontban említett intézkedéseket kell alkalmazni.

Azokban a gazdaságokban, ahol a 2.2.2.c) iii. alpontban előírt 2. lehetőséget hajtották végre, a 2.2.2. a) és a 4.1.–4.6. pontban meghatározott korlátozásokat kell alkalmazni a 2.2.2. c) pont szerint leölés céljából azonosított állatok teljes megsemmisítéséig vagy emberi fogyasztásra történő levágásáig, ezt követően pedig a 3. pontban foglalt korlátozások alkalmazandók.

C.   FEJEZET

A juhfélék esetében alkalmazott, tse-rezisztenciára irányuló tenyésztési programok minimumkövetelményei, a 6a. Cikknek megfelelően

1.   RÉSZ

Általános előírások

1.

A tenyésztési program a 2002/1003/EK bizottsági határozat I. mellékletének 3. pontjában meghatározott nagy genetikai értékű állományokra koncentrál.

Mindazonáltal azok a tagállamok, ahol ilyen típusú tenyésztési program működik, dönthetnek úgy, hogy azon állományok esetében, amelyek nem vesznek részt a tenyésztési programban, csak a tenyészkosok esetében írják elő a mintavételt és a genotípus-meghatározást.

2.

Adatbázist kell létrehozni, amely legalább a következő információkat tartalmazza:

a)

valamennyi, a tenyésztési programban részt vevő állományban tartott állat azonosítása, fajtája és száma;

b)

a tenyésztési program keretében mintavételre kerülő egyes állatok azonosítása, beleértve a tenyésztési programban részt nem vevő állományokban található tenyészkosokat;

c)

a genotipizálási vizsgálatok eredményei.

3.

Egységes tanúsítási rendszert kell létrehozni, amelyben a tenyésztési programban mintavételre kerülő minden egyes állat – beleértve a tenyésztési programban részt nem vevő állományokban található tenyészkosokat – genotípusát az állat egyedi azonosító számára hivatkozva tanúsítják.

4.

Az állatok és a minták azonosítására, a minták feldolgozására és az eredmények közlésére olyan rendszert kell kialakítani, amely minimálisra csökkenti az emberi hiba lehetőségét. E rendszer hatékonyságát rendszeresen, szúrópróbaszerűen kell ellenőrizni.

5.

A tenyésztési program céljaira gyűjtött vér vagy egyéb szövetek – beleértve a tenyésztési programban részt nem vevő állományokban található tenyészkosoktól vett mintákat – genotipizálását a tenyészprogram keretében engedélyezett laboratóriumokban végzik.

6.

A tagállam illetékes hatósága segítséget nyújthat a tenyésztő szervezetek számára genetikai bankok létrehozásához olyan prionfehérje-genotípusokra jellemző spermából, petesejtekből és/vagy embriókból, amelyek a tenyésztési program következtében valószínűleg egyre ritkábbá válnak.

7.

Minden egyes fajta vonatkozásában tenyésztési programot kell kidolgozni, figyelembe véve a következőket:

a)

a különböző allélok gyakorisága a fajtán belül;

b)

a fajta ritkasága;

c)

a beltenyésztés vagy a genetikai sodródás elkerülése.

2.   RÉSZ

A részt vevő állományokra vonatkozó különös szabályok

1.

A tenyésztési program célja az ARR allél gyakoriságának növelése az állományon belül, valamint azon allélok előfordulási gyakoriságának csökkentése, amelyekről kimutatták, hogy hozzájárulnak a TSE-re fertőzésre való hajlam kialakulásához.

2.

A részt vevő állományokra vonatkozó minimumkövetelmények a következők:

a)

az állományban genotipizált minden állatot biztonságos módon, egyedileg azonosítanak;

b)

tenyésztésbe vétel előtt minden, az állományban levő, tenyésztésre szánt kos esetén genotipizálást végeznek;

c)

bármely hímivarú állatot, amely a VRQ allélt hordozza, a genotípusának meghatározását követő hat hónapon belül le kell vágni vagy ivartalanítani kell; az ilyen állatok csak levágás céljából hagyhatják el a gazdaságot;

d)

azon nőivarú állatok, amelyekről megállapították, hogy a VRQ allélt hordozzák, kizárólag levágás céljából hagyhatják el a gazdaságot;

e)

az állományban a programban igazoltan részt vevő állatokon kívül nem használható hímivarú állat tenyésztésre, beleértve a mesterséges termékenyítésre használt spermadonorokat is.

3.

A tagállamok határozhatnak úgy, hogy a fajták és tenyésztési jellemzők védelme érdekében eltérnek a 2. c) és d) pontokban meghatározott követelményektől.

4.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a 3. pont értelmében megengedett eltérésekről és az alkalmazott kritériumokról.

3.   RÉSZ

A tenyésztési programban részt nem vevő, mintavételre kerülő tenyészkosokra vonatkozó külön szabályok

1.

A mintavételre kerülő kosokat biztonságos módon, egyedileg azonosítani kell.

2.

Ha egy kos a megállapítások szerint a VRQ allélt hordozza, kizárólag levágás céljából hagyhatja el a gazdaságot.

4.   RÉSZ

A juhállományok TSE-rezisztens státusának elismerésére irányuló keretfeltételek

1.

A juhállományok TSE-rezisztens státusának elismerésére irányuló keret elismeri azon juhállományok TSE-rezisztens státusát, amelyek – annak következtében, hogy részt vesznek a 6a. cikkben meghatározott tenyésztési programban – megfelelnek a programban meghatározott feltételeknek.

Ezt az elismerést legalább a következő két szinten kell megadni:

a)

az I. szintű állományok kizárólag ARR/ARR genotípusú juhokból állnak;

b)

a II. szintű állományok azok az állományok, amelyek utódai kizárólag ARR/ARR genotípusú kosoktól származnak.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a nemzeti igények figyelembevétele érdekében további szintű elismeréseket adnak.

2.

A TSE-rezisztens állományokból származó juhok rendszeres, szúrópróbaszerű mintavételét a következőképpen végzik:

a)

a gazdaságban vagy a vágóhídon a genotípusuk ellenőrizése céljából;

b)

az I. szintű állományok esetén a 18 hónaposnál idősebb állatokból a vágóhídon vesznek mintát a TSE-vizsgálat céljából, a III. mellékletnek megfelelően.

5.   RÉSZ

A tagállamok által a Bizottságnak benyújtandó jelentések

Azok a tagállamok, amelyek juhállományuk tekintetében TSE-vel szembeni rezisztenciát célzó kiválasztásra irányuló tenyésztési programokat vezetnek be:

1.

értesítik a Bizottságot az ilyen programok követelményeiről;

2.

az elért haladásról éves jelentést nyújtanak be a Bizottságnak.

Az egyes naptári évekre vonatkozó jelentést legkésőbb a következő év március 31-ig kell benyújtani.

4.

A VIII. melléklet A. fejezete helyébe a következő szöveg lép:

„A.   FEJEZET

Az élő állatok, sperma és embriók Unión belüli kereskedelmére vonatkozó feltételek

A.   SZAKASZ

A juh- és kecskefélékre, valamint azok spermáira és embrióira vonatkozó feltételek

1.   A klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot és ellenőrzött kockázatot jelentő gazdaságok:

1.1.

A tagállamok hatósági programot hozhatnak létre vagy felügyelhetnek a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot és ellenőrzött kockázatot jelentő gazdaságok elismerése érdekében.

Amennyiben így tesznek, jegyzéket kell vezetniük a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot és ellenőrzött kockázatot jelentő juh- és kecskeféléket tartó gazdaságokról.

1.2.

A VII. melléklet C. fejezete 4. részének 1. a) pontjában meghatározott, I. szintű TSE-státusszal rendelkező, juhokat tartó gazdaság, amelyben legalább hét évre visszamenőleg nem erősítették meg klasszikus surlókor előfordulását, elhanyagolható TSE-kockázatot jelentő gazdaságként ismerhető el.

A juhféléket, kecskeféléket vagy juh- és kecskeféléket tartó gazdaság szintén a klasszikus surlókór tekintetében elhanyagolható kockázatot jelentő gazdaságként ismerhető el, ha legalább hét évre visszamenőleg teljesíti a következő feltételeket: