ISSN 1977-0731

doi:10.3000/19770731.L_2013.176.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 176

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

56. évfolyam
2013. június 27.


Tartalom

 

I   Jogalkotási aktusok

Oldal

 

 

RENDELETEK

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról ( 1 )

1

 

 

IRÁNYELVEK

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről ( 1 )

338

 


 

(1)   EGT-vonatkozású szöveg

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


I Jogalkotási aktusok

RENDELETEK

27.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 176/1


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 575/2013/EU RENDELETE

(2013. június 26.)

a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)

A pénzügyi rendszer megerősítéséről szóló, 2009. április 2-i G20-nyilatkozat nemzetközileg összehangolt erőfeszítésekre szólított fel, amelyek célja a gazdasági fellendülés biztosítását követően a bankrendszerben lévő tőke mennyiségének és minőségének javítása révén az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása és a szabályozás megerősítése. A nyilatkozat felszólított a bankrendszerben a tőkeáttétel felhalmozódásának megfékezését elősegítő kiegészítő, nem kockázatalapú mérőszám bevezetésére, valamint egy erősebb likviditási tartalékokat célzó szabályozás kidolgozására is. A G20-ak által adott megbízásra reagálva a Jegybanki és Felügyeleti Elnökök Csoportja (Group of Central Bank Governors and Heads of Supervision (GHOS)) 2009 szeptemberében több olyan intézkedésről állapodott meg, amelyek a banki ágazat szabályozásának megerősítésére irányulnak. Ezeket az intézkedéseket a G20-ak vezetői a 2009. szeptember 24–25-i pittsburghi csúcstalálkozójukon jóváhagyták, majd 2009 decemberében részletesebben meghatározták. 2010 júliusában és szeptemberében a GHOS két további bejelentést tett az új intézkedések kialakításáról és kalibrációjáról, és 2010 decemberében a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) közzétette a végleges intézkedéseket, amelyekre Bázel III. keretként hivatkoznak.

(2)

A Jacques de Larosière által vezetett, az unióbeli pénzügyi felügyelettel foglalkozó magas szintű csoport (a továbbiakban: a Larosière csoport) felkérte az Uniót, hogy dolgozza ki a pénzügyi szabályozás harmonizáltabb rendszerét. A jövőbeli európai felügyeleti struktúra összefüggésében a 2009. június 18–19-i Európai Tanács hangsúlyozta, hogy egy a belső piac minden hitelintézetére és befektetési vállalkozására alkalmazandó egységes európai szabálykönyv létrehozására is szükség van.

(3)

Ahogy a Larosière csoport 2009. február 25-i jelentésében (a továbbiakban: a Larosière-jelentés) szerepel, „a tagállamoknak meg kell adni azt a lehetőséget, hogy a pénzügyi stabilitás védelme érdekében szigorúbb, az adott tagállam esetében megfelelőnek tartott nemzeti szabályozói intézkedéseket fogadjanak el, amennyiben tiszteletben tartják a belső piac alapelveit és az egyetértésben kialakított alapvető minimumkövetelményeket”.

(4)

A hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (3), valamint a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 2006. június 14-i 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (4) több alkalommal jelentősen módosították. A 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv számos rendelkezése hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra egyaránt alkalmazandó. Az egyértelműség és az említett rendelkezések következetes alkalmazásának biztosítása érdekében azokat a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra egyaránt alkalmazandó új jogalkotási aktusokban – mégpedig ebben a rendeletben és a …-i 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (5) – kell egyesíteni. A jobb hozzáférhetőség érdekében a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv mellékleteinek rendelkezéseit be kell építeni a …-i 2013/36/EU irányelv és e rendelet rendelkező részébe.

(5)

E rendeletnek és a …-i 2013/36/EU irányelvnek együtt kell azt a jogi keretet alkotnia, amely a tevékenységekhez való hozzáférést és a felügyeleti keretet szabályozza, továbbá a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra (a továbbiakban: az intézmények) vonatkozó prudenciális szabályokat tartalmazza. Ezért ezt a rendeletet az említett irányelvvel együtt kell értelmezni.

(6)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 53. cikkének (1) bekezdésén alapuló a 2013/36/EU irányelvnek kell tartalmaznia többek között az intézmények tevékenységéhez való hozzáférésre, irányításuk részletes szabályaira és a felügyeleti keretre vonatkozó rendelkezéseket, például az üzleti tevékenység engedélyezésére, befolyásoló részesedés szerzésére, a letelepedés szabadságának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlására, valamint a székhely szerinti és a fogadó tagállam illetékes hatóságainak hatásköreire e tekintetben irányadó rendelkezéseket, továbbá az intézmények indulótőkéjét és felügyeleti felülvizsgálatát szabályozó rendelkezéseket.

(7)

Ennek a rendeletnek kell tartalmaznia többek között az intézményekre vonatkozó prudenciális követelményeket, amelyek szigorúan a banki és pénzügyi szolgáltatások piacának működéséhez kapcsolódnak, és amelyek célja e piacok szereplőinek pénzügyi stabilitásának biztosítása, valamint a befektetők és betétesek magas szintű védelme. Ennek a rendeletnek az a célja, hogy meghatározó módon hozzájáruljon a belső piac olajozott működéséhez, következésképpen az EUMSZ 114. cikkének rendelkezésein kell alapulnia, az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlata szerinti értelmezésnek megfelelően.

(8)

A 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv – noha bizonyos fokig harmonizálja a prudenciális felügyeletet érintő tagállami szabályokat – számos választási lehetőséget hagy a tagállamok számára, illetve lehetőséget ad a tagállamoknak arra, hogy az említett irányelvekben meghatározottaknál szigorúbb szabályokat vezessenek be. Ez pedig ahhoz vezet, hogy az egyes tagállamok szabályozása eltérő, ami gátolhatja a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást és a letelepedés szabadságának gyakorlását, ezáltal akadályozhatja a belső piac zökkenőmentes működését.

(9)

A jogbiztonság érdekében és az Unión belüli egyenlő versenyfeltételek szükségessége miatt a belső piac működése szempontjából kulcsfontosságú, hogy valamennyi piaci szereplőre egységes szabályozás vonatkozzon. Ezért a piaci torzulások és a szabályozási arbitrázs elkerülése érdekében a prudenciális minimumkövetelmények esetében maximális harmonizációt kell biztosítani. Következésképpen az e rendeletben megállapított átmeneti időszakok nélkülözhetetlenek a rendelet zökkenőmentes végrehajtásához és a piaci bizonytalanság elkerüléséhez.

(10)

Figyelembe véve azt a munkát, amelyet a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) standardok végrehajtásával foglalkozó csoportja annak monitorozása és áttekintése terén végez, hogy a bázeli bizottság tagországai hogyan hajtják végre a Bázel III. keretet, a Bizottságnak folyamatosan, de legalább a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) által készített, az elért eredményekről szóló egyes jelentések közzétételét követően naprakész jelentésekkel kell szolgálnia a Bázel III. keret egyéb jelentős jogrendszerekben való végrehajtásáról és belföldi elfogadásáról, amelyeknek tartalmazniuk kell az egyéb országok jogszabályai vagy szabályozása nemzetközi minimumkövetelményekkel való összhangjának értékelését az olyan eltérések azonosítása érdekében, amelyek problémákat vethetnek fel az egyenlő versenyfeltételek biztosítását illetően.

(11)

Az eltérő tagállami szabályozásból eredő kereskedelmi akadályok és versenytorzulások megszüntetése, illetve a további valószínűsíthető kereskedelmi akadályok és jelentős versenytorzulások kialakulásának megelőzése érdekében tehát rendelet elfogadására van szükség, amely egységes, minden tagállamban alkalmazandó szabályokat határoz meg.

(12)

A prudenciális követelmények rendelet formába öntése biztosítja, hogy a követelmények közvetlenül alkalmazandók legyenek. Ez egyenlő feltételeket biztosít, hiszen nem teszi lehetővé, hogy az irányelv eltérő átültetéséből eredően eltérő tagállami követelmények lépjenek hatályba. A rendelet maga után vonja továbbá, hogy a benne meghatározott valamennyi intézmény az Unió egészében ugyanazokat a szabályokat követi, ami – különösen válságidőszakokban – erősíti az intézmények stabilitása iránti bizalmat. A rendelet a szabályozás összetettségét és a vállalkozások jogszabály-megfelelési költségeit is csökkenti, különösen a határokon átnyúlóan tevékenykedő intézmények esetében, és hozzájárul a versenytorzulások megszüntetéséhez. Tekintettel az ingatlanpiacok különleges természetére és arra, hogy e piacokat a tagállamok, régiók vagy helyi területek sajátos gazdasági fejlődése és jogi eltérései jellemzik, lehetővé kell tenni az illetékes hatóságok számára, hogy meghatározott területeken az ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségekre a nemteljesítési tapasztalatok és a piac várt alakulása alapján magasabb kockázati súlyokat vagy szigorúbb kritériumokat alkalmazzanak.

(13)

Lehetővé kell tenni, hogy az illetékes hatóságok vagy a tagállamok nemzeti szabályokat hozhassanak azokon a területeken, amelyek nem tartoznak e rendelet hatálya alá – például a dinamikus céltartalékképzés területén, a nemzeti fedezettkötvény-rendszerekre vonatkozó, a fedezett kötvények e rendeletben előírt szabályok szerinti kezelését nem érintő rendelkezések területén, vagy részesedések szerzésével és tartásával kapcsolatban, akár a pénzügyi, akár a nem pénzügyi szektorban, amennyiben az az e rendeletben megállapított prudenciális követelményekhez nem kapcsolódó célból történik –, feltéve hogy a nemzeti szabályok nem ellentétesek ezzel a rendelettel.

(14)

A Larosière-jelentésben megfogalmazott – majd később az Unióban végre is hajtott – legfontosabb ajánlások az egységes európai szabálykönyvnek, illetve a makroprudenciális felügyelet európai keretének a létrehozására irányulnak. E két elemnek együtt kell szolgálnia a pénzügyi stabilitás biztosítását. Az egységes szabálykönyv a belső piac működését segítő és a szabályozási arbitrázs lehetőségét megakadályozó, szilárd és egységes szabályozási keretet jelent. A pénzügyi szolgáltatások belső piacán belül azonban sok tekintetben eltérőek lehetnek a makroprudenciális kockázatok, illetve számos nemzeti sajátosság lehet jelen, ami azt eredményezi, hogy eltérések figyelhetők meg például a bankszektor szerkezete és a gazdaság egészéhez viszonyított mérete vagy a hitelciklus tekintetében.

(15)

E rendelet és a 2013/36/EU irányelv több olyan eszközt tartalmaz, amelyekkel megelőzhetők és mérsékelhetők a makroprudenciális és rendszerszintű kockázatok, és amelyek megfelelő rugalmasságot tesznek lehetővé. A két jogszabály ugyanakkor azt is biztosítja, hogy az említett eszközök igénybevételére megfelelő ellenőrzés mellett kerüljön sor, hogy alkalmazásuk átlátható és következetes legyen, és ne akadályozza a belső piac működését.

(16)

A 2013/36/EU irányelvben foglaltak szerinti rendszerkockázati tőkepufferen túl, amennyiben egy tagállam esetében makroprudenciális vagy rendszerszintű kockázatok állnak fenn, az érintett tagállam illetékes, illetve kijelölt hatóságai számára lehetővé kell tenni, hogy az említett kockázatokat különös nemzeti makroprudenciális intézkedésekkel kezeljék, ha megítélésük szerint azokkal hatékonyabban kezelhetők a kockázatok. A 2010. november 24-i 1092/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) létrehozott Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) és a 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság, EBH) számára biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy véleményt nyilvánítsanak arról, hogy e nemzeti makroprudenciális intézkedések meghozatalának feltételei teljesülnek-e, illetve rendelkezésre kell állnia egy olyan uniós mechanizmusnak, amellyel megakadályozható a nemzeti intézkedések meghozatala és alkalmazása, ha rendkívül meggyőző bizonyítékok vannak arra, hogy a vonatkozó feltételek nem teljesülnek. Bár ez a rendelet egységes mikroprudenciális szabályokat határoz meg az intézményekre, a makroprudenciális felvigyázás terén a tagállamok pénzügyi stabilitásra vonatkozó szakértelmükből és meglévő feladataikból adódóan megőrzik vezető szerepüket. E konkrét esetben, mivel a nemzeti makroprudenciális intézkedések elfogadására vonatkozó valamennyi döntéshez olyan kockázatokat kell felmérni, amelyek végső soron a szóban forgó tagállam makrogazdasági, fiskális és költségvetési helyzetét is befolyásolhatják, a javasolt nemzeti makroprudenciális intézkedések elutasítására vonatkozó hatáskört az EUMSZ 291. cikkével összhangban a Tanácsra kell ruházni, amely a Bizottság javaslata alapján határoz.

(17)

Ha a Bizottság a makroprudenciális nemzeti intézkedések elutasítására vonatkozó javaslatot nyújt be a Tanácsnak, a Tanácsnak azt haladéktalanul meg kell vizsgálnia, és el kell döntenie, hogy elutasítja-e a nemzeti intézkedéseket. Egy tagállam vagy a Bizottság kérésére a Tanács eljárási szabályzatának (8) megfelelően szavazás tartható. A Tanácsnak az EUMSZ 296. cikkének megfelelően meg kell indokolnia határozatát az e rendeletben az általa végezhető beavatkozásra előírt feltételeket illetően. Tekintve a makroprudenciális és rendszerszintű kockázat jelentőségét a szóban forgó tagállam pénzügyi piaca számára, valamint azt, hogy ebből eredően gyors reakcióra van szükség, fontos, hogy a tanácsi határozatra megszabott határidő egy hónap legyen. Ha a Tanács a javasolt nemzeti intézkedést elutasító bizottsági javaslat tüzetes vizsgálatát követően arra a megállapításra jut, hogy nem teljesülnek azok a feltételek, amelyeket ez a rendelet a nemzeti intézkedések elutasítására megszab, minden esetben világos és egyértelmű indokolást kell adnia.

(18)

A likviditási követelmények 2015-ben, illetve a tőkeáttételi mutató 2018-ben esedékes harmonizálásáig a tagállamok képeseknek kell lenniük az általuk megfelelőnek ítélt módon alkalmazhatni ezeket az intézkedéseket, ideértve a makroprudenciális vagy a rendszerszintű kockázat mérséklését is egy adott tagállamban.

(19)

A rendszerkockázati tőkepuffer, illetve a valamely tagállam által hozott, az adott tagállamot érintő rendszerszintű kockázatok kezelését szolgáló egyedi intézkedéseknek alkalmazhatóaknak kell lenniük a bankszektor egészére, annak egy vagy több alszektorára – ahol is egy alszektor az üzleti tevékenységükben hasonló kockázati profillal rendelkező intézmények összességét jelenti – vagy pedig a bankszektorban fennálló, egy vagy több hazai gazdasági vagy földrajzi szektorral szembeni kitettségekre.

(20)

Ha két vagy több tagállam kijelölt hatóságai ugyanolyan változást észlelnek a rendszerszintű vagy makroprudenciális kockázatok intenzitásában, és e változások az említett tagállamok mindegyikében nemzeti szinten közvetlen veszélyt jelentenek a pénzügyi stabilitásra nézve, és a kijelölt hatóságok úgy ítélik meg, hogy a kockázatokat nemzeti szintű intézkedésekkel lenne indokolt kezelni, akkor az érintett tagállamok együttesen értesíthetik a Tanácsot, a Bizottságot, az ERKT-t és az EBH-t. A Tanács, a Bizottság, az ERKT és az EBH értesítésekor a tagállamoknak be kell nyújtaniuk a vonatkozó bizonyítékokat az együttes értesítés indokolásával együtt.

(21)

A Bizottságot fel kell hatalmazni továbbá arra, hogy a tőkekövetelmény átmeneti megemelésére, illetve a nagykockázat-vállalási vagy nyilvánosságra hozatali követelmények átmeneti szigorítására irányuló, felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el. E rendelkezések egy évig alkalmazhatók, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács két hónapon belül nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben. A Bizottságnak meg kell indokolnia, hogy miért alkalmazza ezt az eljárást. A Bizottság csak olyan kitettségek esetében kap felhatalmazást szigorúbb prudenciális követelmények előírására, amelyek az Unióban vagy az Unión kívül bekövetkező és minden tagállamot érintő piaci fejlemények következtében merültek fel.

(22)

Indokolt a makroprudenciális szabályok vizsgálata, hogy a Bizottság megvizsgálhassa többek között azt, hogy az ebben a rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben foglalt makroprudenciális eszközök eredményesek, hatékonyak és átláthatók-e; hogy szükséges-e új eszközöket javasolni; hogy a hasonló kockázatokat célzó, e rendeletben, illetve a 2013/36/EU irányelvben foglalt makroprudenciális eszközök hatálya és a köztük lévő esetleges átfedések alkalmasak-e; továbbá hogy a rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó, nemzetközileg elfogadott előírások milyen kölcsönhatásban állnak e rendelettel és a 2013/36/EU irányelvvel.

(23)

Ha a tagállamok általános hatályú iránymutatásokat fogadnak el – különösen olyan területeken, ahol a technikai standardtervezetek Bizottság általi elfogadása függőben van –, az említett iránymutatások nem lehetnek ellentétesek az uniós joggal, és nem áshatják alá annak alkalmazását.

(24)

Ez a rendelet nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy adott esetben a rendelet hatályán kívül eső vállalkozásokra egyenértékű követelményeket állapítsanak meg.

(25)

Az ebben a rendeletben meghatározott általános prudenciális követelményeket olyan egyedi intézkedések egészítik ki, amelyekről az illetékes hatóságok az egyes intézmények folyamatos felügyeleti felülvizsgálata nyomán határoznak. Az említett felügyeleti intézkedések körét – egyéb rendelkezésekkel együtt – a 2013/36/EU irányelvben kell meghatározni, hogy az illetékes hatóságok mérlegelni tudják, mely intézkedéseket kell alkalmazni.

(26)

Ez a rendelet nem érinti az illetékes hatóságok arra vonatkozó lehetőségét, hogy a 2013/36/EU irányelvben meghatározott felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás keretében – az intézmények egyedi kockázati profiljához igazodó – egyedi követelményeket állapítsanak meg.

(27)

Az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet célja a nemzeti felügyelet minőségének és következetességének javítása és a határokon átnyúlóan tevékenykedő csoportok felvigyázásának szigorítása.

(28)

Tekintettel az EBH e rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben meghatározott feladatai számának bővülésére, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak gondoskodniuk kell arról, hogy az ennek megfelelő emberi és pénzügyi erőforrások rendelkezésre álljanak.

(29)

Az 1093/2010/EU rendelet előírja az EBH számára, hogy a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályán belül eljárjon. Az EBH-nak el kell járnia továbbá az intézmények tevékenységi területén olyan kérdésekkel kapcsolatban is, amelyekre az említett irányelvek közvetlenül nem vonatkoznak, feltéve hogy eredményes és következetes alkalmazásuk biztosításához erre szükség van. Ebben a rendeletben figyelembe kell venni az EBH szerepét és funkcióját, és lehetővé kell tenni az EBH-nak az 1093/2010/EU rendeletben meghatározott hatásköreinek gyakorlását.

(30)

A megfigyelési időszak leteltével és az e rendelet szerinti likviditásfedezeti követelmények teljes körű bevezetése után a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy amennyiben az EBH jogosult arra, hogy saját kezdeményezésére kötelező érvényű közvetítés révén közreműködjön az e rendelet 20. és 21. cikke alapján az illetékes hatóságok általi együttes határozathozatalban, ez megkönnyíti-e az egyetlen likviditási alcsoport gyakorlati létrejöttét és működését, valamint annak meghatározását, hogy teljesülnek-e a határokon átnyúló tevékenységet végző intézményekre vonatkozó speciális, csoporton belüli kezelésre vonatkozó kritériumok. Ezért a Bizottságnak a jelzett időben az 1093/2010/EU rendelet 81. cikkében előírt, az EBH működéséről szóló egyik általános jelentése keretében konkrétan meg kell vizsgálnia, hogy szükség van-e az EBH ilyen jogkörrel való felruházására, és a jelentésben ismertetnie kell a vizsgálat eredményeit, adott esetben a megfelelő jogalkotási javaslatok kíséretében.

(31)

A Larosière-jelentés megállapította, hogy a mikroprudenciális felvigyázás a makroszintű folyamatok megfelelő figyelembevétele nélkül nem tudja hatékonyan garantálni a pénzügyi stabilitást, viszont a makroprudenciális felügyeletnek csak akkor van értelme, ha valamilyen hatást tud gyakorolni a mikroszintű felügyeletre. Az EBH és az ERKT közötti szoros együttműködés elengedhetetlen ahhoz, hogy teljes mértékben biztosítva legyen az ERKT működése, illetve figyelmeztetéseinek és ajánlásainak érvényesülése. Az EBH-nak különösképpen képesnek kell lennie arra, hogy továbbítsa az ERKT számára az illetékes hatóságok által az e rendeletben meghatározott adatszolgáltatási kötelezettségnek megfelelően összegyűjtött összes lényeges információt.

(32)

Tekintettel a legutóbbi pénzügyi válság pusztító hatásaira, e rendelet általános célja egyrészt az, hogy ösztönözze a közérdeket szolgáló, gazdaságilag hasznos banki tevékenységeket, másrészt az, hogy elejét vegye a valós hozzáadott értékkel nem rendelkező, fenntarthatatlan pénzügyi spekulációnak. Ehhez a megtakarítások termelő beruházásokba forgatásának formáit átfogó módon meg kell reformálni. Ahhoz, hogy az Unióban meg tudják védeni a fenntartható és változatos európai banki környezetet, fel kell hatalmazni az illetékes hatóságokat arra, hogy magasabb tőkekövetelményeket támasszanak az olyan rendszerszempontból jelentős intézményekkel szemben, amelyek üzleti tevékenységük révén veszélyt jelenthetnek a globális gazdaságra.

(33)

Az ügyfeleik tulajdonát képező pénzeszközöket vagy értékpapírokat kezelő intézményekre vonatkozóan egyenértékű pénzügyi követelményeket kell meghatározni annak érdekében, hogy a megtakarítók számára hasonló biztosítékok álljanak rendelkezésre, az intézmények csoportjai közötti verseny feltételei pedig méltányosak legyenek.

(34)

Mivel a belső piacon működő intézmények közvetlen versenyben állnak egymással, a monitorozásra vonatkozó követelményeknek az Unió egész területén meg kell egyezniük, figyelembe véve az intézmények különböző kockázati profiljait.

(35)

Ha a felügyelet során bármikor meg kell határozni az intézmények egy csoportja konszolidált szavatolótőkéjének összegét, akkor a számítást e rendeletnek megfelelően kell elvégezni.

(36)

E rendelet szerint a tőkekövetelményeket egyedi és összevont alapon kell alkalmazni, kivéve, ha az illetékes hatóságok az általuk indokoltnak vélt esetben eltekintenek az egyedi alapú felügyelet alkalmazásától. Az egyedi, az összevont alapú és a határokon átnyúló összevont alapú felügyelet az intézmények felvigyázásának hatékony eszköze.

(37)

Az egy csoporton belüli intézmények megfelelő fizetőképességének biztosítása érdekében alapvető fontosságú, hogy a tőkekövetelményeket a csoporton belüli intézményekre összevont alapon alkalmazzák. Annak érdekében, hogy biztosítva legyen a szavatolótőkének a csoporton belüli megfelelő eloszlása, és az, amennyiben szükséges, rendelkezésre álljon a megtakarítások védelmére, a tőkekövetelményeknek a csoporton belüli egyes intézményekre kell vonatkozniuk, kivéve, ha ez a cél más módon hatékonyan elérhető.

(38)

Az olyan közbenső pénzügyi holding társaságokból eredő kisebbségi részesedések, amelyekre szubkonszolidált alapon vonatkoznak e rendelet követelményei, szintén alkalmasak lehetnek a vonatkozó korlátokon belül a csoport összevont alapon számított elsődleges alapvető tőkéjébe való beszámításra, mivel a közbenső pénzügyi holding társaság kisebbségi részesedésekhez köthető elsődleges alapvető tőkeelemei, valamint ugyanezen tőkének az anyavállalathoz köthető része a kielégítési sorrend tekintetében egyenlő módon (pari passu) fedezik a leányvállalatok veszteségeit azok felmerülésekor.

(39)

A szavatolótőke kiszámítására, annak az intézmény kockázati kitettségének való megfelelésére, valamint a kitettségek koncentrációjának felmérésére alkalmazandó pontos számviteli módszernek figyelembe kell vennie a bankok és más pénzügyi intézmények éves beszámolójáról és konszolidált éves beszámolójáról szóló, 1986. december 8-i 86/635/EGK tanácsi irányelv (9) rendelkezéseit – amely irányelv magában foglalja az összevont (konszolidált) éves beszámolóról szóló, 1983. június 13-i 83/349/EGK hetedik tanácsi irányelv (10) rendelkezéseinek egyes kiigazításait –, illetve a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) rendelkezéseit, attól függően, hogy melyik jogszabály az irányadó a nemzeti jog szerint az intézmények számvitelére.

(40)

A megfelelő fizetőképesség biztosítása céljából fontos olyan tőkekövetelményeket meghatározni, amelyek a kockázat mértékének megfelelően súlyozzák az eszközöket és a mérlegen kívüli tételeket.

(41)

A BCBS 2004. június 26-án a tőkemérés és a tőkekövetelmények nemzetközi közelítésére vonatkozó keretmegállapodást fogadott el (Bázel II. keret). A 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelvben foglalt, e rendelet által átvett rendelkezések egyenértékűek a Bázel II. keret rendelkezéseivel. Következésképpen, a Bázel III. kiegészítő elemeinek beépítése révén ez a rendelet egyenértékű a Bázel II. és a Bázel III. keret rendelkezéseivel.

(42)

Alapvető fontosságú az unióbeli intézmények sokféleségének figyelembe vétele, ezért a hitelkockázatok tőkekövetelményeinek kiszámítására különböző kockázatérzékenységi és differenciáltsági szintű módszereket kell biztosítani. A külső minősítések használatával, illetve az intézményeknek egyedi hitelkockázati paraméterekre vonatkozó saját becsléseinek az alkalmazásával jelentősen javul a hitelkockázati szabályok kockázatérzékenysége és prudenciális megalapozottsága. Az intézményeket ösztönözni kell arra, hogy átálljanak a kockázatérzékenyebb módszerek alkalmazására. Az e rendeletben előírt hitelkockázati módszerek alkalmazásához szükséges becslések elkészítése során az intézményeknek javítaniuk kell hitelkockázat-mérési és -kezelési eljárásaikat, hogy olyan módszerek álljanak rendelkezésre a szabályozói tőkekövetelmények meghatározására, amelyek tükrözik az egyes intézmények eljárásainak jellegét, hatályát és összetettségét. E tekintetben a hitelek odaítélésével és kezelésével kapcsolatos adatfeldolgozásnak a hitelkockázat-mérési és -kezelési rendszerek kialakítására és validálására is ki kell terjednie. Mindez nemcsak az intézmények jogos érdekeinek érvényesítését szolgálja, de egyben ennek a rendeletnek azokat a céljait is, amelyek a jobb kockázatmérési és -kezelési módszerek használatához és ahhoz fűződnek, hogy azokat a szabályozói tőkekövetelményeknek való megfelelés céljaira is alkalmazzák. Mindazonáltal a kockázatérzékenyebb módszerek alkalmazása jelentős szakértelmet és forrásokat, valamint kiváló minőségű és megfelelő mennyiségű adatok rendelkezésre állását kívánja meg. Az intézményeknek ezért szigorú követelményeknek kell megfelelniük ahhoz, hogy ezeket a módszereket a szabályozói tőkekövetelményeknek való megfelelés céljaira alkalmazhassák. Figyelembe véve a belső modellek biztosítékául szolgáló megfelelő intézkedéseket érintő munkát, a Bizottságnak jelentést kell készítenie a Bázel I-es alsó korlát kiterjesztésének lehetőségéről, és ahhoz adott esetben külön jogalkotási javaslatot kell csatolnia.

(43)

A tőkekövetelményeknek a vonatkozó kockázatokkal arányosnak kell lenniük. A követelmények meghatározásánál figyelembe kell venni különösen azt, hogy nagyszámú, de viszonylag kismértékű kitettség kockázatcsökkentő hatással jár.

(44)

A kis és középvállalkozások (kkv-k) az uniós gazdaság egyik pillérét képezik, hiszen alapvető szerepük van a gazdasági növekedés ösztönzésében és a munkahelyteremtésben. Az uniós gazdaság fellendülése és jövőbeli növekedése nagy mértékben függ attól, hogy az Unióban alapított kkv-k számára rendelkezésre áll-e elegendő tőke és forrás ahhoz, hogy versenyképességük növelése érdekében képesek legyenek megvalósítani az új technológiákra és berendezésekre való átálláshoz szükséges beruházásokat. Mivel máshonnan csak korlátozott mértékben tudnak forráshoz jutni, az Unióban alapított kkv-k még érzékenyebbek a bankválság hatására. Ezért a jelenlegi környezetben igen fontos a kkv-k jelenlegi forráshiányát orvosolni, és biztosítani kell, hogy a banki kkv-hitelezés megfelelő szintű legyen. Annak érdekében, hogy a hitelintézetek növelni tudják a kkv-hitelezést, a kkv-knak való kitettségekre vonatkozó tőkekövetelményt csökkenteni kell egy 0,7619 értékű szorzóval. E cél elérése érdekében helyénvaló, hogy a hitelintézetek az e szorzó alkalmazásából adódó tőkekövetelmény-engedményt ténylegesen kizárólag arra a célra vegyék igénybe, hogy az Unióban alapított kkv-knak megfelelő szintű hitelezést biztosítsanak. Az illetékes hatóságoknak rendszeres időközönként monitorozniuk kell a hitelintézetek kkv-kkal szembeni teljes kitettségét, illetve a tőkelevonás teljes mértékét.

(45)

A BCBS döntésével összhangban – amelyet a GHOS 2011. január 10-én hagyott jóvá – lehetővé kell tenni, hogy az intézmény minden egyéb alapvető tőkeinstrumentumát és járulékos tőkeinstrumentumát teljes mértékben és véglegesen leírhassa, vagy teljes mértékben elsődleges alapvető tőkévé alakíthassa át, amennyiben az intézmény gazdaságilag életképtelenné vált. Az uniós jogot az intézmények helyreállításához és szanálásához kapcsolódó követelmények részeként ki kell egészíteni az annak biztosításához szükséges jogszabályi rendelkezésekkel, hogy a szavatolótőke-instrumentumokra kiegészítő veszteségviselési mechanizmus vonatkozzon. Amennyiben 2015. december 31-ig nem fogadnak el olyanuniós jogot, amely előírja, hogy a tőkeinstrumentumokat teljes mértékben és véglegesen nullára le kell tudni írni vagy elsődleges alapvető tőkeinstrumokká kell tudni alakítani abban az esetben, ha egy intézmény gazdaságilag életképtelennek minősül, akkor a Bizottságnak felülvizsgálatot kell végeznie, és jelentést kell készítenie arról, hogy ez a rendelet kiegészüljön-e ilyen rendelkezéssel, továbbá a felülvizsgálat alapján be kell nyújtania a szükséges jogalkotási javaslatokat.

(46)

E rendelet rendelkezései megfelelnek az arányosság elvének, különös tekintettel az intézmények műveleteinek nagysága és mértéke közötti különbségekre, valamint tevékenységi körükre. Az arányosság elvének betartása azt is jelenti, hogy a lakossággal szembeni kitettségek vonatkozásában elismerhetőek a lehető legegyszerűbb minősítési eljárások, még a belső minősítésen alapuló módszer (IRB-módszer) alkalmazásakor is. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az e rendeletben meghatározott követelmények az intézmény üzleti modelljéhez és tevékenységeihez társuló kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével arányosan legyenek alkalmazandók. E rendelet arányos alkalmazásának garantálása érdekében a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a felhatalmazáson alapuló és végrehajtási aktusok, a szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardok összhangban legyenek az arányosság elvével. Az EBH-nak ezért biztosítania kell, hogy minden szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standard megfogalmazása összhangban legyen az arányosság elvével, illetve tiszteletben tartsa azt.

(47)

Az illetékes hatóságoknak megfelelő figyelmet kell fordítaniuk azokra az esetekre, amikor arra gyanakszanak, hogy az információk azért kerültek a védett vagy bizalmas információk körébe, hogy ezzel elkerülhető legyen nyilvánosságra hozataluk. Bár egy intézmény dönthet úgy, hogy valamely információt védettnek vagy bizalmasnak tekint, és ezért nem hoz nyilvánosságra, az a tény, hogy az információt védettnek vagy bizalmasnak tekinti, nem mentesítheti az intézményt a nyilvánosságra hozatal elmulasztásának felelőssége alól, amennyiben az jelentős következményekkel jár.

(48)

E rendelet „fokozatos” jellegének köszönhetően az intézmények maguk választhatnak három különböző összetettségű hitelkockázati módszer közül. Annak érdekében, hogy különösen a kisméretű intézmények a kockázatérzékenyebb IRB-módszert választhassák, a vonatkozó rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy a kitettségi osztályok magukban foglaljanak minden olyan kitettséget, amely ebben a rendeletben azokhoz – közvetlenül vagy közvetve – hozzárendelve szerepel. Általános szabályként az illetékes hatóságok nem tehetnek különbséget a három módszer között a felügyeleti felülvizsgálati eljárás során, tehát például a sztenderd módszer szerint működő intézményekre lehet kizárólag ezen okból szigorúbb felügyeletet alkalmazni.

(49)

Fokozottan el kell ismerni a hitelkockázat-mérséklési technikákat, ugyanakkor a szabályozási keretrendszernek biztosítania kell, hogy a fizetőképességet ne ássa alá a hitelkockázat-mérséklési technikák helytelen elismerése. Ahol csak lehetséges, az adott tagállamokban bevett, a hitelkockázat csökkentésére szokásosan alkalmazott banki biztosítékokat el kell ismerni a sztenderd módszerben, de más módszerekben is.

(50)

Annak érdekében, hogy az intézmények értékpapírosítási tevékenységeiből és befektetéseiből eredő kockázatok és kockázatcsökkentő hatások megfelelően tükröződjenek az intézmények tőkekövetelményeiben, az ilyen tevékenységek és befektetések kockázatérzékeny és prudenciálisan megbízható kezelését biztosító szabályokat kell elfogadni. Ezért az értékpapírosítás olyan egyértelmű és átfogó fogalommeghatározására van szükség, amely kiterjed minden olyan ügyletre vagy rendszerre, amelynél a kitettséggel vagy kitettségek halmazával kapcsolatos hitelkockázatot több ügyletrészsorozatba sorolják. Az olyan kitettség, amely közvetlen fizetési kötelezettséget keletkeztet fizikai eszközök finanszírozására vagy működtetésére használt ügyletek vagy rendszerek tekintetében, nem tekintendő értékpapírosítási ügyletből eredő kitettségnek, még abban az esetben sem, ha az ügylet vagy rendszer a veszteségviselési rangsorban különböző helyet elfoglaló fizetési kötelezettségekkel bír.

(51)

A pénzügyi stabilitás biztosítását célzó felügyelet mellett javítani kell a potenciális buborékok hatékony felügyeletének és megelőzésének kialakítása céljából létrehozott mechanizmusokat a makrogazdasági kihívások és célok fényében a tőke optimális elosztása érdekében, különösképpen a reálgazdaságba irányuló hosszú távú befektetések tekintetében.

(52)

Az intézmények működési kockázata jelentős, és ennek fedezéséhez szavatolótőkére van szükség. Alapvető fontosságú az unióbeli intézmények sokféleségének figyelembe vétele, ezért a működési kockázatok tőkekövetelményeinek kiszámítására különböző kockázatérzékenységi és differenciáltsági szintű módszereket kell biztosítani. Megfelelő ösztönzőket kell biztosítani ahhoz, hogy az intézmények átálljanak a kockázatérzékenyebb módszerek alkalmazására. Tekintettel arra, hogy a működési kockázat mérését és kezelését szolgáló technikák még kialakulóban vannak, e szabályokat rendszeresen felül kell vizsgálni, és szükség esetén aktualizálni kell. Ez vonatkozik a különböző üzletágak tőkekövetelményeire és a kockázatcsökkentési technikák elismerésére is. Ezzel kapcsolatban a működési kockázat tőkekövetelményének számításához használt egyszerű módszerek alkalmazásakor különös figyelmet kell fordítani a biztosításra.

(53)

Az intézmények kitettségeinek monitorozása és ellenőrzése a felügyelet szerves részét képezi. Emiatt a kitettségek egyetlen ügyfélre vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjára történő túlzott összpontosulása elfogadhatatlan mértékű veszteségi kockázatot eredményezhet. Az ilyen helyzet az intézmény fizetőképességére nézve hátrányosnak tekinthető.

(54)

Annak megállapításához, hogy ügyfelek egy csoportja egymással kapcsolatban áll-e, és így a kitettségek egyetlen kockázati tényezőnek tekintendők-e, figyelembe kell venni azokat a kockázatokat is, amelyek maga az intézmény, annak pénzügyi csoportja vagy az azzal kapcsolatban álló felek által nyújtott, jelentős finanszírozást biztosító közös forrásból erednek.

(55)

Noha kívánatos lenne, hogy a kitettségérték számítását a tőkekövetelmények számítására lehessen alapozni, a nagykockázat-vállalások monitorozására célszerű kockázati súlyok vagy kockázati fokozatok nélküli szabályokat megalkotni. Emellett a szolvenciarendszerben alkalmazott hitelkockázat-mérséklési technikákat jól diverzifikált hitelkockázatok feltételezésével dolgozták ki. Nagykockázat-vállalások esetén, ahol egyetlen ügyfélhez vagy alaptermékhez kötődő koncentrációs kockázat áll fenn, a hitelkockázat nem diverzifikált, ezért az ilyen hitelkockázat-mérséklési technikákra prudenciális előírásokat kell alkalmazni. Következésképpen a nagykockázat-vállalások esetében hatékony hitelkockázati fedezetet kell előírni.

(56)

Mivel az intézményekkel szembeni kitettségből eredő veszteségek éppolyan súlyosak lehetnek, mint a bármely más kitettségből eredő veszteségek, ezeket a kitettségeket is ugyanúgy kell kezelni és jelenteni, mint a többi kitettséget. Mindazonáltal, e megközelítés kisebb intézményekre gyakorolt aránytalan hatásának mérséklése érdekében alternatív mennyiségi határérték bevezetésére került sor. Ezen felül az ügyfelek részére nyújtott fizetési, klíring-, elszámolási és letéti szolgáltatásokat is magukban foglaló pénzforgalmi szolgáltatásokkal kapcsolatos igen rövid távú kitettségek a pénzügyi piacok és a kapcsolódó infrastruktúra akadálytalan működése érdekében mentességet kapnak. E szolgáltatások körébe tartozik például a készpénzklíring és -elszámolás, valamint az elszámolást elősegítő hasonló tevékenységek. A kapcsolódó, adott esetben előre nem látható és így a hitelintézet által teljes mértékben nem befolyásolható kitettségek közé tartoznak többek között az ügyfélkifizetésekből, illetve ügyfélbefizetésekből – beleértve a jóváírt vagy levont díjakat, kamatokat – és egyéb, ügyfelek részére nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódó pénzmozgásból eredő bankköziszámla-egyenlegek, valamint a nyújtott vagy kapott biztosítékok.

(57)

Fontos összeegyeztetni azon vállalkozások érdekeit, amelyek a hiteleket átruházható értékpapírokba és más pénzügyi instrumentumokba „csomagolják” újra (értékpapírosítást kezdeményezők vagy szponzorok) és azon vállalkozások érdekeit, amelyek az ilyen értékpapírokba vagy eszközökbe befektetnek (befektetők). Ennek érdekében az értékpapírosítást kezdeményezőnek vagy szponzornak jelentős érdekeltséget kell fenntartania az alapul szolgáló eszközökben. Ezért fontos, hogy a szóban forgó hitel kockázata részben továbbra is az értékpapírosítást kezdeményezőknél vagy szponzoroknál maradjon. Általánosabban fogalmazva, az értékpapírosítási ügyleteket nem szabad úgy strukturálni, hogy a kockázatmegtartási követelményeket – különösen díj- és/vagy tarifális rendszerekkel – meg lehessen kerülni. A megtartásra vonatkozó követelményeket minden olyan esetben alkalmazni kell, amikor az értékpapírosításnak a gazdasági tartalma megvalósul, függetlenül attól, hogy milyen jogi struktúrák vagy instrumentumok alkalmazásával érik el a gazdasági tartalmat. A befektetőknek ügyelniük kell arra, hogy különösen az értékpapírosítás útján történő hitelkockázat-átruházás során csak kellő mérlegelés után hozzák meg döntéseiket, amihez megfelelő információkra van szükségük az értékpapírosításról.

(58)

E rendelet arról is rendelkezik, hogy a kockázatmegtartási követelményt nem lehet többszörösen alkalmazni. Bármely értékpapírosításhoz elegendő, ha az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező közül csak az egyik tartozik a követelmény hatálya alá. Hasonlóan, amennyiben az értékpapírosítási ügylet egyéb alapul szolgáló értékpapírosítást foglal magában, a kockázatmegtartási követelményt csak arra az értékpapírosításra kell alkalmazni, amely a befektetés tárgyát képezi. A vásárolt követelésekre nem vonatkozik a kockázatmegtartási követelmény, amennyiben olyan vállalati tevékenységből származnak, amelynek finanszírozása céljából csökkentett áron kerülnek továbbításra vagy eladásra. Az alapul szolgáló kockázatok elemzésénél alkalmazott szabályok és eljárások nem elhanyagolható mértékű megsértése esetén az illetékes hatóságoknak az értékpapírosításra vonatkozó átvilágítási és kockázatkezelési kötelezettségek be nem tartása esetén alkalmazandó kockázati súlyt kell alkalmazniuk. A Bizottságnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy a megtartásra vonatkozó követelmények többszörös alkalmazásának kiküszöbölése vezethet-e a kockázatmegtartási követelmények megkerülésére irányuló gyakorlatok kialakulásához, illetve hogy az illetékes hatóságok ténylegesen érvényt szereznek-e az értékpapírosításra vonatkozó szabályoknak.

(59)

A mind a kereskedési könyvi, mind a nem kereskedési könyvi értékpapírosítási kitettségekből eredő kockázatok megfelelő értékelése érdekében kellő gondossággal kell eljárni. Emellett a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségnek arányosnak kell lennie. A kellő gondossággal való eljárás hozzájárul az értékpapírosítást kezdeményezők, a szponzorok és a befektetők egymás iránti bizalmának javításához. Éppen ezért kívánatos, hogy az érintettek megfelelő módon közöljék a kellő gondossággal való eljárásra vonatkozó lényeges információkat.

(60)

Különösen nagy elővigyázatosságra van szükség akkor, amikor egy intézmény a saját anyavállalatával vagy az anyavállalatának más leányvállalatával szembeni kitettséget vállal. Az intézmények által vállalt ilyen kitettségeket teljesen önálló módon, a megbízható irányítás elveivel összhangban, egyéb szempontok figyelembe vétele nélkül kell kezelni. Ez különösen fontos nagykockázat-vállalásnál és egyéb, nem egyszerűen a csoporton belüli adminisztrációhoz vagy a szokásos csoporton belüli tranzakciókhoz kapcsolódó esetekben. Az illetékes hatóságoknak különös figyelmet kell fordítaniuk az ilyen csoporton belüli kitettségekre. Ugyanakkor nem szükséges ezeket az előírásokat alkalmazni, amennyiben az anyavállalat pénzügyi holding társaság vagy hitelintézet, illetve ha a többi leányvállalat hitelintézet vagy pénzügyi vállalkozás vagy járulékos szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás, feltéve, hogy minden ilyen vállalkozásra kiterjed a hitelintézet összevont alapú felügyelete.

(61)

Tekintettel a tőkekövetelményekre vonatkozó szabályok kockázatérzékenységére, kívánatos annak folyamatos vizsgálata, hogy azok jelentős hatást gyakorolnak-e a gazdasági ciklusra. A Bizottságnak, figyelembe véve az Európai Központi Bank (EKB) észrevételeit, jelentést kell készítenie erről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(62)

Felül kell vizsgálni az árukereskedőkre – többek közt a pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) követelményei alól jelenleg mentesülő árukereskedőkre – vonatkozó tőkekövetelményeket.

(63)

A gáz- és villamosenergia-piac liberalizációja mind gazdasági, mind politikai szempontból jelentős cél az Unió számára. Ezért az ezeken a piacokon működő vállalatokra alkalmazandó tőkekövetelményeknek és egyéb prudenciális szabályoknak arányosaknak kell lenniük, és nem akadályozhatják aránytalan mértékben a liberalizáció céljának megvalósítását. E célt különösen e rendelet felülvizsgálatai során kell szem előtt tartani.

(64)

Az újra-értékpapírosításokba befektető intézményeknek az alapul szolgáló értékpapírosítások és az azok végső alapjául szolgáló nem értékpapírosítási kitettségek tekintetében is átvilágítást kell végezniük. Az intézményeknek fel kell mérniük, hogy újra-értékpapírosítási kitettségeket képeznek-e az eszközfedezet melletti értékpapír-kibocsátási programokkal összefüggő kitettségek, beleértve az azon programokkal összefüggőeket is, amelyek olyan teljes hitelek különálló halmazainak az előrébb sorolt ügyletrészsorozatait vásárolják meg, ahol az említett hitelek egyike sem értékpapírosítási vagy újra-értékpapírosítási kitettség, és ahol a hitelek értékesítője valamennyi befektetésre első veszteségviselő fedezetet ad. Ez utóbbi esetben a halmazspecifikus likviditási hitelkeretet általában nem lehet újra-értékpapírosítási kitettségnek tekinteni, mivel egyetlen, értékpapírosítási kitettséget nem tartalmazó eszközhalmaz (azaz a teljes hitelek megfelelő halmaza) egy ügyletrészsorozatát képviseli. Ezzel szemben a különböző halmazokon átívelő, az eladó által nyújtott védelmen felüli veszteségek csak egy részét fedező, az egész programra kiterjedő hitelminőség-javítás esetén általában egy különböző eszközökből álló, legalább egy értékpapírosítási kitettséget tartalmazó halmaz kockázatának ügyletrészsorozatba sorolása történik, és ezért az újra-értékpapírosítási kitettségnek minősül. Mindazonáltal, ha az ilyen program teljes egészében egyetlen értékpapír-kategóriával finanszírozza magát, és ha vagy az egész programra kiterjedő hitelminőség-javítás nem újra-értékpapírosítás, vagy pedig az értékpapírt teljes mértékben támogatja a szponzor intézmény – és így az értékpapír befektetője ténylegesen a szponzor nemteljesítési kockázatának, nem pedig az alapul szolgáló követeléshalmazok vagy eszközök kockázatának van kitéve –, az értékpapírt általában nem szabad újra-értékpapírosítási kitettségnek tekinteni.

(65)

A kereskedési könyvre vonatkozó prudens értékelési szabályokat minden valós értéken értékelt instrumentum esetében alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy azok az intézmények kereskedési könyvében vagy a nem kereskedési könyvében találhatók-e. Egyértelművé kell tenni, hogy amennyiben a prudens értékelés a számviteli nyilvántartásban szereplőnél alacsonyabb könyv szerinti értéket eredményez, a különbség abszolút értékét le kell vonni a szavatolótőkéből.

(66)

Az intézmények számára választási lehetőséget kell biztosítani a között, hogy az ezen rendelet értelmében 1 250 %-os kockázati súllyal figyelembe vett értékpapírosítási pozíciók tekintetében tőkekövetelményt alkalmaznak-e, vagy levonják azokat az elsődleges alapvető tőkeelemekből, függetlenül attól, hogy az érintett pozíciók a kereskedési vagy a nem kereskedési könyvben szerepelnek-e.

(67)

Az értékpapírosítást kezdeményező vagy a szponzor intézményeknek nem szabad lehetőséget adni a burkolt támogatás tilalmának kikerülésére azzal a módszerrel, hogy a támogatást kereskedési könyvük felhasználásával nyújtják.

(68)

Azon információk sérelme nélkül, amelynek nyilvánosságra hozatalát e rendelet kifejezetten előírja, a nyilvánosságra hozatali követelmények céljának azt kell tekinteni, hogy a piaci szereplők pontos és átfogó információkat kapjanak az egyes intézmények kockázati profiljáról. Az intézményeknek ezért elő kell írni, hogy az ebben a rendeletben kifejezetten fel nem sorolt információkon túl további információkat is nyilvánosságra hozzanak, amennyiben azok nyilvánosságra hozatala szükséges az említett cél eléréséhez. Az illetékes hatóságoknak ugyanakkor megfelelő figyelmet kell fordítaniuk azokra az esetekre, amikor arra gyanakszanak, hogy valamely intézmény azért sorolt információkat a védett vagy bizalmas információk körébe, hogy ezzel elkerülhető legyen a nyilvánosságra hozataluk.

(69)

Amennyiben egy értékpapírosítási pozíció külső hitelminősítése a befektető intézmény által nyújtott hitelkockázati fedezet hatását is tartalmazza, az intézmény nem élhet az ebből a fedezetből származó alacsonyabb kockázati súllyal. Az értékpapírosítási pozíció nem vonható le a tőkéből, amennyiben léteznek más olyan, az érintett hitelkockázati fedezetet figyelmen kívül hagyó módszerek, amelyekkel meghatározható a pozíció tényleges kockázatának megfelelő kockázati súly.

(70)

Közelmúltbeli gyenge teljesítményüket látva indokolt szigorítani a piaci kockázatra vonatkozó tőkekövetelmények kiszámításának belső modelljeivel kapcsolatos előírásokat. Tökéletesítésük különösen a kereskedési könyvben szereplő hitelkockázatok elkülönítése céljából indokolt. Ezen kívül a tőkekövetelménybe be kell építeni egy stresszhelyzeti elemet, hogy a piaci feltételek romlása esetén a prociklikusságra való hajlam csökkentése érdekében szigorítani lehessen a tőkekövetelményeket. Az intézményeknek fordított stresszteszteket is végre kell hajtaniuk annak vizsgálatára, hogy milyen forgatókönyvek állíthatják kihívás elé az intézmény életképességét, kivéve ha bizonyítani tudják, hogy az ilyen teszt nélkülözhető. Mivel az utóbbi időben az értékpapírosítási pozíciók belső modelleken alapuló módszerekkel való kezelése komoly problémákat okozott, célszerű korlátozni az intézmények általi, a kereskedési könyvi tőkekövetelmények számítására szolgáló értékpapírosítási kockázat modellezésének elismerését, és a kereskedési könyvi értékpapírosítási pozíciók esetében szabványosított tőkekövetelményeket kell előírni.

(71)

Ez a rendelet korlátozott kivételeket állapít meg bizonyos korrelációkereskedési tevékenységek esetében, amelyekkel összhangban egy intézmény számára a felügyelete engedélyezheti, hogy szigorú követelményekhez kötött átfogó kockázati tőkekövetelményt számítson ki. Ilyen esetekben az intézmény köteles a korrelációkereskedési tevékenységeket az említett belsőleg kialakított módszernek megfelelő tőkekövetelmény, valamint a sztenderd mérési módszernek megfelelő, egyedi kockázatra vonatkozó 8 %-os tőkekövetelmény közül a magasabbal egyenértékű tőkekövetelményhez kötni. Nem kötelező az említett kitettségek esetében a járulékos kockázati tőkekövetelményt alkalmazni, be kell azonban építeni azokat mind a kockáztatott érték (VaR) számításba, mind a stresszhelyzeti kockáztatott érték számításba.

(72)

Az intézmények által a pénzügyi és gazdasági válság során elszenvedett nem várható veszteségek természete és nagysága fényében tovább kell javítani az intézmények által kötelezően tartandó szavatolótőke minőségét és harmonizációját. Ez magában foglalja a nem várható veszteségeket felmerülésükkor viselő központi tőkeelemek új fogalommeghatározását, a hibrid tőke fogalommeghatározásának javítását és a szavatolótőkére vonatkozó prudenciális előírások egységes korrekcióját. Szükséges továbbá a szavatolótőke szintjének jelentős megemelése és új tőkemegfelelési mutatók meghatározása, amelynek során a nem várható veszteségeket felmerülésükkor viselő központi szavatolótőke-elemekre kell összpontosítani. Azok az intézmények, amelyek részvényeit kereskedésre bevezették valamelyik szabályozott piacon, várhatóan kizárólag ezen – az alapvető tőkeinstrumentumokra vonatkozó szigorú követelményeknek megfelelő – törzsrészvényeikkel és az intézmény nyilvánosságra hozott tartalékaival képesek lesznek megfelelni az alapvető tőkeinstrumentumokkal kapcsolatos tőkekövetelményeknek. Az Unióban működő intézmények jogi formáinak sokféleségét figyelembe veendő, az alapvető tőkeinstrumentumok tekintetében szigorú kritériumoknak kell biztosítania, hogy az alapvető tőkeinstrumentumok azon intézmények tekintetében is a lehető legjobb minőségűek legyenek, melyek részvényeit nem vezették be valamelyik szabályozott piacon. Ez nem akadályozhatja meg azt, hogy az intézmények olyan mértékű eredményfelosztást fizessenek a megkülönböztetett szavazati jogot biztosító vagy szavazati jogot nem biztosító részvényekre, amely többszöröse az említetteknél magasabb szintű szavazati jogot biztosító részvényekre fizetett eredményfelosztásnak, feltéve hogy – a szavazati jogok szintjétől függetlenül – teljesülnek az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokra vonatkozó, többek között a kifizetések rugalmasságát érintő, szigorú követelmények, valamint feltéve, hogy amennyiben eredményfelosztás kifizetésére kerül sor, úgy azt az adott intézmény által kibocsátott valamennyi részvényre ki kell fizetni.

(73)

A kereskedelemfinanszírozási kitettségek ugyan különféle jellegűek, de közös jellemzőik is vannak, például csekély az értékük és rövid az átlagos hátralévő futamidejük, illetve a törlesztés forrása azonosítható. Hátterükben javak és szolgáltatások olyan mozgása áll, amely a reálgazdaságot támogatja és a legtöbb esetben kisvállalkozások mindennapi szükségleteinek kielégítéséhez járul hozzá, ezzel gazdasági növekedést és munkahelyeket teremtve. A be- és kiáramlások szintje általában megfelel egymásnak, ezért a likviditási kockázatok is korlátozottak.

(74)

Helyénvaló, hogy az EBH naprakész jegyzéket vezessen az egyes tagállamokban elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak minősülő valamennyi tőkeinstrumentum-típusról. Az EBH-nak a jegyzékből törölnie kell azokat az e rendelet hatálybalépése után kibocsátott, állami támogatásnak nem minősülő instrumentumokat, amelyek nem felelnek meg az ebben a rendeletben meghatározott kritériumoknak, és a törlés tényét nyilvánosan be kell jelentenie. Amennyiben az EBH által a jegyzékből törölt instrumentumokat az EBH bejelentése után is megfelelőnek tekintik, az EBH-nak teljes mértékben gyakorolnia kell jogait, különösen az 1093/2010/EU rendelet 17. cikkében az uniós jog megsértésére vonatkozóan ráruházott jogát. Emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog helytelen vagy nem kielégítő végrehajtásával szembeni arányos fellépésre háromszintű mechanizmus alkalmazandó, amelynek első lépése keretében az EBH jogosult arra, hogy kivizsgálja azokat a feltételezett eseteket, amikor a nemzeti hatóságok a felügyelet gyakorlása során helytelenül vagy nem kielégítően hajtják végre az uniós jogban foglalt kötelezettségeket, majd erről ajánlást bocsásson ki. Másodszor, ha a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság nem követi ezt az ajánlást, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy – figyelembe véve az EBH ajánlásait – hivatalos véleményt adjon ki, amelyben felkéri a hatáskörrel rendelkező hatóságot, hogy tegye meg az uniós jognak való megfelelés biztosításához szükséges intézkedéseket. Harmadszor, arra a kivételes esetre, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság tartósan nem járna el, az EBH jogosult, hogy utolsó lehetőségként egyes pénzügyi intézményeknek címzett határozatokat fogadjon el. Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 258. cikke értelmében ha a Bizottság megítélése szerint egy tagállam a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette, a Bizottság az Európai Unió Bíróságához fordulhat.

(75)

Ez a rendelet nem érinti az illetékes hatóságoknak azt a lehetőségét, hogy fenntartsák az egyéb alapvető tőkeinstrumentumokra és a járulékos tőkeinstrumentumokra irányadó szerződésekre vonatkozó előzetes jóváhagyási eljárást. Ezek a tőkeinstrumentumok csak akkor számíthatók be az intézmény egyéb alapvető tőkéjébe és járulékos tőkéjébe, ha sikeresen megfeleltek az említett jóváhagyási eljárásokon.

(76)

A piaci fegyelem és a pénzügyi stabilitás megerősítése céljából részletesebb követelményeket kell bevezetni a szabályozói tőke formájának és jellegének a nyilvánosságra hozatalára vonatkozóan, és úgy kell kiigazítani a prudenciális előírásokat, hogy a befektetők és betétesek kellően tájékozottak legyenek az intézmények fizetőképességéről.

(77)

Szükséges továbbá, hogy az illetékes hatóságok ismerjék a repomegállapodások, az értékpapír-kölcsönzés, valamint az eszközök bármely módon való megterhelésének legalább összesített szintjét. Ezeket az információkat be kell jelenteni az illetékes hatóságoknak. A piaci fegyelem megerősítése érdekében részletesebb követelményeket kell megállapítani a repomegállapodások és a biztosított finanszírozások nyilvánosságra hozatalára vonatkozóan.

(78)

A tőkekövetelmények és a szabályozói tőkekövetelmények új fogalommeghatározásánál figyelembe kell venni a különböző nemzeti kiindulási pontokat és körülményeket; az új előírások alkalmazásában kezdetben tapasztalható eltérések az átmeneti időszak során csökkenni fognak. A szavatolótőke szintjére vonatkozó megfelelő folytonosság biztosítása érdekében az állami támogatásra vonatkozó szabályok szerint végzett feltőkésítési intézkedés keretében az e rendelet alkalmazásának megkezdése előtt kibocsátott instrumentumok átmenetileg mentességet élveznek. A jövőben a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni kell az állami támogatásra való hagyatkozás mértékét. Amennyiben azonban egyes esetekben az állami támogatás szükségesnek bizonyul, a rendeletnek keretet kell biztosítani ezen esetek kezelésére. A rendeletnek ezen belül meg kell határoznia, hogyan kell kezelni az állami támogatásra vonatkozó szabályok szerint végzett feltőkésítési intézkedések keretében kibocsátott szavatolótőke-instrumentumokat. Az intézmények a szavatolótőke-instrumentumok ilyen kezelésének lehetőségével csak szigorú feltételek mellett élhetnek. Továbbá amennyiben a szavatolótőke-instrumentumok ilyen kezelése lehetővé teszi a szavatolótőke-instrumentumok minőségére vonatkozó új kritériumoktól való eltérést, az eltérést a lehető legnagyobb mértékben korlátozni kell. Az állami támogatásra vonatkozó szabályok szerint végzett feltőkésítési intézkedések keretében kibocsátott meglévő tőkeinstrumentumok kezelése tekintetében egyértelműen meg kell különböztetni az e rendelet feltételeinek megfelelő és meg nem felelő tőkeinstrumentumokat. Ennek megfelelően ez utóbbi esetre megfelelő átmeneti rendelkezéseket kell meghatározni ebben a rendeletben.

(79)

A 2006/48/EK irányelv előírta a hitelintézetek számára, hogy 2011. december 31-ig gondoskodjanak arról, hogy a meghatározott minimumösszegekkel legalább egyenlő szavatolótőkével rendelkezzenek. A pénzügyi válság által a banki ágazatra jelenleg is gyakorolt hatásnak, valamint a BCBS által a tőkekövetelményekre vonatkozó átmeneti rendelkezések meghosszabbításának a fényében indokolt, hogy átmenetileg ismét alacsonyabb határérték kerüljön bevezetésre, amíg az intézmények megfelelő mértékű szavatolótőkét nem képeznek a szavatolótőkére vonatkozóan ebben a rendeletben meghatározott – az e rendelet alkalmazása időpontjától 2019-ig fokozatosan bevezetendő – átmeneti szabályokkal összhangban.

(80)

A jelentős banki vagy befektetési tevékenységet és biztosítási tevékenységet folytató rendelkező csoportok esetében a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló, 2002. december 16-i 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) konkrét szabályokat állapít meg a tőke kétszeres beszámításának a kezelésére. A 2002/87/EK irányelv az ágazatok közötti kockázatok kezelésére vonatkozó nemzetközileg elfogadott elveken alapszik. E rendelet megszigorítja a pénzügyi konglomerátumokra vonatkozó szabályok alkalmazását a bankokra és a befektetési vállalkozások csoportjaira, biztosítva ezzel szilárd és következetes alkalmazásukat. A szükséges további módosításokkal a 2002/87/EK irányelv 2015-ben esedékes felülvizsgálata foglalkozik majd.

(81)

A pénzügyi válság rámutatott, hogy az intézmények nagyban alábecsülték a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekkel kapcsolatos partner-hitelkockázat szintjét. Ezért a G20-ak 2009 szeptemberében felszólították az intézményeket, hogy minél több tőzsdén kívüli származtatott ügylet klíringjét végezzék központi szerződő felek. Ezenkívül azt kérték, hogy a központilag nem elszámolható tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre magasabb tőkekövetelmények vonatkozzanak, hogy megfelelően tükröződjön a hozzájuk társuló magasabb kockázat.

(82)

A G20-ak felhívását követően a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) a Bázel III. keret részeként jelentősen megváltoztatta a partner-hitelkockázati rendszert. A Bázel III. keret várhatóan számottevően megemeli az intézmények tőzsdén kívüli származtatott ügyletekhez és értékpapír-finanszírozási ügyletekhez kapcsolódó tőkekövetelményeit, és komoly ösztönzőket teremt az intézmények számára a központi szerződő felek igénybevételére. A Bázel III. keret emellett várhatóan további ösztönzőket biztosít a partner-hitelkockázati kitettségek kockázatkezelésének megerősítéséhez és a központi szerződő felekkel szembeni partner-hitelkockázati kitettségek kezelésére vonatkozó jelenlegi rendszer módosítására.

(83)

Az intézményeknek pótlólagos szavatolótőkével kell rendelkezniük a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből eredő hitelértékelési korrekciós kockázatok miatt. Az intézményeknek emellett magasabb eszközérték-korrelációt kell alkalmazniuk az egyes pénzügyi vállalkozásokkal szembeni, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből és értékpapír-finanszírozási ügyletekből eredő partner-hitelkockázati kitettségekre vonatkozó tőkekövetelmények kiszámításakor. Az intézmények számára elő kell írni továbbá, hogy számottevően javítsák a partner-hitelkockázat mérését és kezelését a rossz irányú kockázatok, a magas tőkeáttételű partnerek és a biztosítékok megfelelőbb kezelésével, és ennek megfelelően fejlesszék az utóteszteléstt és a stressztesztelést.

(84)

A központi szerződő felekkel szembeni kereskedési kitettségekre általában rendelkezésre áll a központi szerződő felek által biztosított többoldalú nettósítási és veszteségmegosztási mechanizmus. Következésképpen partner-hitelkockázatuk igen alacsony, ezért indokolt ezekre igen alacsony tőkekövetelményt alkalmazni. Ugyanakkor ennek a követelménynek pozitívnak kell lennie egyrészt annak biztosítása érdekében, hogy az intézmények a központi szerződő felekkel szembeni kitettségeiket a jó kockázatkezelés részeként nyomon kövessék és monitorozzák, másrészt annak figyelembevétele érdekében, hogy még a központi szerződő felekkel szembeni kereskedési kitettségek sem kockázatmentesek.

(85)

A központi szerződő fél garanciaalapja egy olyan mechanizmus, amely lehetővé teszi a veszteségeknek a központi szerződő fél klíringtagjai közötti megosztását (kölcsönössé tételét). Igénybevételére abban az esetben kerül sor, ha a központi szerződő fél által egy klíringtag nemteljesítése következtében elszenvedett veszteség nagyobb, mint a klíringtag által biztosított fedezet és az általa a garanciaalapba tett befizetések, valamint minden egyéb olyan védelem, amelyet a központi szerződő fél felhasználhatna, mielőtt a többi klíringtag garanciaalapba tett befizetéseihez folyamodna. Ennek fényében a garanciaalapba tett befizetésekből eredő kitettségekhez kapcsolódó veszteség kockázata nagyobb, mint a kereskedési kitettségekhez kapcsolódóé. Ezért erre a kitettségtípusra magasabb tőkekövetelményt kell alkalmazni.

(86)

Egy központi szerződő fél „feltételezett tőkéjének” olyan változóként kell szolgálnia, amelyre a klíringtagoknak a központi szerződő fél garanciaalapjába tett befizetéseiből eredő kitettségeire vonatkozó tőkekövetelmény meghatározásához van szükség. Semmi másként nem értelmezhető. Különösen nem értelmezhető azon tőkeösszegként, amelyet a központi szerződő félnek az illetékes hatósága előírása alapján tartania kell.

(87)

A partner-hitelkockázat kezelésének felülvizsgálata, és különösen a kétoldalú származtatott ügyletekre vonatkozó – az ilyen ügyleteknek a pénzügyi rendszerre gyakorolt magasabb kockázatát tükröző – magasabb tőkekövetelmények előírása szerves részét képezi a Bizottság azon erőfeszítéseinek, hogy hatékony, biztonságos és megbízható származékos piacokat biztosítson. Következésképpen ez a rendelet kiegészíti a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló, 2012. július 4-i 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (14).

(88)

A Bizottságnak 2015. december 31-ig felül kell vizsgálnia a nagykockázat-vállalásra vonatkozó releváns mentességeket. A felülvizsgálat eredményéig a tagállamok számára továbbra is engedélyezni kell, hogy egyes nagykockázat-vállalások esetében kellően hosszú átmeneti időszakra mentességet nyújthassanak e szabályok alkalmazása alól. A 2006/48/EK, a 2006/49/EK és a 2007/64/EK irányelvnek a központi hitelintézetek kapcsolt bankjai, egyes szavatolótőke-elemek, nagykockázat-vállalások, felügyeleti szabályok és válságkezelés tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/111/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) előkészítése és az irányelvre vonatkozó tárgyalások keretében elvégzett munkára építve, valamint figyelembe véve az e kérdésekkel kapcsolatos nemzetközi és uniós fejleményeket, a Bizottságnak felül kell vizsgálnia, hogy a mentességeket a tagállamok a továbbiakban eseti alapon, vagy általánosabb módon alkalmazzák, továbbá hogy az e kitettségekkel összefüggő kockázatok kezelését biztosítják-e az e rendeletben megállapított egyéb hatékony eszközök.

(89)

Annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok által e kitettségekre vonatkozóan nyújtott mentességek tartósan ne veszélyeztessék az e rendeletben meghatározott egységes szabályok összhangját, egy átmeneti időszakot követően, amennyiben a felülvizsgálat nem jár eredménnyel, az illetékes hatóságoknak konzultálniuk kell az EBH-val arról, hogy helyénvaló-e az egyes nagykockázat-vállalásra vonatkozó mentesítési lehetőség további alkalmazása.

(90)

A pénzügyi válságot megelőző éveket az intézmények szavatolótőkéjükkel kapcsolatos kitettségeinek (tőkeáttétel) túlzott mértékű felhalmozódása jellemezte. A pénzügyi válság során a veszteségek és a finanszírozás szűkössége arra kényszerítette az intézményeket, hogy rövid időn belül jelentősen csökkentsék tőkeáttételüket. Ez felerősítette az eszközárakra gyakorolt lefelé irányuló nyomást, ami további veszteségeket okozott az intézmények számára egyaránt, ez pedig tovább csökkentette szavatolótőkéjüket. E negatív spirál végső eredménye a reálgazdaság számára rendelkezésre álló hitelek csökkenése és egy mélyebb és hosszabb válság lett.

(91)

A kockázatalapú tőkekövetelmények alapvető fontosságúak a nem várható veszteségek fedezéséhez elegendő szavatolótőke biztosításához. Mindazonáltal a válság rámutatott, hogy ezek a követelmények önmagukban nem elegendőek annak megakadályozására, hogy az intézmények túlzott és fenntarthatatlan tőkeáttételi kockázatot vállaljanak.

(92)

A G20-ak vezetői 2009 szeptemberében elkötelezték magukat a túlzott tőkeáttétel ellen ható, nemzetközileg egyeztetett szabályok kidolgozása mellett. E célból támogatták a Bázel II. keret kiegészítő intézkedéseként bevezetendő tőkeáttételi mutatót.

(93)

2010 decemberében a BCBS a tőkeáttételi mutató kiszámítására vonatkozó módszert meghatározó iránymutatást tett közzé. Ezek a szabályok egy 2013. január 1-jétől2017. január 1-jéig tartó megfigyelési időszakról rendelkeznek, amely során monitorozzák a tőkeáttételi mutatót, annak elemeit és a kockázatalapú követelménnyel összefüggő viselkedését. A megfigyelési időszak eredményeire alapozva a BCBS 2017 első felében meg kívánja tenni a tőkeáttételi mutató meghatározásában és kalibrációjában az esetleges végső módosításokat, hogy az 2018. január 1-jétől, a megfelelő felülvizsgálat és kalibráció alapján kötelező követelménnyé válhasson. A BCBS iránymutatásai a tőkeáttételi mutató és elemei 2015. január 1-jétől kezdődő nyilvánosságra hozataláról is rendelkeznek.

(94)

A tőkeáttételi mutató új szabályozási és felügyeleti eszköz az Unióban. A nemzetközi megállapodásokkal összhangban először kiegészítő elemként kell bevezetni, amely a felügyeleti hatóságok mérlegelésétől függően alkalmazható az egyes intézményekre. Az adatszolgáltatási kötelezettségeknek az intézmények számára való előírásával lehetővé válna a megfelelő felülvizsgálat és kalibrálás annak érdekében, hogy a tőkeáttételi mutató 2018-ban kötelező érvényű intézkedéssé alakulhasson.

(95)

A tőkeáttételi mutató különböző üzleti modellekre gyakorolt hatásának felülvizsgálata során különös figyelmet kell fordítani az olyan, alacsony kockázatúnak tekintett üzleti modellekre, mint például a jelzálog-hitelezés és a regionális kormányzatokkal, helyi hatóságokkal vagy közszektorbeli intézményekkel folytatott speciális hitelezési ügyletek. Az EBH-nek a megfigyelési időszak alatt hozzá beérkező adatok, valamint az időszak során végzett felügyeleti felülvizsgálat megállapításai alapján az illetékes hatóságokkal együttműködve ki kell dolgoznia az üzleti modellek és kockázatok kategóriarendszerét. Megfelelő elemzésre alapozva, figyelembe véve a múltbeli adatokat és stressz-forgatókönyveket, fel kell mérni, hogy a tőkeáttételi mutatónak milyen szintűnek kell lennie ahhoz, hogy alkalmas legyen az egyes üzleti modellek esetében az ellenálló képesség biztosítására, valamint hogy a tőkeáttételi mutató szintjeit küszöbértékként vagy tartományként célszerű-e meghatározni. Az EBH-nak a megfigyelési időszakot, valamint a tőkeáttételi mutató adott szintjeinek kalibrálását követően, a felmérés alapján megfelelő statisztikai áttekintést kell közzétennie a tőkeáttételi mutatóról, beleértve a várható értékeket és szórásokat. A tőkeáttételi mutató elfogadását követően az azonosított intézménykategóriák tekintetében az EBH-nak megfelelő statisztikai áttekintést kell közzétennie a tőkeáttételi mutatóról, beleértve a várható értékeket és a szórásokat.

(96)

Az intézményeknek a tőkemegfelelés belső értékelési eljárása részeként monitorozniuk kell a tőkeáttételi mutató szintjét és változásait, valamint a tőkeáttételi kockázatot. E monitoringot be kell vonni a felügyeleti felülvizsgálati eljárásba. A tőkeáttételi mutatóra vonatkozó követelmény hatálybalépését követően az illetékes hatóságoknak az intézmények naprakész és megfelelő kategorizálása érdekében monitorozniuk kell az üzleti modellek és a megfelelő kockázati profil alakulását.

(97)

A helyes irányítási struktúrák, az átláthatóság és a nyilvánosságra hozatal alapvető fontosságúak a helyes javadalmazáshoz. Annak érdekében, hogy a piac számára megfelelő átláthatóságot biztosítsanak javadalmazási struktúráik és a kapcsolódó kockázatok tekintetében, az intézményeknek részletes tájékoztatást kell nyilvánosságra hozniuk javadalmazási politikáikról, gyakorlataikról, és azon alkalmazottak javadalmazásának – titokvédelmi okokból – összesített összegéről, akiknek szakmai tevékenysége jelentős hatást gyakorol a hitelintézet vagy befektetési vállalkozás kockázati profiljára. Ezt az információt minden érdekelt számára hozzáférhetővé kell tenni. Ezek a különös előírások nem sérthetik a javadalmazási politikákra vonatkozó, minden ágazatra horizontálisan érvényes, általánosabb nyilvánosságra hozatali előírásokat. Ezenkívül a tagállamok számára engedélyezni kell, hogy az intézményektől részletesebb információkat követeljenek meg a javadalmazásra vonatkozóan.

(98)

A hitelminősítő intézmények külső hitelminősítő intézetként (KHMI) való elismerése nem járhat azzal, hogy a már egyébként is három nagyvállalat által uralt piacra való bejutás gyakorlatilag lehetetlenné válik a versenytársak számára. Anélkül, hogy a folyamatot könnyebbé vagy kevésbé megerőltetővé tennék, az EBH-nak és az EKBR központi bankjainak a piac más vállalatok előtti megnyitása érdekében lehetővé kell tenniük több hitelminősítő intézmény KHMI-vé minősítését.

(99)

A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (16), és a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (17) teljes mértékben alkalmazandó a személyes adatok ezen rendelet alkalmazásában történő feldolgozására.

(100)

Az intézményeknek olyan diverzifikált likvideszköz-pufferrel kell rendelkezniük, amelyet rövid távú likviditási sokk esetén felhasználhatnak a likviditási szükségletek fedezésére. Mivel előzetesen nem tudható bizonyosan, hogy az egyes eszközkategóriákon belül utólag mely konkrét eszközök esetében merülhet fel likviditási sokk, helyénvaló diverzifikált és kiváló minőségű, különféle eszközkategóriákból álló likviditási puffer képzését előmozdítani. Az eszközök koncentrációja és a piaci likviditásra való túlzott támaszkodás rendszerszintű kockázatot jelent a pénzügyi ágazatra nézve, és azt el kell kerülni. Ezért minőségi eszközök széles körét kell figyelembe venni a kezdeti megfigyelési időszak során, amely alatt a likviditásfedezeti követelmény kidolgozása folyik. A likvid eszközök egységes meghatározásánál elvárható lenne, hogy legalább az államkötvények és az átlátható piacokon forgalmazott, folyamatosan forgó fedezett kötvények rendkívül magas likviditású és hitelminősítésű eszköznek minősüljenek. Helyénvaló lenne továbbá, hogy a 416. cikk (1) bekezdése a)–c) pontjának megfelelő eszközök is korlátozás nélkül a puffer részét képezhessék. A likviditásállomány felhasználásakor az intézményeknek életbe kell léptetniük egy, a likvid eszközök tartásának helyreállítására vonatkozó tervet, és az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell e terv megfelelőségét és végrehajtását.

(101)

A likvideszköz-állománynak mindenkor rendelkezésre kell állnia a likviditáskiáramlások fedezésére. Rövid távú likviditási zavarok esetén a likviditási szükségletek szintjét sztenderd módon kell meghatározni az egységes megfelelő megbízhatóság standard és az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében. Biztosítani kell, hogy a sztenderd meghatározásnak ne legyenek nem kívánt hatásai a pénzügyi piacokra, a hitelezésre és a gazdasági növekedésre, figyelembe véve az uniós intézmények különböző üzleti és befektetési modelljeit és finanszírozási környezetét is. E célból a likviditásfedezeti követelményre egy megfigyelési időszakot kell alkalmazni. A Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a megfigyelések alapján és az EBH jelentéseire támaszkodva felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el egy részletes, harmonizált uniós likviditásfedezeti követelmény időben történő bevezetése céljából. A likviditásszabályozás területének átfogó harmonizációja érdekében a likviditásfedezeti követelmény bevezetésére vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározottaknak a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) által a likviditási kockázatmérésre, standardokra és monitoringra vonatkozó végleges nemzetközi keretrendszerben megállapított likviditásfedezeti mutatóhoz hasonlónak kell lennie, ugyanakkor figyelembe kell vennie az egyedi uniós és nemzeti sajátosságokat.

(102)

E célból a megfigyelési időszak során az EBH-nak meg kell vizsgálnia és értékelnie kell többek között azt, hogy megfelelő-e az 1. szintű likvid eszközökre vonatkozó 60 %-os küszöbérték, a likviditásbeáramlásokra a likviditáskiáramlások 75 %-ában meghatározott küszöbérték, valamint azt, hogy megfelelő-e, hogy a likviditásfedezeti ráta 2015. január 1-jétől kezdődően először 60 %-os szinten, majd fokozatosan 100 %-ig növelve kerül bevezetésre. A likvideszköz-állományra vonatkozó egységes fogalommeghatározások felmérése és az azokról szóló beszámolás során az elemzés alapjaként az EBH-nak tekintettel kell lennie a BCBS-nek a kiváló minőségű likvid eszközre (HQLA) vonatkozó fogalommeghatározására, tekintetbe véve az uniós és nemzeti sajátosságokat. Az EBH-nak meg kell állapítania, hogy az Unióban létrehozott intézmények likvideszközigénye mely devizák esetében haladja meg az adott devizában rendelkezésre álló likvid eszközöket, és ezzel együtt évente azt is meg kell vizsgálnia, hogy szükséges-e eltéréseket – így többek között az ezen rendeletben megállapított eltéréseket – alkalmazni. Az EBH-nak ezenkívül évente értékelnie kell, hogy az említett eltéréseknek, illetve az e rendeletben már megállapított eltéréseknek az Unióban létrehozott intézmények általi igénybevételére vonatkozóan szükség van-e további feltételek megszabására vagy a meglévő feltételek módosítására. Az EBH-nak az elemzés eredményeit éves jelentés formájában be kell nyújtania a Bizottságnak.

(103)

A hatékonyság javítása és az adminisztratív terhek csökkentése érdekében az EBH-nak harmonizált standardok alapján ki kell alakítania egy koherens adatszolgáltatási rendszert a likviditási követelményekre vonatkozóan, amelyet az Unió egészében alkalmazni kell. Az EBH-nak ebből a célból egységes adatszolgáltatási formátumokat és informatikai megoldásokat kell kidolgoznia, és ennek során figyelembe kell vennie e rendelet és a 2013/36/EU irányelv rendelkezéseit. A teljes likviditási követelmények alkalmazásának napjáig az intézményeknek továbbra is meg kell felelniük a rájuk vonatkozó tagállami adatszolgáltatási követelményeknek.

(104)

Az EBH-nak az ERKT-vel együttműködve útmutatást kell kiadnia a likvideszköz-állomány válsághelyzetekben való alkalmazásának alapelveiről.

(105)

Nem vehető biztosra, hogy a fizetési kötelezettségeik teljesítésében nehézségekkel szembesülő intézmények likviditástámogatásban részesülnek majd az ugyanazon csoporthoz tartozó többi hitelintézettől és befektetési vállalkozástól. Az illetékes hatóságoknak azonban szigorú feltételekhez kötötten és az érintett összes illetékes hatóság jóváhagyásának függvényében rendelkezniük kell azzal a lehetőséggel, hogy eltekintsenek a likviditásfedezeti követelmény intézményenkénti alkalmazásától, és ehelyett ezekre az intézményekre összevont alapon teljesítendő követelményt alkalmazzanak annak érdekében, hogy azok likviditásukat központosítottan, csoport- vagy alcsoportszinten kezelhessék.

(106)

Hasonló elgondolás mentén, ha az illetékes hatóságok nem éltek ezzel a lehetőséggel, az ugyanabba a csoportba tartozó és összevont felügyelet alá eső két intézmény közötti likvidforrás-áramlások esetében, ha a likviditásfedezeti követelmény már kötelező, kizárólag akkor lehet kedvezményes beáramlási és kiáramlási rátákat engedélyezni, ha már az összes szükséges óvintézkedés be van vezetve. Az ilyen kedvezményes eljárásokat szűken kell meghatározni, valamint szigorú és objektív feltételekhez kell kötni. Az egy adott csoporton belüli áramlásokra vonatkozó konkrét eljárást olyan módszerrel kell megállapítani, amely objektív kritériumok és paraméterek segítségével azonosítja az intézmény és a partner közötti be- és kiáramlások konkrét szintjét. A Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a megfigyelések alapján és az EBH jelentésére támaszkodva – adott esetben és az e rendelet alapján a likviditásfedezeti követelmény meghatározására általa elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus részeként – felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az említett konkrét, csoporton belüli eljárások, a módszer és az eljárásokhoz kötődő objektív kritériumok, valamint az e kritériumok értékelésére szolgáló közös döntéshozatali módozatok megállapítására.

(107)

Az írországi National Asset Management Agency (Nemzeti Eszközkezelő Társaság, NAMA) által kibocsátott kötvények kiemelkedő fontosságúak az ír bankkonszolidáció szempontjából, kibocsátásukat a tagállamok előzetesen jóváhagyták, illetve a Bizottság állami támogatásként jóváhagyta mint egyes hitelintézetek mérlegének az értékvesztett eszközöktől való megtisztítása céljából bevezetett támogatási intézkedést. E kötvények kibocsátása – mint a Bizottság és az EKB által támogatott átmeneti intézkedés – szerves részét képezi az ír bankrendszer szerkezeti átalakításának. Az ilyen kötvényekre az ír kormány garanciát vállalt, és azokat a monetáris hatóságok biztosítékként elfogadják. A Bizottságnak az e rendelet alapján a likviditásfedezeti követelmény meghatározására elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus részeként ki kell térnie az uniós állami támogatási engedéllyel rendelkező szervezetek által kibocsátott vagy garantált átruházható eszközökre vonatkozó szerzett jogokkal kapcsolatos konkrét mechanizmusok kérdésére. E tekintetben a Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy a likviditásfedezeti követelményt az e rendeletnek megfelelően számító intézmények számára engedélyezni kell, hogy 2019 decemberéig különlegesen nagy likviditású és hitelminőségű eszközként vegyék figyelembe a NAMA által kibocsátott, előre sorolt kötvényeket.

(108)

Ehhez hasonlóan a Spanish Asset Management Company (Spanyol Eszközkezelő Társaság) által kibocsátott kötvények is kiemelkedő fontosságúak a spanyol bankkonszolidáció szempontjából, kibocsátásuk – mint a Bizottság és az EKB által támogatott átmeneti intézkedés – szerves részét képezi a spanyol bankrendszer szerkezeti átalakításának. Mivel kibocsátásuk elő van irányozva a pénzügyi szektorra vonatkozó feltételrendszerről szóló, a Bizottság és a spanyol hatóságok által 2012. július 23-án aláírt egyetértési megállapodásban, és az eszközök átadásához szükséges, hogy a Bizottság jóváhagyja azt mint egyes hitelintézetek mérlegének értékvesztett eszközöktől való megtisztítása céljából bevezetett állami támogatási intézkedést, és amilyen mértékben azokat a spanyol kormány garantálja és a monetáris hatóságok által fedezetként befogadhatóak. A Bizottságnak az rendelet alapján a likviditásfedezeti követelmény meghatározására általa elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus részeként ki kell térnie az uniós állami támogatási engedéllyel rendelkező szervezetek által kibocsátott vagy garantált átruházható eszközökre vonatkozó szerzett jogokkal kapcsolatos konkrét mechanizmusok kérdésére. E tekintetben a Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy a likviditásfedezeti követelményt az e rendeletnek megfelelően számító intézmények számára engedélyezni kell, hogy legalább 2023 decemberéig különlegesen nagy likviditású és hitelminőségű eszközként vegyék figyelembe a Spanish Asset Management Company által kibocsátott, előre sorolt kötvényeket.

(109)

A Bizottságnak az EBH által benyújtandó jelentések alapján és a likviditási követelményekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus javaslat kidolgozása során mérlegelnie kell azt is, hogy az írországi NAMA-hoz, illetve a Spanish Asset Management Companyhoz hasonló, ugyanilyen célra létrehozott szervezetek által kibocsátott, a bank helyreállítása szempontjából kiemelkedő fontosságú, előresorolt kötvények esetében is alkalmazhatók legyenek-e hasonló rendelkezések, amennyiben a szóban forgó kötvényeket a kérdéses tagállam központi kormányzata garantálja, és a monetáris hatóságok által fedezetként befogadhatók.

(110)

Az EBH-nak a 411. cikk (3) bekezdése szerinti szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozása során a további likviditáskiáramlások mérési módszereként múltbeli adatokon alapuló sztenderd módszert kell mérlegelnie.

(111)

A nettó stabil forrásellátottsági rátakötelező minimumkövetelményként való bevezetéséig az intézményeknek az általános forrásellátottsági kötelezettséget kellene teljesíteniük. Az általános forrásellátottsági kötelezettség nem jelenthet arányszámot. Amennyiben a nettó stabil forrásellátottsági ráta bevezetéséig valamely nemzeti rendelkezés minimumkövetelményként stabil forrásellátottsági rátát ír elő, az intézményeknek ezt a minimumkövetelményt kell betartaniuk.

(112)

A rövid távú likviditási szükségleteken túlmenően az intézményeknek hosszabb távon is stabil finanszírozási struktúrákat is be kellene vezetniük. 2010 decemberében a BCBS úgy határozott, hogy a nettó stabil forrásellátottsági ráta (NSFR) 2018. január 1-jétől minimumstandarddá válik, és a BCBS szigorú adatszolgáltatási eljárásokat vezet be a mutató átmeneti időszak alatti monitorozása érdekében, továbbá folytatja e standardoknak a pénzügyi piacokra, a hitelezésre és a gazdasági növekedésre gyakorolt hatásának felülvizsgálatát, amennyiben szükséges, kitérve a nem kívánt következményekre is. A BCBS tehát úgy döntött, hogy az NSFR-re megfigyelési időszakot írnak elő és kiegészítik egy felülvizsgálati rendelkezéssel. Ebben az összefüggésben az EBH-nak az e rendeletben előírt adatszolgáltatás alapján értékelnie kell, hogy hogyan célszerű kialakítani a stabil forrásellátottsági követelményt. Ezen értékelés alapján a Bizottságnak – adott esetben megfelelő javaslatokkal kísért – jelentést kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács számára e követelmény 2018-ig történő bevezetéséről.

(113)

A vállalatirányítás gyengeségei több intézmény esetében is hozzájárultak a bankszektor túlzott és felelőtlen kockázatvállalásához, amely egyes intézmények felszámolásához, valamint rendszerszintű problémákhoz vezetett.

(114)

Az intézményi vállalatirányítási gyakorlat monitorizálásának elősegítése és a piaci fegyelem javítása érdekében az intézményeknek nyilvános tájékoztatást kell nyújtaniuk vállalatirányítási rendszereikről. Vezető testületeiknek jóvá kell hagyniuk és nyilvánosságra kell hozniuk egy olyan nyilatkozatot, amelyben biztosítják a nyilvánosságot arról, hogy e rendszerek megfelelőek és hatékonyak.

(115)

Annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni a belső piacon működő vállalkozások üzleti modelljeinek változatosságát, az uniós gazdaságot eddig is és remélhetően a jövőben is szolgáló, változatos szilárd banki struktúrák előmozdítása érdekében alaposan meg kell vizsgálni bizonyos hosszú távú strukturális követelményeket, mint amilyen a nettó stabil forrásellátottsági ráta és a tőkeáttételi mutató.

(116)

A pénzügyi szolgáltatások háztartások és vállalatok számára történő folyamatos biztosítása érdekében stabil forrásellátottsági struktúrára van szükség. Számos tagállamban a bankokra épülő pénzügyi rendszereken keresztül nyújtott hosszú távú finanszírozás jellemzői általában különböznek attól, amit más nemzetközi piacokon lehet tapasztalni. Emellett a hosszú távú beruházások stabil finanszírozása érdekében egyedi finanszírozási struktúrák is kialakulhattak a tagállamokban, amilyen például decentralizált banki struktúrák a likviditás közvetítésére vagy a jelzáloggal fedezett speciális értékpapírok, amelyeket nagy likviditású piacokon forgalmaznak, illetve amelyek a hosszú távú beruházók számára kínálnak vonzó befektetési lehetőséget. E strukturális tényezőket gondosan meg kell vizsgálni. Ehhez alapvető fontosságú, hogy a nemzetközi standardok véglegesítését követően az EBH és az EKRT az e rendeletben előírt adatszolgáltatás alapján értékelje, hogy hogyan célszerű kialakítani a stabil forrásellátottsági követelményt, maradéktalanul figyelembe véve az uniós bankpiacokon működő forrásellátási struktúrák változatosságát.

(117)

Annak biztosítása érdekében, hogy egy átmeneti időszak alatt a szavatolótőke szintje, valamint az Unió-szerte használt szavatolótőke-meghatározásra és az ebben a rendeletben megállapított szavatolótőke-meghatározásra alkalmazott prudenciális korrekciók fokozatosan közeledjenek egymáshoz, az e rendelet szerinti tőkekövetelményeket fokozatosan kell bevezetni. Létfontosságú annak biztosítása, hogy a bevezetés összhangban legyen azon módosításokkal, amelyeket a tagállamok az előírt szavatolótőke-szintekben és tagállami szavatolótőke-meghatározásokban a közelmúltban vezettek be. E célból az átmeneti időszak alatt az illetékes hatóságoknak meghatározott felső és alsó határok között kell megállapítaniuk, hogy milyen gyorsan kell bevezetni az ebben a rendeletben meghatározott szavatolótőke-szinteket és prudenciális korrekciókat.

(118)

A tagállamokban jelenleg alkalmazott eltérő prudenciális korrekciókról az e rendeletben meghatározott prudenciális korrekciókra való zökkenőmentes átállás elősegítése érdekében az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy egy átmeneti időszak alatt továbbra is előírhassák – korlátozott mértékben – az intézmények számára a szavatolótőke olyan prudenciális korrekciójának elvégzését, amely eltér ettől a rendelettől.

(119)

Annak biztosítása érdekében, hogy az intézményeknek elegendő idejük legyen a szavatolótőke előírt új szintjének és meghatározásának teljesítésére, az e rendeletben foglalt szavatolótőke-meghatározásnak nem megfelelő egyes tőkeeszközöket 2013. január 1. és 2021. december 31. között kell kivezetni. Emellett egy korlátozott időszakra teljes mértékben el kell ismerni a szavatolótőkében egyes, állami tőkeinjekciót megtestesítő instrumentumokat. Ezen túlmenően bizonyos feltételek mellett az elsődleges alapvető tőkébe beszámítható tőkeelemnek kell tekinteni a 2006/48/EK irányelv nemzeti átültető intézkedései alapján a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemekhez kapcsolódó ázsiót.

(120)

Annak érdekében, hogy az intézmények számára előírt, a piaci szereplőknek az egyes intézmények kockázati profilja tekintetében történő pontos és átfogó tájékoztatását biztosító nyilvánosságra hozatalra vonatkozó egységes szabályozás fokozatosan létrejöjjön, a nyilvánosságra hozatali követelményeket fokozatosan kell bevezetni.

(121)

A piaci folyamatok és az e rendelet alkalmazásában szerzett tapasztalat figyelembevétele érdekében a Bizottság számára elő kell írni, hogy nyújtson be jelentéseket – adott esetben jogalkotási javaslatok kíséretében – az Európai Parlament és a Tanács számára a tőkekövetelményeknek a gazdasági ciklusra gyakorolt lehetséges hatásáról, a fedezett kötvények formájában lévő kitettségekre vonatkozó minimális tőkekövetelményről, a nagykockázat-vállalásokról, a likviditási követelményekről, a tőkeáttételről, az átruházott hitelkockázattal szembeni kitettségekről, a partner-hitelkockázatról és az eredeti kitettség módszeréről, a lakossággal szembeni kitettségekről, a figyelembe vehető tőke meghatározásáról, és e rendelet alkalmazási szintjéről.

(122)

A hitelintézetekre vonatkozó jogi keretrendszer elsődleges célja a reálgazdaság számára alapvető fontosságú szolgáltatások működésének biztosítása és a morális kockázatok korlátozása. A lakossági és befektetési banki tevékenységek bankcsoporton belüli szerkezeti szétválasztása e cél elérésének kulcsfontosságú eszköze lehet. Ezért a szétválasztást végrehajtó intézkedések meghozatalát a jelenlegi szabályozási keretegy rendelkezése sem akadályozhatja meg. Fel kell kérni a Bizottságot arra, hogy elemezze a szerkezeti szétválasztás kérdését az Unióban, valamint arra, hogy készítsen elő egy, az Európai Parlament és a Tanács számára előterjesztendő jelentést, adott esetben jogalkotási javaslatok kíséretében.

(123)

Hasonlóképpen, a betétesek védelme és a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy olyan strukturális intézkedéseket fogadjanak el, amelyekkel előírják az adott tagállamban engedélyezett hitelintézetek számára, hogy egyes szervezetekkel szemben csökkentsék kitettségüket azok tevékenysége alapján, de a tevékenység végzésének helyétől függetlenül. Mindazonáltal, mivel az ilyen intézkedések a belső piac szétdarabolása révén kedvezőtlen hatásokat fejthetnek ki, azok kizárólag szigorú feltételekkel és az ilyen intézkedések kifejezett összehangolásáról szóló jövőbeli jogi aktus hatálybalépéséig hagyhatók jóvá.

(124)

Az e rendeletben meghatározott követelmények pontosítása érdekében a Bizottságot az EUMSZ 290. cikkével összhangban fel kell hatalmazni arra, hogy a rendelet technikai kiigazítására jogi aktusokat fogadhasson el a következők céljából: a fogalommeghatározások pontosítása a rendelet egységes alkalmazásának biztosítása vagy a pénzügyi piaci folyamatok figyelembevétele érdekében; a terminológiának a későbbi vonatkozó jogi aktusokkal való egységesítése és a fogalommeghatározások azokkal való összehangolása; e rendelet szavatolótőkére vonatkozó előírásainak kiigazítása a számviteli standardok vagy az uniós jog változásainak figyelembevétele érdekében, vagy a felügyeleti gyakorlat konvergenciája tekintetében; a sztenderd módszer vagy az IRB-módszer keretében alkalmazott kitettségi osztályok listájának kikiterjesztése a pénzügyi piaci folyamatok figyelembevétele érdekében; az e kitettségi osztályok szempontjából releváns egyes összegek kiigazítása az infláció hatásainak figyelembevétele érdekében; a mérlegen kívüli tételek listájának és besorolásának kiigazítása; továbbá a partner-hitelkockázat kezelésére, a sztenderd módszerre és az IRB-módszerre, a hitelkockázat-mérséklésre, az értékpapírosításra, a működési kockázatra, a piaci kockázatra, a likviditásra, a tőkeáttételre és a nyilvánosságra hozatalra vonatkozó különös rendelkezések és technikai kritériumok kiigazítása a pénzügyi piacok folyamatainak, a számviteli standardok és az uniós jog változásainak, illetve a felügyeleti gyakorlat konvergenciájával és a kockázatméréssel kapcsolatos fejleményeknek, valamint a 2004/39/EK irányelv hatályához kapcsolódó különféle kérdések felülvizsgálati eredményének figyelembevétele céljából.

(125)

A Bizottságot továbbá az EUMSZ 290. cikkével összhangban fel kell hatalmazni arra, hogy jogi aktusokat fogadjon el az e rendeletben meghatározott szavatolótőke-szinteknek vagy kockázati súlyoknak az egyedi körülmények figyelembevétele érdekében történő átmeneti csökkentése céljából; egyes kockázatoknak az e rendelet nagykockázat-vállalásra vonatkozó rendelkezései alkalmazása alóli mentesítésének pontosítása céljából; a gazdasági és monetáris területen zajló folyamatok figyelembevétele érdekében a kereskedési könyvre vonatkozó tőkekövetelmények kiszámítása szempontjából releváns összegek meghatározása céljából; a pénzügyi piacok folyamatainak figyelembevétele érdekében a szavatolótőke előírt szintjétől való eltérésre jogosult befektetési vállalkozások kategóriáinak kiigazítása céljából; e rendelet egységes alkalmazásának biztosítása érdekében annak a követelménynek az egyértelművé tétele céljából, hogy a befektetési vállalkozásoknak az előző évi általános költségeik egynegyedének megfelelő szavatolótőkével kell rendelkezniük; a szavatolótőke azon elemeinek meghatározása céljából, amelyekből le kell vonni az intézménynek a releváns szervezetek eszközeiben lévő részesesedéseit; az intézmények szolgáltatással meghatározott nyugdíjakból eredő kötelezettségállományának értékelésekor a biztosításmatematikai nyereségek és veszteségek kezelésére vonatkozó kiegészítő átmeneti rendelkezések bevezetése céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten is – megfelelő konzultációkat folytasson. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során biztosítania kell, hogy a megfelelő dokumentumok egyidejűleg, kellő időben és megfelelő módon eljussanak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz is.

(126)

A Bizottságnak az EUMSZ 290. cikkéről szóló (39.) nyilatkozattal összhangban a kialakult gyakorlatnak megfelelően továbbra is konzultálnia kell a tagállamok által kinevezett szakértőkkel a pénzügyi szolgáltatások területére vonatkozó, átruházott hatáskörben alkotandó jogi aktusok tervezetéről.

(127)

A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó technikai standardoknak biztosítaniuk kell a harmonizációt, az egységes feltételeket és a betétesek, a befektetők és a fogyasztók megfelelő védelmét az egész Unióban. A hatékonyság érdekében célszerű, hogy az EBH, mint jelentős szakértelemmel rendelkező szerv kapjon megbízást a Bizottságnak benyújtandó azon szabályozás- és végrehajtás-technikai standardtervezetek kidolgozására, amelyek nem járnak szakpolitikai döntéshozatallal. A technikai standardok kidolgozása során az EBH-nak hatékony közigazgatási és adatszolgáltatási eljárásokat kell biztosítania. Az adatszolgáltatási formátumnak az intézmények tevékenységeinek természetével, nagyságrendjével és összetettségével arányosnak kell lennie.

(128)

A Bizottságnak az EUMSZ 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján és az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően kell elfogadnia az EBH által a kölcsönös biztosítók, a szövetkezeti társaságok, a takarékpénztárak és hasonló intézmények, bizonyos szavatolótőke-instrumentumok, a prudenciális korrekciók, a szavatolótőkéből történő levonások, az egyéb szavatolótőke-instrumentumok, a kisebbségi részesedések, a kiegészítő banki szolgáltatások, a hitelkockázati kiigazítás kezelése, a nemteljesítési valószínűség, a nemteljesítéskori veszteségráta, az eszközök kockázati súlyozási módszerei, a felügyeleti gyakorlat konvergenciája, a likviditás és a szavatolótőkére vonatkozó átmeneti szabályok terén kidolgozott szabályozástechnikai standardtervezeteket. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten is – megfelelő konzultációkat folytasson. A Bizottságnak és az EBH-nak biztosítania kell, hogy az említett standardokat és követelményeket valamennyi érintett intézmény olyan módon tudja alkalmazni, amely arányban áll az adott intézmények és tevékenységeik jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.

(129)

Az ebben a rendeletben előírt egyes – például a likviditásfedezeti követelményre vonatkozó –, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok végrehajtása jelentős hatást gyakorolhat a felügyelt intézményekre és a reálgazdaságra. A Bizottságnak biztosítania kell, hogy az Európai Parlament és a Tanács már a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok közzétételét megelőzően minden alkalommal megfelelő tájékoztatást kapjon a vonatkozó nemzetközi szintű fejleményekről, valamint a Bizottság aktuális elgondolásairól.

(130)

A Bizottságot ezenkívül fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási aktusok útján és az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkének megfelelően az EBH által kidolgozott végrehajtás-technikai standardtervezeteket fogadjon el a konszolidálás, az együttes határozatok, az adatszolgáltatás, a nyilvánosságra hozatal, a jelzáloggal fedezett kitettségek, a kockázatértékelés, az eszközök kockázati súlyozási módszerei, bizonyos kitettségek kockázati súlyai és részletes meghatározása, az opciók és opciószelvények kezelése, a tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumokban és devizában lévő pozíciók, a belső modellek használata, a tőkeáttétel és a mérlegen kívüli tételek tekintetében.

(131)

Tekintettel az e rendelet alapján elfogadandó szabályozástechnikai standardok részletességére és számára, amennyiben a Bizottság az EBH által benyújtott szabályozástechnikaistandard-tervezettel azonos szabályozástechnikai standardot fogadott el, adott esetben ki kell terjeszteni azon időszakot, amelyen belül az Európai Parlament és a Tanács kifogást emelhet egy szabályozástechnikai standarddal szemben. Emellett a Bizottságnak törekednie kell arra, hogy a szabályozástechnikai standardokat olyan időpontban nyújtsa be, amely biztosítja, hogy az Európai Parlament és a Tanács a teljes vizsgálati időszakot kihasználhassa, továbbá ennek kapcsán figyelembe kell vennie a szabályozástechnikai standardok mennyiségét és összetettségét, valamint az Európai Parlament és a Tanács eljárási szabályzatának rendelkezéseit, munkatervét és összetételét.

(132)

Az átláthatóság magas szintje érdekében az EBH-nak konzultációkat kell indítania az e rendelet szerinti technikai standardtervezetek ügyében. Az EBH-nak és a Bizottságnak emellett mihamarabb meg kell kezdenie a likviditási követelményekről és tőkeáttételről szóló, e rendelet szerinti jelentéseik elkészítését.

(133)

E rendelet egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni. Az említett hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (18) megfelelően kell gyakorolni.

(134)

Az EUMSZ 345. cikkére hivatkozva – amely úgy rendelkezik, hogy a szerződések nem sérthetik a tagállamokban fennálló tulajdonjogi rendszert –, e rendelet nem jelent sem előnyös, sem hátrányos eljárást az e rendelet hatálya alá eső tulajdontípusok egyikére nézve sem.

(135)

A 45/2001/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdése értelmében egyeztettek az európai adatvédelmi biztossal, aki véleményt (19) adott.

(136)

A 648/2002/EU rendeletet megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

ELSŐ RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I.   CÍM

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Hatály

Ez a rendelet egységes szabályokat állapít meg a 2013/36/EU irányelv alapján felügyelt intézmények által teljesítendő általános prudenciális követelményekre vonatkozóan, a következő elemekkel kapcsolatosan:

a)

a hitelkockázat, piaci kockázat, működési kockázat és elszámolási kockázat teljes mértékben számszerűsíthető, egységes és standardizált elemeihez kapcsolódó tőkekövetelmények;

b)

nagykockázat-vállalást korlátozó követelmények;

c)

miután a 460. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatályba lépett, a likviditási kockázat teljes mértékben számszerűsíthető, egységes és a standard elemeihez kapcsolódó likviditási követelmények;

d)

az a), b) és c) ponthoz és a tőkeáttételhez kapcsolódó adatszolgáltatási követelmények;

e)

nyilvánosságra hozatali követelmények.

Ez a rendelet nem szabályozza a 2013/36/EU irányelvben meghatározottak szerint a prudenciális szabályozás és felügyelet terén az illetékes hatóságokra vonatkozó nyilvánosságra hozatali követelményeket.

2. cikk

Felügyeleti hatáskörök

Az ennek a rendeletnek való megfelelés biztosítása céljából az illetékes hatóságok a 2013/36/EU irányelvben meghatározott hatáskörökkel rendelkeznek, és az abban meghatározott eljárásokat követik.

3. cikk

Szigorúbb követelmények intézmények általi alkalmazása

Ez a rendelet nem zárja ki, hogy az intézmények az ezen rendelet által előírtat meghaladó mértékű szavatolótőkét és szavatolótőke-elemeket tartsanak, és az előírtnál szigorúbb intézkedéseket alkalmazzanak.

4. cikk

Fogalommeghatározások

(1)   E rendelet alkalmazásában:

1.

„hitelintézet”: olyan vállalkozás, amely a nyilvánosságtól betéteket vagy más visszafizetendő pénzeszközöket vesz át, valamint saját számlára hiteleket nyújt;

2.

„befektetési vállalkozás”: a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében meghatározott jogalany, amely az említett irányelv által előírt követelmények hatálya alá tartozik, kivéve:

a)

a hitelintézeteket;

b)

a helyi vállalkozásokat;

c)

azokat a vállalkozásokat, amelyek nem jogosultak a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. melléklete B. szakaszának 1. pontja szerinti kiegészítő szolgáltatások nyújtására, és amelyek csak ugyanezenirányelv I. melléklete A. szakaszának 1., 2., 4. és 5. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatást vagy szolgáltatásokat nyújtanak, illetve tevékenységet vagy tevékenységeket végeznek, és amelyek nem jogosultak az ügyfeleik pénzének és értékpapírjainak tartására, és amelyeknek ebből következően nem lehet tartozásuk ezen ügyfelekkel szemben;

3.

„intézmény”: hitelintézet vagy befektetési vállalkozás;

4

„helyi vállalkozás”: olyan vállalkozás, amely saját számlájára köt ügyleteket pénzügyi határidős, opciós vagy egyéb származtatott eszköz-piacokon, valamint azonnali piacokon a származtatott pozíciók fedezésének kizárólagos céljával, vagy az említett piacok más tagjainak számlájára köt ügyleteket, és amelyet ugyanezen piacok klíringtagjai garantálnak, és ahol az ilyen vállalkozások által kötött szerződések teljesítésének biztosítására a felelősséget a szóban forgó piacok klíringtagjai vállalják;

5.

„biztosító”: a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) szóló, 2009. november 25-i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (20) 13. cikke 1. pontjában meghatározott biztosító;

6

„viszontbiztosító”: a 2009/138/EK irányelv 13. cikke 4. pontjában meghatározott viszontbiztosító;

7.

„kollektív befektetési forma (KBF)”: az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 2009. július 13-i 2009/65/EK irányelv (21) 1. cikke (2) bekezdésében meghatározott, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV), ideértve – eltérő rendelkezés hiányában – azokat a harmadik országbeli szervezeteket, amelyek hasonló tevékenységet folytatnak vagy amelyek az uniós jog vagy az Unióban alkalmazott követelményekkel legalább egyenértékű felügyeleti és szabályozási követelményeket alkalmazó harmadik országok joga szerinti felügyelet tárgyát képezik; vagy az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló, 2011. június 8-i 2011/61/EU irányelv (22) 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott alternatív befektetési alap (ABA), ideértve a nem uniós, az ugyanezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének aa) pontjában meghatározott ABA-kat is;

8.

„közszektorbeli intézmények”: a központi kormányzatnak, regionális kormányzatoknak vagy helyi hatóságoknak vagy a regionális és helyi hatóságokkal megegyező feladatokat ellátó hatóságoknak felelős nem kereskedelmi közigazgatási szervek vagy központi kormányzat, regionális kormányzat vagy helyi hatóság tulajdonában álló vagy ezek által létrehozott és támogatott, nem kereskedelmi jellegű (nonprofit) vállalkozások, amelyekre külön garanciális szabályok vonatkoznak, ideértve az állami ellenőrzés alatt álló közjogilag szabályozott autonóm testületeket is;

9.

„vezető testület”: a 201336/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 7. pontjában meghatározott vezető testület;

10.

„felsővezetés”: a 201336/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 9. pontjában meghatározott vezető testület;

11.

„rendszerkockázat”: a 201336/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 10. pontjában meghatározott rendszerkockázat;

12.

„modellkockázat”: a 201336/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 11. pontjában meghatározott rendszerkockázat;

13.

„értékpapírosítást kezdeményező”: olyan szervezet:

a)

amely vagy önmagán vagy hozzá kapcsolódó szervezeten keresztül közvetlenül vagy közvetetten részese volt az eredeti megállapodásnak, amelyben meghatározták az adós vagy a potenciális adós azon kötelezettségeit vagy potenciális kötelezettségeit, melyek az értékpapírosítás tárgyát képező kitettséget eredményezték; vagy

b)

amely saját számlájára megvásárolja egy harmadik fél kitettségeit, majd értékpapírosítja azokat;

14.

„szponzor”: az értékpapírosítást kezdeményező intézménytől különböző, harmadik felek kitettségeit felvásárló olyan intézmény, amely eszközfedezet melletti kereskedelmiértékpapír-kibocsátási programot vagy más értékpapírosítási rendszert hoz létre és működtet;

15.

„anyavállalat”:

a)

a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikkében meghatározott anyavállalat;

b)

a 2013/36/EU irányelv 3. és 4. fejezetének II. szakasza, VII. és VIII. címe, valamint e rendelet ötödik része alkalmazásában a 83/349/EGK irányelv 1. cikke (1) bekezdése szerinti anyavállalat, valamint minden olyan vállalkozás, amely ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol egy másik vállalkozás felett;

16.

„leányvállalat”:

a)

a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikkében meghatározott leányvállalat;

b)

a 83/349/EGK irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerinti leányvállalat és minden olyan vállalkozás, amely felett egy anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol;

A leányvállalatok valamennyi leányvállalata azon vállalkozás leányvállalatának is tekintendő, amely az előbbiek eredeti anyavállalata;

17.

„fióktelep”: olyan üzletviteli hely, amely jogilag nem önálló részét képezi egy intézménynek, és amely közvetlenül bonyolítja az intézményi tevékenység szerves részét képező ügyleteket vagy az ügyletek egy részét;

18.

„kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó (járulékos) vállalkozás”: olyan vállalkozás, amelynek fő tevékenysége ingatlantulajdonlás vagy -kezelés, adatfeldolgozási szolgáltatások nyújtása vagy más olyan hasonló tevékenység, amely egy vagy több intézmény fő tevékenysége mellett járulékos tevékenységnek minősül;

19.

„vagyonkezelő társaság”: a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének (5) bekezdésében meghatározott vagyonkezelő társaság és a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdése b) pontjában meghatározott alternatívbefektetésialap-kezelő (ABAK), ideértve – eltérő rendelkezés hiányában – azokat a harmadik országbeli szervezeteket, amelyek hasonló tevékenységet folytatnak, és amelyek az Unióban alkalmazott követelményekkel legalább egyenértékű felügyeleti és szabályozási követelményeket alkalmazó harmadik országok jogának hatálya alá tartoznak;

20.

„pénzügyi holding társaság”: olyan pénzügyi vállalkozás, amelynek leányvállalatai kizárólag vagy nagy részben intézmények vagy pénzügyi vállalkozások, és a leányvállalatok közül legalább egy intézmény, és amely nem minősül vegyes pénzügyi holding társaságnak;

21.

„vegyes pénzügyi holding társaság”: fogalommeghatározása megegyezik a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének 15. pontjában szereplővel;

22.

„vegyes tevékenységű holding társaság”: olyan anyavállalat, amely nem minősül pénzügyi holding társaságnak, intézménynek vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak, és amelynek leányvállalatai közül legalább egy intézmény;

23.

„harmadik országbeli biztosító”: a 2009/138/EK irányelv 13. cikke 6. pontjában meghatározott harmadik országbeli biztosító;

24.

„harmadik országbeli viszontbiztosító”: a 2009/138/EK irányelv 13. cikke 6. pontjában meghatározott harmadik országbeli viszontbiztosító;

25.

„elismert harmadik országbeli befektetési vállalkozás”: olyan vállalkozás, amely következő feltételek mindegyikének megfelel:

a)

ha az Unión belül alapították volna, kiterjedne rá a befektetési vállalkozás meghatározása; és

b)

harmadik országban működési engedéllyel rendelkezik; és

c)

olyan prudenciális szabályoknak a hatálya alá tartozik és felel meg, amelyeket az illetékes hatóságok legalább olyan szigorúnak tartanak, mint az ezen rendeletben vagy a 2013/36/EUirányelvben megállapítottak;

26.

„pénzügyi vállalkozás”: olyan, intézménytől eltérő vállalkozás, amelynek fő tevékenysége tulajdoni részesedések megszerzése vagy a 2013/36/EU irányelv I. mellékletének 2–12. és 15. pontjában felsorolt tevékenységek közül egy vagy több folytatása, ideértve a pénzügyi holding társaságokat, a vegyes pénzügyi holding társaságokat, a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló, 2007. november 13-i 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (23) szerinti pénzforgalmi intézményeket és a vagyonkezelő társaságokat; nem tartoznak azonban ide a 2009/138/EK irányelv 212. cikk (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott biztosítói holding társaságok és a vegyes tevékenységű biztosítói holding társaságok;

27.

„pénzügyi ágazatbeli szervezet”: a következők bármelyike:

a)

intézmény;

b)

pénzügyi vállalkozás;

c)

járulékos vállalkozás, amely egy intézmény részét képezi annak konszolidált pénzügyi helyzete szempontjából;

d)

biztosító;

e)

harmadik országbeli biztosító;

f)

viszontbiztosító;

g)

harmadik országbeli viszontbiztosító;

h)

biztosítói holding társaság;

i)

vegyes tevékenységű holding társaság;

j)

a 2009/138/EK irányelv 212. cikk (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott vegyes tevékenységű holding társaság;

k)

a 2009/138/EK irányelv hatálya alá nem tartozó vállalkozás, az említett irányelv 4. cikkében előírt követelményeknek megfelelően;

l)

harmadik országbeli vállalkozás, mely fő üzleti tevékenységként az a)–j) pontban említett szervezetek valamelyikéhez hasonló tevékenységet folytat;

28.

„tagállami anyaintézmény”: olyan tagállami intézmény, amelynek intézmény vagy pénzügyi vállalkozás leányvállalata van, vagy részesedése van ilyen intézményben, illetve pénzügyi vállalkozásban, és önmaga nem leányvállalata más, ugyanabban a tagállamban engedélyezett intézménynek vagy ugyanabban a tagállamban létrehozott pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;

29.

„EU-szintű anyaintézmény”: tagállami anyaintézmény, amely nem leányvállalata egy valamely tagállamban engedélyezett másik intézménynek vagy valamely tagállamban létrehozott pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;

30.

„tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat”: olyan pénzügyi holding társaság, amely nem leányvállalata egy ugyanazon tagállamban engedélyezett intézménynek, vagy egy ugyanazon tagállamban létrehozott pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;

31.

„EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat”: olyan tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat, amely nem leányvállalata valamely tagállamban engedélyezett intézménynek vagy valamely tagállamban felállított másik pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;

32.

„tagállami vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat”: olyan vegyes pénzügyi holding társaság, amely nem leányvállalata egy ugyanazon tagállamban engedélyezett intézménynek, vagy egy ugyanazon tagállamban felállított pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;

33.

„EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat”: olyan tagállami vegyes pénzügyi holding társaság, amely nem leányvállalata valamely tagállamban engedélyezett intézménynek vagy valamely tagállamban felállított másik pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;

34.

„központi szerződő fél”: a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 1. pontjában meghatározott központi szerződő fél;

35.

„részesedés”: a meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelv (24) 17. cikkének első mondata szerinti részesedés, illetve egy vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének legalább 20 %-os közvetlen vagy közvetett tulajdonlása;

36.

„befolyásoló részesedés”: olyan közvetlen vagy közvetett részesedés egy vállalkozásban, amely a tőke vagy a szavazati jogok legalább 10 %-át képviseli, illetve amely lehetővé teszi számottevő befolyás gyakorlását annak a vállalkozásnak az irányítása felett;

37.

„ellenőrzés”: a 83/349/EGK tanácsi irányelv 1. cikkében meghatározott, adott esetben az 1606/2002/EK rendelet értelmében az intézményre vonatkozó számviteli standardokkal kiegészített, az anyavállalat és a leányvállalat közötti kapcsolat vagy egy természetes vagy jogi személy és egy vállalkozás közötti hasonló kapcsolat;

38.

„szoros kapcsolat”: olyan helyzet, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személyt kapcsolat fűzi egymáshoz bármely következő módon:

a)

tulajdonosi részesedés formájában, amely egy vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének 20 %-os vagy azt meghaladó részben közvetlen vagy ellenőrzés útján fennálló tulajdonlása;

b)

ellenőrzés;

c)

az a tény, hogy mindkettő vagy mindegyik ellenőrzési kapcsolat révén tartósan kapcsolódik ugyanahhoz a harmadik személyhez;

39.

„kapcsolatban álló ügyfelek csoportja (ügyfélcsoport)”: a következők bármelyike:

a)

két vagy több természetes vagy jogi személy, akik vagy amelyek – az ellenkező bizonyításáig – egyetlen kockázati tényezőt képeznek, mivel egyikük közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt áll a másik vagy a többi;

b)

két vagy több természetes vagy jogi személy, akik vagy amelyek között nincs az a) pontban leírt ellenőrzést jelentő kapcsolat, mégis egyetlen kockázati tényezőnek tekintendők, mivel olyan keresztkapcsolatok állnak fenn közöttük, amelyek alapján ha egyikük pénzügyi – különösen finanszírozási vagy visszafizetési – nehézségbe ütközne, a másiknak vagy a többinek is valószínűleg finanszírozási vagy visszafizetési gondokkal kellene megküzdenie;

az a) és b) pont ellenére, ha a központi kormányzat közvetlenül ellenőriz vagy közvetlen kapcsolatban áll több természetes vagy jogi személlyel, a központi kormányzat és az általa az a) pontnak megfelelően közvetlenül vagy közvetve ellenőrzött, illetve a b) pontnak megfelelően a központi kormányzattal kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyek összességét nem kötelező egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának tekinteni. A központi kormányzat és más természetes vagy jogi személyek által alkotott, egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának fennállása külön vizsgálható minden egyes, a központi kormányzat által az a) pontnak megfelelően közvetlenül ellenőrzött vagy a központi kormányzattal a b) pontnak megfelelően közvetlen kapcsolatban álló természetes vagy jogi személy esetében, valamint minden olyan természetes és jogi személy esetében, akit/amelyet az adott személy az a) pontnak megfelelően közvetlenül ellenőriz, vagy akivel/amellyel a b) pontnak megfelelően kapcsolatban áll, a központi kormányzatot is ideértve. Ugyanez alkalmazandó azon regionális kormányzatok és helyi hatóságok esetében, amelyekre a 115. cikk (2) bekezdése alkalmazandó;

40.

„illetékes hatóság”: az a nemzeti jog által hivatalosan elismert közjogi hatóság vagy szervezet, amelyet a nemzeti jog felhatalmaz arra, hogy az adott tagállamban működő felügyeleti rendszer részeként felügyelje az intézményeket;

41.

„összevont felügyeletet ellátó hatóság”: az EU-szintű anyaintézmények és az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatok vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatok által ellenőrzött intézmények összevont alapú felügyeletének gyakorlásáért felelős illetékes hatóság;

42.

„engedély”: olyan, a hatóságok által bármilyen formában kibocsátott okirat, amely jogot biztosít a tevékenység folytatására;

43.

„székhely szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben az intézmény működését engedélyezték;

44.

„fogadó tagállam”: az a tagállam, amelyben az intézmény fiókteleppel rendelkezik, vagy amelyben szolgáltatásokat nyújt;

45.

„a KBER-hez tartozó központi bankok”: azok a nemzeti központi bankok, amelyek a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) tagjai, valamint az Európai Központi Bank;

46.

„központi bankok”: a KBER-hez tartozó központi bankok és harmadik országok központi bankjai;

47.

„összevont helyzet”: e rendelet követelményeinek a II. cím 2. fejezetével összhangban egyetlen intézményre történő olyan alkalmazásából eredő helyzet, mintha ez az intézmény egy vagy több másik vállalkozással együtt egyetlen intézményt alkotna;

48.

„összevont alapon”: összevont helyzet alapján;

49.

„szubkonszolidált alapon” az anyaintézményre, a pénzügyi holding társaságra, illetve a vegyes pénzügyi holding társaságra – kivéve a szervezetek egy csoportját – nézve összevont alapon, vagy olyan anyaintézményre, pénzügyi holding társaságra, illetve vegyes pénzügyi holding társaságra nézve összevont alapon, amely nem a legfelsőbb szintű anyaintézmény, pénzügyi holding társaság, illetve vegyes pénzügyi holding társaság;

50.

„pénzügyi instrumentum”: a következők bármelyike:

a)

olyan szerződés, amelynek eredményeként az egyik félnél pénzügyi instrumentum, a másik félnél pénzügyi kötelezettség vagy tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentum keletkezik;

b)

a 2004/39/EK irányelv I. melléklete C. szakaszában meghatározott bármely instrumentum;

c)

származékos pénzügyi instrumentum;

d)

elsődleges pénzügyi instrumentum;

e)

pénzeszköz.

Az a), b) és c) pontban említett instrumentumok csak akkor minősülnek pénzügyi instrumentumnak, ha értékük egy alapul szolgáló pénzügyi instrumentumból vagy egy másik alapul szolgáló elemből, rátából vagy indexből származik.

51.

„indulótőke”: a szavatolótőkének a hitelintézetekre vonatkozóan a(z) 2013/36/EU irányelv 12. cikkében, a befektetési vállalkozásokra vonatkozóan az említett irányelv IV. címében meghatározott szavatolótőke-összege és -típusai;

52.

„működési kockázat”: a nem megfelelő vagy rosszul működő belső folyamatokból és rendszerekből, személyek nem megfelelő feladatellátásából, vagy külső eseményekből eredő veszteség kockázata, amely magában foglalja a jogi kockázatot is;

53.

„felhígulási kockázat”: annak a kockázata, hogy a követelés behajtható összege a kötelezett által érvényesíthető kifogásokon és ellenköveteléseken keresztül csökkenthet;

54.

„nemteljesítési valószínűség”: valamely partner egy éven belüli nemteljesítésének valószínűsége;

55.

„nemteljesítéskori veszteségráta (loss given default, LGD)”: egy partner általi nemteljesítésből eredő, kitettséghez kapcsolódó veszteségnek a nemteljesítés időpontjában fennálló követeléshez viszonyított aránya;

56.

„hitelegyenértékesítési tényező”: a kötelezettség jelenleg le nem hívott értékéből a nemteljesítés időpontjáig lehívható és a nemteljesítés időpontjában potenciálisan fennálló rész értékének és a kötelezettség teljes jelenleg le nem hívott értékének aránya. A kötelezettség mértékét az ügyfél tudomására hozott keretösszeg határozza meg, kivéve, ha az ügyfélre vonatkozó, de általa nem ismert keretösszeg magasabb;

57.

„hitelkockázat-mérséklés”: intézmények által alkalmazott eljárás az intézmény kitettségével vagy kitettségeivel összefüggő hitelkockázatok csökkentésére;

58.

„előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet”: olyan hitelkockázat-mérséklési eljárás, amelynél az intézmény kitettségéhez kapcsolódó hitelkockázat csökkentése az intézmény azon jogából ered, amely szerint – egy partner nemteljesítése, vagy a partnerrel kapcsolatos egyéb meghatározott hitelkockázati események beálltakor – meghatározott eszközöket vagy összegeket likvidálhat, előidézheti azok átadását vagy rendelkezésre bocsátását, vagy azokat visszatarthatja, vagy csökkentheti a kitettség összegét a kitettség összegének és az intézménnyel szembeni kitettség közötti különbség szintjére, illetve a kitettséget ezzel a különbözettel helyettesítheti;

59.

„előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet”: olyan hitelkockázat-mérséklési eljárás, amelynél az intézmény kitettségéhez kapcsolódó hitelkockázat csökkentése egy harmadik fél azon kötelezettségéből származik, amely szerint a hitelfelvevő általi nemteljesítéskor vagy egyéb meghatározott hitelkockázati események beálltakor bizonyos összeg fizetését teljesíti;

60.

„készpénzjellegű eszköz”: betéti okirat, kötvény, beleértve a fedezett kötvényeket, vagy bármely egyéb nem alárendelt eszköz, amelyet az intézmény bocsátott ki, amelyet az intézménynek már teljes mértékben kifizettek, és amelyet az intézménynek annak névértékén, feltétel nélkül vissza kell fizetnie;

61.

„értékpapírosítás”: olyan ügylet vagy rendszer, amelynél a kitettséggel vagy kitettségek halmazával kapcsolatos hitelkockázatot több ügyletrészsorozatba sorolják, és amelyre az alábbiak közül mindkettő teljesül:

a)

az ügylet vagy rendszer keretében eszközölt kifizetések a kitettség vagy kitettségek halmazának teljesítése függvényében alakulnak;

b)

az ügyletrészsorozatok egymáshoz viszonyított alárendeltsége határozza meg a veszteségek eloszlását az ügylet vagy rendszer futamideje alatt;

62.

„értékpapírosítási pozíció”: értékpapírosítási ügyletből eredő kitettség;

63.

„újra-értékpapírosítás”: olyan értékpapírosítás, ahol az alapul szolgáló kitettségek halmazához kapcsolódó kockázat ügyletrészsorozatba van sorolva, és az alapul szolgáló kitettségek legalább egyike értékpapírosítási pozíció;

64.

„újra-értékpapírosítási pozíció”: újra-értékpapírosítási ügyletből eredő kitettség;

65.

„hitelminőség-javítás”: szerződéses megállapodás, amely révén az értékpapírosítási pozíció hitelminőségi besorolása javul a szerződéses megállapodás nélküli helyzethez képest, beleértve azokat a minőségjavításokat is, amelyeket hátrébb sorolt ügyletrészsorozatokon és a hitelkockázati védelem más típusain keresztül érnek el;

66.

„különleges célú gazdasági egység”: intézményektől eltérő vagyonkezelő vagy egyéb szervezet, amelyet egy vagy több értékpapírosítás végrehajtására hoztak létre; amelynek tevékenysége az értékpapírosítás végrehajtásához szükséges mértékre korlátozódik, és amely struktúrája révén azt a célt szolgálja, hogy elválassza a kezdeményező intézmény kötelezettségeit a különleges célú gazdasági egység kötelezettségeitől, és ahol a szóban forgó vállalkozáshoz fűződő haszonélvezeti jogok gyakorlói e jogaikat korlátlanul elzálogosíthatják vagy értékesíthetik;

67.

„ügyletrészsorozat”: az egy vagy több kitettséghez kapcsolódó hitelkockázat szerződésben meghatározott szegmense, ahol e szegmens egy pozíciójához – figyelmen kívül hagyva az ezen vagy más szegmens pozíciói tulajdonosainak közvetlenül harmadik felektől nyújtott hitelkockázat fedezetét – magasabb vagy alacsonyabb hitelveszteség-kockázat kapcsolódik minden más ilyen szegmens azonos nagyságú kockázatú pozíciójához képest;

68.

„piaci árazás”: a pozíciók értékelése könnyen hozzáférhető, semleges forrásból szerzett, a pozíció lezárására alkalmas árak alapján, beleértve a tőzsdei árfolyamokat, a kereskedési felületeken megjelenő árakat vagy különféle független, jó hírnevű kereskedők árjegyzéseit;

69.

„modellalapú árazás”: olyan értékelést jelent, amelynek során referenciaértékekhez viszonyítást (benchmarking), extrapolálást vagy egyéb számítást kell végezni egy vagy több piaci paraméter alapján;

70.

„független ármegerősítés”: a piaci árak vagy a modellalapú árazás paraméterei pontosságának és függetlenségének rendszeres ellenőrzésére szolgáló folyamat;

71.

„figyelembe vehető szavatolótőke”: a következők összege:

a)

a 25. cikkben említettek szerinti alapvető tőke;

b)

az alapvető tőke egyharmadával egyenlő vagy annál kevesebb, a 71. cikkben említettek szerinti járulékos tőke;

72.

„elismert tőzsde”: olyan tőzsde, amely megfelelnek az összes következő feltételnek:

a)

szabályozott piac;

b)

olyan klíringmechanizmussal rendelkezik, amelynek révén a II. mellékletben felsorolt ügyletekre napi biztosíték-kiigazítási követelmények vonatkoznak, amelyek így az illetékes hatóságok megítélése szerint kellő védelmet nyújtanak;

73.

„nem kötelező nyugdíjjuttatás”: az intézmény által a munkavállalónak nem kötelező alapon, a munkavállaló változó javadalmazási csomagjának részeként nyújtott, emelt nyugdíjjuttatás, amely nem foglalja magában a munkavállalónak a vállalati nyugdíjrendszer feltételei alapján nyújtott felhalmozott juttatásokat;

74.

„kitettség”: a harmadik rész II. címe alkalmazásában eszköz vagy mérlegen kívüli tétel;

75.

„lakóingatlan”: a tulajdonos vagy a bérlő által lakott lakáscélú ingatlan, ideértve a svéd lakásszövetkezetek lakásaiban való lakhatáshoz való jogot;

76.

„piaci érték”: az ingatlan szempontjából az a becsült érték, amelyen az ingatlant egy eladni szándékozó eladó megfelelő hirdetés útján egy vásárolni szándékozó vevőnek független ügylet során el tudná adni az értékelés időpontjában, feltételezve, hogy a felek jól értesülten, körültekintően és kényszer nélkül járnak el;

77.

„alkalmazandó számviteli szabályozás”: azok a számviteli szabályok, amelyek az 1606/2002/EK rendelet értelmében, vagy a 86/635/EGK tanácsi irányelv értelmében az intézményre alkalmazandók;

78.

„egyéves nemteljesítési arány”: egy T időpontot egy évvel megelőzően kezdődő időtartam során bekövetkezett nemteljesítések száma és az említett időpontot egy évvel megelőzően ehhez a kategóriához vagy halmazhoz rendelt ügyfelek száma közötti arány;

79.

„spekulatív ingatlanfinanszírozás”: nyereségszerzési céllal történő újraértékesítés szándékával történő ingatlanvásárlás, -fejlesztés vagy -építés, illetve ingatlanhoz kapcsolódó vásárlás, fejlesztés vagy építés céljára vagy ahhoz kapcsolódóan nyújtott kölcsön;

80.

„kereskedelemfinanszírozás”: áruk és szolgáltatások cseréjéhez kapcsolódó, fix rövid (általában egy évnél rövidebb) lejáratú pénzügyi termékek révén nyújtott, automatikusan meg nem újuló finanszírozás, beleértve a garanciát is;

81.

„hivatalosan támogatott exporthitel” javak és szolgáltatások kivitelének finanszírozásához nyújtott olyan hitel, amelyhez egy hivatalos exporthitel-ügynökség garanciát, biztosítást vagy közvetlen finanszírozást biztosít;

82.

„repomegállapodás” és „fordított repomegállapodás”: minden olyan megállapodás, amellyel egy intézmény vagy partnere értékpapírokat, árukat vagy a következők egyikéhez kapcsolódó garantált jogokat ruház át:

a)

értékpapírokra vagy árukra való jogosultság, ha e garanciát olyan elismert tőzsde bocsátja ki, amely az értékpapírokhoz vagy az árukhoz való jogokkal rendelkezik és a megállapodás nem teszi lehetővé az intézmény számára, hogy egy adott értékpapírt vagy árut egyszerre több partnerre ruházzon át vagy adjon biztosítékul, visszavásárlás kötelezettsége mellett;

b)

ugyanolyan típusú helyettesített értékpapírok vagy áruk meghatározott áron, az átruházó által meghatározott vagy meghatározandó jövőbeli időpontban, ami az értékpapírokat, illetve árukat eladó intézmény szempontjából repomegállapodásnak, az azokat megvásárló intézmény szempontjából fordított repomegállapodásnak tekintendő;

83.

„repoügylet”: a „repomegállapodás” vagy „fordított repomegállapodás” által szabályozott bármely ügylet;

84.

„egyszerű repomegállapodás”: egy vagy több hasonló nem összetett eszközzel, nem pedig egy eszközkosárral lebonyolított repoügylet;

85.

„kereskedési szándékkal tartott pozíciók”: a következők bármelyike:

a)

saját számlás pozíciók, valamint az ügyfélmegbízás teljesítéséből és az árjegyzésből származó pozíciók;

b)

rövid távú újraértékesítésre szánt pozíciók;

c)

a vételi és eladási árak közötti tényleges vagy várható rövid távú árkülönbözetből vagy az egyéb ár- vagy kamatlábváltozásokból származó haszon céljából tartott pozíciók;

86.

„kereskedési könyv”: egy intézmény által kereskedési szándékkal – vagy kereskedési szándékkal tartott pozíciók fedezésére – tartott, pénzügyi instrumentumokból és árukból álló összes pozíció;

87.

„multilaterális kereskedési rendszer”: jelentése egyezik a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (15) pontjában meghatározottal;

88.

„minősített központi szerződő fél”: a 648/2012/EU rendelet 14. cikke szerint engedélyezett vagy a rendelet 25. cikke szerint elismert központi szerződő fél;

89.

„garanciaalap”: egy központi szerződő fél által a 648/2012/EU rendelet 42. cikke szerint létrehozott és az említett rendelet 45. cikke szerint felhasznált alap;

90.

„egy központi szerződő fél garanciaalapjához való előre befizetett hozzájárulás”: a központi szerződő fél garanciaalapjába az intézmény által befizetett hozzájárulás;

91.

„kereskedési kitettség”: klíringtag vagy ügyfél olyan aktuális, a klíringtagnak járó, de általa még át nem vett változó fedezetet magába foglaló, és potenciális jövőbeli kitettsége egy központi szerződő féllel szemben, amely a 301. cikk (1) bekezdésének a)–e) pontjában felsorolt szerződésekből, ügyletekből és kezdeti biztosítékból származik;

92.

„szabályozott piac”: a 2004/39/EK irányelv 4. cikke 14. pontjának d) alpontjában meghatározott szabályozott piac;

93.

„tőkeáttétel”: az intézmény fizetendő vagy teljesítendő vagy biztosítékként nyújtandó eszközeinek, mérlegen kívüli kötelezettségeinek és függő kötelezettségeinek relatív mérete – beleértve a kapott finanszírozásból, megtett kötelezettségvállalásokból, származékos termékekből vagy repomegállapodásokból eredő kötelezettségeket, de bele nem értve azokat a kötelezettségeket, amelyeket kizárólag egy intézmény felszámolása során lehet érvényesíteni – az intézmény szavatolótőkéjéhez képest;

94.

„túlzott tőkeáttétel kockázata”: egy intézmény tőkeáttétel vagy feltételes tőkeáttétel miatti sérülékenységéből eredő kockázat, amely üzleti tervében nem tervezett korrekciós intézkedéseket tehet szükségessé, beleértve eszközök kényszereladását, ami veszteségeket vagy fennmaradó eszközeinek értékelési kiigazítását eredményezheti;

95.

„hitelkockázati kiigazítás”: azon hitelkockázati veszteségekre képzett egyedi és általános hitelkockázati tartalékok (értékvesztés és kockázati céltartalékok) összege, amelyek az alkalmazandó számviteli szabályozásnak megfelelően szerepelnek az intézmény pénzügyi kimutatásaiban;

96.

„belső fedezeti ügylet”: olyan pozíció, amely jelentős mértékben kiegyensúlyozza a kockázati komponenseket egy kereskedési, illetve egy nem kereskedési könyvi pozíció vagy pozíciócsoport között;

97.

„referenciakötelezettség”: a hitelderivatíva készpénzes teljesítési értékének megállapítása céljából alapul vett kötelezettség;

98.

„külső hitelminősítő intézet (KHMI)”: a hitelminősítő intézetekről szóló 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (25) összhangban nyilvántartásba vett vagy hitelesített hitelminősítő intézmény, továbbá olyan hitelminősítéseket kibocsátó központi bank, amelyek mentesülnek az 1060/2009/EK rendelet alkalmazása alól;

99.

„kijelölt KHMI”: egy intézmény által kijelölt KHMI;

100.

„halmozott egyéb átfogó jövedelem”: jelentése egyezik az 1606/2002/EK rendelet alapján alkalmazandó IAS 1 nemzetközi számviteli standard szerinti jelentéssel;

101.

„alapvető szavatolótőke”: a 2009/138/EK irányelv 88. cikke szerinti alapvető szavatolótőke;

102.

„biztosítói 1. szintű szavatolótőke-elemek”: a 2009/138/EK irányelv hatályaalá tartozó vállalkozások alapvető szavatolótőke-elemei, amennyiben ezek az elemek a 2009/138/EK irányelv értelmében, az említett irányelv 94. cikkének (1) bekezdése szerint a szavatoló tőke első szintjére sorolandók;

103.

„biztosítói kiegészítő alapvető szavatolótőke-elemek”: a 2009/138/EK irányelv követelményei alá tartozó vállalkozások alapvető szavatolótőke-elemei, amennyiben ezek az elemek a 2009/138/EK irányelv értelmében, az említett irányelv 94. cikkének (1) bekezdése szerint a szavatoló tőke első szintjére sorololandók, és ezen elemek bevonását az említett irányelv 99. cikkének megfelelően elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok korlátozzák;

104.

„biztosítói 2. szintű szavatolótőke-elemek”: a 2009/138/EK irányelv követelményei alá tartozó vállalkozások alapvető szavatolótőke-elemei, amennyiben ezek az elemek a 2009/138/EK irányelv értelmében, az említett irányelv 94. cikkének (2) bekezdése szerint a szavatoló tőke második szintjére sorolandók;

105.

„biztosítói 3. szintű szavatolótőke-elemek”: a 2009/138/EK irányelv követelményei alá tartozó vállalkozások biztosítási alapvető szavatolótőke-elemei, amennyiben ezek az elemek a 2009/138/EK irányelv értelmében, az említett irányelv 94. cikkének (3) bekezdése szerint a szavatoló tőke harmadik szintjére sorolandók;

106.

„halasztott adókövetelés”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;

107.

„jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelés”: olyan halasztott adókövetelés, amelynek jövőbeli értéke csak akkor realizálható, ha az intézmény a jövőben adóköteles nyereséget termel;

108.

„halasztott adókötelezettség”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;

109.

„meghatározott szolgáltatást nyújtó nyugdíjalapban lévő eszközök”: egy meghatározott szolgáltatástnyújtó nyugdíjalap vagy adott esetben konstrukció eszközei, az ugyanazon alap vagy konstrukció kötelezettségeinek összegével csökkentve;

110.

„kifizetés”: osztalék vagy kamat fizetése bármely formában;

111.

„pénzügyi vállalat”: jelentése egyezik a 2009/138/EK irányelv 13. cikke (25) bekezdésének b) és d) pontja szerinti jelentéssel;

112.

„általános banki kockázatok fedezetére képzett tartalékok”: jelentése egyezik a 86/635/EGK irányelv 38. cikke szerinti jelentéssel;

113.

„cégérték (goodwill)”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;

114.

„közvetett részesedés”: kitettség egy olyan közbenső szervezettel szemben, amelynek egy pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott tőkeinstrumentumokkal szembeni kitettsége van, és amennyiben a pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott tőkeinstrumentumok végleges leírása esetén az intézménynél annak eredményeképpen keletkező veszteség nem különbözne lényegesen attól a veszteségtől, mely az intézménynél a pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott ugyanazon tőkeinstrumentumokban való közvetlen részesedésből eredően keletkezne;

115.

„immateriális javak”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel, és magában foglalja a cégértéket is;

116.

„egyéb tőkeinstrumentumok”: pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott tőkeinstrumentumok, amelyek nem minősülnek elsődleges alapvető tőkének, kiegészítő alapvető tőkének vagy járulékos tőkének vagy alapvető biztosítási szavatolótőke-elemnek, biztosítói kiegészítő alapvető szavatolótőke-elemnek, biztosítói járulékos szavatolótőke-elemnek vagy biztosítói kiegészítő szavatolótőke-elemnek;

117.

„egyéb tartalékok”: az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti tartalékok, amelyeket az említett alkalmazandó számviteli standard alapján nyilvánosságra kell hozni, kivéve azokat az összegeket, amelyeket már tartalmaz a halmozott egyéb átfogó jövedelem vagy az eredménytartalék;

118.

„szavatolótőke”: az alapvető tőke és a járulékos tőke összege;

119.

„szavatolótőke-instrumentumok”: az intézmény által kibocsátott tőkeinstrumentumok, amelyek elsődleges alapvető tőkének, kiegészítőalapvető tőkének vagy járulékos tőkének minősülnek;

120.

„kisebbségi részesedés”: egy intézmény leányvállalata elsődleges alapvető tőkéjének azon összege, amely olyan természetes vagy jogi személyek tulajdonában áll, melyekre az intézmény összevont alapú felügyelete nem terjed ki;

121.

„nyereség”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;

122.

„kölcsönös részesedés”: egy intézménynek pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumokban vagy egyéb tőkeinstrumentumokban való részesedése, ha az említett szervezeteknek szintén részesedése van az intézmény által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumokban;

123.

„eredménytartalék”: az alkalmazandó számviteli szabályozás alapján az eredmény végső alkalmazásának következtében áthozott eredmény;

124.

„névértéken felüli befizetés (ázsió)”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;

125.

„átmeneti különbözet”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;

126.

„szintetikus részesedés”: egy intézmény általi befektetés olyan pénzügyi instrumentumba, amelynek az értéke közvetlenül kapcsolódik egy pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott tőkeinstrumentumok értékéhez.

127.

„keresztgarancia-rendszer”: az alábbi feltételek mindegyikét teljesítő rendszer:

a)

az intézmények a 113. cikk (7) bekezdésében említett ugyanazon intézményvédelmi rendszer alá tartoznak;

b)

az intézmények a 83/349/EGK tanácsi irányelv 1. cikk (1) bekezdése b)–d) pontjának vagy az 1. cikk (2) bekezdésének értelmében teljeskörűen konszolidáltak, és rájuk is kiterjed az e rendelet első része II. címének 2. fejezete szerinti és a szavatolótőkére vonatkozó követelmények hatálya alá tartozó tagállami anyaintézményre vonatkozó összevont alapú felügyelet;

c)

a tagállami anyaintézmény és leányvállalatai ugyanabban a tagállamban működnek, és ugyanazon illetékes hatóság engedélyezési hatásköre és felügyelete alá tartoznak;

d)

a tagállami anyaintézmény és leányvállalatai között szerződéses vagy törvényben meghatározott kötelezettségvállalási viszony van érvényben, amely védi ezeket a hitelintézeteket, és különösen biztosítja azok likviditását és fizetőképességét szükség esetén, a felszámolás elkerülése érdekében;

e)

intézkedéseket hoztak annak biztosítására, hogy a d) pontban említett szerződéses vagy törvényben meghatározott kötelezettségvállalási viszony értelmében a tagok tőke és likviditás formájában szükség esetén haladéktalanul pénzeszközöket bocsássanak rendelkezésre;

f)

a d) és e) pontban említett intézkedések kielégítő voltát az illetékes hatóság rendszeres időközönként monitorozza;

g)

a kötelezettségvállalási viszony egy leányvállalat általi önkéntes felmondásának ideje legalább 10 év;

h)

az illetékes hatóság jogosult arra, hogy megtiltsa a kötelezettségvállalási viszony egy leányvállalat általi önkéntes felmondását.

128.

„kifizethető elemek” a legutóbbi üzleti év évvégi nyereség összege, megnövelve a pozitív eredménytartalékkal és egyéb tartalékkal, amely a szavatolótőke-instrumentumok tulajdonosainak való kifizetések előtt e célra rendelkezésre áll, csökkentve a negatív eredménytartalékkal, a jogszabályi rendelkezések vagy az intézmény szabályzata értelmében fel nem osztható nyereséggel, az alkalmazandó nemzeti jog vagy az intézmény alapszabálya értelmében a fel nem osztható tartalék részét képező összegekkel, azzal, hogy ezeket a veszteségeket és tartalékokat az intézmény egyedi beszámolója alapján és nem a konszolidált beszámolók (kimutatások) alapján kell megállapítani.

(2)   Amennyiben e rendelet az ingatlanra, a lakó- vagy kereskedelmi ingatlan vagyontárgyra vagy az ilyen vagyontárgyra vonatkozó jelzálogra hivatkozik, az magában foglalja a lakásépítő társaságokról szóló, 1991. évi finn törvénnyel vagy későbbi, azzal egyenértékű jogszabállyal összhangban működő finn lakásépítő társaságok részvényeit is. A tagállamok, illetve illetékes hatóságaik engedélyezhetik az egyenértékű közvetett ingatlantulajdont megtestesítő részesedések közvetlen ingatlantulajdonként való kezelését, feltéve hogy a közvetett tulajdont az érintett tagállam nemzeti joga külön szabályozza, és hogy annak biztosítékként való felhasználása esetén egyenértékű védelmet biztosít a hitelezők számára.

(3)   Az (1) bekezdés 80. pontjában említett kereskedelemfinanszírozás általában nem kötelező folyósítású, és igénybevételéhez minden egyes lehívásnál az ügyletet megfelelően alátámasztó dokumentáció szükséges hozzá, lehetővé téve a finanszírozás nyújtásának megtagadását a hitelképességgel, illetve az alátámasztó dokumentációval kapcsolatos aggályok esetén; a kereskedelemfinanszírozási kitettség törlesztése általában nem függ a kölcsönfelvevő féltől; annak forrását az importőröktől kapott készpénz vagy az alapul szolgáló áruk értékesítésének bevételei képezik.

5. cikk

A hitelkockázati tőkekövetelményekhez kapcsolódó fogalom-meghatározások

A harmadik rész II. címe alkalmazásában a következő fogalom-meghatározások alkalmazandók:

1.   „kitettség”: eszköz vagy mérlegen kívüli tétel;

2.   „veszteség”: gazdasági veszteség, beleértve a jelentős diszkonthatásokat, valamint a behajtás jelentős közvetlen és közvetett költségeit;

3.   „várható veszteség (expected loss, EL)”: a harmadik rész II. címe alkalmazásában egy adott kitettség tekintetében valamely partner egy éven belül bekövetkező esetleges nemteljesítéséből vagy a követelés egy éven belül bekövetkező felhígulási kockázatából eredő várható veszteségnek a nemteljesítés időpontjában fennálló kitettséghez viszonyított aránya;

II.   CÍM

A KÖVETELMÉNYEK ALKALMAZÁSI SZINTJE

1.   FEJEZET

A követelmények alkalmazása egyedi alapon

6. cikk

Általános elvek

(1)   Az intézményeknek egyedi alapon teljesíteniük kell a második résztől az ötödik és nyolcadik rész végéig tartó szakaszban meghatározott kötelezettségeket.

(2)   Minden olyan intézmény, amely vagy leányvállalat abban a tagállamban, ahol engedélyezték és felügyelik, vagy anyavállalat, és minden olyan intézmény, amelyet bevontak a 19. cikk szerinti konszolidációba, nem köteles egyedi alapon megfelelni a 89–91. cikkben megállapított követelményeknek.

(3)   Minden olyan intézmény, amely anyavállalat vagy leányvállalat, és minden olyan intézmény, amelyet bevontak a 19. cikk szerinti konszolidációba, nem köteles egyedi alapon megfelelni a nyolcadik részben megállapított követelményeknek.

(4)   Azoknak a hitelintézeteknek és befektetési vállalkozásoknak, amelyek engedéllyel rendelkeznek a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatások nyújtására, egyedi alapon meg kell felelniük a hatodik részben megállapított követelményeknek. A 508. cikk (3) bekezdése szerinti bizottsági jelentés elkészültéig az illetékes hatóságok felmenthetik a befektetési vállalkozásokat a hatodik részben megállapított kötelezettségeknek való megfelelés alól, figyelembe véve a befektetési vállalkozás tevékenységeinek jellegét, nagyságrendjét és összetettségét.

(5)   Az intézményeknek – kivéve a 95. cikk (1) bekezdésében és a 96. cikk (1) bekezdésében említett befektetési vállalkozásokat és azokat az intézményeket, amelyekre vonatkozóan az illetékes hatóságok alkalmazták a 6. cikk (1) bekezdésében, illetve (3) bekezdésében meghatározott eltérést – egyedi alapon teljesíteniük kell a hetedik részben meghatározott kötelezettségeket.

7. cikk

Eltekintés a prudenciális követelmények egyedi alapú alkalmazásától

(1)   Az illetékes hatóságok eltekinthetnek az 5. cikk (1) bekezdésének az intézmény valamely leányvállalatára való alkalmazásától, ha mind a leányvállalatot, mind az intézményt az érintett tagállam engedélyezte és felügyeli, és a leányvállalatra az intézmény összevont alapú felügyelete kiterjed, és a szavatolótőke anyavállalat és leányvállalat közötti megfelelő elosztásának biztosítása érdekében a következő feltételek mindegyike teljesül:

a)

a szavatolótőke haladéktalan átadásának vagy a kötelezettségek anyavállalat általi visszafizetésének jelentős gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem várható;

b)

az anyavállalat az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyította a leányvállalat prudens kezelését és az illetékes hatóság engedélyével nyilatkozatott tett, hogy garantálja a leányvállalat által vállalt kötelezettségeket, vagy a leányvállalathoz kapcsolódó kockázatok elhanyagolhatók;

c)

az anyavállalat kockázatértékelési, -mérési és -kontroll folyamatai kiterjednek a leányvállalatra;

d)

az anyavállalat a leányvállalat tőkéjének részvényeihez kapcsolódó szavazati jog több mint 50 %-ával rendelkezik, vagy joga van arra, hogy kinevezze vagy eltávolítsa a leányvállalat vezető testülete tagjainak többségét.

(2)   Az illetékes hatóságok élhetnek az (1) bekezdésben meghatározott lehetőséggel, ha az anyavállalat ugyanabban a tagállamban létrehozott pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság mint az intézmény, feltéve hogy az intézményekre vonatkozó ugyanazon összevont felügyelet alá tartozik, különösen a 11. cikk (1) bekezdésében megállapított előírások tekintetében.

(3)   Az illetékes hatóságok eltekinthetnek a 6. cikk (1) bekezdésének a tagállami anyaintézményre való alkalmazásától, ha az intézményt az érintett tagállam engedélyezte és felügyeli, és összevont alapú felügyelet alatt áll, és a szavatolótőke anyavállalat és leányvállalatok közötti megfelelő elosztásának biztosítása érdekében a következő feltételek mindegyike teljesül:

a)

a szavatolótőke haladéktalan átadásának vagy a kötelezettségek tagállami anyaintézmény részére történő visszafizetésének jelentős gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem várható;

b)

az összevont alapú felügyeletnek megfelelő kockázatértékelési, -mérési és kontroll eljárások kiterjednek a tagállami anyaintézményre.

Az e bekezdést alkalmazó illetékes hatóságnak tájékoztatnia kell az összes többi tagállam illetékes hatóságait.

8. cikk

A likviditási követelmények egyedi alapon történő alkalmazásától való eltekintés

(1)   Az illetékes hatóságok teljes mértékben vagy részben eltekinthetnek a hatodik résznek az intézményre és az Unión belüli összes vagy néhány leányvállalatára való egyedi alapon történő alkalmazásától, és ezeket egyetlen likviditási alcsoportként felügyelhetik, amíg azok teljesítik az összes alábbi feltételt:

a)

az anyaintézmény összevont alapon, illetve a leányvállalat szubkonszolidált alapon teljesíti a hatodik részben meghatározott kötelezettségeket;

b)

az anyaintézmény összevont alapon, illetve a leányvállalat szubkonszolidált alapon mindenkor monitorozza és felvigyázza a csoporton vagy alcsoporton belüli, a mentesítés hatálya alá tartozó összes intézmény likviditási pozícióit, és mindegyik intézmény esetében biztosítja a megfelelő likviditást;

c)

az intézmények olyan, az illetékes hatóságok követelményeinek megfelelő szerződéseket kötöttek, amelyek biztosítják közöttük a pénzeszközök szabad mozgását, hogy lehetővé váljon számukra egyedi és közös kötelezettségeik teljesítése, amikor azok esedékessé válnak;

d)

a c) pontban említett szerződések teljesítésének jelentős gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem várható.

A Bizottság 2014. január 1-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak minden olyan jogi akadályról, amely lehetetlenné teheti az első albekezdés c) pontjának alkalmazását, továbbá felkérést kap arra, hogy adott esetben 2015. december 31-ig jogalkotási javaslatot nyújtson be arról, hogy ezen akadályok közül melyeket helyénvaló felszámolni.

(2)   Az illetékes hatóságok teljes mértékben vagy részben eltekinthetnek a hatodik résznek az intézményre és annak összes vagy néhány leányvállalatára való egyedi alapon történő alkalmazásától, amennyiben az egyetlen likviditási alcsoport valamennyi intézménye ugyanabban a tagállamban van engedélyezve, és feltéve, hogy teljesülnek az (1) bekezdésben foglalt feltételek.

(3)   Ha az egyetlen likviditási alcsoporthoz tartozó intézményeket több tagállamban engedélyezték, az (1) bekezdést csak a 21. cikkben meghatározott eljárást követően kell alkalmazni és csak azon intézményekre, amelyeknek illetékes hatóságai megegyeznek a következő elemekről:

a)

a szervezet által a 2013/36/EU irányelv 86. cikkében előírt feltételeknek való megfelelés és a likviditási kockázat kezelésének a likviditási alcsoport egészére vonatkozó értékelése;

b)

az egyetlen likviditási alcsoporton belül tartandó likvid eszközök mennyisége, elhelyezkedés és tulajdon szerinti eloszlása;

c)

az olyan intézmények által tartandó likvid eszközök minimális összegének meghatározása, amelyek esetében eltekintenek a hatodik rész alkalmazásától;

d)

a hatodik részben meghatározottaknál szigorúbb paraméterek szükségessége;

e)

a teljes információ korlátozás nélküli megosztása az illetékes hatóságok között.

f)

az alkalmazástól való eltekintés következményeinek teljes körű felmérése.

(4)   Az illetékes hatóságok az (1), (2) és (3) bekezdést olyan intézményekre is alkalmazhatják, amelyek a 113. cikk (7) bekezdésének b) pontjában említett ugyanazon intézményvédelmi rendszer tagjai, feltéve, hogy teljesítik a 113. cikk (7) bekezdésében meghatározott összes feltételt, illetve olyan egyéb intézményekre is, amelyek a 113. cikk (6) bekezdésében említettek szerinti kapcsolatban állnak, feltéve, hogy teljesítik az ebben meghatározott összes feltételt. Az illetékes hatóságoknak ebben az esetben ki kell jelölniük a mentesítés alá tartozó intézmények egyikét, amelynek az egyetlen likviditási alcsoport összes intézményére nézve összevont alapon kell teljesítenie a hatodik rész követelményeit.

(5)   Ha az illetékes hatóságok az (1) vagy a (2) bekezdés alapján mentességet biztosítottak, akkor a 2013/36/EU irányelv 86. cikkét vagy annak bizonyos részeit is alkalmazhatják az egyetlen likviditási alcsoport szintjén, és eltekinthetnek a 2013/36/EU irányelv 86. cikkének vagy annak bizonyos részeinek egyedi alapú alkalmazásától.

9. cikk

Az egyedi konszolidáció módszere

(1)   E cikk (2) és (3) bekezdésére és a 2013/36/EU irányelv 144. cikke (3) bekezdésére is figyelemmel az illetékes hatóságok eseti alapon engedélyezhetik az anyaintézmények számára, hogy a 6. cikk (1) bekezdése szerinti követelményeik kiszámításába bevonják azon leányvállalatokat, amelyek teljesítik a 7. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjaiban meghatározott feltételeket, és amelyeknek a jelentősnek minősülő kitettségei vagy kötelezettségei az anyaintézménnyel szemben állnak fenn

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott eljárás alkalmazása csak abban az esetben engedélyezett, ha az anyaintézmény teljes körűen bizonyítani tudja az illetékes hatóságok számára azokat a körülményeket és intézkedéseket, a jogi intézkedéseket is beleértve, amelyek értelmében a szavatolótőke haladéktalan átadásának, vagy az esedékessé vált kötelezettségeknek a leányvállalat által az anyaintézménye számára történő visszafizetésének jelentős fizikai, gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem is várható.

(3)   Amennyiben az illetékes hatóság él az (1) bekezdésben megállapított mérlegelési jogkörével, akkor rendszeresen, évente legalább egyszer tájékoztatja a többi tagállam illetékes hatóságait az (1) bekezdés alkalmazásáról, valamint a (2) bekezdésben említett körülményekről és intézkedésekről. Amennyiben a leányvállalat egy harmadik országban található, akkor az illetékes hatóságok ugyanezt a tájékoztatást nyújtják e harmadik ország illetékes hatóságainak is.

10. cikk

Központi szervhez tartósan kapcsolt hitelintézetek mentesítése

(1)   Az illetékes hatóságok a nemzeti joggal összhangban teljes mértékben vagy részben eltekinthetnek a második– nyolcadik részben meghatározott követelményeknek egy vagy több, ugyanabban a tagállamban elhelyezkedő olyan hitelintézetre való alkalmazásától, amelyek tartósan kapcsolódnak egy központi szervhez, amely őket felügyeli, és amelynek székhelye ugyanabban a tagállamban van, ha teljesülnek a következő feltételek:

a)

a központi szerv és a kapcsolt intézmények kötelezettségvállalásai tekintetében egyetemleges felelősség áll fenn, vagy a kapcsolt intézményeinek kötelezettségvállalásait a központi szerv teljes körűen garantálja;

b)

a központi szerv és az összes kapcsolt intézmény fizetőképességét és likviditását együtt, ezen intézmények összevont beszámolói alapján monitorozzák;

c)

a központi szerv vezetősége jogosult utasításokat adni a kapcsolt intézmények vezetőségének.

A tagállamok érvényben tarthatják és alkalmazhatják az első albekezdésben említett mentesség alkalmazására vonatkozó hatályos nemzeti jogszabályokat, amennyiben azok nem ellentétesek az e rendelettel és a 2013/36/EU irányelvvel.

(2)   Ha az illetékes hatóságok meggyőződnek arról, hogy az (1) bekezdésben előírt feltételek teljesülnek, és ha a központi szerv kötelezettségeire és kötelezettségvállalásaira a kapcsolt intézményei teljes körű garanciát vállalnak, akkor az illetékes hatóságok egyedi alapon eltekinthetnek a második–nyolcadik résznek a központi szervre való alkalmazásától.

2.   FEJEZET

Prudenciális konszolidáció

1.   szakasz

A követelmények alkalmazása összevont alapon

11. cikk

Általános eljárás

(1)   A tagállami anyaintézményeknek a 17. cikkben előírt mértékben és módon, összevont helyzetük alapján kell teljesíteniük a második résztől a negyedik részig és a hetedik részben meghatározott kötelezettségeket. Az e rendelet hatálya alá tartozó anyavállalatoknak és leányvállalataiknak megfelelő szervezeti felépítést és belső ellenőrzési mechanizmusokat kell kialakítaniuk annak biztosítására, hogy a konszolidációhoz szükséges adatokat megfelelően feldolgozzák és továbbítsák. Mindenekelőtt biztosítaniuk kell, hogy az ezen rendelet hatálya alá nem tartozó leányvállalatok a megfelelő konszolidáció biztosítását célzó intézkedéseket, eljárásokat és mechanizmusokat alkalmazzanak.

(2)   A tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat által ellenőrzött intézményeknek a 18. cikkben előírt mértékben és módon teljesíteniük kell a második résztől a negyedik részig és a hetedik részben meghatározott kötelezettségeket az adott pénzügyi holding társaságra vagy vegyes pénzügyi holding társaságra nézve az összevont helyzet alapján.

Ha egynél több intézményt ellenőriz egy tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat, az első albekezdést csak arra az intézményre kell alkalmazni, amelyre az összevont alapú felügyelet vonatkozik, összhangban a 2013/36/EU irányelv 111. cikkével.

(3)   Az EU-szintű anyaintézmények, az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat által ellenőrzött intézmények és az EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat által ellenőrzött intézményeknek az adott anyaintézményre, pénzügyi holding társaságra vagy vegyes pénzügyi holding társaságra nézve összevontan véve teljesíteniük kell a hatodik részben meghatározott követelményeket, ha a csoport egy vagy több olyan hitelintézetet vagy befektetési vállalkozást foglal magában, amely engedéllyel rendelkezik a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatások és tevékenységek nyújtására. Az 508. cikk (2) bekezdése szerinti bizottsági jelentés elkészültéig, amennyiben a csoport csak befektetési vállalkozásokból áll, az illetékes hatóságok felmenthetik a befektetési vállalkozásokat a hatodik részben megállapított kötelezettségeknek való összevont alapú megfelelés alól, figyelembe véve a befektetési vállalkozás tevékenységeinek jellegét, nagyságrendjét és összetettségét.

(4)   A 10. cikk alkalmazása esetén az abban a cikkben említett központi szervnek a központi szerv és kapcsolt intézmények egészét tekintve, összevontan véve teljesítenie kell a második–nyolcadik rész követelményeit.

(5)   Az (1)–(4) bekezdés követelményein túl, e rendelet és a 2013/36/EU irányelv egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, abban az esetben, amikor a kockázat sajátosságai vagy egy intézmény tőkestruktúrája alapján felügyeleti célokból indokolt, vagy amikor egyes tagállamok olyan nemzeti törvényeket fogadnak el, amelyek a tevékenységek egy bankcsoporton belüli strukturális elválasztását írják elő, az illetékes hatóságok előírhatják, hogy a strukturálisan szétválasztott intézmények szubkonszolidált alapon feleljenek meg az e rendelet második–negyedik és hatodik–nyolcadik részében és a 2013/36/EU irányelv VII. címében szereplő kötelezettségeknek.

Az első albekezdésben meghatározott megközelítés alkalmazása nem sértheti a tényleges összevont alapú felügyeletet, és nem gyakorolhat aránytalan mértékű kedvezőtlen hatást más tagállamok vagy az egész Unió teljes pénzügyi rendszerére vagy annak részeire, és nem képezheti, illetve teremtheti meg a belső piac működésének akadályát.

12. cikk

Leányvállalat hitelintézettel és leányvállalat befektetési vállalkozással egyaránt rendelkező pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság

Ha egy pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság leányvállalatai közt legalább egy hitelintézet és egy befektetési vállalkozás van, a pénzügyi holding társaságra vagy vegyes pénzügyi holding társaságra nézve összevont alapon alkalmazandó követelmények alkalmazandók a hitelintézetre.

13. cikk

A nyilvánosságra hozatali követelmények alkalmazása összevont alapon

(1)   Az EU-szintű anyaintézményeknek összevont helyzetük alapján kell teljesíteniük a nyolcadik részben meghatározott kötelezettségeket.

Az EU-szintű anyaintézmények jelentős leányvállalatainak és a helyi piacukon nagy jelentőséggel bíró leányvállalataiknak egyedi vagy szubkonszolidált alapon kell nyilvánosságra hozniuk a 437., 438., 440., 442., 450., 451. és 453. cikkben meghatározott információkat.

(2)   EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat által ellenőrzött intézményeknek az adott pénzügyi holding társaságra vagy vegyes pénzügyi holding társaságra nézve összevont helyzetük alapján kell teljesíteniük a nyolcadik részben meghatározott kötelezettségeket.

Az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatok vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatok jelentős leányvállalatainak és a helyi piacukon nagy jelentőséggel bíró leányvállalatoknak egyedi vagy szubkonszolidált alapon kell nyilvánosságra hozniuk a 437., 438., 440., 442., 450., 451. és 453. cikkben meghatározott információkat.

(3)   Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazandó teljes mértékben vagy részben az EU-szintű anyaintézményekre, az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat által ellenőrzött intézményekre, amennyiben ezeket egy harmadik országban letelepedett anyavállalat által nyilvánosságra hozott összevont alapú, egyenértékű tájékoztatás magában foglalja.

(4)   A 10. cikk alkalmazása esetén az abban a cikkben említett központi szervnek a központi szerv összevont helyzete alapján kell teljesítenie a nyolcadik rész követelményeit. A 18. cikk (1) bekezdése alkalmazandó a központi szervre, és a kapcsolt intézményeket a központi szerv leányvállalataiként kell kezelni.

14. cikk

Az ötödik rész követelményeinek alkalmazása összevont alapon

(1)   Az e rendelet hatálya alá tartozó anyavállalatoknak és leányvállalataiknak összevont vagy szubkonszolidált alapon kell teljesíteniük az ötödik részben meghatározott kötelezettségeket, hogy biztosítsák az említett rendelkezések által előírt rendszereik, eljárásaik, valamint mechanizmusaik következetességét és megfelelő integráltságát, valamint a felügyelet szempontjából releváns adatok és információk bemutathatóságát. Mindenekelőtt biztosítják, hogy az ezen rendelet hatálya alá nem tartozó leányvállalatok az említett rendelkezéseknek való megfelelés biztosítására alkalmas rendszereket, eljárásokat és mechanizmusokat alkalmazzanak.

(2)   Az intézmények a 407. cikk szerinti pótlólagos kockázati súlyt alkalmazzák a 92. cikk összevont vagy szubkonszolidált alapon történő alkalmazása esetén, ha a 405. és 406. cikk követelményeit a 18. cikknek megfelelően a konszolidációba bevont, harmadik országban letelepedett szervezet szintjén megsértik, és ha a jogsértés a csoport átfogó kockázati profiljának szempontjából jelentősnek minősül.

(3)   Az ötödik részből eredő kötelezettségek, amelyek olyan leányvállalatokat érintenek, amelyek maguk nem tartoznak ezen rendelet hatálya alá, nem alkalmazandók, ha az EU-szintű anyaintézmény vagy az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat által vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat által ellenőrzött intézmények bizonyítani tudják az illetékes hatóságok felé, hogy az ötödik rész alkalmazása jogellenes azon harmadik ország törvényei szerint, amelyben a leányvállalat letelepedett.

15. cikk

Befektetési vállalkozások csoportjainak mentesítése a tőkekövetelmények összevont alapú alkalmazása alól

(1)   Az összevont felügyeletet ellátó hatóság eseti alapon eltekinthet az e rendelet harmadik részében és a 2013/36/EU irányelv VII. címe 4. fejezetében foglalt követelmények összevont alapú alkalmazásától, feltéve, hogy fennállnak a következő feltételek:

a)

a csoportba tartozó minden EU-szintű befektetési vállalkozás a teljes kockázati kitettségértéknek a 95. cikk (2) bekezdésében említett alternatív kiszámítási módját alkalmazza;

b)

a csoportba tartozó valamennyi befektetési vállalkozás a 95. cikk (1) bekezdésében és a 96. cikk (1) bekezdésében említett kategóriákba tartozik;

c)

a csoportba tartozó minden EU-szintű befektetési vállalkozás egyedi alapon megfelel a 95. cikkben előírt követelményeknek, és ezzel egyidejűleg elsődleges alapvető tőkeelemeiből levonja azon befektetési vállalkozások, pénzügyi vállalkozások, vagyonkezelő társaságok és járulékos vállalkozások felé fennálló függő kötelezettségeit, amelyek egyébként összevont alapú felügyelet alá tartoznának;

d)

bármely pénzügyi holding társaság, amely a csoportba tartozó bármely befektetési vállalkozásnak a tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalata, legalább a 26. cikk (1) bekezdésében, az 51. cikk (1) bekezdésében és a 62. cikk (1) bekezdésében említett elemek összegeként meghatározott, akkora tőkével rendelkezik; amely fedezi legalább a következők összegét:

i.

az olyan befektetési vállalkozásokban, pénzügyi vállalkozásokban, vagyonkezelő társaságokban és járulékos vállalkozásokban fennálló részesedések, alárendelt követelések és a 36. cikk (1) bekezdésének h) és i) pontjában, az 56. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában és a 66. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában említett instrumentumok teljes könyv szerinti értékének összege, amelyek egyébként összevont alapú felügyelet alá tartoznának; és

ii.

az olyan befektetési vállalkozások, pénzügyi vállalkozások, vagyonkezelő társaságok és járulékos vállalkozások felé fennálló függő kötelezettségek teljes összege, amelyek egyébként összevont alapú felügyelet alá tartoznának;

e)

a csoport nem foglal magában hitelintézeteket.

Abban az esetben, ha az első albekezdés feltételei teljesülnek, minden EU-szintű befektetési vállalkozásnak rendelkeznie kell a csoportba tartozó valamennyi pénzügyi holding társaság, befektetési vállalkozás, pénzügyi vállalkozás, vagyonkezelő társaság és járulékos vállalkozás tőke- és finanszírozási forrásainak monitorozását és ellenőrzését szolgáló rendszerrel.

(2)   Az illetékes hatóságok akkor is alkalmazhatják a mentesítést, ha a pénzügyi holding társaság az (1) bekezdés d) pontja alapján számított összegnél kisebb összegű szavatolótőkével rendelkezik, amely azonban nem alacsonyabb az egyébként összevont alapú felügyelet alá tartozó befektetési vállalkozások, pénzügyi vállalkozások, vagyonkezelő társaságok és járulékos vállalkozások számára egyedi alapon előírt tőkekövetelmények és az egyébként összevont alapú felügyelet alá tartozó befektetési vállalkozások, pénzügyi vállalkozások, vagyonkezelő társaságok és járulékos vállalkozások felé fennálló összes függő kötelezettség összegénél. E bekezdés alkalmazásában a harmadik országok befektetési vállalkozásaira, valamint a pénzügyi vállalkozásokra, vagyonkezelő társaságokra és járulékos vállalkozásokra vonatkozó tőkekövetelmény elvi tőkekövetelmény.

16. cikk

Befektetési vállalkozások csoportjainak mentesítése a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó követelmények összevont alapú alkalmazása alól

Ha a befektetési vállalkozások egy csoportjához tartozó minden szervezet – ideértve az anyaszervezetet is – olyan befektetési vállalkozás, amely mentesül a hetedik részben meghatározott követelményeknek a 6. cikk (5) bekezdésével összhangban történő, egyedi alapon történő alkalmazása alól, akkor a befektetési vállalkozás anyavállalat eltekinthet a hetedik részben meghatározott követelmények összevont alapú alkalmazásától.

17. cikk

A tőkekövetelmények összevont alapú alkalmazása alól mentesített befektetési vállalkozások felügyelete

(1)   A 15. cikk értelmében mentesülő csoportba tartozó befektetési vállalkozások értesítik az illetékes hatóságokat azokról a kockázatokról, amelyek pénzügyi helyzetüket veszélyeztethetik, beleértve a szavatolótőkéjük, belső tőkéjük és finanszírozásuk összetételével és forrásaival kapcsolatos kockázatokat is.

(2)   Ha a befektetési vállalkozás prudenciális felügyeletéért felelős illetékes hatóságok eltekintenek a 15. cikkben előírt összevont alapú felügyelet kötelezettségétől, más, megfelelő intézkedéseket kell tenniük az egész csoport – beleértve a tagállamok területén kívül elhelyezkedő vállalkozásokat is – kockázatainak, különösen nagykockázat-vállalásainak monitorozására.

(3)   Ha a befektetési vállalkozás prudenciális felügyeletéért felelős illetékes hatóságok a 15. cikkben előírtak szerint eltekintenek a tőkekövetelmények összevont alapú alkalmazásától, a nyolcadik rész követelményei egyedi alapon alkalmazandók.

2.   szakasz

A prudenciális konszolidáció módszerei

18. cikk

A prudenciális konszolidáció módszerei

(1)   Az 1. szakaszban említett követelmények összevont alapon történő teljesítésére kötelezett intézmények elvégzik minden olyan intézmény és pénzügyi vállalkozás teljeskörű bevonását a konszolidációba, amely a leányvállalatuk, vagy adott esetben ugyanazon pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalata. E cikk (2)–(8) bekezdése nem alkalmazandó, ha a hatodik rész az intézményre összevontan véve alkalmazandó.

(2)   Mindazonáltal az illetékes hatóságok eseti alapon engedélyezhetik az arányos konszolidálást azon tőkerészesedésnek megfelelően, amellyel az anyavállalat a leányvállalatban rendelkezik. Az arányos konszolidálás csak akkor engedélyezhető, ha a következő összes feltétel teljesül:

a)

az anyavállalat felelőssége azon tőkerészesedésre korlátozódik, amellyel az anyavállalat a leányvállalatban rendelkezik, tekintettel a többi részvénytulajdonos vagy tag felelősségére;

b)

az említett többi részvénytulajdonos vagy tag fizetőképessége kielégítő;

c)

a többi részvénytulajdonos és tag felelősségét jogilag kötelező módon, egyértelműen megállapították.

(3)   Amennyiben a vállalkozásokat a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti viszony fűzi egymáshoz, az illetékes hatóságok határozzák meg a konszolidálás módját.

(4)   Az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak elő kell írnia az azon intézményekben és pénzügyi vállalkozásokban lévő tőkerészesedésnek megfelelő arányos konszolidálást, amelyek egy, a konszolidálásba bevont vállalkozás és a konszolidálásba nem bevont egy vagy több vállalkozás együttes kezelésében vannak, amennyiben ezeknek a vállalkozásoknak a felelőssége az általuk birtokolt tőkerészesedésre korlátozódik.

(5)   Az (1) és (2) bekezdésben nem említett részesedések vagy tőkekapcsolatok esetében az illetékes hatóságok határozzák meg, hogy szükséges-e a konszolidálás, és ha igen, milyen formában hajtsák azt végre. Az illetékes hatóságok különösen a tőkemódszer alkalmazását engedhetik meg vagy írhatják elő. Ugyanakkor ez a módszer nem jelenti az érintett vállalkozások összevont alapú felügyelet alá vonását.

(6)   Az illetékes hatóságok határozzák meg, hogy a következő esetekben a konszolidálás szükséges-e, és ha igen, milyen formában:

a)

amennyiben az illetékes hatóságok megítélése szerint egy intézmény anélkül gyakorol jelentős befolyást egy vagy több intézmény vagy pénzügyi vállalkozás felett, hogy részesedéssel vagy más tőkekapcsolatokkal rendelkezne ezekben az intézményekben; és

b)

amennyiben két vagy több intézmény vagy pénzügyi vállalkozás egységes vezetés alá kerül, kivéve ha ez szerződés, alapszabályi rendelkezés, vagy a társasági szerződés alapján történik.

Az illetékes hatóságok különösen a 83/349/EGK irányelv 12. cikkében előírt módszer alkalmazását engedhetik meg vagy írhatják elő. Ez a módszer mindazonáltal nem jelenti az érintett vállalkozások összevont alapú felügyelet alá vonását.

(7)   Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek szerint az e cikk (2)–(6) bekezdésében említett esetekben végre kell hajtani a konszolidálást.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2016. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

(8)   Ha a 2013/36/EU irányelv 111. cikke értelmében összevont alapú felügyeletet kell végezni, akkor a konszolidációba be kell vonni a járulékos vállalkozásokat és a 2002/87/EK irányelv 2. cikke 5. pontjában meghatározott vagyonkezelő társaságokat az e cikkben meghatározott esetekben és módszereknek megfelelően.

3.   szakasz

A prudenciális konszolidáció köre

19. cikk

A prudenciális konszolidáció körébe nem tartozó szervezetek

(1)   Az olyan intézményt, pénzügyi vállalkozást vagy járulékos vállalkozást, amely leányvállalat, vagy olyan vállalkozás, amelyben részesedéssel rendelkeznek, nem kell bevonni a konszolidálásba, ha az érintett vállalkozás eszközeinek és mérlegen kívüli tételeinek teljes összege a következő két összeg közül a kisebbnél kevesebb:

a)

10 millió EUR;

b)

az anyavállalat vagy a részesedést birtokló vállalkozás eszközei és mérlegen kívüli tételei teljes összegének 1 %-a.

(2)   A 2013/36/EU irányelv 111. cikke értelmében az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságok eseti alapon a következő esetekben dönthetnek úgy, hogy egy intézményt, pénzügyi vállalkozást vagy járulékos vállalkozást, amely leányvállalat, vagy amelyben részesedéssel rendelkeznek, nem kell a konszolidációba bevonni:

a)

amennyiben az érintett vállalkozás olyan harmadik országban helyezkedik el, ahol jogi akadályai vannak a szükséges információk átadásának;

b)

amennyiben az érintett vállalkozás a hitelintézetek monitorozásának célja szempontjából csak elhanyagolható jelentőséggel bír;

c)

amennyiben az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságok véleménye szerint az érintett vállalkozás pénzügyi helyzetének konszolidációja a hitelintézetekre vonatkozó felügyelet célkitűzései szempontjából nem lenne helyénvaló, vagy félrevezető lenne.

(3)   Ha az (1) bekezdésben és a (2) bekezdés b) pontjában említett esetekben több vállalkozás teljesíti az ott meghatározott kritériumokat, akkor azokat be kell vonni a konszolidálásba, amennyiben azok együttesen nem elhanyagolható jelentőséggel bírnak a meghatározott célkitűzések szempontjából.

20. cikk

A prudenciális követelményekre vonatkozó együttes határozatok

(1)   Az illetékes hatóságoknak teljes körű konzultációt folytatva együtt kell működniük:

a)

a 143. cikk (1) bekezdésében, 151. cikk (4) és (9) bekezdésében, 283. cikkben, 312. cikk (2) bekezdésében, illetve a 363. cikkben említett, egy EU-szintű anyaintézmény és annak leányvállalatai vagy egy EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalatai által együttesen benyújtott engedélyek iránti kérelmek esetén annak megállapítása céljából, hogy megadják-e a kért engedélyt, valamint hogy meghatározzák az ilyen engedélyek esetleges feltételeit;

b)

annak megállapítása céljából, hogy a 422. cikk (9) bekezdésében és a 425. cikk (5) bekezdésében említett speciális, csoporton belüli kezelésre vonatkozó kritériumok – melyeket a 422. cikk (10) bekezdésében és a 425. cikk (6) bekezdésében említett, EBH általi szabályozástechnikai standardok egészítenek ki – teljesülnek-e.

A kérelmeket csak az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak kell benyújtani.

A 312. cikk (2) bekezdésében említett kérelemben szerepeltetni kell a működési kockázati tőkének a csoport különböző tagjai közti allokálásához használt módszer leírását. A kérelemben fel kell tüntetni, hogy a diverzifikációs hatásokat figyelembe kívánják-e venni a kockázatmérési rendszerben, és ha igen, akkor milyen módon.

(2)   Az illetékes hatóságok minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy hat hónapon belül együttesen határozzanak:

a)

az (1) bekezdés a) pontjában említett kérelemről;

b)

az (1) bekezdés b) pontjában említett speciális kezelés kritériumairól és annak meghatározásáról.

Ezt az együttes határozatot egy teljes körű indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, amelyet az (1) bekezdésben említett illetékes hatóságnak a kérelmező rendelkezésére kell bocsátania.

(3)   A (2) bekezdésben említett időtartam kezdete:

a)

az (1) bekezdés a) pontjában említett hiánytalan kérelemnek az összevont felügyeletet ellátó hatóság általi kézhezvételének időpontja. Az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak haladéktalanul továbbítania kell a hiánytalan kérelmet a többi érintett illetékes hatósághoz;

b)

az összevont felügyeletet ellátó hatóság által készített, a csoporton belüli kötelezettségvállalásokat elemző jelentés illetékes hatóságok általi kézhezvételének időpontja.

(4)   Amennyiben az illetékes hatóságok hat hónapon belül nem hozzák meg együttes határozatukat, az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak önállóan kell határoznia az (1) bekezdés a) pontjáról. Az összevont felügyeletet ellátó hatóság határozata nem korlátozhatja az illetékes hatóságoknak a 2013/36/EU irányelv 105. cikke szerinti hatásköreit.

A határozatot egy teljes körű indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, és abban figyelembe kell venni a többi illetékes hatóság által a hat hónap során kifejtett véleményeket és fenntartásokat.

A határozatot az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak az EU-szintű anyaintézmény, az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat és a többi illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátania.

Ha a hat hónapos időtartam végéig valamelyik érintett illetékes hatóság az ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBH elé utalta, az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak el kell halasztania az e cikk (1) bekezdése a) pontjára vonatkozó határozatát, és meg kell várnia, hogy az EBH az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban esetlegesen határozatot hozzon, és saját határozatát az EBH határozatával összhangban kell meghoznia. A hat hónapos időtartam az említett rendelet értelmében egyeztető időszaknak minősül. Az EBH egy hónapon belül meghozza határozatát. A hat hónapos időtartam végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EBH elé.

(5)   Amennyiben az illetékes hatóságok hat hónapon belül nem hozzák meg együttes határozatukat, a leányvállalat egyedi alapú felügyeletéért felelős illetékes hatóságnak önállóan kell határoznia az (1) bekezdés b) pontjáról.

A határozatot egy teljes körű indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, és abban figyelembe kell venni a többi illetékes hatóság által a hat hónap során kifejtett véleményeket és fenntartásokat.

A határozatot az összevont felügyeletet ellátó hatóság rendelkezésére kell bocsátani, amely tájékoztatja az EU-szintű anyaintézményt, az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatot vagy az EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatot.

Ha a hat hónapos időtartam végéig az összevont felügyeletet ellátó hatóság az ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBH elé utalta, a leányvállalat egyedi alapú felügyeletéért felelős illetékes hatóságnak el kell halasztania az e cikk (1) bekezdése b) pontjára vonatkozó határozatát, és meg kell várnia, hogy az EBH az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban esetlegesen határozatot hozzon, és saját határozatát az EBH határozatával összhangban kell meghoznia. A hat hónapos időtartam az említett rendelet értelmében egyeztető időszaknak minősül. Az EBH egy hónapon belül meghozza határozatát. A hat hónapos időtartam végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EBH elé.

(6)   Amennyiben egy EU-szintű anyaintézmény és leányvállalatai, egy EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalatai a 312. cikk (2) bekezdésében említett valamely fejlett mérési módszert vagy a 143. cikkben említett IRB-módszert egységesen alkalmazzák, az illetékes hatóságoknak engedélyezniük kell, hogy az anyavállalat és leányvállalatai a 321. és 322. cikkben, illetve a harmadik rész II. címe 3. fejezetének 6. szakaszában meghatározott minősítési kritériumokat együttesen teljesítsék oly módon, amely összhangban van a csoport szerkezetével és kockázatkezelési rendszereivel, folyamataival és módszereivel.

(7)   A (2), (4) és (5) bekezdésben említett határozatok irányadónak minősülnek, és az érintett tagállamok illetékes hatóságai által alkalmazandók.

(8)   Az együttes határozathozatal megkönnyítésére az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdés a) pontjában említett együttes határozathozatali eljárás meghatározása céljából, a 143. cikk (1) bekezdésében, a 151. cikk (4) és (9) bekezdésében, a 283. cikk, a 312. cikk (2) bekezdésében és a 363. cikkben említett engedélyek iránti kérelmek tekintetében.

Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

21. cikk

A likviditási követelmények alkalmazási szintjére vonatkozó együttes határozatok

(1)   Egy EU-szintű anyaintézmény, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat kérelmére, illetve egy EU-szintű anyaintézmény, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat szubkonszolidált leányvállalatának kérelmére a valamely tagállamban az összevont felügyeletet ellátó hatóság és az EU-szintű anyaintézmény, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalatainak felügyeletéért felelős illetékes hatóságoknak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük egy olyan együttes határozat meghozatala érdekében, amelynek tárgya egyrészt az, hogy teljesülnek-e a 8. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában foglalt feltételek, másrészt a 8. cikk alkalmazása céljából az egyetlen likviditási alcsoport azonosítása.

Ezt az együttes határozatot hat hónapon belül meg kell hozni azt követően, hogy az összevont felügyeletet ellátó hatóság a 8. cikkben meghatározott kritériumok alapján egyetlen likviditási alcsoportot azonosító jelentést nyújtott be. A hat hónapos időtartam alatt véleménykülönbség esetén az összevont felügyeletet ellátó hatóság a többi érintett illetékes hatóság bármelyikének kérésére konzultációt folytat az EBH-val. Az összevont felügyeletet ellátó hatóság az EBH-val saját kezdeményezésére is konzultálhat.

Az együttes határozat korlátozásokat írhat elő a likvid eszközök elhelyezkedésére és tulajdonlására vonatkozóan, és előírhatja az azon intézmények által tartandó likvid eszközök minimális összegét, amelyeket mentesítettek a hatodik rész alkalmazása alól.

Az együttes határozatot és annak teljes körű indokolását tartalmazó dokumentumot az összevont felügyeletet ellátó hatóság köteles a likviditási alcsoport anyaintézményének rendelkezésére bocsátani.

(2)   Amennyiben hat hónapon belül nem születik együttes határozat, az egyedi alapú felügyeletért felelős minden illetékes hatóság saját maga határoz.

Mindazonáltal bármely illetékes hatóság a hat hónapos időtartam során megkeresheti az EBH-t azzal a kérdéssel, hogy teljesülnek-e a 8. cikk (1) bekezdése a)–d) pontjának feltételei. Ebben az esetben az EBH az 1093/2010/EU rendelet 31. cikkének c) pontjával összhangban nem kötelező érvényű közvetítést végezhet, és ilyen esetben minden érintett illetékes hatóságnak el kell halasztania határozatát a nem kötelező érvényű közvetítés befejezéséig. Ha a közvetítés során az illetékes hatóságok három hónap alatt nem jutottak megállapodásra, minden egyedi alapú felügyeletért felelős illetékes hatóság saját döntést hoz, figyelembe véve az anyaintézmény tagállamának szintjén felmerülő előnyök és kockázatok egymáshoz viszonyulását, másrészt a leányvállalat tagállamának szintjén felmerülő előnyök és kockázatok egymáshoz viszonyulását. A hat hónapos időtartam végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EBH elé.

Az (1) bekezdésben említett együttes határozat és az e bekezdés második albekezdésében említett határozatok kötelező érvényűek.

(3)   Bármely érintett illetékes hatóság a hat hónapos időtartam során konzultációt is folytathat az EBH-val a 7. cikk (3) bekezdése a)–d) pontjának feltételeivel kapcsolatos véleménykülönbség esetén. Ebben az esetben az EBH az 1093/2010/EU rendelet 31. cikkének c) pontjával összhangban nem kötelező érvényű közvetítést végezhet és ilyen esetben minden érintett illetékes hatóságnak el kell halasztania határozatát a nem kötelező érvényű közvetítés befejezéséig. Ha a közvetítés során három hónapon belül nem született megegyezés az illetékes hatóságok között, az egyedi alapú felügyeletért felelős minden illetékes hatóságnak saját magának kell határoznia.

22. cikk

Szubkonszolidálás harmadik országbeli szervezetek esetében

A leányvállalat intézményeknek a harmadik rész 89–91. cikkében és az ötödik részben megállapított követelményeket szubkonszolidált alapon kell alkalmazniuk, amennyiben ezeknek az intézményeknek vagy az anyavállalatnak – amennyiben az pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság – egy harmadik országban olyan leányvállalata van, amely intézmény, pénzügyi vállalkozás, vagy amennyiben részesedéssel rendelkeznek ilyen vállalkozásban.

23. cikk

Harmadik országbeli vállalkozások

Az összevont alapú felügyelet e fejezettel összhangban történő alkalmazása céljából a „befektetési vállalkozás”, „hitelintézet” és „pénzügyi vállalkozás” és „intézmény” kifejezések a harmadik országban székhellyel rendelkező olyan vállalkozásokra is alkalmazandók, amelyek, ha az Unióban alapították volna, megfelelnének e 4. cikkben szereplő kifejezések meghatározásának. Az „intézmény” kifejezést az olyan harmadik országokban székhellyel rendelkező vállalkozásokra is alkalmazni kell, amelyekre, ha az Unión belül alapították volna, kiterjedne a „hitelintézet”, illetve a „befektetési vállalkozás” meghatározása.

24. cikk

Az eszközök és a mérlegen kívüli tételek értékelése

(1)   Az eszközök és a mérlegen kívüli tételek értékelését azon alkalmazandó számviteli szabályozással összhangban kell elvégezni.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve az illetékes hatóságok előírhatják, hogy az intézmények az eszközök és a mérlegen kívüli tételek értékelését, valamint a szavatolótőke-elemek megállapítását az 1606/2002/EK rendelet alapján alkalmazandó nemzetközi számviteli standardok szerint végezzék el.

MÁSODIK RÉSZ

SZAVATOLÓTŐKE

I.   CÍM

SZAVATOLÓTŐKE-ELEMEK

1.   FEJEZET

Alapvető tőke

25. cikk

Alapvető tőke

Egy intézmény alapvető tőkéje az intézmény elsődleges alapvető tőkéjének és kiegészítő alapvető tőkéjének összege.

2.   FEJEZET

Elsődleges alapvető tőke

1.   szakasz

Elsődleges alapvető tőkeelemek és -instrumentumok

26. cikk

Elsődleges alapvető tőkeelemek

(1)   Az intézmények elsődleges alapvető tőkeelemei a következőkből állnak:

a)

tőkeinstrumentumok, feltéve, hogy a 28. cikkben meghatározott feltételek, vagy adott esetben a 29. cikkben meghatározott feltételek teljesülnek;

b)

az a) pontban említett instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió;

c)

eredménytartalék;

d)

halmozott egyéb átfogó jövedelem;

e)

egyéb tartalékok;

f)

általános banki kockázatok fedezetére képzett tartalékok.

A c)–f) pontban említett elemek csak akkor ismerhetők el elsődleges alapvető tőkeként, ha az intézmény számára korlátlanul és azonnal rendelkezésre állnak a kockázatok vagy veszteségek fedezésére, amint ezek felmerülnek.

(2)   Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában az intézmények csak az illetékes hatóságok előzetes engedélyével számíthatják be az évközi vagy év végi nyereséget az elsődleges alapvető tőkébe azelőtt, hogy az intézmény hivatalos döntés keretében megerősítette volna az intézmény éves végső eredményét. Az illetékes hatóságok az alábbi feltételek teljesülése esetén adják meg az engedélyt:

a)

a szóban forgó nyereséget az intézménytől olyan független személyek ellenőrizték, akik az adott intézmény kimutatásainak könyvvizsgálatáért felelősek;

b)

az intézmény az illetékes hatóságnak kielégítően bizonyította, hogy a nyereség összegéből levontak minden előre látható terhet vagy osztalékot.

Az intézmény évközi vagy év végi nyereségének ellenőrzése megfelelő szintű bizonyosságot kell, hogy nyújtson arra, hogy a nyereséget az alkalmazandó számviteli szabályozásban meghatározott elveknek megfelelően értékelték.

(3)   Az illetékes hatóságok értékelik, hogy a kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok megfelelnek-e a 28. cikkben, illetve adott esetben a 29. cikkben meghatározott kritériumoknak. Az 2014. december 31-ig után kibocsátott instrumentumok esetében az intézmények csak azt követően minősíthetnek egy tőkeelemet elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak, miután arra engedélyt adtak az illetékes hatóságok, amelyek e tárgyban konzultálhatnak az EBH-val.

Az állami támogatás kivételével azon tőkeinstrumentumok esetében, amelyek elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak való minősítését az illetékes hatóság jóváhagyja, de amelyek tekintetében annak megállapítása, hogy megfelelnek-e a 28. cikkben meghatározott feltételeknek, illetve adott esetben a 29. cikknek, az EBH szerint lényegesen összetett kérdés, az illetékes hatóságok érvelésüket kifejtik az EBH-nak.

Az EBH az egyes illetékes hatóságoktól származó információk alapján összeállítja, frissíti és közzéteszi az egyes tagállamokban elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak minősülő valamennyi tőkeinstrumentum-típus jegyzékét. Az EBH a jegyzéket első alkalommal 2015. február 1-ig állítja össze és teszi közzé.

Az EBH a 80. cikkben meghatározott felülvizsgálati folyamatot követően, amennyiben döntő bizonyíték van arra, hogy egyes állami támogatásnak nem minősülő, 2014. december 31-ig után kibocsátott instrumentumok nem teljesítik a 28. cikkben, illetve adott esetben a 29. cikkben meghatározott feltételeket, úgy dönthet, hogy törli ezeket az instrumentumokat a jegyzékből, és erről bejelentést tesz.

(4)   Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki abból a célból, hogy meghatározza az „előre látható” kifejezés jelentését annak megállapítása során, hogy levonták-e az előre látható terheket vagy osztalékokat.

Az EBH 2015. február 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

27. cikk

A kölcsönös biztosítók, szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak és hasonló intézmények tőkeinstrumentumai az elsődleges alapvető tőkeelemekben

(1)   Elsődleges alapvető tőkeelemnek minősül az intézmény által annak alapszabályi feltételei szerint kibocsátott minden tőkeinstrumentum, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek:

a)

az intézmény olyan típusú, amelyet az alkalmazandó nemzeti jog meghatároz, és amelyet az illetékes hatóságok úgy tekintenek mint a következők bármelyikének minősülő intézményt:

i.

kölcsönös biztosító;

ii.

szövetkezeti társaság;

iii.

takarékpénztár;

iv.

hasonló intézmény;

v.

olyan hitelintézet, amely teljes mértékben az i-v. alpontokban említett intézmény tulajdonában van, megkapta az illetékes hatóságok jóváhagyását az ebben a cikkben foglalt rendelkezések alkalmazására, és feltéve, illetve mindaddig, amíg az intézmény által kibocsátott törzsrészvények 100 %-a közvetve vagy közvetlenül az i–iii. alpontokban említett intézmény birtokában van;

b)

teljesülnek a 28. cikkben, illetve adott esetben a 29. cikkben meghatározott feltételek;

Azok a szervezetek, amelyek az alkalmazandó nemzeti jog szerint 2012. december 31. előtt kölcsönös biztosítónak, szövetkezeti társaságnak, illetve takarékpénztárnak minősültek, e rész alkalmazásában továbbra is annak minősülnek, amennyiben továbbra is megfelelnek azoknak a feltételeknek, amelyek alapján ilyen intézménynek minősültek.

(2)   Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek részletes meghatározása érdekében, amelyek alapján az illetékes hatóságok meghatározhatják, hogy e rész alkalmazásában egy, az alkalmazandó nemzeti jog alapján elismert vállalkozástípus kölcsönös biztosítónak, szövetkezeti társaságnak, takarékpénztárnak vagy hasonló intézménynek minősül.

Az EBH 2015. február 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

28. cikk

Elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok

(1)   A tőkeinstrumentumok csak akkor minősülnek elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak, ha az összes következő feltétel teljesül:

a)

az instrumentumokat közvetlenül az intézmény bocsátja ki az intézmény tulajdonosainak, vagy ahol az alkalmazandó nemzeti jog engedi, az intézmény vezető testületének előzetes jóváhagyásával;

b)

az instrumentumokat befizették, és megvásárlásukat az intézmény nem finanszírozza közvetlenül vagy közvetetten;

c)

az instrumentumok besorolásuk tekintetében teljesítik az összes következő feltételt:

i.

a 86/635/EGK irányelv 22. cikke értelmében tőkének minősülnek;

ii.

az alkalmazandó számviteli szabályozás értelmében saját tőkeként vannak besorolva;

iii.

a mérleg szerinti fizetésképtelenség megállapítása céljából részvénytőkeként vannak besorolva, ha ez a nemzeti fizetésképtelenségi jogban alkalmazandó;

d)

az instrumentumokat egyértelműen és elkülönítve megjelenítették a mérlegen az intézmény pénzügyi kimutatásaiban;

e)

az instrumentumok lejárat nélküliek;

f)

az instrumentumok tőkeösszegét nem lehet csökkenteni vagy visszafizetni, kivéve a következő esetek egyikében:

i.

az intézmény felszámolása;

ii.

az instrumentumok diszkrecionális visszavásárlása vagy a tőkecsökkentés egyéb diszkrecionális módja, ha az intézmény a 77. cikknek megfelelően megkapta az illetékes hatóság előzetes jóváhagyását;

g)

az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem jelzik kifejezetten vagy implicit módon, hogy az instrumentumok tőkeösszegét az intézmény felszámolásán kívüli esetben csökkentik vagy csökkenthetik vagy visszafizetik vagy visszafizethetik, és az intézmény más módon sem jelzi ezt az instrumentumok kibocsátását megelőzően vagy azok kibocsátásakor, kivéve a 27. cikkben említett instrumentumok esetében, ha az alkalmazandó nemzeti jog tiltja, hogy az intézmény elutasítsa az ilyen instrumentumok visszaváltását;

h)

az instrumentumok a kifizetések tekintetében teljesítik a következő feltételeket:

i.

nincs preferenciális kifizetés, a kifizetésének sorrendje tekintetében, más elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódóan sem, és az instrumentumokra irányadó feltételek nem biztosítanak a kifizetésekhez való preferenciális jogot;

ii.

az instrumentumok tulajdonosai részére kifizetést csak a kifizethető elemekből lehet teljesíteni;

iii.

az instrumentumokra irányadó feltételek nem foglalnak magukban a kifizetések maximális szintjére vonatkozó felső határt vagy egyéb korlátozást, kivéve a 27. cikkben említett instrumentumok esetében;

iv.

a kifizetések szintje nem azon összeg alapján van meghatározva, amelyért a kibocsátáskor megvásárolták az instrumentumokat, kivéve a 27. cikkben említett instrumentumok esetében;

v.

az instrumentumokra irányadó feltételek nem foglalnak magukban az intézményre vonatkozó olyan kötelezettséget, hogy a tulajdonosok számára kifizetést kell végrehajtania, és az intézményre más módon sem vonatkozik ilyen kötelezettség;

vi.

a kifizetések elmaradása nem jelenti az intézmény általi nemteljesítés eseményét;

vii.

a kifizetések felfüggesztése nem von maga után korlátozásokat az intézményre nézve;

i)

az intézmény által kibocsátott összes tőkeinstrumentumhoz viszonyítva az instrumentumok a veszteségek felmerülésekor viselik azok első és arányosan legnagyobb részét, és minden egyes instrumentum ugyanolyan mértékben visel veszteségeket, mint az összes többi elsődleges alapvető tőkeinstrumentum;

j)

az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén az instrumentumok az összes többi követelés mögé sorolódnak;

k)

az instrumentumok tulajdonosaikat az intézmény fennmaradó eszközeire vonatkozó olyan követelésre jogosítják fel, amely – az intézmény felszámolása esetén és az összes előbbre sorolt követelés kifizetése után – a kibocsátott ilyen instrumentumok összegével arányos és nem rögzített, és nem vonatkozik rá felső határ, kivéve a 27. cikkben említett tőkeinstrumentumok esetében;

l)

az instrumentumokat a következők egyike sem fedezi vagy szavatolja olyan garancia révén, amely javítja a követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét:

i.

az intézmény vagy leányvállalatai;

ii.

az intézmény anyavállalata vagy annak leányvállalatai;

iii.

a pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy leányvállalatai;

iv.

a vegyes tevékenységű holding társaság vagy leányvállalatai;

v.

vegyes pénzügyi holding társaság és leányvállalatai;

vi.

bármely olyan vállalkozás, amely szoros kapcsolatban áll az i–v. pontban említett szervezetekkel;

m)

az instrumentumokra nem vonatkozik olyan szerződéses vagy egyéb megállapodás, amely fizetésképtelenség vagy felszámolás esetén javítja az instrumentumhoz kapcsolódó követeléseknek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét.

Az első albekezdés j) pontjában szereplő feltétel teljesítettnek tekinthető abban az esetben is, ha az instrumentumok a 484. cikk (3) bekezdése értelmében a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy a járulékos instrumentumok közé tartoznak, amennyiben a veszteségviselési rangsorban ugyanazon a helyen állnak (pari passu).

(2)   Az (1) bekezdés i) pontjában meghatározott feltételeket a kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumok tőkeösszegének tartós leírása ellenére is teljesítettnek lehet tekinteni.

Az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott feltétel teljesítettnek tekinthető abban az esetben is, ha a tőkeinstrumentum tőkeösszege szanálási eljárás keretében vagy az intézmény ügyében illetékes szanálási hatóság által előírt tőkeinstrumentum-leírás következtében csökkentésre kerül.

Az (1) bekezdés g) pontjában meghatározott feltétel teljesítettnek tekinthető abban az esetben is, ha a tőkeinstrumentumra irányadó rendelkezések kifejezetten előírják vagy implicit módon jelzik, hogy a tőkeinstrumentum tőkeösszege szanálási eljárás keretében vagy az intézmény ügyében illetékes szanálási hatóság által előírt tőkeinstrumentum-leírás következtében csökkentésre kerülne vagy kerülhet.

(3)   Az (1) bekezdés h) pontjának iii. alpontjában szereplő feltétel teljesítettnek tekinthető abban az esetben is, ha az instrumentum után többszörös osztalékot fizetnek, feltéve, hogy a többszörös osztalékfizetés nem csökkenti aránytalan mértékben a tőkét.

(4)   Az (1) bekezdés h) pontjának i. alpontja alkalmazásának céljából differenciált kifizetés csak differenciált szavazati jogokat tükrözhet. E tekintetben magasabb összegű kifizetés csak kevesebb szavazati joggal járó vagy szavazati joggal nem járó elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok esetében alkalmazható.

(5)   Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a)

a tőkeinstrumentumok közvetett finanszírozásának alkalmazandó formái és jellege;

b)

a többszörös osztalékfizetés aránytalanul csökkentené-e a tőkét, és ha igen, mikor;

c)

a preferenciális kifizetés jelentése;

Az EBH 2015. február 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

29. cikk

A kölcsönös biztosítók, szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak és hasonló intézmények által kibocsátott tőkeinstrumentumok

(1)   A kölcsönös biztosítók, szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak és hasonló intézmények által kibocsátott tőkeinstrumentumok csak akkor minősülnek elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak, ha a 28. cikkben meghatározott feltételek az e cikk alkalmazásából eredő módosításokkal együtt teljesülnek.

(2)   A tőkeinstrumentumok visszaváltása tekintetében a következő feltételeknek kell teljesülniük:

a)

az intézménynek lehetősége van elutasítani az instrumentumok visszaváltását, kivéve, ha az alkalmazandó nemzeti jog ezt tiltja;

b)

ha az alkalmazandó nemzeti jog tiltja, hogy az intézmény elutasítsa az instrumentumok visszaváltását, az instrumentumokra irányadó rendelkezéseknek lehetőséget kell biztosítaniuk az intézmény számára a visszaváltásuk korlátozására;

c)

az instrumentumok visszaváltásának elutasítása, vagy adott esetben az instrumentumok visszaváltásának korlátozása nem jelentheti az intézmény általi nemteljesítés eseményét.

(3)   A tőkeinstrumentumok csak akkor foglalhatnak magukban a kifizetések maximális szintjére vonatkozó felső határt vagy korlátozást, ha ezt a felső határt vagy korlátozást az alkalmazandó nemzeti jog vagy az intézmény alapszabálya írja elő.

(4)   Amennyiben a tőkeinstrumentumok fizetésképtelenség vagy felszámolás esetére az intézmény tartalékaihoz való olyan jogokat biztosítanak a tulajdonos számára, amelyek az instrumentumok névértékére korlátozódnak, az ilyen korlátozás az említett intézmény által kibocsátott összes többi elsődleges alapvető tőkeinstrumentum tulajdonosaira ugyanolyan mértékben alkalmazandó.

Az első albekezdésben foglalt feltétel nem sérti a kölcsönös biztosító, szövetkezeti társaság, takarékpénztár vagy hasonló intézmény azon lehetőségét, hogy elsődleges alapvető tőkeinstrumentumként ismerje el azokat a tőkeinstrumentumokat, amelyek nem biztosítanak szavazati jogot a tulajdonosuknak, és amelyek megfelelnek az összes alábbi feltételnek:

a)

a szavazati jogot nem biztosító instrumentumok tulajdonosainak az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén fennálló követelése arányos a szóban forgó, szavazati jogot nem biztosító instrumentumoknak az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok összességében képviselt részesedésével;

b)

az instrumentumok egyéb esetben elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak minősülnek.

(5)   Amennyiben a tőkeinstrumentumok fizetésképtelenség vagy felszámolás esetére az intézmény eszközeire vonatkozó olyan követelésre jogosítják fel tulajdonosaikat, amely rögzített, vagy amelyre felső határ vonatkozik, az ilyen korlátozás az intézmény által kibocsátott összes többi elsődleges alapvető tőkeinstrumentum tulajdonosaira ugyanolyan mértékben alkalmazandó.

(6)   Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a visszaváltásra vonatkozóan szükséges korlátozások jellegének meghatározása céljából, amennyiben az alkalmazandó nemzeti jog tiltja, hogy az intézmény elutasítsa a szavatolótőke-instrumentumok visszaváltását.

Az EBH 2015. február 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

30. cikk

Következmények az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokra vonatkozó feltételek teljesülésének megszűnése esetén

A következők alkalmazandók, ha elsődleges alapvető tőkeinstrumentum esetében a 28. cikkben és adott esetben a 29. cikkben meghatározott feltételek már nem teljesülnek:

a)

a szóban forgó instrumentum elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak történő minősítése azonnal megszűnik;

b)

a szóban forgó instrumentumhoz kapcsolódó ázsió elsődleges alapvető tőkeelemnek történő minősítése azonnal megszűnik.

31. cikk

Állami hatóságok által veszélyhelyzetekben lejegyzett tőkeinstrumentumok

(1)   Az illetékes hatóságok veszélyhelyzetben engedélyezhetik, hogy az intézmények elsődleges alapvető tőkeelemeik közé soroljanak olyan tőkeinstrumentumokat, amelyek teljesítik legalább a 28. cikk (1) bekezdésének b)–e) pontjában meghatározott feltételeket, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)

a tőkeinstrumentumokat 2014. január 1-jétől után bocsátották ki;

b)

a tőkeinstrumentumokat a Bizottság állami támogatásnak tekinti;

c)

a tőkeinstrumentumokat az állami támogatásra a kibocsátáskor érvényes szabályok szerint végzett feltőkésítési intézkedések keretében bocsátják ki;

d)

a tőkeinstrumentumokat teljes mértékben az állam, egy releváns állami hatóság vagy köztulajdonban lévő szervezet jegyezte le és azok teljes mértékben ilyen szervezet tulajdonában vannak;

e)

a tőkeinstrumentumok alkalmasak a veszteségviselésre;

f)

a 27. cikkben említett tőkeinstrumentumok kivételével a tőkeinstrumentum-tulajdonosok felszámolás esetén az intézménynek az előre sorolt követelések kielégítése után fennmaradó eszközeire vonatkozó követelésre jogosultak;

g)

megfelelő kilépési mechanizmus áll az állam, illetve adott esetben a releváns hatóság vagy köztulajdonban lévő szervezet rendelkezésére;

h)

az illetékes hatóság előzetes engedélyt adott és indokolással ellátott döntését közzétette.

(2)   Az érintett illetékes hatóság indoklással ellátott kérésére és azzal együttműködve az EBH az e rendelet alkalmazásában az (1) bekezdésben említett tőkeinstrumentumokat az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokkal egyenértékűnek tekinti.

2.   szakasz

Prudenciális szűrők

32. cikk

Értékpapírosított eszközök

(1)   Az intézmények egyetlen szavatolótőke-elemben sem vehetik figyelembe az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti saját tőke olyan növekedését, amely értékpapírosított eszközökből ered, beleértve a következőket:

a)

a növekedés jövőbeli kamatjövedelemhez kapcsolódik, amely az intézmény számára értékesítésből származó nyereséget eredményez;

b)

ha az intézmény az értékpapírosítás kezdeményezője, az értékpapírosított eszközökből származó jövőbeni jövedelem tőkésítéséből származó és az értékpapírosítás pozícióinak hitelminőségét javító nettó nyereség.

(2)   Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdés a) pontjában említett, az értékesítésből származó nyereség koncepciójának részletes meghatározása céljából.

Az EBH 2015. február 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

33. cikk

Cash flow fedezeti ügyletek és a saját kötelezettségek értékváltozásai

(1)   Az intézmények a szavatolótőke egyetlen elemeként sem vehetik figyelembe a következő elemeket:

a)

nem valós értéken értékelt pénzügyi instrumentumok cash flow fedezeti ügyleteiből – többek között a tervezett cash flow-kból – származó nyereségekhez vagy veszteségekhez kapcsolódó valós értékelésből származó tartalékok;

b)

az intézmény valós értéken értékelt kötelezettségeiből származó nyereség vagy veszteség, amely az intézmény saját hitelképességében beállt változásokra vezethető vissza;

c)

a származtatott ügyletekből eredő kötelezettségekhez kapcsolódó minden valós értéknövekedés és csökkenés, amely az intézmény saját hitelkockázatából adódik.

(2)   Az intézmények az (1) bekezdés c) pontja alkalmazása céljából nem ellentételezhetik a saját hitelkockázatuk változásából eredő valósérték-növekedést és -csökkenést a partnerek hitelkockázat-változásából eredő növekedéssel vagy csökkenéssel.

(3)   Az (1) bekezdés b) pontjának sérelme nélkül az intézmény az alábbi feltételek mindegyikének teljesülése esetén a szavatolótőkében figyelembe veheti a kötelezettségeiből adódó nyereségeket és veszteségeket:

a)

a kötelezettségeket a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett kötvények testesítik meg;

b)

az intézmény eszközeinek és kötelezettségeinek értékében bekövetkező változások az intézmény saját hitelképességének azonos változásainak tudhatók be.

c)

szoros az összefüggés az a) pontban említett kötvények értéke és az intézmény eszközeinek értéke között;

d)

a jelzáloghitelek visszaválthatók a jelzáloghitelt finanszírozó kötvények piaci vagy névértéken történő visszavásárlásával.

(4)   Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak meghatározására, hogy mi minősül a kötvények értéke és az eszközök értéke közötti, a (3) bekezdés c) pontjában említett szoros összefüggésnek.

Az EBH 2013. szeptember 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

34. cikk

Kiegészítő értékelési korrekció

Az intézmények a szavatolótőkéjük összegének kiszámításakor minden valós értéken értékelt eszközükre alkalmazzák a 105. cikk követelményeit, és minden további szükséges kiegészítő értékelési korrekció összegét levonják elsődleges alapvető tőkéjükből.

35. cikk

Valós értéken értékelt nem realizált nyereség és veszteség

Az intézmények nem hajtanak végre helyesbítéseket, hogy valós értéken értékelt eszközeikhez vagy kötelezettségeikhez kapcsolódó nem realizált nyereségeket vagy veszteségeket vonjanak ki szavatolótőke-elemeik köréből, kivéve a 33. cikkben említett elemek esetében.

3.   szakasz

Levonások az elsődleges alapvető tőkeelemekből, kivételek és alternatívák

1.   alszakasz

Levonások az elsődleges alapvető tőkeelemekből

36. cikk

Levonások az elsődleges alapvető tőkeelemekből

(1)   Az intézményeknek az elsődleges alapvető tőkeelemekből le kell vonniuk a következőket:

a)

a folyó üzleti év veszteségei;

b)

immateriális javak;

c)

jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések;

d)

a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a belső minősítésen alapuló módszer (IRB-módszer) használatával kiszámító intézmények esetében a 158. és 159. cikkben meghatározott módon kiszámított várható veszteségértékek negatív összegei;

e)

meghatározott szolgáltatást nyújtó nyugdíjalaphoz tartozó eszközök az intézmény mérlegében;

f)

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állománya, beleértve az olyan elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat is, amelyek megvásárlására az intézménynek tényleges vagy függő kötelezettsége van egy hatályos szerződéses kötelezettség értelmében;

g)

közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állománya, ha ezeknek a szervezeteknek olyan kölcsönös részesedése van az intézménnyel, amelynek célja az illetékes hatóság véleménye szerint az intézmény szavatolótőkéjének mesterséges megemelése;

h)

az intézmény közvetlen és közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok összege, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős részesedéssel az említett vállalkozásokban;

i)

az intézmény közvetlen és közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok összege, ha az intézmény jelentős részesedéssel rendelkezik az említett vállalkozásokban;

j)

az intézmény kiegészítő alapvető tőkéjét meghaladó, az 56. cikk alapján a kiegészítő alapvető tőkeelemekből levonandó elemek összege;

k)

az 1 250 % kockázati súllyal figyelembe veendő következő elemek kitettségértéke, ha az intézmény az 1 250 % kockázati súly alkalmazásának alternatívájaként ezt a kitettségértéket levonja az elsődleges alapvető tőkeelemek összegéből:

i.

befolyásoló részesedések a pénzügyi ágazaton kívül;

ii.

értékpapírosítási pozíciók a 243. cikk (1) bekezdése b) pontjának, a 244. cikk (1) bekezdése b) pontjának és a 258. cikknek megfelelően;

iii.

nyitva szállítás, a 379. cikk (3) bekezdésének megfelelően;

iv.

egy kosárban lévő olyan pozíciók, amelyek esetében az intézmény nem tudja a belső minősítésen alapuló módszer alapján meghatározni a kockázati súlyt a 153. cikk (8) bekezdésével összhangban;

v.

részvényjellegű kitettségek, amelyekre belső modellen alapuló módszert alkalmaznak a 155. cikk (4) bekezdésével összhangban;

l)

az elsődleges alapvető tőkeelemekhez kapcsolódó, a kiszámítás időpontjában előre látható adóterhek, kivéve, ha az intézmény megfelelően helyesbíti az elsődleges alapvető tőkeelemek összegét; annyiban, amennyiben az ilyen adóterhek csökkentik azt az összeget, amelynek mértékéig az említett elemek kockázatok vagy veszteségek fedezésére alkalmazhatók.

(2)   Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az e cikk (1) bekezdése a), c), e), f), h), i) és l) pontja szerinti levonások, valamint az 56. cikk a), c), d) és f) pontjában és a 66. cikk a), c) és d) pontjában említett kapcsolódó levonások alkalmazásának meghatározására;

Az EBH 2015. február 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(3)   Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki abból a célból, hogy részletesen meghatározza a pénzügyi vállalkozások, valamint – a 2010. november 24-i 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (26) létrehozott európai felügyeleti hatósággal (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) (EBFH) – a harmadik országbeli biztosítók és viszontbiztosítók, továbbá a 2009/138/EK irányelv hatályából az említett irányelv 4. cikkének megfelelően kizárt vállalkozások tőkeinstrumentumainak azon típusait, amelyeket le kell vonni a szavatolótőke következő elemeiből:

a)

elsődleges alapvető tőkeelemek;

b)

kiegészítő alapvető tőkeelemek;

c)

járulékos tőkeelemek.

Az EBH 2015. február 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

37. cikk

Immateriális javak levonása

Az intézményeknek a következők szerint kell meghatározniuk a levonandó immateriális javak összegét:

a)

a levonandó összeget csökkenteni kell azon kapcsolódó halasztott adókötelezettségek összegével, amelyek megszűnnének, ha az immateriális javak terven felüli értékcsökkenést szenvednének el vagy az alkalmazandó számviteli szabályozás szerint kivezetésre kerülnének;

b)

a levonandó összegnek magában kell foglalnia az intézmény jelentős részesedéseinek értékelésébe beszámított cégértéket.

38. cikk

Jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések levonása

(1)   Az intézményeknek meg kell határozniuk az e cikknek megfelelően levonást igénylő, jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések összegét.

(2)   A jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések összegét anélkül kell kiszámítani, hogy csökkentenék azt az intézmény kapcsolódó halasztott adókötelezettségeinek összegével, kivéve, ha a (3) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek.

(3)   A jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések összege csökkenthető az intézmény kapcsolódó halasztott adókötelezettségeinek összegével, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek:

a)

a szervezetnek az alkalmazandó nemzet jog alapján jogilag kikényszeríthető joga van ahhoz, hogy az említett tényleges adóköveteléseit beszámítsa a tényleges adókötelezettségeivel szemben;

b)

a halasztott adókövetelések és a halasztott adókötelezettségek olyan adókhoz kapcsolódnak, amelyeket ugyanaz az adóhatóság vetett ki ugyanarra az adóalanyra.

(4)   Az intézménynek a (3) bekezdés céljából felhasznált kapcsolódó halasztott adókötelezettségei nem foglalhatnak magukban olyan halasztott adókötelezettségeket, amelyek csökkentik a levonandó immateriális javak vagy a meghatározott szolgáltatást nyújtó nyugdíjalapban lévő eszközök összegét.

(5)   A (4) bekezdésben említett, kapcsolódó halasztott adókötelezettségek összegét a következők között kell elosztani:

a)

a 48. cikk (1) bekezdésének megfelelően le nem vont, jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések, amelyek átmeneti különbözetből erednek;

b)

minden egyéb jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelés.

Az intézmények a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések a) és b) pontban említett elemek által képviselt arányának megfelelően osztják el a kapcsolódó halasztott adókötelezettségeket.

39. cikk

Adótúlfizetések, negatív adóalaphoz kapcsolódó visszakönyvelések és nem a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések

(1)   Az alábbi elemek nem vonhatók le a szavatolótőkéből, és a harmadik rész II. címének 2. vagy 3. fejezete szerinti kockázati súly tárgyát képezik:

a)

az intézmény folyó évi adótúlfizetése;

b)

az intézmény folyó évbeli, az előző évekre visszakönyvelt negatív adóalapja, amely a központi kormányzattal, a regionális kormányzattal vagy a helyi adóhatósággal szembeni követelést vagy kitettséget keletkeztet.

(2)   A nem a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések az átmeneti különbözetből adódó halasztott adókövetelésekre korlátozódnak, amennyiben az összes alábbi feltétel teljesül:

a)

azokat automatikusan és kötelező jelleggel, haladéktalanul adójóváírás váltja fel abban az esetben, ha az intézmény veszteségről számol be az éves pénzügyi beszámolójának hivatalos elfogadásakor vagy az intézmény felszámolása vagy fizetésképtelensége esetén;

b)

egy intézmény az alkalmazandó nemzeti adójog értelmében jogosult arra, hogy az (a) pontban említett adójóváírást beszámítsa az intézmény vagy az adott jog alapján adózási szempontból az intézménnyel azonos konszolidálásba bevont egyéb vállalkozás vagy az első rész II. címének 2. fejezete szerinti összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozó bármely más vállalkozás adókötelezettségével szemben;

c)

amennyiben a b) pontban említett adójóváírás összege meghaladja az ott említett adókötelezettségeket, ezt a többletet haladéktalanul az intézmény székhelye szerinti tagállam központi kormányával szembeni közvetlen követelés váltja fel.

Az intézményeknek 100 %-os kockázati súlyt kell alkalmazniuk a halasztott adókövetelésekre, amennyiben az a), b) és c) pontokban rögzített feltételek teljesülnek.

40. cikk

A várható veszteség értékek kiszámításából eredő negatív összegek levonása

A 36. cikk (1) bekezdése d) pontjának megfelelően levonandó összeg nem csökkenhet a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések szintjének emelkedésével vagy egyéb kiegészítő adóhatással, amely akkor keletkezhet, ha a tartalékok az I. cím 3. fejezetének 3. szakaszában említett várható veszteségek szintjére emelkednének.

41. cikk

Meghatározott szolgáltatást nyújtó nyugdíjalapban lévő eszközök levonása

(1)   A 36. cikk (1) bekezdése e) pontjának alkalmazásában a levonandó, meghatározott szolgáltatást nyújtó nyugdíjalapban lévő eszközök összegét a következőkkel kell csökkenteni:

a)

azon kapcsolódó halasztott adókötelezettségek összege, amelyek megszűnnének, ha az eszközök értékvesztést szenvednének el vagy a vonatkozó számviteli szabályozás szerint kivezetésre kerülnének;

b)

a meghatározott szolgáltatást nyújtó nyugdíj alapban lévő olyan eszközök összege, amelyeket az intézmény korlátlanul képes felhasználni, feltéve hogy az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét. A levonandó összeg csökkentésére felhasznált eszközök adott esetben a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően kapnak kockázati súlyt.

(2)   Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon kritériumok meghatározása céljából, amelyek szerint az illetékes hatóságnak engedélyeznie kell az intézményeknek a meghatározott szolgáltatást nyújtó nyugdíj alapban lévő eszközök összegének csökkentését az (1) bekezdés b) pontjában meghatározottak szerint.

Az EBH 2015. február 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

42. cikk

Saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentum állományának levonása

A 36. cikk (1) bekezdésének f) pontja alkalmazásában az intézmények a saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentum állományának nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján számítják ki, a következő kivételekkel:

a)

az intézmények a tulajdonukban lévő saját elsődleges alapvető tőkeelemek összegét kiszámíthatják a nettó hosszú pozíció alapján, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i.

a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló kitettségben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;

ii.

mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

b)

az intézmények indexhez kötött értékpapírokban lévő közvetlen, közvetett és szintetikus részesedések esetében úgy határozzák meg a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekben foglalt saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokból álló, alapul szolgáló kitettséget;

c)

az intézmények nettósíthatják a tulajdonukban lévő, indexhez kötött értékpapírállományból eredő, saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokban lévő bruttó hosszú pozíciókat az alapul szolgáló indexekben lévő rövid pozíciókból eredő, saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokban lévő rövid pozíciókkal szemben, akkor is, ha az említett rövid pozíciók partnerkockázattal járnak, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i.

a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló indexben vannak;

ii.

mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

43. cikk

Pénzügyi ágazatbeli szervezetben lévő jelentős részesedés

A levonás céljából egy intézmény általi, pénzügyi ágazatbeli szervezetben lévő jelentős részesedés akkor merülhet fel, ha a következő feltételek bármelyike teljesül:

a)

az intézmény az adott szervezet által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok több mint 10 %-át birtokolja;

b)

az intézmény szoros kapcsolatban van az adott szervezettel, és az adott szervezet által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat birtokol;

c)

az intézmény az adott szervezet által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat birtokol, és a szervezetet nem vonták be az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációs körbe, hanem az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti pénzügyi beszámolás céljára vonták be ugyanabba a számviteli konszolidációs körbe, mint az intézményt.

44. cikk

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény a szavatolótőke mesterséges megemelésére tervezett kölcsönös részesedéssel rendelkezik

Az intézmények a következőkkel összhangban hajtják végre a 36. cikk (1) bekezdésének g), h) és i) pontjában említett levonásokat:

a)

a pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok és egyéb tőkeinstrumentumok állományának nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján kell kiszámítani;

b)

az alapvető biztosítási szavatolótőke-elemeket a levonás céljából az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának részeként kell kezelni.

45. cikk

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása

Az intézmények a következő rendelkezésekkel összhangban hajtják végre a 36. cikk (1) bekezdésének h) és i) pontjában előírt levonásokat:

a)

a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának nagyságát kiszámíthatják az ugyanazon alapul szolgáló kitettségben lévő nettó hosszú pozíció alapján, feltéve hogy mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i.

a rövid pozíció lejárata illeszkedik a hosszú pozíció lejáratához vagy legalább egy éves hátralévő futamidővel rendelkezik;

ii.

mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

b)

a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, indexhez kötött értékpapírok állománya esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják a pénzügyi ágazatbeli szervezetek adott indexekben foglalt tőkeinstrumentumaival szembeni, alapul szolgáló kitettséget.

46. cikk

Az elsődleges alapvető tőkeinstrumentum állományának levonása, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős részesedéssel egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben

(1)   A 36. cikk (1) bekezdésének h) pontja alkalmazásában az intézményeknek úgy kell kiszámítaniuk a levonandó összeget, hogy az e bekezdés a) pontja szerinti összeget megszorozzák a b) pontjában említett számításból eredő tényezővel:

a)

az az aggregált összeg, amellyel az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagysága, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős részesedéssel, meghaladja az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemei összegének 10 %-át, amelyet a következőknek az elsődleges alapvető tőkeelemekre való alkalmazása után számítottak ki:

i.

a 32-35. cikk;

ii.

a 36. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontjában, k) pontja ii–v. alpontjában és l) pontjában említett levonások, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések esetében levonandó összeget;

iii.

44. és 45. cikk.

b)

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának a nagysága, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős részesedéssel, elosztva az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, az adott pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok teljes állományának a nagyságával.

(2)   Az intézmények kizárják az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott, jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat az (1) bekezdés a) pontjában említett összegből és az (1) bekezdés b) pontjában említett tényező kiszámításából.

(3)   Az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó összeget fel kell osztani az összes birtokolt elsődleges alapvető tőkeinstrumentum között. Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának azon részét, amelyet az (1) bekezdésnek megfelelően levonnak, hogy az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget megszorozzák a b) pontjában meghatározott aránnyal:

a)

az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó állomány nagysága;

b)

az az arány, amelyet az egyes birtokolt elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok képviselnek az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok teljes állományában, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős részesedéssel.

(4)   A 36. cikk (1) bekezdésének h) pontjában említett állomány nagyságát, amely egyenlő, vagy kevesebb, mint az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-a az (1) bekezdés a) pontjának i–iii. alpontjában meghatározott rendelkezések alkalmazása után, nem kell levonni, hanem a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően alkalmazandó kockázati súlyok és adott esetben a harmadik rész IV. címében meghatározott követelmények vonatkoznak rá.

(5)   Az intézmények úgy határozzák meg a szavatolótőke-instrumentumok állományának a kockázattal súlyozandó részét, hogy elosztják az a) pontban meghatározott összeget a b) pontban meghatározott összeggel:

a)

a (4) bekezdésnek megfelelően kockázattal súlyozandó állomány nagysága;

b)

az i. pontban szereplő összeg elosztva a ii. pontban szereplő összeggel:

i.

az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok teljes összege;

ii.

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok teljes állománya, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős részesedéssel.

47. cikk

Elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény jelentős részesedéssel rendelkezik egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben

A 36. cikk (1) bekezdése i) pontjának alkalmazásában az elsődleges alapvető tőkeelemekből levonandó alkalmazandó összegből ki kell zárni az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott, jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat, és az összeget a 44. és a 45. cikkel, valamint a 2. alszakasszal összhangban kell meghatározni.

2.   alszakasz

Az elsődleges alapvető tőkeelemekből való levonások alóli mentesség és a levonások alternatívái

48. cikk

Küszöbértékhez kapcsolódó mentességek az elsődleges alapvető tőkeelemekből való levonás alól

(1)   A 36. cikk (1) bekezdésének c) és i) pontja szerint előírt levonások végrehajtása során az intézmények nem kötelesek levonni az e bekezdés a) és b) pontjában felsorolt, aggregáltan a (2) bekezdésben szereplő küszöbértéket nem meghaladó elemeket:

a)

a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések, amelyek aggregáltan az intézménynek a következők alkalmazása után kiszámított, elsődleges alapvető tőkeelemei 10 %-át nem haladják meg:

i.

a 32-35. cikk;

ii.

a 36. cikk (1) bekezdésének a)–h) pontja, k) pontjának ii–v. alpontja, valamint l) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adóköveteléseket;

b)

ha az intézménynek jelentős részesedése van egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben, akkor az adott szervezet által kibocsátott, az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok azon állománya, amely aggregáltan az intézménynek a következő rendelkezések alkalmazása után kiszámított, elsődleges alapvető tőkeelemei 10 %-át nem haladja meg:

i.

a 32–35. cikk;

ii.

az a)–h) pont, a k) pont ii–v. alpontja, valamint az l) pont és a 36. cikk (1) bekezdése, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adóköveteléseket;

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazása céljából alkalmazandó küszöbérték az e bekezdés a) pontjában szereplő érték és a b) pontjában említett százalékos érték szorzata:

a)

az elsődleges alapvető tőkeelemeknek a 32–36. cikkben szereplő kiigazítások és levonások teljes mértékű alkalmazása utáni maradványösszege az e cikk szerinti küszöbértékhez kapcsolódó mentességek alkalmazása előtt;

b)

17,65 %.

(3)   Az (1) bekezdés alkalmazásában az intézmények úgy határozzák meg a tőkeelemek teljes összegén belül a halasztott adókövetelések le nem vonandó részét, hogy az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget elosztják a b) ponjában meghatározott összeggel:

a)

a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetekből eredő halasztott adókövetelések, amennyiben azok aggregált összege az intézmény érintett elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-ávt nem haladja meg;

b)

a következők összege:

i.

az a) pontban említett összeg;

ii.

ha az intézménynek jelentős részesedése van egy pénzügyi szektorbeli szervezetben, az adott szervezetnek az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő szavatolótőke-instrumentumai, amennyiben azok aggregált összege az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-át nem haladja meg.

A levonás alól mentesített elemek teljes összegén belül a jelentős részesedések aránya egynek és az első albekezdésben említett aránynak a különbségével egyenlő.

(4)   Az (1) bekezdés alapján le nem vont elemek összegét 250 %-os kockázati súllyal kell figyelembe venni.

49. cikk

Levonási kötelezettség konszolidálás, kiegészítő felügyelet vagy intézményvédelmi rendszer esetén

(1)   A szavatolótőke egyedi, szubkonszolidált és összevont alapon történő kiszámításánál – amennyiben az illetékes hatóságok előírják vagy engedélyezik az intézményeknek a 2002/87/EK irányelv I. mellékletében foglalt 1., 2. vagy 3. módszer alkalmazását – az illetékes hatóságok engedélyezhetik az olyan pénzügyi szektorbeli szervezetek által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok állományának levonását, amelyekben az anyaintézmény, a pénzügyi holding társaság anyavállalat, illetve a vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy intézmény jelentős részesedéssel rendelkezik, amennyiben az e bekezdés a)–e) pontjában foglalt feltételek teljesülnek:

a)

a pénzügyi ágazatbeli szervezet biztosító, viszontbiztosító vagy biztosítási holding társaság;

b)

a szóban forgó biztosító, viszontbiztosító vagy biztosítási holding társaság a 2002/87/EK irányelv szerinti ugyanazon kiegészítő felügyelet hatálya alá tartozik, mint a tőkeinstrumentum-állományt birtokló anyaintézmény, pénzügyi holding társaság anyavállalat, illetve vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy intézmény;

c)

az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.

d)

az illetékes hatóság a c) pontban említett engedély megadása előtt és utána is rendszeresen meggyőződik arról, hogy az 1., 2., vagy 3. módszer szerinti konszolidációs körbe vonandó vállalkozások tekintetében az integrált irányítás, kockázatkezelés és a belső kontroll színvonala megfelelő;

e)

a szervezet által kibocsátott instrumentumok a következők egyikének tulajdonában vannak:

i.

a hitelintézeti anyavállalat;

ii.

a pénzügyi holding társaság anyavállalat;

iii.

a vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat;

iv.

az intézmény;

v.

az i–iv. pontban említett valamely szervezet leányvállalata, amelyre kiterjed az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidáció hatálya.

A kiválasztott módszert mindenkor következetesen kell alkalmazni.

(2)   A szavatolótőke egyedi és szubkonszolidált alapú kiszámításánál az első rész II. cím 2. fejezetével összhangban összevont felügyelet alá tartozó intézmények nem vonhatják le az összevont felügyelet hatálya alá tartozó pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott szavatolótőke instrumentumok állományát, kivéve ha egyes konkrét okokból, különösen a banki tevékenységek szervezeti elkülönítése, illetve szanálási tervezés céljából az illetékes hatóságok megállapítják, hogy e levonások szükségesek.

Az ezen albekezdésben említett megközelítés alkalmazása nem gyakorolhat aránytalan mértékű kedvezőtlen hatást más tagállamok vagy az Unió teljes pénzügyi rendszerére vagy annak részeire, azaz nem képezheti, illetve teremtheti a belső piac működésének akadályát.

(3)   Az illetékes hatóságok az alábbi esetekben lehetővé tehetik az intézmények számára, hogy a szavatolótőke egyedi vagy szubkonszolidált alapú kiszámításánál ne kelljen levonniuk a szavatolótőke instrumentumok állományát:

a)

amennyiben egy intézmény egy másik intézmény által kibocsátott tőkeinstrumentumokkal rendelkezik, és teljesülnek a i–v. feltételek;

i.

az intézmények a 113. cikk (7) bekezdésében említett ugyanazon intézményvédelmi rendszerhez tartoznak;

ii.

az illetékes hatóságok megadták a 113. cikk (7) bekezdésében említett engedélyt;

iii.

teljesülnek a 113. cikk (7) bekezdésében meghatározott feltételek;

iv.

az intézményvédelmi rendszer a 113. cikk (7) bekezdésének e) pontja szerinti konszolidált mérleget állít össze, illetve, ha nem köteles konszolidált beszámolót készíteni, olyan kibővített összesített számítást készít, amely az illetékes hatóság számára megfelel, és amely egyenértékű a 635/EGK irányelv rendelkezéseivel; ez az irányelv magában foglalja a 83/349/EGK irányelv rendelkezéseinek, illetve az 1606/2002/EK irányelv rendelkezéseinek egyes kiigazításait. A kibővített összesített számításra vonatkozóan az egyenértékűséget külső könyvvizsgálónak kell ellenőriznie, különösen azt, hogy a számításban ki van küszöbölve mind a szavatolótőke kiszámításához figyelembe vehető elemek többszörös számbavétele, mind a szavatolótőke szabálytalan létrehozása az intézményvédelmi rendszer tagjai között. A konszolidált mérlegről, illetve a kibővített összesített számításról legalább a 99. cikk szerinti gyakorisággal be kell számolni az illetékes hatóságoknak.

v.

az egyes intézményvédelmi rendszerekben részt vevő intézmények együtt, összevont vagy kibővített összesített alapon teljesítik a 92. cikkben előírt követelményeket, és az azoknak való megfelelésről a 99. cikknek megfelelően jelentést tesznek; Egy intézményvédelmi rendszeren belül nem kötelező levonni az azon szövetkezeti tagok vagy jogi személyek tulajdonában lévő részesedéseket, amelyek nem tagjai az intézményvédelmi rendszernek, feltéve hogy ki van küszöbölve mind a szavatolótőke kiszámításához figyelembe vehető elemek többszörös számbavétele, mind a szavatolótőke szabálytalan létrehozása az intézményvédelmi rendszer tagjai, illetve – amennyiben intézménynek minősül – a kisebbségi részvényes között.

b)

ha egy regionális hitelintézet részesedéssel rendelkezik központi hitelintézetében vagy egy másik regionális hitelintézetben, és a b) pont ii–vi. alpontjában meghatározott feltételek teljesülnek.

(4)   Azon részesedések, amelyek tekintetében nem került sor levonásra az (1), (2) vagy (3) bekezdésnek megfelelően, kitettségnek minősülnek, és a harmadik rész II. címének 2. vagy adott esetben 3. fejezetében meghatározott kockázati súllyalkell figyelembe venni.

(5)   Ha egy intézmény a 2002/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározott 1. vagy 2. módszert alkalmazza, akkor a pénzügyi konglomerátumnak az említett irányelv 6. cikkével és I. mellékletével összhangban számított kiegészítő tőkekövetelményét és tőkemegfelelési mutatóját nyilvánosságra kell hoznia.

(6)   Az EBH, az EBFH és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (27) által létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) (EÉPH) a vegyes bizottságon keresztül szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, hogy e cikk alkalmazásában meghatározza a 2002/87/EK irányelv I. melléklete II. részében és 228. cikke (1) bekezdésében felsorolt számítási módszerek alkalmazási feltételeit az e cikk (1) bekezdésében említett, levonás helyetti alternatívák céljára.

Az EBA, az EBFH és az EÉPH 2015. február 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

4.   szakasz

Elsődleges alapvető tőke

50. cikk

Elsődleges alapvető tőke

Az intézmények elsődleges alapvető tőkéje a 32–35. cikkben előírt korrekciók, a 36. cikk szerinti levonások és a 48., 49. és 79. cikkben meghatározott mentességek és alternatívák alkalmazása utáni elsődleges alapvető tőkeelemekből áll.

3.   FEJEZET

Kiegészítő alapvető tőke

1.   szakasz

Kiegészítő alapvető tőkeelemek és -instrumentumok

51. cikk

Kiegészítő alapvető tőkeelemek

A kiegészítő alapvető tőkeelemek a következőkből állnak:

a)

tőkeinstrumentumok, amennyiben a 52. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek;

b)

az a) pontban említett instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió.

Az a) pontban említett instrumentumok nem minősülnek elsődleges alapvető tőkeelemeknek vagy járulékos tőkeelemeknek.

52. cikk

Kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok

(1)   A tőkeinstrumentumok csak akkor minősülnek kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak, ha a következő feltételek teljesülnek:

a)

az instrumentumokat kibocsátották és ellenértéküket befizették;

b)

az instrumentumokat a következők egyike sem vásárolta meg:

i.

az intézmény vagy leányvállalatai;

ii.

olyan vállalkozás, amelyben az intézmény tulajdon formájában részesedéssel rendelkezik oly módon, hogy közvetlenül vagy ellenőrzés útján birtokolja az adott vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének legalább 20 %-át;

c)

az instrumentumok megvásárlását az intézmény nem finanszírozza közvetlenül vagy közvetetten;

d)

az intézmény fizetésképtelensége esetén az instrumentumok a veszteségviselési rangsorban a járulékos tőkeinstrumentumok mögé sorolódnak;

e)

az instrumentumokat a következők egyike sem fedezi vagy szavatolja olyan garancia révén, amely javítja a követeléseknek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét:

i.

az intézmény vagy leányvállalatai;

ii.

az intézmény anyavállalata vagy annak leányvállalatai;

iii.

a pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy leányvállalatai;

iv.

a vegyes tevékenységű holding társaság vagy leányvállalatai;

v.

vegyes pénzügyi holding társaság és leányvállalatai;

vi.

bármely olyan vállalkozás, amely szoros kapcsolatban áll az i-v. pontban említett szervezetekkel;

f)

az instrumentumokra nem vonatkozik olyan szerződéses vagy egyéb megállapodás, amely fizetésképtelenség vagy felszámolás esetén javítja az instrumentumhoz kapcsolódó követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét;

g)

az instrumentumok lejárat nélküliek, és a rájuk vonatkozó rendelkezések nem tartalmaznak az intézmény számára ösztönzést a visszaváltásukra;

h)

ha az instrumentumokra irányadó rendelkezések egy vagy több vételi opciót tartalmaznak, a vételi opciót kizárólag a kibocsátó döntése alapján lehet gyakorolni;

i)

az instrumentumok csak a 77. cikkben meghatározott feltételek teljesülése esetén, valamint legkorábban a kibocsátás dátuma után öt évvel hívhatók le, válthatók vagy vásárolhatók vissza, kivéve, ha teljesülnek a 78. cikk (4) bekezdésében rögzített feltételek;

j)

az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem jelzik kifejezetten vagy implicit módon, hogy az instrumentumok lehívására, visszaváltására vagy visszavásárlására sor kerül vagy sor kerülhet, és az intézmény más módon sem jelzi ezt, kivéve az alábbi eseteket:

i.

az intézmény felszámolását követően;

ii.

az instrumentumok diszkrecionális visszavásárlása vagy a további alapvető tőke csökkentésének egyéb diszkrecionális módja, ha az intézmény a 77. cikknek megfelelően megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét;

k)

az intézmény nem jelzi kifejezetten vagy implicit módon, hogy az illetékes hatóság jóváhagyná az instrumentumok lehívására, visszaváltására vagy visszavásárlására vonatkozó kérelmet;

l)

az instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések megfelelnek a következő feltételeknek:

i.

a kifizetésre a kifizethető elemekből kerül sor;

ii.

az instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések szintjét nem módosíthatja az intézménynek vagy annak anyavállalatának hitelképessége;

iii.

az instrumentumokra irányadó rendelkezések mindenkor kizárólagos hatáskört biztosítanak az intézmény számára, hogy korlátlan időre és nem kumulatív alapon felfüggessze az instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetéseket, és az intézmény korlátozás nélkül felhasználhatja ezeket a ki nem fizetett összegeket arra, hogy esedékessé váló kötelezettségeit teljesítse;

iv.

a kifizetések felfüggesztése nem jelenti az intézmény általi nemteljesítés eseményét;

v.

a kifizetések felfüggesztése nem von maga után korlátozásokat az intézményre nézve;

m)

az instrumentumok nem kerülnek figyelembe vételre annak megállapításában, hogy az intézmény kötelezettségei meghaladják eszközeit, ha ez alkalmazandó a nemzeti jog alapján a fizetésképtelenség fennállásának meghatározására;

n)

instrumentumokra irányadó rendelkezések előírják az instrumentum tőkeösszegének végleges vagy ideiglenes leírását vagy az instrumentumoknak elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká történő átváltását egy veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkeztekor;

o)

az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem tartalmaznak olyan jellemzőt, amely akadályozhatja az intézmény feltőkésítését;

p)

ha az instrumentumokat nem közvetlenül az intézmény bocsátja ki, mindkét alábbi feltételnek egyszerre teljesülnie kell:

i.

az instrumentumokat olyan gazdasági egységen keresztül bocsátják ki, amely az első rész II. címének 2. fejezete szerint az összevont alapú felügyelet alá tartozik;

ii.

a bevételek az ebben a bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelelő formában korlátozás nélkül azonnal hozzáférhetők az említett intézmény számára.

Az első albekezdés d) pontjában szereplő feltétel teljesítettnek tekinthető abban az esetben, ha az instrumentumok a 484. cikk (3) bekezdése értelmében a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy a járulékos instrumentumok közé tartoznak, amennyiben a veszteségviselési rangsorban ugyanazon a helyen állnak (pari passu).

(2)   Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a)

a visszaváltás ösztönzőinek formája és jellege;

b)

egy kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum összege visszaírásának természete a tőkeinstrumentum összegének ideiglenes leírását követően;

c)

a következőkre vonatkozó eljárások és ütemezés:

i.

egy veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésének megállapítása;

ii.

egy kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum összegének visszaírása a tőkeinstrumentum összegének ideiglenes leírását követően;

d)

az instrumentum olyan jellemzői, amelyek akadályozhatják az intézmény feltőkésítését;

e)

különleges célú gazdasági egységek alkalmazása a szavatolótőke-instrumentumok közvetett kibocsátására.

Az EBH 2015. február 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

53. cikk

A kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések felfüggesztésére vonatkozó korlátozások és az intézmény feltőkésítését esetleg akadályozó jellemzők

Az 52. cikk (1) bekezdése l) pontja v. alpontjának és o) pontjának alkalmazásában a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokra irányadó rendelkezések nem foglalhatják magukban különösen a következőket:

a)

az instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések abban az esetben történő végrehajtásának előírása, ha az intézmény által kibocsátott olyan instrumentummal kapcsolatos kifizetésre kerül sor, amely ugyanolyan helyzetű vagy hátrébb sorolt, mint egy kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum, beleértve az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat is;

b)

elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokhoz, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokhoz vagy járulékos tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések abban az esetben történő felfüggesztésének előírása, ha nem kerül sor kifizetésre az említett kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokkal kapcsolatban;

c)

a kamat- vagy osztalékfizetések bármilyen más formában történő kifizetéssel való helyettesítésének kötelezettsége. Az intézményre más módon sem vonatkozhat ilyen kötelezettség.

54. cikk

Kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok leírása vagy átalakítása

(1)   Az 452. cikk (1) bekezdése n) pontjának alkalmazásában a következő rendelkezések alkalmazandók a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokra:

a)

veszteségviselést kiváltó esemény következik be akkor, ha az intézménynek a 92. cikk (1) bekezdése a) pontjában említett elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutatója a következők egyike alá esik:

i.

5,125 %;

ii.

5,125 %-nál magasabb szint, ha azt az intézmény állapítja meg és az instrumentumra irányadó rendelkezésekben szerepel;

b)

az intézmények az instrumentumra irányadó rendelkezésekben az a) pontban említetten felül is meghatározhatnak egy vagy több veszteségviselést kiváltó eseményt;

c)

amennyiben az instrumentumra irányadó rendelkezések a veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezése esetére előírják az elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá való átváltást, az adott rendelkezéseknek meg kell határozniuk a következők valamelyikét:

i.

az átváltás aránya és az átváltás engedélyezett összegére vonatkozó korlátot;

ii.

a tartományt, amelyen belül az instrumentumok elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká kerülnek átváltásra;

d)

amennyiben az instrumentumra irányadó rendelkezések veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezése esetére előírják a tőkeösszeg leírását, a leírás csökkenti az összes következő elemet:

i.

az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása során az instrumentum tulajdonosának követelése;

ii.

az instrumentum lehívása vagy visszaváltása esetén fizetendő összeg;

iii.

az instrumentumhoz kapcsolódó kifizetések.

(2)   Egy kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum leírásának vagy átváltásának olyan elemeket kell generálnia, amelyek az alkalmazandó számviteli szabályozás alapján elsődleges alapvető tőkeelemeknek minősülnek.

(3)   A kiegészítő alapvető tőkeelemekben elismert kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok összege azon elsődleges alapvető tőkeelemek minimális összegére korlátozódik, amelyek akkor jönnének létre, ha a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok összegét teljes mértékben leírnák, vagy elsődleges alapvető tőkeelemekké váltanák át.

(4)   A kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok azon aggregált összege, melyet egy veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor le kell írni vagy át kell váltani, nem lehet kevesebb, mint az alábbiak közül az alacsonyabb összege:

a)

az ahhoz szükséges összeg, hogy az intézmény elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutatóját teljes mértékben visszaállítsák 5,125 %-ra;

b)

az instrumentum teljes tőkeösszege.

(5)   A veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor az intézmények kötelesek:

a)

haladéktalanul tájékoztatni az illetékes hatóságokat;

b)

tájékoztatni a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok tulajdonosait;

c)

leírni az instrumentumok tőkeösszegét, vagy haladéktalanul, de legkésőbb egy hónapon belül elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká átváltani az instrumentumokat, az e cikkben foglalt követelménnyel összhangban.

(6)   Azon intézménynek, amely a veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká átváltandó kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat bocsát ki, biztosítania kell, hogy engedélyezett részvénytőkéje mindenkor elegendő legyen ahhoz, hogy a veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor valamennyi ilyen kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumot részvényekre lehessen átváltani. A kiváltó esemény bekövetkeztekor átváltandó kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok kibocsátásának időpontjáig valamennyi szükséges engedélyt be kell szerezni. Az intézménynek mindenkor rendelkeznie kell az ahhoz szükséges előzetes engedéllyel, hogy kibocsáthassa azokat az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat, amelyekre a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat a veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor átváltanák.

(7)   Azon intézménynek, amely a veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká átváltandó kiegészítőb alapvető tőkeinstrumentumokat bocsát ki, biztosítania kell, hogy ez az átváltás a létesítő okiratából vagy alapszabályából vagy szerződéses rendelkezéseiből adódóan ne ütközzön eljárási akadályokba.

55. cikk

Következmények a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokra vonatkozó feltételek teljesülésének megszűnése esetén

A következők alkalmazandók, ha a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok esetében az 52. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek már nem teljesülnek:

a)

a szóban forgó instrumentum kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak történő minősítése azonnal megszűnik;

b)

az ázsiónak a szóban forgó instrumentumhoz kapcsolódó részének kiegészítő alapvető tőkeelemnek történő minősítése azonnal megszűnik.

2.   szakasz

Levonások a kiegészítő alapvető tőkeelemekből

56. cikk

Levonások a kiegészítő alapvető tőkeelemekből

Az intézményeknek a kiegészítő alapvető tőkeelemekből le kell vonniuk a következőket:

a)

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állománya, beleértve az olyan saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat is, amelyeket az intézmény hatályos szerződéses kötelezettségekből eredően köteles lehet megvásárolni;

b)

az olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott, az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok, amely szervezetek maguk is rendelkeznek az intézmény által kibocsátott tőkeinstrumentumokkal, és amelyeket az illetékes hatóság véleménye szerint az intézmény szavatolótőkéjének mesterséges megemelése céljából alkalmaznak;

c)

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának a 60. cikknek megfelelően meghatározott nagysága, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős részesedéssel az említett szervezetekben;

d)

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állománya, ha az intézmény jelentős részesedéssel rendelkezik az említett szervezetekben, kivéve az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat;

e)

az intézmény járulékos tőkéjét meghaladó, a 66. cikk alapján a járulékos tőkeelemekből levonandó elemek összege;

f)

a kiegészítő alapvető tőkeelemekhez kapcsolódó, a kiszámítás időpontjában előre látható adóterhek, kivéve, ha az intézmény megfelelően korrigálja a kiegészítő alapvető tőkeelemek összegét annyiban, amennyiben az ilyen adóterhek csökkentik azt az összeget, amelynek mértékéig az említett elemek kockázatok vagy veszteségek fedezésére alkalmazhatók.

57. cikk

Saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum állományának levonása

Az 56. cikk a) pontja alkalmazásában az intézményeknek a saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum állományuk nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján kell kiszámítaniuk, a következő kivételekkel:

a)

az intézmények a saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumállományuk nagyságát kiszámíthatják a nettó hosszú pozíció alapján, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i.

a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló kitettségben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;

ii.

mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

b)

az intézményeknek a közvetlen, közvetett vagy szintetikus módon tulajdonukat képező, indexhez kötött értékpapír-állományuk esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekben foglalt saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokkal szembeni, alapul szolgáló kitettséget;

c)

az intézmények nettósíthatják az indexhez kötött értékpapír-állományból eredő, saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokban meglévő bruttó hosszú pozíciókat a mögöttes indexekben lévő rövid pozíciókból eredő, a saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokban lévő rövid pozíciókkal szemben, akkor is, ha az említett rövid pozíciók partnerkockázattal járnak, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i.

a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló indexben vannak;

ii.

mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

58. cikk

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény a szavatolótőke megemelésére mesterségesen kialakított kereszttulajdonnal rendelkezik

Az intézményeknek a következő rendelkezésekkel összhangban kell végrehajtaniuk az 53. cikk b), c) és d) pontjában előírt levonásokat:

a)

a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján kell kiszámítani;

b)

a kiegészítő alapvető biztosítási szavatolótőke-elemeket a levonás céljából kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum-állományként kell kezelni.

59. cikk

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok levonása

Az intézményeknek a következőkkel összhangban kell végrehajtaniuk az 56. cikk c) és d) pontjában előírt levonásokat:

a)

a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának nagyságát kiszámíthatják az ugyanazon alapul szolgáló kitettségben lévő nettó hosszú pozíció alapján, feltéve, hogy mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i.

a rövid pozíció lejárata illeszkedik a hosszú pozíció lejáratához vagy legalább egy éves hátralévő futamidővel rendelkezik;

ii.

mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

b)

indexhez kötött értékpapírok közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező állománya esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják a pénzügyi ágazatbeli szervezetek adott indexekben foglalt tőkeinstrumentumaival szembeni, alapul szolgáló kitettséget.

60. cikk

Kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős részesedéssel egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben

(1)   Az 56. cikk c) pontja alkalmazásában az intézményeknek úgy kell kiszámítaniuk a levonandó összeget, hogy az e bekezdés a) pontja szerinti összeget megszorozzák a b) pontjában említett számításból eredő tényezővel:

a)

az az aggregált összeg, amellyel az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagysága meghaladja az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-át, amelyet a következők alkalmazása után számítottak ki:

i.

a 32–35. cikk;

ii.

a 36. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontja, k) pontjának ii–v. alpontja, valamint l) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adóköveteléseket;

iii.

a 44. és 45. cikk;

b)

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok összege, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős részesedéssel, elosztva az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, az adott pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok teljes állományának összegével.

(2)   Az intézmények kizárják az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat az (1) bekezdés a) pontjában említett összegből és az (1) bekezdés b) pontjában említett tényező kiszámításából.

(3)   Az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó összeget fel kell osztani az összes tulajdonolt kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum között. Az (1) bekezdésnek megfelelően minden egyes kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumból levonandó összeget úgy kell kiszámítani, hogy az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget megszorozzák a b) pontjában meghatározott aránnyal.

a)

az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó részesedések összege;

b)

az i. pontban szereplő összeg elosztva a ii. pontban szereplő összeggel:

i.

a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok teljes összege;

ii.

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának összege, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős részesedéssel.

(4)   Az 56. cikk c) pontjában említett azon állomány nagyságát, amely egyenlő, vagy kevesebb, mint az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-a az (1) bekezdés a) pontjának i., ii., és iii. alpontjában meghatározott rendelkezések alkalmazása után, nem kell levonni, hanem arra a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően alkalmazandó kockázati súlyokat és adott esetben a harmadik rész IV. címében meghatározott követelményeket kell alkalmazni.

(5)   Az intézmények úgy határozzák meg a szavatolótőke-instrumentumok állományának a kockázattal súlyozandó részét, hogy elosztják az a) pontban meghatározott összeget a b) pontban meghatározott összeggel:

a)

a (4) bekezdésnek megfelelően kockázattal súlyozandó állomány nagysága;

b)

az i. pontban szereplő összeg elosztva a ii. pontban szereplő összeggel:

i.

az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok teljes összege;

ii.

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok teljes állománya, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős részesedéssel.

3.   szakasz

Kiegészítő alapvető tőke

61. cikk

Kiegészítő alapvető tőke

Egy intézmény kiegészítő alapvető tőkéje az 56. cikkben említett elemek levonása és a 79. cikk alkalmazása utáni kiegészítő alapvető tőkeelemekből áll.

4.   FEJEZET

Járulékos tőke

1.   szakasz

Járulékos tőkeelemek és -instrumentumok

62. cikk

Járulékos tőkeelemek

A járulékos tőkeelemek a következőkből állnak:

a)

tőkeinstrumentumok és alárendelt kölcsönök, amennyiben a 60. cikkben meghatározott feltételek teljesülnek;

b)

az a) pontban említett instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió;

c)

a kockázattal súlyozott kitettségértéket a harmadik rész II. címe 2. fejezetének megfelelően számító intézmények esetében általános hitelkockázati kiigazítások adóhatásokkal együtt, a harmadik rész II. címe 2. fejezetének megfelelően kiszámított kockázattal súlyozott kitettség értékek legfeljebb 1,25 %-áig;

d)

a kockázattal súlyozott kitettségértéket a harmadik rész II. címe 3. fejezetének megfelelően számító intézmények esetében a 158. és 159. cikkben meghatározott számításból eredő pozitív összegek az adóhatásokkal együtt, a harmadik rész II. címe 3. fejezetének megfelelően kiszámított kockázattal súlyozott kitettség értékek legfeljebb 0,6 %-áig.

Az a) pontban említett elemek nem minősülnek elsődleges alapvető tőkeelemeknek vagy kiegészítő alapvető tőkeelemeknek.

63. cikk

Járulékos tőkeinstrumentumok

A tőkeinstrumentumok és az alárendelt kölcsönök akkor minősülnek járulékos tőkeinstrumentumnak, ha a következő feltételek teljesülnek:

a)

az instrumentumokat kibocsátották és teljes mértékben befizették vagy adott esetben az alárendelt kölcsönök nyújtása megtörtént;

b)

az instrumentumok nem a következők egyike által megvásárolt instrumentumok vagy adott esetben az alárendelt kölcsönök nem a következők egyike által nyújtott kölcsönök

i.

az intézmény vagy leányvállalatai;

ii.

olyan vállalkozás, amelyben az intézmény részesedéssel rendelkezik oly módon, hogy közvetlenül vagy ellenőrzés útján birtokolja az adott vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének legalább 20 %-át;

c)

az instrumentumok megvásárlását, vagy adott esetben az alárendelt kölcsönök folyósítását az intézmény sem közvetlenül, sem közvetetten nem finanszírozza;

d)

az instrumentumokra irányadó rendelkezések szerint az instrumentumok tőkeösszegére vonatkozó követelés vagy adott esetben az alárendelt kölcsönökre irányadó rendelkezések szerint az alárendelt kölcsönök tőkeösszegére vonatkozó követelés teljes mértékben hátrasorolt az összes nem alárendelt hitelező követeléseihez képest;

e)

az instrumentumokat vagy adott esetben az alárendelt kölcsönöket a következők egyike sem fedezi vagy szavatolja olyan garancia révén, amely javítja a követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét:

i.

az intézmény vagy leányvállalatai;

ii.

az intézmény anyavállalata vagy annak leányvállalatai;

iii.

a pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy leányvállalatai;

iv.

a vegyes tevékenységű holding társaság vagy leányvállalatai;

v.

vegyes pénzügyi holding társaság vagy leányvállalatai;

vi.

bármely olyan vállalkozás, amely szoros kapcsolatban áll az i.-v. pontban említett szervezetekkel;

f)

az instrumentumokra vagy adott esetben az alárendelt kölcsönökre nem vonatkozik olyan megállapodás, amely javítja az instrumentumhoz vagy az alárendelt kölcsönökhöz kapcsolódó követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét;

g)

az instrumentumok vagy adott esetben az alárendelt kölcsönök eredeti futamideje legalább öt év;

h)

az instrumentumokra vagy adott esetben az alárendelt kölcsönökre irányadó rendelkezések nem tartalmaznak ösztönzést azok tőkeösszegének az intézmény általi, lejárat előtti visszaváltására, illetve visszafizetésére;

i)

amennyiben az instrumentumok vagy adott esetben az alárendelt kölcsönök egy vagy több vételi opciót, vagy előzetes visszafizetési opciót tartalmaznak, az opciókat a kibocsátó, vagy adott esetben a debitor kizárólagos döntése alapján lehet gyakorolni;

j)

az instrumentumok vagy adott esetben az alárendelt kölcsönök csak a 77. cikkben meghatározott feltételek teljesülése esetén, valamint legkorábban a kibocsátás vagy adott esetben a folyósítás dátuma után öt évvel hívhatók le, válthatók vissza, fizethetők vissza előzetesen vagy vásárolhatók vissza, kivéve, ha teljesülnek a 78. cikk (4) bekezdésében rögzített feltételek;

k)

az instrumentumokra vagy adott esetben az alárendelt kölcsönökre irányadó rendelkezések nem jelzik kifejezett vagy közvetett módon, hogy az instrumentumoknak vagy adott esetben az alárendelt kölcsönöknek az intézmény általi visszaváltására,visszavásárlására vagy adott esetben előzetes visszafizetésére sor kerül vagy sor kerülhet az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén, és az intézmény más módon sem jelzi ezt;

l)

az instrumentumokra vagy adott esetben az alárendelt kölcsönökre irányadó rendelkezések nem jogosítják fel a tulajdonost arra, hogy a kamat vagy a tőke jövőbeli kifizetésének ütemezéséhez képest előrehozott kifizetést követeljen, kivéve az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén;

m)

az instrumentumokhoz vagy adott esetben az alárendelt kölcsönökhöz kapcsolódó esedékes kamat- vagy adott esetben osztalékfizetések szintjét nem módosíthatja az intézménynek vagy annak anyavállalatának a hitelképessége;

n)

amennyiben az instrumentumokat nem közvetlenül az intézmény bocsátja ki, vagy amennyiben adott esetben az alárendelt kölcsönöket nem közvetlenül az intézmény kapja, mindkét alábbi feltételnek egyszerre teljesülnie kell:

i.

az instrumentumokat olyan gazdasági egységen keresztül bocsátják ki, vagy adott esetben az alárendelt kölcsönöket olyan szervezeten keresztül fogadják, amely az első rész II. címének 2. fejezete szerint az összevont alapú felügyelet alá tartozik;

ii.

a bevételek az ebben a bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelelő formában korlátozás nélkül azonnal hozzáférhetők az említett intézmény számára.

64. cikk

Járulékos tőkeinstrumentumok amortizációja

Annak mértékét, hogy a járulékos tőkeinstrumentumok az instrumentumok futamidejének utolsó öt évében milyen mértékig minősülnek járulékos tőkeelemeknek, úgy kell kiszámítani, hogy az a) pontban lévő számítás eredményét megszorozzák a b) pontban említett összeggel, a következők szerint:

a)

az instrumentumok vagy az alárendelt kölcsönök névértéke szerződéses futamidejük utolsó ötéves időtartamának első napján, elosztva az utolsó ötéves időtartamban lévő naptári napok számával;

b)

az instrumentumok vagy alárendelt kölcsönök szerződéses futamidejéből fennmaradó naptári napok száma.

65. cikk

Következmények a járulékos tőkeinstrumentumokra vonatkozó feltételek teljesülésének megszűnése esetén

A következők alkalmazandók, ha járulékos tőkeinstrumentum esetében a 63. cikkben meghatározott feltételek már nem teljesülnek:

a)

a szóban forgó instrumentum járulékos tőkeinstrumentumnak történő minősítése azonnal megszűnik;

b)

az ázsiónak a szóban forgó instrumentumhoz kapcsolódó részének járulékos tőkeelemnek történő minősítése azonnal megszűnik.

2.   szakasz

Levonások a járulékos tőkeelemekből

66. cikk

Levonások a járulékos tőkeelemekből

A következőket kell levonni a járulékos tőkeelemekből:

a)

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező saját járulékos tőkeinstrumentumokból, beleértve az olyan saját járulékos tőkeinstrumentumokat is, amelyeket az intézmény hatályos szerződéses kötelezettségekből eredően köteles lehet megvásárolni;

b)

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állománya, amely szervezetek maguk is rendelkeznek az intézmény által kibocsátott tőkeinstrumentumokkal, amelyeket az illetékes hatóság véleménye szerint az intézmény szavatolótőkéjének mesterséges megemelése céljából alkalmaznak;

c)

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának a 70. cikknek megfelelően meghatározott nagysága, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős részesedéssel az említett szervezetekben;

d)

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állománya, ha az intézmény jelentős részesedéssel rendelkezik az említett szervezetekben, kivéve az 9t munkanapnál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat.

67. cikk

Saját járulékos tőkeinstrumentumok állományának levonása

A 66. cikk a) pontjának alkalmazásában az intézményeknek a következő kivételek szerint kell kiszámítaniuk tőkeinstrumentum állományuk nagyságát a bruttó hosszú pozíció alapján:

a)

az intézmények az állomány nagyságát kiszámíthatják a nettó hosszú pozíció alapján, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i.

a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló kitettségben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;

ii.

mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kivül tartják nyilván;

b)

az intézményeknek a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, indexhez kötött értékpapírok esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekben foglalt saját járulékos tőkeinstrumentumokkal szembeni, alapul szolgáló kitettséget;

c)

az intézmények nettósíthatják az indexhez kötött értékpapírokból eredő, saját járulékos tőkeinstrumentumokban lévő bruttó hosszú pozíciókat a mögöttes indexekben lévő rövid pozíciókból eredő, a saját járulékos tőkeinstrumentumokban lévő rövid pozíciókkal szemben, akkor is, ha az említett rövid pozíciók partnerkockázattal járnak, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i.

a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló kitettségben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;

ii.

mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván.

68. cikk

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény a szavatolótőke megemelésére mesterségesen kialakított kereszttulajdonnal rendelkezik

Az intézményeknek a következő rendelkezésekkel összhangban kell végrehajtaniuk a 66. cikk b), c) és d) pontjában előírt levonásokat:

a)

a járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján kell kiszámítani;

b)

a járulékos biztosítási szavatolótőke-elemeket és a kiegészítő biztosítási szavatolótőke-elemeket a levonás céljából járulékos tőkeinstrumentum állományként kell kezelni.

69. cikk

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának levonása

Az intézményeknek a következőkkel összhangban kell végrehajtaniuk a 66. cikk c) és d) pontjában előírt levonásokat:

a)

a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagyságát kiszámíthatják az ugyanazon alapul szolgáló kitettségben lévő nettó hosszú pozíció alapján, feltéve, hogy mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i.

a rövid pozíció lejárata illeszkedik a hosszú pozíció lejáratához vagy legalább egy éves hátralévő futamidővel rendelkezik;

ii.

mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván.

b)

indexhez kötött értékpapírok közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező állománya esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják a pénzügyi ágazatbeli szervezetek adott indexekben foglalt tőkeinstrumentumaival szembeni, alapul szolgáló kitettséget.

70. cikk

Járulékos tőkeinstrumentumok levonása, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős részesedéssel egy releváns szervezetben

(1)   A 66. cikk c) pontja alkalmazásában az intézményeknek úgy kell kiszámítaniuk a levonandó összeget, hogy az e bekezdés a) pontja szerinti összeget megszorozzák a b) pontjában említett számításból eredő tényezővel:

a)

az az aggregált összeg, amellyel az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok állománya meghaladja az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-át, amelyet a következők alkalmazása után számítottak ki:

i.

a 32–35. cikk;

ii.

a 36. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontja, k) pontjának ii–v. alpontja és l) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések esetében levonandó összeget;

iii.

a 44. és 45. cikk;

b)

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagysága, elosztva az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, az adott pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok állományának összegével.

(2)   Az intézmények kizárják az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat az (1) bekezdés a) pontjában említett összegből és az (1) bekezdés b) pontjában említett tényező kiszámításából.

(3)   Az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó összeget az egyes járulékos tőkeinstrumentumok között fel kell osztani. Az intézmények úgy határozzák meg a járulékos tőkeinstrumentumok állományának levonásra kerülő részét, hogy az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget megszorozzák a b) pontjában meghatározott aránnyal:

a)

az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó állomány teljes összege;

b)

az i. pontban szereplő összeg elosztva a ii. pontban szereplő összeggel:

i.

a járulékos tőkeinstrumentumok teljes összege;

ii.

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának összege, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős részesedéssel.

(4)   A 66. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett állomány nagyságát, amely egyenlő, vagy kevesebb, mint az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-a az (1) bekezdés a) pontjának i–iii. alpontjában meghatározott rendelkezések alkalmazása után, nem kell levonni, hanem a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően alkalmazandó kockázati súlyok és adott esetben a harmadik rész IV. címében meghatározott követelmények vonatkoznak rá.

(5)   Az intézmények úgy határozzák meg a szavatolótőke-instrumentumok állományának a kockázattal súlyozandó részét, hogy elosztják az a) pontban meghatározott összeget a b) pontban meghatározott összeggel:

a)

a (4) bekezdésnek megfelelően kockázattal súlyozandó állomány nagysága;

b)

az i. pontban szereplő összeg elosztva a ii. pontban szereplő összeggel:

i.

az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok teljes összege;

ii.

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok teljes állománya, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős részesedéssel.

3.   szakasz

Járulékos tőke

71. cikk

Járulékos tőke

Egy intézmény járulékos tőkéje a 66. cikkben említett elemek levonása és a 79. cikk alkalmazása utáni járulékos tőkeelemekből áll.

5.   FEJEZET

Szavatolótőke

72. cikk

Szavatolótőke

Egy intézmény szavatolótőkéje az alapvető tőkéjének és a járulékos tőkéjének összegéből áll.

6.   FEJEZET

Általános követelmények

73. cikk

Szavatolótőke-instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések

(1)   Azok a tőkeinstrumentumok, amelyek tekintetében egy intézmény kizárólagos döntési jogköre alapján határozhat úgy, hogy a kifizetéseket nem készpénzben vagy szavatolótőke-instrumentum formájában teljesíti, nem minősülhetnek elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumnak, kivéve ha az intézmény megkapta az illetékes hatóságok előzetes engedélyét.

(2)   Az illetékes hatóságok csak akkor adják meg az (1) bekezdésben említett engedélyt, ha megítélésük szerint az összes alábbi feltétel teljesül:

a)

az intézménynek az instrumentumhoz kapcsolódó kifizetések felfüggesztésére irányuló képességét nem befolyásolná hátrányosan sem az (1) bekezdésben említett döntési jogkör, sem a kifizetések lehetséges formája;

b)

az instrumentumnak a veszteségviselési képességét nem befolyásolná hátrányosan sem az (1) bekezdésben említett döntési jogkör, sem a kifizetések lehetséges formája;

c)

a tőkeinstrumentum minőségét egyéb tekintetben nem csökkentené sem az (1) bekezdésben említett döntési jogkör, sem a kifizetések lehetséges formája.

(3)   Azok a tőkeinstrumentumok, amelyek tekintetében az azokat kibocsátó intézménytől eltérő jogi személy saját döntési joga, hogy meghatározza vagy megkövetelje, hogy az instrumentumhoz kapcsolódó kifizetésre ne készpénzben vagy szavatolótőke-instrumentum formájában kerüljön sor, nem minősülhetnek elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumnak.

(4)   Az intézmények igénybe vehetik valamelyik átfogó piaci indexet a kiegészítő alapvető és a járulékos instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések szintjének meghatározására.

(5)   A (4) bekezdés nem alkalmazandó, amennyiben az intézmény referencia eszköz kibocsátóaz adott átfogó piaci indexben, kivéve ha a két alábbi feltétel egyszerre teljesül:

a)

az intézmény úgy ítéli meg, hogy az adott átfogó piaci index mozgásai nem függnek össze számottevően az intézmény, annak anyaintézménye, vagy az annak pénzügyi holding társaság anyavállalata, vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalata vagy vegyes tevékenységű holding társaság anyavállalata hitelképességével;

b)

az illetékes hatóság nem jutott az a) pontban említettől eltérő megállapításra.

(6)   Az intézményeknek be kell jelenteniük és közzé kell tenniük azokat az átfogó piaci indexeket, amelyekre tőkeinstrumentumaik támaszkodnak.

(7)   Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek alapján az (4) bekezdés alkalmazásában az indexek átfogó piaci indexeknek minősülnek.

Az EBH 2015. február 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

74. cikk

A pénzügyi ágazatbeli szabályozott szervezetek által kibocsátott, szavatoló tőkének nem minősülő tőkeinstrumentumok állománya

Az intézményeknek nem kell levonniuk a szavatolótőke-elemeikből a közvetlen, közvetett vagy szintetikus módon tulajdonukban lévő, pénzügyi ágazatbeli szabályozott szervezet által kibocsátott olyan tőkeinstrumentumokat, amelyek nem minősülnek az adott szervezet szavatoló tőkéjének. Az intézmények az ilyen részesedésekre adott esetben a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelő kockázati súlyt kell alkalmazniuk.

75. cikk

Rövid pozíciókra vonatkozó levonási és lejárati követelmények

A 45. cikk a) pontjában, az 59. cikk a) pontjában és a 69. cikk a) pontjában a rövid pozíciókra vonatkozóan említett lejárati követelmények a tartott pozíciókat illetően teljesítettnek tekintendők, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:

a)

az intézménynek szerződéses joga van arra, hogy meghatározott jövőbeli időpontban értékesítse a fedezetet nyújtó partner részére a fedezet tárgyát képező hosszú pozíciót;

b)

a fedezetet nyújtó partnernek szerződéses kötelezettsége az, hogy egy meghatározott jövőbeli időpontban megvásárolja az intézménytől az a) pontban említett hosszú pozíciót.

76. cikk

Indexhez kötött tőkeinstrumentumok állománya

(1)   A 42. cikk a) pontjának, a 45. cikk a) pontjának, az 57. cikk a) pontjának, az 59. cikk a) pontjának, a 66. cikk a) pontjának és a 66. cikk a) pontjának alkalmazásában az intézmények csökkenthetik valamely tőkeinstrumentumban meglévő hosszú pozíciójuk összegét az index azon részével, amelynek az alapul szolgáló kitettsége megegyezik a fedezendő kitettséggel, feltéve, hogy teljesülnek a következő feltételek:

a)

a fedezendő hosszú pozíciót és az annak fedezésére szolgáló, indexben lévő rövid pozíciót egyaránt vagy a kereskedési könyvben, vagy a kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

b)

az a) pontban említett pozíciókat valós értéken tartják nyilván az intézmény mérlegében;

c)

az a) pontban említett rövid pozíció hatékony fedezetnek minősül az intézmény belső kontroll eljárásai szerint;

d)

az illetékes hatóságok legalább évente egyszer értékelik a c) pontban említett kontroll eljárások megfelelőségét, és meggyőződtek arról, hogy azok továbbra is megfelelőek.

(2)   Amennyiben az illetékes hatóság előzetesen engedélyezte, egy intézmény használhat konzervatív becslést az intézménynek az indexekben foglalt tőkeinstumokkal szembeni, alapul szolgáló kitettségére vonatkozóan annak alternatívájaként, ahogy egy intézmény az alábbiak egyikével vagy mindkettővel szembeni kitettségét kiszámítja:

a)

az indexekben foglalt saját elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumok;

b)

pénzügyi ágazatbeli szervezetek indexekben foglalt elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumai.

(3)   Az illetékes hatóságok a (2) bekezdésben említett engedélyt csak akkor adhatják meg, ha az intézmény számukra kielégítően bizonyította, hogy műveletműködési szempontból megterhelő lenne az intézmény számára a (2) bekezdés a) vagy b) pontjában, illetve adott esetben mindkettőben említett tételekkel szembeni, alapul szolgáló kitettségének monitorozása.

(4)   Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők meghatározása érdekében:

a)

az alapul szolgáló kitettség kiszámításának a (2) bekezdésben említett alternatívájaként használt becslés megfelelően konzervatív;

b)

a (3) bekezdés alkalmazásában a „működési szempontból megterhelő” kifejezés jelentése.

Az EBH 2015. február 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

77. cikk

A szavatolótőke csökkentésének feltételei

Az intézményeknek az illetékes hatóság előzetes engedélyét kell kérniük az egyik, illetve mindkét következő művelet végrehajtásához:

a)

az intézmény által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok csökkentése, visszaváltása vagy visszavásárlása az alkalmazandó nemzeti jog által engedélyezett módon;

b)

kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy adott esetben járulékos tőkeinstrumentumok lehívása, visszaváltása, visszafizetése vagy visszavásárlása azok szerződéses futamidejének lejárta előtt.

78. cikk

A szavatolótőke csökkentésének felügyeleti engedélyezése

(1)   Az illetékes hatóság engedélyezi az intézmény számára az elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumok csökkentését, visszavásárlását, lehívását vagy visszaváltását, ha a következő feltételek bármelyike teljesül:

a)

a 77. cikkben említett intézkedésnél korábban vagy azzal egyidejűleg az intézmény a 77. cikkben említett instrumentumokat ugyanolyan vagy jobb minőségű szavatolótőke-instrumentumokkal váltja fel, az intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható feltételekkel;

b)

az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítja, hogy az intézmény szavatolótőkéje a szóban forgó intézkedés nyomán az e rendelet 92. cikke (1) bekezdésében meghatározott követelményeket és a 2013/36/EU irányelv 128. cikkének 6. pontjában meghatározott kombinált pufferkövetelményt meghaladja azzal a különbözettel, amelyet az illetékes hatóság a 2013/36/EU irányelv 104. cikkének (3) bekezdése alapján adott esetben szükségesnek ítél.

(2)   Az illetékes hatóságnak – amikor az (1) bekezdés a) pontja kapcsán megvizsgálja a felváltó instrumentumok fenntarthatóságát az intézmény jövedelemtermelő képesség szempontjából – mérlegelnie kell, hogy a felváltó tőkeinstrumentumok milyen mértékben lennének költségesebbek az intézmény számára, mint a felváltandó instrumentumok.

(3)   Amennyiben az intézmény a 77. cikk a) pontjában említett intézkedést hoz, és az alkalmazandó nemzeti jog tiltja a 27. cikkben említett elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok visszaváltásának elutasítását, az illetékes hatóság eltekinthet az e cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételektől, ha az illetékes hatóság előírja az intézmény számára az ilyen instrumentumok visszaváltásának megfelelő alapon történő korlátozását.

(4)   Az illetékes hatóságok csak akkor engedélyezhetik az intézményeknek, hogy a kiegészítő alapvető vagy járulékos instrumentumokat a kibocsátásukat követő öt évnél hamarabb visszaváltsák, ha teljesülnek az (1) bekezdésben és ezen bekezdés a) vagy b) pontjában rögzített feltételek:

a)

a szóban forgó instrumentumok szabályozói besorolásában olyan változás következik be, amely valószínűleg azoknak a szavatolótőkéből történő kizárását vagy alacsonyabb minőségű szavatolótőkeként történő besorolását eredményezi, és mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i.

az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy ez a változás bizonyosan be fog következni;

ii.

az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően igazolja, hogy a szóban forgó instrumentumok szabályozói besorolásának megváltozása nem volt ésszerűen előrelátható az instrumentum kibocsátásának időpontjában;

b)

a szóban forgó instrumentumok adóügyi megítélésében változás következik be, és az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően igazolja, hogy a változás jelentős, és nem volt ésszerűen előrelátható az instrumentumok kibocsátásának időpontjában.

(5)   Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a)

az „intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható” kifejezés jelentése;

b)

a (3) bekezdésben említett megfelelő körülmények a visszaváltás korlátozására;

c)

a 77. cikkben felsorolt valamely intézkedés végrehajtásának az illetékes hatóság általi engedélyezésére irányuló, intézmény által benyújtott kérelemre vonatkozó eljárás és adatkövetelmények, beleértve a szövetkezeti társaságok tagjai részére kibocsátott részjegyek visszaváltása esetén alkalmazandó eljárást és az ilyen kérelem feldolgozásának időtartamát is.

Az EBH 2015. február 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

79. cikk

A szavatolótőke levonása alóli átmeneti felmentés

(1)   Amennyiben egy intézmény egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumnak minősülő tőkeinstrumentumokat és alárendelt kölcsönöket birtokol átmenetileg, és az illetékes hatóság megítélése szerint ez a részesedés az adott szervezet reorganizációjára és megmentésére kialakított pénzügyi támogatási művelet célját szolgálja, az illetékes hatóság átmenetileg eltekinthet a levonásra vonatkozó rendelkezésektől, amelyek egyéb esetben alkalmazandóak lennének az adott instrumentumokra.

(2)   Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdés alkalmazásában az átmenetiség fogalmának, valamint azon feltételeknek a meghatározása céljából, amelyek alapján az illetékes hatóságok az átmeneti részesedéseket úgy ítélhetik meg, hogy azok egy releváns szervezet reorganizációjára és megmentésére kialakított pénzügyi támogatási művelet céljára szolgálnak.

Az EBH 2015. február 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

80. cikk

A szavatolótőke minőségének folyamatos felülvizsgálata

(1)   Az EBH monitorozza az Unióban az intézmények által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok minőségét, és haladéktalanul értesíti a Bizottságot, ha jelentős bizonyíték áll rendelkezésére arra vonatkozóan, hogy az említett instrumentumok nem felelnek meg a 28. cikkben, vagy az eset körülményitől függően a 29. cikkben foglalt feltételeknek.

Az illetékes hatóságok az EBH kérésére késedelem nélkül továbbítanak minden olyan információt, amelyet az EBH az újonnan kibocsátott tőkeinstrumentumokkal kapcsolatban lényegesnek tart ahhoz, hogy az unióbeli intézmények által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok minőségét monitorozhassa.

(2)   Az értesítésnek a következőket kell tartalmaznia:

a)

az azonosított hiányosság jellegének és mértékének részletes magyarázata;

b)

az EBH által szükségesnek ítélt bizottsági intézkedésre vonatkozó technikai tanácsadás;

c)

jelentős fejlemények az EBH által az intézmények fizetőképességének stressztesztelésére vonatkozóan alkalmazott módszerben.

(3)   Az EBH technikai tanácsot nyújt a Bizottságnak minden olyan jelentős változtatásról, amelyet a szavatolótőke meghatározásában szükségesnek ítél a következők bármelyikének eredményeként:

a)

piaci standardok vagy gyakorlat lényeges fejleményei;

b)

a vonatkozó jogi vagy számviteli standardok változásai;

c)

jelentős fejlemények az EBH által az intézmények fizetőképességének stressztesztelésére vonatkozóan alkalmazott módszerben.

(4)   Az EBH 2014. január 1-ig technikai tanácsot nyújt a Bizottságnak a valós értéken értékelt, nem realizált nyereség lehetséges kezeléséről, az elsődleges alapvető tőkébe történő, korrekció nélküli bevonásukon kívül. Az ilyen ajánlások figyelembe veszik a nemzetközi számviteli standardok és a bankokra vonatkozó prudenciális standardokról szóló nemzetközi megállapodások fejleményeit.

II.   CÍM

KISEBBSÉGI RÉSZESEDÉS ÉS A LEÁNYVÁLLALATOK ÁLTAL KIBOCSÁTOTT KIEGÉSZÍTŐ ALAPVETŐ ÉS JÁRULÉKOS TŐKEINSTRUMENTUMOK

81. cikk

A konszolidált elsődleges alapvető tőkébe való bevonásra alkalmas kisebbségi részesedések

(1)   A kisebbségi részesedések magukban foglalják egy leányvállalat elsődleges alapvető tőkeinstrumentumainak összegét, az azokhoz kapcsolódó eredménytartalékot, az ázsiót és egyéb tartalékokat, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

a)

a leányvállalat a következők egyike:

i.

egy intézmény;

ii.

egy vállalkozás, amely az alkalmazandó nemzeti jog értelmében ezen rendelet és a 2013/36/EU irányelv követelményei alá tartozik;

b)

a leányvállalatot az első rész II. címének 2. fejezete szerint a konszolidációba teljeskörűen bevonták;

c)

az e bekezdés bevezető részében említett elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok az első rész II. címe 2. fejezete szerinti konszolidációba bevont vállalkozásoktól eltérő személyek tulajdonában vannak.

(2)   Az olyan kisebbségi részesedések, amelyeket közvetlenül vagy közvetve, különleges célú gazdasági egységen keresztül vagy más módon az intézmény anyavállalata vagy leányvállalatai finanszíroznak, nem minősülnek konszolidált elsődleges alapvető tőkének.

82. cikk

A kiegészítő alapvető tőkébe, az alapvető tőkébe, a járulékos tőkébe és a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemek

A kiegészítő alapvető tőkébe, az alapvető tőkébe és a járulékos tőkébe, valamint a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemek közé tartozik a leányvállalat kisebbségi részesedése, valamint a kiegészítő alapvető tőkébe, illetve a járulékos tőkébe beszámítható tőkeinstrumentumai, és az ezekhez kapcsolódó eredménytartalék és ázsió, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

a)

a leányvállalat a következők egyike:

i.

egy intézmény;

ii.

egy vállalkozás, amely az alkalmazandó nemzeti jog értelmében ezen rendelet és a 2013/36/EU irányelv követelményei alá tartozik;

b)

a leányvállalatot teljeskörűen bevonták az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációba;

c)

az említett instrumentumok az első rész II. címe 2. fejezete szerinti konszolidációba bevont vállalkozásoktól eltérő személyek tulajdonában vannak.

83. cikk

Különleges célú gazdasági egység által kibocsátott, a kiegészítő alapvető tőkébe, illetve a járulékos tőkébe beszámítható tőkeelemek

(1)   A különleges célú gazdasági egység által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok, valamint a kapcsolódó ázsió csak akkor számítható be a kiegészítő alapvető tőkébe, azalapvető tőkébe, a járulékos tőkébe, illetve a szavatolótőkébe, ha a következő feltételek teljesülnek:

a)

az említett instrumentumokat kibocsátó különleges célú gazdasági egységet teljeskörűen bevonták az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációba;

b)

az instrumentumok és a kapcsolódó ázsió csak akkor számítható be a kiegészítő alapvető tőkébe, ha teljesülnek az 52. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek;

c)

az instrumentumok és a kapcsolódó ázsió csak akkor számítható be a járulékos tőkébe, ha teljesülnek a 63. cikkben meghatározott feltételek;

d)

a különleges célú gazdasági egység egyetlen eszköze az anyavállalat vagy annak az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációba teljes körűen bevont leányvállalatának szavatolótőkéjében fennálló befektetése, amelynek formája megfelel az 52. cikk (1) bekezdésében vagy adott esetben a 63. cikkben említett vonatkozó feltételeknek.

Ha az illetékes hatóság véleménye szerint a különleges célú gazdasági egységnek az anyavállalat vagy annak az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációban részt vevő leányvállalatának szavatolótőkéjében fennálló befektetésétől eltérő eszközei minimálisak és jelentéktelenek egy ilyen gazdasági egység számára, az illetékes hatóság eltekinthet az első albekezdés d) pontjában meghatározott feltételtől.

(2)   Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a különleges célú gazdasági egységek működéséhez esetlegesen kapcsolódó eszközök típusának és az (1) bekezdés második albekezdésében említett „minimális” és „jelentéktelen” fogalmaknak a meghatározása céljából.

Az EBH 2015. február 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

84. cikk

A konszolidált elsődleges alapvető tőke részét képező kisebbségi részesedések

(1)   Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk egy leányvállalatnak a konszolidált elsődleges alapvető tőkében foglalt kisebbségi részesedésének összegét, hogy az adott vállalkozás kisebbségi részesedéséből kivonják azt az értékett, amely az a) pont szerinti összegnek a b) pont szerinti százalékával megszorozva határozható meg:

a)

a leányvállalat elsődleges alapvető tőkéje, mínusz a következők közül az alacsonyabb:

i.

a leányvállalat elsődleges alapvető tőkéjének azon összege, amely szükséges a 92. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott követelmény, a 458. és 459. cikkben említett követelmények, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett egyedi alapú tőkekövetelmény, a 2013/36/EU irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált tőkepuffer követelmény és az 500. cikkben említett követelmények összegére vonatkozó követelménynek, valamint a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak a teljesítéséhez, amennyiben ezeket a követelményeket az intézménynek elsődleges alapvető tőkében kell teljesítenie;

ii.

az adott leányvállalathoz tartozó konszolidált elsődleges alapvető tőke azon összege, amely konszolidált alapon szükséges a 92. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott követelmény, a 458. és 459. cikkben említett követelmények, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett egyedi alapú tőkekövetelmény, a 2013/36/EU irányelv 128. cikke 5. pontjában említett kombinált tőkepuffer követelmény és az 500. cikkben említett követelmények összegére vonatkozó követelménynek, valamint a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak a teljesítéséhez, amennyiben ezeket a követelményeket az intézménynek elsődleges alapvető tőkében kell teljesítenie;

b)

a leányvállalat kisebbségi részesedése, az adott vállalkozás összes elsődleges alapvető tőkeinstrumentumainak, valamint a kapcsolódó ázsiónak, eredménytartaléknak és egyéb tartalékoknak a százalékos arányaként kifejezve.

(2)   Az (1) bekezdésben említett számítást a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatok mindegyikére vonatkozóan külön-külön, szubkonszolidált alapon kell elvégezni.

Egy intézmény dönthet úgy, hogy ezt a számítást nem végzi el egy, a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatra vonatkozóan. Ha egy intézmény ilyen döntést hoz, akkor a szóban forgó leányvállalat kisebbségi részesedése nem képezheti a konszolidált elsődleges alapvető tőke részét.

(3)   Ha egy illetékes hatóság a 7. cikkben meghatározottak szerint eltér a prudenciális követelmények egyedi alapú alkalmazásától, akkor az eltérés által érintett leányvállalatokban meglévő kisebbségi részesedés nem számítható be szubkonszolidált vagy konszolidált szinten – attól függően, hogy melyik alkalmazandó – a szavatolótőkébe.

(4)   Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az e cikk (2) bekezdése, a 85. cikk és a 87. cikk alapján szükséges szubkonszolidált alapú számítás meghatározására.

Az EBH 2015. február 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(5)   Az illetékes hatóságok mentességet adhatnak e cikk alkalmazása alól az olyan pénzügyi holding társaság anyavállalat részére, amely az alábbi feltételek mindegyikét teljesíti:

a)

fő tevékenysége tulajdoni részesedések megszerzése;

b)

összevont alapú prudenciális felügyelet alá tartozik;

c)

a 83/349/EGK irányelv 1. cikkében meghatározott ellenőrzési jog alapján olyan leányvállalatot von be a konszolidációba, amelyben csupán kisebbségi részesedéssel rendelkezik;

d)

szubkonszolidált alapon számítva az előírt konszolidált elsődleges alapvető tőkéjének több mint 90 %-a a c) pontban említettek szerinti leányvállalatból származik.

Amennyiben egy pénzügyi holding társaság anyavállalat, amely teljesíti az első albekezdésben megállapított feltételeket, 2014. december 31-t követően vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalattá válik, az illetékes hatóságok megadhatják az első albekezdésben említett mentességet ennek a vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatnak, amennyiben teljesíti az első albekezdésbenmegállapított feltételeket.

(6)   Ha egy hálózaton belül valamely központi szervhez tartósan kapcsolt hitelintézetek vagy a 113. cikk (7) bekezdésében említett feltételeknek megfelelő intézményvédelmi rendszerbe tartozó intézmények olyan keresztgarancia-rendszert hoztak létre, amely úgy rendelkezik, hogy a szavatolótőke szabályozási követelményeken felüli összegének a partnertől a hitelintézethez történő átadása előtt nem áll – jelenleg vagy a jövőben várhatóan – jelentős gyakorlati vagy jogi akadály, akkor az említett intézmények mentesülnek ennek a cikknek a levonásra vonatkozó rendelkezései alól, és a keresztgarancia-rendszeren belüli minden kisebbségi részesedést teljes mértékben beszámíthatnak.

85. cikk

A konszolidált alapvető tőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható instrumentumok

(1)   Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk egy leányvállalatnak a konszolidált szavatolótőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható tőkéjének összegét, hogy az adott vállalkozás szavatolótőkéjéből kivonják azt a mennyiséget, amely az a) pont szerinti összegnek a b) pont szerinti százalékával megszorozva határozható meg:

a)

a leányvállalat alapvető tőkéje, mínusz a következők közül az alacsonyabb:

i.

a leányvállalat alapvető tőkéjének azon összege, amely szükséges a 92. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelmény, a 458. és 459. cikkben említett követelmények, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett egyedi alapú tőkekövetelmény, a 2013/36/EU irányelv 128. cikkének 5. pontjában említett kombinált tőkepuffer és az 500. cikkben említett követelmények összegére vonatkozó követelménynek, valamint a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak a teljesítéséhez, amennyiben ezeket a követelményeket az intézménynek elsődleges alapvető tőkében kell teljesítenie;

ii.

az adott leányvállalathoz tartozó konszolidált alapvető tőke azon összege, amely konszolidált alapon szükséges a 92. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott követelmény, a 458. és 459. cikkben említett követelmények, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett egyedi alapú tőkekövetelmény, a 2013/36/EU irányelv 128. cikkének 5. pontjában említett kombinált tőkepuffer követelmény és az 500. cikkben említett követelmények összegére vonatkozó követelménynek, valamint a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak a teljesítéséhez, amennyiben ezeket a követelményeket az intézménynek elsődleges alapvető tőkében kell teljesítenie;

b)

a leányvállalatnak az alapvető tőkébe beszámítható tőkeelemei, az adott vállalkozás összes alapvető tőkeinstrumentumainak és a kapcsolódó ázsiónak, eredménytartaléknak és egyéb tartalékoknak a százalékában kifejezve.

(2)   Az (1) bekezdésben említett számítást a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatok mindegyikére vonatkozóan külön-külön, szubkonszolidált alapon kell elvégezni.

Egy intézmény dönthet úgy, hogy ezt a számítást nem végzi el egy, a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatra vonatkozóan. Ha egy intézmény ilyen döntést hoz, akkor a szóban forgó leányvállalatnak az alapvető tőkébe beszámítható tőkeelemei nem képezhetik a konszolidált alapvető tőke részét.

(3)   Ha egy illetékes hatóság a 6. cikkben meghatározottak szerint eltér a prudenciális követelmények egyedi alapú alkalmazásától, akkor az eltérés által érintett leányvállalatokban meglévő alapvető tőkeinstrumentumok nem számíthatók be szubkonszolidált vagy konszolidált szinten – attól függően, hogy melyik alkalmazandó – a szavatolótőkébe.

86. cikk

A konszolidált kiegészítő alapvető tőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható tőke

A 84. cikk (5) és (6) bekezdésének sérelme nélkül az intézményeknek úgy kell meghatározniuk egy leányvállalatnak a konszolidált kiegészítő alapvető tőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható tőkeelemeinek az összegét, hogy az adott vállalkozásnak a konszolidált alapvető tőke részét képező beszámítható alapvető tőkéjéből kivonják az adott vállalkozásnak a konszolidált elsődleges alapvető tőke részét képező kisebbségi részesedését.

87. cikk

A konszolidált szavatolótőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható tőke

(1)   Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk a leányvállalatnak a konszolidált szavatolótőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemeinek az összegét, hogy az adott vállalkozásnak a szavatolótőkébe beszámítható tőkéjéből levonják azt a mennyiséget, amely az a) pont szerinti összegnek a b) pont szerinti százalékával megszorozva határozható meg:

a)

a leányvállalat szavatolótőkéje, mínusz a következők közül az alacsonyabb:

i.

a leányvállalat szavatolótőkéjének azon összege, amely szükséges a 92. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelmény, a 458. és 459. cikkben említett követelmények, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett egyedi alapú tőkekövetelmény, a 2013/36/EU irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált tőkepuffer követelmény és az 500. cikkben említett követelmények összegére vonatkozó követelménynek, valamint a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak a teljesítéséhez;

ii.

az adott leányvállalathoz tartozó szavatolótőke azon összege, amely konszolidált alapon szükséges a 92. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelmény, a 458. és 459. cikkben említett követelmények, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett egyedi alapú tőkekövetelmény, a 2013/36/EU irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált tőkepuffer és az 500. cikkben említett követelmények összegére vonatkozó követelménynek, valamint a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak a teljesítéséhez;

b)

a vállalkozás szavatolótőkéjébe beszámítható tőke a leányvállalatnak az elsődleges alapvető tőke, a kiegészítő alapvető tőke és járulékos tőke részét képező összes szavatolótőke-instrumentumának, a kapcsolódó ázsiónak, eredménytartaléknak és egyéb tartalékoknak a százalékában kifejezve.

(2)   Az (1) bekezdésben említett számítást a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatok mindegyikére vonatkozóan külön-külön, szubkonszolidált alapon kell elvégezni.

Egy intézmény dönthet úgy, hogy ezt a számítást nem végzi el egy, a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatra vonatkozóan. Ha egy intézmény ilyen döntést hoz, akkor a szóban forgó leányvállalatnak a szavatolótőkébe beszámítható tőkéje nem képezheti a konszolidált szavatolótőke részét.

(3)   Ha egy illetékes hatóság a 7. cikkben meghatározottak szerint eltér a prudenciális követelmények egyedi alapú alkalmazásától, akkor az eltérés által érintett leányvállalatokban meglévő szavatolótőke-instrumentumok nem számíthatók be szubkonszolidált vagy konszolidált szinten – attól függően, hogy melyik alkalmazandó – a szavatolótőkébe.

88. cikk

A konszolidált járulékos tőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható instrumentumok

A 84. cikk (5) és (6) bekezdésének sérelme nélkül az intézményeknek úgy kell meghatározniuk a leányvállalatnak a konszolidált járulékos tőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemeinek az összegét, hogy az adott vállalkozásnak a konszolidált szavatolótőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható tőkéjéből levonják az adott vállalkozásnak a konszolidált alapvető tőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható tőkéjét.

III.   CÍM

BEFOLYÁSOLÓ RÉSZESEDÉS A PÉNZÜGYI ÁGAZATON KÍVÜL

89. cikk

Pénzügyi ágazaton kívüli befolyásoló részesedés kockázati súlyozása és tiltása

(1)   A (3) bekezdésben meghatározott rendelkezések az intézmény szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőkeelemeinek 15 %-át meghaladó összegű, olyan vállalkozásban lévő befolyásoló részesedésre vonatkoznak, amely nem a következők egyike:

a)

pénzügyi ágazatbeli szervezet;

b)

nem pénzügyi ágazatbeli szervezetnek minősülő vállalkozás, amely olyan tevékenységet végez, amely az illetékes hatóság szerint a következőnek minősül:

i.

banki működés közvetlen kiterjesztése;

ii.

banki működés kiegészítője;

iii.

lízing, faktorálás, vagyonkezelő társaságok kezelése, adatfeldolgozási szolgáltatások kezelése vagy bármely hasonló tevékenység.

(2)   A (3) bekezdésben meghatározott rendelkezések az intézménynek az (1) bekezdés a) és b) pontjában említettektől eltérő vállalkozásokban lévő befolyásoló részesedéseinek teljes összegére vonatkoznak, amennyiben az meghaladja az intézmény szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőkeelemeinek 60 %-át.

(3)   Az illetékes hatóságok az a) vagy b) pontban említett követelményeket alkalmazzák az intézmények (1) és (2) bekezdésben említett, befolyásoló részesedéseire:

a)

a harmadik részben előírt tőkekövetelmény kiszámításához az intézményeknek 1 250 %-os kockázati súlyt kell alkalmazniuk a következők közül a nagyobbra:

i.

az (1) bekezdésben említett, a szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőkeelemek 15 %-át meghaladó, befolyásoló részesedések összege;

ii.

a befolyásoló részesedéseknek a (2) bekezdésben említett, az intézmény szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőkeelemeinek 60 %-át meghaladó teljes összege;

b)

az illetékes hatóságok megtiltják az intézményeknek, hogy az (1) és (2) bekezdésben említett olyan befolyásoló részesedéssel rendelkezzenek, amelynek összege meghaladja a szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőkeelemeknek az említett bekezdésekben meghatározott százalékát;

Az illetékes hatóságoknak közzé kell tenniük, hogy az a) vagy a b) pontot alkalmazzák-e.

(4)   Az (1) bekezdés b) pontjának a céljából az EBH iránymutatásokat ad ki, amelyekben meghatározza a következő fogalmakat:

a)

a banki működés közvetlen kiterjesztésének minősülő tevékenységek;

b)

a banki működést kiegészítő tevékenységek;

c)

hasonló tevékenységek.

Az iránymutatásokat az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően kell elfogadni.

90. cikk

Az 1 250 %-os kockázati súly alternatívája

A 89. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott korlátokat meghaladó összegekre 1 250 %-os kockázati súly alkalmazásának alternatívájaként az intézmények az említett összegeket levonhatják az elsődleges alapvető tőkeelemekből a 36. cikk (1) bekezdése k) pontjának megfelelően.

91. cikk

Kivételek

(1)   A 89. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában nem említett vállalkozások részvényeit nem kell beszámítani a szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőkeelemek említett cikkben meghatározott korlátainak kiszámításánál, ha a következő feltételek bármelyike teljesül:

a)

a részvényeket pénzügyi támogatás során ideiglenesen birtokolják, a 79. cikkben leírtak szerint;

b)

az említett részvények birtoklása öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalási pozíció;

c)

a részvényeket az intézmény saját nevében, mások képviseletében birtokolja.

(2)   Azokat a részvényeket, amelyek nem minősülnek a 86/635/EGK irányelv 38. cikkének (2) bekezdésében említett befektetett pénzügyi instrumentumnak, nem kell bevonni a 89. cikkben meghatározott számításba.

HARMADIK RÉSZ

TŐKEKÖVETELMÉNY

I.   CÍM

ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK, ÉRTÉKELÉS ÉS ADATSZOLGÁLTATÁS

1.   FEJEZET

A szavatolótőke előírt szintje

1.   szakasz

Az intézmények tőkekövetelménye

92. cikk

Tőkekövetelmény

(1)   A 93. és a 94. cikkre figyelemmel az intézményeknek mindenkor teljesíteniük kell a következő tőkekövetelményt:

a)

4,5 %-os elsődleges alapvető tőke megfelelési mutató;

b)

6 %-os alapvető tőke megfelelési mutató;

c)

8 %-os teljes tőkemegfelelési mutató.

(2)   Az intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a tőkemegfelelési mutatóikat:

a)

az elsődleges alapvető tőke megfelelési mutató az intézmény elsődleges alapvető tőkéje, a teljes kockázati kitettségérték százalékaként kifejezve;

b)

az alapvető tőke megfelelési mutató az intézmény alapvető tőkéje, a teljes kockázati kitettségérték százalékaként kifejezve;

c)

a teljes tőkemegfelelési mutató az intézmény szavatolótőkéje, a teljes kockázati kitettségérték százalékaként kifejezve.

(3)   A teljes kockázati kitettségértéket az e bekezdés a)–f) pontjának összegeként kell kiszámítani a (4) bekezdésben meghatározott rendelkezések figyelembevételével:

a)

egy intézmény minden üzleti tevékenysége tekintetében a II. címnek és a 379. cikknek megfelelően kiszámított, a hitelkockázatra és a felhígulási kockázatra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek, kivéve az intézmény kereskedési könyv szerinti tevékenységéből eredő, kockázattal súlyozott kitettségértékeket;

b)

egy intézmény kereskedési könyv szerinti tevékenysége tekintetében az e rész IV. címének vagy amennyiben releváns, a negyedik résznek megfelelően meghatározott tőkekövetelménya következőkre vonatkozóan:

i.

pozíciókockázat;

ii.

a 395–401. cikkben meghatározott limiteket meghaladó nagykockázat-vállalások, az intézmény számára az említett limitek túllépésére engedélyezett mértékig;

c)

a IV. címnek, vagy az eset körülményeitől függően az V. címnek – a 379. cikk kivételével – megfelelően meghatározott tőkekövetelmény a következőkre vonatkozóan:

i.

devizaárfolyam-kockázat;

ii.

elszámolási kockázat;

iii.

árukockázat;

d)

a hitelkockázathoz kapcsolódó kockázattal súlyozott kitettségérték csökkentésére elismert hitelderivatíváktól eltérő, tőzsdén kívüli OTC derivatívák hitelértékelési korrekciós kockázatához kapcsolódó, a VI. címnek megfelelően kiszámított tőkekövetelmény;

e)

a működési kockázatra vonatkozóan a III. címnek megfelelően kiszámított tőkekövetelmény;

f)

az intézmény kereskedési könyv szerinti tevékenységéből eredő partnerkockázathoz kapcsolódó, a harmadik rész II. címének megfelelően meghatározott, kockázattal súlyozott kitettségértékek a következő tranzakciótípusokra és megállapodásokra vonatkozóan:

i.

a II. mellékletben felsorolt szerződések és hitelderivatívák;

ii.

repoügyletek, értékpapír és/vagy áru kölcsönbe adása vagy kölcsönbe vétele;

iii.

értékpapír vagy áru fedezet mellett nyújtott befektetési célú hitelek;

iv.

hosszú teljesítési idejű ügyletek.

(4)   A (3) bekezdésben említett teljes kitettségérték kiszámítása során a következő rendelkezések alkalmazandók:

a)

az említett (3) bekezdés c), d) és e) pontjában említett tőkekövetelmény magában kell, hogy foglalja az intézmény összes üzleti tevékenységéből eredő tőkekövetelményeket;

b)

az intézményeknek az említett bekezdés b)–e) pontjában meghatározott tőkekövetelményt meg kell szorozniuk 12,5-del.

93. cikk

Folyamatos működés melletti indulótőke követelmény

(1)   Az intézmény szavatolótőkéje nem csökkenhet az engedélyezése időpontjában előírt indulótőke összege alá.

(2)   Azok az 1993. január 1-jén már létező hitelintézetek, amelyek szavatolótőkéjének összege nem éri el az indulótőke előírt összegét, folytathatják tevékenységüket. Ebben az esetben a szóban forgó intézmények szavatolótőkéjének összege nem csökkenhet az 1989. december 22-től kezdődően elért legmagasabb szint alá.

(3)   Azok az 1995. december 31. előtt már létezett, a 2006/49/EK irányelv 6. cikkének hatálya alá tartozott,engedélyezett befektetési vállalkozások és vállalkozások, amelyek szavatolótőkéjének összege kisebb, mint a szükséges indulótőke összege, folytathatják tevékenységüket. Az ilyen vállalkozások vagy befektetési vállalkozások szavatolótőkéjének összege nem csökkenhet a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 1993. március 15-i 93/6/EGK tanácsi irányelv (28) szerinti bejelentés időpontját követően kiszámított legmagasabb referenciaszint alá. E referenciaszint a szavatolótőke napi szintjének a kiszámítás időpontját megelőző hat hónapos időszakra számított átlaga. A referenciaszintet mindig hathavonta, az aktuális megelőző időszakra vonatkozóan kell kiszámítani.

(4)   Ha a (2) vagy (3) bekezdésben említett kategóriába tartozó intézmény ellenőrzését átveszi egy, az intézmény felett korábban ellenőrzést gyakorló személytől különböző természetes vagy jogi személy, az adott intézmény szavatolótőkéje összegének el kell érnie az indulótőke előírt összegét.

(5)   Ha a (2) vagy (3) bekezdésben említett kategóriába tartozó két vagy több intézmény egyesül, az egyesülés révén létrejövő intézmény szavatolótőkéjének összege mindaddig nem csökkenhet az egyesült intézményeknek az egyesülés időpontjában meglévő teljes szavatolótőkéjének összege alá, amíg az az indulótőke előírt összegét el nem érte.

(6)   Amennyiben az illetékes hatóságok egy intézmény fizetőképességének biztosításához szükségesnek tartják az (1) bekezdésben meghatározott követelmény teljesítését, a (2)–(5) bekezdésben meghatározott rendelkezések nem alkalmazandók.

94. cikk

Kisméretű kereskedési könyv szerinti tevékenységre vonatkozó kivétel

(1)   Az intézmények a kereskedési könyv szerinti tevékenységük tekintetében a 92. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett tőkekövetelményt helyettesíthetik az említett bekezdés a) pontjának megfelelően kiszámított tőkekövetelménnyel, feltéve, hogy a mérleg szerinti és mérlegen kívüli kereskedési könyv szerinti tevékenységük nagysága megfelel mindkét következő feltételnek:

a)

általános esetben kisebb, mint a a mérlegfőösszeg 5 %-a és 15 millió EUR;

b)

soha nem haladja meg a mérlegfőösszeg 6 %-át és 20 millió EUR-t.

(2)   A mérleg szerinti és a mérlegen kívüli üzleti tevékenység nagyságának kiszámításakor az intézményeknek a következőket kell alkalmazniuk:

a)

hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat piaci árukon vagy névértékükön, a részvényeket piaci értékükön, a származtatott ügyleteket pedig az azok alapjául szolgáló eszközök névértéke vagy piaci értéke szerint kell értékelni;

b)

a hosszú pozíciók abszolútértékét összegezni kell a rövid pozíciók abszolútértékével.

(3)   Ha egy intézmény nem teljesíti az (1) bekezdés b) pontjában előírt feltételt, akkor azonnal értesítenie kell az illetékes hatóságot. Ha vizsgálatát követően az illetékes hatóság megállapítja, hogy az (1) bekezdés b) pontjában szereplő követelmény nem teljesül, és arról értesíti az intézményt, az intézmény a következő adatszolgáltatás időpontjától már nem alkalmazhatja az (1) bekezdésben foglaltakat.

2.   szakasz

Befektetési szolgáltatások nyújtására vonatkozóan korlátozott engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozások tőkekövetelménye

95. cikk

Befektetési szolgáltatások nyújtására vonatkozóan korlátozott engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozások tőkekövetelménye

(1)   A 92. cikk (3) bekezdésének alkalmazása céljából a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatások nyújtására engedéllyel nem rendelkező befektetési vállalkozásoknak a teljes kockázati kitettségérték (2) bekezdésben meghatározott számítását kell alkalmazniuk.

(2)   Az e cikk (1) bekezdésében említett befektetési vállalkozásoknak és a 4. cikk (1) bekezdésének 2. pontja c) alpontjában említett azon vállalkozásoknak, amelyek a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 2. és 4. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatásokat nyújtják, illetve tevékenységeket végzik, a teljes kockázati kitettségértéküket a következők közül a magasabbként kell kiszámítaniuk:

a)

a 92. cikk (4) bekezdésének alkalmazása után a 92. cikk (3) bekezdése a)–d) és f) pontjában említett elemek összege;

b)

a 97. cikkben meghatározott összeg 12,5-szerese.

A 4. cikk (1) bekezdése 2. pontjának c) alpontjában említett azon vállalkozásoknak, amelyek a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 2. és 4. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatásokat nyújtják, illetve tevékenységeket végzik, a 92. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt követelményeket az első albekezdésben említett teljes kockázati kitettségérték alapján kell teljesíteniük.

A 4. cikk (1) bekezdése 2. pontjának c) alpontjában említett azon vállalkozások számára, amelyek a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 2. és 4. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatásokat nyújtják, illetve tevékenységeket végzik, az illetékes hatóságok megállapíthatnak olyan tőkekövetelményt, mint amelyek a 2006/49/EK irányelvet és a 2006/48/EK irányelvet átültető, 2013. december 31-én hatályban lévő nemzeti rendelkezéseknek megfelelően lennének kötelezőek az említett vállalkozásokra nézve.

(3)   Az (1) bekezdésben említett befektetési vállalkozások a működési kockázat tekintetében a 2013/36/EU irányelv VII. címe 3. fejezete II. szakasza 1. alszakaszában meghatározott összes többi rendelkezés hatálya alá tartoznak.

96. cikk

A 2013/36/EU irányelv 28. cikkének (2) bekezdésében meghatározottak szerinti indulótőkével rendelkező befektetési vállalkozásokra vonatkozó tőkekövetelmény

(1)   A 92. cikk (3) bekezdésének alkalmazása céljából az olyan befektetési vállalkozások következő kategóriáinak, amelyek a 2013/36/EU irányelv 28. cikke (2) bekezdésének megfelelő indulótőkével rendelkeznek, a teljes kockázati kitettségérték az e cikk (2) bekezdésében meghatározott számítását kell alkalmazniuk:

a)

kizárólag ügyfélmegbízás teljesítése vagy végrehajtása, illetve klíring- és elszámolási rendszerbe vagy elismert tőzsdére történő belépés céljából saját számlára ügyleteket kötő befektetési vállalkozások, abban az esetben, ha ügynöki minőségben lépnek fel vagy hajtanak végre ügyfélmegbízást;

b)

a következő feltételek mindegyikét teljesítő befektetési vállalkozások:

i.

amelyek nem rendelkeznek az ügyfelek pénzeszközei vagy értékpapírjai felett

ii.

amelyek csak saját számlára történő ügyletkötést vállalnak;

iii.

amelyek nem rendelkeznek külső ügyfelekkel;

iv.

amelyek ügyleteinek végrehajtása és elszámolása klíringintézmény felelősségvállalása és garanciája mellett történik.

(2)   Az (1) bekezdésben említett befektetési vállalkozások esetében a teljes kockázati kitettségértéket a következők összegeként kell kiszámítani:

a)

a 92. cikk (4) bekezdésének alkalmazása után a 92. cikk (3) bekezdésének a)–d) és f) pontja;

b)

a 97. cikkben meghatározott összeg 12,5-szerese.

(3)   Az (1) bekezdésben említett befektetési vállalkozások a működési kockázat tekintetében a(z) 2013/36/EU irányelv VII. címe 3. fejezete II. szakasza 1. alszakaszában meghatározott összes többi rendelkezés hatálya alá tartoznak.

97. cikk

Fix működési költségeken alapuló tőkekövetelmény

(1)   A 95. és 96. cikkel összhangban a befektetési vállalkozásoknak és a 4. cikk (1) bekezdése 2. pontjának c) alpontjában említett azon vállalkozásoknak, amelyek a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 2. és 4. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatásokat nyújtják, illetve tevékenységeket végzik, az előző évi fix működési költségeik legalább egynegyedének megfelelő, figyelembe vehető szavatolótőkével kell rendelkezniük.

(2)   Amennyiben a befektetési vállalkozás üzleti tevékenységében az előző év óta az illetékes hatóság által lényegesnek ítélt változás következik be, az illetékes hatóság módosíthatja az (1) bekezdésben meghatározott követelményt.

(3)   Amennyiben a befektetési vállalkozás még nem folytatott üzleti tevékenységet egy teljes éven át, a befektetési vállalkozásnak az indulása napjától számítva az üzleti tervében előre jelzett fix működési költségek legalább egynegyedének megfelelő, figyelembe vehető szavatolótőkével kell rendelkeznie, kivéve, ha az illetékes hatóság előírja az üzleti terv módosítását.

(4)   Az EBH az EÉPH-val egyeztetve szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletesebb meghatározása céljából:

a)

az előző évi fix működési költségek legalább egynegyedének megfelelő, a figyelembe vehető szavatolótőke tartására vonatkozó követelmény kiszámítása;

b)

az előző évi fix működési költségek legalább egynegyedének megfelelő, a figyelembe vehető szavatolótőke tartására vonatkozó követelmény illetékes hatóság általi módosításának feltételei;

c)

az előre jelzett fix működési költségek számítása olyan befektetési vállalkozások esetében, amelyek még nem folytattak üzleti tevékenységet egy teljes éven át.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. március 1-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

98. cikk

Befektetési vállalkozások összevont alapú szavatoló tőkéje

(1)   A 95. cikk (1) bekezdésében említett, csoporthoz tartozó befektetési vállalkozások esetében, ha a csoportban nincs hitelintézet, a tagállami befektetési vállalkozás anyavállalatnak a 92. cikket összevont alapon kell alkalmaznia, a következők szerint:

a)

a teljes kockázati kitettségérték számítására a 95. cikk (2) bekezdésében meghatározottakat;

b)

az eset körülményeitől függően a befektetési vállalkozás anyavállalat, a pénzügyi holding társaság, vagy a vegyes pénzügyi holding társaság összevont alapon számított szavatolótőkéjét alkalmazva.

(2)   A 96. cikk (1) bekezdésében említett, csoporthoz tartozó befektetési vállalkozások esetében, ha a csoportban nincs hitelintézet, a tagállami befektetési vállalkozás anyavállalatnak és a pénzügyi holding társaság, vagy a vegyes pénzügyi holding társaság által ellenőrzött befektetési vállalkozásnak a 92. cikket összevont alapon kell alkalmaznia, a következők szerint:

a)

a 96. cikk (2) bekezdésében meghatározott teljes kockázati kitettségérték számítását kell alkalmaznia;

b)

a befektetési vállalkozás anyavállalat, a pénzügyi holding társaság vagy adott esetben a vegyes pénzügyi holding társaság összevont alapon számított szavatoló tőkéjét kell alkalmaznia az első rész II. címe 2. fejezetével összhangban.

2.   FEJEZET

Számítási és adatszolgáltatási követelmények

99. cikk

A tőkekövetelményre és pénzügyi információkra vonatkozó adatszolgáltatás

(1)   A 92. cikkben meghatározott kötelezettségekről az intézményeknek legalább félévenként adatot kell szolgáltatniuk az illetékes hatóságok részére.

(2)   Az 1606/2002/EK rendelet 4. cikkének hatálya alá tartozó intézményeknek, valamint azoknak – az említett rendelet 4. cikkében említettektől eltérő – hitelintézeteknek, amelyek a konszolidált éves beszámolójukat az említett rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban elfogadott nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően állítják össze, szinténadatot kellszolgáltatniuk a pénzügyi információkról.

(3)   Az illetékes hatóságok előírhatják azon hitelintézetek számára, amelyek e rendelet 23. cikke (2) bekezdése értelmében az 1606/2002/EK rendelet alapján alkalmazandó nemzetközi számviteli sztenderdeket alkalmazzák az összevont alapon számított szavatolótőkéről való adatszolgáltatásra, hogy az e cikk (2) bekezdésében említettek szerint szintén szolgáltassanak adatot a pénzügyi információkról.

(4)   A (2) bekezdésben és a (3) bekezdés első albekezdésében említett pénzügyi információkról olyan mértékben kell adatot szolgáltatni, amennyiben az szükséges ahhoz, hogy az a 1093/2010/EU rendelettel összhangban átfogó képet adjon egy intézmény tevékenységének kockázati profiljáról, illetve képet lehessen alkotni az intézmények által előidézett, a pénzügyi szektorra vagy a reálgazdaságra gyakorolt rendszerszintű kockázatokról.

(5)   Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdésben előírtadatszolgáltatás érdekében az Unióban alkalmazandó egységes formátumok, az adatszolgáltatás gyakorisága, időpontjai, fogalmak, valamint az informatikai megoldások, meghatározása céljából.

Az adatszolgáltatási követelményeknek arányosnak kell lenniük az intézmények tevékenységének jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.

Az EBH 2015. február 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(6)   Ha az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy a (2) bekezdésben előírt pénzügyi információk a (2) és (3) bekezdésben említett intézményektől eltérő, a 86/635/EGK irányelven alapuló számviteli szabályozás hatálya alá tartozó intézmények esetében is szükségesek ahhoz, hogy átfogó képet lehessen alkotni egy intézmény tevékenységeinek kockázati profiljáról, illetve képet lehessen alkotni azokról a rendszerszintű kockázatokról, amelyet az intézmények a pénzügyi szektorra vagy a reálgazdaságra nézve jelentenek, akkor konzultál az EBH-val a pénzügyi információkra vonatkozó, összevont alapon történő adatszolgáltatási követelményeknek az említett intézményekre való kiterjesztéséről, feltéve hogy ezek az intézmények nem teljesítenek már eleve ilyen alapon adatszolgáltatást..

Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az intézmények által használandó formátumok meghatározása céljából, amelyekkel az illetékes hatóságok a pénzügyi információkra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettséget az első albekezdésssel összhangban kiterjeszthetik.

Az EBH 2015. február 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap a második albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(7)   Ha valamely illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy bizonyos, az (5) bekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokban nem érintett információk is szükségesek a (4) bekezdésben említett célok eléréséhez, akkor értesíti az EBH-t és az ERKT-t arról, hogy melyek azok a további információk, amelyeknek az (5) bekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokba való beillesztését szükségesnek tartja.

100. cikk

Kiegészítő adatszolgáltatási követelmények

Az intézményeknek adatot kell szolgáltatniuk az illetékes hatóságok részére a repo megállapodásaikról, értékpapír-kölcsönzésükről és bármilyen módon megterhelt eszközeikről, legalább összesített szinten.

Az EBH beilleszti ezeket az információkat a 99. cikk (5) bekezdésében említett, adatszolgáltatásra vonatkozó végrehajtás-technikai standardokba.

101. cikk

Egyedi adatszolgáltatási kötelezettségek

(1)   Az intézményeknek félévenként a következő adatokat kell jelenteniük az illetékes hatóságoknak minden egyes nemzeti ingatlanpiac tekintetében, ahol kitettséggel rendelkeznek:

a)

az olyan kitettségekből eredő veszteségek, amelyekre az intézmény elismert lakóingatlan-biztosítékkal rendelkezik a jelzáloggal terhelt összegig és a piaci érték 80 %-a vagy a jelzálog fedezeti érték 80 %-a közül az alacsonyabb összegig; kivéve, ha a 124. cikk (2) bekezdése alapján másképpen határoznak;

b)

az olyan kitettségekből eredő összesített veszteség, amelyekre az intézmény elismert lakóingatlan-biztosítékkal rendelkezik a 124. cikk (1) bekezdése szerint a kitettség teljes mértékben lakóingatlannal fedezettként kezelt részéig;

c)

a kitettségérték az összes olyan fennálló kitettség vonatkozásában, amelyre az intézmény elismert lakóingatlan-biztosítékkal rendelkezik a 124. cikk (1) bekezdése szerint a kitettség teljes mértékben lakóingatlannal fedezettként kezelt részéig;

d)

az olyan kitettségekből eredő veszteség, amelyekre az intézmény elismert kereskedelmiingatlan-biztosítékkal rendelkezik a jelzáloggal terhelt összeg és a piaci érték 50 %-a vagy a jelzálog fedezeti érték 60 %-a közül az alacsonyabb összegig; kivéve, ha a 124. cikk (2) bekezdése alapján másképpen határoznak;

e)

az olyan kitettségekből eredő összesített veszteség, amelyekre az intézmény elismert kereskedelmiingatlan-biztosítékkal rendelkezik a 124. cikk (1) bekezdése szerint a kitettség teljes mértékben kereskedelmi ingatlannal fedezettként kezelt részéig;

f)

a kitettségérték az összes olyan fennálló kitettség vonatkozásában, amelyre az intézmény elismert kereskedelmiingatlan-biztosítékkal rendelkezik a 124. cikk (1) bekezdése szerint a kitettség teljes mértékben kereskedelmi ingatlannal fedezettttként kezelt részéig.

(2)   Az (1) bekezdésben említett adatokat az érintett intézmény székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságának kell jelenteni. Ha egy intézménynek egy másik tagállamban is van fióktelepe, az említett fióktelepre vonatkozó adatokat a fogadó tagállam illetékes hatóságainak is jelenteni kell. Az Unión belüli minden olyan ingatlanpiac vonatkozásában, ahol az érintett intézmény kitettséggel rendelkezik, külön kell adatot szolgáltatni.

(3)   Az illetékes hatóságok évente összesített alapon közzéteszik az (1) bekezdés a)–f) pontjában meghatározott adatokat, a múltbeli adatokkal együtt, ha azok elérhetők. Az illetékes hatóságnak egy másik tagállami illetékes hatósága vagy az EBH kérésére részletesebb információval kell szolgálnia az adott illetékes hatóság vagy az EBH részére az adott tagállam lakóingatlan- vagy kereskedelmiingatlan-piacainak állapotáról.

(4)   Az EBH végrehajtás-technikai standard tervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása céljából:

a)

az (1) bekezdésben említett adatokra vonatkozó adatszolgáltatás céljára alkalmazandó egységes formátumok és fogalmak, az adatszolgáltatás gyakorisága és időpontjai, valamint az alkalmazandó informatikai megoldások;

b)

a (2) bekezdésben említett összesített adatokra vonatkozó adatszolgáltatás céljára alkalmazandó egységes formátumok és fogalmak, az adatszolgáltatás gyakorisága és időpontjai, valamint az alkalmazandó informatikai megoldások.

Az EBH 2015. február 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

3.   FEJEZET

Kereskedési könyv

102. cikk

A kereskedési könyvre vonatkozó követelmények

(1)   A kereskedési könyvben csak olyan pozíciók szerepelhetnek, amelyek vagy mentesek a forgalmazhatóságukra vonatkozó korlátozásoktól, vagy fedezeti ügyletbe bevonhatók.

(2)   A kereskedési szándékot az intézmény által a pozíció vagy a portfólió 103. cikknek megfelelő kezelése céljából létrehozott stratégiák, szabályzatok és eljárások alapján kell igazolni.

(3)   Az intézmények kereskedési könyvük kezelésére a 104. és 105. cikknek megfelelő rendszereket és ellenőrzési mechanizmusokat alakítanak ki és tartanak fenn.

(4)   Az intézmények a pozíciókockázatra vonatkozó tőkekövetelmény kiszámításába bevonhatják a belső fedezeti ügyleteket, feltéve, hogy ezeket kereskedési szándékkal tartják, és a 103–106. cikk követelményei teljesülnek.

103. cikk

A kereskedési könyv kezelése

Az intézménynek a kereskedési könyvi pozícióinak vagy pozíciócsoportjainak a kezelése során teljesítenie kell a következő összes követelményt:

a)

az intézménynek a pozícióra/instrumentumra vagy portfóliókra nézve rendelkeznie kell egy, a felső vezetés által jóváhagyott, világosan dokumentált kereskedési stratégiával, amelynek részét képezi a tartási időszak várható hossza;

b)

az intézménynek egy kereskedési részlegnél felvállalt pozíciók aktív kezelésére nézve világosan meghatározott szabályokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie. E szabályok és eljárások kiterjednek a következőkre:

i.

mely kereskedési részleg mely pozíciókat vállalhatja fel;

ii.

a pozíciós korlátokat megállapítják és megfelelőségüket monitorozzák;

iii.

a kereskedők az elfogadott limiteken belül és a jóváhagyott stratégia szerint szabadon vállalhatnak pozíciót és kezelhetik azt;

iv.

az intézmény kockázatkezelési eljárásának szerves részét képezi a pozíciók felső vezetésnek való jelentése;

v.

a pozíciókat piaci információs források igénybevételével folyamatosan monitorozzák, és értékelés készül a pozíció vagy az azt alkotó kockázatok értékesíthetőségéről vagy fedezhetőségéről, ideértve az értékelési folyamat piaci bejövő adatainak iértékelését, minőségét és rendelkezésre állását, a piaci forgalom szintjét, valamint a piacon kereskedett pozíciók méretét;

vi.

csalás elleni aktív eljárások és kontrollok;

c)

az intézmény világosan meghatározott szabályokkal és eljárásokkal rendelkezik a pozícióknak az intézmény kereskedési stratégiájához viszonyított monitorozására, beleértve a forgalom és azon pozíciók monitoringját, amelyek esetében az eredetileg tervezett tartási időszakot túllépték.

104. cikk

A kereskedési könyvbe történő besorolás

(1)   Az intézményeknek a 102. cikkben meghatározott követelményeknek és a kereskedési könyvnek a 4. cikk (1) bekezdése 86. pontja szerinti meghatározásának megfelelően, az intézmény kockázatkezelési képességét és gyakorlatát figyelembe véve, világosan meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkezniük a kereskedési könyvbe a tőkekövetelményük kiszámítása céljából besorolható pozíciók meghatározása céljából. Az intézménynek teljes körűen dokumentálnia kell az említett szabályzatok és eljárások betartását és rendszeres belső auditnak kell alávetnie azokat.

(2)   Az intézményeknek világosan meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkezniük a kereskedési könyv átfogó kezelésére. Ezeknek a szabályzatoknak és eljárásoknak legalább a következőkre kell vonatkozniuk:

a)

az intézmény által kereskedésnek és a tőkekövetelmény szempontjából a kereskedési könyv alkotórészének tekintett tevékenységek;

b)

az, hogy a pozícióra milyen mértékben alkalmazható napi piaci áron történő értékelés egy aktív, likvid kétirányú piac alapul vételével;

c)

a modell alapján értékelt pozíciók esetében az, hogy az intézmény milyen mértékben képes:

i.

a pozíció összes jelentős kockázatát azonosítani;

ii.

a pozíció összes jelentős kockázatát fedezni olyan instrumentumokkal, amelyekre aktív, likvid, kétirányú piac működik;

iii.

a modellben használt kulcsfontosságú feltételezések és paraméterek tekintetében megbízható becsléseket levezetni;

d)

az, hogy az intézmény milyen mértékben képes és köteles a pozícióra vonatkozó értékeléseket végezni, amelyek külső értékeléssel következetesen validálhatók;;

e)

az, hogy a jogi korlátozások vagy egyéb működési követelmények milyen mértékben korlátoznák az intézmény azon képességét, hogy rövid távon lezárja vagy fedezze a pozíciót;

f)

az, hogy az intézmény milyen mértékben képes és köteles a kereskedési tevékenysége során a pozíciók kockázatát aktívan kezelni;

g)

az, hogy az intézmény milyen mértékben helyezhet át kockázatot vagy pozíciókat a nem kereskedési könyv és a kereskedési könyv között, és az ilyen áthelyezések kritériumai.

105. cikk

A prudens értékelés követelményei

(1)   Minden kereskedési könyvi pozícióra vonatkoznak a prudens értékelésre vonatkozóan ebben a cikkben meghatározott előírások. Az intézményeknek mindenekelőtt biztosítaniuk kell, hogy kereskedési könyvi pozícióik prudens értékelése megfelelő mértékű bizonyosságot nyújtson, tekintettel a kereskedési könyvi pozíciók dinamikus természetére, a prudenciális megbízhatóság követelményeire, valamint a kereskedési könyvi pozíciók tekintetében a tőkekövetelmény számítás módjára és céljára.

(2)   A prudens és megbízható értékelési becslések biztosítására az intézményeknek megfelelő rendszereket és kontrollokat kell bevezetniük és fenntartaniuk. Ezeknek a rendszereknek és kontrolloknak legalább a következő elemeket kell tartalmazniuk:

a)

az értékelési folyamatra vonatkozó szabályok és dokumentált eljárások, többek között az értékelés kialakításában részt vevő különböző területek világosan elhatárolt felelősségi körei, a piaci információk forrásai és azok megfelelőségének felülvizsgálata, az ellenőrizhetetlen bemenő adatok felhasználására vonatkozó iránymutatás, amely tükrözi az intézmény azzal kapcsolatos feltételezéseit, hogy a piaci szereplők hogyan használnák azokat a pozíciók árazására, a független értékelés gyakorisága, a záró árak időzítése, eljárások az értékelések korrigálására, hó végi és eseti ellenőrzési eljárások;

b)

az értékelési folyamatért felelős részleg világos és a front office-tól független jelentési folyamata.

A jelentési folyamat végén a vezető testületnek kell állnia.

(3)   Az intézményeknek legalább naponta újra kell értékelniük a kereskedési könyvi pozícióikat.

(4)   Az intézményeknek amikor csak lehet, piaci áron kell értékelniük pozícióikat, beleértve a a kereskedési könyv szerinti tőkekövetelménymegállapítását is.

(5)   Piaci árazáskor az intézménynek az eladási és vételi ár közül a prudensebb értékelést biztosító árat kell használnia, kivéve, ha az intézmény képes piaci középárfolyamokon zárni. Ha egy intézmény igénybe veszi ezt az eltérést, akkor félévenként tájékoztatnia kell a felügyeleti hatóságát az érintett pozíciókról, és bizonyítékot kell szolgáltatnia arra vonatkozóan, hogy képes piaci középárfolyamokon zárni.

(6)   Ha piaci árazás nem lehetséges, az intézményeknek konzervatív módon, modellalapú árazással kell árazniuk pozícióikat és portfólióikat, a kereskedési könyvi pozíciókra vonatkozó tőkekövetelmény kiszámítása során is.

(7)   Az intézményeknek a modellalapú árazás során teljesíteniük kell a következő követelményeket:

a)

a felső vezetésnek ismernie kell a modell alapú árazás tárgyát képező kereskedési könyvi elemeket vagy egyéb valós értéken értékelt pozíciókat, és meg kell értenie, hogy ezzel milyen mértékben okoz bizonytalanságot az üzleti tevékenység kockázatáról/hozamáról szóló jelentésben;

b)

az intézmények a piaci inputokat lehetőség szerint ugyanabból a forrásból nyerik, mint a piaci árakat, és rendszeresen értékelik a szóban forgó értékelt pozíció piaci inputjainak megfelelőségét és a modell paramétereit;

c)

amennyiben lehetséges, az intézmények olyan értékelési módszereket alkalmaznak, amelyek az adott pénzügyi instrumentumok vagy áruk tekintetében elismert piaci gyakorlatnak minősülnek;

d)

amennyiben a modellt az intézmény maga fejleszti ki, a modellnek megfelelő feltételezéseken kell alapulnia, amelyeket a modellfejlesztéstől független, megfelelően képesített felek értékeltek és megvitattak

e)

az intézmények szabályozott változás-kontroll eljárásokkal rendelkeznek, valamint biztonsági másolatot őriznek a modellről, és azt az értékelések időszakos felülvizsgálatára használják;

f)

a kockázatkezelő részlegnek ismernie kell az alkalmazott modellek gyengeségeit és hogy azokat hogyan lehet a legjobban megjeleníteni az értékelés eredményében; és

g)

az intézmények modelljeit rendszeres időközönként felül kell vizsgálni teljesítményük pontosságának meghatározása céljából, ami magában foglalja a feltételezések folyamatos megfelelőségének értékelését, az eredménynek a kockázati tényezők fényében történő elemzését és a tényleges záró értékek összehasonlítását a modell eredményeivel.

A d) pont alkalmazásában a modellt a kereskedési részlegtől függetlenül kell kifejleszteni vagy jóváhagyni és függetlenül kell tesztelni, amely magában foglalja a matematikai képletek, a feltételezések és a szoftver alkalmazásának validálását is.

(8)   Az intézményeknek független árfelülvizsgálatot kell végezniük a napi rendszerességű piaci árazás vagy modellalapú árazás mellett. A piaci árak és a modell inputjainak felülvizsgálatát a kereskedési könyvet használó személyektől vagy egységektől független személynek vagy egységnek kell végeznie, legalább havonta vagy gyakrabban, a piac vagy kereskedési tevékenység jellegétől függően. Amennyiben nem állnak rendelkezésre független árazási források vagy az árazási források inkább szubjektívek, úgy prudens intézkedések – mint pl. értékelési korrekciók – lehetnek indokoltak.

(9)   Az intézményeknek az értékelési korrekciók figyelembevételére eljárásokat kell bevezetniük és fenntartaniuk.

(10)   Az intézményeknek explicit módon figyelembe kell venniük a következő értékelési korrekciókat: nem realizált hitelkockázati felárak, pozíciózárási költségek, működési kockázatok, a piaci ár bizonytalansága, lejárat előtti visszaváltás, befektetési és finanszírozási költségek, jövőbeli adminisztrációs költségek és adott esetben modellkockázat.

(11)   Az intézményeknek számítási eljárásokat kell kidolgozniuk és fenntartaniuk az olyan, kevésbé likvid pozíciók folyó értékelésének korrekciójához, amelyek mindenekelőtt piaci eseményekből vagy intézményspecifikus helyzetekből adódhatnak, mint például a koncentrált pozíciók és/vagy az olyan pozíciók, amelyek esetében az eredetileg tervezett tartási időszakot túllépték. Az intézmények ezeket a korrekciókat szükség esetén a pozíció értékének a pénzügyi beszámoló céljából szükséges módosításán felül teszik meg és úgy alakítják ki őket, hogy tükrözzék a pozíció illikviditását. Ezen eljárások keretében az intézmények számos tényezőt figyelembe vesznek annak megállapításakor, hogy szükség van-e értékelési korrekcióra a kevésbé likvid pozíciók vonatkozásában. Ezen tényezők közé tartoznak a következők:

a)

a pozíció vagy a pozíción belüli kockázatok fedezéséhez szükséges idő;

b)

az eladási és vételi árak különbségének volatilitása és átlaga;

c)

a piaci árjegyzések rendelkezésre állása (az árjegyzők száma és kiléte) és a kereskedési mennyiségek nagyságának volatilitása és átlaga, többek között a piaci stresszhelyzet idején jellemző kereskedési mennyiségek;

d)

piaci koncentrációk;

e)

a pozíciók öregedése;

f)

az értékeléshez a modellalapú árazás alapulvételének mértéke;

g)

egyéb modellkockázatok hatása.

(12)   Harmadik fél által végzett értékelések vagy a modellalapú árazás használatakor az intézményeknek fontolóra kell venniük, hogy alkalmaznak-e értékelési korrekciót. Ezenfelül az intézményeknek azt is fontolóra kell venniük, hogy szükséges-e korrekciókat képezni a kevésbé likvid pozíciókra, és folyamatosan felül kell vizsgálniuk azok állandó megfelelőségét. Az intézményeknek explicit módon fel kell mérniük azt is, hogy szükség van-e értékelési korrekciókra a modellek által használt inputok bizonytalansága miatt.

(13)   Az összetett termékeket illetően, beleértve az értékpapírosítási kitettségeket és az n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívákat is, az intézményeknek kifejezetten fel kell mérniük az értékelési korrekciók szükségességét az esetlegesen helytelen értékelési módszer alkalmazásával kapcsolatos modellkockázat és az értékelési modell meg nem figyelhető (és esetlegesen helytelen) kalibrációs paramétereinek az alkalmazásával kapcsolatos modellkockázat megjelenítése céljából.

(14)   Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek szerint a 105. cikk követelményeit az e cikk (1) bekezdése céljára alkalmazni kell.

Az EBH 2015. február 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

106. cikk

Belső fedezeti ügyletek

(1)   A belső fedezeti ügyleteknek különösen a következő követelményeknek kell megfelelniük:

a)

elsősorban nem arra kell irányulniuk, hogy elkerüljék vagy csökkentsék a tőkekövetelményt;

b)

megfelelően dokumentáltnak kell lenniük és külön belső jóváhagyási és audit tárgyát kell képezniük;

c)

a belső fedezeti ügyleteket piaci feltételek mellett kell lebonyolítani;

d)

a belső fedezeti ügylet révén keletkező piaci kockázatot a kereskedési könyvben dinamikus módon kell kezelni az engedélyezett limiteknek megfelelve;

e)

a belső fedezeti ügyleteket gondosan monitorozni kell.

A monitorozást megfelelő eljárásokkal kell biztosítani.

(2)   Az (1) bekezdés követelményei a nem kereskedési könyvi fedezeti ügylettel fedezettpozíciókra alkalmazandó követelmények sérelme nélkül alkalmazandók.

(3)   Az (1) és (2) bekezdéstől eltérve, ha az intézmény a kereskedési könyvében nyilvántartott hitelderivatíva felhasználásával nem kereskedési könyvi hitelkockázati kitettséget vagy partnerkockázati kitettséget fedez belső fedezeti ügylet alkalmazásával, a kockázattal súlyozott kitettségérték számításának szempontjából a nem kereskedési könyvi vagy partnerkockázati kitettség nem tekintendő fedezettnek, hacsak az intézmény egy elismert hitelkockázati fedezetet nyújtó harmadik féltől nem kereskedési könyvi, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetre vonatkozó követelményeket teljesítő, megfelelő hitelderivatívát nem vásárol. A 299. cikk (2) bekezdése h) pontjának sérelme nélkül, amennyiben ilyen harmadik fél által nyújtott hitelkockázati fedezet megvásárlásra került, és a tőkekövetelmény számításának céljából elismerik a nem kereskedési könyvi kitettség fedezeteként, sem a belső, sem a külső hitelderivatíva-fedezetet nem lehet a kereskedési könyvbe belevenni a tőkekövetelmény számításának céljából.

II.   CÍM

A HITELKOCKÁZATI TŐKEKÖVETELMÉNY

1.   FEJEZET

Általános alapelvek

107. cikk

A hitelkockázatra alkalmazandó módszerek

(1)   Az intézményeknek a 2. fejezetben előírt sztenderd módszert, vagy – ha azt az illetékes hatóságok a 143. cikkel összhangban engedélyezik – a 3. fejezetben előírt belső minősítésen alapuló módszert kell alkalmazniuk a kockázattal súlyozott kitettségértékeik kiszámítására a 92. cikk (3) bekezdése a) és f) pontjának alkalmazása céljából.

(2)   A központi szerződő felekkel szembeni kereskedési kitettségek és a központi szerződő felek garanciaalapjaihoz való hozzájárulások esetében az intézményeknek a 6. fejezet 9. szakaszában meghatározott eljárással kell kiszámítaniuk a kockázattal súlyozott kitettségértékeiket a 92. cikk (3) bekezdése a) és f) pontjának alkalmazása céljából. Az intézményeknek minden ezektől eltérő típusú, központi szerződő féllel szembeni kitettséget az alábbiak szerint kell kezelniük:

a)

az ezektől eltérő típusú, minősítettközponti szerződő féllel szembeni kitettséget intézménnyel szembeni kitettségként kell kezelniük.

b)

az ezektől eltérő típusú, nem minősítettközponti szerződő féllel szembeni kitettséget vállalattal szembeni kitettségként kell kezelniük.

(3)   E rendelet alkalmazásában a harmadik országbeli befektetési vállalkozásokkal szembeni kitettségeket és a harmadik országbeli hitelintézetekkel szembeni kitettségeket, valamint a harmadik országbeli elszámolóházakkal és tőzsdékkel szembeni kitettségeket kizárólag akkor lehet intézményekkel szembeni kitettségnek tekinteni, ha az adott szervezetre a harmadik ország az Unióban alkalmazott követelményekkel legalább egyenértékű prudenciális felügyeleti és szabályozási követelményeket alkalmaz.

(4)   A (2) bekezdés alkalmazásában a Bizottság – végrehajtási aktus formájában, a 447. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásra is figyelemmel – határozatot fogadhat el arról, hogy az adott harmadik ország az Európai Unióban alkalmazott követelményekkel legalább egyenértékű prudenciális felügyeleti és szabályozási követelményeket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2015. január 1-jéig továbbra is az e bekezdésben foglaltak szerint járhatnak el a harmadik országok viszonylatában, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2014. január 1-jét megelőzően jóváhagyták, hogy az adott harmadik ország esetében elfogadható ezen eljárás alkalmazása.

108. cikk

Hitelkockázat-mérséklési eljárás alkalmazása a sztenderd módszerben és az IRB-módszerben

(1)   Az olyan kitettség vonatkozásában, amelyre az intézmény a 2. fejezet szerinti sztenderd módszert vagy a 3. fejezet szerinti IRB-módszert alkalmazza anélkül, hogy a 151. cikk alapján a nemteljesítéskori veszteségrátára (LGD) és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozóan saját becslést alkalmazna, a 4. fejezetnek megfelelően hitelkockázat-mérséklést alkalmazhat a kockázattal súlyozott kitettségértékek számítása során a 92. cikk (3) bekezdésének a) és f) pontja céljára, vagy értelemszerűen a várható veszteségértékek számítása során a 36. cikk (1) bekezdésének d) pontjában és a 62. cikk c) pontjában említett számítás céljára.

(2)   Az olyan kitettség esetében, amelyre az intézmény az IRB-módszert alkalmazza a 151. cikk alapján az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becslései felhasználásával, az intézmény a 3. fejezetben foglaltaknak megfelelően alkalmazhat hitelkockázat-mérséklést.

109. cikk

Értékpapírosított kitettségek kezelése a sztenderd módszerben és az IRB-módszerben

(1)   Ha az intézmény azon kitettségi osztály esetében, amelybe a 112. cikk szerint az értékpapírosított kitettségeket be kellene sorolni, a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításához a 2. fejezet szerinti sztenderd módszert használja, akkor az értékpapírosítási pozícióra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértéket a 245., a 246. és a 251–258. cikknek megfelelően kell kiszámítania. A sztenderd módszert használó intézmények a belső értékelési módszert is használhatják, ha ez a 259. cikk (3) bekezdése alapján engedélyezett.

(2)   Ha az intézmény azon kitettségi osztály esetében, amelybe a 147. cikk szerint az értékpapírosított kitettséget be kellene sorolni, a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításához a 3. fejezet szerinti IRB-módszert használja, akkor a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 245., a 246. és a 259–266. cikknek megfelelően kell kiszámítania.

A belső értékelési módszer kivételével, amennyiben az IRB-módszert egy értékpapírosítás alapjául szolgáló értékpapírosított kitettségeknek csak egy részére alkalmazzák, az intézménynek a kockázattal súlyozott kitettségértékeinek kiszámításához az ezen értékpapírosítás alapjául szolgáló értékpapírosítási kitettségek túlnyomó részére alkalmazottmódszert kell használnia.

110. cikk

Hitelkockázati kiigazítások kezelése

(1)   A sztenderd módszert alkalmazó intézmények a 62. cikk c) pontjának megfelelően kötelesek kezelni az általános hitelkockázati kiigazítást.

(2)   Az IRB-módszert alkalmazó intézményeknek a 159. cikknek, a 62. cikk d) pontjának és a 36. cikk (1) bekezdése d) pontjának megfelelően kell kezelniük az általános hitelkockázati kiigazítást.

E cikk, valamint a 2. és 3. fejezet alkalmazásában az általános és egyedi hitelkockázati kiigazításokba nem tartoznak bele az általános banki kockázatok fedezetére képzett tartalékok.

(3)   Az IRB-módszert alkalmazó olyan intézményeknek, amelyek a 148. és 150. cikkel összhangban kitettségeik egy részére a sztenderd módszert alkalmazzák összevont vagy egyedi alapon, a következők szerint kell meghatározniuk az általános hitelkockázati kiigazítás azon részét, amelyre az általános hitelkockázati kiigazítás sztenderd módszer szerinti kezelése vonatkozik, illetve amelyre az általános hitelkockázati kiigazítás IRB-módszer szerinti kezelése vonatkozik:

a)

ha a konszolidációba bevont intézmény kizárólag az IRB-módszert alkalmazza, akkor ezen intézmény általános hitelkockázati kiigazítása a (2) bekezdés szerint kezelendő;

b)

ha egy a konszolidációba bevont intézmény kizárólag a sztenderd módszert alkalmazza, akkor ezen intézmény általános hitelkockázati kiigazítása az (1) bekezdés szerint kezelendő;

c)

a fennmaradó hitelkockázati kiigazítást arányosan, a kockázattal súlyozott kitettségértékek sztenderd módszer alá tartozó, illetve IRB-módszer alá tartozó részének megfelelően kell besorolni.

(4)   Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a vonatkozó számviteli szabályozás szerinti, a következőkre vonatkozó egyedi hitelkockázati kiigazítások és általános hitelkockázati kiigazítások kiszámítása céljából:

a)

a 111. cikkben említettek alkalmazásával a sztenderd módszer szerinti kitettségérték;

b)

a 166–168. cikkben említettek alkalmazásával az IRB-módszer szerinti kitettségérték;

c)

a 159. cikkben említettek alkalmazásával a várható veszteségértékek kezelése;

d)

a 246. és 266. cikkben említettek alkalmazásával az értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének számításához kapcsolódó kitettségérték;

e)

a 178. cikkben megfogalmazott nemteljesítés meghatározása.

Az EBH 2015. február 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

2.   FEJEZET

A sztenderd módszer

1.   szakasz

Általános elvek

111. cikk

Kitettségérték

(1)   Egy eszköztétel kitettségértéke az eszköztételnek az egyedi hitelkockázati kiigazítások, valamint a 34. cikkel és a 110. cikkel összhangban elvégzett további értékkorrekciók és az eszköztételhez kapcsolódó, szavatolótőkét érintő levonások alkalmazásával módosított könyv szerinti értéke. Az I. mellékletben szereplő mérlegen kívüli tételek esetében a kitettségek értékét az egyedi hitelkockázati kiigazításokkal csökkentett névértékből kiindulva a a következő százalékok figyelembe vételével kell kiszámítani:

a)

100 % a magas kockázatú tételeknél;

b)

50 % a közepes kockázatú tételeknél,

c)

20 % a közepes/alacsony kockázatú tételeknél;

d)

0 % az alacsony kockázatú tételeknél.

Az első bekezdés második mondatában említett mérlegen kívüli tételekre az I. melléklet szerinti kockázati besorolás alkalmazandó.

Ha egy intézmény a pénzügyi biztosítékok 223. cikk szerinti összetett módszerét használja, a repoügylet keretében,, értékpapír- vagy árukölcsönbeadásii, illetve kölcsönvételi ügylet keretében vagy értékpapírügylethez kapcsolódó hitel keretében értékesített, letétbe helyezett vagy kölcsönadott értékpapírok vagy áruk kitettségértékét a 223–225. cikkben előírtak szerint az ilyen értékpapíroknak, illetve áruknak megfelelő volatilitási korrekcióval kell növelni.

(2)   A II. mellékletben felsorolt származtatott ügyletek kitettségértékét a 6. fejezettel összhangban kell meghatározni, a 6. fejezet alapján alkalmazott módszer alkalmazása során figyelembe véve a nováció és az egyéb nettósítási megállapodások hatásait is. A repoügyletek, értékpapír- és árukölcsönbeadásii, illetve kölcsönvételi ügyletek, a hosszú teljesítési idejű ügyletek és az értékpapírügylethez kapcsolódó hitelek kitettségértékét a 6. fejezetnek vagy a 4. fejezetnek megfelelően lehet megállapítani.

(3)   Amennyiben egy kitettség előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel ellátott, az arra a tételre alkalmazandó kitettségérték a 4. fejezetnek megfelelően módosítható.

112. cikk

Kitettségi osztályok

Minden egyes kitettséget hozzá kell rendelni a következő kitettségi osztályok egyikéhez:

a)

központi kormányzattal vagy központi bankkal szembeni kitettségek;

b)

regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségek;

c)

közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek;

d)

multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségek;

e)

nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségek;

f)

intézményekkel szembeni kitettségek;

g)

vállalkozásokkal szembeni kitettségek;

h)

lakossággal szembeni kitettségek;

i)

ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek;

j)

nemteljesítő kitettségek;

k)

kiemelkedően magas kockázatú kitettségek;

l)

fedezett kötvények formájában fennálló kitettségek;

m)

értékpapírosítási pozíciókat megtestesítő tételek;

n)

rövidtávú hitelminősítéssel rendelkező intézményekkel és vállalatokkal szembeni kitettségek;

o)

kollektív befektetési formák (KBF-ek) befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségek;

p)

részvényjellegű kitettségek;

q)

egyéb tételek.

113. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása

(1)   A kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításakor a kockázati súlyokat a 2. szakasz rendelkezéseivel összhangban minden kitettségre alkalmazni kell, amennyiben azokat nem vonták le a szavatolótőkéből. A kockázati súlyok alkalmazásának azon a kitettségi osztályon kell alapulnia, amelybe a kitettség be van sorolva, valamint – a 2. szakaszban meghatározott mértékig – a hitelminőségén. A hitelminőség meghatározható a külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseinek használatával, vagy az exporthitel ügynökségek hitelminősítéseinek használatával, a 3. szakasznak megfelelően.

(2)   A kockázati súly (1) bekezdésben említett alkalmazásának céljából a kitettségértéket meg kell szorozni a 2. szakasszal összhangban megjelölt vagy meghatározott kockázati súllyal.

(3)   Amennyiben egy kitettség hitelkockázati fedezettel ellátott, az arra a tételre alkalmazandó kockázati súly a 4. fejezetnek megfelelően módosítható.

(4)   Értékpapírosított kitettségek esetében a kockázattal súlyozott kitettségértékeket az 5. fejezetnek megfelelően kell kiszámítani.

(5)   Az olyan kitettségekhez, amelyek esetében a 2. szakasz nem rendelkezik számításról, 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

(6)   Az elsődleges alapvető tőkeelemeket, kiegészítő alapvető tőkeelemeket vagy járulékos tőkeelemeket eredményező kitettségek kivételével az intézmények az illetékes hatóságok általi előzetes engedélyezés függvényében dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák e cikk (1) bekezdésének követelményeit az adott intézmény olyan partnerrel szembeni kitettségeire, amely az anyavállalata, leányvállalata, anyavállalatának leányvállalata vagy olyan vállalat, amely vele a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti kapcsolatban áll. Az illetékes hatóságok felhatalmazást kapnak az engedély megadására, ha a következő feltételek teljesülnek:

a)

a partner olyan intézmény, pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság, pénzügyi vállalkozás, vagyonkezelő társaság vagy járulékos vállalkozás, amelyre megfelelő prudenciális követelmények vonatkoznak;

b)

a partner ugyanabba a konszolidációba van teljes körűen bevonva, mint az intézmény;

c)

a partnerre ugyanazon kockázatértékelési, -mérési és -ellenőrzési eljárások vonatkoznak, mint az intézményre;

d)

a partner ugyanabban a tagállamban rendelkezik székhellyel, mint az intézmény;

e)

a szavatolótőke azonnali átadásának, vagy az intézmény részére a kötelezettségek partner általi visszafizetésének lényeges gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem várható.

Ha valamely intézmény e bekezdéssel összhangban engedélyt kap arra, hogy ne alkalmazza az (1) bekezdés követelményeit, 0 %-os kockázati súlyt alkalmazhat.

(7)   Az elsődleges alapvető tőkeelemeket, kiegészítő alapvető tőkeelemeket vagy járulékos tőkeelemeket eredményező kitettségek kivételével az intézmények az illetékes hatóságok általi előzetes engedélyezés függvényében dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák e cikk (1) bekezdésének követelményeit olyan partnerekkel szembeni kitettségekre, amelyekkel az intézmény intézményvédelmi rendszert alakított ki, amely egy olyan szerződésben foglalt vagy jogszabálybanmeghatározott kölcsönös felelősségvállalási rendszer, amely védi ezeket az intézményeket, és mindenekelőtt szükség esetén biztosítja azok likviditását és hosszú távú fizetőképességét a fizetésképtelenség elkerülése érdekében. Az illetékes hatóságok az engedélyt megadhatják, ha a következő feltételek teljesülnek:

a)

a (6) bekezdés a), d) és e) pontjában meghatározott követelmények teljesülnek;

b)

rendelkezések biztosítják, hogy az intézményvédelmi rendszer képes a kötelezettségvállalása szerinti szükséges támogatás nyújtására a haladéktalanul rendelkezésére álló forrásokból;

c)

az intézményvédelmi rendszer megfelelő és egységesen megállapított, a kockázatok monitorozására és osztályozására szolgáló rendszereket működtet, amelyek valamennyi tagnak, valamint az intézményvédelmi rendszer egészének a kockázati helyzetéről teljes áttekintést biztosítanak, a megfelelő intézkedések megtételére irányuló jogosultágokkalegyütt; az ilyen rendszerek keretében megfelelően monitorozni kell a nemteljesítő kitettségeket a 178. cikk (1) bekezdésének megfelelően;

d)

az intézményvédelmi rendszer saját kockázati értékelést végez, melynek eredményeit közli az egyes tagokkal;

e)

az intézményvédelmi rendszer évente összeállít és nyilvánosságra hoz egy olyan konszolidált jelentést, amely tartalmazza a mérleget, az eredménykimutatást, a helyzetjelentést és kockázati jelentést az intézményvédelmi rendszer egészére vonatkozóan, vagy egy olyan jelentést, amely tartalmazza az összesített mérleget, az összesített eredménykimutatást, a helyzetjelentést és a kockázati jelentést az intézményvédelmi rendszer egészére vonatkozóan;

f)

az intézményvédelmi rendszer tagjainak legalább 24 hónappal korábban jelezniük kell, amennyiben meg kívánják szüntetni az intézményvédelmi rendszert;

g)

a szavatolótőke kiszámításához figyelembe vehető elemek többszörös számbavételét (a továbbiakban: „többszörös számbavétel”) valamint az intézményvédelmi rendszer tagjai között a szavatolótőke nem megfelelő képzését ki kell küszöbölni;

h)

az intézményvédelmi rendszer tagságának túlnyomórészt homogén üzleti profillal rendelkező hitelintézetek széles köréből kell állnia;

i)

a c) és d) pontban említett rendszerek megfelelőségét az érintett illetékes hatóságoknak rendszeres időközönként jóvá kell hagyniuk és monitorozniuk kell.

Ha valamely intézmény e bekezdéssel összhangban úgy dönt, hogy nem alkalmazza az (1) bekezdés követelményeit, 0 %-os kockázati súlyt alkalmazhat.

2.   szakasz

Kockázati súlyok

114. cikk

Központi kormányzatokkal vagy központi bankokkal szembeni kitettségek

(1)   A központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, kivéve ha a (2)–(7) bekezdésben meghatározott rendelkezések alkalmazandók.

(2)   Az olyan központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéséhez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján az 1. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.

1.   táblázat

Hitelminőségi besorolás

1

2

3

4

5

6

Kockázati súly

0 %

20 %

50 %

100 %

100 %

150 %

(3)   Az EKB-val szembeni kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

(4)   A tagállamok központi kormányzataival és központi bankjaival szembeni, a központi kormányzat és a központi bank hazai pénznemében denominált és finanszírozott kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

(5)   2017. december 31-ig a tagállamok központi kormányzataival és központi bankjaival szembeni, bármelyik tagállam pénznemében denominált és finanszírozott kitettségekhez ugyanolyan kockázati súlyt kell rendelni, mint amilyet ezekre a kitettségekre akkor alkalmaznának, ha azok az adott tagállam saját pénznemében denomináltak és finanszírozottak lennének.

(6)   Az (5) bekezdésben említett kitettségek esetében:

a)

2018-ban a kockázattal súlyozott kitettségértékek számításához az említett kitettségekre a 114. cikk (2) bekezdésével összhangban rendelt kockázati súlyok 20 %-átk kell alkalmazni,

b)

2019-ben a kockázattal súlyozott kitettségértékek számításához az említett kitettségekre a 114. cikk (2) bekezdésével összhangban rendelt kockázati súlyok 50 %-át kell alkalmazni,

c)

2020-ban és azután a kockázattal súlyozott kitettségértékek számításához az említett kitettségekre a 114. cikk (2) bekezdésével összhangban rendelt kockázati súlyok 100 %-ának kell alkalmazni.

(7)   Ha az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozási rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmazó harmadik ország illetékes hatóságai a központi kormányzatukkal vagy központi bankjukkal szembeni, hazai pénznemben denominált és finanszírozott kitettségekhez az (1)–(2) bekezdésben jelölt kockázati súlynál kisebbet rendelnek, akkor az intézmények az ilyen jellegű kitettségekre ugyanilyen módon alkalmazhatják a kockázati súlyokat.

E bekezdés alkalmazásában a Bizottság a 464. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazása mellett végrehajtási aktus útján határozatot fogadhat el arról, hogy a harmadik ország az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozás rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2015. január 1-jéig továbbra is alkalmazhatják a harmadik ország központi kormányzatával vagy központi bankjával szembeni kitettségekre az ebben a bekezdésben meghatározott eljárást, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2014. január 1-je előtt jóváhagyták ezen eljárás alkalmazását az adott harmadik ország esetében.

115. cikk

Regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségek

(1)   A regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségekhre az intézményekkel szembeni kitettségekre alkalmazott kockázati súlyt kell rendelni, kivéve, ha a kitettségeket a (2) vagy (4) bekezdés alapján központi kormányzattal szembeni kitettségként kezelik, vagy azok az (5) bekezdésben meghatározott kockázati súlyt kapnak. A rövid lejáratú kitettségeknek a 119. cikk (2) bekezdésében és 120. cikk (2) bekezdésében meghatározott kedvezőbb elbírálása nem alkalmazható.

(2)   A regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségeket úgy kell kezelni, mint azon központi kormányzattal szembeni kitettségeket, amelynek joghatósága alá székhelyük tartozik, ha a regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságok önálló adókivetési jogköréből, valamint a nemteljesítési kockázatukat csökkentő konkrét intézményi berendezkedésből adódóan nincs különbség a velük szembeni kitettségek kockázata és a központi kormányzattal szembeni kitettségek kockázataközött.

AZ EBH nyilvánosan elérhető adatbázist tart fenn az összes olyan, Unión belüli regionális kormányzatról és helyi hatóságról, amelyekkel szemben a kitettségeket az érintett illetékes hatóságok a központi kormányzatukkal szembeni kitettségként kezelik.

(3)   A közjogi értelemben jogi személyiséggel rendelkező egyházakkal és vallási közösségekkel szembeni kitettségeket regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni kitettségként kell kezelni, amennyiben azok adót szednek az őket erre feljogosító jogszabályoknak megfelelően. Ebben az esetben a (2) bekezdés nem alkalmazandó és a 150. cikk (1) bekezdése a) pontját illetően a sztenderd módszer alkalmazásának engedélyezése nem tagadható meg.

(4)   Ha valamely az Unióban alkalmazottakkal legalább egyenértékű felügyeleti és szabályozási rendelkezéseket alkalmazó harmadik országbeli joghatóság illetékes hatóságai a regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségeket úgy kezelik, mint a központi kormányzatukkal szembeni kitettségeket, és a regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok önálló adókivetési jogköréből, valamint a nemteljesítés kockázatát csökkentő konkrét intézményi berendezkedésből adódóan nincs kockázati különbség az előbbi, illetve utóbbi típusú kitettségek között, az intézmények az ilyen regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségekhez ugyanilyen módon rendelhetnek kockázati súlyokat.

E bekezdés alkalmazásában a Bizottság a 464. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazása mellett végrehajtási aktus útján határozatot fogadhat el arról, hogy a harmadik ország az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozás rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2015. január 1-jéig továbbra is alkalmazhatják harmadik országokra az ebben a bekezdésben meghatározott eljárást, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2014. január 1-je előtt jóváhagyták ezen eljárás alkalmazását az adott harmadik ország esetében.

(5)   A tagállamok regionális kormányzataival vagy helyi hatóságaival szembeni kitettségekhez, amelyeket a (2)–(4) bekezdés nem említ és amelyek az adott regionális kormányzat vagy helyi hatóság hazai pénznemében denomináltak és finanszírozottak, 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

116. cikk

Közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek

(1)   Az olyan közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségekre, amelyekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a bejegyzés helye szerinti központi kormányzattal szembeni kitettségre vonatkozó kockázati súlyt kell rendelni a következő 2. táblázatnak megfelelően:

2.   táblázat

Központi kormányzat hitelminőségi besorolása

1

2

3

4

5

6

Kockázati súly

20 %

50 %

100 %

100 %

100 %

150 %

Olyan országban bejegyzett közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek esetében, amelynek központi kormányzata nem minősített, a kockázati súly 100 %.

(2)   Az olyan közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeket, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a 120. cikknek megfelelően kell kezelni. A rövid lejáratú kitettségeknek 119. cikk (2) bekezdésében és a 120. cikk (2) bekezdésében meghatározott kedvezőbb kezelésenem alkalmazható az említett intézményekre.

(3)   Az eredetileg három hónapos vagy annál rövidebb lejáratú, közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségekhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

(4)   Kivételes esetekben a közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek ugyanúgy kezelhetők, mint azzal a központi kormányzattal, regionális kormányzattal vagy helyi hatósággal szembeni kitettségek, amelynek joghatósága alá székhelyük tartozik, amennyiben az adott joghatósági terület illetékes hatóságainak megítélése szerint e kitettségek között nincs kockázati különbség, mivel a központi kormányzat, regionális kormányzat vagy helyi hatóság megfelelő garanciát nyújt.

(5)   Ha egy, az Unióban alkalmazottakkal legalább egyenértékű felügyeleti és szabályozási követelményeketalkalmazó harmadik ország illetékes hatóságai a közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeket az (1) vagy (2) bekezdés szerint kezelik, az intézmények az ilyen közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeket ugyanilyen kockázati súllyal vehetik figyelembe. Ellenkező esetben az intézményeknek 100 %-os kockázati súlyt kell alkalmazniuk.

E bekezdés alkalmazásában a Bizottság a 464. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazása mellett végrehajtási aktus útján határozatot fogadhat el arról, hogy a harmadik ország az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozási rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2015. január 1-jéig továbbra is alkalmazhatják harmadik országokra az ebben a bekezdésben meghatározott eljárást, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2014. január 1-je előtt jóváhagyták ezen eljárás alkalmazását az adott harmadik ország esetében.

117. cikk

Multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségek

(1)   A (2) bekezdésben nem említett multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségeket ugyanúgy kell kezelni, mint az intézményekkel szembeni kitettségeket. A rövid lejáratú kitettségeknek a 119. cikk (2) bekezdésében, a 120. cikk (2) bekezdésében és a 121. cikk (3) bekezdésében meghatározott kedvezőbb kezelése nem alkalmazható.

Multilaterális fejlesztési banknak tekintendő az Amerika-közi Befektetési Társaság, a Fekete-tengeri Kereskedelmi és Fejlesztési Bank, a Közép-amerikai Gazdasági Integrációs Bank, valamint a Latin-amerikai Fejlesztési Bank (CAF).

(2)   A következő multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni:

a)

a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank;

b)

a Nemzetközi Pénzügyi Társaság;

c)

az Amerika-közi Fejlesztési Bank;

d)

az Ázsiai Fejlesztési Bank;

e)

az Afrikai Fejlesztési Bank;

f)

az Európa Tanács Fejlesztési Bankja;

g)

az Északi Beruházási Bank;

h)

a Karibi Fejlesztési Bank;

i)

az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank;

j)

az Európai Beruházási Bank;

k)

az Európai Beruházási Alap;

l)

a Nemzetközi Beruházás-biztosítási Ügynökség;

m)

a Nemzetközi Pénzügyi Eszköz a Védőoltásokért;

n)

az Iszlám Fejlesztési Bank.

(3)   Az Európai Beruházási Alapnál jegyzett, de be nem fizetett tőkéhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

118. cikk

Nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségek

A következő nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni:

a)

az Unió;

b)

a Nemzetközi Valutaalap;

c)

a Nemzetközi Fizetések Bankja;

d)

az európai pénzügyi stabilitási eszköz;

e)

az Európai Stabilitási Mechanizmus;

f)

az olyan, két vagy több tagállam által létrehozott nemzetközi pénzügyi vállalkozások, amelyek célja súlyos finanszírozási problémákkal küzdő vagy azok által fenyegetett tagjainak javára finanszírozás mobilizálása és pénzügyi segítség nyújtása.

119. cikk

Intézményekkel szembeni kitettségek

(1)   Az olyan intézményekkel szembeni kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a 120. cikknek megfelelően kell kockázati súlyt rendelni. Az olyan intézményekkel szembeni kitettségekhez, amelyek esetében nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a 121. cikknek megfelelően kell kockázati súlyt rendelni.

(2)   Az intézményekkel szembeni, három hónap vagy annál rövidebb hátralévő futamidejű, a hitelfelvevő nemzeti pénznemében denominált és finanszírozott kitettségekhez azt a kockázati súlyt kell rendelni, amely egy kategóriával kedvezőtlenebb hitelminőségi besoroláshoz tartozik, mint az intézmény székhelye szerinti joghatóság központi kormányzatával szembeni kitettségekhez a 114. cikk (4) bekezdésétől (7) bekezdéséig leírtak szerint rendelt kedvezményes kockázati súly.

(3)   A három hónap vagy annál rövidebb hátralévő futamidejű, a hitelfelvevő nemzeti pénznemében denominált és finanszírozott kitettségekhez nem lehet 20 %-nál kisebb kockázati súlyt rendelni.

(4)   Az Európai Központi Bank vagy valamely tagállam központi bankja által előírt, az intézmény által elhelyezett minimum tartalék formájában fennálló, intézménnyel szembeni kitettséghez olyan kockázati súly rendelhető, mint a szóban forgó tagállam központi bankjával szembeni kitettségekhez, feltéve, hogy:

a)

a tartalékokat a kötelező tartalékok alkalmazásáról szóló, 2003. szeptember 12-i 1745/2003/EK európai központi banki rendeletnek (29), illetve az említett rendelettel minden lényeges szempontból egyenértékű nemzeti követelményeknek megfelelően tartják fenn;

b)

a tartalékokat kezelő intézmény felszámolása vagy fizetésképtelensége esetén a tartalékokat megfelelő időben és teljes mértékben visszafizetik az intézménynek, és nem bocsátják rendelkezésre az intézmény egyéb kötelezettségeinek teljesítése céljából.

(5)   Az illetékes hatóságok által engedélyezett és felügyelt, valamint szigorúságuk tekintetében az intézményekre alkalmazandókhoz hasonló prudenciális követelmények alá tartozó pénzügyi vállalkozásokkal szembeni kitettségeket intézményekkel szembeni kitettségekként kell kezelni.

120. cikk

Minősített intézményekkel szembeni kitettségek

(1)   Az olyan intézményekkel szembeni, három hónapnál hosszabb hátralévő futamidejű kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéséhez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján a 3. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.

3.   táblázat

Hitelminőségi besorolás

1

2

3

4

5

6

Kockázati súly

20 %

50 %

50 %

100 %

100 %

150 %

(2)   Az olyan intézményekkel szembeni, legfeljebb három hónap hátralévő futamidejű kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéséhez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján a 4. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.

4.   táblázat

Hitelminőségi besorolás

1

2

3

4

5

6

Kockázati súly

20 %

20 %

20 %

50 %

50 %

150 %

(3)   A rövid távú hitelminősítések 126. cikk szerinti kezelése és a rövid lejáratú kitettségek (2) bekezdésben meghatározott általános kedvezményes kezelése közötti kapcsolat a következő:

a)

Ha a rövid lejáratú kitettség nem rendelkezik minősítéssel, a (2) bekezdésben a rövid lejáratú kitettségekre meghatározott kedvezményes kezelést kell alkalmazni az intézményekkel szembeni összes, legfeljebb három hónapos hátralévő futamidejű kitettségre;

b)

Ha a kitettség rendelkezik rövidtávú minősítéssel, és ez a minősítés egy, a rövid lejáratú kitettségek kezelésére a (2) bekezdés szerinti kedvezményes kezelés szerinti súlynál kedvezőbb vagy azzal megegyező kockázati súlyt eredményez, akkor a rövid távú minősítést csak az adott kitettségre lehet alkalmazni. Egyéb rövid lejáratú kitettségek esetében a (2) bekezdésben meghatározott, rövid lejáratú kitettségekre vonatkozó kedvezményes kezelést kell alkalmazni.

c)

Ha a kitettség rendelkezik rövidtávú minősítéssel, és ez a minősítés egy, a rövid lejáratú kitettségek kezelésére a (2) bekezdésben megjelölt kedvezményes kezelés szerinti súlynál kedvezőtlenebb kockázati súlyt eredményez, akkor a rövid lejáratú kedvezményes kezelése nem alkalmazható, és az összes nem minősített, rövid lejáratú követeléshez a vonatkozó rövid távú minősítésnek megfelelő kockázati súlyt kell rendelni.

121. cikk

Nem minősített intézményekkel szembeni kitettségek

(1)   Az olyan intézményekkel szembeni kitettségekhez, amelyekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, azon hitelminőségi besorolásnak megfelelően kell kockázati súlyt rendelni, amelyhez annak a joghatóságnak a központi kormányzatával szembeni kitettségeket rendelték, amelyben az intézmény székhelye található, az 5. táblázatnak megfelelően.

5.   táblázat

Központi kormányzat hitelminőségi besorolása

1

2

3

4

5

6

Kitettség kockázati súlya

20 %

50 %

100 %

100 %

100 %

150 %

(2)   Olyan országban bejegyzett nem minősített intézményekkel szembeni kitettségek esetén, amelynek központi kormányzata nem minősített, a kockázati súly 100 %.

(3)   Az eredetileg három hónapos vagy annál rövidebb tényleges futamidejű, nem minősített intézményekkel szembeni kitettségekhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

(4)   A (2) és a (3) bekezdéstől eltérve a nem minősített intézményekkel szembeni – a 162. cikk (3) bekezdése második albekezdésének b) pontjában említett – kereskedelemfinanszírozási kitettségekhez 50 %-os kockázati súlyt kell rendelni, amennyiben pedig ezeknek a nem minősített intézményekkel szembeni kereskedelemfinanszírozási kitettségeknek a hátralévő futamideje három hónap vagy annál kevesebb, 20 %-os kockázati súly alkalmazandó.

122. cikk

Vállalkozásokkal szembeni kitettségek

(1)   Az olyan kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéséhez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján a 6. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.

6.   táblázat

Hitelminőségi besorolás

1

2

3

4

5

6

Kockázati súly

20 %

50 %

100 %

100 %

150 %

150 %

(2)   Az olyan kitettségekhez, amelyek esetében nem áll rendelkezésre hitelminősítés, a 100 %-os kockázati súly és a vállalkozás székhelye helye szerinti joghatóság központi kormányzatával szembeni kitettség kockázati súlya közül a nagyobbat kell rendelni.

123. cikk

Lakossággal szembeni kitettségek

Azokhoz a kitettségekhez, amelyek megfelelnek a következő kritériumoknak, 75 %-os kockázati súlyt kell rendelni:

a)

a kitettségnek természetes személlyel, illetve személyekkel, vagy kis- illetve közepes méretű vállalkozásokkal (KKV) szembeni kitettségnek kell lennie;

b)

a kitettségnek jelentős számú, hasonló jellegzetességekkel bíró kitettség egyikének kell lennie, ami által lényegesen csökkennek az ilyen kölcsönnyújtáshoz kapcsolódó kockázatok;

c)

az ügyfélnek vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának az intézménnyel, valamint annak anyavállalatával és leányvállalataival szembeni tartozásának teljes összege, ideértve minden nemteljesítő kitettséget, de ide nem értve a lakóingatlannal teljes mértékben és a 112. cikk i) pontjában meghatározott kitettségi osztályba sorolt kitettségeket, az intézmény tudomása szerint nem haladhatja meg az 1 millió EUR-t. Az intézménynek ésszerű lépéseket kell tennie, hogy megbizonyosodjon erről.

Az értékpapírok nem sorolhatók a lakossággal szembeni kitettségi osztályba.

Az első albekezdés a)–c) pontjában említett kritériumoknak meg nem felelő kitettségek nem sorolhatók a lakossággal szembeni kitettségi osztályba.

A lakossági lízingszerződés szerinti minimális lízingdíjak jelenértéke a lakossággal szembeni kitettségi osztályba sorolható.

124. cikk

Ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek

(1)   Az ingatlanra bejegyzett zálogjoggal telejs mértékben fedezett kitettséghez vagy kitettségrészéhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, amennyiben a 125. és 126. cikk szerinti feltételek nem teljesülnek, kivéve a kitettség olyan részét, amely másik kitettségi osztályba sorolandó. A kitettségnek az ingatlan fedezeti értékét meghaladó részéhez az ugyanazon ügyféllel szemben fennálló fedezetlen kitettségekre vonatkozó kockázati súlyt kell rendelni.

A kitettség teljes mértékben ingatlannal fedezettként kezelt része nem lehet nagyobb a piaci érték jelzáloggal terhelt összegénél, vagy azon tagállamokban, amelyek törvényi vagy rendeleti szintenszigorú kritériumokat határoztak meg a hitelbiztosítéki érték megállapítására vonatkozóan, az adottingatlan hitelbiztosítéki értékénél.

(2)   Az illetékes hatóságoknak a 101. cikk értelmében gyűjtött adatok és minden egyéb releváns mutató alapján rendszeresen és legalább évente értékelniük kell, hogy a területükön elhelyezkedő, a 125. cikkben említett, lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségekre vonatkozó 35 %-os kockázati súly és a 126. cikkben említett, kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségekre vonatkozó 50 %-os kockázati súly megfelelő-e:

a)

az ingatlannal fedezett kitettségek tekintetében felmerülő veszteségekkel kapcsolatos tapasztalat alapján; illetve

b)

az ingatlanpiac jövőbeli alakulását figyelembe véve.

Az illetékes hatóságok pénzügyi stabilitási megfontolások alapján indokolt esetben meghatározhatnak a 125. cikk (2) bekezdésében és a 126. cikk (2) bekezdésében meghatározottaknál magasabb kockázati súlyt vagy szigorúbb kritériumokat is.

A lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek esetében az illetékes hatóságok 35 % és 150 % közötti tartományon belüli kockázati súlyt állapíthatnak meg.

A kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek esetében az illetékes hatóságok 50 % és 150 % közötti tartományon belüli kockázati súlyt állapíthatnak meg.

A magasabb kockázati súly e tartományokon belüli megállapítását a veszteségekkel kapcsolatos tapasztalatok és az ingatlanpiac várható alakulása alapján, a pénzügyi stabilitási megfontolások figyelembevételével kell végezni. Ha a vizsgálat azt állapítja meg, hogy a 125. cikk (2) bekezdése és a 126. cikk (2) bekezdése szerinti kockázati súlyok nem felelnek meg a kitettségek azon szegmenséhez vagy szegmenseihez kapcsolódó tényleges kockázatoknak, amely(ek) az illetékes hatóság felügyelete alá tartozó terület bizonyos részén vagy részein elhelyezkedő lakóingatlanra vagy kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségekből erednek, akkor az illetékes hatóságok a kitettségek ezen, az ingatlanok helye szerint meghatározott szegmenseire a tényleges kockázatnak megfelelő, magasabb kockázati súlyt állapíthatnak meg.

Az illetékes hatóságok konzultálnak az EBH-val a magasabb kockázati súlyok alkalmazásávalés az alkalmazandó feltételekkel kapcsolatban, amely súlyok kiszámítására az e bekezdésben említett, az ezen cikk (4) bekezdése szerinti szabályozástechnikai standardokkal meghatározandó kritériumokkal összhangban kerülhet majd sor. Az EBH közzéteszi a 125., 126. és 199. cikkben említett kitettségekre vonatkozóan az illetékes hatóságok által meghatározott kockázati súlyokat és kritériumokat.

(3)   Amennyiben az illetékes hatóságok magasabbkockázati súlyt vagy szigorúbb kritériumokat határoznak meg, 6 hónapos átmeneti időszak áll az intézmények rendelkezésére az új kockázati súly alkalmazásának megkezdésére.

(4)   Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők meghatározása érdekében:

a)

szigorú kritériumok az (1) bekezdésben említett hitelbiztosítéki érték megállapítására;

b)

azok a (2) bekezdésben említett feltételek, amelyeket az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a magasabb kockázati súlyok meghatározása során, különösen a „pénzügyi stabilitási megfontolások” értelmezését.

Az EBH 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(5)   A tagállamok intézményeinek alkalmazniuk kell azokat a kockázati súlyokat és kritériumokat, amelyeket valamely másik tagállam illetékes hatóságai határoztak meg az ez utóbbi tagállamban elhelyezkedő kereskedelmi és lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségekre.

125. cikk

Lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek

(1)   Hacsak az illetékes hatóságok a 124. cikk (2) bekezdésének megfelelően másképp nem határoznak, a teljes mértékben lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségeket a következőképpen kell kezelni:

a)

35 %-os kockázati súlyt kell rendelni az olyan lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségekhez vagy kitettségrészhez, amelyben annak tulajdonosa vagy magánbefektetési társaság esetén haszonélvezője lakik vagy lakni fog, illetve amelyet bérbe ad vagy bérbe fog adni;

b)

35 %-os kockázati súlyt kell rendelni a lakóingatlannal kapcsolatos ingatlanlízing-ügyletben a lízingbe vevővel szembeni kitettségekhez – amelyben az intézmény a lízingbe adó, és a lízingbe vevőnek opciója van az ingatlan megvételére —, amennyiben az intézménynek az ingatlanban lévő tulajdonjoga a teljes mértékben fedezi az intézmény kitettségét.

(2)   Az intézmények az (1) bekezdés alkalmazásában csak akkor tekinthetnek egy kitettséget vagy egy kitettség részt teljes mértékben fedezettnek, ha a következő feltételek teljesülnek:

a)

az ingatlan értéke nem függ lényegesen a hitelfelvevő hitelminőségéől. Annak megállapítása során, hogy fennáll-e lényeges függés, az intézménynek nem kell figyelembe venni az olyan helyzeteket, amelyekben kizárólag makrogazdasági tényezők befolyásolják mind az ingatlan értékét, mind a hitelfelvevő törlesztési képességét;

b)

a hitelfelvevő kockázata alapvetően nem az alapul szolgáló ingatlanból vagy projektből származó jövedelemtől függ, hanem a hitelfelvevő más bevételi forrásokból eredőtörlesztésiképességétől, és ennek következtében a hitel visszafizetése sem függ lényegesen semmilyen, a biztosítékul szolgáló ingatlan által generált pénzáramlástól; Az egyéb bevételi forrás tekintetében az intézményeknek hitelnyújtási politikájuk részeként meg kell határozniuk az elfogadható hitel/jövedelem és bevételi aránymaximumát, és a hitel döntéseket megelőzően pedig e bevételi forrásokról megfelelő bizonyítékot kell szerezniük;

c)

teljesülnek a 208. cikkben meghatározott követelmények és a 229. cikk (1) bekezdésében meghatározott értékelési szabályok;

d)

a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában, a hitel azon része, amelyhez 35 %-os kockázati súlyt rendelnek, nem haladja meg az adottingatlan piaci értékének 80 %-át vagy az adottingatlan hitelbiztosítéki értékének 80 %-át azon tagállamokban, amelyek törvényi vagy rendeleti szintű szabályozásbanszigorú kritériumokat határoztak meg a hitelbiztosítéki érték megállapítására vonatkozóan.

(3)   Az intézmények eltérhetnek a (2) bekezdés b) pontjától egy olyantagállamban elhelyezkedő lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek esetében, amelynek illetékes hatósága arra utaló bizonyítékot tett közzé, hogy az adott területen fejlett és hosszú múltra visszatekintő lakóingatlan-piac létezik, és a veszteségi ráták a következő határértékeket nem meghaladják meg:

a)

az adott évben a lakóingatlana piaci értékének 80 %-áig vagy a fedezeti értékének 80 %-áig nyújtotthitelekbőleredő veszteségek – a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában – nem haladják meg a lakóingatlannal fedezett hitelek állományának 0,3 %-át;;

b)

az adott évben a lakóingatlannal fedezett hitelekből eredő összesített veszteség nem haladja meg a lakóingatlannal fedezett hitelek állományának 0,5 %-át.

(4)   Ha a (3) bekezdésben említett határértékek bármelyike az adott évben nem teljesül, megszűnik a (3) bekezdés alkalmazására vonatkozó jogosultság, és a (2) bekezdés b) pontjában foglalt feltételt kell alkalmazni, amíg a (3) bekezdés szerinti feltételek a következő évek valamelyikében ismét nem teljesülnek.

126. cikk

Kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek

(1)   Hacsak az illetékes hatóságok a 124. cikk (2) bekezdésének megfelelően másképp nem határoznak, a kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségeket a következőképpen kell kezelni:

a)

50 %-os kockázati súly rendelhető az irodákra vagy egyéb kereskedelmi helységekre bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségekhez vagykitettségrészhez;

b)

50 %-os kockázati súly rendelhető az irodákat vagy egyéb kereskedelmi helységeket érintő ingatlanlízing-ügylettel – amelyben az intézmény a lízingbe adó, és a lízingbe vevőnek opciója van az ingatlan megvételére – kapcsolatos kitettségekhez, amennyiben az intézmény kitettségét teljes mértékben fedezi az intézmény ingatlanra vonatkozó tulajdonjoga.

(2)   Az intézmények az (1) bekezdés alkalmazásában csak akkor tekinthetnek egy kitettséget vagy egy kitettségrészt teljes mértékben fedezettnek, ha a következő feltételek teljesülnek:

a)

az ingatlan értéke nem függ lényegesen a hitelfelvevő hitelminőségétől. Az intézmények annak megállapítása során, hogy fennáll-e lényeges függés, az intézménynek nem kell figyelembe venni az olyan helyzeteket, amelyekben kizárólag makrogazdasági tényezők befolyásolják mind az ingatlan értékét, mind a hitelfelvevő törlesztőképességét;

b)

b) a hitelfelvevő kockázata alapvetően nem az alapul szolgáló ingatlanból vagy projektből származó jövedelemtől függ, hanem a hitelfelvevő más bevételi forrásokból származótörlesztésiképességétől, és ennek következtében a hitel visszafizetése sem függ lényegesen semmilyen, a biztosítékul szolgáló ingatlan által generált pénzáramlástól;

c)

teljesülnek a 208. cikkben meghatározott követelmények és a 229. cikk (1) bekezdésében meghatározott értékelési szabályok;

d)

a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában 50 %-os kockázati súlyt kell rendelni a hitel azon részéhez, amely nem haladja meg az ingatlan piaci értékének 50 %-át vagy az adott ingatlan hitelbiztosítéki értékének 60 %-át – a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában – azon tagállamokban, amelyek törvényi vagy rendeleti szintű szabályozásbanszigorú kritériumokat határoztak meg a hitelbiztosítéki érték meghatározásáravonatkozóan.

(3)   Az intézmények eltérhetnek a (2) bekezdés b) pontjától egy olyan tagállamban elhelyezkedő kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek esetében, amelynek illetékes hatósága arra utaló bizonyítékot tett közzé, hogy az adott területen fejlett és hosszú múltra visszatekintő kereskedelmiingatlan-piac létezik, és a veszteségráták nem haladják meg a következő határértékeket:

a)

az adott évben a kereskedelmi ingatlan piaci értékének 50 %-áig vagy a fedezeti értékének 60 %-áig nyújtott hitelekből eredő veszteségek (a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában) nem haladják meg a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelek állományának 0,3 %-át;

b)

az adott évben a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelekbőleredő összesített veszteség nem haladja meg a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelek állományának 0,5 %-át.

(4)   Ha a (3) bekezdésben említett határértékek bármelyike egy adott évben nem teljesül, megszűnik a (3) bekezdés alkalmazására vonatkozó jogosultság, és a (2) bekezdés b) pontjában foglalt feltételt kell alkalmazni, amíg a (3) bekezdés szerinti feltételek a következő évek valamelyikében ismét nem teljesülnek.

127. cikk

Nemteljesítő kitettségek

(1)   Az olyan tételek fedezetlen részeihez, amelyek esetében a 178. cikk szerinti nemteljesítés következett be, illetve lakossággal szembeni kitettségek esetében bármilyen olyan hitelkeret fedezetlen részeihez, amelyek tekintetében a 178. cikk szerinti nemteljesítés következett be, a következő kockázati súlyokat kell rendelni:

a)

150 %, ha az egyedi hitelkockázati kiigazítások értéke az egyedi hitelkockázati kiigazítások alkalmazása előtti kitettségérték fedezetlen részének 20 %-ánál kisebbek;

b)

100 %, ha az egyedi hitelkockázati kiigazítások értéke az egyedi hitelkockázati kiigazítások alkalmazása előtti kitettségérték fedezetlen részének 20 %-ánál nem kisebbek.

(2)   A késedelmes tétel fedezett részének meghatározása céljából az elismert biztosítékok és garanciák azonosak a 4. fejezet szerinti hitelkockázat-mérséklési célokra elismertekkel.

(3)   Az egyedi hitelkockázati kiigazítás elvégzése után fennmaradó kitettségértékhez a 125. cikkel összhangban alakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek esetében 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, ha a 178. cikk szerinti nemteljesítés következett be.

(4)   Az egyedi hitelkockázati kiigazítás elvégzése után fennmaradó kitettségértékhez a 126. cikkel összhangban a kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek esetében 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, ha a 178. cikk szerinti nemteljesítés következett be.

128. cikk

Kiemelkedően magas kockázatú tételek

(1)   Az intézményeknek indokolt esetben 150 %-os kockázati súlyt kell rendelniük a kiemelkedően magas kockázatú kitettségekhez, ideértve a kollektív befektetési forma befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségeket.

(2)   A kiemelkedően magas kockázatú kitettségek közé tartozik a következő kitettségek bármelyike:

a)

kockázatitőke-társaságokban fennálló befektetések;

b)

a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott alternatív befektetési alapokban fennálló befektetések, kivéve ha az alap megbízása nem tesz lehetővé a 2009/65/EK irányelv 51. cikkének (3) bekezdése alapján előírtnál nagyobb tőkeáttételt;

c)

részesedés jellegű, nem tőzsdei befektetések (private equity);

d)

spekulatív ingatlanfinanszírozás.

(3)   Annak felmérésekor, hogy egy a (2) bekezdésben említett kitettségektől eltérő kitettség kiemelkedően magas kockázatú -e, az intézményeknek figyelembe kell venniük a következő kockázati jellemzőket:

a)

nagy a kockázata annak, hogy az adós nemteljesítése következtében veszteség merül fel;

b)

lehetetlen megfelelően megállapítani, hogy a kitettség az a) pontba tartozik-e.

Az EBH iránymutatásokat bocsát ki annak meghatározására, hogy a kitettségek mely típusai és milyen körülmények között minősülnek kiemelkedően magas kockázatúnak.

Az iránymutatásokat az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően kell elfogadni.

129. cikk

Fedezett kötvények formájában fennálló kitettségek

(1)   A 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett kötvények (fedezett kötvények) abban az esetben jogosultak a (4) és (5) bekezdésben meghatározott kedvezményes kezelésre, ha megfelelnek a (7) bekezdésben foglalt feltételeknek és ha a következő elismert eszközök valamelyike fedezi őket:

a)

az Unióban lévő központi kormányzatokkal, a KBER-hez tartozó központi bankokkal, közszektorbeli intézményekkel, regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni vagy ezek által garantált kitettségek;

b)

a harmadik országbeli központi kormányzatokkal, harmadik országbeli központi bankokkal, multilaterális fejlesztési bankokkal, nemzetközi szervezetekkel szembeni vagy ezek által garantált, az e fejezet szerint az 1. hitelminőségi besorolásba tartozó kitettségek, valamint harmadik országbeli közszektorbeli intézményekkel, harmadik országbeli regionális kormányzatokkal és harmadik országbeli helyi hatóságokkal szembeni vagy ezek által garantált kitettségek, amelyekre a 115. cikk (1) vagy (2) bekezdése, illetve a 116. cikk (1), (2) vagy (4) bekezdése szerint az intézményekkel vagy központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozó kockázati súlyokat alkalmazzák, és amelyek megfelelnek az e fejezetben megállapított 1. hitelminőségi besorolásnak; és az e pont szerinti azon kitettségek, amelyek legalább az e fejezetben meghatározott 2. hitelminőségi besorolásba tartoznak, feltéve, hogy nem haladják meg a kibocsátó intézmények fennálló fedezett kötvényállománya névértékének 20 %-át;

c)

intézményekkel szembeni kitettségek, amelyek megfelelnek az e fejezetben megállapított 1. hitelminőségi besorolásba tartoznak. Az ilyen jellegű kitettségek teljes összege nem haladhatja meg a kibocsátó intézmény fedezett kötvényállománya névértékének 15 %-át. Az európai unióbeli intézményekkel szembeni, száz napnál nem hosszabb lejáratú kitettségeknek nem szükséges, hogy az 1. hitelminőségi besorolásba tartozzanak; ezen intézményeknek legalább az e fejezetben meghatározott 2. hitelminőségi besorolásba kell, hogy tartozzanak.

d)

az alábbiakkal fedezett hitelek:

i.

lakóingatlan, a bármilyen elsőbbségi zálogjoggal kombinált zálogjogok tőkeösszege és a megterhelt ingatlanok értékének 80 %-a közül a kisebb értékig; vagy

ii.

a francia Fonds Communs de Titrisation vagy ahhoz hasonló, valamely tagállam jogszabályai által szabályozott, lakóingatlanokkal kapcsolatos kitettségek értékpapírosítását végző értékpapírosító szervezet által kibocsátott előre sorolt részjegyek. Amennyiben a fedezet ilyen előre sorolt részjegy, a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett, a kötvénytulajdonosok érdekeinek védelmére létrehozott különleges állami felügyeletnek biztosítania kell, hogy a részjegyek alapjául szolgáló eszközök bármikor, ameddig a fedezeti összetevők közé tartoznak, legalább 90 %-ban olyan lakóingatlanra bejegyzett zálogjogokból álljanak, amelyek a részjegyek után járó tőkeösszegek, a zálogjogok tőkeösszege és a zálogjoggal terhelt ingatlanok értékének 80 %-a közül a kisebb értékig elsőbbségi zálogjogokkal kombináltak, továbbá hogy a részjegyek az e fejezetben meghatározott 1. hitelminőségi besorolásba tartozzanak, és hogy az ilyen részjegyek értéke ne haladja meg a fennálló kibocsátás névértékének 10 %-át.

e)

a 201. cikkben említett elismert fedezetnyújtó által teljes mértékben garantált, az e fejezetben meghatározottak szerinti 2. vagy annál jobb hitelminőségi besorolásba tartozó lakóingatlannal fedezett hitelek, amennyiben az egyes hiteleknek a fedezett kötvényre vonatkozó, az e bekezdésben megállapított fedezettségi követelmény teljesítésére felhasznált része nem haladja meg a Franciaországban találhat,ó biztosítékul szolgáló lakóingatlanok értékének 80 %-át, és amennyiben a jövedelemre vetített törlesztőrészlet legfeljebb 33 % a hiteldöntés meghozatalakor. A hiteldöntés időpontjában a lakóingatlant nem terhelheti jelzálogjog, és a 2014. január 1. után nyújtott hitelek esetében a hitelfelvevőnek szerződéses kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy a hitelt nyújtó hitelintézet hozzájárulása nélkül nem terheli meg jelzáloggal az ingatlant. A jövedelemre vetített törlesztőrészlet a hitelfelvevő bruttó jövedelmének az a hányada, amely a hitel és a kamatok törlesztését fedezi. A fedezetnyújtó vagy az illetékes hatóságok által engedélyezett és felügyelt pénzügyi vállalkozás lehet, amelyre az intézményekre alkalmazott prudenciális követelményekhez hasonló szigorú prudenciális követelmények vonatkoznak, vagy pedig intézmény vagy biztosító. A fedezetnyújtónak a hitelkockázati veszteségeket viselő kölcsönös garanciaalapot vagy a biztosítók esetében azzal egyenértékű védelmet nyújtó alapot kell létrehoznia, és annak kalibrálását az illetékes hatóságoknak rendszeresen felül kell vizsgálniuk. Mind a hitelintézetnek, mind pedig a fedezetnyújtónak értékelnie kell a hitelfelvevő hitelképességét;

f)

az alábbiakkal fedezett hitelek:

i.

i. kereskedelmi ingatlan, a bármilyen elsőbbségi zálogjoggal kombinált zálogjogok tőkeösszege és a megterhelt ingatlanok értékének 60 %-a közül a kisebb értékig; vagy

ii.

a francia Fonds Communs de Titrisation vagy ahhoz hasonló, valamely tagállam jogszabályai által szabályozott, kereskedelmi ingatlanokkal kapcsolatos kitettségek értékpapírosítását végző értékpapírosító szervezet által kibocsátott előre sorolt részjegyek. Amennyiben a fedezet ilyen előre sorolt részjegy, a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett, a kötvénytulajdonosok érdekeinek védelmére létrehozott különleges állami felügyeletnek biztosítania kell, hogy a részjegyek alapjául szolgáló eszközök bármikor, ameddig a fedezeti összetevők közé tartoznak, legalább 90 %-ban olyan kereskedelmi zálogjogokból álljanak, amelyek a részjegyek után járó tőkeösszegek, a zálogjogok tőkeösszege és a zálogjoggal terhelt ingatlanok értékének 60 %-a közül a kisebb értékig elsőbbségi zálogjogokkal kombináltak, továbbá hogy a részjegyek az e fejezetben meghatározott 1. hitelminőségi besorolásba tartozzanak, és hogy az ilyen részjegyek értéke ne haladja meg a fennálló kibocsátás névértékének 10 %-át.

Elismerhetők a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelek, amennyiben a 60 %-os hitelfedezeti ráta legfeljebb 70 %-os szintig történő túllépésére kerül sor, ha a fedezett kötvényt biztosító teljes eszközérték legalább 10 %-kal meghaladja a fedezett kötvény fennálló névértékét, és a kötvénytulajdonos követelése teljesíti a 4. fejezetben meghatározott jogbiztonsági előírásokat. A kötvénytulajdonos követelése elsőbbséget élvez a biztosítékkal szembeni összes többi követeléssel szemben;

g)

hajókra bejegyzett tengeri zálogjoggal fedezett hitelek, legfeljebb a biztosítékként nyújtott hajó értékének 60 %-a és az esetleges elsőbbségi tengeri zálogjogok értéke közötti különbözet erejéig.

Az első albekezdés c) pontja, d) pontjának ii. alpontja és f) pontjának ii. alpontja alkalmazásában az olyan kitettségeket, amelyeket a zálogjoggal terhelt ingatlannal vagy előre sorolt részjegyekkel vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal fedezett hitelek adósai által teljesített, vagy a hitelekhez kapcsolódó felszámolási bevételekből történő kifizetések továbbítása és kezelése eredményez, nem kell figyelembe venni az e pontokban említett határérték kiszámításakor.

Az illetékes hatóságok az EBH-val folytatott konzultációt követően részben eltekinthetnek az első albekezdés c) pontjának alkalmazásától és engedélyezhetik a kibocsátó intézmény fennálló fedezett kötvényállománya névértékének legfeljebb 10 %-áig a 2. hitelminőségi besorolást, feltéve, hogy az első albekezdés c) pontjában említett 1. hitelminőségi besorolás előírás alkalmazása bizonyíthatóan jelentős koncentrációs problémákhoz vezethet az érintett tagállamokban.

(2)   Az (1) bekezdés a)– f) pontjában említetteknek megfelelően kell kezelniaz olyan biztosítékot is, amelynek funkciója a jogszabályok értelmében kizárólag a kötvénytulajdonosok veszteségekkel szembeni védelmére korlátozódik.

(3)   Az intézmények a fedezett kötvényeket biztosító ingatlanok esetében kötelesek teljesíteni a 208. cikkben meghatározott követelményeket és a 229. cikk (1) bekezdésében meghatározott értékelési szabályokat.

(4)   Az olyan fedezett kötvényekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéshez hozzárendelt besorolás alapján a 6a. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni, összhangban a 136. cikkel.

6a.   táblázat

Hitelminőségi besorolás

1

2

3

4

5

6

Kockázati súly

10 %

20 %

20 %

50 %

50 %

100 %

(5)   Az olyan fedezett kötvényekhez, amelyek esetében nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, az azon intézménnyel szembeni fedezetlen, nem alárendelt kitettségekhez rendelt kockázati súly alapján kell kockázati súlyt rendelni, amely azokat kibocsátja. A kockázati súlyok közt a következő megfeleltetést kell alkalmazni:

a)

ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 20 %-os kockázati súly tartozik, a fedezett kötvényekhez 10 %-os kockázati súlyt kell rendelni;

b)

ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 50 %-os kockázati súly tartozik, a fedezett kötvényekhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni;

c)

ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 100 %-os kockázati súly tartozik, a fedezett kötvényekhez 50 %-os kockázati súlyt kell rendelni;

d)

ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 150 %-os kockázati súly tartozik, a fedezett kötvényekhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

(6)   A 2007. december 31. előtt kibocsátott fedezett kötvények nem tartoznak az (1) és (3) bekezdés követelményei alá. Lejáratukig jogosultak a (4) és (5) bekezdés szerinti kedvezményes kezelésre.

(7)   A fedezett kötvények formájában fennálló kitettségek jogosultak a kedvezményes kezelésre, feltéve, hogy a fedezett kötvényekbe befektető intézmény bizonyítani tudja az illetékes hatóságok részére a következőket:

a)

a portfólióval kapcsolatban információkat kap legalább az alábbiakra vonatkozóan:

i.

a fedezetek és a forgalomban lévő fedezett kötvényállomány értéke;

ii.

a fedezeti eszközök földrajzi eloszlása és típusa, hitelnagyság, kamatláb és árfolyamkockázat;

iii.

a fedezeti eszközök és a fedezett kötvények lejárati szerkezete; valamint

iv.

azon hitelek százalékos aránya, amelyek esetében több mint 90 napos késedelem áll fenn;

b)

a kibocsátó legalább félévenként az intézmény rendelkezésére bocsátja az a) pontban említett információkat.

130. cikk

Értékpapírosítási pozíciókat megtestesítő tételek

Az értékpapírosítási pozíciók esetén a kockázattal súlyozott kitettségértékeket az 5. fejezetnek megfelelően kell kiszámítani.

131. cikk

Intézményekkel és vállalkozásokkal szembeni, rövidtávú hitelminősítéssel rendelkező kitettségek

Az intézményekkel szembeni kitettségekhez és a vállalatokkal szembeni kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített rövidtávú hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéshez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján a 7. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.

7.   táblázat

Hitelminőségi besorolás

1

2

3

4

5

6

Kockázati súly

20 %

50 %

100 %

150 %

150 %

150 %

132. cikk

Kollektív befektetési formák (KBF-ek) befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségek

(1)   A kollektív befektetési formák (a továbbiakban: KBF-ek) befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségekhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, kivéve, ha az intézmény a (2) bekezdés szerinti hitelkockázat-értékelési módszert, vagy – ha a (3) bekezdés feltételei teljesülnek – a (4) bekezdés szerinti vizsgálati módszert, illetve az (5) bekezdés szerinti átlagos kockázati súlyozás módszerét alkalmazza.

(2)   Az olyan, KBF-ek befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készítetthitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéshez a 131. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján a 8. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.

8.   táblázat

Hitelminőségi besorolás

1

2

3

4

5

6

Kockázati súly

20 %

50 %

100 %

100 %

150 %

150 %

(3)   Az intézmények KBF esetében a kockázati súlyt meghatározhatják a (4) és (5) bekezdéssel összhangban, ha teljesülnek a következő jogosultsági feltételek:

a)

a KBF-et valamely tagállam felügyelete alá tartozó társaság kezeli, vagy harmadik országbeli KBF esetében teljesülnek a következő feltételek:

i.

a KBF-et olyan társaság kezeli, amely az uniós jogban meghatározottal egyenértékűnek minősülő felügyelet hatálya alá tartozik;

ii.

az illetékes hatóságok közötti együttműködés megfelelően biztosított;

b)

a KBF tájékoztatója vagy más megfelelő dokumentuma tartalmazza a következőket:

i.

az eszközkategóriák, amelyekbe a KBF befektethet;

ii.

befektetési korlátok esetén a vonatkozó korlátok és azok kiszámításának módszerei;

c)

a KBF gazdasági tevékenységéről legalább évente egyszer jelentés készül annak érdekében, hogy lehetővé váljon az eszközök és források, valamint a bevétel és a tevékenységek értékelése a beszámolási időszakra vonatkozóan.

Az a) pont alkalmazásában a Bizottság a 464. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazása mellett végrehajtási aktus útján határozatot fogadhat el arról, hogy a harmadik ország az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozás rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2015. január 1-jéig továbbra is alkalmazhatják harmadik országbeli KBF-ek befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségekre a kockázati súlyok e bekezdés szerinti meghatározását, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2014. január 1-je előtt jóváhagyták ennek alkalmazását az adott harmadik ország esetében.

(4)   Amennyiben az intézmény ismeri a KBF alapul szolgáló kitettségeit, akkor ezeket az alapul szolgáló kitettségeket megvizsgálhatja a KBF befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségeire vonatkozó átlagos kockázati súlynak az ebben a fejezetben meghatározott módszerekkel összhangban történő számításához. Amennyiben a KBF alapul szolgáló kitettsége maga is egy másik, a (3) bekezdés feltételeit teljesítő KBF részvényeinek formájában fennálló kitettség, az intézmény megvizsgálhatja az említett másik KBF alapul szolgáló kitettségeit.

(5)   Amennyiben az intézmény nem ismeri a KBF alapul szolgáló kitettségeit, akkor a KBF befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségeire vonatkozó átlagos kockázati súlyt kiszámíthatja az ebben a fejezetben meghatározott módszerekkel összhangban, feltételezve, hogy a KBF a befektetési politikája által megengedett maximális mértékig először a legmagasabb tőkekövetelményt eredményező kitettségi osztályokba fektet be, majd egyre alacsonyabb tőkekövetelményű kitettségi osztályokba fektet, amíg el nem éri a teljes befektetésre vonatkozó felső határt.

Az intézmények a KBF-re vonatkozó kockázati súly (4) és (5) bekezdésben meghatározott módszernek megfelelő kiszámítása és jelentése céljából a következő harmadik felekre támaszkodhatnak:

a)

a KBF letétkezelő intézménye vagy letétkezelő pénzügyi vállalkozásaa, feltéve hogy a KBF kizárólag értékpapírokba fektet be, és minden értékpapírt ennél a letétkezelő intézménynél vagy pénzügyi vállalkozásnál helyez letétbe;

b)

az a) pont alá nem tartozó KBF-ek esetében a KBF kezelő társasága, feltéve, hogy a KBF-kezelő társaság megfelel a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott kritériumoknak.

Az első albekezdésben említett számítások helyességét külső auditornak kell megerősítenie.

133. cikk

Részvényjellegű kitettségek

(1)   Részvényjellegű kitettségnek minősülnek a következő kitettségek:

a)

nem hitelviszonyt megtestesítő kitettségek, amelyek a kibocsátó eszközeivel vagy jövedelmével szembeni hátrasorolt maradványkövetelést testesítenek meg;

b)

hitelviszonyt megtestesítő kitettségek és egyéb értékpapírok, partnerségek, származtatott ügyletek és egyéb eszközök, amelyek gazdasági tartalma hasonló az a) pontban ismertetett kitettségekhez.

(2)   A részvényjellegű kitettségekhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, kivéve ha a második résznek megfelelően levonandók, ha a 48. cikk (4) bekezdésének megfelelően 250 %-os kockázati súlyt kapnak, ha a 89. cikk (3) bekezdésének megfelelően 1 250 %-os kockázati súlyt kapnak vagy a 128. cikknek megfelelően magas kockázatú kitettségként kezelendők.

(3)   Másintézmények által kibocsátott tőke- vagy szabályozóitőke-instrumentumokba történő befektetést részvényjellegű kitettségként kell kezelni kivéve, ha a szavatolótőkéből levonásra kerülnek, vagy a 48. cikk (4) bekezdése alapján 250 %-os kockázati súlyt kapnak, vagy a 123. cikknek megfelelően magas kockázatú kitettségként kezelendők.

134. cikk

Egyéb tételek

(1)   A 86/635/EGK irányelv 4. cikkének 10. pontja szerinti tárgyi eszközökhöz 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

(2)   Az olyan előtörlesztésekhez és esedékes, de még be nem folyt jövedelem aktív időbeli elhatárolásaihoz, amelyek esetében az intézmény nem képes a 86/635/EGK irányelv szerint meghatározni a partnert, 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

(3)   A beszedés alatt levő készpénztételekhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni. A készpénz-állományhoz és az azzal egyenértékű készpénztételekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

(4)   0 %-os kockázati súlyt kell rendelni a saját trezorokban tárolt vagy – a tömbarany-kötelezettségekkel fedezett rész mértékéig – a letétbe helyezett tömbaranyhoz.

(5)   Visszavásárlási megállapodás mellett kötött eszközeladási (repo)-ügyletek, valamint sima határidős ügyletek esetében a kockázati súly a szóban forgó eszközökhöz rendelt kockázati súly, nem pedig az ügyletek partnereihez rendelt kockázati súly.

(6)   Amennyiben valamely intézmény hitelkockázati fedezetet nyújt több kitettségre vonatkozóan olyan feltétellel, hogy fizetésre akkor kerül sor, ha a kitettségek körében bekövetkezik az n-edik nemteljesítés, és e hitelkockázati eseménnyel megszűnik a szerződést, és a termékhez rendelkezésre áll külső hitelminősítő intézet által készített külső hitelminősítés, az 5. fejezetben előírt kockázati súlyokat kell alkalmazni. Ha a terméket nem minősítette egy külső hitelminősítő intézet, a kockázattal súlyozott kitettségérték megállapításához össze kell adni – az összeget 1 250 %-ban maximálva – n-1 kitettség kivételével a kosárban szereplő összes kitettség kockázati súlyait, és ezt meg kell szorozni a hitelderivatíva által nyújtott fedezet névértékével. Az összesítésbe bele nem számítandó n-1 kitettségeket oly módon kell megválasztani, hogy olyan kitettségek tartozzanak közéjük, amelyek mindegyikéhez alacsonyabb kockázattal súlyozott kitettségérték tartozik, mint az összesítésben szereplő bármely kitettség kockázattal súlyozott kitettségértéke.

(7)   A lízing kitettségértéke a minimális lízingdíjak diszkontált összege. A minimális lízingdíjak azok a pénzösszegek, amelyek a lízingszerződés időtartama során a lízingbe vevőtől követelnek vagy követelhetnek, és bármiféle engedményes opció, amelynek gyakorlása meglehetősen biztos. Ha a lízingbe vevőtől eltérő féltől követelhető, hogy a lízingelt eszköz maradványértékéhez kapcsolódó kifizetést teljesítsen, és ez a fizetési kötelezettség megfelel a 201. cikk szerinti, a fedezetnyújtók elismerhetőségére vonatkozó feltételeknek, valamint a 213–215. cikkben említett egyéb garanciatípusok elismerésére vonatkozó követelményeknek, ezt a fizetési kötelezettséget figyelembe lehet venni a 4. fejezet alapján előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetként. Ezeket a kitettségeket a 112. cikkel összhangban a megfelelő kitettségi osztályba kell sorolni. Ha a kitettség lízingelt eszközök maradványértéke, a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása a következő: 1/t * 100 % * maradványérték, ahol t a következő értékek közül a nagyobb: 1 és a lízingszerződés években kifejezett hátralevő futamidejéhez legközelebb lévő egész szám.

3.   szakasz

A hitelkockázat-értékelés elismerése és hozzárendelése a besorolásokhoz

1.   alszakasz

A külső hitelminősítő intézetek elismerése

135. cikk

Külső hitelminősítő intézetek általi hitelminősítések alkalmazása

(1)   Az e fejezet szerinti kitettségek kockázati súlyának meghatározásához csak olyan külső hitelminősítés használható, amelynek külső hitelminősítő intézet általi kibocsátására, vagy befogadására az 1060/2009/EK rendeletnek megfelelően került sor.

(2)   Az EBH az 1060/2009/EK rendelet 2. cikke (4) bekezdésének és 18. cikke (3) bekezdésének megfelelően a honlapján közzéteszi a külső hitelminősítő intézetek listáját.

2.   alszakasz

A külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseinek hozzárendelése a hitelminősítési besorolásokhoz

136. cikk

A külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseinek hozzárendelése a hitelminősítési besorolásokhoz

(1)   Az EBH, az EBFH és az EÉPH a vegyes bizottságon keresztül végrehajtási standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek célja minden külső hitelminősítő intézet vonatkozásában annak meghatározása, hogy a 2. szakaszban meghatározott hitelminőségi besorolások melyikének felel meg a külső hitelminősítő intézet megfelelő hitelminősítése („hozzárendelés”). Ezeknek a meghatározásoknak tárgyilagosaknak és következeteseknek kell lenniük.

Az EBH, az EBFH és az EÉPH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2014. július 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz, és szükség esetén módosított végrehajtás-technikai standardtervezeteket nyújt be.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével, valamint az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelettel összhangban történő elfogadására.

(2)   A hitelminősítések hozzárendelésének meghatározása során az EBH, az EBFH és az EÉPH teljesíti a következő követelményeket:

a)

az egyes hitelminősítések által kifejezett relatív kockázati fokozatok közötti különbségtétel érdekében az EBH, az EBFH és az EÉPH figyelembe vesz bizonyos mennyiségi tényezőket, mint például az egy-egy hitelminősítési kategóriába sorolt elemek hosszú távú nemteljesítési arányát. A közelmúltban alapított, valamint azon külső hitelminősítő intézetek esetében, amelyek csak kevés nemteljesítési adattal rendelkeznek, az EBH, az EBFH és az EÉPH felkéri a külső hitelminősítő intézetet, hogy becsülje meg az egy-egy hitelminősítési kategóriába sorolt elemekhez kapcsolódó hosszú távú nemteljesítések arányát;

b)

az egyes hitelminősítések által kifejezett relatív kockázati fokozatok közötti különbségtétel érdekében, az EBH, az EBFH és az EÉPH figyelembe vesz minőségi tényezőket is, úgymint a Külső hitelminősítő intézetek által minősített kibocsátók körét, a külső hitelminősítő intézetek által adott hitelminősítések körét, az egyes hitelminősítések jelentését és a nemteljesítésnek a külső hitelminősítő intézetek által alkalmazott meghatározását;

c)

az EBH, az EBFH és az EÉPH összehasonlítja az adott külső hitelminősítő intézet egyes hitelminősítéseihez tartozó nemteljesítési arányokat, és ezeket egy olyan refernciaértékkel (benchmark) hasonlítja össze, amelyek alapja az a nemteljesítési arány, amelyet más külső hitelminősítő intézetek tapasztaltak azon kibocsátókkal kapcsolatban, amelyek egyenértékű hitelkockázati szintet képviselnek;

d)

amennyiben egy bizonyos külső hitelminősítő intézet által adott hitelminősítés esetében tapasztalt nemteljesítések aránya lényegesen és rendszeresen magasabb, mint a referenciaérték (benchmark), az EBH, az EBFH és az EÉPH az adott külső hitelminősítő intézet hitelminősítéseihez magasabb hitelminőségi besorolást rendel a hitelminősítési kategóriák közül;

e)

amennyiben az EBH, az EBFH és az EÉPH növelte az egy adott külső hitelminősítő intézet általi egyedi hitelminősítéshez társuló kockázati súlyt, és az adott külső hitelminősítő intézet hitelminősítéseinél tapasztalt nemteljesítések aránya már nem lényegesen és rendszeresen magasabb a referenciaértéknél (benchmark), az EBH, az EBFH és az EÉPH visszaállíthatja a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéseinek eredeti hitelminőségi besorolását a hitelminősítési kategóriák közül.

(3)   Az EBH, az EBFH és az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a (2) bekezdés a) pontjában említett mennyiségi tényezők, a b) pontjában említett minőségi tényezők és c) pontjában említett referenciaérték (benchmark) meghatározása céljából.

Az EBH, az EBFH és az EÉPH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2014. július 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével, valamint az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelettel összhangban történő elfogadására.

3.   alszakasz

Exporthitel-ügynökségek általi hitelminősítés alkalmazása

137. cikk

Exporthitel-ügynökségek általi hitelminősítés alkalmazása

(1)   A 114. cikk alkalmazásában az intézmények felhasználhatják az intézmény által kijelölt exporthitel-ügynökség hitelminősítéseit, ha a következő feltételek valamelyike teljesül:

a)

a hitelminősítés a „hivatalosan támogatott exporthitelek irányelveiről szóló OECD-megállapodásban” részt vevő exporthitel-ügynökségek konszenzusos kockázatminősítése;

b)

az exporthitel-ügynökség közzéteszi hitelminősítéseit, és az exporthitel-ügynökség az OECD által elfogadott módszereket alkalmazza, és a hitelminősítéshez az OECD által elfogadott módszerek által meghatározott nyolc minimális exportbiztosítási díj (MEBD) egyike társul. Az intézmények visszavonhatják az exporthitel-ügynökség kijelölését. Az intézményeknek tényszerű indokolással kell alátámasztaniuk a visszavonást, ha konkrét jelek utalnak arra, hogy a visszavonás célja a tőkemegfelelési követelmények csökkentése.

(2)   Az olyan kitettségekhez, amelyekre vonatkozóan – kockázati súlyozási célból – felhasználásra alkalmasnak minősül egy exporthitel-ügynökség általi hitelminősítés, a 9. táblázat szerint kell kockázati súlyt rendelni.

9.   táblázat

MEBD

0

1

2

3

4

5

6

7

Kockázati súly

0 %

0 %

20 %

50 %

100 %

100 %

100 %

150 %

4.   szakasz

A külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseinek használata a kockázati súlyok meghatározására

138. cikk

Általános követelmények

Az intézmények az eszközökhöz és mérlegen kívüli tételekhez rendelendő kockázati súlyok meghatározására jogosultak kijelölni egy vagy több külső hitelminősítő intézetet. Az intézmények visszavonhatják a külső hitelminősítő intézet kijelölését. Az intézményeknek tényszerű indokolással kell alátámasztaniuk a visszavonást, ha konkrét jelek utalnak arra, hogy a visszavonás célja a tőkemegfelelési követelmények csökkentése. A hitelminősítéseket nem szabad szelektív módon használni. Az intézményeknek megbízáson alapuló hitelminősítéseket kell használniuk. Mindazonáltal megbízás nélküli hitelminősítéseket is használhatnak abban az esetben, ha az EBH megerősítette, hogy egy külső hitelminősítő intézet megbízás nélküli hitelminősítésének minősége nem tér el az adott külső hitelminősítő intézet megbízáson alapuló hitelminősítéseinek minőségétől. Az EBH megtagadja vagy visszavonja a megerősítést különösen abban az esetben, ha a külső hitelminősítő intézet egy megbízás nélküli hitelminősítést arra használt fel, hogy a minősített szervezetre nyomást gyakorolva elérje, hogy az hitelminősítést vagy más szolgáltatásokat rendeljen meg. A hitelminősítések felhasználása során az intézmények kötelesek teljesíteni a következő követelményeket:

a)

amennyiben egy intézmény egy külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítések használata mellett dönt bizonyos kitettségi osztályba tartozó tételek esetében, az említett hitelminősítéseket következetesen, az adott kategóriába tartozó összes kitettségre vonatkozóan alkalmaznia kell;

b)

amennyiben egy intézmény egy külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítések alkalmazása mellett dönt, az adott külső hitelminősítő intézet minősítéseit a későbbiekben is folyamatosan és következetesen kell alkalmaznia;

c)

az intézmény csak azokat a külső hitelminősítő intézetek által kiadott hitelminősítéseket használhatja, amelyeknek elkészítésekor figyelembe vették a tőke és az utána járó kamatok teljes összegét;

d)

ha egy minősített tételre vonatkozóan csak egy, kijelölt külső hitelminősítő intézettől származó hitelminősítés áll rendelkezésre, akkor ezt a hitelminősítést kell alkalmazni a szóban forgó tétel kockázati súlyának meghatározására;

e)

ha egy minősített tételre vonatkozóan két, kijelölt külső hitelminősítő intézettől származó hitelminősítés áll rendelkezésre, és ez a kettő különböző kockázati súlyoknak felel meg, a magasabb kockázati súlyt kell alkalmazni;

f)

ha egy minősített tételre vonatkozóan több mint két, kijelölt külső hitelminősítő intézettől származó hitelminősítés áll rendelkezésre, a két legalacsonyabb kockázati súlyt eredményező két minősítést kell figyelembe venni. Ha a két legalacsonyabb kockázati súly különböző, akkor a magasabbat kell alkalmazni. Ha a két legalacsonyabb kockázati súly azonos, akkor azt a kockázati súlyt kell alkalmazni.

139. cikk

Kibocsátói és kibocsátási hitelminősítés

(1)   Amennyiben egy adott kibocsátási programra vagy ügyletre vonatkozóan, amelyhez egy kitettséget jelentőtétel tartozik, létezik hitelminősítés, ezt a hitelminősítést kell felhasználni az adott tételhez tartozókockázati súly meghatározására.

(2)   Amennyiben egy adott tételre vonatkozóan nem létezik közvetlenül alkalmazandó hitelminősítés, de létezik hitelminősítés egy olyan adott kibocsátási programra vagy ügyletre vonatkozóan, amelyhez a kitettséget jelentőtétel nem tartozik, vagy általános hitelminősítés létezik a kibocsátóra vonatkozóan, akkor ezt a hitelminősítést abban az esetben kell alkalmazni, ha:

a)

magasabb kockázati súlyt eredményez, mint amekkora kockázati súlyt egyébként az adott kitettség kapna, és a kérdéses kitettség az adott kibocsátási programmal vagy ügylettel, illetve a kibocsátó előresorolt fedezetlen kitettségeivel minden tekintetben pari passu vagy annál hátrébb sorolt; vagy

b)

alacsonyabb kockázati súlyt képez, és a kérdéses kitettség az adott kibocsátási programmal vagy ügylettel, illetve a kibocsátó előresorolt fedezetlen kitettségeivel minden tekintetben pari passu vagy annál előrébb sorolt.

A kitettséget minden egyéb esetben nem minősítettként kell kezelni.

(3)   Az (1) és a (2) bekezdés nem zárhatja ki a 129. cikk alkalmazását.

(4)   Egy vállalatcsoporton belüli kibocsátóra vonatkozó hitelminősítések nem alkalmazhatók egy ugyanazon vállalatcsoporthoz tartozó másik kibocsátóra vonatkozó hitelminősítésként.

140. cikk

Hosszú távú és rövid távú hitelminősítések

(1)   A rövid távú hitelminősítések csak rövid lejáratú eszközt vagy mérlegen kívüli tételeket megtestesítő, intézményekkel és vállalkozásokkal szembeni kitettségekre alkalmazhatók.

(2)   Bármely rövidtávú hitelminősítés csak arra a tételre alkalmazható, amelyre a rövidtávú hitelminősítés vonatkozik, és nem használható bármely más tételre vona