ISSN 1977-0731
doi:10.3000/19770731.L_2013.174.hun
Az Európai Unió
Hivatalos Lapja
L 174
Magyar nyelvű kiadás
Jogszabályok
56. évfolyam
2013. június 26.
|
ISSN 1977-0731 doi:10.3000/19770731.L_2013.174.hun |
||
|
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 174 |
|
|
|
||
|
Magyar nyelvű kiadás |
Jogszabályok |
56. évfolyam |
|
Tartalom |
|
I Jogalkotási aktusok |
Oldal |
|
|
|
RENDELETEK |
|
|
|
* |
Az Európai Parlament és a Tanács 549/2013/EU rendelete (2013. május 21.) az Európai Unió-beli nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről ( 1 ) |
|
|
|
|
|
(1) EGT-vonatkozású szöveg |
|
HU |
Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban. Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel. |
I Jogalkotási aktusok
RENDELETEK
|
26.6.2013 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 174/1 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 549/2013/EU RENDELETE
(2013. május 21.)
az Európai Unió-beli nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 338. cikke (1) bekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),
rendes jogalkotási eljárás keretében (2),
mivel:
|
(1) |
Az uniós szakpolitikai döntéshozatal, valamint a tagállamok gazdaságának és a Gazdasági és Monetáris Uniónak (GMU) a figyelemmel kísérése összehasonlítható, naprakész és megbízható információkat kíván minden egyes tagállam vagy régió gazdasági szerkezetéről és gazdasági helyzetének fejlődéséről. |
|
(2) |
A Bizottságnak részt kell vállalnia a tagállamok gazdaságának és a GMU-nak a figyelemmel kísérésében, és konkrétan rendszeresen jelentést kell tennie a Tanácsnak arról, hogy a tagállamok milyen előrehaladást értek el a GMU-val kapcsolatos kötelezettségeik teljesítésében. |
|
(3) |
Valamely tagállam vagy régió gazdasági helyzetének elemzésére szolgáló alapvető eszközként az uniós polgároknak is szükségük van gazdasági számlákra. Az összehasonlíthatóság kedvéért az ilyen számlákat olyan egységes elvek alapján kell összeállítani, amelyek nem tesznek lehetővé különböző értelmezéseket. A megadott információknak a lehető legpontosabbnak, legteljesebbnek és legnaprakészebbnek kell lenniük ahhoz, hogy valamennyi ágazatot illetően biztosítani lehessen az elérhető legnagyobb átláthatóságot. |
|
(4) |
A Bizottságnak uniós közigazgatási célokra – különösen a költségvetési számításokhoz – a nemzeti és regionális számlák aggregátumait kell használnia. |
|
(5) |
1970-ben megjelent „Az integrált gazdasági számlák európai rendszere” (European System of Integrated Economic Accounts, ESA) című adminisztratív dokumentum, amely az e rendelet által szabályozott területre terjedt ki. E dokumentumot az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala önállóan állította össze saját felelősségére, és a Hivatal és a tagállami statisztikai intézetek arra irányuló többéves közös munkájának volt az eredménye, hogy létrehozzanak egy, az Európai Közösségek gazdasági és társadalmi politikájának követelményeit kielégítő nemzetiszámla-rendszert. Ez volt a közösségi változata az Egyesült Nemzetek Szervezete által létrehozott nemzeti számláknak, amelyeket addig a Közösségek is használtak. Az eredeti szöveg korszerűsítése érdekében a dokumentumból 1979-ben egy második kiadást (3) is közzétettek. |
|
(6) |
A Közösségben a nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről szóló, 1996. június 25-i 2223/96/EK tanácsi rendelet (4) létrehozta a nemzeti számlák rendszerét, hogy megfeleljen a Közösség gazdasági, szociális és regionális politikai követelményeinek. E rendszer nagyjából összhangban volt a nemzeti számláknak az Egyesült Nemzetek Szervezetének Statisztikai Bizottsága által 1993 februárjában azzal a céllal elfogadott, akkoriban új rendszerével (a továbbiakban: az 1993-as SNA), hogy az ENSZ összes tagországának eredményei nemzetközileg összehasonlíthatók legyenek. |
|
(7) |
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Statisztikai Bizottsága – annak érdekében, hogy a nemzeti számlák jobban összhangba kerüljenek az új gazdasági környezettel, a módszertani kutatás terén elért eredményekkel és a felhasználók igényeivel – az 1993-as SNA korszerűsítéseként 2009 februárjában elfogadta a nemzeti számlák új rendszerét (a továbbiakban: a 2008-as SNA). |
|
(8) |
Az SNA-val kapcsolatos fejlemények figyelembevételéhez felül kell vizsgálni a számlák 2223/96/EK rendelettel létrehozott európai rendszerét (a továbbiakban: az ESA 95), hogy a számlák e rendelet által létrehozott, felülvizsgált európai rendszere a 2008-as SNA-nak a tagállamok gazdasági szerkezetéhez hozzáigazított változata legyen, és hogy az Unió adatai összehasonlíthatók legyenek a főbb nemzetközi partnerei által összeállítottakkal. |
|
(9) |
Annak érdekében, hogy a környezeti-gazdasági számlák szatellitszámlákként szerepeljenek a számlák felülvizsgált európai rendszerében, az európai környezeti-gazdasági számlákról szóló, 2011. július 6-i 691/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) közös keretet hozott létre az európai környezeti-gazdasági számlák beszerzésére, gyűjtésére, továbbítására és értékelésére. |
|
(10) |
A környezeti és társadalmi számlák esetében teljes mértékben tekintetbe kell venni „A GDP-n innen és túl: a haladás mérése változó világunkban” című, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett 2009. augusztus 20-i bizottsági közleményt is. Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés előmozdításának támogatása érdekében – elsősorban az „A GDP-n innen és túl” című közleményhez és az Európa 2020 stratégiához kapcsolódó kérdésekben – határozottan folytatni kell a módszertani tanulmányokat és az adattesztelést abból a célból, hogy a jólét és a haladás mérésére vonatkozó átfogóbb megközelítést lehessen kialakítani. Ezzel összefüggésben foglalkozni kell a környezeti externáliákkal és a társadalmi egyenlőtlenségekkel is. Emellett figyelembe kell venni a termelékenység változásainak kérdését. Mindezek révén lehetővé válik a GDP-t kiegészítő adatok mielőbbi rendelkezésre bocsátása. A Bizottságnak 2013-ban közleményt kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben továbbgondolja „A GDP-n innen és túl” című közleményben foglaltakat, valamint adott esetben jogalkotási javaslatokat kell benyújtania 2014-ben. A nemzeti és regionális számlák adatait az e célok elérésére szolgáló eszközök közé tartozóknak kell tekinteni. |
|
(11) |
Fel kell tárni az új, automatikus és valós idejű adatgyűjtési módszerek esetleges használatában rejlő lehetőségeket. |
|
(12) |
A számlák e rendelettel létrehozott, felülvizsgált európai rendszere (a továbbiakban: az ESA 2010) módszertanból és egy olyan továbbítási programból áll, amely meghatározza a tagállamok által adott határidőre benyújtandó számlákat és táblázatokat. A Bizottságnak, különös tekintettel a gazdasági konvergencia figyelemmel kísérésére és a tagállamok gazdaságpolitikái közötti szoros koordináció megteremtésére, meghatározott időpontokban – adott esetben előzetesen bejelentett adatszolgáltatási naptár alapján – kell ezeket a számlákat és táblákat a felhasználók rendelkezésére bocsátania. |
|
(13) |
Az adatok közzététele tekintetében felhasználóközpontú megközelítést kell alkalmazni, ily módon könnyen hozzáférhető és hasznos tájékoztatást nyújtva az Unió polgárainak és egyéb érintett feleknek. |
|
(14) |
Az ESA 2010 a tagállami számlák uniós céloknak megfelelő elkészítésére vonatkozó közös előírások, fogalommeghatározások, osztályozások és számviteli szabályok referenciakerete, mely a tagállamok között összehasonlítható eredményeket szolgáltat, és mint ilyen, minden más rendszernek fokozatosan a helyébe lép. |
|
(15) |
A statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló, 2003. május 26-i 1059/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (6) megfelelően a Bizottságnak továbbított és területi egységek szerint bontandó valamennyi tagállami statisztikának a NUTS-osztályozáson kell alapulnia. Következésképpen a regionális statisztika összehasonlíthatósága végett a területi egységeket a NUTS-osztályozás szerint kell meghatározni. |
|
(16) |
Az adatok tagállamok általi továbbítására – ideértve a bizalmas adatok továbbítását is – az európai statisztikákról szóló, 2009. március 11-i 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (7) foglalt szabályok az irányadók. Ennek megfelelően az e rendelettel összhangban hozott intézkedéseknek ezért védeniük kell a bizalmas adatokat is, és biztosítaniuk kell, hogy az európai statisztikák előállítása és közzététele során semmilyen jogellenes nyilvánosságra hozatal és nem statisztikai jellegű felhasználás ne fordulhasson elő. |
|
(17) |
Létrehoztak egy munkacsoportot annak további vizsgálatára, hogy a nemzeti számlákban hogyan kellene kezelni a pénzügyi közvetítői szolgáltatás közvetett módon mért díját (FISIM), ideértve egy olyan kockázatkorrekciós módszer vizsgálatát is, amely a realizált kockázat várható jövőbeli költségének megfelelő tükrözése érdekében kizárja a kockázatokat a FISIM-számításokból. A munkacsoport megállapításainak figyelembevételével szükség lehet arra, hogy a jobb eredmények érdekében a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktussal módosítsa a FISIM kiszámítására és elosztására vonatkozó módszertant. |
|
(18) |
A kutatás-fejlesztési kiadások beruházásnak minősülnek, ezért bruttó állóeszköz-felhalmozásként kell számba venni. Amennyiben azonban a kiegészítő táblázatok kialakításán alapuló tesztelés során az adatok kellően megbízhatónak és összehasonlíthatónak bizonyulnak, felhatalmazáson alapuló jogi aktussal meg kell határozni a bruttó állóeszköz-felhalmozásként számba veendő, a kutatás-fejlesztési kiadásokra vonatkozó adatok formátumát. |
|
(19) |
A tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló, 2011. november 8-i 2011/85/EU tanácsi irányelv (8) értelmében a tagállamoknak közzé kell tenniük az állami költségvetésre potenciálisan nagy hatást gyakorló függő kötelezettségekre vonatkozó releváns információkat, ideértve az állami garanciákat, a nem teljesítő hiteleket, valamint a köztulajdonú vállalkozások működéséből eredő kötelezettségeket és azok nagyságát. E követelmények az e rendelet szerint közzéteendő információkhoz képest további közzétételt tesznek szükségessé. |
|
(20) |
A Bizottság (Eurostat) 2012. júniusában munkacsoportot hozott létre annak vizsgálatára, hogy a 2011/85/EU irányelvnek milyen hatásai vannak a költségvetési adatok gyűjtésére és terjesztésére; a munkacsoport a függő kötelezettségekkel, valamint az olyan egyéb releváns információkkal kapcsolatos követelmények végrehajtására összpontosított, amelyek az államháztartásra gyakorolt potenciálisan nagy hatást mutatnak, ideértve az állami garanciákat, a köztulajdonú vállalkozások kötelezettségeit, a köz- és magánszféra közötti partnerségeket (PPP), a nem teljesítő hiteleket, valamint a vállalkozásokban fennálló kormányzati tulajdonrészeket. Az e munkacsoport által végzett munka várhatóan hozzájárul a köz- és magánszféra közötti partnerségek mögötti gazdasági kapcsolatok megfelelő elemzéséhez, ideértve adott esetben az építéssel, a rendelkezésre állással és a kereslettel kapcsolatos kockázatokat, valamint a mérlegen kívüli PPP-projektek rejtett adósságainak szerepeltetését, és ezáltal előmozdítja az adósságra vonatkozó statisztikák átláthatóságának és megbízhatóságának növekedését. |
|
(21) |
A 74/122/EGK tanácsi határozattal (9) létrehozott Gazdaságpolitikai Bizottság foglalkozott a nyugdíjak fenntarthatóságára és a nyugdíjreformokra vonatkozó statisztikákkal. Mind tagállami, mind európai szinten szorosan össze kell hangolni egyfelől a statisztikusok, másfelől az idősödő népességgel foglalkozó, a Gazdaságpolitikai Bizottság keretében dolgozó szakértők munkáját a makrogazdasági feltételezéseket és az egyéb biztosításmatematikai paramétereket illetően, annak érdekében, hogy az eredmények következetesek és az országok között összehasonlíthatók legyenek, a nyugdíjakkal kapcsolatos információkat és adatokat pedig hatékonyan lehessen kommunikálni a felhasználóknak és az érdekelt feleknek. Egyértelművé kell tenni azt is, hogy a társadalombiztosítási rendszerben egy adott időpontig felhalmozott nyugdíjjogosultságok önmagukban nem tekinthetők az államháztartási fenntarthatóság mérőszámának. |
|
(22) |
A tagállamok függő kötelezettségeire vonatkozó adatok és információk szolgáltatására a Stabilitási és növekedési paktum többoldalú felügyeleti eljárásával összefüggésben kerül sor. A Bizottság a tervek szerinti 2018 júliusáig jelentést ad ki, amelyben értékeli, hogy szükség van-e ezen adatoknak az ESA 2010 keretében való rendelkezésre bocsátására. |
|
(23) |
Fontos hangsúlyozni a tagállami regionális számlák jelentőségét az Unió regionális, gazdaság- és társadalmi kohéziós politikái, valamint a kölcsönös gazdasági függőségek elemzése szempontjából. Fokozni kell ugyanakkor a regionális szintű számlák – többek között a kormányzati számlák – átláthatóságát. A Bizottságnak (Eurostat) kiemelt figyelmet kell fordítania az autonóm vagy regionális kormányokkal rendelkező tagállamok régióinak költségvetési adataira. |
|
(24) |
Az e rendelet A. mellékletének az összehangolt értelmezésének, illetve nemzetközi összehasonlíthatóságának biztosítása céljából történő módosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között a 223/2009/EK rendelet szerinti, az európai statisztikai rendszerrel foglalkozó bizottsággal. Emellett az EUMSZ 127. cikkének (4) bekezdése és 282. cikkének (5) bekezdése alapján különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során adott esetben az Európai Központi Bankkal is konzultáljon az annak hatáskörébe tartozó területeken. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. |
|
(25) |
Az Unió gazdasági kormányzási keretében – és különösen a túlzotthiány-eljárás és a túlzottegyensúlyhiány-eljárás esetében – használt statisztikai aggregátumok definíciója az ESA-ra alapul. Amikor a Bizottság az említett eljárások keretében adatokat szolgáltat és jelentést tesz, megfelelő tájékoztatást kell nyújtania az e rendelet rendelkezéseivel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusok által bevezetett, az ESA 2010 módszertani változásoknak az érintett aggregátumokra gyakorolt azon hatásáról. |
|
(26) |
A ESA kutatás-fejlesztési adatok megbízhatóságának és összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében a Bizottság a tagállamokkal szorosan együttműködve 2013. május vége előtt értékelni fogja, hogy a nemzeti számlák tekintetében ezen adatok folyó áron számolva és a volument illetően kielégítő minőségi szintet értek-e el. |
|
(27) |
Mivel e rendelet végrehajtása jelentős átalakításokat fog igényelni a nemzeti statisztikai rendszerekben, a Bizottság a tagállamoknak eltéréseket fog engedélyezni. A nemzeti számlák adattovábbítási programja tekintetében tekintetbe kell venni azokat az alapvető politikai és statisztikai változásokat, amelyek néhány tagállamban a program referencia-időszakai során zajlottak le. Kívánatos, hogy a Bizottság által engedélyezett eltérések ideiglenesek és felülvizsgálhatók legyenek. Helyénvaló, hogy a Bizottság támogatást nyújtson az érintett tagállamoknak abban, hogy megfelelően korrigálják statisztikai rendszereiket, lehetővé téve ezáltal az említett eltérések mihamarabbi megszüntetését. |
|
(28) |
Az adattovábbítási határidők szigorítása jelentős terhet és költségeket róhat a válaszadókra és a tagállami statisztikai intézményekre az Unióban, és ez a szolgáltatott adatok minőségének romlásához vezethet. Ezért az adattovábbítási határidők meghatározásakor mérlegelni kell, hogyan viszonyulnak egymáshoz az előnyök és a hátrányok. |
|
(29) |
E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Az említett hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (10) megfelelően kell gyakorolni. |
|
(30) |
Mivel e rendelet célját – nevezetesen a számlák felülvizsgált európai rendszerének létrehozását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. |
|
(31) |
Konzultációra került sor az európai statisztikai rendszerrel foglalkozó bizottsággal. |
|
(32) |
Konzultációra került sor a monetáris, pénzügyi és fizetésimérleg-statisztikákkal foglalkozó bizottság létrehozásáról szóló, 2006. november 13-i 2006/856/EK tanácsi határozattal (11) létrehozott, monetáris, pénzügyi és fizetésimérleg-statisztikákkal foglalkozó bizottsággal és a piaci áron számított bruttó nemzeti jövedelem összehangolásáról szóló, 2003. július 15-i 1287/2003/EK, Euratom tanácsi rendelettel (12) (a továbbiakban: GNI-rendelet) megalakított, bruttó nemzeti jövedelemmel foglalkozó bizottsággal (a továbbiakban: GNI-bizottság), |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
Tárgy
(1) Ez a rendelet létrehozza a számlák 2010. évi európai rendszerét (a továbbiakban: az ESA 2010 vagy az ESA).
(2) Az ESA 2010 a következőket tartalmazza:
|
a) |
azon közös előírások, fogalommeghatározások, osztályozások és számviteli szabályok módszertana (A. melléklet), amelyeket – a 3. cikkben előírt eredményekkel együtt – az Unió céljaira összehasonlítható módon összeállított számlákhoz és táblázatokhoz kell felhasználni; |
|
b) |
az azokat a határidőket meghatározó program (B. melléklet), amelyeken belül a tagállamoknak az a) pontban említett módszertan szerint összeállított számlákat és táblázatokat a Bizottság (Eurostat) részére továbbítaniuk kell. |
(3) Az 5. és 10. cikk sérelme nélkül, ezt a rendeletet minden olyan uniós jogi aktusra alkalmazni kell, amely az ESA-ra vagy annak fogalommeghatározásaira hivatkozik.
(4) Ez a rendelet egyetlen tagállamot sem kötelez arra, hogy saját céljaira összeállított számláihoz az ESA 2010-et használja.
2. cikk
Módszertan
(1) Az 1. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett, ESA 2010 szerinti módszertant az A. melléklet tartalmazza.
(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 7. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az ESA 2010 szerinti módszertan módosítására vonatkozóan, annak érdekében, hogy pontosítsa és javítsa e módszertan tartalmát az összehangolt értelmezés, illetve a nemzetközi összehasonlíthatóság biztosítása érdekében, feltéve, hogy e felhatalmazáson alapuló jogi aktusok nem változtatják meg a módszertan alapját jelentő fogalmakat, végrehajtásuk nem kíván további forrásokat az európai statisztikai rendszerben adatokat előállítóktól, és nem okozzák a saját források módosulását.
(3) Amennyiben kétség merül fel az ESA 2010 számviteli szabályainak helyes végrehajtását illetően, az érintett tagállamnak felvilágosítást kell kérnie a Bizottságtól (Eurostat). A Bizottság (Eurostat) haladéktalanul megvizsgálja a kérdést, és közli az érintett tagállammal és az összes többi tagállammal a kért felvilágosítással kapcsolatos javaslatát.
(4) A tagállamok az A. mellékletben leírt módszertan szerint végzik el a nemzeti számlákban a pénzügyi közvetítői szolgáltatás közvetett módon mért díjának (FISIM) kiszámítását és elosztását. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 7. cikknek megfelelően 2013. szeptember 17. előtt felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el, amely rögzíti a FISIM kiszámításának és elosztásának módosított módszertanát. Az e bekezdés szerinti felhatalmazásának gyakorlása során a Bizottság biztosítja, hogy az ilyen, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ne rójanak újabb jelentős adminisztratív terhet a tagállamokra vagy az adatszolgáltatókra.
(5) A kutatás-fejlesztési kiadásokat a tagállamok bruttó állóeszköz-felhalmozásként veszik számba. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 7. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a kutatás-fejlesztésre vonatkozó tagállami ESA 2010-es adatok megbízhatóságának és összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében. Az e bekezdés szerinti felhatalmazásának gyakorlása során a Bizottság biztosítja, hogy az ilyen, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ne rójanak újabb jelentős adminisztratív terhet a tagállamokra vagy az adatszolgáltatókra.
3. cikk
Adattovábbítás a Bizottságnak
(1) A tagállamok a B. mellékletben meghatározott számlákat és táblázatokat az egyes táblázatokra vonatkozóan meghatározott határidőkön belül továbbítják a Bizottságnak (Eurostat).
(2) A tagállamok a Bizottság által meghatározott adatcsereszabványnak és egyéb gyakorlati eljárásoknak megfelelően továbbítják a Bizottságnak az ebben a rendeletben előírt adatokat és metaadatokat.
Az adatokat elektronikusan kell továbbítani vagy feltölteni a Bizottság egypontos adatbeviteli rendszerébe. Az adatcsereszabványt és az adattovábbításra vonatkozó egyéb gyakorlati részleteket a Bizottság határozza meg végrehajtási jogi aktusok útján. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 8. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
4. cikk
Minőségértékelés
(1) E rendelet alkalmazása tekintetében az e rendelet 3. cikkének megfelelően továbbítandó adatokra a 223/2009/EK rendelet 12. cikkének (1) bekezdésében foglalt minőségi kritériumok alkalmazandók.
(2) A 3. cikknek megfelelően továbbítandó adatok minőségéről a tagállamok jelentést nyújtanak be a Bizottságnak (Eurostat).
(3) Az (1) bekezdésben említett minőségi kritériumoknak az e rendelet hatálya alá tartozó adatokra történő alkalmazása során a minőségjelentések módozatait, szerkezetét, gyakoriságát és értékelési mutatóit a Bizottság határozza meg végrehajtási jogi aktusok útján. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 8. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
(4) A Bizottság (Eurostat) értékeli a továbbított adatok minőségét.
5. cikk
Az alkalmazás és az első adattovábbítás időpontja
(1) Az ESA 2010-et először a B. melléklet szerint összeállított, 2014. szeptember 1-jétől továbbítandó adatokra kell alkalmazni.
(2) Az adatokat a B. mellékletben meghatározott határidőkön belül kell továbbítani a Bizottságnak (Eurostat).
(3) Az (1) bekezdésnek megfelelően az ESA 2010 alapján történő első adattovábbításig a tagállamok továbbra is az ESA 95 alkalmazásával összeállított számlákat és táblázatokat küldik meg a Bizottságnak (Eurostat).
(4) A Bizottság és az érintett tagállamok – az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 2007/436/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 2000. május 22-i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet (13) 19. cikkének sérelme nélkül – ellenőrzik e rendelet helyes alkalmazását, és ezen ellenőrzések eredményét az e rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében említett bizottság elé terjesztik.
6. cikk
Eltérések
(1) Amennyiben a nemzeti statisztikai rendszerekben e rendelet alkalmazása jelentős átalakításokat igényel, a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján ideiglenes eltéréseket engedélyez a tagállamoknak. Az eltérések légkésőbb 2020. január 1-jén hatályukat vesztik. Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 8. cikk (2) bekezdésében említett vizsgáló bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
(2) A Bizottság az (1) bekezdés szerinti eltérést csak azon időszakra engedélyezi, amelyre az érintett tagállamnak a statisztikai rendszereinek korrekciójához szüksége van. A tagállam GDP-jének az uniós vagy euroövezeti GDP-hez viszonyított aránya önmagában nem indokolja eltérés engedélyezését. A Bizottság adott esetben támogatást nyújt az érintett tagállamoknak abban, hogy biztosítsák statisztikai rendszereik megfelelő átalakításait.
(3) Az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott célból az érintett tagállam 2013. október 17-ig megfelelően indokolt kérelmet nyújt be a Bizottsághoz.
A Bizottság az európai statisztikai rendszerrel foglalkozó bizottsággal folytatott konzultációt követően legkésőbb 2018. július 1-jéig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az engedélyezett eltérések alkalmazásáról annak ellenőrzése érdekében, hogy azok továbbra is indokoltak-e.
7. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.
(2) A Bizottság 2. cikk (2) és (5) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2013. július 16-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság 2. cikk (4) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása kéthónapos időtartamra szól 2013. július 16-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.
(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 2. cikk (2), (4) és (5) bekezdésében említett felhatalmazást.
A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.
(5) A 2. cikk (2), (4) és (5) bekezdésének értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve, ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.
8. cikk
A bizottság
(1) A Bizottságot a 223/2009/EK rendelettel létrehozott, az európai statisztikai rendszerrel foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.
(2) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.
9. cikk
Együttműködés más bizottságokkal
(1) A 2006/856/EK határozat 2. cikkének megfelelően a Bizottság kikéri az említett határozattal létrehozott, monetáris, pénzügyi és fizetésimérleg-statisztikákkal foglalkozó bizottság véleményét az e bizottság hatáskörébe tartozó minden ügyben.
(2) A Bizottság az e rendelet végrehajtására vonatkozó minden olyan információt közöl az 1287/2003/EK, Euratom rendelettel létrehozott, a bruttó nemzeti jövedelemmel foglalkozó bizottsággal (a továbbiakban: a GNI-bizottság), amely a GNI-bizottság kötelességeinek teljesítéséhez szükséges.
10. cikk
Átmeneti rendelkezések
(1) Költségvetési és saját forrásokkal kapcsolatos célokból az 1287/2003/EK, Euratom rendelet 1. cikke (1) bekezdésében és az arra hivatkozó jogi aktusokban – különösen az 1150/2000/EK, Euratom rendeletnek és a hozzáadottérték-adóból származó saját források beszedésének végleges egységes rendszeréről szóló, 1989. május 29-i 1553/89/EGK, Euratom tanácsi rendeletben (14) – említett számlák európai rendszere mindaddig az ESA 95 marad, amíg az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2007. június 7-i 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozat (15) hatályban van.
(2) A hozzáadottértékadó-alapú saját források meghatározásának céljából és az (1) bekezdés alóli kivételként a tagállamok – mindaddig, amíg a 2007/436/EK, Euratom határozat hatályban van – az ESA 2010-en alapuló adatokat is használhatnak, amennyiben az előírt részletességű, ESA 95 szerinti adatok nem állnak rendelkezésre.
11. cikk
Jelentés az implicit kötelezettségekről
A Bizottság 2014-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amely a meglévő információkat tartalmazza a PPP-kre és az egyéb implicit kötelezettségekre vonatkozóan, ideértve az államháztartási szektoron kívüli függő kötelezettségeket is.
A Bizottság 2018-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli, hogy a Bizottság (Eurostat) által közzétett, kötelezettségekre vonatkozó információk mennyiben terjednek ki az implicit kötelezettségek, köztük az államháztartási szektoron kívüli függő kötelezettségek összességére.
12. cikk
Felülvizsgálat
A Bizottság 2018. július 1-jéig és ezt követően ötévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet alkalmazásáról.
A jelentésben többek között a következőket kell értékelni:
|
a) |
a nemzeti és regionális számlákkal kapcsolatos adatok minősége; |
|
b) |
e rendeletnek, valamint az ESA 2010 nyomonkövetési folyamatának az eredményessége; és |
|
c) |
előrelépés a függő kötelezettségekre vonatkozó adatok terén és az ESA 2010 adatok rendelkezésre állása terén. |
13. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Strasbourgban, 2013. május 21-én.
az Európai Parlament részéről
az elnök
M. SCHULZ
a Tanács részéről
az elnök
L. CREIGHTON
(1) HL C 203., 2011.7.9., 3. o.
(2) Az Európai Parlament 2013. március 13-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2013. április 22-i határozata.
(3) Bizottság (Eurostat): European System of Integrated Economic Accounts (ESA), second edition, Statistical Office of the European Communities (Eurostat: Integrált nemzeti számlák európai rendszere (ESA), második kiadás, az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala), Luxembourg, 1979.
(4) HL L 310., 1996.11.30., 1. o.
(5) HL L 192., 2011.7.22., 1. o.
(6) HL L 154., 2003.6.21., 1. o.
(7) HL L 87., 2009.3.31., 164. o.
(8) HL L 306., 2011.11.23., 41. o.
(9) A Tanács 74/122/EGK határozata (1974. február 18.) a Gazdaságpolitikai Bizottság felállításáról (HL L 63., 1974.3.5., 21. o.).
(10) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(11) HL L 332., 2006.11.30., 21. o.
(12) HL L 181., 2003.7.19., 1. o.
(13) HL L 130., 2000.5.31., 1. o.
A. MELLÉKLET
|
1. FEJEZET |
ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK ÉS ALAPELVEK | 33 |
| ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK | 33 |
| Globalizáció | 35 |
| AZ ESA 2010 FELHASZNÁLÁSI TERÜLETEI | 35 |
| Az elemzések és a politikák kialakításának kerete | 35 |
| Az ESA 2010 szerinti fogalmak tulajdonságai | 37 |
| Szektorok szerinti osztályozás | 40 |
| Szatellitszámlák | 41 |
| Az ESA 2010 és az SNA 2008 | 43 |
| Az ESA 2010 és az ESA 95 | 43 |
| AZ ESA 2010 MINT RENDSZER ALAPELVEI | 44 |
| A statisztikai egységek és csoportosításaik | 44 |
| A gazdasági egységek és szektorok | 45 |
| A szakosodott telephelyek és az ágazatok | 45 |
| Rezidens és nem rezidens egységek; a teljes gazdaság és a külföld | 45 |
| Gazdasági folyamatok és állományok | 46 |
| Folyamatok | 46 |
| Gazdasági műveletek | 46 |
| A gazdasági műveletek tulajdonságai | 46 |
| Egységek közötti vagy egységen belüli gazdasági műveletek | 46 |
| Monetáris és nem monetáris gazdasági műveletek | 46 |
| Ellentételezéssel járó és ellentételezés nélküli gazdasági műveletek | 47 |
| Átcsoportosított gazdasági műveletek | 47 |
| Keresztülvezetés | 47 |
| Felosztás | 47 |
| A gazdasági művelet megbízójának elismerése | 47 |
| Határesetek | 48 |
| Eszközök egyéb változásai | 48 |
| Az eszközök és kötelezettségek egyéb volumenváltozásai | 48 |
| Eszköztartási nyereség és veszteség | 48 |
| Állományok | 48 |
| A számlák rendszere és az aggregátumok | 49 |
| Elszámolási szabályok | 49 |
| A számlák két oldalának terminológiája | 49 |
| Kettős elszámolás/négyszeres elszámolás | 49 |
| Értékelés | 49 |
| A termékeket érintő speciális értékelési eljárások | 50 |
| Változatlan árakon történő értékelés | 50 |
| Az elszámolás időpontja | 50 |
| Konszolidálás és nettósítás | 50 |
| Konszolidálás | 50 |
| Nettósítás | 51 |
| Számlák, egyenlegező tételek és aggregátumok | 51 |
| A számlák sorozata | 51 |
| A „javak és szolgáltatások” számla | 51 |
| A „külföld” számla | 51 |
| Egyenlegező tételek | 52 |
| Aggregátumok | 54 |
| A GDP: egy kiemelt aggregátum | 54 |
| Az input-output keretrendszer | 54 |
| Forrás- és felhasználástáblák | 55 |
| Szimmetrikus input-output táblák | 55 |
|
2. FEJEZET |
AZ EGYSÉGEK ÉS AZ EGYSÉGEK CSOPORTOSÍTÁSA | 56 |
| A TELJES GAZDASÁG HATÁRAI | 56 |
| A GAZDASÁGI EGYSÉGEK | 58 |
| Vállalatközpont és holdingtársaság | 59 |
| Vállalatcsoportok | 59 |
| Különleges célú gazdasági egységek | 60 |
| Captive finanszírozók | 60 |
| Mesterséges leányvállalatok | 60 |
| A kormányzat speciális célú egységei | 61 |
| A GAZDASÁGI SZEKTOROK | 61 |
| Nem pénzügyi vállalatok (S.11) | 65 |
| „Közösségi tulajdonban levő nem pénzügyi vállalatok” (S.11001) alszektor | 66 |
| „Hazai nem pénzügyi magánvállalatok” (S.11002) alszektor | 66 |
| „Külföldi irányítású nem pénzügyi vállalatok” (S.11003) alszektor | 66 |
| Pénzügyi vállalatok (S.12) | 67 |
| Pénzügyi közvetítők | 67 |
| Kiegészítő pénzügyi tevékenységet végző szervezetek | 68 |
| Pénzügyi vállalatok, amelyek nem pénzügyi közvetítők vagy kiegészítő pénzügyi tevékenységet végző szervezetek | 68 |
| A pénzügyi vállalatok szektorba tartozó gazdasági egységek | 68 |
| A pénzügyi vállalatok alszektorai | 68 |
| A pénzügyi vállalatok alszektorainak egyesítése | 69 |
| A pénzügyi vállalatok alszektorainak felosztása közösségi, hazai magántulajdonú és külföldi irányítású pénzügyi vállalatokra | 69 |
| Központi bank (S.121) | 70 |
| Betétgyűjtő vállalatok a központi bank kivételével (S.122) | 70 |
| Pénzpiaci alapok (S.123) | 71 |
| Nem pénzpiaci befektetési alapok (S.124) | 71 |
| Egyéb pénzügyi közvetítők a biztosítók és a nyugdíjpénztárak kivételével (S.125) | 72 |
| Értékpapírosítási tranzakciókkal foglalkozó speciális pénzügyi vállalatok | 72 |
| Értékpapírokkal és derivatívákkal foglalkozó ügynökök, hitelnyújtással foglalkozó pénzügyi vállalatok és specializálódott pénzügyi vállalatok | 72 |
| Kiegészítő pénzügyi tevékenységet végző szervezetek (S.126) | 73 |
| Captive finanszírozók és pénzkölcsönzők (S.127) | 73 |
| Biztosítók (S.128) | 74 |
| Nyugdíjpénztárak (S.129) | 75 |
| Kormányzat (S.13) | 76 |
| Központi kormányzat (a társadalombiztosítási alapok kivételével) (S.1311) | 76 |
| Tartományi kormányzat (a társadalombiztosítási alapok kivételével) (S.1312) | 76 |
| Helyi önkormányzat (a társadalombiztosítási alapok kivételével) (S.1313) | 77 |
| Társadalombiztosítási alapok (S.1314) | 77 |
| Háztartások (S.14) | 77 |
| Munkáltatók és munkavállaló nélküli önálló vállalkozók (S.141 és S.142) | 78 |
| Munkavállalók (S.143) | 78 |
| Tulajdonból származó jövedelemben részesülő háztartások (S.1441) | 78 |
| Nyugdíjasok (S.1442) | 78 |
| Egyéb transzferjövedelemben részesülő háztartások (S.1443) | 78 |
| Háztartásokat segítő nonprofit intézmények (S.15) | 79 |
| Külföld (S.2) | 79 |
| A termelőegységek szektorok szerinti besorolásának alkalmazása a legfontosabb, általánosan elterjedt jogi tulajdonformákra | 80 |
| A SZAKOSODOTT TELEPHELYEK ÉS AZ ÁGAZATOK | 82 |
| A szakosodott telephely | 82 |
| Ágazatok | 83 |
| Az ágazatok osztályozása | 83 |
| A HOMOGÉN SZAKOSODOTT EGYSÉGEK ÉS A HOMOGÉN ÁGAZATOK | 83 |
| A homogén szakosodott egység | 83 |
| A homogén ágazat | 83 |
|
3. FEJEZET |
TERMÉKEKKEL ÉS NEM TERMELT ESZKÖZÖKKEL KAPCSOLATOS GAZDASÁGI MŰVELETEK | 84 |
| TERMÉKEKKEL KAPCSOLATOS GAZDASÁGI MŰVELETEK ÁLTALÁBAN | 84 |
| TERMELÉS ÉS KIBOCSÁTÁS | 85 |
| Fő-, másodlagos és kisegítő tevékenységek | 86 |
| Kibocsátás (P.1) | 87 |
| Gazdasági egységek: különbségtétel a „piaci”, a „saját végső felhasználási célú” és a „nem piaci” gazdasági egységek között | 89 |
| A kibocsátás számbavételének időpontja és értékelése | 92 |
| Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat (A. szakasz) | 93 |
| Feldolgozóipar (C. szakasz); Építőipar (F. szakasz) | 93 |
| Nagy- és kiskereskedelmi szolgáltatások; gépjárműjavítás (G. szakasz) | 93 |
| Szállítás, raktározás (H. szakasz) | 94 |
| Szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás (I. szakasz) | 95 |
| Pénzügyi, biztosítási tevékenység: a központi bank kibocsátása (K. szakasz) | 95 |
| Pénzügyi, biztosítási tevékenység: pénzügyi szolgáltatások általában (K. szakasz) | 95 |
| Közvetlenül kiegyenlített pénzügyi szolgáltatások | 95 |
| Kamatok felszámításával kiegyenlített pénzügyi szolgáltatások | 96 |
| Pénzügyi eszközök és kötelezettségek pénzügyi piacokon történő megvásárlásából és eladásából álló pénzügyi szolgáltatások | 96 |
| Biztosítási és nyugdíjrendszerekben nyújtott pénzügyi szolgáltatások, amelyeknél a tevékenységet biztosítási járulékok és megtakarítások hozamai finanszírozzák | 96 |
| Ingatlanok szolgáltatásai (L. szakasz) | 98 |
| Szakmai, tudományos és műszaki szolgáltatások (M. szakasz); Adminisztratív és támogató szolgáltatások (N. szakasz) | 98 |
| Közigazgatási és védelmi szolgáltatások, kötelező társadalombiztosítási szolgáltatások (O. szakasz) | 99 |
| Oktatás (P. szakasz); Humán-egészségügyi és szociális ellátás (Q. szakasz) | 99 |
| Művészet, szórakoztatás, szabadidő (R. szakasz); Egyéb szolgáltatások (S. szakasz) | 99 |
| Háztartások munkaadói tevékenysége (T. szakasz) | 99 |
| FOLYÓ TERMELŐFELHASZNÁLÁS (P.2) | 99 |
| A folyó termelőfelhasználás elszámolási időpontja és értékelése | 101 |
| VÉGSŐ FOGYASZTÁS (P.3, P.4) | 101 |
| Végső fogyasztási kiadás (P.3) | 101 |
| Tényleges végső fogyasztás (P.4) | 103 |
| A végső fogyasztási kiadások számbavételének és értékelésének időpontja | 105 |
| A tényleges végső fogyasztás elszámolásának és értékelésének időpontja | 106 |
| BRUTTÓ FELHALMOZÁS (P.5) | 106 |
| Bruttó állóeszköz-felhalmozás (P.51g) | 106 |
| A bruttó állóeszköz-felhalmozás számbavételének időpontja és értékelése | 109 |
| Állóeszköz-felhasználás (P.51c) | 110 |
| Készletváltozás (P.52) | 110 |
| A készletváltozások elszámolásának időpontja és értékelése | 111 |
| Értéktárgyak beszerzésének és eladásának egyenlege (P.53) | 112 |
| JAVAK ÉS SZOLGÁLTATÁSOK IMPORTJA ÉS EXPORTJA (P.6 és P.7) | 113 |
| Javak exportja és importja (P.61 és P.71) | 113 |
| Szolgáltatások exportja és importja (P.62 és P.72) | 115 |
| HASZNÁLT JAVAKKAL KAPCSOLATOS GAZDASÁGI MŰVELETEK | 118 |
| NEM TERMELT ESZKÖZÖK BESZERZÉSÉNEK ÉS ELADÁSÁNAK EGYENLEGE (NP) | 119 |
|
4. FEJEZET |
JÖVEDELEMELOSZTÁSI MŰVELETEK | 121 |
| MUNKAVÁLLALÓI JÖVEDELEM (D.1) | 121 |
| Bérek és keresetek (D.11) | 121 |
| Pénzbeli bérek és keresetek | 121 |
| Természetbeni bérek és keresetek | 122 |
| A munkáltatók társadalombiztosítási járulékai (D.12) | 123 |
| A munkáltatók tényleges társadalombiztosítási járulékai (D.121) | 123 |
| A munkáltatók imputált társadalombiztosítási járulékai (D.122) | 124 |
| TERMELÉSI ÉS IMPORTADÓK (D.2) | 126 |
| Termékadók (D.21) | 126 |
| Hozzáadottérték-típusú adók (hozzáadottérték-adók) (D.211) | 126 |
| Importadók és importvámok a hozzáadottérték-adók kivételével (D.212) | 127 |
| Termékadók a hozzáadottérték-adók és az importadók kivételével (D.214) | 127 |
| Egyéb termelési adók (D.29) | 128 |
| Az Európai Unió intézményeinek befizetett termelési és importadók | 128 |
| Termelési és importadók: az elszámolás időpontja és az elszámolandó összegek | 129 |
| TÁMOGATÁSOK (D.3) | 129 |
| Terméktámogatások (D.31) | 130 |
| Importtámogatások (D.311) | 130 |
| Egyéb terméktámogatások (D.319) | 130 |
| Egyéb termelési támogatások (D.39) | 131 |
| TULAJDONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM (D.4) | 132 |
| Kamat (D.41) | 133 |
| Betéti és hitelkamatok | 133 |
| Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra fizetett kamat | 133 |
| Váltókra és hasonló rövid lejáratú eszközökre fizetett kamat | 133 |
| Kötvények kamata | 133 |
| Kamat-csereügyletek és határidős kamatláb-megállapodások | 134 |
| Pénzügyi lízing kamata | 134 |
| Egyéb kamat | 134 |
| Az elszámolás időpontja | 134 |
| A vállalatok felosztott jövedelme (D.42) | 135 |
| Osztalék (D.421) | 135 |
| Tulajdonosok jövedelemkivonása kvázivállalatokból (D.422) | 136 |
| Külföldi közvetlen tőkebefektetés újrabefektetett jövedelme (D.43) | 137 |
| Egyéb befektetésből származó jövedelem (D.44) | 137 |
| Biztosítások szerződőjének járó befektetési jövedelem (D.441) | 137 |
| Nyugdíjjogosultságok után fizetendő befektetési jövedelem (D.442) | 138 |
| Kollektív befektetési alapok résztulajdonosainak járó befektetési jövedelem (D.443) | 138 |
| Haszonbérleti díj (D.45) | 139 |
| Földbérleti díj | 139 |
| Felszín alatti természeti kincsek után fizetendő haszonbérleti díj | 139 |
| FOLYÓ JÖVEDELEM-, VAGYON- ÉS MÁS ADÓK (D.5) | 139 |
| Jövedelemadók (D.51) | 139 |
| Egyéb folyó adók (D.59) | 140 |
| TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI JÁRULÉKOK ÉS JUTTATÁSOK (D.6) | 141 |
| Nettó társadalombiztosítási járulékok (D.61) | 143 |
| Munkaadók tényleges társadalombiztosítási járulékai (D.611) | 143 |
| Munkaadók imputált társadalombiztosítási járulékai (D.612) | 144 |
| Háztartások tényleges társadalombiztosítási járulékai (D.613) | 145 |
| Háztartások kiegészítő társadalombiztosítási járulékai (D.614) | 145 |
| Természetbeni társadalmi transzfereken kívüli társadalmi juttatások (D.62) | 146 |
| Pénzbeli társadalombiztosítási juttatások (D.621); | 146 |
| Egyéb társadalombiztosítási juttatások (D.622); | 146 |
| Pénzbeli szociális segélyek (D.623) | 146 |
| Természetbeli társadalmi juttatások (D.63) | 147 |
| Természetbeli társadalmi juttatások – a kormányzattól és a háztartásokat segítő nonprofit intézményektől származó nem piaci termelés (D.631) | 147 |
| Természetbeli társadalmi juttatások – a kormányzat és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények által megvásárolt piaci termelés (D.632) | 147 |
| EGYÉB FOLYÓ TRANSZFEREK (D.7) | 148 |
| Nettó nem-életbiztosítási díjak (D.71) | 148 |
| Nem-életbiztosítási követelések (D.72) | 149 |
| Folyó transzferek a kormányzaton belül (D.73) | 150 |
| Nemzetközi együttműködésből származó folyó transzferek (D.74) | 150 |
| Máshová nem sorolt folyó transzferek (D.75) | 151 |
| A háztartásokat segítő nonprofit intézményekhez irányuló folyó transzferek (D.751) | 151 |
| Háztartások közötti folyó transzferek (D.752) | 151 |
| Egyéb, máshová nem sorolt folyó transzferek (D.759) | 151 |
| Bírságok és pénzbeli szankciók | 151 |
| Nyeremény- és szerencsejátékok | 152 |
| Kártérítési összegek | 152 |
| Az Unió hozzáadottértékadó- és GNI-alapú saját forrásai (D.76) | 153 |
| NYUGDÍJJOGOSULTSÁGOK VÁLTOZÁSA MIATTI KORREKCIÓ (D.8) | 153 |
| TŐKETRANSZFEREK (D.9) | 154 |
| Tőkeadók (D.91) | 154 |
| Beruházási támogatások (D.92) | 155 |
| Egyéb tőketranszferek (D.99) | 156 |
| MUNKAVÁLLALÓI RÉSZVÉNYOPCIÓK | 157 |
|
5. FEJEZET |
PÉNZÜGYI TRANZAKCIÓK | 159 |
| A PÉNZÜGYI TRANZAKCIÓK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI | 159 |
| Pénzügyi eszközök, pénzügyi követelések és kötelezettségek | 159 |
| Feltételes eszközök és feltételes kötelezettségek | 159 |
| A pénzügyi eszközök és kötelezettségek kategóriái | 160 |
| Vagyonmérleg, pénzügyi számla és „egyéb gazdasági folyamatok” | 161 |
| Értékelés | 161 |
| Nettó és bruttó elszámolás | 162 |
| Konszolidálás | 162 |
| Nettósítás | 162 |
| A pénzügyi tranzakciók elszámolási szabályai | 163 |
| Folyó transzfert vagy tőketranszfert magába foglaló pénzügyi tranzakció, mint ellentételező tranzakció | 163 |
| Tulajdonból származó jövedelmet tartalmazó pénzügyi tranzakció, mint ellentételező tranzakció | 164 |
| Az elszámolás időpontja | 164 |
| A tranzakcióban részt vevő feleket feltüntető pénzügyi számla | 165 |
| PÉNZÜGYI TRANZAKCIÓK RÉSZLETES OSZTÁLYOZÁSA KATEGÓRIÁK SZERINT | 166 |
| Monetáris arany és különleges lehívási jogok (F.1) | 166 |
| Monetáris arany (F.11) | 166 |
| SDR-ek (F.12) | 167 |
| Készpénz és betétek (F.2) | 168 |
| Készpénz (F.21) | 168 |
| Betétek (F.22 és F.29) | 168 |
| Folyószámlabetétek (F.22) | 168 |
| Egyéb betétek (F.29) | 169 |
| Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (F.3) | 169 |
| A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok legfontosabb jellemzői | 170 |
| Az eredeti futamidő és a valutanem szerinti osztályozás | 170 |
| A kamatláb típusa szerinti osztályozás | 170 |
| Fix kamatozású hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok | 171 |
| Változó kamatozású hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok | 171 |
| Vegyes kamatozású hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok | 171 |
| Zártkörű értékpapír-kibocsátás | 172 |
| Értékpapírosítás | 172 |
| Fedezett kötvények | 172 |
| Kölcsön (F.4) | 173 |
| A kölcsön legfontosabb jellemzői | 173 |
| A kölcsönök osztályozása az eredeti futamidő, a pénznem és a hitelnyújtás célja szerint | 173 |
| A kölcsönnel kapcsolatos tranzakciók és a betétekkel kapcsolatos tranzakciók közötti különbség | 173 |
| A kölcsönnel kapcsolatos tranzakciók és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal kapcsolatos tranzakciók közötti különbség | 173 |
| A kölcsönökkel, a kereskedelmi hitelekkel és a kereskedelmi váltókkal kapcsolatos tranzakciók közötti különbség | 174 |
| Értékpapír-kölcsönzés és visszavásárlási megállapodások | 174 |
| Pénzügyi lízingek | 175 |
| Egyéb kölcsönfajták | 175 |
| A kölcsön kategóriájába nem tartozó pénzügyi eszközök | 175 |
| Tulajdoni részesedések és befektetési jegyek vagy egységek (F.5) | 176 |
| Tulajdoni részesedések (F.51) | 176 |
| Letéti igazolások | 176 |
| Tőzsdei részvények (F.511) | 176 |
| Nem tőzsdei részvények (F.512) | 176 |
| Első nyilvános tőzsdei bevezetés, tőzsdei jegyzés, forgalomban tartás megszüntetése és részvény-visszavásárlás | 177 |
| A tulajdoni részesedéseket megtestesítő értékpapírok körébe nem tartozó pénzügyi eszközök | 177 |
| Egyéb tulajdoni részesedések (F.519) | 177 |
| A tulajdoni részesedésekkel végzett tranzakciók értékelése | 178 |
| Befektetési jegyek vagy egységek (F.52) | 178 |
| MMF befektetési jegyek vagy egységek (F.521) | 178 |
| Nem pénzpiaci alapok befektetési jegyei/egységei (F.522) | 179 |
| A befektetési jegyekkel vagy egységekkel kapcsolatos tranzakciók értékelése | 179 |
| Biztosítási, nyugdíj- és szabványosítottgarancia-rendszerek (F.6) | 179 |
| Nem-életbiztosítási technikai tartalékok (F.61) | 179 |
| Életbiztosítás- és életjáradék-jogosultságok (F.62) | 179 |
| Nyugdíjjogosultság (F.63) | 180 |
| Feltételes nyugdíjjogosultságok | 180 |
| Nyugdíjpénztárak nyugdíjkezelőkkel szembeni követelései (F.64) | 180 |
| Nem nyugdíjjellegű ellátásra való jogosultságok (F.65) | 181 |
| Szabványosított garanciák lehívására képzett tartalékok (F.66) | 181 |
| Szabványosított garanciák és egyszeri garanciák | 181 |
| Származtatott pénzügyi eszközök és munkavállalói részvényopciók (F.7) | 182 |
| Származtatott pénzügyi eszközök (F.71) | 182 |
| Opciók | 182 |
| Határidős ügyletek | 182 |
| Az opciók és a határidős ügyletek összevetése | 183 |
| Csereügyletek | 183 |
| Határidős kamatláb-megállapodások (FRA) | 183 |
| Hitelderivatívák | 183 |
| Hitel-nemteljesítési csereügyletek | 184 |
| A származtatott pénzügyi eszközök körébe nem tartozó pénzügyi eszközök | 184 |
| Munkavállalói részvényopciók (F.72) | 184 |
| A származtatott eszközök és munkavállalói részvényopciók terén végzett tranzakciók értékelése | 185 |
| Egyéb követelések/tartozások (F.8) | 185 |
| Kereskedelmi hitelek és előlegek (F.81) | 186 |
| Egyéb követelések/tartozások a kereskedelmi hitelek és előlegek kivételével (F.89) | 186 |
|
5.1. MELLÉKLET – |
A PÉNZÜGYI TRANZAKCIÓK BESOROLÁSA | 187 |
| A pénzügyi tranzakciók kategóriák szerinti besorolása | 187 |
| A pénzügyi tranzakciók átruházhatóság szerinti besorolása | 188 |
| Strukturált értékpapírok | 189 |
| A pénzügyi tranzakciók jövedelemtípus szerinti besorolása | 189 |
| A pénzügyi tranzakciók kamatlábtípus szerinti besorolása | 189 |
| A pénzügyi tranzakciók lejárat szerinti besorolása | 190 |
| Rövid lejárat és hosszú lejárat | 190 |
| Eredeti futamidő és hátralévő futamidő | 190 |
| A pénzügyi tranzakciók valutanemek szerinti besorolása | 190 |
| Pénzmennyiségek | 190 |
|
6. FEJEZET |
EGYÉB (GAZDASÁGI) FOLYAMATOK | 191 |
| BEVEZETÉS | 191 |
| AZ ESZKÖZÖK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK EGYÉB VÁLTOZÁSAI | 191 |
| Az eszközök és kötelezettségek egyéb volumenváltozásai (K.1–K.6) | 191 |
| Eszközök megjelenése a gazdaságban (K.1) | 191 |
| Nem termelt eszközök kikerülése a gazdaságból (K.2) | 192 |
| Katasztrófa miatti veszteségek (K.3) | 192 |
| Térítés nélküli lefoglalás (K.4) | 193 |
| Máshova nem sorolt egyéb volumenváltozások (K.5) | 193 |
| Változások az osztályozásban (K.6) | 194 |
| A szektorok szerinti osztályozásban és a gazdasági egységek szerkezetében bekövetkezett változások (K.61) | 194 |
| Az eszközök és kötelezettségek osztályozásában bekövetkezett változások (K.62) | 194 |
| Névleges eszköztartási nyereség és veszteség (K.7) | 195 |
| Semleges eszköztartási nyereség és veszteség (K.71) | 196 |
| Reál eszköztartási nyereség és veszteség (K.72) | 196 |
| Eszköztartási nyereség és veszteség a pénzügyi eszköz és kötelezettség típusa szerint | 197 |
| Monetáris arany és SDR-ek (AF.1) | 197 |
| Készpénz és betétek (AF.2) | 197 |
| Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (AF.3) | 197 |
| Hitelek (AF.4) | 198 |
| Tulajdoni részesedések és befektetési jegyek (AF.5) | 198 |
| Biztosítási és nyugdíjtartalékok, szabványosítottgarancia-rendszerek (AF.6) | 198 |
| Származtatott pénzügyi eszközök és munkavállalói részvényopciók (AF.7) | 198 |
| Egyéb követelések/tartozások (AF.8) | 198 |
| Külföldi valutában nyilvántartott eszközök | 199 |
|
7. FEJEZET |
VAGYONMÉRLEGEK | 200 |
| AZ ESZKÖZÖK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK TÍPUSAI | 201 |
| Az eszköz meghatározása | 201 |
| AZ ESZKÖZÖK ÉS KÖTELEZETTSÉGEKHEZ NEM TARTOZÓ TÉTELEK | 201 |
| AZ ESZKÖZÖK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK CSOPORTJAI | 201 |
| Termelt nem pénzügyi eszközök (AN.1) | 201 |
| Nem termelt nem pénzügyi eszközök (AN.2) | 202 |
| Pénzügyi eszközök és kötelezettségek (AF) | 202 |
| A MÉRLEGTÉTELEK ÉRTÉKÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSA | 205 |
| Az érték megállapításának általános elvei | 205 |
| NEM PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK (AN) | 206 |
| Termelt nem pénzügyi eszközök (AN.1) | 206 |
| Állóeszközök (AN.11) | 206 |
| Szellemi tulajdont képező termékek (AN.117) | 206 |
| Nem termelt eszközök tulajdonjog-átruházásának költségei (AN.116) | 207 |
| Készletek (AN.12) | 207 |
| Értéktárgyak (AN.13) | 207 |
| Nem termelt nem pénzügyi eszközök (AN.2) | 207 |
| Természeti erőforrások (AN.21) | 207 |
| Föld (AN.211) | 207 |
| Ásványkincs- és energiatartalékok (AN.212) | 207 |
| Egyéb természeti kincsek (AN.213, AN.214 és AN.215) | 207 |
| Szerződések, lízingek és licencek (AN.22) | 208 |
| A cégérték és a marketingeszközök beszerzésének és eladásának egyenlege (AN.23) | 208 |
| PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK (AF) | 208 |
| Monetáris arany és SDR-ek (AF.1) | 208 |
| Készpénz és betétek (AF.2) | 208 |
| Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (AF.3) | 208 |
| Hitelek (AF.4) | 209 |
| Tulajdoni részesedések és befektetési jegyek/egységek (AF.5) | 209 |
| Biztosítási, nyugdíj- és szabványosítottgarancia-rendszerek (AF.6) | 210 |
| Származtatott pénzügyi eszközök és munkavállalói részvényopciók (AF.7) | 210 |
| Egyéb követelések/tartozások (AF.8) | 210 |
| PÉNZÜGYI MÉRLEGEK | 210 |
| KIEGÉSZÍTŐ TÉTELEK | 211 |
| Tartós fogyasztási cikkek (AN.m) | 211 |
| Közvetlen külföldi tőkebefektetés (AF.m1) | 211 |
| Nem teljesítő hitelek (AF.m2) | 211 |
| A nem teljesítő hitelek elszámolása | 212 |
|
7.1. MELLÉKLET – |
AZ EGYES ESZKÖZCSOPORTOK ÖSSZEFOGLALÁSA | 213 |
|
7.2. MELLÉKLET – |
A NYITÓ VAGYONMÉRLEG ÉS A ZÁRÓ VAGYONMÉRLEG KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEK | 222 |
|
8. FEJEZET |
A SZÁMLÁK SOROZATA | 226 |
| BEVEZETÉS | 226 |
| A számlák sorozata | 226 |
| A SZÁMLÁK SOROZATA | 230 |
| Folyószámlák | 230 |
| Termelési számla (I.) | 230 |
| Jövedelemelosztási és -felhasználási számlák (II.) | 232 |
| „Jövedelmek elsődleges elosztása” számla (II.1) | 232 |
| „Jövedelmek keletkezése” számla (II.1.1) | 232 |
| „Elsődleges jövedelmek eloszlása” számla (II.1.2) | 236 |
| „Vállalkozói jövedelem” számla (II.1.2.1.) | 242 |
| „Egyéb elsődleges jövedelmek eloszlása” számla (II.1.2.2.) | 242 |
| „Jövedelmek másodlagos elosztása” számla (II.2) | 249 |
| „Természetbeni jövedelmek újraelosztása” számla (II.3) | 249 |
| „Jövedelem felhasználása” számla (II.4) | 256 |
| „Rendelkezésre álló jövedelem felhasználása” számla (II.4.1) | 256 |
| „Korrigált rendelkezésre álló jövedelem felhasználása” számla (II.4.2) | 256 |
| Felhalmozási számlák (III) | 259 |
| Tőkeszámla (III.1) | 259 |
| A „nettó vagyon változása megtakarítás és tőketranszferek miatt” számla (III.1.1) | 259 |
| „Nem pénzügyi eszközök beszerzése” számla (III.1.2) | 259 |
| Pénzügyi számla (III.2) | 259 |
| „Eszközök egyéb változása” számla (III.3) | 268 |
| „Eszközök egyéb volumenváltozásai” számla (III.3.1) | 268 |
| Átértékelési számla (III.3.2) | 268 |
| „Semleges eszköztartási nyereség/veszteség” számla (III.3.2.1) | 268 |
| „Reál eszköztartási nyereség/veszteség” számla (III.3.2.2) | 268 |
| Vagyonmérlegek (IV) | 282 |
| Nyitó vagyonmérleg (IV.1.) | 282 |
| A vagyonmérleg változásai (IV.2.) | 282 |
| Záró vagyonmérleg (IV.3.) | 282 |
| „KÜLFÖLD” SZÁMLÁK (V.) | 290 |
| Folyószámlák | 290 |
| Javak és szolgáltatások „külföld” számlája (V.I.) | 290 |
| Az elsődleges jövedelmek és a folyó transzferek „külföld” számlája (V.II.) | 290 |
| A „külföld” felhalmozás számlái (V.III.) | 290 |
| Tőkeszámla (V.III.1.) | 290 |
| Pénzügyi számla (V.III.2.) | 291 |
| Az „eszközök egyéb változásai” számla (V.III.3.) | 291 |
| Vagyonmérlegek (V.IV.) | 291 |
| „TERMÉKEK ÉS SZOLGÁLTATÁSOK” SZÁMLA (0) | 303 |
| INTEGRÁLT GAZDASÁGI SZÁMLÁK | 303 |
| AGGREGÁTUMOK | 315 |
| Bruttó hazai termék piaci árakon (GDP) | 315 |
| A nemzetgazdaság működési eredménye | 315 |
| A nemzetgazdaság vegyes jövedelme | 315 |
| A nemzetgazdaság vállalkozói jövedelme | 315 |
| Nemzeti jövedelem (piaci árakon) | 315 |
| Rendelkezésre álló nemzeti jövedelem | 315 |
| Megtakarítás | 316 |
| Folyó külső egyenleg | 316 |
| A nemzetgazdaság nettó hitelnyújtása (+) vagy hitelfelvétele (–) | 316 |
| A teljes gazdaság nettó vagyona | 316 |
| Államháztartási kiadások és bevételek | 316 |
|
9. FEJEZET |
A FORRÁS- ÉS FELHASZNÁLÁSTÁBLÁK ÉS AZ INPUT-OUTPUT KERETRENDSZER | 318 |
| BEVEZETÉS | 318 |
| A KAPCSOLATOK LEÍRÁSA | 322 |
| STATISZTIKAI ESZKÖZ | 322 |
| ELEMZÉSI ESZKÖZ | 323 |
| A FORRÁS- ÉS FELHASZNÁLÁSTÁBLÁK RÉSZLETESEBBEN | 323 |
| Osztályozások | 323 |
| Értékelési elvek | 325 |
| Kereskedelmi és szállítási árrés | 326 |
| A termelési és importadók és -támogatások egyenlege | 328 |
| Egyéb alapvető fogalmak | 330 |
| Kiegészítő információk | 331 |
| ADATFORRÁSOK ÉS KIEGYENSÚLYOZÁS | 331 |
| ELEMZÉSI ESZKÖZ ÉS BŐVÍTÉSEK | 332 |
|
10. FEJEZET |
ÁR- ÉS VOLUMENSZÁMÍTÁS | 335 |
| AZ ÁR- ÉS VOLUMENINDEXEK ALKALMAZÁSI KÖRE A NEMZETI SZÁMLÁK RENDSZERÉBEN | 336 |
| Az ár- és volumenindexek integrált rendszere | 336 |
| Egyéb ár- és volumenindexek | 337 |
| AZ ÁR- ÉS VOLUMENINDEXEK SZÁMÍTÁSÁNAK ÁLTALÁNOS ELVEI | 337 |
| A piaci termékek árának és volumenének meghatározása | 337 |
| Minőség, ár és homogén termékek | 338 |
| Árak és volumen | 339 |
| Új termékek | 340 |
| A nem piaci szolgáltatásokkal kapcsolatos elvek | 341 |
| A hozzáadott értékkel és a GDP-vel kapcsolatos alapelvek | 342 |
| AZ ELVEK ALKALMAZÁSÁVAL KAPCSOLATOS KONKRÉT PROBLÉMÁK | 343 |
| Termék-, illetve importadók és -támogatások | 343 |
| Egyéb termelési adók és támogatások | 344 |
| Állóeszköz-felhasználás | 344 |
| Munkavállalói jövedelem | 344 |
| Termelt állóeszköz-állomány és készletek | 344 |
| A TELJES GAZDASÁG REÁLJÖVEDELMÉNEK SZÁMÍTÁSA | 345 |
| TÉRBELI ÁR- ÉS VOLUMENINDEXEK | 346 |
|
11. FEJEZET |
NÉPESSÉG ÉS MUNKAERŐ-RÁFORDÍTÁS | 347 |
| ÖSSZNÉPESSÉG | 347 |
| GAZDASÁGILAG AKTÍV NÉPESSÉG | 348 |
| FOGLALKOZTATOTTAK | 348 |
| Alkalmazottak | 349 |
| Önálló vállalkozók | 349 |
| Foglalkoztatás és lakóhely | 350 |
| MUNKANÉLKÜLISÉG | 351 |
| ÁLLÁSOK | 351 |
| Állás és lakóhely | 352 |
| A NEM VIZSGÁLT GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGEK | 352 |
| ÖSSZES LEDOLGOZOTT MUNKAÓRA | 352 |
| A ténylegesen ledolgozott munkaórák meghatározása | 352 |
| TELJES MUNKAIDŐS EGYENÉRTÉKŰSÉG | 354 |
| VÁLTOZATLAN ÁRAS MUNKAVÁLLALÓI JÖVEDELEMMEL SZÁMÍTOTT MUNKAERŐ-RÁFORDÍTÁS | 354 |
| TERMELÉKENYSÉG | 354 |
|
12. FEJEZET |
NEGYEDÉVES NEMZETI SZÁMLÁK | 355 |
| BEVEZETÉS | 355 |
| A NEGYEDÉVES NEMZETI SZÁMLÁK SAJÁTOSSÁGAI | 356 |
| Az elszámolás időpontja | 356 |
| Befejezetlen termelés | 356 |
| Az év meghatározott időszakában megvalósuló tevékenységek | 357 |
| Alacsony gyakoriságú kifizetések | 357 |
| Gyorsbecslések | 357 |
| A negyedéves nemzeti számlák kiegyensúlyozása és kiigazítása (benchmarking) | 357 |
| Kiegyensúlyozás | 358 |
| A negyedéves és éves számlák közötti konzisztencia – benchmarking | 358 |
| Ár- és volumenmérés láncolással | 358 |
| Szezonális és naptári hatás kiigazítása | 359 |
| A szezonálisan kiigazított, láncolt volumenváltozók összeállítása során követendő eljárás | 360 |
|
13. FEJEZET |
REGIONÁLIS SZÁMLÁK | 361 |
| BEVEZETÉS | 361 |
| REGIONÁLIS TERÜLET | 362 |
| EGYSÉGEK ÉS REGIONÁLIS SZÁMLÁK | 362 |
| Gazdasági egységek | 362 |
| A szakosodott telephelyek és a regionális termelőtevékenységek ágazatok szerint | 363 |
| A REGIONALIZÁLÁS MÓDSZEREI | 363 |
| TERMELŐTEVÉKENYSÉGEKRE VONATKOZÓ AGGREGÁTUMOK | 365 |
| A regionális bruttó hozzáadott érték és bruttó hazai termék | 365 |
| A pénzügyi közvetítési szolgáltatások közvetett módon mért díjának (FISIM) felosztása a felhasználói ágazatok között | 365 |
| Foglalkoztatottak | 365 |
| Munkavállalói jövedelem | 365 |
| Áttérés a regionális bruttó hozzáadott értékről a regionális bruttó hazai termékre | 365 |
| A regionális bruttó hozzáadott érték volumenindexe | 366 |
| HÁZTARTÁSOK REGIONÁLIS JÖVEDELEMSZÁMLÁI | 366 |
|
14. FEJEZET |
PÉNZÜGYI KÖZVETÍTÉSI SZOLGÁLTATÁSOK KÖZVETETT MÓDON MÉRT DÍJA (FISIM) | 369 |
| A FISIM FOGALMA ÉS A FELHASZNÁLÓK KÖZÖTTI FELOSZTÁSÁNAK HATÁSA A FŐBB AGGREGÁTUMOKRA | 369 |
| AZ S.122 ÉS AZ S.125 SZEKTOR FISIM-SZÁMÍTÁSA | 370 |
| Szükséges statisztikai adatok | 370 |
| Referencia-kamatlábak | 370 |
| Belső referencia-kamatláb | 371 |
| Külső referencia-kamatlábak | 371 |
| A FISIM gazdasági szektorok szerinti részletes bontása | 371 |
| A háztartásokra felosztott FISIM bontása folyó termelőfelhasználásra és végső fogyasztásra | 372 |
| A FISIM-IMPORT KISZÁMÍTÁSA | 373 |
| VÁLTOZATLAN ÁRAS FISIM | 373 |
| A FISIM KISZÁMÍTÁSA ÁGAZATOK SZERINT | 374 |
| A KÖZPONTI BANK KIBOCSÁTÁSA | 374 |
|
15. FEJEZET |
SZERZŐDÉSEK, LÍZINGEK ÉS LICENCEK | 375 |
| BEVEZETÉS | 375 |
| A TARTÓS BÉRLET, A HASZONBÉRLET ÉS A PÉNZÜGYI LÍZING MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE | 375 |
| Tartós bérletek | 377 |
| Pénzügyi lízingek | 377 |
| Haszonbérlet | 378 |
| Természeti erőforrások használatára vonatkozó engedélyek | 379 |
| Meghatározott tevékenységek gyakorlására vonatkozó engedélyek | 380 |
| A köz- és magánszféra közötti partnerségek (PPP-k) | 382 |
| Szolgáltatási koncessziós szerződések | 382 |
| Piacképes tartós bérletek (AN.221) | 382 |
| Jövőbeli javakra és szolgáltatásokra való kizárólagos jogosultság (AN.224) | 382 |
|
16. FEJEZET |
BIZTOSÍTÁS | 383 |
| BEVEZETÉS | 383 |
| Közvetlen biztosítás | 383 |
| Viszontbiztosítás | 384 |
| Az érintett egységek | 385 |
| A KÖZVETLEN BIZTOSÍTÁS KIBOCSÁTÁSA | 385 |
| A megszolgált díjak | 385 |
| Biztosítási díjkiegészítés | 386 |
| A korrigált felmerült károk és az esedékes ellátások | 386 |
| Korrigált felmerült nem-életbiztosítási károk | 386 |
| Az esedékes életbiztosítási juttatások | 387 |
| Biztosítástechnikai tartalékok | 387 |
| A biztosítási kibocsátás meghatározása | 388 |
| Nem-életbiztosítás | 388 |
| Életbiztosítás | 389 |
| Viszontbiztosítás | 389 |
| A NEM-ÉLETBIZTOSÍTÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ TRANZAKCIÓK | 389 |
| A biztosítás kibocsátásának felosztása a felhasználók között | 389 |
| A külföldnek és a külföld által nyújtott biztosítási szolgáltatások | 389 |
| Az elszámolási tételek | 390 |
| ÉLETBIZTOSÍTÁSI TRANZAKCIÓK | 392 |
| A VISZONTBIZTOSÍTÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ TRANZAKCIÓK | 394 |
| A BIZTOSÍTÁST KIEGÉSZÍTŐ TEVÉKENYSÉGEKHEZ KAPCSOLÓDÓ TRANZAKCIÓK | 395 |
| JÁRADÉKOK | 395 |
| NEM-ÉLETBIZTOSÍTÁSI KÁRIGÉNYEK ELSZÁMOLÁSA | 396 |
| A korrigált károk kezelése | 396 |
| A katasztrófa miatti veszteségek kezelése | 396 |
|
17. FEJEZET |
TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS, BELEÉRTVE A NYUGDÍJAKAT IS | 397 |
| BEVEZETÉS | 397 |
| Társadalombiztosítási rendszerek, szociális segélyezés és egyéni biztosítási kötvények | 397 |
| Társadalmi juttatások | 398 |
| Az államháztartás által biztosított társadalmi juttatások | 399 |
| Egyéb gazdasági egységek által biztosított társadalmi juttatások | 399 |
| Nyugdíjak és egyéb juttatási formák | 399 |
| TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI JUTTATÁSOK A NYUGDÍJAKON KÍVÜL | 399 |
| A nyugdíjrendszereken kívüli egyéb társadalombiztosítási rendszerek | 399 |
| Munkaviszonnyal kapcsolatos egyéb társadalombiztosítási rendszerek | 400 |
| Az állományok és folyamatok elszámolása a nyugdíjbiztosítási rendszernek nem minősülő társadalombiztosítási rendszer típusa szerint | 400 |
| Társadalombiztosítási rendszerek | 400 |
| A munkaviszonnyal kapcsolatos, a nyugdíjbiztosítási rendszeren kívüli, egyéb társadalombiztosítási rendszerek | 400 |
| NYUGDÍJAK | 401 |
| A nyugdíjrendszerek fajtái | 401 |
| Társadalombiztosítási nyugdíjrendszerek | 402 |
| Munkaviszonnyal kapcsolatos egyéb nyugdíjrendszerek | 402 |
| Befizetésekkel meghatározott rendszerek | 403 |
| Szolgáltatással meghatározott (DB) rendszerek | 403 |
| Befizetésekkel meghatározott, képzett (spekulatív) rendszerek és hibrid rendszerek | 403 |
| A szolgáltatással meghatározott rendszerek és a befizetésekkel meghatározott rendszerek összehasonlítása | 403 |
| A nyugdíjfolyósító, a nyugdíjkezelő, a nyugdíjpénztár és a többmunkaadós nyugdíjrendszer | 404 |
| Állományok és tranzakciók elszámolása a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer típusa szerint | 405 |
| A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerek gazdasági műveletei | 405 |
| Egyéb munkaviszonnyal kapcsolatos nyugdíjrendszerek gazdasági műveletei | 406 |
| A befizetésekkel meghatározott nyugdíjrendszerek gazdasági műveletei | 406 |
| A befizetésekkel meghatározott nyugdíjrendszerekhez kapcsolódó egyéb folyamatok | 408 |
| A szolgáltatással meghatározott nyugdíjrendszerek gazdasági műveletei | 409 |
| A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS KERETÉBEN AZ ADOTT IDŐSZAKIG FELHALMOZOTT NYUGDÍJJOGOSULTSÁGOKRA VONATKOZÓ KIEGÉSZÍTŐ TÁBLÁZAT | 412 |
| A kiegészítő tábla kialakítása | 412 |
| A tábla oszlopai | 414 |
| A tábla sorai | 415 |
| Nyitó és záró vagyonmérleg | 416 |
| Nyugdíjjogosultság gazdasági műveletek miatti változásai | 416 |
| A nyugdíjjogosultságok változásai egyéb gazdasági folyamatok miatt | 418 |
| Kapcsolódó mutatók | 419 |
| Biztosításmatematikai feltevések | 420 |
| Adott időpontig felhalmozott jogosultságok | 420 |
| Diszkontráta | 420 |
| Bérnövekedés | 420 |
| Demográfiai feltevések | 421 |
|
18. FEJEZET |
„KÜLFÖLD” SZÁMLÁK | 422 |
| BEVEZETÉS | 422 |
| GAZDASÁGI TERÜLET | 423 |
| Székhely | 423 |
| GAZDASÁGI EGYSÉGEK | 423 |
| A FIZETÉSI MÉRLEG NEMZETKÖZI SZÁMLÁIN ALKALMAZOTT FIÓKTELEP FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA | 423 |
| KÉPZETT REZIDENS EGYSÉGEK | 424 |
| TÖBB TERÜLETEN MŰKÖDŐ VÁLLALKOZÁSOK | 424 |
| FÖLDRAJZI FELOSZTÁS | 424 |
| A FIZETÉSI MÉRLEG NEMZETKÖZI SZÁMLÁI | 425 |
| EGYENLEGEZŐ TÉTELEK A NEMZETKÖZI SZÁMLÁK FOLYÓ SZÁMLÁIBAN | 425 |
| A „KÜLFÖLD” SZEKTOR SZÁMLÁI ÉS KAPCSOLATUK A FIZETÉSI MÉRLEG NEMZETKÖZI SZÁMLÁIVAL | 426 |
| Javak és szolgáltatások „külföld” számlája | 426 |
| Értékelés | 429 |
| Bérmunkaügyletek | 429 |
| Közvetlen reexport | 430 |
| Áruk közvetlen reexportja | 430 |
| FISIM-import és -export | 431 |
| Elsődleges és másodlagos jövedelmek „külföld” számlája | 432 |
| „Elsődleges jövedelem” számla | 433 |
| Közvetlen tőkebefektetésből származó jövedelem | 433 |
| A BPM6 „másodlagos jövedelem” (folyó transzferek) számlája | 433 |
| A külföld tőkeszámlája | 434 |
| A külföldi pénzügyi mérleg és a külfölddel szembeni befektetési pozíció (IIP) | 435 |
| A „KÜLFÖLD” SZEKTOR VAGYONMÉRLEGE | 437 |
|
19. FEJEZET |
EURÓPAI SZÁMLÁK | 439 |
| BEVEZETÉS | 439 |
| A NEMZETITŐL AZ EURÓPAI SZÁMLÁKIG | 439 |
| Az adatok más pénznembe történő átszámolása | 440 |
| Európai intézmények | 440 |
| A „külföld” számla | 441 |
| A tranzakciók kiegyensúlyozása | 442 |
| Ár- és volumenszámítás | 442 |
| Vagyonmérlegek | 442 |
| Partnermátrixok | 442 |
|
19.1 MELLÉKLET – |
AZ EURÓPAI INTÉZMÉNYEK SZÁMLÁI | 443 |
| Források | 443 |
| Felhasználás | 444 |
| Konszolidálás | 444 |
|
20. FEJEZET |
A KORMÁNYZAT SZÁMLÁI | 445 |
| BEVEZETÉS | 445 |
| AZ ÁLLAMHÁZTARTÁSI SZEKTOR MEGHATÁROZÁSA | 445 |
| A kormányzati egységek meghatározása | 445 |
| Kormányzati egységek | 445 |
| Az államháztartási szektorba sorolt nonprofit intézmények | 446 |
| Az államháztartás egyéb egységei | 446 |
| Állami ellenőrzés | 447 |
| Piaci/nem piaci elhatárolás | 447 |
| A gazdaságilag jelentős árak fogalma | 447 |
| A közösségi célú termelők kibocsátásának vásárlóira vonatkozó kritériumok | 448 |
| A kibocsátás értékesítése elsődlegesen vállalatok és háztartások számára történik | 448 |
| A kibocsátás értékesítése csak a kormányzat számára történik | 448 |
| A kibocsátás értékesítése a kormányzat és kormányzaton kívüli egységek számára egyaránt történik | 448 |
| A piaci/nem piaci teszt | 448 |
| A pénzügyi közvetítés és a kormányzat közötti határvonal | 449 |
| Határesetek | 449 |
| Állami vállalatcsoportot irányító egységek | 449 |
| Nyugdíjpénztárak | 449 |
| Kvázivállalatok | 449 |
| Szerkezetátalakító ügynökségek | 450 |
| Privatizációs ügynökségek | 450 |
| Értékvesztett eszközök kezelésére létrehozott struktúrák | 450 |
| Különleges célú gazdasági egységek | 451 |
| Közös vállalkozások | 451 |
| Piacszabályozó ügynökségek | 451 |
| Nemzetek feletti hatóságok | 452 |
| Az államháztartás alszektorai | 452 |
| Központi kormányzat | 452 |
| Tartományi kormányzat | 452 |
| Helyi önkormányzat | 453 |
| Társadalombiztosítási alapok | 453 |
| A KORMÁNYZATI PÉNZÜGYI STATISZTIKA | 453 |
| Keret | 453 |
| Bevétel | 455 |
| Adók és társadalombiztosítási hozzájárulások | 455 |
| Árbevétel | 455 |
| Egyéb bevétel | 458 |
| Kiadás | 458 |
| Munkavállalói jövedelem és folyó termelőfelhasználás | 458 |
| Társadalmi juttatásokra fordított kiadások | 459 |
| Kamat | 459 |
| Egyéb folyó kiadások | 459 |
| Tőkekiadás | 459 |
| Kapcsolat a kormányzati végső fogyasztási kiadással (P.3) | 460 |
| Kormányzati kiadások funkció szerint (COFOG) | 460 |
| Egyenlegező tételek | 461 |
| Nettó hitelnyújtás/nettó hitelfelvétel (B.9) | 461 |
| Megtakarítás és tőketranszferek miatti nettóvagyon-változás (B.101) | 461 |
| Finanszírozás | 461 |
| Eszközökkel kapcsolatos tranzakciók | 462 |
| Kötelezettségekkel kapcsolatos tranzakciók | 463 |
| Egyéb gazdasági folyamatok | 463 |
| Átértékelési számla | 463 |
| „Eszközök egyéb volumenváltozásai” számla | 464 |
| Vagyonmérlegek | 464 |
| Konszolidálás | 465 |
| AZ ÁLLAMHÁZTARTÁSSAL KAPCSOLATOS ELSZÁMOLÁSI KÉRDÉSEK | 466 |
| Adóbevételek | 466 |
| Az adóbevételek jellege | 466 |
| Adójóváírások | 467 |
| Elszámolandó összegek | 467 |
| Behajthatatlan összegek | 467 |
| Az elszámolás időpontja | 467 |
| Eredményszemléletű elszámolás | 467 |
| Az adók eredményszemléletű elszámolása | 467 |
| Kamat | 468 |
| Diszkont és nem kamatozó kötvények | 469 |
| Indexált értékpapírok | 469 |
| Származtatott pénzügyi eszközök | 469 |
| Bírósági döntések | 469 |
| Katonai kiadások | 469 |
| A kormányzat és az állami vállalatok kapcsolata | 470 |
| Tőkebefektetés állami vállalatokba és a keletkező nyereség elosztása | 470 |
| Tőkebefektetés | 470 |
| Tőkeinjekciók | 470 |
| Támogatások és tőkeinjekciók | 470 |
| Speciális körülményekre vonatkozó szabályok | 471 |
| Fiskális műveletek | 471 |
| Az állami vállalatok befizetései | 471 |
| Osztalék kontra tőkekivonás | 471 |
| Adók kontra tőkekivonás | 472 |
| Privatizáció és államosítás | 472 |
| Privatizáció | 472 |
| Közvetett privatizációk | 472 |
| Államosítás | 472 |
| Tranzakciók a jegybankkal | 473 |
| Szerkezetátalakítások, fúziók és átcsoportosítások | 473 |
| Adósságműveletek | 473 |
| Adósságok átvállalása, adósságok elengedése és adósságok leírása | 473 |
| Adósságok átvállalása és elengedése | 473 |
| Adósságátvállalás nem pénzügyi eszközök transzferével | 474 |
| Adósságok leírása vagy leértékelése | 474 |
| Egyéb adósságátütemezés | 475 |
| Adósságvásárlás a piaci érték felett | 475 |
| Válságkezelés és kisegítés | 475 |
| Adóssággaranciák | 476 |
| Származtatott pénzügyi eszköz típusú garanciák | 476 |
| Szabványosított garanciák | 477 |
| Egyszeri garanciák | 477 |
| Értékpapírosítás | 477 |
| Fogalommeghatározás | 477 |
| Az értékesítés megállapításának kritériumai | 477 |
| Az áramlások elszámolása | 478 |
| Egyéb kérdések | 478 |
| Nyugdíjkötelezettségek | 478 |
| Egyszeri kifizetések | 478 |
| A köz- és magánszféra közötti partnerségek | 479 |
| A PPP fogalma | 479 |
| Az eszközök gazdasági tulajdonjoga és allokációja | 479 |
| Az elszámolással kapcsolatos kérdések | 480 |
| Nemzetközi és nemzetek feletti szervezetekkel folytatott tranzakciók | 481 |
| Fejlesztési segély | 482 |
| A KÖZSZFÉRA | 483 |
| A közszféra ellenőrzése | 483 |
| Jegybankok | 484 |
| Állami kvázivállalatok | 485 |
| Különleges célú gazdasági egységek és nem rezidensek | 485 |
| Közös vállalkozások | 485 |
|
21. FEJEZET |
AZ ÜZLETI SZÁMVITEL ÉS A NEMZETI SZÁMLÁK KÖZÖTTI KAPCSOLAT, VALAMINT A VÁLLALATOK TEVÉKENYSÉGÉNEK MÉRÉSE | 486 |
| AZ ÜZLETI SZÁMVITEL EGYES SPECIÁLIS SZABÁLYAI ÉS MÓDSZEREI | 486 |
| Az elszámolás időpontja | 486 |
| Kettős/négyszeres könyvvitel | 486 |
| Értékelés | 486 |
| Eredménykimutatás és vagyonmérleg | 487 |
| NEMZETI SZÁMLÁK ÉS ÜZLETI SZÁMLÁK: GYAKORLATI KÉRDÉSEK | 487 |
| ÁTTÉRÉS AZ ÜZLETI SZÁMLÁKRÓL A NEMZETI SZÁMLÁKRA: A NEM PÉNZÜGYI VÁLLALKOZÁSOK PÉLDÁJA | 488 |
| Fogalmi kiigazítások | 488 |
| A más szektorok beszámolóival való összhang érdekében végzett kiigazítások | 488 |
| A teljesség érdekében történő kiigazítások példái | 488 |
| SPECIÁLIS KÉRDÉSEK | 488 |
| Eszköztartási nyereség/veszteség | 488 |
| Globalizáció | 489 |
| Vállalatok fúziója és felvásárlása | 489 |
|
22. FEJEZET |
SZATELLITSZÁMLÁK | 490 |
| BEVEZETÉS | 490 |
| Funkcionális osztályozási rendszerek | 493 |
| A SZATELLITSZÁMLÁK FŐBB JELLEMZŐI | 496 |
| Funkcionális szatellitszámlák | 496 |
| Speciális szektorszámlák | 499 |
| Nem pénzügyi adatok szerepeltetése | 503 |
| Részletesebb adatok és kiegészítő fogalmak | 503 |
| Eltérő alapfogalmak | 504 |
| Modellezés alkalmazása vagy kísérleti eredmények felhasználása | 504 |
| Szatellitszámlák tervezése és összeállítása | 505 |
| KILENC EGYEDI SZATELLITSZÁMLA | 506 |
| Mezőgazdasági számlák | 507 |
| Környezeti számlák | 507 |
| Egészségügyi számlák | 518 |
| „Háztartások termelése” számlák | 520 |
| Munkaszámlák és társadalmi elszámolási mátrixok (SAM-ok) | 523 |
| Termelékenységi és növekedési számlák | 525 |
| Kutatás-fejlesztési számlák | 526 |
| „Szociális védelem” számlák | 528 |
| Idegenforgalmi szatellitszámlák | 531 |
|
23. FEJEZET |
OSZTÁLYOZÁSOK | 533 |
| BEVEZETÉS | 533 |
| GAZDASÁGI SZEKTOROK OSZTÁLYOZÁSA (S) | 533 |
| TRANZAKCIÓK ÉS EGYÉB GAZDASÁGI FOLYAMATOK OSZTÁLYOZÁSA | 535 |
| Termékekkel kapcsolatos tranzakciók (P) | 535 |
| Nem termelt eszközök beszerzésének és eladásának egyenlege (NP) | 536 |
| Jövedelemelosztással kapcsolatos tranzakciók (D) | 537 |
| Pénzbeli és természetbeni folyó transzferek (D.5–D.8) | 538 |
| Pénzügyi eszközökkel és kötelezettségekkel kapcsolatos tranzakciók (F) | 539 |
| Az eszközök egyéb változásai (K) | 541 |
| AZ EGYENLEGEZŐ TÉTELEK ÉS A NETTÓ VAGYON OSZTÁLYOZÁSA (B) | 541 |
| A MÉRLEGTÉTELEK OSZTÁLYOZÁSA (L) | 542 |
| ESZKÖZÖK OSZTÁLYOZÁSA (A) | 542 |
| Nem pénzügyi eszközök (AN) | 542 |
| Pénzügyi eszközök (AF) | 544 |
| A KIEGÉSZÍTŐ TÉTELEK OSZTÁLYOZÁSA | 545 |
| Nem teljesítő hitelek | 545 |
| Tőkeszolgálat | 546 |
| Nyugdíjtábla | 546 |
| Tartós fogyasztási cikkek | 548 |
| Külföldi közvetlen tőkebefektetés | 548 |
| Feltételes pozíciók | 548 |
| Készpénz és betétek | 549 |
| Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok osztályozása a hátralevő futamidő szerint | 549 |
| Tőzsdén jegyzett és nem jegyzett, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok | 549 |
| Egy éven belül lejáró hosszú lejáratú hitelek és jelzáloggal biztosított hosszú lejáratú hitelek | 549 |
| Tőzsdei és nem tőzsdei befektetési jegyek | 550 |
| Kamat- és törlesztési hátralékok | 550 |
| Nem rezidensek által átutalt összegek és a nem rezidensek után átutalt teljes összeg | 550 |
| ÁGAZATOK (A) ÉS TERMÉKEK (P) CSOPORTOSÍTÁSA ÉS KÓDSZÁMAI | 550 |
| KORMÁNYZATI FUNKCIÓK OSZTÁLYOZÁSA (COFOG) | 565 |
| AZ EGYÉNI FOGYASZTÁS RENDELTETÉS SZERINTI OSZTÁLYOZÁSA (Coicop) | 568 |
| A HÁZTARTÁSOKAT SEGÍTŐ NONPROFIT INTÉZMÉNYEK RENDELTETÉS SZERINTI OSZTÁLYOZÁSA (COPNI) | 570 |
| TERMELŐK KIADÁSAINAK RENDELTETÉS SZERINTI OSZTÁLYOZÁSA (COPP) | 571 |
|
24. FEJEZET |
A SZÁMLÁK | 573 |
|
24.1. táblázat – |
0. számla: „Javak és szolgáltatások” számla | 573 |
|
24.2. táblázat – |
A teljes gazdaság teljes számlasorozata | 573 |
|
24.3. táblázat – |
A nem pénzügyi vállalatok teljes számlasorozata | 593 |
|
24.4. táblázat – |
A pénzügyi vállalatok teljes számlasorozata | 607 |
|
24.5. táblázat – |
Az államháztartás teljes számlasorozata | 622 |
|
24.6. táblázat – |
A háztartások teljes számlasorozata | 638 |
|
24.7. táblázat – |
A háztartásokat segítő nonprofit intézmények teljes számlasorozata | 654 |
1. FEJEZET
ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK ÉS ALAPELVEK
ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK
|
1.01 |
A számlák európai rendszere (a továbbiakban: az ESA 2010 vagy az ESA) olyan, nemzetközileg összehasonlítható elszámolási rendszer, amely valamely teljes gazdaság (vagyis egy régió, egy ország vagy országcsoport gazdaságának), annak összetevőinek, illetve más teljes gazdaságokkal való kapcsolatának rendszerbe foglalt, részletes leírására szolgál. |
|
1.02 |
Az ESA 2010 elődje – a Közösségen belüli számlák 1995. évi európai rendszere (az ESA 95) – 1996-ban jelent meg (1). Az e mellékletben rögzített ESA 2010 módszernek az első tizenhárom fejezetet illetően ugyanaz a szerkezete, mint az ESA 95 kiadványnak, de ezt követően tizenegy új fejezet következik, amelyek a rendszer azon jellemzőit fejtik ki, amelyek a modern gazdaságokra vonatkozó mérésekben, illetve az ESA 95 európai uniós alkalmazásában bekövetkezett fejleményeket tükrözik. |
|
1.03 |
E kézikönyv szerkezete a következő: az 1. fejezet a rendszer alapvető jellemzőivel foglalkozik a fogalmak szintjén; meghatározza az ESA elveit, és ismerteti az alapvető statisztikai egységeket és csoportosításaikat. Áttekintést ad a számlák sorozatáról, röviden ismerteti a kiemelt aggregátumokat, valamint a forrás- és felhasználástáblák szerepét és az input-output keretrendszert. A 2. fejezet bemutatja a gazdasági mérésekhez használt gazdasági egységeket, és azt, hogy az elemzés lehetővé tétele érdekében hogyan sorolhatók ezek az egységek szektorokba és más csoportokba. A 3. fejezet a rendszerben tárgyalt, termékekkel (javakkal és szolgáltatásokkal), valamint nem termelt eszközökkel kapcsolatos gazdasági műveleteket tekinti át. A 4. fejezet a gazdaságban végbemenő mindazon műveleteket írja le, amelyek a gazdaságban a jövedelem és a vagyon elosztásához, illetve újraelosztásához vezetnek. Az 5. fejezet a gazdaságban végbemenő pénzügyi tranzakciókról ad leírást. A 6. fejezet bemutatja, milyen változások történhetnek az eszközök értékében nem gazdasági események vagy árváltozások miatt. A 7. fejezet ismerteti a vagyonmérlegeket, valamint az eszközök és kötelezettségek osztályozásának rendszerét. A 8. fejezet meghatározza a számlák sorozatát és az egyes számlákkal összefüggő egyenlegező tételeket. A 9. fejezet a forrás- és felhasználástáblákat írja le, valamint azt a szerepet, amelyet azok a gazdaságban keletkezett jövedelemre, kibocsátásra és kiadásokra vonatkozó mérőszámok összeegyeztetésében betöltenek. Ez a fejezet ismerteti a forrás- és felhasználástáblákból levezethető input-output-táblákat is. A 10. fejezet a számlákban szereplő névleges értékekkel összefüggő árak és volumenek mérésének fogalmi alapjait írja le. A 11. fejezet a népesség és a munkaerőpiac mérőszámaival foglalkozik, amelyek a nemzeti számlák mérőszámaival együtt gazdasági elemzésekhez használhatók. A 12. fejezet röviden bemutatja a negyedéves nemzeti számlákat és azt, hogy azok hangsúly tekintetében miben különböznek az éves számláktól. |
|
1.04 |
A 13. fejezet a regionális számlák kidolgozásával kapcsolatos célokat, fogalmakat és összeállítási kérdéseket írja le. A 14. fejezet a pénzügyi közvetítők által nyújtott, nettó kamatbevételekből finanszírozott pénzügyi szolgáltatások mérésével foglalkozik, tükrözve a tagállamok több éven át tartó kutató-fejlesztő munkáját, melynek célja az volt, hogy olyan mérőszám álljon rendelkezésre, amely megbízható és az Unión belül harmonizált. A szerződésekről, a lízingszerződésekről és licencekről szóló 15. fejezet ennek a nemzeti számlák rendszerében egyre fontosabb szerepet betöltő területnek a leírásához szükséges. A biztosításról, társadalombiztosításról és nyugdíjról szóló 16. és 17. fejezet azt ismerteti, hogy a nemzeti számlák rendszere hogyan kezeli ezeket a rendszereket, tekintettel arra, hogy az újraelosztással kapcsolatos kérdések a népesség idősödésével egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerülnek. A 18. fejezet a „külföld” számlákkal foglalkozik, amelyek a nemzeti számlák rendszerében megfelelnek a fizetési mérleg számláinak. Az európai számlákról szóló 19. fejezet is új, és a nemzeti számlák rendszerének azon jellemzőivel foglalkozik, amelyek esetében az uniós intézményi és kereskedelmi rendszerek harmonizált megközelítést igénylő kérdéseket vetnek fel. A 20. fejezet a kormányzati szektor számláit írja le; ez a téma különös érdeklődésre tart számot, mivel a tagállamok körültekintő fiskális politikájának kérdése továbbra is döntő fontosságú az Unióban a gazdaságpolitika alakításában. A 21. fejezet az üzleti számlák és a nemzeti számlák közötti kapcsolatokat írja le, amely annak fényében, hogy a multinacionális vállalatok a bruttó hazai termék (GDP) egyre nagyobb részét állítják elő valamennyi országban, növekvő érdeklődésre számot tartó terület. A 22. fejezet a szatellitszámlák kapcsolatát ismerteti a nemzeti főszámlákkal. A 23. és 24. fejezet referenciaként szolgál: a 23. fejezet a szektorok, tevékenységek és termékek esetében az ESA 2010-ben használt osztályozásokat mutatja be, a 24. fejezet pedig minden egyes szektorra nézve megállapítja a teljes számlasorozatot. |
|
1.05 |
Az ESA 2010 szerkezete követi a 2008-as nemzeti számlák rendszerében (SNA 2008) a nemzeti elszámolásra vonatkozóan meghatározott, világszerte alkalmazott iránymutatásokat, leszámítva bizonyos megjelenítésbeli különbségeket, és néhány ESA 2010 szerinti fogalom pontosabb, kifejezetten uniós célokra használt meghatározását. Az iránymutatások az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), a Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Európai Unió Statisztikai Hivatala (Eurostat), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és a Világbank közös munkája révén kerültek kidolgozásra. Az ESA 2010 kifejezetten az Unió körülményeire és adatigényeire összpontosít. Az ESA 2010 az SNA 2008-hoz hasonlóan összhangban áll sok más, a társadalom- és gazdaságstatisztikában (így a munkaügyi statisztikákban, az iparstatisztikákban és a külkereskedelmi statisztikákban) alkalmazott fogalommal és osztályozási rendszerrel. Az ESA 2010 ennélfogva központi referenciakeretként szolgál az Unió és tagállamai társadalom- és gazdaságstatisztikái számára. |
|
1.06 |
Az ESA keretrendszer a táblarendszerek két fő típusából épül fel:
|
|
1.07 |
A szektorszámlák gazdasági szektorok szerint rendszerbe foglalt leírást adnak a gazdasági folyamat különböző fázisairól: a termelésről, a jövedelem keletkeztetéséről, a jövedelem elosztásáról, a jövedelem újraelosztásáról, a jövedelem felhasználásáról, valamint a pénzügyi és nem pénzügyi felhalmozásról. A szektorszámlák vagyonmérlegeket is tartalmaznak, amelyek az eszközöknek, a kötelezettségeknek és a nettó vagyonnak az elszámolási időszak elején és végén meglévő állományát mutatják. |
|
1.08 |
Az input-output keretrendszer a forrás- és felhasználástáblák segítségével részletesebben leírja a termelési folyamatot (a költségszerkezetet, a keletkezett jövedelmet és a foglalkoztatást), valamint a javak és szolgáltatások áramlását (a termékcsoportok szerint részletezett kibocsátást, importot, exportot, végső fogyasztást, folyó termelőfelhasználást és felhalmozást). Két fontos elszámolási azonosság tükröződik ebben a keretrendszerben: valamely ágazatban a keletkezett jövedelmek összege egyenlő az ágazat által termelt hozzáadott értékkel, valamint bármely termék vagy termékcsoport esetében a kínálat egyenlő a kereslettel. |
|
1.09 |
Az ESA 2010 különböző, a népességgel és a foglalkoztatottsággal kapcsolatos fogalmakat is számításba vesz. Ezek a fogalmak a szektorszámlák, az ágazati számlák és a forrás-felhasználási keretrendszer tekintetében relevánsak. |
|
1.10 |
Az ESA 2010 nem korlátozódik az éves nemzeti elszámolásra, hanem kiterjed a negyedéves, illetve a hosszabb vagy rövidebb időszakot bemutató számlákra is. Felöleli emellett a regionális számlákat is. |
|
1.11 |
Az ESA 2010-nek az SNA 2008 melletti, párhuzamos működtetésére a nemzeti számlák mérőszámainak különféle uniós felhasználási céljai miatt van szükség. A tagállamok feladata az, hogy összeállítsák és bemutassák a hazájuk gazdasági helyzetét leíró nemzeti számlákat. A tagállamok emellett egy szabályozási célú adattovábbítási program részeként – fontos uniós társadalom-, gazdaság- és költségvetési politikai felhasználásra – is összeállítanak és benyújtanak a Bizottságnak (az Eurostatnak) bizonyos számlacsoportokat. E felhasználási célok közé tartozik az Unió költségvetéséhez a tagállamok által az úgynevezett „negyedik forráson” keresztül juttatandó pénzbeli hozzájárulásoknak a meghatározása, a strukturális alapokból az Unió régióinak nyújtható támogatások megállapítása, valamint a tagállamok gazdasági teljesítményének felügyelete a túlzott hiány esetén követendő eljárás és a Stabilitási és Növekedési Paktum keretei között. |
|
1.12 |
Ahhoz, hogy a befizetések és a juttatások elosztására szigorúan konzisztens módon gyűjtött és megjelenített mérőszámok alapján kerüljön sor, az e célból használt gazdasági statisztikákat azonos fogalmak és szabályok mentén kell elkészíteni. Az ESA 2010-ről szóló rendelet megállapítja a rendelet B. mellékletében meghatározott adattovábbítási program részét képező nemzeti számlák előállítása során a tagállamokban alkalmazandó szabályokat, konvenciókat, fogalommeghatározásokat és osztályozásokat. |
|
1.13 |
Figyelemmel az Unióban működtetett hozzájárulási és juttatási rendszer által érintett igen jelentős pénzösszegekre, alapvető fontosságú az, hogy a mérési rendszert minden egyes tagállamban összehangolt módon alkalmazzák. Ilyen körülmények között körültekintően kell alkalmazni a piacon közvetlenül nem megfigyelhető tényekre alapuló becsléseket, és kerülni kell a modellalapú eljárások alkalmazását a nemzeti számlák rendszerében alkalmazott mérőszámok becslése során. |
|
1.14 |
Annak érdekében, hogy a tagállamok nemzeti számlákból származó mérőszámai a lehető legnagyobb összhangban legyenek egymással, az ESA 2010 fogalmai több esetben konkrétabbak és pontosabbak, mint az SNA 2008 fogalmai. Tekintettel arra, hogy a megbízható és konzisztens becslések készítése elsődleges követelmény, meghatározásra került a nemzeti számlák egy alapállománya. Azokban az esetekben, amikor a tagállami mérések nincsenek kellő összhangban, a becsléseket általában az úgynevezett „nem alapvető számlákban” kell szerepeltetni, amelyek közé a kiegészítő táblák és a szatellitszámlák tartoznak. |
|
1.15 |
Az egyik terület, amellyel kapcsolatban az Unió úgy érezte, hogy az ESA 2010-ben óvatos megközelítésmódot kell alkalmazni, a nyugdíjkötelezettségek területe. A gazdasági elemzések elősegítése nyomós érvet jelent ezen mérések elvégzése mellett, de az időben és térben konzisztens számlák előállításának az Unióban kritikusnak számító követelménye óvatos megközelítés alkalmazására kötelez. |
Globalizáció
|
1.16 |
A gazdasági tevékenységek egyre fokozódó globalizálódása a nemzetközi kereskedelem legkülönbözőbb formáinak lendületes növekedéséhez vezetett, valamint fokozta azt a kihívást, amellyel az országok hazai gazdaságaiknak a nemzeti számlákban történő számszerűsítése során szembesülnek. A globalizáció az a dinamikus és többdimenziós folyamat, amelynek során a nemzeti erőforrások egyre mobilabbakká válnak a nemzetközi színtéren, miközben a teljes gazdaságok kölcsönös függése nő. A globalizáció azon sajátossága, amely potenciálisan a legtöbb mérési problémát okozza a nemzeti számlák rendszerében, nem más, mint a multinacionális vállalatok azon nemzetközi gazdasági műveleteinek növekvő aránya, amelyek során a határokon átnyúló gazdasági műveletek anyavállalatok, leányvállalatok és társult vállalkozások között jönnek létre. Másfajta mérési kihívások is léteznek azonban, és az adatokkal kapcsolatos szempontokat az alábbi, teljesebb lista tartalmazza:
|
|
1.17 |
A globalizáció mindezen egyre inkább elterjedt jelenségei egyre nehezebbé teszik a nemzeti statisztikusok számára a határokon átnyúló folyamatok nyomon követését és pontos mérését. Még ha a külföld szektor (és így a fizetési mérlegben található nemzetközi számlák) tételeinek a gyűjtési és mérési rendszere átfogó és megbízható is, a globalizáció nyomán további erőfeszítésekre lesz szükség ahhoz, hogy a nemzeti számlák minőségét valamennyi gazdaság, illetve gazdaságcsoport esetében fenn lehessen tartani. |
AZ ESA 2010 FELHASZNÁLÁSI TERÜLETEI
Az elemzések és a politikák kialakításának kerete
|
1.18 |
Az ESA keretrendszer az alábbiak elemzésére és értékelésére nyújt lehetőséget:
|
|
1.19 |
Az Unió és tagállamai számára az ESA keretrendszerből származó adatok jelentős szerepet játszanak a társadalom- és gazdaságpolitika kialakításában és nyomon követésében.
A következő példák az ESA keretrendszer ilyen irányú felhasználási területeit szemléltetik:
|
Az ESA 2010 szerinti fogalmak tulajdonságai
|
1.20 |
Az adatigények és az adat-előállítási lehetőségek közötti egyensúly megteremtése érdekében az ESA 2010-ben szereplő fogalmak több fontos tulajdonsággal is rendelkeznek. Ennek megfelelően a számlák:
|
|
1.21 |
Az ESA 2010-ben alkalmazott fogalmak nemzetközi szinten összehasonlíthatók, mivel:
|
|
1.22 |
Az ESA 2010-ben alkalmazott fogalmak összhangban vannak a más társadalom- és gazdaságstatisztikákban használtakkal, mivel Az ESA 2010 olyan fogalmakat és osztályozási rendszereket (pl.: Gazdasági tevékenységek statisztikai nómenklatúrája az Európai Unión belül – NACE Rev. 2. (2)) alkalmaz, amelyek a tagállamok más társadalom- és gazdaságstatisztikáiban, például az iparstatisztikában, külkereskedelmi statisztikában és munkaügyi statisztikában is használatosak; a fogalmak közötti különbségek tehát minimálisak. AZ ESA 2010 ezen fogalmai és osztályozásai ezenkívül összhangban vannak az ENSZ fogalmaival és osztályozásaival is.
A társadalom- és gazdaságstatisztikákkal való harmonizáció elősegíti az ezen adatokkal való kapcsolatot és összehasonlítást, így garantálni lehet a nemzeti számlák adatainak minőségét., a Az e konkrét statisztikákban szereplő adatok továbbá jobban összekapcsolhatók a teljes gazdaságra vonatkozó általános statisztikákkal. |
|
1.23 |
A nemzeti elszámolási keret egészében, valamint a más társadalom- és gazdaságstatisztikai rendszerekben közösen használt fogalmak lehetővé teszik a konzisztens mérőszámok megállapítását. Így például kiszámíthatók az alábbi arányszámok:
A fogalmak rendszeren belüli összhangja lehetővé teszi a becslések maradványértékek alapján való elvégzését, így például a megtakarítás megbecsülhető a rendelkezésre álló jövedelem és a végső fogyasztási kiadás különbözeteként. |
|
1.24 |
Az ESA 2010-ben szereplő fogalmak alkalmazásának az adatgyűjtés és a mérés szempontjai képezik az alapját. Az operacionalizálhatóság követelménye több módon is megjelenik a számlák kidolgozására vonatkozó iránymutatásban:
|
|
1.25 |
A nemzeti számlák statisztikáihoz szükséges adatokat nem mindig egyszerű azonban közvetlenül gyűjteni, mivel az azok alapját képező fogalmak általában eltérnek az adminisztratív adatforrások alapjául szolgáló fogalmaktól. Adminisztratív források például az üzleti számlák, a különböző típusú adókról (hozzáadottérték-adó, személyi jövedelemadó, importilletékek, stb.) készülő nyilvántartások, a társadalombiztosítás adatai, valamint a bank- és biztosításfelügyeletektől származó adatok. Ezek az adminisztratív adatok inputként szolgálnak a nemzeti számlák összeállításánál. Ezeket az adatokat általában át kell alakítani, hogy megfeleljenek az ESA követelményeinek.
Az ESA-ban szereplő fogalmak az alábbi szempontokból általában különböznek az adminisztratív fogalmaktól:
|
|
1.26 |
Ugyanakkor az adminisztratív adatforrások nagyon jól kielégítik a nemzeti számlák és egyéb nemzeti statisztikák adatigényeit, mivel:
|
|
1.27 |
Az ESA-ban szereplő fő fogalmak jól megalapozottak és hosszú időn keresztül állandóak, mivel:
A fogalmi folytonosságnak köszönhetően ritkán merül fel az idősorok újraszámításának szükségessége, és a fogalmak kevésbé vannak kitéve a nemzeti és nemzetközi politikai nyomásnak. Mindez hosszú ideje lehetővé teszi, hogy a nemzeti számlák objektív adatbázisként szolgáljanak a gazdaságpolitika számára, illetve a gazdasági elemzésekhez. |
|
1.28 |
Az ESA 2010-ben szereplő fogalmak a gazdasági folyamatok pénzben kifejezett, könnyen megfigyelhető formában való leírására összpontosítanak. Az olyan állományok és folyamatok, amelyek pénzben nem figyelhetők meg könnyen, vagy nincs egyértelmű pénzbeli megfeleltetésük, nem kerülnek elszámolásra az ESA-ban.
Ez az elv nem érvényesült mindig szigorúan, mivel a konzisztencia követelményét és a felhasználók igényeit is szem előtt kell tartani. A konzisztencia például megkívánja, hogy a kormányzat által biztosított közszolgáltatások értékét kibocsátásként számolják el, mert az alkalmazottak bérének kifizetése és a kormányzat által megvásárolt valamennyi jószág és szolgáltatás pénzben közvetlenül kifejezhető. Ezen túlmenően az, ha kimutatás készül a kormányzat által biztosított közszolgáltatásoknak a teljes gazdaság többi részéhez való viszonyáról, a gazdasági elemzések és a gazdaságpolitika szempontjából is növeli a nemzeti számlák egészének hasznosságát. |
|
1.29 |
Az ESA-ban szereplő fogalmak alkalmazási köre néhány fontos határeset vizsgálatával illusztrálható.
Az ESA-ban a termelés fogalmához tartozóként kell elszámolni az alábbiakat (lásd a 3.07.–3.09. pontot):
|
|
1.30 |
A termelés fogalomkörén kívül esnek, és ezért az ESA-ban nem számolandók el az alábbiak:
|
|
1.31 |
Az ESA-ban a termelés fogalmához tartozó termelőtevékenységekből származó minden kibocsátást nyilván kell tartani. A kisegítő tevékenységek kibocsátását azonban nem kell feltüntetni. A kisegítő tevékenységekhez felhasznált ráfordításokat minden esetben az általuk támogatott tevékenységhez biztosított ráfordításként kell kezelni. Ha egy, csak kisegítő tevékenységeket végző létesítmény statisztikailag megfigyelhető, azaz rendelkezésre állnak az általa végzett termelésre vonatkozó önálló számlák, vagy ha az általa kiszolgált létesítménytől eltérő földrajzi helyszínen található, akkor a nyilvántartása önálló egységként történik, és mind a nemzeti, mind a regionális számlákban a főtevékenységének megfelelő ágazati besorolás szerint kell feltüntetni. Megfelelő alapadatok hiányában a kisegítő tevékenység kibocsátását a költségek összeadásával becsülni is lehet. |
|
1.32 |
Ha adott tevékenységek termelésnek minősülnek, és a kibocsátásukat elszámolják, akkor a kapcsolódó jövedelmet, foglalkoztatást, végső fogyasztást stb. szintén el kell számolni. Például, mivel a saját tulajdonú lakásszolgáltatás termelésként elszámolásra kerül, el kell számolni a lakástulajdonosok ebből származó jövedelmét és végső fogyasztási kiadásait is. Mivel azonban a saját tulajdonú lakásszolgáltatás előállításához természetéből adódóan nem kerül sor munkaerő-ráfordításra, ebben az esetben kapcsolódó foglalkoztatást nem kell elszámolni. Ezáltal biztosítva van az összhang a munkaügyi statisztika rendszerével, amelyben a lakások tulajdonlásával kapcsolatban nem kerül elszámolásra foglalkoztatás. A fentiek ellenkezője áll fenn, ha adott tevékenységek termelésként nem kerülnek elszámolásra: az ugyanabban a háztartásban termelt és igénybevett háztartási szolgáltatások nem keletkeztetnek jövedelmet, illetve végső fogyasztási kiadást, és nem járnak foglalkoztatással. |
|
1.33 |
Az ESA bizonyos konvenciókat is rögzít a következőkkel kapcsolatban:
|
Szektorok szerinti osztályozás
|
1.34 |
A szektorszámlák a gazdasági egységek szektorokhoz történő besorolásával jönnek létre, ami lehetővé teszi a számlák gazdasági műveleteinek és egyenlegező tételeinek szektorok szerinti bemutatását. A szektoronkénti bemutatás sok gazdaság- és költségvetési politikai szempontból fontos mérőszám megállapítását teszi lehetővé. A fő szektorok a háztartások, a kormányzat, a (pénzügyi és nem pénzügyi) vállalatok, a háztartásokat segítő nonprofit intézmények, valamint a külföld.
Fontos sajátosság a piaci és nem piaci tevékenységek közötti különbségtétel. Egy kormányzati irányítás alatt álló egységet, amely kimutathatóan piaci vállalat, a kormányzati szektoron kívül, a vállalati szektorba kell besorolni. Így a vállalat hiány- és adósságszintje nem képezi részét a költségvetési hiánynak és az államadósságnak. |
|
1.35 |
Fontos jellegzetesség, hogy a gazdasági egységek szektorokba történő besorolására egyértelmű és szilárd kritériumok vonatkoznak.
A közszektor az adott gazdaságban rezidens mindazon gazdasági egységekből áll, amelyek kormányzati irányítás alatt állnak. Minden más rezidens gazdasági egység a magánszektorhoz tartozik. Az 1.1. táblázat meghatározza a köz- és a magánszektor közötti különbségtételhez használt kritériumokat, továbbá a közszektoron belül a kormányzati szektor és a közszolgáltatói szektor, illetve a magánszektoron belül a háztartásokat segítő nonprofit intézményi szektor és a magánvállalati szektor közötti különbségtétel kritériumait. 1.1. tábla
|
|
1.36 |
Az irányítás fogalma a valamely gazdasági egység általános politikájának vagy programjának a meghatározására való képességként értelmezendő. Az irányítás fogalommeghatározásával kapcsolatos további részleteket a 2.35–2.39. pont tartalmazza. |
|
1.37 |
A piaci és nem piaci kibocsátás közötti különbségtétel – és így a közszektorhoz tartozó szervezeteknek a kormányzati szektorba vagy a közszolgáltatói szektorba való besorolása is – a következő szabály alapján történik:
Valamely tevékenység akkor tekintendő piaci tevékenységnek, ha a tárgyát képező javakkal és szolgáltatásokkal az alábbi feltételek mellett kereskednek:
|
|
1.38 |
Az ESA fogalmi keretének részletessége teret enged a rugalmas alkalmazás számára: egyes fogalmak nem szerepelnek explicit módon az ESA-ban, de abból könnyen levezethetők. Ennek egyik példája az új szektorok létrehozása az ESA-ban meghatározott alszektorok átrendezésével. |
|
1.39 |
A rugalmasság olyan szempontból is érvényesül, hogy lehetőség van olyan további kritériumok bevezetésére, amelyek a rendszer logikájával nem ütköznek. Ilyen kritériumokkal lehetővé tehető például, hogy a termelőlétesítmények által foglalkoztatottak létszáma vagy a háztartások jövedelmének nagysága alapján alszektorszámlák kerüljenek kialakításra. A foglalkoztatás esetében alosztályokat lehet kialakítani iskolai végzettség, kor, illetve nem szerint. |
Szatellitszámlák
|
1.40 |
Egyes adatigények esetében külön szatellitszámlákat kell kidolgozni.
Példák:
|
|
1.41 |
A szatellitszámlák ezeket az adatigényeket az alábbiak révén elégítik ki:
|
|
1.42 |
A társadalmi elszámolási mátrix (Social Accounting Matrix, SAM) olyan tábla, amely a forrás- és felhasználástáblák és a szektorszámlák közötti kapcsolatokat részletezi. A SAM a munkavállalók javadalmazásának a foglalkoztatott személy típusa szerinti további lebontása segítségével többletinformációkkal szolgál a foglalkoztatás szintjéről és összetételéről. Ez a lebontás vonatkozik az ágazatok munkaerő-felhasználására a felhasználástáblákban ugyanúgy, mint a társadalmi-gazdasági alcsoportok munkaerő-kínálatára a háztartási szektor alszektorainak „elsődleges jövedelemek eloszlása” számláján. Ily módon a különböző munkaerő-kategóriák forrása és felhasználása rendszerezett formában kerül bemutatásra. |
|
1.43 |
A szatellitszámlákban az ESA 2010 központi keretrendszerének minden alapfogalmát és osztályozását meg kell őrizni. A fogalmakban csak akkor kerülhet sor módosításra, ha a szatellitszámla célja éppen ez. Ilyen esetekben a szatellitszámlának tartalmaznia kell egy olyan táblát is, amely bemutatja a kapcsolatot a szatellitszámlában szereplő főbb aggregátumok és a központi keretrendszer aggregátumai között. Ily módon a központi keretrendszer megtartja hivatkozási keretrendszer szerepét, ugyanakkor a speciális igények is kielégíthetőek. |
|
1.44 |
Általánosságban a központi keretrendszer nem tartalmazza az olyan állományok és folyamatok mérőszámait, amelyek közvetlenül nem megfigyelhetőek pénzben (vagy nincs egyértelmű pénzbeli megfelelőjük). Az ilyen állományok és folyamatok elemzése céljára – jellegüknél fogva – rendszerint a nem pénzben kifejezett statisztikák összeállítása is alkalmas, például:
|
|
1.45 |
A szatellitszámlák lehetővé teszik az ilyen, nem pénzügyi egységekben kifejezett statisztikáknak a nemzeti számlák központi keretrendszeréhez való kapcsolását. A központi keretrendszerben használt osztályozásoknak – például a háztartás típusa szerinti osztályozásnak vagy az ágazat szerinti osztályozásnak – az ilyen nem pénzügyi statisztikákra történő alkalmazása lehetővé teszi a kapcsolat létrehozását. Ily módon egy összehangolt, kibővített keretrendszer kerül kidolgozásra. Egy ilyen keretrendszer azután adatbázisként szolgálhat a központi keretrendszer és a kiterjesztett rész változói közötti kölcsönhatások elemzéséhez és értékeléséhez. |
|
1.46 |
A központi keretrendszer és főbb aggregátumai nem írják le a jólét változásait. E célra kibővített számlákat lehet készíteni, amelyek például az alábbiak pénzben kifejezett, imputált értékeit is tartalmazhatják:
|
|
1.47 |
A kiterjesztett számlák továbbá a kényszerű szükségletekre (például védelemre) fordított végső felhasználási kiadásokat újraosztályozhatják mint folyó termelőfelhasználást, azaz a jóléthez nem hozzájáruló tételt. Hasonlóképpen az árvizek és egyéb természeti csapások által okozott károk is osztályozhatók folyó termelőfelhasználásként, azaz az (abszolút) jólétet csökkentő tételként. Ily módon meg lehet kísérelni egy meglehetősen elnagyolt és tökéletlen mutatót összeállítani a jólét változásairól. A jólétnek azonban sok összetevője van, amelyek többségét nem pénzben lehet a legjobban kifejezni. A jólét mérésére tehát jobb megoldás, ha az összetevők mindegyikére külön mutatókat és mértékegységeket alkalmaznak. Ilyen mutató lehet például a csecsemőhalandóság, a várható élettartam, a felnőttek írni-olvasni tudása és az egy főre jutó nemzeti jövedelem. Ezeket a mutatókat bele lehet foglalni egy szatellitszámlába. |
|
1.48 |
Adminisztratív fogalmakat nem használ az ESA, mivel célja összehangolt, nemzetközileg kompatibilis keretrendszer létrehozása. Ugyanakkor nemzeti szinten számos olyan cél van, amelyre az adminisztratív fogalmakon alapuló adatok összegyűjtése nagyon hasznos lehet. Például az adóbevételek becsléséhez szükség van az adóköteles jövedelmek statisztikáira. Ezek a statisztikák a nemzetiszámla-statisztikák bizonyos módosításaival előállíthatók. |
|
1.49 |
Hasonlóképpen közelíthetőek meg a nemzeti gazdaságpolitikákban használt egyes fogalmak is, például:
A szatellitszámlák vagy a kiegészítő táblák ki tudják elégíteni az ilyen adatigényeket. |
Az ESA 2010 és az SNA 2008
|
1.50 |
Az ESA 2010 az SNA 2008 fogalmain alapszik, amely rendszer világszerte minden ország számára iránymutatást nyújt a nemzeti elszámolás összeállításához. Az ESA 2010 és az SNA 2008 között azonban számos különbség is van:
|
Az ESA 2010 és az ESA 95
|
1.51 |
Az ESA 2010 alkalmazási körében és fogalmaiban is eltér az ESA 95-től. A különbségeknek a többsége az SNA 1993 és az SNA 2008 közötti különbségekre vezethető vissza. A főbb különbségek a következők:
|
|
1.52 |
Az ESA 2010-ben az ESA 95-höz képest bevezetett módosítások nem korlátozódnak fogalmi változásokra. Jelentős különbségek vannak az alkalmazási körben, illetve új fejezetekkel bővült ki a szatellitszámlákról, a kormányzati számlákról és a „külföld” számlákról szóló rész. Emellett a negyedéves számlákkal és a regionális számlákkal foglalkozó fejezetek is jelentősen kibővültek. |
AZ ESA 2010 MINT RENDSZER ALAPELVEI
|
1.53 |
A rendszer legfontosabb jellemzői:
|
A statisztikai egységek és csoportosításaik
|
1.54 |
Az ESA 2010 rendszer két egységtípust és a gazdaság felosztásának két ennek megfelelő módját alkalmazza, amelyek meglehetősen különbözőek és különálló elemzési célokat szolgálnak. |
|
1.55 |
Az első cél, azaz a jövedelmek, kiadások és pénzügyi folyamatok leírása, valamint a vagyonmérlegek elkészítése érdekében a rendszer a gazdasági egységeket fő funkcióik, viselkedésük és céljaik alapján szektorokba sorolja. |
|
1.56 |
A második cél, azaz a termelési folyamatok leírása és az input-output elemzések érdekében a rendszer a szakosodott telephelyeket a tevékenységük jellege alapján ágazatokba sorolja. Egy tevékenységet mindig bizonyos input termékek, egy termelési folyamat és valamilyen termékkibocsátás jellemez. |
A gazdasági egységek és szektorok
|
1.57 |
A gazdasági egységek olyan gazdasági alanyok, amelyek saját jogon képesek javak és eszközök tulajdonjogát megszerezni, kötelezettségeket vállalni, gazdasági tevékenységet végezni, valamint más egységekkel gazdasági műveleteket lebonyolítani. Az ESA 2010 rendszer alkalmazásában a gazdasági egységek öt egymást kölcsönösen kizáró belföldi gazdasági szektorba vannak sorolva:
Az öt szektor együttesen alkotja a belföldi gazdaság egészét. Az egyes szektorok alszektorokra tagolódnak. Az ESA 2010 rendszer minden szektorra, alszektorra, valamint a gazdaság egészére vonatkozóan is lehetővé teszi a teljes forgalmiszámla- és vagyonmérleg-sorozatok összeállítását. A nem rezidens egységek ezzel az öt hazai szektorral lépnek kapcsolatba, és a számlák megjelenítik a hazai szektorok és egy hatodik intézményi szektor, a külföld szektor közötti interakciókat. |
A szakosodott telephelyek és az ágazatok
|
1.58 |
Azokat a gazdasági egységeket, amelyek egynél több tevékenységet végeznek, a tevékenység jellege szerint particionálni kell. Ennek a bemutatását a szakosodott telephelyek teszik lehetővé.
A szakosodott telephely a termelői minőségükben vizsgált gazdasági egységek mindazon részeit foglalja magában, amelyek egyetlen telephelyen vagy egymáshoz közeli telephelyeken helyezkednek el, és a NACE Rev. 2. egyazon (négy számjegyű) szakágazati szintű tevékenységének végzéséhez járulnak hozzá. |
|
1.59 |
Az elszámolásban minden másodlagos tevékenységhez fel kell venni egy-egy szakosodott telephelyet, ha azonban nem állnak rendelkezésre az ilyen tevékenységek elkülönült leírásához szükséges számviteli dokumentumok, a szakosodott telephely több másodlagos tevékenységet fog egybe. Az a csoport, amelyet az összes azonos vagy hasonló tevékenységet folytató szakosodott telephely alkot, az ágazat.
Egy gazdasági egység egy vagy több szakosodott telephelyből áll; egy szakosodott telephely pedig egy és csakis egy gazdasági egységhez tartozhat. |
|
1.60 |
A termelési folyamat elemzése céljára analitikus termelőegységet használ a rendszer. Ez az egység csak akkor figyelhető meg, ha egy szakosodott telephelyen egy fajta terméket állítanak elő, másodlagos tevékenység nélkül. Az ilyen fajta egységet nevezik homogén szakosodott egységnek. Összességük homogén ágazatot alkot. |
Rezidens és nem rezidens egységek; a teljes gazdaság és a külföld
|
1.61 |
A gazdaság egészének meghatározása rezidens egységek révén történik. Egy egység akkor tekinthető egy ország rezidens egységének, ha elsődleges gazdasági érdekeltségének központja az adott ország gazdasági területére esik – azaz az adott ország területén hosszabb ideig (legalább egy évig) folytat gazdasági tevékenységet. Az 1.57. pontban említett gazdasági szektorok rezidens gazdasági egységeket foglalnak magukban. |
|
1.62 |
A rezidens egységek gazdasági műveleteket bonyolítanak nem rezidens egységekkel (azaz olyan egységekkel, amelyek más gazdaságokban rezidensek). Ezek a gazdasági műveletek az adott gazdaság külgazdasági műveletei, amelyek a „külföld” számlában jelennek meg. Így a külföld olyan szerepet játszik, mintha gazdasági szektor lenne, bár a nem rezidens egységeket csak annyiban tartalmazza a rendszer, amennyiben azok rezidens gazdasági egységekkel gazdasági műveleteket folytatnak. |
|
1.63 |
Az ESA 2010 rendszerben gazdasági egységként kezelt, képzett rezidens egységek fogalommeghatározása a következő:
|
Gazdasági folyamatok és állományok
|
1.64 |
A rendszer az adatok két alapvető típusát rögzíti: a gazdasági folyamatokra és az állományokra vonatkozó információkat.
A folyamatok egy adott időszakon belül végbemenő tevékenységekre és események hatásaira vonatkoznak, míg az állományok egy adott időpontban fennálló állapotot írnak le. |
Folyamatok
|
1.65 |
A folyamatok a gazdasági érték létrehozását, átalakulását, cseréjét, átruházását vagy megszűnését tükrözik. A gazdasági egység eszközeinek vagy kötelezettségeinek értékében bekövetkező változásokat foglalják magukban. A gazdasági folyamatoknak két típusa létezik: a gazdasági műveletek és az eszközök egyéb változásai.
A gazdasági műveletek megjelennek minden olyan számlán és táblában, ahol folyamatok vannak feltüntetve, kivéve az „eszközök egyéb volumenváltozásai” számlát és az átértékelési számlát. Az eszközök egyéb változásai csak ebben a két számlában kerülnek elszámolásra. Az elemi gazdasági műveleteket és egyéb folyamatokat a jellegük alapján aránylag kis számú típusba sorolják. |
Gazdasági műveletek
|
1.66 |
Egy gazdasági művelet vagy a gazdasági egységek között kölcsönös megállapodáson alapuló interakció formájában megvalósuló gazdasági folyamat, vagy egyetlen gazdasági egységen belül végbemenő olyan tevékenység, amelyet célszerű gazdasági műveletként kezelni, mert ugyanazon egység két egymástól eltérő minőségben működik. A gazdasági műveletek négy fő csoportba oszthatók:
|
A gazdasági műveletek tulajdonságai
Egységek közötti vagy egységen belüli gazdasági műveletek
|
1.67 |
A legtöbb gazdasági művelet két vagy több gazdasági egység között megy végbe. Az ESA 2010 rendszer azonban néhány gazdasági egységen belüli tevékenységet is gazdasági műveletként számol el. Az egységeken belüli gazdasági műveletek elszámolásának az a célja, hogy a gazdaságelemzés szempontjainak minél jobban megfelelő kép álljon rendelkezésre a kibocsátásról, a végső felhasználásról és a költségekről. |
|
1.68 |
Az ESA 2010 rendszer által költségként elszámolt állóeszköz-felhasználás egységen belüli gazdasági művelet. A többi egységen belüli gazdasági művelet többsége termékekkel kapcsolatos gazdasági művelet, amelyek jellemzően akkor kerülnek elszámolásra, amikor a termelőként és végső fogyasztóként egyaránt fellépő gazdasági egység úgy dönt, hogy az általa termelt kibocsátás egy részét saját maga használja fel. Ilyen eset a háztartásokban és a kormányzatban gyakran előfordul. |
|
1.69 |
Minden saját termelésű kibocsátást, amely ugyanazon a gazdasági egységen belül kerül végső felhasználásra, el kell számolni. Az ugyanazon gazdasági egységen belül folyó termelőfelhasználásra kerülő saját termelésű kibocsátást csak akkor kell elszámolni, ha a termelésre és a folyó termelőfelhasználásra ugyanazon a gazdasági egységen belül különböző szakosodott telephelyeken kerül sor. Az ugyanazon a szakosodott telephelyen belül előállított és folyó termelőfelhasználásként felhasznált kibocsátás nem kerül elszámolásra. |
Monetáris és nem monetáris gazdasági műveletek
|
1.70 |
Monetáris gazdasági műveletek azok a gazdasági műveletek, amelyek esetében az egységek fizetőeszköz-egységekben kifejezve teljesítenek, illetve fogadnak kifizetéseket, vagy vállalnak kötelezettségeket, illetve kapnak eszközöket.
Azok a gazdasági műveletek, amelyek nem járnak készpénz vagy fizetőeszközben kifejezett eszközök vagy kötelezettségek cseréjével, nem monetáris gazdasági műveletek. Az egységen belüli gazdasági műveletek nem monetáris gazdasági műveletek. A több gazdasági egység részvételével létrejövő nem monetáris gazdasági műveletek a termékekkel kapcsolatos gazdasági műveletek (termékek természetbeni cseréje), a jövedelemelosztással kapcsolatos gazdasági műveletek (természetbeni díjazás, természetbeni transzfer stb.) és az egyéb gazdasági műveletek (nem-termelt nem pénzügyi eszközök természetbeni cseréje) körében fordulhat elő. Az ESA 2010 rendszer minden gazdasági műveletet pénzben számol el. A nem monetáris gazdasági műveletek elszámolandó értékét tehát közvetve kell mérni, vagy egyéb módon becsléssel kell megállapítani. |
Ellentételezéssel járó és ellentételezés nélküli gazdasági műveletek
|
1.71 |
Az egynél több egységet érintő gazdasági műveletek kétfélék lehetnek. Lehetnek „valamit valamiért”, azaz viszonzott gazdasági műveletek, vagy „valamit semmiért”, azaz viszonzatlan gazdasági műveletek. A viszonzott gazdasági műveletek gazdasági egységek közötti cserék, azaz javak, szolgáltatások vagy eszközök nyújtása ellentételezésért, például pénzért. A viszonzatlan gazdasági műveletek az egyik gazdasági egység által a másik számára ellentételezés nélkül készpénzben vagy természetben nyújtott juttatások. A viszonzott gazdasági műveletek mind a négy gazdasági műveleti csoportban előfordulnak, míg a viszonzatlan gazdasági műveletek elsősorban jövedelemelosztással kapcsolatos gazdasági műveletek, például adók, társadalombiztosítási jellegű társadalmi juttatások vagy ajándékok. Ezeket a viszonzatlan gazdasági műveleteket hívják transzfereknek. |
Átcsoportosított gazdasági műveletek
|
1.72 |
A gazdasági műveleteket ugyanúgy számolják el, ahogyan azok a részt vevő gazdasági egységeknél megjelennek. Néhány gazdasági művelet azonban átcsoportosításra kerül annak érdekében, hogy a mögöttes gazdasági kapcsolatok világosabbá váljanak. A gazdasági műveletek háromféleképpen csoportosíthatók át: keresztülvezetéssel, felosztással és a gazdasági művelet megbízójának elismerésével. |
Keresztülvezetés
|
1.73 |
Egy gazdasági művelet, amely a részt vevő egységek szempontjából úgy tűnik, hogy közvetlenül az A és a C egységek között zajlik, a számlákban elszámolható úgy is, mintha közvetve egy harmadik, B egységen keresztül valósulna meg. Így az A és C között lezajló egyetlen gazdasági művelet két gazdasági műveletként kerül elszámolásra: az A és B közötti és a B és C közötti gazdasági műveletként. Ebben az esetben a gazdasági műveletet keresztülvezetik. |
|
1.74 |
A keresztülvezetés egyik példája az, ahogyan a munkáltatók által közvetlenül a társadalombiztosítási alapoknak kifizetett munkáltatói társadalombiztosítási járulékokat számba veszik a számlákban. A rendszer ezeket a befizetéseket két gazdasági műveletként számolja el: a munkáltatók kifizetik a munkáltatói társadalombiztosítási járulékokat a munkavállalóiknak, a munkavállalók pedig ugyanezeket a járulékokat befizetik a társadalombiztosítási alapokba. Mint minden keresztülvezetésnél, a cél itt is a gazdasági művelet mögötti gazdasági összefüggés megvilágítása, amely ebben az esetben annak kimutatása, hogy a munkáltatói társadalombiztosításai járulékok a munkavállalók javára befizetett járulékok. |
|
1.75 |
A keresztülvezetés egy másik típusa a gazdasági művelet két vagy több gazdasági egység között létrejött gazdasági műveletként történő elszámolása, annak ellenére, hogy a részt vevő felek alapján egyáltalán nem kerül sor gazdasági műveletre. Erre példa az egyes biztosítási pénztárakban keletkezett és a biztosítók által megtartott tulajdonból származó jövedelem kezelése. A rendszer ezt a tulajdonból származó jövedelmet a biztosítók által a szerződőknek kifizetett jövedelemként számolja el, akik azután ugyanezt az összeget biztosítási díjkiegészítésként visszafizetik a biztosítóknak. |
Felosztás
|
1.76 |
Ha a résztvevő felek számára egyetlen gazdasági műveletnek tűnő gazdasági műveletet két vagy több, különbözőképpen osztályozott gazdasági műveletként számolnak el, az a gazdasági művelet felosztását jelenti. A felosztás nem vonja maga után további egységeknek a gazdasági műveletbe történő bevonását. |
|
1.77 |
A nem-életbiztosítási díjak befizetése tipikus felosztott gazdasági művelet. Bár a szerződők és a biztosítók ezeket a befizetéseket egy gazdasági műveletnek tekintik, az ESA 2010 rendszer ezeket két meglehetősen különböző gazdasági műveletre osztja: a nyújtott nem-életbiztosítási szolgáltatások ellenértékére és nettó nem-életbiztosítási díjakra. Egy másik példa a felosztásra, amikor valamely termék értékesítését úgy számolja el a rendszer, mint egyrészt a termék, másrészt a kereskedelmi árrés értékesítését. |
A gazdasági művelet megbízójának elismerése
|
1.78 |
Ha valamely egység egy másik egység (a megbízó) nevében bonyolít le egy gazdasági műveletet, amit ez utóbbi egység finanszíroz, a gazdasági műveletet kizárólag a megbízó számláiban számolják el. Ennek az elvnek az alkalmazási körét lehetőség szerint tiszteletben kell tartani, és nem lehet például megpróbálni – különféle feltételezésekkel élve – adókat vagy támogatásokat feltételezett végső befizetőknek/támogatásnyújtóknak, illetve végső kedvezményezetteknek elszámolni.
Az ilyen esetek egyik példája, amikor a kormányzat valamelyik egysége egy másik egység nevében szed be adókat.Az adót annál a kormányzati egységnél kell elszámolni, amelyik az adó kivetésére jogosult (akár megbízóként, akár a megbízó felhatalmazása alapján), valamint végső döntési jogkörrel rendelkezik az adó mértékének megállapítása és módosítása tekintetében. |
Határesetek
|
1.79 |
A gazdasági művelet fogalommeghatározása feltételezi, hogy a gazdasági egységek közötti interakciónak kölcsönös megállapodással kell létrejönnie. A kölcsönös megállapodás azt jelenti, hogy a gazdasági egységeknek arról előzetesen tudomásuk volt, illetve ahhoz beleegyezésüket adták. Az adók, bírságok és pénzbeli szankciók megfizetése kölcsönös megegyezéssel történik, mivel a befizető állampolgárra vonatkoznak az ország törvényei. Az eszközök térítés nélküli lefoglalása azonban nem tekinthető gazdasági műveletnek, még ha törvény írja is elő.
Az illegális gazdasági tevékenységet akkor kell gazdasági műveletnek tekinteni, ha arra minden résztvevő egység kölcsönös megállapodásával kerül sor. Így az illegális kábítószerek vagy lopásból származó vagyontárgyak vásárlása, értékesítése vagy természetbeni cseréje gazdasági műveletnek minősül, míg a lopás nem. |
Eszközök egyéb változásai
|
1.80 |
Az eszközök egyéb változásaiként azokat a változásokat kell elszámolni, amelyek nem gazdasági műveletek eredményeképpen jönnek létre. Ezek lehetnek:
|
Az eszközök és kötelezettségek egyéb volumenváltozásai
|
1.81 |
Az eszközök és kötelezettségek egyéb volumenváltozásai három fő kategóriába osztható változásokat kell elszámolni:
|
|
1.82 |
Példa az 1.81. pont a) alpontjában említettkategórián belüli változásokra a felszín alatti természeti kincsek felfedezése vagy kimerülése, valamint a művelés alatt nem álló biológiai erőforrások természetes gyarapodása. Példák az 1.81. pont b) alpontjában említett kategóriába sorolt változásokra: a természeti csapások, háború vagy súlyos bűncselekmények miatti eszközveszteségek. Az adósság egyoldalú el nem ismerése és az eszközök térítés nélküli lefoglalása szintén a b) kategóriába tartozik. Végül, az 1.81. pont c) pontjában említett kategórián belüli változás egy példája: a gazdasági egységek átsorolása az egyik szektorból egy másikba. |
Eszköztartási nyereség és veszteség
|
1.83 |
Eszköztartási nyereség és veszteség akkor fordul elő, amikor az eszközök árai megváltoznak. Ilyen nyereség és veszteség a pénzügyi és nem pénzügyi eszközök, illetve kötelezettségek bármely típusában keletkezhet. Az eszköztartási nyereség és veszteség pusztán annak eredményeképpen keletkezik az eszközök és kötelezettségek tulajdonosai számára, hogy az eszközök és kötelezettségek bizonyos ideig bárminemű átalakítás nélkül a tulajdonukban voltak. |
|
1.84 |
A piaci folyó áron mért eszköztartási nyereséget, illetve veszteséget nominális eszköztartási nyereségnek, illetve veszteségnek nevezik. Ez az általános árszínvonal változásait tükröző semleges eszköztartási nyereségre és veszteségre, valamint az eszközöknek az általános árszínvonal változásain túlmenő árváltozásait tükröző reál-eszköztartási nyereségre és -veszteségre bontható fel. |
Állományok
|
1.85 |
Az egy adott időpontban tartott eszközök és kötelezettségek jelentik az állományt. Az állományok minden elszámolási időszak elején és végén elszámolásra kerülnek. Az állományokat feltüntető számlák a vagyonmérlegek. |
|
1.86 |
A népesség és a foglalkoztatottak számadatai szintén állományként kerülnek rögzítésre. Ugyanakkor ezeket az állományokat a elszámolási időszakra átlagolva számolják el. Az ESA-hoz tartozó minden eszköz esetében – vagyis a pénzügyi eszközök és kötelezettségek, illetve a termelt és a nem termelt nem pénzügyi eszközök és kötelezettségek esetében egyaránt – elszámolásra kerül azok állománya. A rendszer ugyanakkor az eszközök elszámolását azokra az eszközökre korlátozza, amelyek valamilyen gazdasági tevékenység keretében felhasználásra kerülnek, és amelyek tulajdonjog tárgyát képezik. |
|
1.87 |
Így az olyan eszközök állománya nem kerül elszámolásra, mint a tulajdonjog alá nem tartozó humántőke és természeti erőforrások.
Határain belül az ESA 2010 rendszer teljes körűen magába foglalja mind a gazdasági folyamatokat, mind az állományokat. Ez azt is jelenti, hogy minden állományváltozás teljes egészében megmagyarázható az elszámolt folyamatok segítségével. |
A számlák rendszere ls az aggregátumok
Elszámolási szabályok
|
1.88 |
Egy számla a valamely egységnél vagy szektornál jelentkező értékváltozásokat számolja el a számlában kimutatott gazdasági folyamatok jellege szerint. A számla két oszlopból álló tábla. A folyó számlák azok a számlák, amelyek a termelést, a jövedelmek keletkezését és elsődleges elosztását, a jövedelmek elosztását és újraelosztását, valamint azok felhasználását mutatják. A felhalmozási számlák a tőkeszámlák és a pénzügyi számlák, valamint az „eszközök egyéb volumenváltozásai” számlák. |
A számlák két oldalának terminológiája
|
1.89 |
Az ESA 2010 rendszer a folyó számlák jobb oldalán „forrásokat” szerepeltet; itt azok a gazdasági műveletek jelennek meg, amelyek egy egység vagy szektor gazdasági értékét növelik. A számlák bal oldala a „felhasználásokat” mutatja – azon gazdasági műveleteket, amelyek csökkentik a gazdasági értéket. A felhalmozási számlák jobb oldala a „kötelezettségek és nettó vagyon változásai”-t, bal oldala pedig az „eszközök változásai”-t mutatja. A vagyonmérlegek jobb oldalán a „kötelezettségek és nettó vagyon” (az eszközök és kötelezettségek különbözete), bal oldalán pedig az „eszközök” szerepelnek. Két egymást követő vagyonmérleg összehasonlítása a kötelezettségek és a nettó vagyon változásait, valamint az eszközváltozásokat mutatja meg. |
|
1.90 |
Az ESA megkülönbözteti a jogi tulajdonjogot és a gazdasági tulajdonjogot. Annak kritériuma, hogy a javak egyik egységről a másik egységre történő átruházását elszámolják, az, hogy a gazdasági tulajdonjog az egyikről a másikra szálljon. A jogi tulajdonos az az egység, amelyiket a törvény szerint a tulajdonból származó haszon megilleti. A jogi tulajdonos azonban szerződhet egy másik egységgel abból a célból, hogy ez utóbbi kölcsönösen elfogadott ellenérték fejében átvállalja a javak termelésben való hasznosításának kockázatát és nyereségét. Jellegét tekintve a megállapodás pénzügyi lízing, ahol az ellenérték csak azt tükrözi, hogy a kölcsönadó az eszközt a kölcsönvevő rendelkezésére bocsátja. Például, ha egy bank jogi tulajdonosa egy repülőgépnek, de pénzügyi lízing szerződést köt egy légitársasággal a repülőgép üzemeltetéséről, akkor a számlákban szereplő gazdasági műveletk szempontjából a légitársaság tekinthető a repülőgép tulajdonosának. Azzal egyidejűleg, hogy a légitársaság a repülőgép vásárlójaként kerül feltüntetésre, imputált hitelt kell elszámolni a banktól a légitársaság részére, amely tükrözi a repülőgép használatáért a jövőben fizetendő összegeket. |
Kettős elszámolás/négyszeres elszámolás
|
1.91 |
Az egységek vagy szektorok esetében a nemzeti elszámolás a kettős elszámolás elvén alapszik. Minden gazdasági műveletet kétszer kell elszámolni, egyszer forrásként (vagy a kötelezettségekben bekövetkezett változásként), egyszer pedig felhasználásként (vagy eszközváltozásként). A forrásként vagy a kötelezettségekben bekövetkezett változásként elszámolt gazdasági műveletek összegének meg kell egyeznie a felhasználásként vagy eszközváltozásként elszámolt gazdasági műveletek összegével, ami lehetővé teszi a számlák összhangjának ellenőrzését. |
|
1.92 |
A nemzeti számlák – az összes egység és az összes szektor esetében – a négyszeres elszámolás elvén alapulnak, mivel a legtöbb gazdasági műveletben két gazdasági egység vesz részt. Minden egyes gazdasági műveletet mindkét érintett félnél kétszer kell elszámolni. Például egy kormányzati egység által egy háztartásnak készpénzben kifizetett társadalmi juttatás a kormányzat számláiban a transzferek között felhasználásként, míg a készpénz és betétek soron negatív eszközbeszerzésként kerül elszámolásra; a háztartási szektor számláiban pedig a transzferek között forrásként, míg a készpénz és betétek soron eszközbeszerzésként kerül elszámolásra. |
|
1.93 |
Az egy egységen belüli gazdasági műveletek (például a kibocsátásnak az azt előállító egység általi felhasználása) csak két elszámolást tesznek szükségessé, amelyek értékét becsléssel kell megállapítani. |
Értékelés
|
1.94 |
A népességre és munkaerőre vonatkozó néhány változó kivételével az ESA 2010 rendszer minden gazdasági folyamatot és állományt pénzben fejez ki. A gazdasági folyamatokat és állományokat a csereértékük alapján kell mérni, vagyis azon az értéken, amelyen a gazdasági folyamatokat és állományokat ténylegesen készpénzre cserélik, vagy amelyen készpénzre cserélhetők lennének. Így az ESA-ban a piaci árak képezik az értékelés hivatkozási alapját. |
|
1.95 |
Monetáris gazdasági műveletek, valamint készpénzállományok és kötelezettségek esetén a szükséges értékek közvetlenül rendelkezésre állnak. Az egyéb esetek többségében az értékelés legjobb módja az azokkal analóg javak, szolgáltatások vagy eszközök piaci értékének az alapul vétele. Ezt a módszert alkalmazzák például természetbeni cserék és a saját tulajdonú lakások lakásszolgáltatásai esetén is. Amikor nem áll rendelkezésre analóg termékek piaci ára – például a kormányzat által nyújtott nem piaci szolgáltatások esetén –, az értékelést a termelési költségek összeadásával kell elvégezni. Amennyiben nincs piaci ár, amely hivatkozási alapul szolgálhatna, és költségek sem állnak rendelkezésre, a gazdasági folyamatokat és állományokat a jövőbeni várható megtérülésük diszkontált jelenértékén is lehet értékelni. Ez utóbbi módszer csak végső esetben használható. |
|
1.96 |
Az állományokat annak az időpontnak a folyó árain kell értékelni, amely időpontra a vagyonmérleg vonatkozik, és nem az állományokat alkotó javak vagy eszközök megtermelése vagy beszerzése időpontjának árain. Az állományokat az értékcsökkenéssel korrigált, becsült folyó beszerzési értéken vagy termelési költségen kell értékelni. |
A termékeket érintő speciális értékelési eljárások
|
1.97 |
A szállítási költségek, kereskedelmi árrések, valamint a termékadók és -támogatások egyenlege miatt egy adott termék előállítója és felhasználója általában különbözőképpen érzékeli annak értékét. Ahhoz, hogy a gazdasági műveletekben részt vevők nézőpontját a lehető legjobban lehessen visszaadni, az ESA 2010 rendszer minden felhasználást beszerzési áron számol el, amely tartalmazza a szállítási költségeket, a kereskedelmi árréseket és a termékadók és -támogatások egyenlegét, míg a kibocsátás alapáron kerül elszámolásra, amely nem tartalmazza ezeket az elemeket. |
|
1.98 |
A termékek importját és exportját határparitáson kell elszámolni. Az összes importot és exportot az exportőr vámhatárán, vagyis FOB-paritáson kell értékelni. Az importőr és az exportőr országhatárai közötti külföldi szállítási és biztosítási szolgáltatások nincsenek benne a javak értékében, de szolgáltatásként elszámolásra kerülnek. A részletes külkereskedelmi adatokat tartalmazó táblák az importot az importőr határparitásán (CIF-paritáson) értékelve mutatják, mivel a részletes termékek szerinti bontásokhoz nem mindig lehetséges FOB-értékekhez jutni. Az importált jószág értéke minden olyan szállítási és biztosítási szolgáltatást tartalmaz, amely az importőr határáig felmerül. Amennyiben ezek a szolgáltatások belföldi szolgáltatásokat is érintenek, e kimutatás keretében teljes FOB-/CIF-korrekcióra kerül sor. |
Változatlan árakon történő értékelés
|
1.99 |
Változatlan árakon történő értékelésen az elszámolási időszak gazdasági folyamatainak és állományainak a megelőző időszak árain történő értékelése értendő. A változatlan árakon történő értékelés célja a gazdasági folyamatok és állományok értékeiben adott időszak alatt bekövetkező változások lebontása ár- és volumenváltozásokra. A változatlan áron vett gazdasági folyamatokat és állományokat a rendszer volumenalapúként kezeli. |
|
1.100 |
Sok gazdasági folyamatnak és állománynak, például a jövedelemnek nincs saját ár- és mennyiségdimenziója. Ugyanakkor ezeknek a mutatóknak a vásárlóereje meghatározható a folyó értékek egy e célra megfelelő árindexszel történő deflálásával, például a készletváltozást nem tartalmazó végső nemzeti felhasználás árindexe segítségével. A deflált gazdasági folyamatok és állományok más néven reálfolyamatok és reálállományok. Példa erre a rendelkezésre álló reáljövedelem. |
Az elszámolás időpontja
|
1.101 |
A folyamatokat eredményszemléletben kell elszámolni, azaz akkor, amikor gazdasági érték keletkezik, átalakul vagy megszűnik, illetve akkor, amikor a követelések és kötelezettségek keletkeznek, átalakulnak, vagy azokat törlik. |
|
1.102 |
A kibocsátást a termelés időpontjában kell elszámolni, nem akkor, amikor azt annak beszerzője kifizeti. Egy eszköz értékesítését azzal az időponttal kell elszámolni, amikor az eszközt átadják, és nem a vonatkozó kifizetés időpontjával. A kamatot abban a elszámolási időszakban kell elszámolni, amikor keletkezik, függetlenül attól, hogy azt abban az időszakban fizették-e ki. Valamennyi, monetáris és nem monetáris, valamint egységen belüli és egységek közötti folyamat elszámolására eredményszemléletet kell alkalmazni. |
|
1.103 |
Szükséges lehet az ettől a megközelítéstől való eltérés az adók és más kormányzattal kapcsolatos folyamatok esetében, amelyek gyakran készpénzalapon kerülnek elszámolásra a kormányzati számlákban. E folyamatok készpénzalapúból eredményszemléletűvé történő pontos átalakítását nehézkes lehet elvégezni, ezért közelítő módszer is alkalmazható. |
|
1.104 |
A kormányzatnak fizetendő adók és társadalombiztosítási járulékok elszámolására vonatkozó általános szabályok alóli kivételként e folyamatokat el lehet számolni a valószínűleg nem beszedhető rész nélkül, vagy ha ezt a részt is beszámítják, az ugyanazon elszámolási időszak alatt a kormányzattól az érintett szektoroknak juttatott tőketranszferrel ezt semlegesítik. |
|
1.105 |
A folyamatokat az azokban részt vevő összes gazdasági egységnél, minden számlán, ugyanabban az időpontban kell elszámolni. A gazdasági egységek nem mindig ugyanazokat az elszámolási szabályokat alkalmazzák. Olyan gyakorlati okokból, mint például a késve érkező információk, még abban az esetben is felmerülhetnek eltérések a tényleges elszámolásban, ha ugyanazokat az elszámolási szabályokat alkalmazzák. Ennek következtében a gazdasági műveleteket az azokban részt vevők esetleg különböző időpontokban számolják el. Az ilyen eltéréseket korrekciókkal kell kiküszöbölni. |
Konszolidálás és nettósítás
Konszolidálás
|
1.106 |
A konszolidálás a csoportba sorolt egységek közötti gazdasági műveleteknek mind a forrásokból, mind a felhasználásokból történő kiküszöbölését, valamint az egymással szembenálló pénzügyi eszközeik és kötelezettségeik kiküszöbölését jelenti. Ez történik tipikusan olyankor, amikor a kormányzat alszektorainak számlái összevontan jelennek meg. |
|
1.107 |
Alapelvként az alszektorokon vagy szektorokon belüli egységek közötti gazdasági folyamatok és állományok esetében nem kerülhet sor konszolidálásra. |
|
1.108 |
Ugyanakkor kiegészítő kimutatásokhoz és elemzésekhez készíthetők konszolidált számlák. Az ezen (al)szektorok más szektorokkal létrejött gazdasági műveleteivel kapcsolatos információk és az azoknak megfelelő „külső” pénzügyi pozíció nagyobb jelentőséggel bírhat, mint az átfogó bruttó adatok. |
|
1.109 |
Ezen túlmenően, a hitelező/adós viszonyt bemutató számlák és táblák részletes képet nyújtanak a gazdaság finanszírozásáról és nagyon hasznosnak tekinthetők annak megértéséhez, hogy milyen csatornákon át jut el a finanszírozási többlet az eredeti hitelezőtől a végső hitelfelvevőig. |
Nettósítás
|
1.110 |
Az egyes egységek vagy szektorok azonos típusú gazdasági műveleteket szerepeltethetnek mind felhasználásként, mind forrásként (például fizetnek és kapnak is kamatot), valamint azonos típusú pénzügyi eszközt szerepeltethetnek mind az eszköz, mind a kötelezettség oldalon. Az ESA megközelítése a bruttó elszámolás, eltekintve a nettósítás azon mértékétől, amely magukban az osztályozásokban rejlik. |
|
1.111 |
A gazdasági műveletek egyes kategóriáiban eleve benne rejlik a nettósítás, aminek legkiemelkedőbb példája a „készletváltozás”, amely inkább az elemzés számára fontos összes felhalmozást hangsúlyozza, nem pedig a napi készletnövekedések és -csökkenések követését. Ehhez hasonlóan, néhány kivételtől eltekintve a pénzügyi számla és az „eszközök egyéb változásai” számlák is nettó alapon számolják el az eszköz- és kötelezettségnövekedéseket, és ezáltal az elszámolási időszak végén láthatóvá teszik az ilyen típusú folyamatok végső következményét. |
Számlák, egyenlegező tételek és aggregátumok
|
1.112 |
Az egységek és egységek csoportjai esetében a gazdasági élet valamely szempontjához (például a termeléshez) kapcsolódó gazdasági műveleteket különböző számlák számolják el. A termelési számla esetében a gazdasági műveletek egyenlegező tétel beiktatása nélkül nem eredményezik a felhasználások és források egyenlőségét. Hasonlóképpen egy gazdasági egység vagy szektor összes eszköze és összes kötelezettsége között is be kell vezetni egy egyenlegező tételt (nettó vagyon). Az egyenlegező tételek önmagukban is sokatmondó mérőszámai a gazdasági teljesítménynek. A gazdaság egészére összesítve fontos aggregátumokat alkotnak. |
A számlák sorozata
|
1.113 |
Az ESA 2010 rendszer az egymással összefüggő számlák sorozatára épül. A gazdasági egységek és szektorok számláinak teljes sorozatát a folyó számlák, a felhalmozási számlák és a vagyonmérlegek alkotják. |
|
1.114 |
A folyó számlák a jövedelem termelésével, keletkezésével, elosztásával és újraelosztásával, valamint ennek a jövedelemnek a végső fogyasztás formájában történő felhasználásával foglalkoznak. A felhalmozási számlák az eszközök és kötelezettségek, valamint a nettó vagyon (a gazdasági egységnél vagy egységcsoportnál az eszközök és kötelezettségek különbsége) változását tartalmazzák. A vagyonmérlegek az eszközök és kötelezettségek, valamint a nettó vagyon állományát mutatják be. |
|
1.115 |
A szakosodott telephelyek és az ágazatok számlasorozatai a rendszerben az első folyó számlákra korlátozódnak: a termelési számlára és „jövedelmek keletkezése” számlára, amelyek egyenlegező tétele a működési eredmény. |
A „javak és szolgáltatások” számla
|
1.116 |
A „javak és szolgáltatások” számla a gazdaság egészére vagy termékcsoportokra nézve tartalmazza az összes forrást (kibocsátás és import), valamint a javak és szolgáltatások felhasználását (folyó termelőfelhasználás, végső fogyasztás, készletváltozás, bruttó állóeszköz-felhalmozás, értéktárgyak beszerzésének és eladásának egyenlege és export). Ez a számla ugyanabban az értelemben, mint a sorozat többi számlája, nem számla, és nem keletkeztet olyan egyenlegező tételt, amelyet a sorozat következő számlájára továbbvisznek. Ehelyett ez egy olyan elszámolási azonosság tábla formájában történő bemutatása, amely szerint a gazdaságban a kereslet minden termékre és termékcsoportra nézve egyenlő a kínálattal. |
A „külföld” számla
|
1.117 |
A „külföld” számlához a rezidens és nem rezidens gazdasági egységek közötti gazdasági műveletek, valamint az ezekhez kapcsolódó eszköz- és kötelezettségállományok tartoznak.
Mivel a külföld az elszámolási szerkezetben hasonló szerepet játszik, mint egy gazdasági szektor, a „külföld” számla a külföld szempontjából kerül összeállításra. Ami a külföld számára forrás, az a teljes gazdaság számára felhasználás és fordítva. Ha az egyenlegező tétel pozitív, ez a külföld számára többletet, a teljes gazdaság számára pedig hiányt jelent, és a helyzet fordított, ha az egyenlegező tétel negatív. A külföld abban eltér a többi szektorszámlától, hogy nem mutatja ki az összes külföldi számviteli tranzakciót, csak azokat, amelyeknek ellenoldali résztvevője a mérés tárgyát képező hazai gazdasághoz tartozik. |
Egyenlegező tételek
|
1.118 |
Az egyenlegező tétel úgy állítható elő, hogy a számla egyik oldalán lévő tételek összértékéből kivonjuk a számla másik oldalán szereplő összértéket.
Az egyenlegező tételek sok információt tartalmaznak, köztük a számlák legfontosabb tételei közül néhányat, ahogy az az egyenlegező tételek alábbi példáiból is látható: hozzáadott érték, működési eredmény, rendelkezésre álló jövedelem, megtakarítás, nettó hitelnyújtás/nettó hitelfelvétel. Az alábbi diagram a számlák sorozatát folyamatábrán mutatja be – minden egyes egyenlegező tétel félkövéren került feltüntetésre. Diagram a számlák sorozatáról |