ISSN 1977-0731

doi:10.3000/19770731.L_2013.052.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 52

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

56. évfolyam
2013. február 23.


Tartalom

 

II   Nem jogalkotási aktusok

Oldal

 

 

RENDELETEK

 

*

A Bizottság 148/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. december 19.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a kereskedési adattáraknak bejelentendő adatok minimális részleteit meghatározó szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről ( 1 )

1

 

*

A Bizottság 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. december 19.) a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a közvetett elszámolási megállapodásokról, az elszámolási kötelezettségről, a nyilvános jegyzékről, a kereskedési helyszínhez való hozzáférésről, a nem pénzügyi szerződő felekről és a nem központi szerződő fél által elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében alkalmazott kockázatcsökkentési technikákról szóló szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről ( 1 )

11

 

*

A Bizottság 150/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. december 19.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem részleteit meghatározó szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről ( 1 )

25

 

*

A Bizottság 151/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. december 19.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a kereskedési adattárak által közzéteendő és hozzáférhetővé teendő adatokat, valamint az adatok összesítésére, összehasonlítására és az adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó működési standardokat meghatározó szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről ( 1 )

33

 

*

A Bizottság 152/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. december 19.) a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a központi szerződő felekre vonatkozó tőkekövetelményekről szóló szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről ( 1 )

37

 

*

A Bizottság 153/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. december 19.) a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a központi szerződő felekre vonatkozó követelményekről szóló szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről ( 1 )

41

 


 

(1)   EGT-vonatkozású szöveg

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


II Nem jogalkotási aktusok

RENDELETEK

23.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 52/1


A BIZOTTSÁG 148/2013/EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2012. december 19.)

a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a kereskedési adattáraknak bejelentendő adatok minimális részleteit meghatározó szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),

tekintettel a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló, 2012. július 4-i 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2) és különösen annak 9. cikke (5) bekezdésére,

mivel:

(1)

A rugalmasság biztosítása érdekében az egyik szerződő fél számára lehetővé kell tenni, hogy az ügylet bejelentésének feladatát átruházza a másik szerződő félre vagy egy harmadik félre. A szerződő felek számára emellett lehetővé kell tenni, hogy megállapodjanak a bejelentés feladatának egy közösen meghatározott harmadik jogalanyra, például egy központi szerződő félre való átruházásáról, amely a kereskedési adattárnak egyetlen, a vonatkozó táblázatokat tartalmazó bejelentést nyújt be. Fenti esetekben az adatminőség biztosítása érdekében fel kell tüntetni a bejelentésben, hogy azt mindkét szerződő fél nevében nyújtották be, és hogy a bejelentés minden olyan adatot tartalmaz, amelyet az ügylet külön történő bejelentése esetében is benyújtottak volna.

(2)

A közös adatokat tartalmazó táblázatokban esetlegesen felmerülő következetlenségek elkerülésére egy adott származtatott ügylet egyes szerződő felei kötelesek garantálni, hogy egyeztették egymás között a bejelentett közös adatokat. Az ügyletre vonatkozó egyedi azonosító elősegíti az adatok egyeztetését olyan esetekben, amikor a szerződő felek a bejelentést különböző kereskedési adattárakhoz nyújtják be.

(3)

Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a kettős jelentéstétel, valamint, hogy csökkenthetők legyenek a bejelentéssel kapcsolatos ráfordítások, azokban az esetekben, amikor az egyik szerződő fél vagy a központi szerződő fél a bejelentést mindkét szerződő fél nevében nyújtja be, a szerződő fél vagy a központi szerződő fél számára lehetővé kell tenni, hogy a kereskedési adattárnak egyetlen, valamennyi vonatkozó adatot tartalmazó bejelentést nyújtson be.

(4)

A szabályozó hatóságok – különösen a pénzügyi stabilitást érintő – megbízatásainak teljesítéséhez alapvető fontosságú a származtatott ügyletek értékelése. Egy ügyletnek a piaci értéken történő vagy modell alapú értékelése jelzi az ügylettel kapcsolatos kitettségek előjelét és mértékét, valamint kiegészíti a szerződésben az eredeti érték vonatkozásában meghatározott adatokat.

(5)

A kitettségek megfelelő ellenőrzésének biztosításához elengedhetetlen az adott szerződéshez kapcsolódó biztosítékeszközökre vonatkozó információk összegyűjtése. Ezért az ügyleteiket biztosítékeszközökkel fedező szerződő feleknek az egyes ügyletek vonatkozásában be kell jelenteniük az azokhoz kapcsolódó biztosítékeszközök adatait. Ha a biztosítékeszközök kiszámítása egy ügyletcsomagból adódó nettó pozíciók alapján történik, és így a biztosítékeszközök nyújtására nem ügyleti, hanem portfóliószinten kerül sor, a szerződő felek számára lehetővé kell tenni, hogy a portfóliót az egyik szerződő fél által megállapított egyedi kóddal vagy számozási rendszer alkalmazásával jelentsék be. Az egyedi kódnak az egynél több portfólióval rendelkező szerződő felek esetében annak a meghatározott portfóliónak a beazonosítására kell szolgálnia, amellyel kapcsolatban a biztosítékeszközöket nyújtják, továbbá az egyedi kódnak biztosítania kell a származtatott ügyletnek egy meghatározott, biztosítékeszközökkel fedezett portfólióhoz való hozzárendelhetőségét.

(6)

Ez a rendelet az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (EÉPH) által a Bizottságnak benyújtott szabályozási technikaistandard-tervezeten alapul és egyrészt tükrözi a kereskedési adattárak abban vállalt fontos szerepét, hogy a piac átláthatóbbá váljon a közvélemény és a szabályozó hatóságok számára, másrészt meghatározza a kereskedési adattárak felé bejelentendő, általuk feldolgozandó és rendelkezésre bocsátandó adatokat, amelyek a származtatott termékek kategóriájától és a kereskedés fajtájától függenek.

(7)

Az e rendelet alapját képező szabályozási technikaistandard-tervezetek benyújtása előtt az EÉPH konzultált az érintett hatóságokkal és a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) tagjaival. Az EÉPH az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 10. cikkével összhangban nyilvános konzultációkat folytatott továbbá e szabályozási technikaistandard-tervezetek kapcsán, elemezte a lehetséges kapcsolódó költségeket és hasznokat, és kikérte az említett rendelet 37. cikke szerint létrehozott EÉPH Értékpapírpiaci Érdekképviseleti Csoport véleményét,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 648/2012/EU rendelet 9. cikke (1) és (3) bekezdésének megfelelő bejelentésekben meghatározandó részletes adatok

(1)   A kereskedési adattárnak benyújtott bejelentések a következőket tartalmazzák:

a)

az ügylet szerződő feleire vonatkozó, a melléklet 1. táblázatában meghatározott adatok;

b)

a két szerződő fél által megkötött származtatott ügyletre vonatkozó, a melléklet 2. táblázatában meghatározott adatok.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában „egy ügylet megkötése” a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) 25. cikkének (3) bekezdésében említett „ügyletek végzését” jelenti.

(3)   Ha a két szerződő fél nevében egy bejelentés készül, az mindkét szerződő fél vonatkozásában tartalmazza a melléklet 1. táblázatában meghatározott adatokat. A melléklet 2. táblázatában meghatározott adatokat csak egyszer kell benyújtani.

(4)   Ha a két szerződő fél nevében egy bejelentés készül, a melléklet 1. táblázata 9. mezőjének megfelelően jelezni kell ezt a tényt.

(5)   Ha valamely ügylet adatait a kereskedési adattár felé az egyik szerződő fél jelenti be a másik szerződő fél nevében, vagy ha az ügylet adatait a kereskedési adattár felé egy harmadik jogalany jelenti be egyik vagy mindkét szerződő fél nevében, a bejelentett adatoknak tartalmazniuk kell valamennyi olyan adatot, amelyet az egyes szerződő felek az ügylet egymástól függetlenül történő bejelentése esetén közölnének a kereskedési adattár felé.

(6)   Ha egy származtatott ügylet olyan jellemzőkkel rendelkezik, amelyek a melléklet 2. táblázatában meghatározott, alapul szolgáló eszközök közül egynél többre is vonatkozhatnak, a bejelentésben meg kell jelölni azt az eszközosztályt, amelyhez az ügylet – a szerződő feleknek a bejelentés kereskedési adattárnak történő benyújtását megelőzően hozott megállapodása értelmében – leginkább sorolandó.

2. cikk

Elszámolt ügyletek

(1)   Ha egy meglévő ügylet elszámolása a későbbiekben egy központi szerződő félen keresztül történik, az elszámolást a meglévő ügylet módosításaként kell bejelenteni.

(2)   Ha az ügylet megkötésére kereskedési helyszínen, elszámolására pedig egy központi szerződő fél által kerül sor oly módon, hogy az egyik szerződő fél előtt nem ismert a másik szerződő fél személyazonossága, a bejelentést végző szerződő fél a központi szerződő felet adja meg másik szerződő félként.

3. cikk

A kitettségek bejelentése

(1)   A melléklet 1. táblázatában a biztosítékeszközök tekintetében előírt adatok valamennyi nyújtott biztosítékeszközre kiterjednek.

(2)   Ha a biztosítékeszközök nem ügyleti szinten nyújtanak fedezetet, a szerződő felek a portfólió szintjén nyújtott biztosítékeszközöket jelentik be a kereskedési adattárnak.

(3)   Ha az ügylethez kapcsolódó biztosítékeszközöket portfóliószinten jelentik be, a bejelentő szerződő fél a kereskedési adattár felé közöl egy azonosító kódot, amely alapján beazonosítható azoknak a biztosítékoknak a portfóliója, amelyeket a bejelentett ügylethez kapcsolódóan a másik szerződő fél számára nyújtottak.

(4)   A 648/2012/EU rendelet 10. cikkében említetteken kívüli nem pénzügyi szerződő felek nem kötelesek a melléklet 1. táblázatában említett biztosítékeszközöknek, valamint az ügyletek piaci értéken történő vagy modell alapú értékelésének a bejelentésére.

(5)   Az olyan ügyletek esetében, amelyek elszámolására a központi szerződő félen keresztül kerül sor, a piaci értéken történő értékeléseket csak a központi szerződő félnek kell bejelentenie.

4. cikk

Változásnapló

A kereskedési adattárakban nyilvántartott adatok változásait naplóban kell rögzíteni olyan módon, hogy beazonosítható(k) legyen(ek) a módosítást kérelmező személy(ek), és adott esetben a kereskedési adattár is, a változás oka, a módosítás dátuma, időbélyegzője és egyértelmű leírása, ideértve a vonatkozó adat régi és új tartalmát, a melléklet 2. táblázatának 58. és 59. mezőjének megfelelően.

5. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2012. december 19-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

(2)  HL L 201., 2012.7.27., 1. o.

(3)  HL L 331., 2010.12.15., 84. o.

(4)  HL L 145., 2004.4.30., 1. o.


MELLÉKLET

A kereskedési adattáraknál bejelentendő adatok

1.   táblázat

A szerződő felek adatai

 

Mező

Bejelentendő adatok

Az ügylet szerződő felei

1

A bejelentés időbélyegzője

A kereskedési adattárnál történő bejelentés dátuma és időpontja.

2

Szerződő fél azonosítója

A bejelentő szerződő fél azonosítására szolgáló egyedi kód.

Egyének esetében ügyfélkódot kell alkalmazni.

3

A másik szerződő fél azonosítója

Az ügylet másik szerződő felének azonosítására szolgáló egyedi kód. Ezt a mezőt a bejelentő szemszögét figyelembe véve kell kitölteni. Egyének esetében ügyfélkódot kell alkalmazni.

4

Szerződő fél neve

A bejelentő szerződő fél cégneve.

Ez a mező üresen hagyható, ha a szerződő fél azonosítója tartalmazza ezt az információt.

5

Szerződő fél letelepedési helye

A szerződő fél székhelyére vonatkozó adatok, beleértve a székhely teljes címét (utca-, település-, országnév).

Ez a mező üresen hagyható, ha a szerződő fél azonosítója tartalmazza ezt az információt.

6

A szerződő fél vállalati szektora

A bejelentő szerződő fél társasága által folytatott tevékenységek jellege (bank, biztosítótársaság stb.).

Ez a mező üresen hagyható, ha a szerződő fél azonosítója tartalmazza ezt az információt.

7

A szerződő fél pénzügyi vagy nem pénzügyi jellege

Annak megjelölése, hogy a bejelentő szerződő fél a 648/2012/EU rendelet 2. cikke 8. és 9. pontjának értelmében pénzügyi vagy nem pénzügyi fél.

8

Bróker azonosítója

Ha a bróker anélkül jár el a bejelentő szerződő fél közvetítőjeként, hogy szerződő féllé válna, a bejelentő szerződő fél a brókert egyedi kóddal azonosítja. Egyének esetében ügyfélkódot kell alkalmazni.

9

Bejelentő jogalany azonosítója

Ha a bejelentő szerződő fél jelentésbenyújtási kötelezettségét ráruházta egy harmadik félre vagy a másik szerződő félre, az érintett jogalanyt egyedi kóddal kell azonosítani ebben a mezőben. Egyéb esetben ez a mező üresen hagyható.

Egyének esetében a szerződő fél által az ügylet végrehajtásához igénybe vett jogalany által kijelölt ügyfélkódot kell alkalmazni.

10

Klíringtag azonosítója

Ha a bejelentő szerződő fél nem klíringtag, klíringtagját egyedi kóddal kell azonosítani ebben a mezőben. Egyének esetében a központi szerződő fél által kijelölt ügyfélkódot kell alkalmazni.

11

Kedvezményezett azonosítója

Az ügyletből adódó jogokat és kötelezettségeket viselő fél feltüntetése. Ha az ügylet egy olyan szerkezet (pl. tröszt vagy alap) igénybevételével kerül végrehajtásra, amely számos kedvezményezettet képvisel, az adott szerkezetet kell kedvezményezettként megjelölni. Ha az ügylet kedvezményezettje az ügyletnek nem szerződő fele, a bejelentő szerződő fél köteles az ügylet kedvezményezettjét egyedi kóddal, vagy egyének esetében az egyének által igénybe vett jogalany által kijelölt ügyfélkóddal azonosítani.

12

Kereskedési szerep

Arra vonatkozó adat, hogy a bejelentő szerződő fél a saját számlájára (saját nevében vagy egy ügyfél nevében eljárva) vagy egy ügyfél számlájára és nevében ügynökként eljárva kötötte-e meg a szerződést.

13

Vétel/eladás jelzése

Arra vonatkozó adat, hogy az ügylet vétel vagy eladás volt-e. A származtatott kamatügyletek esetében a vevői oldal jelenti az 1. ág fizető felét, az eladói oldal pedig a 2. ág fizető felét.

14

Nem EGT-beli szerződő féllel létrejött ügylet

Annak megjelölése, hogy a másik szerződő fél letelepedési helye az EGT-n kívül található-e.

15

Kereskedelmi tevékenységhez vagy likviditásfinanszírozáshoz közvetlenül kapcsolódik

Arra vonatkozó adat, hogy az ügylet a 648/2012/EU rendelet 10. cikkének (3) bekezdésében említettek szerint, objektíven mérhető adatok alapján közvetlenül kapcsolódik-e a bejelentő szerződő fél kereskedelmi tevékenységéhez vagy likviditásfinanszírozásához.

Ezt a mezőt üresen kell hagyni abban az esetben, ha a bejelentő szerződő fél a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 8. pontja szerinti pénzügyi szerződő fél.

16

Elszámolási értékhatár

Arra vonatkozó adat, hogy a bejelentő szerződő fél meghaladta-e a 648/2012/EU rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében említett elszámolási értékhatárt. Ezt a mezőt üresen kell hagyni abban az esetben, ha a bejelentő szerződő fél a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 8. pontja szerinti pénzügyi szerződő fél.

17

Az ügylet piaci értéke

Az ügyletnek a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti, piaci értéken történő vagy modell alapú értékelése, amennyiben alkalmazandó.

18

Az ügylet piaci értékének pénzneme

Az ügyletnek a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti, piaci értéken történő vagy modell alapú értékelése során használt pénznem, amennyiben alkalmazandó.

19

Értékelés napja

Az utolsó piaci értéken történő vagy modell alapú értékelés dátuma.

20

Értékelés ideje

Az utolsó piaci értéken történő vagy modell alapú értékelés időpontja.

21

Értékelés típusa

Annak megjelölése, hogy az ügylet értékelését piaci értéken vagy modell alapján hajtották-e végre.

22

Biztosítékeszközökkel való fedezettség

Annak megjelölése, hogy az ügyletet fedezték-e biztosítékeszközökkel.

23

Biztosítékeszköz portfóliószinten

Annak megjelölése, hogy a biztosítékeszközöket portfóliószinten nyújtották-e. A biztosítékeszközök portfóliószinten történő nyújtása azt jelenti, hogy a biztosítékeszközök kiszámítása a szerződésekből eredő nettó pozíciók alapján, és nem ügyletenként történik.

24

Biztosítékeszközzel fedezett portfólió kódja

Ha a biztosítékeszközök bejelentése portfóliószinten történik, a portfóliót a bejelentő szerződő fél által meghatározott egyedi kóddal kell azonosítani.

25

A biztosítékeszköz értéke

A bejelentő szerződő fél által a másik szerződő fél számára nyújtott biztosítékeszközök értéke. Ha a biztosítékeszközök nyújtására portfóliószinten kerül sor, ennek a mezőnek tartalmaznia kell a portfólió fedezeteként nyújtott összes biztosítékeszköz értékét.

26

A biztosítékeszköz értékének pénzneme

A 25. mezőben megadott biztosítékeszköz pénznemének meghatározása.


2.   táblázat

Általános adatok

 

Mező

Bejelentendő adatok

Érintett származtatottügylet-típusok

 

2a. szakasz –

ügylettípus

 

Minden ügylet

1

Használt taxonómia

Az ügylet azonosítása termékazonosító alapján történik.

 

2

Termékazonosító 1

Az ügylet azonosítása termékazonosító alapján történik.

 

3

Termékazonosító 2

Az ügylet azonosítása termékazonosító alapján történik.

 

4

Alapul szolgáló eszköz

Az alapul szolgáló eszköz azonosítása egyedi azonosító alapján történik. Az egyedi azonosítóval nem rendelkező kosarakat vagy indexeket egyéb jelöléssel kell ellátni.

 

5

Nominális pénznem 1

A nominális összeg pénzneme. Származtatott kamatügylet esetén az 1. ág nominális pénzneme.

 

6

Nominális pénznem 2

A nominális összeg pénzneme. Származtatott kamatügylet esetén az 2. ág nominális pénzneme.

 

7

Teljesítés pénzneme

Teljesítendő pénznem.

 

 

2b. szakasz –

az ügylet részletei

 

Minden ügylet

8

Kereskedési azonosító

EU-szinten egyeztetett, egyedi kereskedési azonosító, amelyet a bejelentő szerződő fél bocsát rendelkezésre. Egyedi kereskedési azonosító hiányában a másik szerződő féllel egyeztetve, egyedi kódot kell generálni.

 

9

Az ügylet hivatkozási száma

Az ügylet egyedi azonosító száma, amelyet a bejelentő jogalany vagy a bejelentő jogalany nevében bejelentő harmadik fél bocsát rendelkezésre.

 

10

Végrehajtás helyszíne

A végrehajtás helyszínét a helyszínre vonatkozó egyedi kóddal kell azonosítani. Tőzsdén kívüli ügylet esetében meg kell jelölni, hogy az adott eszköz esetében melyik kijelentés helytálló: bevezették a piacra, de tőzsdén kívül kereskednek vele, vagy nem vezették be a piacra és tőzsdén kívül kereskednek vele.

 

11

Tömörítés

Annak megjelölése, hogy az ügylet tömörítés eredményeként jött-e létre.

 

12

Ár/ráta

Származtatott ügyletenkénti ár jutalékok és a felhalmozódott kamat nélkül, amennyiben alkalmazandó.

 

13

Árjelzés

Az ár kifejezésének módja.

 

14

Nominális összeg

Az ügylet eredeti értéke.

 

15

Árszorzó

A pénzügyi eszköz egy kereskedelmi ügylethez tartozó egységeinek a száma, pl. az egy ügylethez tartozó származtatott ügyletek száma.

 

16

Mennyiség

A bejelentésben szereplő ügyletek száma, ha egynél több származtatott ügylet került bejelentésre.

 

17

Előlegfizetés

A bejelentő szerződő fél által eszközölt vagy kapott előlegfizetések összege.

 

18

Teljesítés típusa

Annak megadása, hogy az ügylet teljesítésére ténylegesen vagy készpénzben került-e sor.

 

19

A végrehajtás időbélyegzője

Az 1. cikk (2) bekezdésének megfelelően.

 

20

Hatálybalépés napja

Az ügylet szerinti kötelezettségek hatálybalépésének dátuma.

 

21

Lejárat napja

A bejelentett ügylet lejáratának dátuma. Az ügylet idő előtti lezárását nem kell feltüntetni ebben a mezőben.

 

22

Lezárás napja

A bejelentett ügylet lezárásának dátuma. Amennyiben ez megegyezik a lejárat napjával, a mezőt üresen kell hagyni.

 

23

A kiegyenlítés dátuma

A mögöttes eszköz kiegyenlítésének dátuma. Egynél több mögöttes eszköz esetén további mezőket is igénybe lehet venni (pl. 23A., 23B., 23C…).

 

24

Keretmegállapodás típusa

Utalás a bejelentett ügyletnél esetlegesen alkalmazott keretmegállapodás elnevezésére (pl. ISDA Master Agreement; Master Power Purchase and Sale Agreement; International ForEx Master Agreement; European Master Agreement vagy bármilyen helyben használt keretmegállapodás).

 

25

Keretmegállapodás verziója

Hivatkozás a bejelentett ügyletnél esetlegesen alkalmazott keretmegállapodás verziójának évszámára (pl. 1992, 2002, …).

 

 

2c. szakasz –

kockázatmérséklés/bejelentés

 

Minden ügylet

26

A visszaigazolás időbélyegzője

A visszaigazolás dátuma és időpontja a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletnek (1) megfelelően, valamint a visszaigazolás helye szerinti időzóna feltüntetése.

 

27

Visszaigazolás módja

Annak feltüntetése, hogy az ügyleteket elektronikus úton vagy nem elektronikus úton igazolták vissza, vagy nem igazolták vissza.

 

 

2d. szakasz –

elszámolás

 

Minden ügylet

28

Elszámolási kötelezettség

Annak megjelölése, hogy a bejelentett ügylet a 648/2012/EU rendelet szerinti elszámolási kötelezettség hatálya alá esik-e.

 

29

Elszámolva

Annak megjelölése, hogy sor került-e az elszámolásra.

 

30

Az elszámolás időbélyegzője

Az elszámolás napja és ideje.

 

31

Központi szerződő fél

Ha egy ügylet elszámolásra került, az ügylet elszámolását végző központi szerződő fél egyedi kódja.

 

32

Csoporton belüli

Annak megjelölése, hogy az ügylet a 648/2012/EU rendelet 3. cikke szerinti csoporton belüli ügyletként jött-e létre.

 

 

2e. szakasz –

kamatlábak

Az alábbi információk mindegyikét tartalmazó egyedi termékazonosító bejelentése esetén a következő mezőkben foglalt adatokat nem kell bejelenteni.

Származtatott kamatügyletek

33

Az 1. ág rögzített kamatlába

Az 1. ág rögzített kamatlábának megjelölése, amennyiben alkalmazandó.

 

34

A 2. ág rögzített kamatlába

A 2. ág rögzített kamatlábának megjelölése, amennyiben alkalmazandó.

 

35

A rögzítettkamat-számítási időszak napjainak száma

A vonatkozó rögzített kamat teljesítője által alkalmazott kamatszámítási időszak napjainak tényleges száma, amennyiben alkalmazandó.

 

36

Rögzített láb – fizetési gyakoriság

A rögzített láb fizetésének gyakorisága, amennyiben alkalmazandó.

 

37

Változó kamatláb – fizetési gyakoriság

A változó kamatláb fizetésének gyakorisága, amennyiben alkalmazandó.

 

38

A változó kamatláb ismételt megállapításának gyakorisága

A változó kamatlábak ismételt megállapításának gyakorisága, amennyiben alkalmazandó.

 

39

Az 1. ág változó kamatlába

Az előre meghatározott időközönként, a piaci referencia-kamatláb alapján ismételten megállapított, alkalmazott kamatlábak megjelölése, amennyiben alkalmazandó.

 

40

A 2. ág változó kamatlába

Az előre meghatározott időközönként, a piaci referencia-kamatláb alapján ismételten megállapított, alkalmazott kamatlábak megjelölése, amennyiben alkalmazandó.

 

 

2f. szakasz –

deviza

Az alábbi információk mindegyikét tartalmazó egyedi termékazonosító bejelentése esetén a következő mezőkben foglalt adatokat nem kell bejelenteni.

Származtatott devizaügyletek

41

Pénznem 2

Keresztdeviza, amennyiben a pénznem eltér a teljesítés pénznemétől.

 

42

Árfolyam 1

A pénznemek szerződésben rögzített átváltási árfolyama.

 

43

Forward árfolyam

Forward árfolyam az értéknapon.

 

44

Árfolyam alapja

Az árfolyam alapjául szolgáló pénznemek megadása

 

 

2g. szakasz –

áruk

Az alábbi információk mindegyikét tartalmazó egyedi termékazonosító bejelentése esetén az alábbi adatokat nem kell bejelenteni, kivéve, ha az 1227/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet  (2) előírja.

Árupiaci származtatott termék

 

Általános

 

 

45

Árualap

Az ügylet alapjául szolgáló áru fajtájának megadása.

 

46

Az áru részletei

Az adott árura vonatkozó részletes adatok, a 45. mezőben megjelölteken túl.

 

 

Energia

Az 1227/2011/EU rendelet szerint jelentendő adatok.

 

47

Teljesítési pont vagy zóna

A piaci terület teljesítési pontja(i).

 

48

Összekapcsolási pont

Egy szállítási szerződésben foglalt határ(ok) vagy határátkelőhely(ek) megjelölése.

 

49

Terhelés típusa

Az 50–54. mező ismételhető szakasza, a napi teljesítési időszakoknak megfelelő termékteljesítési profilok azonosítására.

 

50

Teljesítés kezdőnapja és időpontja

A teljesítés kezdőnapja és időpontja.

 

51

Teljesítés zárónapja és időpontja

A teljesítés zárónapja és időpontja.

 

52

Szerződés szerinti kapacitás

Mennyiség/teljesítési időintervallum

 

53

Mennyiségi egység

Naponta vagy óránként teljesített mennyiség MWh/nap vagy kWh/nap mértékegységben megadva, az alapul szolgáló árunak megfelelően.

 

54

Ár/időintervallum mennyiségek

Ár/időintervallum mennyiségek, amennyiben alkalmazandó

 

 

2h. szakasz –

opciók

Az alábbi információk mindegyikét tartalmazó egyedi termékazonosító bejelentése esetén a következő mezőkben foglalt adatokat nem kell bejelenteni.

Opciót tartalmazó ügyletek

55

Opció típusa

Annak megjelölése, hogy az ügylet vétel vagy eladás.

 

56

Opció jellege (lehívása)

Annak megjelölése, hogy az opció kizárólag egy bizonyos időpontban (európai és ázsiai típusú opció), különböző előre meghatározott időpontokban (Bermuda-opció) vagy az ügylet lejártát megelőzően bármikor (amerikai típusú opció) lehívható.

 

57

Lehívási ár (plafon/padló)

Az opció lehívási ára.

 

 

2i. szakasz –

a jelentés módosításai

 

Minden ügylet

58

Intézkedés típusa

Az alábbiak bejelentése esetén alkalmazandó jelölések:

származtatott ügylet vagy első alkalommal bejelentett kereskedés utáni tevékenységek esetében megadandó jelölés: „new” („új”).

korábban bejelentett származtatott ügylet részletei módosításakor megadott jelölés: „modify” („módosítás”).

hibásan benyújtott bejelentés érvénytelenítésekor megadott jelölés: „error” („hiba”).

meglévő ügylet törlésekor megadott jelölés: „cancel” („törlés”).

bejelentett ügylet tömörítésekor megadott jelölés: „compression” („tömörítés”).

egy ügylet értékelésének frissítésekor megadott jelölés: „valuation update” („értékelési frissítés”).

a jelentés bármilyen más módosításakor megadott jelölés: „other” („egyéb”).

 

59

Az intézkedéstípus részletei

Ha az 58. mezőben megadott jelölés „other” („egyéb”), akkor a módosítást ebben a mezőben kell részletezni.

 


(1)  Lásd e Hivatalos Lap 11. oldalát.

(2)  HL L 326., 2011.12.8., 1. o.


23.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 52/11


A BIZOTTSÁG 149/2013/EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2012. december 19.)

a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a közvetett elszámolási megállapodásokról, az elszámolási kötelezettségről, a nyilvános jegyzékről, a kereskedési helyszínhez való hozzáférésről, a nem pénzügyi szerződő felekről és a nem központi szerződő fél által elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében alkalmazott kockázatcsökkentési technikákról szóló szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1)

tekintettel a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló, 2012. július 4-i 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2) és különösen annak 4. cikke (4) bekezdésére, 5. cikke (1) bekezdésére, 6. cikke (4) bekezdésére, 8. cikke (5) bekezdésére, 10. cikke (4) bekezdésére és 11. cikke (14) bekezdésére,

mivel:

(1)

Keretbe kell foglalni az elszámolási kötelezettségre, annak alkalmazására, a kötelezettség alóli esetleges mentességekre és az abban az esetben alkalmazandó kockázatcsökkentési technikákra vonatkozó szabályokat, ha a központi szerződő fél igénybevételével történő elszámolás nem lehetséges. Annak érdekében, hogy biztosítva legyen az egyszerre hatályba lépő rendelkezések koherenciája, továbbá, hogy az érdekelt felek – és különösen a rendelkezések betartására kötelezettek – számára könnyebb legyen az átfogó kép kialakítása és a rendelkezésekhez való hozzáférés, célszerű a 648/2012/EU rendelet II. címe által előírt szabályozási technikai standardok legtöbbjét egyetlen rendeletbe foglalni.

(2)

A tőzsdén kívüli származtatott ügyletek piacának globális jellegére való tekintettel a rendelet figyelembe veszi a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre és a kötelező elszámolásra vonatkozó nemzetközi útmutatásokat és ajánlásokat, valamint a más joghatóságok által kidolgozott kapcsolódó szabályokat. Az elszámolási kötelezettség megállapítására vonatkozó szabályozási keret többek között figyelembe veszi az Értékpapírfelügyeletek Nemzetközi Szervezete által közzétett kötelező elszámolási követelményeket. Ez a lehetőségekhez mérten támogatni fogja a többi joghatóság által alkalmazott megközelítésekkel való konvergenciát.

(3)

A 648/2012/EU rendeletből származó korlátozott számú fogalom egyértelmű meghatározása, továbbá ezen technikai standard megalkotásához szükséges technikai kifejezések pontosítása céljából néhány fogalmat definiálni kell.

(4)

A közvetett elszámolási megállapodások nem tehetik ki a központi szerződő felet, a klíringtagot, az ügyfelet vagy a közvetett ügyfelet további partnerkockázatoknak, továbbá a közvetett ügyfél eszközeinek és pozícióinak megfelelő szintű védelemben kell részesülniük. Következésképp elengedhetetlen, hogy a közvetett elszámolási megállapodások minden típusa megfeleljen az említettek biztonságát garantáló minimumfeltételeknek. Ebből a célból a közvetett elszámolási megállapodás által érintett feleket külön kötelezettségek alá kell vonni. Az ilyen megállapodások túlmutatnak a közvetett ügyfelek és a közvetett elszámolási szolgáltatásokat nyújtó klíringtagok ügyfelei közötti szerződéses kapcsolatokon.

(5)

A 648/2012/EU rendelet értelmében a központi szerződő félnek a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről szóló, 1998. május 19-i 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) szerint minősített rendszernek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a központi szerződő felek klíringtagjainak az említett irányelv szerinti résztvevőknek kell minősülniük. Annak érdekében tehát, hogy a közvetett ügyfelek ugyanolyan szintű védelemben részesüljenek, mint amilyenben az ügyfelek a 648/2012/EU rendelet alapján, biztosítani kell, hogy a közvetett elszámolási szolgáltatásokat nyújtó ügyfelek hitelintézetek, befektetési vállalkozások vagy azokkal egyenértékű, harmadik országbeli hitelintézetek vagy befektetési vállalkozások legyenek.

(6)

Annak biztosítása érdekében, hogy nemteljesítés esetére a közvetett ügyfelek ugyanolyan szintű védelemben részesülhessenek, mint a közvetlen ügyfelek, közvetett elszámolási megállapodásokat kell kidolgozni. Egy közvetett elszámolási megállapodást lehetővé tevő klíringtag kiesése esetén a közvetett ügyfeleket is be kell venni az ügyfélpozícióknak a 648/2012/EU rendelet 39. és 48. cikkében meghatározott hordozhatósági követelmények alapján alternatív klíringtagra történő átruházásába. A közvetett elszámolási megállapodásokban megfelelő biztosítékokról kell gondoskodni az ügyfél-nemteljesítés esetére is, és ezeknek támogatniuk kell a közvetett ügyfelek pozícióinak alternatív elszámolási szolgáltatóra való átruházását.

(7)

Tekintettel arra, hogy az elszámolási megállapodások kapcsán különleges kockázatok merülhetnek fel, a közvetett elszámolási megállapodásban érintett valamennyi félnek – köztük a klíringtagoknak és a központi szerződő feleknek – folyamatosan be kell azonosítania, nyomon kell követnie és kezelnie kell a megállapodással összefüggésben felmerülő esetleges kockázatokat. Ebben az összefüggésben különösen fontos a közvetett elszámolási szolgáltatásokat nyújtó ügyfelek és az ezeket a szolgáltatásokat lehetővé tevő klíringtagok közötti megfelelő információmegosztás. A klíringtagok az ügyfelektől származó információkat kizárólag kockázatkezelési célokra használhatják fel, és meg kell előzni az üzletileg érzékeny információkkal való visszaéléseket; ennek jegyében például az összeférhetetlenségek elkerülése érdekében hatékonyan el kell választani a pénzügyi intézmények különböző üzletágait.

(8)

Amikor az illetékes hatóság a központi szerződő fél számára a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek valamely kategóriájának elszámolását engedélyezi, az illetékes hatóságnak értesítenie kell az Európai Értékpapírpiaci Hatóságot (EÉPH). Az értesítésben az EÉPH értékelési folyamatának elvégzéséhez szükséges részletes információkat, többek között a likviditásra és a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriájának forgalmára vonatkozó információkat kell közölni. Jóllehet az információ az illetékes hatóságtól áramlik az EÉPH felé, eredendően az engedélyezést kérő központi szerződő félnek kell megadnia az előírt információkat az illetékes hatóság részére, amely ezután kiegészítheti azokat.

(9)

Jóllehet az illetékes hatóság által az EÉPH részére az elszámolási kötelezettség miatt küldendő értesítésben szerepeltetendő információk – különösen új termékek esetében – nem feltétlenül állnak rendelkezésre, a rendelkezésre álló becsléseket meg kell adni, és ezzel együtt egyértelműen jelezni kell, hogy milyen feltételezésekkel éltek. Az értesítésnek a szerződő felekre vonatkozó információkat is kell tartalmaznia: például a szerződő felek típusát és számát, a központi szerződő fél általi elszámolás megkezdéséhez szükséges lépéseket, a szerződő felek jogi és működési kapacitására, illetve kockázatkezelési keretére vonatkozó információkat kell tartalmaznia annak érdekében, hogy az EÉPH értékelni tudja azt, hogy az aktív szerződő felek képesek-e piaci fennakadás nélkül eleget tenni az elszámolási kötelezettségnek.

(10)

Az illetékes hatóság által az EÉPH részére küldött értesítésben meg kell adni a szabványosítás fokával, a likviditással és az árinformációk elérhetőségével kapcsolatos információkat ahhoz, hogy az EÉPH meg tudja ítélni, hogy a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adott kategóriája elszámolási kötelezettség alá tartozik-e. A származtatott ügyletek adott kategóriájára vonatkozó szerződéses feltételek és működési folyamatok szabványosítására vonatkozó kritériumok a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adott kategóriájára vonatkozó gazdasági feltételek szabványosítását jelző mutató, hiszen a szerződéses feltételek és a működési folyamatok csak akkor szabványosíthatók, ha az említett gazdasági feltételek is szabványosítottak. A likviditásra és az árinformációk elérhetőségére vonatkozó kritériumokat az EÉPH az illetékes hatóság által alkalmazottól eltérő szempontok alapján vizsgálja a központi szerződő fél engedélyezésekor. Ebben a kontextusban a likviditást tágabb értelemben vizsgálják, és ez különbözik az elszámolási kötelezettség alkalmazása utáni likviditástól. Az a tény például, hogy az adott ügylet kellőképpen likvid ahhoz, hogy azt egy központi szerződő fél számolja el, nem feltétlenül jelenti azt, hogy elszámolási kötelezettség alá tartozik. Az EÉPH által végzett értékelés nem másolhatja vagy ismételheti meg az illetékes hatóság által már elvégzett felülvizsgálatot.

(11)

Az elszámolási kötelezettség céljából az illetékes hatóság által közölt információnak lehetővé kell tennie az EÉPH számára az árazási információk elérhetőségének értékelését. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy egy központi szerződő félnek az árazási információkhoz adott időpontban meglévő hozzáférése nem jelenti azt, hogy a piaci szereplők a jövőben is hozzá fognak tudni férni az árazási információkhoz. Következésképpen az a tény, hogy a központi szerződő félnek hozzáférése van a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek bizonyos kategóriáihoz tartozó származtatott ügyletek elszámolási kockázatainak kezeléséhez szükséges árinformációkhoz, még nem jelenti automatikusan azt, hogy a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek szóban forgó kategóriája elszámolási kötelezettség alá tartozik.

(12)

A tőzsdén kívüli származtatott ügyletek elszámolási kötelezettség alá eső kategóriáit tartalmazó, az EÉPH által összeállított jegyzékben szerepeltetendő információk részletezettségének szintje attól függ, hogy ezek az információk mennyire relevánsak a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek egyes kategóriáinak beazonosítása szempontjából. Ennek eredményeképp a jegyzékben szerepeltett információk részletezettsége a tőzsdén kívüli ügyletek különböző kategóriái szerint eltérő lehet.

(13)

Valamely kereskedési helyszínhez több központi szerződő fél hozzáférésének lehetővé tételével szélesedhet a résztvevők hozzáférése, ezáltal pedig bővülhet a teljes likviditás. E körülményekre való tekintettel mindazonáltal szükséges a likviditási források széttöredezettségének fogalmát adott kereskedési helyszínre vonatkozóan meghatározni arra az esetre, ha az veszélyeztetheti a piacok zökkenőmentes és rendes működését a pénzügyi eszközök azon kategóriája tekintetében, amelyre vonatkozóan a kérést benyújtották.

(14)

Az azon kereskedési helyszín illetékes hatósága által, amelyhez a központi szerződő fél hozzáférést kért, valamint a központi szerződő fél illetékes hatósága által végzett értékelést azon mechanizmusokra kell alapozni, amelyek az adott kereskedési helyszín tekintetében rendelkezésre állnak a likviditási források széttöredezésének megelőzése céljából.

(15)

A likviditási források széttöredezésének megelőzése érdekében az adott kereskedési helyszín valamennyi résztvevőjének képesnek kell lennie az egymás között végrehajtott összes ügylet elszámolására. Nem lenne azonban arányos azt előírni egy meglévő központi szerződő fél összes klíringtagja számára, hogy váljanak egy ilyen kereskedési helyszínt kiszolgáló bármely másik központi szerződő fél klíringtagjává is. A likviditási források széttöredezési kockázatának korlátozása érdekében azokban az esetekben, amikor vannak olyan szereplők, amelyek mindkét központi szerződő félnek klíringtagjai, ezek lebonyolíthatják az átruházást és a két központi szerződő fél által külön-külön kiszolgált piaci résztvevők által végrehajtott ügyletek elszámolását. Mindazonáltal biztosítani kell azt, hogy valamely központi szerződő félnek egy kereskedési helyhez való hozzáférésre vonatkozó kérése ne vezessen a likviditási források oly módon történő széttöredezéséhez, hogy az megnövelné a meglévő központi szerződő fél kockázati kitettségét.

(16)

A 648/2012/EU rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében egy központi szerződő félnek a kereskedési helyszínhez való hozzáférésre vonatkozó kérése nem igényelhet interoperabilitást, következésképpen ez a rendelet nem írja elő az interoperabilitást a likviditási források széttöredezettségére adható egyetlen lehetséges megoldásként. A rendelet ugyanakkor nem zárja ki azt, hogy a központi szerződő felek önkéntes alapon ilyen megállapodás részeseivé váljanak, ha a megállapodáshoz szükséges feltételek biztosítottak.

(17)

Annak megállapításához, hogy melyik tőzsdén kívüli származtatott ügylet mérsékli objektíve az üzleti vagy likviditásfinanszírozási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat, a nem pénzügyi szerződő felek az e rendeletben szereplő meghatározások valamelyikét alkalmazhatják, ideértve a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokon (IFRS) alapuló számviteli meghatározást is. A szerződő felek akkor is alkalmazhatják a számviteli definíciót, ha az IFRS szabályokat nem alkalmazzák. Azon nem pénzügyi szerződő felek esetében, amelyek helyi számviteli szabályokat alkalmazhatnak, az említett helyi szabályok szerint fedezeti ügyletnek minősített ügyletek legtöbbje várhatóan az üzleti tevékenységhez vagy a likviditásfinanszírozáshoz közvetlenül kapcsolódó kockázatokat csökkentő ügyletek e rendeletben meghatározott általános fogalommeghatározása alá esne.

(18)

Bizonyos körülmények között előfordulhat, hogy egy közvetlenül kapcsolódó származtatott ügylettel – azaz a fedezett kockázatéval pontosan megegyező mögöttes eszközzel és ugyanazzal a kiegyenlítési időponttal rendelkező ügylettel – valamely kockázat fedezése nem megoldható. Ilyen esetben a nem pénzügyi szerződő fél egy szorosan korreláló eszköz alkalmazásával helyettesítő fedezetet vehet igénybe, például a gazdasági viselkedését tekintve nagyon hasonló mögöttes eszközzel rendelkező eszközt is használhat kitettségének fedezésére. Ezenfelül a nem szerződő pénzügyi felek bizonyos csoportjai, amelyek a csoport egészére vonatkozó kockázatok fedezése céljából egyetlen jogalanyon keresztül vesznek részt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekben, makró- vagy portfóliófedezetet is igénybe vehetnek. Az ilyen makró-, portfólió- vagy helyettesítő fedezetet nyújtó tőzsdén kívüli származtatott ügyletek fedezetnek minősülhetnek e rendelet alkalmazásában, és a kockázatokat objektíve mérséklő tőzsdén kívüli származtatott ügyletek megállapítására alkalmazott kritériumok alapján kell mérlegelni ezeket.

(19)

A kockázatok időben változhatnak és a kockázatok alakulásához történő igazodás érdekében az üzleti vagy pénzgazdálkodási tevékenységgel összefüggő kockázatok csökkentésére eredetileg megkötött ügyleteket esetleg további tőzsdén kívüli származtatott ügyletek alkalmazásán keresztül kell ellensúlyozni. Ennek következtében valamely kockázat fedezése adott esetben tőzsdén kívüli származtatott ügyletek olyan kombinációja által válik elérhetővé, amelybe beletartoznak az időközben az üzleti vagy likviditásfinanszírozási kockázatoktól függetlenné vált tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket lezáró, azokat kiegyenlítő tőzsdén kívüli származtatott ügyletek is.

(20)

Az üzleti vagy likviditásfinanszírozási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kockázatok köre rendkívül széles és gazdasági ágazatonként változik. Az üzleti tevékenységhez kapcsolódó kockázatok általában a társaság termelési funkcióhoz szükséges inputokhoz, valamint a társaság által értékesített vagy nyújtott termékekhez és szolgáltatásokhoz kötődnek. A likviditásfinanszírozási tevékenységek jellemzően a szervezet rövid és hosszú távú finanszírozásának, és ennek részeként adósságának kezeléséhez, illetve az általa termelt vagy rendelkezésére álló pénzügyi források befektetéséhez kapcsolódnak, ideértve a készpénzkezelést is. A likviditásfinanszírozási és az üzleti tevékenységek akár ugyanazon kockázati források, például devizaárfolyam-kockázat, nyersanyagárak, inflációs kockázat vagy hitelkockázat által is érintettek lehetnek. Tekintettel arra, hogy a tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket valamilyen egyedi kockázat fedezésére kötik, az üzleti vagy likviditásfinanszírozási tevékenységekhez közvetlenül kapcsolódó kockázatok elemzésekor a szóban forgó kockázatokat következetes, mindkét tevékenységet lefedő módon kell meghatározni. Ezenfelül a két fogalom elhatárolásának akár nem kívánt következményei is lehetnek, mivel a nem pénzügyi szerződő fél működési ágazatától függően az adott egyedi kockázat vagy a likviditásfinanszírozás vagy az üzleti tevékenység szempontjából lenne fedezve.

(21)

Miközben az elszámolási értékhatárokat a kapcsolódó kockázatok rendszerszintű jelentőségének figyelembevételével kell megállapítani, fontos számításba venni azt is, hogy a kockázatokat csökkentő tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket nem veszik figyelembe az elszámolási értékhatárok kiszámításánál, továbbá, hogy az elszámolási értékhatárok kivétel alkalmazását teszik lehetővé az elszámolási kötelezettség tekintetében azon tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében, amelyek nem fedezeti céllal kötöttnek tekinthetők. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az elszámolási értékhatárokat rendszeres időközönként felül kell vizsgálni, és azokat a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kategóriáiként kell megállapítani. A tőzsdén kívüli származtatott ügyleteknek az elszámolási értékhatárok céljából meghatározott kategóriái eltérhetnek a tőzsdén kívüli származtatott ügyleteknek az elszámolási kötelezettség céljából meghatározott kategóriáitól. Az elszámolási értékhatárok meghatározásakor kellőképpen figyelembe kell venni azt, hogy olyan egységes mutató meghatározására van szükség, amely tükrözi a nettó pozíciók összegének, és az egyes szerződő felekre, illetve a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek egyes kategóriáira jutó kitettségeknek a rendszerszintű jelentőségét. Tekintettel továbbá arra, hogy az elszámolási értékhatárokat nem pénzügyi szerződő felek is használják, egyszerűen alkalmazhatóknak kell lenniük.

(22)

Az elszámolási értékhatárokat a nettó pozíciók összege és az egyes szerződő felekre, illetve a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek egyes kategóriáira jutó kitettségek rendszerszintű jelentőségének figyelembevételével kell megállapítani a 648/2012/EU rendelettel összhangban. Ugyanakkor tekintettel kell lenni arra, hogy ezek a nettó pozíciók és kitettségek különböznek a szerződő felek összességére vagy eszközkategóriák összességére vonatkozó nettó kitettségektől. Az elszámolási értékhatárok megállapítása céljából figyelembe vett adatok meghatározásához a 648/2010/EU rendelet alapján ezeket a nettó pozíciókat össze is kell adni. A nettó pozíciók összeadásával nyert teljes bruttó összeget kell figyelembe venni az elszámolási értékhatárok megállapításakor. Az említett összeadással nyert bruttó nominális értéket kell referenciaértékként használni az elszámolási küszöbértékek megállapításához.

(23)

A nem pénzügyi szerződő felek tőzsdén kívüli származtatott ügyleteinek szerkezete általában alacsony fokú nettósítást eredményez, mivel azonos irányú tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket kötnek. Ennek következtében a nettó pozíciók összege és az egyes szerződő felekre, illetve a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek egyes kategóriáira jutó kitettségek különbsége nagyon közel van az ügyletek bruttó értékéhez. Ebből és az egyszerűségre való törekvésből fakadóan célszerű a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek bruttó értékét az elszámolási küszöbérték megállapításánál figyelembe veendő mérték közelítőértékeként alkalmazni.

(24)

Tekintettel arra, hogy az elszámolási értékhatárt meg nem haladó nem pénzügyi szerződő feleknek nem kell a tőzsdén kívüli származtatott ügyleteik piaci értékét meghatározniuk, nem volna ésszerű ezen mértéket használni az elszámolási értékhatárok megállapításához, mivel ez olyan súlyos terhet jelentene a nem pénzügyi szerződő felek számára, amely nincs arányban a kezelt kockázattal. Ezzel szemben a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek nominális értékének használata olyan egyszerű megoldást kínál, amely a nem pénzügyi szerződő felek esetében nincs kitéve külső eseményeknek.

(25)

A tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adott kategóriájára vonatkozóan megállapított értékhatárok túllépése az összes kategória tekintetében az értékhatárok túllépését eredményezi, mivel a kockázatokat csökkentő tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket nem veszik figyelembe a számításnál; az elszámolási küszöbértékek túllépésének következményei nemcsak az elszámolási kötelezettséggel vannak összefüggésben, hanem a kockázatcsökkentő technikákkal is, és az érintett kötelezettségek tekintetében a nem pénzügyi szerződő felekre a 648/2012/EU rendelet alapján alkalmazandó megközelítésnek egyszerűnek kell lennie, tekintettel arra, hogy a nem pénzügyi szerződő felek jellemzően kevésbé összetettek.

(26)

Az el nem számolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek estében kockázatcsökkentési technikákat, például időben történő visszaigazolást kell alkalmazni. A tőzsdén kívüli származtatott ügyletek visszaigazolása egy vagy több keretmegállapodást, visszaigazolási keretmegállapodást vagy egyéb szokványos feltételeket jelenthet. A visszaigazolás elektronikusan végrehajtott ügylet vagy mindkét fél által aláírt dokumentum formáját öltheti.

(27)

Az ügylet feltételeinek egységes értelmezése és a jogbiztonság érdekében létfontosságú, hogy a szerződő felek az ügylet feltételeit az ügylet végrehajtását követően a lehető leggyorsabban visszaigazolják, különösen akkor, ha az ügylet végrehajtása vagy feldolgozása elektronikus úton történik. Különösen a nem szokványos vagy összetett tőzsdén kívüli ügyleteket kötő szerződő feleknek eszközök alkalmazására lehet szükségük a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek időben történő visszaigazolására vonatkozó követelménynek való megfeleléshez. Az időben történő visszaigazolás feltételezi azt is, hogy a releváns piaci gyakorlatok fejlődni fognak e téren.

(28)

A kockázatok további csökkentése érdekében a portfólióállomány-egyeztetés minden szerződő fél számára lehetővé teszi, hogy átfogó képet kapjon arról, hogy az ügylet-portfólió miként jelenik meg a másik félnél. Ennek segítségével időben fel lehet tárni az ügylet legfontosabb feltételeihez kapcsolódó esetleges félreértéseket. A feltételek között szerepelnie kell az egyes ügyletek értékelésének, és egyéb olyan releváns adatokat is tartalmazhat, mint a hatálybalépés időpontja, a tervezett lejárat napja, esetleges kifizetési vagy elszámolási napok, az ügylet nominális értéke, az ügylet pénzneme, a mögöttes eszköz, a szerződő felek pozíciója, a munkanap konvencionális fogalma és a tőzsdén kívüli származtatott ügylet esetleges rögzített vagy lebegő árfolyama.

(29)

Tekintettel a különböző kockázati profilokra és annak érdekében, hogy a portfólióállomány-egyeztetés egy arányos kockázatcsökkentő technika legyen, az állományegyeztetés gyakorisága és a figyelembe vett portfólió nagysága a szerződő felek jellegétől függően változik. Szigorúbb követelményeket kell alkalmazni a pénzügyi és az elszámolási értékhatárt túllépő nem pénzügyi szerződő felekre egyaránt; a portfólióállomány-egyeztetés tekintetében kisebb gyakoriságot kell alkalmazni az elszámolási értékhatárt meg nem haladó nem pénzügyi szerződő felek esetében, függetlenül attól, hogy szerződő felük melyik kategóriába tartozik; az említett szerződő fél portfóliójának érintett részére vonatkozóan ugyancsak élvezni fogja a kevésbé gyakori állományegyeztetésből fakadó előnyöket.

(30)

Olyan körülményektől függően, mint az adott szerződő félhez kötődő portfólióméret, a lejárat, a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek szabványosításának foka, a portfóliótömörítés ugyancsak hatékony kockázatcsökkentő eszköz lehet. Azon pénzügyi és nem pénzügyi szerződő feleknek, amelyek tőzsdén kívüli származtatott ügyletek olyan portfóliójával rendelkeznek, amely az e rendeletben meghatározott mértéken felül nincs valamely központi szerződő fél által elszámolva, eljárásokkal kell rendelkezniük, amelyekkel megvizsgálják a partner-hitelkockázat csökkentését lehetővé tevő portfóliótömörítés alkalmazásának lehetőségét.

(31)

A vitarendezés a nem központilag elszámolt ügyletekből származó kockázatok csökkentésére irányul. Tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kötésekor a feleknek meg kell állapodniuk az ügylettel összefüggésben esetlegesen felmerülő vitáik rendezésének kereteiről. A keretnek olyan vitarendezési mechanizmusokra kell hivatkoznia, mint például a választott bíróság vagy valamilyen árajánlat-kérési mechanizmus. E keret célja annak megakadályozása, hogy a rendezetlen viták súlyosbodjanak és többletkockázatoknak tegyék ki a feleket. A vitás eseteket be kell azonosítani, kezelni kell azokat, és megfelelő tájékoztatást kell adni róluk.

(32)

A piaci értéken történő értékelést akadályozó piaci feltételek meghatározása céljából meg kell határozni az inaktív piacokat. Egy piac számos okból kifolyólag lehet inaktív, ideértve például azt, amikor nem kerül sor rendszeresen szokásos piaci feltételek szerint lebonyolított ügyletekre, ahol a szokásos piaci feltételek alatt a számviteli elszámolásokhoz használt feltételeket kell érteni.

(33)

Ez a rendelet a pénzügyi szerződő felekre és az elszámolási értékhatár feletti nem pénzügyi szerződő felekre alkalmazandó; a rendelet figyelembe veszi a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 2006. június 14-i 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (4), amely a modell alapú árazás alkalmazására vonatkozóan ugyancsak állapít meg követelményeket.

(34)

Jóllehet a modell alapú árazáshoz használt modell házon belül vagy külsőleg is kidolgozható, a megfelelő elszámoltathatóság biztosítása érdekében a modell jóváhagyása az igazgatótanács vagy az igazgatótanács által felhatalmazott bizottság felelősségi körébe tartozik.

(35)

Ha a szerződő feleknek az illetékes hatóságok felé tett értesítésüket követően, de az illetékes hatóság számára biztosított kifogásolási időszak lejárta előtt van lehetőségük alkalmazni a csoporton belüli mentességet, biztosítani kell azt, hogy az illetékes hatóságoknak kellő időben megfelelő és elegendő információ álljon rendelkezésükre ahhoz, hogy meg tudják ítélni, kell-e kifogást emelniük a mentesség alkalmazása ellen.

(36)

A csoporton belüli tőzsdén kívüli származtatott ügyletek várható mérete, forgalma és gyakorisága meghatározható a szerződő felek csoporton belüli múltbeli ügyletei alapján, vagy valószínűségi modell és a jövőben várható tevékenység alapján.

(37)

Ha a felek csoporton belüli mentességet alkalmaznak, az információkat nyilvánosságra kell hozniuk annak érdekében, hogy a piaci szereplők és a potenciális hitelezők irányába biztosítva legyen az átláthatóság. Ez különösen a kockázatok értékelése szempontjából fontos a szerződő felek potenciális hitelezői számára. A közzététel célja az olyan téves értelmezések megelőzése, amelyek szerint a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek központi elszámolásúak lennének, illetve hogy azokkal kapcsolatban kockázatcsökkentési technikákat alkalmaznának, miközben ez nem felel meg a valóságnak.

(38)

Az időben történő visszaigazolás megvalósításhoz alkalmazkodási erőfeszítésekre van szükség többek között a piaci gyakorlat és az informatikai rendszerek terén is. Tekintettel arra, hogy a megfeleléshez szükséges alkalmazkodás üteme a szerződő felek kategóriái és a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek eszközkategóriái szerint különböző lehet, az alkalmazás ezen különbségeket kezelő progresszív kezdő időpontjainak meghatározásával javítható a visszaigazolás időkerete azon szerződő felek és termékek esetében, amelyek gyorsabban késznek állnak.

(39)

A portfólió-egyeztetésre, a portfóliótömörítésre vagy a vitarendezésre vonatkozóan megállapított standardok alapján a szerződő feleknek eljárásokat, politikákat és folyamatokat kell kidolgozniuk, dokumentációt kell módosítaniuk, ez pedig időt igényel. Az ehhez kapcsolódó követelmények hatálybalépését késleltetni kell annak érdekében, hogy a szerződő feleknek elegendő idő álljon rendelkezésükre a megfeleléshez szükséges lépések megtételére.

(40)

Ez a rendelet az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (EÉPH) által a Bizottságnak benyújtott szabályozási technikaistandard-tervezeten alapul.

(41)

Az EÉPH az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 10. cikkével összhangban nyilvános konzultációkat folytatott le a szabályozási technikaistandard-tervezetekről, elemezte a lehetséges költségeket és hasznokat, és kikérte az 1095/2010/EU rendelet 37. cikke szerint létrehozott Értékpapírpiaci Érdekképviseleti Csoport véleményét,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a)   „közvetett ügyfél”: klíringtag ügyfelének ügyfele;

b)   „közvetett elszámolási megállapodás”: a központi szerződő fél, a klíringtag, a klíringtag ügyfele és a közvetett ügyfél közötti szerződéses kapcsolatok rendszere, amely lehetővé teszi a klíringtag ügyfele részére, hogy elszámolási szolgáltatásokat nyújtson egy közvetett ügyfél részére;

c)   „visszaigazolás”: a tőzsdén kívüli származtatott ügylet összes feltételének a szerződő felek részéről történő elfogadásának dokumentációja.

II.   FEJEZET

KÖZVETETT ELSZÁMOLÁSI MEGÁLLAPODÁSOK

(A 648/2012/EU rendelet 4. cikkének (4) bekezdése)

2. cikk

A közvetett elszámolási megállapodások szerkezete

(1)   Amennyiben egy klíringtag készen áll közvetett elszámolás végrehajtására, az adott klíringtag minden ügyfele számára engedélyezett közvetett elszámolási szolgáltatások nyújtása saját ügyfeleik részére, feltéve, hogy a klíringtag ügyfele engedélyezett hitelintézet, befektetési vállalkozás vagy azokkal egyenértékű, harmadik országbeli hitelintézet vagy befektetési vállalkozás.

(2)   A közvetett elszámolási megállapodás szerződéses feltételeiről a klíringtag ügyfele és a közvetett ügyfél között, a klíringtaggal a klíringtag műveleteit esetlegesen érintő szempontokról folytatott konzultációt követően jön létre megállapodás. A feltételek között szerepelnek az ügyfélre vonatkozó azon szerződéses kötelezettségek, amelyek alapján az a klíringtag felé a közvetett ügyfél összes kötelezettségért helyt áll. Ezek a kötelezettségek kizárólag a közvetett elszámolási megállapodás részeként felmerülő ügyletekre vonatkoznak, ezen ügyletek tartalmát pedig egyértelműen dokumentálni kell a megkötött szerződésekben.

3. cikk

A központi szerződő felek kötelezettségei

(1)   A közvetett elszámolási megállapodások nem lehetnek alárendelve a központi szerződő fél által követett olyan üzleti gyakorlatnak, amely akadályt jelenthetne a megállapodások elfogadható üzleti feltételek szerinti létrejötte szempontjából. A klíringtag kérésére a központi szerződő fél olyan külön nyilvántartásokat és számlákat vezet, amelyek lehetővé teszik az egyes ügyfelek részére, hogy a központi szerződő félnél vezetett számláikon megkülönböztessék az egyes ügyfelek eszközeit és pozícióit az egyes ügyfelek közvetett ügyfeleinek eszközeitől és pozícióitól.

(2)   A központi szerződő fél a közvetett elszámolási megállapodásokból fakadó minden olyan lényegi kockázatot beazonosít, nyomon követ és kezel, amely hatással lehet a központi szerződő fél stabilitására.

4. cikk

A klíringtagok kötelezettségei

(1)   A közvetett elszámolási szolgáltatásokat a klíringtag ésszerű üzleti feltételekkel nyújtja. Az egyes ügyfelekkel fennálló szerződéses megállapodások bizalmas jellegének sérelme nélkül a klíringtag nyilvánosságra hozza azon általános feltételeket, amelyek mellett kész lehetővé tenni a közvetett elszámolási szolgáltatásokat. Ezen feltételek között szerepelhetnek a közvetett elszámolási szolgáltatásokat nyújtó ügyfelekre vonatkozó működési minimumkövetelmények is.

(2)   Közvetett elszámolási megállapodások lehetővé tételekor a klíringtag az ügyfél jelzése alapján adott esetben elvégzi az alábbi elkülönítések valamelyikét:

a)

olyan külön nyilvántartásokat és számlákat vezet, amelyek alapján az egyes ügyfelek a klíringtagnál vezetett számláikon el tudják különíteni az ügyfél eszközeit és pozícióit a közvetett ügyfelek eszközeitől és pozícióitól;

b)

olyan külön nyilvántartásokat és számlákat vezet, amelyek alapján az egyes ügyfelek a klíringtagnál vezetett számláikon el tudják különíteni az egyes közvetett ügyfelek eszközeit és pozícióit a többi közvetett ügyfél eszközeitől és pozícióitól.

(3)   A klíringtagnál nyilvántartott eszközök és pozíciók elkülönítésére vonatkozó követelmény akkor tekinthető teljesítettnek, ha a 648/2012/EU rendelet 39. cikkének (9) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek.

(4)   A klíringtag hatékony eljárásokat dolgoz ki a közvetett elszámolási szolgáltatásokat nyújtó ügyfél nemteljesítésének kezelésére. Ezen eljárások között szerepel a pozícióknak és eszközöknek – az érintett közvetett ügyfelek jóváhagyásával – alternatív ügyfélre vagy klíringtagra történő átruházását biztosító hiteles mechanizmus is. Egy ügyfél vagy klíringtag csak akkor kötelezhető ezen pozíciók elfogadására, ha erről előzetesen szerződéses megállapodást kötött.

(5)   A klíringtag biztosítja, hogy az általa alkalmazott eljárások lehetővé tegyék a közvetett ügyfelek eszközeinek és pozícióinak azonnali értékesítését, és a klíringtag kifizeti a közvetett ügyfeleket az ügyfél nemteljesítését követően megillető összes járandóságot.

(6)   A klíringtag beazonosítja, nyomon követi és kezeli a közvetett elszámolási megállapodásokból fakadó esetleges kockázatokat, ami kiterjed az ügyfelek által a 4. cikk (3) bekezdése alapján közölt információk felhasználására is. A klíringtag hatékony belső eljárásokat dolgoz ki ezen információk üzleti célú felhasználásának megakadályozása érdekében.

5. cikk

Az ügyfelek kötelezettségei

(1)   A közvetett elszámolási szolgáltatásokat nyújtó ügyfél olyan külön nyilvántartásokat és számlákat vezet, amelyek alapján el tudja különíteni a saját eszközeit és pozícióit a közvetett ügyfelek eszközeitől és pozícióitól. Az ügyfél választási lehetőséget kínál a közvetett ügyfelek részére a 4. cikk (2) bekezdése szerinti elkülönítési lehetőségek között, és gondoskodik arról, hogy a közvetett ügyfelek teljes körűen tájékozottak legyenek az egyes elkülönítési lehetőségekkel járó kockázatokról. Az ügyfél által a közvetett ügyfelek részére adott tájékoztatásban a pozícióknak és számláknak alternatív ügyfélre történő átruházásával kapcsolatos megállapodások részletei is szerepelnek.

(2)   A közvetett elszámolási szolgáltatásokat nyújtó ügyfél felkéri a klíringtagot, hogy nyisson elkülönített számlát a központi szerződő félnél. Ez a számla kizárólag a klíringtag közvetett ügyfelei eszközeinek és pozícióinak nyilvántartására szolgál.

(3)   Az ügyfél elegendő információt nyújt a klíringtagnak a közvetett elszámolási megállapodásokból fakadó esetleges kockázatok beazonosításához, nyomon követéséhez és kezeléséhez. Az ügyfél nemteljesítése esetén az ügyfél a közvetett ügyfeleire vonatkozóan birtokában lévő valamennyi információt azonnal a klíringtag rendelkezésére bocsátja.

III.   FEJEZET

AZ ELSZÁMOLÁSI KÖTELEZETTSÉGGEL ÖSSZEFÜGGÉSBEN AZ EÉPH RÉSZÉRE KÜLDÖTT ÉRTESÍTÉS

(A 648/2012/EU rendelet 5. cikkének (1) bekezdése)

6. cikk

Az értesítésben feltüntetendő információk

(1)   Az elszámolási kötelezettséggel összefüggésben küldött értesítés az alábbi információkat tartalmazza:

a)

a tőzsdén kívüli származtatott ügylet kategóriájának azonosítója;

b)

a tőzsdén kívüli származtatott ügyleteknek a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriáján belüli azonosítója;

c)

a 8. cikk alapján a nyilvános jegyzékben szerepeltetendő egyéb információk;

d)

a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adott kategóriájába tartozó tőzsdén kívüli származtatott ügyleteknek az adott kategóriába nem tartozó tőzsdén kívüli ügyletektől való megkülönböztetéséhez szükséges esetleges egyéb jellemzők;

e)

a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriájához kapcsolódó szerződéses feltételek és működési folyamatok szabványosításának mértékére vonatkozó igazolás;

f)

a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriájának forgalmára vonatkozó adatok;

g)

a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriájának likviditására vonatkozó adatok;

h)

annak igazolása, hogy a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriájába tartozó ügyletekről valós, megbízható és általánosan elfogadott információk állnak a piaci szereplők rendelkezésére;

i)

az elszámolási kötelezettség által az árazási információk piaci szereplők számára való elérhetőségére kifejtett hatás igazolása.

(2)   Az elszámolási kötelezettség hatálybalépésének időpontja vagy időpontjai – ideértve az esetleges fokozatos bevezetést is – valamint az elszámolásra kötelezett szerződő felek kategóriái értékelésének céljából az elszámolási kötelezettséggel összefüggésben küldött értesítés az alábbiakat tartalmazza:

a)

a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriájának az elszámolási kötelezettség alá vonása esetén várható forgalmának értékeléséhez szükséges adatok;

b)

annak igazolása, hogy a központi szerződő fél képes a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek – elszámolási kötelezettség alá kerülő – kategóriája várható forgalmának kezelésére, valamint a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriájának elszámolásából fakadó kockázatok kezelésére, ideértve az ügyfél vagy a közvetett ügyfél elszámolási megállapodásain keresztüli elszámolásból fakadó kockázatok kezelését is;

c)

a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriájának piacán tevékenykedő vagy a jövőben várhatóan tevékenykedő szerződő felek típusai és száma, ha a kategória elszámolási kötelezettség alá kerül;

d)

a központi szerződő félen keresztüli elszámolás megkezdéséhez szükséges feladatok felvázolása, az egyes feladatok elvégzéséhez szükséges idő meghatározásával együtt;

e)

a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriájának piacán tevékenykedő szerződő felek kockázatkezelési, jogi és működési kapacitására vonatkozó információk, ha a kategória elszámolási kötelezettség alá kerül.

(3)   A tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriájának és a kategórián belül az egyes származtatott ügyletek forgalmára és likviditására vonatkozó adatok között szerepeltetni kell a releváns piaci információkat, ideértve a múltbeli és a jelenlegi adatokat, illetve minden olyan esetleges változást, ami a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriájának az elszámolási kötelezettség alá kerülése nyomán várható, ideértve az alábbi adatokat:

a)

az ügyletek száma;

b)

a teljes forgalom;

c)

a nyitott pozíciók összesen;

d)

a megbízások mélysége, ideértve a megbízások és az ajánlatkérések átlagos számát;

e)

a hozamsávok;

f)

likviditási mutatók piaci stresszfeltételek esetén;

g)

nemteljesítési eljárások végrehajtását eredményező likviditási mutatók.

(4)   A tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriájához kapcsolódó szerződéses feltételek és működési folyamatok szabványosításának mértékére vonatkozó, az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott információk a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriájára és a kategórián belüli valamennyi származtatott ügyletre vonatkozóan tartalmazzák a napi referenciaárra vonatkozó adatokat, valamint azt, hogy éves szinten – de legalább az elmúlt 12 hónap tekintetében – hány napra vonatkozóan tekinthető a referenciaár megbízhatónak.

IV.   FEJEZET

A TŐZSDÉN KÍVÜLI SZÁRMAZTATOTT ÜGYLETEK ELSZÁMOLÁSI KÖTELEZETTSÉG ALÁ TARTOZÓ KATEGÓRIÁINAK MEGHATÁROZÁSÁRA SZOLGÁLÓ KRITÉRIUMOK

(A 648/2012/EU rendelet 5. cikkének (4) bekezdése)

7. cikk

Az EÉPH által értékelendő kritériumok

(1)   A tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriájához kapcsolódó szerződéses feltételek és működési folyamatok szabványosításának mértékével kapcsolatban az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (EÉPH) figyelembe veszi az alábbiakat:

a)

a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriájához kapcsolódó szerződéses feltételek olyan közös jogi dokumentációt – például nettósítási keretmegállapodást, meghatározásokat, standard feltételeket és visszaigazolásokat – tartalmaznak-e, amelyek a szerződő felek által általánosan használt szerződéses feltételeket állapítanak meg;

b)

a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriájának működési folyamatai kereskedés utáni olyan automatikus feldolgozás és életciklus-események alá tartoznak-e, amelyeket a szerződő felek széles körében elfogadott menetrendet követve egységes módon kezelnek.

(2)   A tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriájának forgalmára és likviditására vonatkozóan az EÉPH figyelembe veszi az alábbiakat:

a)

a központi szerződő fél biztosítékai vagy pénzügyi követelményei arányosak lennének-e azzal a kockázattal, amit az elszámolási kötelezettséggel csökkenteni szándékoznak;

b)

a piac múltbeli méretének és mélységének stabilitása a termék tekintetében;

c)

annak valószínűsége, hogy a piaci szórás egy klíringtag nemteljesítése estén is elég nagy marad;

d)

az ügyletek száma és értéke.

(3)   A tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett osztályára vonatkozó valós, megbízható és általánosan elfogadott információk elérhetőségével kapcsolatban az EÉPH mérlegeli, hogy a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriájához tartozó ügyletek pontos árazásához szükséges információk a piaci szereplők részére elfogadható üzleti feltételek mellett könnyedén hozzáférhetők-e, illetve, hogy továbbra is könnyedén hozzáférhetők lennének-e akkor is, ha a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriája elszámolási kötelezettség alá kerülne.

V.   FEJEZET

NYILVÁNOS JEGYZÉK

(A 648/2012/EU rendelet 6. cikkének (4) bekezdése)

8. cikk

Az EÉPH által vezetett jegyzékben feltüntetendő adatok

(1)   Az EÉPH által vezetett nyilvános jegyzék az elszámolási kötelezettség alá tartozó tőzsdén kívüli származtatott ügyletek összes kategóriájára vonatkozóan tartalmazza az alábbi adatokat:

a)

a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek eszközkategóriái;

b)

az érintett kategórián belüli tőzsdén kívüli származtatott ügyletek típusa;

c)

az érintett kategórián belüli tőzsdén kívüli származtatott ügyletek alapul szolgáló eszközei;

d)

amennyiben az alapul szolgáló eszköz pénzügyi eszköz: információ arra vonatkozóan, hogy az alapul szolgáló eszköz önálló pénzügyi eszköz, kibocsátó, index vagy portfólió;

e)

egyéb alapul szolgáló eszközök esetében: az alapul szolgáló eszköz kategóriájára vonatkozó információ;

f)

az érintett eszközkategórián belüli tőzsdén kívüli származtatott ügyletek nominális és elszámolási pénzneme;

g)

a kategórián belüli tőzsdén kívüli származtatott ügyletek lejárati ideje;

h)

a kategórián belüli tőzsdén kívüli származtatott ügyletek elszámolási feltételei;

i)

a kategórián belüli tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kifizetési gyakorisága;

j)

a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adott kategóriájának termékazonosítója;

k)

a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adott kategóriáján belüli valamely ügyletnek a többi ügylettől való megkülönböztetéséhez szükséges bármely egyéb jellemző.

(2)   Az elszámolási kötelezettség céljából engedélyezett vagy elismert központi szerződő felek esetében az EÉPH által vezetett nyilvános jegyzék az összes központi szerződő félre vonatkozóan tartalmazza az alábbiakat:

a)

az 1247/2012/EU bizottsági végrehajtási rendelet 3. cikke szerinti azonosító kód;

b)

teljes név;

c)

a székhely szerinti ország;

d)

a 648/2012/EU rendelet 22. cikke alapján kijelölt illetékes hatóság.

(3)   Az elszámolási kötelezettség hatálybalépésének időpontjai – adott esetben a fokozatos bevezetés időpontjai – tekintetében az EÉPH által vezetett nyilvános jegyzék az alábbiakat tartalmazza:

a)

a szerződő felek azon kategóriáinak azonosítója, amelyekre az egyes bevezetési időszakok vonatkoznak;

b)

a 648/2012/EU rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott szabályozási technikai standard értelmében a bevezetési időszak alkalmazásához előírt bármely egyéb feltétel.

(4)   Az EÉPH által vezetett nyilvános jegyzék tartalmazza a 648/2012/EU rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott azon szabályozási technikai standardok hivatkozásait, amelyek alapján az egyes elszámolási kötelezettségek megállapításra kerültek.

(5)   Az illetékes hatóság által az EÉPH felé bejelentett központi szerződő félre vonatkozóan az EÉPH által vezetett nyilvános jegyzék az alábbi információkat tartalmazza:

a)

a központi szerződő fél azonosítója;

b)

az értesítésben közölt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek eszközkategóriája;

c)

a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek típusa;

d)

az értesítés dátuma;

e)

az értesítő illetékes hatóság azonosítója.

VI.   FEJEZET

A LIKVIDITÁSI FORRÁSOK SZÉTTÖREDEZETTSÉGE

(A 648/2012/EU rendelet 8. cikkének (5) bekezdése)

9. cikk

A likviditási források széttöredezettségének fogalma

(1)   A likviditási források töredezettnek tekinthetők, ha egy kereskedési helyszín résztvevői azért nem képesek ügyleteket kötni egy vagy több másik résztvevővel az adott kereskedési helyszínen, mert nincs olyan elszámolási megállapodás, amelyhez minden résztvevő hozzáférne.

(2)   Egy központi szerződő félnek egy másik központi szerződő fél által már kiszolgált kereskedési helyszínre való bejutása nem tekinthető a likviditási forrásoknak az adott kereskedési helyszín vonatkozásában előálló töredezettségét eredményező tényezőnek, ha – anélkül, hogy a meglévő központi szerződő fél klíringtagjai számára előírnák, hogy váljanak a kérelmező központi szerződő fél klíringtagjává – a kereskedési helyszín összes résztvevője képes közvetlenül vagy közvetve elszámolást végezni az alábbiak valamelyikén keresztül:

a)

legalább egy közös központi szerződő félen keresztül;

b)

a központi szerződő felek által létrehozott elszámolási megállapodásokon keresztül.

(3)   A (2) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti feltételek teljesítéséhez szükséges megállapodásokat azt megelőzően kell létrehozni, hogy a kérelmező központi szerződő fél megkezdené az elszámolási szolgáltatások nyújtását az érintett kereskedési helyszín számára.

(4)   A (2) bekezdés a) pontja szerinti közös központi szerződő félhez való hozzáférés két vagy több klíringtagon, két vagy több ügyfélen, vagy közvetett elszámolási megállapodásokon keresztül hozható létre.

(5)   A (2) bekezdés b) pontjában említett elszámolási megállapodások az érintett piaci résztvevők által végrehajtott ügyleteknek más központi szerződő fél klíringtagjaira történő átruházásáról is rendelkezhetnek. Jóllehet egy központi szerződő félnek egy kereskedési helyszínhez való hozzáférése nem igényel interoperabilitást, a közös elszámolási megállapodásokhoz való hozzáférésre vonatkozó követelmény teljesítéséhez az érintett központi szerződő felek által elfogadott és az érintett illetékes hatóságok által jóváhagyott interoperabilitási megállapodás alkalmazható.

VII.   FEJEZET

NEM PÉNZÜGYI SZERZŐDŐ FELEK

10. cikk

(A 648/2012/EU rendelet 10. cikke (4) bekezdésének a) pontja)

Az objektív módon kockázatokat csökkentő tőzsdén kívüli származtatott ügyletek meghatározására szolgáló kritériumok

(1)   Egy tőzsdén kívüli származtatott ügyletről objektíven mérhető adatok alapján akkor állapítható meg, hogy csökkenti a nem pénzügyi szerződő fél vagy annak csoportjának az üzleti tevékenységhez vagy a likviditásfinanszírozási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kockázatait, ha önmagában vagy egyéb származtatott ügyletekkel kombinálva, közvetlenül vagy szorosan korreláló eszközökön keresztül eleget tesz az alábbi kritériumok valamelyikének:

a)

azon eszközök, szolgáltatások, inputok, termékek, áruk vagy kötelezettségek értékében bekövetkező esetleges változásokból fakadó kockázatokat fedezi, amelyeket a nem pénzügyi szerződő fél vagy annak csoportja birtokol, előállít, termel, nyújt, beszerez, forgalmaz, bérbe ad, értékesít vagy teljesít, illetve amelyek birtokolását, előállítását, termelését, nyújtását, beszerzését, forgalmazását, bérbe adását, értékesítését vagy teljesítését a rendes üzletmente alapján ésszerűen tervezi;

b)

a kamatlábak, az inflációs ráták, a devizaárfolyamok vagy a hitelkockázat ingadozásaiból fakadóan az a) pontban említett eszközök, szolgáltatások, inputok, termékek, áruk vagy kötelezettségek értékére ható esetleges közvetett hatások kapcsán felmerülő kockázatokat fedezi;

c)

az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) 3. cikke alapján elfogadott nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS) szerinti fedezeti műveletnek minősül.

11. cikk

(A 648/2012/EU rendelet 10. cikke (4) bekezdésének b) pontja)

Elszámolási értékhatárok

Az elszámolási kötelezettség megállapítására vonatkozó elszámolási értékhatárok az alábbiak:

a)

tőzsdén kívüli származtatott hitelműveletek esetében 1 milliárd EUR-s bruttó nominális érték;

b)

tőzsdén kívüli származtatott részvényműveletek esetében 1 milliárd EUR-s bruttó nominális érték;

c)

tőzsdén kívüli származtatott kamatláb-műveletek esetében 3 milliárd EUR-s bruttó nominális érték;

d)

tőzsdén kívüli származtatott devizaműveletek esetében 3 milliárd EUR-s bruttó nominális érték;

e)

tőzsdén kívüli származtatott árupiaci ügyletek és egyéb, az a)-d) pontban nem említett tőzsdén kívüli ügyletek esetében 3 milliárd EUR-s bruttó nominális érték.

VIII.   FEJEZET

NEM KÖZPONTI SZERZŐDŐ FÉL ÁLTAL ELSZÁMOLT TŐZSDÉN KIVÜLI SZÁRMAZTATOTT ÜGYLETEKRE ALKALMAZOTT KOCKÁZATCSÖKKENTÉSI TECHNIKÁK

12. cikk

(A 648/2012/EU rendelet 11. cikke (14) bekezdésének a) pontja)

Időben történő visszaigazolás

(1)   Pénzügyi szerződő felek vagy a 648/2012/EU rendelet 10. cikkében említett nem pénzügyi szerződő felek között kötött, és nem központi szerződő fél által elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletet – lehetőség szerint elektronikus úton – a lehető leggyorsabban, de legkésőbb az alábbi időpontokig vissza kell igazolni:

a)

a 2014. február 28-ig megkötött hitel-nemteljesítési csereügyletek és kamatcsereügyletek esetében a tőzsdén kívüli származtatott ügylet végrehajtását követő második munkanap végéig;

b)

a 2014. február 28. után megkötött hitel-nemteljesítési csereügyletek és kamatcsereügyletek esetében a tőzsdén kívüli származtatott ügylet végrehajtását követő munkanap végéig;

c)

a 2013. augusztus 31-ig megkötött részvénycsereügyletek, devizacsereügyletek, árupiaci csereügyletek és minden egyéb, az a) pontban nem említett származtatott ügylet esetében a származtatott ügylet végrehajtását követő harmadik munkanap végéig;

d)

a 2013. augusztus 31. után és 2014. augusztus 31-ével bezárólag megkötött részvénycsereügyletek, devizacsereügyletek, árupiaci csereügyletek és minden egyéb, az a) pontban nem említett származtatott ügylet esetében a származtatott ügylet végrehajtását követő második munkanap végéig;

e)

a 2014. augusztus 31. után megkötött részvénycsereügyletek, devizacsereügyletek, árupiaci csereügyletek és minden egyéb, az a) pontban nem említett származtatott ügylet esetében a származtatott ügylet végrehajtását követő munkanap végéig.

(2)   A 648/2012/EU rendelet 10. cikkében nem említett nem pénzügyi szerződő féllel kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletet – lehetőség szerint elektronikus úton – a lehető leggyorsabban, de legkésőbb az alábbi időpontokig vissza kell igazolni:

a)

a 2013. augusztus 31-ig megkötött hitel-nemteljesítési csereügyletek és kamatcsereügyletek esetében a tőzsdén kívüli származtatott ügylet végrehajtását követő ötödik munkanap végéig;

b)

a 2013. augusztus 31. után és 2014. augusztus 31-ével bezárólag megkötött hitel-nemteljesítési csereügyletek és kamatcsereügyletek esetében a tőzsdén kívüli származtatott ügylet végrehajtását követő harmadik munkanap végéig;

c)

a 2014. augusztus 31. után megkötött hitel-nemteljesítési csereügyletek és kamatcsereügyletek esetében a tőzsdén kívüli származtatott ügylet végrehajtását követő második munkanap végéig;

d)

a 2013. augusztus 31-ig megkötött részvénycsereügyletek, devizacsereügyletek, árupiaci csereügyletek és minden egyéb, az a) pontban nem említett származtatott ügylet esetében a származtatott ügylet végrehajtását követő hetedik munkanap végéig;

e)

a 2013. augusztus 31. után és 2014. augusztus 31-ével bezárólag megkötött részvénycsereügyletek, devizacsereügyletek, árupiaci csereügyletek és minden egyéb, az a) pontban nem említett származtatott ügylet esetében a származtatott ügylet végrehajtását követő negyedik munkanap végéig;

f)

a 2014. augusztus 31. után megkötött részvénycsereügyletek, devizacsereügyletek, árupiaci csereügyletek és minden egyéb, az a) pontban nem említett származtatott ügylet esetében a származtatott ügylet végrehajtását követő második munkanap végéig.

(3)   Amennyiben az (1) és (2) bekezdésben említett ügyletek valamelyikét helyi idő szerint 16.00 óra után, vagy olyan másik időzónában található szerződő féllel kötik, amely miatt a visszaigazolás a megadott határidőn belül nem lehetséges, az ügyletet a lehető leggyorsabban és legkésőbb az (1) vagy (2) bekezdésben megadott – értelemszerűen alkalmazandó – határidőt követő munkanapon vissza kell igazolni.

(4)   A pénzügyi szerződő feleknek rendelkezniük kell a megfelelő eljárással, amely alapján a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) 48. cikke alapján kijelölt illetékes hatóság részére havonta jelentést küldenek azon vissza nem igazolt, az (1) és (2) bekezdésben említett tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, amelyek több mint öt munkanapja lezáratlanok.

13. cikk

(A 648/2012/EU rendelet 11. cikke (14) bekezdésének a) pontja)

Portfólióállomány-egyeztetés

(1)   A tőzsdén kívüli származtatott ügyletek pénzügyi és nem pénzügyi szerződő felei írásban vagy más, azzal egyenértékű elektronikus formában valamennyi szerződő felükkel megállapodnak a portfólióállományok egyeztetésének feltételeiről. Ezt a megállapodást még a tőzsdén kívüli származtatott ügylet megkötése előtt kell megkötni.

(2)   A portfólióállomány-egyeztetést a tőzsdén kívüli származtatott ügylet szerződő felei végzik egymás között, vagy az valamely szerződő fél által megfelelően megbízott, erre alkalmas harmadik fél által kerül lebonyolításra. A portfólióállomány-egyeztetés az egyes tőzsdén kívüli származtatott ügyletek azonosításához szükséges legfontosabb kereskedési feltételekre vonatkozik, és legalább a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján az egyes ügyletekre adott értékelést tartalmazza.

(3)   A tőzsdén kívüli származtatott ügylet lényeges feltételeit, például az értékelését érintő esetleges eltérések korai szakaszban történő feltárása érdekében portfólióállomány-egyeztetést kell végezni:

a)

pénzügyi szerződő fél vagy a 648/2012/EU rendelet 10. cikkében említett nem pénzügyi szerződő fél esetében:

i.

minden munkanapon, ha a szerződő feleknek legalább 500 lezáratlan, tőzsdén kívüli származtatott ügylete van egymással;

ii.

hetente egyszer, ha a szerződő feleknek a hét folyamán bármikor legalább 51 és legfeljebb 499 lezáratlan, tőzsdén kívüli származtatott ügylete van egymással;

iii.

negyedévente egyszer, ha a szerződő feleknek a negyedév folyamán végig legfeljebb 50 lezáratlan, tőzsdén kívüli származtatott ügylete van egymással;

b)

a 648/2012/EU rendelet 10. cikkében nem említett nem pénzügyi szerződő fél esetében:

i.

negyedévente egyszer, ha szerződő feleknek a negyedév folyamán bármikor 100-nál több lezáratlan, tőzsdén kívüli származtatott ügylete van egymással;

ii.

évente egyszer, ha a szerződő feleknek legfeljebb 100 lezáratlan, tőzsdén kívüli származtatott ügylete van egymással.

14. cikk

(A 648/2012/EU rendelet 11. cikke (14) bekezdésének a) pontja)

Portfóliótömörítés

A pénzügyi szerződő feleknek és a valamely szerződő fél tekintetében legalább 500 lezáratlan, nem központilag elszámolt, tőzsdén kívüli ügylettel rendelkező nem pénzügyi szerződő feleknek rendelkezniük kell olyan eljárással, amely alapján rendszeresen, de legalább évente kétszer megvizsgálják a partner-hitelkockázat csökkentését célzó portfóliótömörítés elvégzésének lehetőségét, és amely alapján az ilyen portfóliótömörítést végrehajtják.

A pénzügyi szerződő felek és a nem pénzügyi szerződő felek biztosítják azt, hogy adott esetben képesek legyenek az érintett illetékes hatóság részére ésszerű és helytálló magyarázatot adni arra vonatkozóan, hogy a portfóliótömörítést miért nem találták helyénvalónak.

15. cikk

(A 648/2012/EU rendelet 11. cikke (14) bekezdésének a) pontja)

Vitarendezés

(1)   Tőzsdén kívüli származtatott ügyletek egymással való kötésekor a pénzügyi szerződő felek és a nem pénzügyi szerződő felek eljárásokról és folyamatokról állapodnak meg az alábbiakra vonatkozóan:

a)

az ügylet értékelésének elismerésével és a szerződő felek közötti biztosítékok cseréjével kapcsolatos viták beazonosítása, nyilvántartása és nyomon követése. Az említett eljárások révén rögzítésre kerül legalább a vita lezáratlanságának hossza, a szerződő fél kiléte és vitatott összeg nagysága;

b)

a viták időben történő rendezése, külön eljárással az öt munkanapon belül le nem zárt vitákra vonatkozóan.

(2)   A pénzügyi szerződő felek a 2004/39/EK irányelv 48. cikke alapján kijelölt illetékes hatóság részére jelentést készítenek a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekkel, azok értékelésével vagy a biztosítékok cseréjével kapcsolatban a szerződő felek között felmerülő, 15 millió EUR összegre vagy értékre vonatkozó, legalább 15 munkanapja lezáratlan vitás kérdésekről.

16. cikk

(A 648/2012/EU rendelet 11. cikke (14) bekezdésének b) pontja)

A piaci értéken történő árazást megakadályozó piaci feltételek

(1)   A tőzsdén kívüli származtatott ügylet piaci értéken történő árazását megakadályozó piaci feltételek előfordulásának az alábbi helyzetek tekinthetők:

a)

a piac inaktív;

b)

a valós értékre vonatkozó ésszerű becslések tág határok között mozognak, és az egyes becslések valószínűségére nem lehet megalapozott értékelést adni.

(2)   Egy tőzsdén kívüli származtatott ügylet piaca akkor tekintendő inaktívnak, ha naprakész jegyzési árak nem érhetők el, az elérhető árak pedig nem aktuális és nem szokásos piaci feltételek szerinti rendszeresen előforduló ügyleteket tükröznek.

17. cikk

(A 648/2012/EU rendelet 11. cikke (14) bekezdésének b) pontja)

A modell alapú árazás használatának kritériumai

A modell alapú árazás használatához a pénzügyi és nem pénzügyi szerződő feleknek olyan modellel kell rendelkezniük, amely:

a)

minden olyan tényezőt figyelembe vesz, amelyet a szerződő felek figyelembe vennének az ár meghatározásánál, ideértve a piaci értéken történő árazásból származó információk lehető legteljesebb mértékű felhasználását;

b)

konzisztens a pénzügyi eszközök árazásának elfogadott gazdasági módszertanaival;

c)

az ugyanazon pénzügyi eszközre vonatkozóan folyamatban lévő piaci ügyletekből nyert árak felhasználásával vagy a rendelkezésre álló piaci adatok alapján kalibrálva és tesztelve van az érvényessége szempontjából;

d)

a kockázatot vállaló részlegtől eltérő részleg által jóváhagyott és nyomon követett;

e)

megfelelően dokumentált és az igazgatótanács által – az esetleges lényeges változtatásokat követően – a szükséges rendszerességgel, de legalább évente jóváhagyott. Ez a jóváhagyási funkció átruházható egy bizottságra.

18. cikk

(A 648/2012/EU rendelet 11. cikke (14) bekezdésének c) pontja)

A csoporton belüli ügylettel kapcsolatban az illetékes hatóságnak küldött értesítés részletei

(1)   Az illetékes hatóságnak a csoporton belüli ügylet részleteivel kapcsolatban küldött kérelmet vagy értesítést írásba kell foglalni, és az az alábbiakat tartalmazza:

a)

az ügylet szerződő felei, ideértve az 1247/2012/EU végrehajtási rendelet 3. cikke szerinti azonosító kódjukat;

b)

a szerződő felek közötti társasági jogi kapcsolat;

c)

a szerződő felek közötti együttműködést megalapozó szerződéses kapcsolatok részletei;

d)

a csoporton belüli ügyletnek a 648/2012/EU rendelet 3. cikke (1) bekezdése és (2) bekezdésének a)–d) pontja szerinti kategóriája;

e)

a szerződő fél által kérelmezett mentesség tárgyát képező ügylet részletei, ideértve a következőket:

i.

a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek eszközkategóriája;

ii.

a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek típusa;

iii.

az alaptermék típusa;

iv.

a nominális és az elszámolási pénznemek;

v.

az ügyletek lejárati tartománya;

vi.

az elszámolás típusa;

vii.

a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek várható éves mérete, forgalma és gyakorisága.

(2)   Az érintett illetékes hatóságnak eljuttatott kérelme vagy értesítése részeként a szerződő fél igazoló dokumentumokat is benyújt annak alátámasztására, hogy teljesülnek a 648/2012/EU rendelet 11. cikke (6)–(10) bekezdésének feltételei. Az igazoló dokumentumok között szerepelnie kell a dokumentált kockázatkezelési eljárások másolatainak, a múltbeli ügyletekre vonatkozó információknak, a felek közötti érintett ügyletek másolatainak, továbbá az illetékes hatóság kérésére szerepelhet egy jogi vélemény is.

19. cikk

(A 648/2012/EU rendelet 11. cikke (14) bekezdésének d) pontja)

A csoporton belüli ügylettel kapcsolatban az EÉPH-nak küldött értesítés részletei

(1)   A csoporton belüli ügylet részleteivel kapcsolatban az illetékes hatóság által az EÉPH-nak küldött értesítést írásban kell benyújtani:

a)

a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (7) vagy (9) bekezdése szerinti értesítés esetében az értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül;

b)

az illetékes hatóságnak a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (6), (8) vagy (10) bekezdése szerinti határozata esetében a határozatnak a szerződő félhez történő eljuttatásától számított egy hónapon belül.

(2)   Az EÉPH-nak küldött értesítésben az alábbiak szerepelnek:

a)

a 18. cikkben felsorolt információk;

b)

információ arról, hogy a határozat tartalma pozitív vagy negatív;

c)

pozitív tartalmú határozat esetében:

i.

összefoglaló az indokokról, amelyek alapján az illetékes hatóság úgy véli, hogy a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének értelemszerűen alkalmazandó (6), (7), (8), (9) vagy (10) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek;

ii.

a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (6), (8) vagy (10) bekezdése szerinti értesítés esetében: információ arról, hogy a csoporton belüli ügyletek részben vagy egészben mentesülnek-e;

d)

negatív tartalmú határozat esetében:

i.

a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének értelemszerűen alkalmazandó (6), (7), (8), (9) vagy (10) bekezdésének nem teljesülő feltételeinek meghatározása;

ii.

összefoglaló az indokokról, amelyek alapján az illetékes hatóság úgy véli, hogy a szóban forgó feltételek nem teljesülnek.

20. cikk

(A 648/2012/EU rendelet 11. cikke (14) bekezdésének d) pontja)

A csoporton belüli mentességgel kapcsolatban nyilvánosságra hozandó információk

A csoporton belüli mentességgel kapcsolatban nyilvánosságra hozandó információk között az alábbiak szerepelnek:

a)

a tranzakció szerződő felei, ideértve az 1247/2012/EU végrehajtási rendelet 3. cikke szerinti azonosító kódjukat;

b)

a szerződő felek közötti kapcsolat;

c)

információ arról, hogy a csoporton belüli ügyletek egészben vagy részben mentesülnek-e;

d)

a csoporton belüli mentesség által érintett, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek összevont nominális összege.

21. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A 13., 14. és 15. cikk hat hónappal e rendelet hatálybalépését követően válik alkalmazandóvá.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2012. december 19-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

(2)  HL L 201., 2012.7.27., 1. o.

(3)  HL L 166., 1998.6.11., 45. o.

(4)  HL L 177., 2006.6.30., 201. o.

(5)  HL L 331., 2010.12.15., 84. o.

(6)  HL L 243., 2002.9.11., 1. o.

(7)  HL L 145., 2004.4.30., 1. o.


23.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 52/25


A BIZOTTSÁG 150/2013/EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2012. december 19.)

a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem részleteit meghatározó szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),

tekintettel a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló, 2012. július 4-i 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2) és különösen annak 56. cikke (3) bekezdésére,

mivel:

(1)

A kereskedési adattárak nyilvántartásba vétele iránti kérelem részeként meg kell állapítani az Európai Értékpapírpiaci Hatóságnak (EÉPH) benyújtandó információkat meghatározó szabályokat.

(2)

A kereskedési adattárak nyilvántartásba vétele iránti kérelmet benyújtó személyeknek információval kell szolgálniuk belső kontrolljaik szerkezetéről és irányító szerveik függetlenségéről, hogy az EÉPH megállapíthassa, a vállalatirányítási struktúra biztosítja-e a kereskedési adattár függetlenségét, és hogy megfelelő-e az a struktúra és beszámolási eljárás.

(3)

Az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel létrehozott EÉPH (3) felel a kereskedési adattáraknak a 648/2012/EU rendelet VI. címe szerinti nyilvántartásba vételéért és felügyeletéért. Annak érdekében, hogy az EÉPH megállapíthassa a jövőbeli kereskedési adattár felső vezetésének jó hírnevét, eddigi tapasztalatait és készségeit, ezen értékelés elvégzése céljából a kérelmező kereskedési adattárnak be kell nyújtania a kapcsolódó információkat.

(4)

A kérelmező kereskedési adattárnak információval kell szolgálnia az EÉPH részére annak bizonyítása érdekében, hogy feladatainak folyamatos ellátásához és a megfelelő üzletmenet-folytonossági intézkedéseihez rendelkezésére állnak a szükséges pénzügyi források.

(5)

Jóllehet amennyiben egy kereskedési adattár fióktelepeken keresztül működik, azok nem minősülnek jogi személynek, az említett kereskedési adattárak kötelesek elkülönített információkat közölni fióktelepeik vonatkozásában, hogy ezáltal lehetővé tegyék az EÉPH számára a fióktelepeknek a kereskedési adattárak szervezeti felépítésében elfoglalt helyének pontos feltérképezését, a fióktelepek felső vezetése alkalmasságának és megfelelőségének megállapítását, valamint annak értékelését, hogy a jelenlegi ellenőrzési mechanizmusok, a megfelelés ellenőrzése, valamint az egyéb meglévő funkciók kellően hatékonyak-e ahhoz, hogy általuk a fióktelepek kockázatai megfelelő módon feltárhatók, értékelhetők és kezelhetők legyenek.

(6)

Lényeges, hogy a kérelmező az EÉPH rendelkezésére bocsássa a kiegészítő szolgáltatásokra vagy egyéb olyan szervezeti egységekre vonatkozó információkat, amelyeket a kereskedési adattár fő tevékenységén, a származtatott ügyletek jelentésén kívül, különösen a központi tevékenységén, a kötelező jelentésen kívül kínál.

(7)

Annak érdekében, hogy az EÉPH értékelhesse a kérelmező kereskedési adattár technológiai rendszereinek folyamatosságát és rendeltetésszerű működését, a kérelmezőnek leírást kell készítenie az EÉPH számára a vonatkozó technológiai rendszerekről és azok kezelésének módjáról. A kérelmezőnek a szolgáltatásaihoz kapcsolódó esetleges kiszervezési megállapodásról is tájékoztatással kell szolgálnia.

(8)

Ahhoz, hogy a piaci résztvevők megalapozott döntést hozhassanak, a kereskedési adattárak által nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatos díjak lényeges információnak minősülnek, és ezért azokat kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelemben fel kell tüntetni.

(9)

Tekintve, hogy a piaci szereplők és szabályozó hatóságok a kereskedési adattárak által kezelt adatokra támaszkodnak, a kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelemben egyértelműen meg kell különböztetni a szigorú működési és adatnyilvántartási követelményeket.

(10)

Ahhoz, hogy a piaci résztvevők megalapozott döntést hozhassanak, a kereskedési adattárak által nyújtott szolgáltatásokkal összefüggő kockázatkezelési modellek szükséges elemei a nyilvántartásba vétel iránti kérelemnek.

(11)

A kereskedési adattárhoz való teljes mértékű hozzáférés biztosítása érdekében a harmadik felek szolgáltatói megkülönböztetésmentes módon hozzáférnek a kereskedési adattár által kezelt információkhoz, ha az adatokat nyújtó szervezetek és az érintett szerződő felek ahhoz hozzájárultak. A kérelmező kereskedési adattár ezért az EÉPH rendelkezésére bocsátja a hozzáférésre vonatkozó politikákról és eljárásokról szóló információkat.

(12)

Az engedélyezésre vonatkozó feladatok eredményes ellátása érdekében a kereskedési adattárak, a velük kapcsolatban álló harmadik felek és azon harmadik felek, amelyekhez a kereskedési adattárak kiszerveztek bizonyos operatív funkciókat és tevékenységeket, minden szükséges információt megadnak az EÉPH számára. Ezen információk szükségesek a nyilvántartásba vétel iránti kérelem és az abban foglalt dokumentáció értékeléséhez vagy az értékelés elvégzéséhez.

(13)

Ez a rendelet az EÉPH által a Bizottságnak benyújtott szabályozási technikaistandard-tervezeten alapul.

(14)

Az EÉPH az 1095/2010/EU rendelet 10. cikkével összhangban nyilvános konzultációkat folytatott le a szabályozási technikaistandard-tervezetekről, elemezte a lehetséges költségeket és hasznokat, és kikérte az említett rendelet 37. cikke szerint létrehozott Értékpapírpiaci Érdekképviseleti Csoport véleményét,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1.   FEJEZET

NYILVÁNTARTÁSBA VÉTEL

1.   SZAKASZ

Általános előírások

1. cikk

A származtatott ügyletek azonosítása, jogállása és kategóriái

(1)   A kereskedési adattárak nyilvántartásba vétele iránti kérelemben meghatározza a kérelmezőt és azokat a kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vételhez kötött tevékenységeket, amelyeket folytatni kíván.

(2)   A kereskedési adattár nyilvántartásba vétele iránti kérelem különösen az alábbi információkat tartalmazza:

a)

a kérelmező társaság neve és hivatalos címe az Unión belül;

b)

a vonatkozó cégnyilvántartásból vagy bírósági nyilvántartásból származó cégkivonat vagy egyéb, a kérelmező cégbejegyzésének helyét, valamint üzleti tevékenységi körét bizonyító, a kérelem napján érvényes dokumentum;

c)

a származtatott ügyletek különböző kategóriáiról szóló információk, amelyekre vonatkozóan a kérelmező a nyilvántartásba vételt kérelmezi;

d)

az alapító okirat és amennyiben szükséges, a kezelési szabályzat egyéb dokumentumai, amelyek igazolják, hogy a kérelmező kereskedési adattárat vezethet;

e)

az ülések jegyzőkönyve, amelyben az igazgatóság jóváhagyta a kérelmet;

f)

a kereskedési adattár megfeleléséért felelős további személy(ek) neve és kapcsolattartási adatai vagy egyéb, a kérelmező megfelelési értékelésében részt vevő személyzet tagja;

g)

az üzleti terv, ideértve a legfontosabb üzleti tevékenységek helyének megnevezését is;

h)

a leányvállalatok és szükség esetén a csoport összetételének megnevezése;

i)

a kereskedési adattár feladataitól eltérő bármely olyan szolgáltatás, amelyet a kérelmező nyújtani kíván;

j)

függőben lévő bírósági, adminisztratív, döntőbírósági vagy bármely egyéb peres eljárás – típusától függetlenül, amelynek a kérelmező részes fele lehet, különösen az adóügyi és fizetésképtelenségi ügyekben és amennyiben jelentős pénzügyi vagy hírnévhez kapcsolódó költségek keletkezhetnek, illetőleg bármely olyan, már nem függőben lévő eljárás, amely miatt a kereskedési adattárra vonatkozóan még mindig költségek merülhetnek fel.

(3)   A nyilvántartásba vétel iránti kérelem elbírálása során az EÉPH kérésére a kérelmezők további információkkal szolgálnak, amennyiben azokra szükség van annak értékeléséhez, hogy a kérelmezők kellő kapacitással rendelkeznek-e a 648/2012/EU rendelet 56–59. cikkében foglalt követelményeknek való megfeleléshez, valamint a benyújtandó vagy a már benyújtott dokumentumoknak az EÉPH általi alapos értelmezése és elemzése érdekében.

(4)   Amennyiben a kérelmező úgy ítéli meg, hogy e rendelet valamely követelménye rá nem alkalmazandó, kérelmében egyértelműen meg kell neveznie azt a követelményt és meg kell indokolnia, hogy a szóban forgó követelmény miért nem alkalmazandó.

2. cikk

Politikák és eljárások

Amennyiben információt kell nyújtani a politikákat vagy eljárásokat illetően, a kérelmezőnek biztosítania kell, hogy a politikákban vagy eljárásokban, illetőleg azok mellékleteként szerepel a következő pontok mindegyike:

a)

a politikák és eljárások jóváhagyásáért és alkalmazásáért felelős személy vagy személyek megnevezése;

b)

a politikáknak és eljárásoknak való megfelelés biztosításának és nyomon követésének módja, valamint az ezekért felelős személy vagy személyek megnevezése;

c)

a politikák és eljárások megsértésekor alkalmazandó intézkedések leírása;

d)

a politikák vagy eljárások lényeges, adott esetben a nyilvántartásbavételi eljáráshoz kapcsolódó feltételek teljesülésének meghiúsulását eredményező esetleges megsértése esetén az EÉPH értesítésére szolgáló eljárás.

2.   SZAKASZ

Tulajdonlás

3. cikk

A kereskedési adattár tulajdonlása

(1)   A kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem tartalmazza az alábbi információkat:

a)

azon személyek vagy szervezetek nevének a jegyzéke, amelyek közvetlenül vagy közvetve a tőke vagy a szavazati jogok legalább 5 %-át birtokolják, illetve akik részesedésük által a kérelmező irányítására jelentős befolyást gyakorolhatnak;

b)

azoknak a vállalkozásoknak a jegyzéke, amelyekben az a) pontban említett személyek a tőke vagy a szavazati jogok legalább 5 %-át birtokolják, illetve amely vállalkozások irányítására ezek a személyek jelentős befolyást gyakorolnak.

(2)   Amennyiben a kérelmező anyavállalattal rendelkezik:

a)

feltünteti a hivatalos címét;

b)

feltüntetni, hogy az anyavállalat rendelkezik-e engedéllyel, szerepel-e a nyilvántartásban és felügyelet alá tartozik-e, amennyiben igen, megadja az esetleges hivatkozási számát és a felelős felügyeleti hatóság nevét.

4. cikk

A tulajdonosi kapcsolatokat bemutató ábra

(1)   A kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem tartalmazza az anyavállalat, a leányvállalatok és az esetleges kapcsolt jogalanyok vagy fióktelepek között fennálló tulajdonosi kapcsolatokat ábrázoló ábrát.

(2)   Az (1) bekezdésben említett ábrában a vállalkozások teljes nevük, jogállásuk és hivatalos címük megadásával szerepelnek.

3.   SZAKASZ

Szervezeti felépítés, irányítás és megfelelőség

5. cikk

Szervezeti ábra

(1)   A kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem tartalmazza a szervezeti ábrát, amely részletezi a kérelmező szervezeti felépítését és az esetleges kiegészítő szolgáltatásokat.

(2)   Ezen ábrán szerepel minden központi feladatért felelős személy, egyebek mellett a felső vezetés és az egyes fióktelepek tevékenységét igazgató személyek.

6. cikk

Vállalatirányítás

(1)   A kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem tartalmazza a kérelmező belső vállalatirányítási politikákra és eljárásokra, valamint a felső vezetés, így többek között az igazgatóság, annak nem ügyvezető funkciót betöltő tagjai, továbbá az esetleges bizottságok hatásköreire vonatkozó információkat.

(2)   Az információk tartalmazzák a felső vezetés és az igazgatóság tagjaira vonatkozó kiválasztási eljárás, kinevezés, teljesítményértékelés és elbocsátás leírását.

(3)   Valamely elismert vállalatirányítási magatartási kódex alkalmazása esetén a kérelmező a kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelemben megnevezi az adott magatartási kódexet, valamint megindokolja az ettől való eltérést.

7. cikk

Belső kontrollok

(1)   A kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem tartalmazza a kérelmező által alkalmazott belső kontrollok áttekintését. Ide tartoznak a megfelelési, a felülvizsgálati funkciójára, a kockázatelemzésre, a belsőkontroll-mechanizmusokra és a belső ellenőrzési funkcióra vonatkozó információk.

(2)   Az áttekintés az alábbi kérdésekkel kapcsolatos információkat tartalmazza:

a)

a kérelmező belső kontrollokra vonatkozó politikái és eljárásai;

b)

a kérelmezőhöz tartozó rendszerek megfelelőségének és hatékonyságának nyomon követése és értékelése;

c)

a kérelmező információfeldolgozási rendszereire vonatkozó ellenőrzés és védelem;

d)

az eredmények értékeléséért felelős belső szervezeti egységek.

(3)   A kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem a kérelmező belsőkontroll-funkciójára vonatkozóan az alábbi információkat tartalmazza:

a)

a belsőkontroll-módszerek kidolgozási és alkalmazási módjának kifejtése, figyelemmel a kérelmező tevékenységeinek jellegére, összetettségére és a tevékenységek kockázataira;

b)

a kérelem benyújtási idejét követő három évre vonatkozó munkaprogram.

8. cikk

A jogszabályi rendelkezések tiszteletben tartása

A kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem a kérelmezőnek a 648/2012/EU rendeletnek való megfelelés biztosítására irányuló politikáira és eljárásaira vonatkozóan tartalmazza az alábbi információkat:

a)

a kereskedési adattár megfeleléséért felelős személyek vagy egyéb, a megfelelési értékelésekben részt vevő személyzet szerepének leírása, egyebek mellett annak leírása, miként biztosított a megfelelési funkció függetlensége a vállalkozás többi részétől;

b)

a belső politikák és eljárások, amelyek azt hivatottak biztosítani, hogy a kérelmezők, a vezetőket és alkalmazottakat is beleértve, megfeleljenek a 648/2012/EU rendelet valamennyi rendelkezésének, egyebek mellett az igazgatóság és a felső vezetés szerepének leírása;

c)

amennyiben rendelkezésre áll, a kereskedési adattár megfeleléséért felelős személyek vagy egyéb, a kérelmező kereskedési adattár megfelelési értékeléseiben részt vevő személyzet által készített, legfrissebb belső jelentés.

9. cikk

Felső vezetés és igazgatósági tagok

(1)   A kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem a felső vezetés valamennyi tagjára és az igazgatóság minden egyes tagjára vonatkozóan tartalmazza az alábbi információkat:

a)

az önéletrajz másolata, lehetővé téve a felelősségi körük megfelelő teljesítéséhez szükséges megfelelő tapasztalat és ismeretek értékelését;

b)

pénzügyi vagy adatszolgáltatások nyújtásával vagy csalással, illetőleg különösen hivatalos okmány – amennyiben az rendelkezésre áll az adott tagállamon belül – formájában végrehajtott sikkasztással kapcsolatban hozott esetleges büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet részletes leírása;

c)

a pénzügyi vagy adatszolgáltatások nyújtásával kapcsolatos jó hírnévről szóló nyilatkozat, amelyben a felső vezetés és az igazgatóság valamennyi tagja beszámol arról, hogy:

i.

hoztak-e már ellene bűncselekmény miatti, jogerős ítéletet a pénzügyi vagy adatszolgáltatások nyújtásával, illetőleg csalással vagy sikkasztással kapcsolatban;

ii.

volt-e vagy van-e ellene folyamatban szabályozó hatóság vagy kormányzati szerv, illetve ügynökség által indított eljárás, amelyben elmarasztaló ítéletet hoztak ellene;

iii.

hoztak-e ellene elmarasztaló ítéletet pénzügyi vagy adatszolgáltatások nyújtásával, szabálytalansággal vagy valamely vállalkozás irányítását érintő csalással kapcsolatban indított polgári jogi eljárásban;

iv.

rendelkezett-e részesedéssel egy olyan vállalkozás igazgatóságában vagy felső vezetésében, amelyet valamely szabályozó hatóság törölt a nyilvántartásból, illetve amely vállalkozás engedélyét a szabályozó hatóság bevonta;

v.

utasították-e el a valamely szabályozó hatóság általi nyilvántartásba vételhez vagy engedélyezéshez kötött tevékenység folytatására vonatkozó kérelmét;

vi.

részt vesz-e vagy részt vett-e olyan vállalkozás igazgatóságában vagy felső vezetésében, amely ellen az érintett személy és a vállalkozás között fennálló kapcsolat idején, vagy az érintett személy és a vállalkozás között fennálló kapcsolat megszűnését követő egy éven belül fizetésképtelenségi vagy felszámolási eljárás indult;

vii.

rendelkezett-e részesedéssel egy olyan vállalkozás igazgatóságában vagy felső vezetésében, amely ellen valamely szabályozó hatóság elmarasztaló ítéletet hozott vagy szankciót vezetett be;

viii.

sújtotta-e valamely kormányzati szerv, szabályozó hatóság vagy szakmai szervezet egyéb büntetéssel, felfüggesztéssel, kizárással vagy esetleges egyéb szankcióval csalással, sikkasztással, illetőleg pénzügyi vagy adatszolgáltatások nyújtásával kapcsolatos esetek miatt;

ix.

mulasztás vagy jogsértés következtében eltiltották-e igazgatói vagy bármely vezetői tevékenység gyakorlásától, vagy elbocsátották-e a vállalkozással fennálló munkaviszonyából vagy felmentették-e egyéb tisztségéből;

d)

nyilatkozat az esetleges összeférhetetlenségekről, amelyeket a felső vezetés és az igazgatóság tagjai feladataik ellátása során tapasztalhatnak, valamint azok kezelésének módja.

(2)   Az (1) bekezdés szerint az EÉPH által kapott bármely információk csak a kérelmező kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétele, illetve a nyilvántartásba vételhez kapcsolódó feltételeknek való megfelelés bármely időpontban történő vizsgálata céljából használhatók fel.

4.   SZAKASZ

Személyzeti ügyek és javadalmazás

10. cikk

Személyzeti politika és eljárások

A kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem tartalmazza az alábbi politikákat és eljárásokat:

a)

a felső vezetésre, az igazgatósági tagokra és a kérelmező kockázati és ellenőrzési funkciókra alkalmazott személyzetre vonatkozó javadalmazási politikája;

b)

az egyes munkavállalóktól való túlzott függéssel összefüggő kockázatok csökkentésére irányuló, a kérelmező által bevezetett intézkedések leírása.

11. cikk

Alkalmasság és megfelelőség

A kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem a kérelmező személyzetével kapcsolatban tartalmazza az alábbi információkat:

a)

az alkalmazásban álló személyzet általános jegyzéke, egyebek mellett a beosztásokkal és az adott beosztáshoz tartozó képesítésekkel;

b)

a kereskedésiadattár-szolgáltatások nyújtásáért felelős informatikai személyzet részletes jellemzése, ideértve az egyes alkalmazottak feladatait és képesítéseit;

c)

a belső ellenőrzésért, belső kontrollokért, a megfelelésért, kockázatértékelésért és a belső felülvizsgálatért felelős minden egyes személy feladatainak és képesítéseinek leírása;

d)

a személyzet e feladatokkal megbízott tagjainak és a kiszerződési megállapodás keretében tevékenykedő tagjainak megnevezése;

e)

a kereskedési adattár tevékenységét érintő képzési és fejlesztési intézkedések, ideértve a kereskedési adattár tevékenységeit lebonyolító személyzettől megkövetelt bármely vizsgát vagy egyéb formális értékelést.

5.   SZAKASZ

A kereskedési adattár teljesítményére fordított pénzügyi források

12. cikk

Pénzügyi jelentések és üzleti tervek

(1)   A kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem a kérelmezővel kapcsolatban tartalmazza az alábbi pénzügyi és üzleti információkat:

a)

a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 3. cikkének megfelelően elfogadott nemzetközi standardokkal összhangban készített összes pénzügyi kimutatás;

b)

ha a kérelmező pénzügyi kimutatásai esetében az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló, 2006. május 17-i 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) 2. cikkének (1) bekezdése könyvvizsgálatot ír elő, a pénzügyi beszámolóknak az éves és konszolidált pénzügyi kimutatásokra vonatkozó könyvvizsgálói jelentést is tartalmazniuk kell;

c)

amennyiben a kérelmező könyvvizsgálat alatt áll, a külső auditor nevének és nemzeti nyilvántartási számának megadása;

d)

pénzügyi üzleti terv, amely a kereskedési adattár szolgáltatásaira – legalább három év referencia-időszakra – vonatkozóan különböző forgatókönyveket tartalmaz.

(2)   Amennyiben nem állnak rendelkezésre az (1) bekezdésben említett korábbi pénzügyi információk, a kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem a kérelmezőre vonatkozóan tartalmazza az alábbi információkat:

a)

a megfelelő forrásokat és a várt üzleti helyzetet bemutató pro forma nyilatkozat a kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vételt követő hat hónapon belül;

b)

évközi pénzügyi beszámoló, amennyiben a pénzügyi kimutatások még nem érhetők el az előírt időszak vonatkozásában;

c)

a pénzügyi helyzetről szóló beszámoló, így mérleg, eredménykimutatás, változások a saját tőkében és a cash flow-ban, valamint a számviteli politika összefoglalását tartalmazó mellékletek és egyéb magyarázó megjegyzések.

(3)   A kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem tartalmazza az esetleges anyavállalat auditált éves pénzügyi beszámolóit a kérelem benyújtásának napját megelőző három pénzügyi év vonatkozásában.

(4)   A kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem tartalmazza a kérelmezővel kapcsolatos alábbi pénzügyi információkat:

a)

a leányvállalatok jövőbeni alapítására vonatkozó tervek ismertetése, a helyszínek megjelölésével;

b)

a kérelmező által folytatni szándékozott üzleti tevékenységek leírása, a leányvállalatok vagy a fióktelepek tevékenységeinek megjelölésével.

6.   SZAKASZ

Összeférhetetlenség

13. cikk

Az összeférhetetlenségek kezelése

A kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem a kérelmező által az összeférhetetlenségek kezelése céljából bevezetett politikákat és eljárásokat illetően tartalmazza az alábbi információkat:

a)

az összeférhetetlenségek feltárásával, kezelésével és közzétételével kapcsolatos politikák és eljárások, valamint azon eljárás leírása, amelynek segítségével gondoskodik arról, hogy a megfelelő személyek előtt ismertek legyenek a politikák és eljárások;

b)

az összeférhetetlenségekről szóló a) pontban említett követelmények betartásának biztosítására bevezetett egyéb intézkedések és kontrollok.

14. cikk

Titoktartás

(1)   A kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem tartalmazza a jövőbeli kereskedési adattárban tárolt információknak az alábbi célokra történő felhasználását megakadályozó belső politikákat és mechanizmusokat:

a)

törvénytelen célokra;

b)

bizalmas adatok nyilvánosságra hozatala céljából;

c)

kereskedelmi célokra nem engedélyezett felhasználás.

(2)   Az utóbbi tartalmazza az adatokhoz való hozzáféréshez szükséges jelszóhasználattal kapcsolatos személyzeti engedélyekre vonatkozó belső eljárások leírását, a személyzeti célok meghatározását, a megtekintett adatok alkalmazási körét és az adatfelhasználásra vonatkozó esetleges korlátozásokat.

(3)   A kérelmezők az EÉPH rendelkezésére bocsátják azon folyamataikról szóló információkat, amelyekkel rögzítik a személyzet tagjainak adathozzáféréseit, a hozzáférés időpontját, a lekérdezett adatok jellemzőit és a lekérdezés célját.

15. cikk

Az összeférhetetlenségi jegyzék és az összeférhetetlenségek enyhítése

(1)   A kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem a kérelem benyújtásának időpontjában naprakész jegyzéket tartalmaz a kérelmező által nyújtott kiegészítő vagy egyéb kapcsolódó szolgáltatások kapcsán felmerült lényeges összeférhetetlenségekről és azok kezelésének módjáról.

(2)   Amennyiben a kérelmező egy csoport részét képezi, a jegyzék tartalmazza az ehhez a csoporthoz tartozó más vállalkozások kapcsán felmerülő összeférhetetlenségeket és azok kezelésének módját is.

7.   SZAKASZ

Források és eljárások

16. cikk

Informatikai erőforrások és kiszervezés

A kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem tartalmazza az alábbi kérdésekre vonatkozó leírásokat:

a)

a kérelmező által az ügyfeleknek történő szolgáltatásnyújtás érdekében kifejlesztett rendszerek és felhasználói eszközök, egyebek mellett bármely felhasználói kézikönyv és belső eljárások másolata;

b)

a kérelmező informatikai erőforrásaival kapcsolatos befektetési és megújítási politikák;

c)

a kérelmező által kötött kiszervezési megállapodások, a kiszervezett feladatok szolgáltatási szintjének nyomon követésére alkalmazott módszerekkel együtt, valamint az e megállapodásokra vonatkozó szerződések másolata.

17. cikk

Kiegészítő szolgáltatások

Amennyiben egy kérelmező, csoportján belüli vállalkozás vagy egy olyan vállalkozás, amellyel a kérelmező lényeges megállapodást kötött a kereskedési vagy kereskedés utáni szolgáltatások kínálatával kapcsolatban, illetőleg kiegészítő szolgáltatás nyújtását tervezi, kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelme tartalmazza az alábbiak leírását:

a)

a kérelmező vagy anyavállalat-csoportja által folytatott kiegészítő szolgáltatások és azon megállapodások leírása, amelyeket a kereskedési adattár a kereskedési, kereskedés utáni vagy egyéb kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtó vállalatokkal kötött, valamint e megállapodások másolatai;

b)

azon eljárások és politikák, amelyek biztosítani fogják a kérelmező kereskedési adattár szolgáltatásai és egyéb üzletágak közötti operatív elkülönítést, ideértve azt az esetet is, amikor a kereskedési adattár, a holdingtársaságához tartozó vállalkozás vagy bármely olyan vállalkozás, amelyen belül a kereskedési vagy kereskedés utáni szolgáltatási lánc, illetőleg külön üzletág vonatkozásában lényeges megállapodást kötött, külön üzleti tevékenységet folytat.

8.   SZAKASZ

A hozzáférés szabályai

18. cikk

A hozzáférési szabályokra vonatkozó átláthatóság

A kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem tartalmazza az alábbi információkat:

a)

a hozzáférésre vonatkozó politikák és eljárások, amelyek alapján a felhasználók hozzáférhetnek a kereskedési adattárakban tárolt adatokhoz, ideértve bármely olyan eljárást, amely révén a felhasználók szükség esetén helyesbíthetik vagy módosíthatják a nyilvántartásba vett ügyleteiket;

b)

a felhasználó jogait és kötelezettségeit meghatározó feltételek másolata;

c)

a felhasználó rendelkezésére álló hozzáférés különböző kategóriáinak leírása, amennyiben több kategória létezik;

d)

a hozzáférésre vonatkozó politikák és eljárások, amelyek alapján egyéb szolgáltatásnyújtók megkülönböztetésmentes hozzáféréssel rendelkezhetnek a kereskedési adattár által tárolt információkhoz, amennyiben a szerződő felek ahhoz hozzájárultak.

19. cikk

A megfelelőségi rendelkezésekkel és az adatok pontosságával kapcsolatos átláthatóság

A kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem tartalmazza a kérelmező által bevezetett eljárásokat, amelyek révén ellenőrizhető, hogy:

a)

a bejelentő szerződő fél vagy benyújtó jogalany megfelel-e a jelentéstételi kötelezettségeknek;

b)

a bejelentett adatok helytállóak-e;

c)

lehetséges-e ezen adatok kereskedési adattárak közötti egyeztethetősége, amennyiben a szerződő felek különböző kereskedési adattáraknak tesznek jelentést.

20. cikk

Az árpolitikával kapcsolatos átláthatóság

A kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem a kérelmezővel kapcsolatban tartalmazza az alábbiak leírását:

a)

árpolitika, ideértve a meglévő árengedményeket és pénzvisszatérítéseket, valamint e kedvezmények igénybevételének feltételeit;

b)

a kiegészítő szolgáltatások nyújtásáért felszámolt díjak összetétele, ideértve a kereskedési adattárak szolgáltatásainak és a kiegészítő szolgáltatások becsült költségét, továbbá a kérelmező számára a kereskedési adattárral kapcsolatos szolgáltatások és kiegészítő szolgáltatások nyújtása során felmerült külön költségek elszámolására alkalmazott módszerek részleteit;

c)

az információknak az ügyfelek, nevezetesen a bejelentést végző jogalanyok és jövőbeli ügyfelek részére történő elérhetővé tételére alkalmazott módszerek, a díjszerkezet másolatával együtt, ha a kereskedési adattárak szolgáltatásai és a kiegészítő szolgáltatások elkülönülnek.

9.   SZAKASZ

Működési megbízhatóság

21. cikk

Működési kockázat

A kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem tartalmazza az alábbi információkat:

a)

a rendelkezésre álló erőforrások és a működési és bármely, a kérelmezőt nagy mértékben érintő lényeges kockázat megállapítására és csökkentésére szolgáló eljárások részletes leírása, ideértve a vonatkozó kézikönyvek és belső eljárások másolatát is;

b)

rendes működés melletti szolgáltatásnyújtás folytatása érdekében a potenciális általános veszteségek fedezésére saját tőkéből finanszírozott likvid nettó eszközök leírása, valamint annak értékelése, hogy elegendőek-e a kérelmező pénzügyi forrásai a felszámolás vagy a lényeges működési folyamatok és szolgáltatások átszervezése során felmerülő működési költségek legalább hat hónapig tartó fedezésére;

c)

a kérelmező üzletmenet-folytonossági terve és a tervfrissítési politikájára vonatkozó információ. A tervnek elsősorban az alábbiakat kell tartalmaznia:

i.

valamennyi üzleti folyamat, eszkalációs eljárások és olyan kapcsolódó rendszerek, amelyek elengedhetetlenek a kérelmező kereskedési adattár szolgáltatásainak biztosításához, ideértve bármely kapcsolódó kiszervezett szolgáltatást, a kereskedési adattár stratégiáját, politikáit és e folyamatok folytonosságára irányuló célkitűzéseit;

ii.

az egyéb pénzügyi piaci infrastruktúra-szolgáltatókkal és egyéb kereskedési adattárakkal együtt bevezetett intézkedések;

iii.

a kritikus funkciók vonatkozásában a minimális szolgáltatási szint biztosítását szolgáló intézkedések és e folyamatok teljes körű helyreállításának becsült időigénye;

iv.

az üzleti folyamatokra és rendszerekre vonatkozó, maximálisan elfogadható helyreállítási idő, figyelembe véve a 648/2012/EU rendelet 9. cikkében foglalt, a kereskedési adattárak részére történő jelentéstételi határidőt és azon adatok mennyiségét, amelyet a kereskedési adattárnak az adott napi időszakban fel kell dolgoznia;

v.

az események rögzítésére és a felülvizsgálatokra vonatkozó eljárások;

vi.

a tesztprogram és a tesztek eredményei;

vii.

a rendelkezésre álló alternatív technikai és operatív helyszínek száma, elérhetősége, az erőforrások a központtal összehasonlítva, valamint az arra az esetre bevezetett üzletmenet-folytonossági eljárások, amikor az alternatív helyszíneket kell igénybe venni;

viii.

azon másodlagos üzleti helyszínhez való hozzáféréssel kapcsolatos információk, amely révén a személyzet biztosítani tudja a szolgáltatások folytonosságát, amennyiben az elsődleges üzleti helyszín nem elérhető;

d)

a kérelmező kereskedési adattár tevékenységeinek fennakadás esetén történő biztosítására irányuló intézkedések, valamint a kereskedési adattár felhasználóinak és egyéb harmadik feleknek az intézkedésekben való részvételének a leírása.

10.   SZAKASZ

Nyilvántartások

22. cikk

A nyilvántartási politika

(1)   A kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem információkat tartalmaz az adatok átvételével és adminisztrációjával kapcsolatban, ideértve a kérelmező által bevezetett politikákat és eljárásokat annak biztosítására, hogy:

a)

a jelentett információk időben és pontosan kerüljenek be a nyilvántartásba;

b)

az adatok online és offline módon is elérhetők legyenek;

c)

az adatokról üzletmenet-folytonossági célokból megfelelő másolatokat készítsenek.

(2)   A kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelemnek azon nyilvántartási rendszerek, politikák és eljárások leírását is tartalmazza, amelyeket annak biztosítására használnak, hogy az információkat a vonatkozó jogszabályi és szabályozási követelményekkel összhangban megfelelően módosítsák és a pozíciókat helyesen számítsák ki.

11.   SZAKASZ

Az adatok rendelkezésre állása

23. cikk

Az adatok rendelkezésre bocsátásának mechanizmusai

A kereskedési adattárként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem tartalmazza azon források, módszerek és csatornák leírását, amelyeket a kérelmező felhasznál majd a 648/2012/EU rendeletnek az átláthatóságról és az adatok rendelkezésre állásáról szóló 81. cikke (1), (3) és (5) bekezdésével összhangban az információhoz való hozzáférés elősegítéséhez, az alábbiakkal együtt:

a)

azon források, módszerek és csatornák leírása, amelyeket a kereskedési adattár alkalmazni fog, hogy a 648/2012/EU rendelet 81. cikkének (1) bekezdésével összhangban elősegítse a nyilvánosságnak az általa tárolt adatokhoz való hozzáférését, továbbá a frissítések gyakorisága, a konkrét kézikönyvek és belső politikák másolatával együtt;

b)

azon források, módszerek és eszközök leírása, amelyeket a kereskedési adattár alkalmazni fog, hogy a 648/2012/EU rendelet 81. cikkének (3) bekezdésével összhangban elősegítse a releváns hatóságoknak az általa tárolt információkhoz való hozzáférését, továbbá a frissítések és azon ellenőrzések és felülvizsgálatok gyakorisága, amelyeket a kereskedési adattár a hozzáférés szűrési eljárására meghatározhat, konkrét kézikönyvek és belső politikák másolatával együtt;

c)

azon források, módszerek és csatornák leírása, amelyeket a kereskedési adattár alkalmazni fog, hogy a 648/2012/EU rendelet 80. cikkének (5) bekezdésével összhangban elősegítse a szerződő feleknek az általa tárolt információkhoz való hozzáférését, továbbá a frissítések gyakorisága, a konkrét kézikönyvek és belső politikák másolatával együtt.

24. cikk

A kérelem pontosságának és teljességének ellenőrzése

(1)   A nyilvántartásba-vételi eljárás során az EÉPH részére benyújtott valamennyi információhoz a kereskedési adattár igazgatóságának és a felső vezetésnek egy-egy tagja által aláírt kísérőlevelet kell mellékelni, amely igazolja, hogy a közölt adatok a benyújtás napján a kereskedési adattár igazgatósága és a felső vezetés legjobb tudomása szerint pontosak és teljesek voltak.

(2)   Az információkhoz szükség esetén az adatok pontosságát igazoló, vonatkozó társasági jogi dokumentációt kell mellékelni.

25. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2012. december 19-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

(2)  HL L 201., 2012.7.27., 1. o.

(3)  HL L 331., 2010.12.15., 84. o.

(4)  HL L 243., 2002.9.11., 1. o.

(5)  HL L 157., 2006.6.9., 87. o.


23.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 52/33


A BIZOTTSÁG 151/2013/EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2012. december 19.)

a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a kereskedési adattárak által közzéteendő és hozzáférhetővé teendő adatokat, valamint az adatok összesítésére, összehasonlítására és az adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó működési standardokat meghatározó szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),

tekintettel a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló, 2012. július 4-i 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2) és különösen annak 81. cikke (5) bekezdésére,

mivel:

(1)

Létfontosságú, hogy az érintett ügyletek és a hozzájuk tartozó szerződő felek egyértelműen beazonosíthatók legyenek. Funkcionális megközelítést követve, a kereskedési adattárakban tárolt adatokhoz hozzáféréssel rendelkező jogalanyokat hatásköreik és az általuk betöltött funkciók szerint kell vizsgálni.

(2)

Annak érdekében, hogy az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (EÉPH) gyakorolni tudja az adattárak feletti felügyeletet, információkéréseket fogalmazhasson meg, megfelelő felügyeleti intézkedéseket tehessen, továbbá nyomon tudja követni, hogy adott kereskedési adattárnak a nyilvántartásban való szerepeltetése indokolt-e még vagy a nyilvántartásba vételt vissza kell-e vonni, az EÉPH részére hozzáférést kell biztosítani az egyes ügyletekre vonatkozóan a kereskedési adattárakban tárolt adatok teljes köréhez.

(3)

Az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) szerinti feladataira és a 648/2012/EU rendeletre való tekintettel az EÉPH részére különböző jogalapok alapján kell hozzáférést biztosítani. Az EÉPH személyzetének egyes tagjai részére biztosított adathozzáférésnek összhangban kell lennie az említett konkrét jogalapokkal.

(4)

Az Európai Rendszerkockázati Testületnek (ERKT), az EÉPH-nak és a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) érintett tagjainak, köztük egyes nemzeti központi bankoknak és az Unió területén működő értékpapír- és piacfelügyeleti hatóságoknak feladata az Unió pénzügyi stabilitásának felügyelete és megőrzése, ebből kifolyólag az ezzel összefüggésben rájuk bízott feladatuk ellátásához szükséges ügyleti adatokhoz valamennyi szerződéses fél tekintetében hozzáférést kell biztosítani részükre.

(5)

A központi szerződő felek felügyeleti szerveinek és ellenőreinek szükségük van a hozzáférésre ahhoz, hogy ténylegesen gyakorolni tudják az említett jogalanyok tekintetében alkalmazandó hatásköreiket, következésképp az ezen feladatkörük ellátásához szükséges összes információhoz hozzá kell férniük.

(6)

A KBER érintett tagjainak hozzáférése az alapvető feladatuk ellátását szolgálja, konkrétan a központi bank kibocsátási funkcióit, a pénzügyi stabilitással összefüggő feladataikat, és bizonyos esetekben egyes szerződő felek felett gyakorolt prudenciális felügyelettel összefüggő feladatokat. Tekintettel arra, hogy az egyes KBER-tagok a nemzeti szabályozás alapján eltérő feladatokkal rendelkeznek, számukra az adathozzáférést a 648/2012/EU rendelet 81. cikkének (3) bekezdésében felsorolt különböző feladatoknak megfelelően kell biztosítani.

(7)

Az érintett uniós értékpapír- és piacfelügyeleti hatóságok fő feladata a saját joghatóságukra kiterjedő befektetővédelem, és számukra a piacokra, a piaci résztvevőkre, a termékekre és az alaptermékekre vonatkozó ügyleti adatokhoz való hozzáférést a saját felügyeleti és jogérvényesítési feladatkörük által lefedett adatok tekintetében kell biztosítani.

(8)

A nyilvános vételi ajánlatról szóló, 2004. április 21-i 2004/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) 4. cikke alapján kijelölt hatóságok részére akkor kell hozzáférést biztosítani a származtatott részvényügyletek adataihoz, ha az alaptermék vagy a saját joghatóságukon belüli szabályozott piacra bevezetett termék, vagy a kibocsátó hivatalos címe a saját joghatóságukon belül van, vagy ha az alaptermék kibocsátója ajánlattevő a fentiek szerinti társaság tekintetében és az általa kínált ellenérték értékpapírokat is tartalmaz.

(9)

Hozzáférést kell biztosítani az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER) részére, hogy nyomon tudja követni a nagykereskedelmi energiapiacokat annak érdekében, hogy a nemzeti szabályozó hatóságokkal együttműködve a nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról szóló, 2011. október 25-i 1227/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5) összhangban feltárja és megelőzze a piaci visszaéléseket. Az ACER-nek tehát az energiapiaci származtatott ügyletekre vonatkozóan az adattárakban tárolt minden adathoz hozzá kell férnie.

(10)

A 648/2012/EU rendelet kizárólag kereskedési adatokra vonatkozik, az olyan kereskedés előtti adatokra, mint például az 1227/2011/EU rendelet által előírt kereskedési megbízásokkal kapcsolatos adatokra viszont nem alkalmazandó. Következésképpen ebben a tekintetben a kereskedési adattárak nem tekinthetők megfelelő információforrásnak az ACER számára.

(11)

Az adattárakban tárolt adatokhoz való hozzáférésre alkalmazott funkcionális megközelítésben a prudenciális felügyelet fontos összetevő. Prudenciális felügyeleti feladatokkal is különböző hatóságok rendelkezhetnek. Az érintett jogalanyokra vonatkozó ügyleti adatokhoz való hozzáférést tehát a 648/2012/EU rendelet 81. cikkének (3) bekezdésében felsorolt összes hatóság részére biztosítani kell.

(12)

Az adattárakban tárolt adatokhoz a 648/2012/EU rendelet 81. cikkének (3) bekezdése alapján hozzáféréssel rendelkező jogalanyoknak gondoskodniuk kell arról, hogy rendelkezzenek olyan politikával, és érvényesítsék is azt, amellyel biztosítják, hogy kizárólag az érintett személyek férjenek hozzá az információkhoz egy jól meghatározott és jogilag megalapozott cél érdekében, továbbá amellyel egyértelműen szabályozzák azon potenciális egyéb személyek körét, akik számára a szóban forgó adatokhoz való hozzáférés engedélyezett.

(13)

Az adatokhoz való hozzáférést három összesítési szinten kell megvizsgálni. Az ügyleti adatok az egyes ügyletek részleteit; a pozíciókra vonatkozó adatok az egyes szerződő felek tekintetében alaptermékenként/termékenként összesített pozíciókra vonatkozó adatokat; az összesített nominális adatok pedig alaptermékenként/termékenként összesített adatokat tartalmazzák a szerződő felekre vonatkozó részletek nélkül. Az ügyleti adatokhoz való hozzáférés egyben a pozíciókra vonatkozó és az összesített adatokhoz való hozzáférést is biztosít. A pozíciókra vonatkozó adatokhoz való hozzáférés egyben az összesített adatokhoz való hozzáférést is biztosít, de nem biztosít hozzáférést az ügyleti adatokhoz. Az összesített nominális adatokhoz való hozzáférés jelenti a legkevésbé tagolt kategóriát, és ez nem biztosít hozzáférést a pozíciókra vonatkozó adatokhoz és az ügyleti adatokhoz.

(14)

Ez a rendelet az Európai Értékpapírpiaci Hatóság által a Bizottságnak benyújtott szabályozási technikaistandard-tervezeten alapul.

(15)

Az 1095/2010/EU rendelet 10. cikkével összhangban az e rendelet alapját képező szabályozási technikaistandard-tervezetek benyújtása előtt az EÉPH konzultált az érintett hatóságokkal és a Központi Bankok Európai Rendszerének (EKBR) tagjaival. Az EÉPH nyilvános konzultációkat is folytatott ezen szabályozási technikaistandard-tervezetekről, elemezte a lehetséges költségeket és hasznokat, és kikérte az említett rendelet 37. cikke szerint létrehozott Értékpapírpiaci Érdekképviseleti Csoport véleményét,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az összesített adatok közzététele

(1)   A 648/2012/EU rendelet 81. cikkének (1) bekezdésében meghatározott adatok közzététele során a kereskedési adattárak legalább az alábbiakat teszik közzé:

a)

az összesített nyitott pozíciók a származtatott termékek alábbi kategóriái szerinti lebontásban:

i.

áruk;

ii.

hitel;

iii.

deviza;

iv.

részvény;

v.

kamatláb;

vi.

egyéb;

b)

az összesített ügyleti forgalom a származtatott termékek alábbi kategóriái szerinti lebontásban:

i.

áruk;

ii.

hitel;

iii.

deviza;

iv.

részvény;

v.

kamatláb;

vi.

egyéb;

c)

az összesített érték a származtatott termékek alábbi kategóriái szerinti lebontásban:

i.

áruk;

ii.

hitel;

iii.

deviza;

iv.

részvény;

v.

kamatláb;

vi.

egyéb.

(2)   Az adatokat a nyilvánosság számára könnyen elérhető és legalább hetente frissített weblapon vagy online portálon teszik közzé.

2. cikk

Az érintett hatóságok hozzáférése az adatokhoz

(1)   A kereskedési adattárak minden ügyleti adathoz hozzáférést biztosítanak az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (EÉPH) részére, hogy az eleget tudjon tenni felügyeleti hatáskörének.

(2)   Az EÉPH belső eljárásokat dolgoz ki annak érdekében, hogy biztosítsa személyzetének megfelelő hozzáférését, továbbá a hozzáférés esetleges korlátozásait az EÉPH feladatkörébe tartozó, nem felügyeleti tevékenységek tekintetében.

(3)   A kereskedési adattárak minden olyan származtatott ügylethez kapcsolódó ügyleti adathoz hozzáférést biztosítanak az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER) részére, amelyek esetében az alaptermék energiapiaci termék vagy kibocsátási egység.

(4)   A kereskedési adattárak hozzáférést biztosítanak a központi szerződő fél felügyeletét ellátó illetékes hatóság és – adott esetben – a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) a központi szerződő felet felügyelő érintett tagja részére a központi szerződő fél által elszámolt vagy bejelentett ügyletek minden adatához.

(5)   A kereskedési adattárak hozzáférést biztosítanak a bejelentett ügyletek végrehajtásának helyszíneit felügyelő illetékes hatóság részére a szóban forgó kereskedési helyszíneken végrehajtott ügyletek minden adatához.

(6)   A kereskedési adattárak hozzáférést biztosítanak a 2004/25/EK irányelv 4. cikke alapján kijelölt felügyeleti hatóság részére azon származtatott ügyletek minden adatához, amelyek esetében az értékpapír-alaptermék kibocsátója az alábbi feltételek valamelyikének megfelelő társaság:

a)

a felügyeleti hatóság joghatósága alá tartozó szabályozott piacra bevezetett;

b)

székhelye – vagy amennyiben nincs székhelye, a központi irodája – a felügyeleti hatóság joghatósága alá tartozik;

c)

ajánlattevő az a) vagy b) pont szerinti társaság tekintetében, és az általa kínált ellenérték értékpapírokat is tartalmaz.

(7)   A (6) bekezdés alapján közlendő adatok az alábbiakra vonatkozó információkat tartalmaznak:

a)

az alapul szolgáló értékpapírok;

b)

a származtatott ügylet kategóriája;

c)

a pozíció előjele;

d)

a referencia-értékpapírok száma;

e)

a származtatott ügylet szerződő felei.

(8)   A kereskedési adattárak hozzáférést biztosítanak a 648/2012/EU rendelet 81. cikke (3) bekezdésének h) pontjában említett érintett uniós értékpapírpiaci hatóságok részére a piacokkal, résztvevőkkel, ügyletekkel és alaptermékekkel kapcsolatos minden olyan ügyleti adathoz, amely a hozzá tartozó felügyeleti feladatok és az irányadó jogalap alapján az adott hatóság hatáskörébe tartozik.

(9)   A kereskedési adattárak hozzáférést biztosítanak az Európai Rendszerkockázati Testület, az EÉPH és a KBER érintett tagjai részére az ügyleti adatokhoz az alábbiak tekintetében:

a)

az érintett joghatóság alá tartozó valamennyi szerződő fél vonatkozásában;

b)

azon származtatott ügyletekre vonatkozóan, ahol a származtatott ügylet tárgyát képező jogalany az adott joghatóságon belül található, vagy ahol az ügylet tárgyát képező kötelezettség az adott joghatóság által kibocsátott állampapír.

(10)   A kereskedési adattárak a KBER érintett tagja részére hozzáférést biztosítanak az adott tag által kibocsátott pénznemben kötött származtatott ügyletek pozícióira vonatkozó adatokhoz.

(11)   A beszámolási kötelezettség alá tartozó szerződő felek prudenciális felügyelete céljából a kereskedési adattárak hozzáférést biztosítanak a 648/2012/EU rendelet 81. cikkének (3) bekezdése szerinti érintett szervezetek részére a szóban forgó szerződő felek minden ügyleti adatához.

3. cikk

Harmadik országok hatóságai

(1)   Harmadik országnak az Unióval a 648/2012/EU rendelet 75. cikke szerinti nemzetközi megállapodást kötött érintett hatóságai esetében a kereskedési adattárak a harmadik országbeli hatóság megbízatásának és feladatkörének figyelembevételével és a szóban forgó nemzetközi megállapodás rendelkezéseivel összhangban biztosítanak hozzáférést a harmadik országbeli hatóság részére.

(2)   Harmadik országnak az EÉPH-val a 648/2012/EU rendelet 76. cikke szerinti együttműködési megállapodást kötött érintett hatóságai esetében a kereskedési adattárak a harmadik országbeli hatóság megbízatásának és feladatkörének figyelembevételével és a szóban forgó együttműködési megállapodás rendelkezéseivel összhangban biztosítanak hozzáférést a harmadik országbeli hatóság részére.

4. cikk

Az adatok összesítésére és összehasonlítására vonatkozó működési standardok

(1)   A kereskedési adattárak a nemzetközileg elfogadott tájékoztatási eljárásokkal, üzenetváltási standardokkal és referenciaadatokkal összhangban biztosítanak hozzáférést a 648/2012/EU rendelet 81. cikkének (3) bekezdésében felsorolt szervezetek részére.

(2)   Az ügyletek szerződő felei mindegyik származtatott ügylethez olyan egyedi ügyletazonosítót generálnak, amely lehetővé teszi a kereskedési adattárak részére a különböző adattárak adatainak összesítését és összehasonlítását.

5. cikk

Az adathozzáférés működési standardjai

(1)   A kereskedési adattárak nyilvántartást vezetnek a 648/2012/EU rendelet 81. cikke (3) bekezdésében felsorolt szervezetek részére adott adathozzáféréssel kapcsolatos információkról.

(2)   Az (1) bekezdésben említett információk az alábbiakat tartalmazzák:

a)

a hozzáférhető adatok köre;

b)

a 648/2012/EU és ezen rendelet alapján a szóban forgó adatokhoz való hozzáférést biztosító jogszabályi rendelkezések hivatkozása.

6. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2012. december 19-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

(2)  HL L 201., 2012.7.27., 1. o.

(3)  HL L 331., 2010.12.15., 84. o.

(4)  HL L 142., 2004.4.30., 12. o.

(5)  HL L 326., 2011.12.8., 1. o.


23.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 52/37


A BIZOTTSÁG 152/2013/EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2012. december 19.)

a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a központi szerződő felekre vonatkozó tőkekövetelményekről szóló szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),

tekintettel a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló, 2012. július 4-i 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2) és különösen annak 16. cikke (3) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 648/2012/EU rendelet – többek között – a központi szerződő felekre vonatkozó prudenciális követelményeket állapít meg, hogy biztosítsa biztonságos és stabil működésüket, valamint a tőkekövetelményeknek való mindenkori megfelelésüket. Tekintettel arra, hogy az elszámolási tevékenységekkel összefüggő kockázatok fedezetére nagy részben célirányos források állnak rendelkezésre, ezek a tőkekövetelmények annak biztosítására szolgálnak, hogy a központi szerződő fél mindenkor kellően feltőkésített legyen mindazon hitel-, partner- és piaci kockázatokkal, illetve működési, jogi és üzleti kockázatokkal szemben, amelyek fedezetére nem állnak még rendelkezésre célirányos források, valamint hogy szükség esetén képes legyen tevékenységeinek rendezett felszámolására vagy szerkezetének átalakítására.

(2)

A szabályozási technikai standardok kidolgozása során különösen tekintettel kell lenni a hitelintézetekre és a befektetési vállalkozásokra alkalmazandó tőkekövetelményekre, mivel a központi szerződő felek a fedezettel nem rendelkező tevékenységek gyakorlása során hasonló kockázatoknak vannak kitéve, mint a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások. Emellett figyelembe kell venni a Fizetési és Elszámolási Rendszerek Bizottsága és az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete által kiadott, a pénzpiaci infrastruktúrákra vonatkozó elveket (a továbbiakban: CPSS-IOSCO-elvek) is. Ahhoz, hogy a központi szerződő felek képesek legyenek tevékenységeik rendezett felszámolására vagy átstrukturálására, elegendő forrással kell rendelkezniük ahhoz, hogy működési költségeiket megfelelő ideig fedezni tudják. Ezen időszak alatt a központi szerződő félnek képesnek kell lennie arra, hogy intézkedéseket tegyen lényeges működési folyamatainak átszervezésére, ideértve az újratőkésítést, a vezetés leváltását, az alkalmazott üzleti stratégiák, valamint a költség- és díjszerkezetek felülvizsgálatát, a nyújtandó szolgáltatások átalakítását, az elszámolási portfólió értékesítését, az összeolvadást egy másik központi szerződő féllel, vagy az elszámoláshoz kapcsolódó tevékenységek átruházását egy másik központi szerződő félre. A központi szerződő fél köteles tevékenységeit a felszámolás vagy átstrukturálás idején is folytatni. Egy ilyen helyzetben bizonyos költségek, például az értékesítési költségek csökkenhetnek, míg egyéb, pl. jogi költségek emelkedhetnek. Ezért az éves működési költségek bruttó összege megfelelő közelítő értéknek tekinthető a központi szerződő fél tevékenységeinek felszámolása vagy átstrukturálása során felmerülő tényleges költségek megállapításakor. Tekintettel a központi szerződő felek által alkalmazott számviteli gyakorlatok sokféleségére, a működési költségek fogalma a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) szerint elfogadott nemzetközi pénzügyi beszámolási standardoknak (International Financial Reporting Standards – IFRS) vagy az ezen a területen alkalmazandó, korlátozott számú, uniós jogi előírásnak megfelelően értelmezendő.

(3)

Mivel a központi szerződő fél tőkéjének a 648/2012/EU rendelet 16. cikke (2) bekezdésének értelmében mindenkor elegendőnek kell lennie a tevékenységek rendezett felszámolása és a vonatkozó kockázatok elleni megfelelő védelem biztosítására, olyan korai előrejelző eszköz létrehozására van szükség, amely a tőkekövetelmény 110 %-ának megfelelő bejelentési küszöbérték meghatározásával lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára, hogy megfelelő időben, előzetesen tudomást szerezzenek olyan helyzetekről, amikor a központi szerződő fél tőkéjének szintje megközelíti a tőkekövetelményre vonatkozó értéket.

(4)

Eltekintve a működési kockázatnak való kitettség számszerűsítésének nehézségeitől, a központi szerződő felekre vonatkozó tőkekövetelmények meghatározása során a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) jelenti a megfelelő viszonyítási alapot. Összhangban a 2006/48/EK irányelvvel, a működési kockázat meghatározásának magában kell foglalnia a központi szerződő felekre vonatkozó tőkekövetelményekről szóló technikai standardokra tekintettel fennálló jogi kockázatot is.

(5)

A 2006/48/EK irányelv és a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 2006. június 14-i 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) megfelelő viszonyítási alapot jelentenek a célirányos források által nem fedezett hitel-, partner- és piaci kockázatok fedezésének céljából meghatározott tőkekövetelmények létrehozása során, mivel a fenti kockázatok hasonlóak azokhoz, amelyeknek a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások ki vannak téve.

(6)

A 648/2012/EU rendelet 52. és 53. cikkének teljesülése esetén a központi szerződő feleknek nem kell tőkével rendelkezniük az interoperabilitási megállapodásból eredő kereskedési kitettségek és a garanciaalaphoz való hozzájárulások vonatkozásában. Amennyiben azonban az említett cikkekben meghatározott követelmények nem teljesülnek, a központi szerződő felek számára további kockázatokat okozhatnak a köztük lévő kapcsolatok olyan esetekben, amikor az általuk nyújtott biztosítékokra nem terjed ki teljes körű védelem vagy ezek nem „csődsemlegesek”, továbbá, ha a garanciaalaphoz való hozzájárulások kockázatnak vannak kitéve az átvevő központi szerződő fél klíringtagjának nemteljesítése miatt. Ezért ilyen esetekben tőkekövetelményeket kell alkalmazni a garanciaalaphoz való hozzájárulásokra és a más központi szerződő felekkel szembeni kereskedési kitettségekre is. Az átterjedési hatás elkerüléséhez a más központi szerződő felek garanciaalapjához nyújtott hozzájárulásokra általánosságban óvatosabb előírásokat kellene alkalmazni, mint a hitelintézeteknek a központi szerződő felekkel szembeni kitettségeire. Egy központi szerződő félnek egy másik központi szerződő fél garanciaalapjához való hozzájárulásként nyújtott saját forrásait nem kell figyelembe venni a 648/2012/EU rendelet 16. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában, mivel ezek befektetésére nem a befektetési politikának megfelelően kerül sor. Továbbá el kell kerülni, hogy ezeket az eszközöket kétszer számolják el az ilyen hozzájárulásokból eredő, kockázattal súlyozott kitettségek kiszámítása során.

(7)

A rendezett felszámoláshoz szükséges idő szigorúan az adott központi szerződő fél által nyújtott, az elszámoláshoz kapcsolódó szolgáltatásoktól, valamint attól a piaci környezettől függ, amelyben a központi szerződő fél tevékenységét folytatja, különösen akkor, ha szolgáltatásait átveheti egy másik központi szerződő fél. Ezért a felszámoláshoz szükséges hónapok számát a központi szerződő fél saját, az illetékes hatóság jóváhagyását igénylő számításai alapján kell megállapítani. A tőkekövetelmények prudens szintjének biztosításához a felszámoláshoz szükséges időtartamot legalább hat hónapban kell meghatározni.

(8)

Az üzleti kockázat azt a kockázatot jelöli, amelyet a központi szerződő fél saját hatékonysága és az általános üzleti feltételeket érintő, olyan lehetséges változások alapján visel, amelyek előreláthatólag a bevételek csökkenését vagy a kiadások emelkedését eredményezik, és ennek következtében a központi szerződő fél pénzügyi helyzetének romlását vonják maguk után, továbbá olyan veszteségeket idéznek elő, amelyeket a központi szerződő fél tőkéjével szemben el kell számolni. Mivel az üzleti kockázat szintje nagyban függ az egyes központi szerződő felek sajátos helyzetétől, és különböző tényezők, például a nem hatékony eljárások, a kedvezőtlen piaci környezet, a technológiai haladásra adott elégtelen reakciók vagy az üzleti stratégia hiányos végrehajtása is befolyásolhatják, a tőkekövetelményeket a központi szerződő fél saját, az illetékes hatóság jóváhagyását igénylő számításai alapján kell megállapítani. A tőkekövetelmények prudens szintjének biztosításához be kell vezetni egy alsó küszöbértéket.

(9)

Az Európai Bankhatóság (EBH) az e rendelet alapját képező technikaistandard-tervezetek benyújtását megelőzően szorosan együttműködött a Központi Bankok Európai Rendszerével (KBER), és konzultációkat folytatott az Európai Értékpapírpiaci Hatósággal (EÉPH). Az EBH emellett nyilvános konzultációt folytatott a szabályozási technikaistandard-tervezetekről, elemezte az ezekkel összefüggésben felmerülő, esetleges költségeket és hasznokat, és kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) 37. cikke alapján létrehozott banki érdek-képviseleti csoport véleményét.

(10)

Ez a rendelet az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankfelügyeleti Hatóság) által az Európai Bizottságnak benyújtott szabályozási technikaistandard-tervezeten alapul,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tőkekövetelmények

(1)   A központi szerződő félnek olyan, az eredménytartalékot és tartalékokat tartalmazó tőkével kell rendelkeznie, amely mindenkor megegyezik a következőkben felsorolt elemek összegével, vagy meghaladja azt:

a)

a központi szerződő félnek a 2. cikknek megfelelően kiszámított, a központi szerződő fél tevékenységeinek felszámolására vagy átstrukturálására vonatkozó tőkekövetelményei;

b)

a központi szerződő félnek a 3. cikknek megfelelően kiszámított, a működési és jogi kockázatokra vonatkozó tőkekövetelményei;

c)

a központi szerződő félnek a 4. cikknek megfelelően kiszámított, a hitel-, partner- és piaci kockázatokra vonatkozó tőkekövetelményei;

d)

a központi szerződő félnek az 5. cikknek megfelelően kiszámított, az üzleti kockázatra vonatkozó tőkekövetelményei.

(2)   A központi szerződő fél eljárásokat vezet be valamennyi olyan kockázati forrás feltárására, amelyek kihatással lehetnek folyamatban lévő feladatai ellátására, és felméri a bevételeket és kiadásokat, továbbá a tőkeszintjét érintő esetleges kedvezőtlen hatások valószínűségét.

(3)   Ha a központi szerződő fél tőkéjének összege az (1) bekezdésnek megfelelően a tőkekövetelmények 110 %-ánál, vagy 7,5 millió EUR (a továbbiakban: bejelentési küszöbérték) 110 %-ánál alacsonyabb szintre csökken, a központi szerződő fél azonnal értesíti az illetékes hatóságot, majd mindaddig legalább hetente közli az illetékes hatósággal a tőke szintjére vonatkozó friss adatot, ameddig a rendelkezésére álló tőke ismét meghaladja a bejelentési küszöbértéket.

(4)   Az írásos bejelentés a következő elemeket tartalmazza:

a)

annak oka, hogy a központi szerződő fél tőkéje a bejelentési küszöbérték alatti szintre csökkent, és a központi szerződő fél pénzügyi helyzetére vonatkozó, rövid távú kilátások ismertetése;

b)

azoknak az intézkedéseknek az átfogó leírása, amelyeket a központi szerződő fél a tőkekövetelményeknek való folyamatos megfelelés biztosítására szándékozik elfogadni.

2. cikk

A tevékenységek felszámolására vagy átstrukturálására vonatkozó tőkekövetelmények

(1)   A központi szerződő fél bruttó éves működési költségeit elosztja tizenkettővel, hogy így meghatározza bruttó havi működési költségeit, majd a kapott számot beszorozza a tevékenységeinek felszámolásához vagy átstrukturálásához szükséges, a 2. cikk szerint megállapított időtartammal. E számítás eredménye határozza meg a központi szerződő fél tevékenységeinek rendezett felszámolása vagy átstrukturálása biztosításához szükséges tőke összegét.

(2)   A tevékenységek felszámolásához vagy átstrukturálásához szükséges, az (1) bekezdésben említett időtartam meghatározáshoz a központi szerződő fél jóváhagyás céljából benyújtja az illetékes hatóságnak (összhangban annak a 648/2012/EU rendelet III. címében meghatározott hatásköreivel) a tevékenységei felszámolásához vagy átstrukturálásához szükséges megfelelő időtartamra vonatkozó saját számításait. A kiszámított időtartamnak – stresszhelyzeti piaci körülmények esetén is – elegendőnek kell lennie a központi szerződő fél tevékenységeinek rendezett felszámolásához vagy átstrukturálásához, működésének átszervezéséhez, elszámolási portfóliójának értékesítéséhez vagy az elszámolással kapcsolatos tevékenységeknek egy másik központi szerződő félre történő átruházásához. A fenti időszak kiszámítása során tekintettel kell lenni a központi szerződő fél pozícióinak likviditására, méretére, lejárati szerkezetére, az ezeket érintő, adott esetben felmerülő, határokon átnyúló akadályokra, valamint az elszámolt termékek típusára. A központi szerződő fél tevékenységeinek felszámolásához vagy átstrukturálásához szükséges és a tőkekövetelmény kiszámításakor alapul vett időtartam legalább hat hónap.

(3)   A központi szerződő fél a tevékenységeinek felszámolásához vagy átstrukturálásához szükséges megfelelő időtartam kiszámításakor általa alapul vett feltételezések bármely lényeges változása esetén aktualizálja, majd jóváhagyás céljából benyújtja számításait az illetékes hatósághoz.

(4)   E cikk alkalmazásában a működési költségek fogalma az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi pénzügyi beszámolási standardoknak (IFRS), a 78/660/EGK (7), a 83/349/EGK (8) és a 86/635/EGK (9) tanácsi irányelvnek, vagy egy harmadik ország – az 1569/2007/EK bizottsági rendelettel (10) összhangban a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokkal egyenértékűnek tekintett – általánosan elfogadott elszámolási elveinek vagy egy harmadik ország a nevezett rendelet 4. cikke alapján engedélyezett elszámolási standardjainak megfelelően értelmezendő. A központi szerződő felek az éves pénzügyi kimutatásukból származó legfrissebb, auditált adatokat használják.

3. cikk

A működési és jogi kockázatokra vonatkozó tőkekövetelmények

(1)   A központi szerződő fél az 1. cikkben említett működési – köztük a jogi – kockázatokra vonatkozó tőkekövetelmények kiszámításához, a 2006/48/EK irányelvnek megfelelően és a (2)–(7) bekezdésben rögzített korlátozások mellett az alapvető mutató módszerét alkalmazza vagy fejlett mérési módszereket használ.

(2)   A központi szerződő fél a működési kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény kiszámításához, a 2006/48/EK irányelv 103. cikkének megfelelően az alapvető mutató módszerét alkalmazhatja.

(3)   A központi szerződő fél jól dokumentált rendszert vezet be a működési kockázat értékelésére és kezelésére, a rendszerhez rendelt egyértelmű felelősségekkel. Ez a rendszer meghatározza a működési kockázattal szembeni kitettséget, és nyomon követi a vonatkozó működési kockázati adatokat, beleértve a jelentős veszteségekkel kapcsolatos adatokat is. A rendszert rendszeresen felülvizsgálatnak kell alávetni, amelyet egy, a felülvizsgálat elvégzéséhez szükséges ismeretekkel rendelkező független fél hajt végre.

(4)   A központi szerződő fél működési kockázatának értékelésére szolgáló rendszert szorosan integrálni kell a központi szerződő fél kockázatkezelési folyamataiba. A rendszer eredményei a központi szerződő fél működési kockázati profiljának felügyeletére és ellenőrzésére szolgáló folyamatok szerves részét képezik.

(5)   A központi szerződő fél a felső vezetés részére történő jelentéstétel olyan rendszerét vezeti be, amely keretében az intézményen belüli érintett funkciók működési kockázattal kapcsolatos jelentéseket kapnak. A központi szerződő fél eljárásokat vezet be a vezetői jelentésekben foglalt információknak megfelelő intézkedések végrehajtására.

(6)   A központi szerződő fél továbbá kérelmezheti illetékes hatóságánál a fejlett mérési módszerek alkalmazásának engedélyezését. Az illetékes hatóság engedélyezheti, hogy a központi szerződő fél – összhangban a 2006/48/EK irányelv 105. cikkével – a működési kockázat mérésére szolgáló saját rendszerein alapuló, fejlett mérési módszereket alkalmazzon.

(7)   A működési kockázatra vonatkozó tőkekövetelmények kiszámításához a (6) bekezdésben meghatározott fejlett mérési módszereket alkalmazó központi szerződő feleknek olyan tőkével kell rendelkezniük, amelynek összege mindenkor megegyezik a (2) bekezdés szerinti alapvető mutató módszerének használatával megállapított tőkekövetelmény 80 %-ával, vagy meghaladja azt.

4. cikk

A 648/2012/EU rendelet 41–44. cikkében említett célirányos pénzügyi források által nem fedezett hitel-, partner- és piaci kockázatokra vonatkozó tőkekövetelmények

(1)   A központi szerződő fél az 1. cikkben említett tőkekövetelményeit a hitel- és partnerkockázatból eredő súlyozott kitettségek 8 %-ának, és a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelvvel összhangban kiszámított, a piaci kockázatokra vonatkozó tőkekövetelmények összegében határozza meg, a (2)–(5) bekezdésben rögzített korlátozások mellett.

(2)   A 648/2012/EU rendelet 41–44. cikkében említett célirányos pénzügyi források által nem fedezett piaci kockázatokra vonatkozó tőkekövetelmények kiszámításához a központi szerződő fél a 2006/49/EK irányelv I–IV. mellékletében meghatározott módszereket alkalmazza.

(3)   A 648/2012/EU rendelet 41–44. cikkében említett célirányos pénzügyi források által nem fedezett piaci kockázatokra vonatkozó súlyozott kitettségek kiszámításához a központi szerződő fél a 2006/48/EK irányelv 78–83. cikkében meghatározott standard módszert alkalmazza.

(4)   A 648/2012/EU rendelet 41–44. cikkében említett célirányos pénzügyi források által nem fedezett partnerkockázatokra vonatkozó súlyozott kitettségek kiszámításához a központi szerződő fél a 2006/48/EK irányelv III. mellékletének 3. részében meghatározott, piaci árazás módszerét és a 2006/48/EK irányelv VIII. mellékletének 3. részében meghatározott, pénzügyi biztosítékok összetett módszerét használja, a felügyeleti volatilitási korrekciós tényezők alkalmazása mellett.

(5)   Ha nem teljesül a 648/2012/EU rendelet 52. és 53. cikkében említett valamennyi feltétel, és ha a központi szerződő fél nem használja saját forrásait, a központi szerződő félnek 1 250 %-os kockázati súlyt kell alkalmaznia a valamely másik központi szerződő fél garancialapjához nyújtott hozzájárulásokból adódó kitettségekre, és 2 %-os kockázati súlyt a valamely másik központi szerződő féllel szembeni kereskedési kitettségekre.

5. cikk

Az üzleti kockázatra vonatkozó tőkekövetelmények

(1)   A központi szerződő fél jóváhagyás céljából benyújtja az illetékes hatóságnak (összhangban annak a 648/2012/EU rendelet III. címében meghatározott hatásköreivel) az azon veszteségek fedezéséhez szükséges tőkére vonatkozó saját számításait, amelyek a központi szerződő fél üzleti modelljére vonatkozó, ésszerűen előrelátható, kedvezőtlen forgatókönyveken alapuló üzleti kockázatból erednek.

(2)   Az üzleti kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény megegyezik a központi szerződő fél jóváhagyott számításával, és nem lehet alacsonyabb, mint a bruttó éves működési költségek 25 %-a. E cikk alkalmazásában a bruttó éves működési költségeket a 2. cikk (4) bekezdésével összhangban kell értelmezni.

6. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2012. december 19-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

(2)  HL L 201., 2012.7.27., 1. o.

(3)  HL L 243., 2002.9.11., 1. o.

(4)  HL L 177., 2006.6.30., 1. o.

(5)  HL L 177., 2006.6.30., 201. o.

(6)  HL L 331., 2010.12.15., 12. o.

(7)  HL L 222., 1978.8.14., 11. o.

(8)  HL L 193., 1983.7.18., 1. o.

(9)  HL L 372., 1986.12.31., 1. o.

(10)  HL L 340., 2007.12.22., 66. o.


23.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 52/41


A BIZOTTSÁG 153/2013/EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2012. december 19.)

a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a központi szerződő felekre vonatkozó követelményekről szóló szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),

tekintettel a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló, 2012. július 4-i 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2) és különösen annak 25. cikke (8) bekezdésére, 26. cikke (9) bekezdésére, 29. cikke (4) bekezdésére, 34. cikke (3) bekezdésére, 41. cikke (5) bekezdésére, 42. cikke (5) bekezdésére, 44. cikke (2) bekezdésére, 45. cikke (5) bekezdésére, 46. cikke (3) bekezdésére, 47. cikke (8) bekezdésére és 49. cikke (4) bekezdésére,

mivel:

(1)

E rendelet rendelkezései szervezeti követelményekre vonatkoznak – többek között a nyilvántartásra és az üzletmenet-folytonosságra, valamint a prudenciális követelményekre, egyebek mellett a biztosítékok, a garanciaalap, a likviditási kockázat kezelése, a többlépcsős veszteségfedezés, a biztosítékeszköz, a befektetési politika, a modellek felülvizsgálata, a stressztesztelés és az utótesztelés vonatkozásában –, ezért szorosan összefüggnek egymással. Annak érdekében, hogy biztosítsuk ezen, egy időben hatályba léptetendő rendelkezések koherenciáját, és elősegítsük, hogy a betartásukra kötelezett személyek átfogóan szemlélhessék őket és könnyen hozzájuk férhessenek, célszerű a 648/2012/EU rendelet III. és IV. címe által előírt szabályozási technikai standardokat egyetlen rendeletbe foglalni.

(2)

Tekintettel a pénzügyi piacok globális jellegére, e rendelet figyelembe veszi a Fizetési és Elszámolási Rendszerek Bizottsága és az Értékpapírfelügyeletek Nemzetközi Szervezete által kiadott, a pénzpiaci infrastruktúrákra vonatkozó elveket (a CPSS-IOSCO-elvek), amelyek a központi szerződő felekre vonatkozó szabályozási követelmények esetében általános viszonyítási pontként szolgálnak.

(3)

Annak biztosításához, hogy a központi szerződő felek bármilyen piaci feltételek mellett biztonságosak és stabilak legyenek, fontos, hogy olyan prudens kockázatkezelési eljárásokat fogadjanak el, amelyek megfelelő módon fedezik mindazon kockázatokat, amelyeknek a központi szerződő fél ki van vagy ki lehet téve. E tekintetben, amennyiben az kockázatkezelési szempontból megfelelőnek ítéltetik, a központi szerződő felek által ténylegesen alkalmazott kockázatkezelési standardoknak szigorúbbaknak kell lenniük az e rendeletben rögzítetteknél.

(4)

A 648/2012/EU rendeletből származó korlátozott számú fogalom egyértelmű meghatározása, továbbá ezen technikai standard megalkotásához szükséges technikai kifejezések pontosítása céljából néhány fogalmat definiálni kell.

(5)

Fontos annak biztosítása, hogy a harmadik országbeli elismert központi szerződő felek ne zavarják meg az uniós piacok rendes működését. Ezért elengedhetetlen azt biztosítani, hogy az elismert központi szerződő felek ne lehessenek olyan helyzetben, amely lehetővé teszi számukra a kockázatkezelési követelmények uniós standard alá csökkentését – ez ugyanis szabályozási arbitrázshoz vezethet. Az EÉPH-hoz valamely harmadik országbeli központi szerződő fél elismeréséhez kapcsolódóan eljuttatandó információnak lehetővé kell tennie az EÉPH számára annak értékelését, hogy az adott központi szerződő fél teljes egészében megfelel-e az érintett harmadik országban alkalmazandó prudenciális követelményeknek. Ezenfelül az egyenértékűség Bizottság általi megállapításának biztosítania kell, hogy a harmadik ország törvényei és rendeletei a 648/2012/EU rendelet IV. címe és e rendelet valamennyi rendelkezésével egyenértékűek.

(6)

A befektetővédelem megfelelő szintjét biztosítandó, a harmadik országbeli központi szerződő felek elismerése során az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (EÉPH) a szigorúan véve szükségeseken túl további információkat kérhet annak értékeléséhez, hogy a 648/2012/EU rendeletben rögzített feltételek teljesülnek-e.

(7)

A harmadik országbeli illetékes hatóságok feladata annak folyamatos értékelése, hogy a harmadik országbeli központi szerződő fél teljes körűen megfelel-e e harmadik ország prudenciális követelményeinek. A harmadik országbeli kérelmező központi szerződő fél által az EÉPH-nak benyújtandó információk célja nem a harmadik országbeli illetékes hatóság által készített értékelés megismétlése, hanem annak biztosítása, hogy a központi szerződő fél hatékony felügyelet és végrehajtás tárgyát képezi az adott harmadik országban, és ezáltal magas szintű befektetővédelem garantálása.

(8)

Annak érdekében, hogy az EÉPH teljes körű értékelést hajthasson végre, a harmadik országbeli kérelmező központi szerződő fél által benyújtott információt ki kell egészíteni a harmadik ország illetékes hatósága által végzett folyamatos felügyelet és hozott intézkedések, valamint az e hatóság végrehajtási jogkörei hatékonyságának értékeléséhez szükséges információkkal. Ezen információkat a 648/2012/EU rendelettel összhangban megkötött együttműködési megállapodások keretében kell nyújtani. Ezen együttműködési megállapodások biztosítják, hogy az EÉPH kellő időben tájékoztatást kap az elismerést kérelmező központi szerződő féllel szemben hozott minden felügyeleti vagy végrehajtási intézkedésről, azon feltételek bármely változásáról, amelyek mellett az érintett központi szerződő fél megkapta az engedélyt, valamint a központi szerződő fél által az elismerési folyamat során eredetileg benyújtott információk minden releváns változásáról.

(9)

A belső kockázatkezelési eljárás struktúráját, jogait és felelősségeit is tartalmazó kockázatkezelési keret végrehajtásához a 648/2012/EU rendelet belső kockázatkezelési beszámolási láncokhoz kapcsolódó rendelkezéseinek további pontosítására van szükség. Az irányítási rendszereknek figyelembe kell venniük az Unióban található eltérő társasági jogi szabályozást annak biztosítása érdekében, hogy a központi szerződő felek stabil jogi keretrendszerben működjenek.

(10)

Azt biztosítandó, hogy a központi szerződő fél a megfelelő eljárásokat alkalmazza az e rendeletnek, a 648/2012/EU rendeletnek és az 1248/2012/EU bizottsági végrehajtási rendeletnek (3) való megfelelés érdekében, pontosítani kell a központi szerződő fél megfelelési funkciójának szerepét és feladatait.

(11)

Azt biztosítandó, hogy a központi szerződő fél számára szervezeti struktúrája lehetővé tegye szolgáltatásainak és tevékenységeinek folyamatos és szabályszerű végrehajtását, szükséges egyértelműen meghatározni az igazgatóság és a felső vezetés felelősségi körét, valamint pontosítani az igazgatóság működésének minimumkövetelményeit. Az elszámoltathatóság biztosítása érdekében ugyancsak szükséges világos és közvetlen beszámolási láncokat kialakítani.

(12)

A központi szerződő fél stabil és prudens irányításának biztosítása érdekében fontos, hogy javadalmazási politikája a túlzott kockázatvállalás ellen hasson. Annak érdekében, hogy a javadalmazási politika elérje a szándékolt hatást, az igazgatóságnak megfelelő módon kell ellenőriznie és felülvizsgálnia a javadalmazási politikát, megvalósulásának felügyeletére pedig különbizottságot kell létrehoznia.

(13)

Azt biztosítandó, hogy a központi szerződő felek valamennyi kötelezettségük teljesítése érdekében a megfelelő szintű humán erőforrással működnek, elszámoltathatók tevékenységeik végrehajtása kapcsán, valamint az illetékes hatóságok rendelkeznek a releváns kapcsolattartási pontokkal azon központi szerződő feleknél, amelyeket felügyelnek, a központi szerződő feleknek rendelkezniük kell legalább egy kockázatkezelési vezetővel, egy megfelelés-ellenőrzési vezetővel és egy technológiai vezetővel.

(14)

A központi szerződő feleknek megfelelő módon értékelniük kell és nyomon kell követniük, hogy a különböző jogalanyok igazgatóságában részt vevő igazgatósági tagok között milyen mértékű összeférhetetlenség áll fenn, akár a központi szerződő fél csoportján belül, akár azon kívül. Az igazgatósági tagok nem akadályozhatók abban, hogy más igazgatóságokban is részt vegyenek – kivéve, ha ez összeférhetetlenséghez vezet.

(15)

Annak érdekében, hogy hatékony ellenőrzési funkcióval rendelkezzen, a központi szerződő félnek meg kell határoznia belső ellenőrei felelősségi körét és beszámolási láncát azt biztosítandó, hogy a problémák kellő időben a központi szerződő fél igazgatósága és az illetékes hatóság elé kerülnek. A belső ellenőrzési funkció létrehozása és fenntartása esetén világosan meg kell határozni annak küldetését, függetlenségét és objektivitását, hatókörét és felelősségi körét, felhatalmazását, elszámoltathatóságát és működési elveit.

(16)

Feladatainak hatékony ellátása érdekében az érintett illetékes hatóságnak hozzáférést kell biztosítani minden, annak meghatározásához szükséges információhoz, hogy a központi szerződő fél teljesíti-e az engedélyezés feltételeit. Az ilyen információkat a központi szerződő fél indokolatlan késedelem nélkül rendelkezésre bocsátja.

(17)

A központi szerződő fél által vezetett nyilvántartásnak elő kell segítenie a központi szerződő fél klíringtagokkal szembeni hitelkockázatának alapos ismeretét, és lehetővé kell tennie a benne foglalt rendszerszintű kockázat nyomon követését. Azt is lehetővé kell tennie az illetékes hatóságok, az EÉPH, valamint a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) érintett tagjai számára, hogy a szabályozási, köztük a jelentéstételi kötelezettségeknek való megfelelés értékelése érdekében megfelelő módon rekonstruálják az elszámolási eljárást. Amennyiben nyilvántartásra kerül, ez az adat hasznos lehet a központi szerződő felek számára a szabályozási követelmények és a klíringtagokkal szemben fennálló kötelezettségek teljesítése kapcsán, valamint vitás ügyekben.

(18)

A központi szerződő felek által a kereskedési adattárak felé jelentett adatokat nyilvántartásba kell venni annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok felhatalmazást kapjanak a 648/2012/EU rendeletben rögzített jelentéstételi kötelezettségek központi szerződő felek általi teljesítésének ellenőrzésére, valamint hogy könnyen hozzáférjenek azokhoz az információkhoz, amelyek a kereskedési adattárakban nem találhatók meg.

(19)

A kereskedések vonatkozásában az adat-nyilvántartási követelményeknek ugyanazon elveket kell követniük, amelyeket a központi szerződő felek megfelelő jelentéstételének biztosítása érdekében a 648/2012/EU rendelet 9. cikkében rögzített jelentéstételi kötelezettségek követnek.

(20)

Annak érdekében, hogy fennakadások idején biztosítható legyen az üzletmenet-folytonosság, a központi szerződő fél másodlagos adatfeldolgozási helyszínének az elsődleges helyszíntől elegendően messze és földrajzilag kellőképpen elhatárolt helyszínen kell elhelyezkednie, hogy ne legyen rá hatással ugyanaz a vészhelyzet, amely az elsődleges helyszín kiesését okozhatja. Forgatókönyveket kell kidolgozni a válsághelyzetek kritikus szolgáltatásokra gyakorolt hatásának elemzésére – ezek között szerepelniük kell olyan forgatókönyveknek is, amelyekben a rendszerek természeti katasztrófák miatti kiesése szerepel. Ezen elemzéseket rendszeresen felül kell vizsgálni.

(21)

A központi szerződő felek rendszerszintű jelentőségű pénzügyi piaci infrastruktúrák, kritikus funkcióiknak két órán belül helyre kell állniuk; a tartalékrendszerek ideális esetben közvetlenül az incidenst követően megkezdik az adatfeldolgozást. A központi szerződő feleknek azt is igen nagy valószínűség mellett kell biztosítaniuk, hogy nem veszik el adat.

(22)

Fontos, hogy valamely klíringtag nemteljesítése ne okozzon jelentős veszteséget más piaci szereplőknek. Ezért a központi szerződő feleknek legalább a pozíciólezárási folyamat során a központi szerződő félnél esetlegesen felmerülő veszteségek egy jelentős részét fedezniük kell a nemteljesítő klíringtagok által befizetett biztosítékok révén. Szabályokban kell rögzíteni a különböző pénzügyieszköz-osztályok esetében a biztosítékok által fedezendő százalékos arány minimumát. Emellett a központi szerződő feleknek alapelveket kell követniük annak érdekében, hogy a biztosítékaik szintjét megfelelő módon az általuk elszámolt pénzügyi eszközök vagy portfóliók sajátosságaihoz igazítsák.

(23)

A központi szerződő felek nem csökkenthetik olyan alacsonyra a biztosítékok szintjét, hogy az erős versenyhelyzetben veszélyeztesse biztonságukat. Ezért a biztosítékok kiszámítása során az alapvető komponensekre vonatkozó különös rendelkezéseket kell teljesíteni. Ennek megfelelően a biztosítékoknak a piaci feltételek egész sorát figyelembe kell venniük, többek között a stresszhelyzeteket is.

(24)

Szabályokat kell létrehozni a likvidációs időszakra vonatkozó megfelelő százalékos arány és időhorizont, valamint a múltbéli volatilitás kiszámításának meghatározására. Mindazonáltal annak biztosítása érdekében, hogy a központi szerződő felek megfelelő módon kezeljék a felmerülő kockázatokat, kívánatos, hogy e rendelet ne határozza meg, hogy a központi szerződő félnek milyen megközelítést kell követnie a biztosítékra vonatkozó követelmények e paraméterek alapján történő kiszámításához. Ugyanezen okokból a központi szerződő felek nem akadályozhatók abban, hogy a portfólió alapú biztosítékigény-számítás kialakítása során különböző megbízható módszertani megközelítésekre támaszkodjanak; lehetővé kell tenni számukra, hogy az általuk elszámolt pénzügyi eszköznek vagy pénzügyi eszközök készletének az árkockázatai közötti korreláción alapuló módszerekre, illetve bármely más megfelelő, a függés egyenértékű statisztikai paraméterén alapuló módszerekre támaszkodjanak.

(25)

Azon időszak meghatározása érdekében, amely során a központi szerződő fél a nemteljesítő fél pozíciójának kezeléséhez kapcsolódó piaci kockázatnak van kitéve, a központi szerződő félnek figyelembe kell vennie az elszámolt pénzügyi eszköz vagy portfólió releváns jellemzőit, például likviditási szintjüket, valamint a pozíció méretét vagy koncentrációját. A központi szerződő feleknek prudens módon kell értékelniük a nemteljesítő fél pozíciójának teljes körű lezárásához szükséges (a biztosítékok legutóbbi beszedésétől számított) időt, a pozíció méretét és koncentrációját.

(26)

Pénzügyi instabilitás okozását vagy súlyosbítását elkerülendő, a központi szerződő feleknek az ésszerűség keretein belül lehetséges legnagyobb mértékben olyan jövőbe tekintő biztosítéki módszereket kell elfogadniuk, amelyek anélkül korlátozzák a biztosítéki követelményekben bekövetkező prociklikus változások valószínűségét, hogy aláásnák a központi szerződő fél rugalmasságát.

(27)

A tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében tipikusan indokolt a nagyobb konfidencia-intervallum, mivel ezen eszközökre jellemző lehet a kitettségre vonatkozó becslések alapjául szolgáló árazás kevésbé megbízható jellege és a múltbéli adatok rövidebb terjedelme. A központi szerződő felek elszámolhatnak olyan tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket, amelyek esetében nem érvényesül a fenti jelenség, és amelyek a tőzsdén jegyzett származtatott ügyletekével megegyező kockázati jellemzőkkel rendelkeznek – lehetővé kell tenni számukra ezen ügyletek következetesen, a végrehajtási módtól függetlenül történő elszámolását.

(28)

A központi szerződő felek kockázatkezelésének alapvető eleme a rendkívüli, de valószerű piaci körülmények megfelelő meghatározása. A központi szerződő felek kockázatkezelési keretének naprakészen tartása érdekében a rendkívüli, de valószerű piaci körülményeket nem szabad statikus koncepciónak tekinteni: ezek olyan feltételek, amelyek az idő múlásával változnak és különbözőek az egyes piacokon. Előfordulhat, hogy egy piaci forgatókönyv az egyik központi szerződő fél számára rendkívüli, de valószerű körülményeket jelent, míg egy másik számára nem bír különösebb jelentőséggel. A központi szerződő félnek stabil belső szakpolitikai keretrendszert kell kialakítania azon piacok azonosítására, amelyeknek ki van téve, és az egyes azonosított piacok rendkívüli, de valószerű körülményeinek meghatározásához szabályok közös minimumkészletét kell alkalmaznia. Objektív módon figyelembe kell vennie a több piacon egyidejűleg jelentkező nyomás lehetőségét is.

(29)

A megfelelő és stabil irányítási rendszerek meglétét biztosítandó, a központi szerződő fél által a rendkívüli, de valószerű piaci körülmények azonosításához használt keretet meg kell vitatni a kockázatkezelési bizottsággal, és az igazgatóságnak jóvá kell hagynia azt. A keretrendszert legalább évente felül kell vizsgálni, a felülvizsgálat eredményeit meg kell vitatni a kockázatkezelési bizottsággal, majd meg kell osztani az igazgatósággal. A felülvizsgálatnak biztosítania kell, hogy a rendkívüli, de valószerű piaci körülmények definíciója tükrözi a központi szerződő fél kitettségének mértékében és koncentrációjában bekövetkező változásokat, valamint azon piacok alakulását, amelyeken a központi szerződő fél működik. Ez a felülvizsgálat azonban nem helyettesítheti azt a folyamatos értékelést, amely során a központi szerződő fél a piaci körülmények alakulásának tükrében vizsgálja garanciaalapjának megfelelőségét.

(30)

Likviditási kockázatuk hatékony kezelése érdekében a központi szerződő felek számára elő kell írni likviditásikockázat-kezelési keret létrehozását. E keret a központi szerződő fél kötelezettségeitől függ, és azon eszközökre kell kiterjednie, amelyek a felmerülő likviditási kockázat értékelésére, a valószínűleg fellépő likviditási nyomás meghatározására és a likvid források megfelelőségének biztosítására a központi szerződő fél rendelkezésére állnak.

(31)

A központi szerződő fél számára elő kell írni, hogy a likvid források megfelelőségének értékelése során vegye figyelembe az általa tartott források méretét és likviditását, valamint ezen eszközök lehetséges koncentrációs kockázatát. Fontos, hogy a központi szerződő felek forrásaikon belül a likviditási kockázat koncentrációjának minden főbb típusát azonosítani tudják, hogy ezáltal a likvid források szükség esetén azonnal rendelkezésre álljanak. A központi szerződő feleknek figyelembe kell venniük továbbá a többszörös kapcsolatokból, a kölcsönös függésekből és a koncentrációból eredő további kockázatokat is.

(32)

Mivel a likviditásnak rendelkezésre kell állnia az ugyanazon napi, sőt, a napon belüli tranzakciókhoz, a központi szerződő fél a következőket alkalmazhatja: számlapénz a központi banknál; számlapénz hitelképes kereskedelmi bankoknál; hitelkeretre vonatkozó kötelezettségvállalások; repóügyletre vonatkozó kötelezettségvállalások; letéti őrzésben lévő, kiváló piacképességű biztosítékeszköz; valamint olyan, rendelkezésre álló befektetések, amelyek jó megbízhatóságú, előzetes finanszírozási megállapodások alapján stresszhelyzeti piaci körülmények között is készpénzre válthatók. Az ilyen számlapénz és biztosítékeszközök csak bizonyos feltételek mellett tekinthetők az előzetes megállapodás alapján nyújtott likvid pénzügyi források részének.

(33)

Annak érdekében, hogy a központi szerződő felek részesüljenek a prudenciális követelmények megállapításához és az összeg megfelelő szinten tartásához, valamint egyidejűleg a szabályozási arbitrázs elkerüléséhez szükséges ösztönzőkben, fontos kialakítani az elkülönített saját források azon konkrét összegének kiszámítására és fenntartására vonatkozó közös módszertant, amely összeget a központi szerződő félnek a többlépcsős veszteségfedezés során kell felhasználnia. Elengedhetetlen a nemteljesítésből eredő veszteségek fedezésére szolgáló források elkülönítése és számukra az esetlegesen felmerülő különböző kockázatokkal szemben fedezetet nyújtó, a központi szerződő felek minimum-tőkekövetelményeivel összefüggő funkciótól eltérő funkció biztosítása.

(34)

Fontos, hogy a központi szerződő felek következetes módszertant alkalmazzanak a többlépcsős veszteségfedezés során felhasználandó saját források kiszámításához, hogy ezáltal biztosítsák a központi szerződő felek közötti egyenlő feltételrendszert. Ha lehetővé tennénk a központi szerződő felek számára egy nem kellőképpen egyértelmű módszertan végrehajtását, az igen eltérő eredményekre vezetne a különböző központi szerződő felek esetében, ami ösztönözné a szabályozási arbitrázst. Ezért elengedhetetlen, hogy a módszertan ne adjon mérlegelési jogkört a központi szerződő feleknek. E célból helyénvaló lenne egy egyértelműen azonosítható mértékre alapozott egyszerű százalékos kulcsot és egyértelmű módszertant alkalmazni a központi szerződő felek többlépcsős veszteségfedezés során felhasználandó saját forrásai következetes számításának biztosítására.

(35)

Rögzíteni kell a kritériumok egy minimumcsoportját annak biztosítására, hogy az elfogadható biztosítékeszköz nagymértékben likvid legyen és gyorsan, minimális árhatással legyen átváltható készpénzre. E kritériumoknak hivatkozniuk kell a biztosítékeszköz kibocsátójára, arra a mértékre, amelyig a biztosíték a piacon likviddé tehető, valamint a rossz irányú kockázatok kezelése érdekében arra, hogy értéke korrelál-e a biztosítékot nyújtó tag hitelképességével. A központi szerződő fél számára lehetővé kell tenni, hogy amennyiben az a stabilitás kívánatos szintjének eléréséhez szükséges, további kritériumokat alkalmazzon.

(36)

A központi szerződő felek csak nagymértékben likvid és minimális hitel- és piaci kockázattal járó biztosítékeszközt fogadhatnak el. Annak biztosításához, hogy a központi szerződő felek biztosítékeszközei mindenkor nagymértékben likvidek maradjanak, szükséges, hogy a központi szerződő felek átlátható és kiszámítható politikákat és eljárásokat hozzanak létre a biztosítékként elfogadott eszközök likviditásának értékelésére és folyamatos nyomon követésére, és megfelelő értékelési módszereket alkalmazzanak. E célból a központi szerződő felek koncentrációs limiteket is alkalmaznak, ezek feladata a biztosítékeszköz megfelelő mértékű diverzifikációjának fenntartása, azt biztosítandó, hogy azonnal, az értékét befolyásoló jelentős piaci kockázat nélkül likviddé tehető. Az elfogadható biztosítékeszközökre és a koncentrációs limitekre vonatkozó politikájuk meghatározása során a központi szerződő feleknek – tekintettel politikájuk lehetséges makrogazdasági hatásaira – figyelembe kell venniük e biztosítékok globális elérhetőségét.

(37)

A rossz irányú kockázatok elkerülése érdekében a klíringtagok számára nem megengedhető, hogy saját értékpapírjaikat vagy az ugyanazon csoportba tartozó más jogalany által kibocsátott értékpapírokat használják biztosítékeszközként. A központi szerződő fél számára lehetővé kell azonban tenni, hogy engedélyezze a klíringtagok számára olyan fedezett kötvények biztosítékként való nyújtását, amely kötvények el vannak szigetelve a kibocsátó fizetésképtelenségétől. A mögöttes biztosítékeszközt mindazonáltal megfelelő módon el kell választani a kibocsátótól, és annak teljesítenie kell a biztosíték elfogadhatóságára vonatkozó minimumkritériumokat. A klíringtagok nem bocsáthatnak ki pénzügyi eszközt azzal az elsődleges céllal, hogy azt más klíringtag biztosítékeszközként használja fel.

(38)

A központi szerződő felek biztonságát garantálandó, a központi szerződő fél csak a kibocsátónak, valamint a garancia jogi, szerződési és operatív kereteinek alapos értékelését követően fogadhatja el valamely kereskedelmi bank garanciáját biztosítékeszközként. A központi szerződő felek kereskedelmi bankoknak való, fedezet nélküli kitettsége kerülendő. Ezért a kereskedelmi bankok garanciái csak szigorú feltételek mellett fogadhatók el. Ezek a feltételek általában azokon a piacokon teljesülnek, amelyekre a nem pénzügyi klíringtagoknak történő hitelnyújtásra kész kereskedelmi bankok magas koncentrációja jellemző. Ezért ezekben az esetekben magasabb koncentrációs limitet kell engedélyezni.

(39)

Piaci kockázatát korlátozandó, a központi szerződő fél számára a biztosítékeszközök legalább napi rendszerességű értékelését kell előírni. A központi szerződő fél prudenciális levonásokat (haircut) alkalmaz, mely levonásoknak tükrözniük kell azt, hogy a biztosítékeszköz értéke mennyivel csökkenhet utolsó újraértékelése és azon időpont között, amikorra ésszerűen feltételezhető, hogy a biztosítékeszköz értékesítésére stresszhelyzeti piaci körülmények között kerül sor. A biztosítékeszköz mértékének figyelembe kell vennie az esetleges rossz irányú kockázatokat is.

(40)

A levonások alkalmazásának lehetővé kell tennie a központi szerződő felek számára, hogy elkerüljék az előírt biztosítékeszköz összegén végrehajtandó jelentős és váratlan kiigazításokat, a lehetséges mértékig elkerülve ezáltal a prociklikus hatásokat.

(41)

A központi szerződő fél nem koncentrálhatja biztosítékeszközeit korlátozott számú kibocsátóra vagy korlátozott számú eszközre, hogy ezáltal elkerülhesse az esetleges számottevő negatív árhatásokat abban az esetben, ha a biztosítékeszközt rövid idő alatt kell értékesíteni. Fentiek miatt a koncentrált biztosítékeszköz-pozíciók nem tekinthetők nagymértékben likvidnek.

(42)

A likviditást, a hitel- és piaci kockázatot a portfólió és az egyes pénzügyi eszközök szintjén egyaránt mérlegelni kell. A koncentrált portfólió jelentős negatív hatással lehet a biztosítékeszköz, illetve azon pénzügyi eszközök likviditására, amelyekbe a központi szerződő fél pénzügyi forrásait fektetheti, mivel valószínűtlen, hogy nagy pozíciók a piaci ár lenyomása nélkül értékesíthetők stresszhelyzeti piaci körülmények között. Ugyanezen okokból a központi szerződő fél által tartott biztosítékeszközt folyamatosan nyomon kell követni és értékelni kell, azt biztosítandó, hogy a biztosíték megőrzi likviditását.

(43)

A származékos energiapiacok különösen erős kapcsolódást mutatnak az azonnali árupiacokhoz, és ezeken a származékos piacokon magas a nem pénzügyi klíringtagok aránya. Ezeken a piacokon továbbá a piaci szereplők jelentős része az alapul szolgáló áruk termelője is. A kereskedelmi bankok garanciáinak teljes körű fedezéséhez szükséges biztosítékeszközhöz való hozzáférés arra kényszerítheti e nem pénzügyi klíringtagokat, hogy jelenlegi pozíciójuk jelentős részét értékesítsék, vagy akadályozhatja őket abban, hogy folytassák pozícióiknak a központi szerződő fél közvetlen klíringtagjaként történő elszámolását. Ez a folyamat a piaci szereplők likviditása és sokszínűsége tekintetében zavarokat okozhat az energiapiacokon. Ezért alkalmazását később, egyértelműen meghatározott ütemterv szerint kell majd megkezdeni.

(44)

A 648/2012/EU rendelettel létrehozott keret következetes alkalmazását biztosítandó, a rájuk alkalmazandó szabályok végleges formájának minden szektorral szemben hasonló követelményeket kell támasztania. Az energiavállalatok jelenleg jól bejáratott keretrendszerben működnek, időre lesz szükség ahhoz, hogy e keretrendszert a reálgazdaságra gyakorolt káros hatások nélkül lehessen az új követelményekhez igazítani. Ezért az ilyen piactípusok vonatkozásában kívánatosnak tűnik olyan alkalmazási időpontot meghatározni, amely anélkül teszi lehetővé a jelenlegi piaci gyakorlatról történő átállást, hogy az indokolatlanul befolyásolná a piaci struktúrát és a likviditást.

(45)

A központi szerződő fél befektetési politikáján belül a legmagasabb prioritást a tőkemegőrzésnek és a likviditásmaximalizálásnak kell kapnia. Emellett a befektetési politikának azt is biztosítania kell, hogy ne merüljön fel a központi szerződő fél kereskedelmi érdekeivel ellentétes érdek.

(46)

A nemzetközi konzisztencia biztosítása érdekében azoknak a kritériumoknak, amelyeket a pénzügyi eszközöknek teljesíteniük kell ahhoz, hogy a központi szerződő fél figyelembe vehető befektetésének minősüljenek, tekintetbe kell venniük a CPSS-IOSCO-elvek közül a 16. elvet. A központi szerződő fél számára mindenekelőtt elő kell írni, hogy a pénzügyi eszköz kibocsátója, átruházhatósága, valamint hitel-, piaci, volatilitási és árfolyamkockázata tekintetében alkalmazzon korlátozó szabályokat. A központi szerződő félnek biztosítania kell, hogy a befektetései kockázati kitettségének korlátozására hozott intézkedéseket ne ássa alá azzal, hogy bármely egyedi pénzügyi eszköz, pénzügyi eszközök bármely típusa, bármely egyedi kibocsátó, kibocsátótípus vagy letétkezelő vonatkozásában túlzott mértékű kitettséget vállal.

(47)

A származtatott ügyletek alkalmazása további hitel- és piaci kockázatnak teszi ki a központi szerződő felet, ezért szükséges meghatározni azon korlátozó feltételeket, amelyek mellett a központi szerződő fél származtatott eszközökbe fektetheti pénzügyi forrásait. Tekintve, hogy a központi szerződő félnek a piaci kockázat tekintetében semleges nettó pozíció elérésére kell törekednie, csupán azon kockázatokat szükséges fedeznie, amelyek az általa elfogadott biztosítékeszközöket érintik, illetve amelyek valamely klíringtag nemteljesítéséből erednek. A központi szerződő fél által elfogadott biztosítékeszközre vonatkozó kockázatok megfelelő módon kezelhetők levonások révén, ezért nem minősül szükségesnek, hogy a központi szerződő fél e vonatkozásban származtatott eszközöket alkalmazzon. A központi szerződő fél csak a különböző pénznemeknek való kitettségből eredő likviditási kockázat kezelésére, valamint a nemteljesítő klíringtag portfóliójának fedezése céljából használhat származtatott eszközöket, és csak azokban az esetekben, amikor ezt a nemteljesítés kezelésére vonatkozó eljárások előirányozzák.

(48)

A központi szerződő felek biztonságát garantálandó, a központi szerződő felek számára csak minimális mértékű számlapénz tartása engedélyezhető fedezetlen letétek formájában. Számlapénzállományának biztosítása során a központi szerződő félnek mindig biztosítania kell, hogy megfelelően védve van a likviditási kockázattal szemben.

(49)

Annak biztosítására, hogy a központi szerződő fél modelljei, módszertanai és likviditásikockázat-kezelési kerete megfelelőképpen működnek, szigorú stressztesztelési és utótesztelési követelményeket szükséges meghatározni, figyelembe véve mindazon kockázatokat, amelyeknek a központi szerződő fél ki van téve, hogy a központi szerződő fél mindenkor megfelelő forrásokkal rendelkezzen e kockázatok fedezésére.

(50)

A központi szerződő felekre vonatkozó követelmények következetes alkalmazásának biztosítása érdekében szükséges részletes rendelkezéseket meghatározni az elvégzendő tesztek típusai tekintetében, ideértve a stresszteszteket és az utóteszteléseket is. A jövőben esetlegesen elszámolásra kerülő értékpapírok és származtatott ügyletek széles körének lefedése, a központi szerződő felek üzletvitelre és kockázatkezelésre vonatkozó megközelítésében tapasztalható különbségek tükrözése, a jövőbeli fejlemények és az új kockázatok kezelésének lehetővé tétele, valamint elegendő rugalmasság biztosítása érdekében kritériumalapú megközelítésre van szükség.

(51)

A központi szerződő fél modelljeinek, azok módszertanának és likviditásikockázat-kezelési keretének jóváhagyása során fontos egy megfelelő független felet igénybe venni, hogy a végrehajtás előtt valamennyi szükséges korrekciós intézkedés azonosítható és végrehajtható, és minden lényeges összeférhetetlenség elkerülhető legyen. A független félnek kellőképpen elkülönültnek kell lennie a központi szerződő fél azon részétől, amely a felülvizsgálandó modellt vagy politikákat kifejleszti, végrehajtja és működtetni fogja; a független féllel kapcsolatban nem merülhet fel lényeges összeférhetetlenség. E feltételek teljesíthetők különálló beszámolási lánccal rendelkező belső fél vagy külső fél révén.

(52)

A központi szerződő fél pénzügyi forrásainak különböző szegmensei, nevezetesen a biztosítékkal való ellátottság, a garanciaalapok és egyéb pénzügyi források feladata különböző forgatókönyvek és célkitűzések lefedése. Ezért e célkitűzések tükrözése és a központi szerződő felek mindegyike esetében a következetes alkalmazás biztosítása érdekében szükséges különös rendelkezésekről gondoskodni. Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a nemteljesítő klíringtagok közötti kitettségek potenciális hatásának csökkentése, a szükséges fedezet értékelése során a központi szerződő fél nem nettósíthatja e kitettségeket.

(53)

Azon pénzügyi eszközök különböző típusai, amelyeket a központi szerződő fél elszámolhat, egyedi kockázatok széles körének képezik tárgyát. A központi szerződő fél számára a jövőbeli lehetséges kitettségek megfelelő mérését biztosítandó ezért elő kell írni, hogy modelljeiben, azok módszertanában és a likviditásikockázat-kezelési keretében vegye figyelembe az azon piacok szempontjából releváns összes kockázatot, amely piacokon klíringszolgáltatásokat nyújt. Annak érdekében, hogy e kockázatok megfelelő módon figyelembevételre kerüljenek, a stressztesztelésre vonatkozó követelményeknek magukban kell foglalniuk a pénzügyi eszközök különböző típusai szempontjából releváns, eszközspecifikus kockázatokat is.

(54)

Azt biztosítandó, hogy az alapbiztosíték számításához használt modell megfelelő módon tükrözi a lehetséges kitettségeket, a biztosítékkal való ellátottság napi rendszerességű utótesztelésén túl (ami a lehívott biztosíték megfelelőségét vizsgálja) a központi szerződő félnek a modell kulcsfontosságú paraméterei és feltevései vonatkozásában is utótesztelést kell végeznie. Ez elengedhetetlen annak biztosításához, hogy a központi szerződő fél modelljei pontosan számítsák ki az alapbiztosítékot.

(55)

A biztosítéki követelmények szigorú érzékenységi elemzésének megnőhet a jelentősége, ha a piacok nem likvidek vagy magas a volatilitásuk; az elemzést a fontos változó modellparaméterek hatásának meghatározására kell használni. Az érzékenységi elemzés hatékony eszköz azon rejtett hiányosságok felderítésére, amelyek az utótesztelés segítségével nem azonosíthatók.

(56)

Amennyiben a központi szerződő fél elmulasztja a stressztesztek és utótesztelések rendszeres elvégzését, ez azt eredményezheti, hogy pénzügyi és likvid forrásai nem lesznek megfelelőek azon kockázatok fedezésére, amelyeknek a központi szerződő fél ténylegesen ki van téve. A megfelelő tesztek azt is lehetővé teszik a központi szerződő fél modelljei, azok módszertana és a likviditásikockázat-kezelési keret számára, hogy gyorsan tudjanak reagálni a piacok változására és az új kockázatokra. Ezért a központi szerződő félnek haladéktalanul fel kell használnia a tesztek eredményét modelljei, azok módszertana és a likviditásikockázat-kezelési keret felülvizsgálatához.

(57)

A rendkívüli piaci körülmények modellezése segítséget nyújthat a központi szerződő félnek abban, hogy meghatározza jelenlegi modelljeinek, a likviditásikockázat-kezelési keretnek és a pénzügyi és likvid forrásainak korlátait. Ugyanakkor ez azt is megkívánja a központi szerződő féltől, hogy a különböző piacok és termékek modellezése során éljen mérlegelési jogkörével. A fordított stresszteszt hasznos (bár nem a legfontosabb) irányítási eszköz a pénzügyi források megfelelő szintjének meghatározásához.

(58)

Annak biztosítására, hogy a nemteljesítés kezelésében való sikeres részvételhez szükséges tudással és működési képességgel rendelkezzenek, elengedhetetlen szimulációs gyakorlatok révén bevonni a klíringtagokat, az ügyfeleket és más releváns érdekelt feleket a központi szerződő fél nemteljesítés kezelésére vonatkozó eljárásainak tesztelésébe. A szimulációs gyakorlatoknak egy nemteljesítési forgatókönyvet kell leképezniük, demonstrálva a klíringtagok, az ügyfelek és egyéb releváns érdekelt felek feladatait és felelősségi körét. Emellett fontos, hogy a központi szerződő fél megfelelő mechanizmusokkal rendelkezzen, amelyek lehetővé teszik számára, hogy megbizonyosodjon róla: szükség van-e korrekciós intézkedésre, és azonosítson minden olyan pontot, ahol a szabályok és eljárások nem egyértelműek vagy teret biztosítanak a mérlegelésre. A központi szerződő fél nemteljesítés kezelésére vonatkozó eljárásainak tesztelése különösen akkor fontos, ha az eljárás a teljesítő klíringtagok vagy harmadik felek segítségére támaszkodik a pozíciólezárási folyamat során, és ha az eljárást még nem tesztelték valós nemteljesítési helyzetben.

(59)

Ez a rendelet az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (EÉPH) által a Bizottságnak benyújtott szabályozási technikaistandard-tervezeteken alapul.

(60)

Az e rendelet alapját képező technikaistandard-tervezetek benyújtása előtt az EÉPH szükség szerint konzultált az Európai Bankhatósággal (EBH), az Európai Rendszerkockázati Testülettel (ERKT) és a KBER tagjaival. Az EÉPH az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 10. cikkével összhangban nyilvános konzultációkat folytatott le e szabályozási technikaistandard-tervezetek kapcsán, elemezte a lehetséges kapcsolódó költségeket és hasznot, és kikérte az 1095/2010/EU rendelet 37. cikke szerint létrehozott Értékpapírpiaci Érdekképviseleti Csoport véleményét,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.   „báziskockázat”: a központi szerződő fél által elszámolt kettő vagy több eszköz vagy ügylet közötti, nem tökéletesen korreláló mozgásokból eredő kockázat;

2.   „konfidencia-intervallum”: minden egyes elszámolt pénzügyi eszköz esetében azon kitettségek meghatározott visszatekintési időszak alatt bekövetkező változásainak százalékos aránya, amelyeket a központi szerződő félnek egy adott likvidációs időszak alatt fedeznie kell;

3.   „kényelmi hozam”: a fizikai áru közvetlen tulajdonlásából eredő haszon, amelyet mind a piaci feltételek, mind pedig egyéb tényezők, pl. a fizikai tárolás költségei befolyásolnak;

4.   „biztosítékok”: a 648/2012/EU rendelet 41. cikkében említett biztosítékok, amelyek magukban foglalhatják az alapbiztosítékokat és a változó biztosítékokat;

5.   „alapbiztosíték”: a központi szerződő fél által a biztosítékot nyújtó klíringtagoknak vagy adott esetben interoperábilis központi szerződő feleknek való, a biztosítékok legutóbbi beszedése és a valamely klíringtag vagy valamely interoperábilis központi szerződő fél nemteljesítését követő pozíciólezárás közötti időtartamban felmerülő potenciális jövőbeli kitettség fedezésére beszedett biztosíték;

6.   „változó biztosíték”: a piaci ár tényleges változásából eredő jelenlegi kitettség tükrözésére beszedett vagy kifizetett biztosítékok;

7.   „váratlan csőd kockázata”: annak kockázata, hogy valamely partner vagy kibocsátó váratlanul nem teljesít, még mielőtt a piacnak ideje lenne figyelembe venni a nemteljesítés megnövekedett kockázatát;

8.   „likvidációs időszak”: a központi szerződő fél által a nemteljesítő tagnak való kitettség kezeléséhez szükségesnek becsült biztosíték kiszámításához használt időszak, amely időszak alatt a központi szerződő fél ki van téve a nemteljesítő tag pozícióinak kezeléséhez kapcsolódó piaci kockázatnak;

9.   „visszatekintési időszak”: a múltbéli volatilitás kiszámításához használt időhorizont;

10.   „tesztelési kivétel”: teszteredmény, amely azt mutatja, hogy a központi szerződő fél modellje vagy a likviditásikockázat-kezelési kerete nem eredményezte a fedezettel való ellátottság szándékolt szintjét;

11.   „rossz irányú kockázat”: a partnernek vagy kibocsátónak való kitettségből származó kockázat, amennyiben az e partner által nyújtott vagy kibocsátó által kibocsátott biztosítékeszköz erősen korrelál a partner vagy kibocsátó hitelkockázatával.

II.   FEJEZET

HARMADIK ORSZÁGBELI KÖZPONTI SZERZŐDŐ FÉL ELISMERÉSE

(A 648/2012/EU rendelet 25. cikke)

2. cikk

A központi szerződő fél elismerése érdekében az EÉPH-nak benyújtandó információk

A valamely harmadik országban székhellyel rendelkező központi szerződő fél által benyújtott, elismerés iránti kérelemnek legalább a következő információkat kell tartalmaznia:

a)

a jogalany teljes neve;

b)

a minősített részesedéssel rendelkező részvényesek vagy tagok személyazonossága;

c)

azon tagállamok jegyzéke, ahol a központi szerződő fél szolgáltatást kíván nyújtani;

d)

az elszámolt pénzügyi eszközök osztályai;

e)

az EÉPH honlapján a 648/2012/EU rendelet 88. cikke (1) bekezdésének e) pontjával összhangban megjelentetendő részletek;

f)

a pénzügyi forrásokra vonatkozó részletes információk, tartásuk formája és módszerei, valamint a biztosításukat célzó intézkedések, ideértve a nemteljesítés kezelésére vonatkozó eljárásokat;

g)

részletes információk a biztosíték módszertanáról és a garanciaalap számításáról;

h)

a figyelembe vehető biztosítékeszközök jegyzéke;

i)

a kérelmező központi szerződő fél által elszámolt értékek bontása az egyes elszámolt uniós valuták szerint, szükség esetén előretekintő formában;

j)

a kérelem benyújtását megelőző évben elvégzett stressztesztek és utótesztelések eredményei;

k)

a központi szerződő fél szabályai és belső eljárásai, amelyeket az érintett harmadik országban alkalmazandó követelményeknek való teljes körű megfelelés igazolása kísér;

l)

a kiszervezési megállapodások részletei;

m)

az elkülönítésre vonatkozó intézkedések részletei és a jogi megalapozottságra és érvényesíthetőségre vonatkozó információk;

n)

a központi szerződő fél hozzáférési követelményeinek részletei, valamint a tagság felfüggesztésére és megszüntetésére vonatkozó feltételek;

o)

az interoperabilitási megállapodások részletei, ideértve a harmadik ország illetékes hatóságához az adott megállapodás értékelése céljából benyújtott információkat is.

III.   FEJEZET

SZERVEZETI KÖVETELMÉNYEK

(A 648/2012/EU rendelet 26. cikke)

3. cikk

Irányítási rendszer

(1)   A központi szerződő fél szervezeti struktúráját, valamint az igazgatóság és a felső vezetés működésének alapjául szolgáló, egyértelműen meghatározott és jól dokumentált politikáit, eljárásait és folyamatait meghatározó irányítási rendszer kulcsfontosságú elemei a következőket foglalják magukban:

a)

az igazgatóság és valamennyi igazgatósági bizottság összetétele, szerepe és felelősségi köre;

b)

a vezetés szerepei és felelősségi körei;

c)

a felső vezetés struktúrája;

d)

a felső vezetés és az igazgatóság közötti beszámolási láncok;

e)

az igazgatóság tagjainak és a felső vezetésnek a kinevezési eljárása;

f)

a kockázatkezelési, megfelelési és belső ellenőrzési funkciók kialakítása;

g)

a részvényesekkel szembeni elszámoltathatóság folyamata.

(2)   A központi szerződő fél megfelelő személyzettel rendelkezik ahhoz, hogy eleget tegyen az e rendeletből és a 648/2012/EU rendeletből eredő minden kötelezettségének. A központi szerződő fél nem osztja meg személyzetét a csoporthoz tartozó más jogalanyokkal, kivéve, ha a 648/2012/EU rendelet 35. cikke szerinti kiszervezési megállapodás feltételei ezt előírják.

(3)   A központi szerződő fél egyértelmű, következetes és jól dokumentált felelősségi köröket alakít ki. A központi szerződő fél biztosítja, hogy a kockázatkezelési vezető, a megfelelés-ellenőrzési vezető és a technológiai vezető funkcióját különböző személyek töltik be, akik a központi szerződő fél e funkciók ellátásának kizárólagos felelősségével felruházott munkavállalói.

(4)   A valamely csoport részét képező központi szerződő félnek figyelembe kell vennie a csoport által az ő irányítási rendszerére gyakorolt minden hatást, többek között azt, hogy rendelkezik-e az ahhoz szükséges függetlenségi szinttel, hogy különálló jogi személyként teljesítse szabályozási kötelezettségeit, és függetlenségét negatívan befolyásolhatja-e a csoport szerkezete vagy valamely olyan igazgatósági tag, aki ugyanazon csoport más jogalanyainál is igazgatósági tag. Az ilyen központi szerződő fél mérlegeli mindenekelőtt az összeférhetetlenségek megelőzését és kezelését célzó konkrét eljárásokat, többek között a kiszervezési megállapodások tekintetében.

(5)   Amennyiben a központi szerződő fél kétszintű igazgatósági rendszert tart fenn, az igazgatóság e rendeletben és a 648/2012/EU rendeletben megállapított szerepeit és felelősségi köreit megfelelő módon kell hozzárendelni a felügyelőbizottsághoz és az igazgatótanácshoz.

(6)   A kockázatkezelési politikák, eljárások, rendszerek és ellenőrzések a rendszeresen felülvizsgált és frissített, koherens és konzisztens irányítási rendszer részét képezik.

4. cikk

Kockázatkezelés és belső ellenőrzési mechanizmusok

(1)   A központi szerződő fél szilárd kerettel rendelkezik mindazon lényegi kockázatok átfogó kezelésére, amelyeknek ki van vagy ki lehet téve. A központi szerződő fél e kockázatok azonosítására, mérésére, nyomon követésére és kezelésére dokumentált politikákat, eljárásokat és rendszereket hoz létre. A kockázatkezelési politikák, eljárások és rendszerek létrehozása során a központi szerződő fél oly módon strukturálja azokat, hogy biztosítsa: a klíringtagok megfelelő módon kezelik és visszaszorítják a kockázatokat, amelyeknek kiteszik a központi szerződő felet.

(2)   A központi szerződő fél integrált és átfogó módon figyelembe vesz minden releváns kockázatot. Ezek között szerepelnek a központi szerződő fél által a klíringtagokkal, illetve ésszerű mértékig az ügyfelekkel szemben viselt, illetve ezeknek okozott kockázatok, valamint azok a kockázatok, amelyeket például, de nem kizárólag a következő jogalanyokkal szemben visel, illetve azoknak okoz: interoperábilis központi szerződő felek, értékpapír-kiegyenlítési és -kifizetési rendszerek, kiegyenlítő bankok, likviditást biztosító struktúrák, központi értéktárak, a központi szerződő fél által kiszolgált kereskedési helyszínek és egyéb kritikus szolgáltatást nyújtók.

(3)   A központi szerződő fél megfelelő kockázatkezelési eszközöket dolgoz ki, hogy képes legyen minden releváns kockázatot kezelni és azokról jelentést tenni. Ez magában foglalja a rendszerszintű, piaci és egyéb kölcsönös függések azonosítását és kezelését. Amennyiben a központi szerződő fél az elszámoláshoz kapcsolódó olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyek funkcióitól eltérő kockázati profilt jelentenek, és amelyek potenciálisan számottevő többletkockázatot okoznak neki, a központi szerződő fél megfelelő módon kezeli e többletkockázatot. Ez magában foglalhatja többek között a központi szerződő fél által nyújtott egyéb szolgáltatásoknak az alapvető funkcióktól történő jogi elkülönítését.

(4)   Az irányítási rendszer biztosítja, hogy a központi szerződő fél kockázatainak kezeléséért a központi szerződő fél igazgatóságát terheli a végső felelősség és az elszámoltathatóság. Az igazgatóság definiálja, meghatározza és dokumentálja a központi szerződő fél kockázati toleranciájának és kockázatviselő képességének megfelelő szintjét. Az igazgatóság és a felső vezetés biztosítja, hogy a központi szerződő fél politikái, eljárásai és ellenőrzései összhangban vannak a központi szerződő fél kockázati toleranciájával és kockázatviselő képességével, és kiterjednek arra, hogyan azonosítja, jelenti, követi nyomon és kezeli kockázatait a központi szerződő fél.

(5)   A központi szerződő fél stabil információs és kockázatellenőrzési rendszert alkalmaz, amely képessé teszi a központi szerződő felet, adott esetben annak klíringtagjait és amennyiben lehetséges, ügyfeleit, hogy kellő időben információhoz jussanak és megfelelő módon alkalmazzák a kockázatkezelési politikákat és eljárásokat. E rendszerek legalább azt biztosítják, hogy a hitel- és likviditási kockázatokat folyamatosan nyomon követik a központi szerződő fél szintjén, a klíringtagok szintjén és az ésszerűség határain belül az ügyfelek szintjén.

(6)   A központi szerződő fél biztosítja, hogy a kockázatkezelési funkció rendelkezik a megfelelő hatáskörrel, erőforrásokkal, szakértelemmel és hozzáféréssel valamennyi releváns információhoz, valamint hogy kellő mértékben független a központi szerződő fél egyéb funkcióitól. A központi szerződő fél kockázatkezelési vezetője végrehajtja a kockázatkezelési keretet, ideértve az igazgatóság által létrehozott politikákat és eljárásokat is.

(7)   A központi szerződő fél megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusokkal rendelkezik, hogy segítséget nyújtson az igazgatóságnak kockázatkezelési politikái, eljárásai és rendszerei megfelelőségének és hatékonyságának nyomon követéséhez és értékeléséhez. E mechanizmusok magukban foglalják a megbízható adminisztratív és számviteli eljárásokat, egy stabil megfelelési funkciót és egy független belső ellenőrzési és jóváhagyási vagy felülvizsgálati funkciót.

(8)   A központi szerződő fél pénzügyi kimutatása éves alapon készül, azt a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) szerinti jogszabály szerint engedélyezett könyvvizsgáló vagy könyvvizsgáló cég ellenőrzi.

5. cikk

Megfelelőségi politika és eljárások

(1)   A központi szerződő fél olyan megfelelő politikákat és eljárásokat hoz létre, hajt végre és tart fenn, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy feltárják a központi szerződő fél e rendeletből, a 648/2012/EU rendeletből és az 1248/2012/EU végrehajtási rendeletből eredő kötelezettségei teljesítésének a központi szerződő fél és annak munkavállalói általi elmulasztásának kockázatát, valamint a kapcsolódó kockázatokat; a központi szerződő fél továbbá olyan megfelelő intézkedéseket és eljárásokat vezet be, amelyek e kockázatok minimalizálását célozzák és lehetővé teszik az illetékes hatóságok számára az e rendeletek szerinti hatásköreik hatékony gyakorlását.

(2)   A központi szerződő fél biztosítja, hogy szabályai, eljárásai és szerződéses megállapodásai világosak és átfogóak, és biztosítják az e rendeletnek, a 648/2012/EU rendeletnek, valamint az 1248/2012/EU végrehajtási rendeletnek, továbbá minden egyéb alkalmazandó szabályozási és felügyeleti követelménynek való megfelelést.

A központi szerződő fél szabályait, eljárásait és szerződéses megállapodásait írásba kell foglalni vagy más tartós adathordozón kell tárolni. E szabályok, eljárások és szerződéses megállapodások és bármely kapcsolódó dokumentáció pontos, naprakész és az illetékes hatóságok, a klíringtagok és adott esetben az ügyfelek rendelkezésére áll.

A központi szerződő fél azonosítja szabályait, eljárásait és szerződéses megállapodásait és elemzi azok megbízhatóságát. Szükség esetén ezen elemzés céljából független jogi vélemény kérhető. A központi szerződő fél a szabályai és eljárásai módosításának javaslására és végrehajtására vonatkozóan eljárással rendelkezik, és bármely lényegi módosítás előtt minden érintett klíringtaggal konzultál, az illetékes hatóságnak pedig benyújtja a tervezett módosításokat.

(3)   Szabályainak, eljárásainak és szerződéses megállapodásainak kialakítása során a központi szerződő fél figyelembe veszi a vonatkozó szabályozási alapelveket, ágazati szabványokat és piaci protokollokat, és egyértelműen jelzi, ha e gyakorlatokat beépítette a központi szerződő fél, klíringtagjai és más releváns harmadik felek jogait és kötelezettségeit szabályozó dokumentációba.

(4)   A központi szerződő fél azonosítja és elemzi a jogi kérdések kapcsán felmerülő potenciális konfliktusokat, és szabályokat és eljárásokat dolgoz ki az ilyen kérdésekből eredő jogi kockázatok csökkentésére. Szükség esetén ezen elemzés céljából a központi szerződő fél független jogi véleményt kérhet.

A központi szerződő fél szabályai és eljárásai egyértelmű hivatkozást tartalmaznak arra a jogszabályra, amelyet a központi szerződő fél tevékenységeinek és műveleteinek valamennyi aspektusára alkalmazni kívánnak.

6. cikk

Megfelelési funkció

(1)   A központi szerződő fél állandó és hatékony megfelelési funkciót hoz létre és tart fenn, amely a központi szerződő fél egyéb funkcióitól függetlenül működik. A központi szerződő fél biztosítja, hogy a megfelelési funkció rendelkezzen a szükséges hatáskörrel, erőforrásokkal, szakértelemmel és valamennyi releváns információhoz való hozzáféréssel.

A megfelelési funkció létrehozásakor a központi szerződő fél figyelembe veszi üzleti tevékenységének jellegét, nagyságrendjét és összetettségét, továbbá az ilyen üzleti tevékenység során végzett szolgáltatások és tevékenységek jellegét és körét.

(2)   A megfelelés-ellenőrzési vezető legalább a következő felelősségi körökkel rendelkezik:

a)

folyamatosan felügyeli és értékeli az 5. cikk (4) bekezdésének megfelelően bevezetett intézkedések kielégítő voltát és hatékonyságát, valamint azokat az intézkedéseket, amelyek célja a központi szerződő fél részéről a saját kötelezettségeinek való megfelelésben észlelt hiányosságok kezelése;

b)

kezeli a felső vezetés és az igazgatóság által létrehozott megfelelési politikákat és eljárásokat;

c)

tanácsot és segítséget nyújt a központi szerződő fél szolgáltatásainak és tevékenységeinek végrehajtásáért felelős személyeknek a központi szerződő fél e rendeletből, a 648/2012/EU rendeletből, valamint az 1248/2012/EU végrehajtási rendeletből és adott esetben egyéb szabályozási követelményekből eredő kötelezettségei teljesítéséhez;

d)

rendszeresen jelentést tesz az igazgatóságnak arról, hogy a központi szerződő fél és annak munkavállalói megfelelnek-e e rendeletnek, a 648/2012/EU rendeletnek és az 1248/2012/EU végrehajtási rendeletnek;

e)

eljárásokat alakít ki a meg nem felelés eseteinek hatékony orvoslására;

f)

biztosítja, hogy a megfelelési funkcióban érintett releváns személyek ne legyenek érintettek az általuk felügyelt szolgáltatások vagy tevékenységek végrehajtásában, és az e személyekkel kapcsolatos bármely összeférhetetlenség megfelelő módon feltárásra és megszüntetésre kerül.

7. cikk

Szervezeti struktúra és a beszámolási láncok szétválasztása

(1)   A központi szerződő fél meghatározza az igazgatóság, a felső vezetés és valamennyi igazgatósági bizottság összetételét, szerepét és felelősségi körét. E rendszernek világosan meghatározottnak és jól dokumentáltnak kell lennie. Az igazgatóság legalább egy auditbizottságot és egy javadalmazási bizottságot létrehoz. A 648/2012/EU rendelet 28. cikkével összhangban létrehozott kockázatkezelési bizottság az igazgatóság tanácsadó bizottságaként működik.

(2)   Az igazgatóság legalább a következőkért felelős:

a)

a központi szerződő fél világos célkitűzéseinek és stratégiáinak kidolgozása;

b)

a felső vezetés hatékony ellenőrzése;

c)

a megfelelő javadalmazási politikák kialakítása;

d)

a kockázatkezelési funkció kialakítása és felügyelete;

e)

a megfelelési funkció és a belső ellenőrzési funkció felügyelete;

f)

a kiszervezési megállapodások felügyelete;

g)

az e rendelet, a 648/2012/EU rendelet, valamint az 1248/2012/EU végrehajtási rendelet valamennyi rendelkezésének és minden egyéb szabályozási és felügyeleti követelménynek való megfelelés felügyelete;

h)

elszámoltathatóság biztosítása a részvényesek vagy tulajdonosok, a munkavállalók, a klíringtagok és azok ügyfelei, valamint az egyéb érintett felek felé.

(3)   A felső vezetés legalább a következőkért felelős:

a)

biztosítja a központi szerződő fél tevékenységeinek az igazgatóság által meghatározott célkitűzésekkel és stratégiával való összhangját;

b)

kialakítja és életbe lépteti a központi szerződő fél célkitűzéseinek elérését ösztönző megfelelési és belső ellenőrzési eljárásokat;

c)

rendszeres felülvizsgálatnak és tesztelésnek veti alá a belső ellenőrzési eljárásokat;

d)

biztosítja, hogy elegendő erőforrást rendeljenek a kockázatkezeléshez és a megfeleléshez;

e)

aktívan részt vesz a kockázat-ellenőrzési folyamatban;

f)

biztosítja az elszámolás és az elszámoláshoz kapcsolódó tevékenységek kapcsán a központi szerződő fél vonatkozásában felmerülő kockázatok megfelelő kezelését.

(4)   Amennyiben az igazgatóság bizottságokhoz vagy albizottságokhoz delegál egyes feladatokat, megtartja azon döntések jóváhagyásának jogát, amelyek számottevő hatással lehetnek a központi szerződő fél kockázati profiljára.

(5)   Az igazgatóság és a felső vezetés működésének alapjául szolgáló intézkedéseknek eljárásokat kell tartalmazniuk az igazgatóság és a felső vezetés tagjai közötti potenciális összeférhetetlenségek azonosítására, megszüntetésére és kezelésére.

(6)   A központi szerződő fél világos és közvetlen beszámolási láncokat alakít ki az igazgatóság és a felső vezetés között annak biztosítására, hogy a felső vezetés elszámoltatható a teljesítményéért. A kockázatkezelés, a megfelelés és a belső ellenőrzés beszámolási láncai világosak és elkülönülnek a központi szerződő fél egyéb működésétől. A kockázatkezelési vezető közvetlenül vagy a kockázatkezelési bizottság elnökén keresztül számol be az igazgatóságnak. A megfelelés-ellenőrzési vezető és a belső ellenőrzési funkció közvetlenül az igazgatóságnak számol be.

8. cikk

Javadalmazási politika

(1)   A javadalmazási bizottság kidolgozza és továbbfejleszti a javadalmazási politikát, felügyeli annak a felső vezetés általi végrehajtását és rendszeresen felülvizsgálja a gyakorlati működését. Magát a politikát dokumentálni kell és legalább éves gyakorisággal felül kell vizsgálni.

(2)   A javadalmazási politikát úgy kell kialakítani, hogy a javadalmazás szintje és szerkezete összhangban legyen a prudens kockázatkezeléssel. A politikának a jövőbeli kockázatok mellett a meglévő kockázatokat és a kockázatok kimenetelét is figyelembe kell vennie. A kifizetések ütemezésekor tekintettel kell lenni a kockázatok időhorizontjára. A politikának különösen a változó javadalmazás esetében kellőképpen figyelembe kell vennie a teljesítmény és a kockázati időszakok közötti lehetséges ütközéseket, és biztosítania kell a kifizetések megfelelő elhalasztását. A teljes javadalmazás rögzített és változó komponenseinek egyensúlyban kell lenniük egymással és meg kell felelniük a felelősségteljes kockázatvállalás elvének.

(3)   A javadalmazási politika biztosítja, hogy a személyzet kockázatkezelési, megfelelési és belső ellenőrzési funkciókban részt vevő tagjainak javadalmazása független legyen a központi szerződő fél üzleti teljesítményétől. A javadalmazás szintjének összhangban kell lennie a felelősségi körökkel és összehasonlíthatónak kell lennie az üzleti területek javadalmazási szintjével.

(4)   A javadalmazási politika évente független ellenőrzés tárgyát képezi. Ezen ellenőrzések eredményét az illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátani.

9. cikk

Információtechnológiai rendszerek

(1)   A központi szerződő fél biztosítja, hogy információtechnológiai rendszereinek kialakítása és működése megbízható és biztonságos, és a rendszerek képesek az ahhoz szükséges információk feldolgozására, hogy a központi szerződő fél biztonságos és hatékony módon végezhesse tevékenységeit és folytassa működését.

Az információtechnológiai architektúráknak jól dokumentáltnak kell lenniük. A rendszereket úgy kell kialakítani, hogy azok alkalmasak legyenek a központi szerződő fél operatív igényeinek és a felmerülő kockázatoknak a kezelésére, stresszhelyzeti piaci körülmények között is rugalmasnak kell lenniük, és a kiegészítő információk feldolgozása érdekében szükség esetén méretezhetőnek kell lenniük. A központi szerződő fél biztosítja az annak lehetővé tételéhez szükséges eljárásokat, kapacitástervezést és elegendő szabad kapacitást, hogy a rendszer súlyos zavar felmerülése esetén is minden fennmaradó tranzakciót fel tudjon dolgozni a nap vége előtt. A központi szerződő fél eljárásokat biztosít az új technológiák bevezetéséhez, az egyértelmű felülvizsgálati terveket is ideértve.

(2)   Az információfeldolgozás biztonságának magas szintjét biztosítandó, valamint a klíringtagokkal, az ügyfelekkel és a szolgáltatásnyújtókkal való összeköttetés lehetővé tétele érdekében a központi szerződő fél nemzetközileg elismert műszaki szabványokra és ágazati bevált gyakorlatokra alapozza információtechnológiai rendszereit. A központi szerződő fél használatuk megkezdése előtt, számottevő változtatások végrehajtását, valamint súlyos zavar felmerülését követően – stresszhelyzeti körülményeket szimulálva – szigorú tesztelésnek veti alá rendszereit. E tesztek kidolgozásába és végrehajtásába szükség szerint a klíringtagokat és az ügyfeleket, az interoperábilis központi szerződő feleket és más érdekelt feleket is bevonnak.

(3)   A központi szerződő fél nagy ellenálló képességű információbiztonsági keretrendszert tart fenn, amely megfelelő módon kezeli az információbiztonsági kockázatot. A keretrendszer megfelelő mechanizmusokat, politikákat és eljárásokat tartalmaz az információk jogosulatlan közzététel elleni védelmére, az adatok pontosságának és integritásának biztosítására és a központi szerződő fél szolgáltatásai elérhetőségének garantálására.

(4)   Az információbiztonsági keretrendszer legalább a következő jellemzőkkel rendelkezik:

a)

a rendszerhez való hozzáférés ellenőrzése;

b)

megfelelő védelem a behatolás és az adatokkal való visszaélés ellen;

c)

az adatok valódiságának és integritásának megőrzésére szolgáló speciális készülékek, ideértve a kriptográfiai technikákat is;

d)

az adatok pontos és haladéktalan, nagyobb zavarok nélküli továbbítását biztosító megbízható hálózatok és eljárások;

e)

ellenőrzési nyomvonalak.

(5)   Az információtechnológiai rendszereket és az információbiztonsági keretrendszert legalább éves gyakorisággal felülvizsgálják. Független ellenőrzési értékelés tárgyát képezik. Ezen értékelések eredményét továbbítják az igazgatóság felé, és hozzáférhetővé teszik az illetékes hatóság számára.

10. cikk

Közzététel

(1)   A központi szerződő fél a következő információkat teszi díjmentesen nyilvánosan hozzáférhetővé:

a)

az irányítási rendszerére vonatkozó információk, ideértve a következőket:

i.

szervezeti struktúrája, fő célkitűzései és stratégiái;

ii.

a javadalmazási politika fő elemei;

iii.

a főbb pénzügyi információk, ideértve a legfrissebb auditált pénzügyi kimutatásokat;

b)

a szabályaira vonatkozó információk, ideértve a következőket:

i.

a nemteljesítések kezelésére szolgáló eljárások, eljárások és kiegészítő szövegek;

ii.

az üzletmenet-folytonosságra vonatkozó releváns információk;

iii.

a XII. fejezettel összhangban a központi szerződő fél kockázatkezelési rendszereire, módszereire és teljesítményére vonatkozó információk;

iv.

a kialakítására és működésére, valamint a klíringtagok és ügyfelek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó minden olyan releváns információ, amely a központi szerződő fél szolgáltatásainak igénybevételéhez kapcsolódó kockázatok és költségek egyértelmű azonosításához és teljes körű megértéséhez szükséges;

v.

a központi szerződő fél jelenlegi klíringszolgáltatásai, egyebek mellett részletes információk arról, mit nyújt az egyes szolgáltatások keretében;

vi.

a központi szerződő fél kockázatkezelési rendszerei, módszerei és teljesítménye, többek között információ a pénzügyi forrásokról, a befektetési politikáról, a biztosítékok kiszámítása során alkalmazott, árakra vonatkozó adatforrásokról és modellekről;

vii.

a következők tekintetében irányadó jog és szabályok:

1.

a központi szerződő félhez való hozzáférés;

2.

a központi szerződő fél által a klíringtagokkal és adott esetben az ügyfelekkel kötött ügyletek;

3.

a központi szerződő fél által elszámolásra elfogadott ügyletek;

4.

az interoperabilitási megállapodások;

5.

a biztosítékeszközök és a garanciaalaphoz való hozzájárulások alkalmazása, ideértve a pozíciók és a biztosítékeszközök lezárását, valamint azt, milyen mértékben védettek a biztosítékeszközök harmadik féltől érkező követelésekkel szemben;

c)

az elfogadható biztosítékeszközökre és az alkalmazandó levonásokra vonatkozó információk;

d)

a valamennyi jelenlegi klíringtagot tartalmazó jegyzék, a klíringtagság engedélyezésére, felfüggesztésére és megszüntetésére vonatkozó feltételekkel együtt.

Amennyiben az illetékes hatóság egyetért a központi szerződő féllel abban, hogy az e bekezdés b) vagy c) pontjában felsorolt információk bármelyike üzleti titkokat vagy a központi szerződő fél biztonságát és stabilitását veszélyeztetheti, a központi szerződő fél határozhat úgy, hogy ezen információt e kockázatokat megelőző vagy csökkentő módon hozza nyilvánosságra vagy nem hozza nyilvánosságra.

(2)   A központi szerződő fél díjmentesen hozzáférhetővé teszi az irányítási rendszerében, célkitűzéseiben, stratégiáiban és fő politikáiban, valamint alkalmazandó szabályaiban és eljárásaiban bekövetkezett lényegi változásokat.

(3)   A központi szerződő fél weboldalán hozzáférhetővé teszi a nyilvánosságra hozandó információkat. Az információknak legalább egy, a nemzetközi pénzügyek területén szokásos nyelven hozzáférhetőnek kell lenniük.

11. cikk

Belső ellenőrzés

(1)   A központi szerződő fél olyan belső ellenőrzési funkciót hoz létre és tart fenn, amely elkülönül a központi szerződő fél egyéb funkcióitól és tevékenységeitől, független azoktól és amelynek feladatai a következők:

a)

ellenőrzési terv kialakítása, megvalósítása és fenntartása a központi szerződő fél rendszerei, belső ellenőrzési mechanizmusai és irányítási rendszere megfelelőségének és eredményességének vizsgálata és értékelése céljából;

b)

ajánlások kibocsátása az a) ponttal összhangban végzett munka eredményére alapozva;

c)

az ajánlásoknak való megfelelés ellenőrzése;

d)

jelentéstétel a belső ellenőrzési ügyekről az igazgatóság felé.

(2)   A belső ellenőrzési funkciónak rendelkeznie kell a funkciói ellátásához szükséges hatáskörrel, erőforrásokkal, szakértelemmel és valamennyi releváns dokumentumhoz való hozzáféréssel. Elegendő mértékben függetlennek kell lennie a vezetéstől és közvetlenül az igazgatóságnak számol be.

(3)   A belső ellenőrzés az egyes üzleti tevékenységek kapcsán felmerülő kockázatokkal arányos módon és az értékelt üzleti területektől függetlenül értékeli a központi szerződő fél kockázatkezelési folyamatait és ellenőrzési mechanizmusait. A belső ellenőrzési funkció rendelkezik a központi szerződő fél valamennyi tevékenységének, működésének, folyamatának és rendszerének (beleértve a kiszervezett tevékenységeket is) felülvizsgálatához szükséges információkhoz való hozzáféréssel.

(4)   A belső ellenőrzési értékelések átfogó ellenőrzési terven alapulnak, amely legalább éves gyakorisággal felülvizsgálatra és az illetékes hatóság felé jelentésre kerül. A központi szerződő fél biztosítja, hogy a különleges ellenőrzések eseti alapon, rövid időn belül kerüljenek végrehajtásra. Az ellenőrzések tervezését és felülvizsgálatát az igazgatóság hagyja jóvá.

(5)   A központi szerződő fél elszámolási tevékenységei, kockázatkezelési folyamatai, belső ellenőrzési mechanizmusai és beszámolói független ellenőrzés tárgyát képezik. A független ellenőrzésekre legalább éves gyakorisággal kerül sor.

IV.   FEJEZET

NYILVÁNTARTÁS

(A 648/2012/EU rendelet 29. cikke)

12. cikk

Általános követelmények

(1)   A központi szerződő fél nyilvántartásait olyan tartós adathordozón őrzi, amely lehetővé teszi, hogy az információk benyújthatók legyenek az illetékes hatóságok, az EÉPH és a KBER érintett tagjainak, a következő feltételeket teljesítő formában és módon:

a)

a központi szerződő fél általi feldolgozás minden egyes fontos szakasza rekonstruálható;

b)

valamely bejegyzés helyesbítést vagy egyéb módosítást megelőző, eredeti tartalma nyilvántartásba vehető, nyomon követhető és helyreállítható;

c)

intézkedések vannak életben a bejegyzések jogosulatlan módosításának megelőzésére;

d)

megfelelő intézkedések biztosítják a nyilvántartott adatok biztonságát és bizalmas jellegét;

e)

a nyilvántartási rendszerbe beépítettek egy, a hibák azonosítására és javítására szolgáló mechanizmust;

f)

rendszerhiba esetén a nyilvántartási rendszeren belül biztosított a nyilvántartott adatok időben történő helyreállítása.

(2)   Amennyiben a bejegyzések vagy információk hat hónapnál frissebbek, azokat a lehető leghamarabb, és legkésőbb az érintett hatóság kérését követő munkanap végéig kell az (1) bekezdésben felsorolt hatóságok rendelkezésére bocsátani.

(3)   Amennyiben a bejegyzések vagy információk hat hónapnál régebbiek, azokat a lehető leghamarabb, és legkésőbb az érintett hatóság kérését követő öt munkanapon belül kell az (1) bekezdésben felsorolt hatóságok rendelkezésére bocsátani.

(4)   Amennyiben a központi szerződő fél által feldolgozott bejegyzések személyes adatokat tartalmaznak, a központi szerződő fél figyelembe veszi a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvből (6) és a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletből (7) eredő kötelezettségeit.

(5)   Amennyiben a központi szerződő fél az Unión kívül vezeti nyilvántartását, biztosítja, hogy az illetékes hatóság, az EÉPH és a KBER érintett tagjai ugyanolyan mértékben és ugyanazon időszakokban férjenek hozzá az adatokhoz, mint ha azok az Unión belül lennének nyilvántartva.

(6)   Minden központi szerződő fél megnevezi azokat a személyeket, akik az érintett adatok nyújtására a (2) és (3) bekezdésben meghatározott időszakon belül el tudják magyarázni az adatok tartalmát az illetékes hatóságoknak.

(7)   A központi szerződő fél által e rendelet értelmében nyilvántartandó valamennyi adatnak rendelkezésre kell állnia, hogy az illetékes hatóság megvizsgálhassa azokat. A központi szerződő fél kérésre közvetlen adatátvitelt biztosít az illetékes hatóságnak a 13. és 14. cikk értelmében kért adatokhoz.

13. cikk

Tranzakciós adatok

(1)   A központi szerződő fél minden általa elszámolt ügylet kapcsán végrehajtott tranzakciót nyilvántart és biztosítja, hogy a nyilvántartásban mindazon információk szerepeljenek, amelyek az egyes ügyletek elszámolási folyamatának átfogó és pontos rekonstrukciójához szükségesek, valamint hogy minden egyes tranzakcióra vonatkozóan valamennyi bejegyzés egyedileg azonosítható és kereshető legyen, legalább a központi szerződő félre, az interoperábilis központi szerződő félre, a klíringtagra, az ügyfélre (amennyiben az a központi szerződő fél előtt ismert) és a pénzügyi eszközre vonatkozó bármely mező szerint.

(2)   A központi szerződő fél minden egyes, elszámolásra kapott tranzakció vonatkozásában a releváns információ kézhezvételét követően haladéktalanul bejegyzést készít a következő adatokról, illetve azokat naprakésszé teszi:

a)

az ár, százalékos arány vagy hozam és a mennyiség;

b)

a klíringkapacitás, amely meghatározza, hogy a központi szerződő fél általi nyilvántartásba vétel szempontjából a tranzakció vétel vagy eladás volt-e;

c)

az eszköz meghatározása;

d)

a klíringtag megnevezése;

e)

az ügyletkötés helyszínének megnevezése;

f)

a központi szerződő fél beavatkozásának dátuma és időpontja;

g)

az ügylet lejártának dátuma és időpontja;

h)

a kiegyenlítés feltételei és módja;

i)

a tranzakció kiegyenlítésének vagy kényszerbeszerzésének dátuma és időpontja, illetve adott esetben a következő adatok:

i.

az ügylet eredeti megkötésének napja és időpontja;

ii.

az ügylet eredeti feltételei és részes felei;

iii.

adott esetben a tranzakció egyik lábát elszámoló interoperábilis központi szerződő fél megnevezése;

iv.

az ügyfél – beleértve a közvetett ügyfelet is – megnevezése, amennyiben ismert a központi szerződő fél előtt, és pozícióátadás esetén az ügyletet átruházó fél megnevezése.

14. cikk

A pozíciók nyilvántartása

(1)   A központi szerződő fél nyilvántartást vezet az egyes klíringtagok által tartott pozíciókról. A központi szerződő fél elkülönített nyilvántartást vezet minden egyes, a 648/2012/EU rendelet 39. cikkével összhangban vezetett számla vonatkozásában, és biztosítja, hogy a nyilvántartásban mindazon információk szerepeljenek, amelyek az adott pozíció létrehozását eredményező tranzakciók átfogó és pontos rekonstrukciójához szükségesek, valamint hogy minden egyes bejegyzés egyedileg azonosítható és kereshető legyen, legalább a központi szerződő félre, az interoperábilis központi szerződő félre, a klíringtagra, az ügyfélre (amennyiben az a központi szerződő fél előtt ismert) és a pénzügyi eszközre vonatkozó bármely mező szerint.

(2)   A központi szerződő fél minden munkanap végén bejegyzést készít minden egyes pozíció vonatkozásában, beleértve a következő részleteket is olyan mértékig, amilyen mértékig azok kapcsolódnak a szóban forgó pozícióhoz:

a)

a klíringtag, az ügyfél (amennyiben ismert a központi szerződő fél előtt), valamint adott esetben az ilyen pozíciót tartó bármely interoperábilis központi szerződő fél;

b)

a pozíció előjele;

c)

a pozíció értékének naponta történő kiszámítása, nyilvántartásba véve az ügyletek értékelésének alapjául szolgáló árakat és minden más, releváns információt.

(3)   A központi szerződő fél minden egyes klíringtag és (amennyiben ismert a központi szerződő fél előtt) ügyfél tekintetében nyilvántartást vezet és azt naprakészen tartja a következőkről: az általa lehívott biztosítékok, garanciaalaphoz való hozzájárulások és a 648/2012/EU rendelet 43. cikkében említett egyéb pénzügyi források, a nap végén a klíringtag által ténylegesen befizetett megfelelő összegek, valamint az ezen összegekben a nap során esetlegesen bekövetkező változások.

15. cikk

Üzleti nyilvántartások

(1)   A központi szerződő fél megfelelő és pontos nyilvántartást vezet üzleti tevékenységéről és belső felépítéséről.

(2)   Az (1) bekezdésben említett nyilvántartást minden egyes alkalommal el kell készíteni, amikor az érintett dokumentumokban lényegi változás következik be; a nyilvántartás legalább a következőket tartalmazza:

a)

az igazgatóság és az érintett bizottságok, elszámolási egységek, kockázatkezelési egység és minden egyéb, releváns egység vagy részleg szervezeti ábrája;

b)

azon (akár közvetlen vagy közvetett, illetve természetes vagy jogi személy) részvényesek vagy tagok személyazonossága, akik minősített részesedéssel rendelkeznek, valamint e minősített részesedés összege;

c)

a III. fejezet és a 29. cikk által előírt politikákat, folyamatokat és eljárásokat igazoló dokumentumok;

d)

jegyzőkönyvek az igazgatósági ülésekről és adott esetben az igazgatóság albizottságainak és a felső vezetés bizottságainak üléseiről;

e)

a kockázatkezelési bizottság üléseinek jegyzőkönyve;

f)

a klíringtagok és ügyfelek részvételével alakított konzultációs csoportok jegyzőkönyvei, ha vannak ilyenek;

g)

a belső és külső auditjelentések, kockázatkezelési jelentések, megfelelési jelentések és a tanácsadó vállalatok által készített jelentések, ideértve a vezetői válaszokat is;

h)

a 17. cikkben előírt üzletmenet-folytonossági politika és vészhelyzeti helyreállítási terv;

i)

a 32. cikkben előírt likviditási terv és a napi likviditási jelentések;

j)

olyan nyilvántartások, amelyek a 648/2012/EU rendelet 16. cikkében előírtaknak megfelelően tükrözik az összes eszközt és forrást, valamint a tőkeszámlákat;

k)

a beérkezett panaszok, a panaszos nevére, címére és számlaszámára vonatkozó információkkal együtt; a panasz beérkezésének dátuma; a panaszban azonosított valamennyi személy neve; a panasz jellegének leírása; a panasz rendezésének módja és dátuma;

l)

a szolgáltatások bármely megszakításának vagy diszfunkciójának nyilvántartásba vétele, beleértve az időzítésről, a hatásokról és a korrekciós intézkedésekről szóló részletes jelentést;

m)

az elvégzett stressztesztek és utótesztelések eredményeinek nyilvántartásba vétele;

n)

az illetékes hatóságokkal, az EÉPH-val és a KBER érintett tagjaival folytatott írásos kommunikáció;

o)

a III. fejezettel összhangban kapott jogi vélemények;

p)

adott esetben a más központi szerződő felekkel kötött interoperabilitási megállapodásokhoz kapcsolódó dokumentáció;

q)

a 10. cikk (1) bekezdése b) pontjának vii. alpontja, valamint (1) bekezdésének d) pontja szerinti információ;

r)

az új üzleti kezdeményezések alakulását leíró releváns dokumentumok.

16. cikk

A kereskedési adattáraknak bejelentett adatok nyilvántartása

A központi szerződő fél azonosítja és megőrzi mindazon információkat és adatokat, amelyeket a 648/2012/EU rendelet 9. cikkével összhangban be kell jelentenie, a tranzakcióról történő jelentéstétel dátumának és idejének nyilvántartásával együtt.

V.   FEJEZET

AZ ÜZLETMENET FOLYTONOSSÁGA

(A 648/2012/EU rendelet 34. cikke)

17. cikk

Stratégia és politika

(1)   A központi szerződő fél rendelkezik az igazgatóság által jóváhagyott üzletmenet-folytonossági politikával és vészhelyzeti helyreállítási tervvel. Az üzletmenet-folytonossági politika és a vészhelyzeti helyreállítási terv független felülvizsgálat tárgyát képezi; e felülvizsgálatokról jelentést tesznek az igazgatóságnak.

(2)   Az üzletmenet-folytonossági politika azonosít minden kritikus üzleti funkciót és kapcsolódó rendszert, és e funkciók és rendszerek folyamatosságának biztosítása érdekében tartalmazza a központi szerződő fél stratégiáját, politikáját és célkitűzéseit.

(3)   Az üzletmenet-folytonossági politika figyelembe veszi a külső kapcsolatokat, valamint a pénzügyi infrastruktúrán belüli kölcsönös függéseket, ideértve azon kereskedési helyszíneket, amelyekre vonatkozóan a központi szerződő fél elszámolást végez, és a központi szerződő fél vagy valamely kapcsolódó központi szerződő fél által használt értékpapír-kiegyenlítési és -kifizetési rendszereket és hitelintézeteket. Ugyancsak figyelembe veszi a harmadik fél szolgáltatókhoz kiszervezett kritikus funkciókat és szolgáltatásokat.

(4)   Az üzletmenet-folytonossági politika és a vészhelyzeti helyreállítási terv üzletmenet-folytonossági vészhelyzet, katasztrófa vagy válsághelyzet esetén alkalmazandó, világosan meghatározott és jól dokumentált intézkedéseket tartalmaz, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy a kritikus funkciók vonatkozásában biztosítsák a minimális szolgáltatási szintet.

(5)   A vészhelyzeti helyreállítási terv azonosítja és tartalmazza a helyreállítási pontra és helyreállítási időre vonatkozó célkitűzéseket a kritikus funkciók tekintetében, és e funkciók mindegyikére vonatkozóan meghatározza a legmegfelelőbb helyreállítási stratégiát. Ezen intézkedéseket úgy kell kialakítani, hogy biztosítsák: rendkívüli helyzetekben a kritikus funkciók végrehajtása időben történik és megvalósul a megállapodás szerinti szolgáltatási szint.

(6)   A központi szerződő fél üzletmenet-folytonossági politikája meghatározza azt az elfogadható maximális időtartamot, amely alatt a kritikus funkciók és rendszerek használhatatlanok lehetnek. A központi szerződő fél kritikus funkcióinak az üzletmenet-folytonossági politikában rögzítendő maximális helyreállítási ideje nem lehet több két óránál. A nap végi eljárásokat és kifizetéseket minden körülmények között a kért napon és időpontban kell teljesíteni.

(7)   Az egyes funkciók helyreállítási idejének meghatározása során a központi szerződő fél figyelembe veszi a piaci hatékonyságra gyakorolt potenciális átfogó hatást.

18. cikk

Üzleti hatásvizsgálat

(1)   A központi szerződő fél üzleti hatásvizsgálatot hajt végre, amelynek célja a központi szerződő fél szolgáltatásainak biztosítása szempontjából kritikus üzleti funkciók azonosítása. E funkcióknak a pénzügyi infrastruktúra más intézményei és funkciói szempontjából való kritikussága az elemzés részét képezi.

(2)   A központi szerződő fél forgatókönyv alapú kockázatelemzést alkalmaz, amelyet annak meghatározására alakítottak ki, hogy a különböző forgatókönyvek hogyan befolyásolják a kritikus üzleti funkciókkal kapcsolatos kockázatokat.

(3)   A kockázatelemzés során a központi szerződő fél figyelembe veszi a külső szolgáltatóktól, egyebek mellett a közüzemi szolgáltatóktól való függéseket. A központi szerződő fél intézkedéseket hoz annak érdekében, hogy e függéseket megfelelő szerződéses és szervezeti megoldások révén kezelje.

(4)   Az üzleti hatásvizsgálatot és a forgatókönyv-elemzést naprakészen kell tartani, legalább éves gyakorisággal, valamint az incidenseket és a jelentős szervezeti változásokat követően felül kell vizsgálni őket. A vizsgálatok minden releváns fejlődést figyelembe vesznek, ideértve a piaci és a technológiai fejlődést is.

19. cikk

Vészhelyzeti helyreállítás

(1)   A központi szerződő fél rendelkezik a kritikus funkciók folyamatosságát biztosító, vészhelyzeti forgatókönyvekre épülő intézkedésekkel. E megoldások legalább a következőket kezelik: a megfelelő humán erőforrás rendelkezésre állása, a kritikus funkciók maximális állásideje, valamint a hiba miatti átkapcsolás és helyreállítás egy másodlagos helyszínen.

(2)   A központi szerződő fél az elsődleges helyszínnel megegyező másodlagos adatfeldolgozási helyszínt tart fenn, amely képes a központi szerződő fél valamennyi kritikus funkciójának folyamatosságát biztosítani. A másodlagos helyszín földrajzi kockázati profilja különbözik az elsődleges helyszínétől.

(3)   A központi szerződő fél másodlagos üzleti helyszínt tart fent vagy legalább közvetlen hozzáféréssel rendelkezik egy másodlagos üzleti helyszínhez, hogy lehetővé tegye személyzete számára a szolgáltatások folytonosságának biztosítását, amennyiben az elsődleges üzleti helyszín nem áll rendelkezésre.

(4)   A központi szerződő fél mérlegeli további adatfeldolgozási helyszínek szükségességét, különösen abban az esetben, ha az elsődleges és másodlagos helyszínek kockázati profiljának különbözősége nem biztosítja kellő mértékben, hogy a központi szerződő fél üzletmenet-folytonossági célkitűzései minden forgatókönyv esetén megvalósuljanak.

20. cikk

Tesztelés és ellenőrzés

(1)   A központi szerződő fél rendszeres időközönként és a rendszerek vagy kapcsolódó funkciók jelentős módosítását vagy változását követően teszteli és ellenőrzi üzletmenet-folytonossági politikáját és vészhelyzeti helyreállítási tervét annak biztosítása érdekében, hogy az üzletmenet-folytonossági politika eléri a rögzített célkitűzéseket, beleértve a maximum kétórás helyreállítási időszakra vonatkozó célkitűzést is. A teszteket megtervezik és dokumentálják.

(2)   Az üzletmenet-folytonossági politika és a vészhelyzeti helyreállítási terv tesztelése teljesíti a következő feltételeket:

a)

súlyos katasztrófákra vonatkozó forgatókönyveket és az elsődleges és másodlagos helyszínek közötti váltást tartalmaz;

b)

tartalmazza a klíringtagok, külső szolgáltatók és a pénzügyi infrastruktúra azon érintett intézményeinek bevonását, amelyek vonatkozásában az üzletmenet-folytonossági politika kölcsönös függést állapított meg.

21. cikk

Naprakészen tartás

(1)   A központi szerződő fél rendszeresen felülvizsgálja és aktualizálja üzletmenet-folytonossági politikáját, hogy az kiterjedjen minden kritikus funkcióra és a legmegfelelőbb helyreállítási stratégiákat tartalmazza.

(2)   A központi szerződő fél rendszeresen felülvizsgálja és aktualizálja vészhelyzeti helyreállítási tervét, hogy az minden kritikus funkció tekintetében a legmegfelelőbb helyreállítási stratégiákat tartalmazza.

(3)   Az üzletmenet-folytonossági politika és a vészhelyzeti helyreállítási terv aktualizálása során figyelembe kell venni a tesztek eredményét, a független felülvizsgálatok ajánlásait, valamint az illetékes hatóságok egyéb felülvizsgálatait. Az okok, valamint a központi szerződő fél működésében, üzletmenet-folytonossági politikájában és vészhelyzeti helyreállítási tervében szükségessé váló javítások meghatározása érdekében a központi szerződő fél minden jelentősebb üzemzavart követően felülvizsgálja üzletmenet-folytonossági politikáját és vészhelyzeti helyreállítási tervét.

22. cikk

Válságkezelés

(1)   A központi szerződő fél válságkezelési funkcióval rendelkezik, vészhelyzet esetén az alapján jár el. A válságkezelési eljárásnak egyértelműnek kell lennie és írásban kell dokumentálni. A válságkezelési funkciót az igazgatóság ellenőrzi és rendszeresen jelentéseket kap róla, amelyeket felülvizsgál.

(2)   A válságkezelési funkció jól strukturált, egyértelmű eljárásokat tartalmaz a külső és belső válságkommunikáció vészhelyzet során történő kezelésére.

(3)   Válsághelyzetet követően a központi szerződő fél felülvizsgálja, hogyan kezelte a válsághelyzetet. A felülvizsgálat adott esetben tartalmazza a klíringtagoktól és más külső érdekelt felektől származó észrevételeket is.

23. cikk

Kommunikáció

(1)   A központi szerződő fél rendelkezik kommunikációs tervvel, amelyben dokumentálja, válság esetén milyen módon kell megfelelőképpen tájékoztatni a felső vezetést, az igazgatóságot, valamint az érintett külső érdekelt feleket, ideértve az illetékes hatóságokat, a klíringtagokat, az ügyfeleket, a kiegyenlítő ügynököket, az értékpapír-kiegyenlítési és -kifizetési rendszereket, valamint a kereskedési helyszíneket.

(2)   A forgatókönyv-elemzésről, a kockázatelemzésről, a tesztek és ellenőrzések felülvizsgálatáról és eredményéről az igazgatóság jelentést kap.

VI.   FEJEZET

BIZTOSÍTÉKOK

(A 648/2012/EU rendelet 41. cikke)

24. cikk

Százalékos arány

(1)   A központi szerződő fél az egyes – termékalapú fedezettel biztosított – pénzügyi eszközökre kiszámítja a piaci változásokból eredő kitettségeknek a 25. cikkben meghatározott időtartam tekintetében történő fedezésére szolgáló alapbiztosítékot, a pozíció lezárására vonatkozóan a 26. cikkben meghatározott időhorizontot feltételezve. Az alapbiztosítékok kiszámításához a központi szerződő fél figyelembe veszi legalább a következő konfidencia-intervallumokat:

a)

tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében 99,5 %;

b)

tőzsdén kívüli származtatott ügyletektől eltérő pénzügyi eszközök esetében 99 %.

(2)   A központi szerződő fél az általa elszámolt pénzügyi eszközök egyes kategóriáihoz tartozó megfelelő konfidencia-intervallumok meghatározásához emellett figyelembe veszi legalább a következő tényezőket:

a)

az adott pénzügyieszköz-kategória összetettsége és árazási bizonytalanságának szintje, ami korlátozhatja az alap- és a változó biztosíték kiszámításának jóváhagyását;

b)

a pénzügyieszköz-kategória kockázatainak jellemzői, amelyek – nem kizárólagosan – magukban foglalhatják a volatilitást, az időtartamot, a likviditást, a nem lineáris árjellemzőket, a váratlan csőd kockázatát és a rossz irányú kockázatot;

c)

az egyéb kockázatellenőrzések általi, nem megfelelő hitelkitettség-korlátozás mértéke;

d)

a pénzügyieszköz-kategória eredendő kitettsége, ideértve azt, hogy a pénzügyieszköz-kategória jelentős mértékben volatilis-e, erősen koncentrálódik-e néhány piaci szereplőre, illetve lezárása nehéz lehet-e.

(3)   A központi szerződő fél tájékoztatja illetékes hatóságát és klíringtagjait az egyes pénzügyieszköz-kategóriák biztosítékainak kiszámítása során alkalmazott százalékos arány meghatározásához figyelembe vett kritériumokról.

(4)   Amennyiben a központi szerződő fél olyan tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket számol el, amelyek a (2) bekezdésben felsorolt kockázati tényezők értékelése alapján ugyanolyan kockázati jellemzőkkel rendelkeznek, mint a szabályozott piacokon vagy egyenértékű harmadik országbeli piacon kereskedett származtatott eszközök, a központi szerződő fél a szóban forgó ügyletekre legalább 99 %-os alternatív konfidencia-intervallumot használhat, amennyiben az általa elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kockázatai megfelelően csökkennek az említett konfidencia-intervallum alkalmazása révén, és a (2) bekezdésben felsorolt feltételeket betartják.

25. cikk

A múltbéli volatilitás kiszámításának időhorizontja

(1)   A központi szerződő fél biztosítja, hogy a XII. fejezetnek megfelelően létrehozott modell-módszertana és jóváhagyási folyamata szerint az alapbiztosítékok legalább a 24. cikkben meghatározott konfidencia-intervallumnak megfelelően és a 26. cikkben meghatározott likvidációs időszakban fedezzék azokat a kitettségeket, amelyek a legalább az utolsó 12 hónapra vonatkozó adatok alapján kiszámított múltbéli volatilitásból erednek.

A központi szerződő fél biztosítja, hogy a múltbéli volatilitás kiszámításához felhasznált adatok a piaci feltételek teljes körét, többek között a stresszhelyzeteket is tükrözzék.

(2)   A központi szerződő fél alkalmazhat más időhorizontot a múltbéli volatilitás kiszámításához, feltéve, hogy annak használata legalább olyan magas biztosítékkövetelményt eredményez, mint az (1) bekezdésben meghatározott időtartamhoz kapcsolódó biztosítékkövetelmény.

(3)   Az olyan pénzügyi eszközök esetében, amelyeknél múltbéli megfigyelési időszak nem alkalmazható, a biztosítékparamétereknek óvatos feltételezéseken kell alapulniuk. A központi szerződő fél az új pénzügyi eszköz árelőzményeinek elemzése alapján haladéktalanul kiigazítja az előírt biztosítékok kiszámítását.

26. cikk

A likvidációs időszak időhorizontja

(1)   A központi szerződő fél a likvidációs időszak időhorizontjának meghatározása során figyelembe veszi az elszámolt pénzügyi eszköznek és annak a piacnak a jellemzőit, ahol a pénzügyi eszközzel kereskednek, valamint a biztosítékok kiszámításának és beszedésének időszakát. A likvidációs időszak:

a)

tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében legalább öt munkanap;

b)

tőzsdén kívüli származtatott ügyletektől eltérő pénzügyi eszközök esetében legalább két munkanap.

(2)   A központi szerződő fél a megfelelő likvidációs időszak meghatározásakor minden esetben értékeli és összegzi legalább a következőket:

a)

az a lehetséges leghosszabb időszak, amely a biztosítékok utolsó beszedésétől a nemteljesítés központi szerződő fél általi megállapításáig vagy a nemteljesítés kezelésére szolgáló eljárásnak a központi szerződő fél általi aktiválásáig eltelik;

b)

a valamely klíringtag nemteljesítésének kezelésére szolgáló stratégia kialakításához és végrehajtásához szükséges becsült időszak az egyes pénzügyieszköz-kategóriák sajátosságainak megfelelően, beleértve a likviditás szintjét, valamint a pozíciók méretét és koncentrációját, és azokat a piacokat, amelyeket a központi szerződő fél fel fog használni a klíringtag pozícióinak lezárásához vagy teljes fedezéséhez;

c)

adott esetben az az időszak, amely a központi szerződő felet érintő partnerkockázat fedezéséhez szükséges.

(3)   A (2) bekezdésben meghatározott időszakok értékelésekor a központi szerződő fél figyelembe veszi legalább a 24. cikk (2) bekezdésében említett tényezőket és a 25. cikk szerinti múltbeli volatilitás kiszámításához használt időszakot.

(4)   Amennyiben a központi szerződő fél olyan tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket számol el, amelyek ugyanolyan kockázati jellemzőkkel rendelkeznek, mint a szabályozott piacokon vagy egyenértékű harmadik országbeli piacon kereskedett származtatott eszközök, a likvidációs időszak tekintetében alkalmazhat az (1) bekezdésben meghatározottól eltérő időhorizontot, amennyiben bizonyítani tudja az illetékes hatóság felé, hogy:

a)

a szóban forgó, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek sajátos jellemzőire tekintettel ez az időhorizont megfelelőbb az (1) bekezdésben meghatározottnál;

b)

ez az időhorizont legalább két munkanap.

27. cikk

Portfólióalapú biztosítékigény-számítás

(1)   A központi szerződő fél lehetővé teheti az előírt biztosíték beszámítását vagy csökkentését az általa elszámolt pénzügyi eszközök tekintetében, amennyiben valamely pénzügyi eszköznek vagy pénzügyi eszközök készletének árkockázata jelentősen és megbízhatóan korrelál más pénzügyi eszközök árkockázatával, illetve egyenértékű statisztikai paraméteren alapuló, megfelelő függést mutat attól.

(2)   A központi szerződő fél dokumentálja a portfólióalapú biztosítékigény kiszámítására vonatkozó módszerét és biztosítja legalább azt, hogy a két vagy több elszámolt pénzügyi eszköz közötti korreláció vagy az egyenértékű statisztikai paraméteren alapuló, megfelelő függés megbízható legyen a 25. cikk szerint számított visszatekintési időszakban, és múltbéli vagy hipotetikus stresszhelyzeti forgatókönyvek esetén ellenállónak bizonyuljon. A központi szerződő fél igazolja, hogy az árkorreláció gazdaságilag indokolt.

(3)   Minden olyan pénzügyi eszközt, amelyre portfólióalapú biztosítékigény-számítás alkalmazandó, ugyanannak a garanciaalapnak kell fedeznie. Ettől eltérően, amennyiben a központi szerződő fél előzőleg bizonyítani tudja illetékes hatósága és klíringtagjai felé, milyen módon osztható fel az esetleges veszteség a különböző garanciaalapok között, és szabályzatában megállapította a szükséges előírásokat, a portfólióalapú biztosítékigény-számítás alkalmazható különböző garanciaalapok által fedezett pénzügyi eszközökre is.

(4)   Amennyiben a portfólióalapú biztosítékigény-számítás több eszközre vonatkozik, a biztosíték csökkentésének összege nem lehet nagyobb az egyes termékekre egyedi alapon kiszámított biztosítékok összege és a kombinált portfólió kombinált becsült kitettsége alapján kiszámított biztosíték közötti különbség 80 %-ánál. Amennyiben a központi szerződő fél nincs kitéve a biztosíték csökkentéséből eredően potenciális kockázatnak, a különbség legfeljebb 100 %-át kitevő csökkentést alkalmazhat.

(5)   A portfólióalapú biztosítékigény-számításhoz kapcsolódó biztosítékcsökkentésnek a XII. fejezettel összhangban megbízható stressztesztelési program tárgyát kell képeznie.

28. cikk

Prociklikusság

(1)   A központi szerződő fél biztosítja, hogy a konfidencia-intervallum, a likvidációs időszak és a visszatekintési időszak kiválasztására és felülvizsgálatára vonatkozó politikája jövőbe tekintő, stabil és prudens biztosítéki követelményeket eredményezzen, amelyek csak olyan mértékben korlátozzák a prociklikusságot, amíg az nem befolyásolja negatívan a központi szerződő felek stabilitását és pénzügyi biztonságát. Ez magában foglalja – amennyiben lehetséges – a biztosítéki követelmények hirtelen vagy nagymértékű módosításának elkerülését, valamint átlátható és kiszámítható eljárások létrehozását, amennyiben a biztosítéki követelményeknek a piaci feltételek változása miatti kiigazítására van szükség. E célból a központi szerződő fél alkalmazza legalább az egyik alábbi opciót:

a)

a kiszámított biztosítékok legalább 25 %-át kitevő biztosítéki puffer alkalmazása, mely puffer ideiglenesen felhasználható azokban az időszakokban, amikor a kiszámított biztosítéki követelmények jelentős mértékben emelkednek;

b)

legalább 25 %-os súlyozás hozzárendelése a 26. cikk szerint kiszámított visszatekintési időszakban megfigyelt stresszhelyzetekhez.

c)

annak biztosítása, hogy biztosítéki követelményei nem alacsonyabbak azoknál, amelyeket tízéves múltbéli visszatekintési időszakra becsült volatilitás alkalmazásával számítottak volna ki.

(2)   Amennyiben a központi szerződő fél módosítja a biztosítéki modell paramétereit, hogy azok jobban tükrözzék az aktuális piaci feltételeket, figyelembe kell vennie a módosítás esetleges prociklikus hatásait.

VII.   FEJEZET

GARANCIAALAP

(A 648/2012/EU rendelet 42. cikke)

29. cikk

Keret és irányítás

(1)   Annak érdekében, hogy a központi szerződő fél meghatározza a garanciaalapnak, valamint az egyéb pénzügyi forrásoknak a 648/2012/EU rendelet 42. és 43. cikkében előírt követelmények teljesítéséhez szükséges minimális méretét, illetve összegét, a csoportviszonyok figyelembevételével belső politikai keretet valósít meg azon rendkívüli, de valószerű piaci feltételek típusainak megállapítása céljából, amelyekkel szemben a legnagyobb lehet a kitettsége.

(2)   A keret nyilatkozatot tartalmaz, amely ismerteti, hogyan határozza meg a központi szerződő fél a rendkívüli, de valószerű piaci feltételeket. A keretnek teljes mértékben dokumentáltnak kell lennie és megőrzésére a 12. cikk előírásai vonatkoznak.

(3)   A kockázatkezelési bizottság megvitatja a keretet, az igazgatóság pedig jóváhagyja azt. A keret megbízhatóságát és a piaci mozgások tükrözésére való képességét legalább évente felül kell vizsgálni. A kockázatkezelési bizottság megvitatja a felülvizsgálatot és jelentést tesz arról az igazgatóságnak.

30. cikk

A rendkívüli, de valószerű piaci feltételek meghatározása

(1)   A 29. cikkben ismertetett keret tükrözi a központi szerződő fél kockázati profilját, adott esetben figyelembe véve a több országra kiterjedő és többdevizás kitettségeket. A keret azonosít minden olyan piaci kockázatot, amelynek a központi szerződő fél egy vagy több klíringtagjának nemteljesítése esetén ki lenne téve, többek között az elszámolt eszközök piaci árában bekövetkező kedvezőtlen változásokat, valamint ezen eszközök csökkentett piaci likviditását, és a biztosítékeszköz likvidációs értékének csökkenését. Emellett a keret tükrözi azokat a további kockázatokat, amelyekkel a központi szerződő fél a nemteljesítő klíringtag csoportjában lévő jogalanyok egyszerre bekövetkező csődje esetén kerül szembe.

(2)   A keret egyedileg azonosítja azokat a piacokat, amelyekkel szemben a központi szerződő félnek kitettsége van azon forgatókönyv esetén, amikor a klíringtag nem teljesít. A központi szerződő fél az egyes azonosított piacokkal összefüggésben legalább a következőkre alapozva meghatározza a rendkívüli, de valószerű piaci feltételeket:

a)

különböző korábbi forgatókönyvek, többek között olyan rendkívüli piaci változások időszakai az elmúlt 30 évben vagy más, megbízható adatokkal alátámasztott időszakban, amelyek a központi szerződő fél számára a legnagyobb pénzügyi kockázatot jelentették volna. Amennyiben a központi szerződő fél úgy dönt, hogy nem valószerű valamely múltbéli jelentős ármozgás újbóli előfordulása, az illetékes hatóságnak megindokolja, hogy miért nem vette figyelembe a keretben;

b)

különböző lehetséges jövőbeli forgatókönyvek, amelyek a piaci volatilitás, valamint a piacok és pénzügyi eszközök közötti árkorreláció következetes feltételezésén alapulnak, a lehetséges piaci feltételek mennyiségi és minőségi értékelését figyelembe véve.

(3)   A keret mennyiségi és minőségi szempontból figyelembe veszi továbbá azt, hogy milyen mértékben kerülhet sor rendkívüli ármozgásokra párhuzamosan több azonosított piacon. A keret figyelembe veszi annak a lehetőségét, hogy a múltbéli árkorrelációk rendkívüli, de valószerű piaci feltételek között már nem állnak fenn.

31. cikk

A rendkívüli, de valószerű forgatókönyvek felülvizsgálata

A központi szerződő fél rendszeresen felülvizsgálja a 30. cikkben ismertetett eljárásokat, figyelembe véve a releváns piaci fejleményeket, valamint a klíringtagokkal szembeni kitettségek nagyságrendjét és koncentrációját. A központi szerződő fél a kockázatkezelési bizottsággal konzultálva legalább évente – illetőleg gyakrabban, amennyiben a piaci fejlemények vagy a központi szerződő fél által elszámolt ügyletek lényeges módosulásai befolyásolják a forgatókönyveket alátámasztó feltételezéseket és a forgatókönyvek kiigazítását teszik szükségessé – felülvizsgálja az általa a rendkívüli, de valószerű piaci feltételek megállapításához használt múltbéli és hipotetikus forgatókönyveket. A keret lényeges módosulásairól jelentést kell tenni az igazgatóságnak.

VIII.   FEJEZET

A LIKVIDITÁSI KOCKÁZAT ELLENŐRZÉSE

(A 648/2012/EU rendelet 44. cikke)

32. cikk

A likviditási kockázat értékelése

(1)   A központi szerződő fél a likviditási kockázat kezelésére szolgáló megbízható keretet hoz létre, amely hatékony operatív és analitikus eszközöket tartalmaz kiegyenlítési és finanszírozási műveleteinek, többek között napon belüli likviditásának folyamatos és kellő időben történő azonosításához, méréséhez és nyomon követéséhez. A központi szerződő fél rendszeresen értékeli likviditásikockázat-kezelési keretének kialakítását és működését, beleértve a stressztesztek eredményeinek figyelembevételét.

(2)   A központi szerződő fél likviditásikockázat-kezelési keretének kellő megbízhatósággal biztosítania kell, hogy a központi szerződő fél bármely releváns pénznemben teljesíteni tudja esedékessé váló – adott esetben napon belüli – fizetési és kiegyenlítési kötelezettségeit. A központi szerződő fél likviditásikockázat-kezelési kerete magában foglalja potenciális jövőbeli likviditási igényeinek értékelését is, potenciális stresszhelyzeti forgatókönyvek széles körére vonatkoztatva. A stresszhelyzeti forgatókönyv tartalmazza a klíringtag 648/2012/EU rendelet 44. cikke szerinti nemteljesítését, a nemteljesítés időpontjától a likvidációs időszak végéig, valamint a központi szerződő fél befektetési politikája és eljárásai által generált likviditási kockázatot rendkívüli, de valószerű piaci feltételek között.

(3)   A likviditásikockázat-kezelési keret likviditási tervet tartalmaz, amelyet a 12. cikknek megfelelően kell dokumentálni és megőrizni. A likviditási tervnek tartalmaznia kell legalább a központi szerződő fél alábbiakra vonatkozó eljárásait:

a)

likviditási szükségleteinek kezelése és nyomon követése legalább napi szinten egy sor piaci forgatókönyv tekintetében;

b)

elegendő likvid pénzügyi forrás fenntartása likviditási szükségleteinek fedezésére és a különböző típusú likvid források alkalmazásának megkülönböztetése;

c)

a központi szerződő fél rendelkezésére álló likvid eszközöknek és likviditási szükségleteinek napi szintű vizsgálata és értékelése;

d)

a likviditási kockázat forrásainak megállapítása;

e)

azon időtartamok értékelése, amelyek tekintetében a központi szerződő fél likvid finanszírozási forrásainak rendelkezésre kell állniuk;

f)

azon potenciális likviditási szükségletek mérlegelése, amelyek a klíringtagok azon képességével függnek össze, hogy számlapénzben nyújtott biztosítékeszközt nem számlapénzben nyújtott biztosítékeszközre váltsanak át;

g)

likviditáshiány esetén követendő eljárások;

h)

stresszesemény során felhasználható likvid pénzügyi források feltöltése.

A központi szerződő fél igazgatósága a kockázatkezelési bizottsággal folytatott konzultáció után jóváhagyja a tervet.

(4)   A központi szerződő fél értékeli a felmerülő likviditási kockázatot, többek között azt, ha a központi szerződő fél vagy klíringtagja az elszámolási vagy kiegyenlítési folyamat részeként esedékessé váló fizetési kötelezettségét nem tudja kiegyenlíteni, figyelembe véve a központi szerződő fél befektetési tevékenységét is. A kockázat kezelésére szolgáló keret figyelembe veszi azokat a likviditási szükségleteket, amelyek a központi szerződő fél és azon jogalany közötti kapcsolatból erednek, mellyel szemben a központi szerződő félnek likviditási kitettsége van, ezek a jogalanyok a következők lehetnek:

a)

kiegyenlítő bankok;

b)

fizetési rendszerek;

c)

értékpapír-kiegyenlítési rendszerek;

d)

nostro ügynökök;

e)

letétkezelő bankok;

f)

likviditást biztosító struktúrák;

g)

interoperábilis központi szerződő felek;

h)

szolgáltatásnyújtók.

(5)   A központi szerződő fél likviditásikockázat-kezelési keretében figyelembe veszi a (4) bekezdésben felsorolt jogalanyok közötti kölcsönös függéseket és azokat a többszörös kapcsolatokat, amelyek a (4) bekezdésben felsorolt jogalanyok és a központi szerződő fél között kialakulhatnak.

(6)   A központi szerződő fél napi jelentést készít a (3) bekezdés a)–c) pontja szerinti szükségletekről és forrásokról és negyedéves jelentést állít össze a likviditási tervről a (3) bekezdés d)–h) pontjának megfelelően. A jelentéseket a IV. fejezetnek megfelelően kell dokumentálni és megőrizni.

33. cikk

A likviditáshoz való hozzáférés

(1)   A központi szerződő fél a 648/2012/EU rendelet 44. cikke és e rendelet 32. cikke szerint meghatározott likviditási követelményeinek megfelelő likvid forrásokat tart fenn minden egyes releváns pénznemben. Ezek a likvid források az alábbiakra korlátozódnak:

a)

a központi banknál letétbe helyezett számlapénz;

b)

engedélyezett hitelintézetnél letétbe helyezett számlapénz a 47. cikknek megfelelően;

c)

hitelkeretre vonatkozó kötelezettségvállalások vagy teljesítő klíringtagokkal kötött egyenértékű megállapodások;

d)

repóügyletre vonatkozó kötelezettségvállalások;

e)

kiváló piacképességű pénzügyi eszközök, amelyek teljesítik a 45. és 46. cikk szerinti követelményeket, és amelyekkel kapcsolatban a központi szerződő fél bizonyítani tudja, hogy rendelkezésre állnak és jó megbízhatóságú, előzetes finanszírozási megállapodások alapján ugyanazon a napon készpénzre válthatók, stresszhelyzeti piaci körülmények között is.

(2)   A központi szerződő fél figyelembe veszi azokat a pénznemeket, amelyekben kötelezettségei denomináltak, valamint a stresszhelyzetek azon képességére gyakorolt esetleges hatását, hogy a valuta- és értékpapír-kiegyenlítési rendszerek értékpapír-kiegyenlítési ciklusának megfelelő módon legyen hozzáférése devizapiacokhoz.

(3)   A klíringtag által nyújtott fedezet melletti, hitelkeretre vonatkozó kötelezettségvállalások nem számolhatók el kétszer likvid forrásként. A központi szerződő fél intézkedéseket tesz a likviditást biztosító egyedi struktúrákkal szembeni likviditási kockázati kitettségek koncentrációjának nyomon követésére és ellenőrzésére.

(4)   A központi szerződő fél szigorú átvilágítást végez arra vonatkozóan, hogy a likviditást biztosító struktúrák elegendő kapacitással rendelkeznek-e a likviditási megállapodásaiknak megfelelő teljesítésre.

(5)   A központi szerződő fél rendszeresen teszteli az előzetes finanszírozási megállapodásaihoz való hozzáférésre szolgáló eljárásait. Ez magában foglalhatja tesztösszegek lehívását a kereskedelmi bankok hitelkeretéből, a forráshoz jutás gyorsaságának és az eljárások megbízhatóságának ellenőrzése céljából.

(6)   A központi szerződő fél likviditási terve keretében részletes eljárásokkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogyan használja fel likvid pénzügyi forrásait fizetési kötelezettségeinek teljesítésére likviditáshiány esetén. A likviditási eljárások egyértelműen megállapítják, mikor kell felhasználni az egyes forrásokat. Az eljárások azt is meghatározzák, hogyan lehet hozzáférni a számlapénzletétekhez vagy a számlapénzletétek egynapos befektetéséhez, hogyan kell végrehajtani napon belüli piaci tranzakciókat, illetve hogyan lehet lehívni előzetes megállapodás szerinti likviditási keretet. Ezeket az eljárásokat rendszeresen tesztelni kell. A központi szerződő fél emellett megfelelő tervet készít a finanszírozási megállapodások megújítására azok lejárta előtt.

34. cikk

Koncentrációs kockázat

(1)   A központi szerződő fél szorosan nyomon követi és ellenőrzi likviditási kockázattal szembeni kitettségeinek koncentrációját, többek között a 32. cikk (4) bekezdésében felsorolt jogalanyokkal szembeni, valamint ugyanazon csoporton belüli jogalanyokkal szembeni kitettségeit.

(2)   A központi szerződő fél likviditásikockázat-kezelési kerete magában foglalja a kitettségi és koncentrációs limitek alkalmazását.

(3)   A központi szerződő fél meghatározza a koncentrációs limitek túllépése esetén alkalmazandó folyamatokat és eljárásokat.

IX.   FEJEZET

TÖBBLÉPCSŐS VESZTESÉGFEDEZÉS

(A 648/2012/EU rendelet 45. cikke)

35. cikk

A központi szerződő fél által többlépcsős veszteségfedezés esetén felhasználandó saját források összegének kiszámítása

(1)   A központi szerződő fél bizonyos összegű elkülönített saját forrást tart fenn és állít be mérlegébe a 648/2012/EU rendelet 45. cikkének (4) bekezdésében meghatározott célból.

(2)   A központi szerződő fél az (1) bekezdésben említett minimális összeget úgy számolja ki, hogy a 648/2012/EU rendelet 16. cikkének és a 152/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletnek (8) megfelelő minimális tőkét, beleértve az eredménytartalékot és a tartalékokat, megszorozza 25 %-kal.

A központi szerződő fél évente felülvizsgálja ezt a minimális összeget.

(3)   Amennyiben a központi szerződő fél az általa elszámolt különböző pénzügyieszköz-kategóriákra egynél több garanciaalapot hozott létre, az (1) bekezdésnek megfelelően kiszámított összes elkülönített saját forrást az egyes garanciaalapok méretének arányában el kell osztani a garanciaalapok között, és azokat külön kell megjeleníteni a mérlegében, és az egyes garanciaalapokhoz tartozó különböző piaci szegmensekben felmerülő nemteljesítés esetén kell felhasználnia.

(4)   Az (1) bekezdés szerinti követelmény teljesítéséhez a 648/2012/EU rendelet 16. cikkében meghatározott – az eredménytartalékot és a tartalékokat tartalmazó – tőkén kívül más forrás nem használható fel.

36. cikk

A központi szerződő fél által többlépcsős veszteségfedezés esetén használandó saját források összegének fenntartása

(1)   A központi szerződő fél haladéktalanul tájékoztatja az illetékes hatóságot arról, ha a fenntartott elkülönített saját források összege a 35. cikkben meghatározott összeg alá esik, valamint megadja ennek indokait, és írásban átfogóan ismerteti a szóban forgó összeg feltöltésére vonatkozó intézkedéseket és ütemtervet.

(2)   Egy vagy több klíringtag azt megelőző nemteljesítése esetén, hogy a központi szerződő fél visszaállítaná az elkülönített saját források összegét, csak a felosztott elkülönített saját források fennmaradó összegét lehet felhasználni a 648/2012/EU rendelet 45. cikkének alkalmazásában.

(3)   A központi szerződő fél az (1) bekezdés szerinti értesítéstől számítva legkésőbb egy hónapon belül feltölti az elkülönített saját források összegét.

X.   FEJEZET

BIZTOSÍTÉKESZKÖZÖK

(A 648/2012/EU rendelet 46. cikke)

37. cikk

Általános előírások

A központi szerződő fél átlátható és kiszámítható politikákat és eljárásokat hoz létre és hajt végre a biztosítékként elfogadott eszközök likviditásának értékelésére és folyamatos nyomon követésére és adott esetben korrekciós intézkedést tesz.

A központi szerződő fél legalább évente felülvizsgálja a figyelembe vehető eszközökre vonatkozó politikáit és eljárásait. Ezt a felülvizsgálatot akkor is végre kell hajtani, ha a központi szerződő fél kockázati kitettségét befolyásoló lényeges változásra kerül sor.

38. cikk

Számlapénzben nyújtott biztosítékeszköz

A 648/2012/EU rendelet 46. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában a nagymértékben likvid, számlapénzben nyújtott biztosítékeszköz a következők valamelyikében denominált:

a)

olyan pénznem, amelyre vonatkozóan a központi szerződő fél bizonyítani tudja az illetékes hatóságok felé, hogy megfelelően tudja kezelni a kockázatot;

b)

olyan pénznem, amelyben a központi szerződő fél ügyleteket számol el, azon biztosítékeszköz mértékéig, amelyre a központi szerződő fél kitettségének az adott pénznemben történő fedezéséhez szükség van.

39. cikk

Pénzügyi eszközök

(10) A 648/2012/EU rendelet 46. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában azokat a pénzügyi eszközöket, bankgaranciákat és aranyat, amelyek teljesítik az I. mellékletben meghatározott feltételeket, nagymértékben likvid biztosítékeszköznek kell tekinteni.

40. cikk

A biztosítékeszköz értékelése

(1)   A 37. cikkben meghatározott, nagymértékben likvid biztosítékeszköz értékelése céljából a központi szerződő fél politikákat és eljárásokat hoz létre és hajt végre a hitelminőség, a piaci likviditás és a biztosítékeszközként elfogadott egyes eszközök árvolatilitásának csaknem valós időben történő ellenőrzéséhez. A központi szerződő fél rendszeresen és legalább éves gyakorisággal ellenőrzi értékelési politikáinak és eljárásainak megfelelőségét. A felülvizsgálatot akkor is végre kell hajtani, ha a központi szerződő fél kockázati kitettségét befolyásoló lényeges változásra kerül sor.

(2)   A központi szerződő fél piaci értéken, csaknem valós időben értékeli biztosítékeszközeit, és amennyiben ez nem lehetséges, a központi szerződő félnek bizonyítania kell az illetékes hatóságok felé, hogy képes a kockázatok kezelésére.

41. cikk

Levonások (haircuts)

(1)   A központi szerződő fél politikákat és eljárásokat hoz létre és hajt végre a biztosítékeszköz értékére alkalmazandó prudens levonások meghatározásához.

(2)   A levonásoknál figyelembe kell venni azt, hogy a biztosítékeszközt esetleg stresszhelyzeti piaci körülmények között kell értékesíteni, valamint az értékesítéshez szükséges időt. A központi szerződő fél bizonyítja az illetékes hatóságnak, hogy a levonások kiszámítása óvatos módon történt, az esetleges prociklikus hatások lehető legteljesebb korlátozása érdekében. Az egyes biztosítékeszközökre alkalmazandó levonást a releváns kritériumok, többek között a következők figyelembevételével kell meghatározni:

a)

az eszköz típusa és a pénzügyi eszközhöz kapcsolódó hitelkockázat szintje a központi szerződő fél belső értékelése alapján. Az értékelés végrehajtása során a központi szerződő fél meghatározott és objektív módszertant alkalmaz, amely nem alapulhat teljes mértékben külső véleményeken és figyelembe veszi az abból eredő kockázatokat, hogy a kibocsátó székhelye az adott országban található;

b)

az eszköz lejárati ideje;

c)

az eszköz múltbéli és hipotetikus jövőbeli árvolatilitása stresszhelyzeti piaci körülmények között;

d)

a mögöttes piac likviditása, beleértve a vételi és eladási ár közötti különbözetet;

e)

az esetleges devizakockázat;

f)

a rossz irányú kockázat.

(3)   A központi szerződő fél rendszeresen ellenőrzi a levonások megfelelőségét. A központi szerződő fél legalább évente, valamint akkor is felülvizsgálja a levonásokra vonatkozó politikákat és eljárásokat, ha a központi szerződő fél kockázati kitettségét befolyásoló lényeges változásra kerül sor, azonban – amennyire lehetséges – el kell kerülnie a levonások esetleges hirtelen vagy nagymértékű módosítását, ami prociklikusságot eredményezhet. A levonásokra vonatkozó politikákat és eljárásokat legalább évente független módon jóvá kell hagyni.

42. cikk

Koncentrációs limitek

(1)   A központi szerződő fél politikákat és eljárásokat hoz létre és hajt végre annak biztosítására, hogy a biztosíték kellő mértékben diverzifikált annak érdekében, hogy meghatározott tartási időszakban a piac jelentős befolyásolása nélkül likviddé tehető legyen. A politikák és eljárások meghatározzák azokat a kockázatcsökkentő intézkedéseket, amelyeket a (2) bekezdésben megállapított koncentrációs limitek túllépése esetén kell alkalmazni.

(2)   A központi szerződő fél a következők szintjén határozza meg a koncentrációs limiteket:

a)

egyedi kibocsátók;

b)

a kibocsátó típusa;

c)

eszköz típusa;

d)

az egyes klíringtagok;

e)

valamennyi klíringtag.

(3)   A koncentrációs limiteket konzervatív módon, valamennyi megfelelő kritérium figyelembevételével kell meghatározni, beleértve a következőket:

a)

gazdasági ágazat, tevékenység, földrajzi régió szempontjából azonos típusú kibocsátók által kibocsátott pénzügyi eszközök;

b)

a pénzügyi eszköz, illetve a kibocsátó hitelkockázatának szintje a központi szerződő fél belső értékelése alapján. Az említett értékelés során a központi szerződő fél meghatározott és objektív módszert alkalmaz, amely nem alapulhat teljes mértékben külső véleményeken és figyelembe veszi az abból eredő kockázatokat, hogy a kibocsátó székhelye az adott országban található;

c)

a pénzügyi eszközök likviditása és árvolatilitása.

(4)   A központi szerződő fél biztosítja, hogy biztosítékeszközeinek legfeljebb 10 %-ára nyújtson garanciát egyetlen hitelintézet, vagy harmadik országbeli egyenértékű pénzügyi intézmény, illetve olyan jogalany, amely ugyanahhoz a csoporthoz tartozik, mint a hitelintézet vagy a harmadik országbeli pénzügyi intézmény. Amennyiben a központi szerződő fél által kereskedelmi banki garancia formájában kapott biztosíték nagyobb, mint a teljes biztosíték 50 %-a, a fenti limit legfeljebb 25 %-ra növelhető.

(5)   A (2) bekezdésben előírt limitek kiszámítása során a központi szerződő fél figyelembe veszi a központi szerződő fél kibocsátóval szembeni kitettségét, többek között a hitelkeretek, a letéti jegyek, lekötött betétek, megtakarítási számlák, letéti számlák, folyószámlák, pénzpiaci eszközök és a központi szerződő fél által használt fordított repóügyletek teljes összegét. Ezek a limitek nem alkalmazandók a központi szerződő fél olyan biztosítékeszközeire, amelyek meghaladják a biztosítékokra, garanciaalapokra, illetve egyéb pénzügyi forrásokra vonatkozó minimumkövetelményeket.

(6)   A központi szerződő fél valamely egyedi kibocsátóval szembeni kitettségére vonatkozó koncentrációs limit meghatározásakor aggregálja és egyetlen kockázatként kezeli a kibocsátó vagy egy csoporthoz tartozó jogalany által kibocsátott valamennyi pénzügyi eszközzel szembeni kitettségét, amelyet kifejezetten a kibocsátó vagy egy csoporthoz tartozó jogalany garantál, illetve az olyan pénzügyi eszközökkel szembeni kitettségét, amelyeket olyan kibocsátók bocsátottak ki, amelyek kizárólagos célja a kibocsátó vállalkozása számára létfontosságú termelési eszközök tulajdonlása.

(7)   A központi szerződő fél rendszeresen ellenőrzi a koncentrációs limitekre vonatkozó politikáinak és eljárásainak megfelelőségét. A központi szerződő fél legalább évente, illetve a központi szerződő fél kockázati kitettségét befolyásoló lényeges változás esetén felülvizsgálja a koncentrációs limitekre vonatkozó politikáit és eljárásait.

(8)   A központi szerződő fél tájékoztatja az illetékes hatóságot és klíringtagjait az alkalmazandó koncentrációs limitekről és azok módosításáról.

(9)   Amennyiben a központi szerződő fél jelentős mértékben túllépi a politikáiban és eljárásaiban meghatározott valamely koncentrációs limitet, haladéktalanul értesíti az illetékes hatóságot. A központi szerződő fél a lehető leghamarabb megszünteti a túllépést.

XI.   FEJEZET

BEFEKTETÉSI POLITIKA

(A 648/2012/EU rendelet 47. cikke)

43. cikk

Nagymértékben likvid pénzügyi eszközök

A 648/2012/EU rendelet 47. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában azokat a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat lehet nagymértékben likvidnek, valamint minimális hitel- és piaci kockázatúnak tekinteni, amelyek teljesítik a II. mellékletben meghatározott feltételeket.

44. cikk

Pénzügyi eszközök letéti őrzésére vonatkozó szigorú biztonsági rendelkezések

(1)   Amennyiben a központi szerződő fél a 45. cikkben említett pénzügyi eszközöket, illetve azokat az eszközöket, amelyeket biztosítékként, garanciaalappal összefüggő hozzájárulásként, vagy egyéb pénzügyi forráshoz való hozzájárulásként helyeztek el nála tulajdonjog-átruházás és értékpapír-átadás révén, nem tudja letétbe helyezni az értékpapír-kiegyenlítési rendszer működtetőjénél, amely biztosítja a szóban forgó eszközök teljes védelmét, akkor az ilyen pénzügyi eszközöket a következőknél kell letétbe helyezni:

a)

a szóban forgó eszközök teljes védelmét biztosító központi bank, amely lehetővé teszi, hogy a központi szerződő fél szükség esetén azonnal hozzáférjen a pénzügyi eszközökhöz;

b)

a 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) szerinti olyan engedélyezett hitelintézet, amely biztosítja a szóban forgó eszközök teljes elkülönítését és védelmét, lehetővé teszi, hogy a központi szerződő fél szükség esetén azonnal hozzáférjen a pénzügyi eszközökhöz, és amelyre vonatkozóan a központi szerződő fél belső értékelése alapján bizonyítani tudja, hogy a hitelkockázata alacsony. Az értékelés során a központi szerződő fél meghatározott és objektív módszert alkalmaz, amely nem alapulhat teljes mértékben külső véleményeken és figyelembe veszi az abból eredő kockázatokat, hogy a kibocsátó székhelye az adott országban található;

c)

harmadik országbeli pénzügyi intézmény, amelyre olyan prudenciális szabályok vonatkoznak, illetve amely olyan szabályoknak felel meg, amelyek az illetékes hatóságok szerint legalább olyan szigorúak, mint a 2006/48/EK irányelv által megállapított szabályok, és amely megbízható számviteli gyakorlatokkal, megőrzési eljárásokkal és belső ellenőrzési szabályokkal rendelkezik, és biztosítja a szóban forgó eszközök teljes elkülönítését és védelmét, lehetővé teszi, hogy a központi szerződő fél szükség esetén azonnal hozzáférjen a pénzügyi eszközökhöz, és amelyre vonatkozóan a központi szerződő fél belső értékelése alapján bizonyítani tudja, hogy a hitelkockázata alacsony. Az értékelés során a központi szerződő fél meghatározott és objektív módszert alkalmaz, amely nem alapulhat teljes mértékben külső véleményeken és figyelembe veszi az abból eredő kockázatokat, hogy a kibocsátó székhelye az adott országban található.

(2)   Amennyiben a pénzügyi eszközöket az (1) bekezdés b) vagy c) pontja szerint helyezik letétbe, azokra olyan rendelkezéseknek kell vonatkozniuk, amelyek megakadályozzák, hogy a központi szerződő felet az engedélyezett hitelintézet nemteljesítése vagy fizetésképtelensége miatt veszteség érje.

(3)   A biztosítékként, garanciaalappal összefüggő hozzájárulásként, vagy egyéb pénzügyi forráshoz való hozzájárulásként elhelyezett pénzügyi eszközök letéti őrzésére vonatkozó szigorú biztonsági rendelkezések csak akkor tehetik lehetővé a központi szerződő félnek, hogy újra felhasználja ezeket a pénzügyi eszközöket, amennyiben a 648/2012/EU rendelet 39. cikkének (8) bekezdése szerinti feltételek teljesülnek, és amennyiben az újbóli felhasználás célja fizetés teljesítése, klíringtag nemteljesítésének kezelése vagy interoperábilis megállapodás végrehajtása.

45. cikk

Számlapénzkezelésre vonatkozó szigorú biztonsági rendelkezések

(1)   A 648/2012/EU rendelet 47. cikke (4) bekezdésének alkalmazásában amennyiben a számlapénz letétbe helyezése nem központi banknál történik, a letétnek teljesítenie kell a következő feltételek mindegyikét:

a)

a letét a következő pénznemek valamelyikében kerül elhelyezésre:

i.

olyan pénznem, amelyre vonatkozóan a központi szerződő fél kellő megbízhatósággal bizonyítani tudja, hogy képes kezelni a kockázatokat;

ii.

olyan pénznem, amelyben a központi szerződő fél ügyleteket számol el, az adott pénznemben kapott biztosítékeszköz mértékéig;

b)

a letétet a következő jogalanyok valamelyikénél kell elhelyezni:

i.

a 2006/48/EK irányelv szerint meghatározott engedélyezett hitelintézet, amelyre vonatkozóan a központi szerződő fél belső értékelése alapján bizonyítani tudja, hogy a hitelkockázata alacsony. Az említett értékelés során a központi szerződő fél meghatározott és objektív módszert alkalmaz, amely nem alapulhat teljes mértékben külső véleményeken és figyelembe veszi az abból eredő kockázatokat, hogy a kibocsátó székhelye az adott országban található;

ii.

harmadik országbeli pénzügyi intézmény, amelyre olyan prudenciális szabályok vonatkoznak, illetve amely olyan szabályoknak felel meg, amelyek az illetékes hatóságok szerint legalább olyan szigorúak, mint a 2006/48/EK irányelv által megállapított szabályok, és amely megbízható számviteli gyakorlatokkal, megőrzési eljárásokkal és belső ellenőrzési szabályokkal rendelkezik, és amelyre vonatkozóan a központi szerződő fél belső értékelése alapján bizonyítani tudja, hogy a hitelkockázata alacsony. Az említett értékelés során a központi szerződő fél meghatározott és objektív módszert alkalmaz, amely nem alapulhat teljes mértékben külső véleményeken és figyelembe veszi az abból eredő kockázatokat, hogy a kibocsátó székhelye az adott országban található;

(2)   Amennyiben számlapénz egynapos letéti őrzésére kerül sor az (1) bekezdésnek megfelelően, akkor a számlapénz legalább 95 %-át – egy naptári hónap átlaga alapján számítva – olyan megállapodások alapján kell letétbe helyezni, amelyek a 45. cikk előírásainak (az említett cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti követelmény kivételével) megfelelő, nagymértékben likvid pénzügyi eszközökkel biztosítják a pénzeszköz fedezetét.

45. cikk

Koncentrációs limitek

(1)   A központi szerződő fél politikákat és eljárásokat hoz létre és hajt végre annak biztosítására, hogy a pénzügyi eszközök, amelyekbe pénzügyi forrásait befektette, megfelelően diverzifikáltak maradjanak.

(2)   A központi szerződő fél a következők szintjén meghatározza pénzügyi forrásaira vonatkozó koncentrációs limiteket és nyomon követi a pénzügyi források koncentrációját:

a)

egyedi pénzügyi eszközök;

b)

pénzügyi eszközök típusai;

c)

egyedi kibocsátók;

d)

kibocsátók típusai;

e)

szerződő felek, amelyekkel a 44. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában, vagy a 45. cikk (2) bekezdésében előírt megállapodások jönnek létre.

(3)   A kibocsátók típusainak mérlegelése során a központi szerződő fél figyelembe veszi a következőket:

a)

földrajzi eloszlás;

b)

a jogalany és a központi szerződő fél közötti esetleges kölcsönös függések és többszörös kapcsolatok;

c)

a hitelkockázat szintje;

d)

a központi szerződő fél kitettségei a kibocsátóval szemben a központi szerződő fél által elszámolt termékekkel összefüggésben.

(4)   A politikák és eljárások meghatározzák a koncentrációs limitek túllépése esetén alkalmazandó kockázatcsökkentési intézkedéseket.

(5)   A központi szerződő fél a valamely egyedi kibocsátóval vagy letétkezelővel szembeni kitettségére vonatkozó koncentrációs limit meghatározásakor aggregálja és egyetlen kockázatként kezeli a kibocsátó által kibocsátott, illetve általa kifejezetten garantált valamennyi pénzügyi eszközzel, illetve a letétkezelőnél letétbe helyezett valamennyi pénzügyi forrással kapcsolatos kitettségeket.

(6)   A központi szerződő fél rendszeresen ellenőrzi a koncentrációs limitekre vonatkozó politikáinak és eljárásainak megfelelőségét. Emellett a központi szerződő fél legalább évente, illetve a központi szerződő fél kockázati kitettségét befolyásoló lényeges változás esetén felülvizsgálja a koncentrációs limitekre vonatkozó politikáit és eljárásait.

(7)   Amennyiben a központi szerződő fél túllépi a politikáiban és eljárásaiban meghatározott valamely koncentrációs limitet, haladéktalanul értesíti az illetékes hatóságot. A központi szerződő fél a lehető leghamarabb megszünteti a túllépést.

46. cikk

Nem számlapénzben nyújtott biztosítékeszközök

Amennyiben a X. fejezet rendelkezéseivel összhangban pénzügyi eszközök formájában kerül sor biztosíték átadására, csak a 44. és a 45. cikk alkalmazandó.

XII.   FEJEZET

A MODELLEK FELÜLVIZSGÁLATA, STRESSZTESZTELÉS ÉS UTÓTESZTELÉS

(A 648/2012/EU rendelet 49. cikke)

1.   SZAKASZ

Modellek és programok

47. cikk

Modelljóváhagyás

(1)   A központi szerződő fél végrehajtja a kockázatai számszerűsítéséhez, aggregálásához és kezeléséhez használt modelljeinek, azok módszertanának, valamint likviditásikockázat-kezelési keretének átfogó vizsgálatát. A modellek, azok módszertana és a likviditásikockázat-kezelési keret bármely lényeges módosításának vagy kiigazításának megfelelő irányítás tárgyát kell képeznie, ideértve a kockázatkezelési bizottsággal folytatott konzultációt, és a módosítást vagy kiigazítást az alkalmazás előtt képesített és független félnek kell jóváhagynia.

(2)   A központi szerződő fél vizsgálati folyamatát dokumentálni kell és annak részletesen meg kell határoznia legalább azokat a politikákat, amelyek a központi szerződő fél biztosítékra, garanciaalapra és egyéb pénzügyi forrásokra vonatkozó módszertanainak, valamint a likvid pénzügyi források kiszámításához kapcsolódó keretnek a tesztelésére vonatkoznak. A politikák bármely lényeges módosításának vagy kiigazításának megfelelő irányítás tárgyát kell képeznie, ideértve a kockázatkezelési bizottsággal folytatott konzultációt, és azt az alkalmazás előtt képesített és független félnek kell jóváhagynia.

(3)   Az átfogó vizsgálat legalább a következőket foglalja magában:

a)

a modellek és a keret fogalmi megbízhatóságának értékelése, beleértve a kidolgozás során használt alátámasztó bizonyítékokat;

b)

a folyamatban levő nyomonkövetési eljárások felülvizsgálata, többek között a folyamatok és az összehasonlító teljesítményértékelés ellenőrzése;

c)

a modellek, azok módszertana és a keret kidolgozása során használt paraméterek és feltételezések felülvizsgálata;

d)

a modellek, azok módszertana és a keret megfelelőségének és célirányosságának felülvizsgálata azon ügylettípusok tekintetében, amelyekre alkalmazandók;

e)

a stressztesztforgatókönyvek megfelelőségének felülvizsgálata a VII. fejezetnek és az 52. cikknek megfelelően;

f)

a tesztek eredményeinek elemzése.

(4)   A központi szerződő fél meghatározza azokat a kritériumokat, amelyek alapján értékeli, hogy modelljei, azok módszertana és a likviditásikockázat-kezelési keret sikerrel jóváhagyható-e. A kritériumok közé tartoznak a pozitív teszteredmények.

(5)   Amennyiben az árazási adatok még nem állnak rendelkezésre vagy nem megbízhatóak, a központi szerződő fél kezeli ezeket az árazási korlátokat és legalább a megfigyelt összefüggő vagy kapcsolódó piacokon és az adott piaci helyzeten alapuló konzervatív feltételezéseket fogad el.

(6)   Amennyiben az árazási adatok még nem állnak rendelkezésre vagy nem megbízhatóak, az e célból használt rendszereknek és értékelési modelleknek megfelelő irányítás tárgyát kell képezniük, ideértve a kockázatkezelési bizottsággal folytatott konzultációt, a jóváhagyást és a tesztelést. A központi szerződő félnek értékelési modelljeire vonatkozóan képesített és független féltől kell különböző piaci forgatókönyveken alapuló jóváhagyást szereznie annak biztosításához, hogy modelljei megfelelő árakat eredményezzenek és adott esetben ki kell igazítania az alapbiztosítékokra vonatkozó számításait, hogy azok tükrözzék a megállapított modellkockázatokat.

(7)   A központi szerződő fél rendszeresen végrehajtja biztosítéki modellje elméleti és empirikus jellemzőinek értékelését az általa elszámolt valamennyi pénzügyi eszköz tekintetében.

48. cikk

Programok tesztelése

(1)   A központi szerződő fél szabályzatokat és eljárásokat dolgoz ki, amelyek részletezik az általa végzett stressztesztelési és utótesztelési programokat a kockázatellenőrzési mechanizmusai – többek között a biztosítékok, garanciaalaphoz és egyéb pénzügyi forrásokhoz való hozzájárulások – kiszámításához használt modelljei és azok módszertana megfelelőségének, pontosságának, megbízhatóságának és ellenálló képességének különböző piaci feltételek melletti értékeléséhez.

(2)   A központi szerződő fél politikái és eljárásai részletezik továbbá azt a stressztesztelési programot, amelyet a likviditásikockázat-kezelési keret megfelelőségének, pontosságának, megbízhatóságának és ellenálló képességének értékelése céljából végez.

(3)   A politikák és eljárások tartalmazzák legalább a megfelelő tesztek kiválasztására és fejlesztésére vonatkozó módszertanokat, többek között a portfólió- és piaci adatok kiválasztását, a tesztek rendszerességét, az elszámolt pénzügyi eszköz egyedi kockázati jellemzőit, a teszteredmények elemzését és a kivételeket, valamint a szükséges megfelelő korrekciós intézkedéseket.

(4)   A központi szerződő fél a tesztek végrehajtásakor figyelembe veszi az ügyfél-pozíciókat.

2.   SZAKASZ

Utótesztelés

49. cikk

Utótesztelési eljárás

(1)   A központi szerződő fél a megfigyelt eredményeknek és a biztosítéki modellek használatával megállapított várt eredményeknek az utólagos összehasonlításával értékeli biztosítékkal való ellátottságát. Ezt az utótesztelési elemzést naponta el kell végezni annak értékeléséhez, hogy vannak-e a biztosítékkal való ellátottsághoz kapcsolódó tesztelési kivételek. A fedezetet a pénzügyi eszközök és a klíringtagok jelenlegi pozíciói alapján kell értékelni és figyelembe kell venni a portfólióalapú biztosítékigény-számítás esetleges hatásait, valamint adott esetben az interoperábilis központi szerződő feleket.

(2)   A központi szerződő fél az utótesztelési programja szempontjából megfelelő múltbéli időhorizontot vesz figyelembe annak biztosításához, hogy az alkalmazott megfigyelési keret elegendő a statisztikai szignifikanciára gyakorolt esetleges hátrányos hatás csökkentéséhez.

(3)   A központi szerződő fél utótesztelési programjában legalább figyelembe vesz egyértelmű statisztikai teszteket és a központi szerződő fél által meghatározandó teljesítménykritériumokat az utótesztelés eredményeinek értékelése céljából.

(4)   A központi szerződő fél a titoktartási kötelezettségnek megfelelő formában rendszeresen jelentést tesz a kockázatkezelési bizottságnak az utótesztelés eredményeiről és az elemzésről, annak érdekében, hogy konzultáljon a bizottsággal biztosítéki modelljének felülvizsgálata során.

(5)   Az utótesztelés eredményeit és az elemzést valamennyi klíringtag és – amennyiben a központi szerződő fél számára ismertek – az ügyfelek rendelkezésére kell bocsátani. A többi ügyfél számára – kérésre – a megfelelő klíringtag bocsátja rendelkezésre az utótesztelés eredményeit és az elemzést. Ezeket az információkat a titoktartási kötelezettségnek megfelelő formában kell összegyűjteni, és a klíringtagoknak, valamint az ügyfeleknek csak saját portfóliójuk tekintetében lehet hozzáférésük a részletes utótesztelési eredményekhez.

(6)   A központi szerződő fél meghatározza az utótesztelés elemzésének eredményei alapján általa végrehajtható intézkedések részletezésére szolgáló eljárásokat.

3.   SZAKASZ

Az érzékenység tesztelése és elemzése

50. cikk

Érzékenységtesztelési és -elemzési eljárás

(1)   A központi szerződő fél érzékenységi teszteket és elemzést hajt végre, hogy megvalósult stresszhelyzeti piaci körülményekhez kapcsolódó múltbéli adatok és nem megvalósult stresszhelyzeti piaci körülményekhez kapcsolódó hipotetikus adatok használatával értékelje biztosítéki modelljének különböző piaci körülmények közötti fedezetét.

(2)   A központi szerződő fél paraméterek és feltételezések széles körét használja fel a lehető legtöbb múltbeli és hipotetikus körülmény lefedéséhez, többek között az általa lefedett piac leginkább volatilis időszakait, valamint az árak és a központi szerződő fél által elszámolt ügyletek közötti korrelációk legszélsőségesebb változásait, hogy megállapítsa, miként befolyásolhatják a rendkívüli stresszhelyzeti piaci körülmények és a fontos modellparaméterek változásai a biztosítékkal való ellátottság szintjét.

(3)   Az érzékenységi elemzést számos tényleges klíringtag portfóliójával és reprezentatív portfóliókkal összefüggésben el kell végezni. A reprezentatív portfóliókat azon lényeges kockázati tényezőkre és korrelációkra való érzékenységük alapján kell kiválasztani, amelyeknek a központi szerződő fél ki van téve. Az érzékenységi tesztet és elemzést úgy kell kialakítani, hogy számos konfidencia-intervallum összefüggésében tesztelje az alapbiztosíték modelljének alapvető paramétereit és feltételezéseit annak érdekében, hogy meghatározza a rendszernek az említett paraméterek és feltételezések kalibrációja közben felmerülő hibákkal szembeni érzékenységét. Megfelelően mérlegelni kell a kockázati tényezők időbeli struktúráját és a kockázati tényezők közötti feltételezett korrelációt.

(4)   A központi szerződő fél értékeli a klíringtagok pozícióinak potenciális veszteségeit.

(5)   A központi szerződő fél adott esetben figyelembe vesz olyan paramétereket, amelyek a központi szerződő fél által elszámolt pénzügyi eszközöket, illetve a központi szerződő fél által elszámolt származtatott ügyletek mögöttes eszközeit kibocsátó klíringtagok egyidejű nemteljesítését tükrözik. Adott esetben a központi szerződő fél által elszámolt pénzügyi eszközöket, illetve a központi szerződő fél által elszámolt származtatott ügyletek mögöttes eszközeit kibocsátó ügyfél nemteljesítésének hatásait is figyelembe kell venni.

(6)   A központi szerződő fél a titoktartási kötelezettségnek megfelelő formában rendszeresen jelentést tesz a kockázatkezelési bizottságnak az érzékenységi teszt eredményeiről és az elemzésről, annak érdekében, hogy konzultáljon a bizottsággal biztosítéki modelljének felülvizsgálata során.

(7)   A központi szerződő fél meghatározza az érzékenységi tesztelés elemzésének eredményei alapján általa végrehajtható intézkedések részletezésére szolgáló eljárásokat.

4.   SZAKASZ

Stressztesztelés

51. cikk

Stressztesztelési eljárások

(1)   A központi szerződő fél stressztesztjei stresszhelyzeti paramétereket, feltételezéseket és forgatókönyveket alkalmaznak a kockázati kitettségek becslésére használt modellekhez azt biztosítandó, hogy pénzügyi forrásaik elegendőek legyenek az említett kitettségek rendkívüli, de valószerű piaci körülmények közötti fedezésére.

(2)   A központi szerződő fél stressztesztelési programja előírja, hogy a központi szerződő fél rendszeresen végezzen el egy sor stressztesztet, amely figyelembe veszi a központi szerződő fél által elszámolt termékek összetételét, valamint modelljeinek és azok módszertanának valamennyi elemét, és likviditásikockázat-kezelési keretét.

(3)   A központi szerződő fél stressztesztelési programja előírja, hogy a stresszteszteket meghatározott stressztesztelési forgatókönyvek felhasználásával, mind múltbeli, mind hipotetikus, a VII. fejezet szerinti rendkívüli, de valószerű piaci körülményekre vonatkoztatva el kell végezni. Az alkalmazandó múltbeli feltételeket adott esetben felül kell vizsgálni és ki kell igazítani. A központi szerződő fél emellett figyelembe veszi megfelelő stressztesztelési forgatókönyvek egyéb formáit, ideértve – de nem kizárólagosan – kiegyenlítési bankjainak, nostro ügynökeinek, letétkezelő bankjainak, likviditást biztosító struktúráinak vagy az interoperábilis központi feleknek a technikai vagy pénzügyi problémáit.

(4)   A központi szerződő fél kapacitással rendelkezik ahhoz, hogy új vagy felmerülő kockázatok beépítése céljából haladéktalanul kiigazítsa stressztesztjeit.

(5)   A központi szerződő fél figyelembe veszi az olyan – adott esetben ismert – ügyfél nemteljesítéséből eredő esetleges veszteségeket, amelyet a központi szerződő fél több klíringtag révén számol el.

(6)   A központi szerződő fél rendszeresen jelentést tesz a kockázatkezelési bizottságnak a stressztesztelés eredményeiről és az elemzésről a titoktartási kötelezettségnek megfelelő formában, annak érdekében, hogy modelljeinek, azok módszertanának, és likviditásikockázat-kezelési keretének felülvizsgálata során konzultáljon a bizottsággal.

(7)   A stressztesztek eredményeit és az elemzést valamennyi klíringtag és – amennyiben a központi szerződő fél számára ismert – az ügyfelek rendelkezésére kell bocsátani. A többi ügyfél számára – kérésre – a megfelelő klíringtag bocsátja rendelkezésre az utótesztelés eredményeit és az elemzést. Ezeket az információkat a titoktartási kötelezettségnek megfelelő formában kell összegyűjteni, és a klíringtagoknak, valamint az ügyfeleknek csak saját portfóliójuk tekintetében lehet hozzáférésük a részletes stressztesztelési eredményekhez.

(8)   A központi szerződő fél meghatározza a stressztesztelés elemzésének eredményei alapján általa végrehajtható intézkedések részletezésére szolgáló eljárásokat.

52. cikk

A stressztesztek kockázati tényezői

(1)   A központi szerződő fél megállapítja az általa elszámolt ügyletekhez kapcsolódó azon megfelelő kockázati tényezőket, amelyek veszteséget eredményezhetnek számára és megfelelő módszerrel rendelkezik e tényezők mérésére. A központi szerződő fél stressztesztjei adott esetben figyelembe veszik legalább a következő típusú pénzügyi eszközökhöz meghatározott kockázati tényezőket:

a)

kamatlábügyletek: minden olyan pénznemben meghatározott kamatlábhoz kapcsolódó kockázati tényezők, amelyekben a központi szerződő fél pénzügyi eszközöket számol el. A hozamgörbemodellt különböző lejárati szegmensekre kell osztani annak érdekében, hogy tükrözze a kamatlábak volatilitásának változását a hozamgörbe egészén. A kapcsolódó kockázati tényezők száma a központi szerződő fél által elszámolt kamatlábügyletek összetettségétől függ. Az állampapírok kamatának és egyéb rögzített kamatozású értékpapírok kamatának nem tökéletesen korreláló változásából eredő alapkockázatot elkülönítve kell kimutatni;

b)

árfolyamhoz kapcsolódó ügyletek: az egyes olyan külföldi pénznemekhez kapcsolódó kockázati tényezők, amelyekben a központi szerződő fél pénzügyi eszközöket számol el, valamint a biztosítéklehívások pénzneme és azon pénznem közötti árfolyamhoz kapcsolódó kockázati tényezők, amelyben a központi szerződő fél pénzügyi eszközöket számol el;

c)

részvényügyletek: a központi szerződő fél által elszámolt piacok egyedi részvénykibocsátásának volatilitásához kapcsolódó kockázati tényezők, valamint általában a részvénypiac különböző szektorainak volatilitásához kapcsolódó kockázati tényezők. Az egy adott piacra vonatkozó modellezési módszer összetettsége és jellege megfelel a központi szerződő fél teljes piaccal szembeni kitettségének, valamint az egyedi részvénykibocsátások koncentrációjának az említett piacon;

d)

áruügyletek: olyan kockázati tényezők, amelyek figyelembe veszik a központi szerződő fél által elszámolt áruügyletek és kapcsolódó származtatott ügyletek különböző kategóriáit és alkategóriáit, többek között adott esetben a kényelmi hozamok változásait a derivatívapozíciók és az áru készpénzpozíciói tekintetében;

e)

hitelügyletek: a váratlan csőd kockázatát – többek között a több fél nemteljesítéséből eredő kumulatív kockázatot, az alapkockázatot és a megtérülési ráta volatilitását – figyelembe vevő kockázati tényezők.

(2)   A központi szerződő fél stressztesztjeiben emellett megfelelő módon figyelembe veszi legalább a következőket:

a)

korrelációk, többek között a megállapított kockázati tényezők és a központi szerződő fél által elszámolt hasonló ügyletek közötti korrelációk;

b)

az elszámolt ügylet implikált és múltbeli volatilitásának megfelelő tényezők;

c)

a központi szerződő fél által elszámolt új ügyletek egyedi jellemzői;

d)

koncentrációs kockázat, ideértve a klíringtaggal és a klíringtagok csoportjához tartozó jogalanyokkal szembeni kockázatot;

e)

kölcsönös függések és többszörös kapcsolatok;

f)

releváns kockázatok, ideértve az árfolyamkockázatot;

g)

megállapított kitettségi korlátok;

h)

rossz irányú kockázat.

53. cikk

Az összes pénzügyi forrás stressztesztje

(1)   A központi szerződő fél stressztesztelési programja biztosítja, hogy biztosítékainak, a garanciaalaphoz való hozzájárulásoknak és az egyéb pénzügyi forrásoknak a kombinációja rendkívüli, de valószerű piaci körülmények között elegendő legalább azon két klíringtag nemteljesítésének fedezéséhez, amelyekkel szemben a legnagyobb a kitettsége. A stressztesztelési program emellett megvizsgálja az azon két klíringtag csoportjához tartozó jogalanyok nemteljesítéséből eredő rendkívüli, de valószerű piaci körülmények közötti potenciális veszteségeket, amelyekkel szemben a legnagyobb a kitettsége.

(2)   A központi szerződő fél stressztesztelési programja biztosítja, hogy biztosítékai és garanciaalapja a 648/2012/EU rendelet 42. cikkének megfelelően elegendő legyen legalább azon klíringtag nemteljesítésének fedezéséhez, amellyel szemben a kitettsége a legnagyobb, illetve a második és a harmadik legnagyobb klíringtag nemteljesítésének fedezéséhez, amennyiben az azokkal szembeni összkitettsége nagyobb.

(3)   A központi szerződő fél elvégzi azon potenciális veszteségek alapos elemzését, amelyeket elszenvedhet, és értékeli a klíringtagok pozíciójában bekövetkező potenciális veszteségeket, többek között annak a kockázatát, hogy ezeknek a pozícióknak a lezárása hatást gyakorolhat a piacra, valamint a központi szerződő fél biztosítékkal való ellátottságának szintjére.

(4)   A központi szerződő fél stressztesztjeiben adott esetben figyelembe veszi a központi szerződő fél által elszámolt pénzügyi eszközöket, illetve a központi szerződő fél által elszámolt származtatott ügyletek mögöttes eszközeit kibocsátó klíringtagok nemteljesítésének hatását. Adott esetben a központi szerződő fél által elszámolt pénzügyi eszközöket, illetve a központi szerződő fél által elszámolt származtatott ügyletek mögöttes eszközeit kibocsátó ügyfél nemteljesítésének hatásait is mérlegelni kell.

(5)   A központi szerződő fél stressztesztjei figyelembe veszik a 26. cikkben előírt likvidációs időszakot.

54. cikk

Likvid pénzügyi források stressztesztje

(1)   A központi szerződő fél likvid pénzügyi forrásokra vonatkozó stressztesztelési programja biztosítja, hogy azok a VIII. fejezetben meghatározott követelményeknek megfelelően elegendőek legyenek.

(2)   A központi szerződő fél egyértelmű és átlátható szabályokkal és eljárásokkal rendelkezik ahhoz, hogy kezelje a stressztesztjei révén feltárt nem kellő mértékű likvid pénzügyi forrást és biztosítsa a fizetési kötelezettségek kiegyenlítését.

Emellett a központi szerződő fél egyértelmű eljárásokkal rendelkezik stressztesztjei eredményeinek és elemzésének felhasználására vonatkozóan, hogy értékelje és kiigazítsa likviditásikockázat-kezelési keretének és a likviditást biztosító struktúráknak a megfelelőségét.

(3)   A likvid pénzügyi forrásokra vonatkozó stressztesztelés során használt stresszteszt-forgatókönyvek figyelembe veszik a központi szerződő fél kialakítását és működését, és magukban foglalnak minden olyan jogalanyt, amely a központi szerződő fél számára lényeges likviditási kockázatot jelenthet. Ezek a stressztesztek figyelembe veszik a klíringtagok közötti (beleértve az ugyanazon csoporthoz tartozó jogalanyokat) szoros kapcsolatokat vagy hasonló kitettségeket, és értékelik a többszörös nemteljesítés valószínűségét, valamint e nemteljesítés következtében a klíringtagok között kialakuló átterjedési hatást.

5.   SZAKASZ

Fedezet és a teszteredmények felhasználása

55. cikk

Megfelelő mértékű fedezet fenntartása

(1)   A központi szerződő fél eljárásokat hoz létre és tart fenn a piaci feltételek változásainak felismeréséhez, ideértve az általa elszámolt pénzügyi eszközök volatilitásának növekedését vagy likviditásának csökkenését, hogy az új piaci feltételek megfelelő figyelembevétele céljából haladéktalanul kiigazítsa biztosítéki követelményeit.

(2)   A központi szerződő fél teszteket hajt végre a levonások tekintetében annak biztosítása érdekében, hogy a biztosítékeszköz megfigyelt rendkívüli, de valószerű piaci körülmények között legalább a levonás utáni értéken likvidálható legyen.

(3)   Amennyiben a központi szerződő fél nem termékhez, hanem portfólióhoz kapcsolódó biztosítékot szed be, folyamatosan felülvizsgálja és teszteli a termékek közötti beszámítást. A központi szerződő fél a beszámítást megbízható és gazdaságilag ésszerű módszertanra alapozza, amely tükrözi a termékek árai közötti összefüggések mértékét. A központi szerződő fél mindenekelőtt azt teszteli, hogyan működnek a korrelációk tényleges és hipotetikus nehéz piaci feltételek időszakaiban.

56. cikk

A modellek felülvizsgálata a teszteredmények felhasználásával

(1)   A központi szerződő fél egyértelmű eljárásokkal rendelkezik annak meghatározásához, hogy mekkora összegű további biztosíték beszedésére lehet szükség, többek között napon belüli alapon, valamint biztosítéki modelljének újrakalibrálásához, amennyiben az utótesztelés azt jelzi, hogy a modell nem teljesített a várakozásoknak megfelelően, ami azt eredményezi, hogy nem állapítja meg a tervezett szintű megbízhatósági szint eléréséhez szükséges alapbiztosíték megfelelő összegét. Amennyiben a központi szerződő fél megállapítja, hogy további biztosíték lehívására van szükség, azt a következő biztosítéklehívásnál kell végrehajtania.

(2)   A központi szerződő fél értékeli az utótesztelés során megállapított tesztelési kivételek forrását. A kivételek forrásától függően a központi szerződő fél meghatározza, hogy szükség van-e biztosítéki modelljének vagy az ahhoz inputot biztosító modelleknek az alapvető megváltoztatására, valamint, hogy szükséges-e a jelenlegi paraméterek újrakalibrálása.

(3)   A központi szerződő fél értékeli a stressztesztek során megállapított tesztelési kivételek forrásait. A központi szerződő fél meghatározza, hogy a tesztelési kivételek forrásai alapján szükség van-e modelljeinek, azok módszertanának vagy likviditásikockázat-kezelési keretének alapvető megváltoztatására, illetve a jelenlegi paraméterek vagy feltételezések újrakalibrálására.

(4)   Amennyiben a tesztek eredményei azt jelzik, hogy a biztosítékok, a garanciaalap vagy az egyéb pénzügyi források fedezete nem elegendő, a központi szerződő fél a következő biztosítéklehívás során elfogadható szintűre emeli pénzügyi forrásainak teljes fedezetét. Amennyiben a tesztek eredményei azt jelzik, hogy nem áll rendelkezésre elegendő likvid pénzügyi forrás, a központi szerződő fél a lehető leghamarabb elfogadható szintűre emeli likvid pénzügyi forrásait.

(5)   A problémák megfelelő és indokolatlan késedelem nélküli megállapítása és megoldása érdekében a központi szerződő fél modelljeinek, azok módszertanainak és likviditásikockázat-kezelési keretének felülvizsgálata során nyomon követi a tesztelési kivételek előfordulásának gyakoriságát.

6.   SZAKASZ

Fordított stressztesztek

57. cikk

Fordított stressztesztek

(1)   A központi szerződő fél fordított stresszteszteket hajt végre, amelyek célja annak megállapítása, hogy biztosítékainak, a garanciaalaphoz való hozzájárulásoknak és az egyéb pénzügyi forrásoknak a kombinációja milyen piaci körülmények között jelenthet elégtelen mértékű fedezetet a hitelkitettségekre, és milyen piaci feltételek esetén nem elegendőek likvid pénzügyi forrásai. E tesztek végrehajtása során a központi szerződő fél olyan rendkívüli piaci körülményeket modellez, amelyek már nem tekinthetők valószerűnek, hogy meg tudja határozni modelljeinek, likviditásikockázat-kezelési keretének, pénzügyi forrásainak és likvid pénzügyi forrásainak korlátait.

(2)   A központi szerződő fél azon piacok és ügyletek egyedi kockázatainak megfelelő fordított stresszteszteket alakít ki, amelyekkel összefüggésben elszámolási szolgáltatásokat nyújt.

(3)   A központi szerződő fél az (1) bekezdésben megállapított feltételeket, valamint fordított stressztesztjeinek eredményeit és elemzését arra használja fel, hogy azonosítsa a VII. fejezet szerinti rendkívüli, de valószerű forgatókönyveket.

(4)   A központi szerződő fél a titoktartási kötelezettségnek megfelelő formában rendszeresen jelentést tesz a kockázatkezelési bizottságnak a fordított stressztesztek eredményeiről és elemzéséről, annak érdekében, hogy a felülvizsgálat során konzultáljon a bizottsággal.

7.   SZAKASZ

Nemteljesítési eljárások

58. cikk

Nemteljesítési eljárások tesztelése

(1)   A központi szerződő fél teszteli és felülvizsgálja nemteljesítési eljárásait annak biztosításához, hogy azok a gyakorlatnak megfelelőek és hatékonyak legyenek. A központi szerződő fél nemteljesítési eljárásainak tesztelése során szimulációs gyakorlatokat hajt végre.

(2)   A központi szerződő fél nemteljesítési eljárásainak tesztelését követően megállapítja a bizonytalan pontokat és e bizonytalanságok csökkentése érdekében megfelelően kiigazítja eljárásait.

(3)   A központi szerződő fél szimulációs gyakorlatok végrehajtása révén ellenőrzi, hogy valamennyi klíringtag, adott esetben az ügyfelek és más releváns felek, többek között az interoperábilis központi szerződő felek és más kapcsolódó szolgáltatásnyújtók megfelelő tájékoztatást kapjanak és ismerjék a nemteljesítési forgatókönyvhöz kapcsolódó eljárásokat.

8.   SZAKASZ

A vizsgálat és a tesztelés gyakorisága

59. cikk

Gyakoriság

(1)   A központi szerződő fél legalább évente végrehajtja modelljeinek és azok módszertanainak átfogó vizsgálatát.

(2)   A központi szerződő fél legalább évente végrehajtja likviditásikockázat-kezelési keretének átfogó vizsgálatát.

(3)   A központi szerződő fél legalább évente végrehajtja értékelési modelljeinek teljes körű vizsgálatát.

(4)   A központi szerződő fél legalább évente felülvizsgálja az 51. cikkben meghatározott politikák megfelelőségét.

(5)   A központi szerződő fél elemzi és nyomon követi modelljei teljesítményét és pénzügyi forrásainak fedezetét nemteljesítés esetén a biztosítékkal való ellátottság legalább naponta elvégzett utótesztelésével, valamint standard és előre meghatározott paraméterek és feltételezések használatával legalább naponta stressztesztelést végez.

(6)   A központi szerződő fél likvid pénzügyi forrásainak legalább naponta elvégzendő stressztesztelése révén elemzi és nyomon követi likviditásikockázat-kezelési keretét.

(7)   A központi szerződő fél legalább havonta elvégzi tesztelési eredményeinek részletes, alapos elemzését annak biztosításához, hogy stressztesztelési forgatókönyvei, modelljei és likviditásikockázat-kezelési kerete, a mögöttes paraméterek és feltételezések helyesek legyenek. Ezeket az elemzéseket stresszhelyzeti piaci körülmények között gyakrabban kell elvégezni, többek között akkor, ha az elszámolt pénzügyi eszközök vagy az általában kiszolgált piacok volatilitása megnő, likviditásuk csökken, ha a klíringtagok pozícióinak mérete, illetve azok koncentrációja jelentősen megnő, illetve ha várható, hogy a központi szerződő fél stresszhelyzeti piaci körülmények közé kerül.

(8)   Legalább havonta érzékenységi elemzést kell elvégezni az érzékenységi tesztek eredményeinek felhasználásával. Ezt az elemzést gyakrabban kell elvégezni, amennyiben a piacok szokatlanul volatilissé válnak vagy likviditásuk csökken, illetve ha a klíringtagok pozícióinak mérete, illetve azok koncentrációja jelentősen megnő.

(9)   A központi szerződő fél legalább évente teszteli a pénzügyi eszközök közötti beszámítást, valamint azt, hogyan működnek a korrelációk tényleges és hipotetikus nehéz piaci feltételek időszakaiban.

(10)   A központi szerződő fél legalább havonta teszteli a levonásait.

(11)   A központi szerződő fél legalább negyedévente fordított stresszteszteket hajt végre.

(12)   A központi szerződő fél legalább negyedévente teszteli és felülvizsgálja nemteljesítési eljárásait és legalább évente szimulációs gyakorlatokat hajt végre a 61. cikknek megfelelően. A központi szerződő fél a nemteljesítési eljárásaiban bekövetkezett lényeges változásokat követően is szimulációs gyakorlatokat hajt végre.

9.   SZAKASZ

A tesztek végrehajtásakor alkalmazott időhorizontok

60. cikk

Időhorizontok

(1)   A stresszteszteknél használt időhorizontokat a VII. fejezetnek megfelelően kell meghatározni és azoknak magukban kell foglalniuk előretekintő, rendkívüli, de valószerű piaci körülményeket.

(2)   Az utóteszteléshez használt múltbeli időhorizontoknak legalább a legutóbbi évre vonatkozóan kell adatokat tartalmazniuk, vagy – amennyiben ez egy évnél kevesebb – olyan időtartamra vonatkozóan, amikor a központi szerződő fél releváns pénzügyi eszközöket számolt el.

10.   SZAKASZ

Közzététel

61. cikk

Közzéteendő információk

(1)   A központi szerződő fél közzéteszi az általa használt modelleknek és azok módszertanainak alapját jelentő alapelveket, a végrehajtott tesztek jellegét, a tesztek eredményeinek magas szintű összefoglalójával együtt, valamint a végrehajtott korrekciós intézkedéseket.

(2)   A központi szerződő fél nyilvánosságra hozza nemteljesítési eljárásainak alapvető aspektusait, beleértve:

a)

azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén intézkedésre kerülhet sor;

b)

annak megjelölését, hogy ki hajthatja végre az említett intézkedéseket;

c)

a végrehajtható intézkedések hatályát, beleértve a tulajdonosi és ügyfélpozíciók, alapok és eszközök kezelését;

d)

a központi szerződő fél nemteljesítő klíringtagokkal szembeni kötelezettségeinek kezelésére szolgáló mechanizmusokat;

e)

a nemteljesítő klíringtagok ügyfeleikkel szembeni kötelezettségeinek kezelését segítő mechanizmusokat.

62. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Az I. melléklet 2. szakaszának h) pontját e rendelet hatálybalépésének dátumát követő három év elteltével kell alkalmazni az 1227/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) 2. cikke (4) bekezdésének b) és d) pontjában említett, származtatott termékekkel összefüggő tranzakciók tekintetében.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2012. december 19-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

(2)  HL L 201., 2012.7.27., 1. o.

(3)  HL L 352., 2012.12.21., 30. o.

(4)  HL L 331., 2010.12.15., 84. o.

(5)  HL L 157., 2006.6.9., 87. o.

(6)  HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

(7)  HL L 8., 2001.1.12., 1. o.

(8)  Lásd e Hivatalos Lap 37. oldalát.

(9)  HL L 177., 2006.6.30., 1. o.

(10)  HL L 326., 2011.12.8., 1. o.


I. MELLÉKLET

A nagymértékben likvid biztosítékeszköznek tekintett pénzügyi eszközökre, bankgaranciákra és aranyra alkalmazandó feltételek

1.   SZAKASZ

Pénzügyi eszközök

A 648/2012/EU rendelet 46. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában a pénzügyi eszköz formájában nyújtott, nagymértékben likvid biztosítékok olyan pénzügyi eszközök, amelyek teljesítik az e rendelet II. mellékletének 1. pontjában előírt feltételeket, illetve olyan átruházható értékpapírok és pénzpiaci eszközök, amelyek a következő feltételek mindegyikét teljesítik:

a)

a központi szerződő fél bizonyítani tudja az illetékes hatóságnak, hogy a pénzügyi eszközök kibocsátójának hitelkockázata a központi szerződő fél megfelelő belső értékelése alapján alacsony. Az értékelés során a központi szerződő fél meghatározott és objektív módszert alkalmaz, amely nem alapulhat teljes mértékben külső véleményeken és figyelembe veszi az abból eredő kockázatokat, hogy a kibocsátó székhelye az adott országban található;

b)

a központi szerződő fél bizonyítani tudja az illetékes hatóságnak, hogy a pénzügyi eszközök piaci kockázata a központi szerződő fél megfelelő belső értékelése alapján alacsony. Az értékelés során a központi szerződő fél meghatározott és objektív módszert alkalmaz, amely nem alapulhat teljes mértékben külső véleményeken;

c)

a következő pénznemek valamelyikében denomináltak:

i.

olyan pénznem, amelyre vonatkozóan a központi szerződő fél bizonyítani tudja az illetékes hatóságoknak, hogy tudja kezelni a kockázatot;

ii.

olyan pénznem, amelyben a központi szerződő fél ügyleteket számol el, azon biztosítékeszköz mértékéig, amelyre a központi szerződő fél adott pénznemben meglévő kitettségének fedezéséhez szükség van;

d)

szabályozási vagy jogi korlátok nélkül, szabadon átruházhatók, illetve nem kapcsolódnak hozzájuk harmadik fél olyan követelései; amelyek negatív hatással lehetnek az adott eszköz likviddé tételére;

e)

aktív közvetlen értékesítési vagy repóügyleti piaccal rendelkeznek, különböző vásárlói és eladói csoportokkal, mely piacra vonatkozóan a központi szerződő fél bizonyítani tudja, hogy megbízható hozzáférése van, stresszhelyzeti körülmények között is;

f)

rendszeresen közzétett, megbízható áradatokkal rendelkeznek;

g)

kibocsátójuk nem az alábbiak valamelyike:

i.

a biztosítékeszközt nyújtó klíringtag vagy olyan jogalany, amely ugyanahhoz a csoporthoz tartozik, mint a klíringtag, kivéve a fedezett kötvény esetét, és csak akkor, ha a kötvényt fedező eszközök egy megbízható jogi kereten belül megfelelően elkülönítettek és teljesítik az ebben a szakaszban meghatározott követelményeket;

ii.

a központi szerződő fél, vagy olyan jogalany, amely ugyanahhoz a csoporthoz tartozik, mint a központi szerződő fél;

iii.

olyan jogalany, amelynek üzleti tevékenységébe beletartozik a központi szerződő fél működése szempontjából lényeges szolgáltatás nyújtása, kivéve, ha a szóban forgó jogalany az Európai Gazdasági Térséghez tartozó központi bank, illetve olyan valutát kibocsátó központi bank, amelyben a központi szerződő félnek kitettségei vannak;

h)

más módon nem kapcsolódik hozzájuk jelentős rossz irányú kockázat.

2.   SZAKASZ

Bankgarancia

(1)

A kereskedelmi banki garanciának – az illetékes hatósággal egyeztetett korlátoktól függően – a következő feltételeknek kell megfelelnie a 648/2012/EU rendelet 46. cikke (1) bekezdése szerinti biztosítékeszközként való elfogadáshoz:

a)

kibocsátása nem pénzügyi klíringtagnak nyújtandó garancia céljából történik;

b)

olyan kibocsátó bocsátotta ki, amelyre vonatkozóan a központi szerződő fél bizonyítani tudja az illetékes hatóságnak, hogy hitelkockázata a központi szerződő fél megfelelő belső értékelése alapján alacsony. Az említett értékelés során a központi szerződő fél meghatározott és objektív módszert alkalmaz, amely nem alapulhat teljes mértékben külső véleményeken és figyelembe veszi az abból eredő kockázatokat, hogy a kibocsátó székhelye az adott országban található;

c)

a következő pénznemek valamelyikében denominált:

i.

olyan pénznem, amelyre vonatkozóan a központi szerződő fél bizonyítani tudja az illetékes hatóságoknak, hogy megfelelően tudja kezelni a kockázatot;

ii.

olyan pénznem, amelyben a központi szerződő fél ügyleteket számol el, azon biztosítékeszköz mértékéig, amelyre a központi szerződő fél adott pénznemben meglévő kitettségének fedezéséhez szükség van;

d)

visszavonhatatlan, feltételek nélküli, és a kibocsátó nem léphet fel jogi vagy szerződéses kivételre vagy védelemre alapozva a garancia kifizetésével szemben;

e)

kérésre a biztosítékot nyújtó nemteljesítő klíringtag portfóliójának likvidációs időszakában bármely szabályozási, jogi vagy működési korlátozás nélkül igénybe vehető;

f)

nem az alábbiak valamelyike bocsátja ki:

i.

olyan jogalany, amely ugyanahhoz a csoporthoz tartozik, mint a garanciával fedezett nem pénzügyi klíringtag;

ii.

olyan jogalany, amelynek üzleti tevékenységébe beletartozik a központi szerződő fél működése szempontjából lényeges szolgáltatás nyújtása, kivéve, ha a szóban forgó jogalany az Európai Gazdasági Térséghez tartozó központi bank, illetve olyan valutát kibocsátó központi bank, amelyben a központi szerződő félnek kitettségei vannak;

g)

kibocsátójához más módon nem kapcsolódik jelentős rossz irányú kockázat;

h)

teljes mértékben fedezett olyan biztosítékkal, amely megfelel a következő feltételeknek:

i.

nincs kitéve a garancianyújtó vagy a nem pénzügyi klíringtag hitelképességével összefüggő korreláción alapuló rossz irányú kockázatnak, kivéve, ha a rossz irányú kockázatot a biztosítékeszköz levonásával megfelelően csökkentik;

ii.

a központi szerződő fél azonnal hozzáfér és a klíringtag, valamint a garancianyújtó egyidejű nemteljesítése esetén „csődsemleges”;

i)

a központi szerződő fél igazgatósága megerősítette a garancianyújtó megfelelőségét a kibocsátó és a garancia jogi, szerződéses és működési keretének teljes körű, a garancia hatékonyságának magas fokú megbízhatóságát biztosítani hivatott értékelését követően, és értesítette arról az illetékes hatóságot.

(2)

A központi bank által kibocsátott garanciának a következő feltételeknek kell megfelelnie a 648/2012/EU rendelet 46. cikke (1) bekezdése szerinti biztosítékeszközként való elfogadáshoz:

a)

a kibocsátó az Európai Gazdasági Térséghez tartozó központi bank, illetve olyan valutát kibocsátó központi bank, amelyben a központi szerződő félnek kitettségei vannak;

b)

a következő pénznemek valamelyikében denominált:

i.

olyan pénznem, amelyre vonatkozóan a központi szerződő fél bizonyítani tudja az illetékes hatóságoknak, hogy megfelelően tudja kezelni a kockázatot;

ii.

olyan pénznem, amelyben a központi szerződő fél ügyleteket számol el, azon biztosítékeszköz mértékéig, amelyre a központi szerződő fél adott pénznemben meglévő kitettségének fedezéséhez szükség van;

c)

visszavonhatatlan, feltételek nélküli és a kibocsátó központi bank nem léphet fel jogi vagy szerződéses kivételre vagy védelemre alapozva a garancia kifizetésével szemben;

d)

a biztosítékot nyújtó nemteljesítő klíringtag portfóliójának likvidációs időszakában bármely szabályozási, jogi vagy működési korlátozás, illetve harmadik fél követelése nélkül igénybe vehető.

3.   SZAKASZ

Arany

A 648/2012/EU rendelet 46. cikkének (1) bekezdése szerinti biztosítékeszközként elfogadott aranynak „good delivery” minősítésű kiutalt tömbaranynak kell lennie és meg kell felelnie a következő feltételeknek:

a)

közvetlenül a központi szerződő fél tartja;

b)

az Európai Gazdasági Térséghez tartozó központi banknál, illetve olyan valutát kibocsátó központi banknál van letétbe helyezve, amelyben a központi szerződő félnek kitettségei vannak, mely bankok megfelelő intézkedésekkel rendelkeznek a klíringtag vagy az ügyfél aranyra vonatkozó tulajdonjogának védelméhez, és lehetővé teszik, hogy a központi szerződő fél szükség esetén azonnal hozzáférjen az aranyhoz;

c)

a 2006/48/EK irányelv értelmében engedélyezett hitelintézetnél van letétbe helyezve, amely megfelelő intézkedésekkel rendelkezik a klíringtag vagy az ügyfél aranyra vonatkozó tulajdonjogának védelméhez, és lehetővé teszi, hogy a központi szerződő fél szükség esetén azonnal hozzáférjen az aranyhoz, és amelyre vonatkozóan a központi szerződő fél bizonyítani tudja az illetékes hatóságnak, hogy hitelkockázata a központi szerződő fél megfelelő belső értékelése alapján alacsony. Az értékelés során a központi szerződő fél meghatározott és objektív módszert alkalmaz, amely nem alapulhat teljes mértékben külső véleményeken és figyelembe veszi az abból eredő kockázatokat, hogy a hitelintézet székhelye az adott országban található;

d)

harmadik országbeli pénzügyi intézménynél van letétbe helyezve, amelyre olyan prudenciális szabályok vonatkoznak, illetve amely olyan szabályoknak felel meg, amelyek az illetékes hatóságok szerint legalább olyan szigorúak, mint a 2006/48/EK irányelv által megállapított szabályok, és amely megbízható számviteli gyakorlatokkal, megőrzési eljárásokkal és belső ellenőrzési szabályokkal, valamint megfelelő intézkedésekkel rendelkezik a klíringtagok vagy ügyfelek aranyra vonatkozó tulajdonjogának védelméhez, lehetővé teszi, hogy a központi szerződő fél szükség esetén azonnal hozzáférjen az aranyhoz, és amelyre vonatkozóan a központi szerződő fél bizonyítani tudja az illetékes hatóságnak, hogy belső értékelése alapján a hitelkockázata alacsony. Az értékelés során a központi szerződő fél meghatározott és objektív módszert alkalmaz, amely nem alapulhat teljes mértékben külső véleményeken és figyelembe veszi az abból eredő kockázatokat, hogy a hitelintézet székhelye az adott országban található.


II. MELLÉKLET

A nagymértékben likvid pénzügyi eszközökre alkalmazandó feltételek

(1)

A 648/2012/EU rendelet 47. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában azokat a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat lehet nagymértékben likvid, valamint minimális hitel- és piaci kockázatú pénzügyi eszköznek tekinteni, amelyek megfelelnek a következő feltételeknek:

a)

azokat az alábbiak valamelyike bocsátotta ki vagy kifejezetten garantálta:

i.

valamely kormány:

ii.

valamely központi bank;

iii.

a 2006/48/EK irányelv VI. melléklete 1. részének 4.2. szakaszában felsorolt multilaterális fejlesztési bank;

iv.

az európai pénzügyi stabilitási eszköz vagy adott esetben az európai stabilitási mechanizmus;

b)

a központi szerződő fél belső értékelése alapján bizonyítani tudja, hogy a hitelkockázatuk alacsony. Az említett értékelés során a központi szerződő fél meghatározott és objektív módszert alkalmaz, amely nem alapulhat teljes mértékben külső véleményeken és figyelembe veszi az abból eredő kockázatokat, hogy a kibocsátó székhelye az adott országban található;

c)

a központi szerződő fél portfóliójának átlagos fennmaradó futamideje nem haladja meg a két évet;

d)

a következő pénznemek valamelyikében denomináltak:

i.

olyan pénznem, amelyre vonatkozóan a központi szerződő fél bizonyítani tudja, hogy képes kezelni a kockázatot; vagy

ii.

olyan pénznem, amelyben a központi szerződő fél ügyleteket számol el, az adott pénznemben kapott biztosítékeszköz mértékéig;

e)

szabályozási korlátok nélkül, szabadon átruházhatók, illetve nem kapcsolódnak hozzájuk harmadik fél olyan követelései; amelyek negatív hatással lehetnek az adott eszköz likviddé tételére;

f)

stresszhelyzeti körülmények között is aktív közvetlen értékesítési vagy repóügyleti piaccal rendelkeznek, különböző vásárlói és eladói csoportokkal, mely piachoz a központi szerződő félnek megbízható hozzáférése van;

g)

a szóban forgó pénzügyi eszközökre vonatkozó megbízható áradatok rendszeresen közzétételre kerülnek.

(2)

A 648/2012/EU rendelet 47. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában azokat a származtatott ügyleteket is lehet nagymértékben likvid, valamint minimális hitel- és piaci kockázatú pénzügyi befektetésnek tekinteni, amelyeket a következő célból kötnek:

a)

valamely nemteljesítő klíringtag portfóliójának fedezéséhez a központi szerződő fél nemteljesítés-kezelési eljárásának részeként; vagy

b)

a VIII. fejezet szerinti likviditásikockázat-kezelési keretből eredő devizakockázatok fedezéséhez.

Amennyiben e körülmények között származtatott ügyletek alkalmazására kerül sor, azt olyan származtatott ügyletekre kell korlátozni, amelyek tekintetében rendszeresen megbízható áradatok közzétételére kerül sor és olyan időszakra, amely szükséges azon piaci és hitelkockázat csökkentéséhez, amelynek a központi szerződő fél ki van téve.

A központi szerződő fél származtatott ügyletek alkalmazására vonatkozó politikáját az igazgatóságnak – a kockázatkezelési bizottsággal folytatott konzultációt követően – jóvá kell hagynia.