9.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 39/1

(1)

Egyes anyagok vagy keverékek robbanóanyag-prekurzorok, és visszaélésszerűen felhasználhatók robbanóanyagok jogellenes előállítására. A robbanóanyagok biztonságának fokozásáról szóló európai uniós cselekvési tervben, amelyet a Tanács 2008. április 18-án fogadott el, a Bizottság felkérést kapott, hogy hozzon létre a prekurzorokkal foglalkozó állandó bizottságot, amelynek feladata, hogy a piacon hozzáférhető robbanóanyag-prekurzorok szabályozásával kapcsolatos intézkedéseket mérlegeljen és ajánlásokat készítsen, figyelembe véve a költség-haszon hatásokat.

(2)

A prekurzorokkal foglalkozó állandó bizottság, amelyet a Bizottság 2008-ban hozott létre, különböző robbanóanyag-prekurzorokat azonosított, amelyek terrortámadások elkövetésére felhasználhatónak minősülnek, és javasolta, hogy uniós szinten megfelelő intézkedéseket tegyenek.

(3)

Egyes tagállamok már fogadtak el törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket egyes robbanóanyag-prekurzorok forgalomba hozatalára, forgalmazására és birtoklására vonatkozóan.

(4)

Ezeket az eltérő és az Unión belüli kereskedelem korlátozására alkalmas törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket harmonizálni kell a vegyi anyagok és keverékek belső piacon történő szabad mozgásának javítása és a versenytorzulások lehető legnagyobb mértékű kiküszöbölése érdekében, a lakosság biztonságának magas szintű védelme szavatolása mellett. Az e rendelet hatálya alá tartozó egyes anyagokra vonatkozó egyéb szabályokat is rögzítettek nemzeti és uniós szinten a munkavállalók biztonsága és a környezetvédelem tekintetében. Ezeket az egyéb szabályokat e rendelet nem érinti.

(5)

A gazdasági szereplők számára a lehető legegységesebb szabályokat kell biztosítani, ezért a robbanóanyag-prekurzorok forgalmazásának és felhasználásának a szabályozására a rendelet a legalkalmasabb jogi eszköz.

(6)

Az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) előírja, hogy a veszélyesként besorolt anyagok és keverékek a forgalomba hozataluk előtt megfelelően címkézendők. Továbbá előírja, hogy a gazdasági szereplők, köztük a kiskereskedők is, az ilyen anyagokat vagy osztályozzák és címkézzék, vagy pedig az ellátási lánc mentén feljebb elhelyezkedő valamely gazdasági szereplő osztályozására hagyatkozzanak. Ezért helyénvaló előírni ebben a rendeletben, hogy valamennyi olyan gazdasági szereplő – a kiskereskedőket is beleértve –, amely az e rendelet által korlátozott anyagokat a lakossági személyek rendelkezésére bocsát, biztosítsa, hogy a csomagoláson fel legyen tüntetve, hogy az ilyen anyagokat és keverékeket a lakossági személyek korlátozott feltételekkel szerezhetik meg, birtokolhatják, illetve használhatják fel.

(7)

Annak biztosítására, hogy nemzeti szinten az e rendelet által uniós szinten előirányzott szintnek megfelelő vagy annál magasabb védelmi szint érvényesüljön a robbanóanyag-prekurzorok jogellenes felhasználásával szembeni védelem tekintetében, néhány tagállam már életbe léptetett törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket egyes, jogellenesen is felhasználható anyagokra vonatkozóan. A szóban forgó anyagok közül néhányat e rendelet már tartalmaz, míg más ilyen anyagok uniós szintű korlátozására később kerülhet sor. Mivel e rendelet céljaival ellentétes lenne az, ha az uniós szintű intézkedések csökkentenék a védelmi szintet, helyénvaló egy olyan mechanizmusról rendelkezni, melynek értelmében a vonatkozó nemzeti intézkedések hatályban maradhatnának (védzáradék).

(8)

A robbanóanyagok jogellenes előállítását meg kell nehezíteni a robbanóanyag-prekurzornak tekinthető anyagokra vonatkozó koncentrációs határértékek rögzítésével. Ezen határértékek alatt – a védzáradékban foglalt mechanizmusra is tekintettel – ezeknek a robbanóanyag-prekurzoroknak a szabad forgalmazása biztosított; ezen határértékeken felül viszont korlátozni kell a lakosságnak az ezen robbanóanyag-prekurzorokhoz történő hozzáférését.

(9)

Ezért meg kell tiltani, hogy lakossági személyek ilyen robbanóanyag-prekurzorokat a határértékek feletti koncentrációban beszerezzenek, behozzanak, birtokoljanak vagy felhasználjanak. Helyénvaló azonban egy olyan rendszert létrehozni, amely a lakossági személyek számára lehetővé teszi, hogy ilyen célú engedély birtokában jogszerű célokra megszerezzék, behozzák, birtokolják vagy felhasználják a robbanóanyag-prekurzorokat.

(10)

Ezenkívül, tekintettel arra, hogy néhány tagállamban már megfelelően létrehozott nyilvántartási rendszerek működnek, amelyekkel azon anyagoknak vagy azok közül néhánynak a forgalomba hozatalát ellenőrzik, amelyek lakossági személyek számára nem tehetők elérhetővé, helyénvaló e rendeletben gondoskodni egy, azokra az anyagokra vagy azok közül néhányra alkalmazandó nyilvántartási rendszerről.

(11)

A hidrogén-peroxidot, a salétromsavat és a nitrometánt a lakossági személyek széles körben használják fel jogszerű célokra. Ezért lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy gondoskodjanak ezen anyagoknak adott koncentrációkban való hozzáférhetőségéről egy, az e rendelet szerinti nyilvántartási rendszernek egy engedélyezési rendszer helyett történő alkalmazásával.

(12)

Tekintettel e rendelet jól körülhatárolt tárgyára, a benne foglalt célkitűzések elérhetők úgy, hogy – a szubszidiaritás és az arányosság elvével összhangban – a tagállamoknak lehetőségük lesz azt választani, hogy korlátozott hozzáférést biztosítanak ezen anyagokhoz a lakossági személyek számára.

(13)

A közbiztonsággal kapcsolatos jogszerű célkitűzések további érvényesítése, ezalatt a belső piac megfelelő működésének a lehető legkisebb mértékű akadályozása érdekében helyénvaló olyan engedélyezési rendszerről gondoskodni, amelynek alapján annak a lakossági személynek, aki az e rendelet által korlátozott anyagot, illetve ilyen anyagot tartalmazó keveréket vagy anyagot szerzett meg a határértéket meghaladó koncentrációban, lehetősége van behozni azt egy másik tagállamból vagy harmadik országból egy olyan tagállamba, amely az e rendelet szerinti rendszerek bármelyikével összhangban lehetővé teszi az adott anyaghoz való hozzáférést.

(14)

A robbanóanyag-prekurzorok behozatalára vonatkozó rendelkezések hatékony végrehajtása érdekében a tagállamokat ösztönzik annak biztosítására, hogy a nemzetközi utazók figyelmét felhívják az e rendelet által korlátozott anyagok - amelyek lakossági személyek számára nem tehetők elérhetővé - behozatalára vonatkozó feltételekre. Ugyanezen okból a tagállamokat ösztönzik annak biztosítására, hogy a lakosság tudatában legyen annak, hogy a korlátozások a magánszemélyek rendelkezésére bocsátott vagy a végső felhasználók által távolról rendelt kis tételekre is vonatkoznak.

(15)

Tekintettel a kis- és középvállalkozásokat terhelő adminisztratív kötelezettségek csökkentésének fontosságára, a tagállamoknak célszerű megfelelő tájékoztatást nyújtaniuk az iparági szereplőknek és különösen a kkv-knak, előmozdítva ezáltal a rendeletnek való megfelelést.

(16)

Mivel aránytalan lenne megtiltani a robbanóanyag-prekurzorok foglalkozásszerű tevékenység során történő felhasználását, indokolt, hogy a robbanóanyag-prekurzorok forgalomba hozatalára, behozatalára, birtoklására és felhasználására vonatkozó korlátozások csak a lakosságra legyenek alkalmazandók. Mindazonáltal e rendelet általános céljaira tekintettel helyénvaló olyan jelentéstételi mechanizmusról gondoskodni, amely az ellátási lánc mentén elhelyezkedő foglalkozásszerű felhasználókra és a lakossági személyekre egyaránt kiterjed, amennyiben jellegénél vagy méreténél fogva gyanúsnak tekintendő tranzakcióban vesznek részt. Ennek érdekében a tagállamoknak célszerű nemzeti kapcsolattartó pontokat létrehozniuk a gyanús tranzakciók jelentése céljából.

(17)

A robbanóanyag-prekurzorokra vonatkozó némely tranzakció gyanúsnak, és ezért jelentendőnek tekinthető. Például azok a tranzakciók, amelyeknél a leendő (foglalkozásszerű vagy lakossági) ügyfél a jelek szerint nincs tisztában a szándékolt felhasználással, illetve azt nem ismeri vagy nem tudja hitelesen elmagyarázni, szokatlan mennyiségben, koncentrációban vagy összetételben kíván anyagot vásárolni, nem hajlandó igazolni személyazonosságát vagy lakóhelyét, illetve nagy összegű készpénzzel járó szokatlan fizetési módszer - ideértve a nagy összegű készpénzfizetést - alkalmazásához ragaszkodik. A gazdasági szereplők számára lehetővé kell tenni, hogy fenntartsák a jogot az ilyen tranzakciók megtagadására.

(18)

E rendelet általános céljaira tekintettel az illetékes hatóságot arra ösztönzik, hogy tájékoztassa a nemzeti kapcsolattartó pontot az engedély kiadásának annak alapján történő megtagadásáról, hogy a szándékolt felhasználásnak vagy a felhasználó szándékának a jogszerűsége alapos okkal kétségbe vonható. Hasonlóképpen az illetékes hatóságot arra ösztönzik, hogy tájékoztassa a nemzeti kapcsolattartó pontot az engedély felfüggesztéséről vagy visszavonásáról.

(19)

A robbanóanyag-prekurzorok esetleges jogellenes felhasználásának megelőzése és felderítése érdekében kívánatos, hogy a nemzeti kapcsolattartó pontok megőrizzék a jelenlett gyanús tranzakciókkal kapcsolatos adatokat, a nemzeti illetékes hatóságok pedig meghozzák a szükséges intézkedéseket a konkrét körülmények kivizsgálására, beleértve annak vizsgálatát is, hogy a gyanús tranzakcióban részt vevő foglalkozásszerű felhasználó valóban végez-e azzal összefüggő gazdasági tevékenységet.

(20)

Ahol ez lehetséges, koncentrációs határértéket kell meghatározni, mely felett az egyes robbanóanyag-prekurzorokhoz való hozzáférés korlátozva van, míg egyes más robbanóanyag-prekurzorok tekintetében csak a gyanús tranzakciókkal kapcsolatos jelentéstétel van előírva. Az arra vonatkozó kritériumok, hogy mely intézkedések mely robbanóanyag-prekurzorokra alkalmazandók, többek között az alábbiak: az érintett robbanóanyag-prekurzor veszélyességi szintje, az érintett robbanóanyag-prekurzorokkal való kereskedelem mértéke, valamint az, hogy megállapítható-e az a koncentrációs szint, amely alatt a robbanóanyag-prekurzor még felhasználható a forgalomba hozatal alapjául szolgáló jogszerű célokra. A rendelet hatálya alá jelenleg nem tartozó robbanóanyag-prekurzorokkal kapcsolatos jövőbeli intézkedéseknek is a fenti kritériumokon kell alapulniuk.

(21)

A tüzelőanyag-tablettákban felhasznált hexaminra vonatkozó koncentrációs határértékek megállapítása technikailag nem lehetséges. Ezen túlmenően a kénsavnak, az acetonnak, a kálium-nitrátnak, a nátrium-nitrátnak, a kalcium-ammónium-nitrátnak és az ammónium-kalcium-nitrátnak is számos jogszerű felhasználási módja van. Ezeknek az anyagoknak a lakosság részére történő értékesítését korlátozó uniós szintű rendelet aránytalanul magas adminisztratív és megfelelési költségeket róna a felhasználókra, a hatóságokra és a vállalkozásokra. Mindazonáltal e rendelet célkitűzéseire tekintettel intézkedéseket kell elfogadni a hexamin tüzelőanyag-tablettákra, valamint a megfelelő és biztonságos alternatívákkal nem rendelkező egyéb robbanóanyag-prekurzorokra vonatkozó gyanús tranzakciók jelentésének megkönnyítésére.

(22)

A robbanóanyagok jogellenes előállításához szükséges kiinduló anyagok megszerzésének egyik módja a robbanóanyag-prekurzorok ellopása. Ezért helyénvaló előírni a jelentéstételt az e rendelet által korlátozott anyagokat vagy azokat az egyéb anyagokat érintő jelentős lopásokat és hiányokat, amelyek tekintetében a gyanús tranzakciókat jelenteni kell. Annak érdekében, hogy könnyebb legyen az elkövetők felkutatása, valamint más tagállamok illetékes hatóságainak a lehetséges veszélyekre való figyelmeztetése érdekében a nemzeti kapcsolattartó pontokat arra ösztönzik, hogy adott esetben vegyék igénybe az Europol korai előrejelző rendszerét.

(23)

Indokolt, hogy a tagállamok szabályokat állapítsanak meg az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozóan. E szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(24)

A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) XVII. melléklete tiltja a robbanóanyag-prekurzorként visszaélésre egyszerűen felhasználható ammónium-nitrát lakossági személyek számára történő rendelkezésére bocsátását. Engedélyezni kell azonban az ammónium-nitrát ellátását bizonyos foglalkozásszerű felhasználók, különösen a mezőgazdasági termelők részére. Ezért ennek az ellátásnak az e rendelet által létrehozott, a gyanús tranzakciókra vonatkozó jelentéstételi mechanizmus tárgyát kell képeznie, mivel az 1907/2006/EK rendelet nem tartalmaz egyenértékű követelményt.

(25)

E rendelet személyes adatok feldolgozását, és gyanús tranzakciók esetén harmadik személyekkel való további közlését írja elő. Ez a feldolgozás és közlés a magánélet védelméhez és a személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jogba történő komoly beavatkozást jelent. A személyes adatok e rendelet keretében megvalósuló feldolgozására a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) alkalmazandó. Ennek megfelelően biztosítani kell a személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jog megfelelő védelmét azon egyének esetében, akiknek a személyes adatait e rendelet alkalmazása során feldolgozzák. Ennek megfelelően az engedélyezéssel, a tranzakciók nyilvántartásával és a gyanús tranzakciók jelentésével járó személyesadat-feldolgozásnak összhangban kell lennie a 95/46/EK irányelvvel, ideértve az adatminimalizálás, a célkorlátozás, az arányosság és a szükségesség általános adatvédelemi elveit, valamint az érintett személy hozzáféréssel, helyesbítéssel és törléssel kapcsolatos jogainak tiszteletben tartására vonatkozó előírást.

(26)

A terroristáknak és más bűnözőknek a robbanóanyagok jogellenes előállításához felhasznált anyagválasztása gyorsan változhat. Ezért lehetővé kell tenni további anyagok – amennyiben szükséges – bevonását az e rendelettel létrehozott szabályozás körébe.

(27)

Az anyagok robbanóanyag-prekurzorként történő visszaélésszerű felhasználása terén bekövetkezett fejleményekhez való igazodás érdekében, feltéve, hogy megfelelő konzultációra kerül sor az érdekelt felekkel a gazdasági szereplőkre gyakorolt potenciálisan jelentős hatás figyelembevétele érdekében, a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az olyan koncentrációs határérték módosítása érdekében, amely fölött egyes, e rendelet által korlátozott anyagok nem bocsátandók a lakosság rendelkezésére, valamint az olyan további anyagok jegyzékbe vétele érdekében, amelyekre vonatkozóan a gyanús tranzakciók tekintetében jelentési kötelezettség áll fenn. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(28)

A Bizottságnak rendszeresen felül kell vizsgálnia azon anyagok jegyzékét, amelyek meghatározott koncentrációs határérték felett nem bocsátandók a lakosság rendelkezésére, és azon anyagok jegyzékét, amelyekre vonatkozóan a gyanús tranzakciók tekintetében jelentéstételi kötelezettség áll fenn. A Bizottságnak indokolt esetben jogalkotási javaslatot kell készítenie – a rendes jogalkotási eljárás keretében – bejegyzéseknek az előző listába vagy listából történő felvételéről vagy törléséről, vagy bejegyzéseknek az utóbbi listából történő törléséről, az anyagok robbanóanyag-prekurzorként történő visszaélésszerű felhasználása terén bekövetkezett fejleményekhez való igazodás céljából.

(29)

Védzáradékot kell felvenni, amely megfelelő uniós eljárást ír elő az e rendelet által még nem korlátozott olyan anyagokra vonatkozóan, amelyekkel kapcsolatban valamely tagállam alapos okokat tár fel annak feltételezésére, hogy az érintett anyag robbanóanyagok jogellenes előállítására használható fel.

(30)

Továbbá az e rendeletben kezelendő konkrét veszélyekre tekintettel helyénvaló megengedni, hogy a tagállamok bizonyos körülmények fennállása esetén elfogadjanak védintézkedéseket, azon anyagokra vonatkozóan is, amelyek tekintetében e rendelet már intézkedéseket ír elő.

(31)

A Bizottság és a tagállamok számára nyújtandó tájékoztatásra vonatkozóan e rendeletben rögzített követelményekre tekintettel nem lenne helyénvaló az ilyen új védintézkedéseket a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (6) foglalt szabályok hatálya alá vonni, függetlenül attól, hogy azok az e rendelet által már korlátozott vagy nem korlátozott anyagokra vonatkoznak-e.

(32)

Figyelembe véve e rendelet céljait, valamint a polgárok biztonságára és a belső piacra gyakorolt lehetséges hatásait, a Bizottságnak – a prekurzorokkal foglalkozó állandó bizottság keretében folyamatosan zajló megbeszélések eredményéből is merítve – jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben elemzi az e rendelet végrehajtásával kapcsolatban esetlegesen felmerülő problémákat, valamint a rendelet hatálya kiterjesztésének szükségességét és megvalósíthatóságát, mind a foglalkozásszerű felhasználókra való kiterjesztés, mind a bár e rendeletben előírt intézkedések által nem érintett – de robbanóanyagok jogellenes előállítására felhasználtként azonosított – anyagoknak (jegyzékben nem szereplő robbanóanyag-prekurzorok) a gyanús tranzakciókra, hiányokra és lopásokra vonatkozó jelentéstételi rendelkezések hatálya alá vonása tekintetében. Emellett helyénvaló, hogy a Bizottság jelentést nyújtson be, amelyben a tagállamok által szerzett releváns tapasztalatok alapján, a költségeket és a hasznot mérlegelve megvizsgálja, hogy a közbiztonsági kockázatok alapján mennyiben kívánatos és megvalósítható a rendszer megerősítése és harmonizálása. A felülvizsgálat részeként a Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben megvizsgálja az ammónium-nitrátra vonatkozó rendelkezéseknek az 1907/2006/EK rendeletből e rendeletbe történő áthozatalának lehetőségeit.

(33)

Mivel a rendelet célját, nevezetesen a robbanóanyag-prekurzorokhoz való lakossági hozzáférés korlátozását, nem akadályozva az áruk belső piacon történő szabad mozgását, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a korlátozás léptéke miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(34)

Az európai adatvédelmi biztos véleményt (7) nyilvánított a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban.

(35)

E rendelet tiszteletben tartja a többek között az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapvető jogokat és elveket, így különösen a személyes adatok védelmét, a vállalkozás szabadságát, a tulajdonhoz való jogot és a megkülönböztetés tilalmának elvét. E rendeletet a tagállamoknak e jogokkal és elvekkel összhangban kell alkalmazniuk,

a)

az 1907/2006/EK rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében meghatározott árucikkekre;

b)

a pirotechnikai termékek forgalomba hozataláról szóló, 2007. május 23-i 2007/23/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott pirotechnikai termékekre, a nemzeti joggal összhangban a fegyveres erők, a bűnüldöző szervek vagy a tűzoltóság általi, nem kereskedelmi jellegű felhasználásra szánt pirotechnikai termékekre, a tengerészeti felszerelésekről szóló, 1996. december 20-i 96/98/EK tanácsi irányelv (10) hatálya alá tartozó pirotechnikai felszerelésekre, illetve a repülésben és az űrrepülésben való felhasználásra szánt pirotechnikai termékekre, valamint a játékokhoz szánt gyújtókupakokra;

c)

olyan gyógyszerekre, amelyeket az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban, orvosi rendelvény alapján, jogszerűen bocsátottak lakossági személyek rendelkezésére.

a)

hidrogén-peroxid (CAS-szám: 7722-84-1) az I. mellékletben meghatározott határértéknél magasabb, de legfeljebb 35 % m/m koncentrációban;

b)

nitrometán (CAS-szám: 75-52-5) az I. mellékletben meghatározott határértéknél magasabb, de legfeljebb 40 % m/m koncentrációban;

c)

salétromsav (CAS-szám: 7697-37-2) az I. mellékletben meghatározott határértéknél magasabb, de legfeljebb 10 % m/m koncentrációban.

a)

az I. mellékletben felsorolt anyagok az ott rögzített határértéknél nem magasabb koncentrációban; és

b)

a II. mellékletben felsorolt anyagok.

a)

a lakossági személy neve, címe és adott esetben vagy az azonosító száma, vagy a hivatalos azonosító okmányának típusa és száma;

b)

az anyag vagy keverék megnevezése a koncentráció szintjével együtt;

c)

az anyag vagy keverék mennyisége;

d)

az anyag vagy keverék szándékolt felhasználása a lakossági személy nyilatkozata alapján;

e)

a tranzakció helye és időpontja;

f)

a lakossági személy aláírása.

a)

egyeznie kell a megfelelő papíralapú dokumentumok formájával és tartalmával; továbbá

b)

a (3) bekezdésben előírt teljes időszak alatt bármikor könnyen rendelkezésre kell állnia.

a)

a jelek szerint nincs tisztában az anyag vagy keverék szándékolt felhasználásával;

b)

a jelek szerint nem ismeri az anyag vagy keverék szándékolt felhasználását vagy azt nem tudja hihetően elmagyarázni;

c)

magáncélú felhasználásnál szokatlan mennyiségben, összetételben, illetve koncentrációban kíván anyagot vásárolni;

d)

nem hajlandó igazolni személyazonosságát vagy lakóhelyét; vagy

e)

szokatlan fizetési módszer - ideértve a nagy összegű készpénzfizetést - alkalmazásához ragaszkodik.

a)

információ a gyanús tranzakciók felismerésének és jelentésének módját illetően, különösen a II. mellékletben felsorolt anyagok azon koncentrációját és/vagy mennyiségét illetően, amely alatt főszabályként semmilyen intézkedésre nincs szükség;

b)

információ a jelentős hiányok és lopások felismerésének és jelentésének módját illetően;

c)

egyéb hasznosnak ítélt információk.

a)

bármely olyan probléma, amely e rendelet alkalmazásának eredményeképpen merült fel;

b)

annak kívánatossága és megvalósíthatósága, hogy a rendszert tovább szigorítsák és harmonizálják a terrorizmus és az egyéb súlyos bűncselekmények miatt a közbiztonságot fenyegető veszélyek alapján, figyelembe véve a tagállamok által e rendelet végrehajtása során szerzett tapasztalatokat, többek között az esetlegesen feltárt biztonsági hiányosságokat, valamint figyelembe véve a költségeket és a hasznokat a tagállamok, a gazdasági szereplők és az egyéb érdekelt felek szempontjából;

c)

annak szükségessége és megvalósíthatósága, hogy e rendelet hatálya a foglalkozásszerű felhasználókra is kiterjedjen, figyelembe véve a gazdasági szereplőkre rótt terheket és e rendelet célkitűzését;

d)

annak szükségessége és megvalósíthatósága, hogy a jegyzékben nem szereplő robbanóanyag-prekurzorokat a gyanús tranzakciókra, a hiányokra és a lopásokra vonatkozó jelentéstételi rendelkezések hatálya alá vonják.

9.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 39/12

(1)

A szilárd empirikus adatok és statisztikák nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy fel lehessen mérni az uniós politikák és programok terén történt haladást, illetve értékelni lehessen ezek hatékonyságát, különösen az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, a 2010. március 3-i bizottsági közleményben meghatározott Európa 2020 stratégiával összefüggésben.

(2)

Az európai statisztikákról szóló, 2009. március 11-i 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) szerint az uniós intézkedések finanszírozásának keretét biztosító többéves európai statisztikai programot kell létrehozni (a továbbiakban: a többéves program).

(3)

A 223/2009/EK rendeletnek megfelelően a többéves programnak az európai statisztikák fejlesztésének, előállításának és közzétételének keretét, valamint az előirányzott intézkedések főbb területeit és célkitűzéseit kell biztosítania legfeljebb ötéves időszakra. A programnak meg kell határoznia az Unió tevékenységeinek ellátásához szükséges információk iránti igényekkel kapcsolatos prioritásokat. Ezeket az igényeket egyrészt az előírt statisztikák előállításához uniós és nemzeti szinten szükséges források függvényében, másrészt az adatszolgáltatói terhek és a válaszadók kapcsolódó költségei alapján kell mérlegelni, kiemelt figyelmet fordítva a költséghatékonyságra.

(4)

Az európai statisztikáknak a többéves program jogszabályi keretein belül történő fejlesztését, előállítását és közzétételét az Unió statisztikai hatósága – azaz a Bizottság (Eurostat) –, valamint a nemzeti statisztikai intézetek és egyéb, a tagállamok által kijelölt nemzeti hatóságok (a továbbiakban együttesen: a nemzeti statisztikai hatóságok) (3) között az európai statisztikai rendszerben (ESR) megvalósított, szoros és összehangolt együttműködés útján kell végezni. A nemzeti statisztikai intézetek és a Bizottság (Eurostat) szakmai függetlensége egyaránt alapvető fontosságú a hiteles és magas színvonalú statisztikai adatok biztosításához.

(5)

A Bizottság (Eurostat) és a nemzeti statisztikai intézetek közötti szorosabb együttműködés nélkülözhetetlen az európai statisztikák minőségének javításához. Az ilyen együttműködést főként a statisztikákra és az azokhoz kapcsolódó témákra vonatkozó további módszertani képzésekre, a meglévő jó gyakorlatok az ESR-en belüli fejlesztésére és terjesztésére, valamint a tagállamok és a Bizottság (Eurostat) közötti kétirányú személyzeti csereprogramokra kell összpontosítani.

(6)

A többéves program végrehajtása lehetőséget nyújt harmonizált európai statisztikák előállítására, amelyek hozzájárulhatnak az uniós szintű közös, összehasonlítható és megbízható statisztikai információk fejlesztéséhez, előállításához és közzétételéhez.

(7)

A többéves program keretében fejlesztett, előállított és közzétett, magas színvonalú statisztikák alapvető fontosságúak a tényekre alapozott döntéshozatal szempontjából, időben rendelkezésre kell állniuk, és hozzá kell járulniuk az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) megfogalmazott uniós szakpolitikák, az Európa 2020 stratégia, valamint a 2010 és 2014 közötti időszakra kijelölt bizottsági stratégiai prioritások – azaz a gazdasági kormányzás megerősítése és integrálása, az éghajlatváltozás, az agrárpolitikai reform, a növekedés és a társadalmi kohézió, a nemek közti egyenlőség, a polgárok Európája, valamint a globalizáció – által érintett egyéb szakpolitikák végrehajtásához. Az uniós szakpolitikákat a többéves program keretében finanszírozott intézkedések révén kell előmozdítani azokban az esetekben, amelyekben az Unió egyértelmű hozzáadott értéket képes létrehozni, és az intézkedéseknek azt is biztosítaniuk kell, hogy a gazdasági, társadalmi és környezeti mutatókat azonos súllyal kezeljék.

(8)

A fejlesztendő statisztikai területek meghatározásakor figyelembe kell venni az európai környezeti-gazdasági számlákról szóló, 2011. július 6-i 691/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) azon célkitűzéseit, amelyek új környezeti-gazdasági számlamodulok kidolgozására vonatkoznak.

(9)

Ezenkívül a statisztikai tanulmányokban külön figyelmet kell szentelni a költségvetési konszolidációs programoknak a munkavállalókra és más polgárokra gyakorolt hatásaira. A statisztikai adatokat oly módon kell gyűjteni, hogy biztosítani lehessen az egyes tagállamokban zajló folyamatok láthatóságát, például a munkanélküliség, a szociális transzferek összege és változása, a munkahelyek száma és minősége, a tagállamokon és az Unión belüli, illetve az Unió és a harmadik országok közötti munkavállalói mobilitás, valamint a bérstruktúra és a képzési intézkedések terén bekövetkezett kapcsolódó társadalomföldrajzi változások tekintetében.

(10)

Az elmúlt évek során az európai statisztikai rendszer számos kihívással szembesült. Először is a magas színvonalú nemzeti statisztikák hiánya káros hatással lehet a tagállamokra és általában az Unió egészére. Ezért a szakmailag független nemzeti statisztikai intézetek által előállított, következetesen pontos és magas színvonalú statisztikák a nemzeti és uniós szintű politikaalkotáshoz egyaránt nélkülözhetetlenek, különösen az euroövezet felügyeleti mechanizmusainak összefüggésében.

(11)

Másodszor, az európai statisztikák iránti igény folyamatos növekedést mutat, és valószínűtlen, hogy ez a tendencia a jövőben megváltozna. A gazdasági globalizáció különleges kihívást jelent, ami új mérési rendszerek kidolgozását teszi szükségessé a globális értékláncok nemzetközileg összehangolt módon történő mérése érdekében, hogy ennek révén jobb képet lehessen kialakítani a gazdasági növekedésről és a munkahelyteremtésről.

(12)

Harmadszor, az igények jellege folyamatosan változik, ami szükségessé teszi a statisztikai területek közti nagyobb mértékű szinergiát.

(13)

Negyedszer, a rendelkezésre álló adatok megfelelő bontása megkönnyítheti a gazdasági és pénzügyi válság következményeinek, valamint a végrehajtott szakpolitikák polgárokra – különösen a legkiszolgáltatottabbakra – gyakorolt hatásainak figyelemmel kísérését.

(14)

Ötödször, megváltozott a statisztikák jellege. Immár nem csupán az információforrások egyikét jelentik a politikai döntéshozatalban, hanem a politikai döntéshozatali folyamat középpontjába kerültek. A tényekre alapozott döntéshozatal megköveteli, hogy a statisztikák megfeleljenek az adott célhoz kapcsolódó, magas minőségi követelményeknek, továbbá egyre nagyobb igény tapasztalható az összetett szakpolitikai területeket támogató komplex, többdimenziójú statisztikák iránt. A szakpolitikai döntéshozatali követelményeknek való megfelelés érdekében adott esetben nemek szerint lebontott adatokra van szükség.

(15)

Hatodszor, az új – köztük közel valós idejű információkat szolgáltató – információs piaci szereplők megjelenése következtében az ESR részéről a jövőben a jó minőség, ezen belül az időszerűség kap prioritást.

(16)

Hetedszer, a helyzet a tagállami és uniós szinten jelentkező költségvetési korlátok, valamint a vállalkozások és a polgárok terheinek további csökkentése iránti igény miatt még nagyobb kihívást jelent.

(17)

A Bizottság az „Az európai uniós statisztikák előállításának módszeréről – kitekintés az elkövetkező évtizedre” című 2009. augusztus 10-i közleménye, valamint az annak végrehajtására irányuló ESR-stratégia az ESR-ben alkalmazott munkamódszerek áttervezése révén történő hatékonyabbá és rugalmasabbá tételével igyekszik kezelni mindezeket a kihívásokat. A közlemény végrehajtása a többéves program alapja a közös ESR stratégia keretében.

(18)

Az európai statisztikák e rendelet szerinti fejlesztése, előállítása és közzététele során az integritás és a minőségirányítás biztosítása érdekében a nemzeti statisztikai intézeteknek és a Bizottságnak (Eurostat) meg kell hozniuk minden szükséges intézkedést a statisztika iránti közbizalom fenntartása és az európai statisztikákra vonatkozó hatályos gyakorlati kódex, valamint „Az európai statisztikák szilárd minőségirányítása felé” című 2011. április 15-i bizottsági közlemény szigorúbb, az ezekben meghatározott elvek tiszteletben tartása mellett történő végrehajtásának lehetővé tétele érdekében.

(19)

Annak érdekében, hogy az európai statisztikák előállításához a nemzeti és európai előállítók számára korlátozottan rendelkezésre álló forrásokat jobban hozzá lehessen igazítani a statisztikák iránti növekvő igényekhez, a többéves program részleteit megfogalmazó bizottsági éves statisztikai munkaprogramok előkészítő szakaszának magában kell foglalnia a statisztikai prioritások rendszeres és alapos, a kevésbé fontos követelményeket csökkentő és a meglévő folyamatokat leegyszerűsítő, ugyanakkor a hivatalos statisztikák megbízhatóságát javító és magas minőségi elvárásait megtartó felülvizsgálatát. Figyelembe kell továbbá venni az adatszolgáltatókra – így a vállalkozásokra, a központi, regionális vagy helyi kormányzati egységekre, háztartásokra és magánszemélyekre – nehezedő terheket. A folyamatot az európai statisztikák felhasználóival és létrehozóival való szoros együttműködésben kell folytatni.

(20)

Ebben az összefüggésben meg kell valósítani a pénzügyi terhek ésszerű megosztását az uniós és a tagállami költségvetések között. Az e rendelet által meghatározott pénzügyi kereten túlmenően a nemzeti statisztikai hatóságoknak ezért nemzeti szinten megfelelő finanszírozásban kell részesülniük a többéves program megvalósítása érdekében elfogadott egyes statisztikai intézkedések végrehajtásához.

(21)

Tekintettel a megfelelésből eredő, különösen a kisebb tagállamokra nehezedő terhekre, a megfelelés és a magas színvonalú adatok szolgáltatásának biztosítása érdekében a Bizottságnak (Eurostat) képesnek kell lennie arra, hogy technikai segítséget és szakértői támogatást nyújtson a tagállamok számára a kutatással összefüggő nehézségek és a jelentős módszertani akadályok leküzdésére.

(22)

A többéves program költségvetését ezenfelül oly módon kell felhasználni, hogy fedezze a magas színvonalú európai statisztikák előállítását lehetővé tevő eljárások és kapacitások javításához szükséges költségeket, valamint a nemzeti statisztikusok képzési igényeinek költségeit.

(23)

Az uniós pénzügyi hozzájárulások e rendelet értelmében az európai statisztikák fejlesztésére, előállítására és közzétételére irányuló intézkedéseket támogatnak. E hozzájárulásokat támogatások, közbeszerzési szerződések, illetve a többéves program céljai eléréséhez szükséges bármely egyéb beavatkozás formájában kell nyújtani. Ebben az összefüggésben az átalányösszegek használata kell, hogy legyen a támogatáskezelés egyszerűsítésének legfőbb módja.

(24)

A 223/2009/EK rendelet 15. cikke szerint megfelelő pénzügyi struktúrát kell kidolgozni az együttműködési hálózatok támogatására.

(25)

Rendelkezni kell arról, hogy az Európai Szabadkereskedelmi Társulás Európai Gazdasági Térségben részt vevő országai („EGT-EFTA országok”) és Svájc részt vehessenek a többéves programban. Rendelkezni kell arról is, hogy a többéves programban részt vehessenek más országok, különösen az Unió szomszédságában fekvő országok, azok az országok, amelyek uniós tagságot kérelmeztek, valamint a tagjelölt és a csatlakozó országok is.

(26)

A többéves program végrehajtásának összefüggésében adott esetben ösztönözni kell a többéves programban részt nem vevő harmadik országokkal való együttműködést, figyelembe véve az adott országok és az Unió között fennálló bármilyen vonatkozó megállapodást, vagy bármely tervezett megállapodást.

(27)

Annak érdekében, hogy az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) („a költségvetési rendelet”) 84. cikke (3) bekezdésének megfelelően finanszírozási határozatoknak minősüljenek, a Bizottság által a többéves program végrehajtása céljából elfogadott éves munkaprogramok meghatározzák a célkitűzéseket, a várható eredményeket, a végrehajtás módját és teljes összegüket. Tartalmazzák emellett a finanszírozandó intézkedések leírását, az egyes intézkedésekre előirányzott összegek megjelölését, és a végrehajtásukra vonatkozóan előirányzott menetrendet. Kívánatos, hogy meghatározzák a célkitűzések felhasználó igények szempontjából való relevanciáját, és hogy meghatározzanak egy projekttervet is. A támogatások esetében ki kell térniük a prioritásokra, az alapvető értékelési kritériumokra és a társfinanszírozás maximális mértékére. Ezenfelül az éves munkaprogramoknak megfelelő mutatókat kell tartalmazniuk az eredmények nyomon követésére.

(28)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a többéves program létrehozását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(29)

A hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének megfelelően előzetes értékelés készült annak érdekében, hogy a többéves program középpontjában a célkitűzései hatékony és eredményes elérése álljon, valamint hogy a költségvetési korlátok már a többéves program tervezési szakaszától kezdődően szerepeljenek benne. A többéves program keretében hozott intézkedések értékét és hatását rendszeres jelleggel nyomon kell követni és értékelni kell, ideértve a független külső szakértők által végzett értékelést is. A többéves program értékelése érdekében mérhető célkitűzéseket fogalmaztak meg és mutatókat dolgoztak ki.

(30)

Ez a rendelet meghatározza a 2013-ra vonatkozó pénzügyi keretösszeget a többéves program vonatkozásában, amely az éves költségvetési eljárás során az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás (6) 37. pontja szerint elsődleges hivatkozási alapot jelent a költségvetési hatóság számára.

(31)

Az e rendelet által meghatározott pénzügyi keretösszegen túlmenően a többéves program végrehajtása érdekében elfogadott egyes statisztikai intézkedéseknek, amelyek a nemzeti statisztikai hatóságok és a Bizottság (Eurostat) között létrejött megállapodások formáját öltő intézkedésekre is vonatkoznak, nemzeti szinten a lehetőségekhez mérten megfelelő finanszírozásban kell részesülniük.

(32)

Az e rendelet vonatkozásában elvégzett, az Unió és a tagállamok számára költségmegtakarításokat azonosító hatásvizsgálat képezi a többéves program finanszírozása melletti elkötelezettség alapját. Különösen az európai statisztikák készítésének új, az információs és kommunikációs technológia terén végzett fejlesztéseknek köszönhető módszerei eredményeznek majd költségmegtakarításokat.

(33)

Az Unió pénzügyi érdekeit a teljes kiadási ciklusban arányos intézkedésekkel kell védeni, ezen intézkedések közé értve a szabálytalanságok megelőzését, felderítését és kivizsgálását, az elveszített, jogtalanul kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált pénzösszegek visszafizettetését, valamint adott esetben szankciók alkalmazását.

(34)

Annak érdekében, hogy a többéves program keretében előírt/végzett tevékenységek folytonosságát a teljes 2013-as naptári év folyamán is biztosítani lehessen, továbbá a jogbiztonság érdekében, e rendeletnek a kihirdetését követő napon kell hatályba lépnie és azt 2013. január 1-jétől alkalmazni. E rendelet alkalmazásának időpontja különösen a szerződéses alkalmazottak számára történő kifizetés és a többéves program keretében végzett valamennyi tevékenység igazolására szolgál.

(35)

A 223/2009/EK rendeletnek megfelelően a többéves program tervezetét előzetes vizsgálat céljából benyújtották az európai statisztikai rendszer bizottságának, a 234/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (7) létrehozott európai statisztikai tanácsadó bizottságnak, valamint a 2006/856/EK tanácsi határozattal (8) létrehozott, monetáris, pénzügyi és fizetésimérleg-statisztikákkal foglalkozó bizottságnak,

—

olyan intézményi és szervezeti környezet megszilárdítására törekednek, amely elősegíti az európai statisztikákat előállító és közzétevő nemzeti statisztikai hatóságok és a Bizottság (Eurostat) tevékenységeinek összehangolását, eredményességét és hitelességét,

—

hangsúlyt helyeznek a 223/2009/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdésében megállapított statisztikai alapelvekre és a felhasználók igényeire,

—

a 223/2009/EK rendeletnek megfelelően az Unió intézményi felhasználóinak igényeit elégítik ki, és olyan statisztikák létrehozására törekednek, amelyek az európai statisztikák széles felhasználói körét, így egyéb döntéshozókat, kutatókat, vállalkozásokat és általában az európai polgárokat szolgálják ki, és

—

nemzetközi szinten együttműködnek a statisztikai szervezetekkel a nemzetközi koncepciók, osztályozások, módszerek és egyéb standardok használatának előmozdítása érdekében, különösen a nagyobb koherencia és jobb összehasonlíthatóság globális szinten való biztosítása céljából.

a)

nem profitorientált szervezetek, amelyek függetlenek az ipari, kereskedelmi, üzleti és más összeférhetetlen érdekektől, és amelyek fő célkitűzésként és tevékenységként a gyakorlati kódex végrehajtását, valamint az európai statisztikák előállításának új, a hatékonyság uniós szintű növelésére és a minőség uniós szintű javítására irányuló módszereinek végrehajtását segítik elő és támogatják; valamint

b)

a Bizottság számára kielégítő beszámolót adtak tagságukról, belső szabályzatukról és finanszírozási forrásaikról.

a)

az EGT-EFTA országok, az EGT-megállapodásban megállapított feltételekkel összhangban;

b)

Svájc, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti statisztikai együttműködésről szóló 2004. október 26-i megállapodásban megállapított feltételekkel összhangban (11); és

c)

az európai szomszédságpolitika hatálya alá tartozó országok, az uniós tagságot kérelmező, tagjelölt vagy a csatlakozó országok, valamint a stabilizációs és társulási folyamatban részt vevő nyugat-balkáni országok, az ezen országokkal kötött megfelelő két- vagy többoldalú, az adott országok uniós programokban való részvételének általános elveit meghatározó megállapodásokban foglalt feltételekkel összhangban.

9.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 39/30

(1)

Az „Erika” nevű olajszállító tartályhajó balesetére válaszul elfogadott 1406/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) a tengerbiztonság magas, egységes és hatékony szintjének biztosítása és a hajók által okozott szennyezés megelőzése céljából létrehozta az Európai Tengerbiztonsági Ügynökséget (EMSA) (a továbbiakban: az ügynökség).

(2)

A „Prestige” nevű olajszállító tartályhajó 2002-es balesetét követően az 1406/2002/EK rendeletet módosították, és az ügynökség számára további feladatokat jelöltek ki a szennyezések elhárítása tekintetében.

(3)

Fontos tisztázni, hogy az 1406/2002/EK rendelet célkitűzései a tengerszennyezés mely fajtáit foglalják magukban. Az olaj- és gázipari létesítmények által okozott tengerszennyezés alatt – a veszélyes és mérgező anyagok okozta szennyezés elhárítását célzó készültségről, ellenintézkedésekről és együttműködésről szóló 2000. évi jegyzőkönyv értelmében – az olaj és az olajon kívül bármely olyan anyag által okozott szennyezés értendő, amely a tengeri környezetbe kerülve valószínűleg veszélyezteti az emberi egészséget, árt az élő erőforrásoknak és a tengeri élővilágnak, valamint hátrányosan érinti a tengeri környezet üdülési célú vagy egyéb jogszerű felhasználását.

(4)

Az ügynökség igazgatási tanácsa (a továbbiakban: az igazgatási tanács) az 1406/2002/EK rendelet 22. cikkének megfelelően 2007-ben független külső értékelést készíttetett az említett rendelet végrehajtásáról. Az igazgatási tanács az értékelés alapján 2008 júniusában ajánlásokat tett az ügynökség működése, annak hatásköre és munkamódszerei módosításával kapcsolatban.

(5)

Az 1406/2002/EK rendelet bizonyos rendelkezéseit a külső értékelés megállapításai, az ajánlások és az igazgatási tanács által 2010 márciusában elfogadott többéves stratégia alapján pontosítani és aktualizálni kell. Miközben az ügynökség a tengerbiztonsággal kapcsolatos kiemelt feladataira összpontosít, számos olyan új alapvető és kiegészítő feladatot kell kapnia, amely tükrözi az uniós és a nemzetközi tengerbiztonsági politika fejlődését. Figyelembe véve az Unió költségvetésének szigorú korlátait, a költség- és költségvetési hatékonyság biztosítása és az átfedések elkerülése érdekében az erőforrások alapos felmérésére és jelentős átszervezésekre van szükség. Az új alapvető és kiegészítő feladatok ellátásához szükséges személyzetet elvileg az ügynökségen belüli átcsoportosítás révén kell biztosítani. Ezzel egyidejűleg az ügynökséget adott esetben az uniós költségvetés más részeiből, főként az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközből kell finanszírozni. Az ügynökség bármely új alapvető és kiegészítő feladatot csak a jelenlegi pénzügyi tervnek és az ügynökség költségvetésének a korlátain belül láthat el, a jövőbeli többéves pénzügyi keretre vonatkozó tárgyalások és határozatok sérelme nélkül. Mivel ez a rendelet nem finanszírozási határozat, az éves költségvetési eljárás keretében a költségvetési hatóság dönt az ügynökség számára biztosítandó forrásokról.

(6)

Az ügynökség feladatait világosan és pontosan meg kell határozni, és el kell kerülni a párhuzamos munkavégzést.

(7)

Az ügynökség már kimutatta, hogy egyes feladatokat uniós szinten hatékonyabban lehet elvégezni, ami a tagállamok számára bizonyos esetekben megtakarításokat eredményezhet nemzeti költségvetéseikben, és emellett, ahol ez bizonyított, valódi európai értéktöbbletet is jelenthet.

(8)

Az ügynökség konkrét irányításával kapcsolatos rendelkezések némelyike pontosításra szorul. A Bizottságnak – az Európai Unió működéséről szóló szerződésben meghatározott, az uniós szakpolitikák végrehajtásával kapcsolatos külön felelősségét figyelembe véve – szakpolitikai útmutatást kell nyújtania az ügynökség számára a feladatok teljesítéséhez, teljes mértékben tiszteletben tartva ugyanakkor az ügynökség jogállását és az ügynökség ügyvezető igazgatójának függetlenségét az 1406/2002/EK rendeletben foglaltak szerint.

(9)

Az igazgatási tanács tagjainak kinevezése, az igazgatási tanács elnökének és alelnökének megválasztása, valamint az osztályvezetők kinevezése során teljes körűen figyelemmel kell lenni a nemek kiegyensúlyozott képviseletének biztosítására.

(10)

Bármely vonatkozó uniós jogi aktusra való hivatkozást olyan aktusokra történő hivatkozásnak kell tekinteni, amelyek a tengerbiztonságra és a tengerhajózási biztonságra, a hajókról történő szennyezés megelőzésére és elhárítására, továbbá az olaj- és gázipari létesítmények által okozott tengerszennyezés elhárítására vonatkoznak.

(11)

E rendelet alkalmazásában a „tengerhajózási biztonság” alatt – a hajók és kikötő-létesítmények védelmének fokozásáról szóló, 2004. március 31-i 725/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (4) összhangban – a hajóknak és a kikötőknek a szándékos jogellenes cselekmények jelentette fenyegetéssel szembeni védelmét szolgáló, összetett megelőző intézkedések értendők. A biztonságra vonatkozó cél eléréséhez megfelelő intézkedéseket kell elfogadni a tengeri közlekedési politika terén, az olyan területekre vonatkozó tagállami szabályok sérelme nélkül, mint a nemzetbiztonság, a védelem és a közbiztonság, valamint az állam ellen elkövetett pénzügyi bűncselekmények elleni küzdelem.

(12)

Az ügynökségnek az Európai Unió érdekét kell szolgálnia. Ez arra az esetre is érvényes, ha az ügynökség arra kap megbízást, hogy hatáskörébe tartozóan a tagállamok területén kívül lépjen fel, és az uniós tengerbiztonsági politika előmozdítása keretében technikai segítségnyújtást biztosítson érintett harmadik országok számára.

(13)

Az ügynökségnek technikai segítséget kell nyújtania a tagállamok számára, amely megkönnyíti az uniós vívmányok végrehajtáshoz szükséges nemzeti kapacitások kialakítását.

(14)

Az ügynökségnek operatív segítséget kell nyújtania a tagállamok és a Bizottság számára. Ez olyan szolgáltatásokat is magában foglal, mint az uniós tengeri információcsere-rendszer (SafeSeaNet), az európai műholdas olajszennyezés-figyelő szolgálat (CleanSeaNet), az európai uniós nagy hatósugarú azonosítási és nyomonkövetési adatközpont (EU LRIT-adatközpont) és a kikötő szerinti illetékes uniós állam hatósága által végzett ellenőrzés megvalósításához szükséges információs rendszer (Thetis).

(15)

Az ügynökség elektronikus adatátvitellel és tengeri információcsere-rendszerekkel kapcsolatos szakértelmét felhasználva egyszerűsíteni kell a hajókra vonatkozó nyilatkozattételi követelményeket, hogy ezáltal fel lehessen számolni a tengeri közlekedés útjában álló akadályokat, és így létrejöhessen a korlátok nélküli európai tengeri szállítási térség. Ezen belül az ügynökségnek támogatnia kell a tagállamokat a tagállamok kikötőibe érkező vagy onnan induló hajókra vonatkozó nyilatkozattételi követelményekről szóló, 2010. október 20-i 2010/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) végrehajtásában.

(16)

Az ügynökségnek a hatáskörébe tartozó területekhez kapcsolódó kutatási tevékenységek esetében fokozott segítséget kell nyújtania a Bizottságnak. A meglévő uniós kutatási kerettel kapcsolatban a feladatok megkettőződését kerülni kell. Az ügynökség nem irányíthat kutatási projekteket.

(17)

Az új innovatív alkalmazások és szolgáltatások megjelenésének, valamint a már meglévő alkalmazások és szolgáltatások fejlődésének fényében, az ügynökségnek a korlátok nélküli európai tengeri szállítási térség létrehozásához teljes mértékben ki kell aknáznia az európai műholdas navigációs programok (EGNOS és Galileo) és a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelési program (GMES) által biztosított lehetőségeket.

(18)

Miután a 2850/2000/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (6) által a véletlen és a szándékos tengerszennyezés területén történő együttműködés érdekében létrehozott uniós keret hatályát veszti, az ügynökségnek folytatnia kell az előzőleg e keretben folytatott tevékenységek egy részét, elsősorban a tengerszennyezés elhárítását célzó készültséggel és a szennyezés elleni fellépéssel foglalkozó szaktanácsadó csoport szakértelmére támaszkodva. Az ügynökség által e téren végzett tevékenységek nem mentesítik a part menti államokat az alól, hogy megfelelő beavatkozási mechanizmusokkal rendelkezzenek a szennyezések esetére, ugyanakkor az ügynökségnek tiszteletben kell tartania a tagállamok vagy a tagállamok egy csoportja között kötött együttműködési megállapodásokat.

(19)

Az ügynökség a CleanSeaNeten keresztül kérésre részletes tájékoztatást nyújt a tagállamoknak a hajók által okozott lehetséges szennyezésekről annak érdekében, hogy a tagállamok eleget tudjanak tenni a hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (7) foglalt kötelezettségeiknek. A végrehajtás hatékonysága azonban országonként jelentősen eltér annak ellenére, hogy a szennyezés más országok vizeit is elérheti. Ezért a Bizottság a szóban forgó irányelv 12. cikke alapján elkészítendő következő jelentésében tájékoztatni fogja az Európai Parlamentet és a Tanácsot arról, hogy a tagállamok mennyire hatékonyan és következetesen hajtják végre az említett irányelvet, és az irányelv alkalmazásával kapcsolatos egyéb releváns információkról is beszámol majd.

(20)

Az érintett államoktól érkező és az ügynökség szennyezés elleni intézkedéseinek az igénybevételére vonatkozó kérelmeket a 2007/779/EK, Euratom tanácsi határozattal (8) létrehozott uniós Polgári Védelmi Mechanizmuson keresztül kell benyújtani. Mindazonáltal a Bizottság a készenléti szennyezéscsökkentő hajók és berendezések igénybevételére irányuló kérelmek eseteinek kivételével dönthet úgy, hogy más – fejlettebb információs technológiát alkalmazó – kommunikációs eszközök megfelelőbb megoldást jelenthetnek a szóban forgó kérelmek benyújtására, és erről tájékoztathatja a segítséget kérő tagállamot.

(21)

A közelmúlt eseményei rávilágítottak a tengeri olaj- és gázfeltárási, illetve -kitermelési tevékenységeknek a tengeri közlekedésre és a tengeri környezetre jelentett kockázataira. Az ügynökség olajszennyezésekkel kapcsolatos beavatkozási képességét és a veszélyes és mérgező anyagok által okozott szennyezések területével kapcsolatos szakértelmét az érintett állam kérésére az említett feltárási és kitermelési tevékenységekből származó szennyezések elhárítására is ki kell terjeszteni.

(22)

Az ügynökség által jelenleg a hajók által okozott olajszennyezésekre utaló CleanSeaNetet kell alkalmazni a tengeri olaj- és gázfeltárási, illetve -kitermelési tevékenységek által okozott olajszennyezések felderítésére és jelentésére is, anélkül azonban, hogy ez hátrányosan érintené a CleanSeaNet tengeri közlekedés területén biztosított szolgáltatásait.

(23)

Az ügynökség megalapozott és elismert szakértelemmel és eszközökkel rendelkezik a tengerbiztonság, a tengerhajózási biztonság, valamint a hajókról történő szennyezés megelőzése és elhárítása terén. Ez a szakértelem és ezek az eszközök a tengeri közlekedési politikával kapcsolatos egyéb uniós tevékenységi területeken is hasznosak lehetnek. Az ügynökségnek ezért, amennyiben arra felkérést kap, segítenie kell a Bizottságot és a tagállamokat ezen uniós tevékenységek kidolgozásában és végrehajtásában, azzal a feltétellel, hogy az igazgatási tanács ezt az ügynökség éves munkaprogramjának keretében jóváhagyta. Az effajta segítségnyújtás nem befolyásolhatja hátrányosan az ügynökség alapvető feladatait, és vonatkozásában részletes költség-haszon elemzést kell készíteni.

(24)

Az ügynökség az általa biztosított technikai segítségnyújtás révén a környezetbarátabb tengeri közlekedés kialakításához is hozzájárul.

(25)

A legtöbb hajóosztályozási társaság mind a tengerjáró, mind pedig a belvízi hajókkal foglalkozik. Az ügynökség – a tengerjáró hajók osztályozásával foglalkozó társaságok tekintetében szerzett tapasztalataira alapozva – megfelelő információt nyújthatna a Bizottságnak a belvízi hajók osztályozásával foglalkozó társaságok vonatkozásában, és ezáltal növelhető lenne a hatékonyság.

(26)

Ami a közlekedési információs rendszerek összekapcsolását illeti, az ügynökségnek – az e rendszerek közötti információmegosztás lehetőségének a folyami információs szolgáltatási rendszerben (River Information Services System) érintett illetékes hatóságokkal közösen történő feltárása révén – segítséget kell nyújtania a Bizottságnak és a tagállamoknak.

(27)

Az ügynökségnek – az illetékes hatóságok feladatköreinek sérelme nélkül – segítenie kell a Bizottságot és a tagállamokat az e-tengerészetre vonatkozó jövőbeli uniós kezdeményezés kidolgozásában és végrehajtásában; a kezdeményezés célja, hogy a fejlett információs technológiák használatának előmozdítása révén növelje az európai tengeri közlekedési ágazat hatékonyságát.

(28)

Az egységes piac megteremtése és a korlátok nélküli európai tengeri szállítási térség létrehozása érdekében csökkenteni kell a hajózást terhelő adminisztratív költségeket, ezáltal ösztönözve például a rövid távú tengeri hajózást. Ezzel összefüggésben az ún. „kék övezet” koncepció és az e-tengerészetre vonatkozó kezdeményezés potenciálisan hozzájárulhatna a tagállamok kikötőibe érkező vagy onnan induló kereskedelmi hajók által készítendő jelentések alaki követelményeinek az egyszerűsítéséhez.

(29)

Szem előtt kell tartani, hogy az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatának megfelelően és az intézményi egyensúly elvének betartása érdekében egy ügynökség nem ruházható fel általános hatályú határozatok elfogadásának a jogkörével.

(30)

A Bizottság – az 1406/2002/EK rendeletben megállapított célkitűzések és feladatok sérelme nélkül és e rendelet hatálybalépésének időpontjától számított egy éven belül – az érdekelt felekkel szoros együttműködésben költséghatékonysági elemzést is tartalmazó megvalósíthatósági tanulmányt készít és terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, amelyben meghatározza és értékeli a különböző partvédelmi funkciók közötti koordináció és együttműködés megerősítésének lehetőségeit, figyelembe véve a hatályos jogi keretet és a megfelelő uniós fórumok idevágó ajánlásait, valamint a közös információmegosztási környezet folyamatban lévő kidolgozását, és maradéktalanul tiszteletben tartva a szubszidiaritás és az arányosság elvét.

(31)

Az uniós tengerészeti ágazat versenyképessége szempontjából fontos, hogy az EU magasan képzett európai tengerészeket tudjon megnyerni magának. Következésképpen – és a magasan képzett tengerészek iránti jelenlegi és jövőbeli uniós kereslet fényében – az ügynökségnek adott esetben segítenie kell a tagállamokat és a Bizottságot a tengerészeti képzések népszerűsítésében, mégpedig azáltal, hogy egyfelől elősegíti a legjobb gyakorlati megoldások önkéntes cseréjét, másfelől pedig tájékoztatást nyújt a tengerészeti képzésekkel kapcsolatos uniós csereprogramokról. Ez magában foglalhatná a szakértelemmel rendelkező európai érdekelt felek számára történő, a tengerészeti oktatás és képzés kiválóságának eléréséhez önkéntes alapon nyújtott segítséget, teljes mértékben tiszteletben tartva ugyanakkor azt, hogy a tengerészeti képzések megszervezése és tartalmuk kialakítása a tagállamok feladata.

(32)

A kalóztámadások egyre nagyobb kockázata elleni fellépés érdekében az ügynökségnek adott esetben továbbra is közölnie kell az illetékes tagállami hatóságokkal és más illetékes szervekkel – köztük az idevágó műveletekkel, így például az uniós tengeri haderő Atalanta műveletével – az uniós tagállamok lobogója alatt közlekedő és ezeken a különösen veszélyesnek tekintett területeken áthaladó hajók pontos helyzetét. Ezen túlmenően az ügynökség további olyan eszközökkel is rendelkezik, amelyek hasznosak lehetnek, különösen a közös információmegosztási környezet (CISE) kialakításának összefüggésében. Éppen ezért indokolt, hogy az ügynökség – a tagállami jogok és kötelezettségek sérelme nélkül és a mindenekelőtt az adatokat kérelmező szervekre vonatkozó nemzeti és uniós joggal összhangban – kérésre földmegfigyelési és a hajók helyzetére vonatkozó releváns adatokat biztosítson az illetékes tagállami hatóságok és uniós szervek, mint például a Frontex és az Europol számára, hogy ezáltal hozzájárulhasson a vonatkozó uniós jog értelmében vett szándékos jogellenes cselekmények elleni megelőző intézkedésekhez. A hajók nagy hatósugarú azonosítási és nyomonkövetési (LRIT) adatainak továbbítását az érintett lobogó szerinti állam hozzájárulásához kell kötni, és arra az igazgatási tanács által megállapítandó eljárásokkal összhangban kerülhetne sor.

(33)

A kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről szóló, 2009. április 23-i 2009/16/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (9) összhangban végzett ellenőrzéssel kapcsolatos információk közzétételekor a Bizottság és az ügynökség a következetesség biztosítása érdekében a kikötő szerinti állam hatósága által végzett ellenőrzésekről szóló, párizsi memorandum keretében szerzett szakértelemre és tapasztalatra épít.

(34)

Az ügynökség által a tagállamok és a Bizottság számára a nemzetközi és regionális szervezetek munkája vonatkozásában nyújtott segítség nem érinti az említett szervezetek és a tagállamok közötti, a tagállamoknak az említett szervezetekben való tagságából eredő kapcsolatokat.

(35)

Az Európai Unió csatlakozott az alábbi okmányokhoz, amelyek olyan regionális szervezeteket hoztak létre, amelyek tevékenységei egybeesnek az ügynökség céljaival: a Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelméről szóló egyezmény (az 1992-ben felülvizsgált helsinki egyezmény) (10); a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének szennyezés elleni védelméről szóló egyezmény (barcelonai egyezmény) (11) és annak 1995-ben felülvizsgált változata (12), valamint egyes jegyzőkönyvei; az Északi-tenger olaj és egyéb káros anyagok általi szennyezésének kezelésére irányuló együttműködésről szóló megállapodás (bonni megállapodás) (13); az Atlanti-óceán észak-keleti körzete tengeri környezetének védelméről szóló egyezmény (OSPAR egyezmény) (14); az Atlanti-óceán északkeleti partjainak és vizeinek szennyezés elleni védelméről szóló, 1990. október 17-én aláírt együttműködési megállapodás (lisszaboni megállapodás) (15) és annak 2008. május 20-án aláírt kiegészítő jegyzőkönyve, amely még nem lépett hatályba (16). Az Unió továbbá tárgyalásokat folytat az 1992 áprilisában aláírt, a Fekete-tenger szennyezés elleni védelméről szóló egyezményhez (bukaresti egyezmény) való csatlakozásról. Az ügynökségnek ennek megfelelően technikai segítséget kell nyújtania a tagállamok és a Bizottság számára, hogy részt vehessenek az említett regionális szervezetekben folyó munkában.

(36)

A fent említett regionális szervezeteken kívül számos más, régiók közötti vagy régiókon belüli, valamint kétoldalú koordinációs és együttműködési megállapodás is létezik a szennyezés elhárítására. Az Unióval közös regionális tengermedencén osztozó harmadik országokban keletkezett szennyezés elhárításához biztosított segítségnyújtás során az ügynökségnek tiszteletben kell tartania e megállapodásokat.

(37)

Az Unió a szomszédos országokkal a földközi-tengeri, fekete-tengeri és balti-tengeri regionális tengermedencéken osztozik. Az ügynökség a Bizottság felkérésére segítséget nyújt a szomszédos országok számára a szennyezés elhárításában.

(38)

A hatékonyság maximalizálása érdekében az ügynökségnek a lehető legszorosabban együtt kell működnie a párizsi memorandum keretében. A Bizottságnak és a tagállamoknak a továbbiakban is meg kell vizsgálniuk minden olyan lehetőséget, amely alkalmas lehet a hatékonyság növelésére, hogy azután ezeket a párizsi memorandum keretében is megvizsgálhassák.

(39)

Annak érdekében, hogy a tengerbiztonság, valamint a hajókról történő szennyezés megelőzése és elhárítása terén kötelező erejű uniós jogi aktusokat a gyakorlatban megfelelően hajtsák végre, az ügynökségnek a tagállamokban tett látogatások révén segítséget kell nyújtania a Bizottságnak. A nemzeti hatóságoknál tett ezen látogatások során az ügynökségnek minden olyan információt össze kell gyűjtenie, amely ahhoz szükséges, hogy a Bizottság számára a további értékelést szolgáló átfogó jelentést nyújthasson be. A látogatásoknak az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt elvek szellemében kell zajlaniuk, mégpedig úgy, hogy az a nemzeti tengerészeti hatóságok számára a lehető legkisebb adminisztratív teherrel járjon. Ezen túlmenően, e látogatásokat az igazgatási tanács által elfogadott eljárásokkal összhangban, és ezen belül egységes módszertan szerint kell végrehajtani.

(40)

Az ügynökségnek továbbá azzal is segítenie kell a Bizottságot, hogy részt vesz az elismert szervezeteknek a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek közös szabályairól és szabványairól szóló, 2009. április 23-i 391/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (17) szerinti ellenőrzésében. Ezekre az ellenőrzésekre harmadik országokban is sor kerülhet. A Bizottság és az ügynökség gondoskodik arról, hogy az érintett tagállamok megfelelő tájékoztatásban részesüljenek. Az ügynökség továbbá a Bizottság által ráruházott hatáskör keretében ellenőrzi a harmadik országok tengerészeinek képzését és képesítését, amely ellenőrzésekre a tengerészek képzésének minimumszintjéről szóló, 2008. november 19-i 2008/106/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) értelmében kerül sor. Az 1406/2002/EK rendelet hatályát nem indokolt kiterjeszteni a Bizottság által – a tengeri védelemmel kapcsolatos bizottsági vizsgálatok lefolytatására vonatkozó felülvizsgált eljárások megállapításáról szóló, 2008. április 9-i 324/2008/EK bizottsági rendelettel (19) összhangban – a tengerhajózás biztonságának vonatkozásában végzett ellenőrzésekhez az ügynökség által nyújtott technikai segítség részleteire.

(41)

A szakpolitikai célkitűzésekkel és az EU intézményi felépítésével, valamint az alkalmazandó igazgatási és pénzügyi eljárásokkal való összhang biztosítása érdekében a Bizottság írásos vélemény formájában hivatalos ajánlásokat fogalmaz meg az ügynökség többéves stratégiájának és éves munkaprogramjainak a tervezetéhez, amelyeket a szóban forgó dokumentumok elfogadása előtt az igazgatási tanácsnak figyelembe kell vennie.

(42)

Annak érdekében, hogy az ügyvezető igazgató kinevezésével kapcsolatos eljárás tisztességes volta és átláthatósága biztosított legyen, a követendő felvételi eljárásnak összhangban kell állnia az uniós ügynökségek igazgatóinak kiválasztására és kinevezésére vonatkozó bizottsági iránymutatásokkal. Az iránymutatások értelmében bármely tagállam állampolgára benyújthatja jelentkezését. Ugyancsak a fent említett okokból, az igazgatási tanácsnak egy megfigyelő révén képviseltetnie kell magát az előzetes kiválasztásért felelős bizottságban. A megfigyelőt a felvételi eljárás további szakaszaiban is folyamatosan tájékoztatni kell. A kinevezésre vonatkozó döntések igazgatási tanács általi meghozatalakor az igazgatási tanácsa tagjai számára lehetővé kell tenni, hogy kérdéseket tehessen fel a Bizottságnak a felvételi eljárással kapcsolatban. Az igazgatási tanácsnak továbbá meg kell adni a lehetőséget, hogy a szokásos gyakorlatnak megfelelően szóbeli elbeszélgetést folytasson az előválogatott jelöltekkel. Az érintett feleknek az ügynökség ügyvezető igazgatói álláshelyének betöltésére irányuló felvételi eljárás és kinevezés valamennyi szakaszában gondoskodniuk kell arról, hogy a jelöltek személyes adatait a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (20) megfelelően dolgozzák fel.

(43)

Bár az ügynökség finanszírozása elsősorban uniós hozzájárulás révén történik, az ügynökség a szolgáltatásaival kapcsolatos díjakból és illetékekből származó bevételekkel is rendelkezik. E díjak és illetékek különösen az európai LRIT adatközpont műveleteihez kapcsolódnak, és azokat az európai LRIT adatközpont létrehozására vonatkozó, 2007. október 1-jén és 2-án, valamint 2008. december 9-én elfogadott tanácsi állásfoglalásokkal és azon belül is az LRIT jelentések finanszírozására vonatkozó bekezdésekkel összhangban alkalmazzák.

(44)

Az elért eredményekről szóló, az 1406/2002/EK rendelet szerint meghatározott jelentésben a Bizottságnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy az ügynökség – megalapozott és elismert szakértelme és eszközei alapján – milyen potenciális hozzájárulást nyújthat majd a tengeri olaj- és gázkutatási, -feltárási, illetve -kitermelési tevékenységek biztonságáról szóló, jelenleg az Európai Parlament és a Tanács által vizsgált, a későbbiekben elfogadásra kerülő jogalkotási aktus végrehajtásához, különösen ami a tengeri gáz- és olajipari létesítmények által okozott szennyezések megelőzését illeti.

(45)

Az ügynökség tevékenységeinek adott esetben egy valóban korlátok nélküli európai tengeri szállítási térség létrehozásához is hozzá kell járulniuk.

(46)

Figyelembe kell venni az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletet (21) és különösen annak 208. cikkét.

(47)

Az 1406/2002/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

Az 1–3. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikk

Célkitűzések

(1)   Ez a rendelet létrehozza az Európai Tengerbiztonsági Ügynökséget (a továbbiakban: az ügynökség), amelynek célja a tengerbiztonság és a tengerhajózási biztonság magas, egységes és hatékony szintjének biztosítása, valamint a hajókról történő szennyezés megelőzése és elhárítása, továbbá az olaj- és gázipari létesítmények által okozott tengerszennyezés elhárítása.

(2)   Az ügynökség e célból együttműködik a tagállamokkal és a Bizottsággal, és az e cikk (1) bekezdésében említett területekkel kapcsolatban technikai, operatív és tudományos támogatást nyújt nekik a 2. cikkben meghatározott alapvető feladatai és – adott esetben – a 2a. cikkben meghatározott kiegészítő feladatai keretében, mindenekelőtt azért, hogy segítse a tagállamokat és a Bizottságot az Unió releváns jogi aktusainak megfelelő alkalmazásában. A szennyezésekre adandó válaszlépésekhez az ügynökség csak az érintett állam vagy államok kérésére nyújt operatív támogatást.

(3)   A (2) bekezdésben említett támogatásnyújtás révén az ügynökség adott esetben hozzájárul a tengeri forgalom és a tengeri szállítás e rendelet szerinti általános hatékonyságához annak érdekében, hogy elősegítsék a korlátok nélküli európai tengeri szállítási térség létrehozását.

2. cikk

Az ügynökség alapvető feladatai

(1)   Az 1. cikkben meghatározott célok megfelelő módon történő elérésének biztosítása érdekében az ügynökség ellátja az e cikkben felsorolt alapvető feladatokat:

(2)   Az ügynökség támogatja a Bizottságot:

(3)   Az ügynökség együttműködik a tagállamokkal az alábbiakban:

(4)   Az ügynökség elősegíti a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködést az alábbi módon:

(5)   Az alkalmazandó uniós jogi aktusokkal kapcsolatban az ügynökség a Bizottság kérésére technikai segítséget nyújthat – amelybe releváns képzési tevékenységek szervezése is beletartozik – az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országoknak, adott esetben az európai szomszédságpolitika partnerországainak és a párizsi memorandum részes országainak.

Az ügynökség a 2007/779/EK, Euratom határozattal létrehozott uniós Polgári Védelmi Mechanizmusnak megfelelően, és az e cikk (3) bekezdésének d) pontjában említett, a tagállamokra alkalmazandókkal megegyező feltételekkel támogatást nyújthat a hajókról történő szennyezések, valamint az olaj- és gázipari létesítmények által okozott tengerszennyezések esetén is, amennyiben a szennyezések olyan harmadik országokat érintenek, amelyek az Unióval közös regionális tengermedencén osztoznak. Ezeket a feladatokat össze kell hangolni a tengerszennyezéshez kapcsolódó meglévő regionális együttműködési megállapodásokkal.

2a. cikk

Az ügynökség kiegészítő feladatai

(1)   A 2. cikkben említett alapvető feladatokat nem érintve az ügynökség adott esetben segít a Bizottságnak és a tagállamoknak az ügynökség céljaihoz kapcsolódó, az e cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott uniós tevékenységek kidolgozásában és végrehajtásában, amennyiben az ügynökség rendelkezik megalapozott és elismert szakértelemmel és eszközökkel. Az e cikkben meghatározott kiegészítő feladatok:

(2)   Az ügynökség támogatja a Bizottságot:

(3)   Az ügynökség segíti a Bizottságot és a tagállamokat:

3. cikk

A tagállamokban tett látogatások és ellenőrzések

(1)   Az ügynökség az igazgatási tanács által meghatározott eljárást követve látogatásokat tesz a tagállamokban feladatai teljesítése céljából és annak érdekében, hogy segítse a Bizottságot az EUMSZ-ben meghatározott kötelességeinek teljesítésében, különösen az alkalmazandó uniós jog tényleges végrehajtásának értékelésében.

(2)   Az ügynökség időben értesíti az érintett tagállamokat a tervezett látogatásról, a látogatás elvégzésére felhatalmazott tisztviselők nevéről, valamint a látogatás kezdetének napjáról és várható időtartamáról. A látogatások elvégzésével megbízott ügynökségi tisztviselők e célból írásban megküldik az ügynökség igazgatójától származó, a látogatásuk szándékát és célját megjelölő határozatot.

(3)   Az ügynökség a Bizottság nevében elvégzi a kötelező erejű uniós jogi aktusok által előírt ellenőrzéseket egyrészről a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek közös szabályairól és szabványairól szóló, 2009. április 23-i 391/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (32) megfelelően az Unió által elismert szervezetekkel kapcsolatban, másrészről pedig a 2008/106/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően a harmadik országok tengerészeinek képzésével és képesítésével kapcsolatban.

(4)   Az egyes látogatások vagy vizsgálatok végén az ügynökség jelentést készít, és azt elküldi a Bizottságnak és az érintett tagállamnak.

(5)   Az ügynökség adott esetben, de a látogatási vagy vizsgálati ciklus lezárásakor mindenképpen, elemzést készít a ciklusban készült jelentésekről, hogy a meglévő intézkedések eredményességével és költséghatékonyságával kapcsolatban horizontális megállapításokat tegyen, és levonja az általános következtetéseket. Az ügynökség az elemzését benyújtja a Bizottságnak, hogy a tagállamokkal további megbeszéléseket lehessen folytatni a vonatkozó tanulságok levonása és a bevált munkamódszerek megosztásának megkönnyítése érdekében.

2.

A 4. cikk (3) és (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az igazgatási tanács az információ közzétételét megelőzően elfogadja az (1) és (2) bekezdés alkalmazásával kapcsolatos gyakorlati szabályokat, beleértve adott esetben a tagállamokkal folytatott konzultáció szabályait is.

(4)   A Bizottság és az ügynökség által e rendeletnek megfelelően összegyűjtött és feldolgozott információkra a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (33) vonatkozik, az ügynökség pedig meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy garantálja a bizalmas adatok biztonságos kezelését és feldolgozását.

3.

Az 5. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A Bizottság kérésére az igazgatási tanács az érintett tagállamok hozzájárulásával és együttműködésével, valamint a költségvetési hatások megfelelő figyelembevételével – mely során figyelembe veszi azokat a hozzájárulásokat is, amelyeket az érintett tagállamok nyújthatnak – határozhat az ügynökség egyes feladatainak a lehető leghatékonyabb és legeredményesebb végrehajtásához szükséges regionális központok létrehozásáról. Az ilyen határozatok meghozatalakor az igazgatási tanács pontosan meghatározza a regionális központ tevékenységi körét, elkerülve a felesleges pénzügyi kiadásokat, és erősítve a meglévő regionális és nemzeti hálózatokkal folytatott együttműködést.”

4.

A 10. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul:

5.

A 11. cikk a következőképpen módosul:

6.

A 13. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   Bizalmas ügy vagy érdekellentét esetén az igazgatási tanács határozhat a napirend egyes pontjainak az érintett tagok jelenléte nélkül történő vizsgálatáról. E rendelkezés alkalmazásának részletes szabályait az eljárási szabályzatban kell megállapítani.”

7.

A 15. cikk a következőképpen módosul:

8.

A 16. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„16. cikk

Az ügyvezető igazgató és az osztályvezetők kinevezése és felmentése

(1)   Az ügyvezető igazgatót az igazgatási tanács nevezi ki és menti fel. A kinevezés ötéves időtartamra történik a jelölt érdemei, dokumentált igazgatási és vezetői készségei, valamint az 1. cikkben említett területeken szerzett dokumentált tapasztalatai alapján a 10. cikkben említett megfigyelő véleményének meghallgatását követően. Az ügyvezető igazgatót a Bizottság által javasolt legalább három jelöltből kell kiválasztani, akiknek a jegyzékét az Európai Unió Hivatalos Lapjában és másutt közzétett pályázati felhívást követő nyílt kiválasztási eljárás után állítják össze. Az igazgatási tanács által kiválasztott jelölt felkérhető, hogy tegyen nyilatkozatot az Európai Parlament illetékes bizottsága előtt, és válaszoljon az annak tagjai által feltett kérdésekre.Az igazgatási tanács a felmentést a tanács tagjainak egyharmadától vagy a Bizottságtól kapott felkérés alapján vitatja meg. Az igazgatási tanács a kinevezésről vagy a felmentésről szóló határozatait az összes szavazásra jogosult tag négyötödös többségével hozza meg.

(2)   Az igazgatási tanács a Bizottság javaslata alapján, az értékelő jelentés figyelembevételével egyszer, legfeljebb négy évvel meghosszabbíthatja az ügyvezető igazgató kinevezését. Az igazgatási tanács határozatát az összes szavazásra jogosult tag négyötödös többségével hozza meg. Ha az igazgatási tanácsnak szándékában áll megújítani az ügyvezető igazgató megbízatását, erről tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet. Legfeljebb egy hónappal megbízatásának megújítása előtt az ügyvezető igazgató felkérhető, hogy tegyen nyilatkozatot az Európai Parlament illetékes bizottsága előtt, és annak tagjai jelenlétében válaszoljon a feltett kérdésekre. Ha megbízatását nem újították meg, az ügyvezető igazgató mindaddig hivatalban marad, amíg utódját ki nem nevezik.

(3)   Az ügyvezető igazgatót egy vagy több osztályvezető segítheti munkájában. Az ügyvezető igazgatót távolléte vagy akadályoztatása esetén az osztályvezetők egyike helyettesíti.

(4)   Az osztályvezetőket érdemeik, dokumentált igazgatási és vezetői készségeik, valamint szakmai hozzáértésük és az 1. cikkben említett területeken szerzett tapasztalataik alapján nevezik ki. Az osztályvezetőket az ügyvezető igazgató nevezi ki és menti fel, miután a döntését az igazgatási tanács jóváhagyta.”

9.

A 18. cikk a következőképpen módosul:

10.

A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„22. cikk

Értékelés

(1)   Az igazgatási tanács rendszeresen és legalább ötévente független külső értékelést készíttet e rendelet végrehajtásáról. A Bizottság az ügynökség számára hozzáférhetővé tesz minden olyan információt, amelyet e vizsgálat szempontjából relevánsnak tekint.

(2)   Az értékelésnek ki kell térnie e rendelet hatásának, az ügynökség tevékenysége és munkamódszere hasznosságának, jelentőségének, tényleges hozzáadott értékének és hatékonyságának értékelésére. Az értékelés során figyelembe kell venni az érdekelt felek véleményét európai és tagállami szinten egyaránt. Ki kell térni az ügynökség feladatainak módosítása iránti esetleges igényre. Az igazgatási tanács a Bizottsággal egyetértésben, az érintett felekkel folytatott konzultációkat követően egyedi megbízást ad a vizsgálat elvégzésére.

(3)   Az értékelés kézhezvételét követően az igazgatási tanács ajánlásokat ad a Bizottságnak e rendelet, valamint az ügynökség és munkamódszereinek módosítására vonatkozóan. A Bizottság továbbítja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az értékelés megállapításait és az ajánlásokat, amelyeket nyilvánosságra hoznak. Adott esetben csatolnak egy cselekvési tervet ütemtervvel együtt.”

11.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„22a. cikk

Jelentés az elért eredményekről

A Bizottság a 22. cikkben említett értékelő jelentés figyelembevételével 2018. március 2-ig jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, amelyben ismerteti, hogy az ügynökség hogyan teljesítette az e rendelet által rárótt további kötelezettségeket, abból a célból, hogy meghatározzák, hogy milyen módon növelhető a hatékonyság, valamint, hogy szükség van-e adott esetben az ügynökség célkitűzéseinek és feladatainak további módosítására.”

12.

A 23. cikket el kell hagyni.