ISSN 1977-0731

doi:10.3000/19770731.L_2013.004.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 4

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

56. évfolyam
2013. január 9.


Tartalom

 

II   Nem jogalkotási aktusok

Oldal

 

 

NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOK

 

 

2013/4/Euratom

 

*

A Tanács határozata (2012. december 11.) a Svájci Államszövetségnek az Európai Atomenergia-közösség nukleáris kutatási és képzési tevékenységekre vonatkozó keretprogramjához (2012–2013) történő társulását létrehozó, egyrészről az Európai Atomenergia-közösség, másrészről a Svájci Államszövetség közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló megállapodásnak az Európai Bizottság által történő megkötése jóváhagyásáról

1

Megállapodás az egyrészről az Európai Atomenergia-közösség, másrészről a Svájci Államszövetség közötti tudományos és technológiai együttműködésről, valamint a Svájci Államszövetségnek az Európai Atomenergia-közösség nukleáris kutatási és képzési tevékenységekre vonatkozó keretprogramjához (2012–2013) történő társulásáról

3

 

 

2013/5/EU

 

*

A Tanács határozata (2012. december 17.) az Európai Uniónak a Földközi-tengernek a kontinentális talapzat és tengerfenék, illetve az ezek alatti altalaj feltárásából és kiaknázásából eredő szennyezése elleni védelméről szóló jegyzőkönyvhöz történő csatlakozásáról

13

Jegyzőkönyv a Földközi-tengernek a kontinentális talapzat és tengerfenék, illetve az ezek alatti altalaj feltárásából és kiaknázásából eredő szennyezése elleni védelméről

15

 

 

RENDELETEK

 

*

A Bizottság 6/2013/EU rendelete (2013. január 8.) a polgári repülés területén közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról, valamint a 91/670/EGK tanácsi irányelv, az 1592/2002/EK rendelet és a 2004/36/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról ( 1 )

34

 

*

A Bizottság 7/2013/EU rendelete (2013. január 8.) a járművek és kapcsolódó termékek, alkatrészek és berendezések légi alkalmassági és környezetvédelmi tanúsítása, valamint a tervező és gyártó szervezetek tanúsítása végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló 748/2012/EU rendelet módosításáról ( 1 )

36

 

 

A Bizottság 8/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. január 8.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról

38

 

 

HATÁROZATOK

 

 

2013/6/EU

 

*

A Tanács határozata (2012. december 4.) a Görögországnak a költségvetési felügyelet megerősítésére és elmélyítésére, valamint Görögországnak a túlzott hiány helyzetének orvoslásához szükségesnek ítélt mértékű hiánycsökkentésre irányuló intézkedések meghozatalára való felszólításáról szóló 2011/734/EU határozat módosításáról

40

 

 

Helyesbítések

 

*

Helyesbítés a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján a személyes adatok Izrael Állam által biztosított megfelelő védelméről a személyes adatok automatizált feldolgozása tekintetében elfogadott, 2011. január 31-i 2011/61/EU bizottsági határozathoz (HL L 27., 2011.2.1.)

46

 


 

(1)   EGT-vonatkozású szöveg

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


II Nem jogalkotási aktusok

NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOK

9.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 4/1


A TANÁCS HATÁROZATA

(2012. december 11.)

a Svájci Államszövetségnek az Európai Atomenergia-közösség nukleáris kutatási és képzési tevékenységekre vonatkozó keretprogramjához (2012–2013) történő társulását létrehozó, egyrészről az Európai Atomenergia-közösség, másrészről a Svájci Államszövetség közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló megállapodásnak az Európai Bizottság által történő megkötése jóváhagyásáról

(2013/4/Euratom)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 101. cikke második bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)

Az Európai Bizottság a Tanács által kibocsátott irányelveknek megfelelően tárgyalásokat folytatott a Svájci Államszövetségnek az Európai Atomenergia-közösség nukleáris kutatási és képzési tevékenységekre vonatkozó keretprogramjához (2012–2013) történő társulását létrehozó, egyrészről az Európai Atomenergia-közösség, másrészről a Svájci Államszövetség közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló megállapodásról (a továbbiakban: a megállapodás).

(2)

A megállapodás Európai Bizottság általi megkötését jóvá kell hagyni,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

Egyetlen cikk

A Tanács ezúton jóváhagyja a Svájci Államszövetségnek az Európai Atomenergia-közösség nukleáris kutatási és képzési tevékenységekre vonatkozó keretprogramjához (2012–2013) történő társulását létrehozó, egyrészről az Európai Atomenergia-közösség, másrészről a Svájci Államszövetség közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló megállapodásnak az Európai Bizottság által történő megkötését.

A megállapodás megkötésekor az Európai Bizottság képviselője által az Európai Bizottság részéről az Európai Atomenergia-közösség nevében tett, az e határozat mellékletében található nyilatkozatot a Tanács jóváhagyja.

A megállapodás szövege e határozat mellékletében található.

Kelt Brüsszelben, 2012. december 11-én.

a Tanács részéről

az elnök

A. D. MAVROYIANNIS


MELLÉKLET

Az Európai Bizottság nyilatkozata az Európai Atomenergia-közösség nevében

A Svájci Államszövetség képviselői annak megerősítésére kérték az Európai Bizottságot, hogy a Svájci Államszövetségtől a 2012. évre vonatkozóan az Euratom valamennyi kutatási tevékenységével összefüggésben várt hozzájárulások teljes összege nem lesz nagyobb 55 millió CHF-nél.

Az Európai Bizottság megerősíti, hogy a vonatkozó statisztikai adatok alapján, a Svájci Államszövetségtől a 2012. évre vonatkozóan az Euratom valamennyi kutatási tevékenységével összefüggésben várt hozzájárulások meghatározására szolgáló, az e megállapodás megkötését megelőző időszakot is magában foglaló szorzótényezők figyelembevételével a Svájci Államszövetség által a 2012. évre vonatkozóan teljesítendő befizetés teljes összege nem lesz nagyobb 55 millió CHF-nél.


MEGÁLLAPODÁS

az egyrészről az Európai Atomenergia-közösség, másrészről a Svájci Államszövetség közötti tudományos és technológiai együttműködésről, valamint a Svájci Államszövetségnek az Európai Atomenergia-közösség nukleáris kutatási és képzési tevékenységekre vonatkozó keretprogramjához (2012–2013) történő társulásáról

AZ EURÓPAI ATOMENERGIA-KÖZÖSSÉG

(a továbbiakban: Euratom),

amelyet az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) képvisel,

egyrészről,

valamint

A SVÁJCI ÁLLAMSZÖVETSÉG

(a továbbiakban: Svájc), amelyet a Svájci Szövetségi Tanács képvisel,

másrészről,

a továbbiakban együtt: Felek,

FIGYELEMBE VÉVE, hogy a Svájc és az Euratom közötti szoros viszony javára válik a Feleknek,

FIGYELEMBE VÉVE a tudományos és a technológiai kutatás fontosságát a Felek számára, valamint kölcsönös érdeküket abban, hogy ezen a területen az erőforrások jobb kihasználása és a szükségtelen párhuzamosságok elkerülése érdekében együttműködést folytassanak,

MIVEL a Felek jelenleg kutatási programokat hajtanak végre olyan területeken, amelyek mindkét fél érdeklődésére számot tartanak,

MIVEL a Felek érdekeltek abban, hogy ezekben a programokban kölcsönös előnyükre együttműködjenek egymással,

FIGYELEMBE VÉVE, hogy a Felek érdekeltek kutatással foglalkozó jogalanyaiknak a kutatási, a technológiafejlesztési és a képzési tevékenységekhez való kölcsönös hozzáférésében,

MIVEL az Európai Atomenergia-közösség és Svájc 1978-ban együttműködési megállapodást kötött egymással az ellenőrzött termonukleáris fúzió és a plazmafizika területén (a továbbiakban: Fúziós Megállapodás),

MIVEL a Felek 1986. január 8-án keretmegállapodást kötöttek egymással a tudományos és műszaki együttműködésről (a továbbiakban: Keretmegállapodás), amely 1987. július 17-én lépett hatályba,

MIVEL a Keretmegállapodás 6. cikke értelmében a Keretmegállapodásban előirányzott együttműködést megfelelő megállapodások útján kell végrehajtani,

MIVEL az Európai Unió és Svájc 2007. június 25-én megállapodást írt alá a tudományos és technológiai együttműködésről, amely 2008. február 28-án lépett hatályba és amelynek rendelkezéseit visszamenőleges hatállyal 2007. január 1-jétől alkalmazták,

FIGYELEMBE VÉVE, hogy az említett megállapodás 9. cikkének (2) bekezdése rendelkezik a megállapodásnak az új többéves kutatási és technológiafejlesztési keretprogramokban való részvétel céljából, közösen megállapított feltételek mellett történő megújításáról, illetve újratárgyalásáról,

MIVEL a 2012/93/Euratom tanácsi határozat, (1) a 139/2012/Euratom rendelet, (2) valamint a 2012/94/Euratom (3) és a 2012/95/Euratom (4) tanácsi határozat elfogadásával létrejött az Európai Atomenergia-közösség (Euratom) nukleáris kutatási és képzési tevékenységekre vonatkozó keretprogramja (2012–2013), amely az európai kutatási térség kiteljesítéséhez is hozzájárul (a továbbiakban: 2012–2013. évi Euratom-keretprogram),

MIVEL az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés rendelkezéseire is figyelemmel ez a megállapodás és az e megállapodás alapján végzett tevékenységek nem fogják érinteni a tagállamok azon hatáskörét, hogy Svájccal a tudomány, a technológia és a kutatás-fejlesztés területén kétoldalú tevékenységekbe fogjanak és ebből a célból szükség szerint megállapodásokat kössenek,

MIVEL az Euratom megkötötte az ITER projekt közös megvalósítása érdekében az ITER Nemzetközi Fúziósenergia-fejlesztési Szervezete létrehozásáról szóló megállapodást. A megállapodás 21. cikke és az ITER-megállapodás, az ITER-szervezet részére kiváltságok és mentességek nyújtásáról szóló megállapodás és a tágabb megközelítés keretében folytatandó tevékenységekről szóló megállapodás Svájc területére való alkalmazásáról, valamint Svájcnak a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozásban való tagságáról szóló, az Európai Atomenergia-közösség és a Svájci Államszövetség között levélváltás formájában létrejött, 2007. november 22-én kelt megállapodások értelmében a megállapodás alkalmazandó Svájcra is, amely teljes jogú társult harmadik államként részt vesz az Euratom fúziós programjában,

MIVEL az Euratom tagja a 2007. március 27-i tanácsi határozattal létrehozott Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozásnak. A határozat 2. cikke és az ITER-megállapodás, az ITER-szervezet részére kiváltságok és mentességek nyújtásáról szóló megállapodás és a tágabb megközelítés keretében folytatandó tevékenységekről szóló megállapodás Svájc területére való alkalmazásáról, valamint Svájcnak a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozásban való tagságáról szóló, az Európai Atomenergia-közösség és a Svájci Államszövetség között levélváltás formájában létrejött, 2007. november 22-én kelt megállapodások értelmében Svájc, minthogy harmadik államként saját kutatási programja és az Euratom fúziós programja között társulást hozott létre, tagjává vált a közös vállalkozásnak,

MIVEL az Euratom megkötötte a Japán kormánya és az Európai Atomenergia-közösség közötti, a fúziós energia kutatása területén a tágabb megközelítés keretében folytatandó tevékenységek közös végrehajtásáról szóló megállapodást. A megállapodás 26. cikke értelmében a megállapodást alkalmazni kell Svájcra is, amely teljes jogú társult harmadik államként részt vesz az Euratom fúziós programjában,

A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:

1. cikk

Tárgy

(1)   A Fúziós Megállapodásban foglalt feltételek sérelme nélkül Svájcnak a 2012–2013. évi Euratom-keretprogram végrehajtásában való részvételére az e megállapodásban megállapított szabályokat kell alkalmazni.

A Svájcban letelepedett jogalanyok a 2012–2013. évi Euratom-keretprogram összes egyedi programjában részt vehetnek.

(2)   A svájci jogalanyok az Európai Unió Közös Kutatóközpontjának tevékenységeiben akkor is részt vehetnek, ha ez a részvétel nem tartozik az (1) bekezdés hatálya alá.

(3)   Az Európai Unióban letelepedett jogalanyok, a Közös Kutatóközpontot is beleértve, részt vehetnek Svájc mindazon kutatási programjaiban és/vagy projektjeiben, amelyeknek témája egyenértékű a 2012–2013. évi Euratom-keretprogram programjainak témáival.

(4)   E megállapodás alkalmazásában „jogalany”: a természetes személy, valamint a letelepedés helye szerinti nemzeti jog vagy az Európai Unió joga szerint alapított olyan jogi személy, amely saját nevében korlátozás nélkül jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. A fogalom kiterjed egyebek mellett az egyetemekre, a kutatószervezetekre, az iparvállalatokra, a kis- és középvállalkozásokat is beleértve, valamint a magánszemélyekre.

2. cikk

Az együttműködés formái és eszközei

Az együttműködés formái a következők:

1.

a Svájcban letelepedett jogalanyok részvétele a 2012–2013. évi Euratom-keretprogram valamennyi egyedi programjában a vállalkozásoknak, a kutatóközpontoknak és az egyetemeknek az Európai Atomenergia-közösség kutatási és képzési tevékenységeiben való részvételére irányadó szabályokban meghatározott feltételekkel;

2.

a 2012–2013. évi Euratom-keretprogram végrehajtása érdekében elfogadott programok költségvetéséhez Svájc által nyújtott, a B. mellékletben meghatározott pénzügyi hozzájárulás;

3.

az Európai Unióban letelepedett jogalanyok részvétele a Szövetségi Tanács döntésével létrejött, a 2012–2013. évi Euratom-keretprograméval egyenértékű témákban folytatott kutatási programokban és/vagy projektekben a vonatkozó svájci szabályozásokban meghatározott feltételekkel, az adott projekt résztvevőinek és a megfelelő svájci program igazgatásának beleegyezésével. Ha a vonatkozó svájci szabályozások másként nem rendelkeznek, az Európai Unióban letelepedett, a svájci kutatási programokban és/vagy projektekben részt vevő jogalanyok fedezik a saját költségeiket, beleértve a projekt általános igazgatási és adminisztrációs költségeinek rájuk eső részét is;

4.

a 2012–2013. évi Euratom-keretprogram és a svájci programok és/vagy projektek végrehajtásával kapcsolatos, kellő időben biztosított információ- és iratszolgáltatáson túlmenően a Felek közötti együttműködés kiterjedhet a következő együttműködési formákra és módokra:

a)

a Svájc és az Euratom kutatáspolitikájának irányairól és prioritásairól, valamint a kapcsolódó tervekről folytatott rendszeres eszmecserére;

b)

az együttműködés kilátásairól és továbbfejlesztéséről folytatott eszmecserére;

c)

a Svájc és az Euratom kutatási programjainak és projektjeinek végrehajtásáról, valamint az e megállapodás keretében végzett munka eredményeiről kellő időben lefolytatott információcserékre;

d)

közös találkozókra;

e)

kutatók, mérnökök és technikusok szakmai útjaira és cserelátogatásaira;

f)

a Svájc és az Euratom program- és projektvezetői közötti rendszeres kapcsolattartásra és utólagos együttműködésre;

g)

szakértők részvételére konferenciákon, tudományos tanácskozásokon és műhelytalálkozókon.

3. cikk

Kiigazítás

Az együttműködés a Felek közös megegyezésével bármikor kiigazítható és továbbfejleszthető.

4. cikk

A szellemi tulajdonhoz kapcsolódó jogok és kötelezettségek

(1)   Az A. mellékletre és az alkalmazandó jogra is figyelemmel a Svájcban letelepedett, a 2012–2013. évi Euratom-keretprogramban részt vevő jogalanyok jogai és kötelezettségei az e részvételből származó információk és szellemi tulajdon feletti tulajdonjog, valamint ezen információk és szellemi tulajdon hasznosítása és terjesztése vonatkozásában megegyeznek az Európai Unióban letelepedett jogalanyokéival.

(2)   Az A. mellékletre és az alkalmazandó jogra is figyelemmel az Európai Unióban letelepedett, a 2. cikk 3. pontja alapján Svájc kutatási programjaiban és/vagy projektjeiben részt vevő jogalanyok jogai és kötelezettségei az e részvételből származó információk és szellemi tulajdon feletti tulajdonjog, valamint ezen információk és szellemi tulajdon hasznosítása és terjesztése vonatkozásában megegyeznek a Svájcban letelepedett, a kérdéses programokban és/vagy projektekben részt vevő jogalanyokéival.

5. cikk

Pénzügyi rendelkezések

A Svájc pénzügyi hozzájárulására irányadó szabályokat a B. melléklet tartalmazza.

6. cikk

Svájc–Közösségek Kutatási Bizottság

(1)   A Keretmegállapodással létrehozott Svájc–Közösségek Kutatási Bizottság áttekinti, értékeli és biztosítja e megállapodás helyes végrehajtását. Az e megállapodás értelmezésével vagy végrehajtásával kapcsolatban felmerülő kérdéseket e bizottság elé kell terjeszteni.

(2)   A bizottság a C. mellékletben található, az Európai Unió, illetve az Euratom aktusaira való hivatkozásokat módosíthatja.

7. cikk

Részvétel

(1)   A 4. cikkben foglalt rendelkezések sérelme nélkül a Svájcban letelepedett, a 2012–2013. évi Euratom-keretprogramban részt vevő jogalanyok szerződéses jogai és kötelezettségei megegyeznek az Európai Unióban letelepedett jogalanyokéival.

(2)   A Svájcban letelepedett jogalanyok vonatkozásában a 2012–2013. évi Euratom-keretprogram alkalmazásában a pályázatok benyújtására és értékelésére, valamint a támogatási megállapodások és/vagy szerződések odaítélésére és megkötésére ugyanazok a feltételek vonatkoznak, mint az ugyanazon programok alkalmazásában az Európai Unióban letelepedett jogalanyokkal megkötött támogatási megállapodások és/vagy szerződések esetében.

(3)   Svác mint társult állam az Európai Atomenergia-közösség keretprogramjának (2012–2013) közvetett cselekvései esetében a vállalkozások, a kutatóközpontok és az egyetemek részvételére, valamint a kutatási eredmények terjesztésére vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 139/2012/Euratom tanácsi rendeletnek megfelelően jogosult a 2012–2013. évi Euratom-keretprogramhoz bírálókat javasolni.

(4)   Az 1. cikk (3) bekezdésében, a 2. cikk 3. pontjában és a 4. cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezések, valamint a meglévő szabályozások és eljárási szabályok sérelme nélkül az Európai Unióban letelepedett jogalanyoknak a 2. cikk 3. pontjában említett svájci programokban és/vagy projektekben való részvételére ugyanazok a feltételek vonatkoznak, mint a svájci partnerekére. A svájci hatóságok egy vagy több, az Európai Unióban letelepedett jogalanynak egy adott projektben való részvételét legalább egy svájci jogalany egyidejű részvételéhez köthetik.

8. cikk

Mobilitás

A Felek vállalják, hogy a meglévő hatályos szabályozásokkal és megállapodásokkal összhangban – annyiban, amennyiben az az adott tevékenység sikeres elvégzéséhez nélkülözhetetlen – garantálják az e megállapodás hatálya alá tartozó tevékenységekben Svájcban és az Európai Unióban részt vevő kutatók területükre történő beutazását és ott-tartózkodását.

9. cikk

Felülvizsgálat, a jövőbeli együttműködés

(1)   Ha az Euratom felülvizsgálja kutatási programjait vagy kiterjeszti azok hatályát, ez a megállapodás közösen megállapított feltételek mellett felülvizsgálható, illetve hatálya kiterjeszthető. A Felek e felülvizsgálattal és a hatály e kiterjesztésével kapcsolatban, valamint a 2012–2013. évi Euratom-keretprogram hatálya alá tartozó szakterületeken Svájccal folytatott együttműködést közvetlenül vagy közvetetten érintő minden kérdésben kicserélik egymással információikat és álláspontjukat. Svájcot a felülvizsgált vagy hatályában kiterjesztett programok pontos tartalmáról az Euratom általi elfogadásukat követő két héten belül értesíteni kell. A kutatási programok e felülvizsgálata vagy hatályukban történő kiterjesztése esetén Svájc ezt a megállapodást hat hónapos határidővel felmondhatja. A Felek az Euratom határozatának elfogadásától számított három hónapon belül értesítik egymást e megállapodás hatályának kiterjesztésére vagy e megállapodás megszüntetésére vonatkozó szándékukról.

(2)   Ha az Euratom új többéves kutatási és képzési programot fogad el, ez a megállapodás a Felek által közösen megállapított feltételek mellett megújítható, illetve újratárgyalható. A Felek a 6. cikkben említett Svájc–Európai Unió Kutatási Bizottság keretei között kicserélik egymással az említett programok, illetve más folyamatban lévő vagy tervezett kutatási tevékenységek előkészítésével kapcsolatos információikat és álláspontjukat.

10. cikk

Viszony más nemzetközi megállapodásokhoz

(1)   E megállapodás rendelkezéseit minden olyan előny sérelme nélkül kell alkalmazni, amelyet más olyan nemzetközi megállapodás állapít meg, amely köti valamelyik felet, és amely a szóban forgó előnyt kizárólag az adott fél területén letelepedett jogalanyok számára biztosítja.

(2)   A 2012–2013. évi Euratom-keretprogramhoz társult államok jogalanyaira e megállapodás alkalmazásában ugyanazok a jogok és kötelezettségek vonatkoznak, mint a tagállamokban letelepedett jogalanyokra, amennyiben a jogalany letelepedésének helye szerinti társult állam vállalta, hogy Svájc jogalanyai számára megegyező jogokat biztosít és kötelezettségeket ír elő.

11. cikk

Területi hatály

Ezt a megállapodást egyrészről azokon a területeken kell alkalmazni, amelyeken az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés alkalmazandó, az abban megállapított feltételekkel, másrészről pedig Svájc területén.

12. cikk

Mellékletek

Az A., a B. és a C. melléklet e megállapodás elválaszthatatlan részét képezi.

13. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

(1)   Ezt a megállapodást a Felek saját szabályaikkal összhangban megerősítik vagy megkötik. A megállapodás a szükséges belső eljárások lezárására vonatkozó utolsó értesítés napján lép hatályba.

(2)   E megállapodás rendelkezéseit a 2012–2013. évi Euratom-keretprogram kezdetétől 2013. december 31-ig kell alkalmazni. Az alábbi (5) bekezdés ellenére ezt a megállapodást a 2013. január 1. és 2013. június 30. közötti időszakban bármelyik fél írásos értesítés útján felmondhatja. Ez esetben a megállapodás 2012. december 31-i hatállyal megszűnik.

(3)   Ha a megállapodás a (2) bekezdés alapján 2012. december 31-i hatállyal megszűnik, az Euratom teljesíti a svájci kedvezményezettek javára addig az időpontig tett valamennyi kötelezettségvállalását, amikor a Felek valamelyike a másik féltől megkapta a (2) bekezdés szerinti értesítést. Ha a megállapodást a (2) bekezdés alapján Svájc mondja fel, akkor Svájc az Euratom részére az Euratomnak a svájci kedvezményezettek felé addig az időpontig tett 2013. évi kötelezettségvállalásai összegével megegyező összegű bánatpénzt fizet, amikor az Euratom Svájc értesítését megkapta. Ezt a bánatpénzt a Bizottság által kiadott fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 45 napon belül kell kifizetni. A B. melléklet II.2. pontját ez esetben is értelemszerűen alkalmazni kell. Minden más jogkövetkezményt a Felek közös megegyezéssel rendeznek.

(4)   A megállapodás csak írásban, a Felek közös megegyezésével módosítható. A módosítások hatálybalépésére a megállapodás hatálybalépésével megegyező eljárási szabályok vonatkoznak.

(5)   Ezt a megállapodást bármelyik fél hat hónapos felmondási idővel írásos értesítés útján felmondhatja.

(6)   A megállapodás felmondással vagy a határozott időtartam lejártával történő megszűnésének időpontjában folyamatban lévő projekteket és tevékenységeket befejeződésükig az e megállapodásban megállapított feltételek szerint folytatni kell. A megállapodás felmondásának bármely más jogkövetkezményét a Felek közös megegyezéssel rendezik.

A megállapodás szövegét a Felek angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén nyelven állapítják meg, két-két eredeti példányban, amelyek mindezen nyelveken egyaránt hitelesek.


(1)  HL L 47., 2012.2.18., 25. o.

(2)  HL L 47., 2012.2.18., 1. o.

(3)  HL L 47., 2012.2.18., 33. o.

(4)  HL L 47., 2012.2.18., 40. o.

A. MELLÉKLET

A SZELLEMI TULAJDONHOZ FŰZŐDŐ JOGOK JOGOSULTJA MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK ALAPELVEI

I.   Tárgy

E megállapodás alkalmazásában „szellemi tulajdon”: a Szellemi Tulajdon Világszervezetét létrehozó, 1967. július 14-én, Stockholmban aláírt egyezmény 2. cikkében szereplő fogalommeghatározás értelmében vett „szellemi tulajdon”.

E megállapodás alkalmazásában „ismeret”: az eredmények, beleértve az információkat is, függetlenül attól, hogy oltalom alá helyezhetők-e vagy sem, a szerzői jog, valamint az ilyen információkra vonatkozó, a szabadalmi oltalom, a formatervezési mintaoltalom, a növényfajta-oltalmi jog, a kiegészítő oltalom vagy más hasonló oltalmi forma kérelmezése vagy odaítélése alapján létrejött jogok.

II.   A Felek jogalanyait megillető szellemi tulajdonhoz fűződő jogok

1.

Mindkét fél gondosodik arról, hogy a másik félnek az e megállapodás alapján folytatott tevékenységekben részt vevő jogalanyait megillető szellemi tulajdonhoz fűződő jogok, valamint az e részvételből fakadó jogok és kötelezettségek kezelésének módja összeegyeztethető legyen a Felek által a tárgyban alkalmazandó nemzetközi megállapodásokkal, ideértve különösen a TRIPS-megállapodást (megállapodás a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól, amellyel kapcsolatban az igazgatási feladatokat a Világkereskedelmi Szervezet látja el), a Berni Egyezményt (1971. évi Párizsi Okmány) és a Párizsi Egyezményt (1967. évi Stockholmi Okmány).

2.

A Svájcban letelepedett, a 2012–2013. évi Euratom-keretprogram valamely közvetett cselekvésében részt vevő jogalanyok – az 1. ponttal összhangban – a szellemi tulajdon tekintetében a 2011. december 19-i 139/2012/Euratom tanácsi rendeletben, (1) valamint az Euratommal az említett rendeletnek megfelelően megkötött támogatási megállapodásban és/vagy szerződésben megállapított feltételeknek megfelelő jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek.

3.

Az Európai Unió valamely tagállamában letelepedett, a svájci kutatási programokban és/vagy projektekben részt vevő jogalanyok – az 1. ponttal összhangban – a szellemi tulajdon tekintetében ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek, mint a Svájcban letelepedett, az adott kutatási programokban, illetve projektekben részt vevő jogalanyok.

III.   A Feleket megillető szellemi tulajdonhoz fűződő jogok

1.

Ha a Felek másként nem állapodnak meg, az e megállapodás 2. cikkének 4. pontja értelmében végzett tevékenységek során a Felek által létrehozott ismeretre a következő szabályok alkalmazandók:

a)

Az ismeret az ismeretet létrehozó fél tulajdona. Ha nem állapítható meg, hogy az adott munkához a Felek külön-külön milyen mértékben járultak hozzá, akkor az ismeret a Felek közös tulajdona.

b)

Az ismeret felett tulajdonjogot gyakorló fél az e megállapodás 2. cikkének 4. pontja szerinti tevékenységek céljából az ismerethez a másik félnek hozzáférési jogot biztosít. Az ismerethez való hozzáférésre vonatkozó jogot térítésmentesen kell biztosítani.

2.

Ha a Felek másként nem állapodnak meg, a Felektől származó tudományos művekre a következő szabályok alkalmazandók:

a)

Ha valamelyik fél folyóiratban, cikkben, jelentésben vagy könyvben – ideértve az audiovizuális művet és a szoftvert is – olyan adatokat, információkat vagy műszaki vagy tudományos eredményeket tesz közzé, amelyek az e megállapodás alapján elvégzett tevékenységekből fakadnak, akkor a másik félnek az egész világra kiterjedő, nem kizárólagos, visszavonhatatlan, jogdíjmentes engedélyt ad e művek fordítására, átdolgozására, közvetítésére és nyilvános terjesztésére.

b)

Hacsak valamely szerző kifejezetten le nem mond neve feltüntetéséről, a szerzői jogi védelem alatt álló adatok és információk e szakasz alapján nyilvános terjesztésű és elkészítendő minden példányán fel kell tüntetni a mű szerzőjének vagy szerzőinek nevét. Ezeken a példányokon jól láthatóan utalni kell a Felek által közösen nyújtott támogatásra.

3.

Ha a Felek másként nem állapodnak meg, a Felek másnak át nem adott információira a következő szabályok alkalmazandók:

a)

Ha az e megállapodásnak megfelelően végzett tevékenységgel kapcsolatban valamelyik fél a másik félnek információkat ad át, akkor az átadó fél megjelöli azokat az információkat, amelyeknek továbbadásához nem járul hozzá.

b)

Az átvevő fél – saját hatáskörében, kifejezetten e megállapodás alkalmazása céljából – a másnak át nem adott információkat a felügyelete alatt álló szervezeteknek vagy személyeknek átadhatja.

c)

Az átvevő fél a másnak át nem adott információkat az átadó fél előzetes írásos hozzájárulásával a b) pontban megengedettnél szélesebb körben is terjesztheti. A Felek együttműködnek a szélesebb körű terjesztéshez szükséges előzetes írásos hozzájárulás igénylésére és megszerzésére irányuló eljárások kialakításában, és ezt a hozzájárulást hazai politikáik, szabályozásuk és jogszabályaik által megengedett mértékben adják meg.

d)

Az e megállapodás keretében a Felek képviselői számára szervezett konferenciákon és más találkozókon átadott, dokumentum formájában nem megjelenő, másnak át nem adott és egyéb bizalmas jellegű, valamint a munkatársak közötti kapcsolatokból, a létesítmények használatából és a közvetett cselekvésekből származó információkat bizalmasan kell kezelni, amennyiben az ilyen másnak át nem adott vagy egyéb bizalmas jellegű vagy szűk körnek szánt információk átvevőjének az átadás időpontjában az a) pontnak megfelelően tudomására hozzák, hogy az átadott információk bizalmas jellegűek.

e)

Mindkét fél biztosítja, hogy az általa az a) és a d) pont alapján átvett másnak át nem adott információk kezelése e megállapodásnak megfelelően történjen. Ha valamelyik félnek tudomására jut, hogy nem lesz vagy várhatóan nem lesz képes az a) és a d) pont szerinti terjesztési tilalom betartására, akkor erről haladéktalanul tájékoztatja a másik felet. A Felek ezután a teendők meghatározása céljából egyeztetnek egymással.


(1)  HL L 47., 2012.2.18., 1. o.

B. MELLÉKLET

A SVÁJC HOZZÁJÁRULÁSÁRA IRÁNYADÓ SZABÁLYOK

I.   A pénzügyi részvétel meghatározása

1.

A Svájc által a 2012–2013. évi Euratom-keretprogramhoz (az Euratom fúziós programját nem beleértve) nyújtandó hozzájárulás összegét megadó szorzótényezőt Svájc piaci áron számított bruttó hazai terméke és az Európai Unió tagállamai piaci áron számított bruttó hazai termékeinek összege hányadosaként kell kiszámítani. A Svájc által a fúziós programhoz nyújtandó hozzájárulás összegét megadó szorzótényezőt továbbra is a Fúziós Megállapodás határozza meg. Az említett hányadosokat az Eurostattól származó, az Európai Unió adott évi költségvetés-tervezete közzétételének időpontjában rendelkezésre álló legfrissebb statisztikai adatok alapján kell kiszámítani.

2.

Amint lehetséges, a Bizottság a vonatkozó háttéranyagok rendelkezésre bocsátása mellett tájékoztatja Svájcot:

a)

az Európai Unió 2013. évi költségvetés-tervezetének kiadási kimutatásában a 2012–2013. évi Euratom-keretprogramhoz rendelt kötelezettségvállalási előirányzatok összegéről;

b)

a költségvetés-tervezet alapján meghatározott, Svájcnak a 2012–2013. évi Euratom-keretprogramban való esetleges 2013. évi részvételéhez tartozó hozzájárulások becsült összegéről.

3.

A Bizottság a 2013. évi általános költségvetés végleges elfogadása után haladéktalanul tájékoztatja Svájcot a kiadási kimutatásban szereplő fent említett összegekről.

4.

A Svájc által a 2012–2013. évi Euratom-keretprogramban való részvételből fakadóan nyújtott pénzügyi hozzájárulás kiegészíti azt az összeget, amely az e megállapodás hatálya alá tartozó programok és tevékenységek végrehajtásához, igazgatásához és működtetéséhez szükséges formákban elvégzendő munkával összefüggésben a Bizottságot terhelő pénzügyi kötelezettségeket fedező kötelezettségvállalási előirányzatok céljára az Európai Unió általános költségvetésében évente rendelkezésre áll.

II.   A befizetés rendje

1.

A Bizottság legkésőbb 2012. december 31-én fizetési felhívást állít ki Svájc számára az e megállapodás alapján a 2012. évre vonatkozóan nyújtandó hozzájárulásáról. Ebben a fizetési felhívásban a Svájc által nyújtandó hozzájárulás befizetésére a fizetési felhívás kézhezvételétől számítva 30 napos határidőt kell biztosítani. A 2012. évi összeg svájci frankban történő meghatározásához a svájci frank és az euró közötti átváltási árfolyamként a Bizottság az Európai Központi Bank által a megelőző hónap utolsó előtti napjára vonatkozóan közzétett piaci árfolyamot vagy, a rendelkezésre állásától függően, a delegációk vagy más megfelelő források által az említett időpont közelében átadott hasonló adatot veszi figyelembe.

Ha e megállapodás a 13. cikk (2) bekezdése alapján 2012. december 31-i hatállyal nem szűnik meg, akkor a Bizottság 2013. július 1. után, de legkésőbb 2013 novemberében fizetési felhívást állít ki Svájc számára az e megállapodás alapján a 2013. évre vonatkozóan nyújtandó, e melléklet I.1. pontja alapján meghatározott összegű hozzájárulásról. Ebben a fizetési felhívásban a hozzájárulás befizetésére a fizetési felhívás kézhezvételétől számítva 30 napos határidőt kell biztosítani.

2.

Svájc hozzájárulásait a 2012. év vonatkozásában svájci frankban kell befizetni, a 2013. év vonatkozásában pedig euróban kell kifejezni és befizetni a Bizottság által a fizetési felhívásban megjelölt bankszámlára.

3.

Svájc az e megállapodás alapján nyújtandó hozzájárulását az 1. pontban foglalt ütemezés szerint fizeti be. Késedelmes befizetés esetén késedelmi kamat kerül felszámításra; az alkalmazandó kamatláb a Reuters EURIBOR01 jelű oldalán (a Telerate 248. oldalán) közzétett egyhavi bankközi kínálati kamatlábbal (EURIBOR) egyezik meg. Ezt a kamatlábat minden hónapnyi késedelem után 1,5 százalékponttal meg kell növelni. A késedelem teljes időtartamára az így megnövelt kamatláb alkalmazandó. A késedelemi kamat azonban csak a hozzájárulásnak az 1. pont szerinti határidők utáni befizetése esetén kerül felszámításra.

4.

A Svájc képviselőinek és szakértőinek a kutatási bizottságok és a 2012–2013. évi Euratom-keretprogram végrehajtásában részt vevő bizottságok ülésein való részvételével kapcsolatban felmerülő utazási költségeket a Bizottság az Európai Unió tagállamainak képviselői és szakértői vonatkozásában alkalmazott szabályok és jelenleg hatályos eljárások szerint megtéríti.

III.   Végrehajtási szabályok

1.

A Svájc által e mellékletnek megfelelően a 2012–2013. évi Euratom-keretprogramhoz nyújtandó hozzájárulás összege a kérdéses pénzügyi év folyamán rendes körülmények között nem változik.

2.

Az egyes pénzügyi évekre (n-edik év) vonatkozó számlák lezárásakor, a bevételi és kiadási kimutatás összeállítása keretében a Bizottság a pénzügyi év folyamán átcsoportosítás, megszüntetés, átvitel vagy pótköltségvetés és költségvetés-módosítás formájában eszközölt módosítások figyelembevételével rendezi a Svájc által nyújtandó hozzájárulások számláit. Erre a számlarendezésre az n+1-edik évre vonatkozó első befizetés időpontjában kerül sor. A legutolsó ilyen számlarendezésre legkésőbb a 2012–2013. évi Euratom-keretprogram utolsó évét követő negyedik év júliusában kerül sor. A Svájc által teljesített befizetést az Euratom-programok javára, az Európai Unió általános költségvetése bevételi kimutatásában a megfelelő költségvetési tételhez rendelt költségvetési bevételként kell jóváírni.

IV.   Információszolgáltatás

1.

A 2013. évre vonatkozó befizetés időpontjában a Bizottság bevételi és kiadási kimutatásaira előírt formátumban el kell készíteni és tájékoztatás céljából Svájc számára meg kell küldeni a 2012–2013. évi Euratom-keretprogram 2012. évi előirányzataira vonatkozó kimutatást.

Legkésőbb 2014. április 30-án a Bizottság bevételi és kiadási kimutatásaira előírt formátumban el kell készíteni és tájékoztatás céljából Svájc számára meg kell küldeni a 2012–2013. évi Euratom-keretprogram 2013. évi előirányzataira vonatkozó kimutatást.

2.

A Bizottság az Euratom-keretprogram végrehajtására vonatkozóan átadja Svájcnak mindazokat a statisztikai és más általános pénzügyi adatokat, amelyeket a tagállamok megkapnak.

C. MELLÉKLET

A 2012–2013. ÉVI EURATOM-KERETPROGRAM SVÁJCI RÉSZTVEVŐINEK PÉNZÜGYI ELLENŐRZÉSE

I.   Közvetlen kommunikáció

A Bizottság a 2012–2013. évi Euratom-keretprogram Svájcban letelepedett résztvevőivel és azok alvállalkozóival közvetlenül kommunikál. Ezek a személyek minden olyan vonatkozó információt és dokumentumot közvetlenül nyújtanak be a Bizottsághoz, amelynek benyújtását az e megállapodásban meghatározott instrumentumok, valamint az ezen instrumentumok végrehajtása céljából megkötött támogatási megállapodások és/vagy szerződések számukra előírnak.

II.   Audit

1.

A legutóbb az 1081/2010/EU, Euratom rendelettel (1) módosított 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelettel, (2) a legutóbb a 478/2007/EK, Euratom rendelettel (3) módosított 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelettel, (4) valamint az e megállapodásban előírt egyéb szabályokkal összhangban a program Svájcban letelepedett résztvevőivel kötött támogatási megállapodások és/vagy szerződések előírhatják, hogy a Bizottság alkalmazottai és a Bizottság által megbízott személyek a résztvevők és az alvállalkozóik helyiségeiben bármikor tudományos, pénzügyi, technológiai vagy egyéb tárgyú auditot hajthatnak végre.

2.

A Bizottság alkalmazottai és a Bizottság által megbízott személyek számára ezen auditok lefolytatásához megfelelő hozzáférést kell biztosítani minden területhez, létesítményhez, dokumentumhoz és információhoz, beleértve az elektronikusakat is. A hozzáférési jogról az e megállapodásban meghatározott instrumentumok végrehajtása céljából megkötött támogatási megállapodásokban és/vagy szerződésekben kifejezetten rendelkezni kell.

3.

Az Európai Számvevőszék ugyanazokat a jogokat élvezi, mint a Bizottság.

4.

Auditok az említett támogatási megállapodásokban és/vagy szerződésekben meghatározott feltételekkel a 2012–2013. évi Euratom-keretprogram vége, illetőleg e megállapodás megszűnése után is lefolytathatók.

5.

A Svájc területén lefolytatandó auditokról előzetesen tájékoztatni kell a Svájci Szövetségi Számvevőszéket. Ez az értesítés jogi szempontból nem minősül az audit lefolytatása előfeltételének.

III.   Helyszíni ellenőrzések

1.

E megállapodás keretében a Bizottság (az OLAF) a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben (5) és az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (6) előírt feltételeknek megfelelően jogosult Svájc területén helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezni.

2.

A helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat a Bizottság a Svájci Szövetségi Számvevőszékkel vagy a Svájci Szövetségi Számvevőszék által kijelölt más illetékes svájci hatóságokkal szoros együttműködésben készíti elő és hajtja végre; ezeket a hatóságokat – annak érdekében, hogy minden szükséges segítséget megadhassanak – az ellenőrzések és a vizsgálatok tárgyáról, céljáról és jogalapjáról kellő időben értesíteni kell. Ebből a célból Svájc illetékes hatóságainak tisztviselői a helyszíni ellenőrzéseken és vizsgálatokban részt vehetnek.

3.

Ha az érintett svájci hatóságok úgy kívánják, a helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat a Bizottság velük közösen is elvégezheti.

4.

Ha a 2012–2013. évi Euratom-keretprogram valamely részvevője a helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat során nem tanúsít együttműködést, akkor a svájci hatóságok – a nemzeti szabályokkal összhangban eljárva – minden olyan segítséget kötelesek biztosítani a Bizottság ellenőrei számára, amelyre azoknak a helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat lefolytatására vonatkozó kötelességeik teljesítéséhez szükségük van.

5.

A Bizottság minden szabálytalanságra utaló, a helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat folyamán tudomására jutó tényről és gyanúról haladéktalanul értesíti a Svájci Szövetségi Számvevőszéket. A Bizottság az ellenőrzések és vizsgálatok eredményeiről minden esetben köteles tájékoztatni az előbb említett hatóságot.

IV.   Tájékoztatás és egyeztetés

1.

Svájc és a Közösség illetékes hatóságai e melléklet megfelelő végrehajtása érdekében rendszeres információcserét folytatnak, és bármelyik fél kérésére egyeztetnek egymással.

2.

Svájc illetékes hatóságai minden szabálytalanságra utaló, az e megállapodásban meghatározott instrumentumok alkalmazásában létrejött támogatási megállapodások és/vagy szerződések megkötésével és végrehajtásával összefüggésben tudomásukra jutó tényről és gyanúról késedelem nélkül értesítik a Bizottságot.

V.   Titoktartás

Az e melléklet alapján bármilyen formában mástól megkapott vagy másként megszerzett információk szakmai titoknak minősülnek, és élvezik a svájci jogban, valamint a közösségi intézményekre irányadó vonatkozó rendelkezésekben a hasonló információknak biztosított védelmet. Ilyen információk csak a Közösség intézményein belül, a tagállamokban vagy Svájcban és csak olyan személyeknek adhatók át, akiknek feladatkörüknél fogva azokat ismerniük kell; ezek az információk csak a Felek pénzügyi érdekei eredményes védelmének biztosítása céljából használhatók fel.

VI.   Igazgatási intézkedések és szankciók

A svájci büntetőjog alkalmazásának sérelme nélkül a Bizottság a legutóbb az 1081/2010/EU, Euratom rendelettel (7) módosított 1605/2002/EK, Euratom és a legutóbb a 478/2007/EK, Euratom rendelettel (8) módosított 2342/2002/EK, Euratom rendelettel, valamint az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelettel (9) összhangban igazgatási intézkedéseket és szankciókat alkalmazhat.

VII.   Visszafizettetés és végrehajtási eljárás

Svájcban minden olyan határozat végrehajtható, amelyet a Bizottság a 2012–2013. évi Euratom-keretprogram alapján e megállapodás tárgykörében elfogad és amely – az államokat kivéve – személyekre vagyoni kötelezettséget ró. A végrehajtási végzést a svájci kormány által kijelölt hatóságok bocsátják ki; ezek a hatóságok a végzéssel kapcsolatban az aktus hitelességének ellenőrzésén túlmenően más vizsgálatot nem hajtanak végre, és a végzés kibocsátásáról kötelesek értesíteni a Bizottságot. A végrehajtást a svájci eljárásjog szerint kell lefolytatni. A végrehajtási határozat jogszerűségét illetően az Európai Unió Bírósága felülvizsgálati jogkörrel rendelkezik. A fenti rendelkezések a 2012–2013. évi Euratom-keretprogram alapján megkötött szerződések választott bírósági kikötései alapján az Európai Unió Bírósága által meghozott ítéletek végrehajtására is alkalmazandók.


(1)  HL L 311., 2010.11.26., 9. o.

(2)  HL L 248., 2002.9.16., 1. o.

(3)  HL L 111., 2007.4.28., 13. o.

(4)  HL L 357., 2002.12.31., 1. o.

(5)  HL L 292., 1996.11.15., 2. o.

(6)  HL L 136., 1999.5.31., 1. o.

(7)  HL L 311., 2010.11.26., 9. o.

(8)  HL L 111., 2007.4.28., 13. o.

(9)  HL L 312., 1995.12.23., 1. o.


9.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 4/13


A TANÁCS HATÁROZATA

(2012. december 17.)

az Európai Uniónak a Földközi-tengernek a kontinentális talapzat és tengerfenék, illetve az ezek alatti altalaj feltárásából és kiaknázásából eredő szennyezése elleni védelméről szóló jegyzőkönyvhöz történő csatlakozásáról

(2013/5/EU)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 218. cikke (6) bekezdése a) pontjával együtt értelmezett 192. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament egyetértésére (1),

mivel:

(1)

Az Európai Közösség a 77/585/EGK (2) tanácsi határozat elfogadásával a Földközi-tenger szennyezés elleni védelméről szóló egyezmény, későbbi nevén a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének védelméről szóló egyezmény (a továbbiakban: barcelonai egyezmény) részes felévé vált és az 1999/802/EK tanácsi határozat (3) elfogadásával elfogadta a barcelonai egyezményhez csatolt módosításokat.

(2)

A barcelonai egyezmény 7. cikke értelmében a részes feleknek meg kell hozniuk minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy megelőzzék, mérsékeljék, visszaszorítsák és a lehető legteljesebb mértékben megszüntessék a kontinentális talapzat, valamint a tengerfenék és annak altalaja feltárásából és kiaknázásából származó szennyezést a Földközi-tenger térségében.

(3)

A barcelonai egyezmény egyik jegyzőkönyve (a továbbiakban: tengeri kitermelésről szóló jegyzőkönyv) a Földközi-tengernek a kontinentális talapzat és tengerfenék, illetve az ezek alatti altalaj feltárásából és kiaknázásából eredő szennyezése elleni védelmével foglalkozik. A jegyzőkönyv 2011. március 24-én lépett hatályba. Mostanáig Albánia, Ciprus, Líbia, Marokkó, Szíria és Tunézia ratifikálta. Ciprus mellett néhány más tagállam, amely a barcelonai egyezmény szerződő fele, a közelmúltban hangot adott azon szándékának, hogy ratifikálni kívánják a jegyzőkönyvet is.

(4)

A becslések szerint több mint kétszáz aktív tengeri fúrósziget működik a Földközi-tengeren, és mérlegelik több új létesítmény létrehozását is. A szénhidrogén-feltárási és -kitermelési tevékenység várhatóan fokozódni fog, miután jelentős fosszilistüzelőanyag-készleteket fedeztek fel a Földközi-tenger térségében. A Földközi-tenger félig zárt természetéből és sajátos hidrodinamikájából adódóan egy, a 2010-ben a Mexikói-öbölben bekövetkezetthez hasonló baleset azonnal nemkívánatos és határokon átnyúló hatásokat fejtene ki a Földközi-tenger térségének gazdaságára és sérülékeny tengeri és part menti ökoszisztémáira. Valószínű, hogy középtávon újabb mélytengeri, illetve a tengerfenékben és az altalajban található ásványi erőforrások válnak majd feltárási és kitermelési tevékenységek célpontjává.

(5)

Amennyiben nem kezelik megfelelően az ilyen tevékenységekkel járó kockázatokat, az nagymértékben hátráltathatja minden olyan tagállam által tett erőfeszítést, amely a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK irányelv (a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) (4) követelményei értelmében köteles a szükséges intézkedéseket meghozni tengervizei jó környezeti állapotának biztosítására és fenntartásra. Továbbá a szükséges intézkedések meghozatala hozzájárulna a barcelonai egyezmény szerződő feleiként Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Ciprus, Málta, Szlovénia, és maga az Unió által vállalt előirányzatoknak való megfeleléshez és kötelezettségek betartásához.

(6)

A tengeri kitermelésről szóló jegyzőkönyv számos területet érintő rendelkezéseit különböző közigazgatási szinteken kell végrehajtani. Noha indokolt, hogy az Unió fellépjen a tengeri feltárási és kitermelési tevékenységek biztonságának fokozása érdekében, szem előtt tartva többek között annak az igen nagy valószínűségét, hogy az ilyen tevékenységekkel összefüggő környezeti problémáknak határon átnyúló hatásai lesznek, mindamellett bizonyos, a tengeri kitermelésről szóló jegyzőkönyvben előírt részletes intézkedések a tagállamok és illetékes hatóságaik felelősségi körébe kell tartozzanak.

(7)

„A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonsági kihívásainak kezeléséről” című, 2010. október 12-i bizottsági közlemény rámutat arra, hogy a tengeri kitermelési tevékenységekkel kapcsolatban nemzetközi együttműködésre van szükség a biztonság és a válsághelyzetre való reagálás globális kapacitásának fokozására, az egyik kapcsolódó fellépés pedig a regionális egyezményekben rejlő lehetőségek feltárása. A közlemény ajánlja a tengeri kitermelésről szóló jegyzőkönyv bevezetésére irányuló folyamat újraindítását az érintett államokkal szoros együttműködésben.

(8)

A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló, 2010. december 3-i következtetéseiben a Tanács kijelentette, hogy a nemzetközi kezdeményezések és fórumok, valamint a regionális – például a Mediterrán térségében folytatott – együttműködés keretében az Uniónak és tagállamainak továbbra is vezető szerepet kell betölteniük a legszigorúbb biztonsági előírások érvényesítésére irányuló törekvésekben. A Tanács továbbá felszólította a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy törekedjenek a meglévő nemzetközi egyezmények optimális felhasználására.

(9)

2011. szeptember 13-i állásfoglalásában az Európai Parlament hangsúlyozta a feltárásból és kitermelésből eredő szennyezéssel szembeni védelemmel foglalkozó, még nem ratifikált tengeri kitermelésről szóló jegyzőkönyv teljes körű hatálybaléptetésének fontosságát.

(10)

Az Unió környezetpolitikájának egyik célja a regionális környezeti problémák kezelését célzó nemzetközi szintű intézkedések előmozdítása. A tengeri kitermelésről szóló jegyzőkönyv tekintetében különösen fontos szem előtt tartani azt, hogy baleset esetén egy olyan félig zárt tengeren, mint a Földközi-tenger, igen nagy valószínűséggel következnek be a határokon átnyúló környezeti hatások. Ezért indokolt, hogy az Unió megtegyen minden szükséges intézkedést a tengeri feltárási és kitermelési tevékenységek biztonságának fokozása és a Földközi-tenger tengeri környezetének megóvása érdekében.

(11)

A Bizottság javaslatot tesz a tengeri olaj- és gázipari kutatási, feltárási és kitermelési tevékenységek biztonságáról szóló rendeletre (a továbbiakban: rendeletjavaslat) is.

(12)

A tengeri kitermelésről szóló jegyzőkönyv olyan területtel foglalkozik, amelyet az uniós jog nagymértékben szabályoz. Ilyen kérdés többek között a tengeri környezet védelme, a környezeti hatásvizsgálat és a környezeti felelősség. A jogalkotóknak a rendeletjavaslatra vonatkozó döntése függvényében a tengeri kitermelésről szóló jegyzőkönyv ezenfelül összhangban áll a rendeletjavaslat célkitűzéseivel is, többek között az engedélyezés, a környezeti hatásvizsgálat és a gazdasági szereplők technikai és pénzügyi kapacitása tekintetében.

(13)

Kulcsfontosságú a tagállamok és az uniós intézmények közötti szoros együttműködés biztosítása mind a tárgyalási és csatlakozási folyamat során, mind a kötelezettségvállalások teljesítése folyamán. Az együttműködési kötelezettség abból a követelményből ered, hogy az Unió nemzetközi képviseletének egységesnek kell lennie. Ezért – ha eddig még nem tették – azoknak a tagállamoknak, amelyek a barcelonai egyezmény szerződő felei, meg kell tenniük a szükséges lépéseket a tengeri kitermelésről szóló jegyzőkönyv ratifikálásához vagy az ahhoz való csatlakozáshoz szükséges eljárások lezárása érdekében.

(14)

Az Uniónak ezért csatlakoznia kell a tengeri kitermelésről szóló jegyzőkönyvhöz,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az Európai Uniónak a Földközi-tengernek a kontinentális talapzat és tengerfenék, illetve az ezek alatti altalaj feltárásából és kiaknázásából eredő szennyezése elleni védelméről szóló jegyzőkönyvhöz történő csatlakozását az Unió nevében a Tanács jóváhagyja.

A tengeri kitermelésről szóló jegyzőkönyv szövegét csatolták e határozathoz.

2. cikk

A Tanács elnöke felhatalmazást kap arra, hogy kijelölje azt az (egy vagy több) személyt, aki jogosult lesz arra, hogy Spanyolország kormányánál, amely – a tengeri kitermelésről szóló jegyzőkönyv 32. cikke (2) bekezdésének megfelelően – ellátja a letéteményes feladatát, az Unió nevében letétbe helyezze a jóváhagyásra vonatkozó okiratot, annak érdekében, hogy kifejezze, hogy az Unió a tengeri kitermelésről szóló jegyzőkönyvet magára nézve jogilag kötelező erejűnek ismeri el (5).

3. cikk

Ez a határozat az elfogadásának napján lép hatályba. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

Kelt Brüsszelben, 2012. december 17-én.

a Tanács részéről

az elnök

S. ALETRARIS


(1)  2012. november 20-i egyetértés (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(2)  HL L 240., 1977.9.19., 1. o.

(3)  HL L 322., 1999.12.14., 32. o.

(4)  HL L 164., 2008.6.25., 19. o.

(5)  A Tanács Főtitkársága gondoskodik a tengeri kitermelésről szóló jegyzőkönyv Unióban történő hatálybalépése időpontjának az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetéséről.


FORDÍTÁS

JEGYZŐKÖNYV

a Földközi-tengernek a kontinentális talapzat és tengerfenék, illetve az ezek alatti altalaj feltárásából és kiaknázásából eredő szennyezése elleni védelméről

PREAMBULUM

E JEGYZŐKÖNYV SZERZŐDŐ FELEI,

MIVEL RÉSZESEI a Barcelonában 1976. február 16-án elfogadott, a Földközi-tenger szennyezés elleni védelméről szóló egyezménynek,

SZEM ELŐTT TARTVA az említett egyezmény 7. cikkét,

SZEM ELŐTT TARTVA, hogy egyre intenzívebbé válik a feltárási és kitermelési tevékenység a földközi-tengeri tengerfenéken és annak altalaján,

FELISMERVE, hogy az esetlegesen ebből származó szennyezés súlyos veszélyt jelent a környezetre és az emberre,

AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy a Földközi-tengert megvédjük és megóvjuk a feltárási és kitermelési tevékenységekből származó szennyezéstől,

FIGYELEMMEL a Földközi-tenger szennyezés elleni védelméről szóló egyezményhez kapcsolódó jegyzőkönyvekre és különösen a Barcelonában 1976. február 16-án elfogadott, a Földközi-tenger olaj és egyéb káros anyagok általi szennyezésének vészhelyzetben történő leküzdésére irányuló együttműködésről szóló jegyzőkönyvre, valamint a Genfben 1982. április 3-án elfogadott, a fokozottan védett mediterrán területekről szóló jegyzőkönyvre,

SZEM ELŐTT TARTVA a Montego Bayben 1982. december 10-én kelt és számos szerződő fél által aláírt, az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményének vonatkozó rendelkezéseit,

FELISMERVE, hogy a part menti államok között fejlettségbeli különbségek léteznek, és figyelemmel a fejlődő országok részéről jelentkező gazdasági és társadalmi szükségletekre,

A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:

I.   SZAKASZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Fogalommeghatározások

E jegyzőkönyv alkalmazásában:

a)   „Egyezmény”: a Barcelonában 1976. február 16-án elfogadott, a Földközi-tenger szennyezés elleni védelméről szóló egyezmény;

b)   „Szervezet”: az Egyezmény 17. cikkében említett testület;

c)   „erőforrások”: valamennyi szilárd, folyékony vagy gáz-halmazállapotú ásványi erőforrás;

d)   „erőforrások feltárására és/vagy kitermelésére irányuló tevékenységek a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen” (a továbbiakban: tevékenységek):

i.

a tengerfenék és altalajának erőforrásaira irányuló tudományos kutatási tevékenységek;

ii.

feltárási tevékenységek:

szeizmológiai tevékenységek; a tengerfenék és altalajának felmérése; mintavételezés,

feltáró fúrás;

iii.

kitermelési tevékenységek:

erőforrások kinyerését szolgáló létesítmény telepítése és azzal kapcsolatos tevékenységek,

kiépítési fúrás,

kinyerés, kezelés és tárolás,

partra szállítás csővezetéken, valamint hajók megtöltése,

karbantartás, javítás és egyéb járulékos műveletek;

e)   „szennyezés”: az Egyezmény 2. cikkének (a) bekezdésében szereplő fogalommeghatározás szerint;

f)   „létesítmény”: bármely rögzített vagy úszó építmény és ennek a tevékenységekben részt vevő bármely szerves része, ideértve különösen:

g)   „üzemeltető”:

i.

az e jegyzőkönyv alapján a tevékenységek végzésének helyén szabályozási jogkörrel rendelkező részes fél (a továbbiakban: „szerződő fél”) által a tevékenység végzésére felhatalmazott, és/vagy ilyen tevékenységet végző bármely természetes vagy jogi személy; vagy

ii.

az e jegyzőkönyv szerinti felhatalmazással nem rendelkező bármely személy, aki de facto mégis ellenőrzést gyakorol az ilyen tevékenységek felett;

h)   „biztonsági övezet”: a létesítmények körül az általános nemzetközi jog rendelkezései és a műszaki követelmények szerint létesített övezet, amelyet mind a hajózás, mind a létesítmények biztonsága érdekében megfelelő jelölésekkel láttak el;

i)   „hulladékok”: bármilyen típusú, állagú vagy tulajdonságú anyag, amely e jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tevékenységből származik, és amelyeket ártalmatlanítanak vagy ártalmatlanítani szándékoznak vagy ártalmatlanítani kell;

j)   „ártalmas és káros anyagok”: bármilyen típusú, állagú vagy tulajdonságú anyag, amely a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területre kerülve szennyezést okozhat;

k)   „vegyianyag-felhasználási terv”: bármely tengeri létesítmény üzemeltetője által készített terv, amely ismerteti:

l)   „olaj”: a kőolaj bármilyen formája, beleértve a nyersolajat, fűtőolajat, olajos iszapot, olajhulladékot és finomított termékeket, valamint – az előzőek általános jellegét semmiben nem korlátozva – az e jegyzőkönyv függelékében felsorolt anyagokat;

m)   „olajos keverék”: bármilyen olajtartalmú keverék;

n)   „szennyvíz”:

i.

bármilyen illemhelyről, vizeldéből és WC-lefolyókból elvezetett víz és egyéb hulladékok;

ii.

egészségügyi helyiségekben (beteggondozó, betegszoba stb.) elhelyezett mosdókagylókból, fürdőkádakból és lefolyókból elvezetett víz;

iii.

egyéb, a fentiekben meghatározott elvezetett vizekkel keveredett csatornavíz;

o)   „szemét”: mindenféle élelmiszer-hulladék, háztartási hulladék és üzemi hulladék, amely a létesítmény rendes üzemeltetése során keletkezik, és amelyet – a jegyzőkönyv más részében meghatározott vagy felsorolt anyagok kivételével – folyamatosan vagy időszakosan ártalmatlanítani kell;

p)   „az édesvíz határa”: a vízfolyások azon szakasza, ahol – apály és alacsony vízállás idején – jelentősen megnövekszik a sótartalom a tengervíz jelenlétének köszönhetően.

2. cikk

Földrajzi hatály

(1)   Az aterület, amelyre e jegyzőkönyvet alkalmazni kell (a továbbiakban: „a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó terület”), a következő:

a)

a Földközi-tenger térsége az Egyezmény 1. cikkében meghatározottak szerint, beleértve a kontinentális talapzatot, a tengerfeneket és annak altalaját;

b)

a parti tenger kiterjedésének mérésére szolgáló alapvonal szárazföld felőli oldalán elterülő, vízfolyások esetében az édesvíz határáig terjedő vizek, beleértve a tengerfeneket és ennek altalaját.

(2)   E jegyzőkönyv szerződő felei (a továbbiakban ebben a jegyzőkönyvben: a felek) a jegyzőkönyv hatálya alá vonhatnak saját országuk területéhez tartozó vizes élőhelyeket vagy tengerparti területeket is.

(3)   Sem e jegyzőkönyv, sem az e jegyzőkönyv alapján elfogadott bármely jogi aktus nem sértheti valamely államnak a kontinentális talapzat elhatárolására vonatkozó jogait.

3. cikk

Általános kötelezettségvállalások

(1)   A feleknek – önállóan vagy két- vagy többoldalú együttműködés keretében – meg kell hozniuk minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy megelőzzék, mérsékeljék, visszaszorítsák és irányítás alatt tartsák a tevékenységekből származó szennyezést a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen, többek között úgy, hogy erre a célra azon legjobb rendelkezésre álló technikákat alkalmazzák, amelyek környezeti szempontból hatékonyak, gazdasági szempontból pedig megfelelőek.

(2)   A feleknek gondoskodniuk kell minden szükséges intézkedés megtételéről annak érdekében, hogy a tevékenységek ne okozzanak szennyezést.

II.   SZAKASZ

ENGEDÉLYEZÉSI RENDSZER

4. cikk

Általános elvek

(1)   A jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen minden tevékenység – beleértve a létesítmények helyszínen történő telepítését is – az illetékes hatóság előzetes írásos feltárási vagy kitermelési engedélyének tárgyát képezi. Az engedély kiadása előtt a szóban forgó hatóságnak meg kell győződnie arról, hogy a létesítményt a nemzetközi szabványok és gyakorlat szerint építették, valamint hogy az üzemeltető rendelkezik a tevékenységek végzéséhez szükséges műszaki kompetenciával és pénzügyi kapacitással. Az engedélyeket az illetékes hatóság által megállapított megfelelő eljárás szerint kell kiadni.

(2)   Az engedély kiadását meg kell tagadni, ha arra utaló jel mutatkozik, hogy a tervezett tevékenységek számottevő kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak a környezetre, ami nem kerülhető el az engedélyben megállapított feltételek betartásával, és amelyekre e jegyzőkönyv 6. cikkének (3) bekezdése utal.

(3)   Valamely létesítmény helyének kijelölésére vonatkozó jóváhagyás mérlegelésekor a szerződő félnek biztosítania kell, hogy a meglévő eszközöket (különösen a csővezetékeket és kábeleket) semmilyen káros hatás nem éri.

5. cikk

Az engedélyekre vonatkozó követelmények

(1)   A szerződő fél előírja, hogy engedély vagy engedély meghosszabbítása iránti kérelem esetén a jelentkező üzemeltetőnek az illetékes hatóság elé kell terjesztenie a projektet, továbbá hogy a kérelemnek tartalmaznia kell különösen az alábbiakat:

a)

felmérést a tervezett tevékenységek környezetre gyakorolt hatásairól; az illetékes hatóság – a tevékenységek természete, hatálya, időtartama és az alkalmazott műszaki módszerek, valamint a terület tulajdonságai fényében – megkövetelheti e jegyzőkönyv IV. melléklete szerinti környezeti hatásvizsgálat készítését;

b)

a tevékenység végzésének pontos földrajzi behatárolását, beleértve a biztonsági övezeteket is;

c)

a jelentkező üzemeltető és a létesítményt működtető személyzet szakmai és műszaki képzettségére, valamint a legénység összetételére vonatkozó adatokat;

d)

a 15. cikkben meghatározott biztonsági intézkedéseket;

e)

az üzemeltető 16. cikkben meghatározott készenléti tervét;

f)

a 19. cikkben meghatározott ellenőrzési eljárásokat;

g)

a 20. cikkben meghatározott létesítményeltávolítási terveket;

h)

a fokozottan védett területekre a 21. cikkben meghatározott óvintézkedéseket;

i)

a biztosítást, vagy a 27. cikk (2) bekezdése b) pontjában előírt egyéb, a felelősségre kiterjedő pénzügyi biztosítékot.

(2)   Az illetékes hatóság – a tevékenységek természete, hatóköre, időtartama és az alkalmazott műszaki módszerek, valamint a terület tulajdonságai fényében – dönthet úgy tudományos kutatás és feltárási tevékenységek esetében, hogy korlátozza az e cikk (1) bekezdésében szereplő követelmények körét.

6. cikk

Az engedélyek kiadása

(1)   A 4. cikkben említett engedélyeket csak azt követően lehet kiadni, hogy az illetékes hatóság megvizsgálta az 5. cikkben és a IV. mellékletben felsorolt követelmények teljesülését.

(2)   Minden engedélynek nevesítenie kell a tevékenységeket és az engedély érvényességi idejét, meg kell állapítania az engedély tárgyát képező terület földrajzi határait, valamint részletesen ismertetnie kell a műszaki követelményeket és az engedélyezett létesítményeket. A szükséges biztonsági övezeteket egy későbbi megfelelő időpontban kell kijelölni.

(3)   Az engedély feltételeket támaszthat a tevékenységekből származó szennyezés kockázatának és a szennyezés miatti károknak a minimálisra való csökkentését szolgáló intézkedésekre, technikákra vagy módszerekre vonatkozóan.

(4)   A feleknek haladéktalanul értesíteniük kell a Szervezetet a kiadott vagy megújított engedélyekről. A Szervezetnek nyilvántartást kell vezetnie valamennyi, a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen engedélyezett létesítményről.

7. cikk

Szankciók

Valamennyi fél szankciókat ír elő az e jegyzőkönyvből fakadó kötelezettségek megszegésének, az e jegyzőkönyv végrehajtását szolgáló nemzeti törvények vagy rendeletek be nem tartásának vagy az engedélyhez csatolt különleges feltételek nemteljesítésének esetére.

III.   SZAKASZ

HULLADÉKOK ÉS KÁROS VAGY ÁRTALMAS ANYAGOK

8. cikk

Általános kötelezettség

Az e szakaszban említett egyéb szabványok vagy kötelezettségek sérelme nélkül, a felek általános kötelezettséget írnak elő az üzemeltetők számára arra vonatkozóan, hogy azok a lehető legjobb, környezeti szempontból hatékony, gazdasági szempontból megfelelő technikákat alkalmazzák, valamint betartsák a nemzetközileg elfogadott szabványokat a hulladékokra, valamint a káros vagy ártalmas anyagok felhasználására, tárolására és kiürítésére vonatkozóan, a szennyezési kockázat minimális szintre csökkentése céljából.

9. cikk

Káros vagy ártalmas anyagok

(1)   A tevékenységekhez szükséges vegyi anyagok felhasználását és tárolását az illetékes hatóságnak kell jóváhagynia a vegyianyag-felhasználási terv alapján.

(2)   A szerződő fél – a szerződő felek által elfogadott iránymutatásokkal összhangban – szabályozhatja, korlátozhatja vagy megtilthatja vegyi anyagok felhasználását a tevékenységekhez.

(3)   A környezet védelmének érdekében a felek biztosítják, hogy a tevékenységekhez felhasznált valamennyi anyagot a gyártó által rendelkezésre bocsátott vegyületleírás kísér.

(4)   Tilos az e jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tevékenységekből származó és az I. mellékletben felsorolt káros vagy ártalmas anyagok ártalmatlanítása az e jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen.

(5)   Az illetékes hatóság különleges előzetes engedélyét igényli minden egyes esetben az e jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tevékenységekből származó és a II. mellékletben felsorolt káros vagy ártalmas anyagok ártalmatlanítása az e jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen.

(6)   Az illetékes hatóság általános előzetes engedélyét igényli az e jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tevékenységekből származó és a potenciálisan szennyezést okozó minden egyéb káros vagy ártalmas anyag ártalmatlanítása az e jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen.

(7)   A fenti (5) és (6) bekezdésekben említett engedélyeket kizárólag az e jegyzőkönyv III. mellékletében meghatározott összes tényező körültekintő mérlegelését követően lehet kiadni.

10. cikk

Olaj, olajos keverékek, fúrófolyadékok és fúrási hulladékok

(1)   A feleknek közös szabványokat kell kialakítaniuk és elfogadniuk a létesítményekből származó olaj és az olajos keverékek ártalmatlanítására a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen.

a)

Ezeket a közös szabványokat az V. melléklet A. szakaszában foglaltaknak megfelelően kell kialakítani.

b)

Ezek a közös szabványok nem lehetnek kevésbé korlátozóak az alábbiaknál, különösen:

i.

a gépészeti térből történő víz elvezetésekor annak olajtartalma nem haladhatja meg a 15 mg-ot literenként hígítás előtt;

ii.

bármely naptári hónap átlagában a termeléshez használt víz olajtartalma nem haladhatja meg a 40 mg-ot literenként; az olajtartalom soha nem haladhatja meg a 100 mg-ot literenként.

c)

A felek közös megegyezéssel határozzák meg, hogy az olajtartalom elemzésére melyik módszert alkalmazzák.

(2)   A feleknek közös szabványokat kell kialakítaniuk és elfogadniuk a fúrófolyadékok és fúrási hulladékok ártalmatlanítására a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen. Ezeket a közös szabványokat az V. melléklet B. szakaszában foglaltaknak megfelelően kell kialakítani.

(3)   Valamennyi félnek meg kell tennie a megfelelő intézkedéseket az e cikk alapján elfogadott szabványok betartatására vagy az ennél esetlegesen szigorúbb szabványok betartatására.

11. cikk

Szennyvíz

(1)   A szerződő fél megtiltja a tartósan 10 vagy annál több fős személyzettel működő létesítmények szennyvizének a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területre történő kiürítését az alábbi kivételekkel:

a)

a létesítmény a szennyvizet az illetékes hatóság által jóváhagyott kezelés után üríti ki legalább négy tengeri mérföld távolságban a legközelebbi szárazföldtől vagy rögzített halászati létesítménytől; a szerződő fél minden esetet külön bírál el; vagy

b)

a szennyvizet nem kezelik, de a kiürítést a nemzetközi szabályoknak és szabványoknak megfelelően végzik; vagy

c)

a szennyvíz keresztülhalad az illetékes hatóság igazolásával rendelkező, jóváhagyott szennyvíztisztító telepen.

(2)   A szerződő fél megfelelő szigorúbb rendelkezéseket hozhat, amennyiben szükségesnek ítéli, többek között a térségben uralkodó áramlatok vagy a 21. cikkben említett területek közelsége miatt.

(3)   Az (1) bekezdésben említett kivételek nem alkalmazhatóak akkor, ha a kiürítés lebegő szilárd részek megjelenését, elszíneződést vagy átlátszatlanságot okoz a környező vízben.

(4)   Ha a szennyvíz hulladékkal és káros vagy ártalmas anyagokkal, valamint olyan anyagokkal keveredik, amelyekre eltérő ártalmatlanítási követelmények vonatkoznak, akkor a szigorúbb követelményeket kell alkalmazni.

12. cikk

Szemét

(1)   A szerződő fél megtiltja a következő termékek és anyagok ártalmatlanítását a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen:

a)

valamennyi műanyag, beleértve, de nem kizárólagosan a szintetikus köteleket, a szintetikus halászhálókat és a műanyag szemeteszsákokat;

b)

minden egyéb, biológiailag nem lebomló szemét, beleértve a papírtermékeket, rongyot, üveget, fémet, palackokat, kerámiát, alátétfát, bélelő- és csomagolóanyagokat.

(2)   Az élelmiszer-hulladékot a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen a szárazföldtől a lehető legmesszebb kell ártalmatlanítani, a nemzetközi szabályokkal és szabványokkal összhangban.

(3)   Ha a szemét olyan kiürített anyagokkal keveredik, amelyekre eltérő ártalmatlanítási vagy kiürítési követelmények vonatkoznak, akkor a szigorúbb követelményeket kell alkalmazni.

13. cikk

Gyűjtőberendezések, útmutatók és szankciók

A felek biztosítják, hogy:

a)

az üzemeltetők valamennyi hulladékot és káros vagy ártalmas anyagot kielégítő módon ártalmatlanítanak a kijelölt szárazföldi gyűjtőberendezésben, kivéve, ha a jegyzőkönyv másképpen engedélyezi;

b)

a személyzet valamennyi tagja útmutatást kap az ártalmatlanítás megfelelő módjairól;

c)

minden illegális ártalmatlanítás szankciót von maga után.

14. cikk

Kivételek

(1)   E szakasz rendelkezései nem alkalmazandók a következő esetekben:

a)

vis maior és különösen az olyan ártalmatlanítások, amelyek:

az emberi élet megmentését szolgálják,

a létesítmények biztonságát szolgálják,

a létesítmény vagy a felszerelés sérülése esetén szükségesek,

azzal a feltétellel, hogy minden ésszerű óvintézkedést megtettek a sérülés észlelése vagy a negatív hatások mérséklését célzó ártalmatlanítás után;

b)

olajat, illetve káros vagy ártalmas anyagokat tartalmazó anyagok, vagy az illetékes hatóság előzetes engedélye alapján az egyes különös szennyezési esetek okozta kár minimalizálását szolgáló anyagok tengerbe ürítése.

(2)   Azonban e szakasz rendelkezései alkalmazandók bármely olyan esetben, amikor az üzemeltető szándékosan okozott kárt, vagy ha súlyosan gondatlanul járt el, annak tudatában, hogy valószínűleg kárt fog okozni.

(3)   Haladéktalanul jelenteni kell a Szervezet felé az e cikk (1) bekezdésében említett körülmények között végzett ártalmatlanításokat, és a Szervezeten keresztül vagy közvetlenül értesíteni kell azt a felet vagy azokat a feleket is, aki(k) érintett(ek) lehet(nek), valamint részletesen ismertetni kell a körülményeket, illetve a kiürített káros vagy ártalmas anyagok tulajdonságait és mennyiségét.

IV.   SZAKASZ

BIZTOSÍTÉKOK

15. cikk

Biztonsági intézkedések

(1)   Az a szerződő fél, akinek a joghatósága alá eső területen tevékenységeket végeznek vagy tevékenységek végzését tervezik, gondoskodik a megfelelő biztonsági intézkedések meghozataláról a létesítmények tervezése, építése, elhelyezése, felszerelése, jelölése, üzemeltetése és karbantartása tekintetében.

(2)   A szerződő fél biztosítja, hogy az üzemeltető az emberi élet védelme, a véletlenszerű szennyezések megelőzése és leküzdése, valamint a vészhelyzetben való gyors reagálás megkönnyítése érdekében, továbbá összhangban az üzemeltető 16. cikkben említett készenléti tervében foglalt rendelkezésekkel mindenkor jól karbantartott, működőképes állapotban lévő felszerelést és eszközöket tart a létesítményben, amelyek a rendelkezésre álló legkorszerűbb, környezeti szempontból hatékony és gazdasági szempontból megfelelő technikákat képviselik.

(3)   Az illetékes hatóság megköveteli, hogy az üzemeltető bemutasson egy elismert testület által a termelő platformok, a mobil tengeri fúróegységek, a tengeri tárolóeszközök, a tengeri töltőrendszerek és vezetékek, valamint a szerződő fél által megjelölt minden egyéb létesítmény tekintetében kiállított biztonsági és üzemi alkalmassági tanúsítványt (a továbbiakban: „tanúsítvány”).

(4)   A felek ellenőrzéssel biztosítják, hogy az üzemeltetők e cikkel összhangban végzik a tevékenységeket.

16. cikk

Készenléti tervezés

(1)   Vészhelyzet esetén a szerződő felek értelemszerűen végrehajtják a Földközi-tenger olaj és egyéb káros anyagok általi szennyezésének vészhelyzetben történő leküzdésére irányuló együttműködésről szóló jegyzőkönyv rendelkezéseit.

(2)   Valamennyi fél megköveteli a joghatósága alá tartozó létesítmények üzemeltetőitől, hogy rendelkezzenek készenléti tervvel annak érdekében, hogy el tudják hárítani a véletlenszerű szennyezéseket. Ezt a készenléti tervet koordinálni kell a szerződő fél azon készenléti tervével, amelyet a Földközi-tenger olaj és egyéb káros anyagok általi szennyezésének vészhelyzetben történő leküzdésére irányuló együttműködésről szóló jegyzőkönyvvel összhangban hozott létre, és amelyet az illetékes hatóságok által meghatározott eljárások szerint fogadtak el.

(3)   Valamennyi szerződő fél megteremti a koordinációt a készenléti tervek kialakítása és végrehajtása érdekében. Ezeket a terveket az illetékes nemzetközi szervezet iránymutatásai alapján kell kialakítani. Különösen összhangban kell lenniük e jegyzőkönyv VII. mellékletének rendelkezéseivel.

17. cikk

Értesítés

Valamennyi fél megköveteli a joghatósága alá tartozó létesítmények üzemeltetőitől, hogy haladéktalanul jelentsenek az illetékes hatóság felé:

a)

bármely olyan eseményt a létesítményükben, amely a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen szennyezést okoz vagy okozhat;

b)

bármely olyan tengeri eseményt, amely a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen szennyezést okoz vagy okozhat.

18. cikk

Kölcsönös segítségnyújtás vészhelyzet esetén

Vészhelyzet esetén a tevékenységekből származó szennyezés megelőzéséhez, mérsékléséhez vagy leküzdéséhez segítséget igényelő fél más felektől segítséget kérhet – akár közvetlenül, akár a Földközi-tengeri Regionális Tengerszennyezési Vészhelyzeti Válaszadó Központon (REMPEC) keresztül –, és a felkért felek megtesznek minden tőlük telhetőt a kért segítség megadásához.

E célból annak a félnek, aki szerződő fele a Földközi-tenger olaj és egyéb káros anyagok általi szennyezésének vészhelyzetben történő leküzdésére irányuló együttműködésről szóló jegyzőkönyvnek is, az említett jegyzőkönyv vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmaznia.

19. cikk

Ellenőrzés

(1)   Az üzemeltetőt kötelezni kell arra, hogy mérje meg vagy egy képesített szakértővel méresse meg a tevékenységek hatását a környezetre a tevékenységek természete, hatóköre, időtartama és az alkalmazott műszaki módszerek, valamint a terület tulajdonságai fényében; ezen adatokról időszakosan vagy kérésre jelentést kell adni az illetékes hatóság felé, hogy az illetékes hatóság az engedélyezési rendszerében meghatározott eljárás szerinti értékelést el tudja végezni.

(2)   Az illetékes hatóság, szükséges esetben, nemzeti ellenőrző rendszert hoz létre annak érdekében, hogy rendszeresen ellenőrizze a létesítményeket és a tevékenységek környezetre gyakorolt hatását, hogy ily módon biztosítsa az engedély kiadásakor támasztott feltételek teljesülését.

20. cikk

A létesítmények eltávolítása

(1)   Az illetékes hatóság – a hajózás biztonsága érdekében – megköveteli az üzemeltetőtől, hogy távolítson el minden leállított vagy használaton kívül helyezett létesítményt, tekintettel az illetékes nemzetközi szervezet által elfogadott iránymutatásokra és szabványokra. Az ilyen eltávolításnak szintén figyelemmel kell lennie a tenger egyéb jogszerű hasznosításaira, különösen a halászatra, a tengeri környezet védelmére és más szerződő felek jogaira és kötelezettségeire. Az ilyen eltávolítást megelőzően az üzemeltető a rá háruló felelősség keretében megtesz minden szükséges intézkedést, hogy megelőzze a kifolyást vagy a szivárgást a tevékenységek helyszínéről.

(2)   Az illetékes hatóság megköveteli az üzemeltetőtől, hogy az e cikk (1) bekezdésével összhangban távolítsa el a leállított vagy használaton kívül helyezett vezetékeket, vagy hogy tisztítsa meg őket belülről és úgy hagyja őket hátra, illetve hogy a belső megtisztítás után temesse be őket annak érdekében, hogy azok ne okozzanak szennyezést, ne veszélyeztessék a hajózást, a halászatot, a tengeri környezetet, valamint ne zavarják a tenger egyéb jogszerű hasznosításait vagy a más szerződő felek jogait és kötelezettségeit. Az illetékes hatóság gondoskodik az eltemetett vezetékek mélységének, elhelyezkedésének és méreteinek nyilvánosságra hozataláról, tengerészeti térképeken való feltüntetéséről, valamint ezeknek az információknak a Szervezet, más illetékes hatóságok és a felek részére való jelentéséről.

(3)   E cikk rendelkezései azokra a létesítményekre is vonatkoznak, amelyeket az üzemeltető az engedély 7. cikknek megfelelő bevonása vagy felfüggesztése miatt helyezett használaton kívül vagy állított le.

(4)   A kezdetben megadotthoz képest az illetékes hatóság jelezhet esetleges változtatásokat a tevékenységek szintjében és a tengeri környezet védelmét szolgáló intézkedésekben.

(5)   Az illetékes hatóság szabályozhatja az engedélyezett tevékenységekről való lemondást vagy azok átruházását más személyekre.

(6)   Ha az üzemeltető nem felel meg az e cikkben foglalt rendelkezéseknek, akkor az illetékes hatóság az üzemeltető költségén hajtja végre az üzemeltető mulasztása miatti károk helyreállítását szolgáló intézkedést vagy intézkedéseket.

21. cikk

Fokozottan védett területek

A fokozottan védett mediterrán területekről szóló jegyzőkönyvben meghatározott területek és a valamely fél által meghatározott bármely egyéb terület védelmére és az ott meghatározott célok elősegítésére a felek a nemzetközi joggal összhangban lévő különleges intézkedéseket hoznak akár egyénileg, akár két- vagy többoldalú együttműködésben annak érdekében, hogy megelőzzék, mérsékeljék, leküzdjék és ellenőrzésük alatt tartsák a tevékenységekből származó szennyezést ezeken a területeken.

A fokozottan védett mediterrán területekről szóló jegyzőkönyvben említett, engedélyezésre vonatkozó intézkedéseken felül ezek többek között az alábbi intézkedések lehetnek:

a)

különleges korlátozások vagy feltételek az ilyen területekre vonatkozó engedélyek kiadásánál:

i.

környezeti hatásvizsgálatok készítése és értékelése;

ii.

különleges rendelkezések kidolgozása az ilyen területeken az ellenőrzésre, a létesítmények eltávolítására és bármiféle kiürítés tilalmára vonatkozóan;

b)

fokozott információcsere az üzemeltetők, az illetékes hatóságok, a felek és a Szervezet között az olyan ügyekben, amelyek hatással lehetnek az ilyen területekre.

V.   SZAKASZ

EGYÜTTMŰKÖDÉS

22. cikk

Tanulmányok és kutatási programok

Az Egyezmény 13. cikkével összhangban a felek adott esetben együttműködnek tanulmányok támogatásában és tudományos és technológiai kutatási programok végrehajtásában abból a célból, hogy új módszereket dolgozzanak ki a következőkre:

a)

a tevékenységek kivitelezése a szennyezés kockázatát minimalizáló módon;

b)

a szennyezés megelőzése, mérséklése, leküzdése és ellenőrzése, különösen vészhelyzetben.

23. cikk

Nemzetközi szabályok, szabványok és ajánlott gyakorlatok és eljárások

(1)   A felek együttműködnek akár közvetlenül vagy a Szervezeten vagy egyéb illetékes nemzetközi szervezeten keresztül annak érdekében, hogy:

a)

megállapítsanak megfelelő tudományos kritériumokat az e jegyzőkönyv céljainak elérését szolgáló nemzetközi szabályok, szabványok és ajánlott gyakorlatok és eljárások kialakításához;

b)

kialakítsanak ilyen nemzetközi szabályokat, szabványokat és ajánlott gyakorlatokat és eljárásokat;

c)

kialakítsanak és elfogadjanak a nemzetközi gyakorlatokkal és eljárásokkal összhangban lévő iránymutatásokat, biztosítva ezzel a VI. melléklet rendelkezéseinek betartását.

(2)   A felek törekednek arra, hogy mielőbb harmonizálják törvényeiket és rendeleteiket az e cikk (1) bekezdésében említett nemzetközi szabályokkal, szabványokkal és ajánlott gyakorlatokkal és eljárásokkal.

(3)   A felek törekednek arra, hogy amennyire csak lehet, kölcsönösen tájékoztassák egymást hazai szakpolitikáikról, törvényeikről és rendeleteikről és az e cikk (2) bekezdésében említett harmonizációról.

24. cikk

Tudományos és technikai segítségnyújtás a fejlődő országok részére

(1)   A felek közvetlenül vagy az illetékes regionális vagy egyéb nemzetközi szervezeten keresztül együttműködnek a fejlődő országokat érintő segítségnyújtási programok kidolgozásában és – a lehetőségekhez mérten – végrehajtásában, különösen a tudomány, a jog, az oktatás és a technológia területén annak érdekében, hogy a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen megelőzzék, mérsékeljék, leküzdjék és ellenőrizzék a tevékenységekből származó szennyezést.

(2)   A technikai segítségnyújtásnak magában kell foglalnia különösen a tudományos, jogi és műszaki személyzet képzését, valamint, hogy a fejlődő országok az érintett felek közötti megállapodás szerinti kedvező feltételek mellett tudjanak megfelelő berendezéseket beszerezni és működtetni, illetve azokkal termelni.

25. cikk

Kölcsönös tájékoztatás

A felek közvetlenül vagy a Szervezeten keresztül tájékoztatják egymást a meghozott intézkedésekről, az elért eredményekről és – ha ilyen felmerül – a nehézségekről, amelyekkel szembesültek e jegyzőkönyv alkalmazása során. Az ilyen információk gyűjtésére és benyújtására vonatkozó eljárásokat a felek ülésein kell meghatározni.

26. cikk

Határon átnyúló szennyezés

(1)   A felek megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a joghatóságuk alá tartozó tevékenységeket úgy végezzék, hogy azok ne okozzanak szennyezést a joghatóságuk alá eső terület határain kívül.

(2)   Az a fél, akinek a joghatósága alá eső területen tevékenységeket végeznek vagy tevékenységek végzését tervezik, figyelemmel van mindennemű kedvezőtlen környezeti hatásra, tekintet nélkül arra, hogy e hatások előfordulása a joghatósága alá eső területen vagy azon kívül valószínűsíthető.

(3)   Ha egy félnek tudomására jut olyan eset, amely során a tengeri környezetet szennyezés miatt károkozás közvetlen veszélye fenyegeti vagy a tengeri környezet károsult, haladéktalanul értesíti azokat a feleket, akiket megítélése szerint a kár érinthet, továbbá értesíti a Földközi-tengeri Regionális Tengerszennyezési Vészhelyzeti Válaszadó Központot (REMPEC), és időben tájékoztatja őket annak érdekében, hogy – amennyiben szükséges – megtehessék a megfelelő intézkedéseket. A REMPEC haladéktalanul eljuttatja az információkat valamennyi érintett félhez.

(4)   A felek törekednek arra, hogy jogrendszerük és adott esetben megállapodások alapján egyenlő hozzáférést és elbánást biztosítsanak a közigazgatási eljárásokban azoknak a más államból származó személyeknek a részére, akiket érinthetett a tervezett vagy megvalósult műveletekből származó szennyezés vagy egyéb kedvezőtlen hatás.

(5)   Ha a szennyezés olyan állam területéről származik, amelyik nem szerződő fele e jegyzőkönyvnek, akkor minden érintett szerződő fél törekszik együttműködni az adott állammal annak érdekében, hogy lehetővé váljon a jegyzőkönyv alkalmazása.

27. cikk

Felelősség és kártérítés

(1)   A felek vállalják, hogy haladéktalanul együttműködnek az Egyezmény 16. cikkével összhangban e jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tevékenységekből származó károk esetében a felelősség és a kártérítés megállapítására vonatkozó megfelelő szabályok és eljárások kialakításában.

(2)   Az eljárások kialakításáig valamennyi fél:

a)

megtesz minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a tevékenységek okozta károkért való felelősség az üzemeltetőket terhelje, és hogy azok azonnali és megfelelő kártérítést fizessenek;

b)

megtesz minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy az üzemeltetők biztosítással vagy egyéb ilyen típusú pénzügyi biztosítékkal rendelkezzenek a szerződő fél által meghatározott feltételekkel annak érdekében, hogy az e jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tevékenységekből származó károk esetére biztosítva legyen a kártérítés.

VI.   SZAKASZ

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

28. cikk

Az illetékes hatóságok kijelölése

Valamennyi szerződő fél kijelöl egy vagy több illetékes hatóságot az alábbi feladatokra:

a)

az e jegyzőkönyv II. szakaszában előírt engedélyek kiadása, megújítása és nyilvántartása;

b)

az e jegyzőkönyv 9. cikkében említett különleges és általános engedélyek kiállítása és nyilvántartása;

c)

az e jegyzőkönyv V. mellékletében említett engedélyek kiállítása;

d)

a szennyvízkezelési rendszerek jóváhagyása és az e jegyzőkönyv 11. cikke (1) bekezdésében említett szennyvíztisztító telep igazolásának kiadása;

e)

előzetes engedély kiadása az e jegyzőkönyv 14. cikke (1) bekezdése b) pontjában említett rendkívüli kiürítésekhez;

f)

az e jegyzőkönyv 15. cikke (3) és (4) bekezdésében említett, biztonsági intézkedésekre vonatkozó kötelezettségek ellátása;

g)

az e jegyzőkönyv 16. cikkében és VII. mellékletében leírt készenléti tervezéshez kapcsolódó szerepek betöltése;

h)

az e jegyzőkönyv 19. cikkében előírt ellenőrző eljárások létrehozása;

i)

az e jegyzőkönyv 20. cikkében előírt létesítményeltávolítási műveletek felügyelete.

29. cikk

Átmeneti intézkedések

Valamennyi fél kidolgoz eljárásokat és rendeleteket az e jegyzőkönyv hatálybalépése előtt indított tevékenységekre nézve attól függetlenül, hogy engedélyezettek-e, annak érdekében, hogy biztosítsák azok összeegyeztethetőségét e jegyzőkönyv rendelkezéseivel, amennyire ez a gyakorlatban lehetséges.

30. cikk

Ülések

(1)   A felek rendes üléseit az Egyezmény szerződő feleinek az Egyezmény 18. cikkének megfelelően tartott rendes üléseivel együtt kell tartani. A felek tarthatnak rendkívüli üléseket is az Egyezmény 18. cikkével összhangban.

(2)   E jegyzőkönyv szerződő felei üléseinek célja többek között:

a)

figyelemmel kísérni e jegyzőkönyv végrehajtását és mérlegelni az elfogadott intézkedések hatékonyságát és bármilyen egyéb intézkedés javasolhatóságát, különösen mellékletek és függelékek formájában;

b)

felülvizsgálni és módosítani e jegyzőkönyv bármely mellékletét vagy függelékét;

c)

megfontolni az e jegyzőkönyv II. szakaszának megfelelően kiadott vagy megújított engedélyekről szóló tájékoztatást;

d)

megfontolni az e jegyzőkönyv III. szakaszának megfelelően kiadott és kiállított engedélyekről szóló tájékoztatást;

e)

elfogadni az e jegyzőkönyv 9. cikke (2) bekezdésében és a 23. cikk (1) bekezdése c) pontjában említett iránymutatásokat;

f)

megfontolni a készenléti tervek bejegyzéseit és a vészhelyzetben alkalmazandó beavatkozási eszközöket, amelyeket e jegyzőkönyv 16. cikkével összhangban fogadtak el;

g)

meghatározni kritériumokat és kialakítani nemzetközi szabályokat, szabványokat és javasolt gyakorlatokat és eljárásokat e jegyzőkönyv 23. cikkének (1) bekezdésével összhangban, a felek által elfogadott bármilyen formában;

h)

megkönnyíteni a szakpolitikák végrehajtását és az V. szakaszban említett célok elérését, különösen a nemzeti és az európai közösségi szabályozás harmonizációja terén e jegyzőkönyv 23. cikke (2) bekezdésével összhangban;

i)

áttekinteni az e jegyzőkönyv 27. cikkének végrehajtásában elért előrehaladást;

j)

ha e jegyzőkönyv alkalmazása szükségessé teszi, megválni egyéb ilyen szerepektől.

31. cikk

Kapcsolódások az egyezményhez

(1)   Az Egyezmény jegyzőkönyvekkel kapcsolatos rendelkezéseit e jegyzőkönyvre vonatkozóan alkalmazni kell.

(2)   Az Egyezmény 24. cikkének megfelelően elfogadott eljárási és pénzügyi szabályokat e jegyzőkönyvre vonatkozóan alkalmazni kell, kivéve, ha erről e jegyzőkönyv részes felei másként állapodnak meg.

32. cikk

Végzáradék

(1)   A jegyzőkönyv Madridban 1994. október 14-től1995. október 14-ig nyitva áll aláírásra az Egyezményben részes bármely olyan állam előtt, amelyet meghívtak a földközi-tengeri térség tengerparti államai meghatalmazottjainak konferenciájára, amely a Földközi-tengernek a kontinentális talapzat, a tengerfenék, illetve az ez alatti altalaj feltárásából és kitermeléséből eredő szennyezése elleni védelméről szóló jegyzőkönyvet tárgyalta Madridban 1994. október 13–14-én. E jegyzőkönyv ugyanezen időpontig szintén nyitva áll aláírásra az Európai Közösség és bármely hasonló regionális gazdasági tömörülés előtt, amelynek legalább egy tagja a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó terület tengerparti állama, és amely az Egyezmény 30. cikkével összhangban jogkörökkel rendelkezik az e jegyzőkönyv által érintett területek vonatkozásában.

(2)   E jegyzőkönyvet meg kell erősíteni, el kell fogadni vagy jóvá kell hagyni. A megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás eszközeit a letéteményes szerepét betöltő Spanyolország kormányánál kell letétbe helyezni.

(3)   A fenti (1) bekezdésben említett államok, az Európai Közösség és bármely további, a szóban forgó bekezdés szerinti tömörülés 1995. október 15-től csatlakozhatnak e jegyzőkönyvhöz.

(4)   E jegyzőkönyv az azt a dátumot követő harmincadik napon lép hatályba, amelyen az e cikk (1) bekezdésében említett felek által immár legalább hat megerősítési, elfogadási vagy jóváhagyási, illetve csatlakozási eszköz került letétbe helyezésre.

FENTIEK HITELÉÜL, az alulírott, erre kellően feljogosított meghatalmazottak aláírták ezt a jegyzőkönyvet.

I. MELLÉKLET

Káros és ártalmas anyagok, amelyeknek a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen történő ártalmatlanítása tilos

A.

Az alábbi anyagokat és vegyületeiket az e jegyzőkönyv 9. cikke (4) bekezdése céljából gyűjtöttük össze. Főként toxicitásuk, perzisztenciájuk és bioakkumulációjuk alapján kerültek kiválasztásra:

1.

higany és higanyvegyületek;

2.

kadmium és kadmiumvegyületek;

3.

szerves ónvegyületek és olyan anyagok, amelyek ilyen vegyületeket alkothatnak a tengeri környezetben (1);

4.

szerves foszforvegyületek és olyan anyagok, amelyek ilyen vegyületeket alkothatnak a tengeri környezetben (1);

5.

szerves halogénvegyületek és olyan anyagok, amelyek ilyen vegyületeket alkothatnak a tengeri környezetben (1);

6.

nyersolaj, tüzelőolaj, olajiszap, fáradt kenőolajok és finomított termékek;

7.

perzisztens szintetikus anyagok, amelyek lebeghetnek, elmerülhetnek vagy szuszpenziós állapotban maradhatnak, és amelyek zavarhatják a tenger bármely egyéb jogszerű hasznosítását;

8.

a tengeri környezetben vagy azon keresztül bizonyítottan karcinogén, teratogén vagy mutagén tulajdonságokkal bíró anyagok;

9.

radioaktív anyagok, beleértve hulladékaikat, amennyiben kiürítésük nem felel meg az illetékes nemzetközi szervezetek sugárzásvédelmi alapelveinek, figyelembe véve a tengeri környezet védelmét.

B.

E melléklet nem vonatkozik azokra az A. szakaszban felsorolt anyagot tartalmazó kiürítésekre, amelyek nem haladják meg a felek által közösen meghatározott határértékeket, az olaj vonatkozásában pedig az e jegyzőkönyv 10. cikkében meghatározott határértékeket.


(1)  Kivételt képeznek azok, amelyek biológiailag ártalmatlanok, vagy amelyek gyorsan átalakulnak biológiailag ártalmatlan anyagokká.

II. MELLÉKLET

Káros és ártalmas anyagok, amelyeknek a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen történő ártalmatlanítása különleges engedélyhez kötött

A.

Az alábbi anyagokat és vegyületeiket az e jegyzőkönyv 9. cikke (5) bekezdése céljából gyűjtöttük össze.

1.

Arzén

2.

Ólom

3.

Réz

4.

Cink

5.

Berillium

6.

Nikkel

7.

Vanádium

8.

Króm

9.

Biocidok és az I. mellékletben nem szereplő származékaik

10.

Szelén

11.

Antimon

12.

Molibdén

13.

Titán

14.

Ón

15.

Bárium (kivéve bárium-szulfát)

16.

Bór

17.

Urán

18.

Kobalt

19.

Tallium

20.

Tellúr

21.

Ezüst

22.

Cianidok

B.

Az A. szakaszban említett anyagok kiürítésének ellenőrzését és szigorú korlátozását a III. mellékletben foglaltaknak megfelelően kell végrehajtani.

III. MELLÉKLET

MÉRLEGELENDŐ TÉNYEZŐK AZ ENGEDÉLYEK KIADÁSAKOR

A 9. cikk (7) bekezdésében előírt engedély kiadásakor a következő tényezők veendők különösen figyelembe a helyzettől függően:

A.

A hulladék jellemzői és összetétele

1.

a hulladékforrás típusa és mérete (pl. ipari feldolgozás);

2.

a hulladék típusa (eredet, átlagos összetétel);

3.

a hulladék formája (szilárd, folyékony, iszap, zagy, gáz-halmazállapotú);

4.

teljes mennyiség (kiürítési volumen, pl. évente);

5.

kiürítés szerkezete (folyamatos, szakaszos, időszakonként változó stb.);

6.

a főbb összetevőkre, az I. mellékletben felsorolt anyagokra, a II. mellékletben felsorolt anyagokra és szükség szerint más anyagokra vonatkozó koncentráció-értékek;

7.

a hulladék fizikai, kémiai és biokémiai tulajdonságai.

B.

A hulladék-összetevők jellemzői ártalmasságuk szerint

1.

perzisztencia (fizikai, kémiai, biológiai) a tengeri környezetben;

2.

toxicitás és egyéb káros hatások;

3.

felhalmozódás biológiai anyagokban és üledékekben;

4.

káros vegyület képződésével járó biokémiai transzformáció;

5.

az oxigéntartalomra és -egyensúlyra kedvezőtlen hatások;

6.

hajlamosság a fizikai, kémiai és biológiai változásokra és kölcsönhatásokra más tengervíz-összetevőkkel a vizes közegben, ami káros biológiai és egyéb hatásokkal járhat az alábbi E. szakaszban felsorolt hasznosítások bármelyikére nézve.

C.

A kiürítési hely és a befogadó tengeri környezet jellemzői

1.

a terület vízrajzi, meteorológiai, földtani és topográfiai jellemzői;

2.

a kiürítési pont elhelyezkedése és típusa (kifolyás, csatorna, kivezető nyílás stb.), valamint egyéb területekhez (pl. nyaralóövezetek, ívási, halnevelési és horgászövezetek, mészhéjú állatok élőhelyei) és más kiürítési pontokhoz viszonyított helyzete;

3.

a befogadó tengeri környezetbe a kiürítési pontnál elért kezdeti hígítás mértéke;

4.

diszperziós jellemzők, úgymint az áramlatok, dagályok és a szél hatása a horizontális terjedésre és a vertikális keveredésre;

5.

a befogadó víz jellemzői tekintettel a kiürítési terület fizikai, kémiai, biológiai és ökológiai feltételeire;

6.

a befogadó tengeri környezet azon kapacitása, hogy mennyi kiürített hulladékot tud befogadni nemkívánatos hatások nélkül.

D.

A hulladékkezelési technológiák rendelkezésre állása

A hulladékcsökkentés módszere, valamint és az ipari és a háztartási szennyvizek kiürítésének módszere a rendelkezésre állás és megvalósíthatóság figyelembevételével választandó meg:

a)

alternatív kezelési folyamatok;

b)

újrahasznosító vagy megsemmisítő módszerek;

c)

szárazföldi ártalmatlanítási lehetőségek;

d)

megfelelő, alacsony hulladékképződéssel járó technológiák.

E.

A tengeri ökoszisztéma potenciális károsodásai és a tengervíz-hasznosítás módjai

1.

Az embert érintő hatások, a következő tényezőkön keresztül:

a)

ehető tengeri élőlények;

b)

fürdővizek;

c)

esztétika.

2.

A tengeri ökoszisztémákra, különösen az élő erőforrásokra, veszélyeztetett fajokra és kritikus élőhelyekre gyakorolt hatások.

3.

A tenger egyéb jogszerű hasznosításaira gyakorolt hatás, összhangban a nemzetközi joggal.

IV. MELLÉKLET

KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLAT

1.

Valamennyi félnek meg kell követelnie, hogy a környezeti hatásvizsgálat legalább az alábbiakat foglalja magában:

a)

a tevékenységek tervezett színhelyének földrajzi határai, beleértve a biztonsági övezeteket (amennyiben alkalmazható);

b)

a terület kezdeti környezeti állapotának ismertetése;

c)

a tervezett tevékenységek természetének, céljainak, hatókörének és időtartamának jelzése;

d)

az alkalmazni szándékozott módszerek, létesítmények és egyéb eszközök ismertetése, a módszerek és eszközök lehetséges alternatívái;

e)

a tervezett tevékenységek előre látható közvetlen vagy közvetett rövid- és hosszú távú hatásai a környezetre, beleértve az állat- és növényvilágot és az ökológiai egyensúlyt;

f)

nyilatkozat, amelyben a tervezett tevékenységek végrehajtásának következtében jelentkező környezetkárosítási kockázatok minimálisra csökkentését szolgáló tervezett intézkedések szerepelnek, beleértve az ilyen intézkedések lehetséges alternatíváit;

g)

a tervezett tevékenységek alatt és után a környezet szennyezéssel és egyéb káros hatásokkal szembeni védelmét szolgáló intézkedések bemutatása;

h)

a környezeti hatásvizsgálat elkészítéséhez használt módszertanra való hivatkozás;

i)

annak bemutatása, hogy más állam környezetére hatással lehetnek-e a tervezett tevékenységek.

2.

Minden szerződő félnek érvényesítnie kell – figyelembe véve az e jegyzőkönyv 23. cikke szerint elfogadott nemzetközi szabályokat, szabványokat, valamint ajánlott gyakorlatokat és eljárásokat – azokat a szabványokat, amelyek szerint a környezeti hatásvizsgálatokat értékelni kell.

V. MELLÉKLET

OLAJ, OLAJOS KEVERÉKEK, FÚRÓFOLYADÉKOK ÉS FÚRÁSI HULLADÉKOK

A 10. cikkben foglaltaknak megfelelően a feleknek elő kell írniuk az alábbi intézkedéseket:

A.

Olaj és olajos keverékek

1.

A feldolgozás során vagy a platformon keletkező magas olajtartalmú kifolyásokat vissza kell tartani, el kell terelni és a termék részeként kell kezelni, de a maradékot úgy kell kezelni, hogy az olajtartalma a kiürítés előtt elfogadható szintre kerüljön, a helyes olajkitermelési gyakorlatnak megfelelően.

2.

Az elkülönítő eljárásokból származó olajos hulladékot és iszapot a partra kell szállítani.

3.

Minden szükséges óvintézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy minél kevesebb olaj vesszen a tengerbe a kút tesztelése során begyűjtött vagy kiáramló mennyiségből.

4.

Minden szükséges óvintézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy az olajkitermelés során jelentkező gázokat megfelelő módon vezessék el vagy hasznosítsák.

B.

Fúrófolyadékok és fúrási hulladékok

1.

A vízbázisú fúrófolyadékokra és fúrási hulladékokra az alábbi követelmények vonatkoznak:

a)

az ilyen fúrófolyadékok felhasználásának és ártalmatlanításának a vegyianyag-felhasználási terv és e jegyzőkönyv 9. cikkének rendelkezései szerint kell történnie;

b)

a fúrási hulladékokat vagy a szárazföldön, vagy a tengerben kell ártalmatlanítani megfelelő helyen vagy területen, az illetékes hatóság által előírtak szerint.

2.

Az olajbázisú fúrófolyadékokra és fúrási hulladékokra az alábbi követelmények vonatkoznak:

a)

ilyen folyadékokat kizárólag akkor lehet felhasználni, ha toxicitásuk mértéke kellőképpen alacsony, illetve csak azt követően, hogy az üzemeltető engedélyt kapott az illetékes hatóságtól, miután az meggyőződött a toxicitás alacsony mértékéről;

b)

az ilyen fúrófolyadékokat tilos a tengerben ártalmatlanítani;

c)

a fúrási hulladékot csak akkor lehet a tengerben ártalmatlanítani, ha elegendő szilárdanyag-szabályozó felszerelést helyeztek üzembe, és azokat megfelelően üzemeltetik, valamint, ha a kiürítési pont jóval a vízfelszín alatt van, és az olajtartalom 100 g-nál kevesebb egy kilogramm száraz hulladékra vetítve;

d)

az ilyen fúrási hulladékokat tilos fokozottan védett területen ártalmatlanítani;

e)

termelési és kiépítési fúrások esetén a tengerfenék mintavételezésére és elemzésére vonatkozó programot kell megvalósítani, amely a beszennyeződési övezetet vizsgálja.

3.

Dízelalapú fúrófolyadékok

Dízelalapú fúrófolyadékok felhasználása tilos. Dízelolajat kivételes esetben csak a felek által meghatározott körülmények között lehet hozzáadni a fúrófolyadékokhoz.

VI. MELLÉKLET

BIZTONSÁGI INTÉZKEDÉSEK

A 15. cikkben foglaltaknak megfelelően a feleknek az alábbi intézkedéseket kell előírniuk:

a)

A létesítményeknek biztonságosnak és a használati célnak megfelelőnek kell lenniük, különös tekintettel arra, hogy úgy tervezzék és építsék meg őket, hogy azok – maximális terhelésük mellett is – ellenálljanak bármilyen természeti körülménynek, beleértve egészen pontosan a történelmileg megfigyelt maximális szél- és hullámerőt, a lehetséges földrengéseket, a tengerfenék viszonyait és stabilitását, valamint a vízmélységet;

b)

A tevékenységek minden fázisát, beleértve a kitermelt erőforrások tárolását és szállítását, körültekintően elő kell készíteni, hogy a teljes tevékenységbe be lehessen tekinteni biztonsági ellenőrzési céllal, és azt a lehető legbiztonságosabb módon kell irányítani, valamint, hogy az üzemeltetőnek valamennyi tevékenységre ellenőrző rendszert kell alkalmaznia;

c)

A legfejlettebb biztonsági rendszereket kell alkalmazni és azokat időszakosan tesztelni annak érdekében, hogy minimalizálják a szivárgásokból, kifolyásokból, véletlen kiömlésekből, tűzesetekből, robbanásokból, kitörésekből eredő vagy bármely egyéb, az emberi életet vagy a környezetet fenyegető veszélyeket, valamint erre kiképzett személyzetnek kell jelen lennie e rendszerek üzemeltetéséhez, illetve a személyzetnek időszakosan gyakorlatoznia kell. Az olyan engedélyezett létesítmények esetében, amelyeken nincs állandó személyzet, biztosítani kell a szakképzett személyzet állandó elérhetőségét;

d)

A létesítményt és – amennyiben szükséges – a kijelölt biztonsági övezeteket jelölésekkel kell ellátni a nemzetközi ajánlásokkal összhangban annak érdekében, hogy megfelelő figyelmeztetést adjanak az objektum jelenlétéről és elegendő adatot tartalmazzanak azonosíthatóságához;

e)

A nemzetközi tengerészeti gyakorlattal összhangban a létesítményeket jelölni kell a térképeken és jelenteni kell őket az érintetteknek;

f)

Annak biztosítása érdekében, hogy a megelőző rendelkezéseket betartsák, a létesítményért és/vagy a tevékenységekért felelős személynek és/vagy személyeknek, beleértve a kitörésgátlóért felelős személyt, az illetékes hatóság által megkövetelt képzettséggel kell rendelkezniük, valamint folyamatosan elegendő képzett személyzetnek kell rendelkezésre állnia. Az ilyen képzettség magában foglalja különösen a folyamatos továbbképzést biztonsági és környezetvédelmi ügyekben.

VII. MELLÉKLET

KÉSZENLÉTI TERV

A.   Az üzemeltető készenléti terve

1.

Az üzemeltetők kötelesek biztosítani, hogy:

a)

a legmegfelelőbb riasztórendszer és kommunikációs rendszer elérhető legyen a létesítményen, valamint, hogy azok megfelelően működjenek;

b)

a riasztó azonnal működésbe lépjen vészhelyzet esetén, és hogy a vészhelyzetet azonnal közöljék az illetékes hatósággal;

c)

az illetékes hatóság koordinációja mellett késedelem nélkül megszervezhető és felügyelhető legyen a riasztás továbbítása, a megfelelő segítségnyújtás és a segítségnyújtás összehangolása;

d)

a létesítmény személyzetét és az illetékes hatóságot azonnal tájékoztassák a vészhelyzet természetéről és mértékéről;

e)

az illetékes hatóságot folyamatosan tájékoztassák a vészhelyzet leküzdésének előrehaladtáról;

f)

mindig rendelkezésre álljon elegendő és leginkább megfelelő anyag és felszerelés a vészhelyzetre szóló terv végrehajtásához, beleértve a készenléti csónakokat és repülőgépet;

g)

a VI. melléklet c) bekezdésében említett szakképzett személyzet ismerje a leginkább megfelelő módszereket és technikákat a szivárgásokkal, kifolyásokkal, véletlen kiömlésekkel, tűzzel, robbanásokkal, kitörésekkel és minden egyéb, az emberi életet vagy a környezetet fenyegető veszéllyel való megküzdésre;

h)

a hosszú távú káros környezeti hatások csökkentéséért felelős különleges személyzet ismerje a legmegfelelőbb módszereket és technikákat;

i)

a személyzet alaposan ismerje az üzemeltető készenléti tervét, valamint tartsanak időszakos vészhelyzet-gyakorlatokat annak érdekében, hogy a személyzetnek használható tudása legyen a berendezésekről és az eljárásokról, továbbá, hogy minden egyes egyén pontosan tudja a szerepét a terven belül.

2.

Az üzemeltetőnek – intézményi alapon – együtt kell működnie más üzemeltetőkkel vagy a szükséges segítséget megadni képes személlyel, így biztosítva azt, hogy a segítséget igénylő, kockázatot jelentő vészhelyzet esetén (annak nagyságrendje vagy természete miatt) ezt a segítséget meg is kapja.

B.   Nemzeti koordináció és igazgatás

Az illetékes hatóság a szerződő félnél kialakult vészhelyzetben biztosítja:

a)

a nemzeti készenléti terv és/vagy eljárások és az üzemeltető készenléti tervének koordinációját, továbbá a cselekmények lebonyolítása feletti ellenőrzést, különösen a számottevően káros hatással járó vészhelyzetek esetén;

b)

az üzemeltető irányítását arra vonatkozóan, hogy végrehajtsa-e a szennyezés megelőzésére, mérséklésére vagy leküzdésére meghatározott intézkedések valamelyikét, vagy, hogy készítsen-e elő ugyanezen célból további intézkedéseket, beleértve a mentesítő fúrótoronyra vonatkozó parancs kiadását, vagy ellenkezőleg, ne hajtson végre bizonyos intézkedéseket;

c)

a szennyezés megelőzése, mérséklése vagy leküzdése vagy ugyanilyen célú további lépések előkészítése érdekében nemzeti hatáskörben tett lépések koordinálását más államok által saját hatáskörükben vagy a nemzetközi szervezetek által tett lépésekkel;

d)

a létező tevékenységekre vonatkozóan valamennyi szükséges információ begyűjtését és elérhetővé tételét;

e)

egy olyan naprakész lista rendelkezésre bocsátását, amelyen azok a személyek szerepelnek, akiket riasztani és a vészhelyzetről, annak fejleményeiről és a meghozott intézkedésekről tájékoztatni kell;

f)

minden szükséges információ begyűjtését a veszélyforrások mértékéről és a leküzdésükre alkalmazható eszközökről, valamint ezen információ eljuttatását az érdekelt felekhez;

g)

a fenti A. részben említett segítségnyújtás koordinációját és felügyeletét, együttműködve az üzemeltetővel;

h)

meghatározott cselekvések szervezését és szükség szerinti koordinációját, beleértve műszaki szakértők és képzett személyzet beavatkozását a szükséges felszerelések és anyagok felhasználásával;

i)

a veszélyforrás által esetlegesen érintett más felek illetékes hatóságai felé azonnali közlést annak érdekben, hogy – amennyiben szükséges – megtehessék a megfelelő intézkedéseket;

j)

szükség esetén technikai segítségnyújtást más feleknek;

k)

az illetékes nemzetközi szervezet azonnali értesítését annak érdekében, hogy a fennálló helyzet ne veszélyeztesse a hajózást vagy más érdekeket.

Függelék

OLAJOK LISTÁJA  (1)

 

Bitumen oldatok

 

Keverési nyersanyagok

 

Szigetelő bitumen

 

Közvetlen lepárlású fűtőolaj maradéka

 

Olajok

 

Tisztított olaj

 

Nyersolaj

 

Nyersolajat tartalmazó keverékek

 

Dízelolaj

 

4. sz. fűtőolaj

 

5. sz. fűtőolaj

 

6. sz. fűtőolaj

 

Pakura

 

Útportalanító olaj

 

Transzformátorolaj

 

Aromás olaj (kivéve növényi olaj)

 

Kenőolajok és keverési alapanyagok

 

Ásványi olaj

 

Motorolaj

 

Csavarlazító olaj

 

Tengelyolaj

 

Turbinaolaj

 

Párlatok

 

Közvetlen lepárlású fűtőolaj

 

Módosított lobbanáspontú nyersanyagok

 

Gázolaj

Krakkolt

 

Sugárhajtómű-üzemanyagok

 

JP-1 (kerozin)

 

JP-3

 

JP-4

 

JP-5 (nehéz kerozin)

 

Turbó üzemanyagok

 

Kerozin

 

Ásványi benzin

 

Nafta

 

Oldószer

 

Kőolaj

 

Olajpárlat

 

Benzinkeverési nyersanyagok

 

Alkilát-üzemanyag

 

Reformátumok

 

Polimer-üzemanyag

 

Benzinek

 

Nyers gazolin

 

Gépjármű-üzemanyag

 

Repülőgép-üzemanyag

 

Közvetlen lepárlású fűtőolaj

 

1. sz. fűtőolaj (kerozin)

 

1-D. sz. fűtőolaj

 

2. sz. fűtőolaj

 

2-D. sz. fűtőolaj


(1)  Az olajok listája nem tekinthető teljesnek.


RENDELETEK

9.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 4/34


A BIZOTTSÁG 6/2013/EU RENDELETE

(2013. január 8.)

a polgári repülés területén közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról, valamint a 91/670/EGK tanácsi irányelv, az 1592/2002/EK rendelet és a 2004/36/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a polgári repülés területén közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról, valamint a 91/670/EGK tanácsi irányelv, az 1592/2002/EK rendelet és a 2004/36/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. február 20-i 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 6. cikke (2) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 690/2009/EK bizottsági rendelettel (2) módosított 216/2008/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a termékeknek, alkatrészeknek és berendezéseknek meg kell felelniük a nemzetközi polgári repülésről szóló egyezmény (a továbbiakban: Chicagói Egyezmény) 2008. november 20-án kiadott 16. mellékletének I. és II. kötetében szereplő környezetvédelmi követelményeknek, kivéve a 16. melléklet függelékeit.

(2)

A Chicagói Egyezmény 16. mellékletét a 690/2009/EK rendelet elfogadása óta módosították, ezért a 216/2008/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(3)

A Chicagói Egyezmény 16. mellékletében szereplő környezetvédelmi követelmények a módosítás következtében kiegészültek a NOx-kibocsátás csökkentésére vonatkozó előírásokkal, amelyek alkalmazására a szerződő államok átmeneti intézkedéseket vezethetnek be.

(4)

Az e rendeletben szereplő rendelkezések az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség által a 216/2008/EK rendelet 17. cikke (2) bekezdése b) pontjának és 19. cikke (1) bekezdésének megfelelően kiadott véleményen alapulnak.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a 216/2008/EK rendelet 65. cikkének (1) bekezdése alapján létrehozott bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 216/2008/EK rendelet módosítása

A 216/2008/EK rendelet 6. cikke (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A termékeknek, alkatrészeknek és berendezéseknek meg kell felelniük a Chicagói Egyezmény 2011. november 17-én kiadott 16. melléklete I. kötetének 10. módosításában és II. kötetének 7. módosításában foglalt környezetvédelmi előírásoknak, a 16. melléklet függelékei kivételével.”

2. cikk

Átmeneti intézkedések

1.   A tagállamok 2016. december 31-ig mentességet biztosíthatnak a Chicagói Egyezmény 16. melléklete II. kötetének III. részében szereplő 2. fejezet 2.3.2. szakaszának d) pontjában előírt kibocsátáscsökkentési követelmény alól a következő feltételek mellett:

a)

ilyen mentességet az Ügynökséggel való konzultációt követően lehet biztosítani;

b)

mentesség csak akkor biztosítható, ha a mentesség alá eső hajtóművek gyártásáért felelős szervezetre gyakorolt gazdasági hatás felülírja a környezetvédelmi érdekeket;

c)

az új repülőgépekbe beszerelendő új hajtóművek esetében hajtóműtípusonként legfeljebb 75 hajtómű kapcsán biztosítható mentesség;

d)

a mentességi kérelmek elbírálásakor a tagállamnak a következő tényezőket kell figyelembe vennie:

i.

a mentesség alá eső hajtóművek gyártásáért felelős szervezet indoklása, amely egyebek mellett tartalmazza a műszaki megfontolások, a kedvezőtlen gazdasági hatások, a környezetre gyakorolt hatások, az előre nem látott körülmények és a jogegyenlőséggel kapcsolatos megfontolások ismertetését;

ii.

az érintett hajtóművek tervezett használata, nevezetesen, hogy tartalék hajtóművekről vagy új repülőgépekbe beszerelendő új hajtóművekről van-e szó;

iii.

az érintett új hajtóművek száma;

iv.

az adott típusba tartozó hajtóművekre vonatkozóan jóváhagyott mentességek száma;

e)

mentesség biztosításakor a tagállam legalább a következőket meghatározza:

i.

a hajtómű típusalkalmassági bizonyítványának száma;

ii.

a mentesség alá tartozó hajtóművek maximális száma;

iii.

az érintett hajtóművek tervezett használata és legyártásuk határideje.

2.   Az e cikk értelmében biztosított mentesség alá eső hajtóművek gyártásáért felelős szervezetek gondoskodnak a következőkről:

a)

az érintett hajtóműveken található azonosító táblán értelemszerűen feltüntetik az „EXEMPT NEW” vagy „EXEMPT SPARE” megjelölést;

b)

az érintett hajtóművek gyártását minőségbiztosítási rendszer segítségével felügyelik és irányítják;

c)

a mentességet biztosító tagállamot és a hajtómű tervezéséért felelős szervezetet rendszeresen értesítik a mentesség alá eső legyártott hajtóművek számáról, típusáról, sorozatszámáról, a hajtómű használatáról, valamint azon repülőgéptípusról, amelybe az új hajtóműveket beszerelik;

d)

a mentességet biztosító tagállamok a lehető leghamarabb továbbítják az Ügynökséghez az (1) bekezdés d) pontjában és a (2) bekezdés c) pontjában említett adatokat; az Ügynökség ezen adatokból nyilvános hozzáférésű adatbázist hoz létre és tart fenn.

3. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2013. január 8-án.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  HL L 79., 2008.3.19., 1. o.

(2)  HL L 199., 2009.7.31., 6. o.


9.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 4/36


A BIZOTTSÁG 7/2013/EU RENDELETE

(2013. január 8.)

a járművek és kapcsolódó termékek, alkatrészek és berendezések légi alkalmassági és környezetvédelmi tanúsítása, valamint a tervező és gyártó szervezetek tanúsítása végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló 748/2012/EU rendelet módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a polgári repülés területén közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról, valamint a 91/670/EGK tanácsi irányelv, az 1592/2002/EK rendelet és a 2004/36/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. február 20-i 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 6. cikke (2) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 216/2008/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a termékeknek, alkatrészeknek és berendezéseknek meg kell felelniük a nemzetközi polgári repülésről szóló egyezmény (a továbbiakban: Chicagói Egyezmény) 2008. november 20-án alkalmazandó 16. mellékletének I. és II. kötetében szereplő környezetvédelmi követelményeknek, kivéve a 16. melléklet függelékeit.

(2)

A Chicagói Egyezmény és annak mellékletei az 216/2008/EK rendelet elfogadása óta módosultak.

(3)

A 748/2012/EU bizottsági rendeletet (2) ezért megfelelően módosítani kell.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések az Ügynökség által a 216/2008/EK rendelet 17. cikke (2) bekezdésének b) pontja és 19. cikkének (1) bekezdése szerint kiadott véleményen alapulnak.

(5)

Az e rendeletben foglalt intézkedések összhangban vannak a 216/2008/EK rendelet 65. cikkével létrehozott bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 748/2012/EU rendelet I. melléklete (21. rész) a következőképpen módosul:

1.

Az A. szakasz A. alrészének 21.A.4. a) pontja helyébe a következő lép:

„a)

a tervezés és a gyártás megfelelő összehangolását a körülményektől függően a 21.A.122., a 21.A.130. b) 3., a 21.A.130. b) 4., a 21.A.133., a 21.A.165. c) 2. és a 21.A.165. c) 3. pont előírásai szerint; valamint”.

2.

Az A. szakasz F. alrészének 21.A.130. b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b)

A megfelelőségi nyilatkozatnak az alábbiakat kell tartalmaznia:

1.

nyilatkozatot valamennyi termékre, alkatrészre vagy berendezésre vonatkozóan, amely szerint a termék vagy berendezés megfelel a jóváhagyott tervadatoknak, és biztonságos üzemkész állapotban van; valamint

2.

nyilatkozatot valamennyi légi járműre vonatkozóan, amely szerint a légi járművön elvégezték a 21.A.127. a) pont szerinti földi és repülési teszteket; valamint

3.

nyilatkozatot valamennyi hajtóműre vagy változtatható állásszögű légcsavarra vonatkozóan, amely szerint a hajtóművön vagy a légcsavaron a gyártó a 21.A.128. pontnak megfelelően elvégezte a végleges működési tesztet; valamint

4.

ezen túlmenően a hajtóművek esetében nyilatkozatot arról, hogy az elkészült hajtómű a hajtómű gyártásakor megfelel az alkalmazandó kibocsátási előírásoknak.”

3.

Az A. szakasz G. alrészének 21.A.165. c) 2. és 3. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„2.

az 1. számú EASA-űrlapnak a jóváhagyott tervadatoknak való megfelelés és a biztonságos üzemkész állapot meglétének tanúsítása céljából történő kiállítását megelőzően meghatározza, hogy az egyéb termékek, alkatrészek vagy berendezések elkészültek, továbbá megfelelnek a jóváhagyott tervadatoknak, és biztonságos üzemkész állapotban vannak;

3.

ezen túlmenően a hajtóművek esetében meghatározza, hogy az elkészült hajtómű a hajtómű gyártásakor megfelel az alkalmazandó kibocsátási előírásoknak;

4.

az 1. számú EASA-űrlap kiállítását megelőzően meghatározza, hogy az egyéb termékek, alkatrészek vagy berendezések megfelelnek az alkalmazandó adatoknak.”

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2013. január 8-án.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  HL L 79., 2008.3.19., 1. o.

(2)  HL L 224., 2012.8.21., 1. o.


9.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 4/38


A BIZOTTSÁG 8/2013/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2013. január 8.)

az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (1),

tekintettel az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a gyümölcs- és zöldség-, valamint a feldolgozottgyümölcs- és feldolgozottzöldség-ágazatra alkalmazandó részletes szabályainak a megállapításáról szóló, 2011. június 7-i 543/2011/EU bizottsági végrehajtási rendeletre (2) és különösen annak 136. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikkében említett behozatali átalányértékeket e rendelet melléklete határozza meg.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2013. január 8-án.

a Bizottság részéről, az elnök nevében,

José Manuel SILVA RODRÍGUEZ

mezőgazdasági és vidékfejlesztési főigazgató


(1)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(2)  HL L 157., 2011.6.15., 1. o.


MELLÉKLET

Az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek

(EUR/100 kg)

KN-kód

Országkód (1)

Behozatali átalányérték

0702 00 00

IL

51,1

MA

59,2

TN

81,0

TR

102,6

ZZ

73,5

0707 00 05

EG

191,6

TR

129,7

ZZ

160,7

0709 93 10

MA

84,0

TR

133,7

ZZ

108,9

0805 10 20

EG

68,6

MA

60,9

TR

68,9

ZA

50,5

ZZ

62,2

0805 20 10

MA

78,5

ZZ

78,5

0805 20 30, 0805 20 50, 0805 20 70, 0805 20 90

IL

79,1

MA

101,4

TR

83,8

ZZ

88,1

0805 50 10

TR

78,8

ZZ

78,8

0808 10 80

CA

164,3

CN

86,7

MK

31,3

US

200,2

ZZ

120,6

0808 30 90

CN

60,7

US

144,2

ZZ

102,5


(1)  Az országoknak az 1833/2006/EK bizottsági rendeletben (HL L 354., 2006.12.14., 19. o.) meghatározott nómenklatúrája szerint. A „ZZ” jelentése „egyéb származás”.


HATÁROZATOK

9.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 4/40


A TANÁCS HATÁROZATA

(2012. december 4.)

a Görögországnak a költségvetési felügyelet megerősítésére és elmélyítésére, valamint Görögországnak a túlzott hiány helyzetének orvoslásához szükségesnek ítélt mértékű hiánycsökkentésre irányuló intézkedések meghozatalára való felszólításáról szóló 2011/734/EU határozat módosításáról

(2013/6/EU)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 126. cikke (9) bekezdésére és 136. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására,

mivel:

(1)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 136. cikke (1) bekezdésének a) pontja rendelkezik arról, hogy a költségvetési fegyelem és a költségvetési felügyelet összehangolásának erősítése céljából lehetőség van kifejezetten az euroövezeti tagállamokra vonatkozó intézkedések elfogadására.

(2)

Az EUMSZ 126. cikke megállapítja, hogy a tagállamoknak kerülniük kell a túlzott költségvetési hiányt, és meghatározza az erre vonatkozó, túlzott hiány esetén követendő eljárást. A Stabilitási és Növekedési Paktum, amely kiigazító ága keretében végrehajtja a túlzott hiány esetén követendő eljárást, támogatja azokat a kormányzati politikákat, amelyek a gazdasági helyzet figyelembevétele mellett a költségvetés stabilitásának mihamarabbi visszaállítását célozzák.

(3)

A Tanács 2009. április 27-én az Európai Közösséget létrehozó szerződés 104. cikke (6) bekezdésének megfelelően megállapította, hogy Görögországban túlzott hiány áll fenn.

(4)

A Tanács 2010. május 10-én az EUMSZ 126. cikkének (9) bekezdése és 136. cikke alapján elfogadta a 2010/320/EU határozatot (1) Görögországnak a költségvetési felügyelet megerősítésére és elmélyítésére, valamint a túlzott hiány helyzetének orvoslásához szükségesnek ítélt mértékű, legkésőbb 2014-ig megvalósítandó hiánycsökkentésre irányuló intézkedések meghozatalára való felszólításáról. A Tanács meghatározta továbbá a költségvetési hiányra vonatkozó éves célokat is.

(5)

A 2010/320/EU határozatot több alkalommal jelentős mértékben módosították. Mivel további módosításokra volt szükség, a határozatot a 2011/734/EU tanácsi határozat (2)2011. július 12-én átdolgozta az áttekinthetőség érdekében. Ezt a határozatot első alkalommal 2011. november 8-án módosították (3).

(6)

A 2011/734/EU határozatot 2012. március 13-án (4) a Bizottság ajánlását követően ismét módosították több szempontból, többek között a költségvetési kiigazítási pálya tekintetében, a túlzott hiány orvoslására vonatkozó határidő azonban nem változott. Az említett határozat megerősítette az arra vonatkozó ajánlást, hogy Görögország hozzon a túlzott hiány helyzetének legkésőbb 2014-ig történő megszüntetésére irányuló intézkedéseket, a 2009–2014-es időszakban a strukturális egyenlegnek GDP-arányosan legalább 10 százalékpontos javítása révén.

(7)

A túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló, 1997. július 7-i 1467/97/EK tanácsi rendelet (5) 5. cikkének (2) bekezdése szerint amennyiben az EUMSZ 126. cikke (9) bekezdésének megfelelően eredményes intézkedésekre került sor, de a felszólítás elfogadását követően az államháztartásra jelentős negatív hatást gyakorló, előre nem látható kedvezőtlen gazdasági események következnek be, a Tanács a Bizottság ajánlása alapján határozhat úgy, hogy az EUMSZ 126. cikke (9) bekezdése alapján felülvizsgált felszólítást fogad el.

(8)

A jelenlegi előrejelzések szerint a gazdasági tevékenység sokkal gyengébb lesz a 2011/734/EU határozat legutóbbi módosításának 2012. márciusi elfogadásakor vártnál. 2012-ben és 2013-ban mind a reál-, mind a nominális GDP szintje várhatóan sokkal alacsonyabb lesz. A görög nemzeti számlák legutóbbi, 2012. októberi felülvizsgálata a 2011/734/EU határozatban levő mögöttes adatokkal összehasonlítva a reál-GDP jelentősebb zsugorodását tárta fel. A Bizottság szolgálatainak 2012. őszi előrejelzése szerint a reál-GDP 6,0 %-kal zsugorodik 2012-ben és további 4,2 %-kal 2013-ban (szemben a 2011/734/EU határozatban 2012-re jelzett 4,7 %-os visszaeséssel és a 2013. évi 0,0 %-os stagnálással), amit 2014-ben csupán 0,6 %-os növekedés követ. A gazdasági forgatókönyv e jelentős romlása változatlan politika mellett az államháztartási kilátások ennek megfelelő rosszabbodását jelenti.

(9)

2012-ben a költségvetési hiány várhatóan a GDP 6,9 %-át éri majd el, ami jóval a 2011/734/EU határozatban a 2012. évi költségvetési hiány tekintetében meghatározott felső határ (amelynek alapja a számlák 1995. évi, a 2223/96/EK rendelet (6) által létrehozott európai rendszere), azaz a GDP 7,3 %-a alatt van. Nominális értelemben a 2012. évi költségvetési hiány várhatóan 13,4 milliárd EUR lesz, szemben a 2011/734/EU határozatban a hiányra vonatkozóan előírt 14,8 milliárd EUR összegű felső határral. Az elsődleges hiány azonban – nagyrészt a vártnál súlyosabb recesszió miatt – valószínűleg némileg magasabb lesz a GDP 1,0 %-ában meghatározott célnál. A becslések szerint a strukturális hiány Görögországban GDP-arányosan 13,4 százalékponttal javul, a 2009. évi 14,7 %-os hiányról 2012-ben várhatóan 1,3 %-ra. Görögország a 2009–2012-es időszakban így biztosította a strukturális egyenleg javulását, amely már most meghaladja a Tanács által a 2009–2014-es időszakra meghatározott, GDP-arányosan legalább 10 százalékpontos javulást. A görög parlament 2012. november 11-én elfogadta a 2013. évi költségvetést, amely a várakozások szerint a GDP 5 %-át meghaladó, több mint 9,2 milliárd EUR volumenű megtakarítást eredményez. A 2013. évi költségvetés a 2013–2016-os időszakra szóló középtávú költségvetési stratégia részét képezi, amelyet a görög parlament néhány nappal korábban, 2012. november 7-én fogadott el. A középtávú költségvetési stratégia és az annak végrehajtására vonatkozó jogszabályok számottevő és az időszak elejére ütemezett, 2016-ra a GDP 7 %-át meghaladó költségvetési konszolidációt irányoznak elő, amit strukturális intézkedések átfogó csomagja támaszt alá. E fejlemények figyelembevételével a Görögország gazdasági kiigazítási programjáról szóló egyetértési megállapodásba foglalt szakpolitikai feltételeket aktualizálni kell. A Görögország által vállalt kötelezettség nemcsak a költségvetési konszolidációs intézkedéseket érinti, hanem azokat az intézkedéseket is, amelyek a növekedés elősegítéséhez és a negatív szociális hatások minimálisra csökkentéséhez szükségesek. Összességében tehát Görögország 2012-ben eredményes intézkedéseket tett a hiány csökkentésére, a 2011/734/EU határozatnak megfelelően.

(10)

A Bizottság 2012. őszi előrejelzésében az szerepelt, hogy a konszolidált államadósság 2012-ben 11,1 milliárd EUR-val fog csökkenni, szemben a 2011/734/EU határozatban szereplő 26,95 milliárd EUR-val. Ez a vártnál alacsonyabb privatizációs bevételekkel és az államadósságnak a vártnál szintén alacsonyabb konszolidációjával magyarázható, valamint az elhatárolásoknak és az egyéb kamatmódosításoknak a tervezettnél kedvezőtlenebb alakulásával. A statisztikai adatok felülvizsgálatát követően megállapított alacsonyabb nominális GDP és a rosszabb makrogazdasági kilátások miatt a GDP-arányos államadósság 176,7 %-ra növekszik, mielőtt 2012 decemberében végrehajtásra kerülnek a hivatalos pénznemként az eurót használó tagállamok által elfogadott kezdeményezések, valamint a Görögország által mérlegelt bizonyos adósságcsökkentő intézkedések, amelyek az adósságot 2012 végére kicsivel a GDP 160 %-a fölé csökkentik. Ezek az intézkedések valószínűsíthetően javítják majd az adósság fenntarthatóságát, a Görögország által mérlegelt bizonyos adósságcsökkentő intézkedések pedig az adósságpálya fenntarthatóságát, anélkül, hogy módosítanák az elsődleges többlet eléréséhez szükséges költségvetési pályát. Figyelembe véve a költségvetési hiány csökkenését és a nominális GDP-nek a strukturális szakpolitikai intézkedések nyomán bekövetkező erősebb növekedését is, a GDP-arányos államadósság várhatóan 2013-ban eléri a csúcsot, majd 2014-től csökkenni kezd és 2016-ban 160 % alá kerül.

(11)

Az eredményes intézkedések ellenére a gazdasági forgatókönyv e jelentős romlása változatlan politika mellett az államháztartási kilátások ennek megfelelő rosszabbodását vonja maga után, és megnehezíti a túlzott hiány 2014-ig történő megszüntetését, ahogyan azt a Tanács a 2011/734/EU határozatban kérte. A kedvezőtlen gazdasági eseményekre tekintettel indokolt a kiigazítási időszak meghosszabbítása. Mindenekelőtt a tanácsi határozatban megállapított határidőt két évvel, 2016-ig meg kell hosszabbítani. A módosított gazdasági kiigazítási programban meghatározott pálya alapján az elsődleges egyenlegre vonatkozóan a 2013–2016-os időszakra meghatározott célok a következők: a GDP 0 %-a, 1,5 %-a, 3 %-a, illetve 4,5 %-a. A módosított pálya azt jelenti, hogy a költségvetési hiány 2016-ban a GDP 3 %-a alá kerül. A 2012 decemberében végrehajtandó adósságcsökkentő intézkedések akár a GDP 1 %-ával is csökkenthetik a kamatfizetéseket, már 2015-ben lehetővé téve így a költségvetési hiánynak a GDP 3 %-a alá történő csökkentését. A becslések szerint ennek eredményeként a ciklikusan kiigazított elsődleges egyenlegnek a GDP-hez viszonyított aránya a 2012. évi 4,1 %-ról 2013-ban 6,2 %-ra, 2014-ben, 2015-ben, illetve 2016-ban pedig legalább 6,4 %-ra javulhat, a ciklikusan kiigazított, GDP-arányos államadósság pedig 2012-ben – 1,3 %, 2013-ban 0,7 %, 2014-ben 0,4 %, 2015-ben 0,0 % és 2016-ban – 0,4 % lehet, a kamatfizetések eredeti profilját tükrözve. A cél eléréséhez – a túlzott hiány orvoslására vonatkozó határidő meghosszabbításának ellenére is – 2013–2014-ben rendkívül nagy mértékű költségvetési kiigazításra lesz szükség, és azt jelentős mértékben az időszak elejére kell ütemezni. A határidő módosítása így fenntartja a gazdasági kiigazítási program hitelességét, szem előtt tartva a konszolidáció gazdasági és szociális hatásait, valamint azt, hogy meg kell őrizni a görög kormány iránti bizalmat, miszerint képes kezelni a költségvetési kihívásokat.

(12)

Az e határozatban előírt valamennyi intézkedés alapvető jelentőséggel bír a szükséges költségvetési kiigazítás megvalósítása szempontjából. Egyes intézkedések közvetlen hatást gyakorolnak Görögország költségvetési helyzetére, míg mások strukturális intézkedések, amelyek eredményeként középtávon javul majd a költségvetési irányítás, a költségvetés helyzete pedig stabilabbá válik.

(13)

A görög kormány pénzügyi helyzetének rendkívül súlyos romlása miatt a hivatalos pénznemként az eurót használó tagállamok úgy döntöttek, hogy a Nemzetközi Valutaalap által biztosított multilaterális segítségnyújtáshoz kapcsolódva stabilitási támogatást nyújtanak Görögországnak az euroövezet egésze pénzügyi stabilitásának védelme érdekében. 2012 márciusa óta a hivatalos pénznemként az eurót használó tagállamok által biztosított támogatás Görögországgal kötött kétoldalú hitelkeret-megállapodás, valamint az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz keretében nyújtott hitel formájában valósul meg. A hitelezők úgy döntöttek, hogy támogatásukat attól teszik függővé, hogy Görögország végrehajtja-e az e határozattal módosított 2011/734/EU határozat rendelkezéseit. Görögországnak mindenekelőtt a megállapított ütemtervnek megfelelően végre kell hajtania az ebben a határozatban meghatározott intézkedéseket,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2011/734/EU határozat a következőképpen módosul:

1.

Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikk

(1)   Görögországnak a lehető leggyorsabban, de legkésőbb 2016-ig meg kell szüntetnie a jelenleg fennálló túlzott hiányt.

(2)   A túlzott hiány megszüntetésére irányuló kiigazítási pálya célja 2012-ben legfeljebb 2 925 millió EUR (a GDP 1,5 %-a) elsődleges (a kamatkiadásokat nem tartalmazó) államháztartási hiány elérése, majd 2013-ban legalább 0 millió EUR (a GDP 0,0 %-a), 2014-ben legalább 2 775 millió EUR (a GDP 1,5 %-a), 2015-ben legalább 5 700 millió EUR (a GDP 3,0 %-a), illetve 2016-ban 9 000 millió EUR (a GDP 4,5 %-a) elsődleges többlet elérése. Az elsődleges hiányra/többletre vonatkozó fenti célok azt feltételezik, hogy az ESA-alapú államháztartási hiány a következőképpen alakul: 2012-ben a GDP 6,9 %-a, 2013-ban a GDP 5,4 %-a, 2014-ben a GDP 4,5 %-a, 2015-ben a GDP 3,4 %-a, 2016-ban pedig a GDP 2,0 %-a. A 2012 decemberében végrehajtandó adósságcsökkentő intézkedések akár a GDP 1 %-ával is csökkenthetik a kamatfizetéseket. A becslések szerint ennek eredményeként a ciklikusan kiigazított elsődleges egyenlegnek a GDP-hez viszonyított aránya a 2012. évi 4,1 %-ról 2013-ban 6,2 %-ra, 2014-ben, 2015-ben, illetve 2016-ban pedig legalább 6,4 %-ra javulhat, a ciklikusan kiigazított, GDP-arányos államadósság pedig 2012-ben – 1,3 %, 2013-ban 0,7 %, 2014-ben 0,4 %, 2015-ben 0,0 % és 2016-ban – 0,4 % lehet, a kamatfizetések eredeti profilját tükrözve. A pénzügyi és nem pénzügyi eszközök privatizációjából származó bevételek, a banki feltőkésítéshez kapcsolódó tranzakciók, valamint az euroövezeti nemzeti központi bankoknak – köztük a Görög Nemzeti Banknak – a görög államkötvények beruházási portfólióállományából eredő jövedelmére vonatkozó 2012. február 21-i eurocsoport-határozathoz kapcsolódó transzferek nem csökkenthetik az előírt költségvetési konszolidációt, és nem vehetők figyelembe e célok értékelése során. Ugyanez vonatkozik a veszteséget termelő bankok általi minden olyan kifizetésre, amely meghaladja a garanciadíjaknak a rendkívüli likviditási segítségnyújtás keretében megállapított, 2012. szeptember 30-án érvényes struktúrája szerinti mértéket.

(3)   A 2012 decemberében végrehajtandó adósságcsökkentő intézkedések hatását is figyelembe véve a (2) bekezdésben említett kiigazítási pálya 2016-ban 160 % alatti GDP-arányos konszolidált államadósságot eredményezne.”

2.

A 2. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(10a)   Görögország 2012. december 4-ig elfogadja az alábbi intézkedéseket:

a)

a 2013. évi költségvetés és a középtávú költségvetési stratégia 2016-ig, valamint az e határozat IA. mellékletében ismertetett intézkedések és a megfelelő végrehajtási jogszabályok. A középtávú költségvetési stratégiának részleteznie kell a tartós költségvetési konszolidációs intézkedéseket, amelyek biztosítják a 2012–2016-os hiányra vonatkozóan e határozatban megállapított felső határ betartását és a GDP-arányos államadósság fenntartható csökkenő pályára állítását;

b)

aktualizált privatizációs terv előterjesztése a görög parlamentnek és az eszközfejlesztési terv féléves aktualizálásának közzététele;

c)

a teljes és közvetlen tulajdonjog (részvények vagy koncessziós jogok) átruházása a HRADF (Hellenic Republic Asset Development Fund – a Hellén Köztársaság Eszközfejlesztési Alapja) privatizációs eszközeinek portfóliójába a következők esetében: az Egnatia autópálya, valamint Eléfszina, Lávrion, Igumenítsza, Alexandrúpoli, Vólosz, Kavála, Korfu, Pátra, Iráklio és Rafína regionális kikötői;

d)

annak biztosítása, hogy a szakminisztériumok és egyéb releváns szervek lehetővé tegyék a köztulajdonnal foglalkozó főtitkárság számára az állami tulajdonban levő ingatlanok vagyonleltárához való teljes hozzáférést;

e)

az állami tulajdonú vállalatok (PPC, OLP és OLTH kikötői hatóságok, HELPE, EYATH és EYDAP, kikötők stb.) olyan, törvényben előírt rendelkezéseinek módosítása és/vagy hatályon kívül helyezése, amelyek a magánrészvényesek szavazati jogainak korlátozása tekintetében eltérnek a társasági jogtól;

f)

az adóigazgatással foglalkozó főtitkár szerepét és képesítését meghatározó jogszabályok, és előírások a pénzügyminiszter számára a döntéshozatali hatásköröknek az adóigazgatással foglalkozó főtitkárra való átruházása tekintetében;

g)

tapasztalt adóellenőrök alkalmazása az azonnali bevételi szükségletekre irányuló tevékenységek elvégzésére az alapvető végrehajtási területek, például a nagyadózókkal foglalkozó egység megerősítése és teljes körű működésének biztosítása révén száz auditor más feladatkörökből történő átcsoportosításával, továbbá a nagy vagyonnal rendelkező magánszemélyekkel és a nagy jövedelmű önálló vállalkozókkal foglalkozó egyetlen funkcionális egység létrehozása, és az egység megfelelő személyzetének biztosítása érdekében ötven tapasztalt adóellenőr alkalmazása révén, akik közvetlenül elszámoltathatók az adóigazgatási főtitkár felé;

h)

egy minisztertanácsi jogszabály (amely felváltja a 2012. október 29-én elfogadott minisztertanácsi jogszabályt), amelynek célja a költségvetés végrehajtásának erősítése és a stabil költségvetési irányítás előmozdítása, és amely az eredeti minisztertanácsi jogszabály rendelkezésein túl a következő rendelkezéseket is tartalmazza: i. annak meghatározása, hogy minden év december végéig együttműködési megállapodás aláírására kerül sor a Pénzügyminisztérium és az egyéb minisztériumok között, vagy a szakminisztériumok és a felügyelt szervek vezetői között (így lefedve a teljes államháztartást); ii. a kiegyensúlyozott költségvetésre vonatkozó jelenlegi korlátok megerősítése a helyi önkormányzatok esetében azok hatékonyságának fokozása érdekében, ideértve a korrekciós és a szankcionálási mechanizmusokat; iii. az állami tulajdonú vállalatok jelenlegi ellenőrzési rendszerének szigorítása és érvényesítési mechanizmus bevezetése az egyes állami tulajdonú vállalatok számára meghatározott konkrét céloktól való eltérések esetére; és iv. a helyi önkormányzatok és az állami tulajdonú vállalatok operatív kötelezettségvállalásait tartalmazó, minden év december végéig létrehozandó nyilvántartásra vonatkozó konkrét célok meghatározását szolgáló keret kialakítása. A minisztertanácsi jogszabálynak tartalmaznia kell továbbá a központi kormányzat korrekciós transzfereire vonatkozó mechanizmusokat, a céloktól való eltérések éven belüli és esetleg a következő években történő kezelése és annak biztosítása érdekében, hogy a hátralékok ne növekedjenek; a jogszabálynak kifejezetten rendelkeznie kell arról, hogy az állami eszközök privatizációjából befolyó bevétel közvetlenül egy elkülönített számlára kerül a cash-flow ellenőrzése érdekében, a hivatalos finanszírozás nem megfelelő felhasználásának elkerülése és az adósság kellő időben történő visszafizetésének biztosítása céljából; a céloktól való eltérés esetén továbbá főszabályként alkalmazandó automatikus kiadáscsökkentést kell megállapítania, annak biztosításával, hogy a hátralékok ne növekedjenek;

i)

a nemzeti egészségügyi szolgáltató szervezet (EOPYY) jelenlegi pénzügyi helyzetének javítását szolgáló intézkedéscsomag és annak biztosítása, hogy a költségvetés végrehajtása 2012-ben és 2013-ban közelebb kerül a kiegyensúlyozott költségvetéshez, többek között a következők révén: i. az ellátások rendszerének ésszerűsítése; ii. a magánszolgáltatók által biztosított egészségügyi ellátás esetében a költségmegosztás növelése; iii. támogatásvolumen-megállapodások megkötése és az ún. case-mix (betegadatok osztályozása) megállapodások felülvizsgálata a magánszolgáltatókkal; iv. az EOPYY által magánszolgáltatók számára alvállalkozásba adott diagnosztikai és fizioterápiás szolgáltatások díjainak és számának felülvizsgálata, annak érdekében, hogy a kapcsolódó költségek 2013-ban legalább 80 millió EUR-val csökkenjenek; v. az ártámogatott orvosi eszközökre vonatkozó referenciaár-rendszer bevezetése; és vi. az OGA-tagok által fizetett járulékok fokozatos növelése az EOPYY más tagjai által fizetett járulékok átlagos szintjére;

j)

a gyógyszerek ártámogatásához kapcsolódó következő intézkedések: i. a gyógyszerkiadások ellenőrzésére irányuló előírások, mely ellenőrzés vészhelyzeti intézkedések (ideértve például az árak általános csökkentését) alkalmazását vonja maga után, amennyiben a meglévő automatikus visszakövetelési mechanizmus valamilyen okból nem elégséges a cél megvalósításához; ezeknek az intézkedéseknek egyenértékű megtakarítást kell biztosítaniuk; ii. miniszteri rendelet, amely 2013-ra új visszakövetelési küszöbértéket állapít meg (2,44 milliárd EUR a járóbeteg-ellátás esetében); iii. a gyógyszerek árlistájának és a támogatható gyógyszerek listájának frissítése, különösen a krónikus betegségek tekintetében csak a költséghatékony »csomagok« támogatásának előírása, gyógyszereknek a pozitív listáról a nem támogatott, illetőleg a vény nélkül kiadható gyógyszerek listájára való áthelyezése, valamint a Nemzeti Gyógyszerészeti Szervezet által kidolgozott referenciaár-rendszer bevezetése révén. Ezeket a listákat a 89/105/EGK tanácsi irányelvnek megfelelően legalább évente kétszer frissíteni kell; valamint iv. a felírt gyógyszernek ugyanolyan hatóanyagot tartalmazó, az adott referenciakategóriába tartozó legolcsóbb gyógyszerrel való helyettesítése a gyógyszertárakban (generikus készítményekkel való kötelező helyettesítés).”

3.

A 2. cikk (11) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(11)   Görögország 2012. december végéig elfogadja az alábbi intézkedéseket:

a)

a személyi jövedelemadó és a társasági adó reformja az adórendszer egyszerűsítése, az adóalap szélesítése és a mentességek és preferenciális rendszerek megszüntetése céljából;

b)

a szükséges elsődleges és másodlagos jogszabályok, a privatizációs terv gyors végrehajtásának biztosítása érdekében;

c)

szabályozási keret létrehozása a vízművek számára;

d)

az adóigazgatás javítására irányuló intézkedések, a teljesítményértékelés bevezetése, a kockázatértékelési módszerek használatának javítása és adósságkezelésre specializálódott egységek létrehozása, valamint megerősítése;

e)

az állami szervek szállítók felé fennálló tartozásainak és az adó-visszatérítéseknek az elszámolására irányuló terv kidolgozása és közzététele;

f)

a másodlagos/kiegészítő állami nyugdíjalapok működésére irányuló reform végrehajtásának befejezése, és a közszférában működő valamennyi alap összevonása;

g)

a gyógyszergyártók által fizetendő 5 %-os visszatérítés (amely a kórházak által elszámolt gyógyszerekre már érvényes) alkalmazását az EOPYY gyógyszertárakban értékesített valamennyi termékre kiterjesztő jogszabályok;

h)

a generikus gyógyszerek arányának növelése a gyógyszertárakban értékesített gyógyszerek teljes volumenének 35 %-ára;

i)

belső ellenőrök kinevezése valamennyi kórházban és a kötelezettségvállalási nyilvántartások elfogadása minden kórházban.”

4.

A 2. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„(12)   Görögország 2013. március végéig elfogadja az alábbi intézkedéseket:

a)

a kisfeszültségű hálózatot használó fogyasztók tekintetében a végfelhasználói árak kiigazítására irányuló miniszteri rendelet kibocsátása;

b)

a középtávú költségvetési stratégia aktualizálása kötelező hároméves kiadási felső határokkal a kormányzat alszektorai számára;

c)

személyzeti tervek elfogadása a szakminisztériumokban;

d)

nagyobb mértékben autonóm adóigazgatás létrehozása és az autonómia mértékének, az irányítási keretnek, az elszámoltathatóságnak, az adóigazgatás vezetője jogi hatáskörének és a szervezet kezdeti személyzetének meghatározása;

e)

a közszolgálatban alkalmazandó új, teljes körű korrupcióellenes terv kibocsátása és közzététele, többek között az adó- és vámigazgatásra vonatkozó különös előírásokkal;

f)

egy teljesen működőképes szabványos eljárás biztosítása az ingatlanok telekkönyvi értékének felülvizsgálatához az ezen érték piaci árakhoz való közelítése érdekében, a tőkeadókkal foglalkozó igazgatóság felelőssége mellett;

g)

negyven új ingatlan (ezek alkotják a privatizációs tervben a 2. és a 3. ingatlanvagyon-tételt) átruházása a HRADF-nek.

(13)   Görögország 2013. június végéig elfogadja az alábbi intézkedéseket:

a)

a kétezer adóellenőr teljes működőképességének biztosítására vonatkozó cél megvalósítása;

b)

az adózási eljárásra vonatkozó új szabályzat elfogadása;

c)

annak biztosítása, hogy az e-közbeszerzési platform készen álljon a valamennyi központi beszerző szerv általi használatra.

(14)   Görögország 2013. szeptember végéig elfogadja a szükséges jogszabályokat a strukturálisan kiegyensúlyozott költségvetésre vonatkozó – automatikus korrekciós mechanizmust tartalmazó – szabály bevezetése érdekében.”

5.

A szöveg IA. mellékletként kiegészül az e határozat mellékletében szereplő szöveggel.

2. cikk

Ez a határozat a róla szóló értesítés napján lép hatályba.

3. cikk

Ennek a határozatnak a Görög Köztársaság a címzettje.

Kelt Brüsszelben, 2012. december 4-én.

a Tanács részéről

az elnök

S. ALETRARIS


(1)  HL L 145., 2010.6.11., 6. o.

(2)  HL L 296., 2011.11.15., 38. o.

(3)  A Tanács 2011/791/EU határozata (HL L 320., 2011.12.3., 28. o.).

(4)  A Tanács 2012/211/EU határozata (HL L 113., 2012.4.25., 8. o.).

(5)  HL L 209., 1997.8.2., 6. o.

(6)  A Tanács 1996. június 25-i 2223/96/EK rendelete a Közösségben a nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről (HL L 310., 1996.11.30., 1. o.).


MELLÉKLET

„IA. MELLÉKLET

A 2013–2016-OS IDŐSZAKRA VONATKOZÓ KÖZÉPTÁVÚ KÖLTSÉGVETÉSI STRATÉGIÁHOZ KAPCSOLÓDÓ INTÉZKEDÉSEK

A középtávú költségvetési stratégia 2016-ig a következő további intézkedéseket foglalja magában:

1.

A bérek racionalizálása 2013-ban legalább 1 110 millió EUR-val, 2014-ben pedig további 259 millió EUR-val.

2.

Nyugdíj-megtakarítások 2013-ban legalább 4 800 millió EUR, 2014-ben pedig további 423 millió EUR összegben.

3.

Az állam működési kiadásainak visszafogása 2013-ban legalább 239 millió EUR-val, 2014-ben pedig további 285 millió EUR-val.

4.

Az oktatáshoz kapcsolódó kiadások racionalizálásából és hatékonyságának javításából eredő megtakarítások 2013-ban legalább 86 millió EUR, 2014-ben pedig további 37 millió EUR összegben.

5.

Az állami tulajdonú vállalatokkal kapcsolatos megtakarítások 2013-ban legalább 249 millió EUR, 2014-ben pedig további 123 millió EUR összegben.

6.

A védelmi célú operatív kiadások visszafogása 2013-ban legalább 303 millió EUR, 2014-ben pedig további 100 millió EUR megtakarítás elérése érdekében.

7.

Megtakarítások az egészségügyi és gyógyszerkiadások terén 2013-ban legalább 455 millió EUR, 2014-ben pedig további 620 millió EUR összegben.

8.

A szociális ellátások racionalizálásából eredő megtakarítások 2013-ban legalább 217 millió EUR, 2014-ben pedig további 78 millió EUR összegben.

9.

A helyi önkormányzatok számára biztosított állami transzferek visszafogása 2013-ban legalább 50 millió EUR-val, 2014-ben pedig további 160 millió EUR-val.

10.

Az állami beruházási költségvetés (hazai finanszírozású állami beruházások) kiadásainak visszafogása 2013-ban legalább 150 millió EUR-val, 2014-ben pedig további 150 millió EUR-val.

11.

A bevételek növelése 2013-ban legalább 1 689 millió EUR-val, 2014-ben pedig további 1 799 millió EUR-val.”


Helyesbítések

9.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 4/46


Helyesbítés a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján a személyes adatok Izrael Állam által biztosított megfelelő védelméről a személyes adatok automatizált feldolgozása tekintetében elfogadott, 2011. január 31-i 2011/61/EU bizottsági határozathoz

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 27., 2011. február 1. )

A tartalomjegyzékben és a 39. oldalon, a határozat címe helyesen: