2012.12.29.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 360/1

A BIZOTTSÁG 1254/2012/EU RENDELETE

(2012. december 11.)

az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1126/2008/EK rendeletnek az IFRS 10, az IFRS 11, az IFRS 12 nemzetközi pénzügyi beszámolási standard, az IAS 27 nemzetközi számviteli standard (2011) és az IAS 28 nemzetközi számviteli standard (2011) tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 3. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

(1)	Az 1126/2008/EK bizottsági rendelettel (2) elfogadásra kerültek egyes, 2008. október 15-én érvényben lévő nemzetközi standardok és értelmezések.

(2)

A Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) 2011. május 12-én közzétette az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások, az IFRS 11 Közös megállapodások, az IFRS 12 Más gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségek közzététele nemzetközi pénzügyi beszámolási standardot, valamint a módosított IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások és a módosított IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések nemzetközi számviteli standardot. Az IFRS 10 célja, hogy olyan egységes konszolidációs modellt biztosítson, amely az ellenőrzést határozza meg valamennyi típusú gazdálkodó egység konszolidálásának alapjaként. Az IFRS 10 felváltja az IAS 27 Konszolidált és egyedi pénzügyi kimutatások standardot, valamint az Értelmezési Állandó Bizottság SIC-12 Konszolidálás – speciális célú gazdálkodó egységek értelmezését. Az IFRS 11 megállapítja a közös megállapodások részes feleinek pénzügyi beszámolóira vonatkozó elveket, valamint felváltja az IAS 31 Közös vállalkozásokban lévő érdekeltségek standardot és a SIC-13 Közös vezetésű gazdálkodó egységek – a tulajdonosok nem pénzbeli hozzájárulásai értelmezést. Az IFRS 12 összekapcsolja, megerősíti és felváltja a leányvállalatokra, közös megállapodásokra, társult vállalkozásokra és a nem konszolidált strukturált gazdálkodó egységekre vonatkozó közzétételi követelményeket. Az említett új IFRS-ekkel összefüggésben az IASB kibocsátotta az IAS 27 és az IAS 28 standard módosítását is.

(3)

Ez a rendelet jóváhagyja az IFRS 10, az IFRS 11, az IFRS 12 standardot, a módosított IAS 27 és IAS 28 standardot, valamint egyéb standardok és értelmezések ebből következő módosításait. Az említett standardok, valamint a hatályos standardok és értelmezések módosításai helyenként az IFRS 9 standardra való hivatkozásokat tartalmaznak, amelyek jelenleg nem alkalmazhatók, mivel az IFRS 9 standardot az Európai Unió még nem fogadta el. Ezért az e rendelet mellékletében az IFRS 9 standardra vonatkozó hivatkozásokat az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: Megjelenítés és értékelés standardra való hivatkozásként kell értelmezni. Nem alkalmazható továbbá az IFRS 9 bármely, e rendelet mellékletéből eredő módosítása.

(4)

Az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) Szakértői Munkacsoportjával (TEG) folytatott konzultáció megerősítette, hogy az IFRS 10, az IFRS 11, az IFRS 12, valamint a módosított IAS 27 és IAS 28 standard megfelel az 1606/2002/EK rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében az elfogadáshoz megállapított szakmai kritériumoknak.

(5)	Az 1126/2008/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)	Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a számviteli szabályozó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1) Az 1126/2008/EK rendelet melléklete a következőképpen módosul:

a)	Az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások nemzetközi pénzügyi beszámolási standard e rendelet mellékletének megfelelően beillesztésre kerül;

Az IFRS 1, IFRS 2, IFRS 3, IFRS 7 standard, az IAS 1, IAS 7, IAS 21, IAS 24, IAS 27, IAS 32, IAS 33, IAS 36, IAS 38, IAS 39 nemzetközi számviteli standard, valamint a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Értelmezési Bizottság IFRIC 5 értelmezése e rendelet mellékletének megfelelően az IFRS 10 standarddal összhangban módosul, amely az Értelmezési Állandó Bizottság SIC-12 értelmezését is felváltja;

c)	Az IFRS 11 Közös megállapodások standard e rendelet mellékletének megfelelően beillesztésre kerül;

Az IFRS 1, IFRS 2, IFRS 5, IFRS 7, IAS 7, IAS 12, IAS 18, IAS 21, IAS 24, IAS 32, IAS 33, IAS 36, IAS 38, IAS 39 standard, az IFRIC 5, IFRIC 9 és az IFRIC 16 értelmezés e rendelet mellékletének megfelelően az IFRS 11 standarddal összhangban módosul, amely az IAS 31 standardot és a SIC-13 értelmezést is felváltja;

e)	Az IFRS 12 Más gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségek közzététele standard e rendelet mellékletének megfelelően beillesztésre kerül;

f)	Az IAS 1 és az IAS 24 standard e rendelet mellékletének megfelelően az IFRS 12 standarddal összhangban módosul;

g)	A módosított IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standard e rendelet mellékletének megfelelően beillesztésre kerül;

h)	A módosított IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések standard e rendelet mellékletének megfelelően beillesztésre kerül.

(2) Az e rendelet mellékletében az IFRS 9 standardra vonatkozó hivatkozásokat az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: Megjelenítés és értékelés standardra való hivatkozásként kell értelmezni.

(3) Az IFRS 9 e rendelet mellékletéből eredő bármely szükségszerű módosítása nem alkalmazandó.

2. cikk

Az IFRS 10, az IFRS 11, az IFRS 12 standardot, a módosított IAS 27 és a módosított IAS 28 standardot, valamint az 1. cikk (1) bekezdésének b), d) és f) pontjában említett szükségszerű módosításokat minden társaságnak legkésőbb a 2014. január 1-jén vagy azt követően kezdődő első pénzügyi éve kezdőnapjától alkalmaznia kell.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2012. december 11-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO

(1) HL L 243., 2002.9.11., 1. o.

(2) HL L 320., 2008.11.29., 1. o.

MELLÉKLET

NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARDOK

IFRS 10

IFRS 10 –

Konszolidált pénzügyi kimutatások

IFRS 11

IFRS 11 –

Közös megállapodások

IFRS 12

IFRS 12 –

Más gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségek közzététele

IAS 27

IAS 27 –

Egyedi pénzügyi kimutatások

IAS 28

IAS 28 –

Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések

„ Sokszorosítása az Európai Gazdasági Térségben megengedett. Az Európai Gazdasági Térségen kívül minden jog fenntartva, kivéve a személyes használat vagy egyéb tisztességes felhasználás céljából történő sokszorosítást. További információ az IASB-től szerezhető be a www.iasb.org címen. ”

IFRS 10 NEMZETKÖZI PÉNZÜGYI BESZÁMOLÁSI STANDARD

Konszolidált pénzügyi kimutatások

CÉL

A jelen IFRS célja, hogy meghatározza a konszolidált pénzügyi kimutatások prezentálásának és elkészítésének elveit abban az esetben, amikor egy gazdálkodó egység egy vagy több másik gazdálkodó egység felett ellenőrzést gyakorol.

A célkitűzés megvalósítása

Az 1. bekezdésben meghatározott célkitűzés megvalósítása érdekében a jelen IFRS:

(a)	előírja, hogy az a gazdálkodó egység (az anyavállalat), amely egy vagy több gazdálkodó egység (leányvállalatok) felett ellenőrzést gyakorol, konszolidált pénzügyi kimutatásokat prezentáljon;

(b)	meghatározza az ellenőrzés elvét, és az ellenőrzést a konszolidálás alapjaként állapítja meg;

(c)	megállapítja, hogyan kell alkalmazni az ellenőrzés elvét annak meghatározása érdekében, hogy egy befektető ellenőrzést gyakorol-e egy befektetést befogadó felett, és ezért konszolidálnia kell-e a befektetést befogadót; valamint

(d)	meghatározza a konszolidált pénzügyi kimutatások elkészítésével kapcsolatos számviteli előírásokat.

A jelen IFRS nem foglalkozik az üzleti kombinációkra vonatkozó számviteli előírásokkal és azok konszolidációra gyakorolt hatásával, ideértve az üzleti kombinációkból származó goodwillt is (lásd az IFRS 3 Üzleti kombinációk standardot).

HATÓKÖR

Az a gazdálkodó egység, amely anyavállalat, köteles konszolidált pénzügyi kimutatásokat prezentálni. Ez az IFRS minden gazdálkodó egységre vonatkozik, kivéve az alábbiakat:

(a)

nem köteles konszolidált pénzügyi kimutatásokat prezentálni az anyavállalat, ha minden alábbi feltételnek megfelel:

(i)

egy másik gazdálkodó egység 100 %-ban tulajdonolt leányvállalata vagy egy másik gazdálkodó egység részleges tulajdonában álló leányvállalat, és minden más tulajdonosát – beleértve azokat is, akik szavazati joggal nem rendelkeznek – értesítették arról, és azok nem támasztottak kifogást az ellen, hogy az anyavállalat nem prezentál konszolidált pénzügyi kimutatásokat;

(ii)	adósság- vagy tőkeinstrumentumai nincsenek nyilvános piaci forgalomban (belföldi vagy külföldi tőzsdén vagy tőzsdén kívüli piacon, beleértve a helyi és regionális piacokat is);

(iii)

nem nyújtotta be pénzügyi kimutatásait valamely tőzsdefelügyeleti vagy más szabályozó testületnek, bármely típusba tartozó instrumentumai nyilvános piacon való kibocsátása céljából, és ilyen benyújtás nincs folyamatban; valamint

(iv)	legfőbb vagy valamely közbenső szintű anyavállalata nyilvánosan elérhető konszolidált pénzügyi kimutatásokat készít az IFRS-ekkel összhangban.

(b)	munkaviszony megszűnése utáni juttatási programok vagy más hosszú távú munkavállalói juttatási programok, amelyekre az IAS 19 Munkavállalói juttatások standard vonatkozik.

Ellenőrzés

A befektető, egy adott gazdálkodó egységben (a befektetést befogadóban) való részvétele jellegétől függetlenül köteles meghatározni, hogy anyavállalat-e, azáltal, hogy felméri, ellenőrzést gyakorol-e a befektetést befogadó felett.

A befektető akkor gyakorol ellenőrzést egy befektetést befogadó felett, ha a befektetést befogadóban való részvételéből származóan változó hozamoknak van kitéve, illetve azokkal kapcsolatban jogokkal rendelkezik, és a befektetést befogadó felett gyakorolt hatalma útján képes befolyásolni ezeket a hozamokat.

Ennek megfelelően a befektető kizárólag akkor gyakorol ellenőrzést a befektetést befogadó felett, ha a befektető az alábbiak mindegyikével rendelkezik:

(a)	hatalom a befektetést befogadó felett (lásd a 10–14. bekezdést);

(b)	a befektetést befogadóban való részvételéből származó változó hozamoknak való kitettség vagy ezzel kapcsolatos jogok (lásd a 15. és a 16. bekezdést); valamint

(c)	az a képesség, hogy a befektetést befogadó feletti hatalmát a befektetőt illető hozamok összegének befolyásolására használja (lásd a 17. és a 18. bekezdést).

A befektető köteles minden tényt és körülményt figyelembe venni annak értékelésekor, hogy ellenőrzést gyakorol-e egy befektetést befogadó felett. A befektető köteles újraértékelni, hogy ellenőrzést gyakorol-e egy befektetést befogadó felett, ha a tények és a körülmények arra utalnak, hogy az ellenőrzés 7. bekezdésben felsorolt három eleme közül egyben vagy többen változás következett be (lásd a B80–B85. bekezdést).

Két vagy több befektető együttesen ellenőriz egy befektetést befogadót, ha együtt kell eljárniuk a lényeges tevékenységek irányítása érdekében. Ilyen esetekben, mivel egyik befektető sem irányíthatja a tevékenységeket a többi befektető együttműködése nélkül, egyetlen befektető sem ellenőrzi önállóan a befektetést befogadót. Az egyes befektetők a befektetést befogadóban lévő érdekeltségüket a vonatkozó IFRS-eknek megfelelően számolják el, például az IFRS 11 Közös megállapodások standardnak, az IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések standardnak vagy az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standardnak megfelelően.

Hatalom

10.

A befektető akkor rendelkezik hatalommal egy befektetést befogadó felett, ha a befektetőnek olyan jogai vannak, amelyek felruházzák annak aktuális képességével, hogy irányítsa a lényeges tevékenységeket, vagyis azokat a tevékenységeket, amelyek jelentősen befolyásolják a befektetést befogadó hozamait.

11.

A hatalom a jogokból ered. A hatalom értékelése néhány esetben egyértelmű, például ha a befektetést befogadó feletti hatalmat közvetlenül és kizárólag a tőkeinstrumentumok (például részvények) által nyújtott szavazati jogok nyomán szerezték meg, és az az említett részesedésekből származó szavazati jogok alapján értékelhető. Egyéb esetekben az értékelés bonyolultabb, és egynél több tényező figyelembevételét kívánja meg, például ha a hatalom egy vagy több szerződéses megállapodásból származik.

12.

Az a befektető, aki rendelkezik a lényeges tevékenységek irányításának aktuális képességével, akkor is rendelkezik hatalommal, ha még nem gyakorolta az irányítási jogait. Az azzal kapcsolatos bizonyíték, hogy a befektető már irányította a lényeges tevékenységeket, segítséget nyújthat annak meghatározásában, hogy a befektető rendelkezik-e hatalommal; a bizonyíték azonban önmagában nem döntő annak megállapítása során, hogy a befektetőnek hatalma van-e egy befektetést befogadó felett.

13.

Ha két vagy több befektetőnek olyan jogai vannak, amelyek felruházzák őket annak egyoldalú képességével, hogy különböző lényeges tevékenységeket irányítsanak, az a befektető rendelkezik hatalommal a befektetést befogadó felett, aki képes azon tevékenységek irányítására, amelyek a leginkább befolyásolják a befektetést befogadó hozamait.

14.

A befektető akkor is rendelkezhet hatalommal egy befektetést befogadó felett, ha más gazdálkodó egységeknek olyan jogaik vannak, amelyek felruházzák őket azzal az aktuális képességgel, hogy részt vegyenek a lényeges tevékenységek irányításában, például amikor egy másik gazdálkodó egység jelentős befolyással rendelkezik. Annak a befektetőnek azonban, aki pusztán védelmet nyújtó jogokkal rendelkezik, nincs hatalma a befektetést befogadó felett (lásd a B26-B28. bekezdést), következésképp ellenőrzést sem gyakorol a befektetést befogadó felett.

Hozamok

15.

A befektető akkor van kitéve a befektetést befogadóban való részvételéből származó változó hozamoknak, illetve ezzel kapcsolatban akkor rendelkezik jogokkal, ha a részvételből származó hozamai esetleges változásoknak vannak kitéve a befektetést befogadó teljesítményének eredményeként. A befektető hozamai lehetnek csak pozitívak, csak negatívak vagy egészükben pozitívak és negatívak.

16.

Bár csupán egyetlen befektető gyakorolhat ellenőrzést egy befektetést befogadó felett, a befektetést befogadó hozamaiból egynél több fél is részesülhet. Például a nem ellenőrző részesedések tulajdonosai részesülhetnek a befektetést befogadó nyereségéből vagy felosztásaiból.

A hatalom és a hozamok közötti összefüggés

17.

A befektető akkor gyakorol ellenőrzést egy befektetést befogadó felett, ha a befektető nem pusztán hatalommal rendelkezik a befektetést befogadó felett, valamint a befektetést befogadóban való részvételéből származóan nem pusztán változó hozamoknak van kitéve, illetve ezzel kapcsolatban nem pusztán jogokkal rendelkezik, hanem képes is hatalmát arra használni, hogy befolyásolja a befektetést befogadóban való részvételéből származó hozamait.

18.

Ennek megfelelően a döntéshozatali jogokkal rendelkező befektető köteles megállapítani, hogy megbízó vagy megbízott-e. Az a befektető, aki a B58–B72. bekezdés szerint megbízott, a hozzá delegált döntéshozatali jogok gyakorlásakor nem ellenőrzi a befektetést befogadót.

SZÁMVITELI KÖVETELMÉNYEK

19.

Az anyavállalat egységes számviteli politikák alkalmazásával köteles konszolidált pénzügyi kimutatásokat készíteni az ugyanolyan ügyletek és a hasonló körülmények között bekövetkező egyéb események esetében.

20.

A befektetést befogadó konszolidálásának attól az időponttól kell kezdődnie, amikor a befektető ellenőrzést szerez a befektetést befogadó felett, és akkor kell megszűnnie, amikor a befektető elveszíti az ellenőrzést a befektetést befogadó felett.

21.

A konszolidált pénzügyi kimutatások elkészítésével kapcsolatban a B86–B93. bekezdés ad útmutatást.

Nem ellenőrző részesedések

22.

Az anyavállalat köteles a nem ellenőrző részesedéseket a pénzügyi helyzetre vonatkozó konszolidált kimutatásban a saját tőkén belül bemutatni, elkülönítve az anyavállalat tulajdonosainak tőkéjétől.

23.

Az anyavállalat valamely leányvállalatban lévő tulajdonosi érdekeltségében bekövetkező olyan változások, amelyek nem eredményezik azt, hogy az anyavállalat elveszíti a leányvállalat feletti ellenőrzést, tőkeügyleteknek minősülnek (vagyis a tulajdonosokkal azok tulajdonosi minőségében lebonyolított ügyletek).

24.

A nem ellenőrző részesedések konszolidált pénzügyi kimutatásokban történő elszámolásával kapcsolatban a B94-B96. bekezdés ad útmutatást.

Az ellenőrzése elvesztése

25.

Ha az anyavállalat elveszíti az ellenőrzést valamely leányvállalat felett, az anyavállalat:

(a)	kivezeti a korábbi leányvállalat eszközeit és kötelezettségeit a pénzügyi helyzetre vonatkozó konszolidált kimutatásból.

(b)

az ellenőrzés elvesztésekori valós értéken megjeleníti a korábbi leányvállalatban megtartott befektetéseket, és a továbbiakban a vonatkozó IFRS-eknek megfelelően számolja el azokat, valamint a korábbi leányvállalat által fizetendő, illetve neki járó összegeket. Az említett valós értéket az IFRS 9 standardnak megfelelően egy pénzügyi eszköz kezdeti megjelenítéskori valós értékének vagy adott esetben egy társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetés kezdeti megjelenítéskori bekerülési értékének kell tekinteni.

(c)	megjeleníti a korábbi ellenőrző részesedéshez hozzárendelhető, elvesztett ellenőrzéssel kapcsolatos nyereséget vagy veszteséget.

26.

Az ellenőrzés elvesztésének elszámolásával kapcsolatban a B97-B99. bekezdés ad útmutatást.

A. függelék

Meghatározott fogalmak

Ez a függelék az IFRS szerves részét képezi.

konszolidált pénzügyi kimutatások	Egy csoport pénzügyi kimutatásai, amelyekben az anyavállalat és leányvállalatai eszközeit, kötelezettségeit, saját tőkéjét, bevételeit, ráfordításait és cash flow-it úgy prezentálják, mintha azok egyetlen gazdasági egység pénzügyi kimutatásai lennének.
egy befektetést befogadó feletti ellenőrzés	A befektető akkor gyakorol ellenőrzést egy befektetést befogadó felett, ha a befektető a befektetést befogadóban való részvételéből származóan változó hozamoknak van kitéve, illetve ezzel kapcsolatban jogokkal rendelkezik, és a befektetést befogadó felett gyakorolt hatalma útján képes befolyásolni ezeket a hozamokat.
döntéshozó	Olyan döntéshozatali jogokkal rendelkező gazdálkodó egység, amely más felek megbízója vagy megbízottja.
csoport	Az anyavállalat és annak leányvállalatai.
nem ellenőrző részesedés	Egy leányvállalatban lévő olyan saját tőke, amely sem közvetlenül, sem közvetve nem tulajdonítható az anyavállalatnak.
anyavállalat	Olyan gazdálkodó egység, amely egy vagy több gazdálkodó egységet ellenőriz.
hatalom	olyan jogok, amelyek felruházzák az érintettet annak képességével, hogy irányítsa a lényeges tevékenységeket.
védelmet nyújtó jogok	Olyan jogok, amelyek arra irányulnak, hogy megvédjék a jogosult fél érdekeltségét anélkül, hogy az említett fél részére hatalmat biztosítanának a felett a gazdálkodó egység felett, amelyre a szóban forgó jogok vonatkoznak.
lényeges tevékenységek	A jelen IFRS alkalmazásában a lényeges tevékenységek a befektetést befogadó olyan tevékenységei, amelyek jelentősen befolyásolják a befektetést befogadó hozamait.
elmozdítási jogok	Olyan jogok, amelyek alapján a döntéshozó megfosztható döntéshozatali jogkörétől.
leányvállalat	Olyan gazdálkodó egység, amely felett egy másik gazdálkodó egység ellenőrzést gyakorol.

Az alábbi kifejezések az IFRS 11 standardban, az IFRS 12 Más gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségek közzététele standardban, a (2011-ben módosított) IAS 28 standardban vagy az IAS 24 Kapcsolt felekre vonatkozó közzétételek standardban kerültek meghatározásra, és a jelen IFRS-ben az említett IFRS-ekben meghatározott jelentésekkel szerepelnek:

—	társult vállalkozás

—	érdekeltség egy másik gazdálkodó egységben

—	közös vállalkozás

—	kulcspozíciókban lévő vezetők

—	kapcsolt fél

—	jelentős befolyás.

B. függelék

Alkalmazási útmutató

Ez a függelék az IFRS szerves részét képezi. Leírja az 1–26. bekezdés alkalmazását, és ugyanolyan jelentőséggel bír, mint az IFRS egyéb részei.

B1.

A függelékben található példák hipotetikus helyzeteket írnak le. Bár a példák egyes aspektusai szerepelhetnek konkrét tényállásokban, az IFRS 10 standard alkalmazásakor az adott tényállás összes tényét és körülményét értékelni kell.

AZ ELLENŐRZÉS ÉRTÉKELÉSE

B2.

Annak megállapítása érdekében, hogy ellenőrzést gyakorol-e egy befektetést befogadó felett, a befektető köteles felmérni, hogy az alábbiak mindegyikével rendelkezik-e:

(a)	hatalom a befektetést befogadó felett;

(b)	a befektetést befogadóban való részvételéből származó változó hozamoknak való kitettség vagy ezzel kapcsolatos jogok; valamint

(c)	az a képesség, hogy a befektetést befogadó feletti hatalmát a befektetőt illető hozamok összegének befolyásolására használja.

B3.

Az alábbi tényezők mérlegelése segítséget nyújthat a fenti döntésben:

(a)	a befektetést befogadó célja és rendeltetése (lásd a B5–B8. bekezdést);

(b)	melyek a lényeges tevékenységek, és hogyan születnek meg a szóban forgó tevékenységekkel kapcsolatos döntések (lásd a B11-B13. bekezdést);

(c)	a befektető jogai felruházzák-e a befektetőt annak aktuális képességével, hogy irányítsa a lényeges tevékenységeket (lásd a B14-B54. bekezdést);

(d)	a befektető ki van-e téve a befektetést befogadóban való részvételéből származó változó hozamoknak vagy vannak-e ezzel kapcsolatos jogai (lásd a B55-B57. bekezdést); valamint

(e)	a befektető rendelkezik-e azzal a képességgel, hogy a befektetést befogadó feletti hatalmát a befektetőt illető hozamok összegének befolyásolására használja (lásd a B58-B72. bekezdést).

B4.

Egy befektetést befogadó feletti ellenőrzés értékelésekor a befektetőnek figyelembe kell vennie a többi féllel fennálló kapcsolatát (lásd a B73-B75. bekezdést).

A befektetést befogadó célja és rendeltetése

B5.

A befektetést befogadó feletti ellenőrzés értékelésekor a befektető köteles figyelembe venni a befektetést befogadó célját és rendeltetését a következők megállapítása érdekében: melyek a lényeges tevékenységek, miként hozzák meg a lényeges tevékenységeket érintő döntéseket, ki rendelkezik a szóban forgó tevékenységek irányításának aktuális képességével, és ki kapja meg az említett tevékenységekből származó hozamokat.

B6.

A befektetést befogadó céljának és rendeltetésének mérlegelésekor nyilvánvaló lehet, hogy a befektetést befogadót olyan tőkeinstrumentumokkal ellenőrzik, amelyek a jogosultnak arányos szavazati jogokat biztosítanak, mint például a befektetést befogadó törzsrészvényei. Ebben az esetben a döntéshozatalt módosító további megállapodás hiányában az ellenőrzés értékelése során arra kell összpontosítani, hogy melyik fél képes a befektetést befogadó működési és pénzügyi politikáinak meghatározásához elegendő szavazati jogot gyakorolni (feltéve, hogy van ilyen fél) (lásd a B34-B50. bekezdést). A legegyértelműbb esetben - egyéb tényezők hiányában - az említett szavazati jogok többségével rendelkező befektető gyakorol ellenőrzést a befektetést befogadó felett.

B7.

Ahhoz, hogy bonyolultabb esetekben megállapítható legyen, hogy a befektető ellenőrzést gyakorol-e a befektetést befogadó felett, szükséges lehet a B3. bekezdésben szereplő néhány vagy minden egyéb tényező figyelembevétele.

B8.

Előfordulhat, hogy a befektetést befogadót úgy alakították ki, hogy a szavazati jogok ne legyenek domináns tényezők annak eldöntésében, hogy ki ellenőrzi a befektetést befogadót, mint például amikor a szavazati jogok kizárólag adminisztratív feladatokhoz kapcsolódnak, és a lényeges tevékenységeket szerződéses megállapodások útján irányítják. Ilyen esetekben amikor a befektető mérlegeli a befektetést befogadó célját és rendeltetését, a mérlegelésnek ki kell terjednie azon kockázatokra is, amelyeknek való kitettség érdekében a befektetést befogadót létrehozták, továbbá azokra a kockázatokra, amelyeket a tervek szerint átad a befektetést befogadóban részt vevő feleknek, valamint arra, hogy a befektető ki van-e téve a szóban forgó kockázatok valamelyikének vagy mindegyikének. A kockázatok mérlegelése magában foglalja nemcsak a csökkenés kockázatát, hanem az emelkedési potenciált is.

Hatalom

B9.

Ahhoz, hogy hatalommal rendelkezzen egy befektetést befogadó felett, a befektetőnek olyan jogokkal kell rendelkeznie, amelyek felruházzák annak aktuális képességével, hogy irányítsa a lényeges tevékenységeket. A hatalom értékelése céljából csak a lényeges jogokat, és azokat a jogokat kell figyelembe venni, amelyek nem védelmet nyújtó jogok (lásd a B22-B28. bekezdést).

B10.

Annak megállapítása, hogy egy befektető rendelkezik-e hatalommal, a lényeges tevékenységektől, a lényeges tevékenységeket érintő döntések meghozatalának módjától, valamint a befektetőnek és az egyéb feleknek a befektetést befogadóval kapcsolatos jogaitól függ.

A lényeges tevékenységek és azok irányítása

B11.

Sok befektetést befogadó esetében a hozamokra számos működési és pénzügyi tevékenység van jelentős hatással. Az alábbiakban példák láthatók azokra a tevékenységekre, amelyek a körülmények függvényében a lényeges tevékenységek közé tartozhatnak:

(a)	áruk vagy szolgáltatások értékesítése vagy vásárlása;

(b)	a pénzügyi eszközök kezelése azok élettartama alatt (ideértve a nem teljesítést is);

(c)	eszközök kiválasztása, beszerzése vagy elidegenítése;

(d)	új termékek vagy folyamatok kutatása és fejlesztése; és

(e)	finanszírozási struktúra meghatározása vagy finanszírozás szerzése.

B12.

Az alábbiakban példák láthatók a lényeges tevékenységekkel kapcsolatos döntésekre:

(a)	a befektetést befogadó működésével és tőkéjével kapcsolatos döntések, ideértve a költségvetési kérdéseket is; és

(b)	a befektetést befogadó kulcspozíciókban lévő vezetőinek vagy szolgáltatóinak kinevezése és díjazása, valamint szolgálatuk, illetve munkaviszonyuk felmondása.

B13.

Bizonyos helyzetekben mind az adott körülmények felmerülése vagy az adott esemény bekövetkezése előtti és utáni tevékenységek lényeges tevékenységek lehetnek. Ha két vagy több befektető rendelkezik a lényeges tevékenységek irányításának aktuális képességével, és ezek a tevékenységek különböző időpontokban következnek be, a befektetők kötelesek meghatározni, hogy melyik befektető képes irányítani azokat a tevékenységeket, amelyek a leginkább befolyásolják az említett hozamokat, összhangban a megfelelő döntéshozatali jogok kezelésével (lásd a 13. bekezdést). A befektetők bizonyos idő elteltével kötelesek felülvizsgálni ezt az értékelést, ha a vonatkozó tények vagy körülmények megváltoztak.

Alkalmazási példák

1. példa

Két befektető egy gyógyászati termék kifejlesztése és piacra dobása érdekében létrehoz egy befektetést befogadót. Az egyik befektető felel a gyógyászati termék fejlesztéséért és a hatósági jóváhagyás beszerzéséért — ez a felelősség magában foglalja azt is, hogy egyoldalúan képes meghozni a termék fejlesztésével és a hatósági jóváhagyás beszerzésével kapcsolatos minden döntést. Amint a szabályozó hatóság jóváhagyta a terméket, a másik befektető legyártja és piacra dobja — ez a befektető egyoldalú képességgel rendelkezik a projektre vonatkozó összes gyártási és marketinggel kapcsolatos döntés meghozatalára. Ha az összes tevékenység — a fejlesztés és a hatósági jóváhagyás beszerzése, valamint a gyógyászati termék gyártása és forgalomba hozatala — lényeges tevékenység, mindkét befektetőnek meg kell állapítania, hogy képes-e irányítani azokat a tevékenységeket, amelyek a leginkább befolyásolják a befektetést befogadó hozamait. Ennek megfelelően mindkét befektetőnek mérlegelnie kell, hogy a fejlesztés és a hatósági jóváhagyás beszerzése vagy a gyógyászati termék gyártása és forgalomba hozatala az a tevékenység-e, amely a leginkább befolyásolja a befektetést befogadó hozamait, és hogy az adott befektető képes-e irányítani a szóban forgó tevékenységet. Annak megállapítása során, hogy melyik befektető rendelkezik hatalommal, a befektetők az alábbiakat veszik figyelembe:

(a)	a befektetést befogadó célját és rendeltetését;

(b)	a következőket meghatározó tényezőket: haszonkulcs, bevétel, a befektetést befogadó értéke, valamint a gyógyászati termék értéke;

(c)	a befektetést befogadó hozamait érintő azon hatásokat, amelyek az egyes befektetők döntéshozatali jogköréből származnak, tekintettel a (b) pontban szereplő tényezőkre; és

(d)	a befektetők kitettségét a hozamok változékonyságának.

Ebben a konkrét példában a befektetők az alábbiakat is figyelembe vennék:

(e)	a hatósági jóváhagyás beszerzésének bizonytalanságát, és a beszerzés érdekében tett erőfeszítéseket (figyelembe véve a befektető korábban sikeresen kifejlesztett gyógyászati termékeit és a vonatkozó hatósági jóváhagyások sikeres beszerzését is); valamint

(f)	hogy melyik befektető gyakorol ellenőrzést a gyógyászati termékek felett azt követően, hogy a fejlesztési fázis sikeresen lezárult.

2. példa

Egy befektetési eszközt (a befektetést befogadót) egy befektető (a hitelező befektető) adósságinstrumentumával és számos egyéb befektető tőkeinstrumentumával hoznak létre és finanszíroznak. A részvénypakettet azért hozták létre, hogy átvállalja az első veszteségeket, és megkapja az esetleges reziduális hozamot a befektetést befogadótól. Az egyik tőkebefektető, aki a tőke 30 százalékának a tulajdonosa, egyben az eszközkezelő is. A befektetést befogadó arra használja a bevételeit, hogy egy pénzügyieszköz-portfóliót vásároljon, amely a befektetést befogadót kiteszi az eszközökkel kapcsolatos tőke- és kamatfizetések esetleges elmulasztásával összefüggő hitelkockázatnak. Az ügylet a hitelező befektető részére olyan befektetésként kerül értékesítésre, amely a portfólióban szereplő eszközökkel kapcsolatos esetleges mulasztásokkal összefüggő hitelkockázatnak való minimális kitettséggel jár a szóban forgó eszközök jellege miatt és azért, mert a részvénypakett arra hivatott, hogy átvállalja a befektetést befogadó első veszteségeit. A befektetést befogadó megtérüléseit jelentősen befolyásolja a befektetést befogadó eszközportfóliójának kezelése, amely magában foglalja az eszközök kiválasztására, akvizíciójára és elidegenítésére vonatkozó döntéseket a portfólió irányelveinek keretei között, valamint a portfólióban szereplő eszközökkel kapcsolatos mulasztások kezelését. Minden ilyen tevékenységet az eszközkezelő kezel mindaddig, amíg a mulasztások el nem érik a portfólió értékének egy meghatározott hányadát (vagyis amikor a portfólió értéke alapján a befektetést befogadó részvénypakettje felhasználásra került). Ettől az időponttól kezdve egy harmadik személy vagyonkezelő kezeli az eszközöket a hitelező befektető utasításainak megfelelően. A befektetést befogadó eszközportfóliójának kezelése a befektetést befogadó lényeges tevékenysége. Az eszközkezelő mindaddig képes a lényeges tevékenységek irányítására, amíg a késedelmes eszközök el nem érik a portfólió értékének meghatározott hányadát; a hitelező befektető akkor képes a lényeges tevékenységek irányítására, ha a késedelmes eszközök értéke meghaladja a portfólió értékének meghatározott hányadát. Mind az eszközkezelőnek, mind a hitelező befektetőnek meg kell állapítania, hogy képes-e irányítani azokat a tevékenységeket, amelyek a leginkább befolyásolják a befektetést befogadó hozamait, ennek keretében figyelembe kell venniük a befektetést befogadó célját és rendeltetését is, valamint az egyes felek változó hozamoknak való kitettségét.

Jogok, amelyek a befektetőnek hatalmat biztosítanak a befektetést befogadó felett

B14.

A hatalom jogokból ered. Ahhoz, hogy hatalommal rendelkezzen egy befektetést befogadó felett, a befektetőnek olyan jogokkal kell rendelkeznie, amelyek felruházzák a lényeges tevékenységek irányításának aktuális képességével. Azok a jogok, amelyek hatalmat biztosíthatnak egy befektető számára, eltérőek lehetnek a különböző befektetést befogadók esetében.

B15.

Az alábbiakban példák láthatók azokra a jogokra, amelyek külön-külön vagy együttesen hatalmat biztosíthatnak a befektető számára:

(a)	a befektetést befogadó szavazati jogai (potenciális szavazati jogai) formájában megjelenő jogok (lásd a B34–B50. bekezdést);

(b)	a befektetést befogadó olyan kulcspozíciókban lévő vezetőinek kinevezésére, újbóli kinevezésére vagy elmozdítására vonatkozó jogok, akik rendelkeznek a lényeges tevékenységek irányításának képességével;

(c)	a lényeges tevékenységeket irányító másik gazdálkodó egység kijelölésére vagy elmozdítására vonatkozó jogok;

(d)	olyan jogok, amelyek alapján a befektető saját érdekében utasíthatja a befektetést befogadót bizonyos ügyletek megkötésére, vagy megvétózhatja az ügyletekkel kapcsolatos változásokat; és

(e)	olyan egyéb jogok (például a vezetőkkel kötött szerződésben meghatározott döntéshozatali jogok), amelyek felruházzák a jogosultat a lényeges tevékenységek irányításának képességével.

B16.

Ha a befektetést befogadó több olyan működési és finanszírozási tevékenységgel rendelkezik, amelyek jelentősen befolyásolják a befektetést befogadó hozamait, és ha az említett tevékenységekre vonatkozó lényeges döntéshozatalra folyamatosan szükség van, a szavazati vagy hasonló jogok általában biztosítják a befektetőnek a hatalmat, akár önállóan, akár más megállapodásokkal együtt.

B17.

Ha a szavazati jogok nincsenek jelentős befolyással a befektetést befogadó hozamaira, például amikor a szavazati jogok kizárólag igazgatási feladatokhoz kapcsolódnak, és a lényeges tevékenységek irányítását szerződéses megállapodások határozzák meg, a befektetőnek értékelnie kell az említett szerződéses megállapodásokat annak megállapítása érdekében, hogy elégséges jogokkal rendelkezik-e ahhoz, hogy hatalma legyen a befektetést befogadó felett. Annak megállapítása érdekében, hogy a befektető elégséges jogokkal rendelkezik-e ahhoz, hogy hatalma legyen, a befektető köteles mérlegelni a befektetést befogadó célját és rendeltetését (lásd a B5–B8. bekezdést), valamint a B51–B54. bekezdésben szereplő előírásokat a B18–B20. bekezdéssel együtt.

B18.

Bizonyos körülmények közepette nehéz lehet megállapítani, hogy a befektető jogai elegendők-e ahhoz, hogy hatalmat biztosítsanak számára a befektetést befogadó felett. Ilyen esetekben a hatalom értékelésének lehetővé tétele érdekében a befektető köteles mérlegelni az arra vonatkozó bizonyítékot, hogy rendelkezik-e tényleges képességgel a lényeges tevékenységek egyoldalú irányítására. Mérlegelni kell többek között az alábbiakat, amelyek - a befektető jogait, valamint a B19. és a B20. bekezdésben szereplő jelzéseket is figyelembe véve - bizonyítékot szolgáltathatnak arra, hogy a befektető jogai elegendők ahhoz, hogy hatalmat gyakoroljon a befektetést befogadó felett:

(a)	A befektető anélkül, hogy erre irányuló szerződéses joga lenne, kinevezheti vagy jóváhagyhatja a befektetést befogadó olyan kulcspozíciókban lévő vezetőit, akik rendelkeznek a lényeges tevékenységek irányításának képességével.

(b)	A befektető anélkül, hogy erre irányuló szerződéses joga lenne, a befektető érdekében utasíthatja a befektetést befogadót bizonyos jelentős ügyletek megkötésére, vagy megvétózhatja az ügyletekkel kapcsolatos változásokat.

(c)	A befektető domináns szerepet tölthet be a befektetést befogadó irányító szervének tagjai megválasztására irányuló jelölési folyamat során vagy a többi szavazati joggal rendelkező féltől való meghatalmazások beszerzésével kapcsolatban.

(d)	A befektetést befogadó kulcspozíciókban lévő vezetői a befektető kapcsolt felei (például, a befektetést befogadó vezérigazgatója és a befektető vezérigazgatója ugyanaz a személy).

(e)	A befektetést befogadó irányító szervének tagjai többsége a befektetőhöz kapcsolódó fél.

B19.

Néhány esetben vannak arra utaló jelek, hogy a befektetőnek különleges a kapcsolata a befektetést befogadóval, ami azt sugallja, hogy a befektetőnek több mint passzív érdekeltsége van a befektetést befogadóban. Valamely önálló jelzés vagy a jelzések egy adott kombinációjának a megléte nem feltétlenül jelenti azt, hogy a hatalmi kritérium teljesül. Azonban ha a befektetőnek több mint passzív érdekeltsége van a befektetést befogadóban, az azt jelezheti, hogy a befektető egyéb jogokkal rendelkezik, amelyek elegendő hatalmat biztosítanak neki a befektetést befogadó felett, vagy bizonyítékot szolgáltathatnak a befektetést befogadó feletti hatalom meglétére. Az alábbiak például azt sugallják, hogy a befektetőnek több mint passzív érdekeltsége van a befektetést befogadóban, és – más jogokkal együttesen – utalhatnak a hatalom meglétére:

(a)	A befektetést befogadó olyan kulcspozíciókban lévő vezetői, akik rendelkeznek a lényeges tevékenységek irányításának képességével, a befektető jelenlegi vagy korábbi alkalmazottai.

(b)

A befektetést befogadó tevékenységei a befektetőtől függenek, például az alábbi helyzetekben:

(i)	A befektetést befogadó a befektetőtől függ tevékenységei jelentős részének finanszírozása tekintetében.

(ii)	A befektető kezességet vállal a befektetést befogadó kötelmeinek jelentős része tekintetében.

(iii)

A befektetést befogadó a befektetőre támaszkodik a kritikus szolgáltatások, technológia, készletek vagy nyersanyagok tekintetében.

(iv)	A befektető ellenőrzi az olyan eszközöket, mint például a licencek vagy védjegyek, amelyek kritikusak a befektetést befogadó tevékenységei szempontjából.

(v)	A befektetést befogadó a befektetőre támaszkodik a kulcspozíciókban lévő vezetők tekintetében, például amikor a befektető személyzete szaktudással rendelkezik a befektetést befogadó tevékenységei tekintetében.

(c)	A befektetést befogadó tevékenységeinek jelentős részében részt vesz a befektető, vagy azokat a befektető nevében végzik.

(d)

A befektető kitettsége a befektetést befogadóban való részvételéből származó változó hozamoknak vagy azokkal kapcsolatos jogai aránytalanul nagyobbak, mint szavazati vagy más hasonló jogai. Például előfordulhat olyan helyzet, amelyben egy befektető a befektetést befogadó hozamainak több, mint a felére jogosult, illetve annak ki van téve, viszont a befektetést befogadó szavazati jogainak kevesebb, mint a felével rendelkezik.

B20.

Minél nagyobb egy befektető kitettsége a befektetést befogadóban való részvételéből származó hozamok változékonyságának, illetve minél több joga van ezzel kapcsolatban, annál nagyobb az ösztönzés a befektető oldalán, hogy a hatalomhoz elegendő jogokat szerezzen. Ezért a hozamok változékonyságának való jelentős kitettsége annak jele, hogy a befektető hatalommal rendelkezhet. A befektető kitettségének mértéke azonban önmagában nem dönti el, hogy a befektető hatalommal rendelkezik-e a befektetést befogadó felett.

B21.

Ha a B18. bekezdésben megállapított tényezőket, valamint a B19. és a B20. bekezdésben megállapított jelzéseket a befektető jogaival együtt mérlegelik, a hatalomra vonatkozó, a B18. bekezdésben említett bizonyítéknak nagyobb súlyt kell adni.

Lényeges jogok

B22.

A befektető annak értékelése során, hogy hatalommal rendelkezik-e, a befektetést befogadóval kapcsolatos jogok közül csak a lényeges jogokat veszi figyelembe (amelyek jogosultja a befektető és mások). Ahhoz, hogy egy jog lényegesnek minősüljön, a jogosultnak tényleges képességgel kell rendelkeznie az adott jog gyakorlására.

B23.

Annak meghatározásához, hogy a jogok lényegesek-e, mérlegelésre van szükség, amely során valamennyi tényt és körülményt figyelembe kell venni. E döntés meghozatala során többek között az alábbi tényezőket kell mérlegelni:

(a)

Vannak-e olyan (gazdasági vagy egyéb) korlátok, amelyek megakadályozzák a jogosultat (vagy jogosultakat) a jogok gyakorlásában. Az alábbiakban példák láthatók az említett korlátokra:

(i)	olyan pénzügyi szankciók és ösztönzők, amelyek akadályozzák a jogosultat jogai gyakorlásában (illetve attól elrettentik).

(ii)	olyan lehívási vagy átváltási ár, amely olyan pénzügyi akadályt képez, amely akadályozza a jogosultat jogai gyakorlásában (illetve attól elrettenti).

(iii)

olyan feltételek, amelyek valószínűtlenné teszik a jogok gyakorlását, például olyan feltételek, amelyek szigorúan korlátozzák a joggyakorlásra nyitva álló időt.

(iv)	a befektetést befogadó alapító dokumentumaiban vagy az alkalmazandó jogszabályokban, illetve szabályzatokban nem létezik olyan világos, ésszerű mechanizmus, amely lehetővé tenné a jogosult számára jogai gyakorlását.

(v)	a jogosult képtelen megszerezni a jogai gyakorlásához szükséges információt.

(vi)

olyan operatív akadályok vagy ösztönzők, amelyek akadályozzák a jogosultat jogai gyakorlásában (illetve attól elrettentik) (például ha nincsenek olyan egyéb vezetők, akik hajlandóak vagy képesek a szakosított szolgáltatások nyújtására vagy a szolgáltatások nyújtására és a hivatalban lévő vezető egyéb érdekeltségeinek átvételére).

(vii)

olyan jogi vagy szabályozó követelmények, amelyek akadályozzák a jogosultat a jogai gyakorlásában (például ha a külföldi befektetőt eltiltják a jogai gyakorlásától).

(b)

Amennyiben a jogok gyakorlásához egynél több fél egyetértésére van szükség, vagy ha a jogok egynél több felet illetnek, van-e olyan mechanizmus, amely a feleket felruházza azzal a gyakorlati képességgel, hogy közösen gyakorolják a jogaikat, ha így döntenek. Az ilyen mechanizmus hiánya azt jelzi, hogy lehetséges, hogy a jogok nem lényegesek. Minél több fél egyetértésére van szükség a jogok gyakorlásához, annál kevésbé valószínű, hogy ezek a jogok lényegesek. Ugyanakkor az az igazgatóság, amelynek tagjai függetlenek a döntéshozótól, több befektető számára olyan mechanizmusként szolgálhat, amely által a befektetők közösen gyakorolhatják a jogaikat. Ezért sokkal valószínűbb, hogy a független igazgatóság által gyakorolható elmozdítási jogok lényegesek, mint ha ugyanezen jogokat sok befektető önállóan gyakorolhatná.

(c)

A jogosult félnek vagy feleknek előnye származik-e az adott jogok gyakorlásából. Például a befektetést befogadó potenciális szavazati jogainak jogosultja (lásd a B47–B50. bekezdést) köteles figyelembe venni az eszköz lehívási vagy átváltási árát. Sokkal valószínűbb, hogy a potenciális szavazati jogok feltételei lényegesek, ha az eszköz nyereséges vagy a befektetőnek egyéb okokból (például a befektető és a befektetést befogadó közötti szinergiák realizálása útján) előnye származna az eszköz lehívásából vagy átváltásából.

B24.

Ahhoz, hogy lényegesek legyenek, a jogoknak akkor is gyakorolhatóknak kell lenniük, amikor a lényeges tevékenységek irányításáról kell döntést hozni. Ahhoz, hogy lényegesnek minősüljenek, a jogoknak általában folyamatosan gyakorolhatóknak kell lenniük. Néha viszont a jogok akkor is lényegesek lehetnek, ha nem gyakorolhatók folyamatosan.

Alkalmazási példák

3. példa

A befektetést befogadó évente tart részvényesi közgyűlést, amelyen döntéseket hoznak a lényeges tevékenységek irányításáról. A következő rendes részvényesi közgyűlés nyolc hónap múlva lesz. Viszont azok a részvényesek, akik önállóan vagy együttesen a szavazati jogok legalább 5 százalékával rendelkeznek, összehívhatnak egy rendkívüli közgyűlést a lényeges tevékenységekkel kapcsolatos meglévő politikák módosítása érdekében, azonban az az előírás, amely szerint erről tájékoztatni kell a többi részvényest, azzal jár, hogy a szóban forgó közgyűlést legalább 30 napig nem lehet megtartani. A lényeges tevékenységekkel kapcsolatos politikákat csak rendkívüli vagy rendes részvényesi közgyűlésen lehet módosítani. Ez magában foglalja az eszközök lényeges értékesítéseit, valamint a jelentős befektetések megvalósítását, illetve azok elidegenítését.

A fenti tényállás az alábbi 3A–3D. pontokban leírt példákra vonatkozik. Az egyes példákat külön-külön kell figyelembe venni.

3A. példa

A befektető rendelkezik a befektetést befogadó szavazati jogainak többségével. A befektető szavazati jogai lényegesek, mert a befektető képes döntéseket hozni a lényeges tevékenységek irányításáról, amikor az szükséges. Az a tény, hogy 30 napba telik, amíg a befektető gyakorolhatja a szavazati jogait, nem akadályozza meg a befektetőt abban, hogy folyamatos képességgel rendelkezzen a lényeges tevékenységek irányítására attól a pillanattól kezdve, hogy a befektető megszerezte a részvényeit.

3B. példa

A befektető egy forward szerződésben szerepel félként a befektetést befogadó részvényei többségének megszerzése érdekében. A forward szerződés teljesítési határideje 25 nap múlva jár le. A jelenlegi részvényesek nem képesek módosítani a lényeges tevékenységekkel kapcsolatos meglévő politikákat, mivel rendkívüli közgyűlést legalább 30 napig nem lehet tartani, amikorra a forward szerződés már teljesítésre kerül. Így a befektető olyan jogokkal rendelkezik, amelyek lényegében megfelelnek a fenti 3A. példában szereplő többségi részvényes jogainak (vagyis a forward szerződéssel rendelkező befektető döntéseket hozhat a lényeges tevékenységek irányításáról, amikor az szükséges). A befektető forward szerződése olyan lényeges jog, amely felruházza a befektetőt annak képességével, hogy irányítsa a lényeges tevékenységeket, a forward szerződés teljesítése előtt is.

3C. példa

A befektető lényeges opcióval rendelkezik a befektetést befogadó részvényei többségének megszerzésére, amely opció 25 napon belül gyakorolható, és jelentősen nyereséges. Ugyanazt a következtetést lehetne levonni, mint a 3.B példában.

3D. példa

A befektető egy forward szerződésben szerepel félként a befektetést befogadó részvényei többségének megszerzése érdekében, és semmilyen egyéb kapcsolódó joggal nem rendelkezik a befektetést befogadó felett. A forward szerződés teljesítési határideje hat hónap múlva jár le. A fenti példákkal ellentétben a befektető nem rendelkezik annak képességével, hogy irányítsa a lényeges tevékenységeket. A meglévő részvényesek rendelkeznek annak képességével, hogy irányítsák a lényeges tevékenységeket, mivel a forward szerződés teljesítése előtt módosíthatják a lényeges tevékenységekkel kapcsolatos meglévő politikákat.

B25.

A más felek által gyakorolható jogok akadályozhatják a befektetőt annak a befektetést befogadónak az ellenőrzésében, amelyre az említett jogok vonatkoznak. A szóban forgó lényeges jogok nem követelik meg, hogy a jogosultak rendelkezzenek a döntések kezdeményezésének képességével. Mindaddig, amíg a jogok nem pusztán védelmet nyújtó jogok (lásd a B26–B28. bekezdést), a más feleket illető lényeges jogok akadályozhatják a befektetőt a befektetést befogadó ellenőrzésében, akkor is, ha a jogok pusztán annak képességével ruházzák fel a jogosultakat, hogy jóváhagyják vagy megakadályozzák a lényeges tevékenységekre vonatkozó döntéseket.

Védelmet nyújtó jogok

B26.

Annak értékelése során, hogy a jogok hatalmat biztosítanak-e a befektetőnek a befektetést befogadó felett, a befektető köteles értékelni, hogy saját jogai, illetve mások jogai védelmet nyújtó jogok-e. A védelmet nyújtó jogok a befektetést befogadó tevékenységeiben bekövetkező alapvető változásokhoz kapcsolódnak, vagy különleges körülmények között alkalmazandók. Azonban nem minden különleges körülmények esetén alkalmazandó vagy az eseményektől függő jog védelmet nyújtó jog (lásd a B13. és a B53. bekezdést).

B27.

Mivel a védelmet nyújtó jogok arra hivatottak, hogy megvédjék a jogosult érdekeit anélkül, hogy az adott félnek hatalmat biztosítanának azon befektetést befogadó tekintetében, amelyre a szóban forgó jogok vonatkoznak, az a befektető, amelynek kizárólag védelmet nyújtó jogai vannak, nem rendelkezhet hatalommal a befektetést befogadó felett, illetve nem akadályozhatja meg, hogy egy másik fél hatalommal rendelkezzen felette (lásd a 14. bekezdést).

B28.

Az alábbiakban példák láthatók a védelmet nyújtó jogokra:

(a)	a hitelező azon joga, hogy korlátozza a hitelfelvevőt abban, hogy olyan tevékenységekre vállalkozzon, amelyek a hitelező hátrányára jelentősen módosíthatnák a hitelfelvevő hitelkockázatát.

(b)	a befektetést befogadóban nem ellenőrző részesedéssel rendelkező fél azon joga, hogy jóváhagyja a szokásos üzletmenet által megkívántnál nagyobb beruházási kiadást, vagy hogy jóváhagyja a részvények vagy adósságinstrumentumok kibocsátását.

(c)	a hitelező azon joga, hogy lefoglalja a hitelfelvevő eszközeit, ha a hitelfelvevő elmulasztja a meghatározott hiteltörlesztési feltételek teljesítését.

Franchise-szerződések

B29.

Az a franchise-megállapodás, amelyben a befektetést befogadó a franchise-vevő, gyakran olyan jogokat biztosít a franchise-adó részére, amelyek célja a franchise márka védelme. A franchise-megállapodások jellemzően biztosítanak a franchise-adók részére bizonyos döntéshozatali jogokat a franchise-vevő tevékenységeivel kapcsolatban.

B30.

A franchise-adók jogai általában nem korlátozzák a franchise-adótól különböző felek azon képességét, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyek jelentős hatással vannak a franchise-vevő hozamaira. Továbbá a franchise-adó franchise-megállapodásban szereplő jogai nem feltétlenül biztosítják a franchise-adó számára annak folyamatos képességét, hogy irányítsa azokat a tevékenységeket, amelyek jelentősen befolyásolják a franchise-vevő hozamait.

B31.

Különbséget kell tenni aközött, ha valaki annak folyamatos képességével rendelkezik, hogy a franchise-vevő hozamait jelentősen befolyásoló döntéseket hozzon, és aközött, ha valaki annak képességével rendelkezik, hogy a franchise márka védelmét szolgáló döntéseket hozzon. A franchise-adó nem rendelkezik hatalommal a franchise-vevő felett, ha más felek olyan jogokkal rendelkeznek, amelyek felruházzák őket annak folyamatos képességével, hogy irányítsák a franchise-vevő lényeges tevékenységeit.

B32.

A franchise-megállapodás megkötésével a franchise-vevő egyoldalú döntést hozott, hogy üzleti tevékenységét a franchise-megállapodás feltételeinek megfelelően fogja működtetni, azonban saját javára.

B33.

Az olyan alapvető döntések ellenőrzését, mint a franchise-vevő jogi formája és finanszírozási struktúrája, a franchise-adótól eltérő felek is meghatározhatják, és ez az ellenőrzés jelentős hatással lehet a franchise-vevő hozamaira. Minél alacsonyabb szintű a franchise-adó által biztosított pénzügyi támogatás, és minél kisebb a franchise-adó kitettsége a franchise-vevő hozamai változékonyságának, annál valószínűbb, hogy a franchise-adó pusztán védelmet nyújtó jogokkal rendelkezik.

Szavazati jogok

B34.

A befektető gyakran rendelkezik annak folyamatos képességével, hogy szavazati vagy más hasonló jogok útján irányítsa a lényeges tevékenységeket. A befektető akkor mérlegeli a jelen szakaszban (a B35–B50. bekezdésben) szereplő követelményeket, ha a befektetést befogadó lényeges tevékenységeit szavazati jogok útján irányítják.

Hatalom a szavazati jogok többségével

B35.

Az a befektető, aki a befektetést befogadó szavazati jogainak több mint felével rendelkezik, az alábbi helyzetekben rendelkezik hatalommal, kivéve, ha a B36. vagy a B37. bekezdés alkalmazandó:

(a)	a lényeges tevékenységeket a szavazati jogok többségével rendelkező személy szavazata alapján irányítják, vagy

(b)	azon irányító szerv tagjainak többsége, amely a lényeges tevékenységeket irányítja, a szavazati jogok többségével rendelkező személy szavazata alapján kerül kinevezésre.

A szavazati jogok többsége hatalom nélkül

B36.

Ahhoz, hogy a befektetést befogadó szavazati jogainak több mint felével rendelkező befektető hatalommal rendelkezzen a befektetést befogadó felett, a befektető szavazati jogainak a B22–B25. bekezdésnek megfelelően lényegeseknek kell lenniük, és fel kell ruházniuk a befektetőt annak folyamatos képességével, hogy irányítsa a lényeges tevékenységeket, ami gyakran a működési és a finanszírozási politikák meghatározásán keresztül történik. Ha egy másik gazdálkodó egységnek olyan jogai vannak, amelyek az említett gazdálkodó egység számára biztosítják a lényeges tevékenységek irányításának jogát, és a szóban forgó gazdálkodó egység nem a befektető megbízottja, a befektető nem rendelkezik hatalommal a befektetést befogadó felett.

B37.

A befektető nem rendelkezik hatalommal a befektetést befogadó felett, ha jóllehet a befektető rendelkezik a befektetést befogadó szavazati jogainak többségével, ezek a jogok nem lényegesek. Például nem rendelkezhet hatalommal az a befektető, amely a befektetést befogadóban a szavazati jogok több, mint felével rendelkezik, ha a lényeges tevékenységek valamely kormány, bíróság, csődgondnok, zárgondnok, felszámoló vagy szabályozó irányítása alatt állnak.

Hatalom a szavazati jogok többsége nélkül

B38.

A befektetőnek hatalma lehet akkor is, ha a befektetést befogadó szavazati jogainak kevesebb, mint felével rendelkezik. A befektetőnek a befektetést befogadó szavazati jogainak kevesebb, mint fele mellett is hatalma lehet például az alábbiakon keresztül:

(a)	a befektető és az egyéb szavazati joggal rendelkező személyek közötti szerződéses megállapodás (lásd a B39. bekezdést);

(b)	egyéb szerződéses megállapodásokból származó jogok (lásd a B40. bekezdést);

(c)	a befektető szavazati jogai (lásd a B41–B45. bekezdést);

(d)	a befektető potenciális szavazati jogai (lásd a B47–B50. bekezdést); vagy

(e)	az (a)–(d) pont kombinációja.

Szerződéses megállapodás az egyéb szavazati joggal rendelkező személyekkel

B39.

A befektető és az egyéb szavazati joggal rendelkező személyek közötti szerződéses megállapodás felruházhatja a befektetőt annak jogával, hogy elegendő szavazati jogot gyakorolhasson ahhoz, hogy hatalommal rendelkezzen, akkor is, ha a befektető nem rendelkezik elegendő szavazati joggal ahhoz, hogy a szerződéses megállapodás nélkül hatalma legyen. Egy szerződéses megállapodás azonban biztosíthatja, hogy a befektető elegendő egyéb szavazati joggal rendelkező személyt irányítson a szavazás tekintetében, ami lehetővé teszi, hogy a befektető döntéseket hozhasson a lényeges tevékenységekről.

Egyéb szerződéses megállapodásokból származó jogok

B40.

Szavazati jogokkal kombinálva egyéb döntéshozatali jogok is felruházhatják a befektetőt a lényeges tevékenységek irányításának folyamatos képességével. Például a szerződéses megállapodásban meghatározott jogok a szavazati jogokkal kombinálva elegendőek lehetnek ahhoz, hogy a befektetőt felruházzák annak folyamatos képességével, hogy irányítsa a befektetést befogadó gyártási folyamatait, vagy hogy a befektetést befogadó egyéb olyan működési és finanszírozási tevékenységeit irányítsa, amelyek jelentősen befolyásolják a befektetést befogadó hozamait. Egyéb jogok hiányában azonban a befektetést befogadó gazdasági függése a befektetőtől (mint például egy szállító kapcsolata fő megrendelőjével) nem eredményezi azt, hogy a befektető hatalommal rendelkezik a befektetést befogadó felett.

A befektető szavazati jogai

B41.

A szavazati jogok kevesebb, mint felével rendelkező befektetőnek olyan jogai vannak, amelyek elegendőek ahhoz, hogy hatalommal ruházzák fel, amikor a befektető rendelkezik annak tényleges képességével, hogy egyoldalúan irányítsa a lényeges tevékenységeket.

B42.

Annak értékelésekor, hogy a befektető szavazati jogai elegendőek-e ahhoz, hogy hatalmat biztosítsanak neki, a befektető minden tényt és körülményt figyelembe vesz, ideértve az alábbiakat:

(a)

a befektető szavazati jogainak mennyisége a többi szavazati joggal rendelkező személy szavazati jogainak mennyiségéhez és eloszlásához viszonyítva, az alábbiakat szem előtt tartva:

(i)	minél több szavazati joga van a befektetőnek, annál valószínűbb, hogy a befektető olyan jogokkal rendelkezik, amelyek felruházzák a lényeges tevékenységek irányításának képességével;

(ii)	minél több szavazati joga van a befektetőnek a többi szavazati joggal rendelkező személyhez képest, annál valószínűbb, hogy a befektető olyan jogokkal rendelkezik, amelyek felruházzák a lényeges tevékenységek irányításának képességével;

(iii)

minél több olyan fél van, akiknek együtt kellene működnie a befektető leszavazásához, annál valószínűbb, hogy a befektető olyan jogokkal rendelkezik, amelyek felruházzák a lényeges tevékenységek irányításának képességével;

(b)	a befektető, az egyéb szavazati joggal rendelkező személyek vagy egyéb felek potenciális szavazati jogai (lásd a B47–B50 bekezdést);

(c)	egyéb szerződéses megállapodásokból származó jogok (lásd a B40. bekezdést); és

(d)	minden olyan további tény és körülmény, amely arra utal, hogy a befektető rendelkezik-e vagy nem rendelkezik a lényeges tevékenységek közvetlen irányításának folyamatos képességével abban az időpontban, amikor döntéseket kell hozni, ideértve a korábbi részvényesi közgyűlések szavazási mintáit is.

B43.

Ha a lényeges tevékenységek irányítását szavazattöbbséggel határozzák meg, és a befektető jelentősen több szavazati joggal rendelkezik, mint bármelyik más szavazati joggal rendelkező személy vagy azok szervezett csoportja, valamint a többi részvénytulajdon számos egyéb fél között oszlik meg, a 42. bekezdés (a)–(c) pontjában felsorolt tényezők mérlegelését követően nyilvánvaló lehet, hogy a befektető hatalommal rendelkezik a befektetést befogadó felett.

Alkalmazási példák

4. példa

A befektető megszerzi a befektetést befogadó szavazati jogainak 48 százalékát. A fennmaradó szavazati jogokkal több ezer részvényes rendelkezik, amelyek közül egy sem birtokol önállóan a szavazati jogok 1 százalékánál többet. Egyik részvényes sem állapodott meg, hogy bármely másik részvényessel konzultálni fog, vagy közös döntéseket fog hozni. A szavazati jogok megszerzendő arányának megbecslésekor - a többi részvénytulajdon relatív nagysága alapján - a befektető úgy határozott, hogy 48 százalékos érdekeltség elegendő lenne a számára ahhoz, hogy ellenőrzést szerezzen. Ebben az esetben saját részvénytulajdona abszolút nagysága és a többi részvénytulajdon relatív nagysága alapján a befektető megállapítja, hogy eléggé domináns szavazati érdekeltséggel rendelkezik a hatalom kritériumának teljesítéséhez anélkül, hogy a hatalom egyéb bizonyítékát mérlegelni kellene.

5. példa

Az A befektető a befektetést befogadó szavazati jogainak 40 százalékával rendelkezik, tizenkét egyéb befektető pedig a befektetést befogadó szavazati jogainak 5-5 százalékával rendelkezik. Egy részvényesi megállapodás biztosítja az A befektetőnek a lényeges tevékenységek irányításáért felelős vezetőség kinevezésére, elmozdítására és díjazásának megállapítására vonatkozó jogot. A megállapodás módosításához a részvényesek kétharmados szavazattöbbsége szükséges. Ebben az esetben az A befektető arra a következtetésre jut, hogy a befektető szavazatainak abszolút nagysága és a többi részvényes szavazatának relatív nagysága önmagában nem döntő annak megállapításában, hogy a befektető elegendő joggal rendelkezik-e ahhoz, hogy hatalma legyen. Az A befektető azonban úgy dönt, hogy a vezetőség kinevezésére, elmozdítására és díjazásának megállapítására vonatkozó szerződéses joga elegendő annak megállapításához, hogy hatalmat gyakorol a befektetést befogadó felett. Az a tény, hogy az A befektető esetleg nem is gyakorolta ezt a jogot, vagy annak valószínűsége, hogy az A befektető gyakorolni fogja a vezetőség kiválasztására, kinevezésére vagy elmozdítására vonatkozó jogát, nem vehető figyelembe annak értékelésekor, hogy az A befektető rendelkezik-e hatalommal.

B44.

Egyéb helyzetekben már pusztán a B42. bekezdés (a)–(c) pontjában felsorolt tényezők mérlegelését követően nyilvánvaló lehet, hogy a befektető nem rendelkezik hatalommal.

Alkalmazási példa

6. példa

Az A befektető a befektetést befogadó szavazati jogainak 45 százalékával rendelkezik. Két másik befektető a befektetést befogadó szavazati jogainak 26-26 százalékával rendelkezik. A fennmaradó szavazati jogokkal három részvényes rendelkezik, amelyek a szavazati jogok 1-1 százalékával rendelkeznek. A döntéshozatalt befolyásoló egyéb megállapodás nem létezik. Ebben az esetben az A befektető szavazati részesedésének nagysága, valamint annak a többi részvénytulajdonhoz viszonyított nagysága elégséges annak megállapításához, hogy az A befektető nem rendelkezik hatalommal. Mindössze két másik befektetőnek kellene együttműködnie ahhoz, hogy meg tudják akadályozni, hogy az A befektető irányítsa a befektetést befogadó lényeges tevékenységeit.

B45.

A B42. bekezdés (a)–(c) pontjában felsorolt tényezők viszont önmagukban nem döntőek. Ha a befektető az említett tényezők mérlegelését követően nem biztos benne, hogy van-e hatalma, további tényezőket és körülményeket köteles mérlegelni, például azt, hogy más részvényesek passzívan viselkednek-e a korábbi részvényesi közgyűléseken tapasztalt szavazási szokások alapján. Ez magában foglalja a B18. bekezdésben megállapított tényezők, valamint a B19. és a B20. bekezdésben megállapított jelzések értékelését. Minél kevesebb szavazati joggal rendelkezik a befektető, és minél kevesebb olyan fél van, akinek az együttes eljárása szükséges a befektető leszavazásához, annál inkább kell támaszkodni a további tényekre és körülményekre annak értékelése érdekében, hogy a befektető jogai elegendők-e ahhoz, hogy hatalommal ruházzák fel. Ha a B18–B20. bekezdésben szereplő tényeket és körülményeket a befektető jogaival együtt mérlegelik, a hatalomra vonatkozó, a B18. bekezdésben említett bizonyítéknak nagyobb súlyt kell adni, mint a hatalom B19. és B20. bekezdésben említett jelzéseinek.

Alkalmazási példák

7. példa

A befektető a befektetést befogadó szavazati jogainak 45 százalékával rendelkezik. Tizenegy másik részvényes a befektetést befogadó szavazati jogainak 5-5 százalékával rendelkezik. Egyik részvényesnek sincs szerződéses megállapodása, hogy bármely másik részvényessel konzultálni fog, vagy közös döntéseket fog hozni. Ebben az esetben a befektető szavazatainak abszolút nagysága és a többi részvényes szavazatának relatív nagysága önmagában nem döntő annak megállapításában, hogy a befektető elegendő joggal rendelkezik-e ahhoz, hogy hatalma legyen a befektetést befogadó felett. Mérlegelni kell azokat a további tényeket és körülményeket, amelyek bizonyítékot nyújthatnak arra, hogy a befektető rendelkezik-e hatalommal.

8. példa

A befektető a befektetést befogadó szavazati jogainak 35 százalékával rendelkezik. Három másik részvényes a befektetést befogadó szavazati jogainak 5-5 százalékával rendelkezik. A fennmaradó szavazati jogokkal számos egyéb részvényes rendelkezik, amelyek közül egy sem birtokol önállóan a szavazati jogok 1 százalékánál többet. Egyik részvényes sem kötött megállapodást, hogy bármely másik részvényessel konzultálni fog, vagy közös döntéseket fog hozni. A befektetést befogadó lényeges tevékenységeire vonatkozó döntéshez a vonatkozó részvényesi közgyűlésen leadott szavazatok többségére van szükség — a befektetést befogadó szavazati jogainak 75 százaléka került leadásra a nemrégiben tartott vonatkozó részvényesi közgyűlésen. Ebben az esetben a többi részvényes aktív részvétele a nemrégiben tartott részvényesi közgyűlésen azt jelzi, hogy a befektető nem rendelkezik annak tényleges képességével, hogy egyoldalúan irányítsa a lényeges tevékenységeket, függetlenül attól, hogy a befektető irányítani tudta a lényeges tevékenységeket, mivel a többi részvényes közül sokan ugyanúgy szavaztak, mint a befektető.

B46.

Ha a B42. bekezdés (a)–(d) pontjában felsorolt tényezők mérlegelését követően nem egyértelmű, hogy a befektető rendelkezik-e hatalommal, a befektető nem gyakorol ellenőrzést a befektetést befogadó felett.

Potenciális szavazati jogok

B47.

Az ellenőrzés megítélésekor a befektető annak eldöntése érdekében, hogy rendelkezik-e hatalommal, figyelembe veszi saját, valamint a többi fél potenciális szavazati jogait. A potenciális szavazati jogok olyan jogok, amelyek a befektetést befogadó szavazati jogainak megszerzésére irányulnak, mint például azok, amelyek átváltható instrumentumokból vagy opciókból származnak, ideértve a forward szerződéseket is. Az említett potenciális szavazati jogokat csak akkor veszik figyelembe, ha a jogok lényegesek (lásd a B22–B25. bekezdést).

B48.

A potenciális szavazati jogok mérlegelése során a befektető köteles figyelembe venni az instrumentum célját és rendeltetését, valamint a befektető befektetést befogadóval kapcsolatos minden egyéb részvételének célját és rendeltetését. Ez magában foglalja az instrumentum feltételeinek, valamint a befektető azon nyilvánvaló elvárásainak, motivációjának és indokainak értékelését, amelyek miatt a befektető vállalta az említett feltételeket.

B49.

Ha a befektető szavazati vagy egyéb döntéshozatali jogokkal is rendelkezik a befektetést befogadó tevékenységeivel kapcsolatban, a befektető értékeli, hogy ezek a jogok a potenciális szavazati jogokkal együtt hatalmat biztosítanak-e a befektetőnek.

B50.

A lényeges potenciális szavazati jogok önmagukban vagy egyéb jogokkal együtt felruházhatják a befektetőt annak képességével, hogy irányítsa a lényeges tevékenységeket. Például valószínűleg ez a helyzet, ha a befektető a befektetést befogadó szavazati jogainak 40 százalékával rendelkezik, és a B23. bekezdésnek megfelelően olyan lényeges jogokkal rendelkezik, amelyek a szavazati jogok további 20 százalékának megszerzésére vonatkozó opcióból származnak.

Alkalmazási példák

9. példa

Az A befektető a befektetést befogadó szavazati jogainak 70 százalékával rendelkezik. A B befektető a befektetést befogadó szavazati jogainak 30 százalékával, valamint az A befektető szavazati jogai felének megszerzésére vonatkozó opcióval rendelkezik. Az opció a következő két évben gyakorolható egy rögzített áron, amely jelentősen veszteséges (és várhatóan az is marad az említett kétéves időszakban). Az A befektető folyamatosan gyakorolja a szavazati jogát, és aktívan irányítja a befektetést befogadó lényeges tevékenységeit. Ilyen esetben az A befektető valószínűleg megfelel a hatalommal kapcsolatos kritériumnak, mivel úgy tűnik, rendelkezik a lényeges tevékenységek irányításának folyamatos képességével. Bár a B befektető rendelkezik jelenleg gyakorolható, a további szavazati jogok vételére vonatkozó opciókkal (amelyek gyakorlásuk esetén biztosítanák számára a befektetést befogadó szavazati jogainak többségét), a szóban forgó opciókkal kapcsolatos feltételek jellege miatt az opciók nem tekinthetők lényegesnek.

10. példa

Az A befektető és két másik befektető a befektetést befogadó szavazati jogainak külön-külön az egyharmadával rendelkezik. A befektetést befogadó üzleti tevékenysége szoros kapcsolatban áll az A befektetővel. Tőkeinstrumentumain kívül az A befektető olyan adósságinstrumentumokkal is rendelkezik, amelyek veszteséges (de nem jelentősen veszteséges) rögzített áron bármikor a befektetést befogadó törzsrészvényeivé alakíthatók. Ha az adósságot átalakítanák, az A befektető a befektetést befogadó szavazati jogainak 60 százalékával rendelkezne. Az A befektetőnek haszna származna a szinergiák realizálásából, ha az adósságinstrumentumokat átalakítanák törzsrészvényekké. Az A befektető hatalommal rendelkezik a befektetést befogadó felett, mivel rendelkezik a befektetést befogadó szavazati jogaival, valamint lényeges potenciális szavazati jogokkal, amelyek felruházzák annak képességével, hogy irányítsa a lényeges tevékenységeket.

Hatalom, amikor a szavazati vagy hasonló jogok nem gyakorolnak jelentős hatást a befektetést befogadó hozamaira

B51.

A befektetést befogadó céljának és rendeltetésének értékelése során (lásd a B5–B8. bekezdést) a befektető köteles a befektetést befogadó kezdetekori részvételt és a meghozott döntéseket annak rendeltetése részeként figyelembe venni, és köteles értékelni, hogy a részvétel ügyleti feltételei és jellemzői elegendő jogot biztosítanak-e a befektető számára ahhoz, hogy hatalommal ruházzák fel. Önmagában az a tény, hogy részt vett a befektetést befogadó megtervezésében, nem elegendő ahhoz, hogy a befektetőnek ellenőrzést biztosítson. A megtervezésben való részvétel azonban utalhat arra, hogy a befektetőnek lehetősége volt olyan jogokat szerezni, amelyek elegendőek ahhoz, hogy hatalmat biztosítsanak számára a befektetést befogadó felett.

B52.

Ezenkívül a befektető köteles mérlegelni az olyan szerződéses megállapodásokat mint a befektetést befogadó kezdetekor megállapított vételi jogok, eladási jogok és felszámolási jogok. Amikor ezek a szerződéses megállapodások olyan tevékenységeket foglalnak magukban, amelyek szorosan kapcsolódnak a befektetést befogadóhoz, akkor ezek a tevékenységek a lényeget illetően a befektetést befogadó általános tevékenységeinek a szerves részét képezik, akkor is, ha a befektetést befogadó jogi határain kívül jelentkeznek. Ezért a befektetést befogadóhoz szorosan kapcsolódó szerződéses megállapodásokba beágyazott kifejezett vagy hallgatólagos döntéshozatali jogokat lényeges tevékenységekként kell figyelembe venni a befektetést befogadó feletti hatalom megállapításakor.

B53.

Néhány befektetést befogadó esetében lényeges tevékenységek csak akkor fordulnak elő, ha bizonyos körülmények felmerülnek vagy bizonyos események bekövetkeznek. Előfordulhat, hogy a befektetést befogadót úgy alakították ki, hogy tevékenységeinek irányítása és hozamai előre meg vannak határozva, kivéve ha, és mindaddig, amíg az említett konkrét körülmények fel nem merülnek, illetve az említett konkrét események be nem következnek. Ebben az esetben a befektetést befogadó tevékenységeire vonatkozó döntések közül kizárólag azok lehetnek jelentős hatással a hozamaira – és így kizárólag azok lehetnek lényeges tevékenységek – amelyek egybeesnek az említett körülmények vagy események bekövetkeztével. A körülményeknek vagy eseményeknek nem kell bekövetkezniük ahhoz, hogy hatalma legyen annak a befektetőnek, aki rendelkezik az említett döntések meghozatalának képességével. Az, hogy a döntéshozatali jog bizonyos körülmények felmerülésétől vagy valamely esemény bekövetkeztétől függ, önmagában nem jelenti azt, hogy a szóban forgó jogok védelmet nyújtó jogok.

Alkalmazási példák

11. példa

Az alapító okiratában foglaltak szerint a befektetést befogadó egyetlen üzleti tevékenysége a követelések napi szintű vásárlása és azok átadása a befektetők részére. A napi szintű szolgáltatásnyújtás magában foglalja az esedékessé váló tőke- és a kamatkifizetések beszedését és átadását. Valamely követelés késedelembe esése esetén a befektetést befogadó automatikusan átadja a követelést a befektetőnek a befektető és a befektetést befogadó között egy vételi megállapodásban létrejött külön megállapodás szerint. Az egyetlen lényeges tevékenység a követelések mulasztáskori kezelése, mivel ez az egyetlen olyan tevékenység, amely jelentősen befolyásolhatja a befektetést befogadó hozamait. A követelések késedelembe esés előtti kezelése nem lényeges tevékenység, mivel nem szükséges hozzá olyan lényeges döntések meghozatala, amelyek lényegesen befolyásolhatnák a befektetést befogadó hozamait — a késedelembe esés előtti tevékenységek előre meghatározásra kerültek, és mindössze az esedékessé váló cash flow-k beszedését és a befektetők részére történő átadását jelentik. Ezért a befektetőnek kizárólag az eszközök mulasztáskori kezelési jogát kell mérlegelni a befektetést befogadó azon átfogó tevékenységeinek értékelésekor, amelyek jelentősen befolyásolják a befektetést befogadó hozamait. Ebben a példában a befektetést befogadó felépítése garantálja, hogy a befektető döntéshozó hatalommal rendelkezzen azon tevékenységek tekintetében, amelyek jelentősen befolyásolják a hozamokat, abban az egyetlen időpontban, amikor ilyen döntéshozó hatalomra szükség van. A vételi megállapodás feltételei az átfogó ügylet, valamint a befektetést befogadó létrejöttének szerves részét képezik. Ezért a vételi megállapodás feltételei a befektetést befogadó alapító okiratával együtt azt a megállapítást eredményezhetik, hogy a befektető hatalommal rendelkezik a befektetést befogadó felett, akkor is, ha a befektető csak a mulasztáskor szerez tulajdonjogot a követeléseken, és kezeli az elmulasztott követeléseket a befektetést befogadó jogi határain kívül.

12. példa

A befektetést befogadó eszközei kizárólag követelések. A befektetést befogadó céljának és rendeltetésének mérlegelésekor megállapításra kerül, hogy az egyetlen lényeges tevékenység a követelések mulasztáskori kezelése. Az a fél, amely rendelkezik a késedelmes követelések kezelésének képességével, hatalommal rendelkezik a befektetést befogadó felett, függetlenül attól, hogy a hitelfelvevők bármelyike késedelembe esett-e.

B54.

A befektetőnek kifejezett vagy hallgatólagos kötelezettsége lehet annak biztosítására, hogy a befektetést befogadó folyamatosan rendeltetésének megfelelően működjön. Egy ilyen jellegű kötelezettség növelheti a befektető kitettségét a hozamok változékonyságának, ezáltal pedig növelheti az ösztönzést a befektető oldalán, hogy a hatalomhoz elegendő jogokat szerezzen. Ezért a befektetést befogadó rendeltetésszerű működésének biztosítására vonatkozó kötelezettség annak jele lehet, hogy a befektető hatalommal rendelkezik, viszont önmagában nem biztosít hatalmat a befektetőnek, és annak sem képezi akadályát, hogy más fél hatalommal rendelkezzen.

A befektetést befogadóból származó változó hozamoknak való kitettség, illetve az ezekre vonatkozó jogok

B55.

Annak értékelésekor, hogy a befektető ellenőrzést gyakorol-e a befektetést befogadó felett, a befektető megállapítja, hogy ki van-e téve a befektetést befogadóban való részvételéből származó változó hozamoknak, vagy vannak-e ezzel kapcsolatos jogai.

B56.

A változó hozamok olyan hozamok, amelyek nem rögzítettek, és a befektetést befogadó teljesítménye eredményeként változhatnak. A változó hozamok csak pozitívak, csak negatívak vagy mind pozitívak, mind negatívak lehetnek (lásd a 15. bekezdést). A befektető a megállapodás tartalma alapján, a hozamok jogi formájától függetlenül értékeli, hogy a befektetést befogadóból származó hozamok változók-e, illetve hogy mennyire változók az említett hozamok. Például a befektető rendelkezhet egy fix kamatozású kötvénnyel. A fix kamatfizetések a jelen IFRS alkalmazásában változó hozamok, mivel ki vannak téve a vissza nem fizetés kockázatának, és mivel kiteszik a befektetőt a kötvénykibocsátó hitelkockázatának. A változékonyság mértéke (vagyis hogy mennyire változók a szóban forgó hozamok) a kötvény hitelkockázatától függ. Hasonlóképpen a befektetést befogadó eszközeinek kezeléséért járó fix teljesítménydíjak is változó hozamok, mivel kiteszik a befektetőt a befektetést befogadó teljesítménykockázatának. A változékonyság mértéke attól függ, hogy a befektetést befogadó képes-e elegendő bevételt generálni a díj kifizetéséhez.

B57.

A hozamokra példák többek között az alábbiak:

(a)	osztalékok, a befektetést befogadó egyéb gazdasági előnyeinek elosztása (például a befektetést befogadó által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokból származó kamatok) és a befektető által az adott befektetést befogadóban megvalósított befektetés értékében bekövetkező változások.

(b)

a befektetést befogadó eszközeinek vagy kötelezettségeinek kezeléséért járó díjazás, a hitel- vagy likviditási támogatás nyújtásából eredő díjak vagy veszteségnek való kitettség, a befektetést befogadó eszközeiben és kötelezettségeiben lévő maradványérdekeltség a szóban forgó befektetést befogadó felszámolásakor, adókedvezmények, valamint hozzáférés ahhoz a jövőbeli likviditáshoz, amellyel a befektető a befektetést befogadóban való részvétele alapján rendelkezik.

(c)

olyan hozamok, amelyek nem érhetők el a többi érdekeltség tulajdonosai számára. Például a befektető az eszközeit a befektetést befogadó eszközeivel együtt is használhatja, így egyesíthetik a működési funkciókat a méretgazdaságosság, költségmegtakarítások, a ritka termékek beszerzése, a védett információkhoz való hozzáférés elérése érdekében, vagy a befektető egyéb eszközei értékének növelése érdekében korlátozhatnak egyes tevékenységeket vagy eszközöket.

A hatalom és a hozamok közötti összefüggés

Delegált hatalom

B58.

Amikor a döntéshozatali jogokkal rendelkező befektető (döntéshozó) értékeli, hogy ellenőrzést gyakorol-e a befektetést befogadó felett, köteles megállapítani, hogy megbízó vagy megbízott-e. A befektetőnek azt is meg kell állapítania, hogy egy másik, döntéshozatali jogokkal rendelkező gazdálkodó egység a befektető megbízottjaként jár-e el. A megbízott olyan fél, akit elsősorban azért alkalmaznak, hogy egy másik fél vagy másik felek (a megbízó(k)) nevében és javára járjon el, ezért döntéshozatali hatalma (lásd a 17. és a 18. bekezdést) gyakorlásakor nem gyakorol ellenőrzést a befektetést befogadó felett. Ennek megfelelően a megbízó hatalmát olykor megbízott birtokolhatja és gyakorolhatja, azonban a megbízó nevében. A döntéshozó nem megbízott pusztán azért, mert más felek előnyt élvezhetnek az általa hozott döntések alapján.

B59.

A befektető döntéshozatali jogkörét néhány konkrét kérdésben vagy minden lényeges tevékenység tekintetében megbízottra delegálhatja. Annak értékelésekor, hogy ellenőrzést gyakorol-e a befektetést befogadó felett, a befektető a megbízottjára delegált döntéshozatali jogait köteles úgy kezelni mint amelyek a befektető közvetlen birtokában vannak. Olyan helyzetekben, amikor egynél több megbízó van, mindegyik megbízó köteles a B5–B54. bekezdés mérlegelése alapján értékelni, hogy van-e hatalma a befektetést befogadó felett. Annak megállapításához, hogy a döntéshozó megbízott vagy megbízó, a B60–B72. bekezdés ad útmutatást.

B60.

Annak megállapítása során, hogy megbízott-e, a döntéshozó köteles mérlegelni a közötte, a kezelt befektetést befogadó és a befektetést befogadóban résztvevő egyéb felek közötti általános kapcsolatot, különös tekintettel az alábbi tényezőkre:

(a)	a befektetést befogadó feletti döntéshozatali jogkörének terjedelme (B62. és B63. bekezdés).

(b)	a többi fél jogai (B64–B67. bekezdés).

(c)	az a díjazás, amely őt a díjazásról szóló megállapodás(ok) alapján megilleti (B68–B70. bekezdés).

(d)	a döntéshozó kitettsége a befektetést befogadóban lévő egyéb érdekeltségeiből eredő hozamok változékonyságának (B71. és B 72. bekezdés).

Az adott tények és körülmények alapján minden egyes tényezőre külön súlyozást kell alkalmazni.

B61.

Annak megállapításához, hogy a döntéshozó megbízott-e, a B60. bekezdésben felsorolt összes tényező értékelése szükséges, kivéve, ha egyetlen fél lényeges jogokkal rendelkezik a döntéshozó elmozdítására vonatkozóan (elmozdítási jogok), és a döntéshozót indokolás nélkül elmozdíthatja (lásd a B65. bekezdést).

A döntéshozatali jogkör terjedelme

B62.

A döntéshozó döntéshozatali jogkörének terjedelmét az alábbiak mérlegelésével értékelik:

(a)	a döntéshozatali megállapodás(ok) szerint engedélyezett és a jogszabályok által meghatározott tevékenységek; valamint

(b)	a döntéshozó mérlegelési jogköre, amellyel a szóban forgó tevékenységekkel kapcsolatos döntések meghozatala során rendelkezik.

B63.

A döntéshozó köteles mérlegelni a befektetést befogadó célját és rendeltetését, azon kockázatokat, amelyeknek való kitettség érdekében a befektetést befogadót létrehozták, azokat a kockázatokat, amelyeket a tervek szerint átad a befektetést befogadóban résztvevő feleknek, valamint a döntéshozó részvételének szintjét a befektetést befogadó megtervezésében. Például ha a döntéshozó jelentős mértékben részt vett a befektetést befogadó megtervezésében (ideértve a döntéshozatali jogkör terjedelmének megállapítását is), ez a részvétel arra utalhat, hogy a döntéshozónak lehetősége volt olyan jogok megszerzésére, illetve ezek megszerzésére ösztönözve volt, amelyek eredményeképpen a döntéshozó rendelkezik a lényeges tevékenységek irányításának képességével.

Más felek jogai

B64.

A más felek birtokában lévő lényeges jogok befolyással lehetnek a döntéshozó azon képességére, hogy irányítsa a befektetést befogadó lényeges tevékenységeit. A lényeges elmozdítási vagy egyéb jogok azt jelezhetik, hogy a döntéshozó megbízott.

B65.

Ha egyetlen fél lényeges jogokkal rendelkezik a döntéshozó elmozdítására vonatkozóan (elmozdítási jogok), és a döntéshozót indokolás nélkül elmozdíthatja, ez önmagában elegendő annak megállapításához, hogy a döntéshozó megbízott. Ha egynél több fél rendelkezik ilyen jogokkal (és egyik fél sem mozdíthatja el a döntéshozót más felek egyetértése nélkül), ezek a jogok önmagukban nem döntőek annak megállapítása során, hogy a döntéshozó elsődlegesen mások nevében és javára jár el. Ezenkívül minél több fél együttes eljárására van szükség a döntéshozó elmozdítására vonatkozó jogok gyakorlásához, és minél jelentősebbek a döntéshozó egyéb gazdasági érdekeltségei (azaz a díjazás és egyéb érdekeltségek), valamint az azokkal kapcsolatos változékonyság, annál kisebb súlyt kell adni ennek a tényezőnek.

B66.

Más felek olyan lényeges jogait, amelyek korlátozzák a döntéshozó mérlegelési jogkörét, az elmozdítási jogokhoz hasonló módon kell figyelembe venni annak értékelése során, hogy a döntéshozó megbízott-e. Például az a döntéshozó, akinek eljárásaihoz meg kell szereznie kis számú egyéb fél jóváhagyását, általában megbízott. (A jogokra, valamint arra vonatkozó további útmutatásért, hogy az említett jogok lényegesek-e, lásd a B22–B25. bekezdést.)

B67.

Az egyéb felek birtokában lévő jogok mérlegelésének tartalmaznia kell a befektetést befogadó igazgatósága (vagy egyéb irányító szerve) által gyakorolható valamennyi jog értékelését, valamint annak értékelését, hogy ezek milyen hatással vannak a döntéshozatali hatalomra (lásd a B23. bekezdés (b) pontját).

Díjazás

B68.

Minél jelentősebb a döntéshozó díjazása és az ahhoz fűződő változékonyság a befektetést befogadó tevékenységeiből várt hozamokhoz viszonyítva, annál valószínűbb, hogy a döntéshozó megbízó.

B69.

Annak megállapítása során, hogy megbízó vagy megbízott, a döntéshozó köteles azt is mérlegelni, hogy az alábbi feltételek fennállnak-e:

(a)	A döntéshozó díjazása arányos a teljesített szolgáltatásokkal.

(b)	A díjazásról szóló megállapodásban csak olyan feltételek vagy összegek szerepelnek, amelyek rendszerint szerepelnek a hasonló szolgáltatásokról és szakértelemről szóló, a szokásos piaci feltételek mellett megkötött megállapodásokban.

B70.

A döntéshozó csak akkor lehet megbízott, ha a B69. bekezdés (a) és (b) pontjában meghatározott feltételek teljesülnek. Azonban önmagában az, ha az említett feltételek teljesülnek, nem elegendő annak megállapításához, hogy a döntéshozó megbízott.

Az egyéb érdekeltségekből származó hozamok változékonyságának való kitettség

B71.

Az a döntéshozó, aki egyéb érdekeltségekkel rendelkezik a befektetést befogadóban (például befektetések a befektetést befogadóban vagy garanciákat biztosít a befektetést befogadó teljesítésével kapcsolatban), annak értékelése során, hogy megbízott-e, köteles figyelembe venni az említett érdekeltségekből származó hozamok változékonyságát. Ha egyéb érdekeltségekkel rendelkezik a befektetést befogadóban, az arra utal, hogy a döntéshozó megbízó.

B72.

A befektetést befogadóban lévő egyéb érdekeltségekből származó hozamok változékonyságának való kitettség értékelése során a döntéshozó köteles mérlegelni az alábbiakat:

(a)	minél jelentősebb a döntéshozó díjazása és az ahhoz fűződő változékonyság a befektetést befogadó tevékenységeiből várt hozamokhoz viszonyítva, annál valószínűbb, hogy a döntéshozó megbízó.

(b)

azt, hogy a hozamok változékonyságának való kitettsége eltér-e a többi befektető kitettségétől, és ha igen, hogyan befolyásolhatja ez a cselekményeit. Például ez lehet a helyzet, amikor a döntéshozó hátrasorolt érdekeltségekkel rendelkezik a befektetést befogadóban vagy a hitelképesség-növelés egyéb formáit biztosítja a befektetést befogadó számára.

A döntéshozó köteles értékelni a befektetést befogadó hozamai teljes változékonyságára vonatkozó kitettségét. Ez az értékelés elsősorban a befektetést befogadó tevékenységeiből várt hozamokon alapul, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a döntéshozó egyéb érdekeltségein keresztül fennálló maximális kitettségét a befektetést befogadó hozamai változékonyságának.

Alkalmazási példák

13. példa

A döntéshozó (alapkezelő) megalapít, értékesít és kezel egy zárt végű, szabályozott befektetési alapot a befektetési megbízásban pontosan meghatározott paramétereknek megfelelően, a helyi jogszabályok és szabályzatok előírásai szerint. Az alapot tőzsdén jegyzett gazdálkodó egységek tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírjainak diverzifikált portfóliójába történő befektetésként értékesítették a befektetők felé. A meghatározott paraméterek keretein belül az alapkezelő szabadon mérlegelheti, hogy milyen eszközbe fektessen be. Az alapkezelő 10 százalékos arányos befektetést valósított meg a befektetési alapban, és szolgáltatásaiért piaci alapú díjat kap, amely megegyezik a befektetési alap nettó eszközértékének 1 százalékával. A díjak megfelelnek a teljesített szolgáltatásoknak. A befektetési alapkezelő nem köteles a 10 százalékos befektetésén felüli veszteségek finanszírozására. A befektetési alap nem köteles független igazgatóságot létrehozni, és azt nem is hozott létre. A befektetők nem rendelkeznek olyan lényeges jogokkal, amelyek befolyásolnák az alapkezelő döntéshozó hatalmát, azonban a befektetési alap által meghatározott korlátok között visszaválthatják érdekeltségeiket.

Bár a befektetési megbízás paraméterein belül, valamint a jogszabályi követelményeknek megfelelően működik, az alapkezelő olyan döntéshozatali jogokkal rendelkezik, amelyek felruházzák a befektetési alap lényeges tevékenységeinek irányítási képességével – a befektetők nem rendelkeznek olyan lényeges jogokkal, amelyek befolyásolhatnák a befektetési alapkezelő döntéshozatali hatáskörét. Az alapkezelő szolgáltatásaiért piaci alapú díjat kap, amely megfelel a nyújtott szolgáltatásoknak, valamint arányos befektetést is megvalósított a befektetési alapban. A díjazás és a befektetése az alapkezelőt kiteszi a befektetési alap tevékenységeiből származó hozamok változékonyságának anélkül, hogy olyan jelentős kitettséget hozna létre, amely arra utalna, hogy a befektetési alapkezelő megbízó.

Ebben a példában annak mérlegelése, hogy az alapkezelő ki van-e téve a befektetési alapból származó hozamok változékonyságának, a korlátozott paraméterek közepette fennálló döntéshozatali jogkörével együtt azt jelzi, hogy az alapkezelő megbízott. Ennek megfelelően az alapkezelő megállapítja, hogy nem gyakorol ellenőrzést a befektetési alap felett.

14. példa

A döntéshozó megalapít, értékesít és kezel egy alapot, amely számos befektető számára befektetési lehetőséget biztosít. A döntéshozó (alapkezelő) az összes befektető érdekében, valamint az alapra vonatkozó megállapodásokkal összhangban köteles meghozni a döntéseit. Ennek ellenére az alapkezelő széles körű mérlegelési joggal rendelkezik. Az alapkezelő szolgáltatásaiért a kezelt eszközök 1 százalékának megfelelő piaci alapú díjat kap, továbbá megkapja az alap összes nyereségének 20 százalékát, amennyiben egy meghatározott nyereségszintet elérnek. A díjak megfelelnek a teljesített szolgáltatásoknak.

Bár döntéseit a befektetők érdekében kell meghoznia, az alapkezelő kiterjedt döntéshozatali jogkörrel rendelkezik az alap lényeges tevékenységeinek irányítása tekintetében. Az alapkezelő részére fix és teljesítmény alapú díjak kerülnek kifizetésre, amelyek megfelelnek a teljesített szolgáltatásoknak. Továbbá a díjazás az alapkezelő érdekeit a többi befektetőnek az alap növelésére vonatkozó érdekeihez igazítja, anélkül, hogy az alap tevékenységeiből származó hozamok változékonyságának való olyan jelentős kitettséget keletkeztetne, hogy a díjazás – önmagában nézve – arra utalna, hogy az alapkezelő a megbízó.

A fenti tényállás és elemzés az alábbi 14A–14C. pontokban leírt példákra vonatkozik. Az egyes példákat külön-külön kell figyelembe venni.

14A. példa

Az alapkezelő 2 százalékos befektetéssel is rendelkezik az alapban, ami érdekeit összehangolja a többi befektető érdekeivel. Az alapkezelő nem köteles a 2 százalékos befektetésén felüli veszteségek finanszírozására. A befektetők egyszerű többséggel megszavazhatják az alapkezelő elmozdítását, azonban kizárólag szerződésszegés miatt.

Az alapkezelő 2 százalékos befektetése növeli az alapkezelő kitettségét az alap tevékenységeiből származó hozamok változékonyságának anélkül, hogy olyan jelentős kitettséget hozna létre, amely arra utalna, hogy az alapkezelő a megbízó. A többi befektető joga az alapkezelő elmozdítására védelmet nyújtó jognak tekinthető, mivel kizárólag szerződésszegés esetén gyakorolható. Ebben a példában, jóllehet az alapkezelő kiterjedt döntéshozatali jogkörrel rendelkezik, és ki van téve az érdekeltségéből és a díjazásából eredő hozamok változékonyságának, az alapkezelő kitettsége azt jelzi, hogy az alapkezelő megbízott. Ennek megfelelően az alapkezelő megállapítja, hogy nem gyakorol ellenőrzést a befektetési alap felett.

14B. példa

Az alapkezelő jelentősebb méretű arányos befektetéssel rendelkezik az alapban, viszont nem köteles a szóban forgó befektetésén felüli veszteségek finanszírozására. A befektetők egyszerű többséggel megszavazhatják az alapkezelő elmozdítását, azonban kizárólag szerződésszegés miatt.

A jelen példában a többi befektető joga az alapkezelő elmozdítására védelmet nyújtó jognak tekinthető, mivel kizárólag szerződésszegés esetén gyakorolható. Bár az alapkezelő részére a nyújtott szolgáltatásoknak megfelelő fix és teljesítmény alapú díjakat fizetnek, a alapkezelő befektetése a díjazásával együtt olyan jelentős kitettséget hozhat létre az alap tevékenységeiből származó hozamok változékonyságának, amely arra utal, hogy az alapkezelő a megbízó. Minél jelentősebb az alapkezelő gazdasági érdeke (díjazását és egyéb érdekeltségeit együttesen figyelembe véve), annál nagyobb hangsúlyt fektetne az alapkezelő az elemzésben ezekre a gazdasági érdekekre, és annál valószínűbb, hogy az alapkezelő megbízó.

Például díjazása és az egyéb tényezők figyelembe vételét követően az alapkezelő úgy vélheti, hogy 20 százalékos befektetés elégséges annak megállapításához, hogy ellenőrzést gyakorol az alap felett. Más körülmények közepette azonban (vagyis ha a díjazás vagy az egyéb tényezők eltérnek), az ellenőrzés a befektetés más szintje mellett merülhet fel.

14C. példa

Az alapkezelő 20 százalékos arányos befektetéssel rendelkezik az alapban, viszont nem köteles a 20 százalékos befektetésén felüli veszteségek finanszírozására. Az alap igazgatósággal rendelkezik, amelynek minden tagja független az alapkezelőtől, és a szóban forgó tagokat a többi befektető nevezi ki. Az igazgatóság évente nevezi ki az alapkezelőt. Ha az igazgatóság úgy dönt, hogy nem újítja meg az alapkezelő szerződését, az alapkezelő által teljesített szolgáltatásokat az ágazat más kezelői is elvégezhetik.

Bár az alapkezelő részére a nyújtott szolgáltatásoknak megfelelő fix és teljesítmény alapú díjakat fizetnek, a alapkezelő 20 százalékos befektetése a díjazásával együtt olyan jelentős kitettséget hoz létre az alap tevékenységeiből származó hozamok változékonyságának, amely arra utal, hogy az alapkezelő a megbízó. A befektetők azonban lényeges jogokkal rendelkeznek az alapkezelő elmozdítására — az igazgatóság biztosít egy mechanizmust annak garantálására, hogy a befektetők elmozdíthassák az alapkezelőt, ha úgy döntenek.

A jelen példában az alapkezelő nagyobb hangsúlyt fektet az elemzésben a lényeges elmozdítási jogokra. Ezért, jóllehet az alapkezelő kiterjedt döntéshozatali jogkörrel rendelkezik, és a díjazásából, valamint a befektetéséből eredően ki van téve az alap hozamai változékonyságának, a többi befektetőt illető lényeges jogok azt jelzik, hogy az alapkezelő megbízott. Ennek megfelelően az alapkezelő megállapítja, hogy nem gyakorol ellenőrzést a befektetési alap felett.

15. példa

Létrehoznak egy befektetést befogadót egy fix kamatozású eszközalapú értékpapírokból álló portfólió megvásárlása érdekében, fix kamatozású adósságinstrumentumok és tőkeinstrumentumok finanszírozásával. A tőkeinstrumentumok arra hivatottak, hogy védelmet biztosítsanak a hitelező befektetőknek az első veszteségekkel szemben, és hogy megkapják a befektetést befogadó esetleges reziduális hozamait. Az ügylet a potenciális hitelező befektetők részére eszközalapú értékpapírok portfóliójába történő olyan befektetésként kerül értékesítésre, amely ki van téve a portfólióban szereplő eszközalapú értékpapírok kibocsátóinak esetleges mulasztásához kapcsolódó hitelkockázatnak, valamint a portfólió kezelésével kapcsolatos kamatlábkockázatnak. A létrehozáskor a tőkeinstrumentumok a vásárolt eszközök értékének 10 százalékát teszik ki. A döntéshozó (az eszközkezelő) a befektetést befogadó tájékoztatójában meghatározott paraméterek keretei között meghozott befektetési döntések útján kezeli az aktív eszközportfóliót. Ezekért a szolgáltatásokért az eszközkezelő egy piaci alapú fix díjat kap (a kezelt eszközök 1 százalékát), továbbá teljesítményalapú díjakat is kap (a nyereség 10 százalékát), amennyiben a befektetést befogadó nyeresége meghalad egy meghatározott szintet. A díjak megfelelnek a teljesített szolgáltatásoknak. Az eszközkezelő a befektetést befogadó tőkéje 35 százalékának a tulajdonosa.

A tőke fennmaradó 65 százaléka, valamint az összes adósságinstrumentum számos egyéb, független harmadik személy között oszlik meg. Az eszközkezelő indokolás nélkül elmozdítható a többi befektető egyszerű többséggel hozott határozatával.

Az eszközkezelő részére fix és teljesítmény alapú díjak kerülnek kifizetésre, amelyek megfelelnek a teljesített szolgáltatásoknak. A díjazás az alapkezelő érdekeit a többi befektetőnek az alap növelésére vonatkozó érdekeihez igazítja. Az eszközkezelő ki van téve az alap tevékenységeiből származó hozamok változékonyságának, mivel a tőke 35 százalékának a tulajdonosa, valamint ki van téve a díjazásából származó hozamok változékonyságának is.

Bár a befektetést befogadó a tájékoztatójában meghatározott paraméterek keretei között működik, az eszközkezelő rendelkezik azon befektetetési döntések meghozatalának képességével, amelyek jelentősen befolyásolják a befektetést befogadó hozamait — a többi befektetőt illető elmozdítási jog kevés súlyt kap az elemzésben, mivel ezek a jogok nagyszámú befektető között oszlanak meg. Ebben a példában az eszközkezelő nagyobb hangsúlyt fektet az alapból származó hozamok változékonyságának való kitettségére, amely az adósságinstrumentumoknak alárendelt részesedéséből ered. A tőke 35 százalékának tulajdonlása a befektetést befogadóból származó veszteségeknek és hozamokra vonatkozó jogoknak való alárendelt kitettséget hoz létre, amely olyan jelentőségű, hogy arra utal, hogy az eszközkezelő a megbízó. Ennek megfelelően az eszközkezelő megállapítja, hogy ellenőrzést gyakorol a befektetést befogadó felett.

16. példa

A döntéshozó (a szponzor) egy több eladóból álló céltársaságot szponzorál, amely rövid lejáratú adósságinstrumentumokat bocsát ki független harmadik személy befektetőknek. Az ügylet a potenciális befektetők részére a legjobb minősítésű középlejáratú eszközök portfóliójába történő olyan befektetésként kerül értékesítésre, amely minimálisan ki van téve a portfólióban szereplő eszközök kibocsátóinak esetleges mulasztásához kapcsolódó hitelkockázatnak. Több átadási szolgáltató magas besorolású középtávú eszközportfóliókat értékesít a céltársaságnak. Az átadók piaci alapú szolgáltatási díj ellenében [kezelik] a céltársaság részére általuk értékesített portfóliót, valamint a késedelmes követeléseket. Az átadók ezenkívül elsődleges védelmet biztosítanak az eszközportfóliójukból eredő hitelezési veszteségekkel szemben, a céltársaság részére átadott eszközök túlbiztosítása útján. A szponzor piaci alapú díj ellenében állapítja meg a céltársaságra vonatkozó feltételeket, és kezeli a céltársaság tevékenységeit. A díj megfelel a teljesített szolgáltatásoknak. A szponzor jóváhagyja azokat az eladókat, akik számára megengedett a céltársaság részére történő értékesítés, jóváhagyja a céltársaság által megvásárolandó eszközöket, és döntéseket hoz a céltársaság finanszírozásával kapcsolatban. A szponzor köteles a befektetők érdekében eljárni.

A szponzor jogosult a céltársaság esetleges reziduális hozamára, valamint hitelképesség-növelési lehetőségeket és likviditási eszközöket biztosít a céltársaság számára. A szponzor által biztosított hitelképesség-növelési lehetőségek a céltársaság összes eszközének 5 százaléka erejéig nyelik el a veszteségeket, az átadók által biztosított elsődleges védelem kimerülése után. A likviditási eszközök nem képezik a késedelmes eszközök fedezetét. A befektetők nem rendelkeznek olyan lényeges jogokkal, amelyek befolyásolhatnák a szponzor döntéshozó hatalmát.

Bár a szponzor a nyújtott szolgáltatásoknak megfelelő piaci alapú díjat kap a szolgáltatásaiért, a szponzor ki van téve a céltársaság tevékenységeiből származó hozamok változékonyságának a céltársaság reziduális hozamaira vonatkozó jogai és a hitelképesség-növelési lehetőségek, valamint likviditási eszközök biztosítása miatt (vagyis a céltársaság likviditási kockázatnak van kitéve, mivel a középlejáratú eszközök finanszírozására rövid lejáratú adósságinstrumentumokat használnak). Bár minden átadó rendelkezik olyan döntéshozatali jogokkal, amelyek befolyásolják a céltársaság eszközeinek értékét, a szponzor olyan kiterjedt döntéshozatali jogkörrel rendelkezik, amely felruházza annak képességével, hogy irányítsa azokat a tevékenységeket, amelyek a leginkább befolyásolják a céltársaság hozamait (vagyis a szponzor állapítja meg a céltársaságra vonatkozó feltételeket, és joga van az eszközök tekintetében döntéseket hozni (a megvásárolt eszközök és ezen eszközök átadóinak jóváhagyása útján), valamint a céltársaság finanszírozása tekintetében döntéseket hozni (aminek érdekében rendszeresen új befektetéseket kell találni)). A céltársaság reziduális hozamaira vonatkozó jogok és a hitelképesség-növelési lehetőségek, valamint likviditási eszközök biztosítása miatt a szponzor ki van téve a céltársaság tevékenységeiből származó hozamok változékonyságának, ami eltér a többi befektető változékonyságnak való kitettségétől. Ennek megfelelően a szóban forgó kitettség arra utal, hogy a szponzor megbízó, így a szponzor megállapítja, hogy ellenőrzést gyakorol a céltársaság felett. Az, hogy a szponzor köteles az összes befektető érdekében eljárni, nem képezi akadályát annak, hogy a szponzor megbízó legyen.

A más felekkel való kapcsolat

B73.

Az ellenőrzés megítélésekor a befektetőnek figyelembe kell vennie a többi féllel fennálló kapcsolatát, valamint hogy a többi fél a befektető nevében jár-e el (vagyis hogy „de facto” megbízottak-e). Annak megállapításához, hogy más felek de facto megbízottként járnak-e el, mérlegelésre van szükség, és nem pusztán a kapcsolat jellegét kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy a szóban forgó felek hogyan hatnak egymásra, illetve a befektetőre.

B74.

Az ilyen jellegű kapcsolathoz nem szükséges szerződéses megállapodás. Egy fél akkor de facto megbízott, ha a befektető – vagy a befektető tevékenységeit irányító személyek – képesek úgy irányítani az említett felet, hogy az a befektető nevében járjon el. Ilyen körülmények között a befektető a befektetést befogadó feletti ellenőrzés értékelésekor köteles figyelembe venni de facto megbízottja döntéshozatali jogait és a változó hozamoknak való közvetett, a de facto megbízotton keresztül fennálló kitettségét, illetve ezzel kapcsolatos jogait, saját kitettségével, illetve jogaival együtt.

B75.

Az alábbiakban olyan egyéb felekre láthatók példák, akik kapcsolatuk jellege alapján a befektető de facto megbízottjaként járhatnak el:

(a)	a befektető kapcsolt felei.

(b)	olyan fél, aki a befektetést befogadóban lévő érdekeltségét hozzájárulásként vagy kölcsönként kapta a befektetőtől.

(c)

olyan fél, aki beleegyezett, hogy a befektető előzetes jóváhagyása nélkül nem adja el, nem ruházza át, illetve nem terheli meg a befektetést befogadóban lévő érdekeltségeit (kivéve azokat a helyzeteket, amikor a befektető és a másik fél rendelkezik az előzetes jóváhagyás jogával, és e jogok független felek által kölcsönösen elfogadott feltételeken alapulnak).

(d)	olyan fél, aki a befektető alárendelt pénzügyi támogatása nélkül nem képes tevékenységei finanszírozására.

(e)	olyan befektetést befogadó, amelynek esetében az irányító szerv tagjainak többsége vagy a kulcspozíciókban lévő vezetők megegyeznek a befektető irányító szervének tagjaival, illetve kulcspozíciókban lévő vezetőivel.

(f)	olyan fél, aki szoros üzleti kapcsolatban áll a befektetővel, mint például a hivatásos szolgáltató és annak egyik jelentős ügyfele közötti kapcsolat.

Meghatározott eszközök ellenőrzése

B76.

A befektető köteles mérlegelni, hogy a befektetést befogadó egy részét vélelmezett külön gazdálkodó egységként kezeli-e, és ha igen, ellenőrzést gyakorol-e a vélelmezett külön gazdálkodó egység felett.

B77.

A befektető csak és kizárólag akkor köteles a befektetést befogadó egy részét vélelmezett külön gazdálkodó egységként kezelni, ha az alábbi feltétel teljesül:

A befektetést befogadóban lévő meghatározott eszközök (és a kapcsolódó hitelképesség-növelési lehetőségek, ha vannak) a befektetést befogadó meghatározott kötelezettségei, illetve a befektetést befogadóban lévő meghatározott egyéb érdekeltségek tekintetében az egyetlen fizetési forrást jelentik. A meghatározott kötelezettséggel rendelkező feleken kívüli felek nem rendelkeznek a meghatározott eszközökkel vagy az említett eszközökből származó maradvány cash flow-kkal kapcsolatos jogokkal vagy kötelmekkel. Lényegileg a meghatározott eszközökből származó semmilyen hozam nem használható fel a megmaradó befektetést befogadó által, és a vélelmezett külön gazdálkodó egység egyetlen kötelezettsége sem fizethető ki a megmaradó befektetést befogadó eszközeiből. Így lényegében a szóban forgó vélelmezett külön gazdálkodó egység minden eszköze, kötelezettsége és tőkéje elkülönítésre kerül a befektetést befogadótól. Az ilyen vélelmezett külön gazdálkodó egységet gyakran „siló”-nak hívják.

B78.

Ha a B77. bekezdésben szereplő feltétel teljesült, a befektető köteles azonosítani azokat a tevékenységeket, amelyek jelentős befolyással vannak a vélelmezett külön gazdálkodó egység hozamaira, továbbá köteles megállapítani, hogyan irányítják ezeket a tevékenységeket annak értékelése érdekében, hogy hatalma van-e a befektetést befogadó adott része felett. A vélelmezett külön gazdálkodó egység feletti ellenőrzés felmérésekor a befektető azt is köteles mérlegelni, hogy ki van-e téve az adott vélelmezett külön gazdálkodó egységben való részvételéből származó változó hozamoknak, illetve ezekkel kapcsolatban rendelkezik-e jogokkal, valamint hogy rendelkezik-e azzal a képességgel, hogy a befektetést befogadó adott része feletti hatalmát a befektetőt illető hozamok összegének befolyásolására használja.

B79.

Ha a befektető ellenőrzést gyakorol a vélelmezett külön gazdálkodó egység felett, a befektető köteles a befektetést befogadó szóban forgó részét konszolidálni. Ebben az esetben a többi fél a befektetést befogadó feletti ellenőrzés értékelésekor és a befektetést befogadó konszolidálásakor kizárja a befektetést befogadó szóban forgó részét.

Folyamatos értékelés

B80.

A befektető köteles újraértékelni, hogy ellenőrzést gyakorol-e egy befektetést befogadó felett, ha a tények és a körülmények arra utalnak, hogy az ellenőrzés 7. bekezdésben felsorolt három eleme közül egyben vagy többen változás következett be.

B81.

Ha változás következik be azzal kapcsolatban, hogy hogyan gyakorolható a hatalom a befektetést befogadó felett, a változásnak tükröződnie kell annak módjában, ahogy a befektető értékeli a hatalmát a befektetést befogadó felett. Például a döntéshozatali jogokat illető változások azzal járhatnak, hogy a lényeges tevékenységeket már nem a szavazati jogokon keresztül irányítják, hanem ehelyett egyéb megállapodások – például szerződések – egy másik félnek vagy más feleknek biztosítják a lényeges tevékenységek irányításának folyamatos képességét.

B82.

Egy adott esemény azt eredményezheti, hogy a befektető hatalomra tesz szert a befektetést befogadó felett, illetve elveszíti hatalmát a befektetést befogadó felett, anélkül, hogy a befektető részt vett volna az adott eseményben. Például a befektető hatalomra tehet szert valamely befektetést befogadó felett azért, mert más fél vagy felek döntéshozatali jogai, amelyek korábban megakadályozták a befektetőt a befektetést befogadó feletti ellenőrzés gyakorlásában, megszűntek.

B83.

A befektető mérlegeli továbbá a befektetést befogadóban való részvételéből származó változó hozamoknak való kitettségét, illetve az ezzel kapcsolatos jogait befolyásoló változásokat is. Például a befektető, aki hatalommal rendelkezik a befektetést befogadó felett, elveszítheti a befektetést befogadó feletti ellenőrzést, ha a befektető már nem jogosult a hozamokra, vagy már nincs kitéve a kötelmeknek, mivel a befektető nem teljesítené a 7. bekezdés (b) pontját (például ha megszűnik egy teljesítményalapú díjazásról szóló szerződés).

B84.

A befektető köteles mérlegelni, hogy megváltozott-e annak értékelése, hogy megbízottként vagy megbízóként jár-e el. A befektető és a többi fél közötti általános kapcsolatban bekövetkező változások azzal járhatnak, hogy a befektető már nem megbízottként jár el, még akkor sem, ha korábban megbízottként járt el, és fordítva. Például ha a befektető vagy a többi fél jogaiban változások következnek be, a befektető köteles újraértékelni helyzetét, hogy megbízó vagy megbízott-e.

B85.

A befektető eredeti értékelése az ellenőrzéssel, illetve azzal kapcsolatban, hogy megbízotti vagy megbízói szerepet tölt-e be, nem módosul pusztán azért, mert változás következett be a piaci feltételekben (például a befektetést befogadó piaci feltételektől függő hozamaiban bekövetkező változás), kivéve, ha a piaci feltételekben bekövetkező változás módosít az ellenőrzés 7. bekezdésben felsorolt három eleme közül egyet vagy többet, vagy megváltoztatja a megbízó és megbízott közötti általános kapcsolatot.

SZÁMVITELI KÖVETELMÉNYEK

Konszolidációs eljárások

B86.

Konszolidált pénzügyi kimutatások:

(a)	összekapcsolják az anyavállalat és leányvállalatai eszközeit, kötelezettségeit, saját tőkéjét, bevételeit, ráfordításait és cash flow-it.

(b)	beszámítják (kiszűrik) az anyavállalatnak a leányvállalatokban lévő befektetései könyv szerinti értékét, valamint az anyavállalat részesedését a leányvállalatok saját tőkéjében (az IFRS 3 elmagyarázza, hogyan kell elszámolni az esetleges kapcsolódó goodwillt).

(c)

teljes mértékben kiszűrik a csoporton belüli azon eszközöket és kötelezettségeket, saját tőkét, bevételt, ráfordításokat és cash-flow-kat, amelyek a csoport gazdálkodó egységei közötti ügyletekkel kapcsolatosak (a csoporton belüli ügyletekből származó, az eszközökben – például készletekben vagy befektetett eszközökben – megjelenített nyereségeket vagy veszteségeket teljesen kiszűrik). A csoporton belüli veszteségek olyan értékvesztésre utalhatnak, amelyet meg kell jeleníteni a konszolidált pénzügyi kimutatásokban. Az IAS 12 Nyereségadók standard azokra az átmeneti eltérésekre vonatkozik, amelyek a nyereségek és veszteségek csoporton belüli ügyletekből származó kiszűréséből erednek.

Egységes számviteli politikák

B87.

Ha a csoport egyik tagja ugyanolyan ügyletekre és hasonló körülmények közötti, más eseményekre a konszolidált pénzügyi kimutatásokban alkalmazottól eltérő számviteli politikákat alkalmaz, a csoport adott tagja pénzügyi kimutatásait megfelelően módosítja a konszolidált pénzügyi kimutatások elkészítésekor a csoport számviteli politikáinak való megfelelés biztosítása érdekében.

Értékelés

B88.

A gazdálkodó egység a leányvállalat bevételeit és ráfordításait a konszolidált pénzügyi kimutatásokban attól az időponttól kezdve szerepelteti, amikor ellenőrzést szerez, addig az időpontig, amikor a gazdálkodó egység felhagy a leányvállalat feletti ellenőrzés gyakorlásával. A leányvállalat bevételei és ráfordításai az akvizíció időpontjára vonatkozó konszolidált pénzügyi kimutatásokban kimutatott eszközök és kötelezettségek értékén alapulnak. Például az átfogó jövedelemre vonatkozó konszolidált kimutatásban az akvizíció időpontja után elszámolt értékcsökkenési leírás a kapcsolódó értékcsökkenthető eszközök azon valós értékén alapul, amely az akvizíció időpontjára vonatkozó, konszolidált pénzügyi kimutatásokban jelenik meg.

Potenciális szavazati jogok

B89.

Ha vannak potenciális szavazati jogok vagy potenciális szavazati jogokat tartalmazó egyéb származékos termékek, a konszolidált pénzügyi kimutatások elkészítése során az anyavállalatra és a nem ellenőrző részesedésekre jutó nyereséget vagy veszteséget, és a saját tőkében bekövetkezett változásokat kizárólag a meglévő tulajdonosi érdekeltségek alapján határozzák meg, és nem veszik figyelembe a potenciális szavazati jogok vagy egyéb származékos termékek lehetséges lehívását vagy átváltását, kivéve, ha a B90. bekezdés alkalmazandó.

B90.

Bizonyos körülmények között a gazdálkodó egység egy tranzakció eredményeképp lényegében tulajdonosi érdekeltséggel rendelkezik, amely aktuálisan hozzáférést biztosít a gazdálkodó egység számára a tulajdonosi érdekeltséghez kapcsolódó megtérüléshez. Ilyen körülmények között a konszolidált pénzügyi kimutatások elkészítése során az anyavállalatra és a nem ellenőrző részesedésekre jutó arányt azon potenciális szavazati jogok és egyéb származékos termékek esetleges lehívásának figyelembevételével határozzák meg, amelyek aktuálisan hozzáférést biztosítanak a gazdálkodó egység számára a megtérüléshez.

B91.

Az IFRS 9 nem vonatkozik a leányvállalatokban lévő konszolidált érdekeltségekre. Ha a potenciális szavazati jogokat tartalmazó instrumentumok lényegében aktuálisan hozzáférést biztosítanak egy leányvállalatban lévő tulajdonosi érdekeltséghez kapcsolódó megtérüléshez, az instrumentumok nem tartoznak az IFRS 9 előírásainak hatálya alá. Minden egyéb esetben a leányvállalatban potenciális szavazati jogot tartalmazó instrumentumokat az IFRS 9 szerint számolják el.

A beszámoló fordulónapja

B92.

Az anyavállalat és leányvállalatai azon pénzügyi kimutatásainak, amelyeket a konszolidált pénzügyi kimutatások elkészítése során használnak, azonos fordulónappal kell rendelkezniük. Amikor az anyavállalat beszámolási időszakának vége eltér a leányvállalat beszámolási időszakának végétől, a leányvállalat a konszolidáció céljából további pénzügyi információt készít az anyavállalat pénzügyi kimutatásaival megegyező dátummal annak lehetővé tétele érdekében, hogy az anyavállalat konszolidálhassa a leányvállalat pénzügyi információit, kivéve, ha ez kivitelezhetetlen.

B93.

Ha ez kivitelezhetetlen, az anyavállalat köteles a leányvállalat pénzügyi információját annak legfrissebb pénzügyi kimutatásai felhasználásával konszolidálni, amelyeket módosítanak azon jelentős ügyletek vagy események hatásaival, amelyek a szóban forgó pénzügyi kimutatások és a konszolidált pénzügyi kimutatások fordulónapja között mennek végbe. Mindenesetre a leányvállalat pénzügyi kimutatásainak és a konszolidált pénzügyi kimutatásoknak a fordulónapja közötti eltérés nem lehet három hónapnál több, valamint a pénzügyi kimutatások beszámolási időszakainak hossza és a beszámolási időszakok végei közötti eltérésnek időszakról időszakra meg kell egyeznie.

Nem ellenőrző részesedések

B94.

A gazdálkodó egység az egyéb átfogó jövedelem nyereségét vagy veszteségét, valamint minden egyes összetevőjét köteles hozzárendelni az anyavállalat tulajdonosaihoz és a nem ellenőrző részesedésekhez. A gazdálkodó egység ezenkívül a teljes átfogó jövedelmet köteles hozzárendelni az anyavállalat tulajdonosaihoz és a nem ellenőrző részesedésekhez, akkor is, ha ez azt eredményezi, hogy a nem ellenőrző részesedéseknek negatív egyenlege lesz.

B95.

Ha egy leányvállalatnak vannak olyan halmozódó elsőbbségi részvényei, amelyeket saját tőkeként soroltak be és amelyeket nem ellenőrző részesedések birtokolnak, a gazdálkodó egység függetlenül attól, hogy az osztalékot jóváhagyták-e, az ilyen részvényekre járó osztalékokkal való módosítást követően számítja ki a nettó eredményből rá eső részt.

A nem ellenőrző részesedések tulajdonában lévő hányadokban bekövetkezett változások

B96.

Amikor a nem ellenőrző részesedések tulajdonában lévő saját tőke aránya megváltozik, a gazdálkodó egység köteles módosítani az ellenőrző és a nem ellenőrző részesedések könyv szerinti értékét annak érdekében, hogy tükrözze a leányvállalatokban lévő érdekeltségeikben bekövetkező változásokat. A gazdálkodó egység köteles közvetlenül a saját tőkében kimutatni a nem ellenőrző részesedések módosításának összege és a fizetett vagy kapott ellenérték valós értéke között fennálló különbséget, és hozzárendelni az anyavállalat tulajdonosaihoz.

Az ellenőrzése elvesztése

B97.

Az anyavállalat két vagy több megállapodás (ügylet) révén is elveszítheti ellenőrzését a leányvállalat felett. Ugyanakkor néha a körülmények azt jelzik, hogy az összetett megállapodásokat egyetlen ügyletként kell elszámolni. Annak meghatározásakor, hogy vajon a megállapodásokat egyetlen ügyletként kell-e elszámolni, az anyavállalatnak figyelembe kell vennie a megállapodások összes feltételét és azok gazdasági hatásait. Az alábbiak közül egy vagy több lehet jelzés arra, hogy az anyavállalatnak az összetett megállapodásokat egyetlen ügyletként kell elszámolnia:

(a)	Azokat ugyanabban az időpontban vagy egymásra való tekintettel kötötték meg.

(b)	Egyetlen ügyletet alkotnak, amelyet egy átfogó gazdasági hatás elérésére alakítottak ki.

(c)	Az egyik megállapodás bekövetkezése függ legalább egy másik megállapodás bekövetkezésétől.

(d)

Az egyik megállapodás, önmagában vizsgálva, gazdaságilag nem indokolt, de gazdaságilag indokolt akkor, ha más megállapodásokkal együttesen vizsgálják. Erre példa, amikor a részvények egyik elidegenítését a piaci árfolyamnál alacsonyabban árazzák, és ezt ellensúlyozza egy ezt követő, a piaci árfolyam feletti másik elidegenítés.

B98.

Ha az anyavállalat elveszti ellenőrzését a leányvállalat felett, akkor:

(a)

kivezeti:

(i)	a leányvállalat eszközeit (ideértve az esetleges goodwillt) és kötelezettségeit, annak az időpontnak a könyv szerinti értéke szerint, amikor az ellenőrzést elvesztette; és

(ii)	a korábbi leányvállalatban fennálló nem ellenőrző részesedéseknek azon időpontban fennálló könyv szerinti értékét, amikor az ellenőrzést elvesztette (ideértve a hozzájuk rendelhető egyéb átfogó jövedelem bármely összetevőjét).

(b)

megjeleníti:

(i)	az ellenőrzés elvesztését eredményező ügylet, esemény vagy körülmények révén kapott ellenérték – ha volt ilyen – valós értékét;

(ii)	ha az ügylet, esemény vagy körülmény, amely az ellenőrzés elvesztését eredményezte, a leányvállalat részvényeinek felosztását vonja maga után a tulajdonosok számára, tulajdonosi minőségükben, akkor azt a felosztást; valamint

(iii)

a korábbi leányvállalatban esetleg megtartott befektetést, annak az ellenőrzés elvesztésének időpontjában fennálló valós értékén.

(c)	a leányvállalattal kapcsolatban az egyéb átfogó jövedelemben megjelenített összegeket a B99. bekezdésben leírtak alapján átsorolja az eredménybe, vagy közvetlenül a felhalmozott eredménybe, ha ezt más IFRS-ek megkövetelik.

(d)	az esetleges ebből eredő különbözetet nyereségként vagy veszteségként az anyavállalathoz hozzárendelhető eredményben jeleníti meg.

B99.

Ha az anyavállalat elveszti ellenőrzését a leányvállalat felett, az anyavállalatnak minden, azzal a leányvállalattal kapcsolatban az egyéb átfogó jövedelemben korábban elszámolt összeget ugyanazon az alapon kell elszámolnia, mint amit akkor írnának elő, ha az anyavállalat a kapcsolódó eszközöket és kötelezettségeket közvetlenül idegenítette volna el. Ezért ha a korábban az egyéb átfogó jövedelemben elszámolt nyereséget vagy veszteséget a kapcsolódó eszközök vagy kötelezettségek elidegenítésén keletkezett eredménybe sorolják át, az anyavállalat a nyereséget vagy veszteséget a saját tőkéből az eredménybe sorolja át (átsorolás miatti módosításként) akkor, amikor a leányvállalat felett elveszti ellenőrzését. Ha a korábban az egyéb átfogó jövedelemben elszámolt átértékelési többletet az eszköz elidegenítésekor közvetlenül a felhalmozott eredménybe vezetnék át, az anyavállalat köteles az átértékelési többletet közvetlenül a felhalmozott eredménybe átvezetni, amikor a leányvállalat feletti ellenőrzését elveszti.

C. függelék

Hatálybalépés napja és áttérés

Ez a függelék az IFRS szerves részét képezi, és ugyanolyan jelentőséggel bír, mint az IFRS egyéb részei.

HATÁLYBALÉPÉS NAPJA

C1.

A gazdálkodó egységnek a jelen IFRS-t a 2013. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység a jelen IFRS-t korábban alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt, és egyidejűleg az IFRS 11, az IFRS 12, az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások és a (2011-ben módosított) IAS 28 standardot is alkalmaznia kell.

ÁTTÉRÉS

C2.

A gazdálkodó egység köteles a jelen IFRS-t visszamenőlegesen alkalmazni az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standardnak megfelelően, kivéve a C3–C6. bekezdésben meghatározottakat.

C3.

Amikor a jelen IFRS-t először alkalmazza, a gazdálkodó egység nem köteles módosítani a következők valamelyikében való részvételével kapcsolatos számvitelét:

(a)	olyan gazdálkodó egységek, amelyeket korábban az IAS 27 Konszolidált és egyedi pénzügyi kimutatások standardnak és a SIC-12 Konszolidálás – speciális célú gazdálkodó egységek értelmezésnek megfelelően konszolidáltak, és a jelen IFRS-nek megfelelően továbbra is konszolidálják őket; vagy

(b)	olyan gazdálkodó egységek, amelyeket korábban az IAS 27 standardnak és a SIC-12 értelmezésnek megfelelően nem konszolidáltak, és a jelen IFRS-nek megfelelően továbbra sem konszolidálják őket.

C4.

Ha a jelen IFRS első alkalmazása valamely befektetőnél azt eredményezi, hogy konszolidál egy olyan befektetést befogadót, amelyet az IAS 27 és a SIC-12 szerint nem konszolidáltak, a befektető köteles:

(a)

amennyiben a befektetést befogadó (az IFRS 3 standardban meghatározott) üzleti tevékenység, oly módon értékelni a szóban forgó, korábban nem konszolidált befektetést befogadóban lévő eszközöket, kötelezettségeket és nem ellenőrző részesedéseket az első alkalmazás napján, mintha a befektetést befogadót konszolidálták volna (és így az IFRS 3 standardnak megfelelően akvizíciós elszámolást alkalmaztak volna) attól a naptól kezdve, hogy a befektető ellenőrzést szerzett a szóban forgó befektetést befogadó felett a jelen IFRS követelményei alapján.

(b)

amennyiben a befektetést befogadó (az IFRS 3 standardban meghatározottak szerint) nem üzleti tevékenység, oly módon értékelni a szóban forgó, korábban nem konszolidált befektetést befogadóban lévő eszközöket, kötelezettségeket és nem ellenőrző részesedéseket az első alkalmazás napján, mintha a befektetést befogadót konszolidálták volna (az IFRS 3 standardban leírt akvizíciós módszer alkalmazásával, a befektetést befogadó számára bármilyen goodwill kimutatása nélkül) attól a naptól kezdve, hogy a befektető ellenőrzést szerzett a szóban forgó befektetést befogadó felett a jelen IFRS követelményei alapján. A megjelenített eszközök, kötelezettségek és nem ellenőrző részesedések összege és a befektető befektetést befogadóban való részvételének korábbi könyv szerinti értéke közötti eltérést úgy kell kimutatni, mint a saját tőke nyitó egyenlegének megfelelő módosítását.

(c)

ha a befektetést befogadó eszközeinek, kötelezettségeinek és nem ellenőrző részesedésének az (a) vagy (b) pont szerinti értékelése kivitelezhetetlen (az IAS 8 standardban meghatározottak szerint), a befektető:

(i)	ha a befektetést befogadó üzleti tevékenység, az IFRS 3 standard előírásait köteles alkalmazni. Az akvizíció vélelmezett időpontja annak a legkorábbi időszaknak a kezdete, amely tekintetében az IFRS 3 standard alkalmazása kivitelezhető, amely a tárgyidőszak is lehet.

(ii)

ha a befektetést befogadó nem üzleti tevékenység, az IFRS 3 standardban leírt akvizíciós módszert köteles alkalmazni, anélkül, hogy bármilyen goodwillt megjelenítene a befektetést befogadó számára az akvizíció vélelmezett időpontjától. Az akvizíció vélelmezett időpontja annak a legkorábbi időszaknak a kezdete, amely tekintetében a jelen bekezdés alkalmazása megvalósítható, amely a tárgyidőszak is lehet.

A befektető a saját tőke adott időszakra vonatkozó módosításaként köteles megjeleníteni az akvizíció vélelmezett időpontjában kimutatott minden eszköz, kötelezettség és nem ellenőrző részesedés összege és a részvételéből eredő korábban megjelenített összegek közötti különbözetet. Továbbá a befektető köteles összehasonlító információkat és közzétételeket rendelkezésre bocsátani az IAS 8 standardnak megfelelően.

C5.

Ha a jelen IFRS első alkalmazása valamely befektetőnél azt eredményezi, hogy már nem konszolidál egy olyan befektetést befogadót, amelyet a (2008-ban módosított) IAS 27 standard és a SIC-12 értelmezés szerint konszolidáltak, a befektető köteles értékelni a befektetést befogadóban az első alkalmazáskor megtartott érdekeltségét, olyan értéken, amelyen akkor értékelte volna, ha a jelen IFRS előírásai hatályosak lettek volna abban az időpontban, amikor a befektetőnek érdekeltsége keletkezett a befektetést befogadóban, illetve elvesztette felette az ellenőrzést. Ha a megtartott érdekeltség értékelése kivitelezhetetlen (az IAS 8 standardban meghatározottak szerint), a befektető a jelen IFRS előírásait köteles alkalmazni az ellenőrzése elveszítésének elszámolására, annak a legkorábbi időszaknak a kezdetén, amely tekintetében a jelen IFRS alkalmazása megvalósítható, amely a tárgyidőszak is lehet. A befektető a saját tőke adott időszakra vonatkozó módosításaként köteles megjeleníteni az eszközök, kötelezettségek és nem ellenőrző részesedések korábban megjelenített összege és a befektetőnek a befektetést befogadóban való részvételének könyv szerinti értéke közötti különbözetet. Továbbá a befektető köteles összehasonlító információkat és közzétételeket rendelkezésre bocsátani az IAS 8 standardnak megfelelően.

C6.

A 23., a 25., a B94. és a B96–B99. bekezdések az IAS 27 standard 2008-ban keletkezett módosításai, amelyek átkerültek az IFRS 10 standardba. A gazdálkodó egység az alábbiak szerint köteles az említett bekezdések előírásait alkalmazni, kivéve, ha a gazdálkodó egység alkalmazza a C3. bekezdést:

(a)	A gazdálkodó egység nem állapíthatja meg újra az eredmény hozzárendelését a B94. bekezdésben szereplő módosítás első alkalmazását megelőző beszámolási időszakokra.

(b)

A 23. és a B96. bekezdésben foglalt, a leányvállalat feletti ellenőrzés megszerzése után a tulajdonosi érdekeltségek változásainak elszámolásával kapcsolatos előírások nem vonatkoznak azokra a változásokra, amelyek a módosításoknak a gazdálkodó egység által történő első alkalmazását megelőzően következtek be.

(c)

A gazdálkodó egység nem állapíthatja meg újra egy korábbi leányvállalatban lévő befektetés könyv szerinti értékét, ha az ellenőrzést elvesztette, mielőtt a 25. és a B97–B99. bekezdésben szereplő módosításokat először alkalmazta. Emellett a gazdálkodó egység nem számíthatja ki újra a leányvállalat elvesztésével kapcsolatos, a 25. és a B97–B99. bekezdésben szereplő módosítások alkalmazását megelőzően elszámolt nyereséget vagy veszteséget.

Hivatkozások az IFRS 9 standardra

C7.

Ha a gazdálkodó egység alkalmazza a jelen IFRS-t, de még nem alkalmazza az IFRS 9 standardot, akkor a jelen IFRS-ben szereplő, az IFRS 9 standardra való hivatkozásokat az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: megjelenítés és értékelés standardra való hivatkozásként kell értelmezni.

EGYÉB IFRS-EK VISSZAVONÁSA

C8.

A jelen IFRS hatályon kívül helyezi a (2008-ban módosított) IAS 27 standardban szereplő, a konszolidált pénzügyi kimutatásokra vonatkozó követelményeket.

C9.

A jelen IFRS hatályon kívül helyezi továbbá a SIC-12 Konszolidálás – speciális célú gazdálkodó egységek értelmezést.

D. függelék

Egyéb IFRS-ek módosítása

A függelék meghatározza az egyéb IFRS-ekre vonatkozó azon módosításokat, amelyek annak következményei, hogy a Testület kibocsátotta a jelen IFRS standardot. A gazdálkodó egységnek a módosításokat a 2013. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha valamely gazdálkodó egység korábbi időszakra alkalmazza a jelen IFRS-t, köteles erre a korábbi időszakra alkalmazni ezeket a módosításokat. A módosított bekezdésekben az új szöveg aláhúzva, a törölt szöveg pedig áthúzva látható.

IFRS 1 A nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok első alkalmazása

D1.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 39.I. bekezdés:

39I

A 2011 májusában kiadott IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard és az IFRS 11 Közös megállapodások standard módosította a következő bekezdéseket: 31., B7., C1., D1., D14. és D15. bekezdés, valamint beiktatatta a D31. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 és IFRS 11 standardot.

D2.

A B. függelék B7. bekezdése az alábbiak szerint módosul:

Az első alkalmazónak az IFRS 10 standard következő előírásait kell a jövőre nézve alkalmaznia, az IFRS-ekre való áttérés időpontjától:

(a)	a B94. bekezdésben foglalt előírást, miszerint a teljes átfogó jövedelmet akkor is hozzá kell rendelni az anyavállalat tulajdonosaihoz és a nem ellenőrző részesedésekhez, ha a nem ellenőrző részesedéseknél ez negatív egyenleget eredményez.

(b)	a 23. és a B93. bekezdésben foglalt előírásokat egy leányvállalatban lévő anyavállalati tulajdoni érdekeltségében bekövetkezett azon változások elszámolásáról, amelyek nem eredményezik az ellenőrzés elvesztését; és

(c)	a B97–B99. bekezdésben foglalt előírásokat egy leányvállalat feletti ellenőrzés elveszítésének elszámolásáról, és az IFRS 5 Értékesítésre tartott befektetett eszközök és megszűnt tevékenységek standard 8A. bekezdésének kapcsolódó előírásait.

Azonban ha egy első alkalmazó úgy dönt, hogy az IFRS 3 standardot visszamenőlegesen alkalmazza korábbi üzleti kombinációkra, akkor alkalmaznia kell az IFRS 10 standardot is a jelen IFRS C1. bekezdésével összhangban.

D3.

A C. függelék C1. bekezdése az alábbiak szerint módosul:

Az első alkalmazó választhatja, hogy nem alkalmazza visszamenőlegesen az IFRS 3 standardot a múltbeli üzleti kombinációkra (azokra az üzleti kombinációkra, amelyek IFRS-ekre való áttérés időpontját megelőzően történtek meg). Azonban ha egy első alkalmazó bármely üzleti kombinációját újra megállapítja, hogy megfeleljen az IFRS 3 standardnak, akkor valamennyi későbbi üzleti kombinációját újra meg kell állapítania, és alkalmaznia kell az IFRS 10 standardot is ugyanattól az időponttól kezdődően. Például ha az első alkalmazó azt választja, hogy újra megállapít egy 20X6 június 30-án megtörtént üzleti kombinációt, akkor a 20X6 június 30-a és az IFRS-ekre való áttérés időpontja között megtörtént valamennyi üzleti kombinációt újra meg kell állapítania, és 20X6 június 30-tól alkalmaznia kell az IFRS 10 standardot.

IFRS 2 Részvényalapú kifizetés standard

D4.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 63.A. bekezdés:

63A	A 2011 májusában kiadott IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard és az IFRS 11 módosította az 5. bekezdést és az A. függeléket. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 11 standardot.

Az A. függelékben a „részvényalapú kifizetési megállapodás” meghatározásához fűzött lábjegyzet az alábbiak szerint módosul:

*	A „csoport” fogalmát az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard A. függeléke a beszámolót készítő gazdálkodó egység legfőbb anyavállalatának szemszögéből úgy határozza meg, mint „az anyavállalat és annak összes leányvállalata”.

IFRS 3 Üzleti kombinációk

D5.

Az alábbiak szerint módosul a 7. bekezdés, és beiktatásra kerül a 64.E bekezdés:

Az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standardban adott útmutatást kell használni a felvásárló azonosítására, amely az a gazdálkodó egység, amely egy másik gazdálkodó egység – a felvásárolt – felett ellenőrzést szerez. Ha egy üzleti kombinációra sor került, de az IFRS 10 standardban lévő útmutatás nem jelzi egyértelműen, hogy az egyesülő gazdálkodó egységek közül melyik a felvásárló, a döntés meghozatala során a B14–B18. bekezdésben foglalt tényezőket kell mérlegelni.

64E	A 2011 májusában kiadott IFRS 10 standard módosította a 7., a B13. és a B63. bekezdés (e) pontját, valamint az A. függeléket. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 standardot.

D6.

[Nem vonatkozik a követelményekre]

Az A. függelékben törlésre kerül az „ellenőrzés” meghatározása.

D8.

A B. függelék B13. bekezdése és B63. bekezdésének (e) pontja az alábbiak szerint módosul:

B13

Az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standardban adott útmutatást kell használni a felvásárló azonosítására, amely az a gazdálkodó egység, amely a felvásárolt felett ellenőrzést szerez. Ha egy üzleti kombinációra sor került, de az IFRS 10 standardban lévő útmutatás nem jelzi egyértelműen, hogy az egyesülő gazdálkodó egységek közül melyik a felvásárló, a döntés meghozatala során a B14–B18. bekezdésben foglalt tényezőket kell mérlegelni.

B63

Példák olyan IFRS-ekre, amelyek egy üzleti kombináció során megszerzett eszközök és átvállalt vagy felmerült kötelezettségek későbbi értékeléséhez és elszámolásához adnak útmutatást:

(a)

…

(e)	az IFRS 10 standard ad útmutatást az anyavállalat leányvállalatban lévő tulajdoni érdekeltségében bekövetkező változások elszámolásával kapcsolatban, az ellenőrzés megszerzése után.

IFRS 7 Pénzügyi instrumentumok: Közzétételek

D9.

Az alábbiak szerint módosul a 3. bekezdés (a) pontja, és beiktatásra kerül a 44.O. bekezdés:

A jelen IFRS-t minden gazdálkodó egység köteles a pénzügyi instrumentumok minden típusa tekintetében alkalmazni, kivéve:

(a)

a leányvállalatokban, társult vállalkozásokban vagy közös vállalkozásokban lévő azon érdekeltségeket, amelyek tekintetében az elszámolás az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard, az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standard, vagy az IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések standard alapján történik. Néhány esetben azonban az IAS 27 vagy az IAS 28 standard lehetővé teszi a gazdálkodó egység számára, hogy egy leányvállalatban, társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő érdekeltséget az IAS 39 standard alkalmazásával számoljon el; ilyen esetben, …

44O	A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 Közös megállapodások standard módosította a 3. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezt a módosítást, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 11 standardot.

IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standard (kibocsátva 2009 novemberében)

D10.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 8.1.2. bekezdés:

8.1.2

A 2011 májusában kiadott IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard és az IFRS 11 Közös megállapodások standard módosította a C8. bekezdést és törölte a C18. és a C18–C23. bekezdés feletti címeket. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 11 standardot.

D11.

A C. függelék C18. és C19. bekezdése, valamint a C18. és a C19. bekezdés feletti címek törlésre kerülnek, a C8. bekezdés pedig az alábbiak szerint módosul:

C83

A jelen IFRS-t minden gazdálkodó egység köteles a pénzügyi instrumentumok minden típusa tekintetében alkalmazni, kivéve:

(a)

a leányvállalatokban, társult vállalkozásokban vagy közös vállalkozásokban lévő azon érdekeltségeket, amelyek tekintetében az elszámolás az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard, az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standard, vagy az IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések standard alapján történik. Néhány esetben azonban az IAS 27 vagy az IAS 28 standard lehetővé teszi a gazdálkodó egység számára, hogy egy leányvállalatban, társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő érdekeltséget az IAS 39 és az IFRS 9 standard alkalmazásával számoljon el; ilyen esetben, …

IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standard (kibocsátva 2010 októberében)

D12.

Az alábbiak szerint módosul a 3.2.1. bekezdés, és beiktatásra kerül a 7.1.2. bekezdés:

3.2.1

A konszolidált pénzügyi kimutatásokban a 3.2.2–3.2.9., a B3.1.1., a B3.1.2. és a B3.2.1-B3.2.17. bekezdést konszolidált szinten kell alkalmazni. Ennélfogva a gazdálkodó egység először konszolidálja az összes leányvállalatot az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standardnak megfelelően, majd ezután alkalmazza az említett bekezdéseket az ennek eredményeként keletkező csoportra.

7.1.2

A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 Közös megállapodások standard módosította a 3.2.1., B3.2.1–B3.2.3., B4.3.12.(c), B5.7.15., C11. és C30. bekezdést, törölte a C23–C28. bekezdést, valamint a vonatkozó címeket. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 11 standardot.

D13.

A B. függelék B3.2.1–B3.2.3. és B5.7.15. bekezdése az alábbiak szerint módosul:

A B3.2.1. bekezdésben az „(ideértve minden speciális célú gazdálkodó egységet)” a folyamatábra első rovatában törlésre kerül.

B3.2.2

A 3.2.4.b) bekezdésben leírt helyzet (amikor a gazdálkodó egység megtartja a pénzügyi eszköz cash flow-inak átvételére vonatkozó szerződéses jogokat, de szerződéses kötelmet vállal a cash flow-k megfizetésére egy vagy több átvevő felé) akkor következik be például, ha a gazdálkodó egység egy tröszt, és a befektetők részére az általa tulajdonolt pénzügyi eszközökre vonatkozóan haszonhúzói érdekeltségeket bocsát ki, és vállalja e pénzügyi eszközök kezelését. Ilyen esetben a pénzügyi eszközök akkor felelnek meg a kivezetés feltételeinek, ha a 3.2.5. és a 3.2.6. bekezdésben foglalt feltételek teljesülnek.

B3.2.3

A 3.2.5. bekezdés alkalmazásakor a gazdálkodó egység például lehet egy pénzügyi eszköz keletkeztetője, vagy lehet egy olyan csoport, amely magában foglal egy leányvállalatot, amely a pénzügyi eszközöket megszerezte, és a cash-flow-kat független harmadik személy befektetők számára továbbítja.

B5.7.15

Az alábbiak példák az eszközspecifikus teljesítménykockázatra:

(a)

…

(b)

egy strukturált gazdálkodó egység által kibocsátott, az alábbi jellemzőkkel rendelkező kötelezettség. A gazdálkodó egység jogilag elkülönül, így a gazdálkodó egység eszközei elkülönítésre kerülnek kizárólag a befektetői javára, még fizetésképtelenség esetén is. A gazdálkodó egység nem köt egyéb ügyletet, és a gazdálkodó egység eszközei nem zálogosíthatók el. Csak akkor járnak összegek a gazdálkodó egység befektetőinek, ha az elkülönített eszközök cash-flow-kat keletkeztetnek. Így …

D14.

A C. függelék C23. és C24. bekezdése, valamint a C23. bekezdés feletti cím törlésre kerül, a C11. és a C30. bekezdés pedig az alábbiak szerint módosul:

C11.

A jelen IFRS-t minden gazdálkodó egység köteles a pénzügyi instrumentumok minden típusa tekintetében alkalmazni, kivéve:

a leányvállalatokban, társult vállalkozásokban vagy közös vállalkozásokban lévő azon érdekeltségeket, amelyek tekintetében az elszámolás az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard, az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standard, vagy az IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések standard alapján történik. Néhány esetben azonban az IAS 27 vagy az IAS 28 standard lehetővé teszi a gazdálkodó egység számára, hogy egy leányvállalatban, társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő érdekeltséget az IFRS 9 standard alkalmazásával számoljon el; ilyen esetben, …

C30.

A jelen standardot minden gazdálkodó egység köteles a pénzügyi instrumentumok minden típusa tekintetében alkalmazni, kivéve:

a leányvállalatokban, társult vállalkozásokban vagy közös vállalkozásokban lévő azon érdekeltségeket, amelyek tekintetében az elszámolás az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard, az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standard, vagy az IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések standard alapján történik. Néhány esetben azonban az IAS 27 vagy az IAS 28 standard lehetővé teszi a gazdálkodó egység számára, hogy egy leányvállalatban, társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő érdekeltséget az IFRS 9 standard alkalmazásával számoljon el; ilyen esetben, …

IAS 1 Pénzügyi kimutatások prezentálása standard

D15.

Az alábbiak szerint módosul a 4. és a 123. bekezdés, és beiktatásra kerül a 139.H. bekezdés:

A standard nem vonatkozik az IAS 34 Évközi pénzügyi beszámolás standard szerint elkészített tömörített évközi pénzügyi kimutatások szerkezetére és tartalmára. Ugyanakkor ezen pénzügyi kimutatásokra vonatkozik a 15–35. bekezdés. Ez a standard egyformán vonatkozik minden gazdálkodó egységre, beleértve azokat is, amelyek az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standardnak megfelelően prezentálják konszolidált pénzügyi kimutatásaikat, és azokat is, amelyek egyedi pénzügyi kimutatásokat prezentálnak az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standardnak megfelelően.

123

A gazdálkodó egység számviteli politikáinak alkalmazásakor a vezetés számos szempontot mérlegel a becsléseken kívül, amely mérlegelt szempontok jelentős hatással lehetnek a pénzügyi kimutatásokban megjelenített összegekre. Például a vezetés arra vonatkozóan hoz döntéseket:

(a)

…

(b)	hogy a pénzügyi eszközök és lízingbe adott eszközök tulajdonlásával járó lényegileg összes kockázat és haszon mikor kerül átadásra más gazdálkodó egységeknek; és

(c)	hogy lényegét tekintve egy meghatározott áruértékesítés finanszírozási megállapodás-e, és mint ilyen, nem keletkeztet-e bevételt.

(d)

[törölve]

139H	A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 12 standard módosította a 4., a 119., a 123. és a 124. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 12 standardot.

IAS 7 Cash flow-k kimutatásai

D16.

Az alábbiak szerint módosul a 42.B. bekezdés, és beiktatásra kerül az 57. bekezdés:

42B

A leányvállalatban lévő tulajdoni érdekeltségeknek az ellenőrzés elvesztését nem eredményező változásait, mint például a leányvállalat tőkeinstrumentumainak későbbi megvásárlását vagy eladását az anyavállalat részéről tőketranzakciókként számolják el (lásd az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standardot). Ennek megfelelően …

57	A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 Közös megállapodások standard által módosított bekezdések: 37., 38. és 42.B., valamint törölt bekezdés az 50.(b). A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 11 standardot.

IAS 21 Az átváltási árfolyamok változásainak hatásai

D17.

[Nem vonatkozik a követelményekre]

D18.

Az alábbiak szerint módosul a 19., a 45. és a 46. bekezdés, és beiktatásra kerül a 60.F. bekezdés:

A jelen standard azt is lehetővé teszi, hogy a pénzügyi kimutatásokat készítő különálló gazdálkodó egység, valamint az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standard szerint egyedi pénzügyi kimutatásokat készítő gazdálkodó egység bármely pénznemben (vagy pénznemekben) prezentálhassa pénzügyi kimutatásait. Amennyiben a …

A külföldi érdekeltség eredményeinek és pénzügyi helyzetének összevonása a beszámolót készítő gazdálkodó egységével a szokásos konszolidációs eljárást követi, mint pl. a csoporton belüli egyenlegek és leányvállalatok közötti ügyletek kiszűrése (lásd az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standardot). Ugyanakkor …

Ha a külföldi érdekeltség pénzügyi kimutatásainak fordulónapja eltér a beszámolót készítő gazdálkodó egységétől, a külföldi érdekeltség gyakran külön kimutatásokat készít a beszámolót készítő gazdálkodó pénzügyi kimutatásaival megegyező fordulónapra. Ha ez nem történik meg, az IFRS 10 lehetővé teszi az eltérő fordulónap alkalmazását, azzal a feltétellel, hogy az eltérés a három hónapot nem haladja meg, és az eltérő időpontok közötti időszakban bekövetkezett jelentős ügyletekre és más események hatásaira vonatkozóan módosítás történik. Ebben az esetben a külföldi érdekeltség eszközeit és kötelezettségeit a külföldi érdekeltség beszámolási időszakának végén érvényes átváltási árfolyamon számítják át. Az IFRS 10 standardnak megfelelően a beszámolót készítő gazdálkodó egység beszámolási időszakának végéig eltelt időszak alatti jelentős átváltási árfolyamváltozások hatásainak megfelelően módosítást végeznek. Ugyanez …

60F

A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 Közös megállapodások standard módosította a 3. bekezdés (b) pontját, a 8., a 11., a 18., a 19., a 33., a 44–46. és a 48.A. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 11 standardot.

IAS 24 Kapcsolt felekre vonatkozó közzétételek standard

D19.

A 3. bekezdés a következőképpen módosul:

A jelen standard előírja a kapcsolt felekkel fennálló kapcsolatok, a velük folytatott ügyletek és az azokból származó nyitott egyenlegek közzétételét – ideértve a kötelezettségvállalásokat is – az anyavállalatnak vagy a befektetés tárgya felett közös ellenőrzést vagy jelentős befolyást gyakorló befektetőnek az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standardnak vagy az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standardnak megfelelően bemutatott konszolidált és egyedi pénzügyi kimutatásaiban. A jelen standard a különálló pénzügyi kimutatásokra is vonatkozik.

A 9. bekezdésben az „ellenőrzés”, a „közös ellenőrzés” és a „jelentős befolyás” meghatározásai törlésre kerülnek, és az alábbi mondat kerül beiktatásra:

Az „ellenőrzés”, a „közös ellenőrzés” és a „jelentős befolyás” kifejezések az IFRS 10 standardban, az IFRS 11 Közös megállapodások standardban és az IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések standardban kerültek meghatározásra, és a jelen standardban az említett IFRS-ekben meghatározott jelentésekkel szerepelnek.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 28.A. bekezdés:

28A

A 2011 májusában kiadott IFRS 10 standard, IFRS 11 Közös megállapodások standard és az IFRS 12 standard módosította a 3. és a 9. bekezdést, a 11. bekezdés (b) pontját, a 15. bekezdést, a 19. bekezdés (b) és (e) pontját, valamint a 25. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10, az IFRS 11 és az IFRS 12 standardot.

IAS 27 Konszolidált és egyedi pénzügyi kimutatások

D20.

Az IAS 27 Konszolidált és egyedi pénzügyi kimutatások standardból a konszolidált pénzügyi kimutatásokra vonatkozó előírások törlésre kerülnek, és a megfelelő esetekben az IFRS 10 standardba kerülnek át. Az egyedi pénzügyi kimutatásokra vonatkozó számviteli és közzétételi követelmények az IAS 27 standardban maradnak; a cím Egyedi pénzügyi kimutatásokra módosul, a megmaradó bekezdések folytatólagosan újraszámozásra kerülnek, a hatókör módosításra kerül és egyéb szerkesztési változtatások valósulnak meg. A (2011-ben módosított) IAS 27 standardban maradó számviteli és közzétételi követelmények szintén frissítésre kerülnek annak érdekében, hogy tükrözzék az IFRS 10, az IFRS 11, az IFRS 12 és a (2011-ben módosított) IAS 28 standardban szereplő útmutatást. A (2008-ban módosított) IAS 27 standard bekezdéseinek rendeltetési helyével kapcsolatos adatok megtalálhatók a (2011-ben módosított) IAS 27 standardhoz mellékelt egyeztető táblázatban.

IAS 32 Pénzügyi instrumentumok: bemutatás

D21.

Az alábbiak szerint módosul a 4. bekezdés (a) pontja, és beiktatásra kerül a 97.I. bekezdés:

A jelen standardot minden gazdálkodó egység köteles a pénzügyi instrumentumok minden típusa tekintetében alkalmazni, kivéve:

(a)

97I	A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 standard módosította a 4. bekezdés (a) pontját és az és AG29. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 11 standardot.

D22.

A függelék AG29. bekezdése az alábbiak szerint módosul:

AG29	A konszolidált pénzügyi kimutatásokban a gazdálkodó egység az IAS 1, valamint az IFRS 10 standard alapján mutatja ki a nem ellenőrző részesedéseket, azaz más felek részesedését a gazdálkodó egység leányvállalatainak saját tőkéjében és eredményében. A …

IAS 33 Egy részvényre jutó nyereség

D23.

Az alábbiak szerint módosul a 4. bekezdés, és beiktatásra kerül a 74.B bekezdés:

Amikor a gazdálkodó egység az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások és az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standarddal összhangban konszolidált pénzügyi kimutatásokat és egyedi pénzügyi kimutatásokat is készít, a jelen standard által előírt közzétételeket csak a konszolidált pénzügyi kimutatások alapján szükséges bemutatni. Annak …

74B	A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 Közös megállapodások standard módosította a 4., a 40. és az A11. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 11 standardot.

IAS 36 Eszközök értékvesztése

D24.

Az alábbiak szerint módosul a 4. bekezdés (a) pontja, és beiktatásra kerül a 140.H. bekezdés:

A jelen standard az alábbiak szerint besorolt pénzügyi eszközökre vonatkozik:

(a)	leányvállalatok, az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standardban meghatározott fogalom szerint;

(b)

…

140H	A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 standard módosította a 4. bekezdést, a 12. bekezdés (h) pontja feletti címet és a 12. bekezdés (h) pontját. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 11 standardot.

D25.

[Nem vonatkozik a követelményekre]

IAS 38 Immateriális javak

D26.

Az alábbiak szerint módosul a 3. bekezdés (a) pontja, és beiktatásra kerül a 130.F. bekezdés:

Amennyiben valamely konkrét immateriális eszközre egy másik standard vonatkozik, a gazdálkodó egység a jelen standard helyett a másik standardot alkalmazza. Ez a standard nem vonatkozik például az alábbiakra:

(a)

…

(e)

a pénzügyi eszközökre, ahogyan azokat az IAS 32 meghatározza. Egyes pénzügyi eszközök megjelenítésére és értékelésére az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard, az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standard és az IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések standard vonatkozik.

(f)

…

130F	A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 Közös megállapodások standard módosította a 3. bekezdés (e) pontját. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezt a módosítást, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 11 standardot.

IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: megjelenítés és értékelés (módosítva 2009 októberében)

D27.

Az alábbiak szerint módosul a 2. bekezdés (a) pontja és a 15. bekezdés, és beiktatásra kerül a 103.P. bekezdés:

A jelen standardot minden gazdálkodó egység köteles a pénzügyi instrumentumok minden típusa tekintetében alkalmazni, kivéve:

(a)

a leányvállalatokban, társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő azon érdekeltségeket, amelyek tekintetében az elszámolás az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard, az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standard vagy az IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések standard alapján történik. Ugyanakkor a gazdálkodó egységeknek a jelen standardot kell alkalmazniuk a leányvállalatban, társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő olyan érdekeltségre, amelyet az IAS 27, az IAS 28 vagy az IAS 31 standard szerint a jelen standard alapján számolnak el. …

A konszolidált pénzügyi kimutatásokban a 16-23. bekezdést és az A. függelék AG34–aG52. bekezdését konszolidált szinten kell alkalmazni. Ennélfogva a gazdálkodó egység először konszolidálja az összes leányvállalatot az IFRS 10 standardnak megfelelően, majd ezután alkalmazza a 16–23. bekezdést és az A. függelék AG34–AG52. bekezdését az ennek eredményeként keletkező csoportra.

103P

A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 Közös megállapodások standard módosította a 2. bekezdés (a) pontját, a 15., az AG3., az AG36–AG38. bekezdést és az AG4I. bekezdés (a) pontját. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 11 standardot.

D28.

Az A. függelék AG36-AG38. bekezdése az alábbiak szerint módosul:

Az AG36. bekezdésben az „(ideértve minden speciális célú gazdálkodó egységet)” a folyamatábra első rovatában törlésre kerül.

AG37

A 18. bekezdés (b) pontjában leírt helyzet (amikor a gazdálkodó egység megtartja a pénzügyi eszköz cash flow-inak átvételére vonatkozó szerződéses jogokat, de szerződéses kötelmet vállal a cash flow-k megfizetésére egy vagy több átvevő felé) akkor következik be például, ha a gazdálkodó egység egy tröszt, és a befektetők részére az általa tulajdonolt pénzügyi eszközökre vonatkozóan haszonhúzói érdekeltségeket bocsát ki, és vállalja e pénzügyi eszközök kezelését. Ilyen esetben a pénzügyi eszközök akkor felelnek meg a kivezetés feltételeinek, ha a 19. és a 20. bekezdésben foglalt feltételek teljesülnek.

AG38	A 19. bekezdés alkalmazásakor a gazdálkodó egység például lehet egy pénzügyi eszköz keletkeztetője, vagy lehet egy olyan csoport, amely magában foglal egy leányvállalatot, amely a pénzügyi eszközöket megszerezte, és a cash-flow-kat független harmadik személy befektetők számára továbbítja.

IFRIC 5 A leszerelési, a helyreállítási és a környezetrehabilitációs pénzalapokból származó érdekeltségekre vonatkozó jogok

D29.

A „Hivatkozások” részben az IAS 27 és az IAS 31 standardra vonatkozó sorok törlésre kerülnek, az IAS 28 standard az „IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések”-re módosul, és beiktatásra kerül az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard és az IFRS 11 Közös megállapodások standard.

Az alábbiak szerint módosul a 8. bekezdés, és beiktatásra kerül a 14B. bekezdés:

A hozzájárulónak meg kell határoznia, hogy ellenőrzést vagy közös ellenőrzést gyakorol-e a pénzalap felett, vagy hogy jelentős befolyással van-e rá, az IFRS 10, az IFRS 11 és az IAS 28 értelmében. Ha igen, akkor a hozzájárulónak ezen standardoknak megfelelően kell elszámolnia a pénzalapban lévő érdekeltségét.

14B	A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 standard módosította a 8. és a 9. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 11 standardot.

IFRIC 17 Nem-pénzbeli eszközök tulajdonosok közötti felosztásai

D30.

A „Hivatkozások” részbe beiktatásra kerül az „IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások” sor.

Az alábbiak szerint módosul a 7. bekezdés, és beiktatásra kerül a 19. bekezdés:

A 5. bekezdéssel összhangban, a jelen értelmezés nem vonatkozik arra, amikor a gazdálkodó egység egy leányvállalatban fennálló saját tulajdonosi érdekeltségeinek egy részét felosztja, de a leányvállalat feletti ellenőrzést megtartja. A leányvállalatban nem ellenőrző részesedés kimutatását eredményező felosztást végző gazdálkodó egység a felosztást az IFRS 10 standarddal összhangban számolja el.

19	A 2011 májusában kiadott IFRS 10 standard módosította a 7. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezt a módosítást, amikor alkalmazza az IFRS 10 standardot.

IFRS 11 NEMZETKÖZI PÉNZÜGYI BESZÁMOLÁSI STANDARD

Közös megállapodások

CÉL

A jelen IFRS célja, hogy meghatározza az olyan gazdálkodó egységek pénzügyi beszámolására vonatkozó elveket, amelyek közös ellenőrzés alatt lévő megállapodásokban (azaz közös megállapodásokban) rendelkeznek érdekeltséggel.

A célkitűzés megvalósítása

Az 1. bekezdésben szereplő célkitűzés teljesítése érdekében a jelen IFRS meghatározza a közös ellenőrzés fogalmát, és előírja, hogy az a gazdálkodó egység, amely félként szerepel egy közös megállapodásban, határozza meg annak a közös megállapodásnak a fajtáját, amelyben részt vesz, oly módon, hogy értékeli jogait és kötelmeit, valamint előírja, hogy az említett jogokat és kötelmeket az adott közös megállapodás fajtájának megfelelően számolja el.

HATÓKÖR

A jelen IFRS-t minden olyan gazdálkodó egység köteles alkalmazni, amely közös megállapodásban félként szerepel.

KÖZÖS MEGÁLLAPODÁSOK

A közös megállapodás olyan megállapodás, amely felett két vagy több fél közös ellenőrzést gyakorol.

A közös megállapodás a következő tulajdonságokkal rendelkezik:

(a)	A feleket szerződéses megállapodás köti (lásd a B2–B4. bekezdést).

(b)	A szerződéses megállapodás az említett felek közül kettőnek vagy többnek közös ellenőrzést biztosít a megállapodás felett (lásd a 7–13. bekezdést).

A közös megállapodás közös tevékenység vagy közös vállalkozás lehet.

Közös ellenőrzés

A közös ellenőrzés egy megállapodás felett gyakorolt ellenőrzés szerződésben rögzített megosztása, amely kizárólag akkor áll fenn, ha a lényeges tevékenységekkel kapcsolatos döntésekhez az ellenőrzésben részt vevő felek egyhangú hozzájárulása szükséges.

Egy megállapodásban félként szereplő gazdálkodó egység köteles értékelni, hogy a szerződéses megállapodás minden félnek vagy a felek egy csoportjának biztosítja-e a megállapodás együttes ellenőrzését. Az összes fél, illetve a felek egy csoportja akkor gyakorol együttes ellenőrzést a megállapodás felett, ha kötelesek együttesen eljárni a megállapodás hozamait jelentős mértékben befolyásoló tevékenységek (azaz a lényeges tevékenységek) irányítása érdekében.

Miután megállapításra került, hogy az összes fél, illetve a felek egy csoportja együttes ellenőrzést gyakorol a megállapodás felett, közös ellenőrzés csak akkor áll fenn, ha a lényeges tevékenységekre vonatkozó döntésekhez a megállapodást együttesen ellenőrző felek egyhangú hozzájárulása szükséges.

10.

A közös megállapodásban egyik fél sem ellenőrizheti a megállapodást önállóan. Egy megállapodás felett közös ellenőrzést gyakorló fél megakadályozhatja, hogy bármely más fél vagy a felek egy csoportja ellenőrzést gyakoroljon a megállapodás felett.

11.

Egy megállapodás közös megállapodás lehet akkor is, ha nem minden benne szereplő fél rendelkezik a megállapodás tekintetében közös ellenőrzéssel. A jelen IFRS megkülönbözteti azokat a feleket, amelyek közös ellenőrzést gyakorolnak egy közös megállapodás felett (közös tevékenységet végző személyek vagy közös vállalkozás tulajdonosai), és azokat a feleket, amelyek részt vesznek egy közös megállapodásban, azonban nem gyakorolnak közös ellenőrzést felette.

12.

A gazdálkodó egységnek józan mérlegelésre lesz szüksége annak értékelésekor, hogy az összes fél vagy a felek egy csoportja közös ellenőrzést gyakorol-e egy megállapodás felett. A gazdálkodó egység ezen értékelés során köteles az összes tényt és körülményt figyelembe venni (lásd a B5–B11. bekezdést).

13.

Ha a tények és a körülmények megváltoznak, a gazdálkodó egység köteles újra értékelni, hogy még mindig közös ellenőrzést gyakorol-e a megállapodás felett.

A közös megállapodás fajtái

14.

A gazdálkodó egység köteles megállapítani annak a közös megállapodásnak a típusát, amelyben érdekelt. A közös megállapodás közös tevékenységként vagy közös vállalkozásként történő besorolása a megállapodásban szereplő felek jogaitól és kötelmeitől függ.

15.

A közös tevékenység olyan közös megállapodás, amelynek keretében a megállapodás felett közös ellenőrzést gyakorló felek a megállapodással kapcsolatos, eszközökre vonatkozó jogokkal és kötelezettségekre vonatkozó kötelmekkel rendelkeznek. Ezeket a feleket közös tevékenységet végző személyeknek nevezzük.

16.

A közös vállalkozás olyan közös megállapodás, amelynek keretében a megállapodás felett közös ellenőrzést gyakorló felek a megállapodás nettó eszközeire vonatkozó jogokkal rendelkeznek. Ezeket a feleket közös vállalkozás tulajdonosainak nevezzük.

17.

A gazdálkodó egység józan mérlegelés alkalmazásával állapítja meg, hogy egy közös megállapodás közös tevékenység-e vagy közös vállalkozás. A gazdálkodó egység köteles megállapítani annak a közös megállapodásnak a típusát, amelyben érdekelt, azáltal, hogy figyelembe veszi a megállapodásból eredő jogait és kötelmeit. A gazdálkodó egység a jogait és a kötelmeit a megállapodás felépítése és jogi formája, a felek által a szerződéses megállapodásban elfogadott feltételek, és – adott esetben – az egyéb tények és körülmények alapján értékeli (lásd a B12–B33. bekezdést).

18.

A feleket olykor keretszerződés köti, amely egy vagy több tevékenység elvállalása tekintetében meghatározza az általános szerződési feltételeket. A keretszerződés előírhatja, hogy a felek különböző közös megállapodásokat létesítsenek a megállapodás részét képező konkrét tevékenységek tekintetében. Bár ezek a közös megállapodások ugyanahhoz a keretszerződéshez kapcsolódnak, eltérő típusúak lehetnek, ha a felek jogai és kötelmei különbözőek a keretszerződésben szereplő különböző tevékenységek esetében. Következésképpen a közös tevékenységek és a közös vállalkozások egymás mellett is létezhetnek, ha a felek olyan különböző tevékenységekbe fognak, amelyek ugyanannak a keretszerződésnek képezik a részét.

19.

Ha megváltoznak a tények és a körülmények, a gazdálkodó egység köteles újra értékelni, hogy megváltozott-e annak a közös megállapodásnak a típusa, amelyben érdekelt.

A KÖZÖS MEGÁLLAPODÁSBAN SZEREPLŐ FELEK PÉNZÜGYI KIMUTATÁSAI

Közös tevékenységek

20.

A közös tevékenységet végző személy a közös tevékenységben lévő érdekeltségével kapcsolatban köteles megjeleníteni az alábbiakat:

(a)	eszközeit, beleértve a közösen birtokolt eszközök rá eső részét is;

(b)	kötelezettségeit, beleértve a közösen vállalt kötelezettségek rá eső részét is;

(c)	a közös tevékenységből származó teljesítmény rá eső részének eladásából származó bevételét;

(d)	a közös tevékenység teljesítményének eladásából származó bevétel rá eső részét; és

(e)	ráfordításait, beleértve a közösen vállalt ráfordítások rá eső részét is;

21.

A közös tevékenységet végző személy a közös tevékenységben lévő érdekeltségével kapcsolatos eszközeit, kötelezettségeit, bevételeit és ráfordításait az adott eszközökre, kötelezettségekre, bevételekre és ráfordításokra vonatkozó IFRS-ek szerint köteles elszámolni.

22.

Az olyan ügyletek elszámolása, mint az eszközök adásvétele, rendelkezésre bocsátása vagy beszerzése valamely gazdálkodó egység és egy olyan közös tevékenység között, amelyben közös tevékenységet gyakorol, a B34–B37. bekezdésben került meghatározásra.

23.

Az a fél, aki részt vesz egy közös tevékenységben, azonban afelett nem gyakorol közös ellenőrzést, szintén köteles a 20–22. bekezdésnek megfelelően elszámolni a megállapodásban lévő érdekeltségét, amennyiben a szóban forgó fél a közös tevékenységgel kapcsolatos eszközökre vonatkozó jogokkal és a közös tevékenységgel kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozó kötelmekkel rendelkezik. Ha egy olyan fél, aki részt vesz egy közös tevékenységben, azonban afelett nem gyakorol közös ellenőrzést, nem rendelkezik az eszközökre vonatkozó jogokkal és a kötelezettségekre vonatkozó kötelmekkel az adott közös tevékenységgel kapcsolatban, a közös tevékenységben lévő érdekeltségét az adott érdekeltségre vonatkozó IFRS-eknek megfelelően köteles elszámolni.

Közös vállalkozások

24.

A közös vállalkozás tulajdonosa a közös vállalkozásban lévő érdekeltségét befektetésként köteles megjeleníteni, és köteles ezt a befektetést a tőkemódszerrel elszámolni az IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések standardnak megfelelően, kivéve, ha a gazdálkodó egység az említett standardban meghatározottak szerint mentesül a tőkemódszer alkalmazása alól.

25.

Az a fél, aki részt vesz egy közös vállalkozásban, azonban afelett nem gyakorol közös ellenőrzést, köteles a megállapodásban lévő érdekeltségét az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standardnak megfelelően elszámolni, kivéve, ha jelentős befolyást gyakorol a közös vállalkozás felett, amely esetben a (2011-ben módosított) IAS 28 standardnak megfelelően köteles azt elszámolni.

EGYEDI PÉNZÜGYI KIMUTATÁSOK

26.

Egyedi pénzügyi kimutatásaiban a közös tevékenységet végző személy vagy a közös vállalkozás tulajdonosa köteles elszámolni az alábbiakban meglévő érdekeltségét:

(a)	a 20–22. bekezdés szerinti közös tevékenység;

(b)	az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standard 10. bekezdése szerinti közös vállalkozás.

27.

Az a fél, aki részt vesz valamilyen közös megállapodásban, azonban afelett nem gyakorol közös ellenőrzést, köteles az egyedi pénzügyi kimutatásaiban elszámolni az alábbiakban meglévő érdekeltségét:

(a)	a 23. bekezdés szerinti közös tevékenység;

(b)	az IFRS 9 szerinti közös vállalkozás, kivéve, ha a gazdálkodó egység jelentős befolyást gyakorol a közös vállalkozás felett, amely esetben a (2011-ben módosított) IAS 27 standard 10. bekezdését kell alkalmaznia.

A. függelék

Meghatározott fogalmak

Ez a függelék az IFRS szerves részét képezi.

közös megállapodás	Olyan megállapodás, amely felett két vagy több fél közös ellenőrzést gyakorol.
közös ellenőrzés	Egy megállapodás felett gyakorolt ellenőrzés szerződésben rögzített megosztása, amely kizárólag akkor áll fenn, ha a lényeges tevékenységekkel kapcsolatos döntésekhez az ellenőrzésben részt vevő felek egyhangú hozzájárulása szükséges.
közös tevékenység	Olyan közös megállapodás, amelynek keretében a megállapodás felett közös ellenőrzést gyakorló felek a megállapodással kapcsolatos eszközökre vonatkozó jogokkal és a megállapodással kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozó kötelmekkel rendelkeznek.
közös tevékenységet végző személy	A közös tevékenységben részt vevő, a közös tevékenység felett közös ellenőrzést gyakorló fél.
közös vállalkozás	Olyan közös megállapodás, amelynek keretében a megállapodás felett közös ellenőrzést gyakorló felek a megállapodás nettó eszközeire vonatkozó jogokkal rendelkeznek.
közös vállalkozás tulajdonosa	A közös vállalkozásban részt vevő, a közös vállalkozás felett közös ellenőrzést gyakorló fél.
közös megállapodásban szereplő fél	Olyan gazdálkodó egység, amely részt vesz egy közös megállapodásban, tekintet nélkül arra, hogy közös ellenőrzést gyakorol-e a megállapodás felett.
külön jogalany	Egy elkülönülten azonosítható pénzügyi szervezet, beleértve a jogszabályok által elismert elkülönült jogalanyokat is, függetlenül attól, hogy jogi személyiséggel rendelkeznek-e.

Az alábbi kifejezések a (2011-ben módosított) IAS 27 standardban, a (2011-ben módosított) IAS 28 standardban vagy az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standardban kerültek meghatározásra, és a jelen IFRS-ben az említett IFRS-ekben meghatározott jelentésekkel szerepelnek:

—	befektetést befogadó feletti ellenőrzés

—	tőkemódszer

—

hatalom

—	védelmet nyújtó jogok

—	lényeges tevékenységek

—	egyedi pénzügyi kimutatások

—	jelentős befolyás.

B. függelék

Alkalmazási útmutató

Ez a függelék az IFRS szerves részét képezi. Leírja az 1–27. bekezdés alkalmazását, és ugyanolyan jelentőséggel bír, mint az IFRS egyéb részei.

B1.

A függelékben található példák hipotetikus helyzeteket írnak le. Bár a példák egyes aspektusai szerepelhetnek konkrét tényállásokban, az IFRS 11 standard alkalmazásakor az adott tényállás összes releváns tényét és körülményét értékelni kell.

KÖZÖS MEGÁLLAPODÁSOK

Szerződéses megállapodás (5. bekezdés)

B2.

A szerződéses megállapodások több módon is bizonyíthatók. A kikényszeríthető szerződéses megállapodások általában – de nem mindig – írásban, rendszerint szerződés vagy a felek közötti dokumentált tárgyalások formájában jönnek létre. Jogszabályi rendelkezések önállóan vagy a felek közötti szerződésekkel együttesen szintén létrehozhatnak kikényszeríthető megállapodásokat.

B3.

Amikor a közös megállapodások egy külön jogalanyon (lásd a B19–B33. bekezdést) keresztül jönnek létre, a szerződéses megállapodás vagy annak egyes aspektusai néhány esetben bekerülnek a külön jogalany társasági szerződésébe.

B4.

A szerződéses megállapodás meghatározza azokat a feltételeket, amelyek szerint a felek részt vesznek a megállapodás tárgyát képező tevékenységben. A szerződéses megállapodás általában az alábbi kérdésekkel foglalkozik:

(a)	a közös megállapodás célja, tevékenysége és tartama.

(b)	hogyan nevezik ki a közös megállapodás igazgatóságának vagy ennek megfelelő irányító szervének tagjait.

(c)	a döntéshozatal folyamata: mely ügyekhez van szükség a felek döntésére, a felek szavazati jogai és az említett ügyekhez szükséges támogatási szintek. A szerződéses megállapodásban tükröződő döntéshozatali folyamat közös ellenőrzést létesít a megállapodás felett (lásd a B5–B11. bekezdést).

(d)	a felektől megkívánt tőke vagy egyéb hozzájárulás.

(e)	hogyan osztják meg a felek a közös megállapodással kapcsolatos eszközöket, kötelezettségeket, bevételeket, ráfordításokat vagy eredményt.

Közös ellenőrzés (7–13. bekezdés)

B5.

Annak értékelésekor, hogy egy gazdálkodó egység közös ellenőrzést gyakorol-e valamely megállapodás felett, a gazdálkodó egységnek először azt kell értékelnie, hogy az összes fél vagy a felek egy csoportja ellenőrzést gyakorol-e a megállapodás felett. Az IFRS 10 standard meghatározza az ellenőrzés fogalmát, és ezt kell alkalmazni annak meghatározása érdekében, hogy az összes fél vagy a felek egy csoportja ki van-e téve a megállapodásban való részvételükből származó változékony hozamoknak, illetve rendelkeznek-e ezzel kapcsolatban jogokkal, és hogy képesek-e befolyásolni ezeket a hozamokat a megállapodás felett gyakorolt hatalmuk útján. Ha az összes fél, illetve a felek egy csoportja együttesen képes irányítani a megállapodás hozamait jelentős mértékben befolyásoló tevékenységeket (azaz a lényeges tevékenységeket), a felek együttesen ellenőrzik a megállapodást.

B6.

Miután megállapításra került, hogy az összes fél vagy a felek egy csoportja együttes ellenőrzést gyakorol a megállapodás felett, a gazdálkodó egység köteles értékelni, hogy közös ellenőrzést gyakorol-e a megállapodás felett. A közös ellenőrzés csak akkor áll fenn, ha a lényeges tevékenységekre vonatkozó döntésekhez a megállapodást együttesen ellenőrző felek egyhangú hozzájárulása szükséges. Józan mérlegelés szükséges annak értékeléséhez, hogy a megállapodást az összes részes fél vagy a felek egy csoportja közösen vagy az egyik fél önállóan ellenőrzi-e.

B7.

Néhány esetben a felek által a szerződéses megállapodásban elfogadott döntéshozatali folyamat eleve közös ellenőrzést eredményez. Tegyük fel például, hogy két fél létrehoz egy megállapodást, amelyben mindketten a szavazati jogok 50 százalékával rendelkeznek, és a közöttük létrejött szerződéses megállapodás úgy rendelkezik, hogy a lényeges tevékenységek tekintetében a döntéshozatalhoz a szavazati jogok legalább 51 százaléka szükséges. Ebben az esetben a felek hallgatólagosan megállapodtak, hogy közös ellenőrzést gyakorolnak a megállapodás felett, mivel a lényeges tevékenységekkel kapcsolatos döntések csak mindkét fél egyetértésével hozhatók meg.

B8.

Más körülmények között a szerződéses megállapodás a szavazati jogok egy minimális arányát írja elő a lényeges tevékenységekkel kapcsolatos döntések meghozatalához. Ha a szavazati jogok említett minimálisan előírt aránya a megállapodást kötő felek között egynél több változatban elérhető, a szóban forgó megállapodás nem közös megállapodás, kivéve, ha a szerződéses megállapodás meghatározza, hogy mely felek (vagy a felek milyen kombinációjának) egyhangú hozzájárulása szükséges a megállapodás lényeges tevékenységeivel kapcsolatos döntésekhez.

Alkalmazási példák

1. példa

Tegyük fel, hogy három fél létrehoz egy megállapodást: A a megállapodásban a szavazati jogok 50 százalékával, B a 30 százalékával, C pedig a 20 százalékával rendelkezik. Az A, B és C között létrejött szerződéses megállapodás úgy rendelkezik, hogy a megállapodás lényeges tevékenységei tekintetében a döntéshozatalhoz a szavazati jogok legalább 75 százaléka szükséges. Bár A minden döntést meg tud akadályozni, nem gyakorol ellenőrzést a megállapodás felett, mivel szüksége van B egyetértésére. A szerződéses megállapodás feltételei, amelyek a lényeges tevékenységekkel kapcsolatos döntéshozatalhoz legalább a szavazati jogok 75 százalékát megkövetelik, azt jelentik, hogy A és B közös ellenőrzést gyakorol a megállapodás felett, mivel a megállapodás lényeges tevékenységeivel kapcsolatos döntések csak úgy hozhatók meg, ha mind A, mind B egyetért.

2. példa

Tegyük fel, hogy egy megállapodásban három fél szerepel: A a megállapodásban a szavazati jogok 50 százalékával, B és C pedig 25-25 százalékkal rendelkezik. Az A, B és C között létrejött szerződéses megállapodás úgy rendelkezik, hogy a megállapodás lényeges tevékenységei tekintetében a döntéshozatalhoz a szavazati jogok legalább 75 százaléka szükséges. Bár A minden döntést meg tud akadályozni, nem gyakorol ellenőrzést a megállapodás felett, mivel szüksége van B vagy C egyetértésére. Ebben a példában A, B és C együttesen gyakorol ellenőrzést a megállapodás felett. Azonban egynél több kombináció létezik a felek közötti egyetértésre a szavazati jogok 75 százalékának elérése érdekében (vagy A és B vagy A és C). Ilyen helyzetben, ahhoz hogy közös megállapodás legyen, a felek közötti szerződéses megállapodásnak meg kellene határoznia, hogy a felek mely kombinációjának egyhangú egyetértése szükséges a megállapodás lényeges tevékenységeivel kapcsolatos döntésekhez.

3. példa

Képzeljünk el egy megállapodást, amelyben A és B a szavazati jogok 35-35 százalékával rendelkezik, a fennmaradó 30 százalék pedig számos egyéb fél között oszlik meg. A lényeges tevékenységekkel kapcsolatos döntésekhez a szavazati jogok többségére van szükség. A és B csak akkor gyakorol közös ellenőrzést a megállapodás felett, ha a szerződéses megállapodás úgy rendelkezik, hogy a megállapodás lényeges tevékenységeivel kapcsolatos döntésekhez mind A, mind B egyetértésére szükség van.

B9.

Az egyhangú hozzájárulás követelménye azt jelenti, hogy a megállapodás felett közös ellenőrzést gyakorló bármely fél megakadályozhatja, hogy bármely más fél vagy a felek egy csoportja a hozzájárulása nélkül egyoldalúan döntéseket hozzon (a lényeges tevékenységekkel kapcsolatban). Ha az egyhangú hozzájárulásra vonatkozó követelmény kizárólag azokra a döntésekre vonatkozik, amelyek valamely félnek védelmet nyújtó jogokat biztosítanak, és nem érvényes azokra a döntésekre, amelyek a megállapodás lényeges tevékenységeire vonatkoznak, az érintett fél nem gyakorol közös ellenőrzést a megállapodás felett.

B10.

A szerződéses megállapodások tartalmazhatnak a vitarendezésre, például a választott bíróságra vonatkozó szakaszokat. Ezek a rendelkezések megengedhetik a közös ellenőrzést gyakorló felek egyhangú egyetértése hiányában történő döntéshozatalt. Az ilyen jellegű rendelkezések léte nem képezi akadályát annak, hogy egy megállapodás közös ellenőrzés alatt álljon, és így közös megállapodás legyen.

A közös ellenőrzés értékelése

A szerződéses megállapodás az összes félnek vagy a felek egy csoportjának együttes ellenőrzést biztosít

A lényeges tevékenységekre vonatkozó döntésekhez a megállapodást együttesen ellenőrző összes fél vagy a felek egy csoportjának egyhangú hozzájárulása szükséges?

A megállapodás közös ellenőrzés alatt áll: a megállapodás közös megállapodás.

Nem

Igen

Az IFRS 11 standard hatókörén kívül

B11.

Ha egy megállapodás nem tartozik az IFRS 11 standard hatálya alá, a gazdálkodó egység a megállapodásban lévő érdekeltségét a vonatkozó IFRS-ek – például az IFRS 10, a (2011-ben módosított) IAS 28 vagy az IFRS 9 – szerint köteles elszámolni.

A KÖZÖS MEGÁLLAPODÁS TÍPUSAI (14–19. BEKEZDÉS)

B12.

Közös megállapodásokat számos célra hoznak létre (például annak érdekében, hogy a felek megosszák a költségeket és a kockázatokat, vagy hogy biztosítsák a felek számára a hozzáférést az új technológiához vagy az új piacokhoz), és különböző struktúrák és jogi formák alkalmazásával létrehozhatók.

B13.

Egyes megállapodásokhoz nincs szükség arra, hogy a megállapodás tárgyát képező tevékenységet külön jogalany végezze. Más megállapodások viszont magukban foglalhatják egy külön jogalany alapítását.

B14.

A közös megállapodások jelen IFRS-ben előírt besorolása a feleknek a megállapodásból rendes üzletmenet mellett származó jogaitól és kötelmeitől függően alakul. Az IFRS a közös megállapodásokat közös tevékenységként vagy közös vállalkozásként sorolja be. Ha egy gazdálkodó egység a megállapodással kapcsolatos eszközökre vonatkozó jogokkal és a megállapodással kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozó kötelmekkel rendelkezik, a megállapodás közös tevékenység. Ha egy gazdálkodó egység a megállapodás nettó eszközeire vonatkozó jogokkal rendelkezik, a megállapodás közös vállalkozás. A B16–B33. bekezdés meghatározza azt az értékelést, amelyet egy gazdálkodó egység annak érdekében végez el, hogy megállapítsa, közös tevékenységben vagy közös vállalkozásban van-e érdekeltsége.

A közös megállapodás besorolása

B15.

A B14. bekezdésben meghatározottaknak megfelelően a közös megállapodások osztályozásához szükséges, hogy a felek értékeljék a megállapodásból származó jogaikat és kötelmeiket. A szóban forgó értékelés elvégzésekor a gazdálkodó egység köteles figyelembe venni a következőket:

(a)	a közös megállapodás felépítése (lásd a B16–B21. bekezdést).

(b)

ha a közös megállapodás egy külön jogalanyon keresztül szerveződik:

(i)	a külön jogalany jogi formája (lásd a B22–B24. bekezdést);

(ii)	a szerződéses megállapodás feltételei (lásd a B25–B28. bekezdést); és

(iii)

egyéb releváns tények és körülmények (lásd a B29–B33. bekezdést).

A közös megállapodás felépítése

A nem külön jogalanyon keresztül szerveződött közös megállapodások

B16.

Az a közös megállapodás, amely nem külön jogalanyon keresztül szerveződik, közös tevékenységnek tekintendő. Ilyen esetekben a szerződéses megállapodás meghatározza a feleknek a megállapodással kapcsolatos eszközökre vonatkozó jogait és a megállapodással kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozó kötelmeit, valamint a felek jogait a megfelelő bevételek tekintetében, illetve kötelmeiket a megfelelő ráfordítások tekintetében.

B17.

A szerződéses megállapodás gyakran leírja a megállapodás tárgyát képező tevékenységek jellegét, valamint hogy a felek hogyan tervezik e tevékenységek együttes elvégzését. Egy közös megállapodásban szereplő felek például megállapodhatnak egy termék közös gyártásában úgy, hogy minden fél egy konkrét feladatért felel, és mindegyikük a saját eszközeit használja, és a saját kötelezettségeit viseli. A szerződéses megállapodás azt is meghatározhatja, hogy a felek közös bevételeit és ráfordításait hogyan kell megosztani a felek között. Ilyen esetben a közös tevékenységet végző minden egyes személy megjeleníti a pénzügyi kimutatásaiban a konkrét feladathoz használt eszközöket és kötelezettségeket, továbbá megjeleníti a szerződéses megállapodás szerinti bevételek és ráfordítások rá eső részét.

B18.

Más esetekben a közös megállapodásban szereplő felek megállapodhatnak például valamely eszköz megosztásában és együttes üzemeltetésében. Ilyen esetben a szerződéses megállapodás meghatározza a feleknek a közösen üzemeltetett eszközre vonatkozó jogait, valamint hogy az eszközből származó teljesítmény vagy bevétel és az üzemeltetési költségek hogyan oszlanak meg a felek között. A közös tevékenységet végző minden egyes személy elszámolja a közös eszköz rá eső részét, valamint a kötelezettségekből a megegyezés szerint rá eső részt, továbbá megjeleníti a szerződéses megállapodás szerinti teljesítmény, bevételek és ráfordítások rá eső részét.

A külön jogalanyon keresztül szerveződött közös megállapodások

B19.

Az a közös megállapodás, amelyben a megállapodással kapcsolatos eszközök és kötelezettségek egy külön jogalanyban jelennek meg, közös vállalkozás és közös tevékenység is lehet.

B20.

Hogy egy fél közös tevékenységet végző személy vagy egy közös vállalkozás tulajdonosa, attól függ, hogy a fél milyen eszközökre vonatkozó jogokkal és kötelezettségekre vonatkozó kötelmekkel rendelkezik a külön jogalanyban megjelenő megállapodással kapcsolatban.

B21.

A B15. bekezdésben meghatározottak szerint, ha a felek egy közös megállapodást külön jogalany útján szerveztek meg, a feleknek értékelniük kell, hogy a külön jogalany jogi formája, a szerződéses megállapodás feltételei és szükség esetén az egyéb tények és körülmények a következők közül melyeket bocsátják rendelkezésükre:

(a)	a megállapodással kapcsolatos eszközökre vonatkozó jogokat és a megállapodással kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozó kötelmeket (ilyen esetben a megállapodás közös tevékenység); vagy

(b)	a megállapodás nettó eszközeire vonatkozó jogokat (ilyen esetben a megállapodás közös vállalkozás).

A közös megállapodások besorolása: a felek megállapodásból származó jogainak és kötelezettségeinek értékelése

A közös megállapodás felépítése

A gazdálkodó egység az alábbiakat köteles figyelembe venni:

(i) a külön jogalany jogi formája;

(ii) a szerződéses megállapodás feltételei; és

(iii) egyéb releváns tények és körülmények.

Közös tevékenység

Külön jogalany útján szervezett

Közös vállalkozás

Nem külön jogalany útján szervezett

A külön jogalany jogi formája

B22.

A külön jogalany jogi formája fontos szerepet kap a közös megállapodás típusának értékelésekor. A jogi forma segítséget nyújt a feleknek a külön jogalanyban lévő eszközökkel kapcsolatos jogaik és kötelezettségekkel kapcsolatos kötelmeik kezdeti értékelése tekintetében, például abban, hogy vannak-e a feleknek érdekeltségei a külön jogalanyban tartott eszközökben, és hogy felelősséggel tartoznak-e a külön jogalanyban lévő kötelezettségekért.

B23.

Például a felek olyan külön jogalanyon keresztül is megvalósíthatják a közös megállapodást, amelynek jogi formája miatt a külön jogalanyt önállóan kell figyelembe venni (vagyis a külön jogalanyban lévő eszközök és kötelezettségek a külön jogalany eszközei és kötelezettségei, nem pedig a feleké). Ilyen esetben a feleknek a külön jogalany jogi formája alapján átadott jogok és kötelezettségek értékelése arra utal, hogy a megállapodás közös vállalkozás. Azonban a felek szerződéses megállapodásában elfogadott feltételek (lásd a B25–B28. bekezdést), és adott esetben az egyéb tények és körülmények (lásd a B29–B33. bekezdést) felülírhatják a feleknek a külön jogalany jogi formája alapján átadott jogok és kötelezettségek értékelését.

B24.

A feleknek a külön jogalany jogi formája alapján átadott jogok és kötelezettségek értékelése elegendő annak megállapításához, hogy a megállapodás csak akkor közös tevékenység, ha a felek olyan külön jogalanyon keresztül valósítják meg a közös megállapodást, amelynek jogi formája nem biztosítja a felek és a külön jogalany elkülönülését (vagyis a külön jogalanyban lévő eszközök és kötelezettségek a felek eszközei és kötelezettségei).

A szerződéses megállapodás feltételeinek értékelése

B25.

Számos esetben a felek által a szerződéses megállapodásban elfogadott jogok és kötelmek összhangban vannak – illetve nem ellentétesek – a feleknek azon külön jogalany jogi formája alapján átadott jogokkal és kötelmekkel, amelyben a megállapodás megszervezésre került.

B26.

Más esetben a felek arra használják a szerződéses megállapodást, hogy megfordítsák vagy módosítsák az azon külön jogalany jogi formája alapján átadott jogokat és kötelmeket, amelyben a megállapodás megszervezésre került.

Alkalmazási példa

4. példa

Tegyük fel, hogy két fél egy bejegyzett gazdálkodó egységben szervez meg egy közös megállapodást. Mindkét fél 50 százalékos tulajdonosi érdekeltséggel rendelkezik a bejegyzett gazdálkodó egységben. A bejegyzés lehetővé teszi a gazdálkodó egység elkülönítését a tulajdonosaitól, következésképpen a gazdálkodó egységben tartott eszközök és kötelezettségek a bejegyzett gazdálkodó egység eszközei és kötelezettségei. Ilyen esetben a feleknek a külön jogalany jogi formája alapján átadott jogok és kötelezettségek értékelése arra utal, hogy a felek jogokkal rendelkeznek a megállapodás nettó eszközei tekintetében.

A felek azonban szerződéses megállapodásuk útján módosítják a gazdasági társaság tulajdonságait úgy, hogy meghatározott arányban mindegyikük érdekeltséggel rendelkezzen a bejegyzett gazdálkodó egység eszközeiben, és mindegyik felelősséggel tartozzon a bejegyzett gazdálkodó egység kötelezettségeiért. A gazdasági társaságok tulajdonságainak ilyen jellegű szerződéses módosításai alapján egy megállapodás közös tevékenységgé válhat.

B27.

Az alábbi táblázat összehasonlítja a közös tevékenységben szereplő felek és a közös vállalkozásban szereplő felek szerződéses megállapodásainak szokásos feltételeit. Az alábbi táblázatban látható, a szerződéses feltételekkel kapcsolatos példák nem teljes körűek.

A szerződéses megállapodás feltételeinek értékelése

	Közös tevékenység	Közös vállalkozás
A szerződéses megállapodás feltételei	A szerződéses megállapodás a közös megállapodásban szereplő feleknek a megállapodással kapcsolatos eszközökre vonatkozó jogokat és a megállapodással kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozó kötelmeket biztosít.	A szerződéses megállapodás a közös megállapodásban szereplő feleknek a megállapodás nettó eszközeire vonatkozó jogokat biztosít (vagyis a külön jogalany, és nem a felek rendelkeznek a megállapodással kapcsolatos eszközökre vonatkozó jogokkal és a megállapodással kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozó kötelmekkel).
Az eszközökkel kapcsolatos jogok	A szerződéses megállapodás megállapítja, hogy a közös megállapodásban szereplő felek a megállapodással kapcsolatos eszközökre vonatkozó összes érdekeltségen (például jogok, jogcím vagy tulajdonjog) meghatározott arányban osztoznak (például a felek megállapodásban lévő tulajdonosi érdekeltségének megfelelő arányban vagy a megállapodás körében végzett azon tevékenység arányában, amely közvetlenül az ő feladatuk).	A szerződéses megállapodás megállapítja, hogy a megállapodásba behozott vagy a közös megállapodás által a későbbiekben megszerzett eszközök a megállapodás eszközei. A felek nem rendelkeznek semmilyen érdekeltséggel (például jogok, jogcím vagy tulajdonjog) a megállapodás eszközeiben.
A kötelezettségekkel kapcsolatos kötelmek	A szerződéses megállapodás megállapítja, hogy a közös megállapodásban szereplő felek minden felelősségen, kötelmen, költségen és kiadáson meghatározott arányban osztoznak (például a felek megállapodásban lévő tulajdonosi érdekeltségének megfelelő arányban vagy a megállapodás körében végzett azon tevékenység arányában, amely közvetlenül az ő feladatuk).	A szerződéses megállapodás megállapítja, hogy a közös megállapodás felel a megállapodás tartozásaiért és kötelmeiért.
		A szerződéses megállapodás megállapítja, hogy a közös megállapodásban szereplő felek csak a megállapodásban lévő saját befektetéseik vagy a megállapodással kapcsolatos be nem fizetett, illetve pótlólagos tőke befizetésére vonatkozó kötelmeik, illetve mindkettő erejéig tartoznak felelősséggel a megállapodásért.
	A szerződéses megállapodás megállapítja, hogy a közös megállapodásban szereplő felek felelnek a harmadik személyek által támasztott igényekért.	A szerződéses megállapodás kijelenti, hogy a közös megállapodás hitelezői a megállapodás tartozásai vagy kötelmei tekintetében egyik féllel szemben sem rendelkeznek jogorvoslati joggal.
Bevételek, ráfordítások, eredmény	A szerződéses megállapodás megállapítja, hogy a bevételek és a ráfordítások elosztása a közös megállapodásban részes egyes felek saját teljesítményén alapul. Például a szerződéses megállapodás megállapíthatja, hogy a bevételeket és a ráfordításokat az alapján a kapacitás alapján kell elosztani, amelyet az egyes felek a közösen üzemeltetett gépekkel kapcsolatban felhasználnak, ami eltérhet a közös megállapodásban lévő tulajdonosi érdekeltségüktől. Más esetben előfordulhat, hogy a felek úgy állapodtak meg, hogy a megállapodással kapcsolatos eredményt egy meghatározott arányban osztják meg, például a feleknek a megállapodásban lévő érdekeltsége alapján. Ez nem képezi akadályát annak, hogy a megállapodás közös tevékenység legyen, ha a felek a megállapodással kapcsolatos eszközökre vonatkozó jogokkal és a megállapodással kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozó kötelmekkel rendelkeznek.	A szerződéses megállapodás megállapítja a megállapodás tevékenységeivel kapcsolatos eredményből az egyes felekre jutó részt.
Garanciák	A közös megállapodásokban részes feleknek gyakran garanciákat kell nyújtaniuk olyan harmadik személyek részére, amelyek például szolgáltatást kapnak a közös megállapodástól vagy finanszírozást biztosítanak a közös megállapodás részére. Az ilyen jellegű garanciák nyújtása, illetve a felek azok nyújtására irányuló kötelezettségvállalása önmagában nem jelenti azt, hogy a közös megállapodás közös tevékenység. A megkülönböztető ismérv, amely alapján eldől, hogy egy közös megállapodás közös tevékenység vagy közös vállalkozás, az, hogy a felek rendelkeznek-e kötelmekkel a megállapodással kapcsolatos kötelezettségek tekintetében (amelyek közül néhány esetében a felek akár garanciát is nyújthattak).

B28.

Ha a szerződéses megállapodás azt állapítja meg, hogy a felek a megállapodással kapcsolatban rendelkeznek jogokkal az eszközökre vonatkozóan és kötelmekkel a kötelezettségekre vonatkozóan, közös tevékenységben szereplő feleknek tekintendők, és a közös megállapodás besorolása érdekében nem kell semmilyen egyéb tényt vagy körülményt (B29–B33. bekezdés) figyelembe venniük.

Egyéb tények és körülmények értékelése

B29.

Ha a szerződéses megállapodás feltételei nem állapítják meg, hogy a felek a megállapodással kapcsolatban jogokkal rendelkeznek az eszközökre vonatkozóan és kötelmekkel a kötelezettségekre vonatkozóan, a felek egyéb tényeket vagy körülményeket is kötelesek figyelembe venni annak értékelése érdekében, hogy a megállapodás közös tevékenység-e vagy közös vállalkozás.

B30.

A közös megállapodás olyan külön jogalany útján is szerveződhet, amelynek jogi formája alapján a felek és a külön jogalany elkülönülnek. A felek által elfogadott szerződéses feltételek nem feltétlenül határozzák meg a felek eszközökkel kapcsolatos jogait és kötelezettségekkel kapcsolatos kötelmeit, azonban az egyéb tények és körülmények mérlegelése alapján előfordulhat, hogy egy ilyen jellegű megállapodás közös tevékenységként kerül besorolásra. Ez lesz a helyzet akkor, ha egyéb tények és körülmények a feleknek a megállapodással kapcsolatos eszközökre vonatkozó jogokat és a megállapodással kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozó kötelmeket biztosítanak.

B31.

Ha egy megállapodás tevékenységei elsősorban arra hivatottak, hogy a felek részére teljesítményt nyújtsanak, ez arra utal, hogy a feleket illeti a megállapodásnak lényegében az összes gazdasági hasznára vonatkozó jog. Az ilyen megállapodásban szereplő felek gyakran úgy biztosítják a megállapodás által nyújtott teljesítményekhez való hozzáférést, hogy megakadályozzák, hogy a megállapodás harmadik személyek részére értékesítse a teljesítményt.

B32.

Az ilyen céllal rendelkező megállapodásnak az a hatása, hogy a megállapodás által vállalt kötelezettségeket lényegében a felektől a teljesítmények megvásárlásán keresztül kapott cash flow teljesíti. Ha a felek lényegében a cash flow egyetlen olyan forrását jelentik, amely hozzájárul a megállapodás tevékenységeinek folytonosságához, ez azt jelzi, hogy a felek kötelmekkel rendelkeznek a megállapodással kapcsolatos kötelezettségek tekintetében.

Alkalmazási példa

5. példa

Tegyük fel, hogy két fél egy bejegyzett gazdálkodó egységben (C gazdálkodó egység) szervez meg egy közös megállapodást, amelyben mindkét fél 50 százalékos tulajdonosi érdekeltséggel rendelkezik. A megállapodás célja a felek saját, önálló gyártási folyamataihoz szükséges anyagok előállítása. A megállapodás gondoskodik arról, hogy a felek saját mennyiségi és minőségi specifikációiknak megfelelően üzemeltessék az anyagokat előállító létesítményt.

A C gazdálkodó egység (bejegyzett gazdálkodó egység) jogi formája, amelyen keresztül a tevékenységeket kezdetben végzik, arra utal, hogy a C gazdálkodó egységben tartott eszközök és kötelezettségek a C gazdálkodó egység eszközei és kötelezettségei. A felek közötti szerződéses megállapodás nem jelenti ki, hogy a felek jogokkal rendelkeznek a C gazdálkodó egység eszközei tekintetében vagy kötelmekkel annak kötelezettségei tekintetében. Tehát a C gazdálkodó egység jogi formája, valamint a szerződéses megállapodás feltételei arra utalnak, hogy a megállapodás közös vállalkozás.

A felek azonban a megállapodás alábbi aspektusait is figyelembe veszik:

—

A felek megállapodtak, hogy a C gazdálkodó egység által termelt teljes eredményt 50:50 arányban vásárolják meg. A C gazdálkodó egység teljesítménye semmilyen részét nem jogosult harmadik személyeknek eladni, kivéve, ha azt a megállapodásban szereplő két fél jóváhagyja. Mivel a megállapodásnak az a célja, hogy a feleket ellássa a szükséges teljesítménnyel, a harmadik személyek részére történő ilyen jellegű értékesítések várhatóan ritkák és elenyészőek lesznek.

—	A felek részére eladott teljesítmény árát a felek közösen határozzák meg olyan szinten, amely képes fedezni a C gazdálkodó egység termelési költségeit és adminisztratív kiadásait. Ezen üzemeltetési modell alapján a megállapodást a nyereségességi küszöb szintjén kívánják működtetni.

A fenti tényállásból az alábbi tények és körülmények relevánsak:

—

A felek kötelezettsége, amely szerint a C gazdálkodó egység által megtermelt teljes eredményt kötelesek megvásárolni, tükrözi, hogy a C gazdálkodó egység kizárólag a felektől függ a cash flow-generálás tekintetében, ezért a felek kötelesek finanszírozni a C gazdálkodó egység kötelezettségeinek rendezését.

—	Az a tény, hogy a feleknek joguk van a C gazdálkodó egység által megtermelt teljes eredményre, azt jelenti, hogy a felek a C gazdálkodó egység eszközeivel kapcsolatos összes gazdasági hasznot felhasználják, így arra vonatkozóan jogokkal rendelkeznek.

Ezek a tények és körülmények arra utalnak, hogy a megállapodás közös tevékenység. A szóban forgó körülmények között a közös megállapodás besorolására vonatkozó döntés nem változna meg, ha a felek ahelyett, hogy az eredmény rájuk eső részét maguk használnák fel egy későbbi gyártási folyamatban, azt harmadik személyek részére eladnák.

Ha a felek úgy módosítanák a szerződéses megállapodás feltételeit, hogy a megállapodás eladhassa az eredményét harmadik személyeknek, ez azt eredményezné, hogy a C gazdálkodó egység keresleti, készlet- és hitelkockázatokat vállalna. Ebben a helyzetben a tények és a körülmények említett megváltozása miatt szükségessé válna a közös megállapodás besorolásának újraértékelése. Ezek a tények és körülmények azt jeleznék, hogy a megállapodás közös vállalkozás.

B33.

Az alábbi folyamatábra bemutatja a gazdálkodó egység által valamely megállapodás besorolása érdekében elvégzett értékelést, ha a közös megállapodás egy külön jogalanyon keresztül szerveződik:

A külön jogalany útján szervezett közös megállapodás besorolása

A külön jogalany jogi formája

A szerződéses megállapodás feltételei

Egyéb tények és körülmények

Biztosít-e a külön jogalany jogi formája a feleknek a megállapodással kapcsolatos eszközökre vonatkozó jogokat és a megállapodással kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozó kötelmeket?

Úgy rendelkeznek-e a közös megállapodás feltételei, hogy a felek a megállapodással kapcsolatos eszközökre vonatkozó jogokkal és a megállapodással kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozó kötelmekkel rendelkeznek?

A felek a megállapodást az alábbiak szerint hozták létre?

(a) tevékenységei elsősorban arra irányulnak, hogy a felek számára meghatározott eredményt biztosítsanak (vagyis a felek a külön jogalanyban tartott eszközöknek lényegében az összes gazdasági hozamára jogosultak), és

(b) folyamatosan a felektől függ a megállapodáson keresztül végzett tevékenységgel kapcsolatos kötelezettségek teljesítése.

Közös vállalkozás

Közös tevékenység

A KÖZÖS MEGÁLLAPODÁSBAN SZEREPLŐ FELEK PÉNZÜGYI KIMUTATÁSAI (22. BEKEZDÉS)

A közös tevékenységgel kapcsolatos eszközök értékesítésének vagy rendelkezésre bocsátásának elszámolása

B34.

Amikor egy gazdálkodó egység ügyletet köt egy olyan közös tevékenységgel, amelyben ő maga is közös tevékenységet végző személy, például eszközöket ad el vagy bocsát rendelkezésre, az ügyletet a közös tevékenységben szereplő többi féllel köti meg, ezért a közös tevékenységet végző személy az ilyen ügyletből származó nyereséget és veszteséget csak a többi félnek a közös tevékenységben lévő érdekeltsége erejéig köteles megjeleníteni.

B35.

Amennyiben az említett ügyletek bizonyítékot nyújtanak a közös tevékenység részére értékesítésre vagy hozzájárulásra szánt eszközök nettó realizálható értékének csökkenésére vagy az eszközök értékvesztésére, ezeket a veszteségeket a közös tevékenységet végző személynek teljes mértékben meg kell jelenítenie.

A közös tevékenység eszközeinek beszerzésére vonatkozó elszámolás

B36.

Amikor egy gazdálkodó egység ügyletet köt egy olyan közös tevékenységgel, amelyben ő maga is közös tevékenységet végző személy, például eszközöket vásárol meg, a nyereség és veszteség rá eső részét nem jelenítheti meg mindaddig, amíg a szóban forgó eszközöket egy harmadik személy számára tovább nem értékesíti.

B37.

Amennyiben az említett ügyletek bizonyítékot nyújtanak az értékesítésre szánt eszközök nettó realizálható értékének csökkenésére vagy az eszközök értékvesztésére, a közös tevékenységet végző személynek meg kell jelenítenie e veszteségek rá eső részét.

C. függelék

Hatálybalépés napja, áttérés és az egyéb IFRS-ek visszavonása

Ez a függelék az IFRS szerves részét képezi, és ugyanolyan jelentőséggel bír, mint az IFRS egyéb részei.

HATÁLYBALÉPÉS NAPJA

C1.

A gazdálkodó egységnek a jelen IFRS-t a 2013. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység a jelen IFRS-t korábban alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt, és egyidejűleg az IFRS 10, IFRS 12 Más gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségek közzététele, a (2011-ben módosított) IAS 27 és a (2011-ben módosított) IAS 28 standardot is alkalmaznia kell.

ÁTTÉRÉS

Közös vállalkozások – Áttérés az arányos konszolidációról a tőkemódszerre

C2.

Az arányos konszolidációról a tőkemódszerre való átváltáskor a gazdálkodó egység köteles megjeleníteni a közös vállalkozásban lévő befektetését a legkorábbi bemutatott időszak elejétől. Ezt a kezdeti befektetést a gazdálkodó egység által korábban arányosan konszolidált eszközök és kötelezettségek könyv szerinti értékeinek összességeként kell értékelni, beleértve a felvásárlásból származó esetleges goodwillt is. Ha a goodwill korábban egy nagyobb pénztermelő egységhez vagy pénztermelő egységek egy csoportjához tartozott, a gazdálkodó egység köteles a goodwillt a közös vállalkozás részére a közös vállalkozás vonatkozó könyv szerinti értékei és azon pénztermelő egység vagy pénztermelő egységek egy csoportja alapján allokálni, amelyhez tartozott.

C3.

A befektetés kezdeti megjelenítéskor vélelmezett bekerülési értékének a befektetés – C2. bekezdésnek megfelelően meghatározott – nyitó egyenlegét kell tekinteni. A gazdálkodó egység köteles a (2011-ben módosított) IAS 28 standard 40–43. bekezdését alkalmazni a befektetés nyitó egyenlegére annak értékelése érdekében, hogy a befektetés értékvesztett-e, és minden értékvesztés miatti veszteséget köteles a bemutatott legkorábbi időszak kezdő időpontjához tartozó felhalmozott eredmény módosításaként megjeleníteni. Az IAS 12 Nyereségadók standard 15. és 24. bekezdésében szereplő, a kezdeti megjelenítésre vonatkozó kivétel nem vonatkozik arra az esetre, ha a gazdálkodó egység egy közös vállalkozásban lévő olyan befektetést jelenít meg a közös vállalkozásokra vonatkozó áttérési követelmények alkalmazása eredményeképpen, amelyet korábban arányosan konszolidáltak.

C4.

Ha a korábban arányosan konszolidált összes eszköz és kötelezettség összesítése negatív nettó eszközöket eredményez, a gazdálkodó egység köteles értékelni, hogy a negatív eszközökkel kapcsolatban vannak-e jogi vagy vélelmezett kötelmei, és amennyiben vannak, a gazdálkodó egység köteles megjeleníteni a vonatkozó kötelezettséget. Ha a gazdálkodó egység azt állapítja meg, hogy a negatív nettó eszközökkel kapcsolatban nincs jogi vagy vélelmezett kötelme, nem jelenítheti meg a vonatkozó kötelezettséget, viszont köteles módosítani a bemutatott legkorábbi időszak kezdő időpontjához tartozó felhalmozott eredményt. A gazdálkodó egység köteles ezt a tényt, valamint a közös vállalkozásainak veszteségéből rá eső halmozott meg nem jelenített részt közzétenni a bemutatott legkorábbi időszak kezdő időpontjára tekintettel, továbbá a jelen IFRS első alkalmazása szerinti időpontban.

C5.

A gazdálkodó egység köteles közzétenni azoknak az eszközöknek és kötelezettségeknek a felsorolását, amelyeket az egy soron szereplő befektetési egyenlegbe összesítettek a legkorábbi bemutatott időszak elején. Ezt a közzétételt minden olyan közös vállalkozás tekintetében összesítve kell elkészíteni, amellyel kapcsolatban a gazdálkodó egység alkalmazza a C2–C6. bekezdésben említett áttérési követelményeket.

C6.

A kezdeti megjelenítés után a gazdálkodó egység a közös vállalkozásban lévő befektetését a (2011-ben módosított) IAS 28 standardnak megfelelően a tőkemódszer alkalmazásával számolja el.

Közös tevékenységek – áttérés a tőkemódszerről az eszközök és kötelezettségek számvitelére

C7.

Amikor a gazdálkodó egység valamely közös tevékenysége tekintetében áttér a tőkemódszerről az eszközök és kötelezettségek számvitelére, a (2011-ben módosított) IAS 28 standard 38. bekezdésének megfelelően a legkorábbi bemutatott időszak elejétől köteles kivezetni azt a befektetést, amelyet korábban a tőkemódszer alkalmazásával számolt el, valamint minden olyan egyéb tételt, amely a gazdálkodó egységnek a megállapodásban lévő nettó befektetése részét képezte, valamint köteles megjeleníteni a közös tevékenységben lévő érdekeltségével kapcsolatos minden egyes eszköz és kötelezettség rá eső részét, ideértve minden olyan esetleges goodwillt, amely a befektetés könyv szerinti értékének részét képezte.

C8.

A gazdálkodó egység köteles a közös tevékenységgel kapcsolatos eszközökben és kötelezettségekben lévő érdekeltségét a szerződéses megállapodásnak megfelelően meghatározott arányú jogai és kötelmei alapján megállapítani. A gazdálkodó egység az eszközök és a kötelezettségek kezdeti könyv szerinti értékét úgy értékeli, hogy a gazdálkodó egység által a tőkemódszer alkalmazása során használt információ alapján a legkorábbi bemutatott időszak elejétől elválasztja őket a befektetés könyv szerinti értékétől.

C9.

Minden olyan eltérést, amely korábban a tőkemódszer alkalmazásával elszámolt befektetésből, valamint olyan egyéb tételekből ered, amely a (2011-ben módosított) IAS 28 standard 38. bekezdésének megfelelően a gazdálkodó egységnek a megállapodásban lévő nettó befektetése részét képezte, valamint amely a megjelenített eszközök és kötelezettségek – ideértve minden goodwillt – nettó értékéből ered:

(a)

be kell számítani a befektetéssel kapcsolatos goodwillbe, és a fennmaradó különbözetet a bemutatott legkorábbi időszak kezdő időpontjához tartozó felhalmozott eredménnyel szemben módosítani kell, ha a megjelenített eszközök és kötelezettségek nettó összege – beleértve a goodwillt is – magasabb, mint a kivezetett befektetés (és minden olyan egyéb tétel, amely a gazdálkodó egység nettó befektetésének részét képezte).

(b)

a bemutatott legkorábbi időszak kezdő időpontjához tartozó felhalmozott eredménnyel szemben módosítani kell, ha a megjelenített eszközök és kötelezettségek nettó összege – beleértve a goodwillt is – alacsonyabb, mint a kivezetett befektetés (és minden olyan egyéb tétel, amely a gazdálkodó egység nettó befektetésének részét képezte).

C10.

Ha egy gazdálkodó egység áttér a tőkemódszerről az eszközök és kötelezettségek számvitelére, köteles rendelkezésre bocsátani a kivezetett befektetés és a megjelenített eszközök és kötelezettségek közötti egyeztetést, és a fennmaradó különbözetet a bemutatott legkorábbi időszak kezdő időpontjához tartozó felhalmozott eredménnyel szemben módosítani kell.

C11.

Áttérésre vonatkozó rendelkezések a gazdálkodó egységek egyedi pénzügyi kimutatásaival kapcsolatban

C12.

Ha egy gazdálkodó egység az IAS 27 standard 10. bekezdésének megfelelően korábban egyedi pénzügyi kimutatásaiban a közös tevékenységben lévő érdekeltségét mint bekerülési értéken értékelt befektetést vagy az IFRS 9-nek megfelelően számolta el, köteles:

(a)	a befektetést kivezetni, és a közös tevékenységben lévő érdekeltségével kapcsolatos eszközöket és kötelezettségeket a C7–C9. bekezdés szerint meghatározott összegekben megjeleníteni.

(b)	rendelkezésre bocsátani a kivezetett befektetés és a megjelenített eszközök és kötelezettségek közötti egyeztetést, valamint a fennmaradó különbözetet, amelyet módosítottak a bemutatott legkorábbi időszak kezdő időpontjához tartozó felhalmozott eredményben.

C13.

Az IAS 12 standard 15. és 24. bekezdésében szereplő, a kezdeti megjelenítésre vonatkozó kivétel nem vonatkozik arra az esetre, ha a gazdálkodó egység egy közös tevékenységben lévő érdekeltségével kapcsolatos eszközöket és kötelezettségeket jelenít meg a C12. bekezdésben említett, a közös tevékenységekre vonatkozó áttérési követelmények alkalmazásából származó egyedi pénzügyi kimutatásaiban.

Hivatkozások az IFRS 9 standardra

C14.

Ha a gazdálkodó egység alkalmazza a jelen IFRS-t, de még nem alkalmazza az IFRS 9 standardot, akkor az IFRS 9 standardra való hivatkozásokat az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: Megjelenítés és értékelés standardra való hivatkozásként kell értelmezni.

EGYÉB IFRS-EK VISSZAVONÁSA

C15.

A jelen IFRS hatályon kívül helyezi az alábbi IFRS-eket:

(a)	IAS 31 Közös vállalkozásokban lévő érdekeltségek standard; és

(b)	SIC-13 Közös vezetésű gazdálkodó egységek – a tulajdonosok nem pénzbeli hozzájárulásai.

D. függelék

Egyéb IFRS-ek módosítása

A függelék meghatározza az egyéb IFRS-ekre vonatkozó azon módosításokat, amelyek annak következményei, hogy a Testület kibocsátotta az IFRS 11 standardot. A gazdálkodó egységnek a módosításokat a 2013. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha valamely gazdálkodó egység korábbi időszakra alkalmazza az IFRS 11 standardot, köteles erre a korábbi időszakra alkalmazni a módosításokat. A módosított bekezdésekben az új szöveg aláhúzva, a törölt szöveg pedig áthúzva látható.

D1.

Ez a táblázat bemutatja, hogyan módosultak az alábbi hivatkozások az egyéb IFRS-ekben.

Jelenlegi hivatkozás	helye	bekezdésszám	a módosított hivatkozás
IAS 31 Közös vállalkozásokban lévő érdekeltségek standard	IFRS 2	5. bekezdés	IFRS 11 Közös megállapodások standard
	IFRS 9 (közzétéve 2010 októberében)	B4.3.12.(c) bekezdés
	IAS 36	4.(c) bekezdés
	IFRIC 5	Hivatkozások
	IFRIC 9	5.(c) bekezdés
IAS 28 Társult vállalkozásokban lévő befektetések standard	IAS 18	6.(b) bekezdés	IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések standard
	IAS 36	4.(b) bekezdés
	IFRIC 5	Hivatkozások
felett gyakorolt közös ellenőrzés	IAS 24	9.(a)(I) és 11.(b) bekezdés	felett gyakorolt közös ellenőrzés
közösen ellenőrzött gazdálkodó egység(ek)	IFRS 1	a 31. bekezdés előtti cím, a 31. és a D1.(g) bekezdés, a D14. bekezdés előtti cím, a D14. és a D15. bekezdés	közös vállalkozás(ok)
közösen ellenőrzött gazdálkodó egység(ek)	IAS 36	a 12.(h) bekezdés előtti cím, valamint a 12.(h) és a 12.(h)(ii) bekezdés	közös vállalkozás(ok)
közös vállalkozás(ok)	IAS 12	a 2., 15., 18.(e) és 24. bekezdés, a 38. bekezdés előtti cím, a 38., 38.(a), 44., 45., 81.(f), 87. és 87.C bekezdés	közös megállapodás(ok)
közös vállalkozás(ok)	IAS 21	a „külföldi érdekeltség” 8. bekezdésben található fogalma, valamint a 11. és a 18. bekezdés	közös megállapodás(ok)
vállalkozás tulajdonosa(i)	IAS 24	11.(b) és 19.(e) bekezdések	közös vállalkozás tulajdonosa(i)

IFRS 1 A Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok első alkalmazása

D2.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 39I. bekezdés:

39I

A 2011 májusában kiadott IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard és az IFRS 11 Közös megállapodások standard módosította a 31., a B7., a C1., a D1., a D14. és a D15. bekezdést, valamint beiktatta a D31. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 és IFRS 11 standardot.

D3.

A D1. bekezdés a következőképpen módosul:

A gazdálkodó egység az alábbi mentességek közül egyet vagy többet is választhat:

(a)

…

(p)	pénzügyi kötelezettségek tőkeinstrumentumokkal történő megszüntetése (D25. bekezdés);

(q)	súlyos hiperinfláció (D26–D30. bekezdés).;

(r)	közös megállapodások (D31. bekezdés).

D4.

A D30. bekezdés után beiktatásra kerül egy cím és a D31. bekezdés.

Közös megállapodások

D31

Az első alkalmazó az IFRS 11 standardban szereplő, áttérésre vonatkozó rendelkezéseket a következő kivétellel alkalmazhatja. Az arányos konszolidációról a tőkemódszerre való átváltáskor az első alkalmazó köteles az IAS 36 standardnak megfelelően tesztelni a befektetést az értékvesztés szempontjából a legkorábbi bemutatott időszak elején, tekintet nélkül arra, hogy van-e bármilyen arra utaló jel, hogy a befektetés értékvesztett lehet. Az ebből származó értékvesztést a bemutatott legkorábbi időszak kezdő időpontjához tartozó felhalmozott eredmény módosításaként kell megjeleníteni.

IFRS 2 Részvényalapú kifizetés

D5.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 63A. bekezdés:

63A	A 2011 májusában kiadott IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard és az IFRS 11 módosította az 5. bekezdést és az A. függeléket. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 és IFRS 11 standardot.

IFRS 5 Értékesítésre tartott befektetett eszközök és megszűnt tevékenységek

D6.

A 28. bekezdés a következőképpen módosul:

A gazdálkodó egységnek az értékesítésre tartottnak már nem minősülő befektetett eszközök könyv szerinti értékében szükségessé váló módosításokat [lábjegyzet kihagyva] a folytatódó tevékenységek eredményében kell kimutatnia arra az időszakra vonatkozóan, amikor a 7–9. bekezdés feltételei már nem teljesülnek. Az értékesítésre tartottként történő besorolás óta eltelt időszakok pénzügyi kimutatásait megfelelően módosítani kell, ha az az elidegenítési csoport vagy a befektetett eszköz, amely már nem minősül befektetésre tartottnak egy leányvállalat, közös tevékenység, közös vállalkozás, társult vállalkozás vagy egy közös vállalkozásban vagy társult vállalkozásban lévő érdekeltség egy része. Ezt a módosítást a gazdálkodó egységnek az átfogó jövedelemre vonatkozó kimutatás ugyanazon részében kell bemutatnia, amelyben a 37. bekezdés szerint megjelenített nyereséget vagy veszteséget bemutatja.

D7.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 44G. bekezdés:

44G	A 2011 májusában kiadott IFRS 11 Közös megállapodások standard módosította a 28. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezt a módosítást, amikor alkalmazza az IFRS 11 standardot.

IFRS 7 Pénzügyi instrumentumok: Közzétételek

D8.

A 3. bekezdés (a) pontja a következőképpen módosul:

A jelen IFRS-t minden gazdálkodó egység köteles a pénzügyi instrumentumok minden típusa tekintetében alkalmazni, kivéve:

(a)

D9.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 44O. bekezdés:

44O	A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 Közös megállapodások standard módosította a 3. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezt a módosítást, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 11 standardot.

IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standard (kibocsátva 2009 novemberében)

D10.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 8.1.2. bekezdés:

8.1.2

A 2011 májusában kiadott IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard és az IFRS 11 Közös megállapodások standard módosította a C8. bekezdést és törölte a C18–C23. bekezdést, valamint a vonatkozó címeket. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 11 standardot.

D11.

A C. függelék C8. bekezdésében az IFRS 7 Pénzügyi instrumentumok: közzétételek standard 3. bekezdésének (a) pontja az alábbiak szerint módosul:

A jelen IFRS-t minden gazdálkodó egység köteles a pénzügyi instrumentumok minden típusa tekintetében alkalmazni, kivéve:

(a)

a leányvállalatokban, társult vállalkozásokban vagy közös vállalkozásokban lévő azon érdekeltségeket, amelyek tekintetében az elszámolás az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard, az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standard, vagy az IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések standard alapján történik. Néhány esetben azonban az IAS 27 vagy az IAS 28 standard lehetővé teszi a gazdálkodó egység számára, hogy egy leányvállalatban, társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő érdekeltséget az IAS 39 és az IFRS 9 standard alkalmazásával számoljon el; ilyen esetben, …

D12.

A C20. bekezdés feletti cím, valamint a C20. és a C21. bekezdés törlésre kerül.

D13.

A C22. bekezdés feletti cím, valamint a C22. és a C23. bekezdés törlésre kerül.

IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok (kibocsátva 2010 októberében)

D14.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 7.1.2. bekezdés:

7.1.2

A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 Közös megállapodások standard módosította a 3.2.1., a B3.2.1–B3.2.3., a B4.3.12.(c), a B5.7.15., a C11. és a C30. bekezdést, valamint törölte a C23–C28. bekezdést és a vonatkozó címeket. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 11 standardot.

D15.

A C. függelék C11. bekezdésében az IFRS 7 Pénzügyi instrumentumok: közzétételek standard 3. bekezdésének (a) pontja az alábbiak szerint módosul:

A jelen IFRS-t minden gazdálkodó egység köteles a pénzügyi instrumentumok minden típusa tekintetében alkalmazni, kivéve:

(a)

a leányvállalatokban, társult vállalkozásokban vagy közös vállalkozásokban lévő azon érdekeltségeket, amelyek tekintetében az elszámolás az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard, az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standard, vagy az IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések standard alapján történik. Néhány esetben azonban az IAS 27 vagy az IAS 28 standard lehetővé teszi a gazdálkodó egység számára, hogy egy leányvállalatban, társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő érdekeltséget az IFRS 9 standard alkalmazásával számoljon el; ilyen esetben, …

D16.

A C25. bekezdés feletti cím, valamint a C25. és a C26. bekezdés törlésre kerül.

D17.

A C27. bekezdés feletti cím, valamint a C27. és a C28. bekezdés törlésre kerül.

D18.

A C30. bekezdésben az IAS 32 Pénzügyi instrumentumok: bemutatás standard 4. bekezdése (a) pontjának módosításai az alábbiak szerint módosulnak:

A jelen standardot minden gazdálkodó egység köteles a pénzügyi instrumentumok minden típusa tekintetében alkalmazni, kivéve:

(a)

a leányvállalatokban, társult vállalkozásokban vagy közös vállalkozásokban lévő azon érdekeltségeket, amelyek tekintetében az elszámolás az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard, az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standard, vagy az IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések standard alapján történik. Néhány esetben azonban az IAS 27 vagy az IAS 28 standard lehetővé teszi a gazdálkodó egység számára, hogy egy leányvállalatban, társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő érdekeltséget az IFRS 9 standard alkalmazásával számoljon el; ilyen esetben, …

IAS 7 Cash flow-k kimutatásai

D19.

[Nem vonatkozik a követelményekre]

D20.

A 37. és a 38. bekezdés az alábbiak szerint módosul:

A társult vállalkozásba, közös vállalkozásba vagy leányvállalatba történő befektetésnek a tőkemódszerrel vagy a bekerülési módszerrel történő számviteli elszámolásakor a befektető a cash flow-k kimutatásában csak a saját maga és a befektetés tárgya közötti cash flow-król, például az osztalékokról és az előlegekről számol be.

Az a gazdálkodó egység, amely egy társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő érdekeltségét a tőkemódszerrel számolja el, a cash flow-k kimutatásába bevonja a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetéseivel kapcsolatos cash flow-kat, valamint a közte és a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás között történt felosztásokat és egyéb kifizetéseket vagy bevételeket.

D21.

Az 50. bekezdés (b) pontja törlésre kerül.

D22.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül az 57. bekezdés:

57	A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 Közös megállapodások standard módosította a 37., a 38. és a 42B. bekezdést, valamint törölte bekezdés az 50. bekezdés (b) pontját. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 11 standardot.

IAS 12 Nyereségadók

D23.

[Nem vonatkozik a követelményekre]

D24.

[Nem vonatkozik a követelményekre]

D25.

A 39. bekezdés a következőképpen módosul:

Egy gazdálkodó egységnek halasztott adókötelezettséget kell megjelenítenie minden olyan adóköteles átmeneti különbözetre, amely leányvállalatokba, fióktelepekbe és társult vállalkozásokba történt befektetésekkel, vagy közös megállapodásokban lévő érdekeltségekkel kapcsolatosak, kivéve, ha mindkét következő feltétel teljesül:

(a)	az anyavállalat, a befektető, a közös vállalkozás tulajdonosa vagy a közös tevékenységet végző személy ellenőrizni tudja az átmeneti különbözet felhasználásának ütemezését; és

(b)

…

D26.

A 43. bekezdés a következőképpen módosul:

A közös megállapodásban részt vevő felek közötti megállapodás általában foglalkozik a nyereségfelosztással és meghatározza, hogy az ilyen üggyel kapcsolatos döntéshez minden fél beleegyezése, vagy a felek egy meghatározott csoportjának a beleegyezése szükséges. Amennyiben a közös vállalkozás tulajdonosa vagy a közös tevékenységet végző személy ellenőrizni tudja közös megállapodás nyereségének rá eső része kiosztásának időpontját, és valószínű, hogy a nyereség rá eső részének kiosztása nem történik meg a belátható jövőben, halasztott adókötelezettséget nem mutatnak ki.

D27.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 98A. bekezdés:

98A

A 2011 májusában kiadott IFRS 11 Közös megállapodások standard módosította a 2. és a 15. bekezdést, a 18. bekezdés (e) pontját, a 24. bekezdést, a 38., a 39. és a 43–45. bekezdést, a 81. bekezdés (f) pontját, a 87. és a 87C. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 11 standardot.

IAS 18 Bevételek

D28.

[Nem vonatkozik a követelményekre]

D29.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 41. bekezdés:

41	A 2011 májusában kiadott IFRS 11 Közös megállapodások standard módosította a 6. bekezdés (b) pontját. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezt a módosítást, amikor alkalmazza az IFRS 11 standardot.

IAS 21 Az átváltási árfolyamok változásainak hatásai

D30.

[Nem vonatkozik a követelményekre]

D31.

A 3. bekezdés (b) pontja és a 44. bekezdésben az „arányos konszolidáció”, a 33. bekezdésben pedig az „arányosan konszolidálják” kifejezés törlésre kerül.

D32.

A 45. bekezdésben az „IAS 31 Közös vállalkozásokban lévő érdekeltségek” törlésre kerül.

D33.

A 46. bekezdésben az utolsó mondat a következőképpen módosul:

46	… Ugyanez alkalmazandó a tőkemódszernek a társult és közös vállalkozásokra történő alkalmazásakor a (2011-ben módosított) IAS 28 standardnak megfelelően.

D34.

A 48A. bekezdés a következőképpen módosul:

48A

A gazdálkodó egység külföldi érdekeltségben lévő teljes részesedésének elidegenítésén kívül a következő részleges elidegenítéseket számolják el elidegenítésként:

(a)	amennyiben a részleges elidegenítés magában foglalja egy külföldi érdekeltséget tartalmazó leányvállalat ellenőrzésének elvesztését, függetlenül attól, hogy a gazdálkodó egység a részleges elidegenítést követően megtart-e valamilyen nem ellenőrző részesedést korábbi leányvállalatában; és

(b)	amennyiben a közös megállapodásban lévő érdekeltség részleges elidegenítését követően vagy a külföldi érdekeltséget magában foglaló társult vállalkozásban lévő érdekeltség részleges elidegenítését követően megtartott érdekeltség olyan pénzügyi eszköz, amely külföldi érdekeltséget foglal magában.

(c)

[törölve]

D35.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 60F. bekezdés:

60F

A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 Közös megállapodások standard módosította a 3. bekezdés (b) pontját, a 8., a 11., a 18., a 19., a 33., a 44–46. és a 48A. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 11 standardot.

IAS 24 Kapcsolt felekre vonatkozó közzétételek

D36.

A 3. bekezdés a következőképpen módosul:

D37.

A 19. bekezdés a következőképpen módosul:

A 18. bekezdésben előírt közzétételeket az alábbiakban megadott kategóriákra lebontva kell megtenni:

(a)	az anyavállalat;

(b)	a gazdálkodó egység felett közös ellenőrzést vagy jelentős befolyást gyakorló gazdálkodó egységek;

(c)	leányvállalatok; …

D38.

A 25. bekezdés a következőképpen módosul:

A gazdálkodó egység mentesül a 18. bekezdésben előírt közzétételi követelmények alól, ha a kapcsolt felekkel folytatott ügyletek és nyitott egyenlegek (ideértve az elkötelezettségeket is) az alábbiakkal kapcsolatosak:

(a)	a beszámolót készítő gazdálkodó egység felett ellenőrzést, közös ellenőrzést vagy jelentős befolyást gyakorló kormányzat; valamint

(b)	egy másik gazdálkodó egység, amely azért kapcsolt fél, mert a beszámolót készítő gazdálkodó egység és a másik gazdálkodó egység felett ugyanaz a kormányzat gyakorol ellenőrzést, közös ellenőrzést vagy jelentős befolyást.

D39.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 28A. bekezdés:

28A

A 2011 májusában kiadott IFRS 10 standard, az IFRS 11 Közös megállapodások standard és az IFRS 12 standard módosította a 3. és a 9. bekezdést, a 11. bekezdés (b) pontját, a 15. bekezdést, a 19. bekezdés (b) és (e) pontját, valamint a 25. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10, az IFRS 11 és az IFRS 12 standardot.

IAS 32 Pénzügyi instrumentumok: bemutatás

D40.

A 4. bekezdés (a) pontja a következőképpen módosul:

A jelen standardot minden gazdálkodó egység köteles a pénzügyi instrumentumok minden típusa tekintetében alkalmazni, kivéve:

(a)

D41.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 97I. bekezdés:

97I	A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 Közös megállapodások standard módosította a 4. bekezdés (a) pontját és az AG29. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 11 standardot.

IAS 33 Egy részvényre jutó nyereség

D42.

Az alábbiak szerint módosul a 40. és az A11. bekezdés, és beiktatásra kerül a 74B. bekezdés:

A leányvállalat, közös vállalkozás vagy társult vállalkozás kibocsáthat az anyavállalattól vagy a befektetés tárgya felett közös ellenőrzést vagy jelentős befolyást gyakorló befektetőktől eltérő felek számára olyan potenciális törzsrészvényt, amely a leányvállalat, a közös vállalkozás vagy a társult vállalkozás törzsrészvényeire, vagy az anyavállalat vagy a befektetés tárgya felett közös ellenőrzést vagy jelentős befolyást gyakorló befektetők (beszámolót készítő gazdálkodó egység) törzsrészvényeire váltható át. Ha a leányvállalat, közös vállalkozás vagy társult vállalkozás ezen potenciális törzsrészvényei hígító hatást gyakorolnak a beszámolót készítő gazdálkodó egység egy részvényre jutó eredményének alapértékére, azokat figyelembe kell venni az egy részvényre jutó eredmény hígított értékének kiszámításakor.

A11

A leányvállalat, közös vállalkozás vagy társult vállalkozás olyan potenciális törzsrészvényeit, amelyek a leányvállalat, a közös vállalkozás vagy a társult vállalkozás törzsrészvényeire, vagy azok anyavállalata vagy a befektetés tárgya felett közös ellenőrzést vagy jelentős befolyást gyakorló befektetők (a beszámolót készítő gazdálkodó egység) törzsrészvényeire válthatók át, az egy részvényre jutó eredmény hígított értéke kiszámításánál a következőképpen veszik figyelembe:

74B	A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 Közös megállapodások standard módosította a 4., a 40. és az A11. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 11 standardot.

IAS 36 Eszközök értékvesztése

D43.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 140H. bekezdés:

140H	A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 standard módosította a 4. bekezdést, a 12. bekezdés (h) pontja feletti címet és a 12. bekezdés (h) pontját. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 11 standardot.

IAS 38 Immateriális javak

D44.

A 3. bekezdés (e) pontja a következőképpen módosul:

(a)

…

(e)

(f)

…

D45.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 130F. bekezdés:

130F	A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 Közös megállapodások standard módosította a 3. bekezdés (e) pontját. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezt a módosítást, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 11 standardot.

IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: Megjelenítés és értékelés (módosítva 2009 októberében)

D46.

A 2. bekezdés (a) pontja a következőképpen módosul:

A jelen standardot minden gazdálkodó egység köteles a pénzügyi instrumentumok minden típusa tekintetében alkalmazni, kivéve:

(a)

a leányvállalatokban, társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő azon érdekeltségeket, amelyek tekintetében az elszámolás az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard, az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standard, vagy az IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések standard alapján történik. Ugyanakkor a gazdálkodó egységeknek a jelen standardot kell alkalmazniuk a leányvállalatban, társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő olyan érdekeltségre, amelyet az IAS 27 vagy az IAS 28 szerint a jelen standard alapján számolnak el. …

D47.

Az AG3. bekezdés és az AG4I. bekezdés (a) pontja az alábbiak szerint módosul:

AG3

Vannak olyan esetek, amikor egy gazdálkodó egység saját maga által "stratégiai befektetésnek" tekintett befektetést eszközöl egy másik gazdálkodó egység által kibocsátott tőkeinstrumentumba azzal a szándékkal, hogy hosszú távú működési kapcsolatot alakítson ki azzal a gazdálkodó egységgel, amelybe befektetett. A befektető vagy közös vállalkozásban részt vevő gazdálkodó egység ilyenkor az IAS 28 standardot alkalmazza annak meghatározására, hogy a tőkemódszer megfelelő-e az ilyen befektetés elszámolására. Ha a tőkemódszer nem megfelelő, a gazdálkodó egység a jelen standardot alkalmazza az adott stratégiai befektetésre.

AG4I(a)

A gazdálkodó egység egy kockázati tőkebefektető szervezet, befektetési alap, zártvégű befektetési alap vagy hasonló gazdálkodó egység, amely pénzügyi eszközökbe fektet be azzal a céllal, hogy nyereségre tegyen szert azok teljes hozadékából kamatok vagy osztalékok, valamint a valós érték változásainak formájában. Az IAS 28 standard lehetővé teszi, hogy az ilyen befektetéseket a jelen standardnak megfelelően az eredménnyel szemben valós értéken értékeljék. A gazdálkodó egység alkalmazhatja ugyanezt a számviteli politikát egyéb olyan teljes hozadéki alapon kezelt befektetésekre is, amelyekre vonatkozóan a befolyása nem elegendő ahhoz, hogy azok IAS 28 standard hatálya alá essenek.

D48.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 103P bekezdés:

103P

A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 Közös megállapodások standard módosította a 2. bekezdés (a) pontját, a 15., az AG3. és az AG36–AG38. bekezdést, valamint az AG4I. bekezdés (a) pontját. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 11 standardot.

IFRIC 5 A leszerelési, a helyreállítási és a környezet-rehabilitációs pénzalapokból származó érdekeltségekre vonatkozó jogok

D49.

A 8. és a 9. bekezdés az alábbiak szerint módosul:

A hozzájárulónak meg kell határoznia, hogy ellenőrzést vagy közös ellenőrzést gyakorol-e a pénzalap felett, vagy hogy jelentős befolyással van-e rá, az IFRS 10, IFRS 11 és IAS 28 értelmében. Ha igen, akkor a hozzájárulónak ezen standardoknak megfelelően kell elszámolnia a pénzalapban lévő érdekeltségét.

Ha a hozzájáruló nem gyakorol ellenőrzést vagy közös ellenőrzést a pénzalap felett, vagy nincs jelentős befolyással rá, akkor a hozzájárulónak a pénzalaptól való visszatérítési jogosultságot az IAS 37 szerinti visszatérítésként kell megjelenítenie. Ezt a visszatérítést az alábbiak közül az alacsonyabbik összegben kell értékelni:

(a)

…

D50.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 14B. bekezdés:

14B	A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 11 standard módosította a 8. és a 9. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 11 standardot.

IFRIC 9 A beágyazott származékos termékek újraértékelése

D51.

[Nem vonatkozik a követelményekre]

D52.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 12. bekezdés:

12	A 2011 májusában kiadott IFRS 11 standard módosította az 5. bekezdés (c) pontját. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezt a módosítást, amikor alkalmazza az IFRS 11 standardot.

IFRIC 16 Külföldi érdekeltségbe történt nettó befektetés fedezeti ügyletei

D53.

A 2. bekezdés lábjegyzete a következőképpen módosul:

Ez lesz a helyzet a konszolidált pénzügyi kimutatásoknál, az olyan pénzügyi kimutatásoknál, amelyekben a befektetéseket – mint a társult vállalkozásokat vagy a közös vállalkozásokat – a tőkemódszer felhasználásával számolták el, valamint az olyan pénzügyi kimutatásoknál, amelyekben fióktelep vagy az IFRS 11 Közös megállapodások standardban meghatározott közös tevékenység szerepel.

IFRS 12 NEMZETKÖZI PÉNZÜGYI BESZÁMOLÁSI STANDARD

Más gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségek közzététele

CÉL

A jelen IFRS célja, hogy előírja a gazdálkodó egységek számára azon információk közzétételét, amelyek lehetővé teszik, hogy pénzügyi kimutatásaik felhasználói értékelhessék a következőket:

(a)	az adott gazdálkodó egység más gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségeinek jellegét és az azokkal kapcsolatos kockázatokat; valamint

(b)	a szóban forgó érdekeltségek hatását az adott egység pénzügyi helyzetére, pénzügyi teljesítményére és cash flow-jára.

A célkitűzés megvalósítása

Az 1. bekezdésben meghatározott célkitűzés megvalósítása érdekében a gazdálkodó egység köteles közzétenni a következőket:

(a)	azokat a jelentős döntéseit és feltételezéseit, amelyekre egy másik gazdálkodó egységben vagy megállapodásban lévő érdekeltsége jellegének meghatározása, és azon közös megállapodás típusának meghatározása során jutott, amelyben érdekeltséggel rendelkezik (7–9. bekezdés); és

(b)

az alábbiakban lévő érdekeltségeire vonatkozó információkat:

(i)	leányvállalatok (10–19. bekezdés);

(ii)	közös megállapodások és társult vállalkozások (20–23. bekezdés); valamint

(iii)

olyan strukturált gazdálkodó egységek, amelyek nem állnak a gazdálkodó egység ellenőrzése alatt (nem konszolidált strukturált gazdálkodó egységek) (24–31. bekezdés).

Ha a jelen IFRS által előírt közzétételek és az egyéb IFRS-ek által előírt közzétételek nem felelnek meg az 1. bekezdésben meghatározott célnak, a gazdálkodó egység köteles közzétenni minden olyan további információt, amely szükséges az említett cél eléréséhez.

A gazdálkodó egységnek mérlegelnie kell, hogy milyen szintű részletességre van szükség a közzétételi célkitűzés teljesítéséhez, és hogy mekkora hangsúlyt kell fektetni a jelen IFRS standard egyes követelményeire. Összevonhatja vagy szétválaszthatja a közzétételeket annak érdekében, hogy a hasznos információ ne vesszen el nagy mennyiségű jelentéktelen részlet között vagy különböző tulajdonságú tételek összesítése nyomán (lásd a B2–B6. bekezdést).

HATÓKÖR

Ezt az IFRS-t azok a gazdálkodó egységek kötelesek alkalmazni, amelyek az alábbiak bármelyikében érdekeltséggel rendelkeznek:

(a)	leányvállalatok

(b)	közös megállapodások (azaz közös tevékenységek vagy közös vállalkozások)

(c)	társult vállalkozások

(d)	nem konszolidált strukturált gazdálkodó egységek.

Ez az IFRS nem vonatkozik az alábbiakra:

(a)	munkaviszony megszűnése utáni juttatási programok vagy más hosszú távú munkavállalói juttatási programok, amelyekre az IAS 19 Munkavállalói juttatások standard vonatkozik.

(b)

a gazdálkodó egység egyedi pénzügyi kimutatásai, amelyekre az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standard vonatkozik. Azonban ha egy gazdálkodó egység érdekeltségekkel rendelkezik nem konszolidált strukturált gazdálkodó egységekben, és pénzügyi kimutatásaiként kizárólag egyedi pénzügyi kimutatásokat készít, a szóban forgó egyedi pénzügyi kimutatások elkészítése során köteles alkalmazni a 24–31. bekezdést.

(c)	olyan gazdálkodó egység érdekeltsége, amely részt vesz egy közös megállapodásban, amely felett azonban nem gyakorol közös ellenőrzést, kivéve, ha az adott érdekeltség jelentős befolyással van a megállapodásra, vagy ha az egy strukturált gazdálkodó egységben fennálló érdekeltség.

(d)

más gazdálkodó egységben lévő érdekeltség, amely tekintetében az elszámolás az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standardnak megfelelően történik. A gazdálkodó egység azonban köteles alkalmazni a jelen IFRS-t:

(i)	ha a szóban forgó érdekeltség olyan társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő érdekeltség, amely az IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések standard szerint a nyereséggel vagy veszteséggel szemben valós értéken értékelt; vagy

(ii)	ha a szóban forgó érdekeltség egy nem konszolidált strukturált gazdálkodó egységben lévő érdekeltség.

JELENTŐS DÖNTÉSEK ÉS FELTÉTELEZÉSEK

A gazdálkodó egység köteles közzétenni az olyan jelentős döntésekkel és feltételezésekkel kapcsolatos információkat (valamint az e döntésekkel és feltételezésekkel kapcsolatos változásokat is), amelyekre a következők megállapítása során jutott:

(a)	hogy ellenőrzést gyakorol valamely más gazdálkodó egység, vagyis egy befektetést befogadó felett, melynek leírását lásd az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard 5. és 6. bekezdésében;

(b)	hogy közös ellenőrzést gyakorol egy megállapodás tekintetében, vagy jelentős befolyással rendelkezik egy másik gazdálkodó egység felett; és

(c)	a közös megállapodás típusa (azaz közös tevékenység vagy közös vállalkozás), ha a megállapodás valamilyen külön jogalany útján került megszervezésre.

A 7. bekezdésnek megfelelően közzétett jelentős döntések és feltételezések közé tartoznak azok, amelyekre a gazdálkodó egység akkor jut, amikor olyan változások következnek be a tényekben és a körülményekben, amelyek nyomán a beszámolási időszak alatt módosul annak megállapítása, hogy ellenőrzést, közös ellenőrzést vagy jelentős befolyást gyakorol-e.

A 7. bekezdés betartása körében a gazdálkodó egység köteles közzétenni például az alábbiak megállapítása során hozott jelentős döntéseit és feltételezéseit:

(a)	nem gyakorol ellenőrzést egy másik gazdálkodó egység felett, jóllehet rendelkezik a másik gazdálkodó egység szavazati jogainak többségével.

(b)	ellenőrzést gyakorol egy másik gazdálkodó egység felett, jóllehet nem rendelkezik a másik gazdálkodó egység szavazati jogainak többségével.

(c)	megbízott vagy megbízó (lásd az IFRS 1058–72. bekezdését).

(d)	nem gyakorol jelentős befolyást egy másik gazdálkodó egység felett, jóllehet a másik gazdálkodó egység szavazati jogainak legalább 20 százalékával rendelkezik.

(e)	jelentős befolyást gyakorol egy másik gazdálkodó egység felett, jóllehet a másik gazdálkodó egység szavazati jogainak kevesebb mint 20 százalékával rendelkezik.

LEÁNYVÁLLALATOKBAN LÉVŐ ÉRDEKELTSÉGEK

10.

A gazdálkodó egység köteles közzétenni azokat az információkat, amelyek lehetővé teszik, hogy pénzügyi kimutatásaiknak felhasználói

(a)

megértsék a következőket:

(i)	a csoport felépítését; és

(ii)	azt az érdekeltséget, amellyel nem ellenőrző részesedések rendelkeznek a csoport tevékenységeiben és cash flow-jában (12. bekezdés); és

(b)

értékeljék a következőket:

(i)	azon képességére vonatkozó jelentős korlátozások jellegét és mértékét, hogy hozzáférjen a csoport eszközeihez, illetve azokat használja, valamint hogy teljesítse a csoport kötelezettségeit (13. bekezdés);

(ii)	az adott gazdálkodó egység konszolidált strukturált gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségeivel kapcsolatos kockázatok jellegét és az azokkal kapcsolatos változásokat (14–17. bekezdés);

(iii)

valamely leányvállalatban meglévő tulajdonosi érdekeltségében bekövetkező olyan változások következményeit, amelyek nem eredményezik az ellenőrzés elveszítését (18. bekezdés); és

(iv)	egy leányvállalat feletti ellenőrzésnek a beszámolási időszak alatt történő elveszítésével kapcsolatos következményeket (19. bekezdés).

11.

Amikor egy leányvállalat azon pénzügyi kimutatásai, amelyeket a konszolidált pénzügyi kimutatások elkészítése során használnak, olyan fordulónapra vagy időszakra szólnak, amely eltér a konszolidált pénzügyi kimutatások fordulónapjától vagy időszakától (lásd az IFRS 10 standard B92. és B93. bekezdését), a gazdálkodó egység köteles közzétenni:

(a)	az adott leányvállalat pénzügyi kimutatásaira vonatkozó beszámolási időszak záró időpontját; és

(b)	az eltérő fordulónap vagy időszak alkalmazásának okát.

A nem ellenőrző részesedések érdekeltsége a csoport tevékenységeiben és cash flow-jában

12.

A gazdálkodó egység köteles közzétenni az alábbiakat minden olyan leányvállalata tekintetében, amely a beszámolót készítő gazdálkodó egység számára lényeges nem ellenőrző részesedésekkel rendelkezik:

(a)	a leányvállalat nevét.

(b)	a leányvállalat tevékenységének elsődleges helyét (és ha eltér, bejegyzés szerinti országát).

(c)	a nem ellenőrző részesedések birtokában lévő tulajdonosi érdekeltségek arányát.

(d)	a nem ellenőrző részesedések birtokában lévő szavazati jogok arányát, amennyiben az eltér a birtokolt tulajdoni érdekeltségek arányától.

(e)	a leányvállalat nem ellenőrző részesedéseihez a beszámolási időszak alatt hozzárendelt eredményt.

(f)	a leányvállalatnak a beszámolási időszak végén meglévő felhalmozott nem ellenőrző részesedéseit.

(g)	a leányvállalat összesített pénzügyi adatait (lásd a B10. bekezdést).

A jelentős korlátozások jellege és mértéke

13.

A gazdálkodó egység köteles közzétenni az alábbiakat:

(a)

azon képességére vonatkozó (például jogszabályon, szerződésen vagy felügyeleti intézkedésen alapuló) jelentős korlátozásokat, hogy hozzáférjen a csoport eszközeihez, illetve azokat használja, valamint hogy teljesítse a csoport kötelezettségeit, úgymint:

(i)	azokat, amelyek az anyavállalat vagy annak leányvállalatai azon képességét korlátozzák, hogy a csoporton belüli egyéb gazdálkodó egységek részére pénzeszközöket vagy egyéb eszközöket adjanak át (illetve az ilyen egységektől pénzeszközöket vagy egyéb eszközöket vegyenek át).

(ii)	azokat a garanciákat vagy egyéb követelményeket, amelyek korlátozhatják az osztalékfizetéseket vagy egyéb tőkefelosztásokat, illetve a csoport gazdálkodó egységei közötti kölcsönök és előlegek ki-, illetve visszafizetését.

(b)

azt, hogy a nem ellenőrző részesedések védelmet nyújtó jogai hogyan és milyen mértékben képesek jelentősen korlátozni a gazdálkodó egység azon képességét, hogy hozzáférjen a csoport eszközeihez, illetve azokat használja, valamint hogy teljesítse a csoport kötelezettségeit (például amikor egy anyavállalat saját kötelezettségeinek teljesítése előtt köteles teljesíteni leányvállalata kötelezettségeit, vagy amikor nem ellenőrző részesedések jóváhagyása szükséges a leányvállalat eszközeihez való hozzáféréshez vagy kötelezettségeinek teljesítéséhez).

(c)	azon konszolidált pénzügyi kimutatásokban található eszközök és források könyv szerinti értékeit, amelyekre az említett korlátozások vonatkoznak.

A gazdálkodó egység konszolidált strukturált gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségeivel kapcsolatos kockázatok jellege

14.

A gazdálkodó egység köteles közzétenni minden olyan szerződéses megállapodás feltételeit, amely az anyavállalat vagy leányvállalatai számára előírja, hogy pénzügyi támogatást nyújtsanak valamely konszolidált strukturált gazdálkodó egység részére, ideértve azokat az eseményeket vagy körülményeket is, amelyek a beszámolót készítő gazdálkodó egységet veszteségnek tehetik ki (például olyan likviditási megállapodások vagy hitelminősítést kiváltó okok, amelyek a strukturált gazdálkodó egység eszközeinek megvásárlásával vagy pénzügyi támogatás nyújtásával kapcsolatosak).

15.

Ha a beszámolási időszak alatt az anyavállalat vagy annak bármely leányvállalata pénzügyi vagy egyéb támogatást nyújtott egy konszolidált strukturált gazdálkodó egységnek anélkül, hogy erre szerződés kötelezte volna (például a strukturált gazdálkodó egység eszközeinek vagy az általa kibocsátott instrumentumoknak a megvásárlása), a gazdálkodó egység köteles közzétenni az alábbiakat:

(a)	a nyújtott támogatás fajtáját és mértékét, ideértve azokat a helyzeteket is, amikor az anyavállalat vagy annak leányvállalatai segítséget nyújtottak a strukturált gazdálkodó egységnek abban, hogy pénzügyi támogatást szerezzen; és

(b)	a támogatásnyújtás okait.

16.

Ha a beszámolási időszak alatt az anyavállalat vagy annak bármely leányvállalata - anélkül, hogy erre szerződés kötelezte volna - pénzügyi vagy egyéb támogatást nyújtott egy korábban nem konszolidált strukturált gazdálkodó egységnek, és ez a támogatásnyújtás azt eredményezte, hogy a gazdálkodó egység ellenőrzést gyakorol a strukturált gazdálkodó egység felett, a gazdálkodó egység köteles közzétenni a vonatkozó döntés meghozatalában releváns tényezők magyarázatát.

17.

A gazdálkodó egység köteles közzétenni minden olyan fennálló szándékát, amely arra irányul, hogy pénzügyi vagy egyéb támogatást nyújtson egy konszolidált strukturált gazdálkodó egységnek, ideértve azt a szándékát is, hogy segítséget nyújtson a strukturált gazdálkodó egységnek a pénzügyi támogatásszerzésben.

Az anyavállalat valamely leányvállalatban lévő tulajdonosi érdekeltségében bekövetkező olyan változások következményei, amelyek nem eredményezik az ellenőrzés elveszítését

18.

A gazdálkodó egység köteles bemutatni egy ütemtervet, amely megmutatja egy leányvállalatban lévő tulajdonosi érdekeltségével kapcsolatos olyan változásnak az anyavállalat tulajdonosainak saját tőkéjére gyakorolt hatásait, amely nem eredményezi az ellenőrzés elvesztését.

Egy leányvállalat feletti ellenőrzésnek a beszámolási időszak alatt történő elveszítésével kapcsolatos következmények

19.

A gazdálkodó egység köteles közzétenni az IFRS 10 standard 25. bekezdésének megfelelően kiszámított esetleges nyereségét vagy veszteségét, és:

(a)	az említett nyereség vagy veszteség azon részét, amely annak tulajdonítható, hogy a korábbi leányvállalatban megtartott befektetést a valós értékén vették figyelembe az ellenőrzés elveszítésének időpontjában; és

(b)	az eredménykimutatás azon tételsorait, amelyekben a nyereség vagy veszteség megjelenik (ha külön nem kerültek feltüntetésre).

KÖZÖS MEGÁLLAPODÁSOKBAN ÉS TÁRSULT VÁLLALKOZÁSOKBAN LÉVŐ ÉRDEKELTSÉGEK

20.

A gazdálkodó egység köteles közzétenni azokat az információkat, amelyek lehetővé teszik, hogy pénzügyi kimutatásainak felhasználói értékelhessék:

(a)

közös megállapodásokban és társult vállalkozásokban lévő érdekeltségei jellegét, mértékét és pénzügyi hatásait, ideértve az olyan egyéb befektetőkkel meglévő szerződéses kapcsolatának jellegét és hatásait is, akikkel közös ellenőrzést gyakorol vagy jelentős befolyása van egyes közös megállapodásokra és társult vállalkozásokra (21. és 22. bekezdés); és

(b)	a közös megállapodásokban és társult vállalkozásokban lévő érdekeltségeivel kapcsolatos kockázatok jellegét és az azokkal kapcsolatos változásokat (23. bekezdés);

A gazdálkodó egység közös megállapodásokban és társult vállalkozásokban lévő érdekeltségeinek jellege, mértéke és pénzügyi hatásai

21.

A gazdálkodó egység köteles közzétenni az alábbiakat:

(a)

a beszámolót készítő gazdálkodó egység számára lényeges minden egyes közös megállapodás és társult vállalkozás tekintetében:

(i)	a közös megállapodás vagy társult vállalkozás nevét.

(ii)	a gazdálkodó egység és a közös megállapodás vagy társult vállalkozás közötti kapcsolat jellegét (például oly módon, hogy leírja a közös megállapodás vagy társult vállalkozás tevékenységeinek jellegét, valamint hogy stratégiai fontosságúak-e a gazdálkodó egység tevékenységei szempontjából).

(iii)

a közös megállapodás vagy társult vállalkozás tevékenységének elsődleges helyét (és ha eltér, illetve alkalmazandó, bejegyzés szerinti országát).

(iv)	a gazdálkodó egység birtokában lévő tulajdonosi érdekeltség vagy osztaléktöbbletre jogosító részvények arányát, és - amennyiben az eltér - a szavazati jogok arányát (adott esetben).

(b)

a beszámolót készítő gazdálkodó egység számára lényeges minden egyes közös vállalkozás és társult vállalkozás tekintetében:

(i)	azt, hogy a közös vállalkozásba vagy társult vállalkozásba történő befektetést tőkemódszerrel vagy valós értéken értékelik.

(ii)	a közös vállalkozás vagy társult vállalkozás összesített pénzügyi adatait a B12. és B13. bekezdésben meghatározottak szerint.

(iii)

ha a közös vállalkozás vagy társult vállalkozás tekintetében az elszámolás a tőkemódszerrel történik, a gazdálkodó egységnek a közös vállalkozásban vagy társult vállalkozásban lévő befektetésének valós értékét, amennyiben rendelkezésre áll a befektetés jegyzett piaci ára.

(c)

a gazdálkodó egység olyan közös vállalkozásokban és társult vállalkozásokban lévő befektetéseire vonatkozó, a B16. bekezdésben meghatározott pénzügyi információt, amelyek külön-külön nem jelentősek:

(i)	összesítve az egyenként nem jelentős közös vállalkozásokra vonatkozóan, valamint külön,

(ii)	összesítve az egyenként nem jelentős társult vállalkozásokra vonatkozóan.

22.

A gazdálkodó egység köteles továbbá közzétenni az alábbiakat:

(a)

a közös vállalkozások vagy társult vállalkozások azon képességére vonatkozó minden jelentős korlátozás (például a valamely közös vállalkozás vagy társult vállalkozás felett közös ellenőrzést vagy jelentős befolyást gyakorló befektetők közötti hitelfelvételi megállapodásokból, szabályozási követelményekből vagy szerződéses megállapodásokból származó korlátozás) jellegét és mértékét, hogy pénzeszközbeni osztalék formájában forrásokat adjon át a gazdálkodó egységnek, vagy visszafizesse a gazdálkodó egység által nyújtott kölcsönöket vagy előlegeket.

(b)

amikor egy közös vállalkozás vagy társult vállalkozás azon pénzügyi kimutatásai, amelyeket a tőkemódszerhez felhasználnak, olyan fordulónapra vagy időszakra vonatkoznak, amely eltér a gazdálkodó egység adott fordulónapjától vagy időszakától:

(i)	az adott közös vállalkozás vagy társult vállalkozás pénzügyi kimutatásaira vonatkozó beszámolási időszak záró időpontját; és

(ii)	az eltérő fordulónap vagy időszak alkalmazásának okát.

(c)

a közös vállalkozás vagy a társult vállalkozás veszteségeiből a gazdálkodó egységre jutó, meg nem jelenített részt, a tárgyidőszakra vonatkozóan és halmozottan, ha a gazdálkodó egység a tőkemódszer alkalmazásakor abbahagyta a közös vállalkozás vagy társult vállalkozás veszteségeiből való részesedésének a megjelenítését.

A gazdálkodó egység közös vállalkozásokban és társult vállalkozásokban lévő érdekeltségeivel kapcsolatos kockázatok

23.

A gazdálkodó egység köteles közzétenni az alábbiakat:

(a)	a közös vállalkozásaival kapcsolatos kötelezettségvállalásait, elkülönítve a B18-B20. bekezdésben meghatározott egyéb kötelezettségvállalásainak összegétől.

(b)

az IAS 37 Céltartalékok, függő kötelezettségek és függő követelések standardnak megfelelően, kivéve, ha a veszteség bekövetkezésének valószínűsége csekély, a közös vállalkozásokban vagy társult vállalkozásokban lévő érdekeltségeivel kapcsolatos függő kötelezettségeket (ideértve a közös vállalkozások vagy társult vállalkozások felett közös ellenőrzést vagy jelentős befolyást gyakorló más befektetőkkel közösen vállalt függő kötelezettségek rá eső részét is), elkülönítve a többi függő kötelezettség összegétől.

NEM KONSZOLIDÁLT STRUKTURÁLT GAZDÁLKODÓ EGYSÉGEKBEN LÉVŐ ÉRDEKELTSÉGEK

24.

A gazdálkodó egység köteles közzétenni azokat az információkat, amelyek lehetővé teszik, hogy pénzügyi kimutatásainak felhasználói:

(a)	megértsék a gazdálkodó egység nem konszolidált strukturált gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségeinek jellegét és mértékét (26–28. bekezdés); és

(b)	értékeljék az adott gazdálkodó egység nem konszolidált strukturált gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségeivel kapcsolatos kockázatok jellegét és az azokkal kapcsolatos változásokat (29–31. bekezdés).

25.

A 24. bekezdés (b) pontjában megkövetelt információ magában foglalja a gazdálkodó egységnek a korábbi időszakokban nem konszolidált strukturált gazdálkodó egységekkel fennálló kapcsolatából (például a strukturált gazdálkodó egység szponzorálásából) származó kockázati kitettségét, akkor is, ha a gazdálkodó egység a beszámolási fordulónapon már nem áll szerződéses kapcsolatban a strukturált gazdálkodó egységgel.

Az érdekeltségek jellege

26.

A gazdálkodó egység köteles kvalitatív és kvantitatív információkat közzétenni a nem konszolidált strukturált gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségeiről, ideértve többek között a strukturált gazdálkodó egységek jellegét, célját, méretét és tevékenységeit, valamint a strukturált gazdálkodó egység finanszírozásának módját.

27.

Ha egy gazdálkodó egység támogatott egy nem konszolidált strukturált gazdálkodó egységet, amivel kapcsolatban nem bocsátja rendelkezésre a 29. bekezdésben előírt információkat (például azért, mert a beszámolási fordulónapon nem rendelkezik érdekeltséggel az adott gazdálkodó egységben), a gazdálkodó egység köteles közzétenni az alábbiakat:

(a)	azt, hogy hogyan döntötte el, mely strukturált egységeket támogassa;

(b)	a beszámolási időszak alatt az említett strukturált gazdálkodó egységekből származó bevételt, ideértve a megjelölt bevételfajták leírását is; és

(c)	a beszámolási időszak alatt a szóban forgó strukturált gazdálkodó egységek részére átadott eszközök könyv szerinti értékét (az átadás időpontjában fennálló értékkel).

28.

A gazdálkodó egység köteles a 27. bekezdés (b) és (c) pontjában szereplő információt táblázat formájában közölni, kivéve, ha más formátum megfelelőbbnek bizonyul, és köteles támogatási tevékenységeit megfelelő kategóriákba sorolni (lásd a B2–B6. bekezdést).

A kockázatok jellege

29.

A gazdálkodó egység köteles az alábbiak összefoglalását táblázatos formában közölni, kivéve, ha más formátum megfelelőbbnek bizonyul:

(a)	a nem konszolidált strukturált gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségeihez kapcsolódó, pénzügyi kimutatásaiban megjelenített eszközök és források könyv szerinti értékét.

(b)	a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban szereplő azon tételsorokat, amelyekben az említett eszközök és kötelezettségek megjelennek.

(c)

azt az összeget, amely a legjobban kifejezi a gazdálkodó egység maximális veszteségnek való kitettségét, amely a nem konszolidált strukturált gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségeiből származik, ideértve a maximális veszteségnek való kitettség meghatározásának módját is. Ha a gazdálkodó egység nem tudja mennyiségileg meghatározni azt a maximális veszteségnek való kitettségét, amely a nem konszolidált strukturált gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségeiből származik, köteles közzétenni ezt a tényt és ennek okait.

(d)	a gazdálkodó egység nem konszolidált strukturált gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségeihez kapcsolódó eszközök és kötelezettségek könyv szerinti értékeinek és a gazdálkodó egység ilyen gazdálkodó egységektől származó maximális veszteségnek való kitettségének az összehasonlítását.

30.

Ha a beszámolási időszak alatt - anélkül, hogy erre szerződés kötelezte volna - a gazdálkodó egység pénzügyi vagy egyéb támogatást nyújtott egy olyan nem konszolidált strukturált gazdálkodó egységnek, amelyben korábban érdekeltsége volt, illetve amelyben jelenleg érdekeltsége van (például a strukturált gazdálkodó egység eszközeinek vagy az általa kibocsátott instrumentumok megvásárlása útján), a gazdálkodó egység köteles közzétenni az alábbiakat:

(a)	a nyújtott támogatás fajtáját és mértékét, ideértve azokat a helyzeteket is, amikor a gazdálkodó egység segítséget nyújtott a strukturált gazdálkodó egységnek abban, hogy az pénzügyi támogatást szerezzen; és

(b)	a támogatásnyújtás okait.

31.

A gazdálkodó egység köteles közzétenni minden olyan fennálló szándékát, amely arra irányul, hogy pénzügyi vagy egyéb támogatást nyújtson egy nem konszolidált strukturált gazdálkodó egységnek, ideértve azt a szándékát is, hogy segítséget nyújtson a strukturált gazdálkodó egységnek a pénzügyi támogatásszerzésben.

A. függelék

Meghatározott fogalmak

Ez a függelék az IFRS szerves részét képezi.

strukturált gazdálkodó egységből származó bevétel

A jelen IFRS alkalmazásában a strukturált gazdálkodási egységből származó bevétel magában foglalja többek között az ismétlődő és az egyszeri díjakat, a kamatot, az osztalékokat, a strukturált gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségek újraértékeléséből vagy kivezetéséből származó nyereséget vagy veszteséget, valamint a strukturált gazdálkodó egység részére átadott eszközökből és kötelezettségekből származó nyereséget vagy veszteséget.

érdekeltség egy másik gazdálkodó egységben

A jelen IFRS alkalmazásában egy másik gazdálkodó egységben lévő érdekeltség alatt olyan szerződéses vagy nem szerződéses kapcsolat értendő, amely alapján egy gazdálkodó egység ki van téve a másik gazdálkodó egység teljesítményéből származó hozamok változékonyságának. Egy másik gazdálkodó egységben lévő érdekeltségre többek között bizonyítékul szolgálhat a részvények vagy adósságinstrumentumok birtoklása, valamint a részvétel egyéb formái is, mint például finanszírozás, likviditási támogatás, hitelképesség-növelés vagy garanciák rendelkezésre bocsátása. Magában foglalja azokat a módszereket is, amelyekkel valamely gazdálkodó egység ellenőrzést vagy közös ellenőrzést, illetve jelentős befolyást gyakorol egy másik gazdálkodó egység felett. Egy gazdálkodó egység nem feltétlenül rendelkezik érdekeltséggel egy másik gazdálkodó egységben pusztán azért, mert tipikus megrendelő-szállító viszony áll fenn közöttük.

A más gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségekkel kapcsolatban a B7–B9. bekezdés ad további információt.

A hozamok változékonyságát az IFRS 10 standard B55–B57. bekezdése magyarázza el.

strukturált gazdálkodó egység

Olyan gazdálkodó egység, amelyet úgy alakítottak ki, hogy a szavazati vagy hasonló jogok ne legyenek domináns tényezők annak eldöntésében, hogy ki ellenőrzi a gazdálkodó egységet, mint például amikor a szavazati jogok kizárólag adminisztratív feladatokhoz kapcsolódnak, és a lényeges tevékenységeket szerződéses megállapodások útján irányítják.

A strukturált gazdálkodó egységekkel kapcsolatban a B22–B24. bekezdés ad további információt.

Az alábbi kifejezések a (2011-ben módosított) IAS 27 standardban, a (2011-ben módosított) IAS 28 standardban, az IFRS 10 standardban és az IFRS 11 Közös megállapodások standardban kerültek meghatározásra, és a jelen IFRS-ben az említett IFRS-ekben meghatározott jelentésekkel szerepelnek:

—	társult vállalkozás

—	konszolidált pénzügyi kimutatások

—	gazdálkodó egység feletti ellenőrzés

—	tőkemódszer

—

csoport

—	közös megállapodás

—	közös ellenőrzés

—	közös tevékenység

—	közös vállalkozás

—	nem ellenőrző részesedés

—	anyavállalat

—	védelmet nyújtó jogok

—	lényeges tevékenységek

—	egyedi pénzügyi kimutatások

—	külön jogalany

—	jelentős befolyás

—	leányvállalat.

B. függelék

Alkalmazási útmutató

Ez a függelék az IFRS szerves részét képezi. Leírja az 1–31. bekezdés alkalmazását, és ugyanolyan jelentőséggel bír, mint az IFRS egyéb részei.

B1.

A függelékben található példák hipotetikus helyzeteket írnak le. Bár a példák egyes aspektusai szerepelhetnek konkrét tényállásokban, az IFRS 12 standard alkalmazásakor az adott tényállás összes releváns tényét és körülményét értékelni kell.

ÖSSZESÍTÉS (4. BEKEZDÉS)

B2.

A gazdálkodó egységnek a körülmények alapján el kell döntenie, mennyi adatot bocsát rendelkezésre a felhasználók információs igényeinek kielégítése érdekében, hogy mekkora hangsúlyt fektet a követelmények különböző aspektusaira, és hogy milyen módon összesíti az információkat. Meg kell találni az egyensúlyt a pénzügyi kimutatásoknak a felhasználók számára felesleges részletekkel történő túlzsúfolása és a lényeges információk túl sok összesítéssel történő elfedése között.

B3.

A gazdálkodó egység a hasonló gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségek tekintetében összevonhatja a jelen IFRS által előírt közzétételeket, amennyiben az összevonás összhangban van a közzététel céljával és a B4. bekezdésben szereplő követelménnyel, és nem fedi el a megadott információkat. A gazdálkodó egység köteles közzétenni, hogyan összesítette a hasonló gazdálkodó egységekben meglévő érdekeltségeit.

B4.

A gazdálkodó egység köteles elkülönítve feltüntetni az alábbiakban lévő érdekeltségekre vonatkozó információkat:

(a)	leányvállalatok;

(b)	közös vállalkozások;

(c)	közös tevékenységek;

(d)	társult vállalkozások; és

(e)	nem konszolidált strukturált gazdálkodó egységek.

B5.

Annak eldöntésekor, hogy összesíti-e az információkat, a gazdálkodó egység minden egyes olyan gazdálkodó egység kapcsán köteles figyelembe venni a különböző kockázati és bevételi tulajdonságokra vonatkozó kvantitatív és kvalitatív információkat, amelyek tekintetében összesítést kíván alkalmazni, valamint köteles figyelembe venni, hogy az említett gazdálkodó egységek mennyire jelentősek a beszámolót készítő gazdálkodó egység számára. A gazdálkodó egység köteles a közzétételeket olyan módon megtenni, amely világosan elmagyarázza a pénzügyi kimutatások felhasználóinak a szóban forgó más gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségek jellegét és mértékét.

B6.

A gazdálkodó egységek B4. bekezdésben meghatározott osztályain belüli megfelelő összesítési szintekre vonatkozó példák a következők:

(a)	a tevékenységek jellege (például kutatási és fejlesztési gazdálkodó egység, hitelkártya-tartozások értékpapírosítását végző gazdálkodó egység).

(b)	iparági besorolás.

(c)	földrajz (például ország vagy régió).

MÁS GAZDÁLKODÓ EGYSÉGEKBEN LÉVŐ ÉRDEKELTSÉGEK

B7.

Egy másik gazdálkodó egységben lévő érdekeltség alatt olyan szerződéses vagy nem szerződéses kapcsolat értendő, amely alapján a beszámolót készítő gazdálkodó egység ki van téve a másik gazdálkodó egység teljesítményéből származó hozamok változékonyságának. A másik gazdálkodó egység céljának és felépítésének figyelembevétele segítséget nyújthat a beszámolót készítő gazdálkodó egység számára annak értékelése során, hogy rendelkezik-e érdekeltséggel az adott gazdálkodó egységben, és így teljesítenie kell-e a jelen IFRS-ben előírt közzétételeket. Ennek az értékelésnek tartalmaznia kell azon kockázatok megfontolását, amelyeket a másik gazdálkodó egység előreláthatólag létrehoz, valamint azon kockázatok megfontolását, amelyeket a másik gazdálkodó egység a beszámolót készítő gazdálkodó egységnek és más személyeknek előreláthatólag továbbad.

B8.

A beszámolót készítő gazdálkodó egység rendszerint ki van téve egy másik gazdálkodó egység teljesítményéből származó hozamok változékonyságának, mivel olyan instrumentumokkal (például a másik gazdálkodó egység által kibocsátott részvénnyel vagy adósságinstrumentummal) rendelkezik vagy egyéb olyan módon érintett, ami a változékonyságot magában foglalja. Tegyük fel például, hogy egy strukturált gazdálkodó egység hitelportfólióval rendelkezik. A strukturált gazdálkodó egység egy másik gazdálkodó egységtől (a beszámolót készítő gazdálkodó egységtől) hitelmulasztási swapot szerez annak érdekében, hogy megvédje magát a hitelek kamatai és tőkeösszege megfizetésének elmulasztásával szemben. A beszámolót készítő gazdálkodó egység olyan módon érintett, hogy ki van téve a strukturált gazdálkodó egység teljesítményétől függő hozamok változékonyságának, mivel a hitelmulasztási swap foglalja magában a strukturált gazdálkodó egység hozamainak változékonyságát.

B9.

Egyes instrumentumokat arra terveztek, hogy a kockázatot a beszámolót készítő gazdálkodó egységről egy másik gazdálkodó egységre vigyék át. Ezek az instrumentumok változékony hozamokat hoznak létre a másik gazdálkodó egység számára, azonban általában nem teszik ki a beszámolót készítő gazdálkodó egységet a másik gazdálkodó egység teljesítményéből származó hozam változékonyságának. Például tegyük fel, hogy egy strukturált gazdálkodó egységet azért alapítottak, hogy befektetési lehetőségeket biztosítsanak azoknak a befektetőknek, akik a Z gazdálkodó egységnek való hitelkockázati kitettséggel szeretnének rendelkezni (a Z gazdálkodó egység nem áll kapcsolatban a megállapodásban résztvevő egyetlen személlyel sem). A strukturált gazdálkodó egység finanszírozást szerez azáltal, hogy az említett befektetők számára olyan váltót bocsát ki, amely a Z gazdálkodó egység hitelkockázatához kapcsolódik (hitelhez kapcsolódó váltók), és a bevételt arra használja, hogy befektessen egy kockázatmentes pénzügyi eszközökből álló portfólióba. A strukturált gazdálkodó egység Z gazdálkodó egység hitelkockázatának való kitettséget szerez azáltal, hogy hitelmulasztási swap ügyletet (CDS) köt a csereügyletben szereplő másik féllel. A CDS Z hitelkockázatát a strukturált gazdálkodó egységre ruházza át, a swap ügyletben szereplő másik fél által fizetett díj ellenében. A strukturált gazdálkodó egység befektetői magasabb hozamot kapnak, ami tükrözi mind a strukturált gazdálkodó egységnek az eszközportfóliójából származó hozamait, mind a CDS-díjat. A swap ügyletben részes másik fél nem érintett olyan módon a strukturált gazdálkodó egységben, hogy azáltal ki lenne téve a strukturált gazdálkodó egység teljesítményétől függő hozamok változékonyságának, mivel a CDS a változékonyságot a strukturált gazdálkodó egységre viszi át, ahelyett, hogy átvállalná a strukturált gazdálkodó egység hozamainak változékonyságát.

A LEÁNYVÁLLALATOK, KÖZÖS VÁLLALKOZÁSOK ÉS TÁRSULT VÁLLALKOZÁSOK ÖSSZESÍTETT PÉNZÜGYI INFORMÁCIÓI (12. ÉS 21. BEKEZDÉS)

B10.

(a)	a nem ellenőrző részesedéseknek kifizetett osztalékok.

(b)

a leányvállalat eszközeire, kötelezettségeire, eredményére és cash flow-jára vonatkozó összesített pénzügyi információk, amelyek lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy megértsék a nem ellenőrző részesedések szerepét a csoport tevékenységeiben és cash flow-jában. Ez az információ magában foglalhatja többek között - például - a forgóeszközöket, a befektetett eszközöket, a rövid lejáratú kötelezettségeket, a hosszú lejáratú kötelezettségeket, a bevételt, az eredményt és a teljes átfogó jövedelmet.

B11.

A B10. bekezdés (b) pontjában előírt összesített pénzügyi információnak a társaságok közötti kiszűrések előtti összegeket kell tartalmaznia.

B12.

A beszámolót készítő gazdálkodó egység számára lényeges minden egyes közös vállalkozás és társult vállalkozás tekintetében az adott gazdálkodó egység köteles közzétenni az alábbiakat:

(a)	a közös vállalkozásból vagy a társult vállalkozásból kapott osztalékok.

(b)

a közös vállalkozás vagy társult vállalkozás összesített pénzügyi adatai (lásd a B14. és a B15. bekezdést), ideértve többek között az alábbiakat:

(i)	forgóeszközök.

(ii)	befektetett eszközök.

(iii)

rövid lejáratú kötelezettségek.

(iv)	hosszú lejáratú kötelezettségek.

(v)

bevétel.

(vi)	folytatódó tevékenységek eredménye.

(vii)

a megszűnt tevékenységek adózás utáni eredménye.

(viii)

egyéb átfogó jövedelem.

(ix)	teljes átfogó jövedelem.

B13.

A B12. bekezdésben előírt összesített pénzügyi információn kívül a gazdálkodó egység köteles a beszámolót készítő gazdálkodó egység számára lényeges minden egyes közös vállalkozás tekintetében közzétenni az alábbiak összegét:

(a)	a B12. bekezdés (b) pontjának (i) alpontjában szereplő pénzeszközök és pénzeszköz-egyenértékesek,

(b)	a B12 bekezdés (b) pontjának (iii) alpontjában szereplő rövid lejáratú pénzügyi kötelezettségek (ide nem értve a szállítói és egyéb tartozásokat és céltartalékokat),

(c)	a B12 bekezdés (b) pontjának (iv) alpontjában szereplő hosszú lejáratú pénzügyi kötelezettségek (ide nem értve a szállítói és egyéb tartozásokat és céltartalékokat),

(d)	értékcsökkenés és amortizáció,

(e)	kamatbevétel,

(f)	kamatráfordítás,

(g)	nyereségadó ráfordítás vagy bevétel.

B14.

A B12. és a B13. bekezdésnek megfelelően bemutatott összesített pénzügyi információnak meg kell egyeznie a közös vállalkozások vagy társult vállalkozások IFRS szerinti pénzügyi kimutatásaiban szereplő összegekkel (nem pedig ezen összegeknek a gazdálkodó egységre jutó részével). Ha a gazdálkodó egység a közös vállalkozásban vagy társult vállalkozásban lévő érdekeltségét a tőkemódszer alapján számolja el:

(a)

a közös vállalkozás vagy társult vállalkozás IFRS szerinti pénzügyi kimutatásaiban szereplő összegeket úgy kell módosítani, hogy tükrözzék a gazdálkodó egység által a tőkemódszer alkalmazása során tett módosításokat, mint például a beszerzés időpontjában végrehajtott valósérték-módosításokat és a számviteli politikák különbségei miatti módosításokat.

(b)	a gazdálkodó egység köteles összeegyeztetni a bemutatott összesített pénzügyi adatokat a közös vállalkozásban vagy társult vállalkozásban lévő érdekeltségének könyv szerinti értékével.

B15.

A gazdálkodó egység a B12. és a B13. bekezdésben előírt összesített pénzügyi adatokat a közös vállalkozás vagy társult vállalkozás pénzügyi kimutatásai alapján is bemutathatja, ha:

(a)	a gazdálkodó egység a közös vállalkozásban vagy társult vállalkozásban lévő érdekeltségét a (2011-ben módosított) IAS 28 standardnak megfelelően valós értéken értékeli; és

(b)	a közös vállalkozás vagy társult vállalkozás nem készít IFRS szerinti pénzügyi kimutatásokat, és az ilyen alapú kimutatások elkészítése kivitelezhetetlen lenne vagy túlzott mértékű költséggel járna.

Ilyen esetben a gazdálkodó egység köteles közzétenni, hogy mi alapján készültek el az összesített pénzügyi adatok.

B16.

A gazdálkodó egység köteles összesítve közzétenni minden olyan - egyenként nem jelentős - közös vállalkozásban vagy társult vállalkozásban lévő érdekeltségének könyv szerinti értékét, amelyet a tőkemódszer alapján számol el. A gazdálkodó egység köteles továbbá elkülönítve közzétenni az említett közös vállalkozások vagy társult vállalkozások tekintetében az alábbiak rá eső részének összesített összegét:

(a)	folytatódó tevékenységek eredménye.

(b)	a megszűnt tevékenységek adózás utáni eredménye.

(c)	egyéb átfogó jövedelem.

(d)	teljes átfogó jövedelem.

A gazdálkodó egység külön teljesíti a közzétételeket a közös vállalkozások és a társult vállalkozások tekintetében.

B17.

Ha a gazdálkodó egység valamely leányvállalatban, közös vállalkozásban vagy társult vállalkozásban lévő érdekeltsége (illetve valamely közös vállalkozásban vagy társult vállalkozásban lévő érdekeltségének egy része) az IFRS 5 Értékesítésre tartott befektetett eszközök és megszűnt tevékenységek standard alapján értékesítésre tartottnak minősül, a gazdálkodó egység nem köteles a B10-B16. bekezdés szerint közzétenni az érintett leányvállalatra, közös vállalkozásra vagy társult vállalkozásra vonatkozó összesített pénzügyi adatokat.

A KÖZÖS VÁLLALKOZÁSOKKAL KAPCSOLATOS ELKÖTELEZETTSÉGEK (23. BEKEZDÉS (A) PONTJA)

B18.

A gazdálkodó egység köteles közzétenni azokat az elkötelezettségeket, amelyeket a közös vállalkozásokban lévő érdekeltségeivel kapcsolatban a beszámolási fordulónapig már elvállalt, viszont még nem jelenített meg (ideértve az olyan más befektetőkkel közösen vállalt elkötelezettségek rá eső részét is, akikkel közösen gyakorol ellenőrzést egy közös vállalkozás felett). Elkötelezettségnek tekintendő mindaz, ami megalapozhatja a pénzeszközök vagy egyéb források jövőbeli kiáramlását.

B19.

A meg nem jelenített, a jövőben esetleg pénzeszközök vagy egyéb források kiáramlását okozó elkötelezettségek magukban foglalják az alábbiakat:

(a)

meg nem jelenített elkötelezettségek finanszírozás vagy források biztosítása érdekében például az alábbiak eredményeként:

(i)	közös vállalkozás létrehozására vagy megszerzésére irányuló megállapodások (amelyek például előírják, hogy egy gazdálkodó egység egy meghatározott időszak alatt pénzeszközöket bocsásson rendelkezésre).

(ii)	egy közös vállalkozás által vállalt tőkeigényes projektek.

(iii)

feltétel nélküli beszerzési kötelezettségek, ideértve azon berendezéseket, készleteket vagy szolgáltatásokat, amelyek tekintetében a gazdálkodó egység vállalta, hogy egy közös vállalkozástól vagy annak nevében szerzi be.

(iv)	meg nem jelenített elkötelezettségek, amelyek célja, hogy valamely közös vállalkozásnak kölcsönöket vagy egyéb pénzügyi támogatást biztosítsanak.

(v)	meg nem jelenített elkötelezettségek, amelyek célja, hogy valamely közös vállalkozás számára forrásokat biztosítsanak, például eszközöket vagy szolgáltatásokat.

(vi)	közös vállalkozáshoz kapcsolódó egyéb nem felmondható, meg nem jelenített elkötelezettségek.

(b)	olyan meg nem jelenített elkötelezettségek, amelyek egy másik fél valamely közös vállalkozásban lévő tulajdonosi érdekeltségének (vagy annak egy részének) megszerzésére irányulnak, attól függően, hogy egy adott esemény a jövőben bekövetkezik vagy elmarad.

B20.

A B18. és a B19. bekezdés követelményei és példái az IAS 24 Kapcsolt felekre vonatkozó közzétételek standard 18. bekezdésében előírt közzétételek néhány fajtáját mutatják be.

NEM KONSZOLIDÁLT STRUKTURÁLT GAZDÁLKODÓ EGYSÉGEKBEN LÉVŐ ÉRDEKELTSÉGEK (24–31. BEKEZDÉS)

Strukturált gazdálkodó egységek

B21.

A strukturált gazdálkodó egység olyan gazdálkodó egység, amelyet úgy alakítottak ki, hogy a szavazati vagy hasonló jogok ne legyenek domináns tényezők annak eldöntésében, hogy ki ellenőrzi a gazdálkodó egységet, mint például amikor a szavazati jogok kizárólag igazgatási feladatokhoz kapcsolódnak, és a lényeges tevékenységeket szerződéses megállapodások útján irányítják.

B22.

A strukturált gazdálkodó egység gyakran rendelkezik az alábbi tulajdonságok vagy jellemzők némelyikével vagy mindegyikével:

(a)	korlátozott tevékenységek.

(b)

korlátozott és jól meghatározható célkitűzés, például adózásilag hatékony bérlet megvalósítása, kutatási és fejlesztési tevékenységek megvalósítása érdekében, egy gazdálkodó egység részére történő tőkeforrás vagy finanszírozás biztosítása érdekében vagy annak érdekében, hogy befektetők részére befektetési lehetőségeket biztosítsanak a strukturált gazdálkodó egység eszközeihez kapcsolódó kockázatok és hasznok befektetőknek történő átadása útján.

(c)	nem elegendő saját tőke ahhoz, hogy a strukturált gazdálkodó egység alárendelt pénzügyi támogatás nélkül finanszírozni tudja saját tevékenységeit.

(d)	több, szerződés alapján egymáshoz kapcsolódó, a befektetők részére kibocsátott instrumentum formájában történő finanszírozás, amely hitelkockázat vagy egyéb kockázat koncentrációit eredményezi (részfolyósítások).

B23.

A strukturált gazdálkodó egységeknek tekintett gazdálkodó egységekre példák többek között az alábbiak:

(a)	értékpapírosítási eszközök.

(b)	eszközalapú finanszírozások.

(c)	egyes befektetési alapok.

B24.

Az a gazdálkodó egység, amelyet szavazati jogok alapján ellenőriznek, nem tekinthető strukturált gazdálkodó egységnek pusztán azért, mert - például - harmadik felektől finanszírozást kap egy átstrukturálást követően.

A nem konszolidált strukturált gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségekkel kapcsolatos kockázatok jellege (29–31. bekezdés)

B25.

A 29-31. bekezdésben megkövetelt információkon kívül a gazdálkodó egység köteles olyan további információkat is közzétenni, amelyek szükségesek a 24. bekezdés (b) pontjában meghatározott közzétételi cél teljesítéséhez.

B26.

Az alábbiakban példák láthatók azokra a további információkra, amelyek - a körülményektől függően - relevánsak lehetnek azon kockázatok értékelése szempontjából, amelyeknek valamely gazdálkodó egység ki van téve, amikor nem konszolidált strukturált gazdálkodó egységben érdekeltséggel rendelkezik:

(a)

egy olyan megállapodás feltételei, amely a gazdálkodó egység számára előírhatja, hogy pénzügyi támogatást nyújtson valamely nem konszolidált strukturált gazdálkodó egység részére (például olyan likviditási megállapodások vagy hitelminősítést kiváltó okok, amelyek a strukturált gazdálkodó egység eszközeinek megvásárlásával vagy pénzügyi támogatás nyújtásával kapcsolatosak), ideértve a következőket:

(i)	azon események vagy körülmények leírása, amelyek a beszámolót készítő gazdálkodó egységet veszteségnek tehetik ki.

(ii)	hogy vannak-e olyan feltételek, amelyek korlátozzák a kötelezettséget.

(iii)

hogy vannak-e olyan egyéb felek, akik pénzügyi támogatást nyújtanak, és ha igen, hol helyezkedik el a sorban a beszámolót készítő gazdálkodó egység kötelme az említett egyéb felekéhez képest.

(b)	a gazdálkodó egység által a beszámolási időszak alatt a nem konszolidált strukturált gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségeivel kapcsolatban elvszenvedett veszteségek.

(c)	a gazdálkodó egység által a beszámolási időszak alatt a nem konszolidált strukturált gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségeiből eredően kapott bevétel típusai.

(d)

hogy a gazdálkodó egységnek más feleket megelőzően át kell-e vállalnia valamely nem konszolidált strukturált gazdálkodó egység veszteségeit; a gazdálkodó egység számára az ilyen veszteségek felső határa; és (adott esetben) az azon felek által viselt potenciális veszteségek ranghelye és összegei, akiknek az érdekeltsége hátrébb van sorolva, mint a gazdálkodó egység érdekeltsége a nem konszolidált strukturált gazdálkodó egységben.

(e)	a harmadik személyekkel kötött likviditási megállapodásokkal, garanciákkal vagy egyéb kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos olyan információk, amelyek hatással lehetnek a gazdálkodó egység nem konszolidált strukturált gazdálkodó egységben lévő érdekeltségeinek valós értékére vagy kockázatára.

(f)	minden olyan nehézség, amelyet valamely nem konszolidált strukturált gazdálkodó egység a beszámolási időszakban a tevékenységei finanszírozása körében tapasztalt.

(g)

egy nem konszolidált strukturált gazdálkodó egység finanszírozásával kapcsolatban a finanszírozási formák (például kereskedelmi kötvény vagy középlejáratú banki kötvény) és azok súlyozott átlagos futamideje. Az említett információ tartalmazhatja a nem konszolidált strukturált gazdálkodó egység eszközeinek és finanszírozásának lejárati elemzéseit, amennyiben a strukturált gazdálkodó egység rövid távú finanszírozással finanszírozott hosszú lejáratú eszközökkel rendelkezik.

C. függelék

Hatálybalépés napja és áttérés

Ez a függelék az IFRS szerves részét képezi, és ugyanolyan jelentőséggel bír, mint az IFRS egyéb részei.

HATÁLYBALÉPÉS NAPJA ÉS ÁTTÉRÉS

C1.

A gazdálkodó egységnek a jelen IFRS-t a 2013. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett.

C2.

A gazdálkodó egység számára javasolt, hogy a jelen IFRS-ben előírt információt a 2013. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokat megelőzően is rendelkezésre bocsássa. A jelen IFRS által előírt néhány közzététel teljesítése nem kötelezi a gazdálkodó egységet arra, hogy a jelen IFRS minden követelményének megfeleljen, vagy hogy korábban alkalmazza az IFRS 10, az IFRS 11, a (2011-ben módosított) IAS 27 és a (2011-ben módosított) IAS 28 standardot.

HIVATKOZÁSOK AZ IFRS 9 STANDARDRA

C3.

Ha a gazdálkodó egység alkalmazza a jelen IFRS-t, de még nem alkalmazza az IFRS 9 standardot, akkor az IFRS 9 standardra való hivatkozásokat az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: megjelenítés és értékelés standardra való hivatkozásként kell értelmezni.

D. függelék

Egyéb IFRS-ek módosítása

A függelék meghatározza az egyéb IFRS-ekre vonatkozó azon módosításokat, amelyek annak következményei, hogy a Testület kibocsátotta az IFRS 12 standardot. A gazdálkodó egységnek a módosításokat a 2013. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha valamely gazdálkodó egység korábbi időszakra alkalmazza az IFRS 12 standardot, köteles erre a korábbi időszakra alkalmazni a módosításokat. A módosított bekezdésekben az új szöveg aláhúzva, a törölt szöveg pedig áthúzva látható.

IAS 1 Pénzügyi kimutatások prezentálása standard

D1.

Az alábbiak szerint módosul a 119. és a 124. bekezdés, és beiktatásra kerül a 139H. bekezdés:

119

… Példa erre annak közzététele, hogy egy gazdálkodó egység a valós érték vagy a bekerülési érték modellt alkalmazza befektetési célú ingatlanaira (lásd az IAS 40 Befektetési célú ingatlan standardot). Egyes IFRS-ek konkrétan előírják egyes számviteli politikák közzétételét, beleértve a vezetés választásait a különböző megengedett politikák között. …

124

A 122. bekezdéssel összhangban megadott közzétételek közül néhányat más IFRS-ek írnak elő. Például az IFRS 12 Más gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségek közzététele standard előírja a gazdálkodó egység számára, hogy közzétegye azokat a döntéseket, amelyeket annak megállapítása során hozott, hogy ellenőrzést gyakorol-e egy másik gazdálkodó egység felett. Az IAS 40 standard előírja …

139H	A 2011 májusában kiadott IFRS 10 és IFRS 12 standard módosította a 4., a 119., a 123. és a 124. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10 és az IFRS 12 standardot.

IAS 24 Kapcsolt felekre vonatkozó közzétételek standard

D2.

Az alábbiak szerint módosul a 15. bekezdés, és beiktatásra kerül a 28A. bekezdés:

15	Az anyavállalat és leányvállalatai közötti kapcsolt felek közötti viszonyok közzétételére vonatkozó követelmény az IAS 27 standard és az IFRS 12 Más gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségek közzététele standard közzétételi követelményei mellett létezik.

28A

A 2011 májusában kiadott IFRS 10 standard, az IFRS 11 Közös megállapodások standard és az IFRS 12 standard módosította a 3. és a 9. bekezdést, a 11. bekezdés(b) pontját, a 15. bekezdést, a 19. bekezdés (b) és (e) pontját, valamint a 25. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 10, az IFRS 11 és az IFRS 12 standardot.

IAS 27 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD

Egyedi pénzügyi kimutatások

CÉL

E standard célja a leányvállalatokban, a közös vállalkozásokban és a társult vállalkozásokban lévő befektetésekre vonatkozó elszámolási és közzétételi követelmények előírása, amennyiben a gazdálkodó egység egyedi pénzügyi kimutatásokat készít.

HATÓKÖR

Ezt a standardot kell alkalmazni a leányvállalatokban, a közös vállalkozásokban és a társult vállalkozásokban lévő befektetések elszámolására, amennyiben a gazdálkodó egység választja, vagy a helyi előírások kötelezővé teszik számára az egyedi pénzügyi kimutatások elkészítését.

Ez a standard nem határozza meg, hogy mely gazdálkodó egységeknek kell egyedi pénzügyi kimutatásokat készíteniük. Akkor alkalmazandó, amikor egy gazdálkodó egység a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok szerinti egyedi pénzügyi kimutatásokat készít.

FOGALMAK

A következő kifejezések ebben a standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:

A konszolidált pénzügyi kimutatások egy csoport pénzügyi kimutatásai, amelyekben az anyavállalat és leányvállalatai eszközeit, kötelezettségeit, saját tőkéjét, bevételeit, ráfordításait és cash flow-it úgy prezentálják, mintha azok egyetlen gazdasági egység pénzügyi kimutatásai lennének.

Az egyedi pénzügyi kimutatások az anyavállalat (azaz egy leányvállalat feletti ellenőrzéssel rendelkező befektető), vagy egy befektetést befogadó felett közös ellenőrzéssel vagy jelentős befolyással rendelkező befektető által prezentált olyan pénzügyi kimutatások, amelyekben a befektetéseket bekerülési értéken vagy az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standardnak megfelelően számolják el.

A következő fogalmak meghatározását az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard A. függeléke, az IFRS 11 Közös megállapodások standard A. függeléke és az IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések standard 3. bekezdése tartalmazza:

—	társult vállalkozás

—	befektetést befogadó feletti ellenőrzés

—

csoport

—	közös ellenőrzés

—	közös vállalkozás

—	közös vállalkozás tulajdonosa

—	anyavállalat

—	jelentős befolyás

—	leányvállalat.

Az egyedi pénzügyi kimutatások azok, amelyeket a konszolidált pénzügyi kimutatásokon felül vagy olyan pénzügyi kimutatásokon felül prezentálnak, amelyekben a társult vállalkozásokban vagy közös vállalkozásokban lévő befektetéseket a tőkemódszer használatával számolják el, a 8. bekezdésben meghatározott körülmények kivételével. Az egyedi pénzügyi kimutatásokat nem szükséges csatolni vagy mellékelni ezekhez a pénzügyi kimutatásokhoz.

Azok a pénzügyi kimutatások, amelyekben a tőkemódszert alkalmazzák, nem egyedi pénzügyi kimutatások. Hasonlóképp, a leányvállalattal, társult vállalkozással, vagy közös vállalkozásban lévő közös tulajdonosi érdekeltséggel nem rendelkező gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásai nem egyedi pénzügyi kimutatások.

A konszolidálás alól az IFRS 104. bekezdésének a) pontja szerint felmentett, vagy a tőkemódszer alkalmazása alól a (2011-ben módosított) IAS 2817. bekezdése szerint felmentett gazdálkodó egység az egyedi pénzügyi kimutatásokat egyedüli pénzügyi kimutatásaiként prezentálhatja.

AZ EGYEDI PÉNZÜGYI KIMUTATÁSOK ELKÉSZÍTÉSE

Az egyedi pénzügyi kimutatásokat az összes alkalmazandó IFRS-sel összhangban kell elkészíteni, a 10. bekezdésben előírtak kivételével.

10.

Amikor a gazdálkodó egység egyedi pénzügyi kimutatást készít, akkor a leányvállalatokban, a közös vállalkozásokban és a társult vállalkozásokban lévő befektetéseket a következő módon kell elszámolnia:

(a)	bekerülési értéken, vagy

(b)	az IFRS 9 szerint.

A gazdálkodó egységnek az egyes befektetési kategóriákra azonos elszámolást kell alkalmaznia. A bekerülési értéken elszámolt befektetéseket az IFRS 5 Értékesítésre tartott befektetett eszközök és megszűnt tevékenységek standard szerint kell elszámolni, ha azokat értékesítésre tartottnak minősítették (vagy részei egy értékesítésre tartottnak minősített elidegenítési csoportnak). Az IFRS 9 standard szerint elszámolt befektetések értékelése ilyen körülmények között nem változik.

11.

Ha a gazdálkodó egység a (2011-ben módosított) IAS 28 standard 18. bekezdése szerint azt választja, hogy társult vállalkozásokban vagy közös vállalkozásokban lévő befektetéseit az IFRS 9 szerint eredménnyel szemben valós értéken értékeli, akkor ezeket a befektetéseket egyedi pénzügyi kimutatásaiban ugyanilyen módon kell elszámolnia.

12.

A gazdálkodó egység egyedi pénzügyi kimutatásaiban az eredményben jeleníti meg a leányvállalattól, közös vállalkozástól vagy társult vállalkozástól származó osztalékot, ha osztalékhoz való jogát megállapították.

13.

Ha egy anyavállalat a csoportja felépítését egy új gazdálkodó egység mint anyavállalat alapításával olyan módon szervezi át, hogy teljesülnek az alábbi feltételek:

(a)	az új anyavállalat az eredeti anyavállalat meglévő tőkeinstrumentumaiért cserébe tőkeinstrumentumokat kibocsátva ellenőrzést szerez az eredeti anyavállalat fölött;

(b)	az új és az eredeti csoport eszközei és kötelezettségei az átszervezést közvetlenül megelőzően és követően azonosak; valamint

(c)	az eredeti anyavállalat tulajdonosai az átszervezést közvetlenül megelőzően és követően ugyanolyan abszolút és relatív részesedésekkel rendelkeznek az eredeti csoport és az új csoport nettó eszközeiben,

és az új anyavállalat az egyedi pénzügyi kimutatásaiban az eredeti anyavállalatba történt befektetéseit a 10. bekezdés (a) pontjának megfelelően számolja el, akkor az új anyavállalat a bekerülési értéket az átszervezés időpontjára vonatkozó, az eredeti anyavállalat egyedi pénzügyi kimutatásaiban szereplő sajáttőke-tételekben való részesedésének könyv szerinti értékén értékeli.

14.

Hasonlóan, egy gazdálkodó egység, amely nem anyavállalat, a 13. bekezdés feltételeinek megfelelően alapíthat egy új gazdálkodó egységet, a saját anyavállalataként. A 13. bekezdés előírásai egy ilyen átszervezésre is ugyanúgy vonatkoznak. Ilyen esetekben az „eredeti anyavállalat” és az „eredeti csoport” kifejezéseken „eredeti gazdálkodó egység” értendő.

KÖZZÉTÉTEL

15.

A gazdálkodó egységnek minden alkalmazandó IFRS-t alkalmaznia kell, amikor egyedi pénzügyi kimutatásaiban információkat tesz közzé, beleértve a 16. és 17. bekezdés előírásait.

16.

Ha egy anyavállalat az IFRS 104. bekezdésének a) pontja szerint úgy dönt, hogy nem készít konszolidált pénzügyi kimutatásokat, és helyettük egyedi pénzügyi kimutatásokat készít, az anyavállalatnak az egyedi pénzügyi kimutatásokban közzé kell tennie:

(a)

azt a tényt, hogy a pénzügyi kimutatások egyedi pénzügyi kimutatások; hogy alkalmazták a konszolidáció alóli mentességet; azon gazdálkodó egység nevét és tevékenységének elsődleges helyét (és ha eltér, bejegyzés szerinti országát), amely elkészítette a nyilvános használatra szánt, a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardoknak megfelelő konszolidált pénzügyi kimutatásokat; és azt a címet, ahol ezek a konszolidált pénzügyi kimutatások elérhetők;

(b)

a leányvállalatokban, közös vállalkozásokban vagy társult vállalkozásokban lévő jelentős befektetések felsorolását, feltüntetve:

(i)	a befektetést befogadók nevét,

(ii)	a befektetést befogadók tevékenységének elsődleges helyét (és ha eltér, bejegyzés szerinti országát),

(iii)

a befektetést befogadókban lévő tulajdoni hányadot (és ha az eltérő, a birtokolt szavazati jogok arányát,

(c)	a (b) pont alatt felsorolt befektetések elszámolására alkalmazott módszert.

17.

Ha az anyavállalat (a 16. bekezdésben meghatározott anyavállalat kivételével) vagy egy befektetést befogadó felett közös ellenőrzéssel vagy jelentős befolyással rendelkező befektető egyedi pénzügyi kimutatásokat készít, az anyavállalatnak vagy a befektetőnek azonosítania kell azokat az IFRS 10, az IFRS 11 vagy a (2011-ben módosított) IAS 28 standard szerint elkészített pénzügyi kimutatásokat, amelyekhez az egyedi pénzügyi kimutatások kapcsolódnak. Az anyavállalatnak vagy a befektetőnek emellett egyedi pénzügyi kimutatásaiban közzé kell tennie:

(a)	azt a tényt, hogy a pénzügyi kimutatások egyedi pénzügyi kimutatások, és annak okát, hogy miért készítették el azokat, ha törvény azt nem írja elő;

(b)

a leányvállalatokban, közös vállalkozásokban vagy társult vállalkozásokban lévő jelentős befektetések felsorolását, feltüntetve:

(i)	a befektetést befogadók nevét,

(ii)	a befektetést befogadók tevékenységének elsődleges helyét (és ha eltér, bejegyzés szerinti országát),

(iii)

a befektetést befogadókban lévő tulajdoni hányadot (és ha az eltérő, a birtokolt szavazati jogok arányát,

(c)	a (b) pont alatt felsorolt befektetések elszámolására alkalmazott módszert.

Az anyavállalatnak vagy a befektetőnek emellett azonosítania kell azokat az IFRS 10, az IFRS 11 vagy a (2011-ben módosított) IAS 28 standard szerint elkészített pénzügyi kimutatásokat, amelyekhez az egyedi pénzügyi kimutatások kapcsolódnak.

HATÁLYBALÉPÉS NAPJA ÉS ÁTTÉRÉS

18.

A gazdálkodó egységnek ezt a standardot a 2013. január 1-jén, vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a standardot korábban alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt, és egyidejűleg az IFRS 10, IFRS 11, IFRS 12 Más gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségek közzététele és a (2011-ben módosított) IAS 28 standardot is alkalmaznia kell.

Hivatkozások az IFRS 9 standardra

19.

Ha a gazdálkodó egység alkalmazza ezt a standardot, de még nem alkalmazza az IFRS 9 standardot, akkor az IFRS 9 standardra való hivatkozásokat az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: Megjelenítés és értékelés standardra való hivatkozásként kell értelmezni.

A (2008. ÉVI) IAS 27 VISSZAVONÁSA

20.

Ezt a standardot az IFRS 10 standarddal egyidejűleg teszik közzé. A két IFRS együtt hatályon kívül helyezi a (2008-ban módosított) IAS 27 Konszolidált és egyedi pénzügyi kimutatások standardot.

IAS 28 NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARD

Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések

CÉL

E standard célja a társult vállalkozásokban lévő befektetésekre vonatkozó elszámolás előírása és a társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések elszámolásakor a tőkemódszer alkalmazására vonatkozó követelmény meghatározása.

HATÓKÖR

Ezt a standardot alkalmaznia kell minden olyan gazdálkodó egységnek, amely egy befektetést befogadó felett közös ellenőrzéssel vagy jelentős befolyással rendelkező befektető.

FOGALMAK

A következő kifejezések ebben a standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:

A társult vállalkozás olyan gazdálkodó egység, amely felett a befektető jelentős befolyással rendelkezik.

A konszolidált pénzügyi kimutatások egy csoport pénzügyi kimutatásai, amelyekben az anyavállalat és leányvállalatai eszközeit, kötelezettségeit, saját tőkéjét, jövedelmét, ráfordításait és cash flow-it úgy prezentálják, mintha azok egyetlen gazdasági egység pénzügyi kimutatásai lennének.

A tőkemódszer olyan elszámolási módszer, amelynek alkalmazása során a befektetést kezdetben bekerülési értéken mutatják ki, majd módosítják a befektetőnek a befektetést befogadó nettó eszközeiben való részesedésében az akvizíció óta bekövetkezett változásokkal. A befektető eredménye tartalmazza a befektetőnek a befektetést befogadó eredményéből való részesedését és a befektető egyéb átfogó jövedelme tartalmazza a befektetőnek a befektetést befogadó egyéb átfogó jövedelméből való részesedését.

A közös megállapodás olyan megállapodás, amelynek két vagy több fele közös ellenőrzést gyakorol.

A közös vállalkozás egy olyan közös megállapodás, amelynek keretében a megállapodás felett közös ellenőrzést gyakorló felek a megállapodás nettó eszközeire vonatkozó jogokkal rendelkeznek.

A közös vállalkozás tulajdonosa a közös vállalkozásban részt vevő, a közös vállalkozás felett közös ellenőrzést gyakorló fél.

A jelentős befolyás egy befektetést befogadó pénzügyi és működési politikájával kapcsolatos döntésekben való részvétel képessége, de nem ezen politikák ellenőrzése vagy közös ellenőrzése.

A következő fogalmak meghatározását az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások standard 4. bekezdése és az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard A. függeléke tartalmazza, és ebben a standardban az abban az IFRS-ben részletezett értelemben használatosak, amelyben meghatározásuk szerepel:

—	befektetést befogadó feletti ellenőrzés

—

csoport

—	anyavállalat

—	egyedi pénzügyi kimutatások

—	leányvállalat.

JELENTŐS BEFOLYÁS

Ha a gazdálkodó egység közvetlenül vagy közvetve (pl. leányvállalatokon keresztül) a befektetést befogadó szavazati jogainak legalább 20 %-ával rendelkezik, feltételezhető, hogy a gazdálkodó egységnek jelentős befolyása van, kivéve, ha egyértelműen bizonyítható, hogy nem ez a helyzet. Fordított esetben, ha a gazdálkodó egység közvetlenül vagy közvetve (pl. leányvállalatokon keresztül) a befektetést befogadó szavazati jogainak kevesebb, mint 20 %-ával rendelkezik, feltételezhető, hogy a gazdálkodó egységnek nincs jelentős befolyása, kivéve, ha a jelentős befolyás egyértelműen bizonyítható. Egy másik befektető lényeges vagy többségi tulajdoni részesedése nem zárja ki szükségszerűen, hogy a gazdálkodó egység jelentős befolyással rendelkezzen.

A gazdálkodó egység jelentős befolyásának fennállása rendszerint az alábbiak közül egy vagy több módon bizonyítható:

(a)	képviselet a befektetést befogadó igazgatóságában vagy ezzel egyenértékű irányító testületében;

(b)	részvétel a politikát alakító döntési folyamatokban, beleértve az osztalékra vagy más kifizetésekre vonatkozó döntésekben való részvételt is;

(c)	jelentős ügyletek a gazdálkodó egység és a befektetést befogadója között;

(d)	a vezető beosztású személyzet átfedései; vagy

(e)	nélkülözhetetlen technikai információk rendelkezésre bocsátása.

A gazdálkodó egység birtokolhat olyan részvénywarrantokat, részvényvásárlási opciókat, törzsrészvényekre beváltható adósság- vagy tőkeinstrumentumokat, vagy más hasonló instrumentumokat, amelyek potenciálisan – ha lehívják vagy beváltják őket – további szavazati jogot biztosítanak a gazdálkodó egységnek, vagy egy másik fél szavazati jogát csökkentik egy harmadik gazdálkodó egység pénzügyi és működési politikáját illetően (potenciális szavazati jogok). Az aktuálisan lehívható vagy átváltható potenciális szavazati jogok létezését és hatását, beleértve a más gazdálkodó egységnél lévő potenciális szavazati jogokat is, figyelembe veszik annak megítélésekor, hogy a gazdálkodó egységnek van-e jelentős befolyása. A potenciális szavazati jogok akkor nem hívhatók le vagy nem válthatók át aktuálisan, ha pl. azok egy jövőbeni időpontig vagy egy jövőbeni esemény bekövetkezéséig nem hívhatók le vagy nem válthatók át.

Annak megítéléséhez, hogy a potenciális szavazati jogok hozzájárulnak-e a jelentős befolyáshoz, a gazdálkodó egység minden tényt és körülményt megvizsgál (beleértve a potenciális szavazati jogok lehívási feltételeit, és bármely más szerződéses megállapodást, akár egyenként, akár összevonva), amely hatással van a potenciális szavazati jogokra, kivéve a vezetés szándékait vagy a pénzügyi képességet a potenciális jogok lehívására vagy átváltására.

A gazdálkodó egység befektetést befogadó feletti jelentős befolyása megszűnik, ha a gazdálkodó egység elveszti a képességét az adott befektetést befogadó pénzügyi és működési politikáival kapcsolatos döntések meghozatalában való részvételre. A jelentős befolyás elvesztése azzal vagy anélkül is bekövetkezhet, hogy megváltozna a tulajdonlás abszolút vagy relatív mértéke. Ez történik például, amikor a társult vállalkozás állami, bírósági, közigazgatási vagy hatósági ellenőrzés alá kerül. Bekövetkezhet továbbá szerződéses megállapodás alapján is.

A TŐKEMÓDSZER

10.

A tőkemódszer alapján a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetést kezdeti megjelenítéskor bekerülési értéken jelenítik meg, majd a könyv szerinti értéket növelik vagy csökkentik a befektetőnek a befektetést befogadónak az akvizíció óta keletkezett eredményében való részesedésének elszámolása érdekében. A befektetőnek a befektetést befogadó eredményéből való részesedését a befektető eredményében számolják el. A befektetést befogadótól kapott felosztások a befektetés könyv szerinti értékét csökkentik. A könyv szerinti érték módosítása akkor is szükségessé válhat, ha megváltozik a befektető arányos részesedése a befektetést befogadóban annak következtében, hogy a befektetést befogadó egyéb átfogó jövedelmében változás történik. Ezek közé tartoznak például az ingatlanok, gépek és berendezések átértékeléséből, vagy az átszámítási különbözetből származó változások. A befektető ezen változásokból való részesedését a befektető egyéb átfogó jövedelmében számolják el (lásd az IAS 1 Pénzügyi kimutatások prezentálása standardot).

11.

A bevételnek a kapott felosztások alapján történő megjelenítése nem minden esetben megfelelő módszer a befektető társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetése kapcsán szerzett bevétel mérésére, mivel a kapott felosztás gyakran nem áll arányban a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás teljesítményével. Mivel a befektető közös ellenőrzéssel vagy jelentős befolyással rendelkezik a befektetést befogadó felett, így érdekeltsége van a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás teljesítményében, és ennek eredményeként a befektetése megtérülésében. A befektető ezt az érdekeltséget olyan módon számolja el, hogy a pénzügyi kimutatásai hatályát kiterjeszti a befektetést befogadó eredményéből rá jutó rész figyelembevételére. Így a tőkemódszer alkalmazása a befektető nettó eszközeiről és eredményéről informatívabb beszámolást biztosít.

12.

Ha vannak potenciális szavazati jogok vagy potenciális szavazati jogokat tartalmazó egyéb származékos termékek, a gazdálkodó egység társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő érdekeltségét a meglévő tulajdonosi érdekeltségek alapján határozzák meg, és nem veszik figyelembe a potenciális szavazati jogok vagy egyéb származékos instrumentumok lehetséges lehívását vagy átváltását, kivéve, ha a 13. bekezdés alkalmazandó.

13.

Bizonyos körülmények között a gazdálkodó egység egy tranzakció eredményeképp lényegében tulajdonjoggal rendelkezik, amely aktuálisan hozzáférést biztosít számára a tulajdonosi érdekeltséghez kapcsolódó megtérüléshez. Ilyen körülmények között a gazdálkodó egységre jutó arányt azon potenciális szavazati jogok és egyéb származékos instrumentumok esetleges lehívásának figyelembevételével határozzák meg, amelyek aktuálisan hozzáférést biztosítanak a gazdálkodó egység számára a megtérüléshez.

14.

Az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standard nem alkalmazandó az olyan társult vállalkozásokban vagy közös vállalkozásokban lévő érdekeltségekre, amelyeket a tőkemódszer használatával számolnak el. Ha a potenciális szavazati jogokat tartalmazó instrumentumok lényegében aktuálisan hozzáférést biztosítanak egy társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő tulajdonosi érdekeltséghez kapcsolódó megtérüléshez, az instrumentumok nem tartoznak az IFRS 9 hatálya alá. Minden egyéb esetben a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban potenciális szavazati jogot tartalmazó instrumentumokat az IFRS 9 szerint számolják el.

15.

Az értékesítésre tartottnak nem minősített befektetést vagy befektetésben megtartott érdekeltséget befektetett eszköznek kell minősíteni, kivéve, ha a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetést vagy befektetés egy részét az IFRS 5 Értékesítésre tartott befektetett eszközök és megszűnt tevékenységek standard szerint értékesítésre tartottnak minősítik.

A TŐKEMÓDSZER ALKALMAZÁSA

16.

Egy befektetést befogadó felett közös ellenőrzéssel vagy jelentős befolyással rendelkező gazdálkodó egység a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetését a tőkemódszer használatával számolja el, kivéve, ha a befektetés a 17–19. bekezdés szerint megfelel a mentesség feltételeinek.

Mentesség a tőkemódszer alkalmazása alól

17.

A gazdálkodó egységnek nem kell alkalmaznia társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetésére a tőkemódszert, ha a gazdálkodó egység olyan anyavállalat, amely az IFRS 104. bekezdésének a) pontjában foglalt, hatályra vonatkozó kivétel révén mentesül konszolidált pénzügyi kimutatás elkészítése alól, vagy ha az alábbiak mindegyike megvalósul:

(a)

A gazdálkodó egység egy másik gazdálkodó egység 100 %-os leányvállalata vagy egy másik gazdálkodó egység részleges tulajdonában álló leányvállalat, és tulajdonosait – beleértve azokat is, akik szavazati joggal nem rendelkeznek – értesítették arról, és azok nem támasztottak kifogást az ellen, hogy a gazdálkodó egység nem alkalmazza a tőkemódszert.

(b)	A gazdálkodó egység adósság- vagy tőkeinstrumentumai nincsenek nyíltpiaci forgalomban (belföldi vagy külföldi tőzsdén, vagy tőzsdén kívüli piacon, beleértve a helyi és regionális piacokat is).

(c)	A gazdálkodó egység nem nyújtotta be pénzügyi kimutatásait valamely tőzsdefelügyeleti vagy más szabályozó testületnek, bármely típusba tartozó instrumentumai nyíltpiacon való kibocsátása céljából, és ilyen benyújtás nincs folyamatban.

(d)	A gazdálkodó egység legvégső vagy valamely közbenső szintű anyavállalata nyilvánosan elérhető konszolidált pénzügyi kimutatásokat készít az IFRS-ekkel összhangban.

18.

Ha a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetést egy olyan gazdálkodó egység birtokol, vagy azon keresztül közvetetten birtokolják, amely kockázati tőkebefektető szervezet, vagy befektetési alap, zártvégű alap vagy más hasonló gazdálkodó egység, ideértve a befektetéshez kapcsolt biztosítási alapokat is, a gazdálkodó egység dönthet úgy, hogy az ezekben a társult vállalkozásokban vagy közös vállalkozásokban lévő befektetéseket az IFRS 9 szerint, az eredménnyel szemben valós értéken értékeli.

19.

Ha a gazdálkodó egységnek egy társult vállalkozásban olyan befektetése van, amelynek egy részét közvetetten egy kockázati tőkebefektető szervezeten, vagy befektetési alapon, zártvégű alapon vagy más hasonló gazdálkodó egységen keresztül birtokolja, ideértve a befektetéshez kapcsolt biztosítási alapokat is, a gazdálkodó egység dönthet úgy, hogy a társult vállalkozásban lévő befektetés ezen részét az IFRS 9 szerint, az eredménnyel szemben valós értéken értékeli, tekintet nélkül arra, hogy a kockázati tőkebefektető szervezet, vagy befektetési alap, zártvégű alap vagy más hasonló gazdálkodó egység, ideértve a befektetéshez kapcsolt biztosítási alapokat is, jelentős befolyással rendelkezik-e a befektetés ezen része felett. Ha a gazdálkodó egység így dönt, a társult vállalkozásban lévő befektetésének minden fennmaradó részére, amelyet nem kockázati tőkebefektető szervezeten, vagy befektetési alapon, zártvégű alapon vagy hasonló gazdálkodó egységen keresztül birtokol, ideértve a befektetéshez kapcsolt biztosítási alapokat is, a tőkemódszert kell alkalmaznia.

Értékesítésre tartottá minősítés

20.

A gazdálkodó egységnek az IFRS 5 standardot kell alkalmaznia a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő olyan befektetésre vagy befektetés egy részére, amely megfelel az értékesítésre tartottá minősítés kritériumainak. A társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetés minden olyan megtartott részét, amelyet nem minősítettek értékesítésre tartottnak, a tőkemódszer használatával kell elszámolni, amíg az értékesítésre tartottként minősített rész elidegenítése meg nem történik. Az elidegenítés után a gazdálkodó egység a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő minden megtartott érdekeltségét az IFRS 9 standard szerint számolja el, kivéve, ha a megtartott érdekeltség továbbra is társult vállalkozás vagy közös vállalkozás, mely esetben a gazdálkodó egység a tőkemódszert használja.

21.

Ha egy társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetés, vagy befektetés egy része, amelyet korábban értékesítésre tartottnak minősítettek, többé nem felel meg e minősítés kritériumainak, akkor azt az értékesítésre tartottá minősítés időpontjától kezdődően visszamenőlegesen a tőkemódszerrel kell elszámolni. Az értékesítésre tartottá minősítés óta eltelt időszakokra vonatkozó pénzügyi kimutatásokat ennek megfelelően módosítani kell.

A tőkemódszer használatának megszüntetése

22.

A gazdálkodó egységnek fel kell hagynia a tőkemódszer használatával attól az időponttól kezdve, amikor befektetése megszűnik társult vállalkozás vagy közös vállalkozás lenni, a következők szerint:

(a)	Ha a befektetés leányvállalattá válik, a gazdálkodó egységnek az IFRS 3 Üzleti kombinációk és az IFRS 10 szerint kell elszámolnia befektetését.

(b)

Ha a korábbi társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő megtartott érdekeltség pénzügyi eszköz, a gazdálkodó egység valós értéken értékeli a megtartott érdekeltséget. A megtartott érdekeltség valós értékét úgy kell tekinteni, mint a pénzügyi eszközként való kezdeti megjelenítéskori valós értéket az IFRS 9 standard szerint. A gazdálkodó egységnek az eredményben el kell számolnia a következők bármely különbségét:

(i)	a megtartott érdekeltség valós értéke és a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő érdekeltségrész elidegenítéséből származó bevételek; valamint

(ii)	a befektetés könyv szerinti értéke abban az időpontban, amikor a tőkemódszer alkalmazása megszűnt.

(c)

Ha a gazdálkodó egység felhagy a tőkemódszer használatával, akkor az általa az adott befektetés kapcsán az egyéb átfogó jövedelemben korábban elszámolt összegeket ugyanazon az alapon kell elszámolnia, mint amely akkor lenne előírva, ha a befektetést befogadó a kapcsolódó eszközöket és kötelezettségeket közvetlenül idegenítette volna el.

23.

Ezért ha a befektetést befogadónál a korábban az egyéb átfogó jövedelemben elszámolt nyereséget vagy veszteséget a kapcsolódó eszközök vagy kötelezettségek elidegenítésén keletkezett eredménybe sorolják át, a gazdálkodó egység a nyereséget vagy veszteséget a saját tőkéből az eredménybe sorolja át (átsorolás miatti módosításként), amikor a tőkemódszer használata megszűnik. Például, ha a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás külföldi érdekeltséggel kapcsolatos halmozott árfolyam-különbözetekkel rendelkezik, és a gazdálkodó egység felhagy a tőkemódszer használatával, a gazdálkodó egységnek az eredménybe kell átsorolnia azt a nyereséget vagy veszteséget, amelyet korábban a külföldi érdekeltséggel kapcsolatos egyéb átfogó jövedelemben számolt el.

24.

Ha a társult vállalkozásban lévő befektetés közös vállalkozásban lévő befektetéssé válik, vagy a közös vállalkozásban lévő befektetés társult vállalkozásban lévő befektetéssé válik, a gazdálkodó egység folytatja a tőkemódszer alkalmazását és nem értékeli újra a megtartott érdekeltséget.

A tulajdonosi érdekeltség változása

25.

Ha a gazdálkodó egység társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő tulajdonosi érdekeltsége csökken, de a gazdálkodó egység továbbra is a tőkemódszert alkalmazza, a gazdálkodó egységnek a korábban az egyéb átfogó jövedelemben elszámolt nyereség vagy veszteség tulajdonosi érdekeltség csökkenéséhez kapcsolódó részét át kell sorolnia az eredménybe, ha a nyereséget vagy veszteséget a kapcsolódó eszközök vagy kötelezettségek elidegenítésekor át kellene sorolni az eredménybe.

A tőkemódszer eljárásai

26.

A tőkemódszernél alkalmazható eljárások sok tekintetben hasonlóak az IFRS 10 standardban leírt konszolidációs eljárásokhoz. Sőt, a leányvállalat megszerzésének megjelenítésénél alkalmazott eljárás alapelveit is átveszi a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetés megszerzésének megjelenítésénél alkalmazott számviteli megközelítés.

27.

A csoport adott társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő részesedése az anyavállalat, valamint leányvállalatai által a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban birtokolt részesedések összessége. Ebből a szempontból a csoporton belüli más társult vállalkozások és közös vállalkozások érdekeltségeit figyelmen kívül hagyják. Ha a társult vállalkozásnak vagy közös vállalkozásnak leányvállalatai, társult vállalkozásai vagy közös vállalkozásai vannak, a tőkemódszer alkalmazásakor figyelembe veendő eredmény, egyéb átfogó jövedelem és nettó eszközérték az adott társult vállalkozás vagy közös vállalkozás pénzügyi kimutatásaiban szerepeltetett érték (amely tartalmazza a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás saját részesedését a társult vállalkozásai és közös vállalkozásai eredményéből, egyéb átfogó jövedelméből és nettó eszközeiből), módosítva az egységes számviteli politikák érvényesítéséhez szükséges kiigazításokkal (lásd a 35. és 36. bekezdést).

28.

A gazdálkodó egység (beleértve konszolidált leányvállalatait is) és társult vállalkozása vagy közös vállalkozása közötti „felfelé” és „lefelé” irányuló ügyleteken keletkező nyereségeket és veszteségeket a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásaiban csak a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő nem kapcsolt befektetői érdekeltségek mértékében jelenítik meg. „Felfelé” irányuló ügylet például a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás által a befektető részére történő eszközértékesítés. „Lefelé” irányuló ügylet például a befektető által társult vállalkozása vagy közös vállalkozása részére történő eszközértékesítés vagy eszköz-hozzájárulás. Az ezen ügyletekből a társult vállalkozásnál vagy közös vállalkozásnál keletkező nyereségekből és veszteségekből a befektetőre jutó részt kiszűrik.

29.

Amennyiben lefelé irányuló ügyletek bizonyítékot nyújtanak az értékesítésre vagy hozzájárulásra szánt eszközök nettó realizálható értékének csökkenésére, vagy az eszközök értékvesztésére, ezeket a veszteségeket a befektetőnek teljes mértékben meg kell jelenítenie. Amennyiben felfelé irányuló ügyletek bizonyítékot nyújtanak a megvásárolandó eszközök nettó realizálható értékének csökkenésére, vagy az eszközök értékvesztésére, a befektetőnek meg kell jelenítenie az ezekből a veszteségekből rá jutó részt.

30.

A társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő tőkeérdekeltségért cserébe a társult vállalkozásnak vagy közös vállalkozásnak nem monetáris eszközben adott hozzájárulást a 28. bekezdés szerint kell elszámolni, kivéve, ha a hozzájárulásnak nincs kereskedelmi tartalma, ahogyan azt az IAS 16 Ingatlanok, gépek és berendezések standard meghatározza. Ha az ilyen hozzájárulásnak nincs kereskedelmi tartalma, a nyereséget vagy veszteséget nem realizáltnak tekintik, és nem számolják el, kivéve, ha a 31. bekezdés is alkalmazandó. Az ilyen nem realizált nyereséget és veszteséget a tőkemódszer használatával elszámolt befektetéssel szemben kell kiszűrni, és nem lehet halasztott nyereségként vagy veszteségként kimutatni a gazdálkodó egység konszolidált pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásában vagy a gazdálkodó egység azon pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásában, amelyben a befektetéseket a tőkemódszer használatával számolták el.

31.

Ha a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő tőkeérdekeltségen túl a gazdálkodó egység monetáris vagy nem monetáris eszközöket kap, a gazdálkodó egység az eredményben teljes mértékben megjeleníti a nem monetáris hozzájáruláson keletkező nyereség vagy veszteség azon részét, amely a kapott monetáris vagy nem monetáris eszközökhöz kapcsolódik.

32.

A befektetést attól az időponttól kell a tőkemódszer használatával elszámolni, amikor a befektetés társult vállalkozássá vagy közös vállalkozássá válik. A befektetés megszerzésekor a befektetés bekerülési értéke, valamint a befektetést befogadó azonosítható eszközeinek és kötelezettségeinek nettó valós értékéből a gazdálkodó egységre jutó rész közötti bármely különbözetet a következőképpen számolják el:

(a)	A társult vállalkozásra vagy közös vállalkozásra vonatkozó goodwillt a befektetés könyv szerinti értéke tartalmazza. Ezen goodwill amortizációja nem megengedett.

(b)

A befektetést befogadó azonosítható eszközeinek és kötelezettségeinek nettó valós értékéből a gazdálkodó egységre jutó résznek a befektetés bekerülési értékét meghaladó hányada jövedelemként szerepel annak meghatározásánál, hogy a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás eredményéből mennyi a gazdálkodó egységre eső rész abban az időszakban, amelyikben a befektetést megszerezték.

A gazdálkodó egységnek a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás akvizíciót követően keletkező eredményében való részesedését megfelelően módosítják annak érdekében, hogy elszámolják például az értékcsökkenthető eszközök értékcsökkenését az akvizíció időpontjában érvényes valós értékek alapján. Hasonlóképpen a gazdálkodó egységnek a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás akvizíciót követően keletkező eredményében való részesedését megfelelően módosítják a például a goodwillre vagy az ingatlanokra, gépekre és berendezésekre vonatkozó értékvesztés miatti veszteségek szerint.

33.

A gazdálkodó egység a tőkemódszer alkalmazásakor a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás legfrissebb pénzügyi kimutatásait használja fel. Ha a gazdálkodó egység és a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás beszámolási időszakának vége eltér, a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás a gazdálkodó egység számára további pénzügyi kimutatásokat készít a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásainak időpontjára, kivéve, ha ez kivitelezhetetlen.

34.

Amennyiben a 33. bekezdés szerint a társult vállalkozásnak vagy közös vállalkozásnak a tőkemódszer alkalmazásához felhasznált pénzügyi kimutatásait a gazdálkodó egység által alkalmazottól eltérő időpontra készítették el, az ezen időpont és a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásainak fordulónapja közötti időszakra eső jelentős ügyletek és események hatásaira vonatkozóan el kell végezni a megfelelő módosításokat. A társult vállalkozás vagy közös vállalkozás és a gazdálkodó egység beszámolási időszakának vége közötti eltérés semmiképpen sem haladhatja meg a három hónapot. A beszámolási időszak hossza és a beszámolási időszakok végei közötti eltérés időszakról időszakra ugyanaz kell, hogy legyen.

35.

A gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásait a hasonló körülmények közötti, hasonló ügyletekre és eseményekre alkalmazott egységes számviteli politikák alapján kell elkészíteni.

36.

Ha a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás a hasonló körülmények között végbemenő ügyletekre és eseményekre a gazdálkodó egységétől eltérő számviteli politikát alkalmaz, a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás számviteli politikájának a gazdálkodó egység által alkalmazotthoz való igazítására módosításokat kell végrehajtani, amikor a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás pénzügyi kimutatásait a gazdálkodó egység a tőkemódszer alkalmazásához felhasználja.

37.

Ha a társult vállalkozásnak vagy közös vállalkozásnak olyan halmozódó elsőbbségi részvényei vannak, amelyeket a gazdálkodó egységtől eltérő felek birtokolnak, és azokat saját tőkeként sorolják be, a gazdálkodó egység – függetlenül attól, hogy az osztalékot jóváhagyták-e – az ilyen részvényekre jutó osztalékkal való módosítást követően számítja ki az eredményből rá jutó részt.

38.

Ha a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás veszteségéből a gazdálkodó egységre jutó rész eléri vagy meghaladja a gazdálkodó egység társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő érdekeltségét, a gazdálkodó egység a további veszteségekben való részesedésének megjelenítését abbahagyja. A társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő érdekeltség a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetés tőkemódszer használatával meghatározott könyv szerinti értéke, együtt minden olyan hosszú lejáratú érdekeltséggel, amely lényegében a gazdálkodó egység adott társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő nettó befektetésének részét képezi. Például egy olyan tétel, amelynek a rendezését nem tervezik, és amelynek a rendezése nem is valószínű a belátható jövőben, lényegében a gazdálkodó egység adott társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetésének a kiterjesztése. Ilyen tételek lehetnek az elsőbbségi részvények, a hosszú lejáratú követelések vagy kölcsönök, ugyanakkor nem tartoznak ide a vevőtartozások, a szállítói kötelezettségek, és bármely olyan hosszú lejáratú követelés, amelyre megfelelő fedezet van, pl. a biztosítékkal fedezett hitelek. A tőkemódszer használatával a gazdálkodó egység törzsrészvényekben lévő befektetését meghaladóan megjelenített veszteségeket a gazdálkodó egység adott társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő érdekeltségének többi elemére kell elszámolni, azok fordított kielégítési (azaz felszámoláskori elsőbbségi) sorrendjében.

39.

Ha a gazdálkodó egység érdekeltsége nullára lecsökkent, további veszteséget és kötelezettséget csak akkor jelenítenek meg, ha a gazdálkodó egységnek jogi vagy vélelmezett kötelme áll fenn, vagy kifizetést teljesített a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás nevében. Ha a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás a későbbiekben nyereséget jelent, a gazdálkodó egység az ezen nyereségekből való részesedésének az elszámolását csak azután folytatja, hogy a nyereségekből való részesedése eléri a veszteségekből korábban el nem számolt rá jutó részt.

Értékvesztés miatti veszteségek

40.

A tőkemódszer alkalmazása után, beleértve a 38. bekezdés alapján a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás veszteségeinek a megjelenítését is, a gazdálkodó egység az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: Megjelenítés és értékelés standardot alkalmazza annak meghatározására, hogy szükséges-e a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő nettó befektetésére vonatkozóan további értékvesztés miatti veszteséget elszámolnia.

41.

A gazdálkodó egység szintén az IAS 39 standardot alkalmazza arra, hogy meghatározza, hogy a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő olyan érdekeltségeire, amelyek nem képezik részét a nettó befektetésnek, szükséges-e további értékvesztés miatti veszteséget elszámolni, és arra, hogy meghatározza ennek az értékvesztés miatti veszteségnek az összegét.

42.

Mivel a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetés könyv szerinti értékének részét képező goodwillt nem elkülönítve jelenítik meg, azt nem vizsgálják elkülönülten értékvesztés szempontjából a goodwill értékvesztési vizsgálatára vonatkozóan az IAS 36 Eszközök értékvesztése standardban szereplő előírások alkalmazásával. Ehelyett – mintegy külön eszközként – a befektetés teljes könyv szerinti értékét vizsgálják értékvesztés szempontjából az IAS 36 szerint úgy, hogy összehasonlítják a megtérülő összeget (a használati érték és az értékesítési költségekkel csökkentett valós érték közül a magasabb) a könyv szerinti értékkel, amikor az IAS 39 alkalmazása azt jelzi, hogy a befektetés értékvesztett lehet. Az ilyen körülmények között kimutatott értékvesztés nem rendelendő semmilyen olyan eszközhöz, ideértve goodwillt is, amely a társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetés könyv szerinti értékének részét képezi. Ennek megfelelően, ezen értékvesztés miatti veszteség visszaírását az IAS 36 standard szerint kell elszámolni olyan mértékben, amilyen mértékig a befektetés megtérülő értéke növekszik a későbbiekben. A befektetés használati értékének meghatározásánál a gazdálkodó egység felbecsüli:

(a)

a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás által várhatóan kitermelt becsült jövőbeni cash flow-k jelenértékéből a rá eső részt, beleértve a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás tevékenységeiből származó cash flow-kat, valamint a befektetés végső elidegenítéséből keletkező bevételeket is; vagy

(b)	a befektetésből várható osztalékokból és a befektetés végső elidegenítéséből várhatóan befolyó becsült jövőbeli cash flow-k jelenértékét.

Megfelelő feltételezések mellett mindkét módszer ugyanazt az eredményt adja.

43.

A társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetés megtérülő értékét minden egyes társult vállalkozásra vagy közös vállalkozásra elkülönülten kell kiszámítani, kivéve, ha a társult vállalkozás vagy közös vállalkozás a folyamatos használatból nem termel olyan pénzbevételeket, amelyek nagyrészt függetlenek a beszámolót készítő gazdálkodó egység egyéb eszközeiből származó pénzbevételektől.

EGYEDI PÉNZÜGYI KIMUTATÁSOK

44.

A társult vállalkozásban vagy közös vállalkozásban lévő befektetést a gazdálkodó egység egyedi pénzügyi kimutatásaiban a (2011-ben módosított) IAS 27 standard 10. bekezdése szerint kell elszámolni.

HATÁLYBALÉPÉS NAPJA ÉS ÁTTÉRÉS

45.

A gazdálkodó egységnek ezt a standardot a 2013. január 1-jén, vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezt a standardot korábban alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt, és egyidejűleg az IFRS 10, IFRS 11 Közös megállapodások, IFRS 12 Más gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségek közzététele és a (2011-ben módosított) IAS 27 standardot is alkalmaznia kell.

Hivatkozások az IFRS 9 standardra

46.

Ha a gazdálkodó egység alkalmazza ezt a standardot, de még nem alkalmazza az IFRS 9 standardot, akkor az IFRS 9 standardra való hivatkozásokat az IAS 39 standardra való hivatkozásként kell értelmezni.

A (2003. ÉVI) IAS 28 VISSZAVONÁSA

47.

Ez a standard hatályon kívül helyezi a (2003-ban módosított) IAS 28 Társult vállalkozásokban lévő befektetések standardot.

2012.12.29.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 360/78

A BIZOTTSÁG 1255/2012/EU RENDELETE

(2012. december 11.)

az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1126/2008/EK rendeletnek az IAS 12 nemzetközi számviteli standard, az IFRS 1 és az IFRS 13 nemzetközi pénzügyi beszámolási standard és a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Értelmező Bizottság IFRIC 20 értelmezése tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

mivel:

(1)	Az 1126/2008/EK bizottsági rendelettel (2) elfogadásra kerültek egyes, 2008. október 15-én érvényben lévő nemzetközi standardok és értelmezések.

(2)

A Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) 2010. december 20-án közzétette az IFRS 1 A Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok első alkalmazása nemzetközi pénzügyi beszámolási standard módosításait – Komoly hiperinfláció és az első alkalmazókra vonatkozó rögzített határidők megszüntetése (a továbbiakban: az IFRS 1 módosításai) – és az IAS 12 Nyereségadók nemzetközi számviteli standard módosításait – Halasztott adó: mögöttes eszközök megtérülése (a továbbiakban: az IAS 12 módosításai). Az IFRS 1 módosításainak célja új kivétel bevezetése az IFRS 1 hatóköre tekintetében – nevezetesen, az a gazdálkodó egység, amely komoly hiperinflációnak van kitéve, eszközeire és kötelezettségeire a valós értéket használhatja vélelmezett bekerülési értékként a pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatásában. Az említett módosítások felváltják továbbá az IFRS 1 standardban a rögzített határidőkre vonatkozó hivatkozásokat az áttérés időpontjára való hivatkozásokkal. Az IAS 12 standard előírja a nyereségadók számviteli kezelését. Az IAS 12 standard módosításainak célja, hogy kivételt engedjen az IAS 12 standardban leírt értékelési elv alól, azon megcáfolható feltételezés formájában, amely szerint a valós értéken értékelt befektetési célú ingatlan könyv szerinti értékét értékesítéssel realizálni fogják és a gazdálkodó egységnek a mögöttes eszköz értékesítésére alkalmazandó adókulcsot kell használnia.

(3)

Az IASB 2011. május 12-én kibocsátotta az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standardot (a továbbiakban: IFRS 13). Az IFRS 13 egyetlen IFRS-ben állapítja meg a valós értéken történő értékelés kereteit és átfogó iránymutatást ad a pénzügyi és nem pénzügyi eszközök és kötelezettségek valós értéken történő értékelésének módjára. Az IFRS 13 akkor alkalmazandó, ha egy másik IFRS előírja vagy megengedi a valós értéken történő értékelést vagy a valós értéken történő értékelésekről szóló közzétételeket.

(4)

Az IASB 2011. október 19-én kibocsátotta a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Értelmező Bizottság IFRIC 20 Meddőeltakarítási költségek a külszíni bányák kitermelési szakaszában értelmezését (a továbbiakban: IFRIC 20). Az IFRIC 20 célja, hogy iránymutatást adjon a kitermelési meddőeltakarítási költségek eszközként történő megjelenítéséhez, valamint a meddőeltakarítási tevékenységgel kapcsolatos eszköz kezdeti és későbbi értékeléséhez, annak érdekében, hogy a külszíni bányák kitermelési szakaszában felmerült meddőeltakarítási költségek elszámolása tekintetében összehangolja a gazdálkodó egységek által alkalmazott eltérő gyakorlatokat.

(5)

Ez a rendelet jóváhagyja az IAS 12 és az IFRS 1 módosításait, az IFRS 13 standardot, az IFRIC 20 értelmezést, valamint egyéb standardok és értelmezések ebből következő módosításait. Az említett standardok, a hatályos standardok vagy értelmezések módosításai helyenként az IFRS 9 standardra való hivatkozásokat tartalmaznak, amelyek jelenleg nem alkalmazhatók, mivel az IFRS 9 standardot az Európai Unió még nem fogadta el. Ezért az e rendelet mellékletében az IFRS 9 standardra vonatkozó hivatkozásokat az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: Megjelenítés és értékelés standardra való hivatkozásként kell értelmezni. Nem alkalmazható továbbá az IFRS 9 bármely, e rendelet mellékletéből eredő módosítása.

(6)

Az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) Szakértői Munkacsoportjával (TEG) folytatott konzultáció megerősítette, hogy az IAS 12 és az IFRS 1 standard módosításai és az IFRS 13 standard, valamint az IFRIC 20 értelmezés megfelel az 1606/2002/EK rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében az elfogadáshoz megállapított technikai kritériumoknak.

(7)	Az 1126/2008/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(8)	Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a számviteli szabályozó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1) Az 1126/2008/EK rendelet melléklete a következőképpen módosul:

a)	Az IAS 12 Nyereségadók nemzetközi számviteli standard e rendelet mellékletének megfelelően módosul;

b)	az Értelmezési Állandó Bizottság (SIC) SIC-21 értelmezése az IAS 12 e rendelet mellékletében meghatározott módosításának megfelelően törlésre kerül;

c)	Az IFRS 1 A Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok első alkalmazása nemzetközi pénzügyi beszámolási standard e rendelet mellékletének megfelelően módosul;

d)	Az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standard e rendelet mellékletének megfelelően beillesztésre kerül;

Az IFRS 1, IFRS 2, IFRS 3, IFRS 4, IFRS 5, IFRS 7, IAS 1, IAS 2, IAS 8, IAS 10, IAS 16, IAS 17, IAS 18, IAS 19, IAS 20, IAS 21, IAS 28, IAS 31, IAS 32, IAS 33, IAS 34, IAS 36, IAS 38, IAS 39, IAS 40, IAS 41 standard, az IFRIC 2, IFRIC 4, IFRIC 13, IFRIC 17 és IFRIC 19 értelmezés e rendelet mellékletének megfelelően az IFRS 13 standarddal összhangban módosul;

f)	Az IFRIC 20 Meddőeltakarítási költségek a külszíni bányák kitermelési szakaszában értelmezés e rendelet mellékletének megfelelően beillesztésre kerül;

g)	Az IFRS 1 standard e rendelet mellékletének megfelelően az IFRIC 20 értelmezéssel összhangban módosul.

(3) Nem alkalmazható az IFRS 9 bármely, e rendelet mellékletéből eredő módosítása.

2. cikk

(1) Az 1. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett módosításokat minden társaságnak legkésőbb az e rendelet hatálybalépésének időpontjában vagy azt követően kezdődő első pénzügyi éve kezdőnapjától alkalmaznia kell.

(2) Az IFRS 13 standardot, az IFRIC 20 értelmezést és az ezekből következő, az 1. cikk (1) bekezdésének d)–g) pontjában említett módosításokat minden társaságnak legkésőbb a 2013. január 1-jén vagy azt követően kezdődő első pénzügyi éve kezdőnapjától alkalmaznia kell.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2012. december 11-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO

(1) HL L 243., 2002.9.11., 1. o.

(2) HL L 320., 2008.11.29., 1. o.

MELLÉKLET

NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARDOK

IFRS 1

Első alkalmazás – Komoly hiperinfláció és az első alkalmazókra vonatkozó rögzített határidők megszüntetése

IAS 12

Nyereségadók – Halasztott adó: mögöttes eszközök megtérülése

IFRS 13

IFRS 13 –

Valós értéken történő értékelés

IFRIC 20

IFRIC 20 értelmezés –

Meddőeltakarítási költségek a külszíni bányák kitermelési szakaszában

„Sokszorosítása az Európai Gazdasági Térségben megengedett. Az Európai Gazdasági Térségen kívül minden jog fenntartva, kivéve a személyes használat vagy egyéb tisztességes felhasználás céljából történő sokszorosítást. További információ az IASB-től szerezhető be a www.iasb.org címen.”

AZ IFRS 1

A Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok első alkalmazása standard módosításai

A standard a 31B. bekezdés után egy címmel és a 31C. bekezdéssel bővül.

BEMUTATÁS ÉS KÖZZÉTÉTEL

Az IFRS-ekre való áttérés ismertetése

A vélelmezett bekerülési érték alkalmazása komoly hiperinfláció után

31C.

Ha a gazdálkodó egység úgy dönt, hogy eszközeit és kötelezettségeit valós értéken értékeli és komoly hiperinfláció miatt a valós értéket használja vélelmezett bekerülési értékként a pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatásában (lásd a D26–D30. bekezdést), a gazdálkodó egység első, IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatásaiban közzé kell tenni annak magyarázatát, hogy a gazdálkodó egység korábban miért alkalmazott, majd szüntetett meg egy olyan funkcionális pénznemet, amely az alábbi két jellemzővel bír:

(a)	nem minden, a pénznemben ügyleteket kötő és egyenlegekkel rendelkező gazdálkodó egység fér hozzá egy megbízható általános árindexhez;

(b)	nincs átválthatóság a pénznem és egy viszonylag stabil külföldi pénznem között.

B. függelék

Kivételek más IFRS-ek visszamenőleges alkalmazása alól

A B2. bekezdés módosul.

A pénzügyi eszközök és a pénzügyi kötelezettségek kivezetése

B2.

A B3. bekezdésben megengedettek kivételével az első alkalmazónak az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: megjelenítés és értékelés standard kivezetésre vonatkozó előírásait a jövőre nézve kell alkalmaznia az IFRS-ekre való áttérés időpontjában vagy azt követően bekövetkező ügyletekre. Például, ha az első alkalmazó a nem-származékos pénzügyi eszközeit vagy nem-származékos pénzügyi kötelezettségeit egy, az IFRS-ekre való áttérés időpontja előtt bekövetkező ügylet miatt a rá vonatkozó korábbi számviteli szabályozással összhangban kivezette, akkor – az IFRS-ekkel összhangban – ezeket az eszközöket és kötelezettségeket nem kell megjelenítenie (kivéve, ha azok egy későbbi ügylet vagy esemény eredményeként megfelelnek a megjelenítés feltételeinek).

D. függelék

Mentességek más IFRS-ek alól

A D1. és a D20. bekezdés módosul.

D1.

A gazdálkodó egység az alábbi mentességek közül egyet vagy többet is választhat:

(a)

…

(o)	ügyfelektől származó eszközátadások (D24. bekezdés);

(p)	pénzügyi kötelezettségek megszüntetése tőkeinstrumentumokkal (D25. bekezdés); és

(q)	komoly hiperinfláció (D26–D30. bekezdés).

A gazdálkodó egység ezeket a mentességeket nem alkalmazhatja analóg módon más tételekre.

A pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek valós értékének a meghatározása a kezdeti megjelenítéskor

D20.

A 7. és a 9. bekezdés előírásai ellenére, a gazdálkodó egység az IAS 39 standard AG76. bekezdése utolsó mondatának és az AG76A. bekezdésnek az előírásait a jövőre nézve, az IFRS-ekre való áttérés időpontjában vagy azt követően megkötött ügyletekre vonatkozóan alkalmazhatja.

A standard kiegészül egy címmel, valamint a D26–D30. bekezdéssel.

Komoly hiperinfláció

D26.

Ha a gazdálkodó egység funkcionális pénzneme valamely hiperinflációs gazdaság pénzneme volt, vagy most is az, a gazdálkodó egységnek meg kell állapítania, hogy az IFRS-ekre való áttérés időpontja előtt ki volt-e téve komoly hiperinflációnak. Ez vonatkozik az IFRS-eket első ízben alkalmazó gazdálkodó egységekre és az IFRS-eket már korábban is alkalmazó gazdálkodó egységekre is.

D27.

A hiperinflációs gazdaság pénzneme komoly hiperinflációnak van kitéve, ha rendelkezik mindkét alábbi jellemzővel:

(a)	nem minden, a pénznemben ügyleteket kötő és egyenlegekkel rendelkező gazdálkodó egység fér hozzá egy megbízható általános árindexhez;

(b)	nincs átválthatóság a pénznem és egy viszonylag stabil külföldi pénznem között.

D28.

A gazdálkodó egység funkcionális pénzneme a normalizálódás időpontjától nincs kitéve komoly hiperinflációnak. A normalizálódás időpontja az az időpont, amikor a funkcionális pénznem már nem rendelkezik a D27. bekezdésben említett jellemzők valamelyikével, vagy egyikével sem, vagy amikor a gazdálkodó egység funkcionális pénzneme egy olyan pénznemre módosul, amely nincs kitéve komoly hiperinflációnak.

D29.

Ha a gazdálkodó egység IFRS-ekre való áttérésének időpontja megegyezik a funkcionális pénznem normalizálódásának időpontjával, vagy azt követő időpontra esik, a gazdálkodó egység dönthet úgy, hogy a funkcionális pénznem normalizálódásának időpontja előtt tartott eszközeit és kötelezettségeit az IFRS-ekre való áttérés időpontjában a valós értéken értékeli. A gazdálkodó egység használhatja a valós értéket az említett eszközök és kötelezettségek vélelmezett bekerülési értékeként a pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatásában.

D30.

Ha a funkcionális pénznem normalizálódásának időpontja egy 12 hónapos összehasonlító időszakon belülre esik, az összehasonlító időszak 12 hónapnál rövidebb is lehet, feltéve hogy erre a rövidebb időszakra teljes pénzügyi kimutatásokat készítenek (az IAS 1 10. bekezdésének megfelelően).

HATÁLYBALÉPÉS DÁTUMA

A standard kiegészül a 39H. bekezdéssel.

39H.

A 2010 decemberében kibocsátott Komoly hiperinfláció és az első alkalmazókra vonatkozó rögzített határidők megszüntetése (az IFRS 1 módosítása) módosította a B2., a D1. és a D20. bekezdést, valamint hozzáadta a standardhoz a 31C. és a D26–D30. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2011. július 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett.

AZ IFRS 9 STANDARD MÓDOSÍTÁSAI

IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok (kibocsátva 2009 novemberében)

A C2. bekezdés a következőképpen módosul:

C2.

A B. függelékben módosul a B1, a B2 és a B5. bekezdés, …

B2.

A B3. bekezdésben megengedettek kivételével az első alkalmazónak az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: megjelenítés és értékelés standard kivezetésre vonatkozó előírásait a jövőre nézve kell alkalmaznia az IFRS-ekre való áttérés időpontjában vagy azt követően bekövetkező ügyletekre. Például, ha az első alkalmazó a nem-származékos pénzügyi eszközeit vagy nem-származékos pénzügyi kötelezettségeit egy, az IFRS-ekre való áttérés napja előtt bekövetkező ügylet miatt a rá vonatkozó korábbi számviteli szabályozással összhangban kivezette, akkor – az IFRS-ekkel összhangban – ezeket az eszközöket és kötelezettségeket nem kell megjelenítenie (kivéve, ha azok egy későbbi ügylet vagy esemény eredményeként megfelelnek a megjelenítés feltételeinek).

A C3. bekezdés a D20. bekezdés hozzáadásával a következőképpen módosul.

C3.

A D. függelékben (mentességek más IFRS-ek alól) módosul a D19. és a D20. bekezdés …

D20.	A 7. és a 9. bekezdés előírásai ellenére, a gazdálkodó egység az IAS 39 standard AG76. bekezdése utolsó mondatának és az AG76A. bekezdésnek az előírásait a jövőre nézve, az IFRS-ekre való áttérés időpontjában vagy azt követően megkötött ügyletekre vonatkozóan alkalmazhatja.

IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok (kibocsátva 2010 októberében)

A C2. és a C3. bekezdés a következőképpen módosul.

A C2. bekezdésben a B2. bekezdés módosítása a következőképpen módosul:

A B3. bekezdésben megengedettek kivételével az első alkalmazónak az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standard kivezetésre vonatkozó előírásait a jövőre nézve kell alkalmaznia az IFRS-ekre való áttérés időpontjában vagy azt követően bekövetkező ügyletekre. Például, ha az első alkalmazó a nem-származékos pénzügyi eszközeit vagy nem-származékos pénzügyi kötelezettségeit egy, az IFRS-ekre való áttérés napja előtt bekövetkező ügylet miatt a rá vonatkozó korábbi számviteli szabályozással összhangban kivezette, akkor – az IFRS-ekkel összhangban – ezeket az eszközöket és kötelezettségeket nem kell megjelenítenie (kivéve, ha azok egy későbbi ügylet vagy esemény eredményeként megfelelnek a megjelenítés feltételeinek).

A C3. bekezdésben a D20. bekezdés módosítása a következőképpen módosul:

D20.	A 7. és a 9. bekezdés előírásai ellenére, a gazdálkodó egység az IFRS 9 standard B5.4.8. bekezdése utolsó mondatának és B5.4.9. bekezdésének az előírásait a jövőre nézve, az IFRS-ekre való áttérés időpontjában vagy azt követően megkötött ügyletekre vonatkozóan alkalmazhatja.

Az IAS 12

Nyereségadók standard módosításai

Az 52. bekezdés számozása 51A. bekezdésre módosul. A 10. bekezdés, valamint az 51A. bekezdést követő példák módosulnak. A standard kiegészül az 51B. és 51C. bekezdéssel, valamint az azt követő példával, és az 51D., 51E., 98. és 99. bekezdéssel.

FOGALMAK

Adóalap

10.

Ahol egy eszköz vagy egy kötelezettség adóalapja azonnal nem nyilvánvaló, hasznos mérlegelni azt az alapelvet, amelyre ez a standard épül: hogy egy gazdálkodó egységnek – néhány kivételtől eltekintve – halasztott adókötelezettséget (adókövetelést) kell megjelenítenie, amikor egy eszköz, vagy egy kötelezettség könyv szerinti értékének realizálása vagy rendezése magasabb (alacsonyabb) jövőbeli adófizetéseket eredményez annál, mintha a realizálásnak vagy rendezésnek nem lennének adókövetkezményei. Az 51A. bekezdés utáni C példa olyan körülményeket mutat be, amikor hasznos ennek az alapelvnek a mérlegelése, például akkor, ha az eszköz vagy a kötelezettség adóalapja a realizálás vagy rendezés várható módjától függ.

ÉRTÉKELÉS

51A.

Néhány jogrendszerben az a mód, ahogy a gazdálkodó egység realizálja (rendezi) eszközeit (kötelezettségeit), érintheti az alábbiak közül valamelyiket, vagy mindkettőt:

(a)	az alkalmazandó adókulcsot, amikor a gazdálkodó egység realizálja (rendezi) eszközeinek (kötelezettségeinek) könyv szerinti értékét; és

(b)	az eszköz (kötelezettség) adóalapját.

Ilyen esetekben a gazdálkodó egység olyan adókulcs és adóalap használatával értékeli halasztott adókötelezettségeit és halasztott adóköveteléseit, amely összhangban van a realizálás vagy a rendezés várható módjával.

A. példa

Ingatlanok, gépek és berendezések egy tételének könyv szerinti értéke 100, adóalapja 60. A tétel értékesítésére 20 %-os adókulcs vonatkozik, más bevételekre az adókulcs 30 %.

A gazdálkodó egység 8 halasztott adókötelezettséget mutat ki (a 4020 %-át), ha várhatóan további használat nélkül értékesíteni fogja a tételt, és 12 halasztott adókötelezettséget (a 4030 %-át), ha várhatóan megtartja a tételt és várhatóan a használat során térül meg annak könyv szerinti értéke.

B. példa

Ingatlanok, gépek és berendezések egy 100 bekerülési értékű, és 80 könyv szerinti értékű tételét átértékelik 150-re. Adózási szempontból nem történik ennek megfelelő helyesbítés. A halmozott értékcsökkenés értéke adózási szempontból 30, az adókulcs 30 %. Ha a tétel értékesítése a bekerülési értéknél magasabb összegen történik, a 30 halmozott adó szerinti értékcsökkenés összege az adóköteles jövedelem része, de a bekerülési értéken felüli értékesítési bevételek nem adókötelesek.

A tétel adóalapja 70, és van egy 80 értékű adóköteles átmeneti különbözet. Amennyiben a gazdálkodó egység várhatóan a tétel használatával realizálja a tétel könyv szerinti értékét, akkor 150 adóköteles bevételt kell termelnie, de csak 70 értékcsökkenési leírást vonhat le vele szemben. Ennek alapján 24 halasztott adókötelezettség (a 8030 %-a) keletkezik. Amennyiben a gazdálkodó egység várhatóan a tétel azonnali, 150-ért történő értékesítésével realizálja a könyv szerinti értéket, akkor a halasztott adókötelezettség a következőképpen kerül kiszámításra:

	Adóköteles átmeneti különbözet	Adókulcs	Halasztott adó- kötelezettség
Halmozott értékcsökkenés adózási szempontból	30	30 %	9
Bekerülési értéket meghaladó bevételek	50	nulla	—
Összesen	80		9

(Megjegyzés: a 61A. bekezdéssel összhangban, az átértékelésből eredő további halasztott adókötelezettség elszámolása az egyéb átfogó jövedelemben történik)

C. példa

A tények a B. példával megegyezők, kivéve, hogy ha a tétel értékesítése a bekerülési értéknél magasabb értéken történik, a halmozott adó szerinti értékcsökkenés összege az adóköteles jövedelem része (adókulcsa 30 %), és az értékesítés bevétel pedig 40 %-kal adózik, az inflációhoz igazított 110 bekerülési érték levonása után.

Amennyiben a gazdálkodó egység várhatóan a tétel használatával realizálja a tétel könyv szerinti értékét, akkor 150 adóköteles bevételt kell termelnie, de csak 70 értékcsökkenési leírást vonhat le vele szemben. Ezen az alapon az adóalap 70, van egy 80 értékű adóköteles átmeneti különbözet és van egy 24 értékű halasztott adókötelezettség (a 8030 %-a), mint a B. példában.

Amennyiben a gazdálkodó egység várhatóan a tétel azonnali, 150-ért történő értékesítésével realizálja a könyv szerinti értéket, akkor a gazdálkodó egység levonhat 110 indexált bekerülési értéket. A 40 nettó bevétel 40 %-kal adózik. Továbbá a 30 adó szerinti értékcsökkenés az adóköteles bevétel része lesz, és 30 %-kal adózik. Ennek alapján az adóalap 80 (110 mínusz 30), van egy 70 értékű adóköteles átmeneti különbözet és van egy 25 értékű halasztott adókötelezettség (a 4040 %-a plusz a 3030 %-a). Amennyiben az adóalap nem azonnal nyilvánvaló ebben a példában, a 10. bekezdésben meghatározott alapelv megfontolása hasznos lehet.

(Megjegyzés: a 61A. bekezdéssel összhangban, az átértékelésből eredő további halasztott adókötelezettség elszámolása az egyéb átfogó jövedelemben történik)

51B.

Amennyiben egy halasztott adókötelezettség vagy halasztott adókövetelés az IAS 16 standard szerinti átértékelési modell alkalmazásával értékelt nem értékcsökkenthető eszközből ered, a halasztott adókötelezettség vagy halasztott adókövetelés értékelésének tükröznie kell a nem értékcsökkenthető eszköz könyv szerinti értéke értékesítéssel történő realizálásának adókövetkezményeit, tekintet nélkül az adott eszköz könyv szerinti értékének megállapítási alapjára. Ennek megfelelően, ha az adótörvény olyan adókulcsot határoz meg az adott eszköz értékesítéséből származó adóköteles bevételre, amely eltér az eszköz használatából származó adóköteles bevételre alkalmazandó adókulcstól, akkor az előbbi kulcsot kell alkalmazni a nem értékcsökkenthető eszközhöz tartozó halasztott adókötelezettség vagy követelés értékelésekor.

51C.

Amennyiben egy halasztott adókötelezettség vagy adókövetelés az IAS 40 standard szerinti valósérték-modell alkalmazásával értékelt befektetési célú ingatlanból ered, fennáll a megcáfolható feltételezés, hogy a befektetési célú ingatlan könyv szerinti értékét értékesítéssel fogják realizálni. Ennek megfelelően, hacsak a feltételezést meg nem cáfolják, a halasztott adókötelezettség vagy halasztott adókövetelés értékelésének tükröznie kell a befektetési célú ingatlan könyv szerinti értéke teljes mértékben értékesítéssel történő realizálásának adókövetkezményeit. A feltételezés akkor megcáfolt, ha a befektetési célú ingatlan értékcsökkenthető és olyan üzleti modellhez tartozik, amelynek célja a befektetési célú ingatlan által megtestesített gazdasági hasznok idővel lényegében teljes mértékű felhasználása, nem pedig az értékesítése. Amennyiben a feltételezést megcáfolják, az 51. és az 51A. bekezdés követelményeit kell alkalmazni.

Szemléltető példa az 51C. bekezdéshez

Egy befektetési célú ingatlan bekerülési értéke 100, valós értéke 150. Értékelése az IAS 40 standard szerinti valósérték-modell alkalmazásával történik. Magában foglal 40 bekerülési értékű, és 60 valós értékű földterületet, valamint egy 60 bekerülési értékű, és 90 valós értékű épületet. A földterület hasznos élettartama korlátlan.

Az épület halmozott értékcsökkenési értéke adózási szempontból 30. A befektetési célú ingatlan valós értékének nem realizált változásai nem érintik az adóköteles nyereséget. Ha a befektetési célú ingatlan értékesítése a bekerülési értéknél magasabb értéken történik, a 30 halmozott adó szerinti értékcsökkenés visszaírása az adóköteles nyereség része, és a szokásos 30 %-os adókulccsal adózik. A bekerülési értéken felüli értékesítési bevételek esetében az adótörvény a két évnél rövidebb ideig tartott eszközökre nézve 25 %-os, a két évig vagy annál tovább tartott eszközökre 20 %-os adókulcsot határoz meg.

Mivel a befektetési célú ingatlan értékelése az IAS 40 standard szerinti valósérték-modell alkalmazásával történik, fennáll a megcáfolható feltételezés, hogy a gazdálkodó egység a befektetési célú ingatlan könyv szerinti értékét teljes mértékben értékesítéssel fogja realizálni. Ha ezt a feltételezést nem cáfolják meg, a halasztott adó tükrözi a könyv szerinti érték teljes mértékben értékesítéssel történő realizálásának adókövetkezményeit, még ha a gazdálkodó egységnek az ingatlanból várhatóan bérleti bevétele is lesz az értékesítés előtt.

A földterület adóalapja az értékesítése esetén 40, és van egy 20 értékű adóköteles átmeneti különbözet (60 – 40). Az épület adóalapja az értékesítése esetén 30 (60 – 30), és van egy 60 értékű adóköteles átmeneti különbözet (90 – 30). Ennek eredményeként a befektetési célú ingatlanhoz kapcsolódó teljes adóköteles átmeneti különbözet 80 (20 + 60).

A 47. bekezdésnek megfelelően az adókulcs a várhatóan arra az időszakra vonatkozó adókulcs, amikor a befektetési célú ingatlant realizálják. Így az ebből eredő halasztott adókötelezettséget a következő módon kell kiszámítani, ha a gazdálkodó egység várhatóan több mint két év tartás után eladja az ingatlant:

	Adóköteles átmeneti különbözet	Adókulcs	Halasztott adó- kötelezettség
Halmozott értékcsökkenés adózási szempontból	30	30 %	9
Bekerülési értéket meghaladó bevételek	50	20 %	10
Összesen	80		19

Ha a gazdálkodó egység várhatóan kevesebb mint két év tartás után adja el az ingatlant, a fenti számítás úgy módosulna, hogy a bekerülési értéken felüli bevételekre 20 % helyett 25 %-os adókulcs lenne alkalmazandó.

Amennyiben ehelyett a gazdálkodó egység az épületet olyan üzleti modell részeként tartja, amelynek célja az épület által megtestesített gazdasági hasznok idővel lényegében teljes mértékű felhasználása, nem pedig az értékesítése, ez a feltevés az épület vonatkozásában megcáfolt lenne. Mindazonáltal a földterület nem értékcsökkenthető. Ezért az értékesítéssel történő realizálás feltételezése a földterületre vonatkozóan nem lenne megcáfolt. Ebből következik, hogy a halasztott adókötelezettség tükrözné az épület könyv szerinti értéke használattal történő, és a földterület könyv szerinti értéke értékesítéssel történő realizálásának adókövetkezményeit.

Az épület adóalapja az épület használata esetén 30 (60 – 30), és van egy 60 értékű adóköteles átmeneti különbözet (90 – 30), amely 18 értékű halasztott adókötelezettséget eredményez (a 6030 %-a).

A földterület adóalapja az értékesítése esetén 40, és van egy 20 értékű adóköteles átmeneti különbözet (60 – 40), amely 4 értékű halasztott adókötelezettséget eredményez (a 2020 %-a).

Ennek eredményeként, ha az értékesítéssel történő realizálás feltételezése az épület vonatkozásában megcáfolt, a befektetési célú ingatlanhoz kapcsolódó halasztott adókötelezettség 22 (18 + 4).

51D.

Az 51C. bekezdés szerinti megcáfolható feltételezés akkor is alkalmazandó, ha egy halasztott adókötelezettség vagy halasztott adókövetelés egy üzleti kombinációban lévő befektetési célú ingatlan értékeléséből ered, amennyiben a gazdálkodó egység a befektetési célú ingatlan későbbi értékelésekor a valósérték-modellt fogja használni.

51E.

Az 51B–51D. bekezdés nem változtatja meg azt a követelményt, hogy a halasztott adókövetelések megjelenítésekor és értékelésekor alkalmazni kell az e standard 24–33. bekezdése (levonható átmeneti különbözetek) és 34–36. bekezdése (fel nem használt negatív adóalapok és fel nem használt adójóváírások) szerinti elveket.

HATÁLYBALÉPÉS NAPJA

98.

A 2010 decemberében kibocsátott Halasztott adó: mögöttes eszközök megtérülése az 52. bekezdés számozását 51A. bekezdésre módosította, módosította a 10. bekezdést és az 51A. bekezdést követő példákat, és a standardot kiegészítette az 51B. és 51C. bekezdéssel és az azt követő példával, valamint az 51D., 51E. és 99. bekezdéssel. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2012. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha egy gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, közzé kell tennie ezt a tényt.

A SIC-21 ÉRTELMEZÉS VISSZAVONÁSA

99.

A 2010 decemberében kibocsátott Halasztott adó: mögöttes eszközök megtérülése által tett módosítások hatályon kívül helyezik a SIC-21 Nyereségadók – az átértékelt, nem értékcsökkenthető eszközök megtérülése értelmezést.

IFRS 13 NEMZETKÖZI PÉNZÜGYI BESZÁMOLÁSI STANDARD

Valós értéken történő értékelés

CÉL

A jelen IFRS:

(a)	meghatározza a valós érték fogalmát;

(b)	egyetlen IFRS-ben állapítja meg a valós értéken történő értékelés kereteit; és

(c)	közzétételeket ír elő a valós értéken történő értékeléssel kapcsolatban.

A valós érték egy piaci alapú értékelés, nem pedig a gazdálkodó egységre jellemző értékelés. Egyes eszközök és kötelezettségek esetében rendelkezésre állhatnak megfigyelhető piaci ügyletek vagy piaci információk. Más eszközök és kötelezettségek esetében előfordulhat, hogy nem állnak rendelkezésre megfigyelhető piaci ügyletek és piaci információk. Ugyanakkor a valós értéken történő értékelés célja mindkét esetben ugyanaz: megbecsülni azt az árat, amelyen az eszköz értékesítésére vagy a kötelezettség átruházására irányuló szabályos ügylet végbemenne a piaci szereplők között az értékelés időpontjában a fennálló piaci feltételek mellett (vagyis egy kilépési árat az értékelés időpontjában azon piaci szereplő szemszögéből, aki az eszköz tulajdonosa vagy a kötelezettség kötelezettje).

Ha azonos eszköz vagy kötelezettség ára nem figyelhető meg, a gazdálkodó egység egy olyan másik értékelési technika alkalmazásával értékeli a valós értéket, amely maximalizálja a vonatkozó megfigyelhető inputok használatát, és minimalizálja a nem megfigyelhető inputok használatát. Mivel a valós érték piaci alapú értékelés, azon feltételezések felhasználásával mérik, amelyeket a piaci szereplők használnának az eszköz vagy a kötelezettség árazásakor, ideértve a kockázattal kapcsolatos feltételezéseket is. Ennek eredményeképpen a gazdálkodó egység arra irányuló szándéka, hogy megtartson egy eszközt, illetve hogy rendezzen vagy egyéb módon teljesítsen egy kötelezettséget, nem lényeges a valós érték értékelésekor.

A valós érték fogalma az eszközökre és a kötelezettségekre fókuszál, mivel ezek képezik a számviteli értékelés elsődleges tárgyát. Ezenkívül a jelen IFRS-t kell alkalmazni a gazdálkodó egység valós értéken értékelt saját tőkeinstrumentumaira is.

HATÓKÖR

A jelen IFRS akkor alkalmazandó, ha egy másik IFRS előírja vagy megengedi a valós értéken történő értékelést vagy a valós értéken történő értékelésekről szóló közzétételeket (és a valós értéken vagy az említett értékelések közzétételein alapuló értékeléseket, mint például az értékesítési költségekkel csökkentett valós értéken történő értékelés), kivéve a 6. és a 7. bekezdésben meghatározott eseteket.

A jelen IFRS értékelési és közzétételi követelményei nem vonatkoznak az alábbiakra:

(a)	az IFRS 2 Részvényalapú kifizetés standard hatálya alá tartozó részvényalapú kifizetési ügyletek;

(b)	az IAS 17 Lízingek standard hatálya alá tartozó lízing ügyletek; és

(c)	azok az értékelések, amelyek bizonyos hasonlóságokkal rendelkeznek a valós értékhez, mégsem valós értéken történő értékelések, mint például az IAS 2 Készletek standardban szereplő nettó realizálható érték vagy az IAS 36 Eszközök értékvesztése standardban szereplő használati érték.

A jelen IFRS által előírt közzétételek nem szükségesek az alábbiak esetében:

(a)	az IAS 19 Munkavállalói juttatások standardnak megfelelően a juttatási program valós értéken értékelt eszközei;

(b)	az IAS 26 Nyugdíjazási juttatási programok elszámolása és beszámolása standardnak megfelelően valós értéken értékelt, nyugdíjazási juttatási programokba történt befektetések; valamint

(c)	olyan eszközök, amelyek esetében az IAS 36-nak megfelelően a megtérülő érték az elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték.

A jelen IFRS-ben leírt valós értéken történő értékelési keretelvek mind az első, mind a későbbi értékelésre is érvényesek, ha más IFRS-ek előírják vagy megengedik a valós érték alkalmazását.

ÉRTÉKELÉS

A valós érték fogalmának meghatározása

A jelen IFRS a valós értéket úgy definiálja, mint az az ár, amelyet egy eszköz értékesítésekor kapnának, illetve egy kötelezettség átruházásakor kifizetnének egy piaci szereplők között létrejött szabályos ügylet alapján az értékelés időpontjában.

10.

A B2. bekezdés leírja a valós értéken történő értékelés átfogó megközelítését.

Az eszköz vagy a kötelezettség

11.

A valós értéken történő értékelés egy adott eszközre vagy kötelezettségre vonatkozik. Ezért a valós érték értékelésekor a gazdálkodó egység köteles figyelembe venni az eszköz vagy kötelezettség jellemzőit, ha a piaci szereplők figyelembe vennék ezeket a jellemzőket az eszköz vagy a kötelezettség értékelés időpontjában történő árazásakor. Az említett jellemzők közé tartoznak például a következők:

(a)	az eszköz állapota és helye; és

(b)	az eszköz értékesítésére vagy használatára vonatkozó esetleges korlátozások.

12.

Egy adott jellemzőből eredően az értékelésre gyakorolt hatás eltérő lesz attól függően, hogy a piaci szereplők milyen módon vennék figyelembe az adott jellemzőt.

13.

A valós értéken értékelt eszköz vagy kötelezettség az alábbiak valamelyike lehet:

(a)	önálló eszköz vagy kötelezettség (például egy pénzügyi eszköz vagy egy nem pénzügyi eszköz); vagy

(b)	egy eszközcsoport, egy kötelezettségcsoport vagy eszközök és kötelezettségek csoportja (például egy pénztermelő egység vagy egy üzleti tevékenység).

14.

Az, hogy egy eszköz vagy kötelezettség önálló eszköz vagy kötelezettség, eszközcsoport, kötelezettségcsoport vagy eszközök és kötelezettségek csoportja, a megjelenítés vagy a közzététel céljából annak elszámolási egységétől függ. Az eszköz vagy kötelezettség elszámolási egységét azon IFRS alapján kell meghatározni, amely előírja vagy engedélyezi a valós értéken történő értékelést, kivéve ha a jelen IFRS másként rendelkezik.

Az ügylet

15.

A valós értéken történő értékelés feltételezi, hogy az eszköz vagy kötelezettség piaci szereplők közötti olyan szabályos ügylet alapján került kicserélésre, amely az eszköz értékesítésére vagy a kötelezettség átruházására irányult az értékelés időpontjában a fennálló piaci feltételek mellett.

16.

A valós értéken történő értékelés feltételezi, hogy az eszköz értékesítésére vagy a kötelezettség átruházására irányuló ügylet az alábbiak valamelyikén megy végbe:

(a)	az eszköz vagy a kötelezettség elsődleges piacán; vagy

(b)	elsődleges piac hiányában az eszköz vagy a kötelezettség számára legkedvezőbb piacon.

17.

A gazdálkodó egységnek nem kell kimerítő kutatásba fognia az összes piacot illetően az elsődleges piac vagy elsődleges piac híján a legkedvezőbb piac azonosítása érdekében, viszont köteles minden ésszerűen elérhető információt figyelembe venni. Ellentétes bizonyíték hiányában az a piac tekintendő az elsődleges piacnak – illetve elsődleges piac hiányában a legkedvezőbb piacnak –, amelyen a gazdálkodó egység normális esetben ügyletet kötne az eszköz értékesítése vagy a kötelezettség átruházása érdekében.

18.

Ha az eszköznek vagy kötelezettségnek van elsődleges piaca, a valós értéken történő értékelésnek a szóban forgó piac árát kell tükröznie (akár közvetlenül megfigyelhető a szóban forgó ár, akár egy másik értékelési technika segítségével kerül megbecslésre), akkor is, ha előfordulhat, hogy az értékelés időpontjában egy másik piacon kedvezőbb lenne az ár.

19.

A gazdálkodó egységnek az értékelés időpontjában hozzá kell férnie az elsődleges (vagy a legkedvezőbb) piachoz. Mivel a különböző tevékenységekkel rendelkező különböző gazdálkodó egységek (és a gazdálkodó egységeken belüli üzleti tevékenységek) különböző piacokhoz rendelkezhetnek hozzáféréssel, ugyanazon eszköz vagy kötelezettség esetében a különböző gazdálkodó egységeknél (és a gazdálkodó egységeken belüli üzleti tevékenységeknél) eltérhet az elsődleges (vagy legkedvezőbb) piac. Ezért az elsődleges (vagy legkedvezőbb) piacot (és így a piaci szereplőket) a gazdálkodó egység szemszögéből kell mérlegelni, ami által megengedhetők a különböző tevékenységű gazdálkodó egységek közötti eltérések.

20.

Bár a gazdálkodó egységnek rendelkeznie kell a piachoz való hozzáférés képességével, a gazdálkodó egységnek nem kell képesnek lennie az adott eszköz értékesítésére, illetve az adott kötelezettség átruházására az értékelés időpontjában ahhoz, hogy képes legyen elvégezni a valós értéken történő értékelést az adott piac ára alapján.

21.

Ha nincs is olyan megfigyelhető piac, amely árazási információt nyújthatna egy eszköz értékesítéséről vagy egy kötelezettség átruházásáról az értékelés időpontjában, a valós értéken történő értékelés során azt kell feltételezni, hogy az ügylet annak a piaci szereplőnek a szempontjából, aki az eszköz tulajdonosa vagy a kötelezettség adósa, ebben az időpontban megy végbe. Ez a feltételezett ügylet kialakít egy alapot az eszköz értékesítési, illetve a kötelezettség átruházási ára tekintetében.

Piaci szereplők

22.

A gazdálkodó egység köteles az eszköz vagy kötelezettség valós értékét azon feltételezések felhasználásával értékelni, amelyeket a piaci szereplők használnának az eszköz vagy a kötelezettség árazásakor, feltételezve, hogy a piaci szereplők gazdasági érdekük szerint járnak el.

23.

Az említett feltételezések kialakítása során a gazdálkodó egységnek nem kell konkrét piaci szereplőket azonosítania. Ehelyett a gazdálkodó egység köteles megállapítani azokat a jellemzőket, amelyek általánosságban megkülönböztetik a piaci szereplőket, figyelembe véve az alábbiakra jellemző tényezőket:

(a)	az eszköz vagy a kötelezettség;

(b)	az eszköz vagy a kötelezettség elsődleges (vagy legkedvezőbb) piaca; és

(c)	azok a piaci szereplők, akikkel a gazdálkodó egység ügyletet kötne az adott piacon.

Az ár

24.

A valós érték az az ár, amelyet egy eszköz értékesítésekor kapnának, illetve egy kötelezettség átruházásakor kifizetnének az elsődleges (vagy legkedvezőbb) piacon egy szabályos ügylet alapján az értékelés időpontjában, a fennálló piaci feltételek mellett (vagyis egy kilépési ár), függetlenül attól, hogy az adott ár közvetlenül megfigyelhető-e vagy más értékelési technika segítségével megbecsülhető-e.

25.

Az elsődleges (vagy legkedvezőbb) piacon az eszköz vagy a kötelezettség értékelésére használt ár nem módosítható az ügyleti költségekkel. Az ügyleti költségeket a többi IFRS-nek megfelelően kell elszámolni. Az ügyleti költségek nem az eszköz vagy a kötelezettség jellemzői; sokkal inkább az ügylethez tartoznak, és eltérőek lesznek attól függően, hogy a gazdálkodó egység milyen módon köt ügyletet az eszköz, illetve a kötelezettség tekintetében.

26.

Az ügyleti költségek nem tartalmazzák a szállítási költségeket. Ha a hely az eszköz jellemző tulajdonsága (ez lehet a helyzet például egy áruval), az elsődleges (vagy legkedvezőbb) piaci árat módosítani kell azon esetleges költségekkel, amelyek az eszköz adott helyéről az említett piacra való szállításával kapcsolatban merülnek fel.

A nem pénzügyi eszközökre történő alkalmazás

A nem pénzügyi eszközök legértékesebb és legjobb hasznosítása

27.

Egy nem pénzügyi eszköz valós értéken történő értékelése figyelembe veszi a piaci szereplő azon képességét, hogy gazdasági előnyöket generáljon az eszköz legértékesebb és legjobb hasznosítása vagy egy másik olyan piaci szereplő részére történő eladása útján, aki az eszközt a legértékesebb és a legjobb módon fogja használni.

28.

Egy nem pénzügyi eszköz legértékesebb és legjobb hasznosítása az eszköz olyan használatát veszi figyelembe, amely az alábbiak szerint fizikailag lehetséges, jogilag megengedett és pénzügyileg kivitelezhető:

(a)	A fizikailag lehetséges használat figyelembe veszi az eszköz azon fizikai jellemzőit, amelyeket a piaci szereplők figyelembe vennének az eszköz árazásakor (például egy ingatlan helye vagy nagysága).

(b)	A jogilag megengedett használat figyelembe veszi az eszköz használatára vonatkozó azon esetleges jogi korlátozásokat, amelyeket a piaci szereplők figyelembe vennének az eszköz árazásakor (például egy ingatlanra vonatkozó építésrendészeti szabályok).

(c)

A pénzügyileg kivitelezhető használat figyelembe veszi, hogy az eszköz fizikailag lehetséges és jogilag megengedett használata megfelelő jövedelmet vagy cash flow-kat generál-e (figyelembe véve az eszköz adott használatra való átalakításának költségeit is) ahhoz, hogy olyan befektetési megtérülést produkáljon, amelyet a piaci szereplők megkívánnának az adott felhasználású szóban forgó eszközbe történt befektetéstől.

29.

A legértékesebb és legjobb hasznosítás a piaci szereplők szemszögéből kerül meghatározásra, akkor is, ha a gazdálkodó egység eltérő használatot tervez. Ugyanakkor egy nem pénzügyi eszköz folyó használata a gazdálkodó egység által annak legértékesebb és legjobb hasznosításának vélelmezendő, kivéve, ha a piaci vagy egyéb tényezők azt sugallják, hogy a piaci szereplők által történő eltérő használat maximalizálná az eszköz értékét.

30.

Versenyképességének védelme érdekében vagy egyéb okból előfordulhat, hogy a gazdálkodó egység nem kíván aktívan használni egy megszerzett nem pénzügyi eszközt, vagy az eszközt nem annak legértékesebb és legjobb hasznosítása szerint kívánja használni. Például ez lehet a helyzet egy olyan megszerzett immateriális eszköz esetében, amelyet a gazdálkodó egység védekezően kíván felhasználni, azáltal, hogy másokat megakadályoz annak használatában. Mindazonáltal a gazdálkodó egység köteles a nem pénzügyi eszközt annak a piaci szereplők által megvalósított, feltételezett legértékesebb és legjobb hasznosítása alapján értékelni.

Értékelési hipotézis a nem pénzügyi eszközök esetében

31.

Egy nem pénzügyi eszköz legértékesebb és legjobb hasznosítása az alábbiak szerint megállapítja az eszköz valós értékének meghatározásához használt értékelési hipotézist:

(a)

Előfordulhat, hogy egy nem pénzügyi eszköz legértékesebb és legjobb hasznosítása az eszköz egyéb eszközökkel együtt, csoportként történő használata (beépítés vagy a használatra történő egyéb konfigurálás) vagy más eszközökkel és kötelezettségekkel együtt (például egy üzleti tevékenységben) történő használata útján biztosítja a maximális értéket a piaci szereplők számára.

(i)

Ha az eszköz legértékesebb és legjobb hasznosítása akkor valósul meg, amikor az eszközt más eszközökkel vagy más eszközökkel és kötelezettségekkel együtt használják, az eszköz valós értéke az az ár, amelyet az eszköz értékesítésére irányuló ügylet alapján kapnának, feltételezve, hogy az eszközt más eszközökkel vagy más eszközökkel és kötelezettségekkel együtt fogják használni, és hogy ezek az eszközök és kötelezettségek (vagyis az eszközt kiegészítő eszközök és a kapcsolódó kötelezettségek) elérhetők lesznek a piaci szereplők számára.

(ii)	Az eszközhöz és az egymást kiegészítő eszközökhöz kapcsolódó kötelezettségek magukban foglalják a működő tőkét finanszírozó kötelezettségeket, viszont nem tartalmazzák az eszközcsoporton kívüli eszközök finanszírozására használt kötelezettségeket.

(iii)

A nem pénzügyi eszközök legértékesebb és legjobb hasznosítására vonatkozó feltételezéseknek egységesnek kell lenniük az eszközcsoport összes eszköze (amelyek tekintetében a legértékesebb és legjobb hasznosítás releváns) vagy az eszközök és kötelezettségek azon csoportja tekintetében, amelyen belül az eszközt használni fogják.

(b)

Előfordulhat, hogy egy nem pénzügyi eszköz legértékesebb és legjobb hasznosítása az eszköz önálló használata útján biztosítja a maximális értéket a piaci szereplők számára. Ha az eszköz legértékesebb és legjobb hasznosítása akkor valósul meg, amikor az eszközt önállóan használják, az eszköz valós értéke az az ár, amelyet az eszköz olyan piaci szereplők részére történő értékesítésére irányuló ügylet alapján kapnának, akik az eszközt önállóan használnák.

32.

Egy nem pénzügyi eszköz valós értéken történő értékelése feltételezi, hogy az eszközt a többi IFRS-ben meghatározott elszámolási egységnek megfelelően értékesítik (amely egy egyedi eszköz is lehet). Akkor is ez a helyzet, ha a valós értéken történő értékelés feltételezi, hogy az eszköz legértékesebb és legjobb hasznosítása akkor valósul meg, amikor az eszközt más eszközökkel vagy más eszközökkel és kötelezettségekkel együtt használják, mivel a valós értéken történő értékelés feltételezi, hogy a piaci szereplő már rendelkezik a kiegészítő eszközökkel és az azokhoz kapcsolódó kötelezettségekkel.

33.

A B3. bekezdés leírja az értékelési hipotézis elv nem pénzügyi eszközökre történő alkalmazását.

A kötelezettségekre és a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumaira történő alkalmazás

Általános elvek

34.

A valós értéken történő értékelés azt feltételezi, hogy a pénzügyi vagy nem pénzügyi kötelezettség, illetve a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentuma (például egy üzleti kombinációban ellenértékként kibocsátott tőkerészesedések) az értékelés időpontjában átruházásra kerül egy piaci szereplőre. Egy kötelezettség vagy a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumának átruházása a következőket feltételezi:

(a)	A kötelezettség nyitott marad, a piaci szereplő átvevő pedig köteles teljesíteni a kötelmet. A kötelezettséget nem rendezik a másik féllel, illetve egyéb módon sem szűnik meg az értékelés időpontjában.

(b)	A gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentuma fedezetlen marad, és a piaci szereplő átvevő átveszi az instrumentummal kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket. Az instrumentumot nem érvénytelenítik, illetve az egyéb módon sem szűnik meg az értékelés időpontjában.

35.

Ha nincs is olyan megfigyelhető piac, amely árazási információt nyújtana egy kötelezettség vagy a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumának átruházásáról (például azért, mert szerződéses vagy egyéb jogi korlátozások megakadályozzák az ilyen jellegű tételek átruházását), akkor is létezhet egy megfigyelhető piac a szóban forgó tételekre tekintettel, ha azok más feleknek eszközként vannak a tulajdonában (például vállalati kötvény vagy egy gazdálkodó egység részvényeire vonatkozó vételi opció).

36.

Mindenesetre a gazdálkodó egység köteles maximalizálni a vonatkozó megfigyelhető inputok használatát és minimalizálni a nem megfigyelhető inputok használatát a valós értéken történő értékelés céljának elérése érdekében, amely a következő: megbecsülni azt az árat, amelyen a kötelezettség vagy a tőkeinstrumentum átruházására irányuló szabályos ügylet végbemenne a piaci szereplők között az értékelés időpontjában a fennálló piaci feltételek mellett.

Olyan kötelezettségek és tőkeinstrumentumok, amelyek más feleknek eszközként vannak a tulajdonában

37.

Ha egy azonos vagy hasonló kötelezettség, illetve a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumának átruházására vonatkozó jegyzett ár nem áll rendelkezésre, és az azonos tétel eszközként van egy másik fél tulajdonában, a gazdálkodó egység köteles a kötelezettség vagy tőkeinstrumentum valós értékét annak a piaci szereplőnek a szemszögéből megállapítani, akinek az azonos tétel az értékelés időpontjában eszközként van a tulajdonában.

38.

Ilyen esetekben a gazdálkodó egység a kötelezettség vagy a tőkeinstrumentum valós értékét a következők szerint határozza meg:

(a)	egy másik fél által eszközként tulajdonolt azonos tétel aktív piacon jegyzett árának felhasználásával, amennyiben ez az ár rendelkezésre áll.

(b)	ha az említett ár nem áll rendelkezésre, más megfigyelhető inputok, például olyan piacon jegyzett ár felhasználásával, amely nem aktív a másik fél által eszközként tulajdonolt azonos tétel tekintetében.

(c)

ha az (a) és a (b) pontban szereplő megfigyelhető árak nem állnak rendelkezésre, más értékelési technika felhasználásával, például:

(i)	jövedelem-szempontú megközelítés (például egy olyan jelenérték-technika, amely figyelembe veszi azokat a jövőbeli cash flow-kat, amelyek megszerzésére a piaci szereplő a kötelezettség vagy a tőkeinstrumentum eszközként való tulajdonlása alapján számít, lásd a B10. és a B11. bekezdést).

(ii)	piaci megközelítés (például más felek által eszközként tulajdonolt hasonló kötelezettségekre vagy tőkeinstrumentumokra vonatkozó jegyzett árak; lásd a B5–B7. bekezdést).

39.

A gazdálkodó egység csak akkor köteles módosítani azon kötelezettség vagy a gazdálkodó egység azon saját tőkeinstrumentumának jegyzett árát, amely egy másik félnek eszközként van a tulajdonában, ha vannak olyan, az eszközre jellemző sajátos tényezők, amelyek nem alkalmazandók a kötelezettség vagy a tőkeinstrumentum valós értéken történő értékelésére. A gazdálkodó egység köteles gondoskodni arról, hogy az eszköz ára ne tükrözze az adott eszköz értékesítését akadályozó korlátozás hatását. Azok közé a tényezők közé, amelyek azt jelezhetik, hogy az eszköz jegyzett árát módosítani kell, többek között az alábbiak tartoznak:

(a)

Az eszköz jegyzett ára egy hasonló (de nem azonos), egy másik fél által eszközként tulajdonolt kötelezettségre vagy tőkeinstrumentumra vonatkozik. Például a kötelezettség vagy tőkeinstrumentum olyan sajátos jellemzővel rendelkezhet (például a kibocsátó hitelminősége), amely eltér az eszközként tulajdonolt hasonló kötelezettség vagy tőkeinstrumentum valós értékében tükröződő jellemzőtől.

(b)

Az eszköz elszámolási egysége nem egyezik meg a kötelezettség vagy a tőkeinstrumentum elszámolási egységével. A kötelezettségek estében például néhány esetben az eszköz ára egy olyan csomag összevont árát tükrözi, amely magában foglalja mind a kibocsátónak járó összegeket, mind a harmadik személy által megvalósított hitelképesség-növelést. Ha a kötelezettség elszámolási egysége nem az összevont csomagra vonatkozik, a cél az, hogy a kibocsátó kötelezettségének, nem pedig az összevont csomagnak a valós értékét határozzák meg. Így ilyen esetekben a gazdálkodó egység úgy módosítaná az eszköz tekintetében megfigyelt árat, hogy kizárja a harmadik fél által megvalósított hitelképesség-növelést.

Olyan kötelezettségek és tőkeinstrumentumok, amelyek nem eszközként vannak más felek tulajdonában

40.

Ha egy azonos vagy hasonló kötelezettség, illetve a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumának átruházására vonatkozó jegyzett ár nem áll rendelkezésre, és az azonos tétel nem eszközként van egy másik fél tulajdonában, a gazdálkodó egység egy értékelési technika alkalmazásával köteles a kötelezettség vagy tőkeinstrumentum valós értékét annak a piaci szereplőnek a szemszögéből megállapítani, aki a kötelezettséggel tartozik vagy aki a tőkére vonatkozó igényt kibocsátotta.

41.

Például egy jelenértékmódszer alkalmazásakor a gazdálkodó egység figyelembe veheti az alábbiak valamelyikét:

(a)	azokat a jövőbeni pénzkiadásokat, amelyekre egy piaci szereplő a kötelem teljesítése során számít, ideértve azt az ellenértéket is, amelyet a piaci szereplő a kötelem vállalásáért kérne (lásd a B31–B33. bekezdést).

(b)

azt az összeget, amelyet egy piaci szereplő egy azonos kötelezettségre vagy tőkeinstrumentumra vonatkozó ügyletkötésért vagy egy azonos kötelezettség vagy tőkeinstrumentum kibocsátásáért kapna, azon feltételezések felhasználásával, amelyeket a piaci szereplők használnának az azonos (például ugyanolyan hiteljellemzőkkel rendelkező) tétel árazásakor az elsődleges (vagy legkedvezőbb) piacon egy kötelezettség vagy tőkeinstrumentum azonos szerződési feltételek mellett történő kibocsátásáért.

Nemteljesítési kockázat

42.

Egy kötelezettség valós értéke tükrözi a nemteljesítési kockázat hatását. A nemteljesítési kockázat magában foglalja a gazdálkodó egység saját hitelkockázatát (az IFRS 7 Pénzügyi instrumentumok: közzétételek standardban meghatározottak szerint), azonban nem korlátozódhat erre. A nemteljesítési kockázatot a kötelezettség átruházása előtt és után azonosnak feltételezik.

43.

Egy kötelezettség valós értékének értékelésekor a gazdálkodó egység köteles figyelembe venni hitelkockázatának (hitelképességi besorolásának) hatását, valamint minden más olyan tényezőt, amely befolyásolhatja annak valószínűségét, hogy a kötelmet teljesítik, illetve nem teljesítik. Az említett hatás a kötelezettségtől függően eltérő lehet, például a tekintetben, hogy:

(a)	a kötelezettség készpénz átadására irányuló kötelem (pénzügyi kötelezettség) vagy áruk, illetve szolgáltatások átadására, illetve teljesítésére irányuló kötelem (nem pénzügyi kötelezettség).

(b)	melyek a kötelezettséghez kapcsolódó esetleges hitelképesség-növelés feltételei.

44.

Egy kötelezettség valós értéke annak elszámolási egysége alapján tükrözi a nemteljesítési kockázat hatását. Azon kötelezettség kibocsátója, amely harmadik fél által megvalósított elválaszthatatlan hitelképesség-növeléssel került kibocsátásra, amely hitelképesség-növelést a kötelezettségtől elkülönítve számolnak el, nem foglalhatja bele a hitelképesség-növelés (például egy tartozás tekintetében harmadik személy által vállalt kezesség) hatását a kötelezettség valós értéken történő értékelésébe. Ha a hitelképesség-növelést a kötelezettségtől elkülönítve számolják el, a kötelezettség valós értékének meghatározásakor a kibocsátó saját hitelképességi besorolását venné figyelembe, nem a harmadik személy kezesét.

A kötelezettségnek vagy a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumának az átruházását akadályozó korlátozás

45.

Amikor meghatározza egy kötelezettség vagy saját tőkeinstrumentumának valós értékét, a gazdálkodó egység nem szerepeltethet olyan külön inputot, és nem szerepeltetheti más inputok olyan módosítását, amely a tétel átruházását akadályozó korlátozás létezésével kapcsolatos. A kötelezettségnek vagy a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumának az átruházását akadályozó korlátozás hatása hallgatólagosan vagy kifejezetten szerepel a valós értéken történő értékelés többi inputjában.

46.

Például az ügylet időpontjában mind a hitelező, mind a kötelezett elfogadta a kötelezettség ügyleti árát annak ismeretében, hogy a kötelem olyan korlátozást tartalmaz, amely megakadályozza annak átruházását. Annak eredményeként, hogy a korlátozás szerepel az ügyleti árban, nincs szükség külön inputra vagy egy meglévő input módosítására az ügylet időpontjában az átruházási korlátozás hatásának tükrözése érdekében. Hasonlóképpen, nincs szükség külön inputra vagy egy meglévő input módosítására a későbbi értékelési időpontokban sem az átruházási korlátozás hatásának tükrözése érdekében.

Látra szóló pénzügyi kötelezettség

47.

A látra szóló pénzügyi kötelezettség (pl. látra szóló betét) valós értéke nem kevesebb, mint a látra szólóan megfizetendő összeg, azon első időponttól diszkontálva, amelytől az összeg megfizetése követelhető.

A piaci kockázatokban vagy a másik fél hitelkockázatában ellensúlyozó pozícióval rendelkező pénzügyi eszközökre és pénzügyi kötelezettségekre való alkalmazás

48.

Az a gazdálkodó egység, amely pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek egy csoportjának tulajdonosa, ki van téve (az IFRS 7 standardban meghatározott) piaci kockázatoknak, valamint minden egyes másik fél hitelkockázatának (az IFRS 7 standardban meghatározottak szerint). Ha a gazdálkodó egység a pénzügyi eszközök és a pénzügyi kötelezettségek említett csoportját a piaci kockázatoknak vagy a hitelkockázatoknak való nettó kitettsége alapján kezeli, a gazdálkodó egység számára megengedett a jelen IFRS-re vonatkozó kivétel alkalmazása a valós érték meghatározása tekintetében. Ez a kivétel megengedi a gazdálkodó egységnek, hogy a pénzügyi eszközök és a pénzügyi kötelezettségek csoportjának valós értékét annak az árnak az alapján határozza meg, amelyet egy nettó hosszú pozíció (vagyis egy eszköz) adott kockázati kitettségért történő eladásáért vagy egy nettó rövid pozíció (azaz egy kötelezettség) adott kockázati kitettségért történő átruházásáért kapna egy piaci szereplők közötti szabályos ügyletben az értékelés időpontjában a fennálló piaci feltételek mellett. Ennek megfelelően a gazdálkodó egység a pénzügyi eszközök és a pénzügyi kötelezettségek csoportjának valós értékét azzal összhangban köteles értékelni, ahogy a piaci szereplők áraznák a nettó kockázati kitettséget az értékelés időpontjában.

49.

A gazdálkodó egység számára csak akkor megengedett a 48. bekezdésben szereplő kivétel alkalmazása, ha a gazdálkodó egység megfelel az alábbiak mindegyikének:

(a)	egy adott piaci kockázatnak (vagy kockázatoknak) vagy egy konkrét másik fél hitelkockázatának való nettó kitettsége alapján kezeli a pénzügyi eszközök és a pénzügyi kötelezettségek csoportját a gazdálkodó egység dokumentált kockázatkezelési vagy befektetési stratégiájával összhangban;

(b)	az említettek alapján információt nyújt a pénzügyi eszközök és a pénzügyi kötelezettségek csoportjáról a gazdálkodó egységnek az IAS 24 Kapcsolt felekre vonatkozó közzétételek standardban meghatározottak szerinti kulcspozíciókban lévő vezetői részére; és

(c)	kötelezően elő van írva számára, hogy a pénzügyi eszközök és a pénzügyi kötelezettségek említett csoportját a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban minden egyes beszámolási időszak végén valós értéken értékelje, illetve ezt választotta.

50.

A 48. bekezdésben szereplő kivétel nem vonatkozik a pénzügyi kimutatások prezentálására. Bizonyos esetekben a pénzügyi instrumentumok pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban történő prezentálásának alapja eltér a pénzügyi instrumentumok értékelési alapjától, például ha egy IFRS nem írja elő vagy nem engedi meg a pénzügyi instrumentumok nettó alapon történő prezentálását. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy a gazdálkodó egységnek a portfóliószintű módosításokat (lásd az 53–56. bekezdést) fel kell osztania a pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek azon csoportját alkotó egyedi eszközök vagy kötelezettségek között, amelyet a gazdálkodó egység nettó kockázati kitettsége alapján kezelnek. A gazdálkodó egység köteles ezeket a felosztásokat ésszerűen és következetesen, a körülményeknek megfelelő módszer használatával elvégezni.

51.

A gazdálkodó egység a 48. bekezdésben szereplő kivétel alkalmazása érdekében köteles számviteli politikai döntést hozni az IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák standardnak megfelelően. A kivételt alkalmazó gazdálkodó egység köteles ezt a számviteli politikát – ideértve a vételi és ajánlati módosítások elosztására vonatkozó politikáját is, ha van (lásd az 53–55. bekezdést) – egy adott portfólió esetében időszakról időszakra következetesen alkalmazni.

52.

A 48. bekezdésben szereplő kivétel csak az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: megjelenítés és értékelés standard vagy az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standard hatálya alá tartozó pénzügyi eszközökre és pénzügyi kötelezettségekre vonatkozik.

Piaci kockázatoknak való kitettség

53.

Ha a 48. bekezdésben szereplő kivételt a gazdálkodó egység arra használja, hogy meghatározza egy adott piaci kockázatnak (vagy kockázatoknak) való nettó kitettsége alapján kezelt pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek egy csoportjának valós értékét, a gazdálkodó egység köteles a vételi és ajánlati ár közötti különbözeten belüli azon árat alkalmazni, amely a leginkább képviseli a valós értéket a gazdálkodó egységnek az említett piaci kockázatoknak való kitettségére vonatkozó körülmények közepette (lásd a 70. és a 71. bekezdést).

54.

A 48. bekezdésben szereplő kivétel alkalmazásakor a gazdálkodó egység köteles gondoskodni arról, hogy az a piaci kockázat (vagy kockázatok), amelynek a gazdálkodó egység a pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek szóban forgó csoportján belül ki van téve, lényegében ugyanaz legyen. Például egy gazdálkodó egység nem vonna össze egy pénzügyi eszközzel kapcsolatos kamatlábkockázatot egy pénzügyi kötelezettséggel kapcsolatos árupiaci árfolyamkockázattal, mivel ha így tenne, azzal nem csökkentené a gazdálkodó egység kamatlábkockázatnak vagy árupiaci árfolyamkockázatnak való kitettségét. A 48. bekezdésben szereplő kivétel alkalmazásakor minden abból származó báziskockázatot, hogy a piaci kockázat paraméterei nem azonosak, figyelembe kell venni a csoporton belüli pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek valós értéken történő értékelésekor.

55.

Hasonlóképpen, a gazdálkodó egység pénzügyi eszközökből és pénzügyi kötelezettségekből eredő, egy adott piaci kockázatnak (vagy kockázatoknak) való kitettsége tartamának lényegében azonosnak kell lennie. Például az a gazdálkodó egység, amely egy 12 hónapos futures szerződést használ a 12 havi kamatlábkockázatnak való kitettséggel szemben egy ötéves pénzügyi instrumentum tekintetében, egy olyan csoporton belül, amely kizárólag az említett pénzügyi eszközökből és pénzügyi kötelezettségekből áll, a 12 havi kamatlábkockázatnak való kitettség valós értékét nettó alapon értékeli, a fennmaradó (vagyis 2-5 évre szóló) kamatlábkockázatnak való kitettséget pedig bruttó alapon.

Egy konkrét fél hitelkockázatának való kitettség

56.

Amikor a 48. bekezdésben szereplő kivételt egy másik féllel kötött ügyletben szereplő pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek egy csoportjának valós értéke meghatározására használja, a gazdálkodó egység köteles a valós értéken történő értékelésbe belefoglalni a gazdálkodó egység nettó kitettségét a másik fél hitelkockázatának, illetve a másik fél nettó kitettségét a gazdálkodó egység hitelkockázatának, ha a piaci szereplők figyelembe vennének minden olyan meglévő megállapodást, amely nemteljesítés esetén csökkenti a hitelkockázati kitettséget (például a másik féllel kötött nettósítási keretszerződés vagy egy olyan megállapodás, amely előírja a biztosítékadást a feleknek a másik fél hitelkockázatának való nettó kitettsége alapján). A valós értéken történő értékelésnek tükröznie kell a piaci szereplők azzal kapcsolatos várakozásait, hogy mennyire valószínű, hogy nemteljesítés esetén egy ilyen megállapodás jogi úton kikényszeríthető.

Valós érték a kezdeti megjelenítéskor

57.

Ha egy eszközt megszereznek vagy egy kötelezettséget átvállalnak a szóban forgó eszközre vagy kötelezettségre vonatkozó csereügyletben, az ügyleti ár az eszköz megszerzéséért fizetett, illetve a kötelezettség átvállalásáért kapott ár (belépési ár). Ezzel szemben az eszköz vagy a kötelezettség valós értéke az az ár, amelyet az eszköz eladásáért kapnának, vagy a kötelezettség átruházásáért fizetnének (kilépési ár). A gazdálkodó egységek nem feltétlenül azon az áron értékesítik az eszközöket, amelyért azokat megszerezték. Hasonlóképpen, a gazdálkodó egységek nem feltétlenül azon az áron ruházzák át a kötelezettségeket, amelyet azok átvállalásáért kaptak.

58.

Az ügyleti ár számos esetben megegyezik a valós értékkel (például ez lehet a helyzet, amikor az ügylet időpontjában végbemegy egy eszközvásárlási ügylet azon a piacon, amelyen az eszközt értékesítenék).

59.

Annak meghatározásakor, hogy a kezdeti megjelenítéskori valós érték megegyezik-e az ügyleti árral, a gazdálkodó egység köteles figyelembe venni az ügyletre és az eszközre vagy kötelezettségre vonatkozó sajátos tényezőket. A B4. bekezdés olyan helyzeteket ír le, amelyekben előfordulhat, hogy az ügyleti ár nem az eszköz vagy a kötelezettség kezdeti megjelenítéskori valós értékét képviseli.

60.

Ha egy másik IFRS előírja vagy megengedi, hogy a gazdálkodó egység egy eszközt vagy kötelezettséget kezdetben valós értéken értékeljen, és az ügyleti ár eltér a valós értéktől, a gazdálkodó egység köteles az ebből származó nyereséget vagy veszteséget megjeleníteni az eredményben, kivéve, ha az adott IFRS másként rendelkezik.

Értékelési technikák

61.

A gazdálkodó egység olyan értékelési technikákat köteles használni, amelyek az adott körülmények közepette megfelelőek, és amelyek tekintetében elegendő adat áll rendelkezésre a valós érték meghatározásához, a vonatkozó megfigyelhető inputok használatának maximalizálásával és a nem megfigyelhető inputok használatának minimalizálásával.

62.

Az értékelési módszer alkalmazásának célja az, hogy megbecsüljék azt az árat, amelyen az eszköz értékesítésére vagy a kötelezettség átruházására irányuló szabályos ügylet végbemenne a piaci szereplők között az értékelés időpontjában a fennálló piaci feltételek mellett. Három széles körben használt értékelési módszer létezik: a piaci megközelítés, a bekerülésiérték-megközelítés és a jövedelem-szempontú megközelítés. E megközelítések főbb jellemzői a B5–B11. bekezdésben kerültek összefoglalásra. A gazdálkodó egység az értékelési módszereket egy vagy több említett megközelítésnek megfelelően köteles használni a valós érték meghatározása érdekében.

63.

Néhány esetben egyetlen értékelési módszer lesz a megfelelő (például amikor egy eszközt vagy kötelezettséget az azonos eszközökre vagy kötelezettségekre vonatkozó aktív piac jegyzett árainak használatával értékelnek). Más esetekben összetett értékelési módszerek alkalmazása lehet a helyénvaló (például ez lehet a helyzet egy pénztermelő egység értékelésekor). Ha összetett értékelési módszereket használnak a valós érték meghatározásához, az eredményeket (vagyis a valós értékre utaló megfelelő jelzéseket) az említett eredmények által jelzett értéktartományok ésszerűségét figyelembe véve kell értékelni. A valós értéken történő értékelés az említett tartományon belüli azon pont, amely az adott körülmények között a leginkább reprezentatív a valós érték tekintetében.

64.

Ha az ügyleti ár a valós érték a kezdeti megjelenítéskor, és a későbbi időszakokban olyan értékelési technikát használnak a valós érték meghatározására, amely nem megfigyelhető inputokat alkalmaz, az értékelési technikát úgy kell kalibrálni, hogy a kezdeti értékeléskor az értékelési technika eredménye megegyezzen az ügyleti árral. A kalibrálás biztosítja, hogy az értékelési technika tükrözze a fennálló piaci feltételeket, és segíti a gazdálkodó egységet annak meghatározásában, hogy szükség van-e az értékelési technika módosítására (például lehetnek az eszköznek vagy a kötelezettségnek olyan jellemzői, amelyeket az értékelési technika nem képes megragadni). A kezdeti megjelenítést követően, a valós érték olyan értékelési technikával vagy technikákkal történő értékelésekor, amelyek nem megfigyelhető inputokat használnak, a gazdálkodó egység köteles gondoskodni arról, hogy az említett értékelési módszerek tükrözzék a megfigyelhető piaci adatokat (például a hasonló eszközök vagy kötelezettségek árát) az értékelés időpontjában.

65.

A valós érték meghatározására használt értékelési módszereket következetesen kell alkalmazni. Azonban az értékelési technikában vagy annak alkalmazásában eszközölt változtatás (például a súlyozásban bekövetkezett változás, amikor több értékelési módszert használnak vagy egy értékelési technika tekintetében alkalmazott változás) helyénvaló, ha a változás olyan értékelést eredményez, amely az adott körülmények között ugyanannyira vagy még jobban kifejezi a valós értéket. Ez lehet a helyzet például, ha az alábbi események valamelyike bekövetkezik:

(a)	új piacok jönnek létre;

(b)	új információk válnak elérhetővé;

(c)	a korábban felhasznált információ már nem hozzáférhető;

(d)	fejlődnek az értékelési technikák; vagy

(e)	megváltoznak a piaci feltételek.

66.

Az értékelési technikában vagy annak alkalmazásában bekövetkezett változásból eredő módosításokat az IAS 8 standardnak megfelelően a számviteli becslésekben bekövetkezett változásként kell elszámolni. Azonban az IAS 8 standardban a számviteli becslések változásai tekintetében szereplő közzétételek nem szükségesek az értékelési technikában vagy annak alkalmazásában bekövetkezett változásból eredő módosítások esetében.

Az értékelési technikák inputjai

Általános elvek

67.

A valós érték meghatározására használt értékelési módszereknek maximalizálniuk kell a vonatkozó megfigyelhető inputok használatát, és minimalizálniuk kell a megfigyelhetetlen inputok használatát.

68.

Például a következő piacokon lehetnek megfigyelhetők az inputok egyes eszközök és kötelezettségek (pl. pénzügyi instrumentumok) esetében: tőzsdepiacok, kereskedői piacok, közvetítői piacok és megbízói piacok (lásd a B34. bekezdést).

69.

A gazdálkodó egység köteles olyan inputokat kiválasztani, amelyek megfelelnek az eszköz vagy a kötelezettség azon jellemzőinek, amelyeket a piaci szereplők az eszközre vagy a kötelezettségre vonatkozó ügylet esetében figyelembe vennének (lásd a 11. és a 12. bekezdést). Néhány esetben ezek a jellemzők módosítás, például felár vagy diszkont (például egy ellenőrzési felár vagy egy nem ellenőrző részesedés diszkontja) alkalmazását eredményezik. Azonban a valós értéken történő értékelés nem tartalmazhat olyan felárat vagy diszkontot, amely összeegyeztethetetlen azzal az elszámolási egységgel, amely abban az IFRS-ben szerepel, amely előírja vagy megengedi a valós értéken történő értékelést (lásd a 13. és a 14. bekezdést). Azok a felárak vagy diszkontok, amelyek a méretet a gazdálkodó egység tulajdonának jellemzőjeként jelenítik meg (konkrétan olyan gátló tényezőként, amely módosítja valamely eszköz vagy kötelezettség jegyzett árát, mivel a piacon a napi ügyletkötések száma nem elég a gazdálkodó egység által tulajdonolt mennyiség felvételére, ahogy az a 80. bekezdésben leírásra került), és nem az eszköz vagy a kötelezettség (például egy ellenőrzési felár egy ellenőrző részesedés valós értékének meghatározásakor) jellemzőjeként, nem megengedhetők a valós értéken történő értékelésben. Mindenesetre ha létezik jegyzett ár (vagyis 1. szintű input) valamely aktív piacon egy eszköz vagy egy kötelezettség tekintetében, a gazdálkodó egység köteles ezt az árat módosítás nélkül alkalmazni a valós érték meghatározásakor, kivéve a 79. bekezdésben meghatározott eseteket.

Vételi és ajánlati árakon alapuló inputok

70.

Ha egy valós értéken értékelt eszköz vagy kötelezettség vételi árral és ajánlati árral is rendelkezik (például egy kereskedői piacról származó inputtal), a vételi és ajánlati ár közötti különbözeten belüli azon árat kell használni a valós érték meghatározására, amely az adott körülmények között a legjobban tükrözi a valós értéket, függetlenül attól, hogy a valós érték hierarchiában hová kategorizálták az inputot (vagyis az 1., a 2. vagy a 3. szintbe; lásd a 72–90. bekezdést). Az eszközpozíciók esetében a vételi árak, a kötelezettségpozíciók esetében pedig az ajánlati árak használata megengedett, de nem kötelező.

71.

A jelen IFRS nem zárja ki a piaci középárazást vagy egyéb olyan árazási egyezményeket, amelyeket a piaci szereplők a vételi és ajánlati ár közötti különbözeten belüli valós értéken történő értékelés gyakorlati megoldásaként használnak.

A valósérték-hierarchia

72.

A valós értéken történő értékelés és a kapcsolódó közzétételek következetességének és összehasonlíthatóságának növelése érdekében a jelen IFRS megállapít egy valósérték-hierarchiát, amely három szintbe (lásd a 76–90. bekezdést) kategorizálja a valós érték meghatározására használt értékelési módszerek inputjait. A valósérték-hierarchia a legnagyobb jelentőséget az azonos eszközök vagy kötelezettségek aktív piacain meglévő jegyzett (nem módosított) áraknak (1. szintű inputok) tulajdonítja, a legkisebbet pedig a nem megfigyelhető inputoknak (3. szintű inputok).

73.

Néhány esetben az eszköz vagy kötelezettség valós értékének megállapítására használt inputokat a valósérték-hierarchián belül különböző szintekre lehet besorolni. Ezekben az esetekben a valós értéken történő értékelés a valósérték-hierarchiának teljes egészében abba a szintjébe kerül besorolásra, amelyben a teljes értékelés szempontjából jelentős legalacsonyabb szintű input szerepel. Annak felméréséhez, hogy egy konkrét input mennyire jelentős a teljes értékelés szempontjából, mérlegelés szükséges, amely során figyelembe kell venni az eszközre vagy a kötelezettségre vonatkozó tényezőket. A valós értéken alapuló értékelések elérése érdekében tett módosítások, például az értékesítés költségei a valós érték értékesítési költségekkel csökkentett meghatározásakor, nem vehetők figyelembe a valósérték-hierarchián belüli azon szint meghatározásakor, amelybe a valós értéken történő értékelést besorolták.

74.

A vonatkozó inputok elérhetősége és azok relatív szubjektivitása hatással lehet a megfelelő értékelési módszerek kiválasztására (lásd a 61. bekezdést). A valósérték-hierarchia azonban az értékelési módszerek inputjait rangsorolja, nem a valós érték meghatározására használt értékelési módszereket. Például egy jelenérték-technikával kialakított valós értéken történő értékelés a 2. vagy a 3. szintbe is besorolható, azoktól az inputoktól függően, amelyek a teljes értékelés szempontjából jelentősek, valamint a valósérték-hierarchia azon szintjétől függően, amelybe az említett inputok besorolásra kerültek.

75.

Ha egy megfigyelhető input egy nem megfigyelhető input használatával történő módosítást kíván meg, és ez a módosítás lényegesen magasabb vagy alacsonyabb valós értéken történő értékelést eredményez, az ennek következtében létrejövő értékelés a valósérték-hierarchián belül a 3. szintbe kerülne besorolásra. Például ha a piaci szereplő figyelembe venné az eszköz értékesítésére vonatkozó korlátozás hatását az eszköz árának megbecslésekor, a gazdálkodó egység módosítaná a jegyzett árat az említett korlátozás hatásának kifejezése érdekében. Ha a szóban forgó ár egy 2. szintű input, a módosítás pedig egy olyan nem megfigyelhető input, amely a teljes értékelés szempontjából jelentős, az értékelés a valósérték-hierarchián belül a 3. szintbe kerülne besorolásra.

1. szintű inputok

76.

Az 1. szintű inputok olyan jegyzett (nem módosított) árak azonos eszközök vagy kötelezettségek aktív piacain, amelyekhez a gazdálkodó egység az értékelés időpontjában hozzáférhet.

77.

A valamely aktív piacon jegyzett ár nyújtja a legmegbízhatóbb bizonyítékot a valós értékre, és ha rendelkezésre áll, módosítás nélkül kell alkalmazni a valós érték meghatározására, kivéve a 79. bekezdésben meghatározott eseteket.

78.

Számos olyan pénzügyi eszköz és pénzügyi kötelezettség esetében rendelkezésre áll egy 1. szintű input, amely eszközök vagy kötelezettségek közül néhány több aktív piacon is elcserélhető (például különböző tőzsdéken). Ezért az 1. szinten a hangsúly az alábbiak meghatározásán van:

(a)	az eszköz vagy kötelezettség elsődleges piaca vagy elsődleges piac hiányában az eszköz vagy a kötelezettség számára legkedvezőbb piac; és

(b)	hogy a gazdálkodó egység ügyletet köthet-e az eszközre vagy a kötelezettségre vonatkozóan az adott piacon az értékelés időpontjában szereplő áron.

79.

A gazdálkodó egység kizárólag az alábbi körülmények esetén módosíthatja az 1. szintű inputot:

(a)

ha a gazdálkodó egység nagy számú olyan hasonló (de nem azonos) eszközzel vagy kötelezettséggel rendelkezik, amelyeket valós értéken értékelnek, és valamely aktív piac jegyzett ára rendelkezésre áll, viszont ahhoz nem lehet könnyen külön-külön hozzáférni minden egyes szóban forgó eszköz vagy kötelezettség tekintetében (vagyis a gazdálkodó egység tulajdonában lévő hasonló eszközök vagy kötelezettségek nagy számát tekintve az értékelés időpontjában nehéz lenne árazási információt szerezni minden egyes egyedi eszköz vagy kötelezettség tekintetében). Ebben az esetben a gazdálkodó egység gyakorlati megoldásként a valós értéket olyan alternatív árazási módszer használatával is értékelheti, amely nem kizárólag jegyzett árakra támaszkodik (például mátrixárazás). Azonban az alternatív árazási módszer használata a valósérték-hierarchián belül alacsonyabb szintre besorolt valós értéken történő értékelést eredményez.

(b)

ha egy aktív piac jegyzett ára nem tükrözi a valós értéket az értékelés időpontjában. Ez lehet a helyzet például, ha jelentős események (például ügyletek egy megbízói piacon, kereskedések egy közvetítői piacon vagy bejelentések) mennek végbe egy piac lezárását követően, viszont az értékelés időpontját megelőzően. A gazdálkodó egység köteles megállapítani és következetesen alkalmazni egy politikát azon események azonosítására, amelyek hatással lehetnek a valós értéken történő értékelésekre. Azonban ha a jegyzett árat új információk alapján módosítják, a módosítás a valósérték-hierarchián belül alacsonyabb szintre besorolt valós értéken történő értékelést eredményez.

(c)

amikor egy kötelezettség vagy a gazdálkodó egység egy saját tőkeinstrumentumának valós értékét egy aktív piacon eszközként forgalomban lévő azonos tételek jegyzett árát felhasználva határozzák meg, és a szóban forgó árat a tételre vagy az eszközre sajátosan jellemző tényezők miatt módosítani kell (lásd a 39. bekezdést). Ha az eszköz jegyzett árát nem kell módosítani, az a valósérték-hierarchián belül az 1. szintre besorolt valós értéken történő értékelést eredményez. Azonban az eszköz jegyzett árának bármilyen módosítása a valósérték-hierarchián belül alacsonyabb szintre besorolt valós értéken történő értékelést eredményez.

80.

Ha a gazdálkodó egység egyetlen eszközben vagy kötelezettségben rendelkezik pozícióval (ideértve a sok azonos eszközt vagy kötelezettséget magában foglaló pozíciót, mint például a pénzügyi instrumentumok tulajdonlását), és az eszköz vagy kötelezettség egy aktív piacon forgalomban van, az eszköz vagy a kötelezettség valós értékét az 1. szinten belül kell értékelni, az egyedi eszköz vagy kötelezettség jegyzett árának és a gazdálkodó egység tulajdonában lévő mennyiségnek a szorzataként. Akkor is ez a helyzet, ha a piacon a napi ügyletkötések szokásos száma nem elegendő a gazdálkodó egység tulajdonában lévő mennyiség felvételére, és a pozíció egyetlen ügyletben történő értékesítésére tett megrendelések hatással lehetnek a jegyzett árra.

2. szintű inputok

81.

A 2. szintben szereplő inputok a jegyzett árakon kívüli, az eszköz vagy kötelezettség vonatkozásában akár közvetlenül, akár közvetve megfigyelhető inputok.

82.

Ha az eszközzel vagy a kötelezettséggel kapcsolatban létezik egy meghatározott (szerződéses) időtartam, az eszközre vagy a kötelezettségre vonatkozó teljes tartam tekintetében megfigyelhetőnek kell lennie egy 2. szintű inputnak. A 2. szintű inputok közé az alábbiak tartoznak:

(a)	a hasonló eszközök vagy kötelezettségek aktív piacokon jegyzett árai.

(b)	azonos vagy hasonló eszközök vagy kötelezettségek nem aktív piacokon jegyzett árai.

(c)

a jegyzett árakon kívül az eszköz vagy kötelezettség tekintetében egyéb megfigyelhető inputok, például:

(i)	az általánosan jegyzett időközökre megfigyelhető kamatlábak és hozamgörbék;

(ii)	vélelmezett volatilitások; és

(iii)

hitelképességi kamatkülönbözetek (credit spread-ek)

(d)	a piac által alátámasztott inputok.

83.

A 2. szintű inputok módosításai az eszközre vagy kötelezettségre jellemző tényezőktől függően változóak. Ezek közé a tényezők közé tartoznak a következők:

(a)	az eszköz állapota vagy helye;

(b)	annak mértéke, hogy az inputok mennyire kapcsolódnak az eszközzel vagy kötelezettséggel összehasonlítható tételekhez (ideértve a 39. bekezdésben leírt tényezőket is); és

(c)	annak a piacnak a volumene vagy aktivitási szintje, amelyen az inputokat megfigyelik.

84.

Egy olyan 2. szintű input módosítása, amely a teljes értékelés szempontjából jelentős, azt eredményezheti, hogy a valós értéken történő értékelés a valósérték-hierarchián belül a 3. szintbe kerül besorolásra, ha a módosítás jelentős nem megfigyelhető inputokat használ.

85.

A B35. bekezdés leírja a 2. szintű inputok használatát egyes konkrét eszközök és kötelezettségek esetében.

3. szintű inputok

86.

A 3. szintű inputok az eszköz vagy a kötelezettség nem megfigyelhető inputjai.

87.

Amennyiben nem állnak rendelkezésre releváns megfigyelhető inputok, nem megfigyelhető inputokat kell használni a valós érték meghatározására, ezáltal figyelembe vehetők olyan helyzetek, amelyekben az értékelés időpontjában kicsi a piaci aktivitás az eszköz vagy a kötelezettség tekintetében, ha egyáltalán van. Azonban a valós értéken történő értékelés célja ugyanaz marad: vagyis egy kilépési ár az értékelés időpontjában azon piaci szereplő szemszögéből, aki az eszköz tulajdonosa vagy a kötelezettség kötelezettje. Ezért a nem megfigyelhető inputoknak tükrözniük kell azokat a feltételezéseket, amelyeket a piaci szereplők használnának az eszköz vagy a kötelezettség árazásakor, ideértve a kockázattal kapcsolatos feltételezéseket is.

88.

A kockázattal kapcsolatos feltételezések közé tartozik a valós érték meghatározására használt konkrét értékelési technikában (például egy árazási modellben) rejlő kockázat és az értékelési technikával kapcsolatos inputokban rejlő kockázat. Az az értékelés, amely nem tartalmaz kockázat miatti módosítást, nem tükrözné a valós értéken történő értékelést, ha a piaci szereplők az eszköz vagy a kötelezettség árazásakor szerepeltetnének egyet. Például szükséges lehet a kockázattal való módosítás, amikor jelentős az értékelési bizonytalanság (például amikor jelentősen csökkent a volumen vagy az aktivitási szint az eszköz vagy a kötelezettség, illetve a hasonló eszközök vagy kötelezettségek szokásos piaci aktivitásához képest, és a gazdálkodó egység megállapította, hogy az ügyleti ár vagy a jegyzett ár nem tükrözi a valós értéket a B37–B47. bekezdésben leírtak szerint).

89.

A gazdálkodó egység köteles az adott körülmények között elérhető legjobb információk felhasználásával kialakítani a nem megfigyelhető inputokat, amely információk magukban foglalhatják a gazdálkodó egység saját adatait is. A nem megfigyelhető inputok kialakítása során a gazdálkodó egység kiindulhat a saját adataiból, viszont köteles módosítani ezeket az adatokat, ha az ésszerűen elérhető információ arra utal, hogy más piaci szereplők más adatokat használnának, vagy a gazdálkodó egység rendelkezik egy olyan sajátossággal, ami nem érhető el a többi piaci szereplő számára (például a gazdálkodó egységre jellemző szinergia). A gazdálkodó egység nem köteles kimerítő erőfeszítéseket tenni a piaci szereplők feltételezéseire vonatkozó információ megszerzése érdekében. Azonban a gazdálkodó egység köteles a piaci szereplők feltételezéseire vonatkozó összes ésszerűen elérhető információt figyelembe venni. A fent leírt módon kialakított nem megfigyelhető inputok a piaci szereplők feltételezéseinek tekintendők, és megfelelnek a valós értéken történő értékelés céljának.

90.

A B36. bekezdés leírja a 3. szintű inputok használatát egyes konkrét eszközök és kötelezettségek esetében.

KÖZZÉTÉTEL

91.

A gazdálkodó egység köteles közzétenni azokat az információkat, amelyek segítséget nyújtanak abban, hogy pénzügyi kimutatásainak felhasználói értékelhessék az alábbiakat:

(a)	azon eszközök és kötelezettségek esetében, amelyeket a kezdeti megjelenítést követően ismétlődő vagy egyszeri alapon valós értéken értékelnek a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban, az értékelési módszereket és az értékelések kialakítása során használt inputokat.

(b)	a jelentős nem megfigyelhető inputokat (3. szint) alkalmazó, ismétlődő valós értéken történő értékelések esetében az értékeléseknek a nyereségre vagy a veszteségre, illetve az adott időszak egyéb átfogó jövedelmére gyakorolt hatását.

92.

A 91. bekezdésben meghatározott célok megvalósítása érdekében a gazdálkodó egység köteles mérlegelni a következőket:

(a)	hogy milyen szintű részletességre van szükség a közzétételi követelmények teljesítéséhez;

(b)	hogy mekkora hangsúlyt kell fektetni az egyes követelményekre;

(c)	milyen mértékű legyen az összevonás vagy a bontás; valamint

(d)	hogy a pénzügyi kimutatások felhasználóinak szükségük van-e további információra a közzétett kvantitatív információ értékeléséhez.

Ha a jelen IFRS-nek és egyéb IFRS-eknek megfelelően szolgáltatott közzétételek nem elegendők a 91. bekezdésben szereplő célok eléréséhez, a gazdálkodó egység köteles további, a szóban forgó célok eléréséhez szükséges információkat közzétenni.

93.

A 91. bekezdésben szereplő célok elérése érdekében a gazdálkodó egység köteles legalább a következő információkat közzétenni a kezdeti megjelenítés után a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban valós értéken értékelt (ideértve a jelen IFRS hatálya alá tartozó, valós értéken alapuló értékeléseket is) eszközök és kötelezettségek minden egyes csoportja tekintetében (az eszközök és a kötelezettségek megfelelő csoportjainak megállapítására vonatkozó információért lásd a 94. bekezdést):

(a)

az ismétlődő és az egyszeri valós értéken történő értékelések esetében, a valós értéken történő értékelést a beszámolási időszak végén, az egyszeri valós értéken történő értékelések esetében pedig az értékelés okait. Az eszközök és kötelezettségek ismétlődő valós értéken történő értékelései azok az értékelések, amelyeket más IFRS-ek előírnak vagy engedélyeznek a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban minden egyes beszámolási időszak végén. Az eszközök és kötelezettségek nem ismétlődő valós értéken történő értékelései azok az értékelések, amelyeket más IFRS-ek a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban konkrét körülmények között előírnak vagy engedélyeznek (például amikor a gazdálkodó egység egy értékesítésre tartott eszközt értékesítési költségekkel csökkentett valós értéken értékel az IFRS 5 Értékesítésre tartott befektetett eszközök és megszűnt tevékenységek standardnak megfelelően, mivel az eszköz értékesítési költségekkel csökkentett valós értéke alacsonyabb annak könyv szerinti értékénél).

(b)	az ismétlődő és az egyszeri valós értéken történő értékelések esetében a valósérték-hierarchia azon szintjét, amelybe a valós értéken történő értékeléseket teljes egészében besorolták (1., 2. vagy 3. szint).

(c)

a beszámolási időszak végén tulajdonolt azon eszközök és kötelezettségek esetében, amelyeket ismétlődő alapon valós értéken értékelnek, a valósérték-hierarchia 1. szintje és a 2. szintje közötti átvitelek összegeit, ezen átvitelek okait, és a gazdálkodó egység annak megállapítására irányuló politikáját, hogy a szintek közötti átviteleket mikor kell megtörténtnek tekinteni (lásd a 95. bekezdést). Az egyes szintekre történő átviteleket az egyes szintekről történő átvitelektől elkülönítve kell közzétenni és tárgyalni.

(d)

a valósérték-hierarchia 2. és 3. szintjébe besorolt ismétlődő és egyszeri valós értéken történő értékelések esetében az értékelési technikák és a valós értéken történő értékelés során használt inputok leírását. Ha az értékelési technikában változás következett be (például egy piaci megközelítésről egy jövedelem-szempontú megközelítésre váltottak, vagy egy további értékelési technikát alkalmaznak), a gazdálkodó egység köteles ezt a változást és annak indokát (indokait) közzétenni. A valósérték-hierarchia 3. szintjébe besorolt valós értéken történő értékelések esetében a gazdálkodó egység köteles kvantitatív információt szolgáltatni a valós értéken történő értékelés során használt jelentős nem megfigyelhető inputokról. A gazdálkodó egységnek nem kell kvantitatív információt létrehoznia e közzétételi követelmény teljesítése érdekében, ha a gazdálkodó egység nem alakít ki kvantitatív nem megfigyelhető inputokat a valós érték meghatározásakor (például amikor a gazdálkodó egység korábbi ügyletek árait vagy harmadik személyek árazási információit használja módosítás nélkül). Ugyanakkor a szóban forgó közzététel szolgáltatásakor a gazdálkodó egység nem hagyhatja figyelmen kívül azokat a kvantitatív nem megfigyelhető inputokat, amelyek jelentősek a valós értéken történő értékelés szempontjából, és a gazdálkodó egység számára ésszerűen hozzáférhetők.

(e)

a valósérték-hierarchia 3. szintjébe besorolt ismétlődő valós értéken történő értékelések esetében a nyitóegyenlegek és a záróegyenlegek közötti egyeztetést, külön közzétéve az adott időszak alatt az alábbiaknak tulajdonítható változásokat:

(i)	az időszakra az eredményben elszámolt összes nyereség vagy veszteség, és az eredménykimutatás azon tételsorai, amelyekben a nyereségek vagy veszteségek megjelennek.

(ii)	az időszakra az egyéb átfogó jövedelemben elszámolt összes nyereség vagy veszteség, és az eredménykimutatás azon tételsorai, amelyekben az egyéb átfogó jövedelem megjelenik.

(iii)

a vásárlásokat, értékesítéseket, kibocsátásokat és teljesítéseket (a változások minden típusának elkülönített közzétételével).

(iv)

a valósérték-hierarchia 3. szintjére, vagy onnan történő átvitelek összegét, ezen átvitelek okait, és a gazdálkodó egység annak megállapítására irányuló politikáját, hogy a szintek közötti átviteleket mikor kell megtörténtnek tekinteni (lásd a 95. bekezdést). A 3. szintre történő átviteleket a 3. szintről történő átvitelektől elkülönítve kell közzétenni és tárgyalni.

(f)

a valósérték-hierarchia 3. szintjére besorolt ismétlődő valós értéken történő értékelések esetében az (e) pont (i) alpontjában említett időszakra az eredményben elszámolt összes nyereséget vagy veszteséget, beleértve azt a nyereséget vagy veszteséget is, amely a beszámolási időszak végén meglévő eszközökkel és kötelezettségekkel kapcsolatos nem realizált nyereségekkel vagy veszteségekkel kapcsolatos változásnak tulajdonítható, valamint az eredménykimutatás azon tételsorait, amelyekben a nem realizált nyereségek vagy veszteségek megjelennek.

(g)

a valósérték-hierarchia 3. szintjébe besorolt ismétlődő és egyszeri valós értéken történő értékelések esetében a gazdálkodó egység által használt értékelési folyamatok leírását (ideértve például azt is, hogy hogyan dönt a gazdálkodó egység az értékelési politikái és eljárásai tekintetében, valamint hogyan elemzi a valós értéken történő értékelésekben időszakról időszakra bekövetkezett változásokat).

(h)

a valósérték-hierarchia 3. szintjébe besorolt ismétlődő és nem ismétlődő valós értéken történő értékelések esetében:

(i)

minden ilyen értékelés esetében a valós értéken történő értékelésnek a nem megfigyelhető inputok változásaival kapcsolatos érzékenységének szöveges leírását, ha az említett inputokban más összegre történő változás jelentősen magasabb vagy alacsonyabb valós értéken történő értékelést eredményezhet. Ha az említett inputok és a valós értéken történő értékelés során használt egyéb nem megfigyelhető inputok között kölcsönhatás van, a gazdálkodó egység köteles e kölcsönhatásokról is szolgáltatni egy leírást, valamint arról, hogy ezek hogyan növelhetik vagy csökkenthetik a valós értéken történő értékelés nem megfigyelhető inputjaiban bekövetkező változások hatását. Ezen közzétételi követelménynek való megfelelés érdekében a nem megfigyelhető inputok változásaival kapcsolatos érzékenység szöveges leírásának legalább a (d) pont teljesítésekor közzétett nem megfigyelhető inputokat tartalmaznia kell.

(ii)

a pénzügyi eszközök és a pénzügyi kötelezettségek esetében, ha a nem megfigyelhető inputoknak az ésszerűen lehetséges alternatív feltételezések tükrözése érdekében történő megváltoztatása jelentősen megváltoztatná a valós értéket, a gazdálkodó egység köteles ezt a tényt kijelenteni, és köteles közzétenni az említett változások hatását. A gazdálkodó egység köteles közzétenni, hogy hogyan számították ki az ésszerűen lehetséges alternatív feltételezések tükrözése érdekében bekövetkezett változás hatását. Ennek érdekében a jelentőséget a nyereségre vagy a veszteségre és az összes eszközre vagy összes kötelezettségre tekintettel kell megítélni, vagy – ha a valós értékben bekövetkezett változásokat egyéb átfogó jövedelemben jelenítik meg – a teljes saját tőkére tekintettel.

(i)

az ismétlődő és az egyszeri valós értéken történő értékelések esetében, ha egy nem pénzügyi eszköz legértékesebb és legjobb hasznosítása eltér annak aktuális használatától, a gazdálkodó egység köteles ezt a tényt közzétenni, valamint köteles közzétenni azt is, hogy miért használják a nem pénzügyi eszközt annak legértékesebb és legjobb hasznosításától eltérő módon.

94.

A gazdálkodó egység köteles a következők alapján meghatározni a megfelelő eszközcsoportokat és kötelezettségcsoportokat:

(a)	az eszköz vagy kötelezettség jellege, jellemzői és kockázatai; valamint

(b)	a valósérték-hierarchia azon szintje, amelybe a valós értéken történő értékelést teljes egészében besorolták.

Előfordulhat, hogy a csoportok számának a valósérték-hierarchia 3. szintjébe besorolt valós értéken történő értékelések esetében nagyobbnak kell lennie, mivel ezek az értékelések nagyobb fokú bizonytalansággal és szubjektivitással járnak. Azoknak a megfelelő eszköz- és kötelezettségcsoportoknak a meghatározásához, amelyek tekintetében valós értéken történő értékelésre vonatkozó közzétételeket kell tenni, mérlegelésre van szükség. Az eszközök vagy kötelezettségek csoportja gyakran nagyobb fokú bontást követel meg, mint a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban bemutatott tételsorok. Azonban a gazdálkodó egység köteles elegendő információt szolgáltatni ahhoz, hogy lehetővé tegye a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban bemutatott tételsorokkal történő egyeztetést. Ha egy másik IFRS meghatározza valamely eszköz vagy kötelezettség csoportját, a gazdálkodó egység akkor alkalmazhatja ezt a csoportot a jelen IFRS-ben előírt közzétételek teljesítése során, ha a szóban forgó csoport megfelel a jelen bekezdésben szereplő követelményeknek.

95.

A gazdálkodó egység köteles közzétenni és következetesen betartani az annak meghatározására vonatkozó politikáját, hogy mikor kell megtörténtnek tekinteni a valósérték-hierarchia szintjei közötti átadásokat a 93. bekezdés (c) pontja és (e) pontjának (iv) alpontja szerint. Az átadások megjelenítésének ütemezésére vonatkozó politikának azonosnak kell lennie a szintekbe és a szintekből történő átadások esetében. Az átadások időzítésének meghatározásáról szóló politikákra vonatkozó példák az alábbiak:

(a)	annak az eseménynek vagy a körülményekben bekövetkezett azon változásnak az időpontja, amely előidézte az átadást.

(b)	a beszámolási időszak kezdete.

(c)	a beszámolási időszak vége.

96.

Ha a gazdálkodó egység a 48. bekezdésben szereplő kivétel alkalmazása érdekében számviteli politikai döntést hoz, köteles ezt a tényt közzétenni.

97.

Minden egyes olyan eszköz- és kötelezettségcsoport esetében, amelyet a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban nem valós értéken értékelnek, amelynek valós értékét azonban közzétették, a gazdálkodó egység köteles közzétenni a 93. bekezdés (b), (d) és (i) pontjában előírt információkat. Azonban a gazdálkodó egységnek nem kell teljesítenie a valósérték-hierarchia 3. szintjébe besorolt valós értéken történő értékelések során használt jelentős nem megfigyelhető inputokra vonatkozó, a 93. bekezdés (d) pontjában előírt kvantitatív közzétételeket. Az ilyen eszközök és kötelezettségek esetében a gazdálkodó egységnek nem kell rendelkezésre bocsátania a jelen IFRS által előírt többi közzétételt.

98.

Egy valós értéken értékelt és egy harmadik fél által megvalósított elválaszthatatlan hitelképesség-növeléssel kibocsátott kötelezettség esetében a kibocsátó köteles közzétenni a hitelképesség-növelés létezésének tényét, valamint hogy az tükröződik-e a kötelezettség valós értéken történő értékelésében.

99.

A gazdálkodó egység köteles a jelen IFRS által megkövetelt kvantitatív közzétételeket táblázatos formában bemutatni, kivéve, ha más formátum megfelelőbbnek bizonyul.

A. függelék

Meghatározott fogalmak

Ez a függelék az IFRS szerves részét képezi.

aktív piac

Olyan piac, amelyen az eszközre vagy a kötelezettségre vonatkozó ügyletek megfelelő gyakorisággal és mennyiségben mennek végbe ahhoz, hogy a piac folyamatosan árazási információt szolgáltasson.

bekerülésiérték-megközelítés

Olyan értékelési módszer, amely azt az értéket tükrözi, amely az adott időpontban szükséges lenne egy eszköz szolgáltatási kapacitásának helyettesítésére (amelyet gyakran folyóáras pótlási költségként emlegetnek).

belépési ár

Egy csereügyletben egy eszköz megszerzéséért fizetett, illetve egy kötelezettség átvállalásáért kapott ár (belépési ár).

kilépési ár

Az az ár, amelyet egy eszköz értékesítéséért kapnának, illetve egy kötelezettség átruházásáért kifizetnének.

várható cash flow

A lehetséges jövőbeli cash flow-k valószínűséggel súlyozott átlaga (vagyis az eloszlás átlaga).

valós érték

Az az ár, amelyet egy eszköz értékesítésekor kapnának, illetve egy kötelezettség átruházásakor kifizetnének egy piaci szereplők között létrejött szabályos ügylet alapján az értékelés időpontjában.

legértékesebb és legjobb hasznosítás

Egy nem pénzügyi eszköz piaci szereplők által történő olyan használata, amely maximalizálná az eszköz vagy az eszközök és kötelezettségek azon csoportjának (pl. egy üzleti tevékenységnek) az értékét, amelyen belül az eszközt használnák.

jövedelem-szempontú megközelítés

Olyan értékelési módszerek, amelyek a jövőbeli összegeket (például a cash flow-kat vagy a bevételeket és ráfordításokat) egyetlen folyó (vagyis diszkontált) értékké alakítják át. A valós értéken történő értékelést az említett jövőbeli összegekre vonatkozó aktuális piaci várakozások által jelzett érték alapján határozzák meg.

inputok

Azok a feltételezések, amelyeket a piaci szereplők használnának az eszköz vagy a kötelezettség árazásakor, ideértve a kockázattal kapcsolatos feltételezéseket is, például az alábbiak:

(a)	a valós érték meghatározására használt konkrét értékelési módszerben (például egy árazási modellben) rejlő kockázat; és

(b)	az értékelési módszer inputjaiban rejlő kockázat.

Az inputok lehetnek megfigyelhetők vagy nem megfigyelhetők.

1. szintű inputok

Jegyzett (nem módosított) árak azonos eszközök vagy kötelezettségek aktív piacain, amelyekhez a gazdálkodó egység az értékelés időpontjában hozzáférhet.

2. szintű inputok

Az 1. szintben szereplő, a jegyzett árakon kívüli, az eszköz vagy kötelezettség vonatkozásában akár közvetlenül, akár közvetve megfigyelhető inputok.

3. szintű inputok

Az eszköz vagy a kötelezettség nem megfigyelhető inputjai.

piaci megközelítés

Olyan értékelési technika, amely azonos vagy összehasonlítható (azaz hasonló) eszközöket, kötelezettségeket vagy eszközök és kötelezettségek egy csoportját – mint például egy üzleti tevékenységet – magukban foglaló piaci ügyletek által kialakított árakat és egyéb vonatkozó információt használ.

a piac által alátámasztott inputok

Olyan inputok, amelyek elsősorban megfigyelhető piaci adatokból származnak korreláció útján vagy egyéb módon, illetve amelyeket ilyen adatok támasztanak alá.

piaci szereplők

Az eszköz vagy a kötelezettség elsődleges (vagy legkedvezőbb) piacán szereplő vevők vagy eladók, akik az alábbi tulajdonságok mindegyikével rendelkeznek:

(a)

Egymástól függetlenek, vagyis az IAS 24 standard meghatározása szerint nem kapcsolt felek, bár a kapcsolt felek közötti ügyletben szereplő ár inputként használható a valós értéken történő értékelés során, ha a gazdálkodó egység bizonyítékkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy az ügyletet piaci feltételek mellett kötötték meg.

(b)	Jól tájékozottak, ésszerű ismeretekkel rendelkeznek az eszközről vagy kötelezettségről, valamint az ügyletről az összes elérhető információ felhasználása útján, ideértve azt az információt is, amelyet szokásos átvilágítási cselekményeken keresztül szereznek.

(c)	Képesek ügyletet kötni az eszközre vagy a kötelezettségre vonatkozóan.

(d)	Hajlandóak ügyletet kötni az eszközre vagy a kötelezettségre vonatkozóan, vagyis motiváltak az ügylet megkötésére, azonban arra nem kényszerülnek, és egyéb módon sem kényszerítik őket.

a legkedvezőbb piac

Az a piac, amely maximalizálja azt az összeget, amelyet az eszköz értékesítéséért kapnának, vagy minimalizálja azt az összeget, amelyet a kötelezettség átruházásáért fizetnének az ügyleti költségek és a szállítási költségek figyelembevételét követően.

nemteljesítési kockázat

Annak kockázata, hogy valamely gazdálkodó egység nem teljesíti valamely kötelmét. A nemteljesítési kockázat többek között magában foglalja a gazdálkodó egység saját hitelkockázatát.

megfigyelhető inputok

Olyan inputok, amelyeket a piaci adatok – mint például az aktuális eseményekre vagy ügyletekre vonatkozó nyilvánosan elérhető információk – felhasználásával alakítanak ki, és amelyek tükrözik azokat a feltételezéseket, amelyeket a piaci szereplők használnának az eszköz vagy a kötelezettség árazásakor.

szabályos ügylet

Olyan ügylet, amely feltételezi a piacnak való kitettséget az értékelés időpontját megelőző valamely időszak tekintetében, az adott eszközökkel és kötelezettségekkel kapcsolatos ügyletek esetében szokásos értékesítési tevékenységek figyelembevételével; nem kényszer hatására létrejött ügylet (például kényszerfelszámolás vagy kényszerárverés).

elsődleges piac

Az eszköz vagy a kötelezettség tekintetében a legnagyobb volumennel és aktivitási szinttel rendelkező piac.

kockázati felár

A kockázatkerülő piaci szereplők által igényelt, egy eszköz vagy kötelezettség cash flow-iban rejlő bizonytalanság viselésének kompenzációja. „Kockázati korrekcióként” is szerepelhet.

ügyleti költségek

Egy eszköznek vagy egy kötelezettségnek az eszköz, illetve a kötelezettség elsődleges (vagy legkedvezőbb) piacán történő értékesítésének, illetve átruházásának azon költségei, amelyek közvetlenül az eszköz elidegenítésének vagy a kötelezettség átruházásának tulajdoníthatók, és mindkét alábbi kritériumnak megfelelnek:

(a)	Közvetlenül az adott ügyletből származnak, és ahhoz elengedhetetlenül hozzátartoznak.

(b)	Nem merültek volna fel a gazdálkodó egységnél, ha az eszköz eladására, illetve a kötelezettség átruházására vonatkozó döntés nem születik meg (hasonló az IFRS 5 standardban meghatározott értékesítési költségekhez).

szállítási költségek

Azok a költségek, amelyek az eszköz adott helyéről annak elsődleges (vagy legkedvezőbb) piacára való szállításával kapcsolatban merülnek fel.

elszámolási egység

Az a szint, amelyen az eszközt vagy a kötelezettséget valamely IFRS-ben a megjelenítés céljából összesítették vagy megbontották.

nem megfigyelhető inputok

Olyan inputok, amelyek tekintetében nem állnak rendelkezésre piaci adatok, és amelyeket az azon feltételezésekre vonatkozóan elérhető legmegfelelőbb információk felhasználásával alakítanak ki, amelyeket a piaci szereplők használnának az eszköz vagy a kötelezettség árazásakor.

B. függelék

Alkalmazási útmutató

Ez a függelék az IFRS szerves részét képezi. Leírja az 1–99. bekezdés alkalmazását, és ugyanolyan jelentőséggel bír, mint az IFRS egyéb részei.

B1.

A különböző értékelési helyzetekben alkalmazott döntések eltérőek lehetnek. A jelen függelék leírja azokat a döntéseket, amelyek alkalmazandók lehetnek akkor, amikor a gazdálkodó egység különböző értékelési helyzetekben határozza meg a valós értéket.

A VALÓS ÉRTÉKEN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKELÉS MEGKÖZELÍTÉS

B2.

A valós értéken történő értékelés célja az, hogy megbecsüljék azt az árat, amelyen az eszköz értékesítésére vagy a kötelezettség átruházására irányuló szabályos ügylet végbemenne a piaci szereplők között az értékelés időpontjában a fennálló piaci feltételek mellett. A valós értéken történő értékelés a gazdálkodó egység számára előírja az alábbiak megállapítását:

(a)	az értékelés tárgyát képező konkrét eszköz vagy kötelezettség (annak elszámolási egységével összhangban).

(b)	nem pénzügyi eszköz esetében az értékelésre vonatkozó értékelési hipotézis (annak legértékesebb és legjobb hasznosításával összhangban).

(c)	az eszköz vagy a kötelezettség elsődleges (vagy legkedvezőbb) piaca.

(d)

az értékeléshez megfelelő értékelési módszer(ek), figyelembe véve azon adatok elérhetőségét, amelyekkel kialakíthatók azok az inputok, amelyek azokat a feltételezéseket képviselik, amelyeket a piaci szereplők használnának az eszköz vagy a kötelezettség árazásakor, valamint figyelembe véve a valósérték-hierarchia azon szintjét, amelybe az inputok besorolásra kerültek.

ÉRTÉKELÉSI HIPOTÉZIS A NEM PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK ESETÉBEN (31–33. BEKEZDÉS)

B3.

Egy egyéb eszközökkel együtt, egy csoport részeként (beépítés vagy a használatra történő egyéb konfigurálás útján) vagy más eszközökkel és kötelezettségekkel együtt (például egy üzleti tevékenységben) használt nem pénzügyi eszköz valós értékének értékelésekor az értékelési hipotézis hatása a körülményektől függ. Például:

(a)

az eszköz valós értéke lehet ugyanaz, függetlenül attól, hogy az eszközt egyedi alapon vagy más eszközökkel, illetve más eszközökkel és kötelezettségekkel együtt használják. Ez lehet a helyzet, ha az eszköz olyan üzleti tevékenység, amelyet a piaci szereplők továbbra is működtetnének. Ebben az esetben az ügylet magában foglalná az üzleti tevékenység teljes egészében történő értékelését. Az eszközöknek egy folyamatban lévő üzleti tevékenységben, csoportként történő használata a piaci szereplők számára elérhető szinergiákat hozna létre (vagyis a piaci szereplők olyan szinergiáit, amelyek ezért hatással lennének az eszköz valós értékére egyedi alapon vagy más eszközökkel, illetve más eszközökkel és kötelezettségekkel együtt).

(b)

az eszköz más eszközökkel, illetve más eszközökkel és kötelezettségekkel együtt történő használata az egyedi alapon használt eszköz értékének módosítása útján belefoglalható a valós értéken történő értékelésbe. Ez lehet a helyzet, ha az eszköz egy gép, a valós értéken történő értékelést pedig egy hasonló (nem beépített vagy a használatra egyébként konfigurált) gép megfigyelt ára alapján határozzák meg, amelyet úgy módosítottak a szállítási és a beépítési költségekkel, hogy a valós értéken történő értékelés tükrözze a (beépített és használatra konfigurált) gép aktuális állapotát és helyét.

(c)

az eszköz más eszközökkel, illetve más eszközökkel és kötelezettségekkel együtt történő használata a piaci szereplő által az eszköz valós értékének értékelése során használt feltételezések útján belefoglalható a valós értéken történő értékelésbe. Például ha az eszköz befejezetlen termelés készlet, és a piaci szereplők a készletet átalakítanák készáruvá, a készlet valós értéke azt feltételezné, hogy a piaci szereplők megszerezték a készlet készáruvá történő átalakításához esetleg szükséges speciális gépeket, illetve azokat meg fogják szerezni.

(d)

az eszköz más eszközökkel, illetve más eszközökkel és kötelezettségekkel együtt történő használata az eszköz valós értékének meghatározásához használt értékelési technika útján belefoglalható a valós értéken történő értékelésbe. Ez lehet a helyzet a több időszakra szóló többletnyereség-módszer valamely immateriális eszköz valós értékének meghatározása érdekében történő alkalmazásakor, mivel ez az értékelési technika kimondottan figyelembe veszi az egymást kiegészítő eszközök hozzájárulását, valamint az abban a csoportban lévő kapcsolódó kötelezettségeket, amelyekben az ilyen jellegű immateriális eszközt használnák.

(e)

Korlátozottabb helyzetekben, amikor a gazdálkodó egység egy eszközcsoporton belüli eszközt használ, a gazdálkodó egység olyan értéken is értékelheti az eszközt, amely megközelíti annak valós értékét, amikor az eszközcsoport valós értékét felosztják a csoport egyedi eszközei között. Ez lehet a helyzet, ha az értékelés ingatlant tartalmaz, és a közművesített ingatlan (vagyis egy eszközcsoport) valós értékét felosztják az azt összetevő eszközök között (mint például a föld és a beruházások között).

VALÓS ÉRTÉK A KEZDETI MEGJELENÍTÉSKOR (57–60. BEKEZDÉS)

B4.

Annak meghatározásakor, hogy a kezdeti megjelenítéskori valós érték megegyezik-e az ügyleti árral, a gazdálkodó egység köteles figyelembe venni az ügyletre és az eszközre vagy kötelezettségre vonatkozó sajátos tényezőket. Például az ügyleti ár nem az eszköz vagy a kötelezettség kezdeti megjelenítéskori valós értékét képviseli, ha az alábbi feltételek bármelyike fennáll:

(a)	Az ügylet kapcsolt felek között megy végbe, bár a kapcsolt felek között ügyletben szereplő ár inputként használható a valós értéken történő értékelés során, ha a gazdálkodó egységnek bizonyítéka van arra, hogy az ügyletet piaci feltételek mellett kötötték meg.

(b)	Az ügylet kényszer hatására megy végbe, vagy az eladót kényszerítik az ügyletben szereplő ár elfogadására. Ez lehet a helyzet például, ha az eladó pénzügyi nehézséggel küzd.

(c)

Az ügyleti ár által kifejezett elszámolási egység eltér a valós értéken értékelt eszköz vagy kötelezettség elszámolási egységétől. Ez lehet a helyzet például, ha a valós értéken értékelt eszköz vagy kötelezettség az ügyletnek csak az egyik elemét képezi (például egy üzleti kombinációban), az ügylet megnevezetlen jogokat és elsőbbségeket tartalmaz, amelyeket egy másik IFRS-nek megfelelően külön kell értékelni, vagy pedig az ügyleti ár ügyleti költségeket tartalmaz.

(d)

Az a piac, amelyen az ügylet végbemegy, eltér az elsődleges piactól (vagy a legkedvezőbb piactól). Különbözőek lehetnek ezek a piacok például, ha a gazdálkodó egység olyan kereskedő, aki a kiskereskedelmi piacon köt ügyleteket az ügyfelekkel, viszont a kilépési ügylet elsődleges (vagy legkedvezőbb) piaca a kereskedői piacon van más kereskedőkkel.

ÉRTÉKELÉSI TECHNIKÁK (61–66. BEKEZDÉS)

Piaci megközelítés

B5.

A piaci megközelítés azonos vagy összehasonlítható (azaz hasonló) eszközöket, kötelezettségeket vagy eszközök és kötelezettségek egy csoportját – mint például egy üzleti tevékenységet – magukban foglaló piaci ügyletek által kialakított árakat és egyéb vonatkozó információt használ.

B6.

A piaci megközelítésnek megfelelő értékelési módszerek gyakran alkalmaznak például hasonló termékekből levezetett összetett piaci mutatókat. Az összehasonlítható termékek esetében egy tartományon belül több különböző összetett mutató állhat rendelkezésre. A tartományon belül a megfelelő összetett mutató kiválasztásához mérlegelésre van szükség, amely során figyelembe kell venni az értékelésre vonatkozó kvalitatív és kvantitatív tényezőket.

B7.

A piaci megközelítésnek megfelelő értékelési módszerek közé tartozik a mátrixárazás. A mátrixárazás egy matematikai módszer, amelyet elsősorban a pénzügyi instrumentumok egyes fajtáinak –például a hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknak – az értékelésére használnak, anélkül, hogy kizárólag a jegyzett árakra támaszkodnának az adott értékpapírok tekintetében, ehelyett inkább az értékpapíroknak más irányadó jegyzett értékpapírokhoz való viszonyára támaszkodnak.

Bekerülésiérték-megközelítés

B8.

A bekerülésiérték-megközelítés azt az értéket tükrözi, amely az adott időpontban szükséges lenne egy eszköz szolgáltatási kapacitásának helyettesítésére (amelyet gyakran folyóáras pótlási költségként emlegetnek).

B9.

Egy piaci szereplő eladó szemszögéből az az ár, amelyet az eszközért kapnának, egy piaci szereplő vevő azon költségén alapul, amely egy hasonló hasznosságú helyettesítő eszköz megszerzésével vagy elkészítésével jár, módosítva az elavulással. Ennek oka, hogy a piaci szereplő vevő nem fizetne többet egy eszközért annál az összegnél, amelyért az adott eszköz szolgáltatási kapacitását pótolhatná. Az elavulás magában foglalja a fizikai kopást, a funkcionális (technológiai) elavulást, valamint a gazdasági (külső) elavulást, és tágabb a pénzügyi beszámolás céljaira (az eredeti bekerülési érték elosztása) vagy az adózási célból (konkrét hasznos élettartamok felhasználásával) alkalmazott értékcsökkenésnél. Sok esetben a folyóáras pótlási költség módszert alkalmazzák azon tárgyi eszközök valós értékének értékelésére, amelyeket más eszközökkel, illetve más eszközökkel és kötelezettségekkel együtt használnak.

Jövedelem-szempontú megközelítés

B10.

A jövedelem-szempontú megközelítés a jövőbeli összegeket (például a cash flow-kat vagy a bevételeket és ráfordításokat) egyetlen folyó (vagyis diszkontált) értékké alakítja át. A jövedelem-szempontú megközelítés használatakor a valós értéken történő értékelés az említett jövőbeli összegekre vonatkozó aktuális piaci várakozásokat tükrözi.

B11.

Az említett értékelési technikák közé tartoznak például a következők:

(a)	jelenérték-technikák (lásd a B12–B30. bekezdést);

(b)	opcióárazási modellek, mint például a Black-Scholes-Merton formula vagy egy binomiális modell (azaz egy rácsmodell), amely jelenérték-technikákat foglal magában, és egy opciónak mind az időértékét, mind a belső értékét tükrözi; valamint

(c)	a több időszakra szóló többletnyereség-módszer, amelyet egyes immateriális eszközök valós értékének értékelésére használnak.

Jelenérték-technikák

B12.

A B13–B30. bekezdés leírja a jelenérték-technikáknak a valós érték meghatározására történő alkalmazását. Ezek a bekezdések egy diszkontráta-módosítási módszerre és egy várható cash flow (várhatójelenérték-) módszerre koncentrálnak. Az említett bekezdések nem írják elő egyetlen egy konkrét jelenérték-technika alkalmazását sem, és a jelenérték-technikáknak a valós érték meghatározására történő alkalmazását nem korlátozzák a tárgyalt módszerekre. A valós érték meghatározására használt jelenérték-technika az értékelt eszközre vagy kötelezettségre vonatkozó sajátos tényektől és körülményektől fog függeni (például hogy megfigyelhetők-e a piacon hasonló eszközökre vagy kötelezettségekre vonatkozó árak), valamint attól, hogy rendelkezésre áll-e elegendő adat.

A jelenérték kiszámításának összetevői

B13.

A jelenérték (vagyis a jövedelem-szempontú megközelítés egyik alkalmazása) a jövőbeli összegeknek (pl. cash flow-k vagy értékek) és egy jelenértéknek egy diszkontráta alkalmazásával történő összekapcsolására használt eszköz. Egy eszköznek vagy kötelezettségnek valamely jelenérték-technika használatával történő valós értéken történő értékelése az értékelés időpontjában magában foglalja az összes alábbi elemet a piaci szereplők szemszögéből:

(a)	az értékelt eszköz vagy kötelezettség jövőbeli cash flow-inak becslése.

(b)	a cash flow-k összegének és időbeli ütemezésének lehetséges változásaival kapcsolatos várakozások, amelyek tükrözik a cash flow-kban rejlő bizonytalanságot.

(c)

a pénz időértéke, amelyet azon kockázatmentes monetáris eszközök árfolyama fejez ki, amelyek lejárati időpontja vagy tartama egybeesik a cash flow-k által lefedett időszakkal, és amelyek sem az időbeli ütemezéssel kapcsolatos bizonytalansággal, sem a nemteljesítés kockázatával nem járnak a jogosult számára (vagyis egy kockázatmentes kamatláb).

(d)	a cash-flow-kban rejlő bizonytalanság viselésének az ára (vagyis egy kockázati felár).

(e)	más olyan tényezők, amelyeket a piaci szereplők az adott körülmények között figyelembe vennének.

(f)	kötelezettség esetében a hozzá kapcsolódó nemteljesítési kockázat, beleértve a gazdálkodó egység (vagyis a kötelezett) saját hitelkockázatát is.

Általános elvek

B14.

A jelenérték-technikák eltérő módokon tükrözik a B13. bekezdésben szereplő elemeket. Mindazonáltal a valós érték meghatározására használt összes jelenérték-technika alkalmazására irányadó minden alábbi általános elv:

(a)	A cash flow-knak és a diszkontrátáknak tükrözniük kell azokat a feltételezéseket, amelyeket a piaci szereplők használnának az eszköz vagy a kötelezettség árazásakor.

(b)	A cash flow-knak és a diszkontrátáknak csak az értékelt eszközzel vagy kötelezettséggel kapcsolatos tényezőket kell figyelembe venniük.

(c)

A kockázati tényezők kétszeres figyelembevételének vagy kihagyásának elkerülése végett a diszkontrátáknak tükrözniük kell azokat a feltételezéseket, amelyek megfelelnek a cash flow-kkal járó feltételezéseknek. Például egy olyan diszkontráta, amely tükrözi a jövőbeni nemteljesítésekkel kapcsolatos várakozások bizonytalanságait, akkor megfelelő, ha egy kölcsönszerződésből eredő cash flow-it alkalmazza (vagyis egy diszkontráta-módosítási módszert). Nem szabad ezt a rátát használni a várható (vagyis valószínűség alapján súlyozott) cash flow-k (vagyis egy várhatójelenérték-technika) alkalmazásakor, mivel a várható cash flow-k már tükrözik a jövőbeni nemteljesítésekben rejlő bizonytalanságokra vonatkozó feltételezéseket; helyette egy olyan diszkontrátát kell használni, amely arányos a várható cash flow-kkal járó kockázattal.

(d)

A cash flow-kra és a diszkontrátákra vonatkozó feltételezéseknek belsőleg ellentmondásmentesnek kell lenniük. Például a névleges cash flow-kat, amelyek tartalmazzák az infláció hatását, az infláció hatását tartalmazó kulccsal kell diszkontálni. A névleges kockázatmentes kamatláb tartalmazza az infláció hatását. A valódi cash flow-kat, amelyek nem tartalmazzák az infláció hatását az infláció hatását nem tartalmazó kulccsal kell diszkontálni. Hasonlóképpen, az adózás utáni cash flow-kat egy adózás utáni diszkontrátával kell diszkontálni. Az adózás előtti cash flow-kat az adott cash flow-knak megfelelő kulccsal kell diszkontálni.

(e)	A diszkontrátáknak meg kell felelniük azon pénznem mögöttes gazdasági tényezőinek, amelyben a cash flow-kat megadják.

Kockázat és bizonytalanság

B15.

A jelenérték-technikákat használó valós értéken történő értékelések bizonytalan körülmények között kerülnek elvégzésre, mivel az alkalmazott cash flow-k inkább becslések, mint ismert értékek. Sok esetben a cash-flow-knak mind az összege, mind az időbeli ütemezése bizonytalan. Még az olyan szerződésben rögzített összegek is, mint a törlesztőrészletek, bizonytalannak számítanak, ha fennáll a nemteljesítés kockázata.

B16.

A piaci szereplők általában kompenzációt (vagyis kockázati felárat) igényelnek valamely eszköz vagy kötelezettség cash flow-iban rejlő bizonytalanság viseléséért. A valós értéken történő értékelésnek magában kell foglalnia egy kockázati felárat, amely tükrözi azt az összeget, amelyet a piaci szereplők a cash flow-kkal járó bizonytalanság kompenzációjaként követelnének. Ellenkező esetben az értékelés nem fejezné ki hitelt érdemlően a valós értéket. Néhány esetben nehéz lehet a megfelelő kockázati felár megállapítása. Azonban a nehézség foka önmagában nem elegendő ok a kockázati felár kizárására.

B17.

A jelenérték-technikák eltérő módokon végzik el a kockázatokkal kapcsolatos módosításokat, és különböző fajta cash flow-kat használnak. Például:

(a)	A diszkontráta-módosítási módszer (lásd a B18–B22. bekezdést) kockázattal korrigált diszkontrátát és szerződéses, ígért vagy legvalószínűbb cash flow-kat használ.

(b)	A várhatójelenérték-technika 1. módszere (lásd a B25. bekezdést) kockázattal korrigált várható cash flow-kat és egy kockázatmentes rátát használ.

(c)

A várhatójelenérték-technika 2. módszere (lásd a B26. bekezdést) kockázattal nem korrigált várható cash flow-kat és egy olyan rátát használ, amelyet úgy módosítottak, hogy magában foglalja a piaci szereplők által elvárt kockázati felárat. Ez a ráta eltér a diszkontráta-módosítási módszerben használt rátától.

Diszkontráta-módosítási módszer

B18.

A diszkontráta-módosítási módszer a lehetséges becsült értékek közül egyféle cash flow-kat használ, akár szerződéses, ígért (ez a helyzet a kötvények esetében) vagy legvalószínűbb cash flow-król van szó. Ezek a cash flow-k minden esetben konkrét események bekövetkeztétől függenek (például a kötvénnyel kapcsolatos szerződéses vagy ígért cash flow-k attól az eseménytől függenek, hogy az adós teljesít-e). A diszkontráta-módosítási módszer során alkalmazott diszkontráta a piacon forgalomban lévő hasonló eszközök vagy kötelezettségek megfigyelt megtérülési rátájából származik. Ennek megfelelően a szerződéses, ígért vagy legvalószínűbb cash flow-kat az ilyen feltételes cash flow-k megfigyelt vagy becsült piaci árfolyama (vagyis egy piaci megtérülési ráta) alapján diszkontálják.

B19.

A diszkontráta-módosítási módszerhez szükség van az összehasonlítható eszközök vagy kötelezettségek piaci adatainak elemzésére. Az összehasonlíthatóságot a cash flow-k jellegének (például hogy a cash flow-k szerződéses vagy nem szerződéses cash flow-k-e, és hogy valószínűleg hasonlóan fognak-e reagálni a gazdasági feltételek változásaira), valamint egyéb tényezők (például hitelképességi besorolás, biztosíték, időtartam, korlátozó kötelezettségvállalások és likviditás) figyelembevételével kell megállapítani. Azonban ha egyetlen egy összehasonlítható eszköz vagy kötelezettség nem tükrözi hitelesen az értékelt eszköz vagy kötelezettség cash flow-ival járó kockázatot, a diszkontráta több összehasonlítható eszköz vagy kötelezettség adatainak a kockázatmentes hozamgörbével együtt történő felhasználásával is levezethető (vagyis egy „felépítéses” megközelítés alkalmazásával).

B20.

A felépítéses megközelítések bemutatása érdekében tegyük fel, hogy az A eszköz egy szerződéses jog, amely 800 CU (1) egy éven belüli átvételére irányul (vagyis nincs bizonytalanság az időbeli ütemezést illetően). Az összehasonlítható eszközöknek kialakult piaca van, és az ezen eszközökre vonatkozó információk – beleértve az árakra vonatkozó információkat is – rendelkezésre állnak. A szóban forgó összehasonlítható eszközök közül:

(a)	B eszköz 1 200 CU egy éven belüli átvételére vonatkozó szerződéses jog, amelynek a piaci ára 1 083 CU. Így a vélelmezett éves megtérülési ráta (vagyis az egyéves piaci megtérülési ráta) 10,8 % [(1 200 CU/1 083 CU) – 1].

(b)	A C eszköz 700 CU két éven belüli átvételére vonatkozó szerződéses jog, amelynek a piaci ára 566 CU. Így a vélelmezett éves megtérülési ráta (vagyis a kétéves piaci megtérülési ráta) 11,2 % [(700 CU/566 CU)^0,5 – 1].

(c)	Mindhárom eszköz összehasonlítható a kockázat (vagyis a lehetséges kifizetések szórása és a hitel) vonatkozásában.

B21.

Az A eszközért fizetendő szerződéses kifizetéseknek a B eszköz és a C eszköz időbeli ütemezéséhez viszonyított időbeli ütemezése alapján (azaz egy év a B eszköz esetében, szemben a C eszköz két évével), a B eszközt jobban össze lehet hasonlítani az A eszközzel. Az A eszközért fizetendő szerződéses díj (800 CU) és a B eszközből levezetett egyéves piaci árfolyam (10,8 %) alkalmazásával az A eszköz valós értéke 722 CU (800 CU/1,108). A B eszközre vonatkozó elérhető piaci információ hiányában az egyéves piaci árfolyam a felépítéses megközelítés alkalmazásával levezethető a C eszközből. Ebben az esetben a C eszköz által jelzett kétéves piaci árfolyamot (11,2 %) egyéves piaci árfolyamra kellene módosítani a kockázatmentes hozamgörbe futamidő struktúrájának használatával. További információra és elemzésre lehet szükség annak megállapításához, hogy az egyéves és a kétéves eszközök kockázati felárai megegyeznek-e. Ha megállapításra kerül, hogy az egyéves és a kétéves eszközök kockázati felárai nem azonosak, a kétéves piaci megtérülési rátát tovább kell módosítani e tekintetben.

B22.

Ha a diszkontráta-módosítási módszert rögzített fizetésekre használják, az értékelt eszköz vagy kötelezettség cash flow-ival járó kockázatra tekintettel elvégzett módosítás szerepel a diszkontrátában. Néhány esetben, amikor a diszkontráta-módosítási módszert olyan cash flow-kra alkalmazzák, amelyek nem rögzített kifizetések, szükséges lehet a cash flow-k módosítása azon megfigyelt eszközzel vagy kötelezettséggel való összehasonlíthatóság elérése érdekében, amelyből a diszkontrátát levezették.

A várható jelenérték-technika

B23.

A várhatójelenérték-technika kiindulási pontként olyan cash flow-kat használ, amelyek az összes lehetséges jövőbeli cash flow valószínűséggel súlyozott átlagát (vagyis a várható cash flow-kat) tükrözik. Az ennek eredményeként születő becslés megegyezik a várható értékkel, amely statisztikai kifejezéssel egy diszkrét véletlen változó lehetséges értékeinek súlyozott átlaga, a megfelelő valószínűségekkel mint súlyokkal. Mivel minden lehetséges cash flow valószínűséggel súlyozott, az ebből következő várható cash flow nem függ semmilyen konkrét esemény bekövetkeztétől (ellentétben a diszkontráta-módosítási módszerben használt cash flow-kkal).

B24.

Egy befektetési döntéshozatal során a kockázatkerülő piaci szereplők figyelembe vennék annak kockázatát, hogy a tényleges cash flow-k eltérőek lehetnek a várható cash flow-któl. A portfólióelmélet kétféle kockázatot különböztet meg:

(a)	nem szisztematikus (diverzifikálható) kockázat, amely egy konkrét eszközre vagy kötelezettségre vonatkozó sajátos kockázat.

(b)	szisztematikus (nem diverzifikálható) kockázat, amely egy eszköz vagy kötelezettség által egy diverzifikált portfólió többi tételével megosztott közös kockázat.

A portfólióelmélet szerint egy egyensúlyban lévő piacon a piaci szereplőket csak a cash flow-kkal járó szisztematikus kockázat viseléséért kompenzálják. (A gyenge teljesítményű vagy nem egyensúlyi piacokon rendelkezésre állhatnak a megtérülés vagy a kompenzáció egyéb formái is.)

B25.

A várhatójelenérték-technika 1. módszere egy eszköz várható cash flow-it úgy módosítja a szisztematikus (vagyis piaci) kockázattal, hogy levon egy készpénzkockázati felárat (vagyis a kockázattal korrigált várható cash flow-kat). Ezek a kockázattal korrigált várható cash flow-k egy bizonyosságnak megfelelő cash flow-t tükröznek, amelyet kockázatmentes kamatlábbal diszkontálnak. A bizonyosságnak megfelelő cash flow egy olyan (a fogalommeghatározásnak megfelelő) várható cash flow-ra utal, amelyet korrigáltak a kockázattal annak érdekében, hogy a piaci szereplő ne legyen érdekelt a várható cash flow biztos cash flow-ra történő elcserélésében. Például ha egy piaci szereplő hajlandó volt elcserélni egy 1 200 CU értékű várható cash flow-t egy 1 000 CU értékű biztos cash flow-ra, az 1 000 CU az 1 200 CU bizonyossági egyenértékese (azaz a 200 CU képviselné a készpénzkockázati felárat). Ebben az esetben a piaci szereplőnek mindegy lenne, hogy melyik eszközt birtokolja.

B26.

Ezzel szemben a várhatójelenérték-technika 2. módszere úgy módosít a szisztematikus (vagyis piaci) kockázattal, hogy egy kockázati felárat alkalmaz a kockázatmentes kamatlábra. Ennek megfelelően a várható cash flow-kat olyan árfolyamon diszkontálják, amely megfelel egy valószínűség alapján súlyozott cash flow-kkal kapcsolatos várható árfolyamnak (vagyis egy várható megtérülési rátának). A kockázatos eszközök árazására használt modellek, mint például a tőkeeszközök árazási modellje, felhasználhatók a várható megtérülési ráta megbecslésére. Mivel a diszkontráta-módosítási módszer során alkalmazott diszkontráta feltételes cash flow-khoz kapcsolódó megtérülési ráta, nagy valószínűséggel magasabb, mint a várhatójelenérték-technika 2. módszere körében használt diszkontráta, amely egy várható vagy valószínűség alapján súlyozott cash flow-khoz kapcsolódó várható megtérülési ráta.

B27.

Az 1. és a 2. módszer bemutatása érdekében tegyük fel, hogy egy eszköz 780 CU várható cash flow-val rendelkezik egy évben, amit az alábbiakban látható lehetséges cash flow-k és valószínűségek alapján határoztak meg. Az egyéves távlatú cash flow-kra vonatkozó kockázatmentes kamatláb 5 százalék, az azonos kockázati profilú eszközre vonatkozó szisztematikus kockázati felár pedig 3 százalék.

Lehetséges cash flow-k	Valószínűség	Valószínűség alapján súlyozott cash flow-k
500 CU	15 %	X75 CU
800 CU	60 %	480 CU
900 CU	25 %	225 CU
Várható cash flow		780 CU

B28.

Ebben a mintapéldában a várható cash flow (780 CU) a három lehetséges eredmény valószínűség alapján súlyozott átlagát fejezik ki. Valószerűbb helyzetekben több kimenetel is lehetséges. Azonban a várhatójelenérték-technika alkalmazása érdekében nem mindig szükséges bonyolult modellek és technikák felhasználásával figyelembe venni az összes lehetséges cash flow felosztását. Ehelyett inkább korlátozott számú olyan nem folytonos forgatókönyv és valószínűség kialakítása is lehetséges, amelyek a lehetséges cash flow-k egész sorát tükrözik. Például a gazdálkodó egység felhasználhatja valamely korábbi releváns időszak realizált cash flow-it a körülményekben utólag bekövetkező változásokra (például változások a külső tényezőkben, ideértve a gazdasági vagy piaci feltételeket, az iparági tendenciákat és versenyt, valamint a kifejezetten a gazdálkodó egységre ható belső tényezőket) tekintettel elvégzett módosításokkal, figyelembe véve a piaci szereplők feltételezéseit.

B29.

Elméletben az eszköz cash flow-inak jelenértéke (vagyis valós értéke) az alábbiak szerint ugyanaz, attól függetlenül, hogy az 1. vagy a 2. módszer alkalmazásával került megállapításra:

(a)

Az 1. módszer alkalmazásával a várható cash flow-kat a szisztematikus (vagyis piaci) kockázattal korrigálják. Olyan piaci adatok hiányában, amelyek közvetlenül jelzik a kockázati korrekció összegét, a korrekció egy eszközárazási modellből is levezethető, a bizonyossági egyenértékes fogalmának alkalmazásával. Például a kockázati korrekció (vagyis a 22 CU készpénz kockázati felár) a 3 %-os szisztematikus kockázati felár használatával is meghatározható (780 CU – [780 CU × (1,05/1,08)]), ami a 758 CU-nak megfelelő kockázattal korrigált várható cash flow-kat eredményez (780 CU – 22 CU). A 758 CU a 780 CU bizonyossági egyenértékese, és a kockázatmentes kamatlábbal (5 százalék) került diszkontálásra. Az eszköz jelenértéke (vagyis valós értéke) 722 CU (738 CU/1,05).

(b)

A 2. módszer alkalmazásával a várható cash flow-kat nem korrigálják a szisztematikus (vagyis piaci) kockázattal. Ehelyett az említett kockázattal kapcsolatos korrekciót a diszkontráta tartalmazza. Így a várható cash flow-k egy 8 százalékos várható megtérülési rátával kerülnek diszkontálásra (vagyis az 5 százalékos kockázatmentes kamatlábbal plusz a 3 százalékos szisztematikus kockázati felárral). Az eszköz jelenértéke (vagyis valós értéke) 722 CU (780 CU/1,08).

B30.

Ha a valós érték meghatározására egy várhatójelenérték-technikát használnak, az 1. vagy a 2. módszert kell alkalmazni. Az, hogy az 1. vagy a 2. módszer kerül kiválasztásra, az értékelt eszközre vagy kötelezettségre vonatkozó sajátos tényektől és körülményektől függ, valamint attól, hogy milyen mértékben állnak rendelkezésre elégséges adatok, továbbá az alkalmazott döntésektől.

A JELENÉRTÉK-TECHNIKÁK ALKALMAZÁSA A KÖTELEZETTSÉGEKRE ÉS A GAZDÁLKODÓ EGYSÉG MÁS FELEK ÁLTAL NEM ESZKÖZKÉNT BIRTOKOLT SAJÁT TŐKEINSTRUMENTUMAIRA (40. ÉS 41. BEKEZDÉS)

B31.

Amikor jelenérték-technikát használnak egy olyan kötelezettség valós értékének meghatározására, amely egy másik félnek nem eszközként van a tulajdonában (például leszerelési kötelezettség), a gazdálkodó egység köteles többek között megbecsülni azokat a jövőbeni pénzkiadásokat, amelyekre a piaci szereplők számítanának a kötelem teljesítése során. Ezeknek a jövőbeni pénzkiadásoknak magukban kell foglalniuk a piaci szereplőknek a kötelem teljesítésének költségeire vonatkozó várakozásait, és azt az ellenértéket is, amelyet a piaci szereplő a kötelem vállalásáért kérne. Az említett ellenérték magában foglalja azt a megtérülést, amelyet egy piaci szereplő az alábbiakért kérne:

(a)	a tevékenység elvállalása (vagyis a kötelem teljesítésének értéke; például olyan erőforrások használatával, amelyeket más tevékenységekhez is használhatnának); és

(b)	a kötelemhez kapcsolódó kockázat vállalása (vagyis egy kockázati felár, amely tükrözi annak kockázatát, hogy a tényleges pénzkiadások eltérhetnek a várható pénzkiadásoktól; lásd a B33. bekezdést).

B32.

Például egy nem pénzügyi kötelezettség nem tartalmaz szerződéses megtérülési rátát, és nincs megfigyelhető piaci hozam az adott kötelezettség tekintetében. Néhány esetben a piaci szereplők által megkívánt megtérülés elemeit nem lehet megkülönböztetni egymástól (például amikor azt az árat használják, amelyet egy harmadik személy vállalkozó számítana fel rögzített áras alapon). Más esetekben a gazdálkodó egységnek külön-külön kell megbecsülnie ezeket az elemeket (például amikor azt az árat használják, amelyet egy harmadik személy vállalkozó számítana fel költségalapon, mivel a vállalkozó ebben az esetben nem viselné a költségek jövőbeli változásainak kockázatát).

B33.

A gazdálkodó egység az alábbi módokon számíthat be kockázati felárat egy kötelezettség vagy egy gazdálkodó egység olyan saját tőkeinstrumentumának valós értéken történő értékelésébe, amelyet másik fél nem eszközként birtokol:

(a)	a cash flow-k módosítása útján (vagyis a pénzkiadások értékének növeléseként); vagy

(b)	a jövőbeni cash flow-k jelenértékre történő diszkontálásához használt ráta módosításával (vagyis a diszkontráta csökkentésével).

A gazdálkodó egység köteles gondoskodni arról, hogy a kockázati korrekciókat ne vegye kétszer figyelembe, illetve azokat ne hagyja figyelmen kívül. Például ha a becsült cash flow-kat megnövelik annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a kötelemhez kapcsolódó kockázat vállalásának ellenértékét, a diszkontrátát nem szabad a szóban forgó kockázat tükrözése érdekében módosítani.

AZ ÉRTÉKELÉSI MÓDSZEREK INPUTJAI (67–71. BEKEZDÉS)

B34.

Az alábbiakban példák láthatók olyan piacokra, amelyeken egyes eszközökkel és kötelezettségekkel (például pénzügyi instrumentumokkal) kapcsolatban inputok figyelhetők meg:

(a)	Tőzsdepiacok. Egy tőzsdepiacon a záró árfolyamok könnyen elérhetők és általában tükrözik a valós értéket. Ilyen piac például a London Stock Exchange (Londoni Értéktőzsde).

(b)

Kereskedői piacok. Egy kereskedői piacon a kereskedők folyamatosan készen állnak a kereskedésre (saját felelősségükre vásárolnak vagy értékesítenek), ezáltal likviditást nyújtanak, mivel saját tőkéjük használatával készletet tartanak azon tételekből, amelyek árait jegyzik. A vételi és ajánlati árak (amelyek azt az árat tükrözik, amelyen a kereskedő hajlandó vásárolni, illetve azt az árat, amelyen a kereskedő hajlandó eladni) jellemzően könnyebben elérhetők, mint a záró árfolyamok. A tőzsdén kívüli értékpapírpiacok (amelyek tekintetében az árfolyamokat nyilvánosan bejelentik) kereskedői piacok. Néhány más eszköz és kötelezettség esetében is léteznek kereskedői piacok, ideértve bizonyos pénzügyi instrumentumokat, árukat és fizikai eszközöket (például használt berendezéseket).

(c)

Közvetítői piacok. Egy közvetítői piacon a közvetítők megkísérlik a vevők és az eladók összepárosítását, viszont nem állnak készen a saját felelősségükre történő kereskedésre. Más szóval a közvetítők nem használják saját tőkéjüket azon tételek készletének tartására, amelyek árait jegyzik. A közvetítő ismeri a felek által megadott, illetve kért árakat, azonban az egyes felek jellemzően nincsenek tisztában a másik fél árkövetelményeivel. Néha elérhetők a befejezett ügyletek árai. A közvetítői piacok közé tartoznak az elektronikus kommunikációs hálózatok, amelyeken keresztül összepárosítják a vételi és az eladási megbízásokat, valamint a kereskedelmi és a lakossági ingatlanpiacok.

(d)	Megbízói piacok. A megbízói piacon az ügyletek – mind az első, mind a viszonteladások – tekintetében önállóan, közvetítő nélkül folytatnak tárgyalásokat. Az ilyen ügyletekről kevés információ érhető el nyilvánosan.

A VALÓSÉRTÉK-HIERARCHIA (72–90. BEKEZDÉS)

2. szintű inputok (81–85. bekezdés)

B35.

Példák a 2. szintű inputokra egyes konkrét eszközök és kötelezettségek esetében:

(a)	Fixet kap, változót fizet kamatswap-ügylet a londoni bankközi kínálati kamatláb (London Interbank Offered Rate - LIBOR) swapkamatlába alapján. A 2. szintű input a LIBOR swapkamatláb lesz, ha ez a kamatláb lényegében a swap teljes tartama alatt megfigyelhető az általánosan jegyzett időszakokra.

(b)

Fixet kap, változót fizet kamatswap-ügylet egy külföldi pénznemben megadott hozamgörbe alapján. A 2. szintű input az a külföldi pénznemben megadott hozamgörbén alapuló swapkamatláb lesz, amely lényegében a swap teljes tartama alatt megfigyelhető az általánosan jegyzett időszakokra. Ez lenne a helyzet, ha a swapügylet tartama 10 év, és a kamatláb 9 évig megfigyelhető az általánosan jegyzett időszakokra, feltéve, hogy a hozamgörbének a 10. évre történő ésszerű kivetítése nem lenne jelentős a swapügylet valós értéken történő értékelésének teljes egésze tekintetében.

(c)

Fixet kap, változót fizet kamatswap-ügylet egy adott bank irányadó kamatlába alapján. A 2. szintű input a bank extrapoláció útján levezetett irányadó kamatlába lesz, ha az extrapolált értékeket megfigyelhető piaci adatok támasztják alá, például egy olyan kamatlábbal való korreláció, amely lényegében a swap teljes tartama alatt megfigyelhető.

(d)

Tőzsdén forgalmazott részvényekre vonatkozó hároméves opció. A 2. szintű input a részvényekre vonatkozó, a 3. évre elvégzett extrapoláció útján származtatott vélelmezett volatilitás lesz, feltéve, hogy mindkét alábbi feltétel fennáll:

(i)	Megfigyelhetők a részvényekre vonatkozó egyéves és kétéves opciók árai.

(ii)	Egy hároméves opció kivetített vélelmezett volatilitását megfigyelhető piaci adatok támasztják alá lényegében az opció teljes tartama alatt.

Ebben az esetben a vélelmezett volatilitás extrapoláció útján levezethető lenne a részvényekre vonatkozó egyéves és kétéves opciók vélelmezett volatilitásából, valamint alátámasztaná a hasonló gazdálkodó egységek részvényeire vonatkozó hároméves opciók vélelmezett volatilitása, feltéve, hogy megállapításra kerül az egyéves és a kétéves vélelmezett volatilitásokkal fennálló korreláció.

(e)

Licenciamegállapodás. Az üzleti kombináció keretében megszerzett és a felvásárolt gazdálkodó egység (a licenciamegállapodásban szereplő fél) által egy független féllel nemrégiben letárgyalt licenciamegállapodás esetében a 2. szintű input a független féllel kötött szerződésben szereplő licencdíj lesz a megállapodás kezdetekor.

(f)

Készáruraktár egy kiskereskedelmi üzletben. Egy üzleti kombináció keretében megszerzett készáruraktár esetében a 2. szintű input vagy a kiskereskedelmi piac vevői irányában érvényes ár, vagy a nagykereskedelmi piacon a kiskereskedők irányában érvényes ár, amelyet módosítanak az adott tétel állapota és helye, illetve az összehasonlítható (vagyis hasonló) tételek közötti különbségekkel, annak érdekében, hogy a valós értéken történő értékelés azt az árat tükrözze, amely egy olyan ügyletből folyna be, amely a készletnek egy olyan másik kiskereskedő részére történő eladására irányul, aki megtenné a szükséges értékesítési erőfeszítéseket. A valós értéken történő értékelés elméletileg ugyanaz lesz, akár a kiskereskedelmi árat, akár a nagykereskedelmi árat módosítják (az előbbi esetben lefelé, az utóbbiban felfelé). Általánosságban azt az árat kell alkalmazni a valós értéken történő értékelés során, amely a legkevesebb szubjektív módosítást igényli.

(g)

Birtokba vett és használatban lévő épület. A 2. szintű input az épület négyzetméterenkénti ára lesz (egy összetett értékelési mutató), amelyet a megfigyelhető piaci adatokból vezettek le, például a hasonló helyen lévő, összehasonlítható (vagyis hasonló) épületekre vonatkozó ügyletekben megfigyelt árakból levezetett összetett mutatókból.

(h)

Pénztermelő egység. A 2. szintű input egy értékelési összetett mutató lesz (például a nyereség vagy a bevétel összetett mutatója, illetve egy hasonló teljesítménymérő), amelyet a megfigyelhető piaci adatokból vezettek le, például az összehasonlítható (vagyis hasonló) üzleti tevékenységekre vonatkozó ügyletekben megfigyelt árakból levezetett összetett mutatókból, figyelembe véve a működési, a piaci, a pénzügyi és a nem pénzügyi tényezőket is.

3. szintű inputok (86–90. bekezdés)

B36.

Példák a 3. szintű inputokra egyes konkrét eszközök és kötelezettségek esetében:

(a)

Hosszú lejáratú devizaswap. A 3. szintű input egy olyan meghatározott pénznemű kamatláb lesz, amely az általánosan jegyzett időszakokban vagy egyébként lényegében a swap teljes tartama alatt nem megfigyelhető, illetve azt nem lehet megfigyelhető piaci adatokkal alátámasztani. Egy devizaswap kamatlábai az adott országok hozamgörbéiből kiszámított swapkamatlábak.

(b)

Tőzsdén forgalmazott részvényekre vonatkozó hároméves opció. A 3. szintű input a múltbeli volatilitás lesz, vagyis a részvényeknek a részvények múltbeli áraiból levezetett volatilitása. A múltbeli volatilitás általában nem tükrözi a jelenlegi piaci szereplők jövőbeli volatilitással kapcsolatos várakozásait, még akkor sem, ha ez az egyetlen rendelkezésre álló információ egy opció árazásához.

(c)	Kamatswap. A 3. szintű input a megegyezésen alapuló (nem kötelező erejű) piaci középárnak a swapügyletre tekintettel elvégzett módosítása lesz, olyan adatok felhasználásával, amelyek nem közvetlenül megfigyelhetők, és amelyeket megfigyelhető piaci adatok egyéb módon sem támasztanak alá.

(d)

Egy üzleti kombinációban vállalt leszerelési kötelezettség. A 3. szintű input a gazdálkodó egységnek a kötelem teljesítése érdekében kifizetendő jövőbeni pénzkiadásokra vonatkozó saját adatai felhasználásával elvégzett aktuális becslés lesz, (ideértve a piaci szereplőknek a kötelem teljesítésének költségeire vonatkozó várakozásait, és azt az ellenértéket is, amelyet a piaci szereplő az eszköz leszerelésére vonatkozó kötelem vállalásáért kérne), amennyiben nincs olyan ésszerűen elérhető információ, amely azt jelzi, hogy a piaci szereplők eltérő feltételezéseket alkalmaznának. Ez a 3. szintű input egy jelenérték-technikában más inputokkal együtt kerülne felhasználásra, például egy aktuális kockázatmentes kamatlábbal vagy egy hitellel korrigált kockázatmentes árfolyammal, amennyiben a gazdálkodó egység hitelbesorolásának a kötelezettség valós értékére gyakorolt hatása a diszkontrátában tükröződik, nem pedig a jövőbeni pénzkiadások becslésében.

(e)

Pénztermelő egység. A 3. szintű input egy pénzügyi előrejelzés lesz (például a cash flow-król vagy az eredményről), amelyet a gazdálkodó egység saját adatainak felhasználásával alakítanak ki, amennyiben nincs olyan ésszerűen elérhető információ, amely azt jelzi, hogy a piaci szereplők eltérő feltételezéseket alkalmaznának.

A VALÓS ÉRTÉK ÉRTÉKELÉSE AKKOR, AMIKOR EGY ESZKÖZZEL VAGY KÖTELEZETTSÉGGEL KAPCSOLATOS VOLUMEN VAGY AKTIVITÁSI SZINT JELENTŐS MÉRTÉKBEN CSÖKKENT

B37.

Egy eszköz vagy kötelezettség valós értékére hatással lehet, ha az adott eszköz vagy kötelezettség tekintetében jelentősen csökkent a volumen vagy az aktivitási szint az eszköz vagy a kötelezettség (illetve a hasonló eszközök vagy kötelezettségek) szokásos piaci aktivitásához képest. Annak megállapítása érdekében, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az adott eszköz vagy kötelezettség tekintetében jelentősen csökkent-e a volumen vagy az aktivitási szint, a gazdálkodó egység köteles értékelni a különböző tényezők, mint például az alábbiak jelentőségét és relevanciáját:

(a)	Kevés a közelmúltban végbement ügylet.

(b)	Az árajánlatok kialakítása nem aktuális információkon alapul.

(c)	Az árajánlatok lényegesen eltérőek a különböző időpontokban vagy a különböző alkuszok esetében (például egyes közvetítői piacokon).

(d)	Azok a mutatók, amelyek korábban szoros összefüggésben álltak az eszköz vagy a kötelezettség valós értékével, bizonyíthatóan nincsenek összefüggésben az adott eszköz vagy kötelezettség valós értékeire utaló újabb jelzésekkel.

(e)

A megfigyelt ügyletek vagy a jegyzett árak esetében a gazdálkodó egység várható cash flow-kra vonatkozó becslésével összevetve jelentősen megnövekedtek a vélelmezett likviditási kockázati felárak, a hozamok vagy a teljesítménymutatók (mint például a mulasztások mértéke vagy a kárfok), figyelembe véve az eszközzel vagy kötelezettséggel kapcsolatos hitel- és nemteljesítési kockázatra vonatkozó összes rendelkezésre álló piaci adatot.

(f)	Nagy a vételi és az ajánlati ár közötti különbözet, vagy jelentős növekedés valósul meg a vételi és az ajánlati ár közötti különbözetben.

(g)	Jelentős visszaesés tapasztalható az eszköz vagy kötelezettség, illetve hasonló eszközök vagy kötelezettségek tekintetében az új kibocsátások piacának (vagyis az elsődleges piac) aktivitásában – vagy nincs ilyen piac.

(h)	Kevés információ érhető el nyilvánosan (például valamely megbízói piacon végbemenő ügyletek esetében).

B38.

Ha a gazdálkodó egység arra a következtetésre jut, hogy az eszköz vagy kötelezettség tekintetében jelentősen csökkent a volumen vagy az aktivitási szint az eszköz vagy a kötelezettség (illetve a hasonló eszközök vagy kötelezettségek) szokásos piaci aktivitásához képest, az ügyletek vagy jegyzett árak további elemzésére van szükség. A volumen vagy az aktivitás csökkenése önmagában nem jelzi, hogy valamely ügyleti ár vagy jegyzett ár nem tükrözi a valós értéket, vagy hogy az adott piacon végbement ügylet nem szabályos. Azonban ha a gazdálkodó egység megállapítja, hogy valamely ügylet vagy jegyzett ár nem tükrözi a valós értéket (például előfordulhatnak olyan ügyletek, amelyek nem szabályosak), szükség lesz az ügyletek vagy a jegyzett árak módosítására, amennyiben a gazdálkodó egység ezeket az árakat a valós érték értékelésére használja, és a szóban forgó módosítás a valós értéken történő értékelés teljes egésze szempontjából jelentős lehet. Módosításokra más körülmények közepette is szükség lehet (például amikor egy hasonló eszköz árát jelentős mértékben módosítani kell annak érdekében, hogy összehasonlítható legyen az értékelt eszközzel, vagy amikor az ár elavult).

B39.

A jelen IFRS nem ír elő egyetlen módszert sem az ügyletek vagy a jegyzett árak jelentős módosítására. Az értékelési módszerek valós érték meghatározásakor történő használatának részletesebb tárgyalásával kapcsolatban lásd a 61–66. és a B5–B11. bekezdést. Függetlenül az alkalmazott értékelési technikától, a gazdálkodó egység köteles megfelelő kockázati korrekciókat alkalmazni, ideértve egy kockázati felárat, amely tükrözi azt az összeget, amelyet a piaci szereplők egy eszköz vagy kötelezettség cash flow-ival járó bizonytalanság kompenzációjaként követelnének (lásd a B17. bekezdést). Ellenkező esetben az értékelés nem fejezi ki hitelt érdemlően a valós értéket. Néhány esetben nehéz lehet a megfelelő kockázati korrekció megállapítása. Azonban a nehézség foka önmagában nem elegendő alap a kockázati korrekció kizárására. A kockázati korrekciónak egy piaci szereplők között az értékelés időpontjában a fennálló piaci feltételek mellett megkötött szabályos ügyletet kell tükröznie.

B40.

Ha az eszközre vagy kötelezettségre vonatkozó volumenben vagy aktivitási szintben jelentős visszaesés következett be, helyénvaló lehet az értékelési technika megváltoztatása vagy több értékelési technika használata (például egy piaci megközelítés és egy jelenérték-technika használata). A több értékelési módszer alkalmazásából származó valós értékre vonatkozó jelzések súlyozásakor a gazdálkodó egység köteles mérlegelni a valós értéken történő értékelések tartományának ésszerűségét. A cél az említett tartományon belüli azon pont meghatározása, amely az adott piaci feltételek mellett a leginkább tükrözi a valós értéket. A sokféle valós értéken történő értékelés arra utalhat, hogy további elemzés szükséges.

B41.

A valós értéken történő értékelés célja akkor is ugyanaz marad, ha az adott eszköz vagy kötelezettség tekintetében jelentősen csökkent a volumen vagy az aktivitási szint. A valós érték az az ár, amelyet egy eszköz értékesítésekor kapnának, illetve egy kötelezettség átruházásakor kifizetnének egy piaci szereplők között létrejött szabályos ügylet (vagyis nem kényszerfelszámolás vagy kényszerárverés) alapján az értékelés időpontjában a fennálló piaci feltételek mellett.

B42.

Annak az árnak a megbecslése, amelyen a piaci szereplők hajlandóak lennének az értékelés időpontjában a fennálló piaci feltételek mellett ügyletet kötni, ha az eszköz vagy kötelezettség tekintetében jelentősen csökkent a volumen vagy az aktivitás szintje, az értékelés időpontjában érvényes tényektől és körülményektől függ, és mérlegelést kíván meg. A gazdálkodó egység arra irányuló szándéka, hogy megtartsa az eszközt, illetve hogy rendezze vagy egyéb módon teljesítse a kötelezettséget, nem lényeges a valós érték értékelésekor, mivel a valós érték piaci alapú értékelés, nem pedig a gazdálkodó egységre jellemző értékelés.

A nem szabályos ügyletek azonosítása

B43.

Nehezebb megállapítani, hogy egy ügylet szabályos-e (vagy sem), ha az eszköz vagy kötelezettség tekintetében jelentősen csökkent a volumen vagy az aktivitási szint az eszköz vagy a kötelezettség (illetve a hasonló eszközök vagy kötelezettségek) szokásos piaci aktivitásához képest. Ilyen körülmények között nem helyénvaló annak megállapítása, hogy az adott piacon végbement egyetlen ügylet sem szabályos (vagyis kényszerfelszámolás vagy kényszerárverés). Például az alábbi körülmények jelezhetik, hogy az ügylet nem szabályos:

(a)	Az értékelés időpontját megelőző valamely időszakban nem volt elégséges a piacnak való kitettség ahhoz, hogy lehetővé tegye az adott eszközökkel és kötelezettségekkel kapcsolatos ügyletek esetében a fennálló piaci feltételek mellett szokásos értékesítési tevékenységeket.

(b)	Volt egy szokásos értékesítési időszak, viszont az eladó egyetlen piaci szereplőnek értékesítette az eszközt vagy a kötelezettséget.

(c)	Az eladó közel áll a csődhöz vagy a felszámoláshoz, illetve már fizetésképtelen vagy felszámolás alatt áll (vagyis az eladó kényszerhelyzetben van).

(d)	Az eladónak hatósági vagy jogi előírások teljesítése érdekében kellett értékesítenie (vagyis az eladó értékesítésre kényszerült).

(e)	Az ügyleti ár feltűnően eltérő az azonos vagy hasonló eszközre vagy kötelezettségre vonatkozó nemrégiben lebonyolított ügyletekkel összehasonlítva.

A gazdálkodó egység köteles értékelni a körülményeket annak megállapítása érdekében, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az ügylet szabályos-e.

B44.

A gazdálkodó egység a valós érték értékelésekor vagy a piaci kockázati felárak megbecslésekor az alábbiak mindegyikét köteles mérlegelni:

(a)	Ha a bizonyítékok azt jelzik, hogy az ügylet nem szabályos, a gazdálkodó egységnek (a valós értékre vonatkozó egyéb jelzésekkel összevetve) kevés jelentőséget kell tulajdonítania az adott ügyleti árnak, illetve annak nem tulajdoníthat jelentőséget.

(b)

Ha a bizonyítékok azt jelzik, hogy az ügylet szabályos, a gazdálkodó egység köteles figyelembe venni az adott ügyleti árat. Hogy mekkora lesz az adott ügyleti ár súlya a valós értékre utaló többi jelzéssel összevetve, a tényektől és a körülményektől függ, mint például az alábbiaktól:

(i)	az ügylet volumene.

(ii)	az ügyletnek az értékelt eszközzel vagy kötelezettséggel való összehasonlíthatósága.

(iii)

az ügylet közelsége az értékelés időpontjához.

(c)

Ha a gazdálkodó egység nem rendelkezik elég információval annak eldöntésére, hogy egy ügylet szabályos-e, köteles figyelembe venni az ügyleti árat. Előfordulhat azonban, hogy az adott ügyleti ár nem tükrözi a valós értéket (vagyis az ügyleti ár nem feltétlenül az egyetlen vagy elsődleges alapját képezi a valós érték értékelésének vagy a piaci kockázati felárak megbecslésének). Ha a gazdálkodó egység nem rendelkezik elegendő információval annak megállapításához, hogy bizonyos ügyletek szabályosak-e, a gazdálkodó egységnek kevesebb hangsúlyt kell fektetnie ezekre az ügyletekre, amikor azokat más, köztudottan szabályos ügyletekkel hasonlítja össze.

A gazdálkodó egység nem köteles túlzott erőfeszítéseket tenni annak megállapítása érdekében, hogy egy ügylet szabályos-e, azonban nem hagyhatja figyelmen kívül az ésszerűen elérhető információkat. Ha a gazdálkodó egység félként szerepel egy ügyletben, vélelmezhető, hogy elég információval rendelkezik annak eldöntésére, hogy az ügylet szabályos-e.

Harmadik személyek által rendelkezésre bocsátott jegyzett árak használata

B45.

A jelen IFRS nem zárja ki a harmadik személyek által szolgáltatott – például brókerek árazási szolgáltatásai révén kapott – jegyzett árak használatát, ha a gazdálkodó egység megállapította, hogy az említett felek által szolgáltatott jegyzett árak a jelen IFRS-nek megfelelően kerültek kialakításra.

B46.

Ha az adott eszköz vagy kötelezettség tekintetében jelentősen csökkent a volumen vagy az aktivitási szint, a gazdálkodó egység köteles értékelni, hogy a harmadik személyek által szolgáltatott jegyzett árak olyan aktuális információk felhasználásával kerültek-e kialakításra, amelyek szabályos ügyleteket tükröznek, vagy egy olyan értékelési technikát, amely tükrözi a piaci szereplők feltételezéseit (ideértve a kockázattal kapcsolatos feltételezéseket is). Amikor egy jegyzett árat egy valós értéken történő értékelés inputjaként súlyoz, a gazdálkodó egység kevesebb súlyt fektet azokra az árajánlatokra, amelyek nem tükrözik az ügyletek eredményét (a valós érték egyéb olyan jelzéseihez képest, amelyek tükrözik az ügyletek eredményét).

B47.

Továbbá a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésekor figyelembe kell venni az árajánlat jellegét (például hogy az árajánlat irányárat vagy kötelező ajánlatot tartalmaz-e), és nagyobb súlyt kell fektetni azoknak a harmadik személyek által adott árajánlatoknak, amelyek kötelező ajánlatot tartalmaznak.

C. függelék

Hatálybalépés napja és áttérés

Ez a függelék az IFRS szerves részét képezi, és ugyanolyan jelentőséggel bír, mint az IFRS egyéb részei.

C1.

A gazdálkodó egységnek a jelen IFRS-t a 2013. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha valamely gazdálkodó egység korábbi időszakra alkalmazza a jelen IFRS-t, köteles ezt a tényt közzétenni.

C2.

A jelen IFRS-t a jövőre nézve, annak az éves időszaknak a kezdetétől kell alkalmazni, amelyben először alkalmazzák.

C3.

A jelen IFRS közzétételi követelményeit nem kell alkalmazni a jelen IFRS első alkalmazását megelőző időszakokra vonatkozóan szolgáltatott összehasonlító adatokban.

D. függelék

Egyéb IFRS-ek módosítása

A függelék meghatározza az egyéb IFRS-ekre vonatkozó azon módosításokat, amelyek annak következményei, hogy a Testület kibocsátotta az IFRS 13 standardot. A gazdálkodó egységnek a módosításokat a 2013. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ha valamely gazdálkodó egység korábbi időszak tekintetében alkalmazza az IFRS 13 standardot, köteles erre a korábbi időszakra alkalmazni a módosításokat. A módosított bekezdésekben az új szöveg aláhúzva, a törölt szöveg pedig áthúzva látható.

VÁLTOZÁS A DEFINÍCIÓKBAN

D1.

A (2010 októberében kibocsátott) IFRS 1, 3–5 és 9 standardban a valós érték definícióját a következő szöveg váltja fel:

A valós érték az az ár, amelyet egy eszköz értékesítésekor kapnának, illetve egy kötelezettség átruházásakor kifizetnének egy piaci szereplők között létrejött szabályos ügylet alapján az értékelés időpontjában. (Lásd az IFRS 13 standardot.)

Az IAS 2, 16, 18–21, 32 és 40 standardban a valós érték definícióját az alábbi szöveg váltja fel:

IFRS 1 A Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok első alkalmazása (módosítva 2010 szeptemberében)

D2.

A 19. bekezdés törlésre kerül.

D3.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 39J. bekezdés:

39J

A 2011 májusában kiadott IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standard törölte a 19. bekezdést, és módosította a valós érték meghatározását az A. függelékben, valamint módosította a D15. és a D20. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

D4.

A D15. és a D20. bekezdés az alábbiak szerint módosul:

D15

Ha az első alkalmazó az ilyen befektetést bekerülési értéken értékeli az IAS 27 standarddal összhangban, akkor ezt a befektetést az egyedi, pénzügyi helyzetre vonatkozó, IFRS-ek szerinti nyitó kimutatásában a következő összegek valamelyikén kell értékelnie:

…

(b)

vélelmezett bekerülési értéken. Az ilyen befektetés vélelmezett bekerülési értéke:

(i)	a gazdálkodó egység IFRS-ekre való áttérésének időpontjában érvényes valós érték annak egyedi pénzügyi kimutatásaiban; vagy …

D20	A 7. és a 9. bekezdés előírásai ellenére, a gazdálkodó egység bármely alábbi módon alkalmazhatja az IAS 39 standard AG76(a). bekezdésének előírásait: …

IFRS 2 Részvényalapú kifizetés standard

D5.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 6A. bekezdés:

A jelen IFRS a „valós érték” kifejezést oly módon használja, amely néhány szempontból eltér a valós értéknek az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standardban szereplő definíciójától. Ezért az IFRS 2 standard alkalmazásakor a gazdálkodó egység a valós értéket a jelen IFRS-nek megfelelően határozza meg, nem az IFRS 13 szerint.

IFRS 3 Üzleti kombinációk

D6.

A 20., a 29., a 33. és a 47. bekezdés az alábbiak szerint módosul:

20	A 24–31. bekezdés meghatározza az olyan azonosítható eszközök és kötelezettségek típusait, amelyek tartalmaznak olyan tételeket, amelyekre a jelen IFRS az értékelési elv alól korlátozott kivételeket tartalmaz.

A felvásárlónak az immateriális eszközként kimutatott újra megszerzett jog értékét a kapcsolódó szerződés fennmaradó szerződéses időszaka alapján kell értékelnie, függetlenül attól, hogy a piaci résztvevők a valós értékének meghatározásakor mérlegelik-e a szerződés lehetséges megújítását. A B35. és a B36. bekezdés kapcsolódó alkalmazási útmutatót ad.

… A goodwill összegének meghatározásához egy olyan üzleti kombináció során, ahol ellenérték átadására nem került sor, a felvásárlónak a felvásároltban lévő érdekeltségének az akvizíció időpontjára vonatkozó valós értékét kell használnia az átadott ellenérték akvizíció időpontjára vonatkozó valós értéke helyett (32. bekezdés (a) pontjának (i) alpontja). …

… Például egy eszköznek nem sokkal az akvizíció időpontja után történt értékesítése – kivéve, ha azonosítható egy olyan közbejött esemény, amely a valós értéket megváltoztatta – egy olyan összeg ellenében, amely jelentősen különbözik az arra az időpontra meghatározott ideiglenes valós értékétől, valószínűleg az ideiglenes összegben fennálló hibát jelez.

D7.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 64.F. bekezdés:

64F

A 2011 májusában kiadott IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standard módosította a 20., a 29., a 33. és a 47. bekezdést, és módosította a valós érték meghatározását az A. függelékben, valamint módosította a B22., a B40., a B43–46., a B49. és a B64. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

D8.

A B. függelék B22., B40., B43–B46., B49. és B64. bekezdése az alábbiak szerint módosul:

B22

Mivel a konszolidált pénzügyi kimutatások – a tőkestruktúra kivételével – a jog szerinti leányvállalat pénzügyi kimutatásainak folytatását jelentik, a konszolidált pénzügyi kimutatások tükrözik:

…

(d)

a konszolidált pénzügyi kimutatásokban kibocsátott tőkerészesedésekként kimutatott összeget, amelyet úgy határoznak meg, hogy a jog szerinti leányvállalatnak (a számvitel szerinti felvásárlónak) közvetlenül az üzleti kombináció előtti, forgalomban lévő, kibocsátott tőkerészesedését hozzáadják a jog szerinti anyavállalat (a számvitel szerinti felvásárolt) valós értékéhez. Ugyanakkor…

…

B40

Az azonosíthatósági kritériumok határozzák meg, hogy egy immateriális eszközt a goodwilltől elkülönítve kell-e kimutatni. Ugyanakkor a kritériumok sem útmutatást nem adnak egy immateriális eszköz valós értékének meghatározásához, sem az immateriális eszköz valós értékének értékeléséhez használt feltételezéseket nem korlátozzák. Például, a felvásárló figyelembe veszi a valós érték meghatározásához azokat a feltételezéseket, amelyeket a piaci szereplők használnának az immateriális eszköz árazásakor, mint például a szerződések jövőbeli megújítására vonatkozó várakozásokat. …

B43

Versenyképességének védelme érdekében vagy egyéb okból előfordulhat, hogy a felvásárló nem kíván használni egy megszerzett nem pénzügyi eszközt, vagy az eszközt nem annak legértékesebb és legjobb hasznosítása szerint kívánja használni. Például ez lehet a helyzet egy megszerzett kutatás-fejlesztési immateriális eszköz esetében, amelyet a felvásárló védekezően kíván felhasználni, azáltal, hogy másokat megakadályoz annak használatában. Mindazonáltal a felvásárló köteles a nem pénzügyi eszközt annak a piaci szereplők által megvalósított, feltételezett legértékesebb és legjobb hasznosítása alapján értékelni, a megfelelő értékelési hipotézissel összhangban, mind kezdetben, mind akkor, amikor a későbbi értékvesztési vizsgálat érdekében meghatározzák az elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéket.

B44

A jelen IFRS megengedi a felvásárlónak, hogy a felvásároltban lévő nem ellenőrző részesedést annak az akvizíció időpontjára vonatkozó valós értékén értékelje. Néha a nem ellenőrző részesedésnek az akvizíció időpontjára vonatkozó valós értékét a felvásárló a részvények aktív piaci jegyzett ára alapján határozza meg (vagyis nem a felvásárló birtokában lévő részvények ára alapján). Más helyzetekben azonban a részvények aktív piaci jegyzett ára nem áll rendelkezésre. Ezekben a helyzetekben a felvásárló a nem ellenőrző részesedés valós értékét más értékelési technikák felhasználásával határozza meg.

B45

A felvásárló felvásároltban lévő részesedésének valós értéke és a nem ellenőrző részesedés valós értéke részvényenkénti alapon különböző lehet. A fő különbség valószínűleg egy ellenőrzési felár beépülése a felvásárló felvásároltban lévő részesedésének részvényenkénti valós értékébe, vagy fordítva, egy diszkont beépülése az ellenőrzés hiánya miatt (amit nem ellenőrző részesedési diszkontnak is neveznek) a nem ellenőrző részesedés részvényenkénti valós értékébe, ha a piaci szereplők az említett felárat vagy diszkontot figyelembe vennék a nem ellenőrző részesedés árazásakor.

B46

Egy olyan üzleti kombináció során, amely ellenérték átadása nélkül valósult meg, a felvásárlónak a goodwill vagy az előnyös vételen elért nyereség értékeléséhez a felvásároltban lévő részesedésének az akvizíció időpontjára vonatkozó valós értékével kell helyettesítenie az átadott ellenértéknek az akvizíció időpontjára vonatkozó valós értékét (lásd 32–34. bekezdést).

B49

Az egyesülés valós értéken történő értékelésének figyelembe kell vennie azokat a feltételezéseket, amelyeket a jövőbeli tagsági juttatásokkal kapcsolatban piaci szereplők tennének, valamint minden olyan egyéb feltételezést, amelyeket az egyesüléssel kapcsolatban piaci szereplők tennének. Például felhasználható egy jelenérték-technika az egyesülés valós értékének meghatározásához. A modell inputjaiként használt cash flow-knak az egyesülés várható cash flow-in kell alapulniuk, amelyek valószínűleg tükrözik a tagsági juttatások miatti csökkentéseket, mint például az árukért és szolgáltatásokért felszámított csökkentett díjakat.

B64

Az 59. bekezdésben szereplő cél eléréséhez a felvásárlónak közzé kell tennie az alábbi információkat a beszámolási időszakban lebonyolított minden egyes üzleti kombinációra vonatkozóan:

…

(f)

az átadott teljes ellenérték akvizíció időpontjára vonatkozó valós értékét és az ellenérték minden egyes olyan fő csoportjának az akvizíció időpontjára vonatkozó valós értékét, mint például:

…

(iv)	a felvásárló tőkerészesedései, ideértve a kibocsátott vagy kibocsátandó instrumentumok vagy részesedések számát és az ilyen instrumentumok vagy részesedések valós értékének meghatározására használt módszert.

…

(o)

minden olyan üzleti kombinációnál, amelyben a felvásárló a felvásárolt tőkerészesedéseinek kevesebb mint 100 százalékát birtokolja az akvizíció időpontjában:

…

(ii)	minden egyes, a felvásároltban fennálló, valós értéken értékelt nem ellenőrző részesedésnél az ennek az értéknek a meghatározásához használt értékelési technikát (technikákat) és jelentős inputokat.

…

IFRS 4 Biztosítási szerződések

D9.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 41E. bekezdés:

41E	A 2011 májusában kiadott IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standard módosította a valós érték meghatározását az A. függelékben. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezt a módosítást, amikor az IFRS 13 standardot alkalmazza.

IFRS 5 Értékesítésre tartott befektetett eszközök és megszűnt tevékenységek standard

D10.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 44H. bekezdés:

44H	A 2011 májusában kiadott IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standard módosította a valós érték meghatározását az A. függelékben. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezt a módosítást, amikor az IFRS 13 standardot alkalmazza.

IFRS 7 Pénzügyi instrumentumok: közzétételek (módosítva 2009 októberében)

D11.

[Nem vonatkozik a követelményekre]

D12.

A 3. bekezdés a következőképpen módosul:

A jelen IFRS-t minden gazdálkodó egység köteles a pénzügyi instrumentumok minden típusa tekintetében alkalmazni, kivéve:

(a)	… ezekben az esetekben a jelen IFRS követelményeit, a valós értéken értékelt érdekeltségek esetében pedig az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standardot kell alkalmazni. …

…

D13.

A 27–27B. bekezdés törlésre kerül.

D14.

A 28. bekezdés a következőképpen módosul:

Néhány esetben a gazdálkodó egység nem jeleníti meg a nyereséget vagy a veszteséget egy pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség kezdeti megjelenítésekor, mivel a valós értéket az azonos eszközre vagy kötelezettségre vonatkozó aktív piaci jegyzett ár (vagyis egy 1. szintű input) nem bizonyítja, és olyan értékelési technikán sem alapul, amely kizárólag megfigyelhető piacokról származó adatokat használ (lásd az IAS 39 standard AG76. bekezdését). Ilyen esetekben a gazdálkodó egységnek pénzügyi eszközcsoportonként vagy pénzügyi kötelezettségcsoportonként közzé kell tennie:

(a)

az arra vonatkozó számviteli politikáját, hogy az eredményben megjelenítse a kezdeti megjelenítéskori valós érték és az ügyleti ár közötti különbséget annak érdekében, hogy tükrözze azon tényezőknek (ideértve az időtényezőt is) a változását, amelyeket a piaci résztvevők az eszköz vagy a kötelezettség árának meghatározása során figyelembe vennének (lásd az IAS 39 standard AG76.(b) bekezdését).

…

(c)	hogy a gazdálkodó egység miért jutott arra a következtetésre, hogy az ügyleti ár nem a legjobb bizonyíték a valós értékre, ideértve a valós értéket alátámasztó bizonyíték leírását is.

D15.

A 29. bekezdés a következőképpen módosul:

Nem követelmény a valós értékek közzététele:

…

(b)

azonos instrumentum aktív piacán jegyzett piaci árral (vagyis 1. szintű inputtal) nem rendelkező tőkeinstrumentumokban vagy az ilyen tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó származékos termékekben lévő befektetés esetén, amelyet az IAS 39 standarddal összhangban bekerülési értéken értékelnek, mert a valós értékét egyéb módon nem lehet megbízhatóan mérni; vagy

…

D16.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 44P. bekezdés:

44P	A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a 3., a 28., a 29., a B4. és a B26. bekezdést, valamint az A. függeléket, és törölte a 27–27.B. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

D17.

Az A. függelékben az egyéb árkockázat definíciója az alábbiak szerint módosul:

egyéb árkockázat

Annak kockázata, hogy a piaci árak változásai miatt (a kamatlábkockázatból vagy devizakockázatból származó változásokon kívül) a pénzügyi instrumentum valós értéke vagy jövőbeni cash flow-i ingadozni fognak, akár az adott pénzügyi instrumentumra vagy annak kibocsátójára jellemző tényezők okozzák ezeket a változásokat, akár a piacon forgalomban lévő összes hasonló pénzügyi instrumentumra hatással lévő tényezők.

IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standard (kibocsátva 2009 novemberében)

D18.

Az 5.1.1. bekezdés a következőképpen módosul:

5.1.1

A kezdeti megjelenítéskor a gazdálkodó egység köteles a pénzügyi eszközt annak valós értékén értékelni, növelve – amennyiben a pénzügyi eszköz nem eredménnyel szemben valós értéken értékelt – azon ügyleti költségekkel, amelyek közvetlenül a pénzügyi eszköz megszerzésének tulajdoníthatók.

D19.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül az 5.1.1.A. bekezdés:

5.1.1A

Azonban ha a pénzügyi eszköz kezdeti megjelenítéskori valós értéke eltér az ügyleti ártól, a gazdálkodó egység köteles alkalmazni a B5.1. bekezdést és az IAS 39 standard AG76. bekezdését.

D20.

Az 5.2.1., az 5.3.2., a 8.2.5. és a 8.2.11. bekezdés az alábbiak szerint módosul:

5.2.1

A kezdeti megjelenítést követően a gazdálkodó egység a pénzügyi eszközt a 4.1–4.5. bekezdésnek megfelelően valós értéken vagy amortizált bekerülési értéken köteles értékelni.

5.3.2

Ha a 4.9. bekezdésnek megfelelően a gazdálkodó egység úgy sorol át egy pénzügyi eszközt, hogy azt valós értéken értékeljék, az átsorolás időpontjában értékelik a valós értékét. A korábbi könyv szerinti érték és a valós érték közötti különbségből eredő nyereség vagy veszteség megjelenítésre kerül a nyereségben vagy veszteségben.

8.2.5

Ha a gazdálkodó egység egy hibrid szerződést a 4.4. vagy a 4.5. bekezdésnek megfelelően valós értéken értékel, de a hibrid szerződés valós értékét korábban nem értékelték összehasonlító beszámolási időszakokban, a hibrid szerződés valós értéke az összehasonlító beszámolási időszakokban az összetevők (vagyis a nem származékos alapszerződés és a beágyazott származékos termék) valós értékeinek az egyes összehasonlító beszámolási időszakok végén érvényes összege lesz.

8.2.11

Ha a gazdálkodó egység korábban azonos instrumentum aktív piacán jegyzett piaci árral (vagyis 1. szintű inputtal) nem rendelkező tőkeinstrumentumban lévő befektetést (vagy egy olyan származékos terméket, amely ilyenfajta tőkeinstrumentumhoz kapcsolódik és annak átadásával rendezendő), az IAS 39 standardnak megfelelően bekerülési értéken számolt el, az első alkalmazáskor köteles az adott instrumentumot valós értéken értékelni. …

D21.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 8.1.3. bekezdés:

8.1.3

A 2011 májusában kiadott IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standard módosította a következő bekezdéseket: 5.1.1., 5.2.1., 5.3.2., 8.2.5., 8.2.11., B5.1., B5.4., B5.5., B5.7., C8., C20., C22., C27. és C28., valamint beiktatta az 5.1.1.A. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

D22.

Az A. függelék bevezető szövege az alábbiak szerint módosul:

Az alábbi kifejezések az IAS 32 Pénzügyi instrumentumok: bemutatás standard 11. bekezdésében, az IAS 39 standard 9. bekezdésében vagy az IFRS 13 standard A. függelékében kerültek meghatározásra, és a jelen IFRS-ben az IAS 32, az IAS 39 vagy az IFRS 13 standardban meghatározott jelentésekkel szerepelnek: …

D23.

A B. függelékben a B5.1. bekezdés, a B5.5. bekezdés feletti cím, valamint a B5.5. és a B5.7. bekezdés az alábbiak szerint módosul:

B5.1

A pénzügyi eszköz kezdeti megjelenítéskori valós értéke rendszerint az ügyleti ár (vagyis a szolgáltatott ellenérték valós értéke, lásd az IFRS 13-at és az IAS 39 standard AG76. bekezdését is). Azonban ha az ellenérték egy részét nem a pénzügyi instrumentumért, hanem valami másért adják, a gazdálkodó egység köteles értékelni a pénzügyi instrumentum valós értékét. Például egy hosszú lejáratú, nem kamatozó kölcsön vagy követelés valós értékét a jövőbeni pénzbefolyásoknak egy hasonló hitelképességi besorolású hasonló instrumentum (a hasonlóság kiterjed a devizanemre, a futamidőre, a kamatláb típusára és egyéb tényezőkre) érvényben lévő piaci kamatlába(i)val történő diszkontálásával értékelik. Minden további kölcsönadott összeg költség vagy bevételcsökkentés, hacsak nem felel meg egy másfajta eszközként való megjelenítés feltételeinek.

Tőkeinstrumentumokban lévő befektetések (és az e befektetésekre vonatkozó szerződések)

B5.5

… Ez lehet a helyzet, ha nem áll rendelkezésre elégséges újabb információ a valós érték értékeléséhez, vagy ha sokféle lehetséges valós értéken történő értékelés érhető el, és ezek közül a bekerülési érték a valós érték legjobb becslése.

B5.7

… Ilyen esetekben a gazdálkodó egység köteles értékelni a valós értéket.

D24.

A C. függelék C8. bekezdésében az IFRS 7 Pénzügyi instrumentumok: közzétételek standard 29. bekezdése az alábbiak szerint módosul:

Nem követelmény a valós értékek közzététele:

…

(b)

azonos instrumentum aktív piacán jegyzett piaci árral (vagyis 1. szintű inputtal) nem rendelkező tőkeinstrumentumokban lévő, befektetésekhez kapcsolódó származékos termékek esetén, amelyeket az IAS 39 standarddal összhangban bekerülési értéken értékelnek, mert a valós értéküket egyéb módon nem lehet megbízhatóan mérni; vagy

…

D25.

A C20. bekezdésben az IAS 28 Társult vállalkozásokban lévő befektetések standard 1. bekezdésének módosításai az alábbiak szerint módosulnak:

A jelen standardot kell alkalmazni a társult vállalkozásokban lévő befektetések elszámolására. A standard nem vonatkozik azonban az alábbi gazdálkodó egységek által birtokolt olyan társult vállalkozásokban lévő befektetésekre:

(a)	kockázati tőkebefektető szervezetek; vagy

(b)	befektetési alapok, zártvégű alapok, vagy más hasonló gazdálkodó egységek, ideértve a befektetéshez kapcsolt biztosítási alapokat is,

amelyeket a nyereséggel vagy veszteséggel szemben valós értéken értékelnek az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standardnak és az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: megjelenítés és értékelés standardnak megfelelően. Az ilyen befektetést birtokló gazdálkodó egység köteles megtenni a 37. bekezdés (f) pontjában előírt közzétételeket.

D26.

A C22. bekezdésben az IAS 31 Közös vállalkozásokban lévő érdekeltségek standard 1. bekezdésének módosításai az alábbiak szerint módosulnak:

A jelen standardot kell alkalmazni a közös vállalkozásokban lévő érdekeltségek elszámolására, valamint a közös vállalkozás eszközeinek, kötelezettségeinek, bevételeinek és ráfordításainak a közös vállalkozás tulajdonosainak és befektetőinek pénzügyi kimutatásaiban való bemutatására, függetlenül attól, hogy a közös vállalkozási tevékenység milyen szerkezetben vagy formában valósul meg. Ugyanakkor, a standard nem vonatkozik a közös vezetésű vállalkozásokban meglévő olyan érdekeltségekre, amelyek tulajdonosai:

(a)	kockázati tőkebefektető szervezetek; vagy

(b)	befektetési alapok, zártvégű alapok, vagy más hasonló gazdálkodó egységek, ideértve a befektetéshez kapcsolt biztosítási alapokat is,

amelyeket a nyereséggel vagy veszteséggel szemben valós értéken értékelnek az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standardnak és az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: megjelenítés és értékelés standardnak megfelelően. Az ilyen érdekeltséget birtokló közös vállalkozás tulajdonosa köteles megtenni az 55. és az 56. bekezdésben előírt közzétételeket.

D27.

A C27. bekezdésben az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: megjelenítés és bemutatás standard 9., 13. és 88. bekezdésének módosításai az alábbiak szerint módosulnak:

…

Meg kell jegyezni, hogy az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standard megállapítja a pénzügyi kötelezettségek valós értékének – akár kijelölés útján, akár máshogyan történő – értékelésére vonatkozó követelményeket, vagy azokra a pénzügyi kötelezettségekre vonatkozó követelményeket, amelyek valós értékét közzéteszik.

…

Ha a gazdálkodó egység nem tudja megbízhatóan értékelni valamely beágyazott származékos termék valós értékét annak feltételei alapján, a beágyazott származékos termék valós értéke a hibrid (kombinált) szerződés valós értéke és az alapszerződés valós értéke közötti különbözet lesz. Ha a gazdálkodó egység nem képes e módszerrel értékelni a beágyazott származékos termék valós értékét, a 12. bekezdés alkalmazandó és a hibrid (kombinált) szerződést az eredménnyel szemben valós értéken értékeltként jelölik meg.

Egy fedezeti kapcsolat akkor, és csak akkor felel meg a 89–102. bekezdésben foglalt fedezeti elszámolás feltételeinek, ha az alábbi kritériumok mindegyike teljesülnek:

…

(d)	a fedezeti ügylet hatékonysága megbízhatóan mérhető, azaz a fedezett tétel fedezett kockázatnak tulajdonítható valós értéke vagy cash flow-i, valamint a fedezeti instrumentum valós értéke megbízhatóan meghatározható.

…

D28.

A C28. bekezdésben az IAS 39 standard AG64., AG80., AG81. és AG96. bekezdésének módosításai az alábbiak szerint módosulnak:

AG64

A pénzügyi kötelezettség kezdeti megjelenítéskori valós értéke rendszerint az ügyleti ár (vagyis a kapott ellenérték valós értéke, lásd AG76. bekezdést és az IFRS 13 standardot). Azonban ha az ellenérték egy részét nem a pénzügyi kötelezettségre tekintettel adják vagy kapják, hanem valami másért, a gazdálkodó egység köteles értékelni a pénzügyi kötelezettség valós értékét.

AG80

Az olyan tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó és azok átadásával teljesítendő származékos termékek valós értéke, amelyek nem rendelkeznek azonos instrumentumra vonatkozó aktív piaci jegyzett árral (vagyis egy 1. szintű inputtal) (lásd a 46. bekezdés (a) pontját), akkor határozható meg megbízható módon, ha (a) az ésszerű valós értéken történő értékelések tartományának változékonysága az adott instrumentum esetében nem jelentős; vagy ha (b) a tartományon belüli különféle becsült értékek előfordulásának valószínűsége ésszerű módon felmérhető és felhasználható a valós értékre vonatkozó értékelések során.

AG81

Sok olyan helyzet van, amikor az azonos instrumentumra vonatkozó aktív piaci jegyzett árral (vagyis 1. szintű inputtal) nem rendelkező tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó és azok átadásával teljesítendő származékos termékek (lásd a 47 bekezdés (a) pontját) ésszerű valós értéken történő értékeléseinek tartománya valószínűleg nem jelentős. Általában meg lehet határozni azoknak a származékos termékeknek a valós értékét, amelyet a gazdálkodó egység egy külső féltől szerzett meg. Ugyanakkor, ha az ésszerű, valós értéken történő értékelések tartománya jelentős, és a különféle becsült értékek valószínűségei ésszerűen nem mérhetők fel, a gazdálkodó egység nem értékelheti az adott instrumentumot valós értéken.

AG96

Az olyan származékos termékek, amelyek olyan tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódnak és azok átadásával rendezendők, amely tőkeinstrumentumok nem rendelkeznek azonos instrumentumra vonatkozó aktív piaci jegyzett árral (vagyis 1. szintű inputtal), és amelyeket nem valós értéken tartanak nyilván, mivel a valós értéküket nem lehet megbízható módon megállapítani (lásd a 47 bekezdés (a) pontját), nem jelölhetők meg fedezeti instrumentumként.

IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok (kibocsátva 2010 októberében)

D29.

[Nem vonatkozik a követelményekre]

D30.

A 3.2.14., a 4.3.7. és az 5.1.1. bekezdés az alábbiak szerint módosul:

3.2.14

Amikor a gazdálkodó egység a nagyobb pénzügyi eszköz korábbi könyv szerinti értékét megosztja a továbbra is kimutatott és a kivezetett rész között, a továbbra is kimutatott rész valós értékét szükséges értékelnie. Amennyiben a gazdálkodó egység már korábban is értékesített a továbbra is kimutatotthoz hasonló részeket, vagy e részekre vonatkozóan más piaci ügyletek is léteznek, a tényleges ügyletek közelmúltbeli árai nyújtják az adott rész valós értékének a legjobb becslését. …

4.3.7

Ha a gazdálkodó egység nem tudja megbízhatóan értékelni valamely beágyazott származékos termék valós értékét annak feltételei alapján, a beágyazott származékos termék valós értéke a hibrid szerződés valós értéke és az alapszerződés valós értéke közötti különbözet lesz. Ha a gazdálkodó egység nem képes e módszerrel értékelni a beágyazott származékos termék valós értékét, a 4.3.6. bekezdés alkalmazandó és a hibrid szerződést az eredménnyel szemben valós értéken értékeltként jelölik meg.

5.1.1

A kezdeti megjelenítéskor a gazdálkodó egység köteles a pénzügyi eszközt vagy pénzügyi kötelezettséget annak valós értékén értékelni, növelve vagy csökkentve – amennyiben a pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség nem eredménnyel szemben valós értéken értékelt – azon ügyleti költségekkel, amelyek közvetlenül a pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség megszerzésének vagy kibocsátásának tulajdoníthatók.

D31.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül az 5.1.1.A. bekezdés:

5.1.1A

Azonban ha a pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség kezdeti megjelenítéskori valós értéke eltér az ügyleti ártól, a gazdálkodó egység köteles alkalmazni a B5.1.2.A. bekezdést.

D32.

Az 5.2.1. bekezdés a következőképpen módosul:

5.2.1

A kezdeti megjelenítést követően a gazdálkodó egység a pénzügyi eszközt a 4.1.1–4.1.5. bekezdésnek megfelelően valós értéken vagy amortizált bekerülési értéken köteles értékelni (lásd az IAS 39 standard AG5–AG8. bekezdését).

D33.

Az 5.4.1. bekezdés feletti cím, valamint az 5.4.1–5.4.3. bekezdés törlésre kerül.

D34.

Az 5.6.2., a 7.2.5., a 7.2.11. és a 7.2.12. bekezdés az alábbiak szerint módosul:

5.6.2

Ha a 4.4.1. bekezdésnek megfelelően a gazdálkodó egység úgy sorol át egy pénzügyi eszközt, hogy azt valós értéken értékeljék, az átsorolás időpontjában értékelik a valós értékét. A korábbi könyv szerinti érték és a valós érték közötti különbségből eredő nyereség vagy veszteség megjelenítésre kerül a nyereségben vagy veszteségben.

7.2.5

Ha a gazdálkodó egység egy hibrid szerződést a 4.1.4. vagy a 4.1.5. bekezdésnek megfelelően valós értéken értékel, de a hibrid szerződés valós értékét korábban nem értékelték összehasonlító beszámolási időszakokban, a hibrid szerződés valós értéke az összehasonlító beszámolási időszakokban az összetevők (vagyis a nem származékos alapszerződés és a beágyazott származékos termék) valós értékeinek az egyes összehasonlító beszámolási időszakok végén érvényes összege lesz.

7.2.11

Ha a gazdálkodó egység korábban azonos instrumentum aktív piacán jegyzett piaci árral (vagyis 1. szintű inputtal) nem rendelkező tőkeinstrumentumban lévő befektetést (vagy egy olyan származékos eszközt, amely ilyenfajta tőkeinstrumentumhoz kapcsolódik és annak átadásával rendezendő) az IAS 39 standardnak megfelelően bekerülési értéken számolt el, az első alkalmazáskor köteles az adott instrumentumot valós értéken értékelni. …

7.2.12

Ha a gazdálkodó egység korábban egy olyan származékos kötelezettséget, amely olyan tőkeinstrumentumhoz kapcsolódik és annak átadásával rendezendő, amely nem rendelkezik azonos instrumentum aktív piacán jegyzett piaci árral (vagyis 1. szintű inputtal), az IAS 39 standardnak megfelelően bekerülési értéken számolt el, az első alkalmazáskor köteles az adott származékos kötelezettséget valós értéken értékelni. …

D35.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 7.1.3. bekezdés:

7.1.3

A 2011 májusában kiadott IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standard módosította a 3.2.14., a 4.3.7., az 5.1.1., az 5.2.1., az 5.4.1., az 5.6.2., a 7.2.5., a 7.2.11. és a 7.2.12. bekezdést, módosította a valós érték definícióját az A. függelékben, módosította a B3.2.11., a B3.2.17., a B5.1.1., a B5.2.2., a B5.4.8., a B5.4.14., a B5.4.16., a B5.7.20., a C3., a C11., a C26., a C28., a C30., a C49. és a C53. bekezdést, törölte az 5.4.2. és a B5.4.1–B5.4.13. bekezdést, valamint beiktatta az 5.1.1.A., a B5.1.2.A. és a B5.2.2A. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

D36.

A B. függelék B3.2.11., B3.2.17., B5.1.1. és B5.2.2. bekezdése az alábbiak szerint módosul:

B3.2.11

Azon rész valós értékének értékelésekor, amely a 3.2.13. bekezdés céljainak alkalmazása érdekében továbbra is kimutatásra kerülnek, illetve amely kivezetésre kerül, a gazdálkodó egység a valós értéken történő értékelés IFRS 13 standardban szereplő követelményeit alkalmazza a 3.2.14. bekezdésen kívül.

B3.2.17

Ez a bekezdés bemutat egy példát a folytatódó részvételi megközelítés alkalmazására akkor, amikor a gazdálkodó egység folytatódó részvétele egy pénzügyi eszköz valamely részére vonatkozóan áll fenn.

Tegyük fel, hogy a gazdálkodó egység előtörleszthető kölcsönök olyan portfóliójával rendelkezik, … A tranzakció időpontjában a kölcsönök valós értéke 10 100 CU, a 0,5 százalékos kamatkülönbözet valós értéke pedig 40 CU.

…

A gazdálkodó egység kiszámítja a cash flow-k 90 százalékos hányadának értékesítésén keletkezett veszteséget vagy nyereséget. Feltételezve, hogy a 10 százalékos átadott részre és a 90 százalékos megtartott részre nem állnak rendelkezésre elkülönült valós értékek az átadás időpontjában, a gazdálkodó egység az eszköz könyv szerinti értékét a 3.2.14. bekezdés szerint a következőképpen osztja fel:

	Valós érték	Százalék	Felosztott könyv szerinti érték
Átadott hányad	9 090	90 %	9 000
Megtartott hányad	1 010	10 %	1 000
Összesen	10 100		10 000

…

B5.1.1

A pénzügyi instrumentum kezdeti megjelenítéskori valós értéke rendszerint az ügyleti ár (vagyis a szolgáltatott vagy kapott ellenérték valós értéke, lásd a B5.1.2.A. bekezdést és az IFRS 13 standardot). Azonban ha az ellenérték egy részét nem a pénzügyi instrumentumért, hanem valami másért adják vagy kapják, a gazdálkodó egység köteles értékelni a pénzügyi instrumentum valós értékét. Például egy hosszú lejáratú, nem kamatozó kölcsön vagy követelés valós értékét a jövőbeni pénzbefolyásoknak egy hasonló hitelképességi besorolású hasonló instrumentum (a hasonlóság kiterjed a devizanemre, a futamidőre, a kamatláb típusára és egyéb tényezőkre) érvényben lévő piaci kamatlába(i)val történő diszkontálásával értékelik. Minden további kölcsönadott összeg költség vagy bevételcsökkentés, hacsak nem felel meg egy másfajta eszközként való megjelenítés feltételeinek.

D37.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a B5.1.2.A és a B5.2.2.A bekezdés:

B5.1.2A

A pénzügyi instrumentum kezdeti megjelenítéskori valós értékének legjobb bizonyítéka rendszerint az ügyleti ár (vagyis a szolgáltatott vagy kapott ellenérték valós értéke, lásd továbbá az IFRS 13 standardot). Ha a gazdálkodó egység azt állapítja meg, hogy a kezdeti megjelenítéskor a valós érték eltér az 5.1.1.A. bekezdésben említett ügyleti ártól, a gazdálkodó egység köteles a szóban forgó instrumentumot az adott időpontban az alábbiak szerint elszámolni:

(a)

az 5.1.1. bekezdésben előírt értékeléssel, ha az említett valós értéket az azonos eszközre vagy kötelezettségre vonatkozó aktív piaci jegyzett ár (vagyis egy 1. szintű input) bizonyítja, vagy olyan értékelési technikán alapul, amely kizárólag megfigyelhető piacokról származó adatokat használ. A gazdálkodó egység köteles a kezdeti megjelenítéskori valós érték és az ügyleti ár különbözetét nyereségként vagy veszteségként megjeleníteni.

(b)

minden egyéb esetben, az 5.1.1. bekezdésben előírt értékeléssel, módosítva a kezdeti megjelenítéskori valós érték és az ügyleti ár különbözetének elhalasztása érdekében. A kezdeti megjelenítést követően a gazdálkodó egység csak annyiban köteles az említett halasztott különbözetet nyereségként vagy veszteségként megjeleníteni, amennyiben az valamely tényező (ideértve az időt is) olyan változásából származik, amelyet a piaci szereplők figyelembe vennének az eszköz vagy a kötelezettség árazásakor.

B5.2.2A

Egy pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség későbbi értékelésének és a B5.1.2.A. bekezdésben leírt nyereségek vagy veszteségek későbbi megjelenítésének meg kell felelnie a jelen IFRS követelményeinek.

D38.

A B5.4.1.–B5.4.13. bekezdés és a hozzájuk tartozó címek törlésre kerülnek.

D39.

Az alábbiak szerint módosul a B5.4.14. bekezdés feletti cím, valamint a B5.4.14., a B5.4.16. és a B5.7.20. bekezdés:

Tőkeinstrumentumokban lévő befektetések (és az e befektetésekre vonatkozó szerződések)

B5.4.14

B5.4.16

… Amennyiben léteznek ilyen releváns tényezők, azt jelezhetik, hogy előfordulhat, hogy a bekerülési érték nem tükrözi a valós értéket. Ilyen esetekben a gazdálkodó egység köteles értékelni a valós értéket.

B5.7.20

Mint minden valós értéken történő értékelés esetében, a gazdálkodó egység azon értékelési módszerének, amely a kötelezettség valós értékében bekövetkezett változás azon részének meghatározására irányul, amely a hitelkockázatában bekövetkezett változásoknak tulajdonítható, maximálisan fel kell használnia a releváns megfigyelhető inputokat, és csak minimálisan kell alkalmaznia a nem megfigyelhető inputokat.

D40.

A C. függelék C3. bekezdésében az IFRS 1 A nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok első alkalmazása standard D15. és D20. bekezdése az alábbiak szerint módosul:

D15

…

(b)

vélelmezett bekerülési értéken. Az ilyen befektetés vélelmezett bekerülési értéke:

(i)	a gazdálkodó egység IFRS-ekre való áttérésének időpontjában érvényes valós érték annak egyedi pénzügyi kimutatásaiban; vagy …

D20	A 7. és 9. bekezdés előírásai ellenére, a gazdálkodó egység bármely alábbi módon alkalmazhatja az IFRS 9 standard B5.1.2.A.(b) bekezdésének előírásait: …

D41.

A C11. bekezdésben az IFRS 7 Pénzügyi instrumentumok: közzétételek standard 28. bekezdésének módosításai az alábbiak szerint módosulnak:

Néhány esetben a gazdálkodó egység nem jeleníti meg a nyereséget vagy a veszteséget egy pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség kezdeti megjelenítésekor, mivel a valós értéket az azonos eszközre vagy kötelezettségre vonatkozó aktív piaci jegyzett ár (vagyis egy 1. szintű input) nem bizonyítja, és olyan értékelési technikán sem alapul, amely kizárólag megfigyelhető piacokról származó adatokat használ (lásd az IFRS 9 standard B5.1.2.A. bekezdését). Ilyen esetekben a gazdálkodó egységnek pénzügyi eszközcsoportonként vagy pénzügyi kötelezettségcsoportonként közzé kell tennie:

(a)

…

(c)	hogy a gazdálkodó egység miért jutott arra a következtetésre, hogy az ügyleti ár nem a legjobb bizonyíték a valós értékre, ideértve a valós értéket alátámasztó bizonyíték leírását is.

D42.

A C26. bekezdésben az IAS 28 Társult vállalkozásokban lévő befektetések standard 1. bekezdésének módosításai az alábbiak szerint módosulnak:

(a)	kockázati tőkebefektető szervezetek; vagy

(b)	befektetési alapok, zártvégű alapok, vagy más hasonló gazdálkodó egységek, ideértve a befektetéshez kapcsolt biztosítási alapokat is,

amelyeket a nyereséggel vagy veszteséggel szemben valós értéken értékelnek az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standardnak megfelelően. Az ilyen befektetést birtokló gazdálkodó egység köteles megtenni a 37. bekezdés (f) pontjában előírt közzétételeket.

D43.

A C28. bekezdésben az IAS 31 Közös vállalkozásokban lévő érdekeltségek standard 1. bekezdésének módosításai az alábbiak szerint módosulnak:

(a)	kockázati tőkebefektető szervezetek; vagy

(b)	befektetési alapok, zártvégű alapok, vagy más hasonló gazdálkodó egységek, ideértve a befektetéshez kapcsolt biztosítási alapokat is,

amelyeket a nyereséggel vagy veszteséggel szemben valós értéken értékelnek az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok standardnak megfelelően. Az ilyen érdekeltséget birtokló közös vállalkozás tulajdonosa köteles megtenni az 55. és az 56. bekezdésben előírt közzétételeket.

D44.

A C30. bekezdésben az IAS 32 Pénzügyi instrumentumok: bemutatás standard 23. bekezdésének módosításai az alábbiak szerint módosulnak:

23	… Erre szolgál példaképpen az az eset, amikor a gazdálkodó egység egy forward szerződés alapján köteles készpénzért megvásárolni saját tőkeinstrumentumait. A pénzügyi kötelezettséget kezdetben a (a visszaváltási érték jelenértékén) jelenítik meg, és a saját tőkéből sorolják át. …

D45.

A C49. bekezdésben az IFRIC 2 Tagi részesedések a szövetkezeti gazdálkodó egységekben és hasonló instrumentumok értelmezés A8. bekezdésének módosításai az alábbiak szerint módosulnak:

A visszaváltási tilalmat meghaladó tagi részesedések pénzügyi kötelezettségnek számítanak. A gazdálkodó egység valós értéken értékeli ezt a pénzügyi kötelezettséget a kezdeti megjelenítéskor. Mivel ezek a részvények látra szólóan visszaválthatók, a szövetkezet meghatározza az ilyen pénzügyi kötelezettségek valós értékét, az IFRS 13 standard 47. bekezdése értelmében, amely a következőket mondja ki: „A látra szóló pénzügyi kötelezettség (pl. látra szóló betét) valós értéke nem kevesebb, mint a látra szólóan megfizetendő összeg …” Következésképpen a szövetkezet pénzügyi kötelezettségként sorolja be a visszaváltási rendelkezések értelmében fennálló, látra szólóan fizetendő maximális összeget.

D46.

A C53. bekezdésben az IFRIC 19 Pénzügyi kötelezettségek megszüntetése tőkeinstrumentumokkal értelmezés 7. bekezdésének módosításai az alábbiak szerint módosulnak:

Ha a kibocsátott tőkeinstrumentumok valós értékét nem lehet megbízhatóan meghatározni, akkor a tőkeinstrumentumokat úgy kell értékelni, hogy az a megszűnt pénzügyi kötelezettség valós értékét tükrözze. Az olyan pénzügyi kötelezettség valós értékének meghatározásakor, amely látra szóló tulajdonsággal bír (pl. látra szóló betét), nem alkalmazható az IFRS 13 standard 47. bekezdése.

IAS 1 Pénzügyi kimutatások prezentálása standard

D47.

Az alábbiak szerint módosul a 128. és a 133. bekezdés:

128

A 125. bekezdésben előírt közzététel nem kötelező olyan eszközökre és kötelezettségekre vonatkozóan, amelyeknél jelentős a kockázata annak, hogy könyv szerinti értékük a következő pénzügyi év során jelentősen megváltozhat, amennyiben azokat a beszámolási időszak végén az azonos eszköz vagy kötelezettség aktív piacán jegyzett áron alapuló valós értéken értékelik. Az ilyen valós értékek lényegesen megváltozhatnak a következő pénzügyi év során, de ezek a változások nem a beszámolási időszak végén fennálló feltételezések vagy más becslési bizonytalansági források miatt következhetnek be.

133

A 122. bekezdés alapján közzétételi kötelezettség alá eső egyes feltételezések közzétételét más IFRS-ek is előírják. Például az IAS 37 standard bizonyos esetekre előírja a céltartalékok egyes csoportjaira hatással lévő jövőbeni eseményekre vonatkozó főbb feltételezések közzétételét. Az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standard előírja a gazdálkodó egység által a valós értéken nyilvántartott eszközök és kötelezettségek valós értékének értékelésekor alkalmazott jelentős feltételezések közzétételét (ideértve az értékelési technikát (technikákat) és az inputokat is).

D48.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 139I. bekezdés:

139I	A 2011 májusában kiadott IFRS 13 módosította a 128. és a 133. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

IAS 2 Készletek

D49.

A 7. bekezdés a következőképpen módosul:

A nettó realizálható érték az a nettó összeg, amennyit a gazdálkodó egység várhatóan realizál a készletek szokásos üzletmenet során történő értékesítéséből. A valós érték azt az árat tükrözi, amelyen ugyanannak a készletnek az értékesítésére irányuló szabályos ügylet végbemenne a piaci szereplők között az értékelés időpontjában a készlet elsődleges (vagy legkedvezőbb) piacán. Az előbbi egy, a gazdálkodó egységre jellemző érték; az utóbbi nem. A készletek nettó realizálható értéke nem feltétlenül egyezik meg az értékesítési költségekkel csökkentett valós értékkel.

D50.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 40.C. bekezdés:

40C	A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a valós érték meghatározását a 6. bekezdésben, valamint módosította a 7. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

IAS 8 Számviteli politikák, a számviteli becslések változásai és hibák

D51.

Az 52. bekezdés a következőképpen módosul:

Emiatt egy új számviteli politika visszamenőleges alkalmazása, vagy egy korábbi időszaki hiba visszamenőleges kijavítása szükségessé teszi, hogy megkülönböztessék az egyéb információktól azokat az információkat, amelyek

(a)	az abban (azokban) az időpont(ok)ban fennálló körülményeket igazolnak, amikor az ügylet, más esemény vagy feltétel bekövetkezett, és

(b)	amelyek rendelkezésre álltak volna abban az időpontban, amikor a kérdéses korábbi időszakra vonatkozó pénzügyi kimutatások közzétételre jóváhagyásra kerültek.

Egyes becsléstípusok esetében (pl. egy olyan valós értéken történő értékelés esetében, amely jelentős nem megfigyelhető inputokat használ) nem kivitelezhető az ezen információtípusok elkülönítése. Ha a visszamenőleges alkalmazás, vagy visszamenőleges újra-megállapítás olyan jelentős becslést igényelne, amelyre vonatkozóan nem lehetséges e kéttípusú információt elkülöníteni, kivitelezhetetlen az új számviteli politika visszamenőleges alkalmazása vagy a korábbi időszaki hiba visszamenőleges javítása.

D52.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül az 54.C. bekezdés:

54C	A 2011 májusában kiadott IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standard módosította az 52. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezt a módosítást, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

IAS 10 A beszámolási időszak vége utáni események

D53.

A 11. bekezdés a következőképpen módosul:

A befektetések valós értékének a beszámolási időszak vége és a pénzügyi kimutatások közzétételre történő jóváhagyásának időpontja közötti csökkenése példa a beszámolási időszak vége utáni nem módosító eseményekre. A valós érték csökkenése rendszerint nem vonatkozik a befektetéseknek a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatás fordulónapján fennálló állapotára, hanem olyan körülményeket tükröz, amelyek később merültek fel. …

D54.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 23.A. bekezdés:

23A	A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a 11. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezt a módosítást, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

IAS 16 Ingatlanok, gépek és berendezések

D55.

A 26. bekezdés a következőképpen módosul:

Az eszköz valós értékét akkor lehet megbízhatóan meghatározni, ha (a) az adott eszközre vonatkozó ésszerű valós értéken történő értékelések tartományában nincsenek jelentős eltérések; vagy (b) ha a tartományon belüli különféle becslések valószínűségeit ésszerű módon meg lehet állapítani, és fel lehet használni a valós érték értékelésekor. Amennyiben a gazdálkodó egység képes mind a kapott mind az átadott eszköz valós értékét megbízhatóan értékelni, az átadott eszköz valós értékét használják fel a kapott eszköz bekerülési értékekének meghatározásához, kivéve, ha a kapott eszköz valós értéke nyilvánvalóbb.

D56.

A 32. és a 33. bekezdés törlésre kerül.

D57.

A 35. és a 77. bekezdés az alábbiak szerint módosul:

Amikor az ingatlanok, gépek és berendezések valamely tétele átértékelésre kerül, az átértékelés időpontjában nyilvántartott halmozott értékcsökkenést az alábbi módok valamelyikén kell kezelni:

(a)

újra megállapításra kerül az eszköz bruttó könyv szerinti értéke változásával arányban úgy, hogy az átértékelést követően a könyv szerinti érték megegyezzen az átértékelt összeggel.

Ezt a módszert gyakran használják akkor, ha az eszköz oly módon kerül átértékelésre, hogy annak pótlási értékét egy indexálással határozzák meg (lásd az IFRS 13 standardot).

…

Ha az ingatlanok, gépek és berendezések átértékelt értéken vannak kimutatva, a következőket közzé kell tenni az IFRS 13 standard által előírt közzétételeken kívül:

…

(c)

[törölve]

(d)

[törölve]

…

D58.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 81F. bekezdés:

81F

A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a valós érték meghatározását a 6. bekezdésben, valamint módosította a 26., a 35. és a 77. bekezdést, és törölte a 32. és a 33. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

IAS 17 Lízingek

D59.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 6A. bekezdés:

Az IAS 17 standard a „valós érték” kifejezést oly módon használja, amely néhány szempontból eltér a valós értéknek az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standardban szereplő definíciójától. Ezért az IAS 17 standard alkalmazásakor a gazdálkodó egység a valós értéket az IAS 17 standardnak megfelelően határozza meg, nem az IFRS 13 szerint.

IAS 18 Bevételek

D60.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 42. bekezdés:

42	A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a valós érték meghatározását a 7. bekezdésben. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezt a módosítást, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

IAS 19 Munkavállalói juttatások

D61.

[Nem vonatkozik a követelményekre]

D62.

Az 50. és a 102. bekezdés az alábbiak szerint módosul:

A gazdálkodó egység meghatározott juttatási programokra vonatkozó elszámolása a következő lépéseket foglalja magában:

…

(c)	a program bármely eszköze valós értékének értékelése (lásd a 102–104. bekezdést);

…

102	Az 54. bekezdésnek megfelelően a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban megjelenítendő összeg meghatározásakor a program bármely eszközének valós értékét le kell vonni.

D63.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül az 162. bekezdés:

162	A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a valós érték meghatározását a 7. bekezdésben, valamint módosította az 50. és a 102. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

IAS 20 Állami támogatások elszámolása és az állami közreműködés közzététele

D64.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 45. bekezdés:

45	A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a valós érték meghatározását a 3. bekezdésben. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezt a módosítást, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

IAS 21 Az átváltási árfolyamok változásainak hatásai

D65.

A 23. bekezdés a következőképpen módosul:

Minden egyes beszámolási időszak végén:

…

(c)	a külföldi pénznemben megadott valós értéken értékelt nem monetáris tételeket azon az átváltási árfolyamon kell átszámítani, amely a valós érték értékelésének időpontjában érvényben volt.

D66.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 60G. bekezdés:

60G	A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a valós érték meghatározását a 8. bekezdésben, valamint módosította a 23. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

IAS 28 Társult vállalkozásokban lévő befektetések (módosítva 2009 októberében)

D67.

Az 1. és a 37. bekezdés az alábbiak szerint módosul:

(a)	kockázati tőkebefektető szervezetek; vagy

(b)	befektetési alapok, zártvégű alapok, vagy más hasonló gazdálkodó egységek, ideértve a befektetéshez kapcsolt biztosítási alapokat is,

amelyeket a kezdeti megjelenítéskor az eredménnyel szemben valós értéken értékeltnek jelölnek meg, vagy kereskedési céllal tartottnak minősítenek, és az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: megjelenítés és értékelés standarddal összhangban számolnak el. Ilyen befektetések esetében a gazdálkodó egység a valós érték változásait a változás időszakának eredményében köteles megjeleníteni. Az ilyen befektetést birtokló gazdálkodó egység köteles megtenni a 37. bekezdés (f) pontjában előírt közzétételeket.

A következőket kell közzétenni:

(a)	az olyan társult vállalkozásokban lévő befektetések valós értékét, amelyekre vonatkozóan jegyzett piaci árak állnak rendelkezésre;

…

D68.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 41G. bekezdés:

41G	A 2011 májusában kiadott IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standard módosította az 1. és a 37. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

IAS 31 Közös vállalkozásokban lévő érdekeltségek (módosítva 2009 októberében)

D69.

Az 1. bekezdés a következőképpen módosul:

(a)	kockázati tőkebefektető szervezetek; vagy

(b)	befektetési alapok, zártvégű alapok, vagy más hasonló gazdálkodó egységek, ideértve a befektetéshez kapcsolt biztosítási alapokat is,

amelyeket a kezdeti megjelenítéskor az eredménnyel szemben valós értéken értékeltnek jelölnek meg, vagy kereskedési céllal tartottnak minősítenek, és az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: megjelenítés és értékelés standarddal összhangban számolnak el. Ilyen befektetések esetében a gazdálkodó egység a valós érték változásait a változás időszakának eredményében köteles megjeleníteni. Az ilyen érdekeltséget birtokló közös vállalkozás tulajdonosa köteles megtenni az 55. és az 56. bekezdésben előírt közzétételeket.

D70.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül az 58F. bekezdés:

58F	A 2011 májusában kiadott IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standard módosította az 1. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezt a módosítást, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

IAS 32 Pénzügyi instrumentumok: bemutatás (módosítva 2010 szeptemberében)

D71.

A 23. bekezdés a következőképpen módosul:

23	… A pénzügyi kötelezettséget kezdetben a (a visszaváltási érték jelenértékén) jelenítik meg, és a saját tőkéből sorolják át. …

D72.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 97J. bekezdés:

97J	A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a valós érték meghatározását a 11. bekezdésben, valamint módosította az 23. és az AG31. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

D73.

Az alkalmazási útmutatóban az alábbiak szerint módosul az AG31. bekezdés:

AG31

Az összetett pénzügyi instrumentumok egy szokásos formája a beágyazott átváltási opciót magában foglaló adósságinstrumentum, mint például a kibocsátó törzsrészvényeire átváltható kötvény, és amely nem foglal magában más beágyazott származékos jellemzőt. A 28. bekezdés előírja, hogy az ilyen pénzügyi instrumentum kibocsátója elkülönítetten mutassa be a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásában a kötelezettségkomponenst és a tőkekomponenst, az alábbiak szerint:

…

(b)	A tőkeinstrumentum egy beágyazott opció, amelynek alapján a kötelezettséget a kibocsátó saját tőkéjére lehet átváltani. Az opciónak a kezdeti megjelenítéskor akkor is van értéke, ha az veszteséges.

IAS 33 Egy részvényre jutó eredmény

D74.

A 8. és a 47A. bekezdés az alábbiak szerint módosul:

Az IAS 32 Pénzügyi instrumentumok: bemutatás standardban meghatározott fogalmak a jelen standardban az IAS 32 standard 11. bekezdésében meghatározott értelemben használatosak, kivéve, ha ennek ellenkezője jelölve van. Az IAS 32 standard definiálja a pénzügyi instrumentumot, a pénzügyi eszközt, a pénzügyi kötelezettséget és a tőkeinstrumentumot, valamint útmutatást biztosít e fogalmak alkalmazásával kapcsolatban. Az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standard meghatározza a valós érték fogalmát, és megállapítja a definíció alkalmazásának követelményeit.

47A

Azoknál a részvényopcióknál és egyéb részvény alapú kifizetési ügyleteknél, amelyekre az IFRS 2 Részvényalapú kifizetés standard vonatkozik, a 46. bekezdésben hivatkozott kibocsátási árnak és a 47. bekezdésben hivatkozott lehívási árnak tartalmaznia kell a gazdálkodó egységnek a részvényopció vagy egyéb részvény alapú kifizetési megállapodás keretében a jövőben szállítandó bármely árunak vagy szolgáltatásnak (az IFRS 2 standardnak megfelelően meghatározott) valós értékét.

D75.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 74C. bekezdés:

74C	A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a 8., a 47A. és az A2. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

D76.

Az A. függelék A2. bekezdése az alábbiak szerint módosul:

A potenciális törzsrészvények lehívásakor vagy átváltásakor történő törzsrészvény-kibocsátásnak általában nincs jutalomeleme. Ennek oka, hogy a potenciális törzsrészvények általában valós értéken kerülnek kibocsátásra, azt eredményezve, hogy a gazdálkodó egység számára rendelkezésre álló források összege ezzel arányosan megváltozik. Egy részvényjegyzési jogra történő kibocsátás esetén azonban a lehívási ár gyakran alacsonyabb, mint a részvények valós értéke. … Az egy részvényre eső, elméleti részvényjegyzési jog nélküli valós értéket úgy számítják ki, hogy a részvények közvetlenül a jogok gyakorlása előtti teljes valós értékéhez hozzáadják a jogok gyakorlásából származó bevételt, és ezt az összeget elosztják a jogok gyakorlását követően forgalomban lévő részvények számával. Ha maguk a részvényjegyzési jogok a részvényjegyzési jogok gyakorlását megelőzően a részvényektől elkülönülten nyíltpiaci forgalomban vannak, a valós értéket annak az utolsó napnak a záróárfolyamán határozzák meg, amikor a részvények a részvényjegyzési jogokkal együtt vannak nyíltpiaci forgalomban.

IAS 34 Évközi pénzügyi beszámolás (módosítva 2010 májusában)

D77.

[Nem vonatkozik a követelményekre]

D78.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 16.A. bekezdés (j) pontja:

16A

A lényeges események és ügyletek 15–15.C. bekezdés szerinti közzétételén kívül a gazdálkodó egység köteles az évközi pénzügyi kimutatásaihoz fűzött megjegyzésekben feltüntetni az alábbi információkat is, amennyiben azokat az évközi pénzügyi beszámolóban máshol nem tették közzé. Az információt általában a pénzügyi évből addig eltelt idő alapján kell bemutatni.

…

(j)	a pénzügyi instrumentumok esetében az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standard 91–93.(h), 94–96., 98. és 99. bekezdése és az IFRS 7 Pénzügyi instrumentumok: közzétételek standard 25., 26. és 28–30. bekezdése által előírt, a valós értékkel kapcsolatos közzétételek.

D79.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül az 50. bekezdés:

50	A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard beiktatta a 16.A bekezdés (j) pontját. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezt a módosítást, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

IAS 36 Eszközök értékvesztése

D80.

Az 5. bekezdés a következőképpen módosul:

A jelen standard nem vonatkozik az IAS 39 hatálya alá tartozó pénzügyi eszközökre, az IAS 40 hatálya alá tartozó, valós értéken értékelt befektetési célú ingatlanokra, vagy az IAS 41 hatálya alá tartozó, az értékesítési költségekkel csökkentett valós értéken értékelt, mezőgazdasági tevékenységgel kapcsolatos biológiai eszközökre. Ugyanakkor a jelen standard alkalmazandó az egyéb IFRS-ek, pl. az IAS 16 Ingatlanok, gépek és berendezések standardban és az IAS 38 Immateriális javak standardban meghatározott átértékelési modellek alapján átértékelt értéken (azaz az átértékelés időpontjában érvényes, bármely későbbi halmozott értékcsökkenéssel és bármely későbbi halmozott értékvesztés miatti veszteséggel csökkentett valós értéken) nyilvántartott eszközökre. Az eszköz valós értéke és annak elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéke közötti egyetlen különbséget az eszköz elidegenítésének a közvetlen többletköltségei jelentik.

(a)

(i)

Ha az elidegenítés költségei elhanyagolhatóak, az átértékelt eszköz megtérülő értéke szükségszerűen megközelíti, vagy meg is haladja az átértékelt értéket. Ez esetben az átértékelési előírások alkalmazása után már valószínűtlen, hogy az átértékelt eszköz értékvesztett lenne, így a megtérülő értéket nem kell felbecsülni.

(ii)

[törölve]

(b)

[törölve]

(c)

Ha az elidegenítés költségei nem elhanyagolhatóak, az átértékelt eszköz elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéke szükségszerűen alacsonyabb a valós értékénél. Ezért az átértékelt eszköz értékvesztetté lesz, ha használati értéke kisebb, mint az átértékelt értéke. Ez esetben az átértékelési előírások alkalmazása után a gazdálkodó egység ezt a standardot alkalmazza annak meghatározásához, hogy értékvesztett lehet-e az eszköz.

D81.

A 6. bekezdés az alábbiak szerint módosul (az értékesítési költségekkel csökkentett valós érték definíciójának módosítása következtében az IAS 36 standardban az „értékesítési költségekkel csökkentett valós értékre” történő hivatkozásokat felváltja az „elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték”):

A következő kifejezések ebben a standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:

[törölve]

(a)

[törölve]

(b)

[törölve]

(c)

[törölve]

D82.

A 12., a 20. és a 22. bekezdés az alábbiak szerint módosul:

Annak felmérésénél, hogy van-e bármilyen jelzés arra, hogy egy eszköz értékvesztett lehet, a gazdálkodó egységnek legalább a következő jelzéseket kell figyelembe vennie:

Külső információforrások

(a)	megfigyelhető jelzések vannak arra vonatkozóan, hogy az időszak folyamán az eszköz piaci értéke annál jelentősen nagyobb mértékben lecsökken, mint ami az idő múlásának okán és a rendeltetésszerű használat mellett várható lett volna;

…

Az elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték megállapítása még akkor is lehetséges lehet, ha nem áll rendelkezésre egy azonos eszköz aktív piacán jegyzett ár. Az elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték meghatározása viszont néha nem lehetséges, mert nincs alap azon ár megbízható becslésére, amelyen az eszköz értékesítésére irányuló szabályos ügylet végbemenne a piaci szereplők között az értékelés időpontjában a fennálló piaci feltételek mellett. Ebben az esetben a gazdálkodó egység használhatja az eszköz használati értékét megtérülő értékként.

A megtérülő értéket az egyedi eszközre határozzák meg, … kivéve ha:

…

(b)	az eszköz használati értéke a becslések szerint közel áll annak elidegenítési költségekkel csökkentett valós értékéhez, és az elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték meghatározható.

D83.

A 25–27. bekezdés törlésre kerül.

D84.

A 28. bekezdés a következőképpen módosul:

28	Az elidegenítés költségeit azok kivételével, amelyeket már kötelezettségként megjelenítettek, az elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték értékelésekor levonják. Ilyenre példák …

D85.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül az 53A. bekezdés:

53A.

A valós érték eltér a használati értéktől. A valós érték azokat a feltételezéseket tükrözi, amelyeket a piaci szereplők használnának az eszköz árazásakor. Ezzel ellentétben a használati érték azoknak a tényezőknek a hatásait tükrözi, amelyek specifikusak a gazdálkodó egységre nézve, és nem alkalmazhatók a gazdálkodó egységekre nézve általában. Például a valós érték nem tükrözi az alábbi tényezőket, kivéve, ha azok a piaci szereplők által is általában ismertek:

(a)	az eszközök csoportosításából (mint például az eltérő helyen lévő befektetési célú ingatlanokból álló portfólió létrehozásából) eredő többletértéket;

(b)	az értékelt eszköz és más eszközök közötti szinergiákat;

(c)	a csak az eszköz jelenlegi tulajdonosára vonatkozó törvényes jogokat vagy jogi korlátozásokat; és

(d)	a csak az eszköz jelenlegi tulajdonosára vonatkozó adóelőnyöket vagy adóterheket.

D86.

A 78., a 105. a 111., a 130. és a 134. bekezdés az alábbiak szerint módosul:

A pénztermelő egység megtérülő értékének megállapításához szükséges lehet bizonyos megjelenített kötelezettségeket figyelembe venni. Ez történhet akkor, ha egy pénztermelő egység elidegenítésekor szükséges, hogy a vevő egy kötelezettséget is átvegyen. Ez esetben a pénztermelő egység elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéke (vagy a végső elidegenítéséből származó becsült cash flow) a pénztermelő egység eszközeinek és a kötelezettségnek az együttes eladási ára, csökkentve az elidegenítés költségeivel. A pénztermelő egység könyv szerinti értékének és megtérülő értékének értelmezhető összehasonlítása érdekében a kötelezettség könyv szerinti értéke mind a pénztermelő egység használati értékének, mind a könyv szerinti értékének megállapításánál levonásra kerül.

105

Az értékvesztés miatti veszteségek 104. bekezdés szerinti felosztásánál a gazdálkodó egység az eszköz könyv szerinti értékét nem csökkentheti a következő értékek közül a legmagasabb alá:

(a)	az elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéke (ha értékelhető);

…

111

Annak felmérésénél, hogy van-e bármilyen jelzés arra, hogy a korábbi években egy, a goodwilltől eltérő eszközre elszámolt értékvesztés miatti veszteség már nem áll fenn vagy csökkent, a gazdálkodó egységnek legalább a következő jelzéseket kell figyelembe vennie:

Külső információforrások

(a)	megfigyelhető jelzések vannak arra vonatkozóan, hogy az időszak folyamán az eszköz piaci értéke jelentősen megnőtt.

…

130

Ha az egyedi eszközre, beleértve a goodwillt is, vagy pénztermelő egységre értékvesztés miatti lényeges veszteséget számoltak el vagy írtak vissza az időszak folyamán, a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie:

…

(f)

ha a megtérülő érték az elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték, az elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéket megállapításának alapja (például, hogy a valós értéket egy azonos eszköz aktív piacán jegyzett árra történő hivatkozással értékelték-e). A gazdálkodó egységnek nem kell teljesítenie az IFRS 13 standardban előírt közzétételeket.

134

A gazdálkodó egységnek az alábbi (a)–(f) pontban meghatározott információkat valamennyi olyan pénztermelő egységre (egységek csoportjára) vonatkozóan közzé kell tennie, amelyek esetében a hozzárendelt goodwill vagy határozatlan hasznos élettartamú immateriális javak könyv szerinti értéke jelentős a gazdálkodó egység goodwillje vagy határozatlan hasznos élettartamú immateriális javai teljes könyv szerinti értékéhez képest:

…

(c)	az egység (vagy egységcsoport) megtérülő értéke, valamint hogy az egység (vagy egységcsoport) megtérülő értékét mi alapján határozták meg (vagyis a használati érték vagy az elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték).

(d)

Ha az egység (egységcsoport) megtérülő értéke a használati értéken alapul:

(i)	Minden egyes fő feltételezést, amelyre a vezetés a legutolsó tervadatok/előrejelzések által lefedett időszakra vonatkozó cash flow előrejelzéseit alapozta. A fő feltételezések azok, amelyekre az egység (egységcsoport) megtérülő értéke leginkább érzékeny.

…

(e)

Amennyiben az egység (egységek csoportja) megtérülő értéke az elidegenítési költségekkel csökkentett valós értéken alapul, az elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték meghatározására használt értékelési módszer(eke)t. A gazdálkodó egységnek nem kell teljesítenie az IFRS 13 standardban előírt közzétételeket. Amennyiben az elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték nem egy azonos egységre (egységcsoportra) vonatkozó jegyzett ár használatával kerül meghatározásra, a gazdálkodó egységnek alábbi információkat is közzé kell tennie:

(i)

A vezetés által az elidegenítés költségeivel csökkentett valós érték megállapításához felhasznált valamennyi főbb feltételezést. A fő feltételezések azok, amelyekre az egység (egységcsoport) megtérülő értéke leginkább érzékeny.

…

(iiA)

a valósérték-hierarchia azon szintjét (lásd az IFRS 13 standardot), amelybe a valós értéken történő értékelést teljes egészében besorolták (az „elidegenítési költségek” megfigyelhetőségének figyelembevétele nélkül).

(iiB)

ha az értékelési technikában változás következett be, a változást és annak indokát (indokait).

Amennyiben az elidegenítési költségekkel csökkentett valós érték diszkontált cash flow-előrejelzések használatával kerül meghatározásra, a gazdálkodó egységnek alábbi információkat is közzé kell tennie:

(iii)

Azt az időszakot, amelyre vonatkozóan a vezetés előrejelezte a cash flow-kat.

(iv)	A tervezett cash flow adatok kivetítésére alkalmazott növekedési rátát.

(v)	A cash flow-előrejelzésekre alkalmazott diszkontrátá(ka)t.

…

D87.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 140.I. bekezdés:

140I

A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította az 5., a 6., a 12., a 20., a 78., a 105., a 111., a 130. és a 134. bekezdést, törölte a 25–27. bekezdést, és beiktatta a 25A. és az 53A. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

IAS 38 Immateriális javak

D88.

Az 8. bekezdés a következőképpen módosul:

A következő kifejezések ebben a standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:

[törölve]

(a)

[törölve]

(b)

[törölve]

(c)

[törölve]

…

D89.

A 33. bekezdés a következőképpen módosul:

Az IFRS 3 Üzleti kombinációk standardnak megfelelően, amennyiben egy immateriális eszközt üzleti kombináció során szereznek meg, az adott immateriális eszköz bekerülési értéke annak az akvizíció időpontjára vonatkozó valós értéke. Az immateriális eszköz valós értéke tükrözni fogja a piaci szereplőknek az akvizíció időpontjában meglévő, annak valószínűségével kapcsolatos várakozásait, hogy az eszközben megtestesülő várható jövőbeli gazdasági hasznok befolynak a gazdálkodó egységhez. …

D90.

A 35. bekezdés feletti cím a következőképpen módosul:

Üzleti kombináció keretében megszerzett immateriális eszköz

D91.

A 39–41. bekezdés törlésre kerül.

D92.

A 47., az 50., a 75., a 78., a 82., a 84. és a 100. bekezdés az alábbiak szerint módosul:

A 21. bekezdés (b) pontja szerint az immateriális eszközként való megjelenítés egyik feltétele az, hogy az adott eszköz bekerülési értéke megbízhatóan mérhető legyen. Az immateriális eszköz valós értékét akkor lehet megbízhatóan meghatározni, ha (a) az adott eszközre vonatkozó ésszerű valós értéken történő értékelések tartományában nincsenek jelentős eltérések; vagy (b) ha a tartományon belüli különféle becslések valószínűségeit ésszerű módon meg lehet állapítani, és fel lehet használni a valós érték értékelésekor. Amennyiben a gazdálkodó egység képes mind a kapott mind az átadott eszköz valós értékét megbízhatóan értékelni, az átadott eszköz valós értékét használják fel bekerülési értékként, kivéve, ha a kapott eszköz valós értéke nyilvánvalóbb.

A gazdálkodó egység valós értéke és a gazdálkodó egység azonosítható nettó eszközeinek könyv szerinti értéke közötti bármely időpontban tapasztalható eltérések számos olyan tényező miatt keletkezhetnek, amelyek a gazdálkodó egység valós értékét befolyásolják. Ugyanakkor az ilyen eltérések nem a gazdálkodó egység ellenőrzése alatt álló immateriális javak bekerülési értékét képviselik.

75	… A jelen standardban előírt átértékelések céljára a valós értéket egy aktív piac alapján kell értékelni. …

78	Aktív piac megléte nem gyakori az immateriális javak esetében, bár előfordulhat. …

Ha egy átértékelt immateriális eszköz valós értékét már nem lehet az aktív piac alapján értékelni, az eszköz könyv szerinti értéke a legutolsó átértékelés időpontjában megállapított átértékelt értéke kell legyen, csökkentve bármely későbbi halmozott amortizációval és bármely későbbi halmozott értékvesztés miatti veszteséggel.

84	Ha az eszköz valós értékét egy későbbi értékelési időpontban meg lehet állapítani egy aktív piac alapján, az átértékelési modellt ezen időponttól alkalmazzák.

100

A határozott hasznos élettartamú immateriális eszköz maradványértékét nullának kell feltételezni, kivéve, ha:

…

(b)	az eszközre vonatkozóan létezik (az IFRS 13-ban meghatározott) aktív piac, és: …

D93.

A 124. bekezdés a következőképpen módosul:

124

Amennyiben az immateriális javak átértékelt értéken vannak nyilvántartva, a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie a következőket:

(a)

immateriális eszközcsoportonként:

…

(iii)

azt a könyv szerinti értéket, … a megjelenítést követően; és

(b)	az átértékelési többletnek … korlátozást.

(c)

[törölve]

D94.

A 130E. bekezdés törlésre kerül.

D95.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 130G. bekezdés:

130G	A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a 8., a 33., a 47., az 50., a 75., a 78., a 82., a 84., a 100. és a 124. bekezdést, valamint törölte a 39–41. és a 130E. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: megjelenítés és értékelés (módosítva 2009 októberében)

D96.

[Nem vonatkozik a követelményekre]

D97.

A 9. bekezdés a következőképpen módosul:

A következő kifejezések ebben a standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:

…

Meg kell jegyezni, hogy az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standard megállapítja a pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek valós értékének - akár megjelölés útján, akár máshogyan történő - értékelésére vonatkozó követelményeket, vagy azokra a pénzügyi eszközökre vagy pénzügyi kötelezettségekre vonatkozó követelményeket, amelyek valós értékét közzéteszik.

…

A valós érték meghatározásához fűzött lábjegyzet törlésre kerül.

D98.

A 13. és a 28. bekezdés az alábbiak szerint módosul:

Amennyiben egy gazdálkodó egység nem képes a beágyazott származékos termék valós értékét megbízhatóan értékelni annak feltételei alapján (pl. mivel a beágyazott származékos termék egy olyan tőkeinstrumentumon alapul, amely nem rendelkezik jegyzett árral egy azonos instrumentum aktív piacán, vagyis nem rendelkezik 1. szintű inputtal), a beágyazott származékos termék valós értéke a hibrid instrumentum valós értéke és az alapszerződés valós értéke közötti különbözet. Ha a gazdálkodó egység nem képes e módszerrel értékelni a beágyazott származékos termék valós értékét, a 12. bekezdés alkalmazandó és a hibrid (kombinált) instrumentumot az eredménnyel szemben valós értéken értékeltként jelölik meg.

28	Amikor a gazdálkodó egység a nagyobb pénzügyi eszköz korábbi könyv szerinti értékét megosztja a továbbra is kimutatott és a kivezetett rész között, a továbbra is kimutatott rész valós értékét szükséges értékelnie. …

D99.

Beiktatásra kerül a 43A. bekezdés.

43A	Azonban ha a pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség kezdeti megjelenítéskori valós értéke eltér az ügylet ártól, a gazdálkodó egység köteles alkalmazni az AG76. bekezdést.

D100.

A 47. bekezdés a következőképpen módosul:

A kezdeti megjelenítést követően a gazdálkodó egységnek minden pénzügyi kötelezettséget amortizált bekerülési értéken kell értékelnie, az effektív kamatláb módszer alkalmazásával, kivéve:

(a)

az eredménnyel szemben valós értéken értékelt pénzügyi kötelezettségeket. Az ilyen kötelezettségeket, beleértve a kötelezettségnek minősülő származékos termékeket is, valós értéken kell értékelni, kivéve az azonos instrumentum aktív piacán jegyzett árral (vagyis 1. szintű inputtal) nem rendelkező tőkeinstrumentumhoz kapcsolódó, és annak átadásával teljesítendő származékos termék kötelezettségeket, amelyek valós értékét nem lehet más módon megbízhatóan meghatározni, amelyeket bekerülési értéken kell értékelni.

…

D101.

A 48–49. bekezdés törlésre kerül.

D102.

A 88. bekezdés a következőképpen módosul:

Egy fedezeti kapcsolat akkor, és csak akkor felel meg a 89–102. bekezdésben foglalt fedezeti elszámolás feltételeinek, ha az alábbi kritériumok mindegyike teljesülnek:

…

(d)	a fedezeti ügylet hatékonysága megbízhatóan mérhető, azaz a fedezett tétel fedezett kockázatnak tulajdonítható valós értéke vagy cash flow-i, valamint a fedezeti instrumentum valós értéke megbízhatóan meghatározható.

…

D103.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 103Q. bekezdés:

103Q

A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a 9., a 13., a 28., a 47., a 88., az AG46., az AG52., az AG64., az AG76., az AG76.A., az AG80., az AG81. és az AG96. bekezdést, valamint beiktatatta a 48–49., az AG69-AG75., az AG77-AG79. és az AG82. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

D104.

Az A. függelék AG46., AG52. és AG64. bekezdése az alábbiak szerint módosul:

AG46	Azon rész valós értékének értékelésekor, amely a 27. bekezdés céljainak alkalmazása érdekében továbbra is kimutatásra kerülnek, illetve amely kivezetésre kerül, a gazdálkodó egység a valós értéken történő értékelés IFRS 13 standardban szereplő követelményeit alkalmazza a 28. bekezdésen kívül.

AG52

…

A gazdálkodó egység kiszámítja a cash flow-k 90 százalékos hányadának értékesítésén keletkezett veszteséget vagy nyereséget. Feltételezve, hogy a 10 százalékos átadott részre és a 90 százalékos megtartott részre nem állnak rendelkezésre elkülönült valós értékek az átadás időpontjában, a gazdálkodó egység az eszköz könyv szerinti értékét a 28. bekezdés szerint a következőképpen osztja fel:

	Valós érték	Százalék	Felosztott könyv szerinti érték
Átadott hányad	9 090	90 %	9 000
Megtartott hányad	1 010	10 %	1 000
Összesen	10 100		10 000

…

D105.

Az AG64. bekezdés a következőképpen módosul:

AG64

A kezdeti megjelenítéskor a pénzügyi instrumentumok valós értéke általában a tranzakciós ár (vagyis az adott vagy kapott ellenérték valós értéke, lásd még az IFRS 13 standardot és az AG76. bekezdést). Azonban ha az ellenérték egy részét nem a pénzügyi instrumentumért, hanem valami másért adják vagy kapják, a gazdálkodó egység köteles értékelni a pénzügyi instrumentum valós értékét. Például egy hosszú lejáratú, nem kamatozó kölcsön vagy követelés valós értékét a jövőbeni pénzbefolyásoknak egy hasonló hitelképességi besorolású hasonló instrumentum (a hasonlóság kiterjed a devizanemre, a futamidőre, a kamatláb típusára és egyéb tényezőkre) érvényben lévő piaci kamatlába(i)val történő diszkontálásával értékelik. Minden további kölcsönadott összeg költség vagy bevételcsökkentés, hacsak nem felel meg egy másfajta eszközként való megjelenítés feltételeinek.

D106.

Az AG69–AG75. bekezdés és a hozzájuk tartozó címek törlésre kerülnek.

D107.

Az AG76. bekezdés a következőképpen módosul:

AG76

A pénzügyi instrumentum kezdeti megjelenítéskori valós értékének legjobb bizonyítéka rendszerint az ügyleti ár (vagyis a szolgáltatott vagy kapott ellenérték valós értéke, lásd továbbá az IFRS 13 standardot). Ha a gazdálkodó egység azt állapítja meg, hogy a kezdeti megjelenítéskor a valós érték eltér a 43A. bekezdésben említett ügyleti ártól, a gazdálkodó egység köteles a szóban forgó instrumentumot az adott időpontban az alábbiak szerint elszámolni:

(a)

a 43. bekezdésben előírt értékeléskor, ha az említett valós értéket az azonos eszközre vagy kötelezettségre vonatkozó aktív piaci jegyzett ár (vagyis egy 1. szintű input) bizonyítja, vagy olyan értékelési technikán alapul, amely kizárólag megfigyelhető piacokról származó adatokat használ. A gazdálkodó egység köteles a kezdeti megjelenítéskori valós érték és az ügyleti ár különbözetét nyereségként vagy veszteségként megjeleníteni.

(b)

minden egyéb esetben, a 43. bekezdésben előírt értékeléskor, módosítva, a kezdeti megjelenítéskori valós érték és az ügyleti ár különbözetének elhalasztása érdekében. A kezdeti megjelenítést követően a gazdálkodó egység csak annyiban köteles az említett halasztott különbözetet nyereségként vagy veszteségként megjeleníteni, amennyiben az valamely tényező (ideértve az időt is) olyan változásából származik, amelyet a piaci szereplők figyelembe vennének az eszköz vagy a kötelezettség árazásakor.

D108.

Az AG76A. bekezdés a következőképpen módosul:

AG76A

A pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség későbbi értékelésének és a nyereségek vagy veszteségek későbbi megjelenítésének összhangban kell lennie a jelen standard előírásaival.

D109.

Az AG77–AG79. bekezdés törlésre kerül.

D110.

Az AG80. és az AG81. bekezdés az alábbiak szerint módosul:

AG80

Az aktív piaci jegyzett árral (vagyis egy 1. szintű inputtal) nem rendelkező tőkeinstrumentumokban lévő befektetések, valamint az ilyen tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó és azok átadásával teljesítendő származékos termékek (lásd a 46. bekezdés (c) pontját és a 47. bekezdést) valós értéke akkor határozható meg megbízható módon, ha (a) az ésszerű valós értéken történő értékelések tartományának változékonysága az adott instrumentum esetében nem jelentős; vagy ha (b) a tartományon belüli különféle becsült értékek előfordulásának valószínűsége ésszerű módon felmérhető és felhasználható a valós értékre vonatkozó értékelések során.

AG81

Sok olyan helyzet van, amikor az azonos instrumentumra vonatkozó aktív piaci jegyzett árral (vagyis 1. szintű inputtal) nem rendelkező tőkeinstrumentumokban lévő befektetések, valamint az ilyen tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó és ilyenek átadásával rendezendő származékos termékek (lásd a 46. bekezdés (c) pontját és a 47. bekezdést) ésszerű valós értéken történő értékeléseinek tartománya valószínűleg nem jelentős. Általában meg lehet határozni egy olyan pénzügyi eszköz valós értéke, amelyet a gazdálkodó egység egy külső féltől szerzett meg. Ugyanakkor, ha az ésszerű, valós értéken történő értékelések tartománya jelentős, és a különféle becsült értékek valószínűségei ésszerűen nem mérhetők fel, a gazdálkodó egység nem értékelheti az adott instrumentumot valós értéken.

D111.

Az AG82. bekezdés feletti cím, valamint az AG82. bekezdés törlésre kerül.

D112.

Az AG96. bekezdés a következőképpen módosul:

AG96

Az olyan azonos instrumentumra vonatkozó aktív piaci jegyzett árral (vagyis 1. szintű inputtal) nem rendelkező tőkeinstrumentumokban lévő befektetések, amelyeket nem valós értéken tartanak nyilván, mivel a valós értéküket nem lehet megbízható módon megállapítani, vagy az olyan származékos termékek, amelyek ilyenfajta tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódnak és ilyenek átadásával rendezendők (lásd a 46. bekezdés (c) pontját és a 47. bekezdést), nem jelölhetők meg fedezeti instrumentumként.

IAS 40 Befektetési célú ingatlan

D113.

[Nem vonatkozik a követelményekre]

D114.

A 26., a 29. és a 32. bekezdés az alábbiak szerint módosul:

26	… Az ingatlanérdekeltség valós értékének meghatározásához a 33–52. bekezdésben leírt valósérték-modell és az IFRS 13 szolgáltat útmutatót. Az útmutató azon helyzetekre is vonatkozik, amikor a valós értéket alkalmazzák a kezdeti megjelenítéskor bekerülési értékként.

Az eszköz valós értékét akkor lehet megbízhatóan meghatározni, ha (a) az adott eszközre vonatkozó ésszerű valós értéken történő értékelések tartományában nincsenek jelentős eltérések; vagy (b) ha a tartományon belüli különféle becslések valószínűségeit ésszerű módon meg lehet állapítani, és fel lehet használni a valós érték értékelésekor. Amennyiben a gazdálkodó egység képes mind a kapott mind az átadott eszköz valós értékét megbízhatóan értékelni, az átadott eszköz valós értékét használják fel bekerülési értékként, kivéve, ha a kapott eszköz valós értéke nyilvánvalóbb.

A jelen standard valamennyi gazdálkodó egység számára előírja a befektetési célú ingatlanok valós értékének értékelését az értékelés (ha a gazdálkodó egység a valósérték-modellt alkalmazza) vagy a közzététel (ha a bekerülésiérték-modellt alkalmazza) céljára. A gazdálkodó egység számára javasolt, de nem követelmény, hogy a befektetési célú ingatlan valós értékét egy olyan független értékbecslő által készített értékelés alapján határozza meg, aki elismert és megfelelő szakmai minősítéssel rendelkezik, és az értékelendő befektetési célú ingatlan körzetében és kategóriájában közelmúltbeli tapasztalatai vannak.

D115.

A 36–39. bekezdés törlésre kerül.

D116.

A 40. bekezdés a következőképpen módosul:

A befektetési célú ingatlanok valós értékének az IFRS 13 standarddal összhangban történő meghatározásakor a gazdálkodó egység köteles gondoskodni arról, hogy a valós érték egyebek mellett tükrözi a meglévő lízingekből származó bérleti bevételeket és azokat az egyéb feltételezéseket, amelyeket a piaci szereplők a befektetési célú ingatlan árazásakor alkalmaznának a fennálló piaci feltételek mellett.

D117.

A 42–47., a 49. és az 51. bekezdés, valamint a 75. bekezdés (d) pontja törlésre kerül.

D118.

A 48. bekezdés a következőképpen módosul:

Kivételes esetekben egyértelmű bizonyíték van arra akkor, amikor a gazdálkodó egység megszerez egy befektetési célú ingatlant (vagy akkor, amikor a használati cél megváltozása után egy meglévő ingatlan befektetési célú ingatlanná válik), hogy az ésszerű valós értéken történő értékelések értéktartománya olyan széles lesz, és a különféle kimenetelek valószínűségét olyan nehéz lesz megbecsülni, hogy az kizárja a valós értékre vonatkozó egyetlen értékelés használhatóságát. Ez azt jelezheti, hogy az ingatlan valós értékét nem lehet folyamatosan megbízhatóan értékelni (lásd az 53. bekezdést).

D119.

Az 53. bekezdés feletti cím, valamint az 53. és az 53B. bekezdés a következőképpen módosul:

Képtelenség a valós érték megbízható értékelésére

Van egy olyan megcáfolható feltételezés, hogy egy gazdálkodó egység képes lesz folyamatosan megbízhatóan meghatározni egy befektetési célú ingatlan valós értékét. Kivételes esetekben ugyanakkor egyértelmű bizonyíték van arra akkor, amikor a gazdálkodó egység megszerez egy befektetési célú ingatlant (vagy a használati cél megváltozása után egy meglévő ingatlan befektetési célú ingatlanná válik), hogy a gazdálkodó egység nem lesz képes folyamatosan megbízhatóan értékelni a befektetési célú ingatlan valós értékét. Ez akkor, és csak akkor következik be, ha az összehasonlítható ingatlanok piaca inaktív (például kevés a közelmúltbeli ügylet, a jegyzett árak nem aktuálisak, vagy a megfigyelt ügyleti árak azt jelzik, hogy az eladó az eladásra kényszerült), és a valós értékre nézve nem állnak rendelkezésre alternatív (például a diszkontált cash flow-előrejelzésekre alapozott) megbízható értékelések. Ha egy gazdálkodó egység megállapítja, hogy egy építés alatt álló befektetési célú ingatlan valós értéke nem értékelhető megbízhatóan, de az ingatlan elkészültekori valós értékét megbízhatóan értékelhetőnek véli, köteles az építés alatt álló befektetési célú ingatlant bekerülési értéken értékelni mindaddig, amíg vagy a valós érték megbízhatóan értékelhetővé válik, vagy az építés be nem fejeződik (a kettő közül a korábbi időpontig). Ha egy gazdálkodó egység megállapítja, hogy egy (nem építés alatt álló) befektetési célú ingatlan valós értéke nem értékelhető folyamatosan megbízhatóan, akkor a gazdálkodó egységnek az IAS 16 standardban meghatározott bekerülési érték modell alkalmazásával kell értékelnie az ilyen befektetési célú ingatlant. A befektetési célú ingatlan maradványértékét nullának kell feltételezni. A gazdálkodó egységnek a befektetési célú ingatlan elidegenítéséig kell alkalmaznia az IAS 16 standardot.

53B

… Az a gazdálkodó egység, amely egy építés alatt álló befektetési célú ingatlan valamely tételét valós értéken értékelte, nem juthat arra a következtetésre, hogy a felépített befektetési célú ingatlan valós értéke nem értékelhető megbízhatóan.

D120.

A 75. bekezdés (d) pontja törlésre kerül.

D121.

A 78–80. bekezdés az alábbiak szerint módosul:

Az 53. bekezdésben hivatkozott kivételes esetekben, amikor a gazdálkodó egység a befektetési célú ingatlan értékét az IAS 16 standardban meghatározott bekerülésiérték-modell alapján határozza meg, a 76. bekezdésben előírt egyeztetésben az ezen befektetési célú ingatlanra vonatkozó összegeket az egyéb befektetési célú ingatlanra vonatkozótól elkülönítetten kell közzétenni. Ezenkívül a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie:

…

(b)	annak magyarázatot, miért nem értékelhető a valós érték megbízhatóan;

…

A 75. bekezdésben előírt közzétételen túl az 56. bekezdésben ismertetett bekerülésiérték-modellt alkalmazó gazdálkodó egységnek közzé kell tennie:

…

(e)

a befektetési célú ingatlan valós értékét. Az 53. bekezdésben leírt kivételes esetekben, amikor a gazdálkodó egység nem képes megbízhatóan értékelni a befektetési célú ingatlan valós értékét, a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie:

…

(ii)	annak magyarázatát, hogy a valós érték miért nem értékelhető megbízhatóan; és …

Annak a korábban a (2000. évi) IAS 40 standardot alkalmazó gazdálkodó egységnek, amely úgy dönt, hogy az operatív lízing alapján birtokolt, a befektetési célú ingatlan definíciójának megfelelő bizonyos vagy valamennyi ingatlan érdekeltségét befektetési célú ingatlannak minősíti, e döntés hatását a felhalmozott eredmény nyitó egyenlegének módosításaként megjeleníteni abban az időszakban, amikor ezt a lehetőséget először alkalmazzák. Ezen túl:

(a)

ha a gazdálkodó egység már korábbi időszakokban is nyilvánosan közzétette (pénzügyi kimutatásaiban, vagy más módon) befektetési célú ingatlanai valós értékét (amelyet az IFRS 13-ban szereplő valós érték fogalomnak megfelelően értékeltek), akkor a gazdálkodó egység számára javasolt, de nem követelmény, hogy:

…

D122.

A 85B. bekezdés a következőképpen módosul:

85B	… A gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy 2009. január 1. előtti időponttól kezdve is alkalmazhatja az építés alatt álló befektetési célú ingatlanokra, feltéve, ha az építés alatt álló befektetési célú ingatlanok valós értékeit azokban az időpontokban értékelték. …

D123.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 85C. bekezdés:

85C

A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a valós érték meghatározását az 5. bekezdésben, valamint módosította a 26., a 29., a 32., a 40., a 48., az 53., az 53B., a 78–80. és a 85B. bekezdést, és törölte a 36–39., a 42–27., a 49., az 51. és a 75. bekezdés (d) pontját. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

IAS 41 Mezőgazdaság

D124-125.

[Nem vonatkozik a követelményekre]

D126.

A 8., a 15. és a 16. bekezdés az alábbiak szerint módosul:

A következő kifejezések ebben a standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:

[törölve]

(a)

[törölve]

(b)

[törölve]

(c)

[törölve]

…

15	Egy biológiai eszköz vagy mezőgazdasági termék valós értéken történő értékelését elősegítheti a biológiai eszközöknek vagy a mezőgazdasági termékeknek lényeges jellemzők, például kor vagy minőség szerint történő csoportosítása. …

A gazdálkodó egységek gyakran kötnek szerződést biológiai eszközeik vagy mezőgazdasági termékeik egy jövőbeni időpontban történő eladására. A szerződéses árak nem szükségszerűen irányadók a valós érték értékelésénél, mivel a valós érték azokat az aktuális piaci feltételeket tükrözi, amelyek mellett a piaci szereplő vevők és eladók megkötnék az ügyletet. …

D127.

A 9., a 17–21. és a 23. bekezdés törlésre kerül.

D128.

A 25. és a 30. bekezdés az alábbiak szerint módosul:

25	… A gazdálkodó egység felhasználhatja a kombinált eszközökre vonatkozó információkat a biológiai eszközök valós értékének értékelésekor. …

Van egy feltételezés, hogy egy biológiai eszköz valós értéke megbízhatóan mérhető. Ez a feltételezés azonban csak a kezdeti megjelenítéskor cáfolható meg egy olyan biológiai eszköz esetében, amelyre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre jegyzett piaci árak, és amely esetében az alternatív valós értéken történő értékelésekről megállapítható, hogy azok egyértelműen megbízhatatlanok. …

D129.

A 47. és a 48. bekezdés törlésre kerül.

D130.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 61. bekezdés:

61	A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a 8., a 15., a 16., a 25. és a 30. bekezdést, és törölte a 9., a 17–21., a 23., a 47. és a 48. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

IFRIC 2 Tagi részesedések szövetkezeti gazdálkodó egységekben és hasonló instrumentumok (módosítva 2009 októberében)

D131.

[Nem vonatkozik a követelményekre]

D132.

A „Hivatkozások” cím alá beiktatásra kerül egy hivatkozás az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standardra.

D133.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 16. bekezdés:

16	A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította az A8. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezt a módosítást, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

D134.

A függelék A8. bekezdése az alábbiak szerint módosul:

A visszaváltási tilalmat meghaladó tagi részesedések pénzügyi kötelezettségnek számítanak. A gazdálkodó egység valós értéken értékeli ezt a pénzügyi kötelezettséget a kezdeti megjelenítéskor. Mivel ezek a részvények látra szólóan visszaválthatók, a szövetkezet meghatározza az ilyen pénzügyi kötelezettségek valós értékét, az IFRS 13 standard 47. bekezdésének előírása szerint, amely a következőket mondja ki: „A látra szóló pénzügyi kötelezettség (pl. látra szóló betét) valós értéke nem kevesebb, mint a látra szólóan megfizetendő összeg …” Következésképpen a szövetkezet pénzügyi kötelezettségként sorolja be a visszaváltási rendelkezések értelmében fennálló, látra szólóan fizetendő maximális összeget.

IFRIC 4 Annak meghatározása, hogy egy megállapodás tartalmaz-e lízinget

D135.

A „Hivatkozások” cím alá beiktatásra kerül egy hivatkozás az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standardra.

D136.

A 15. bekezdés (a) pontjában a „valós értéket” az alábbi lábjegyzettel látták el:

Az IAS 17 standard a „valós érték” kifejezést oly módon használja, amely néhány szempontból eltér a valós értéknek az IFRS 13 standardban szereplő definíciójától. Ezért az IAS 17 standard alkalmazásakor a gazdálkodó egység a valós értéket az IAS 17 standardnak megfelelően határozza meg, nem az IFRS 13 szerint.

IFRIC 13 Ügyfélhűségprogramok

D137.

A „Hivatkozások” cím alá beiktatásra kerül egy hivatkozás az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standardra.

D138.

A 6. bekezdés a következőképpen módosul:

6	A jutalom-jóváírásokhoz rendelt ellenértéket azok valós értékéhez viszonyítva kell értékelni.

D139.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 10B. bekezdés:

10B	A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a 6. és az AG1–AG3. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezeket a módosításokat, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

D140.

Az alkalmazási útmutatóban az alábbiak szerint módosul az AG1–AG3. bekezdés:

AG1	A konszenzus 6. bekezdése előírja, hogy a jutalom-jóváírásokhoz rendelt ellenértéket azok valós értékéhez viszonyítva értékeljék. Ha nem áll rendelkezésre az azonos jutalom-jóváírás jegyzett piaci ára, a valós értéket egy másik értékelési technika alkalmazásával kell értékelni.

AG2

A jutalom-jóváírások valós értékét a gazdálkodó egység azon jutalmak valós értéke alapján értékelheti, amelyekre azok beválthatók. A jutalom-jóváírások valós értéke az adott helyzettől függően a következőket veszi figyelembe:

(a)	azoknak a diszkontoknak vagy ösztönzőknek az értékét, amelyeket azoknak az ügyfeleknek ajánlanak fel, akik a kezdeti értékesítés során nem szereztek jutalom-jóváírásokat;

(b)	a jutalom-jóváírásoknak azon részét, amelyet az ügyfelek várhatóan nem fognak beváltani; és

(c)	a nemteljesítési kockázatot.

Ha az ügyfelek különböző jutalmak közül választhatnak, a jutalom-jóváírások valós értéke az elérhető jutalmak teljes körének valós értékét tükrözi, súlyozva az egyes jutalmak kiválasztásának várható gyakoriságával.

AG3

Bizonyos körülmények között egyéb értékelési módszerek is alkalmazhatók. Ha például harmadik fél nyújtja a jutalmat, és a gazdálkodó egység a harmadik félnek az általa kiadott minden egyes jutalom-jóváírás után fizet, akkor a harmadik félnek fizetett jutalom-jóváírások összegéből egy ésszerű haszonkulcs alkalmazásával határozhatja meg a jutalom-jóváírások valós értékét. Az értékelési technika kiválasztása és alkalmazása alapos megfontolást igényel, hogy az megfeleljen a konszenzus 6. bekezdésében foglalt követelményeknek, és hogy az adott körülmények között a legmegfelelőbb legyen.

IFRIC 17 Nem-pénzbeli eszközök tulajdonosok közötti felosztásai

D141.

[Nem vonatkozik a követelményekre]

D142.

A „Hivatkozások” cím alá beiktatásra kerül egy hivatkozás az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standardra.

D143.

A 17. bekezdés a következőképpen módosul:

Ha egy gazdálkodó egység a beszámolási időszak végét követően, de a pénzügyi kimutatások közzétételre történő jóváhagyása előtt bejelenti, hogy nem-pénzbeli eszközt oszt fel osztalékként, akkor közzé kell tennie:

…

(c)

a felosztandó eszköz beszámolási időszak végi valós értékét, amennyiben az különbözik a könyv szerinti értékétől, valamint az IFRS 13 standard 93. bekezdésének (b), (d), (g) és (i) pontja, valamint 99. bekezdése által megkövetelt, a valós érték értékeléséhez használt módszer(ek)re vonatkozó információkat.

D144.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 20. bekezdés:

20	A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a 17. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezt a módosítást, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

IFRIC 19 Pénzügyi kötelezettségek megszüntetése tőkeinstrumentumokkal (módosítva 2010 szeptemberében)

D145.

[Nem vonatkozik a követelményekre]

D146.

A „Hivatkozások” cím alá beiktatásra kerül egy hivatkozás az IFRS 13 Valós értéken történő értékelés standardra.

D147.

A 7. bekezdés a következőképpen módosul:

D148.

Az alábbiak szerint beiktatásra kerül a 15. bekezdés:

15	A 2011 májusában kiadott IFRS 13 standard módosította a 7. bekezdést. A gazdálkodó egység akkor köteles alkalmazni ezt a módosítást, amikor alkalmazza az IFRS 13 standardot.

IFRIC 20 ÉRTELMEZÉS

Meddőeltakarítási költségek a külszíni bányák kitermelési szakaszában

HIVATKOZÁSOK:

—	A pénzügyi beszámolás fogalmi keretelvei

—	IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása

—	IAS 2 Készletek

—	IAS 16 Ingatlanok, gépek és berendezések

—	IAS 38 Immateriális javak

HÁTTÉR

A külszíni fejtési műveletek során a gazdálkodó egységek szükségesnek találhatják a bányászati hulladék („fedőréteg”) eltávolítását az ásványi ércek lelőhelyeihez való hozzáférés érdekében. Ez a hulladékeltávolítási tevékenység „meddőeltakarítás” néven ismert.

A bánya kiépítési szakaszában (a kitermelés megkezdése előtt) a meddőeltakarítási költségeket általában a bánya megépítésével és kialakításával kapcsolatos leírható költség részeként tőkésítik. Ezeket a tőkésített költségeket szisztematikusan leírják, általában a termelési egységek módszert felhasználva, miután a termelés megkezdődött.

A bányászattal foglalkozó gazdálkodó egység a bánya kitermelési szakaszában is folytathatja a fedőréteg eltávolítását, és továbbra is keletkezhetnek meddőeltakarítási költségei.

A kitermelési szakasz során elvégzett meddőeltakarítás körében eltávolított anyag nem feltétlenül lesz 100 %-ban hulladék; sok esetben érc és hulladék keveréke. Az érc hulladékhoz viszonyított aránya a nem gazdaságos alacsony szinttől a kifizetődő magas szintig terjedhet. Az alacsony arányban ércet tartalmazó anyag eltávolítása során keletkezhet némi hasznos anyag, amely felhasználható készlet létrehozásához. Ez az eltávolítás az olyan mélyebb rétegekhez való hozzáférést is lehetővé teheti, amelyekben magasabb az érc hulladékhoz viszonyított aránya. Ennek megfelelően a gazdálkodó egységnek kétféle előnye is származhat a meddőeltakarítási tevékenységből: hasznosítható érc, amely alapján készlet hozható létre, valamint jobb hozzáférés olyan anyagmennyiségekhez, amelyeket későbbi időszakokban bányásznak ki.

Ez az értelmezés azzal foglalkozik, hogy mikor és hogyan kell a meddőeltakarítási tevékenységből származó két említett előnyt elkülönítetten elszámolni, valamint hogy hogyan kell ezeket az előnyöket értékelni mind kezdetben, mind azt követően.

HATÓKÖR

Ez az értelmezés azokra a hulladékeltávolítási költségekre vonatkozik, amelyek a külszíni fejtési tevékenység körében, a bánya kitermelési szakaszában merülnek fel („kitermelési meddőeltakarítási költségek”).

KÉRDÉSEK

Ez az értelmezés a következő kérdésekkel foglalkozik:

(a)	a kitermelési meddőeltakarítási költségek eszközként történő megjelenítése;

(b)	a meddőeltakarítási tevékenységgel kapcsolatos eszköz kezdeti értékelése; és

(c)	a meddőeltakarítási tevékenységgel kapcsolatos eszköz későbbi értékelése.

KONSZENZUS

A kitermelési meddőeltakarítási költségek eszközként történő megjelenítése

Amennyiben a meddőeltakarítási tevékenységből származó előny készletek létrehozása formájában valósul meg, a gazdálkodó egység az adott meddőeltakarítási tevékenység költségeit az IAS 2 Készletek standard elvei szerint köteles elszámolni. Amennyiben az előny az érchez való jobb hozzáférésben jelentkezik, a gazdálkodó egység ezeket a költségeket befektetett eszközökként jeleníti meg, ha az alábbi 9. bekezdésben szereplő feltételek teljesülnek. Ez az értelmezés a befektetett eszközt „meddőeltakarítási tevékenységgel kapcsolatos eszközként” említi.

A gazdálkodó egység kizárólag akkor jelenít meg meddőeltakarítási tevékenységgel kapcsolatos eszközt, ha az alábbiak mindegyike teljesül:

(a)	valószínű, hogy a meddőeltakarítási tevékenységgel kapcsolatos jövőbeli gazdasági előny (az érckészlethez való jobb hozzáférés) a gazdálkodó egységnél jelentkezik;

(b)	a gazdálkodó egység azonosítani tudja az érckészlet azon összetevőjét, amely könnyebben hozzáférhetővé vált; és

(c)	az említett összetevőhöz kapcsolódó, a meddőeltakarítási tevékenységgel kapcsolatos költségek megbízhatóan mérhetők.

10.

A meddőeltakarítási tevékenységgel kapcsolatos eszközt valamely meglévő eszköz kiegészítéseként vagy értéknöveléseként kell elszámolni. Más szóval a meddőeltakarítási tevékenységgel kapcsolatos eszköz egy meglévő eszköz részeként kerül elszámolásra.

11.

A meddőeltakarítási tevékenységgel kapcsolatos eszköz tárgyi eszközként vagy immateriális javakként való besorolása megegyezik a meglévő eszközével. Vagyis a meglévő eszköz jellege határozza meg, hogy a gazdálkodó egység tárgyi eszközként vagy immateriális javakként sorolja-e be a meddőeltakarítási tevékenységgel kapcsolatos eszközt.

A meddőeltakarítási tevékenységgel kapcsolatos eszköz kezdeti értékelése

12.

A gazdálkodó egység a meddőeltakarítási tevékenységgel kapcsolatos eszközt kezdetben bekerülési értéken értékeli, ami egyrészt azokat a költségeket jelenti, amelyek közvetlenül kapcsolódnak azon meddőeltakarítási tevékenység elvégzéséhez, amely megkönnyíti a hozzáférést az azonosított ércösszetevőhöz, másrészt pedig a közvetlenül felmerült egyéb általános költségek elosztását. Előfordulhat, hogy néhány egyéb járulékos művelet, amely nem szükséges ahhoz, hogy a kitermelési meddőeltakarítási tevékenység a terv szerint folytatódjon, a kitermelési meddőeltakarítási tevékenységgel egyidejűleg megy végbe. Az ilyen járulékos műveletekkel kapcsolatos költségek nem szerepelhetnek a meddőeltakarítási tevékenységgel kapcsolatos eszköz költségében.

13.

Ha a meddőeltakarítási tevékenységgel kapcsolatos eszköz és a létrehozott készlet költségeit nem lehet elkülönítve azonosítani, a gazdálkodó egység a kitermelési meddőeltakarítási költségeket elosztja a létrehozott készlet és a meddőeltakarítási tevékenységgel kapcsolatos eszköz között, olyan elosztási alapon, amely valamely vonatkozó kitermelési arányon alapul. Ezt a kitermelési arányt az érckészlet azonosított összetevőjére tekintettel kell kiszámítani, és viszonyítási alapként kell használni annak meghatározásakor, hogy milyen mértékben ment végbe a jövőbeli előny létrehozására irányuló kiegészítő tevékenység. A szóban forgó arányra példák az alábbiak:

(a)	a létrehozott készlet költsége a várt költséggel összevetve;

(b)	az eltávolított hulladék mennyisége a várt mennyiséggel összevetve, az érctermelés adott mennyiségére vonatkozóan; és

(c)	a kifejtett érc ásványianyag-tartalma a várt ásványianyag-tartalommal összevetve, adott mennyiségű kitermelt ércre vonatkozóan.

A meddőeltakarítási tevékenységgel kapcsolatos eszköz későbbi értékelése

14.

A kezdeti megjelenítést követően a meddőeltakarítási tevékenységgel kapcsolatos eszközt vagy bekerülési értéken vagy az értékcsökkenéssel vagy amortizációval és az értékvesztés miatti veszteségekkel csökkentett átértékelt összegen kell nyilvántartani, ugyanúgy, mint azt a meglévő eszközt, amelynek részét képezi.

15.

A meddőeltakarítási tevékenységgel kapcsolatos eszközt szisztematikus alapon kell értékcsökkenteni vagy amortizálni, azon érckészlet azonosított összetevőjének várható hasznos élettartama alatt, amely a meddőeltakarítási tevékenység eredményeként hozzáférhetőbbé válik. A termelési egységek módszert kell alkalmazni, kivéve, ha más módszer megfelelőbb.

16.

Azon érckészlet azonosított összetevőjének várható hasznos élettartama, amelyet a meddőeltakarítási tevékenységgel kapcsolatos eszköz értékcsökkentésére vagy amortizálására használnak, eltér attól a várható hasznos élettartamtól, amelyet a bánya és a bánya élettartamához kapcsolódó eszközök értékcsökkentésére vagy amortizálására használnak. Ez alól kivételt képeznek azok a korlátozott körülmények, amikor a meddőeltakarítási tevékenység jobb hozzáférést biztosít a fennmaradó érckészlet teljes egészéhez. Ez előfordulhat például egy bánya hasznos élettartamának vége felé, amikor az azonosított összetevő a kitermelendő érckészlet utolsó részét jelenti.

A. függelék

Hatálybalépés napja és áttérés

Ez a függelék az értelmezés szerves részét képezi, és ugyanolyan hatállyal rendelkezik, mint az értelmezés többi része.

A1.

A gazdálkodó egységnek ezt az értelmezést a 2013. január 1-jén, vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. Ennél korábbi alkalmazás is megengedett. Amennyiben egy gazdálkodó egység ezt az értelmezést korábbi időszakra alkalmazza, köteles ezt közzétenni.

A2.

A gazdálkodó egységnek ezt az értelmezést a legkorábbi bemutatott időszak elején vagy azt követően felmerült kitermelési meddőeltakarítási költségekre kell alkalmaznia.

A3.

A legkorábbi bemutatott időszak elején minden olyan korábban megjelenített eszközegyenleget, amely a kitermelési szakaszban megkezdett meddőeltakarítási tevékenységből ered („jogelőd meddőeltakarítási eszköz”), át kell sorolni egy olyan meglévő eszköz részeként, amelyhez a meddőeltakarítási tevékenység kapcsolódott, amennyiben megmarad az érckészlet egy olyan azonosítható összetevője, amellyel a jogelőd meddőeltakarítási eszköz kapcsolatba hozható. Az ilyen egyenlegeket értékcsökkenteni vagy amortizálni kell az érckészlet azon azonosítható összetevőjének fennmaradó várható hasznos élettartama alatt, amelyhez az egyes jogelőd meddőeltakarítási eszközegyenlegek kapcsolódnak.

A4.

Ha az érckészletnek nincs olyan azonosítható összetevője, amelyhez az adott jogelőd meddőeltakarítási eszköz kapcsolódik, a nyitó felhalmozott eredményben kell megjeleníteni a legkorábbi bemutatott időszak elején.

B. függelék

A jelen függelékben szereplő módosításokat a 2013. január 1-jén, vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmazni. Amennyiben egy gazdálkodó egység ezt az értelmezést korábbi időszakra alkalmazza, a jelen módosításokat is alkalmazni kell az adott korábbi időszakra.

IFRS 1 A Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok első alkalmazása standard módosításai

B1.

A D. függelékben a D1. bekezdés a következőképpen módosul:

A gazdálkodó egység az alábbi mentességek közül egyet vagy többet is választhat:

(a)	részvényalapú kifizetési ügyletek (D2. és D3. bekezdés); …

(m)	az IFRIC 12 Szolgáltatási koncessziós megállapodások értelmezéssel összhangban elszámolt pénzügyi eszközök vagy immateriális eszközök (D22. bekezdés);

(n)	hitelfelvételi költségek (D23. bekezdés);

(o)	ügyfelektől származó eszközátadások (D24. bekezdés);

(p)	pénzügyi kötelezettségek megszüntetése tőkeinstrumentumokkal (D25. bekezdés);

(q)	súlyos hiperinfláció (D26–D30. bekezdés);

(r)	közös megállapodások (D31. bekezdés); és

(s)	meddőeltakarítási költségek a külszíni bányák kitermelési szakaszában (D32. bekezdés).

B2.

A D31. bekezdés után beiktatásra kerül egy cím és a D32. bekezdés:

Meddőeltakarítási költségek a külszíni bányák kitermelési szakaszában

D32

Az első alkalmazó élhet az IFRIC 20 Meddőeltakarítási költségek a külszíni bányák kitermelési szakaszában értelmezés A1–A4. bekezdésében meghatározott átmeneti rendelkezésekkel. A szóban forgó bekezdésben a hatálybalépés napja alatt 2013. január 1. vagy az első, IFRS-ek szerinti beszámolási időszak közül a későbbi értendő.

B3.

A 39L. bekezdés után beiktatásra kerül a 39M. bekezdés:

39M	Az IFRIC 20 Meddőeltakarítási költségek a külszíni bányák kitermelési szakaszában értelmezés beiktatta a D32. bekezdést és módosította a D1. bekezdést. A gazdálkodó egységnek akkor kell alkalmaznia ezt a módosítást, amikor alkalmazza az IFRIC 20 értelmezést.

(1) A jelen IFRS-ben a pénzösszegek „pénznem egységben” (currency unitban - CU-ban) vannak megadva.

		ISSN 1977-0731 doi:10.3000/19770731.L_2012.360.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 360

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	55. évfolyam 2012. december 29.

Tartalom		II Nem jogalkotási aktusok	Oldal
		RENDELETEK
	*	A Bizottság 1254/2012/EU rendelete (2012. december 11.) az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1126/2008/EK rendeletnek az IFRS 10, az IFRS 11, az IFRS 12 nemzetközi pénzügyi beszámolási standard, az IAS 27 nemzetközi számviteli standard (2011) és az IAS 28 nemzetközi számviteli standard (2011) tekintetében történő módosításáról ( 1 )	1
	*	A Bizottság 1255/2012/EU rendelete (2012. december 11.) az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1126/2008/EK rendeletnek az IAS 12 nemzetközi számviteli standard, az IFRS 1 és az IFRS 13 nemzetközi pénzügyi beszámolási standard és a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Értelmező Bizottság IFRIC 20 értelmezése tekintetében történő módosításáról ( 1 )	78
	*	A Bizottság 1256/2012/EU rendelete (2012. december 13.) az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1126/2008/EK rendeletnek az IFRS 7 nemzetközi pénzügyi beszámolási standard és az IAS 32 nemzetközi számviteli standard tekintetében történő módosításáról ( 1 )	145

IFRS 7	Az IFRS 7 Pénzügyi instrumentumok: közzétételek standard módosításai – Pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek egymással szembeni beszámítása
IAS 32	Az IAS 32 Pénzügyi instrumentumok: bemutatás standard módosításai – Pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek egymással szembeni beszámítása