ISSN 1977-0731

doi:10.3000/19770731.L_2012.153.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 153

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

55. évfolyam
2012. június 14.


Tartalom

 

II   Nem jogalkotási aktusok

Oldal

 

 

NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOK

 

 

2012/305/EU

 

*

A Tanács határozata (2012. június 7.) az Európai Unió, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az Európai Unió tagállamai között 2000. május 29-én létrejött kölcsönös bűnügyi jogsegélyegyezmény és az ahhoz csatolt 2001. évi jegyzőkönyv bizonyos rendelkezéseinek alkalmazásáról szóló megállapodás megkötéséről

1

 

 

2012/306/EU

 

*

A Tanács határozata (2012. június 12.) az Európai Közösség és a Mozambiki Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyv megkötéséről

3

 

 

RENDELETEK

 

*

A Bizottság 501/2012/EU végrehajtási rendelete (2012. június 13.) egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzéséről (镇江香醋 [Zhenjiang Xiang Cu] [OFJ])

4

 

*

A Bizottság 502/2012/EU rendelete (2012. június 13.) a 2/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelettel a Kínai Népköztársaságból származó, rozsdamentes acélból készült egyes kötőelemek és részeik behozatalával szemben bevezetett dömpingellenes intézkedéseknek a Malajziában, Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken feladott, Malajziából, Thaiföldről és a Fülöp-szigetekről származóként vagy nem ilyenként bejelentett, rozsdamentes acélból készült egyes kötőelemek és részeik behozatala révén történő lehetséges kijátszására vonatkozó vizsgálat megindításáról, valamint e behozatalok nyilvántartásba vételi kötelezettségének előírásáról

8

 

*

A Bizottság 503/2012/EU végrehajtási rendelete (2012. június 13.) a Görögország vagy Olaszország lobogója alatt közlekedő vagy ott lajstromozott erszényes kerítőhálós hajók által az Atlanti-óceánon a nyugati hosszúság 45°-tól keletre és a Földközi-tengeren folytatott, kékúszójú tonhalra irányuló halászat tilalmáról

12

 

 

A Bizottság 504/2012/EU végrehajtási rendelete (2012. június 13.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról

14

 

 

HATÁROZATOK

 

 

2012/307/EU

 

*

A Bizottság határozata (2011. október 19.) a Görögország által Kastoria, Evvia, Florina, Kilkis, Rodopi, Evros, Xanthi és Dodekanisos megyében, valamint Lesvos, Samos és Chios szigetén bevezetett, adósságátalakítás formájában nyújtott állami támogatási intézkedésekről (C 23/04 [ex NN 153/03], C 20/05 [ex NN 70/04] és C 50/05 [ex NN 20/05]) (az értesítés a C(2011) 7252. számú dokumentummal történt)  ( 1 )

16

 

 

Helyesbítések

 

*

Helyesbítés az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagok felső határértékeinek meghatározásáról szóló 1881/2006/EK rendeletnek az aflatoxinok tekintetében történő módosításáról szóló, 2010. február 26-i 165/2010/EU bizottsági rendelethez (HL L 50., 2010.2.27.)

38

 


 

(1)   EGT-vonatkozású szöveg

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


II Nem jogalkotási aktusok

NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOK

14.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 153/1


A TANÁCS HATÁROZATA

(2012. június 7.)

az Európai Unió, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az Európai Unió tagállamai között 2000. május 29-én létrejött kölcsönös bűnügyi jogsegélyegyezmény és az ahhoz csatolt 2001. évi jegyzőkönyv bizonyos rendelkezéseinek alkalmazásáról szóló megállapodás megkötéséről

(2012/305/EU)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 82. cikke (1) bekezdésének d) pontjára, összefüggésben a 218. cikke (6) bekezdésének a) pontjával,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament egyetértésére,

mivel:

(1)

2002. december 19-én a Tanács felhatalmazta az elnökséget, hogy – a Bizottság támogatásával – kezdje meg a tárgyalásokat Izlanddal és Norvégiával az Európai Unió tagállamai között 2000. május 29-én létrejött kölcsönös bűnügyi jogsegélyegyezmény és az ahhoz csatolt 2001. évi jegyzőkönyv (a továbbiakban az egyezmény) bizonyos rendelkezéseinek alkalmazása érdekében.

(2)

A 2004/79/EK határozatnak (1) megfelelően az Európai Unió, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az egyezmény bizonyos rendelkezéseinek alkalmazásáról szóló megállapodást (a továbbiakban: megállapodás) – annak megkötésére figyelemmel – 2003. december 19-én aláírták.

(3)

A megállapodást még nem kötötték meg. A Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépését követően az Unió által a megállapodás megkötése érdekében követendő eljárásokat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke szabályozza.

(4)

A megállapodást jóvá kell hagyni.

(5)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban e tagállamok bejelentették, hogy részt kívánnak venni e határozat elfogadásában és alkalmazásában.

(6)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt e határozat elfogadásában, az rá nézve nem kötelező, illetve nem alkalmazandó,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az Európai Unió, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az Európai Unió tagállamai között 2000. május 29-én létrejött kölcsönös bűnügyi jogsegélyegyezmény és az ahhoz csatolt 2001. évi jegyzőkönyv bizonyos rendelkezéseinek alkalmazásáról szóló megállapodást (2) (a továbbiakban: megállapodás) az Unió nevében a Tanács jóváhagyja.

2. cikk

A Tanács elnöke felhatalmazást kap, hogy kijelölje a megállapodás 6. cikke (1) bekezdésében előírt értesítésnek az Unió nevében történő megtételére jogosult személy(eke)t, hogy a megállapodás az Unióra nézve kötelező legyen (3).

3. cikk

Ez a határozat az elfogadása napján lép hatályba.

4. cikk

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

Kelt Luxembourgban, 2012. június 7-én.

a Tanács részéről

az elnök

M. BØDSKOV


(1)  HL L 26., 2004.1.29., 1. o.

(2)  HL L 26., 2004.1.29., 3. o.

(3)  A megállapodás hatálybalépésének napját a Tanács Főtitkársága teszi közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.


14.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 153/3


A TANÁCS HATÁROZATA

(2012. június 12.)

az Európai Közösség és a Mozambiki Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyv megkötéséről

(2012/306/EU)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikkének (2) bekezdésére, összefüggésben a 218. cikke (6) bekezdésének a) pontjával,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament egyetértésére,

mivel:

(1)

A Tanács 2007. november 22-én elfogadta az Európai Közösség és a Mozambiki Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodás (a továbbiakban: a megállapodás) megkötéséről szóló 1446/2007/EK rendeletet (1). Ehhez egy, a megállapodással előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyvet (2) csatoltak. A jegyzőkönyv 2011. december 31-én hatályát vesztette.

(2)

Az Unió tárgyalásokat folytatott Mozambikkal az Európai Közösség és a Mozambiki Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodással előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyvről (a továbbiakban: a jegyzőkönyv), amely a halászat tekintetében Mozambik felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken halászati lehetőségeket biztosít az uniós hajóknak.

(3)

Az említett tárgyalások eredményeként a felek 2011. június 2-án parafálták a jegyzőkönyvet.

(4)

A 2012/91/EU tanácsi határozatnak (3) megfelelően a jegyzőkönyvet aláírták, és ideiglenesen alkalmazzák.

(5)

A jegyzőkönyvet jová kell hagyni,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az Európai Közösség és a Mozambiki Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodással előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyvet (4) az Unió nevében a Tanács jóváhagyja.

2. cikk

A Tanács elnöke kijelöli az(oka)t a személy(eke)t, aki(k) az Európai Unió nevében jogosult(ak) lesz(nek) megtenni a jegyzőkönyv 16. cikkében előírt értesítést, amellyel az Európai Unió a jegyzőkönyvet magára nézve jogilag kötelező erejűnek ismeri el (5).

3. cikk

Ez a határozat elfogadájának napján lép hatályba.

Kelt Luxembourgban, 2012. június 12-én.

a Tanács részéről

az elnök

M. GJERSKOV


(1)  HL L 331., 2007.12.17., 1. o.

(2)  HL L 331., 2007.12.17., 39. o.

(3)  HL L 46., 2012.2.17., 3. o.

(4)  A jegyzőkönyvet az aláírásról szóló határozattal együtt tették közzé (HL L 46., 2012.2.17., 4. o.).

(5)  A jegyzőkönyv hatálybalépésének dátumát a Tanács Főtitkársága az Európai Unió Hivatalos Lapjában teszi közzé.


RENDELETEK

14.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 153/4


A BIZOTTSÁG 501/2012/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2012. június 13.)

egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzéséről (Image [Zhenjiang Xiang Cu] [OFJ])

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EK tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 7. cikke (5) bekezdésének harmadik albekezdésére,

mivel:

(1)

Az 510/2006/EK rendelet 6. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétette (2) Kína 2007. július 16-án benyújtott, a

Image

(Zhenjiang Xiang Cu) elnevezés oltalom alatt álló földrajzi jelzésként (OFJ) történő bejegyzésére vonatkozó kérelmét.

(2)

Németország az 510/2006/EK rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján kifogással élt e bejegyzés ellen. E kifogás az említett rendelet 7. cikke (3) bekezdése első albekezdésének c) pontja alapján elfogadhatónak bizonyult.

(3)

2011. augusztus 2-án kelt levelében a Bizottság felkérte az érintett feleket, hogy törekedjenek megállapodásra jutni egymás között.

(4)

Mivel Németország és Kína között az előírt határidőn belül és formában nem jött létre hivatalos megegyezés, a Bizottságnak az 510/2006/EK rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében előírt eljárás szerint határozatot kell hoznia.

(5)

A kifogásoló nyilatkozata szerint a

Image

(Zhenjiang Xiang Cu) elnevezés bejegyzése veszélyeztetné az 510/2006/EK rendelet 7. cikke (3) bekezdésének első albekezdésének c) pontjában meghatározott elnevezések, védjegyek vagy termékek létét, mivel az ecet minimális összes savtartalma alacsonyabb (4,5 gramm), mint a német jog által, valamint az EN 13188 európai szabvány által előírt minimális összes savtartalom (5,0 gramm). Tekintettel arra, hogy az ecetsavtartalom az ecet esetében döntő minőségi tényező, a kifogást benyújtó úgy véli, hogy ilyen ecetnek az Európai Unió területén történő forgalomba hozatala megtévesztené a fogyasztókat, és a verseny torzulásához vezetne.

(6)

Az Európai Unió kifejezett szabályozásának hiányában az Európai Unió területén jogszerűen lehet alacsonyabb savtartalmú ecetet előállítani és forgalmazni, valamint azt oda importálni. Ráadásul a

Image

(Zhenjiang Xiang Cu) esetében rizsecetről van szó, amely megkülönböztető minőségi jegyekkel rendelkezik, és a kínai konyhához kapcsolódik. Ezért sem a fogyasztók megtévesztésének kockázata, sem pedig a tisztességes és hagyományos használat veszélyeztetése nem állapítható meg abból kifolyólag, hogy a 4,5 gramm/100 ml minimális összes savtartalmú

Image

-t (Zhenjiang Xiang Cu) az Európai Unió területén forgalmazzák.

(7)

A Bizottság értelmezése szerint Kína a

Image

(Zhenjiang Xiang Cu) vonatkozásában 5,0 gramm/100 ml-nél nem alacsonyabb minimális savtartalmat is elfogadna, ami tehát megfelelne a német hatóságok kérésének, valamint a fent említett EN 13188 európai szabványnak. Németország megerősítette, hogy hogy ez megszüntetné aggályait.

(8)

A lehető legszélesebb konszenzus elérése érdekében ezért a

Image

(Zhenjiang Xiang Cu) minimális összes savtartalmát 5,00 gramm/100 ml-ben kell meghatározni.

(9)

A fentiekre tekintettel a

Image

(Zhenjiang Xiang Cu) elnevezést be kell jegyezni az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába.

(10)

Az e rendeletben foglalt intézkedések összhangban vannak az oltalom alatt álló földrajzi jelzésekkel és az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekkel foglalkozó állandó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az e rendelet mellékletében szereplő elnevezés bejegyzésre kerül.

2. cikk

A frissített egységes dokumentumot e rendelet II. melléklete tartalmazza.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2012. június 13-án.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  HL L 93., 2006.3.31., 12. o.

(2)  HL C 254., 2010.9.22., 10. o.


I. MELLÉKLET

A Szerződés I. mellékletében felsorolt, emberi fogyasztásra szánt mezőgazdasági termékek:

1.8. osztály.   A Szerződés I. mellékletében felsorolt egyéb termékek (fűszerek stb.)

KÍNA

Image (Zhenjiang Xiang Cu) (OFJ)


II. MELLÉKLET

EGYSÉGES DOKUMENTUM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

Image” (ZHENJIANG XIANG CU)

EK-szám: CN-PGI-0005-0630-2007.07.16.

OFJ ( X ) OEM

1.   Elnevezés

Image” (Zhenjiang Xiang Cu)

2.   Tagállam vagy harmadik ország

Kínai Népköztársaság

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1.   A termék típusa

1.8. osztály.

A Szerződés I. mellékletében felsorolt egyéb termékek (fűszerek stb.)

3.2.   A termék leírása, amelyre az 1. pontban található elnevezés vonatkozik

A Zhenjiang Xiang Cu egy olyan ecetfajta, amelyet főtt rizsből készítenek erjesztéssel. Fő alapanyaga a ragadós rizs. Illata jellegzetes, íze kellemes. Színe élénken csillogó, vöröses umbrabarna. A termék a sült rizs és az erjesztett termékek illatát idézi. Íze erőteljes, egyben lágy, kellemesen friss, savanykás de nem túlzottan fanyar, zamatos és kissé édes. Specifikációjától függően összes savtartalma (az ecetsavat tekintve) 5,00 g–6,00 g/100 ml (a 15,50 grammot nem haladja meg), kötöttsav-tartalma (a tejsavat tekintve) 1,20 g–1,60 g/100 ml, az aminosav nitrogéntartalma (a nitrogént tekintve) 0,12–0,18 g/100 ml között változik. Redukálócukor-tartalma (a glükózt tekintve) több mint 2,20 g/100 ml.

A tárolási idő hosszától függően a Zhenjiang Xiang Cu ecet a két következő kategóriába sorolható: a „Fragrant Vinegar” (aromás ecet) és a „Mature Vinegar” (érlelt ecet). A „Fragrant Vinegar” az alaptípus, érlelési ideje több mint 180 nap. A „Mature Vinegar” a több mint 365 napig érlelt Zhenjiang Fragrant Vinegar.

3.3.   Nyersanyagok

1.   Ragadós rizs: Csencsiang régióból származik. Kiegyenlítetten jó minőségű termék, erőteljes ragacsosság és megfelelő nyersfehérje-tartalom jellemzi. Amilopektin-tartalma akár 100 % is lehet.

2.   Búzakorpa: helyben termesztett, kiváló minőségű feldolgozott búzából készül, az ecetsavat előállító erjesztőbaktériumok tápanyagellátásához szükséges anyagokban gazdag.

3.   Rizsháncs: helyben termesztett rizs feldolgozásából nyerik, vivőanyagként szolgál, a fermentáció során biztosítja az ecetsavat előállító baktérium növekedéséhez szükséges speciális gáznemű környezetet.

4.   Daqu: a cukrosítást elősegítő baktériumtörzsek növekedését támogató vivőanyag, melyet helyben termesztett, kiváló minőségű búzából, árpából és zöldborsóból, hagyományos fermentációs eljárásokkal állítanak elő.

5.   Pörkölt rizs: pörkölt rizsből készült, ragadós, lágy állagú rizslé, melyhez helyben termesztett, kiváló minőségű rizst használnak. A Zhenjiang Fragrant Vinegar karakteres ízét és színét kölcsönző fő összetevő.

6.   Víz: a Csencsiang régióra jellemző geológiai képződményekben felgyülemlett tiszta, ásványi anyagokban gazdag víz. Íze kissé édeskés, keménysége és pH-értéke megfelel az ecet erjesztéséhez.

3.4.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetén)

3.5.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell végrehajtani

A Zhenjiang Xiang Cu előállítását, beleértve a Daqu és a rizsbor elkészítését, az erjesztett pép fermentációját, az ecet kivonását, a nyers ecet párolását, tárolását/érlelését a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni.

3.6.   A szeletelésre, aprításra, csomagolásra stb. vonatkozó egyedi szabályok

Az ecetet az élelmiszer-higiéniai előírásoknak megfelelő üvegekbe palackozzák, külső csomagolásként kartondobozok használhatók.

3.7.   A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok

A Zhenjiang Xiang Cu címkéje nyomtatott formátumú, és el nem távolítható. A címke az alábbi főbb információkat tartalmazza: a termék neve (Zhenjiang Xiang Cu), az előállítási technikák (szilárd fázisú fermentáció), az ecet típusa (erjesztett ecet), a főbb összetevők, a nettó súly, a gyártó neve és címe, a gyártás dátuma és a termék szabványkódja.

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása

Csencsiang régió Kína délkeleti részén, a Jangce folyó déli partján terül el. Az északi szélesség 31°37′–32°19′ és a keleti hosszúság 118°58′–119°58′ által körülhatárolt területen fekszik. A régióban található Jurong város, Danyang város, Yangzhong város, Dantu övezet, Jingkou övezet, Runzhou övezet és Csencsiang fejlesztési zóna.

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel

5.1.   A földrajzi terület sajátosságai

Csencsiang Kína délkeleti részén terül el, a Jangce folyó és a Nagy-csatorna összefolyásánál. Éghajlata jellegzetesen nedves monszun éghajlat, a terület részben a meleg-mérsékelt öv, részben a szubtrópusi öv területén fekszik. A napsütéses órák száma évente átlagosan 2 050,7 óra, a napsugárzási arány 46,8 %, az évi átlagos hőmérséklet 15,4 °C, az átlagos nedvességtartalom 77 % és az évi csapadékmennyiség meghaladja az 1 000 mm-t. Csencsiang régiót nagy területen elnyúló, alacsony dombok szabdalják, termékeny földterületek borítják, szerteágazó folyóhálózat, továbbá számos kis sziget és folyami kikötő tarkítja. A térség jellemzően zöldterület, éghajlata kellemes, napsütéses és csapadékban gazdag.

5.2.   A termék sajátosságai

A Zhenjiang Xiang Cu színe élénken csillogó, vöröses umbrabarna. Az ecet a sült rizs és az erjesztett termékek illatát idézi. Íze erőteljes, egyben lágy. Kissé savanykás, de mégsem túl fanyar ízét az ecetsavnak, a tejsavnak, az almasavnak, a szukcinilsavnak, a citromsavnak és a glükonsavnak köszönheti. Kellemesen friss, zamatos és kissé édes.

5.3.   A földrajzi terület és a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője közötti okozati kapcsolat

Csencsiang Kína délkeleti részén terül el, éghajlata jellegzetesen nedves monszun éghajlat, a terület részben a meleg-mérsékelt öv, részben a szubtrópusi öv területén fekszik. A Jangce folyó és a Nagy-csatorna összefolyásánál helyezkedik el, a régiót nagy területen elnyúló, alacsony, zöldellő dombok szabdalják, termékeny földterületek borítják, szerteágazó folyóhálózat, továbbá számos kis sziget és folyami kikötő tarkítja. Gazdag olyan mezőgazdasági terményekben, mint a rizs, a búza, az árpa, a zöldborsó, továbbá olyan melléktermékekben, mint a búzakorpa vagy a rizsháncs. Csencsiang csapadékos éghajlata és zöldellő tájai kedvező közeget teremtenek az ecetsavat erjesztő baktérium előfordulásához és szaporodásához. A dombokról lezúduló víz a patakok vízével együtt sziklákon, kavicsokon mosódik át, majd folyókban, tavakban, vízgyűjtőkben gyűlik össze. A víznek ennek következtében magas az ásványianyag-tartalma, íze erőteljes és kissé édes, kiválóan alkalmas az ecet erjesztéséhez.

Csencsiang városa hosszú idők óta úgy ismert, mint a „hegyvidéki erdők városa és az ecet hazája”. Lakói 1 400 éve kezdtek ecetet készíteni. A Zhenjian Xiang Cu használata a Liang-dinasztia uralkodása alatt terjedt el, a kínai orvoslásról írott korai klasszikus művek ezt az ecetet tartották a legjobb rizsecetnek. A Qing-dinasztia uralkodása alatt nemzetközi aranyérmet is nyert. A Zhenjiang Yiang Cu hamarosan a város névjegyévé vált. Közel 100 ecetelőállító üzem működik a városban. Az utcákat belengi az ecet illata, az ecettel kapcsolatos étkezési szokások és étkezési kultúra mindenütt jelen van.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

(az 510/2006/EK rendelet 5. cikkének (7) bekezdése)


14.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 153/8


A BIZOTTSÁG 502/2012/EU RENDELETE

(2012. június 13.)

a 2/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelettel a Kínai Népköztársaságból származó, rozsdamentes acélból készült egyes kötőelemek és részeik behozatalával szemben bevezetett dömpingellenes intézkedéseknek a Malajziában, Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken feladott, Malajziából, Thaiföldről és a Fülöp-szigetekről származóként vagy nem ilyenként bejelentett, rozsdamentes acélból készült egyes kötőelemek és részeik behozatala révén történő lehetséges kijátszására vonatkozó vizsgálat megindításáról, valamint e behozatalok nyilvántartásba vételi kötelezettségének előírásáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendeletre (1) (a továbbiakban: alaprendelet) és különösen annak 13. cikke (3) bekezdésére és 14. cikke (5) bekezdésére,

az alaprendelet 13. cikke (3) bekezdésének és 14. cikke (5) bekezdésének megfelelően a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően,

mivel:

(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) az alaprendelet 13. cikke (3) bekezdésének és 14. cikke (5) bekezdésének alapján úgy határozott, hogy saját kezdeményezésére vizsgálatot indít a Kínai Népköztársaságból származó, rozsdamentes acélból készült egyes kötőelemek és részeik behozatalával szemben bevezetett dömpingellenes intézkedések lehetséges kijátszását illetően, valamint elrendeli a Malajziában, Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken feladott, Malajziából, Thaiföldről, illetve a Fülöp-szigetekről származóként vagy nem ilyenként bejelentett, rozsdamentes acélból készült egyes kötőelemek és részeik behozatalainak nyilvántartásba vételi kötelezettségét.

A.   TERMÉK

(2)

Az intézkedések esetleges kijátszása által érintett termék a Kínai Népköztársaságból származó, jelenleg a 7318 12 10, a 7318 14 10, a 7318 15 30, a 7318 15 51, a 7318 15 61 és a 7318 15 70 KN-kóddal bejelentett, rozsdamentes acélból készült egyes kötőelemek és részeik (a továbbiakban: érintett termék).

(3)

A vizsgált termék megegyezik az előző preambulumbekezdésben említettel, viszont Malajziában, Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken adták fel – függetlenül attól, hogy Malajziából, Thaiföldről, illetve a Fülöp-szigetekről származóként jelentették-e be –, és jelenleg az érintett termékével megegyező KN-kód alá tartozik (a továbbiakban: vizsgált termék).

B.   MEGLÉVŐ INTÉZKEDÉSEK

(4)

A jelenleg hatályban lévő és esetlegesen kijátszott intézkedések az 1890/2005/EK tanácsi rendeletben (2) előírt intézkedésekre irányuló hatályvesztési felülvizsgálat nyomán a 2/2012/EK tanácsi végrehajtási rendeletben (3) meghatározott dömpingellenes intézkedések.

C.   INDOKOK

(5)

A Bizottságnak elegendő prima facie bizonyíték áll rendelkezésére arra vonatkozóan, hogy a Kínai Népköztársaságból származó, rozsdamentes acélból készült egyes kötőelemek és részeik behozatalára elrendelt dömpingellenes intézkedéseket Malajziában, Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken történő átrakodás révén kijátsszák.

(6)

A Bizottság rendelkezésére álló prima facie bizonyíték a következő:

(7)

Az érintett termékre vonatkozó intézkedések bevezetését követően a Kínai Népköztársaságból, Malajziából, Thaiföldről és a Fülöp-szigetekről származó, az Unióba irányuló kivitelt magában foglaló kereskedelem szerkezete jelentős mértékben megváltozott, anélkül, hogy ilyen változásra a vámok kivetésén kívül bármi más elegendő és ésszerű okot vagy indokot szolgáltatott volna.

(8)

Úgy tűnik, hogy a kereskedelem szerkezetében végbement változás a Kínai Népköztársaságból származó, rozsdamentes acélból készült egyes kötőelemek és részeik Malajziában, Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken történő átrakodásából ered.

(9)

A bizonyíték továbbá rámutat arra a tényre, hogy az érintett termékre bevezetett dömpingellenes intézkedések jótékony hatása a mennyiségek és az árak tekintetében egyaránt csorbát szenved. Úgy tűnik, hogy a vizsgált termék behozatalát a vizsgált termék jelentős mennyiségű behozatala váltotta fel. Elegendő bizonyíték van továbbá arra vonatkozóan, hogy a vizsgált termék importja olyan árakon történik, melyek jóval alacsonyabbak a meglévő intézkedésekhez vezető vizsgálat során megállapított, kárt nem okozó, a nyersanyagárak növekedése miatt kiigazított árnál.

(10)

Végezetül a Bizottság elegendő prima facie bizonyítékkal rendelkezik arra vonatkozóan is, hogy a vizsgált termék árai az érintett termékre korábban megállapított, a nyersanyagárak növekedése miatt kiigazított rendes értékhez képest dömpingelt árak.

(11)

Amennyiben a vizsgálat során a malajziai, thaiföldi és Fülöp-szigeteki átrakodástól eltérő kijátszási módszert tárnak fel az alaprendelet 13. cikke értelmében, a vizsgálatot arra is ki lehet terjeszteni.

D.   ELJÁRÁS

(12)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre az alaprendelet 13. cikke szerinti vizsgálat megindításának indoklásához, továbbá ahhoz, hogy elrendeljék a vizsgált terméknek – függetlenül attól, hogy Malajziából, Thaiföldről, illetve a Fülöp-szigetekről származóként lett-e bejelentve – az alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételét.

a)   Kérdőívek

(13)

A vizsgálathoz szükségesnek tartott információk beszerzése érdekében a Bizottság kérdőíveket küld a következő felek részére: az ismert malajziai, thaiföldi és Fülöp-szigeteki exportőrök/gyártók, valamint ezek ismert szövetségei, az ismert kínai népköztársaságbeli exportőrök/gyártók, valamint ezek ismert szövetségei, az ismert uniós importőrök és ezek ismert szövetségei, továbbá a Kínai Népköztársaság, Malajzia, Thaiföld és a Fülöp-szigetek hatóságai. Információkat adott esetben az uniós gazdasági ágazattól is be lehet kérni.

(14)

Valamennyi félnek haladéktalanul, de legkésőbb az e rendelet 3. cikkében meghatározott időpontig fel kell vennie a kapcsolatot a Bizottsággal, és kérdőívet kell igényelnie az e rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül, mivel az e rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében megállapított határidő valamennyi érdekelt félre vonatkozik.

(15)

A Kínai Népköztársaság, Malajzia, Thaiföld és a Fülöp-szigetek hatóságai értesítést kapnak a vizsgálat megindításáról.

b)   Információgyűjtés és meghallgatások

(16)

A Bizottság felkéri az érdekelt feleket, hogy írásban ismertessék álláspontjukat, és állításaikat támasszák alá bizonyítékokkal. A Bizottság meghallgathatja továbbá az érdekelt feleket, amennyiben írásban olyan kérelmet nyújtanak be, melyből kitűnik, hogy meghallgatásukat különleges okok indokolják.

c)   Mentesség a behozatalok nyilvántartásba vétele, illetve az intézkedések alól

(17)

Az alaprendelet 13. cikke (4) bekezdésének megfelelően a vizsgált termék behozatalai mentesíthetők a nyilvántartásba vétel vagy az intézkedések alól, amennyiben az import nem minősül kijátszásnak.

(18)

Mivel az esetleges kijátszás az Unión kívül történik, mentességet lehet biztosítani az alaprendelet 13. cikkének (4) bekezdése alapján a rozsdamentes acélból készült egyes kötőelemek és részeik azon malajziai, thaiföldi és Fülöp-szigeteki gyártói számára, akik bizonyítani tudják, hogy az intézkedések hatálya alá tartozó egyetlen gyártóval sem állnak kapcsolatban (4), és akikről bebizonyosodik, hogy nem vettek részt az alaprendelet 13. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott kijátszásban (5). Azoknak a gyártóknak, akik mentességet kívánnak szerezni, bizonyítékokkal megfelelően alátámasztott kérelmet kell benyújtaniuk az e rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében meghatározott határidőn belül.

E.   NYILVÁNTARTÁSBA VÉTEL

(19)

Az alaprendelet 14. cikke (5) bekezdésének megfelelően a vizsgált termék behozatalát nyilvántartásba kell venni annak érdekében, hogy amennyiben a vizsgálat során kijátszást állapítanak meg, a Malajziában, Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken feladott áruk behozatalai nyilvántartásba vételének napjától megfelelő mértékű dömpingellenes vámokat lehessen visszamenőlegesen kivetni.

F.   HATÁRIDŐK

(20)

A megfelelő ügyvitel érdekében határidőket kell megállapítani, melyeken belül:

az érdekelt felek jelentkezhetnek a Bizottságnál, álláspontjukat írásban kifejthetik, és benyújthatják kitöltött kérdőíveiket vagy bármely más információt, melyet figyelembe kell venni a vizsgálat során,

a malajziai, a thaiföldi és a Fülöp-szigeteki gyártók mentességet kérhetnek a behozatalok nyilvántartásba vétele vagy az intézkedések alól,

az érdekelt felek írásban kérhetik a Bizottság előtti meghallgatásukat.

(21)

A Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy az alaprendeletben megállapított eljárási jogok többsége csak akkor gyakorolható, ha a felek az e rendelet 3. cikkében említett határidőkön belül jelentkeznek a Bizottságnál.

G.   AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS HIÁNYA

(22)

Abban az esetben, ha az érdekelt felek valamelyike megtagadja a szükséges információkhoz való hozzáférést, vagy nem szolgáltat információkat határidőn belül, illetve, ha a vizsgálatot jelentősen hátráltatja, az alaprendelet 18. cikkével összhangban megerősítő vagy nemleges megállapítások tehetők a rendelkezésre álló tények alapján.

(23)

Ha megállapítást nyer, hogy az érdekelt felek valamelyike hamis vagy félrevezető adatokat szolgáltatott, ezeket az információkat figyelmen kívül kell hagyni, és a rendelkezésre álló tényekre lehet támaszkodni.

(24)

Ha valamelyik érdekelt fél nem, vagy csak részben működik együtt, és ezért a megállapítások alapjául az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tények szolgálnak, az eredmény kedvezőtlenebb lehet e fél számára, mintha együttműködött volna.

H.   A VIZSGÁLAT ÜTEMTERVE

(25)

A vizsgálat az alaprendelet 13. cikke (3) bekezdésének megfelelően e rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított kilenc hónapon belül lezárul.

I.   SZEMÉLYES ADATOK FELDOLGOZÁSA

(26)

A Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy a vizsgálat során gyűjtött valamennyi személyes adatot a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (6) megfelelően fogja kezelni.

J.   MEGHALLGATÓ TISZTVISELŐ

(27)

A Bizottság felhívja továbbá a figyelmet arra, hogy ha az érdekelt felek úgy ítélik meg, hogy védelemhez való joguk gyakorlása során nehézségekbe ütköznek, kérhetik a Kereskedelmi Főigazgatóság meghallgató tisztviselőjének közbenjárását. A meghallgató tisztviselő összekötő szerepet tölt be az érdekelt felek és a Bizottság szolgálatai között: az eljárás során szükség esetén közvetít az érdekeik védelmét érintő eljárási kérdésekben, különös tekintettel az aktához való hozzáférésre, az adatok bizalmas kezelésére, a határidők meghosszabbítására, valamint az írásban és/vagy szóban kifejtett álláspontok kezelésére. További információk, valamint a meghallgató tisztviselő elérhetősége és weboldala a Kereskedelmi Főigazgatóság webhelyén található (http://ec.europa.eu/trade/tackling-unfair-trade/hearing-officer/index_en.htm),

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1225/2009/EK rendelet 13. cikke (3) bekezdésének megfelelően vizsgálat indul annak megállapítására, hogy a jelenleg az ex 7318 12 10, ex 7318 14 10, ex 7318 15 30, ex 7318 15 51, ex 7318 15 61 és ex 7318 15 70 KN-kóddal bejelentett (7318121011, 7318121091, 7318141011, 7318141091, 7318153011, 7318153061, 7318153081, 7318155111, 7318155161, 7318155181, 7318156111, 7318156161, 7318156181, 7318157011, 7318157061 és 7318157081 TARIC-kódú), Malajziában, Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken feladott, Malajziából, Thaiföldről, illetve a Fülöp-szigetekről származóként vagy nem ilyenként bejelentett, rozsdamentes acélból készült egyes kötőelemek és részeik Unióba irányuló behozatalai kijátsszák-e a 2/2012/EU végrehajtási rendelettel elrendelt intézkedéseket.

2. cikk

Az 1225/2009/EK rendelet 13. cikkének (3) bekezdése és 14. cikkének (5) bekezdése alapján a Bizottság utasítja a vámhatóságokat az e rendelet 1. cikkében meghatározott, az Unióba irányuló behozatal nyilvántartásba vételéhez szükséges lépések megtételére.

A nyilvántartásba vétel az e rendelet hatálybalépését követő kilenc hónap elteltével hatályát veszti.

A Bizottság rendelet útján utasíthatja a vámhatóságokat, hogy többé ne vegyék nyilvántartásba az olyan gyártók által előállított termékek Unióba irányuló behozatalait, akik mentességet kértek a nyilvántartásba vétel alól, és akikről megállapítást nyert, hogy teljesítik a mentességhez szükséges feltételeket.

3. cikk

(1)   A kérdőíveket a Bizottságtól kell igényelni az e rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő 15 napon belül.

(2)   Ahhoz, hogy az érdekelt felek előterjesztéseit a vizsgálat során figyelembe lehessen venni, a feleknek – eltérő rendelkezés hiányában – az e rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő 37 napon belül jelentkezniük kell a Bizottságnál, írásban ki kell fejteniük álláspontjukat, be kell nyújtaniuk kitöltött kérdőíveiket, illetve a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk a birtokukban lévő egyéb információkat.

(3)   Azoknak a malajziai, thaiföldi és Fülöp-szigeteki gyártóknak, akik mentességet kérnek a behozatalok nyilvántartásba vétele vagy az intézkedések hatálya alól, bizonyítékokkal kellően alátámasztott kérelmet kell benyújtaniuk ugyanezen 37 napos határidőn belül.

(4)   Az érdekelt felek ugyanezen 37 napos határidőn belül kérhetik a Bizottság előtti meghallgatásukat is.

(5)   Az érdekelt feleknek minden beadványukat és kérelmüket elektronikus formában kell benyújtaniuk (a nem bizalmas beadványokat e-mailben, a bizalmasakat CD-R/DVD lemezen), és fel kell tüntetniük nevüket, címüket, e-mail címüket, telefon- és faxszámukat. A kitöltött kérdőívekhez csatolt minden meghatalmazást és aláírt tanúsítványt, valamint azok frissített verzióit azonban papíron kell benyújtani, azaz levélben vagy személyesen, az alábbiakban megadott címen. Az alaprendelet 18. cikke (2) bekezdésének megfelelően, amennyiben egy érdekelt fél beadványait és kérelmeit nem tudja elektronikus formában benyújtani, azonnal tájékoztatnia kell erről a Bizottságot. Az érdekelt felek további információkat találhatnak a Bizottsággal való levelezésről a Kereskedelmi Főigazgatóság honlapján, a vonatkozó weboldalon: http://ec.europa.eu/trade/tackling-unfair-trade/trade-defence. Az érdekelt felek valamennyi bizalmas írásos beadványát – az e rendeletben kért információkat is beleértve –, a kérdőívekre adott válaszait és levelezését a „Limited” (korlátozott hozzáférés) felirattal (7) kell jelölni, valamint az alaprendelet 19. cikke (2) bekezdésének megfelelően ezekhez nem bizalmas jellegű változatot is rendelkezésre kell bocsátani, melyet „For inspection by interested parties” (Az érdekelt felek számára betekintésre) jelöléssel kell ellátni.

A Bizottság levelezési címe:

European Commission

Directorate-General for Trade

Directorate H

Office: N105 4/92

1049 Bruxelles/Brussel (Brüsszel)

BELGIQUE/BELGIË (BELGIUM)

Kapcsolat:

Funkcionális e-mail cím: TRADE-STEEL-FAST-13-A@ec.europa.eu

Fax: +32 22984139

4. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül, a Szerződéseknek megfelelően alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Brüsszelben, 2012. június 13-án.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  HL L 343., 2009.12.22., 51. o.

(2)  HL L 302., 2005.11.19., 1. o.

(3)  HL L 5., 2012.1.7., 1. o.

(4)  A Közösségi Vámkódex végrehajtásáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet 143. cikkének megfelelően személyek kizárólag abban az esetben tekinthetők egymással kapcsolatban állónak, ha: a) egymás üzleti vállalkozásainak tisztségviselői vagy igazgatói; b) jogilag elismert üzlettársak; c) alkalmazotti viszonyban állnak egymással; d) bármely személy közvetlenül vagy közvetve tulajdonában tartja, ellenőrzi vagy birtokolja mindkettőjük kibocsátott, szavazati jogot biztosító részvényeinek vagy részesedéseinek 5 %-át vagy annál többet; e) egyikük közvetve vagy közvetlenül ellenőrzi a másikat; f) harmadik személy közvetve vagy közvetlenül mindkettőjüket ellenőrzi; g) közvetve vagy közvetlenül együtt ellenőriznek egy harmadik személyt; vagy h) ugyanannak a családnak a tagjai. Személyek kizárólag akkor minősülnek ugyanazon család tagjainak, ha az alábbi rokoni kapcsolatok valamelyikében állnak egymással: i. férj és feleség; ii. szülő és gyermek; iii. fivér és lánytestvér (akár vér szerinti, akár féltestvér); iv. nagyszülő és unoka; v. nagybácsi vagy nagynéni és unokaöcs vagy unokahúg; vi. após vagy anyós és vő vagy meny; vii. sógor és sógornő (HL L 253., 1993.10.11., 1. o.). Ebben az összefüggésben a „személy” természetes vagy jogi személyt jelent.

(5)  Mindazonáltal, még ha a gyártók a fenti értelemben kapcsolatban állnak is a Kínai Népköztársaságból származó behozatalokra elrendelt intézkedések (az eredeti dömpingellenes intézkedések) hatálya alá tartozó vállalatokkal, mentesség biztosítható, ha nem lehet bizonyítani, hogy az eredeti intézkedések hatálya alá tartozó vállalatokkal fenntartott kapcsolatot az eredeti intézkedések kijátszására hozták létre, vagy használták.

(6)  HL L 8., 2001.1.12., 1. o.

(7)  A „Limited” jelöléssel ellátott dokumentum az 1225/2009/EK rendelet 19. cikke és az 1994. évi GATT VI. cikkének végrehajtásáról szóló WTO-megállapodás (dömpingellenes megállapodás) 6. cikke szerint bizalmas dokumentumnak minősül. A dokumentum az 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 2001.5.31., 43. o.) 4. cikke értelmében is védelem alatt áll.


14.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 153/12


A BIZOTTSÁG 503/2012/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2012. június 13.)

a Görögország vagy Olaszország lobogója alatt közlekedő vagy ott lajstromozott erszényes kerítőhálós hajók által az Atlanti-óceánon a nyugati hosszúság 45°-tól keletre és a Földközi-tengeren folytatott, kékúszójú tonhalra irányuló halászat tilalmáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló, 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 36. cikke (2) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az uniós vizek vonatkozásában, valamint a nemzetközi tárgyalások vagy megállapodások hatálya alá tartozó bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós hajók számára egyes nem uniós vizeken rendelkezésre álló halászati lehetőségeknek a 2012. évre történő meghatározásáról szóló, 2012. január 17-i 44/2012/EU tanácsi rendelet (2) meghatározza az európai uniós halászhajók által az Atlanti-óceánon a nyugati hosszúság 45°-tól keletre és a Földközi-tengeren 2012-ben kifogható kékúszójútonhal-mennyiséget.

(2)

A kékúszójú tonhalra vonatkozóan az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren alkalmazandó többéves helyreállítási tervről, a 43/2009/EK rendelet módosításáról és az 1559/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 6-i 302/2009/EK tanácsi rendelet (3) előírja, hogy a tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot a 24 métert meghaladó hosszúságú hajóik számára kiosztott egyéni kvótákról.

(3)

A közös halászati politika egyik célja a halászati ágazat hosszú távú életképességének biztosítása az élő vízi erőforrásoknak az elővigyázatosság elve szerinti megközelítésen alapuló, fenntartható kiaknázása révén.

(4)

Az 1224/2009/EK rendelet 36. cikkének (2) bekezdésével összhangban, amennyiben a Bizottság a tagállamok által szolgáltatott adatok vagy a birtokában lévő egyéb információk alapján megállapítja, hogy a Közösség vagy valamely tagállam rendelkezésére álló halászati lehetőségek kimerültek, arról tájékoztatja az érintett tagállamokat, és az érintett területre, halászeszközre, állományra, állománycsoportra vagy a konkrét halászati tevékenységekben érintett flottára vonatkozóan a halászati tevékenységeket megtiltja.

(5)

A Bizottság rendelkezésére álló adatok alapján úgy tűnik, hogy az Atlanti-óceánon a nyugati hosszúság 45°-tól keletre és a Földközi-tengeren a kékúszójú tonhal tekintetében a Görögország, illetve Olaszország lobogója alatt közlekedő vagy ott lajstromozott erszényes kerítőhálós hajók számára megállapított halászati lehetőségek 2012. június 7-én kimerültek.

(6)

Június 8-án Görögország arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy a 2012. évi kékúszójútonhal-halászatban részt vevő erszényes kerítőhálós hajó halászati tevékenységét 2012. június 8-án 8:00-kor leállította.

(7)

2012. június 3-án, 5-én és 8-án Olaszország arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy a 2012. évi kékúszójútonhal-halászatban részt vevő 12 erszényes kerítőhálós hajó halászati tevékenységét a következők szerint leállította: 4 hajó esetében június 3-i hatállyal, 4 hajó esetében június 5-i hatállyal és a fennmaradó 4 hajó esetében június 8-i hatállyal; fentiek eredményeként 2012. június 8-án 11:30-tól minden tevékenységre tilalom van érvényben.

(8)

A Görögország és Olaszország által hozott, fent említett intézkedések sérelme nélkül szükséges, hogy a Bizottság megerősítse a Görögország vagy Olaszország lobogója alatt közlekedő vagy ott lajstromozott erszényes kerítőhálós hajók számára 2012. június 8-ától elrendelt, a kékúszójú tonhalnak az Atlanti-óceánon a nyugati hosszúság 45°-tól keletre és a Földközi-tengeren történő halászatára vonatkozó tilalmat,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az Atlanti-óceánon a nyugati hosszúság 45°-ától keletre és a Földközi-tengeren a Görögország lobogója alatt közlekedő vagy ott lajstromozott erszényes kerítőhálós hajók számára 2012. június 8-án 8 óra 00 perctől tilos a kékúszójú tonhal halászata.

E halászhajók számára ezen időpont után a kifogott állományok fedélzeten való tárolása, ketrecekben történő hizlalása vagy tenyésztése, szállítása, átrakása is kirakodása is tilos.

2. cikk

Az Atlanti-óceánon a nyugati hosszúság 45°-ától keletre és a Földközi-tengeren az Olaszország lobogója alatt közlekedő vagy ott lajstromozott erszényes kerítőhálós hajók számára legkésőbb 2012. június 8-án 11 óra 30 perctől tilos a kékúszójú tonhal halászata.

E halászhajók számára ezen időpont után a kifogott állományok fedélzeten való tárolása, ketrecekben történő hizlalása vagy tenyésztése, szállítása, átrakása is kirakodása is tilos.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2012. június 13-án.

a Bizottság részéről, az elnök nevében,

Maria DAMANAKI

a Bizottság tagja


(1)  HL L 343., 2009.12.22., 1. o.

(2)  HL L 25., 2012.1.27., 55. o.

(3)  HL L 96., 2009.4.15., 1. o.


14.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 153/14


A BIZOTTSÁG 504/2012/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2012. június 13.)

az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (1),

tekintettel az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a gyümölcs- és zöldség-, valamint a feldolgozottgyümölcs- és feldolgozottzöldség-ágazatra alkalmazandó részletes szabályainak a megállapításáról szóló, 2011. június 7-i 543/2011/EU bizottsági végrehajtási rendeletre (2), és különösen annak 136. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikkében említett behozatali átalányértékeket e rendelet melléklete határozza meg.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2012. június 13-án.

a Bizottság részéről, az elnök nevében,

José Manuel SILVA RODRÍGUEZ

mezőgazdasági és vidékfejlesztési főigazgató


(1)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(2)  HL L 157., 2011.6.15., 1. o.


MELLÉKLET

Az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek

(EUR/100 kg)

KN-kód

Országkód (1)

Behozatali átalányérték

0702 00 00

AL

55,3

MK

45,6

TR

57,2

ZZ

52,7

0707 00 05

MK

26,2

TR

119,6

ZZ

72,9

0709 93 10

TR

97,9

ZZ

97,9

0805 50 10

AR

72,8

BO

105,1

TR

107,0

ZA

101,4

ZZ

96,6

0808 10 80

AR

111,6

BR

83,7

CH

68,9

CL

100,9

CN

136,2

NZ

141,5

US

156,6

UY

61,9

ZA

111,6

ZZ

108,1

0809 10 00

TR

186,0

ZZ

186,0

0809 29 00

TR

444,0

ZZ

444,0

0809 40 05

ZA

300,5

ZZ

300,5


(1)  Az országoknak az 1833/2006/EK bizottsági rendeletben (HL L 354., 2006.12.14., 19. o.) meghatározott nómenklatúrája szerint. A „ZZ” jelentése „egyéb származás”.


HATÁROZATOK

14.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 153/16


A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2011. október 19.)

a Görögország által Kastoria, Evvia, Florina, Kilkis, Rodopi, Evros, Xanthi és Dodekanisos megyében, valamint Lesvos, Samos és Chios szigetén bevezetett, adósságátalakítás formájában nyújtott állami támogatási intézkedésekről

(C 23/04 [ex NN 153/03], C 20/05 [ex NN 70/04] és C 50/05 [ex NN 20/05])

(az értesítés a C(2011) 7252. számú dokumentummal történt)

(Csak a görög nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2012/307/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 108. cikke (2) bekezdésének első pontjára,

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra és különösen annak 62. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,

miután felkérte az érdekelt feleket, hogy a Szerződés 108. cikke (2) bekezdésének első pontja alapján (1) tegyék meg észrevételeiket, és ezen észrevételek figyelembevételével,

mivel:

I.   AZ ELJÁRÁS

(1)

A Bizottság, miután olyan értelmű tájékoztatást kapott, hogy 1993-ban és a rá következő évek folyamán Kastoria és Evvia megyei vállalkozások adósságátalakítási (átütemezési) terv keretében támogatásokat kaptak, 2003. május 27-én kelt levelében felkérte a görög hatóságokat, hogy négyhetes határidőn belül küldjék meg részére a terv jogalapjának szövegét és minden, az EK-Szerződés 87. és 88. cikke alapján elvégzendő vizsgálatához szükséges információt (3).

(2)

2003. július 10-én kelt és 2003. július 17-én iktatott levelében Görögország Európai Unió Melletti Állandó Képviselete továbbította a Bizottsághoz a görög hatóságok levelét, amelyben azok az (1) preambulumbekezdésben említett határidő egy hónappal történő meghosszabbítását kérték.

(3)

2003. augusztus 4-én kelt és 2003. augusztus 6-án iktatott levelében Görögország Európai Unió Melletti Állandó Képviselete továbbította a Bizottsághoz az annak 2003. május 27-én kelt levelében kért információkat.

(4)

A kapott információk vizsgálatából kiderült, hogy a Bizottság jóváhagyása nélkül fizettek ki támogatásokat. Ezért a Bizottság úgy döntött, hogy NN 153/03. számon aktát nyit a be nem jelentett támogatásról.

(5)

2004. június 21-i levelében (4) a Bizottság tájékoztatta Görögországot arról, hogy határozatot hozott az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról (C 23/2004) (a továbbiakban: „az első eljárás megindítása”).

(6)

A Bizottságnak az eljárás megindításáról hozott határozatát az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (5) tették közzé. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg a szóban forgó támogatásokkal kapcsolatos észrevételeiket.

(7)

A Bizottság nem kapott észrevételeket harmadik érdekelt felektől.

(8)

2004. július 13-án kelt és 2004. július 19-én iktatott levelében Görögország Európai Unió Melletti Állandó Képviselete kérte, hogy a Bizottság hosszabbítsa meg egy hónappal azt a határidőt, amelyet az a görög hatóságoknak szabott az első eljárás megindítására adandó válaszuk megküldésére.

(9)

2004. augusztus 6-i távmásolatában a Bizottság megadta a kért határidő-hosszabbítást.

(10)

2004. augusztus 9-én kelt és 2004. augusztus 10-én iktatott levelében Görögország Európai Unió Melletti Állandó Képviselete megküldte a Bizottságnak a görög hatóságok válaszát az első eljárás megindítására.

(11)

A görög hatóságok által 2003. augusztus 4-i levelükben küldött információk vizsgálata során kiderült, hogy a szóban forgó támogatások nemcsak Kastoria és Evvia megyére vonatkoztak, hanem Florina és Kilkis megyére is. Ezért a Bizottság 2004. április 22-i távmásolatában kiegészítő információkat kért ez utóbbi támogatásokkal kapcsolatban.

(12)

2004. május 26-i levelében Görögország Európai Unió Melletti Állandó Képviselete kérte, hogy a Bizottság hosszabbítsa meg egy hónappal azt a határidőt, amelyet az a görög hatóságoknak szabott a fenti kiegészítő információk megküldésére.

(13)

2004. június 7-i távmásolatában a Bizottság megadta a kért határidő-hosszabbítást.

(14)

2004. július 1-jén kelt és aznap iktatott levelében Görögország Európai Unió Melletti Állandó Képviselete megküldte a Bizottságnak az annak 2004. április 22-i távmásolatában kért információkat.

(15)

A kapott információk vizsgálatából kiderült, hogy a Bizottság jóváhagyása nélkül fizettek ki támogatásokat. Ezért a Bizottság úgy döntött, hogy NN 70/04. számon aktát nyit a be nem jelentett támogatásról.

(16)

2005. június 9-i levelében (7) a Bizottság tájékoztatta Görögországot arról, hogy határozatot hozott az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról a Florina és Kilkis megyének nyújtott támogatásokkal kapcsolatban (C 20/05) (a továbbiakban: „a második eljárás megindítása”).

(17)

Az eljárás megindításáról hozott határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (8) tették közzé. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg a szóban forgó támogatásokkal kapcsolatos észrevételeiket.

(18)

A Bizottság nem kapott észrevételeket harmadik érdekelt felektől.

(19)

2005. június 24-én kelt és 2005. június 28-án iktatott levelében Görögország Európai Unió Melletti Állandó Képviselete kérte, hogy a Bizottság hosszabbítsa meg két hónappal azt a határidőt, amelyet az a görög hatóságoknak szabott a második eljárás megindítására adandó válaszuk megküldésére.

(20)

2005. július 13-i távmásolatában a Bizottság megadta a kért határidő-hosszabbítást.

(21)

2005. augusztus 18-én kelt és 2005. augusztus 24-én iktatott levelében Görögország Európai Unió Melletti Állandó Képviselete megküldte a Bizottságnak a görög hatóságok válaszát a második eljárás megindítására.

(22)

A görög hatóságok által 2004. július 1-jei levelükben küldött információk vizsgálata során az is kiderült, hogy támogatást nemcsak az első két eljárásindításban szereplő megyének nyújtottak, hanem más megyéknek is. Ezért a Bizottság 2004. november 12-i távmásolatában kiegészítő információkat kért ez utóbbi támogatásokkal kapcsolatban.

(23)

2004. december 13-án kelt és 2004. december 15-én iktatott levelében Görögország Európai Unió Melletti Állandó Képviselete kérte, hogy a Bizottság hosszabbítsa meg egy hónappal azt a határidőt, amelyet az a görög hatóságoknak szabott a fenti kiegészítő információk megküldésére.

(24)

2005. január 6-i távmásolatában a Bizottság megadta a kért határidő-hosszabbítást.

(25)

2005. január 27-én kelt és 2005. február 1-jén iktatott levelében Görögország Európai Unió Melletti Állandó Képviselete megküldte a Bizottságnak a 2004. november 12-i távmásolatában kért kiegészítő információkat.

(26)

A kapott információk vizsgálatából kiderült, hogy a Bizottság jóváhagyása nélkül fizettek ki támogatásokat. Ezért a Bizottság úgy döntött, hogy NN 20/05. számon aktát nyit a be nem jelentett támogatásról.

(27)

2005. december 22-i levelében (10) a Bizottság tájékoztatta Görögországot arról, hogy határozatot hozott az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról a Rodopi, Evros, Xanthi és Dodekanisos megyének, valamint Lesvos, Samos és Chios szigetének nyújtott támogatásokkal kapcsolatban (C 50/05) (a továbbiakban: „a harmadik eljárás megindítása”).

(28)

Az eljárás megindításáról hozott határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (11) tették közzé. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg a szóban forgó támogatásokkal kapcsolatos észrevételeiket.

(29)

A Bizottság nem kapott észrevételeket harmadik érdekelt felektől.

(30)

2006. január 23-án kelt és 2006. január 25-én iktatott levelében Görögország Európai Unió Melletti Állandó Képviselete kérte, hogy a Bizottság hosszabbítsa meg három hónappal azt a határidőt, amelyet az a görög hatóságoknak szabott a harmadik eljárás megindítására adandó válaszuk megküldésére.

(31)

2006. február 3-i távmásolatában a Bizottság megadta a kért határidő-hosszabbítást.

(32)

2006. május 10-én kelt és 2006. május 11-én iktatott levelében Görögország Európai Unió Melletti Állandó Képviselete megküldte a Bizottságnak a görög hatóságok válaszát a harmadik eljárás megindítására.

(33)

Valamennyi megküldött jogalap újbóli vizsgálatát követően 2011. január 12-i távmásolatában a Bizottság egyhónapos határidőn belül magyarázatokat kért a görög hatóságoktól a kérdéses támogatásokkal kapcsolatban.

(34)

2011. február 7-i elektronikus levelében Görögország Európai Unió Melletti Állandó Képviselete kérte, hogy a Bizottság hosszabbítsa meg 40 munkanappal az említett határidőt.

(35)

2011. február 17-i távmásolatában a Bizottság húsz munkanappal meghosszabbította a határidőt.

(36)

2011. március 15-i és 2011. március 29-i elektronikus levelében Görögország Európai Unió Melletti Állandó Képviselete megküldte a Bizottságnak a kért magyarázatokat.

II.   LEÍRÁS

(37)

A 69836/B1461. számú, 1993. szeptember 30-i miniszteri rendelet előírja, hogy – bejegyzett székhelyüktől függetlenül – a Kastoria és Evvia megyében megtelepedett és itt működő ipari és kisipari vállalkozások 1993. június 30-ig fennálló összes, különféle drachma- és devizahitelekből (forgó- és állóeszközhitelekből), illetve drachma- vagy devizaalapú bankgaranciák lehívásából eredő, esedékes vagy még nem esedékes tartozását egyetlen új hitellé kell átalakítani, amely tíz év alatt törlesztendő egyenlő összegű féléves tőke- és kamattörlesztő részletekben, illetve egyenlő összegű féléves tőketörlesztő részletekben (egyszerű tőketörlesztés formájában) és félévenkénti kamatmegállapítással az intézkedés keretében alkalmazott mindenkori kamatlábbal (az új hitel kamatlába a hitel kamatperiódusának kezdetét közvetlenül megelőző egyéves futamidejű kamatozókincstárjegy-kibocsátás kamatlába két százalékponttal megnövelve, és az első öt évben 10 százalékpont kamattámogatásban részesül a 128/75. számú törvény végrehajtására elkülönített keretből) (12).

(38)

Vagylagos lehetőségként a fenti vállalkozások megkaphatják öt évre a 10 százalékpontos kamattámogatást az 1993. június 30-án álló- és forgóeszközeik után fennálló, drachma- vagy devizaalapú hiteltartozásaikra.

(39)

A vállalkozásoknak az intézkedés után életképesnek kell lenniük (ami azt jelenti, hogy bizonyos mértékig nehéz helyzetben vannak), és ezt a kritériumot a bankok ellenőrzik.

(40)

Az új hitelekkel kapcsolatos türelmi időszakokat és kamattámogatásokat a 2035824/5887. számú, 1994. június 1-jei, a 2045909/7431/0025. számú 1994. augusztus 26-i, a 2071670/11297. számú, 1994. november 9-i és a 72742/B1723. számú, 1994. december 8-i miniszteri rendeletek szabályozzák, és ezek biztosítják a reájuk vonatkozó állami kezességvállalást.

(41)

A 66336/B.1398. számú, 1993. szeptember 14-i miniszteri rendelet a (37) preambulumbekezdésben ismertetettekkel azonos intézkedéseket és feltételeket ír elő. Emellett állami kezességvállalást is előír a Florina és Kilkis megyei ipari és kisipari vállalkozások átalakított adósságállományának tőkéjére és kamataira, valamint azt is tartalmazza, hogy 1992. december 31-ig az állam fedezi e vállalkozások álló- és forgóeszköz-hiteleinek késedelmi kamatait a 128/75. számú törvényben foglalt összeghatárig.

(42)

A 66336/B.1398. számú, 1993. szeptember 14-i rendeletet a 30755/B.1199. számú, 1994. július 21-i rendelet, a 60029/B.1541. számú, 1994. szeptember 23-i rendelet, a 72742/B.1723. számú, 1994. december 8-i rendelet, a 236/B.22. számú, 1995. január 4-i rendelet, a 8014/B.285. számú, 1995. február 28-i rendelet, a 44678/B.1145. számú, 1995. július 3-i rendelet, a 44446/B.1613. számú, 1996. december 24-i rendelet, a 40410/B.1678. számú, 1997. december 9-i rendelet, a 10995/B.546. számú, 1999. március 24-i rendelet, a 12169/B.736. számú, 2000. március 22-i rendelet és a 35913/B.2043. számú, 2000. október 24-i rendelet módosította. E rendeletek szabályozzák a hitelek törlesztési idejét, a türelmi időszakokat és az új hitelekhez kapcsolódó kamattámogatásokat, valamint meghosszabbítják azon időszakokat, amelyeken túl a hátralékos törlesztési részletek behajthatóvá válnak.

(43)

A vállalkozásoknak az intézkedés után életképesnek kell lenniük (ami azt jelenti, hogy bizonyos mértékig nehéz helyzetben vannak), és ezt a kritériumot a bankok ellenőrzik.

(44)

Az 1648/B.22. számú, 1994. január 13-i miniszteri rendelet az alábbiakat írja elő:

a)

az 1993. április 1-jétől kezdődően – bejegyzett székhelyüktől függetlenül – a Xanthi, Rodopi és Evros megyében megtelepedett kisipari, ipari, bányászati, iparszerű állattenyésztési, szállodaipari és hajózási vállalkozásoknak nyújtott új forgóeszközök után a 128/75. számú törvény végrehajtására elkülönített keretből 10 (tíz) százalékpont kamattámogatást kell adni a vállalkozás megelőző évi forgalma 20 %-ának vagy a tárgyévi megrendelés-állománya 50 %-ának erejéig az 1993. április 1-je és 1996. március 31-e közötti időszakban felszámolt kamatok után, összesen 100 000 000 drachma (293 470 EUR) kerethatárig terjedő állami kezességvállalással;

b)

Thrákia régió kisipari, ipari, bányászati, iparszerű állattenyésztési, szállodaipari és hajózási vállalkozásainak 1993. december 31-ig fennálló összes, álló- és forgóeszközhiteleiből eredő, esedékes és még nem esedékes tartozása egyetlen új hitellé alakítandó át, amely tíz év alatt törlesztendő egyenlő összegű féléves tőke- és kamattörlesztő részletekben a 128/75. számú törvény végrehajtására elkülönített keretből, állami kezességvállalással;

c)

az intézkedés magában foglalja az álló- és forgóeszközhitelek késedelmi kamatait 1992. december 31-ig.

(45)

A vállalkozásoknak az intézkedés után életképesnek kell lenniük (ami azt jelenti, hogy bizonyos mértékig nehéz helyzetben vannak), és ezt a kritériumot a bankok ellenőrzik.

(46)

Az 1648/B.22. számú, 1994. január 13-i miniszteri rendeletet számos ponton módosította a 14237.B.664. számú, 1994. április 6-i, a 235/B.21. számú, 1995. január 4-i, a 44678/B.1145. számú, 1995. július 3-i, a 14946/B.566. számú, 1996. április 30-i, a 44446/B.1613. számú, 1996. december 24-i, a 32576/B.1282. számú, 1997. október 9-i (13), a 11362/B.472. számú, 1997. április 7-i, a 40412/B.1677. számú, 1997. december 9-i (14), a 42998/B.2026. számú, 1998. december 15-i, a 19954/B.957. számú, 1999. június 7-i, a 10123/B.507. számú, 1999. március 17-i, a 6244/B.270. számú, 2000. február 18-i és a 35913/B.2043. számú, 2000. október 24-i (15) rendelet. E rendelkezések technikai jellegű paramétereket szabályoznak, így például a kamattámogatásokat, a türelmi időszakokat, a hitelek törlesztési idejét és azon időszakokat, amelyeken túl a hátralékos törlesztési részletek behajthatóvá válnak.

(47)

A 2003341/683/0025. számú, 1994. február 17-i miniszteri rendelet állami kezességvállalást biztosít az 1993. április 1-jétől kezdődően – bejegyzett székhelyüktől függetlenül – a Xanthi, Rodopi és Evros megyében megtelepedett kisipari, ipari, bányászati, iparszerű állattenyésztési, szállodaipari és hajózási vállalkozásoknak nyújtott forgóeszközhitelekre vállalkozásonként összesen 100 000 000 drachma (293 470 EUR) kerethatárig, valamint azon tartozásokra (tőkére és kamatra), amelyek az 1993. december 31-én régebbi hitelek nyomán fennálló tartozásoknak az 1648/G.G.54/B.22. számú, 1994. január 13-i együttes rendeletben foglalt feltételek és kondíciók szerinti átalakításából adódnak.

(48)

A 2003341/683/0025. számú, 1994. február 17-i miniszteri rendeletet számos ponton módosította a 2022973/3968/0025. számú, 1994. május 19-i, a 2043231/6673/0025. számú, 1995. július 11-i, a 2030175/4446/0025. számú, 1996. június 10-i, a 2087184/49/0025. számú, 1997. július 11-i, a 2016123/2133/0025. számú, 1998. március 6-i, a 2090373/11216/0025. számú, 1998. június 1-jei (16), a 2/21857/0025. számú, 1999. október 7-i, a 2/14774/0025. számú, 2000. május 31-i, a 2/82257/0025. számú, 2000. december 18-i, a 2/7555/0025. számú, 2001. május 25-i, a 2/61352/0025. számú, 2002. január 31-i és a 2/64046/0025/2003. számú, 2004. január 28-i rendelet. E rendelkezések állami kezességvállalást nyújtanak az 1648/B.22. számú, 1994. január 13-i miniszteri rendeletet módosító különféle rendeletekben (lásd (46) preambulumbekezdés) foglalt intézkedések alkalmazása során.

(49)

A fentebb felsorolt rendeletek közül a 2/82257/0025. számú, 2000. december 18-i miniszteri rendelet egyértelműen leszögezi, hogy a szóban forgó rendelkezések akkor alkalmazhatók a vállalkozásokra, ha azok életképesek (tehát nem az adósságátalakítás után válnak életképessé, mint az ezen határozatban említett többi miniszteri rendelet esetében), ami egyet jelent azzal, hogy nincsenek nehéz helyzetben.

(50)

A 2041901. számú, 1989. május 16-i miniszteri rendelet a 128/75. számú törvény végrehajtására elkülönített közös keret terhére jóváhagyja három százalékpont (3 %p) kamatkülönbözet megfizetését az Evros, Lesvos, Samos, Chios és Dodekanisos megyei székhelyű kereskedelmi és kisipari vállalkozások forgóeszközeire 1989. április 1-jétől kezdődően nyújtott hitelek további folyósításai után.

(51)

A 2078809. számú, 1989. október 10-i miniszteri rendelet a 128/75. számú törvény végrehajtására elkülönített közös keret terhére jóváhagyja három százalékpont (3 %p) kamatkülönbözet megfizetését a Rodopi, Xanthi és Samos megyei székhelyű kereskedelmi és kisipari vállalkozások forgóeszközeire 1989. április 1-jétől kezdődően nyújtott hitelek további folyósításai után.

(52)

A 9034/B.289. számú, 2003. február 10-i és a 37497/B.1232. számú, 2003. június 2-i miniszteri rendeletek kiegészítik az (50) és (51) preambulumbekezdésben említett rendeleteket, pontosítva az azokban előírt kamattámogatások alkalmazási körét és egyes technikai jellegű paramétereit.

III.   A HIVATALOS VIZSGÁLATI ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁNAK OKAI

(53)

A három szóban forgó támogatási intézkedés esetében a Bizottság nemcsak az állami támogatás hiányát illetően táplált kétségeket, hanem abban a tekintetben is, hogy az általa létező támogatásnak tekintett támogatások összeegyeztethetők-e a belső piaccal.

a)    Az első eljárás megindításának indoklása

(54)

Az első eljárás megindítására az alábbi okok együttes fennállása miatt került sor:

a)

a görög hatóságok, amikor magyarázatot kértek tőlük a kérdéses támogatásokkal kapcsolatban, közölték, hogy azért nem küldték meg a támogatások jogalapjául szolgáló miniszteri rendeleteket, mert úgy ítélték meg, hogy az általuk elfogadott támogatások nem minősülnek az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak; emellett hozzátették, hogy – noha nem ismerik a kedvezményezettek pontos számát – a szóban forgó támogatási összegek minden bizonnyal a de minimis szabály hatálya alá tartoznak;

b)

tekintettel arra, hogy a támogatások nyújtása idején a de minimis szabály nem volt alkalmazható a mezőgazdasági ágazatra, és a kérdéses támogatások jogalapjául szolgáló rendeletek címzettjei a likviditási nehézségekkel küzdő vállalkozások voltak, a Bizottság úgy vélte, hogy a támogatásokat azon különböző szabályok szemszögéből kellene elemezni, amelyeket a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésére és szerkezetátalakítására alkalmaztak azóta, hogy a szóban forgó rendeletek közül a legelső hatályba lépett, azonban a rendelkezésre álló információk nem tették lehetővé annak megállapítását, hogy e szabályokat mennyiben tartották be;

c)

ugyancsak a mezőgazdasági ágazatban a rendelkezésre álló adatok nem tették lehetővé annak megállapítását, hogy az állami kezességvállalást mennyiben adták azon különböző szabályok alapján, amelyeket a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásokra alkalmaztak azóta, hogy a fent említett rendeletek közül a legelső hatályba lépett;

d)

az ipari és a kisipari ágazatban a de minimis szabály természetesen alkalmazható volt, mivel azonban a görög hatóságok nem ismerték a fent említett miniszteri rendeletek által előírt intézkedések kedvezményezettjeinek számát, és mivel a de minimis támogatások felső határát hároméves időszakra, nem pedig egy-egy adott eljárásra számolják, lehetetlen volt megállapítani, hogy a fent említett rendeletekben előírt támogatások mennyiben tartoznak a de minimis szabály hatálya alá; ilyen körülmények között a támogatásokat azon különböző szabályok alapján is elemezni kellene, amelyeket a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésére és szerkezetátalakítására alkalmaztak azóta, hogy a szóban forgó rendeletek közül a legelső hatályba lépett, azonban a rendelkezésre álló információk nem tették lehetővé annak megállapítását, hogy e szabályokat mennyiben tartották be;

e)

ugyanezen ágazatokban a rendelkezésre álló adatok nem tették lehetővé annak megállapítását, hogy az állami kezességvállalást mennyiben adták azon különböző szabályok betartásával, amelyeket a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásokra alkalmaztak azóta, hogy a fent említett rendeletek közül a legelső hatályba lépett.

b)    A második eljárás megindításának indoklása

(55)

A második eljárás megindítására az alábbi okok együttes fennállása miatt került sor:

a)

a görög hatóságok, amikor magyarázatot kértek tőlük a kérdéses támogatásokkal kapcsolatban, közölték, hogy – noha nem ismerik a kedvezményezettek pontos számát – a szóban forgó támogatási összegek minden bizonnyal a de minimis szabály hatálya alá tartoznak; azon kívül, hogy 2005. január 1-ig a de minimis szabály nem volt alkalmazható a mezőgazdasági ágazatra, a Bizottság semmilyen adattal nem rendelkezett ahhoz, hogy a 66336/B.1398. számú miniszteri rendelet és annak módosításai értelmében mezőgazdasági vállalkozásoknak juttatott összegekről megállapítsa, milyen mértékben esnek a de minimis szabályt a mezőgazdasági ágazatba bevezető, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági és halászati ágazatban a csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2004. október 6-i 1860/2004/EK bizottsági rendelet (17) hatálya alá;

b)

tekintettel arra, hogy a fent említett rendeletek címzettjei nehéz helyzetben lévő vállalkozások voltak, a támogatásokat azon különböző szabályok szemszögéből kell elemezni, amelyeket a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésére és szerkezetátalakítására alkalmaztak azóta, hogy a fent említett rendeletek közül a legelső hatályba lépett, azaz 1993. szeptember 21. óta, azonban a rendelkezésre álló információk nem tették lehetővé annak megállapítását, hogy e szabályokat mennyiben tartották be;

c)

ugyancsak a mezőgazdasági ágazatban a rendelkezésre álló adatok nem tették lehetővé annak megállapítását, hogy az állami kezességvállalást mennyiben adták azon különböző szabályok alapján, amelyeket a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásokra alkalmaztak 1993. szeptember 21. óta;

d)

az ipari és a kisipari ágazatban a de minimis szabály természetesen alkalmazható volt, mivel azonban a görög hatóságok nem ismerték a fent említett rendeletek által előírt intézkedések kedvezményezettjeinek számát, és mivel a de minimis támogatások felső határát hároméves időszakra, nem pedig egy-egy adott eljárásra számolják, lehetetlen volt megállapítani, hogy a fent említett rendeletekben előírt támogatások mennyiben tartoznak a de minimis szabály hatálya alá; ilyen körülmények között a támogatásokat azon különböző szabályok alapján is elemezni kellene, amelyeket a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésére és szerkezetátalakítására alkalmaztak 1993. szeptember 21. óta, azonban a rendelkezésre álló információk nem tették lehetővé annak megállapítását, hogy e szabályokat mennyiben tartották be;

e)

ugyanezen ágazatokban a rendelkezésre álló adatok nem tették lehetővé annak megállapítását, hogy az állami kezességvállalást mennyiben adták azon különböző szabályok betartásával, amelyeket a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásokra alkalmaztak 1993. szeptember 21. óta.

c)    A harmadik eljárás megindításának indoklása

(56)

A harmadik eljárás megindítására az alábbi okok együttes fennállása miatt került sor:

a)

a benyújtott információk között az első két eljárás megindításához hasonlóan a görög hatóságok ezúttal is közölték, a szóban forgó támogatási összegek minden bizonnyal a de minimis szabály hatálya alá tartoznak; azon kívül, hogy 2005. január 1-ig a de minimis szabály nem volt alkalmazható a mezőgazdasági ágazatra, a Bizottság semmilyen adattal nem rendelkezett ahhoz, hogy a vizsgált támogatási intézkedés jogalapjául szolgáló rendeletek értelmében mezőgazdasági vállalkozásoknak juttatott összegekről megállapítsa, milyen mértékben esnek az 1860/2004/EK rendelet hatálya alá;

b)

tekintettel arra, hogy a fent említett rendeletek címzettjei nehéz helyzetben lévő vállalkozások voltak, a támogatásokat azon különböző szabályok szemszögéből kell elemezni, amelyeket a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésére és szerkezetátalakítására alkalmaztak azóta, hogy a szóban forgó rendeletek közül a legelső hatályba lépett, azonban a rendelkezésre álló információk nem tették lehetővé annak megállapítását, hogy e szabályokat mennyiben tartották be;

c)

az ipari, szállodaipari és a kisipari ágazatban a de minimis szabály természetesen alkalmazható volt, mivel azonban a görög hatóságok nem ismerték a fent említett miniszteri rendeletek által előírt intézkedések kedvezményezettjeinek számát, és mivel a de minimis támogatások felső határát hároméves időszakra, nem pedig egy-egy adott eljárásra számolják, lehetetlen volt megállapítani, hogy a fent említett rendeletekben előírt támogatások mennyiben tartoznak a de minimis szabály hatálya alá; ilyen körülmények között a támogatásokat azon különböző szabályok alapján is elemezni kellene, amelyeket a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésére és szerkezetátalakítására alkalmaztak azóta, hogy a fent említett rendeletek közül a legelső hatályba lépett, azonban a rendelkezésre álló információk nem tették lehetővé annak megállapítását, hogy e szabályokat mennyiben tartották be;

d)

a szénbányászati és hajózási ágazatban a de minimis szabályt csak az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2001. január 12-i 69/2001/EK bizottsági rendelet (18) hatálybalépése óta kell alkalmazni, mindazonáltal a c) alpontban említett okokból a támogatásokat azon különböző szabályok alapján is elemezni kell, amelyeket a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésére és szerkezetátalakítására alkalmaztak azóta, hogy a fent említett rendeletek közül a legelső hatályba lépett, azonban a rendelkezésre álló információk nem tették lehetővé annak megállapítását, hogy e szabályokat mennyiben tartották be;

e)

a tengeri szállítási ágazatban nem volt alkalmazható a de minimis szabály; a támogatásokat azon különböző szabályok alapján is elemezni kell, amelyeket a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésére és szerkezetátalakítására alkalmaztak azóta, hogy a fent említett rendeletek közül a legelső hatályba lépett, azonban a rendelkezésre álló információk nem tették lehetővé annak megállapítását, hogy e szabályokat mennyiben tartották be;

f)

a rendelkezésre álló adatok a fent említett ágazatok egyikében sem tették lehetővé annak meghatározását, hogy az állami kezességvállalást mennyiben adták azon különböző szabályok alapján, amelyeket a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásokra alkalmaztak azóta, hogy a fent említett rendeletek közül a legelső hatályba lépett;

g)

a 2041901. számú, 1989. május 16-i rendelet, valamint az (51) és (52) preambulumbekezdésben említett rendeletek Rodopi, Evros és Xanthi megyén kívüli megyék számára írnak elő támogatásokat, és nem volt lehetséges annak megállapítása, hogy az általuk előírt beavatkozási rendszer mennyiben tekinthető a három imént említett megyében alkalmazott támogatási intézkedés kiterjesztésének vagy független intézkedésnek; bárhogyan szólt is a rendelkezés, a rendelkezésre álló adatok alapján nem volt lehetséges annak megállapítása, hogy valóban betartották-e az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat (a regionális támogatásokkal kapcsolatos szabályokat, illetve a de minimis szabályt);

h)

abban a feltételes esetben, ha a g) alpontban említett miniszteri rendeletek a Rodopi, Evros és Xanthi megyében alkalmazott beavatkozási rendszer kiterjesztésének tekintendők, nem lenne lehetséges megállapítani, hogy a tervezett támogatások a de minimis szabály hatálya alá vonhatók-e, illetve hogy összeegyeztethetőnek tekintendők-e a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésére és szerkezetátalakítására nyújtott támogatásokat szabályozó rendelkezésekkel;

i)

abban a feltételes esetben, ha a g) alpontban említett miniszteri rendeletek önálló beavatkozási rendszernek tekintendők, és a rendeletek rendelkezései nem tartalmaznak e tekintetben kellő pontosításokat, meg kellett vizsgálni a rendszer alkalmazásának összeegyeztethetőségét egészséges, illetve nehéz helyzetben lévő vállalkozások esetében, és az elemzésből az alábbi következtetések vonhatók le:

i.

a nehéz helyzetben lévő vállalkozások esetében nem volt lehetséges annak megállapítása, hogy a tervezett támogatásokra mennyiben alkalmazható a de minimis szabály, illetve mennyire egyeztethetők össze a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésére és szerkezetátalakítására nyújtott támogatásokat szabályozó rendelkezésekkel;

ii.

az egészséges vállalkozások esetében nem volt lehetséges annak megállapítása, hogy a forgóeszközöket, amelyek egy kamattámogatásban részesített hitelnek köszönhetően jöttek létre, mennyiben használták az Unió regionális támogatással kapcsolatos rendelkezéseiben meghatározott támogatható beruházások finanszírozására.

IV.   A GÖRÖG HATÓSÁGOK ÉSZREVÉTELEI A HIVATALOS ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁVAL KAPCSOLATBAN

a)    A görög hatóságok észrevételei az első eljárás megindításával kapcsolatban

(57)

2004. augusztus 9-én kelt levelükben a görög hatóságok a következőket közölték:

a)

a hitelösszevonás olyan adminisztratív eszköz, amely nem jár magas költségvetési kiadással;

b)

a „félévenkénti” kamatmegállapítást időközben az ország legfelsőbb bíróságának ítélkezési gyakorlata is megerősítette, amikor jogellenesnek és tisztességtelennek ítélte meg negyedévenkénti kamattőkésítést, amely túlságos terhet ró az adósokra;

c)

a görög állami kezességvállalás nem tekinthető támogatásnak, mert e kezességet a főadósra nézve igen súlyos intézkedésekhez kötik;

d)

a tárgyalt időszakban a görögországi kamatlábak, amelyek jelentősen meghaladták az uniós kamatátlagot, a kamattámogatás ellenére továbbra is jóval magasabb szinten maradtak, így tehát nem állt elő versenytorzulás, már csak azért sem, mert a kedvezményezett vállalkozásoknak életképesnek kellett lenniük, és mindezeken felül a kamattámogatásokat az állami költségvetéstől független keretre terhelték;

e)

türelmi idő biztosítása nem tekinthető érdemi támogatásnak, hiszen a kötelezettség továbbra is fennállt, méghozzá kamattal terhelve: csupán a megfizetés időpontja tolódott ki a gazdasági helyzet következtében;

f)

a 72742/B.1723. számú miniszteri rendelet (lásd (42) preambulumbekezdés) nem járt többletköltséggel a támogatási intézkedés alapjául szolgáló eredeti rendelet költségvonzatához képest;

g)

a 2071670/11297. számú rendeletben előírt biztosítékfelszabadítás nem tekinthető vállalkozásnak nyújtott támogatásnak, mivel a biztosítékokat az átalakítás nyomán létrejött hitelállományok mértékéhez igazították; egyébiránt a görög állami kezességvállalás nem fedezi a különböző költségeket, amelyeket a bankok számítanak fel a hitelfelvevőknek.

h)

a 69836/B.1451. számú miniszteri rendelet és annak módosításai általában véve vonatkoztak a feldolgozóipari vállalkozásokra, és nem szóltak kifejezetten a mezőgazdasági ágazat feldolgozó vállalkozásairól, amelyeket a mezőgazdasági termékek feldolgozási és forgalombahozatali feltételeinek javításáról szóló, 1990. március 29-i 866/90/EGK tanácsi rendelet (19), a mezőgazdasági termékek feldolgozási és értékesítési feltételeinek javításáról szóló, 1997. május 20-i 951/97/EK tanácsi rendelet (20) és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 1999. május 17-i 1257/1999/EK tanácsi rendelet (21) szabályozott, és e rendeletek alkalmazására a második és harmadik közösségi támogatási keret operatív programjainak megvalósítása révén került sor; a beruházásokat megvalósító, és ennek érdekében a Vidékfejlesztési és Élelmiszerügyi Minisztériumtól támogatást kapó vállalkozásokra nem volt alkalmazható az adósságátalakítás, mivel ez nem szerepelt a rendelkezésekben; a de minimis szabály alkalmazására sem került sor, mert ehhez projektet kellett megvalósítani, és ki kellett fizetni ennek költségeit;

i)

a de minimis szabályra való hivatkozás kizárólagos célja az volt, hogy érzékeltesse a támogatások mértékét – amely az esetek többségében alacsonyabb volt a de minimis felső határánál – a mezőgazdasági ágazatra való külön utalás nélkül;

j)

az „intézkedés utáni életképesség” kritériuma a gyakorlatban nem befolyásolta a vállalkozás életképességének a hitelintézet általi megítélését, mivel az intézkedés alkalmazásáról a döntést közvetlenül az életképességi tanulmány után hozták;

k)

az intézkedés régebbi hitelekre vonatkozott, és nem új beruházások finanszírozására irányult;

l)

ami a halmozott támogatási egyenértéket illeti, az egyes támogatások túlnyomó többsége alacsony összegű volt, a telephelyeknek helyet adó területek (Kastoria és Evvia) pedig kivétel nélkül nehéz helyzetben lévő területek voltak a hegyvidékeken és egyes kedvezőtlen helyzetű térségekben folytatott gazdálkodásról szóló, 1975. április 28-i 75/268/EGK tanácsi irányelv (22) szerint, miközben az ország egésze az 1. célkitűzésbe tartozik;

m)

az új hitelek kamatmértéke megfelelt a görög kamatozó kincstárjegyek mindenkori utolsó kibocsátása kamatmértékének, a kamattámogatás nem az intézkedés egész tartamára szólt, hanem csak az első kritikus évekre, és a kamatlábak közötti különbség nem volt számottevő (1–2 százalékpont);

n)

a kamattámogatási rendszer 1993. június 30-tól2003. június 30-ig volt érvényben.

b)    A görög hatóságok észrevételei a második eljárás megindításával kapcsolatban

(58)

2005. augusztus 18-án kelt levelükben a görög hatóságok az alábbi érvekre hivatkoztak, amelyek legtöbbjét már az első eljárás megindítására adott válaszukban is megfogalmazták (vö. az előző preambulumbekezdéssel):

a)

a „hitelösszevonás” olyan adminisztratív eszköz, amely nem jár magas költségvetési kiadással (és hozzáteszik, hogy az intézkedésnek nem volt célja a szelektív támogatásnyújtás);

b)

a félévenkénti kamatmegállapítást időközben az ország legfelsőbb bíróságának ítélkezési gyakorlata is megerősítette, amikor jogellenesnek és tisztességtelennek ítélte meg a negyedévenkénti kamattőkésítést, amely túlságos terhet ró az adósokra;

c)

a tárgyalt időszakban a görögországi kamatlábak magasabbak voltak, mint a Közösség többi országában, és a kamattámogatások ellenére is magasabbak maradtak;

d)

a görög állami kezességvállalás nem tekinthető támogatásnak, mert ha olykor sor kerül a kezesség lehívására, azt a főadósra nézve igen súlyos intézkedésekkel hajtják be;

e)

a késedelmi kamatokat és a kamattámogatásokat az állami költségvetéstől független keretre (a 128/75. számú törvény számlakeretére) terhelték;

f)

türelmi idő biztosítása nem tekinthető érdemi támogatásnak, hiszen a kötelezettség továbbra is fennállt, méghozzá kamattal terhelve: csupán a megfizetés időpontja tolódott ki a gazdasági helyzet következtében;

g)

a többször módosított 66336/B.1398/1993. számú miniszteri rendelet rendelkezései lehetővé tették az intézkedés magas költségvetési kiadás nélküli alkalmazását a Florina és Kilkis megyében megtelepedett vállalkozásokra azzal a feltétellel, hogy e vállalkozásokat életképesnek ítélik meg; ebből következően nem játszották ki az EK-Szerződés 87. cikke szerinti versenyfeltételeket; emellett arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Florina és Kilkis megye határos Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal, és a tárgyalt időszakban (90-es évek) súlyos károkat okozott számukra az említett térségben uralkodó instabilitás és a háborús állapotok;

h)

végezetül megjegyzendő, hogy a fent említett rendelet ipari és kisipari vállalkozásokról beszél; a görög hatóságok szerint a rendelet rendelkezései semmiképpen sem vonatkoztak mezőgazdasági vállalkozásra.

c)    A görög hatóságok észrevételei a harmadik eljárás megindításával kapcsolatban

(59)

2006. május 10-én kelt levelükben a görög hatóságok az alábbi érvekre hivatkoztak:

a)

a kérdéses rendeletekkel érintett megyékben nehéz volt a gazdasági helyzet, az ország többi részéhez képest súlyos alulfoglalkoztatottsággal és magasabb munkanélküliségi rátával; e feltételrendszerre kedvezőtlenül hatottak a szomszédos országokban (például Koszovóban) uralkodó háborús állapotok; ezekből következően nem léphetett fel versenytorzulás, és az adósságátalakítás vagy kamattámogatás formájában nyújtott anyagi juttatásokra alkalmazni lehetett az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) és c) pontja szerinti eltérést;

b)

a támogatások célja olyan problémák megoldása volt, mint a helyi piacok dinamizmusának hiánya, a munkaerő-piaci visszaesés és a keresletcsökkenés, valamint ezekkel párhuzamosan a hosszú távú gazdaságfejlesztési célok megvalósítása;

c)

a Bizottság azon érvével szemben, miszerint a mezőgazdasági ágazatban tapasztalható erős verseny folytán torzulhatnak a közösségi kereskedelem feltételei, azt lehet felhozni, hogy az összes vizsgált rendelet közül csak a 1648/B.22. számú, 1994. január 13-i miniszteri rendelet vonatkozik iparszerű állattenyésztési vállalkozásokra; egyébiránt 1995–2004 között Evros, Xanthi és Rodopi megyében a hústermelés csak kis részét tette ki a megyei össztermelésnek, és ezen időszak alatt az ezekben a megyékben megtermelt bruttó hazai termék (GDP) (abszolút számokban és egy főre vetítve), noha növekedést mutatott, az országos átlaghoz képest mégis rendkívül alacsony szinten maradt;

d)

a 2041901. számú, 1989. május 16-i és 2078809/1989. számú, Lesvos, Samos, Chios és Dodekanisos megyében megtelepedett vállalkozások forgóeszközhitelei számára kamattámogatást nyújtó miniszteri rendeletek azt is előírják, hogy e vállalkozásoknak adósságuk átalakítása előtt és után is életképesnek kell lenniük;

e)

az illetékes görögországi hatóságokat felkérték, hogy gyűjtsenek adatokat a kedvezményezettekkel és a nyújtott támogatási összegekkel kapcsolatban, de a hatóságok jelezték, hogy nem tudják összegyűjteni ezeket az adatokat;

f)

a hitelkamat-támogatást a 128/75. számú törvény számlakeretéből folyósítják, amely nem állami forrás, hanem kifejezetten újrafelosztási célú számla.

d)    A görög hatóságok 2011. március 15-én és 29-én kelt levelei

(60)

2011. március 15-én és 29-én kelt leveleikben a görög hatóságok mindenekelőtt tisztázták az egyes támogatási intézkedéseket közzétevő eredeti miniszteri rendeletek hatályvesztésének időpontját. Az időpontok az alábbiak:

a)

2003. június 30. a 69836/B1461. számú rendelet esetében (Kastoria és Evvia megye);

b)

2000. június 30. a 66336/B/398. számú, 1993. szeptember 14-i rendelet esetében (Florina és Kilkis megye);

c)

2005. december 31. az 1648/B.22. számú, 1994. január 13-i rendelet esetében (Xanthi, Rodopi és Evros megye);

d)

2004. december 31. a 2041901. számú, 1989. május 16-i rendelet esetében (Rodopi, Evros, Xanthi és Dodekanisos megyék; Lesvos, Samos és Chios szigetek megyéi).

(61)

Ezt követően a görög hatóságok jelezték, hogy a vállalkozások adósságátalakítás utáni életképességének kritériuma nem azt jelentette, hogy csak a vállalkozások adósságátalakítás utáni életképességét vették figyelembe, hanem inkább az életképesség átfogó – intézkedés előtti és utáni – értékelésére vonatkozott.

(62)

A szóban forgó két levél táblázatos kimutatásokat is tartalmaz az egyes kedvezményezett vállalkozások által kapott kérdéses támogatások támogatási egyenértékének adataival azon vállalkozások százalékarányának feltüntetése érdekében, amelyek támogatásai a csekély összegű (de minimis) támogatási intézkedések valamelyikéhez tartozhattak. A görög hatóságok azonban azt is megemlítik, hogy a 2041901. számú, 1989. május 16-i (Xanthi, Rodopi, Evros, Samos, Lesvos, Chios és Dodekanisos megyére vonatkozó) és az 1648/B.22. számú, 1994. január 13-i (Xanthi, Rodopi és Evros megyére vonatkozó) miniszteri rendeletek alapján nyújtott támogatásokkal kapcsolatban rendelkezésre álló adatok csak a 2004–2007 közötti időszakra vonatkoznak. A 69836/B1461. számú (Kastoria és Evvia megyére vonatkozó) miniszteri rendelet alapján nyújtott támogatásokról szolgáltatott adatok az 1993–1998 közötti időszakra vonatkoznak, a 66336/B/398. számú, 1993. szeptember 14-i (Florina és Kilkis megyére vonatkozó) miniszteri rendelet alapján nyújtott adatok pedig az 1993–2001 közötti időszakra. Az adatokat minden pénzintézettől bekérték, de nem minden bank küldött választ. Mindenesetre a görög hatóságok úgy vélik, hogy az általuk összegyűjtött számszerű adatok megközelítik a nyújtott támogatások összértékét, mivel a hitelek kedvezményezettjeinek zömét a szóban forgó megyékben azok a bankok szolgálják ki, amelyek beküldték a kért adatokat. A görög hatóságok szerint az adatok feldolgozása alapján megállapítható, hogy a támogatások az esetek 73,55–99,46 %-ában a de minimis szabály felső határa alatt maradtak, a vizsgált hároméves időszaktól és a miniszteri rendelettől függően.

(63)

Végezetül a görög hatóságok rámutatnak, hogy a mezőgazdasági termékeket termelő, feldolgozó és értékesítő vállalkozások nem voltak támogathatók az intézkedés keretében, és a „bányászati vállalkozások” kifejezés a gyakorlatban márvány- és kőfeldolgozó vállalkozásokat takar.

V.   ÉRTÉKELÉS

V.I.   TÁMOGATÁS MEGLÉTE

(64)

A Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. Abszolút értelemben a kérdéses támogatások megfelelnek ennek a meghatározásnak, amennyiben az államtól, illetve állami forrásból származnak, címzettjeik bizonyos vállalkozások (a mezőgazdasági, kisipari, ipari, szállodaipari, bányászati – lásd (63) preambulumbekezdés – és hajóépítési ágazat vállalkozásai a név szerint említett megyékben), amelyeket olyan intézkedésekkel részesítenek előnyben, mint hiteleik átütemezése, törlesztőrészlet-könnyítés a törlesztési idő meghosszabbítása révén, kamattámogatások vagy akár kezességvállalások, és e támogatások érinthetik a tagállamok közötti kereskedelmet (23), illetve torzíthatják a versenyt (24).

(65)

A görög hatóságok természetesen megkísérelték bebizonyítani, hogy a kérdéses támogatások beleférnek egy de minimis támogatási intézkedés kereteibe, és ezért nem minősülnek a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak. Csakhogy, még ha el is tekintünk attól, hogy a kérdéses támogatási intézkedések jogalapjául szolgáló miniszteri rendeletek hatálya idején a de minimis szabály nem volt mindig alkalmazható minden érintett ágazatban (ez volt egyébként az egyik oka annak, hogy megindították az eljárásokat), az adatok hiányosak, amit a szóban forgó hatóságok is elismernek (lásd (62) preambulumbekezdés). Emellett a de minimis támogatások összege ágazattól függően változó (nem azonos az ipari és a mezőgazdasági ágazatban), és a benyújtott táblázatos kimutatások arra engednek következtetni, hogy a görög hatóságok nem figyeltek fel eléggé erre a különbségre. Végezetül pedig a Bizottság megjegyzi, hogy – noha a görög hatóságok rámutattak arra, hogy a mezőgazdasági termékeket termelő, feldolgozó és értékesítő vállalkozások nem voltak támogathatók a kérdéses támogatási intézkedések keretében – a fent említett kimutatások egyértelműen bizonyítják, hogy a szóban forgó tevékenységi ágazatokhoz tartozó egyes vállalkozások igenis kaptak támogatást, és e támogatásokat úgy tekintették, hogy a de minimis támogatási intézkedések valamelyikének keretei közé esnek, holott nyilvánvaló módon túllépték ezek megengedett felső határát.

(66)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a támogatási intézkedés alapján nyújtott, és odaítélésük idején valamely hatályos de minimis szabályban foglalt feltételeknek eleget tevő egyedi támogatások nem minősülnek a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak.

(67)

Amikor a görög hatóságok elkezdték a szóban forgó támogatások nyújtását, a mezőgazdasági ágazatban még nem léteztek de minimis támogatásokat szabályozó uniós rendelkezések.

(68)

Az e tárgyban született első rendelkezések az 1860/2004/EK rendelet rendelkezései voltak (25).

(69)

Az elsődleges mezőgazdasági termelésre és a mezőgazdasági termékek feldolgozására és értékesítésére egyaránt kiterjedő 1860/2004/EK rendelet szerint a hároméves időszak alatt kedvezményezettként legfeljebb 3 000 EUR összegű támogatás nem befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet, nem torzítja a versenyt, illetve nem fenyeget annak torzításával, és ezért nem tartozik a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének hatálya alá.

(70)

Az 1860/2004/EK rendelet 5. cikke értelmében ugyanez érvényes a rendelet hatálybalépése előtt nyújtott támogatásokra is, amennyiben megfelelnek e jogszabály 1. és 3. cikkében foglalt feltételeknek.

(71)

Az 1860/2004/EK rendeletet 2008. január 1-jén felváltotta az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termelőágazatban nyújtott csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról szóló,2007. december 20-i 1535/2007/EK bizottsági rendelet (26), amely a de minimis támogatás összegét három pénzügyi év időszakában kedvezményezettként 7 500 EUR-ra növeli a támogatás formájától és a kitűzött céltól függetlenül a tagállamonként meghatározott felső összeghatáron belül, amely az éves termelési érték 0,75 %-ának felel meg.

(72)

Az 1535/2007/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „[…] a rendeletet alkalmazni kell azon támogatásokra is, amelyeket 2008. január 1. előtt ítéltek oda mezőgazdasági termelőágazati vállalkozásoknak, feltéve, hogy e támogatások megfelelnek az 1–4. cikkben előírt összes feltételnek, leszámítva az e rendeletre való kifejezett utalás követelményét, amely a 4. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében szerepel”. Ez a rendelet azonban csak az elsődleges mezőgazdasági termelésre vonatkozik.

(73)

A mezőgazdasági termékek feldolgozó és értékesítő ágazatában de minimis szabály elfogadására kerül sor, amely 2007. január 1-jétől lép hatályba a Szerződés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2006. december 15-i 1998/2006/EK bizottsági rendelettel (27).

(74)

Az 1998/2006/EK rendelet 2. cikkének (2) bekezdése 200 000 EUR-ban határozza meg a három pénzügyi év időszakában kedvezményezettenként megállapítható összeghatárt, amelyen belül a támogatások nem befolyásolják a tagállamok közötti kereskedelmet, nem torzítják a versenyt, illetve nem fenyegetnek annak torzításával, és ezért nem tartoznak a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének hatálya alá.

(75)

Az 1998/2006/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „[…] a rendeletet alkalmazni kell a hatálybalépése előtt odaítélt azon támogatásokra, amelyeket a szállítási ágazatban tevékenykedő vállalkozásoknak és a mezőgazdasági termékek feldolgozásában és forgalmazásában tevékeny vállalkozásoknak nyújtottak, amennyiben a [mindenkori támogatás] teljesíti az 1. és 2. cikkben megállapított feltételeket…”.

(76)

Ilyen körülmények között a Bizottság nem tekinti állami támogatásnak a vizsgált miniszteri rendeletek alapján nyújtott támogatásokat, ha kedvezményezettként nem haladják meg:

a)

az elsődleges mezőgazdasági termelés esetében: hároméves időszak alatt a 3 000 EUR-t, amennyiben odaítélésük idején megfeleltek az 1860/2004/EK rendelet rendelkezéseinek, illetve három költségvetési év alatt a 7 500 EUR-t, amennyiben odaítélésük idején megfeleltek az 1535/2007/EK rendelet rendelkezéseinek;

b)

a mezőgazdasági termékek feldolgozása és forgalmazása esetében: hároméves időszak alatt a 3 000 EUR-t, amennyiben odaítélésük idején megfeleltek az 1860/2004/EK rendelet rendelkezéseinek, illetve három költségvetési év alatt a 200 000 EUR-t, amennyiben odaítélésük idején megfeleltek az 1998/2006/EK rendelet rendelkezéseinek.

(77)

A Bizottság ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokra nem alkalmazhatók az 1998/2006/EK és az 1535/2007/EK rendeletek rendelkezései.

(78)

A mezőgazdaságon kívüli egyéb ágazatokban (azaz, az itt tárgyalt ügy tekintetében, a jelen határozatban említett különböző ágazatokban, a (80) és (81) preambulumbekezdésben vizsgált hajóépítési ágazat kivételével (28)) a kis- és középvállalkozásoknak nyújtandó támogatások közösségi szabályairól szóló, 1992. május 20-i bizottsági közleményben (29) (a továbbiakban: „1992-es szabályok”) megfogalmazott de minimis szabály volt érvényben a kérdéses támogatások odaítélésének idején. A szabály kimondta, hogy „[…] a jövőben az [EK-Szerződés] 93. cikkének (3) bekezdése (30) alapján nem kell bejelenteni a kiadások meghatározott típusára vonatkozó, 50 000 ECU-t meg nem haladó egyszeri támogatások kifizetéseit, valamint azon támogatási intézkedéseket, amelyek értelmében annak a támogatásnak az összege, amelyben valamely vállalkozás a kiadások megadott típusa tekintetében hároméves időszak során részesülhet, nem haladhatja meg a fenti összeget, feltéve, hogy a támogatás nyújtása vagy a támogatási intézkedés szabályai kifejezett feltételt tartalmaznak, amely előírja, hogy az ugyanazon vállalkozás számára, más finanszírozási forrásból, illetve más rendszerek keretében ugyanolyan típusú kiadás vonatkozásában nyújtott további támogatás nem eredményezheti azt, hogy a vállalkozás által kapott támogatás teljes összege meghaladja az 50 000 ECU-s felső határt.” E szabályt később újrafogalmazták a de minimis támogatásokról szóló, 1996. évi bizottsági közleményben (31) (a továbbiakban: „1996-os szabályok”), amely ugyanezen időszakra a de minimis támogatás összegét 100 000 ECU-ben határozta meg, majd pedig a 69/2001/EK rendeletben, amely ugyanezt az összeget 100 000 EUR-ban határozta meg ugyancsak erre az időszakra.

(79)

Tekintettel a vizsgált támogatási intézkedések időbeli hatályának lejárati időpontjaira (ezek közül az utolsó 2005. december 31.), valamint a visszamenőleges hatály hiányára a (78) preambulumbekezdésben tárgyalt ágazatokkal kapcsolatos jogszabályok alkalmazása során, a Bizottság nem veszi állami támogatásként figyelembe a vizsgált miniszteri rendeletek alapján nyújtott támogatásokat, ha kedvezményezettként nem haladják meg:

a)

az 50 000 ECU-t az 1992. augusztus 19-től1996. március 5-ig terjedő hároméves időszak alatt, amennyiben odaítélésük idején megfeleltek az 1992-es vonatkozó szabályoknak;

b)

a 100 000 ECU-t/EUR-t az 1996. március 6-tól2001. február 1-ig terjedő hároméves időszak alatt, amennyiben odaítélésük idején megfeleltek az 1996-os vonatkozó szabályoknak;

c)

a 100 000 EUR-t a 2001. február 2-től2005. december 31-ig terjedő hároméves időszak alatt, amennyiben odaítélésük idején megfeleltek a 69/2001/EK rendelet vonatkozó rendelkezéseinek.

(80)

Végezetül megjegyzendő, hogy a hajóépítő ipari ágazatban a de minimis szabály alkalmazására csak a 69/2001/EK rendelet hatálybalépése után került sor.

(81)

Ebből következően a Bizottság nem tekinti állami támogatásnak a vizsgált miniszteri rendeletek alapján nyújtott támogatásokat, ha kedvezményezettként nem haladják meg a 100 000 EUR-t a 2001. február 2-ától2007. június 30-ig terjedő hároméves időszak alatt, amennyiben odaítélésük idején megfeleltek a 69/2001/EK rendelet vonatkozó rendelkezéseinek.

(82)

Az állami támogatási elemek hiányának alátámasztására a görög hatóságok által felhozott többi érvet a Bizottságnak az alábbi okokból nem áll módjában elfogadni, amelyek minden olyan esetre vonatkoznak, amely kapcsán az említett érveket felhozták:

a)

a görög hatóságok, amikor azt állítják, hogy a hitelösszevonás nem jár magas költségvetési kiadással (lásd elsősorban (57) preambulumbekezdés a) pontja és (58) preambulumbekezdés a) pontja), elismerik, hogy a szóban forgó intézkedésnek van valamilyen mértékű államháztartási költségvonzata, azaz állami forrásokat vesz igénybe;

b)

az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló közlemény (32) (a továbbiakban: „2000-es közlemény”) hatálybalépéséig úgy tekintették, hogy minden kezességvállalás tartalmaz valamilyen mértékű állami támogatási elemet (lásd (105) preambulumbekezdés, a) pont). A 2000-es közlemény szerint a kezességvállalás akkor nem tartalmaz a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást, ha a hitelfelvevő nincsen nehéz pénzügyi helyzetben, elvben képes a pénzpiacokon hitelt felvenni az állam bárminemű beavatkozása nélkül, a kezességvállalás egy meghatározott pénzügyi tranzakcióhoz kapcsolódik, meghatározott legnagyobb összegre szól, legfeljebb a kint lévő hitel vagy egyéb pénzügyi kötelezettség (kötvények és hasonló eszközök kivételével) 80 %-át fedezi, és nem határozatlan időre szól, a program feltételeit a kockázat reális értékelésére alapozzák, így a kedvezményezett vállalkozások által fizetett díj azt minden valószínűség szerint önfinanszírozóvá teszi, a program előírja azokat a feltételeket, amelyek mellett jövőbeni kezességvállalást nyújtanak, és a program teljes finanszírozását évente legalább egyszer felül kell vizsgálni, a díj egyaránt fedezi a kezességvállaláshoz társuló rendes kockázatokat és a program igazgatási költségeit, beleértve az induló tőke rendes megtérülését is, amennyiben azt az állam biztosítja a program beindulásához; azonban a görög hatóságok nem szolgáltattak olyan adatot, amely igazolná a fent említett feltételek meglétét;

c)

versenyjogi szempontból a türelmi időszakok nyújtása (lásd (57) preambulumbekezdés, e) pont és (58) preambulumbekezdés, f) pont) nem csupán a támogatás megfizetésének időbeli kitolását jelenti, hiszen mérsékli a törlesztés költségét egy adott pillanatban, és ezáltal ideiglenesen könnyít a támogatásban részesülő adós anyagi helyzetén;

d)

a 128/75. számú törvénynek a kamattámogatások finanszírozására használt kerete (lásd (57) preambulumbekezdés, d) pont, (58) preambulumbekezdés e) pont és (59) preambulumbekezdés, f) pont) akkor is állami forrásnak minősül, ha – miként azt maguk a görög hatóságok állítják – nem szerepeltették a görög állami költségvetésben (33);

e)

a kamattámogatás versenyelőnyt nyújt az intézkedéssel érintett vállalkozásoknak abban az esetben is, ha az országban magas a kamatszint;

f)

a kezességvállalásokhoz nyújtott biztosítékok felszabadítása (lásd (57) preambulumbekezdés g) pont) még abban az esetben is tartalmaz valamilyen mértékű támogatási elemet, ha a 2071670/11297. számú miniszteri rendelet szerint nem jár semmilyen közvetlen költséggel a görög államra nézve, ugyanis e lehetőség biztosításával az állam nemcsak tőkéhez juttatja a kedvezményezett vállalkozásokat, hanem ezenfelül még mentesít egy olyan ellenszolgáltatás alól, amely kezességvállalásának feltétele volt;

g)

a görögországi kamatszint magas voltából (lásd (57) preambulumbekezdés d) pont) nem következik, hogy esetünkben nincs szó támogatásról, amennyiben a pénzügyi háttértől függetlenül a támogatási intézkedések nyújtásának puszta ténye azt jelenti, hogy ezek címzettjei számára könnyítenek azokon a terheken, amelyeket rendes körülmények között tevékenységük folytatása során viselniük kellett volna.

(83)

Mindezen adatok figyelembevételével a Bizottságnak le kell vonnia a következtetést, hogy azok a támogatások, amelyek nem felelnek meg a (68)–(81) preambulumbekezdésben a de minimis támogatásokra vonatkozóan meghatározott támogatási határértékeknek és feltételeknek, valóban a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak.

V.II.   A TÁMOGATÁS ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉGE

(84)

Mindazonáltal a Szerződés 107. cikke (2) és (3) bekezdésében foglalt esetekben bizonyos támogatások eltérésképpen úgy tekinthetők, hogy összeegyeztethetők a közös piaccal.

(85)

Jelen esetben a megindított eljárások keretében célszerű megvizsgálni, hogy ágazattól függően melyik eltérés alkalmazható (különbséget téve a mezőgazdasági ágazat és az egyéb ágazatok között).

V.II.1.   AZ ELSŐ ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁBAN SZEREPLŐ, KASTORIA ÉS EVVIA MEGYÉVEL KAPCSOLATOS TÁMOGATÁSOK

a)    Mezőgazdasági ágazat

(86)

A nyújtott támogatások jellegéből következően a belső piaccal való összeegyeztethetőségük alátámasztására csak a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti eltérésre lehet hivatkozni, amelynek értelmében a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekintendő az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

(87)

Tekintettel arra, hogy a szóban forgó támogatások be nem jelentett támogatások, az eltérés akkor alkalmazható, ha összhangban vannak az odaítélésük idején érvényes állami támogatási szabályokkal. A görög hatóságok által szolgáltatott adatok szerint a szóban forgó támogatási intézkedés alkalmazására az 1993. június 30-tól2003. június 30-ig terjedő időszakban került sor. Ebből következően a támogatási intézkedésnek a közös piaccal való összeegyeztethetőségét az ebben az időszakban hatályos állami támogatási jogszabályok szemszögéből kell elemezni.

(88)

Annak, hogy a Bizottság megindította a Szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást, egyik oka az, hogy e támogatásokat szemlátomást nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak szánták. Ezzel kapcsolatban 2004. augusztus 9-i levelükben a görög hatóságok azt írták, hogy az „intézkedés utáni életképesség” kritériuma a gyakorlatban nem befolyásolta a vállalkozás életképességének a hitelintézet általi megítélését, mivel az intézkedés alkalmazásáról a döntést közvetlenül az életképességi tanulmány után hozták. Ezt az érvet 2011. március 15-i és 29-i leveleikben is megismételték (lásd (61) preambulumbekezdés).

(89)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ebből a magyarázatból nem lehet arra következtetni, hogy nem nyújtottak támogatást nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak, mivel még abban az esetben is, ha – miként a görög hatóságok állítják – az intézkedés alkalmazásáról a döntést közvetlenül az életképességi tanulmány után hozták, a tanulmány középpontjában az állt, hogy a kedvezményezetteknek milyen életképességi kilátásai lesznek az intézkedés megvalósulása után, ami azt jelenti, hogy a tanulmány elkészítése idején a lehetséges kedvezményezettek nehéz helyzetben lévő vállalkozások lehettek, amelyekre azért volt alkalmazható a támogatási intézkedés, mert a tanulmányt készítő intézmény lehetőséget látott arra, hogy az adósságátalakítás után visszanyerjék életképességüket (a Bizottság egyébként a Szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról szóló határozat 23. pontjában is hangsúlyozta ezt a szempontot, tekintettel arra, hogy a 2045909/7931/0025. számú miniszteri rendelet preambulumában szó van a likviditási nehézségekkel küzdő kastoriai és evviai vállalkozások megsegítésének szükségességéről).

i)   A nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentését és szerkezetátalakítását célzó támogatások törvényi szabályozása a vizsgált időszakban

I.   1993. október 1. és 1997. december 31. között

(90)

A nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak nyújtott támogatások bizonyos szabályoknak vannak alárendelve. A 69836/B1461. számú miniszteri rendelet hatálybalépése idején a Bizottság gyakorlata az volt, hogy a mezőgazdasági ágazatban ezeket a támogatásokat működési támogatásnak tekintette, amelyeket csak akkor lehetett a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítani, ha megfeleltek az alábbi feltételeknek:

a)

a támogatásoknak már megvalósult beruházások finanszírozására felvett hitelek pénzügyi terheire kellett irányulniuk;

b)

a hitelfelvétel idején esetlegesen nyújtott támogatások és a szóban forgó támogatások halmozott támogatási egyenértéke nem haladhatta meg az általánosan elfogadott együtthatókat, azaz:

i.

az elsődleges mezőgazdasági termeléssel összefüggő beruházások esetében: 35 %, illetve 75 % a 75/268/EGK irányelv szerinti hátrányos helyzetű térségekben;

ii.

a mezőgazdasági termékek feldolgozása és értékesítése esetében: 55 %, illetve 75 % az 1. célkitűzés hatálya alá tartozó területeken az ágazati programokkal vagy a 866/90/EGK rendelet (34) 1. cikkében foglalt valamelyik célkitűzéssel összhangban lévő projektek esetében, és 35 % (illetve 50 % az 1. célkitűzés hatálya alá tartozó területeken) az egyéb projektek esetében, amennyiben nem kerül sor kizárásukra a mezőgazdasági és erdészeti termékek feldolgozási és forgalmazási feltételeinek javítását célzó beruházásoknál figyelembe veendő kiválasztási kritériumok elfogadásáról szóló, 1990. június 7-i 90/342/EGK bizottsági határozat (35) (illetve az ezt felváltó 94/173/EGK határozat) (36) mellékletének 2. pontjában felsorolt kiválasztási kritériumok alapján.

c)

a szóban forgó támogatásokat az új hitelek kamatláb-kiigazításait követően kellett nyújtani, hogy figyelembe lehessen venni a kamatingadozásokat (és a támogatási összeg kevesebb vagy azonos kellett hogy legyen az új hitelek kamatkülönbözetével), vagy olyan mezőgazdasági üzemeknek kellett odaítélni őket, amelyek biztosítékokat tudtak nyújtani életképességükre, különösen akkor, ha a létező hitelek pénzügyi terhei veszélyeztették az üzemek életképességét, illetve ha azokat csőd fenyegette.

(91)

2004. augusztus 9-én kelt levelükben a görög hatóságok azt állították, hogy a 69836/B1451. számú rendelet és módosításai általában véve a feldolgozóipari vállalkozásokról szóltak, és nem kifejezetten a mezőgazdasági ágazat feldolgozóipari vállalkozásairól, amelyekre a 866/90/EGK rendelet, a 951/97/EK rendelet és az 1257/1999/EK rendelet vonatkozott, valamint azt is állították, hogy az egész ország az 1. célkitűzés hatálya alá tartozott, és a beruházásokat megvalósító és a Vidékfejlesztési és Élelmiszerügyi Minisztériumtól támogatásban részesülő vállalkozások adósságátütemezésére nem került sor, mert ilyen rendelkezés nem született. A halmozott támogatási egyenérték kapcsán azt is hozzáfűzték, hogy a különböző támogatások túlnyomó többsége alacsony összegű volt, és az intézkedés régi hitelekre és ebből következően már megvalósult beruházásokra vonatkozott.

(92)

Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy a görög hatóságok által nyújtott magyarázatok alapján a Bizottság nem tudja kizárni annak lehetőségét, hogy a mezőgazdasági ágazat egyes feldolgozóipari vállalkozásai támogatásban részesülhettek a 69836/B1451. számú miniszteri rendelet és annak módosításai alapján, tekintettel arra, hogy az a körülmény, hogy nem történik külön említés ezekről a vállalkozásokról, nem jelenti automatikusan azt, hogy nem tartoznak a feldolgozóipari vállalkozások (ipari vállalkozások) általános kategóriájába, amely a rendelet hatálya alá esik.

(93)

A (90) preambulumbekezdésben foglalt feltételek betartásával kapcsolatban a Bizottság megállapítja, hogy a többször módosított 69836/B1451. számú rendelet olyan hitelek átalakítására vonatkozott, amelyek vagy beruházásokkal vagy forgóeszközökkel voltak kapcsolatosak.

(94)

A beruházásokkal kapcsolatos hitelek átalakításával kapcsolatban a görög hatóságok által közölt magyarázatok alapján a Bizottság megállapítja, hogy teljesül a (90) preambulumbekezdés a) pontjában foglalt feltétel, mivel e hitelek már megvalósult beruházásokra vonatkoztak.

(95)

A Bizottság úgy tekintheti, hogy a (90) preambulumbekezdés c) pontjában foglalt feltétel második, vagylagos része is teljesül, hiszen a kedvezményezett vállalkozásoknak életképesnek kell lenniük az intézkedés után a pénzintézetek által végzett értékelés alapján.

(96)

Másfelől azonban a rendelkezésére álló adatok alapján a Bizottság nem vonhatja le azt a következtetést, hogy minden kétséget kizáróan betartották a (90) preambulumbekezdés b) pontjában foglalt feltételt, mert 2004. augusztus 9-i levelükben a görög hatóságok közölték, hogy a mezőgazdasági termékeket feldolgozó és értékesítő vállalkozások – többek között – a 866/90/EGK és a 951/97/EK rendelet hatálya alá tartoztak, és alkalmazásuk során betartották ezek rendelkezéseit, amiből az következik, hogy adott esetben egészen a szóban forgó rendeletekben előírt maximális támogatási intenzitás felső határáig nyújthattak támogatásokat (75 % a Görögországot is magában foglaló 1. célkitűzés hatálya alá tartozó területeken), illetve hogy a szóban forgó támogatási intézkedés alkalmazása – a konkrét esetben a támogatáshalmozás miatt is – akár ezen intenzitás túllépését is maga után vonhatta.

(97)

Ami a forgóeszközök létrehozásával összefüggő hitelátalakítást illeti, a szóban forgó támogatási intézkedés alkalmazása során ugyancsak nem volt lehetséges a (90) preambulumbekezdésben foglalt összes feltétel betartása, tekintettel arra, hogy az ott említett első feltétel (az a) pont) egyértelműen előírja, hogy a hiteleknek beruházásokhoz kell kapcsolódniuk.

II.   1998. január 1. és 2000. június 30. között

(98)

1997-ben a (90) preambulumbekezdésben felsorolt feltételeket felváltották a Közösség iránymutatása a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló bizottsági közleményben (a továbbiakban: „az 1997-es iránymutatás”) (37) foglalt szabályok. Az iránymutatás 4.4. pontja kimondja, hogy „ami a mezőgazdasági ágazatot illeti, [az iránymutatások] az új állami támogatások esetében 1998. január 1-jén lépnek hatályba, a létező állami támogatások esetében ugyanez az időpont érvényes, abban az esetben pedig, ha a Bizottság ebben az összefüggésben egy vagy több tagállammal szemben megindította az [EK-]Szerződés 93. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást, azon időponttól kezdve, amikor a Bizottság meghozza a végleges határozatot az adott tagállammal (tagállamokkal) szemben az [EK-]Szerződés 93. cikkének (2) bekezdése alapján”.

(99)

A mezőgazdasági ágazat vonatkozásában teljesen újnak számító 1997-es iránymutatás többek között az alábbiakat írta elő:

a)

a megmentési támogatások esetében: olyan likviditási támogatások nyújtása, amelyeket komoly szociális problémák indokolnak, amelyek hitelgaranciák vagy szokásos piaci kamattal nyújtott hitelek formáját öltik, szigorúan a vállalkozás tevékenységének fenntartásához szükséges összegre (pl. bérköltségek és folyó beszerzések fedezésére) korlátozódnak, és időtartamuk is szigorúan korlátozott: csak arra az időre szólnak, amíg sikerül meghatározni a szükséges és lehetséges kiigazítási intézkedéseket, anélkül hogy ez más tagállamokra nézve az ipari vagy kereskedelmi ágazat destabilizációjának kockázatát vonná maga után;

b)

a szerkezetátalakítási támogatások esetében: olyan szerkezetátalakítási terv megvalósításához kapcsolódó támogatások nyújtása, amely az ágazatban jelentkező strukturális kapacitásfelesleg esetén visszafordíthatatlan termelőkapacitás-csökkentést vagy -felszámolást ír elő (e csökkentést minden egyéb olyan csökkentésen felül kell végrehajtani, amelyhez szerkezetátalakítási támogatás híján folyamodnak) oly módon, hogy eltérés csak azokban az esetekben alkalmazható, ha az összes kedvezményezett javára 12 egymást követő hónap alatt hozott határozatok összességükben nem érintenek akkora termékmennyiséget, amely meghaladná az országnak az adott termékre vonatkozó évi össztermelése meghatározott százalékát (3 %-ot a termékek vagy gazdasági szereplők meghatározott csoportjaira irányuló intézkedések esetében és 1,5 %-ot a meghatározott célra nem irányuló intézkedések esetében).

(100)

A tagállamoknak lehetőségük volt arra, hogy a mezőgazdasági ágazatra vonatkozó fenti szabályozásokat válasszák az 1997-es iránymutatás hatálya alá eső, mezőgazdaságon kívüli ágazatokra előírt szabályozás helyett (ez utóbbi ágazatokban rendkívül szigorú kritériumokat alkalmaztak, különösen a szerkezetátalakítási terv és a szerkezetátalakításhoz való kedvezményezetti hozzájárulás tekintetében – lásd b) szakasz, „Mezőgazdaságon kívüli ágazatok” (109)–(121) preambulumbekezdés).

(101)

2004. augusztus 9-i levelükben a görög hatóságok nem közöltek olyan információt, amelynek alapján a Bizottság megállapíthatta volna, hogy a támogatási intézkedést a fenti szabályozáshoz igazították, és hogy ennek következtében a vizsgált időszak során nyújtott támogatásokat az 1997-es iránymutatás alkalmazandó feltételeinek betartásával ítélték oda, azaz vagy a (99) preambulumbekezdés b) pontjában megfogalmazott feltételekkel vagy a mezőgazdaságon kívüli ágazatokra előírt feltételekkel (olyan szerkezetátalakítási terv benyújtása, amely az életképes állapotba kerülés kilátását kínálja, reális feltevéseken alapul, ésszerű határidőt szab, mérsékli a támogatásoknak a versenytársakra gyakorolt hatását, érvényesíti az egyszeri támogatás elvét, amennyiben az érintett ágazatban strukturális felesleg jelentkezik, csökkenti a termelőkapacitást, arányosságot biztosít a támogatás, valamint a szerkezetátalakítás költségei és előnyei között, és fedezi a szerkezetátalakítás szociális költségeit).

IIΙ.   2000. július 1. és 2003. június 30. között

(102)

Az 1997-es iránymutatást 1999. október 9-én felváltotta a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (38) (a továbbiakban: „az 1999-es iránymutatás”). Az 1999-es irányelvek 6.3. fejezetében, a (94) preambulumbekezdésben az áll, hogy „a tagállamok kötelesek úgy kiigazítani azokat a létező megmentési és szerkezetátalakítási programjaikat, amelyeket 2000. június 30. után is fenn kívánnak tartani, hogy a fenti időpontot követően összhangban legyenek […] az iránymutatással […]”. Továbbá „annak érdekében, hogy a Bizottság nyomon követhesse a kiigazítási folyamatot, a tagállamok kötelesek 1999. december 31-ig megküldeni a Bizottságnak az ilyen programok felsorolását. Ezt követően, és legkésőbb 2000. június 30-ig elegendő információt kell szolgáltatniuk a Bizottságnak ahhoz, hogy az ellenőrizhesse a programok iránymutatásnak megfelelő, tényleges módosítását”.

(103)

Az 1999-es iránymutatás külön fejezetet tartalmazott a mezőgazdasági ágazat nehéz helyzetben lévő vállalkozásainak szerkezetátalakításával kapcsolatban. Az 1997-es iránymutatás hasonló fejezetéhez képest ez a fejezet meghatározást közölt az ágazatra vonatkozó strukturális többletkapacitásra, az elsődleges ágazat vállalkozásaira korlátozta a (99) preambulumbekezdés b) pontjában említett eltérést (ami azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termékek feldolgozásának és forgalmazásának részágazatára automatikusan alkalmazandó volt a termelőkapacitás-csökkentés követelménye), és alkalmazandóvá tette az egyszeri támogatás elvét, amely szerint szerkezetátalakítási támogatások csak egyszer nyújthatók.

(104)

2004. augusztus 9-i levelükben a görög hatóságok nem közöltek olyan információt, amelynek alapján a Bizottság megállapíthatta volna, hogy a támogatási intézkedést a fenti szabályozáshoz igazították, és hogy ennek következtében a vizsgált időszak során nyújtott támogatásokat az 1999-es iránymutatás alkalmazandó feltételeinek betartásával – azaz strukturális felesleg esetén mindenekelőtt termelőkapacitás-csökkentést és adott esetben a (103) preambulumbekezdésben említett korlátozott eltérést előíró szerkezetátalakítási terv benyújtása nyomán – és az egyszeri támogatás elve alapján ítélték oda.

ii.   A kezességvállalások kérdése

(105)

Egy másik kérdés, amely a Bizottságot a Szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindítására késztette, a kezességvállalás formájában nyújtott támogatások összeegyeztethetőségének kérdése volt. A görög hatóságok ezzel kapcsolatban 2004. augusztus 9-én kelt levelükben fogalmaztak meg bizonyos észrevételeket (lásd (57) preambulumbekezdés, c) és g) pont). A Bizottság mindazonáltal úgy véli, hogy ezen észrevételeket kommentálnia kell az alábbiak szerint:

a)

a c) pontot illetően abból a körülményből, hogy a kezességnyújtást súlyos feltételekhez kötik, önmagában véve nem következik az állami támogatás hiánya: épp ellenkezőleg, a szóban forgó támogatási intézkedés érvényességi ideje alatt alkalmazott szabályok, amelyeket a Bizottság a tagállamokhoz címzett, 1989. április 5-i (SG(89) D/4328) és 1989. október 12-i (SG(89) D/12772) leveleiben, továbbá az EGK-Szerződés 92. és 93. cikkének, valamint a 80/723/EGK bizottsági irányelv 5. cikkének az iparban tevékenykedő közvállalkozásokra való alkalmazásáról szóló közlemény (39) 38. pontjában fogalmazott meg, egyértelműen leszögezik, hogy „[…] az állam által közvetlenül vagy megbízott pénzintézeteken keresztül nyújtott minden kezességvállalás az EK-Szerződés 92. cikke (1) bekezdésének hatálya alá esik”, és olyan feltételek alkalmazását írják elő, amelyek egészen a vállalkozás felszámolási eljárás alá vonásáig terjednek. A fent említett leveleket persze 2000-ben felváltotta az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló közlemény, amely egy sor olyan feltételt írt elő, amelyek teljesítése biztosítja az állami támogatás hiányát, de a görög hatóságok 2004. augusztus 9-i levelükben nem közöltek olyan adatot, amely arra utalt volna, hogy a nyújtott kezességvállalások egy ilyen forgatókönyv részét képezték volna;

b)

ha a görög hatóságok olyan adatokat szolgáltattak volna, amelyekből kiderül, hogy a nyújtott kezességvállalások a támogatás hiányának feltételezett esetéhez tartoznak, a Bizottság akkor sem adta volna erre a jóváhagyását, mivel – hogy csupán egy szempontot említsünk – ez a forgatókönyv csak akkor alkalmazható, ha a kedvezményezett vállalkozások nincsenek pénzügyileg nehéz helyzetben.

c)

ami a g) alpontot illeti, az a körülmény, hogy a kezességvállalás nem terjed ki bizonyos költségekre, semmi esetre sem bizonyítja azt, hogy betartották mindazon feltételek összességét, amelyek alapján levonható az a következtetés, hogy a támogatásnyújtással szorosan összefüggő kezességvállalás összeegyeztethető a belső piaccal; emellett kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a görög hatóságok által 2004. augusztus 9-i levelükben szolgáltatott információk közül egy sem igazolja e feltételek betartását.

(106)

E magyarázatok alapján a Bizottság inkább úgy látja, hogy a kezességvállalások a szóban forgó támogatási intézkedés érvényességi ideje alatt egy, a nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak szánt támogatási intézkedéscsomag egyik elemét alkották, és ebből következően összeegyeztethetőségük összefügg az egész szerkezetátalakítási folyamat összeegyeztethetőségével, de erről a folyamatról – miként az a (94)–(104) preambulumbekezdésben kifejtett elemzésből kellőképp kiderül – a görög hatóságok nem szolgáltattak olyan információkat, amelyek képesek lettek volna eloszlatni a Bizottság azon kételyeit, amelyeket akkor fogalmazott meg, amikor megindította a Szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást (a kezességvállalásokkal kapcsolatos szóban forgó elemzés a jelen határozatban tárgyalt mindhárom eljárásra és valamennyi vizsgált ágazatra vonatkozik, azon kezességvállalások esetét kivéve, amelyeket a 2/82257/0025. számú, 2000. december 18-i miniszteri rendelet ír elő, és amelyek az alkalmazott életképességi kritériumra való tekintettel – életképesség az adósságátalakítás előtt – külön vizsgálat tárgyát képezik).

(107)

A görög hatóságok által 2004. augusztus 9-i levelükben kifejtett többi érv (az alkalmazott kamatláb, esetleges többletköltségek a támogatási intézkedés jogalapjául szolgáló miniszteri rendeletek nyomán, a kamatmegállapítás gyakorisága) nem szolgál olyan szemponttal, amely képes lenne a Bizottság fentebb kifejtett álláspontját módosítani.

(108)

Tekintettel arra, hogy a görög hatóságok által szolgáltatott információk nem képesek eloszlatni a Bizottság kételyeit, amelyeket akkor fogalmazott meg, amikor megindította a Szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást, a Bizottságnak le kell vonnia a következtetést, hogy a kérdéses támogatási rendszer összeegyeztethetetlen a közös piaccal.

b)    Mezőgazdaságon kívüli ágazatok

(109)

A mezőgazdasági ágazathoz hasonlóan a Bizottságnak ezúttal is a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésére és szerkezetátalakítására alkalmazandó szabályok szemszögéből kell elemeznie a kérdéses támogatásokat.

(110)

A 69836/B1461. számú miniszteri rendelet hatálybalépésekor, azaz 1993. október 1-jén a szóban forgó szabályokat a Nyolcadik versenypolitikai jelentés, közelebbről ennek 177., 227. és 228. pontja tartalmazta.

(111)

A jelentés 177. pontja kimondja, hogy még abban az esetben is, ha bizonyos megmentési intézkedések szükségesnek bizonyulnak ahhoz, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre valamely vállalkozás nehézségeinek hosszú távú megoldására, ezek az intézkedések nem alkalmazhatók a termelőkapacitás elkerülhetetlen csökkentésének megakadályozására, és ebből következően csak akkor alkalmazhatók, ha elengedhetetlenül szükség van rájuk súlyos szociális gondok megoldásához.

(112)

A jelentés 227. pontja leszögezi, hogy a megmentési támogatások akkor indokolhatók a Szerződés szempontjából, ha olyan szerkezetátalakításhoz kapcsolódnak, amely a nehéz helyzetben lévő vállalkozások és/vagy az érintett régiók helyzetének tartós orvoslását célozza, feltéve, hogy a szóban forgó intézkedések kellőképp regionális vagy ágazati jellegűek, ami lehetővé teszi hatásuk felmérését.

(113)

A jelentés 228. pontja tovább pontosítja a Bizottság álláspontját a megmentési támogatásokkal kapcsolatban, és meghatározza a „kísérő támogatások” fogalmát.

(114)

A megmentési támogatásoknak:

a)

likviditási segítségnyújtás célját kell szolgálniuk hitelekhez kapcsolódó kezességvállalás formájában, illetve a piacival azonos szintű kamattal visszafizetendő hitelek formájában kell megjelenniük;

b)

az üzemeltetés fenntartásához, a bérköltségek fedezéséhez és a folyó beszerzésekhez szükséges mértékre kell korlátozni az összegét;

c)

a folyósítását csak a szükséges időtartamra (rendszerint fél évre) kell biztosítani annak érdekében, hogy meghatározhatók legyenek a fellendülés érdekében hozandó szükséges és lehetséges intézkedések;

d)

súlyos szociális gondokkal kell megindokolni az alkalmazását, és a vállalkozás ezek révén történő fenntartása nem vezethet az ipar helyzetének destabilizálásához más tagállamokban.

(115)

A kísérő támogatásoknak szigorúan kötődniük kell valamilyen integrált szerkezetátalakítási és/vagy átállítási programhoz, amely képes hatékonyan helyreállítani az érintett termelés életképességét, és amelynek intenzitása és összege szigorúan a vállalkozás egyensúlyának az eredmények jelentkezéséig tartó elkerülhetetlen átmeneti időszakban való fenntartásához okvetlenül szükséges mértékre korlátozódik, ami szigorúan korlátozott időtartamot és a program megfelelő mértékű fokozatos leépítését jelenti.

(116)

E feltételeket felváltotta a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló 1994-es közösségi iránymutatás, amely 1994. december 23-án lépett életbe (40) (a továbbiakban: „az 1994-es iránymutatás”), majd pedig az 1997-es iránymutatás, amely 1998. január 1-jétől lépett életbe, valamint az 1999-es iránymutatás, amely 2000. július 1-jétől lépett életbe a tagállamok részére a támogatási intézkedésekkel kapcsolatban nyújtott alkalmazkodási időszak figyelembevételével (lásd (98) és (102) preambulumbekezdés).

(117)

Az 1994-es iránymutatás a Bizottság által a megmentési támogatások kérdésében alkalmazott politikát erősítette meg (lásd (114) preambulumbekezdés), és pontosítja a benyújtandó szerkezetátalakítási tervek tartalmát és következményeit (kilátások az életképes állapotba kerülésre reális kiinduló feltevésekkel és ésszerű határidőn belül, a támogatások versenytársakra gyakorolt hatásának mérséklése, az egyszeri támogatás elvének érvényesítése, a termelőkapacitás csökkentése abban az esetben, ha az érintett ágazatban strukturális felesleg jelentkezik, arányosság a támogatás, valamint a szerkezetátalakítás költségei és előnyei között, és a szerkezetátalakítás szociális költségeinek fedezése).

(118)

A mezőgazdaságon kívüli ágazatokban az 1997-es iránymutatás, amelyet nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésével és szerkezetátalakításával kapcsolatos bizottsági politika időszakos felülvizsgálata alapján fogalmaztak meg, megerősíti az 1994-es iránymutatásban foglaltakat.

(119)

Az 1999-es iránymutatás szigorítja a megmentési támogatások odaítélésének feltételeit, amennyiben konkrét határidőt vezet be a szerkezetátalakítási terv benyújtására. A szerkezetátalakítás kérdésében ez az iránymutatás különösen a kis- és középvállalkozásokkal (kkv-kkal) szemben vezet be szigorításokat, és lehetővé teszi a termelőkapacitás csökkentésének megkövetelését abban az esetben is, ha nincs strukturális felesleg az érintett ágazatban.

(120)

Tekintettel arra, hogy a görög hatóságok által 2004. augusztus 9-i levelükben szolgáltatott magyarázatok egyaránt érvényesek a mezőgazdasági ágazatra és a mezőgazdaságon kívüli egyéb ágazatokra, a Bizottság a mezőgazdasági ágazathoz hasonlóan ez utóbbiak esetében is kénytelen megállapítani, hogy a görög hatóságok által szolgáltatott információk közül egyik sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy betartották az 1994., 1997. és 1999. évi iránymutatásokban megszabott feltételeket (hogy csak egy példát említsünk, semmi jele annak, hogy a támogatásban részesülő vállalkozások olyan szerkezetátalakítási tervet nyújtottak volna be, amely tartalmazza a szükséges ellenszolgáltatásokat). Ez a megállapítás érvényes a Nyolcadik versenypolitikai jelentésben foglaltak betartására is.

(121)

A fent említett rendelkezések betartását igazoló adatok híján a Bizottságnak nem áll módjában megállapítani, hogy a támogatásokat olyan szerkezetátalakítási terv benyújtása nyomán ítélték oda, amely a különböző fentebb említett jogszabályokban meghatározott összes jellemzőt tartalmazta (így elsősorban kilátásokat az életképes állapotba kerülésre reális kiinduló feltevésekkel és ésszerű határidőn belül, a támogatások versenytársakra gyakorolt hatásának mérséklését, az egyszeri támogatás elvének érvényesítését, a termelőkapacitás csökkentését abban az esetben, ha az érintett ágazatban strukturális felesleg jelentkezik, arányosságot a támogatás, valamint a szerkezetátalakítás költségei és előnyei között, és a szerkezetátalakítás szociális költségeinek fedezését). Ennek következtében továbbra sem oszlottak el a Szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításakor megfogalmazott kételyei, és le kell vonnia a következtetést, hogy a kérdéses támogatási rendszer összeegyeztethetetlen a közös piaccal.

V.II.2.   A MÁSODIK ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁBAN SZEREPLŐ, FLORINA ÉS KILKIS MEGYE VÁLLALKOZÁSAINAK NYÚJTOTT TÁMOGATÁSOK

a)    Mezőgazdasági ágazat

(122)

2005. augusztus 18-i levelükben a görög hatóságok közölték, hogy a támogatások odaítélését szabályozó alapvető rendelet (a 66336/B.1398/1993. számú miniszteri rendelet) ipari és kisipari vállalkozásokról szól, és e rendelet rendelkezései nem vonatkoznak semmilyen mezőgazdasági vállalkozásra.

(123)

A Bizottság figyelembe veszi ezt a közlést, és úgy tekinti, hogy nem kell sort kerítenie a szóban forgó támogatási intézkedés elemzésére azon állami támogatási szabályok szemszögéből, amelyeket a mezőgazdasági ágazatban alkalmaztak e támogatások odaítélése idején.

b)    Mezőgazdaságon kívüli ágazatok

(124)

A Bizottságnak, amely az eljárás megindításakor úgy vélte, hogy a támogatási intézkedést nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak szánták, ugyanis a 66336/B.1398/1993. számú miniszteri rendelet előírta, hogy a vállalkozásoknak a szerkezetátalakítás után életképesnek kell lenniük (ami nem zárta ki azt, hogy nehéz helyzetben lévő vállalkozások voltak az intézkedés alkalmazásának idején), meg kell vizsgálnia a szóban forgó támogatások összeegyeztethetőségét a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésére és szerkezetátalakítására nyújtott támogatásokra vonatkozó, az odaítélésük időpontjában hatályos szabályok alapján.

(125)

A szóban forgó támogatások odaítélésének idején a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésére és szerkezetátalakítására vonatkozó szabályokat – időrendben haladva – a Nyolcadik versenypolitikai jelentés 177., 227. és 228. pontja, az 1994-es iránymutatás és az 1997-es iránymutatás tartalmazza.

(126)

A Nyolcadik versenypolitikai jelentés 177., 227. és 228. pontjában, az 1994-es iránymutatásban, az 1997-es iránymutatásban és az 1999-es iránymutatásban foglaltak betartásával kapcsolatban a görög hatóságok 2005. augusztus 18-án kelt levelükben ugyanazokat a magyarázatokat szolgáltatták, amelyeket a Kastoria és Evvia megyének nyújtott támogatások indoklására hoztak fel (a görög hatóságoknak az (57) preambulumbekezdés a)–f) pontjában ismertetett érvei már az (56) preambulumbekezdés a)–e) pontjában is szerepelnek). Ennélfogva jelen esetre is áll a Bizottságnak a (110)–(121) preambulumbekezdésben ismertetett elemzése, ami azt jelenti, hogy továbbra sem oszlottak el azok a kételyek, amelyeket a Bizottság a Szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításakor fogalmazott meg, és ezért le kell vonnia a következtetést, hogy a kérdéses támogatási rendszer összeegyeztethetetlen a közös piaccal.

(127)

2005. augusztus 18-án kelt levelükben a görög hatóságok arra való hivatkozással is megkísérelték megindokolni a szóban forgó támogatásokat, hogy Florina és Kilkis megye Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal határos, és a helyi vállalkozásoknak súlyos károkat okozott a térségben uralkodó instabilitás és háborús állapotok.

(128)

A rendkívüli eseményekre való hivatkozás indokolttá teheti a Szerződés 107. cikkének (2) bekezdése b) pontjának alkalmazását, amelynek értelmében a természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás összeegyeztethető a belső piaccal. Azonban a görög hatóságok nem szolgáltattak olyan elemzési adatot, amely bizonyítaná azon problémák meglétét, amelyekkel a két megye vállalkozásainak állítólag szembe kellett nézniük, illetve az ok-okozati összefüggést a térségben uralkodó és a jugoszláviai eseményekkel összefüggő instabilitással. Emellett a Bizottságnak nem állnak rendelkezésére olyan információk, amelyek igazolnák, hogy a görög hatóságok által hivatkozott események a támogatási intézkedés egész érvényességi ideje alatt éreztették volna hatásukat. Végezetül a Bizottság nem érti, hogy ez a támogatási intézkedés a két megyében miért csak bizonyos gazdasági ágazatokra irányult, amikor az érvként felhozott eseményeknek emberi számítás szerint hatással kellett volna lenniük a helyi vállalkozások teljes körére minden tevékenységi ágazatban.

(129)

A fentiek alapján a Bizottság nem érti, hogy a szóban forgó támogatási rendszerre hogyan lehetne alkalmazni a Szerződés 107. cikkének (2) bekezdése b) pontját. Ezért újfent le kell vonnia a következtetést, hogy a kérdéses támogatási rendszer összeegyeztethetetlen a közös piaccal.

V.II.3.   A HARMADIK ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁBAN SZEREPLŐ, RODOPI, EVROS, XANTHI, LESVOS, SAMOS, CHIOS ÉS DODEKANISOS MEGYÉVEL KAPCSOLATOS TÁMOGATÁSOK

(130)

Tekintettel arra, hogy az eljárást megindító határozatában a Bizottság rámutatott arra, hogy a rendelkezésére álló információk alapján nem tudja megítélni, hogy az (50)–(52) preambulumbekezdésben említett két 1989-es miniszteri rendelet és az ezeket követő rendeletek mennyiben tekintendők önálló támogatási rendszernek, illetve mennyiben szerves részei a különböző eljárásindításokban vizsgált egész rendszernek, és tekintettel arra, hogy 2006. május 10-i levelükben a görög hatóságok nem adtak erre vonatkozóan semmilyen felvilágosítást, a szóban forgó miniszteri rendeletekben előírt támogatásoknak a belső piaccal való összeegyeztethetőségét külön vesszük vizsgálat alá. Az 2/82257/0025. számú, 2000. december 18-i miniszteri rendeletben szabályozott kezességvállalások (lásd (49) preambulumbekezdés) ugyancsak külön vizsgálat tárgyát fogják képezni, mivel ez utóbbi rendelet kötelező jelleggel előírja, hogy a kedvezményezett vállalkozásoknak eleve életképesnek kell lenniük, és nem csak az intézkedés alkalmazása után kell életképessé válniuk, mint az ennek kapcsán említett többi esetben.

(131)

Ami a többi – a (44)–(52) preambulumbekezdésben említett – miniszteri rendeletet illeti, ezek elemzése – akárcsak az első két eljárásindítással érintett támogatási intézkedéseknél – két fő területet foglal magában, tudniillik a mezőgazdasági és a mezőgazdaságon kívüli támogatások területét, de a mezőgazdaságon kívüli terület több részre oszlik: egyfelől az ipari, szállodaipari és kisipari ágazatra, másfelől pedig a hajózási ágazatra. A szénbányászati ágazatot, amelyre ugyancsak kiterjedt a Szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárásindítás, nem vesszük vizsgálat alá jelen határozatban, mivel 2011. március 15-én és 29-én kelt leveleikben a görög hatóságok közölték, hogy a hivatkozott bányászati tevékenységen márvány- és kőipari vállalkozások értendők, és ezért az érintett vállalkozások az ipari ágazatnak nyújtott támogatások elemzéséhez tartoznak.

a)    Mezőgazdasági ágazat

(132)

A Bizottságnak a kérdéses támogatási intézkedés elemzésére azon szabályok alapján kell sort kerítenie, amelyeket a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésére és szerkezetátalakítására nyújtott állami támogatásoknál alkalmaztak e támogatások odaítélése idején.

(133)

A mezőgazdasági ágazat esetében e szabályokat már a (90) és (98)–(103) preambulumbekezdésben ismertettük. Tekintettel arra, hogy a szóban forgó esetben a támogatási intézkedés érvényességi ideje 2005. december 31-én járt le, az alkalmazandó jogszabályok jegyzékét ki kell egészíteni a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló 2004. évi közösségi iránymutatással (41), (a továbbiakban: „a 2004-es iránymutatás”), amely 2004. október 10-én lépett életbe, és szigorítja az 1999-es iránymutatásokban foglalt feltételeket (elsősorban azáltal, hogy újfent leszögezi: a támogatás címzettjének valós és nem támogatásból származó hozzájárulást kell nyújtania a szerkezetátalakítási tervhez). Emellett, ha figyelembe vesszük a kedvezményezettek jellegét (iparszerű állattenyésztési vállalkozások és tejgazdaságok), fel kell tételeznünk, hogy a szóban forgó támogatási intézkedés kiterjedt mind az elsődleges termeléssel foglalkozó (tisztán állattenyésztő jellegű), mind pedig a feldolgozással/értékesítéssel foglalkozó vállalkozásokra (pl. telephelyi feldolgozósorral rendelkező állattenyésztő gazdaságok).

(134)

A szabályok betartásának tényét illetően a Bizottság megállapítja, hogy az 1648/B22. számú, 1994. január 13-i miniszteri rendelet és ennek módosításai olyan hitelek átalakítására vonatkoztak, amelyek vagy beruházásokkal vagy forgóeszközökkel voltak kapcsolatosak.

(135)

A beruházásokkal kapcsolatos hitelek átalakítását illetően 2006. május 10-i levelükben a görög hatóságok nem szolgáltattak olyan információt, amely alapján a Bizottság meg tudná állapítani, hogy az átalakítás tárgyát képező hitelek már megvalósult beruházásokhoz kapcsolódtak. Ennélfogva a Bizottság nem vonhatja le azt a következtetést, hogy teljesül a (90) preambulumbekezdés a) pontjában foglalt feltétel.

(136)

A rendelkezésére álló információk alapján a Bizottság nem tud egyértelmű következtetésre jutni a (90) preambulumbekezdés b) pontjában foglalt feltétel betartását illetően, mivel a görög hatóságok nem szolgáltak ezzel kapcsolatban semmilyen felvilágosítással 2006. május 10-i levelükben.

(137)

A (90) preambulumbekezdés c) pontjában foglalt feltételt illetően a Bizottság úgy tekintheti, hogy teljesül a feltétel második, vagylagos része, hiszen a kedvezményezett vállalkozásoknak életképesnek kell lenniük az intézkedés után a pénzintézetek által végzett értékelés alapján.

(138)

A forgóeszközök létrehozásával összefüggő hitelátalakítást illetően a szóban forgó támogatási intézkedés alkalmazása során ugyancsak nem volt lehetséges a (90) preambulumbekezdésben foglalt összes feltétel betartása, tekintettel arra, hogy az a) pontban említett első feltétel egyértelműen előírja, hogy a hiteleknek beruházásokhoz kell kapcsolódniuk.

(139)

Az 1998. január 1. után, a 2004-es iránymutatás életbe lépéséig nyújtott támogatások kapcsán a (98)–(104) preambulumbekezdésben közölt elemzés az itt tárgyalt eset lényegét tekintve is helytálló, mivel 2006. május 10-i levelükben a görög hatóságok nem szolgáltattak olyan információt, amelynek alapján a Bizottság megállapíthatja, hogy a szóban forgó támogatások igénybevételéhez szerkezetátalakítási tervet nyújtottak be a kért ellenszolgáltatások kíséretében.

(140)

Végezetül a 2004-es iránymutatás életbe lépése után nyújtott támogatásokat illetően a Bizottságnak meg kell állapítania, hogy 2006. május 10-i levelükben a görög hatóságok nem szolgáltattak olyan információt, amelynek alapján a Bizottság megállapíthatja, hogy a szóban forgó támogatások igénybevételéhez szerkezetátalakítási tervet nyújtottak be a kért ellenszolgáltatások kíséretében. Ennek következtében továbbra sem oszlottak el a Szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításakor megfogalmazott kételyei, és le kell vonnia a következtetést, hogy a kérdéses támogatási rendszer összeegyeztethetetlen a közös piaccal.

(141)

2006. május 10-i levelükben a görög hatóságok a szóban forgó támogatásokat a szomszédos térségekben uralkodó háborús állapotokkal próbálták megindokolni. A görög hatóságok szerint az a feltételrendszer lehetővé tette a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének a) és c) pontja szerinti eltérés alkalmazását a támogatásokra (lásd (59) preambulumbekezdés a) pontja).

(142)

A Bizottságnak ezt az érvet különböző okokból nem áll módjában elfogadni:

a)

jogszabályi szinten valamilyen konfliktus előfordulása rendkívüli eseménynek minősül, amely csak a Szerződés 107. cikkének (2) bekezdése b) pontjának hatálya alá tartozik, és eszerint a természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás összeegyeztethető a belső piaccal;

b)

a mezőgazdasági ágazatban a támogatások összeegyeztethetősége a Szerződés 107. cikkének (3) bekezdése c) pontjában foglalt eltérés szemszögéből értékelhető, amely kimondja, hogy a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben, és nem a (3) bekezdés a) pontjának szemszögéből, amely kimondja, hogy az olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság, valamint a 349. cikkben említett térségek (42) gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ezek strukturális, gazdasági és társadalmi helyzetére tekintettel;

c)

a 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja akkor alkalmazható, ha a támogatásokat a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésére és szerkezetátalakítására nyújtott támogatásokra érvényes szabályok betartásával nyújtották; ahogyan azonban fentebb bizonyítottuk, nem így történt.

(143)

A Bizottság nem vonhatja le azt a következtetést sem, hogy az adott esetben a Szerződés 107. cikkének (2) bekezdése b) pontja alkalmazható, éspedig a következő okokból:

a)

2006. május 10-i levelükben a görög hatóságok hangsúlyozták, hogy az érintett megyékben mind a teljes, mind az egy főre jutó GDP az ország más területeihez képest rendkívül alacsony szinten volt a támogatási intézkedés érvényességi ideje alatt, de hozzátették, hogy ugyanezen időszak folyamán némileg növekedett, ami azt bizonyítja, hogy a határ menti területeken folyó háború nem járt katasztrofális következményekkel az itt vizsgált övezetek gazdaságára nézve;

b)

a kérdéses támogatási intézkedés jogalapjának leírásából kiderül, hogy az intézkedés bizonyos elemeinek módosítására a szomszédos területeken folyó harci cselekmények beszüntetése után csaknem tíz évvel került sor; ennek alapján aligha feltételezhetjük, hogy a görög hatóságoknak ekkor valamilyen, a határ menti területeken fennálló háborús állapot miatt kellett beavatkozniuk, azaz hogy ok-okozati összefüggés áll fenn ezen állapot és a vállalkozások nehézségei között (egyetlen példa elég ennek alátámasztására: a (48) preambulumbekezdésben említett, 2/64046/0025/2003. számú, 2004. január 28-i miniszteri rendelet olyan hitelekre vonatkozik, amelyeket 2004. december 31-ig ipari vállalkozások – tehát akár iparszerű állattenyésztési vállalkozások – vehettek fel).

(144)

A görög hatóságok által 2006. május 10-i levelükben megfogalmazott többi észrevétellel kapcsolatban a Bizottság a következőket hangsúlyozza (ezen észrevételek – a b) alpontban foglalt észrevételek kivételével – érvényesek az eljárás-indítás körébe tartozó összes ágazatra):

a)

olyan problémák, mint a helyi piacok dinamizmusának hiánya vagy a keresetcsökkenés, egyáltalán nem orvosolhatók nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak nyújtott támogatásokkal, ha nem kerül sor e vállalkozások szerkezetátalakítására. A szerkezetátalakítási intézkedések célravezetőbb beavatkozási eszközök;

b)

a vizsgált megyék hústermelésének részesedése az egész görögországi hústermelésből semmilyen tekintetben nem befolyásolja az elfogadott jogszabályi kereten kívül nyújtott támogatások (esetünkben a nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak szerkezetátalakítási terv nélkül nyújtott támogatások) által okozott versenytorzítás kockázatát; a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következően, ha egy pénzügyi jellegű állami támogatás megerősíti valamely vállalkozás helyzetét más, vele versenyben álló vállalkozásokkal szemben (ami esetünkben igaznak mondható), ez a támogatás versenytorzulást idézhet elő olyan konkurens vállalkozásokkal szemben, amelyek nem kapnak ilyen támogatást (43).

c)

a vállalkozások életképességének kérdését – amelyet a két 1989-es miniszteri rendelet határoz meg– e határozat későbbi részében vizsgáljuk;

d)

arra az érvre, amely szerint a 128/75. számú törvény számlakerete nem tartalmaz állami forrásokat, már a (82) preambulumbekezdés d) pontjában megadtuk a választ.

(145)

Mindezen megfontolások figyelembevételével a Bizottságnak le kell vonnia a következtetést, hogy a kérdéses támogatási intézkedés összeegyeztethetetlen a belső piaccal.

b)    Ipari, kisipari és szállodaipari ágazat

(146)

A Bizottságnak ezt a támogatási intézkedést a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésére és szerkezetátalakítására nyújtott állami támogatásokra alkalmazott szabályok szemszögéből kell vizsgálnia.

(147)

Az első két eljárás-indításban szereplő támogatásokhoz hasonlóan a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésére és szerkezetátalakítására vonatkozó szabályokat az itt tárgyalt támogatások odaítélése idején is – időrendben haladva – a Nyolcadik versenypolitikai jelentés 177., 227. és 228. pontja, az 1994-es iránymutatás, az 1997-es iránymutatás és az 1999-es iránymutatás tartalmazta. Jelen esetben, tekintettel arra, hogy a támogatási intézkedés érvényességi ideje 2005. december 31-én járt le bizonyos megyékben, e jegyzéket ki kell egészíteni a 2004-es iránymutatással.

(148)

A görög hatóságok által 2006. május 10-i levelükben szolgáltatott, és az (59) preambulumbekezdésben teljes részletességgel idézett információk nem tartalmaztak semmilyen adatot a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésére és szerkezetátalakítására vonatkozó szabályok betartásával kapcsolatban. Ennélfogva a Bizottságnak nem áll módjában megállapítani, hogy mennyiben tartották be a Nyolcadik versenypolitikai jelentés 177., 227. és 228. pontjában, valamint az 1994-es, 1997-es, 1999-es és 2004-es iránymutatásban foglaltakat.

(149)

A Bizottságnak továbbra sem oszlottak el a Szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításakor megfogalmazott kételyei, és le kell vonnia a következtetést, hogy a kérdéses támogatási rendszer összeegyeztethetetlen a belső piaccal.

c)    Hajózási ágazat

(150)

A szóban forgó támogatási rendszer összeegyeztethetőségét a belső piaccal két nézőpontból kell vizsgálni a „hajózási ágazat” kifejezés értelmétől függően, amely vagy a hajóépítési ágazatra utal, vagy a hajóval történő szállításokra.

(151)

A Bizottságnak ezt a támogatási intézkedést a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésére és szerkezetátalakítására nyújtott állami támogatásokra alkalmazott szabályok szemszögéből kell vizsgálnia.

(152)

A hajóépítő ipar esetében a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésével és szerkezetátalakításával kapcsolatos szabályok az 1648/B.22. számú, 1994. január 13-i miniszteri rendelet életbelépése óta az alábbiak:

a)

1998. december 31-ig: a hajógyártáshoz nyújtott támogatásokról szóló, 1990. december 21-i 90/684/EGK tanácsi irányelv (44);

b)

1999. január 1-jétől2003. december 31-ig: a hajógyártáshoz nyújtott támogatások új szabályainak megállapításáról szóló, 1998. június 29-i 1540/98/EK tanácsi rendelet (45);

c)

2004. január 1-jétől: a hajógyártáshoz nyújtott állami támogatás keretszabálya (46).

(153)

2006. május 10-i levelükben a görög hatóságok nem szolgáltattak olyan információt, amelynek alapján a Bizottság arra következtethetett volna, hogy a szóban forgó támogatási intézkedés alkalmazása során betartották az ágazat nehéz helyzetben lévő vállalkozásainak megmentésére és szerkezetátalakítására vonatkozó szabályokat. Ennek következtében a Bizottságnak továbbra sem oszlottak el a Szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításakor megfogalmazott kételyei, és le kell vonnia a következtetést, hogy a kérdéses támogatási rendszer összeegyeztethetetlen a közös piaccal.

(154)

A tengeri szállítási ágazatban a Bizottságnak ezt a támogatási intézkedést ugyancsak a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentésére és szerkezetátalakítására nyújtott állami támogatásokra alkalmazott szabályok szemszögéből kell vizsgálnia.

(155)

Az 1648/B.22. számú, 1994. január 13-i miniszteri rendelet életbelépése óta a hajózási ágazat nehéz helyzetben lévő vállalkozásainak megmentésével és szerkezetátalakításával kapcsolatos szabályokat az alábbi dokumentumok tartalmazzák:

a)

„A Közösségben lajstromozott hajók üzemeltetésével kapcsolatos pénzügyi és adójogi intézkedések” (47);

b)

A tengeri szállítás részére nyújtható állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás 1997-ből (48);

c)

A tengeri szállítás részére nyújtható állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás 2004-ből (49).

(156)

2006. május 10-i levelükben a görög hatóságok e tárgyban sem szolgáltattak olyan információt, amelynek alapján a Bizottság arra következtethetett volna, hogy a szóban forgó támogatási intézkedés alkalmazása során betartották az ágazat nehéz helyzetben lévő vállalkozásainak megmentésére és szerkezetátalakítására vonatkozó szabályokat. Ennek következtében a Bizottságnak továbbra sem oszlottak el a Szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításakor megfogalmazott kételyei, és le kell vonnia a következtetést, hogy a kérdéses támogatási rendszer összeegyeztethetetlen a közös piaccal.

d)    A Lesvos, Samos, Chios és Dodekanisos megyének nyújtott, szintén a harmadik eljárás megindításában szereplő támogatások esete

(157)

A Szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás-indítás keretében a Bizottság, mivel nem állt rendelkezésére elegendő információ, két feltételezett esetet vett tekintetbe:

a)

azt az esetet, amely szerint a 2041901. számú, 1989. május 16-i és a 2078809. számú, 1989. október 10-i miniszteri rendelet és ezek módosításai ugyanazon intézkedéscsomag részei, mint a (44)–(48) preambulumbekezdésben ismertetett rendeletek;

b)

azt az esetet, amely szerint ugyanezek a támogatások egy más alapokon álló rendszerbe illeszkednek.

(158)

2006. május 10-i levelükben a görög hatóságok azt állították, hogy a két 1989-es miniszteri rendelet előírta, hogy a vállalkozásoknak adósságuk átalakítása előtt és után is életképesnek kell lenniük. Ezt a magyarázatot a Bizottság nem tartja kielégítőnek, mivel a kérdés felülvizsgálatából kiderül, hogy egyik szóban forgó rendelet sem tartalmaz említést arra vonatkozóan, hogy a vállalkozásoknak adósságuk átalakítása előtt és után is életképesnek kell lenniük. Ebből következően a két rendeletben és ezek módosításaiban tervezett támogatások összeegyeztethetőségének elemzése során nemcsak a (157) preambulumbekezdésben említett két feltételezett esetből kell kiindulnia, hanem a második feltételezett esetben azt sem zárhatja ki, hogy nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak is adhattak támogatást.

(159)

A (157) preambulumbekezdésben megfogalmazott első feltételezett esettel kapcsolatban a Bizottság kénytelen megállapítani, hogy ha a két 1989-es miniszteri rendelet és ezek módosításai ugyanazon intézkedéscsomag részei, mint a (44)–(48) preambulumbekezdésben említett miniszteri rendeletek, akkor a (146)–(149) preambulumbekezdésben adott elemzés itt is érvényes, a görög hatóságok által 2006. május 10-i levelükben közölt magyarázatok nem képesek eloszlatni Szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításakor megfogalmazott kételyeket, és ezért le kell vonnia a következtetést, hogy a kérdéses támogatási rendszer összeegyeztethetetlen a belső piaccal.

(160)

A második feltételezett esettel kapcsolatban két feltételezést kell megvizsgálni: azt, amely szerint nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak nyújtottak támogatást, illetve azt, amely szerint életképes vállalkozásoknak nyújtottak támogatást.

(161)

Az első feltételezés esetében a (146)–(149) preambulumbekezdésben adott elemzés továbbra is érvényben marad, és a görög hatóságok által 2006. május 10-i levelükben közölt magyarázatok nem képesek eloszlatni a Szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításakor megfogalmazott kételyeket, úgyhogy a Bizottságnak le kell vonnia a következtetést, hogy a kérdéses támogatási rendszer összeegyeztethetetlen a belső piaccal.

(162)

A második feltételezés esetében a Bizottság ugyancsak megállapítja, hogy a görög hatóságok által 2006. május 10-i, 2011. március 15-i és 2011. március 29-i leveleikben közölt magyarázatok alapján nem állapítható meg, hogy a támogatott hitelekből létrejött forgóeszközöket mennyiben fordították a nemzeti regionális támogatásokra vonatkozó uniós jogszabályok szerinti támogatható beruházások finanszírozására (a 2041901. számú, 1989. május 16-i miniszteri rendelet életbelépésétől az alkalmazandó szabályok a Bizottság tagállamoknak címzett közleménye a 92. cikk (3) bekezdése a) és c) pontjának a regionális támogatásokra történő alkalmazásának módszeréről (50), majd pedig az 1998-as iránymutatás a nemzeti regionális támogatásokról (51)). A Bizottság kénytelen levonni a következtetést, hogy a kérdéses támogatási rendszer összeegyeztethetetlen a belső piaccal.

(163)

Végezetül pedig abban az esetben, ha a szóban forgó forgóeszközöket nem a nemzeti regionális támogatásokra vonatkozó uniós jogszabályok szerinti támogatható beruházások finanszírozására fordították, a Bizottságnak meg kell állapítania, hogy mennyiben nyilváníthatók összeegyeztethetőnek az ezeknek a forgóeszközöknek a létrehozására nyújtott – és ezért működési támogatásnak minősülő – támogatások a nemzeti regionális támogatásokra vonatkozó uniós jogszabályok alapján. Ebben az összefüggésben a Bizottság szeretné hangsúlyozni, hogy az érintett tagállamra hárul, hogy a Bizottsággal való együttműködési kötelezettségének teljesítése érdekében minden olyan adatot a rendelkezésére bocsásson, amely lehetővé teszi a kérdéses támogatások összeegyeztethetőségének ellenőrzését (52). Tekintettel arra, hogy a görög hatóságok által különböző leveleikben szolgáltatott tájékoztató jellegű adatok nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy betartották-e a nemzeti regionális támogatásokra vonatkozó uniós jogszabályokat, a Bizottság kénytelen levonni a következtetést, hogy a kérdéses támogatási rendszer összeegyeztethetetlen a belső piaccal.

(164)

A 2/82257/0025. számú, 2000. december 18-i rendelet alapján nyújtott kezességvállalás nem tekinthető nehéz helyzetben lévő vállalkozások szerkezetátalakítási eljárásának keretében alkalmazott eszköznek, mint amilyen a jelen határozatban említett többi rendeletben előírt kezességvállalás, mivel a miniszteri rendelet kategorikusan leszögezi, hogy a kezességvállalás csak életképes vállalkozásoknak nyújtható, és nem adósságátalakítás után életképessé váló vállalkozásoknak. Ennélfogva ezt a kezességvállalást a vele kapcsolatban alkalmazott állami támogatások szabályainak szemszögéből célszerű vizsgálni.

(165)

A 2/82257/0025. számú, 2000. december 18-i rendelet életbelépésétől 2005. december 31-ig (a támogatási intézkedés érvényességi idejének záró időpontjáig) a kezességvállalásokat a 2000. évi közlemény szabályozta.

(166)

A 2000. évi közlemény kimondja, hogy a Bizottságnak a kezességvállaláshoz kapcsolódó támogatás összeegyeztethetőségét a más támogatási formákra alkalmazott és az érintett tevékenységi ágazatokban hatályos jogszabályi keretekben és iránymutatásokban meghatározott szabályok alapján kell elbírálnia. Ezenkívül a kezességvállalás csak akkor fogadható el, ha lehívása szerződésileg olyan meghatározott feltételekhez kapcsolódik, amelyek akár a kedvezményezett vállalkozás kötelező csődbejelentését vagy egyéb hasonló eljárást is jelenthetik.

(167)

Jelen esetben a görög hatóságok nem szolgáltattak semmilyen információt a nyújtott kezességvállalások támogatási elemével kapcsolatban. Ennek következtében a Bizottságnak nem áll módjában értékelni – figyelemmel az ágazatonként alkalmazandó különböző szabályozásokra – és meghatározni, hogy az adott támogatási elem mennyiben vonhatta maga után a nehézségekkel nem küzdő vállalkozások egyes fajtáinál alkalmazott maximális támogatási intenzitások túllépését (a görög hatóságok egyébként szolgáltattak adatokat a különböző szabályozások betartásával kapcsolatban a harmadik eljárás megindítására adott válaszuk keretében).

(168)

Ilyen körülmények között a Bizottságnak nem áll módjában megállapítania a 2/82257/0025. számú, 2000. december 18-i miniszteri rendelet alapján kezességvállalás formájában nyújtott támogatások összeegyeztethetőségét.

VI.   KÖVETKEZTETÉS

(169)

A Bizottság megállapítja, hogy Görögország jogellenesen, a Szerződés 108. cikke (3) bekezdésének megsértésével vezette be a szóban forgó támogatásokat. A fentebb közölt elemzésből megállapítható, hogy a támogatások nem minősíthetők összeegyeztethetőnek a belső piaccal, tekintettel arra, hogy a görög hatóságok nem szolgáltattak olyan információkat, amelyekből megállapítható lenne, hogy betartották az ebben a határozatban tárgyalt különböző jogszabályi rendelkezéseket, és ennek alapján megállapítható, hogy továbbra sem oszlottak el azok a kételyek, amelyeket a Bizottság az egyes eljárások megindításakor megfogalmazott. Ezzel kapcsolatban a Bizottság emlékeztet arra, hogy az érintett tagállamra hárul, hogy a Bizottsággal való együttműködési kötelezettségének teljesítése érdekében minden olyan adatot a rendelkezésére bocsásson, amely lehetővé teszi a kérdéses támogatások összeegyeztethetőségének ellenőrzését.

(170)

Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (53) 14. cikkének (1) bekezdése szerint, amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére (jelen esetben mindazoktól, akik az elemzett miniszteri rendeletek kedvezményezettjei voltak). Görögországnak tehát meg kell tennie minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy visszatéríttesse a kedvezményezettekkel a nekik nyújtott összeegyeztethetetlen támogatást. A tagállamokat a jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatások visszafizettetésére felszólító bizottsági határozatok hatékony végrehajtásáról szóló bizottsági közlemény (54) 42. pontja szerint Görögországnak e határozat közzétételétől számított négy hónapos határidő áll rendelkezésére, hogy végrehajtsa a határozatot. A visszatérítendő támogatási összegek megnövelendők az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelet (55) alapján megállapított kamatokkal.

(171)

Ez a határozat közvetlenül alkalmazandó, különös tekintettel az ennek a támogatási intézkedésnek a keretében folyósított egyedi támogatások visszakövetelésére, azon speciális tervekhez rendelt támogatások kivételével, amelyek a folyósításuk idején megfeleltek a de minimis rendeletben vagy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 92. és 93. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról szóló, 1998. május 7-i 994/98/EK rendelet (56) 1. és 2. cikke értelmében alkalmazandó mentességi rendeletben, illetőleg a Bizottság által jóváhagyott támogatási intézkedésben meghatározott valamennyi feltételnek.

(172)

A 659/1999/EK rendelet 15. cikke ugyanakkor kimondja, hogy a Bizottság támogatás-visszatéríttetésre vonatkozó hatásköre tízéves jogvesztő határidőn belül érvényesíthető. A jogvesztő határidő azon a napon kezdődik, amikor a jogellenes támogatást a kedvezményezettnek egyedi támogatás formájában vagy támogatási program részét képező támogatás formájában nyújtják. A Bizottság vagy a Bizottság kérésére eljáró tagállam jogellenes támogatással kapcsolatos intézkedései megszakítják a jogvesztő határidőt. A jogvesztő határidő minden megszakítástól számítva újra indul.

(173)

Az itt tárgyalt ügyben a Bizottság az alábbi időpontokig visszamenően kérheti a támogatás visszatérítését:

a)

az első eljárás megindításában említett támogatások esetében: 1993. október 1., tekintettel arra, hogy a Bizottság első intézkedése 2003. május 27-ről kelteződik, valamint arra, hogy az 1993. szeptember 14-én elfogadott 69836/B1461. számú miniszteri rendeletet 1993. október 1-jén tették közzé a Görög Kormányközlönyben, és ezen időpontban lépett hatályba;

b)

a második eljárás megindításában említett támogatások esetében: 1994. április 22., tekintettel arra, hogy a Bizottság első intézkedése 2004. április 22-éről kelteződik;

c)

a harmadik eljárás megindításában említett támogatások esetében: 1994. november 12., tekintettel arra, hogy a Bizottság első intézkedése 2004. november 12-éről kelteződik.

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Azok az adósságátalakítás formájában nyújtott támogatási intézkedések, amelyeket Görögország jogellenesen, a Szerződés 108. cikke (3) bekezdésének megsértésével vezetett be Kastoria, Evvia, Florina, Kilkis, Rodopi, Evros, Xanthi és Dodekanisos megyében, valamint Lesvos, Samos és Chios szigetek megyéiben, nem egyeztethetők össze a belső piaccal.

2. cikk

Az 1. cikkben említett intézkedések valamelyikének alapján nyújtott egyedi támogatás nem minősül támogatásnak, ha megfelel valamelyik, a támogatás odaítélésének időpontjában hatályos 994/98/EK rendelet 2. cikke alapján hozott rendelet feltételeinek.

3. cikk

(1)   Görögországnak a kedvezményezettekkel vissza kell téríttetnie az 1. cikkben említett intézkedések alapján nyújtott összeegyeztethetetlen támogatást.

(2)   A visszatérítendő összegeknek tartalmazniuk kell a kamatokat, a támogatásnak a kedvezményezettek rendelkezésére bocsátásától a tényleges visszatérítés időpontjáig.

(3)   A kamatokat a 794/2004/EK rendelet V. fejezetével összhangban kamatos kamattal kell kiszámítani.

(4)   Görögország megszünteti az 1. cikkben említett intézkedések keretében nyújtott támogatás valamennyi függőben lévő kifizetését az e határozat közzétételétől számított hatállyal.

4. cikk

Az 1. cikkben említett intézkedések alapján nyújtott támogatások visszatérítése azonnali hatályú és tényleges.

Görögország gondoskodik arról, hogy e határozat végrehajtása a közzététel időpontjától számított négy hónapon belül megtörténjen.

5. cikk

(1)   E határozat közzétételétől számított két hónapon belül Görögország az alábbi információkat szolgáltatja a Bizottságnak:

a)

az 1. cikkben említett intézkedések alapján támogatásban részesült kedvezményezettek jegyzékét és az adott intézkedés alapján az egyes kedvezményezettek által igénybe vett teljes összeget;

b)

a de minimis szabály alá nem tartozó támogatásokban részesült egyes kedvezményezettek által visszatérítendő teljes összeget (tőke és kamat);

c)

az e határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott vagy tervezett intézkedések részletes leírását;

d)

olyan dokumentumokat, amelyek tanúsítják, hogy a kedvezményezettek számára előírták a támogatás visszafizetését.

(2)   Görögország folyamatosan tájékoztatja a Bizottságot az e határozat végrehajtása érdekében hozott nemzeti intézkedések eredményeiről, mindaddig, amíg az 1. cikkben említett támogatás visszatérítése meg nem valósul. A Bizottság egyszerű kérésére azonnal megad minden információt az e határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott vagy tervezett intézkedésekről. Emellett részletes információkkal szolgál a kedvezményezettek által már visszatérített támogatási összegekről és kamatokról.

6. cikk

E határozat címzettje a Görög Köztársaság.

Kelt Brüsszelben, 2011. október 19-én.

a Bizottság részéről

Dacian CIOLOȘ

a Bizottság tagja


(1)  HL C 52., 2005.3.2., 9. o. a C 23/04. sz. ügyről; HL C 176., 2005.7.16., 13. o. a C 20/05. sz. ügyről; HL C 63., 2006.3.16., 2. o. a C 50/05. sz. ügyről.

(2)  A 2035824/5887., 2045909/7431/0025., 2071670/11297. és 72742/B1723. számú rendeletekkel módosított 69836/B1461. számú miniszteri rendelet.

(3)  2009. december 1-jei hatállyal az EK-Szerződés 87. és 88. cikkét felváltotta az Európai Unió működéséről szóló szerződés ezeknek megfelelő 107. és 108. cikke, és az „Európai Közösség” elnevezést az „Európai Unió” elnevezés.

(4)  SG-Greffe (2004) D/202445 levél.

(5)  HL C 52., 2005.3.2., 9. o.

(6)  66336/B.1398. számú, 1993. szeptember 14-i miniszteri rendelet és módosításai.

(7)  SG-Greffe (2005) D/202557 levél.

(8)  HL C 176., 2005.7.16., 13. o.

(9)  1648/B.22/13.1.94. sz. együttes rendelet, 2003341/683/0025/17.2.94. sz. rendelet, 14237/B.664/1994.4.6. sz. rendelet, 2022973/3968/0025/18.5.94. sz. rendelet, 235/B.21/1995.1.4. sz. együttes rendelet, 44678/B.1145/1995.7.3. sz. együttes rendelet, 2043231/6673/0025/11.7.95. sz. rendelet, 14946/B.566/1996.4.30. sz. együttes rendelet, 2030175/4446/0025/1996.6.10. sz. rendelet, 44446/B.1613/1996.12.24. sz. együttes rendelet, 2087184/49/0025/1997.7.11. sz. rendelet, 11362/B.472/7.1997. sz. rendelet, 32576/B.1282/1997.10.9. sz. rendelet, 2016123/2133/0025/1998.3.6. sz. rendelet, 40412/B.1677/1997.12.9. sz. rendelet, 2090373/11216/0025/1.6.98. sz. rendelet, 42998/B.2026/1998.12.15. sz. rendelet, 44247/B.2108/1998.12.23. sz. rendelet, 19954/B.957/1999.6.7. sz. rendelet, 2/42929/0025/1999.10.7. sz. rendelet, 10123/B.507/1999.3.17. sz. rendelet, 2/21857/0025/1999.10.7. sz. rendelet, 6244/B.270/2000.2.18. sz. rendelet, 2/14774/0025/2000.5.31. sz. rendelet, 35913/B.2043/2000.10.24. sz. rendelet, 2/82257/0025/2000.12.18. sz. rendelet, 43407/B.2428/2000.12.19. sz. rendelet, 2/7555/0025/2001.5.25. sz. rendelet, 33951/B.1498/2001.10.10. sz. rendelet, 2/61352/0025/2001/2002.1.31. sz. rendelet, 42567/B.1770/2001.12.4. sz. rendelet, 75113/B.2455/2003.11.11. sz. rendelet, 2/64046/0025/2003/2004.1.28. sz. rendelet, 2041901/1989.5.16. sz. rendelet, 2078809/1989.10.10. sz. rendelet, 9034/B.289/2003.2.10. sz. rendelet, 80295/B.2631/2003.11.28. sz. rendelet, 37497/B.1232/2003.6.2. sz. rendelet.

(10)  SG-Greffe (2005) D/207656 levél.

(11)  HL C 63., 2006.3.16., 2. o.

(12)  Ehhez a Bank of Greece-ben nyitott számlához a kereskedelmi bankok hitelnyújtásaiból visszatartott összeg biztosította a forrást. A számla minden fedezet nélküli összege az államot terheli (a Bizottság információi szerint a számla egyenlege hosszú időn át negatív volt, és ezért az állam biztosított hozzá forrást). Az Elsőfokú Bíróság (ma: az Európai Unió Törvényszéke) a C 57/86. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 1987. június 7-én hozott ítéletében [EBHT 1988., 2855. o.] megállapította, hogy gazdálkodási és kifizetési kérdésekben a Bank of Greece közvetlen állami irányítás alatt áll.

(13)  A 43407/B.2428/2000.12.19. számú rendelet módosította, amelyet a 33951/B.1498/2001.10.10. számú rendelet módosított, ezt pedig a 75113/B.2455/2003.11.11. számú rendelet.

(14)  A 44247/B.2108/1998.12.23. számú rendelet módosította.

(15)  A 42567/B.1770/2001.12.4. számú rendelet módosította.

(16)  Ezt a 2/42929/0025/1999.10.7. számú rendelet módosította.

(17)  HL L 325., 2004.10.28., 4. o. Az 1860/2004/EK rendeletet 2008. január 1-jén hatályon kívül helyezte az 1535/2007/EK bizottsági rendelet.

(18)  HL L 10., 2001.1.13., 30. o.

(19)  HL L 91., 1990.4.6., 1. o.

(20)  HL L 142., 1997.6.2., 22. o.

(21)  HL L 160., 1999.6.26., 80. o.

(22)  HL L 128., 1975.5.19., 1. o.

(23)  Minden olyan támogatási intézkedés, amely a kereskedelem számára nyitott ágazatban (például a mezőgazdasági és az ipari ágazatban) működő vállalkozást előnyhöz juttat, illetve más tagállamok fogyasztói számára vonzerőt jelenthet (például a szállodaipari ágazatban), hatást gyakorol a kereskedelmi forgalomra. A mezőgazdasági ágazatban Görögország részesedése a közösségen belüli kereskedelemben a behozatalban 13,684 EUR volt, a kivitelben pedig 19,31 EUR.

(24)  Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján annak a puszta ténye, hogy egy rendes piaci körülmények között nem megszerezhető és a konkurens vállalkozásoknak nem biztosított előny folytán javul valamely vállalkozás versenypozíciója, elegendő a versenytorzító hatás fennállásának bizonyítására (a 730/79. sz., Philip Morris kontra Bizottság ügyben 1980. szeptember 17-én hozott ítélet [EBHT 1980., 2671. o., görög nyelvű különkiadás 1980/III., 13. o.].

(25)  Lásd a 17. lábjegyzetet.

(26)  HL L 337., 2007.12.21., 35. o.

(27)  HL L 379., 2006.12.28., 5. o.

(28)  A tengeri szállítási ágazatra nem alkalmazható a de minimis szabály, mert ki van zárva a de minimis támogatásokat szabályozó összes dokumentum hatálya alól az 1998/2006/EK rendelet kivételével, amely azonban nem alkalmazható a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokra.

(29)  HL C 213., 1992.8.19., 2. o.

(30)  A Szerződés későbbi 108. cikkének (3) bekezdése.

(31)  HL C 68., 1996.3.6., 9. o.

(32)  HL C 71., 2000.3.11., 14. o.

(33)  Lásd a 11. lábjegyzetet.

(34)  HL L 91., 1990.4.6., 1. o. A 866/90/EGK irányelvet hatályon kívül helyezte és felváltotta a 951/97/EK tanácsi rendelet (HL L 142., 1997.6.2., 22. o.).

(35)  HL L 163., 1990.6.29., 71. o.

(36)  HL L 79., 1994.3.23., 29. o.

(37)  HL C 283., 1997.9.19., 2. o.

(38)  HL C 288., 1999.10.9., 2. o.

(39)  HL C 307., 1993.11.13., 3. o.

(40)  HL C 368., 1994.12.23., 12. o.

(41)  HL C 244., 2004.10.1., 2. o.

(42)  Szigeti területek.

(43)  Vö. a 24. lábjegyzettel, C-730/79. sz. ügy, 11. és 12. pont.

(44)  HL L 380., 1990.12.31., 27. o.

(45)  HL L 202., 1998.7.18., 1. o.

(46)  HL C 317., 2003.12.30., 11. o. E keretszabály érvényességét először 2006-ban (HL C 260., 2006.10.28., 7. o.), majd pedig 2008-ban (HL C 173., 2008.7.8., 3. o.) hosszabbították meg.

(47)  SEC(1989) 921 végleges dokumentum, 1989. augusztus 3.

(48)  HL C 205., 1997.7.5., 5. o.

(49)  HL C 13., 2004.1.17., 3. o.

(50)  HL C 212., 1988.8.12., 2. o.

(51)  HL C 74., 1998.3.10., 9. o.

(52)  Az Elsőfokú Bíróság (ma: az Európai Unió Törvényszéke) T-171/02. sz., Regione autonoma della Sardegna kontra Bizottság ügyben 2005. június 15-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-2123. o.] 129. pontja.

(53)  HL L 83., 1999.3.27., 1. o.

(54)  HL C 272., 2007.11.15., 4. o.

(55)  HL L 140., 2004.4.30., 1. o.

(56)  HL L 142., 1998.5.14., 1. o.


Helyesbítések

14.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 153/38


Helyesbítés az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagok felső határértékeinek meghatározásáról szóló 1881/2006/EK rendeletnek az aflatoxinok tekintetében történő módosításáról szóló, 2010. február 26-i 165/2010/EU bizottsági rendelethez

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 50., 2010. február 27. )

A 12. oldalon, a melléklet 2.1.14. pontjában:

a következő szövegrész:

Capsicum spp (ezekből készült szárított gyümölcsök, egészben vagy őrölve, beleértve a chilipaprikát, a chilipaprikaport, a cayenne borsot és a paprikát is)”

helyesen:

Capsicum spp. (annak szárított termése, egészben vagy őrölve, beleértve a chilipaprikát, a chilipaprikaport, a Cayenne-borsot és a paprikát)”.