30.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/1

(1)

A nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményhez csatolt, a tűzfegyverek, tűzfegyverdarabok, alkotóelemeik és lőszereik tiltott gyártásáról és kereskedelméről szóló ENSZ-jegyzőkönyvnek az Európai Közösség nevében történő aláírásáról szóló, 2001. október 16-i 2001/748/EK tanácsi határozatnak (2) megfelelően a Bizottság 2002. január 16-án a Közösség nevében aláírta az említett jegyzőkönyvet (a továbbiakban: az ENSZ tűzfegyverekről szóló jegyzőkönyve).

(2)

Az ENSZ tűzfegyverekről szóló jegyzőkönyve – melynek célja a felek közötti együttműködés előmozdítása, megkönnyítése és megerősítése annak érdekében, hogy a tűzfegyverek, tűzfegyverdarabok, alkotóelemeik és lőszereik tiltott gyártását és kereskedelmét megelőzzék, az ellen küzdjenek és azt kiküszöböljék – 2005. július 3-án lépett hatályba.

(3)

A tűzfegyverek felkutatásának megkönnyítése, valamint a tűzfegyverek, tűzfegyverdarabok, alapvető alkotóelemeik és a lőszereik tiltott kereskedelme elleni hatékony küzdelem elősegítése érdekében – különösen a meglévő tájékoztatási csatornák jobb felhasználása révén – javítani kell a tagállamok közötti információcserét.

(4)

A személyes adatok feldolgozását a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (3), valamint a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) megállapított szabályoknak megfelelően kell végezni.

(5)

A Bizottság a robbanóanyagok, gyújtószerkezetek, bombakészítéshez használt felszerelések és tűzfegyverek nagyobb biztonságát célzó intézkedésekről szóló, 2005. július 18-i közleményében (5) bejelentette az UNFP 10. cikke végrehajtására vonatkozó szándékát azon intézkedések részeként, melyek szükségesek ahhoz, hogy az Unió megköthesse a jegyzőkönyvet.

(6)

Az ENSZ tűzfegyverekről szóló jegyzőkönyve előírja a felek számára, hogy a tűzfegyverek gyártásának, megjelölésének, behozatalának és kivitelének hatékony ellenőrzése céljából hozzanak létre közigazgatási eljárásokat vagy rendszereket, vagy azokat fejlesszék tovább.

(7)

Az ENSZ tűzfegyverekről szóló jegyzőkönyvének való megfeleléshez a tűzfegyverek, tűzfegyverdarabok, alapvető alkotóelemeik és lőszereik tiltott gyártását vagy kereskedelmét bűncselekményekké kell nyilvánítani, és a szabályozásnak lehetővé kell tennie az ily módon gyártott vagy értékesített cikkek elkobzását.

(8)

E rendelet hatálya nem terjed ki a kifejezetten katonai célú tűzfegyverekre, tűzfegyverdarabokra, alapvető alkotóelemeikre és lőszereikre. Az ENSZ tűzfegyverekről szóló jegyzőkönyve 10. cikkében előírt követelményeknek való megfelelést biztosító intézkedéseknek lehetővé kell tennie, hogy a polgári felhasználásra szánt tűzfegyverek esetében egyszerűsített eljárást alkalmazzanak. Következésképpen a több szállítmányra kiterjedő engedélyezés, a tranzitszabályok, és a törvényes célú ideiglenes kivitelek tekintetében bizonyos könnyítéseket kell biztosítani.

(9)

Ez a rendelet nem érinti sem az Európai Unió működéséről szóló szerződés 346. – a tagállamok alapvető biztonsági érdekeivel kapcsolatos – cikkét, sem a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló, 2009. május 6-i 2009/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (6), sem a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló, 1991. június 18-i 91/477/EGK tanácsi irányelvet (7). Az ENSZ tűzfegyverekről szóló jegyzőkönyve és következésképpen e rendeletet nem kell alkalmazni az államok közötti műveletekre, illetve az államok közötti átadásokra, ha a jegyzőkönyv alkalmazása hátrányosan befolyásolná a Részes Államok jogát arra, hogy lépéseket tegyenek a nemzetbiztonság érdekében az Egyesült Nemzetek Alapokmányában meghatározottak szerint.

(10)

A 91/477/EGK irányelv a polgári felhasználásra szánt tűzfegyverek Unión belüli átadásával foglalkozik, e rendelet pedig a fegyvereknek az Unió vámterületéről harmadik országokba vagy azokon keresztül való kivitelére vonatkozó intézkedésekre összpontosít.

(11)

A harmadik országból behozott tűzfegyverek, tűzfegyverdarabok, alapvető alkotóelemeik és a lőszereik az uniós jog és különösen a 91/477/EGK irányelv hatálya alá tartoznak.

(12)

Biztosítani kell a nyilvántartásra vonatkozó hatályos uniós szabályokkal való összhangot.

(13)

E rendelet helyes alkalmazása érdekében a tagállamok intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy az illetékes hatóságokat megfelelő hatáskörrel ruházzák fel.

(14)

Az e rendelet alapján engedélyköteles tűzfegyverek, tűzfegyverdarabok, alapvető alkotóelemeik és lőszereik listájának fenntartása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az e rendelet I. mellékletének a vám- és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (8) I. mellékletéhez, valamint a 91/477/EGK irányelv I. mellékletéhez történő hozzáigazítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(15)

Az Unió vámszabályokat fogadott el, melyeket a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (9) és az annak végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet (10) tartalmaz. Figyelembe kell venni a Közösségi Vámkódex (Modernizált Vámkódex) létrehozásáról szóló, 2008. április 23-i 450/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (11) is, melynek rendelkezései annak 188. cikke értelmében különböző fázisokban alkalmazandók. Ez a rendelet nem korlátozza a Közösségi Vámkódexen és annak végrehajtási rendelkezésein alapuló, vagy azokkal összhangban levő felhatalmazásokat.

(16)

A tagállamoknak szabályokat kell alkotniuk az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(17)

Ez a rendelet nem érinti a 428/2009/EK tanácsi rendelet (12) által létrehozott, a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó uniós szabályozást.

(18)

Ez a rendelet összhangban áll a katonai célú tűzfegyverekre, tűzfegyverdarabokra, alapvető alkotóelemeikre és lőszereikre, a biztonsági stratégiákra, a kézi- és könnyűfegyverek illegális kereskedelmére és a katonai technológia kivitelére vonatkozó, többek között a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló, 2008. december 8-i 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspontban (13) kifejtett egyéb vonatkozó rendelkezésekkel.

(19)

A Bizottságnak és a tagállamoknak értesíteniük kell egymást az e rendelet alapján hozott intézkedésekről, valamint az e rendelettel kapcsolatban rendelkezésükre álló egyéb lényeges információkról.

(20)

Ez a rendelet nem gátolja a tagállamokat a hivatalos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó alkotmányos szabályaik alkalmazásában, figyelembe véve az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (14),

a)

a 2913/92/EGK rendelet 161. cikke szerinti kiviteli eljárás;

b)

újrakivitel a 2913/92/EGK rendelet 182. cikke szerint, kivéve az ugyanezen rendelet 91. cikkében említett, külső árutovábbítási eljárás alatt szállított árukat, amennyiben a 182. cikk (2) bekezdésében említett újrakiviteli alakiságok nem teljesülnek;

a)

egy meghatározott exportőrnek megadott egyszeri engedély vagy jóváhagyás egy vagy több tűzfegyver, ezek darabjai, alapvető alkotóelemei és lőszerei egyetlen szállítmányban történő szállítására egy harmadik országban lévő, azonosított végső megrendelő vagy címzett részére, vagy;

b)

egy meghatározott exportőrnek adott többszöri engedély vagy jóváhagyás egy vagy több tűzfegyver, ezek darabjai, alapvető alkotóelemei és lőszerei több szállítmányban történő szállítására egy harmadik országban lévő, azonosított végső megrendelő vagy címzett részére, vagy;

c)

egy meghatározott exportőrnek adott globális engedély vagy jóváhagyás egy vagy több tűzfegyver, ezek darabjai, alapvető alkotóelemei és lőszerei több szállítmányban történő szállítására egy vagy több harmadik országban lévő, egy vagy több azonosított végső megrendelő vagy címzett részére;

a)

államok közötti műveletek, illetve államok közötti átadások;

b)

kifejezetten katonai célú tűzfegyverek, tűzfegyverdarabok, alapvető alkotóelemeik és lőszereik, valamint minden esetben a teljesen automata tűzfegyverek;

c)

a tagállami fegyveres erőknek, rendőrségeknek, vagy hatóságoknak szánt tűzfegyverek, tűzfegyverdarabok, alapvető alkotóelemeik és lőszereik;

d)

tűzfegyverek, tűzfegyverdarabok, alapvető alkotóelemeik és lőszereik kulturális és történelmi vonatkozásaival foglalkozó gyűjtők és testületek, melyeket az e rendelet céljaira ilyenként ismert el az a tagállam, melynek területén létrehozták őket, feltéve, hogy a felkutatási intézkedések biztosítottak;

e)

hatástalanított tűzfegyverek;

f)

a nemzeti jogszabályokban meghatárzotott muzeális tűzfegyverek és ezek másolatai, feltéve, hogy az 1899 után gyártott tűzfegyverek nem tartoznak a muzeális tűzfegyverek közé.

a)

a behozatali harmadik ország engedélyezte a szóban forgó behozatalt, és

b)

a tranzittal érintett harmadik országok, ha van ilyen, írásban – és legkésőbb a szállítás megkezdése előtt – nyilatkoztak arról, hogy nem ellenzik a tranzitot. Ez a rendelkezés nem alkalmazandó:

a)

a kiállítás napját és az érvényességi időt;

b)

a kiállítás helyét;

c)

a kiviteli országot;

d)

a behozatali országot;

e)

a harmadik tranzitországot vagy harmadik tranzitországokat, ha vannak;

f)

a címzettet;

g)

a végső megrendelőt, amennyiben ismert a szállítás idején;

h)

a tűzfegyverek, tűzfegyverdarabok, alapvető alkotóelemeik és lőszereik azonosítását lehetővé tevő adatokat, valamint azok mennyiségét, ideértve a tűzfegyvereken használt jelzést, legkésőbb a szállítást megelőzően.

a)

Nem szükséges kiviteli engedély

b)

Ha a vadászok és sportlövők a lakóhelyük szerinti tagállamtól eltérő tagállamon keresztül hagyják el az Unió vámterületét, az illetékes hatóságoknak be kell mutatniuk a 91/477/EGK irányelv 1. és 12. cikke szerinti európai tűzfegyvertartási engedélyüket. Repülőgéppel történő utazás esetén az európai tűzfegyvertartási engedélyt akkor kell bemutatni az illetékes hatóságoknak, amikor az érintett cikkeket az Unió vámterületének elhagyása céljából a légitársaság számára átadják.

Ha a vadászok és sportlövők a tartózkodási helyük szerinti tagállamon keresztül hagyják el az Unió vámterületét, az európai tűzfegyvertartási engedély helyett választásuk szerint az e célra a nevezett tagállam illetékes hatóságai által érvényesnek tekintett más dokumentumot is bemutathatnak.

c)

A tagállami illetékes hatóságok 10 napot meg nem haladó időszakra felfüggesztik a kivitellel kapcsolatos eljárást, vagy – szükség esetén – más módon is megakadályozhatják, hogy a tűzfegyverek, tűzfegyverdarabok, alapvető alkotóelemeik vagy lőszereik az adott tagállam területén keresztül elhagyják az Unió vámterületét, amennyiben alapos okuk van feltételezni, hogy a vadászok és sportlövők által hivatkozott indokaik nem állnak összhangban a 10. cikkben előírt vonatkozó szempontokkal és kötelezettségekkel. Kivételes körülmények között és megfelelően indokolt okokból az e pontban említett időtartam 30 napra meghosszabbítható.

a)

tűzfegyverek újrakivitelére, ha az szakvéleményezés vagy eladással nem összekötött kiállítás céljából alkalmazott ideiglenes behozatal, illetve javítás céljából alkalmazott aktív feldolgozási vámeljárás után történik, amennyiben a tűzfegyverek az Unió vámterületén kívül letelepedett személy tulajdonában maradnak, és újrakivitelük ugyanezen személy számára történik;

b)

tűzfegyverek, tűzfegyverdarabok, alapvető alkotóelemeik és lőszereik újrakivitelére, ha azokat átmeneti megőrzésben tartják attól kezdve, hogy beléptek az Unió vámterületére, addig, amíg azt elhagyják;

c)

tűzfegyverek ideiglenes kivitelére, ha annak célja szakvéleményezés, javítás vagy eladással nem összekötött kiállítás, amennyiben az exportőr igazolja, hogy törvényesen birtokolja ezeket a tűzfegyvereket és azokat a passzív feldolgozási eljárás vagy az ideiglenes kiviteli vámeljárás szerint viszi ki.

a)

a vonatkozó nemzetközi kivitel-ellenőrzési megállapodások és a vonatkozó nemzetközi szerződések szerződő feleként fennálló kötelezettségeiket és vállalásaikat;

b)

a nemzeti kül- és biztonságpolitikai szempontokat, ideértve azokat is, melyekre a 2008/944/KKBP közös álláspont kiterjed;

c)

a tervezett meghatározott célra történő felhasználással, a címzettel, az azonosított végső megrendelővel és az eltérítés kockázatával kapcsolatos szempontokat.

a)

megtagadják a kiviteli engedély megadását, ha a kérelmező szerepel bármely bűnügyi nyilvántartásban az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, a 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (15) 2. cikke (2) bekezdésében felsorolt bűncselekmények elkövetése vagy bármely egyéb olyan cselekmény miatt, amely legalább négy évig terjedő szabadságvesztéssel vagy annál súlyosabb büntetéssel sújtható;

b)

megsemmisítik, felfüggesztik, módosítják vagy visszavonják a kiviteli engedélyt, ha nem álltak vagy már nem állnak fenn a kiállítás feltételei.

a)

a tűzfegyverekkel, tűzfegyverdarabokkal, alapvető alkotóelemeikkel és lőszereikkel kapcsolatos bármely rendeléssel vagy művelettel kapcsolatos információgyűjtésre; valamint

b)

arra, hogy meggyőződhessenek a kivitel ellenőrzési intézkedések megfelelő alkalmazásáról, ami kiterjedhet különösen a kiviteli ügyletben érdekelt személyek ingatlanaira történő belépési jogosultságra.

a)

az engedély megadásakor valamely vonatkozó információt nem vettek figyelembe; vagy

b)

az engedély megadása óta a körülmények jelentős mértékben megváltoztak.

a)

azon exportőrök adatai, akiknek a kérelmét visszautasították, vagy akikre a tagállamok 11. cikk alapján hozott határozata vonatkozik;

b)

a címzettekre vagy a gyanús tevékenységben részt vevő egyéb szereplőkre, és amennyiben rendelkezésre áll, a használt útvonalakra vonatkozó adatok.

30.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/16

(1)

A Bizottság a Tanács és az Európai Parlament számára a 648/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) értelmében készített 2007. május 4-i jelentésében értékelte a foszfátok mosó- és tisztítószerekben történő felhasználását. További elemzést követően megállapítást nyert, hogy a foszfátok fogyasztói mosószerekben és az automata mosogatógépekhez való fogyasztói mosogatószerekben való felhasználását korlátozni kell annak érdekében, hogy a mosó- és tisztítószerek foszfáttartalma kisebb mértékben járuljon hozzá az eutrofizációs kockázatokhoz, és hogy a szennyvíztisztító telepek számára kisebb költséggel járjon a foszfátok eltávolítása. Az említett költségmegtakarítás meghaladja azokat a költségeket, amelyek ahhoz lennének szükségesek, hogy a fogyasztói mosószerek összetételét foszfátokat helyettesítő anyagokkal tervezzék újra.

(2)

A foszfátalapú fogyasztói mosószereket helyettesítő hatékony alternatív mosószerekhez kis mennyiségű más foszforvegyületek – mégpedig foszfonátok – is szükségesek, amelyek, ha növekvő mennyiségben használják őket, káros hatással lehetnek a környezetre. Míg fontos a foszfátoknál és más foszforvegyületeknél jobb környezetvédelmi tulajdonságokkal rendelkező alternatív anyagok használatának ösztönzése a fogyasztói mosószerek és az automata mosogatógépekhez való fogyasztói mosogatószerek gyártása terén, ezen alternatív anyagok – normál felhasználási feltételek mellett – nem jelenthetnek kockázatot, vagy alacsonyabb kockázatot kell jelenteniük az emberek és a környezet számára. Ezért adott esetben a REACH-rendszert (4) kell alkalmazni ezen anyagok értékelésére.

(3)

A foszfátok és más foszforvegyületek közötti kölcsönhatás miatt a foszfátok fogyasztói mosószerekben és automata mosogatógépekhez való fogyasztói mosogatószerekben történő használatát érintő korlátozások hatályát és szintjét körültekintően kell meghatározni. A korlátozást nemcsak a foszfátokra, hanem valamennyi foszforvegyületre ki kell terjeszteni annak érdekében, hogy a korlátozás tárgyát képező foszfátokat ne lehessen egyszerűen más foszforvegyületekkel helyettesíteni. A foszfortartalomra vonatkozó határértéknek elég alacsonynak kell lennie ahhoz, hogy a foszfátalapú fogyasztói mosószerkészítmények értékesítését hatékonyan megakadályozza, de elég magasnak ahhoz, hogy az alternatív készítményekhez szükséges minimális foszfonátmennyiséget engedélyezze.

(4)

A foszfátok és más foszforvegyületek fogyasztói mosószerekben és automata mosogatógépekhez való fogyasztói mosogatószerekben történő használatára vonatkozó korlátozásoknak uniós szinten az ipari és közületi mosó- és tisztítószerekre való kiterjesztése még nem időszerű, mivel még nem áll rendelkezésre az ilyen mosó- és tisztítószerekben a foszfátok helyettesítésére alkalmas, technikailag és gazdaságilag megvalósítható alternatíva. Ami az automata mosogatógépekhez való fogyasztói mosogatószereket illeti, valószínű, hogy már a közeljövőben széles körben hozzáférhetővé válnak alternatív szerek. Ezért helyénvaló korlátozásokat szabni a foszfátok e mosogatószerekben való használatát illetően. E korlátozásnak egy olyan jövőbeli időponttól kell hatályba lépnie, amikorra várható, hogy a foszfátok alternatívái széles körben hozzáférhetővé válnak, így ösztönözve új termékek fejlesztését. Helyénvaló ezenkívül pontosan meghatározni a foszfortartalom maximális megengedhető mértékét, adatokra – többek között az automata mosogatógépekhez való fogyasztói mosogatószerek foszfortartalmára vonatkozó meglévő nemzeti korlátozásokra – alapozva. Ugyanakkor szükséges azt is előírni, hogy a Bizottság – még mielőtt a korlátozás Unió-szerte hatályba lép – végezzen átfogó értékelést a határértékekre vonatkozóan a legfrissebb rendelkezésre álló adatok alapján, és indokolt esetben tegyen jogalkotási javaslatot. Az értékelésnek foglalkoznia kell a VIa. mellékletben meghatározott határérték feletti és alatti foszfortartalmú, automata mosogatógépekhez való fogyasztói mosogatószereknek és azok alternatíváinak a környezetre, az iparra és a fogyasztókra gyakorolt hatásaival, figyelembe véve a költségüket, a hozzáférhetőségüket, a tisztítási hatékonyságukat és a szennyvíztisztításra gyakorolt hatásukat is.

(5)

E rendelet egyik célja a környezet védelme a fogyasztók által használt mosó- és tisztítószerekben lévő foszfor okozta eutrofizáció csökkentése révén. Ezért nem lenne helyénvaló arra kényszeríteni azokat a tagállamokat, amelyek már bevezettek az automata mosogatógépekhez való fogyasztói mosogatószerek foszfortartalmára vonatkozó korlátozásokat, hogy az uniós korlátozások hatálybalépése előtt átalakítsák e korlátozásokat. Kívánatos továbbá, hogy a tagállamok engedélyt kapjanak az e rendeletben meghatározott korlátozások lehető leghamarabbi bevezetésére.

(6)

A 648/2004/EK rendeletnek a megfelelő ISO-kódra való utalás helyett az olvashatóság érdekében tartalmaznia kell a „tisztítás” fogalommeghatározását, valamint bele kell illeszteni a „fogyasztói mosószer” és az „automata mosogatógépekhez való fogyasztói mosogatószer” fogalommeghatározását is. Ezenkívül helyénvaló a „forgalomba hozatal” fogalommeghatározásának egyértelművé tétele, és a „forgalmazás” fogalommeghatározásának beillesztése.

(7)

Annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül pontos információkat tudjanak szolgáltatni, helyénvaló modernizálni az illetékes hatóságok és a jóváhagyott laboratóriumok jegyzéke Bizottság általi közzétételének módját.

(8)

Annak érdekében, hogy a 648/2004/EK rendeletet a tudományos és technikai haladáshoz igazítsák, az oldószeralapú mosó- és tisztítószerekre vonatkozó előírásokat vezessenek be és az illatanyagokban levő, allergiát okozó anyagokra vonatkozó, kockázaton alapuló egyedi koncentrációhatárokat állapítsanak meg, a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a rendelet mellékletei e célkitűzések teljesítéséhez szükséges módosításaira vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(9)

A tagállamoknak szabályokat kell megállapítaniuk a 648/2004/EK rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozóan, és gondoskodniuk kell azok végrehajtásáról. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(10)

Helyénvaló lehetővé tenni az e rendeletben megállapított korlátozások késleltetett alkalmazását, hogy a gazdasági szereplők, főként a kis- és középvállalkozások foszfátalapú fogyasztói mosószereik és automata mosogatógépekbe való fogyasztói mosogatószereik összetételének alternatív anyagokkal való újratervezését a szokásos újratervezési ciklusukban tudják elvégezni, ezek költségeinek minimalizálása érdekében.

(11)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a fogyasztói mosó- és tisztítószerekből származó foszfátok eutrofizációs kockázatokhoz való hozzájárulásának csökkentését, a szennyvíztisztító telepeken a foszfor eltávolítása költségeinek csökkentését, valamint a fogyasztói mosószerek és az automata mosogatógépekhez való fogyasztói mosogatószerek belső piaca zavartalan működésének biztosítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, mert a különböző technikai előírásokat tartalmazó nemzeti intézkedések nem tudják biztosítani a nemzeti határokon átlépő víz minőségének átfogó javítását, és ezért azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(12)

Ezért a 648/2004/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

1.

Az 1. cikk (2) bekezdése harmadik és negyedik francia bekezdésének helyébe a következő szöveg lép, és a szöveg egy ötödik francia bekezdéssel egészül ki:

2.

A 2. cikk a következőképpen módosul:

3.

A következő cikk kerül beillesztésre:

„4a. cikk

A foszfátok és más foszforvegyületek koncentrációjának korlátozása

A VIa. mellékletben felsorolt mosó- és tisztítószerek, amelyek nem felelnek meg az említett mellékletben a foszfátok és más foszforvegyületek koncentrációjára vonatkozóan meghatározott korlátozásnak, az abban előírt időpontoktól nem hozhatók forgalomba.”

4.

A 8. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A Bizottság közzéteszi az (1) bekezdésben említett illetékes hatóságok és a (2) bekezdésben említett jóváhagyott laboratóriumok jegyzékét.”

5.

A 11. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   Ezenfelül a fogyasztói mosószerek és automata mosogatógépekhez való fogyasztói mosogatószerek csomagolásán fel kell tüntetni a VII. melléklet B. részében meghatározott információt.”

6.

A 12. cikk (3) bekezdését el kell hagyni.

7.

A 13. és 14. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„13. cikk

A mellékletek kiigazítása

(1)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 13a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az I–IV., VII. és VIII. mellékletnek a tudományos és műszaki fejlődéshez való hozzáigazítása érdekében szükséges módosításokra vonatkozóan. A Bizottság, ahol lehetséges, európai szabványokat használ.

(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 13a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el e rendelet mellékleteinek az oldószeralapú mosó- és tisztítószerek tekintetében történő módosításaira vonatkozóan.

(3)   Azokban az esetekben, amikor a fogyasztók biztonságával foglalkozó tudományos bizottság az allergiát okozó illatanyag-összetevőkre vonatkozóan kockázaton alapuló egyedi koncentrációs határértékeket állapít meg, a Bizottság a 13a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el a VII. melléklet A. szakaszában előírt 0,01 %-os határérték ennek megfelelően történő kiigazítására.

13a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)   A 13. cikkben említett felhatalmazás ötéves időtartamra szól 2012. április 19-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb 2016. július 19-ig jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik további ötéves időtartamokra.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 13. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)   A 13. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve, ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

14. cikk

A szabad mozgásról szóló záradék

(1)   A tagállamok az e rendeletben tárgyalt szempontok alapján nem tiltják, korlátozzák vagy akadályozzák azon mosó- és tisztítószerek és/vagy mosó- és tisztítószerekben használandó felületaktív anyagok forgalmazását, amelyek megfelelnek e rendelet előírásainak.

(2)   A tagállamok fenntarthatnak vagy elfogadhatnak nemzeti szabályokat azon mosó- és tisztítószerekben található foszfátok és más foszforvegyületek koncentrációjának korlátozására vonatkozóan, amelyekre a VIa. melléklet nem állapít meg koncentrációra vonatkozó korlátozásokat, különösen amennyiben azt a közegészség vagy a környezet védelme indokolja, valamint technikailag és gazdaságilag megvalósítható alternatív anyagok állnak rendelkezésre.

(3)   A tagállamok fenntarthatnak 2012. március 19-én már hatályban lévő nemzeti szabályokat azon mosó- és tisztítószerekben található foszfátok és más foszforvegyületek koncentrációjának korlátozására vonatkozóan, amelyekre a VIa. melléklet nem állapít meg koncentrációra vonatkozó korlátozásokat. E meglévő nemzeti intézkedésekről 2012. szeptember 30-ig jelentést kell tenni a Bizottság számára, és ezen intézkedések addig az időpontig maradhatnak hatályban, amíg a VIa. mellékletben meghatározott korlátozások hatályba nem lépnek.

(4)   A tagállamok 2012. március 19-től2016. december 31-ig fogadhatnak el nemzeti szabályokat a foszfátok és más foszforvegyületek koncentrációjára vonatkozóan a VIa. melléklet 2. pontjában meghatározott korlátozás végrehajtására, amennyiben az különösen a közegészség vagy a környezet védelme miatt indokolt, valamint technikailag és gazdaságilag megvalósítható alternatív anyagok állnak rendelkezésre. A tagállamok a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (5) megfelelően értesítik a Bizottságot ezen intézkedésekről.

(5)   A Bizottság közzéteszi a (3) és (4) bekezdésben említett nemzeti intézkedések jegyzékét.

8.

A 15. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Amennyiben egy tagállam joggal feltételezi, hogy egy meghatározott mosó- és tisztítószer, bár megfelel e rendelet előírásainak, kockázatot jelent az emberek vagy állatok biztonságára vagy egészségére vagy a környezetre nézve, a kockázat jellegével arányos, megfelelő átmeneti intézkedéseket hozhat annak biztosítására, hogy a fenti mosó- és tisztítószer ne jelenthessen kockázatot a továbbiakban, ésszerű időtartamon belül kivonják a piacról vagy visszahívják, vagy egyéb módon korlátozzák hozzáférhetőségét.

A tagállamnak erről haladéktalanul tájékoztatnia kell a többi tagállamot és a Bizottságot, megadva döntésének okait.”

9.

A 16. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„16. cikk

Jelentés

(1)   A Bizottság 2014. december 31-ig átfogó elemzésen alapuló értékelést végez a tagállamoktól származó, a területükön forgalomba hozott automata mosogatógépekhez való fogyasztói mosogatószerek foszforkoncentrációjára vonatkozó információkat figyelembe véve, és bármely rendelkezésére álló, a foszfáttartalmú vagy alternatív készítményekben alkalmazott anyagokra vonatkozó meglévő vagy új tudományos információra tekintettel arra vonatkozóan, hogy módosítani kell-e a VIa. melléklet 2. pontjában meghatározott korlátozásokat. Ezen értékelés részét kell képeznie a VIa. mellékletben meghatározott határérték feletti és alatti foszfortartalmú, automata mosogatógépekhez való fogyasztói mosogatószerek környezetre, iparra és fogyasztókra gyakorolt hatásaira vonatkozó elemzésnek, figyelembe véve többek között a költségek, az elérhetőség, a tisztítási hatékonyság és a szennyvíztisztításra gyakorolt hatás kérdéseit. A Bizottság benyújtja ezt az átfogó értékelést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(2)   Mindemellett, ha a Bizottság az (1) bekezdésben említett átfogó értékelés alapján úgy véli, hogy az automata mosogatógépekhez való fogyasztói mosogatószerekben használt foszfátok és más foszforvegyületek korlátozása felülvizsgálatra szorul, 2015. július 1-jéig megfelelő jogalkotási javaslatot terjeszt be. A javaslatnak arra kell irányulnia, hogy minimalizálják a fogyasztói automata mosogatógéphez való minden fogyasztói mosogatószer által a tágabb környezetre gyakorolt negatív hatást, figyelembe véve ugyanakkor az átfogó értékelésben megállapított gazdasági költségeket. Amennyiben az Európai Parlament és a Tanács e javaslat alapján 2016. december 31-ig másképp nem dönt, a VIa. melléklet 2. pontjában meghatározott határérték lesz az automata mosogatógépekhez való fogyasztói mosogatószerek foszforkoncentrációjának határértéke az említett pontban meghatározott időponttól.”

10.

A 18. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„18. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és megteszik a szükséges intézkedéseket azok végrehajtásának biztosítására. Ezek közé olyan megfelelő intézkedések is tartozhatnak, amelyek lehetővé teszik a tagállamok illetékes hatóságai számára, hogy az e rendeletnek meg nem felelő mosó- és tisztítószerek vagy felületaktív anyagok forgalmazását megakadályozzák. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot az említett rendelkezésekről és az azokat érintő bármely későbbi módosításról.

Az említett szabályok közé olyan intézkedéseknek kell tartozniuk, amelyek lehetővé teszik a tagállamok illetékes hatóságai számára, hogy az e rendeletnek meg nem felelő mosó- és tisztítószerek szállítmányait visszatartsák.”

11.

A 648/2004/EK rendelet az e rendelethez csatolt melléklet szövegével, mint VIa. melléklettel egészül ki.

12.

A VII. melléklet a következőképpen módosul:

30.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/22

(1)

A belső piac megfelelő működéséhez meg kell teremteni az elektronikus eurofizetések integrált piacát, amelyen a belföldi és a határon átnyúló fizetési művelet nincs megkülönböztetve. Ennek érdekében az egységes eurofizetési övezet (a továbbiakban „SEPA”) projekt célja, hogy közös uniós szintű pénzforgalmi szolgáltatásokat kidolgozva felváltsa a jelenlegi nemzeti pénzforgalmi szolgáltatásokat. A nyílt, közös pénzforgalmi szabványok, szabályok és gyakorlatok bevezetése, és az integrált pénzforgalmi adatfeldolgozás révén a SEPA várhatóan biztonságos, versenyképes árú, felhasználó-barát és megbízható eurofizetési szolgáltatásokat fog nyújtani az uniós polgároknak és vállalkozásoknak. Ez a SEPA-fizetésekre azonos alapfeltételek mellett és azonos jogokkal és kötelezettségekkel összhangban a nemzeti határon belül és kívül egyaránt alkalmazandó az Unión belüli tartózkodási helytől függetlenül. A SEPA-t oly módon kell kiteljesíteni, hogy megkönnyítse az új piaci szereplők szempontjából a hozzáférést és az új termékek kifejlesztését, kedvező feltételeket teremtsen a pénzforgalmi szolgáltatások fokozott versenyéhez, valamint a fizetési műveletekkel kapcsolatos újítások akadálytalan fejlesztéséhez és gyors, uniós szintű bevezetéséhez. Következésképpen a javuló méretgazdaságosságnak, a fokozott működési hatékonyságnak és az erősödő versenynek árleszorító nyomáshoz kell vezetnie a legjobb megoldásokon alapuló, euróban teljesülő elektronikus pénzforgalmi szolgáltatások terén. Ennek hatása különösen azokban a tagállamokban lehet erős, ahol a pénzforgalmi szolgáltatások viszonylag költségesek más tagállamokkal összehasonlítva. A pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőknek (a továbbiakban: PIV-k) általában és különösen a fogyasztóknak így nem szabadna általános áremeléssel szembesülniük a SEPA-ra való átállás okán. Sőt, fogyasztónak minősülő PIV-k esetében inkább azon elv alkalmazását kell ösztönözni, amely szerint a díjak nem emelkedhetnek. A Bizottság továbbra is nyomon követi az árak alakulását a pénzforgalmi ágazatban, és felkérést kap arra, hogy erről évente elemzést készítsen.

(2)

A SEPA sikere gazdasági és politikai szempontból is igen fontos. A SEPA teljesen összhangban áll az Európa 2020 stratégiával, amelynek célja egy olyan intelligensebb gazdaság létrehozása, amelyben a siker az innovációnak és a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb felhasználásának köszönhető. Az Európai Parlament 2009. március 12-i (4) és 2010. március 10-i (5), a SEPA végrehajtásáról szóló állásfoglalásai, valamint a Tanács 2009. december 2-án elfogadott következtetései egyaránt kiemelték a SEPA-ra való gyors átállás fontosságát.

(3)

A belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló, 2007. november 13-i 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) modern jogalapot teremtett a belső pénzforgalmi piac létrehozásához, amelynek a SEPA alapvető eleme.

(4)

A Közösségben történő határon átnyúló fizetésekről és a 2560/2001/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. szeptember 16-i 924/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) szintén rendelkezik több, a SEPA sikerét elősegítő intézkedésről, például az egyenlő díjak elvének a határon átnyúló beszedésekre való kiterjesztéséről és a beszedések elérhetőségének biztosításáról.

(5)

Az európai bankszektornak a SEPA-kezdeményezés révén tett önszabályozási kísérletei nem voltak elégségesek az uniós szintű átutalási és beszedési modellekre való átállás összehangolt, kínálati és keresleti oldalon történő előre viteléhez. Különösen a fogyasztók és más felhasználók érdekeit nem vették megfelelő mértékben és átlátható módon figyelembe. Valamennyi érdekelt felet meg kell hallgatni. Továbbá az önszabályozási folyamat nem a megfelelő irányítási mechanizmusok keretében zajlott, ami részben magyarázatot adhat a keresleti oldal lanyha érdeklődésére. Míg a SEPA Tanács közelmúltbeli létrehozása jelentős javulást jelent a SEPA-projekt irányítása terén, az irányítás – alapvetően és hivatalosan – továbbra is nagymértékben az Európai Pénzforgalmi Tanács (EPC) kezében marad. A Bizottságnak ezért 2012 végéig felül kell vizsgálnia a SEPA egészének irányítási rendszerét, és szükség esetén javaslatot kell benyújtania. E felülvizsgálat során többek között az EPC összetételét, az EPC és egy átfogó irányítási struktúra – például a SEPA-Tanács – közötti kölcsönhatást, illetve ezen átfogó struktúra szerepét kell megvizsgálnia.

(6)

Az integrált pénzforgalmi piac előnyei csak az uniós szintű átutalásokra és beszedésekre történő gyors és átfogó átállás révén aknázhatók ki teljeskörűen, és így elkerülhetők a „hagyományos” és a SEPA-termékek párhuzamos használatával járó magas költségek. Ezért szabályokat kell megállapítani lefedve az Unión belül az összes euróban denominált átutalási és beszedési művelet teljesítését. Ugyanakkor ebben a szakaszban nem kell foglalkozni a kártyás műveletekkel, mivel az uniós kártyás fizetésekre vonatkozó közös szabványok még csak most készülnek. A készpénzátutalást, a belső feldolgozású fizetési műveleteket, a nagy értékű fizetési műveletet, a fizetési szolgáltatók (a továbbiakban: PSZ-ek) közötti saját számlás fizetési műveleteket és a mobiltelefonos vagy bármilyen egyéb távközlési eszközzel vagy digitális vagy IT-készülékkel végrehajtott fizetési műveletet szintén célszerű kivenni a hatály alól, mivel ezek a pénzforgalmi szolgáltatások nem hasonlíthatók össze az átutalásokkal vagy a beszedésekkel. Amennyiben a fizetési művelet kezdeményezéséhez az értékesítés helyén fizetési kártyát vagy – akár az értékesítés helyén, akár távolból – egyéb készüléket, például mobiltelefont vesznek igénybe, és ez közvetlenül a jelenlegi nemzeti alap bankszámlaszámmal (BBAN) vagy nemzetközi bankszámlaszámmal (IBAN) azonosított fizetési számlára, illetve számláról történő átutalást vagy beszedést eredményez, akkor azonban e fizetési műveletekről rendelkezni kell. Ezenkívül tekintettel a nagy értékű fizetési rendszereken keresztül feldolgozott fizetési műveletek sajátos jellemzőire – nevezetesen magas prioritásukra, sürgősségükre és elsősorban a magas összegükre –, nem célszerű, hogy az ilyen jellegű kifizetések e rendelet hatálya alá tartozzanak. E kizárást nem szabad kiterjeszteni a beszedésekre, hacsak a fizető fél kifejezetten nem kérte, hogy a kifizetést egy nagy értékű fizetési rendszeren keresztül továbbítsák.

(7)

Jelenleg több olyan pénzforgalmi szolgáltatás is létezik – főként az internetes fizetési művelet megkönnyítésére –, amely szintén használ IBAN-t és az üzleti azonosító kódot (BIC), továbbá átutaláson vagy beszedésen alapul, de emellett más tulajdonságokkal is rendelkezik. Ezek a szolgáltatások előreláthatóan a jelenlegi nemzeti határon átnyúlva fognak működni, és kielégíthetik a fogyasztók innovatív, biztonságos és olcsó pénzforgalmi szolgáltatások iránti igényét. Annak érdekében, hogy az ilyen szolgáltatások ne szoruljanak ki a piacról, célszerű, hogy az átutalásokra és beszedésekre vonatkozó, e rendeletben megállapított határidők szabályozása csak e műveletek alapjául szolgáló átutalásra vagy beszedésre vonatkozzon.

(8)

Az Unióban lebonyolított fizetési műveletek túlnyomó többségében egy adott fizetési számla már IBAN alapján – BIC megadása nélkül is – beazonosítható. Ezt felismerve, már több tagállam bankjai hoztak létre nyilvántartást, adatbázist vagy egyéb technikai eszközt az egyedi IBAN-okhoz tartozó BIC beazonosítása céljából. BIC-re csak az esetek elenyészően kis számában van szükség. Indokolatlannak és rendkívül megterhelőnek tűnik az Unió egészében valamennyi fizető felet és kedvezményezettet kötelezni arra, hogy IBAN mellett mindig adjon meg BIC-et azon – csekély számú – alkalmakkor, amikor erre ma még szükség van. A PSZ-ek és a többi fél számára jóval egyszerűbb megközelítés lenne azon esetek megoldása és kiküszöbölése, amikor a fizetési számlát nem lehet egy adott IBAN-nal egyértelműen beazonosítani. Ezért ki kell dolgozni az ahhoz szükséges technikai eszközöket, hogy valamennyi felhasználó pusztán az IBAN segítségével egyértelműen azonosítani tudjon egy fizetési számlát.

(9)

Ahhoz, hogy egy átutalás teljesíthető legyen, a kedvezményezett fizetési számlájának elérhetőnek kell lennie. Az átutalási és beszedési szolgáltatások uniós szintű sikeres elterjedése érdekében ezért célszerű az elérhetőségi kötelezettséget az egész Unióban előírni. Az átláthatóság növelése céljából ezt a kötelezettséget indokolt egyetlen jogszabályban összevonni a 924/2009/EK rendeletben foglalt, beszedési műveletekkel kapcsolatos elérhetőségi kötelezettséggel. A belföldi átutalás tekintetében elérhető összes kedvezményezetti fizetési számlának egy uniós szintű átutalási rendszeren keresztül is elérhetőnek kell lennie. A fizető felek belföldi beszedés tekintetében elérhető összes fizetési számlájának egy uniós szintű beszedési modellen keresztül is elérhetőnek kell lennie. Ez a PSZ-ek arra vonatkozó döntésétől függetlenül is alkalmazandó, hogy egy adott átutalási vagy beszedési modellhez csatlakoznak-e vagy sem.

(10)

A kölcsönös technikai átjárhatóság a verseny előfeltétele. Az elektronikus eurofizetések integrált piacának megteremtéséhez elengedhetetlen, hogy az átutalások és a beszedések feldolgozása előtt ne álljanak olyan üzleti szabályok vagy technikai akadályok, mint például a több, határon átnyúló fizetési rendszerben való kötelező részvétel. Az átutalásokat és a beszedéseket olyan keretben kell lebonyolítani, amelyben az alapvető szabályok a tagállamok többségében a PSZ-ek többségét képviselő – és az Unióban a PSZ-ek többségét alkotó – PSZ-ekre nézve érvényesek, és amely keretek a határon átnyúló és a tisztán belföldi átutalási és beszedési műveletek esetében is megegyeznek. Amennyiben az ilyen fizetési művelet feldolgozását egynél több fizetési rendszer végzi, ezeknek a fizetési rendszereknek uniós és nemzetközi szabványok alkalmazása révén kölcsönösen átjárhatónak kell lenniük annak érdekében, hogy Unió-szerte minden PIV és minden PSZ élvezhesse a zökkenőmentes kisértékű eurofizetésekkel járó előnyöket.

(11)

Tekintettel az üzleti piac sajátos jellemzőire, míg minden vállalatközi átutalási vagy beszedési modellnek meg kell felelnie e rendelet minden egyéb rendelkezésének – beleértve a határon átnyúló és a belföldi műveletekre vonatkozó azonos szabályokat –, az a követelmény, hogy a modelleknek annyi résztvevője legyen, ahány a tagállamok többségében a PSZ-ek többségét képviseli, csak olyan mértékben alkalmazandó, hogy a vállalatok közötti átutalási vagy beszedési szolgáltatásokat nyújtó PSZ-ek képviseljék a PSZ-ek többségét azon tagállamok többségében, ahol az ilyen szolgáltatások elérhetők, és az ilyen szolgáltatásokat nyújtó PSZ-ek többségét is alkossák az Unión belül.

(12)

A fizetési rendszerek közötti kölcsönös átjárhatóság biztosítása céljából alapvetően fontos megállapítani azokat a technikai követelményeket, amelyek egyértelműen meghatározzák a megfelelő irányítási megállapodások alapján kifejlesztendő, uniós szintű fizetési modellek tulajdonságait. E technikai követelmények nem akadályozhatják a rugalmasságot és az innovációt, hanem semlegesnek és nyitottnak kell lenniük a pénzforgalmi piacon történő esetleges fejleményekkel és tökéletesítésekkel szemben. A technikai követelményeket célszerű az átutalások és a beszedések sajátos jellegzetességeinek figyelembevételével kidolgozni, különös tekintettel a fizetési üzenetben szereplő adatelemekre.

(13)

Fontos intézkedéseket hozni a PIV-k ilyen szolgáltatásokba – különösen a beszedésekbe – vetett bizalmának növelése érdekében. Az ilyen intézkedéseknek lehetővé kellene tenniük, hogy a fizető felek kérhessék a PSZ-jüktől a beszedések összegének vagy bizonyos gyakoriságának korlátozását és a kedvezményezettekre vonatkozó pozitív vagy negatív listák összeállítását. Egy uniós szintű beszedési modell kialakításának keretein belül helyénvaló, hogy a fogyasztók élvezhessék az ilyen ellenőrzések előnyeit. A kedvezményezettek ilyen típusú ellenőrzésének gyakorlati végrehajtása érdekében ugyanakkor fontos, hogy a PSZ-ek ezt az ellenőrzést az IBAN alapján – és egy átmeneti időszakban és csak szükség esetén a BIC vagy meghatározott kedvezményezettek hitelezőinek egyéb egyedi azonosítója alapján – végre tudják hajtani. A felhasználók egyéb lényeges jogait a 2007/64/EK irányelv már megállapította, és ezeket maradéktalanul garantálni kell.

(14)

A technikai szabványosítás a hálózatok integrációjának sarokköve; ez a tétel az uniós pénzforgalmi piacra is érvényes. Az összes releváns műveletek esetében egy adott időponttól kezdve célszerű kötelezővé tenni a nemzetközi vagy európai szabványügyi testületek által kidolgozott szabványok használatát. A fizetési művelettel összefüggésben ilyen kötelező szabvány az IBAN, a BIC és az „ISO 20022 XML szabvány” pénzügyi szolgáltatási üzenetszabvány. Az Unió egészében érvényes teljes körű kölcsönös átjárhatóság érdekében az említett szabványokat minden PSZ-nek alkalmaznia kell. Az IBAN és a BIC kötelező használatát szükséges esetben különösen olyan átfogó kommunikációs és elősegítő intézkedésekkel célszerű előmozdítani a tagállamokban, amelyek – különösen a fogyasztók számára – lehetővé teszik az uniós szintű átutalásokra és beszedésekre való zökkenőmentes és könnyű átállást. A PSZ-eknek képeseknek kell lenniük – két- vagy többoldalúan – megállapodni a latin alapú betűkészlet kibővítésében annak érdekében, hogy támogassák a SEPA üzenetszabvány regionális változatait.

(15)

Rendkívül fontos, hogy valamennyi szereplő és különösen az uniós polgárok megfelelően és időben tájékoztatásban részesüljenek azért, hogy teljes mértékben fel legyenek készülve a SEPA-val járó változásokra. Ezért a kulcsfontosságú érdekelteknek, mint például a PSZ-eknek, a közigazgatásnak és a nemzeti jegybankoknak, illetve a rendszeres kifizetéseket masszívan alkalmazó további felhasználóknak a célközönségük igényeivel arányos és szükség szerint hozzájuk igazított, konkrét és kiterjedt tájékoztatási kampányokat kell folytatniuk annak érdekében, hogy a SEPA-átállással kapcsolatban növeljék a polgárok tudatosságát és felkészítését. Különösen a jelenlegi BBAN helyett az IBAN-ra való átállással járó változásokat kell megismertetni a polgárokkal. Az ilyen tájékoztatási kampányok összehangolására a nemzeti SEPA-koordinációs bizottságok a legalkalmasabbak.

(16)

A fogyasztók számára egyértelmű és egyszerű, összehangolt áttérési folyamat lehetővé tétele céljából célszerű egy egységes átállási határidőt meghatározni, amikortól minden átutalási és beszedési műveletnek meg kell felelnie ezeknek a technikai követelményeknek, ugyanakkor a piacnak nyitottnak kell maradnia a további fejlődés és innováció részére.

(17)

Egy átmeneti időszakra a tagállamokat fel kell jogosítani annak engedélyezésére, hogy a PSZ-ek a belföldi fizetési műveletek esetében a fogyasztók számára lehetővé tehessék a BBAN további használatát azzal a feltétellel, hogy a kölcsönös átjárhatóság biztosítva legyen a BBAN-ek IBAN-ná történő, technikai és biztonsági szempontból megfelelő átalakítása révén. A PSZ-ek semmilyen, e szolgáltatással közvetlenül vagy közvetve összefüggő díjat vagy költséget nem számíthatnak fel.

(18)

Jóllehet az átutalási és beszedési szolgáltatások fejlettségi szintje az egyes tagállamokban különböző, egy megfelelő végrehajtási időszakot követő közös határidő előírása – amely lehetőséget adna minden szükséges eljárás lefolytatására – hozzájárulna a koordinált, következetes és integrált SEPA-átálláshoz, és meggátolná a kétsebességű SEPA-t, ami a fogyasztók körében nagyobb zavart okozna.

(19)

Indokolt, hogy a PSZ-ek és a PIV-k elegendő idővel rendelkezzenek arra, hogy alkalmazkodni tudjanak a technikai követelményekhez. Ez az alkalmazkodási időszak azonban nem késleltetheti szükségtelenül a fogyasztók számára kínálkozó előnyöket, illetve nem büntetheti azon előrelátó szereplők erőfeszítéseit, amelyek már lépéseket tettek a SEPA megvalósítása felé. A PSZ-eknek biztosítaniuk kell kisértékű fizetéseket bonyolító ügyfeleik számára a belföldi és a határon átnyúló fizetési műveletek tekintetében az e rendeletben megállapított technikai követelményekre való zökkenőmentes és biztonságos átálláshoz szükséges technikai szolgáltatásokat.

(20)

A pénzforgalmi ágazat számára a beszedések üzleti modellje terén fontos garantálni a jogbiztonságot. A beszedésekre vonatkozó multilaterális bankközi díjak (MIF) szabályozása elengedhetetlen a PSZ-ek közötti versenysemleges feltételek megteremtéséhez, és így a beszedések egységes piacának fejlődéséhez. A megfelelő teljesítés lehetetlensége miatt visszautasított, letiltott, visszinkasszózott vagy visszautalt műveletekre, illetve a kivételkezelési műveletet eredményező műveletekre (úgynevezett R-műveletek, ahol az „R” jelenthet visszautasítást (reject), letiltást (refusal), visszinkasszót (return), visszautalást (reversal), visszavonást (revocation) vagy törlési kérelmet (request for cancellation)) felszámított díjak hozzájárulhatnak a költségek belső piacon belüli hatékony megosztásához. Következésképpen a hatékony európai beszedési piac megteremtéséhez célszerűnek tűnik megtiltani a műveletenként felszámított multilaterális bankközi díjak alkalmazását. Ugyanakkor az R-műveleti díjakat célszerű engedélyezni, amennyiben bizonyos feltételek teljesülnek. Az átláthatóság és a fogyasztóvédelem érdekében a PSZ-eknek egyértelmű és érthető tájékoztatást kell nyújtania a fogyasztóknak az R-műveletekkel kapcsolatos díjakról. Az R-műveletekre vonatkozó szabályozás semmilyen esetben sem sértheti az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 101. és 102. cikkének alkalmazását. Emellett megjegyzendő, hogy a beszedések és a kártyás fizetések általában különböző sajátosságokkal rendelkeznek, hiszen a kedvezményezetteknek több lehetőségük van arra, hogy a fizető feleket beszedések használatára ösztönözzék egy, a kedvezményezett és a fizető fél közötti, már létező szerződésen keresztül, míg a kártyás fizetések során nincs ilyen szerződés, és a fizetési műveletre gyakran elszigetelten és rendszertelenül kerül sor. Ennélfogva a beszedésekkel kapcsolatos MIF-ra vonatkozó rendelkezések nem befolyásolják a fizetési kártyával végzett műveletekre felszámított MIF-ek uniós versenyszabályok szerinti elemzését. Az e rendeletben foglalt tilalom nem vonatkozik további opcionális szolgáltatásokra, amennyiben azok világosan és egyértelműen különböznek a beszedési alapkonstrukcióra vonatkozó szolgáltatásoktól, illetve amennyiben a PSZ-ek és a PIV-k teljesen szabadon kínálhatják, illetve vehetik igénybe e szolgáltatásokat. Ugyanakkor ezek továbbra is az uniós és nemzeti versenyszabályok hatálya alá tartoznak.

(21)

Ezért a műveletenként felszámított MIF-ek belföldi és határon átnyúló beszedésekre való alkalmazásának lehetőségét időben korlátozni kell, az R-műveletek esetében pedig általános feltételeket kell megállapítani a bankközi díjak alkalmazására.

(22)

A Bizottságnak nyomon kell követnie az R-műveletek díjainak szintjét az Unióban. A belső piacon az R-műveletekre felszámított díjaknak idővel közelíteniük kell egymáshoz, hogy e díjak tagállamonkénti eltérése ne legyen olyan mértékű, amely az egyenlő versenyfeltételeket veszélyezteti.

(23)

Néhány tagállamban léteznek olyan hagyományos pénzforgalmi szolgáltatások, amelyek átutalásnak vagy beszedésnek minősülnek, de – gyakran múltbeli vagy jogi okok miatt – igen sajátos jellegzetességekkel is rendelkeznek. Az ilyen szolgáltatások tranzakciós volumene rendszerint elhanyagolható. E szolgáltatások így réstermékeknek tekinthetők. E réstermékek esetében egy megfelelően hosszú átmeneti időszak minimálisra csökkenthetné az átállásnak a PIV-kre gyakorolt hatását, ezáltal a piac mindkét oldala először az átutalások és a beszedések többségével kapcsolatos átállásra összpontosíthatna, ami lehetővé tenné az integrált uniós pénzforgalmi piac potenciális előnyeinek gyorsabb kiaknázását. Néhány tagállamban speciális beszedési eszközök léteznek, amelyek nagyon hasonlónak tűnnek a fizetési kártyás műveletekhez, mivel a fizető fél az értékesítés helyén kártyát használ a fizetési művelet elindításához, azonban az ezek alapjául szolgáló fizetési művelet beszedés. Az ilyen fizetési műveletekben a kártyát csak leolvasáshoz használják a felhatalmazás elektronikus elindításának elősegítése érdekében, amely felhatalmazást a fizető félnek az értékesítés helyén alá kell írnia. Bár az ilyen pénzforgalmi szolgáltatások nem tekinthetők réstermékeknek, e pénzforgalmi szolgáltatások tekintetében átmeneti időszakra van szükség a tekintélyes tranzakciós volumen miatt. Az említett átmeneti időszaknak kellő hosszúságúnak kell lennie ahhoz, hogy az érdekelt felek megfelelő helyettesítő SEPA-terméket dolgozhassanak ki.

(24)

A belső pénzforgalmi piac megfelelő működéséhez a gyakorlatban elengedhetetlen, hogy a fizető felek, például a fogyasztók, a vállalkozások és a közigazgatási szervek olyan fizetési számlákra küldjenek átutalásokat, amelyeket a kedvezményezettek más tagállambeli PSZ-nél vezetnek, és amelyek a rendelettel összhangban elérhetők.

(25)

A zökkenőmentes SEPA-átállás biztosítása érdekében minden rendszeres beszedésre vonatkozó, hagyományos modellbeli kedvezményezetti felhatalmazásnak az e rendeletben meghatározott átállási határidőt követően is érvényesnek kell maradni. Azt a felhatalmazást – a felhatalmazás érvényességének fenntartására vonatkozó nemzeti jogszabályok vagy a beszedési felhatalmazások (folytatásukat lehetővé tevő) módosításáról szóló ügyfél-megállapodások hiányában – a fizető fél PSZ-jének adott kedvezményezetti jóváhagyásnak kell tekinteni az adott kedvezményezett által végrehajtott beszedések e rendelet szerinti teljesítéséhez. A fogyasztók jogait ugyanakkor tiszteletben kell tartani, és amennyiben a meglévő beszedési felhatalmazások feltétel nélküli visszatérítéshez való jogot biztosítanak, ezt a jogot fenn kell tartani.

(26)

Az illetékes hatóságokat fel kell hatalmazni arra, hogy hatékonyan ellássák felügyeleti feladataikat és meghozzák a szükséges intézkedéseket – köztük panaszokkal kapcsolatosan is – annak biztosítására, hogy a PSZ-ek megfeleljenek e rendeletnek. Emellett a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az e rendeletet nem teljesítő PIV-kkal szemben – közigazgatási vagy bírósági eszközökkel – panaszokat lehessen benyújtani, illetve hatékonyan és eredményesen érvényesíteni. Az e rendeletnek való megfelelés előmozdítása érdekében a különböző tagállamok illetékes hatóságainak együtt kell működniük egymással és adott esetben az Európai Központi Bankkal (EKB) és a tagállamok központi bankjaival, illetve a PSZ-ekre alkalmazandó uniós vagy nemzeti jogszabályok értelmében kijelölt egyéb érintett illetékes hatósággal, például az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8) létrehozott európai felügyeleti hatósággal (EBA).

(27)

A tagállamoknak meg kell határozniuk az e rendelet megsértéséért kiszabható szankciókra vonatkozó szabályokat, és biztosítaniuk kell, hogy ezek hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek legyenek, illetve, hogy ezeket végrehajtsák. E szankciókat nem lehet fogyasztókkal szemben alkalmazni.

(28)

Annak érdekében, hogy e rendelet szabálytalan alkalmazása vagy a PIV-k és PSZ-ek között az e rendeletből eredő jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatosan felmerülő viták esetén jogorvoslatra nyíljon lehetőség, a tagállamoknak indokolt megfelelő és hatékony peren kívüli panasztételi és jogorvoslati eljárásokat létrehozniuk. A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy ezeket az eljárásokat csak a fogyasztókra, vagy csak a fogyasztókra és mikro-vállalkozásokra kell alkalmazni.

(29)

A Bizottságnak e rendelet alkalmazásáról jelentést kell benyújtania az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, EBA és az EKB számára. Amennyiben szükséges, a jelentésnek a rendelet módosítására vonatkozó javaslatot is kell tartalmaznia.

(30)

Annak biztosítása érdekében, hogy az euroátutalásokra és -beszedésekre vonatkozó technikai követelmények naprakészek maradjanak, a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e technikai követelményekre vonatkozóan. A Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia záróokmányához csatolt, az EUMSZ 290. cikkéről szóló (39.) nyilatkozatban a konferencia tudomásul vette a Bizottság azon szándékát, hogy a pénzügyi szolgáltatások területére vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tervezetének elkészítése során a kialakult gyakorlatnak megfelelően továbbra is konzultál a tagállamok által kijelölt szakértőkkel. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során – többek között az EKB-val és valamennyi érintett érdekelttel – megfelelő és átlátható konzultációkat folytasson. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(31)

Mivel azon tagállamokban található PSZ-eknek, amelyek pénzneme nem euro, a nemzeti pénznemű pénzforgalmi piacukon kívüli külön előkészületi munkára van szükségük, meg kell engedni számukra, hogy bizonyos ideig elhalaszthassák a technikai követelmények alkalmazását. Azon tagállamoknak is, amelyeknek pénzneme nem az euro, teljesíteniük kell a technikai követelményeket, hogy létrejöjjön az igazi európai fizetési térség, amely erősíteni fogja a belső piacot.

(32)

A SEPA széles körű támogatottságának biztosítása érdekében alapvető fontosságú a fizető felek magas szintű védelme, különösen a beszedési műveletek esetében. Az EPC által kidolgozott jelenlegi és egyetlen páneurópai fogyasztói beszedési modell kérdések és feltételek nélküli visszatérítéshez való jogot biztosít az engedélyezett fizetési műveletekre vonatkozóan az összeg beszedésétől számított nyolchetes időszak alatt, míg e visszatérítéshez való jogot a 2007/64/EK irányelv 62. és 63. cikke több feltételhez is köti. A fennálló piaci helyzetre tekintettel, illetve a fogyasztók magas szintű védelmének biztosítása érdekében fel kell mérni ezen előírások következményeit abban a jelentésben, amelyet – indokolt esetben felülvizsgálati javaslat kíséretében – a Bizottságnak a 2007/64/EK irányelv 87. cikkével összhangban 2012. november 1-jéig be kell nyújtania az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és az EKB számára.

(33)

A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) szabályozza a személyes adatok ezen rendelet szerinti feldolgozását. A SEPA-átállásnak, valamint a közös pénzforgalmi szabványok és szabályok bevezetésének az érzékeny személyes adatok tekintetében a tagállamokban megállapított nemzeti jogszabályok betartásán kell alapulnia, és védenie kell az uniós polgárok érdekeit.

(34)

A SEPA keretében teljesített, az Európai Unióból az Egyesült Államokba irányuló fizetésekkel és átutalásokkal kapcsolatos pénzügyi üzenetek kívül esnek az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között 2010. június 28-án megkötött, a pénzügyi üzenetadatoknak a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó program (10) céljából történő feldolgozásáról és átadásáról szóló megállapodás hatókörén.

(35)

Mivel e rendelet célját – nevezetesen az euroátutalások és -beszedések technikai és üzleti követelményeinek megállapítását – a tagállamok nem tudják megfelelően megvalósítani, és ezért azok a fellépés nagyságrendje és hatásai miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket.

(36)

A 924/2009/EK irányelv 5. cikkének (1) bekezdésével összhangban a tagállamoknak el kell törölniük a PSZ-eket terhelő, az ügyfeleik legfeljebb 50 000 EUR értékű fizetési műveleteivel kapcsolatos fizetésimérleg-statisztikákra vonatkozó, pénzforgalmi-alapú nemzeti adatszolgáltatási kötelezettségeket. A devizaszabályozási rendszer lezárultát követően kialakult pénzforgalmi-alapú fizetésimérleg-statisztikák gyűjtése egyebek – például közvetlen felmérések – mellett igen fontos adatforrásnak számít, amely hozzájárul a jó minőségű statisztikák készítéséhez. Az 1990-es évek eleje óta egyes tagállamok amellett döntöttek, hogy a bankok által az ügyfeleik nevében közölt adatok helyett közvetlenül a vállalatoktól és a háztartásoktól gyűjtött információkra támaszkodnak. Bár a pénzforgalmi-alapú adatgyűjtés olyan megoldást jelent, amely a társadalom egésze szempontjából – minőségi statisztikák biztosítása mellett – csökkenti a fizetési mérleg összeállításának költségeit, a határon átnyúló fizetési művelet esetében az ilyen típusú adatgyűjtés fenntartása csökkentheti a hatékonyságot és növelheti a költségeket. Minthogy a SEPA célja a határon átnyúló fizetések költségeinek csökkentése, a fizetési mérlegre vonatkozó, adatgyűjtés-alapú adatszolgáltatást teljesen meg kell szüntetni.

(37)

A jogbiztonság növelése érdekében célszerű összehangolni e rendelet rendelkezéseit és a 924/2009/EK rendelet 7. cikkében a bankközi díjak kapcsán meghatározott határidőket.

(38)

Ezért a 924/2009/EK rendeletet ennek megfelelően célszerű módosítani,

a)

PSZ-eken belül vagy PSZ-ek – beleértve az ügynökeik vagy fióktelepeik – között lebonyolított saját számlás fizetési műveletek;

b)

a nagyértékű fizetési rendszerek útján feldolgozott és kiegyenlített fizetési műveletek, kivéve az olyan beszedési műveleteket, amelyek során a fizető fél nem kérte kifejezetten azok nagyértékű fizetési rendszeren keresztüli továbbítását;

c)

fizetési kártyával vagy hasonló eszközzel végzett fizetési műveletek, ideértve a készpénzfelvételt is, kivéve, ha a fizetési kártyát vagy hasonló eszközt csak a BBAN-nal vagy IBAN-nal azonosított fizetési számlára, illetve fizetési számláról történő átutaláshoz vagy beszedéshez szükséges információk előállítására használják;

d)

távközlési eszköz, digitális vagy IT-eszköz segítségével teljesített fizetési műveletek, amennyiben e fizetési műveletek nem eredményeznek átutalást vagy beszedést BBAN-nal vagy IBAN-nal azonosított fizetési számlára, illetve fizetési számláról;

e)

a 2007/64/EK irányelv 4. cikke (13) bekezdése szerinti készpénz-átutalási műveletek;

f)

az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/110/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) 2. cikke 2. pontjában meghatározottak szerinti elektronikus pénz átutalására irányuló fizetési műveletek kivéve, ha e műveletek BBAN-nal vagy IBAN-nal azonosított fizetési számlára, illetve fizetési számláról történő átutalást vagy beszedést eredményeznek.

a)

szabályaik azonosak az Unión belüli belföldi és határon átnyúló átutalási műveletek, csakúgy, mint az Unión belüli belföldi és határon átnyúló beszedések tekintetében; továbbá

b)

a fizetési modell résztvevői a tagállamok többségében működő PSZ-ek többségét képviselik, és kizárólag azon Unión belül működő PSZ-ek többségét is alkotják, amelyek átutalásokat, illetve beszedéseket teljesítenek.

a)

a fizetési számlák azonosítására – az érintett PSZ-ek helyétől függetlenül – a melléklet (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott fizetésiszámla-azonosítót használják;

b)

a fizetési műveletek másik PSZ-nek való továbbításakor, vagy a fizetési műveletek kisértékű fizetési rendszer útján való továbbításakor a melléklet (1) bekezdésének b) pontjában megadott üzenetformátumokat használják;

c)

biztosítják, hogy a PIV a fizetési számlák azonosítására a melléklet (1) bekezdésének a) pontjában megadott fizetésiszámla-azonosítót használja, függetlenül attól, hogy a fizető fél PSZ-e és a kedvezményezett PSZ-e, vagy a fizetési műveletben érintett egyedüli PSZ ugyanazon tagállamban találhatók-e, mint a PIV;

d)

biztosítják, hogy ha a PIV – amely nem fogyasztó vagy mikrovállalkozás – olyan egyszeri átutalást vagy beszedést kezdeményez vagy fogad, amelyek nem egyesével, hanem kötegelve kerültek továbbításra, a melléklet (1) bekezdésének b) pontjában foglalt üzenetformátumokat használja.

a)

a fizető fél PSZ-e biztosítja, hogy a fizető fél megadja a melléklet (2) bekezdésének a) pontjában foglalt adatelemeket;

b)

a fizető fél PSZ-e megadja a kedvezményezett PSZ-ének a melléklet (2) bekezdésének b) pontjában foglalt adatelemeket;

c)

a kedvezményezett PSZ-e megadja vagy elérhetővé teszi a kedvezményezettnek a melléklet (2) bekezdésének d) pontjában foglalt adatelemeket.

a)

a kedvezményezett PSZ-e biztosítja, hogy

b)

a kedvezményezett PSZ-e megadja a fizető fél PSZ-ének a melléklet (3) bekezdésének b) pontjában foglalt adatelemeket;

c)

a fizető fél PSZ-e megadja vagy elérhetővé teszi a fizető félnek a melléklet (3) bekezdésének c) pontjában foglalt adatelemeket;

d)

a fizető félnek jogában áll megbízni PSZ-ét, hogy

a)

a megállapodás célja a költségek hatékony ráterhelése az R-műveletet okozó PSZ-re vagy – adott esetben – annak PIV-jére, számításba véve a fennálló tranzakciós költségeket is, és biztosítva, hogy a fizető fél terhére ne számítsanak fel költséget, és a PSZ egy adott R-művelet után nem számíthat fel a PIV terhére olyan költségeket, amelyek meghaladják a PSZ által az ilyen műveletek kapcsán viselt költségeket;

b)

a díjak szigorúan költségalapúak;

c)

a díjak mértéke nem haladja meg azon legköltséghatékonyabb hasonló PSZ R-művelet kezelési tényleges költségét, amely a műveletek volumenét és a szolgáltatások jellegét tekintve a megállapodás jelentős szereplőjének minősül;

d)

a díjak a), b) és c) ponttal összhangban történő alkalmazása megakadályozza, hogy a PSZ-ek az e bankközi díjak által fedezett költségeken felül további díjakat számítson fel a PIV-k terhére;

e)

a megállapodásnak nincs olyan gyakorlati és gazdaságosan megvalósítható alternatívája, amely a fogyasztók számára azonos vagy alacsonyabb költségek mellett lehetővé tenné az R-műveletek ugyanannyira hatékony vagy hatékonyabb kezelését.

1.

A 2. cikk 10. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„10.   »pénz«: bankjegyek és pénzérmék, számlapénz, valamint az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/110/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) 2. cikkének (2) bekezdésében szereplő meghatározás szerinti elektronikus pénz.

2.

A 3. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Egy pénzforgalmi szolgáltató által határon átnyúló fizetési műveletekért a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőnek felszámolt díjaknak meg kell egyezniük a szóban forgó pénzforgalmi szolgáltató által lebonyolított azonos összegű és azonos pénznemben történő megfelelő belföldi fizetési műveletekért a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőnek felszámolt díjakkal.”;

3.

A 4. cikk a következőképpen módosul:

4.

Az 5. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A tagállamok 2016. február 1-jei hatállyal eltörlik a pénzforgalmi szolgáltatókat terhelő, az ügyfeleik fizetési műveleteivel kapcsolatos fizetésimérleg-statisztikákra vonatkozó, pénzforgalmi alapú nemzeti adatszolgáltatási kötelezettségeket.”

5.

A 7. cikk a következőképpen módosul:

6.

A 8. cikket el kell hagyni.

30.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/38

(1)

A tej és tejtermékek közös piacszervezését – amelyet jelenleg a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendelet (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (4) tartalmaz – egymást követően többször megújították a piacorientáltság előmozdításának céljával, vagyis hogy a mezőgazdasági termelők az árjelzések alapján döntsenek arról, hogy mit és milyen mennyiségben termelnek, a tejágazat versenyhelyzetének és a globalizálódó kereskedelemben való fenntarthatóságának erősítése érdekében. Ezért a közös agrárpolitika kiigazításáról és a 247/2006/EK, a 320/2006/EK, az 1405/2006/EK, az 1234/2007/EK, a 3/2008/EK és a 479/2008/EK rendelet módosításáról, továbbá az 1883/78/EGK, az 1254/89/EGK, a 2247/89/EGK, a 2055/93/EGK, az 1868/94/EK, a 2596/97/EK, az 1182/2005/EK és a 315/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 19-i 72/2009/EK tanácsi rendelettel (5) (a KAP állapotfelméréséhez kapcsolódó 2008–2009. évi reform) döntés született a tejkvóták fokozatos növeléséről a tejkvótarendszer 2015-ig történő zökkenőmentes megszüntetése érdekében.

(2)

A 2007 és 2009 közötti időszakban rendkívüli fejlemények zajlottak le a tej- és tejtermékágazat piacain, amelyek végül 2008/2009-ben árzuhanáshoz vezettek. Először a szélsőséges óceániai időjárási körülmények következtében nagymértékben visszaesett a kínálat, ami az árak gyors és jelentős emelkedésével járt. Bár a világpiacon megkezdődött a kínálat élénkülése és az árak közeledése a szokásos szinthez, a kibontakozó pénzügyi és gazdasági válság hátrányosan befolyásolta az Unió tejtermelőit, és súlyosbította az áringadozást. A nyersanyagárak emelkedése miatt számottevően megnövekedtek a takarmány- és egyéb termelési költségek, többek között az energiaköltségek. Ezután visszaesett a világpiaci és az uniós kereslet, ideértve a tej és a tejtermékek iránti keresletet is, miközben az uniós termelés stabil maradt, aminek következtében az uniós árak a biztonsági háló alacsonyabb szintjére zuhantak. A tejágazat nyersanyagárainak ez a jelentős visszaesése azonban nem teljes mértékben nyilvánult meg alacsonyabb fogyasztói árakban, aminek következtében a legtöbb tejágazati termék és ország esetében a feldolgozóágazatokban szélesedett a bruttó árrés, és megakadályozta, hogy a kereslet igazodjon az alacsonyabb nyersanyagárakhoz, lelassította az árak helyreállását, és súlyosbította az alacsony áraknak a tejtermelőkre gyakorolt hatását, ami számos tejtermelő gazdasági életképességét komoly veszélybe sodorta.

(3)

A tejtermékek piacán kialakult nehéz helyzetre válaszul 2009 októberében létrejött a tejágazattal foglalkozó magas szintű szakértői csoport, hogy a tejkvóták 2015. évi megszűnésének összefüggésében megvitassa a tej- és tejtermékágazatban szükséges közép- és hosszú távú intézkedéseket, amelyek hozzájárulnának a piac és a tejtermelői bevételek stabilizálásához, valamint növelnék az ágazat átláthatóságát.

(4)

A szakértői csoport szóbeli és írásbeli észrevételeket kapott a mezőgazdasági termelőket, a tejfeldolgozókat, a nagy- és a kiskereskedőket, valamint a fogyasztókat, tehát a tejipari ellátási lánc szereplőit képviselő fő európai érdekcsoportoktól. Emellett a szakértői csoport munkájához hozzájárultak felkért tudományos szakértők, harmadik országok képviselői, a nemzeti versenyhatóságok és a bizottsági szolgálatok is. A tejipari ágazat képviselőinek részvételével 2010. március 26-án konferenciára került sor, amelynek keretében az ellátási lánc számos szereplője adhatott hangot véleményének. A szakértői csoport 2010. június 15-én terjesztette elő jelentését. A jelentés elemezte a tejágazat aktuális helyzetét, és számos ajánlást fogalmazott meg a szerződéses kapcsolatokra, a termelők tárgyalási pozíciójára, a szakmaközi szervezetekre, az átláthatóságra (és azon belül az európai élelmiszerár-megfigyelési eszköz továbbfejlesztésére), a piaci intézkedésekre és határidős ügyletekre, a forgalmazási előírásokra és az eredetmegjelölésre, az innovációra és a kutatásra vonatkozóan. Ez a rendelet ezek közül első lépésként az első négy kérdéssel foglalkozik.

(5)

A szakértői csoport megállapította, hogy a tejtermelő és -feldolgozó ágazatok az egyes tagállamokban jelentősen eltérnek. Emellett az egyes tagállamokon belül is nagy különbség van a piaci szereplők helyzetében és tevékenységi körönként is. Sok esetben azonban alacsony a kínálat koncentrációja, aminek következtében az ellátási láncon belül nincs egyensúlyban a mezőgazdasági termelők és a tejüzemek tárgyalási pozíciója. Ez az egyensúlyhiány tisztességtelen kereskedelmi gyakorlathoz vezethet: mindenekelőtt a mezőgazdasági termelők a szállítás időpontjában gyakran nem tudhatják, hogy milyen árat kapnak a tejért, mert az árat a tejüzemek gyakran jóval később, az elért hozzáadott érték alapján állapítják meg, amelyet a mezőgazdasági termelők többnyire nem tudnak befolyásolni.

(6)

Ily módon az egész ellátási láncban problémát jelent az ártranszmisszió, különösen ami a mezőgazdasági termelőknek fizetett árat illeti, amelynek szintje általában nem követi a termelési költségek növekedését. Ennek ellenére 2009-ben a tejkínálat nem igazodott azonnal az alacsonyabb kereslethez. Sőt, néhány nagy tejtermelő tagállamban a termelők az alacsonyabb árakra válaszul az előző évinél többet termeltek. Az ellátási láncban a hozzáadott érték nagyobb mértékben a feldolgozóágazatokban, főként a tejüzemeknél és a kiskereskedőknél koncentrálódott, olyan végső fogyasztói árban, amely a tejtermelőknek kifizetett árban nem tükröződött. A tejágazati ellátási lánc összes szereplőjét, köztük a forgalmazási ágazat szereplőit is ösztönözni kell arra, hogy működjenek együtt ezen egyensúlyhiány kezelése érdekében.

(7)

A tejüzemek esetében a részükre az adott időszakban szállított tejmennyiségeket nem mindig tervezik jól. Még a tejipari szövetkezetek (amelyek mezőgazdasági termelők tulajdonában vannak, feldolgozólétesítményekkel rendelkeznek és az Unióban termelt nyers tej 58 %-át dolgozzák fel) esetében is előfordulhat, hogy a kínálatot nem igazítják a kereslethez: a mezőgazdasági termelőket kötelezik arra, hogy az általuk termelt tej teljes mennyiségét a szövetkezetükbe szállítsák, és a szövetkezet köteles a teljes mennyiséget elfogadni.

(8)

Nem gyakori, hogy a szállítás előtt a felek alapelemeket tartalmazó mintaszerződést kötnek. Pedig az ilyen szerződések segíthetnek megerősíteni a tejágazati ellátási lánc szereplőinek felelősségét, és segíthetnek annak tudatosításában, hogy a piac jelzéseit jobban figyelembe kell venni, javítani kell az ártranszmissziót, és a kereslethez kell igazítani a kínálatot, valamint segíthetnek egyes tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elkerülésében.

(9)

Az ilyen szerződésekre vonatkozó uniós jogi szabályozás hiányában a tagállamok saját szerződési jogi rendszerükön belül kötelezővé tehetik ezen szerződések alkalmazását, feltéve, hogy egyidejűleg betartják az uniós jogszabályokat, és mindenekelőtt szem előtt tartják a belső piac és a közös piacszervezés megfelelő működését. Tekintettel arra, hogy a szerződési jogra vonatkozóan nagyok az eltérések az Unióban, a szubszidiaritás érdekében ennek a döntésnek a tagállamok hatáskörében kell maradnia. Ugyanazon feltételeknek kell vonatkozniuk a nyerstej-szállításra egy adott területen belül. Ezért amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy a területén belül a mezőgazdasági termelők csak írásbeli szerződés alapján szállíthatnak a feldolgozóknak, akkor ezt a kötelezettséget a más tagállamból szállított nyers tejre is alkalmazni kell, a más tagállamba szállított nyers tejre azonban nem szükségképpen kell alkalmazni. A szubszidiaritás elvével összhangban továbbra is a tagállamoknak kell dönteniük annak előírásáról, hogy az első felvásárló az ilyen szerződésekre vonatkozóan köteles-e írásbeli ajánlatot tenni a mezőgazdasági termelőnek.

(10)

Az ilyen szerződésekre vonatkozó megfelelő minimumszabályok, valamint a belső piac és a közös piacszervezés jó működésének biztosítása érdekében uniós szinten meg kell határozni néhány, az említett szerződések alkalmazására vonatkozó alapfeltételt. Ezeket az alapfeltételeket azonban szabadon kell megtárgyalni. Ugyanakkor annak érdekében, hogy egyes tagállamokban, ahol a rendkívül rövid távú szerződések használata igen elterjedt, erősödjön a tejpiac stabilitása és a tejtermelők felvevőpiaca, lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok előírhassák minimális szerződési időtartamoknak az ilyen szerződésekbe és/vagy ajánlatokba való belefoglalását. Ez a minimális időtartam azonban csak az első felvásárlók és a tejtermelők közötti szerződésekre, illetve az első felvásárlók által a tejtermelőknek adott ajánlatokra írható elő. Emellett nem hátráltathatja a belső piac megfelelő működését, és lehetővé kell tenni, hogy a tejtermelők elvessék vagy visszautasítsák a minimális időtartam alkalmazását. Az alapfeltételek közül fontos, hogy a szállításért fizetendő árat a szerződésben – a szerződő felek választása szerint – rögzített árként vagy bizonyos tényezőktől, mint például a szállított nyers tej mennyiségétől, minőségétől vagy összetételétől függő változó árként lehessen meghatározni, annak kizárása nélkül, hogy egyetlen szerződésen belül kombinálják a bizonyos mennyiségre meghatározott rögzített árat és a szállított nyers tej további mennyiségére megállapított, képlet alapján számított árat.

(11)

Azokat a tejipari szövetkezeteket, amelyek alapszabálya és az ezen alapuló szabályai és határozatai tartalmaznak az e rendeletben meghatározott szerződéses alapfeltételekhez hasonló hatással járó szabályokat, az egyszerűség érdekében mentesíteni kell azon követelmény alól, hogy írásbeli szerződést kelljen kötniük.

(12)

A fentiekben meghatározott, szerződésen alapuló és olyan rendszer hatékony működésének megerősítése érdekében, amelyben a tejet köztes szereplők gyűjtik össze a mezőgazdasági termelőktől és szállítják a feldolgozókhoz, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az említett rendszert ezen közvetítőkre vonatkozóan is alkalmazzák.

(13)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 42. cikke előírja, hogy az uniós versenyszabályok a mezőgazdasági termékek termelésére és kereskedelmére csak olyan mértékben vonatkoznak, ahogyan azt az Európai Parlament és a Tanács az EUMSZ 43. cikke (2) bekezdésének keretében meghatározza, amely utóbbi cikk pedig előírja a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozását.

(14)

A termelés életképes fejlesztésének és így a tejtermelők megfelelő életszínvonalának biztosítása érdekében meg kell erősíteni tárgyalási pozíciójukat a tejfeldolgozókkal szemben, aminek eredményeként az ellátási láncban meg kell valósulnia a hozzáadott érték méltányosabb eloszlásának. Ezért e közös agrárpolitikai célok megvalósítása érdekében az EUMSZ 42. cikkének és 43. cikke (2) bekezdésének megfelelően rendelkezni kell arról, hogy a kizárólag tejtermelők által alkotott termelői szervezetek vagy ezek társulásai – tagjaik összessége vagy azok egy része termelésének vonatkozásában – közös tárgyalásokat folytathassanak a tejüzemekkel a szerződéses feltételekről, többek között az árról. Ez a rendelkezés azonban csak azokra a termelői szervezetekre vonatkozhat, amelyek kérik és meg is kapják az 1234/2007/EK rendelet 122. cikke szerinti elismerést. E rendelkezés ezenkívül nem vonatkozhat azokra az elismert termelői szervezetekre – a szövetkezeteket is beleértve – amelyek tagjaik teljes nyerstej-mennyiségét feldolgozzák, mivel a tagok nem szállítanak nyers tejet más feldolgozóknak. Emellett rendelkezni kell annak lehetőségéről, hogy a nemzeti jog alapján elismert meglévő termelői szervezeteket e rendelet értelmében de facto elismerjék.

(15)

A szövetkezetek hatékony működése aláásásának elkerülése, valamint az egyértelműség érdekében rögzíteni kell, hogy amennyiben a mezőgazdasági termelő valamely szövetkezet tagjaként köteles az általa termelt tej teljes mennyiségére vagy egy részére vonatkozóan a szövetkezet alapszabályában vagy az azon alapuló szabályokban vagy határozatokban megállapított feltételek szerinti nyers tejet szállítani, e feltételek nem képezhetik a termelői szervezetek tárgyalásainak tárgyát.

(16)

Továbbá – a hatékony tejpiaci verseny fenntartása érdekében – ezt a lehetőséget az uniós termelés és a tárgyalások által érintett tagállam termelése százalékos arányában meghatározott megfelelő korlátokhoz kell kötni. A tagállami termelés százalékos arányában meghatározott korlátozást először a termelő tagállamban, illetve az egyes termelő tagállamokban termelt nyers tej mennyiségére kell alkalmazni. Ugyanazt a százalékos korlátot kell alkalmazni a bármely rendeltetési tagállamba szállított nyers tej mennyiségére is.

(17)

Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM) és az oltalom alatt álló földrajzi jelzés (OFJ) – különösen a kiszolgáltatott vidéki régiók esetében fennálló – jelentőségére tekintettel, valamint a hozzáadott érték biztosítása és a minőség – konkrétan az OEM vagy OFJ által védett sajtok minősége – fenntartása érdekében és a tejkvótarendszer megszűnésével összefüggésben lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok szabályokat alkalmazzanak a meghatározott földrajzi területen előállított ilyen sajtok kínálatának szabályozására. A szabályoknak az adott sajt előállítási folyamatának egészére ki kell terjedniük, és azokat szakmaközi szervezetnek, termelői szervezetnek vagy a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EK tanácsi rendelet (6) szerinti csoportnak kell kérelmeznie. Ezeket a kérelmeket az e sajthoz felhasznált tejmennyiség nagy többségét képviselő tejtermelők nagy többségének, illetve szakmaközi szervezetek és csoportok esetén a termelt sajtmennyiség nagy többségét képviselő sajttermelők nagy többségének kell támogatniuk. Továbbá az előírásokat szigorú feltételekhez kell kötni, különösen annak érdekében, hogy ne sérüljön a termékek más piacokon való forgalmazása, és biztosított legyen a kisebbségi jogok védelme. A tagállamoknak a kiigazított szabályokat haladéktalanul közzé kell tenniük és meg kell küldeniük a Bizottságnak, biztosítaniuk kell a rendszeres ellenőrzéseket, meg nem felelés esetén pedig a szabályokat hatályon kívül kell helyezniük.

(18)

Néhány ágazatban uniós szintű szabályokat vezettek be a szakmaközi szervezetekre vonatkozóan. Ezek a szervezetek hasznosnak bizonyulhatnak az ellátási lánc szereplői közötti párbeszéd, valamint a legjobb gyakorlatok és a piaci átláthatóság előmozdítása terén. Ezeket a szabályokat a tej- és tejtermékágazatban is alkalmazni kell, azokkal a rendelkezésekkel együtt, amelyek versenyjogi szempontból tisztázzák e szervezetek helyzetét, feltéve, hogy az említett szervezetek magatartása nem torzítja a versenyt vagy a belső piacot, és nem befolyásolja hátrányosan a mezőgazdasági piacok közös szervezésének jó működését. A tagállamoknak valamennyi érintett gazdasági szereplőt ösztönözniük kell a szakmaközi szervezetekben való részvételre.

(19)

Annak érdekében, hogy követni tudja a piaci fejleményeket, a Bizottságnak megfelelő időben tájékoztatást kell kapnia a nyerstej-szállítások mennyiségéről. Ezért indokolt rendelkezni arról, hogy az első felvásárló rendszeresen közölje ezeket az információkat a tagállamokkal, a tagállam pedig értesítse erről a Bizottságot.

(20)

A tagállamoknak a szerződésre irányuló tárgyalásokra, a termelői szervezetek és társulásaik, illetve a szakmaközi szervezetek elismerésére, valamint a tej- és tejtermékágazaton belüli szerződéses kapcsolatokra vonatkozóan is értesíteniük kell a Bizottságot e rendelet alkalmazásának nyomon követése és elemzése érdekében, különösen azon jelentések elkészítése céljából, amelyeket a Bizottságnak a tejpiac fejlődéséről az Európai Parlament és a Tanács elé kell terjesztenie.

(21)

Az e rendeletben megállapított intézkedéseket a tejpiac jelenlegi gazdasági körülményei és az ellátási lánc szerkezete indokolják. Ezért célszerű azokat kellően hosszú ideig alkalmazni, hogy hatásukat teljes mértékben kifejthessék. Az intézkedéseknek azonban – tekintettel messze ható jellegükre – átmenetinek kell lenniük, és felül kell vizsgálni a működésüket, valamint azt, hogy szükség van-e további alkalmazásukra. Az értékelést a tejpiaci fejleményekről szóló két bizottsági jelentésnek kell tartalmaznia – az elsőt 2014. június 30-ig, a másodikat 2018. december 31-ig kell előterjeszteni –, amelyek a mezőgazdasági termelőket közös termelési megállapodások megkötésére ösztönző lehetséges intézkedésekre is kiterjednek.

(22)

Bizonyos hátrányos helyzetű uniós régiók gazdasága erősen függ a tejtermeléstől. E régiók sajátosságai miatt az általános politikákat igényeik jobb kielégítése érdekében ki kell igazítani. A közös agrárpolitika már rendelkezik egyedi intézkedésekről az ezen hátrányos helyzetű régiókra vonatkozóan. Az e rendeletben rögzített további szakpolitikai intézkedések hozzájárulhatnak az ilyen régiók tejtermelői helyzetének erősítéséhez. Ezeket a hatásokat azonban a fent említett jelentésekben elemezni kell, amelyek alapján a Bizottságnak szükség esetén javaslatokat kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(23)

Annak biztosítása érdekében, hogy a tej- és tejtermékágazaton belüli termelői szervezeteknek, illetve termelői szervezetek társulásainak céljai és feladatai egyértelműen meghatározásra kerüljenek, a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a transznacionális termelői szervezetek és a termelői szervezetek transznacionális társulásai elismerésének feltételeire, az azok létrehozására vonatkozó szabályokra és a transznacionális együttműködés esetében nyújtható adminisztratív segítség feltételeire, valamint a termelői szervezet tárgyalásai által érintett nyers tej mennyiségének számítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(24)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. A termelői szervezetek, társulásaik és a szakmaközi szervezetek elismerési feltételeivel, e szervezeteknek a tárgyalások által érintett nyers tej mennyiségére vonatkozó értesítéseivel, a tagállamok által e szervezetekre és az OEM és OFJ által védett sajtok kínálatának szabályozására vonatkozóan a Bizottságnak megküldendő értesítésekkel, a tej- és tejtermék-ágazatbeli megállapodások, döntések és összehangolt magatartások, valamint szerződéses viszonyok részletes szabályaival, az ezen ágazatban alkalmazandó kötelező nyilatkozatok tartalmával, formájával és ütemezésével, a nyers tej mezőgazdasági termelők általi szállítására vonatkozó szerződések bizonyos tényezőivel, valamint a Bizottságnak a tagállamok által e tekintetben hozott döntésekről való értesítésével kapcsolatos végrehajtási hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (7) megfelelően kell gyakorolni.

(25)

Tekintettel a Bizottságnak az uniós versenypolitika terén fennálló hatásköreire és az említett jogi aktusok sajátos jellegére, a Bizottságnak a 182/2011/EU rendelet alkalmazása nélkül kell határoznia arról, hogy a tej- és tejtermékágazatban meglévő bizonyos megállapodások és összehangolt magatartások összeegyeztethetetlenek-e az Unió versenyjogi szabályaival, hogy egy adott termelői szervezet egynél több tagállamot érintő tárgyalásaira sor kerülhet-e, és hogy a tagállamok által az OEM vagy OFJ által védett sajtok kínálatának szabályozására megállapított egyes előírásokat hatályon kívül kell-e helyezni.

(26)

Ezért az 1234/2007/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 122. cikk első bekezdésének a) pontjában a következő alpont kerül beillesztésre:

2.

A 123. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(4)   A tagállamok olyan szakmaközi szervezeteket is elismerhetnek, amelyek:

3.

A II. rész II. címének II. fejezetében a következő szakasz kerül beillesztésre:

„IIA.   szakasz

A tej- és tejtermékágazatban működő termelői és szakmaközi szervezetekre vonatkozó szabályok

126a. cikk

A tej- és tejtermékágazatban működő termelői szervezetek és társulásaik elismerése

(1)   A tagállamok termelői szervezetként ismernek el a tej- és tejtermékágazatban minden olyan elismerést kérelmező jogi személyt vagy jogi személyek egyértelműen meghatározott részét, amely teljesíti az alábbi feltételeket:

(2)   Kérelem alapján a tagállamok elismerhetik a tej- és tejtermékágazatban működő elismert termelői szervezetek társulását, ha az érintett tagállam úgy ítéli meg, hogy a társulás képes eredményesen elvégezni egy elismert termelői szervezet minden tevékenységét, és megfelel az (1) bekezdésben előírt feltételeknek.

(3)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy 2012. április 2-át megelőzően, a nemzeti jog alapján elismert és az e cikk (1) bekezdésében megállapított feltételeknek megfelelő termelői szervezeteket a 122. cikk első bekezdése a) pontjának iiia. alpontja alapján elismert termelői szervezeteknek kell tekinteni.

2012. április 2-át megelőzően a nemzeti jog alapján elismert azon termelői szervezetek, amelyek nem felelnek meg az e cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek, 2012. október 3-ig folytathatják tevékenységüket a nemzeti jog alapján.

(4)   A tagállamok:

126b. cikk

A tej- és tejtermékágazatban működő szakmaközi szervezetek elismerése

(1)   A tagállamok tej- és tejtermékágazatban működő szakmaközi szervezeteket akkor ismerhetnek el, ha az említett szervezetek:

(2)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy 2012. április 2-át megelőzően, a nemzeti jog alapján elismert és az e cikk (1) bekezdésében megállapított feltételeknek megfelelő szakmaközi szervezeteket a 123. cikk (4) bekezdése alapján szakmaközi szervezetként kell elismerni.

(3)   Amennyiben a tagállamok élnek azzal a lehetőséggel, hogy az (1) és/vagy (2) bekezdés értelmében elismerjenek egy szakmaközi szervezetet, a tagállamok:

126c. cikk

Szerződésre irányuló tárgyalások a tej- és tejtermékágazatban

(1)   A 122. cikknek megfelelően elismert, mezőgazdasági termelőket tömörítő tej- és tejtermék-ágazati termelői szervezetek tárgyalásokat folytathatnak mezőgazdasági termelő tagjaik nevében azok közös termelésének egy része vagy egésze tekintetében a nyers tejnek a termelő által a nyers tej feldolgozója vagy a 185f. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerinti begyűjtője számára történő szállítására vonatkozó szerződésről.

(2)   A termelői szervezet tárgyalásokat folytathat:

(3)   A termelői szervezet a (2) bekezdés c) pontja ii. és iii. alpontjában meghatározott feltételektől függetlenül tárgyalásokat folytathat az (1) bekezdés értelmében, ha az adott termelői szervezet esetében a tárgyalások által érintett – 500 000 tonnánál alacsonyabb teljes éves nyerstej-termeléssel rendelkező tagállamban termelt, vagy ilyen tagállamba szállított – nyers tej mennyisége nem haladja meg az adott tagállam teljes nemzeti termelésének 45 %-át.

(4)   E cikk alkalmazásában a termelői szervezetekre történő bármely hivatkozás a termelői szervezetek társulásait is magában foglalja.

(5)   A (2) bekezdés c) pontja és a (3) bekezdés alkalmazásában a Bizottság az általa megfelelőnek tartott módon a legfrissebb rendelkezésre álló információk alapján közzéteszi az Unióban és a tagállamokban termelt nyers tej mennyiségét.

(6)   A (2) bekezdés c) pontjától és a (3) bekezdéstől eltérve – még akkor is, ha nem valósul meg az ezekben megállapított küszöbértékek túllépése – az e bekezdés második albekezdésében említett versenyhatóság eseti alapon dönthet úgy, hogy a termelői szervezetnek adott tárgyalást vagy újból meg kell nyitnia, vagy arra egyáltalán nem kerülhet sor, ha ezt a verseny fenntartása érdekében szükségesnek ítéli, vagy azért, hogy a tejfeldolgozást végző kis- és középvállalkozások ne kerüljenek súlyosan hátrányos helyzetbe a területén.

Egynél több tagállamot érintő tárgyalások esetén az első albekezdésben említett határozatot a Bizottság a 195. cikk (2) bekezdésében vagy a 196b. cikk (2) bekezdésében említett eljárás alkalmazása nélkül hozza meg. Más esetekben e határozatot annak a tagállamnak a nemzeti versenyhatósága hozza meg, amelyre a tárgyalások vonatkoznak.

Az e bekezdésben említett határozatok az érintett vállalkozások értesítésének időpontját követően alkalmazandók.

(7)   E cikk alkalmazásában:

a)   »nemzeti versenyhatóság«: a Szerződés 101. és 102. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (8) 5. cikkében említett hatóság;

b)   »kis- és középvállalkozás«: a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 2003. május 6-i 2003/361/EK bizottsági ajánlás (9) szerinti mikro-, kis- és középvállalkozás.

(8)   Az a tagállam, ahol e cikknek megfelelően tárgyalásokat folytatnak, értesíti a Bizottságot a (2) bekezdés f) pontja és a (6) bekezdés alkalmazásáról.

126d. cikk

Oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott sajt kínálatának szabályozása

(1)   A 122. cikk első bekezdésének a) pontja értelmében elismert termelői szervezet, a 123. cikk (4) bekezdése értelmében elismert szakmaközi szervezet, vagy az 510/2006/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében említett csoportosulás kérelme alapján a tagállamok – korlátozott időtartamra – kötelező szabályokat állapíthatnak meg az 510/2006/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott sajt kínálatának szabályozására.

(2)   Az (1) bekezdésben említett szabályoknak meg kell felelniük a (4) bekezdésben megállapított feltételeknek, és előfeltételük az 510/2006/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének c) pontjában említett földrajzi területen lévő felek közötti előzetes megállapodás. E megállapodásnak a tejtermelők legalább kétharmada vagy az (1) bekezdésben említett sajt előállításához felhasznált nyers tej legalább kétharmadát képviselő képviselőik, és adott esetben az 510/2006/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének c) pontjában említett földrajzi területen előállított ilyen sajt termelésének legalább kétharmadát képviselő termelők legalább kétharmada között kell létrejönnie.

(3)   Az (1) bekezdés alkalmazásában, az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott sajt vonatkozásában a nyers tej e sajt termékleírásában szereplő származási földrajzi területének meg kell egyeznie az e sajt vonatkozásában az 510/2006/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének c) pontjában említett földrajzi területtel.

(4)   Az (1) bekezdésben említett szabályok

(5)   Az (1) bekezdésben említett szabályokat közzé kell tenni az érintett tagállam egy hivatalos kiadványában.

(6)   A tagállamok ellenőrzéseket folytatnak a (4) bekezdésben megállapított feltételek teljesülésének biztosítása érdekében, és ha az illetékes nemzeti hatóság úgy ítéli meg, hogy e feltételeket nem teljesítették, hatályon kívül helyezi az (1) bekezdésben említett szabályokat.

(7)   A tagállamok azonnal értesítik a Bizottságot az (1) bekezdésben említett, általuk elfogadott szabályokról. A Bizottság tájékoztatja a tagállamokat az ilyen szabályokról szóló értesítésekről.

(8)   A Bizottság bármikor elfogadhat végrehajtási jogi aktusokat egy tagállam arra való kötelezésére vonatkozóan, hogy helyezze hatályon kívül az általa az (1) bekezdésnek megfelelően megállapított szabályokat, amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy e szabályok nem felelnek meg a (4) bekezdésben megállapított feltételeknek, a belső piac jelentős részén akadályozzák vagy torzítják a versenyt, vagy veszélyeztetik a szabad kereskedelmet vagy az EUMSZ 39. cikke célkitűzéseinek elérését. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 195. cikk (2) bekezdésében vagy a 196b. cikk (2) bekezdésében említett eljárás alkalmazása nélkül kell elfogadni.

126e. cikk

A Bizottság hatáskörei a tej- és tejtermékágazatban működő termelői és szakmaközi szervezetek vonatkozásában

(1)   A termelő szervezetekre, valamint azok társulásaira vonatkozó célok és feladatok egyértelmű meghatározása, valamint az ilyen szervezetek fellépésének hatékonyságához – szükségtelen terhek előírása nélkül – való hozzájárulás érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a 196a. cikknek megfelelően, amely előírja:

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, amelyek az alábbiakhoz szükséges részletes szabályokat írják elő:

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 196b. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

4.

A 175. cikkben az „e rendelet 176–177. cikkére is figyelemmel” mondatrészt az „e rendelet 176–177a. cikkére is figyelemmel” mondatrész váltja fel.

5.

A következő cikk kerül beillesztésre:

„177a. cikk

Megállapodások, döntések és összehangolt magatartások a tej- és tejtermékágazatban

(1)   Az EUMSZ 101. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazandó az elismert szakmaközi szervezetek azon megállapodásaira, döntéseire és összehangolt magatartásaira, amelyek célja az e rendelet 123. cikke (4) bekezdésének c) pontjában említett tevékenységek végzése.

(2)   Az (1) bekezdés csak akkor alkalmazandó, ha:

(3)   A megállapodások, döntések és összehangolt magatartások a (2) bekezdés b) pontjában említett időszak lejártáig nem léptethetők hatályba.

(4)   Az uniós szabályokkal összeegyeztethetetlennek kell minősíteni minden esetben az olyan megállapodásokat, döntéseket és összehangolt magatartásokat, amelyek:

(5)   Ha a Bizottság a (2) bekezdés b) pontjában említett időszak lejártát követően úgy ítéli meg, hogy az (1) bekezdés alkalmazásának feltételei nem teljesülnek, akkor – a 195. cikk (2) bekezdésében vagy a 196b. cikk (2) bekezdésében említett eljárás alkalmazása nélkül – határozatot hoz, amelyben kimondja, hogy az EUMSZ 101. cikkének (1) bekezdése alkalmazandó a szóban forgó megállapodásra, döntésre vagy összehangolt magatartásra.

Ez a bizottsági határozat nem alkalmazandó az érintett szakmaközi szervezetnek a határozatról való értesítésének időpontját megelőzően, kivéve, ha a szakmaközi szervezet helytelen tájékoztatást adott vagy visszaélt az e cikk (1) bekezdésében biztosított mentességgel.

(6)   Több évre szóló megállapodások esetében az első évben tett értesítés érvényes a megállapodás következő éveire. Mindemellett ebben az esetben a Bizottság saját kezdeményezésére vagy egy másik tagállam kérésére bármikor megállapíthat összeegyeztethetetlenséget.

(7)   A Bizottság az e cikk egységes alkalmazásához szükséges intézkedéseket meghatározó végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 196b. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.”

6.

A 184. cikk a következőképpen módosul:

7.

A következő cikkek kerülnek beillesztésre:

„185e. cikk

Kötelező bejelentések a tej- és tejtermékágazatban

2015. április 1-jétől kezdődően a nyers tej első felvásárlói havonta bejelentik az illetékes nemzeti hatóságnak a hozzájuk szállított nyers tej mennyiségét.

E cikk és a 185f. cikk alkalmazásában az »első felvásárló« olyan vállalkozás vagy csoport, amely a termelőktől az alábbi célokból tejet vásárol:

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az első albekezdésben említett nyerstej-mennyiségről.

A Bizottság az ilyen nyilatkozatok tartalmára, formájára és időzítésére vonatkozó szabályokat meghatározó végrehajtási jogi aktusokat, valamint a tagországok által e cikknek megfelelően megküldendő értesítésekkel kapcsolatos intézkedéseket fogadhat el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 196b. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

185f. cikk

Szerződéses kapcsolatok a tej- és tejtermékágazatban

(1)   Ha valamely tagállam úgy dönt, hogy írásbeli szerződést kell kötni minden olyan esetben, amikor a területén belül egy mezőgazdasági termelő egy nyerstej-feldolgozónak nyers tejet szállít, és/vagy ha úgy dönt, hogy az első felvásárlók kötelesek a nyers tej mezőgazdasági termelők általi szállítására vonatkozó szerződés megkötésére vonatkozó írásbeli ajánlatot tenni, akkor e szerződésnek és/vagy az ezen, szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatnak teljesítenie kell a (2) bekezdésben megállapított feltételeket.

Ha a tagállam úgy dönt, hogy írásbeli szerződést kell kötni minden olyan esetben, amikor egy mezőgazdasági termelő egy nyerstej-feldolgozónak nyers tejet szállít, arról is döntenie kell, hogy a felek között kötött ilyen szerződés a szállítás mely szakaszára vagy szakaszaira vonatkozik, ha a nyers tej szállítását egy vagy több begyűjtő végzi. E cikk alkalmazásában a »begyűjtő« olyan vállalkozás, amely egy mezőgazdasági termelőtől vagy egy másik begyűjtőtől elszállítja a nyers tejet egy nyerstej-feldolgozóhoz vagy egy másik begyűjtőhöz, és a nyers tej tulajdonjoga minden esetben átszáll.

(2)   A szerződést és/vagy a szerződésre vonatkozó ajánlatot:

(3)   Az (1) bekezdéstől eltérve nem írható elő szerződés és/vagy szerződésre vonatkozó ajánlat akkor, ha a mezőgazdasági termelő a nyers tejet olyan szövetkezetnek szállítja, amelynek a tagja, és amennyiben e szövetkezet alapszabálya vagy az abban megállapított, illetve abból eredő szabályok és határozatok a (2) bekezdés a), b) és c) pontjában megállapított rendelkezésekkel azonos hatású rendelkezéseket tartalmaznak.

(4)   A mezőgazdasági termelők, nyerstej-begyűjtők vagy -feldolgozók által kötött szállítási szerződések valamennyi eleméről – ideértve a (2) bekezdés c) pontjában említett elemeket is – a felek szabadon tárgyalhatnak.

Eltekintve az első albekezdéstől,

A második albekezdés nem érinti a mezőgazdasági termelő arra vonatkozó jogát, hogy visszautasítsa e minimális időtartamot, feltéve, hogy azt írásban teszi. Ebben az esetben a felek szabadon tárgyalhatnak a szerződés valamennyi eleméről, ideértve a (2) bekezdés c) pontjában említett elemeket is.

(5)   Az a tagállam, amely az e cikkben említett lehetőségeket alkalmazza, köteles értesíteni a Bizottságot azok alkalmazásának módjáról.

(6)   A Bizottság az e cikk (2) bekezdése a) és b) pontjának, valamint (3) bekezdésének egységes alkalmazásához. szükséges intézkedéseket meghatározó végrehajtási jogi aktusokat, valamint a tagországok által e cikknek megfelelően megküldendő értesítésekkel kapcsolatos intézkedéseket fogadhat el. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 196b. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.”

8.

A VII. rész I. fejezete az alábbi cikkekkel egészül ki:

„196a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)   A Bizottság 126e. cikk (1) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól, 2012. április 2-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 126e. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)   A 126e. cikk (1) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

196b. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot egy olyan bizottság segíti, amelynek elnevezése a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó bizottság. Ez a bizottság a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

9.

A 204. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(7)   A tej- és tejtermékágazat vonatkozásában a 122. cikk első bekezdése a) pontjának iiia. alpontja, a 123. cikk (4) bekezdése, a 126a., 126b., 126e., valamint a 177a. cikk 2012. április 2-től2020. június 30-ig alkalmazandó, a 126c., 126d., 185e. és 185f. cikk pedig 2012. október 3-tól2020. június 30-ig alkalmazandó.”

30.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/49

1.

4. oldal, 4. cikk (1) bekezdés, második albekezdés:

2.

11. oldal, II. melléklet, 3. pont:

„3.

A Bizottságot javaslat beterjesztésére felhívó, javasolt…”,

„3.

A Bizottságot cselekvésre felkérő, javasolt…”.

3.

11. oldal, II. melléklet, lábjegyzet:

4.

12. oldal, III. melléklet, 1. rovat, harmadik sor:

5.

12. oldal, III. melléklet, 10. rovat:

6.

12. oldal, III. melléklet, az utolsó két sor:

7.

13. és 15. oldal, a táblázat utolsó oszlopának címében:

A vessző törlendő.

8.

13. oldal, III. melléklet, 1. lábjegyzet:

9.

13. oldal, III. melléklet, 2. lábjegyzet:

10.

13. oldal, III. melléklet, 3. lábjegyzet:

11.

13. oldal, III. melléklet, adatvédelmi nyilatkozat, utolsó mondat:

12.

14. oldal, III. melléklet, B. rész, az 1. pont utolsó mondata:

13.

14. oldal, III. melléklet, 10. rovat:

14.

14. oldal, III. melléklet, az utolsó két sor:

15.

15. oldal, III. melléklet, 1. lábjegyzet:

16.

15. oldal, III. melléklet, 3. lábjegyzet

17.

17. oldal, III. melléklet, francia dokumentumok felsorolása, második franciabekezdés:

„—

Carte d’identité d’élu local avec photographie, délivrée par le représentant de l’Etat (helyi képviselőnek a kormányképviselő által kiállított fényképes személyi igazolványa)”,

„—

Carte d’identité d’élu local avec photographie, délivrée par le représentant de l’Etat (helyi képviselőnek az állam képviselője által kiállított fényképes személyi igazolványa)”.

18.

17. oldal, III. melléklet, francia dokumentumok felsorolása, hetedik franciabekezdés:

„—

Permis de chasser avec photographie, délivré par le représentant de l’Etat (kormányképviselő által kiállított, fényképes vadászigazolvány)”,

„—

Permis de chasser avec photographie, délivré par le représentant de l’Etat (az állam képviselője által kiállított, fényképes vadászigazolvány)”.

19.

17. oldal, III. melléklet, olasz dokumentumok felsorolása, második franciabekezdés:

„—

Carta de identità …”

„—

Carta di identità …”.

20.

17. oldal, III. melléklet, magyar dokumentumok felsorolása, harmadik franciabekezdés:

„—

Személyi azonosító szám (személyi szám)”,

„—

Személyi azonosító (személyi szám)”.

21.

17. oldal, III. melléklet, a máltai dokumentum:

„—

Személyi igazolvány”,

„—

Karta tal-Identità (személyi igazolvány)”.

22.

18. oldal, III. melléklet, a román dokumentumok felsorolása:

„—

carte de identitate (személyi igazolvány)

—

pasaport (útlevél)

—

certificat de inregistrare (nyilvántartásba vételi igazolás)

—

cartea de rezidenta permanenta pentru cetatenii UE (uniós polgárok számára kiállított állandó tartózkodási engedély)

—

Cod Numeric Personal (személyi azonosító szám)”,

„—

carte de identitate (személyi igazolvány)

—

pașaport (útlevél)

—

certificat de înregistrare (nyilvántartásba vételi igazolás)

—

carte de rezidență permanentă pentru cetățenii UE (uniós polgárok számára kiállított állandó tartózkodási engedély)

—

cod numeric personal (személyi azonosító szám)”.