ISSN 1977-0731

doi:10.3000/19770731.L_2012.068.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 68

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

55. évfolyam
2012. március 7.


Tartalom

 

II   Nem jogalkotási aktusok

Oldal

 

 

RENDELETEK

 

 

A Bizottság 184/2012/EU végrehajtási rendelete (2012. március 6.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról

1

 

 

HATÁROZATOK

 

 

2012/140/EU

 

*

A Bizottság határozata (2011. szeptember 20.) a Dánia által a szerencsejátékokról szóló dán adótörvényben az online szerencsejátékokra kivetett adók formájában végrehajtani tervezett C 35/10. (korábbi N 302/10.) számú intézkedésről (az értesítés a C(2011) 6499. számú dokumentummal történt)  ( 1 )

3

 

 

BELSŐ SZABÁLYZATOK ÉS ELJÁRÁSI SZABÁLYZATOK

 

*

A Törvényszék hivatalvezetőjének szóló szolgálati utasítások módosításai

20

 

*

Gyakorlati útmutató a törvényszék előtti felek részére

23

 

 

Helyesbítések

 

*

Helyesbítés a 2160/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletének és a 2073/2005/EK bizottsági rendelet I. mellékletének a friss baromfihúsban előforduló szalmonella tekintetében történő módosításáról szóló, 2011. október 27-i 1086/2011/EU bizottsági rendelethez (HL L 281., 2011.10.28.)

42

 


 

(1)   EGT-vonatkozású szöveg

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


II Nem jogalkotási aktusok

RENDELETEK

7.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 68/1


A BIZOTTSÁG 184/2012/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2012. március 6.)

az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (1),

tekintettel az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a gyümölcs- és zöldség-, valamint a feldolgozottgyümölcs- és feldolgozottzöldség-ágazatra alkalmazandó részletes szabályainak a megállapításáról szóló, 2011. június 7-i 543/2011/EU bizottsági végrehajtási rendeletre (2), és különösen annak 136. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikkében említett behozatali átalányértékeket e rendelet melléklete határozza meg.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2012. március 6-án.

a Bizottság részéről, az elnök nevében,

José Manuel SILVA RODRÍGUEZ

mezőgazdasági és vidékfejlesztési főigazgató


(1)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(2)  HL L 157., 2011.6.15., 1. o.


MELLÉKLET

Az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek

(EUR/100 kg)

KN-kód

Országkód (1)

Behozatali átalányérték

0702 00 00

IL

76,4

JO

78,3

MA

69,1

SN

207,5

TN

85,7

TR

93,8

ZZ

101,8

0707 00 05

EG

158,2

JO

204,2

TR

155,2

ZZ

172,5

0709 91 00

EG

76,0

ZZ

76,0

0709 93 10

MA

54,2

TR

134,6

ZZ

94,4

0805 10 20

EG

53,8

IL

68,5

MA

52,0

TN

52,8

TR

68,6

ZZ

59,1

0805 50 10

BR

43,7

TR

56,0

ZZ

49,9

0808 10 80

CA

124,8

CL

96,3

CN

105,4

MK

31,8

US

154,3

ZZ

102,5

0808 30 90

AR

88,1

CL

153,9

CN

48,3

US

99,0

ZA

102,7

ZZ

98,4


(1)  Az országoknak az 1833/2006/EK bizottsági rendeletben (HL L 354., 2006.12.14., 19. o.) meghatározott nómenklatúrája szerint. A „ZZ” jelentése „egyéb származás”.


HATÁROZATOK

7.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 68/3


A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2011. szeptember 20.)

a Dánia által a szerencsejátékokról szóló dán adótörvényben az online szerencsejátékokra kivetett adók formájában végrehajtani tervezett C 35/10. (korábbi N 302/10.) számú intézkedésről

(az értesítés a C(2011) 6499. számú dokumentummal történt)

(Csak a dán nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2012/140/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 108. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra és különösen annak 62. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,

azt követően, hogy az említett cikkeknek megfelelően felhívták az érdekelteket az észrevételeik megtételére, (1) és tekintettel ezekre az észrevételekre,

mivel:

1.   ELJÁRÁS

(1)

2010. július 6-án a dán hatóságok a jogbiztonság érdekében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (3) bekezdése értelmében bejelentették a szerencsejátékokra kivetett adókról szóló L 203 jogalkotási javaslatot (a továbbiakban: szerencsejátékokról szóló adótörvény (2)). 2010. augusztus 11-i és 2010. szeptember 22-i levelében a Bizottság további információkat kért. A dán hatóságok 2010. október 20-i levelükben nyújtották be ezeket az információkat.

(2)

A Bizottsághoz ezenfelül két különböző panasz érkezett a szerencsejátékokról szóló adótörvényre vonatkozó javaslattal kapcsolatban. Az elsőt a játékautomata-üzemeltetők dán iparszövetsége (DAB) nyújtotta be 2010. július 23-án. A másik a Royal Casino nevű hagyományos kaszinó üzemeltetőjétől érkezett 2010. augusztus 6-án. 2010. szeptember 23-án mindkét panaszt továbbították a dán hatóságoknak véleményezés céljából. A dán hatóságok 2010. október 20-i levelükben nyújtották be észrevételeiket.

(3)

A bejelentés és a két fent említett panasz megvitatása céljából 2010. november 10-én találkozóra került sor Brüsszelben a dán hatóságokkal. A találkozón a dán hatóságok benyújtották A függőben lévő állami támogatási üggyel kapcsolatos dilemma (The dilemma created by the pending State aid case) című jegyzetüket, amelyben ismét kijelentették, hogy a Bizottság határozatának elfogadásáig el kívánják halasztani a bejelentett törvény hatálybaléptetését (3).

(4)

2010. december 14-i határozatában a Bizottság arról értesítette Dániát, hogy a bejelentett intézkedés tekintetében megindítja az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást. Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat) az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (4) tették közzé. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket.

(5)

A dán hatóságok 2011. január 14-i levelükben benyújtották az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatos észrevételeiket.

(6)

2011. február 11. és február 22. között összesen 17 érdekelt harmadik fél nyújtotta be észrevételeit (5). Az észrevételeket 2011. március 16-án továbbították Dániának, és az ország lehetőséget kapott arra, hogy választ adjon ezekre az észrevételekre. Dánia válasza 2011. április 14-én kelt levelében érkezett meg a Bizottsághoz.

2.   AZ INTÉZKEDÉS LEÍRÁSA

(7)

A jogsértési eljárás megindítását és a dániai sportfogadási szolgáltatások szabad mozgása előtt álló akadályokról szóló, indokolással ellátott vélemény 2007. március 23-i részére történő megküldését (6) követően a dán kormány úgy határozott, hogy módosítja a szerencsejátékokról és fogadási szolgáltatásokról szóló nemzeti jogszabályt, és a meglévő monopóliumrendszert egy részben liberalizált rendszerrel váltja fel. A liberalizációt többek között azért ítélték szükségesnek, hogy megfeleljenek az uniós jognak, valamint hogy fellépjenek a más országokban székhellyel rendelkező szerencsejáték-szolgáltatók által nyújtott illegális online szerencsejáték-szolgáltatások jelentette veszéllyel szemben.

(8)

A bejelentett, szerencsejátékokról szóló adótörvény egy sor olyan törvény egyike, amelyeket a szerencsejáték-ágazat liberalizálása érdekében vezettek be (7). A szerencsejátékokról szóló törvény 1. cikke értelmében a szerencsejáték-szolgáltatásokra vonatkozó új törvényreform általános célkitűzése a következő:

a szerencsejáték-fogyasztás mérsékelt szinten tartása,

a fiatalok és más kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek védelme a kihasználással és szerencsejáték-függővé válással szemben,

a szerencsejátékosok védelme ésszerű, megbízható és átlátható szerencsejáték-szolgáltatások biztosítása révén, és

a közrend biztosítása és a szerencsejáték bűncselekmény céljára történő felhasználásának megelőzése.

(9)

A szerencsejátékokról szóló törvény értelmében „e törvény vagy más jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a szerencsejáték szolgáltatásához vagy szervezéséhez engedély szükséges”. Ezenfelül a szerencsejáték-szolgáltatások nyújtása vagy szervezése adóköteles (a szerencsejátékokról szóló adótörvény 1. cikke).

(10)

A szerencsejátékokról szóló törvény 5. cikkének meghatározása szerint a szerencsejáték a következő tevékenységeket foglalja magában: i. lottók, ii. kombinációs szerencsejátékok és iii. fogadás.

(11)

A kombinációs szerencsejáték olyan „tevékenység, amelyben a résztvevőknek esélye van nyereményhez jutni, és amelyben a nyerés valószínűsége a képességek és az esélyek kombinációjától függ”. A kombinációs szerencsejáték tehát a kaszinók által gyakran kínált játékokat foglalja magában, például a rulettet, a pókert, a bakkarát, a blackjacket és a készpénznyereményt kínáló szerencsejátékgépeket.

(12)

A szerencsejátékokról szóló törvény 5. cikkének meghatározása szerint az online szerencsejáték „olyan szerencsejáték, amely egy játékos és egy szerencsejáték-szolgáltató között jön létre távoli kommunikáció alkalmazásával”. Ez a rendelkezés határozza meg a hagyományos szerencsejáték fogalmát is mint „olyan szerencsejáték, amely egy játékos és egy szerencsejáték-szolgáltató vagy a szolgáltató képviselője között fizikai találkozás révén jön létre”. A fogadási szolgáltatások „olyan tevékenységek, amelyben a résztvevőknek esélye van nyereményhez jutni, és amelyben a fogadást valamely jövőbeli esemény eredményére vagy megvalósulására kötik”.

(13)

A szerencsejátékokról szóló adótörvény 2–17. cikke értelmében az adóköteles játékok közé tartoznak i. a lottók, beleértve az osztályos lottót és a nonprofit lottókat, ii. a fogadás, beleértve a helyi sorsolásos játékokat, iii. a hagyományos kaszinók, iv. az online kaszinók, v. a játéktermekben és pubokban, bárokban stb. található, készpénznyereményt kínáló pénznyerő-automaták és vi. a tét nélküli játékok.

(14)

A szerencsejátékokról szóló adótörvény különböző adókulcsokat határoz meg attól függően, hogy a játékokat online vagy hagyományos kaszinók biztosítják.

(15)

A szerencsejátékokról szóló adótörvény 10. cikke értelmében a hagyományos kaszinókban nyújtott szerencsejáték-szolgáltatásokra vonatkozó engedély alapdíja a kaszinó munkavállalói díjazásokra és borravalóra fordított zsetonok értékével csökkentett bruttó szerencsejáték-bevételének (azaz a tétekből levont nyeremények) 45 százaléka, és további 30 százalékos adó vonatkozik a (havonta) 4 millió dán koronát meghaladó bruttó szerencsejáték-bevételekre (mínusz a munkavállalói díjazásokra és borravalóra fordított zsetonok értéke) (8).

(16)

A szerencsejátékokról szóló adótörvény 11. cikke értelmében az online kaszinóbeli szerencsejáték-szolgáltatásra engedéllyel rendelkezők bruttó szerencsejáték-bevételük 20 százalékának megfelelő adót kötelesek fizetni.

(17)

A játéktermekben és pubokban, bárokban stb. található, készpénznyereményt kínáló pénznyerő-automaták (érmével működő nyerőgépek) üzemeltetésére engedéllyel rendelkezők bruttó szerencsejáték-bevételük 41 százalékának megfelelő adót kötelesek fizetni. További 30 százalékot kell fizetni a 30 000 dán koronát meghaladó összegű bruttó szerencsejáték-bevételt termelő, pubokban, bárokban stb. található pénznyerő-automatákra, valamint a 250 000 dán koronát meghaladó összegű bruttó szerencsejáték-bevételt termelő, játéktermekben található pénznyerő-automatákra (9).

(18)

Az engedélyek díja tekintetében a szerencsejátékokról szóló törvény előírja, hogy a fogadási vagy online kaszinójáték-szolgáltatásra vonatkozó engedélyért folyamodók 250 000 dán koronát (amennyiben fogadási és online kaszinójáték-szolgáltatásra egyaránt kérnek engedélyt, 350 000 dán koronát) kötelesek megfizetni, valamint a szerencsejáték-bevételektől függően 50 000 dán koronától 1 500 000 dán koronáig terjedő éves díj terheli őket.

(19)

A szerencsejátékokról szóló törvény előírja, hogy az onlineszerencsejáték-szolgáltatóknak dániai székhellyel kell rendelkezniük, vagy amennyiben székhelyük egy másik uniós vagy EGT-tagállamban található, ki kell jelölniük egy jóváhagyott képviselőt (27. cikk).

3.   AZ ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁNAK OKAI

(20)

A kérdéses intézkedés tekintetében a Bizottság megindította az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást, azzal az indokkal, hogy az az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást tartalmazhat.

(21)

A Bizottság különösen úgy vélte, hogy az intézkedés az ítélkezési gyakorlat fényében szelektívnek tekinthető. Emlékeztetett arra, hogy egy adóügyi intézkedés szelektivitásának vizsgálata során ki kell térni arra, hogy az adott intézkedés alkalmas-e arra, hogy bizonyos vállalkozásokat előnyben részesítsen olyan vállalkozásokkal szemben, amelyek a szóban forgó program céljára tekintettel jogilag és ténylegesen azokkal összehasonlíthatóak (10).

(22)

Az online és hagyományos létesítményekben kínált játékok természetére, a szerencsejáték mindkét típusa által biztosított társas élményre, valamint a fogyasztók társadalmi-gazdasági profiljára tekintettel a Bizottságnak kételyei merültek fel azt illetően, hogy az online és hagyományos létesítményekben kínált szerencsejátékok közötti különbségek olyan mértékűek lennének, hogy azokat ténylegesen és jogilag nem összehasonlíthatónak kellene tekinteni a szerencsejátékokról szóló adótörvény szerinti adóügyi megítélésük szempontjából.

(23)

Továbbá az eljárás azon szakaszában a Bizottság úgy vélte, hogy amennyiben az intézkedésről azt állapítanák meg, hogy prima facie szelektív, a dán hatóságoknak nem sikerült alátámasztaniuk, hogy az intézkedés az adórendszer logikájával igazolható.

(24)

E tekintetben a dán hatóságok úgy érveltek, hogy az online szerencsejátékokra vonatkozó adókulcs egyrészt a szerencsejátékokról szóló dán jogszabály játékosokat védeni kívánó céljának való megfelelés, másrészt az alacsonyabb adókulccsal rendelkező más országokban letelepedett online üzemeltetők által jelentett versenybe való bekapcsolódás képessége közötti szükséges egyensúlyt tükrözi.

(25)

Továbbá a dán hatóságoknak a szerencsejátékokról szóló törvény általános célkitűzéseire vonatkozó hivatkozása (lásd a 5. pontot) tekintetében a Bizottság úgy vélte, hogy ezek a célkitűzések általános jellegűek és függetlenek az adórendszertől. Mivel megalapozott ítélkezési gyakorlat, hogy kizárólag az adórendszerből fakadó célkitűzések relevánsak, a Bizottság megállapította, hogy a dán hatóságok nem támasztották alá megfelelő mértékben azon kijelentésüket, hogy a kérdéses adóügyi intézkedés szelektivitását az adórendszer logikája teszi szükségessé.

(26)

A Bizottság továbbá úgy vélte, hogy a bejelentett törvény állami források felhasználása révén kínált adóelőnyt tartalmaz, mivel az adóbevételekről való, jóval alacsonyabb adókulcs formájában megjelenő lemondás előnyt biztosít az onlineszerencsejáték-üzemeltetők számára. Emellett, amennyiben az intézkedés szelektív gazdasági előnyhöz juttatja a Dániában működő online üzemeltetőket, befolyásolhatja a belső piaci kereskedelmet és torzíthatja a versenyt.

(27)

Végül a Bizottság kételyeinek adott hangot azt illetően, hogy a bejelentett intézkedés az EUMSZ 107. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti eltérések alkalmazási körébe tartozhat.

4.   A DÁN HATÓSÁGOK ÉSZREVÉTELEI

(28)

2011. január 14-i levelükben a dán hatóságok benyújtották az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatra vonatkozó észrevételeiket.

(29)

A dán hatóságok az online és a hagyományos szerencsejáték közötti, bejelentésükben szerepeltetett ténybeli és gazdasági különbségekre támaszkodva megismételték álláspontjukat, amely szerint az online szerencsejátékot a hagyományos szerencsejátéktól különböző tevékenységnek kell tekinteni.

(30)

A dán hatóságok szerint a hagyományos kaszinókban kínált bizonyos elektronikus játékokban, valamint az online kaszinókban használt szoftverek nem azonosak. Amellett, hogy a platformok és a beszállítók nem azonosak, azzal érveltek, hogy lényeges különbségek találhatók az ilyen elektronikus játékok között, mivel ahhoz, hogy azokat hagyományos kaszinókban lehessen játszani, szükséges a szerencsejátékos fizikai jelenléte. A fizikai jelenlét számos költséggel jár (például közlekedés, belépődíj, ruhatári díj, étel és ital), amelyek az online szerencsejáték esetén nem merülnek fel.

(31)

A dán hatóságok számára az a tény, hogy néhány tagállam tiltja az online szerencsejátékot, míg a hagyományos szerencsejáték-szolgáltatásokat engedélyezi, tükrözi a szerencsejáték két típusa közötti különbségeket.

(32)

A dán hatóságok továbbá kifogásolták, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a 2006. évi „Tanulmány az Európai Unió belső piacának szerencsejáték-szolgáltatásairól” (11) című dokumentum következtetéseit, amelyek szerint az online és a hagyományos kaszinókat különálló piacoknak kell tekinteni.

(33)

A dán hatóságok ugyancsak hangsúlyozták, hogy a Bizottság értékelése csupán a hagyományos kaszinókra összpontosított, és nem vette figyelembe a hagyományos pubokban, bárokban stb. vagy játéktermekben található szerencsejátékgépeket (azaz pénznyerő automatákat; a rulett, a blackjack, a póker stb. nem tartozik ide).

(34)

Ami az intézkedéseknek az adórendszer logikája alapján történő indokolását illeti, a dán hatóságok úgy vélik, hogy a Bizottság hibásan értelmezhette a bejelentett intézkedés célkitűzését. Az intézkedés célja nem a dán szerencsejáték-ipar nemzetközi versenyképességének megőrzése, hanem sokkal inkább a jogszabályban szereplő négy célkitűzés megvalósítása (a szerencsejáték-fogyasztás mérsékelt szinten tartása; a fiatalok és más kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek védelme a kihasználással és szerencsejáték-függővé válással szemben; a játékosok védelme ésszerű, megbízható és átlátható szerencsejáték biztosítása révén; a közrend biztosítása és a szerencsejáték bűncselekmény céljára történő felhasználásának megelőzése).

(35)

Az online és a hagyományos szerencsejátékra vonatkozó különböző adókulcsok tekintetében a dán hatóságok elmondták, hogy jogalkotási és szabályozási dilemmával állnak szemben. A jövőben egyrészről fenntarthatatlan a jelenlegi monopóliumhelyzet, és nem halogatható tovább az onlineszerencsejáték-piac liberalizációja. Másrészről az online és a hagyományos szerencsejáték-tevékenységekre vonatkozó egységes adókulcsok akadályoznák a kormány által e területen szorgalmazott célkitűzések megvalósítását.

(36)

A dán hatóságok különösen kiemelték, hogy a valamennyi szerencsejáték-tevékenységre vonatkozó egységes adókulcs a választott adózási modelltől függetlenül következetlen megoldásokat eredményezne. Egy alacsony, egységesen 20 százalékos adókulcsra épülő modell erősen ösztönözné a hagyományos kaszinókban folyó szerencsejátékot, ami ellentétes lenne az általános fogyasztóvédelmi érdekkel.

(37)

Ezzel szemben a hagyományos szerencsejáték esetében korábban alkalmazott magasabb egységes adókulcs visszatartaná az online üzemeltetőket attól, hogy engedélyért folyamodjanak a Dániából történő szolgáltatásnyújtáshoz, így a törvény liberalizációs célkitűzése nem valósul meg. Ez szintén ellentétes lenne az általános fogyasztóvédelmi érdekkel, mivel nem lenne lehetőség az online szerencsejáték hatékony ellenőrzésére.

(38)

Álláspontjuk alátámasztására a dán hatóságok benyújtották az Adóügyi Minisztérium által 2010. március 6-án a dán parlamenti pártok politikai szóvivőinek küldött nyilatkozatát a bevezetendő adókulcs mértékéről (12). A nyilatkozat rámutat arra, hogy a jelenlegi differenciált adóügyi megítélést egy egyensúlyra törekvő gyakorlat eredményének kell tekinteni, amely gyakorlat célja egyrészről a törvény betartásának biztosítása, másrészről az adóbevételek maximalizálása és a szerencsejáték mérsékelt szinten tartása.

(39)

Ezzel összefüggésben a dán hatóságok úgy vélték, hogy a nemzetközi versenyt és az onlineszerencsejáték-ágazat globális jellegét is figyelembe kell venni. E tekintetben a dán hatóságok a „Tanulmány az Európai Unió belső piacának szerencsejáték-szolgáltatásairól” című dokumentumra hivatkoztak, amely szerint az országon belüli üzletvezetés szolgáltatókat terhelő költségeinek nem szabadna túllépnie a külföldi üzletvezetés költségeit, hogy a fogyasztók és a szolgáltatók számára vonzóbb legyen a saját országuk joghatósági területén belül működni, mint más országokban (13).

(40)

A dán hatóságok továbbá úgy vélték, hogy a Salzgitter-ügyben a Bíróság által megállapított elv, amely szerint a Bizottságnak nem kellene összevetnie a bejelentett adózási szintet a más tagállamokban érvényes szintekkel, hogy megállapíthassa, a bejelentett intézkedés állami támogatásnak minősül-e (14), nem alkalmazandó a bejelentett törvényre, mivel a hagyományos és az online szerencsejáték-tevékenységek differenciált adóügyi megítélése kizárólag belső adóügyi megfontolásokon alapul. A dán kormány különösen nem vette figyelembe a más tagállamokban alkalmazott adókulcsokat a dán szerencsejáték-ipar versenyképességének növelése céljából, hanem csupán megfelelő egyensúlyt kívánt teremteni a bejelentett törvény négy, korábban említett szakpolitikai célkitűzése között.

(41)

A dán hatóságok továbbá úgy vélték, hogy a Bizottság helytelenül értelmezte a Salzgitter-ügyet, mivel nem az intézkedés szelektív jellegének értékeléséhez vette azt alapul, hanem annak vizsgálatához, hogy a bejelentett törvény szelektív volta indokolhatónak tekinthető-e.

(42)

A fenti okok miatt a dán hatóságok úgy vélik, hogy amennyiben a bejelentett adóügyi intézkedést szelektívnek találják, azt az adórendszer logikája alapján indokoltnak kell tekinteni.

5.   HARMADIK FELEK ÉSZREVÉTELEI

(43)

A Bizottság 17 érdekelt harmadik féltől kapott észrevételeket, köztük a panaszosoktól: hét egyesülettől (15), hét vállalkozástól (16) és három tagállamtól (17).

(44)

Az intézkedés szelektív jellegét illetően néhány érdekelt fél kijelenti, hogy az online és a hagyományos kaszinók ténybeli és jogi helyzete nem összehasonlítható, mivel a vállalkozások nem azonos piacon működnek, következésképpen az adóügyi intézkedés kiindulópontja nem az általánosan alkalmazható adórendszer. Ennélfogva az adóügyi intézkedés nem tekinthető szelektívnek.

(45)

Álláspontjuk alátámasztására az érdekelt harmadik felek megállapítják, hogy a hagyományos és online kaszinók által kínált termékek lényegesen eltérnek egymástól. A hagyományos kaszinókban kínált tevékenységek olyan társas élményt biztosítanak, amelynél az online kaszinóktól eltérően a beszélgetés, a megjelenés és a fizikai környezet a szerencsejáték-élmény központi részét képezi. A hagyományos szerencsejátékot továbbá az általános szórakozási élmény részének kell tekinteni, amelyet más tevékenységekkel, például az éttermek, bárok és konferenciaközpontok által kínált tevékenységekkel és szállodai szolgáltatásokkal egészítenek ki.

(46)

Ezenfelül az említett érdekelt felek úgy vélik, hogy az online és a hagyományos szerencsejáték-tevékenységek esetében nem azonos mértékű a függőség kockázata. Álláspontjuk alátámasztására példaként említhető az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata, amely kimondta, hogy „a szerencsejátékok interneten keresztül történő kínálata […] eltérő jellegű és jelentősebb veszélyforrást jelenthet […] e játékok hagyományos piacaihoz viszonyítva a fogyasztóvédelem területén” (18). Hivatkoznak továbbá az Institut National de la Santé et de la Recherche Médicale szerencsejátékokról szóló tanulmányára (19), amely szerint az online szerencsejáték valódi függőségi kockázatot jelent, amelyet azonban az online szerencsejáték piacának szabályozásával kell kezelni.

(47)

Ezenfelül egyes érdekelt felek azzal érveltek, hogy a szerencsejáték-piac különböző értékesítési csatornák szerint szegmentált, ami meghatározó elemét képezné az egyes érintett piacok megkülönböztetésének. E tekintetben a francia versenyhatóság 2011. január 20-i véleményére hivatkoznak, amely megállapította, hogy különbséget lehet tenni az online szerencsejáték és a klubokban vagy játéktermekben/fogadóirodákban játszott szerencsejáték között (20).

(48)

Néhány érdekelt fél arra is rámutatott, hogy a hagyományos szerencsejátékokat üzemeltetőkre korlátozottabb versenykényszer nehezedik saját földrajzi területükön, ahol a szolgáltatást biztosítják. Ezzel szemben az online üzemeltetők kiélezett versenyt folytatnak más online üzemeltetőkkel. Különösen mivel a hagyományos kaszinók szerencsejáték-termékei fizikai helyszínhez kötöttek, a vásárlóknak utazniuk kell, hogy a megfelelő helyszínre jussanak. Dániában például csupán hat olyan helyszín van, ahol hagyományos kaszinó működhet. Ezzel szemben az online szerencsejáték-tevékenységek lehetővé teszik a játékosok számára, hogy különböző nemzetközi üzemeltetők által biztosított, nagyszámú szerencsejáték-kínálathoz férjenek hozzá. Az online kaszinók versenyét ezenfelül tovább fokozzák azok a szakosodott weboldalak, amelyek a különböző online üzemeltetők kínálatát hasonlítják össze, valamint számtalan blog és fórum, amelyek lehetővé teszik, hogy a játékosok összevessék az online üzemeltetők által kínált termékeket, árakat és szolgáltatásokat.

(49)

Ezek az érdekelt felek ugyanakkor kiemelik, hogy az online szerencsejátékban alkalmazott haszonkulcsok jelentősen alacsonyabbak a hagyományos szerencsejátékban alkalmazottaknál, tekintettel az online üzemeltetők közötti kiélezett versenyre és a hagyományos kaszinók közötti ilyen verseny hiányára. Az online kaszinók ennélfogva a kifizetési hányadot, azaz a feltett összegek ügyfeleknek visszahitelezett százalékát illetően jóval alacsonyabb haszonkulccsal rendelkeznek. A hagyományos kaszinók ezenfelül egyéb járulékos termékeket is kínálnak és így mellékjövedelemhez jutnak, például a kaszinó szállodái, bárjai vagy éttermei révén, amelyek az online környezetben hiányoznak. Ennek eredményeként, mivel a hagyományos szerencsejátékokat üzemeltetők az online üzemeltetőkénél magasabb hasznot érnek el, az adókulcsok eltérését a „fizetőképesség” elve indokolná, amely szerint azoknak, akik nagyobb adóterhet képesek elviselni, magasabb adót kell fizetnie.

(50)

A fent említett érveken túl egyes érdekelt felek úgy vélték, hogy még abban az esetben is, ha a dán intézkedést szelektívnek minősítik, a szelektivitási feltételt az adórendszer jellege, illetve általános felépítése indokolja. A dán differenciált adókulcs célja annak biztosítása volt, hogy az online üzemeltetők dán engedélyért folyamodjanak és így a jövőben dán adót fizessenek, míg egyúttal garantálja, hogy megvalósuljon a szerencsejátékokról szóló dán jogszabályban megállapított fogyasztóvédelmi célkitűzés.

(51)

Ebben az összefüggésben néhány érdekelt fél az 1998. évi, az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról szóló bizottsági közleményre (21) hivatkozik, amely szerint az adórendszer végső célja az, hogy bevételeket gyűjtsön az állami kiadások finanszírozásához. Ennek megfelelően az érdekelt felek úgy vélik, hogy az online szerencsejáték-szolgáltatások dán lakosok számára történő biztosításából származó adóbevételek optimalizálására vonatkozó célkitűzés megvalósítása máskülönben nem lehetséges a bejelentett törvény értelmében az online szerencsejátékra megállapított adókulcsnál magasabb adókulccsal.

(52)

A fenti érvekkel ellentétben más harmadik személyek – főként a hagyományos üzemeltetők – a dán hatóságok álláspontjával ellentétes észrevételeket tettek.

(53)

Ezek az érdekelt felek lényegében úgy vélik, hogy a dán adórendszert szelektívnek kell tekinteni, mivel az differenciált adóügyi megítélést vezet be a vállalkozások két olyan csoportjára vonatkozóan, amelyek az intézkedés által kitűzött célok értelmében jogi és ténybeli helyzetüket tekintve összehasonlíthatók. Ezek a felek azt állítják, hogy az online és hagyományos kaszinók ugyanazon a piacon folytatnak egymással versengő tevékenységet, ezért azok helyzete összehasonlítható.

(54)

Álláspontjuk alátámasztásaként az érdekelt felek kijelentik, hogy az online és hagyományos kaszinók által kínált játékok hasonlók. A kaszinóbeli szerencsejátékok szabályait azonosnak kell tekinteni, a krupiékkal és más online játékosokkal történő virtuális interakciók pedig összehasonlíthatók a hagyományos kaszinókban létrejövő valódi interakciókkal. A hagyományos szerencsejátékgépek gyártói online és hagyományos használatra egyaránt azonos modelleket készítenek. Műszaki szempontból ennélfogva az online vagy offline kínált kaszinójátékok technológiai platformjukat, leírásukat, jellemzőiket, formátumukat és paramétereiket tekintve azonosak.

(55)

Az érdekelt felek továbbá azt állítják, hogy az online és a hagyományos kaszinók fogyasztói profilja összehasonlítható. Ennélfogva a fogyasztói szempont nem alkalmazható releváns érvként az online és a hagyományos szerencsejáték közötti különbségtétel céljából.

(56)

Egyes érdekelt felek nem értettek egyet azzal, hogy az online szerencsejátékot a hagyományos szerencsejátéktól eltérő tevékenységnek kellene tekinteni, hanem csupán egy másik csatornának, amelyen keresztül a játékokat a játékosoknak kínálják.

(57)

A fenti érveken túl az érdekelt felek úgy vélik, hogy a jelenlegi szerencsejáték-piacot olyan egységes piacnak kell tekinteni, amely a játékosoknak a hagyományos kaszinókról az online kaszinókra történő nagymértékű átállásával jellemzett jelentős változáson megy keresztül. A közelmúltbeli változásnak számos lehetséges oka van, beleértve az internet egyre növekvő használatát, az online kaszinók alacsony üzemeltetési költségeit valamennyi szinten (létesítmények, személyzet és állandó költségek), valamint azt a tényt, hogy az online kaszinók a folyamatosan fejlődő új technológiáknak köszönhetően bárhol korlátlan, napi huszonnégy órás hozzáférést képesek biztosítani az online szerencsejátékokhoz.

(58)

Az érdekelt felek véleménye szerint, tekintettel a technológiai haladás gyors ütemére, a kereskedelmi kezdeményezésekre és a szerencsejáték-ipar internetes ágazatát rendkívül dinamikussá és alakíthatóvá tevő internetes kereskedelemre jellemző piacszerzésre, a jövőben fokozódni fog a piaci részesedés ilyen eltolódása a hagyományostól az online szerencsejáték felé. E tekintetben hivatkoznak még a Bot főtanácsnoknak a Liga Portuguesa de Futebol Profissional üggyel (22) kapcsolatos indítványára, amely szerint az új hírközlési eszközök hatása olyan mértékű, hogy az új technológiáknak, például a telefonoknak, interaktív televíziónak és az internetnek köszönhetően a korábban csak meghatározott helyeken elérhető szerencsejátékok ma bármikor és bárhol játszhatók.

(59)

Hivatkoznak továbbá a 2006. évi „Tanulmány az Európai Unió belső piacának szerencsejáték-szolgáltatásairól” (23) című bizottsági dokumentumra. Ennek értelmében „a kaszinókban űzött szerencsejáték egyre inkább szerveralapúvá válik, mivel egyre több játékgép érhető el letölthető játékszoftver formájában” (24). Ezt a változást új, vegyes szolgáltatásokat nyújtó helyszínek kialakulása jelzi.

(60)

A fenti érvelés alapján az érdekelt felek megállapítják, hogy az intézkedés szelektív, mivel az online és a hagyományos kaszinók egymással összehasonlítható jogi és ténybeli helyzetű tevékenységeket végeznek. Az ilyen szelektivitás továbbá nem igazolható az adórendszer logikájával. Úgy vélik továbbá, hogy a magasabb adókulcs nem tartaná vissza az online szolgáltatókat attól, hogy Dániában engedélyért folyamodjanak.

(61)

Nem helytálló továbbá Dániának a más tagállamok nemzeti adórendszerére történő hivatkozása abból a célból, hogy igazolja az online kaszinók üzemeltetői érdekeltté tételének szükségességét, mivel állandó ítélkezési gyakorlat, hogy bármely indoklás kizárólag a nemzeti adórendszeren alapulhat (25). Ezenfelül a dán hatóságok azon érvelését, miszerint az egyes vállalkozásokra vonatkozó adókulcsok csökkentése szükségszerű a piac versenyképesebbé tétele érdekében, a bíróságok rendre elutasították.

6.   DÁNIA ÉSZREVÉTELEI A HARMADIK FELEK ÉSZREVÉTELEIVEL KAPCSOLATBAN

(62)

Míg megerősítették azon véleményüket, amely szerint a bejelentett intézkedés nem szelektív, és nem tartalmaz állami támogatást, a dán hatóságok rámutattak arra, hogy valamennyi beavatkozó kormány támogatja azon álláspontjukat, hogy szabályozási szempontból különbséget kell tenni az online és a hagyományos kaszinók között.

(63)

Ugyancsak rámutatnak arra, hogy az érintett piacnak az EUMSZ 101. és 102. cikke értelmében történő meghatározásához alkalmazott módszertan a magánvállalkozások számára javasolt, és a termék helyettesíthetőségének keresleti és kínálati szempontú értékelésén alapul, ennélfogva nem alkalmazható az állami támogatások értékeléséhez. E módszertan alkalmazása túllépne az állami támogatási szabályok keretein, amelyeket a szóban forgó ügyben egy tagállam saját adóztatási hatáskörére alkalmaznak.

(64)

Véleményük szerint az online szerencsejátékot külön kell választani a hagyományos szerencsejátéktól. E tekintetben hivatkoznak továbbá a Bizottság összefonódási eljárásokkal kapcsolatban elfogadott álláspontjára, amelynek értelmében a szerencsejátékgépek (jackpot gépek, zsetonos és készpénzzel működő gépek, valamint a nyerőgépek (AWP-k) különálló termékpiacot alkotnak (26). Megemlítik továbbá többek között a francia versenyhatóság határozatát, amelynek értelmében a hagyományos póker nem képezi az online póker piacának részét, mivel a hagyományos pókerhez személyes önuralomra és a többi játékos megfigyelésére van szükség, az gyakran magasabb költségekkel jár és földrajzi szempontból korlátozott (27). Utalnak ezenfelül egy, a brit Office of Fair Trading (Tisztességes Kereskedelem Hivatala) által elfogadott összefonódási határozatra, amely különbséget tesz az engedélyezett fogadóirodák, valamint a telefonos és internetes fogadás között (28).

(65)

A termékpiacok különbségeire tekintettel a dán hatóságok rámutatnak arra, hogy a szerencsejáték-létesítmények számos beavatkozó szerint járulékos – és jelentősen költségesebb – szolgáltatásokat kínálnak. A szociológiai szempontokat illetően a dán hatóságok megismételték álláspontjukat, amely szerint az online és a hagyományos játékosok a fogyasztók különböző típusait képviselik, amint az a Bizottságnak a belső piacon az online szerencsejátékokról szóló közelmúltbeli, 2011. március 24-i zöld könyvében szerepel, amely megállapította, hogy az online szerencsejátékosok profilja eltérőnek tűnik a hagyományos kaszinók vagy fogadóirodák vásárlóinak profiljától (29).

(66)

A dán hatóságok ugyancsak megismételték, hogy alacsonyabb üzemeltetési költségeiknek köszönhetően az online üzemeltetők esetében jelentősen magasabb a kifizetési hányad. Rámutatnak arra is, hogy egyenlőtlenségek tapasztalhatók az online és a hagyományos kaszinók között az alkalmazott szoftverek műszaki jellemzőiben, az engedélyezésre vonatkozó eltérő szabályozásban és a hagyományos kaszinók helyi dominanciája tekintetében.

(67)

A dán hatóságok azt is kifogásolják, ahogyan egyes érdekelt felek a Bot főtanácsnoknak a Liga Portugueasa üggyel kapcsolatos, fent említett indítványát értelmezték. Kiemelik, hogy ez az indítvány, amelyet a szolgáltatásnyújtás szabadságával összefüggésben adtak ki, összhangban áll azzal az elképzeléssel, hogy az onlineszerencsejáték-üzemeltetőket jogi és ténybeli helyzetüket tekintve a hagyományos szerencsejátékokat üzemeltetőktől különbözőnek kell tekinteni.

(68)

A dán hatóságok azonban elismerik, hogy az online szerencsejáték-szolgáltatások bizonyos típusai az értékesítés más formájának minősülhetnek, mint például a fogadási szolgáltatások.

(69)

A bejelentett törvény céljai tekintetében a dán hatóságok elutasítják egyes érdekelt felek azon érvelését, hogy a bejelentett törvény a külföldi szerencsejáték-szolgáltatók vonzására törekszik. Ehelyett a kormány által szorgalmazott célkitűzések a szerencsejátékokról szóló törvényben felsorolt célok. Ezenfelül az új törvény általános célja változatlan marad, vagyis hogy jövedelmet termeljen a szerencsejátékokból, mint bármely olyan hasonló rendszer, amely bevételt szerez az állami költségvetés finanszírozásához.

(70)

A dán hatóságok egyetértenek néhány érdekelt fél véleményével, miszerint az adóalany fizetőképessége érvényes indok lehet. A szóban forgó ügyben az onlineszerencsejáték-üzemeltetők fizetőképessége valóban jelentősen alacsonyabb.

(71)

Végül a dán hatóságok kiemelik, hogy az online szerencsejátékokra vonatkozó adórendszerüket úgy alakították ki, hogy a lehető legnagyobb bevételt biztosítsák. Ennélfogva az online szerencsejátékokra vonatkozó alacsonyabb adókulcs a bejelentett törvényben meghatározott négy célkitűzés, illetve az adóbevételek maximalizálásának igénye közötti egyensúly megteremtésének szükségességét tükrözi.

7.   AZ INTÉZKEDÉS ÉRTÉKELÉSE

7.1.   Állami támogatás megléte az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében

(72)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

7.1.1.   Állami források

(73)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az intézkedést egy tagállam által vagy állami forrásból kell megvalósítani. Az adóbevétel-kiesés egyenértékű az állami források költségvetési kiadások formájában történő felhasználásával.

(74)

A vizsgált ügyben az állami források jelenlétét egyik fél sem vitatta, sem a dán hatóságok, sem a panaszosok, sem a harmadik felek.

(75)

Azáltal, hogy az onlineszerencsejáték-üzemeltetők számára lehetővé teszik a viszonylag alacsony, bruttó szerencsejáték-bevételük 20 százalékának megfelelő adó fizetését (30), a dán hatóságok állami forrásnak minősülő bevételről mondanak le. A Bizottság ennélfogva úgy véli, hogy a szóban forgó intézkedés állami forrás elvesztésével jár, ennélfogva állami források révén biztosítják azt.

7.1.2.   Előny

(76)

Az intézkedésnek pénzügyi előnyt is kell biztosítania a kedvezményezett számára. Az előny fogalma nemcsak pozitív előnyöket foglal magában, hanem olyan támogatásokat is, amelyek különböző formában enyhítik a szokásos esetben a vállalkozás költségvetéséből fizetendő díjak mértékét. (31)

(77)

A szóban forgó ügyben az előny meglétét egyik fél sem vitatta, sem a dán hatóságok, sem a panaszosok, sem a harmadik személyek.

(78)

A szerencsejátékokról szóló adótörvény értelmében az onlineszerencsejáték-vállalkozások bruttó szerencsejáték-bevételük 20 százalékának megfelelő adót kötelesek fizetni. Ez a kulcs számottevően alacsonyabb a hagyományos szerencsejátékokat üzemeltetőkre vonatkozó kulcsnál. Ennélfogva az onlineszerencsejáték-vállalkozások alacsonyabb adóteher formájában előnyben részesülnek. Ebből következik, hogy a vizsgált intézkedés előnyt biztosít az online szerencsejáték-szolgáltatást nyújtó vállalkozások számára.

7.1.3.   A verseny torzulása és a kereskedelemre gyakorolt hatás

(79)

Az EUMSZ. 107. cikkének (1) bekezdése értelmében az intézkedésnek érintenie kell az Unión belüli kereskedelmet, és torzítania kell a versenyt, vagy azzal kell fenyegetnie. A szóban forgó ügyben a Dániában letelepedett onlineszerencsejáték-szolgáltatók versenyhelyzetbe kerülnek, és részt fognak venni a Közösségen belüli kereskedelemben. Következésképpen a szerencsejátékokról szóló adótörvény, amely kedvező adóügyi megítélést biztosít az online szerencsejáték-szolgáltatásokat nyújtó dán vállalkozások számára, szükségszerűen érinti a Közösségen belüli kereskedelmet, és torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget.

7.1.4.   Szelektivitás

(80)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében egy intézkedés akkor minősül állami támogatásnak, ha szelektív abban az értelemben, hogy előnyben részesít bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését.

(81)

Az ítélkezési gyakorlatban a szelektivitás szokásos értelmezése szerint egy intézkedés szelektív, amennyiben „részben mentesíteni kívánja a vállalkozásokat a jog által előírt kötelező hozzájárulások általános rendszerének rendes alkalmazásából eredő pénzügyi terhek alól” (32). Ebből következik, hogy az intézkedés szelektív, amennyiben eltérést jelent az általános adózási keretszabályhoz képest. A meglévő ítélkezési gyakorlat értelmében azt kell értékelni, hogy az adott intézkedés előnyben részesít-e bizonyos vállalkozásokat olyan vállalkozásokkal szemben, amelyek az intézkedés céljára tekintettel jogilag és tényszerűen azokkal összehasonlíthatóak (33).

(82)

Az ítélkezési gyakorlat értelmében amennyiben az intézkedést az általános adórendszertől eltérőnek kell tekinteni, meg kell vizsgálni, hogy ez a megkülönböztetés a vonatkozó adórendszer természetéből vagy belső felépítéséből ered-e (34). Másképp fogalmazva a kérdés az, hogy a prima facie szelektívnek tűnő érintett intézkedés igazolható-e az adórendszer logikájával (35).

(83)

A szóban forgó ügyben a dán szerencsejáték-tevékenységekre vonatkozó adórendszert kell referenciarendszernek tekinteni. A szerencsejátékokról szóló adótörvény célja a valamennyi Dániában biztosított vagy szervezett, online vagy hagyományos szerencsejáték-tevékenységre kivetett adók megfizetésének szabályozása. Ennélfogva a kérdéses intézkedést (vagyis az online szerencsejáték-tevékenységeknek előnyt biztosító differenciált adóügyi megítélést) e hivatkozási alapnak tekintett adórendszerrel összevetve kell értékelni.

(84)

Mivel a bejelentett törvény előírja, hogy az online kaszinókban szerencsejáték-szolgáltatás biztosításához engedéllyel rendelkezők bruttó szerencsejáték-bevételük 20 százalékát, míg a hagyományos kaszinókban szerencsejáték-szolgáltatás biztosításához engedéllyel rendelkezők bruttó szerencsejáték-bevételük 45 százalékát, valamint egy annak 30 százalékáig terjedő további díjat kötelesek megfizetni, felmerül a kérdés, hogy a különböző adófizetési kötelezettséggel rendelkező online és hagyományos szerencsejátékokat üzemeltetők jogi és ténybeli szempontból összehasonlíthatónak tekinthetők-e.

(85)

E tekintetben a dán hatóságok következetesen úgy érveltek, hogy az online és a hagyományos szerencsejáték-tevékenységek a platformokat, a költségeket, a pénzügyi hasznot, a társas élményt, a beszállítókat vagy a termékeket illetően jogi szempontból és tényszerűen nem összehasonlíthatók.

(86)

Más érdekelt felekhez hasonlóan továbbá hangsúlyozták az üzemeltetők két kategóriája közötti lényeges különbséget az online kaszinók közötti kiélezett verseny és a hagyományos üzemeltetők közötti verseny hiánya vonatkozásában.

(87)

Az online és hagyományos szerencsejátékokat üzemeltetők közötti objektív különbségek (például fizikai kontra online jelenlét) ellenére a Bizottság úgy véli, hogy az online és hagyományos szerencsejáték-kaszinók közötti fent említett különbségek nem elegendők a vállalkozás két típusának megalapozott és meghatározó jogi és ténybeli megkülönböztetéséhez.

(88)

E tekintetben a Bizottság megállapítja, hogy a hagyományos és az online szerencsejátékokat üzemeltetők által kínált játékok egyenértékűek. Az online és a hagyományos üzemeltetők által kínált játékok – beleértve a rulettet, a bakkarát, a punto bancót, a blackjacket, a pókert és a pénznyerő-automatákon játszott szerencsejátékot – ugyanannak a szerencsejáték-tevékenységnek a részét képezik, függetlenül annak online vagy hagyományos környezetétől. Műszaki szempontból úgy tűnik továbbá, hogy az online vagy hagyományos helyszínen kínált kaszinójátékok technológiai platformjukat, formátumukat és paramétereiket tekintve összehasonlíthatók.

(89)

E tekintetben a Bizottság úgy véli, hogy a szerencsejáték-tevékenységek adózását illetően az online szerencsejáték a szerencsejáték-tevékenységek hasonló típusának eltérő értékesítési csatornájaként jelenik meg. Álláspontjának alátámasztására a Bizottság megemlíti az online kaszinóknak a hagyományos kaszinóélmény visszaadását célzó jelentős erőfeszítéseit, amelyekkel arra törekednek, hogy az online játékosok úgy érezzék, mintha hagyományos kaszinóbeli, és nem virtuális környezetben játszanának.

(90)

Véleményük alátámasztására, amely szerint az online és a hagyományos szerencsejáték jogi szempontból és tényszerűen nem összehasonlítható tevékenység, a dán hatóságok többek között a brit Office of Fair Trading határozatára hivatkoztak, amely különbséget tesz az engedélyezett fogadóirodák, valamint a telefonos és internetes fogadás között (36). E hivatkozás azonban ellentmond a dán hatóságok azon álláspontjának, hogy az online és offline fogadás azonos szolgáltatásnak minősül (37). E tekintetben ugyancsak ellentmondásos, hogy a dán hatóságok a hagyományos és az online fogadási szolgáltatásokat hasonló tevékenységnek tekintik, így azonos adóügyi megítélés alá vonják azokat, míg más típusú online és hagyományos szerencsejáték-tevékenységeket különálló tevékenységnek minősítenek, és eltérő mértékű adót vetnek ki rájuk.

(91)

A dán hatóságok hivatkoztak a Candover-Cinven-Gala ügyben hozott határozatra (38) is, amelynek értelmében a szerencsejátékgépek (jackpot gépek, zsetonos és készpénzzel működő gépek és AWP-k) különálló termékpiacot alkotnak (39). Amellett azonban, hogy a határozat nem érintette az állami támogatási szabályok alkalmazását, sem a szelektivitás kérdését, megjegyzendő, hogy noha a határozat értelmében „a szerencsejátékgépek (jackpot gépek, zsetonos és készpénzzel működő gépek és nyerőgépek (AWP-k)) különálló termékpiacot alkotnak, azt is megállapítja, hogy azok az azon a helyszínen, például kaszinókban, bingó klubokban, játéktermekben, pubokban, fogadóirodákban stb. kínált szerencsejáték-csomag részének tekinthetők, ahol azokat elhelyezik” (40).

(92)

A fogyasztók társadalmi-gazdasági profilja, a függőségi kockázatok vagy a piaci változások állítólagos különbségei szintén nem elégségesek annak bizonyításához, hogy az online és a hagyományos szerencsejáték két különböző típusú tevékenység, amelyek jogi szempontból és tényszerűen nem összehasonlíthatók. A dán hatóságok és ugyanígy a panaszosok által hivatkozott tanulmányok némelyike úgy tűnik, elegendő bizonyítékot tartalmaz az ellentétes következtetések alátámasztásához. Ennélfogva, az Európai Unió belső piacának szerencsejáték-szolgáltatásairól szóló 2006. évi bizottsági tanulmányt (41) illetően a dán hatóságok kijelentik, hogy a tanulmány azt bizonyítja, hogy az online és a hagyományos piacok különállóak (42). Ezzel szemben néhány érdekelt fél is ugyanezt a jelentést idézi (43), amikor rámutat arra, hogy az onlineszerencsejáték-piac nem tekinthető új piacnak, hanem az a meglévő szerencsejáték-piac fejlődése, amelyet az új, vegyes szolgáltatásokat nyújtó helyszínek kialakulása jelez (44).

(93)

Hasonlóképpen ellentmondó megállapítások találhatók a dán Országos Társadalomkutató Központ által készített tanulmányban is (45), amelyet a dán hatóságok és a panaszosok is idéznek. Míg a dán hatóságok azt állítják, hogy a hagyományos kaszinók szerencsejátékosai korukat, nemüket és iskolázottságuk szintjét tekintve különböznek az online kaszinók játékosaitól, a panaszosok az azonos tanulmányra támaszkodva ellentétes következtetést vonnak le, és megállapítják, hogy a tanulmány azt bizonyítja, nem állapíthatók meg lényeges különbségek a hagyományos vagy az online kaszinók fogyasztóinak profilja között. Véleményük szerint a tanulmány rámutat arra, hogy a hagyományos, illetve az online kaszinókban szerencsejátékot folytató szerencsejátékosok egyaránt jellemzően 18 és 24 év közötti fiatal férfiak (46).

(94)

A fentiek alapján a Bizottság megállapítja, hogy az online és a hagyományos kaszinókat jogi szempontból és tényszerűen összehasonlíthatónak kell tekinteni. Mivel mind az online, mind a hagyományos szerencsejáték azonos kockázatot jelent, a bejelentett intézkedés az online és a hagyományos szerencsejátékra egyaránt vonatkozik. A szóban forgó intézkedés megkülönböztető adóügyi megítélést vezet be, amely az onlineszerencsejáték-üzemeltetőket előnyben részesíti a hagyományos kaszinók kárára. Ebből következik, hogy a vizsgált intézkedést az EUMSZ 107. cikke értelmében prima facie szelektívnek kell tekinteni, mivel az az általános adórendszertől való eltérésnek minősül.

(95)

Azt, hogy egy intézkedés prima facie szelektívnek tűnő volta indokolható-e a rendszer jellegével és általános felépítésével, a meglévő ítélkezési gyakorlat fényében kell értékelni. Az intézkedés szelektivitásának megindokolásához az adórendszer irányadó elveire és logikai alapjára lehet támaszkodni.

(96)

E tekintetben a dán hatóságok úgy vélték, hogy az érintett ágazat sajátosságainak köszönhetően az onlineszerencsejáték-üzemeltetők számára előnyös differenciált adóügyi megítélés az egyetlen lehetséges módja annak, hogy biztosítsák adórendszerük hatékonyságát. A magasabb adókulcs visszatartaná az onlineszerencsejáték-üzemeltetőket attól, hogy dán engedélyért folyamodjanak, míg a valamennyi üzemeltetőre vonatkozó alacsonyabb adóteher bevezetése ellentétes volna a szerencsejáték ésszerű mértékét szorgalmazó célkitűzéssel.

(97)

A dán hatóságok azt is kijelentették, hogy az onlineszerencsejáték-üzemeltetők fizetőképessége, amely állításuk szerint alacsonyabb a hagyományos kaszinókat üzemeltetőkénél, indokolta az üzemeltetők két kategóriájára vonatkozó különböző adókulcsokat.

(98)

A fenti érvelés fényében a Bizottság emlékeztet arra, hogy az ítélkezési gyakorlat (47) és az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény szerint (48), egy tagállamnak bizonyítania kell, hogy az érintett intézkedés az adott rendszer alapelvéből vagy vezérelvéből következik. A kérdéses adórendszer természetére és általános felépítésére épülő indokolás kivételt képez az állami támogatások tilalmára vonatkozó elv alól. Ennélfogva azt megszorítóan kell értelmezni (49).

(99)

Következésképpen a dán hatóságok feladata bizonyítani, hogy a kérdéses adóügyi intézkedést az adórendszer logikája indokolja. A dán hatóságok azonban nem nyújtottak be elégséges vagy meggyőző bizonyítékot azon kijelentésük igazolására, hogy egy tágabb kategória (szerencsejáték-üzemeltetők) egy adott csoportjára (online üzemeltetők) vonatkozó adókulcsok csökkentése annak céljából, hogy az utóbbi engedélyért folyamodjon, az adórendszerüket alátámasztó logikából és elvekből ered. Különösen, a külföldi onlineszerencsejáték-szolgáltatók Dániába vonzására és azok dán szabályozás alá vonásra vonatkozó célkitűzést az adórendszer logikáján kívül eső közpolitikai célnak kell tekinteni.

(100)

Hasonlóképpen, az onlineszerencsejáték-üzemeltetők állítólagos alacsonyabb fizetőképességét illetően a dán hatóságok nem tudták bizonyítani, hogy az online és a hagyományos kaszinók tevékenysége nem egyformán jövedelmező, ami indokolná a differenciált adóügyi megítélést. A dán hatóságok azt sem bizonyították, hogy a fizetőképesség a vállalkozások közvetlen adóztatásának rendszerébe ágyazott elv lenne, amelyre a szóban forgó ügyben az online és a hagyományos kaszinók differenciált adóügyi megítélésének indoklásaként támaszkodhatnának.

(101)

A fentiekből következően a Bizottság nem gondolja, hogy a bejelentett törvény szelektív jellege indokolható az adórendszer logikájával.

7.1.5.   Következtetés

(102)

A fentiekre tekintettel a Bizottság úgy véli, hogy az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében szereplő feltételek teljesülnek, és az online szerencsejátékra vonatkozó alacsonyabb adókulcs állami támogatást jelent a Dániában letelepedett onlineszerencsejáték-szolgáltatók számára.

7.2.   Az intézkedés összeegyeztethetősége az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján

(103)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkének (2) és (3) bekezdése előírja, hogy adott intézkedések mely esetben egyeztethetők össze a belső piaccal, és mely típusú támogatások tekinthetők a belső piaccal összeegyeztethetőnek.

(104)

A Bizottság úgy véli, hogy a szóban forgó intézkedés összeegyeztethetőnek tekinthető az EUMSZ. 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti eltérés értelmében, amely lehetővé teszi „az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatást, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.”

(105)

A Bizottság megállapítja, hogy az intézkedés nem tartozik az EUMSZ. 107. cikke (3) bekezdése c) pontjának alkalmazásáról szóló meglévő iránymutatás hatálya alá. Ennélfogva közvetlenül a Szerződés fent említett rendelkezésének fényében kell értékelni azt. Egy támogatási intézkedés az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdése c) pontja értelmében akkor összeegyeztethető, ha szükséges és arányos mértékben törekszik valamely közös érdekű célkitűzés megvalósítására. Egy intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelésekor a Bizottság a közös érdekű célkitűzés megvalósítását szolgáló kedvező hatásokat összeveti a lehetséges kedvezőtlen hatásokkal, például a kereskedelem és a verseny torzulásával. Ez a vizsgálat három szakaszból áll. Az első két szakasz az állami támogatás kedvező hatásait vizsgálja, míg a harmadik szakasz a kedvezőtlen hatásokkal, valamint a kedvező és kedvezőtlen hatások mérlegével foglalkozik (50). A vizsgálat felépítése a következő:

1.

Szolgálja-e a támogatási intézkedés közös érdekű célkitűzés megvalósítását?

2.

Alkalmas-e a támogatás arra, hogy megvalósítsa a közös érdekű célkitűzést, azaz a javasolt támogatás piaci hiányosság orvoslását vagy egyéb célkitűzést szolgál? Különösen:

a)

A támogatási intézkedés megfelelő eszköz-e, azaz léteznek-e egyéb, ennél alkalmasabb eszközök?

b)

A támogatás ösztönző hatású-e, azaz megváltoztatja-e a lehetséges kedvezményezettek magatartását?

c)

A támogatási intézkedés arányos-e, azaz ugyanaz a magatartás-változás elérhető-e kevesebb támogatással?

3.

Korlátozottak-e a verseny torzulásai és a kereskedelemre gyakorolt hatások oly módon, hogy az általános mérleg pozitív legyen?

7.2.1.   A közös érdekű célkitűzés

(106)

A dán hatóságok magyarázata szerint azért döntöttek a szerencsejáték- és fogadási szolgáltatásokról szóló meglévő jogszabály reformjának végrehajtásáról, hogy a meglévő monopóliumrendszer helyett egy szabályozott és részben liberalizált rendszert hozzanak létre. A liberalizációt szükségesnek ítélték, többek között azért, hogy a jogsértési eljárás megindítását és egy indokolással ellátott vélemény 2007. március 23-i kiadását (51) követően megfeleljenek az uniós jognak, valamint hogy fellépjenek a más országokban székhellyel rendelkező szerencsejáték-szolgáltatók által nyújtott illegális szerencsejáték-szolgáltatások jelentette veszéllyel szemben.

(107)

Ez idáig a dán szerencsejáték-ágazat lényegében állami monopólium volt, mivel egyetlen engedélyt adtak ki, a „Danske Spil A/S” nevű, állami tulajdonú vállalatnak. Annak ellenére, hogy a jogszabályi keret megtiltja, hogy külföldi onlineszerencsejáték-szolgáltatók dániai lakhelyű fogyasztók számára kínálják szolgáltatásaikat, számos más tagállamban vagy harmadik országban letelepedett onlineszerencsejáték-szolgáltató kínálta szolgáltatásait Dánián kívül található csatornákon, például az Egyesült Királyságból érkező műholdas televíziós csatornák műsorában. A dán hatóságok bejelentésükben azt állították, hogy a gyakorlatban azért nem tudták érvényesíteni a más szerencsejáték-szolgáltatók által történő dániai szolgáltatásnyújtásra vonatkozó tilalmat, mert dán bírósági eljárások megállapították, hogy a jelenlegi dán szerencsejáték-monopólium korlátozza a szolgáltatások szabad mozgását. Ennélfogva kedvezőtlen helyzet jött létre, amelyben a fennálló monopólium jogszerűségét nem csupán igazgatási és igazságszolgáltatási eljárások során kérdőjelezték meg, hanem a más országokban letelepedett, nem engedélyezett üzemeltetők által közvetlenül nyújtott online szerencsejáték-szolgáltatásokkal is.

(108)

A szerencsejátékokról szóló törvényt kísérő indokolás szerint a liberalizációs folyamat a legújabb műszaki fejlesztésekkel volt indokolható, ami azt jelentette, hogy Dánia immár egy globális kommunikációs társadalom része, amelyben a fogyasztók különböző illetőségű szolgáltatók széles körű szolgáltatásaihoz férnek hozzá. Az elmúlt tíz évben a szerencsejáték fontos internetes kereskedelmi termékké vált, különösen az online póker bevezetését követően. Az internet lehetővé tette a dán állampolgárok számára, hogy a Danske Spil termékeit és termékkörét összehasonlítsák az Egyesült Királyságban, Máltán, Gibraltáron vagy más országokban letelepedett onlineszerencsejáték-szolgáltatók által kínált termékekkel. Az elmúlt években gyorsan nőtt azoknak a dánoknak a száma, akik a nemzetközi szerencsejáték-szolgáltatóknál kezdtek játszani. A dán hatóságok magyarázata szerint a kormány attól félt, hogy a nem hatékonyan szabályozott és ellenőrzött szerencsejáték-szolgáltatás bűncselekmények formájában és a közrend megbomlása következtében kedvezőtlen hatást gyakorolhat a társadalomra, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévőket szerencsejáték-függővé teheti. A Danske Spil haszna ugyanakkor folyamatosan csökkent. A dán hatóságoknak ennélfogva alkalmassá kellett válniuk a dán állampolgárok számára kínált szerencsejáték szabályozására és irányítására, hogy ellenőrzött keretek közé szorítsák a szerencsejátékot, és így megelőzzék a társadalomra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat.

(109)

Ebben az összefüggésben a Bizottság emlékeztet rá, hogy a szerencsejáték-ágazatban soha nem hajtottak végre harmonizációt az Európai Unión belül. A szolgáltatási irányelv 2. cikke kifejezetten kizárja a szerencsejátékot az irányelv hatálya alól (52). Az e területen alkalmazandó egyéb másodlagos jogszabályok hiánya ellenére ugyanakkor a határokon átnyúló szerencsejáték-tevékenységek a Szerződésben foglalt alapvető szabadságoknak, nevezetesen a letelepedés szabadságának (EUMSZ, 49. cikk) és a szolgáltatásnyújtás szabadságának (EUMSZ, 56. cikk) hatálya alá tartozhatnak.

(110)

Az EUMSZ. 56. cikke elvben megköveteli a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás megszüntetését akkor is, ha az adott korlátozás különbségtétel nélkül vonatkozik a nemzeti és az egyéb tagállamokból származó szolgáltatókra, amennyiben az alkalmas arra, hogy akadályozza, zavarja vagy kevésbé vonzóvá tegye egy olyan másik tagállamban letelepedett szolgáltató szolgáltatásait, ahol az jogszerűen nyújt hasonló szolgáltatást (53). Szintén állandó ítélkezési gyakorlat, hogy egy tagállam más tagállamban letelepedett szolgáltatókra vonatkozó olyan jogszabálya, amely tiltja azok számára, hogy az első tagállam területén az interneten keresztül szolgáltatást kínáljanak, az EUMSZ 56. cikkében szereplő szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását jelenti (54). A szolgáltatásnyújtás szabadsága továbbá a szolgáltató és a kedvezményezett számára egyaránt előnyös (55).

(111)

A szóban forgó ügyben, noha a szerencsejáték-szolgáltatások biztosítása elsődlegesen az EUMSZ 56. cikkében szereplő alapvető szabadság hatálya alá tartozik, a dán jogszabály a letelepedés szabadságát is érinti. A szerencsejátékokról szóló törvény 27. cikke értelmében Dánia előírja, hogy az onlineszerencsejáték-szolgáltatóknak dániai székhellyel kell rendelkezniük, vagy amennyiben egy másik uniós vagy EGT-tagállam lakosai, ki kell jelölniük egy jóváhagyott képviselőt. Az e korlátozásokkal kapcsolatos indokok a letelepedés szabadsága esetében megegyeznek a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozókkal.

(112)

Az ilyen alapvető szabadságok korlátozásai csak kivételes intézkedésként fogadhatóak el, amelyekre kifejezetten kitér az EUMSZ 52. cikke, vagy amelyek a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően a közérdeken alapuló nyomós indokkal igazolhatóak. Az EUMSZ 52. cikkének (1) bekezdése közrendi („ordre public”), közbiztonsági és közegészségügyi indokkal engedélyezi a korlátozásokat.

(113)

A szerencsejáték-szolgáltatásokat illetően egyes közérdeken alapuló nyomós indokokat a Bíróság is elismert határozataiban, mint például a fogyasztóvédelem célkitűzéseit vagy a csalás és a mértéktelen szerencsejátékra való buzdítás megakadályozását, valamint a közrend fenntartásának általános szükségességét. E tekintetben az erkölcsi, vallási vagy kulturális rend sajátosságai, valamint a szerencsejátékoknak és fogadásoknak a társadalomra és az egyénre vonatkozó, erkölcsi és anyagi szempontból egyaránt káros következményei alkalmasak lehetnek annak igazolására, hogy a nemzeti hatóságok mérlegelési jogkörrel rendelkezzenek a fogyasztók, illetve a közrend védelmével kapcsolatos követelmények megállapítása terén. Ennek értelmében a korlátozásokat közérdeken alapuló kényszerítő okokkal kell igazolni, azoknak alkalmasnak kell lenniük az elérendő cél megvalósítására és nem léphetik túl az e cél megvalósításához szükséges mértéket. A korlátozásokat mindenképpen hátrányos megkülönböztetéstől mentesen kell alkalmazni (56).

(114)

Meg kell jegyezni azonban, hogy az adóbevételek csökkentése nem tartozik az EUMSZ 52. cikkében felsorolt kivételek közé (57), és azt az ítélkezési gyakorlat sem fogadja el ilyennek, ezért nem tekinthető olyan nyomós közérdeknek, amely indokolhatna valamely alapvető szabadsággal elvben ellentétes intézkedést.

(115)

Különösen a határokon átnyúló szerencsejátékra vonatkozó korlátozások igazolása tekintetében a Bíróság a következőt mondta ki (58):

57.

Ezen összefüggésben meg kell jegyezni (…), hogy a szerencsejátékok szabályozása azon területek közé tartozik, amelyek tekintetében jelentős erkölcsi, vallási és kulturális jellegű különbségek állnak fenn a tagállamok között. A terület közösségi harmonizációja hiányában az egyes tagállamok feladata, hogy e területeken saját értékrendjüknek megfelelően megítéljék az érintett érdekek védelméből következő követelményeket.

58.

Pusztán az a tény, hogy valamely tagállam egy másik tagállamétól eltérő védelmi rendszert választott, nem befolyásolhatja az e területen hozott rendelkezések szükségességének és arányosságának megítélését. Az ilyen rendelkezéseket kizárólag az érintett tagállam illetékes nemzeti hatóságai által kitűzött célok és az általuk biztosítani kívánt védelmi szint figyelembevételével kell értékelni.

59.

A tagállamok tehát szabadon állapíthatják meg a szerencsejátékokkal kapcsolatos politikájuk célkitűzéseit, és adott esetben szabadon határozhatják meg a kívánt védelem pontos szintjét. Az általuk előírt korlátozásoknak azonban arányosságuk vonatkozásában meg kell felelniük a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következő feltételeknek (a fent hivatkozott Placanica és társai ügyben hozott ítélet 48. pontja).

(…)

69.

E tekintetben meg kell említeni, hogy az interneten kínált szerencsejátékok ágazata nem képezi közösségi harmonizáció tárgyát. A tagállam tehát joggal tekintheti úgy, hogy azon egyedüli körülmény, hogy valamely (…) gazdasági szereplő jogszerűen kínál az interneten az említett ágazatba tartozó szolgáltatásokat a letelepedése szerinti más tagállamban, és hogy főszabály szerint már vonatkoznak rá az utóbbi tagállamban érvényes jogi feltételek és az e tagállam illetékes hatóságai által végzett ellenőrzések, nem tekinthető a belföldi fogyasztóknak a csalás és a bűncselekmények veszélyével szembeni védelme megfelelő biztosítékának, tekintettel azokra a nehézségekre, amelyekkel az említett összefüggésben a letelepedés helye szerinti tagállam hatóságai a gazdasági szereplők tulajdonságainak és szakmai feddhetetlenségének értékelése során szembesülhetnek.

70.

Ezenkívül a fogyasztó és a gazdasági szereplő közötti közvetlen kapcsolat hiánya miatt az interneten hozzáférhető szerencsejátékok a gazdasági szereplők által a fogyasztókkal szemben esetlegesen elkövetett csalások tekintetében eltérő és nagyobb jelentőségű veszélyeket hordoznak, mint e játékok hagyományos piacai.

(116)

Egy közelmúltbeli ítéletben a Bíróság szintén részletesen hivatkozott az online szerencsejátékok kockázatára (59):

103.

Hangsúlyozni kell, hogy ehhez hasonlóan a szerencsejátékok interneten keresztül történő kínálatára jellemző sajátosságok eltérő jellegű és jelentősebb veszélyforrást jelenthetnek e játékok hagyományos piacaihoz viszonyítva a fogyasztóvédelem területén, különösen a fiatalok és a függőségre hajlamosabb személyek szempontjából. A fogyasztó és a piaci szereplő közötti közvetlen kapcsolat fentebb említett hiányán felül az interneten kínált játékokhoz való hozzáférés sajátosan könnyű mivolta és folyamatossága, valamint e kínálat nemzetközi jellegű volumene és potenciálisan emelkedő látogatottsága olyan környezetben, amelyet a játékos elszigeteltsége, az anonimitás és a társadalmi kontroll hiánya jellemez, éppen olyan – a játékfüggőség terjedésének és az ahhoz kapcsolódó túlzott mértékű kiadásoknak, valamint ennek következtében a negatív társadalmi és morális következmények súlyosbodásának kedvező – tényezőket képeznek, mint amelyekre ezzel kapcsolatban az állandó ítélkezési gyakorlat már korábban is figyelmeztetett.

104.

Másfelől megjegyzendő, hogy azon mérlegelési mozgástérre tekintettel, amellyel a tagállamok rendelkeznek annak eldöntése keretében, hogy a szerencsejátékok ágazatában a fogyasztókat, illetve a társadalmi rendet érintően milyen szintű védelmet kívánnak biztosítani, az arányosság követelménye tekintetében nem elvárás, hogy a valamely tagállam hatóságai által hozott korlátozó intézkedés megfeleljen a tagállamok összessége által az érintett jogos érdek védelmének módjait illetően osztott elgondolásnak (lásd analógia útján a C-518/06. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2009. április 28-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-3491. o.] 83. és 84. bekezdését).

105.

Az előzőekben kifejtettek egészére tekintettel meg kell állapítani, hogy valamennyi szerencsejáték interneten keresztül történő kínálatának tilalma mint eszköz főszabály szerint alkalmasnak tekinthető a játékhoz kapcsolódó túlzott mértékű kiadásokra való ösztönzés megelőzése, a játékfüggőség elleni küzdelem és a fiatalok védelme törvényes céljainak elérésére, miközben e játékok hagyományosabb csatornákon keresztüli kínálata továbbra is megengedett.

(117)

A szerencsejátékokra vonatkozó harmonizáció hiánya, valamint az engedélyezett szerencsejátékokkal és az azok nyújtására jogosult üzemeltetőkkel kapcsolatos eltérő tagállami megközelítések a határokon átnyúló szerencsejáték-szolgáltatások rendkívül szétaprózódott belső piacának képét rajzolják meg. Míg egyes tagállamok korlátoznak vagy meg is tiltanak bizonyos szerencsejátékokat, mások a nyitottabb piacokat részesítik előnyben. Ezenfelül, tekintettel az online szerencsejáték-szolgáltatások terjedésére, a közelmúltban számos tagállam felülvizsgálta vagy jelenleg vizsgálja felül a szerencsejátékokra vonatkozó jogszabályát.

(118)

A dán hatóságok nem szolgáltattak részletes adatokat a dán lakosok által folytatott illegális szerencsejáték mértékéről, ehelyett kiemelték, hogy a nem szabályozott onlineszerencsejáték-ágazat fejlődése társadalmi szempontból aggasztó jelenség.

(119)

Ezt a tendenciát az Európai Bizottság 2011. márciusi zöld könyve is megerősíti (60). A kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum a 2008. évre a dániai online szerencsejátékra vonatkozóan 250 millió EUR értékű teljes bruttó szerencsejáték-bevételt említ, amelynek 14 %-a (azaz 34 millió EUR) a kaszinójátékokhoz, 22 %-a pedig (azaz 56 millió EUR) a pókerhez kapcsolódik (61). A dolog természeténél fogva mind az online kaszinójátékok, mind az online póker tiltott tevékenységek.

(120)

Ezek a számok várhatóan emelkedni fognak. A zöld könyv beszámol arról, hogy az onlineszerencsejáték-piac a teljes szerencsejáték-piac leggyorsabban növekvő szegmense, amely a teljes szerencsejáték-piac éves bevételének 7,5 %-át tette ki 2008-ban (EU–27), és a várakozások szerint 2013-ra méretét tekintve megkétszereződik. (62) Dániában a nemzeti szerencsejáték-fogyasztás online szerencsejátéknak tulajdonítható részét továbbá 21,9 %-ra, vagyis a 7,5 %-os átlagot képviselő Unión belül a második legmagasabb értékre becsülik (63).

(121)

Figyelembe véve a fent említett ítélkezési gyakorlatot, valamint az uniós szerencsejáték-piac általános jellemzőit, a Bizottság úgy véli, hogy a dán hatóságok által a bejelentett intézkedés elfogadásának indoklása céljából benyújtott érvek megalapozottak. A Bizottság különösen tisztában van a kérdéses tevékenységek sajátosságaival: az interneten keresztül nyújtott online szerencsejáték-szolgáltatások átformálták az ágazatot, és olyan globális piacot teremtettek, ahol elmosódnak a fizikai határok. Ebben az összefüggésben a 2011. évi zöld könyvben (64) a Bizottság azt is megjegyzi, hogy szükséges az onlineszerencsejáték-ágazat ellenőrzése az online szerencsejáték által a fogyasztókra gyakorolt káros negatív hatások megelőzése érdekében. Az online szerencsejátékoktól való függőség számos társadalomtudományi tanulmány (65) által megállapított jelentős kockázatán túl különös figyelmet kell fordítani a kiskorúakra és más kiszolgáltatott helyzetű csoportokra, beleértve az alacsony jövedelműeket, a korábban szerencsejáték-függő szerencsejátékosokat és azokat a fiatal felnőtteket, akik nincsenek tisztában a játékszenvedély kialakulásának kockázataival. Az ezekbe a csoportokba tartozó potenciális játékosok védelme érdekében a tagállamoknak képesnek kell lennie az onlineszerencsejáték-ágazat ellenőrzésére, többek között részvételi korhatárok vagy engedélyezési feltételek alkalmazásával, a fizetésfeldolgozási rendszerek ellenőrzésével és az online szerencsejáték marketingjének vagy reklámozásának korlátozásával.

(122)

A bejelentett törvény elfogadását eredményező, Dániában végrehajtott reform ennélfogva megfelel az Európai Bizottságnak a belső piacon az online szerencsejátékokról szóló, 2011. március 24-i zöld könyvének, amelynek célja az volt, hogy hozzájáruljon az online szerencsejátékok jogi keretrendszerének tagállami kialakításához, amellyel valamennyi érdekelt fél számára biztosítható a nagyobb jogbiztonság (66). A zöld könyv válasz volt a Tanács 2010. decemberi következtetéseire, amely üdvözölte az Európai Bizottság által a belső piaci online szerencsejátékról kezdeményezett széles körű egyeztetést, amely lehetővé tenné a különösen az online szerencsejáték-szolgáltatások által felvetett kérdések alapos megtárgyalását (67), valamint az Európai Parlament 2009. március 10-i állásfoglalására, amely felhívja a Bizottságot, hogy a nemzeti kormányokkal szoros együttműködésben tanulmányozza a határokon átnyúló szerencsejáték-szolgáltatások működtetésének gazdasági és nem gazdasági jellegű hatásait (68). Hangsúlyozni kell, hogy a bejelentett törvény révén végrehajtott jogszabályreform összhangban van a Bizottság által támogatott célokkal, amelyek eredményeképpen megindították a jogsértési eljárást, és 2007 márciusában indokolással ellátott véleményt küldtek a dán hatóságok részére (69).

(123)

Ennélfogva a Bizottság úgy véli, hogy a szerencsejátékokról szóló bejelentett adótörvény jól meghatározott közös érdekű célkitűzés megvalósítását szolgálja, amennyiben liberalizálja a piacot, valamint lehetővé teszi a dán és külföldi onlineszerencsejáték-üzemeltetők számára, hogy szolgáltatásaikat dán lakosok számára kínálják, miközben biztosítja, hogy a dán hatóságok engedélyének kiadásához szükséges valamennyi feltételt teljesítsék.

7.2.2.   A kívánt célkitűzés megvalósítására alkalmas támogatás

(124)

A támogatási intézkedés akkor szükséges és arányos, ha megfelelő eszköznek minősül a meghatározott közös érdekű célkitűzés megvalósításához, ösztönző hatást gyakorol a kedvezményezettekre, és amikor nem jár a verseny szükségtelen mértékű torzulásával.

(125)

A dán hatóság úgy döntött, hogy liberalizálja a dán onlineszerencsejáték-piacot, és korlátlan számú online engedély kiadását teszi lehetővé. Az ilyen engedély kiadása azonban számos feltételhez, többek között az engedélyért folyamodó vállalat vezetőinek megbízhatóságához kötött. A liberalizáció sikeres végrehajtásához a dán kormány arról is határozott, hogy az online üzemeltetők számára alacsonyabb mértékű adót vezet be, és csak a hagyományos szerencsejátékokat üzemeltetőkre vonatkozó adókulcsokat hagyja változatlanul. E tekintetben a panaszosok úgy vélték, hogy az online üzemeltetőkre vonatkozó adókulcsok csökkentése nem a legmegfelelőbb megoldás. A kifizetés és a kommunikáció blokkolása (elkülönítési [ring-fencing] eszközök) is alkalmazható lenne a liberalizációs folyamat célkitűzésének eléréséhez anélkül, hogy az online üzemeltetők számára alacsonyabb adókulcsot kellene bevezetni. A panaszosok szerint Dánia ennélfogva dönthetett volna úgy, hogy a „fizetés és a kommunikáció” blokkolásával (a domainnév-rendszer szűrése, internetprotokoll-blokkolás és a fizetés blokkolása) vagy a kiadható engedélyek számának korlátozásával érvényesíti az illegális online szerencsejáték tilalmát.

(126)

A „blokkoló rendszerek” alkalmazására tekintettel a Bizottság zöld könyve megállapítja, hogy az ilyen rendszer eredményessége függ a blokkolandó elemek előre meghatározott és frissített jegyzékétől, valamint a hatékony szoftverrendszerektől is. A dán hatóságok azonban kiemelték, hogy kérdéses, vajon ezek a blokkoló rendszerek a várt eredményre vezetnének-e, mivel az online szerencsejátékosok a használt „portok” megváltoztatásával megkerülhetik az internetes blokkolást, valamint adott fizetések blokkolása a tétekkel és a nyereményekkel kapcsolatos fizetésektől eltérő, teljesen törvényes kereskedelmi ügyleteket is meggátolhat.

(127)

A korlátozott számú engedély kiadásának lehetőségét illetően a hatás a kiadandó engedélyek számától függ. Amennyiben ezt a számot csupán néhány engedélyre korlátozzák, a versenytársak alacsony száma csökkenti a versenyt és befolyásolja a kínálatot, ami alacsonyabb kifizetési hányad formájában magasabb költséget eredményezne a fogyasztók számára, mint korlátlan számú engedély kiadása esetén. A csökkentett számú engedély egyúttal korlátozza a fogyasztók számára a piacon elérhető választék nagyságát és minőségét, valamint arra ösztönzi a gyártókat, hogy kevésbé vegyék figyelembe a fogyasztói igényeket és szükségleteket (70). Az engedélyek számának korlátozása az engedélyek számának nem önkényes meghatározásához szükséges feltételekkel, illetve azzal kapcsolatos kérdéseket is felvet, hogyan és mely intézmény ellenőrzi az engedélyek követelményeit, és hogyan kezelhető az illegális szolgáltatás, azaz ki és milyen intézkedést tesz az illegálisan nyújtott szerencsejáték-szolgáltatások ellen (71).

(128)

E megfontolások tükrében a Bizottság úgy véli, hogy az online szerencsejáték-szolgáltatásokra vonatkozó alacsonyabb adókulcs megfelelő eszköz az új szerencsejátékokról szóló adótörvény liberalizációs célkitűzésének megvalósításához. A támogatási intézkedés biztosítani fogja, hogy a dán lakosoknak szerencsejáték-szolgáltatást nyújtani kívánó online üzemeltetők engedélyért folyamodjanak és betartsák az alkalmazandó nemzeti szabályozást.

(129)

A Bizottság úgy véli, hogy a támogatási intézkedés képes megváltoztatni a külföldi onlineszerencsejáték-szolgáltatók magatartását, mivel az alacsonyabb adókulcs arra ösztönzi az ilyen üzemeltetőket, hogy Dániában engedélyért folyamodjanak, és így először nyújthassanak jogszerűen online szerencsejáték-szolgáltatást.

(130)

Egy támogatás akkor arányos, ha ugyanaz a magatartás-változás nem érhető el kevesebb támogatással vagy kisebb torzulást eredményezve. A támogatást a támogatott tevékenység megvalósulásához szükséges legalacsonyabb összegre kell korlátozni. A szóban forgó ügyben a Bizottság úgy véli, hogy a dán hatóságok úgy alakították ki az intézkedést, hogy a vele járó állami támogatás lehetséges összegét csökkentsék, és a verseny intézkedésből eredő torzulását minimalizálják.

(131)

A dán Adóügyi Minisztérium 2010. március 6-án a dán parlamenti pártok politikai szóvivőinek benyújtott, a bevezetendő adókulcs mértékéről szóló nyilatkozatában (72) az online szerencsejátékra kivetett, a bruttó bevételek 20 %-ának megfelelő alacsonyabb adókulcsra vonatkozó döntést a következő feltételekre hivatkozva indokolták:

a)

A dániai engedélyek alapján szolgáltatott szerencsejátékot a külföldi onlineszerencsejáték-szolgáltatók által nyújtott jelenlegi kínálathoz kell igazítani, azaz az adókulcsot módosítani kell annak érdekében, hogy az illeszkedjen a külföldi onlineszerencsejáték-szolgáltatók magas kifizetési hányadához, így ösztönözve azokat arra, hogy valóban engedélyért folyamodjanak.

b)

Növelni kell a játékkínálatot, ami átfogó szinten forgalomemelkedést eredményez.

c)

A szerencsejáték-termékeknek annyira vonzóknak kell lenniük, hogy a játékosok ne akarjanak (illegális) külföldi üzemeltetők oldalain szerencsejátékot játszani.

d)

Blokkoló eszközöket kell alkalmazni az a)–c) ponton túl annak biztosítása érdekében, hogy az illegális üzemeltetők oldalain folyó szerencsejáték mértéke minimálisra csökkenjen.

(132)

E nyilatkozatban a dán hatóságok megállapítják, hogy a dán szerencsejáték-szabályozáshoz igen közel álló egyesült királyságbeli szabályozás 15 %-os adókulcsot ír elő az online szerencsejátékra vonatkozóan. A dán hatóságok úgy vélték, hogy az egyesült királyságbelinél magasabb adókulcsot is meghatározhatnak az online szerencsejátékra vonatkozóan, mivel Dánia, szemben az Egyesült Királysággal, kiegészítő blokkoló intézkedéseket is be fog vezetni, hogy megnehezítse a játékosok számára a dániai engedéllyel nem rendelkező külföldi üzemeltetők oldalain folytatott szerencsejátékot.

(133)

A dán hatóságok hasonlóképpen megemlítik Franciaország és Olaszország példáját is, amelyek liberalizálták piacaikat, és az egyesült királyságbelinél magasabb adókulcsokat vezettek be. A dán hatóságok megjegyzik, hogy ezek a piacok jelentősen nagyobbak a dán piacnál. A piac mérete még magas adókulcs esetén is érzékelhetően befolyásolja az üzemeltetők hajlandóságát a piacra történő belépésre, mivel az új piaci működés rendes induló költségei jelentősen magasabbak kisebb piacokra történő belépés esetén.

(134)

A nyilatkozat tartalmazza a 15, 20 és 25 százalékos adókulcsok lehetséges bevételi hatásának előrejelzését, figyelembe véve ezenfelül a szerencsejátékosok játékszokásaiban és az üzemeltetők tevékenységében várható lehetséges változásokat. A szimulációs gyakorlat megállapítja, hogy a 20 százalékos adókulcs még valószínűleg kellően vonzóvá teszi a szerencsejáték-szolgáltatók számára, hogy dániai engedélyért folyamodjanak, a szerencsejátékosok számára pedig azt, hogy vonzó szolgáltatásokhoz jussanak. Magasabb (azaz 25 százalékos) adókulcs megállapítása várhatóan nagyobb nyomást gyakorol a kifizetési hányadra, ez pedig azt eredményezi, hogy a 25 százalékos adókulcs pozitív bevételi hatása alacsonyabb lehet, mint 20 százalék esetén.

(135)

A dán jogalkotó ennélfogva megállapította, hogy az online szerencsejátékra vonatkozó adókulcs magasabb szintje valószínűleg olyan szerencsejáték-terméket hozna létre, amely nem lenne kellően vonzó a szerencsejátékosok számára, így alacsonyabb forgalmat eredményezne, ellensúlyozva a magasabb adóbevételekben rejlő közvetlen lehetőséget.

(136)

A dán jogalkotónak az online szerencsejáték-tevékenységekre vonatkozó adóztatás megfelelő szintjével kapcsolatos következtetéseit egy ágazati tanácsadó vállalat jelentése is megerősíti, amely megállapítja, hogy a 20 százalékos adókulcs nem jelentené azt, hogy az állam olyan bevételről mond le, amelyhez máskülönben hozzájutna. (73). A jelentés szerint ez a gazdasági szempontból megvalósítható legmagasabb kulcs – magasabb adókulcs „meg nem térülő kulcsot” eredményezne, azaz olyan adókulcsot, amely egyszerűen túl magas ahhoz, hogy az üzemeltetők számára megalapozott üzleti indokkal szolgáljon a piacra való belépésre. Ennél magasabb adókulcs esetén csökkennének az adóbevételek.

(137)

A fentiek alapján a Bizottság úgy véli, hogy a bruttó szerencsejáték-bevételek 20 százalékának megfelelő, az online üzemeltetőkre vonatkozó adókulcs nem alacsonyabb a szerencsejátékokról szóló törvény célkitűzései megvalósításának biztosításához szükséges mértéknél. Ennélfogva a támogatási intézkedés megfelel a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott arányossági követelménynek.

7.2.3.   A tagállamok közötti versenyre és kereskedelemre gyakorolt hatás

(138)

A támogatási intézkedés versenyre és kereskedelemre gyakorolt hatását illetően különbséget kell tenni a tagállamok közötti verseny lehetséges torzulásai, valamint a Dánián belüli, és különösen a hagyományos szerencsejátékokat üzemeltetőkkel folytatott verseny torzulásai között.

(139)

A tagállamok közötti kereskedelem tekintetében nem várható kedvezőtlen hatás. A szerencsejátékokról szóló törvény lehetővé teszi a dán lakosok számára, hogy az engedéllyel rendelkező onlineszerencsejáték-üzemeltetők weboldalain törvényesen szerencsejátékot folytassanak. Ezek a weboldalak nem korlátozódnak a dániai lakhelyű felhasználókra, hanem valamennyi uniós tagállam lakosai számára elérhetők, a saját nemzeti törvényeik által előírt korlátozások mellett. Az onlineszerencsejáték-üzemeltetőkre vonatkozó adókulcsnak a bruttó szerencsejáték-bevételek 20 százalékában történő megállapításával a dán támogatási intézkedés nagyjából megfelel az olyan más tagállamok által alkalmazott hasonló adókulcsok mértékének, amelyek már végrehajtották az online szerencsejátékról szóló jogszabályaik reformját. Mind Belgium, mind az Egyesült Királyság például a bruttó szerencsejáték-bevételek 15 százalékának megfelelő adókulcsot alkalmaz az online szerencsejátékok esetében, míg más tagállamok ennél is alacsonyabb adókulcsot vezettek be (például Észtországban a bruttó szerencsejáték-bevételek 5 százaléka, Lettországban a bruttó szerencsejáték-bevételek 10 százaléka, Finnországban a bruttó szerencsejáték-bevételek 8,25 százaléka.) Csupán Szlovákia állapított meg magasabb, a bruttó szerencsejáték-bevételek 27 százalékának megfelelő adókulcsot.

(140)

A Dánián belüli verseny torzulásaira tekintettel az intézkedés kedvező lehet számos különböző dán és külföldi onlineszerencsejáték-üzemeltető számára, akik korábban dán lakosoknak nem nyújthattak szolgáltatást. Dánia benyújtotta azon onlineszerencsejáték-szolgáltatók listáját, akik már jelezték engedélykérési szándékukat. Mivel ez idáig kizárólag az állami tulajdonú vállalat volt jogosult online szerencsejáték-szolgáltatások nyújtására, a liberalizáció átfogó szinten növelni fogja a piaci versenyt.

(141)

Noha az intézkedés állami támogatást tartalmaz, végrehajtása pedig nem marad következmények nélkül a meglévő hagyományosszerencsejáték-üzemeltetők számára, akik a bruttó szerencsejáték-bevételük akár 75 százalékának megfelelő adót fizetnek, a Bizottság úgy véli, hogy az intézkedés végrehajtásának általános mérlege kedvező.

(142)

Amint a fentiekből kitűnik, amennyiben az online szerencsejáték esetében a hagyományos szerencsejátékokat üzemeltetőkre vonatkozóval azonos vagy ahhoz hasonló mértékű adókulcsot állapítottak volna meg, az olyan helyzetet eredményezett volna, amelyben az ágazat és a játékosok nem éltek volna az online szerencsejáték-szolgáltatások dán piacon történő jogszerű biztosításának lehetőségével, aláásva ezáltal a szerencsejátékokról szóló törvényben meghatározott közös érdekű célkitűzéseket.

(143)

Ennek megfelelőn a Bizottság megállapítja, hogy az intézkedés az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethető a belső piaccal.

8.   KÖVETKEZTETÉS

(144)

A Bizottság úgy véli, hogy a bejelentett törvény olyan adóelőnyt biztosít az onlineszerencsejáték-üzemeltetők számára, amelyet állami források révén biztosít. Az intézkedés prima facie szelektívnek minősül, mivel különbséget tesz az onlineszerencsejáték-üzemeltetők, valamint a hagyományos kaszinókat üzemeltetők között, akiknek ténybeli és jogi helyzete az intézkedés által kitűzött cél értelmében összehasonlítható. A dán hatóságoknak nem sikerült bizonyítaniuk, hogy a bejelentett intézkedés prima facie szelektív jellege az adórendszer logikájával igazolható. Ennélfogva a bejelentett törvény az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül.

(145)

A Bizottság ugyanakkor megállapítja, hogy a támogatás teljesíti azokat a követelményeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősüljön,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A Dánia által a szerencsejátékokról szóló dán adótörvényben az online szerencsejátékokra kivetett adók formájában végrehajtani tervezett C 35/10. (korábbi N 302/10.) számú intézkedés az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethető a belső piaccal.

Következésképpen a szóban forgó intézkedés végrehajtása engedélyezett.

2. cikk

Ennek a határozatnak a Dán Királyság a címzettje.

Kelt Brüsszelben, 2011. szeptember 20-án.

a Bizottság részéről

Joaquín ALMUNIA

alelnök


(1)  HL C 22., 2011.1.22., 9. o.

(2)  A szerencsejátékokra kivetett adókról szóló 698. sz. törvény („Lov om afgifter af spil”).

(3)  Noha a bejelentett intézkedés eredetileg 2011. január 1-jén lépett volna hatályba, az állami támogatási rendelkezéseknek való megfelelés érdekében a szerencsejátékokról szóló adótörvény 35. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a törvény hatálybalépésének időpontját az adóügyi miniszter határozza meg.

(4)  Lásd az 1. lábjegyzetet.

(5)  Lásd alább az 5. szakaszt.

(6)  2003/4365. sz. jogsértési eljárások. Lásd még: IP/07/360.

(7)  A szerencsejátékokról szóló (848. sz.) törvény (2010. július 1.); A lottókból, lóversenyből és kutyaversenyekből eredő nyereség elosztásáról szóló (696. sz.) törvény (2010. június 25.); a Danske Spil A/S-re irányadó alapokmány létrehozásáról szóló (695. sz.) törvény (2010. június 25.).

(8)  1 dán korona (DKK) ≈ 0,13 EUR.

(9)  A szerencsejátékokról szóló adótörvény 12. cikke értelmében a következő további összegeket vetik ki havonta: 50 gépig 3 000 dán korona/gép, az 51. géptől kezdve gépenként 1 500 dán korona.

(10)  Lásd az eljárás megindításáról szóló határozat (73) és azt követő bekezdéseit.

(11)  Svájci Összehasonlító Jogtudományi Intézet, Tanulmány az Európai Unió belső piacának szerencsejáték-szolgáltatásairól (Study of Gambling Services in the Internal Market of the European Union), Zárójelentés, Európai Bizottság, 2006. http://ec.europa.eu/internal_market/services/docs/gambling/study1_en.pdf

(12)  A nyilatkozat angol nyelvű változatát lásd a dán hatóságoknak az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatos, 2011. január 14-i észrevételeinek B. mellékletében. A nyilatkozat dán nyelvű változata a dán hatóságok 2010. július 6-i bejelentésének 20. mellékletében található.

(13)  Svájci Összehasonlító Jogtudományi Intézet, Tanulmány az Európai Unió belső piacának szerencsejáték-szolgáltatásairól (Study of Gambling Services in the Internal Market of the European Union), Európai Bizottság, 2006., 7. fejezet, 1402. o.

(14)  T-308/00. sz., Salzgitter kontra Európai Közösségek Bizottsága ügy, EBHT 2004., II-1933. o., 81. pont. A pont a következőképpen szól: „Következésképpen, annak eldöntéséhez, hogy az állami támogatás fogalmával kapcsolatos ítélkezési gyakorlat értelmében mi minősül előnynek, egy adott jogrendszer keretében kell meghatározni azt a viszonyítási alapot, amelyhez az előnyt mérni lehet. Jelen esetben, annak meghatározása végett, hogy a fenti ítélkezési gyakorlat alkalmazásában mi minősül »rendes« adótehernek, nem lehetne az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó rendelkezések céljának elferdítése nélkül elvégezni a valamennyi vagy csak néhány tagállamban alkalmazandó adószabályok összehasonlító vizsgálatát. Ugyanis a tagállami adórendelkezések közösségi szinten történő harmonizálása hiányában ezen vizsgálat a tagállamok közötti jogalkotási és szabályozási eltérésekből fakadó különböző ténybeli és jogi helyzetek vizsgálatát jelentené. A felperes által a jelen keresetben szolgáltatott adatok egyébként szemléltetik a tagállamok között – különösen a befektetési javak adóalapja és -kulcsa vonatkozásában – fennálló különbségeket.” A Bizottság C 2/2009 sz. A tőkebefektetések általános feltételeiről (MoRaKG) szóló ügyben hozott határozata (HL C 60., 2009.3.14., 9. o., (25) bekezdés).

(15)  European Gaming and Betting Association (Európai Szerencsejáték-, és Sportfogadási Szövetség – EGBA), Remote Gambling Association (RGA), Automatenverband, Eupportunity, Van Speelautomaten, Dán Kereskedelmi Kamara és European Casino Association (ECA).

(16)  PokerStars, Betfair, Club Hotel Casino Loutraki, Royal Casino (a DAB-bal együtt), BWin, Compu-Game, kilenc görögországi kaszinó (Club Hotel Casino Loutraki, Regency Casino Parnes, Regency Casino Thessaloniki, Casino Xanthi (Vivere Entertainment S.A.), Casino Rio (Theros International gaming INC.), Casino Corfu (Greek Casino Corfu), Casino Rodos, Porto Carras Grand Resort 20 és Casino Syrou).

(17)  Észtország, Franciaország és Spanyolország.

(18)  C-46/08. sz. Carmen Media Group ügy, 2009., 103. pont, még nem tették közzé.

(19)  Institut national de la santé et de la recherche médicale, Jeux de hasard et d’argent – Contextes et addictions, 2008. július, http://lesrapports.ladocumentationfrancaise.fr/BRP/084000697/0000.pdf

(20)  Autorité de la concurrence française, Avis 11-A-02 du 20 janvier 2011.

(21)  A Bizottság közleménye az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról, HL C 384., 1998.12.10., 26. pont.

(22)  Bot főtanácsnok indítványa (2008. október 14.), C-42/07. sz. Liga Portuguesa de Futebol Profissional ügy, EBHT 2009., I-10447. o., 41. és azt követő pontok.

(23)  Svájci Összehasonlító Jogtudományi Intézet, Tanulmány az Európai Unió belső piacának szerencsejáték-szolgáltatásairól (Study of Gambling Services in the Internal Market of the European Union), Európai Bizottság, 2006.

(24)  Ugyanott, 1403. o.

(25)  T-308/00. sz., Salzgitter kontra Európai Közösségek Bizottsága ügy, EBHT 2004., II-1933. o., 81. pont.

(26)  A Bizottság COMP/M.3109. sz. Candover/Cinven/Gala ügyben hozott 2003. március 14-i határozata, 16. bekezdés.

(27)  Autorité de la concurrence avis no 11-A-02 du 20 janvier 2011 relatif au secteur des jeux d’argent et de hasard en ligne.

(28)  Az Office of Fair Trading 2005. augusztus 15-i, ME/1716-05. sz. határozata a Stanley Plc. engedélyezett fogadóirodáinak William Hill által történt felvásárlásáról.

(29)  Európai Bizottság, Zöld könyv az online szerencsejátékokról a belső piacon, COM(2011) 128 végleges, 3. o.

(30)  Lásd a fenti 15. és 16. pontot.

(31)  C-30/59. sz., De Gezamenlijke Steenkolenmijnen in Limburg kontra ESZAK Főhatóság ügy, EBHT 1961/3., 19. o.

(32)  173/73. sz., Olaszország kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügy, EBHT 1974., 709. o., 3. sz. Összefoglalás.

(33)  C-88/03. sz., Portugál Köztársaság kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügy, EBHT 2006., I-7115. o., 54. bekezdés; C-172/03. sz., Wolfgang Heiser kontra Finanzamt Innsbruck ügy, EBHT 2005., I-1627. o., 40. bekezdés; C-169/08. sz., Presidente del Consiglio dei Ministri kontra Regione Sardegna ügy, EBHT 2009., I-10821. o., 61. bekezdés.

(34)  C-487/06 P. sz., British Aggregates kontra Bizottság ügy, EBHT 2008., 10515. o., 83. bekezdés.

(35)  173/73. sz., Olaszország kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügy, EBHT 1974., 709. o., 15. bekezdés; A Bizottság közleménye az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról, HL C 384., 1998.12.10., 23. bekezdés.

(36)  Lásd a 28. lábjegyzetet.

(37)  A szerencsejátékokról szóló adótörvény 6. cikke.

(38)  Lásd a fenti 64. pontot.

(39)  Lásd 26. lábjegyzetet.

(40)  Ugyanott.

(41)  Svájci Összehasonlító Jogtudományi Intézet, Tanulmány az Európai Unió belső piacának szerencsejáték-szolgáltatásairól (Study of Gambling Services in the Internal Market of the European Union), 2006.

(42)  Lásd a dán hatóságok által az információkérésre küldött választ, 2010. október 20., 2.10. pont, és a dán hatóságok által küldött észrevételeket, 2011. január 14., 9. o., 42. bekezdés.

(43)  Lásd a játékautomata-üzemeltetők dán ipaszövetsége és a Royal Casino által 2011. február 18-án küldött észrevételeket, 1. o.

(44)  Ugyanott, 1403. o.

(45)  A Socialforskningsinstituttet (Országos Társadalomkutató Központ) tanulmánya, 2007.

(46)  Lásd például a kilenc görög kaszinó által küldött észrevételeket, 2011. február 21., 18. o.

(47)  173/73. sz., Olaszország kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügy, EBHT 1974., 709. o., 15. bekezdés.

(48)  A Bizottság közleménye az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról, HL C 384., 1998.12.10., 23. bekezdés.

(49)  T-127/99., T-129/99. és T-148/99. sz., Diputación Foral de Álava és társai kontra Bizottság egyesített ügyek, EBHT 2002., II-1275. o., 250. bekezdés.

(50)  E tekintetben lásd: Állami Támogatási Cselekvési Terv – Kevesebb és célzottabb állami támogatás: Ütemterv az állami támogatás 2005–2009 közötti reformjához, COM(2005) 107 végleges.

(51)  Lásd a 6. lábjegyzetet.

(52)  Az Európai Parlament és a Tanács 2006/123/EK irányelve (2006. december 12.) a belső piaci szolgáltatásokról, HL L 376., 2006.12.27., 36. o.

(53)  C-76/90. sz. Säger ügy, EBHT 1991., I-4221. o., 12. bekezdés; C-58/98 sz. Corsten ügy, EBHT 2000., I-7919. o, 33. bekezdés.

(54)  C-243/01. sz. Gambelli ügy, EBHT 2003., I-13031. o., 54. bekezdés.

(55)  286/82. és 26/83. sz. Luisi és Carbone egyesített ügyek, EBHT 1984., 377. o., 16. bekezdés.

(56)  Lásd a következőket: C-243/2001. sz. Gambelli ügy, EBHT 2003., I-13031. o., 63. és 65. bekezdés és C-338/04., C-359/04. és C-360/04. sz. Placanica és társai egyesített ügyek, EBHT 2007., I-1891. o., 46–49. bekezdés.

(57)  C-446/03. sz. Marks & Spencer ügy, EBHT-2005., I-10837. o, 44. bekezdés; C-319/02. sz. Manninen ügy, EBHT 2004., I-7477. o., 49. bekezdés és az idézett ítélkezési gyakorlat. A szerencsejáték-tevékenységekre vonatkozó korlátozások tekintetében lásd a C-243/01. sz. Gambelli ügyet, EBHT 2003., I-13031. o., 61. és 62. bekezdés.

(58)  C-42/07. sz. Liga Portuguesa de Futebol Profissional ügy, EBHT 2009., I-10447. o., 57. és azt követő bekezdések.

(59)  C-46/08. sz. Carmen Media Group ügy, 2009., 103. bekezdés, még nem tették közzé.

(60)  Európai Bizottság, Zöld könyv az online szerencsejátékokról a belső piacon, COM(2011) 128 végleges, 8. o.

(61)  Európai Bizottság, Zöld könyv az online szerencsejátékokról a belső piacon, Bizottsági szolgálati munkadokumentum, SEC(2011) 321 végleges, 10. o.

(62)  Lásd a 60. lábjegyzetet.

(63)  Európai Bizottság, Zöld könyv az online szerencsejátékokról a belső piacon, Bizottsági szolgálati munkadokumentum, SEC(2011) 321 végleges, 9. o.

(64)  Európai Bizottság, Zöld könyv az online szerencsejátékokról a belső piacon, COM(2011) 128 végleges, 19. o.

(65)  E tanulmányok további részletei tekintetében lásd: Európai Bizottság, Zöld könyv az online szerencsejátékokról a belső piacon, COM(2011) 128 végleges, 19. és azt követő oldalak.

(66)  Európai Bizottság, Zöld könyv az online szerencsejátékokról a belső piacon, COM(2011) 128 végleges, 7. o.

(67)  Következtetések az Európai Unió tagállamaiban a szerencsejátékokra és fogadásokra alkalmazandó keretről, amelyeket a 3057. versenyképességi tanácsi ülésén, Brüsszelben fogadtak el 2010. december 1-jén. 16884/10. sz. tanácsi dokumentum.

(68)  Az Európai Parlament 2009. március 10-i állásfoglalása az online szerencsejátékok tisztességességéről. (2008/22125(INI)), P6-2009-0097. E kérdések magukban foglalják többek között a reklámozást és marketinget, a kiskorúakat, a csalást, a bűnözői magatartást és a tisztességet, a társadalmi felelősséget, a fogyasztóvédelmet és az adóztatást.

(69)  Lásd a fenti 7. bekezdést.

(70)  Svájci Összehasonlító Jogtudományi Intézet, Tanulmány az Európai Unió belső piacának szerencsejáték-szolgáltatásairól (Study of Gambling Services in the Internal Market of the European Union), Európai Bizottság, 2006., 1108. o.

(71)  Svájci Összehasonlító Jogtudományi Intézet, International vergleichende Analyse des Glücksspielwesens, 2009., 18. o., http://mpk.rlp.de/mpkrlpde/sachthemen/studie-zum-gluecksspielwesen/

(72)  Lásd a fenti 38. bekezdést.

(73)  H2 Gambling Capital, a hollandiai online szerencsejáték szabályozását célzó különböző adózási/engedélyezési modellek független modell-értékelése, 2011. február.


BELSŐ SZABÁLYZATOK ÉS ELJÁRÁSI SZABÁLYZATOK

7.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 68/20


A TÖRVÉNYSZÉK HIVATALVEZETŐJÉNEK SZÓLÓ SZOLGÁLATI UTASÍTÁSOK MÓDOSÍTÁSAI

A TÖRVÉNYSZÉK,

tekintettel az eljárási szabályzatának 23. cikkére;

tekintettel a hivatalvezetőnek szóló, a Törvényszék 2010. május 17-i határozatával módosított, 2007. július 5-én elfogadott szolgálati utasításokra;

A HIVATALVEZETŐNEK SZÓLÓ SZOLGÁLATI UTASÍTÁSOK KÖVETKEZŐ MÓDOSÍTÁSAIT FOGADJA EL:

1. cikk

1.   E módosítás a magyar változatot nem érinti.

2.   A 3. cikk az alábbiak szerint módosul:

e módosítás csak annyiban érinti a magyar változatot, hogy az (1) bekezdésben a „valamennyi iratot” szöveg helyébe a „valamennyi eljárási iratot” szöveg lép;

e módosítás a magyar változatot nem érinti;

a (4) bekezdés második albekezdése szövegének helyébe az alábbi szöveg lép:

„A felek által benyújtott eredeti eljárási iratokon vagy ezen iratok eredetinek minősülő példányán (1), valamint a részükre kézbesített másolati példányokon nyilvántartásba vételi feljegyzés szerepel, amely tartalmazza a nyilvántartásba vétel sorszámát és a nyilvántartásba vétel időpontját. E feljegyzést az eljárás nyelvén teszik meg.”;

az (5) bekezdés szövegének helyébe az alábbi szöveg lép:

„Ha valamely eljárási iratot nem a benyújtása napján jegyeznek be a nyilvántartásba, a benyújtás napját be kell jegyezni a nyilvántartásba, és rá kell vezetni a szóban forgó irat eredeti vagy eredetinek minősülő példányára és másolati példányaira.”;

a (6) bekezdés „az eljárási iratot átvette,” fordulat után a következő szöveggel egészül ki: „a Törvényszék 2011. szeptember 14-i határozatának 5. cikke szerinti időpontot,”.

3.   A 4. cikk az alábbiak szerint módosul:

a (2) bekezdés második albekezdése a (3) bekezdés első albekezdésére változik;

a (2) bekezdés harmadik albekezdése a (3) bekezdés második albekezdésére változik;

a (2) bekezdés negyedik albekezdése (4) bekezdésre változik;

a (3) bekezdés (5) bekezdésre változik.

4.   Az 5. cikk az alábbiak szerint módosul:

az (1) bekezdés szövegének helyébe az alábbi szöveg lép:

„Az ügy iratanyaga tartalmazza: az eljárási iratokat, valamint adott esetben azok esetleges mellékleteit, amelyeken szerepel a hivatalvezető által aláírt, az ezen utasítások 3. cikke (4) bekezdésének második albekezdése szerinti feljegyzés; az ügyben hozott határozatokat – beleértve az iratok elutasításáról szóló határozatokat is –; a tárgyalásra készített jelentéseket; a tárgyalási jegyzőkönyveket; a hivatalvezető által kézbesített iratokat, továbbá adott esetben minden egyéb olyan iratot vagy levelezést, amelyet az ügy elbírálásánál figyelembe kell venni.”;

e módosítás csak annyiban érinti a magyar változatot, hogy a (2) bekezdésben a „valamely iratnak” szöveg helyébe a „valamely eljárási iratnak” szöveg lép;

a (4) bekezdés első albekezdésében az „eredeti” kifejezést törölni kell;

az (5) bekezdés szövegének helyébe az alábbi szöveg lép:

„Az eljárási iratok bizalmas és nem bizalmas változatait elkülönítve helyezik el az ügy iratanyagában. Az eljárási iratok bizalmas változatába csak azok a felek tekinthetnek be, akikre nem vonatkozik a bizalmas kezelés elrendelése.”;

e módosítás csak annyiban érinti a magyar változatot, hogy a (6) bekezdésben a „felvett iratot” szöveg helyébe a „felvett eljárási iratot” szöveg lép;

a (7) bekezdésben a „felvett iratokról” szöveg helyébe a „felvett eljárási iratokról” szöveg lép;

e módosítás a magyar változatot nem érinti.

5.   A 6. cikk az alábbiak szerint módosul:

az (1) bekezdésben az „egyes elemeinek vagy iratainak” szöveg helyébe az „egyes adatainak” szöveg lép,

a (2) bekezdés első albekezdésében az „egyes elemeinek vagy iratainak” szöveg helyébe az „egyes adatainak” szöveg lép, a „74–77. pont” szöveg helyébe pedig a „88–91. pont” szöveg lép.

6.   A 7. cikk az alábbiak szerint módosul:

a címben az „Az iratok” szöveg helyébe „Az eljárási iratok” szöveg lép;

e módosítás a magyar változatot nem érinti;

az (1) bekezdés második albekezdésében a „benyújtott iratok” szöveg helyébe a „benyújtott eljárási iratok” szöveg lép;

az (1) bekezdés harmadik albekezdésében az „a beadvány” kifejezés helyébe „az eljárási irat” kifejezés lép, az „55. és 56. pontjában” szöveg helyébe pedig az „55. pontjában” szöveg lép;

az (1) bekezdés negyedik albekezdésében az „57. és 59. pontjában” szöveg helyébe a „64. és 66–68. pontjában” szöveg lép, az „a beadvány” kifejezés helyébe pedig „az eljárási irat” kifejezés lép;

a (2) bekezdésben a „beadványok vagy” kifejezést törölni kell;

e módosítás csak annyiban érinti a magyar változatot, hogy a (3) bekezdés első albekezdésében a „benyújtott iratokra” szöveg helyébe a „benyújtott eljárási iratokra” szöveg lép, „az eljárási szabályzat 43. cikkének 7. §-a szerinti, azon feltételeket meghatározó határozatnak a sérelme nélkül, amelyek fennállása esetén a Hivatalhoz elektronikus úton eljuttatott eljárási irat eredeti példánynak minősül” szöveg helyébe az „a Törvényszék 2011. szeptember 14-i határozatának a sérelme nélkül” szöveg lép, továbbá az „eredeti” kifejezés után a „saját kezű” kifejezést kell beiktatni;

a (4) bekezdésben „A beadványhoz vagy eljárási irathoz” szöveg helyébe „Az eljárási irathoz” szöveg lép, a „vagy dokumentumokat” szöveget törölni kell, a „beadványok mellékleteinek” szöveg helyébe pedig a „mellékletek” kifejezés lép;

az (5) bekezdés első albekezdésében a „beadványait és” szöveget törölni kell;

az (5) bekezdés második albekezdésében „a beadványhoz vagy eljárási irathoz mellékelt iratoknak vagy dokumentumoknak” szöveg helyébe „az eljárási irathoz mellékelt iratoknak” szöveg lép;

e módosítás a magyar változatot nem érinti;

a (6) bekezdés szövegének helyébe az alábbi szöveg lép:

„Ha a fél vitatja valamely eljárási iratnak a hivatalvezető általi elutasítását, a hivatalvezető az elfogadás tárgyában hozandó döntés érdekében az elnök elé terjeszti ezt az iratot.”

7.   A 9. cikk (2) bekezdésében a „beadványról vagy” és a „beadványt vagy” szöveget törölni kell.

8.   A 10. cikk az alábbiak szerint módosul:

az (1) bekezdés első albekezdésében „A kézbesítések – az eljárási szabályzat 100. cikkének 1. §-ával összhangban –” szöveg helyébe „Az eljárási szabályzat 100. cikkének 1. §-ával összhangban teljesített kézbesítések” szöveg lép;

az (1) bekezdés második albekezdésében az utolsó mondatot törölni kell;

e módosítás csak annyiban érinti a magyar változatot, hogy a (4) bekezdés második albekezdésében az „iratokat” kifejezés helyébe az „eljárási iratokat” kifejezés lép;

e módosítás a magyar változatot nem érinti;

a (6) bekezdés szövegének helyébe az alábbi szöveg lép:

„Ha az eljárási irat mellékletét terjedelme miatt vagy egyéb okból csak egyetlen példányban nyújtották be, és másolatok nem kézbesíthetők a feleknek, a hivatalvezető erről tájékoztatja a feleket, és közli velük, hogy a mellékletbe a Hivatalban betekinthetnek.”

9.   E módosítás csak annyiban érinti a magyar változatot, hogy a 11. cikk (2) bekezdésében az „iratokat” kifejezés helyébe az „eljárási iratokat” kifejezés lép.

10.   E módosítás a magyar változatot nem érinti.

11.   A 13. cikk (3) bekezdésében a „bizonyítékok és iratok” szöveg helyébe az „eljárási iratok” szöveg lép.

12.   E módosítás a magyar változatot nem érinti.

13.   A 19. cikk (2) bekezdésében az „eljárási szabályzat,” szöveg után az „a Törvényszék 2011. szeptember 14-i határozata és az e-Curia alkalmazás használati feltételei,” szöveget kell beiktatni.

2. cikk

A hivatalvezetőnek szóló szolgálati utasítások e módosításait ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

E módosítások a kihirdetésüket követő napon lépnek hatályba.

Kelt Luxembourgban, 2012. január 24-én.

E. COULON

hivatalvezető

M. JAEGER

elnök


(1)  A Törvényszék 2011. szeptember 14-i, az eljárási iratoknak az e-Curia alkalmazáson keresztül történő benyújtásáról és kézbesítéséről szóló határozatának (HL C 289., 9. o.) 3. cikke szerinti értelemben.


7.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 68/23


GYAKORLATI ÚTMUTATÓ A TÖRVÉNYSZÉK ELŐTTI FELEK RÉSZÉRE

Tartalomjegyzék

I.

AZ ÍRÁSBELI SZAKASZ

A.

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A.1.

A távközlési eszközök felhasználása

1)

Az e-Curia alkalmazáson keresztül

2)

Faxon vagy e-mailben

A.2.

Az eljárási iratok formája

A.3.

Az e-Curia alkalmazáson keresztül benyújtott fájlok formája

A.4.

A beadványok terjedelme

B.

A BEADVÁNYOK FELÉPÍTÉSE ÉS TARTALMA

B.1.

Közvetlen keresetek

1)

Keresetlevél és ellenkérelem (a szellemi tulajdonnal kapcsolatos ügyeken kívüli ügyekben)

a.

Keresetlevél

b.

Ellenkérelem

2)

Keresetlevél és válaszbeadvány (a szellemi tulajdonnal kapcsolatos ügyekben)

a.

Keresetlevél

b.

Válaszbeadvány

B.2.

Fellebbezés

a.

Fellebbezési kérelem

b.

Válaszbeadvány

C.

AZ ELJÁRÁSI IRATOK MELLÉKLETEINEK BENYÚJTÁSA

D.

AZ ELJÁRÁSI IRATOK HIÁNYPÓTLÁSÁNAK ESETEI

D.1.

A keresetlevél hiánypótlása

a.

Azon követelmények, amelyek be nem tartása igazolja a keresetlevél kézbesítésének elmaradását

b.

Azon alaki követelmények, amelyek be nem tartása igazolja a keresetlevél később történő kézbesítését

c.

Azon alaki követelmények, amelyek be nem tartása nem akadályozza a kézbesítést

D.2.

A terjedelmes keresetlevelek hiánypótlása

D.3.

Az egyéb eljárási iratok hiánypótlása

E.

GYORSÍTOTT ELJÁRÁSBAN TÖRTÉNŐ HATÁROZATHOZATAL IRÁNTI KÉRELEM

F.

A VÉGREHAJTÁS FELFÜGGESZTÉSE ÉS EGYÉB IDEIGLENES INTÉZKEDÉSEK IRÁNTI KÉRELMEK

G.

BIZALMAS KEZELÉS IRÁNTI KÉRELMEK

a.

Beavatkozási kérelem esetén

b.

Az ügyek egyesítése esetén

H.

A MÁSODIK BEADVÁNYVÁLTÁS IRÁNTI KÉRELMEK

H.1.

A szellemi tulajdonnal kapcsolatos ügyekben válasz vagy viszonválasz benyújtásának engedélyezése iránti kérelmek

H.2.

A fellebbezési eljárás során válasz benyújtásának engedélyezése iránti kérelmek

I.

TÁRGYALÁS TARTÁSA IRÁNTI KÉRELMEK

I.1.

A szellemi tulajdonnal kapcsolatos ügyekben tárgyalás tartása iránti kérelmek

I.2.

A fellebbezési eljárásban történő tárgyalás tartása iránti kérelmek

J.

A KÖLTSÉGMENTESSÉG IRÁNTI KÉRELMEK

II.

A SZÓBELI SZAKASZ

III.

E GYAKORLATI ÚTMUTATÓ HATÁLYBALÉPÉSE

A TÖRVÉNYSZÉK,

eljárási szabályzatának 150. cikke alapján;

mivel a gondos igazságszolgáltatás érdekében a felek képviselői – az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló jegyzőkönyv (a továbbiakban: alapokmány) 19. cikkének értelmében vett meghatalmazottak vagy ügyvédek – számára az eljárási irataik benyújtásának és a Törvényszék előtti tárgyalásra való lehető legmegfelelőbb felkészülésnek a módozataira vonatkozó gyakorlati útmutatót kell kiadni;

mivel ez az útmutató megismétli, magyarázza és kiegészíti a Törvényszék eljárási szabályzatának egyes rendelkezéseit, és célja, hogy a felek képviselői számára lehetővé tegye azon – különösen a fordítással, az eljárási iratok belső kezelésével és a tolmácsolással kapcsolatos – tényezők figyelembevételét, amelyekkel az igazságszolgáltatási fórumnak számolnia kell;

mivel azon szolgálati utasítások értelmében, amelyeket a Törvényszék adott hivatalvezetőjének 2007. július 5-én (HL L 232., 2007.9.4., 1. o.), és amelyeket 2010. május 17-én (HL L 170., 53. o.), valamint 2012. január 24-én (HL L 68., 23. o.) módosított (a továbbiakban: hivatalvezetőnek szóló szolgálati utasítások), a hivatalvezető feladata biztosítani, hogy az iratanyaghoz csatolt eljárási iratok megfeleljenek az alapokmánynak, az eljárási szabályzat és ezen, a feleknek szóló gyakorlati útmutató (a továbbiakban: gyakorlati útmutató), valamint a hivatalvezetőnek szóló szolgálati utasítások rendelkezéseinek, valamint különösen megkövetelni, hogy a nem megfelelő iratok hiányait pótolják, és a hiánypótlás elmulasztása esetén, adott esetben elutasítani azokat, ha nem felelnek meg az alapokmány vagy az eljárási szabályzat rendelkezéseinek;

mivel a gyakorlati útmutató betartása esetén a képviselők – az igazságszolgáltatási tevékenység segítőiként eljárva – biztosak lehetnek abban, hogy az általuk benyújtott eljárási iratokat a Törvényszék megfelelően elbírálja, valamint abban, hogy az e gyakorlati útmutatóban tárgyalt kérdések tekintetében nem kerül sor az eljárási szabályzat 90. cikke a) pontjának alkalmazására;

a tagállamok meghatalmazottainak képviselőivel és a Törvényszék előtti eljárásokban eljáró intézményekkel, valamint az Európai Unió Ügyvédi Kamaráinak Tanácsával (CCBE) történt egyeztetést követően;

ELFOGADJA A KÖVETKEZŐ GYAKORLATI ÚTMUTATÓT:

I.   AZ ÍRÁSBELI SZAKASZ

A.   ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A.1.   A távközlési eszközök felhasználása

1)   Az e-Curia alkalmazáson keresztül

1.

Az e-Curia alkalmazás (https://curia.europa.eu/e-Curia) lehetővé teszi az eljárási iratok kizárólag elektronikus úton, az e-Curia alkalmazás használati feltételeiben foglaltaknak megfelelően történő benyújtását.

2.

Az eljárási irat azon mellékleteit, amelyeket ezen irat szövege említ, és amelyek jellege miatt azokat nem lehet az e-Curia alkalmazáson keresztül benyújtani, az eljárási szabályzat 43. cikkének 1. §-ának megfelelően külön meg lehet küldeni, feltéve hogy ezeket a mellékleteket az e-Curián keresztül benyújtott irat mellékleteinek jegyzéke tartalmazza. A mellékletek jegyzékében meg kell jelölni azokat a mellékleteket, amelyeket külön nyújtanak be. E mellékleteknek az eljárási irat e-Curián keresztül történő benyújtását követően legkésőbb tíz napon belül be kell érkezniük a Hivatalhoz.

3.

E gyakorlati útmutató rendelkezéseit, a különös rendelkezések sérelme nélkül, az e-Curia alkalmazáson keresztül benyújtott eljárási iratokra is alkalmazni kell.

2)   Faxon vagy e-mailben

4.

Az eljárási irat aláírt eredeti példányának másolata a Hivatalhoz az eljárási szabályzat 43. cikke 6. §-ának megfelelően:

faxon [a (+ 352) 4303-2100-as faxszámon] vagy

e-mailben (e-mail cím: GeneralCourt.Registry@curia.europa.eu) nyújtható be.

5.

E-mailben történő benyújtás esetén kizárólag az aláírt eredeti példány beszkennelt másolata fogadható el. Célszerű, hogy a beszkennelt dokumentumok 300 DPI felbontásúak és Acrobat vagy Readiris 7 Pro szoftver használatával készített PDF-ek (kép plusz szöveg) legyenek. Az egyszerű elektronikus fájl vagy az elektronikus aláírással, illetve számítógép által létrehozott hasonmás aláírással ellátott fájl az eljárási szabályzat 43. cikke 6. §-a feltételeinek nem felel meg. Nem vehető figyelembe az a levelezés, amelyet a Törvényszék valamely ügyben egyszerű e-mail üzenet formájában kapott.

6.

Az eljárási irat faxon vagy e-mailben történő benyújtásának időpontja csak abban az esetben vehető figyelembe a határidő betartásának szempontjából, ha a képviselő által saját kezűleg aláírt eredeti példány az ilyen benyújtást követően, az eljárási szabályzat 43. cikkének 6. §-ában előírtaknak megfelelően, legkésőbb tíz napon belül beérkezik a Hivatalba.

7.

Az aláírt eredeti példányt a másolat elküldését követően haladéktalanul be kell nyújtani anélkül, hogy azon bármely – mégoly jelentéktelen – javítást vagy módosítást tennének. Az aláírt eredeti példány és a korábban benyújtott másolat közötti eltérés esetén csak az aláírt eredeti példány benyújtásának napját veszik figyelembe. Az eljárási szabályzat 43. cikke 1. §-ának második bekezdése értelmében minden eljárási irat aláírt eredeti példányához kellő számú hiteles másolati példányt kell csatolni.

8.

A félnek az eljárási szabályzat 44. cikke 2. §-ának megfelelően tett nyilatkozatában, amelyben hozzájárul a fax vagy más távközlési eszköz útján történő kézbesítéshez, meg kell adni azt a faxszámot és/vagy e-mail címet, amelyre a Hivatal a kézbesítést teljesítheti. A címzett számítógépének rendelkeznie kell a megfelelő, a Hivatal által PDF-ben küldött kézbesítések megjelenítését lehetővé tévő szoftverrel (például Acrobat vagy Readiris 7 Pro).

A.2.   Az eljárási iratok formája

9.

Az eljárási irat első oldalán a következő adatokat kell feltüntetni:

(a)

Az irat megnevezése (keresetlevél, ellenkérelem, válaszbeadvány, válasz, viszonválasz, beavatkozási kérelem, beavatkozási beadvány, elfogadhatatlansági kifogás, észrevételek, kérdésekre adott válasz stb.);

(b)

az ügy száma (T-…/…), amennyiben azt a Hivatal már közölte;

(c)

a felperes és az alperes neve, valamint a szellemi tulajdonnal kapcsolatos ügyekben és a Közszolgálati Törvényszék határozatai elleni fellebbezések esetén az eljárásban részt vevő többi fél neve;

(d)

azon fél neve, akinek a nevében az iratot benyújtják.

10.

Az irat minden bekezdését meg kell számozni.

11.

A nem az e-Curia alkalmazáson keresztül benyújtott iratokat az érintett fél képviselőjének az irat végén saját kezűleg kell aláírásával ellátnia. Több képviselő esetén elegendő, ha az iratot egyikük aláírja.

12.

Az eljárási iratokat olyan formában kell benyújtani, amely lehetővé teszi a dokumentumok Törvényszék általi elektronikus feldolgozását.

Így a következő előírásokat kell betartani:

(a)

az A4-es formátumú szövegnek könnyen olvashatónak kell lennie, és szöveg kizárólag az egyik oldalon lehet (csak az előlapon, a hátlapon nem);

(b)

a papírváltozatban benyújtott dokumentumokat oly módon kell összeilleszteni, hogy azok könnyen szétválaszthatóak legyenek (a lapokat nem szabad összekötni vagy állandó jelleggel – például ragasztóval vagy tűzőkapoccsal – összeerősíteni;

(c)

a szöveget könnyen olvasható méretű betűtípussal (1), a szkennelt változat olvashatóságának biztosítása érdekében megfelelő sorközökkel és margókkal kell megjeleníteni (2);

(d)

az irat oldalait a jobb felső sarokban folyamatosan növekvő számozással kell ellátni; ha az irat mellékleteket is tartalmaz, az oldalszámozást az e gyakorlati útmutató 59. pontjában ismertetetteknek megfelelően kell elvégezni.

13.

A nem az e-Curia alkalmazáson keresztül benyújtott eljárási irat aláírt eredeti példánya másolatainak – amelyeket a feleknek az eljárási szabályzat 43. cikke 1. §-ának második bekezdése alapján be kell nyújtaniuk – első oldalára az érintett fél képviselőjének olyan, kézjegyével ellátott megjegyzést kell vezetnie, amely igazolja, hogy a másolat megfelel az eredeti iratnak.

A.3.   Az e-Curia alkalmazáson keresztül benyújtott fájlok formája

14.

Az e-Curia alkalmazáson keresztül benyújtott eljárási iratok fájlformátumúak. E fájlok Hivatal általi feldolgozásának elősegítése érdekében javasolt, az Európai Unió Bíróságának internetes honlapján elérhető, az e-Curia használati útmutatójában foglalt gyakorlati tanácsok követése, nevezetesen:

a fájloknak olyan neveket kell adni, amelyek azonosítják az iratot (Beadvány, Melléklet 1. rész, Melléklet 2. rész, Kísérőlevél stb.);

az eljárási iraton nem feltétlenül kell kézzel írt aláírásnak szerepelnie;

az eljárási irat szövegét a szövegszerkesztő programjával közvetlenül PDF-ben elmentheti, anélkül hogy a beadványt be kellene szkennelnie;

az eljárási iratnak tartalmaznia kell a mellékletek jegyzékét;

a mellékleteknek az eljárási iratot tartalmazó fájltól elkülönülő egy vagy több fájlban kell szerepelniük. Egy fájl több mellékletet is tartalmazhat. Nem kötelező mellékletenként külön fájlt létrehozni.

A.4.   A beadványok terjedelme

15.

A beadványok maximális oldalszáma (3) – a jogvita tárgyától és körülményeitől függően – a következő:

keresetlevél és ellenkérelem esetén 50 oldal;

a szellemi tulajdonnal kapcsolatos ügyekben a keresetlevél és ellenkérelem esetén 20 oldal;

fellebbezési kérelem és válaszbeadvány esetén 15 oldal;

válasz és viszonválasz esetén 25 oldal;

a fellebbezési eljárás során, valamint a szellemi tulajdonnal kapcsolatos ügyekben a válasz és viszonválasz esetén 15 oldal;

elfogadhatatlansági kifogás és az arra vonatkozó észrevételek esetén 20 oldal;

beavatkozási beadvány esetén 20 oldal, az e beadványra vonatkozó észrevételek esetén 15 oldal.

16.

A Törvényszék az oldalszámok felső határainak túllépését csak a jogi vagy ténybeli szempontból különösen bonyolult ügyek esetében engedélyezi.

B.   A BEADVÁNYOK FELÉPÍTÉSE ÉS TARTALMA

B.1.   Közvetlen keresetek

17.

Az eljárási szabályzat külön rendelkezéseket tartalmaz a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos eljárásokra vonatkozóan (130–136. cikk). Az ezen eljárások keretében benyújtott keresetlevelekre és válaszbeadványokra vonatkozó szabályok (2) ezért az egyéb eljárásokban benyújtott keresetlevelekre és ellenkérelmekre vonatkozó szabályoktól (1) elkülönülten kerülnek kifejtésre.

1)   Keresetlevél és ellenkérelem (a szellemi tulajdonnal kapcsolatos ügyeken kívüli ügyekben)

a.   Keresetlevél

18.

A keresetlevélben kötelezően feltüntetendőket az eljárási szabályzat 44. cikke tartalmazza.

19.

A keresetlevél elején kell feltüntetni a következőket:

(a)

a felperes neve és címe;

(b)

a felperes képviselőjének neve és foglalkozása;

(c)

annak a félnek a megjelölése, aki ellen a keresetet benyújtják;

(d)

az eljárási szabályzat 44. cikkének 2. §-ában említett nyilatkozatok (a luxembourgi kézbesítési cím megjelölése és/vagy a távközlési eszköz útján történő kézbesítéshez való hozzájárulás).

20.

A keresetlevél bevezető részét a jogvita alapjául szolgáló tényállás rövid bemutatásának kell követnie.

21.

A jogi érvelést a felhozott jogalapok szerint kell tagolni. Általában célszerű a felhozott jogalapoknak a jogi érvelést megelőző, vázlatos ismertetése. Ezenkívül különösen célszerű a felhozott jogalapok mindegyikét címmel ellátni annak érdekében, hogy azok könnyen azonosíthatók legyenek.

22.

A keresetlevél elején vagy végén pontosan meg kell jelölni a kereseti kérelmeket.

23.

Megsemmisítés iránti kereset esetén a megtámadott jogi aktus másolatát a keresetlevélhez mellékelni kell, és azt ekként kell megjelölni.

24.

A keresetlevéllel együtt, azonban a beadvány szövegében említett mellékletektől elkülönítve, be kell nyújtani az eljárási szabályzat 44. cikkének 3. §-ában, valamint 5. §-a a) és b) pontjában említett dokumentumokat is. Az eljárási szabályzat 44. cikkének 3. §-a szerinti igazolás benyújtása céljából a hivatalvezetőnek szóló szolgálati utasítások 8. cikkének (2) bekezdése értelmében hivatkozni lehet a Törvényszék Hivatalához már benyújtott iratra.

25.

A keresetlevélhez csatolni kell a jogalapok és a felhozott főbb érvek összegzését, az eljárási szabályzat 24. cikkének 6. §-ában előírt közlemény megszövegezésének megkönnyítése érdekében. Mivel a közleményt valamennyi hivatalos nyelven közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, kérjük, hogy ez az összegzés ne haladja meg a két oldalt, és az Európai Unió Bíróságának internetes honlapján hozzáférhetővé tett mintának megfelelően szövegezzék meg. Az összegzést a keresetben említett mellékletektől elkülönítve kell benyújtani. Az összegzést, ha nem az e-Curia alkalmazáson keresztül nyújtják be, egyszerű elektronikus fájl formájában e-mailben kell elküldeni a GeneralCourt.Registry@curia.europa.eu címre, az alapjául szolgáló ügy megjelölésével.

26.

A felajánlott bizonyítékokat kifejezetten és pontosan meg kell jelölni, és világosan meg kell jelölni a bizonyítandó tényeket:

a felajánlott okirati bizonyíték esetén vagy utalni kell az adott iratnak a mellékelt iratok jegyzékében feltüntetett számára, vagy ha a dokumentum nincs a felperes birtokában, meg kell jelölni, hogy a dokumentum hogyan szerezhető be;

a felajánlott tanúbizonyítás vagy tájékoztatáskérés esetén pontosan meg kell jelölni az érintett személyt.

27.

Ha a keresetlevelet költségmentesség iránti kérelem benyújtását követően nyújtják be, amely az eljárási szabályzat 96. cikke 4. §-ának megfelelően felfüggeszti a keresetindítás határidejét, ezt a keresetlevél elején fel kell tüntetni.

28.

Ha a keresetlevelet a költségmentesség iránti kérelemről határozó végzés közlését követően nyújtják be, a keresetlevélben fel kell tüntetni azt a napot, amikor a felperesnek a végzést kézbesítették.

b.   Ellenkérelem

29.

Az ellenkérelemben kötelezően feltüntetendőket az eljárási szabályzat 46. cikkének 1. §-a tartalmazza.

30.

Az ellenkérelem elején – az ügyszámon és a felperes megnevezésén kívül – kell feltüntetni a következőket:

(a)

az alperes neve és címe;

(b)

az alperes képviselőjének neve és foglalkozása;

(c)

az eljárási szabályzat 44. cikkének 2. §-ában említett nyilatkozatok (a luxembourgi kézbesítési cím megjelölése és/vagy a távközlési eszköz útján történő kézbesítéshez való hozzájárulás).

31.

Az ellenkérelem elején vagy végén pontosan meg kell jelölni az alperes kérelmeit.

32.

A gyakorlati útmutató 21., 24. és 26. pontja az ellenkérelemre megfelelően alkalmazandó.

33.

A másik fél által állított tények vitatásának kifejezettnek kell lennie, és pontosan meg kell jelölni az érintett tényeket.

2)   Keresetlevél és válaszbeadvány (a szellemi tulajdonnal kapcsolatos ügyekben)

a.   Keresetlevél

34.

A keresetlevélben kötelezően feltüntetendőket az eljárási szabályzat 44. cikke és 132. cikkének 1. §-a tartalmazza.

35.

A keresetlevél elején kell feltüntetni a következőket:

(a)

a felperes neve és címe;

(b)

a felperes képviselőjének neve és foglalkozása;

(c)

a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő valamennyi fél neve, valamint azok a címek, amelyeket az ezen eljárás során történő kézbesítés céljából megadtak;

(d)

azon időpont megjelölése, amikor a kereset tárgyát képező fellebbezési tanácsi határozatot a felperesnek kézbesítették;

(e)

az eljárási szabályzat 44. cikkének 2. §-ában említett nyilatkozatok (a luxembourgi kézbesítési cím megjelölése és/vagy a távközlési eszköz útján történő kézbesítéshez való hozzájárulás).

36.

A fellebbezési tanács megtámadott határozatát mellékelni kell a keresetlevélhez.

37.

Az e gyakorlati útmutató 20–22., 24. és 26–28. pontja a szellemi tulajdonnal kapcsolatos ügyekben benyújtott keresetekre megfelelően alkalmazandó.

b.   Válaszbeadvány

38.

A válaszbeadványban kötelezően feltüntetendőket az eljárási szabályzat 46. cikkének 1. §-a tartalmazza.

39.

A válaszbeadvány elején – az ügyszámon és a felperes megnevezésén kívül – kell feltüntetni a következőket:

(a)

az alperes vagy a beavatkozó neve és címe;

(b)

az alperes vagy a beavatkozó képviselőjének neve és foglalkozása;

(c)

az eljárási szabályzat 44. cikkének 2. §-ában említett nyilatkozatok (a luxembourgi kézbesítési cím megjelölése és/vagy a távközlési eszköz útján történő kézbesítéshez való hozzájárulás).

40.

A válaszbeadvány elején vagy végén pontosan meg kell jelölni az alperes vagy a beavatkozó kérelmeit.

41.

Az e gyakorlati útmutató 21., 24., 26. és 33. pontja a válaszbeadványra megfelelően alkalmazandó. Ha a másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban az eljárási szabályzat 131. cikke 2. §-ának megfelelően a válaszbeadványt megelőzően benyújtja az eljárás nyelvére vonatkozó állásfoglalását, ehhez az irathoz mellékelni kell az eljárási szabályzat 44. cikkének 3. §-a szerinti igazolást.

B.2.   Fellebbezés

a.   Fellebbezési kérelem

42.

A fellebbezési kérelem az eljárási szabályzat 138. cikkének 1. §-ában előírtakat tartalmazza.

43.

Minden fellebbezési kérelem elején fel kell tüntetni a következőket:

(a)

a fellebbező neve és lakóhelye vagy székhelye;

(b)

a fellebbező képviselőjének neve és foglalkozása;

(c)

a Közszolgálati Törvényszék fellebbezéssel megtámadott határozatának megjelölése (a határozat típusa, ítélkező testület, ügyszám, a meghozatal napja);

(d)

a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás egyéb feleinek megjelölése;

(e)

az a nap, amelyen a fellebbező a Közszolgálati Törvényszék határozatát átvette;

(f)

az eljárási szabályzat 44. cikkének 2. §-ában említett nyilatkozatok (a luxembourgi kézbesítési cím megjelölése és/vagy a távközlési eszköz útján történő kézbesítéshez való hozzájárulás).

44.

A keresetlevél elején vagy végén pontosan meg kell jelölni a fellebbező kérelmeit (az eljárási szabályzat 139. cikkének 1. §-a).

45.

Általában nem szükséges a jogvita előzményeinek és tárgyának bemutatása, elegendő a Közszolgálati Törvényszék határozatára utalni.

46.

A fellebbezés elején ajánlatos e jogalapok összegző jellegű, vázlatos ismertetése. A jogi érvelést a fellebbezés alátámasztására felhozott – különösen a téves jogalkalmazásra vonatkozó – jogalapok szerint kell tagolni.

47.

A Közszolgálati Törvényszék fellebbezéssel megtámadott határozatának másolatát a keresetlevélhez csatolni kell.

48.

A keresetlevélhez csatolni kell a jogalapok és a felhozott főbb érvek összegzését, az eljárási szabályzat 24. cikkének 6. §-ában előírt, a Hivatal által elkészítendő, közzéteendő közlemény megszövegezésének megkönnyítése érdekében. Mivel a közleményt valamennyi hivatalos nyelven közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, kérjük, hogy ez az összegzés ne haladja meg a két oldalt, és az Európai Unió Bíróságának internetes honlapján hozzáférhetővé tett mintának megfelelően szövegezzék meg. Az összegzést a keresetben említett mellékletektől elkülönítve kell benyújtani. Az összegzést, ha nem az e-Curia alkalmazáson keresztül nyújtják be, egyszerű elektronikus fájl formájában e-mailben kell elküldeni a GeneralCourt.Registry@curia.europa.eu címre, az alapjául szolgáló ügy megjelölésével.

49.

A fellebbezéssel együtt be kell nyújtani az eljárási szabályzat 44. cikkének 3. §-a szerinti igazolást (igazolást arról, hogy az ügyvéd jogosult eljárni valamely tagállam bírósága, illetve az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás valamely más részes államának bírósága előtt), kivéve ha a fellebbező az Unió valamely, meghatalmazott által képviselt intézménye vagy valamely tagállam. Az eljárási szabályzat 44. cikkének 3. §-a szerinti igazolás benyújtása céljából a hivatalvezetőnek szóló szolgálati utasítások 8. cikkének (2) bekezdése értelmében hivatkozni lehet a Törvényszék Hivatalához már benyújtott iratra.

b.   Válaszbeadvány

50.

A válaszbeadvány az eljárási szabályzat 141. cikkének 2. §-ában előírtakat tartalmazza.

51.

A válaszbeadvány elején – az ügyszámon és a fellebbező megnevezésén kívül – kell feltüntetni a következőket:

(a)

a benyújtó fél neve és címe;

(b)

e fél képviselőjének neve és foglalkozása;

(c)

az a nap, amelyen a fellebbezést a fél átvette;

(d)

az eljárási szabályzat 44. cikkének 2. §-ában említett nyilatkozatok (a luxembourgi kézbesítési cím megjelölése és/vagy a távközlési eszköz útján történő kézbesítéshez való hozzájárulás).

52.

A válaszbeadvány elején vagy végén pontosan meg kell jelölni a beadványt benyújtó fél kérelmeit (az eljárási szabályzat 142. cikkének 1. §-a).

53.

Ha a válaszbeadvány kérelmei a Közszolgálati Törvényszék határozatának teljes vagy részleges hatályon kívül helyezésére irányulnak olyan jogalap alapján, amelyet a fellebbezésben nem hoztak fel, azt a beadvány megnevezésében fel kell tüntetni („válaszbeadvány és csatlakozó fellebbezés”).

54.

A jogi érvelést lehetőség szerint a fellebbező által – és/vagy adott esetben a csatlakozó fellebbezésben – felhozott jogalapok szerint kell tagolni.

55.

Mivel a megtámadott ítélet már tartalmazza a ténybeli vagy jogi hátteret, azt a válaszbeadványban kizárólag kivételes esetben annyiban kell megismételni, amennyiben a fellebbezésbeli ismertetése vitatott, vagy pontosítást igényel. A vitatásnak kifejezettnek kell lennie, és pontosan meg kell jelölnie az érintett ténybeli vagy jogi elemet.

56.

A válaszbeadvánnyal együtt be kell nyújtani az eljárási szabályzat 44. cikkének 3. §-a szerinti dokumentumot (igazolást arról, hogy az ügyvéd jogosult eljárni valamely tagállam bírósága, illetve az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás valamely más részes államának bírósága előtt), kivéve ha az azt benyújtó fél az Unió valamely, meghatalmazott által képviselt intézménye vagy valamely tagállam.

C.   AZ ELJÁRÁSI IRATOK MELLÉKLETEINEK BENYÚJTÁSA

57.

Eljárási irat melléklete kizárólag az irat szövegében említett és tartalmának bizonyításához vagy megvilágításához szükséges irat lehet.

58.

A mellékleteket csak abban az esetben fogadják el, ha ezekhez csatolják a mellékletek jegyzékét. E jegyzék minden egyes mellékelt iratra vonatkozóan feltünteti a következőket:

(a)

a melléklet száma (betűvel és számmal megjelölve azt az eljárási iratot, amelyhez az adott melléklet tartozik; így például a keresetlevél esetében A.1., A.2. stb. melléklet; az ellenkérelem esetében B.1., B.2. stb. melléklet; a válasz esetében C.1., C.2. stb. melléklet; a viszonválasz esetében D.1., D.2. stb. melléklet);

(b)

a melléklet rövid leírása és jellegének megjelölése (például: „levél”, annak keltének, szerzőjének, címzettjének és a melléklet oldalszámának megjelölésével);

(c)

az eljárási irat azon oldalának és azon bekezdésének megjelölése, ahol az irat említésre kerül, és amely annak benyújtását indokolja.

59.

Az eljárási irathoz mellékelt iratokat a jobb felső sarokban folyamatosan növekvő oldalszámozással kell ellátni. Az iratok oldalszámozása vagy folytatja annak az eljárási iratnak az oldalszámozását, amelynek mellékeltét képezi, vagy elkülönül a szóban forgó eljárási irat oldalszámozásától.

60.

Ha a mellékletek maguk is tartalmaznak mellékleteket, azokat az összetévesztés lehetőségét – adott esetben elválasztó lapok felhasználásával – kizárva kell megszámozni és elrendezni.

61.

A benyújtott iratra történő valamennyi hivatkozásban meg kell adni a vonatkozó melléklet – mellékletek jegyzéke szerinti – számát, és azt az eljárási iratot, amelyhez a mellékletet csatolták a fenti 51. pontban leírt formában.

D.   AZ ELJÁRÁSI IRATOK HIÁNYPÓTLÁSÁNAK ESETEI

D.1.   A keresetlevél hiánypótlása

a.   Azon követelmények, amelyek be nem tartása igazolja a keresetlevél kézbesítésének elmaradását

62.

Ha a keresetlevél nem felel meg az alábbi követelményeknek, azt a Hivatal nem kézbesíti, és ésszerű határidőt tűz ki a hiánypótlásra:

 

Közvetlen keresetek

(a szellemi tulajdonnal kapcsolatos ügyeken kívüli ügyek)

A szellemi tulajdonnal kapcsolatos ügyek

Fellebbezések

a)

az ügyvédi igazolás benyújtása (az eljárási szabályzat 44. cikkének 3. §-a)

az ügyvédi igazolás benyújtása (az eljárási szabályzat 44. cikkének 3. §-a)

az ügyvédi igazolás benyújtása (az eljárási szabályzat 44. cikkének 3. §-a)

b)

a magánjog hatálya alá tartozó jogi személy jog szerinti létezésének bizonyítéka (az eljárási szabályzat 44. cikke 5. §-ának a) pontja)

a magánjog hatálya alá tartozó jogi személy jog szerinti létezésének bizonyítéka (az eljárási szabályzat 44. cikke 5. §-ának a) pontja)

 

c)

meghatalmazás (az eljárási szabályzat 44. cikke 5. §-ának b) pontja)

meghatalmazás (az eljárási szabályzat 44. cikke 5. §-ának b) pontja)

 

d)

bizonyíték arról, hogy a meghatalmazást erre felhatalmazott személy által, szabályszerűen állították ki (az eljárási szabályzat 44. cikke 5. §-ának b) pontja)

bizonyíték arról, hogy a meghatalmazást erre felhatalmazott személy által, szabályszerűen állították ki (az eljárási szabályzat 44. cikke 5. §-ának b) pontja)

 

e)

a megtámadott aktus (megsemmisítés iránti kereset) vagy egy arra az időpontra vonatkozó okirati bizonyíték benyújtása, amikor az intézményt felkérték, hogy járjon el (intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset) (az alapokmány 21. cikkének második bekezdése; az eljárási szabályzat 44. cikkének 4. §-a)

a fellebbezési tanács megtámadott határozatának benyújtása (az eljárási szabályzat 132. cikke 1. §-ának második bekezdése)

a Közszolgálati Törvényszék fellebbezéssel megtámadott határozatának benyújtása (az eljárási szabályzat 138. cikkének 2. §-a)

f)

 

a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő felek neve, valamint azok a címek, amelyeket ezen eljárás során történő kézbesítés céljából megadtak (az eljárási szabályzat 132. cikke 1. §-ának első bekezdése)

 

g)

 

a fellebbezési tanács határozata kézbesítésének időpontja (az eljárási szabályzat 132. cikke 1. §-ának második bekezdése)

a Közszolgálati Törvényszék fellebbezéssel megtámadott határozata kézbesítésének időpontja (az eljárási szabályzat 138. cikkének 2. §-a)

b.   Azon alaki követelmények, amelyek be nem tartása igazolja a keresetlevél később történő kézbesítését

63.

Ha a keresetlevél nem felel meg az alábbi alaki követelményeknek, azt később kézbesítik, és ésszerű határidőt tűznek ki a hiánypótlásra:

 

A papírváltozatban benyújtott keresetlevél

(adott esetben a faxon vagy e-mailben történő megküldést követő benyújtás)

Az e-Curián keresztül benyújtott keresetlevél

a)

a felperes címének megjelölése (az alapokmány 21. cikkének első bekezdése; az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §-ának a) pontja; a gyakorlati útmutató 19. pontjának a) alpontja, 35. pontjának a) alpontja vagy 43. pontjának a) alpontja)

a felperes címének megjelölése (az alapokmány 21. cikkének első bekezdése; az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §-ának a) pontja; a gyakorlati útmutató 19. pontjának a) alpontja, 35. pontjának a) alpontja vagy 43. pontjának a) alpontja)

b)

a képviselő saját kezű aláírásának a helye (a gyakorlati útmutató 11. pontja)

 

c)

a bekezdések számozása (a gyakorlati útmutató 10. pontja)

a bekezdések számozása (a gyakorlati útmutató 10. pontja)

d)

a jegyzékben említett mellékletek benyújtása (az eljárási szabályzat 43. cikke 1. §-ának második bekezdése)

a jegyzékben említett mellékletek benyújtása (az eljárási szabályzat 43. cikke 1. §-ának második bekezdése)

e)

a jegyzékben említett mellékletek kellő számú másolata (az eljárási szabályzat 43. cikke 1. §-ának második bekezdése)

 

f)

a mellékletek jegyzékének benyújtása (az eljárási szabályzat 43. cikkének 4. §-a; a gyakorlati útmutató 58. pontja)

a mellékletek jegyzékének benyújtása (az eljárási szabályzat 43. cikkének 4. §-a; a gyakorlati útmutató 58. pontja)

g)

a jegyzék kellő számú másolata (az eljárási szabályzat 43. cikke 1. §-ának második bekezdése)

 

h)

a mellékletek jegyzéke, a mellékletek rövid leírásával (a gyakorlati útmutató 58. pontjának b) alpontja), valamint az oldalak és a bekezdés(ek) megjelölésével (a gyakorlati útmutató 58. pontjának c) alpontja)

a mellékletek jegyzéke, a mellékletek rövid leírásával (a gyakorlati útmutató 58. pontjának b) alpontja), valamint az oldalak és a bekezdés(ek) megjelölésével (a gyakorlati útmutató 58. pontjának c) alpontja)

i)

az oldalakat és a bekezdés(eke)t megjelölő mellékletek jegyzékének kellő számú másolata (az eljárási szabályzat 43. cikke 1. §-ának második bekezdése)

 

j)

a megtámadott aktus vagy az arra az időpontra vonatkozó okirati bizonyíték kellő számú másolata, amikor az intézményt felkérték, hogy járjon el (az eljárási szabályzat 43. cikke 1. §-ának második bekezdése)

 

k)

a választottbírósági kikötést tartalmazó szerződés egy példányának benyújtása (az eljárási szabályzat 44. cikkének 5a. §-a)

a választottbírósági kikötést tartalmazó szerződés egy példányának benyújtása (az eljárási szabályzat 44. cikkének 5a. §-a)

l)

a választottbírósági kikötést tartalmazó szerződés kellő számú másolata (az eljárási szabályzat 43. cikke 1. §-ának második bekezdése)

 

m)

a keresetlevél és a mellékletek oldalszámozása (a gyakorlati útmutató 12. pontjának d) alpontja és 59. pontja)

a keresetlevél és a mellékletek oldalszámozása (a gyakorlati útmutató 12. pontjának d) alpontja és 59. pontja)

n)

a keresetlevél kellő számú (a szellemi tulajdonnal kapcsolatos inter partes ügyekben hét, minden más ügyben hat) hiteles másolati példánya (az eljárási szabályzat 43. cikke 1. §-ának második bekezdése)

 

o)

a keresetlevél hiteles másolati példányainak benyújtása (az eljárási szabályzat 43. cikke 1. §-ának második bekezdése; a gyakorlati útmutató 13. pontja)

 

c.   Azon alaki követelmények, amelyek be nem tartása nem akadályozza a kézbesítést

64.

Ha a keresetlevél nem felel meg az alábbi alaki követelményeknek, azt kézbesítik, és ésszerű határidőt tűznek ki a hiánypótlásra:

(a)

kézbesítési cím (a luxembourgi kézbesítési cím megjelölése és/vagy a távközlési eszköz útján történő kézbesítéshez való hozzájárulás) (az eljárási szabályzat 44. cikkének 2. §-a; a hivatalvezetőnek szóló szolgálati utasítások 10. cikkének (3) bekezdése; a gyakorlati útmutató 8. pontja és 19. pontjának d) alpontja);

(b)

minden további ügyvéd igazolása (az eljárási szabályzat 44. cikkének 3. §-a);

(c)

a szellemi tulajdonnal kapcsolatos ügyeken kívüli ügyekben a jogalapok és a felhozott főbb érvek összegzése (a gyakorlati útmutató 25. és 48. pontja);

(d)

az eljárási nyelvtől eltérő nyelven megfogalmazott irathoz csatolt, az eljárás nyelvén készített fordítás (az eljárási szabályzat 35. cikke 3. §-ának második bekezdése).

D.2.   A terjedelmes keresetlevelek hiánypótlása

65.

Az e gyakorlati útmutató 15. pontjában előírt maximális oldalszámot 40%-kal meghaladó oldalszámú keresetlevél esetén hiánypótlásnak van helye, kivéve ha az elnök ettől eltérően rendelkezik.

66.

Az e gyakorlati útmutató 15. pontjában előírt ugyanezen maximális oldalszámot kevesebb mint 40%-kal meghaladó oldalszámú keresetlevél esetén az elnök ezirányú rendelkezése esetén hiánypótlásnak lehet helye.

67.

Ha a felperest hiánypótlásra hívták fel, a keresetlevelet – amelynek terjedelme hiánypótlást indokol – az alperesnek később kézbesítik.

D.3.   Az egyéb eljárási iratok hiánypótlása

68.

A fent említett hiánypótlási esetek szükség szerint a keresetlevélen kívüli, más eljárási iratokra is alkalmazandók.

E.   GYORSÍTOTT ELJÁRÁSBAN TÖRTÉNŐ HATÁROZATHOZATAL IRÁNTI KÉRELEM

69.

A gyorsított eljárásban történő határozathozatal iránti kérelem tárgyát képező keresetlevél terjedelme fő szabályként nem haladhatja meg a 25 oldalt. Ezt a kérelmet a fenti 18–25. pontban előírtaknak megfelelően kell benyújtani.

70.

Az eljárási szabályzat 76a. cikke alapján külön iratban kell benyújtani a Törvényszék gyorsított eljárásban történő határozathozatala iránti kérelmet, és abban röviden ismertetni kell az ügy rendkívüli sürgősségének indokait és az egyéb releváns körülményeket. A fenti A.2. és A.3. alfejezet, valamint a C. fejezet rendelkezései megfelelően alkalmazandók.

71.

Ajánlatos, hogy a gyorsított eljárást kérő fél kérelmében jelezze azokat a jogalapokat, érveket, illetve az érintett beadvány (keresetlevél vagy az ellenkérelem) azon részeit, amelyek csak akkor kerülnek ismertetésre, ha nem kerül sor gyorsított eljárásra. Az eljárási szabályzat 76a. cikke 1. §-ának második bekezdésében foglaltakat a kérelemben pontosan, az érintett bekezdések számának megjelölésével kell meghatározni.

72.

Célszerű továbbá, ha az előző pontban említetteket tartalmazó, gyorsított eljárásban történő határozathozatal iránti kérelem mellékleteként az érintett beadvány rövidített változata is benyújtásra kerül.

73.

A mellékelt rövidített változatnak a következő előírásoknak kell megfelelnie:

(a)

a rövidített változat formátum az eredeti beadvány formátumának felel meg, amelynek a kihagyott részeit idézőjel közé írt „omissis” kifejezés jelez;

(b)

a rövidített változatban benne hagyott bekezdések megtartják az eredeti beadvány számozását;

(c)

a rövidített változathoz csatolt mellékletek jegyzékében – amennyiben a rövidített változat nem utal az eredeti beadvány valamennyi mellékletére – az „omissis” kifejezés jelzi az egyes kihagyott mellékleteket;

(d)

a rövidített változatban megtartott mellékletek megtartják az érintett eredeti beadvány mellékletei jegyzékének számozását;

(e)

a rövidített változathoz mellékelt jegyzékben feltüntetett mellékleteket csatolni kell ehhez a változathoz.

74.

A lehető leggyorsabb elbírálás érdekében a rövidített változatnak meg kell felelnie a fenti előírásoknak.

75.

Ha a Törvényszék az eljárási szabályzat 76a. cikkének 4. §-a alapján a beadvány rövidített változatának benyújtását kéri, a rövidített változatot ellenkező rendelkezés hiányában a fenti előírások alapján kell elkészíteni.

76.

Ha a felperes kérelmében nem jelezte azokat a jogalapokat, érveket, illetve a keresetlevél azon részeit, amelyeket csak akkor kell figyelembe venni, ha nem kerül sor gyorsított eljárásra, az alperesnek egy hónapon belül kell válaszolnia a keresetlevélre.

77.

Ha a felperes kérelmében jelezte azokat a jogalapokat, érveket, illetve a keresetlevél azon részeit, amelyeket csak akkor kell figyelembe venni, ha nem kerül sor gyorsított eljárásra, az alperesnek a gyorsított eljárás iránti kérelemben jelzettek fényében kell egy hónapon belül a keresetlevélben kifejtett jogalapokra és érvekre válaszolnia.

78.

Ha a felperes kérelméhez a keresetlevél rövidített változatát csatolta, az alperesnek az e rövidített változatban szereplő jogalapokra és érvekre kell egy hónapon belül válaszolnia.

79.

Ha a Törvényszék azelőtt utasítja el a gyorsított eljárás iránti kérelmet, hogy az alperes ellenkérelmét benyújtotta volna, az eljárási szabályzat 76a. cikke 2. §-ának első bekezdése szerinti, e beadvány benyújtására vonatkozó egy hónapos határidő további egy hónappal meghosszabbodik.

80.

Ha a Törvényszék azt követően utasítja el a gyorsított eljárás iránti kérelmet, hogy az alperes az eljárási szabályzat 76a. cikke 2. §-ának első bekezdése szerinti egyhónapos határidőn belül ellenkérelmét benyújtotta, e félnek további egy hónap áll rendelkezésére ellenkérelme kiegészítésére.

F.   A VÉGREHAJTÁS FELFÜGGESZTÉSE ÉS EGYÉB IDEIGLENES INTÉZKEDÉSEK IRÁNTI KÉRELMEK

81.

A kérelmet külön iratban kell benyújtani. A kérelemnek az alapeljárásban benyújtott keresetlevélre történő utalás nélkül önmagában is érthetőnek kell lennie.

82.

A végrehajtás felfüggesztése és egyéb ideiglenes intézkedések iránti kérelemben a lehető legtömörebben meg kell jelölni a jogvita tárgyát, a kereset alapjául szolgáló ténybeli és jogi alapokat, amelyek első látásra valószínűsítik a kereset megalapozottságát (fumus boni juris), valamint a sürgősségre okot adó körülményeket. A kért intézkedés(eke)t pontosan meg kell jelölni. A fenti A.2. és A.3. alfejezet, valamint a B. és C. fejezet rendelkezései megfelelően alkalmazandók.

83.

Mivel az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek lehetővé kell tennie, hogy a fumus boni jurist gyorsított eljárás keretében értékeljék, a kérelem nem ismételheti meg az alapeljárásban benyújtott keresetlevél teljes szövegét.

84.

Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem sürgős elbírálásának lehetővé tétele érdekében annak terjedelme – a jogvita tárgyától és körülményeitől függően – fő szabályként nem haladhatja meg a 25 oldalt.

G.   BIZALMAS KEZELÉS IRÁNTI KÉRELMEK

85.

Az eljárási szabályzat 67. cikke 3. §-a második és harmadik bekezdésének sérelme nélkül a Törvényszék kizárólag azokat az iratokat és dokumentumokat veszi figyelembe, amelyeket a felek képviselői megismerhettek, és azokról nyilatkozhattak (az eljárási szabályzat 67. cikke 3. §-ának első bekezdése).

86.

Ugyanakkor a fél kérheti, hogy az ügy iratanyagához csatolt eljárási iratok egyes titkos vagy bizalmas elemeit vagy szövegrészeit:

ne közöljék a beavatkozóval (az eljárási szabályzat 116. cikkének 2. §-a)

ne tegyék hozzáférhetővé az egyesített ügyben részt vevő fél számára (az eljárási szabályzat 50. cikkének 2. §-a).

87.

A bizalmas kezelés iránti kérelmet külön iratban kell benyújtani. E kérelem nem nyújtható be bizalmas változatban.

88.

A bizalmas kezelés iránti kérelemben meg kell jelölni azt a felet, akivel szemben a bizalmas kezelést kérik. E kérelemnek szigorúan a szükséges mértékre kell korlátozódnia, továbbá semmi esetre sem terjedhet ki valamely eljárási irat egészére, és csak kivételes esetben terjedhet ki valamely melléklet egészére. A védeni kívánt érdek sérelme nélkül általában ugyanis megküldhető az eljárási irat olyan, nem bizalmas változata, amelyből egyes szövegrészeket, szavakat vagy számokat töröltek.

89.

A bizalmas kezelés iránti kérelemben pontosan meg kell jelölni az érintett elemeket vagy szövegrészeket, és nagyon röviden indokolni kell az egyes elemek vagy szövegrészek bizalmas vagy titkos jellegét. E megjelölések hiánya a kérelem Törvényszék általi elutasításának alapjául szolgálhat.

90.

Az eljárási irat(ok) bizalmas kezelése iránti kérelem benyújtásakor a félnek be kell nyújtania a szóban forgó eljárási irat(ok) nem bizalmas változatát, amelyből törölték a kérelemmel érintett elemeket vagy szövegrészeket.

a.   Beavatkozási kérelem esetén

91.

Ha valamely ügyben beavatkozási kérelmet terjesztenek elő, a feleknek a hivatalvezető által megállapított határidőn belül nyilatkozniuk kell azzal kapcsolatban, hogy kérik-e a már az iratanyaghoz csatolt iratokban foglalt egyes adatok bizalmas kezelését.

92.

A feleknek az ezt követően benyújtott valamennyi iratot illetően a fenti 88–90. pontban meghatározott formában meg kell jelölniük azokat az adatokat, amelyeknek a bizalmas kezelését kérik, a benyújtott iratok teljes körű változatával együtt pedig olyan változatot is be kell nyújtaniuk, amelyből törölték ezen adatokat. E megjelölés elmulasztása esetén a benyújtott iratokat kézbesíteni fogják a beavatkozónak.

b.   Az ügyek egyesítése esetén

93.

Ha az ügyek egyesítése várható, a feleknek a hivatalvezető által megállapított határidőn belül nyilatkozniuk kell azzal kapcsolatban, hogy kérik-e a már az iratanyaghoz csatolt iratokban foglalt egyes adatok bizalmas kezelését.

94.

A feleknek az ezt követően benyújtott valamennyi iratot illetően a fenti 88–90. pontban meghatározott formában meg kell jelölniük azokat az adatokat, amelyeknek a bizalmas kezelését kérik, a benyújtott iratok teljes körű változatával együtt pedig olyan változatot is be kell nyújtaniuk, amelyből törölték ezen adatokat. E megjelölés elmulasztása esetén a benyújtott iratokat a többi fél számára hozzáférhetővé fogják tenni.

H.   A MÁSODIK BEADVÁNYVÁLTÁS IRÁNTI KÉRELMEK

H.1.   A szellemi tulajdonnal kapcsolatos ügyekben válasz vagy viszonválasz benyújtásának engedélyezése iránti kérelmek

95.

Az eljárási szabályzat 135. cikkének 2. §-a szerinti határidőn belül benyújtott kérelemre az elnök e rendelkezésnek megfelelően engedélyezheti válasz vagy viszonválasz benyújtását, ha arra, annak érdekében, hogy az érintett fél megvédhesse álláspontját, szükség van.

96.

Az ilyen kérelem terjedelme – ha nem áll fenn különleges körülmény – nem haladhatja meg a 2 oldalt, és annak azon konkrét indokok rövid összegzésére kell korlátozódnia, amelyek miatt – az érintett fél véleménye szerint – a válaszra vagy a viszonválaszra szükség van. A kérelemnek önmagában – tehát a keresetlevélre vagy a válaszbeadványra való hivatkozás szükségessége nélkül – érthetőnek kell lennie.

H.2.   A fellebbezési eljárás során válasz benyújtásának engedélyezése iránti kérelmek

97.

Az eljárási szabályzat 143. cikkének 1. §-a szerinti határidőn belül benyújtott kérelemre az elnök e rendelkezésnek megfelelően engedélyezheti válasz benyújtását, ha arra, annak érdekében, hogy a fellebbező megvédhesse álláspontját, vagy a fellebbezésről szóló határozat előkészítése érdekében szükség van.

98.

Az ilyen kérelem terjedelme – ha nem áll fenn különleges körülmény – nem haladhatja meg a 2 oldalt, és annak azon konkrét indokok rövid összegzésére kell korlátozódnia, amelyek miatt – a fellebbező véleménye szerint – a válaszra szükség van. A kérelemnek önmagában – tehát a fellebbezésre vagy a válaszbeadványra való hivatkozás szükségessége nélkül – érthetőnek kell lennie.

I.   TÁRGYALÁS TARTÁSA IRÁNTI KÉRELMEK

I.1.   A szellemi tulajdonnal kapcsolatos ügyekben tárgyalás tartása iránti kérelmek

99.

A Törvényszék az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határozhat a keresetről, kivéve ha a fél az eljárási szabályzat 135a. cikke szerinti határidőn belül szóbeli észrevételeinek meghallgatása iránti kérelmet terjeszt elő.

100.

A kérelemben pontosan meg kell határozni, hogy a fél miért kéri meghallgatását. Ezen indokolásnak annak konkrét értékelésén kell alapulnia, hogy miért lenne hasznos a szóban forgó fél számára a tárgyalás, valamint meg kell jelölnie az ügy aktájának azon elemeit, vagy azon érveket, amelyeknek a tárgyaláson történő teljesebb kifejtését vagy cáfolatát a fél szükségesnek tartja. Nem elegendő általános jelleggel hivatkozni az ügy vagy a tárgyalandó kérdések jelentőségére.

I.2.   A fellebbezési eljárásban történő tárgyalás tartása iránti kérelmek

101.

A Törvényszék az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határozhat a fellebbezésről, kivéve ha a fél az eljárási szabályzat 146. cikke szerinti határidőn belül szóbeli észrevételeinek meghallgatása iránti kérelmet terjeszt elő.

102.

A kérelemben pontosan meg kell határozni, hogy a fél miért kéri meghallgatását. Ezen indokolásnak annak konkrét értékelésén kell alapulnia, hogy miért lenne hasznos a szóban forgó fél számára a tárgyalás, valamint meg kell jelölnie az ügy aktájának azon elemeit, vagy azon érveket, amelyeknek a tárgyaláson történő teljesebb kifejtését vagy cáfolatát a fél szükségesnek tartja. Nem elegendő általános jelleggel hivatkozni az ügy vagy a tárgyalandó kérdések jelentőségére.

J.   A KÖLTSÉGMENTESSÉG IRÁNTI KÉRELMEK

103.

A költségmentesség iránti kérelem benyújtásához a nyomtatvány használata kötelező. A nyomtatványt az Európai Unió Bírósága alábbi internetes honlapjáról töltheti le: http://curia.europa.eu.

104.

Nyomtatványt a Törvényszék Hivatalánál is lehet a név és a cím megjelölésével igényelni az alábbi e-mail címen: GeneralCourt.Registry@curia.europa.eu, valamint postacímen:

Greffe du Tribunal de l’Union Européenne

Rue du Fort Niedergrünewald

L-2925 Luxembourg

105.

A nyomtatványtól eltérő formában benyújtott költségmentesség iránti kérelmet nem áll módunkban figyelembe venni; az ilyen kérelmekre küldött válaszlevélben a hivatalvezető a válaszához csatolt nyomtatvány használatának kötelező jellegére hívja fel a figyelmet.

106.

A költségmentesség iránti kérelem eredeti példányát a kérelmezőnek vagy ügyvédjének alá kell írnia. Ugyanakkor, ha a kérelmező ügyvédje a kérelmet az e-Curia alkalmazáson keresztül nyújtja be, az ügyvédnek a kérelmet nem kell aláírnia.

107.

Ha a költségmentesség iránti kérelmet a kérelmező ügyvédje a keresetlevél benyújtását megelőzően nyújtja be, e kérelemhez mellékelni kell az eljárási szabályzat 44. cikkének 3. §-a szerinti igazolást (igazolást arról, hogy az ügyvéd jogosult eljárni valamely tagállam bírósága, illetve az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás valamely más részes államának bírósága előtt).Az eljárási szabályzat 44. cikkének 3. §-a szerinti igazolás benyújtása céljából a hivatalvezetőnek szóló szolgálati utasítások 8. cikkének (2) bekezdése értelmében hivatkozni lehet a Törvényszék Hivatalához már benyújtott iratra.

108.

A nyomtatvány lehetővé teszi a Törvényszék számára, hogy az eljárási szabályzat 95. cikke 2. §-ának megfelelően rendelkezésére álljon minden ahhoz szükséges információ, hogy érdemben el tudja bírálni a költségmentesség iránti kérelmet. Ezek a következők:

a kérelmező gazdasági helyzetére vonatkozó adatok,

és

ha a keresetet még nem nyújtották be, a kereset tárgyára, a tényállásra és a kapcsolódó érvekre vonatkozó adatok.

109.

A kérelmezőnek a nyomtatvánnyal együtt be kell nyújtania az állításait igazoló iratokat is.

110.

A megfelelően kitöltött nyomtatványnak és az igazoló iratoknak önmagukban – tehát a kérelmező által a Törvényszékhez benyújtott esetleges egyéb iratokra való hivatkozás szükségessége nélkül – érthetőknek kell lennie.

111.

A Törvényszék azon lehetőségének sérelme nélkül, hogy az eljárási szabályzat 64. cikke alapján további tájékoztatást kérjen, vagy dokumentumok benyújtására hívjon fel, a költségmentesség iránti kérelmet nem lehet függelékek utólagos benyújtásával kiegészíteni; az ilyen függelékek, ha azokat a Törvényszék erre irányuló felhívása nélkül nyújtották be, visszaküldésre kerülnek. Kivételes esetekben a kérelmező kedvezőtlen anyagi helyzetének bizonyítására irányuló igazoló iratokat utólagosan is el lehet fogadni, amennyiben azok késedelmes benyújtását megfelelően megindokolták.

112.

Az eljárási szabályzat 96. cikke 4. §-ának értelmében a költségmentesség iránti kérelem benyújtása felfüggeszti a kérelemben hivatkozott kereset megindításának határidejét a kérelemről hozott végzés vagy – ha ez a végzés nem jelöl ki ügyvédet az érdekelt képviseletére – a kérelmező képviseletével megbízott ügyvédet kijelölő végzés közléséig.

113.

A felfüggesztés a nyomtatvány benyújtásának napjától hatályos, vagy ha a költségmentesség iránti kérelmet a nyomtatvány használata nélkül nyújtották be, e kérelem benyújtásának napjától, feltéve hogy a fenti 105. pontban említett levélben a Hivatal által meghatározott határidőn belül a nyomtatványt benyújtják. Ha a nyomtatványt a meghatározott határidőn belül nem nyújtják be, a felfüggesztés a nyomtatvány benyújtásának napjától hatályos.

114.

A nyomtatvány faxon vagy e-mailben történő benyújtása esetén az ügyvéd vagy a kérelmező által saját kezűleg aláírt eredeti példánynak legkésőbb e benyújtást követő tíz napon belül be kell érkeznie a Törvényszék Hivatalához annak érdekében, hogy a faxon vagy e-mailben történő benyújtás napját a keresetindítási határidő felfüggesztéséhez figyelembe lehessen venni. Ha e tíznapos határidőn belül az eredeti példány nem kerül benyújtásra, a felfüggesztés az eredeti példány benyújtásának napjától hatályos. Az aláírással ellátott eredeti példány és a korábban benyújtott másolat közötti eltérés esetén kizárólag az aláírással ellátott eredeti példány vehető figyelembe, és a keresetindítási határidő felfüggesztéséhez figyelembe vehető időpont az ezen eredeti példány benyújtásának napja.

II.   A SZÓBELI SZAKASZ

115.

A szóbeli szakasz célja:

szükség esetén összefoglaló jelleggel emlékeztetni a kialakított álláspontra, kiemelve az írásban kifejtett lényeges jogalapokat;

szükség esetén megvilágítani az írásbeli szakasz folyamán kifejtett egyes érveket, valamint esetlegesen bemutatni azokat az új érveket, amelyek az eljárás írásbeli szakaszának befejezése után bekövetkezett eseményekkel kapcsolatban merültek fel, és amelyeket ezért nem lehetett az írásbeli beadványokban előadni;

válaszolni a Törvényszék esetleges kérdéseire.

116.

A feleknek kell mérlegelniük, figyelemmel a szóbeli szakasz fenti pontban meghatározott céljára, hogy valóban szükséges-e a szóbeli előadás, vagy elegendő egy egyszerű utalás az írásbeli észrevételekre, vagy beadványokra. A szóbeli szakasz során tehát elegendő a Törvényszék kérdéseire adandó válaszokra összpontosítani. Amikor a képviselő a szóbeli előadás szükségessége mellett dönt, célszerű mindössze egyes kérdések ismertetésére szorítkoznia, a többi kérdés esetében pedig a beadványokra utalnia.

117.

Amennyiben az egyik fél nem kíván a szóbeli előadás lehetőségével élni, azt semmiképpen sem értelmezik úgy, hogy a fél a másik fél szóbeli előadásával hallgatólagosan egyetért, amennyiben a szóban forgó érvelést írásban már megcáfolta. E felet hallgatása nem akadályozza abban, hogy a másik fél szóbeli előadására válaszoljon.

118.

Bizonyos esetekben a Törvényszék úgy ítélheti meg, hogy a szóbeli szakaszt a tagjai által a felek képviselőihez intézett kérdésekkel szükséges kezdeni. Ebben az esetben a jogi képviselőknek ennek figyelembevételével kell rövid szóbeli előadásukat megtartani.

119.

Az egyértelműség és annak lehetővé tétele érdekében, hogy a szóbeli előadást a Törvényszék tagjai a lehető legjobban megértsék, emlékeztetni kell arra, hogy inkább ajánlott jegyzetek alapján, szabadon beszélni, mint felolvasni egy szöveget. Ajánlatos továbbá, hogy a felek képviselői a lehető legnagyobb mértékben egyszerűsítsék az ügy ismertetését. A hosszú és bonyolult mondatok helyett tanácsosabb több, rövid mondatot használni. A képviselők megkönnyítenék a Törvényszék munkáját azzal, ha szóbeli előadásaikat tagolnák, és előre ismertetnék az ennek megfelelően általuk követni kívánt szerkezetet.

120.

Ha a szóbeli előadás szövegét írásban elkészítik, a szöveg megfogalmazásakor ajánlatos figyelembe venni azt a tényt, hogy az szóban fog elhangozni, így a lehető legközelebb kell állnia egy szóbeli előadáshoz. A tolmácsolás megkönnyítése érdekében a felek képviselőit felkérik, hogy előzőleg faxon [(+352) 4303-3697] vagy e-mailben (interpret@curia.europa.eu) küldjék meg szóbeli előadásuk esetleges szövegét vagy írásbeli vázlatát a Tolmácsolási Igazgatóság számára.

121.

A szóbeli előadások megküldött jegyzeteinek bizalmas kezelése biztosítva van. A félreértések elkerülése végett a fél nevét meg kell jelölni. A szóbeli előadások jegyzetei nem kerülnek be az ügy iratanyagába.

122.

Emlékeztetni kell a képviselőket arra, hogy adott esetben a Törvényszéknek mindössze néhány tagja hallgatja a szóbeli előadásokat azon a nyelven, amelyen azok elhangzanak, mások a szinkrontolmácsolást követik. A szóbeli szakasz legmegfelelőbb lefolytatása és a szinkrontolmácsolás minősége fenntartása érdekében feltétlenül ajánlott, hogy a képviselők lassan és a mikrofonba beszéljenek.

123.

Hasznos jelezni a tárgyalás előtt a tolmácsoknak azt, ha a képviselők egyes szövegek vagy dokumentumok részeit szó szerint kívánják idézni, különösen ha azok nem szerepelnek az ügy iratanyagában. Ehhez hasonlóan hasznos lehet jelezni nekik az esetlegesen nehezen lefordítható kifejezéseket is.

124.

Mivel a Törvényszék tárgyalótermei automatikus hangosító rendszerrel vannak felszerelve, a képviselők a mikrofon gombját megnyomva kapcsolhatják be azt, és meg kell várniuk a világító jelzést, mielőtt beszélni kezdenek. Miközben valamely bíró vagy más személy beszél, ne nyomják meg a gombot, mert ellenkező esetben ez utóbbiak mikrofonja kikapcsol.

125.

A szóbeli előadások időtartama az ügy bonyolultságától és az új tények meglététől vagy hiányától függ. A felek képviselői tehát korlátozzák a szóbeli előadások időtartamát felenként körülbelül 15 percre, a beavatkozók pedig 10 percre (egyesített ügyekben az egyes feleknek ügyenként 15 perc, az egyes beavatkozóknak pedig ügyenként 10 perc áll rendelkezésére), kivéve ha a Hivatal e tekintetben más útmutatást adott. E korlátozás csak magára a szóbeli előadásokra vonatkozik, és nem foglalja magában a tárgyaláson feltett kérdésekre való válaszadás idejét.

126.

Amennyiben a körülmények megkövetelik, e rendes időtartamtól a tárgyalás napját legalább tizenöt nappal megelőzően (vagy megfelelően indokolt kivételes körülmények esetén e határidőn belül később is) eltérést lehet kérni a Hivataltól, megfelelően megindokolva azt, és megjelölve a szükségesnek ítélt időtartamot. Ilyen kérelmeket követően a képviselőket értesítik a szóbeli előadásokra rendelkezésükre álló időtartamról.

127.

Ha valamely fél képviseletében több képviselő jár el, közülük legfeljebb kettő szólalhat fel, és szóbeli előadásaik együttes időtartama nem haladhatja meg a fent említett időtartamot. A bírák által feltett kérdésekre, valamint a többi képviselő észrevételeire történő válaszadás lehetősége azon képviselők részére is biztosított, akik a szóbeli előadások előterjesztésében nem vettek részt.

128.

Amennyiben több fél képviseli ugyanazt az álláspontot a Bíróság előtt (különösen beavatkozás vagy egyesített ügyek esetén), képviselőik a tárgyalást megelőzően egyeztessenek annak érdekében, hogy a szóbeli előadások során ne kerüljön sor ismétlésekre.

129.

Az előadó bíró által összeállított, tárgyalásra készített jelentés a jogalapok megjelölésére, valamint a felek érveinek tömör összefoglalására szorítkozik.

130.

A Törvényszék mindent megtesz annak érdekében, hogy a tárgyalásra készített jelentés három héttel a tárgyalás előtt eljusson a felek képviselőihez. A Törvényszék előtti eljárásban a tárgyalásra készített jelentés kizárólag a szóbeli szakaszban tartandó tárgyalás előkészítésére szolgál.

131.

Ha a képviselők a tárgyalásra készített jelentésre vonatkozó szóbeli észrevételeket tesznek a tárgyaláson, azokat a hivatalvezető vagy a hivatalvezetőként eljáró tisztviselő jegyzőkönyvbe veszi.

132.

A tárgyalásra készített jelentés a tárgyalás napján a tárgyalóterem bejáratánál a nyilvánosság számára hozzáférhető.

133.

Amennyiben a képviselő a Bíróság, a Törvényszék vagy a Közszolgálati Törvényszék valamely ítéletéből idéz, azt annak szokásos megnevezésével és az ügy számával jelölje meg, valamint adott esetben hivatkozzon a releváns pontra/pontokra.

134.

A Törvényszék kizárólag kivételes körülmények esetén és a felek meghallgatását követően veszi figyelembe a tárgyaláson benyújtott iratokat.

135.

Az előadásokhoz használandó bizonyos műszaki eszközök igénybevétele iránti kérelmet kellő időn belül kell benyújtani. Az ilyen eszközök használatának módját a hivatalvezetővel kell egyeztetni, mégpedig a műszaki vagy gyakorlati jellegű esetleges korlátok figyelembevétele érdekében.

III.   E GYAKORLATI ÚTMUTATÓ HATÁLYBALÉPÉSE

136.

E gyakorlati útmutató hatályon kívül helyezi a 2009. június 16-án (HL L 184., 8. o.), 2010. május 17-én (HL L 170., 49. o.) és 2011. június 8-án (HL L 180., 52. o.) módosított, 2007. július 5-i, a feleknek szóló gyakorlati útmutatót (HL L 232., 7. o.), és annak helyébe lép.

137.

E gyakorlati útmutatót az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni. E gyakorlati útmutató a kihirdetése napját követő napon lép hatályba.

Kelt Luxembourgban, 2012. január 24-én.

E. COULON

hivatalvezető

M. JAEGER

elnök


(1)  Például 12-es betűméretű, „Times new Roman” betűtípussal a főszövegben, 10-es betűméretű, „Times new Roman” betűtípussal a lábjegyzetekben.

(2)  Például egyes sortáv és legalább 2,5 cm-es margó.

(3)  A szövegnek meg kell felelnie az e gyakorlati útmutató 12. pontjának c) alpontjában szereplő előírásoknak.


Helyesbítések

7.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 68/42


Helyesbítés a 2160/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletének és a 2073/2005/EK bizottsági rendelet I. mellékletének a friss baromfihúsban előforduló szalmonella tekintetében történő módosításáról szóló, 2011. október 27-i 1086/2011/EU bizottsági rendelethez

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 281., 2011. október 28. )

A 9. oldalon, a 3. cikk második bekezdésében:

a következő szövegrész:

„Ezt a rendeletet 2010. december 1-jétől kell alkalmazni.”

helyesen:

„Ezt a rendeletet 2011. december 1-jétől kell alkalmazni.”