ISSN 1977-0731

doi:10.3000/19770731.L_2011.326.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 326

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

54. évfolyam
2011. december 8.


Tartalom

 

I   Jogalkotási aktusok

Oldal

 

 

RENDELETEK

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 1227/2011/EU rendelete (2011. október 25.) a nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról ( 1 )

1

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 1228/2011/EU rendelete (2011. november 16.) az 1059/69/EGK rendelet hatálya alá tartozó és Törökországból származó egyes árucikkeknek a Közösségbe történő behozatalára vonatkozó különös rendelkezések megállapításáról szóló 429/73/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

17

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 1229/2011/EU rendelete (2011. november 16.) egyes, a közös agrárpolitika területét érintő elavult tanácsi jogi aktusok hatályon kívül helyezéséről

18

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 1230/2011/EU rendelete (2011. november 16.) egyes elavult tanácsi jogi aktusok hatályon kívül helyezéséről a közös kereskedelempolitika területén

21

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 1231/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a 378/2007/EK tanácsi rendeletnek a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen kifizetések önkéntes modulációjának végrehajtására vonatkozó szabályok tekintetében történő módosításáról

24

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 1232/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló 428/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról

26

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 1233/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a hivatalosan támogatott exporthitelek terén bizonyos iránymutatások alkalmazásáról, valamint a 2001/76/EK és a 2001/77/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről

45

 

 

IRÁNYELVEK

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 2011/89/EU irányelve (2011. november 16.) a 98/78/EK, a 2002/87/EK, a 2006/48/EK és a 2009/138/EK irányelvnek a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó pénzügyi vállalkozások kiegészítő felügyelete tekintetében történő módosításáról ( 1 )

113

 


 

(1)   EGT-vonatkozású szöveg

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


I Jogalkotási aktusok

RENDELETEK

8.12.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/1


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1227/2011/EU RENDELETE

(2011. október 25.)

a nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 194. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

Fontos biztosítani, hogy a fogyasztók és egyéb piaci szereplők megbízhassanak a villamosenergia- és a gázpiacok integritásában, a nagykereskedelmi energiapiacokon kialakuló árak a kereslet és a kínálat tisztességes és versenyen alapuló egymásra hatását tükrözzék, és hogy a piaci visszaélésekből ne lehessen haszonra szert tenni.

(2)

Az energiapiacok integritása és átláthatósága fokozásának célja a nyílt és tisztességes verseny erősítése a nagykereskedelmi energiapiacokon az energia végső felhasználóinak javára.

(3)

Az Európai Értékpapírpiaci Szabályozók Bizottságának és a Villamosenergia- és Gázipari Szabályozó Hatóságok Európai Csoportjának tanácsai megerősítették, hogy a jelenlegi szabályozás hatálya nem feltétlenül terjed ki a szükséges mértékben a villamosenergia- és a gázpiacok integritásával összefüggő kérdésekre, és azt az ajánlást is megfogalmazták, hogy érdemes lenne megfontolni egy, az energiaágazatra szabott, megfelelő jogszabályi keret kialakítását, amely megakadályozza a piaci visszaéléseket és figyelembe veszi azokat az ágazatspecifikus körülményeket, amelyekre egyéb irányelvek és rendeletek nem terjednek ki.

(4)

A nagykereskedelmi energiapiacok egyre szorosabban kapcsolódnak egymáshoz az Unión belül. Az egy adott tagállamban elkövetett piaci visszaélés gyakran az államhatárokon túl is hatással van nemcsak a nagykereskedelmi villamosenergia- és földgázárakra, hanem a fogyasztókra és a mikrovállalkozásokra vonatkozó kiskereskedelmi árakra is. Ezért a piacok integritásának biztosítása nem lehet csak az egyes tagállamok feladata. A teljes mértékben működőképes, összekapcsolt és integrált belső energiapiac kialakításához elengedhetetlen a piacok határokon átnyúló, szigorú nyomon követése.

(5)

A nagykereskedelmi energiapiacok árupiacokat és származékos piacokat egyaránt magukban foglalnak – amelyek létfontosságúak az energiapiacok és a pénzügyi piacok számára –, továbbá a két szektorban összefügg egymással az árak alakítása. Ez többek között a szabályozott piacokat, a multilaterális kereskedési rendszereket, valamint a tőzsdén kívül (OTC) közvetlenül vagy közvetítő segítségével végrehajtott ügyleteket és kétoldalú szerződéseket is magában foglalja.

(6)

Az energiapiacok nyomon követése területén eddig tagállamonként és ágazatonként eltérő gyakorlat érvényesült. Ebből az következhet, hogy a piacok általános szerveződésétől és a szabályozási környezettől függően bizonyos kereskedelmi tevékenységek több joghatóság alá is tartozhatnak, és a nyomon követést több különböző – akár különböző tagállamokban található – hatóság gyakorolja. Ennek eredményeképpen előfordulhat, hogy a felelősségi viszonyok nem egyértelműek, és akár az is lehetséges, hogy bizonyos helyzetekben nincs is ilyen nyomon követés.

(7)

Több nagyon fontos energiapiacon jelenleg nem esnek egyértelmű tilalom alá az energiapiac integritását aláásó piaci magatartásformák. A végső felhasználók védelme és az európai polgárok számára elérhető energiaárak biztosítása érdekében elengedhetetlen e magatartásformák betiltása.

(8)

A nagykereskedelmi energiapiacokon egyszerre zajlik árukereskedelem és a természetben vagy pénzben kiegyenlíthető származékos termékekkel való kereskedés. Ezért fontos, hogy a piaci visszaélésnek minősülő bennfentes kereskedelem és piaci manipuláció fogalommeghatározása a származékos termékek piaca és az árupiac vonatkozásában egymással összeegyeztethető legyen. Elvben e rendeletnek ki kell terjednie valamennyi megkötött ügyletre, ugyanakkor figyelembe kell vennie a nagykereskedelmi energiapiacok sajátos jellemzőit.

(9)

A végső felhasználók villamosenergia- vagy földgázellátását biztosító lakossági szerződések nincsenek annyira kitéve a piaci manipulációnak, mint a könnyen felvásárolható és továbbértékesíthető nagykereskedelmi szerződések. Mindazonáltal a legnagyobb energiafelhasználók fogyasztási döntései államhatárokon átívelően is befolyásolhatják a nagykereskedelmi energiapiacokon uralkodó árakat. Ezért a nagy fogyasztók ellátási szerződését a nagykereskedelmi energiapiac integritását szem előtt tartva kell megkötni.

(10)

Figyelemmel a „Lépések az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének fokozott piacfelügyeletét biztosító keretrendszer kiteljesítése irányában” című, 2010. december 21-i bizottsági közleményben ismertetett vizsgálati eredményekre, a Bizottságnak idővel jogalkotási javaslatot kell előterjesztenie az európai szén-dioxid-piac átláthatósága, integritása és felügyelete terén feltárt hiányosságok orvoslása céljából.

(11)

A villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről szóló, 2009. július 13-i 714/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) és a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről szóló, 2009. július 13-i 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) egyaránt abból indul ki, hogy ahhoz, hogy a piaci szereplők felmérhessék a mindenkori keresletet és kínálatot, és megérthessék a nagykereskedelmi ár ingadozásának okait, az szükséges, hogy egyenlő mértékben hozzáférjenek a rendszer fizikai állapotára és hatékonyságára vonatkozó információkhoz.

(12)

Egyértelműen meg kell tiltani a bennfentes információk alapján való kereskedést és annak kísérletét, függetlenül attól, hogy az ilyen kereskedést az adott személy saját maga vagy harmadik személy javára végzi-e, illetve kísérli-e meg. A bennfentes információk felhasználása magában foglalhatja azt az esetet is, amikor olyan személy folytat kereskedést a nagykereskedelmi energiapiacon, aki tudatában van annak, vagy akitől elvárható, hogy tudatában legyen annak, hogy bennfentes információknak van birtokában. A piaci szereplő saját kereskedési terveire és stratégiáira vonatkozó információk nem minősülnek bennfentes információnak. Az olyan árérzékeny információ, amelyet a 714/2009/EK rendelettel vagy a 715/2009/EK rendelettel, valamint az említett rendeletek alapján elfogadott iránymutatásokkal és üzemi és kereskedelmi szabályzatokkal összhangban nyilvánosságra kell hozni, a piaci szereplők nagykereskedelmi energiatermékekre vonatkozó ügyletekre vonatkozó döntéseinek alapjául szolgálhat, és ezért nyilvánosságra hozataláig bennfentes információnak minősülhet.

(13)

A nagykereskedelmi energiapiacok esetében a piaci manipuláció az árak olyan, személyek által előidézett mesterséges rögzítését jelenti, amelyet a kereslet és kínálat vezérelte piaci erők, többek között a termelési, a tárolási vagy a szállítási kapacitások tényleges rendelkezésre állása, illetőleg a kereslet nem indokolnak. A piaci manipuláció lehetséges formái közé tartozik a hamis megbízások adása és visszavonása; hamis vagy félrevezető információk vagy híresztelések terjesztése az internetet is magában foglaló tömegtájékoztatási vagy bármilyen más eszközön keresztül; árbecsléssel vagy piaci jelentések készítésével foglalkozó vállalkozások szándékos félrevezetése, amely az adott árbecslések vagy piaci jelentések alapján eljáró piaci szereplők félrevezetését eredményezi; és olyan látszat szándékos keltése, hogy a rendelkezésre álló villamosenergia-termelési kapacitás, földgázmennyiség, villamosenergia-átviteli kapacitás vagy földgázszállítási kapacitás eltér attól, ami műszakilag ténylegesen rendelkezésre áll, amennyiben ez az információ befolyásolja vagy valószínűsíthetően befolyásolni fogja a nagykereskedelmi energiatermékek árát. A manipuláció és kihatása érintheti a határokon átnyúló villamosenergia- és gázpiacokat, a pénzpiacokat és az árutőzsdét, ideértve a kibocsátási egységek piacát is.

(14)

Piaci manipulációnak, vagy arra tett kísérletnek minősül például egy egyedül vagy másokkal együttműködésben eljáró személy olyan célú fellépése, hogy egy nagykereskedelmi energiatermék kínálatával vagy keresletével kapcsolatos meghatározó pozíciót megszerezzen, ami az árak közvetlen vagy közvetett befolyásolását eredményezi vagy eredményezheti, illetve más tisztességtelen kereskedelmi viszonyokat teremt; és nagykereskedelmi energiatermékeknek a referenciaárak alapján eljáró piaci szereplők félrevezetését célzó, okozó vagy eredményező bevezetése, vásárlása vagy értékesítése. A bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (piaci visszaélés) szóló, 2003. január 28-i 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) 1. cikkének (5) bekezdésében meghatározott, a pénzügyi szolgáltatások terén elfogadottakhoz hasonló, az említett irányelv módosításakor esetlegesen kiigazításra kerülő piaci gyakorlatok köre jogszerű módja lehet annak, hogy a piaci szereplők kedvező áron jussanak hozzá a nagykereskedelmi energiatermékekhez.

(15)

Az újságírói minőségében eljáró újságíró által a nagykereskedelmi energiatermék kapcsán nyilvánosságra hozott információ esetében az információterjesztést az újságírói szakmára és a sajtószabadságra irányadó szabályok figyelembevételével kell megítélni, eltekintve attól az esettől, ha az újságíró az információterjesztésből közvetlenül vagy közvetve előnyre vagy haszonra tesz szert, illetve ha arra a nagykereskedelmi energiaterméket illető kínálat, kereslet vagy ár tekintetében a piac félrevezetése céljából került sor.

(16)

A piaci visszaélés fogalmát hozzá kell igazítani a pénzpiacok fejlődéséhez. A fejleményekre való reagáláshoz szükséges rugalmasság biztosítása érdekében ezért a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a bennfentes információ és a piaci manipuláció fogalmának technikai jellegű, a pénzügyi szolgáltatásokra és az energiára vonatkozó egyéb uniós jogszabállyal való összhang megteremtésére irányuló kiigazítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(17)

A nagykereskedelmi energiapiacok esetében a piaci visszaélések eseteinek észlelése és megelőzése szempontjából kulcsfontosságú a piacok hatékony, uniós szintű nyomon követése. A nyomon követés elvégzésére a villamosenergia- és a gázpiacokra való európai léptékű rálátása, valamint az európai villamosenergia- és gázpiacok és -rendszerek működtetésében szerzett tapasztalatai okán a 713/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) létrehozott Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (az „Ügynökség”) a legalkalmasabb. A nemzeti szabályozó hatóságoknak, amelyek átfogó ismeretekkel rendelkeznek a tagállamuk energiapiacain zajló folyamatokról, a piacok hatékony, nemzeti szintű nyomon követése biztosításában fontos szerepet kell kapniuk. Ezért az Ügynökség és a nemzeti hatóságok közötti szoros együttműködésre és koordinációra van szükség az energiapiacok megfelelő nyomon követésének és átláthatóságának biztosításához. Az Ügynökség által végzett adatgyűjtés nem sértheti a nemzeti hatóságok azon jogát, hogy nemzeti célokra további adatokat gyűjtsenek.

(18)

A piacok hatékony nyomon követése rendszeres és időben történő hozzáférést tesz szükségessé az ügyletekre vonatkozó nyilvántartáshoz, valamint a villamos energia vagy földgáz termelésére, tárolására, fogyasztására vagy átvitelére, illetve szállítására szolgáló létesítmények kapacitására és használatára vonatkozó strukturális adatokhoz. Ezért a nagykereskedelmi energiatermékekkel kereskedő piaci szereplőktől, többek között az átvitelirendszer-, illetve szállításirendszer-üzemeltetőktől, a szolgáltatóktól, a kereskedőktől, a termelőktől, a brókerektől és a nagybani felhasználóktól meg kell követelni, hogy adják át az említett információkat az Ügynökségnek. Az Ügynökség a maga részéről szoros kapcsolatot építhet ki a nagyobb szervezett kereskedési helyszínekkel.

(19)

Az adatgyűjtésre vonatkozó rendelkezések egységes végrehajtási feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságnak végrehajtási hatásköröket kell kapnia. E hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7) összhangban kell gyakorolni. Gondoskodni kell arról, hogy a jelentéstételi kötelezettségek köre a lehető legszűkebb legyen, és ne okozzanak szükségtelen költségeket vagy adminisztratív terheket a piaci szereplők számára. Az információk jelentésére vonatkozó, egységes szabályokkal kapcsolatban előzetes költség-haszon elemzést kell végezni, el kell kerülni a többszörös jelentéstételt és a jelentés során figyelembe kell venni a más vonatkozó jogszabályokban meghatározott jelentéstételi rendszereket. A szükséges információkat vagy információrészeket lehetőség szerint más személyektől és egyéb meglévő forrásokból kell beszerezni. Amennyiben a piaci szereplő, a piaci szereplő nevében eljáró harmadik személy, a vételek és eladások bejelentésére szolgáló rendszer, a szervezett piac, a vételi és az eladási ajánlatok egyeztetésére szolgáló rendszer vagy más, hivatásszerűen ügyleteket bonyolító személy a pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) vagy a származtatott ügyletekre, a központi szerződő felekre és a kereskedési adattárakra alkalmazandó uniós jogszabály értelmében eleget tett a beszámolási kötelezettségnek, jelentéstételi kötelezettségét e rendelet értelmében is teljesítettnek kell tekinteni, de csak akkor, ha a jelentéstétel kiterjed az e rendeletben előírt valamennyi információra.

(20)

Fontos, hogy a Bizottság és az Ügynökség szorosan együttműködjenek e rendelet végrehajtása során, és megfelelően konzultáljanak a villamosenergia- és gázpiaci átvitelirendszer-, illetve szállításirendszer-üzemeltetők európai hálózataival és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (9) létrehozott Európai Értékpapírpiaci Hatósággal (ESMA), a nemzeti szabályozó hatóságokkal, a tagállamok hatáskörrel rendelkező pénzügyi és egyéb hatóságaival, például a versenyhivatalokkal, valamint az érdekeltekkel, úgymint a szervezett kereskedési helyszínekkel (pl. energiatőzsdék) és a piaci szereplőkkel.

(21)

A nagykereskedelmi energiapiacok általános átláthatóságának és integritásának fokozása érdekében a nemzeti nyilvántartások alapján ki kell dolgozni a piaci szereplők uniós nyilvántartását. Az említett nyilvántartás létrehozása után egy évvel a Bizottságnak az Ügynökséggel együttműködve, valamint az Ügynökség által a Bizottság részére benyújtott jelentésekkel összhangban, a nemzeti szabályzó hatóságokkal közösen értékelnie kell a piaci szereplők uniós nyilvántartásának működését és hasznosságát. Amennyiben az említett értékelés alapján ez szükségesnek látszik, a Bizottságnak fontolóra kell vennie a nagykereskedelmi energiapiacok általános átláthatóságának és integritásának fokozására, valamint az uniós szintű egyenlő piaci feltételek megteremtésére szolgáló további eszközök bevezetését.

(22)

A nagykereskedelmi energiatermékekkel való kereskedés teljes körű és hatékony nyomon követésének elősegítése érdekében az Ügynökségnek létre kell hoznia azokat a mechanizmusokat, amelyek révén a nagykereskedelmi energiapiacokról hozzá beérkező információkhoz mások, köztük különösen az ESMA, a nemzeti szabályozó hatóságok, a tagállamok hatáskörrel rendelkező pénzügyi hatóságai, a nemzeti versenyhatóságok és más érintett hatóságok hozzáférhetnek.

(23)

Az Ügynökségnek gondoskodnia kell a hozzá beérkező adatok működési biztonságáról és védelméről, meg kell akadályoznia a nála tárolt információkhoz való jogosulatlan hozzáférést, és eljárásokat kell kialakítania annak érdekében, hogy az általa összegyűjtött adatokhoz hozzáférni jogosult személyek ezeket az adatokat visszaélésszerűen ne használhassák fel. Az Ügynökségnek meg kell győződnie arról, hogy az általa tárolt információkhoz hozzáféréssel rendelkező hatóságok ugyanilyen magas szintű biztonságot lesznek képesek garantálni, és azokat megfelelő titoktartási szabályok kötik. Ezért biztosítani kell az adatok feldolgozására és továbbítására használt informatikai rendszerek működésének biztonságát is. Az adatbiztonság legmagasabb fokát biztosítani képes informatikai rendszer létrehozásához szorgalmazni kell, hogy az Ügynökség szorosan működjön együtt az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökséggel (ENISA). E szabályoknak azon egyéb hatóságokra is vonatkozniuk kell, amelyek számára e rendelet hozzáférést biztosít az adatokhoz.

(24)

E rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelemmel van különösen az Európai Uniónak az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében említett Alapjogi Chartája által elismert elvekre, valamint a tagállamok alkotmányos hagyományaira. A rendelet a Charta 11. cikkében elismert, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságának megfelelően alkalmazandó.

(25)

Lehetővé kell tenni, hogy a piaci ismeretek bővítése érdekében az Ügynökség az általa összegyűjtött adatokat – a kereskedelmi vagy biztonsági szempontból érzékeny adatok kivételével – hozzáférhetővé tegye a piac résztvevői és a széles nyilvánosság számára. Ez a fajta átláthatóság jótékony hatással lesz a piacok iránti bizalom megerősödésére, és ösztönzi majd a nagykereskedelmi energiapiacok működésével kapcsolatos ismereteink bővülését. Az Ügynökségnek szabályokat kell kidolgoznia és közreadnia arról, hogy hogyan fogja nyilvánosságra hozni az említett információkat tisztességes és átlátható módon.

(26)

Az e rendeletben foglalt rendelkezések tagállamokban való érvényesülésének biztosítását a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörébe kell utalni. E feladat hatékony ellátásához ezeknek a hatóságoknak rendelkezniük kell a szükséges kivizsgálási hatáskörökkel. Ezeket a hatásköröket a nemzeti joggal összhangban, és adott esetben megfelelő felügyelet mellett kell gyakorolni.

(27)

Az Ügynökségnek biztosítania kell, hogy e rendelet alkalmazása az Unió területén összehangoltan, a 2003/6/EK irányelv alkalmazásával összhangban történjék. Ennek érdekében az Ügynökségnek nem kötelező erejű iránymutatást kell közreadnia az e rendeletben szereplő meghatározások alkalmazása tekintetében. Ezen iránymutatásnak többek között ki kell térnie az elfogadott piaci gyakorlatok meghatározására. Ezen túlmenően, mivel a nagykereskedelmi energiapiacokon elkövetett piaci visszaélések gyakran több tagállamot is érintenek, az Ügynökségnek fontos szerepet kell játszania a kivizsgálások hatékony és következetes végrehajtásának biztosításában. Ehhez az Ügynökségnek képesnek kell lennie arra, hogy az érintett nemzeti szabályozó hatóságok – és adott esetben más hatóságok, többek között a nemzeti versenyhatóságok – képviselőiből álló kivizsgáló csoportok együttműködését kérje és tevékenységét koordinálja.

(28)

Az Ügynökség számára biztosítani kell az ahhoz szükséges megfelelő pénzügyi és humán erőforrásokat, hogy megfelelően el tudja látni az e rendelet szerinti többletfeladatait. E célból a 713/2009/EK rendelet 23. és 24. cikkében meghatározottak szerint, a költségvetésének kidolgozására, végrehajtására és ellenőrzésére szolgáló eljárás során megfelelően figyelembe kell venni ezeket a feladatköröket. A költségvetési hatóságnak biztosítania kell a lehető legjobb hatékonysági normák érvényesülését.

(29)

A nemzeti szabályozó hatóságoknak, a tagállamok hatáskörrel rendelkező pénzügyi hatóságainak és adott esetben a nemzeti versenyhatóságoknak együtt kell működniük annak érdekében, hogy az árupiacokat és származékos piacokat egyaránt magukban foglaló nagykereskedelmi energiapiacokon elkövetett piaci visszaélésekkel szembeni fellépés koordinált módon történjék. Az együttműködésnek ki kell terjednie az e rendeletet, a 2003/6/EK irányelvet vagy a versenyjogot valószínűsíthetően sértő, a nagykereskedelmi energiapiacokon tapasztalható vagy tapasztalt cselekményekre vonatkozó kölcsönös információcserére. Emellett az együttműködésnek hozzá kell járulnia a kivizsgálások és bírósági eljárások összehangoltságához és következetességéhez.

(30)

Fontos, hogy az e rendelet alapján bizalmas információk birtokába jutó személyekre szakmai titoktartási kötelezettség vonatkozzék. Az Ügynökségnek, a nemzeti szabályozó hatóságoknak, a tagállamok hatáskörrel rendelkező pénzügyi hatóságainak és a nemzeti versenyhatóságoknak gondoskodniuk kell a hozzájuk beérkező információk bizalmas kezeléséről, épségének megőrzéséről és védelméről.

(31)

Fontos, hogy az e rendelet megszegéséért kiszabott szankciók arányosak, hatékonyak és visszatartó erejűek legyenek, továbbá tükrözzék az elkövetett jogsértés súlyosságát, a fogyasztóknak okozott kárt, valamint a bennfentes információk felhasználása és a piaci manipuláció nyomán a kereskedésben elérhető nyereség mértékét. A szankciókat a nemzeti jogszabályokkal összhangban kell kiszabni. A villamosenergia- és a földgázpiaci származékos termékekkel, illetőleg magával a villamos energiával és a földgázzal való kereskedés közötti összefüggésekre való tekintettel az e rendelet megszegéséért kiszabott szankcióknak indokolt összhangban lenniük a tagállamok által a 2003/6/EK irányelv végrehajtása keretében alkalmazott szankciókkal. Figyelemmel a pénzügyi szolgáltatások ágazatában a szankciórendszerek megerősítéséről szóló, 2010. december 12-i bizottsági közleménnyel kapcsolatos konzultációra, a Bizottságnak javaslatokat kell előterjesztenie a tagállamokban alkalmazott szankciórendszerek minimumelőírásainak meghatározott időn belüli összehangolására. E rendelet nem érinti sem a bizonyítási eljárásokra vonatkozó nemzeti szabályokat, sem a tagállamok szabályozó hatóságainak és bíróságainak azon kötelezettségét, hogy az adott ügy megfelelő tényállásáról meggyőződjenek, feltéve, hogy e szabályok és kötelezettségek az uniós jog általános elveivel összeegyeztethetőek.

(32)

Mivel e rendelet célját, azaz a nagykereskedelmi energiapiacok átláthatóságát és integritását biztosító harmonizált keretszabályozás kialakítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az Unió szintjén jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy, hatály és kapcsolat más uniós jogi aktusokkal

(1)   E rendelet – a pénzügyi piacokon alkalmazandó szabályokkal és a nagykereskedelmi energiapiacok megfelelő működésével összhangban – megállapítja az említett nagykereskedelmi energiapiacokat érintő, visszaélést megvalósító magatartásformák tilalmának szabályait, figyelemmel az említett nagykereskedelmi energiapiacok sajátos jellemzőire. E rendelet rendelkezik a nagykereskedelmi energiapiacoknak az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (az „Ügynökség”) által, a nemzeti szabályozó hatóságokkal szoros együttműködésben és a kibocsátáskereskedelmi rendszer és a nagykereskedelmi energiapiacok kölcsönhatásának figyelembevételével történő nyomon követéséről.

(2)   E rendelet a nagykereskedelmi energiapiacokon folytatott kereskedésre alkalmazandó. E rendelet 3. és 5. cikke a pénzügyi eszköznek minősülő és a 2003/6/EK irányelv 9. cikkének hatálya alá tartozó nagykereskedelmi energiatermékekre nem alkalmazandó. E rendelet nem érinti a 2003/6/EK és a 2004/39/EK irányelv rendelkezéseit, valamint az európai versenyjognak az e rendelet hatálya alá tartozó magatartásformákra való alkalmazását.

(3)   Az Ügynökség, a nemzeti szabályozó hatóságok, az ESMA, a tagállamok hatáskörrel rendelkező pénzügyi hatóságai és adott esetben a nemzeti versenyhatóságok kötelesek együttműködni egymással annak érdekében, hogy a vonatkozó szabályok érvényesülésének biztosítását célzó fellépésük minden olyan esetben összehangolt megközelítésmódot kövessen, amikor az egy vagy több, a 2003/6/EK irányelv 9. cikkének hatálya alá tartozó pénzügyi eszközt és egy vagy több, az e rendelet 3., 4. és 5. cikkének hatálya alá tartozó nagykereskedelmi energiaterméket érint.

(4)   Az Ügynökség igazgatótanácsa gondoskodik arról, hogy az Ügynökség e rendelettel és a 713/2009/EK rendelettel összhangban elvégezze az e rendeletben ráruházott feladatokat.

(5)   Az Ügynökség igazgatója konzultál az Ügynökségen belüli Szabályozók Tanácsával a rendelet végrehajtásának valamennyi vetületéről, és kellően figyelembe veszi annak tanácsát és véleményeit.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.   „bennfentes információ”: olyan konkrét információ, amelyet nem hoztak nyilvánosságra, és amely közvetlenül vagy közvetve egy vagy több nagykereskedelmi energiatermékkel kapcsolatos, és amelynek nyilvánosságra hozatala valószínűsíthetően jelentős hatást gyakorolna az említett nagykereskedelmi energiatermékek árára.

E fogalommeghatározás alkalmazásában „információ”:

Azt az információt kell konkrétnak tekinteni, amely létező, vagy ésszerűen feltételezhető módon létrejövő körülményekre, vagy olyan eseményre vonatkozik, amely megtörtént vagy ésszerűen feltételezhető, hogy meg fog történni, és elég konkrét ahhoz, hogy lehetővé tegye következtetések levonását az ilyen körülményeknek vagy eseménynek a nagykereskedelmi energiatermékek árára esetlegesen gyakorolt hatásáról;

2.   „piaci manipuláció”:

a)

olyan ügyletben való részvétel vagy olyan vételi vagy eladási megbízás adása nagykereskedelmi energiatermékek vonatkozásában:

i.

amely ténylegesen vagy valószínűsíthetően hamis vagy félrevezető jelzéseket ad a nagykereskedelmi energiatermékek kínálatáról, keresletéről vagy áráról;

ii.

amelynek útján egy személy vagy több, egymással együttműködve fellépő személy mesterséges szinten rögzíti vagy kísérli meg rögzíteni egy vagy több nagykereskedelmi energiatermék árát, kivéve abban az esetben, ha az ügyletben részt vevő, illetve a vételi vagy eladási megbízást adó személy bizonyítja, hogy magatartását jogos indokok vezérelték, és az érintett ügylet vagy megbízás megfelel az érintett nagykereskedelmi energiapiacon érvényesülő elfogadott piaci gyakorlatoknak; vagy

iii.

amelyben fiktív eszközökhöz vagy a megtévesztés, félrevezetés más formájához folyamodnak vagy kísérelnek meg folyamodni, amelynek révén hamis vagy félrevezető tájékoztatást nyújtanak vagy nyújthatnak a nagykereskedelmi energiatermékek kínálata, kereslete vagy ára vonatkozásában;

vagy

b)

olyan információk terjesztése az internetet is magában foglaló tömegtájékoztatási eszköz, vagy bármilyen más eszköz révén, amelyek ténylegesen vagy valószínűsíthetően hamis vagy félrevezető jelzést adnak a nagykereskedelmi energiatermékek kínálata, kereslete vagy ára vonatkozásában, ideértve a híresztelések és a hamis vagy félrevezető hírek terjesztését is, amennyiben az információkat terjesztő személynek tudomása volt vagy tudnia kellett volna az információk hamis vagy félrevezető voltáról.

Az újságírás vagy művészi kifejezés céljából terjesztett információk esetében az információterjesztést a sajtószabadságra, és a médiában gyakorolt szólásszabadságra vonatkozó szabályok figyelembevételével kell megítélni, kivéve abban az esetben, ha:

i.

az érintett személy a szóban forgó információ terjesztéséből közvetlenül vagy közvetve előnyre vagy haszonra tesz szert; vagy

ii.

az információ nyilvánosságra hozatalára vagy terjesztésére a nagykereskedelmi energiaterméket illető kínálat, kereslet vagy ár tekintetében a piac félrevezetése szándékával kerül sor;

3.   „piaci manipuláció megkísérlése”:

a)

nagykereskedelmi energiatermékre vonatkozó ügyletben való részvétel, vételi vagy eladási megbízás adása vagy más cselekmény azzal a szándékkal, hogy a kérdéses személy:

i.

hamis vagy félrevezető jelzéseket adjon a nagykereskedelmi energiatermékek kínálatáról, keresletéről vagy áráról;

ii.

egy vagy több nagykereskedelmi energiatermék árát mesterséges szinten rögzítse, kivéve abban az esetben, ha az ügyletben részt vevő, illetve a vételi vagy eladási megbízást adó személy bizonyítja, hogy magatartását jogos indokok vezérelték, és az érintett ügylet vagy megbízás megfelel az érintett nagykereskedelmi energiapiacon érvényesülő elfogadott piaci gyakorlatoknak; vagy

iii.

valamely nagykereskedelmi energiatermékkel kapcsolatban fiktív eszközhöz vagy a megtévesztés, félrevezetés más formájához folyamodjon, mely hamis vagy félrevezető jelzést ad vagy adhat a nagykereskedelmi energiatermékek kínálata, kereslete vagy ára vonatkozásában;

vagy

b)

információk azzal a szándékkal történő terjesztése tömegtájékoztatási eszközökkel, beleértve az internetet is, vagy bármely más módon, hogy a kérdéses személy nagykereskedelmi energiatermékekkel kapcsolatban hamis vagy félrevezető jelzéseket adjon a nagykereskedelmi energiaterméket illető kínálat, kereslet vagy ár tekintetében;

4.   „nagykereskedelmi energiatermékek”: a következő szerződések és származékos termékek (ügyletek), függetlenül a kereskedelmi ügylet lebonyolításának helyétől és módjától:

Nem nagykereskedelmi termék a végső felhasználók általi felhasználás céljából történő villamosenergia- és földgázellátásra és elosztásra vonatkozó szerződés. Ugyanakkor a villamos energiának vagy földgáznak a végső felhasználók részére történő ellátására és elosztására vonatkozó szerződések, amelyek az 5. pont második bekezdésében meghatározott határértéknél nagyobb fogyasztási kapacitásról rendelkeznek, nagykereskedelmi energiatermékekként kezelendők;

5.   „fogyasztási kapacitás”: a villamos energia vagy földgáz végső felhasználójának fogyasztása e felhasználó termelési kapacitásának teljes kihasználása esetén. Ez magában foglalja a fogyasztó mint önálló gazdasági egység teljes fogyasztását, amennyiben a fogyasztásra az egymással összefüggő nagykereskedelmi árakkal jellemzett piacokon kerül sor.

E fogalommeghatározás alkalmazásában az önálló gazdasági egység ellenőrzése alatt tevékenykedő, 600 GWh-nál kevesebb éves fogyasztási kapacitással rendelkező külön üzemek fogyasztása nem vehető figyelembe, amennyiben ezek az üzemek összességükben nem gyakorolnak befolyást a nagykereskedelmi energiaárakra abból kifolyólag, hogy földrajzilag különböző érintett piacokon találhatók;

6.   „nagykereskedelmi energiapiac”: bármely olyan piac az Unión belül, ahol nagykereskedelmi energiatermékekkel kereskednek;

7.   „piaci szereplő”: minden olyan személy, beleértve az átvitelirendszer-, illetve szállításirendszer-üzemeltetőket is, aki egy vagy több nagykereskedelmi energiapiacon ügyleteket köt, például kereskedési megbízást ad;

8.   „személy”: minden természetes vagy jogi személy;

9.   „hatáskörrel rendelkező pénzügyi hatóság”: a 2003/6/EK irányelv 11. cikkében előírt eljárás szerint kijelölt hatóság;

10.   „nemzeti szabályozó hatóság”: a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) 35. cikkének (1) bekezdése, vagy a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2009. július 13-i 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) 39. cikkének (1) bekezdése alapján kijelölt nemzeti szabályozó hatóság;

11.   „átvitelirendszer-, illetve szállításirendszer-üzemeltető”: a 2009/72/EK irányelv 2. cikkének 4. pontja szerinti átvitelirendszer-üzemeltető, valamint a 2009/73/EK irányelv 2. cikkének 4. pontja szerinti szállításirendszer-üzemeltető;

12.   „anyavállalat”: a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján az összevont (konszolidált) éves beszámolóról szóló, 1983. június 13-i 83/349/EGK hetedik tanácsi irányelv (12) 1. és 2. cikke szerinti anyavállalat;

13.   „kapcsolt vállalkozás”: leányvállalat, vagy olyan egyéb vállalkozás, amelyben részesedéssel rendelkeznek, illetve olyan vállalkozás, amely a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerint kapcsolatban áll egy másik vállalkozással;

14.   „földgázelosztás”: a 2009/73/EK irányelv 2. cikkének 5. pontjában szereplő meghatározás szerint;

15.   „villamosenergia-elosztás”: a 2009/72/EK irányelv 2. cikkének 5. pontjában szereplő meghatározás szerint.

3. cikk

A bennfentes kereskedelem tilalma

(1)   Annak a személynek, aki nagykereskedelmi energiatermékkel kapcsolatban bennfentes információ birtokában van, tilos:

a)

a szóban forgó információt felhasználva saját maga vagy harmadik személy javára közvetlenül vagy közvetve olyan nagykereskedelmi energiaterméket vennie, eladnia, valamint ilyen eladást vagy vételt megkísérelnie, amellyel a szóban forgó információ kapcsolatos;

b)

a szóban forgó információt másnak átadnia, kivéve abban az esetben, ha a szóban forgó információ átadására az adott személy munkakörének vagy foglalkozásának szokásos gyakorlása, feladatainak szokásos ellátása keretében kerül sor;

c)

bennfentes információk alapján más személyt olyan nagykereskedelmi energiatermék vételére vagy eladására buzdítania vagy rávennie, amellyel a szóban forgó információ kapcsolatos.

(2)   Az (1) bekezdésben foglalt tilalom a nagykereskedelmi energiatermékkel kapcsolatban bennfentes információval rendelkező következő személyeket köti:

a)

a vállalkozások igazgatási, irányítási, felügyeleti testületének tagjait;

b)

a vállalkozásban tőkerészesedéssel rendelkező személyeket;

c)

azokat, akik a szóban forgó információhoz munkakörük, foglalkozásuk gyakorlása vagy feladataik ellátása keretében hozzáférnek;

d)

azokat, akik a szóban forgó információ birtokába bűncselekmény útján jutottak;

e)

azokat, akik tudnak vagy tudniuk kellene arról, hogy a szóban forgó információ bennfentes információ.

(3)   Az e cikk (1) bekezdésének a) és c) pontja nem alkalmazandó az átvitelirendszer-, illetve szállításirendszer-üzemeltetőkre abban az esetben, amikor a 2009/72/EK irányelv 12. cikkének d) és e) pontjában, illetőleg a 2009/73/EK irányelv 13. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontjában foglalt kötelezettségüknek eleget téve a rendszer biztonságos és megbízható üzemeltetése érdekében villamos energiát vagy földgázt vesznek.

(4)   E cikk nem vonatkozik a következőkre:

a)

azon ügyletekre, amelyek megkötésére nagykereskedelmi energiatermékek eladására vagy vételére vonatkozó, olyan megállapodásból vagy kereskedési megbízásból fakadó, esedékessé vált kötelezettség teljesítése érdekében került sor, amelyet a felek azelőtt kötöttek meg, illetve tettek, hogy az érintett személy a bennfentes információ birtokába jutott volna;

b)

villamosenergia- és földgáztermelők, földgáztároló-üzemeltetők vagy LNG-import létesítmények üzemeltetői által kötött ügyletek, amelyek célja kizárólag a nem tervezett kimaradások miatti azonnali fizikai veszteségek fedezése, amelynek hiányában a piaci szereplő nem lenne képes eleget tenni szerződéses kötelezettségeinek, vagy amennyiben erre az érintett átvitelirendszer-, illetve szállításirendszer-üzemeltető(k) egyetértésével a rendszer biztonságos és megbízható üzemének biztosítása céljából kerül sor. Ilyen esetben a vonatkozó információt el kell juttatni az Ügynökségnek és az érintett nemzeti szabályozó hatóságnak. Ez a jelentéstételi kötelezettség nem érinti a 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettséget;

c)

a nemzeti vészhelyzeti szabályoknak megfelelően eljáró piaci szereplők, ha a nemzeti hatóságok a villamosenergia- vagy földgázellátás biztosítása érdekében közbelépnek, és a piaci tevékenységet a tagállamban vagy annak részeiben felfüggesztik. Ilyenkor a vészhelyzeti tervezésért felelős hatóságnak kell gondoskodnia a közzétételről a 4. cikknek megfelelően.

(5)   Abban az esetben, ha nagykereskedelmi energiatermékkel kapcsolatban jogi személy rendelkezik bennfentes információval, az (1) bekezdésben előírt tilalmak azokat a természetes személyeket is kötik, akik részt vesznek a szóban forgó jogi személy javát szolgáló ügyletre vonatkozó döntés meghozatalában.

(6)   Az újságírás vagy művészi kifejezés céljából terjesztett információk esetében az információterjesztést a sajtószabadságra, és a médiában gyakorolt szólásszabadságra vonatkozó szabályok figyelembevételével kell megítélni, kivéve abban az esetben, ha:

a)

az érintett személy a szóban forgó információ terjesztéséből közvetlenül vagy közvetve előnyre vagy haszonra tesz szert; vagy

b)

az információ nyilvánosságra hozatalára vagy terjesztésére a nagykereskedelmi energiaterméket illető kínálat, kereslet vagy ár tekintetében a piac félrevezetése szándékával kerül sor.

4. cikk

A bennfentes információkra vonatkozó közzétételi kötelezettség

(1)   A piaci szereplők kötelesek ténylegesen és kellő időben nyilvánosságra hozni a részben vagy egészben tulajdonukban lévő vagy ellenőrzésük alatt álló, vagy anyavállalatuk, vagy kapcsolt vállalkozásuk tulajdonában lévő vagy ellenőrzése alatt álló, valamint a működési kérdésekben részben vagy egészben a felelősségük, vagy vállalkozásuk felelőssége alá tartozó vállalkozásokkal és létesítményekkel kapcsolatban rendelkezésükre álló bennfentes információkat. Ilyen információ különösen az, amely a villamos energia vagy földgáz termelésére, tárolására, fogyasztására, átvitelére vagy szállítására szolgáló létesítmények kapacitására és használatára, vagy LNG-létesítmények kapacitására és használatára vonatkozik, beleértve az e létesítmények tervezett vagy nem tervezett rendelkezésre nem állását is.

(2)   Ha azt jogos érdekeinek védelme érdekében szükségesnek tartja, a piaci szereplő saját felelősségére kivételesen elhalaszthatja a bennfentes információ nyilvánosságra hozatalát, amennyiben a halasztással valószínűsíthetően nem vezeti félre a nyilvánosságot, képes gondoskodni az információ bizalmas kezeléséről, és az információt felhasználva nem hoz semminemű döntést nagykereskedelmi energiatermékek kereskedelmével kapcsolatban. A piaci szereplő ilyen esetben – figyelemmel a 8. cikk (5) bekezdésére – köteles az érintett információt – a nyilvánosságra hozatal késlekedésének indokolásával együtt – haladéktalanul átadni az Ügynökségnek és az érintett nemzeti szabályozó hatóságnak.

(3)   Amikor egy piaci szereplő, vagy egy piaci szereplő nevében vagy megbízásából eljáró harmadik személy a 3. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében munkaköre vagy foglalkozása gyakorlása, illetve feladatai ellátása keretében bennfentes információkat hoz nyilvánosságra valamely nagykereskedelmi energiatermékkel kapcsolatban, e piaci szereplőnek vagy harmadik személynek gondoskodnia kell arról, hogy az információt kimerítő módon, hatékonyan és egyidejűleg a nyilvánosság számára is elérhetővé tegye. Amennyiben a nyilvánosságra hozatal nem szándékos, akkor a piaci szereplőnek gondoskodnia kell arról, hogy az információt a szándékolatlan nyilvánosságra hozatalt követően a lehető leghamarabb, kimerítő módon és hatékonyan a nyilvánosság számára is elérhetővé tegye. E bekezdés nem alkalmazandó abban az esetben, ha az információ átadása olyan személynek történik, akit titoktartási kötelezettség köt, függetlenül attól, hogy e kötelezettség törvényen, rendeleten, társaságot létesítő okiraton vagy szerződésen alapul-e.

(4)   A bennfentes információknak a 714/2009/EK rendelettel vagy a 715/2009/EK rendelettel, illetve az említett rendeletek alapján elfogadott iránymutatásokkal és üzemi és kereskedelmi szabályzatokkal összhangban – akár összesített formában – történő nyilvánosságra hozatala a nyilvánosság egyidejű, kimerítő és hatékony tájékoztatásának tekintendő.

(5)   Amennyiben valamely átvitelirendszer-, illetve szállításirendszer-üzemeltető a 714/2009/EK rendelet vagy a 715/2009/EK rendelet értelmében mentesül bizonyos adatok nyilvánosságra hozatalának kötelezettsége alól, az említett átvitelirendszer-, illetve szállításirendszer-üzemeltető a szóban forgó adatok tekintetében az e cikk (1) bekezdésében említett kötelezettség alól is mentesül.

(6)   Az (1) és (2) bekezdés nem érinti a piaci szereplőknek a 2009/72/EK irányelv, a 2009/73/EK irányelv, a 714/2009/EK rendelet és a 715/2009/EK rendelet alapján – különösen az információk nyilvánosságra hozatalának időpontja és módja vonatkozásában – fennálló kötelezettségeit, ideértve az említett irányelvek és rendeletek alapján elfogadott iránymutatásokban és üzemi és kereskedelmi szabályzatokban megállapított kötelezettségeket is.

(7)   Az (1) és a (2) bekezdés nem érinti a piaci szereplők azon jogát, hogy az európai kritikus infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről, valamint védelmük javítása szükségességének értékeléséről szóló, 2008. december 8-i 2008/114/EK tanácsi irányelv (13) 2. cikkének (d) pontjában említett, a kritikus infrastruktúrák védelmével kapcsolatos érzékeny információk nyilvánosságra hozatalát késleltessék, amennyiben az adott információ az országban minősített információnak minősül.

5. cikk

A piaci manipuláció tilalma

Tilos a nagykereskedelmi energiapiacok vonatkozásában piaci manipulációt folytatni vagy azt megkísérelni.

6. cikk

A bennfentes információ és a piaci manipuláció fogalmának technikai jellegű naprakésszé tétele

(1)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 20. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az alábbiakra vonatkozóan:

a)

a 2. cikk (1), (2), (3) és (5) bekezdésében szereplő fogalommeghatározások kiigazítása a pénzügyi szolgáltatásokra és az energiaágazatra vonatkozó többi uniós jogszabállyal való koherencia biztosítása érdekében; és

b)

az említett fogalommeghatározások naprakésszé tétele azzal az egyedüli céllal, hogy figyelembe vegyék a nagykereskedelmi energiapiacok jövőbeli fejlődését.

(2)   Az (1) bekezdés alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak figyelembe kell vennie legalább:

a)

a nagykereskedelmi energiapiacok működésének sajátosságait a villamosenergia- és gázpiacok sajátosságaival együtt, és az árupiacok és a származékos piacok kölcsönhatását;

b)

a villamosenergia- és gázpiacok, valamint az árupiacok és a származékos piacok határokon átnyúló manipulációjának lehetőségét;

c)

a tényleges vagy tervezett termelés, fogyasztás, az átviteli, illetve szállítási kihasználtság vagy tárolási kapacitások kihasználásának lehetséges hatását a nagykereskedelmi energiapiacokon kialakuló árakra; és

d)

a 714/2009/EK rendelet és a 715/2009/EK rendelet rendelkezései alapján elfogadott üzemi és kereskedelmi szabályzatokat és keretjellegű iránymutatásokat.

7. cikk

A piacok nyomon követése

(1)   Az Ügynökség – a bennfentes információk alapján folytatott kereskedelem és a piaci manipuláció eseteinek észlelése és megelőzése érdekében – folyamatosan nyomon követi a nagykereskedelmi energiatermékek kereskedelmét. Az Ügynökség ennek keretében a 8. cikkben meghatározott feltételekkel gyűjti a nagykereskedelmi energiapiacok elemzéséhez és nyomon követéséhez szükséges adatokat.

(2)   A nemzeti szabályozó hatóságok regionális szinten együttműködnek egymással és az Ügynökséggel a nagykereskedelmi energiapiacoknak az (1) bekezdés alapján történő nyomon követésében. Ennek érdekében a nemzeti szabályozó hatóságok számára – a 10. cikk (2) bekezdésében foglalt feltételekkel – hozzáférést kell biztosítani az Ügynökség által az e cikk (1) bekezdése alapján összegyűjtött, releváns információkhoz. A nemzeti szabályozó hatóságok nemzeti szinten is nyomon követhetik a nagykereskedelmi energiatermékek kereskedelmét.

A tagállamok előírhatják nemzeti versenyhatóságuknak vagy az e hatóságon belül létrehozott, a piacokat nyomon követő szervnek, hogy a nemzeti szabályozó hatósággal együtt végezze a piacok nyomon követését. A piacok nyomon követése során a nemzeti versenyhatóság vagy a piacokat nyomon követő szerv ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, mint a nemzeti szabályozó hatóság e bekezdés első albekezdése, az e cikk (3) bekezdése második albekezdésének második mondata, a 4. cikk (2) bekezdésének második mondata, a 8. cikk (5) bekezdésének első mondata és a 16. cikk szerint.

(3)   Az Ügynökség legalább évente jelentést nyújt be a Bizottságnak az e rendelet alapján végzett tevékenységéről, és azt nyilvánosságra hozza. Ebben a jelentésben az Ügynökség értékeli a különböző kategóriájú kereskedési helyek és kereskedési módok működését és átláthatóságát, és ajánlásokat készíthet a Bizottság számára a piaci szabályokkal, a szabványokkal és az eljárásokkal kapcsolatban, amelyek javíthatják a belső piac integritását és működését. Értékelheti azt is, hogy a szervezett piacokra vonatkozó minimumkövetelmények hozzájárulhatnának-e a piaci átláthatóság fokozásához. A jelentés a 713/2009/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti jelentéssel egységes szerkezetben is benyújtható.

Az Ügynökség a nagykereskedelmi energiapiacok hatékony és eredményes nyomon követéséhez szükségesnek ítélt körben ajánlásokat fogalmazhat meg a Bizottság számára az ügyletekre – ideértve a vételi és az eladási megbízásokat is – vonatkozó nyilvántartásokkal kapcsolatban. Az ajánlások megfogalmazása előtt az Ügynökség köteles egyeztetni az érdekeltekkel, különösen a nemzeti szabályozó hatóságokkal és a tagállamok hatáskörrel rendelkező pénzügyi hatóságaival, a nemzeti versenyhatóságokkal és az ESMA-val.

Valamennyi ajánlást az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság, valamint a nyilvánosság rendelkezésére kell bocsátani.

8. cikk

Adatgyűjtés

(1)   A piaci szereplő vagy a nevében a (4) bekezdés b)–f) pontjában felsorolt személy vagy hatóság átadja az Ügynökségnek a nagykereskedelmi energiapiacokon megvalósuló ügyletekre vonatkozó nyilvántartásokat, ideértve a vételi és az eladási megbízásokra vonatkozó nyilvántartásokat is. A szolgáltatandó információ tartalmazza a vásárolt és eladott nagykereskedelmi energiatermék pontos meghatározását, a megállapított árat és mennyiséget, a teljesítés dátumát és idejét, az ügylet részes feleit és kedvezményezettjeit, valamint minden más releváns információt. Miközben az általános felelősség a piaci szereplőket terheli, az érintett piaci szereplő jelentési kötelezettsége teljesítettnek tekintendő, amint egy, a (4) bekezdés b)–f) pontjában felsorolt személy vagy hatóság az előírt tájékoztatást megadja.

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén:

a)

kialakítja a szerződések és származékos termékek (ügyletek) felsorolását, beleértve a vételi vagy eladási megbízásokat is, amelyeket az (1) bekezdésnek és adott esetben a jelentéstételre vonatkozó megfelelő de minimis küszöbértékeknek megfelelően jelenteni kell;

b)

egységes szabályokat fogad el azon információk jelentésére vonatkozóan, amelyeket az (1) bekezdés alapján kell szolgáltatni;

c)

meghatározza, hogy mikor és milyen formában kell az információt szolgáltatni.

A végrehajtási jogi aktusokat a 21. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. A végrehajtási jogi aktusoknak figyelembe kell venniük a már meglévő jelentéstételi rendszereket.

(3)   A (4) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott azon személyeknek, akik a 2004/39/EK irányelv vagy a származtatott ügyletekre, a központi szerződő felekre és a kereskedési adattárakra alkalmazandó uniós jogszabály alapján már szolgáltattak ügyletekre vonatkozó információkat, ezen ügyletekre vonatkozóan nincs kettős információszolgáltatási kötelezettségük.

Az e bekezdés első albekezdésének sérelme nélkül a (2) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusok lehetővé tehetik, hogy a szervezett piacok és a vételi és az eladási ajánlatok egyeztetésére vagy bejelentésére szolgáló rendszerek a nagykereskedelmi energiatermékekre vonatkozó ügyletekkel kapcsolatos nyilvántartásaikat átadhassák az Ügynökségnek.

(4)   A (1) bekezdésben előírt információszolgáltatás kötelezettje:

a)

a piaci szereplő;

b)

a piaci szereplő nevében eljáró harmadik személy;

c)

a vételek és eladások bejelentésére szolgáló rendszer;

d)

a szervezett piac, a vételi és az eladási ajánlatok egyeztetésére szolgáló rendszer vagy más, hivatásszerűen ügyleteket bonyolító személy;

e)

a származtatott ügyletekre, a központi szerződő felekre és a kereskedési adattárakra alkalmazandó uniós jogszabály értelmében nyilvántartásba vett vagy elismert kereskedési adattár; vagy

f)

a hatáskörrel rendelkező hatóság, amennyiben a 2004/39/EK irányelv 25. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján ilyen információt kapott, vagy az ESMA, amennyiben a származtatott ügyletekre, a központi szerződő felekre és a kereskedési adattárakra alkalmazandó uniós jogszabály alapján ilyen információt kapott.

(5)   A piaci szereplők – a nagykereskedelmi energiapiacokon zajló kereskedelem nyomon követéséhez – kötelesek információkat szolgáltatni az Ügynökségnek és a nemzeti szabályozó hatóságoknak a villamos energia és a földgáz termelésére, tárolására, fogyasztására, átvitelére és szállítására szolgáló létesítmények kapacitásáról és használatáról, illetve az LNG-létesítmények kapacitásáról és használatáról, többek között e létesítmények tervezett vagy nem tervezett rendelkezésre nem állásáról. A piaci résztvevők jelentéstételi kötelezettségét, amennyiben lehetséges, minimalizálni kell a szükséges információk vagy információrészek meglévő forrásokból történő beszerzése révén.

(6)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján:

a)

megállapítja az egységes jelentéstételi szabályokat azon adatok vonatkozásában, amelyeket az (5) bekezdésnek és adott esetben a jelentéstételre vonatkozó megfelelő de minimis küszöbértékeknek megfelelően jelenteni kell;

b)

meghatározza az információszolgáltatás határidőit és formátumát.

A végrehajtási jogi aktusokat a 21. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. A végrehajtási jogi aktusoknak figyelembe kell venniük a 714/2009/EK rendelet és a 715/2009/EK rendelet szerinti, már meglévő jelentéstételi kötelezettségeket.

9. cikk

A piaci szereplők nyilvántartásba vétele

(1)   Az Ügynökségnek a 8. cikk (1) bekezdése alapján jelentendő ügyleteket bonyolító piaci szereplőket nyilvántartásba kell venni azon tagállam szabályozó hatóságánál, amelyben letelepedettek vagy lakóhellyel rendelkeznek, vagy amennyiben nem az Unióban letelepedettek vagy nem rendelkeznek ott lakóhellyel, azon tagállamban, ahol tevékenységet végeznek.

Egy piaci szereplőt csak egy nemzeti szabályozó hatóságnál kell nyilvántartásba venni. A tagállamok nem követelhetik meg az ismételt nyilvántartásba vételt egy más tagállamban már nyilvántartásba vett piaci szereplőtől.

A piaci szereplők nyilvántartásba vétele nem sérti a vonatkozó kereskedelmi és egyensúlyozási szabályok teljesítésére vonatkozó kötelezettségeket.

(2)   A nemzeti szabályozó hatóságok legkésőbb három hónappal azt követően, hogy a Bizottság elfogadta a 8. cikk (2) bekezdésében szereplő végrehajtási jogi aktust, létrehozzák a piaci szereplők nemzeti nyilvántartását, és azt naprakészen tartják. A nyilvántartásban minden piaci szereplő egy egyedi azonosítóval szerepel, és az elegendő információt tartalmaz ahhoz, hogy azonosítani lehessen a piaci szereplőt, beleértve a héaszámára vonatkozó adatokat, letelepedési helyét, a működésével és üzleti tevékenységével kapcsolatos döntésekért felelős személyeket, valamint a piaci szereplő kereskedelmi tevékenységének végső ellenőrzőjét vagy kedvezményezettjét is.

(3)   A nemzeti szabályozó hatóságok a nemzeti nyilvántartásukban szereplő adatokat az Ügynökség által meghatározott formátumban továbbítják az Ügynökségnek. Az Ügynökség, együttműködve az említett hatóságokkal, 2012. június 29-ig meghatározza és közzéteszi e formátumot. A nemzeti szabályozó hatóságok által szolgáltatott adatok alapján az Ügynökség létrehozza a piaci szereplők európai nyilvántartását. A nemzeti szabályozó hatóságok és más érintett hatóságok hozzáférnek az európai nyilvántartáshoz. A 17. cikk alapján az Ügynökség dönthet az európai nyilvántartás vagy kivonatainak nyilvánosságra hozataláról, amennyiben az adott piaci szereplőkről nem kerülnek nyilvánosságra érzékeny üzleti adatok.

(4)   Az e cikk (1) bekezdésében hivatkozott piaci szereplők az Ügynökségnek a 8. cikk (1) bekezdése alapján jelentendő ügyletek megkezdése előtt átadják nyilvántartásba-vételi adatlapjukat a nemzeti szabályozó hatóságnak.

(5)   Az (1) bekezdésben hivatkozott piaci szereplők azonnal közlik a nemzeti szabályozó hatósággal valamennyi, a nyilvántartási adatlapjukon szereplő információkban történő változást.

10. cikk

Információmegosztás az Ügynökség és más hatóságok között

(1)   Az Ügynökség kialakítja azokat a mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik a 7. cikk (1) bekezdése és a 8. cikk alapján hozzá beérkező információk megosztását a nemzeti szabályozó hatóságokkal, a tagállamok hatáskörrel rendelkező pénzügyi hatóságaival, a nemzeti versenyhatóságokkal, az ESMA-val és más érintett hatóságokkal. E mechanizmusok kialakítása előtt az Ügynökség konzultál e hatóságokkal.

(2)   Az Ügynökség az e cikk (1) bekezdése alapján kialakított mechanizmusokhoz csak azoknak a hatóságoknak ad hozzáférést, amelyek úgy alakították ki rendszereiket, hogy az Ügynökség képes legyen megfelelni a 12. cikk (1) bekezdésében előírt követelményeknek.

(3)   A származtatott ügyletekre, a központi szerződő felekre és a kereskedési adattárakra alkalmazandó uniós jogszabály értelmében nyilvántartásba vett vagy elismert kereskedési adattárak az Ügynökség rendelkezésére bocsátják a nagykereskedelmi energiatermékekre és a kibocsátási egységekkel kapcsolatos származékos termékekre (ügyletekre) vonatkozóan általuk összegyűjtött releváns információkat.

Az ESMA átadja az Ügynökségnek azokat a jelentéseket, amelyeket a nagykereskedelmi energiatermékekkel kapcsolatos ügyletekről a 2004/39/EK irányelv 25. cikkének (3) bekezdése és a származtatott ügyletekre, a központi szerződő felekre és a kereskedési adattárakra alkalmazandó uniós jogszabály alapján kap. A nagykereskedelmi energiatermékekkel kapcsolatos ügyletekről a 2004/39/EK irányelv 25. cikke (3) bekezdésének megfelelően jelentést kapó hatáskörrel rendelkező hatóságok továbbítják e jelentéseket az Ügynökségnek.

Az Ügynökség és a kibocsátási egységek és az azokhoz kapcsolódó származékos termékek (ügyletek) kereskedelmét felügyelő hatóságok együttműködnek egymással és megfelelő mechanizmusokat alakítanak ki annak érdekében, hogy az Ügynökség hozzáférjen a kibocsátási egységekre és az azokhoz kapcsolódó származékos termékekre vonatkozó ügyletek nyilvántartásához, amennyiben e hatóságok gyűjtenek róluk adatokat.

11. cikk

Adatvédelem

E rendelet nem érinti a tagállamoknak a személyes adatok feldolgozására vonatkozó, a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) szerinti kötelezettségeit, sem pedig az Ügynökségnek a személyes adatok feldolgozására vonatkozó, a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) szerinti kötelezettségeit.

12. cikk

Működési megbízhatóság

(1)   Az Ügynökség gondoskodik a 4. cikk (2) bekezdése, valamint a 8. és 10. cikk alapján hozzá beérkező információk bizalmas kezeléséről, épségének megőrzéséről és védelméről. Az Ügynökség minden szükséges lépést megtesz a rendszereiben tárolt információk visszaélésszerű felhasználásának és az azokhoz való engedély nélküli hozzáférés megelőzésére.

A nemzeti szabályozó hatóságok, a tagállamok hatáskörrel rendelkező pénzügyi hatóságai, a nemzeti versenyhatóságok, az ESMA és más érintett hatóságok biztosítják a 4. cikk (2) bekezdése, a 7. cikk (2) bekezdése, a 8. cikk (5) bekezdése vagy a 10. cikk alapján hozzájuk beérkező információk bizalmasságát, integritását és védelmét, továbbá lépéseket tesznek az ezen információkkal való visszaélések megelőzésére.

Az Ügynökség azonosítja a működési kockázat forrásait, és a működési kockázatot megfelelő rendszerek, ellenőrzések és eljárások kidolgozása útján minimalizálja.

(2)   A 17. cikk értelmében az Ügynökség dönthet úgy, hogy az általa birtokolt információkat részlegesen hozzáférhetővé teszi a nyilvánosság számára, amennyiben gondoskodik arról, hogy ne kerülhessenek nyilvánosságra és ne legyenek módosíthatók olyan információk, amelyek konkrét piaci szereplőkre, konkrét ügyletekre vagy adott kereskedési helyszínekre vonatkoznak, és üzleti szempontból érzékenyek.

Az Ügynökség üzleti szempontból nem érzékeny adatbázisát tudományos célra rendelkezésre bocsátja, eleget téve a titoktartási követelményeknek.

Az információkat a nagykereskedelmi energiapiacok átláthatóságának javítása érdekében nyilvánosságra kell hozni vagy elérhetővé kell tenni, feltéve, hogy az nem okozhatja az említett energiapiacokon a verseny torzulását.

Az Ügynökség tisztességes módon, az általa megállapított és nyilvánosságra hozott átlátható szabályok alapján közöl információkat.

13. cikk

A piaci visszaélés tilalmának alkalmazása

(1)   A nemzeti szabályozó hatóságok biztosítják a 3. és 5. cikkben foglalt tilalmak, valamint a 4. cikkben foglalt kötelezettség alkalmazását.

Minden egyes tagállam 2013. június 29-ig biztosítja, hogy a nemzeti szabályzó hatósága rendelkezzen az említett feladatai elvégzéséhez szükséges vizsgálati és végrehajtási hatáskörökkel. Ezeket a hatásköröket az arányosság elvének szem előtt tartásával kell gyakorolni.

A szóban forgó hatáskörök gyakorolhatók:

a)

közvetlenül;

b)

más hatóságokkal együttműködésben; vagy

c)

a hatáskörrel rendelkező igazságügyi szervekhez benyújtott kérelem útján.

Adott esetben a nemzeti szabályozó hatóságok a 8. cikk (4) bekezdésének d) pontja szerinti, a szervezett piaccal, a vételi és az eladási ajánlatok egyeztetésére szolgáló rendszerrel vagy más, hivatásszerűen ügyleteket bonyolító személlyel együttműködve gyakorolhatják vizsgálati hatáskörüket.

(2)   Az (1) bekezdésben előírt vizsgálati és végrehajtási hatáskörök a vizsgálat céljára korlátozódnak. E hatásköröket a nemzeti jogszabályoknak megfelelően kell gyakorolni, és azok az alábbiakra jogosítanak fel:

a)

betekinteni minden releváns iratba, és arról másolatot kapni;

b)

bármely érintett személytől tájékoztatást kérni, ideértve az érintett megbízások közvetítésének és az érintett ügyletek bonyolításának egyes szakaszaiban részt vevő személyeket és e személyek munkahelyi elöljáróit is, továbbá ezen személyek vagy elöljárók szükség szerint idézését és meghallgatását;

c)

helyszíni vizsgálatokat végrehajtani;

d)

bekérni a meglévő rögzített telefonbeszélgetéseket és a meglévő adatforgalmi nyilvántartásokat;

e)

felszólítani az e rendeletbe vagy annak alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokba vagy végrehajtási jogi aktusokba ütköző magatartásformák megszüntetésére;

f)

bíróságtól vagyon befagyasztását vagy lefoglalását kérni;

g)

indítványozni egy bíróságnál vagy bármely hatáskörrel rendelkező hatóságnál a szakmai tevékenység gyakorlásától való ideiglenes eltiltást.

14. cikk

Jogorvoslat

A tagállamok gondoskodnak olyan megfelelő nemzeti szintű mechanizmusok létrehozásáról, amelyek alapján a szabályozó hatóság határozata által érintett fél a felektől és valamennyi kormánytól független testülethez fordulhat jogorvoslatért.

15. cikk

A hivatásszerűen ügyleteket bonyolító személyek kötelezettségei

Ha egy hivatásszerűen nagykereskedelmi energiatermékekre vonatkozó ügyleteket bonyolító személy olyan ügyletet észlel, amelyről ésszerűen feltehető, hogy sérti a 3. és 5. cikkben foglaltakat, akkor köteles haladéktalanul értesíteni a nemzeti szabályozó hatóságot.

A hivatásszerűen nagykereskedelmi energiatermékekre vonatkozó ügyleteket bonyolító személyek kötelesek olyan eredményes intézkedéseket és eljárásokat kialakítani és fenntartani, amelyek azonosítják a 3. és 5. cikk megsértésének eseteit.

16. cikk

Uniós és nemzeti szintű együttműködés

(1)   Az Ügynökség igyekszik gondoskodni arról, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok az e rendeletben előírt feladataikat koordinált és következetes módon hajtsák végre.

Az Ügynökség adott esetben nem kötelező erejű iránymutatásokat ad közre a 2. cikkben szereplő meghatározások alkalmazása tekintetében.

A nemzeti szabályozó hatóságok e rendeletben előírt feladataik ellátása céljából az Ügynökséggel és egymással regionális szinten is együttműködnek.

A nemzeti szabályozó hatóságok, a hatáskörrel rendelkező pénzügyi hatóságok és a tagállamok nemzeti versenyhatóságai megfelelő együttműködési formákat alakíthatnak ki a vizsgálat és a végrehajtás eredményességének és hatékonyságának biztosítása, valamint egy összehangolt és következetes megközelítés kialakítása érdekében a vizsgálat, a bírósági eljárások, valamint e rendelet és a vonatkozó pénzügyi és versenyjog érvényesítése terén.

(2)   A nemzeti szabályozó hatóságok a lehető legkonkrétabb formában haladéktalanul tájékoztatják az Ügynökséget minden olyan esetben, amikor annak alapos gyanúját észlelik, hogy – akár saját tagállamukban, akár más tagállamban – bárki olyan cselekményt hajt vagy hajtott végre, amely sérti e rendelet rendelkezéseit.

Az a nemzeti szabályozó hatóság vagy kijelölt hatóság, amely annak gyanúját észleli, hogy egy másik tagállamban olyan cselekményeket hajtanak végre, amelyek az ő tagállamában hatással vannak a nagykereskedelmi energiapiacokra vagy a nagykereskedelmi energiatermékek árára, felkérheti az Ügynökséget az e cikk (4) bekezdése szerinti lépések alkalmazására, és/vagy amennyiben a cselekmények hatással vannak a 2003/6/EK irányelv 9. cikkének hatálya alá tartozó pénzügyi eszközökre, az e cikk (3) bekezdése szerinti fellépésre.

(3)   A nagykereskedelmi energiapiacokon megvalósuló piaci visszaélésekkel szembeni összehangolt és következetes fellépés biztosítása érdekében:

a)

a nemzeti szabályozó hatóságok tájékoztatják tagállamuk hatáskörrel rendelkező pénzügyi hatóságát és az Ügynökséget minden olyan esetben, amikor annak alapos gyanúját észlelik, hogy egy nagykereskedelmi energiapiacon bárki olyan cselekményeket hajt vagy hajtott végre, amelyek a 2003/6/EK irányelv értelmében piaci visszaélésnek minősülnek, és az említett irányelv 9. cikkének hatálya alá tartozó pénzügyi eszközöket érintenek; ennek érdekében a nemzeti szabályozó hatóságok megfelelő együttműködési formákat alakíthatnak ki az adott tagállam hatáskörrel rendelkező pénzügyi hatóságával;

b)

az Ügynökség tájékoztatja az ESMA-t és a hatáskörrel rendelkező pénzügyi hatóságot minden olyan esetben, amikor annak alapos gyanúját észleli, hogy egy nagykereskedelmi energiapiacon bárki olyan cselekményeket hajt vagy hajtott végre, amelyek a 2003/6/EK irányelv értelmében piaci visszaélésnek minősülnek, és az említett irányelv 9. cikkének hatálya alá tartozó pénzügyi eszközöket érintenek;

c)

a tagállamok hatáskörrel rendelkező pénzügyi hatóságai tájékoztatják az ESMA-t és az Ügynökséget minden olyan esetben, amikor annak alapos gyanúját észlelik, hogy egy másik tagállam nagykereskedelmi energiapiacain bárki olyan cselekményeket hajt vagy hajtott végre, amelyek a 3. és 5. cikkben foglalt rendelkezésekbe ütköznek;

d)

a nemzeti szabályozó hatóságok tájékoztatják tagállamuk nemzeti versenyhatóságát, a Bizottságot és az Ügynökséget, amennyiben annak alapos gyanúját észlelik, hogy egy nagykereskedelmi energiapiacon bárki olyan cselekményeket hajt vagy hajtott végre, amelyek sértik a versenyjogot.

(4)   Azokban az esetekben, amikor az Ügynökség többek között eredeti értékelés vagy elemzés alapján e rendelet megsértésének gyanúját észleli, az (1) bekezdésben előírt feladatainak ellátása érdekében jogosult:

a)

egy vagy több nemzeti szabályozó hatóságot felkérni a vélt jogsértéssel kapcsolatos bármely információ átadására;

b)

egy vagy több nemzeti szabályozó hatóságot felkérni a vélt jogsértés kivizsgálásának megkezdésére és jogsértés esetén az annak orvoslásához szükséges intézkedések megtételére. A jogsértés orvoslása érdekében tett megfelelő lépésekről az érintett nemzeti szabályozó hatóság dönt;

c)

amennyiben úgy ítéli meg, hogy a vélt jogsértésnek határokon átívelő hatásai vannak vagy voltak, az érintett nemzeti szabályozó hatóságok képviselőinek részvételével kivizsgáló csoportot létrehozni és koordinálni annak megvizsgálására, hogy e rendeletet megsértették-e, és ha igen, melyik tagállamban. Az Ügynökség szükség esetén egy vagy több tagállam hatáskörrel rendelkező pénzügyi hatóságát vagy más érintett hatóságát is felkérheti arra, hogy a kivizsgáló csoportba képviselőt delegáljon.

(5)   Az a nemzeti szabályozó hatóság, amely a (4) bekezdés a) pontja alapján információk átadására vagy a (4) bekezdés b) pontja alapján vélt jogsértés kivizsgálásának megkezdésére vonatkozóan kap megkeresést, a megkeresés teljesítéséhez szükséges intézkedéseket köteles azonnal megtenni. Ha az említett nemzeti szabályozó hatóság a kért információkat nem képes azonnal átadni, ennek okairól haladéktalanul értesíti az Ügynökséget.

Az első albekezdéstől eltérve, a nemzeti szabályozó hatóság visszautasíthatja egy megkeresés teljesítését, ha

a)

ha annak teljesítése károsan befolyásolhatja a megkeresett tagállam szuverenitását vagy biztonságát;

b)

az adott cselekmények és személyek tekintetében már kezdeményeztek bírósági eljárást a megkeresett tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainál; vagy

c)

a megkeresett tagállamban már jogerős bírósági határozatot hoztak az ugyanezen cselekményeket elkövető személyek ellen.

Ilyen esetben a nemzeti szabályozó hatóság ennek megfelelően értesíti az Ügynökséget, és számára a lehető legrészletesebb tájékoztatást nyújtja az eljárásra vagy a határozatra vonatkozóan.

A nemzeti szabályozó hatóságok részt vesznek a (4) bekezdés c) pontja alapján összehívott kivizsgáló csoport munkájában, és ahhoz minden szükséges segítséget megadnak. A kivizsgáló csoport munkáját az Ügynökség koordinálja.

(6)   E rendeletből fakadó feladatainak ellátásával összefüggésben az Ügynökségre a 713/2009/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének utolsó mondatában foglalt rendelkezést nem kell alkalmazni.

17. cikk

Szakmai titoktartás

(1)   Az e rendelet alapján átvett, kicserélt és továbbított bizalmas információkkal kapcsolatos szakmai titoktartás szabályait a (2), a (3) és a (4) bekezdés állapítja meg.

(2)   A szakmai titoktartás kötelezettjei:

a)

az Ügynökség jelenlegi és korábbi dolgozói;

b)

az Ügynökség utasításai szerint eljáró könyvvizsgálók és szakértők;

c)

a nemzeti szabályozó hatóságok vagy más, hatáskörrel rendelkező hatóságok jelenlegi és korábbi dolgozói;

d)

a nemzeti szabályozó hatóságok vagy más, hatáskörrel rendelkező hatóságok utasításai szerint eljáró könyvvizsgálók és szakértők, amennyiben e rendelet rendelkezései alapján bizalmas információkat kapnak.

(3)   A büntetőjog hatálya alá tartozó esetek, valamint e rendelet más rendelkezései és a vonatkozó más uniós jogi aktusok sérelme nélkül a (2) bekezdésben meghatározott személyek a feladataik ellátása keretében kapott bizalmas információkat más személynek vagy hatóságnak kizárólag összefoglaló vagy összesített adatok formájában és kizárólag oly módon adhatják át, hogy abból konkrét piaci szereplőre vagy kereskedési helyre következtetni ne lehessen.

(4)   A büntetőjog hatálya alá tartozó esetek sérelme nélkül az Ügynökség, a nemzeti szabályozó hatóságok, a tagállamok hatáskörrel rendelkező pénzügyi hatóságai, az ESMA, más szervek és személyek, amennyiben e rendelet rendelkezései alapján bizalmas információ birtokába jutnak, ezt a bizalmas információt csak kötelezettségeik teljesítése és feladataik ellátása keretében használhatják fel. A más hatóságok, szervek vagy személyek ezt a bizalmas információt felhasználhatják arra a célra, amelyre azt megkapták, továbbá felhasználhatják az említett feladataikkal kifejezetten összefüggő, közigazgatási hatóság vagy bíróság előtt folyó eljárásokban. Az a hatóság, amelynek az információ átadása történik, az információt más célokra is felhasználhatja, feltéve, hogy az Ügynökség, a nemzeti szabályozó hatóságok, a tagállamok hatáskörrel rendelkező pénzügyi hatóságai, az ESMA, valamely információt közlő szerv vagy személy ehhez hozzájárul.

(5)   E cikk nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy a nemzeti jognak megfelelően bizalmas információkat cseréljenek ki vagy továbbítsanak, feltéve, ha azokat nem e rendelet alapján, egy másik tagállam hatóságától vagy az Ügynökségtől kapták.

18. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az e rendelet megsértéséért alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és megteszik az összes szükséges intézkedést azok végrehajtásának biztosítására. A szankcióknak arányosnak és visszatartó erejűeknek kell lenniük, továbbá tükrözniük kell az elkövetett jogsértés jellegét, időtartamát és súlyosságát, a fogyasztóknak okozott kárt, valamint a bennfentes információk felhasználása és a piaci manipuláció alapján történő kereskedés potenciális hasznát.

A tagállamok ezeket a rendelkezéseket legkésőbb 2013. június 29-ig bejelentik a Bizottságnak, és haladéktalanul értesítik a Bizottságot minden későbbi módosításukról.

A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok nyilvánosságra hozhassák az e rendelet megsértéséért kiszabott intézkedéseket és szankciókat, amennyiben a nyilvánosságra hozatal nem okoz aránytalan kárt az érintett feleknek.

19. cikk

Nemzetközi kapcsolatok

Amennyiben e rendelet céljainak eléréséhez szükséges, a tagállamok és az Európai Unió intézményei – és különösen az Európai Külügyi Szolgálat – hatásköreinek sérelme nélkül, a szabályozási keret harmonizálásának előmozdítása érdekében az Ügynökség kapcsolatokat létesíthet és igazgatási megállapodásokat köthet felügyeleti hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel és harmadik országok közigazgatási szerveivel, különösen azon országok esetében, amelyek hatással vannak az Unió nagykereskedelmi energiapiacára. E megállapodások nem hoznak létre jogi kötelezettséget az Unió és tagállamai számára, és nem gátolják a tagállamokat és hatáskörrel rendelkező hatóságaikat abban, hogy kétoldalú vagy többoldalú megállapodásokat kössenek e felügyeleti hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel és harmadik országok közigazgatási szerveivel.

20. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)   A Bizottság 6. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól, 2011. december 28-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 6. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)   A 6. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

21. cikk

A bizottság eljárása

(1)   A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

22. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A 8. cikk (1) bekezdése, (3) bekezdésének első albekezdése, valamint (4) és (5) bekezdése hat hónappal azt az időpontot követően alkalmazandó, hogy a Bizottság az említett cikk (2) és (6) bekezdésének megfelelően elfogadja a vonatkozó végrehajtási jogi aktusokat.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2011. október 25-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BUZEK

a Tanács részéről

az elnök

M. DOWGIELEWICZ


(1)  HL C 132., 2011.5.3., 108. o.

(2)  Az Európai Parlament 2011. szeptember 14-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2011. október 10-i határozata.

(3)  HL L 211., 2009.8.14., 15. o.

(4)  HL L 211., 2009.8.14., 36. o.

(5)  HL L 96., 2003.4.12., 16. o.

(6)  HL L 211., 2009.8.14., 1. o.

(7)  HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

(8)  HL L 145., 2004.4.30., 1. o.

(9)  HL L 331., 2010.12.15., 84. o.

(10)  HL L 211., 2009.8.14., 55. o.

(11)  HL L 211., 2009.8.14., 94. o.

(12)  HL L 193., 1983.7.18., 1. o.

(13)  HL L 345., 2008.12.23., 75. o.

(14)  HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

(15)  HL L 8., 2001.1.12., 1. o.


A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA

A Bizottság úgy véli, hogy az ügyletekkel kapcsolatos, a 8. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti jelentéstételhez és a 8. cikk (6) bekezdésének a) pontja szerinti információszolgáltatáshoz kapcsolódó küszöbértékeket nem lehet végrehajtási aktusokon keresztül szabályozni.

Szükség esetén a Bizottság jogalkotási javaslatot fog előterjeszteni az ilyen küszöbértékek megállapítására.


A TANÁCS NYILATKOZATA

Az EUMSZ 291. cikkével összhangban az uniós jogalkotó a 8. cikkben előírt intézkedésekkel összefüggésben végrehajtási hatásköröket ruházott a Bizottságra. Ez a 8. cikk (2) bekezdésének a) pontjával és a 8. cikk (6) bekezdésének a) pontjával kapcsolatos nyilatkozata ellenére jogilag kötelezi a Bizottságot.


8.12.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/17


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1228/2011/EU RENDELETE

(2011. november 16.)

az 1059/69/EGK rendelet hatálya alá tartozó és Törökországból származó egyes árucikkeknek a Közösségbe történő behozatalára vonatkozó különös rendelkezések megállapításáról szóló 429/73/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 207. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (1),

mivel:

(1)

Az uniós jog átláthatóságának javítása az uniós intézmények által követett, a jogalkotás minőségének javítására irányuló stratégia alapvető elemét képezi. Ebben az összefüggésben helyénvaló a hatályban lévő jogszabályok közül eltávolítani azokat, amelyeknek már nincs tényleges joghatásuk.

(2)

A 429/73/EGK tanácsi rendeletet (2) az Európai Gazdasági Közösség és Törökország közötti társulást létrehozó, 1970. november 23-án aláírt megállapodás kiegészítő jegyzőkönyve keretében behozott, Törökországból származó feldolgozott mezőgazdasági termékekre kivetendő behozatali vámok csökkentett mértékű rögzített elemének meghatározása céljából fogadták el.

(3)

A vámunió végső szakaszának megvalósításáról szóló, 1995. december 22-i 1/95/EK–Törökország társulási tanácsi határozat (3) megállapítja a vámok meghatározására vonatkozó szabályokat a Törökországból származó és az Európai Unióba behozott feldolgozott mezőgazdasági termékek vonatkozásában. A 429/73/EGK rendelet ezért elavulttá vált.

(4)

A jogbiztonság és az egyértelműség érdekében a 429/73/EGK rendeletet ezért hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1)   A 429/73/EGK rendelet hatályát veszti.

(2)   Az (1) bekezdésben említett jogszabály hatályon kívül helyezése nem érinti:

a)

az (1) bekezdésben említett jogszabály alapján elfogadott uniós jogi aktusok hatályának fenntartását; és

b)

az (1) bekezdésben említett jogszabály által más olyan uniós jogi aktusokra vonatkozóan tett módosítások folyamatos érvényességét, amelyeket e rendelet nem helyezett hatályon kívül.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2011. november 16-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BUZEK

a Tanács részéről

az elnök

W. SZCZUKA


(1)  Az Európai Parlament 2011. szeptember13-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2011. október 20-i határozata.

(2)  HL L 59., 1973.3.5., 85. o.

(3)  HL L 35., 1996.2.13., 1. o.


8.12.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/18


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1229/2011/EU RENDELETE

(2011. november 16.)

egyes, a közös agrárpolitika területét érintő elavult tanácsi jogi aktusok hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 42. cikke első bekezdésére, valamint 43. cikkének (2) bekezdésére,

tekintettel az 1979. évi csatlakozási okmányra és különösen annak 60. cikkére, 61. cikkének (5) bekezdésére és 72. cikkének (1) bekezdésére,

tekintettel az 1985-ös csatlakozási okmányra és különösen annak 234. cikke (3) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében, figyelembe véve az 1985-ös csatlakozási okmány 234. cikkének (3) bekezdésében előírt, egyhangú tanácsi jóváhagyásra vonatkozó követelményt (2),

mivel:

(1)

Az uniós jog átláthatóságának javítása alapvető eleme a jogalkotás minőségének javítását célzó stratégiának, amelynek végrehajtása folyamatban van az uniós intézményekben. Ezzel összefüggésben a hatályos jogszabályok közül helyénvaló eltávolítani azokat, amelyeknek már nincs tényleges joghatásuk.

(2)

A közös agrárpolitika területét érintő több rendelet – jóllehet még hatályban vannak – elavulttá vált.

(3)

A Tanács 2052/69/EGK rendelete (1969. október 17.) az élelmiszersegély-egyezmény végrehajtásából eredő kiadások közösségi finanszírozásáról (3). E rendeletnek már nincs joghatása, mivel tartalmát átvették későbbi jogi aktusok.

(4)

A Tanács 1467/70/EGK rendelete (1970. július 20.) a nyersdohánypiacon történő intervenció egyes általános szabályainak meghatározásáról (4). E rendeletnek már nincs joghatása a dohányágazat 1992-től kezdődő egymást követő reformjai miatt.

(5)

A Tanács 3279/75/EGK rendelete (1975. december 16.) az élő fák és egyéb növények, hagymák, gyökerek és hasonló részek, vágott virágok és lombdíszek tagsággal nem rendelkező országokból való behozatalára az egyes tagállamok által alkalmazott elbánás egységesítéséről (5). E rendeletnek már nincs joghatása, mivel tartalmát átvették későbbi jogi aktusok.

(6)

A Tanács 1078/77/EGK rendelete (1977. május 17.) a tej és a tejtermékek piaci értékesítésének megszüntetését, valamint a tejelő állomány átállítását támogató jövedelemtámogatási rendszer bevezetéséről (6). E rendelet az 1981-es évig alkalmazandó intézkedéseket vezetett be, ezért már nincs joghatása.

(7)

A Tanács 1853/78/EGK rendelete (1978. július 25.) a ricinusmagokra vonatkozó különleges intézkedésekkel kapcsolatos általános szabályok elfogadásáról (7). E rendelet a ricinusmagokra vonatkozó különleges intézkedések megállapításáról szóló, 1984. szeptember 30-án érvényét vesztett, 1977. december 19-i 2874/77/EGK tanácsi rendelet (8) alkalmazására vonatkozó intézkedéseket vezetett be, és ezért már nincs joghatása.

(8)

A Tanács 2580/78/EGK rendelete (1978. október 31.) az olívaolaj 1977/78. gazdasági évének kiterjesztéséről, az erre az ágazatra vonatkozó különleges intézkedésekről és a 878/77/EGK rendeletnek a mezőgazdaságban alkalmazandó átváltási árfolyamok tekintetében történő módosításáról (9). E rendelet kizárólag az 1977/78. és 1978/79. gazdasági évekre vonatkozott, ezért már nincs joghatása.

(9)

A Tanács 1/81/EGK rendelete (1981. január 1.) a gabonafélékkel kapcsolatos csatlakozási kompenzációs összegek rendszerére vonatkozó általános szabályok megállapításáról (10). E rendelet a Görögországnak az Európai Közösségekhez történő csatlakozását követő átmeneti időszakot érintette, ezért már nincs joghatása.

(10)

A Tanács 1946/81/EGK rendelete (1981. június 30.) a tejtermelésre vonatkozó beruházási támogatás korlátozásáról (11). E rendeletnek már nincs joghatása, mivel tartalmát átvették későbbi jogi aktusok.

(11)

A Tanács 2989/82/EGK rendelete (1982. november 9.) a dániai, görögországi, olaszországi és luxemburgi vajfogyasztáshoz nyújtott támogatásról (12). E rendelet csupán ideiglenes intézkedéseket vezetett be, ezért már nincs joghatása.

(12)

A Tanács 3033/83/EGK rendelete (1983. október 26.) a likőrborokra alkalmazandó „csatlakozási” kompenzációs összeg eltörléséről (13). E rendelet a Görögországnak az Európai Közösségekhez történő csatlakozását követő átmeneti időszakot érintette, ezért már nincs joghatása.

(13)

A Tanács 564/84/EGK rendelete (1984. március 1.) a tejtermelés területén megvalósított beruházásokhoz nyújtott támogatások felfüggesztéséről (14). E rendelet csupán az 1984-es évre vonatkozott, ezért már nincs joghatása.

(14)

A Tanács 2997/87/EGK rendelete (1987. szeptember 22.) az 1986. évi betakarítás során a komlótermelőknek nyújtott támogatás meghatározásáról és bizonyos termesztési régiókra vonatkozó különleges intézkedésekről (15). E rendelet az 1995-ös évig alkalmazandó különleges intézkedést vezetett be, ezért már nincs joghatása.

(15)

A Tanács 1441/88/EGK rendelete (1988. május 24.) a borpiac közös szervezéséről szóló 822/87/EGK rendelet módosításáról (16). E rendelet bizonyos átmeneti rendelkezések Portugáliának az Európai Közösségekhez való csatlakozásából eredő kiigazítására hatalmazta fel a Tanácsot, ezért már nincs joghatása.

(16)

A Tanács 1720/91/EGK rendelete (1991. június 13.) az olaj- és zsírpiac közös szervezésének létrehozásáról szóló 136/66/EGK tanácsi rendelet módosításáról (17). A rendelet számos olyan rendkívüli intézkedést vezetett be az olaj- és zsírpiac közös szervezésének területén, amelyeket legkésőbb 1992. június 30-ig kellett alkalmazni, ezért már nincs joghatása.

(17)

A Tanács 740/93/EGK rendelete (1993. március 17.) a portugáliai tejtermelés végleges megszüntetéséhez nyújtott közösségi támogatás meghatározásáról (18). E rendelet az 1996-os évig végrehajtandó különleges intézkedést vezetett be, ezért már nincs joghatása.

(18)

A Tanács 741/93/EGK rendelete (1993. március 17.) Portugáliában a közös intervenciós árnak az olívaolajra való alkalmazásáról (19). E rendelet Portugáliának a Közösségekhez történő csatlakozását követő átmeneti időszakot érintette, ezért már nincs joghatása.

(19)

A Tanács 744/93/EGK rendelete (1993. március 17.) a gyümölcsöktől és zöldségektől eltérő termékek Portugáliában történő szállítását irányító kiegészítő kereskedelmi mechanizmusok alkalmazására vonatkozó általános szabályokról (20). E rendelet a gyümölcsöktől és zöldségektől eltérő termékek Spanyolországba történő behozatalát irányító kiegészítő kereskedelmi mechanizmusok alkalmazására vonatkozó általános szabályokról szóló, azóta hatályon kívül helyezett, 1992. december 28-i 3817/92/EGK tanácsi rendelet (21) Portugáliára való alkalmazhatóságára vonatkozott, és ezért már nincs joghatása.

(20)

A Tanács 2443/96/EK rendelete (1996. december 17.) a termelői jövedelmek, illetve a marha- és borjúhúságazat közvetlen támogatására vonatkozó kiegészítő intézkedésekről (22). E rendelet csupán az 1997-es évre vonatkozott, ezért már nincs joghatása.

(21)

A Tanács 2200/97/EK rendelete (1997. október 30.) az alma, körte, őszibarack és nektarin közösségi termelésének fejlesztéséről (23). E rendelet egyedi támogatást vezetett be az 1997/98. gazdasági értékesítési évre, ezért már nincs joghatása.

(22)

A Tanács 2330/98/EK rendelete (1998. október 22.) egyes, kereskedelmi tevékenységükben időszakosan korlátozott tejtermelőknek és tejtermékgyártóknak nyújtott kártalanítás felajánlásáról (24). E rendelet csupán egy különleges ideiglenes intézkedést vezetett be, ezért már nincs joghatása.

(23)

A Tanács 2800/98/EK rendelete (1998. december 15.) a közös agrárpolitika területén az euro bevezetésére tekintettel alkalmazandó átmeneti intézkedésekről (25). E rendelet csupán átmeneti intézkedéseket határozott meg, ezért már nincs joghatása.

(24)

A Tanács 2802/98/EK rendelete (1998. december 17.) az Orosz Föderáció mezőgazdasági termékekkel való ellátásának programjáról (26). E rendelet csupán egy egyszeri intézkedést határozott meg, ezért már nincs joghatása.

(25)

A Tanács 660/1999/EK rendelete (1999. március 22.) a 2075/92/EGK rendelet módosításáról és a dohánylevél 1999., 2000. és 2001. évi betakarítására vonatkozó jövedelemtámogatásoknak és garanciaküszöb-értékeknek fajtacsoportonkénti és tagállamonkénti meghatározásáról (27). E rendelet kizárólag az 1999., 2000. és 2001. évi betakarításokra vonatkozott, ezért már nincs joghatása.

(26)

A Tanács 546/2002/EK rendelete (2002. március 25.) a 2002., 2003. és 2004. évi betakarításra a leveles dohányra vonatkozó jövedelemtámogatások és garanciaküszöbök fajtacsoportonkénti és tagállamonkénti rögzítéséről, valamint a 2075/92/EGK rendelet módosításáról (28). E rendelet kizárólag a 2002., 2003., 2004. és 2005. évi betakarításokra vonatkozott, ezért már nincs joghatása.

(27)

A Tanács 527/2003/EK rendelete (2003. március 17.) az 1493/1999/EK rendeletben nem meghatározott borászati eljárásokkal kezelt egyes Argentínából importált borok közvetlen emberi fogyasztásra történő kínálatának és értékesítésének engedélyezéséről (29). E rendelet 2008. december 31-ig alkalmazandó eltérést vezetett be, ezért már nincs joghatása.

(28)

A jogbiztonság és az egyértelműség érdekében az elavult rendeleteket hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1)   A 2052/69/EGK, 1467/70/EGK, 3279/75/EGK, 1078/77/EGK, 1853/78/EGK, 2580/78/EGK, 1/81/EGK, 1946/81/EGK, 2989/82/EGK, 3033/83/EGK, 564/84/EGK, 2997/87/EGK, 1441/88/EGK, 1720/91/EGK, 740/93/EGK, 741/93/EGK, 744/93/EGK, 2443/96/EK, 2200/97/EK, 2330/98/EK, 2800/98/EK, 2802/98/EK, 660/1999/EK, 546/2002/EK és a 527/2003/EK rendelet hatályát veszti.

(2)   Az (1) bekezdésben említett jogi aktusok hatályon kívül helyezése nem érinti:

a)

az (1) bekezdésben említett jogi aktusok alapján elfogadott uniós jogi aktusok hatályának megőrzését; és

b)

az (1) bekezdésben említett jogi aktusok által más olyan uniós jogi aktusokban végrehajtott módosítások folyamatos érvényességét, amelyeket a jelen rendelet nem helyezett hatályon kívül.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2011. november 16-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BUZEK

a Tanács részéről

az elnök

W. SZCZUKA


(1)  HL C 107., 2011.4.6., 72. o.

(2)  Az Európai Parlament 2011. szeptember 13-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2011. október 20-i határozata.

(3)  HL L 263., 1969.10.21., 6. o.

(4)  HL L 164., 1970.7.27., 32. o.

(5)  HL L 326., 1975.12.18., 1. o.

(6)  HL L 131., 1977.5.26., 1. o.

(7)  HL L 212., 1978.8.2., 1. o.

(8)  HL L 332., 1977.12.24., 1. o.

(9)  HL L 309., 1978.11.1., 13. o.

(10)  HL L 1., 1981.1.1., 1. o.

(11)  HL L 197., 1981.7.20., 32. o.

(12)  HL L 314., 1982.11.10., 25. o.

(13)  HL L 297., 1983.10.29., 1. o.

(14)  HL L 61., 1984.3.2., 34. o.

(15)  HL L 284., 1987.10.7., 19. o.

(16)  HL L 132., 1988.5.28., 1. o.

(17)  HL L 162., 1991.6.26., 27. o.

(18)  HL L 77., 1993.3.31., 5. o.

(19)  HL L 77., 1993.3.31., 7. o.

(20)  HL L 77., 1993.3.31., 11. o.

(21)  HL L 387., 1992.12.31., 12. o.

(22)  HL L 333., 1996.12.21., 2. o.

(23)  HL L 303., 1997.11.6., 3. o.

(24)  HL L 291., 1998.10.30., 4. o.

(25)  HL L 349., 1998.12.24., 8. o.

(26)  HL L 349., 1998.12.24., 12. o.

(27)  HL L 83., 1999.3.27., 10. o.

(28)  HL L 84., 2002.3.28., 4. o.

(29)  HL L 78., 2003.3.25., 1. o.


8.12.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/21


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1230/2011/EU RENDELETE

(2011. november 16.)

egyes elavult tanácsi jogi aktusok hatályon kívül helyezéséről a közös kereskedelempolitika területén

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 207. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (1),

mivel:

(1)

Az uniós jog átláthatóságának javítása alapvető eleme a jogalkotás minőségének javítását célzó stratégiának, amelynek végrehajtása folyamatban van az uniós intézményekben. Ezzel összefüggésben a hatályos jogszabályok közül helyénvaló eltávolítani azokat, amelyeknek már nincs tényleges joghatásuk.

(2)

Több, a közös kereskedelempolitika területét érintő jogi aktus – jóllehet hivatalosan még hatályban van – elavulttá vált.

(3)

A bizonyos felhasználási módokra szánt édesburgonya és maniókakeményítő behozatalára alkalmazandó rendelkezésekről és a vám- és a statisztikai nómenklatúráról szóló, 1988. május 16-i 1471/88/EGK tanácsi rendeletnek (2) már nincs joghatása, mivel tartalmát későbbi jogi aktusok vették át.

(4)

A Feröer-szigetekről származó és onnan érkező, a 2309 10 11 KN-kód alá tartozó, kiskereskedelmi forgalomba hozott kutya- és macskaeledelre, illetve az ex 2309 90 41 KN-kód alá tartozó haleledelre vonatkozóan éves közösségi vámkontingens megnyitásáról szóló, 1992. február 25-i 478/92/EGK tanácsi rendelet (3) célja az 1992. évre vonatkozó vámkontingens megnyitása volt, ezért már nincs joghatása.

(5)

A Bosznia-Hercegovinából, Horvátországból, Szlovéniából, Montenegróból, Szerbiából és a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból származó juhhús- és kecskehústermékeknek a Közösség területére való behozatalára alkalmazandó szabályokról szóló, 1992. október 26-i 3125/92/EGK tanácsi rendelet (4) ideiglenes helyzetet szabályozott, ezért már nincs joghatása.

(6)

Az Egyiptomból származó és onnan érkező rizs közösségi behozataláról szóló, 1996. október 28-i 2184/96/EK tanácsi rendelet (5) a vámtételek olyan nemzetközi megállapodásból eredő csökkentését írta elő, amely helyébe egy másik, Egyiptommal 2009. október 28-án megkötött és 2010. június 1-jén hatályba lépett megállapodás lépett, ezért már nincs joghatása.

(7)

Az Izraelből származó és onnan érkező pulykahúsra vonatkozó vámkontingensnek az Európai Közösség és Izrael Állam között létrejött társulási megállapodás és ideiglenes megállapodásban előírt megnyitásáról szóló, 1996. december 12-i 2398/96/EK tanácsi rendeletnek (6) már nincs joghatása, mivel az az 1995-ben aláírt társulási megállapodáson alapult, amely helyébe az Izraellel 2009. november 4-én aláírt és 2010. január 1-jén hatályba lépett társulási megállapodás lépett, amely új vámkontingenseket határozott meg.

(8)

Az Algériából, Marokkóból és Egyiptomból származó egyes gabonafélék rostálásából, őrléséből vagy más munkafolyamatokból visszamaradó korpa, korpás liszt és egyéb maradékanyagok, valamint a Marokkóból származó durumbúza behozataláról szóló, 1999. július 29-i 1722/1999/EK tanácsi rendeletnek (7) már nincs joghatása, mivel az az Algériával 2002. április 22-én aláírt és 2005. szeptember 1-jén hatályba lépett társulási megállapodás, a Marokkóval 1996. február 26-án aláírt és 2000. március 1-jén hatályba lépett – mezőgazdaságról szóló mellékletei tekintetében egy 2003-ban, illetve egy 2005-ben hatályba lépett megállapodással módosított – társulási megállapodás, valamint az Egyiptommal 2009. október 28-án aláírt és 2010. június 1-jén hatályba lépett társulási megállapodás hatálybalépését megelőző időszakra vonatkozó ideiglenes eszköz volt.

(9)

A Tunéziából származó olívaolaj 2000. január 1-jétől2000. december 31-ig terjedő időszak alatt való behozatalára vonatkozó általános szabályok megállapításáról és a 906/98/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 1999. december 17-i 2798/1999/EK tanácsi rendelet (8) csupán a 2000. évre vonatkozó intézkedést vezetett be, ezért már nincs joghatása.

(10)

Az egyes feldolgozott mezőgazdasági termékek vonatkozásában az 1995. évre közösségi vámkontingensek formájában történő egyes engedmények megállapításáról szóló 1416/95/EK rendeletben meghatározott intézkedések 2000. évre történő megújításáról szóló, 2000. január 24-i 215/2000/EK tanácsi rendelet (9) csupán a 2000. évre vonatkozott, ezért már nincs joghatása.

(11)

Az Európai Közösség és egyrészről Barbados, Belize, a Kongói Köztársaság, a Fidzsi-szigetek, a Guyanai Szövetkezeti Köztársaság, Elefántcsontparti Köztársaság, Jamaica, a Kenyai Köztársaság, a Madagaszkári Köztársaság, a Malawi Köztársaság, a Mauritiusi Köztársaság, a Suriname Köztársaság, Saint Kitts és Nevis, a Szváziföldi Királyság, a Tanzániai Egyesült Köztársaság, a Trinidad és Tobago Köztársaság, az Ugandai Köztársaság, a Zambiai Köztársaság és a Zimbabwei Köztársaság, másrészről az Indiai Köztársaság között levélváltás formájában létrejött, a 2003/2004-es és a 2004/2005-ös szállítási időszakra vonatkozóan a nádcukor garantált áráról szóló megállapodások megkötéséről szóló, 2004. április 26-i 2004/910/EK tanácsi határozat (10) ideiglenes volt, ezért már nincs joghatása.

(12)

A Svájci Államszövetség számára egyes feldolgozott mezőgazdasági termékek vonatkozásában közösségi vámkontingensek formájában történő egyes engedmények megállapításáról szóló, 2004. október 25-i 1923/2004/EK tanácsi rendelet (11)2004. május 1-jétőldecember 31-ig alkalmazandó intézkedést vezetett be, ezért már nincs joghatása.

(13)

Az 1995-ös Gabonakereskedelmi Egyezmény időbeli hatályának a tekintetében a Közösség nevében a Nemzetközi Gabonatanácsban elfogadandó álláspont kialakításáról szóló, 2007. április 16-i 2007/317/EK tanácsi határozatnak (12) már nincs joghatása, mivel tartalmát későbbi jogi aktus vette át.

(14)

Több, bizonyos országokra vonatkozó jogi aktus elavulttá vált az adott országok Unióhoz történt csatlakozását követően.

(15)

Az egyrészről az Európai Gazdasági Közösség, az Európai Szén- és Acélközösség és az Európai Atomenergia-közösség, másrészről Szlovénia között létrejött, a kereskedelemről és a kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről szóló ideiglenes megállapodás, valamint az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről Szlovénia közötti Európa-megállapodás kiegészítő jegyzőkönyve megkötéséről szóló, 1998. szeptember 24-i 98/658/EK tanácsi határozat (13) elavulttá vált Szlovénia Unióhoz történt csatlakozását követően.

(16)

Egyes Lengyelországból származó feldolgozott mezőgazdasági termékek behozatalához kapcsolódó autonóm és átmeneti intézkedések elfogadásáról szóló, 2003. február 6-i 278/2003/EK tanácsi rendelet (14) elavulttá vált Lengyelország Unióhoz történt csatlakozását követően.

(17)

Egyes Magyarországról származó feldolgozott mezőgazdasági termékek behozatalához és egyes feldolgozott mezőgazdasági termékek Magyarországra történő kiviteléhez kapcsolódó autonóm és átmeneti intézkedések elfogadásáról szóló, 2003. június 2-i 999/2003/EK tanácsi rendelet (15) elavulttá vált Magyarország Unióhoz történt csatlakozását követően.

(18)

Egyes Észtországból származó feldolgozott mezőgazdasági termékek behozatalához és egyes feldolgozott mezőgazdasági termékek Észtországba történő kiviteléhez kapcsolódó autonóm és átmeneti intézkedések elfogadásáról szóló, 2003. június 2-i 1039/2003/EK tanácsi rendelet (16) elavulttá vált Észtország Unióhoz történt csatlakozását követően.

(19)

Az egyes Szlovéniából származó feldolgozott mezőgazdasági termékek behozatalához és egyes feldolgozott mezőgazdasági termékek Szlovéniába történő kiviteléhez kapcsolódó autonóm és átmeneti intézkedések elfogadásáról szóló, 2003. június 18-i 1086/2003/EK tanácsi rendelet (17) elavulttá vált Szlovénia Unióhoz történt csatlakozását követően.

(20)

Egyes Lettországból származó feldolgozott mezőgazdasági termékek behozatalához és egyes feldolgozott mezőgazdasági termékek Lettországba történő kiviteléhez kapcsolódó autonóm és átmeneti intézkedések elfogadásáról szóló, 2003. június 18-i 1087/2003/EK tanácsi rendelet (18) elavulttá vált Lettország Unióhoz történt csatlakozását követően.

(21)

Egyes Litvániából származó feldolgozott mezőgazdasági termékek behozatalához és egyes feldolgozott mezőgazdasági termékek Litvániába történő kiviteléhez kapcsolódó autonóm és átmeneti intézkedések elfogadásáról szóló, 2003. június 18-i 1088/2003/EK tanácsi rendelet (19) elavulttá vált Litvánia Unióhoz történt csatlakozását követően.

(22)

A Szlovák Köztársaságból származó egyes feldolgozott mezőgazdasági termékek behozatalához és egyes feldolgozott mezőgazdasági termékeknek a Szlovák Köztársaságba történő kiviteléhez kapcsolódó autonóm és átmeneti intézkedések elfogadásáról szóló, 2003. június 18-i 1089/2003/EK tanácsi rendelet (20) elavulttá vált Szlovákia Unióhoz történt csatlakozását követően.

(23)

A Cseh Köztársaságból származó egyes feldolgozott mezőgazdasági termékek behozatalához és egyes feldolgozott mezőgazdasági termékeknek a Cseh Köztársaságba történő kiviteléhez kapcsolódó autonóm és átmeneti intézkedések elfogadásáról szóló, 2003. június 18-i 1090/2003/EK tanácsi rendelet (21) elavulttá vált a Cseh Köztársaság Unióhoz történt csatlakozását követően.

(24)

A jogbiztonság és az egyértelműség érdekében az elavult jogi aktusokat hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1)   Az 1471/88/EGK, 478/92/EGK, 3125/92/EGK, 2184/96/EK, 2398/96/EK, 1722/1999/EK, 2798/1999/EK, 215/2000/EK, 278/2003/EK, 999/2003/EK, 1039/2003/EK, 1086/2003/EK, 1087/2003/EK, 1088/2003/EK, 1089/2003/EK, 1090/2003/EK és 1923/2004/EK rendelet, valamint a 98/658/EK, 2004/910/EK és 2007/317/EK határozat hatályát veszti.

(2)   Az (1) bekezdésben említett jogi aktusok hatályon kívül helyezése nem érinti:

a)

az (1) bekezdésben említett jogi aktusok alapján elfogadott uniós jogi aktusok hatályának megőrzését; és

b)

az (1) bekezdésben említett jogi aktusok által más olyan uniós jogi aktusokban végrehajtott módosítások folyamatos érvényességét, amelyeket a jelen rendelet nem helyez hatályon kívül.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2011. november 16-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BUZEK

a Tanács részéről

az elnök

W. SZCZUKA


(1)  Az Európai Parlament 2011. szeptember 13-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2011. október 20-i határozata.

(2)  HL L 134., 1988.5.31., 1. o.

(3)  HL L 55., 1992.2.29., 2. o.

(4)  HL L 313., 1992.10.30., 3. o.

(5)  HL L 292., 1996.11.15., 1. o.

(6)  HL L 327., 1996.12.18., 7. o.

(7)  HL L 203., 1999.8.3., 16. o.

(8)  HL L 340., 1999.12.31., 1. o.

(9)  HL L 24., 2000.1.29., 9. o.

(10)  HL L 391., 2004.12.31., 1. o.

(11)  HL L 331., 2004.11.5., 9. o.

(12)  HL L 119., 2007.5.9., 30. o.

(13)  HL L 314., 1998.11.24., 6. o.

(14)  HL L 42., 2003.2.15., 1. o.

(15)  HL L 146., 2003.6.13., 10. o.

(16)  HL L 151., 2003.6.19., 1. o.

(17)  HL L 163., 2003.7.1., 1. o.

(18)  HL L 163., 2003.7.1., 19. o.

(19)  HL L 163., 2003.7.1., 38. o.

(20)  HL L 163., 2003.7.1., 56. o.

(21)  HL L 163., 2003.7.1., 73. o.


8.12.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/24


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1231/2011/EU RENDELETE

(2011. november 16.)

a 378/2007/EK tanácsi rendeletnek a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen kifizetések önkéntes modulációjának végrehajtására vonatkozó szabályok tekintetében történő módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

A közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló 1782/2003/EK rendeletben meghatározott közvetlen kifizetések önkéntes modulációjára vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2007. március 27-i 378/2007/EK tanácsi rendelet (3) hatásköröket ruház a Bizottságra az említett rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására.

(2)

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének következményeként a 378/2007/EK rendelet szerint a Bizottságra ruházott hatásköröket indokolt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. és 291. cikkével összhangba hozni.

(3)

A 378/2007/EK rendelet érintett tagállamokban való végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni.

(4)

A különös rendelkezéseknek az önkéntes moduláció vidékfejlesztési programozásba történő integrációja és az önkéntes modulációra vonatkozó pénzgazdálkodás tekintetében való elfogadására vonatkozó végrehajtási hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (4) megfelelően kell gyakorolni.

(5)

A Bizottságnak – végrehajtási jogi aktusok révén, és ezen aktusok különleges jellege folytán a 182/2011/EU rendelet alkalmazása nélkül – meg kell határoznia az önkéntes moduláció alkalmazásából származó nettó összegeket.

(6)

Ezért a 378/2007/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 378/2007/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.

a 4. cikk (1) bekezdésében a bevezető szöveg helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Az önkéntes moduláció alkalmazásából származó nettó összegeket a Bizottság állapítja meg végrehajtási jogi aktusok révén, a 6a. cikk alkalmazása nélkül az alábbiak alapján:”;

2.

a 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. cikk

(1)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén különös rendelkezéseket fogad el az önkéntes modulációnak a vidékfejlesztési programozásba történő integrációjára vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 6a. cikk (1) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén különös rendelkezéseket fogad el az önkéntes modulációra vonatkozó pénzgazdálkodást illetően. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 6a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.”;

3.

a szöveg a következő cikkel egészül ki:

„6a. cikk

(1)   A Bizottságot az 1698/2005/EK rendelettel létrehozott vidékfejlesztési bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet (5) értelmében vett bizottságnak minősül.

Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(2)   A Bizottságot az 1290/2005/EK rendelettel létrehozott mezőgazdasági alapok bizottsága segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2011. november 16-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BUZEK

a Tanács részéről

az elnök

W. SZCZUKA


(1)  HL C 132., 2011.5.3., 87. o.

(2)  Az Európai Parlament szeptember 13-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2011. október 20-i határozata.

(3)  HL L 95., 2007.4.5., 1. o.

(4)  HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

(5)  A Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló,2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”


8.12.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/26


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1232/2011/EU RENDELETE

(2011. november 16.)

a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló 428/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 207. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

rendes jogalkotási eljárás keretében (1),

mivel:

(1)

A kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló, 2009. május 5-i 428/2009/EK tanácsi rendelet (2) előírja, hogy a kettős felhasználású termékek (ideértve a szoftvereket és a technológiát is) Unióból történő kivitelét, Unión keresztül való tranzitját vagy az Unióban lakóhellyel rendelkező vagy letelepedett bróker által végzett brókertevékenység keretében harmadik országba történő szállítását hatékony ellenőrzésnek kell alávetni.

(2)

Kívánatos lenne az egész Unióban elérni az ellenőrzések egységes és következetes alkalmazását az uniós exportőrök közötti tisztességtelen verseny elkerülése, az uniós általános exportengedélyek hatályának és ezek uniós exportőrök körében történő alkalmazása feltételeinek harmonizálása, valamint az uniós biztonsági ellenőrzések eredményessége és hatékonysága érdekében.

(3)

A Bizottság 2006. december 18-i közleményében új uniós általános exportengedélyek létrehozását vetette fel, hogy fokozza az ágazat versenyképességét és valamennyi uniós exportőrnek egyenlő versenyfeltételeket teremtsen meghatározott kettős felhasználású termékek bizonyos rendeltetési helyekre történő kivitele esetén, és hogy egyben magas szintű biztonságot teremtsen elő, és biztosítsa a nemzetközi kötelezettségek maradéktalan teljesítését.

(4)

A 428/2009/EK rendelet hatályon kívül helyezte a kettős felhasználású termékek és technológia kivitelére vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló, 2000. június 22-i 1334/2000/EK tanácsi rendeletet (3)2009. augusztus 27-i hatállyal. Azonban az 1334/2000/EK rendelet vonatkozó rendelkezései az ezen időpontot megelőzően benyújtott exportengedély-kérelmekre továbbra is alkalmazandók.

(5)

Ahhoz, hogy bizonyos kettős felhasználású termékek meghatározott rendeltetési helyekre történő kivitelére vonatkozóan új uniós általános exportengedélyeket lehessen létrehozni, új mellékletek hozzáadásával módosítani kell a jelen rendelettel módosított 428/2009/EK rendelet megfelelő rendelkezéseit.

(6)

Az exportőr letelepedési helye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai részére biztosítani kell annak lehetőségét, hogy megtiltsák az uniós általános exportengedély használatát az e rendelettel módosított 428/2009/EK rendeletben meghatározott feltételek szerint.

(7)

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta az Unió közös kül- és biztonságpolitikája keretébe tartozó fegyverembargókat tanácsi határozatok révén fogadták el. Az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikke szerint a Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés V. címe alapján a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt elfogadott közös álláspontok joghatása mindaddig fennmarad, amíg ezeket a Szerződések alapján hatályon kívül nem helyezik, semmisnek nem nyilvánítják vagy nem módosítják.

(8)

A 428/2009/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 428/2009/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.

A 2. cikkben a 9. pont helyébe a következő szöveg lép:

„9.   »uniós általános exportengedély«: bizonyos rendeltetési országokba irányuló kivitelre érvényes exportengedély, amely minden exportőr számára hozzáférhető, aki tiszteletben tartja a IIa-IIf. mellékletben felsorolt felhasználási feltételeket és követelményeket.”

2.

A 4. cikk (2) bekezdésében, a „közös álláspontja vagy együttes fellépése” szavak helyébe a „határozata vagy közös álláspontja” szavak lépnek.

3.

A 9. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   E rendelet egyes termékek kivitelére vonatkozóan a IIa–IIf. mellékletben foglaltak szerint uniós általános exportengedélyt hoz létre.

Az exportőr letelepedési helye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai megtilthatják az exportőr számára ezen engedélyek használatát, amennyiben ésszerűen feltételezhető, hogy nem képes ezen engedélynek vagy az exportellenőrzéssel kapcsolatos jogszabályok valamely rendelkezésének megfelelni.

A tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai megosztják egymással az azon exportőrökkel kapcsolatos információkat, akik nem használhatnak uniós általános exportengedélyt, kivéve, ha megállapítást nyer, hogy az exportőr nem próbál kettős felhasználású termékeket más tagállamokon keresztül exportálni. E célból a 19. cikk (4) bekezdésében említett rendszert kell használni.”;

b)

a (4) bekezdés a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a)

kivonják hatályuk alól a IIg. mellékletben felsorolt termékeket”;

c)

a (4) bekezdés c) pontjában a „közös álláspontja vagy együttes fellépése” szavak helyébe a „határozata vagy közös álláspontja” szavak lépnek.

4.

A 11. cikk (1) bekezdésének első mondatában a II. mellékletre vonatkozó hivatkozást a IIa. mellékletre vonatkozó hivatkozás váltja fel.

5.

A 12. cikk (1) bekezdése b) pontjában „közös álláspontja vagy együttes fellépése” szavak helyébe a „határozata vagy közös álláspontja” szavak lépnek.

6.

A 13. cikk (6) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(6)   Az e cikk szerint szükséges valamennyi értesítést biztonságos elektronikus eszközökön keresztül kell megtenni, ideértve a 19. cikk (4) bekezdésében említett rendszert is.”

7.

A 19. cikk a következőképpen módosul:

a)

a (2) bekezdés a) pontjában a „közösségi általános exportengedély” szavak helyébe az „uniós általános exportengedély” szavak lépnek;

b)

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A Bizottság – a 23. cikk alapján létrehozott, a kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoporttal konzultálva – kialakítja a tagállamok – és szükség esetén a Bizottság – közötti információcsere biztonságos és titkosított rendszerét. Az Európai Parlamentet értesíteni kell a rendszer költségvetéséről, fejlesztéséről, annak ideiglenes és végleges kialakításáról és működéséről, továbbá a hálózati költségekről.”

8.

A 23. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(3)   A Bizottság éves jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek a kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoport tevékenységéről, vizsgálatairól és az általa folytatott konzultációkról, és e jelentésre az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2011. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 4. cikke vonatkozik.

9.

A 25. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„25. cikk

(1)   Valamennyi tagállam tájékoztatja a Bizottságot a rendelet végrehajtása érdekében alkalmazott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekről, beleértve a 24. cikkben említett intézkedéseket is. A Bizottság az információkat továbbítja a többi tagállamnak.

(2)   A Bizottság háromévenként áttekinti a rendelet végrehajtását, és átfogó megvalósítási és hatásvizsgálati jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, amely a rendelet módosítására vonatkozó javaslatokat is tartalmazhat. A tagállamok a jelentés elkészítéséhez minden megfelelő információt a Bizottság rendelkezésére bocsátanak.

(3)   A jelentés külön szakaszban foglalkozik

a)

a kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoporttal és annak tevékenységeivel. A Bizottság által az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke értelmében a koordinációs csoport vizsgálatairól és konzultációiról szolgáltatott valamennyi információ bizalmasan kezelendő. Az információ minden esetben bizalmasnak minősül, ha közzététele az információ szolgáltatójára vagy forrására valószínűleg jelentősen káros hatással jár;

b)

a 19. cikk (4) bekezdésének végrehajtásával, valamint ismerteti a tagállamok és a Bizottság közötti információcsere biztonságos és titkosított rendszere kialakításának aktuális állását;

c)

a 15. cikk (1) bekezdésének végrehajtásával;

d)

a 15. cikk (2) bekezdésének végrehajtásával;

e)

a tagállamokban a 24. cikk értelmében hozott és a Bizottságnak a jelen cikk (1) bekezdése alapján bejelentett intézkedésekre vonatkozó átfogó információval.

(4)   A Bizottság legkésőbb 2013. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli e rendelet végrehajtását, kiemelt figyelmet fordítva a IIb. melléklet (EU002. számú uniós általános exportengedély) végrehajtására. A jelentést adott esetben e rendeletnek különösen a kis értékű szállítmányok tekintetében történő módosításáról szóló jogszabályra irányuló javaslat kíséri.”

10.

A következő cikk kerül beillesztésre:

„25a. cikk

Az Európai Unió és a harmadik országok között a vámügyek terén létrejött kölcsönös közigazgatási segítségnyújtási megállapodások vagy jegyzőkönyvek rendelkezéseinek sérelme nélkül a Tanács felhatalmazhatja a Bizottságot, hogy harmadik országokkal a rendelet hatálya alá eső kettős felhasználású termékek exportellenőrzésének kölcsönös elismeréséről szóló megállapodásokról tárgyaljon, különösen az újrakivitelt érintő engedélyezési követelményeknek az Unió területén történő megszüntetése céljából. Ezen tárgyalásokat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének (3) bekezdésében és adott esetben az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésben megállapított eljárásokkal összhangban kell folytatni.”

11.

A II. melléklet új száma IIa., és a következőképpen módosul:

a)

a cím helyébe a következő szöveg lép:

EU001. SZÁMÚ UNIÓS ÁLTALÁNOS EXPORTENGEDÉLY

(e rendelet 9. cikke (1) bekezdése szerint)

Az Ausztráliába, Kanadába, Japánba, Új-Zélandra, Norvégiába, Svájcba, ideértve Liechtensteint, valamint az Egyesült Államokba irányuló kivitel – Kibocsátó hatóság: Európai Unió”;

b)

az 1. rész helyébe a következő szöveg lép:

1.

rész

Ezen általános exportengedély az e rendelet I. mellékletének bármely pontjában szereplő, valamennyi kettős felhasználású termékre vonatkozik, kivéve a IIg. mellékletben felsoroltakat.”;

c)

a 2. részt el kell hagyni;

d)

a 3. rész új száma 2., és a következőképpen módosul:

i.

az első bekezdésben a „Közösség” szó helyébe az „Unió” szó lép;

ii.

a „Svájc” szó helyébe a „Svájc, ideértve Liechtensteint” kifejezés lép;

iii.

a „Közösségi Általános Exportengedély” és az „ez a közösségi általános exportengedély” kifejezés helyébe mindenütt „ezen engedély” kifejezés lép;

iv.

a „közös álláspontja vagy együttes fellépése” szavak helyébe a „határozata vagy közös álláspontja” szavak lépnek.

12.

A rendelet az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint a IIb–IIg. melléklettel egészül ki.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmincadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2011. november 16-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BUZEK

a Tanács részéről

az elnök

W. SZCZUKA


(1)  Az Európai Parlament 2011. szeptember 27-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2011. október 27-i határozata.

(2)  HL L 134., 2009.5.29., 1. o.

(3)  HL L 159., 2000.6.30., 1. o.

(4)  HL L 145., 2001.5.31., 43. o.”


MELLÉKLET

IIb. MELLÉKLET

EU002. SZÁMÚ UNIÓS ÁLTALÁNOS EXPORTENGEDÉLY

(e rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerint)

Bizonyos kettős felhasználású termékek kivitele egyes rendeltetési helyekre

Kibocsátó hatóság: Európai Unió

1. rész –   Termékek

Ezen általános exportengedély az e rendelet I. mellékletében meghatározott következő kettős felhasználású termékekre terjed ki:

1A001

1A003

1A004

1C003b–c

1C004

1C005

1C006

1C008

1C009

2B008

3A001a3

3A001a6–12

3A002c–f

3C001

3C002

3C003

3C004

3C005

3C006

2. rész –   Rendeltetési helyek

Ezen engedély az Unió egészére érvényes a következő rendeltetési helyekre irányuló kivitel esetében:

Argentína

Horvátország

Izland

Dél-Afrika

Dél-Korea

Törökország

3. rész –   A felhasználás feltételei és követelményei

1.

Ezen engedély nem jogosít fel termék kivitelére, ha:

1.

az exportőr tájékoztatást kapott a letelepedési helye szerinti tagállam e rendelet 9. cikke (6) bekezdésében meghatározott, hatáskörrel rendelkező hatóságaitól arról, hogy a kérdéses terméket teljes egészében vagy részben az alábbi célokra szánják vagy szánhatják:

a)

vegyi, biológiai vagy nukleáris fegyver vagy más nukleáris robbanóeszköz fejlesztésével, gyártásával, kezelésével, működtetésével, karbantartásával, tárolásával, észlelésével, azonosításával vagy terjesztésével kapcsolatos felhasználás vagy ilyen fegyver hordozására képes rakéta fejlesztése, gyártása, karbantartása vagy tárolása;

b)

az e rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározott katonai végfelhasználás olyan országban, amelyre a Tanács határozatával vagy közös álláspontjával, vagy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet határozatával kivetett fegyverembargó, vagy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának kötelező határozatával kivetett fegyverembargó van érvényben; vagy

c)

felhasználás olyan – nemzeti katonai listán szereplő – katonai termék alkatrészeként vagy részegységeként, amelyet az illető tagállam területéről engedély nélkül vagy a tagállam nemzeti jogszabályaiban előírt engedélyezés megsértésével vittek ki;

2.

az exportőrnek kellő gondossággal történő eljárásra vonatkozó kötelezettsége keretében tudomására jut, hogy a kérdéses terméket részben vagy egészben az 1. albekezdésben említett valamely felhasználásra szánják;

3.

a szóban forgó terméket az engedélyben feltüntetett rendeltetési helyen található vámszabad területre vagy vámszabad raktárba viszik ki.

2.

Az exportőrnek fel kell tüntetnie az X002 uniós hivatkozási számot, valamint az egységes vámokmány 44. rubrikájában jeleznie kell, hogy a termékek kivitele az EU002. számú uniós általános exportengedély alapján történik.

3.

Az ezen engedélyt használó exportőr legkésőbb harminc nappal az első kivitelt követően köteles tájékoztatni a letelepedési helye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságait az engedély első felhasználásáról, vagy – alternatív lehetőségként és a letelepedési helye szerinti tagállam előírásainak megfelelően – ezen engedély első felhasználását megelőzően. A tagállamok értesítik a Bizottságot az ezen engedélyhez kapcsolódóan választott értesítési mechanizmusról. A Bizottság a közölt információt az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzéteszi.

A tagállamok határozzák meg az engedély felhasználásához kapcsolódó jelentési követelményeket, és azt a kiegészítő tájékoztatást, amelyet az a tagállam igényelhet, amelyből a kivitel ezen engedély alapján megvalósul.

A tagállamok előírhatják, hogy a területükön letelepedett exportőrök az engedély első alkalommal történő felhasználását megelőzően nyilvántartásba vételre jelentkezzenek. A nyilvántartásba vétel automatikus, és a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak haladéktalanul és minden esetben a beérkezéstől számított tíz munkanapon belül vissza kell igazolniuk azt az exportőrnek e rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerint.

Adott esetben a második és harmadik bekezdésben foglalt követelményeknek a nemzeti általános exportengedélyeket előíró tagállamok által kiadott ilyen engedélyek használatához megállapított követelményeken kell alapulniuk.

IIc. MELLÉKLET

EU003. SZÁMÚ UNIÓS ÁLTALÁNOS EXPORTENGEDÉLY

(e rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerint)

Javítást/cserét követő kivitel

Kibocsátó hatóság: Európai Unió

1. rész —   Termékek

1.

Ezen általános exportengedély kiterjed az e rendelet I. mellékletének bármely pontjában szereplő valamennyi kettős felhasználású termékre, kivéve a 2. bekezdésben felsoroltakat, amennyiben:

a)

a terméket karbantartás, javítás vagy csere céljából hozták be újból az Unió vámterületére, és eredeti jellemzőinek megváltozása nélkül viszik ki vagy viszik ki újra a feladó országba, az eredeti exportengedély megadása utáni ötéves időtartamon belül; vagy

b)

a terméket az Európai Unió vámterületére garanciális karbantartás, javítás vagy csere végett újra behozott azonos minőségű és számú termékért cserébe viszik ki a feladó országba, az eredeti exportengedély megadása utáni ötéves időtartamon belül.

2.

Kizárt termékek:

a)

a IIg. mellékletben felsorolt valamennyi termék;

b)

az e rendelet I. mellékletében szereplő D. és E. fejezetben meghatározott valamennyi termék;

c)

a következő, e rendelet I. mellékletében meghatározott termékek:

1A002a

1C012a

1C227

1C228

1C229

1C230

1C231

1C236

1C237

1C240

1C350

1C450

5A001b5

5A002a2–5A002a9

5B002 berendezések az alábbiak szerint:

a)

kifejezetten az 5A002a2–5A002a9 alatt meghatározott berendezés »fejlesztésére« vagy »gyártására« tervezett berendezés

b)

kifejezetten az 5A002a2–5A002a9 alatt meghatározott berendezések »információvédelmi« funkcióinak értékelésére és érvényesítésére tervezett mérőberendezés

6A001a2a1

6A001a2a5

6A002a1c

6A008 l3

8A001b

8A001d

9A011

2. rész —   Rendeltetési helyek

Ezen engedély az Unió egészére érvényes a következő rendeltetési helyekre irányuló kivitel esetében:

 

Albánia

 

Argentína

 

Bosznia és Hercegovina

 

Brazília

 

Chile

 

Kína (beleértve Hongkongot és Makaót is)

 

Horvátország

 

Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság

 

Francia Tengerentúli Területek

 

Izland

 

India

 

Kazahsztán

 

Mexikó

 

Montenegró

 

Marokkó

 

Oroszország

 

Szerbia

 

Szingapúr

 

Dél-Afrika

 

Dél-Korea

 

Tunézia

 

Törökország

 

Ukrajna

 

Egyesült Arab Emírségek

3. rész —   A felhasználás feltételei és követelményei

1.

Ezen engedély csak akkor használható, ha az eredeti kivitelre uniós általános exportengedély szerint került sor, vagy az eredeti exportőr letelepedési helye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai eredeti exportengedélyt adtak arra a termékre, amelyet karbantartásra, javításra vagy cserére később újra importáltak az Európai Unió vámterületére. Ezen engedély csak az eredeti végfelhasználók számára történő kivitel esetén érvényes.

2.

Ezen engedély nem jogosít fel termék kivitelére, ha:

1.

az exportőr tájékoztatást kapott a letelepedési helye szerinti tagállam e rendelet 9. cikkének (6) bekezdésében meghatározott, hatáskörrel rendelkező hatóságaitól arról, hogy a kérdéses terméket teljes egészében vagy részben az alábbiak célokra szánják vagy szánhatják:

a)

vegyi, biológiai vagy nukleáris fegyver vagy más nukleáris robbanóeszköz fejlesztésével, gyártásával, kezelésével, működtetésével, karbantartásával, tárolásával, észlelésével, azonosításával vagy terjesztésével kapcsolatos felhasználás vagy ilyen fegyver hordozására képes rakéta fejlesztése, gyártása, karbantartása vagy tárolása;

b)

az e rendelet 9. cikkének (6) bekezdésében meghatározottak szerinti katonai végfelhasználás, amennyiben a vásárló országra vagy a rendeltetési országra a Tanács határozatával vagy közös álláspontjával, vagy az EBESZ határozatával kivetett fegyverembargó, vagy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának kötelező határozatával kivetett fegyverembargó van érvényben; vagy

c)

felhasználás olyan – a nemzeti katonai listán szereplő – katonai termék alkatrészeként vagy részegységeként, amelyet az illető tagállam területéről engedély nélkül vagy a tagállam nemzeti jogszabályaiban előírt engedélyezés megsértésével vittek ki;

2.

az exportőrnek kellő gondossággal történő eljárásra vonatkozó kötelezettsége keretében tudomására jut, hogy a kérdéses terméket részben vagy egészben az 1. albekezdésben említett valamely felhasználásra szánják;

3.

a szóban forgó terméket az engedélyben feltüntetett rendeltetési helyen található vámszabad területre vagy vámszabad raktárba viszik ki;

4.

az eredeti engedélyt semmissé nyilvánították, felfüggesztették, módosították vagy visszavonták;

5.

az exportőrnek kellő gondossággal történő eljárásra vonatkozó kötelezettsége keretében tudomására jut, hogy a szóban forgó termékek végfelhasználása különbözik az eredeti exportengedélyben előírttól.

3.

Az ezen engedély szerint exportált termék esetében az exportőr köteles:

1.

a vámhatóságnak beadott exportnyilatkozaton megemlíteni az eredeti exportengedély hivatkozási számát és annak a tagállamnak a nevét, amely az engedélyt megadta, az egységes vámokmány 44. rubrikájában az uniós általános exportengedély X002 EU-referenciaszámát, valamint annak megjelölését, hogy a termékeket az EU003. számú uniós általános exportengedély alapján exportálják;

2.

kérésre ellátni a vámtisztviselőket írásos bizonyítékkal az áru Unióba történő behozatalának dátumára, a terméken az Unióban elvégzett karbantartásra, javításra vagy cserére és arra vonatkozóan, hogy a termék ahhoz a végfelhasználóhoz és abba az országba fog visszatérni, ahonnan azt az Unióba behozták.

4.

Az ezen engedélyt használó exportőr legkésőbb harminc nappal az első kivitelt követően köteles tájékoztatni a letelepedési helye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságait az engedély első felhasználásáról, vagy – alternatív lehetőségként és a letelepedési helye szerinti tagállam előírásainak megfelelően – ezen engedély első felhasználását megelőzően. A tagállamok értesítik a Bizottságot az ezen engedélyhez kapcsolódóan választott értesítési mechanizmusról. A Bizottság a közölt információt az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzéteszi.

A tagállamok határozzák meg az ezen engedély felhasználására vonatkozó jelentéstételi követelményeket, valamint az ezen engedély alapján kivitt termékekre vonatkozó azon kiegészítő tájékoztatást, amelyet az a tagállam kérhet, amelyből a kivitel megvalósul.

A tagállamok előírhatják, hogy a területükön letelepedett exportőr az engedély első alkalommal történő felhasználását megelőzően nyilvántartásba vételre jelentkezzen. A nyilvántartásba vétel automatikus, és azt az hatáskörrel rendelkező hatóságoknak haladéktalanul és minden esetben a beérkezéstől számított tíz munkanapon belül vissza kell igazolniuk az exportőrnek, e rendelet 9. cikkének (1) bekezdésére tekintettel.

Adott esetben a második és harmadik albekezdésben foglalt követelményeknek az általános nemzeti exportengedélyeket előíró tagállamok által kiadott ilyen engedélyek használatához megállapított követelményeken kell alapulniuk.

5.

Ezen engedély magában foglalja a »karbantartásra«, »javításra« és »cserére« szánt termékeket. Ideérthető az eredeti áru véletlenszerű javulása is, ami – megbízhatósági vagy biztonsági okokból – például egy modern cserealkatrész felhasználásából vagy egy későbbi gyártási szabvány alkalmazásából következhet, feltéve, hogy ez nem vonja magával a termék működési képességeinek javulását, vagy nem látja el a terméket új vagy kiegészítő funkcióval.

IId. MELLÉKLET

EU004. SZÁMÚ UNIÓS ÁLTALÁNOS EXPORTENGEDÉLY

(e rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerint)

Időszakos kivitel kiállításra vagy vásárra

Kibocsátó hatóság: Európai Unió

1. rész –   Termékek

Ezen általános exportengedély az e rendelet I. mellékletének bármely pontjában meghatározott valamennyi kettős felhasználású termékre vonatkozik, kivéve:

a)

a IIg. mellékletben felsorolt valamennyi termék;

b)

az e rendelet I. mellékletében szereplő D. fejezetben meghatározott valamennyi termék (nem tartozik ide a bemutatóra szánt berendezés megfelelő működéséhez szükséges szoftver);

c)

az e rendelet I. mellékletében szereplő E. fejezetben meghatározott valamennyi termék;

d)

a következő, e rendelet I. mellékletében meghatározott termékek:

1A002a

1C002.b.4

1C010

1C012.a

1C227

1C228

1C229

1C230

1C231

1C236

1C237

1C240

1C350

1C450

5A001b5

5A002a2–5A002a9

5B002 berendezések az alábbiak szerint:

a)

kifejezetten az 5A002a2–5A002a9 alatt meghatározott berendezés »fejlesztésére« vagy »gyártására« tervezett berendezés

b)

kifejezetten az 5A002a2–5A002a9 alatt meghatározott berendezések »információvédelmi« funkcióinak értékelésére és érvényesítésére tervezett mérőberendezés

6A001

6A002a

6A008 l3

8A001b

8A001d

9A011

2. rész –   Rendeltetési helyek

Ezen exportengedély az Unió egészére érvényes a következő rendeltetési helyekre irányuló kivitel esetében:

Albánia, Argentína, Horvátország, Bosznia és Hercegovina, Brazília, Chile, Kína (beleértve Hongkongot és Makaót), Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, a francia tengerentúli területek, Izland, India, Kazahsztán, Mexikó, Montenegró, Marokkó, Oroszország, Szerbia, Szingapúr, Dél-Afrika, Dél-Korea, Tunézia, Törökország, Ukrajna, Egyesült Arab Emírségek

3. rész –   A felhasználás feltételei és követelményei

1.

Ezen engedély engedélyezi az 1. részben felsorolt termékek kivitelét azzal a feltétellel, hogy a kivitel kiállításra vagy vásárra vonatkozó időszakos kivitelt jelent (a 6. pontban meghatározottak szerint), és hogy a termékeket az eredeti kiviteltől számított 120 napon belül teljes egészükben és változtatás nélkül visszaimportálják az Európai Unió vámterületére.

2.

Az exportőr letelepedési helye szerinti tagállam e rendelet 9. cikkének (6) bekezdésében meghatározott, hatáskörrel rendelkező hatósága az exportőr kérésére lemondhat arról a követelményről, hogy az (1) bekezdéssel összhangban a termékeket újra behozzák. A lemondási eljárásra az e rendelet 9. cikkének (2) bekezdésében és 14. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, egyéni engedélyekre vonatkozó eljárás alkalmazandó.

3.

Ezen engedély nem jogosít fel termékek kivitelére, ha:

1.

az exportőr tájékoztatást kapott a letelepedési helye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaitól arról, hogy a kérdéses terméket teljes egészében vagy részben az alábbiak célokra szánják vagy szánhatják:

a)

vegyi, biológiai vagy nukleáris fegyver vagy más nukleáris robbanóeszköz fejlesztésével, gyártásával, kezelésével, működtetésével, karbantartásával, tárolásával, észlelésével, azonosításával vagy terjesztésével kapcsolatos felhasználás vagy ilyen fegyver hordozására képes rakéta fejlesztése, gyártása, karbantartása vagy tárolása;

b)

az e rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerinti katonai végfelhasználás, amennyiben a vásárló országra vagy a rendeltetési országra a Tanács határozatával vagy közös álláspontjával, vagy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet határozatával kivetett fegyverembargó, vagy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának kötelező határozatával kivetett fegyverembargó van érvényben; vagy

c)

felhasználás olyan – a nemzeti katonai listán szereplő – katonai termék alkatrészeként vagy részegységeként, amelyet az illető tagállam területéről engedély nélkül vagy a tagállam nemzeti jogszabályaiban előírt engedélyezés megsértésével vittek ki;

2.

az exportőrnek tudomása van arról, hogy a kérdéses terméket részben vagy egészben az 1. albekezdésben említett valamely felhasználásra szánják;

3.

a szóban forgó terméket az engedélyben feltüntetett rendeltetési helyen található vámszabad területre vagy vámszabad raktárba viszik ki;

4.

az exportőrt egy hatáskörrel rendelkező hatóság tájékoztatta vagy másként (például a gyártótól kapott tájékoztatás révén) tudomása van arról, hogy a kérdéses terméket az hatáskörrel rendelkező hatóság nemzetbiztonsági megjelöléssel bizalmasnak minősítette a CONFIDENTIEL UE (EU bizalmas) jelölésnek megfelelő vagy ennél szigorúbb jelöléssel;

5.

az exportőr nem tudja garantálni azok eredeti állapotukban, bármely alkatrész vagy szoftver eltávolítása, másolása vagy terjesztése nélkül történő visszajuttatását, vagy ha a bemutatóhoz technológiaátadás is kapcsolódik;

6.

a szóban forgó terméket magánjellegű kiállítás vagy bemutatás céljából (pl. házon belüli kiállítótermekbe) viszik ki;

7.

a szóban forgó terméket bármely gyártási folyamatba való integrálásra szánják;

8.

a szóban forgó terméket annak eredeti felhasználási céljára használják, kivéve a tényleges bemutatásra megkívánt minimális mértékig, anélkül azonban, hogy az egyedi teszteredményeket harmadik felek számára hozzáférhetővé tennék;

9.

a kivitel kereskedelmi ügylet eredményeképpen történik, különösen a szóban forgó termék eladása, bérlése vagy lízingje esetében;

10.

a szóban forgó terméket egy kiállításon vagy vásáron kizárólag eladási, bérleti vagy lízingelési szándékkal tárolják anélkül, hogy kiállítanák vagy bemutatnák;

11.

az exportőr olyan intézkedéseket tesz, amelyek megakadályozzák őt abban, hogy a szóban forgó terméket saját ellenőrzése alatt tartsa az időszakos kivitel teljes ideje alatt.

4.

Az exportőrnek fel kell tüntetnie az X002 uniós hivatkozási számot, valamint az egységes vámokmány 44. rubrikájában jeleznie kell, hogy a termék kivitele az EU004. számú uniós általános exportengedély alapján történik.

5.

Az ezen engedélyt használó exportőr legkésőbb harminc nappal az első kivitelt követően köteles tájékoztatni a letelepedési helye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságait az engedély első felhasználásáról, vagy – alternatív lehetőségként és a letelepedési helye szerinti tagállam előírásainak megfelelően – ezen engedély első felhasználását megelőzően. A tagállamok értesítik a Bizottságot az ezen engedélyhez kapcsolódóan választott értesítési mechanizmusról. A Bizottság a közölt információt az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzéteszi.

A tagállamok határozzák meg az ezen engedély felhasználására vonatkozó jelentéstételi követelményeket, valamint az ezen engedély alapján kivitt termékekre vonatkozó azon kiegészítő tájékoztatást, amelyet az a tagállam kérhet, amelyből a kivitel megvalósul.

A tagállamok előírhatják, hogy a területükön letelepedett exportőrök az engedély első alkalommal történő felhasználását megelőzően nyilvántartásba vételre jelentkezzenek. A nyilvántartásba vétel automatikus, és azt a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak haladéktalanul és minden esetben a beérkezéstől számított tíz munkanapon belül vissza kell igazolniuk az exportőrnek, tekintettel e rendelet 9. cikkének (1) bekezdésére.

Adott esetben a második és harmadik albekezdésben foglalt követelményeknek az általános nemzeti exportengedélyeket előíró tagállamok által kiadott ilyen engedélyek használatához megállapított követelményeken kell alapulniuk.

6.

Ezen engedély alkalmazásában »kiállítás vagy vásár« minden olyan meghatározott időtartamú, kereskedelmi célú esemény, amelyen kiállítók vonultatják fel termékeiket üzleti látogatók vagy a nagyközönség számára.

IIe. MELLÉKLET

EU005. SZÁMÚ UNIÓS ÁLTALÁNOS EXPORTENGEDÉLY

(e rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerinti)

Távközlés

Kibocsátó hatóság: Európai Unió

1. rész –   Termékek

Ezen általános exportengedély az e rendelet I. mellékletében meghatározott következő kettős felhasználású termékekre vonatkozik:

a)

az 5. kategória 1. részében található termékek:

i.

termékek, köztük az 5A001b 2. sz. és az 5A001c. és d. alatt meghatározott, különlegesen tervezett vagy kifejlesztett alkatrészek és ezek tartozékai,

ii.

az 5B001 és 5D001 alatt meghatározott termék, amennyiben tesztelésre, felügyeletre és gyártó berendezésre vonatkozik, valamint az i. pontban említett termékekhez való szoftver;

b)

az 5E001a. által vezérelt technológia, amennyiben az a) pont alatt meghatározott termékek üzembe helyezéséhez, üzemeltetéséhez, karbantartásához vagy javításához szükséges, és ugyanazon végfelhasználóknak szánják.

2. rész –   Rendeltetési helyek

Ezen engedély az Unió egészére érvényes a következő rendeltetési helyekre irányuló kivitel esetében:

Argentína, Dél-Afrika, Dél-Korea, Horvátország, India, Kína (Hongkong és Makaó is), Oroszország, Törökország, Ukrajna.

3. rész –   A felhasználás feltételei és követelményei

1.

Ezen engedély nem jogosít fel termék kivitelére, ha:

1.

az exportőr tájékoztatást kapott a letelepedési helye szerinti tagállam e rendelet 9. cikkének (6) bekezdésében meghatározott, hatáskörrel rendelkező hatóságaitól arról, hogy a kérdéses terméket teljes egészében vagy részben az alábbiak célokra szánják vagy szánhatják:

a)

vegyi, biológiai vagy nukleáris fegyver vagy más nukleáris robbanóeszköz fejlesztésével, gyártásával, kezelésével, működtetésével, karbantartásával, tárolásával, észlelésével, azonosításával vagy terjesztésével kapcsolatos felhasználás vagy ilyen fegyver hordozására képes rakéta fejlesztése, gyártása, karbantartása vagy tárolása;

b)

az e rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerinti katonai végfelhasználás, amennyiben a vásárló országra vagy a rendeltetési országra a Tanács határozatával vagy közös álláspontjával, vagy az EBESZ határozatával kivetett fegyverembargó vagy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának kötelező határozatával kivetett fegyverembargó van érvényben; vagy

c)

felhasználás olyan – a nemzeti katonai listán szereplő – katonai termék alkatrészeként vagy részegységeként, amelyet az illető tagállam területéről engedély nélkül vagy a tagállam nemzeti jogszabályaiban előírt engedélyezés megsértésével vittek ki; vagy

d)

az Európai Unió Alapjogi Chartájában meghatározott emberi jogok, demokratikus elvek vagy szólásszabadság megsértésével kapcsolatos felhasználás a mobiltelefonok és szöveges üzenetek megfigyelésére vagy az internethasználat célzott felügyeletére (pl. megfigyelőközpontokon és törvényes lehallgatási átviteli módszereken keresztül) lehallgatási technológiák és digitális adattovábbító eszközök használata révén;

2.

az exportőrnek kellő gondossággal történő eljárásra vonatkozó kötelezettsége keretében tudomására jut, hogy a kérdéses terméket részben vagy egészben az 1. albekezdésben említett valamely felhasználásra szánják;

3.

az exportőr kellő gondossággal történő eljárásra vonatkozó kötelezettsége keretében tudomására jut, hogy a szóban forgó terméket az ezen melléklet 2. részében vagy a IIa. melléklet 2. részében fel nem sorolt rendeltetési helyre vagy a tagállamokon kívülre viszik ki újra;

4.

a vonatkozó terméket az engedélyben megnevezett célországban lévő vámszabad területre vagy vámszabad raktárba szállítják.

2.

Az exportőrnek fel kell tüntetnie az X002 uniós hivatkozási számot, valamint az egységes vámokmány 44. rubrikájában jeleznie kell, hogy a termék kivitele az EU005. számú uniós általános exportengedély alapján történik.

3.

Az ezen engedélyt használó exportőr legkésőbb harminc nappal az első kivitelt követően köteles tájékoztatni a letelepedési helye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságait az engedély első felhasználásáról, vagy – alternatív lehetőségként és a letelepedési helye szerinti tagállam előírásainak megfelelően – ezen engedély első felhasználását megelőzően. A tagállamok értesítik a Bizottságot az ezen engedélyhez kapcsolódóan választott értesítési mechanizmusról. A Bizottság a közölt információt az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzéteszi.

A tagállamok határozzák meg az ezen engedély felhasználására vonatkozó jelentéstételi követelményeket, valamint az ezen engedély alapján kivitt termékekre vonatkozó azon kiegészítő tájékoztatást, amelyet az a tagállam kérhet, amelyből a kivitel megvalósul.

A tagállamok előírhatják, hogy a területükön letelepedett exportőrök az engedély első alkalommal történő felhasználását megelőzően nyilvántartásba vételre jelentkezzenek. A nyilvántartásba vétel automatikus, és azt az hatáskörrel rendelkező hatóságoknak haladéktalanul és minden esetben a beérkezéstől számított tíz munkanapon belül vissza kell igazolniuk az exportőrnek, figyelemmel az e rendelet 9. cikke (1) bekezdésére.

Adott esetben a második és harmadik albekezdésben foglalt követelményeknek az általános nemzeti exportengedélyeket előíró tagállamok által kiadott ilyen engedélyek használatához megállapított követelményeken kell alapulniuk.

IIf. MELLÉKLET

EU006. SZÁMÚ UNIÓS ÁLTALÁNOS EXPORTENGEDÉLY

(e rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerint)

Vegyszerek

1. rész –   Termékek

Ezen általános exportengedély az e rendelet I. mellékletében meghatározott következő kettős felhasználású termékekre vonatkozik:

 

1C350:

1.

Tiodiglikol (111-48-8)

2.

Foszfor-oxiklorid (10025-87-3)

3.

Dimetil-metil-foszfonát (756-79-6)

5.

Metil-foszfinil-diklorid (676-97-1)

6.

Dimetil-foszfit (DMP) (868-85-9)

7.

Foszfor-triklorid (7719-12-2)

8.

Trimetil-foszfit (TMP) (121-45-9)

9.

Tionil-klorid (7719-09-7)

10.

3-hidroxi-1-metil-piperidin (3554-74-3)

11.

N,N-diizopropil-ß-aminoetil-klorid (96-79-7)

12.

N,N-diizopropil-ß-aminoetán-tiol (5842-07-9)

13.

Quinuclidin-3-ol (1619-34-7)

14.

Kálium-fluorid (7789-23-3)

15.

2-klór-etanol (107-07-3)

16.

Dimetil-amin (124-40-3)

17.

Dietil-etil-foszfonát (78-38-6)

18.

Dietil-N,N-dimetil-foszforamidát (2404-03-7)

19.

Dietil-foszfit (762-04-9)

20.

Dimetil-amin-hidroklorid (506-59-2)

21.

Etil-foszfinil-diklorid (1498-40-4)

22.

Etil-foszfonil-diklorid (1066-50-8)

24.

Hidrogén-fluorid (7664-39-3)

25.

Metil-benzilát (76-89-1)

26.

Metil-foszfinil-diklorid (676-83-5)

27.

N,N-diizopropil-ß-amino-etanol (96-80-0)

28.

Pinakolil-alkohol (464-07-3)

30.

Trietil-foszfit (122-52-1)

31.

Arzén-triklorid (7784-34-1)

32.

Benzilsav (76-93-7)

33.

Dietil-metil-foszfonit (15715-41-0)

34.

Dimetil-etil-foszfonát (6163-75-3)

35.

Etil-foszfinil-difluorid (430-78-4)

36.

Metil-foszfinil-difluorid (753-59-3)

37.

3-kvinuklidon (3731-38-2)

38.

Foszfor-pentaklorid (10026-13-8)

39.

Pinakolon (75-97-8)

40.

Kálium-cianid (151-50-8)

41.

Kálium-bifluorid (7789-29-9)

42.

Ammónium-hidrogén-fluorid vagy ammónium-bifluorid (1341-49-7)

43.

Nátrium-fluorid (7681-49-4)

44.

Nátrium-bifluorid (1333-83-1)

45.

Nátrium-cianid (143-33-9)

46.

Trietanol-amin (102-71-6)

47.

Foszfor-pentaszulfid (1314-80-3)

48.

Diizopropil-amin (108-18-9)

49.

Dietil-amino-etanol (100-37-8)

50.

Nátrium-szulfid (1313-82-2)

51.

Kén-monoklorid (10025-67-9)

52.

Kén-diklorid (10545-99-0)

53.

Trietanol-amin-hidroklorid (637-39-8)

54.

N,N-diizopropil-ß-aminoetil-klorid-hidroklorid (4261-68-1)

55.

Metilfoszfon-sav (993-13-5)

56.

Dietil-metilfoszfonát (683-08-9)

57.

N,N -Dimetilamino-foszforsav-diklorid (677-43-0)

58.

Triizopropil-foszfit (116-17-6)

59.

Etil-dietanol-amin (139-87-7)

60.

O, O-Dietil-tiofoszforsav (2465-65-8)

61.

O, O-Dietil-ditiofoszforsav (298-06-6)

62.

Nátrium-szilícium-hexafluorid (16893-85-9)

63.

Metil-diklór-tiofoszfát (676-98-2)

 

1C450 a:

4.

Foszgén: karbonil-diklorid (75–44–5)

5.

Cianogén-klorid (506–77–4)

6.

Hidrogén-cianid (74–90–8)

7.

Klórpikrin: triklór-nitro-metán (76–06–2)

 

1C450 b:

1.

A Hadiipari termék-ellenőrzési jegyzékben és az 1C350 alatt meghatározottaktól eltérő olyan vegyületek, amelyek tartalmaznak egy olyan foszforatomot, amihez egy (normál- vagy izo-) metil-, etil- vagy propil- csoport kötődik, de további szénatomok nem

2.

Az 1C350.57. alatt meghatározott N,N-Dimetilamino-foszforsav-dikloridtól eltérő N,N-dialkil-[metil, etil vagy propil (normál- vagy izo-)]-foszforamido-dihalidok

3.

Az 1C350. alatt meghatározott dietil-N,N-dimetil-foszforamidáttól eltérő dialkil-[metil, etil vagy propil (normál- vagy izo-)] N,N-dialkil-[metil, etil vagy propil (normál- vagy izo-)]-foszforamidátok

4.

Az 1C350. alatt meghatározott N,N-di-izopropil-béta-amino-etil-kloridtól, vagy N,N-di-izopropil-béta-amino-etil-klorid-hidrokloridtól eltérő N,N-dialkil-[metil, etil, propil (normál- vagy izo-)]-aminoetil-2-kloridok és a megfelelő protonált sók

5.

N,N-dialkil-[metil, etil, propil (normál- vagy izo-)]amino-etán-2-olok és a megfelelő protonált sók; nem az 1C350. alatt meghatározott N,N-di-izopropil-béta-amino-etanol (96-80-0) vagy N,N-dietil-amino-etanol (100-37-8)

6.

Az 1C350. alatt meghatározott N,N-di-izopropil-béta-amino-etán-2-tioltól eltérő N,N-dialkil-(metil, etil, propil [normál- vagy izo-])-amino-etán-2-tiolok és a megfelelő protonált sók

8.

Metil-dietanol-amin (105–59–9)

2. rész –   Rendeltetési helyek

Ezen engedély az Unió egészére érvényes a következő rendeltetési helyekre irányuló kivitel esetében:

Argentína, Horvátország, Izland, Dél-Korea, Törökország, Ukrajna.

3. rész –   A felhasználás feltételei és követelményei

1.

Ezen engedély nem jogosít fel termékek kivitelére, ha:

1.

az exportőr tájékoztatást kapott a letelepedési helye szerinti tagállam e rendelet 9. cikkének (6) bekezdésében meghatározott, hatáskörrel rendelkező hatóságaitól arról, hogy a kérdéses terméket teljes egészében vagy részben az alábbiak célokra szánják vagy szánhatják:

a)

vegyi, biológiai vagy nukleáris fegyver vagy más nukleáris robbanóeszköz fejlesztésével, gyártásával, kezelésével, működtetésével, karbantartásával, tárolásával, észlelésével, azonosításával vagy terjesztésével kapcsolatos felhasználás vagy ilyen fegyver hordozására képes rakéta fejlesztése, gyártása, karbantartása vagy tárolása;

b)

e rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerinti katonai végfelhasználás, amennyiben a vásárló országra vagy a rendeltetési országra a Tanács határozatával vagy közös álláspontjával vagy az Európai és Biztonsági Együttműködési Szervezet határozatával kivetett fegyverembargó vagy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának kötelező határozatával kivetett fegyverembargó van érvényben; vagy

c)

felhasználás olyan – a nemzeti katonai listán szereplő – katonai termék alkatrészeként vagy részegységeként, amelyet az illető tagállam területéről engedély nélkül vagy a tagállam nemzeti jogszabályaiban előírt engedélyezés megsértésével vittek ki;

2.

az exportőrnek kellő gondossággal történő eljárásra vonatkozó kötelezettsége keretében tudomására jut, hogy a kérdéses terméket részben vagy egészben az 1. albekezdésben említett valamely felhasználásra szánják;

3.

az exportőr kellő gondossággal történő eljárásra vonatkozó kötelezettsége keretében tudomására jut, hogy a kérdéses terméket az ezen mellékelt 2. részében vagy IIa. melléklet 2. részében fel nem sorolt rendeltetési helyre vagy a tagállamokon kívülre viszik ki újra; vagy

4.

a vonatkozó terméket az engedélyben megnevezett célországban lévő vámszabad területre vagy vámszabad raktárba szállítják.

2.

Az exportőrnek fel kell tüntetnie az X002 uniós hivatkozási számot, valamint az egységes vámokmány 44. rubrikájában jeleznie kell, hogy a termék kivitele az EU006. számú uniós általános exportengedély alapján történik.

3.

Az ezen engedélyt használó exportőr legkésőbb harminc nappal az első kivitelt követően köteles tájékoztatni a letelepedési helye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságait az engedély első felhasználásáról, vagy – alternatív lehetőségként és a letelepedési helye szerinti tagállam előírásainak megfelelően – ezen engedély első felhasználását megelőzően. A tagállamok értesítik a Bizottságot az engedélyhez kapcsolódóan választott értesítési mechanizmusról. A Bizottság a közölt információt az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzéteszi.

A tagállamok határozzák meg az ezen engedély felhasználására vonatkozó jelentéstételi követelményeket, valamint az ezen engedély alapján kivitt termékekre vonatkozó azon kiegészítő tájékoztatást, amelyet az a tagállam kérhet, amelyből a kivitel megvalósul.

A tagállamok előírhatják, hogy a területükön letelepedett exportőrök az engedély első alkalommal történő felhasználását megelőzően nyilvántartásba vételre jelentkezzenek. A nyilvántartásba vétel automatikus, és azt a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak haladéktalanul és minden esetben a beérkezéstől számított 10 munkanapon belül vissza kell igazolniuk az exportőrnek, figyelemmel e rendelet 9. cikke (1) bekezdésére.

Adott esetben a második és harmadik albekezdésben foglalt követelményeknek az általános nemzeti exportengedélyeket előíró tagállamok által kiadott ilyen engedélyek használatához megállapított követelményeken kell alapulniuk.

IIg. MELLÉKLET

(Az e rendelet 9. cikke (4) bekezdésének a) pontjában és az e rendelethez csatolt IIa., IIc. és IId. mellékletben említett felsorolás)

A tételek nem minden esetben adják meg a termék teljes leírását és az I. mellékletben található, kapcsolódó megjegyzéseket. A termékek teljes megnevezését csak az I. melléklet tartalmazza.

Egy terméknek ebben a mellékletben történő említése nem érinti az I. mellékletben található általános szoftvermegjegyzést (General Software Note, GSN).

A IV. mellékletben meghatározott valamennyi termék.

0C001 – »Természetes urán« vagy »szegényített urán« vagy tórium, fém, ötvözet, vegyület vagy koncentrátum formájában és bármilyen más anyag, amely fent említettek közül egyet vagy többet tartalmaz.

0C002 – A IV. mellékletben meghatározottaktól eltérő »különleges hasadóanyag«.

0D001 – A 0. kategóriában meghatározott termék »kifejlesztésére«, »gyártására« és »használatára« tervezett vagy átalakított »szoftver«, amennyiben a 0C001-re vagy a IV. mellékletből kizárt 0C002 termékekre vonatkozik.

0E001 – A 0. kategóriában meghatározott termék »kifejlesztésére«, »gyártására« és »használatára« tervezett vagy átalakított, a nukleáris technológiai megjegyzés szerinti »technológia«, amennyiben a 0C001-re vagy a IV. mellékletből kizárt 0C002 termékre vonatkozik.

1A102 – A 9A004 alatt meghatározott űrhajó hordozóeszközhöz vagy a 9A104 alatt meghatározott rakétaszondához tervezett, újratelített pirolizált szén-szén komponens.

1C351 Humán kórokozók, zoonózisok és »toxinok«.

1C352 – Állati kórokozók.

1C353 – Genetikai elemek és genetikailag módosított élőlények.

1C354 – Növényi kórokozók.

1C450a.1. amiton: O,O-dietil-S-[2-(dietil-amino)-etil] foszfor-tiolát (78-53-5) és a megfelelő alkilezett vagy protonált sók.

1C450a.2. PFIB: 1,1,3,3,3-pentafluor-2-(trifluor-metil)-1-propén (382–21–8).

7E104 – A rakéta röppályájának optimalizálása céljából a repülésvezérlési, irányítási és meghajtási adatok repülésirányító rendszerbe történő integrálására szolgáló »technológia«.

9A009.a. Hibrid rakétahajtómű-rendszer 1,1 MN feletti teljes impulzuskapacitással.

9A117 – »Rakétában« felhasználható indító- és leválasztóberendezés és közbülső fokozat.


A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA

A Bizottságnak szándékában áll 2013. december 31-ig felülvizsgálni a rendeletet, mégpedig a kis értékű szállítmányok kivitelére vonatkozó általános engedély esetleges létrehozásának feltételeit illetően.


AZ EURÓPAI PARLAMENT, A TANÁCS ÉS A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA A KIS ÉRTÉKŰ SZÁLLÍTMÁNYOKRÓL

Ez a rendelet nem érinti a kis értékű szállítmányokra vonatkozó általános nemzeti kiviteli engedélyeket, amelyeket a tagállamok a 428/2009/EK rendelet 9. cikkének (4) bekezdése alapján adnak ki.


8.12.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/45


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1233/2011/EU RENDELETE

(2011. november 16.)

a hivatalosan támogatott exporthitelek terén bizonyos iránymutatások alkalmazásáról, valamint a 2001/76/EK és a 2001/77/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 207. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

rendes jogalkotási eljárás keretében (1),

mivel:

(1)

Az exporthitel-ügynökségek hozzájárulnak a világkereskedelem fejlődéséhez azáltal, hogy a magánszektori finanszírozást és biztosítást kiegészítő módon támogatják a vállalatok exportját és beruházásait. Az Unió a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) hivatalosan támogatott exporthitelekről szóló megállapodásának (a továbbiakban: a megállapodás) részese. A résztvevők között létrejött megállapodás szabályozza azokat a pénzügyi feltételeket, melyeket az exporthitel-ügynökségek a hivatalosan támogatott exporthitelek terén biztosított egyenlő versenyfeltételek erősítése érdekében kínálhatnak.

(2)

A hivatalosan támogatott exporthitelek terén bizonyos iránymutatások alkalmazásáról szóló, 1978. április 4-i határozat felváltásáról szóló, 2000. december 22-i 2001/76/EK tanácsi határozat (2) értelmében és a projektfinanszírozásról szóló keretmegállapodásban foglalt alapelveknek az állami exporthitel-támogatás területén történő alkalmazásáról szóló, 2000. december 22-i 2001/77/EK tanácsi határozat (3) értelmében a megállapodásban foglalt iránymutatásokat és a projektfinanszírozásra vonatkozó különleges szabályokat alkalmazzák az Unióban.

(3)

A megállapodás az exporthitel-ügynökségek tevékenysége révén közvetetten hozzájárul a szabad és tisztességes kereskedelemhez, valamint a vállalatok befektetéseihez, amelyek egyébként kevésbé férnének hozzá a magánszektor által nyújtott hitelekhez.

(4)

A tagállamoknak a nemzeti exporthitel-rendszereik létrehozása, fejlesztése és alkalmazása, illetve a hivatalosan támogatott exporthitel-tevékenységek felügyelete során meg kell felelniük az Unió külső fellépésre vonatkozó általános rendelkezéseinek, úgy, mint a demokrácia megerősítése, az emberi jogok tiszteletben tartása és a következetes fejlesztési politika, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem.

(5)

A megállapodás résztvevői egy állandó folyamatban vesznek részt, melynek célja, hogy minimalizálja a piac torzulását, és olyan egyenlő versenyfeltételeket hozzon létre, amely keretében az exporthitel-ügynökségek által felszámolt kockázati díjak kockázati alapúak, és alkalmasnak kell lenniük a hosszú távú működési költségek és veszteségek fedezésére, a Világkereskedelmi Szervezet által előírt kötelezettségekkel összhangban. E cél megvalósítása érdekében az exporthitel-rendszerek átlátható módon működnek, és az ügynökségek ennek megfelelően jelentést tesznek az OECD-nek.

(6)

Az exporthitel-ügynökségek által nyújtott jól célzott exporthitelek hozzájárulhatnak az uniós vállalatok – ideértve a kis- és középvállalkozásokat (a továbbiakban: a kkv-k) is – piaci hozzáférési lehetőségeihez.

(7)

A megállapodás résztvevői és az Unió tagállamai az OECD és az Unió átláthatóságra vonatkozó szabályaival összhangban úgy döntöttek, hogy nyilvánosságra hoznak az exporthitelekre vonatkozó bizonyos információkat, annak érdekében, hogy egyenlő versenyfeltételeket tegyenek lehetővé a megállapodás résztvevői és a tagállamok számára.

(8)

Az Unió az I. mellékletben meghatározott átláthatósági és jelentéstételi intézkedéseket alkalmazza.

(9)

Tekintettel a verseny kiéleződésére a világpiacokon, és annak elkerülése érdekében, hogy az Unió vállalatai versenyhátrányba kerüljenek, a Bizottságnak – tekintettel a tagállamoktól kapott tárgyalási engedélyre – támogatnia kell az OECD arra irányuló erőfeszítéseit, hogy bevonja azokat az országokat, amelyek nem résztvevői a megállapodásnak. A Bizottságnak kétoldalú és többoldalú tárgyalások révén globális szabványokat kell létrehoznia a hivatalosan támogatott exporthitelek tekintetében. Globális szabványok nélkül nem lehet egyenlő versenyfeltételeket biztosítani a világkereskedelemben.

(10)

Bár az OECD-országoknak iránymutatást ad a megállapodás, a nem OECD-országok nem résztvevői a megállapodásnak, és ezért ezen utóbbi országok exportőrei versenyelőnyhöz juthatnak. Ezért ezeket az országokat ösztönzik arra, hogy az egyenlő versenyfeltételek világszinten való biztosítása érdekében alkalmazzák a megállapodást.

(11)

Tekintettel a hatályos szabályozás egyszerűsítésére és javítására irányuló uniós szabályozásjavító politikára, a Bizottság és a tagállamok a megállapodás jövőbeli felülvizsgálatai során adott esetben a vállalkozásokra és a nemzeti hatóságokra, köztük az exporthitel-ügynökségekre nehezedő adminisztratív terhek csökkentését helyezik a középpontba.

(12)

A megállapodás résztvevői úgy határoztak, hogy módosítják és racionalizálják a megállapodást. Az általuk meghatározott változtatások a felhasználóbarát jelleg erősítését, a vonatkozó nemzetközi kötelezettségek összhangjának javítását és a nagyobb átláthatóságot érintik, különösen a megállapodásban nem részesek számára. A megállapodás résztvevői továbbá úgy határoztak, hogy a megállapodás szövegébe belefoglalják a projektfinanszírozásra vonatkozó, a 2001/77/EK határozattal bevezetett szabályokat és a 2001/76/EK határozatot módosító, a hajók exporthiteleire vonatkozó 2002/634/EK tanácsi határozattal (4) bevezetett szabályokat.

(13)

Ezért a módosított 2001/76/EK határozat hatályát veszti, és helyébe e rendelet, valamint a megállapodás módosított és egységes szerkezetbe foglalt mellékelt szövege lép, és a 2001/77/EK határozat hatályát veszti.

(14)

Annak érdekében, hogy az Unió jogalkotásában zökkenőmentesen és azonnal alkalmazni lehessen a megállapodásnak a megállapodás résztvevői által meghatározott iránymutatásaihoz fűzött módosításokat, a Bizottságnak felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat kell elfogadnia a II. melléklet módosítása céljából, amennyiben ez szükségessé válik. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően, a megállapodás részesei által az iránymutatások módosítása céljából meghatározottak tekintetében jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során biztosítania kell a vonatkozó dokumentumok egyidejű, időben és megfelelő módon történő továbbítását az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A megállapodás alkalmazása

A hivatalosan támogatott exporthitelekről szóló megállapodás (a továbbiakban: a megállapodás) iránymutatásait az Unióban alkalmazni kell. A megállapodás szövegét csatolták e rendelethez.

2. cikk

Felhatalmazás

A Bizottság a 3. cikknek megfelelően a megállapodás résztvevői által az iránymutatásokhoz fűzött módosítások nyomán felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a II. melléklet módosítása céljából.

Amennyiben a II. mellékletnek a megállapodás résztvevői által az iránymutatásokhoz fűzött módosítások nyomán történő módosítása tekintetében sürgősségi okok úgy kívánják, a 4. cikkben meghatározott eljárást kell alkalmazni az e cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tekintetében.

3. cikk

A felhatalmazás gyakorolása

(1)   A Bizottság felhatalmazást kap az e cikkben megállapított feltételek mellett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2)   A 2. cikkben említett, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatáskört a 2011. december 9-től számított meghatározatlan időtartamra a Bizottságra ruházzák.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 2. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. Az említett határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján vagy a határozatban megjelölt napon lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása esetén erről egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)   A 2. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlament vagy a Tanács a jogi aktusról az Európai Parlamentnek vagy Tanácsnak szóló értesítést követő két hónapos időtartamon belül nem emel ellene kifogást, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez a határidő két hónappal meghosszabbítható.

4. cikk

Sürgősségi eljárás

(1)   Az e cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok haladéktalanul hatályba lépnek és alkalmazandók, amennyiben nem emelnek ellenük kifogást a (2) bekezdésnek megfelelően. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak küldött értesítésben ismertetni kell a sürgősségi eljárás alkalmazásának indokait.

(2)   Az Európai Parlament vagy a Tanács a 3. cikk (5) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Kifogás esetén a kifogásolásról szóló európai parlamenti vagy tanácsi határozat közlését követően a Bizottság haladéktalanul visszavonja az aktust.

5. cikk

Átláthatóság és jelentéstétel

Az Unióban alkalmazandó, az átláthatóságra és jelentéstételre vonatkozó intézkedéseket e rendelet I. melléklete tartalmazza.

6. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 2001/76/EK és a 2001/77/EK határozat hatályát veszti.

7. cikk

Hatályba lépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2011. november 16-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BUZEK

a Tanács részéről

az elnök

W. SZCZUKA


(1)  Az Európai Parlament 2011. szeptember 13-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2011. november 8-i határozata.

(2)  HL L 32., 2001.2.2., 1. o.

(3)  HL L 32., 2001.2.2., 55. o.

(4)  HL L 206., 2002.8.3., 16. o.


I. MELLÉKLET

1.

A nemzeti exporthitel-programok felügyeletét ellátó tagállami intézmények előjogainak sérelme nélkül az átláthatóság uniós szintű növelése érdekében minden tagállam éves tevékenységi jelentést nyújt be a Bizottságnak. A tagállamok a nemzeti jogszabályi keretükkel összhangban jelentést tesznek az eszközökről és forrásokról, a kifizetett kárigényekről és megtérülésekről, az új kötelezettségvállalásokról, a kitettségekről és a felszámított kockázati díjakról. Amennyiben függő kötelezettségek merülhetnek fel a hivatalosan támogatott exporthitel-tevékenységek nyomán, akkor ezeket a tevékenységeket az éves tevékenységi jelentés részeként jelenteni kell.

2.

Az éves tevékenységi jelentésben a tagállamok részletezik, hogy exporthitel-ügynökségeik a hivatalosan támogatott exporthitel-tevékenységeik során mennyiben veszik figyelembe azokat a környezeti kockázatokat, melyek egyéb kapcsolódó kockázatokat is rejthetnek.

3.

A Bizottság ezen információ alapján éves felülvizsgálatot végez az Európai Parlament számára, beleértve az exporthitel-ügynökségek uniós célkitűzéseknek és kötelezettségeknek való megfeleléséről szóló értékelést.

4.

A Bizottság hatáskörének megfelelően éves jelentést készít az Európai Parlament számára a lefolytatott tárgyalásokról, amelyekre nézve a Bizottságnak tárgyalási felhatalmazása van a nemzetközi együttműködés különböző fórumain a hivatalosan támogatott exporthitelek területén globális szabványok létrehozására.

Az e rendelet hatálya alá tartozó első jelentéstételi időszak a 2011. évre vonatkozik.


II. MELLÉKLET

MEGÁLLAPODÁS A HIVATALOSAN TÁMOGATOTT EXPORTHITELEKRŐL

TARTALOMJEGYZÉK

I. FEJEZET:

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1.

CÉL

2.

STÁTUS

3.

RÉSZVÉTEL

4.

A MEGÁLLAPODÁSBAN NEM RÉSZT VEVŐ ORSZÁGOK RÉSZÉRE RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ INFORMÁCIÓK

5.

HATÁLY

6.

ÁGAZATI MEGÁLLAPODÁSOK

7.

PROJEKTFINANSZÍROZÁS

8.

FELMONDÁS

9.

ELLENŐRZÉS

II. FEJEZET:

AZ EXPORTHITELEK PÉNZÜGYI FELTÉTELEI ÉS KONDÍCIÓI

10.

ELŐLEG, MAXIMÁLIS HIVATALOS TÁMOGATÁS ÉS HELYI KÖLTSÉGEK

11.

AZ EGYES ORSZÁGOK MAXIMÁLIS MEGENGEDETT TÖRLESZTÉSI IDŐ SZERINTI BESOROLÁSA

12.

MAXIMÁLIS TÖRLESZTÉSI IDŐK

13.

TÖRLESZTÉSI IDŐK NEM ATOMENERGIÁVAL MŰKÖDŐ ERŐMŰ ESETÉBEN

14.

TŐKETÖRLESZTÉS ÉS KAMATFIZETÉS

15.

KAMATLÁBAK, KOCKÁZATIDÍJ-TÉTELEK ÉS EGYÉB DÍJAK

16.

AZ EXPORTHITELEK ÉRVÉNYESSÉGI IDEJE

17.

A VESZTESÉGEK ELKERÜLÉSE VAGY MINIMALIZÁLÁSA ÉRDEKÉBEN HOZOTT INTÉZKEDÉSEK

18.

EGYEZTETÉS

19.

MINIMÁLIS FIX KAMATLÁBAK A HIVATALOS FINANSZÍROZÁSI TÁMOGATÁS KERETÉBEN

20.

A CIRR-KAMATLÁBAK KIALAKÍTÁSA

21.

A CIRR-KAMATLÁBAK ÉRVÉNYESSÉGE

22.

A CIRR-KAMATLÁBAK ALKALMAZÁSA

23.

HITELKOCKÁZATI DÍJ

24.

A POLITIKAI ÉS ORSZÁGKOCKÁZAT ALAPJÁN MEGHATÁROZOTT MINIMÁLIS KOCKÁZATIDÍJ-TÉTEL

25.

ORSZÁGKOCKÁZATI BESOROLÁS

26.

A MULTILATERÁLIS ÉS REGIONÁLIS INTÉZMÉNYEK BESOROLÁSA

27.

A HIVATALOS EXPORTHITEL-FEDEZET SZÁZALÉKARÁNYA ÉS MINŐSÉGE

28.

EGYES ORSZÁGKOCKÁZATI ELEMEK KIZÁRÁSA ÉS ORSZÁGKOCKÁZAT-CSÖKKENTÉSI MÓDSZEREK

29.

A MINIMÁLIS KOCKÁZATIDÍJ-TÉTELEK ÉRVÉNYESSÉGÉNEK VIZSGÁLATA A SZUVERÉN ÉS ORSZÁGKOCKÁZAT SZEMPONTJÁBÓL

III. FEJEZET:

A FELTÉTELEKHEZ KÖTÖTT SEGÉLLYEL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK

30.

ÁLTALÁNOS ELVEK

31.

A KÖTÖTT SEGÉLY FORMÁI

32.

KAPCSOLT FINANSZÍROZÁS

33.

KÖTÖTT SEGÉLYRE JOGOSULT ORSZÁGOK

34.

PROJEKTEK JOGOSULTSÁGA

35.

MINIMÁLIS KEDVEZMÉNYEZETTSÉGI SZINT

36.

KIVÉTELEK A KÖTÖTT SEGÉLYRE VALÓ ORSZÁG- VAGY PROJEKTJOGOSULTSÁG ALÓL

37.

A KÖTÖTT SEGÉLY KEDVEZMÉNYEZETTSÉGI SZINTJÉNEK KISZÁMÍTÁSA

38.

A KÖTÖTT SEGÉLYEK ÉRVÉNYESSÉGI IDEJE

39.

EGYEZTETÉS

IV. FEJEZET:

ELJÁRÁSOK

1. SZAKASZ:

AZ EXPORTHITELEKRE ÉS A KERESKEDELMI VONATKOZÁSÚ SEGÉLYEKRE VONATKOZÓ KÖZÖS ELJÁRÁSOK

40.

ÉRTESÍTÉSEK

41.

A HIVATALOS TÁMOGATÁSRÓL SZÓLÓ TÁJÉKOZTATÁS

42.

EGYEZTETÉSI ELJÁRÁSOK

43.

KÜLÖNLEGES KONZULTÁCIÓK

2. SZAKASZ:

EXPORTHITELEZÉSI ELJÁRÁSOK

44.

ELŐZETES BEJELENTÉS KONZULTÁCIÓVAL

45.

ELŐZETES BEJELENTÉS KONZULTÁCIÓ NÉLKÜL

3. SZAKASZ:

A KERESKEDELMI VONATKOZÁSÚ SEGÉLYEKKEL ÖSSZEFÜGGŐ ELJÁRÁSOK

46.

ELŐZETES ÉRTESÍTÉS

47.

AZONNALI ÉRTESÍTÉS

4. SZAKASZ:

A KÖTÖTT SEGÉLYRE VONATKOZÓ KONZULTÁCIÓS ELJÁRÁSOK

48.

A KONZULTÁCIÓ CÉLJA

49.

A KONZULTÁCIÓK KÖRE ÉS IDŐZÍTÉSE

50.

A KONZULTÁCIÓK EREDMÉNYE

5. SZAKASZ:

AZ EXPORTHITELEKKEL ÉS A KERESKEDELMI VONATOZÁSÚ SEGÉLYEKKEL KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓCSERE

51.

KAPCSOLATTARTÁSI PONTOK

52.

AZ INFORMÁCIÓKÉRÉS TERJEDELME

53.

A VÁLASZADÁS TERJEDELME

54.

SZEMÉLYES KONZULTÁCIÓK

55.

A KÖZÖS ÁLLÁSPONT ELJÁRÁSI SZABÁLYAI ÉS ALAKI KÖVETELMÉNYEI

56.

KÖZÖS ÁLLÁSPONT ELFOGADÁSÁRA IRÁNYULÓ JAVASLATRA ADOTT VÁLASZ

57.

KÖZÖS ÁLLÁSPONT ELFOGADÁSA

58.

VÉLEMÉNYKÜLÖNBSÉG A KÖZÖS ÁLLÁSPONTOT ILLETŐEN

59.

A KÖZÖS ÁLLÁSPONT HATÁLYBALÉPÉSÉNEK NAPJA

60.

A KÖZÖS ÁLLÁSPONTOK ÉRVÉNYESSÉGE

6. SZAKASZ:

A MINIMÁLIS KAMATLÁBAK (CIRR) KÖZLÉSÉRE VONATKOZÓ GYAKORLATI RENDELKEZÉSEK

61.

A MINIMÁLIS KAMATLÁBAK KÖZLÉSE

62.

A KAMATLÁBAK HATÁLYBALÉPÉSÉNEK NAPJA

63.

A KAMATLÁBAK AZONNALI HATÁLLYAL TÖRTÉNŐ MÓDOSÍTÁSA

7. SZAKASZ:

FELÜLVIZSGÁLATOK

64.

A MEGÁLLAPODÁS RENDSZERES FELÜLVIZSGÁLATA

65.

A MINIMÁLIS KAMATLÁBAK FELÜLVIZSGÁLATA

66.

A MINIMÁLIS KOCKÁZATIDÍJ-TÉTELEK ÉS A KAPCSOLÓDÓ KÉRDÉSEK FELÜLVIZSGÁLATA

I. MELLÉKLET:

ÁGAZATI MEGÁLLAPODÁS A HAJÓKHOZ NYÚJTOTT EXPORTHITELEKRŐL

II. MELLÉKLET:

ÁGAZATI MEGÁLLAPODÁS AZ ATOMERŐMŰVEKHEZ NYÚJTOTT EXPORTHITELEKRŐL

III. MELLÉKLET:

ÁGAZATI MEGÁLLAPODÁS A POLGÁRI LÉGI JÁRMŰVEKHEZ NYÚJTOTT EXPORTHITELEKRŐL

IV. MELLÉKLET:

ÁGAZATI MEGÁLLAPODÁS A MEGÚJULÓ ENERGIÁK ÉS VÍZÜGYI PROJEKTEK TERÜLETÉN 2007. JÚNIUS 30-IG TARTÓ PRÓBAIDŐSZAK HATÁLYA ALATT NYÚJTOTT EXPORTHITELEKRŐL

V. MELLÉKLET:

AZ ÉRTESÍTÉSEKKEL KAPCSOLATBAN BEJELENTENDŐ INFORMÁCIÓK

VI. MELLÉKLET:

A MINIMÁLIS KOCKÁZATIDÍJ-TÉTELEK KISZÁMÍTÁSA

VII. MELLÉKLET:

A HARMADIK ORSZÁGBELI GARANCIAVÁLLALÓ VAGY MULTILATERÁLIS, ILLETVE REGIONÁLIS INTÉZMÉNY ELBÍRÁLÁSÁT MUTATÓ ORSZÁGKOCKÁZATI BESOROLÁS ALKALMAZÁSÁT SZABÁLYOZÓ KRITÉRIUMOK ÉS FELTÉTELEK

VIII. MELLÉKLET:

AZ ORSZÁGKOCKÁZAT-CSÖKKENTÉS/KIZÁRÁS ALKALMAZÁSÁT SZABÁLYOZÓ KRITÉRIUMOK ÉS FELTÉTELEK A MINIMÁLIS KOCKÁZATIDÍJ-TÉTELEK KISZÁMÍTÁSÁNÁL

IX. MELLÉKLET:

A FEJLESZTÉSI MINŐSÉG ELLENŐRZŐ LISTÁJA

X. MELLÉKLET:

A PROJEKTFINANSZÍROZÁSI ÜGYLETEKRE ALKALMAZANDÓ FELTÉTELEK

XI. MELLÉKLET:

MEGHATÁROZÁSOK JEGYZÉKE,

I.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1.   Cél

a)

A hivatalosan támogatott exporthitelekről szóló megállapodás (a továbbiakban: a megállapodás) fő célja, hogy megfelelő keretet biztosítson a hivatalosan támogatott exporthitelek szabályos használatához.

b)

A megállapodás, az 5. cikkének a) pontjában meghatározottaknak megfelelően, egyenlő feltételeket kíván kialakítani a hivatalos támogatásokra vonatkozóan, azzal a céllal, hogy az exportált áruk és szolgáltatások minőségén és árán alapuló versenyt ösztönözze, a hivatalos támogatások pénzügyi feltételei között fennálló verseny helyett.

2.   Státus

Az OECD keretein belül kialakított megállapodás 1978 áprilisában határozatlan időre lépett hatályba. A megállapodás nem az OECD jogi aktusa (1), hanem a résztvevők között létrejött önkéntes megállapodás, bár adminisztratív támogatást kap az OECD titkárságától (a továbbiakban: a titkárság).

3.   Részvétel

A megállapodás résztvevői jelenleg: Ausztrália, Kanada, az Európai Unió, Japán, Korea, Új-Zéland, Norvégia, Svájc és az Amerikai Egyesült Államok. A jelenlegi résztvevők más OECD-tagokat, illetve OECD-tagsággal nem rendelkező országokat is felhívhatnak arra, hogy a megállapodás résztvevőivé váljanak.

4.   A megállapodásban nem részt vevő országok részére rendelkezésre álló információk

a)

A résztvevők vállalják, hogy az 5. cikk a) pontjában meghatározott hivatalos támogatással összefüggő értesítésekkel kapcsolatos információkat megosztják a megállapodásban nem részt vevő országokkal.

b)

A megállapodás résztvevője versenyhelyzet esetén, viszonossági alapon, a megállapodásban nem részt vevő ország információkérésére a hivatalos támogatásai pénzügyi feltételeire vonatkozóan ugyanúgy válaszol, mint ahogy egy résztvevő kérésére válaszolna.

5.   Hatály

A megállapodás valamely kormány által vagy nevében áruk és/vagy szolgáltatások (beleértve a pénzügyi lízinget is) exportjához nyújtott összes hivatalos támogatásra vonatkozik, amelyek törlesztési ideje legalább két év.

a)

A hivatalos támogatás többféle formában nyújtható:

1.

Exporthitel-garancia vagy exporthitel-biztosítás (tiszta fedezet).

2.

Hivatalos finanszírozási támogatás:

közvetlen hitel/finanszírozás és refinanszírozás, vagy

kamattámogatás.

3.

A fentiek bármilyen kombinációja.

b)

A megállapodást alkalmazni kell a kötött segélyre; a IV. fejezetben ismertetett eljárások a kereskedelmi vonatkozású, szabad felhasználású segélyre is kiterjednek.

c)

A megállapodás nem vonatkozik a katonai berendezések és a mezőgazdasági árucikkek exportjára.

d)

Nem adható hivatalos támogatás, ha egyértelműen bizonyítható, hogy a szerződést elsősorban a kedvezőbb törlesztési idő elérése céljából olyan országban lévő vevővel kötötték meg, amely nem az áruk végleges rendeltetési helye.

6.   Ágazati megállapodások

a)

Az alábbi ágazati megállapodások a megállapodás részét képezik:

Hajók (I. melléklet)

Atomerőművek (II. melléklet)

Polgári légi járművek (III. melléklet)

Megújuló energiák és vízprojektek (IV. melléklet)

b)

Egy ágazati megállapodásban részes fél alkalmazhatja annak rendelkezéseit az adott ágazati megállapodás hatálya alá tartozó áruk és/vagy szolgáltatások exportjához nyújtott hivatalos támogatásra. Amennyiben egy ágazati megállapodás nem tartalmaz a megállapodásnak megfelelő rendelkezést, az ágazati megállapodásban részes félnek a megállapodás rendelkezését kell alkalmaznia.

7.   Projektfinanszírozás

a)

A felek alkalmazhatják a X. mellékletben meghatározott feltételeket az áruk és/vagy szolgáltatások exportjára azon ügyletek esetében, amelyek megfelelnek a X. melléklet 1. függelékében meghatározott követelményeknek.

b)

Az a) pont nem alkalmazható a polgári légi járművekre vonatkozó ágazati megállapodás hatálya alá tartozó áruk és szolgáltatások exportjára.

8.   Felmondás

Bármelyik fél felmondhatja a megállapodásban való részvételét a titkárság írásban – közvetlen kommunikációs eszközök, például az OECD online információs rendszer (a továbbiakban: az OLIS) igénybevételével – történő értesítésével. A felmondás 180 naptári nappal azt követően lép hatályba, hogy a titkárság kézhez vette az arról szóló értesítést.

9.   Ellenőrzés

A megállapodás végrehajtását a titkárság ellenőrzi.

II.   FEJEZET

AZ EXPORTHITELEK PÉNZÜGYI FELTÉTELEI ÉS KONDÍCIÓI

Az exporthitelek pénzügyi feltételei és kondíciói az e fejezetben foglalt összes rendelkezést magukban foglalják, mely rendelkezések egymással összefüggésben értelmezendők.

A megállapodás korlátozásokat is meghatároz a hivatalosan támogatható feltételekkel kapcsolatban. A résztvevők tudomásul veszik, hogy bizonyos kereskedelmi és ipari ágazatokban hagyományosan a megállapodásban foglalt feltételeknél korlátozóbb jellegű pénzügyi feltételeket alkalmaznak. A felek a továbbiakban is tiszteletben tartják e szokásos pénzügyi feltételeket, különös tekintettel arra az elvre, amely szerint a törlesztési idők nem haladják meg az áruk hasznos élettartamát.

10.   Előleg, maximális hivatalos támogatás és helyi költségek

a)

A felek a hivatalos támogatás tárgyát képező áruk és szolgáltatások vásárlói számára előírják, hogy az export szerződés szerinti értékének minimum 15 %-át fizessék ki legkésőbb a hitel folyósításának a XI. sz. mellékletben meghatározott kezdőnapjáig. Az előleg kiszámításakor az export szerződés szerinti értéke arányosan csökkenthető, ha az ügylet harmadik országból származó, hivatalosan nem támogatott árukat és szolgáltatásokat is magában foglal. A kockázati díj 100 %-ának finanszírozása/biztosítása megengedhető. A kockázati díj belefoglalható vagy nem foglalható bele az export szerződés szerinti értékébe. A hitel folyósításának kezdőnapját követően fizetett biztosítéki összegek ebben az esetben nem tekintendők előlegnek.

b)

Az előlegfizetéshez nyújtott hivatalos támogatás kizárólag biztosítás vagy garancia formájában történhet a szokásos folyósítás előtti kockázatok kizárása végett.

c)

A felek a b) és d) pontban foglaltak kivételével nem nyújthatnak az export szerződés szerinti értékének – ideértve a harmadik országból történő szállítást, de nem számítva a helyi költségeket – 85 százalékát meghaladó hivatalos támogatást.

d)

A felek hivatalos támogatást nyújthatnak a helyi költségekhez, feltéve, hogy:

1.

a c) és d) pont szerint nyújtott hivatalos támogatás összértéke nem haladja meg az export szerződés szerinti értékének 100 százalékát. Ennek következtében a támogatott helyi költségek összege nem haladhatja meg az előleg összegét;

2.

a hivatalos támogatást a kapcsolódó exportra vonatkozó feltételeknél nem kedvezőbb/nem kevésbé korlátozó feltételek mellett nyújtják;

3.

a 11. cikk a) pontjában meghatározott, I. kategóriába tartozó országok esetében a tiszta fedezetre korlátozódik.

11.   Az egyes országok maximális megengedett törlesztési idő szerinti besorolása

a)

Az I. kategóriába azok az országok tartoznak, amelyek szerepelnek a Világbank besorolási jegyzékében (2). Az összes többi ország a II. kategóriába tartozik. A Világbank besorolási szintjét évente újraszámítják. Egy ország csak akkor kerülhet egy másik kategóriába, miután két egymást követő évben ugyanabba a világbanki kategóriába sorolták.

b)

Az országok besorolásánál az alábbi gyakorlati kritériumok és eljárások alkalmazandók:

1.

a megállapodás céljából történő besorolás meghatározása a Világbank által a hitelfelvevő országok világbanki besorolása céljából kiszámított egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem (GNI) alapján történik;

2.

amennyiben a Világbank nem rendelkezik elegendő információval az egy főre jutó GNI-adatok közzétételéhez, a Világbank kap felkérést annak megbecslésére, hogy a kérdéses országban az egy főre jutó GNI az aktuális küszöbérték felett vagy alatt van-e. Az ország besorolására a becslés alapján kerül sor, amennyiben a felek nem hoznak ettől eltérő döntést;

3.

ha az adott országot a 11. cikk a) pontjával összhangban átsorolják, az átsorolás két héttel azt követően lép hatályba, hogy a Világbank fent említett adataiból levont következtetéseket a titkárság az összes féllel közölte;

4.

abban az esetben, ha a Világbank felülvizsgálja adatait, ezeket a felülvizsgált adatokat a megállapodás szempontjából figyelmen kívül kell hagyni. Mindazonáltal az ország besorolása közös állásponttal megváltoztatható, és a felek kedvezően bírálhatják el a számadatokban előforduló, az ugyanabban a naptári évben utólag figyelembe vett hibák és kihagyott adatok miatti változást, amelyben a titkárság első ízben közölte az említett adatokat.

12.   Maximális törlesztési idő

A 13. cikk sérelme nélkül a maximális törlesztési idő a rendeltetési ország 11. cikkben szereplő kritériumok szerinti besorolása szerint változik.

a)

Az I. kategóriába tartozó országok esetében a maximális törlesztési idő öt év, azzal a lehetőséggel, hogy a felek nyolc és fél évben is megállapodhatnak, ha betartják a 45. cikkben meghatározott előzetes bejelentési eljárásokat.

b)

A II. kategóriába tartozó országok esetében a maximális törlesztési idő 10 év.

c)

Több rendeltetési országot magában foglaló szerződés esetében – a megfelelő törlesztési időkkel kapcsolatos megállapodás elérése érdekében – a feleknek az 55–60. cikkekben foglalt eljárásokkal összhangban közös álláspontra kell törekedniük.

13.   Törlesztési idő nem atomenergiával működő erőmű esetében

a)

Nem atomenergiával működő erőművek esetében a maximális törlesztési idő 12 év. Ha az egyik fél a 12. cikkben előírtnál hosszabb törlesztési időt kíván támogatni, a fél köteles ezt a 45. cikkben foglalt eljárással összhangban előzetesen bejelenteni.

b)

Nem atomenergiával működő erőműnek tekintendők azok a komplett erőművek vagy erőmű-részek, amelyeket nem atomenergiával működtetnek; ide tartoznak mindazok a részegységek, berendezések, anyagok és szolgáltatások (a személyzet kiképzésével együtt), amelyekre közvetlenül van szükség az említett nem atomenergiával működő erőművek építéséhez és üzembe helyezéséhez. Nem tartoznak ide azok a tételek, amelyekért általában a vevő a felelős, például a területfejlesztéssel, az utakkal, a felvonulási épületekkel, az erősáramú vezetékekkel, a transzformátor-állomásokkal és a vízellátással kapcsolatos költségek, valamint a hivatalos engedélyezési eljárásokkal (például helyszíni engedélyekkel, üzemanyagtöltési engedélyekkel) összefüggő, a vevő országában felmerülő költségek, az alábbiak kivételével:

1.

abban az esetben, ha a transzformátor-állomás vevője azonos az erőmű vevőjével, az eredeti transzformátor-állomásra vonatkozó maximális törlesztési idő megegyezik a nem atomenergiával működő erőműre vonatkozó törlesztési idővel (azaz 12 évvel); továbbá

2.

a minimum 100 kV feszültségküszöbbel működő alállomások, transzformátorok és távvezetékek esetében a maximális törlesztési idő megegyezik a nem atomenergiával működő erőműre vonatkozó törlesztési idővel.

14.   Tőketörlesztés és kamatfizetés

a)

Az exporthitelek tőkerészét egyenlő részletekben kell törleszteni.

b)

A tőkerész és a kamat legalább hat hónapos gyakorisággal fizetendő úgy, hogy az első tőkerész- és kamattörlesztést legkésőbb a hiteltörlesztés kezdő időpontjától számított hat hónap elteltével kell megfizetni.

c)

Lízingügyletek támogatására nyújtott exporthitelek esetén a tőkeösszegre és a kamatra kombináltan alkalmazott egyenlő visszafizetés alkalmazható az a) pontban meghatározott egyenlő összegű tőkerészlet-törlesztés helyett.

d)

Kivételesen és különösen indokolt esetben exporthitel nyújtható a fenti a)–c) pontban foglaltaktól eltérő feltételekkel is. Ilyen támogatás nyújtását az magyarázza, ha egyenlőtlenség áll fenn a kötelezett rendelkezésére álló pénzeszközök esedékessége és a kölcsöntőke félévente történő visszafizetését tartalmazó modell szerinti adósságszolgálati konstrukció között, és e támogatásnak meg kell felelnie a következő követelményeknek:

1.

egy hat hónapos határidőn belül sem egyetlen visszafizetett tőkerészlet, sem több visszafizetett tőkerészlet együttesen nem haladhatja meg a hitel tőkeösszegének 25 százalékát;

2.

a tőkerészlet-visszafizetést legalább 12 havi gyakorisággal kell teljesíteni. Az első tőkerészlet-törlesztést legkésőbb a hiteltörlesztés kezdő időpontját követő 12 hónapon belül teljesíteni kell, és a hiteltörlesztés kezdő időpontját követő 12 hónapon belül legalább a hitel tőkeösszegének 2 százalékát vissza kell fizetni;

3.

a kamat legalább tizenkét havi gyakorisággal fizetendő úgy, hogy az első kamatot legkésőbb a hiteltörlesztés kezdő időpontjától számított hat hónap elteltével kell megfizetni;

4.

a törlesztési időszak maximális súlyozott átlagidőtartama nem haladhatja meg:

kormányzati vevőkkel kötött ügyletek esetén (vagy állami visszafizetési garanciával), a négy és fél évet az I. kategóriába besorolt országokkal, és az öt és egynegyed évet a II. kategóriába besorolt országokkal kötött ügyletek tekintetében,

nem kormányzati vevőkkel kötött ügyletek esetén (és állami visszafizetési garancia nélkül), az öt évet az I. kategóriába besorolt országok, és a hat évet a II. kategóriába besorolt országok tekintetében,

az előző két francia bekezdésben meghatározott rendelkezések sérelme nélkül, a nem atomenergiával működő erőművek részére a 13. cikk szerint nyújtott támogatást tartalmazó ügyletek esetén a hat és egynegyed évet;

5.

a fél köteles a 45. cikkel összhangban előzetesen bejelenteni annak indoklását, hogy a támogatást nem az a)–c) pont szerint nyújtja.

e)

A hiteltörlesztés kezdő időpontját követően esedékes kamatot nem tőkésítik.

15.   Kamatlábak, kockázatidíj-tételek és egyéb díjak

a)

A kamat nem tartalmazza:

1.

a szállítói hitelek vagy pénzügyi hitelek biztosításáért vagy garantálásáért felszámított kockázati díjat vagy az egyéb díj formájában kifizetett összegeket;

2.

az exporthitellel kapcsolatos, a törlesztési idő alatt fizetendő éves vagy féléves bankköltségeken kívüli banki díjak vagy jutalékok formájában kifizetett összegeket; továbbá

3.

az importőr ország által kivetett forrásadókat.

b)

Ha a hivatalos támogatást közvetlen hitelekkel/finanszírozással vagy refinanszírozással nyújtják, akkor a kockázati díj vagy hozzáadható a névleges kamatlábhoz, vagy külön díjként fizethető; mindkét összetevőt elkülönítetten meg kell határozni a felek számára.

16.   Az exporthitelek érvényességi ideje

Az egyedi exporthitelre vagy a hitelkeretre vonatkozó pénzügyi feltételeket és kondíciókat – a 21. cikkben meghatározott CIRR-kamatlábakra (Commercial Interest Reference Rates – kereskedelmi referencia-kamatlábak) vonatkozó érvényességi idő kivételével – nem kell hat hónapot meghaladó időszakra rögzíteni a végleges kötelezettségvállalás előtt.

17.   A veszteségek elkerülése vagy minimalizálása érdekében hozott intézkedések

A megállapodás nem akadályozza meg az exporthitelezéssel foglalkozó hatóságokat vagy a finanszírozó intézeteket abban, hogy a megállapodásban előírtnál kevésbé korlátozó pénzügyi feltételekben állapodjanak meg, ha ezt az intézkedést a szerződés odaítélése után teszik meg (miután az exporthitel-megállapodás és az azt kiegészítő okmányok már hatályba léptek), és ez az intézkedés kizárólag arra a célra szolgál, hogy elkerüljék vagy a minimumra csökkentsék a nemfizetést vagy kárfizetést esetleg előidéző eseményekből eredő veszteségeket.

18.   Egyeztetés

A részes fél nemzetközi kötelezettségeinek figyelembevételével, valamint a megállapodás céljával összhangban a 42. cikkben meghatározott eljárásoknak megfelelően egyeztetheti a megállapodásban részes vagy nem részes ország által kínált pénzügyi feltételeket. Az e cikkel összhangban nyújtott pénzügyi feltételek úgy tekintendők, hogy megfelelnek az I. és a II. fejezet, valamint adott esetben az I., a II., a III., a IV. és a X. melléklet rendelkezéseinek.

19.   Minimális fix kamatlábak a hivatalos finanszírozási támogatás keretében

a)

A fix kamatozású hitelekhez hivatalos finanszírozási támogatást nyújtó felek a megfelelő CIRR-kamatlábakat alkalmazzák minimális kamatlábként. A CIRR-kamatlábak meghatározása az alábbi elvek szerint történik:

1.

a CIRR-kamatlábaknak tükrözniük kell az érintett valuta hazai piacán érvényes végleges kereskedelmi hitelkamatlábakat;

2.

a CIRR-kamatlábaknak teljesen meg kell felelniük az első osztályú hazai hitelfelvevők számára megállapított kamatlábnak;

3.

a CIRR-kamatlábak alapját a fix kamatozású finanszírozás refinanszírozási költségei kell, hogy képezzék;

4.

a CIRR-kamatlábak nem torzíthatják a hazai versenyfeltételeket; és

5.

a CIRR-kamatlábaknak teljesen meg kell felelniük az első osztályú külföldi hitelfelvevők számára rendelkezésre álló kamatlábnak.

b)

A hivatalos finanszírozási támogatás nyújtása nem jelenti a nemfizetési kockázatra a 23. cikk rendelkezései szerint felszámítandó megfelelő hitelkockázati díj ellentételezését, vagy részleges vagy teljes kiegyenlítését.

20.   A CIRR-kamatlábak kialakítása

a)

A CIRR-kamatlábat létrehozni kívánó egyes feleknek először az alábbi két alapkamatláb-rendszer közül kell kiválasztaniuk az egyiket saját nemzeti valutájukhoz:

1.

hároméves államkötvények hozama legfeljebb ötéves törlesztési időre; ötéves államkötvények hozama ötnél több, de legfeljebb nyolc és fél évre; valamint hétéves államkötvények hozama nyolc és fél évnél hosszabb időre; vagy

2.

ötéves államkötvények hozama valamennyi törlesztési időre.

Az alapkamatláb-rendszertől való eltéréseket a feleknek egyeztetniük kell.

b)

A felek egyéb megállapodása hiányában a CIRR-kamatlábakat az egyes felek által alkalmazott alapkamatláb felett 100 bázisponton rögzített felárral kell meghatározni.

c)

A többi félnek egy bizonyos valutára meghatározott CIRR-kamatlábat kell alkalmaznia, amennyiben úgy döntenek, hogy ebben a valutában történik a finanszírozás.

d)

Hat hónappal korábban történő előzetes bejelentést követően, a felek egyetértésével a felek megváltoztathatják alapkamat-rendszerüket.

e)

A megállapodásban részes vagy nem részes országok kérhetik, hogy a CIRR-kamatlábat a megállapodásban nem részes egyik ország valutájára állapítsák meg. Az érdekelt nem részes országgal folytatott konzultáció során az egyik részes vagy nem részes ország nevében a titkárság javaslatot tehet a CIRR-kamatlábnak ebben a valutában történő kialakítására a közös álláspontra vonatkozó eljárásoknak az 55–60. cikkel összhangban történő igénybevételével.

21.   A CIRR-kamatlábak érvényessége

Az egy adott ügyletre alkalmazandó kamatláb legfeljebb 120 napos határidőre rögzíthető. A CIRR-kamatlábhoz 20 bázispont felárat kell hozzáadni, ha a hivatalos finanszírozási támogatás feltételeit a szerződéskötés napja előtt rögzítik.

22.   A CIRR-kamatlábak alkalmazása

a)

Ha a hivatalos finanszírozási támogatást változó kamatozású kölcsönökhöz nyújtják, a bankok és más finanszírozó intézetek nem kínálhatnak lehetőséget arra, hogy a kölcsön időtartama alatt a CIRR-kamatláb (az eredeti szerződés időpontjában) vagy a rövid lejáratú piaci kamatláb közül az alacsonyabb legyen választható.

b)

A kölcsönnek vagy bármekkora hányadának önkéntes előtörlesztése esetén a kölcsönfelvevőnek meg kell térítenie a hivatalos finanszírozási támogatást nyújtó állami intézménynek az előtörlesztés következtében felmerülő összes költségét és veszteségét, beleértve az állami intézménynek az előtörlesztés által megszakított fix készpénzbevételének pótlásával kapcsolatban felmerült költségét.

23.   Hitelkockázati díj

A felek a kamatköltségeken kívül kockázati díjakat számíthatnak fel az exporthitelek vissza nem fizetésével járó kockázat fedezésére. A felek által felszámított kockázati díjak kockázati alapúak, konvergálnak, és alkalmasnak kell lenniük a hosszú távú működési költségek és veszteségek fedezésére.

24.   A politikai és országkockázat alapján meghatározott minimális kockázatidíj-tételek

A felek nem vethetnek ki a politikai és országkockázat alapján meghatározott minimális kockázati díjtételnél (Minimum Premium Rate – a továbbiakban: az MPR) alacsonyabb mértékű díjtételt, függetlenül attól, hogy a vevő/hitelfelvevő magán- vagy állami szervezet-e.

a)

Az MPR meghatározása az alábbi tényezők alapján történik:

a 25. cikkben meghatározott országkockázati besorolás,

a hivatalos exporthitel-fedezet szigorúan a 25. cikk a) pontjában meghatározott országkockázatra korlátozódik-e,

a kockázatviselési idő (azaz a kockázatviselési idő [Horizon of Risk – a továbbiakban: a HOR]),

a 27. cikkben meghatározott fedezeti százalékarány és hivatalos exporthitel-termék minősége,

a 28. cikkben meghatározott bármilyen alkalmazott országkockázat-csökkentési/-kizárási módszer.

b)

Az MPR-eket a hitel tőkeértékének százalékarányában úgy kell kifejezni, mintha a kockázatidíj-tételt az első hitellehívás időpontjában teljes egészében beszedték volna. Az MPR-ek kiszámításánál alkalmazott matematikai képlet magyarázata az VI. mellékletben található.

c)

A 25. cikk szerint a 0. kategóriába sorolt országok esetében nem állapítottak meg MPR-t, viszont a felek nem alkalmazhatnak az elérhető magánpiaci áraknál alacsonyabb kockázatidíj-tételeket.

d)

A 7. kategóriába tartozó „legnagyobb kockázatú” országok esetében elvileg az adott kategóriára megállapított MPR-eket meghaladó kockázatidíj-tételeket kell alkalmazni; e kockázatidíj-tételeket a hivatalos támogatást nyújtó fél határozza meg.

e)

Az MPR egy adott ügyletnél történő kiszámításakor a vevő országának besorolásával megegyező országkockázati besorolást kell alkalmazni, kivéve, ha:

a hitel teljes időtartamára szóló, a teljes adósságtörlesztési kötelezettség teljesítésére vonatkozó visszavonhatatlan, feltétel nélküli, bemutatóra szóló, jogilag érvényes és érvényesíthető garancia formájában nyújtott biztosítékot olyan harmadik országban lévő szervezet nyújtja, amely a garantált adósság nagyságához viszonyítva hitelképes; ebben az esetben az alkalmazott országkockázati besorolás megegyezhet annak az országnak a kockázati besorolásával, amelyben a garanciavállaló található, vagy

a 26. cikkben meghatározott multilaterális vagy regionális intézmény vesz részt az ügyletben hitelfelvevőként vagy garanciavállalóként, mely esetben az alkalmazott országkockázati besorolás megegyezhet az adott multilaterális vagy regionális intézmény kockázati besorolásával.

f)

A 24. cikk e) pontjának első és második francia bekezdésében ismertetett helyzetek szerinti országkockázat-besorolás alkalmazásával kapcsolatos követelmények és feltételek a VII. mellékletben találhatók.

g)

Ha a hivatalos támogatás szigorúan a 25. cikk a) pontjában meghatározott országkockázatra korlátozódik, azaz a vevő/hitelfelvevő kockázatának fedezete teljesen kizárt, az MPR 10 százalékkal csökken; erre a VI. mellékletben található, az MPR kiszámításánál alkalmazott matematikai képlet vonatkozik.

h)

Az MPR kiszámításánál alkalmazott egyezményes kockázatviselési idő a folyósítási időszak fele, kiegészítve a teljes törlesztési időszakkal, szokásos exporthitel- törlesztési konstrukciót feltételezve, vagyis azt, hogy a kölcsöntőke visszafizetése egyenlő, féléves részletekben történik a felhalmozott kamatokkal együtt a hiteltörlesztés kezdő időpontját hat hónappal követően. A nem szabványos törlesztési konstrukció szerinti exporthitelek esetében az egyenértékű törlesztési időszak (egyenlő, féléves részletekben kifejezve) a következő képlet alkalmazásával számítható ki: törlesztési időszak = (a törlesztési időszak súlyozott átlagidőtartama –0,25)/0,5.

i)

Ha a fél a fenti e) pont első francia bekezdésében említett esetben olyan MPR-t alkalmaz, amely a vevő országában alkalmazható MPR-nél alacsonyabb minimális kockázatidíj-tételt eredményez, köteles ezt a 44. cikk a) pontja alapján előzetesen bejelenteni. A 24. cikk e) pontjának második francia bekezdésében vagy a 24. cikk g) pontjában említett esetben az MPR-t alkalmazó résztvevő köteles ezt a 45. cikk a) pontjának megfelelően előzetesen bejelenteni.

25.   Országkockázati besorolás

Az országok besorolása aszerint történik, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy teljesítik külső adósságszolgálatukat (vagyis az ország hitelkockázata alapján).

a)

Az ország hitelkockázatának öt eleme a következő:

a vevő/hitelfelvevő/garanciavállaló kormánya vagy az ország azon intézménye által elrendelt általános adósságtörlesztési moratórium, amelyen keresztül a visszafizetés történik,

a bejelentést tevő fél országán kívül felmerülő politikai események és/vagy gazdasági nehézségek, vagy olyan, a bejelentést tevő fél országán kívül hozott törvényhozási/államigazgatási intézkedések, amelyek megakadályozzák, illetve késleltetik a hitellel kapcsolatban kifizetett pénzösszegek átutalását,

a vevő/hitelfelvevő országában elfogadott olyan jogszabályok, amelyek a helyi pénznemben kifizetett törlesztéseket az adósság érvényes kiegyenlítési módjának nyilvánítják, annak ellenére, hogy az árfolyam-ingadozások következtében a törlesztések összege a hitelnyújtás pénznemére átszámítva a pénz átutalásakor már nem fedezi az adósság összegét,

harmadik ország kormánya által hozott bármely egyéb intézkedés vagy döntés, amely megakadályozza a hitel törlesztését, és

a bejelentést tevő fél országán kívül bekövetkező vis major események, azaz háború (a polgárháborút is beleértve), kisajátítás, forradalom, zendülés, polgári zavargás, szélvihar, árvíz, földrengés, vulkánkitörés, szökőár és nukleáris baleset.

b)

Az országok nyolc országkockázati kategóriába sorolhatók (0–7). Az 1–7. kategóriákra vonatkozóan MPR-ek kerültek megállapításra, a 0. kategóriára vonatkozóan azonban nem, mivel az ezen kategóriába tartozó országok esetében az országkockázati szintet elhanyagolhatónak tekintik.

c)

A Világbank által, az egy főre jutó GNI alapján, évente meghatározott magas jövedelmű OECD-országokat a 0. kategóriába sorolják.

Az MPR-ek szempontjából, a magas jövedelmi státusuk révén a 0. kategóriába sorolt OECD-országok mindaddig a 0. kategóriában maradnak, amíg két egymást követő évben a magas jövedelemre meghatározott GNI-küszöbérték alá nem kerülnek; ebben az esetben a 25. cikk d)–f) pontja alapján az ország besorolását felül kell vizsgálni.

Azt az OECD-országot, amely két egymást követő évben a magas jövedelmi küszöbérték felett van, értelemszerűen a 0. kategóriába kell besorolni. E besorolás közvetlenül azután lép hatályba, hogy a titkárság az adott ország Világbank által megállapított státusát közzétette.

A hasonló kockázati szintűnek tekintett más országok is a 0. kategóriába sorolhatók.

d)

A magas jövedelmű OECD-országok (3) közé nem tartozó összes egyéb ország besorolása az országkockázati besorolási módszerrel történik, amely az alábbiakból tevődik össze:

Országkockázat-értékelési modell (a továbbiakban: a modell), amely az ország hitelkockázatának mennyiségi értékelését tartalmazza minden egyes országnál a következő kockázati jelzőszámok három-három csoportja alapján: a felek fizetési tapasztalatai, a pénzügyi helyzet és a gazdasági helyzet. A modell módszere különböző lépésekből áll, ideértve a kockázati jelzőszámok három csoportjának értékelését, valamint a kockázatmutató csoportok kombinációját és rugalmas súlyozását.

A modell eredményeinek minőségi értékelése országonként, a modell által teljes egészében vagy részben figyelembe nem vett politikai kockázat és/vagy egyéb kockázati tényezők figyelembevétele céljából. Adott esetben ez a mennyiségi modell által nyújtott értékelés kiigazításához vezethet annak érdekében, hogy tükrözze az ország hitelkockázatának végleges értékelését.

e)

Az országkockázati besorolást folyamatosan ellenőrizni kell, és legalább évente felül kell vizsgálni, az országkockázati besorolási módszerből eredő változásokat a titkárság köteles haladéktalanul közzétenni. Ha egy országot alacsonyabb vagy magasabb országkockázati kategóriába sorolnak át, a felek – az átsorolás titkárság által történő közlését követően legkésőbb öt munkanapon belül – az új országkockázati kategóriával kapcsolatos MPR-ek értékén vagy értéke felett kockázatidíj-tételt számítanak fel.

f)

Az alkalmazható országkockázati besorolásokat a titkárság teszi közzé.

26.   A multilaterális és regionális intézmények besorolása

A multilaterális és regionális intézményeket megfelelően be kell sorolni és felül kell vizsgálni; az alkalmazható besorolási kategóriákat a titkárság teszi közzé.

27.   A hivatalos exporthitel-fedezet százalékaránya és minősége

Az MPR-ek differenciálása a VI. mellékletben meghatározott módon, az exporthitel-termékek eltérő minőségének és a résztvevők által nyújtott fedezet százalékarányának figyelembevételével történik. A differenciálás az exportőr szemszögéből (azaz az exportőr/pénzintézet rendelkezésére bocsátott termékek eltérő minőségéből származó versenyhatás semlegesítése érdekében) történik.

a)

Az exporthitel-termék minősége attól függ, hogy az adott termék biztosítás, garancia vagy közvetlen hitel/finanszírozás-e, biztosítási termékek esetében pedig attól, hogy a követelésre adott fizetési haladék ideje alatt (vagyis a vevő/hitelfelvevő által teljesítendő törlesztési idő és azon időpont közötti időszak alatt, amikor a biztosító köteles az exportőrt/pénzintézetet kártalanítani) a kamatfedezetet pótdíj nélkül nyújtják-e.

b)

A felek által kínált összes meglévő exporthitel-terméket az alábbi három termékkategória egyikébe kell besorolni:

szabvány alatti termék, azaz a kárfizetési türelmi idő alatti kamat fedezete nélküli biztosítás, és a kárfizetési türelmi idő alatti kamatot fedező biztosítás megfelelő kockázati felárral,

szabványos termék, vagyis a kárfizetési türelmi idő alatti kamatot fedező biztosítás, megfelelő kockázati felár nélkül és a közvetlen hitel/finanszírozás, és

szabványon felüli termék, vagyis garancia.

28.   Egyes országkockázati elemek kizárása és országkockázat-csökkentési módszerek

A résztvevők a VIII. mellékletben meghatározott specifikus követelményekkel és feltételekkel összhangban kizárhatják az országkockázat bizonyos elemeit, vagy igénybe vehetik a 28. cikk b) pontjában felsorolt azon országkockázat-csökkentési módszereket, amelyek alacsonyabb alkalmazható MPR-eket eredményeznek az országkockázat-csökkentési/kizárási tényezőnek (Mitigation/Exclusion Factor – a továbbiakban: az MEF) az MPR-képletben történő alkalmazása révén. Az MEF meghatározása a következőképpen történik:

a)

egyes hitelkockázati elemeknek a hivatalos exporthitel-fedezetből történő kizárása tekintetében:

abban az esetben, amikor csak a 25. cikk a) pontjában említett első három hitelkockázati elemet zárják ki teljes egészében a fedezetből, 0,5 MEF alkalmazható,

abban az esetben, amikor csak a 25. cikk a) pontjában említett negyedik és ötödik hitelkockázati elemet zárják ki teljes egészében a fedezetből, 0,2 MEF alkalmazható.

b)

Az alábbi országkockázat-csökkentési módszerek tekintetében az alkalmazható MPR-eket, valamint a MEF alkalmazhatóságának követelményeit és feltételeit a VIII. melléklet tartalmazza:

külföldi, feltételhez kötött (escrow) számlával kombinált külföldi jövőbeni forgalmi konstrukció,

külföldi állandó biztosíték,

külföldi eszközfedezetű biztosíték,

külföldi eszközbiztosított és eszközfedezetű finanszírozás,

társfinanszírozás nemzetközi hitelintézetekkel,

finanszírozás helyi valutában,

harmadik ország által nyújtott biztosítás vagy feltételes garancia,

az állami kockázatnál jobb kockázatot képviselő adós.

c)

A 28. cikk b) pontjában említettek közül több országkockázat-csökkentési módszer alkalmazása nem gyakorol közvetlenül halmozódó hatást az alkalmazható MEF-tényezőre. Az országkockázat-csökkentési módszerek kombinációját tükröző, megfelelő MEF-tényező kiválasztásakor figyelembe kell venni a kettő vagy annál több módszernek ugyanarra az országhitel-kockázatra gyakorolt lehetséges átfedő hatását. Átfedés esetén általában csak a legjobb minőségű biztosítékot kell figyelembe venni a megfelelő, alkalmazandó MEF meghatározásakor.

d)

A 28. cikk a)–c) pontjában említett esetekben az MPR-t alkalmazó résztvevő köteles ezt a 44. cikk a) pontjának megfelelően előzetesen bejelenteni.

e)

A 28. cikk b) pontjában szereplő országkockázat-csökkentési módszerek jegyzéke nem végleges; a 66. cikkel összhangban a felek figyelemmel kísérik és megvizsgálják a fenti technikák használatával kapcsolatos tapasztalatokat, többek között a VIII. mellékletben említett alkalmazandó követelményeket, feltételeket, körülményeket és MEF-eket.

29.   A minimális kockázatidíj-tételek érvényességének vizsgálata a politikai és országkockázat szempontjából

a)

Az MPR-ek megfelelőségének értékeléséhez és szükség esetén a felfelé vagy lefelé történő kiigazításokhoz három kockázatidíj-visszacsatolási eszközt (Premium Feedback Tool – a továbbiakban: a PFT) kell párhuzamosan alkalmazni az MPR ellenőrzése és korrekciója céljából.

b)

A pénzforgalomi PFT és az átmenő tételek PFT-je olyan számviteli megközelítések, amelyek az MPR-ek érvényességét az országkockázati kategória és a kockázatviselési idő alapján értékelik, a részt vevő ország tényleges eredményeinek megfelelően, az MPR alkalmazása alá tartozó exporthitelek politikai és országkockázatával összefüggésben.

c)

A harmadik PFT a négy magánpiaci jelzőszámból (4) tevődik össze, amelyek a politikai és országkockázat piaci árazásáról szolgáltatnak információkat.

III.   FEJEZET

A KÖTÖTT SEGÉLLYEL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK

30.   Általános elvek

a)

A felek megállapodtak abban, hogy kiegészítő irányelveket alkalmaznak az exporthitelekre és a kötött segélyekre. Az exporthitelre vonatkozó irányelveknek a szabad piaci verseny működési elvein kell alapulniuk. A kötött segélyre vonatkozó irányelveknek biztosítaniuk kell, hogy azon országok, ágazatok vagy projektek is megkapják a szükséges külső forrásokat, amelyek csak kis mértékben jutnak hozzá vagy semmilyen mértékben nem jutnak hozzá a piaci finanszírozáshoz. A kötött segélyre vonatkozó irányelveknek biztosítaniuk kell az értékarányos megtérülést, a minimumra kell csökkenteniük a kereskedelmi torzulást, és hozzá kell járulniuk e forrásoknak a fejlődés szempontjából történő hatékony felhasználásához.

b)

A megállapodás kötött segélyre vonatkozó rendelkezései nem terjednek ki a multilaterális vagy regionális intézmények segélyprogramjaira.

c)

Ezen elvek nem ítélik eleve el a Fejlesztéstámogatási Bizottságnak (a továbbiakban: a DAC) a kötött segély és a szabad felhasználású segély minőségéről alkotott nézeteit.

d)

A felek további információkat kérhetnek a segélyek bármely formájának kötött státusával kapcsolatban. Ha bizonytalanság merül fel azzal kapcsolatban, hogy egy bizonyos finanszírozási gyakorlat a kötött segélyekre vonatkozó, a XI. mellékletben található meghatározás alá tartozik-e, az adományozó országnak bizonyítékot kell szolgáltatnia az azzal kapcsolatos állítások alátámasztására, hogy a segély a XI. mellékletben található meghatározásnak megfelelően ténylegesen „szabad felhasználású segély”.

31.   A kötött segély formái

A kötött segély az alábbi formákban nyújtható:

a)

a hivatalos fejlesztéstámogatás (Official Development Assistance – a továbbiakban: az ODA) keretébe tartozó kölcsönök, amelyek meghatározása „A DAC irányelvei a kapcsolt finanszírozás, valamint a feltételekhez kötött és a részben szabad felhasználású hivatalos fejlesztéstámogatás tekintetében (1987)” c. kiadványban található,

b)

hivatalos fejlesztéstámogatási adományok, amelyek meghatározása „A DAC vezérelvei a kapcsolt finanszírozás, valamint a kötött és a részben szabad felhasználású hivatalos fejlesztéstámogatásra vonatkozóan (1987)” c. kiadványban található,

c)

egyéb hivatalos pénzmozgások (Other Official Flows), amelyek magukban foglalják az adományokat és a kölcsönöket, de nem tartalmazzák az e megállapodással összhangban lévő, hivatalosan támogatott exporthiteleket, vagy

d)

bármilyen de iure vagy de facto, az adományozó, a kölcsönnyújtó vagy a hitelfelvevő ellenőrzése alatt álló társítás, pl. vegyítés, amely az előző finanszírozási összetevőkből legalább két összetevőt és/vagy az alábbi finanszírozási összetevőket foglalja magában:

1.

olyan exporthitel, amelyet közvetlen hitel/finanszírozás, refinanszírozás, kamatláb-támogatás, garancia vagy biztosítás révén hivatalosan támogatnak, és amelyre ez a megállapodás vonatkozik; és

2.

egyéb pénzeszközök piaci vagy ahhoz közeli feltételekkel, illetve a vevőtől származó előleg.

32.   Kapcsolt finanszírozás

a)

A kapcsolt finanszírozás különböző formákban történhet, ideértve a vegyes hiteleket, a vegyes finanszírozást, a közös finanszírozást, a párhuzamos finanszírozást vagy az egységes integrált ügyleteket. Ezek mindegyike az alábbi fő tulajdonságokkal jellemezhető:

olyan kedvezményes összetevő, amely törvényesen vagy ténylegesen egy nem kedvezményes összetevőhöz kapcsolódik,

a finanszírozási csomag egy része vagy egésze, amely tulajdonképpen kötött segély, és

kedvezményes pénzeszközök, amelyek csak akkor állnak rendelkezésre, ha a kapcsolódó nem kedvezményes összetevőt a kedvezményezett elfogadja.

b)

A társítást vagy a „tényleges” kapcsolódást olyan tényezők határozzák meg, mint:

az informális megállapodások megléte a kedvezményezett és az adományozó hatóságok között,

az adományozónak az a szándéka, hogy a hivatalos fejlesztéstámogatás révén elősegítse a finanszírozási csomag elfogadhatóságát,

a teljes finanszírozási csomag tényleges hozzákötése az adományozó országban történő beszerzéshez,

a hivatalos fejlesztéstámogatás kötöttségi státusa és az egyes finanszírozási ügyletekre való pályázás vagy az azokra vonatkozó szerződéskötés eszközei, vagy

bármilyen más, a DAC vagy a résztvevők által megállapított gyakorlat, amelyben valóságos kapcsolat áll fenn két vagy több finanszírozási összetevő között.

c)

Az alábbi eljárások nem akadályozzák meg azt, hogy egy társítást vagy „tényleges” kapcsolatot ekként határozzanak meg:

szerződés felosztása egy szerződés alkotóelemeinek külön történő bejelentése révén,

több szakaszban finanszírozott szerződések felosztása,

szerződés egymással összefüggő alkotóelemei bejelentésének elmulasztása, és/vagy

a bejelentés elmulasztása amiatt, hogy a finanszírozási csomag egy része szabad felhasználású.

33.   Kötött segélyre jogosult országok

a)

Nem részesíthető kötött segélyben azok az országok, amelyek az egy főre jutó GNI alapján nem jogosultak a Világbank 17 éves kölcsöneire. A Világbank évente felülvizsgálja a fenti kategória küszöbértékét (5). Egy ország csak akkor kerülhet át egy másik kategóriába, ha a világbanki besorolása két egymást követő évben változatlan volt.

b)

Az országok besorolásánál az alábbi gyakorlati követelmények és eljárások alkalmazandók:

1.

A megállapodás céljából történő besorolás meghatározása a Világbank által a hitelfelvevő országok világbanki besorolása céljából kiszámított egy főre jutó GNI alapján történik; az osztályozást a titkárság teszi közzé.

2.

Ha a Világbank nem rendelkezik elegendő információval az egy főre jutó GNI-adatok közzétételéhez, a Világbank kap felkérést annak felbecslésére, hogy a kérdéses országban az egy főre jutó GNI az aktuális küszöbérték felett vagy alatt van-e. Az ország besorolására a becslés alapján kerül sor, amennyiben a felek nem hoznak ettől eltérő döntést.

3.

Ha egy ország kötött segélyre való jogosultsága a 33. cikk a) pontjával összhangban megváltozik, az átsorolás két héttel azt követően lép érvénybe, hogy a Világbank fent említett adataiból levont következtetéseket a titkárság az összes féllel közölte. Az új besorolás hatálybalépése előtt tilos az újonnan jogosulttá váló ország számára kötött segély formájában nyújtott finanszírozást bejelenteni; azt követően pedig tilos az újonnan előbbre sorolt ország számára kötött segély formájában nyújtott finanszírozást bejelenteni, azzal a kivétellel, hogy a már megítélt hitelkeret által fedezett egyes műveletek az adott hitelkeret lejáratáig (amely nem eshet későbbi időpontra, mint a hatálybalépést követő egy év) még bejelenthetőek.

4.

Abban az esetben, ha a Világbank felülvizsgálja adatait, ezeket a felülvizsgált adatokat a megállapodás szempontjából figyelmen kívül kell hagyni. Mindazonáltal az ország besorolása közös megállapodással – az 55–60. cikkekben található megfelelő eljárásokkal összhangban –megváltoztatható, és a felek kedvezően bírálhatják el a számadatokban előforduló, az ugyanabban a naptári évben utólag figyelembe vett hibák és kihagyott adatok miatti változást, amelyben a titkárság első ízben közölte az említett adatokat.

5.

Függetlenül az országok kötött segélyre jogosultként vagy jogosulatlanként történő besorolásához, a feleknek tartózkodniuk kell attól, hogy kötött segélyhitelt nyújtsanak Fehéroroszország, Bulgária, Románia, az Oroszországi Föderáció és Ukrajna részére a közvetlen adományok, az élelmiszer- és humanitárius segélyek, valamint a nukleáris és a súlyos ipari katasztrófák hatásainak csökkentésére, illetve az azok bekövetkezésének megelőzésére tervezett segélyek kivételével. Amennyiben ezen országok bármelyikének az egy főre jutó GNI-adatai három egymást követő évben meghaladják a Világbank 17 éves kölcsönére való jogosultság küszöbértékét, az adott országnak az említett hitelekre való jogosultságára a fenti 33. cikk a) pontja, illetve b) pontjának 1–4. alpontja, valamint a megállapodás összes többi, a kötött segélyre vonatkozó rendelkezése vonatkozik (6).

34.   Projektek jogosultsága

a)

Kötött segély nem nyújtható azokhoz az állami vagy magánprojektekhez, amelyeknek normál körülmények között kereskedelmi szempontból életképesek lennének a piaci feltételekkel vagy a megállapodás feltételeivel történő finanszírozás esetén.

b)

A segélyre való jogosultság kulcstesztjei a következők:

pénzügyileg életképtelen-e a projekt, vagyis a piaci elvek alapján meghatározott megfelelő árképzés esetén tényleg hiányzik-e a projekt azon képessége, hogy működési költségeinek fedezéséhez és a felhasznált tőke törlesztéséhez elegendő pénzforgalmat hozzon létre, azaz az első kulcsteszt, vagy

a többi résztvevővel folytatott kommunikáció alapján indokolt-e olyan következtetés levonása, hogy a projekt piaci feltételekkel vagy a megállapodás feltételeivel valószínűleg nem finanszírozható, azaz a második kulcsteszt. Az 50 millió SDR értéknél nagyobb értékű projektek vonatkozásában – a segély szükségességének elbírálásakor – nagy súlyt kell fektetni arra, várhatóan rendelkezésre áll-e a piaci feltételek vagy a megállapodás feltételei alapján történő finanszírozás.

c)

A fenti b) alpontban szereplő kulcstesztek annak leírására szolgálnak, hogyan kell értékelni egy projektet annak meghatározása céljából, hogy a projektet ilyen segéllyel, illetve a piaci feltételek vagy a megállapodás feltételei szerinti exporthitelekkel kell-e finanszírozni. A 48–50. cikkben ismertetett konzultációs folyamatban az idő múlásával várhatóan olyan tapasztalatok halmozódnak fel, amelyek mind az exporthitel-intézmények, mind a segélyintézmények vonatozásában precízebben határozzák meg az előzetes útmutatót a projektek kétféle kategóriája közötti kapcsolat tekintetében.

35.   Minimális kedvezményezettségi szint

A felek nem nyújthatnak olyan kötött segélyt, amelynek kedvezményezettségi szintje 35 százaléknál alacsonyabb vagy – ha a kedvezményezett legkevésbé fejlett ország– 50 százalék, az alábbiakban ismertetett esetek kivételével, amelyeknél szintén nem kell alkalmazni a 47. cikk a) pontjában ismertetett bejelentési eljárásokat:

a)

műszaki segítségnyújtás: olyan kötött segély, ahol a hivatalos fejlesztési segély-összetevő kizárólag műszaki együttműködésből áll, és amely az ügylet teljes értékének három százalékánál vagy egymillió különleges lehívási jognál (SDR) kevesebb, attól függően, hogy melyik érték alacsonyabb; és

b)

kis projektek: egymillió SDR-nél kisebb beruházási projektek, amelyeket teljes egészében fejlesztéstámogatási adománnyal finanszíroznak.

36.   Kivételek a kötött segélyre való ország- vagy projektjogosultság alól

a)

A 33. és a 34. cikk rendelkezései nem vonatkoznak azon kötött segélyre, amelynél a kedvezményezettségi szint legalább 80 százalék, a 32. cikkben ismertetett kapcsolt finanszírozási csomag részét képező kötött segély kivételével.

b)

A 34. cikk rendelkezései nem vonatkoznak a kétmillió SDR-nél kisebb értékű, kötött segélyre, a 32. cikkben ismertetett kapcsolt finanszírozási csomag részét képező kötött segély kivételével.

c)

A 33. és a 34. cikk rendelkezései nem vonatkoznak az ENSZ által meghatározott, a legkevésbé fejlett országoknak nyújtott, kötött segélyre.

d)

A 33. és a 34. cikk ellenére a felek – kivételesen – az alábbi eszközök egyikével is nyújthatnak támogatást:

a XI. mellékletben meghatározott, az 55–60. cikkekben ismertetett közös álláspontra vonatkozó eljárás, vagy

a felek jelentős része által nyújtott segélyek motivációjának indokolása a 48. és a 49. cikkben megfogalmazottak szerint, vagy

a 50. cikkben foglalt eljárásokkal összhangban az OECD főtitkárához intézett levél, ami a felek várakozása szerint kivételesen és ritkán fordul majd elő.

37.   A kötött segély kedvezményezettségi szintjének kiszámítása

A kötött segély kedvezményezettségi szintjét a DAC által a segélyelem kiszámításakor alkalmazott módszerrel azonos módszerrel számítjuk ki, kivéve, ha:

a)

egy kölcsön kedvezményezettségi szintjének egy adott valutában történő kiszámításához alkalmazott leszámítolási kamatláb, vagyis a differenciált diszkontráta (Differentiated Discount Rate – DDR) minden évben január 15-én megváltozik, kiszámítása pedig a következőképpen történik:

a CIRR-kamatláb átlaga + felár.

Az értékkülönbözet (M) a törlesztési időtől (R) függ az alábbiak szerint:

R

M

15 év alatt

0,75

15 évtől 19 évig

1,00

20 évtől 29 évig

1,15

30 év felett

1,25

Az összes valuta esetében a CIRR-kamatláb átlagának kiszámítása az előző év augusztus 15. és az aktuális év február 14. közötti hat hónapos időszak alatt érvényes havi CIRR-kamatláb-értékek átlagával történik. A számított kamatlábat – a felárral együtt – a legközelebbi tízes bázispontra kerekítjük. Ha a valuta esetében egynél több CIRR-kamatláb áll rendelkezésre, a 20. cikk a) pontjában meghatározott leghosszabb lejáratra vonatkozó CIRR-kamatláb alkalmazandó ehhez a számításhoz.

b)

A kedvezményezettségi szint kiszámításának bázisidőpontja a hitel XI. mellékletben meghatározott kezdőnapja.

c)

Egy kapcsolt finanszírozási csomag teljes kedvezményezettségi szintjének kiszámítása szempontjából az alábbi hitelek, pénzeszközök és kifizetések kedvezményezettségi szintjét nullának tekintjük:

a megállapodással összhangban lévő exporthitelek,

egyéb pénzeszközök a piaci kamatlábbal azonos vagy ahhoz közeli értéken számítva,

egyéb hivatalos pénzeszközök, amelyek kedvezményezettségi szintje alacsonyabb a 35. cikkben megengedett minimális értéknél, az egyeztetés kivételével, és

a vevő által fizetett előleg.

A hiteltörlesztés kezdő időpontján vagy az azelőtt kifizetett, de előlegnek nem minősülő összegeket figyelembe kell venni a kedvezményezettségi szint kiszámításakor.

d)

A leszámítolási kamatláb egyeztetés esetén: a segély egyeztetésekor az egyforma egyeztetés olyan azonos kedvezményezettségi szinttel történő egyeztetést jelent, amelyet az egyeztetés időpontjában érvényben lévő leszámítolási kamatlábbal számítanak ki újra.

e)

A helyi költségeket és a harmadik országbeli beszerzéseket csak akkor kell figyelembe venni a kedvezményezettségi szint kiszámításakor, ha azokat az adományozó ország finanszírozza.

f)

Egy csomag teljes kedvezményezettségi szintjének meghatározása úgy történik, hogy a csomag egyes összetevőinek névértékét megszorozzuk az egyes összetevők adott kedvezményezettségi szintjével, az eredményeket összeadjuk, és ezt az összeget elosztjuk a összetevők összesített névértékével.

g)

Egy adott segélykölcsön leszámítolási kamatlába a bejelentés időpontjában érvényben lévő kamatláb. Azonnali bejelentés esetében azonban a leszámítolási kamatláb megegyezik a segélykölcsön feltételei rögzítésének időpontjában érvényben lévő kamatlábbal. A leszámítolási kamatlábnak a kölcsön futamideje alatt történő változása nem változtatja meg a kedvezményezettségi szintet.

h)

Ha a szerződés megkötése előtt változik a valutanem, a bejelentést is módosítani kell. A kedvezményezettségi szint kiszámításánál alkalmazott leszámítolási kamatláb megegyezik a módosítás időpontjában alkalmazható kamatlábbal. Nincs szükség módosításra, ha az alternatív valutanem és a kedvezményezettségi szint kiszámításához szükséges összes információ szerepel az eredeti bejelentésben.

i)

A g) alpont ellenére a segélyezési hitelkeret alapján kezdeményezett egyedi ügyletek kedvezményezettségi szintjének a kiszámításánál alkalmazott leszámítolási kamatláb megegyezik a hitelkeretnél eredetileg bejelentett kamatlábbal.

38.   A kötött segélyek érvényességi ideje

a)

A felek nem rögzítik két évnél hosszabb időre a kötött segély feltételeit, függetlenül attól, hogy az egyedi ügyletek finanszírozásához vagy segélyezési jegyzőkönyvhöz, segélyezési hitelkerethez vagy hasonló megállapodáshoz kapcsolódik-e. Segélyezési jegyzőkönyv, segélyezési hitelkeret vagy hasonló megállapodás esetében az érvényességi időszak a 47. cikkel összhangban bejelentendő aláírás napján kezdődik; a hitelkeret növelését új ügyletként kell bejelenteni, arra utaló megjegyzéssel, hogy keretnövelésről van szó, és hogy megújítására a hitelkeret-növelés bejelentésének időpontjában engedélyezett feltételekkel került sor. Egyedi ügyletek esetében – ideértve a segélyezési jegyzőkönyv, a segélyezési hitelkeret vagy hasonló megállapodás keretében bejelentett ügyleteket is – az érvényességi időszak a kötelezettségvállalás 46. vagy – adott esetben – 47. cikkel összhangban történő bejelentésének napján kezdődik.

b)

Ha egy ország első alkalommal vált jogosulatlanná a 17 éves világbanki kölcsönökre, a meglévő és az új, bejelentett, kötött segélyezési jegyzőkönyvek és hitelkeretek érvényességi idejét a 33. cikk b) pontjában foglalt eljárásokkal összhangban végzett potenciális átsorolás időpontjától számított egy évre kell korlátozni.

c)

Az ilyen jegyzőkönyvek és hitelkeretek megújítása a megállapodás 33. és a 34. cikkének rendelkezéseivel összhangban csak:

az országok átsorolása; és

a megállapodás rendelkezéseinek megváltoztatása után lehetséges.

Ilyen körülmények között a meglévő feltételek a 37. cikkben meghatározott leszámítolási kamatláb változása ellenére fenntarthatóak.

39.   Egyeztetés

A fél nemzetközi kötelezettségeinek figyelembevételével, valamint a megállapodás céljával összhangban a 42. cikkben meghatározott eljárásoknak megfelelően egyeztetheti a megállapodásban részes vagy nem részes ország által kínált pénzügyi feltételeket.

IV.   FEJEZET

ELJÁRÁSOK

1. szakasz:   Az exporthitelekre és a kereskedelmi vonatkozású segélyekre vonatkozó közös eljárások

40.   Bejelentések

A megállapodásban szereplő eljárásokkal meghatározott bejelentéseket az V. melléklettel összhangban és az abban foglalt információk feltüntetésével kell elkészíteni, és másolatban meg kell küldeni azokat a titkárság részére.

41.   A hivatalos támogatásról szóló tájékoztatás

a)

Amint valamely fél átveszi a 44–47. cikkben foglalt eljárásokkal összhangban bejelentett hivatalos támogatást, tájékoztatja erről az összes többi felet, feltüntetve a bejelentés hivatkozási számát a megfelelő hitelezői tájékoztatási rendszerben (Creditor Reporting System – a továbbiakban: a CRS) rendszeresített 1C. űrlapon.

b)

Az 52–54. cikkel összhangban végzett információcsere során a fél tájékoztatja a többi felet a konkrét ügylet támogatásához általa előirányzott hitelfeltételekről, és hasonló információkat kérhet a többi féltől.

42.   Egyeztetési eljárások

a)

A megállapodásban részt vevő vagy nem részt vevő ország által felajánlott pénzügyi feltételek 18. és 39. cikk szerinti egyeztetése előtt a fél minden ésszerű erőfeszítést megtesz – az 54. cikkben ismertetett személyes konzultációk szükség szerinti igénybevételét is beleértve – annak igazolására, hogy e feltételek hivatalos támogatásban részesülnek, és megfelelnek az alábbi feltételeknek:

1.

A fél az összes többi felet értesíti az általa támogatni kívánt feltételekről az egyeztetett feltételekhez és kondíciókhoz szükséges hasonló bejelentési eljárásokat követően. A megállapodásban nem részes országgal történő egyeztetés esetén az egyeztető fél ugyanazokat a bejelentési eljárásokat követi, amelyekre akkor lenne szükség, ha az egyeztetett feltételeket egy fél ajánlotta volna fel.

2.

A fenti 1. pont ellenére, ha az alkalmazandó bejelentési eljárás azt írná elő az egyeztető fél számára, hogy az ajánlatok benyújtásának végső határidején túl a kötelezettségvállalását visszavonja, az egyeztető részes fél köteles egyeztetési szándékát mielőbb bejelenteni.

3.

Ha a kezdeményező fél mérsékeli vagy visszavonja a közölt feltételek támogatására irányuló szándékát, köteles erről az összes többi felet haladéktalanul tájékoztatni.

b)

A 44. és a 45. cikkel összhangban közölt pénzügyi feltételekkel azonos pénzügyi feltételeket felajánlani szándékozó fél ezt akkor teheti meg, ha a bejelentésben meghatározott várakozási idő letelt. A fél köteles e szándékát mielőbb bejelenteni.

43.   Különleges konzultációk

a)

Az a fél, aki megalapozottan véli azt, hogy a másik fél (a kezdeményező fél) által ajánlott pénzügyi feltételek előnyösebbek a megállapodásban előirányzott feltételeknél, köteles erről a titkárságot tájékoztatni; a titkárság haladéktalanul rendelkezésre bocsátja ezt az információt.

b)

A kezdeményező fél a titkárság tájékoztatásának kiadását követő két munkanapon belül köteles az ajánlatában szereplő pénzügyi feltételeket tisztázni.

c)

A kezdeményező fél által történt tisztázást követően bármelyik fél kérheti, hogy a titkárság öt munkanapon belül szervezzen különleges konzultációs értekezletet a felek számára a kérdés megvitatása céljából.

d)

A felek különleges konzultációs értekezlete eredményének megszületéséig a hivatalos támogatás folytán előnyös pénzügyi feltételek nem lépnek érvénybe.

2. szakasz:   Exporthitelezési eljárások

44.   Előzetes bejelentés konzultációval

a)

A fél bármilyen kötelezettségvállalás kiadása előtt legalább tíz naptári nappal értesíti az összes többi felet, ha az alkalmazott MPR-t a 24. cikk e) pontja első francia bekezdésének vagy a 28. cikknek megfelelően határozták meg, összhangban a megállapodás V. mellékletével. Ha ezen időszak alatt bármely másik fél tárgyalást kér, a kezdeményező félnek további tíz naptári napig kell várakoznia. Ha a kockázatcsökkentés/kockázatkizárás után az alkalmazható MPR legfeljebb azon MPR 75 százalékának felel meg, amely a vevő országa országkockázati besorolásának alkalmazásából keletkezne kockázatcsökkentés vagy kockázatkizárás nélkül, a bejelentést tevő fél a kötelezettségvállalás kiadása előtt legalább 20 naptári nappal köteles az összes többi felet értesíteni.

b)

A tárgyalást követően a fél az összes többi felet tájékoztatja végleges döntéséről, hogy a 66. cikkel összhangban elősegítse a szerzett tapasztalatok áttekintését. A felek nyilvántartást vezetnek a fenti a) ponttal összhangban bejelentett kockázatidíj-tételekkel kapcsolatos tapasztalataikról.

45.   Előzetes bejelentés konzultáció nélkül

a)

A fél köteles bármilyen kötelezettségvállalás kiadása előtt legalább 10 naptári nappal az összes többi felet értesíteni, összhangban a megállapodás V. mellékletével, ha:

1.

egy I. kategóriába tartozó országnak öt évnél hosszabb, de nyolc és fél évnél rövidebb törlesztési időre szándékozik támogatást nyújtani;

2.

egy nem atomenergiával működő erőműhöz olyan támogatást szándékozik nyújtani, amelynek törlesztési ideje hosszabb a 12. cikkben meghatározott maximális időtartamnál, de nem haladja meg a 13. cikk a) pontjában előírt 12 évet;

3.

a 14. cikk d) pontja alapján kíván támogatást nyújtani;

4.

a 24. cikk e) pontjának második francia bekezdésével összhangban szándékozik kockázatidíj-tételt alkalmazni;

5.

a 24. cikk g) pontjával összhangban szándékozik kockázatidíj-tételt alkalmazni.

b)

Ha a kezdeményező fél mérsékeli vagy visszavonja az ilyen ügylet támogatására irányuló szándékát, köteles erről az összes többi felet haladéktalanul tájékoztatni.

3. szakasz:   A kereskedelmi vonatkozású segélyekkel összefüggő eljárások

46.   Előzetes bejelentés

a)

A fél akkor köteles előzetes bejelentést tenni, ha az alábbiakhoz szándékozik hivatalos támogatást nyújtani:

legalább kétmillió SDR értékű, 80 százaléknál kisebb kedvezményezettségi szintű, kereskedelmi vonatkozású, szabad felhasználású segély,

kétmillió SDR-nél kisebb értékű, 50 százaléknál kisebb (a DAC által meghatározott) segélyezési elemet tartalmazó, kereskedelmi vonatkozású, szabad felhasználású segély,

legalább kétmillió SDR értékű, 80 százaléknál kisebb kedvezményezettségi szintű, kereskedelmi vonatkozású, kötött segély,

kétmillió SDR-nél kisebb értékű, 50 százaléknál kisebb kedvezményezettségi szintű, kereskedelmi vonatkozású, kötött segély, a 35. cikk a) és b) pontjában meghatározott esetek kivételével.

b)

Az előzetes bejelentést az ajánlat benyújtásának határideje vagy a kötelezettségvállalás időpontja előtt legkésőbb 30 munkanappal kell megtenni, attól függően, hogy melyik időpont következik be előbb.

c)

Ha a kezdeményező fél mérsékeli vagy visszavonja a közölt feltételek támogatására irányuló szándékát, köteles erről az összes többi felet haladéktalanul tájékoztatni.

d)

Az e cikkben foglalt rendelkezés arra a kötött segélyre is érvényes, amely a 32. cikkben ismertetett kapcsolt finanszírozási csomag részét képezi.

47.   Azonnali bejelentés

a)

A fél köteles azonnal, vagyis a kötelezettségvállalástól számított két munkanapon belül értesíteni az összes többi felet, ha olyan kötött segélyhez nyújt hivatalos támogatást, amelynek értéke:

legalább kétmillió SDR, kedvezményezettségi szintje pedig legalább 80 százalék, vagy

kétmillió SDR-nél kisebb, kedvezményezettségi szintje pedig legalább 50 százalék, a 35. cikk a) és b) pontjában meghatározott esetek kivételével.

b)

A fél a segélyezésről szóló jegyzőkönyv, a hitelkeret vagy hasonló megállapodás aláírásakor is köteles az összes többi felet azonnal értesíteni.

c)

Nem kell előzetes bejelentést tenni, ha a fél olyan pénzügyi feltételeket kíván egyeztetni, amelyek az azonnali bejelentés hatálya alá tartoznak.

4. szakasz:   A kötött segélyre vonatkozó konzultációs eljárások

48.   A konzultáció célja

a)

A kötött segélyre irányuló lehetséges kereskedelmi motiváció tisztázását igénylő fél kérheti a teljes (a IX. mellékletben részletezett) segélyminőség-értékelés átadását.

b)

Ezenkívül a fél – a 49. cikkel összhangban – más felekkel való konzultációkat kérhet. A konzultációk magukban foglalják az 54. cikkben említett személyes konzultációkat is az alábbiak megvitatása céljából:

először: a segélyajánlat megfelel-e a 33. és a 34. cikk követelményeinek, és

szükség esetén: a segélyajánlat indokolt-e akkor is, ha a 33. és a 34. cikkben foglalt követelmények nem teljesülnek.

49.   A konzultációk köre és időzítése

a)

A konzultációk során a fél többek között az alábbi információkat kérheti:

a részletes megvalósíthatósági tanulmány értékelése/projektértékelés,

van-e nem kedvezményes vagy segélyfinanszírozást igénybe vevő versengő ajánlat,

a projekt által termelt vagy megtakarított külföldi valutával kapcsolatos várakozások,

van-e együttműködés multilaterális szervezetekkel, például a Világbankkal,

nemzetközi versenytárgyalás megléte, különösen, ha az adományozó ország szállítója nyújtotta be a legalacsonyabbra értékelt ajánlatot,

környezetvédelmi kérdések,

a magánszektor részvétele, és

a kedvezményes vagy segélyezési hitelekről szóló bejelentések határideje (például hat hónappal a versenytárgyalás zárónapja vagy a kötelezettségvállalás napja előtt).

b)

Legkésőbb a versenytárgyalás zárónapja vagy a kötelezettségvállalás napja előtt legalább tíz munkanappal – attól függően, hogy melyik következik be előbb – be kell fejezni a konzultációt, és a 48. cikkben szereplő mindkét kérdésre vonatkozó megállapításokat a titkárság köteles valamennyi féllel közölni. Ha a konzultációt folytató felek között nem jön létre megállapodás, a titkárság öt munkanapon belül más feleket is felkér álláspontjuk kifejtésére. A titkárság közli ezen álláspontokat a bejelentést tevő féllel, akinek fontolóra kell vennie a továbblépés kérdését, amennyiben úgy tűnik, hogy a segélyezési ajánlatnak nincs komoly támogatottsága.

50.   A konzultációk eredménye

a)

A komoly támogatottság hiánya ellenére a projektet továbbvinni kívánó adományozó a konzultáció befejezését, vagyis az elnök döntésének elfogadását követő legfeljebb 60 naptári napon belül előzetesen bejelenti szándékát a többi félnek. Az adományozó levelet ír az OECD főtitkárának, amelyben ismerteti a konzultációk eredményeit, és magyarázatot ad arra a fontos, nem kereskedelmi vonatkozású nemzeti érdekre, amely erre a lépésre készteti. A felek várakozása szerint ilyen eljárásra csak ritka, kivételes esetekben kerül sor.

b)

Az adományozó azonnal tájékoztatja a feleket arról, hogy levelet küldött az OECD főtitkárának, amelynek másolatát mellékeli az értesítéshez. Sem az adományozó, sem más fél nem tehet kötött segélyt érintő kötelezettségvállalást az említett bejelentésnek a felek részére történő bejelentést követő tíz munkanapig. Azon projekteknél, amelyek esetében a konzultációs folyamat során megállapították, hogy konkurens kereskedelmi ajánlatokat is benyújtottak, a fent említett tíz munkanapos határidő15 napra meghosszabbodik.

c)

A titkárság figyelemmel kíséri a konzultációk előrehaladását és eredményeit.

5. szakasz:   Az exporthitelekkel és a kereskedelmi vonatozású segélyekkel kapcsolatos információcsere

51.   Kapcsolattartási pontok

Az egyes országok kijelölt kapcsolattartó személyei közötti kommunikációt közvetlen kommunikációs eszközökkel, például az OLIS-on keresztül kell megvalósítani, a közleményeket pedig bizalmasan kell kezelni.

52.   Az információkérés terjedelme

a)

Bármelyik fél megkérdezhet egy másik felet arról, mi az álláspontja egy harmadik országgal, egy harmadik országban lévő intézménnyel vagy egy konkrét üzleti módszerrel kapcsolatban.

b)

A hivatalos támogatás iránti kérelmet átvevő fél kérdést intézhet egy másik félhez, megjelölve azokat a legkedvezőbb hitelfeltételeket, amelyeket az érdeklődő fél hajlandó lenne támogatni.

c)

Ha a kérdést több félhez intézik, akkor az érdeklődésnek címjegyzéket kell tartalmaznia.

d)

Az érdeklődések másolatait a titkárság részére kell elküldeni.

53.   A válaszadás terjedelme

a)

Az a fél, akihez a kérdést intézték, köteles hét naptári napon belül válaszolni és a lehető legtöbb információt átadni. A válaszban a lehető legjobban utalni kell a fél által valószínűleg meghozandó döntésre. Szükség esetén a teljes választ is mielőbb meg kell adni. A másolatokat az érdeklődés többi címzettje és a titkárság részére is meg kell küldeni.

b)

Ha egy érdeklődésre adott válasz a későbbiekben bármilyen okból érvénytelenné válik, például azért, mert:

kérelmet nyújtottak be, változtattak meg vagy vontak vissza, vagy

más feltételeket vettek figyelembe,

késedelem nélkül meg kell adni a választ, és annak másolatát el kell juttatni az érdeklődés összes többi címzettje és a titkárság részére.

54.   Személyes konzultációk

a)

A személyes konzultációk iránti kéréshez a félnek tíz munkanapon belül kell hozzájárulnia.

b)

A személyes konzultációk iránti kérést a megállapodásban részes és nem részes felek rendelkezésére kell bocsátani. A tíz munkanapos határidő letelte után a konzultációkat mielőbb meg kell tartani.

c)

A felek elnöke hangolja össze a titkársággal a szükségessé váló követő intézkedéseket, például a közös álláspontot. A titkárság azonnal rendelkezésre bocsátja a konzultáció eredményét.

55.   A közös álláspont eljárási szabályai és alaki követelményei

a)

A közös álláspontra irányuló javaslatokat csak a titkárság részére kell címezni. A közös álláspontra irányuló javaslatot a titkárság küldi el az összes félnek, kötött segély esetében pedig a DAC összes kapcsolattartó személyének. A közös álláspontot kezdeményező személye nem szerepel az OLIS hirdetőtábláján lévő „közös álláspont nyilvántartás”-ban. A titkárság azonban – kérésre – szóban közölheti egy féllel vagy a DAC tagjával a kezdeményező személyét. A titkárság az ilyen jellegű kérésekről nyilvántartást vezet.

b)

A közös álláspontra irányuló javaslatot dátummal kell ellátni, és az alábbi formában kell elkészíteni:

hivatkozási szám, amely után a „közös álláspont” kifejezés következik,

az importőr ország és a vevő neve,

a projekt neve és lehető legpontosabb leírása a projekt egyértelmű azonosítása céljából,

a kezdeményező ország által előirányzott feltételek,

a közös álláspontra irányuló javaslat,

az ismert konkurens ajánlattevők nemzetisége és neve,

a kereskedelmi és a pénzügyi ajánlat benyújtásának határideje, és – amennyiben ismert – a tender száma, és

egyéb fontos információk, ideértve a közös álláspontra irányuló javaslat indokait, a projekttanulmányok meglétét és/vagy a különleges körülményeket.

c)

A 33. cikk b) pontjának 4. alpontjával összhangban benyújtott, közös álláspontra irányuló javaslatot a titkársághoz kell címezni, másolatát pedig a többi félnek meg kell küldeni. A közös álláspontra irányuló javaslatot tevő fél köteles kimerítő magyarázattal szolgálni arra, miért gondolja, hogy egy ország besorolásának különböznie kell a 33. cikk b) pontjában meghatározott eljárástól.

d)

Az egyeztetett közös álláspontokat a titkárság teszi közzé.

56.   Közös álláspont elfogadására irányuló javaslatra adott válasz

a)

A válaszokat 20 naptári napon belül kell megadni, a feleket azonban arra ösztönözzük, hogy a lehető leggyorsabban adjanak választ a közös álláspontra irányuló javaslatokra.

b)

A válasz lehet további információkérés, a közös álláspont elfogadása, elutasítása, a közös álláspont módosítására irányuló javaslat vagy alternatív közös álláspontra irányuló javaslat.

c)

A közös álláspontra irányuló javaslat elfogadottnak tekintendő azon fél részéről, aki bejelenti, hogy nincs álláspontja, mert nem keresték meg őt exportőrök vagy a kedvezményezett országban működő hatóságok a projektre irányuló segéllyel kapcsolatban.

57.   Közös álláspont elfogadása

a)

A 20 naptári napos határidő letelte után a titkárság tájékoztatja a feleket a közös álláspontra irányuló javaslat állásáról. Ha a közös álláspontot nem fogadta el valamennyi fél, viszont egyik fél sem utasította azt el, a javaslat további nyolc naptári napnyi időszakra nyitva marad.

b)

E további időszak letelte után az a fél, aki nem utasította el egyértelműen a közös álláspontra irányuló javaslatot, úgy tekintendő, hogy elfogadta azt. Mindazonáltal a közös álláspont elfogadását bármelyik fél – többek között a kezdeményező fél is – egy vagy több fél által történő határozott elfogadástól teheti függővé.

c)

Ha valamelyik fél nem fogadja el a közös álláspont egy vagy több elemét, akkor hallgatólagosan elfogadja a közös álláspont összes többi elemét. Magától értetődően előfordulhat, hogy a részleges elfogadás eredményeképpen a többi fél megváltoztatja a javasolt közös álláspontra vonatkozó véleményét. Valamennyi félnek jogában áll, hogy a közös álláspont alá nem tartozó feltételeket ajánljon, vagy ezeket egyeztesse.

d)

Az el nem fogadott közös álláspont az 55. és az 56. cikkben foglalt eljárások igénybevételével ismételten megvizsgálható. Ebben az esetben a feleket nem kötelezi eredeti döntésük.

58.   Véleménykülönbség a közös álláspontot illetően

Ha a kezdeményező fél és a módosítást vagy alternatívát javasoló fél további nyolc naptári nap határidőn belül nem képes megegyezni a közös álláspontról, e határidő közös hozzájárulással meghosszabbítható. A titkárság minden ilyen meghosszabbításról tájékoztatja a részes feleket.

59.   A közös álláspont hatálybalépésének napja

A titkárság tájékoztatja a feleket a közös álláspont hatálybalépéséről vagy elutasításáról; a közös álláspont az erre vonatkozó bejelentés után három naptári nappal lép hatályba. A titkárság folyamatosan aktualizált nyilvántartást tesz közzé az OLIS-ban a jóváhagyott vagy még eldöntetlen közös álláspontokról.

60.   A közös álláspontok érvényessége

a)

A jóváhagyott közös álláspont – hatálybalépésének időpontjától számítva – két évig érvényes, kivéve, ha a titkárságot arról tájékoztatják, hogy a közös álláspont már nem áll senkinek az érdekében, és ezt az összes fél elfogadja. A közös álláspont további két évig marad érvényben, ha valamelyik fél az eredeti lejárati időpont előtt 14 naptári nappal a közös álláspont meghosszabbítását kéri. Az ezt követő hosszabbítások ugyanezen eljárással hagyhatók jóvá. A 33. cikk b) pontjának 4. alpontjával összhangban jóváhagyott közös álláspont addig érvényes, amíg rendelkezésre nem állnak a következő évi világbanki adatok.

b)

A titkárság figyelemmel kíséri a közös álláspontok helyzetét, és erről folyamatosan tájékoztatja a feleket az OLIS-on keresztül „Az érvényes közös álláspontok helyzete” elnevezésű lista frissítésével. Ennek megfelelően a titkárság többek között köteles:

a listát a felek által történő elfogadás esetén új közös álláspontokkal kiegészíteni,

aktualizálni a lejárat időpontját, ha valamelyik fél hosszabbítást kér,

a listáról a lejárt közös álláspontokat törölni, és

a következő negyedévben lejáró közös álláspontok jegyzékét negyedévente kiadni.

6. szakasz:   A minimális kamatlábak (cirr-kamatláb) közlésére vonatkozó gyakorlati rendelkezések

61.   A minimális kamatlábak közlése

a)

A 20. cikk rendelkezései szerint meghatározott valuták esetében a CIRR-kamatlábakat közvetlen kommunikációs eszközök segítségével legalább havonta megküldik a titkárságnak az összes fél részére történő továbbítás céljából.

b)

Az ezen információkkal kapcsolatos értesítésnek legkésőbb az egyes hónapok vége előtt öt nappal kell megérkeznie. A titkárság ezután haladéktalanul tájékoztatja az összes felet az alkalmazható kamatlábakról, és azokat nyilvánosságra is hozza.

62.   A kamatlábak hatálybalépésének napja

A CIRR-kamatlábban bekövetkező bármilyen változás mindig az adott hónap végét követő tizenötödik napon lép érvénybe.

63.   A kamatlábak azonnali hatállyal történő módosítása

Ha a piaci fejlemények a CIRR-kamatláb változásának bejelentését hónap közben teszik szükségessé, a módosított kamatlábat a módosítás bejelentésének a titkárság által történő átvétele után tíz nappal kell alkalmazni.

7. szakasz:   Felülvizsgálatok

64.   A megállapodás rendszeres felülvizsgálata

a)

A felek rendszeresen felülvizsgálják a megállapodás működését. A vizsgálat során a felek többek között megvizsgálják a bejelentési eljárásokat, a differenciált leszámítolási kamatláb (DDR) rendszer alkalmazását és működését, a kötött segéllyel kapcsolatos szabályokat és eljárásokat, az egyeztetés kérdéseit, az előzetes kötelezettségvállalásokat és a megállapodásban való szélesebb részvétel lehetőségeit.

b)

A felülvizsgálat a felek tapasztalatain, valamint a feleknek a megállapodás működésének és eredményességének javítására vonatkozó javaslatain alapul. A felek figyelembe veszik a megállapodás célkitűzéseit, valamint az aktuális gazdasági és pénzügyi helyzetet. A felek által a vizsgálathoz előterjeszteni kívánt információkat és javaslatokat legkésőbb a vizsgálat napja előtt 45 naptári nappal kell a titkársághoz eljuttatni.

65.   A minimális kamatlábak felülvizsgálata

a)

A felek időszakonként felülvizsgálják a CIRR-kamatláb meghatározására szolgáló rendszert annak biztosítása érdekében, hogy a közölt kamatlábak az aktuális piaci viszonyokat tükrözzék, és teljesítsék az érvényben lévő kamatlábak megállapításának alapjául szolgáló célokat. A vizsgálatok a kamatlábakhoz hozzáadandó értékkülönbözetre is kiterjednek.

b)

Rendkívüli felülvizsgálatra vonatkozóan bármelyik fél megalapozott kérést nyújthat be a felek elnöke részére abban az esetben, ha az adott fél úgy véli, hogy a CIRR-kamatláb egy vagy több valuta esetében már nem tükrözi az aktuális piaci viszonyokat.

66.   A minimális kockázatidíj-tételek és a kapcsolódó kérdések felülvizsgálata

A résztvevők rendszeresen figyelemmel kísérik és megvizsgálják a kockázatidíj-tételekkel kapcsolatos szabályokat és eljárásokat. Ez az alábbiakat foglalja magában:

a)

az országkockázat-értékelési modellre vonatkozó módszereket a modell érvényességének vizsgálata céljából, a tapasztalatok figyelembevételével;

b)

a politikai és országkockázattal kapcsolatos minimális kockázatidíj-tételeket a díjak folyamatos kiigazítása céljából annak biztosítása érdekében, hogy ezek a kockázat pontos fokmérői maradjanak, a következő három PFT figyelembevételével: a pénzforgalmi és az átmenő tétel megközelítés, valamint – amennyiben alkalmazható – a magánpiaci jelzőszámok;

c)

az MPR-ek differenciálását, amely az exporthitel-termékek eltérő minőségét és a nyújtott fedezet százalékarányát veszi figyelembe; és

d)

a 28. cikkben meghatározott kockázatcsökkentés és/vagy kockázatkizárás alkalmazásával, valamint a konkrét megengedhető kockázat-csökkentési/kizárási tényezők folyamatos érvényességével és helyességével kapcsolatos tapasztalatokat. A vizsgálat elősegítése érdekében a titkárság rendelkezésre bocsátja az összes bejelentésről szóló jelentéseket.


(1)  Az OECD egyezmény 5. cikkében meghatározottak szerint.

(2)  Az országok besorolásának a Világbank által végzett éves felülvizsgálata alapján az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem (GNI) küszöbértékét használják az országkategóriák besorolása céljából; e küszöbérték az OECD honlapján megtalálható (www.oecd.org/ech/xcred).

(3)  Adminisztratív okokból, nem kap besorolást néhány olyan ország, amelyek általában nem kapnak hivatalosan támogatott exporthitelt.

(4)  A magánpiaci mutatók a következők: államkötvények, „read-across” módszer, leszámítolási piac és szindikált kölcsön.

(5)  Az országok besorolásának a Világbank által végzett éves felülvizsgálata alapján az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem (GNI) küszöbértékét használják a feltételekhez kötött segély támogathatósága céljából; e küszöbérték az OECD honlapján megtalálható (www.oecd.org/ech/xcred).

(6)  A 33. cikk b) pontjának 5. alpontja alkalmazásában, a nukleáris erőművek leszerelése humanitárius segítségnyújtásnak minősül. Súlyos, határokon átnyúló szennyezést okozó nukleáris vagy fontos ipari baleset esetén, bármelyik érintett fél kötött segélyt nyújthat a hatások kiküszöbölése vagy mérséklése érdekében. Ha komoly kockázata van egy ilyen baleset bekövetkezésének, bármely potenciálisan érintett olyan félnek, aki segélyt kíván nyújtani a baleset bekövetkezésének megelőzése céljából, a 46. cikkel összhangban előzetes értesítést kell adnia. A többi félnek, az adott körülmények fényében, kedvező megfontolást kell nyújtania a feltételekhez kötött segélyek eljárásainak felgyorsításához.

I. MELLÉKLET

ÁGAZATI MEGÁLLAPODÁS HAJÓKHOZ NYÚJTOTT EXPORTHITELEKRŐL

I.   FEJEZET

AZ ÁGAZATI MEGÁLLAPODÁS TERJEDELME

1.   Részvétel

Az ágazati megállapodásban jelenleg részes felek: Ausztrália, az Európai Unió, Japán, Korea és Norvégia.

2.   Hatály

A megállapodást kiegészítő ágazati megállapodás konkrét útmutatást nyújt az alábbiakra vonatkozó exportszerződésekhez kapcsolódó, hivatalosan támogatott exporthitelekhez:

a)

Áru- vagy személyszállításra, illetve speciális szolgáltatások teljesítésére használt, legalább 100 bt tömegű új tengerjáró hajók (például halászhajók, halfeldolgozó hajók, jégtörő hajók és kotróhajók, amelyek hajtási és irányítási [kormányzási] módjukat tekintve állandó jelleggel rendelkeznek a nyílt tengeren történő önnavigáció összes jellemző tulajdonságával), legalább 365 kW teljesítményű vontatóhajók, valamint olyan befejezetlen hajótestek, amelyek szabadon úsznak és mozgathatóak. Az ágazati megállapodás nem terjed ki a hadihajókra. Az úszódokkok és a mozgatható parti egységek nem képezik az ágazati megállapodás tárgyát, ha azonban problémák merülnek fel az ilyen szerkezetekre vonatkozó exporthitelekkel kapcsolatban, az ágazati megállapodásban részes felek (a továbbiakban: a felek) – bármelyik fél megalapozott kérésének megfontolása után – dönthetnek úgy is, hogy az ágazati megállapodás e szerkezetekre is kiterjed.

b)

Egy hajó bármilyen átalakítása. A hajó átalakítása alatt az 1 000 bt tömegűnél nagyobb tengerjáró hajók bármilyen átalakítása értendő azzal a feltétellel, hogy az átalakítási műveletek a rakodási terv, a hajótest vagy a meghajtórendszer alapvető megváltoztatását idézik elő.

c)

1.

Bár a légpárnás hajók nem tartoznak az ágazati megállapodás hatálya alá, a felek az ágazati megállapodásban foglaltakkal azonos feltételek mellett nyújthatnak exporthiteleket a légpárnás hajókra. A felek vállalják, hogy e lehetőséget mérsékelten veszik csak igénybe, és nem határoznak meg ilyen hitelfeltételeket a légpárnás hajókra abban az esetben, ha azt állapítják meg, hogy az ágazati megállapodás feltételei szerint nincs versenyhelyzet.

2.

Az ágazati megállapodásban a „légpárnás” kifejezés meghatározása a következő: olyan, legalább 100 tonnás kétéltű jármű, amelyet teljes egészében a járműből kibocsátott levegő tart fenn, amely túlnyomásos teret képez a jármű körül lévő rugalmas köpenyen és a jármű alatti talaj- vagy vízfelületen belül, hajtását és irányítását pedig a légcsavarokból vagy légfúvókból, illetve hasonló berendezésekből áramoltatott levegő végzi.

3.

A felek tudomásul veszik, hogy az ezen ágazati megállapodásban meghatározottakkal azonos feltételek mellett történő exporthitelezést azokra a légpárnás járművekre kell korlátozni, amelyeket tengeri, illetve nem szárazföldi útvonalakon használnak, a víztől legfeljebb 1 kilométerre lévő kikötői létesítmények elérése kivételével.

II.   FEJEZET

AZ EXPORTHITELEKKEL ÉS A KÖTÖTT SEGÉLYEKKEL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK

3.   Maximális törlesztési idő

Az ország besorolásától függetlenül a maximális törlesztési idő a szállítástól számított 12 év.

4.   Készpénzfizetés

A felek a szerződéses ár minimum 20 százalékával megegyező készpénzfizetést kérhetnek a szállításkor.

5.   Tőketörlesztés

Az exporthitel tőkeösszegét rendes körülmények között hathavonta, de legfeljebb 12 havonta egyenlő részletekben kell megfizetni.

6.   Minimális kockázati díj

A megállapodásnak a minimális kockázati díjakkal kapcsolatos rendelkezései nem alkalmazandók, amíg e rendelkezéseket ezen ágazati megállapodás résztvevői felül nem vizsgálják.

7.   Segélyek

A segélyt nyújtani kívánó feleknek – a megállapodás rendelkezésein kívül – meg kell győződniük arról, hogy a törlesztési idő alatt a hajó nem nyílt regisztráció keretében üzemel, és kellő biztosítékot kaptak arra, hogy a végleges tulajdonos székhelye a kedvezményezett országban van, nem külföldi érdekeltségű alvó leányvállalat, és a végleges tulajdonos vállalta, hogy kormánya jóváhagyása nélkül nem adja el a hajót.

III.   FEJEZET

ELJÁRÁSOK

8.   Értesítések

Az átláthatóság érdekében valamennyi fél – a megállapodás és az IBRD/Berni Unió/OECD hitelezői tájékoztatórendszer rendelkezéseinek kiegészítéseképpen – évente információkat szolgáltat a hivatalos támogatás nyújtására szolgáló rendszeréről és ezen ágazati megállapodás végrehajtási eszközeiről, beleértve az érvényben lévő rendszereket is.

9.   Vizsgálat

a)

Az ágazati megállapodást az OECD Hajóépítési Munkacsoportja keretében évente vagy bármelyik fél kérésére felül kell vizsgálni, és a megállapodás részes felei számára jelentést kell készíteni arról.

b)

A megállapodás és ezen ágazati megállapodás közötti összefüggés és következetesség elősegítése érdekében, valamint a hajóépítési ágazat jellegét figyelembe véve az ágazati megállapodás és a megállapodás részes felei szükség szerint konzultációt és koordinációt folytatnak.

c)

A megállapodás részes feleinek a megállapodás módosítására irányuló határozata alapján ezen ágazati megállapodás részes felei (a felek) megvizsgálják a határozatot, és elbírálják annak ezen ágazati megállapodásra való alkalmazhatóságát. Az említett elbírálásig a megállapodás módosításai nem alkalmazandók ezen ágazati megállapodásra. Ha a felek el tudják fogadni a megállapodás módosításait, erről írásban tájékoztatják a megállapodás részes feleit. Abban az esetben, ha a felek nem tudják elfogadni a megállapodás módosításait – amennyiben azok alkalmazása a hajóépítést érinti –, tájékoztatják kifogásaikról a megállapodás részes feleit, és konzultációkat kezdeményeznek velük a kérdések megoldása céljából. Ha nem érhető el egyetértés a két csoport között, a módosítások hajóépítést érintő alkalmazása tekintetében a felek álláspontja érvényesül.

d)

„A szokásos versenyfeltételeket figyelembe vevő megállapodás a kereskedelmi hajóépítő és javítóiparban” c. dokumentum hatálybalépésekor ezen ágazati megállapodás a továbbiakban nem vonatkozik azokra a felekre, amelyek számára jogszabály írja elő a hajók exporthiteleiről szóló 1994. évi megállapodás [C/WP6(94)6] alkalmazását. E felek kötelesek sürgős felülvizsgálatot végezni, hogy a 1994. évi megállapodást összhangba hozzák ezen ágazati megállapodással.

Függelék

A JÖVŐBENI MUNKÁVAL KAPCSOLATBAN VÁLLALT KÖTELEZETTSÉGEK

A megállapodással kapcsolatos jövőbeni munkán kívül ezen ágazati megállapodás részes felei megállapodnak abban, hogy:

a)

összeállítják azon hajótípusok szemléltető jegyzékét, amelyek kereskedelmi szempontból általában nem tekinthetők életképesnek, a megállapodásban meghatározott feltételekhez kötött segéllyel kapcsolatos szabályok figyelembevételével;

b)

megvizsgálják a megállapodásnak a minimális kockázati díjakkal kapcsolatos rendelkezéseit azok jelen ágazati megállapodásba történő beépítése céljából;

c)

a megfelelő nemzetközi tárgyalások fejleményeitől függően megvitatják a minimális kamatlábakra vonatkozó egyéb szabályok befogadását, ideértve a speciális CIRR-kamatlábat és a változó kamatlábakat is;

d)

megvitatják a kölcsöntőke éves részletekben történő visszafizetésének alkalmazhatóságát.

II. MELLÉKLET

ÁGAZATI MEGÁLLAPODÁS AZ ATOMERŐMŰVEKHEZ NYÚJTOTT EXPORTHITELEKRŐL

I.   FEJEZET

AZ ÁGAZATI MEGÁLLAPODÁS TERJEDELME

1.   Hatály

a)

A megállapodást kiegészítő ágazati megállapodás:

azokat a különleges iránymutatásokat határozza meg, amelyek a hivatalosan támogatott exporthitelekre vonatkoznak a komplett atomerőművek vagy atomerőmű-részek exportszerződéseivel kapcsolatban, amelyek magukban foglalják az ilyen atomerőművek építéséhez és üzembe helyezéséhez közvetlenül szükséges összetevőket, berendezéseket anyagokat és szolgáltatásokat (beleértve a személyzet kiképzését is). Az ágazati megállapodás a nukleáris fűtőanyag támogatására vonatkozó feltételeket is tartalmazza,

nem terjed ki azokra a tételekre, amelyekért általában a vevő a felelős, például a területfejlesztéssel, az utakkal, a felvonulási épületekkel, a transzformátor-állomásokkal és a vízellátással kapcsolatos költségekre, valamint a hivatalos engedélyezési eljárásokkal (például helyszíni engedélyekkel, építési engedélyekkel, fűtőanyag-betöltési engedélyekkel) összefüggő költségekre a vevő országában, kivéve:

abban az esetben, ha a transzformátor-állomás vevője azonos az erőmű vevőjével, és a szerződést az erőmű eredeti transzformátor-állomásával kapcsolatban kötötték, az eredeti transzformátor-állomás maximális törlesztési ideje és minimális kamatlábai megegyeznek az atomerőmű törlesztési idejével és kamatlábaival (azaz 15 év és SCIRR),

nem vonatkozik az álállomásokra, transzformátorokra és távvezetékekre.

b)

Ezen ágazati megállapodás a meglévő atomerőművek korszerűsítésére is vonatkozik azokban az esetekben, amikor a korszerűsítés teljes értéke eléri vagy meghaladja a 80 millió SDR-t (X. kategória), és az erőmű gazdasági élettartama nagy valószínűséggel legalább 15 évvel meghosszabbodik. Ha a fenti kritériumok valamelyike nem teljesül, a megállapodás feltételei a mérvadók.

c)

Az ágazati megállapodás feltételei helyett a megállapodás feltételei érvényesek az atomerőművek leszerelésére nyújtott hivatalos támogatásra. A leszerelés az atomerőmű bezárását vagy lebontását jelenti. A megállapodás 55–60. cikkében meghatározott, közös megállapodásra vonatkozó eljárások lehetővé teszik a törlesztési idők korlátozását vagy bővítését.

2.   Felülvizsgálat

A felek rendszeresen felülvizsgálják az ágazati megállapodás rendelkezéseit.

II.   FEJEZET

AZ EXPORTHITELEKKEL ÉS A KÖTÖTT SEGÉLYEKKEL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK

3.   Maximális törlesztési idő

Az ország besorolásától függetlenül a maximális törlesztési idő 15 év.

4.   Tőketörlesztés és kamatfizetés

a)

Az exporthitelek tőkerészét egyenlő részletekben kell törleszteni.

b)

A tőkerész és a kamat legalább hat hónapos gyakorisággal fizetendő úgy, hogy az első tőkerész- és kamattörlesztést legkésőbb a hiteltörlesztés kezdő időpontjától számított hat hónap elteltével kell megfizetni.

c)

Lízingügyletek támogatására nyújtott exporthitelek esetén a tőkeösszegre és a kamatra kombináltan alkalmazott egyenlő visszafizetés alkalmazható az a) pontban meghatározott egyenlő összegű tőkerészlet-törlesztés helyett.

5.   Minimális kamatlábak

a)

A közvetlen finanszírozás, a refinanszírozás vagy a kamatláb-támogatás révén hivatalos támogatást nyújtó résztvevő a minimális kamatlábakat alkalmazza; a résztvevő a speciális CIRR-kamatlábat (a továbbiakban: a SCIRR) alkalmazza. Ha a rögzített SCIRR-kötelezettség kezdetben olyan maximális időszakra korlátozódik, amely nem haladja meg a szerződés odaítélésétől számított 15 évet, a kölcsön hátralévő idejére nyújtott hivatalos támogatás is a megújítás időpontjában fennálló SCIRR-értéken korlátozódik a garanciákra vagy a kamatláb-támogatásra.

b)

Ha atomerőművel kapcsolatos részszállítás esetén olyan berendezésre nyújtanak hivatalos finanszírozási támogatást, amelynek üzembe helyezése a szállító feladata, ezen ágazati megállapodással összhangban a minimális kamatláb megegyezik a SCIRR-kamatlábbal, összhangban ezen ágazati megállapodás 6. cikkével. A felek a megállapodás 20. cikkével összhangban is kínálhatják a megfelelő CIRR-kamatlábat, azzal a feltétellel, hogy a szerződés odaítélése napjától a végleges visszafizetés napjáig terjedő maximális időtartam nem haladhatja meg a tíz évet.

6.   A SCIRR-kamatlábak megállapítása

A speciális CIRR-kamatlábakat (SCIRR) az adott valutára vonatkozó CIRR-kamatláb felett 75 bázisponton rögzített értékkülönbözettel kell meghatározni, a japán jen kivételével, amely esetében az értékkülönbözet 40 bázispont. A több CIRR-értékkel rendelkező valuták esetében – a megállapodás 20. cikke a) pontjának első francia bekezdésével összhangban – a SCIRR kialakításhoz a leghosszabb futamidővel rendelkező CIRR-kamatlábat kell alkalmazni.

7.   Helyi költségek és a kamat tőkésítése

A megállapodás 10. cikk d) pontjának rendelkezései nem alkalmazandók, ha a finanszírozási támogatást a SCIRR alapján nyújtják. A SCIRR-től eltérő kamatláb mellett nyújtott hivatalos finanszírozási támogatás a helyi költségeket, illetve a kezdőnap előtt keletkezett, tőkésített kamatot együttvéve sem haladhatja meg az exportérték 15 százalékát.

8.   Nukleáris fűtőanyagra nyújtott hivatalos támogatás

a)

Az első adag fűtőanyag maximális törlesztési ideje nem haladhatja meg a szállítástól számított négy évet. Az első adag fűtőanyaghoz hivatalos finanszírozási támogatást nyújtó fél a minimális kamatlábakat alkalmazza; a fél a megfelelő CIRR-kamatlábat alkalmazza. Az első adag fűtőanyag legfeljebb az eredetileg telepített atomtörzsből, plusz két ezt követő újabb adagból áll, amelyek együttesen legfeljebb az atomtörzs kétharmadát teszik ki.

b)

A nukleáris fűtőanyag későbbi adagjai esetében a maximális törlesztési idő hat hónap. Ha kivételes körülmények között ennél hosszabb, de két évet meg nem haladó törlesztési idő tűnik szükségesnek, a megállapodás 44. cikkében meghatározott eljárások alkalmazandók. A nukleáris fűtőanyag későbbi adagjaihoz hivatalos finanszírozási támogatást nyújtó fél a minimális kamatlábakat alkalmazza; a fél a megfelelő CIRR-kamatlábat alkalmazza.

c)

Az urándúsítási különszolgáltatások nyújtására vonatozó hivatalos támogatás nem nyújtható a nukleáris fűtőanyagot érintő feltételeknél kedvezőbb feltételek mellett.

d)

A kimerült fűtőanyag újrafeldolgozását és kezelését (beleértve a hulladék-elhelyezést is) készpénzalapon kell kifizetni.

e)

A felek nem nyújthatnak ingyenes nukleáris fűtőanyagot vagy szolgáltatásokat.

9.   Segélyek

A felek csak feltétel nélküli segély formájában nyújtanak segélyezési támogatást.

III.   FEJEZET

ELJÁRÁSOK

10.   Előzetes konzultáció

Felismerve azokat az előnyöket, amelyek akkor jöhetnek létre, ha egységes álláspont érhető el a feltételeket illetően az atomerőművek esetében, a felek vállalják, hogy előzetes konzultációt folytatnak minden olyan esetben, amikor felmerül a hivatalos támogatás nyújtásának szándéka.

11.   Előzetes értesítés

a)

Az előzetes konzultációt kezdeményező fél a megállapodás V. mellékletével összhangban támogatni kívánt feltételekre vonatkozó végleges döntés meghozatala előtt legalább tíz munkanappal értesíti az összes többi felet.

b)

A többi fél nem hoz végleges döntést az általa támogatandó feltételekről a fenti a) alpontban meghatározott tíz munkanapos időszak alatt, viszont köteles öt napon belül a konzultációban részt vevő többi féllel az ügylet megfelelő hitelfeltételeiről információt cserélni a feltételekről szóló álláspont kialakítása céljából.

c)

Ha a felek az első értesítés átvételétől számított tíz napos határidőn belül nem érnek el közös álláspontot, a konzultációban részt vevő valamennyi fél végleges döntését további tíz munkanapig el kell halasztani, mely időszak alatt a közös álláspont elérésére a személyes konzultációk során további erőfeszítéseket kell tenni.

III. MELLÉKLET

ÁGAZATI MEGÁLLAPODÁS A POLGÁRI LÉGI JÁRMŰVEKHEZ NYÚJTOTT EXPORTHITELEKRŐL

1.   RÉSZ

ÚJ, NAGY BEFOGADÓKÉPESSÉGŰ LÉGI JÁRMŰVEK ÉS AZ AZOKHOZ VALÓ HAJTÓMŰVEK

I.   FEJEZET

HATÓKÖR

1.   Az alkalmazás formája és köre

a)

A megállapodást kiegészítő ágazati megállapodás 1. része azokat a konkrét irányelveket határozza meg, amelyek a hivatalosan támogatott exporthitelekre vonatkoznak az új, nagyméretű, I. függelékben felsorolt polgári légi járművek és az ilyen légi járművekbe szerelt hajtóművek értékesítésével és bérlésével kapcsolatban. Új légi járműnek a gyártó tulajdonában lévő légi jármű, vagyis a még le nem szállított vagy fizető utasok és/vagy fizetett rakomány szállítása céljából rendeltetésszerűen korábban még nem használt légi jármű tekintendő. Ez nem zárja ki eleve a fél által az új légi járművekre vonatozó feltételek mellett olyan ügyletekhez nyújtott támogatást, amelyeknél az adott fél előzetes ismeretei szerint ideiglenes kereskedelmi finanszírozási megállapodásokat léptettek életbe, mert késett a hivatalos támogatás nyújtása. Ezekben az esetekben a törlesztési idő – beleértve a „hiteltörlesztés kezdő időpontját” és a „végleges törlesztési időt” is – azonos azzal a határidővel, amely akkor lett volna érvényben, ha a légi jármű értékesítése vagy bérlése a légi jármű eredeti leszállításának időpontjától kapta volna a hivatalos támogatást.

b)

Az I. fejezet feltételei a hajtóművekre és a tartalék alkatrészekre, mint az eredeti légi jármű megrendelésének részeire is vonatkoznak, ezen ágazati megállapodás 3. része 33. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően. Az I. fejezet nem terjed ki a repülésszimulátorokra, amelyekre a megállapodás feltételei vonatkoznak.

2.   Célkitűzések

Az ágazati megállapodás 1. részének célja olyan egyensúlyi helyzet kialakítása, amely valamennyi piacon:

kiegyenlíti a felek közötti pénzügyi versenyfeltételeket,

semlegesíti a felek között a versenyben álló légi járművek közötti választás tényezőjeként jelentkező pénzeszközöket, és

elkerüli a verseny torzításait.

II.   FEJEZET

AZ EXPORTHITELEKKEL ÉS A SEGÉLLYEL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK

3.   Előleg

a)

A felek minimális előlegként a légi jármű teljes árának 15 százalékát írják elő, amely tartalmazza a repülőgépvázat, a beszerelt hajtóműveket, valamint a tartalék hajtóműveket és a tartalék alkatrészeket ezen ágazati megállapodás 3. részének 33. cikkében foglaltak szerint.

b)

Az előleg hivatalos támogatása csak a biztosítás és a garanciák, azaz tiszta fedezet formájában történhet a szokásos előzetes hitelkockázattal szemben.

4.   Maximális törlesztési idő

A maximális törlesztési idő 12 év.

5.   Támogatásra jogosult pénznemek

A hivatalos finanszírozási támogatásra alkalmas valuta az amerikai dollár, az euro és az angol font.

6.   Tőketörlesztés

a)

Az exporthitel tőkeösszegét rendes körülmények között egyenlő és szabályos részletekben, legalább hat hónapos gyakorisággal kell visszafizetni úgy, hogy az első részletet legkésőbb a hiteltörlesztés kezdő időpontjától számított hat hónap elteltével kell megfizetni. Lízing esetén ez a törlesztési konstrukció vagy csak a tőkeösszegre, vagy a tőkeösszegre és a kamatra kombináltan alkalmazható.

b)

Ha valamelyik fél az a) pontban meghatározottól eltérő feltételekkel kívánja a tőke visszafizetését támogatni, az alábbi feltételeknek kell eleget tennie:

1.

egy hat hónapos határidőn belül sem egyetlen visszafizetett részlet, sem több visszafizetett részlet együttesen nem haladhatja meg a törlesztési idő alatt visszafizetendő tőkeösszeg 25 százalékát;

2.

a fél köteles előzetes bejelentést tenni.

7.   Kamatfizetés

a)

A kamatot általában nem tőkésítik a törlesztési idő alatt.

b)

A kamat legalább hat hónapos gyakorisággal fizetendő úgy, hogy az első kamatot legkésőbb a hiteltörlesztés kezdő időpontjától számított hat hónap elteltével kell megfizetni.

c)

Ha valamelyik fél az a) és b) pontban meghatározottól eltérő feltételekkel kívánja a kamatfizetést támogatni, köteles ezt előzetesen bejelenteni.

8.   Minimális kamatlábak

a)

Ezen ágazati megállapodás 3. cikkének a) alpontjában említett légi járművek teljes árának 85 százalékát meg nem haladó hivatalos finanszírozási támogatást nyújtó felek a légi jármű teljes árának 62,5 százalékáig a minimális kamatlábakat alkalmazzák az alábbiak szerint:

legfeljebb tízéves törlesztési idő esetén – TB10 + 120 bázispont,

10–12 év közötti törlesztési idő esetén – TB10 + 175 bázispont,

ahol a TB10 az adott valutára (az euro kivételével) számított 10 éves államkötvény-hozamot jelenti, az előző két naptári hétre átlagolt állandó lejárattal. Az euro esetében a TB10 az euro-hozamgörbe 10 éves lejáratakor elért hozamot jelenti, amelyet az Eurostat számít ki az euro CIRR-kamatlábának meghatározása céljából, az előző két naptári hétre átlagolva. Valamennyi valuta esetében a fentiekben meghatározott értékkülönbözet alkalmazandó.

b)

A légi jármű fenti a) alpontban meghatározott, rögzített minimális kamatlábak mellett finanszírozható teljes árának maximális százalékaránya 62,5 százalék, ha a kölcsön visszafizetése a finanszírozás teljes futamidejére, és 42,5 százalék, ha a kölcsön visszafizetése későbbi lejáratú határidőkre terjed. A felek szabadon alkalmazhatják bármelyik törlesztési konstrukciót az adott mintára alkalmazható felső határérték függvényében. A fenti részfolyósítást felajánló fél tájékoztatja a többi felet az összegről, a kamatlábról, a kamatláb megállapításának napjáról, a kamatláb érvényességi idejéről és a törlesztési modellről. A felek ezen ágazati megállapodás 17. cikkével összhangban az egyes felülvizsgálatok időpontjában megvizsgálják a két felső határértéket annak megállapítása céljából, hogy az egyik felső határérték kedvezőbb-e a másiknál, a kedvezőbb határérték annak érdekében történő kiigazítása céljából, hogy az egyensúly még egyértelműbb legyen.

c)

A fenti a) alpontban meghatározott 85 százalékos küszöbérték alapján:

1.

A felek ezen kívül a Magánexport-finanszírozó Társaság (PEFCO) által alkalmazott támogatáshoz hasonló hivatalos finanszírozási támogatást is nyújthatnak. A többi fél rendszeresen, kéthetente tájékoztatást kap a szerződéses ajánlatokkal és a vételi ajánlatokkal kapcsolatban a PEFCO hitelfelvételi költségeiről és az alkalmazható hitelezési kamatlábakról (a hivatalos garanciadíjak kivételével) a többszöri azonnali folyósításhoz alkalmazott fix kamatozású finanszírozás tekintetében. A fenti részfolyósítást felajánló fél tájékoztatja a többi felet az összegről, a kamatlábról, a kamatláb megállapításának napjáról, a kamatláb érvényességi idejéről és a törlesztési modellről. A valamely másik fél által kínált ilyen jellegű finanszírozást egyeztető minden félnek egyeztetnie kell ezen ágazati megállapodás 8. cikkében meghatározott kötelezettségvállalás szerinti ajánlatok érvényességi idejétől eltérő feltételeket.

2.

A közölt kamatlábakat valamennyi fél köteles alkalmazni, amennyiben a 24 hónapos hitelfolyósítási kamatláb nem haladja meg a 225 bázispontot a TB10 felett. Abban az esetben, ha a 24 hónapos kamatláb meghaladja a 225 bázispontot, a feleknek jogukban áll, hogy a 24 hónapos folyósításra a 225 bázispontú kamatlábat és az összes megfelelő kamatlábat alkalmazzák, továbbá haladéktalanul konzultációt kell folytatniuk a tartós megoldás megkeresése érdekében.

d)

A minimális kamatlábak magukban foglalják a hitelkockázati és hitelgarancia-díjakat. A kamatláb azonban nem tartalmazza a kötelezettségvállalási és kezelési díjakat.

9.   Kamatláb-korrekciók

Ezen ágazati megállapodás 8. cikkében meghatározott minimális kamatlábakat kéthetente felül kell vizsgálni. Ha az adott valuta esetében az állandó lejáratra számított államkötvény-hozam átlaga 10 vagy annál több bázisponttal különbözik bármelyik kéthetes időszak végén, a minimális kamatlábakat ugyanazzal a fent említett bázispont-különbséggel kell kiigazítani, az újraszámított kamatlábat pedig a legközelebbi öt bázispontra kell kerekíteni.

10.   Az exporthitel-/kamatláb-ajánlatok érvényességi ideje

Ezen ágazati megállapodás 8. cikkével összhangban meghatározott minimális kamatláb-ajánlatok időtartam nem haladja meg a három hónapot.

11.   A kamatláb-ajánlatok meghatározása és a kamatlábak kiválasztása

a)

A felek ezen ágazati megállapodás 8. és 9. cikkével összhangban hivatalos finanszírozási támogatást nyújthatnak az adott légi járműre a kamatláb-ajánlat napján alkalmazott kamatláb mellett azzal a feltétellel, hogy az ajánlatot – ezen ágazati megállapodás 10. cikkével összhangban – annak érvényességi idején belül elfogadják. Ha a kamatláb-ajánlatot nem fogadják így el, legkésőbb az érintett légi jármű leszállításának napjáig további kamatláb-ajánlatok tehetők.

b)

A kamatláb-ajánlat a szerződés aláírása és az adott légi jármű leszállítása között bármikor elfogadható, és a kamatláb bármikor kiválasztható. A hitelfelvevő által kiválasztott kamatláb nem vonható vissza.

12.   Tiszta fedezetű támogatás

A felek csak garancia vagy biztosítás, azaz tiszta fedezet révén nyújthatnak hivatalos támogatást ezen ágazati megállapodás 8. cikke a) pontjában meghatározott 85 százalékos küszöbérték figyelembevételével. Az ilyen jellegű támogatást nyújtó bármelyik fél tájékoztatja a többi felet az összegről, a határidőről, a visszafizetés valutaneméről és modelljéről, valamint a kamatlábakról.

13.   Verseny-referenciapont

A hivatalosan támogatott verseny esetében ezen ágazati megállapodás I. függelékében felsorolt nagy polgári légi járművek és a más légi járművekkel konkurens légi járművek ugyanezen hitelfeltételekben részesülhetnek.

14.   A törlesztési kockázat biztosítéka

A felek más felekkel történő összehasonlítás nélkül dönthetnek arról, milyen biztosítékot tekintenek elfogadhatónak a törlesztési kockázat biztosítására. A felek azonban vállalják, hogy más felek kérésére, vagy ha azt szükségesnek tartják, közlik az említett biztosíték adatait.

15.   Modellenként változó feltételek

A felek vállalják, hogy ha rögzített kamatlábajánlatot tettek vagy kötöttek egy konkrét légi jármű típusára, az ajánlatban foglalt feltételek nem szállhatnak át egy más modellmegjelöléssel rendelkező másik géptípusra.

16.   Kölcsön

Ezen ágazati megállapodás 1. részének egyéb feltételei alapján a felek az értékesítési szerződéssel azonos alapon nyújthatnak támogatást a pénzügyi kölcsönre.

17.   Segélyek

A felek csak feltétel nélküli segély formájában nyújtanak segélyezési támogatást. A felek azonban bármilyen humanitárius célokat szolgáló, kötött segélyre vonatkozó közös álláspontra irányuló kérést is támogatólag fontolóra vehetnek.

III.   FEJEZET

ELJÁRÁSOK

18.   Előzetes értesítés, egyeztetés és információcsere

Az előzetes értesítésre, egyeztetésre és információcserére vonatkozóan a megállapodásban meghatározott eljárások alkalmazandók ezen ágazati megállapodás e részére is. Ezenkívül a felek konzultációt kérhetnek, ha indokolt annak feltételezése, hogy egy másik fél olyan feltételekkel ajánl fel hivatalosan támogatott hitelt, amelyek nincsenek összhangban az ágazati megállapodással. A konzultációt tíz napon belül kell megtartani, egyébként a megállapodás 54. cikkében meghatározott eljárásokat kell követni.

19.   Felülvizsgálat

A felek rendszeresen felülvizsgálják ezen ágazati megállapodás eljárásait és rendelkezéseit, hogy a piaci körülményekhez közelítsék azokat. Ha azonban a piaci körülmények vagy a szokásos finanszírozási gyakorlatok jelentős mértékben megváltoznak, a felek bármikor kérhetnek felülvizsgálatot.

2.   RÉSZ

MINDEN ÚJ LÉGI JÁRMŰ, A NAGY LÉGI JÁRMŰVEK KIVÉTELÉVEL

IV.   FEJEZET

HATÓKÖR

20.   Az alkalmazás formája és köre

A megállapodást kiegészítő ágazati megállapodás 2. része ezen ágazati megállapodás 1. részében nem szereplő új légi járművek értékesítésével és bérlésével kapcsolatos, a hivatalosan támogatott exporthitelekre vonatkozó konkrét irányelveket határozza meg. A 2. rész nem terjed ki a légpárnás járművekre vagy a repülésszimulátorokra, amelyekre a megállapodás feltételei vonatkoznak.

21.   Erőfeszítések tételére irányuló kötelezettség

E fejezet rendelkezései a hivatalos támogatás nyújtásakor a felek által nyújtható legkedvezőbb feltételeket tartalmazzák. A felek azonban a különböző légi járművek típusai esetében továbbra is figyelembe vehetik a szokványos piaci feltételeket, és minden erőfeszítést megtehetnek e feltételek kedvezőtlenné válásának megakadályozására.

22.   A légi járművek besorolása

A felek a légi járművek alábbi csoportosításában állapodtak meg:

—   A. kategória: általában 30–70 személyes, gázturbinás légi járművek, ideértve a helikoptereket is (például gázturbinás sugárhajtóműves, légcsavaros gázturbinás, és kétáramú gázturbinás sugárhajtóműves légi járművek).

—   B. kategória: egyéb gázturbinás légi járművek, ideértve a helikoptereket is.

—   C. kategória: egyéb légi járművek, ideértve a helikoptereket is.

Az A. és B. kategóriába tartozó légi járműveket szemléltető jegyzék az I. függelékben található.

V.   FEJEZET

AZ EXPORTHITELEKKEL ÉS A SEGÉLLYEL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK

23.   Maximális visszatérítési határidő

A maximális törlesztési idő a légi jármű besorolása szerint változik, amit ezen ágazati megállapodás 22. cikkében foglalt kritériumok határoznak meg.

a)

Az A. kategóriájú légi járművek esetében a maximális törlesztési idő tíz év.

b)

A B. kategóriájú légi járművek esetében a maximális törlesztési idő hét év.

c)

A C. kategóriájú légi járművek esetében a maximális törlesztési idő öt év.

24.   Tőketörlesztés

a)

Az exporthitel tőkeösszegét általában egyenlő és szabályos részletekben, legalább hat hónapos gyakorisággal kell visszafizetni úgy, hogy az első részletet legkésőbb a hiteltörlesztés kezdő időpontjától számított hat hónap elteltével kell megfizetni. Lízing esetén ez a törlesztési konstrukció vagy csak a tőkeösszegre, vagy a tőkeösszegre és a kamatra kombináltan alkalmazható.

b)

Ha valamelyik fél az a) pontban meghatározottól eltérő feltételekkel kívánja a tőke visszafizetését támogatni, az alábbi feltételeknek kell eleget tennie:

1.

egy hat hónapos határidőn belül sem egyetlen visszafizetett részlet, sem több visszafizetett részlet együttesen nem haladhatja meg a törlesztési idő alatt visszafizetendő tőkeösszeg 25 százalékát;

2.

a fél köteles előzetes bejelentést tenni.

25.   Kamatfizetés

a)

A kamatot általában nem tőkésítik a törlesztési idő alatt.

b)

A kamat legalább hat hónapos gyakorisággal fizetendő úgy, hogy az első kamatot legkésőbb a hiteltörlesztés kezdő időpontjától számított hat hónap elteltével kell megfizetni.

c)

Ha valamelyik fél az a) és b) pontban meghatározottól eltérő feltételekkel kívánja a kamatfizetést támogatni, köteles ezt előzetesen bejelenteni.

d)

A kamat nem tartalmazza:

1.

a szállítói hitelek vagy a pénzügyi hitelek biztosítására vagy szavatolására szolgáló kockázati díjat vagy az egyéb díj formájában kifizetett összegeket. Ha a hivatalos támogatást közvetlen hitelekkel/finanszírozással vagy refinanszírozással nyújtják, akkor a kockázati díj vagy hozzáadható a kamatláb névértékéhez, vagy külön díjként fizethető; mindkét összetevőt külön meg kell határozni a felek számára;

2.

az exporthitellel kapcsolatos, a törlesztési idő alatt fizetendő éves vagy féléves bankköltségeken kívüli banki díjak vagy jutalékok formájában kifizetett összegeket; továbbá

3.

az importőr ország által kivetett forrásadókat.

26.   Minimális kamatlábak

A hivatalos finanszírozási támogatást nyújtó felek a minimális kamatlábakat alkalmazzák; a felek a megállapodás 20. cikkében meghatározott, megfelelő CIRR-kamatlábat alkalmazzák.

27.   Kockázati és garanciadíjak

A felek sem részben, sem egészben nem mondanak le a kockázati vagy a garanciadíjakról.

28.   Segélyek

A felek csak feltétel nélküli segély formájában nyújtanak segélyezési támogatást. A felek azonban bármilyen humanitárius célokat szolgáló, kötött segélyre vonatkozó közös álláspontra irányuló kérést is támogatólag fontolóra vehetnek.

VI.   FEJEZET

ELJÁRÁSOK

29.   Előzetes értesítés, egyeztetés és információcsere

Az értékesítés vagy lízing alkalmával fennálló, hivatalosan támogatott verseny esetén az egy másik kategóriába tartozó vagy az ágazati megállapodás más részei által érintett légi járművekkel versenyben álló légi járműveknek – az adott konkrét értékesítés vagy lízing esetében – az említett egyéb légi járművekre vonatkozó feltételekkel azonos feltételeket kell nyújtani. Az előzetes értesítésre, egyeztetésre és információcserére vonatkozóan a megállapodásban meghatározott eljárások alkalmazandók ezen ágazati megállapodásnak erre a részére. Ezenkívül a felek akkor is kérhetnek konzultációt, ha indokolt annak feltételezése, hogy egy másik fél olyan feltételekkel ajánl fel hivatalosan támogatott hitelt, amelyek nem felelnek meg az ágazati megállapodásnak. A konzultációt tíz napon belül kell megtartani, egyébként a megállapodás 54. cikkében meghatározott eljárásokat kell követni.

30.   Felülvizsgálat

A felek rendszeresen felülvizsgálják ezen ágazati megállapodás eljárásait és rendelkezéseit, hogy a piaci körülményekhez közelítsék azokat. Ha azonban a piaci körülmények vagy a szokásos finanszírozási gyakorlatok jelentős mértékben megváltoznak, a felek bármikor kérhetnek felülvizsgálatot.

3.   RÉSZ

HASZNÁLT LÉGI JÁRMŰVEK, TARTALÉK HAJTÓMŰVEK, TARTALÉK ALKATRÉSZEK, KARBANTARTÁSI ÉS SZERVIZSZERZŐDÉSEK

VII.   FEJEZET

HATÓKÖR

31.   Az alkalmazás formája és köre

A megállapodást kiegészítő ágazati megállapodás 3. része a használt légi járművek, valamint a tartalék hajtóművek, a tartalék alkatrészek értékesítésével és lízingelésével, valamint az új és a használt légi járműveket érintő karbantartási és szervizszerződésekkel kapcsolatos, a hivatalosan támogatott exporthitelekre vonatkozó konkrét irányelveket határozza meg. A 3. rész nem terjed ki a légpárnás járművekre vagy a repülésszimulátorokra, amelyekre a megállapodás feltételei vonatkoznak. Ezen ágazati megállapodás 1. és 2. részének vonatkozó rendelkezései az alábbiak kivételével alkalmazandók.

32.   Használt légi járművek

A résztvevők nem támogatnak az ágazati megállapodásban az új légi járművekre meghatározott hitelfeltételeknél kedvezőbb feltételeket. Az alábbi szabályok kifejezetten a használt légi járművekre vonatkoznak.

a)

A légi jármű életkora (év)

Szokásos maximális törlesztési idő

 

Nagy légi jármű

A. kategória

B. kategória

C. kategória

1

10

8

6

5

2

9

7

6

5

3

8

6

5

4

4

7

6

5

4

5–10

6

6

5

4

10 év felett

5

5

4

3

Az új légi járművekre vonatkozó maximális törlesztési idő változása esetén a fenti határidőket is felül kell vizsgálni.

b)

A felek az ezen ágazati megállapodás 24. és 25. cikkében meghatározott rendelkezéseket alkalmazzák.

c)

A hivatalos finanszírozási támogatást nyújtó felek a minimális kamatlábakat alkalmazzák; a felek a megállapodás 20. cikkében meghatározott, megfelelő CIRR-kamatlábat alkalmazzák.

33.   Tartalék hajtóművek és tartalék alkatrészek

a)

Az eredeti légi jármű megrendelés részének tekintett ilyen tételek finanszírozásának feltételei megegyezhetnek a légi jármű finanszírozási feltételeivel. Ilyen esetben azonban a feleknek az alábbiak szerint figyelembe kell venniük az egyes géptípusokból álló légijármű-flotta méretét, beleértve a beszerzés alatt álló, a fix rendelés tárgyát képező és a már birtokban lévő légi járműveket:

a légijármű-flotta azonos típusú, első öt légi járműve esetében: a légi jármű árának, azaz a repülőgépváz és a beszerelt hajtóművek árának 15 százaléka, és

a légijármű-flotta azonos típusához tartozó hatodik és az azt követő légi járművek esetében: a légi jármű árának, azaz a repülőgépváz és a beszerelt hajtóművek árának 10 százaléka.

b)

Ha e tételeket nem rendelik meg a légi járművel együtt, a maximális idő az új tartalék hajtóművek esetében öt év, míg az egyéb tartalék alkatrészek esetében két év.

c)

A fenti b) pont ellenére a nagy légi járművek új tartalék hajtóművei esetében a résztvevők legfeljebb három évvel léphetik túl a maximális törlesztési időt,

ha az ügylet minimális szerződéses értéke több mint 20 millió USD,

vagy ha az ügylet legalább négy új tartalék hajtóművet foglal magában.

A szerződés szerinti értéket kétévente felül kell vizsgálni, és az áremelkedésnek megfelelően ki kell igazítani.

d)

A felek fenntartják a jogot gyakorlatuk megváltoztatására és a konkurens felek gyakorlatának a tartalék hajtóművekre és a tartalék alkatrészekre vonatkozó kölcsöntőke első visszafizetésének időpontjával kapcsolatos egyeztetésére.

34.   Karbantartási és szervizszerződések

A felek a karbantartási és szervizszerződések esetében legfeljebb kétéves visszafizetési határidővel kínálhatnak hivatalos finanszírozási támogatást.

VIII.   FEJEZET

ELJÁRÁSOK

35.   Előzetes értesítés, egyeztetés és információcsere

Az előzetes értesítésre, egyeztetésre és információcserére vonatkozóan a megállapodásban meghatározott eljárások alkalmazandók ezen ágazati megállapodásnak erre a részére. Ezenkívül a felek akkor is kérhetnek konzultációt, ha indokolt annak feltételezése, hogy egy másik fél olyan feltételekkel ajánl fel hivatalosan támogatott hitelt, amelyek nem felelnek meg az ágazati megállapodásnak. A konzultációt tíz napon belül kell megtartani, egyébként a megállapodás 54. cikkében meghatározott eljárásokat kell követni.

36.   Felülvizsgálat

A felek rendszeresen felülvizsgálják ezen ágazati megállapodás eljárásait és rendelkezéseit, hogy a piaci körülményekhez közelítsék azokat. Ha azonban a piaci körülmények vagy a szokásos finanszírozási gyakorlatok jelentős mértékben megváltoznak, a felek bármikor kérhetnek felülvizsgálatot.

I. Függelék

SZEMLÉLTETŐ JEGYZÉK

A jövőben bevezetendő összes hasonló légi járművekre ezen ágazati megállapodás vonatkozik, a megfelelő jegyzékre pedig e légi járművek a megfelelő időben felkerülnek. A jegyzékek nem teljesek, és csak a különböző kategóriákba felveendő légi járművek típusait jelzik, ha kétségek merülnének fel.

NAGY POLGÁRI LÉGI JÁRMŰVEK

Gyártó

Megnevezés

Airbus

A 300

Airbus

A 310

Airbus

A 318

Airbus

A 319

Airbus

A 320

Airbus

A 321

Airbus

A 330

Airbus

A 340

Boeing

B 737

Boeing

B 747

Boeing

B 757

Boeing

B 767

Boeing

B 777

Boeing

B 707, 727

British Aerospace

RJ70

British Aerospace

RJ85

British Aerospace

RJ100

British Aerospace

RJ115

British Aerospace

BAe146

Fairchild Dornier

728 Jet

Fairchild Dornier

928 Jet

Fokker

F 70

Fokker

F 100

Lockheed

L-100

McDonnell Douglas

MD-80 sorozat

McDonnell Douglas

MD-90 sorozat

McDonnell Douglas

MD-11

McDonnell Douglas

DC-10

McDonnell Douglas

DC-9

Lockheed

L-1011

Ramaero

1.11-495

A. KATEGÓRIÁJÚ LÉGI JÁRMŰVEK

Általában 30–70 üléses, gázturbinás légi járművek, ideértve a helikoptereket is (például gázturbinás sugárhajtóműves, légcsavaros gázturbinás és kétáramú gázturbinás sugárhajtóműves légi járművek). 70 ülésesnél nagyobb, új, nagyméretű, gázturbinás légi járművek kifejlesztése esetén – kérésre – azonnali konzultációkat kell tartani az ilyen légi járműveknek e kategóriába vagy a – versenyhelyzetre tekintettel – ezen ágazati megállapodás 1. részébe történő besorolásának egyeztetése céljából.

Gyártó

Megnevezés

Aeritalia

G 222

Aeritalia/Aerospatiale

ATR 42

Aeritalia/Aerospatiale

ATR 72

Aerospatiale/MBB

C160 Transall

De Havilland

Dash 8

De Havilland

Dash 8-100

De Havilland

Dash 8-200

De Havilland

Dash 8-300

Boeing Vertol

234 Chinook

Broman (U.S.)

BR 2000

British Aerospace

BAe ATP

British Aerospace

BAe 748

British Aerospace

BAe Jetstream 41

British Aerospace

BAe Jetstream 61

Canadair

CL 215T

Canadair

CL 415

Canadair

RJ

Casa

CN235

Dornier

DO 328

EH Industries

EH-101

Embraer

EMB 120 Brasilia

Embraer

EMB 145

Fairchild Dornier

528 Jet

Fairchild Dornier

328 Jet

Fokker

F 50

Fokker

F 27

Fokker

F 28

Gulfstream America

Gulfstream I-4

LET

610

Saab

SF 340

Saab

2000

Short

SD 3-30

Short

SD 3-60

Short

Sherpa

B. KATEGÓRIÁJÚ LÉGI JÁRMŰVEK

Egyéb, gázturbinás légi járművek, ideértve a helikoptereket is.

Gyártó

Megnevezés

Aerospatiale

AS 332

Agusta

A 109, A 119

Beech

1900

Beech

Super King Air 300

Beech

Starship 1

Bell Helicopter

206B

Bell Helicopter

206L

Bell Helicopter

212

Bell Helicopter

230

Bell Helicopter

412

Bell Helicopter

430

Bell Helicopter

214

Bombardier/Canadair

Global Express

British Aerospace

BAe Jetstream 31

British Aerospace

BAe 125

British Aerospace

BAe 1000

British Aerospace

BAe Jetstream Super 31

Beech Aircraft corpn d/b/a Raytheon Aircraft Co.

Hawker 1000

Beech Aircraft corpn d/b/a Raytheon Aircraft Co.

Hawker 800

Beech Aircraft corpn d/b/a Raytheon Aircraft Co.

King Air 350

Beech Aircraft corpn d/b/a Raytheon Aircraft Co.

Beechjet 400 sorozat

Beech Aircraft corpn d/b/a Raytheon Aircraft Co.

Starship 2000A

Bell

B 407

Canadair

Challenger 601-3A

Canadair

Challenger 601-3R

Canadair

Challenger 604

Casa

C 212-200

Casa

C 212-300

Cessna

Citation

Cessna

441 Conquest III és Caravan 208 sorozat

Claudius Dornier

CD2

Dassault Breguet

Falcon

Dornier

DO 228-200

Embraer

EMB 110 P2

Embraer/FAMA

CBA 123

Eurocopter

AS 350, AS 355, EC 120, AS 365, EC 135

Eurocopter

B0105LS

Fairchild

Merlin/300

Fairchild

Metro 25

Fairchild

Metro III V

Fairchild

Metro III

Fairchild

Metro III A

Fairchild

Merlin IVC-41

Gulfstream America

Gulfstream II, III, IV és V

IAI

Astra SP és SPX

IAI

Arava 101 B

Learjet

31A, 35A, 45 és 60 sorozat

MBB

BK 117 C

MBB

BO 105 CBS

McDonnel Helicopter System

MD 902, MD 520, MD 600

Mitsubishi

Mu2 Marquise

Piaggio

P 180

Pilatus Britten-Norman

BN2T Islander

Piper

400 LS

Piper

T 1040

Piper

PA-42-100 (Cheyenne 400)

Piper

PA-42-720 (Cheyenne III A)

Piper

Cheyenne II

Reims

Cessna-Caravan II

SIAI-Marchetti

SF 600 Canguro

Short

Tucano

Westland

W30

IV. MELLÉKLET

ÁGAZATI MEGÁLLAPODÁS A MEGÚJULÓ ENERGIÁK ÉS VÍZÜGYI PROJEKTEK TERÜLETÉN 2007. JÚNIUS 30-IG TARTÓ PRÓBAIDŐSZAK HATÁLYA ALATT NYÚJTOTT EXPORTHITELEKRŐL

I.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1.   Hatály

A megállapodást kiegészítő ezen ágazati megállapodás azokat a pénzügyi feltételeket határozza meg, amelyek a hivatalosan támogatott exporthitelekre vonatkoznak a megújuló energiákra és vízügyi projektekre vonatkozó szerződésekkel kapcsolatban; a jogosult ágazatok körét az 1. függelék tartalmazza.

II.   FEJEZET

AZ EXPORTHITELEK PÉNZÜGYI FELTÉTELEI

2.   Maximális visszatérítési határidők

A megállapodás 11. cikkében meghatározott országbesorolásától függetlenül a maximális törlesztési idő 15 év.

3.   Tőketörlesztés és kamatfizetés

a)

Az exporthitelek tőkerészét egyenlő részletekben kell törleszteni.

b)

A tőkerész és a kamat legalább hat hónapos gyakorisággal fizetendő úgy, hogy az első tőkerész- és kamattörlesztést legkésőbb a hiteltörlesztés kezdő időpontjától számított hat hónap elteltével kell megfizetni.

c)

Lízingügyletek támogatására nyújtott exporthitelek esetén a tőkeösszegre és a kamatra kombináltan alkalmazott egyenlő visszafizetés alkalmazható az a) pontban meghatározott egyenlő összegű tőkerészlet-törlesztés helyett.

4.   Minimális rögzített kamatlábak a hivatalos finanszírozási támogatás keretében

A közvetlen finanszírozás, refinanszírozás vagy kamatláb-támogatás útján hivatalos finanszírozási támogatást nyújtó felek az alábbi minimális kamatlábmértékeket kötelesek alkalmazni:

a)

12 évet meg nem haladó törlesztési idő esetén a fél köteles a megfelelő speciális kereskedelmi referencia-kamatlábat (Special Commercial Interest Reference Rate – a továbbiakban: a SCIRR) alkalmazni, összhangban a megállapodás 20. cikkével.

b)

12 évnél hosszabb, de legfeljebb 14 éves törlesztési idő esetén minden pénznem esetében 20 bázispont felár alkalmazandó a CIRR-kamatlábra.

c)

14 évnél hosszabb törlesztési idő esetén minden pénznem esetében a megfelelő SCIRR-t kell alkalmazni, összhangban ezen ágazati megállapodás 5. cikkével.

5.   A SCIRR-kamatlábak megállapítása

A SCIRR-eket az adott valutára vonatkozó CIRR-kamatláb felett 75 bázisponton rögzített értékkülönbözettel kell meghatározni, a japán jen kivételével, amely esetében az értékkülönbözet 40 bázispont. A több CIRR-értékkel rendelkező valuták esetében – a megállapodás 20. cikk a) pontjának első francia bekezdésével összhangban – a SCIRR kialakításához a leghosszabb futamidővel rendelkező CIRR-kamatlábat kell alkalmazni.

III.   FEJEZET

ELJÁRÁSOK

6.   Előzetes értesítés konzultáció nélkül

A fél köteles az ezen ágazati megállapodás körébe tartozó bármilyen kötelezettségvállalás kiadása előtt legalább 10 naptári nappal az összes többi felet értesíteni, összhangban a megállapodás V. mellékletével.