23.11.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 306/1

(1)

Azoknak a tagállamoknak, amelyek pénzneme az euro, különös érdeke és felelőssége, hogy olyan gazdaságpolitikát folytassanak, amely elősegíti a gazdasági és monetáris unió megfelelő működését, és hogy elkerüljék a működését veszélyeztető politikákat.

(2)

A gazdasági és monetáris unió megfelelő működésének biztosítása céljából az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) lehetővé teszi az euroövezetre vonatkozóan olyan külön intézkedések elfogadását, amelyek túlmutatnak a minden tagállamra alkalmazandó rendelkezéseken.

(3)

A gazdasági és monetáris unió első évtizede során szerzett tapasztalatok és elkövetett hibák azt mutatják, hogy az Unióban olyan továbbfejlesztett gazdaságirányításra van szükség, amelynek a közösen megállapított szabályok és politikák iránti erőteljesebb nemzeti felelősségvállalásra, valamint a nemzeti gazdaságpolitikák szilárdabb uniós szintű felügyeleti keretére kell épülnie.

(4)

A továbbfejlesztett gazdaságirányítási keretnek számos, egymással összefüggő és összhangban lévő, a fenntartható növekedéssel és foglalkoztatással kapcsolatos politikára kell támaszkodnia – különösen a növekedésre és foglalkoztatásra irányuló rendezett uniós stratégiára –, különös figyelmet fordítva a belső piac fejlesztésére és erősítésére, a nemzetközi kereskedelem és a versenyképesség elősegítésére, a gazdasági és költségvetési politikákra vonatkozó megerősített együttműködés európai szemeszterére, a túlzott költségvetési hiány megelőzésére és kiigazítására szolgáló hatékony keretrendszerre (Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP)), a makrogazdasági egyensúlyhiány megelőzésére és kiigazítására szolgáló szilárd keretrendszerre, a nemzeti költségvetési keretekre vonatkozó minimumkövetelményekre, valamint a megerősített pénzpiaci szabályozásra és felügyeletre, ideértve az Európai Rendszerkockázati Testület általi makroprudenciális felügyeletet is.

(5)

Az SNP-nek és a teljes gazdaságirányítási keretnek ki kell egészítenie a fenntartható növekedésre és foglalkoztatásra irányuló uniós stratégiát, és azzal összhangban kell állnia. A különböző ágak közötti összefonódások nem biztosíthatnak mentességet az SNP rendelkezései alól.

(6)

A dinamikus belső piac megteremtése és fenntartása a gazdasági és monetáris unió megfelelő és zavartalan működése egyik elemének tekintendő.

(7)

A Bizottságnak a megerősített felügyeleti eljárásban erőteljesebb szerepet kell játszania a tagállamokra lebontott értékelések, a nyomon követés, a helyszíni látogatások, az ajánlások és a figyelmeztetések tekintetében. Szankcióról szóló határozatok meghozatalakor a Tanács szerepét korlátozni kell, és fordított minősített többségi szavazást kell alkalmazni.

(8)

Az e rendelet céljainak elérése érdekében a tagállamokkal folytatandó állandó párbeszéd biztosításához a Bizottságnak felügyeleti látogatásokat kell tennie.

(9)

A Bizottságnak rendszeres időközönként átfogóan értékelnie kell a gazdaságirányítási rendszert és különösen a rendszerben alkalmazott szankciók hatékonyságát és megfelelőségét. Ezeket az értékeléseket szükség esetén megfelelő javaslatoknak kell kiegészíteniük.

(10)

E rendelet végrehajtásakor a Bizottságnak figyelembe kell vennie az érintett tagállamok mindenkori gazdasági helyzetét.

(11)

A gazdaságirányítás megerősítésének ki kell terjednie az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szorosabb és jobban időzített bevonására.

(12)

Gazdasági párbeszéd indulhat az Európai Parlamenttel, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy elemzéseit közzétegye, valamint a Tanács elnöke, a Bizottság és adott esetben az Európai Tanács elnöke vagy az eurocsoport elnöke számára, hogy a kérdést megvitassák. Az ilyen nyilvános vita lehetőséget biztosítana a nemzeti döntéshozatal átgyűrűző hatásainak megvitatására és arra, hogy az egymásra való nyilvános nyomásgyakorlás az érintettekre is hatással legyen. Annak elismerése mellett, hogy a párbeszéd keretében az Európai Parlamenttel tárgyaló felek az érintett uniós intézmények és képviselőik, az Európai Parlament illetékes bizottsága felkínálhatja az e rendelet 4., 5. és 6. cikke alapján hozott tanácsi határozatok által érintett tagállamoknak, hogy eszmecserén vegyenek részt. A tagállamok ilyen eszmecserén való részvétele önkéntes.

(13)

Az euroövezetben a költségvetési felügyelet eredményesebb érvényesítése érdekében további szankciókra van szükség. Ezeknek a szankcióknak fokozniuk kell az Unió költségvetési felügyeleti keretének hitelességét.

(14)

Az ebben a rendeletben meghatározott szabályoknak tisztességes, jól időzített, fokozatos és hatékony mechanizmust kell biztosítaniuk az SNP prevenciós és korrekciós ágának – különösen a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendeletnek (4), valamint a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló, 1997. július 7-i 1467/97/EK tanácsi rendeletnek (5) – a betartása érdekében, amely ágban a költségvetési fegyelem betartásának vizsgálata a költségvetési hiányra és az államadósságra vonatkozó kritériumok alapján történik.

(15)

Azokra a tagállamokra vonatkozóan, amelyek pénzneme az euro, az e rendeletben megállapított és az SNP prevenciós ágán alapuló szankcióknak ösztönözniük kell a középtávú költségvetési célkitűzéshez való alkalmazkodást és e célkitűzés fenntartását.

(16)

A költségvetési hiányra és az államadósságra vonatkozó, az uniós gazdaságpolitikai koordináció szempontjából alapvető adatok akár szándékos, akár súlyos gondatlanságból eredő valótlan bemutatásától való elrettentés érdekében pénzbírságot kell kivetni az ezért felelős tagállamokra.

(17)

A statisztikák manipulálása esetén kivetendő pénzbírság kiszámítására vonatkozó szabályok, valamint a Bizottság által ilyen esetek kivizsgálása során követendő eljárásra vonatkozó szabályok kiegészítése érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a pénzbírság összegének megállapítására és a Bizottság általi vizsgálatok lefolytatására vonatkozó részletes kritériumokra vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(18)

Az SNP prevenciós ágában a középtávú költségvetési célkitűzés elérését és e célkitűzés betartását oly módon kell biztosítani, hogy azon tagállamok számára, amelyek pénzneme az euro, és amelyek nem értek el kellő eredményeket a költségvetési konszolidáció terén, kamatozó letét ideiglenes elhelyezésének kötelezettségét kell előírni. Ez arra az esetre is vonatkozik, ha egy tagállam – még ha a költségvetési hiánya nem is éri el a bruttó hazai termék (GDP) 3 %-ában meghatározott referenciaértéket – jelentős mértékben eltér a középtávú költségvetési célkitűzéstől vagy a célkitűzéshez vezető megfelelő korrekciós pályától, és nem igazítja ki ezt az eltérést.

(19)

A kiszabott kamatozó letétet a felhalmozott kamatokkal együtt visszafizetik az érintett tagállamnak, ha a Tanács meggyőződött arról, hogy a letét elhelyezésének kötelezettségét szükségessé tevő helyzet megszűnt.

(20)

Az azokra a tagállamokra vonatkozó, az SNP korrekciós ágához kapcsolódó szankcióknak, amelyek pénzneme az euro, a túlzott hiány fennállását megállapító tanácsi határozat alapján előírt, nem kamatozó letét elhelyezésére irányuló kötelezettség formáját kell ölteniük abban az esetben, ha az SNP prevenciós ágában az érintett tagállamot korábban már kamatozó letét elhelyezésére kötelezték, vagy abban az esetben, ha különösen súlyosan megsértették az SNP-ben a költségvetési politikára vonatkozóan megállapított jogi kötelezettségeket, vagy pénzbírság fizetésére irányuló kötelezettség formáját kell ölteniük abban az esetben, ha nem teljesítették a túlzott költségvetési hiány kiigazítására vonatkozó tanácsi ajánlást.

(21)

Az SNP prevenciós ága szerinti, e rendeletben előírt szankciók visszaható hatályú alkalmazásának elkerülése érdekében az említett szankciók minden esetben kizárólag a Tanács által az 1466/97/EK rendelet alapján e rendelet hatálybalépését követően elfogadott határozatok esetében alkalmazandók. Hasonlóképpen Az SNP korrekciós ága szerinti, e rendeletben előírt szankciók visszaható hatályú alkalmazásának elkerülése érdekében az említett szankciók minden esetben kizárólag a túlzott költségvetési hiány kiigazítására irányuló releváns ajánlások és határozatok esetében alkalmazandók, amelyeket a Tanács e rendelet hatálybalépését követően fogadott el.

(22)

Az e rendeletben meghatározott kamatozó letét, nem kamatozó letét és pénzbírság mértékét úgy kell megállapítani, hogy az biztosítsa a szankciók méltányos fokozatosságát az SNP prevenciós és korrekciós ágában, és hogy megfelelő ösztönzést jelentsen az Unió költségvetési keretének betartására azon tagállamok számára, amelyek pénzneme az euro. Az EUMSZ 126. cikkének (11) bekezdéséhez kapcsolódó, az 1467/97/EK rendelet 12. cikkében részletezett pénzbírságok egy a GDP 0,2 %-ával megegyező állandó elemből, valamint egy változó elemből állnak. Így a fokozatosság és a tagállamok egyenlő kezelése akkor biztosított, ha az ebben a rendeletben meghatározott kamatozó letét, nem kamatozó letét és pénzbírság a GDP 0,2 %-ával, a Szerződés 126. cikke (11) bekezdéséhez kapcsolódó pénzbírság állandó elemének nagyságával egyenlő.

(23)

A Tanács számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a Bizottság ajánlása alapján, az érintett tagállam indokolással ellátott kérelmét követően csökkentse vagy törölje az azokra a tagállamokra kivetett szankciókat, amelyek pénzneme az euro. Az SNP korrekciós ágában a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy kivételes gazdasági körülmények esetén is ajánlhassa a szankció mértékének csökkentését vagy a szankció törlését.

(24)

A nem kamatozó letétet a túlzott hiány kiigazítását követően fel kell szabadítani, míg a letétek kamatait és a beszedett pénzbírságokat a pénzügyi támogatás nyújtására szolgáló azon stabilitási mechanizmusokra kell fordítani, amelyeket azok a tagállamok, amelyek pénzneme az euro az egész euroövezet stabilitásának megőrzése céljából hoztak létre.

(25)

A Tanácsnak felhatalmazást kell kapnia az ebben a rendeletben meghatározott szankciók alkalmazására vonatkozó egyedi határozatok elfogadására. A tagállamok gazdaságpolitikáinak az EUMSZ 121. cikke (1) bekezdésében meghatározottak szerint a Tanácsban folytatott összehangolása részeként ezek az egyedi határozatok szervesen követik az EUMSZ 121. és 126. cikkének és az 1466/97/EK és az 1467/97/EK rendeletnek megfelelően a Tanács által elfogadott intézkedéseket.

(26)

Mivel ez a rendelet az 1466/97/EK és az 1467/97/EK rendelet hatékony végrehajtására vonatkozó általános szabályokat tartalmaz, az EUMSZ 121. cikkének (6) bekezdésében említett rendes jogalkotási eljárás keretében kell elfogadni.

(27)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen az SNP prevenciós és korrekciós ágának az euroövezeten belüli eredményesebb végrehajtására szolgáló szankciós rendszer létrehozását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

a)

az (1) bekezdésben említett pénzbírság összege megállapításának részletes kritériumai;

b)

a (3) bekezdésben említett vizsgálatokkal, a vizsgálatokkal együtt járó intézkedésekkel és jelentéstétellel kapcsolatos eljárás részletes szabályai;

c)

a védekezéshez való jog biztosítását, az iratokba történő betekintést, a jogi képviseletet, a titoktartást, a határidőket és az (1) bekezdésben említett pénzbírságok beszedését célzó eljárás részletes szabályai.

a)

e rendelet hatékonysága, beleértve annak a lehetővé tételét a Tanács és a Bizottság számára, hogy eljárjanak a monetáris unió megfelelő működésének veszélyeztetésével fenyegető helyzetek kezelése érdekében;

b)

az EUMSZ-szel összhangban a tagállamok gazdaságpolitikáinak szorosabb összehangolása és gazdasági teljesítményük folyamatos közelítése terén tett előrelépések.

23.11.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 306/8

(1)

A továbbfejlesztett gazdaságirányítási keretnek számos, egymással összefüggő és összhangban lévő, a fenntartható növekedéssel és foglalkoztatással kapcsolatos politikára kell támaszkodnia – különösen a növekedésre és foglalkoztatásra irányuló uniós stratégiára –, különös figyelmet fordítva a belső piac fejlesztésére és erősítésére, a nemzetközi kereskedelem és a versenyképesség elősegítésére, a gazdasági és költségvetési politikákra vonatkozó megerősített együttműködés európai szemeszterére, a túlzott költségvetési hiány megelőzésére és kiigazítására szolgáló hatékony keretrendszerre (Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP)), a makrogazdasági egyensúlyhiány megelőzésére és kiigazítására szolgáló szilárd keretrendszerre, a tagállami költségvetési keret minimumkövetelményeire és a megerősített pénzpiaci szabályozásra és felügyeletre, ideértve az Európai Rendszerkockázati Testület általi makroprudenciális felügyeletet is.

(2)

A makrogazdasági egyensúlyhiány felügyelete a megbízható statisztikai adatokon alapul. A megbízható és független statisztikák garantálása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell nemzeti statisztikai hatóságaiknak az európai statisztikákról szóló, 2009. március 11-i 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) meghatározott európai statisztikai gyakorlati kódexnek megfelelő szakmai függetlenségét. Ezen túlmenően a makrogazdasági egyensúlyhiány felügyelete tekintetében a megbízható költségvetési adatok hozzáférhetősége is fontos. Ezt a követelményt a költségvetési felügyelet euroövezetbeli eredményes érvényesítéséről szóló, 2011. november 16-i 1173/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (5), különösen annak 8. cikkében szereplő szabályok biztosítják.

(3)

A tagállami gazdaságpolitikák Unión belüli, az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) előírt koordinációját az átfogó gazdaságpolitikai és foglalkoztatási iránymutatások összefüggésében kell kidolgozni, és magában kell foglalnia az árstabilitás, a rendezett és fenntartható államháztartás és monetáris feltételek, valamint a fenntartható fizetési mérleg alapelveinek teljesítését.

(4)

A gazdasági és monetáris unió első évtizede során szerzett tapasztalatok és elkövetett hibák azt mutatják, hogy az Unióban olyan megfelelőbb gazdaságirányításra van szükség, amelynek a közösen megállapított szabályok és politikák iránti erőteljesebb nemzeti felelősségvállalásra, valamint a nemzeti gazdaságpolitikák szilárdabb uniós szintű felügyeleti keretére kell épülnie.

(5)

A dinamikus belső piac megteremtése és fenntartása a gazdasági és monetáris unió megfelelő és zavartalan működése elemének tekintendő.

(6)

A tagállamok gazdaságpolitikai felügyeletét különösen indokolt a költségvetési felügyeleten túlmenően is kiterjeszteni, hogy a túlzott makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzése érdekében részletesebb és formálisabb keretet is magában foglaljon, és hogy az érintett tagállamok számára még az eltérések megszilárdulása, valamint a gazdasági és pénzügyi folyamatok túlzottan kedvezőtlen irányba mutató tartós elmozdulása előtt segítséget lehessen nyújtani a vonatkozó kiigazító tervek elkészítéséhez. A gazdaságpolitikai felügyelet kiterjesztését a költségvetési felügyelet elmélyítésével párhuzamosan kellene megvalósítani.

(7)

A túlzott gazdasági egyensúlyhiányok kiigazítása érdekében a részletes eljárást jogszabályban kell meghatározni.

(8)

Az EUMSZ 121. cikkének (3) és (4) bekezdésében említett többoldalú felügyeleti eljárást a makrogazdasági egyensúlyhiányok észlelésére valamint az Unión belüli túlzott makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzésére és kiigazítására szolgáló konkrét szabályokkal indokolt kiegészíteni. Az eljárást feltétlenül be kell ágyazni az éves többoldalú felügyeleti ciklusba.

(9)

A gazdaságirányítás megerősítésének ki kell terjednie az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szorosabb és jobban időzített bevonására. Annak elismerése mellett, hogy az Európai Parlamenttel tárgyaló felek e párbeszéd keretében az érintett uniós intézmények és képviselőik, az Európai Parlament illetékes bizottsága felkínálhatja az e rendelet alapján hozott, kamatozó letét elhelyezését vagy éves pénzbírságot kiszabó tanácsi határozatok által érintett tagállamoknak, hogy eszmecserén vegyenek részt. A tagállamok ilyen eszmecserén való részvétele önkéntes.

(10)

A Bizottságnak a megerősített felügyeleti eljárásban erőteljesebb szereppel kell rendelkeznie a tagállamokra lebontott értékelések, a nyomon követés, a helyszíni látogatások, az ajánlások és a figyelmeztetések tekintetében.

(11)

A makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) végrehajtását meg kell erősíteni azáltal, hogy az ajánlások végrehajtásának, illetve a megfelelő kiigazító intézkedési terv készítésére vonatkozó kötelezettség elmulasztása esetén kamatozó letét elhelyezésére kötelezik a tagállamot. A letét a túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány kiigazításáról szóló ajánlás végrehajtásának folytatólagos elmulasztása esetén ugyanazon az egyensúlyhiány esetén követendő eljárás keretében éves pénzbírsággá alakul. Ezeket a végrehajtási intézkedéseket azokra a tagállamokra kell alkalmazni, amelyek pénzneme az euro.

(12)

A Tanács ajánlásainak be nem tartása esetén kamatozó letét elhelyezését vagy pénzbírságot kell kiszabni, mindaddig amíg a Tanács meg nem állapítja, hogy a tagállam kiigazító intézkedéseket tett az ajánlásnak való megfelelés érdekében.

(13)

Ezen kívül, ha a tagállam ismételten elmulasztja a tanácsi ajánlás végrehajtására alkalmas kiigazító intézkedési terv elkészítését, évente pénzbírságot is kell fizetnie mindaddig, amíg a Tanács meg nem állapítja, hogy az adott tagállam megfelelő kiigazító intézkedési tervet nyújtott be az ajánlás végrehajtásához.

(14)

A tagállamok közötti egyenlő bánásmód érdekében a kamatozó letétnek és a pénzbírságnak minden olyan tagállam számára azonosnak kell lennie, amelynek pénzneme az euro, mégpedig az érintett tagállam előző évi bruttó nemzeti termékének (GDP) 0,1 %-a.

(15)

A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy kivételes gazdasági körülmények esetén javasolhassa a szankció mértékének csökkentését vagy a szankció törlését.

(16)

A túlzott makrogazdasági egyensúlyhiányok kiigazítására vonatkozó eredményes végrehajtási intézkedéseket elmulasztó tagállamok szankcionálásának eljárását úgy kell kidolgozni, hogy a szankcióknak az említett államokra történő kiszabása a szabály, és ne a kivétel legyen.

(17)

Az e rendeletben említett pénzbírságok az EUMSZ 311. cikke szerinti egyéb bevételnek minősülnek, és azokat a pénzügyi támogatás nyújtására szolgáló azon stabilitási mechanizmusokra kell fordítani, amelyeket azok a tagállamok hoztak létre az egész euroövezet stabilitásának megőrzése céljából, amelyek pénzneme az euro.

(18)

A rendeletben szereplő szankció kiszabására vonatkozó egyedi határozatok elfogadásának hatáskörét a Tanácsra indokolt ruházni. A tagállamok gazdaságpolitikájának a Tanácson belüli, az EUMSZ 121. cikkének (1) bekezdésében meghatározott koordinációja részeként ezen egyedi határozatok a Tanács által az EUMSZ 121. cikkével és az 1176/2011/EU rendelettel összhangban elfogadott intézkedések figyelemmel kísérésének részét alkotják.

(19)

Mivel e rendelet az 1176/2011/EU rendelet hatékony végrehajtására vonatkozó általános szabályokat tartalmazza, azt az EUMSZ 121. cikke (6) bekezdésében említett rendes jogalkotási eljárással összhangban szükséges elfogadni.

(20)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euroövezeten belüli hatékony kiigazítását a tagállamok a közöttük levő mély kereskedelmi és pénzügyi összekapcsolódások és a nemzeti gazdaságpolitikáknak az euroövezetbe és az egész Unióba továbbgyűrűző hatásai miatt nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz.) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

a)

ugyanazon egyensúlyhiány-eljárás során két egymást követő tanácsi ajánlást fogadnak el a 1176/2011/EU rendelet 8. cikkének (3) bekezdése értelmében, és a Tanács úgy ítéli meg, hogy az érintett tagállam által benyújtott kiigazító intézkedési terv nem megfelelő; vagy

b)

a 1176/2011/EU rendelet 10. cikkének (4) bekezdésével összhangban ugyanazon egyensúlyhiány-eljárás során két egymást követő, a nem-teljesítést megállapító tanácsi határozatot fogadnak el. Ebben az esetben az éves pénzbírságot a kamatozó letét éves pénzbírsággá való átalakításával kell kiszabni.

a)

a rendelet hatékonysága;

b)

a tagállamok gazdaságpolitikáinak szorosabb összehangolása és gazdasági teljesítményük folyamatos közelítése terén tett előrelépések az EUMSZ-szel összhangba.

23.11.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 306/12

(1)

A tagállami gazdaságpolitikák Unión belüli, az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) előírt koordinációjának magában kell foglalnia az árstabilitás, a rendezett államháztartás és monetáris feltételek, valamint a fenntartható fizetési mérleg alapelveinek teljesítését.

(2)

A Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP) eredetileg a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendeletet (3), a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló, 1997. július 7-i 1467/97/EK tanácsi rendeletet (4) és a Stabilitási és Növekedési Paktumról szóló, 1997. június 17-i európai tanácsi állásfoglalást foglalta magában (5). Az 1466/97/EK és az 1467/97/EK rendeletet 2005-ben az 1055/2005/EK (6), illetve az 1056/2005/EK rendelet (7) módosította. Ezenkívül 2005. március 20-án a Tanács elfogadta „A Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásának javításáról” szóló jelentést (8).

(3)

Az SNP alapja a rendezett államháztartás, mint az árstabilitás és a pénzügyi stabilitáson alapuló dinamikus, fenntartható növekedés feltételeit erősítő eszköz, amely elősegíti az Unió fenntartható növekedésre és foglalkoztatásra irányuló célkitűzéseinek megvalósítását.

(4)

Az SNP prevenciós ága előírja, hogy a tagállamoknak teljesíteniük kell és fenn kell tartaniuk a középtávú költségvetési célkitűzésüket, és e célból stabilitási és konvergenciaprogramot kell benyújtaniuk. Az SNP megelőző ágában szigorúbb felügyelet érvényesülne annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok összhangban legyenek az uniós költségvetési koordinációs kerettel, és annak megfeleljenek.

(5)

Az SNP végrehajtása során szerzett tapasztalat fényében a stabilitási és konvergenciaprogramok tartalmát és a vizsgálatukra szolgáló eljárást nemzeti és uniós szinten is tovább kell fejleszteni.

(6)

A stabilitási és konvergenciaprogramokban meghatározott költségvetési célkitűzéseknek kifejezetten figyelembe kell venniük az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokkal, az Unió és a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásokkal és általában a reformprogramokkal összhangban elfogadott intézkedéseket.

(7)

A stabilitási és konvergenciaprogramokat a következő évekre vonatkozó nemzeti költségvetésekkel kapcsolatos kulcsfontosságú döntések meghozatala előtt kell benyújtani és értékelni. Ezért megfelelő határidőt kell kitűzni a stabilitási és konvergenciaprogramok benyújtására. Figyelembe véve az Egyesült Királyság költségvetési évének sajátos jellegét, külön rendelkezéseket kell megállapítani konvergenciaprogramjainak benyújtási időpontjára vonatkozóan.

(8)

A gazdasági és monetáris unió első évtizede során szerzett tapasztalatok és elkövetett hibák azt mutatják, hogy az Unióban olyan megfelelő gazdaságirányításra van szükség, amely a közösen megállapított szabályok és politikák iránti erőteljesebb nemzeti felelősségvállalásra, valamint a nemzeti gazdaságpolitikák szilárdabb uniós szintű felügyeleti keretére épül.

(9)

A továbbfejlesztett gazdaságirányítási keretnek számos, egymással összefüggő és összhangban lévő, a fenntartható növekedéssel és foglalkoztatással kapcsolatos politikára kell támaszkodnia – különösen a növekedésre és foglalkoztatásra irányuló uniós stratégiára –, különös figyelmet fordítva a belső piac fejlesztésére és erősítésére, a nemzetközi kereskedelem és a versenyképesség elősegítésére, a gazdasági és költségvetési politikákra vonatkozó megerősített együttműködés európai szemeszterére, a túlzott költségvetési hiány megelőzésére és kiigazítására szolgáló hatékony keretrendszerre (SNP), a makrogazdasági egyensúlyhiány megelőzésére és kiigazítására szolgáló szilárd keretrendszerre, a nemzeti költségvetési keretekre vonatkozó minimumkövetelményekre, valamint a megerősített pénzpiaci szabályozásra és felügyeletre, ideértve az Európai Rendszerkockázati Testület általi makroprudenciális felügyeletet is.

(10)

Az SNP-nek és a teljes gazdaságirányítási keretnek ki kell egészítenie és támogatnia kell a fenntartható növekedésre és foglalkoztatásra irányuló uniós stratégiát. A különböző ágak közötti összefonódások nem biztosíthatnak mentességet az SNP rendelkezései alól.

(11)

A gazdaságirányítás megerősítésének ki kell terjednie az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szorosabb és jobban időzített bevonására. Annak elismerése mellett, hogy az Európai Parlamenttel tárgyaló felek e párbeszéd keretében az érintett uniós intézmények és azok képviselői, az Európai Parlament illetékes bizottsága a 6. cikk (2) bekezdése vagy a 10. cikk (2) bekezdése alapján tanácsi ajánlást kapott tagállamnak felkínálhatja a lehetőséget, hogy eszmecserén vegyen részt. A tagállamok ilyen eszmecserén való részvétele önkéntes.

(12)

A Bizottságnak a megerősített felügyeleti eljárásban erőteljesebb szereppel kell rendelkeznie a tagállamokra lebontott értékelések, a nyomon követés, a helyszíni kiküldetések, az ajánlások és a figyelmeztetések tekintetében.

(13)

A stabilitási és konvergenciaprogramokat és a nemzeti reformprogramokat koherens módon kell kidolgozni, és benyújtásuk időpontját össze kell hangolni. A programokat a Tanácsnak és a Bizottságnak kell benyújtani. A programokat nyilvánosságra kell hozni.

(14)

Az európai szemeszter keretében a felügyeleti és koordinációs ciklus az év elején horizontális felülvizsgálattal kezdődik, amelynek során a Bizottság és a Tanács véleménye alapján az Európai Tanács felméri az Unió és az euroövezet előtt álló főbb kihívásokat és stratégiai útmutatást nyújt a szakpolitikákat illetően. Mielőtt az Európai Tanács megkezdené a téma vizsgálatát, az éves felügyeleti ciklus kezdete előtt az Európai Parlamentnek még időben meg kell tárgyalnia azt. A stabilitási és konvergenciaprogramok és a nemzeti reformprogramok elkészítésekor a tagállamoknak figyelembe kell venniük az Európai Tanács által nyújtott horizontális útmutatást.

(15)

Az SNP iránti nemzeti felelősségvállalás növelése érdekében a nemzeti költségvetési kereteket maradéktalanul hozzá kell igazítani az Unióban megvalósuló többoldalú felügyelethez kapcsolódó célkitűzésekhez és különösen az európai szemeszterhez.

(16)

A meghozott döntésekkel kapcsolatos átláthatóság, felelősségvállalás és elszámoltathatóság megerősítése érdekében az egyes tagállamok politikai berendezkedésének megfelelően a nemzeti parlamenteket be kell vonni az európai szemeszter munkájába és a stabilitási és konvergenciaprogramok, valamint a nemzeti reformprogramok készítésébe. Az európai szemeszter keretében adott esetben konzultálni kell a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal, az Gazdaságpolitikai Bizottsággal, a Foglalkoztatásügyi Bizottsággal és a Szociális Védelmi Bizottsággal. Az európai szemeszter keretében az EUMSZ-nek és a nemzeti jogi és politikai megállapodásoknak megfelelően az uniós intézmények által megvitatandó főbb politikai dokumentumok kidolgozásáról konzultálni kell az érdekeltekkel, különösen a szociális partnerekkel.

(17)

A költségvetési egyenlegre vonatkozó középtávú célkitűzés betartása lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaérték tekintetében biztonsági tartalékkal rendelkezzenek annak érdekében, hogy biztosítsák a fenntartható államháztartást vagy a gyors előrelépést a fenntarthatóság felé, a költségvetési mozgástér megőrzése mellett, különös tekintettel az állami beruházási szükségletekre. A középtávú költségvetési célkitűzést az SNP céljaival összhangban az államháztartás számára felmerülő explicit és implicit kötelezettségek kockázatát megfelelően tükröző közösen elfogadott módszer alapján rendszeresen aktualizálni kell.

(18)

A középtávú költségvetési célkitűzés elérésére és fenntartására vonatkozó kötelezettséget a középtávú célkitűzéshez vezető korrekciós pálya elveinek meghatározása révén kell teljesíteni. Ezen elveknek többek között biztosítaniuk kell, hogy a váratlan – azaz a gazdasági növekedés üteme alapján nem várt – bevételeket adósságcsökkentésre irányozzák elő.

(19)

A középtávú költségvetési célkitűzés teljesítésére és fenntartására vonatkozó kötelezettséget az euroövezethez tartozó tagállamokra és az azon kívüli tagállamokra egyaránt alkalmazni kell.

(20)

A középtávú költségvetési célkitűzéshez való megfelelő közeledést egy átfogó elemzés keretében kell értékelni, amelyben központi szerepet kap a strukturális egyenleg értékelése, és részét képezi a diszkrecionális bevételi intézkedések hatásától megtisztított kiadások elemzése. E tekintetben és a középtávú célkitűzés eléréséig az államháztartási kiadások növekedésének mértéke általában nem lépheti túl a potenciális GDP-növekedés középtávú referenciamértékét. Az ezt a mértéket túllépő kiadásnövekedést az államháztartási bevételek diszkrecionális növelésének kell ellensúlyoznia, a diszkrecionális bevételcsökkentést pedig a kiadások csökkentésének kell kompenzálnia. A potenciális GDP-növekedés középtávú referenciamértékét közösen elfogadott módszerrel kell kiszámítani. A Bizottság nyilvánosságra hozza az előrejelzésekre vonatkozó számítási módszert, valamint az így kiszámított referencia középtávú potenciális GDP-növekedést. Figyelembe kell venni a beruházási kiadások potenciálisan igen nagy mértékű változékonyságát, különösen a kis tagállamok esetében.

(21)

Azoktól a tagállamoktól, amelyek esetében az államadósság mértéke meghaladja a GDP 60 %-át, vagy amelyeknél jelentős kockázatok mutatkoznak a teljes államadósság fenntarthatósága tekintetében, a középtávú költségvetési célkitűzéshez vezető gyorsabb korrekciós pályát kell megkövetelni.

(22)

A gazdaságélénkítés elősegítése érdekében lehetővé kell tenni a középtávú célkitűzéshez vezető korrekciós pályától való átmeneti eltérést, ha azt az érintett tagállam által nem befolyásolható szokatlan esemény okozza, amely jelentős hatással van az államháztartás pénzügyi helyzetére, vagy pedig az euroövezetet vagy az Unió egészét érintő súlyos gazdasági visszaesés esetén, azzal a feltétellel, hogy ez nem veszélyezteti az államháztartás középtávú fenntarthatóságát, a gazdaság helyreállításának megkönnyítése érdekében. Jelentős szerkezeti reformok végrehajtását szintén figyelembe kell venni a középtávú költségvetési célkitűzéstől vagy az afelé közelítő megfelelő korrekciós pályától való átmeneti eltérés lehetővé tételekor, azzal a feltétellel, hogy a hiányra vonatkozó referenciaértéktől megfelelő távolság maradjon. E tekintetben külön figyelmet kell fordítani a rendszerszintű nyugdíjreformokra, amelyek esetében az eltérésnek tükröznie kell azt a közvetlen többletköltséget, amely a járulékbefizetéseknek az állami kezelésű pillérből a tőkefedezeti pillérbe történő átirányításából ered. A tőkefedezeti pillér eszközeinek az állami kezelésű pillérbe történő visszautalását egyszeri és átmeneti jellegű intézkedésnek kell tekinteni, ezért az nem vehető figyelembe a középtávú költségvetési célkitűzés elérése tekintetében elért eredmények értékelésének alapjául szolgáló strukturális egyenlegben.

(23)

A középtávú költségvetési célkitűzéshez vezető korrekciós pályától való jelentős eltérés esetén a Bizottságnak figyelmeztetnie kell az érintett tagállamot, majd a Tanácsnak egy hónapon belül meg kell vizsgálnia a helyzetet, és a szükséges korrekciós intézkedésekre vonatkozó ajánlást kell tennie. Az ajánlásban meg kell határozni az eltérés kezelésére rendelkezésre álló időtartamot, amely nem lehet öt hónapnál hosszabb. Az érintett tagállamnak a megtett intézkedésről be kell számolnia a Tanácsnak. Ha az érintett tagállam a Tanács által megállapított határidőn belül nem hoz megfelelő intézkedéseket, a Tanácsnak határozatot kell elfogadnia arról, hogy hatékony intézkedés nem történt, és erről jelentést kell benyújtania az Európai Tanácsnak. Fontos, hogy időben megállapítsák, ha az érintett tagállamok nem hozzák meg a megfelelő intézkedéseket, különösen, ha e mulasztás tartósan fennáll. Fontos, hogy a Bizottság javasolhassa a Tanácsnak, hogy az felülvizsgált ajánlásokat fogadjon el. Fontos, hogy az euroövezetbe tartozó és az Európai Központi Bank és az euroövezeten kívüli tagállamok nemzeti központi bankjai között a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában az árfolyam-mechanizmus eljárási szabályainak meghatározásáról szóló, 2006. március 16-i megállapodásban (9) (ERM2) részes tagállamok esetében a Bizottság szükség esetén felkérhesse az EKB-t arra, hogy vegyen részt a felügyeleti látogatásokon. A Bizottságnak jelentést kell készítenie a Tanácsnak a látogatás eredményéről, és dönthet megállapításainak közzétételéről.

(24)

A Tanács által az EUMSZ 121. cikkének (4) bekezdése alapján – amely szakpolitikai intézkedéseket állapít meg arra az esetre, ha egy tagállam jelentősen eltér a középtávú költségvetési célkitűzéshez vezető korrekciós pályától – elfogadott ajánlások teljesítésének elmulasztását megállapító egyedi határozatok elfogadásának hatáskörét a Tanácsra kell ruházni. A tagállamok gazdaságpolitikájának a Tanácson belüli, az EUMSZ 121. cikkének (1) bekezdésében meghatározott koordinációja részeként ezen egyedi határozatok a Tanács által az EUMSZ 121. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott, fent említett ajánlások figyelemmel kísérésének részét alkotják. A Tanács azon tagállamokat képviselő tagjai szavazati jogának felfüggesztése, amelyek pénzneme nem az euro a Tanács által az EUMSZ 121. cikkének (4) bekezdése alapján az azon tagállamokhoz intézett ajánlások nem-teljesítését megállapító határozat elfogadása tekintetében, amelyek pénzneme az euro, annak a közvetlen következménye, hogy a határozat az ajánlást követő és azzal összefüggő aktus, és az EUMSZ 139. cikkének (4) bekezdése az ilyen ajánlások tekintetében azon tagállamok számára tartja fenn a szavazati jogot, amelyek pénzneme az euro.

(25)

Azon tagállamokra vonatkozóan, amelyek pénzneme az euro, az Unió költségvetési felügyeleti keretének való megfelelés biztosítása érdekében az EUMSZ 136. cikke alapján egy meghatározott végrehajtási mechanizmust kell létrehozni olyan esetekre, amikor a középtávú költségvetési célkitűzéshez vezető korrekciós pályától jelentős eltérés áll fenn.

(26)

Az 1466/97/EK rendeletben szereplő hivatkozások esetében figyelembe kell venni az Európai Unió működéséről szóló szerződés új cikkszámozását.

(27)

Az 1466/97/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikk

Ez a rendelet a Tanács és a Bizottság többoldalú felügyeletének részeként rögzíti a stabilitási programok és a konvergenciaprogramok tartalmára, beterjesztésére, vizsgálatára és figyelemmel kisérésére vonatkozó szabályokat, hogy korai szakaszban megelőzze a túlzott költségvetési hiány kialakulását, és segítse a gazdaságpolitikák felügyeletét és összehangolását, egyidejűleg támogatva az Unió növekedésre és foglalkoztatásra vonatkozó célkitűzéseit.”.

2.

A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„2. cikk

E rendelet alkalmazásában:

3.

A szöveg a következő szakasszal egészül ki:

„1-A.   SZAKASZ

A GAZDASÁGPOLITIKAI KOORDINÁCIÓRA VONATKOZÓ EURÓPAI SZEMESZTER

2a. cikk

1.   A tagállamok gazdaságpolitikájának szorosabb összehangolása és gazdasági teljesítményük tartós egymáshoz közelítése érdekében a Tanács az európai gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó európai szemeszter szerves részeként és az EUMSZ-ben előírt célkitűzésekkel és előírásokkal összhangban gondoskodik a többoldalú felügyeletről.

2.   Az európai szemeszter kiterjed:

3.   A költségvetést és a strukturális kérdéseket érintő makroszintű szakpolitikai elképzelésekre vonatkozó időbeni és átfogó szakpolitikai tanácsadás érdekében az európai szemeszter keretében és e programoknak a Bizottság általi értékelését követően a Tanács az EUMSZ 121. és 148. cikkében, az e rendeletben, valamint a 1176/2011/EU rendeletben meghatározott jogi eszközökre támaszkodva iránymutatást nyújt a tagállamok részére.

A tagállamok a következő évekre vonatkozó nemzeti költségvetésekkel kapcsolatos kulcsfontosságú döntések meghozatala előtt gazdasági, foglalkoztatási és költségvetési szakpolitikáik kidolgozása során figyelembe veszik a számukra nyújtott útmutatást. A megvalósítást a Bizottság ellenőrzi.

Amennyiben egy tagállam nem veszi figyelembe a számára nyújtott útmutatást, akkor:

Az intézkedések végrehajtását a Bizottság fokozottan figyelemmel kíséri, és ez e rendelet -11. cikke értelmében felügyelő missziókat is magában foglalhat.

4.   Az Európai Parlament a meghozott döntésekkel kapcsolatos átláthatóság, felelősségvállalás és elszámoltathatóság fokozása érdekében az európai szemeszterben megfelelően részt vesz, különösen az e rendelet 2-ab. cikkének megfelelően folytatott gazdasági párbeszéd révén. Az európai szemeszter keretében adott esetben konzultálnak a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal, az Gazdaságpolitikai Bizottsággal, a Foglalkoztatásügyi Bizottsággal és a Szociális Védelmi Bizottsággal. Az európai szemeszter keretében az EUMSZ-nek és a nemzeti jogi és politikai megállapodásoknak megfelelően a főbb szakpolitikai kérdésekben adott esetben konzultálnak az érdekeltekkel – különösen a szociális partnerekkel.

Az EUMSZ 121. cikkével összhangban a Tanács és a Bizottság elnöke és adott esetben az Eurocsoport elnöke évente jelentést tesz az Európai Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a többoldalú felügyelet eredményeiről. E jelentések az e rendelet 2-ab. cikkében hivatkozott gazdasági párbeszéd részét képezik.

4.

A szöveg a következő szakasszal egészül ki:

„1-Aa.   SZAKASZ

GAZDASÁGI PÁRBESZÉD

2-ab. cikk

(1)   Az uniós intézmények – különösen az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság – közötti párbeszéd fokozása, valamint a nagyobb átláthatóság és elszámoltathatóság biztosítása érdekében az Európai Parlament illetékes bizottsága meghívhatja a Tanács, a Bizottság és adott esetben az Európai Tanács vagy az Eurocsoport elnökét, hogy jelenjen meg a bizottság előtt az alábbi kérdések megvitatása érdekében:

(2)   A Tanács főszabályként köteles követni a Bizottság ajánlásait és javaslatait, vagy nyilvánosan kifejteni álláspontját.

(3)   Az Európai Parlament illetékes bizottsága a 6. cikk (2) bekezdése vagy 10. cikk (2) bekezdése alapján tanácsi ajánlást kapott tagállamnak felkínálhatja a lehetőséget eszmecserén való részvételre.

(4)   A Tanács és a Bizottság rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet e rendelet végrehajtásáról.”.

5.

A 2a. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„2a. cikk

Valamennyi tagállam differenciált középtávú célkitűzést alakít ki költségvetési egyenlegére vonatkozóan. Ezek az országspecifikus középtávú költségvetési célkitűzések eltérhetnek az egyensúlyközeli vagy többletet tartalmazó helyzetre vonatkozó követelménytől, ugyanakkor a GDP 3 %-ának megfelelő költségvetési hiánytól biztonságos távolságban kell maradniuk. Minden egyes középtávú költségvetési célkitűzésnek biztosítania kell az államháztartás fenntarthatóságát vagy a fenntarthatóság irányába tett gyors előrehaladást, ugyanakkor költségvetési mozgásteret kell biztosítania, figyelembe véve különösen az állami beruházások szükségességét.

E tényezők figyelembevételével a résztvevő tagállamok és az ERM2-ben részes tagállamok számára az országspecifikus középtávú költségvetési célkitűzéseket egy meghatározott skálán belül a GDP -1 %-a és az egyensúly vagy a többlet között kell meghatározni, amelyek ciklikusan igazított, az egyszeri és átmeneti intézkedésektől mentes költségvetési helyzetre vonatkoznak.

A középtávú költségvetési célkitűzéseket háromévente felül kell vizsgálni. A tagállamok középtávú költségvetési célkitűzéseit az államháztartás fenntarthatóságára jelentős hatással lévő szerkezeti reform végrehajtásakor is felül lehet vizsgálni.

A tagállamok költségvetési keretére vonatkozó követelményekről szóló, 2011. november 8-i 2011/85/EU tanácsi irányelv IV. fejezetével összhangban a középtávú költségvetési célkitűzés tiszteletben tartását bele kell venni a nemzeti középtávú költségvetési keretekbe (11).

6.

A 3. cikk a következőképpen módosul:

7.

A 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„4. cikk

1.   A stabilitási programokat minden év áprilisában – lehetőleg április közepéig, de legkésőbb április 30-ig – kell benyújtani.

2.   A tagállamok stabilitási programjukat nyilvánosságra hozzák.”

8.

Az 5. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„5. cikk

1.   A Bizottság és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság értékelése alapján a Tanács az EUMSZ 121. cikke értelmében a többoldalú felügyelet keretében megvizsgálja az érintett tagállamok által a stabilitási programjaikban ismertetett középtávú költségvetési célkitűzést, értékeli, hogy a program alapját képező közgazdasági feltételezések reálisak-e, ideértve az adósságráta járulékos alakulásának megfontolását is, a középtávú költségvetési célkitűzéshez vezető korrekciós pálya megfelelő-e, és a korrekciós pálya tiszteletben tartása érdekében tett vagy javasolt intézkedések elegendőek-e a középtávú költségvetési célkitűzésnek a ciklus alatt történő eléréséhez.

A középtávú költségvetési célkitűzéshez vezető korrekciós pálya értékelése során a Tanács és a Bizottság megvizsgálja, hogy az érintett tagállam elérte-e a középtávú költségvetési célkitűzésének teljesítéséhez szükséges, az egyszeri és egyéb átmeneti intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított költségvetési egyenlegre vonatkozó megfelelő éves javulást, a GDP 0,5 %-át véve viszonyítási alapul. A GDP 60 %-a feletti adósságszinttel vagy kifejezett átfogó adósságfenntarthatósági kockázattal rendelkező tagállamok esetében a Tanács és a Bizottság megvizsgálja, hogy az egyszeri és egyéb átmeneti intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított költségvetési egyenleg éves javulása magasabb-e a GDP 0,5 %-ánál. A Tanács és a Bizottság figyelembe veszi, hogy a gazdaságilag kedvező időszakokban a kiigazító erőfeszítések erőteljesebbek-e, míg gazdaságilag kedvezőtlen időszakokban az erőfeszítések korlátozottabbak lehetnek. Figyelembe kell venni különösen a váratlan bevételeket és bevételkieséseket.

A középtávú költségvetési célkitűzés elérése tekintetében elért eredményeket a strukturális egyenleget alapul vevő átfogó értékelés keretében kell felmérni, melynek részét képezi a diszkrecionális bevételi intézkedések hatásától megtisztított kiadások elemzése is. E célból a Tanács és a Bizottság értékeli, hogy az államháztartási kiadások növekedési pályája a bevételoldalon tett vagy tervezett intézkedések hatásával összefüggésben tekintve megfelel-e a következő feltételeknek:

Az összesített kiadásokba nem számíthatók bele sem a kamatkiadások, sem az uniós programokra fordított azon kiadások, amelyeket teljes mértékben ellentételeznek az uniós alapokból származó bevételek, sem pedig a munkanélküli segéllyel kapcsolatos kiadásokban a nem diszkrecionális változások.

A középtávú referenciamértéket meghaladó kiadásnövekedés nem tekintendő a középtávú referenciamérték megszegésének, amennyiben azt törvényben előírt bevételnövekedés teljes egészében kompenzálja.

A potenciális GDP-növekedés középtávú referenciamértékét a jövőbeli előrejelzések, illetve a múltbeli folyamatok becslései alapján kell meghatározni. Az előrejelzéseket rendszeres időközönként frissíteni kell. A Bizottság nyilvánosságra hozza az előrejelzésekre vonatkozó számítási módszerét, valamint a potenciális GDP-növekedés annak révén kiszámított középtávú referenciamértékét.

Azon tagállamoknak a középtávú költségvetési célkitűzés eléréséhez vezető korrekciós pályája meghatározásakor, amelyek még nem érték el ezt a célt, valamint a középtávú célkitűzést már elért országoknak ezen célkitűzéstől való átmeneti eltérésének lehetővé tételekor a Tanács és a Bizottság – azzal a feltétellel, hogy a hiányra vonatkozó referenciaérték tekintetében megfelelő biztonsági tartalék áll rendelkezésre, illetve a költségvetés helyzete az elvárások szerint a program időtartama alatt visszatér a középtávú költségvetési célkitűzéshez – figyelembe veszi azon jelentős strukturális reformok végrehajtását, amelyek, többek között a potenciális fenntartható növekedés fokozása révén, közvetlen hosszú távú pozitív költségvetési hatásokat eredményeznek, és ezáltal az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára igazolhatóan hatással vannak.

Különleges figyelmet kell fordítani a több pilléren alapuló – egy kötelező, tőkefedezeti pillért is magában foglaló – rendszer bevezetésére irányuló nyugdíjreformokra. Az ilyen reformokat végrehajtó tagállamok számára lehetővé kell tenni a középtávú költségvetési célkitűzésükhöz vezető korrekciós pályától vagy magától a célkitűzéstől történő olyan mértékű eltérést, amely megfelel a reformok által az államháztartási egyenlegre gyakorolt közvetlen inkrementális hatásnak, azzal a feltétellel, hogy a hiányra vonatkozó referenciaértéktől megfelelő távolság maradjon.

A Tanács és a Bizottság megvizsgálja továbbá, hogy a stabilitási program elősegíti-e az euroövezeten belüli tartós és tényleges konvergencia elérését és a gazdaságpolitikák szorosabb összehangolását, és hogy az érintett tagállamok gazdaságpolitikái megfelelnek-e a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikájára és foglalkoztatási politikájára vonatkozó átfogó iránymutatásainak.

Amennyiben az érintett tagállam által nem befolyásolható olyan szokatlan esemény következik be, amely jelentős hatással van az államháztartás pénzügyi helyzetére, illetve az euroövezetet vagy az Unió egészét érintő súlyos gazdasági visszaesés időszakaiban a tagállamok számára engedélyezhető a harmadik albekezdésben említett, a középtávú költségvetési célkitűzéshez vezető korrekciós pályától való átmeneti eltérés, azzal a feltétellel, hogy ez nem veszélyezteti az államháztartás középtávú pénzügyi fenntarthatóságát.

2.   A Tanács és a Bizottság a stabilitási program vizsgálatát a benyújtásától számított legfeljebb három hónapon belül elvégzi. A Tanács a Bizottság ajánlása alapján, és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal folytatott konzultációt követően szükség esetén véleményt fogad el a programról. Ha a Tanács az EUMSZ 121. cikkével összhangban úgy véli, hogy a program célkitűzéseit és tartalmát – különös tekintettel a középtávú költségvetési célkitűzéshez vezető korrekciós pályára – meg kell erősíteni, a Tanács saját véleménye alapján felkéri az érintett tagállamot, hogy módosítsa programját.”

9.

A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. cikk

(1)   Az EUMSZ 121. cikkének (3) bekezdésével összhangban a többoldalú felügyelet részeként a Tanács és a Bizottság a részt vevő tagállamok által nyújtott információk, valamint a Bizottság és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság értékelése alapján figyelemmel kíséri a stabilitási programok végrehajtását, különös tekintettel a költségvetési egyenlegnek a középtávú költségvetési célkitűzéstől vagy az ahhoz vezető megfelelő korrekciós pályától való tényleges vagy várható jelentős eltérésének megállapítására.

(2)   Az e rendelet 5. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében említett, a középtávú költségvetési célkitűzéshez vezető korrekciós pályától való jelentős, megfigyelhető eltérés esetén, és a túlzott hiány kialakulásának megakadályozása érdekében a Bizottság az EUMSZ 121. cikkének (4) bekezdésével összhangban figyelmeztetésben részesíti az érintett tagállamot.

Az első albekezdésben említett figyelmeztetés elfogadásától számított egy hónapon belül a Tanács megvizsgálja a helyzetet, és az EUMSZ 121. cikk (4) bekezdésével összhangban a szükséges szakpolitikai intézkedésekre vonatkozó ajánlást fogad el a Bizottság ajánlása alapján. Az ajánlásban meg kell határozni az eltérés kezelésére rendelkezésre álló időtartamot, amely nem lehet öt hónapnál hosszabb. Ezt az időtartamot három hónapra kell csökkenteni akkor, ha a Bizottság a figyelmeztetésében úgy ítéli meg, hogy a helyzet különösen súlyos és ezért sürgős intézkedést igényel. A Tanács a Bizottság javaslata alapján az ajánlást nyilvánosságra hozza.

Az érintett tagállam – az EUMSZ 121. cikkének (4) bekezdése alapján született tanácsi ajánlásban megállapított határidőn belül – jelentést készít a Tanácsnak az ajánlás nyomán hozott intézkedésekről.

Ha az érintett tagállam a második albekezdésben említett tanácsi ajánlásban előírt határidőn belül nem hoz megfelelő intézkedést, akkor a Bizottság haladéktalanul ajánlást terjeszt be a Tanácsnak a hatékony fellépés elmulasztását megállapító határozat minősített többséggel történő elfogadására. A Bizottság ugyanakkor javasolhatja a Tanácsnak, hogy a szükséges politikai intézkedésekre vonatkozóan az EUMSZ 121. cikkének (4) bekezdésével összhangban felülvizsgált ajánlást fogadjon el.

Amennyiben a Tanács a Bizottság ajánlására nem hozza meg az eredményes intézkedés meghozatalának elmulasztását megállapító határozatot, és az érintett tagállam részéről az eredményes intézkedés meghozatalának elmulasztása továbbra is fennáll, akkor a Bizottság a korábbi ajánlásától számított egy hónap múlva ismét ajánlást tesz a Tanács számára, hogy fogadjon el az eredményes intézkedés meghozatalának elmulasztását megállapító határozatot. A határozatot a Tanács által elfogadottnak kell tekinteni, kivéve, ha a Tanács az ajánlás Bizottság általi elfogadásától számított tíz napon belül egyszerű többséggel annak elutasításáról határoz. A Bizottság ugyanakkor javasolhatja a Tanácsnak, hogy a szükséges politikai intézkedésekre vonatkozóan az EUMSZ 121. cikkének (4) bekezdésével összhangban felülvizsgált ajánlást fogadjon el.

A negyedik és ötödik albekezdésben említett, meg nem felelést megállapító határozat meghozatalakor a Tanácsban csak a résztvevő tagállamokat képviselő tagok szavaznak, és a Tanács az érintett tagállamot képviselő tanácsi tag szavazatát figyelmen kívül hagyja.

Az ennek megfelelően hozott határozatokról a Tanács hivatalos jelentést intéz az Európai Tanácshoz.

(3)   A középtávú költségvetési célkitűzéstől vagy az ahhoz vezető megfelelő korrekciós pályától való eltérést – az 5. cikk (1) bekezdésében meghatározottaknak megfelelően – a strukturális egyenleget alapul vevő átfogó értékelés keretében kell felmérni, beleértve a kiadások elemzését is a diszkrecionális bevételi intézkedések hatásának figyelembevétele nélkül.

Annak megítéléséhez, hogy az eltérés jelentős-e, különösen az alábbi kritériumokat kell figyelembe venni:

A kiadások alakulásának eltérése nem tekintendő jelentősnek, ha az érintett tagállam túlteljesítette középtávú költségvetési célkitűzését – figyelembe véve a jelentős nagyságú váratlan bevételek lehetőségét – és ha a stabilitási programban meghatározott költségvetési tervek a programidőszakban nem veszélyeztetik ezt a célkitűzést.

Hasonlóképpen az eltérést nem kötelező figyelembe venni, ha azt az érintett tagállam által nem befolyásolható szokatlan esemény okozza, amely jelentős hatással van az államháztartás pénzügyi helyzetére, vagy pedig az euroövezetet vagy az Unió egészét érintő súlyos gazdasági visszaesés esetén, azzal a feltétellel, hogy ez nem veszélyezteti az államháztartás középtávú fenntarthatóságát.”

10.

A 7. cikk a következőképpen módosul:

11.

A 8. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„8. cikk

(1)   A konvergenciaprogramokat minden év áprilisában – lehetőleg április közepéig, de legkésőbb április 30-ig – kell benyújtani.

(2)   A tagállamok konvergenciaprogramjukat nyilvánosságra hozzák.”

12.

A 9. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„9. cikk

(1)   A Bizottság és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság értékelése alapján a Tanács az EUMSZ 121. cikke értelmében a többoldalú felügyelet keretében megvizsgálja az érintett tagállamok által a konvergenciaprogramjaikban ismertetett középtávú költségvetési célkitűzést, értékeli, hogy a program alapját képező közgazdasági feltételezések reálisak-e ideértve az adósságráta járulékos alakulásának megfontolását is, a középtávú költségvetési célkitűzéshez vezető korrekciós pálya megfelelő-e, és a korrekciós pálya tiszteletben tartása érdekében tett vagy javasolt intézkedések elegendőek-e a középtávú költségvetési célkitűzésnek a ciklus alatt történő eléréséhez és a tartós konvergencia eléréséhez.

A középtávú költségvetési célkitűzéshez vezető korrekciós pálya értékelése során a Tanács és a Bizottság figyelembe veszi, hogy a gazdaságilag kedvező időszakokban a kiigazító erőfeszítések erőteljesebbek-e, míg gazdaságilag kedvezőtlen időszakokban az erőfeszítések korlátozottabbak lehetnek. Figyelembe kell venni különösen a váratlan bevételeket és bevételkieséseket. A GDP 60 %-a feletti adósságszinttel vagy kifejezett átfogó adósságfenntarthatósági kockázattal rendelkező tagállamok esetében a Tanács és a Bizottság megvizsgálja, hogy az egyszeri és egyéb átmeneti intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított költségvetési egyenleg éves javulása magasabb-e a GDP 0,5 %-ánál. Az ERM2-ben részes tagállamok esetében a Tanács és a Bizottság megvizsgálja, hogy az érintett tagállam elérte-e a középtávú költségvetési célkitűzésének teljesítéséhez szükséges, az egyszeri és egyéb átmeneti intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított egyenlegre vonatkozó megfelelő éves javulást, a GDP 0,5 %-át véve viszonyítási alapul.

A középtávú költségvetési célkitűzéshez való megfelelő közeledést egy átfogó elemzés keretében kell értékelni, amelyben központi szerepet kap a strukturális egyenleg értékelése, és részét képezi a diszkrecionális bevételi intézkedések hatásától megtisztított kiadások elemzése. Ebből a célból a Tanács és a Bizottság értékeli, hogy az államháztartási kiadások növekedési pályája a bevételoldalon tett vagy tervezett intézkedések hatásával összefüggésben megfelel-e a következő feltételeknek:

Az összesített kiadásokba nem számíthatók bele sem a kamatkiadások, sem az uniós programokra fordított azon kiadások, amelyeket teljes mértékben ellentételeznek az uniós alapokból származó bevételek, sem pedig a munkanélküli segéllyel kapcsolatos kiadásokban a nem diszkrecionális változások.

A középtávú referenciamértéket meghaladó kiadásnövekedés nem tekintendő a középtávú referenciamérték megszegésének, amennyiben azt törvényben előírt bevételnövekedés teljes egészében kompenzálja.

A potenciális GDP-növekedés középtávú referenciamértékét a jövőbeli előrejelzések, illetve a múltbeli folyamatok becslései alapján kell meghatározni. Az előrejelzéseket rendszeres időközönként frissíteni kell. A Bizottság nyilvánosságra hozza az előrejelzésekre vonatkozó számítási módszert, valamint a potenciális GDP-növekedés annak révén kiszámított középtávú referenciamértékét.

Azon tagállamoknak a középtávú költségvetési célkitűzés eléréséhez vezető korrekciós pályája meghatározásakor, amelyek még nem érték el ezt a célt, valamint a középtávú célkitűzést már elért országoknak ezen célkitűzéstől való átmeneti eltérésének lehetővé tételekor a Tanács és a Bizottság – azzal a feltétellel, hogy a hiányra vonatkozó referenciaérték tekintetében megfelelő biztonsági tartalék áll rendelkezésre, illetve a költségvetés helyzete az elvárások szerint a program időtartama alatt visszatér a középtávú költségvetési célkitűzéshez – figyelembe veszi azon jelentős strukturális reformok végrehajtását, amelyek, többek között a potenciális fenntartható növekedés fokozása révén, közvetlen hosszú távú pozitív költségvetési hatásokat eredményeznek, és ezáltal az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát igazolhatóan befolyásolják.

Különös figyelmet kell fordítani a több pilléren alapuló – egy kötelező, tőkefedezeti pillért is magában foglaló – rendszer bevezetésére irányuló nyugdíjreformokra. Az ilyen reformokat végrehajtó tagállamok számára lehetővé kell tenni a középtávú költségvetési célkitűzésükhöz vezető korrekciós pályától vagy magától a célkitűzéstől történő olyan mértékű eltérést, amely megfelel a reformok által az államháztartási egyenlegre gyakorolt közvetlen inkrementális hatásnak, azzal a feltétellel, hogy a hiányra vonatkozó referenciaértéktől megfelelő távolság maradjon.

A Tanács és a Bizottság megvizsgálja továbbá, hogy a konvergenciaprogram tartalma elősegíti-e a tartós és valós konvergencia elérését és a gazdaságpolitikák szorosabb összehangolását, és hogy az érintett tagállamok gazdaságpolitikái megfelelnek-e a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikájára és foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó átfogó iránymutatásoknak. Az ERM2-ben részes tagállamok esetében ezenkívül a Tanács megvizsgálja, hogy a konvergenciaprogram tartalma biztosítja-e az árfolyam-mechanizmusban való zökkenőmentes részvételt.

Amennyiben az érintett tagállam által nem befolyásolható olyan szokatlan esemény következik be, amely jelentős hatást gyakorol az államháztartás pénzügyi helyzetére, illetve az euroövezetet vagy az Unió egészét érintő súlyos gazdasági visszaesés időszakában a tagállamok számára engedélyezhető a harmadik albekezdésben említett, a középtávú költségvetési célkitűzéshez vezető korrekciós pályától való átmeneti eltérés, azzal a feltétellel, hogy ez nem veszélyezteti az államháztartás középtávú pénzügyi fenntarthatóságát.

(2)   A Tanács és a Bizottság a konvergenciaprogram benyújtásától számított legfeljebb három hónapon belül elvégzi a program vizsgálatát. A Tanács a Bizottság ajánlása alapján, és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal folytatott konzultációt követően szükség esetén véleményt fogad el a programról. Ha a Tanács az EUMSZ 121. cikkével összhangban úgy véli, hogy a program célkitűzéseit és tartalmát – különös tekintettel a középtávú költségvetési célkitűzéshez vezető korrekciós pályára – meg kell erősíteni, a Tanács saját véleménye alapján felkéri az érintett tagállamot, hogy módosítsa programját.”

13.

A 10. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„10. cikk

(1)   Az EUMSZ 121. cikkének (3) bekezdésével összhangban a többoldalú felügyelet részeként a Tanács és a Bizottság a tagállamok által nyújtott információk, valamint a Bizottság és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság értékelése alapján figyelemmel kíséri a konvergenciaprogramok végrehajtását, különös tekintettel a költségvetési egyenlegnek a középtávú költségvetési célkitűzéstől vagy az ahhoz vezető megfelelő korrekciós pályától való tényleges vagy várható jelentős eltérésének megállapítására.

Emellett a Tanács és a Bizottság figyelemmel kíséri a részt nem vevő tagállamok gazdaságpolitikáit a konvergenciaprogramok célkitűzéseinek szempontjából annak biztosítása érdekében, hogy politikájuk a stabilitásra irányuljon, és így megelőzzék a reálárfolyam egyenetlenségeit, és a nominális árfolyam túlzott ingadozásait.

2.   A 9. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdésében említett, a középtávú költségvetési célkitűzéshez vezető korrekciós pályától való jelentős, megfigyelhető eltérés esetén, és a túlzott hiány kialakulásának megakadályozása érdekében a Bizottság az EUMSZ 121. cikkének (4) bekezdésével összhangban figyelmeztetésben részesíti az érintett tagállamot.

Az első albekezdésben említett figyelmeztetés elfogadásától számított egy hónapon belül a Tanács megvizsgálja a helyzetet, és az EUMSZ 121. cikkének (4) bekezdésével összhangban a szükséges szakpolitikai intézkedésekre vonatkozó ajánlást fogad el a Bizottság ajánlása alapján. Az ajánlásban meg kell határozni az eltérés kezelésére rendelkezésre álló időtartamot, amely nem lehet öt hónapnál hosszabb. Ezt az időtartamot három hónapra kell csökkenteni akkor, ha a Bizottság a figyelmeztetésében úgy ítéli meg, hogy a helyzet különösen súlyos és ezért sürgős intézkedést igényel. A Tanács a Bizottság javaslata alapján az ajánlást nyilvánosságra hozza.

Az érintett tagállam – az EUMSZ 121. cikkének (4) bekezdése alapján született tanácsi ajánlásban megállapított határidőn belül – jelentést készít a Tanácsnak az ajánlás nyomán hozott intézkedésekről.

Ha az érintett tagállam a második albekezdésben említett tanácsi ajánlásban előírt határidőn belül nem hoz megfelelő intézkedést, akkor a Bizottság haladéktalanul ajánlást terjeszt be a Tanácsnak a hatékony fellépés elmulasztását megállapító határozat minősített többséggel történő elfogadására. A Bizottság ugyanakkor javasolhatja a Tanácsnak, hogy a szükséges szakpolitikai intézkedésekre vonatkozóan az EUMSZ 121. cikkének (4) bekezdésével összhangban felülvizsgált ajánlást fogadjon el.

Amennyiben a Tanács a Bizottság ajánlására nem hozza meg az eredményes intézkedés meghozatalának elmulasztását megállapító határozatot, és az érintett tagállam részéről az eredményes intézkedés meghozatalának elmulasztása továbbra is fennáll, akkor a Bizottság a korábbi ajánlásától számított egy hónap múlva ismét ajánlást tesz a Tanács számára, hogy fogadjon el az eredményes intézkedés meghozatalának elmulasztását megállapító határozatot. A határozatot a Tanács által elfogadottnak kell tekinteni, kivéve, ha a Tanács az ajánlás Bizottság általi elfogadásától számított tíz napon belül egyszerű többséggel az ajánlás elutasításáról határoz. A Bizottság ugyanakkor javasolhatja a Tanácsnak, hogy a szükséges politikai intézkedésekre vonatkozóan az EUMSZ 121. cikkének (4) bekezdésével összhangban felülvizsgált ajánlást fogadjon el.

A negyedik és ötödik albekezdésben említett, a meg nem felelést megállapító határozat meghozatalakor a Tanács az érintett tagállamot képviselő tanácsi tag szavazatát figyelmen kívül hagyja.

Az ennek megfelelően hozott határozatokról a Tanács hivatalos jelentést intéz az Európai Tanácshoz.

(3)   A középtávú költségvetési célkitűzéstől vagy az ahhoz vezető megfelelő korrekciós pályától való eltérést – az 9. cikk (1) bekezdésében meghatározottaknak megfelelően – a strukturális egyenleget alapul vevő átfogó értékelés keretében kell felmérni, beleértve a kiadások elemzését is a diszkrecionális bevételi intézkedések hatásának figyelembevétele nélkül.

Annak megítéléséhez, hogy az eltérés jelentős-e, különösen az alábbi kritériumokat kell figyelembe venni:

A kiadások alakulásának eltérése nem tekintendő jelentősnek, ha az érintett tagállam túlteljesítette középtávú költségvetési célkitűzését – figyelembe véve a jelentős nagyságú váratlan bevételek lehetőségét – és ha a konvergenciaprogramban meghatározott költségvetési tervek a programidőszakban nem veszélyeztetik ezt a célkitűzést.

Hasonlóképpen az eltérést nem kell figyelembe venni, ha azt az érintett tagállam által nem befolyásolható szokatlan esemény okozza, amely jelentős hatással van az államháztartás pénzügyi helyzetére, vagy pedig az euroövezetet vagy az Unió egészét érintő súlyos gazdasági visszaesés esetén, azzal a feltétellel, hogy ez nem veszélyezteti az államháztartás középtávú fenntarthatóságát.”

14.

A szöveg a következő szakasszal egészül ki:

„3A.   SZAKASZ

A STATISZTIKAI FÜGGETLENSÉG ELVE

10a. cikk

Annak biztosítása érdekében, hogy a többoldalú felügyelet megfelelő és független statisztikai adatokon alapuljon, a tagállamok szavatolják a nemzeti statisztikai hatóságok szakmai függetlenségét, ami megfelel az európai statisztikai gyakorlati kódexben foglaltaknak az európai statisztikáról szóló, 2009. március 11-i 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban (12). Ehhez legalább a következőkre van szükség:

15.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„-11. cikk

(1)   A Bizottság e rendelet célkitűzéseivel összhangban állandó párbeszédet folytat az érintett tagállami hatóságokkal. A Bizottság e célból látogatásokat tesz különösen annak érdekében, hogy felmérje az érintett tagállam gazdasági helyzetét és az e rendeletben meghatározott célok teljesítése során adódó esetleges kockázatokat és nehézségeket.

(2)   A Bizottság helyszíni ellenőrzések céljából fokozott felügyeleti látogatásokat tehet azon tagállamokban, amelyek vonatkozásában a 6. cikk (2) bekezdése és a 10. cikk (2) bekezdése értelmében ajánlásokat adtak ki. Az érintett tagállamoknak rendelkezésre bocsátják a felügyeleti látogatás előkészítéséhez és lefolytatásához szükséges valamennyi információt.

(3)   Amennyiben az érintett tagállam résztvevő tagállam, vagy az ERM II-ben részes tagállam, a Bizottság adott esetben felkérheti az Európai Központi Bank képviselőit, hogy vegyenek részt a felügyeleti látogatáson.

(4)   A Bizottság tájékoztatja a Tanácsot a (2) bekezdésben említett látogatások eredményéről, és adott esetben határozhat úgy, hogy az eredményeket nyilvánosságra hozza.

(5)   A (2) bekezdésben említett látogatások szervezésekor a Bizottság az előzetes megállapításait észrevételezésre megküldi az érintett tagállamoknak.”

16.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„12a. cikk

(1)   A Bizottság 2014. december 14-ig, majd ezt követően ötévenként jelentést tesz közzé a rendelet végrehajtásáról.

A jelentésben többek között értékelni kell a következőket:

(2)   Amennyiben szükséges, ezt a jelentést a rendelet módosítására irányuló javaslat kíséri, amely egyúttal a döntéshozatali eljárásokra is kiterjed.

(3)   A jelentést továbbítják az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.”

17.

A Szerződés 99. cikkére való hivatkozások helyébe a rendelet teljes szövegében az EUMSZ 121. cikkére való hivatkozás lép.

23.11.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 306/25

(1)

A tagállamok gazdaságpolitikájának Unión belüli, az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) előírt koordinációját az átfogó gazdaságpolitikai és foglalkoztatási iránymutatások összefüggésében kell kidolgozni, és magában kell foglalnia az árstabilitás, a rendezett és fenntartható államháztartás és monetáris feltételek, valamint a fenntartható fizetési mérleg alapelveinek teljesítését.

(2)

Le kell vonni a gazdasági és monetáris unió működése első évtizedének tanulságait, és fejleszteni kell különösen a fokozottabb nemzeti felelősségvállaláson alapuló, Unión belüli gazdaságirányítást.

(3)

A dinamikus belső piac megvalósítása és fenntartása a gazdasági és monetáris unió megfelelő és zökkenőmentes működése egyik elemének tekintendő.

(4)

A továbbfejlesztett gazdaságirányítási keretnek számos, egymással is összhangban lévő, a fenntartható növekedéssel és foglalkoztatással kapcsolatos politikára kell támaszkodnia – különösen a növekedésre és foglalkoztatásra irányuló rendezett uniós stratégiára –, különös figyelmet fordítva a belső piac fejlesztésére és erősítésére, a nemzetközi kereskedelem és a versenyképesség elősegítésére, a gazdasági és költségvetési politikákra vonatkozó megerősített együttműködés európai szemeszterére (európai szemeszter), a túlzott költségvetési hiány megelőzésére és kiigazítására szolgáló hatékony keretrendszerre (Stabilitási és Növekedési Paktum(SNP)), a makrogazdasági egyensúlyhiány megelőzésére és kiigazítására szolgáló szilárd keretrendszerre, a nemzeti költségvetési keretekre vonatkozó minimumkövetelményekre, valamint a megerősített pénzpiaci szabályozásra és felügyeletre, ideértve az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) általi makroprudenciális felügyeletet is.

(5)

A gazdaságirányítás megerősítése érdekében biztosítani kell az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szorosabb és jobban időzített részvételét. Annak elismerése mellett, hogy az Európai Parlamenttel tárgyaló felek e párbeszéd keretében az érintett uniós intézmények és képviselőik, az Európai Parlament illetékes bizottsága felkínálhatja az e rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével, 8. cikkének (2) bekezdésével és 10. cikkének (4) bekezdésével összhangban hozott tanácsi ajánlás vagy határozat által érintett tagállamnak, hogy eszmecserén vegyen részt. A tagállamok ilyen eszmecserén való részvétele önkéntes.

(6)

A Bizottságnak a megerősített felügyeleti eljárásban erőteljesebb szerepet kell játszania a tagállamokra lebontott értékelések, a nyomon követés, a helyszíni látogatások, az ajánlások és a figyelmeztetések tekintetében.

(7)

Különösen a tagállamok gazdaságpolitikai felügyeletét indokolt a költségvetési felügyeleten túlmenően is kiterjeszteni, hogy a túlzott makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzése érdekében részletesebb és formálisabb keretet is magában foglaljon, és hogy az érintett tagállamoknak még az eltérések megszilárdulása előtt segítséget lehessen nyújtani a vonatkozó kiigazító tervek elkészítéséhez. A gazdaságpolitikai felügyelet kiterjesztését a költségvetési felügyelet elmélyítésével párhuzamosan kellene megvalósítani.

(8)

A túlzott makrogazdasági egyensúlyhiányok kiigazítása érdekében a részletes eljárást jogszabályban kell meghatározni.

(9)

Az EUMSZ 121. cikkének (3) és (4) bekezdésében említett többoldalú felügyeleti eljárást a makrogazdasági egyensúlyhiányok észlelésére valamint az Unión belüli túlzott makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzésére és kiigazítására szolgáló konkrét szabályokkal indokolt kiegészíteni. Az eljárást feltétlenül össze kell hangolni az éves többoldalú felügyeleti ciklussal.

(10)

Az eljárásnak létre kell hoznia egy, a kialakuló makrogazdasági egyensúlyhiányok korai észlelésére szolgáló riasztási mechanizmust. A mechanizmus egy gazdasági elemzésekkel kombinált, tájékoztató küszöbértékeket tartalmazó, átlátható eredménytábla használatán alapul. A gazdasági elemzés során figyelembe kell venni többek között az euroövezeten belüli és az azon kívüli nominál- és reálkonvergenciát is.

(11)

Az eredménytáblának a makrogazdasági egyensúlyhiányok észlelésére alkalmas gazdasági, pénzügyi és strukturális mutatók szűk csoportjából és a hozzájuk kapcsolódó tájékoztató jellegű küszöbértékekből kell állnia annak érdekében, hogy a riasztási mechanizmus elemeként hatékonyan működjön. A mutatókat és küszöbértékeket szükség esetén ki kell igazítani annak érdekében, hogy igazodjanak a makrogazdasági egyensúlyhiányok változó természetéhez, többek között a makrogazdasági stabilitást fenyegető veszélyek változása, illetve a vonatkozó statisztikák rendelkezésre állásának javulásának figyelembevétele érdekében. A mutatók nem a gazdaságpolitika számára kijelölt céloknak, hanem olyan eszközöknek tekintendők, amelyekkel az Unión belül nyomon követhető a makrogazdasági egyensúlyhiányok változó természete.

(12)

A Bizottságnak szorosan együtt kell működnie az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal az eredménytábla elkészítése, illetve a tagállamok makrogazdasági és -pénzügyi mutatóinak megállapítása során. A Bizottságnak a mutatók és küszöbértékek megállapítására és kiigazítására vonatkozó tervekkel kapcsolatos javaslatokat kell előterjeszteni az Európai Parlament illetékes bizottságainak és a Tanácsnak véleménynyilvánítás céljából. A Bizottságnak tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet és a Tanácsot a mutatók és küszöbértékek megváltoztatásáról, és annak indokairól.

(13)

Az eredménytábla kidolgozásakor megfelelően figyelembe kell venni a gazdasági körülmények sokféleségét, ideértve a felzárkózási hatásokat is.

(14)

Egy vagy több tájékoztató jellegű küszöbérték átlépése még nem szükségszerűen jelenti makrogazdasági egyensúlyhiányok kialakulását, mivel a gazdaságpolitikai döntéshozatal során figyelembe kell venni a makrogazdasági változók közötti összefüggéseket. Az eredménytábla mechanikus leolvasásából nem vonhatók le következtetések: a gazdasági elemzésnek kell gondoskodnia arról, hogy minden – az eredménytáblából vagy más forrásból származó – szükséges információt együttesen, átfogó elemzés keretében értékeljenek.

(15)

A Bizottság a többoldalú felügyeleti eljárás és a riasztási mechanizmus alapján, illetve olyan jelentős váratlan gazdasági események bekövetkezése esetén, amelyek e rendelet alkalmazása céljából sürgős elemzést igényelnek, meghatározza, hogy mely tagállamokat kell részletes felülvizsgálatnak alávetni. A részletes felülvizsgálatban, amelyet egyensúlyhiány fennállásának vélelmezése nélkül kell végezni, körültekintően elemezni kell a vizsgálat tárgyát képező tagállamban tapasztalt egyensúlyhiány okait, és ennek során kellőképpen figyelembe kell venni az országspecifikus gazdasági feltételeket és körülményeket, valamint egy, további elemzési eszközökből, mutatókból és minőségi jellegű információkból álló bővebb, országspecifikus adategyüttest is. A részletes felülvizsgálat Bizottság általi végzése során a tagállamok együttműködnek a Bizottsággal, hogy a lehető legteljesebb, helytálló információk álljanak annak rendelkezésére. A Bizottság ezenkívül figyelembe vesz minden más, az érintett tagállam véleménye szerint releváns információt is, amelyet az adott tagállam a Tanács és a Bizottság elé terjeszt.

(16)

A részletes felülvizsgálatot a Tanács és – azon tagállamok esetében, amelyek pénzneme az euro – az eurocsoport tárgyalja meg. A részletes felülvizsgálatnak figyelembe kell vennie az adott esetben az EUMSZ 121., 126. és 148. cikkével és e rendelet 6., 7., 8. és 10. cikkével összhangban elfogadott, a felülvizsgálat alatt álló tagállamoknak címzett tanácsi ajánlásokat vagy felkéréseket, valamint a felülvizsgálat alatt álló tagállamoknak a nemzeti reformprogramokban megfogalmazott szakpolitikai szándékait, továbbá a mutatókat és a módszertant illetően a nemzetközi szinten leginkább bevált gyakorlatot. Amennyiben a Bizottság jelentős és váratlan, sürgős elemzést igénylő gazdasági események bekövetkezése esetén úgy dönt, hogy részletes felülvizsgálatot végez, erről tájékoztatnia kell az érintett tagállamokat.

(17)

A makrogazdasági egyensúlyhiányok értékelésekor figyelembe kell venni azok súlyosságát, valamint az olyan kedvezőtlen gazdasági és pénzügyi továbbgyűrűzésük lehetőségét, amely fokozza az Unió gazdaságának sérülékenységét, illetve veszélyt jelent a gazdasági és monetáris unió zökkenőmentes működésére. A makrogazdasági egyensúlyhiánnyal és a versenyképesség terén jelentkező különbségekkel szemben valamennyi tagállamban – de az euroövezetben különösen – fel kell lépni. Attól függően azonban, hogy mely tagállamról van szó, a szakpolitikai feladatok jellegük, fontosságuk és sürgősségük tekintetében jelentősen eltérhetnek egymástól. Figyelembe véve a sérülékeny pontokat és a szükséges kiigazítások mértékét, különösen azokban a tagállamokban van szükségsürgős szakpolitikai intézkedésekre, amelyek tartósan magas folyó fizetésimérleg-hiánnyal és a versenyképesség jelentős gyengülésével küzdenek. A jelentős folyó fizetésimérleg-többlettel rendelkező tagállamoknak a szakpolitikáknak továbbá a belső keresletet és a növekedési képességet elősegítő intézkedések meghatározására és végrehajtására kell törekedniük.

(18)

Figyelembe kell venni továbbá az érintett tagállam gazdasági kiigazítások végrehajtására való képességét és e rendelet, valamint az EUMSZ 121. cikke szerint a többoldalú felügyelet részeként kiadott további ajánlások, különösen a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikájára vonatkozó átfogó iránymutatások korábbi teljesítését.

(19)

Az egyensúlyhiányok figyelemmel kísérésére és megszüntetésére szolgáló, megelőző és kiigazító elemeket egyaránt tartalmazó eljárás olyan fejlett felügyeleti eszközöket igényel, mint amelyeket a többoldalú felügyeleti eljárás során alkalmaznak. Ez magában foglalhatja a Bizottság által a tagállamokban – azon tagállamok esetében, amelyek pénzneme az euro, vagy az Európai Központi Bank és az euroövezeten kívüli tagállamok nemzeti központi bankjai között a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában az árfolyam-mechanizmus eljárási szabályainak meghatározásáról szóló, 2006. március 16-i megállapodásban (4) (ERM II) részt vevő tagállamok esetében az Európai Központi Bankkal együttműködve – tett fokozottabb felügyeleti látogatásokat, valamint a súlyos, így például a gazdasági és monetáris unió működését veszélyeztető egyensúlyhiány esetén az ilyen egyensúlyhiánnyal küzdő tagállamra kirótt további jelentéstételi kötelezettséget. Ezért adott esetben a szociális partnereknek és más, nemzeti szinten érdekelt feleknek is részt kellene venniük a párbeszédben.

(20)

Amennyiben makrogazdasági egyensúlyhiányt tárnak fel, az érintett tagállam számára – adott esetben az érintett bizottságok bevonásával – ajánlást kell kibocsátani, amely iránymutatást nyújt a megfelelő szakpolitikai intézkedésekre vonatkozóan. Az érintett tagállamnak időben kell reagálnia, és minden, a közhatóságok számára rendelkezésre álló szakpolitikai eszközt fel kell használnia. Adott esetben a megfelelő nemzeti szinten érdekelt feleket, köztük a szociális partnereket is be kell vonni az EUMSZ-nek, valamint a nemzeti jogi és politikai szabályozásnak megfelelően. A szakpolitikai válaszlépéseket az érintett tagállam konkrét környezetéhez és körülményeihez kell igazítani, és azoknak ki kell terjedniük a főbb gazdaságpolitikai területekre, adott esetben a költségvetési- és bérpolitikára, a munkaerőpiacokra, a termékek és szolgáltatások piacaira, valamint a pénzügyi ágazat szabályozására. Az ERM II keretében vállalt kötelezettségeket szintén figyelembe kell venni.

(21)

Az ERKT-nek a tagállamokhoz vagy az Unióhoz intézett figyelmeztetései és ajánlásai is a makrogazdasági jellegű kockázatokkal foglalkoznak. Ezeknek adott esetben megfelelő intézkedések megtételét is maguk után kell vonniuk a makrogazdasági egyensúlyhiányok Bizottság általi felügyeletének keretében. Szigorúan tiszteletben kell tartani az ERKT függetlenségét és titoktartási szabályait.

(22)

Amennyiben súlyos vagy a gazdasági és monetáris unió működését veszélyeztető makrogazdasági egyensúlyhiányt azonosítanak, túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárást kell indítani, amely magában foglalhatja az érintett tagállamnak címzett ajánlások közzétételét, szigorúbb felügyeleti és nyomonkövetési előírásokat, valamint azon tagállamok esetén, amelyek pénzneme az euro – amennyiben a tagállam ismételten elmulasztja kiigazító intézkedések meghozatalát –, a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euroövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló, 2011. november 16-i 1174/2011/EU rendelet (5) szerinti végrehajtási intézkedéseket.

(23)

A túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárásnak alávetett tagállamnak kiigazító intézkedési tervet kell készítenie, amely részletesen meghatározza a tanácsi ajánlás végrehajtásához szükséges szakpolitikai intézkedéseket. A kiigazító intézkedési tervnek tartalmaznia kell a tervezett intézkedések végrehajtására vonatkozó ütemtervet. A tervet a Tanács hagyja jóvá ajánlás formájában. Az ajánlást továbbítani kell az Európai Parlamentnek.

(24)

A Tanács által a kiigazító intézkedési terv keretében elfogadott ajánlások teljesítésének elmulasztását megállapító egyedi határozatok elfogadásának hatáskörét a Tanácsra kell ruházni. A tagállamok gazdaságpolitikájának az EUMSZ 121. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, Tanácson belüli koordinációja részeként ezek az egyedi határozatok a Tanács által az EUMSZ 121. cikkének (4) bekezdése alapján a kiigazító intézkedési terv összefüggésében elfogadott ajánlások figyelemmel kísérésének szerves részét alkotják.

(25)

E rendelet alkalmazása során a Tanácsnak és a Bizottságnak teljes mértékben tiszteletben kell tartania a nemzeti parlamentek és a szociális partnerek szerepét, továbbá tiszteletben kell tartania a nemzeti rendszerekben, például a bérképzési rendszerekben meglévő eltéréseket.

(26)

Amennyiben a Tanács úgy ítéli meg, hogy az adott tagállamban már nem áll fenn túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány, a Bizottság ajánlása alapján hatályon kívül helyezi a vonatkozó ajánlásait, és lezárja a túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárást. A hatályon kívül helyezésnek a Bizottság átfogó elemzésén kell alapulnia, amely megállapítja egyrészt, hogy a tagállam eleget tett a vonatkozó tanácsi ajánlásoknak, másrészt hogy a túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárást megindító ajánlásban említett mögöttes okok és kapcsolódó kockázatok – figyelembe véve többek között a makrogazdasági fejleményeket, a kilátásokat és a továbbgyűrűző hatásokat – már nem állnak fenn. A túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárás lezárását nyilvánosságra kell hozni.

(27)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a makrogazdasági egyensúlyhiányok észlelésére és a túlzott makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzésére és kiigazítására szolgáló hatékony keretek kialakítását a tagállamok a közöttük levő mély kereskedelmi és pénzügyi összekapcsolódások és a nemzeti gazdaságpolitikáknak az euroövezetbe és az egész Unióba továbbgyűrűző hatásai miatt nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

a)

belső egyensúlyhiányok, beleértve azokat, amelyek az állami és magán eladósodottságból; a pénzügyi és eszközpiaci, köztük a lakáspiaci fejleményekből; a magánszektorbeli hiteláramlásokból; és a munkanélküliség alakulásából eredhetnek;

b)

külső egyensúlyhiányok, beleértve azokat, amelyek a tagállamok folyó fizetési mérlegének és nettó befektetési pozícióinak; a tényleges reálárfolyamoknak; és az exportpiaci részesedésnek az alakulásából származnak; továbbá az árak és költségek változásából; valamint a termelékenység különböző összetevőit figyelembe vevő, nem ár alapú versenyképesség alakulásából származnak.

a)

adott esetben az EUMSZ 121., 126. és 148. cikkével és e rendelet 6., 7., 8. és 10. cikkével összhangban elfogadott, a felülvizsgálat alatt álló tagállamnak címzett tanácsi ajánlások vagy felkérések;

b)

a felülvizsgálat alatt álló tagállam nemzeti reformprogramjában és adott esetben stabilitási vagy konvergenciaprogramjában megfogalmazott szakpolitikai szándékok;

c)

az ERKT-nak a vizsgált tagállamnak továbbított vagy rá vonatkozó, rendszerkockázatokkal kapcsolatos figyelmeztetései és ajánlásai. Az ERKT titoktartási szabályait tiszteletben kell tartani.

a)

a Tanács által az EUMSZ. 121. cikkének (2) bekezdésével összhangban továbbított információk az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokkal kapcsolatban;

b)

a Bizottság által az éves felügyeleti ciklus elején a tagállamok számára kiadott általános útmutatás;

c)

az Európai Tanács által a gazdaságpolitikai iránymutatásokról az európai szemeszter keretében esetlegesen elfogadott következtetések;

d)

az e rendelet értelmében lefolytatott többoldalú felügyeleti eljárás eredményei;

e)

az Európai Tanács által a többoldalú felügyelettel kapcsolatos iránymutatásokról vagy az ennek keretében lefolytatott ellenőrzések eredményeiről esetlegesen elfogadott következtetések;

f)

a többoldalú felügyeleti eljárásról az európai szemeszter végén esetlegesen készített összegzés;

g)

az e rendelet 7. cikkének (2) bekezdése, 8. cikkének (2) bekezdése és 10. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott ajánlások.

a)

e rendelet eredményessége;

b)

az EUMSZ-szel összhangban a tagállamok gazdaságpolitikáinak szorosabb összehangolása és gazdasági teljesítményük folyamatos közelítése terén tett előrelépések;

23.11.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 306/33

(1)

A tagállami gazdaságpolitikák Unión belüli, az Európai Unió működéséről szóló Szerződésben (EUMSZ) előírt koordinációját az átfogó gazdaságpolitikai és foglalkoztatási iránymutatások összefüggésében kell kidolgozni, és magában kell foglalnia az árstabilitás, a rendezett és fenntartható államháztartás és monetáris feltételek, valamint a fenntartható fizetési mérleg alapelveinek teljesítését.

(2)

A Stabilitási és Növekedési Paktum (a továbbiakban: az SNP) eredetileg a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendeletet (3), a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló, 1997. július 7-i 1467/97/EK tanácsi rendeletet (4), valamint a Stabilitási és Növekedési Paktumról szóló, 1997. június 17-i európai tanácsi állásfoglalást (5) foglalta magában. Az 1466/97/EK és az 1467/97/EK rendeletet az 1055/2005/EK (6), illetve az 1056/2005/EK rendelet (7) módosította. Ezenkívül a Tanács 2005. március 20-án elfogadta „A Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásának javításáról” szóló jelentést (8).

(3)

Az SNP alapja a rendezett és fenntartható államháztartás, mint az árstabilitás és a pénzügyi stabilitáson alapuló dinamikus, fenntartható növekedés feltételeit erősítő eszköz, amely elősegíti az Unió fenntartható növekedésre és foglalkoztatásra irányuló célkitűzéseinek megvalósítását.

(4)

A gazdasági és monetáris unió első évtizede során szerzett tapasztalatok és elkövetett hibák azt mutatják, hogy az Unióban olyan megfelelőbb gazdaságirányításra van szükség, amelynek a közösen megállapított szabályok és politikák iránti erőteljesebb nemzeti felelősségvállalásra, valamint a nemzeti gazdaságpolitikák szilárdabb uniós szintű felügyeleti keretére kell épülnie.

(5)

A tagállamok gazdaságai által az Unión és különösen az euroövezeten belül elért magas fokú integrációval összhangban meg kell erősíteni a gazdasági kormányzás közös keretét, beleértve a költségvetési felügyelet javítását is.

(6)

A továbbfejlesztett gazdaságirányítási keretnek számos, egymással összefüggő és összhangban lévő, a fenntartható növekedéssel és foglalkoztatással kapcsolatos politikára kell támaszkodnia – különösen a növekedésre és foglalkoztatásra irányuló rendezett uniós stratégiára –, különös figyelmet fordítva a belső piac fejlesztésére és erősítésére, a nemzetközi kereskedelem és a versenyképesség elősegítésére, a gazdasági és költségvetési politikák területén létrejött megerősített együttműködés európai szemeszterére, a túlzott költségvetési hiány megelőzésére és kiigazítására szolgáló hatékony keretrendszerre (SNP), a makrogazdasági egyensúlyhiány megelőzésére és kiigazítására szolgáló szilárd keretrendszerre, a nemzeti költségvetési keretekre vonatkozó minimumkövetelményekre, valamint a megerősített pénzpiaci szabályozásra és felügyeletre, ideértve az Európai Rendszerkockázati Testület általi makroprudenciális felügyeletet is.

(7)

A dinamikus belső piac megvalósítását és fenntartását a gazdasági és monetáris unió megfelelő és zökkenőmentes működése egyik elemének kell tekinteni.

(8)

Az SNP-nek és a teljes gazdasági kormányzási keretnek ki kell egészítenie és támogatnia kell a növekedésre és foglalkoztatásra irányuló uniós stratégiát. A különböző ágak közötti összefonódások nem biztosíthatnak mentességet az SNP rendelkezései alól.

(9)

A gazdasági kormányzás megerősítésének ki kell terjednie az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szorosabb és megfelelő időben történő bevonására. Annak elismerése mellett, hogy az Európai Parlamenttel tárgyaló felek e párbeszéd keretében az érintett uniós intézmények és képviselőik, az Európai Parlament illetékes bizottsága felkínálhatja az EUMSZ 126. cikkének (6) bekezdése alapján hozott tanácsi határozat, az EUMSZ 126. cikkének (7) bekezdése alapján kiadott tanácsi ajánlás, az EUMSZ 126. cikkének (9) bekezdése értelmében kiadott felszólítás vagy az EUMSZ 126. cikkének (11) bekezdése alapján hozott határozat által érintett tagállamnak, hogy eszmecserén vegyen részt. A tagállamok ilyen eszmecserén való részvétele önkéntes.

(10)

A Bizottságnak a megerősített felügyeleti eljárásban erőteljesebb szereppel kell rendelkeznie a tagállamokra lebontott értékelések, a nyomon követés, a helyszíni látogatások, az ajánlások és a figyelmeztetések tekintetében.

(11)

A Tanácsnak és a Bizottságnak e rendelet alkalmazása során megfelelően figyelembe kell vennie valamennyi lényeges tényezőt, valamint az érintett tagállam gazdasági és költségvetési helyzetét.

(12)

A költségvetési fegyelem szabályait meg kell szilárdítani, különösen azáltal, hogy az adósság szintje és alakulása, valamint az általános fenntarthatóság nagyobb szerepet kap. Az e szabályoknak való megfelelést és azok végrehajtását biztosító mechanizmusokat is meg kell erősíteni.

(13)

A túlzott hiány esetén követendő jelenlegi eljárásnak mind a hiányra, mind az adósságra vonatkozó kritérium alapján történő végrehajtása olyan számszerű referenciaérték meghatározását teszi szükségessé, amellyel értékelhető, hogy az államadósságnak a bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított aránya megfelelően csökken-e, és kielégítő ütemben közelít-e a referenciaértékhez.

Átmeneti időszakot kell bevezetni annak lehetővé tételére, hogy az e rendelet elfogadásának idején túlzott hiány esetén követendő eljárásnak alávetett tagállamok politikáikat az adósságcsökkentés számszerű referenciaértékéhez igazíthassák. Ez azon tagállamokra is alkalmazandó, amelyek részesülnek az Unió vagy a Nemzetközi Valutaalap kiigazítási programjából.

(14)

Az a tény, hogy az adósságcsökkentés mértéke nem felel meg a számszerű referenciaértéknek, nem lehet elégséges a túlzott hiány fennállásának megállapításához, ehhez ugyanis az EUMSZ 126. cikkének (3) bekezdése alapján készült bizottsági jelentésben foglalt releváns tényezők teljes körét figyelembe kell venni. Nevezetesen, a konjunkturális hatások és az SFA-tételek által az adósság alakulására gyakorolt hatás értékelése elegendő lehet ahhoz, hogy a túlzott hiány fennállásának az adósságkritérium alapján történő megállapítása elkerülhető legyen.

(15)

A túlzott hiány fennállásának a hiánykritérium alapján történő megállapítása és az ahhoz vezető lépések során az EUMSZ 126. cikkének (3) bekezdése alapján készült bizottsági jelentésben vizsgált releváns tényezők teljes körének figyelembevételére van szükség, ha az államadósságnak a GDP-hez viszonyított aránya nem haladja meg a referenciaértéket.

(16)

A rendszerszintű nyugdíjreformnak a releváns tényezők közötti számbavételekor azon megfontolásnak kell a középpontban állnia, hogy a reformok javítják-e az általános nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát anélkül, hogy középtávon növelné a költségvetési pozíciót veszélyeztető kockázatokat.

(17)

Az EUMSZ 126. cikkének (3) bekezdése alapján készült bizottsági jelentésnek megfelelően figyelembe kell vennie a nemzeti költségvetési keretrendszer színvonalát, mivel annak alapvető szerepe van a költségvetési konszolidáció és a fenntartható államháztartás erősítésében. A mérlegeléskor tekintetbe kell venni a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló, 2011. november 8-i 2011/85/EU tanácsi irányelvben (9) megfogalmazott minimumkövetelményeket, valamint a költségvetési fegyelem szempontjából célszerűnek tartott, megállapodás szerinti egyéb követelményeket.

(18)

A túlzott hiány megszüntetésére vonatkozó tanácsi ajánlásoknak és felszólításoknak való megfelelés nyomon követésének elősegítése érdekében szükség van arra, hogy ezek éves költségvetési célokat határozzanak meg, amelyek összhangban vannak az egyszeri és egyéb átmeneti intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított egyenlegben elérendő költségvetési javulással. Ebben az összefüggésben a GDP 0,5 %-ának megfelelő éves referenciaértéket kell éves átlagnak tekinteni.

(19)

Az eredményes intézkedések értékelését megkönnyíti, ha viszonyítási alapként egyrészt az államháztartási kiadásokra vonatkozó célok betartása, másrészt a tervezett egyedi bevételi intézkedések végrehajtása szolgál.

(20)

A túlzott hiány megszüntetésére kitűzött határidő meghosszabbításának mérlegelése során különös figyelmet kell fordítani az euroövezetet vagy az Unió egészét érintő súlyos gazdasági visszaesésekre azzal a feltétellel, hogy ez nem veszélyezteti a középtávú költségvetési fenntarthatóságot.

(21)

Helyénvaló megszigorítani az EUMSZ 126. cikkének (11) bekezdésében megállapított pénzügyi szankciók alkalmazását, hogy valós ösztönzést jelentsenek az EUMSZ 126. cikkének (9) bekezdése szerinti felszólításoknak való megfelelésre.

(22)

Azokra a tagállamokra vonatkozóan, amelyek pénzneme az euro, az Unió költségvetési felügyeleti keretének való megfelelés biztosítása érdekében szabályokon alapuló szankciókat kell kidolgozni az EUMSZ 136. cikke alapján, biztosítva az SNP előírásainak betartását szolgáló méltányos, időszerű és eredményes mechanizmusokat.

(23)

Az e rendeletben említett pénzbírságok az EUMSZ 311. cikke szerinti egyéb bevételnek minősülnek, és olyan stabilitási mechanizmusokra kell fordítani, amelyeket az egész euroövezet stabilitásának megőrzése céljából azok a tagállamok hoznak létre, amelyek pénzneme az euro.

(24)

Az 1467/97/EK rendeletben szereplő hivatkozásokban figyelembe kell venni az Európai Unió működéséről szóló szerződés új cikkszámozását és azt, hogy a 3605/93/EK tanácsi rendelet (10) helyébe az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv alkalmazásáról szóló, 2009. május 25-i 479/2009/EK tanácsi rendelet (11) lépett.

(25)

Az 1467/97/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikk

(1)   Ez a rendelet megállapítja a túlzott hiány esetén követendő eljárást felgyorsító és pontosító rendelkezéseket. A túlzott hiány esetén követendő eljárás célja, hogy megakadályozza a túlzott költségvetési hiány kialakulását, bekövetkezése esetén pedig ösztönözze annak gyors kiigazítását; az eljárás során a költségvetési fegyelem betartásának vizsgálatára a költségvetési hiány és az államadósság kritériumai alapján kerül sor.

(2)   E rendelet alkalmazásában „euroövezeti tagállam” az a tagállam, amelynek pénzneme az euro.”

2.

A 2. cikk a következőképpen módosul:

3.

A szöveg a következő szakasszal egészül ki:

„1A. SZAKASZ

GAZDASÁGI PÁRBESZÉD

2a. cikk

(1)   Az uniós intézmények – különösen az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság – közötti párbeszéd fokozása, valamint a nagyobb fokú átláthatóság és elszámoltathatóság biztosítása érdekében az Európai Parlament illetékes bizottsága felkérheti a Tanács, a Bizottság – és adott esetben az Európai Tanács vagy az eurocsoport – elnökét, hogy jelenjen meg a bizottság előtt az EUMSZ 126. cikkének (6) bekezdése alapján hozott tanácsi határozatok, az EUMSZ 126. cikkének (7) bekezdése alapján kiadott tanácsi ajánlások, az EUMSZ 126. cikkének (9) bekezdése értelmében kiadott felszólítások vagy az EUMSZ 126. cikkének (11) bekezdése alapján hozott tanácsi határozatok megvitatása céljából.

A Tanácsnak rendszerint követnie kell a Bizottság ajánlásait és javaslatait, vagy nyilvánosan meg kell indokolnia álláspontját.

Az Európai Parlament illetékes bizottsága felajánlhatja az ilyen határozatok, ajánlás vagy felszólítás által érintett tagállamnak, hogy eszmecserén vegyen részt.

(2)   A Tanács és a Bizottság rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet e rendelet végrehajtásáról.”

4.

A 3. cikk a következőképpen módosul:

5.

A 4. cikk (1) és (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Az e rendelet 3. cikke (4) bekezdésével összhangban meghatározott határidő elteltét követően azonnal végre kell hajtani a Tanácsnak az EUMSZ 126. cikke (8) bekezdése szerinti ajánlásai nyilvánosságra hozatalára vonatkozó határozatait, ha megállapítást nyer, hogy nem történt eredményes intézkedés.

(2)   Amikor a Tanács azt vizsgálja, hogy az EUMSZ 126. cikkének (7) bekezdésével összhangban kiadott ajánlásaira válaszul történtek-e eredményes intézkedések, határozatát az érintett tagállam által e rendelet 3. cikke (4a) bekezdésének megfelelően benyújtott jelentésre és annak végrehajtására, valamint az érintett tagállam kormánya által nyilvánosan bejelentett esetleges egyéb döntésekre alapozza.

Amennyiben a Tanács az EUMSZ 126. cikke (8) bekezdésével összhangban azt állapítja meg, hogy az érintett tagállam nem hozott eredményes intézkedéseket, ezt jelenti az Európai Tanácsnak.”

6.

Az 5. cikk (1) és (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A Tanácsnak azokat a határozatokat, amelyekkel az EUMSZ 126. cikkének (9) bekezdésével összhangban az érintett euroövezeti tagállamot felszólítja, hogy hozzon intézkedéseket a költségvetési hiány csökkentésére, azon tanácsi határozattól számított két hónapon belül kell meghoznia, amely az EUMSZ 126. cikkének (8) bekezdésével összhangban megállapította, hogy nem került sor eredményes intézkedésre. A felszólításban a Tanács felkéri a tagállamot, hogy valósítson meg olyan éves költségvetési célokat, amelyek – az ajánlást alátámasztó előrejelzés alapján – megfelelnek az egyszeri és átmeneti intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított egyenlegben elérendő, a GDP legalább 0,5 %-át mint küszöbértéket kitevő éves minimális javulásnak, és ezáltal a felszólításban szereplő határidőn belül szüntesse meg a túlzott hiányt. A Tanács megjelöli az e célok eléréséhez vezető intézkedéseket is.

(1a)   A Tanácsnak az EUMSZ 126. cikke (9) bekezdésével összhangban tett felszólítását követően az érintett tagállam jelentést tesz a Tanácsnak és a Bizottságnak a felszólításra válaszként hozott intézkedésekről. A jelentés tartalmazza az államháztartás kiadásaira és bevételeire, illetve mind a kiadási, mind a bevételi oldal diszkrecionális intézkedéseire vonatkozó célokat, valamint az egyedi tanácsi ajánlásokra válaszul tett intézkedésekre vonatkozó információkat, hogy a Tanács, szükség esetén, e rendelet 6. cikke (2) bekezdésének megfelelő határozatot hozhasson. A tagállam a jelentést közzéteszi.

(2)   Amennyiben az EUMSZ 126. cikkének (9) bekezdése szerinti felszólításnak megfelelően eredményes intézkedésekre került sor, de a felszólítás elfogadását követően az államháztartásra jelentős negatív hatást gyakorló, előre nem látható kedvezőtlen gazdasági események következnek be, a Tanács a Bizottság ajánlása alapján határozhat úgy, hogy az EUMSZ 126. cikke (9) bekezdése értelmében felülvizsgált felszólítást fogad el. Az e rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében hivatkozott érdemleges tényezőket figyelembe vevő felülvizsgált felszólítás főszabályként egy évvel hosszabbíthatja meg a túlzott hiány megszüntetésére kitűzött határidőt. A Tanács a felszólításában a gazdasági előrejelzésekhez viszonyítva mérlegeli az államháztartásra jelentős negatív hatást gyakorló, előre nem látható kedvezőtlen gazdasági események fennállását. A Tanács – a Bizottság ajánlása alapján – az euroövezetet vagy az Unió egészét érintő súlyos gazdasági visszaesés esetén is határozhat úgy, hogy az EUMSZ 126. cikke (9) bekezdése értelmében felülvizsgált felszólítást fogad el, azzal a feltétellel, hogy ez nem veszélyezteti az államháztartás középtávú fenntarthatóságát.”

7.

A 6–8. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. cikk

(1)   Amikor a Tanács azt vizsgálja, hogy az EUMSZ 126. cikkének (9) bekezdésével összhangban adott felszólítására válaszul történtek-e eredményes intézkedések, határozatát az érintett tagállam által e rendelet 5. cikke (1a) bekezdésének megfelelően benyújtott jelentésre és annak végrehajtására, valamint az érintett tagállam kormánya által nyilvánosan bejelentett esetleges egyéb döntésekre alapozza. A Bizottság által tett ellenőrző látogatás eredményét e rendelet 10a. cikkének megfelelően figyelembe kell venni.

(2)   Ha az EUMSZ 126. cikke (11) bekezdésének alkalmazására vonatkozó feltételek teljesülnek, a Tanács az EUMSZ 126. cikke (11) bekezdésével összhangban szankciókat állapít meg. Az erről szóló határozatokat legkésőbb négy hónappal a Tanács azon határozata után kell meghozni, amelyben az érintett euroövezeti tagállamot az EUMSZ 126. cikkének (9) bekezdésével összhangban intézkedések meghozatalára szólította fel.

7. cikk

Ha egy euroövezeti tagállam nem a Tanácsnak az EUMSZ 126. cikke (7) és (9) bekezdése szerinti, egymást követően hozott jogi aktusaival összhangban jár el, a Tanácsnak a 479/2009/EK rendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdésében előírt jelentések napjától számított tizenhat hónapon belül meg kell hoznia az EUMSZ 126. cikke (11) bekezdésével összhangban szankció kiszabását megállapító határozatát. Amennyiben az e rendelet 3. cikkének (5) bekezdése vagy 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó, a tizenhat hónapos határidő ennek megfelelően módosul. Gyorsított eljárást kell alkalmazni az olyan szándékosan tervezett költségvetési hiány esetén, amelyről a Tanács úgy dönt, hogy túlzott.

8. cikk

A Tanácsnak az EUMSZ 126. cikkének (11) bekezdésével összhangban hozott, a szankciókat megszigorító határozatait legkésőbb két hónappal a 479/2009/EK rendeletben előírt jelentéstételi határidőket követően meghozza. A Tanács az EUMSZ 126. cikkének (12) bekezdésével összhangban hozott, a határozatai egy részét, vagy valamennyi határozatát hatályon kívül helyező határozatait mielőbb, de legkésőbb két hónappal a 479/2009/EK rendeletben megállapított jelentéstételi határidőket követően meghozza.”

8.

A 9. cikk (3) bekezdésében a 6. cikkre való hivatkozás helyébe a 6. cikk (2) bekezdésére való hivatkozás lép.

9.

A 10. cikk a következőképpen módosul:

10.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„10a. cikk

(1)   A Bizottság e rendelet célkitűzéseivel összhangban állandó párbeszédet tart fenn a tagállami hatóságokkal. A Bizottság e célból ellenőrzéseket hajt végre különösen annak érdekében, hogy felmérje az érintett tagállam aktuális gazdasági helyzetét, és azonosítsa az e rendeletben meghatározott célok teljesítése során adódó esetleges kockázatokat és nehézségeket.

(2)   A helyszíni ellenőrzések keretében fokozott ellenőrzésekre kerülhet sor azon tagállamokban, amelyek vonatkozásában az EUMSZ 126. cikkének (8) bekezdése értelmében hozott határozatot követően ajánlásokat és felszólításokat, illetve az EUMSZ 126. cikkének (11) bekezdése szerinti határozatokat adtak ki. Az érintett tagállamoknak rendelkezésre kell bocsátaniuk az ellenőrző látogatás előkészítéséhez és lefolytatásához szükséges valamennyi információt.

(3)   A Bizottság adott esetben felkérheti az Európai Központi Bank képviselőit, hogy vegyenek részt az olyan tagállamot érintő ellenőrző látogatáson, melynek pénzneme az euro, vagy amely részt vesz az Európai Központi Bank és az euroövezeten kívüli tagállamok nemzeti központi bankjai között a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában az árfolyam-mechanizmus eljárási szabályainak meghatározásáról szóló, 2006. március 16-i megállapodásban (12) (ERM II).

(4)   A Bizottság tájékoztatja a Tanácsot a (2) bekezdésben említett látogatás eredményéről, és adott esetben határozhat úgy, hogy az eredményeket nyilvánosságra hozza.

(5)   A (2) bekezdésben említett ellenőrző látogatások szervezésekor a Bizottság az előzetes megállapításait észrevételezésre megküldi az érintett tagállamoknak.

11.

A 11. és 12. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„11. cikk

Ha a Tanács úgy határoz, hogy valamely euroövezeti tagállamra az EUMSZ 126. cikkének (11) bekezdésével összhangban szankciókat szab ki, főszabályként pénzbírságot szab ki. A Tanács határozhat úgy, hogy ezt a pénzbírságot az EUMSZ 126. cikkének (11) bekezdésében előírt más intézkedéssel egészíti ki.

12. cikk

(1)   A pénzbírság összege tartalmaz egy – a GDP 0,2 %-ának megfelelő – állandó elemet és egy változó elemet. A változó elem egyenlő az előző évi GDP százalékában kifejezett költségvetési egyenleg, valamint vagy a költségvetési egyenlegre vonatkozó referenciaérték, vagy – ha a költségvetési fegyelem megsértése kiterjed az adósságkritériumra – a GDP százalékában kifejezett, azon államháztartási egyenleg közötti különbség abszolút értékének egytizedével, amelyet az EUMSZ 126. cikkének (9) bekezdése szerinti felszólításnak megfelelően ugyanabban az évben el kellett volna érni.

(2)   Minden egyes, a pénzbírság kiszabását követő évben a túlzott hiány fennállásáról szóló határozat hatályon kívül helyezéséig a Tanács értékeli, hogy az érintett euroövezeti tagállam a Tanácsnak az EUMSZ 126. cikke (9) bekezdésével összhangban tett felszólítására eredményes intézkedéseket tett-e. Ebben az éves értékelésben a Tanács az EUMSZ 126. cikkének (11) bekezdésével összhangban az intézkedések megszigorításáról határoz, kivéve, ha az érintett euroövezeti tagállam a Tanács felszólításának eleget tett. Ha a Tanács kiegészítő pénzbírság kivetéséről határoz, azt ugyanúgy kell kiszámítani, mint az (1) bekezdésben említett pénzbírság változó elemét.

(3)   Az (1) és (2) bekezdésben említett pénzbírságok egyenként nem haladhatják meg a GDP 0,5 %-át.”

12.

A 13. cikk törlendő, és a 15. cikkben a 13. cikkre való hivatkozás helyébe a 12. cikkre való hivatkozás lép.

13.

A 16. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„16. cikk

A 12. cikkben említett pénzbírságok az EUMSZ 311. cikke szerinti egyéb bevételnek minősülnek, és azokat az európai pénzügyi stabilitási eszközre kell fordítani. Attól az időponttól kezdve, hogy a részt vevő tagállamok pénzügyi segítség nyújtása érdekében, és az egész eurooövezet stabilitásának megőrzése céljából újabb stabilitási mechanizmust hoznak létre, a pénzbírságok összegét ez utóbbi mechanizmusra kell fordítani.”

14.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„17a. cikk

(1)   A Bizottság 2014. december 14-ig, majd ezt követően ötévenként jelentést tesz közzé e rendelet végrehajtásáról.

A jelentés többek között értékeli:

(2)   Adott esetben az (1) bekezdésben említett jelentést a rendelet módosítására irányuló javaslat kíséri.

(3)   A jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is meg kell küldeni.”

15.

A 1467/97/EK rendelet teljes szövegében a Szerződés 104. cikkére való hivatkozások helyébe az EUMSZ 126. cikkére való hivatkozás lép.

16.

A melléklet 2. pontjában, az I. oszlopban a 3605/93/EK tanácsi rendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdésére való hivatkozás helyébe a 479/2009/EK tanácsi rendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdésére való hivatkozás lép.

23.11.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 306/41

(1)

Szükséges, hogy a gazdasági és monetáris unió első évtizede alatt szerzett tapasztalatokra építsünk. A közelmúlt gazdasági fejleményei Unió-szerte új kihívások elé állították a költségvetési politikát, és rávilágítottak mindenekelőtt arra, hogy hangsúlyosabb nemzeti szerepvállalásra és egységes követelményekre van szükség a tagállamok költségvetési keretrendszerének kialakítására vonatkozó szabályok és eljárások tekintetében. Különösen azt szükséges pontosítani, mit kell tenniük a nemzeti hatóságoknak ahhoz, hogy megfeleljenek az Európai Unióról szóló szerződéshez (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez (EUMSZ) csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló 12. jegyzőkönyv rendelkezéseinek és különösen a jegyzőkönyv 3. cikkének.

(2)

A tagállamok kormányai és az államháztartási alszektorok olyan állami számviteli rendszereket működtetnek, amelyek magukban foglalják a könyvvezetést, a belső ellenőrzést, a pénzügyi beszámolást és a könyvvizsgálatot. Ezeket az elszámolási rendszereket meg kell különböztetni a statisztikai módszereken alapuló, a kormányzati pénzügyek eredményeiről információt szolgáltató statisztikai adatoktól, valamint a jövőbeli kormányzati pénzügyekhez kapcsolódó előrejelzésektől vagy költségvetési tervezéstől.

(3)

A tagállamok közötti összehasonlítást biztosító, kiváló minőségű statisztikai adatok előállításának előfeltétele a teljes körű és megbízható állami számvitel alkalmazása az államháztartás valamennyi alszektorában. A belső ellenőrzésnek biztosítania kell, hogy a meglévő szabályok az államháztartási alszektorok egészében érvényesüljenek. A közintézmények – pl. a Számvevőszék – vagy a könyvvizsgáló magánszervezetek által végzett független ellenőrzésnek a legjobb nemzetközi gyakorlatok követésére kell ösztönöznie.

(4)

A költségvetési adatok rendelkezésre állása létfontosságú az Unió költségvetési felügyeleti keretének megfelelő működéséhez. A kellő időben rendelkezésre álló és megbízható költségvetési adatok rendszeres rendelkezésre állása kulcsfontosságú a megfelelő és jól időzített felügyelethez, ami pedig váratlan költségvetési fejlemények esetén lehetővé teszi az azonnali intézkedéseket. A költségvetési adatok minőségének biztosítása során alapvető az átláthatóság, aminek megvalósulásához ezen adatok rendszeres, nyilvános közzétételére van szükség.

(5)

Az európai statisztikákról szóló, 2009. március 11-i 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) az uniós szakpolitikák kialakítása, alkalmazása, ellenőrzése és értékelése céljából létrehozta az európai statisztikák előállításának jogszabályi keretét. E rendelet ugyancsak rögzítette az európai statisztikák fejlesztésére, előállítására és közzétételére irányadó következő alapelveket: szakmai függetlenség, pártatlanság, tárgyilagosság, megbízhatóság, a statisztikai adatok bizalmas kezelése, költséghatékonyság; ezen alapelvek mindegyikét pontosan meg is határozta. Az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv alkalmazásáról szóló, 2009. május 25-i 479/2009/EK tanácsi rendelet (4) megerősítette a Bizottságnak a túlzott hiány esetén követendő eljáráshoz használt statisztikai adatok ellenőrzésére vonatkozó jogkörét.

(6)

A „költségvetési”, „hiány” és „beruházás” fogalmak meghatározását a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló 12. jegyzőkönyvben az Integrált Nemzeti Számlák Európai Rendszerére (ESA) történő hivatkozással állapították meg, amelyet a Közösségben a nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről szóló, 1996. június 25-i 2223/96/EK tanácsi rendelettel (5) elfogadott, a Közösségben a nemzeti és regionális számlák európai rendszere (ESA 95) váltott fel.

(7)

Az ESA 95 adatok hozzáférhetősége és megfelelő minősége létfontosságú az Unió költségvetési felügyeleti keretének megfelelő működéséhez. Az ESA 95 eredményszemléletű információkra támaszkodik. Ezek az eredményszemléletű költségvetési statisztikák azonban az azokat megelőzően összeállított pénzforgalmi adatokon vagy az azokkal egyenértékű adatokon alapulnak. Mindezek fontos szerepet tölthetnek be az időben történő költségvetési felügyelet annak érdekében történő megerősítésében, hogy el lehessen kerülni a jelentős költségvetési hiányosságok késői felfedezését. Amennyiben rendelkezésre állnak a költségvetési folyamatokra vonatkozó pénzforgalmi adatok idősorai, lehetővé válik a szorosabb felügyeletet indokoló tendenciák azonosítása. A pénzforgalmi szemléletű költségvetési adatok (vagy ezzel egyenértékű állami számviteli adatok, amennyiben pénzforgalmi szemléletű adatok nem állnak rendelkezésre) közül közzé kell tenni legalább a teljes egyenleget, az összes bevételt és az összes kiadást. Indokolt esetben, például ha az önkormányzati szervek száma nagy, az adatok időben történő közzétételéhez alkalmazhatók olyan megfelelő becslési módszerek is, amelyek az önkormányzati szervek sokaságából vett mintán alapulnak, de ebben az esetben a közzétett adatokat később módosítani kell az alszektorra vonatkozó tényadatok alapján.

(8)

Az egyoldalúan torzított és irreális makrogazdasági és költségvetési előrejelzések jelentősen akadályozhatják a költségvetési tervezés hatékonyságát, következésképpen alááshatják a költségvetési fegyelem iránti elkötelezettséget; ezzel szemben az átláthatóság és az előrejelzési módszerek megvitatása számottevően javíthatja a költségvetési tervezéshez használt makrogazdasági és költségvetési előrejelzések minőségét.

(9)

Annak biztosításához, hogy a költségvetési politika reális előrejelzésekre támaszkodjon, döntő fontosságú elem az átláthatóság, aminek megvalósulásához nemcsak a költségvetési tervezéshez összeállított hivatalos makrogazdasági és költségvetési előrejelzéseknek, hanem az azok alapjául szolgáló módszereknek, feltevéseknek és releváns paramétereknek is nyilvánosan hozzáférhetőeknek kell lenniük.

(10)

A legvalószínűbb makrogazdasági és -költségvetési forgatókönyvet kiegészítő érzékenységvizsgálat és a megfelelő költségvetési előrejelzések lehetővé teszik annak elemzését, hogy a növekedésre és kamatlábra vonatkozó különböző feltevések esetén hogyan alakulnának a fő költségvetési változók, jelentősen csökkentve ezáltal annak a kockázatát, hogy előrejelzési hibák veszélyeztessék a költségvetési fegyelmet.

(11)

A bizottsági előrejelzések és az azok alapjául szolgáló modellekről szóló tájékoztatás hasznos referenciaként szolgálhat a tagállamok számára legvalószínűbb makrogazdasági és -költségvetési forgatókönyvhöz, fokozva a költségvetési tervezéshez használt előrejelzések érvényességét. Ugyanakkor annak mértéke, hogy a tagállamoktól mennyire lehet elvárni a költségvetési tervezéshez használt előrejelzéseknek a bizottsági előrejelzésekkel való összevetését, az előrejelzések készítésének időzítésétől és az előrejelzési módszerek és feltevések összehasonlíthatóságától függően változó lesz. Az egyéb független szervezetek előrejelzései is hasznos viszonyítási alapként szolgálhatnak.

(12)

A választott makrogazdasági és -költségvetési forgatókönyv és a bizottsági előrejelzés közötti jelentős eltéréseket ismertetni és indokolni kell, különösen akkor, ha a külső feltételezések változóinak szintje vagy növekedése lényegesen eltér a Bizottság előrejelzéseiben foglalt értékektől.

(13)

Tekintettel a tagállamok költségvetései és az uniós költségvetés között fennálló kölcsönös függésre, a tagállamok költségvetési előrejelzéseik elkészítésében való támogatása érdekében a Bizottságnak rendelkezésre kell bocsátania az uniós költségvetés kiadásainak előrejelzését a többéves pénzügyi kereten belül programozott kiadások részletezettségében.

(14)

A költségvetési tervezés céljából használt előrejelzések készítésének megkönnyítése, valamint a Bizottság és a tagállamok által készített előrejelzések közti különbségek okainak feltárása érdekében minden tagállam számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy évente megvitassa a Bizottsággal a makrogazdasági és költségvetési előrejelzések alapjául szolgáló feltételezéseket.

(15)

A hivatalos makrogazdasági és költségvetési előrejelzések minőségét jelentős mértékben javítja az objektív kritériumokon alapuló, rendszeres, részrehajlástól mentes és átfogó értékelés. Az alapos értékelés magában foglalja a gazdasági feltevések vizsgálatát, a más intézmények által készített előrejelzésekkel való összehasonlítást, valamint a múltbeli előrejelzések megbízhatóságának értékelését.

(16)

Figyelembe véve a tagállamok szabályokon alapuló költségvetési keretrendszerének dokumentált hatékonyságát az uniós költségvetési szabályokkal kapcsolatos nemzeti felelősségvállalás megerősítése és a költségvetési fegyelem elősegítése terén, az uniós szintű költségvetési célkitűzésekkel összhangban lévő, erős, országspecifikus és számszerű költségvetési szabályoknak kell alkotniuk az Unió megerősített költségvetési felügyeleti keretének egyik sarokkövét. Az erős számszerű költségvetési szabályoknak jól meghatározott célokat, valamint a hatékony és időben történő ellenőrzést lehetővé tévő mechanizmusokat kell tartalmazniuk. A szabályoknak olyan szervezetek által készített megbízható és független elemzésen kell alapulniuk, amelyek függetlenek vagy a tagállamok adóhatóságaival szemben működési autonómiával rendelkeznek. Emellett a szakpolitikai tapasztalat azt mutatja, hogy a számszerű költségvetési szabályok akkor működnek hatékonyan, ha a szabályok teljesítésének elmulasztása következményekkel jár, még ha azok csupán a jó hírnév elvesztését jelentik is.

(17)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, egyes Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára vonatkozó rendelkezésekről szóló 15. jegyzőkönyv értelmében a Szerződésekhez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló 12. jegyzőkönyvben említett referenciaértékek közvetlenül nem kötelezőek az Egyesült Királyságra nézve. Az Egyesült Királyságra ezért nem kell alkalmazni azon kötelezettséget, hogy olyan számszerű költségvetési szabályokat léptessen életbe, amelyek hatékonyan elősegítik a túlzott hiányra vonatkozó konkrét referenciaértékeknek való megfelelést, sem azt a fentiekhez kapcsolódó kötelezettséget, hogy a középtávú költségvetési keretekben szereplő többéves célkitűzések összhangban legyenek az említett költségvetési szabályokkal.

(18)

A tagállamoknak kerülniük kell a prociklikus költségvetési politikákat, és gazdaságilag kedvező időszakokban nagyobb mértékű költségvetési konszolidációt kell végezniük. A világosan meghatározott számszerű költségvetési szabályok elősegítik e célkitűzések megvalósítását, és e szabályoknak tükröződniük kell a tagállamok éves költségvetési jogszabályaiban.

(19)

A nemzeti költségvetési tervezés csak akkor lehet a Stabilitási és Növekedési Paktum (a továbbiakban: az SNP) prevenciós és korrekciós ágával egyaránt konzisztens, ha többéves megközelítést alkalmaz és különösen a középtávú költségvetési célkitűzések megvalósítására törekszik. A középtávú költségvetési keretrendszerek eszközül szolgálnak annak biztosításához, hogy a tagállamok költségvetési keretrendszerei összhangban legyenek az Unió jogszabályaival. A költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendelet (6) és a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló, 1997. július 7-i 1467/97/EK tanácsi rendelet (7) értelmében az SNP prevenciós és korrekciós ága nem tekinthető egymástól elkülönítve.

(20)

Bár az éves költségvetési jogszabályok elfogadása a költségvetési folyamatnak – amely során a tagállamokban fontos költségvetési döntéseket fogadnak el – kulcsfontosságú lépése, a legtöbb költségvetési intézkedés hatásai jóval túlnyúlnak az éves költségvetési cikluson. Egy egyéves terv ezért nem szolgáltat megfelelő alapot a stabil költségvetési politikákhoz. Az Unió költségvetési felügyeleti kerete többéves jellegének figyelembevétele érdekében az éves költségvetési jogszabályok tervezését a középtávú költségvetési keretrendszerből kiinduló, többéves költségvetési tervezésre kell alapozni.

(21)

A középtávú költségvetési keretrendszernek – a költségvetési évre vonatkozóan és azon túlmenően is – többek között előrejelzéseket kell tartalmaznia valamennyi főbb kiadási és bevételi tétel tekintetében, változatlan politikákat alapul véve. Valamennyi tagállamnak megfelelő módon számszerűsítenie kell változatlan politikákat, és a meghatározásokat közzé kell tenniük az abban szerepet játszó feltevésekkel, módszerekkel és egyéb releváns paraméterekkel együtt.

(22)

Ez az irányelv nem akadályozhatja az újonnan választott tagállami kormányokat abban, hogy középtávú költségvetési keretrendszerüket naprakésszé tegyék annak érdekében, hogy az tükrözze az új politikai prioritásaikat. Ilyen esetben az új kormánynak nyilvánvalóvá kell tennie a korábbi és az új középtávú költségvetési keretrendszer közötti különbségeket.

(23)

Az EUMSZ által létrehozott költségvetési felügyeleti keret rendelkezései, és különösen az SNP a kormányzat egészére alkalmazandó, amely a 2223/96/EK rendeletben meghatározottak szerint a következő alszektorokból áll: központi kormányzat, tartományi kormányzat, helyi önkormányzat és társadalombiztosítási alapok.

(24)

Számos tagállamban a költségvetési jogkörök alsóbb kormányzati szintre történő áthelyezésével erőteljesen decentralizálódott a költségvetési politika. Ezért ezeknek az alsóbb kormányzati szinteknek a szerepe jelentősen megnőtt az SNP betartásának biztosítása terén, és különösen – de nem kizárólag – az ilyen tagállamokban kiemelt figyelmet kell fordítani annak biztosítására, hogy az államháztartás valamennyi alszektorára megfelelően kiterjedjen a nemzeti költségvetési keretrendszerben rögzített kötelezettségek és eljárások hatálya.

(25)

Annak érdekében, hogy hatékonyan segítsék elő a költségvetési fegyelmet és az államháztartás fenntarthatóságát, a költségvetési keretrendszereknek az államháztartás teljes egészére ki kell terjedniük. Ezért kiemelten figyelembe kell venni az alszektorok rendes költségvetésén kívüli kormányzati szervek és alapok olyan műveleteit, amelyek azonnali vagy középtávú hatást gyakorolnak a tagállamok költségvetési pozíciójára. Az államháztartás egyenlegére és adósságára gyakorolt összhatásukat az éves költségvetési eljárások keretében és a középtávú költségvetési tervekben ismertetni kell.

(26)

Ugyanígy a feltételes kötelezettségek meglétére is kellő figyelmet kell fordítani. Konkrétabban, a feltételes kötelezettségek valamely bizonytalan jövőbeli esemény bekövetkezésétől függő lehetséges kötelezettségek, illetve olyan, már meglévő kötelezettségek, amelyek kifizetésére nem biztos, hogy sor kerül, vagy a lehetséges kifizetés összegét nem lehet megbízható módon meghatározni. Közéjük tartoznak például az állami garanciákra, a nem teljesítő hitelekre, valamint a közösségi vállalatok/társaságok működéséből származó kötelezettségekre vonatkozó releváns információk, ahol lehetséges, ott a feltételes kötelezettségvállalásból származó kiadások valószínűségének és lehetséges időpontjának megjelölésével. Megfelelően figyelembe kell venni a piaci érzékenységeket.

(27)

A Bizottság rendszeresen ellenőrzi ezen irányelv végrehajtását. Az e rendeletnek a nemzeti költségvetési keretrendszerek különböző aspektusaival foglalkozó rendelkezéseivel kapcsolatos legjobb gyakorlatokat azonosítani kell és meg kell osztani egymással.

(28)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a költségvetési fegyelemnek az EUMSZ által előírtaknak megfelelően történő egységes megfelelést a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(29)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (8) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára és az Unió érdekében – készítsék el saját táblázataikat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé,

a)

pénzforgalmi szemléletű költségvetési adatok (vagy ezzel egyenértékű állami számviteli adatok, amennyiben pénzforgalmi szemléletű adatok nem állnak rendelkezésre) az alábbi rendszerességgel:

b)

részletes átvezetési táblázat, amely bemutatja, hogyan történik a pénzforgalmi szemléletű adatok (vagy ezzel egyenértékű állami számviteli adatok, amennyiben pénzforgalmi szemléletű adatok nem állnak rendelkezésre) ESA 95 módszertan szerinti adatokra való átszámítása.

a)

az EUMSZ-szel összhangban a hiányra és az adósságra vonatkozóan megállapított referenciaértékeknek való megfelelés;

b)

többéves költségvetés-tervezési időhorizont alkalmazása, ideértve a tagállamok középtávú költségvetési célkitűzéseinek tiszteletben tartását is.

a)

a szabályok célja és hatálya;

b)

a szabályoknak való megfelelés hatékony és időben történő nyomon követése olyan szervezetek által készített megbízható és független elemzés alapján, amelyek függetlenek vagy a tagállamok költségvetési hatóságaival szemben működési autonómiával rendelkeznek;

c)

a szabályok be nem tartásának következményei.

a)

átfogó és átlátható többéves költségvetési célok a kormányzati hiány és adósság, valamint bármely más összefoglaló költségvetési mutatószám, így a kiadások vonatkozásában, biztosítva, hogy ezek összhangban legyenek a IV. fejezetben előírt valamennyi hatályos számszerű költségvetési szabállyal;

b)

a kormányzat minden egyes főbb kiadási és bevételi tételére vonatkozó előrejelzés – a központi kormányzat és a társadalombiztosítási alapok szintjén részletesebb adatokkal – az adott költségvetési évre és azon túlra, változatlan politikát alapul véve;

c)

a kormányzati pénzügyekre hatással lévő tervezett középtávú szakpolitikák leírása főbb kiadási és bevételi tételek szerinti bontásban, bemutatva azt is, hogy az ezek eredményeként megvalósuló kiigazítás hogyan valósítja meg a középtávú költségvetési célkitűzésekhez való közelítést a változatlan politikát feltételező előrejelzésekkel összehasonlítva;

d)

arra vonatkozó értékelés, hogy a tervezett szakpolitikák a kormányzati pénzügyekre gyakorolt közvetlen, hosszú távú hatásuk tükrében valószínűsíthetően hogyan befolyásolják az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát.

a)

a kormányzat valamennyi alszektorára vonatkozó statisztikai követelmények;

b)

a számszerű költségvetési szabályok kialakítása és eredményessége a tagállamokban;

c)

az államháztartás átláthatóságának általános szintje a tagállamokban.