ISSN 1725-5090

doi:10.3000/17255090.L_2011.185.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 185

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

54. évfolyam
2011. július 15.


Tartalom

 

II   Nem jogalkotási aktusok

Oldal

 

 

RENDELETEK

 

*

A Bizottság 677/2011/EU rendelete (2011. július 7.) a légiforgalmi szolgáltatási (ATM) hálózati funkciók végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról és a 691/2010/EU rendelet módosításáról ( 1 )

1

 

*

A Bizottság 678/2011/EU rendelete (2011. július 14.) a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv II. mellékletének felváltásáról, valamint IV., IX. és XI. mellékletének módosításáról (keretirányelv) ( 1 )

30

 

*

A Bizottság 679/2011/EU végrehajtási rendelete (2011. július 14.) az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK tanácsi rendelet részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló 1974/2006/EK rendelet módosításáról

57

 

*

A Bizottság 680/2011/EU végrehajtási rendelete (2011. július 14.) a 73/2009/EK tanácsi rendelet szerinti egyes közvetlen támogatási rendszerekre 2011-ben alkalmazandó költségvetési felső határok megállapításáról

62

 

 

A Bizottság 681/2011/EU végrehajtási rendelete (2011. július 14.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról

72

 

 

A Bizottság 682/2011/EU végrehajtási rendelete (2011. július 14.) a 634/2011/EU végrehajtási rendelettel megnyitott pályázati eljárás keretében kibocsátott első részleges pályázati felhívás tekintetében minimális vámtétel meghatározásáról

74

 

 

HATÁROZATOK

 

 

2011/415/EU

 

*

A Bizottság határozata (2011. július 14.) a 91/226/EGK tanácsi irányelvnek és a 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a gépjárművek és pótkocsijaik egyes kategóriáinak a felcsapódó víz elleni védelme területén a műszaki fejlődéshez való hozzáigazítás céljából történő módosításáról szóló 2010/19/EU irányelvnek a 2007/46/EK irányelv mellékleteinek módosítása tekintetében történő helyesbítéséről ( 1 )

76

 

 

2011/416/EU

 

*

A Bizottság végrehajtási határozata (2011. július 14.) az állatbetegségek és zoonózisok felszámolására és figyelemmel kísérésére irányuló egyes 2011. évi módosított programok jóváhagyásáról, valamint a 2010/712/EU határozatnak az említett határozattal jóváhagyott egyes programokhoz nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulás tekintetében történő módosításáról (az értesítés a C(2011) 4993. számú dokumentummal történt)

77

 

 

Helyesbítések

 

*

Helyesbítés a líbiai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/137/KKBP határozat módosításáról szóló, 2011. június 7-i 2011/332/KKBP tanácsi határozathoz (HL L 149., 2011.6.8.)

79

 


 

(1)   EGT-vonatkozású szöveg

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


II Nem jogalkotási aktusok

RENDELETEK

15.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/1


A BIZOTTSÁG 677/2011/EU RENDELETE

(2011. július 7.)

a légiforgalmi szolgáltatási (ATM) hálózati funkciók végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról és a 691/2010/EU rendelet módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az egységes európai égbolt létrehozására vonatkozó keret megállapításáról szóló, 2004. március 10-i 549/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (keretrendelet) (1) és különösen annak 11. cikkére,

tekintettel a légtérnek az egységes európai égbolt keretében történő szervezéséről és használatáról szóló, 2004. március 10-i 551/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (légtérrendelet) (2) és különösen annak 6. cikkére,

mivel:

(1)

Az 551/2004/EK rendelet célkitűzése az, hogy a közös közlekedéspolitikával összefüggésben támogassa az egyre egységesebben üzemelő légtér koncepcióját és olyan közös kialakítási, tervezési és igazgatási eljárásokat hozzon létre, amelyek biztosítják a légiforgalmi szolgáltatás hatékony és biztonságos működését. A hálózati funkciók célja a nemzeti szinten és a funkcionális légtérblokkok szintjén tett kezdeményezések támogatása.

(2)

A hálózati funkciónak olyan „általános érdekű szolgáltatásnak” kell lennie, amely az európai légiforgalmi hálózat működését szolgálja, és amely hozzájárul a légi közlekedési rendszer fenntartható fejlődéséhez a – szűkös erőforrások optimális felhasználását szavatolókat is magában foglaló – tevékenységek megfelelő szintű teljesítményének, összeegyeztethetőségének és koordinációjának biztosításával.

(3)

Az európai útvonalhálózat kialakítása és a szűkös erőforrások koordinációja az 551/2004/EK rendelet szerint nem sértheti a tagállamok légterük felett gyakorolt szuverenitását és a tagállamoknak a közrenddel, közbiztonsággal és védelmi kérdésekkel kapcsolatos, az 549/2004/EK rendeletben említett követelményeit.

(4)

Az Európai Közösség rádióspektrum-politikájának keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 676/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (rádióspektrum-határozat) (3) e terület vonatkozásában ágazatpolitikai és jogi keretrendszert hoz létre.

(5)

Az 551/2004/EK rendeletben előírt hálózati funkciók végrehajtásához szükséges feladatok teljesítésére pártatlan illetékes szervet (hálózatkezelő) kell létrehozni.

(6)

Az európai útvonalhálózatot úgy kell kialakítani, hogy az útvonalakat a repülés valamennyi fázisában a „kaputól kapuig” elv szerint optimalizálja, különös tekintettel a repülési hatékonyságra és a környezetvédelmi szempontokra.

(7)

A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) és az Eurocontrol által az útvonaltervezés, a frekvenciagazdálkodás és a másodlagos légtérellenőrző radarral (SSR) kapcsolatos válaszjeladókód-kezelés terén megtett munka elismerésre méltó, és erre kell alapozni a hálózat uniós szintű fejlesztésének és működtetésének optimalizálását.

(8)

A tagállamoknak az ICAO felé az útvonaltervezés, a frekvenciagazdálkodás és az SSR válaszjeladókód-kezelés terén fennálló kötelezettségeit tiszteletben kell tartani, és a hálózat tekintetében hatékonyabban kell végrehajtani a hálózatkezelő koordinációja révén és támogatásával.

(9)

A rádióspektrum felosztása a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) keretében zajlik. A tagállamok felelőssége a polgári repülési követelmények jelzése és ezt követően az előirányzott erőforrások optimális módon történő kihasználása az általános légi forgalom céljára.

(10)

Az ICAO útmutató anyagot dolgozott ki az SSR válaszjeladókód- és a rádiófrekvencia-funkciók vonatkozásában, valamint az Eucontrol közreműködésével európai régiójában működteti az általános légi forgalmi célú frekvenciakijelölések nyilvántartási rendszerét.

(11)

Az 551/2004/EK rendelet a légiforgalmi frekvenciák kezelési hatékonyságának javítása érdekében megköveteli a folyamatok és eljárások koordinálását és harmonizálását célzó részletes végrehajtási szabályok elfogadását, valamint a hálózat kialakításának és működtetésének támogatása érdekében a frekvenciákkal kapcsolatos igények korai azonosításának és kielégítésének összehangolását végző központi funkció létrehozását.

(12)

Mivel a légiforgalomáramlás-szervezés (ATFM) a hálózati funkciók szerves része, ezért megfelelően hivatkozni kell a légiforgalomáramlás-szervezésre vonatkozó közös szabályok megállapításáról szóló, 2010. március 25-i 255/2010/EU bizottsági rendeletre (4).

(13)

Mivel a hálózatkezelés hatékonyságához a hálózati funkciók haladéktalan életbelépése szükséges, ezért a tagállamok már megbízták az Eurocontrolt a légiforgalomáramlás-szervezés végrehajtásával.

(14)

Előnyös egyetlen testületet megbízni a különféle hálózati funkciók koordinálásával a teljesítmény-célkitűzésekkel összhangban álló, hálózati szintű, következetes rövid és hosszú távú optimalizálási megoldások kidolgozása érdekében. Mindazonáltal, a hálózati funkciókat a hálózatkezelő és a tagállami, valamint a funkcionális légtérblokk szint látja el, az e rendelet által előírt felelősségi rend szerint.

(15)

A hálózatkezelőnek tisztában kell lennie a tagállam vagy a funkcionális légtérblokkok légiforgalmi szolgáltatási terveinek, tevékenységeinek és teljesítményének aspektusaival, különösen, ha várható vagy valószínűsíthető, hogy ez lényegi hatással lesz a hálózat teljesítményére.

(16)

Az Eyjafjallajökull vulkán 2010. áprilisi kitöréséhez kapcsolódó események rávilágítottak egy olyan központi szerv létrehozásának szükségességére, amely vezető szerepet tölt be a helyi, regionális és hálózati szintű enyhítő intézkedések irányításának koordinálásában annak biztosítása érdekében, hogy a légi közlekedést érintő jövőbeli válsághelyzetekre időben érkezzen válaszlépés.

(17)

A hálózati funkciókat és a funkcionális légtérblokkok szintjén szervezett műveleteket össze kell hangolni.

(18)

Hatékony konzultációkat kell folytatni az érdekeltekkel nemzeti szinten, a funkcionális légtérblokk szintjén, valamint hálózati szinten.

(19)

Mivel a hálózatok ki- és belépési pontjaiként a repülőterek alapvetően járulnak hozzá az átfogó hálózati teljesítményhez, ezért a hálózati funkciók a repülőtéri kapacitások uniós megfigyelőközpontja révén kapcsolatot tartanak a repülőtér-üzemeltetőkkel, akik a földi kapacitás optimalizálását szem előtt tartva földi koordinátorként tevékenykednek, javítva az átfogó hálózati kapacitást.

(20)

A hálózati funkciók végrehajtása nem sértheti a Közösség repülőterein alkalmazandó résidőkiosztás egységes szabályairól szóló, 1993. január 18-i 95/93/EGK tanácsi rendeletet (5).

(21)

A katonai művelet hatékonyságát megfelelően szem előtt tartva, a kitűzött célok elérése érdekében rendkívül fontos a polgári–katonai együttműködés és koordináció. Noha a műveleti légiforgalmi rendszer keretében végrehajtott katonai műveletek és kiképzés tartalmára, hatókörére, illetve végrehajtására vonatkozó határozatok nem tartoznak az Európai Unió hatáskörébe, a biztonság és a kölcsönös hatékonyság érdekében fontos lefedni az említett és az e rendeletben tárgyalt műveletek kapcsolódási pontjait.

(22)

A hálózati funkciók nem sérthetik az 549/2004/EK rendelet 13. cikkének az alapvető légiközlekedés-védelmi, illetve védelmi politikai érdekek megóvására irányuló rendelkezéseit, valamint az 551/2004/EK rendelet 7. cikkében előírt rugalmas légtérfelhasználás alkalmazását.

(23)

A hálózati funkciókat költséghatékony módon kell ellátni, különösen el kell kerülni a párhuzamos erőfeszítéseket, így téve lehetővé a tagállamban a funkciók e rendelet keretében történő ellátását a hálózatkezelő kinevezése előtti állapothoz képest csökkentett, de legalábbis nem növelt pénzügyi és emberi erőforrásbeli követelmények között.

(24)

A Bizottságnak gondoskodnia kell a hálózatkezelő megfelelő felügyeletéről.

(25)

A hálózati funkciók biztonsági követelményeinek az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (az Ügynökség) léginavigációs szolgáltatás nyújtására vonatkozó követelményeivel összevethető szintűeknek kell lenniük. Rendelkezni kell a szóban forgó követelményekről, valamint a biztonsági felügyeletre vonatkozó követelményekről.

(26)

A harmadik országok figyelembevétele, illetve részvétele a hálózati funkciók létrehozásában és végrehajtásában hozzájárul az egységes európai égbolt páneurópai dimenziójához.

(27)

A hálózati funkciók kiterjeszthetők az 551/2004/EK rendelet 6. cikkével összhangban.

(28)

A hálózati funkciók végrehajtása meghatározott teljesítménycélok szerint történik, amelyek megkívánják a léginavigációs szolgálatok és a hálózati funkciók teljesítményrendszerének megállapításáról, valamint a léginavigációs szolgálatok ellátására vonatkozó közös követelmények megállapításáról szóló 2096/2005/EK rendelet módosításáról szóló, 2010. július 29-i 691/2010/EU bizottsági rendelet (6) módosítását. A teljesítményrendszer végrehajtása során szerzett gyakorlati tapasztalatok alapján ezeket a különleges teljesítménycélokat tovább lehet fejleszteni.

(29)

A 691/2010/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(30)

Az ebben a rendeletben foglalt intézkedések összhangban vannak az egységes égbolttal foglalkozó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

A rendelet tárgya és alkalmazási köre

(1)   Ez a rendelet az 551/2004/EK rendelet 6. cikkének megfelelően megállapítja a légiforgalmi szolgáltatás (ATM) hálózati funkcióinak végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat, az egységes európai égbolt légtér optimális kihasználásának lehetővé tétele, és annak biztosítása érdekében, hogy a légtérfelhasználók a kívánt útvonalakon repülhessenek, miközben a légtérhez és a léginavigációs szolgálatokhoz való hozzáférés a lehető legnagyobb mértékben biztosított.

(2)   A hálózatkezelés vonatkozásában ezt a rendeletet különösen a tagállamokra, az Európai Repülésbiztonsági Ügynökségre (az Ügynökség), a légtérfelhasználókra, a léginavigációs szolgáltatókra, a repülőtér-üzemeltetőkre, a repülőtéri résidő-koordinátorokra és a működtető szervezetekre kell alkalmazni nemzeti szinten vagy a funkcionális légtérblokk szintjén.

(3)   Az 551/2004/EK rendelet 1. cikkének (3) bekezdésével összhangban és az állami légi járműveknek a nemzetközi polgári repülésről szóló Chicagói Egyezmény 3. cikke szerinti üzemeltetésének sérelme nélkül, a tagállamok ezt a rendeletet az illetékességi körükbe tartozó, az ICAO EUR és AFI körzetein belüli légtérre alkalmazzák.

(4)   Az 549/2004/EK rendelet 13. cikkének megfelelően ez a rendelet nem gátol meg egy tagállamot abban, hogy intézkedéseket alkalmazzon olyan mértékben, amennyire az alapvető légiközlekedés-védelmi, illetve védelmi politikai érdekei megóvásához szükséges.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában az 549/2004/EK rendelet 2. cikkében foglalt fogalommeghatározásokat kell alkalmazni.

Ezeken kívül a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1.   „repülőtér-üzemeltető”: a 95/93/EGK rendelet 2. cikkének j) pontjában meghatározottak szerint „egy repülőtér vezetése”;

2.   „repülőtéri résidő-koordinátor”: a 95/93/EGK rendelet alapján a koordinált repülőtereken létesített funkció;

3.   „légtérkialakítás”: olyan folyamat, amely magában foglalja a hálózathoz kapcsolódó teljesítménycélok eléréséhez való hozzájárulást, a légtérfelhasználók igényeinek kielégítését és a meglévő biztonsági szint biztosítását vagy növelését, valamint a légtérkapacitás és a környezeti teljesítmény növelését korszerű navigációs képességek és technikák, fejlett útvonalhálózatok és a kapcsolódó szektorokra bontás, optimalizált légtérstruktúrák és kapacitásnövelő légiforgalmi szolgáltatási eljárások kidolgozása és megvalósítása révén;

4.   „légtérlefoglalás”: a légtér egy meghatározott részének ideiglenes lefoglalása felhasználói kategóriák általi kizárólagos vagy speciális felhasználás céljából;

5.   „légtérkorlátozás”: a légtér meghatározott része, amelyen belül meghatározott időpontokban a légi járművek közlekedésére veszélyt jelentő tevékenységet folytatnak (veszélyes terület); vagy egy adott állam szárazföldi területe vagy felségvizei fölötti meghatározott méretű légtér, amelyben a légi járművek közlekedése meghatározott feltételek szerint korlátozva van (korlátozott terület); vagy egy adott állam szárazföldi területe vagy felségvizei fölötti meghatározott méretű légtér, amelyben a légi járművek közlekedése tilos (tiltott terület);

6.   „légtérszerkezet”: a légtér speciális része, amelyet a légi járművek biztonságos és optimális üzemeltetésének biztosítására jelöltek ki;

7.   „légtérfelhasználás”: a légtér üzemeltetési szempontú felhasználási módja;

8.   „légtérfelhasználók képviselője”: bármely jogi személy vagy szervezet, amely a léginavigációs szolgálatok egy vagy több felhasználói kategóriájának érdekeit képviseli;

9.   „repülési frekvenciasáv”: a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) rádiószabályzatának frekvencia-kiosztási táblázatába bejegyzett adott frekvenciasáv, amelyben általános légiforgalmi célú frekvenciakijelöléseket hajtanak végre;

10.   „légiforgalmi irányítási (ATC) szektor”: a légtér meghatározott része, amelyben az ezzel megbízott légi irányító/irányítók egy adott időpontban légiforgalmi irányítási felelősségi körrel rendelkezik/rendelkeznek;

11.   „légiforgalmi szolgálati útvonal (ATS útvonal)”: a légtérszerkezet meghatározott része, amelyet a légi forgalom áramlásának kezelése céljából a légiforgalmi szolgálatok ellátásához szükséges módon alakítottak ki;

12.   „polgári–katonai koordináció”: a légiforgalmi szolgáltatás polgári és katonai hatóságai és szereplői közötti együttműködés, amely a biztonságos, hatékony és harmonizált légtérkihasználás biztosításához szükséges;

13.   „feltételes útvonal (CDR)”: olyan légiforgalmi szolgálati útvonal, amely repüléstervezés és felhasználás céljára csak meghatározott feltételek mellett áll rendelkezésre;

14.   „együttműködésen alapuló döntéshozatal”: olyan folyamat, amelynek során a döntéseket a tagállamokkal, az operatív érdekelt felekkel és adott esetben egyéb szereplőkkel folytatott folyamatos együttműködés és konzultáció alapján hozzák meg;

15.   „hálózati válság”: a léginavigációs szolgálat megkövetelt szintű ellátására való képtelenség állapota, amelynek eredményeképp a hálózat kapacitása jelentősen csökken, vagy a hálózat kapacitása és a fellépő igény között jelentős aránytalanság mutatkozik, vagy a hálózat egy vagy több részén szokatlan vagy váratlan helyzet következtében jelentős információáramlási hiba lép fel;

16.   „európai útvonalhálózat-javítási terv”: a hálózatkezelő által az operatív érdekelt felekkel együttműködésben kidolgozott terv, amely a hálózatstratégiai terv irányadó elveinek megfelelően magában foglalja az útvonalhálózat-kialakítás tekintetében végzett rövid és középtávú operatív tevékenységeinek eredményét;

17.   „szabad útvonalú légtér”: meghatározott légtér, amelyben a felhasználók a légtérbe való belépési és a légtérből való kilépési pontok között szabadon, a légiforgalmi szolgálati útvonalhálózatra való tekintet nélkül tervezhetik útvonalaikat;

18.   „frekvenciakijelölés”: olyan engedély, amelyet egy tagállam ad egy rádiófrekvencia vagy rádiófrekvencia-csatorna meghatározott feltételek melletti használatára;

19.   „hálózatot érintő hatás”: a II. mellékletben meghatározott rádiófrekvencia funkció összefüggésében kialakuló olyan helyzet, amelyben egy frekvenciakijelölés rontja, akadályozza vagy megszakítja a hálózat egy vagy több rádiófrekvencia-kijelölésének működését, vagy ellentétben áll az e rendelet alkalmazási körébe tartozó repülési frekvenciasávok optimális felhasználásával;

20.   „több útvonal közötti választási lehetőség”: az a lehetőség, amikor a légiforgalmi szolgálati útvonalhálózaton belül egynél több útvonal áll a légtérfelhasználó rendelkezésére;

21.   „harmadik országok”: olyan EU-n kívüli államok, amelyek az Eurocontrol tagjai vagy megállapodást kötöttek az Európai Unióval az egységes európai égbolt végrehajtásáról, illetve részt vesznek valamely funkcionális légtérblokk kialakításában;

22.   „hálózatkezelő”: olyan szerv, amelyet az 551/2004/EK rendelet 6. cikkének értelmében hoztak létre az említett cikkben és az e rendeletben foglalt feladatok ellátására;

23.   „hálózatműködtetési terv”: olyan terv, amelyet az operatív érdekelt felekkel együttműködve a hálózatkezelő dolgoz ki rövid és középtávú operatív tevékenységeinek megszervezésére a hálózatstratégiai terv irányadó elveinek megfelelően. A hálózatműködtetési terv európai útvonalhálózat-kialakítást érintő része magában foglalja az európai útvonalhálózat-javítási tervet;

24.   „hálózatstratégiai terv”: olyan terv, amelyet az ATM-főtervvel összhangban, a tagállamokkal és az operatív érdekelt felekkel együttműködve a hálózatkezelő dolgoz ki a hálózatműködtetés irányadó elveinek és hosszú távú kilátásainak meghatározására;

25.   „működtető szervezet”: olyan szervezet, amely a légi forgalmat, a távközlést, a navigációt vagy a légtérellenőrző szolgálatokat segítő mérnöki és műszaki szolgálatok ellátásáért felelős;

26.   „működési követelmények”: olyan követelmények, amelyek a hálózatot a biztonság, a kapacitás és a hatékonyság vonatkozásában érintik;

27.   „operatív érdekelt felek”: a polgári és katonai légtérfelhasználók, a polgári és katonai léginavigációs szolgáltatók, a repülőtér-üzemeltetők, a repülőtéri résidő-koordinátorok és a működtető szervezetek, valamint az egyes funkciók szempontjából relevánsnak ítélt bármilyen további érdekelt csoport;

28.   „szektorkonfiguráció”: szektorok olyan kombinációja, amelynek kialakítása és optimális elhelyezkedése biztosítja a működési követelményeknek való megfelelést és a légtér rendelkezésre állását;

29.   „légtérfelhasználó által kérelmezett útvonal”: a légijármű-üzemeltetők által kívánatosnak tartott, a légtérkialakítás szakaszában igényeiknek megfelelőnek nyilvánított útvonal.

II.   FEJEZET

A HÁLÓZATI FUNKCIÓK SZERVEZÉSE ÉS KEZELÉSE

3. cikk

Hálózatkezelő létrehozása

(1)   Az 551/2004/EK rendelet 6. cikkében és e rendelet mellékleteiben előírt funkciók végrehajtásához szükséges feladatok teljesítése céljából egy pártatlan és illetékes szervet (hálózatkezelő) kell létrehozni.

(2)   A hálózatkezelő hivatali ideje egybeesik a 691/2010/EU rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében említett teljesítményrendszer referencia-időszakaival. Ez a hivatali idő elég hosszú ahhoz, hogy lehetővé tegye az e funkciók ellátása terén megvalósuló fejlődést. A hivatali idő nem lehet rövidebb, mint két referencia-időszak, és megújítható.

(3)   A hálózatkezelő kinevezése bizottsági határozat formájában történik, az 549/2004/EK rendelet 5. cikkének (3) bekezdése szerint az egységes égbolttal foglalkozó bizottsággal folytatott konzultációt követően, és legkésőbb az e rendelet elfogadását követő három hónapon belül. A szóban forgó határozat magában foglalja a kinevezés feltételeit, beleértve a finanszírozást és a visszavonási feltételeket. A Bizottság minden egyes – a (2) bekezdésben említett – referencia-időszak végén értékeli az ezeknek a feltételeknek való megfelelést.

(4)   A hálózatkezelő a következő feladatokat látja el:

a)

az európai útvonalhálózat kialakítása az I. mellékletben megállapítottak szerint;

b)

a szűkös erőforrások koordinálása, különösen:

i.

az általános légi forgalom által használt repülési frekvenciasávokon belüli rádiófrekvenciák a II. mellékletben megállapítottak szerint;

ii.

SSR válaszjeladó-kódok a III. mellékletben megállapítottak szerint.

A Bizottság az 551/2004/EK rendelet 6. cikkének (3) bekezdésével vagy 6. cikke (4) bekezdésének c) pontjával összhangban további funkciókat ruházhat rá a hálózatkezelőre.

(5)   A hálózatkezelő látja el az 551/2004/EK rendelet 6. cikkének (6) bekezdésében és a 255/2010/EU rendeletben említett légiforgalmiáramlás-szervezési funkciót is.

4. cikk

A hálózatkezelő feladatai

(1)   Az egységes európai égbolt keretében megvalósuló, a 691/2010/EU rendeletben előírt európai uniós szintű teljesítménycélokhoz hozzájáruló hálózati műveletek folyamatos javítása céljából, a 3. cikkben felsorolt funkciók végrehajtásának segítésére a hálózatkezelő különösen a következő feladatokat hajtja végre:

a)

az 5. cikkben meghatározott hálózatstratégiai tervet dolgoz ki, tart fenn és hajt végre, a 691/2010/EU rendeletben előírt teljesítményrendszerrel és az ATM-főtervvel összhangban, valamint a vonatkozó ICAO léginavigációs tervekre tekintettel;

b)

a 6. cikkben szereplő további előírásoknak megfelelően, egy olyan hálózatműködtetési terv keretében részletezi a hálózatstratégiai tervet, amely háromtól öt évig tartó, éves, negyedéves, heti és napi időszakokat lefedve különösen az európai uniós szintű teljesítménycélokat tárgyalja;

c)

az I. mellékletben meghatározottak szerint kialakítja az integrált európai útvonalhálózatot;

d)

a rádiófrekvenciák koordinációjára vonatkozóan ellátja az 551/2004/EK rendelet 6. cikke (4) bekezdésének b) pontjában előírt és e rendelet II. mellékletében meghatározott központi funkciót;

e)

koordinálja SSR válaszjeladókódok kiosztási folyamatának tökéletesítését a III. mellékletben meghatározottaknak megfelelően;

f)

megszervezi a funkciók irányítását és működtetését, valamint teljesíti különösen az ATFM központi egységének kötelezettségeit;

g)

egységesített és koordinált módon közelíti meg a hálózat valamennyi tervezési és működtetési tevékenységét, beleértve általános teljesítményének ellenőrzését és javítását;

h)

támogatást biztosít a hálózati válságkezeléshez;

i)

segíti a különböző operatív érdekelt feleket az őket terhelő kötelezettségek teljesítésében, a légiforgalmi szolgáltatási és/vagy a léginavigációs szolgálati (ATM/ANS) rendszerek és eljárások telepítésében az ATM-főterv szerint;

j)

segítséget nyújt a polgári repülési balesetek és események vizsgálatával vagy előfordulásuk elemzésével megbízott szervezetek számára, e szervezetek felkérése alapján; a 996/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) alkalmazásában;

k)

biztosítja a koordinációt olyan más régiókkal és harmadik országokkal, amelyek nem vesznek részt a hálózatkezelő munkájában.

(2)   A hálózatkezelő elősegíti a teljesítményrendszer végrehajtását a 691/2010/EU rendeletnek megfelelően.

(3)   A hálózatkezelő feladatai teljesítése érdekében az alábbiakat biztosítja:

a)

a hálózati szintű együttműködésen alapuló döntéshozatal támogatására szolgáló eszközök, folyamatok és következetes adatok rendelkezésre állását, működtetését és megosztását, amely magában foglalja többek között – de nem kizárólag – a repülési terv feldolgozó és adatkezelő rendszereket;

b)

az operatív érdekelt felek feladatainak megkönnyítését és a közöttük folyó koordinációt, valamint támogatás nyújtását ezen érdekelt feleknek az együttműködésen alapuló döntéshozatalt követő tervek és kapcsolódó hálózati intézkedések terjesztéséhez és végrehajtásához;

c)

saját felelősségi körében a megfelelő működési koordinációt, valamint az optimalizációt, az együttműködést és összekapcsolhatóságot;

d)

az ICAO hálózati funkciókhoz kapcsolódó megfelelő dokumentumok módosítására tett javaslatok koordinálását;

e)

a 20. cikk szerinti jelentéstételt valamennyi működési teljesítménytényezőről, beleértve a szűkös erőforrásokat;

f)

a más közlekedési módokkal való megfelelő kapcsolatot.

(4)   A Bizottság vagy az Ügynökség felkérésére a hálózatkezelő teljesíti a különböző funkciókhoz kapcsolódó információnyújtásra, tanácsadásra, elemzésre vagy egyéb hasonló mellékfeladatokra irányuló eseti felkéréseket.

5. cikk

Hálózatstratégiai terv

(1)   A hosszú távú perspektívára vonatkozó iránymutatások biztosítása érdekében a hálózatkezelő olyan hálózatstratégiai tervet dolgoz ki, tart fenn és hajt végre, amelyet összehangol a 691/2010/EU rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerinti referencia-időszakkal. A terv tartalmazza a következő referencia-időszakra vonatkozó teljesítménytervet és teljesítménycélokat, továbbá kitekint a jövőbeli referencia-időszakokra.

(2)   A hálózatstratégiai tervnek ki kell térnie kell a IV. mellékletben foglalt információkra.

(3)   A hálózatstratégiai terv célja, hogy a hálózati funkciók vonatkozásában a 691/2010/EU rendeletben kitűzött teljesítménycélok megvalósuljanak.

(4)   A hálózatstratégiai tervet adott esetben frissíteni kell.

6. cikk

Hálózatműködtetési terv

(1)   A hálózatstratégiai terv működtetési szinten történő végrehajtásához a hálózatkezelőnek részletes hálózatműködtetési tervet kell kidolgoznia.

(2)   A hálózatműködtetési tervnek ki kell térnie az V. mellékletben meghatározott információkra.

(3)   A hálózatműködtetési terv különösen egy háromtól öt évig tartó, éves, negyedéves, heti és napi időszakot lefedő, a 691/2010/EU rendeletben meghatározott európai uniós szintű teljesítménycélok elérése érdekében állapít meg intézkedéseket.

(4)   A hálózatműködtetési tervnek magában kell foglalnia kell a katonai vonatkozású követelményeket, ha a tagállamok ilyeneket megadnak.

(5)   A hálózatműködtetési tervnek tartalmaznia kell az európai útvonalhálózat-javítási tervet, illetve annak megfelelőjét a rádiófrekvenciák és az SSR válaszjeladó-kódok vonatkozásában.

(6)   A hálózatműködtetési tervben meg kell határozni a működtetési korlátokat, a szűk keresztmetszeteket, a fejlesztési intézkedéseket és a helyreállítási és kockázatcsökkentési megoldásokat.

(7)   A léginavigációs szolgáltatók, a funkcionális légtérblokkok és a repülőtér-üzemeltetők gondoskodnak arról, hogy működési terveiket összehangolják a hálózatműködtetési tervvel. A hálózatkezelő biztosítja a hálózatműködtetési terv koherenciáját.

(8)   A hálózatműködtetési tervet – tekintettel a hálózati funkció igényeinek és követelményeinek valamennyi lényeges változására – rendszeres időközönként frissíteni kell.

7. cikk

A hálózatkezelő hatáskörei

(1)   A tagállamok felelősségi köreinek sérelme nélkül, a hálózatkezelő – feladatainak végrehajtása során – az együttműködésen alapuló döntéshozatalból fakadó egyedi intézkedéseket hoz. Az intézkedéseket az érintett felek hajtják végre.

(2)   Ha egy tagállami felelősségi körei nem engedik ilyen egyedi intézkedések elfogadását, a hálózatkezelő az esetet a Bizottsághoz továbbítja további megfontolásra.

(3)   A hálózatkezelő a hálózat teljesítménye miatt szükséges egyéb kérdésekre vonatkozóan is tesz intézkedési javaslatokat.

(4)   A hálózatkezelő – felelősségi körén belül – olyan intézkedéseket hoz, amelyek a 691/2010/EU rendelet 9. cikkében említett vonatkozó európai uniós szintű teljesítménycélok elérésére irányulnak.

(5)   A hálózatkezelő összegyűjti, egységesíti és elemzi az I–VI. mellékletekben meghatározott összes vonatkozó adatot. Ezeket az adatokat kérésre továbbítja a Bizottságnak, az Ügynökségnek vagy a 691/2010/EU rendeletben említett teljesítmény-felülvizsgálati szervnek.

8. cikk

Kapcsolat az operatív érdekelt felekkel

(1)   A hálózatkezelő a hálózat általános teljesítményének ellenőrzésével és javításával kapcsolatos feladatai ellátása érdekében – a 15. cikk előírásaival összhangban – az operatív érdekelt felekkel megfelelő munkamegállapodásokat dolgoz ki.

(2)   Az operatív érdekelt felek biztosítják, hogy a helyi szinten vagy a funkcionális légtérblokk szintjén végrehajtott intézkedések összhangban legyenek az együttműködésen alapuló döntéshozatal révén elfogadott hálózati szintű intézkedésekkel.

(3)   Az operatív érdekelt felek – a hálózatkezelővel az átadás tekintetében rögzített határidők, hiánytalansági, illetve pontossági követelmények betartásával – a hálózatkezelő számára biztosítják az I–VI. mellékletben felsorolt releváns adatokat.

(4)   A 7. cikk (1) bekezdésének megfelelően a hálózatkezelő által hozott egyedi intézkedések által érintett operatív érdekelt felek az elfogadásukat követő öt munkanapon belül kérhetik az ilyen intézkedések felülvizsgálatát. A felülvizsgálati kérelem nem függeszti fel az egyedi intézkedéseket.

(5)   A hálózatkezelő a szóban forgó intézkedést öt munkanapon, illetve hálózati válsághelyzet esetén 48 órán belül megerősíti vagy módosítja.

9. cikk

Kapcsolat a tagállamokkal

(1)   A hálózatkezelő feladatainak végrehajtása során kellően figyelembe veszi a tagállamok felelősségi köreit.

(2)   A tagállamok tájékoztatják a hálózatkezelőt, ha szuverenitásuk és felelősségi köreik nem engedik a 7. cikk (1) bekezdésének megfelelő egyedi intézkedések elfogadását.

(3)   Ha a hálózati funkciókhoz kapcsolódó működtetési kérdések érintik valamely tagállamot, akkor az az együttműködésen alapuló döntéshozatal résztvevőjévé válik és nemzeti szinten végrehajtja a folyamat során elfogadott eredményeket.

10. cikk

Kapcsolat a funkcionális légtérblokkokkal

(1)   A tagállamok biztosítják a szoros együttműködést és koordinációt a funkcionális légtérblokk és a hálózatkezelő között, mint például a stratégiai tervezés szintjén, és a napi forgalomáramlás és kapacitás taktikai kezelésében.

(2)   A funkcionális légtérblokkok közötti működési összekapcsolhatóság elősegítése érdekében a hálózatkezelő – valamennyi funkcionális légtérblokkal szorosan együttműködve – harmonizált folyamatokat, eljárásokat és kapcsolódási pontokat hoz létre, beleértve a hálózatkezelő tevékenységeihez kapcsolódó aspektusok változásait.

(3)   A funkcionális légtérblokkban együttműködő tagállamok biztosítják, hogy a hálózati funkciók kapcsán konszolidált álláspontokat fogalmazzanak meg.

(4)   A funkcionális légtérblokkban együttműködő léginavigációs szolgáltatók biztosítják, hogy a hálózati funkciók működési kérdései kapcsán konszolidált álláspontokat fogalmazzanak meg.

(5)   Funkcionális légtérblokk létrehozása előtt a tagállamok és a léginavigációs szolgáltatók együttműködnek annak érdekében, hogy a hálózatkezelő tevékenységeihez kapcsolódó tényezők vonatkozásában konszolidált álláspontokat fogalmazzanak meg.

11. cikk

Polgári–katonai együttműködés

(1)   A hálózatkezelő megfelelő intézkedéseket biztosít a nemzeti katonai hatóságokkal való megfelelő koordináció lehetővé tétele és támogatása érdekében.

(2)   A tagállamok biztosítják a megfelelő katonai részvételt a hálózati funkciókhoz kapcsolódó valamennyi tevékenységben.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy a hálózatkezelő által létrehozott, valamennyi működést érintő munkamegállapodásban és konzultációs mechanizmusban megfelelő legyen a katonai léginavigációs szolgáltatók és a katonai légtérfelhasználók képviselete.

(4)   Az európai útvonalhálózat-kialakítási funkciót a légtér egy részének a tagállamok általi kizárólagos vagy meghatározott használat céljára történő lefoglalásának vagy korlátozásának sérelme nélkül kell ellátni. A hálózatkezelő ösztönzi és koordinálja az ezeken a területeken áthaladó feltételes útvonalak rendelkezésre állását a 2150/2005/EK bizottsági rendelettel (8) összhangban.

12. cikk

A hálózati funkciók általános követelményei

A hálózatkezelő biztosítja, hogy a hálózati funkciók VI. mellékletben foglalt általános követelményei teljesüljenek. Ezeket a követelményeket a kinevezési határozat elfogadásának időpontjától kell alkalmazni, és a hálózatkezelőnek az ezen időpontot követő tizenkét hónapon belül teljesítenie kell a követelményeket.

III.   FEJEZET

A HÁLÓZATI FUNKCIÓK IRÁNYÍTÁSA

13. cikk

Együttműködésen alapuló döntéshozatal

(1)   A hálózati funkciókat együttműködésen alapuló döntéshozatal révén kezelik.

(2)   Az együttműködésen alapuló döntéshozatal a következőkből áll:

a)

a 14. cikk szerinti konzultációs folyamat;

b)

részletes munkamegállapodások és működési folyamatok a 15. cikk szerint.

(3)   A hálózati funkció irányításához kapcsolódó intézkedések elfogadása és a funkciók teljesítményének ellenőrzése érdekében a hálózatkezelő létrehozza a 16. cikk szerinti hálózati igazgatótanácsot.

(4)   Ha a hálózatkezelő úgy ítéli meg, hogy tevékenységét egy vagy több fél hátráltatja, akkor ügyét állásfoglalás céljából a hálózati igazgatótanács elé terjeszti.

14. cikk

Konzultációs folyamat

(1)   Egy olyan folyamatot kell létrehozni, amelynek célja a tagállamok és az operatív érdekelt felek megfelelő és rendszeres konzultációjának megszervezése.

(2)   A konzultáció szükség szerint a 15. cikkben említett részletes munkamegállapodásokra, a hálózatstratégiai tervre, a hálózatműködtetési tervre, a tervek végrehajtásában elért előrelépésre, a Bizottságnak benyújtott jelentésekre és a működési kérdésekre összpontosít.

(3)   A konzultációs folyamat az egyedi hálózati funkciók jellegétől függően eltérő lehet. A szabályozási kérdések tárgyalásának biztosítása érdekében a tagállamokat szükség esetén be kell vonni a folyamatba.

(4)   Ha az érdekeltek nem elégedettek a konzultációval, a kérdést először a megfelelő konzultációs megállapodás keretében kell megvizsgálni az adott funkció szintjén. Ha az adott funkció szintjén nem lehet döntésre jutni, akkor az ügyet állásfoglalás céljából a hálózati igazgatótanács elé kell terjeszteni.

15. cikk

Részletes munkamegállapodások és működési folyamatok

(1)   A hálózatkezelő részletes munkamegállapodást és működési folyamatokat dolgoz ki a tervezési és működtetési szempontok kezelésére, különös tekintettel az egyedi hálózati funkciók sajátosságaira és követelményeire az I–VI. mellékletben meghatározottaknak megfelelően.

(2)   A hálózatkezelő biztosítja, hogy a részletes munkamegállapodások és a működési folyamatok tartalmazzanak az érdekelt felek értesítésére vonatkozó rendelkezéseket.

(3)   A részletes munkamegállapodásoknak és működési folyamatoknak tiszteletben kell tartaniuk a szolgáltatásnyújtás és a szabályozási kérdések különválasztásának elvét, valamint – adott esetben – biztosítaniuk kell a tagállamok bevonását.

16. cikk

Hálózati igazgatótanács

(1)   A hálózati igazgatótanács a következőkért felelős:

a)

jóváhagyja a hálózatstratégiai tervet annak elfogadása előtt, az 549/2004/EK rendelet 5. cikkének (3) bekezdésével összhangban;

b)

jóváhagyja a háromtól öt évig tartó és az éves időszakra vonatkozó hálózatműködtetési terveket;

c)

jóváhagyja az együttműködésen alapuló döntéshozatali folyamatokat, a konzultációs folyamatokat, valamint a hálózati funkciókat érintő részletes munkamegállapodásokat és működési folyamatokat, az egységes égbolttal foglalkozó bizottság kedvező véleményét követően;

d)

jóváhagyja a 18. cikk (4) bekezdésében említett Európai Légiközlekedési Válságkoordinációs Egység eljárási szabályzatát, az egységes európai égbolttal foglalkozó bizottság kedvező véleményét követően;

e)

ellenőrzi a tervek végrehajtásában elért haladást és foglalkozik a kezdeti tervektől való esetleges eltérésekkel;

f)

ellenőrzi az operatív érdekelt felekkel folytatott konzultációs folyamatot;

g)

ellenőrzi a hálózati funkciók kezeléséhez kapcsolódó tevékenységeket;

h)

ellenőrzi a hálózati válsághelyzetekhez kapcsolódó hálózatkezelői tevékenységeket;

i)

jóváhagyja a 20. cikkben említett éves jelentést. Ez a jelentés többek között – de nem kizárólag – magában foglalja a hálózatstratégiai terv és a hálózatműködtetési terv végrehajtását;

j)

foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyeket nem oldottak meg az adott hálózati funkció szintjén;

k)

felméri, hogy a hálózatkezelő rendelkezik-e a megfelelő hatáskörökkel, erőforrásokkal és pártatlansággal a ráruházott feladatok – többek között a biztonsági, felelősségi és készenléti intézkedések – független végrehajtásához;

l)

jóváhagyja a hálózatkezelők éves költségvetését, az egységes európai égbolttal foglalkozó bizottság kedvező véleményét követően;

m)

jóváhagyja eljárási szabályzatát, az egységes európai égbolttal foglalkozó bizottság kedvező véleményét követően;

n)

foglalkozik minden további, általa relevánsnak ítélt kérdéssel.

(2)   A hálózati igazgatótanács szavazati joggal rendelkező tagjai a következők:

a)

funkcionális légtérblokkonként – legyen azt kialakított vagy kialakítás alatt álló – a léginavigációs szolgáltatók egy képviselője, összesen négy szavazati joggal az összes léginavigációs szolgáltató vonatkozásában;

b)

a kereskedelmi és nem kereskedelmi célú polgári légtérfelhasználók négy képviselője;

c)

a repülőtér-üzemeltetők két képviselője;

d)

a katonai léginavigációs szolgáltatók és légtérfelhasználók két képviselője.

(3)   Ugyancsak a hálózati igazgatótanács tagjai a következők:

a)

az elnök, akit különösen a hálózati igazgatótanács szavazati joggal rendelkező tagjainak javaslatai, valamint műszaki felkészültsége és szakértelme alapján a Bizottság javaslatára neveznek ki, az egységes égbolttal foglalkozó bizottság kedvező véleményét követően;

b)

a Bizottság egy képviselője;

c)

az Eurocontrol egy képviselője;

d)

a hálózatkezelő egy képviselője.

(4)   A tagokat a póttag helyettesítheti.

(5)   A hálózati igazgatótanács szavazati joggal rendelkező tagjait, saját szervezetük javaslatai alapján, az egységes égbolttal foglalkozó bizottság kedvező véleményét követően nevezik ki.

(6)   A Bizottság független és elismert szakértőket jelölhet ki tanácsadónak, akik saját nevükben járnak el és a hálózati funkciók főbb aspektusait átfogó tudományágak széles körét képviselik. Erre a célra a hálózatkezelő munkájában részt vevő államok ajánlanak jelölteket.

(7)   A (3) bekezdés a), b) és c) pontjában felsorolt tagok jogosultak elvetni azokat a javaslatokat, amelyek hatással vannak:

a)

a tagállamok szuverenitására és felelősségi köreire, különösen a közrendi, közbiztonsági és védelmi kérdések tekintetében, az 549/2004/EK rendelet 13. cikkének megfelelően;

b)

a hálózati igazgatótanács tevékenységeinek az e rendelet céljaival és célkitűzéseivel való összeegyeztethetőségére;

c)

a hálózati igazgatótanács pártatlanságára és méltányosságára.

(8)   Az (1) bekezdésben említett dokumentumokat a hálózati igazgatótanács a szavazati joggal rendelkező tagok egyszerű többségével fogadja el.

(9)   Amennyiben egy kiemelkedő hálózati jelentőségű kérdésben nem lehet megállapodásra jutni, akkor további lépések érdekében a hálózati igazgatótanács az ügyet a Bizottság elé terjeszti. A Bizottság tájékoztatja az egységes égbolttal foglalkozó bizottságot.

17. cikk

Az egységes égbolttal foglalkozó bizottság szerepe

(1)   A hálózatkezelő szabályozási kérdésekben a Bizottsághoz fordul, amely kérdésekről a Bizottság tájékoztatja az egységes égbolttal foglalkozó bizottságot.

(2)   Az egységes égbolttal foglalkozó bizottság a következőkről nyilvánít véleményt:

a)

a hálózatkezelő kinevezése;

b)

hálózati igazgatótanács elnökének kinevezése;

c)

a hálózati igazgatótanács szavazati joggal rendelkező tagjainak kinevezése;

d)

a hálózati igazgatótanács eljárási szabályzata;

e)

a hálózatstratégiai terv és különösen a terv célkitűzései annak korai szakaszában;

f)

a hálózatkezelő éves költségvetése;

g)

az Európai Légiközlekedési Válságkoordinációs Egység eljárási szabályzata;

h)

az együttműködésen alapuló döntéshozatali folyamatok, a konzultációs folyamatok, valamint a hálózati funkciókat érintő részletes munkamegállapodások és működési folyamatok.

(3)   Az egységes égbolttal foglalkozó bizottság tanácsot adhat a Bizottságnak, ha egy kiemelkedő hálózati jelentőségű kérdésben a hálózati igazgatótanács nem tud megállapodásra jutni.

IV.   FEJEZET

HÁLÓZATI VÁLSÁGKEZELÉS

18. cikk

Az Európai Légiközlekedési Válságkoordinációs Egység létrehozása

(1)   A hálózati válsághelyzetek kezelését az Európai Légiközlekedési Válságkoordinációs Egység (EACCC) létrehozásával kell segíteni.

(2)   Az Európai Légiközlekedési Válságkoordinációs Egység állandó tagjai a következők: a Tanács elnökségét betöltő tagállam egy képviselője, a Bizottság egy képviselője, az Ügynökség egy képviselője, az Eurocontrol egy képviselője, a katonai erők egy képviselője, léginavigációs szolgáltatók egy képviselője, a repülőterek egy képviselője és a légtérfelhasználók egy képviselője.

(3)   Az Európai Légiközlekedési Válságkoordinációs Egység az adott válság jellegétől függően eseti alapon bővíthető szakértőkkel.

(4)   Az Európai Légiközlekedési Válságkoordinációs Egység elkészíti eljárási szabályzatát a hálózati igazgatótanács általi elfogadásra.

(5)   A hálózatkezelő rendelkezésre bocsátja az Európai Légiközlekedési Válságkoordinációs Egység létrehozásához és működéséhez szükséges erőforrásokat.

19. cikk

A hálózatkezelő és az Európai Légiközlekedési Válságkoordinációs Egység felelősségi körei

(1)   A hálózatkezelő az Európai Légiközlekedési Válságkoordinációs Egység tagjaival együttműködve felelős az Európai Légiközlekedési Válságkoordinációs Egység aktiválásáért és deaktiválásáért.

(2)   A hálózatkezelő – az Európai Légiközlekedési Válságkoordinációs Egység támogatásával – a következőkért felel:

a)

a hálózati válsághelyzetre való reagálás irányításának koordinálása, az Európai Légiközlekedési Válságkoordinációs Egység eljárási szabályzatával összhangban, ideértve a tagállamok megfelelő szervezeteivel folytatott szoros együttműködést is;

b)

a készenléti tervek aktiválásának és koordinációjának segítése tagállami szinten;

c)

hálózati szintű enyhítő intézkedések kidolgozása annak érdekében, hogy hálózati válsághelyzet esetén kellő időben történjen a hálózat folyamatos és biztonságos működésének védelmét és biztosítását célzó intézkedés. E célból a hálózatkezelő:

i.

a nap 24 órájában ellenőrzi a hálózatot az esetleges hálózati válsághelyzetek észlelése érdekében;

ii.

hatékony információkezelést és kommunikációt biztosít pontos, aktuális és következetes adatok terjesztése révén, a kockázatkezelési alapelvek és folyamatok döntéshozatali folyamatokban történő alkalmazásának támogatása céljából;

iii.

elősegíti azon adatok szervezett összegyűjtését és központosított tárolását;

d)

jelzi – adott esetben – a Bizottságnak, az Ügynökségnek vagy a tagállamoknak a válsághelyzet enyhítésének további támogatási lehetőségeit, beleértve a más közlekedési módok üzemeltetőivel való kapcsolattartást, akik intermodális megoldásokat azonosíthatnak be és hajthatnak végre;

e)

a hálózat helyreállítására és fenntarthatóságára vonatkozó ellenőrzés és jelentéstétel.

V.   FEJEZET

ELLENŐRZÉS, JELENTÉSTÉTEL ÉS FELÜGYELET

20. cikk

Ellenőrzés és jelentéstétel

(1)   A hálózatkezelő kialakítja a következők folyamatos ellenőrzési folyamatát:

a)

a működési hálózati teljesítmény;

b)

az operatív érdekelt felek és az államok által hozott intézkedések és elért teljesítményeredmények;

c)

az e rendelet hatálya alá tartozó egyes funkciók eredményessége és hatékonysága.

(2)   A folyamatos ellenőrzés észlel a hálózatstratégiai tervtől és hálózatműködtetési tervektől való bármilyen esetleges eltérést. Az operatív érdekelt felek a hálózatkezelőt ezen feladatában különösen – de nem kizárólag – az adatszolgáltatás terén megvalósított feladatokkal segítik.

(3)   A hálózatkezelő évente jelentést nyújt be a Bizottsághoz és az Ügynökséghez a feladata teljesítése során meghozott intézkedésekről. A jelentés az egyes hálózati funkciókkal és a teljes hálózat helyzetével foglalkozik, valamint közvetlenül kapcsolódik a hálózatstratégiai terv és a hálózatműködtetési terv tartalmához. A Bizottság tájékoztatja az egységes égbolttal foglalkozó bizottságot.

21. cikk

A hálózatkezelő felügyelete

A Bizottság – a biztonsághoz kapcsolódó ügyekben az Ügynökség segítségével – gondoskodik a hálózatkezelő felügyeletéről, különösen az ebben a rendeletben és egyéb uniós jogszabályokban foglalt követelmények tekintetében. A Bizottság az egységes égbolttal foglalkozó bizottságnak évente, illetve amikor erre külön felkérik, jelentést tesz.

VI.   FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

22. cikk

Kapcsolat harmadik országokkal

A harmadik országok operatív érdekelt feleikkel együtt részt vehetnek a hálózatkezelő munkájában.

23. cikk

A hálózatkezelő finanszírozása

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a hálózatkezelőre bízott hálózati funkciók léginavigációs díjak alapján történő finanszírozásához. A hálózatkezelő a költségeit átlátható módon állapítja meg.

24. cikk

Felelősség

A hálózatkezelő rendelkezéseket léptet életbe a feladatai végrehajtásához kapcsolódó felelősség biztosítására. A felelősség biztosítása érdekében alkalmazott módszer a kérdéses veszteségnek és kárnak felel meg, figyelembe véve a hálózatkezelő jogállását és a rendelkezésre álló kereskedelmi biztosítási fedezet szintjét.

25. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság legkésőbb 2013. december 31-ig, majd ezt követően rendszeresen felülvizsgálja a hálózati funkciók végrehajtásának hatékonyságát, megfelelően figyelembe véve a 691/2010/EU rendeletben megállapított teljesítményrendszerre vonatkozó referencia-időszakokat.

26. cikk

A 691/2010/EU rendelet módosításai

A 691/2010/EU rendelet a következőképpen módosul:

1.

A 3. cikk (3) bekezdése a következő m) ponttal egészül ki:

„m)

a hálózatkezelő teljesítménytervének értékelése, beleértve az európai uniós szintű teljesítménycélokkal való összhangját.”

2.

A szöveg a következő 5a. cikkel egészül ki:

„5a. cikk

Hálózatkezelő

(1)   A(z) 677/2011/EU bizottsági rendelet (9) 3. cikkével létrehozott hálózatkezelőnek a teljesítményrendszer kapcsán a következő feladatokat kell teljesítenie:

a)

segíti a Bizottságot azáltal, hogy releváns információkat nyújt az európai uniós szintű teljesítménycélok referencia-időszakok előtti előkészítése, valamint a referencia-időszak alatti ellenőrzése céljából. A hálózatkezelő a Bizottság figyelmét különösen a működési teljesítmény jelentős és tartós eséseire hívja fel;

b)

a 20. cikk (5) bekezdésével összhangban hozzáférést biztosít a Bizottság számára a IV. mellékletben felsorolt valamennyi adathoz;

c)

segíti a tagállamokat és a léginavigációs szolgáltatókat teljesítménycéljaik megvalósításában a referencia-időszak során;

d)

teljesítménytervet dolgoz ki, amelyet a hálózatstratégiai terv részeként fogadnak el az egyes referencia-időszakok kezdete előtt. Ez a teljesítményterv nyilvános és a következőket tartalmazza:

i.

környezeti teljesítménycélt, amelynek a referencia-időszak teljes időtartama alatt összhangban kell állnia a vonatkozó európai uniós szintű teljesítménycélokkal, az ellenőrzési célból használt éves értékekkel;

ii.

egyéb releváns kulcsfontosságú teljesítményterületek teljesítménycéljait, amelyeknek a referencia-időszak teljes időtartama alatt összhangban kell állniuk a vonatkozó európai uniós szintű teljesítménycélokkal, az ellenőrzési célból használt éves értékekkel;

iii.

a célok elérése érdekében tervezett lépések leírását;

iv.

adott esetben, vagy ha a Bizottság úgy határoz, további fő teljesítménymutatókat és célokat.

3.

A 17. cikk a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2a)   A Bizottság ellenőrzi a hálózatkezelő teljesítménytervének végrehajtását. Amennyiben a referencia-időszak alatt a teljesítménycélok nem teljesülnek, úgy a Bizottság a helyzet orvoslása érdekében a teljesítménytervben részletezett megfelelő intézkedéseket alkalmazza. E célból a teljesítménytervben rögzített éves értékeket használják.”

4.

A III. melléklet 3. és 4. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„3.   Környezetvédelem

Útvonaltervezés:: az első referencia-időszakban nem alkalmazandó. A második referencia-időszak alatt a teljesítménytervben alkalmazott útvonal-kialakítási folyamat és a hálózatkezelő által kidolgozott európai útvonalhálózat-javítási terv kidolgozására vonatkozó folyamattal való összhangjának értékelése.

4.   Kapacitás

A késés mértéke: a teljesítménytervekben használt, légiforgalmiáramlás-szervezéssel kapcsolatos, repülés közbeni késések várható szintjének összevetése az Eurocontrol kapacitástervezési eljárása alapján és a hálózatkezelő hálózatműködtetési tervében megadott referenciaértékekkel.”

27. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 7-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  HL L 96., 2004.3.31., 1. o.

(2)  HL L 96., 2004.3.31., 20. o.

(3)  HL L 108., 2002.4.24., 1. o.

(4)  HL L 80., 2010.3.26., 10. o.

(5)  HL L 14., 1993.1.22., 1. o.

(6)  HL L 201., 2010.8.3., 1. o.

(7)  HL L 295., 2010.11.12., 35. o.

(8)  HL L 342., 2005.12.24., 20. o.

(9)  HL. L 185., 2011.7.15., 1. o.


I. MELLÉKLET

AZ EURÓPAI ÚTVONALHÁLÓZAT-KIALAKÍTÁSI FUNKCIÓ

A.   RÉSZ

Célkitűzés

1.

Az európai útvonalhálózat-kialakítási funkció:

a)

biztosítja a légi közlekedés biztonságos és hatékony működését célzó európai útvonalhálózat-javítási terv kidolgozását, kellő tekintettel a környezeti hatásokra;

b)

az európai útvonalhálózat-javítási terv keretében elősegíti egy olyan légtérszerkezet kidolgozását, amely lehetővé teszi a megkívánt szintű biztonságot, kapacitást, rugalmasságot, reagálóképességet, környezeti teljesítményt és a gyors és zökkenőmentes léginavigációs szolgáltatást kellő figyelemmel a biztonsági és védelmi igényekre;

c)

biztosítja az európai útvonalhálózat regionális szintű összekapcsolhatóságát és kölcsönös átjárhatóságát az ICAO EUR régióján belül és az ICAO szomszédos régióival.

2.

Az európai útvonalhálózat-javítási terv kidolgozásának az együttműködésen alapuló döntéshozatalra kell támaszkodnia. Az európai útvonalhálózat-javítási tervnek a hálózatműködtetési terv európai útvonalhálózat-kialakítást érintő részét kell képeznie és a hálózatstratégiai terv európai útvonalhálózat-kialakítást érintő részét végrehajtó részletes szabályokat kell tartalmaznia.

3.

A tagállamok gondoskodnak a felelősségi körükbe tartozó légtér szerkezeteinek részletes kidolgozásáról, jóváhagyásáról és létrehozásáról.

B.   RÉSZ

Tervezési alapelvek

1.

A tagállamok légterük feletti szuverenitásának, valamint a tagállamok közrenddel, közbiztonsággal és védelmi kérdésekkel kapcsolatos követelményeinek sérelme nélkül, a hálózatkezelő, a tagállamok, a harmadik országok, a légtérfelhasználók, a funkcionális légtérblokkok és a léginavigációs szolgáltatók funkcionális légtérblokkok részeként vagy egyénileg egy együttműködésen alapuló döntéshozatali folyamat keretében kidolgozzák az európai útvonalhálózat-javítási tervet, amelynek során alkalmazzák az ebben a mellékletben említett légtérkialakítási alapelveket. Az európai útvonalhálózat-javítási tervnek teljesítenie kell a teljesítménytervben a hálózatkezelő számára megállapított teljesítménycélokat.

2.

Az együttműködésen alapuló döntéshozatali folyamatot megfelelő részletes állandó munkamegállapodásokkal kell segíteni, amelyeket a hálózatkezelő köt szakértői szinten valamennyi érdekelt fél bevonásával. A konzultációs mechanizmust olyan rendszerességgel kell megszervezni, hogy az tükrözze az európai útvonalhálózat-kialakítási funkció igényeit.

3.

Az európai útvonalhálózat-javítási terv megfelelő összekapcsolhatóságának biztosítása érdekében a hálózatkezelő és a tagállamok bevonják a harmadik országokat az együttműködésen alapuló döntéshozatali folyamatba a 22. cikknek megfelelően. Megfelelő együttműködést kell biztosítani egyrészről a hálózatkezelő és az európai útvonalhálózat-javítási terv kidolgozását segítő szakértői szintű részletes munkamegállapodások, valamint másrészről a kapcsolódási ponti útvonalhálózat-javításokra vonatkozó ICAO szakértői szintű munkamegállapodások között.

4.

Az európai útvonalhálózat-javítási terv egy gördülő terv, amely tükrözi az összes olyan elemet, amely az európai légtér önálló egységként történő kialakításához szükséges, és amely teljesíti a vonatkozó teljesítménycélokat.

5.

A terv a következőkre vonatkozik:

a)

közös általános alapelvek, amelyeket a légtérkialakítás műszaki előírásai egészítenek ki;

b)

katonai légtérre vonatkozó követelmények;

c)

elfogadott európai útvonalhálózat és – ha megvalósítható – szabad útvonalú légtérszerkezet, amelyet a felhasználói igények teljesítése céljából alakítottak ki a légtér változásával kapcsolatos projekteket érintő részletek meghatározásával;

d)

az útvonalhálózat és a szabad útvonalú légtér felhasználási szabályai és rendelkezésre állása;

e)

javaslatok a légiforgalmi irányítás ajánlott szektorokra bontására a légiforgalmi szolgálat tagállamok által kialakítandó, elfogadandó és megvalósítandó légtérszerkezetének támogatására;

f)

légtér-gazdálkodási iránymutatások;

g)

részletes fejlesztési ütemterv;

h)

a közös közzétételi és végrehajtási ciklus menetrendje, a hálózatműködtetési terv keretében;

i)

az aktuális és a várható hálózati helyzet – beleértve a jelenlegi és elfogadott terveken alapuló várható teljesítményt – áttekintése.

6.

A hálózatkezelő valamennyi tevékenység tekintetében megfelelő intézkedéseket biztosít a polgári–katonai koordináció lehetővé tételére az együttműködésen alapuló döntéshozatali folyamat során.

7.

A hálózatkezelő, a tagállamok, a funkcionális légtérblokkok és a léginavigációs szolgáltatók a funkcionális légtérblokkok részeként vagy egyénileg biztosítják az együttműködésen alapuló döntéshozatali folyamat során elfogadott légtérkialakítási projektek koherens integrációját az európai útvonalhálózat-javítási tervbe.

8.

A tagállamok és a funkcionális légtérblokkok biztosítják, hogy a végrehajtás előtt a nemzeti és a funkcionális légtérblokk légtérkialakítási projektjei összeegyeztethetők legyenek és álljanak összhangban az európai útvonalhálózat-javítási tervvel, továbbá hogy koordinációjukat az általuk érintett államok és a hálózatkezelő végezzék.

9.

A projektmódosításokkal összefüggő adatok, amelyek összeegyeztethetőségi ellenőrzést tesznek szükségessé, és amelyeket a hálózatkezelő rendelkezésére kell bocsátani, magukban foglalják többek között, de nem kizárólag, a következőket:

a)

az útvonal összehangolásában bekövetkező változások;

b)

az útvonal irányában bekövetkező változások;

c)

az útvonal céljában bekövetkező változások;

d)

a szabad útvonalú légtér leírása, beleértve a kapcsolódó felhasználási szabályokat;

e)

az útvonal-felhasználási szabályok és rendelkezésre állás;

f)

a vertikális vagy horizontális szektorhatárokban bekövetkező változások;

g)

jelentős pontok hozzáadása vagy eltávolítása;

h)

a határokon átnyúló légtérfelhasználásban bekövetkező változások;

i)

a jelentős pontok koordinátáiban bekövetkező változások;

j)

az adatátvitelt érintő változások;

k)

a légiforgalmi tájékoztató kiadványokban közzétett adatokat érintő változások;

l)

az eseti engedélyt a légtérkialakítás és -felhasználás tekintetében érintő változások.

10.

A hálózatkezelő és a tagállamok – e melléklet összefüggésében az együttműködésen alapuló döntéshozatali eljárás keretében – közös javaslatokat dolgoznak ki az ICAO megfelelő dokumentumainak módosítására. Különösen az ICAO nyílt tenger feletti légiforgalmi szolgálati útvonalakhoz kapcsolódó dokumentumainak módosításai esetében, a tagállamok az ICAO vonatkozó koordinációs eljárásait alkalmazzák.

11.

A hálózatkezelő, a tagállamok, a légtérfelhasználók, a repülőtér-üzemeltetők, a funkcionális légtérblokkok és a léginavigációs szolgáltatók a funkcionális légtérblokkok részeként vagy egyénileg az együttműködésen alapuló döntéshozatali folyamat keretében folyamatosan felülvizsgálják az európai útvonalhálózat-javítási tervet a légteret érintő új vagy változó igények figyelembevétele céljából. Biztosítani kell a folyamatos koordinációt a katonai hatóságokkal

C.   RÉSZ

A légtérkialakítás alapelvei

1.

Az európai útvonalhálózat-javítási terv kidolgozásával a hálózatkezelő, a tagállamok, a harmadik országok, a funkcionális légtérblokkok és a léginavigációs szolgáltatók a funkcionális légtérblokkok részeként vagy egyénileg az együttműködésen alapuló döntéshozatali folyamat keretében a következő légtérkialakítási alapelveket követik:

a)

a légtérszerkezetek létrehozása és konfigurációja a működési követelményeken alapul, tekintet nélkül a nemzeti határokra, a funkcionális légtérblokkok határaira vagy a repüléstájékoztató körzetek határaira, valamint nem feltétlenül kötődik a magaslégtér és az alacsonylégtér megosztási szintjéhez;

b)

a légtérszerkezetek kialakításának átlátható folyamatnak kell lennie, amelyben nyomon követhetők a meghozott döntések és azok – valamennyi felhasználó követelményeit figyelembe vevő – indoklása, és amely tekintettel van a biztonsági, kapacitásbeli és környezeti szempontokra, valamint a katonai és nemzeti biztonsági igényekre;

c)

a fő forgalomáramlások és repülőterek igényeinek kielégítését célzó európai útvonalhálózat-javítási terv alapját a jelenlegi és előre jelzett – hálózati és helyi szintű – forgalmi igények, valamint a teljesítménycélok képezik;

d)

biztosítani kell a vertikális és horizontális összekapcsolhatóságot, többek között a repülőterek légtere és a kapcsolódási pontok légtérszerkezete tekintetében is;

e)

a repülés közbeni szakaszt illetően biztosítani kell a felhasználó által kérelmezett – vagy azokhoz a lehető legközelebb eső – útvonalakon és útvonalprofillal való járatüzemeltetés lehetőségét;

f)

az adott területen működési követelménnyel bíró érdekelt felektől érkező valamennyi légtérszerkezeti javaslatot el kell fogadni értékelésre és – amennyiben lehetséges – kidolgozásra, köztük a szabad útvonalú légtérre, a több útvonal közötti választási lehetőségre és a feltételes útvonalakra vonatkozókat is;

g)

a légtérszerkezet – köztük a szabad útvonalú légtér és a légiforgalmi irányítási szektorok – kialakításakor figyelembe kell venni a légtérlefoglalást vagy korlátozást igénylő tevékenységek számára kijelölt meglévő és javasolt légtérszerkezeteket. Ennek megfelelően kizárólag a rugalmas légtérfelhasználás alkalmazásával összhangban lévő szerkezeteket lehet létrehozni. Ezeket a szerkezeteket a teljes európai hálózattal a lehető legnagyobb mértékben harmonizálni kell és össze kell hangolni;

h)

a légiforgalmi irányítási szektor kialakításának kidolgozása a kérelmezett útvonalak vagy a forgalomáramlás iterációs folyamat révén történő összehangolásával kezdődik, amely biztosítja az útvonalak vagy áramlások és a szektorok közötti összeegyeztethetőséget;

i)

a légiforgalmi irányítási szektorokat úgy kell kialakítani, hogy lehetővé tegyék olyan szektorkonfigurációk összeállítását, amelyek megfelelnek a forgalomáramlásnak, hozzáigazíthatóak a különféle forgalmi igényekhez és azokkal arányban állnak;

j)

szolgáltatási megállapodások akkor jönnek létre, ha a légiforgalmi irányítási szektorokat operatív okok miatt úgy kell kialakítani, hogy azok átnyúlnak a nemzeti határokon, a funkcionális légtérblokkok határain vagy a repüléstájékoztató körzetek határain.

2.

A hálózatkezelő, a tagállamok, a funkcionális légtérblokkok és a léginavigációs szolgáltatók a funkcionális légtérblokkok részeként vagy egyénileg az együttműködésen alapuló döntéshozatali folyamat keretében biztosítják, hogy a légtérfelhasználás és kapacitáskezelés tekintetében a következő alapelveket alkalmazzák:

a)

a légtérszerkezeteket a rugalmas és kellő időben történő légtérfelhasználás és gazdálkodás elősegítésére tervezik, tekintettel a választható útvonal-lehetőségekre, a forgalomáramlásra, a szektorkonfigurációra és a légtérszerkezetek többi konfigurációjára;

b)

a légtérszerkezeteknek teret kell adniuk további választható útvonal-lehetőségeknek, és biztosítaniuk kell ezek összeegyeztethetőségét (kapacitások fontolóra vétele és szektorkialakítási korlátozások).

D.   RÉSZ

Hálózati szintű teljesítményeredmények folyamatos ellenőrzése

1.

A rendszeres teljesítményjavulás biztosítása érdekében a hálózatkezelő – az államokkal, funkcionális légtérblokkokkal és operatív érdekelt felekkel szorosan együttműködve – rendszeresen felülvizsgálja a megvalósított légtérszerkezetek hatékonyságát.

2.

A felülvizsgálat kiterjed többek között a következőkre:

a)

forgalmi igény alakulása;

b)

kapacitás és repülési hatékonysági teljesítmény és megszorítások nemzeti, funkcionális légtérblokk, valamint hálózati szinteken;

c)

légtér-felhasználási aspektusok értékelése polgári és katonai szempontból is;

d)

szektorokra bontás és a felhasznált szektorkonfigurációk értékelése;

e)

légtérszerkezetek integritásának és folyamatosságának értékelése;

f)

azon esetek jelzése a Bizottságnak, amelyeknél a javítást célzó intézkedések meghaladják a hálózatkezelő hatásköreit.


II. MELLÉKLET

A RÁDIÓFREKVENCIA FUNKCIÓ

A.   RÉSZ

A funkció ellátására vonatkozó követelmények

1.

A tagállamok egy illetékes személyt, hatóságot vagy szervezetet jelölnek ki nemzeti frekvenciagazdálkodási szervnek azzal a feladattal, hogy biztosítsa a frekvenciák kijelölését, módosítását és rendelkezésre bocsátását e rendelettel összhangban. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot és a hálózatkezelőt a kijelölt személy, hatóság vagy szervezet nevéről és címéről legkésőbb e rendelet elfogadását követő négy hónapon belül.

2.

A hálózatkezelő kidolgozza és koordinálja a hálózathoz kapcsolódó stratégiai spektrumot érintő szempontokat, amelyeket megfelelően dokumentálni kell a hálózatstratégiai tervben és a hálózatműködtetési tervben. A hálózatkezelő segíti a Bizottságot és a tagállamokat a nemzetközi fórumokon – különösen a Postai és Távközlési Igazgatások Európai Értekezletén (CEPT) és a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) keretében – tett koordinált tagállami megnyilvánulásokban felhasználható közös légiközlekedési álláspontok kidolgozásában.

3.

A hálózatkezelő a nemzeti frekvenciagazdálkodási szerv(ek) felkérésére lépéseket tesz a Bizottsággal és a Postai és Távközlési Igazgatóságok Európai Értekezletével együtt az egyéb ipari ágazatokkal kapcsolatos aggodalmak kezelésére.

4.

A nemzeti frekvenciagazdálkodási szervek jelentést tesznek a hálózatkezelőnek az európai légiközlekedési hálózatot érintő rádiófrekvenciás zavarokról. A hálózatkezelő ezekről nyilvántartást vezet és segíti értékelésüket. A hálózatkezelő a nemzeti frekvenciagazdálkodási szerv(ek) felkérésére koordinálja vagy támogatja az ilyen esetek megoldását vagy enyhítését, beleértve a Bizottsággal és a Postai és Távközlési Igazgatóságok Európai Értekezletével tett lépéseket.

5.

A hálózatkezelő központi nyilvántartást dolgoz ki és tart fenn, amelyet úgy kell kialakítani, hogy tárolni tudja az összes rádiófrekvencia-kijelölési adatot a 14. pontban leírtak szerint.

6.

A tagállamok ezt a központi nyilvántartást használják az ICAO felé fennálló igazgatási frekvenciakijelölési regisztrációs kötelezettségeik teljesítéséhez.

7.

A hálózatkezelő és a nemzeti frekvenciagazdálkodási szervek tovább fejlesztik és javítják a frekvenciagazdálkodási eljárásokat, a tervezési kritériumokat, az adatkészleteket és folyamatokat, hogy optimalizálják a rádióspektrum általános légi forgalom általi használatát és elfoglalását. A hálózatkezelő a tagállam(ok) felkérésére ezeket regionális szinten is ajánlja.

8.

Frekvenciakijelölés kérelmezésekor a kérelmező kérelmet nyújt be a megfelelő nemzeti frekvenciagazdálkodási szervhez, amely magában foglalja az összes vonatkozó adatot és indoklást.

9.

A nemzeti frekvenciagazdálkodási szervek és a hálózatkezelő értékeli és a működési követelmények és az elfogadott kritériumok alapján fontossági sorrendet állapít meg a frekvenciakérelmek tekintetében. Továbbá a hálózatkezelő a nemzeti frekvenciagazdálkodási szervekkel együttműködve meghatározza ezek hálózatot érintő hatását. A hálózatkezelő a nemzeti frekvenciagazdálkodási szervekkel konzultálva e rendelet elfogadását követő 12 hónapon belül megállapítja az említett kritériumokat, valamint ezt követően – adott esetben – kezeli és frissíti őket.

10.

Ha a hálózatot hatás éri, a hálózatkezelő meghatározza a kérelem teljesítéséhez megfelelő frekvenciá(ka)t, tekintettel a következő követelményekre:

a)

biztonságos kommunikációs, navigációs és légtérellenőrző szolgálatok biztosítása iránti igény;

b)

a véges rádióspektrum erőforrások felhasználásának optimalizálása iránti igény;

c)

a rádióspektrumhoz való költséghatékony, tisztességes és átlátható hozzáférés iránti igény;

d)

a kérelmező(k) és operatív érdekelt felek működési követelményei;

e)

a rádióspektrum iránti előre jelzett jövőbeli igény;

f)

az ICAO európai frekvenciagazdálkodási kézikönyvében foglalt rendelkezések.

11.

Ha nincs hálózatot érintő hatás, a nemzeti frekvenciagazdálkodási szervek meghatározzák a kérelem teljesítéséhez megfelelő frekvenciá(ka)t, tekintettel a 10. pontban szereplő követelményekre.

12.

Ha egy frekvencia iránti kérelem nem teljesíthető, akkor a nemzeti frekvenciagazdálkodási szerv felkérheti a hálózatkezelőt, hogy próbáljon találni egy speciális frekvenciát. Annak érdekében, hogy megoldást találjanak a nemzeti frekvenciagazdálkodási szervek számára, a hálózatkezelő a nemzeti frekvenciagazdálkodási szervek támogatásával külön vizsgálatot folytathat az érintett földrajzi terület frekvencia-felhasználási helyzetére vonatkozóan.

13.

A nemzeti frekvenciagazdálkodási szerv kijelöli a 10., 11. vagy 12. pont szerint meghatározott megfelelő frekvenciá(ka)t.

14.

A nemzeti frekvenciagazdálkodási szerv valamennyi kijelölést bejegyzi a központi nyilvántartásba a következő információk feltüntetésével:

a)

az ICAO európai frekvenciagazdálkodási kézikönyve szerinti adatok, ideértve a vonatkozó műszaki és működési adatokat;

b)

a 7. pontból következő javított adatkövetelmények;

c)

a frekvenciakijelölés üzemszerű használatának leírása;

d)

a frekvenciakijelölést használó operatív érdekelt fél elérhetőségei.

15.

A kérelmező számára történő kijelöléskor a nemzeti frekvenciagazdálkodási szerv felhasználási feltételeket állapít meg. Ezek a feltételek minimálisan tartalmazzák, hogy a frekvenciakijelölés:

a)

érvényes marad, ameddig azt a kérelmező által részletezett működési követelmények teljesítésére használják fel;

b)

frekvenciaáthelyezési kérelem tárgya lehet, és az ilyen áthelyezést korlátozott határidőn belül végre kell hajtani;

c)

módosulhat, amennyiben a kérelmező által leírt üzemszerű használat megváltozik.

16.

A nemzeti frekvenciagazdálkodási szerv(ek) biztosítják, hogy bármely kérelmezett frekvenciaáthelyezést, módosítást vagy rendelkezésre bocsátást a meghatározott határidőn belül teljesítsék, és hogy a központi nyilvántartást ennek megfelelően frissítsék. A nemzeti frekvenciagazdálkodási szerv(ek) megfelelő indoklást továbbítanak a hálózatkezelőnek, ha ezek a lépések nem végrehajthatóak.

17.

A nemzeti frekvenciagazdálkodási szervek biztosítják, hogy az európai légiközlekedési hálózatban használt valamennyi frekvenciakijelölésnek a 14. pontban említett működési, műszaki és igazgatási részletei legkésőbb 2011. december 31-étől hozzáférhetők legyenek a központi nyilvántartásban.

18.

A hálózatkezelő és a nemzeti frekvenciagazdálkodási szerv(ek) ellenőrzi(k) és értékeli(k) az átlátható eljárásokon alapuló repülési frekvenciasávokat és frekvenciakijelöléseket, helyes és hatékony felhasználásuk biztosítása érdekében. A hálózatkezelő a nemzeti frekvenciagazdálkodási szervekkel konzultálva legkésőbb 12 hónappal e rendelet elfogadása után létrehozza az említett eljárásokat, valamint ezt követően – adott esetben – kezeli és frissíti őket. A hálózatkezelő különösen a központi nyilvántartás, a frekvenciakijelölés működési célja és a tényleges használata közötti eltéréseket határozza meg. A hálózatkezelő tájékoztatja a nemzeti frekvenciagazdálkodási szervet az ilyen eltérésekről, hogy arról a megegyezés szerinti határidőn belül állást foglaljon.

19.

A hálózatkezelő biztosítja a közös eszközök rendelkezésre állását a központi és nemzeti tervezés, koordináció, nyilvántartásba vétel, ellenőrzés és optimalizáció támogatására. Az eszközöket különösen – a funkció hatékonysága ellenőrzésének céljával – a központi nyilvántartási adatok elemzésének támogatására, valamint a 7. pont szerinti frekvenciaoptimalizálási folyamat kialakítására és végrehajtására kell kidolgozni.

B.   RÉSZ

A funkció megszervezésére vonatkozó követelmények

1.

A nemzeti frekvenciagazdálkodási szervek és a hálózatkezelő közötti együttműködésen alapuló döntéshozatal olyan megállapodásokon alapul, amelyekhez e rendelet 16. cikkének megfelelően a hálózati igazgatótanács egyetértése szükséges, az 549/2004/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint az egységes égbolttal foglalkozó bizottság kedvező véleményét követően.

2.

Az e melléklet B. részének 1. pontjában említett megállapodásokkal kapcsolatos véleménykülönbség esetén a hálózatkezelő és az érintett tagállamok az ügyet döntésre a Bizottság elé terjesztik. A Bizottságnak az 549/2004/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kell eljárnia.

3.

A megállapodások minimálisan meghatározzák a következőket:

a)

a működési követelmények értékelésére és fontossági sorrendbe állítására vonatkozó kritériumok;

b)

az új vagy módosított rádiófrekvencia-kijelölések koordinációjának minimális időtartama;

c)

mechanizmusok annak biztosítására, hogy a hálózatkezelő és a nemzeti frekvenciagazdálkodási szerv teljesíti a vonatkozó európai uniós szintű teljesítménycélokat;

d)

a javított frekvenciagazdálkodási eljárások, kritériumok és folyamatok nem befolyásolják hátrányosan az egyéb országok által az ICAO regionális szintű eljárásainak keretében alkalmazott eljárásokat, kritériumokat és folyamatokat;

e)

követelmények annak biztosítására, hogy az új vagy módosított gazdálkodási megállapodások vonatkozásában a tagállamok megfelelő konzultációt tartanak az összes érintett érdekelt féllel nemzeti és európai szinten.

4.

A rádiófrekvenciák koordinációjára vonatkozó kezdeti megállapodásoknak teljes összhangban kell állniuk a meglévőkkel. E megállapodások alakulását a nemzeti frekvenciagazdálkodási szervekkel együttműködve kell részletesen meghatározni és az általános költségeket az ésszerűség határain belül csökkenteni kell.

5.

A rádiófrekvenciák stratégiai és taktikai célú használatának a hálózatkezelő munkájában részt nem vevő szomszédos országokkal való koordinációját az ICAO regionális szintű munkamegállapodásai révén kell végrehajtani. Ezáltal a szomszédos országoknak a hálózatkezelő szolgáltatásaihoz való későbbi hozzáférése is lehetővé válhat.

6.

A hálózatkezelő és a nemzeti frekvenciagazdálkodási szervek megállapodnak az európai légiközlekedési hálózat kialakításának és működésének javítását célzó funkció általános prioritásairól. Ezeket a prioritásokat – amelyekről konzultálni kell az érdekelt felekkel – a hálózatstratégiai terv és a hálózatműködtetési terv frekvenciára vonatkozó részének formájában kell dokumentálni. A fontossági sorrend különösen a meghatározott sávokat, területeket és szolgáltatásokat veszi figyelembe.

7.

A tagállamok biztosítják, hogy a repülési frekvenciasávok katonai használatát megfelelően koordinálják a hálózatkezelővel és a nemzeti frekvenciagazdálkodási szervvel.


III. MELLÉKLET

A VÁLASZJELADÓKÓD-FUNKCIÓ

A.   RÉSZ

A válaszjeladókód-funkcióra vonatkozó követelmények

1.

Az e funkcióval kapcsolatos célkitűzések a következők:

a)

a kódkiosztási folyamat biztosságának javítása azáltal, hogy egyértelmű szerepet és felelősségi kört kap valamennyi érintett érdekelt fél, miközben a kódkiosztás meghatározásának középpontjában az általános hálózati teljesítmény áll;

b)

a kódkiosztások és az aktuális kódhasználat átláthatóságának fokozása, amely lehetővé teszi az általános hálózati hatékonyság jobb értékelését;

c)

jobb végrehajtást és felügyeletet lehetővé tévő szabályozási alap biztosítása a szabályozásba való beillesztés révén.

2.

Az SSR válaszjeladó-kódokat a hálózatkezelő révén kell kiosztani a tagállamok és a léginavigációs szolgáltatók számára olyan módon, hogy az optimalizálja azok biztonságos és hatékony elosztását a következőkre tekintettel:

a)

valamennyi operatív érdekelt fél működési követelményei;

b)

az aktuális és a várható légiforgalmi szint;

c)

az SSR válaszjeladó-kódoknak az ICAO európai régióra vonatkozó regionális léginavigációs tervének létesítmények és szolgáltatások megvalósítására vonatkozó dokumentuma és más útmutató dokumentumok vonatkozó rendelkezéseivel összhangban álló használata.

3.

Az SSR válaszjeladó-kódoknak e az 1. cikk (3) bekezdése szerinti légtérben való teljes és aktuális kiosztását leíró SSR válaszjeladókód-kiosztási listát mindig a hálózatkezelő bocsátja a tagállamok, a léginavigációs szolgáltatók és harmadik országok rendelkezésére.

4.

Az SSR válaszjeladó-kódok kiosztási követelményeinek megállapítását, értékelését és koordinálását célzó hivatalos folyamatot a hálózatkezelő hajtja végre, tekintettel az SSR válaszjeladó-kódok összes kérelmezett polgári és katonai felhasználására.

5.

A 4. pontban meghatározott hivatalos folyamat minimálisan magában foglalja a következő tevékenységek teljesítésére vonatkozóan elfogadott vonatkozó eljárásokat, időtartamokat és teljesítménycélokat:

a)

SSR válaszjeladó-kódok kiosztása iránti kérelmek benyújtása;

b)

SSR válaszjeladó-kódok kiosztásának értékelése;

c)

SSR válaszjeladó-kódok kiosztása tekintetében javasolt módosítás koordinációja a tagállamokkal és harmadik országokkal a B. részben meghatározott követelményeknek megfelelően;

d)

az SSR válaszjeladó-kódok kiosztásának és az új igényeknek a rendszeres ellenőrzése a helyzet optimalizálása céljából, ideértve a meglévő kódkiosztások újbóli kiosztását;

e)

a 3. pontban meghatározott általános SSR válaszjeladókód-kiosztási lista rendszeres módosítása, jóváhagyása és terjesztése;

f)

SSR válaszjeladókód-kijelölések közötti váratlan ellentmondásokra vonatkozó értesítés, értékelés és állásfoglalás;

g)

SSR válaszjeladó-kódok kódszinkronizálási ellenőrzések során felfedezett helytelen kijelöléseire vonatkozó értesítés, értékelés és állásfoglalás;

h)

SSR válaszjeladókód-kijelölések váratlan hiányosságaira vonatkozó értesítés, értékelés és állásfoglalás;

i)

adat és információszolgáltatás a C. részben meghatározott követelményekkel összhangban.

6.

A 4. pontban meghatározott folyamat keretében kapott SSR válaszjeladó-kód kiosztására vonatkozó kérelmeket a hálózatkezelő ellenőrzi a folyamat formai és adatkonvenciós, hiánytalansági, pontossági, aktualitási és indokolási követelményeinek való megfelelés szempontjából.

7.

A tagállamok biztosítják, hogy az SSR válaszjeladó-kódokat a 3. pont szerinti SSR válaszjeladókód-kiosztási listának megfelelően osztják ki a légi járművek számára.

8.

A hálózatkezelő az SSR válaszjeladó-kódok általános légi közlekedés számára történő automatikus kijelölését végző központi SSR válaszjeladókód-kijelölési és -kezelési rendszert működtethet a tagállamok és a léginavigációs szolgáltatók nevében.

9.

Az SSR válaszjeladó-kódok tagállamok és léginavigációs szolgáltatók általi tényleges használatának rendszeres értékelését és vizsgálatát szolgáló eljárásokat és eszközöket a hálózatkezelő valósítja meg.

10.

A hálózatkezelő, a tagállamok és a léginavigációs szolgáltatók megegyeznek azokról a tervekről és eljárásokról, amelyek a jövőbeli SSR válaszjeladó-kódok követelményeinek rendszeres elemzését és meghatározását segítik. Ez az elemzés magában foglalja az SSR válaszjeladó-kódok kiosztásában várható hiányosságok által okozott lehetséges teljesítményhatások meghatározását.

11.

Ki kell dolgozni és rendszeresen frissíteni kell olyan működési kézikönyveket, amelyek a hálózati funkciók e rendelet követelményeinek megfelelő ellátásának lehetővé tételéhez szükséges utasításokat és információkat tartalmaznak. Ezeket a működési kézikönyveket a megfelelő minőségirányítási és dokumentumkezelési folyamatokkal összhangban kell terjeszteni és frissíteni.

B.   RÉSZ

Az egyedi konzultációs mechanizmusra vonatkozó követelmények

1.

A részletes SSR válaszjeladókód-kiosztási rendelkezésekre vonatozó koordináció és konzultáció kijelölt mechanizmusát a hálózatkezelő hozza létre, aki:

a)

biztosítja, hogy az SSR válaszjeladó-kódok harmadik országokban való használatából eredő hatást figyelembe veszik az ICAO európai régióra vonatkozó regionális léginavigációs tervének létesítmények és szolgáltatások megvalósítására vonatkozó dokumentuma vonatkozó rendelkezéseiben megállapított SSR válaszjeladó-kódokkal való gazdálkodás munkamegállapodásaiban való részvétel révén;

b)

biztosítja, hogy az A. rész 3. pontjában meghatározott SSR válaszjeladókód-kiosztási lista összhangban áll az ICAO európai régióra vonatkozó regionális léginavigációs tervének létesítmények és szolgáltatások megvalósítására vonatkozó dokumentuma vonatkozó rendelkezéseiben megállapított kódkezelési tervvel;

c)

követelményeket állapít meg annak biztosítására, hogy az új vagy módosított SSR válaszjeladó-kódok kezelésére vonatkozó megállapodások tekintetében az érdekelt tagállamokkal megfelelő konzultációt folytassanak;

d)

követelményeket állapít meg annak biztosítására, hogy az új vagy módosított SSR válaszjeladó-kódok kezelésére vonatkozó megállapodások tekintetében a tagállamok nemzeti szinten megfelelő konzultációt folytassanak az összes érdekelt féllel;

e)

biztosítja, hogy az SSR válaszjeladó-kódok stratégiai és taktikai használatának harmadik országokkal folytatott koordinálását végrehajtják az SSR válaszjeladó-kódok kezelésével kapcsolatos azon munkamegállapodások keretében, amelyeket az ICAO európai régióra vonatkozó regionális léginavigációs tervének létesítmények és szolgáltatások megvalósítására vonatkozó dokumentumának megfelelő rendelkezései állapítanak meg;

f)

megállapítja az új vagy módosított SSR válaszjeladókód-kijelölési javaslatokra vonatkozó koordináció és konzultáció minimális időtartamait;

g)

gondoskodik róla, hogy az SSR válaszjeladókód-kiosztási listájának változásai kizárólag a változásban érdekelt tagállamok jóváhagyásával valósulhatnak meg;

h)

követelményeket állapít meg annak biztosítására, hogy az SSR válaszjeladókód-kiosztási lista változásairól közvetlenül a jóváhagyást követően értesítsék az összes érdekelt felet, az SSR válaszjeladó-kódok katonai hatóságok általi használatára vonatkozó információ közlésére érvényes nemzeti eljárások sérelme nélkül.

2.

A hálózatkezelő – a nemzeti katonai hatóságokkal együttműködve – gondoskodik arról, hogy megfelelő lépéseket tegyenek annak biztosítására, hogy az SSR válaszjeladó-kódok katonai célú kiosztása és felhasználása ne legyen káros hatással az általános légi forgalom biztonságára és hatékony áramlására.

C.   RÉSZ

Az adatszolgáltatásra vonatkozó követelmények

1.

Az SSR válaszjeladó-kódok új vagy módosított kiosztásai tekintetében benyújtott kérelmeknek meg kell felelniük az A. rész 4. pontjában meghatározott folyamat formai és adatkonvenciós, hiánytalansági, pontossági, aktualitási és indokolási követelményeinek.

2.

A tagállamok – igény szerint – a következő adatokat és információkat nyújtják a hálózatkezelőnek a hálózatkezelő által kitűzött elfogadott időtartamon belül, az SSR válaszjeladó-kódok számára biztosított hálózati funkció segítése céljából:

a)

a felelősségi körükbe tartozó olyan SSR válaszjeladó-kódok kiosztására és felhasználására vonatkozó naprakész nyilvántartási bejegyzés, amelyre valamilyen biztonsági megkötés vonatkozik az általános légi forgalom céljára nem használt sajátos katonai kódkiosztások teljes közzététele tekintetében;

b)

indokolás annak bizonyítására, hogy az SSR válaszjeladó-kódok meglévő és kérelmezett kiosztásai legalább a működési követelmények teljesítéséhez elegendőek;

c)

az SSR válaszjeladó-kódok olyan kiosztására vonatkozó részletek, amelyre már nincs üzemszerűen szükség, és amelyet a hálózaton belüli újbóli kiosztás céljából rendelkezésre lehet bocsátani;

d)

SSR válaszjeladó-kódok kiosztásának aktuális nem tervezett hiányosságára vonatkozó jelentés;

e)

a telepítési tervezésben vagy a rendszerek vagy alkotóelemek működési állapotában bekövetkezett változásra vonatkozó részletek, amelyek hatással lehetnek az SSR válaszjeladó-kódok légi közlekedési járatok számára történő kijelölésére.

3.

A léginavigációs szolgáltatók – igény szerint – a következő adatokat és információkat nyújtják a hálózatkezelőnek a hálózatkezelő által kitűzött elfogadott időtartamon belül, az SSR válaszjeladó-kódok számára biztosított hálózati funkció segítése céljából:

a)

megerősített taktikai áramlásszervezési rendszer összefüggő pozíciójelentései, amelyek SSR válaszjeladókód-kijelöléseket tartalmaznak a műszeres repülési szabályok szerinti repülést végző általános légiforgalom számára;

b)

valamely operatív SSR válaszjeladókód-kijelölés által okozott bármilyen tényleges, nem tervezett konfliktusról vagy veszélyről szóló jelentés, beleértve a konfliktus megoldására vonatkozó információt.

4.

A tagállamok és a léginavigációs szolgáltatók által az SSR válaszjeladókód-kiosztások javasolt módosításainak és az SSR válaszjeladó-kódok kiosztási listája frissítésének koordinációjára adott válaszreakciók minimálisan:

a)

meghatározzák, hogy várható-e bármiféle konfliktus vagy veszély az SSR válaszjeladókód-kiosztások tekintetében;

b)

megerősítik, hogy a működési követelményeket vagy a hatékonyságot éri-e káros hatás;

c)

megerősítik, hogy az SSR válaszjeladókód-kiosztások módosítása végrehajtható az előírt időtartamoknak megfelelően.


IV. MELLÉKLET

MINTA A HÁLÓZATSTRATÉGIAI TERVHEZ

A hálózatstratégiai tervet az alábbi tagolás szerint kell elkészíteni:

1.   BEVEZETŐ

1.1.

A hálózatstratégiai terv hatálya (területi és időbeli)

1.2.

A terv elkészítése és a jóváhagyási folyamat

2.   ÁLTALÁNOS HÁTTÉR ÉS KÖVETELMÉNYEK

2.1.

Az aktuális és tervezett hálózati helyzet leírása, beleértve az európai útvonalhálózat-kialakítási funkciót, légiforgalmiáramlás-szervezést, a repülőtereket és a szűkös erőforrásokat

2.2.

A tervidőszakhoz kapcsolódó kihívások és lehetőségek (beleértve a forgalmi igény előrejelzését és világszintű alakulását)

2.3.

A különféle érdekelt felek által kifejezésre juttatott teljesítmény-célkitűzések és üzleti követelmények, valamint az európai uniós szintű teljesítménycélok

3.   STRATÉGIAI JÖVŐKÉP

3.1.

A hálózat fejlődési stratégiájának leírása, amely révén teljesíteni tudja a kitűzött teljesítménycélokat és az üzleti követelményeket

3.2.

A teljesítményrendszernek való megfelelés

3.3.

Az ATM-főtervnek való megfelelés

4.   STRATÉGIAI CÉLKITŰZÉSEK

4.1.

A hálózatstratégiai célkitűzések leírása:

a részt vevő operatív érdekelt felek együttműködési szempontjainak figyelembevétele a szerepek és felelősségi körök tekintetében,

annak bemutatása, hogy a stratégiai célkitűzések hogyan vezetnek a követelmények teljesítéséhez,

annak meghatározása, hogy hogyan mérhető az e célkitűzések megvalósítása felé tett előrehaladás,

annak bemutatása, hogy a stratégiai célkitűzések hogyan hatnak az iparágra és más érintett területekre.

5.   TELJESÍTMÉNYTERVEZÉS

A teljesítménytervet az alábbi tagolás szerint kell elkészíteni:

1.   Bevezető

1.1.

Helyzetismertetés (a terv alkalmazási köre, az érintett funkciók stb.)

1.2.

A referencia-időszakra vonatkozó makrogazdasági forgatókönyv ismertetése, ideértve az általános feltételezéseket (forgalom-előrejelzések stb.)

1.3.

Az érdekeltekkel a teljesítményterv elkészítése kapcsán folytatott konzultációk eredményének ismertetése (a résztvevők által felvetett főbb kérdések és lehetőség szerint a megkötött egyezségek)

2.   Teljesítménycélok hálózatkezelői szinten

2.1.

A referencia-időszak teljes tartamára vonatkozóan az egyes érintett fő teljesítménymutatókra tett hivatkozással megállapított teljesítménycélok minden egyes érintett kulcsfontosságú teljesítményterületen, ellenőrzési és ösztönzési célból használt éves értékekkel

2.2.

A hálózatkezelői teljesítménycélok európai uniós szintű teljesítménycélokat érintő hozadékának és hatásának leírása és magyarázata

3.   Az egyes funkciók hozadéka

3.1.

Az egyes teljesítménycélok minden funkció vonatkozásában (légiforgalmiáramlás-szervezés, európai útvonalhálózat-kialakítási funkció, SSR válaszjeladó-kódok, frekvenciák)

4.   Katonai vonatkozás

4.1.

A terv polgári–katonai vonatkozásainak ismertetése: a kapacitás növelése érdekében alkalmazott rugalmas légtérfelhasználás teljesítményének leírása a katonai műveletek megfelelő szem előtt tartásával, és – szükség esetén – a teljesítményterv mutatóival és céljaival összhangban álló fontosabb teljesítménymutatók és teljesítménycélok feltüntetése

5.   Az érzékenység elemzése és összevetés az előző teljesítménytervvel

5.1.

Érzékenység a külső feltételek tekintetében

5.2.

Összevetés az előző teljesítménytervvel

6.   A teljesítményterv megvalósítása

6.1.

A hálózati igazgatótanács által a teljesítménycélok elérése érdekében bevezetett intézkedések ismertetése, amelyek a következők:

a biztonsági tevékenységek és üzleti tervek végrehajtásának biztosítása érdekében bevezetett ellenőrző mechanizmusok,

a teljesítménytervek végrehajtásával kapcsolatos ellenőrző és jelentéstételi intézkedések, ideértve a teljesítménycélok referencia-időszak alatti nem teljesülése esetén a helyzet kezelésére irányuló intézkedéseket.

6.   STRATÉGIAI TERVEZÉS

6.1.

A rövid/középtávú tervezés ismertetése:

az egyes stratégiai célkitűzések prioritásai,

az egyes stratégiai célkitűzések végrehajtása a technológia előírt alkalmazása, architektúrát érintő hatás, emberi tényezők, felmerülő költségek, hasznok, valamint a szükséges irányítás, erőforrások és szabályozás tekintetében,

a szükséges operatív érdekelt fél részvétele a terv egyes elemeiben, beleértve szerepeiket és felelősségi köreiket,

a hálózatkezelő elfogadott részvételi szintje az egyes egyedi funkciókat érintő terv egyes elemei végrehajtásának támogatásához.

6.2.

A hosszú távú tervezés ismertetése:

szándék minden egyes stratégiai célkitűzés teljesítésére a szükséges technológia és a megfelelő K+F szempontok, az architektúrát érintő hatás, az emberi tényezők, a gazdaságossági tanulmány, a szükséges irányítás és szabályozás, valamint e beruházások kapcsolódó biztonsági és gazdasági indoklásai tekintetében,

az operatív érdekelt felek megkívánt részvétele a terv egyes elemeiben, ideértve szerepeiket és felelősségi köreiket.

7.   KOCKÁZATÉRTÉKELÉS

7.1.

A terv megvalósításához kapcsolódó kockázatok ismertetése

7.2.

Az ellenőrzési folyamat ismertetése (ideértve a kiindulási célkitűzésektől való lehetséges eltérést)

8.   AJÁNLÁSOK

8.1.

Az Unió és a tagállamok által a terv megvalósításának elősegítése érdekében meghozandó intézkedések meghatározása


V. MELLÉKLET

MINTA A HÁLÓZATMŰKÖDTETÉSI TERVHEZ

A hálózatműködtetési tervet a következő általános tagolás szerint kell elkészíteni (ezt a tagolást a különféle egyedi funkciókra és a hálózatműködtetési tervre kell szabni, hogy tükrözze annak gördülő jellegét és a háromtól öt évig tartó, éves, negyedéves, heti és napi időszakokat):

1.   BEVEZETŐ

1.1.

A hálózatműködtetési terv hatálya (területi és időbeli)

1.2.

A terv elkészítése és a jóváhagyási folyamat

2.   A HÁLÓZATMŰKÖDTETÉSI TERV, A MŰKÖDÉSI CÉLOK ÉS CÉLKITŰZÉSEK ISMERTETÉSE

a részt vevő operatív érdekelt felek együttműködési szempontjainak figyelembevétele a szerepek és felelősségi körök tekintetében,

annak bemutatása, hogy hogyan szabályozzák a működési célokat és célkitűzéseket a hálózatműködtetési terv és a teljesítményszabályozás keretében megállapított egyéb teljesítménycélok taktikai, előtaktikai, rövid távú és középtávú fázisaiban,

a tervezési időszakhoz megállapított prioritások és a szükséges erőforrások,

a légiforgalmi szolgáltatási iparágat és egyéb érintett területeket érő hatás bemutatása.

3.   ÁLTALÁNOS HÁLÓZATMŰKÖDTETÉSI TERVEZÉSI FOLYAMAT

az általános hálózatműködtetési tervezési folyamat ismertetése,

a hálózatműködtetési terv által kialakításra kerülő stratégiai út leírása és a működési teljesítménykövetelményekre és a teljesítményszabályozás keretében megállapított egyéb teljesítménycélokra adott sikeres válaszreakciók felé való haladás,

az alkalmazott eszközök és adatok ismertetése.

4.   ÁLTALÁNOS HÁTTÉR ÉS MŰKÖDÉSI KÖVETELMÉNYEK

4.1.

A régi hálózatműködtetési teljesítmény összefoglaló ismertetése.

4.2.

A terv által érintett időszakhoz kapcsolódó kihívások és lehetőségek.

4.3.

A hálózati forgalmi előrejelzés az 1. és a 2. függeléknek megfelelően, amely magában foglalja a következőket:

hálózati előrejelzés,

a léginavigációs szolgáltató, a funkcionális légtérblokk és az légtérellenőrző központ előrejelzése,

a fő repülőterek előrejelzése,

a forgalmi előrejelzés elemzése, ideértve a forgatókönyvek körét,

a különleges események hatásának elemzése.

4.4.

Hálózatműködtetési teljesítménykövetelmények, amelyek a következőket foglalják magukban:

az általános hálózatkapacitásra vonatkozó követelmények,

a léginavigációs szolgáltató, a funkcionális légtérblokk és a légtérellenőrző központ kapacitására vonatkozó követelmények,

repülőtéri kapacitás,

a kapacitásra vonatkozó követelmények elemzése,

általános hálózati környezetvédelmi/repüléshatékonysági követelmények,

általános hálózatbiztonsági követelmények,

a hálózatra vonatkozó készenléti követelmények, valamint a szolgáltatások folyamatossága.

4.5.

A különböző – többek között katonai – érdekelt felek által kifejezésre juttatott működési szükségletek

5.   HÁLÓZATMŰKÖDTETÉSI TELJESÍTMÉNYJAVÍTÁSI TERVEK ÉS LÉPÉSEK HÁLÓZATI SZINTEN

a hálózati szinten várhatóan végrehajtásra kerülő tervek és lépések ismertetése, ideértve a légteret, a szűkös erőforrásokat és a légiforgalmiáramlás-szervezést,

az egyes tervek és lépések működtetési teljesítményt érintő hozadékának ismertetése.

6.   MŰKÖDTETÉSI TELJESÍTMÉNYJAVÍTÁSI TERVEK ÉS LÉPÉSEK HELYI SZINTEN

a hálózati szinten várhatóan végrehajtásra kerülő tervek és lépések ismertetése,

az egyes tervek és lépések működtetési teljesítményt érintő hozadékának ismertetése,

a harmadik országokkal fennálló kapcsolatok és az ICAO-hoz kapcsolódó munka ismertetése.

7.   KÜLÖNLEGES ESEMÉNYEK

a kiemelkedő légiforgalmi szolgáltatási hatással bíró különleges események áttekintése,

egyedi különleges események és kezelésük a hálózat szempontjából,

fő katonai gyakorlatok.

8.   A KATONAI LÉGTÉRRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

8.1.

A fenntartott vagy elkülönített légtérterületekért felelős katonai légiforgalmi szolgáltatók az érintett légtér-gazdálkodási egységen keresztül információkat cserélnek a hálózatkezelővel a nemzeti szabályoknak megfelelően a következők tekintetében:

a légtér rendelkezésre állása: a fenntartott légtér alapértelmezett rendelkezésre állási napjai/ideje,

a fenntartott légtér nem tervezett felhasználása iránti eseti kérések,

a fenntartott légtér polgári felhasználás célokra való rendelkezésre bocsátása, amennyiben nincs rá szükség, minél korábbi értesítéssel.

9.   A HÁLÓZAT MŰKÖDTETÉSI TELJESÍTMÉNYÉNEK EGYSÉGESÍTETT ELŐREJELZÉSE ÉS ELEMZÉSE

a hálózat, a léginavigációs szolgáltató, a funkcionális légtérblokk valamint a légtérellenőrző központ késések kezelésére és kapacitásra vonatkozó légiforgalmi szolgáltatási céljai és előrejelzése,

repülőtér működtetési teljesítmény,

hálózati környezetvédelmi/repüléshatékonysági teljesítménycél és előrejelzés,

a különleges események hatása,

működtetési teljesítménycélok és előrejelzés elemzése.

10.   MŰKÖDÉSI SZŰK KERESZTMETSZETEK ÉS ENYHÍTŐ MEGOLDÁSOK MEGHATÁROZÁSA HÁLÓZATI ÉS HELYI SZINTEN

működési (biztonság, kapacitás, repülési hatékonyság) szűk keresztmetszetek és lehetséges szűk keresztmetszetek, okaik és elfogadott megoldásaik vagy enyhítő lépéseik meghatározása, ideértve az igény-kapacitás egyensúly kialakításának lehetőségeit.

1. függelék

Légtérellenőrző központok (ACC)

A hálózatműködtetési terv részletesen ismerteti valamennyi terület légtérellenőrző központját, megadva tervezett működésjavítási intézkedéseiket, az érintett időszakra vonatkozó kilátásokat, a forgalmi előrejelzést, a késések kezelésével kapcsolatos célokat és előrejelzést, a forgalmat érintő jelentős eseményeket, a működési kapcsolattartókat.

A hálózatkezelő valamennyi légtérellenőrző központ vonatkozásában a következőket veszi figyelembe:

forgalmi előrejelzés,

az aktuális működtetési teljesítmény elemzése,

az elért kapacitás számszerűsített értékelése (referencia-kapacitás),

a különféle forgalomalakulási forgatókönyvekhez szükséges kapacitás számszerűsített értékelése (szükséges kapacitásprofil),

a légtérellenőrző központi szinten tervezett, léginavigációs szolgáltatók által elfogadott működésjavítási lépések számszerűsített értékelése,

késések kezelésével kapcsolatos célok és előrejelzés,

a várt működtetési teljesítmény (biztonság, kapacitás, környezetvédelem) elemzése.

Minden egyes léginavigációs szolgáltató a hálózatkezelőnek a következő, az egyedi légtérellenőrző központi ismertetésbe foglalandó információt biztosítja:

késések kezelésével kapcsolatos helyi célok,

forgalmi előrejelzés vizsgálata/megerősítése, tekintettel a helyi feltételek ismeretére,

a rendelkezésre álló szektorok száma: szektorkonfiguráció/nyitási rendszer idényenként/hét napjaként/napon belüli időpontonként,

kapacitások/ellenőrzési értékek az egyes szektorok/forgalommennyiségek esetében konfigurációnként/nyitási rendszerenként,

tervezett vagy ismert különleges események, beleértve a dátumokat/időpontokat és a működtetési teljesítményt érintő kapcsolódó hatásokat,

tervezett működésjavítási intézkedések részletei, végrehajtási ütemtervük, valamint a kapacitást és/vagy hatékonyságot érintő kapcsolódó negatív/pozitív hatás,

a légtérszerkezet és a felhasználás javasolt és megerősített változásainak részletei,

további lépések a hálózatkezelő beleegyezésével,

légtérellenőrző központi működtetési kapcsolattartási adatok.

2. függelék

Repülőterek

A hálózatműködtetési terv részletesen ismerteti valamennyi terület fő európai repülőterét, megadva tervezett működésjavítási intézkedéseiket, az érintett időszakra vonatkozó kilátásokat, a forgalmi és késési előrejelzést, a forgalmat érintő jelentős eseményeket, a működési kapcsolattartókat.

A hálózatkezelő valamennyi főbb repülőtér vonatkozásában a következőket veszi figyelembe:

forgalmi előrejelzés,

a várt működtetési teljesítmény (biztonság, kapacitás, környezetvédelem) elemzése.

A hálózatműködtetési tervben foglalt valamennyi repülőtér a hálózatkezelőnek a következő, az egyedi repülőtéri ismertetésbe foglalandó információt biztosítja:

forgalmi előrejelzés vizsgálata/megerősítése, tekintettel a helyi feltételek ismeretére,

kifutópálya kapacitás minden egyes kifutópálya konfigurációhoz, aktuális és tervezett érkezésekhez és indulásokhoz,

adott esetben a kapacitásjellemzők az éjszakai időszakban, az éjszakai időszak tartama,

tervezett működésjavítási intézkedések részletei, végrehajtási ütemtervük, valamint a kapacitást és/vagy hatékonyságot érintő kapcsolódó negatív/pozitív hatás,

tervezett vagy ismert különleges események, beleértve a dátumokat/időpontokat és a működtetési teljesítményt érintő kapcsolódó hatásokat,

egyéb tervezett kapacitásnövelő tényezők,

további lépések a hálózatkezelő beleegyezésével.


VI. MELLÉKLET

A HÁLÓZATI FUNKCIÓK ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEI

1.   SZERVEZETI FELÉPÍTÉS

A hálózatkezelő olyan felépítés szerint hozza létre és igazgatja szervezetét, hogy az biztosítsa a hálózati funkciók biztonságos ellátását.

A szervezeti felépítés előírja:

a)

a kijelölt tisztségviselők, különösen a repülésbiztonsággal, a minőséggel, a védelemmel, és az emberi erőforrásokkal összefüggő funkciókért felelős igazgatási személyzet hatáskörét, kötelezettségeit és felelősségeit;

b)

a szervezet különböző részei és folyamatai között lévő kapcsolatot és a jelentéstétel irányvonalait.

2.   BIZTONSÁG

A hálózatkezelő biztonsági irányítási rendszert hoz létre, amely kiterjed az általa ellátott valamennyi hálózati funkcióra, az alábbi elveknek megfelelően:

a)

ismerteti a szervezet biztonsággal kapcsolatos általános filozófiáját és alapelveit az érintett érdekelt feleket a lehető legnagyobb mértékben kielégítő módon (a továbbiakban: a szakpolitika);

b)

megfelelőségi ellenőrző funkciót hoz létre, amely olyan eljárásokat tartalmaz, amelyeket annak ellenőrzésére dolgoztak ki, hogy a funkciók ellátása megfelel-e az alkalmazandó követelményeknek, előírásoknak és eljárásoknak. A megfelelőség ellenőrzése magában foglalja az eredmények felelős vezetők számára történő visszacsatolásának rendszerét, amely szükség esetén biztosítja a kiigazító intézkedések hatékony és kellő időben történő végrehajtását;

c)

kézikönyvek és ellenőrző dokumentumok segítségével bizonyítja az irányítási rendszer működését;

d)

vezetőségi képviselőket jelöl ki a biztonságos és hatékony működési gyakorlatot biztosító eljárásoknak való megfelelés és az eljárások helyességének ellenőrzésére;

e)

elvégzi az irányítási rendszer felülvizsgálatát, és szükség esetén helyreigazító intézkedéseket tesz;

f)

biztosítja a számára kijelölt valamennyi hálózati funkció biztonságos ellátását. Ennek érdekében formális kapcsolódási pontokat hoz létre az érintett érdekelt felekkel, hogy képes legyen a tevékenységeivel járó repülésbiztonsági veszélyek meghatározására, értékelésére és adott esetben a kapcsolódó kockázatok kezelésére;

g)

eljárásokat tartalmaz a biztonság irányítására új funkcionális rendszerek bevezetése vagy a meglévő funkcionális rendszerek módosítása esetén.

3.   VÉDELEM

A hálózatkezelő védelmi irányítási rendszert hoz létre, amely kiterjed az általa ellátott valamennyi hálózati funkcióra a következő alapelvek szerint. A hálózatkezelő:

a)

biztosítja a létesítmények és a személyzet védelmét az olyan jogellenes beavatkozás megakadályozása érdekében, amely hatással lehet az általa irányított hálózati funkciók biztonságára;

b)

biztosítja a kapott, létrehozott vagy egyéb módon felhasznált működési adatok védelmét, hogy csak az engedéllyel rendelkezők férhessenek hozzá;

c)

meghatározza a védelmi kockázat értékelésével és csökkentésével, a védelmi ellenőrzéssel és a védelem javításával, a védelmi felülvizsgálatokkal és a tanulságok terjesztésével kapcsolatos eljárásokat;

d)

meghatározza a védelmi előírások megszegésének észlelését és a személyzet megfelelő védelmi figyelmeztetésekkel történő riasztását szolgáló eszközöket;

e)

meghatározza a védelmi előírások megsértéséből fakadó hatások és az újbóli bekövetkezést megelőző helyreállítási lépések és enyhítési eljárások azonosítására szolgáló eszközöket.

4.   MŰKÖDÉSI KÉZIKÖNYVEK

A hálózatkezelő működésével kapcsolatban működési kézikönyveket hoz létre és vezet naprakészen a működtető személyzet használatára és útmutatás céljából. A hálózatkezelő biztosítja, hogy:

a)

a működési kézikönyv tartalmazza a működtető személyzet számára a kötelezettségek ellátásához szükséges utasításokat és információkat;

b)

a működési kézikönyv vonatkozó részei elérhetőek legyenek az érintett személyzet számára;

c)

a működtető személyzetet gyorsan értesítsék a működési kézikönyv kötelezettségeiket érintő módosításairól és azok hatálybalépéséről.

5.   SZEMÉLYI FELTÉTELEK

A hálózatkezelő megfelelően képzett személyzetet alkalmaz, hogy biztosítsa a számára kijelölt hálózati funkciók biztonságos, hatékony, folyamatos és fenntartható ellátását. Ennek érdekében kidolgozza a személyzet képzési politikáját.

6.   KÉSZENLÉTI TERV

A hálózatkezelőnek minden általa biztosított funkció vonatkozásában rendelkeznie kell készenléti tervvel az olyan esetekre, amelyek működésének jelentős romlásához vagy megszakításához vezetnek.

7.   JELENTÉSTÉTELI KÖVETELMÉNYEK

A 20. cikknek megfelelően a hálózatkezelő tevékenységeiről éves jelentést készít. A jelentés kitér működtetési teljesítményére, valamint – különösen a biztonság terén – a jelentős tevékenységekre és fejlesztésekre.

Az éves jelentés minimálisan tartalmazza:

a hálózatkezelő által irányított hálózati funkciók teljesítményének értékelését,

a hálózatstratégiai tervben megállapított teljesítmény-célkitűzésekhez viszonyított teljesítményt, a hálózatműködtetési tervben megállapított teljesítménymutatók segítségével összevetve a valós teljesítményt a hálózatműködtetési tervvel,

a célkitűzésektől való eltérés magyarázatát, valamint a különbségeknek az 549/2004/EK rendelet 11. cikkében említett referencia-időszak alatti megszüntetésére irányuló intézkedések meghatározását,

a működés és az infrastruktúra fejlesztéseit,

a felhasználókkal és az érdekelt felekkel folytatott hivatalos konzultációs folyamatra vonatkozó információkat,

a humánerőforrás-politikára vonatkozó információkat.

8.   MUNKAMÓDSZEREK ÉS ÜZEMELTETÉSI ELJÁRÁSOK

A hálózatkezelőnek bizonyítania kell, hogy munkamódszerei és üzemeltetési eljárásai összhangban állnak az egyéb uniós jogszabályokkal és különösen a 255/2010/EU rendelettel.


15.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/30


A BIZOTTSÁG 678/2011/EU RENDELETE

(2011. július 14.)

a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv II. mellékletének felváltásáról, valamint IV., IX. és XI. mellékletének módosításáról (keretirányelv)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (keretirányelv) (1) és különösen annak 39. cikke (2) és (3) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 2007/46/EK irányelv összehangolt keretrendszert határoz meg, amely valamennyi új járműre és a járművek rendszereire, alkatrészeire és önálló műszaki egységeire vonatkozóan tartalmazza a közigazgatási rendelkezéseket és általános műszaki előírásokat. Tartalmazza továbbá azokat a járművekkel kapcsolatos egyedi fogalommeghatározásokat is, amelyekre az európai típus-jóváhagyási rendszer megfelelő működése érdekében szükség van.

(2)

A 2007/46/EK irányelv egyik célja, hogy az európai típus-jóváhagyási rendszert valamennyi járműkategóriára kiterjessze. A műszaki fejlődés figyelembe vétele céljából újra kell fogalmazni a 2007/46/EK irányelv II. mellékletét, amely a szükséges fogalommeghatározásokat foglalja magában. A meglévő meghatározásokat módosítani kell, illetve újakat kell bevezetni.

(3)

A tapasztalatok szerint nem elég egyértelműek a jelenleg annak eldöntésére alkalmazott feltételek, hogy egy új járműmodell új járműtípusnak minősül-e. E bizonytalanság késleltetheti az uniós jogszabályokban az új járműtípusok tekintetében meghatározott új követelmények végrehajtását. A tapasztalatok továbbá azt mutatják, hogy a kis sorozatban gyártott járművekre vonatkozó uniós jogszabályokat meg lehet kerülni azáltal, hogy egy típust altípusokra bontanak, amelyekre külön-külön kérnek típusjóváhagyást. Következésképp előfordulhat, hogy az Európai Unióban a kis sorozatban gyártott járművekre vonatkozó szabályok szerint forgalomba helyezett új járművek száma túllépi a megengedettet. Fontos tehát meghatározni, hogy a járművek mely műszaki jellemzőit tekintsük mérvadónak abban a tekintetben, hogy mi számít új típusnak.

(4)

„A szabályozási környezet egyszerűsítése és javítása” bizottsági cselekvési tervben (2) és „Az adminisztratív terhek csökkentésének cselekvési programjában” (3) lefektetett elvekkel összhangban – a járműgyártókra nehezedő adminisztratív terhek könnyítése érdekében – át kell gondolni, hogy az egy járműtípuson belüli változatok és kivitelek meghatározása milyen kritériumok alapján történjen. Így a típus-jóváhagyási eljárás is átláthatóbbá válna a tagállami jóváhagyó hatóságok számára.

(5)

Mivel a gépjárműipari ágazat is egyre inkább globalizálódik, a Járműelőírások Harmonizálása Világfórum – a 29. munkacsoport („WP.29”) – munkája is egyre nagyobb jelentőségű. Mivel a CARS 21 magas szintű csoport ajánlásainak teljesítése szempontjából döntő fontosságú, hogy az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (a továbbiakban: ENSZ-EGB) előírásait uniós jog részévé tegyük, sőt, az uniós irányelveket és rendeleteket ENSZ-EGB-előírásokkal váltsuk fel, illetve a globális műszaki előírásokat belefoglaljuk az uniós jogba, gondoskodni kell arról, hogy az uniós joganyag összhangban legyen az ENSZ-EGB-előírásokkal.

(6)

Tekintettel a Járműelőírások Harmonizálása Világfórumon zajló harmonizációs munkára, figyelembe kell venni a gépjárműveknek és pótkocsiknak az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a kerekes járművekre és az azokba szerelhető, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról, valamint az ezen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodás (felülvizsgált 1958. évi megállapodás) keretében történő osztályozásáról és meghatározásáról szóló R.E. 3 határozatban, valamint a járműkategóriáknak, -tömegeknek és -méreteknek a kerekes járművekről, valamint a kerekes járművekre felszerelhető és/vagy azokon használható berendezésekről és felszerelésekről szóló globális műszaki előírások kidolgozására irányuló megállapodás (párhuzamos vagy 1998. évi megállapodás) keretében történő közös meghatározásáról szóló S.R. 1 különleges határozatban rögzített legújabb fejleményeket. Az európai típus-jóváhagyási rendszer csak akkor működhet megfelelően, ha e fejleményeket a keretirányelv is tartalmazza. Ezért új kritériumokat kell bevezetni annak eldöntéséhez, hogy egy járműtípus az M vagy az N kategóriába tartozik-e.

(7)

A könnyű haszongépjárművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés keretében az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelmények meghatározásáról szóló, 2009. április 23-i 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 8. cikke szerint a tagállamoknak olyan nyilvántartást kell vezetniük, amely a területükön nyilvántartásba vett minden új jármű tekintetében tartalmaz adatokat azok típusáról, változatáról, kiviteléről és szén-dioxid-kibocsátásáról. Döntő fontosságú azon kritériumok meghatározása, amelyek alapján eldönthető, hogy egy könnyű haszongépjárművet M1 vagy N1 kategóriájú járműként kell-e típusjóváhagyásra bocsátani. E kritériumoknak tárgyilagosnak kell lenniük, és mind a járműgyártók, mind a típusjóváhagyó és nyilvántartó hatóságok számára útmutatásként kell szolgálniuk. A 443/2009/EK rendelet 13. cikkének (4) bekezdése szerint a szén-dioxid-kibocsátás további csökkentését elősegítő innovatív technológiák jelenlétét azonosítani kell. E célból a gyártónak „kódot” kell a járművekhez rendelni aszerint, hogy az egyes típusok, változatok és kivitelek az innovatív technológiák mely egyedi kombinációjának felelnek meg. A típus, változat és kivitel meghatározása alapján tehát azonosítani lehetne az innovatív technológiákat. Ezért a 2007/46/EK irányelv II. mellékletét ki kell egészíteni a megfelelő bejegyzéssel.

(8)

Mivel a felépítmény típusát meg kell adni a megfelelőségi tanúsítványban, amely az új járművek nyilvántartásba vételét hivatott megkönnyíteni a tagállamokban, a harmonizált kódoknak a felépítményfajtákhoz történő hozzárendelésétől a nyilvántartásbavételi eljárás egyszerűsödése várható. Az adatfeldolgozás automatizálása céljából az egyes felépítményfajtákhoz hozzá kell rendelni a megfelelő kódokat.

(9)

Mivel a kivételes terhet szállító pótkocsik képtelenek megfelelni a 2007/46/EK irányelv IV. mellékletében felsorolt szabályozási aktusokban az európai típusjóváhagyás céljából előírt összes rendelkezésnek, indokolt, hogy az említett pótkocsik – tekintettel műszaki jellemzőikre – a különleges rendeltetésű járművek kategóriájába kerüljenek. A típusjóváhagyás céljára egyszerűsített szabálykészletet kell meghatározni annak érdekében, hogy az említett járművek európai szintű típusjóváhagyása lehetségessé váljon. Következésképpen a 2007/46/EK irányelv XI. mellékletét új függelékkel kell kiegészíteni.

(10)

Jelenleg új műszaki fejlesztések folynak annak érdekében, hogy az áruszállítás terén szükségesnek mutatkozó új megoldások megszülessenek. Ezért új fogalommeghatározásokat kell felvenni a keretjogszabályba, hogy aztán a 2007/46/EK irányelv IV. vagy XI. mellékletében felsorolt, vonatkozó szabályozási aktusokban megfelelő műszaki szabályokat lehessen megállapítani. Egyértelműen le kell szögezni azonban, hogy mindaddig, amíg a típus-jóváhagyási jogszabályokat nem módosították e célból, nem lehet ezekre a járművekre EK-típusjóváhagyást adni.

(11)

A 91/226/EGK tanácsi irányelvnek és a 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a gépjárművek és pótkocsijaik egyes kategóriáinak a felcsapódó víz elleni védelme területén a műszaki fejlődéshez való hozzáigazítás céljából történő módosításáról szóló, 2010. március 9-i 2010/19/EU bizottsági irányelv (5) elfogadása során hiba történt, ugyanis a 2007/46/EK irányelv IV. és XI. melléklete is módosításra került. E mellékleteket a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) I., III., IV., VI., VII., XI. és XV. mellékletének felváltásáról szóló, 2008. október 7-i 1060/2008/EK bizottsági rendelet (6) már felváltotta. A jogbiztonság érdekében ezentúl az említett mellékletek akár részleges módosítását is csak rendelettel lehet bevezetni. Mivel a 91/226/EGK tanácsi irányelvnek és a 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a gépjárművek és pótkocsijaik egyes kategóriáinak a felcsapódó víz elleni védelme területén a műszaki fejlődéshez való hozzáigazítás céljából történő módosításáról szóló 2010/19/EU bizottsági irányelvnek a 2007/46/EK irányelv mellékleteinek módosítása tekintetében történő helyesbítéséről szóló, 2011. július 14-i 2011/415/EU bizottsági határozat (7) – az említett hibát orvosolandó – törölte a 2010/19/EU irányelv megfelelő 2. cikkét, az említett cikk által tartalmazott módosításokat ezen rendelet útján kell végrehajtani.

(12)

A típus-jóváhagyási rendszer megfelelő működésének biztosítása érdekében aktualizálni kell a 2007/46/EK irányelv mellékleteit, hogy azok tükrözzék a tudományos és technológiai ismeretek fejlődését.

(13)

A 2007/46/EK irányelv mellékleteit a típusjóváhagyás előtt álló különleges rendeltetésű járművekre vonatkozó műszaki előírások meghatározása céljából is aktualizálni kell.

(14)

Mivel e mellékletek rendelkezései megfelelően részletesek, és nem igényelnek további átültető intézkedéseket a tagállamok részéről, helyénvaló – a 2007/46/EK irányelv 39. cikke (8) bekezdésével összhangban – egy rendelettel felváltani a II. mellékletet, és módosítani a IV., IX. és a XI. mellékletet.

(15)

A II. mellékletet fel kell váltani, a IV., IX. és XI. mellékletet pedig megfelelően módosítani kell.

(16)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a „Műszaki Bizottság – Gépjárművek” elnevezésű bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 2007/46/EK irányelv a következőképpen módosul:

1.

A II. melléklet helyébe az e rendelet I. mellékletében szereplő szöveg lép.

2.

A IV. melléklet az e rendelet II. mellékletében meghatározottak szerint módosul.

3.

A IX. melléklet az e rendelet III. mellékletében meghatározottak szerint módosul.

4.

A XI. melléklet az e rendelet IV. mellékletében meghatározottak szerint módosul.

2. cikk

E rendelet nem érvényteleníti a 2012. október 29. előtt megadott jármű-típusjóváhagyásokat, és azok meghosszabbítását sem akadályozza meg.

3. cikk

(1)   Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Azokra az új járműtípusokra érvényes, amelyek típusjóváhagyását 2012. október 29-én vagy az után adják meg.

A II. mellékletben és a IV. melléklet 1. és 2. pontjában megállapított követelmények azonban már 2011. április 9-től alkalmazandók.

(2)   Az (1) bekezdés második albekezdésétől eltérve a gyártók 2011. augusztus 4-től a rendelet bármely rendelkezését alkalmazhatják.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 14-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  HL L 263., 2007.10.9., 1. o.

(2)  COM(2002) 278 végleges.

(3)  COM(2007) 23 végleges.

(4)  HL L 140., 2009.6.5., 1. o.

(5)  HL L 72., 2010.3.20., 17. o.

(6)  HL L 292., 2008.10.31., 1. o.

(7)  Lásd e Hivatalos Lap 76. oldalát.


I. MELLÉKLET

II. MELLÉKLET

ÁLTALÁNOS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK, KRITÉRIUMOK A JÁRMŰVEK, A JÁRMŰTÍPUSOK ÉS A FELÉPÍTMÉNYTÍPUSOK KATEGÓRIÁKBA SOROLÁSÁHOZ

BEVEZETŐ RÉSZ

Általános fogalommeghatározások és általános rendelkezések

1.   Fogalommeghatározások

„Ülőhely”: minden olyan hely, amely egy alábbi méretekkel rendelkező, ülő személy elhelyezésére alkalmas:

a)a járművezető esetében egy átlagos felnőtt férfi tömegének és méretének megfelelő próbabábu;b)minden más esetben egy átlagos felnőtt nő tömegének és méretének megfelelő próbabábu.

„Ülés”: olyan egy vagy több darabból álló, teljes, kárpitozott szerkezet a jármű felépítményében, amely egy személy ülő helyzetben való elhelyezésére szolgál.

1.2.1.   Az „ülés” kifejezés mind a különálló ülésekre, mind a sorülésekre vonatkozik.

1.2.2.   A fogalommeghatározás a lehajtható és kivehető üléseket is magában foglalja.

„Javak”: bármilyen ingóság.

A „javak” kifejezés magában foglalja az ömlesztett termékeket, a gyártott termékeket, a folyadékokat, az élő állatokat, a gabonát és az oszthatatlan rakományt is.

„Legnagyobb tömeg”: az I. melléklet 2.8. pontjában meghatározott „műszakilag megengedett legnagyobb össztömeg”.

2.   Általános rendelkezések

2.1.   Ülőhelyek száma

2.1.1.   Az ülőhelyek számára vonatkozó követelmények a jármű közúti közlekedése során használt ülésekre vonatkoznak.

2.1.2.   A csak a jármű álló helyzetében használható, a felhasználók számára piktogrammal vagy megfelelő szöveggel egyértelműen jelölt ülésekre nem vonatkoznak.

2.1.3.   Az ülőhelyek megszámolására a következő követelmények vonatkoznak:

a)

a különálló üléseket egy ülőhelynek kell számolni;

b)

sorülés esetében ülőhelynek számít minden, az üléspárna szintjén mérve legalább 400 mm széles hely.

Ez a feltétel nem jelenti azt, hogy a gyártó nem alkalmazhatja az 1.1. pontban említett általános rendelkezéseket;

c)

a b) pontban említett hely nem számít azonban ülőhelynek, ha:

i.

a sorülés kialakítása – pl. rögzített konzol, ülőpárna nélküli rész vagy a normál ülőfelületet megszakító belső kárpitelem – nem teszi lehetővé, hogy a próbabábu természetes ülőhelyzetet vegyen fel;

ii.

a feltételezett ülőhely előtt húzódó padlólemez kialakítása (pl. a kardánalagút miatt) nem teszi lehetővé, hogy a próbabábu lábai természetes helyzetet vegyenek fel.

2.1.4.   A személyszállításra használt, a vezetőülésen kívül több mint nyolc ülőhelyet tartalmazó járművekre vonatkozó különleges rendelkezésekről, valamint a 70/156/EGK és a 97/27/EK irányelv módosításáról szóló, 2001. november 20-i 2001/85/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) hatálya alá tartozó járművek esetében a 2.1.3. b) pontban említett méretnek összhangban kell lennie az egy személy számára a különféle járműosztályok tekintetében előírt legkisebb hely méretével.

2.1.5.   Ha egy kivehető ülés rögzítőelemei be vannak szerelve a járműbe, a kivehető ülést is bele kell számolni a jármű ülőhelyeinek számába.

2.1.6.   A kerekesszékben helyet foglaló személy számára kialakított helyet is ülőhelynek kell tekinteni.

2.1.6.1.   E rendelkezés nem sérti a 2001/85/EK irányelv VII. mellékletének 3.6.1. és 3.7. pontjában foglalt követelményeket.

2.2.   Legnagyobb tömeg

2.2.1.   Félpótkocsi vontatója esetében a jármű osztályozásakor figyelembe vett legnagyobb tömegnek magában kell foglalnia a félpótkocsinak a nyeregszerkezet által viselt legnagyobb tömegét.

2.2.2.   Középtengelyes pótkocsit vagy merev vonórudas pótkocsit vontató gépjármű esetében a gépjármű osztályozásához figyelembe veendő legnagyobb tömeg magában kell, hogy foglalja a vonószerkezet által a vontató járműnek továbbított legnagyobb tömeget.

2.2.3.   Félpótkocsik, középtengelyes pótkocsik és merev vonórudas pótkocsik esetében a jármű osztályozásához figyelembe veendő legnagyobb tömeg az a legnagyobb tömeg, amelyet egy tengely vagy egy tengelycsoport a talajnak továbbít, amikor a pótkocsi össze van kapcsolva a vontató járművel.

2.2.4.   Utánfutó-átalakító esetében a jármű osztályozásához figyelembe veendő legnagyobb tömegnek magában kell foglalnia a félpótkocsinak a nyeregszerkezet által viselt legnagyobb tömegét.

2.3.   Különleges felszerelések

2.3.1.   A rögzített berendezésekkel – gépekkel vagy készülékekkel – ellátott járműveket N vagy O kategóriájúnak kell tekinteni.

2.4.   Mértékegységek

2.4.1.   Eltérő rendelkezések hiányában minden mértékegységnek és az ahhoz társított jelnek meg kell felelnie a 80/181/EGK tanácsi irányelv (2) rendelkezéseinek.

3.   Járműkategóriákba sorolás

3.1.   A járműtípusok járműkategóriákba sorolása a gyártó feladata.

E célból az e mellékletben felsorolt valamennyi kritériumot teljesíteni kell.

3.2.   A jóváhagyó hatóság felkérheti a gyártót, hogy bocsásson a rendelkezésére megfelelő kiegészítő adatokat annak alátámasztására, hogy egy járműtípust a különleges csoporton belül (kód: „SG”) a különleges rendeltetésű járművek kategóriájába kell sorolni.

A.   RÉSZ

Kritériumok a járművek kategóriákba sorolásához

1.   Járműkategóriák

Az európai és nemzeti, valamint egyedi típusjóváhagyás céljából a járműveket az alábbi osztályozás szerint kell kategóriákba sorolni:

(csak az 1.1.1–1.1.3., 1.2.1–1.2.3. és az 1.3.1–1.3.4. pontokban említett kategóriák tekintetében lehet a jóváhagyást megadni.)

1.1.

M kategória:

Elsősorban személyek, illetve poggyászuk szállítására tervezett és épített gépjárművek.

1.1.1.

M1 kategória:

A vezetőülésen kívül legfeljebb nyolc üléssel rendelkező, M kategóriájú járművek.

Az M1 kategóriájú járműveken nem lehet hely álló utasok számára.

Az ülőhelyek száma egy is lehet (amely a vezetőülés).

1.1.2.

M2 kategória:

A vezetőülésen kívül több mint nyolc üléssel rendelkező, M kategóriájú járművek, amelyek legnagyobb tömege nem haladja meg az 5 tonnát.

Az M2 kategóriájú járműveken az ülőhelyek mellett lehet hely álló utasok számára is.

1.1.3.

M3 kategória:

A vezetőülésen kívül több mint nyolc üléssel rendelkező, M kategóriájú járművek, amelyek legnagyobb tömege meghaladja az 5 tonnát.

Az M3 kategóriájú járműveken lehet hely álló utasok számára.

1.2.

N kategória:

Elsősorban áruszállításra tervezett és épített gépjárművek.

1.2.1.

N1 kategória:

Olyan N kategóriájú járművek, amelyek legnagyobb tömege nem haladja meg a 3,5 tonnát.

1.2.2.

N2 kategória:

Olyan N kategóriájú járművek, amelyek legnagyobb tömege meghaladja a 3,5 tonnát, de nem haladja meg a 12 tonnát.

1.2.3.

N3 kategória:

Olyan N kategóriájú járművek, amelyek legnagyobb tömege meghaladja a 12 tonnát.

1.3.

O kategória:

Áru- vagy személyszállításra, valamint személyek elhelyezésére tervezett és épített pótkocsi.

1.3.1.

O1 kategória:

Olyan O kategóriájú járművek, amelyek legnagyobb tömege nem haladja meg a 0,75 tonnát.

1.3.2.

O2 kategória:

Olyan O kategóriájú járművek, amelyek legnagyobb tömege meghaladja a 0,75 tonnát, de nem haladja meg a 3,5 tonnát.

1.3.3.

O3 kategória:

Olyan O kategóriájú járművek, amelyek legnagyobb tömege meghaladja a 3,5 tonnát, de nem haladja meg a 10 tonnát.

1.3.4

O4 kategória:

Olyan O kategóriájú járművek, amelyek legnagyobb tömege meghaladja a 10 tonnát.

2.   Jármű-alkategóriák

2.1.   Terepjárók

„Terepjáró (ORV)”: olyan M vagy N kategóriájú jármű, amely különleges műszaki jellemzőinek köszönhetően a szokásos közúti használaton kívüli közlekedésre is alkalmas.

E járműkategóriák esetében a járműkategóriát azonosító betűt és számot a G betűből álló utótaggal kell kiegészíteni.

A járműveknek a terepjárók (ORV) alkategóriájába való besorolásának kritériumai e melléklet A. részének 4. szakaszában találhatók.

2.2.   Különleges rendeltetésű járművek

„Különleges rendeltetésű jármű (SPV)”: olyan M, N vagy O kategóriájú jármű, amely különleges műszaki jellemzőkkel rendelkezik abból a célból, hogy különleges körülményeket és/vagy berendezést kívánó feladatot lásson el.

Az SPV alkategóriába szánt nem teljes járművek esetében a járműkategóriát azonosító betűt és számot az S betűből álló utótaggal kell kiegészíteni.

A különleges rendeltetésű járművek különféle típusait az 5. szakasz határozza meg és sorolja fel.

2.3.   Különleges rendeltetésű terepjáró

„Különleges rendeltetésű terepjáró (ORV-SPV)”: olyan M vagy N kategóriájú jármű, amely a 2.1. és 2.2. pontban említett különleges műszaki jellemzőkkel rendelkezik.

E járműkategóriák esetében a járműkategóriát azonosító betűt és számot a G betűből álló utótaggal kell kiegészíteni.

Az SPV alkategóriába szánt nem teljes járművek esetében a kategória jelzését egy S betűből álló második utótaggal kell kiegészíteni.

3.   A járművek N kategóriába való besorolásának kritériumai

3.1.   Egy járműtípus N kategóriába való besorolásának alapját a jármű 3.2–3.6. pontban említett műszaki jellemzői képezik.

3.2.   Alapelv, hogy a járműnek az ülőhelyeket magában foglaló részét (részeit) teljesen el kell különíteni a raktértől.

3.3.   A 3.2. pontban említett követelménytől eltérve a jármű ugyanazon részében is lehet személyeket és árukat szállítani, amennyiben a raktér olyan rögzítőeszközökkel van felszerelve, amelyek megvédik az utasokat a menet közben, azaz többek között hirtelen fékezéskor, kanyarodáskor elmozduló rakománytól.

3.4.   A 3.3. pontban előírt, a rakomány rögzítésére szolgáló eszközöket – hevedereket –, valamint térelválasztó rendszereket, amelyeket a legfeljebb 7,5 tonna tömegű járművekhez terveztek, az ISO 27956: 2009 „közúti járművek – rakományrögzítés árukihordó teherkocsikon – előírások és vizsgálati módszerek” szabvány 3. és 4. szakaszában foglalt rendelkezéseknek megfelelően kell megtervezni.

3.4.1.   A 3.4. pontban említett követelmények teljesítése a gyártó által kiállított megfelelőségi tanúsítvánnyal is igazolható.

3.4.2.   A 3.4. pontban foglalt követelmények teljesítése helyett a gyártó azt a lehetőséget is választhatja, hogy a jóváhagyó hatóság számára meggyőző módon igazolja, hogy a felszerelt rögzítőeszközök ugyanolyan szintű védelmet biztosítanak, mint amelyet az említett szabvány előír.

3.5.   A járművezető helyén kívüli ülőhelyek száma nem haladhatja meg:

a)

N1 kategóriájú járművek esetében a hatot;

b)

N2 vagy N3 kategóriájú járművek esetében a nyolcat.

3.6.   A járművek kg-ban kifejezett áruszállítási kapacitásának legalább akkorának kell lennie, mint személyszállítási kapacitásuknak.

3.6.1.   E célból valamennyi konfiguráció esetében teljesülniük kell a következő egyenleteknek, különösen ha minden ülőhely foglalt:

a)

ha n = 0:

p – m ≥ 100 kg

b)

ha 0 < n ≤ 2:

P – (M + N × 68) ≥ 150 kg;

c)

ha n > 2:

p – (m + n × 68) ≥ n × 68;

ahol a betűk a következőket jelentik:

„p”

a műszakilag megengedett legnagyobb össztömeg;

„m”

a menetkész tömeg;

„n”

a járművezető helyén kívüli ülőhelyek száma.

3.6.2.   A menetkész tömegbe (m) bele kell számítani azoknak a berendezéseknek a tömegét is, amelyeket azért szerelnek a járműre, hogy azon el lehessen helyezni az árut (pl. tartály, felépítmény stb.), mozgatni lehessen az árut (pl. daru, lift stb.), illetve rögzíteni lehessen az árut (pl. rakományrögzítő eszközök).

A fenti képletek alkalmazása során nem kell a menetkész tömegbe (m) beleszámítani azoknak a berendezéseknek a tömegét, amelyeket nem a fent említett célokra használnak (mint például kompresszor, csörlő, áramfejlesztő, adó-vevő készülékek stb.).

3.7.   A 3.2–3.6. pontokban említett követelményeket a járműtípuson belül minden változatnak és kivitelnek teljesítenie kell.

3.8.   A járművek N1 kategóriába való besorolásának kritériumai.

3.8.1   Minden vonatkozó kritérium teljesítése esetén a járművet az N1 kategóriába kell besorolni.

Ha egy vagy több kritérium nem teljesül, a járművet az M1 kategóriába kell sorolni.

3.8.2.   Azon járművek esetében, amelyeknél a vezetőfülke és a rakomány egy térben helyezkedik el (azaz felépítményük „BB” típusú), a 3.2–3.6. pontokban említett általános kritériumokon kívül a 3.8.2.1–3.8.2.3.5. pontokban megadott kritériumoknak is teljesülniük kell a járművek kategóriákba sorolása tekintetében.

3.8.2.1.   Egy teljes vagy részleges fal vagy térelválasztó jelenléte az üléssor és a raktér között nem jelenti azt, hogy nem kell az előírt követelményeknek megfelelni.

3.8.2.2.   A kritériumok a következők:

a)

az árurakodás egy külön e célra tervezett és épített hátsó ajtón, lenyitható hátsó falon vagy oldalsó ajtón át lehetséges;

b)

a hátsó ajtó vagy a lenyitható hátsó fal rakodónyílására vonatkozó követelmények:

i.

amennyiben a jármű csak egy sor üléssel van felszerelve, illetve az egyetlen ülés a vezetőülés, a rakodónyílás magassága legalább 600 mm kell, hogy legyen;

ii.

amennyiben a jármű két vagy több sor üléssel van felszerelve, a rakodónyílás legkisebb magassága legalább 800 mm, teljes felülete pedig 12 800 cm2 kell, hogy legyen;

c)

a raktérre vonatkozó követelmények:

raktér”: a jármű azon része, amely az üléssor(ok) mögött helyezkedik el, illetve a járművezető ülése mögött, amennyiben a járműben az egyetlen ülés a vezetőülés;

i.

a raktér felülete általában sík kell, hogy legyen;

ii.

amennyiben a jármű csak egy sor üléssel vagy egyetlen üléssel van felszerelve, a raktér legkisebb hossza a tengelytáv legalább 40 %-a kell, hogy legyen;

iii.

amennyiben a jármű két vagy több üléssorral van felszerelve, a raktér legkisebb hossza a tengelytáv legalább 30 %-a kell, hogy legyen.

ha a leghátsó üléssor üléseit különleges szerszámok használata nélkül, könnyűszerrel el lehet távolítani, a raktér hosszára vonatkozó követelményeket úgy kell teljesíteni, hogy valamennyi ülés be van szerelve a járműbe;

iv.

a raktér hosszára vonatkozó követelményeknek úgy kell teljesülniük, hogy a legelső, illetve (az esettől függően) leghátsó sor ülései függőleges támlával az utasok általi szokásos használatnak megfelelő helyzetbe vannak állítva.

3.8.2.3   A mérésre vonatkozó különleges feltételek

3.8.2.3.1.   Fogalommeghatározások

a)   „a rakodónyílás magassága”: az ajtónyílás alsó részének legmagasabb pontját, valamint felső részének legalacsonyabb pontját érintő két vízszintes sík közötti függőleges távolság;

b)   „a rakodónyílás felülete”: a lehető legszélesebbre kitárt hátsó ajtó(k) vagy lenyitható hátsó fal mellett keletkező legnagyobb nyílás – a jármű középvonalára merőleges – függőleges síkon keletkező derékszögű vetületének legnagyobb felülete;

c)   „tengelytáv”: a 3.8.2.2. és 3.8.3.1. pontokban megadott képletek alkalmazása céljára a következők egymástól mért távolsága:

i.kéttengelyes jármű esetében az első tengely középvonala és a második tengely középvonala; illetveii.háromtengelyes jármű esetében az első tengely középvonala, valamint a második és a harmadik tengelytől egyenlő távolságban húzódó képzeletbeli tengely középvonala.

3.8.2.3.2.   Az ülések beállítása

a)

az üléseket a leghátsó helyzetbe kell állítani;

b)

ha a háttámla állítható, olyan szögbe kell dönteni, hogy a háromdimenziós H pont vizsgáló eszköz próbabábu törzsének dőlésszöge 25o legyen;

c)

ha a háttámla nem állítható, a járműgyártó által tervezett helyzetben kell lennie;

d)

ha az ülés magassága állítható, a lehető legalacsonyabbra kell beállítani.

3.8.2.3.3.   A járműre vonatkozó feltételek

a)

a járművet a legnagyobb tömegének megfelelő mértékben kell terhelni;

b)

a jármű kerekeinek egyenesen előre kell nézniük.

3.8.2.3.4.   A 3.8.2.3.2. pont követelményei nem alkalmazandók, ha a járművet fallal vagy térelválasztóval szerelték fel.

3.8.2.3.5.   A raktér hosszának mérése

a)

ha a járműben nincs fal vagy térelválasztó, akkor az üléstámla tetejének leghátsó pontját érintő függőleges sík és a hátsó belső sík, (csukott) ajtó vagy lenyitható hátsó fal közötti távolságot kell mérni;

b)

ha a járművet fallal vagy térelválasztóval szerelték fel, akkor a fal vagy a térelválasztó leghátsó pontját érintő függőleges sík és a hátsó belső sík, illetve értelemszerűen a (csukott) ajtó vagy lenyitható hátsó fal közötti távolságot kell mérni;

c)

a hosszra vonatkozó követelményeknek legalább a raktér padlójának szintjén a jármű középvonalán áthaladó hosszanti függőleges síkban elhelyezkedő vízszintes vonal mentén teljesülniük kell.

3.8.3.   Azon járművek esetében, amelyekben a vezetőfülke és a rakomány nem egy térben helyezkedik el (azaz felépítményük „BE” típusú), a 3.2–3.6. pontokban említett általános kritériumokon kívül a 3.8.3.1–3.8.3.4. pontokban megadott kritériumoknak is teljesülniük kell a járművek kategóriákba sorolása tekintetében.

3.8.3.1.   Ha a jármű felépítménye zárt típusú, a következő követelmények érvényesek:

a)

az árurakodás hátsó ajtó, lenyitható hátsó fal, panel révén vagy egyéb módon lehetséges kell, hogy legyen;

b)

a rakodónyílás legkisebb magassága legalább 800 mm, felülete pedig legalább 12 800 cm2 kell, hogy legyen;

c)

a raktér legkisebb hossza a tengelytáv legalább 40 %-a kell, hogy legyen.

3.8.3.2.   Amennyiben a jármű raktere nyitott, csak a 3.8.3.1. pont a) és c) alpontja alkalmazandó.

3.8.3.3.   A 3.8.3. pontban említett rendelkezések alkalmazásakor értelemszerűen a 3.8.2. pontban megadott fogalommeghatározások alkalmazandók.

3.8.3.4.   A raktér hosszára vonatkozó követelményeknek azonban a raktér padlójának szintjén a jármű középvonalán áthaladó hosszanti síkban elhelyezkedő vízszintes vonal mentén teljesülniük kell.

4.   A járműveknek a terepjárók alkategóriájába való besorolásának kritériumai

4.1.   Az M1 és N1 kategóriájú járműveket a terepjárók alkategóriájába kell sorolni, ha egyidejűleg megfelelnek az összes alábbi feltételnek:

a)

legalább egy első és legalább egy hátsó tengelyüket egyidejű meghajtásra tervezték, függetlenül attól, hogy valamelyik tengely meghajtása kikapcsolható-e;

b)

legalább egy differenciálmű-zárral vagy legalább egy hasonló hatású mechanizmussal rendelkeznek;

c)

önálló járműként fel tudnak menni egy legalább 25 %-os emelkedőn;

d)

az alábbi hat követelmény közül ötnek megfelelnek:

i.

a megközelítési szög legalább 25o;

ii.

az elhagyási szög legalább 20o;

iii.

a terepszög legalább 20o;

iv.

a szabad magasság az első tengely alatt legalább 180 mm;

v.

a szabad magasság a hátsó tengely alatt legalább 180 mm;

vi.

a szabad magasság a tengelyek között legalább 200 mm.

4.2.   A legfeljebb 12 tonna legnagyobb tömegű M2, N2 vagy M3 kategóriájú járműveket a terepjárók alkategóriájába kell sorolni, ha megfelelnek az a) pontban említett feltételnek, vagy egyidejűleg mind a b), mind a c) pontban említett feltételeknek:

a)

tengelyeik egyidejűleg meghajthatók, függetlenül attól, hogy egy vagy több tengely meghajtását ki lehet-e kapcsolni;

b)

i.

legalább egy első és legalább egy hátsó tengelyüket egyidejű meghajtásra tervezték, függetlenül attól, hogy valamelyik tengely meghajtása kikapcsolható-e;

ii.

legalább egy differenciálmű-zárral vagy egy azonos hatású mechanizmussal rendelkeznek;

iii.

önálló járműként fel tudnak menni egy 25 %-os emelkedőn;

c)

amennyiben legnagyobb tömegük nem haladja meg a 7,5 tonnát, az alábbi hat követelmény közül legalább ötnek, illetve ha tömegük több mint 7,5 tonna, legalább négynek megfelelnek:

i.

a megközelítési szög legalább 25o;

ii.

az elhagyási szög legalább 25o;

iii.

a terepszög legalább 25o;

iv.

a szabad magasság az első tengely alatt legalább 250 mm;

v.

a tengelyek közötti szabad magasság legalább 300 mm;

vi.

a szabad magasság a hátsó tengely alatt legalább 250 mm.

4.3.   A 12 tonnánál nagyobb tömegű M3 vagy N3 kategóriájú járműveket a terepjárók alkategóriájába kell sorolni, ha megfelelnek az a) pontban említett feltételnek, vagy egyidejűleg mind a b), mind a c) pontban említett feltételeknek:

a)

tengelyeik egyidejűleg meghajthatók, függetlenül attól, hogy egy vagy több tengely meghajtását ki lehet-e kapcsolni;

b)

i.

legalább a tengelyek felét (illetve háromtengelyű jármű esetében két tengelyt, öttengelyű esetében pedig három tengelyt) egyidejű meghajtásra tervezték, függetlenül attól, hogy valamelyik tengely meghajtása kikapcsolható-e;

ii.

legalább egy differenciálmű-zárral vagy legalább egy hasonló hatású mechanizmussal rendelkeznek;

iii.

önálló járműként fel tudnak menni egy 25 %-os emelkedőn;

c)

az alábbi hat követelmény közül legalább négynek megfelelnek:

i.

a megközelítési szög legalább 25o;

ii.

az elhagyási szög legalább 25o;

iii.

a terepszög legalább 25o;

iv.

a szabad magasság az első tengely alatt legalább 250 mm;

v.

a tengelyek közötti szabad magasság legalább 300 mm;

vi.

a szabad magasság a hátsó tengely alatt legalább 250 mm.

4.4.   Az ebben a szakaszban említett geometriai követelményeknek való megfelelés ellenőrzésére szolgáló eljárás leírását az 1. függelék tartalmazza.

5.   Különleges rendeltetésű járművek

 

Név

Kód

Fogalommeghatározás

5.1.

Lakóautó

SA

Szálláshelyet magában foglaló, M kategóriájú jármű, amely legalább az alábbi felszereléseket tartalmazza:

a)

ülések és asztal;

b)

alvóhely, amely az ülésekből átalakítható is lehet;

c)

főzőalkalmatosság;

d)

tárolóhely.

Ezeket a felszereléseket a lakótérben szilárdan rögzíteni kell.

Az asztal azonban olyan kialakítású is lehet, hogy könnyűszerrel el lehessen távolítani.

5.2.

Páncélozott jármű

SB

A szállított utasok vagy áruk védelmére szolgáló, golyóálló páncéllemezzel ellátott jármű.

5.3.

Mentőjármű

SC

Beteg vagy sérült személyek szállítására szolgáló, M kategóriájú jármű, amely erre a célra különleges felszereléssel rendelkezik.

A betegtér meg kell, hogy feleljen az EN 1789:2007 „Mentőautók és felszerelésük – betegszállító autók” szabvány műszaki követelményeinek, a 6.5. szakasz kivételével („A felszerelések jegyzéke”).

5.4.

Halottszállító kocsi

SD

Elhunyt személyek szállítására szolgáló, M kategóriájú jármű, amely erre a célra különleges felszereléssel rendelkezik.

5.5.

Kerekes székkel használható jármű

SH

Olyan M1 kategóriájú jármű, amelyet kifejezetten úgy terveztek vagy alakítottak át, hogy alkalmas legyen egy vagy több, kerekes székben ülő személlyel való közúti közlekedésre.

5.6.

Lakókocsi

SE

Az ISO 3833:1977 szabvány 3.2.1.3. fogalmának megfelelő, O kategóriájú jármű.

5.7.

Önjáró daru

SF

N3 kategóriájú, különleges rendeltetésű jármű, amely árufuvarozásra nem alkalmas, és legalább 400 kNm emelőnyomatékú daruval rendelkezik.

5.8.

Különleges csoport

SG

Azok a különleges rendeltetésű járművek, amelyek nem tartoznak az ebben a szakaszban említett egyik meghatározásba sem.

5.9.

Utánfutó-átalakító

SJ

Olyan O kategóriájú jármű, amelyet nyeregszerkezettel szereltek fel a félpótkocsi alátámasztása céljából, hogy ez utóbbi pótkocsiként működjön.

5.10.

Kivételes rakományt szállító pótkocsi

SK

Olyan O4 kategóriájú jármű, amelyet oszthatatlan rakomány szállítására terveztek, és amelyre méretei miatt sebesség- és közlekedési korlátozások érvényesek.

Ide tartoznak a hidraulikus modulokkal rendelkező pótkocsik, függetlenül attól, hogy hány ilyen moduljuk van.

6.   Megjegyzések

6.1.   A típusjóváhagyás nem adható meg az alábbiakra:

a)

az e melléklet A. részének 5. szakaszában meghatározott utánfutó-átalakító;

b)

az e melléklet C. részének 4. szakaszában meghatározott merev vonórudas pótkocsi;

c)

azok a pótkocsik, amelyekben a közúti közlekedés során személyeket lehet szállítani.

6.2.   A 6.1. bekezdés nem sérti a kis sorozatban gyártott járművek nemzeti típusjóváhagyására vonatkozó 23. cikk rendelkezéseit.

B.   RÉSZ

A járműtípusokra, -változatokra és -kivitelekre vonatkozó kritériumok

1.   M1 kategória

1.1.   Járműtípus

1.1.1.   Egy „járműtípus” olyan járművekből áll, amelyek az alább felsorolt minden jellemző tekintetében megegyeznek:

a)

a gyártó vállalat neve;

Ha a vállalat jogi formája vagy tulajdonjoga megváltozik, az nem jár azzal, hogy új jóváhagyást kell kiadni.

b)

önhordó felépítmény esetében a felépítmény legfontosabb elemeinek kialakítása és összeszerelése;

Értelemszerűen ugyanez vonatkozik az olyan járművekre is, amelyek felépítményét szegecseléssel vagy hegesztéssel rögzítették egy külön keretre.

c)

több szakaszban épített járművek esetében az előző szakaszban gyártott jármű gyártója és típusa.

1.1.2.   Ha a gyártó a felépítmény padlórészét, valamint közvetlenül a szélvédő kiöblösödése előtt elhelyezkedő, a felépítmény elülső részét alkotó legfontosabb elemeket különböző típusú felépítmények (pl. limuzin és kupé) gyártására használja, az érintett járműveket az 1.1.1. b) pontban foglalt követelményektől eltérve ugyanolyan típusúnak lehet tekinteni. Ezt a gyártónak kell bizonyítékokkal alátámasztania.

1.1.3.   Egy típus legalább egy változatból és egy kivitelből áll.

1.2.   Változat

1.2.1.   Egy járműtípuson belüli „változatba” azok a járművek tartoznak, amelyek az alább felsorolt minden szerkezeti jellemző tekintetében megegyeznek:

a)

az oldalsó ajtók száma vagy a felépítmény típusa a C. rész 1. szakaszában található meghatározás szerint, amennyiben a gyártó az 1.1.2. pontban megadott kritériumot alkalmazza;

b)

a motor a következő szerkezeti jellemzők tekintetében:

i.

az energiaellátás típusa (belső égésű motor, elektromos motor, egyéb);

ii.

működési elv (külső gyújtás, kompressziós gyújtás, egyéb);

iii.

belső égésű motor esetében a hengerek száma és elrendezése (L4, V6 vagy egyéb);

c)

a tengelyek száma;

d)

a hajtott tengelyek száma és összekapcsolása;

e)

a kormányzott tengelyek száma;

f)

a készültségi fok (pl. teljes/nem teljes).

1.3.   Kivitel

1.3.1.   Egy változaton belüli „kivitelbe” azok a járművek tartoznak, amelyek az alább felsorolt minden jellemző tekintetében megegyeznek:

a)

a műszakilag megengedett legnagyobb össztömeg;

b)

belső égésű motor esetében a motor hengerűrtartalma;

c)

a motor legnagyobb leadott teljesítménye vagy a legnagyobb folyamatos névleges teljesítmény (elektromos motor);

d)

tüzelőanyag jellege (benzin, gázolaj, PB-gáz, kettős tüzelőanyag vagy egyéb);

e)

az ülőhelyek legnagyobb száma;

f)

elhaladási zajszint;

g)

kipufogógáz-kibocsátási szint (pl. Euro V, Euro VI vagy egyéb);

h)

vegyes vagy súlyozott, vegyes CO2-kibocsátás;

i)

villamosenergia-fogyasztás (súlyozott, vegyes);

j)

vegyes vagy súlyozott, vegyes tüzelőanyag-fogyasztás;

k)

a 443/2009/EK rendelet 12. cikkében meghatározott, innovatív technológiák egyedi kombinációjának megléte (3).

2.   M2 és M3 kategória

2.1.   Járműtípus

2.1.1.   Egy „járműtípus” olyan járművekből áll, amelyek az alább felsorolt minden jellemző tekintetében megegyeznek:

a)

a gyártó vállalat neve;

Ha a vállalat jogi formája vagy tulajdonjoga megváltozik, az nem jár azzal, hogy új jóváhagyást kell kiadni.

b)

kategória;

c)

a szerkezet és a kialakítás alábbi jellemzői:

i.

az alvázat alkotó legfontosabb elemek kialakítása és szerkezete;

ii.

önhordó felépítmény esetében a felépítményt alkotó legfontosabb elemek kialakítása és szerkezete;

d)

a szintek száma (egy- vagy kétszintes);

e)

elemek száma (mereven rögzített/csuklósan összekapcsolt);

f)

a tengelyek száma;

g)

az energiaellátás módja (fedélzeti vagy külső);

h)

több szakaszban épített járművek esetében az előző szakaszban gyártott jármű gyártója és típusa.

2.1.2.   Egy típus legalább egy változatból és egy kivitelből áll.

2.2.   Változat

2.2.1.   Egy járműtípuson belüli „változatba” azok a járművek tartoznak, amelyek az alább felsorolt minden szerkezeti jellemző tekintetében megegyeznek:

a)

a felépítmény típusa, a C. rész 2. szakaszában található meghatározás szerint;

b)

járműosztály vagy járműosztályok kombinációja a 2001/85/EK irányelv I. mellékletének 2.1.1. pontjában meghatározottak szerint (csak teljes és befejezett járművek esetében);

c)

a készültségi fok (pl. teljes/nem teljes/befejezett);

d)

a motor a következő szerkezeti jellemzők tekintetében:

i.

az energiaellátás típusa (belső égésű motor, elektromos motor, egyéb);

ii.

működési elv (külső gyújtás, kompressziós gyújtás, egyéb);

iii.

belső égésű motor esetében a hengerek száma és elrendezése (L6, V8 vagy egyéb).

2.3.   Kivitel

2.3.1.   Egy változaton belüli „kivitelbe” azok a járművek tartoznak, amelyek az alább felsorolt minden jellemző tekintetében megegyeznek:

a)

a műszakilag megengedett legnagyobb össztömeg;

b)

alkalmas-e a jármű pótkocsi vontatására, vagy sem;

c)

belső égésű motor esetében a motor hengerűrtartalma;

d)

a motor legnagyobb leadott teljesítménye vagy a legnagyobb folyamatos névleges teljesítmény (elektromos motor);

e)

tüzelőanyag jellege (benzin, gázolaj, PB-gáz, kettős tüzelőanyag vagy egyéb);

f)

elhaladási zajszint;

g)

kipufogógáz-kibocsátási szint (pl. Euro IV, Euro V vagy egyéb).

3.   N1 kategória

3.1.   Járműtípus

3.1.1.   Egy „járműtípus” olyan járművekből áll, amelyek az alább felsorolt minden jellemző tekintetében megegyeznek:

a)

a gyártó vállalat neve;

Ha a vállalat jogi formája vagy tulajdonjoga megváltozik, az nem jár azzal, hogy új jóváhagyást kell kiadni.

b)

önhordó felépítmény esetében a felépítmény legfontosabb részeinek kialakítása és összeszerelése;

c)

nem önhordó felépítmény esetében az alvázat alkotó legfontosabb elemek kialakítása és szerkezete;

d)

több szakaszban épített járművek esetében az előző szakaszban gyártott jármű gyártója és típusa.

3.1.2.   Ha a gyártó a felépítmény padlórészét, valamint közvetlenül a szélvédő kiöblösödése előtt elhelyezkedő, a felépítmény elülső részét alkotó legfontosabb elemeket különböző típusú felépítmények (pl. eltérő tengelytávokkal és tetőmagasságokkal rendelkező zárt áruszállító és tehergépkocsi) gyártására használja, az érintett járműveket a 3.1.1. b) pontban foglalt követelményektől eltérve ugyanolyan típusúnak lehet tekinteni. Ezt a gyártónak kell bizonyítékokkal alátámasztania.

3.1.3.   Egy típus legalább egy változatból és egy kivitelből áll.

3.2.   Változat

3.2.1.   Egy járműtípuson belüli „változatba” azok a járművek tartoznak, amelyek az alább felsorolt minden szerkezeti jellemző tekintetében megegyeznek:

a)

az oldalsó ajtók száma vagy a felépítmény típusa a C. rész 3. szakaszában található meghatározás szerint (teljes és befejezett járművek esetében), amennyiben a gyártó a 3.1.2. pontban megadott kritériumot alkalmazza;

b)

a készültségi fok (pl. teljes/nem teljes/befejezett);

c)

a motor a következő szerkezeti jellemzők tekintetében:

i.

az energiaellátás típusa (belső égésű motor, elektromos motor, egyéb);

ii.

működési elv (külső gyújtás, kompressziós gyújtás, egyéb);

iii.

belső égésű motor esetében a hengerek száma és elrendezése (L6, V8 vagy egyéb);

d)

a tengelyek száma;

e)

a hajtott tengelyek száma és összekapcsolása;

f)

a kormányzott tengelyek száma.

3.3.   Kivitel

3.3.1.   Egy változaton belüli „kivitelbe” azok a járművek tartoznak, amelyek az alább felsorolt minden jellemző tekintetében megegyeznek:

a)

a műszakilag megengedett legnagyobb össztömeg;

b)

belső égésű motor esetében a motor hengerűrtartalma;

c)

a motor legnagyobb leadott teljesítménye vagy a legnagyobb folyamatos névleges teljesítmény (elektromos motor);

d)

tüzelőanyag jellege (benzin, gázolaj, PB-gáz, kettős tüzelőanyag vagy egyéb);

e)

az ülőhelyek legnagyobb száma;

f)

elhaladási zajszint;

g)

kipufogógáz-kibocsátási szint (pl. Euro V, Euro VI vagy egyéb);

h)

vegyes vagy súlyozott, vegyes CO2-kibocsátás;

i)

villamosenergia-fogyasztás (súlyozott, vegyes);

j)

vegyes vagy súlyozott, vegyes tüzelőanyag-fogyasztás.

4.   N2 és N3 kategória

4.1.   Járműtípus

4.1.1.   Egy „járműtípus” olyan járművekből áll, amelyek az alább felsorolt minden alapvető jellemző tekintetében megegyeznek:

a)

a gyártó vállalat neve;

Ha a vállalat jogi formája vagy tulajdonjoga megváltozik, az nem jár azzal, hogy új jóváhagyást kell kiadni.

b)

kategória;

c)

az alváz kialakítása és szerkezete, amely tekintetében egy adott termékvonal megegyezik;

d)

a tengelyek száma;

e)

több szakaszban épített járművek esetében az előző szakaszban gyártott jármű gyártója és típusa.

4.1.2.   Egy típus legalább egy változatból és egy kivitelből áll.

4.2.   Változat

4.2.1.   Egy járműtípuson belüli „változatba” azok a járművek tartoznak, amelyek az alább felsorolt minden szerkezeti jellemző tekintetében megegyeznek:

a)

a C. rész 3. szakaszában és a 2. függelékben említett felépítménykialakítás vagy felépítménytípus (csak teljes és befejezett járművek esetében);

b)

a készültségi fok (pl. teljes/nem teljes/befejezett);

c)

a motor a következő szerkezeti jellemzők tekintetében:

i.

az energiaellátás típusa (belső égésű motor, elektromos motor, egyéb);

ii.

működési elv (külső gyújtás, kompressziós gyújtás, egyéb);

iii.

belső égésű motor esetében a hengerek száma és elrendezése (L6, V8 vagy egyéb);

d)

a hajtott tengelyek száma és összekapcsolása;

e)

a kormányzott tengelyek száma.

4.3.   Kivitel

4.3.1.   Egy változaton belüli „kivitelbe” azok a járművek tartoznak, amelyek az alább felsorolt minden jellemző tekintetében megegyeznek:

a)

a műszakilag megengedett legnagyobb össztömeg;

b)

alkalmas-e a jármű az alábbi pótkocsi vontatására, vagy sem:

i.

fékezetlen pótkocsi;

ii.

ráfutó fékezésű pótkocsi, az ENSZ-EGB 13. sz. előírásának 2.12. szakasza szerint;

iii.

átmenő vagy félig átmenő fékezésű pótkocsi, az ENSZ-EGB 13. sz. előírásának 2.9. és 2.10. szakasza szerint;

iv.

O4 kategóriájú pótkocsi, amely a teljes szerelvény legnagyobb tömegét nem növeli 44 tonnánál nagyobbra;

v.

O4 kategóriájú pótkocsi, amely a teljes szerelvény legnagyobb tömegét 44 tonnánál nagyobbra növeli;

c)

a motor hengerűrtartalma;

d)

a motor legnagyobb leadott teljesítménye;

e)

tüzelőanyag jellege (benzin, gázolaj, PB-gáz, kettős tüzelőanyag vagy egyéb);

f)

elhaladási zajszint;

g)

kipufogógáz-kibocsátási szint (pl. Euro IV, Euro V vagy egyéb).

5.   O1 és O2 kategória

5.1.   Járműtípus

5.1.1.   Egy „járműtípus” olyan járművekből áll, amelyek az alább felsorolt minden jellemző tekintetében megegyeznek:

a)

a gyártó vállalat neve;

Ha a vállalat jogi formája vagy tulajdonjoga megváltozik, az nem jár azzal, hogy új jóváhagyást kell kiadni.

b)

kategória;

c)

a C. rész 4. szakaszában meghatározott típus;

d)

a szerkezet és a kialakítás alábbi jellemzői:

i.

az alvázat alkotó legfontosabb elemek kialakítása és szerkezete;

ii.

önhordó felépítmény esetében a járműfelépítményt alkotó legfontosabb elemek kialakítása és szerkezete;

e)

a tengelyek száma;

f)

több szakaszban épített járművek esetében az előző szakaszban gyártott jármű gyártója és típusa.

5.1.2.   Egy típus legalább egy változatból és egy kivitelből áll.

5.2.   Változat

5.2.1.   Egy járműtípuson belüli „változatba” azok a járművek tartoznak, amelyek az alább felsorolt minden szerkezeti jellemző tekintetében megegyeznek:

a)

a 2. függelékben említett felépítménytípus (teljes és befejezett járművek esetében);

b)

az elkészültség foka (pl. teljes/nem teljes/befejezett);

c)

a fékrendszer típusa (pl. fékezetlen/ráfutófék/külső energiaforrású).

5.3.   Kivitel

5.3.1.   Egy változaton belüli „kivitelbe” azok a járművek tartoznak, amelyek az alább felsorolt minden jellemző tekintetében megegyeznek:

a)

a műszakilag megengedett legnagyobb össztömeg;

b)

a felfüggesztés típusa (lég-, acél- vagy gumifelfüggesztés, torziós rúd vagy egyéb);

c)

a vonórúd típusa (háromszög, cső vagy egyéb).

6.   O3 és O4 kategória

6.1.   Járműtípus

6.1.1.   Egy „járműtípus” olyan járművekből áll, amelyek az alább felsorolt minden jellemző tekintetében megegyeznek:

a)

a gyártó vállalat neve;

Ha a vállalat jogi formája vagy tulajdonjoga megváltozik, az nem jár azzal, hogy új jóváhagyást kell kiadni.

b)

kategória;

c)

a pótkocsi típusa a C. rész 4. szakaszában megadott fogalommeghatározásokhoz viszonyítva;

d)

a szerkezet és a kialakítás alábbi jellemzői:

i.

az alvázat alkotó legfontosabb elemek kialakítása és szerkezete;

ii.

önhordó felépítménnyel rendelkező pótkocsik esetében a járműfelépítményt alkotó legfontosabb elemek kialakítása és szerkezete;

e)

a tengelyek száma;

f)

több szakaszban épített járművek esetében az előző szakaszban gyártott jármű gyártója és típusa.

6.1.2.   Egy típus legalább egy változatból és egy kivitelből áll.

6.2.   Változatok

6.2.1.   Egy járműtípuson belüli „változatba” azok a járművek tartoznak, amelyek az alább felsorolt minden szerkezeti és kialakítási jellemző tekintetében megegyeznek:

a)

a 2. függelékben említett felépítménytípus (teljes és befejezett járművek esetében);

b)

a készültségi fok (pl. teljes/nem teljes/befejezett);

c)

a felfüggesztés típusa (acél-, lég- vagy hidraulikus felfüggesztés);

d)

a következő műszaki jellemzők:

i.

meghosszabbítható-e az alváz, vagy sem;

ii.

rakfelület magassága (normális, mély rakterű, félig mély rakterű stb. pótkocsi).

6.3.   Változatok

6.3.1.   Egy változaton belüli „kivitelbe” azok a járművek tartoznak, amelyek az alább felsorolt minden jellemző tekintetében megegyeznek:

a)

a műszakilag megengedett legnagyobb össztömeg;

b)

a 96/53/EK irányelv I. mellékletének 3.2. és 3.3. pontjában említett, az egy tengelycsoportot alkotó két egymás utáni tengely közötti távolság szerinti alcsoportok, illetve azok kombinációja;

c)

a tengelyek meghatározása az alábbiak szerint:

i.

felemelhető tengelyek (száma és helye);

ii.

terhelésátcsoportosító tengelyek (száma és helye);

iii.

kormányzott tengelyek (száma és helye).

7.   Közös követelmények valamennyi járműkategóriára

7.1.   Ha egy jármű legnagyobb tömege vagy az ülőhelyek száma vagy mindkettő alapján több kategóriába is beletartozik, a gyártó döntheti el, hogy melyik járműkategóriára vonatkozó kritériumokat alkalmazza a változatok és kivitelek meghatározásához.

7.1.1.   Példák:

a)

az „A” jármű típusjóváhagyását legnagyobb tömege alapján N1 és N2 kategóriájú jármű (3,5, illetve 4,2 tonna) típusjóváhagyásaként is meg lehet adni. Ebben az esetben az N1 kategóriára vonatkozó paramétereket az N2 kategóriába tartozó járműre is lehet alkalmazni (és fordítva);

b)

a »B« jármű típusjóváhagyását ülőhelyeinek száma alapján M1 és M2 kategóriájú jármű (7+1, illetve 10+1 ülőhely) típusjóváhagyásaként is meg lehet adni; az M1 kategóriára vonatkozó paramétereket az M2 kategóriába tartozó járműre is lehet alkalmazni (és fordítva).

7.2.   Egy N kategóriájú jármű típusát az M1 vagy M2 kategóriára előírt rendelkezések szerint is jóvá lehet hagyni (az esettől függően), ha a többlépcsős típus-jóváhagyási eljárás következő szakaszában egy ilyen kategóriájú járművé kívánják átalakítani.

7.2.1.   Ez csak a nem teljes járművek esetében megengedett.

Ezeket a járműveket egyedi változatkóddal kell azonosítani, amelyet az alapjármű gyártója ad ki.

7.3.   A típus, a változat és a kivitel jelölése

7.3.1.   A gyártó egy római betűkből és/vagy arab számokból álló alfanumerikus kódot rendel minden egyes járműtípushoz, -változathoz és -kivitelhez.

Zárójelek és kötőjelek használata megengedett, amennyiben azok nem egy betűt vagy egy számot helyettesítenek.

7.3.2.   A teljes kód a következőképpen tevődik össze: típus-változat-kivitel.

7.3.3.   A kódnak világosan és egyértelműen azonosítania kell a jármű műszaki jellemzőinek egyedi kombinációját az e melléklet B. részében meghatározott kritériumok alapján.

7.3.4.   Ugyanazon gyártó használhatja ugyanazt a kódot ugyanazon járműtípus meghatározására, ha ez utóbbi két vagy több kategóriába tartozik.

7.3.5.   Ugyanazon gyártó nem használhatja ugyanazt a kódot járműtípus meghatározására ugyanazon járműkategórián belüli több típusjóváhagyás esetében.

7.4.   A teljes kódot alkotó jelek száma

7.4.1.   A jelek száma nem lehet több, mint:

a)

15 a járműtípus kódja esetében;

b)

25 a változat kódja esetében;

c)

35 a kivitel kódja esetében.

7.4.2.   A teljes alfanumerikus kód legfeljebb 75 jelből állhat.

7.4.3.   Ha a teljes kódot használják, ki kell hagyni egy szóközt a típust, a változatot és a kivitelt jelölő jelek között.

Példa: 159af[…szóköz]0054[…szóköz]977k(BE).

C.   RÉSZ

A felépítménytípusok meghatározása

0.   Általános rendelkezések

0.1.   Az I. melléklet 9. szakaszában és a III. melléklet 1. részében említett felépítménytípusokat, valamint a IX. melléklet 38. pontjában említett karosszériakódot kódokkal kell beazonosítani.

A kódok listája elsősorban a teljes és befejezett járművekre vonatkozik.

0.2.   Az M kategóriájú járművek esetében a felépítménytípusnak két betűből kell állnia, az 1. és 2. szakaszban foglaltak szerint.

0.3.   Az N és O kategóriájú járművek esetében a felépítménytípusnak két betűből kell állnia, a 3. és 4. szakaszban foglaltak szerint.

0.4.   Szükség esetén (különösen a 3.1. és 3.6., illetve a 4.1–4.4. pontban említett felépítménytípusok esetén) a kódokat két számjeggyel is ki lehet egészíteni.

0.4.1.   A számjegyek listája e melléklet 2. függelékében található.

0.5.   A különleges rendeltetésű járművek esetében a használandó felépítménytípus a járműkategóriához kapcsolódik.

1.   M1 kategóriájú járművek

Hivatk.

Kód

Megnevezés

Fogalommeghatározás

1.1.

AA

Limuzin

Az ISO 3833-1977 szabvány 3.1.1.1. fogalommeghatározásának megfelelő jármű, amelynek legalább négy oldalablaka van.

1.2.

AB

Ferdehátú limuzin

Az 1.1. pontban meghatározott limuzin, amelynek a hátsó része ferde.

1.3.

AC

Kombi

Az ISO 3833-1977 szabvány 3.1.1.4. fogalommeghatározásának megfelelő jármű.

1.4.

AD

Kupé

Az ISO 3833-1977 szabvány 3.1.1.5. fogalommeghatározásának megfelelő jármű.

1.5.

AE

Kabrió

Az ISO 3833-1977 szabvány 3.1.1.6. fogalommeghatározásának megfelelő jármű.

A kabriónak azonban nincs feltétlenül ajtaja.

1.6.

AF

Többcélú jármű

Az AA–AE és az AG kód alatt meghatározottaktól különböző, egy utasterű jármű, amely személyek és poggyászuk, illetve alkalomadtán áruk szállítására szolgál.

1.7.

AG

Kombi teherautó

Az ISO 3833-1977 szabvány 3.1.1.4.1. fogalommeghatározásának megfelelő jármű.

A csomagtérnek azonban teljesen el kell különülnie az utastértől.

Ezenkívül a vezető ülőhelyének referenciapontja nem kell, hogy a járművet alátámasztó felület felett legalább 750 mm-re legyen.

2.   M2 vagy M3 kategóriájú járművek

Hivatk.

Kód

Megnevezés

Fogalommeghatározás

2.1.

CA

Egyszintes jármű

Olyan jármű, amelyben a személyszállításra kialakított helyek egy szinten, illetve úgy helyezkednek el, hogy nem alkotnak két egymásra fölötti szintet.

2.2.

CB

Kétszintes jármű

A 2001/85/EK irányelv I. mellékletének 2.1.6. pontjában meghatározott jármű.

2.3.

CC

Egyszintes, csuklós jármű

A 2001/85/EK irányelv I. mellékletének 2.1.3. pontjában meghatározott egyszintes jármű.

2.4.

CD

Kétszintes, csuklós jármű

A 2001/85/EK irányelv I. mellékletének 2.1.3.1. pontjában meghatározott jármű.

2.5.

CE

Alacsony padlós, egyszintes jármű

A 2001/85/EK irányelv I. mellékletének 2.1.4. pontjában meghatározott egyszintes jármű.

2.6.

CF

Alacsony padlós, kétszintes jármű

A 2001/85/EK irányelv I. mellékletének 2.1.4. pontjában meghatározott kétszintes jármű.

2.7.

CG

Csuklós, alacsony padlós, egyszintes jármű

A 2.3. és 2.5. pontban megadott műszaki jellemzőket egyesítő jármű.

2.8.

CH

Csuklós, alacsony padlós, kétszintes jármű

A 2.4. és 2.6. pontban megadott műszaki jellemzőket egyesítő jármű.

2.9.

CI

Nyitott tetejű, egyszintes jármű

Jármű részleges tetővel vagy tető nélkül.

2.10.

CJ

Nyitott tetejű kétszintes jármű

Olyan jármű, amely emeletének egyáltalán vagy részben nincs teteje.

2.11.

CX

Buszalváz

Olyan nem teljes jármű, amely pusztán az alvázkeretből vagy csőszerelvényből, a meghajtórendszerből és a tengelyekből áll, és amelyet a teherfuvarozó szükségleteinek megfelelő felépítménnyel egészítenek ki.

3.   N1, N2 vagy N3 kategóriájú járművek

Hivatk.

Kód

Megnevezés

Fogalommeghatározás

3.1.

BA

Tehergépjármű

Olyan jármű, amelyet kizárólag vagy elsősorban áruszállításra terveztek és építettek.

Pótkocsit is vontathat.

3.2.

BB

Zárt áruszállító

Olyan tehergépjármű, amelyben a vezető egy térben helyezkedik el a rakománnyal.

3.3.

BC

Nyerges vontató

Olyan vontatójármű, amelyet kizárólag vagy elsősorban félpótkocsik vontatására terveztek és építettek.

3.4.

BD

Közúti vontató

Olyan vontatójármű, amelyet kizárólag vagy elsősorban a félpótkocsiktól különböző pótkocsik vontatására terveztek és építettek.

3.5.

BE

Pickup teherautó

Olyan, legfeljebb 3 500 kg legnagyobb tömegű jármű, amely ülőhelyei és raktere nem ugyanabban a térben helyezkednek el.

3.6.

BX

Járóképes alváz vezetőfülkével vagy motorházzal

Olyan nem teljes jármű, amely pusztán a (teljes vagy részleges) vezetőfülkéből, az alvázkeretből, a meghajtórendszerből és a tengelyekből áll, és amelyet a teherfuvarozó szükségleteinek megfelelő felépítménnyel egészítenek ki.

4.   O kategóriájú járművek

Hivatk.

Kód

Megnevezés

Fogalommeghatározás

4.1.

DA

Félpótkocsi

Olyan pótkocsi, amelyet arra terveztek és építettek, hogy egy vontatóval vagy egy utánfutó-átalakítóval összekapcsolva a vontatójárműre vagy az utánfutó-átalakítóra jelentős függőleges terhelést fejtsen ki.

A járműszerelvény összekapcsolásához használandó berendezésnek egy királycsapból és egy nyeregszerkezetből kell állnia.

4.2.

DB

Vonórudas pótkocsi

Olyan pótkocsi, amelynek legalább két tengelye van, amelyek közül legalább egy kormányzott tengely, amely:

a)

fel van szerelve egy (a pótkocsihoz képest) függőlegesen elmozduló vontatószerkezettel; és

b)

a vontatójárműre kevesebb mint 100 daN statikus függőleges terhelést továbbít.

4.3.

DC

Középtengelyes pótkocsi

Olyan pótkocsi, amelynek tengelye(i) az (egyenletesen megterhelt) jármű súlypontjának közelében úgy helyezkedik (helyezkednek) el, hogy a vontatójárművet csak kis mértékű statikus függőleges erővel terhelje (terheljék), amely nem lépi túl a pótkocsi legnagyobb súlyának 10 %-át, illetve kisebb, mint 1 000 daN (a kettő közül a kisebb érték számít).

4.4.

DE

Merev vonórudas pótkocsi

Egytengelyes vagy egy tengelycsoportos, a középtengelyes pótkocsi fogalmának nem megfelelő pótkocsi, amelyet vonórúddal szereltek fel, amely szerkezeténél fogva legfeljebb 4 000 daN statikus terhelést továbbít a vontatójárműnek.

A járműszerelvény összekapcsolásához használandó berendezés nem állhat királycsapból és nyeregszerkezetből.

1. függelék

Eljárás annak ellenőrzésére, hogy be lehet-e sorolni egy járművet a terepjárók kategóriájába

0.   Általános rendelkezések

0.1.   A járművek terepjáróként való besorolásához az ebben a függelékben leírt eljárást kell alkalmazni.

1.   A geometriai mérések vizsgálati feltételei

1.1.   Az M1 vagy N1 kategóriájú járműveknek terheletlen állapotban kell lenniük; egy átlagos felnőtt férfi tömegének és méretének megfelelő próbabábut kell a vezetőülésre helyezni, a járművet fel kell tölteni tüzelőanyaggal, hűtőfolyadékkal, kenőanyaggal, és el kell látni szerszámokkal és egy tartalék kerékkel (ha a gyártó ezt mint szokásos tartozékot adja meg).

A próbabábut más, ugyanolyan tömegű eszközzel is lehet helyettesíteni.

1.2.   Az 1.1. pontban említett járművektől eltérő járműveket műszakilag megengedett legnagyobb össztömegükig kell terhelni.

A tömeg tengelyek közötti eloszlása a vonatkozó kritériumoknak való megfelelés tekintetében a legrosszabb lehetőségnek kell, hogy megfeleljen.

1.3.   A típust képviselő járművet az 1.1. és 1.2. pontban megadott állapotban át kell adni a műszaki szolgálatnak. A járműnek álló helyzetben kell lennie, kerekeinek egyenesen előre kell nézniük.

A talajnak, amelyen a méréseket végzik, a lehető legsimábbnak és legvízszintesebbnek kell lennie (legfeljebb 0,5 %-os lejtés megengedett).

2.   A megközelítési, az elhagyási és a terepszögek mérése

2.1.   A megközelítési szöget az ISO 612:1978 szabvány 6.10. pontja szerint kell mérni.

2.2.   Az elhagyási szöget az ISO 612:1978 szabvány 6.11. pontja szerint kell mérni.

2.3.   A terepszöget az ISO 612:1978 szabvány 6.9. pontja szerint kell mérni.

2.4.   Az elhagyási szög mérésekor az állítható magasságú hátsó aláfutásgátlókat felső helyzetükbe lehet állítani.

2.5.   A 2.4. pontban található leírás nem jelent arra vonatkozó kötelezettséget, hogy az alapjárművet eredeti berendezésként hátsó aláfutásgátlóval kell felszerelni. Az alapjármű gyártójának azonban értesíteni kell a következő szakasz gyártóját arról, hogy a járműnek teljesítenie kell az elhagyási szögre vonatkozó követelményeket, amennyiben hátsó aláfutásgátlóval szerelik fel.

3.   A szabad magasság mérése

3.1.   Szabad magasság a tengelyek között

3.1.1.

„Szabad magasság a tengelyek között”: a talaj síkja és a jármű legalacsonyabb rögzített pontja közötti legkisebb távolság.

A fogalommeghatározás alkalmazásakor az első tengelycsoport utolsó tengelye és a hátsó tengelycsoport első tengelye közötti távolságot kell figyelembe venni.

Image

3.1.2.

A járműnek egy merev része sem nyúlhat be az ábrán árnyékolással jelölt területre.

3.2.   Szabad magasság egy tengely alatt

3.2.1.

„Szabad magasság egy tengely alatt”: egy tengelyen a kerekek (ikerabroncsok esetén a belső kerekek) abroncsnyoma középpontján áthaladó, a járműnek a kerekek közötti legalacsonyabb rögzített pontját érintő körív legmagasabb pontja alatti távolság.

Image

3.2.2.

A szabad magasság mérését szükség esetén minden tengelycsoport minden tengelyén el kell végezni.

4.   Hegymászó képesség

„Hegymászó képesség”: a jármű azon képessége, hogy egy emelkedőn fel tudjon menni.

4.2.   Az M2, M3, N2 és N3 kategóriájú, nem teljes és teljes járművek hegymászó képességének ellenőrzésére vizsgálatot kell végezni.

4.3.   A vizsgálatot a műszaki szolgálat végzi el egy, a vizsgálandó járműtípust képviselő járművön.

4.4.   A gyártó kérésére a XVI. mellékletben megadott feltételek mellett a jármű hegymászó képességét virtuális vizsgálatokkal is igazolni lehet.

5.   Vizsgálati feltételek és vizsgálat sikerét/sikertelenségét eldöntő kritériumok

5.1.   2014. október 31-ig a 97/27/EK irányelv I. mellékletének 7.5. szakaszában leírt feltételek érvényesek.

2014. november 1-jétől a 661/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (4) elfogadott vizsgálati feltételek alkalmazandóak, az említett rendelet 14. cikkével összhangban.

5.2.   A járműnek állandó sebességen kell felmenni az emelkedőn, a kerekek hosszanti vagy oldalirányú megcsúszása nélkül.

2. függelék

A különféle felépítményfajták kódjainak kiegészítésére használt számjegyek

01

Plató;

02

Lenyitható oldalfal;

03

Zárt doboz;

04

Kondicionált felépítmény szigetelt falakkal és a belső hőmérséklet megtartására szolgáló berendezéssel;

05

Kondicionált felépítmény szigetelt falakkal, de a belső hőmérséklet megtartására szolgáló berendezés nélkül;

06

Elhúzható ponyvás;

07

Cserélhető felépítmény;

08

Konténerszállító;

09

Emelőhoroggal felszerelt járművek;

10

Billenőplató;

11

Tartály;

12

Veszélyes áruk szállítására szolgáló tartály;

13

Élőállat-szállító;

14

Járműszállító;

15

Betonkeverő;

16

Betonszivattyús jármű;

17

Rönkszállító;

18

Hulladékgyűjtő jármű;

19

Utcaseprő, takarító, csatornatisztító;

20

Kompresszor;

21

Csónakszállító;

22

Siklórepülő-szállító;

23

Kiskereskedelmi vagy kiállítási célokat szolgáló járművek;

24

Autómentő;

25

Létrás jármű;

26

Darus tehergépjármű (de nem a II. melléklet A. részének 5. szakaszában meghatározott önjáró daru);

27

Emelőkosaras gépjárművek;

28

Talajfúró jármű;

29

Alacsony padlós pótkocsi;

30

Üvegszállító;

31

Tűzoltóautó;

99

Olyan felépítmény, amely nem szerepel ezen a listán.


(1)  HL L 42., 2002.2.13., 1. o.

(2)  HL L 39., 1980.2.15., 40. o.

(3)  HL L 140., 2009.6.5., 1. o.

(4)  HL L 200., 2009.7.31., 1. o.


II. MELLÉKLET

A 2007/46/EK irányelv IV. melléklete a következőképpen módosul:

1.

A IV. melléklet címét „A JÁRMŰVEK EK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSÁHOZ SZÜKSÉGES KÖVETELMÉNYEK” szöveg váltja fel.

2.

A IV. melléklet I. részének 43. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„43

A felcsapódó víz elleni védelem

91/226/EGK irányelv

HL L 103., 1991.4.23., 5. o.

 

 

 

x

x

x

x

x

x

x”

3.

A IV. melléklet függelékének címét a „A 22. cikk értelmében az M1 kategóriájú, kis sorozatban gyártott járművek típusjóváhagyására vonatkozó jogszabályok” szöveg váltja fel.


III. MELLÉKLET

A 2007/46/EK irányelv IX. melléklete a következőképpen módosul:

1.

Az N2 járműkategóriára (teljes és befejezett járművek) vonatkozó megfelelőségi nyilatkozat mintájának (2. oldal) 31. pontja helyére a következő szöveg lép:

„31.

Felemelhető tengely(ek) elhelyezkedése: …”

2.

Az N3 járműkategóriára (teljes és befejezett járművek) vonatkozó megfelelőségi nyilatkozat mintájának (2. oldal) 31. pontja helyére a következő szöveg lép:

„31.

Felemelhető tengely(ek) elhelyezkedése: …”

3.

Az O1 és O2 járműkategóriára (teljes és befejezett járművek) vonatkozó megfelelőségi nyilatkozat mintájának (2. oldal) 31. pontja helyére a következő szöveg lép:

„31.

Felemelhető tengely(ek) elhelyezkedése: …”

4.

Az O3 és O4 járműkategóriára (teljes és befejezett járművek) vonatkozó megfelelőségi nyilatkozat mintájának (2. oldal) 31. pontja helyére a következő szöveg lép:

„31.

Felemelhető tengely(ek) elhelyezkedése: …”

5.

Az N2 járműkategóriára (nem teljes járművek) vonatkozó megfelelőségi nyilatkozat mintájának (2. oldal) 31. pontja helyére a következő szöveg lép:

„31.

Felemelhető tengely(ek) elhelyezkedése: …”

6.

Az N3 járműkategóriára (nem teljes járművek) vonatkozó megfelelőségi nyilatkozat mintájának (2. oldal) 31. pontja helyére a következő szöveg lép:

„31.

Felemelhető tengely(ek) elhelyezkedése: …”

7.

Az O1 és O2 járműkategóriára (nem teljes járművek) vonatkozó megfelelőségi nyilatkozat mintájának (2. oldal) 31. pontja helyére a következő szöveg lép:

„31.

Felemelhető tengely(ek) elhelyezkedése: …”

8.

Az O3 és O4 járműkategóriára (nem teljes járművek) vonatkozó megfelelőségi nyilatkozat mintájának (2. oldal) 31. pontja helyére a következő szöveg lép:

„31.

Felemelhető tengely(ek) elhelyezkedése: …”

9.

A IX. mellékletre vonatkozó magyarázó megjegyzések szövege a következőképpen módosul:

a)

az a) magyarázó megjegyzés utolsó mondatát el kell hagyni;

b)

az e) magyarázó megjegyzés a következő mondattal egészül ki:

„Az egyetlen tengellyel rendelkező középtengelyes pótkocsi esetében meg kell adni a vonószerkezet függőleges tengelye és a tengely közepe közötti vízszintes távolságot.”


IV. MELLÉKLET

A 2007/46/EK irányelv XI. melléklete a következőképpen módosul:

1.

A XI. melléklet 2. függelékének 43. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„43

A felcsapódó víz elleni védelem

91/226/EGK irányelv

 

 

 

x

x

x

x

x

x

x”

2.

A XI. melléklet 4. függelékének 43. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„43

A felcsapódó víz elleni védelem

91/226/EGK irányelv

 

 

x

x

x

x

x

x

x”

3.

Az 5. függelék és „A betűk jelentése” közé az alábbi 6. függeléket kell beilleszteni:

„6. függelék

Kivételes rakományt szállító pótkocsik

Sorszám

Tárgy

Jogszabály

O4 kategóriájú pótkocsi

3

Tüzelőanyag-tartályok/hátsó aláfutásgátlók

70/221/EGK irányelv

X

4

Hátsó rendszámtábla helye

70/222/EGK irányelv

X

5

Kormányzási erőkifejtés

70/311/EGK irányelv

X

9

Fékezés

71/320/EGK irányelv

X

10

Rádiózavar (elektromágneses összeférhetőség)

72/245/EGK irányelv

X

18

Hatóságilag előírt táblák

76/114/EGK irányelv

X

20

Világító- és fényjelző berendezések beszerelése

76/756/EGK irányelv

A + N

21

Fényvisszaverők

76/757/EGK irányelv

X

22

Méretjelzők, első (oldalsó) helyzetjelzők, hátsó (oldalsó) helyzetjelzők, féklámpák, oldalsó helyzetjelzők, nappali menetlámpák

76/758/EGK irányelv

X

23

Irányjelző lámpák

76/759/EGK irányelv

X

24

Hátsórendszámtábla-megvilágító lámpák

76/760/EGK irányelv

X

28

Hátsó ködlámpák

77/538/EGK irányelv

X

29

Hátrameneti lámpák

77/539/EGK irányelv

X

36

Fűtés

2001/56/EGK irányelv

N/A

42

Oldalsó védelem

89/297/EGK irányelv

A

43

A felcsapódó víz elleni védelem

91/226/EGK irányelv

A

46

Gumiabroncsok

92/23/EGK irányelv

I

48

Tömeg és méretek

97/27/EGK irányelv

X

50

Kapcsolószerkezetek

94/20/EGK irányelv

X

63

Általános biztonság

661/2009/EK rendelet

P/A”

4.

„A betűk jelentése” című rész a következőképpen módosul:

a)

Az L betű magyarázatának helyébe a következő szöveg lép:

„L

:

Az alkalmazás a jármű közúti közlekedése során való rendes használatra szánt ülésekre korlátozódik. A hátsó üléseken legalább két ponton rögzített övekhez szánt rögzítések szükségesek. Azokat az üléseket, amelyeket nem a jármű közúti közlekedése során való rendes használatra szántak, piktogram vagy megfelelő szövegezésű jelzés útján egyértelműen jelölni kell a használók számára.”

b)

Az N/A jelzés magyarázata után a következő pontot kell beilleszteni:

„P/A

:

Ez a jogszabály részlegesen alkalmazandó. A pontos alkalmazási kört a 661/2009/EK rendelet végrehajtási intézkedései határozzák meg.”

c)

A H betű magyarázata után a következő pontot kell beilleszteni:

„I

:

A gumiabroncsok típusát az ENSZ-EGB 54. sz. előírása követelményei szerint kell jóváhagyni, még akkor is, ha a jármű legnagyobb tervezési sebessége nem éri el a 80 km/h-t.

A terhelhetőséget a gumiabroncsgyártó beleegyezésével hozzá lehet igazítani a pótkocsi legnagyobb sebességéhez.”


15.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/57


A BIZOTTSÁG 679/2011/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2011. július 14.)

az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK tanácsi rendelet részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló 1974/2006/EK rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 91. cikkére,

mivel:

(1)

Az 1698/2005/EK rendelet egységes jogi keretet hozott létre az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) az Unió egészében nyújtandó vidékfejlesztési támogatásra. Az említett jogi keret kiegészült az 1974/2006/EK bizottsági rendelettel (2) megállapított végrehajtási szabályokkal. A vidékfejlesztési programok végrehajtása során szerzett tapasztalatok és felmerült problémák fényében szükséges a szóban forgó rendelet egyes rendelkezéseit módosítani és bizonyos kiegészítő végrehajtási szabályokat bevezetni.

(2)

Az 1698/2005/EK rendelet 26. cikke szerint a mezőgazdasági üzemekben történő megújulóenergia-előállítást érintő műveletek kívül eshetnek a Szerződés 42. cikkének alkalmazási körén. A mezőgazdasági állami támogatási szabályoknak való megfelelés biztosítása érdekében indokolt különleges rendelkezést megállapítani a mezőgazdasági üzemekben történő megújulóenergia-előállításra irányuló beruházásokra.

(3)

Az 1974/2006/EK rendelet 27. cikkének (12) bekezdése értelmében az agrár-környezetvédelmi vagy állatjóléti kötelezettségvállalások kiigazításai megjelenhetnek a kötelezettségvállalási időtartam meghosszabbításának formájában is. A következő programozási időszakkal való átfedés elkerülése végett indokolt az efféle kiigazítást azon támogatási időszak végére korlátozni, amelyikre a 2013. évi kifizetésekkel kapcsolatos kérelmek vonatkoznak.

(4)

Az 1698/2005/EK rendelet 47. cikke értelmében az erdőkörnyezetvédelmi kötelezettségvállalásokat általános szabályként öttől hét évig terjedő időtartamra kell vállalni. Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen egy olyan helyzet, amelyben a megújított kötelezettségvállalások átfedésben vannak a következő programozási időszakkal, indokolt azt biztosítani, hogy a tagállamok lehetővé tehessék e kötelezettségvállalások azon támogatási időszak végéig történő meghosszabbítását, amelyikre a 2013. évi kifizetésekkel kapcsolatos kérelmek vonatkoznak.

(5)

Az 1698/2005/EK rendelet 62. cikke (1) bekezdésének b) pontja előírja, hogy a helyi akciócsoportok döntéshozatali szintjén a gazdasági és szociális partnereknek, valamint a civil társadalom képviselőinek a helyi partnerségi együttműködés legalább 50 %-át kell alkotniuk. A tagállamoknak indokolt biztosítaniuk, hogy a helyi akciócsoportok a szavazás tekintetében is megfeleljenek ennek a minimális százalékaránynak annak érdekében, hogy a közszféra ne rendelkezzen döntéshozatali dominanciával. Ezenkívül azt is biztosítani kell, hogy a projekttámogatók ne gyakorolhassanak hatást a projektkiválasztási eljárásra. Ezért hatásos garanciát kell kialakítani az értékelés és a projektjavaslatokról szóló szavazás terén felmerülő érdekellentétek elkerülése érdekében. A megfelelő átláthatóság révén a döntéshozatal tisztaságát is indokolt biztosítani.

(6)

Az 1974/2006/EK rendelet 38. cikkének (2) bekezdése értelmében lehetőség nyílik a helyi akciócsoportok működési költségeire fordítandó előlegek kifizetésére. Beigazolódott, hogy a helyi akciócsoportok cash flow szükségleteinek való megfelelés érdekében indokolt meghosszabbítani az 1698/2005/EK rendelet 63. cikkének c) pontjában foglaltak szerint a készségek elsajátításával és a terület ösztönzésével kapcsolatos költségeket fedező előlegek kifizetésének lehetőségét.

(7)

Az 1974/2006/EK rendelet 44. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy konkrét intézkedéseket hozzanak annak biztosítására, hogy a mezőgazdasági üzem állapotában bekövetkezett kisebb változás a már folyamatban lévő kötelezettségvállalást – a kedvezményezettnek a támogatás visszafizetésére vonatkozó kötelessége tekintetében – ne befolyásolja kedvezőtlenül, amennyiben a mezőgazdasági üzem egy részének átvevője nem vesz át valamely kötelezettséget. A jogbiztonság garantálása érdekében meg kell határozni, hogy mit értünk kisebb változás alatt olyan esetekben, amikor a mezőgazdasági üzem területe csökken.

(8)

Az 1974/2006/EK rendelet 46. cikke felülvizsgálati záradékot ír elő egyes intézkedések kiindulási pontját érintő kiigazítások esetében. A felülvizsgálati záradékot arra az esetre kell biztosítani, ha az öttől hét évig terjedő időtartamra vállalt új agrár-környezetvédelmi, állatjóléti vagy erdő-környezetvédelmi kötelezettségvállalások időtartama meghaladja a jelenlegi programozási időszak végét; a záradék célja, hogy elkerülhetők legyenek a jelenlegi programozási időszakot követő időszakra megállapított jogi és politikai kerettel kapcsolatos következetlenségek.

(9)

Az 1974/2006/EK rendelet 52. cikke (1) bekezdése alkalmazásának tisztázása érdekében indokolt meghatározni, hogy a pénzügyi tervezési intézkedések esetében mi alapján alkalmazandó a társfinanszírozási mérték.

(10)

Az 1974/2006/EK rendelet IV. fejezete 1. szakaszának 3. alszakasza szerinti pénzügyi tervezési intézkedésekkel összefüggő garanciaalapokat illetően helyénvaló további részleteket megadni az ilyen beavatkozásokkal kapcsolatos művelet elszámolható költségeinek kiszámítási módszeréről, hogy biztosítható legyen az uniós források legeredményesebb felhasználása.

(11)

A vidékfejlesztés sajátosságainak – főként a támogatott műveletek kis méretének – elismerése mellett, a pénzügyi tervezési eszköz multiplikátor hatásának maximalizálása érdekében szükséges tisztázni a programozási időszakban a pénzügyi tervezési műveletre visszajuttatott források újrafelhasználását, valamint azt, hogy mi a különbség az említett újrafelhasználás és a vidékfejlesztési programra való jogosultság végső időpontját követő forrás-újrafelhasználás között.

(12)

Figyelembe véve néhány erdészeti beruházás jellegét és azt a tényt, hogy bizonyos esetekben a kifizetések területhez kötöttek, lehetőség nyílik az 1698/2005/EK rendelet 27. cikkében említett intézkedésre vonatkozó támogatás mértékének meghatározására használt számlalapú rendszer alternatívájaként irányadó költségszámítások alkalmazására. Az 1974/2006/EK rendelet 53. cikkének (1) bekezdését ezért ennek megfelelően ki kell igazítani.

(13)

Az 1974/2006/EK rendelet 54. cikkének (1) bekezdése előírja azokat a feltételeket, amelyek szerint a természetbeni hozzájárulások elszámolható kiadásoknak tekinthetők. Jelenlegi formájában az 54. cikk (1) bekezdése szerint csak a természetbeni hozzájárulásokkal végrehajtott beruházási műveletek támogathatók. A tapasztalatok azt mutatták, hogy e feltétel túlságosan korlátozó az intézkedések hatékony végrehajtása szempontjából. Ezért indokolt biztosítani, hogy a természetbeni hozzájárulások valamennyi művelettípus tekintetében támogathatók legyenek.

(14)

Az 1974/2006/EK rendelet 55. cikke számos szabályt állapít meg a beruházási műveletekre fordított, elszámolható kiadások meghatározása terén. Annak érdekében, hogy e cikk végrehajtása egyértelműbb legyen, a fizetési jogosultságok megszerzését kifejezetten ki kell zárni a támogathatósági körből. Azt is egyértelművé kell tenni, hogy jellegüknél fogva a természeti katasztrófát követően a mezőgazdasági termelési potenciált helyettesítő beruházások elszámolható kiadásokat képeznek.

(15)

A folyamatban lévő pénzügyi válsággal összefüggésben az előlegek hatásának fokozása érdekében – figyelembe véve a regionális kormányoknak a vidékfejlesztési politika végrehajtásában betöltött különleges szerepét – indokolt az 1974/2006/EK rendelet 56. cikkében megállapított előlegfizetés lehetőségét a regionális hatóságokra is kiterjeszteni.

(16)

A jelenlegi gazdasági és pénzügyi válsággal összefüggésben a beruházási projektek végrehajtásának elősegítése érdekében az előlegfizetés maximális felső határát 50 %-ra emelték a 2009-ben és 2010-ben végzett beruházások esetében. A gazdasági és pénzügyi válság folyamatos negatív hatásainak figyelembevétele érdekében ezt a magasabb felső határt fenn kell tartani a programozási időszak végéig. A vidékfejlesztési programok 2010 vége és e rendelet hatálybalépése között történő végrehajtása tekintetében a folytonosság biztosítása érdekében indokolt a vonatkozó rendelkezést visszamenőleges hatállyal 2011. január 1-jétől alkalmazni.

(17)

A vidékfejlesztési projektek viszonylag kis méretének és az e projektek kapcsán az előlegfizetéshez szükséges bankgarancia megszerzésével járó nehézségek figyelembevétele érdekében olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek lehetővé teszik, hogy e garanciák a közhatóságok által kiadott írásos garanciákkal helyettesíthetők legyenek.

(18)

Az előleg legeredményesebb felhasználása érdekében célszerű, hogy az illetékes kifizető ügynökség illetékességébe tartozzon annak meghatározása, hogy mikor szabadíthatók fel a biztosítékok.

(19)

Az 1974/2006/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(20)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vidékfejlesztési Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1974/2006/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.

A szöveg a következő 16a. cikkel egészül ki:

„16a. cikk

Az 1698/2005/EK rendelet 26. cikke alkalmazásában, amennyiben a mezőgazdasági üzemekben hőenergia és/vagy megújuló forrásokból villamos energia előállítására irányuló beruházásokra kerül sor, a megújuló energiát termelő üzemek csak abban az esetben jogosultak támogatásra, ha termelési kapacitásuk legfeljebb a mezőgazdasági üzem átlagos éves kombinált hőenergia- és villamosenergia-fogyasztásának megfelelő szintet éri el, beleértve a mezőgazdasági üzem háztartását is.

Amennyiben a mezőgazdasági üzemekben a 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) szerinti bioüzemanyag előállítására irányuló beruházásokra kerül sor, a megújuló energiát termelő üzemek csak abban az esetben jogosultak támogatásra, ha termelési kapacitásuk legfeljebb a mezőgazdasági üzem átlagos éves közlekedési célú üzemanyag-fogyasztásának megfelelő szintet éri el.

2.

A 27. cikk (12) bekezdésének második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az ilyen kiigazítások megjelenhetnek a kötelezettségvállalási időtartam meghosszabbításának formájában is. A meghosszabbítás nem lépheti túl azon időszak végét, amelyre a 2013. évi kifizetéssel kapcsolatos kérelem vonatkozik.”

3.

A szöveg a következő 32a. cikkel egészül ki:

„32a. cikk

Az 1698/2005/EK rendelet 47. cikke alkalmazásában a tagállamok lehetővé tehetik az erdő-környezetvédelmi kötelezettségvállalások meghosszabbítását azon időszak végéig, amelyre a 2013. évi kifizetésekkel kapcsolatos kérelem vonatkozik.”

4.

A 37. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(5)   Az 1698/2005/EK rendelet 62. cikke (4) bekezdésének alkalmazásában, a projekteknek a helyi akciócsoportok döntéshozó szerve általi projektkiválasztással kapcsolatos döntéseket szavazás útján hozzák, amelyben a gazdasági és szociális partnerek, valamint a civil társadalom képviselői a szóban forgó rendelet 62. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak értelmében a szavazatok legalább 50 %-át alkotják. Ami a projekt kiválasztásával kapcsolatos döntéshozatali folyamot illeti, be kell tartani a megfelelő szabályokat az átláthatóság biztosítása és az összeférhetetlenséget előidéző helyzetek elkerülése érdekében.”

5.

A 38. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A tagállamok kérelemre előleget fizethetnek a helyi akciócsoportok számára. Az előleg összege nem haladhatja meg az 1698/2005/EK rendelet 63. cikkének c) pontjában említett költségekhez kapcsolódó állami támogatás 20 %-át, és kifizetésének feltétele az előleg összegének 110 %-át kitevő bankgarancia vagy azzal egyenértékű biztosíték letétbe helyezése. A garanciát legkésőbb a helyi fejlesztési stratégia lezárásakor fel kell szabadítani.

A 65/2011/EU bizottsági rendelet (4) 24. cikke (6) bekezdésének rendelkezései nem alkalmazhatóak az első albekezdésben említett kifizetésekre.

6.

A 44. cikk (3) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„A mezőgazdasági üzem területében a kötelezettségvállalás által érintett terület legfeljebb 10 %-áig bekövetkezett csökkenés az első albekezdés alkalmazásában kis változásnak tekintendő.”

7.

A 46. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„Az 1698/2005/EK rendelet 39., 40. és 47. cikke értelmében 2012-től felülvizsgálati záradékot kell előírni az öt és hét év közötti időtartamra tett azon kötelezettségvállalások vonatkozásában, amelyek meghaladják a jelenlegi programozási időszak végét, hogy lehetővé váljon a következő programozási időszak jogi keretéhez való kiigazításuk. A tagállamok azonban dönthetnek úgy, hogy már 2011-ben bevezetnek ilyen felülvizsgálati záradékot. A második bekezdés alkalmazandó e bekezdéssel kapcsolatban is.”

8.

Az 52. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„52. cikk

(1)   Az 51. cikkben említett pénzügyi tervezési intézkedések tekintetében a Bizottságnak az 1290/2005/EK rendelet 26. cikke (3) bekezdésének a) pontjával összhangban bejelentett kiadásokat az ilyen alapok létrehozásával vagy az alapokhoz való hozzájárulással kapcsolatban fizetett összes kiadás teszi ki.

Az 1290/2005/EK rendelet 28. cikkével összhangban azonban az egyenlegfizetéskor és a vidékfejlesztési program lezárásakor az elszámolható kiadások az alábbiak összegét jelentik:

a)

minden egyes érintett alapból a vállalkozásokban végzett beruházásra folyósított bármely kifizetés, vagy bármely nyújtott garancia, beleértve a garanciaalap által garanciaként folyósított összegek;

b)

az elszámolható kezelési költségek.

A társfinanszírozás alkalmazandó mértékének meg kell felelnie az alap hozzájárulását élvező intézkedés társfinanszírozási mértékének. Amennyiben az alap különböző társfinanszírozási mértékekkel több intézkedéshez is hozzájárul, ezek a mértékek a vonatkozó elszámolható kiadások arányában alkalmazandók.

Az első albekezdés alapján ténylegesen kifizetett EMVA-hozzájárulás és a második albekezdés a), illetve b) pontja alapján elszámolható kiadások közötti különbséget a program végrehajtásának utolsó évére vonatkozó éves elszámolások keretében kell kiegyenlíteni. Ezeknek az elszámolásoknak tartalmazniuk kell a szükséges részletes pénzügyi információkat.

(2)   Amennyiben az EMVA e rendelet 50. cikke értelmében társfinanszírozást biztosít a visszafizetendő beruházásokra garanciaalapokat tartalmazó műveletekhez, el kell végezni a várt veszteség megfelelő előzetes értékelését, figyelembe véve az érintett beruházástípus és piac tekintetében a hasonló műveletek terén folytatott jelenlegi piaci gyakorlatot. A várt veszteség értékelése felülvizsgálható, amennyiben azt az újabb piaci feltételek indokolják. Az értékelést a garanciák teljesítése érdekében lekötött forrásoknak kell tükrözniük.

(3)   Az alapok segítségével végrehajtott beruházásokból megtérült vagy a garancia kifizetését követően megmaradt és a programozási időszakban a műveletre visszajuttatott forrásokat az alapnak e rendelet 51. cikkének (6) bekezdésében említett finanszírozási megállapodás szerint vagy az éves elszámolások keretében kiegyenlítve újra fel kell használnia. A vidékfejlesztési program támogathatóságának végső határidejét követően az alapok segítségével végrehajtott beruházásokból megtérült vagy az összes garancia kifizetését követően megmaradt forrásokat az érintett tagállamok egyedi vállalkozások javára újból felhasználják.

A vidékfejlesztési programokból származó kifizetésekből az alapok javára keletkezett kamatot az első albekezdés szerint kell felhasználni.”

9.

Az 53. cikk (1) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Adott esetben az állandó költségek és az elmaradt jövedelemmel kapcsolatos általános feltevések alapján a tagállamok rögzíthetik az 1698/2005/EK rendelet 27., 31., 37–41. és 43–49. cikkében előírt támogatás szintjét.”

10.

Az 54 cikk (1) bekezdése első albekezdésének bevezető mondata helyébe a következő szöveg lép:

„Elszámolható kiadások lehetnek egy állami vagy magánkedvezményezett természetbeni hozzájárulásai, nevezetesen olyan áruk szolgáltatása vagy olyan szolgáltatások nyújtása, amelyek tekintetében nem történt számlákkal vagy azzal azonos bizonyító erejű dokumentumokkal alátámasztott készpénzes fizetés, feltéve, hogy teljesülnek a következő feltételek:”

11.

Az 55. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A mezőgazdasági beruházások esetében a mezőgazdasági termelői jogok, támogatási jogosultságok, állatok, egynyári növények megvásárlása, valamint ezen növények telepítése nem jogosult a beruházási támogatásra.

Az egyszerű helyettesítő beruházások nem jogosítanak támogatásra.

Az 1698/2005/EU rendelet 20. cikke b) pontjának vi. alpontja értelmében a természeti katasztrófák által károsított mezőgazdasági termelési potenciál helyreállítása esetén azonban az állatok vásárlására és pótló beruházásokra fordított kiadások is jogosultak támogatásra.”

12.

Az 56. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„56. cikk

(1)   A 65/2011/EK rendelet 24. cikkének (6) bekezdésétől eltérve, a tagállamok kérelemre előleget fizethetnek a beruházási támogatás kedvezményezettjeinek. Ha a kedvezményezett közintézmény, ez az előleg csak települési önkormányzatoknak és azok társulásainak, regionális hatóságoknak, valamint közjogi szerveknek adható.

(2)   Az előleg összege nem haladhatja meg a beruházáshoz kapcsolódó közpénz-támogatás 50 %-át, és kifizetésének feltétele egy, az előleg összegének 110 %-ára szóló bankgarancia vagy azzal egyenértékű biztosíték beszerzése.

Egy hatóság által biztosítékként nyújtott pénzügyi eszköz egyenértékűnek tekintendő az első albekezdésben említett biztosítékkal, feltéve, hogy a hatóság vállalja az említett biztosíték által fedezett összeg kifizetését, amennyiben a kifizetett előlegre való jogosultság nem kerül megállapításra.

(3)   A biztosítékot akkor lehet felszabadítani, ha az illetékes kifizető ügynökség megállapítja, hogy a beruházáshoz kapcsolódó állami támogatásnak megfelelő tényleges kiadás összege meghaladja az előleg összegét.”

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Az 1974/2006/EK rendelet 56. cikke (2) bekezdésének első albekezdése tekintetében az 1. cikk (12) bekezdése 2011. január 1-jétől alkalmazandó.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 14-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  HL L 277., 2005.10.21., 1. o.

(2)  HL L 368., 2006.12.23., 15. o.

(3)  HL L 140., 2009.6.5., 16. o.”

(4)  HL L 25., 2011.1.28., 8. o.”


15.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/62


A BIZOTTSÁG 680/2011/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2011. július 14.)

a 73/2009/EK tanácsi rendelet szerinti egyes közvetlen támogatási rendszerekre 2011-ben alkalmazandó költségvetési felső határok megállapításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 19-i 73/2009/EK tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 51. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére, 69. cikke (3) bekezdésére, 87. cikke (3) bekezdésére, 123. cikke (1) bekezdésére, 128. cikke (1) bekezdésének második albekezdésére, 128. cikke (2) bekezdésének második albekezdésére és 131. cikke (4) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 73/2009/EK rendelet 52., 53. és 54. cikke szerinti támogatások mindegyike tekintetében indokolt megállapítani az azokra a tagállamokra alkalmazandó 2011. évi költségvetési felső határt, amelyek az említett rendelet III. címe szerinti egységes támogatási rendszert a 2011. évben hajtják végre.

(2)

Azon tagállamok esetében, amelyek 2011-ben élnek a 73/2009/EK rendelet 87. cikke szerinti lehetőséggel, indokolt rögzíteni az egységes támogatási rendszerből kizárt közvetlen kifizetésekre alkalmazandó költségvetési felső határok 2011. évi összegét.

(3)

Azon tagállamok esetében, amelyek 2011-ben élnek a 73/2009/EK rendelet 69. cikkének (1) bekezdése vagy 131. cikkének (1) bekezdése szerinti lehetőséggel, indokolt megállapítani a 73/2009/EK rendelet III. címének 5. fejezete szerinti különleges támogatásra vonatkozó költségvetési felső határok 2011. évi összegét.

(4)

A 73/2009/EK rendelet 69. cikkének (4) bekezdése a 68. cikk (1) bekezdése a) pontjának i., ii. iii. és iv. alpontjában, valamint a 68. cikk (1) bekezdésének b) és e) pontjában előírt valamely termeléshez kötött támogatási intézkedések finanszírozására felhasználható forrásokat az ugyanazon rendelet 40. cikkében említett nemzeti felső határ 3,5 %-ára korlátozza. Az egyértelműség érdekében a Bizottságnak helyénvaló közzétenni az érintett intézkedésekre vonatkozóan a tagállamok által bejelentett összegekből adódó felső határokat.

(5)

A 73/2009/EK rendelet 69. cikke (6) bekezdésének a) pontja alkalmazásában az említett rendelet 69. cikkének (7) bekezdésével összhangban kiszámított összegeket a 73/2009/EK tanácsi rendelet III. címében előírt egységes támogatási rendszer végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2009. október 29-i 1120/2009/EK bizottsági rendelet (2) III. melléklete határozta meg. Az egyértelműség érdekében a Bizottságnak helyénvaló közzétenni a tagállamok által a 73/2009/EK rendelet 69. cikke (6) bekezdésének a) pontja szerinti felhasználás céljából bejelentett összegeket.

(6)

Az egyértelműség érdekében helyénvaló közzétenni továbbá az egységes támogatási rendszerre vonatkozó – a 73/2009/EK rendelet 52., 53., 54., 68. és 87. cikkében említett kifizetésekre megállapított felső határoknak ugyanazon rendelet VIII. melléklete szerinti felső határokból való kivonásával kiszámított – 2011. évi költségvetési felső határokat. A 73/2009/EK rendelet 68. cikkében előírt különleges támogatás finanszírozása céljából az említett VIII. mellékletből kivonandó összeg a különleges támogatás tagállamok által bejelentett teljes összege és a különleges támogatás ugyanazon rendelet 69. cikke (6) bekezdésének a) pontja szerinti finanszírozása céljából bejelentett összegek közötti különbségnek felel meg. Ha az egységes támogatási rendszert végrehajtó valamely tagállam a 68. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti támogatás nyújtása mellett dönt, a Bizottságnak bejelentett összeget az egységes támogatási rendszer szerinti felső határ tekintetében figyelembe kell venni, mivel a támogatás a mezőgazdasági termelő támogatási jogosultsága egységenkénti értékének és/vagy számának növelése formájában valósul meg.

(7)

A 73/2009/EK rendelet 123. cikkének (1) bekezdésével összhangban indokolt megállapítani az éves pénzügyi kereteket azon tagállamok esetében, amelyek 2011-ben az említett rendelet V. címének 2. fejezete szerinti egységes területalapú támogatási rendszert alkalmazzák.

(8)

Az egyértelműség érdekében indokolt közzétenni a 73/2009/EK rendelet 126. cikke szerinti elkülönített cukortámogatás 2011. évi odaítélésének céljára az egységes területalapú támogatási rendszert alkalmazó tagállamok rendelkezésére álló pénzeszközöknek e tagállamok bejelentései alapján rögzített felső összeghatárát.

(9)

Az egyértelműség érdekében indokolt közzétenni a 73/2009/EK rendelet 127. cikke szerinti elkülönített gyümölcs- és zöldségtámogatás 2011. évi odaítélésének céljára az egységes területalapú támogatási rendszert alkalmazó tagállamok rendelkezésére álló pénzeszközöknek e tagállamok bejelentései alapján rögzített felső összeghatárát.

(10)

Helyénvaló közzétenni az egységes területalapú támogatási rendszert alkalmazó tagállamok esetében a 73/2009/EK rendelet 128. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti átmeneti gyümölcs- és zöldségtámogatásokra alkalmazandó költségvetési felső határoknak az említett tagállamok bejelentései alapján megállapított 2011. évi összegét.

(11)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Közvetlen Kifizetések Irányítóbizottságának véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1)   A 73/2009/EK rendelet 51. cikkének (2) bekezdésében említett, 2011-re vonatkozó költségvetési felső határokat e rendelet I. melléklete állapítja meg.

(2)   A 73/2009/EK rendelet 87. cikkének (3) bekezdésében említett, 2011-re vonatkozó költségvetési felső határokat e rendelet II. melléklete állapítja meg.

(3)   A 73/2009/EK rendelet 69. cikkének (3) bekezdésében és 131. cikkének (4) bekezdésében említett, 2011-re vonatkozó költségvetési felső határokat e rendelet III. melléklete állapítja meg.

(4)   A 73/2009/EK rendelet 68. cikke (1) bekezdése a) pontjának i., ii., iii. és iv. alpontjában, valamint 68. cikke (1) bekezdésének b) és e) pontjában előírt támogatás tekintetében a 2011-re vonatkozó költségvetési felső határokat e rendelet IV. melléklete állapítja meg.

(5)   A 73/2009/EK rendelet 68. cikkének (1) bekezdésében előírt különleges támogatás fedezésére a tagállamok által ugyanazon rendelet 69. cikke (6) bekezdésének a) pontja szerint felhasználható összegeket e rendelet V. melléklete állapítja meg.

(6)   A 73/2009/EK rendelet III. címében említett egységes támogatási rendszer tekintetében a 2011-re vonatkozó költségvetési felső határokat e rendelet VI. melléklete állapítja meg.

(7)   A 73/2009/EK rendelet 123. cikkének (1) bekezdésében említett éves pénzügyi keretek 2011. évi összegét e rendelet VII. melléklete állapítja meg.

(8)   Az elkülönített cukortámogatás 2011. évi odaítélése céljára a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia és Szlovákia rendelkezésére álló – a 73/2009/EK rendelet 126. cikkben említett – pénzeszközök felső összeghatárát e rendelet VIII. melléklete rögzíti.

(9)   Az elkülönített gyümölcs- és zöldségtámogatás 2011. évi odaítélése céljára a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia rendelkezésére álló – a 73/2009/EK rendelet 127. cikkében említett – pénzeszközök felső összeghatárát e rendelet IX. melléklete rögzíti.

(10)   A 73/2009/EK rendelet 128. cikke (1) és (2) bekezdésének második albekezdésében említett költségvetési felső határok 2011. évi összegét e rendelet X. melléklete állapítja meg.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hetedik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 14-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  HL L 30., 2009.1.31., 16. o.

(2)  HL L 316., 2009.12.2., 1. o.


I. MELLÉKLET

A 73/2009/EK rendelet 52., 53. és 54. cikkének rendelkezéseivel összhangban odaítélendő közvetlen kifizetésekre vonatkozó költségvetési felső határok

2011. naptári év

(ezer EUR)

 

BE

DK

ES

FR

IT

AT

PT

SI

FI

SE

Juh- és kecskehúsra vonatkozó támogatás

 

855

 

 

 

 

21 892

 

600

 

Juh- és kecskehúsra vonatkozó kiegészítő támogatás

 

 

 

 

 

 

7 184

 

200

 

Anyatehénre vonatkozó támogatás

77 565

 

261 153

525 622

 

70 578

78 695

 

 

 

Anyatehénre vonatkozó kiegészítő támogatás

19 389

 

26 000

 

 

99

9 462

 

 

 

Szarvasmarhára vonatkozó különleges támogatás

 

33 085

 

 

 

 

 

10 077

 

37 446

Szarvasmarhára vonatkozó vágási támogatás – Kifejlett egyedek

 

 

47 175

 

 

 

8 657

 

 

 

Szarvasmarhára vonatkozó vágási támogatás – Borjak

6 384

 

560

 

 

 

946

 

 

 

Paradicsom – 54. cikk (1) bekezdése

 

 

 

4 017

 

 

16 667

 

 

 

Paradicsomon kívüli gyümölcs és zöldség – 54. cikk (2) bekezdése

 

 

 

33 025

850

 

 

 

 

 


II. MELLÉKLET

A 73/2009/EK rendelet 87. cikkének rendelkezéseivel összhangban odaítélendő közvetlen kifizetésekre vonatkozó költségvetési felső határok

2011. naptári év

(ezer EUR)

 

Spanyolország

Franciaország

Olaszország

Hollandia

Portugália

Finnország

Vetőmagokra vonatkozó támogatás

10 347

2 310

13 321

726

272

1 150


III. MELLÉKLET

A 73/2009/EK rendelet 68. cikkének (1) bekezdésében előírt különleges támogatásra vonatkozó költségvetési felső határok

2011. naptári év

(ezer EUR)

Tagállam

 

Belgium

6 389

Bulgária

19 326

Cseh Köztársaság

31 826

Dánia

15 800

Németország

2 000

Észtország

1 253

Írország

25 000

Görögország

108 000

Spanyolország

247 865

Franciaország

456 600

Olaszország

316 950

Lettország

5 130

Litvánia

9 503

Magyarország

77 290

Hollandia

21 965

Ausztria

11 900

Lengyelország

40 800

Portugália

32 411

Románia

25 545

Szlovénia

11 699

Szlovákia

11 000

Finnország

47 555

Svédország

3 434

Egyesült Királyság

29 800

Megjegyzés:

A 68. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett támogatás odaítélése céljából a tagállamok által bejelentett, az egységes támogatási rendszer szerinti felső határon belüli összegek.

Görögország: 30 000 000 EUR

Szlovénia: 4 800 000 EUR


IV. MELLÉKLET

A 73/2009/EK rendelet 68. cikke (1) bekezdése a) pontjának i., ii., iii. és iv. alpontjában, valamint 68. cikke (1) bekezdésének b) és e) pontjában előírt támogatásra vonatkozó költségvetési felső határok

2011. naptári év

(ezer EUR)

Tagállam

 

Belgium

6 389

Bulgária

19 326

Cseh Köztársaság

31 826

Dánia

4 300

Németország

2 000

Észtország

1 253

Írország

25 000

Görögország

78 000

Spanyolország

178 265

Franciaország

272 600

Olaszország

147 950

Lettország

5 130

Litvánia

9 503

Magyarország

46 164

Hollandia

14 000

Ausztria

11 900

Lengyelország

40 800

Portugália

19 510

Románia

25 545

Szlovénia

6 899

Szlovákia

11 000

Finnország

47 555

Svédország

3 434

Egyesült Királyság

29 800


V. MELLÉKLET

A 73/2009/EK rendelet 68. cikkének (1) bekezdésében előírt különleges támogatás fedezésére a tagállamok által ugyanazon rendelet 69. cikke (6) bekezdésének a) pontja szerint felhasználható összegek

2011. naptári év

(ezer EUR)

Tagállam

 

Belgium

6 389

Dánia

15 800

Írország

23 900

Görögország

70 000

Spanyolország

144 200

Franciaország

74 000

Olaszország

144 900

Hollandia

21 965

Ausztria

11 900

Portugália

21 700

Szlovénia

4 800

Finnország

4 762


VI. MELLÉKLET

Az egységes támogatási rendszerre vonatkozó költségvetési felső határok

2011. naptári év

(ezer EUR)

Tagállam

 

Belgium

508 479

Dánia

997 381

Németország

5 769 994

Írország

1 339 421

Görögország

2 223 798

Spanyolország

4 676 132

Franciaország

7 477 752

Olaszország

4 048 143

Luxemburg

37 679

Málta

4 726

Hollandia

852 443

Ausztria

676 748

Portugália

435 505

Szlovénia

105 247

Finnország

521 080

Svédország

724 349

Egyesült Királyság

3 946 682


VII. MELLÉKLET

Az egységes területalapú támogatási rendszerre vonatkozó éves pénzügyi keretek

2011. naptári év

(ezer EUR)

Tagállam

 

Bulgária

400 035

Cseh Köztársaság

667 365

Észtország

80 656

Ciprus

40 902

Lettország

111 260

Litvánia

289 729

Magyarország

958 593

Lengyelország

2 280 455

Románia

877 278

Szlovákia

292 357


VIII. MELLÉKLET

A 73/2009/EK rendelet 126. cikke szerinti elkülönített cukortámogatás odaítélése céljából a tagállamok rendelkezésére álló pénzeszközök felső összeghatára

2011. naptári év

(ezer EUR)

Tagállam

 

Cseh Köztársaság

44 245

Lettország

3 308

Litvánia

10 260

Magyarország

41 010

Lengyelország

159 392

Románia

5 051

Szlovákia

19 289


IX. MELLÉKLET

A 73/2009/EK rendelet 127. cikke szerinti elkülönített gyümölcs- és zöldségtámogatás odaítélése céljából a tagállamok rendelkezésére álló pénzeszközök felső összeghatára

2011. naptári év

(ezer EUR)

Tagállam

 

Cseh Köztársaság

414

Magyarország

4 756

Lengyelország

6 715

Szlovákia

690


X. MELLÉKLET

A 73/2009/EK rendelet 128. cikke szerinti átmeneti zöldség- és gyümölcstámogatásra vonatkozó költségvetési felső határok

2011. naptári év

(ezer EUR)

Tagállam

Ciprus

Románia

Szlovákia

Paradicsom – 128. cikk (1) bekezdése

 

869

335

Paradicsomon kívüli gyümölcs és zöldség – 128. cikk (2) bekezdése

3 359

 

 


15.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/72


A BIZOTTSÁG 681/2011/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2011. július 14.)

az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (1),

tekintettel az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a gyümölcs- és zöldség-, valamint a feldolgozottgyümölcs- és feldolgozottzöldség-ágazatra alkalmazandó részletes szabályainak a megállapításáról szóló, 2011. június 7-i 543/2011/EU bizottsági végrehajtási rendeletre (2) és különösen annak 136. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikkében említett behozatali átalányértékeket e rendelet melléklete határozza meg.

2. cikk

Ez a rendelet 2011. július 15-én lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 14-én.

a Bizottság részéről, az elnök nevében,

José Manuel SILVA RODRÍGUEZ

mezőgazdasági és vidékfejlesztési főigazgató


(1)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(2)  HL L 157., 2011.6.15., 1. o.


MELLÉKLET

Az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek

(EUR/100 kg)

KN-kód

Országkód (1)

Behozatali átalányérték

0702 00 00

AL

49,0

AR

19,4

EC

19,4

MK

50,0

ZZ

34,5

0707 00 05

AR

22,0

TR

105,8

ZZ

63,9

0709 90 70

AR

24,9

EC

26,5

TR

110,5

ZZ

54,0

0805 50 10

AR

60,9

TR

64,0

UY

70,0

ZA

76,3

ZZ

67,8

0808 10 80

AR

132,6

BR

78,0

CA

106,0

CL

95,5

CN

87,0

EC

60,7

NZ

111,4

US

170,2

ZA

95,9

ZZ

104,1

0808 20 50

AR

133,6

AU

75,6

CL

86,0

CN

46,2

NZ

118,4

ZA

98,6

ZZ

93,1

0809 10 00

AR

75,0

TR

224,8

XS

138,6

ZZ

146,1

0809 20 95

TR

312,3

ZZ

312,3

0809 40 05

BA

62,0

EC

75,9

ZZ

69,0


(1)  Az országoknak az 1833/2006/EK bizottsági rendeletben (HL L 354., 2006.12.14., 19. o.) meghatározott nómenklatúrája szerint. A „ZZ” jelentése „egyéb származás”.


15.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/74


A BIZOTTSÁG 682/2011/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2011. július 14.)

a 634/2011/EU végrehajtási rendelettel megnyitott pályázati eljárás keretében kibocsátott első részleges pályázati felhívás tekintetében minimális vámtétel meghatározásáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (1) (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) és különösen annak 4. cikkével összefüggésben értelmezett 187. cikkére,

mivel:

(1)

A 634/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (2) folyamatos pályázati felhívást nyitott meg a 2010–2011. gazdasági év tekintetében az 1701 KN-kód alá tartozó cukor csökkentett vámtétellel történő behozatalára.

(2)

A 634/2011/EU végrehajtási rendelet 6. cikkével összhangban a Bizottság egy adott részleges pályázati felhívásra beérkezett pályázatokra figyelemmel eldönti, hogy nyolc számjegyű KN-kódonként meghatároz-e vagy sem minimális vámtételt.

(3)

Az első részleges pályázati felhívásra beérkezett pályázatok alapján az 1701 KN-kód alá tartozó cukor tekintetében egyes nyolc számjegyű kódokra vonatkozóan minimális vámtételt kell megállapítani, a többi nyolc számjegyű kódra vonatkozóan pedig nem.

(4)

A piac felé történő gyors reagálás és az intézkedés hatékony kezelésének biztosítása érdekében indokolt előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba.

(5)

A mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság nem nyilvánított véleményt az elnöke által kitűzött határidőn belül,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 634/2011/EU végrehajtási rendelettel megnyitott pályázati eljárás keretében kibocsátott első részleges pályázati felhívás tekintetében – amelynek esetében a pályázatok benyújtási határideje 2011. július 13-án járt le – az 1701 KN-kód alá tartozó cukor tekintetében a nyolc számjegyű kódokra vonatkozóan vagy az e rendelet melléklete szerinti minimális vámtétel került meghatározásra, vagy nem került meghatározásra ilyen vámtétel.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 14-én.

a Bizottság részéről, az elnök nevében,

José Manuel SILVA RODRÍGUEZ

mezőgazdasági és vidékfejlesztési főigazgató


(1)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(2)  HL L 170., 2011.6.30., 21. o.


MELLÉKLET

Minimális vámtételek

(EUR/tonna)

Nyolc számjegyű KN-kód

Minimális vámtétel

1

2

1701 11 10

131,11

1701 11 90

150,00

1701 12 10

X

1701 12 90

X

1701 91 00

X

1701 99 10

217,00

1701 99 90

180,00

(—)

a Bizottság nem határozott meg minimális vámtételt (valamennyi pályázat elutasításra került)

(X)

nem érkezett pályázat


HATÁROZATOK

15.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/76


A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2011. július 14.)

a 91/226/EGK tanácsi irányelvnek és a 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a gépjárművek és pótkocsijaik egyes kategóriáinak a felcsapódó víz elleni védelme területén a műszaki fejlődéshez való hozzáigazítás céljából történő módosításáról szóló 2010/19/EU irányelvnek a 2007/46/EK irányelv mellékleteinek módosítása tekintetében történő helyesbítéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2011/415/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre („keretirányelv”) (1) és különösen annak 39. cikke (2) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 91/226/EGK tanácsi irányelvnek és a 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a gépjárművek és pótkocsijaik egyes kategóriáinak a felcsapódó víz elleni védelme területén a műszaki fejlődéshez való hozzáigazítás céljából történő módosításáról szóló, 2010. március 9-i 2010/19/EU bizottsági irányelv (2) elfogadása során hiba történt. A 2010/19/EU irányelv harmonizált követelményeket vezetett be a 91/226/EGK tanácsi irányelv (3) hatálya alá tartozó valamennyi járműkategória felcsapódó víz elleni védelme tekintetében. Az említett irányelv ennek megfelelően a 2007/46/EK irányelv IV. és XI. mellékletét is módosította a műszaki fejlődéshez való hozzáigazítás céljából. Mivel az említett mellékleteket a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) I., III., IV., VI., VII., XI. és XV. mellékletének felváltásáról szóló, 2008. október 7-i 1060/2008/EK bizottsági rendelet (4) már felváltotta, több rendelet pedig módosította, azok későbbi módosításait is rendelettel kell végrehajtani. A jogi egyértelműség érdekében ezért helyesbíteni kell a 2010/19/EU irányelvet.

(2)

Az 2010/19/EK irányelv 2. cikkét ezért el kell hagyni.

(3)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a „Műszaki Bizottság – Gépjárművek” elnevezésű bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2010/19/EK irányelv 2. cikkét el kell hagyni.

2. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő napon lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 14-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  HL L 263., 2007.10.9., 1. o.

(2)  HL L 72., 2010.3.20., 17. o.

(3)  HL L 103., 1991.4.23., 5. o.

(4)  HL L 292., 2008.10.31., 1. o.


15.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/77


A BIZOTTSÁG VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA

(2011. július 14.)

az állatbetegségek és zoonózisok felszámolására és figyelemmel kísérésére irányuló egyes 2011. évi módosított programok jóváhagyásáról, valamint a 2010/712/EU határozatnak az említett határozattal jóváhagyott egyes programokhoz nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulás tekintetében történő módosításáról

(az értesítés a C(2011) 4993. számú dokumentummal történt)

(2011/416/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az állat-egészségügyi kiadásokról szóló, 2009. május 25-i 2009/470/EK tanácsi határozatra (1) és különösen annak 27. cikke (5) és (6) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 2009/470/EK határozat megállapítja az egyes állatbetegségek és zoonózisok felszámolására, az ellenük való védekezésre és figyelemmel kísérésükre irányuló programokhoz nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulásra irányadó eljárásokat.

(2)

Az egyes állatbetegségek és zoonózisok felszámolására, az ellenük való védekezésre és figyelemmel kísérésükre irányuló nemzeti programokra vonatkozó közösségi szempontok megállapításáról szóló, 2008. április 25-i 2008/341/EK bizottsági határozat (2) előírja, hogy ahhoz, hogy a tagállamok által benyújtott programokat uniós pénzügyi hozzájárulásra jóváhagyják, a programoknak legalább az említett határozat mellékletében megállapított szempontoknak meg kell felelniük.

(3)

A tagállamok által 2011-re és az azt követő évekre benyújtott, egyes állatbetegségek és zoonózisok felszámolására, az ellenük való védekezésre és figyelemmel kísérésükre irányuló éves és többéves programok, valamint az azokhoz nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulás jóváhagyásáról szóló, 2010. november 23-i 2010/712/EU bizottsági határozat (3) jóváhagy egyes nemzeti programokat, és a tagállamok által benyújtott minden egyes programra vonatkozóan meghatározza a uniós pénzügyi hozzájárulás mértékét és maximális összegét.

(4)

Spanyolország módosított programot nyújtott be a kéknyelv-betegség figyelemmel kísérésére és felszámolására, kötelező vakcinázás bevezetésével a 8-as szerotípus ellen, egyes régiókban az említett betegség kitörését követően.

(5)

Szlovákia módosított vakcinázási programot nyújtott be a veszettség felszámolására, a csalétkek kihelyezési területének kiterjesztésével, a betegség Lengyelországgal határos területeken történt előfordulását követően.

(6)

Lengyelország és Finnország módosított programot nyújtott be a veszettség felszámolására orális vakcinázási tevékenység bevezetésével az Unióval szomszédos harmadik országok egyes területein, annak érdekében, hogy az Uniót megvédjék a veszettség fertőzött vadállatok által a közös határokon át történő újrabehurcolásától.

(7)

A Bizottság a Spanyolország, Lengyelország, Szlovákia és Finnország által benyújtott módosított programokat mind állat-egészségügyi, mind pénzügyi szempontból megvizsgálta. Megállapítást nyert, hogy a programok megfelelnek a vonatkozó uniós állat-egészségügyi jogszabályoknak, különösen a 2008/341/EK határozatban lefektetett kritériumoknak.

(8)

Ezért a Spanyolország, Lengyelország, Szlovákia és Finnország által benyújtott módosított programokat jóvá kell hagyni.

(9)

A 2010/712/EU határozat Szlovákia részére nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulásról rendelkezik a tagállamban a veszettség felszámolására irányuló éves programban szereplő orális vakcinázási tevékenységekre, amelyeket a szomszédos harmadik országok határterületein hajtanak végre. Az említett határozat továbbá Litvánia részére nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulásról rendelkezik a tagállamban a veszettség felszámolására irányuló többéves programban szereplő orális vakcinázási tevékenységekre, amelyeket a szomszédos harmadik országok határterületein hajtanak végre.

(10)

Ezért helyénvaló uniós pénzügyi hozzájárulásról rendelkezni a Lengyelországban és Finnországban a veszettség felszámolására irányuló programok azon részeire is, amelyeket az Unióval szomszédos harmadik országok határterületein hajtanak végre.

(11)

A Lengyelország és Finnország által benyújtott, a veszettség felszámolására irányuló módosított programok e határozat általi jóváhagyása befolyásolja a 2010/712/EU határozat által jóváhagyott, az említett tagállamok programjainak végrehajtásához szükséges összegeket. Ezért a Lengyelországban és Finnországban a veszettség felszámolására irányuló programokra nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulás az említett határozatban szereplő maximális összegét ennek megfelelően ki kell igazítani.

(12)

A 2010/712/EU határozatot tehát ennek megfelelően módosítani kell.

(13)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A Bizottság jóváhagyja a Spanyolország által a kéknyelv-betegség figyelemmel kísérésére és felszámolására irányuló, 2011. február 1-jén benyújtott módosított programot a 2011. január 1-jétől2011. december 31-ig terjedő időszakra.

2. cikk

A Bizottság jóváhagyja a Lengyelország által 2011. április 5-én, a Szlovákia által 2010. december 13-án és a Finnország által 2011. április 12-én benyújtott, a veszettség felszámolására irányuló módosított programokat a 2011. január 1-jétől2011. december 31-ig tartó időszakra.

3. cikk

A 2010/712/EU határozat 10. cikke a következőképpen módosul:

1.

A (2) bekezdés c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„c)

nem haladja meg az alábbi összegeket:

i.

Bulgária esetében 1 800 000 EUR;

ii.

Észtország esetében 620 000 EUR;

iii.

Magyarország esetében 1 450 000 EUR;

iv.

Lengyelország esetében 7 110 000 EUR;

v.

Románia esetében 5 000 000 EUR;

vi.

Szlovákia esetében 700 000 EUR;

vii.

Finnország esetében 200 000 EUR.”

2.

A (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A (2) és a (3) bekezdéstől eltérve a lengyel, szlovák és finn programok azon részére vonatkozóan, amelynek végrehajtására az Unió területén kívül kerül sor, az uniós pénzügyi hozzájárulás:

a)

csak az orális vakcinák és csalétkek beszerzésének és kihelyezésének költségeire nyújtható;

b)

100 %-os arányban fedezi a költségeket; valamint

c)

nem haladja meg az alábbi összegeket:

i.

Lengyelország esetében 630 000 EUR;

ii.

Szlovákia esetében 250 000 EUR;

iii.

Finnország esetében 65 000 EUR.”

4. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 14-én.

a Bizottság részéről

John DALLI

a Bizottság tagja


(1)  HL L 155., 2009.6.18., 30. o.

(2)  HL L 115., 2008.4.29., 44. o.

(3)  HL L 309., 2010.11.25., 18. o.


Helyesbítések

15.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/79


Helyesbítés a líbiai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/137/KKBP határozat módosításáról szóló, 2011. június 7-i 2011/332/KKBP tanácsi határozathoz

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 149., 2011. június 8. )

A 10. oldalon, az 1. cikkben, a 2011/137/KKBP határozat 6. cikke új 2a. bekezdésének szövegében:

a következő szövegrész:

„ »2a.   A pénzeszközöknek, egyéb pénzügyi eszközöknek vagy gazdasági erőforrásoknak az (1) bekezdés b) pontjában említett személyek és szervezetek számára való rendelkezésre bocsátására vonatkozó tilalom, amennyiben az a kikötői hatóságokra vonatkozik, nem akadályozza az e határozat hatálybalépése előtt megkötött szerződések 2011. július 15-ig történő végrehajtását, kivéve a kőolajjal, a földgázzal és a finomított termékekkel kapcsolatos szerződéseket.« ”

helyesen:

„ »2a.   A pénzeszközöknek, egyéb pénzügyi eszközöknek vagy gazdasági erőforrásoknak az (1) bekezdés b) pontjában említett személyek és szervezetek számára való rendelkezésre bocsátására vonatkozó tilalom, amennyiben az a kikötői hatóságokra vonatkozik, nem akadályozza a 2011. június 7-e előtt megkötött szerződések 2011. július 15-ig történő végrehajtását, kivéve a kőolajjal, a földgázzal és a finomított termékekkel kapcsolatos szerződéseket.« ”