17.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 70/1

(1)

Az 1234/2007/EK rendelet 130. cikkének (2) bekezdése értelmében az Unióba történő behozatalt importengedélyek révén kell irányítani. Az importforgalmat torzító spekulációs ügyletek megelőzése érdekében azonban indokolt előírni, hogy a 616/2007/EK bizottsági rendelettel (3) Thaiföld számára megnyitott, az 5. csoportba és a 09.4215 tételszám alá tartozó kontingens igazgatása – az importengedélyek rendszere alá tartozó mezőgazdasági termékek behozatali vámkontingenseinek kezelésére vonatkozó közös szabályok megállapításáról szóló, 2006. augusztus 31-i 1301/2006/EK bizottsági rendelet (4) 6. cikkének (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően – első lépésként a behozatali jogok odaítélése, második lépésként pedig a behozatali engedélyek kibocsátása révén történjen.

(2)

A szóban forgó kontingens tekintetében meg kell állapítani a behozatali jogok odaítélésére és a behozatali engedélyek ezt követő kibocsátására vonatkozó új feltételeket a kérelmezők jogosultságát és a behozott mennyiségeknek a 616/2007/EK rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kontingensidőszak során történő elosztását illetően.

(3)

Annak érdekében, hogy megelőzhetők legyenek a spekulációs ügyletek, és kizárólag tényleges importőrök kaphassanak behozatali jogot, alapvető fontosságú, hogy megfelelő szinten kerüljön megállapításra az importált baromfihúsra vonatkozóan a behozatali jog kérelmezésének előfeltételeként meghatározott korábbi referenciamennyiség.

(4)

A Thaiföldről származó termékek behozatalára alkalmazandó új feltételekre tekintettel a behozatali jogokhoz és engedélyekhez kapcsolódó biztosíték összegét indokolt olyan szinten megállapítani, amely révén biztosítható a vámkontingensek helyes kezelése és a piaci szereplőknek e vámkontingensekhez való megfelelő hozzáférése.

(5)

Abból a célból, hogy a piaci szereplők számára kötelező legyen az összes odaítélt behozatali jogra vonatkozóan behozatali engedélyt kérni, indokolt előírni, hogy ez a kötelezettség a mezőgazdasági termékeket érintő biztosítéki rendszer alkalmazására vonatkozó közös részletes szabályok megállapításáról szóló, 1985. július 22-i 2220/85/EGK bizottsági rendelet (5) értelmében elsődleges követelménynek minősül.

(6)

A 616/2007/EK rendeletben meghatározott azon értesítési időszak, amelyen belül a nemzeti hatóságoknak értesíteniük kell a Bizottságot a kibocsátott engedélyek által érintett mennyiségekről, a kibocsátás időpontjához képest késői időzítésű. Ezért a kontingens megfelelő kezelése érdekében célszerű időben előrébb hozni ezt az értesítési időszakot.

(7)

Annak lehetővé tételére, hogy a piaci szereplők és az illetékes hatóságok alkalmazkodhassanak az 5. csoportba tartozó kontingens új módon történő kezeléséhez, indokolt 2011. áprilisról 2011. májusra halasztani a 2011. július 1-jén kezdődő első alidőszakra vonatkozó behozatali jogok iránti kérelmek benyújtási időszakát.

(8)

A 616/2007/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(9)

Mivel a következő kontingensidőszak 2011. július 1-jén kezdődik, e rendelet alkalmazásának kezdetéül indokolt ugyanezen időpontot megjelölni.

(10)

A mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság az elnöke által kitűzött határidőn belül nem nyilvánított véleményt,

1.

A 3. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(3)   Az 5. csoportra vonatkozóan megállapított éves mennyiségeket első lépésben behozatali jogok odaítélésével, második lépésben behozatali engedélyek kiadásával kell kezelni.”

2.

A 4., az 5. és a 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„4. cikk

(1)   Az 1301/2006/EK rendelet 5. cikkének az 5. csoporttól eltérő csoportok tekintetében történő alkalmazásában a behozatali engedély kérelmezőjének egy adott kontingensidőszakra vonatkozó első kérelme benyújtásakor bizonyítania kell, hogy az 1301/2006/EK rendelet 5. cikkében említett mindkét időszakban legalább 50 tonnányit importált az 1234/2007/EK tanácsi rendelet (6) I. mellékletének XX. részében szereplő termékekből vagy a 0210 99 39 KN-kód alá tartozó készítményből.

Az 1301/2006/EK rendelet 5. cikkének az 5. csoport tekintetében történő alkalmazásában a behozatali jog kérelmezőjének egy adott kontingensévre vonatkozó első kérelme benyújtásakor bizonyítania kell, hogy az 1301/2006/EK rendelet 5. cikkében említett mindkét időszakban legalább 250 tonnányit importált az 1234/2007/EK rendelet I. mellékletének XX. részében szereplő termékekből vagy a 0210 99 39 KN-kód alá tartozó készítményekből.

Az engedélykérelmek az e rendelet I. mellékletében említettek közül csak egy tételszámot tartalmazhatnak.

(2)   Az 1301/2006/EK rendelet 5. cikkétől és e cikk (1) bekezdésének első albekezdésétől eltérve a behozatali engedély kérelmezője egy adott kontingensidőszakra vonatkozó első kérelme benyújtásakor bizonyíthatja azt is, hogy az 1301/2006/EK rendelet 5. cikkében említett mindkét időszakban legalább 1 000 tonna, a 0207 vagy a 0210 KN-kód alá tartozó baromfihúst dolgozott fel az 1234/2007/EK rendelet hatálya alá eső, 1602 KN-kódú baromfihús-készítményekké vagy a 1602 10 00 KN-kód alá tartozó, kizárólag baromfihúst tartalmazó homogenizált készítményekké.

E bekezdés alkalmazásában »feldolgozó« bármely olyan, a letelepedés helye szerinti tagállam nemzeti héanyilvántartásában szereplő személy, aki feldolgozási tevékenységét bárminemű kereskedelmi okmánnyal kielégítően bizonyítja az érintett tagállam számára.

(3)   Ha egy vállalat olyan vállalatok egyesülésével jött létre, amelyek mindegyike rendelkezik behozatali referenciamennynyiséggel, akkor ez a vállalat ezeket a referenciamennyiségeket kérelmeinek alátámasztására felhasználhatja.

(4)   Az 1301/2006/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdésétől eltérve a 3., a 6. és a 8. csoport tekintetében az egyes kérelmezők több behozatali engedély iránti kérelmet is benyújthatnak az ugyanazon csoportba tartozó termékekre vonatkozóan, amennyiben e termékek különböző országokból származnak. A származási országonként külön-külön elkészített kérelmeket egyidejűleg kell benyújtani valamely tagállam illetékes hatóságához. E kérelmek összességét az e cikk (5) bekezdésében említett maximális mennyiség szempontjából egyetlen kérelemnek kell tekinteni.

(5)   Az 5. csoporttól eltérő csoportok esetében az egyes engedély iránti kérelmeknek legalább 100 tonnára kell vonatkozniuk, de nem vonatkozhatnak az érintett kontingens keretében az adott időszakban vagy alidőszakban rendelkezésre álló mennyiség 10 %-át meghaladó mennyiségre.

Mindazonáltal:

Az 5. csoport esetében az egyes behozatali jog iránti kérelmeknek legalább 100 tonnára kell vonatkozniuk, de nem vonatkozhatnak az érintett kontingens keretében az adott alidőszakban rendelkezésre álló mennyiség 10 %-át meghaladó mennyiségre.

(6)   Az engedélyek – a 3., a 6. és a 8. csoportra vonatkozó engedélyek kivételével – a megjelölt országból való behozatal kötelezettségét vonják maguk után. Az e kötelezettség által érintett csoportok esetében az engedély iránti kérelem és az engedély 8. rovatában fel kell tüntetni a származási országot, és az „igen” szót kereszttel meg kell jelölni.

(7)   Az engedély iránti kérelem és az engedély 20. rovatának tartalmaznia kell a II. melléklet A. részében felsorolt bejegyzések egyikét.

Az engedély 24. rovatának tartalmaznia kell a II. melléklet B. részében felsorolt bejegyzések egyikét.

A 3., illetve a 6. csoportba tartozó termékekre vonatkozó engedélyek 24. rovatának tartalmaznia kell a II. melléklet C. részében felsorolt bejegyzések egyikét.

A 8. csoportba tartozó termékekre vonatkozó engedélyek 24. rovatának tartalmaznia kell a II. melléklet D. részében felsorolt bejegyzések egyikét.

5. cikk

(1)   Az 5. csoportra vonatkozó behozatali jogok iránti kérelmek és a többi csoportra vonatkozó behozatali engedély iránti kérelmek csak az egyes alidőszakokat megelőző harmadik hónap első hét napjában, illetve a 3. csoport esetében a kontingensidőszakot megelőző harmadik hónap első hét napjában nyújthatók be.

A 2011. július 1-jén kezdődő alidőszak tekintetében azonban az 5. csoportra vonatkozó behozatali jogok iránti kérelmek csak 2011 májusának első hét napjában nyújthatók be.

(2)   Az engedély iránti kérelem benyújtásakor az 5. csoporttól eltérő csoportok esetében 100 kilogrammonként 50 EUR összegű biztosítékot kell letétbe helyezni. Mindazonáltal az 1., a 4., illetve a 7. csoportot érintő engedély iránti kérelmek esetében a biztosíték összege 100 kilogrammonként 10 EUR, az 5. csoportra vonatkozó behozatali jogok iránti kérelmek esetében pedig a biztosíték összege 100 kilogrammonként 6 EUR.

(3)   A tagállamok a kérelmek benyújtására kijelölt hónap 14. napjáig értesítik a Bizottságot a kérelmezett összmennynyiségekről, kilogrammban, csoportok és származás szerinti bontásban megadva azokat.

(4)   A behozatali jogok odaítélésére és az engedélyek kibocsátására a kérelmek benyújtására kijelölt hónap 23. napjától és legkésőbb ugyanazon hónap utolsó napján kerül sor. A behozatali jogok a kérelemben megjelölt alidőszak első napjától ugyanazon behozatali időszak június 30-ig érvényesek, és nem ruházhatók át.

(5)   Az 5. csoport esetében a behozatali engedély iránti kérelmet csak abban a tagállamban lehet benyújtani, ahol a kérelmező a behozatali jogokat kérelmezte és megszerezte. E csoport vonatkozásában az engedélyeket a behozatali jogot szerzett piaci szereplő kérelmére és nevére kell kiállítani.

Az 5. csoport esetében a piaci szereplő a behozatali engedély kiállításakor 100 kilogrammonként 75 EUR összegű biztosítékot helyez letétbe. Minden kiadott behozatali engedély nyomán megfelelő mértékben csökkennek az odaítélt behozatali jogok, és a behozatali jogokra vonatkozóan a (2) bekezdéssel összhangban letétbe helyezett biztosítékot késedelem nélkül arányosan fel kell szabadítani.

(6)   A behozatali engedély iránti kérelmekkel az odaítélt behozatali jogoknak megfelelő teljes mennyiséget ki kell meríteni. Ez a kötelezettség a 2220/85/EGK bizottsági rendelet (7) 20. cikkének (2) bekezdése értelmében elsődleges követelménynek minősül.

6. cikk

(1)   Az 1301/2006/EK rendelet 11. cikke (1) bekezdésének második albekezdésétől eltérve a tagállamok értesítik a Bizottságot:

(2)   A tagállamok az egyes éves kontingensidőszakok végétől számított negyedik hónap végéig értesítik a Bizottságot az e rendelet alapján a vonatkozó időszakban ténylegesen szabad forgalomba bocsátott mennyiségekről.

(3)   Az 1301/2006/EK rendelet 11. cikke (1) bekezdésének második albekezdésétől eltérve a tagállamok az alábbiak szerint értesítik a Bizottságot a fel nem használt vagy csupán részben felhasznált behozatali engedélyek által érintett mennyiségekről, amelyek megfelelnek a behozatali engedélyek hátoldalán feltüntetett mennyiségek és azon mennyiségek közötti különbözetnek, amelyekre nézve az engedélyeket kiállították:

A 3. csoport esetében az első albekezdés a) pontjában említett értesítés nem alkalmazandó.

(4)   Az (1) és a (3) bekezdés hatálya alá tartozó mennyiségeket kilogrammban kifejezve és csoportok szerinti bontásban kell megadni. A (2) bekezdés hatálya alá tartozó mennyiségeket kilogrammban kifejezve és csoportok, valamint származás szerinti bontásban kell megadni.

3.

A 7. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

17.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 70/5

(1)

2010. június 19-én az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésben (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína vagy az érintett ország) származó kerámialapok Európai Unióba történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindítását.

(2)

A dömpingellenes eljárás megindítására azt követően került sor, hogy az Európai Kerámiaburkolólap-gyártók Szövetsége (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be 69 olyan gyártó nevében, amelyek termelése a kerámialapok teljes uniós gyártásának több mint 30 %-át teszi ki. A panasz nyilvánvaló bizonyítékot tartalmazott az említett termék dömpingjére és az ebből eredő jelentős kárra vonatkozóan, és ez elegendőnek bizonyult az eljárás megindításához.

(3)

A Bizottság az eljárás megindításáról hivatalosan értesítette a panaszosokat, más ismert uniós gyártókat, az ismert kínai exportőr gyártókat, Kína képviselőit, valamint az ismert importőröket és felhasználókat. Értesített továbbá gyártókat az Amerikai Egyesült Államokban (a továbbiakban: Egyesült Államok), Nigériában, Brazíliában, Törökországban, Indonéziában és Thaiföldön, mivel ezek az országok esetleg analóg országként jöhetnek számításba. Az érdekeltek lehetőséget kaptak arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat vagy szóbeli meghallgatást kérjenek. A Bizottság minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tette a meghallgatást, aki azt kérelmezte, és aki ismertette azokat a különleges okokat, amelyek meghallgatását indokolják.

(4)

Tekintettel a kínai exportőr gyártók, a független importőrök és az uniós gyártók nyilvánvalóan nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítés a dömping és a kár megállapításához mintavételt irányzott elő, az alaprendelet 17. cikkének megfelelően. Ahhoz, hogy a Bizottság el tudja dönteni, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, akkor össze tudja állítani a mintát, valamennyi ismert kínai exportőr gyártót, importőrt és uniós gyártót felkért arra, hogy jelentkezzen a Bizottságnál és az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározottak szerint szolgáltasson alapvető információkat a 2009. április 1. és 2010. március 1. közötti időszakban az érintett termékkel kapcsolatban folytatott tevékenységeiről. A Bizottság a kínai hatóságokkal is konzultált.

(5)

A mintavétel során százöt érvényes válasz érkezett azoktól a kínai exportőr gyártóktól, akik a (24) preambulumbekezdésben meghatározott vizsgálati időszakban a behozatal 47 %-át bonyolították le. Az együttműködés ezért csekély mértékűnek tekinthető.

(6)

A Bizottság az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdése alapján az exportőr gyártókból álló mintát az érintett termék Unióba irányuló kivitelének azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján választotta ki, amely a rendelkezésre álló idő alatt ésszerűen megvizsgálható. A kiválasztott minta három olyan csoportból állt, amelyek a vizsgálati időszak alatt a Kínából az Unióba irányuló összes export 14,4 %-át, valamint az együttműködő gyártók összes exportjának 31,3 %-át képviselő tíz független gyártót foglalták magában. Az alaprendelet 17. cikke (2) bekezdésének megfelelően a mintavétel kapcsán konzultáltak az érintett felekkel, illetve a kínai hatóságokkal. A javasolt mintával kapcsolatban számos észrevétel érkezett. A végleges minta kiválasztásánál a megfelelőnek ítélt észrevételeket figyelembe vették.

(7)

Az Európai Kerámiaburkolólap-gyártók Szövetsége a Bizottságnak küldött levelében megerősítette, hogy a panaszos vállalatok mindegyike beleegyezett a mintában való részvételbe. A Bizottságnál jelentkezett más vállalatokkal együtt összesen 73 uniós gyártótól érkeztek információk.

(8)

A mintavétel során figyelembe vették a kerámialap-ágazat jelentős széttagoltságát. Annak biztosítása érdekében, hogy a kárelemzésnél a nagyvállalatok eredményei ne legyenek túlsúlyban és hogy az elemzés az uniós termelés legnagyobb hányadát együttesen kitevő kisvállalatok helyzetét is megfelelően tükrözze, úgy ítélték meg, hogy a mintában valamennyi szegmensnek, azaz a kis- és középvállalkozásoknak, illetve a nagyvállalatoknak is szerepelnie kell.

(9)

Az éves termelés mennyisége alapján három szegmenst különböztettek meg:

—   1. szegmens: nagyvállalatok, amelyek termelése meghaladja a 10 millió m2-t,

—   2. szegmens: középvállalkozások, amelyek termelése 5 és 10 millió m2 között van,

—   3. szegmens: kisvállalkozások, amelyek termelése 5 millió m2-nél kevesebb.

(10)

A mikrogazdasági mutatók elemzésénél az adott szegmensbe tartozó, mintába felvett vállalatok eredményeit – az egyes szegmensek teljes kerámialap-ágazatban képviselt súlyát tekintve – aszerint súlyozták, hogy mekkora az adott szegmens részesedése a teljes uniós termelésből. A vizsgálat során beérkező információk alapján az 1. és 2. szegmensbe tartozó gyártók a teljes uniós termelés hozzávetőleg egynegyedét, míg a 3. szegmensbe tartozó gyártók a teljes uniós termelés mintegy felét képviselik. A kisvállalkozások szegmensében több mint 350 vállalat szerepel. A középvállalkozások szegmensébe több mint 40, míg a nagyvállalatok szegmensébe több mint 20 vállalat tartozik.

(11)

Tíz vállalatot vettek fel a mintába. Az értékesítést, a termelést és a földrajzi elhelyezkedést tekintve ezek a három szegmens legnagyobb vállalatai. Egy a nagyvállalatok, négy a középvállalkozások és öt a kisvállalkozások szegmensébe tartozik. A kiválasztott vállalatok hat tagállamban találhatók (Olaszországban, Spanyolországban, Lengyelországban, Portugáliában, Németországban és Franciaországban), amelyek együttesen a teljes uniós termelés több mint 90 %-át képviselik. Ez a minta az együttműködő gyártók teljes termelésének a 24 %-át és a teljes uniós termelésnek a 7 %-át képviseli.

(12)

A vizsgálat során a mintába felvett lengyel vállalat úgy döntött, hogy megszünteti az együttműködését a vizsgálattal. A Bizottság nem talált másik együttműködő lengyel gyártót.

(13)

A lengyel gyártó visszalépése ellenére – a (8) és a (10) preambulumbekezdésben említett valamennyi szempontot figyelembe véve – a minta továbbra is igen reprezentatív maradt. Ezért úgy határoztak, hogy az eljárás öt tagállam kilenc gyártójával is folytatható.

(14)

A panaszosok kérték, hogy a nevüket ne hozzák nyilvánosságra. A Bizottság a kérést elfogadta.

(15)

A Bizottsághoz 24 válasz érkezett az importőröktől. Három nagy importőrt kizártak a mintavételből: két vállalat kínai exportőrökkel, egy pedig egy uniós gyártóval állt kapcsolatban (a behozatal a gyártó teljes értékesítéséhez viszonyítva elenyésző).

(16)

A független együttműködő importőrök a Kínából származó összes behozatal mintegy 6 %-át képviselik.

(17)

Hét vállalatot vettek fel a mintába, amelyek a független együttműködő vállalatok által lebonyolított behozatal 95 %-át képviselik. Az egyik vállalat az érintett termék felhasználója is egyben. A minta a földrajzi megoszlás tekintetében is reprezentatívnak tekinthető. Azokat a tagállamokat foglalja magában, amelyek az Unióba érkező behozatal több mint 49 %-át képviselik, ami szintén alátámasztja a minta reprezentatív jellegét.

(18)

Annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a mintába felvett kínai exportőr gyártóknak piacgazdasági elbánás vagy egyéni elbánás iránti kérelem benyújtását – amennyiben ezt igénylik –, a Bizottság formanyomtatványokat küldött a mintába felvett exportőr gyártóknak. A mintába felvett exportőr gyártók egy csoportja az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése értelmében piacgazdasági elbánást igényelt, illetve egyéni elbánást kért arra az esetre, ha a vizsgálat azt állapítaná meg, hogy nem felelnek meg a piacgazdasági elbánás feltételeinek. Az exportőr gyártók többi csoportja csak egyéni elbánást kért.

(19)

Egyéni vizsgálatra irányuló kérelem nyolc, a mintavételbe be nem vont vállalattól, illetve kapcsolt vállalatok csoportjától érkezett. Az ideiglenes szakaszban ezen kérelmek vizsgálata túlságosan nehézkes lett volna. A Bizottság a végleges szakaszban dönt arról, hogy ezen vállalatok valamelyikét egyéni vizsgálatban részesíti-e.

(20)

A Bizottság kérdőíveket küldött a mintába felvett exportőr gyártóknak, illetve azoknak a mintavételbe be nem vont exportőr gyártóknak, akik jelezték, hogy az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján egyéni vizsgálatot kérnek, továbbá a mintába felvett uniós gyártóknak, az együttműködő független importőröknek és valamennyi ismert uniós felhasználónak.

(21)

A mintába felvett exportőr gyártók három csoportja, a mintavételbe be nem vont nyolc exportőr gyártó, illetve exportőr gyártók csoportja, a mintába felvett kilenc uniós gyártó és exportőr gyártóval kapcsolatban nem álló öt importőr küldött vissza kitöltött kérdőíveket. Beadványok érkeztek az európai gyártók szövetségétől (Cerame-Unie), a gyártók nemzeti szövetségeitől, importőröktől, illetve importőrök és felhasználók szövetségeitől.

(22)

A Bizottság megvizsgálta és ellenőrizte a piacgazdasági elbánás és az egyéni elbánás elemzéséhez, valamint az uniós érdek tekintetében kárt okozó dömping ideiglenes megállapításához szükséges valamennyi információt és ellenőrző látogatásokat tett a mintába felvett kilenc uniós gyártó, illetve az alábbi vállalatok telephelyein:

(23)

Annak érdekében, hogy a piacgazdasági elbánásban nem részesíthető kínai exportőr gyártók részére a rendes értéket megállapítsák, két gyártó telephelyén ellenőrző látogatásra került sor a rendes értéknek az Egyesült Államokból mint analóg országból származó adatok alapján történő megállapítása céljából. Ezek a gyártók kérték kilétük bizalmas kezelését.

(24)

A dömping és a kár vizsgálata a 2009. április 1. és 2010. március 31. közötti időszakra (a továbbiakban: a vizsgálati időszak) irányult. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2007. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(25)

Az érintett termék mázas és mázatlan kerámia út- és padlóburkoló lap, kályha- vagy falburkoló csempe, illetve mázas vagy mázatlan kerámiamozaik, kockakő és hasonló termék, alátéten is (a továbbiakban: kerámialap vagy érintett termék), amely jelenleg a 6907 10 00, 6907 90 20, 6907 90 80, 6908 10 00, 6908 90 11, 6908 90 20, 6908 90 31, 6908 90 51, 6908 90 91, 6908 90 93 és 6908 90 99 KN-kód alá tartozik.

(26)

A kerámialapokat főleg az építőiparban használják falak és padlók burkolására.

(27)

Az egyik fél azt állította, hogy a Kínából behozott termék és az uniós gazdasági ágazat által gyártott termék nem összehasonlítható.

(28)

Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság az árak összehasonlítását a nyolc mutatóra épülő termékkód alapján megkülönböztetett terméktípusokra alapozta.

(29)

A szóban forgó fél az érveit a meghallgató tisztviselővel folytatott meghallgatás során ismertette. Érvelésében arra hivatkozott, hogy az uniós és a kínai burkolólapok a technológiák, az anyagok, a fényezés és a kivitel különbözősége miatt nem összehasonlíthatók. A fejlett gyártósorok szitanyomású és többféle színű, jó minőségű burkolólapokat állítanak elő. A vállalat képviselője kifejtette, hogy különböző nyomási technológiákat alkalmaznak szitanyomás, hengernyomás és tintasugaras nyomás esetén.

(30)

Annak ellenére, hogy a Bizottság kérte a termékek összehasonlíthatósági szempontjait részletesen kifejtő beadvány elkészítését, a szóban forgó fél nem igazolta állításait. Az összehasonlíthatóság javítására vonatkozó érvelést sem támasztotta alá semmilyen bizonyíték. Továbbá a szóban forgó fél maga is elismerte, hogy a további négy javasolt szempont figyelembevételével vizsgálandó terméktípusok a burkolólapok piacának mindössze 0,5 %-át képviselnék. Amint az a meghallgató tisztviselő által készített, az érintett vállalat álláspontját összefoglaló jelentésben is szerepel, az ugyanazon termékkód alá tartozó termékek fennmaradó 99,5 %-a hasonló.

(31)

A fent említettek szerint a szóban forgó fél sem a további szempontok figyelembevételének szükségességét, sem azok árakra gyakorolt lehetséges hatásait nem támasztotta alá. Az érintett terméktípusok elhanyagolható piaci részesedésére tekintettel, illetve figyelembe véve, hogy a szóban forgó fél egyértelműen elismerte, hogy az érintett termékkód alá tartozó burkolólapok 99,5 %-a hasonló, ideiglenesen elvetették az arra vonatkozó kérelmet, hogy a termékkódok szerkezetében további szempontokat vegyenek figyelembe.

(32)

Megállapították, hogy a kínai piacon, az ideiglenesen analóg országnak tekintett Egyesült Államok piacán, továbbá az Unióban az uniós gyártók által előállított és értékesített termékek és az érintett termék alapvető fizikai és műszaki jellemzői és felhasználási formái megegyeznek. Ezért ezeket a termékeket az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében ideiglenesen hasonló terméknek tekintik.

(33)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja értelmében a Kínából származó behozatalokra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatok során a rendes értéket az említett cikk (1)–(6) bekezdése szerint állapítják meg azon gyártók tekintetében, amelyekről megállapítást nyer, hogy teljesítik az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában megállapított kritériumokat. Ezeket a kritériumokat röviden – a tájékozódás megkönnyítése érdekében – az alábbiakban foglaljuk össze:

(34)

Az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése alapján a kínai exportőr gyártók két csoportja kérte a piacgazdasági elbánást.

(35)

Megállapítást nyert, hogy az egyik csoportot állítólagosan alkotó felek (két gyártó; egy kínai és egy hongkongi kereskedő) valójában nem is állnak egymással kapcsolatban. Ez alapján a két kínai gyártó (a Becarry-csoport és a Shandong Yadi Ceramics Co. Ltd.) piacgazdasági elbánásra irányuló kérelmét külön kezelték.

(36)

A másik vállalatcsoportot, nevezetesen a Wonderful-csoportot illetően, amely az ugyanazon holdingvállalat tulajdonában lévő két gyártócsoportot foglalja magában, csak az egyik csoport kért piacgazdasági elbánást, a másik az egyéni elbánást kérelmezte. Mivel a piacgazdasági elbánást egy csoport minden tagjának kérnie kell és kritériumait a csoport összes tagjának teljesítenie kell, a piacgazdasági elbánásra irányuló kérelem hiányos volt, ezért nem vették figyelembe. A csoportot így nem részesítették piacgazdasági elbánásban.

(37)

A Becarry-csoportot illetően a vizsgálat az első kritériummal kapcsolatban megállapította, hogy a gyártó működési engedélye exportkorlátozást tartalmaz, amit a gyakorlatban is alkalmaztak. Ezért úgy kell tekinteni, hogy az értékesítéssel kapcsolatos döntéseket nem szabadon, hanem jelentős állalmi beavatkozás mellett hozták meg. Ezenkívül a csoportba tartozó számos vállalat esetében nem tudták megállapítani, hogy az indulótőkét befizették-e és hogy ki volt a befizető. A 2. kritériumot illetően a számviteli ellenőrzés súlyos hiányosságokat tárt fel, amelyek nem szerepeltek a könyvvizsgálói jelentésben. Végezetül a 3. kritériummal kapcsolatosan megállapították, hogy a nem piacgazdasági rendszer számos torzulást okozott, mivel a főbb eszközök számviteli nyilvántartása és értékcsökkenése nem volt megfelelő, illetve a vállalat földhasználati jogának kifizetését nem tudták igazolni.

(38)

A Shandong Yadi Ceramics Co., Ltd. vállalatot illetően a vizsgálat az első kritériummal kapcsolatban megállapította, hogy a vállalat nem tudta igazolni, hogy az indulótőkét az alapításkor befizették és hogy ki volt a befizető. Így nem lehetett kizárni, hogy a pénzeszközök egy részét az állam finanszírozta. A 2. kritérium vonatkozásában a számviteli nyilvántartások súlyos hiányosságokat mutattak, amelyek nem szerepeltek a könyvvizsgálói jelentésben, ezért úgy tekintették, hogy a könyvelés ellenőrzését nem a nemzetközi számviteli standardokkal összhangban végezték. Végezetül a 3. kritériummal kapcsolatban megállapították, hogy a nem piacgazdasági rendszer számos torzulást okozott, mivel a vállalat nem tudta igazolni, hogy fizetett a földhasználati jogáért, illetve bizonyos eszközökért.

(39)

A Bizottság elküldte a piacgazdasági elbánással kapcsolatos megállapításait az érintett exportőr gyártóknak, a kínai hatóságoknak és a panaszosoknak, és felkérte őket, hogy tegyék meg észrevételeiket.

(40)

A piacgazdasági elbánásra vonatkozó megállapítások közzététele után észrevételek érkeztek a mintavételbe bevont két olyan exportőr gyártótól, akiket a Bizottság nem részesített piacgazdasági elbánásban. Ezek az észrevételek azonban nem változtattak a Bizottság megállapításain, mivel azokat csak részben próbálták cáfolni és az észrevételek alátámasztására nem nyújtottak be további bizonyítékokat.

(41)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján az említett cikk hatálya alá tartozó országok vonatkozásában adott esetben országos vámot állapítanak meg, kivéve azokat az eseteket, amikor a vállalatok bizonyítani tudják, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelnek. Kizárólag tájékoztatás céljából az alábbiakban röviden összefoglaljuk ezeket a feltételeket:

(42)

A piacgazdasági elbánást kérő, mintába felvett exportőr gyártók – a Becarry-csoport és a Shandong Yadi Ceramics Co., Ltd. – egyéni elbánást is kértek arra az esetre, ha piacgazdasági elbánásban nem részesülhetnének. A Wonderful-csoport és a Xinruncheng-csoport szintén egyéni elbánást kért.

(43)

A Becarry-csoporttal kapcsolatban megállapították, hogy a fenti (37) preambulumbekezdésben említett exportkorlátozás miatt az értékesítési döntéseket nem szabadon hozzák meg, így az egyéni elbánásra irányuló kérelmüket elutasították.

(44)

A többi exportőr gyártó vonatkozásában megállapították, hogy teljesítik az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében foglalt feltételeket, így egyéni elbánásban részesülhettek. A rendelkezésre álló információk alapján ideiglenesen megállapítást nyert, hogy a mintába felvett alábbi kínai exportőr gyártók az egyéni elbánásra vonatkozó, az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott valamennyi követelménynek eleget tesznek.

(45)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint a rendes értéket a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportőr gyártók esetében egy analóg ország belföldi árai vagy számtanilag képzett értéke alapján kell megállapítani.

(46)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte azt a szándékát, hogy a Kína részére megállapítandó rendes érték tekintetében az Egyesült Államokat használja megfelelő analóg országként, és felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg az ezzel kapcsolatos észrevételeiket.

(47)

Számos észrevétel érkezett és több országot is javasoltak alternatívaként, különösen Brazíliát, Törökországot, Nigériát, Thaiföldet és végül Indonéziát.

(48)

A Bizottság ezért úgy határozott, hogy együttműködést kezdeményez ezen országok, többek között az Egyesült Államok ismert gyártóival. A kérdőívre azonban az érintett termék egyesült államokbeli gyártói közül mindössze ketten válaszoltak. A thaiföldi gyártó is hiányos kérdőívet küldött be, és termékkínálata sem volt megfelelően összehasonlítható az együttműködő kínai gyártó termékeivel.

(49)

A vizsgálat feltárta, hogy az Egyesült Államok az érintett termék vonatkozásában versenyképes piac. Az Egyesült Államokban számos gyártó működik, és a behozatal mennyisége jelentős. A vizsgálat során azt is megállapították, hogy a Kínából, valamint az Egyesült Államokból származó kerámialapok fizikai jellemzői és felhasználásuk alapvetően azonos, továbbá gyártási eljárásuk is hasonló.

(50)

Arra hivatkoztak, hogy mivel az Egyesült Államok piacára főleg a behozatal jellemző, az Egyesült Államokban, illetve a Kínában gyártott kerámialapok a piac különböző szegmenseit célozzák meg. Így a belföldön gyártott terméktípusok, amelyek a rendes érték megállapításának alapjául kellene, hogy szolgáljanak, nem összehasonlíthatók azokkal a terméktípusokkal, amelyeket Kína az Unióba exportál. A vizsgálat azonban azt mutatta, hogy az Egyesült Államokban számos olyan terméktípust állítanak elő, amelyek a fenti (49) preambulumbekezdésben említettek szerint hasonlóak a Kínában gyártott és onnan exportált terméktípusokhoz.

(51)

Azzal is érveltek, hogy az Egyesült Államok viszonylag kis szerepet tölt be a kerámialapok világpiacán. Ugyanakkor 2009-ben mintegy 600 millió m2 mennyiséget gyártottak belföldön, ami jelentősnek tekinthető. Összehasonlításként Kína, a világ legjelentősebb gyártója, 2 milliárd m2 mennyiséget állított elő ugyanabban az időszakban.

(52)

Az egyik fél azt állította, hogy az Egyesült Államokban szigorú minőségi előírások vannak érvényben, és eredményes nem tarifális akadályokat gördítettek a kínai behozatal útjába. A vizsgálat során ugyanakkor feltárták, hogy az Egyesült Államokba irányuló, Kínából történő behozatal a fent említettek szerint igen nagy arányú, és az egyesült államokbeli fogyasztás jelentős részét képviseli. Ezért elvetették azt az állítást, hogy az Egyesült Államokban a nem tarifális akadályok befolyásolják a behozatalt és a versenyt.

(53)

Az együttműködő két egyesült államokbeli gyártó beadványaiban szereplő adatokat a helyszínen ellenőrizték. Végül az egyik felkeresett gyártó adatait vették figyelembe, mivel azokat megbízhatónak találták ahhoz, hogy a rendes érték megállapításának alapjául szolgáljanak. A másik gyártótól származó információkat nem találták megbízhatónak és elvetették azokat, mivel ez a gyártó a belföldi értékesítéseinek csak egy részéről számolt be és a költségeit nem lehetett megfelelően összeegyeztetni a könyveléssel.

(54)

Ezért ideiglenesen megállapították, hogy az Egyesült Államok az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése alapján megfelelő és ésszerű analóg ország.

(55)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja értelmében a rendes értéket az analóg ország gyártójától kapott ellenőrzött információk alapján az alábbiak szerint állapították meg.

(56)

Az egyesült államokbeli gyártónak a hasonló termékre vonatkozó belföldi értékesítése a volumen tekintetében reprezentatívnak minősült az együttműködő exportőr gyártók által az Unióba exportált érintett termékkel összehasonlítva.

(57)

Megállapítást nyert, hogy a vizsgálati időszakban az egyesült államokbeli gyártó által előállított hasonló termékek valamennyi típusát a belföldi piacon a szokásos kereskedelmi csatornákon független vásárlóknak értékesítették. Az Egyesült Államokban gyártott és értékesített hasonló termék, valamint a Kínából az Unióba exportált érintett termék minőségbeli különbségei miatt néhány terméktípus vonatkozásában úgy ítélték meg, hogy a számtanilag képzett rendes érték megállapítása alkalmasabb módszer arra, hogy ezeket a különbségeket figyelembe lehessen venni és a (61) preambulumbekezdésben említett megfelelő összehasonlítást biztosítani tudják.

(58)

A rendes értéket úgy számították ki, hogy az egyesült államokbeli gyártó termelési költségeit az értékesítési, általános és igazgatási költséggel, illetve a nyereséggel növelték. Az értékesítési, általános és igazgatási költségek, illetve a nyereség megállapításához az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének megfelelően az egyesült államokbeli gyártó hasonló termékének a gyártására, valamint a szokásos kereskedelmi forgalomban történő értékesítésére vonatkozó tényleges adatokat vették alapul.

(59)

A mintába felvett kínai exportőrök exportárait az első független fogyasztó által ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportár alapján állapították meg. Amennyiben az értékesítés egy kapcsolatban álló uniós importőrön keresztül valósult meg, úgy az árakat az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján határozták meg. A behozatal és a viszonteladás között felmerült költségek, többek között az értékesítési, általános és igazgatási költségek, valamint a nyereség vonatkozásában kiigazításokat végeztek. A haszonkulcs tekintetében az érintett termék független importőre által realizált nyereséget vették alapul, mivel az exportőr gyártó és a vele kapcsolatban álló importőr között fennálló kapcsolat miatt az importőr tényleges hasznát nem tekintették megbízhatónak.

(60)

A dömpingkülönbözetet úgy határozták meg, hogy a mintába felvett exportőrök gyártelepi exportárait összehasonlították a belföldi értékesítési árakkal, illetve adott esetben a számtanilag képzett rendes értékkel.

(61)

A rendes érték és az exportár megfelelő összehasonlíthatóságának érdekében kiigazítások formájában biztosították az árakat érintő különbségek és az ár összehasonlíthatóságának a figyelembevételét az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésének megfelelően. A rendes értéket az alacsonyabb költségű, nem porcelánból készült lapok jellemzőinek – főleg az eredeti márkák és a nem analóg ország gyártója által előállított különböző típusok minőségbeli különbségeiből adódó – eltérései vonatkozásában kiigazították. Adott esetben további kiigazításokat alkalmaztak a tengeri szállítási, biztosítási, kezelési és egyéb költségek, csomagolási, banki és hitelköltségek, valamint a jutalékok esetében, amennyiben úgy ítélték meg, hogy azok ésszerűek, pontos és igazolt bizonyítékokkal alátámasztottak.

(62)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően a mintába felvett egyéni elbánásban részesülő együttműködő exportőr gyártók esetében a dömpingkülönbözet megállapítására úgy került sor, hogy az analóg ország vonatkozásában megállapított, súlyozott átlaggal számított rendes értéket összehasonlították az egyes vállalatok által az Unióba exportált érintett termékek fentiek szerint meghatározott exportárának súlyozott átlagával.

(63)

Ez alapján az ideiglenes dömpingkülönbözet a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következő:

(64)

A mintavételbe be nem vont többi együttműködő kínai exportőr gyártó esetében a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdése alapján a mintába felvett exportőr gyártók dömpingkülönbözetének súlyozott átlaga alapján számították ki.

(65)

A mintába felvett, de egyéni elbánásban nem részesülő együttműködő kínai exportőr gyártó (Heyuan Becarry Ceramics Co., Ltd.) esetében a dömpingkülönbözetet a fenti (64) preambulumbekezdésben meghatározottak szerint állapították meg.

(66)

Minden más, együtt nem működő kínai exportőr gyártó esetében az országos dömpingkülönbözetet egy reprezentatív terméktípust előállító együttműködő exportőr gyártó esetében megállapított legmagasabb dömpingkülönbözet alapján határozták meg.

(67)

Ez alapján a minta súlyozott átlagával számított ideiglenes dömpingkülönbözet és az országos dömpingkülönbözet a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következő:

(68)

A (8) preambulumbekezdésben említettek szerint az uniós kerámialap-ágazat igen széttagolt. Kerámialapokat több mint ötszáz gyártó állít elő.

(69)

A fent említettek szerint az uniós gazdasági ágazatot három szegmensre osztották: kisvállalkozások, középvállalkozások és nagyvállalatok. A kisvállalkozások adják az uniós termelés felét.

(70)

Becslések szerint a nemzeti és az európai szövetségektől származó adatok az uniós termelés mintegy 75 %-át foglalják magukban. Ezeket az adatokat összevetették a független gyártóktól és a nemzeti szövetségektől származó adatokkal, illetve olyan statisztikai forrásokkal is, mint a Prodcom. A fennmaradó termelés volumenét és értékét az ugyanezen forrásokból származó információk alapján extrapolálták. Ezek alapján megállapították, hogy a teljes uniós termelés a vizsgálati időszakban 895 millió m2 volt. Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése, illetve 5. cikkének (4) bekezdése értelmében (a teljes uniós termelést képviselő) összes uniós gyártó alkotja az uniós gazdasági ágazatot (a továbbiakban: uniós gazdasági ágazat).

(71)

Az uniós fogyasztást úgy állapították meg, hogy az Eurostat adatain alapuló behozatalhoz hozzáadták az uniós gyártók uniós piacon lebonyolított értékesítését. Az érintett termék összes uniós értékesítésére vonatkozó adatok a gyártók nemzeti és európai szövetségeinek ellenőrzött adatain alapulnak. A teljes uniós értékesítés megállapításához az extrapolálást a szövetségek, illetve a Prodcom adatai alapján végezték.

(72)

A figyelembe vett időszakban, azaz 2007 és a vizsgálati időszak között az uniós fogyasztás 29 %-kal csökkent, és a 13 %-os legnagyobb visszaesés 2007 és 2008 között következett be. A vizsgálati időszakban a fogyasztás 2009-hez viszonyítva 8 %-kal esett vissza.

1.   táblázat

Fogyasztás

(73)

A Kínából származó behozatal mennyisége, piaci részesedése és átlagos importára a következők szerint alakult. A mennyiségre és az árakra vonatkozó tendenciák az Eurostat adatain alapulnak.

2.   táblázat

A Kínából származó behozatal

(74)

A Kínából származó behozatal a figyelembe vett időszak során 3 %-kal esett vissza, a vizsgálati időszakban pedig mintegy 66 millió m2 volt. A csökkenő tendencia összhangban van a fogyasztás visszaesésével, azonban a behozatal csökkenése sokkal kisebb mértékű, továbbá 2007 és 2009 között következett be. 2009 és a vizsgálati időszak között a Kínából származó behozatal mennyisége 6 %-kal növekedett. A figyelembe vett teljes időszakot tekintve a kínai behozatal piaci részesedése 35 %-kal emelkedett: a 2007. évi 4,8 %-ról a vizsgálati időszakban elért 6,5 %-ra.

(75)

A figyelembe vett időszak során a Kínából származó termékek ára 4 %-kal csökkent: 4,7 EUR/m2-ről 4,5 EUR/m2-re.

(76)

Az áralákínálás elemzése céljából az uniós gyártók uniós piacon független fogyasztók részére kínált, gyártelepi szintre kiigazított súlyozott átlagos értékesítési árait terméktípusonként összehasonlították a Kínából származó megfelelő behozatal első független uniós vásárló részére történő értékesítésének CIF-alapon megállapított és a meglévő vámokkal, az importálás utáni költségekkel és a kereskedelmi szinthez megfelelően kiigazított súlyozott átlagáraival.

(77)

Az összehasonlítás azt mutatta, hogy a Kínából származó érintett terméket a vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat áraihoz képest áralákínálással értékesítették az uniós piacon. Az uniós gazdasági ágazat árainak százalékában kifejezve az alákínálás mértéke 44 és 57 % között mozgott. A számításokat a mintába felvett uniós gyártók és kínai exportőr gyártók által szolgáltatott adatok alapján végezték.

(78)

A figyelembe vett időszak során az egyéb harmadik országokból származó behozatal mennyiségét az alábbi táblázat mutatja. A mennyiségre és az árakra vonatkozó tendenciák az Eurostat adatain alapulnak.

3.   táblázat

Egyéb harmadik országokból származó behozatal

(79)

A figyelembe vett időszak során a harmadik országokból származó behozatal 40 %-kal esett vissza. Így ezeknek a behozataloknak a piaci részesedése 14 %-kal esett vissza: 6,2 %-ról 5,3 %-ra.

(80)

Meg kell jegyezni, hogy az egyéb harmadik országokból származó behozatal átlagára a figyelembe vett időszak során 22 %-kal emelkedett és (a vizsgálati időszakban 19 %-kal) továbbra is meghaladta a kínai export átlagos értékesítési árait.

(81)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése alapján a Bizottság minden olyan lényeges gazdasági tényezőt és mutatót megvizsgált, amely hatást gyakorol az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(82)

A makrogazdasági mutatókat (gyártás, kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés és a dömpingkülönbözet nagysága) a teljes uniós gazdasági ágazat szintjén értékelték. A értékelést az európai és nemzeti szövetségek által szolgáltatott információk alapján végezték, és ezeket az adatokat összevetették a gyártóktól és a rendelkezésre álló hivatalos forrásokból származó adatokkal.

(83)

A mikrogazdasági mutatók (átlagos egységárak, foglalkoztatás, bérek, termelékenység, készletek, nyereségesség, pénzáramlás, beruházások, a beruházások megtérülése, tőkebevonási képesség) elemzését a mintába felvett uniós gyártók szintjén végezték. Az értékelés a tőlük származó, megfelelően ellenőrzött információk alapján történt.

(84)

Az uniós gazdasági ágazat gyártása a figyelembe vett időszak során jelentősen, 32 %-kal esett vissza. Ez a visszaesés (a figyelembe vett időszakban) általánosságban tükrözte a fogyasztás (figyelembe vett időszakban bekövetkezett 29 %-os, lásd a fenti (72) preambulumbekezdést) csökkenését. Ugyanakkor egy eltérő tendenciát követett. 2007 és 2009 között 32 %-kal csökkent, és a 23 %-os legnagyobb visszaesés 2008 és 2009 között következett be. Ezt követően 2009 és a vizsgálati időszak között stabilizálódott.

4.   táblázat

A teljes uniós gyártás

(85)

Az uniós gazdasági ágazat gyártókapacitása 2007 és 2008 között 5 %-kal, majd 2008 és a vizsgálati időszak között 2 %-kal csökkent. Ennek eredményeként a kapacitáskihasználás 2007 és a vizsgálati időszak között 27 %-os általános visszaesést mutatott.

5.   táblázat

Gyártókapacitás és kapacitáskihasználás

(86)

A gyártási volumen alakulásával összhangban az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon független fogyasztók részére történt értékesítés a figyelembe vett időszak során a fogyasztás visszaesésének mértékéhez hasonlóan, azaz 30 %-kal csökkent. Az uniós gazdasági ágazat értékesítése az évenkénti visszaesést illetően a fogyasztáshoz hasonló tendenciát követett.

6.   táblázat

A független fogyasztók részére történt értékesítés volumene

(87)

Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a figyelembe vett időszak során 1 százalékponttal csökkent.

7.   táblázat

Uniós piaci részesedés

(88)

A foglalkoztatás 2007 és 2008 között 11 %-kal csökkent. A figyelembe vett időszakban 16 %-kal esett vissza.

8.   táblázat

Foglalkoztatás

(89)

Az uniós gazdasági ágazat munkaerő-állományának termelékenysége –teljesítmény/fő/évben számolva – 2007 és 2008 között stabil volt. 2008 és a vizsgálati időszak között 19 %-os termelékenység-csökkenés következett be, ami összefügg a gyártás visszaesésével.

9.   táblázat

Termelékenység

(90)

A dömpingkülönbözeteket az erről szóló fenti szakaszban ismertettük. Valamennyi megállapított dömpingkülönbözet jóval meghaladta a de minimis küszöböt. Továbbá – tekintettel a dömpingelt behozatal mennyiségére és áraira – a tényleges dömpingkülönbözetek hatása nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(91)

A mikrogazdasági elemek (készletek, értékesítési árak, pénzáramlás, nyereségesség, a beruházások megtérülése, tőkebevonási képesség, beruházások és bérek) elemzését a független vállalatok, azaz a mintába bevont uniós gyártók szintjén végezték.

(92)

Egyes mikrogazdasági mutatók (értékesítési ár, termelési költség, nyereségesség és a beruházások megtérülése, azaz az abszolút értéktől eltérően kifejezett mutatók, tehát a százalékos formában megadott értékek) esetében az adott szegmensbe tartozó, mintába felvett vállalatok eredményeit az adott szegmens teljes uniós termelésben elfoglalt részesedésével összhangban súlyozták (úgy, hogy a teljes kerámialap-ágazat egyes szegmenseihez különböző súlyokat rendeltek: kisvállalkozások esetében 52 %-ot, a középvállalkozások és a nagyvállalatok esetében pedig 24-24 %-ot). Így biztosították, hogy a kárelemzésnél a nagyvállalatok eredményei nem kerültek túlsúlyba és az elemzés az uniós termelés legnagyobb hányadát együttesen kitevő kisvállalatok helyzetét is megfelelően tükrözze.

(93)

Noha az uniós gazdasági ágazat zárókészleteinek szintje a figyelembe vett időszak során abszolút értelemben véve 14 %-kal csökkent, a termelés százalékában kifejezve jelentősen (37 %-kal) emelkedett.

10.   táblázat

(94)

A készletek növekedése a kár szempontjából sokatmondó tényező. Az ágazat vállalatai általában háromhavi termelésnek megfelelő készletet tartanak, a dömpingelt kínai behozatal nyomására azonban arra kényszerültek, hogy készleteiket hat hónapos termelésüknek megfelelő szintre emeljék. Ténylegesen megfigyelhető, hogy a készletek – a 2007. évi 43 %-ról a vizsgálati időszakban elért 59 %-os szintre – folyamatosan és egyenletesen emelkedtek.

(95)

Ez a készletszint-emelkedés azzal magyarázható, hogy a kínai exportőr gyártók homogén termékeket értékesítettek nagy tételben, míg az uniós gazdasági ágazat a termékek típusát, színét és méretét tekintve jóval szélesebb választékot kínált. A különleges megrendelések gyors teljesítése érdekében az uniós gazdasági ágazat gyártóinak növelnie kellett készleteit.

(96)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési egységárai a figyelembe vett időszak során 10 %-kal emelkedtek.

11.   táblázat

Egységár az uniós piacon

(97)

Az áremelkedés több tényező hatására következett be. Először is ellentételezni kellett a termelési költségek ugyanezen időszak alatt bekövetkezett 14 %-os növekedését (lásd a (106) preambulumbekezdést). Közrejátszott továbbá a növekvő készletszint (lásd a fenti (95) preambulumbekezdést) és az uniós gazdasági ágazat termékösszetételének változása. A kínai behozatal homogén termékek nagy tételére helyezte a hangsúlyt. Az uniós gazdasági ágazatnak így az érintett termék kis tételben történő értékesítésére kellett koncentrálnia olyan esetekben, ahol a kereslet kis mennyiségű, de különböző típusú, színű és méretű termékek széles választékára irányult.

(98)

Az egységárak emelkedése ellenére az uniós gazdasági ágazat nem érte el a célul kitűzött nyereséget. A kisvállalkozások szegmense valójában veszteséges volt.

(99)

A Kínából származó behozatal árainak alakulását a (75) preambulumbekezdésben ismertettük. Amint látható, ezek az árak az uniós gazdasági ágazat árainak mozgásához képest eltérő tendenciát követtek és következetesen azok alatt maradtak. A kínai behozatal árai a vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat áraihoz képest 50 %-kal alacsonyabbak voltak.

(100)

A fent említettek szerint a termelési költségek növekedése meghaladta az értékesítési árak emelkedését. A figyelembe vett időszak során bekövetkezett 14 %-os költségnövekedés mellett az uniós gazdasági ágazat mindössze 9 %-kal tudta növelni az árait. A nyereségesség így a 2007. évi 3,9 %-ról a vizsgálati időszakban 0,4 %-ra esett vissza. Az ágazat 2009-ben érte el a legalacsonyabb nyereséget, amikor már nem tudta fedezni a költségeit és 1,2 %-os veszteséget realizált. A három szegmens közül mindez a kisvállalkozások szegmensére volt a legnagyobb hatással, amely 2008 óta veszteséges. A nagyvállalatoknak és a középvállalkozásoknak a nyereségesség jelentős csökkenése ellenére sikerült szerény, de nem fenntartható nyereséget elérnie.

(101)

A nagyvállalatok és a középvállalkozások nyereségét adatvédelmi szempontok miatt nem lehet nyilvánosságra hozni. A nagyvállalatok szegmensében a nyereségszámítás egy vállalat adatain alapult, míg a középvállalkozások eredményeinek közzététele más vállalatok számára is lehetővé tenné az egyéb szegmensek nyereségének kiszámítását, mivel a súlyozott összes nyereség ismert.

12.   táblázat

Nyereségesség, pénzáramlás, a beruházások megtérülése, beruházások és bérek

(102)

A pénzáramlás alakulásában tapasztalható tendencia, amely szerint egy ágazat képes a tevékenységei önfinanszírozására, a figyelembe vett időszak során pozitív maradt. 2007 és a vizsgálati időszak között azonban mintegy 54 %-kal csökkent.

(103)

A beruházások megtérülése a figyelembe vett teljes időszak során nagyjából a nyereségesség alakulásának tendenciáját követte.

(104)

Az uniós ágazat által az érintett termékre fordított éves beruházások 2007 és a vizsgálati időszak között 28 %-kal csökkentek.

(105)

2007 és a vizsgálati időszak között a munkavállalónkénti átlagbér 4 %-kal csökkent.

(106)

A gyártási költségek a figyelembe vett időszak során a fent említettek szerint 14 %-kal emelkedtek. Ez az emelkedés a készletek növekedésének (lásd a fenti (95) preambulumbekezdést) és az uniós gazdasági ágazat által kínált termékösszetétel változásának (típusok, színek és méretek tekintetében szélesebb termékválaszték) a következménye volt, míg a kínai behozatal a homogén termékek nagy tételére helyezte a hangsúlyt. Az uniós gazdasági ágazatnak növelnie kellett a készleteit annak érdekében, hogy a különleges megrendeléseket rövid időn belül teljesíteni tudja, továbbá szélesebb termékskálát kellett kínálnia.

(107)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a kármutatók – például a termelési volumen, a kapacitáskihasználás, a független fogyasztók részére történő értékesítés és a foglalkoztatás – a figyelembe vett időszakban kedvezőtlenül alakultak. Noha nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy a fogyasztás visszaesése kedvezőtlen hatással volt az uniós gazdasági ágazatra, érdemes megjegyezni, hogy a kínai behozatalnak az árakra gyakorolt leszorító hatása révén sikerült növelnie a piaci részesedését.

(108)

Emellett mindez a figyelembe vett időszakban az uniós gyártók pénzügyi teljesítményéhez kapcsolódó kármutatókat, például a nyereségességet, a befektetések megtérülését és a pénzáramlást is igen súlyosan befolyásolta. A kár szempontjából sokatmondó tényező, hogy a készletek 37 %-kal emelkedtek a figyelembe vett időszak során. Ez az emelkedés azzal magyarázható, hogy a kínai exportőr gyártók homogén termékeket értékesítettek nagy tételben, míg az uniós gazdasági ágazat a termékek típusát, színét és méretét tekintve jóval szélesebb választékot kínált. Az uniós gazdasági ágazatnak növelnie kellett a készleteit annak érdekében, hogy a különleges megrendeléseket rövid időn belül teljesíteni tudja, továbbá szélesebb termékskálát tudjon kínálni.

(109)

Noha az uniós gazdasági ágazat eladási árai a figyelembe vett időszak során emelkedtek, ez főleg a gyártási költségek növekedésének tulajdonítható. A nyereségesség a figyelembe vett időszak során csökkent. Az uniós gazdasági ágazat felét képviselő kisvállalkozások szegmense 2008 óta valójában veszteséges. Így az értékesítési árak emelkedése ellenére az ágazat nem tudott elegendő nyereséget elérni. Az ágazat kisvállalati szegmense nem volt olyan helyzetben, hogy az értékesítési árait olyan szintre emelhesse, amely a hosszú távú életképességhez szükséges nyereségességet biztosíthatta volna.

(110)

Az Eurostat adatain alapuló, árakra vonatkozó tendenciák elemzése azt mutatta, hogy a Kínából származó dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat árai közötti különbözet a 2007 és 2008 évi 40 %-ról 2009-ben és a vizsgálati időszakban mintegy 50 %-ra emelkedett.

(111)

A fentiek alapján ideiglenesen megállapítható, hogy az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének értelmében az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte.

(112)

A Bizottság az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdésével összhangban megvizsgálta, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt az érintett országból származó dömpingelt behozatal okozta-e. Azokat a dömpingelt behozataltól eltérő ismert tényezőket is megvizsgálták, amelyek kárt okozhattak az uniós gazdasági ágazatnak, annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen tényezők által okozott esetleges károkat ne tulajdonítsák dömpingelt behozatalnak.

(113)

A figyelembe vett időszak során a kínai exportőr gyártók piaci részesedésének emelkedése időben egybeesett az uniós gazdasági ágazat nyereségességének csökkenésével és készletszintjeinek jelentős emelkedésével.

(114)

Továbbá egybeesett az uniós fogyasztás visszaesésével is. A Kínából származó behozatal mennyisége 2007 és 2009 között 9 százalékponttal csökkent, összhangban a csökkenő fogyasztással (bár a visszaesés nem volt azonos mértékű, hiszen a fogyasztás ugyanebben az időszakban 23 százalékponttal csökkent), Kína piaci részesedése 2007 óta azonban folyamatosan nőtt. Ráadásul 2009 és a vizsgálati időszak között – a fogyasztás további 6 százalékpontos visszaesése ellenére – a Kínából származó behozatal 6 százalékponttal emelkedett.

(115)

A kínai import és az uniós gazdasági ágazat árai közötti, az Eurostat adatain alapuló különbözet a figyelembe vett teljes időszakban igen jelentős volt. Az a tény, hogy ez a különbözet már 2007-ben meghaladta a 40 %-ot, arra utal, hogy a kínai exportőr gyártók árstratégiája a gazdasági válság előtti időre nyúlik vissza. A különbözet ráadásul a válság utáni időszakban még nőtt, és elérte az 50 %-ot.

(116)

A kínai behozatal piaci részesedésének emelkedése, illetve árainak csökkenése, továbbá az uniós és a kínai árak közötti különbség növekedése időben egybeesett az uniós gazdasági ágazat helyzetének romlásával.

(117)

A figyelembe vett időszak során a Kínától eltérő harmadik országokból származó behozatal mennyisége 40 %-kal esett vissza. Ezen behozatalok piaci részesedése ugyanebben az időszakban némiképp (mintegy 1 %-kal) csökkent. A behozatalok árai 2007-ben még hasonlóak voltak a kínai árakhoz, az árkülönbözet 2009-ben 18 %-kal, míg a vizsgálati időszakban 16 %-kal nőtt.

(118)

Törökország az Unió második legnagyobb beszállítója, piaci részesedése a vizsgálati időszakban 3 % volt. Ez a piaci részesedés a figyelembe vett időszak során stabil maradt (mindössze 0,4 %-kal esett vissza). A Törökországból származó behozatal mennyisége a figyelembe vett időszak során 37 %-kal esett vissza. Noha a Törökországból származó behozatal árai (a figyelembe vett időszak során mintegy 40 %-kal) alacsonyabbak voltak az uniós gazdasági ágazat árainál, a török és a kínai behozatal közötti árkülönbözet – a török árak 22 %-os emelkedését követően – 2009-ben és a vizsgálati időszakban 16 %-ra nőtt. Mindezek alapján nem zárható ki, hogy a Kínától eltérő harmadik országokból származó behozatal igen csekély mértékben hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárhoz. Ez azonban nem befolyásolja a Kínából származó dömpingelt behozatallal kapcsolatban megállapított okozati összefüggést.

(119)

Az uniós kerámialap-ágazat igen széttagolt. A vállalatok száma ugyanakkor – az elmúlt két évtizedben lezajlott konszolidációs folyamat hatására – a figyelembe vett időszak során csökkent. A legfontosabb azonban az, hogy a termelés legnagyobb hányadát kitevő tagállamok esetében, ahol még markánsabb ez a széttagoltság, a vizsgálat szerint a vállalatok klaszterekben működnek. Ez a struktúra biztosítja az erőforrások hatékony elosztását. A széttagoltság valójában lehetővé teszi a nagyvállalatok számára, hogy a termékek (szín, méret stb. tekintetében) különböző típusainak gyártását alvállalkozásba adják a kisebb cégeknek. A kisvállalkozások segítségével az ágazat a termékek széles választékát rövid időn belül tudja szállítani. Ez azért lett különösen fontos, mert a kínai versenytársak a homogén termékeket nagy tételben értékesítik és így nincs módjuk arra, hogy minták, színek stb. tekintetében rugalmasan reagáljanak. Ebben az esetben nem lehet okozati összefüggést megállapítani a széttagoltság és az uniós gazdasági ágazat helyzetének a figyelembe vett időszak során bekövetkezett romlása között.

(120)

A vizsgálat azt mutatta, hogy a gazdasági válság kétségtelenül hatással volt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(121)

Ez a hatás főleg az építőipar hanyatlásában nyilvánult meg, amit a kerámialapok felhasználásának visszaesése is tükrözött. Általánosságban véve az uniós építőipari tevékenység egészének visszaesése 2009-ben elérte a 7,5 %-ot (3). Az általános gazdasági légkör építőiparra gyakorolt hatása pontosabban az ágazat adott szegmensétől függ (4). Az építőipari tevékenység visszaesése 2009-ben leginkább az új házak, illetve a magántulajdonban lévő nem lakóházak építésével foglalkozó szegmenseket érintette. A magas- és mélyépítésre ezzel ellentétben csekélyebb hatást gyakorolt, míg a középületek szegmensében 1,1 %-os növekedés volt megfigyelhető 2009-ben. Az Európai Építőipari Szövetség szerint ezek a tendenciák – a nemzeti ösztönző csomagok részeként – a középületekre és az infrastruktúrára fordított kiadások fenntartására, illetve növelésére irányuló kormányzati fellépéseket tükrözték. Az energiahatékony megoldásokra fordított költségvetési ösztönzők hasonlóképpen mérsékelték a gazdasági visszaesés felújítási és karbantartási tevékenységekre gyakorolt hatásait.

(122)

Az előbbiekben említett fejlesztések kedvezően befolyásolták a felújítási és karbantartási szegmens helyzetét (pozitív hatással voltak a lánc további szintjén lévő vállalkozások termelésére, értékesítésére és nyereségességére, mivel a kiskereskedelmi szegmensben magasabb haszonkulcsokkal dolgoznak). Mindenesetre a gazdasági visszaesés ezeket a szegmenseket kevésbé érintette.

(123)

A következő elemzés azt mutatja be, hogy bár a gazdasági visszaesés hatással lehetett az uniós gazdasági ágazat helyzetére, az ágazatot ért kárt valójában a Kínából származó dömpingelt behozatal okozta.

(124)

Először is a vizsgálat során megállapították, hogy míg az építőipar a vizsgálati időszakban már kezdett kilábalni a gazdasági visszaesés okozta nehézségekből, az uniós gazdasági ágazat mutatói továbbra is csökkenő tendenciát mutattak.

(125)

Másodsorban fontos tényező a készletek alakulása, ami a kár szempontjából sokatmondó mutató (lásd a fenti (93) preambulumbekezdést). Éves szinten állandó készletnövekedést lehetett megfigyelni. Ez a fajta egyenletes és állandó növekedés azt sugallja, hogy a kínai exportőr gyártók valójában folyamatos nyomás alatt tartották az uniós gazdasági ágazatot. Amennyiben a készletnövekedést a gazdasági visszaesés számlájára lehetett volna írni, akkor a válság éveiben valószínűleg egy jelentős készletnövekedést lehetett volna megfigyelni, és nem egy folyamatos tendenciát a figyelembe vett teljes időszak alatt.

(126)

Végül a vizsgálati időszakban az uniós termelés csaknem felét képviselő kisvállalkozások nyereségességi mutatóinak elemzése során megállapították, hogy ezek a vállalkozások nagyon csekély, 0,3 %-os nyereséget tudtak elérni 2007-ben, és azóta veszteségesek. Ez arra utal, hogy a helyzetük már a válság előtt romlani kezdett.

(127)

A fentiek fényében megállapították, hogy az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének romlását főleg a Kínából származó dömpingelt behozatal okozta. Noha a gazdasági válság és az annak eredményeként bekövetkező keresletcsökkenés hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz, annak hatása nem volt olyan, hogy megtörné a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár között megállapított okozati összefüggést.

(128)

Az egyik importőr azt állította, hogy a kárt legfőképpen a lengyel kerámialap-gyártók alacsony áron értékesített termékei okozták. Ebben a vonatkozásban meg kell jegyezni, hogy a kárelemzést az uniós gazdasági ágazat egészére, és nem csak egy részére nézve kell elvégezni. A Bizottság mindazonáltal a rendelkezésre álló információk alapján elemezte a lengyel piac helyzetét. (Emlékeztetni kell arra, hogy a mintába felvett lengyel vállalat úgy döntött, hogy megszünteti az együttműködést a vizsgálattal, és más lengyel vállalat nem volt hajlandó együttműködni.)

(129)

Először is megállapították, hogy a vizsgálati időszakban az uniós piac egyéb területeire irányuló lengyel értékesítések – mennyiség szempontjából – mindössze 3 %-os piaci részesedést képviseltek.

(130)

Másodsorban még ha a lengyel vállalatok együttműködtek volna a vizsgálattal és áraikat az alákínálás elemzése során figyelembe vették volna, mindez az alákínálás átfogó elemzésében igen kis súllyal esett volna latba. A lengyel vállalat együttműködésének hiányában az árak vonatkozásában termékkódok szerint nem állt rendelkezésre részletes információ. Még „a legnagyobb hatás” alapján, azaz azt feltételezve, hogy a számítás során valamennyi lengyel értékesítést figyelembe vettek volna, a hatás elenyésző lett volna és – a viszonylag alacsony értékesítési volumenre (5) figyelemmel – nem változtatta volna meg a kialakult összképet.

(131)

Ezek alapján megállapítható, hogy a lengyel értékesítések esetleges hatása az uniós gazdasági ágazatot ért kár vonatkozásában igen csekély volt.

(132)

Az uniós gazdasági ágazat önmagának okozott kárára vonatkozó másik állítás szerint néhány uniós gyártó a saját katalógusában olyan kínai import kerámialapokat szerepeltetett, amelyeket a saját márkaneve alatt értékesített. Ezt az állítást azonban nem találták megalapozottnak, és a vizsgálat során gyűjtött bizonyítékok is azt igazolták, hogy az ilyen behozatalok száma elenyésző volt. Ezért nem állapítható meg, hogy az uniós gyártók ilyen jellegű behozatala hozzájárult volna az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(133)

Az exportteljesítményt – mint a dömpingelt behozataltól eltérő egyik ismert tényezőt – is megvizsgálták, ami szintén kárt okozhatott az uniós gazdasági ágazatnak, annak érdekében, hogy az ilyen egyéb tényezők által okozott esetleges károkat ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsák. Az Eurostat adatainak elemzése azt mutatta, hogy az uniós export 44 %-kal valóban visszaesett. Az árak viszont 32 %-kal emelkedtek. A mintába felvett gyártók esetében ez a visszaesés nem volt olyan jelentős (– 24 %). A vizsgálat során azt is megállapították, hogy a kivitel részesedése az uniós gazdasági ágazat összes értékesítéséből a 2007. évi 17 %-ról 2009-ben 19 %-ra emelkedett. Ezen túlmenően, bár az együttműködő uniós gyártók exportvolumene csökkent, ez a visszaesés kisebb mértékű volt, mint az uniós piacon történt értékesítés csökkenése (az export 24 %-kal esett vissza, míg az uniós értékesítés 30 %-kal). Ezért megállapították, hogy az exportvolumen csökkenése nem magyarázza az uniós gazdasági ágazatot ért kár mértékét.

(134)

A fentiek alapján ideiglenesen megállapították, hogy az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye nem járult hozzá az általa elszenvedett kárhoz.

(135)

Megállapították, hogy okozati összefüggés áll fenn az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár és a Kínából származó dömpingelt behozatal között. Noha a gazdasági válság és a Kínától eltérő harmadik országokból származó behozatal hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz, annak hatása nem volt akkora, hogy megtörné a Kínából származó dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár között megállapított okozati összefüggést.

(136)

Az összes ismert tényező uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásainak elemzése alapján ideiglenesen megállapították, hogy okozati összefüggés áll fenn a Kínából származó dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által a vizsgálati időszakban elszenvedett jelentős kár között.

(137)

Az európai szövetség (Cerame-Unie) és a gyártók nagyobb nemzeti szövetségei kiválóan együttműködtek a Bizottsággal és támogatták annak munkáját. Egyetlen uniós gyártó sem tiltakozott a vizsgálat megindítása, illetve az intézkedések elrendelése ellen. Ebből arra lehet következtetni, hogy az intézkedések elrendelése egyértelműen az uniós gyártók érdekeit szolgálja.

(138)

A vizsgálat rávilágított arra, hogy – amint azt a (76) és az azt követő preambulumbekezdésben kifejtettük – az uniós gazdasági ágazatnak jelentős kárt okoz az áralákínálással értékesített dömpingelt behozatal.

(139)

Az uniós gazdasági ágazat számára várhatóan előnyös lesz az intézkedések elrendelése, amely valószínűleg elejét veszi majd az olcsó, dömpingelt behozatal újabb hullámának.

(140)

Amennyiben az intézkedéseket nem rendelnék el, úgy várhatóan – esetleg még nagyobb arányban – folytatódna az olcsó kerámialapok dömpingelt behozatala. A Kínából származó dömpingelt behozatal várhatóan továbbra is lenyomná az uniós gyártók értékesítési árait és a nyereségét.

(141)

Mivel az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzete és nyereségessége még nem elég stabil ahhoz, hogy az árainak jelentősen alákínáló dömpingelt behozatal árnyomásának ellenálljon, ez nagy valószínűséggel sok uniós gyártó megszűnéséhez vezetne.

(142)

A független importőrök és felhasználók együttműködése a Kínából származó behozatal teljes volumenének a 6 %-át képviselte. A mintavétel során (lásd a (15) preambulumbekezdést) hét független importőrt (egyikőjük felhasználó) választottak ki. Ők a Kínából származó összes behozatal mintegy 5 %-át képviselték. Az együttműködő importőrök jórészt kerámialapokkal kereskedtek, kivéve egy importőrt, akinél a kerámialapok értékesítése az üzleti tevékenység mindössze csekély részét jelentette. Az együttműködő importőrök esetében a Kínából származó behozatal a teljes beszerzéseik igen jelentős részét (több mint háromnegyedét) képviselte. Noha úgy tűnik, hogy a kínai behozatal árainak emelkedése esetén lenne elég mozgásterük, mivel az importőrök árrése ezen behozatalok vonatkozásában hozzávetőleg 50 %-os, általában mégis csak 5 % körüli nyereséget könyvelnek el.

(143)

Következésképp, ha csak a költségeket tekintjük, az intézkedések elrendelése minden valószínűség szerint hatással lenne az importőrök üzleti tevékenységére.

(144)

A vizsgálat során ugyanakkor megállapították, hogy az importőrök és a felhasználók harmadik országokban, illetve az Unión belül is találhatnának másik beszerzési forrást. Ez könnyen megoldható lenne, mivel a vizsgált terméket számos országban gyártják mind az Unióban, mind azon kívül (Törökországban, az Egyesült Arab Emírségekben, Egyiptomban, Délkelet-Ázsiában, Brazíliában és más országokban).

(145)

Az egyik importőr azt állította, hogy a vizsgálat megindításának eredményeként próbált másik szállítót keresni, de erőfeszítései hiábavalónak bizonyultak. Egy másik importőr viszont arról számolt be, hogy már a vizsgálat alatt elkezdte az új beszerzési forrás felkutatását és sikerrel is járt. Egy harmadik importőr elmondta, hogy portfólióját nem kínai gyártóktól származó termékekkel bővítené ki, és ezt egyszerűen meg tudná oldani.

(146)

Ezért ideiglenesen megállapították, hogy az intézkedések elrendelése nem akadályozná az uniós importőröket abban, hogy hasonló termékeket más forrásokból szerezzenek be. Ezenkívül a dömpingellenes vámok kivetésének nem az lenne a célja, hogy lezárjanak egyes kereskedelmi csatornákat, hanem az, hogy újra egyenlő esélyeket teremtsenek és ellensúlyozzák a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat.

(147)

Végezetül a független importőrök viszonylag csekély együttműködése arra enged következtetni, hogy az intézkedések elrendelése a tevékenységüket nem befolyásolná jelentősen.

(148)

A Bizottság két nagyobb uniós felhasználói szövetséggel vette fel a kapcsolatot.

(149)

Az (Európai Építőipari Szövetség által képviselt) építőipari ágazat úgy döntött, hogy a vizsgálatban aktívan nem vesz részt. A Bizottság első megkeresésére még válaszolt, később azonban – tagjai érdeklődésének hiánya miatt – nem működött tovább együtt.

(150)

A felhasználók részéről tapasztalt csekély együttműködés arra enged következtetni, hogy az ágazat túlságosan nem támaszkodik a kínai behozatalra, illetve az intézkedések elrendelése esetén nem szenvedne jelentős kárt. Ez különösen az építőiparra lehet igaz, ahol – a gyártók ellenőrző látogatások során tett nyilatkozatai szerint – a kerámialapok csak elenyésző mértékben befolyásolják a végleges költségeket. Ez az új építkezések és a felújítások során felhasznált egyéb anyagok költségeinek tükrében ésszerűnek tűnik. A fent említettek szerint új beszerzési forrásokra is viszonylag könnyen át lehetne állni.

(151)

A European Do-It-Yourself Association (EDRA, Barkácsáruházak Európai Szövetsége) a tagjai nevében felvette a kapcsolatot a Bizottsággal. A szövetség a vizsgálat elején elküldte a Bizottságnak az észrevételeit arra vonatkozóan, hogy véleményük szerint a vámok a fogyasztói árak emelkedéséhez vezetnének és a más beszerzési forrásokra történő átállás mind a viszonteladóknak, mind a fogyasztóknak jelentős költségekkel járna. Ezeket az állításokat azonban nem támasztották alá.

(152)

A Bizottság egy fogyasztói szövetséggel vette fel a kapcsolatot, amelyik azt válaszolta, hogy nem érdekli az együttműködés. Más fogyasztói szövetség nem jelentkezett a Bizottságnál.

(153)

A dömpingellenes vámok fogyasztókra gyakorolt hatása valószínűleg igen csekély, mivel a viszonteladók által alkalmazott árrés általában nagyon magas. Még áremelkedés esetén is korlátozott lenne ez a hatás, mivel a költségnövekedés (a vizsgálati időszakban Kínából behozott termékek 4,5 EUR-s átlagárát alapul véve) 1,5 és 3 EUR/m2 között mozogna. A független fogyasztók korlátozott mennyiségben és nem túl gyakran vásárolnak kerámialapokat. A rövid távú áremelkedésnek ezenkívül hosszú távon kedvező hatásai lehetnének a fogyasztókra nézve, mivel biztosítanák a piaci versenyt. A versenytársak hiánya hosszú távon még nagyobb áremelkedéshez és az olcsó behozatal megszűnéséhez vezetne.

(154)

Sem beszállítók, sem beszállítói szövetségek nem jelentkeztek a Bizottságnál a vizsgálat során.

(155)

A vizsgálat feltárta, hogy a folyamatban lévő eljárásban a kerámialapok előállításához szükséges berendezések gyártói lehetnének leginkább érdekeltek. A vizsgálat azt mutatta, hogy egyes kínai gyártók uniós beszállítóktól vásároltak ilyen jellegű berendezéseket. A hivatalos adatokból ugyanakkor úgy tűnt, hogy az elmúlt évtizedben a Kínába irányuló uniós értékesítés stabil, kissé csökkenő tendenciát mutatott, és hogy Kína az értékesítéseik jelentős, de nem túlnyomó részét (hozzávetőleg 10 %-át) képviselte. A beszállítók legfőbb vásárlói valójában az uniós gyártók, így a beszállítók alapvetően érdekeltek az uniós gazdasági ágazat teljesítményében és függenek tőle.

(156)

Ezenkívül az ágazat együttműködésének hiánya arra utal, hogy a beszállítók nem tartanak attól, hogy az érintett termék behozatala vonatkozásában elrendelt dömpingellenes intézkedések jelentősen rontanák a helyzetüket.

(157)

A fentiekre tekintettel ideiglenesen megállapítható, hogy általában véve nincsenek kényszerítő erejű okok a Kínából származó kerámialapok behozatalára vonatkozó ideiglenes intézkedések elrendelése ellen.

(158)

Tekintettel a dömpinggel, az abból adódó kárral, az okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont eddigi következtetésekre, a Kínából származó érintett termék behozatalára vonatkozóan ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell elrendelni annak megelőzése érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további károkat okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(159)

A fentiek alapján és az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében a Kínából származó behozatalra a dömping és kárkülönbözet szintje közül az alacsonyabbat figyelembe véve – a kisebb vámtétel szabálya szerint – ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell elrendelni.

(160)

Az e rendeletben meghatározott, az egyes vállalatokra alkalmazandó dömpingellenes vámtételeket a szóban forgó vizsgálat megállapításai alapján határozták meg. Így ezek az értékek a vizsgálat során a vállalatokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek (a „minden más vállalatra” alkalmazandó országos vámmal szemben) így kizárólag a Kínai Népköztársaságból származó, az említett vállalatok – így konkrét jogi személyek – által előállított termékek behozatalára alkalmazandók. Semmilyen más, a rendelet rendelkező részében meg nem nevezett vállalat – köztük a konkrétan említett vállalatokhoz kapcsolódó szervezetek – által gyártott behozott termék nem részesülhet e vámtételek előnyeiből; azokra a „minden más vállalatra” alkalmazandó vámot kell kivetni.

(161)

A vállalatspecifikus dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló kérelmeket (például a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, illetve új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően) a Bizottsághoz (6) kell benyújtani, és mellékelni kell hozzá minden vonatkozó információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, a belföldi értékesítéshez és az exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függenek össze. Adott esetben a rendeletet ennek megfelelően módosítják az egyedi vámtételekben részesülő vállalatok listájának aktualizálásával.

(162)

A dömpingellenes vám megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében a fennmaradó vámszintet nem csupán az együtt nem működő exportőr gyártókra kell alkalmazni, hanem azokra a gyártókra is, akik a vizsgálati időszak alatt egyáltalán nem exportáltak az Unióba.

(163)

Annak érdekében, hogy a lehető legalacsonyabb szintre csökkentsék az intézkedések megkerülésének a vámtételek közötti nagy különbségekből adódó kockázatát, úgy ítélték meg, hogy ebben az esetben a dömpingellenes vámok megfelelő alkalmazásának biztosítására különleges intézkedésekre van szükség. Ezek a különleges intézkedések a következők: az e rendelet mellékletében megállapított követelményeknek megfelelő, érvényes kereskedelmi számla bemutatása a tagállamok vámhatóságainak. Az ilyen számlával nem kísért behozatalra a „minden más vállalatra” alkalmazandó dömpingellenes vám vonatkozik.

(164)

Amennyiben az érintett dömpingellenes intézkedések bevezetését követően az alacsonyabb egyéni vámtételekben részesülő vállalatok kivitelének mennyisége jelentősen megnő (az adott esettől függően százalékos arányt is meg lehet adni), ez a mennyiségi növekedés önmagában is az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak tekinthető. Ilyen körülmények között, és amennyiben a feltételek teljesülnek, a kijátszások feltárására vizsgálatot lehet indítani. E vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtételek eltörlésére és ebből következően országos vám kivetésére.

(165)

A következőekben javasolt vámtételek a vizsgálat során megállapított dömpingkülönbözeten alapulnak, mivel az alacsonyabb, mint a kárkülönbözet. A megállapított ideiglenes dömpingellenes vámok a következők:

(166)

A fenti ideiglenes megállapításokról értesítettek valamennyi érdekelt felet, továbbá felkérték őket, hogy álláspontjukat írásban ismertessék és meghallgatást kérjenek. Az észrevételeiket elemzik és indokolt esetben bármilyen végleges megállapítás meghozatala előtt figyelembe veszik. Emellett hangsúlyozni kell, hogy a dömpingellenes vámok kivetése tekintetében az e rendelet alkalmazásában tett megállapítások ideiglenesek, és lehetséges, hogy ezeket a végleges megállapítások céljából újra meg kell vizsgálni,

17.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 70/31

(1)

Az 1234/2007/EK tanácsi rendelet alkalmazásának szabályairól (behozatali vámok a gabonaágazatban) szóló, 2010. július 20-i 642/2010/EU bizottsági rendelet (2) 5. cikke megállapítja az 1234/2007/EK rendelet 136. cikkének (2) bekezdésében említett reprezentatív CIF-importárat meghatározó összetevőket a 642/2010/EU rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében említett gabonafélék tekintetében.

(2)

Noha a 642/2010/EU rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében és 5. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezések a jó minőségű közönséges búzára vonatkoznak, a rendelet III. melléklete a közepes és az alacsony minőségű közönséges búza vonatkozásában is feltünteti a tőzsdei jegyzéssel kapcsolatos adatokat és a referenciafajtákat. A következetesség érdekében indokolt elhagyni az említett mellékletből a közepes és az alacsony minőségű közönséges búza tőzsdei jegyzésére és fajtáira vonatkozó információkat.

(3)

A 642/2010/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

17.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 70/33

(1)

A 881/2002/EK rendelet I. melléklete felsorolja azon személyeket, csoportokat és szervezeteket, amelyekre a rendeletnek megfelelően a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása vonatkozik.

(2)

2011. március 10-én az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának szankcióbizottsága úgy határozott, hogy egy természetes személlyel egészíti ki az azon személyekre, csoportokra és szervezetekre vonatkozó listáját, amelyekre a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása vonatkozik.

(3)

A 881/2002/EK rendelet I. mellékletét ennek megfelelően módosítani kell.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében e rendeletnek haladéktalanul hatályba kell lépnie,

17.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 70/35

17.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 70/37

(1)

A 867/2010/EU bizottsági rendelet (3) a 2010/11-es gazdasági évre megállapította a fehér cukorra, a nyerscukorra és egyes szirupokra alkalmazandó irányadó árakat és kiegészítő importvámokat. Ezen árakat és vámokat legutóbb a 255/2011/EU bizottsági rendelet (4) módosította.

(2)

A Bizottság rendelkezésére álló adatok alapján az említett összegek módosításra szorulnak, a 951/2006/EK rendeletben foglalt előírásokkal és részletes szabályokkal összhangban,

17.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 70/39

(1)

Az Európai Unió a 2006/730/EK tanácsi határozattal jóváhagyta a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott egyes veszélyes vegyi anyagok és növényvédő szerek előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási eljárásáról szóló Rotterdami Egyezményt (1) (a továbbiakban: Rotterdami Egyezmény).

(2)

A Rotterdami Egyezményt a veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról szóló, 2008. június 17-i 689/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) hajtja végre az Unióban.

(3)

Annak biztosítása érdekében, hogy az importáló országok részesülhessenek a Rotterdami Egyezmény nyújtotta védelemben, szükséges és helyénvaló támogatni a Vegyianyag-felülvizsgáló Bizottság által a krizotil-azbesztnek, az endoszulfánnak, az alaklórnak és az aldikarbnak a Rotterdami Egyezmény III. mellékletébe történő felvétele céljából megfogalmazott ajánlást. Ez a négy vegyi anyag már most is tilalom vagy szigorú korlátozás alá esik az Unióban, következésképpen olyan kiviteli előírások vonatkoznak rájuk, amelyek túlmutatnak a Rotterdami Egyezményben előírt követelményeken.

(4)

A Rotterdami Egyezmény részes felei konferenciájának ötödik ülése várhatóan határozatokat fog hozni a III. melléklet javasolt módosításairól. Az Uniónak ezen módosítások elfogadását támogatnia kell,

17.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 70/40

(1)

A 96/23/EK irányelv megállapítja az I. mellékletében felsorolt anyagok és maradékanyag-csoportok megfigyelésére vonatkozó intézkedéseket. A 96/23/EK irányelv szerint azoknak a harmadik országoknak a jegyzékére való felkerülést, illetve az azon való fennmaradást, amelyekből a tagállamok jogosultak ennek az irányelvnek a hatálya alá eső állatokat és állati eredetű termékeket behozni, egy olyan terv benyújtásától teszik függővé, amely az érintett harmadik országok által az említett mellékletben felsorolt maradékanyag- és anyagcsoportok megfigyelése vonatkozásában nyújtott garanciákat tartalmazza. Ezeket a terveket a Bizottság kérésére frissíteni kell, különösen ha egyes vizsgálatok alapján az szükségesnek bizonyul.

(2)

A harmadik országok által a 96/23/EK tanácsi irányelvvel összhangban benyújtott szermaradék-megfigyelési tervek jóváhagyásáról szóló, 2004. április 29-i 2004/432/EK bizottsági határozat (2) jóváhagyja a mellékletében felsorolt egyes harmadik országok által benyújtott, a 96/23/EK irányelv 29. cikkében előírt terveket (a továbbiakban: tervek) a jegyzékben feltüntetett állatokra és állati eredetű termékekre.

(3)

Az egyes harmadik országok által a közelmúltban benyújtott tervek és a Bizottság birtokába került kiegészítő információk alapján frissíteni szükséges azon harmadik országok jegyzékét, amelyekből a tagállamok jogosultak a 96/23/EK irányelvben meghatározott egyes állatokat és állati eredetű termékeket behozni és amely országok jelenleg szerepelnek a 2004/432/EK határozat mellékletében szereplő felsorolásban (a továbbiakban: jegyzék).

(4)

Az Egyesült Arab Emírségek a tevetejre vonatkozóan nyújtott be tervet a Bizottsághoz. Mivel a terv elegendő garanciát ír elő, jóvá kell hagyni. Emiatt a tevetejet fel kell venni az Egyesült Arab Emírségekre vonatkozó bejegyzésbe.

(5)

Brunei az akvakultúrára vonatkozóan nyújtott be tervet a Bizottsághoz. Mivel a terv elegendő garanciát ír elő, jóvá kell hagyni. Emiatt Bruneit fel kell venni a jegyzékbe az akvakultúrát illetően.

(6)

A Bizottság kérte, hogy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság adjon tájékoztatást a vágásra szánt lófélékre vonatkozó terve végrehajtásáról. Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság válaszának hiányában nincs elegendő garancia, amely szükséges lenne a jóváhagyáshoz. Emiatt a szóban forgó harmadik ország esetében a vágásra szánt lófélékre vonatkozó bejegyzést törölni kell a jegyzékből. Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságot tájékoztatták erről.

(7)

A jegyzékben a Malajziára vonatkozó bejegyzés magában foglalja a baromfit is, a Malajzia által benyújtott terv és a Bizottság birtokába került kiegészítő információk azonban nem nyújtanak elegendő garanciát a baromfira vonatkozóan. Mindazonáltal a jelenleg az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó különleges szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 854/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 12. cikkének megfelelően engedélyezett, nyersanyagot feldolgozó egyetlen létesítmény az összes nyersanyagot egy tagállamból hozza be. Az adott tevékenység folytatásának engedélyezése céljából a Malajziára vonatkozó bejegyzésnek magában kell ugyan foglalnia a baromfit is, de az ilyen anyagokat illetően a jegyzékben szereplő egyéb harmadik országokból vagy tagállamokból történő nyersanyag-behozatalra kell korlátozódnia. Malajziát tájékoztatták erről. A szóban forgó harmadik országra vonatkozóan a jegyzékben lábjegyzetben kell jelölni e korlátozást.

(8)

A Bizottság azt kérte, hogy Oroszország adjon tájékoztatást a vágásra szánt lófélékre vonatkozó terve végrehajtásáról. Oroszország válaszának hiányában nincs elegendő garancia, amely szükséges lenne a jóváhagyáshoz. Emiatt a szóban forgó harmadik ország esetében a vágásra szánt lófélékre vonatkozó bejegyzést törölni kell a jegyzékből. Oroszországot tájékoztatták erről.

(9)

A Bizottság azt kérte, hogy Ukrajna adjon tájékoztatást a vágásra szánt lófélékre és az azokból származó termékekre vonatkozó terve végrehajtásáról. Ukrajna válaszának hiányában nincs elegendő garancia, amely szükséges lenne a jóváhagyáshoz. Emiatt a szóban forgó harmadik ország esetében a lófélékre és az azokból származó termékekre vonatkozó bejegyzést törölni kell a jegyzékből. Ukrajnát tájékoztatták erről.

(10)

A Bizottság azt kérte, hogy az Egyesült Államok adjon tájékoztatást a lófélékre és az azokból származó termékekre vonatkozó terve végrehajtásáról. Az Egyesült Államok azonban nem biztosította a vonatkozó garanciákat, mivel az USA megszűntette az Unióba irányuló kivitelre szánt lófélék levágását. Emiatt a szóban forgó harmadik ország esetében a lófélékre és az azokból származó termékekre vonatkozó bejegyzést törölni kell a jegyzékből. Az Egyesült Államokat tájékoztatták erről.

(11)

A Bizottság egy Uruguayban végzett ellenőrzés során komoly hiányosságokat tárt fel a nyulakra és a tenyésztettvadakra vonatkozó terv végrehajtása terén. A nyulakra vonatkozóan nem állt rendelkezésre szermaradék-megfigyelési terv, a tenyésztettvadak esetében pedig a termelés leállása miatt nem volt lehetséges sem mintavétel, sem vizsgálat. Emiatt Uruguay esetében a nyulakra és a tenyésztettvadakra vonatkozó bejegyzéseket törölni kell a jegyzékből. Uruguayt tájékoztatták erről.

(12)

Egyes harmadik országok a tagállamokból vagy olyan más harmadik országokból beszerzett nyersanyagokból származó, állati eredetű termékeket exportálnak, amelyek megfelelnek a 96/23/EK irányelvnek az ilyen anyagokra vonatkozó rendelkezések tekintetében; emiatt ezeket fel kell venni a jegyzékbe. Annak biztosítására, hogy az Unióba behozott, állati eredetű termékekre egy jóváhagyott terv vonatkozzon, azoknak a harmadik országoknak, amelyek az Unióba történő későbbi exportra szánt ilyen nyersanyagokat importálnak, erről nyilatkozatot kell tenniük tervükben.

(13)

A kereskedelem zavartalanságának biztosítására átmeneti időszakot kell megállapítani a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból, Oroszországból, Ukrajnából és Uruguayból származó olyan szállítmányokra, amelyeket e határozat alkalmazása előtt adtak fel az Unióba.

(14)

A 2004/432/EK határozatot többször módosították. Az uniós jogi szabályozás egyértelműsége érdekében a 2004/432/EK határozat hatályát veszti, és helyébe e határozat lép.

(15)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,