23.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 48/1

(1)

A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2000. június 29-i 2000/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (3) jelentősen módosítani kell. Az áttekinthetőség és az ésszerűség érdekében a kérdéses rendelkezéseket át kell dolgozni.

(2)

A belső piacon a gazdasági szereplők a legtöbb árut és szolgáltatást halasztott fizetés mellett értékesítik, illetve nyújtják a többi gazdasági szereplőnek és hatóságnak, amelynek értelmében az eladó vagy a szolgáltatást nyújtó a felek közötti megállapodásban, a szállítói számlán szereplő előírásban, illetve a törvényben meghatározott időt biztosít ügyfelének a számla kifizetésére.

(3)

A gazdasági szereplők vagy a gazdasági szereplők és hatóságok közötti kereskedelmi ügyletekben a fizetésre gyakran csak a szerződésben szereplő vagy az általános szerződési feltételekben megállapított határidőt követően kerül sor. Annak ellenére, hogy az árukat átadták, illetve a szolgáltatásokat teljesítették, számos vonatkozó számlát csak jóval a határidő után egyenlítenek ki. A késedelmes fizetés hátrányosan érinti a vállalkozások likviditását, és bonyolultabbá teszi pénzügyi gazdálkodásukat. Versenyképességüket és nyereségességüket is érinti, ha a hitelezőnek a késedelmes fizetés miatt külső finanszírozást kell igénybe vennie. E hátrányos hatások kockázata jelentősen megnő gazdasági visszaesés idején, amikor nehezebben lehet finanszírozási lehetőségekhez hozzájutni.

(4)

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendeletnek (4), a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló, 2004. április 21-i 805/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (5), az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló, 2006. december 12-i 1896/2006/EK európai parlamenti és a tanácsi rendeletnek (6), valamint a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló, 2007. július 11-i 861/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (7) köszönhetően már jelenleg is egyszerűbb keresetet indítani késedelmes fizetés miatt. A kereskedelmi ügyletekben bekövetkező késedelmes fizetés visszaszorítása érdekében azonban kiegészítő rendelkezéseket kell megállapítani.

(5)

A belső piac egész területén lehetővé kell tenni a vállalkozók számára, hogy a határon átnyúló műveletek ne járjanak nagyobb kockázattal, mint a belföldi eladások. A belföldi és határon átnyúló műveletekre vonatkozó szabályok lényeges eltérése a verseny torzulásához vezetne.

(6)

„Gondolkozz előbb kicsiben!” – „Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag” („Small Business Act”) című 2008. június 25-i közleményében a Bizottság hangsúlyozta, hogy a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára meg kell könnyíteni a finanszírozáshoz való hozzáférést, valamint olyan jogi és üzleti környezetet kell kialakítani, amely az időben történő fizetést támogatja a kereskedelmi ügyletekben. Meg kell jegyezni, hogy e tekintetben a hatóságok különleges felelősséggel rendelkeznek. A mikro-, kis- és középvállalkozások fogalmának meghatározásáról szóló, 2003. május 6-i 2003/361/EK bizottsági ajánlás (8) tartalmazza a kkv-k meghatározásának kritériumait.

(7)

A Bizottságnak „Az európai gazdaságélénkítési terv” című 2008. november 26-i közleményében az egyik prioritást élvező intézkedés az adminisztratív terhek csökkentése, valamint a vállalkozói tevékenység ösztönzése többek között annak biztosításával, hogy a likviditási nehézségek enyhítése érdekében elvben egy hónapon belül kiegyenlítsék az adásvételekért és szolgáltatásokért – többek között a kkv-k által – benyújtott számlákat.

(8)

Ezen irányelv hatálya kizárólag a kereskedelmi ügyletek ellenértékének kiegyenlítésére terjed ki Ezen irányelvnek nem kell szabályoznia a fogyasztókkal kötött ügyleteket, illetve a más ügyletekkel kapcsolatos kamatfizetést, például a csekkekre és váltókra vonatkozó törvényes kifizetéseket, valamint a kártérítéseket, ideértve a biztosító társaságok kifizetéseit is. Ezenkívül a tagállamoknak ki kell tudniuk zárni a felszámolási eljárás hatálya alá tartozó tartozásokat, ideértve az adósságátütemezési eljárásra irányuló eljárásokat is.

(9)

Ezen irányelv valamennyi kereskedelmi ügyletre vonatkozik függetlenül attól, hogy az adott ügylet magán- vagy közvállalkozások, illetve vállalkozások és hatóságok között megy-e végbe, figyelemmel arra a tényre, hogy a hatóságok jelentős nagyságrendű fizetési forgalmat bonyolítanak le vállalkozások felé. Ezért ezen irányelv a fővállalkozók és szállítóik, valamint alvállalkozóik között lebonyolódó valamennyi kereskedelmi ügyletet is szabályozza.

(10)

Az a tény, hogy ezen irányelv a szellemi szabadfoglalkozásúakra is kiterjed, nem kötelezheti a tagállamokat arra, hogy azokat vállalkozásokként vagy kereskedőkként kezeljék az irányelv hatályán kívüli más vonatkozásokban is.

(11)

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó fizetés ellenében történő adásvételnek vagy szolgáltatásnyújtásnak magában kell foglalnia a középületek tervezését és kivitelezését, valamint magas- és mélyépítési munkákat.

(12)

A késedelmes fizetés olyan szerződésszegés, amelyet a legtöbb tagállamban az alacsony vagy fel nem számított késedelmi kamatok és/vagy hosszadalmas jogorvoslati eljárások az adósok számára pénzügyi szempontból vonzóvá tettek. E folyamat visszafordításához és a fizetési késedelem előnytelenné tételéhez a pontos fizetés kultúrájára való határozott váltás szükséges, ideértve, hogy a kamat felszámítására való jog kizárása mindig súlyosan hátrányos szerződési feltételnek vagy gyakorlatnak minősüljön. Ez a váltás a fizetési határidőkre és a hitelezőknek a felmerült költségeikért járó kártérítésre vonatkozó különleges rendelkezések bevezetését is magában foglalja, és többek között azt, hogy a behajtási költségek megtérítéséhez való jog kizárását tekintsék súlyosan hátrányosnak.

(13)

Ennek megfelelően rendelkezni kell arról, hogy a vállalkozások egymás közötti szerződéses fizetési határideje általános szabályként legfeljebb 60 naptári nap legyen. Azonban fennállhatnak olyan körülmények, amelyek során a vállalkozásoknak hosszabb fizetési határidőre van szükségük, például amikor a vállalkozások ügyfeleiknek kereskedelmi hitelt szándékoznak nyújtani. Ezért a felek számára továbbra is biztosítani kell annak lehetőségét, hogy adott esetben 60 naptári napnál hosszabb fizetési határidőben állapodjanak meg, feltéve, hogy e határidő-hosszabbítás a hitelező számára nem súlyosan hátrányos.

(14)

Az uniós jogszabályok közötti összhang érdekében ennek az irányelvnek az alkalmazásában „az ajánlatkérő szerv” fogalmára a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9), valamint az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) szerinti meghatározását kell alkalmazni.

(15)

A késedelmes fizetés után fizetendő törvényes kamatot az időtartamokra, időpontokra és határidőkre vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló, 1971. június 3-i 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendelet (11) szerint, a késedelmes napok alapján kell kiszámítani.

(16)

Ez az irányelv nem kötelezheti a hitelezőket arra, hogy késedelmi kamatot számítsanak fel. Késedelmes fizetés esetén ezen irányelv lehetővé teszi a hitelezőknek, hogy késedelmi kamat felszámításához folyamodjanak a nem teljesítésre vonatkozó előzetes felszólítás vagy más olyan felszólítás megtétele nélkül, amelyben emlékeztetnék az adóst fizetési kötelezettségére.

(17)

Késedelmi kamat felszámítása céljából az adós fizetése késedelmesnek tekintendő, amennyiben a hitelező az esedékesség napján nem rendelkezik a tartozás összegével, feltéve, hogy ő maga teljesítette jogszabályi és szerződéses kötelezettségeit.

(18)

A számlák fizetési felhívásokat vonnak maguk után és fontos dokumentumokat képeznek a termékértékesítéssel vagy szolgáltatásnyújtással kapcsolatos ügyleti láncban, többek között a fizetési határidők meghatározása szempontjából. Ezen irányelv alkalmazásában a tagállamoknak olyan rendszerekre kell törekedniük, amelyek jogbiztonságot nyújtanak a számlák adós általi átvételének pontos időpontját illetően, többek között az elektronikus számlázás területén, ahol a számlák kézhezvétele elektronikus bizonylattal kimutatható, és amelyet részben a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (12) számlázásról szóló rendelkezései szabályoznak.

(19)

A késedelmes fizetés előnytelenné tétele érdekében a késedelmes fizetés következtében felmerült behajtási költségekért a hitelezőknek nyújtott méltányos kártérítést kell biztosítani. A behajtási költségeknek a késedelmes fizetés következtében felmerülő adminisztratív költségek megtérítését, valamint a felmerülő belső költségekért fizetendő kártérítést is fedezniük kell, amelynek érdekében ennek ezen irányelvnek egy rögzített minimumösszeget kell meghatároznia, amelyhez a késedelmi kamatot hozzá kell adni. Egy rögzített összegű kártérítés a behajtáshoz kapcsolódó adminisztratív és belső költségek korlátozására irányul. A behajtási költségek megtérítésének meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy ez nem sértheti azon nemzeti rendelkezéseket, amelyek alapján a nemzeti bíróság kártérítést is megítélhet a hitelezőnek az adós késedelmes fizetése következtében felmerült bármely további kárért.

(20)

A belső behajtási költségeket fedező átalányösszegre való jogosultság mellett a hitelezőnek jogosultnak kell lennie az adós késedelmes fizetése által okozott más behajtási költségek megtérítésére is. E költségek közé tartoznak különösen az ügyvéd vagy behajtással foglalkozó cég megbízása következtében a hitelezőnél felmerülő költségek.

(21)

Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, hogy a behajtási költségek kártérítését fedező, magasabb és ezért a hitelező számára kedvezőbb átalányösszegeket határozzanak meg, vagy hogy növeljék ezeket az összegeket, többek között azért, hogy kövessék az inflációt.

(22)

Ez az irányelv nem akadályozza meg a részletfizetéseket, illetve a szakaszos fizetéseket. Azonban mindegyik részletet vagy kifizetést a megállapított feltételek szerint kell megfizetni és azokra az ezen irányelvben meghatározott késedelmes fizetésre vonatkozó szabályok alkalmazandók.

(23)

Általános szabályként a hatóságok a vállalkozásokhoz képest biztosabb, kiszámíthatóbb és folyamatosabb bevételekkel rendelkeznek. Emellett számos hatóság előnyösebb feltételek mellett tud finanszírozási forrásokhoz hozzájutni, mint a vállalkozások. Ugyanakkor a hatóságok a vállalkozásokkal ellentétben kevésbé vannak arra utalva, hogy céljaik elérése érdekében stabil üzleti kapcsolatokat építsenek ki. A hosszú fizetési határidők és a hatóságok részéről az árukért és szolgáltatásokért felmerülő késedelmes fizetés indokolatlan költségeket okoz a vállalkozások számára. Ezért ennek megfelelően indokolt különös szabályokat bevezetni a vállalkozások által a hatóságok számára nyújtott árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos kereskedelmi ügyletekre vonatkozóan, különösen a 30 naptári napot általában meg nem haladó –, kivéve, ha a szerződésben kifejezetten másként állapodtak meg, és feltéve, hogy a szerződés egyedi jellege vagy jellege miatt az tényszerűen indokolt –, de semmi esetre sem a 60 naptári napot meghaladó fizetési határidőket előírva.

(24)

Mindemellett tekintetbe kell venni azoknak a hatóságoknak a különleges helyzetét, amelyek ipari vagy kereskedelmi jellegű gazdasági tevékenységet folytatnak közvállalkozásként árukat vagy szolgáltatásokat nyújtva a piacon. E célból a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy bizonyos feltételek mellett a törvényes fizetési határidőt legfeljebb 60 naptári napra kiterjesszék.

(25)

A késedelmes fizetéssel kapcsolatosan számos tagállamban különösen aggasztó az egészségügyi szolgáltatások helyzete. Az európai szociális infrastruktúra alapvető részét képező egészségügyi rendszerek gyakran kényszerülnek az egyéni szükségleteknek a rendelkezésre álló finanszírozással való összehangolására, miközben Európa lakossága elöregedik, az elvárások növekednek és az orvostudomány fejlődik. Valamennyi rendszernek szembesülnie kell azzal a kihívással, hogy az egészségügyi ellátás prioritásait olyan módon határozza meg, amely egyensúlyt teremt az egyes betegek szükségletei és a rendelkezésre álló pénzügyi források között. A tagállamoknak ezért lehetőséget kell kínálni arra, hogy az egészségügyi ellátást nyújtó közintézmények számára bizonyos mértékű rugalmasságot biztosítsanak kötelezettségvállalásaik teljesítésében. E célból a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy bizonyos feltételek mellett a törvényes fizetési határidőt legfeljebb 60 naptári napra meghosszabbítsák. A tagállamoknak ennek ellenére minden erőfeszítést meg kell tenniük, hogy az egészségügyi ágazatban a tartozások a törvényes fizetési határidőn belül kerüljenek kifizetésre.

(26)

Annak érdekében, hogy az ezen irányelvben kitűzött cél megvalósítása ne kerüljön veszélybe, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a kereskedelmi ügyletekben az átvételi vagy ellenőrző eljárás maximális időtartama általános szabályként ne haladja meg a 30 naptári napot. Mindazonáltal lehetővé kell tenni, hogy az ellenőrző eljárás időtartama meghaladhassa a 30 naptári napot, például rendkívül összetett szerződések esetében, amikor a szerződésben és az esetleges ajánlattételi dokumentációban erről kifejezett megállapodás született, és ez a hitelező számára nem súlyosan hátrányos.

(27)

Pénzügyeik és kereskedelmi ügyleteik tekintetében az uniós intézmények hasonló helyzetben vannak, mint a tagállamok hatóságai. Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (13) meghatározza, hogy a kiadások érvényesítését, engedélyezését és kifizetését a végrehajtási szabályokban megállapított határidőkön belül kell végrehajtani. A végrehajtási szabályokat jelenleg az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23-i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (14) szabályozza, és megállapítja azon körülményeket, amelyek esetén a késedelmesen kifizetett hitelezők késedelmi kamatra jogosultak. Az említett rendeletek folyamatos felülvizsgálatával összefüggésben biztosítani kell, hogy az uniós intézmények maximális fizetési határideje összhangban álljon a hatóságokra az ezen irányelvnek megfelelően alkalmazandó, törvényes fizetési határidővel.

(28)

Ezen irányelvnek meg kell tiltania a szerződéskötési szabadsággal való visszaélést a hitelező hátrányára. Ennek eredményeképpen, ha egy fizetési határnaphoz vagy határidőhöz, késedelmi kamatlábhoz vagy behajtási költségekért járó kártérítéshez kapcsolódó szerződéses feltétel vagy gyakorlat az adósra vonatkozó feltételek alapján nem indokolt vagy az főként az adós további likviditásának biztosítását szolgálja a hitelező költségére, az visszaélést megvalósító tényezőnek tekinthető. E célból és a tudományos „Közös referenciakeret-tervezet”-tel összhangban a hitelező számára tisztességtelennek kell tekinteni a helyes kereskedelmi gyakorlattól nagymértékben eltérő, és a jóhiszeműséggel valamint a tisztességes kereskedéssel ellentétes szerződéses feltételt vagy gyakorlatot. Nevezetesen minden körülmények között súlyosan hátrányosnak kell tekinteni a kamat felszámításához való jog egyértelmű kizárását, valamint súlyosan hátrányosnak tekinthető a behajtási költségekért járó kártérítéshez való jog kizárása. Ez az irányelv nem érinti a szerződéskötés módjára vonatkozó, valamint az adósra nézve tisztességtelen szerződési feltételek érvényességét szabályozó nemzeti rendelkezéseket.

(29)

A szerződési szabadsággal a hitelezők kárára való visszaélés elkerülésére irányuló fokozottabb erőfeszítések keretében az érdekképviseleti szervezetként hivatalosan elismert és a vállalkozások jogos érdekeit képviselő szervezetek számára lehetővé kell tenni, hogy keresetet indíthassanak a nemzeti bíróság vagy a közigazgatási hatóságok előtt annak érdekében, hogy megelőzhessék a hitelező számára súlyosan hátrányos szerződéses feltételek vagy gyakorlatok további alkalmazását.

(30)

Az ezen irányelvben foglalt cél eléréséhez való hozzájárulásként a tagállamoknak elő kell segíteniük a bevált gyakorlatok terjesztését, többek között ösztönözniük kell az azonnal fizetők jegyzékének közzétételét.

(31)

Törekedni kell arra, hogy a hitelezők olyan helyzetben legyenek, hogy tulajdonjogukat hátrányos megkülönböztetés nélkül az Unió egész területén fenntarthassák, amennyiben a nemzetközi magánjog által kijelölt, alkalmazandó nemzeti rendelkezések elismerik a tulajdonjog fenntartására vonatkozó kikötés érvényességét.

(32)

Ez az irányelv csak a „végrehajtható jogcím” fogalmát határozza meg, és nem szabályozza sem az adott jogcím végrehajtására vonatkozó eljárásokat, sem pedig azon feltételeket, amelyek mellett a jogcím végrehajtása megszüntethető vagy felfüggeszthető.

(33)

A késedelmes fizetés jogkövetkezményei kizárólag akkor lehetnek visszatartó hatásúak, ha azoknak a hitelező szempontjából gyors és hatékony jogorvoslati eljárásokban lehet érvényt szerezni. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 18. cikkében meghatározott, a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó alapelvvel összhangban ezen eljárásoknak az Unióban letelepedett valamennyi hitelező rendelkezésére kell állniuk.

(34)

Az ezen irányelv rendelkezéseinek való megfelelés megkönnyítése érdekében a tagállamoknak ösztönözniük kell a közvetítés és az egyéb alternatív vitarendezési mechanizmusok igénybevételét. A polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló, 2008. május 21-i 2008/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) már meghatározza uniós szinten a közvetítési rendszerek keretét, különösen a határon átnyúló jogviták esetére, anélkül, hogy alkalmazását a belső közvetítési rendszerekre nézve megakadályozná. A tagállamoknak ösztönözniük kell az érdekelt feleket is, hogy készítsenek önkéntes magatartási kódexeket, amelynek kifejezett célja, hogy hozzájáruljanak ezen irányelv végrehajtásához.

(35)

Biztosítani kell, hogy a kereskedelmi ügyletekben késedelmes fizetéssel összefüggő, nem vitatott követelések érvényesítésére vonatkozó eljárásokat rövid idő alatt lefolytassák, többek között gyorsított eljárás keretében és a tartozás nagyságától függetlenül.

(36)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a belső piacon tapasztalható késedelmes fizetések leküzdését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, ezért az léptéke és hatása miatt uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(37)

Ezen irányelvnek a nemzeti jogba való átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokra a rendelkezésekre vonatkozik, amelyek a 2000/35/EK irányelvhez képest jelentős változást jelentenek. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség az említett irányelvből következik.

(38)

Ez az irányelv nem érinti a 2000/35/EK irányelv nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket.

(39)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (16) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve az Unió érdekében – készítsék el saját táblázataikat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé,

i.

az Európai Központi Bank legutóbbi fő refinanszírozási műveleteinél alkalmazott kamatláb; vagy

ii.

az Európai Központi Bank legutóbbi refinanszírozási műveletei esetében változó kamatú tendereljárásból kialakuló marginális kamatláb;

a)

a hitelező teljesítette szerződéses és jogszabályi kötelezettségeit; és

b)

a hitelező nem kapta kézhez időben az esedékes összeget, kivéve, ha az adós nem felel a késedelemért.

a)

az érintett év első félévében az adott év január 1-jén érvényes kamatláb;

b)

az érintett év második félévében az adott év július 1-jén érvényes kamatláb.

a)

a hitelező jogosult a késedelmi kamatra a szerződésben meghatározott fizetési határnap vagy határidő lejáratát követő naptól;

b)

amennyiben a szerződés nem állapítja meg a fizetés határnapját vagy a fizetési határidőt, a hitelező jogosult a késedelmi kamatra az alábbi határidők bármelyikének lejártakor:

a)

a hitelező teljesítette szerződéses és jogszabályi kötelezettségeit; és

b)

a hitelező nem kapta kézhez időben az esedékes összeget, kivéve, ha az adós nem felel a késedelemért.

a)

az érintett év első félévében az adott év január 1-jén érvényes kamatláb;

b)

az érintett év második félévében az adott év július 1-jén érvényes kamatláb.

a)

a fizetési határidő ne haladja meg az alábbi határidők egyikét sem:

b)

a számla kézhezvételének napja ne legyen az adós és a hitelező közötti szerződéses megállapodás tárgyát.

a)

bármely hatóság, amely ipari vagy kereskedelmi jellegű gazdasági tevékenységet folytat árukat és szolgáltatásokat kínálva a piacon, és amelyre közvállalkozásként a tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról, illetve egyes vállalkozások pénzügyi átláthatóságáról szóló, 2006. november 16-i 2006/111/EK bizottsági irányelvben (17) meghatározott átláthatósági követelmények vonatkoznak;

b)

egészségügyi szolgáltatást nyújtó közintézmények, amelyeket e célból megfelelően elismertek.

a)

a helyes kereskedelmi gyakorlattól való nagymértékű eltérést, amely ellentétes a jóhiszeműség és a tisztességes kereskedés elvével;

b)

a termék vagy a szolgáltatás jellegét; és

c)

olyan objektív ok fennállását, amely miatt az adós eltért a késedelmes fizetés esetén alkalmazott törvényes kamatlábtól, a 3. cikk (5) bekezdésében, a 4. cikk (3) bekezdésének a) pontjában, a 4. cikk (4) bekezdésében és a 4. cikk (6) bekezdésében említett fizetési határidőtől vagy a 6. cikk (1) bekezdésében említett átalányösszegtől.

a)

az okmányok kézbesítéséhez szükséges időtartam;

b)

a hitelezőnek tulajdonítható bármely késedelem, úgymint a kérelem helyesbítésére fordított idő.

23.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 48/11

(1)

Spanyolország az 53/2010/EU tanácsi rendelet (2) alapján 2010-re, az 57/2011/EU tanácsi rendelet (3) alapján pedig 2011-re makrélahalászati kvótát kapott a VIIIc, IX és X övezet, valamint a CECAF 34.1.1 terület uniós vizei tekintetében.

(2)

A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet (4) 20. cikkének (5) bekezdése alapján Spanyolország, Franciaország és Portugália között végrehajtott cserék miatt csökkent a 2010-es makrélahalászati kvóta.

(3)

Az értéklánc különböző szakaszaiban – a fogás és az első értékesítés között – feljegyzett és rögzített adatok összevetése révén a Bizottság következetlenségeket tárt fel a 2010. évi spanyol makrélahalászati adatokban. Ezeket a következetlenségeket az 1224/2009/EK rendelettel összhangban elvégzett több spanyolországi audit, ellenőrző látogatás és vizsgálat is megerősítette. A vizsgálat során gyűjtött bizonyítékok alapján a Bizottság megállapíthatja, hogy a szóban forgó tagállam 19 621 tonnával túllépte a 2010. évi makrélakvótáját.

(4)

Az 1224/2009/EK rendelet 105. cikkének (1) bekezdése értelmében amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy valamely tagállam túllépte a számára kiosztott halászati kvótákat, a Bizottság csökkenti az adott tagállam jövőbeli halászati kvótáit.

(5)

Az 1224/2009/EK rendelet 105. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a halászati kvótának a következő évre vagy évekre vonatkozó csökkentéseit az ugyanabban a bekezdésben szereplő valamelyik szorzótényező alkalmazásával kell végrehajtani.

(6)

A 2010. évi túlhalászás miatti csökkentés értéke nagyobb, mint az említett állomány tekintetében Spanyolország számára 2011-re megítélt kvóta.

(7)

A szóban forgó makrélaállomány jelenleg a biztonságos biológiai határértékek között van, és a tudományos szakvélemények szerint ez a helyzet várhatóan nem is változik a közeljövőben. A 2011-es spanyol makrélakvóta azonnali és teljes mértékű csökkentése a Spanyolország által 2011-ben folytatott makrélahalászat teljes tilalmát eredményezné. Tekintettel az ügy sajátos körülményeire, félő, hogy a teljes körű halászati tilalom bevezetése aránytalan társadalmi-gazdasági következményekkel járna mind az érintett halászati ágazat, mind a hozzá kapcsolódó feldolgozó ipar számára. Mindent összevetve, valamint figyelembe véve a közös halászati politika célkitűzéseit, ebben a konkrét esetben a túlhalászás miatti kvótacsökkentést helyénvaló egy 5 éves időszak során, azaz 2011 és 2015 között végrehajtani, és – amennyiben további csökkentés volna szükséges – az említett időszakot követő évekre kiosztandó kvótát is csökkenteni lehet.

23.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 48/14

23.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 48/16

(1)

A léginavigációs szolgálatok és a hálózati funkciók teljesítményrendszerének megállapításáról, valamint a léginavigációs szolgálatok ellátására vonatkozó közös követelmények megállapításáról szóló 2096/2005/EK rendelet módosításáról szóló, 2010. július 29-i 691/2010/EU bizottsági rendelet (2) értelmében a Bizottságnak európai uniós szintű teljesítménycélokat kell elfogadnia.

(2)

A Bizottság 2010. május 27-én konzultált az 549/2004/EK rendelet 10. cikkének (3) bekezdésében felsorolt összes érdekelttel az európai uniós szintű teljesítménycélok megállapításának lehetséges szemléletéről és eljárásairól.

(3)

A 691/2010/EU rendelet 3. cikkének megfelelően a Bizottság 2010. július 29-én teljesítmény-felülvizsgálati szervet jelölt ki annak érdekében, hogy az segítse a teljesítményrendszer végrehajtásával kapcsolatos munkáját.

(4)

A teljesítmény-felülvizsgálati szerv az EASA-val együttműködésben javaslatokat dolgozott ki az európai uniós szintű teljesítménycélokkal kapcsolatban, amelyeket a 691/2010/EU rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően 2010. augusztus 2-án konzultáció céljából az érdekeltek elé terjesztett.

(5)

A teljesítmény-felülvizsgálati szerv által a környezetvédelem, a kapacitás és a költséghatékonyság tekintetében javasolt európai uniós szintű teljesítménycélokat az EASA megvizsgálta, hogy azok összeegyeztethetőek-e az elsődlegességet élvező biztonsági célkitűzésekkel.

(6)

A teljesítmény-felülvizsgálati szerv 2010. szeptember 27-én egy jelentésben a Bizottság elé terjesztette ajánlásait a 2012–2014 közötti időszakra vonatkozó európai uniós szintű teljesítménycélokkal kapcsolatban, külön-külön ismertetve a teljesítménycélok meghatározásának alapjául szolgáló feltevéseket és érveket, illetve mellékelve a konzultációs folyamat következtetéseit összesítő konzultációs dokumentumot, valamint az ajánlatok elkészítése során kapott észrevételek figyelembevételének módját ismertető dokumentumot.

(7)

Az európai uniós szintű teljesítménycélok azokra az információkra épülnek, amelyek 2010. november 24-ig bezárólag a Bizottság és a teljesítmény-felülvizsgálati szerv rendelkezésére álltak. A tagállamok által az 1794/2006/EK bizottsági rendeletnek (3) megfelelően a Bizottsághoz és az Eurocontrolhoz eljuttatott előrejelzések szerint a repülés közbeni léginavigációs szolgálatokra európai uniós szinten megállapított átlagos egységár 2014-ben várhatóan 55,91 EUR (az euró 2009. évi reálértékében kifejezve), a közbeeső években, azaz 2012-ben 58,38 EUR, 2013-ban pedig 56,95 EUR lesz. Az értékek megállapításakor számításba vették az Eurocontrol ügynökség legfrissebb tervezett költségeit, valamint az uniós tagállamok vonatkozásában 2011-es repülés közbeni szolgáltatási egységenként egyszeri 0,69 EUR levonást. Tekintettel a teljesítmény-felülvizsgálati szerv jelentésének következtetéseire, valamint a második egységes európai égbolt csomag összes elemének fokozatos és összehangolt végrehajtása nyomán elérhető hatékonyságnövelésre, a Bizottság úgy véli, hogy az európai uniós szintű költséghatékonysági cél a tagállamok legutolsó összesített terveiben szereplő célértéknél alacsonyabb szintre is kitűzhető.

(8)

A Tanács 2009. március 30-án jóváhagyta (4) az európai légiforgalmi szolgáltatási főtervet, amely egy élő dokumentum a SESAR kidolgozásának és üzembe állításának közösen megállapított menetrendjéről. A főterv négy fő teljesítményterületen: a biztonság, a kapacitás, a környezetvédelem és a költséghatékonyság tekintetében felvázolja az egységes európai égbolttal és technikai pillérével kapcsolatos bizottsági politikai jövőképet és magas szintű célkitűzéseket, az európai uniós szintű teljesítménycélok meghatározása pedig az említett célok teljesítésének irányába ható folyamat részének tekintendő.

(9)

A Bizottság a teljesítményrendszer első referencia-időszakában – az EASA tanácsadói közreműködése mellett – értékeli és hitelesíti a fő biztonsági teljesítménymutatókat annak érdekében, hogy a biztonsági kockázatot megfelelően határozzák meg, csökkentsék és kezeljék. A tagállamoknak figyelemmel kell kísérniük és közzé kell tenniük ezeket a fő teljesítménymutatókat, és ezeknek megfelelően határozhatnak meg célkitűzéseket.

(10)

A 691/2010/EU rendelet (18) preambulumbekezdését, 10. és 13. cikkét, II. mellékletének 1.2. pontját, valamint III. mellékletének 1. pontját alkalmazva a nemzeti vagy funkcionális légtérblokk szintű teljesítménycéloknak nem feltétlenül kell egybeesniük az európai uniós szintű teljesítménycélokkal, azonban azokkal összhangban kell lenniük. A nemzeti vagy funkcionális légtérblokkok teljesítményterveinek tükrözniük kell ezt az összhangot.

(11)

A Bizottságnak átfogóan kell értékelnie a nemzeti vagy funkcionális légtérblokkok teljesítményterveit és -céljait, azokat egymással arányosan összevetve, megvizsgálva, hogy a biztonsági célkitűzések elsődleges érdekeinek alárendelt különböző teljesítményterületek között felállíthatók-e ésszerű kompromisszumok. Ezenközben tekintettel kell lenni a helyi körülményekre is, különösen azon tagállamok esetében, amelyekben alacsony az egységár, illetve amelyek európai támogatási mechanizmust, például költségmegszorító intézkedéseket hajtottak végre; valamint számításba kell vennie az adott teljesítményterületeken teljesítményjavulást célzó konkrét programok tervezett költségeit, illetve bizonyos egyedi sajátosságokat (pl. sikerek és kudarcok) is. A 691/2010/EU rendelet 13. cikkének (1) bekezdését alkalmazva megfelelő mértékben figyelembe kell venni minden olyan változást, amely az európai uniós szintű célok elfogadása és az értékelés közötti időszakban esetleg bekövetkezett. Az értékelésnek továbbá tekintetbe kell vennie azt az előrelépést, amelyet a tagállamok az 1070/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) elfogadása óta már megtettek a különböző főbb teljesítményterületeken, különösen a költséghatékonyság terén.

(12)

Az 1794/2006/EK rendelet előírásainak alkalmazásakor a tagállamok számára lehetővé kell tenni a 2011 végéig felmerült nyereségeik és veszteségeik átvitelét.

(13)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az egységes égbolttal foglalkozó bizottság véleményével,

(1)

Az európai uniós szinten előre jelzett forgalom repülés közbeni szolgálati egységekben kifejezett értéke 2012-ben 108 776 000, 2013-ban 111 605 000, 2014-ben pedig 114 610 000.

(2)

A referenciaként megállapított költségek európai uniós szintre előre jelzett értéke (az euró 2009. évi reálértékében kifejezve) 2012-ben 6 296 000 000 EUR, 2013-ban 6 234 000 000 EUR, 2014-ben pedig 6 179 000 000 EUR.