9.2.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 35/1

---

AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK HATÁROZATA

(2010. november 11.)

az Európai Központi Bank éves beszámolójáról

(átdolgozás)

(EKB/2010/21)

(2011/65/EU)

AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK KORMÁNYZÓTANÁCSA,

tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Alapokmányára (a továbbiakban: a KBER Alapokmánya) és különösen annak 26.2. cikkére,

mivel:

(1)	Az Európai Központi Bank éves beszámolójáról szóló, 2006. november 10-i EKB/2006/17 határozat (1) több alkalommal jelentősen módosult. Mivel további módosításokra van szükség különösen a kamatlábkockázat fedezése (hedging) tekintetében, az érthetőség kedvéért indokolt a határozatot átdolgozni.

(2)

Az EKB/2006/17 határozat hivatkozási alapjául szolgáló, a Központi Bankok Európai Rendszerében a számvitel és számviteli beszámoló jogi keretéről szóló, 2006. november 10-i EKB/2006/16 iránymutatás (2) átdolgozta és hatályon kívül helyezte a Központi Bankok Európai Rendszerében a számvitel és számviteli beszámoló jogi keretéről szóló, 2010. november 11-i EKB/2010/20 iránymutatás (átdolgozás) (3),

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

I.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Fogalommeghatározások

(1)   Az EKB/2010/20 iránymutatás 1. cikkében meghatározott fogalmak ugyanazt jelentik ebben a határozatban.

(2)   Az ebben a határozatban alkalmazott egyéb technikai kifejezések ugyanazzal a jelentéssel bírnak, mint az EKB/2010/20 iránymutatás II. mellékletében.

2. cikk

Alkalmazási kör

Az e határozatban meghatározott szabályokat az EKB éves beszámolójára kell alkalmazni, ami magában foglalja a mérleget, az EKB könyveiben nyilvántartott, mérlegen kívüli tételeket, az eredménykimutatást és az EKB éves beszámolójához kapcsolódó megjegyzéseket.

3. cikk

Számviteli alapelvek

Az EKB/2010/20 iránymutatás 3. cikkében meghatározott számviteli alapelvek e határozatra is vonatkoznak.

4. cikk

Az eszközök és források kimutatása

A pénzügyi vagy egyéb eszközöket/forrásokat csak az EKB mérlegében mutatják ki az EKB/2010/20 iránymutatás 4. cikkével összhangban.

5. cikk

A közgazdasági szempontú és az elszámolásközpontú megközelítés

Az EKB/2010/20 iránymutatás 5. cikke vonatkozik e határozatra.

II.   FEJEZET

A MÉRLEG TARTALMA ÉS ÉRTÉKELÉSÉNEK SZABÁLYAI

6. cikk

A mérleg tartalma

A mérleg összeállítása az I. mellékletben előírt szerkezeten alapul.

7. cikk

Céltartalék az átváltási árfolyamkockázatra, a kamatkockázatra, a hitelkockázatra és az aranyárfolyam-kockázatra

Figyelembe véve az EKB tevékenységeinek természetét, a Kormányzótanács céltartalékot képezhet az átváltási árfolyamkockázatra, a kamatkockázatra, a hitelkockázatra és az aranyárfolyam-kockázatra az EKB mérlegében. A Kormányzótanács az EKB kockázati kitettségére vonatkozó indokolt becslés alapján határoz a céltartalék nagyságáról és felhasználásáról.

8. cikk

A mérlegtételek értékelésének szabályai

(1)   A mérlegtételek értékeléséhez az érvényes piaci árfolyamokat és árakat használják, amennyiben az I. melléklet másként nem rendelkezik.

(2)   Az arany, a devizaügyletek, az értékpapírok (a lejáratig megtartásra kerülő és nem forgalomképes értékpapírok kivételével), valamint a pénzügyi instrumentumok (mérlegtételként és mérlegen kívüli tételként történő) átértékelését az év végén kell elvégezni piaci középárfolyamon és áron.

(3)   Arany esetében nem különböztetik meg az aranyár és a devizaárfolyam változása miatti átértékelési különbözeteket, hanem az átértékelési napon egyetlen arany átértékelési különbözetet számolnak el az arany súlyának meghatározott egységenkénti, az átértékelési napon érvényes euro/USA dollár átváltási árfolyam szerint. Devizaügyletek esetében az átértékelést devizanemenként végzik mind a mérlegben kimutatott, mind a mérlegen kívüli ügyletek esetében. E cikk alkalmazásában az SDR-követeléseket (beleértve az SDR kosár alapjául szolgáló, kijelölt egyedi devizaköveteléseket) egyetlen követelésként kell kezelni. Az értékpapírok átértékelése értékpapír fajtánként (azaz ISIN kód/fajta) történik. A monetáris politikai célokból tartott, illetve az „Egyéb pénzügyi eszközök” vagy a „Vegyes tételek” mérlegtételben feltüntetett értékpapírokat elkülönített állományként kell kezelni.

(4)   A lejáratig megtartásra kerülő értékpapírként besorolt értékpapírokat elkülönített állományként kell kezelni, és azokat amortizált bekerülési költségen és az értékvesztésre tekintettel kell értékelni. Ugyanígy kell kezelni a nem forgalomképes értékpapírokat. A lejáratig megtartásra kerülő értékpapírként besorolt értékpapírok lejáratuk előtt értékesíthetők a következő feltételek együttes fennállása esetén:

a)	amennyiben az értékesített mennyiség nem jelentős a lejáratig megtartásra kerülő értékpapír-portfólió teljes nagyságához képest;

b)	amennyiben az értékpapírokat a lejárati idő hónapjában értékesítik;

c)	olyan különleges körülmények esetében, mint például a kibocsátó hitelképességének jelentős romlása vagy a Kormányzótanács kifejezett monetáris politikai döntését követően.

9. cikk

Repóügyletek

A repóügyleteket az EKB/2010/20 iránymutatás 8. cikke szerint számolják el.

10. cikk

Tulajdoni részesedést megtestesítő forgalomképes instrumentumok

A tulajdoni részesedést megtestesítő forgalomképes instrumentumokat az EKB/2010/20 iránymutatás 9. cikke szerint számolják el.

11. cikk

Értékpapírok kamatlábkockázatának származékos eszközökkel való fedezése

A kamatlábkockázat fedezését az EKB/2010/20 iránymutatás 10. cikkének megfelelően számolják el.

12. cikk

Szintetikus instrumentumok

A szintetikus instrumentumok számviteli kezelése az EKB/2010/20 iránymutatás 11. cikkének megfelelően történik.

III.   FEJEZET

BEVÉTELEK ELSZÁMOLÁSA

13. cikk

Bevételek elszámolása

(1)   Az EKB/2010/20 iránymutatás 11. cikkének (1), (2), (3), (5) és (7) bekezdéseit alkalmazzák a bevételek elszámolására.

(2)   A KBER Alapokmányának 48.2. cikke szerinti hozzájárulásokból származó elkülönített átértékelési számlák állományait azon tagállamok központi bankjainak tekintetében, amelyek eltérését megszüntették, a nem realizált veszteség ellentételezésére használják fel, ha az meghaladja az EKB/2010/20 iránymutatás 13. cikke (1) bekezdésének c) pontjában leírt, megfelelő átértékelési számlán nyilvántartott korábbi átértékelési nyereséget, mielőtt az ilyen veszteségeket az Alapokmány 33.2. cikkével összhangban jóváírják. Az arany, deviza vagy értékpapírok egyedi átértékelési számláján lévő állományokat a megfelelő eszközök állományának csökkentése esetén arányosan csökkentik.

14. cikk

Beszerzési érték

Az EKB/2010/20 iránymutatás 14. cikke vonatkozik e határozatra.

IV.   FEJEZET

A MÉRLEGEN KÍVÜLI PÉNZÜGYI INSTRUMENTUMOKRA VONATKOZÓ SZÁMVITELI SZABÁLYOK

15. cikk

Általános szabályok

Az EKB/2010/20 iránymutatás 15. cikke vonatkozik e határozatra.

16. cikk

Határidős devizaügyletek

A határidős devizaügyleteket az EKB/2010/20 iránymutatás 16. cikke szerint számolják el.

17. cikk

Devizaswapügyletek

A devizaswapügyleteket az EKB/2010/20 iránymutatás 17. cikke szerint számolják el.

18. cikk

Határidős ügyletek

A határidős ügyleteket az EKB/2010/20 iránymutatás 18. cikke szerint számolják el.

19. cikk

Kamatswapügyletek

A kamatswapügyleteket az EKB/2010/20 iránymutatás 19. cikke szerint számolják el. Az év végén az eredménykimutatásban feltüntetett, nem realizált veszteséget a következő években amortizálják lineáris leírással. Határidős kamatswapok esetén az amortizáció a tranzakció értéknapján kezdődik.

20. cikk

Határidős kamatláb-megállapodások

A határidős kamatláb-megállapodásokat az EKB/2010/20 iránymutatás 20. cikke szerint számolják el.

21. cikk

Határidős értékpapírügyletek

A határidős értékpapírügyleteket az EKB/2010/20 iránymutatás 21. cikke (1) bekezdésében meghatározott „A” módszer szerint számolják el.

22. cikk

Opciók

Az opciókat az EKB/2010/20 iránymutatás 22. cikke szerint számolják el.

V.   FEJEZET

KÖZZÉTETT ÉVES MÉRLEG ÉS EREDMÉNYKIMUTATÁS

23. cikk

Formátumok

(1)   Az EKB nyilvánosságra hozott éves mérlegének formátuma a II. mellékletben meghatározott formátumot követi.

(2)   Az EKB nyilvánosságra hozott eredménykimutatásának formátuma megfelel a III. mellékletnek.

VI.   FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

24. cikk

A szabályok kidolgozása, alkalmazása és értelmezése

(1)   E határozat értelmezésekor figyelembe kell venni az előkészítő anyagokat, az uniós jog által harmonizált számviteli elveket, valamint az általánosan elfogadott nemzetközi számviteli standardokat.

(2)   Amennyiben ez a határozat nem határoz meg egyedi számviteli eljárást, a Kormányzótanács ellentétes határozata hiányában az EKB az EKB tevékenységeire és számviteli nyilvántartásaira vonatkozó, az Európai Unió által elfogadott nemzetközi számviteli standardokat követi.

25. cikk

Hatályon kívül helyezés

Az EKB/2006/17 határozat ezennel hatályát veszti. A hatályon kívül helyezett határozatra vonatkozó bármely utalást az erre a határozatra vonatkozó hivatkozásként kell értelmezni, és azok a V. mellékletben lévő megfelelési táblázattal összhangban értelmezendőek.

26. cikk

Záró rendelkezés

Ez a határozat 2010. december 31-én lép hatályba.

---

(1)  HL L 348., 2006.12.11., 38. o.

(2)  HL L 348., 2006.12.11., 1. o.

(3)  Lásd e Hivatalos 31 Lap oldalát.

---

---

---

---

---

---

9.2.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 35/17

---

AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK HATÁROZATA

(2010. november 25.)

azon tagállamok nemzeti központi bankjai monetáris jövedelmének felosztásáról, amelyeknek pénzneme az euro

(átdolgozás)

(EKB/2010/23)

(2011/66/EU)

AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK KORMÁNYZÓTANÁCSA,

tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Alapokmányára (a továbbiakban: a KBER Alapokmánya) és különösen annak 32. cikkére,

mivel:

(1)

A részt vevő tagállamok nemzeti központi bankjai monetáris jövedelmeinek a 2002. pénzügyi évtől történő felosztásáról szóló, 2001. december 6-i EKB/2001/16 határozat (1) több alkalommal (2) jelentősen módosult. Mivel további módosításokra van szükség, az egyértelműség érdekében azt át kell dolgozni.

(2)

A KBER Alapokmányának 32.1. cikke szerint a monetáris jövedelem az a jövedelem, amely a monetáris politikai feladatok ellátása folytán az NKB-knál halmozódik fel. A KBER Alapokmányának 32.2. cikke alapján az egyes NKB-k monetáris bevételének összege megegyezik a forgalomban lévő bankjegyekkel, valamint a hitelintézetek jegybanki betéteivel szemben fennálló eszközökből származó éves bevétellel. Ezen eszközöket az NKB-knak a Kormányzótanács iránymutatásainak megfelelően külön ki kell mutatniuk. Az NKB-knak a monetáris politikai feladatok ellátásából származó eszközöket külön kell kimutatniuk, mint a forgalomban lévő bankjegyekkel, valamint a hitelintézetek jegybanki betéteivel szemben fennálló eszközöket. A KBER Alapokmányának 32.4. cikke alapján az egyes NKB-k monetáris jövedelméből le kell vonni az adott NKB által a hitelintézetek jegybanki betétei után a 19. cikkel összhangban fizetett bármely kamat összegét.

(3)	A KBER Alapokmányának 32.5. cikke alapján az NKB-k monetáris jövedelmének összege az Európai Központi Bankba („EKB”) befizetett tőkerészesedésük arányában kerül felosztásra közöttük.

(4)

A KBER Alapokmányának 32.6. és 32.7. cikke alapján a Kormányzótanács felhatalmazással rendelkezik iránymutatások kialakítására a monetáris jövedelem felosztásából származó egyenlegek EKB általi elszámolására és kiegyenlítésére, valamint a 32. cikk alkalmazásához szükséges egyéb intézkedések megtételére.

(5)

Az euro bevezetéséről szóló, 1998. május 3-i 974/98/EK tanácsi rendelet (3) 10. cikke alapján az EKB és az NKB-k eurobankjegyeket hoznak forgalomba. E rendelet 15. cikke előírja, hogy a nemzeti valutaegységekben denominált bankjegyek törvényes fizetőeszközök maradnak a területi korlátaikon belül legkésőbb az egyes készpénzcsere időpontjától számított hat hónapig. A készpénzcsere évét ezért egy különleges évnek kell tekinteni, mivel a nemzeti valutaegységekben denominált bankjegyek a forgalomban lévő bankjegyek jelentős részét tehetik ki.

(6)

Az euro-készpénzcserére való egyes előkészületekről és az eurobankjegyek és -érmék elő- és továbbszállításáról szóló, 2006. július 14-i EKB/2006/9 iránymutatás (4) 15. cikkének (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy a jogosult szerződő felek számára előszállított eurobankjegyek névértékének összegével e feleknek az NKB-nál vezetett számláját terhelik meg a következő „lineáris terhelési modell” alkalmazásával: az előszállított eurobankjegyek teljes összegének terhelése három egyenlő részletben történik, az eurorendszer készpénzcsere dátumát követő első, negyedik és ötödik irányadó refinanszírozási műveletének elszámolási napján. A készpénzcsere évére vonatkozó monetáris jövedelem kiszámításában e „lineáris terhelési modellt” figyelembe kell venni.

(7)

E határozat kapcsolódik az eurobankjegyek kibocsátásáról szóló, 2010. december 13-i EKB/2010/29 határozathoz (átdolgozás) (5), amely előírja, hogy eurobankjegyeket az EKB és az NKB-k bocsátanak ki. Az EKB/2001/29 határozat megállapítja a forgalomban lévő eurobankjegyek NKB-k közötti felosztását az EKB tőkéjébe befizetett részesedésük arányában. A határozat 8 %-ot az EKB-nak utal ki a forgalomban lévő eurobankjegyek teljes értékéből. Az eurobankjegyek felosztása az eurorendszer tagjai között eurorendszeren belüli egyenlegeket hoz létre. A forgalomban lévő eurobankjegyek vonatkozásában az ilyen eurorendszeren belüli egyenlegek kamatozása közvetlen hatást gyakorol az eurorendszer minden egyes tagjának jövedelmére, és így ezt e határozatban szabályozni kell. Az EKB forgalomban lévő eurobankjegyekben való részesedésével összefüggő, az NKB-kkal szemben az eurorendszeren belüli követelések kamatozásából EKB-nál felhalmozódó jövedelmet az Európai Központi Bank a forgalomban lévő eurobankjegyekből, valamint az értékpapír-piaci program keretében vásárolt értékpapírokból származó jövedelmének a részt vevő tagállamok nemzeti központi bankjai közötti átmeneti elosztásáról szóló, 2010. november 25-i EKB/2010/24 határozatnak (átdolgozás) megfelelően főszabály szerint a jövedelem keletkezésének pénzügyi évében a tőkejegyzési kulcsban való részesedésük arányában fel kell osztani az NKB-k között.

(8)

A forgalomban lévő eurobankjegyekkel kapcsolatos, eurorendszeren belüli követelések és tartozások nettó egyenlege után kamatot kell fizetni a pénz megszerzése költségét meghatározó objektív szempont alkalmazásával. Ebben az összefüggésben megfelelő az eurorendszer fő refinanszírozási műveleteinek pályázataiban használt kamatláb.

(9)

A forgalomban lévő eurobankjegyek eurorendszeren belüli nettó kötelezettségeit bele kell számítani a számításba bevonható források közé az NKB-k a KBER Alapokmányának 32.2. cikke szerinti monetáris jövedelmének kiszámítása céljából, mivel azok megegyeznek a forgalomban lévő bankjegyekkel. A forgalomban lévő eurobankjegyekre vonatkozó eurorendszeren belüli egyenlegek kamatának elszámolása ezért az eurorendszer monetáris jövedelme jelentős összegének az NKB-k között az EKB tőkéjébe befizetett részesedésük arányában történő felosztását fogja eredményezni. Ezen eurorendszeren belüli egyenlegeket ki kell igazítani az NKB-k mérlege és eredménykimutatása fokozatos átalakításának lehetővé tételéhez. A kiigazításokat az eurobankjegyek bevezetését megelőző időszakra vonatkozóan az egyes NKB-k forgalomban lévő bankjegyeinek értékére kell alapozni. E kiigazításokat évente egy meghatározott képlet szerint kell alkalmazni, legfeljebb a következő öt évben.

(10)	A forgalomban lévő eurobankjegyek eurorendszeren belüli egyenlege kiigazításait annak érdekében számították ki, hogy ellentételezzék az NKB-k jövedelmi helyzetében az eurobankjegyek bevezetéséből és a monetáris jövedelmek azt követő felosztásából eredő valamennyi jelentős változást.

(11)	A KBER Alapokmányának 32. cikkében meghatározott általános szabályok vonatkoznak a forgalomból bevont eurobankjegyek leírásából származó bevételre is.

(12)

A KBER Alapokmányának 32.5. cikke alapján az NKB-k monetáris jövedelmének összege az EKB-ba befizetett tőkerészesedésük arányában kerül felosztásra az NKB-k között. A KBER Alapokmányának 32.7. cikke szerint a Kormányzótanács jogosult megtenni a 32. cikk alkalmazásához szükséges valamennyi egyéb intézkedést. Ez magában foglalja a jogosultságot arra, hogy egyéb tényezőket is figyelembe vegyen a forgalomból bevont eurobankjegyek leírásából származó jövedelem felosztásáról való döntéskor. Ezzel összefüggésben az egyenlő elbánás és méltányosság alapelvei megkövetelik annak az időszaknak a figyelembevételét, amely alatt a bevont eurobankjegyeket kibocsátották. Ezen egyedi jövedelem elosztási kulcsának ezért tükröznie kell mind az EKB tőkéjében fennálló részesedést, mind pedig a kibocsátási fázis hosszát.

(13)	Az eurobankjegyek bevonását külön határozatok útján kell szabályozni az eurobankjegyek címleteiről, technikai jellemzőiről, utánzatai készítéséről, cseréjéről és bevonásáról szóló, 2003. március 20-i EKB/2003/4 határozat (6) 5. cikke alapján,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Fogalommeghatározások

E határozat alkalmazásában:

a)	„NKB”: azon tagállam nemzeti központi bankja, amelynek pénzneme az euro;

b)	„számításba bevonható források”: az egyes NKB-k mérlegén belül az e határozat I. mellékletével összhangban meghatározott minősítő kötelezettségek összege;

c)	„számításba bevonható eszközök”: az egyes NKB-k mérlegén belül az e határozat II. mellékletével összhangban meghatározott, a számításba bevonható források ellenértékeként tartott eszközök összege;

d)	„a forgalomban lévő eurobankjegyek eurorendszeren belüli egyenlegei”: az EKB/2010/29 határozat 4. cikkének alkalmazása eredményeként egy NKB és az EKB, valamint egy NKB és a többi NKB-k között felmerülő követelések és kötelezettségek;

e)	„tőkejegyzési kulcs”: a NKB-knak az EKB jegyzett tőkéjében való (százalékos) részesedése, amely a KBER Alapokmányának 29.1. cikkében említett kulcsban az érintett pénzügyi évre alkalmazandó súlyozás NKB-kra való alkalmazásának eredménye;

f)

„hitelintézet”: a) a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozott változat) 2. cikkében és 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjának – a nemzeti jogba átültetett formájában – értelmében vett olyan hitelintézet (7), amely az illetékes hatóság felügyelete alatt áll; vagy b) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 123. cikkének (2) bekezdése értelmében vett, más olyan hitelintézet, amely az illetékes hatóságok általi felügyelethez hasonló szintű ellenőrzés alatt áll;

g)	„HPM”: harmonizált mérleg a Központi Bankok Európai Rendszerében a számvitel és számviteli beszámoló jogi keretéről szóló, 2010. november 11-i EKB/2010/20 iránymutatás (8) VIII. melléklete szerinti felépítésben;

h)

„referencia-kamatláb”: az eurorendszer monetáris politikai eszközeiről és eljárásairól szóló, 2000. augusztus 31-i 2000/7/EKB iránymutatás (9) I. mellékletének 3.1.2. bekezdése alapján az eurorendszer által a fő refinanszírozási műveletek tendereiben használt, legutolsó rendelkezésre álló határkamat; Amennyiben egynél több refinanszírozási művelet elszámolását végzik ugyanazon a napon, a párhuzamosan végzett műveletek marginális kamatlábainak egyszerű átlagát kell használni.

i)	„a készpénzcsere dátuma” az a nap, amelyen az eurobankjegyek és -érmék törvényes fizetőeszközzé válnak egy olyan tagállamban, amelynek pénzneme az euro;

j)	„referencia-időszak” a készpénzcsere dátuma előtt 30 hónappal kezdődő 24 hónapos időszak;

k)	„a készpénzcsere éve” a készpénzcsere napján kezdődő 12 hónapos időszak;

l)	„napi deviza referencia-kamatláb” az a napi deviza referencia-kamatláb, amely a Központi Bankok Európai Rendszerén kívüli és belüli központi bankok közötti rendszeres napi egyeztetési eljáráson alapul, amely főszabályként közép-európai idő szerint 14:15-kor történik;

m)	„bevont eurobankjegyek:” bármely olyan eurobankjegy-típus vagy -sorozat, amelyet a Kormányzótanács az EKB/2003/4 határozat 5. cikke alapján hozott határozatával kivont a forgalomból;

n)	„kibocsátási kulcs” a bevont eurobankjegyek valamely típusának vagy sorozatának kibocsátási fázisa alatti átlagos tőkejegyzési kulcs;

o)

„kibocsátási fázis”: az eurobankjegyek típusa vagy sorozatai tekintetében az azon a napon kezdődő időszak, amikor az e típusba vagy sorozatba tartozó eurobankjegyek első kibocsátását nyilvántartásba vették számításba bevonható forrásként, valamint azon a napon végződik, amikor az e típusba vagy sorozatba tartozó eurobankjegy utolsó kibocsátását nyilvántartásba vették számításba bevonható forrásként;

p)	„leírni”: bevont eurobankjegyek „forgalomban lévő bankjegyek” mérlegtételből való kivezetésére utaló ige.

2. cikk

A forgalomban lévő eurobankjegyek eurorendszeren belüli egyenlegei

(1)   A forgalomban lévő eurobankjegyek eurorendszeren belüli egyenlegét havonta kell kiszámítani, és az EKB és NKB-k könyveiben a hónap első munkanapján kell rögzíteni az előző hónap utolsó munkanapja szerinti értéknappal.

Amikor egy tagállam bevezeti az eurót, a forgalomban lévő eurobankjegyek eurorendszeren belüli egyenlegének az első albekezdés szerinti kiszámítását a készpénzcsere dátuma szerinti értéknappal kell az EKB és az NKB-k könyveiben rögzíteni.

A forgalomban lévő eurobankjegyek euorendszeren belüli egyenlegeit azon év január 1-je és január 31-e közötti időszakára vonatkozóan, amely a KBER Alapokmányának 29.3. cikke szerinti ötéves módosítás első éve, a módosított tőkejegyzési kulcsnak az előző év december 31-én forgalomban lévő összes euróbankjegy egyenlegére történő alkalmazásával kell kiszámítani.

(2)   A forgalomban lévő eurobankjegyek eurorendszeren belüli egyenlegei, beleértve az e határozat 4. cikkének alkalmazásából eredőeket is, a referencia-kamatlábon kamatoznak.

(3)   A (2) bekezdésben említett kamatokat negyedévenként TARGET2-fizetések útján kell elszámolni.

3. cikk

A monetáris jövedelem mérésének módszere

(1)   Az egyes NKB-k monetáris jövedelemének összegét a könyvelésében rögzített, számításba bevonható eszközökből származó tényleges jövedelem mérése útján kell meghatározni. Ez alól kivétel az arany, ami nem tekinthető jövedelemtermelőnek, míg a fedezettkötvény-vásárlási program végrehajtásáról szóló, 2009. július 2-i EKB/2009/16 határozat (10) alapján a monetáris politikai célokból tartott értékpapírok a referencia-kamatlábon tekinthetők jövedelemtermelőnek.

(2)   Ha egy NKB számításba bevonható eszközeinek értéke meghaladja vagy nem éri el a számításba bevonható források értékét, a különbséget a referenciaráta különbsége értékének alkalmazásával írják jóvá.

4. cikk

Kiigazítások az eurorendszeren belüli egyenlegekhez

(1)   A monetáris jövedelem kiszámítása alkalmazásában az egyes NKB-k-nak a forgalomban lévő bankjegyekre vonatkozó eurorendszeren belüli egyenlegét egy kompenzációs összeggel kell kiigazítani, amit a következő képlet szerint kell meghatározni:

C = (K – A) × S

ahol:

C	a kompenzációs összeg,
K	az egyes NKB-kra jutó euroösszeg, amely a tőkejegyzési kulcsnak a referencia-időszakban forgalomban lévő bankjegyek átlagértékére történő alkalmazásának eredménye, ahol az eurót bevezető tagállam nemzeti valutájában denominált, forgalomban lévő bankjegyek összegét a referencia-időszak alatt a napi deviza referencia-árfolyamon számítják át euróra,
A	A referencia-időszakban forgalomban lévő bankjegyek átlagértéke minden egyes NKB tekintetében, a referencia-időszak alatt a napi deviza referencia-árfolyamon euróra átszámítva,
S	minden egyes pénzügyi évre a következő együttható, a készpénzcsere dátumától kezdődően: Pénzügyi év Együttható Készpénzcsere éve 1 Készpénzcsere éve + egy év 0,8606735 Készpénzcsere éve + két év 0,7013472 Készpénzcsere éve + három év 0,5334835 Készpénzcsere éve + négy év 0,3598237 Készpénzcsere éve + öt év 0,1817225

(2)   Az NKB-k kompenzációs összegei végösszegének 0-ának kell lennie.

(3)   A kompenzációs összegeket minden egyes olyan esetben ki kell számítani, amikor egy tagállam elfogadja az eurót, vagy amikor az EKB tőkejegyzési kulcsa megváltozik.

(4)   Amikor egy új NKB csatlakozik az eurorendszerhez, annak kompenzációs összegét felosztják a többi NKB között a többi NKB-nak a tőkejegyzési kulcsban való részesedésével arányában, fordított (+/–) előjellel, és az kiegészíti a többi NKB-nak már járó, bármely kompenzációs összegeket.

(5)   A kompenzációs összegeket és az azokat kiegyenlítő könyvelési tételeket az egyes NKB-k könyvelésében külön eurorendszeren belüli számlákon kell nyilvántartani a készpénzcsere dátuma szerinti értéknappal, illetve a kiigazítási időszak minden egyes következő évének ezzel megegyező értéknapján. A kompenzációs összegeket kiegyenlítő könyvelési tételek nem kamatoznak.

(6)   Az (1) bekezdéstől eltérően a bankjegyforgalom szerkezetének változására vonatkozóan e határozat III. mellékletében leírt, bizonyos események felmerülésekor az egyes NKB-k forgalomban lévő eurobankjegyekre vonatkozó eurorendszeren belüli egyenlegét az e mellékletben meghatározott rendelkezéseknek megfelelően kell kiigazítani.

(7)   Az eurorendszeren belüli egyenlegekre vonatkozóan e cikkben előírt kiigazításokat az adott készpénzcsere évét követő hatodik év első napjától nem lehet alkalmazni.

5. cikk

A monetáris jövedelem kiszámítása és felosztása

(1)   Az egyes NKB-k monetáris jövedelemének kiszámítását az EKB naponta elvégzi. A számítás az NKB-k által az EKB-nek jelentett számviteli adatokon alapul. Az EKB negyedévenként tájékoztatja az NKB-kat a halmozott összegről.

(2)   Az egyes NKB-k monetáris jövedelemének összegét csökkenteni kell a számításba bevonható forrásokon belüli kötelezettségekre kapott vagy fizetett bármely kamat összegével, és a Kormányzótanácsnak a KBER Alapokmánya 32.4. cikkének második albekezdése alapján hozott bármely határozatával összhangban.

(3)   Az egyes NKB-k monetáris jövedelme összege felosztásának minden pénzügyi év végén a tőkejegyzési kulcs arányában kell megtörténnie.

6. cikk

Az eurobankjegyek leírásából származó jövedelem kiszámítása és felosztása

(1)   A bevont eurobankjegyek a számításba vehető források részei maradnak azok cseréje vagy leírása közül a korábbi esemény bekövetkezéséig.

(2)   A Kormányzótanács határozhat a bevont eurobankjegyek leírásáról, amely esetben meghatározza a leírás időpontját és a céltartalék összegét azon bevont eurobankjegyek tekintetében, amelyek cseréje még várható.

(3)   A bevont eurobankjegyek leírása a következőképpen történik:

a)

A leírás időpontjában az EKB és az NKB-k „forgalomban lévő bankjegyek” mérlegtételéből levonják a még forgalomban lévő, bevont eurobankjegyek teljes összegét. Ebből a célból a forgalomba hozott, bevont eurobankjegyek aktuális összegeit kiigazítják azoknak a kibocsátási kulccsal összhangban kiszámított, arányos összegeire, valamint a különbséget az EKB és az NKB-k elszámolják.

b)	A bevont eurobankjegyek kiigazított összege leírásra kerül az NKB-k eredménykimutatásának „forgalomban lévő bankjegyek” mérlegtételéből.

c)	Minden egyes NKB céltartalékot képez azon bevont eurobankjegyek tekintetében, amelyek cseréje még várható. A céltartalék összege megegyezik az adott NKB-nak a céltartalék teljes összegében meglévő, a kibocsátási kulcs alkalmazásával számított részesedésével.

(4)   A leírás időpontja után kicserélt, bevont eurobankjegyeket az azokat elfogadó NKB könyveiben veszik nyilvántartásba. A beáramló bevont eurobankjegyeket legalább évente egyszer szét kell osztani az NKB-k között a kibocsátási kulcs alkalmazásával, és a különbséget azok egymás között elszámolják. Minden egyes NKB elszámolja céltartaléka terhére az arányos összeget, illetve ha a beáramlás meghaladja a céltartalékot, a megfelelő kiadást eredménykimutatásában rögzíti.

(5)   A Kormányzótanács évente felülvizsgálja a céltartalék teljes összegét.

7. cikk

Hatályon kívül helyezés

Az EKB/2001/16 határozat ezennel hatályát veszti. A hatályon kívül helyezett határozatra vonatkozó bármely utalást az ezen határozatra vonatkozó hivatkozásként kell értelmezni, és azok az V. mellékletben lévő megfelelési táblázattal összhangban értelmezendőek.

8. cikk

Hatálybalépés

Ez a határozat 2010. december 31-én lép hatályba.

---

(1)  HL L 337., 2001.12.20., 55. o.

(2)  Lásd a IV. mellékletet.

(3)  HL L 139., 1998.5.11., 1. o.

(4)  HL L 207., 2006.7.28., 39. o.

(5)  Lásd e Hivatalos Lap 26. oldalát. Az EKB/2010/29 határozatot az EKB/2010/23 határozat közzététele előtt fogadták el.

(6)  HL L 78., 2003.3.25., 16. o.

(7)  HL L 177., 2006.6.30., 1. o.

(8)  Lásd e Hivatalos Lap 31. oldalát.

(9)  HL L 310., 2000.12.11., 1. o.

(10)  HL L 175., 2009.7.4., 18. o.

---

---

---

---

---

---

9.2.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 35/26

---

AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK HATÁROZATA

(2010. december 13.)

az eurobankjegyek kibocsátásáról

(átdolgozás)

(EKB/2010/29)

(2011/67/EU)

AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK KORMÁNYZÓTANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 128. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Alapokmányára (a továbbiakban: a KBER Alapokmánya) és különösen annak 16. cikkére,

mivel:

(1)

A Szerződés 128. cikkének (1) bekezdése és a KBER Alapokmánya 16. cikke úgy rendelkezik, hogy az Unió területén az eurobankjegyek kibocsátásának engedélyezése az Európai Központi Bank („EKB”) Kormányzótanácsának kizárólagos joga. E rendelkezések alapján az EKB és a nemzeti központi bankok (NKB-k) bocsáthatnak ki eurobankjegyeket, és kizárólag ezek a bankjegyek minősülnek törvényes fizetőeszköznek azon tagállamok területén, amelyeknek a pénzneme az euro. Az uniós jog előirányozta a bankjegykibocsátók plurális rendszerét. Az eurobankjegyeket az EKB és az NKB-k bocsátják ki.

(2)	Az euro bevezetéséről szóló, 1998. május 3-i 974/98/EK tanácsi rendelet (1) 10. cikke alapján 2002. január 1-jétől az EKB és az NKB-k eurocímletű bankjegyeket hoznak forgalomba. Az eurobankjegyek ugyanazon egységes fizetőeszköz kifejezései, és azokra egységes jogi szabályozás vonatkozik.

(3)	Az eurobankjegyek kibocsátását nem kell mennyiségi vagy más korlátozásnak alávetni, mivel a bankjegyek forgalomba hozatala a kereslet által vezérelt folyamat.

(4)

Az eurobankjegyek címleteiről, leírásáról, reprodukálásáról, cseréjéről és bevonásáról szóló, 2003. március 20-i EKB/2003/4 határozat (2) közös szabályokat állapít meg az eurobankjegyek tekintetében. Az EKB az eurobankjegyekre vonatkozó közös műszaki előírásokat állapított meg, valamint minőség-ellenőrzési intézkedéseket vezetett be annak biztosítására, hogy az eurobankjegyek az ilyen előírásoknak megfeleljenek. Ennek következtében valamennyi eurobankjegy azonos külső megjelenéssel és minőséggel rendelkezik, az azonos címletű bankjegyek között pedig nem szabad különbséget tenni.

(5)

Az eurorendszer tagjainak valamennyi eurobankjegyre azonos elfogadási és feldolgozási követelményeket kell alkalmazniuk, tekintet nélkül arra, hogy azt melyikük hozta forgalomba. A nemzeti pénznemben kibocsátott bankjegyek kibocsátó központi bankhoz történő visszajuttatásának jelenlegi gyakorlatát ezért az eurobankjegyekre nem alkalmazzák. Az eurobankjegyek kibocsátásának rendszere az eurobankjegyek vissza nem juttatásának elvén alapul.

(6)

A KBER Alapokmánya 29.1. cikke alapján a Központi Bankok Európai Rendszerének valamennyi tagja az EKB tőkéjének jegyzésére vonatkozó, a nemzeti központi bankoknak az Európai Központi Bank tőkejegyzési kulcsában való százalékos részesedéséről szóló, 2008. december 12-i EKB/2008/23 határozatban (3) megállapított súlyozási kulcsot kapott; ez a súlyozás az egyes tagállamok népességszámán és bruttó hazai termékén alapul, és szabályozza az EKB tőkéjéhez történő hozzájárulást, az NKB-k devizatartalékokat megtestesítő eszközeinek az EKB-nak történő átadását, az NKB-k monetáris jövedelmének felosztását, valamint az EKB nyereségének és veszteségének felosztását.

(7)

Az eurobankjegyek valamennyi olyan tagállamban, amelyeknek pénzneme az euro, törvényes fizetőeszközök, az euroövezeten belül szabadon forgalomba hozhatók, az eurorendszer tagjai azokat ismételten kibocsáthatják, és az euroövezeten kívül is tárolhatják vagy használhatják. A forgalomban lévő eurobankjegyek összértékének kibocsátása tekintetében a kötelezettségeket az eurorendszer tagjai között objektív szempontok alapján kell megosztani. Megfelelő szempont az egyes NKB-k részesedése az EKB befizetett tőkéjében. E részesedés a KBER Alapokmánya 29.1. cikkében említett tőkekulcsnak az NKB-kra történő arányos alkalmazásának eredménye. Mivel e szempont az EKB-ra nem alkalmazható, az EKB által kibocsátandó eurobankjegyek százalékos arányát a Kormányzótanácsnak kell meghatároznia.

(8)

A KBER Alapokmányának az eurorendszer műveleteinek decentralizálása elvét megállapító 9.2. és 12.1. cikke alapján az NKB-k feladata valamennyi eurobankjegy forgalomba hozatala és forgalomból történő kivonása, beleértve az EKB által kibocsátott bankjegyeket is. A decentralizálás elvével összhangban az eurobankjegyek fizikai kezelését is az NKB-k végzik.

(9)

Az egyes NKB-k számára a bankjegyelosztási kulcsnak megfelelően kiosztott eurobankjegyek értéke és az ilyen NKB-k által forgalomba hozott eurobankjegyek értéke közötti különbséget az eurorendszeren belül kell elszámolni. Az EKB-nak, amely nem hoz forgalomba eurobankjegyeket, az NKB-k felé az általa kibocsátott eurobankjegyek részesedésével megegyező értékű, eurorendszeren belüli követelést kell támasztania. Az eurorendszeren belüli ezen egyenlegek rendezése hatást gyakorol az NKB-k jövedelmi helyzetére, ezért a KBER Alapokmánya 32. cikkén alapuló azon tagállamok, amelyeknek pénzneme az euro, nemzeti központi bankjai monetáris jövedelmeinek felosztásáról szóló, 2010. november 25-i EKB/2001/23 határozat (4) hatálya alá tartozik.

(10)

A Szerződés 140. cikke (2) bekezdésével összhangban az euro Észtország általi, 2011. január 1-jén történő bevezetéséről szóló, 2010. július 13-i 2010/416/EK tanácsi határozat (5) 1. cikke szerint Észtország teljesítette az euro bevezetéséhez szükséges feltételeket, és a 2003. évi csatlakozási okmány (6) 4. cikkében említett, Észtországra vonatkozó eltérés 2011. január 1-jei hatállyal megszűnik.

(11)

Mivel Észtország 2011. január 1-jén bevezeti az eurót, az eurobankjegyek kibocsátásáról szóló, 2001. december 6-i EKB/2001/15 határozatot (7) módosítani kell a 2011. január 1-jétől alkalmazandó bankjegyelosztási kulcs meghatározásának érdekében. Mivel az EKB/2001/15 határozatot már számos alkalommal módosították, azt az egyértelműség érdekében át kell dolgozni,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Fogalommeghatározások

Ennek a határozatnak az alkalmazásában:

a)   „NKB”: olyan tagállam nemzeti központi bankja, amelynek pénzneme az euro;

b)   „eurobankjegyek”: az EKB/2003/4 határozat követelményeinek és a Kormányzótanács által megállapított műszaki előírásoknak megfelelő bankjegyek;

c)   „tőkejegyzési kulcs”: a NKB-knak az EKB jegyzett tőkéjében fennálló (százalékarányban kifejezett) részesedése, amely a KBER Alapokmányának 29.1. cikkében említett kulcsban a kérdéses pénzügyi évre alkalmazandó súlyoknak a NKB-khoz való rendelésének eredménye;

d)   „bankjegyelosztási kulcs”: az EKB-nak az eurobankjegyek összkibocsátásában fennálló részesedésének figyelembevételéből és a (0,0005 százalékpont legközelebbi többszörösére kerekített) tőkejegyzési kulcsnak az NKB-k ilyen összkibocsátásban fennálló részesedésére történő alkalmazásából eredő százalékarány. Amennyiben az ilyen százalékarányok összege nem éri el a 100 %-ot, a különbséget az alábbiak szerint kell jóváírni i. ha a végösszeg 100 % alatti, 0,0005 százalékpontot kell hozzáadni a legkisebb részesedés(ek)hez emelkedő sorrendben a pontosan 100 % eléréséig; vagy ii. ha a végösszeg meghaladja a 100 %-ot, 0,0005 százalékpontot kell levonni a legnagyobb részesedés(ek)ből csökkenő sorrendben a pontosan 100 % eléréséig. E határozat I. melléklete határozza meg a 2011. január 1-jén hatályos bankjegyelosztási kulcsot.

2. cikk

Az eurobankjegyek kibocsátása

Eurobankjegyeket az EKB és az NKB-k bocsátanak ki.

3. cikk

A kibocsátók kötelezettségei

(1)   Az NKB-k forgalomba hozzák, illetve kivonják a forgalomból az eurobankjegyeket, valamint elvégzik az összes eurobankjegy vonatkozásában – beleértve az EKB által kibocsátottakat is – a fizikai kezelést.

(2)   Az NKB-k a tulajdonos kérésére valamennyi eurobankjegyet elfogadják az azonos értékű eurobankjegyre történő beváltás vagy számlatulajdonosok esetében a fogadó NKB által vezetett számlán történő jóváírás céljából.

(3)   Az NKB-k valamennyi általuk elfogadott eurobankjegyet kötelezettségként és azonos módon kezelik.

(4)   Az NKB-k az általuk elfogadott eurobankjegyeket nem ruházzák át más NKB-kra, és az ilyen eurobankjegyeket újbóli kibocsátásra rendelkezésre tartják. Kivételesen és az EKB Kormányzótanácsa által esetlegesen megállapított szabályokkal összhangban:

a)	a fogadó NKB megsemmisítheti a megrongálódott, sérült, elhasznált vagy forgalomból kivont eurobankjegyeket; és

b)	az NKB-k tulajdonában álló eurobankjegyek logisztikai okokból az eurorendszeren belül nagy mennyiségben újra eloszthatók.

4. cikk

Az eurobankjegyeknek az eurorendszeren belüli elosztása

(1)   A forgalomban lévő eurobankjegyek összértékét az eurorendszer tagjai között a bankjegyelosztási kulcs alkalmazásával osztják el.

(2)   Az egyes NKB-k számára a bankjegyelosztási kulcsnak megfelelően kiosztott eurobankjegyek értéke és az ilyen NKB-k által forgalomba hozott eurobankjegyek értéke közötti különbség az eurorendszeren belül elszámolásra kerül. Az EKB az NKB-k felé a tőkejegyzési kulcsban való részesedésükkel arányos, az általa kibocsátott eurobankjegyek részesedésével megegyező értékű, eurorendszeren belüli követelést támaszt.

5. cikk

Hatályon kívül helyezés

Az EKB/2001/15 határozat ezennel hatályát veszti. A hatályon kívül helyezett határozatra történő hivatkozásokat az e határozatra történő hivatkozásként kell értelmezni.

6. cikk

Hatálybalépés

Ez a határozat 2011. január 1-jén lép hatályba.

---

(1)  HL L 139., 1998.5.11., 1. o.

(2)  HL L 78., 2003.3.25., 16. o.

(3)  HL L 21., 2009.1.24., 66. o.

(4)  A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

(5)  HL L 196., 2010.7.28., 24. o.

(6)  A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozási feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL L 236., 2003.9.23., 33. o.).

(7)  HL L 337., 2001.12.20., 52. o.

---

---

---

9.2.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 35/31

---

AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK IRÁNYMUTATÁSA

(2010. november 11.)

a Központi Bankok Európai Rendszerében a számvitel és számviteli beszámoló jogi keretéről

(átdolgozás)

(EKB/2010/20)

(2011/68/EU)

AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK KORMÁNYZÓTANÁCSA,

tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Alapokmányára (a továbbiakban: az KBER Alapokmánya) és különösen annak 12.1. cikkére, 14.3. cikkére és 26.4. cikkére,

tekintettel az Európai Központi Bank („EKB”) Általános Tanácsának a KBER Alapokmánya 46.2. cikkének második és harmadik francia bekezdése szerinti közreműködésére,

mivel:

(1)

A Központi Bankok Európai Rendszerében a számvitel és számviteli beszámoló jogi keretéről szóló, 2006. november 10-i EKB/2006/16 iránymutatás (1) több alkalommal jelentősen módosult. Mivel további módosításokra van szükség különösen a kamatlábkockázat és az SDR-követelések átértékelésének fedezése (hedging) tekintetében, az érthetőség kedvéért indokolt az iránymutatást átdolgozni.

(2)	A Központi Bankok Európai Rendszere („KBER”) a KBER Alapokmánya 15. cikkének értelmében beszámolási kötelezettséggel tartozik.

(3)	A KBER Alapokmánya 26.3. cikkének megfelelően az Igazgatóság elemzési és működtetési célokból összeállítja a KBER összevont (konszolidált) mérlegét.

(4)	A KBER Alapokmánya 26.4. cikkének megfelelően, a 26. cikk alkalmazása érdekében a Kormányzótanács megállapítja NKB-k által végzett műveletek számvitelének egységesítéséhez szükséges szabályokat.

(5)	A forgalomban levő eurobankjegyekre, az eurobankjegyek eurorendszerbeli elosztásából eredő eurorendszerbeli nettó követelések/kötelezettségek ellentételezésére, valamint a monetáris jövedelemre vonatkozó adatszolgáltatást egységesíteni kell az NKB-k közzétett éves pénzügyi kimutatásaiban,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYMUTATÁST:

I.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Fogalommeghatározások

(1)   Ezen iránymutatás alkalmazásában:

a)   „NKB-k”: azoknak a tagállamoknak a nemzeti központi bankjai, amelyek pénzneme az euro;

b)   „az eurorendszer számviteli és pénzügyi beszámolóra vonatkozó céljai”: amelyeket követve az EKB a KBER Alapokmánya 15. és 26. cikkével összhangban elkészíti az I. mellékletben felsorolt pénzügyi kimutatásokat;

c)   „jelentést készítő jogi személy”: az EKB vagy egy NKB;

d)   „negyedévi átértékelés napja”: a negyedév utolsó naptári napja;

e)   „összevonás (konszolidáció)”: az a számviteli folyamat, amelynek során több különálló jogi személy pénzügyi adatait olyan módon összesítik, mintha egyetlen jogi személyről lenne szó;

f)   „a készpénzcsere éve”: az attól a naptól számított 12 hónapos időszak, amelytől kezdve az eurobankjegyek és érmék törvényes fizetőeszköznek válnak egy olyan tagállamban, amelynek pénzneme az euro;

g)   „bankjegyelosztási kulcs”: az EKB-nak az összes eurobankjegy-kibocsátásból való részesedésének figyelembevételéből és a tőkejegyzési kulcsnak az NKB-k ilyen összkibocsátásban fennálló részesedésére történő alkalmazásából eredő százalékarány, az eurobankjegyek kibocsátásáról szóló, 2010. december 13-i EKB/2010/29 határozat (2) szerint;

h)   „hitelintézet”: a) a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) 2. cikkét és 4. cikke (1) bekezdésének a) pontját végrehajtó nemzeti jogi rendelkezések értelmében vett olyan hitelintézet, amely az illetékes hatóság felügyelete alatt áll; vagy b) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 123. cikkének (2) bekezdése értelmében vett más olyan hitelintézet, amely az illetékes hatóságok általi felügyelethez hasonlítható szintű ellenőrzés alatt áll.

(2)   Az ebben az iránymutatásban használt további szakkifejezések meghatározását a II. melléklet tartalmazza.

2. cikk

Hatály

(1)   Ezt az iránymutatást az EKB-ra és az NKB-kra kell alkalmazni az eurorendszer számviteli és beszámolási céljai érdekében.

(2)   Ezen iránymutatás alkalmazási köre az eurorendszernek a KBER Alapokmánya által meghatározott számviteli és beszámolási céljaira korlátozódik. Ebből következően nem alkalmazandó az NKB-k nemzeti jelentéseire és számvitelére. Az eurorendszer és a nemzeti rendszerek közötti összhang és összehasonlíthatóság érdekében azonban ajánlott, hogy az NKB-k a lehető legnagyobb mértékben kövessék az ezen iránymutatásban megállapított szabályokat nemzeti jelentéseikben és számviteli rendszerükben.

3. cikk

Számviteli alapelvek

Az alkalmazandó számviteli alapelvek a következők:

a)   gazdasági valódiság és átláthatóság: a számviteli módszerek és a pénzügyi jelentések a valós gazdasági helyzetet tükrözik, átláthatók, és eleget tesznek az érthetőség, a relevancia, a megbízhatóság és az összehasonlíthatóság minőségi követelményének. Az egyes ügyleteket azok tartalma és a gazdasági valódiság elve alapján kell elszámolni, és nem csupán a jogi forma szem előtt tartásával;

b)   prudens működés elve: az eszközök és források értékelése, valamint a bevételek elszámolása a prudens működés elvén alapul. Ezen iránymutatás alkalmazásában ez azt jelenti, hogy a nem realizált nyereség nem számolható el bevételként az eredménykimutatásban, hanem közvetlenül egy átértékelési számlán kell nyilvántartani, és a nem realizált veszteséget év végén át kell vezetni az eredménykimutatásba, ha meghaladja a megfelelő átértékelési számlán előzőleg feltüntetett átértékelési nyereséget. Rejtett tartalékok vagy a tételek szándékosan téves beállítása a mérlegben és az eredménykimutatásban a prudens működés elvével összeegyeztethetetlen;

c)   mérlegfordulónapot követő események: az eszközöket és forrásokat korrigálni kell az éves mérleg fordulónapja és a pénzügyi kimutatások megfelelő testületek általi jóváhagyásának napja között bekövetkező gazdasági események hatásaival, amennyiben azok kihatnak az eszközök és források mérlegfordulónap szerinti állapotára. Nem szükséges az eszközök és források kiigazítása, ha a mérleg fordulónapja után bekövetkező események nem hatnak ki az eszközök és források mérlegfordulónap szerinti állapotára, azonban közölni kell minden olyan lényeges eseményt, amelynek elhagyása befolyásolhatná a pénzügyi kimutatások felhasználóit a megfelelő értékelésben és döntéshozatalban;

d)   lényegesség elve: a számviteli szabályoktól való eltérések, az egyes NKB-k és az EKB eredménykimutatására kiható eltéréseket is beleértve, csak abban az esetben engedhetők meg, ha azok általános összefüggésben és a jelentést készítő jogi személy pénzügyi elszámolásának kellő mérlegelése alapján nem minősülnek lényegesnek;

e)   a vállalkozás folyamatosságának elve: az elszámolásokat a vállalkozás folyamatosságának elve alapján kell végezni;

f)   az időbeli elhatárolás elve: a bevételeket és a kiadásokat abban a számviteli időszakban kell elszámolni, amelynek során azokra szert tettek, vagy azok ténylegesen felmerültek, és nem a kézhezvétel vagy a kifizetés időpontja szerint;

g)   a következetesség és az összehasonlíthatóság elve: a mérleg értékelésére és a bevételek elszámolására vonatkozó követelményeket következetesen, az egységesség és a folytonosság elvének megfelelően kell alkalmazni az eurorendszeren belül annak érdekében, hogy a pénzügyi kimutatások adatai összehasonlíthatóak legyenek.

4. cikk

Az eszközök és források kimutatása

A jelentést készítő jogi személy mérlegében csak abban az esetben kell kimutatni valamely pénzügyi vagy egyéb eszközt, illetve forrást, amennyiben valamennyi következő feltétel teljesül:

a)	feltételezhető, hogy az eszközhöz vagy forráshoz kapcsolódó jövőbeni gazdasági haszon befolyik a jelentést készítő jogi személyhez, illetve kiadásra kerül onnan;

b)	lényegében az eszközhöz vagy forráshoz kapcsolódó összes kockázat és előny a jelentést készítő jogi személyt illeti;

c)	az eszköz költsége vagy a jelentést készítő jogi személy számára képviselt értéke, illetve a kötelezettség mértéke megbízhatóan mérhető.

5. cikk

A közgazdasági szempontú és az elszámolásközpontú megközelítés

(1)   A közgazdasági szempontú megközelítést kell követni a devizaügyletek, a devizában denominált pénzügyi instrumentumok és a kapcsolt időbeli elhatárolások nyilvántartásához. E megközelítés két különböző technikával követhető:

a)	„hagyományos megközelítés” a III. és IV. fejezetben, valamint a III. mellékletben megállapítottak szerint; és

b)	„alternatív megközelítés” a III. mellékletben megállapítottak szerint.

(2)   Az értékpapírügyletek – beleértve a külföldi fizetőeszközben denominált, tulajdonviszonyt megtestesítő részesedésekkel végzett ügyleteket is – nyilvántartása továbbra is végezhető az elszámolásközpontú megközelítés szerint. A megfelelő felhalmozott kamatot – az ázsiót és a diszázsiót is ideértve – naponta kell kimutatni az azonnali elszámolási időponttól kezdődően.

(3)   Az NKB-k a közgazdasági szempontú vagy elszámolásközpontú megközelítést követhetik bármely egyedi euróban denominált művelet, pénzügyi instrumentum vagy kapcsolt időbeli elhatárolás nyilvántartásához.

(4)   A negyedév végi és az év végi számviteli módosítások, valamint az „Egyéb eszközök” és az „Egyéb források” között szereplő tételek kivételével az eurorendszer szerinti számviteli beszámoló céljából készített napi pénzügyi jelentés részeként közölt összegek a mérlegtételekkel kapcsolatos pénzmozgásokat tükrözik.

II.   FEJEZET

A MÉRLEG TARTALMA ÉS ÉRTÉKELÉSÉNEK SZABÁLYAI

6. cikk

A mérleg tartalma

Az EKB/NKB-k által az eurorendszer szerinti számviteli beszámoló céljából készített mérleg összetétele a IV. mellékletben közölt struktúrára épül.

7. cikk

A mérlegtételek értékelésének szabályai

(1)   A mérleg értékeléséhez az érvényes piaci árfolyamokat és árakat kell használni, amennyiben a IV. melléklet másként nem rendelkezik.

(2)   Az arany, a devizaeszközök, a lejáratig megtartásra kerülőként besorolt és a nem forgalomképes értékpapírok kivételével az értékpapírok, valamint a pénzügyi instrumentumok (mérlegtételként, illetve mérlegen kívüli tételként történő) átértékelése a negyedévi átértékelés napjával történik a piaci középárfolyamok és középárak szerint. Ez nem zárja ki, hogy a jelentést készítő jogi személyek belső célokra gyakrabban is átértékeljék portfóliójukat, feltéve, hogy a negyedév során mérlegükben kizárólag beszerzési értéken alapuló tételeket jelentenek be.

(3)   Az arany esetében nincs megkülönböztetés az ár és devizaárfolyam szerinti átértékelési különbözetek között, hanem elegendő egyetlen átértékelési különbözetet elszámolni az arany meghatározott egységnyi tömegének euróban kifejezett árfolyama alapján, a negyedévi átértékelés napján érvényes EUR/USD átváltási árfolyam szerint. Devizaügyletek esetében az átértékelést devizanemenként végzik mind a mérlegben kimutatott, mind a mérlegen kívüli ügyletek esetében. E cikk alkalmazásában az SDR-követeléseket (beleértve az SDR kosarat alkotó, kijelölt egyedi devizaköveteléseket) egyetlen követelésként kell kezelni. Az értékpapírok átértékelése értékpapír fajtánként (azaz ISIN kód/fajta) történik. A monetáris politikai célokból tartott, illetve az „Egyéb pénzügyi eszközök” vagy a „Vegyes tételek” mérlegtételben feltüntetett értékpapírokat elkülönített állományként kell kezelni.

(4)   Az év végi eredménykimutatásba átvezetett nem realizált veszteség kivételével az átértékelési tételeket vissza kell vezetni a következő negyedév végén; a negyedév során az egyes ügyleteket beszerzési áron, illetve árfolyamon kell jelenteni.

(5)   A lejáratig megtartásra kerülő értékpapírként besorolt értékpapírokat elkülönített állományként kell kezelni, és azokat amortizált bekerülési költségen és az értékvesztésre tekintettel kell értékelni. Ugyanígy kell kezelni a nem forgalomképes értékpapírokat. A lejáratig megtartásra kerülő értékpapírként besorolt értékpapírokat lejáratuk előtt értékesíthetők a következő esetek egyikében:

a)	amennyiben az értékesített mennyiség nem jelentős a lejáratig megtartásra kerülő értékpapír-portfolió teljes nagyságához képest;

b)	amennyiben az értékpapírokat a lejárati idő hónapjában értékesítik;

c)	olyan különleges körülmények esetében, mint például a kibocsátó hitelképességének jelentős romlása vagy a Kormányzótanács kifejezett monetáris politikai döntése.

8. cikk

Repóügyletek

(1)   A visszavásárlási megállapodás alapján végrehajtott repóügyletet biztosítékkal fedezett fogadott betétként kell nyilvántartani a mérleg forrásoldalán, míg a biztosítékul adott tétel a mérleg eszközoldalán marad. A visszavásárlási megállapodás alapján visszavásárolandó eladott értékpapírt úgy kell kezelni a visszavásárlásra kötelezett, jelentést készítő jogi személy elszámolásában, mintha az adott eszköz továbbra is azon portfolió részét képezné, amelyből eladták.

(2)   A visszavásárlási megállapodás alapján végrehajtott repóügyletet biztosítékkal fedezett kihelyezett hitelként, a kölcsön összegében kell nyilvántartani a mérleg eszközoldalán. A visszavásárlási megállapodás keretében szerzett értékpapír nem értékelhető át, és az abból keletkező nyereség vagy veszteség nem vezethető át a pénzeszközt kölcsönadó, jelentést készítő jogi személy eredménykimutatásába.

(3)   Értékpapírkölcsön-ügylet esetén az értékpapír az átadó fél mérlegében marad. Az ilyen ügyletet a visszavásárlási műveletekhez hasonlóan kell elszámolni. Amennyiben azonban a kölcsönvett értékpapír az év végén nincs a kölcsönvevő jelentést készítő jogi személy értékpapírszámláján, a kölcsönvevő félnek céltartalékot kell képeznie a veszteségre, ha az ügylet alapjául szolgáló értékpapír piaci értéke emelkedett a kölcsönügyletről szóló szerződés kelte óta. A kölcsönvevő félnek az értékpapírt a források között mint értékpapír-visszavásárlási kötelezettséget kell szerepeltetnie a mérlegben, amennyiben azt időközben eladta.

(4)   A biztosítékkal fedezett aranyügyletet visszavásárlási megállapodásként kell kezelni. Az ilyen biztosítékkal fedezett ügylettel kapcsolatos aranyforgalmat nem kell nyilvántartani a pénzügyi kimutatásokban, és az ügylet azonnali és határidős árfolyama közötti különbözetet az időbeli elhatárolás elve alapján kell kezelni.

(5)   Az automatizált értékpapírkölcsönügylet-program keretében végrehajtott repóügyletet, az értékpapírkölcsön-ügyletet is beleértve, csak akkor kell nyilvántartani a mérleg megfelelő részlegében, ha a biztosíték szolgáltatására az illetékes NKB vagy az EKB valamely számlájára elhelyezett készpénzben kerül sor.

9. cikk

Tulajdoni részesedést megtestesítő forgalomképes instrumentumok

(1)   Ez a cikk a tulajdoni részesedést megtestesítő forgalomképes instrumentumok, azaz a törzsrészvények és részvényalapok esetében alkalmazandó, akár közvetlenül egy jelentést készítő jogi személy, akár annak ügynöke hajtja végre az ügyletet, kivéve a nyugdíjalapokkal, egyéb részesedésekkel, leányvállalatokba történő befektetésekkel vagy jelentős érdekeltségekkel kapcsolatos tevékenységeket.

(2)   A külföldi fizetőeszközben denominált, tulajdoni részesedést megtestesítő és az „egyéb eszközök” között nyilvántartott instrumentumok nem képezik a teljes devizapozíció részét, hanem egy külön devizaállomány részét alkotják. A kapcsolt devizanyereség és -veszteség kiszámítása történhet a nettó átlagköltség módszerével vagy az átlagköltség módszerével.

(3)   A tulajdoni részesedést megtestesítő portfóliók átértékelését a 7. cikk (2) bekezdésével összhangban kell végezni. Az átértékelésre tételenként kerül sor. Részvényalap esetén az átértékelés nem részvényenként külön-külön, hanem a nettó elszámolás elve alapján történik. A különböző törzsrészvények, illetve a különböző részvényalapok között nem megengedett a nettó elszámolás.

(4)   Az egyes ügyleteket beszerzési áron kell a mérlegben nyilvántartani.

(5)   Az ügynöki jutalékot vagy ügyleti költségként az eszköz beszerzési árának részeként, vagy pedig az eredménykimutatásban ráfordításként kell nyilvántartani.

(6)   A megvásárolt osztalék összegét a tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentum költsége tartalmazza. Attól a naptól, amelyet követően az osztalék joga nem száll át automatikusan az eladóról a vevőre, a megvásárolt osztalék összege külön tételként kezelhető, amíg az osztalékot ki nem fizetik.

(7)   Az esedékes, de még ki nem fizetett osztalékot az időszak végén nem kell elhatárolni, mivel az már tükröződik a tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumok piaci árában az osztalékvesztési nappal jegyzett részvények kivételével.

(8)   A részvényesi opciót a kibocsátást követően külön eszközként kell kezelni. A bekerülési érték kiszámítása a részvény korábbi átlagköltsége, az új kötési árfolyam, valamint a régi és új részvények közötti arány alapján történik. Más módszer szerint a jogosultság ára a jogosultság piaci értékén, a részesedési jog múltbeli átlagköltségén, valamint a részesedési jog opciós jegyzés előtti piaci árán alapul.

10. cikk

Értékpapírok kamatlábkockázatának származékos eszközökkel való fedezése

(1)   Az értékpapírok kamatlábkockázatának származékos eszközökkel való kezelése olyan származékos eszköz kijelölését jelenti, melynek valósérték-változásai kiegyenlítik a fedezett értékpapír kamatlábmozgásokból eredő valósérték-változásait.

(2)   Fedezett és fedezetként használt eszközöket az ebben az iránymutatásban lefektetett általános rendelkezések, értékelési szabályok, bevételelszámolási szabályok és az egyes instrumentumokra vonatkozó követelmények szerint kell elszámolni és kimutatni.

(3)   A 3. cikk b) pontjától, a 7. cikk (3) bekezdésétől, a 13. cikk (1) és (2) bekezdésétől, a 14. cikk (1) bekezdésének b) pontjától, a 14. cikk (2) bekezdésének b) pontjától, valamint a 15. cikk (2) bekezdésétől eltérve a fedezett értékpapír és a fedezetként használt származékos eszköz értékelése ehelyett a következőképpen is elvégezhető:

a)

minden negyedév évén el kell végezni az értékpapír és a származékos eszköz értékelését egyaránt, és azokat a mérlegben piaci értéken kell kimutatni. A fedezett és a fedezetként használt instrumentumok nem realizált árfolyamnyereségének/-veszteségének nettó összege tekintetében a következő aszimmetrikus értékelési megközelítést kell alkalmazni: i. a nem realizált nettó árfolyamveszteséget év végén az eredménykimutatásban ki kell mutatni, és ajánlott annak a fedezett instrumentum hátralévő futamideje alatti amortizációja; és ii. a nem realizált nettó árfolyamnyereséget az átértékelési számlán kell nyilvántartani és azt a következő átértékelési napon vissza kell vezetni.

b)

A már tulajdonként megszerzett értékpapírra vonatkozó fedezeti művelet: ha a fedezett értékpapír átlagos bekerülési költsége a fedezeti művelet létrehozásakor eltér az értékpapír piaci árától, a következőképpen kell azt kimutatni: i. az értékpapír e napon fennálló nem realizált árfolyamnyereségét átértékelési számlán kell kimutatni, míg a nem realizált árfolyamveszteséget az eredménykimutatásba kell átvezetni; és ii. az a) pont rendelkezéseit kell alkalmazni a piaci árfolyamnak a fedezeti viszony létrehozását követő változásaira.

c)	Ajánlott, hogy a nem amortizált ázsió és diszázsió a fedezet művelet létrehozásakor a fedezett értékpapír hátralévő futamidejére amortizálásra kerüljön.

(4)   A fedezeti viszony számviteli nyilvántartásokból való kivezetésekor a jelentést készítő jogi személy könyveiben továbbra is nyilvántartott értékpapírt és származékos eszközt önálló instrumentumként kell értékelni a fedezeti viszony megszűnésének napjától kezdődően, az ebben az iránymutatásban meghatározott általános szabályok szerint.

(5)   A (3) bekezdésben meghatározott alternatív módszer csak a következő feltételek fennállása esetén alkalmazható:

a)

a fedezeti művelet létrehozásakor hivatalosan dokumentált a fedezeti viszony és a kockázatkezelési célkitűzés, valamint a fedezeti művelet felvállalásának stratégiája. A dokumentációnak az alábbiakra kell kiterjednie: i. a fedezeti instrumentumként használt származékos termék azonosítása; ii. a kapcsolódó fedezett értékpapír azonosítása; és iii. a származékos termék eredményességének értékelése az értékpapír valós értékében a kamatlábváltozásoknak betudható változások miatti kitettség ellensúlyozása tekintetében.

b)

Elvárt a fedezeti művelet magas eredményessége, és az, hogy a fedezeti művelet eredményességét megbízhatóan mérni lehessen. A várható és a múltbeli eredményességet egyaránt értékelni kell. Az értékelés ajánlott módszere: i. a várható eredményesség mérésére a fedezett eszköz és a fedezeti instrumentum valós értéke múltbeli változásainak összevetése vagy a fedezett eszköz és a fedezeti instrumentum valós értéke közötti erős statisztikai korreláció bizonyítása; és ii. a múltbeli eredményesség igazolt, ha a fedezett eszköz és a fedezeti instrumentum tényleges árfolyamveszteség/-nyereség aránya a 80–125 % tartományba esik.

(6)   Értékpapírok csoportjára vonatkozó fedezeti műveletekre a következek érvényesülnek: hasonlóan kamatozó értékpapírok a fedezeti művelet tekintetében csak az alábbi összes feltétel teljesülése esetén vonhatóak össze és kezelhetőek csoportként:

a)	az értékpapírok futamideje hasonló;

b)	az értékpapírok csoportja a múltban megfelelt és várhatóan meg fog felelni az eredményességi követelménynek;

c)	a csoport egyes értékpapírjai tekintetében a fedezettel lefedett kockázatnak betudható valósérték-változás várhatóan közelítőleg arányos lesz az értékpapírcsoport fedezettel lefedett kockázatnak betudható valósérték-változásával.

11. cikk

Szintetikus instrumentumok

(1)   A szintetikus instrumentumok kialakítása céljából egyesített eszközöket más eszközöktől elkülönítve kell kimutatni és kezelni az ebben az iránymutatásban meghatározott általános rendelkezésekkel, értékelési szabályokkal, bevételelszámolással és az egyes eszközökre vonatkozó sajátos követelményekkel összhangban.

(2)   A 3. cikk b) pontjától, a 7. cikk (3) bekezdésétől, a 13. cikk (1) bekezdésétől és a 15. cikk (2) bekezdésétől eltérve a szintetikus instrumentumok értékelésére a következő alternatív módszer alkalmazható:

a)

a szintetikus instrumentumok kialakítása céljából egyesített eszközök nem realizált nyereségét és veszteségét év végén nettósítani kell. Ebben az esetben a nettó nem realizált nyereséget az átértékelési számlán kell kimutatni. A nettó nem realizált veszteséget az eredményelszámolási számlára kell felvezetni, amennyiben az meghaladja a korábban a megfelelő átértékelési számlán kimutatott nettó átértékelési nyereséget;

b)	a szintetikus instrumentumok részeként birtokolt értékpapírok nem képezik részét ezen értékpapírok teljes állományának, hanem külön állomány részei;

c)	az év végén az eredményelszámolási számlára felvezetett nem realizált veszteségeket és a megfelelő nem realizált nyereséget a későbbi években külön kell leírni.

(3)   Ha az egyesített eszközök egyike lejár, eladásra kerül, azt felmondják vagy gyakorolják, az eszközt nyilvántartó jogalany ezt követően felhagy a (2) bekezdésben meghatározott alternatív kezeléssel, és azonnal visszavezeti az előző években az eredményelszámolási számlán jóváírt, le nem írt átértékelési nyereséget.

(4)   A (2) bekezdésben meghatározott alternatív kezelés csak a következő feltételek együttes fennállása esetén alkalmazható:

a)	az egyedi eszközöket kezelik és teljesítményüket egy egyesített eszközként értékelik, kockázatkezelési vagy befektetési stratégia alapján;

b)	az induló elszámoláskor az egyedi eszközök szintetikus instrumentumokként kerülnek kialakításra és kijelölésre;

c)	az alternatív kezelés alkalmazása megszünteti vagy jelentősen csökkenti azokat az értékelési következetlenségeket (értékelési eltérés), amelyek az ebben az iránymutatásban az egyedi eszközök szintjén meghatározott általános szabályok alkalmazásából erednek;

d)	a rendelkezésre álló hivatalos dokumentáció lehetővé teszi az előző a), b) és c) pontban megállapított feltételek teljesülésének ellenőrzését.

12. cikk

Bankjegyek

(1)   A KBER Alapokmánya 49. cikkének végrehajtása céljából az egyéb olyan tagállamok, amelyeknek pénzneme az euro, NKB-ban tartott bankjegyeit nem a forgalomban lévő bankjegyek között, hanem eurorendszerbeli kötelezettségként kell elszámolni. Az egyéb olyan tagállamok, amelyeknek pénzneme az euro, bankjegyeire vonatkozó kezelési eljárás a következő:

a)

a más NKB által kibocsátott nemzeti euro pénznemben denominált bankjegyeket átvevő NKB naponta értesíti a kibocsátó NKB-t az átváltás céljából befizetett bankjegyek értékéről, kivéve, ha alacsony mértékű az adott napi mennyiség. A kibocsátó NKB a TARGET2 útján az átvevő NKB részére megfelelő fizetési eszközt bocsát ki; és

b)	a „forgalomban lévő bankjegyek” tétel kiigazítását a kibocsátó NKB könyveli el az említett értesítés átvételét követően.

(2)   Az NKB-k mérlegében szereplő „forgalomban lévő bankjegyek” tétel a következő három tényező eredménye:

a)

a forgalomban lévő eurobankjegyek kiigazítás nélküli értéke, beleértve az eurót elfogadó NKB részére a készpénzcsere éve során nemzeti euro pénznemben denominált bankjegyeket, amelyet a következő két módszer egyikével kell kiszámítani: A. módszer : B = P – D – N – S B. módszer : B = I – R – N ahol: B a „forgalomban lévő bankjegyek” kiigazítás nélküli értéke P az előállított vagy a nyomdától vagy más NKB-tól kapott bankjegyek értéke D a megsemmisített bankjegyek értéke N a kibocsátó NKB más NKB-knál levő nemzeti bankjegyeinek értéke(amelyekről értesítés küldtek, de amelyeket még nem repatriáltak) I a forgalomba hozott bankjegyek értéke R a visszaérkezett bankjegyek értéke S a raktáron levő/trezorban őrzött bankjegyek értéke;

b)	csökkentve a kiterjesztett letéti leltár („ECI”) programhoz kapcsolt ECI-bankkal szemben kifizetetlen követelések összegével, az ECI-programhoz kapcsolt bankjegyek tulajdonjogának az átruházása esetén;

c)	növelve/csökkentve a bankjegyelosztási kulcs alkalmazásából eredő kiigazítások összegével.

III.   FEJEZET

BEVÉTELEK ELSZÁMOLÁSA

13. cikk

Bevételek elszámolása

(1)   A bevételeket a következő szabályok szerint kell elszámolni:

a)	a realizált nyereséget és a realizált veszteséget az eredménykimutatásban kell elszámolni;

b)	a nem realizált nyereség nem számolható el bevételként, hanem közvetlenül egy átértékelési számlán kell nyilvántartani;

c)	év végén a nem realizált veszteséget át kell vezetni az eredménykimutatásba, ha meghaladja a megfelelő átértékelési számlán előzőleg feltüntetett átértékelési nyereséget;

d)	az eredménykimutatásba átvezetett nem realizált veszteség a következő években nem vezethető vissza új nem realizált nyereséggel szemben;

e)	az értékpapírok, pénznemek vagy aranyállományok nem realizált vesztesége nem számolható el nettó módszerrel más értékpapírok, pénznemek vagy aranyállományok nem realizált nyereségével szemben;

f)	az év végi értékvesztést az eredménykimutatásban kell átvezetni, és az a következő években nem vezethető vissza, kivéve, ha az értékvesztés csökken, és a csökkenés egy olyan megfigyelhető eseményhez kötődik, amely az értékvesztés első feltüntetését követően történt.

(2)   A kibocsátott és a megvásárolt értékpapírokon keletkező ázsiót, illetve diszázsiót a kamatbevétel részeként kell kiszámítani és szerepeltetni, amortizációját pedig a lejáratig hátralévő futamidő alatt kell leírni a lineáris módszer vagy a belső megtérülési ráta (IRR) módszere alapján. Kötelező azonban az IRR módszerét használni olyan diszkont értékpapír esetében, amelynek a bekerülésekor a lejáratig hátralévő futamideje egy évnél hosszabb.

(3)   A pénzügyi eszközökre és forrásokra (pl. devizában denominált fizetendő kamat és amortizációval csökkentett ázsió/diszázsió) képzett időbeli elhatárolásokat naponta, a legújabb rendelkezésre álló árfolyamok alapján kell kiszámítani és nyilvántartani. Az euróban denominált pénzügyi eszközökre és forrásokra képzett időbeli elhatárolásokat legalább negyedévenként kell kiszámítani és nyilvántartani. Az egyéb tételekre képzett időbeli elhatárolásokat legalább évente kell kiszámítani és nyilvántartani.

(4)   Az időbeli elhatárolások kiszámításának gyakoriságára tekintet nélkül, de az 5. cikk (4) bekezdésében hivatkozott kivételek fenntartásával a jelentést készítő jogi személy beszerzési értéken alapuló adatokat jelent be.

(5)   A devizában denominált időbeli elhatárolásokat a nyilvántartási adatok szerinti devizaárfolyamon kell átszámítani, és ez kihat a devizapozícióra.

(6)   Az időbeli elhatárolások év közben történő kiszámításakor általában a helyi gyakorlat alkalmazható (azaz az adott negyedév utolsó munkanapjáig vagy utolsó naptári napjáig terjedő időszakra számíthatóak ki). Az év végén azonban a kötelező referencianap december 31.

(7)   Az adott pénznem állományában változást előidéző pénzkiáramlások realizált devizanyereséget vagy -veszteséget eredményezhetnek.

14. cikk

Ügyletek bekerülési értéke

(1)   Az ügyletek bekerülési értékét a következő általános szabályok szerint kell meghatározni:

a)	arany, devizaeszközök és értékpapír esetében az átlagköltség módszerét naponta kell használni az eladott tételek bekerülési költségének kiszámításához, tekintetbe véve a devizaárfolyam és/vagy az áringadozások hatását;

b)	az eszköz/forrás átlagköltségen alapuló árát/árfolyamát csökkenteni/növelni kell az év végén az eredménykimutatásba átvezetett nem realizált veszteséggel;

c)

kamatszelvényes értékpapír bekerülésekor a megvásárolt vételárban megfizetett kamatösszeget önálló tételként kell kezelni. Devizában denominált értékpapír esetén a vételárban megfizetett kamat az adott devizaállomány részét képezi, de az átlagár meghatározása érdekében nem hat ki az eszköz költségére vagy árára, sem a deviza bekerülési értékére.

(2)   Az értékpapírra a következő különös szabályokat kell alkalmazni:

a)	az egyes ügyleteket beszerzési értéken kell nyilvántartani, és nettó áron kell elkönyvelni a számviteli nyilvántartásokban;

b)	a letéti és kezelési díj, a folyószámla-vezetési díj és az egyéb közvetett költségek nem tekinthetők beszerzési értéknek, és az eredménykimutatásban kell elszámolni azokat. Azok nem kezelhetők egy adott eszköz átlagos bekerülési értékének részeként;

c)	a bevételeket bruttó összegben kell nyilvántartani, és a visszatérítendő forrásadót és egyéb adókat külön kell elszámolni;

d)

az értékpapír bekerülési átlagköltségének kiszámítása érdekében vagy i. minden aznap kötött vételi ügylet költségét hozzá kell adni az előző napi állományhoz, és új súlyozott átlagárfolyamot kell kiszámítani az aznapi eladások figyelembevétele előtt; vagy pedig ii. az egyes értékpapírvételeket és -eladásokat kell figyelembe venni aznapi előfordulásuk sorrendjében, a módosított átlagárfolyam kiszámítása céljából.

(3)   Az aranyra és devizára alkalmazandó különös szabályok a következők:

a)	azokat a devizaügyleteket, amelyek nem idéznek elő változást az adott devizanem állományában, a kötés vagy az elszámolás napján érvényes devizaárfolyam szerint kell átváltani euróra, és az ilyen ügyletek nem hatnak ki az adott állomány beszerzési költségére;

b)	azokat a devizaügyleteket, amelyek változást idéznek elő az adott devizanem állományában, a kötés napján érvényes devizaárfolyam szerint kell átváltani euróra;

c)	a devizában vagy aranyban denominált értékpapírokkal kapcsolatos repóügyletből származó tőkeösszeg elszámolását úgy kell tekinteni, mint amely az adott deviza- vagy aranyállományban nem idéz elő változást;

d)	a tényleges készpénzbevételeket és -kiadásokat az elszámolás napján érvényes árfolyamon kell átváltani;

e)

nettó követelés fennállása esetén az aznapi nettó deviza- és aranyvásárlásokat a megfelelő devizanemek, illetve az arany aznapi átlagos bekerülési költsége alapján hozzá kell adni az előző napi állományhoz, hogy ki lehessen számítani a deviza, illetve az arany új súlyozott átlagárfolyamát. Nettó kiáramlás esetén a realizált nyereség vagy veszteség az adott deviza- vagy aranyállomány előző napi átlagköltségén alapul, és így az átlagköltség változatlan marad. A napi beáramlás és kiáramlás közötti átlagos devizaárfolyam-, illetve aranyár-különbözet szintén realizált nyereséget vagy veszteséget eredményez. Amikor egy deviza- vagy aranypozíció tekintetében nettó kötelezettség áll fenn, a fent említett módszer fordítottját kell alkalmazni. Így a pénzügyileg realizált nettó eladás a kötelezettség átlagköltségére hat ki, míg a pénzügyileg realizált nettó vétel csökkenti a pozíciót a deviza, illetve az arany érvényes súlyozott átlagárfolyamának megfelelően, és realizált nyereséget vagy veszteséget eredményez;

f)	a devizaügyletek költségét és az egyéb általános költségeket az eredménykimutatásban kell elszámolni.

IV.   FEJEZET

A MÉRLEGEN KÍVÜLI PÉNZÜGYI INSTRUMENTUMOKRA VONATKOZÓ SZÁMVITELI SZABÁLYOK

15. cikk

Általános szabályok

(1)   A bekerülési átlagköltség és a devizanyereség vagy -veszteség kiszámításakor a nettó devizapozíció részét képezik a határidős devizaügyletek, a devizaswapügyletek határidős oldalai, valamint minden olyan devizainstrumentum, amely magában foglalja egy adott pénznemnek egy másikra történő jövőbeni átváltását.

(2)   A kamatswapügyleteket, a tőzsdei határidős ügyleteket, a kamatláb-megállapodásokat, az egyéb kamatlábügyleteket és opciós ügyleteket tételenként kell elszámolni és átértékelni. Ezeket az ügyleteket a mérlegtételektől elkülönítve kell kezelni.

(3)   A mérlegen kívüli pénzügyi instrumentumokból eredő nyereséget és veszteséget a mérlegen belüli pénzügyi instrumentumokhoz hasonló módon kell elszámolni és kezelni.

16. cikk

Határidős devizaügyletek

(1)   A határidős vételt és eladást az üzletkötés napjától az elszámolás napjáig mérlegen kívüli tételként kell nyilvántartani a határidős ügylet azonnali árfolyamán. Az eladási ügyletek realizált nyereségét és veszteségét a devizapozíciónak a kötés napján érvényes átlagköltsége alapján kell kiszámítani, a vételek és eladások napi nettósításával összhangban.

(2)   Az azonnali és a határidős árfolyam közötti különbözetet fizetendő vagy kapott kamatként kell kezelni az időbeli elhatárolás elve alapján.

(3)   Az elszámolás napjával a mérlegen kívüli tételeket vissza kell vezetni.

(4)   A devizapozícióra a határidős ügylet az üzletkötés napjától kezdődően azonnali (spot) árfolyamon hat ki.

(5)   A határidős pozíciókat az ugyanazon devizanem azonnali pozíciójával együtt kell értékelni, kiegyenlítve egy adott devizanem pozíciójában esetleg felmerülő különbözeteket. Az átértékelési számlán nyilvántartott korábbi átértékelési nyereséget meghaladó nettó veszteség egyenlegét az eredménykimutatás terhére kell elszámolni. A nettó nyereség egyenlegét az átértékelési számlán kell jóváírni.

17. cikk

Devizaswapügyletek

(1)   A határidős és azonnali vételi, valamint eladási ügyleteket a kölcsönös elszámolás napjával mérlegtételként kell nyilvántartásba venni.

(2)   A határidős és azonnali vételi, valamint eladási ügyleteket az üzletkötés napjától az elszámolás napjáig mérlegen kívüli tételként kell nyilvántartani az ügylet azonnali árfolyamán.

(3)   Az eladási ügyleteket az ügylet azonnali árfolyamán kell nyilvántartásba venni. Ennek következtében nem keletkezik rajtuk nyereség vagy veszteség.

(4)   Az azonnali és a határidős árfolyam közötti különbözetet mind vétel, mind eladás esetén fizetendő vagy kapott kamatként kell kezelni az időbeli elhatárolás elve alapján.

(5)   Az elszámolás napjával a mérlegen kívüli tételeket vissza kell vezetni.

(6)   A devizapozíció csak a devizában denominált időbeli elhatárolások eredményeképpen változik.

(7)   A határidős pozíciót az azonnali pozícióval együtt kell értékelni.

18. cikk

Határidős ügyletek

(1)   A határidős ügyletet az üzletkötés napjával mérlegen kívüli tételként kell nyilvántartásba venni.

(2)   Az alapletétet készpénzletét esetén külön eszközként kell nyilvántartani. Értékpapírletét esetén az alapletét változatlan marad a mérlegben.

(3)   A változó letét napi változásait az eredménykimutatásban kell elszámolni, és azok a devízapozícióra szintén kihatnak. Ugyanez az eljárás alkalmazandó a nyitott pozíció lezárásának napján, függetlenül attól, hogy sor kerül-e a leszállításra. Ha sor kerül a leszállításra, a vételt, illetve az eladást piaci áron kell elkönyvelni.

(4)   A díjakat az eredménykimutatásban kell elszámolni.

19. cikk

Kamatswapügyletek

(1)   A kamatswapügyletet az üzletkötés napjával mérlegen kívüli tételként kell nyilvántartásba venni.

(2)   A kapott vagy fizetett kamatok folyó tételeit az időbeli elhatárolás elve alapján kell nyilvántartani. Kamatswapügyletenként megengedett a kamatfizetések nettó elszámolása, de a felhalmozott kamatbevételt és -ráfordítást bruttó módon kell a beszámolóban szerepeltetni.

(3)   A kamatswapügyleteket egyedileg át kell értékelni, és ha szükséges, az azonnali devizaárfolyamon euróra át kell számítani. Ajánlott, hogy az eredménykimutatásba az év végén átvitt nem realizált veszteség a következő években kerüljön amortizálásra, valamint hogy határidős kamatlábswapok esetében az amortizáció az ügylet értéknapján kezdődjön és lineáris legyen. A nem realizált átértékelési nyereséget átértékelési számlán kell jóváírni.

(4)   A díjakat az eredménykimutatásban kell elszámolni.

20. cikk

Határidős kamatláb-megállapodások

(1)   A határidős kamatláb-megállapodást az üzletkötés napjával mérlegen kívüli tételként kell nyilvántartásba venni.

(2)   Az elszámolás napján az egyik fél által a másiknak fizetendő kompenzációt az elszámolás napjával kell elkönyvelni az eredménykimutatásban. A kifizetések nyilvántartása nem az időbeli elhatárolás elve alapján történik.

(3)   Devizában fennálló kamatláb-megállapodás esetén a kompenzációs kifizetés kihat a devizapozícióra. A kompenzációs kifizetést az elszámolás napján érvényes azonnali árfolyamon kell átváltani euróra.

(4)   Minden határidős kamatmegállapodást külön-külön kell átértékelni, és ha szükséges, az azonnali devizaárfolyamon kell átváltani euróra. Az év végén az eredménykimutatásba átvezetett nem realizált veszteség nem vezethető vissza a következő évek nem realizált nyereségeivel szemben, kivéve, ha a számlát lezárják vagy megszüntetik. A nem realizált átértékelési nyereséget az átértékelési számlán kell jóváírni.

(5)   A díjakat az eredménykimutatásban kell elszámolni.

21. cikk

Határidős értékpapírügyletek

A határidős értékpapírügyleteket a következő két módszer egyikével összhangban kell elszámolni:

1.

A. módszer: a) a határidős értékpapírügyletet az üzletkötés napjától az elszámolás napjáig mérlegen kívüli tételként kell nyilvántartani a határidős ügylet határidős árfolyamán; b) az ügylet nem hat ki az adott értékpapír állományának átlagköltségére az elszámolásig; a határidős ügyletek nyereségre és veszteségre gyakorolt hatását az elszámolás napjával kell kiszámítani; c) az elszámolás napjával a mérlegen kívüli tételt vissza kell vezetni, és az átértékelési számla egyenlegét – ha van ilyen – az eredménykimutatásban kell jóváírni. A megvásárolt értékpapírt a lejárat napján érvényes azonnali árfolyamon (tényleges piaci ár) kell elszámolni, míg az eredeti határidős árfolyamhoz képest mutatkozó különbözetet realizált nyereségként vagy veszteségként kell elszámolni; d) devizában denominált értékpapír esetén az ügylet nem hat ki a nettó devizapozíció átlagköltségére, ha a jelentést készítő jogi személy már rendelkezik pozícióval az adott devizanemben. Amennyiben a határidős ügylet keretében vásárolt kötvény olyan devizanemre szól, amelyben a jelentést készítő jogi személy nem rendelkezik pozícióval, és ezért meg kell vennie a szükséges devizát, a devizavétel szabályairól szóló 14. cikk (3) bekezdésének e) pontját kell alkalmazni; e) a határidős pozíciókat elkülönítve kell értékelni az ügylet hátralévő futamidejére vonatkozó határidős piaci árfolyamhoz viszonyítva. Az év végi átértékelési veszteséget az eredménykimutatás terhére kell elszámolni, az átértékelési nyereséget pedig az átértékelési számlán kell jóváírni. Az év végén az eredménykimutatásban kimutatott nem realizált veszteség nem vezethető vissza a következő évek nem realizált nyereségeivel szemben, kivéve, ha a számlát lezárják vagy megszüntetik.

2.

B. módszer: a) a határidős értékpapírügyletet az üzletkötés napjától az elszámolás napjáig mérlegen kívüli tételként kell nyilvántartani, a határidős ügylet határidős árán. Az elszámolás napjával a mérlegen kívüli tételeket vissza kell vezetni; b) a negyedév végén az értékpapírt azon nettó pozíció alapján kell átértékelni, amely az értékpapír mérlegbeni egyenlege és ugyanazon értékpapír mérlegen kívüli tételként nyilvántartott eladásának eredményeképp jön létre. Az átértékelés összege megegyezik e nettó pozíció átértékelési árfolyamon számított értékének és ugyanezen pozíciónak a mérlegpozíció átlagköltsége szerint számított értékének a különbözetével. A negyedév végén a határidős vásárlásokat a 7. cikkben leírt átértékelési folyamatnak kell alávetni. Az átértékelés eredménye megegyezik a vásárlási kötelezettségvállalások azonnali ára és átlagos költsége közötti különbözettel; c) a határidős eladás eredményét abban a pénzügyi évben kell nyilvántartani, amelyben a kötelezettségvállalás történt. Ennek az eredménynek meg kell egyeznie a kezdő határidős ár és a mérlegpozíció átlagköltsége (vagy amennyiben a mérlegpozíció nem elegendő, a mérlegen kívüli vételi kötelezettségvállalások átlagköltsége) között az eladás napján fennálló különbözettel.

22. cikk

Opciós ügyletek

(1)   Az opciós ügyleteket mérlegen kívüli tételként kell elszámolni az alapul szolgáló pénzügyi instrumentum kötési árfolyamán, az ügyletkötés napjától az opciós jog gyakorlása vagy a lejárat napjáig.

(2)   A devizában denominált opciós díjat a kötés vagy az elszámolás napján érvényes devizaárfolyam szerint kell átváltani euróra. A kifizetett opciós díjat különálló eszközként, míg a kapott opciós díjat különálló forrásként kell elszámolni.

(3)   Ha az opció lehívásra kerül, az alapul szolgáló pénzügyi instrumentumot az eredeti opciós díj értékével növelt vagy csökkentett kötési árfolyamon kell a mérlegben elszámolni. Az eredeti opció szerinti opciós díj összegét az év végén az eredménykimutatásba átvezetett nem realizált veszteségek alapján kell kiigazítani.

(4)   Ha az opciós jog nem kerül lehívásra, az opciós díjnak az előző év végi nem realizált veszteségek alapján kiigazított és a lejárat napján érvényes devizaárfolyamon átváltott összegét kell az eredménykimutatásba átvezetni.

(5)   A tőzsdei határidős opciós ügyletekre vonatkozó változó napi letét, az év végén leírandó opciós díjak, az opciós jog gyakorlása napján az alapul szolgáló ügylet, vagy a lejárat napján az opciós díj kihat a devizapozícióra. A változó letét napi változásait az eredménykimutatásba át kell vezetni.

(6)   Minden opciós ügyletet egyedileg kell átértékelni. Az eredménykimutatásba átvezetett nem realizált veszteség nem vezethető vissza a következő évek nem realizált nyereségeivel szemben. A nem realizált átértékelési nyereséget az átértékelési számlán kell jóváírni. Az opciós ügyletek utáni nem realizált veszteség nem számolható el nettó módszerrel más opciós ügyletek utáni nem realizált nyereséggel szemben.

(7)   A (6) bekezdés alkalmazása érdekében a piaci értéknek a jegyzett árfolyam felel meg, amennyiben az árfolyam a tőzsdén, egy kereskedő, egy bróker vagy hasonló jogi személy útján megismerhető. Amennyiben a jegyzett árfolyam nem megismerhető, a piaci érték értékelési módszerrel kerül meghatározásra. Ezt az értékelési módszert bizonyos időn keresztül következetesen kell alkalmazni, és alá kell tudni támasztani, hogy az megbízható becslést nyújt arról az árfolyamról, amely tényleges piaci ügyleteknél állna fenn.

(8)   A díjakat az eredménykimutatásban kell elszámolni.

V.   FEJEZET

BESZÁMOLÁSI KÖTELEZETTSÉGEK

23. cikk

A beszámoló formátuma

(1)   Az NKB-k az eurorendszer szerinti számviteli beszámolás céljából az EKB-hoz nyújtják be az adataikat, ezzel az iránymutatással összhangban.

(2)   Az eurorendszer szerinti beszámoló formátumának magában kell foglalnia a IV. mellékletben meghatározott valamennyi tételt. A különböző mérlegformátumokban feltüntetendő tételek tartalma szintén szerepel a IV. mellékletben.

(3)   A különféle közzétett pénzügyi kimutatások formátumának a következő mellékletekkel kell együttesen megegyeznie:

a)   az V. melléklet: az eurorendszer szerinti közzétett összevont (konszolidált) heti pénzügyi kimutatás (negyedév vége);

b)   a VI. melléklet: az eurorendszer szerinti közzétett összevont (konszolidált) heti pénzügyi kimutatás (negyedév folyamán);

c)   a VII. melléklet: az eurorendszer szerinti összevont (konszolidált) éves mérleg.

VI.   FEJEZET

KÖZZÉTETT ÉVES MÉRLEG ÉS EREDMÉNYKIMUTATÁS

24. cikk

Közzétett mérleg és eredménykimutatás

Az NKB-k részére ajánlott, hogy a közzétett éves mérleget és eredménykimutatást a VIII. és a IX. melléklettel összhangban fogadják el.

VII.   FEJEZET

AZ ÖSSZEVONÁS (KONSZOLIDÁCIÓ) SZABÁLYAI

25. cikk

Az összevonás (konszolidáció) általános szabályai

(1)   Az eurorendszer szerinti összevont (konszolidált) mérleg tartalmazza az EKB és az NKB-k összes mérlegtételét.

(2)   Az összevonás (konszolidáció) folyamán biztosítani kell a jelentések egymás közötti összhangját. Valamennyi eurorendszer szerinti pénzügyi kimutatásnak azonos alapon kell készülnie, ugyanazon összevonási (konszolidációs) módszerek és eljárások alkalmazásával.

(3)   Az eurorendszer szerinti összevont (konszolidált) mérleget az EKB készíti el. A mérleg készítése során szem előtt kell tartani az egységes számviteli elvek és technikák szükségességét, az eurorendszerbeli pénzügyi időszakok egységességének szükségességét, valamint az eurorendszerbeli ügyletekből és pozíciókból eredő összevonási (konszolidációs) kiigazításokat, továbbá figyelembe kell venni az eurorendszer összetételében bekövetkező változásokat.

(4)   Az egyes mérlegtételeket, az NBK-k és az EKB eurorendszerbeli mérlegeinek kivételével, összevonás céljából összesíteni kell.

(5)   Az összevonás (konszolidáció) folyamán az NKB-k és az EKB harmadik felekkel szemben fennálló mérlegeit bruttó alapon kell nyilvántartani.

(6)   Az NKB-k és az EKB eurorendszerbeli mérlegeit a IV. mellékletben leírtak szerint kell kimutatni az EKB és az NKB-k mérlegeiben.

VIII.   FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

26. cikk

A szabályok továbbfejlesztése, alkalmazása és értelmezése

(1)   A számvitellel és monetáris jövedelemmel foglalkozó bizottság (AMICO) az Igazgatóság útján beszámol a Kormányzótanácsnak a KBER számviteli és beszámolási szabályainak fejlesztéséről, alkalmazásáról és bevezetéséről.

(2)   Ezen iránymutatás értelmezése során figyelembe kell venni az előkészítő munkálatokat, az uniós jog által egységesített számviteli elveket és az általánosan elfogadott nemzetközi számviteli standardokat.

27. cikk

Átmeneti szabályok

(1)   Az NKB-k minden pénzügyi eszközt és forrást átértékelnek azon a napon, amikor az eurorendszer tagjaivá válnak. Az e nap előtt vagy e napon keletkezett nem realizált nyereséget külön kell választani az esetleg ezen időpont után keletkező nem realizált értékelési nyereségtől, és az NKB-knál kell, hogy maradjon. Az NKB-k által az eurorendszerben történő részvétel kezdetétől a nyitó mérlegtételekben alkalmazott piaci árak és árfolyamok ezen NKB-k eszközei és forrásai átlagos beszerzési értékének részét képezzék.

(2)   Ajánlott, hogy az NKB-k eurorendszerbeli tagságát megelőzően vagy annak kezdetekor keletkezett nem realizált nyereség az átmeneti időszak alatt ne minősüljön feloszthatónak, és ilyen nyereség kizárólag az eurorendszerbe történő belépést követően létrejött ügyletek esetében legyen realizálható/felosztható.

(3)   Az NKB-kból az EKB-ba történő eszközátadás következtében a deviza-, arany-, valamint az egyéb árfolyamok különbözetei realizált nyereségnek illetve veszteségnek minősülnek.

(4)   Ez a cikk nem sérti a KBER Alapokmányának 30. cikke szerint meghozott határozatot.

28. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 2006/16/EKB iránymutatás hatályát veszti. A hatályon kívül helyezett iránymutatásra történő utalásokat erre az iránymutatásra történő utalásként kell értelmezni, és a XI. mellékletben található megfelelési táblázat alapján kell olvasni.

29. cikk

Hatálybalépés

Ez az iránymutatás 2010. december 31-én lép hatályba.

30. cikk

Címzettek

Ez az iránymutatás alkalmazandó valamennyi eurorendszerbeli központi bankra.

---

(1)  HL L 348., 2006.12.11., 1. o.

(2)  Lásd e Hivatalos Lap 26. oldalát. Az EKB/2010/29 határozatot az EKB/2010/20 határozat közzététele előtt fogadták el.

(3)  HL L 177., 2006.6.30., 1. o.

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---