3.2.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/1

---

A BIZOTTSÁG 87/2011/EU RENDELETE

(2011. február 2.)

a méhek egészségét vizsgáló uniós referencialaboratórium kijelöléséről, a laboratórium részére további kötelezettségek és feladatok meghatározásáról és a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet VII. mellékletének módosításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 32. cikke (5) és (6) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 882/2004/EK rendelet meghatározza az élelmiszereket és a takarmányokat, valamint az állat-egészségügyi kérdéseket vizsgáló uniós referencialaboratóriumok általános feladatait, kötelezettségeit és a velük szemben támasztott követelményeket. Az állat-egészségügyi kérdéseket, illetve élő állatokat vizsgáló uniós referencialaboratóriumokat a szóban forgó rendelet VII. mellékletének II. része sorolja fel.

(2)

A kiválasztási eljárás lezárását követően a nyertes laboratórium, az Agence Nationale de Sécurité Sanitaire de l'alimentation, de l'environnement et du travail (ANSES) és annak a méhek betegségeinek vizsgálatára szakosodott Sophia-Antipolis kutatólaboratóriuma (Franciaország) lesz a méhek egészségének vizsgálata terén a kijelölt uniós referencialaboratórium a 2011. április 1-jével kezdődő ötéves időtartamra.

(3)

A 882/2004/EK rendelet 32. cikkének (2) bekezdésében előírt általános feladatok és kötelezettségek mellett bizonyos speciális – a méhek egészségét befolyásoló patogének jellegéből adódó – kötelezettségeket és feladatokat is el kell végezni uniós szinten a megerősített koordináció biztosítása érdekében. Erre tekintettel a rendeletben meg kell határozni az uniós referencialaboratórium ezzel kapcsolatos további speciális kötelezettségeit és feladatait a méhek egészsége területén.

(4)	A 882/2004/EK rendelet VII. mellékletének II. részét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(5)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1.cikk

Az Agence Nationale de Sécurité Sanitaire de l'alimentation, de l'environnement et du travail (ANSES) és annak a méhek betegségeinek vizsgálatára szakosodott Sophia-Antipolis kutatólaboratóriuma (Franciaország) a méhek egészségének vizsgálata terén a kijelölt uniós referencialaboratórium a 2011. április 1. és 2016. március 31. közötti időszakban.

A laboratórium egyes kötelezettségeit és feladatait e rendelet melléklete határozza meg.

2. cikk

A 882/2004/EK rendelet VII. mellékletének II. része a következő 18. ponttal egészül ki:

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

---

(1)  HL L 165., 2004.4.30., 1. o.

---

---

3.2.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/5

---

A BIZOTTSÁG 88/2011/EU RENDELETE

(2011. február 2.)

az oktatással és az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos statisztikák előállításáról és kidolgozásáról szóló 452/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az oktatási és képzési rendszerekre vonatkozó statisztikák tekintetében történő végrehajtásáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az oktatással és az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos statisztikák előállításáról és kidolgozásáról szóló, 2008. április 23-i 452/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 6. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

(1)	A 452/2008/EK rendelet közös keretrendszert hoz létre az oktatás és az egész életen át tartó tanulás területére vonatkozó európai statisztikák három meghatározott területen történő rendszeres előállítására, amelyet statisztikai intézkedésekkel kell végrehajtani.

(2)	A 452/2008/EK rendelet 1. területéhez tartozó, az oktatási és képzési rendszerekre vonatkozó statisztikák előállítására hozott önálló statisztikai intézkedések végrehajtása céljából intézkedéseket kell elfogadni.

(3)

Az oktatási és képzési rendszerekre vonatkozó európai statisztikák előállítása és terjesztése során a nemzeti és európai statisztikai hatóságoknak az európai statisztikákra vonatkozó magatartási szabályzat alapelvei szerint kell eljárniuk, amelyet a Bizottság is jóváhagyott a nemzeti és közösségi statisztikai hivatalok függetlenségéről, integritásáról és elszámoltathatóságáról szóló, 2005. május 25-i ajánlásában (2).

(4)

Az oktatási és képzési rendszerekre vonatkozó statisztikák előállításának végrehajtására hozott intézkedéseknek tekintettel kell lenniük az oktatási intézményekre és az egyénekre háruló esetleges terhekre, valamint az UNESCO Statisztikai Intézete (UIS), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és a Bizottság (Eurostat) között a koncepciókra, a fogalommeghatározásokra, az adatfeldolgozásra, az adatgyűjtés gyakoriságára és az eredmények továbbításának határidejére vonatkozóan létrejött legújabb megállapodásokra. Ide tartoznak az UNESCO/OECD/Eurostat adatgyűjtésére vonatkozó részletes iránymutatások legújabb változatában meghatározott, az oktatási rendszerekre vonatkozó adattovábbítási formátumok is.

(5)	Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az európai statisztikai rendszer bizottságának a véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet a 452/2008/EK rendeletnek az oktatási és képzési rendszerekre vonatkozó 1. területén a statisztikai adatok gyűjtése, továbbítása és feldolgozása tekintetében történő végrehajtására vonatkozó szabályokat állapít meg.

2. cikk

Érintett tárgykörök és azok jellemzői

Az oktatási és képzési rendszerekre vonatkozó 1. területhez tartozó tárgykörök kiválasztását és pontosítását, valamint jellemzőik részletes felsorolását és bontásukat az I. melléklet állapítja meg.

3. cikk

Bázisidőszakok és az eredmények továbbítása

1.   A beiratkozásokra, a belépőkre, a személyzetre, a tanult idegen nyelvekre és az osztályok méretére vonatkozó adatok a tagállami szinten meghatározott tanévre (t év) vonatkoznak. A beiratkozásokra, a belépőkre, a személyzetre, a tanult idegen nyelvekre és az osztályok méretére vonatkozó éves adatokat évente, a t+2. év szeptember 30-ig továbbítják a Bizottságnak (az Eurostatnak). A 2012. szeptemberi, első adattovábbítás a tagállami szinten meghatározott 2010/11-es tanévre vonatkozik.

2.   A végzettekre/végzettségekre vonatkozó adatok a tagállami szinten meghatározott tanévre (t év) vagy a (t+1. év) naptári évre vonatkoznak. A végzettekre/végzettségekre vonatkozó éves adatokat évente, a t+2. év november 30-ig továbbítják a Bizottságnak (az Eurostatnak). A 2012. novemberi, első adattovábbítás a tagállami szinten meghatározott 2010/11-es tanévre vagy a 2011-es naptári évre vonatkozik.

3.   Az oktatással kapcsolatos kiadásokra vonatkozó adatok a tagállami szinten meghatározott pénzügyi évre (t év) vonatkoznak. Az oktatással kapcsolatos kiadásokra vonatkozó éves adatokat évente, a t+2. év november 30-ig továbbítják a Bizottságnak (az Eurostatnak). A 2012. novemberi, első adattovábbítás a 2010-es pénzügyi évre vonatkozik.

4. cikk

Az adatminőségre vonatkozó követelmények és a minőséggel kapcsolatos adatszolgáltatási keretrendszer

1.   A II. melléklet állapítja meg az oktatási és képzési rendszerekre vonatkozó adatminőségi követelményeket és a minőséggel kapcsolatos adatszolgáltatási keretrendszert.

2.   A tagállamok a II. mellékletben megállapított követelményeknek megfelelő minőségi jelentést minden évben eljuttatják a Bizottsághoz (Eurostat). Az első jelentés a 2012-es adatgyűjtési évre vonatkozik. A 3. cikkben meghatározott bázisidőszakokra vonatkozó minőségi jelentést a t+3 év január 31-ig továbbítják a Bizottságnak. A 2012-es adatgyűjtésre vonatkozó első minőségi jelentést kivételesen a t+3 év március 31-ig továbbítják.

3.   A tagállamok a szükséges adatokat különböző források, például mintavételes felmérések, igazgatási adatok forrásai és egyéb adatforrások kombinációjának felhasználásával szerzik be.

4.   A tagállamok a 3. bekezdésben említett, a mintavételes felmérésektől és igazgatási adatforrásoktól eltérő forrásokból történő adatgyűjtés módszereiről és az abból származó adatok minőségéről tájékoztatást adnak a Bizottságnak (az Eurostatnak).

5. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2012. január 1-jétől kell alkalmazni.

---

(1)  HL L 145., 2008.6.4., 227. o.

(2)  COM(2005) 217 végleges.

---

---

---

3.2.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/28

---

A BIZOTTSÁG 89/2011/EU RENDELETE

(2011. február 2.)

az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (1) (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet),

tekintettel a gyümölcs- és zöldségágazatban a 2200/96/EK, a 2201/96/EK és az 1182/2007/EK tanácsi rendeletre vonatkozó végrehajtási szabályok megállapításáról szóló, 2007. december 21-i 1580/2007/EK bizottsági rendeletre (2) és különösen annak 138. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 1580/2007/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1580/2007/EK rendelet 138. cikkében említett behozatali átalányértékeket e rendelet melléklete határozza meg.

2. cikk

Ez a rendelet 2011. február 3-án lép hatályba.

---

(1)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(2)  HL L 350., 2007.12.31., 1. o.

---

---

3.2.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/30

---

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2011. február 2.)

Lentinula edodesből (shiitake gomba) származó tenyésztestkivonat új élelmiszer-összetevőként való forgalomba hozatalának a 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről

(az értesítés a C(2011) 442. számú dokumentummal történt)

(Csak az angol nyelvű szöveg hiteles)

(2011/73/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az új élelmiszerekről és az új élelmiszer-összetevőkről szóló, 1997. január 27-i 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 7. cikkére,

mivel:

(1)	2007. december 19-én a GlycaNova Norge AS vállalat kérelmezte az Egyesült Királyság illetékes hatóságainál a shiitake gombából (Lentinula edodes, korábban Lentinus edodes) származó tenyésztestkivonat új élelmiszer-összetevőként való forgalomba hozatalát.

(2)	2008. november 3-án az Egyesült Királyság illetékes élelmiszer-értékelő testülete kiadta előzetes értékelő jelentését. A jelentésben a testület megállapította, hogy a Lentinula edodesből származó tenyésztestkivonat élelmiszer-összetevőként való használata elfogadható.

(3)	A Bizottság 2009. január 7-én valamennyi tagállamnak továbbította az előzetes értékelő jelentést.

(4)	A 258/97/EK rendelet 6. cikkének (4) bekezdésében meghatározott hatvannapos időszak alatt az említett előírásnak megfelelően indokolt kifogásokat emeltek a termék fogalomba hozatala ellen.

(5)	2009. szeptember 24-én ezért konzultációra került sor az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal (EFSA).

(6)

2010. július 9-én az EFSA (diétás termékek, táplálkozás és allergiák tudományos testülete) a „Scientific opinion on the safety of »Lentinula edodes extract« as a novel food ingredient” (Szakvélemény a „Lentinula edodes kivonat”, mint új élelmiszer-összetevő biztonságosságáról) című szakvéleményében (2) megállapította, hogy a javasolt használati feltételek és a javasolt beviteli értékek mellett a Lentinula edodesből származó tenyésztestkivonat biztonságos.

(7)	A tudományos értékelés alapján megállapítást nyert, hogy a Lentinula edodesből származó tenyésztestkivonat megfelel a 258/97/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek.

(8)	Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az I. mellékletben meghatározott, Lentinula edodesből származó tenyésztestkivonat az Unióban új élelmiszer-összetevőként a II. mellékletben felsorolt felhasználási célokra forgalomba hozható.

2. cikk

Az e határozattal engedélyezett, Lentinula edodesből származó tenyésztestkivonat megjelölése az azt tartalmazó élelmiszer címkéjén: „Lentinula edodes gombából származó kivonat” vagy „shiitake gombából származó kivonat”.

3. cikk

E határozat címzettje a GlycaNova Norge AS, Oraveien 2, 1630 Gamle Fredrikstad, Norvégia.

---

(1)  HL L 43., 1997.2.14., 1. o.

(2)  EFSA Journal 2010; 8(7): 1685.

---

---

---

3.2.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/32

---

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2011. február 2.)

az Argentínából származó, vetőmagokon kívüli, ültetésre szánt szamócapalánta (Fragaria L.) tekintetében a 2000/29/EK tanácsi irányelv bizonyos rendelkezéseitől való átmeneti eltérésekről szóló 2003/248/EK határozatnak az eltérések időtartamának meghosszabbítása vonatkozásában történő módosításáról

(az értesítés a C(2011) 447. számú dokumentummal történt)

(2011/74/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezeteknek a Közösségbe történő behurcolása és a Közösségen belüli elterjedése elleni védekezési intézkedésekről szóló, 2000. május 8-i 2000/29/EK tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 15. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 2000/29/EK irányelv értelmében a földközi-tengeri országok, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada és az Egyesült Államok kontinentális államai kivételével nem európai országokból származó, ültetésre szánt szamócapalántákat (Fragaria L.) – a vetőmag kivételével – elvben nem lehet behozni az Unióba. Az irányelv azonban lehetővé teszi az e szabálytól való eltérést, feltéve, ha bizonyított, hogy nem áll fenn a károsító szervezetek elterjedésének kockázata.

(2)	A 2003/248/EK bizottsági határozat (2) a 2000/29/EK irányelv bizonyos rendelkezéseitől való átmeneti eltéréseket engedélyez a tagállamok számára az Argentínából származó, vetőmagokon kívüli, ültetésre szánt szamócapalánta (Fragaria L.) behozatala érdekében.

(3)	A 2003/248/EK határozatban szereplő engedélyt indokoló körülmények még mindig fennállnak, és nem áll rendelkezésre olyan új információ, amely okot adna az említett egyedi feltételek felülvizsgálatára.

(4)	A 2008/64/EK bizottsági irányelv (3) a Colletotrichum acutatum Simmondsot törölte a 2000/29/EK irányelv II. melléklete A. része II. szakaszának c) pontjából. Ennélfogva ezt a szervezetet már nem kell a 2003/248/EK határozat mellékletében felsorolni.

(5)	A 2003/248/EK határozat alkalmazásának tapasztalatai alapján helyénvaló az engedély érvényességi idejének 10 évvel történő meghosszabbítása.

(6)	A 2003/248/EK határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(7)	Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Növényegészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2003/248/EK határozat a következőképpen módosul:

1.

A 2003/248/EK határozat 1. cikkének második bekezdése a következőképpen módosul: „Az (1) bekezdésben előírt eltérés megállapítására vonatkozó engedélynek (a továbbiakban: engedély) – a 2000/29/EK irányelv I., II. és IV. mellékletében megállapított feltételeken kívül – az e határozat mellékletében előírt feltételeknek is eleget kell tennie, és kizárólag azokra a növényekre vonatkozik, amelyeket minden év június 1-jétől szeptember 30-ig hoznak be az Unióba.”

2.	A szöveg a következő 3a. cikkel egészül ki: „3a. cikk Ez a határozat 2020. szeptember 30-án hatályát veszti.”

3.	A melléklet 1c) pontjának második francia bekezdését törölni kell.

2. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

---

(1)  HL L 169., 2000.7.10., 1. o.

(2)  HL L 93., 2003.4.10., 28. o.

(3)  HL L 168., 2008.6.28., 31. o.

---

3.2.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/33

---

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2011. február 2.)

a Chiléből származó, vetőmagokon kívüli, ültetésre szánt szamócapalánta (Fragaria L.) tekintetében a 2000/29/EK tanácsi irányelv bizonyos rendelkezéseitől való átmeneti eltérésekről szóló 2003/249/EK határozatnak az eltérések időtartamának meghosszabbítása vonatkozásában történő módosításáról

(az értesítés a C(2011) 477. számú dokumentummal történt)

(2011/75/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezeteknek a Közösségbe történő behurcolása és a Közösségen belüli elterjedése elleni védekezési intézkedésekről szóló, 2000. május 8-i 2000/29/EK tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 15. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 2000/29/EK irányelv értelmében a földközi-tengeri országok, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada és az Egyesült Államok kontinentális államai kivételével nem európai országokból származó, ültetésre szánt szamócapalántákat (Fragaria L.) – a vetőmag kivételével – elvben nem lehet behozni az Unióba. Az irányelv azonban lehetővé teszi az e szabálytól való eltérést, feltéve, ha bizonyított, hogy nem áll fenn a károsító szervezetek elterjedésének kockázata.

(2)	A 2003/249/EK bizottsági határozat (2) a 2000/29/EK irányelv bizonyos rendelkezéseitől való átmeneti eltéréseket engedélyez a tagállamok számára a Chiléből származó, vetőmagokon kívüli, ültetésre szánt szamócapalánta (Fragaria L.) behozatala érdekében.

(3)	A 2003/249/EK határozatban szereplő engedélyt indokoló körülmények még mindig fennállnak, és nem áll rendelkezésre olyan új információ, amely okot adna az említett egyedi feltételek felülvizsgálatára.

(4)	A 2008/64/EK bizottsági irányelv (3) a Colletotrichum acutatum Simmondsot törölte a 2000/29/EK irányelv II. melléklete A. része II. szakaszának c) pontjából. Ennélfogva ezt a szervezetet már nem kell a 2003/249/EK határozat mellékletében felsorolni.

(5)	A 2003/249/EK határozat alkalmazásának tapasztalatai alapján helyénvaló az engedély érvényességi idejének 10 évvel történő meghosszabbítása.

(6)	A 2003/249/EK határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(7)	Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Növényegészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2003/249/EK határozat a következőképpen módosul:

(1)

A 2003/249/EK határozat 1. cikkének második bekezdése helyébe a következő szöveg lép: „Az (1) bekezdésben előírt eltérés megállapítására vonatkozó engedélynek (a továbbiakban: engedély) – a 2000/29/EK irányelv I., II. és IV. mellékletében megállapított feltételeken kívül – az e határozat mellékletében előírt feltételeknek is eleget kell tennie, és kizárólag azokra a növényekre vonatkozik, amelyeket minden év június 1-jétől szeptember 30-ig hoznak be a Unióba.”

(2)	A szöveg a következő 3a. cikkel egészül ki: „3a. cikk Ez a határozat 2020. szeptember 30-án hatályát veszti.”

(3)	A melléklet 1c) pontjának második francia bekezdését törölni kell.

2. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

---

(1)  HL L 169., 2000.7.10., 1. o.

(2)  HL L 93., 2003.4.10., 32. o.

(3)  HL L 168., 2008.6.28., 31. o.

---

3.2.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/34

---

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2011. február 2.)

az Aspergillus nigerből származó kitin-glükán új élelmiszer-összetevőként való forgalomba hozatalának a 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről

(az értesítés a C(2011) 480. számú dokumentummal történt)

(Csak a francia nyelvű változat hiteles)

(2011/76/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az új élelmiszerekről és az új élelmiszer-összetevőkről szóló, 1997. január 27-i 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 7. cikkére,

mivel:

(1)	2008. január 15-én a Kitozyme SA vállalat kérelmezte az illetékes belga hatóságoknál az Aspergillus nigerből származó kitin-glükán új élelmiszer-összetevőként való forgalomba hozatalát.

(2)	2008. november 5-én Belgium illetékes élelmiszer-értékelő testülete kiadta előzetes értékelő jelentését. A jelentésben a testület megállapította, hogy további értékelésre van szükség.

(3)	A Bizottság 2009. március 12-én valamennyi tagállamnak továbbította az előzetes értékelő jelentést. Egyes tagállamok kiegészítő megjegyzéseket fűztek a jelentéshez.

(4)	2009. augusztus 27-én ezért konzultációra került sor az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal (EFSA).

(5)

Az EFSA (diétás termékek, táplálkozás és allergiák tudományos testülete) a Scientific opinion on the safety of „Chitin-Glucan” as a novel food ingredient (Szakvélemény a „kitin-glütán” mint új élelmiszer-összetevő biztonságosságáról) című szakvéleményében (2) megállapította, hogy a javasolt használati feltételek és a javasolt beviteli értékek mellett az Aspergillus nigerből származó kitin-glütán biztonságos.

(6)	A tudományos értékelés alapján megállapítást nyert, hogy az Aspergillus nigerből származó kitin-glütán megfelel a 258/97/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek.

(7)	Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A mellékletben meghatározott, Aspergillus nigerből származó kitin-glütán az Unióban új élelmiszer-összetevőként legfeljebb napi 5 g beviteli érték betartásával étrend-kiegészítőkben való felhasználásra forgalomba hozható.

2. cikk

Az e határozattal engedélyezett, Aspergillus nigerből származó kitin-glükán megjelölése az azt tartalmazó élelmiszer címkéjén: „Aspergillus nigerből származó kitin-glükán”.

3. cikk

E határozat címzettje a Kitozyme SA, Rue Haute Claire, 4, Parc Industriel des Hauts-Sarts, Zone 2, 4040 Herstal, Belgium.

---

(1)  HL L 43., 1997.2.14., 1. o.

(2)  EFSA Journal 2010; 8(7): 1687.

---

---

3.2.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/36

---

AZ EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁG 205/09/COL HATÁROZATA

(2009. május 8.)

a pénzügyi stabilitás és a reálgazdaság számára történő hitelezés elősegítése céljából az alapvetően stabil bankok átmeneti feltőkésítésére irányuló programról (Norvégia)

AZ EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁG (1),

TEKINTETTEL az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra (2) és különösen annak 61–63. cikkére és 26. jegyzőkönyvére,

TEKINTETTEL az EFTA-államok közötti, a Felügyeleti Hatóság és a Bíróság létrehozásáról szóló megállapodásra (3) és különösen annak 24. cikkére,

TEKINTETTEL a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdésére és II. része 4. cikkének (3) bekezdésére (4),

TEKINTETTEL a Hatóságnak az EGT-megállapodás 61. és 62. cikkének alkalmazására és értelmezésére vonatkozó iránymutatására (5) és különösen annak „A pénzintézetek feltőkésítése a jelenlegi pénzügyi válságban: a támogatás szükséges minimális szintre történő korlátozása és az indokolatlan versenytorzulás kiküszöbölését célzó biztosítékok” című fejezetére (6),

TEKINTETTEL a 3. jegyzőkönyv II. részének 27. cikkében említett végrehajtási rendelkezésekről szóló, 2004. július 14-i 195/04/COL határozatra (7),

MIVEL:

I.   TÉNYEK

1.   Eljárás

2009. április 28-án a norvég hatóságok a 3. jegyzőkönyv I. része 1. cikkének (3) bekezdése alapján a pénzügyi stabilitás és a reálgazdaság számára történő hitelezés elősegítése céljából az alapvetően stabil bankok átmeneti feltőkésítésére irányuló programot jelentettek be (dokumentumszám: 516522) (8).

2.   A támogatási intézkedés célja

A norvég hatóságok kifejtették, hogy a norvég gazdaság helyzetének, valamint a bankok hitelezési politikájának és tevékenységének alakulását nagymértékű bizonytalanság övezi. A reálgazdaság és a pénzügyi rendszer között erős kölcsönös függés jellemezte kapcsolat áll fenn. A bankok azon törekvése, hogy növekvő veszteségekre tekintettel csökkentsék kockázataikat, a hitelnyújtás szigorításához vezethet. A csökkenő külső kereslet norvég gazdaságra gyakorolt hatását súlyosbítja a vállalkozásokra és a háztartásokra vonatkozó hitelnyújtási feltételek szigorodása, ami pedig gátolja a reálgazdasági beruházásokat és tevékenységet, és felerősíti az általános gazdasági visszaesés negatív hatásait.

A norvég hatóságok jelezték, hogy a norvég központi bank (Norges Bank) és a Pénzügyi Felügyeleti Hatóság (Kredittilsynet) által végzett hitelezési felmérések azt mutatják, hogy a bankok jelentős mértékben szigorították a hitelfeltételeket, különösen a vállalati hitelek tekintetében. A felmérések azt is jelzik, hogy a bankok számára a tőkemegfelelési mutatók alapvető fontosságú szempontot jelentenek hitelezési tevékenységük értékelése során. Jelenleg a norvég bankok stabil pénzügyi helyzetben vannak, de erősíteniük kell elsődleges tőkéjüket annak érdekében, hogy a hitelezés rendes szintjét fenn tudják tartani.

2008 decemberében a Norges Bank azt ajánlotta, hogy a kormány a reálgazdaságnak történő hitelnyújtás elősegítése érdekében hozzon a bankok stabilitását javító intézkedéseket. Ezt az ajánlást a Pénzügyi Felügyeleti Hatóság is támogatta.

A norvég hatóságok kifejtették, hogy néhány nagyobb norvég bank viszonylag alacsony elsődlegestőke-aránnyal rendelkezik és e bankoknak feltőkésítésre van szükségük, hogy folytatni tudják a reálgazdaságnak történő hitelnyújtást (9). A magas tőkearánnyal rendelkező kisebb bankoknak is további elsődleges tőkére lehet szükségük ahhoz, hogy – a bejelentett program célkitűzésével összhangban – fenntartani vagy növelni tudják a hitelnyújtás szintjét. A norvég hatóságok úgy vélik, hogy egyes kisebb bankok a finanszírozáshoz jutás terén korlátozottabb lehetőségekkel és viszonylag szűk körű hitelezési portfolióval rendelkeznek. Ennek következtében jobban ki vannak téve a likviditási kockázatoknak, mint az üzleti tevékenységüket szélesebb alapokra helyező bankok. Így, még ha eredetileg magasabb tőkearánnyal rendelkeztek is, ezek a tényezők azt eredményezhetik, hogy e bankok esetében az elsődleges tőke könnyebben erodálódik, mint más bankoknál. A norvég hatóságok ennek alapján úgy ítélték meg, hogy a pénzügyi stabilitás és a reálgazdaság számára történő hitelnyújtás elősegítése érdekében a banki ágazat helyzete és a norvég gazdaság kilátásai egyaránt szükségessé tesznek egy, az alapvetően stabil bankok feltőkésítését célzó állami intézkedést.

A program célja, hogy elsődleges tőkét (10) nyújtson a bankok számára, a bankok erősítése és rendes hitelezési tevékenységük fenntartására való képességük javítása céljából. A program csak az alapvetően stabil bankok előtt áll nyitva, és a norvég hatóságok szerint úgy került kialakításra, hogy megvalósítsa a reálgazdaságnak való hitelezés biztosítására irányuló célkitűzést, minimalizálva ugyanakkor a versenytorzulást.

A feltőkésítési program keretében állami pénzügyi alapot (Statens finansfond) (11) hoztak létre, amelynek célja, hogy átmenetileg elsődleges tőkét nyújtson a norvég bankok (12) számára: az Alap az egyes bankok által benyújtott kérelem alapján vásárol hibrid értékpapírokat vagy elsőbbségi tőkeinstrumentumokat. A feltételeket az Alap és az érintett bank közötti megállapodás szabályozza, amely meghatározza a feltőkésítés pontos szabályait (például a névértéket, összeget, ellentételezést és a kilépési ösztönzőket).

3.   A támogatási intézkedés nemzeti jogalapja

Az Alapot létrehozó nemzeti jogalap a Lov 6. mars 2009 nr. 12 om Statens finansfond. Az Alapra és tevékenységeire vonatkozó végrehajtási rendelet is elfogadásra kerül majd (13).

4.   Költségvetés és időtartam

A Norges Bank 2008-ban a hat legnagyobb norvég bankra vonatkozó makrogazdasági stressztesztet hajtott végre. A teszt olyan negatív forgatókönyvet képezett le, amelynek eredményeként a bankok kockázattal súlyozott eszközeik átlagosan 2,3 %-át kitevő mértékű veszteségeket könyvelnének el. E teszt alapján a Norges Bank a tíz legnagyobb bank feltőkésítési szükségleteit 34 milliárd NOK-ra becsülte. A teszt eredményeivel összhangban az Alapnak elegendő forrást (50 milliárd NOK, körülbelül 5,1 milliárd EUR) biztosítottak.

A program átmeneti jellegű, a szabályok várhatóan 2009 májusában lépnek hatályba, és az Alapnak hat hónapos időszak áll majd rendelkezésére, hogy megállapodjon a feltőkésítést kérő bankokkal. A kérelmeket legkésőbb a hat hónapos időszak lejárta előtt hat héttel kell benyújtani az Alaphoz, hogy az Alapnak legyen ideje arra, hogy az időszak 2009 novemberében történő lejárta előtt megállapodást kössön a kérelmező bankokkal. Ezen időszakon belül a norvég hatóságok értékelik továbbá, hogy az intézkedésre hosszabb ideig lenne-e szükség, ebben az esetben újra bejelentik majd a programot.

5.   A feltőkésítési program

5.1.   A kedvezményezettek

A norvég hatóságok kifejtették, hogy a bejelentett program keretében csak a pénzügyileg stabil norvég bankok jogosultak támogatásra.

A norvég Pénzügyi Felügyeleti Hatóság kapuőri feladatot tölt majd be: megállapítja, hogy egy-egy bank támogatható-e a program keretében (14). Rendes felügyeleti funkciója részeként a Pénzügyi Felügyeleti Hatóság minden banktól kap a hitelezési portfólióra, a bank mérlegének más elemeire, az üzleti tervekre és a jövőbeli kockázati tényezők bank általi értékelésére vonatkozó adatokat. Amikor egy bank tőkejuttatást kér az Alaptól, a Pénzügyi Felügyeleti Hatóságot felkérik majd, hogy értékelje, támogatható-e a bank program keretében. A rendelet 2. szakasza szerint itt az a kritérium, hogy „a bank megfelelő tartalékkal eleget tesz az elsődlegestőke-arányra vonatkozó követelménynek, a közeljövőben várható fejlemények figyelembevételével is”. A norvég hatóságok szerint a Pénzügyi Felügyeleti Hatóság e követelményt akkor fogja teljesítettnek tekinteni, ha a szóban forgó bank elsődlegestőke-aránya eléri vagy meghaladja a 6 %-ot, vagyis két százalékponttal a jogszabályi minimumkövetelmény fölött van. A Pénzügyi Felügyeleti Hatóság annak vizsgálata során, hogy a bank – a közeljövőben várható fejlemények fényében is – alapvetően stabil-e, minden esetben naprakész adatokra alapozza majd elemzését, figyelembe véve a bank különböző kockázatoknak való kitettségét, eszközei minőségét és üzleti kilátásait, valamint a formális tőkemegfelelési mutatókat is.

5.2.   Maximális tőkeemelés

Az Alap által nyújtott tőkejuttatással megvalósított elsődlegestőke-arány emelés felső korlátai az alábbiak szerint alakulnak:

a)	a 7 % alatti elsődlegestőke-aránnyal rendelkező bankok legfeljebb 10 %-os elsődlegestőke-arányig tőkésíthetők fel;

b)	a 7 % és 10 % közötti elsődlegestőke-aránnyal rendelkező bankok legfeljebb 3 százalékponttal, de maximum 12 %-os elsődlegestőke-arányig tőkésíthetők fel;

c)	a 10 %-ot meghaladó elsődlegestőke-aránnyal rendelkező bankok legfeljebb 2 százalékponttal tőkésíthetők fel (15).

Azoknak a bankoknak, amelyek az állami tőkejuttatások után 12 %-ot meghaladó elsődlegestőke-aránnyal rendelkeznek majd, igazolniuk kell a tőkehozzájárulás szükségességét, és az Alap a bank helyzetének, valamint annak fényében értékeli az esetet, hogy a reálgazdaságnak történő hitelnyújtás milyen módon ösztönözhető.

Hasonlóképpen, a 2 százalékpontot meghaladó mértékű elsődlegestőke-emelés iránti kérelemben dokumentumokkal megfelelően alá kell támasztani e nagymértékű tőkejuttatás szükségességét.

Az Alap különböző kockázati tényezők, az üzleti tervek és kilátások értékelése alapján dönt a ténylegesen rendelkezésre bocsátandó összegről. A norvég hatóságok kifejtették, abban az esetben, ha az Alap a rendelkezésre bocsátott bizonyítékok alapján nincs meggyőződve arról, hogy a program keretében egyáltalán szükség van támogatásra, elutasítja a kérelmet. Azokat a legmagasabb kockázati osztályba sorolt bankokat, amelyek 2 százalékpontot meghaladó tőkeemelést kérnek, külön vizsgálatnak vetik alá.

Azon eseteket, ahol a feltőkésítés meghaladja az elsődlegestőke-arány 2 %-át, bejelentik a Hatóságnak.

5.3.   Kockázati osztályba sorolás

Az Alap a bankokat objektív kritériumok alapján besorolja a három kockázati osztály egyikébe (16). A kockázati osztály határozza meg az Alap által nyújtott tőkejuttatás után fizetendő kamat mértékét, és ez a bank és az Alap között létrejövő megállapodás időtartama alatt változatlan marad.

A rendelet kimondja, hogy az elismert hitelminősítő intézettől származó külső minősítéssel rendelkező bankokat az alábbiak szerint kell kockázati osztályba sorolni:

Kockázati osztály	1	2	3
Minősítés	AA-vagy ennél jobb	A-és A+ között	BBB+ vagy ennél alacsonyabb

A norvég hatóságok kifejtették, hogy a kevés norvég bank rendelkezik nemzetközi minősítő intézetektől származó értékeléssel, a legnagyobb norvég bankok azonban rendszeresen értékelik a többi bankot. Az elismert hitelminősítő intézetek által nem értékelt bankokat a hivatalos hitelminősítő intézetek által alkalmazottakhoz hasonló elvek alapján értékelik (17).

A norvég hatóságok becslése szerint nagyon kevés norvég bank esik majd az 1-es kockázati osztályba, néhány bank tartozik majd a 2-es, a bankok többsége pedig a 3-as kockázati osztályba (körülbelül az összes norvég bank háromnegyede).

5.4.   Feltőkésítési instrumentumok

A jogszabály két alternatív tőkeinstrumentumról rendelkezik, egy hibrid elsődleges tőkét alkotó értékpapírról („fondsobligasjon”) és egy elsődleges tőkét alkotó elsőbbségi tőkeinstrumentumról („preferansekapitalinstrument”). Mindkét eszköz elsődleges tőkének minősül, és egyikhez sem kapcsolódnak szavazati jogok. Az instrumentumok éves kamatra való nem kumulatív igényre vonatkozó elsőbbségi jogot biztosítanak majd, amelynek feltétele lesz, hogy legyen nyereség, valamint, hogy a tőkemegfelelési mutató legalább 0,2 %-kal haladja meg a bármely időpontban megkövetelt minimális tőkemegfelelési mutatót. A kamatfedezet addig áll fenn, amíg a kamatot teljesen ki nem fizették, vagy a nyereséget ki nem merítették.

A feltőkésítés díját minden bank számára egyedileg határozzák meg az alkalmazandó kamatláb alapján. Emellett a bank kockázati osztályától és a választott instrumentum típusától függő kiegészítő díjat is alkalmaznak.

A norvég hatóságok véleménye szerint az a rendszer, amelynek alapján az egyes bankok által az egyes instrumentumokért fizetendő ellentételezési rátát kiszámítják, megfelel az Európai Központi Bank (18)2008. november 20-i ajánlásában (19) megállapított módszertannak, és így a feltőkésítési iránymutatásnak is.

A norvég hatóságok kifejtették, hogy a norvég bankok eszközeinek jelentős része változó kamatozású. A kamatkockázat minimalizálása érdekében a bankok általában arra törekednek, hogy a mérleg mindkét oldalán azonos lejáratú kamatlábszerződések szerepeljenek. A lejárati idők összehangolása így szükségessé teszi, hogy a norvég bankok főként változó kamatozású kötelezettségekkel rendelkezzenek. Erre tekintettel a norvég hatóságok azt javasolták, hogy a feltőkésítés díjazása a rövidtávú hat hónapos állampapír vagy az ötéves államkötvény hozamán alapuljon.

A norvég hatóságok magyarázata szerint a feltőkésítés költsége a bankok számára ötéves időszakra vetítve azonos lesz, függetlenül attól, hogy melyik lehetőséget választják. Ezt azzal támasztják alá, hogy összehasonlítják a feltőkésítés nettó jelenlegi költségét az ötéves államkötvény hozamán alapuló opciót választó bankok és – ötéves időszakra vetítve – a hat hónapos állampapír hozamán alapuló opciót választó bankok számára (20).

Ennek alapján a norvég hatóságok úgy ítélik meg, hogy – annak ellenére, hogy a hat hónapos állampapír hozama jelenleg alacsonyabb az ötéves államkötvény hozamánál – a bankok számára a feltőkésítés költsége ötéves időszakra vetítve azonos lesz, függetlenül attól, melyik opciót választják.

5.4.1.   A hibrid elsődleges tőkét alkotó értékpapír

A hibrid elsődleges tőkét alkotó értékpapír (a veszteségátvállalást illetően elsőbbséget élvező) törzsrészvénytőke után vonja el a veszteségeket. Visszavásárolható, lejárat nélküli értékpapírként került kialakításra, a norvég államkötvény rátájának megfelelő rögzített kamattal és az alábbi mértékű kiegészítő díjjal:

—	5,0 % az 1-es kockázati osztályba sorolt bankok esetében,

—	5,5 % a 2-es kockázati osztályba sorolt bankok esetében,

—	6,0 % a 3-as kockázati osztályba sorolt bankok esetében (21).

Az EKB ajánlással összhangban a kiegészítő díjelem minimuma oly módon kerül kiszámításra, hogy a kibocsátó bank alárendelt kölcsöneire a 2007. január 1–2008. augusztus 31. közötti referenciaidőszakban felszámított ötéves CDS-prémiumokhoz hozzáadnak 200 bázispontot a működési költségekre tekintettel, valamint további 100 bázispontot, amely a hibrid elsőbbségét tükrözi az alárendelt kölcsönökhöz képest. A 2-es és 3-as kockázati osztályba sorolt bankok esetében ezenfelül egy további díjtételt alkalmaznak.

A norvég hatóságok jelezték, hogy a Norges Bank a 2007. január 1–2008. augusztus 31. közötti időszakra 100 bázispontra becsülte a DnB NOR-ra (22) (az egyetlen norvég bank, amelyre vonatkozó CDS-szerződésekkel kereskednek) vonatkozó alárendelt CDS-szerződések prémiumának mediánját (23).

A visszaváltás ösztönzése érdekében a kamat a negyedik és az ötödik év után 1-1 százalékponttal nő. Az instrumentum a visszaváltásig megtartja e magasabb szintű rögzített kamatot. A visszaváltást a Pénzügyi Felügyeleti Hatóság engedélyezi, miután meggyőződött arról, hogy a tőkemegfelelési követelmények a visszaváltás után is teljesülni fognak.

5.4.2.   Az elsődleges tőkét alkotó elsőbbségi tőkeinstrumentum

Az elsődleges tőkét alkotó elsőbbségi tőkeinstrumentum a törzsrészvényekkel egyenrangú (azokkal párhuzamosan viseli a veszteségeket). Három év után visszaváltható. Kötelezően átváltandó tőkeinstrumentumként került kialakításra, amely öt év elteltével törzsrészvényekké alakul, ha nem váltották vissza vagy alakították át már korábban. Az instrumentumhoz a norvég államkötvény rátájának megfelelő rögzített kamat kapcsolódik, az alábbi mértékű kiegészítő díjjal:

—	6,0 % az 1-es kockázati osztályba sorolt bankok esetében,

—	6,5 % a 2-es kockázati osztályba sorolt bankok esetében,

—	7,0 % a 3-as kockázati osztályba sorolt bankok esetében (24).

Az EKB ajánlással összhangban a kiegészítő díj minimumát 600 bázispontban állapítják meg (500 bázispont részvénykockázati prémiumként és 100 bázispont a működési költségek fedezésére). Ezen felül a 2-es és 3-as kockázati osztályba sorolt bankok esetében egy további díjtételt alkalmaznak.

Mint azt fent jeleztük, az instrumentum három év után visszaváltható. A visszaváltási érték kiszámításához használt módszert a bankokkal kötött megállapodások tartalmazzák, és az nem lehet kevesebb, mint a névérték (25). A korai visszaváltást ösztönzi például, hogy a megállapodások a negyedik és az ötödik évben a visszaváltási ár növeléséről rendelkeznek, ami a korai visszaváltást a későihez képest kevésbé költségessé teszi.

Emellett a kötelező átalakítás megtörténtének engedése helyett a visszaváltás ösztönzését biztosítja az is, hogy az ötéves időszak végére olyan átváltási rátát állapítanak meg, amely az Alap számára kedvezőbb, mint akár az akkori piaci áron történő átalakítás, akár az ötödik év vége előtti visszaváltás (vagyis az alkalmazott módszer a meglévő részvényesek jelentős felhígításával jár).

A norvég hatóságok elmondták, az Alapnak joga lesz ahhoz, hogy az instrumentumot törzsrészvényekké/elsődleges tőkeigazolásokká (primary capital certificates, PCCs) alakítsa át, ha az elsőbbségi tőke a bank könyv szerinti saját tőkéjének jelentős részét teszi ki. Az Alap az egyes bankokkal kötött megállapodásokban egyedileg határozza meg, hogy mi minősül jelentős résznek. A jelentős rész küszöbértéke nem lehet magasabb, mint 50 % (26).

Az egyes megállapodások tartalmazhatnak olyan lehetőséget is, amelynek alapján a bank az instrumentumot törzsrészvényekké/elsődleges tőkeigazolásokká alakíthatja át, ha a szavatoló tőkét jelentős mértékben (több mint 20 %-kal) leszállították. Az annak kiszámítására alkalmazott módszert, hogy az Alap átváltáskor hány részvényt kap, az egyes bankokkal kötött megállapodások tartalmazzák, és e módszernek ésszerű egyensúlyt kell biztosítania egyrészről a visszaváltási érték és a lehetséges nyereség, másrészről az átváltás és a lehetséges veszteség között (27).

5.5.   Magatartási biztosítékok

A norvég hatóságok szerint a programot számos magatartási biztosíték egészíti ki.

Az Alap azzal a feltétellel nyújt tőkehozzájárulást, hogy azt a program céljaival összhangban használják fel, nem használják a program rendeltetésével ellentétes módon, és a bank a tőkehozzájárulást nem használja ki marketing-célokra vagy agresszív kereskedelmi stratégiák végrehajtása céljára (28).

További korlátozások is vannak, így i. 2010. december 31-ig tilos a vezető beosztású személyzet fizetésének és egyéb juttatásainak emelése; ii. a 2009-es és a 2010-es pénzügyi évre a prémiumok közel teljes körű tilalma, a felhalmozódott prémiumok ezt követő kifizetésének tilalmával; iii. tilos a vezető beosztású személyzetnek kedvező feltételekkel részvényeket vagy hasonlókat juttatni, és iv. tilos új részvényopciós programokat kezdeményezni, valamint meglevő programokat meghosszabbítani vagy megújítani.

II.   ÉRTÉKELÉS

1.   Az állami támogatás fennállása

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

Ahhoz, hogy állami támogatásnak minősüljön, az intézkedést az államnak kell nyújtania, vagy azt állami forrásból kell nyújtani. A bejelentett program tőkejuttatásokat tartalmaz, amelyeket az Alap a nemzeti költségvetésből származó forrásokból teljesít. E célra 50 milliárd NOK-t kitevő összköltségvetést bocsátottak az Alap rendelkezésére.

Emellett a feltőkésítési intézkedések lehetővé teszik a kedvezményezettek számára, hogy a pénzpiacokon fennálló körülmények alapján lehetségesnél kedvezőbb feltételekkel biztosítsák az előírt tőkét. A tőkepiacok jelenlegi nehézségeire tekintettel a Hatóság úgy véli, hogy az állam azért ruház be, mert egyetlen piacgazdasági szereplő sem lett volna hajlandó ezt hasonló feltételekkel megtenni. Ezenkívül a bejelentett intézkedés szelektív, mivel a program keretében csak az alapvetően stabil norvég bankok támogathatók, más pénzügyi intézmények vagy vállalkozások nem. Ennek révén a kedvezményezettek gazdasági előnyhöz jutnak, a helyzetük pedig erősödik a norvégiai és más EGT-tagállamokbeli versenytársakhoz képest, ezért úgy tekintendő, hogy a program torzítja a versenyt és érinti a tagállamok között kereskedelmet.

Ezen okokból a Hatóság úgy ítéli meg, hogy a bejelentett feltőkésítési program az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének értelmében állami támogatásnak minősül.

2.   Eljárási követelmények

A 3. jegyzőkönyv I. része 1. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy „az EFTA Felügyeleti Hatóságot az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatni kell minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékról (…). Amíg ebben az eljárásban végső határozat nem születik, az érintett tagállam a tervezett intézkedéseket nem hajtja végre.”

A feltőkésítési program 2009. április 28-i bejelentésével a norvég hatóságok eleget tettek a bejelentési kötelezettségnek. Vállalták, hogy a programot addig nem hajtják végre, amíg a Hatóság az intézkedést jóvá nem hagyta, így eleget tettek a szüneteltetési kötelezettségnek is.

A Hatóság ezért megállapítja, hogy a norvég hatóságok tiszteletben tartották a 3. jegyzőkönyv I. része 1. cikkének (3) bekezdése alapján fennálló kötelezettségeiket.

3.   A támogatás összeegyeztethetősége

3.1.   Az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdése b) pontjának és a feltőkésítési iránymutatásnak az alkalmazása

Az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével összeegyeztethetőnek tekinthető „valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításának előmozdítására vagy egy EK-tagállam vagy EFTA-állam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatás” (kiemelés a szerzőtől).

A Hatóság nem vitatja a norvég hatóságok azon elemzését, amely szerint a jelenlegi pénzügyi világválság nemzeti szinten szűkítette a reálgazdaság részére történő hitelezést. Ha e helyzetet nem kezelnék, úgy az rendszerszintű hatással járna a norvég gazdaságra egészére. Ezért a Hatóság megállapítja, hogy a bejelentett program célja a norvég gazdaságban bekövetkezett komoly zavar megszüntetése.

Az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján a Hatóság 2009 januárjában elfogadta a feltőkésítési iránymutatást, amely rögzíti a jelenlegi pénzügyi válsággal összefüggésben feltőkésítés formájában nyújtott támogatások értékelésének szabályait. Ennek megfelelően a Hatóság a jelenlegi bejelentést a feltőkésítési iránymutatás rendelkezései alapján fogja értékelni.

A feltőkésítési iránymutatás kimondja, hogy a pénzpiacok jelenlegi helyzetével összefüggésben a bankok feltőkésítése számos célkitűzést szolgálhat. A feltőkésítés mindenekelőtt hozzájárul a pénzügyi stabilitás helyreállításához, és segít újra megteremteni a bankközi hitelnyújtás felélénkítéséhez szükséges bizalmat. […] Másodsorban a feltőkésítések célja a reálgazdaságnak nyújtott hitelek biztosítása (29). Ezenkívül a tőkéhez való hozzáférést megfelelően kedvező feltételek szerint kell biztosítani a bankok számára ahhoz, hogy a feltőkésítés a szükséges hatékonysággal járjon. Másfelől a feltőkésítési intézkedésekhez kapcsolódó kritériumokat oly módon kell meghatározni, hogy azok egységes feltételeket biztosítsanak minden piaci szereplő számára, valamint hosszabb távon lehetővé tegyék a piac rendes működéséhez való visszatérést. Tehát az intézkedéseknek arányosnak és átmeneti jellegűnek kell lenniük, és azokat oly módon kell meghatározni, hogy ösztönözzék a bankokat az állami források mielőbbi törlesztésére – amint azt a piaci körülmények lehetővé teszik – (…). Az EFTA-államoknak minden esetben biztosítaniuk kell, hogy az érintett bank feltőkésítése valós szükségszerűségen alapuljon (kiemelés a szerzőtől) (30).

A bejelentett intézkedéseknek tehát az alábbi feltéteknek kell megfelelniük:

—   megfelelőség (az intézkedés alkalmassága arra, hogy a kitűzött célkitűzéseket elérje): a támogatási intézkedésnek jól célzottnak kell lennie, hogy ténylegesen elérje a pénzügyi stabilitás és a reálgazdaság számára történő hitelezés elősegítésére irányuló célját,

—   szükségesség: a támogatási intézkedésnek – összegét és formáját tekintve – szükségesnek kell lennie a kinyilvánított célkitűzés megvalósításához (31),

—   arányosság: a támogatási intézkedés kedvező hatásainak megfelelően ellensúlyozniuk kell a verseny torzulását, hogy a torzulás az intézkedés célkitűzéseinek eléréséhez szükséges minimumra korlátozódjon.

3.2.   Megfelelőség

A Hatóságnak először is értékelnie kell, hogy a javasolt intézkedés, vagyis az alapvetően stabil bankok állami feltőkésítése megfelelő intézkedést jelent-e a pénzügyi stabilitás és a reálgazdaság számára történő hitelezés elősegítésére irányuló kinyilvánított célkitűzés megvalósításához.

A Hatóság elismeri, hogy a jelenlegi piaci körülmények között a hitelintézeteknek további tőkére lehet szükségük, hogy elegendő hiteláramlást tudjanak biztosítani a gazdaság egésze számára, megakadályozva ezzel a válság további súlyosbodását. Emellett a gazdasági kilátásokra vonatkozó bizonytalanság meggyengítette a pénzügyi intézmények hosszú távú stabilitásába vetett bizalmat. Az alapvetően stabil bankok feltőkésítése várhatóan biztosítja, hogy a pénzügyi intézmények eléggé tőkeerősek legyenek ahhoz, hogy jobban tudják viselni az esetleges veszteségeket és fenntartani rendes hitelezési tevékenységüket.

Az alapvetően stabil bankoknak való tőkejuttatás ezért – a feltőkésítési iránymutatásban foglalt követelménnyel összhangban – megfelelő intézkedésnek tekinthető ahhoz, hogy kedvező feltételeket biztosítson a reálgazdaság számára történő hitelnyújtáshoz.

3.3.   Szükségesség

A támogatási intézkedésnek – összegét és formáját tekintve – szükségesnek kell lennie a kinyilvánított célkitűzések megvalósításához, a jelenlegi kivételes körülményekre figyelemmel. Ezért úgy tekinthető, hogy a kinyilvánított célkitűzések eléréséhez csak az alapvetően stabil bankoknak nyújtott támogatás szükséges.

A norvég hatóságok úgy tervezik, hogy a bejelentett program 2009 májusában lép hatályba, és hat hónapig áll majd nyitva. A tőkejuttatás iránti kérelmek benyújtásának határideje hat héttel a hat hónapos időszak lejárta előtt lesz (körülbelül 2009. szeptember vége).

Emellett a tőkejuttatásokat átmenetinek szánják. A programba olyan elemeket építettek be, amelyek a bankokat a juttatott tőke visszafizetésére ösztönzik, és számos jelentős magatartási korlátozást állapítottak meg, amelyek még inkább érdekeltté teszik a bankokat a rendes piaci feltételekhez való visszatérésben.

A Hatóság megítélése szerint a program időbeli hatályának korlátozásával a norvég hatóságok a pénzpiacok jelenlegi helyzetének és a norvég gazdaságban jelenleg fennálló komoly zavarnak az összefüggéseire korlátozták az esetleges állami támogatást.

A feltőkésítési iránymutatás kiemeli egyfelől az alapvetően stabil, hatékony bankok, másfelől pedig a nehéz helyzetben lévő, gyenge teljesítményt nyújtó bankok közötti különbségtétel fontosságát (32).

A norvég hatóságok kifejtették, hogy csak alapvetően stabil bankok jogosultak a bejelentett programban való részvételre. A bankok által a tőkejuttatás kérelmezésekor szolgáltatott információk, valamint objektív kritériumok (formális tőkemegfelelési mutatók, az egyes bankok különböző kockázati kitettségeinek, eszközminőségének, üzleti kilátásainak stb. elemzése) alapján a norvég Pénzügyi Felügyelet Hatóság „kapuőri” feladatot lát el és értékeli, hogy egy bank alapvetően stabil-e. A program csak azon bankok előtt áll nyitva, amelyekről a Pénzügyi Felügyeleti Hatóság megállapítja, hogy „megfelelő tartalékkal eleget tesz[nek] az elsődlegestőke-arányra vonatkozó követelménynek, a közeljövőben várható fejlemények figyelembevételével is” (33).

Megállapítható tehát, hogy a bejelentett program tiszteletben tartja a feltőkésítési iránymutatásban alkalmazott különbségtételt, és a programot nem fogják olyan bankok feltőkésítésére használni, amelyek nem alapvetően stabilak.

Az EFTA-államoknak biztosítaniuk kell, hogy az érintett bank feltőkésítése valós szükségszerűségen alapul (34). A Norges Bank 2008 decemberében a hat legnagyobb norvég bankra vonatkozó stressztesztet hajtott végre. A teszt olyan negatív forgatókönyvet képezett le, amelynek eredményeként a bankok kockázattal súlyozott eszközeik átlagosan 2,3 %-át kitevő mértékű veszteségeket könyvelnének el. A szimulált negatív fejleményeket követően a Norges Bank a tíz legnagyobb bank feltőkésítéséhez szükséges forrásokat 34 milliárd NOK-ra becsülte. E következtetések alapján a norvég hatóságok úgy becsülték, hogy 50 milliárd NOK elegendő lesz ahhoz, hogy lehetővé tegye az összes norvég bank elsődleges tőkéjének átlagosan 2,3 %-kal történő emelését. A program költségvetése ezért 50 milliárd NOK-t tesz ki.

A tőkejuttatások norvég hatóságok által javasolt mértéke tehát a norvég banki piacon fennálló különleges feltételekhez kapcsolódik. A norvég hatóságok felső korlátokat állapítottak meg az elsődlegestőke-arány Alap által nyújtott tőkejuttatással végrehajtott emelésére vonatkozóan; e korlátok a bankok elsődleges tőkéjének bármely állami beavatkozás előtti szintjéhez kapcsolódnak. Így azok a bankok, amelyeknél az elsődleges tőke aránya 7 % alatt van, az elsődlegestőke-arány legfeljebb 10 %-ig történő növelését célzó feltőkésítést kérhetnek (35). Azok a bankok, amelyeknél az elsődleges tőke aránya 7 % és 10 % közötti, három százalékpontig terjedő mértékben, de legfeljebb 12 %-os elsődlegestőke-arányig tőkésíthetők fel. Azok a bankok, amelyeknél az elsődleges tőke aránya 10 % fölötti, legfeljebb 2 százalékpontig terjedő elsődlegestőke-juttatást kérhetnek.

Mint azt a fentiekben megállapítottuk, az egyes tőkejuttatások tényleges összegéről az Alap dönt, és azt a kérelmező bankkal kötött megállapodásban rögzítik. Emellett elsőbbséget biztosítanak a rendszerszintű jelentőséggel bíró bankok számára, ezzel biztosítva, hogy a pénzügyi stabilitás helyreállításának célkitűzése is figyelembevételre kerül (36). Ezenkívül az Alap bármely 2 százalékpontot meghaladó tőkejuttatás iránti kérelem esetében további indokolást fog megkövetelni, hogy meg tudjon győződni az ilyen nagymértékű tőkejuttatás szükségességéről.

Minden olyan esetet, ahol 2 %-ot meghaladó tőkejuttatásra kerül sor, bejelentenek a Hatóságnak.

Az Alap szintén további indokolást fog megkövetelni azon kérelmek esetében, ahol a javasolt tőkejuttatás 12 % fölé emelné a kérelmező bank elsődleges tőkéjének arányát. Az Alap tehát olyan helyzetben lesz, hogy ellenőrizni tudja, a tőkeellátottság már eleve magas szintje ellenére is valóban szükséges-e az állami beavatkozás. A Hatóság megjegyzi, hogy ez főként a finanszírozáshoz jutás terén szűkebb körű lehetőségekkel rendelkező kisebb takarékpénztárakat érinti. E takarékpénztárak a piac kis részét alkotják (az összes banki eszközök csupán 11 %-a) és elsősorban helyi piacokon tevékenykednek. Ha egy bank konkrét igénye nem megfelelően indokolt, az Alap elutasítja kérelmét.

A fenti megfontolások alapján a Hatóság megállapítja, hogy a bejelentett program felépítése biztosítja, hogy a tőkejuttatások valós szükségszerűségen alapulnak.

3.4.   Arányosság

Végül a Hatóságnak értékelnie kell, hogy a tőkejuttatásokat olyan feltételekkel nyújtják-e, amelyek minimalizálják a támogatás összegét annak érdekében, hogy a versenytorzulást a kinyilvánított célok eléréséhez szükséges minimumra korlátozzák.

A feltőkésítési iránymutatás szerint a piaci árfolyamokhoz közeli árképzés jelenti a legjobb garanciát a versenytorzulások korlátozására (37). A feltőkésítési intézkedéseket ezért oly módon kell kidolgozni, hogy azok számításba vegyék az egyes pénzintézetek piaci helyzetét, és arra ösztönözzék a bankokat, hogy a lehető leghamarabb törlesszék tartozásukat az állam felé. Ennek alapján a következő tényezőket kell figyelembe venni a feltőkésítési intézkedések értékelésekor: a feltőkésítés célja, a kedvezményezett bank stabilitása, az ellentételezés, a kilépés ösztönzése, és a biztosítékok a támogatással való visszaélés és a versenytorzulás megakadályozására.

Az intézkedés célját és a bankok stabilitását a fentiekben megvizsgáltuk. Az általános ellentételezésnek megfelelő módon számításba kell vennie a következő tényezőket:

—	a kedvezményezett kockázati profilja,

—	a választott eszköz jellemzői,

—	kilépési ösztönzők, valamint

—	megfelelő kockázatmentes referencia-kamatláb (38).

Az iránymutatás a fent említett EKB ajánlásban rögzített módszertanra való hivatkozással a feltőkésítés költségének meghatározására szolgáló megfelelő módszert jelöl meg. Ez a módszer árfolyosó kiszámítását tartalmazza különböző elemek alapján, ahol az alsó határértéket az alárendelt kölcsönök előírt megtérülési rátája, a felső határértéket pedig a törzsrészvények előírt megtérülési rátája jelenti. Mind az alsó, mind a felső határértéket az államkötvények hozamának és egyéb díjtételeknek a kombinációja alkotja. Az árfolyosó egy adott helyzetre vonatkozó kiszámításának az egyes intézmények és EFTA-államok egyedi jellemzőit is tükröznie kell. A Hatóság alternatív árazási módszereket is el fog fogadni, amennyiben azok olyan ellentételezést eredményeznek, amelyek magasabbak az EKB-módszerrel kalkulált eredménynél (39).

Az alárendelt kölcsönök előírt megtérülési rátáját tehát oly módon számítják ki, hogy az államkötvények hozamához hozzáadják a kibocsátó bank CDS-prémiumát plusz 200 bázispontot a működési költségek fedezésére és a kilépés ösztönzésére. Az alárendelt kölcsönökhöz hasonló gazdasági jellemzőkkel rendelkező más hibrid instrumentumok esetében ezen eszközök elsőbbségét további 100 bázispont hozzáadása tükrözi.

A norvég hatóságok megállapították, hogy a hibrid elsődleges tőkét alkotó értékpapír a fenti leírás körébe tartozik, és az ezen instrumentumra vonatkozó ellentételezést oly módon számították ki, hogy az államkötvények hozamához hozzáadtak 5,0 %-ot az 1-es kockázati osztályba sorolt bankok esetében (a kiegészítő díjtétel 5,5 % a 2-es, 6,0 % a 3-as kockázati osztályba tartozó bankok esetében). A norvég hatóságok jelezték, hogy a Norges Bank a DnB NOR-ra (a legnagyobb norvég bank és az egyetlen, amelyre vonatkozóan CDS-adatok rendelkezésre állnak) vonatkozó CDS-prémiumot 100 bázispontra becsülte. Mivel a többi norvég bankra vonatkozóan nincsenek megfelelő adatok, a hatóságok az összes bankra azonos kiegészítő díjtételt alkalmaztak. Az EKB-módszertan alkalmazásával tehát a kiegészítő díjtétel minimuma 400 bázispontot tenne ki. Mint azt a fentiekben megjegyeztük, a bejelentett program keretében a kiegészítő díjtétel minimuma 500 bázispont, tehát e tekintetben megfelel az iránymutatásnak.

A törzsrészvények előírt megtérülési rátáját oly módon számítják ki, hogy az államkötvények hozamához hozzáadnak egy 500 bázispontos részvénykockázati prémiumot plusz 100 bázispontot a működési költségek fedezésére és a kilépés ösztönzésére. A törzsrészvényekhez hasonló gazdasági jellemzőkkel rendelkező más instrumentumok (ideértve a lejárat nélküli, törzsrészvénnyé alakítható instrumentumokat is) előírt megtérülési rátájának a törzsrészvények megtérülési rátájához közeli szinten kell alakulnia.

A norvég hatóságok megállapították, hogy az elsődleges tőkét alkotó elsődleges tőkeinstrumentum a fenti leírás körébe tartozik, és az ezen instrumentumra vonatkozó ellentételezést oly módon számították ki, hogy az államkötvények hozamához hozzáadtak 6,0 %-ot az 1-es kockázati osztályba sorolt bankok esetében (a kiegészítő díjtétel 6,5 % a 2-es, 7,0 % a 3-as kockázati osztályba tartozó bankok esetében). Az EKB-módszertan alkalmazásával a kiegészítő díjtétel minimuma 600 bázisponthoz közeli mértéket érne el, így megállapítható, hogy az elsőbbségi tőkeinstrumentumra vonatkozó kiegészítő díjtétel összhangban van a feltőkésítési iránymutatással.

Az ellentételezés másik eleme az államkötvények hozama (40). A bejelentett program az ötéves norvég államkötvényen alapul, a program azonban arra is lehetőséget nyújt a kérelmező bankoknak, hogy az ellentételezést a hat hónapos állampapírhoz kössék. A Hatóság megállapítja, hogy a hat hónapos változó kamatláb jelenleg körülbelül 1 százalékponttal alacsonyabb, mint az ötéves államkötvény rögzített kamata. Így az ellentételezés ma körülbelül 1 százalékponttal lenne alacsonyabb egy olyan bank számára, amely a hat hónapos változó kamatlábon alapuló opciót választja.

A norvég hatóságok azzal érvelnek, hogy a tőkejuttatások árazásának e két módja rendszerint egyenértékű. Ezt azzal támasztják alá, hogy az ellentételezést kiszámítják egyrészt az ötéves norvég államkötvény jelenlegi kamatlába alapján, másrészt a hat hónapos állampapír a határidős piacon az öt éves időszakra számított nettó jelenlegi költsége alapján. Ez azon az elméleten alapul, hogy idővel megteremtődik a rögzített és a változó kamatlábak közötti paritás.

Bár a számítások várakozásokon alapulnak és nem garantálják, hogy a kamat mindig az előrejelzéseknek megfelelően alakul, a Hatóság arra a következtetésre jut, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján valószínű, hogy a hat hónapos állampapírhoz kötött ellentételezés a fent leírt módszertannak megfelelően megállapított árfolyosón belül lesz. Ezenkívül a Hatóság tudomásul veszi a tényt, hogy a kiegészítő díjtételek a feltőkésítési iránymutatásban előírt minimum fölött vannak.

A megfelelő referencia-kamatláb és a felkínált instrumentumok jellemzőinek megvizsgálása után az ellentételezés következő vizsgálandó eleme a kedvezményezett kockázati profilja.

Mint azt a fentiekben megállapítottuk, az Alap a bankokat objektív kritériumok alapján besorolja a három kockázati osztály egyikébe (41). A kockázati osztály határozza meg a juttatott tőke után fizetendő kamat mértékét. A feltőkésítési iránymutatás 1. melléklete több információval szolgál arra vonatkozóan, hogyan kell a kedvezményezett kockázati profilját értékelni, és releváns mutatóként a tőkemegfelelést, a feltőkésítés mértékét, az aktuális CDS-prémiumokat, valamint a bank aktuális hitelminősítői besorolását és ennek várható változását jelöli meg.

A Hatóság véleménye szerint az Alap általi értékelésnek a fenti I.5.3. szakaszban bemutatott módszere kellőképpen figyelembe veszi ezeket a mutatókat, és így a kockázatot illetően a kérelmező bankok megfelelő besorolásához vezet.

A norvég hatóságok a 2-es kockázati osztályba sorolt bankok ellentételezésére plusz 50 bázispontot, a 3-as kockázati osztályba tartozó bankokéra plusz 100 bázispontot állapítottak meg. Ezt a DnB NOR és más norvég bankok alárendelt adósságaira vonatkozó prémium közötti különbséggel indokolták, amely a DnB NOR becsült CDS-prémiumához adott díjtételként mutatkozik meg. A legalacsonyabb és a legmagasabb hozam között mutatkozó különbség nem haladta meg a 100 bázispont körüli mértéket, ezért a közepes és a magas kockázati osztályokra vonatkozó kiegészítő díjat 50, illetve 100 bázispontban állapították meg.

Az ellentételezés utolsó elemét, amelyet az iránymutatás említ, a programba beépített kilépési ösztönzők alkotják. E tekintetben a Hatóság megállapítja, hogy a hibrid elsődleges tőkét alkotó értékpapír (amely bármikor visszaváltható) ellentételezése a negyedik és az ötödik évben évente 1 százalékponttal nő, és ezt a magasabb kamatozást a visszaváltásig megtartja. Az elsődleges tőkét alkotó elsőbbségi tőkeinstrumentumot illetően visszaváltás csak három év elteltével lehetséges, és az ötödik év végén az instrumentum automatikusan törzsrészvényekké alakul. A rendelet azonban kimondja, hogy 1. a visszaváltásnak legalább névértéken kell történnie és az összeg a negyedik és az ötödik évben emelkedik, és 2. a részvényekké alakulásnak az ötödik év végén olyan feltételekkel kell megvalósulnia, amelyek érdekeltté teszik a bankot abban, hogy az instrumentumot az automatikus átalakulás bekövetkezte előtt visszaváltsa. A norvég hatóság azt is elmondták, hogy a visszaváltás további ösztönzése érdekében az átalakítási mechanizmusnak az Alap számára kedvezőbbnek kell lennie az akkori piaci áron történő átalakításnál, ami így a meglévő részvényesek jelentős felhígítását teszi szükségessé.

A Hatóság véleménye szerint mindezen tényezők figyelembevételével a bejelentett program az ellentételezés olyan általános szintjét biztosítja, amely összhangban van a feltőkésítési iránymutatásban rögzített elvekkel.

Az ellentételezés és a kilépési ösztönzők mellett a feltőkésítési iránymutatás a támogatással való visszaélés és a versenytorzulás megakadályozására szolgáló biztosítékokra is utal és megköveteli, hogy az EFTA-államok hatékony és kikényszeríthető nemzeti biztosítékokat kapcsoljanak a feltőkésítéshez, amelyek biztosítják, hogy a tőkeinjekciót a reálgazdaságnak nyújtott kölcsönök fenntarthatósága érdekében használják fel, és így valóban elérjék a reálgazdaság finanszírozásának célját (42). E tekintetben a Hatóság megállapítja, hogy a bejelentett program a tőkejuttatásban részesülő bankok számára előírt magatartási kötelezettségvállalásokat tartalmaz annak biztosítására, hogy a forrásokat ne használják más célra, mint a reálgazdaság számára történő hitelezés elősegítésére. A rendelet 6. szakasza biztosítja, hogy az Alapot rendszeresen tájékoztassák a kedvezményezett bankok hitelnyújtási politikájáról, a 8. szakasz előírja, hogy a tőkejuttatásban részesülő bankok vállalják, hogy a tőkejuttatást a program céljaival összhangban használják fel, és nem annak rendeltetésével – azaz a reálgazdaság számára történő hitelezés elősegítésével – ellentétes módon, és a 14. szakasz feljogosítja az Alapot annak biztosítását szolgáló intézkedések meghozatalára, hogy a tőkejuttatás feltételeit betartsák.

Végül a Hatóság megállapítja, hogy a norvég hatóságok nem hoztak más, a banki ágazatot célzó állami támogatási intézkedéseket.

4.   Következtetés

A fenti értékelés alapján a Hatóság úgy ítéli meg, hogy a pénzügyi stabilitás és a reálgazdaság számára történő hitelezés elősegítése céljából az alapvetően stabil bankok átmeneti feltőkésítésére irányuló program, amelyet a norvég hatóságok végrehajtani szándékoznak, az EGT-megállapodás 61. cikke értelmében, a feltőkésítési iránymutatással összefüggésben értelmezve, összeegyeztethető az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével.

A Hatóság emlékezteti a norvég hatóságokat, hogy a 3. jegyzőkönyv II. részének 21. cikke és a 195/04/COL határozat 6. cikke alapján kötelesek éves jelentéseket küldeni a program végrehajtásáról.

A norvég hatóságokat ezenkívül emlékeztetik arra, hogy a program esetleges módosítására irányuló tervüket minden esetben be kell jelenteniük a Hatóságnak,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az EFTA Felügyeleti Hatóság úgy határozott, hogy az EGT-megállapodás 61. cikke alapján, azt a feltőkésítési iránymutatással összefüggésben értelmezve, nem emel kifogást a pénzügyi stabilitás és a reálgazdaság számára történő hitelezés elősegítése céljából az alapvetően stabil bankok átmeneti feltőkésítésére irányuló program ellen.

2. cikk

E határozat címzettje a Norvég Királyság.

3. cikk

Csak az angol nyelvű szöveg hiteles.

---

(1)  A továbbiakban: a Hatóság.

(2)  A továbbiakban: EGT-megállapodás.

(3)  A továbbiakban: Felügyeleti és Bírósági Megállapodás.

(4)  A továbbiakban: a 3. jegyzőkönyv.

(5)  Az EFTA Felügyeleti Hatóság által 1994. január 19-én elfogadott és közzétett, az EGT-megállapodás 61. és 62. cikkének, valamint a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve 1. cikkének alkalmazására és értelmezésére vonatkozó iránymutatás, közzétéve: az Európai Unió Hivatalos Lapja (a továbbiakban: HL) L 231., 1994.9.3., 1. o., és 32. EGT-kiegészítés, 1994.9.3., 1. o. A továbbiakban: az állami támogatásokról szóló iránymutatás. Az állami támogatásokról szóló iránymutatás frissített változatát közzétették a Hatóság honlapján: http://www.eftasurv.int/state-aid/legal-framework/state-aid-guidelines/

(6)  A továbbiakban: feltőkésítési iránymutatás.

(7)  A 2004. július 14-i 195/04/COL határozat, közzétéve: HL L 139., 2006.5.25., 37. o. és 26. EGT-kiegészítés, 2006.5.25., 1. o., módosította a 2005. december 14-i 319/05/COL határozat, közzétéve: HL C 286., 2006.11.23., 9. o., és 57. EGT-kiegészítés, 2006.11.23., 31. o.

(8)  A továbbiakban: feltőkésítési program.

(9)  2008 végén 121 norvég takarékpénztár és 18 norvég kereskedelmi bank működött. A norvég bankok körülbelül 77 %-a 12 % fölötti elsődlegestőke-aránnyal rendelkezett. Ezek azonban főként kisebb takarékpénztárak, és az összes banki eszközöknek mindössze 11 %-át képviselték. Másrészt viszont nagyon kevés bank rendelkezett 7 % alatti elsődlegestőke-aránnyal.

(10)  Az elsődleges (Tier 1) tőke jogalkotói szempontból egy bank pénzügyi erejének alapvető mércéje. Az elsődleges tőkét a törzsrészvényekből és a közzétett tartalékokból (vagy fel nem osztott nyereségből) álló alapvető tőkeelemek alkotják, de vissza nem váltható, nem kumulatív elsőbbségi részvényeket is tartalmazhat.

(11)  A továbbiakban: az Alap.

(12)  A „norvég bankok” kifejezés magában foglalja a külföldi bankok tulajdonában álló norvég bankokat, azonban nem foglalja magában a külföldi bankok norvégiai fiókjait, a bankoktól eltérő más hitelintézeteket és egyéb típusú pénzügyi intézményeket.

(13)  A továbbiakban: a rendelet.

(14)  A rendelet 2. szakasza.

(15)  A rendelet 2. szakasza.

(16)  A rendelet 10. szakasza.

(17)  Ez azt jelenti, hogy számos szempontot értékelnek majd, így az elsődleges tőke arányát, a teljes hozamot, a hitelezési portfólió összetételét és hitelminőségét, a betétek hitelekhez viszonyított arányát, a veszteségeket és a kockázatoknak való kitettséget (hitelkockázat, likviditási kockázat, piaci kockázat és működési kockázat). Az Alap vagy az Alap által megbízott szakértők a megfelelő kockázati osztály meghatározásához kiindulási pontként használhatják a legnagyobb norvégiai bankok által készített minősítéseket, például a DnB NOR (Norvégia legnagyobb pénzügyi szolgáltató csoportja) hitelelemzéseit.

(18)  A továbbiakban: EKB.

(19)  A továbbiakban: EKB ajánlás.

(20)  A határidős piacon vásárolt hathónapos állampapírok hozama alapján.

(21)  A rendelet 11. szakasza.

(22)  A norvég hatóságok ezt az adatot a rendes elsőbbségi banki kötvényre vonatkozó, az államkötvényekhez viszonyított összes prémiumok és az alárendelt kölcsönökre vonatkozó, az elsőbbségi banki kötvényekhez viszonyított CDS-prémiumok összege alapján számították ki.

(23)  Ezzel szemben az EKB az euroövezeten belül az összes „A” minősítésű alárendelt adósság CDS-prémiumai mediánját 73 bázispontra becsülte.

(24)  A rendelet 12. szakasza.

(25)  A rendelet 13. szakasza.

(26)  A rendelet 12. szakasza.

(27)  Ha az átváltási rátát az eredeti piaci ár és az átváltáskori piaci ár átlagaként határoznánk meg, az emelkedést az Alap számára a visszaváltási érték megfelelő növelésével kellene biztosítani, amely biztosítaná a bessz-kockázat és a lehetséges nyereség közötti szimmetriát. Ha az átváltási rátát az átváltáskori piaci árfolyamként határoznánk meg, az Alap az átváltás előtt nem részesülne a részvényérték csökkenéséből. Ebben az esetben az Alap javára mutatkozó emelkedést is jobban kellene korlátozni.

(28)  A rendelet 8. szakasza.

(29)  A feltőkésítési iránymutatás 4. és 5. pontja.

(30)  A feltőkésítési iránymutatás 11. pontja.

(31)  A C-390/06. sz., Nuova Agricast kontra Ministero delle Attività Produttive ügyben 2008. április 15-én hozott ítélet (az EBHT-ben még nem tették közzé) 68. pontja. A Bíróság megállapította, hogy „[m]int az a 730/79. sz. […] ügyben […] hozott ítélet[ből] […] következik, nem tekinthető a közös piaccal összeegyeztethetőnek az olyan támogatás, amely a kedvezményezett vállalkozás pénzügyi helyzetét anélkül javítja, hogy a 87. cikk (3) bekezdésében foglalt célok eléréséhez szükséges lenne”.

(32)  A feltőkésítési iránymutatás 12. pontja.

(33)  A rendelet 2. szakasza.

(34)  A feltőkésítési iránymutatás 11. pontja.

(35)  Mivel a 6 % alatti tőkearánnyal rendelkező bankok a program keretében általában nem jogosultak támogatásra, az e kategóriába tartozó bankok számára a maximális emelés 4 százalékpontot tesz majd ki. Mint azt feljebb, a 9. lábjegyzetben említettük, az elsődleges tőke aránya nagyon kevés bank esetében van 7 % alatt.

(36)  A rendelet 2. szakasza.

(37)  A feltőkésítési iránymutatás 19. pontja.

(38)  A feltőkésítési iránymutatás 23. pontja.

(39)  A feltőkésítési iránymutatás 30. pontja.

(40)  Ezt az EKB ajánlás a következőképpen határozza meg: „i. az ötéves GMU referenciakötvény tőkejuttatást megelőző 20 munkanap során elért átlagos hozamának; és ii. a pénzügyi intézmény székhelye szerinti ország államkötvényeinek a 2007. január 1–2008. augusztus 31. közötti referencia-időszakban elért átlagos hozamkülönbözetének összege”.

(41)  Lásd a 17. lábjegyzetet.

(42)  A feltőkésítési iránymutatás 39. pontja.

---