22.12.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 339/1

---

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1210/2010/EU RENDELETE

(2010. december 15.)

az euroérmék hitelesítéséről és a pénzforgalom céljára alkalmatlan euroérmék kezeléséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 133. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

Az euro pénzhamisítás elleni védelméhez szükséges intézkedések megállapításáról szóló, 2001. június 28-i 1338/2001/EK tanácsi rendelet (3) előírja a hitelintézetek, pénzforgalmi tevékenységük keretén belül az egyéb pénzforgalmi szolgáltatók, valamint a bankjegyek és érmék kezelésével és újraforgalmazásával foglalkozó minden más gazdasági szereplő számára, hogy megbizonyosodjanak az általuk elfogadott és újraforgalmazni kívánt eurobankjegyek és -érmék hitelességéről, és ügyeljenek a hamisítványok felismerésére.

(2)

Az euroérmék hitelesítéséről és a pénzforgalom számára alkalmatlan euroérmék kezeléséről szóló, 2005. május 27-i 2005/504/EK bizottsági ajánlás (4) rendelkezik az euroérmék hitelesítésére és a pénzforgalom céljára alkalmatlan euroérmék kezelésére vonatkozó ajánlott gyakorlatról. Mindazonáltal az érmehitelesítésre vonatkozó kötelező érvényű közös keretszabály hiánya a tagállamok által alkalmazott gyakorlatok különbözőségét eredményezi, és így nem tudja biztosítani a valuta euroövezeten belüli, mindenütt egységes védelmét.

(3)

Annak érdekében, hogy az euroövezet egészében megvalósulhasson az euroérmék hatékony és egységes hitelesítése, kötelező érvényű szabályokat kell bevezetni a forgalomban lévő euroérmék közös hitelesítési eljárásainak, valamint az ezen eljárások kapcsán a nemzeti hatóságok által alkalmazott ellenőrzési mechanizmusoknak a végrehajtására.

(4)

A hitelesítési eljárás során azonosítani kell azokat a valódi euroérméket is, amelyek alkalmatlanok a pénzforgalom céljára. Az alkalmatlan érmék forgalomban tartása megnehezíti használatukat, különösen az érmével működő automaták esetében, valamint az érmék hitelességét illetően zavart okozhat a használók számára. Ezeket az alkalmatlan érméket ki kell vonni a forgalomból. Ezért kötelező érvényű közös szabályok szükségesek a pénzforgalom céljára alkalmatlan euroérmék tagállamok általi kezelése és beváltása tekintetében.

(5)

A hitelesítési eljárások végrehajtásának összehangolása érdekében az érmehitelesítés tesztelési és szakmai felkészítési követelményeinek részleteit, valamint a pénzforgalom céljára alkalmatlan euroérmék ellenőrzésének szabályait és a gyakorlati alkalmazásra vonatkozó egyéb utasításokat a 2005/37/EK bizottsági határozattal (5) létrehozott Európai Műszaki és Tudományos Központ (ETSC) határozza meg a hamis érmékkel foglalkozó, e határozatban említett szakértői csoporttal folytatott konzultációt követően.

(6)

Annak érdekében, hogy a tagállamok fokozatosan az e rendeletben foglalt rendelkezésekhez igazíthassák jelenlegi szabályozási rendszereiket és gyakorlati megoldásaikat, a 2014. december 31-ig tartó átmeneti időszakban eltérést alkalmazhatnak az euroérmék hitelesítésére használandó érmefeldolgozó gépek típusai, valamint a gépek évente ellenőrizendő mennyisége tekintetében.

(7)

A pénzforgalom céljára alkalmatlan euroérméket kezelő minden nemzeti hatóság számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy e rendelettel összhangban kezelési díjat számítson fel az eljárással kapcsolatos költségek fedezése érdekében. A kezelési díj nem alkalmazandó a kis mennyiségben beszolgáltatott, pénzforgalom céljára alkalmatlan euroérmék esetében. A tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a hamis vagy a pénzforgalom céljára alkalmatlan érmék forgalomból történő kivonása tekintetében a hatóságokkal szorosan együttműködő személyek számára mentességet nyújtsanak a kezelési díj alól. Amennyiben a közérdek úgy kívánja, a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a hamis és a pénzforgalom céljára alkalmatlan érméket vegyesen tartalmazó zsákokat vagy dobozokat többletkezelési díj kiszabása nélkül fogadják el.

(8)	Minden tagállamnak be kell vezetnie a jogsértések esetében alkalmazandó szankciókat annak érdekében, hogy az euroérmék hitelesítése és a pénzforgalom céljára alkalmatlan euroérmék kezelése az euroövezetben mindenütt egyformán történjen.

(9)

Mivel e rendelet célját – az euroérmék euroövezetben való hatékony és egységes hitelesítését – az egyes tagállamok a nemzeti gyakorlatok között fennálló különbségek miatt nem képesek hatékonyan elérni, és ezért az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió az Európai Unióról szóló Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

TÁRGY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

E rendelet az euroérmék hitelesítéséhez és a pénzforgalom céljára alkalmatlan euroérmék kezeléséhez szükséges eljárásokat állapít meg.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a)   „az euroérmék hitelesítése”: az euroérmék valódiságának és pénzforgalom céljára való alkalmasságának ellenőrzését szolgáló folyamat;

b)   „a pénzforgalom céljára alkalmatlan euroérmék”: a hitelesítési folyamat során elutasított, illetve megjelenésükben jelentősen módosult valódi euroérmék;

c)   „kijelölt nemzeti hatóság”: a nemzeti érmeszakértői központ vagy az érintett tagállam által kijelölt más hatóság;

d)   „intézmények”: az 1338/2001/EK rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében említett intézmények, a rendelet harmadik francia bekezdésében említettek kivételével;

e)   „CCEG” (Counterfeit Coin Experts Group): a 2005/37/EK határozatban említett, az érmék hamisításának eseteivel foglalkozó szakértői csoport.

II.   FEJEZET

AZ EUROÉRMÉK HITELESÍTÉSE

3. cikk

Az euroérmék hitelesítése

(1)   Az intézmények biztosítják, hogy az általuk elfogadott és újraforgalmazni kívánt euroérmék hitelesítési eljárás alá kerüljenek. Az intézmények e kötelezettségüknek a következők útján tesznek eleget:

a)	az 5. cikk (2) bekezdésében említett, érmefeldolgozó gépekre vonatkozó jegyzékben szereplő érmefeldolgozó gépekkel; vagy

b)	a tagállamok által meghatározott szabályokkal összhangban képzett személyzettel.

(2)   A hitelesítést követően valamennyi hamisgyanús, illetve a pénzforgalom céljára alkalmatlan euroérmét be kell szolgáltatni a kijelölt nemzeti hatóságnak.

(3)   A hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoknak az 1338/2001/EK rendelet 6. cikkével összhangban átadott hamis euroérmék nem képezik kezelési vagy egyéb díj tárgyát. A pénzforgalom céljára alkalmatlan euroérmék vonatkozásában e rendelet III. fejezete alkalmazandó.

4. cikk

Tesztelőírások és érmefeldolgozó gépek

(1)   Az intézmények a 3. cikk (1) bekezdése a) pontjának alkalmazása során csak olyan típusú érmefeldolgozó gépeket használhatnak, amelyek megfeleltek a kijelölt nemzeti hatóság vagy az ETSC által végzett érzékelési teszten, és beszerzésük időpontjában szerepeltek az 5. cikk (2) bekezdésében említett internetes honlapon található jegyzékben. Az intézmények a gépek rendszeres beállítása útján biztosítják azok érzékelő képességének fenntartását, figyelembe véve az 5. cikk (2) bekezdésében említett jegyzékben bevezetett módosításokat. Az érzékelési tesztnek biztosítania kell, hogy az érmefeldolgozó gépek elutasítsák a hamisított, illetve egyúttal a pénzforgalom céljára alkalmatlan euroérmék ismert típusait, valamint minden olyan, érme jellegű tárgyat, amely nem felel meg a valódi euroérmék tulajdonságainak.

(2)   Az (1) bekezdés első mondata alól azon érmefeldolgozó gépek tekintetében, amelyek 2011. január 11-én már használatban álltak, és amelyek bizonyítottan alkalmasak a hamis és a pénzforgalom céljára alkalmatlan euroérmék, valamint minden olyan, érme jellegű tárgy érzékelésére, amely nem felel meg a valódi euroérmék tulajdonságainak, a tagállamok a 2014. december 31-ig tartó átmeneti időszakban különös eltérésről rendelkezhetnek, még akkor is, ha ezek a gépek nem szerepelnek az 5. cikk (2) bekezdésében említett jegyzékben. Az ilyen eltéréseket a CCEG-vel folytatott konzultációt követően kell elfogadni.

5. cikk

Az érmefeldolgozó gépek átalakítása

(1)   Annak érdekében, hogy az érmefeldolgozó gépek gyártói számára lehetővé váljon az ahhoz szükséges ismeretek megszerzése, hogy gépeiket a hamisított euroérmék felismerésére alkalmassá tegyék, a 4. cikk szerinti tesztelés elvégezhető a kijelölt nemzeti hatóságnál, az ETSC-nél, vagy – kétoldalú megállapodást követően – a gyártó telephelyén. Az érmefeldolgozó gép sikeres tesztelését követően összefoglaló felismerési tesztjelentés készül a gépek gyártója számára, amelynek egy példányát megküldik az ETSC-nek.

(2)   A Bizottság honlapján közzéteszi mindazon érmefeldolgozó gépek naprakész jegyzékét, amelyekre vonatkozóan az ETSC pozitív és érvényes összefoglaló felismerési tesztjelentést kapott vagy állított össze.

6. cikk

Tagállami ellenőrzések

(1)   A tagállamok bevezetik az e cikkben előírt ellenőrzéseket.

(2)   A tagállamok éves helyszíni ellenőrzést tartanak az intézményekben, amelynek során az érmefeldolgozásra használt gépek reprezentatív mennyiségének ellenőrzése révén megbizonyosodnak azok megfelelő működéséről. Amennyiben az intézmények személyzete az újraforgalmazásra kerülő euroérméket manuálisan hitelesíti, a tagállamok az intézményektől kapott, hitelt érdemlő tájékoztatás révén megbizonyosodnak arról, hogy azok személyzete erre megfelelő képzésben részesült.

(3)   Az egyes tagállamok által évente ellenőrzött érmefeldolgozó gépek számát úgy kell megállapítani, hogy az e gépeken az adott évben feldolgozott euroérmék mennyisége a szóban forgó tagállam által az euroérmék bevezetésétől a megelőző év végéig eltelt időszakban kibocsátott érmék teljes kumulált nettó mennyiségének legalább 25 %-a legyen. Az ellenőrizendő érmefeldolgozó gépek száma a forgalomba hozatalra szánt euroérmék három legnagyobb címletének mennyisége alapján kerül kiszámításra. A tagállamok törekednek annak biztosítására, hogy az érmefeldolgozó gépek ellenőrzése rotációs rendszerben történjen.

(4)   Amennyiben az évente ellenőrizendő érmefeldolgozó gépek száma a (3) bekezdésben előírt számítási módszer alkalmazásával kapott eredmény szerint magasabb, mint ahány gép működik az adott tagállamban, úgy az ebben a tagállamban működő valamennyi érmefeldolgozó gépet évente ellenőrizni kell.

(5)   A 2014. december 31-ig tartó átmeneti időszakra vonatkozóan a tagállamok a Bizottság értesítését követően az évente ellenőrizendő érmefeldolgozó gépek számát megállapíthatják úgy, hogy az e gépeken az adott évben feldolgozott euroérmék mennyisége a szóban forgó tagállam által az euroérmék bevezetésétől a megelőző év végéig eltelt időszakban kibocsátott érmék teljes kumulált nettó mennyiségének legalább 10 %-a legyen.

(6)   Az éves ellenőrzések részeként a tagállamok ellenőrzik az intézmények euroérme-hitelesítési képességét a következők alapján:

a)	olyan írott politika megléte, amely az adott esetnek megfelelően biztosítja az automata érmefeldolgozó gépek vagy a manuális szortírozás használatával kapcsolatos utasításokat;

b)	a megfelelő humán erőforrások feladathoz rendelése;

c)	olyan írott karbantartási terv megléte, amely biztosítja az érmefeldolgozó gépek megfelelő teljesítményének fenntartását;

d)	a hamis euroérmék, a pénzforgalom céljára már nem alkalmas érmék és más, euroérme-szerű tárgyak kijelölt nemzeti hatóságnak történő beszolgáltatására vonatkozó írott eljárások megléte; valamint

e)	olyan belső ellenőrzési eljárások megléte, amelyek előírják az intézmény által végzendő ellenőrzések módozatait és gyakoriságát annak biztosítása érdekében, hogy szortírozó központjaik és személyzetük kövesse a fent említett utasításokat.

(7)   Ha valamely tagállam észleli, hogy nem tartják be e rendelet rendelkezéseit, az érintett intézménynek intézkedéseket kell tennie a meg nem felelés azonnali megszüntetése érdekében.

7. cikk

Műszaki rendelkezések

A Bizottság gondoskodik arról, hogy az ETSC ésszerűen elfogadható határidőn belül, a CCEG-vel folytatott konzultációt követően megállapítsa az érzékelési teszt műszaki szabályait és a gyakorlati alkalmazásra vonatkozó egyéb utasításokat, mint például a szakmai felkészítés gyakorlatait, az érzékelési tesztről szóló összefoglaló jelentés érvényességének időtartamát, az 5. cikk (2) bekezdésében említett jegyzékben feltüntetendő tájékoztatást, a tagállami ellenőrzésekre és auditálásra vonatkozó iránymutatásokat, a meg nem felelés megszüntetésével kapcsolatos szabályokat, valamint a valódi érmék elfogadásának vonatkozó küszöbértékeit.

III.   FEJEZET

A PÉNZFORGALOM CÉLJÁRA ALKALMATLAN EUROÉRMÉK KEZELÉSE

8. cikk

A pénzforgalom céljára alkalmatlan euroérmék forgalomból történő kivonása és beváltása

(1)   A tagállamok kivonják a forgalomból a pénzforgalom céljára alkalmatlan euroérméket.

(2)   A tagállamok beváltják vagy pótolják azon euroérméket, amelyek sérülés vagy hosszan tartó használat következtében váltak alkalmatlanná, vagy amelyeket a hitelesítési eljárás során elutasítottak. A tagállamok megtagadhatják azon, a pénzforgalom céljára alkalmatlan euroérmék beváltását, amelyeket szándékosan vagy olyan eljárással módosítottak, amely eljárás esetében ésszerűen feltételezhető, hogy hatása az érmék módosítása lesz, leszámítva a karitatív célokra gyűjtött, például szökőkutakba dobott érmék beváltását.

(3)   A tagállamok biztosítják a pénzforgalom céljára alkalmatlan euroérméknek a forgalomból történő kivonás utáni, végleges és fizikai alakváltoztatással történő megsemmisítését, hogy ezek az érmék ne kerülhessenek ismételten fogalomba, és ne válthassák be azokat.

9. cikk

Kezelési díj

(1)   A beszolgáltatott, pénzforgalom céljára alkalmatlan euroérmék beváltása vagy pótlása során az érmék névértékének 5 %-át kitevő kezelési díj kerülhet visszatartásra. Amennyiben a 11. cikk (2) bekezdésében foglaltak szerint az érméket tartalmazó egész zsákot vagy dobozt ellenőrizni kell, a kezelési díj a beszolgáltatott euroérmék névértékének 15 %-ával egészülhet ki.

(2)   A tagállamok általános vagy részleges mentességet biztosíthatnak a kezelési díj alól, ha az euroérméket beszolgáltató természetes vagy jogi személyek szorosan és rendszeresen együttműködnek a kijelölt nemzeti hatóságokkal a hamis és a pénzforgalom céljára alkalmatlan euroérmék forgalomból történő kivonása terén, illetve amennyiben a mentesség közérdeket szolgál.

(3)   A szállítási és ezzel összefüggő egyéb költségek az euroérméket beszolgáltató természetes vagy jogi személyt terhelik.

(4)   A (2) bekezdésben rögzített mentesség sérelme nélkül, minden egyes euroérméket beszolgáltató természetes vagy jogi személy évente és címletenként maximum egy kilogramm, a pénzforgalom céljára alkalmatlan euroérme kezelési díja alól mentesül. A fenti határérték túllépése esetén minden beszolgáltatott érme után díj szedhető.

(5)   Amennyiben az érmék egyedi beszolgáltatása alkalmával a vegyi vagy egyéb veszélyes anyaggal kezelt érmék szennyezettségi foka a kezelők egészségére károsnak ítélhető meg, úgy az (1) bekezdéssel összhangban megállapított díjakon túlmenően a beszolgáltatott euroérmék névértékének 20 %-ával egyenértékű további díj kerül felszámításra.

10. cikk

A pénzforgalom céljára alkalmatlan euroérmék csomagolása

(1)   Az euroérméket beszolgáltató természetes vagy jogi személy címletenként szétválogatja a beváltásra vagy pótlásra beszolgáltatott érméket szabványos zsákokba vagy dobozokba gyűjtve, a következők szerint:

a)	a zsákok vagy dobozok az alábbiakat tartalmazzák: i. 500 érme a 2 EUR és az 1 EUR címlet esetében; ii. 1 000 érme a 0,50 EUR, a 0,20 EUR és a 0,10 EUR címlet esetében, iii. 2 000 érme a 0,05 EUR, a 0,02 EUR és a 0,01 EUR címlet esetében; iv. kisebb mennyiségek esetében címletenként 100 érme;

b)

minden egyes zsákon vagy dobozon fel kell tüntetni a beszolgáltató természetes vagy jogi személy nevét, a tartalmazott értéket és címleteket, a tömeget, a csomagolás dátumát és a zsák vagy doboz sorszámát; a beszolgáltató természetes vagy jogi személynek csomagjegyzéket kell kiállítania, amely tartalmazza az összes beszolgáltatott zsákot, illetve dobozt; ha az érméket vegyi vagy egyéb veszélyes anyaggal kezelték, akkor a rendes csomagolási egységeket írásos nyilatkozat kíséri, amely pontosan feltünteti a felhasznált anyagokat;

c)	amennyiben a pénzforgalomra alkalmatlan euroérmék teljes mennyisége kisebb az (a) pontban említettnél, ezeket az euroérméket címletenként kell szétválogatni, és az érmék beszolgáltathatók nem szabványos csomagolásban.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve a tagállamok fenntarthatják a 2011. január 11-én hatályos saját nemzeti szabályaik szerinti, eltérő csomagolási követelményeiket.

11. cikk

A pénzforgalom céljára alkalmatlan euroérmék ellenőrzése

(1)   A tagállamok a következők szerint ellenőrizhetik a beszolgáltatott, pénzforgalom céljára alkalmatlan euroérméket:

a)	a feltüntetett mennyiséget az egyes zsákok és dobozok lemérésével ellenőrzik;

b)	a hitelességet és a vizuális megjelenést a beszolgáltatott mennyiség legalább 10 %-át kitevő mintán ellenőrzik.

(2)   Amennyiben az (1) bekezdésben hivatkozott ellenőrzések során rendellenességekre vagy a 10. cikktől való eltérésre bukkannak, a teljes zsákot vagy dobozt meg kell vizsgálni.

(3)   Amennyiben az átvétel vagy az euroérmék kezelése a kezelő személyzet egészségére kockázattal jár, vagy ha a beszolgáltatás nem a szabványnak megfelelő csomagolással és címkézéssel történik, a tagállamok elutasíthatják az ilyen érmék átvételét.

A tagállamok intézkedéseket foganatosíthatnak az első albekezdésben említett érméket beszolgáltató természetes vagy jogi személyekkel kapcsolatban.

IV.   FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

12. cikk

Jelentés, tájékoztatás és értékelés

(1)   A tagállamok évente jelentést nyújtanak be a Bizottságnak az euroérme-hitelesítési tevékenységeikről. A benyújtott információ tartalmazza a 6. cikk (2) bekezdése szerint elvégzett ellenőrzések, valamint az ellenőrzött érmefeldolgozó gépek számát, a teszteredményeket, az e gépek által feldolgozott érmék mennyiségét, az elemzett hamisgyanús euroérmék számát, a pénzforgalom céljára nem alkalmas, beváltott euroérmék számát, valamint a 4. cikk (2) bekezdésében vagy a 6. cikk (5) bekezdésében biztosított eltérések részleteit.

(2)   Annak érdekében, hogy a tagállamok elvégezhessék az intézmények e rendeletnek való megfelelésével kapcsolatos ellenőrzést, az intézmények – ha a tagállamok kérik – legalább éves rendszerességgel megadják számukra legalább az alábbiakra vonatkozó tájékoztatást:

a)	az érmefeldolgozásra használt gépek típusa és száma;

b)	az egyes érmefeldolgozó gépek elhelyezése; valamint

c)	a kezelt érmék mennyisége érmefeldolgozó gépenként és évenként, címletekre történő lebontásban, legalább a három legmagasabb címlet szerint.

(3)   A tagállamok biztosítják az euroérmék beváltására vagy pótlására, továbbá egyes speciális szabályok – például a csomagolási szabványok és a díjak – meghatározására kijelölt hatóságok adatainak a megfelelő weboldalakon és kiadványokban való közzétételét.

(4)   A Bizottság a tagállamoktól kapott jelentések elemzését követően éves jelentést terjeszt a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság elé az euroérmék hitelesítése és a pénzforgalom céljára alkalmatlan euroérmék kezelése terén elért fejlődésről és eredményekről.

(5)   A Bizottság 2014. június 30-ig jelentést terjeszt elő az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról és hatásáról. Ha szükséges, a jelentést a rendelet részletesebb végrehajtására vagy módosítására irányuló jogalkotási javaslatok kísérhetik, különös tekintettel a 6. és 8. cikkre.

13. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek azok érvényesítése érdekében. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

14. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet 2012. január 1-jétől alkalmazandó, kivéve a III. fejezetet, amely e rendelet hatálybalépésének napjától alkalmazandó.

---

(1)  HL C 284., 2009.11.25., 6. o.

(2)  Az Európai Parlament 2010. szeptember 7-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2010. november 29-i határozata.

(3)  HL L 181., 2001.7.4., 6. o.

(4)  HL L 184., 2005.7.15., 60. o.

(5)  HL L 19., 2005.1.21., 73. o.

---

22.12.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 339/6

---

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1211/2010/EU RENDELETE

(2010. december 15.)

a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK tanácsi rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 77. cikke (2) bekezdésének a) pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (1),

mivel:

(1)

A harmadik országokról és területekről készített, az 539/2001/EK tanácsi rendelet (2) I. és II. mellékletében szereplő felsorolás összetételének összhangban kell lennie és maradnia az azon rendelet (5) preambulumbekezdésében felsorolt kritériumokkal. Néhány olyan harmadik országot vagy területet, amelyek esetében e kritériumok terén megváltozott a helyzet, át kell sorolni az egyik mellékletből a másikba.

(2)

A Tajvan állampolgáraira kiszabott vízumkényszer a továbbiakban nem indokolt, mivel a terület az Unió számára nem képvisel sem kockázatot az illegális bevándorlás, sem fenyegetést a közérdek szempontjából, továbbá a külkapcsolatokra való tekintettel, összhangban az 539/2001/EK rendelet (5) preambulumbekezdésében foglalt kritériumokkal. Ennek következtében az e területre vonatkozó hivatkozást át kell helyezni a rendelet II. mellékletébe. Ezenkívül, a vízumliberalizáció csak az olyan, Tajvan által kiállított útlevéllel rendelkező személyekre vonatkozik, amely útlevelek tartalmaznak személyiigazolvány-számot.

(3)	Az 539/2001/EK rendelet I. mellékletében az Északi-Mariana-szigetekre vonatkozó hivatkozást el kell hagyni, mivel a kérdéses terület állampolgárai az Egyesült Államok által kibocsátott útlevél birtokosaként a rendelet II. mellékletében szereplő Egyesült Államok állampolgárai.

(4)

Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás (3) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyek a megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999. május 17-i 1999/437/EK tanácsi határozat (4) 1. cikke B. pontjában említett területhez tartoznak.

(5)

Svájc tekintetében a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között megkötött, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok (5) azon rendelkezéseit fejleszti tovább, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkének B. és C. pontjában említett területhez tartoznak, összefüggésben a 2008/146/EK tanácsi határozat (6) 3. cikkével.

(6)

Liechtenstein tekintetében a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség között a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról aláírt jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkének B. és C. pontjában említett terület alá tartoznak, összefüggésben a 2008/261/EK tanácsi határozat (7) 3. cikkével.

(7)

Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek végrehajtásában az Egyesült Királyság a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozatnak (8) megfelelően nem vesz részt. Az Egyesült Királyság ezért nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(8)

Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyeknek alkalmazásában Írország az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozatnak (9) megfelelően nem vesz részt. Írország ezért nem vesz részt annak elfogadásában, és a rendelet vagy annak alkalmazása rá nézve nem kötelező.

(9)	Ciprus tekintetében ez a rendelet a 2003-as csatlakozási okmány 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus.

(10)	Ez a rendelet a 2005-ös csatlakozási okmány 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 539/2001/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.	Az I. melléklet a következőképpen módosul: a) az 1. részben az Északi-Mariana-szigetekre vonatkozó hivatkozást el kell hagyni; b) a 2. részben a Tajvanra vonatkozó hivatkozást el kell hagyni.

2.	A II. melléklet a következő szöveggel egészül ki: „4. OLYAN ENTITÁSOK ÉS TERÜLETI HATÓSÁGOK, AMELYEKET LEGALÁBB EGY TAGÁLLAM NEM ISMER EL ÁLLAMKÉNT: Tajvan (10)

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

---

(1)  Az Európai Parlament 2010. november 11-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2010. november 25-i határozata.

(2)  HL L 81., 2001.3.21., 1. o.

(3)  HL L 176., 1999.7.10., 36. o.

(4)  HL L 176., 1999.7.10., 31. o.

(5)  HL L 53., 2008.2.27., 52. o.

(6)  HL L 53., 2008.2.27., 1. o.

(7)  HL L 83., 2008.3.26., 3. o.

(8)  HL L 131., 2000.6.1., 43. o.

(9)  HL L 64., 2002.3.7., 20. o.

(10)  A vízummentesség csak az olyan, Tajvan által kiállított útlevéllel rendelkező személyekre vonatkozik, amely útlevelek tartalmaznak személyiigazolvány-számot.”

---