29.9.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 254/1

(1)

2005 októberében a Tanács az 1631/2005/EK rendelettel (2) (a továbbiakban: eredeti rendelet) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból származó triklór-izocianursav (a továbbiakban: TCCA) behozatalára. A vámok mértéke 7,3–42,6 % közé esett.

(2)

2009-ben a Bizottsághoz az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti részleges időközi felülvizsgálat iránti kérelem érkezett. A kérelmet, amely a dömping fennállásának vizsgálatára korlátozódott, egy kínai exportáló gyártó, a Heze Huayi Chemical Co., Ltd (a továbbiakban: Heze vagy kérelmező) nyújtotta be. A kérelmező esetében alkalmazandó végleges dömpingellenes vám jelenleg 14,1 %.

(3)

Kérelmében a kérelmező azt állította, hogy az intézkedéshez vezető körülmények megváltoztak, és ezek a változások tartósnak bizonyulnak. A kérelmező elsődleges bizonyítékot szolgáltatott arról, hogy a dömping ellensúlyozásához a továbbiakban nincs szükség a jelenlegi mértékű intézkedés fenntartására.

(4)

A kérelem különösen azon az állításon alapul, miszerint a TCCA-nak a kérelmezőre háruló egységnyi költsége az eredeti vizsgálat óta jelentősen csökkent, mivel:

(5)

A tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapítást nyert, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre részleges időközi felülvizsgálat megindításához, a Bizottság 2009. július 2-án az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján felülvizsgálatot indított (3), amelynek hatályát a kérelmező vonatkozásában a dömping kivizsgálására korlátozta.

(6)

A jelenlegi felülvizsgálat tárgyát képező termék, amely megegyezik az eredeti rendeletben meghatározott termékkel, a jelenleg az ex 2933 69 80 és az ex 3808 94 20 KN-kód alá besorolt, a Kínai Népköztársaságból származó triklór-izocianursav – nemzetközi szabadnevén (INN) szimklozén – és az ebből gyártott készítmények (a továbbiakban: érintett termék).

(7)

A belföldi piacon értékesített, illetve az Unióba exportált kínai gyártású termékek alapvető fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságai és felhasználása megegyezik, ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló terméknek minősülnek.

(8)

A Bizottság a felülvizsgálat megindításáról hivatalosan értesítette a kérelmezőt, az uniós gazdasági ágazatot és az exportáló ország kormányának képviselőit.

(9)

Az érdekelt feleknek lehetőséget biztosított, hogy írásban ismertessék észrevételeiket, illetve hogy a felülvizsgálat megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül meghallgatást kérjenek.

(10)

A vizsgálathoz szükségesnek tartott információk beszerzése érdekében a Bizottság a piacgazdasági elbánás, illetve egyéni elbánás iránti kérelemhez szükséges formanyomtatványokat és egy kérdőívet küldött a kérelmezőnek; a válaszok az arra megállapított határidőn belül beérkeztek a Bizottsághoz. A Bizottság összegyűjtött és ellenőrzött minden olyan információt, melyet a dömping megállapításához szükségesnek tartott, valamint ellenőrző látogatást tett a kérelmező telephelyén.

(11)

A dömping vizsgálata a 2008. július 1. és 2009. június 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki.

(12)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően a Kínából származó behozatalt érintő dömpingellenes vizsgálatok során rendes értéket kell meghatározni az alaprendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdésének megfelelően azon exportáló gyártók esetében, amelyekről megállapították, hogy eleget tesznek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelményeknek, vagyis ahol beigazolódik, hogy piacgazdasági feltételek érvényesülnek a hasonló termék gyártása és értékesítése tekintetében. E követelmények a következőképpen foglalhatók össze:

(13)

A vizsgálat bizonyította, hogy a kérelmező mind az öt piacgazdasági kritériumnak eleget tesz. Megállapítást nyert, hogy a vizsgálati időszak során a Heze üzleti döntéseit bármiféle állami beavatkozás vagy nem piacgazdasági feltételekkel összefüggő torzulás nélkül hozta. A Hezére a kínai csődjogi és tulajdonjogi szabályok vonatkoznak, eltérések nélkül. A vállalat független könyvvizsgáló által ellenőrzött könyveléssel és számviteli rendszerrel rendelkezik, és a Bizottság megítélése szerint könyvviteli gyakorlata összhangban van az általános, nemzetközileg elfogadott számviteli elvekkel és a nemzetközi számviteli standardokkal. A Bizottság megállapította, hogy a költségek és az árak a piaci értékeket tükrözik, és hogy a valutaváltás piaci árfolyamon történt.

(14)

A fenti tények és megfontolások alapján a kérelmező piacgazdasági elbánásban részesíthető.

(15)

A rendes érték meghatározásához a Bizottság először azt vizsgálta, hogy a Heze által belföldön értékesített hasonló termék teljes volumene reprezentatív volt-e az Unióba irányuló kiviteli értékesítés teljes volumenével összevetve. Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően a belföldi értékesítések akkor tekinthetők reprezentatívnak, ha a belföldi összértékesítés volumene az adott termék Unióba irányuló teljes kiviteli tértékesítésének legalább 5 %-át eléri. A Bizottság megállapította, hogy a TCCA-t a kérelmező összességében reprezentatív mennyiségekben értékesítette a belföldi piacon.

(16)

Ezt követően a Bizottság azonosította a hasonló termék azon típusait, amelyeket a kérelmező a belföldi piacon értékesített, és amelyek azonosak vagy közvetlenül összehasonlíthatók az uniós kivitelre értékesített termékek típusaival.

(17)

A Heze által a belföldi piacon értékesített minden olyan terméktípus esetében, amely az uniós kivitelre értékesített terméktípussal közvetlenül összehasonlíthatónak minősült, megállapították, hogy a nemzeti eladás volumene – az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában – reprezentatív volt-e. Egy adott terméktípus belföldi értékesítése akkor minősült kellően reprezentatívnak, ha e típus belföldi értékesítésének összvolumene a vizsgálati időszak során elérte az Unióba exportált összehasonlítható terméktípus értékesítési összvolumenének legalább 5 %-át.

(18)

A Bizottság azt is megvizsgálta, hogy az egyes típusok belföldi értékesítése az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerint rendes kereskedelmi forgalom keretében történt értékesítésnek tekinthető-e. Ennek vizsgálatát a Bizottság oly módon végezte, hogy az érintett termék minden egyes exportált típusára meghatározta, milyen arányú volt a vizsgálati időszak folyamán a belföldi piacon, független vevők részére történt nyereséges értékesítés.

(19)

Amennyiben egy bizonyos terméktípus a kiszámított gyártási költséggel megegyező vagy azt meghaladó nettó eladási áron értékesített mennyisége az adott típus teljes értékesítésének több mint 80 %-át képviselte, és ha az említett típus súlyozott átlagára megegyezett az egységnyi előállítási költséggel, vagy meghaladta azt, a rendes értéket a tényleges belföldi ár alapján állapították meg. Ez az ár az adott típusból a vizsgálati időszak során történt összes (nyereséges és nem nyereséges) belföldi értékesítés árainak súlyozott átlagaként lett kiszámítva.

(20)

Azokban az esetekben, amikor egy terméktípus nyereséges értékesítésének volumene a típus teljes értékesítési mennyiségének legfeljebb 80 %-át érte el, vagy amikor a típus súlyozott átlagára az egységnyi előállítási költség alatt maradt, a rendes érték meghatározása a tényleges belföldi ár alapján történt, amelyet kizárólag a szóban forgó típus vizsgálati időszak alatti nyereséges belföldi értékesítéseinek súlyozott átlagáraként számítottak ki.

(21)

Amikor a Heze által értékesített adott terméktípus belföldi árait nem lehetett felhasználni a rendes érték megállapításához, más módszert kellett alkalmazni. Ilyenkor a Bizottság a számtanilag képzett rendes értéket alkalmazta. Az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően a rendes érték megállapítása úgy történt, hogy az exportált terméktípusok előállítási költségeihez eladási, általános és adminisztratív költségek ésszerű összegeit, valamint ésszerű haszonkulcsot adtak hozzá. Az eladási, általános és adminisztratív költségek, valamint a haszonkulcs összegeit az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdése szerint, a Hezének a hasonló termék rendes kereskedelmi forgalomban való értékesítéséhez kapcsolódó átlagos eladási, általános és adminisztratív költségei és nyeresége alapján állapították meg.

(22)

Az eredeti vizsgálatban alkalmazott módszereknek megfelelően az előállítás költségét két terméktípusra számították ki. Tekintetbe véve a kérelmezőtől származó információt, az egyik előállítási költséget granulátumra és tablettára, a másikat porra határozták meg.

(23)

Mivel az érintett terméket közvetlenül független uniós vásárlók részére exportálták, a kiviteli árat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően, azaz az uniós kivitelre való értékesítéskor a termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő kiviteli tár alapján állapították meg.

(24)

A Bizottság az érintett termék minden egyes típusának átlagos rendes értékét – a gyártelepi ár alapján és a kereskedelem azonos szintjén – összehasonlította az adott terméktípus átlagos kiviteli árával. A rendes érték és a kiviteli árak tisztességes összehasonlítása érdekében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően a Bizottság figyelembe vette azokat a különbségeket, amelyek az állítások szerint – és bizonyítottan is – befolyással vannak az árakra és azok összehasonlíthatóságára. A tisztességes összehasonlítás céljából – megfelelő és indokolt esetben – kiigazítások történtek a fuvarozási, tengeri fuvarozási, biztosítási, kezelési, hitel- és banki költségek tekintetében. Ezenfelül megállapítást nyert, hogy az érintett termék uniós kivitelre történő értékesítése részleges héa-visszatérítéssel járt. Következésképpen – az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja értelmében – kiigazítás történt a belföldi értékesítés után fizetendő héa tekintetében.

(25)

A csomagolási költségeket illetőn a kérelmező mind a kínai, mind az uniós piacokon értékesített termékek tekintetében kiigazítást kért. Az ellenőrzés kimutatta, hogy e költségeket egyformán beszámították mind a belföldön értékesített, mind a kivitelre szánt termékek előállítási költségeibe. Ezért a Bizottság a kiigazítási kérelmet nem fogadta el sem a belföldi, sem a külföldi piac vonatkozásában.

(26)

Az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének megfelelően a súlyozott átlaggal számított rendes értéket a Bizottság árutípusonként összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára alkalmazott kiviteli tár súlyozott átlagával. Ez az összehasonlítás alátámasztotta a dömping meglétét.

(27)

A Heze esetében megállapított dömpingkülönbözet – a nettó, uniós határparitáson számított ár százalékában kifejezve – 3,2 %.

(28)

Az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta azt is, hogy indokolt-e a bizonyítottan megváltozott körülményeket tartósnak tekinteni.

(29)

A kérelmező a jelenlegi időszakos felülvizsgálat során teljes mértékben együttműködött a Bizottsággal; az összegyűjtött és ellenőrzött adatok lehetővé tették a vállalat egyedi uniós kiviteli árán alapuló dömpingkülönbözet megállapítását. E számítás eredménye szerint az intézkedés jelenlegi szinten történő további alkalmazása már nem indokolt.

(30)

A vizsgálat során talált és ellenőrzött bizonyítékok azt mutatják, hogy a dömping szintje mérséklődött, ami a vállalat költségszerkezetén belüli csökkenéssel magyarázható. Az említett csökkenést előidéző két legfontosabb tényező: a termék gyártásához szükséges fő nyersanyag saját vállalaton belüli előállítása és a kérelmező megnövekedett termelési kapacitása.

(31)

A Bizottság azt is megállapította, hogy az eredeti vizsgálat óta a Heze kiviteli árai minden piacra vonatkozóan növekedtek. Az uniós kiviteli árak összhangban vannak a más harmadik országokba irányuló kiviteli árakkel. A helyszínen gyűjtött bizonyítékok tanúsága szerint a vállalat sok olyan uniós ügyféllel rendelkezik, amelyekre hasonló árszinteket alkalmaz. A kérelmező következetes piaci magatartása azt mutatja, hogy a körülményekben beállt változások tartósak.

(32)

A fentiek fényében a Bizottság úgy véli, hogy a felülvizsgálat megindítását eredményező körülmények valószínűleg nem fognak a közeljövőben olyan mértékben megváltozni, hogy az befolyásolná a jelenlegi felülvizsgálat megállapításait. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a változásokat tartósnak tekinti, és nem tartja indokoltnak az intézkedést a jelenlegi szinten tovább alkalmazni.

(33)

A felülvizsgálat eredményei alapján a Bizottság helyénvalónak ítéli a Hezétől származó érintett termék behozatalára alkalmazandó dömpingellenes vám 3,2 %-ra való módosítását,

29.9.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 254/5

(1)

A 2022/1995/EK rendelettel (2) a Tanács végleges dömpingellenes vámot vetett ki az Oroszországból származó, 3102 30 90 és 3102 40 90 KN-kód alá tartozó ammónium-nitrát importjára. Az alaprendelet 12. cikkének megfelelően elvégzett, a vám hatásának semlegesítését megállapító újabb vizsgálat alapján az intézkedést a 663/1998/EK rendelettel (3) módosították. Az alaprendelet 11. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti lejárati és időközi felülvizsgálati kérelmet követően a Tanács a 658/2002/EK rendelettel (4) tonnánként 47,07 EUR összegű végleges dömpingellenes vámot vetett ki az Oroszországból származó 3102 30 90 és 3102 40 90 KN-kód alá tartozó ammónium-nitrát behozatalára. Végül a termékkörre vonatkozó, az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének megfelelően elvégzett időközi felülvizsgálat után a 945/2005/EK tanácsi rendelettel (5) tonnánként 41,42 EUR és 47,07 EUR összeg közötti végleges dömpingellenes vám kivetésére került sor az Oroszországból származó 3102 30 90, 3102 40 90, ex 3102 29 00, ex 3102 60 00, ex 3102 90 00, ex 3105 10 00, ex 3105 20 10, ex 3105 51 00, ex 3105 59 00 és ex 3105 90 91 KN-kód alá tartozó, 80 tömegszázalékot meghaladó ammónium-nitrát-tartalmú szilárd műtrágya behozatalára.

(2)

Az alaprendelet 11. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti lejárati és időközi felülvizsgálati kérelmet követően (a továbbiakban: legutóbbi lejárati felülvizsgálat) a Tanács a 661/2008/EK rendelettel (6) tonnánként 28,88 EUR és 47,07 EUR összeg közötti végleges dömpingellenes vámot vetett ki további öt évre.

(3)

Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának a 945/2005/EK tanácsi rendeletet részben megsemmisítő határozatát követően a Tanács a 989/2009/EK rendelettel (7) módosította a Kirovo-Chepetsky Khimichesky Kombinat részvénytársaságra vonatkozó végleges dömpingellenes vámot.

(4)

A 2008/577/EK bizottsági határozattal (8) a Bizottság elfogadta a különböző exportáló gyártók – többek között az egymással kapcsolatban álló oroszországi Acron részvénytársaság és Dorogobuzh részvénytársaság („Acron” holding) – által az Oroszországból és Ukrajnából származó ammónium-nitrát behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárással kapcsolatban felajánlott kötelezettségvállalásokat.

(5)

Az „Acron” holdinghoz (a továbbiakban: kérelmező) tartozó Acron részvénytársaság, Dorogobuzh részvénytársaság és a velük kapcsolatban álló Agronova International Inc. kereskedelmi vállalat az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti részleges időközi felülvizsgálat (a továbbiakban: jelenlegi felülvizsgálat) iránti kérelmet nyújtott be. A kérelem az intézkedés formájának vizsgálatára és különösen arra korlátozódott, hogy az Agronova International Inc. vállalatot is bevonják-e az Acron részvénytársaság és a Dorogobuzh részvénytársaság árra vonatkozóan tett kötelezettségvállalásába.

(6)

A kérelmező állítása szerint megváltoztak azok a körülmények, amelyek alapján az árra vonatkozóan tett kötelezettségvállalásokat elfogadták, különösen abban a tekintetben, hogy az újonnan alakult USA-beli Agronova International Inc. vállalatot az „Acron” holding részévé tették. Emellett a kérelmező állítása szerint ezek a körülmények tartós jellegűek.

(7)

A Bizottság megvizsgálta a kérelmező által benyújtott elsődleges bizonyítékot, és úgy ítélte meg, hogy az elegendően indokolja az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti részleges felülvizsgálat megindítását. A tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően a Bizottság megindította (9) a 661/2008/EK rendelet által előírt dömpingellenes intézkedések (a továbbiakban: hatályos intézkedések) felülvizsgálatát, amely az intézkedés formájának vizsgálatára és különösen az Agronova International Inc. vállalat az Acron részvénytársaság és a Dorogobuzh részvénytársaság árra vonatkozóan tett kötelezettségvállalásába való felvételének lehetséges hatásaira korlátozódik.

(8)

A jelenlegi felülvizsgálat által érintett termék megegyezik a legutóbbi lejárati felülvizsgálat tárgyát képező termékkel, azaz az Oroszországból származó, 80 tömegszázalékot meghaladó mennyiségű ammónium-nitrátot tartalmazó szilárd műtrágyákkal (a továbbiakban: érintett termék), amelyek jelenleg a 3102 30 90, 3102 40 90, ex 3102 29 00, ex 3102 60 00, ex 3102 90 00, ex 3105 10 00, ex 3105 20 10, ex 3105 51 00, ex 3105 59 00 és ex 3105 90 91 KN-kódok alá tartoznak.

(9)

A felülvizsgálat megindításáról a Bizottság hivatalosan értesítette a kérelmezőt, az exportáló ország képviselőit és az uniós gyártók szövetségét. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy álláspontjukat az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül írásban ismertessék, és meghallgatást kérjenek. A meghallgatást minden érdekelt fél számára lehetővé tették, amennyiben azt kérelmezték, illetve ismertették a meghallgatást indokoló különös okokat.

(10)

A Bizottság a kérelmezőnek kérdőíveket küldött, és az erre a célra meghatározott határidőn belül megkapta a válaszokat. A Bizottság összegyűjtötte és ellenőrizte az összes szükségesnek ítélt információt. A Bizottság ellenőrző látogatást tett az Agronova International Inc., Hallandale, USA (a továbbiakban: Agronova) telephelyén.

(11)

A felülvizsgálati időszak 2008. július 1-jétől2009. június 30-ig tartott.

(12)

A felülvizsgálat során megerősítést nyert, hogy az Agronova vállalat egy, az Acron holdinghoz tartozó új kereskedelmi társaság.

(13)

Egy új kereskedelmi vállalatnak a jelenlegi kötelezettségvállalásba való felvételét illetően a kötelezettségvállalás kivitelezhetősége volt a legfőbb mérlegelendő szempont, vagyis a felügyelet hatékonysága és mindenekelőtt a keresztfinanszírozás kockázatának, valamint a különböző értékesítési csatornák és/vagy a potenciálisan azonos ügyfeleknek eladott különböző termékek árképzése útján való kijátszás kockázatának a felmérése.

(14)

A vizsgálat arra derített fényt, hogy az Agronova vállalatot szoros személyi és operatív szálak fűzik legalább egy, a műtrágya-kereskedelmi és -értékesítési üzletágban működő meg nem nevezett vállalathoz. Kiderült, hogy az Agronova vállalatot működtető személyek kivétel nélkül ténylegesen érintettek az említett kereskedelmi vállalat tevékenységeiben is. A rendelkezésre álló bizonyítékok különösen arra engednek következtetni, hogy a felülvizsgálati időszak legnagyobb részében a két vállalat ugyanazt az igazgatót és vezető tisztségviselőt foglalkoztatta; egy harmadik személy pedig (aki egyidejűleg a szóban forgó kereskedelmi vállalat igazgatósági elnökének is bizonyult), aki hivatalosan nem volt ugyan az Agronova munkatársa, gyakorlatilag ennek napi vállalati feladatait intézte, és emellett ő koordinálta az ellenőrző látogatást is, amelynek keretében az Agronova tanácsadójaként mutatták be. A szoros személyi összefonódások mellett arra is fény derült, hogy a két vállalatot csaknem a teljes felülvizsgálati időszak alatt ugyanazokból az irodákból működtették, és ehhez ugyanazt a titkárt, irodai felszerelést és ugyanazokat a számítógépeket vették igénybe. Az Agronova vállalat sem a kérdőív kitöltésekor, sem az ellenőrző látogatás alkalmával nem nyilatkozott e másik kereskedelmi vállalat létéről és működéséről. A Bizottság további információkat kért a helyzet tisztázása érdekében; e kérésnek a kérelmező csak részben tett eleget, mivel többek között sem az említett kereskedelmi vállalat tulajdonosi viszonyait, sem a pontos tevékenységét nem fedte fel. A szolgáltatott információkat ezért elégtelennek kell tekinteni.

(15)

A fentiek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az említett kereskedelmi vállalat a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról, szóló 1993. július 2-i 2454/93/EGK rendelet (10) 143. cikke értelmében kapcsolatban áll az Agronova vállalattal, ezért a kérelmezőnek a kérdőívre adott válaszaiban említést kellett volna tennie róla. A Bizottság az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében arról tájékoztatta a kérelmezőt, hogy a rendelkezésre álló tények alapján ténymegállapításokat készül tenni, és arra szólította fel, hogy az alaprendelet 18. cikkének (4) bekezdése szerint ezzel kapcsolatban magyarázattal szolgáljon.

(16)

A kérelmező tagadta, hogy az Agronova kapcsolatban állna az említett kereskedelmi vállalattal vagy bármilyen más vállalattal. Emellett a Bizottság további felkérésére sem szolgáltatott a megadott határidőn belül pontos és ellenőrizhető információkat a szóban forgó kereskedelmi vállalat tulajdonosi viszonyaira és tevékenységére vonatkozóan.

(17)

Miután a Bizottság kinyilvánította szándékát, miszerint ténymegállapításait az alaprendelet 18. cikke alapján készül megtenni, a kérelmező továbbra is tagadta, hogy a 2454/93/EGK rendelet 143. cikke szerinti kapcsolat állna fenn az Agronova és a kereskedelmi vállalat között. A két vállalatnál tevékenységet folytató személyek pontos szerepét illetően a kérelmező tagadta, hogy a két vállalatnál ugyanazok a személyek töltenének be igazgatói vagy vezetői pozíciókat. Mi több, a kérelmező visszavont néhány előzőleg szolgáltatott információt, azt állítva, hogy azok tévesek vagy pontatlanok. Az új információkat azonban nem támasztotta alá megfelelő bizonyítékokkal. Összességében véve a kérelmező által e tekintetben szolgáltatott információk és bizonyítékok zavarosak és bizonyos esetekben ellentmondásosak voltak, ezért a szolgáltatott információ megbízhatósága alapvetően kétségbe vonható.

(18)

Így például a kérelmező eredetileg azt állította, hogy az Agronova igazgatósági elnöke egyben a szóban forgó kereskedelmi vállalat igazgatója is, később viszont módosította kijelentését, hangsúlyozva, hogy az Agronova igazgatósági elnökének a kereskedelmi vállalatban végzett munkája semmilyen irányítási és döntési feladatot nem foglalt magában. Hasonlóképpen, a szolgáltatott bizonyítékok (éves beszámolók) arra engedtek következtetni, hogy egy másik személy mindkét vállalatnál „vezető tisztségviselőként” tevékenykedett, ellenben később azt állították, hogy e személy valójában jogi tanácsadóként tevékenykedett.

(19)

A kérelmező tehát nem szolgáltatott kellően megbízható információkat vagy bizonyítékokat, amelyek arra engedtek volna következtetni, hogy az érintettek szerepét és feladatkörét úgy határozták meg és azokat az érintettek úgy gyakorolták, hogy kizárható legyen a vállalatok közötti kapcsolat megléte.

(20)

A kérelmező azt is tagadta, hogy a szóban forgó vállalat kereskedelmi vállalatnak tekintendő, mivel nem műtrágyatermékek értékesítésével, hanem főként marketingjével foglalkozik. Ezt az állítást azonban a vállalat nem támasztotta alá bizonyítékokkal, emellett több ízben is kijelentette, hogy valóban foglalkozik műtrágyák értékesítésével, de azokat csak kis mennyiségben, az európai piacon kívül értékesíti. A vállalat ezért kereskedőnek minősült, így érvelését el kellett utasítani.

(21)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében hátráltatja a vizsgálatot, mivel csak fokozatosan, kérésre szolgáltatott lényeges információkat, és a legtöbb esetben utólagosan helyesbítette, módosította vagy visszavonta a szolgáltatott információkat. Az Agronova elégtelen együttműködése miatt tehát nem jött létre bizalmon alapuló kapcsolat a Bizottság és a vállalat között, ami viszont általános szabályként előfeltétele a kötelezettségvállalás elfogadásának.

(22)

Mint ismeretes, a keresztfinanszírozás kockázatának felméréséhez elengedhetetlen a különböző értékesítési csatornák ismerete és az e csatornákon való termékáramlásra vonatkozó adatok. Tekintve az Agronova és a másik kereskedelmi vállalat közötti nagyon szoros személyi és operatív kapcsolatot, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a keresztfinanszírozás, illetve a különböző értékesítési csatornák útján való kijátszás kockázata túl magas, ezért az Agronova vállalat nem vehető fel a jelenlegi kötelezettségvállalásba.

(23)

A tájékoztatást követően a kérelmező azzal érvelt, hogy a keresztfinanszírozás kockázata csak az egymásban tulajdoni részesedéssel rendelkező vállalatok esetében áll fenn. Ezzel kapcsolatban azonban először is rá kell mutatni arra, hogy a keresztfinanszírozás különböző módozataiból adódóan annak kockázata nem csak az egymásban tulajdoni részesedéssel rendelkező vállalatok esetében áll fenn. Ezért ebben az esetben a Bizottság a fenti bekezdésben kifejtett okoknál fogva magasnak ítélte a keresztfinanszírozás kockázatát annak ellenére, hogy a kérelmező és az Agronova nem rendelkezik egymásban tulajdoni részesedéssel. Másrészt a kérelmező sem jogi, sem tényszerű érvekkel, illetve bizonyítékokkal nem támasztotta alá állítását. Érvelését emiatt el kellett utasítani.

(24)

A jelenlegi kötelezettségvállalás nemcsak az ammónium-nitrátra terjed ki, hanem a keresztfinanszírozás kockázatának elkerülése érdekében a csoport által értékesített egyéb termékekre vonatkozóan is tartalmaz árszabályozást. A kitöltött kérdőívben a kérelmező azt válaszolta, hogy az Agronova vállalaton keresztül többek között az árszabályozásban nem szereplő termékeket, sőt egyéb, Oroszországban és más országban működő gyártók által termelt műtrágyatermékeket is forgalmazni kíván. Ezért magasnak bizonyult a különböző termékek azonos ügyfeleknek való kivitele révén megvalósuló keresztfinanszírozás kockázata.

(25)

Az Agronova által eladásra szánt termékek egy részének nincs jegyzett piaci ára, amely viszonyítási alapként szolgálhatna a felügyelet során. A kötelezettségvállalás felügyelete ezért nem lenne megvalósítható.

(26)

A tájékoztatást követően a kérelmező azzal érvelt, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta arra irányuló ajánlatát, hogy – amennyiben a Bizottság ezt szükségesnek tartja – elálljon a kevert műtrágyákra és egyéb termékekre vonatkozó üzleti terveitől. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a Bizottság csak az eljárás későbbi szakaszában kapta kézhez a módosított ajánlatokat. A Bizottság úgy vélte, hogy a kérelmező azzal, hogy üzleti tervét a Bizottság vélt elvárásai alapján folyamatosan módosította, az ajánlat hitelességének kétségbe vonására adott okot. E tekintetben a Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy a vizsgálat során az Agronova által tanúsított elégtelen együttműködés megakadályozta a bizalmon alapuló kapcsolat létrejöttét a Bizottság és az Agronova között. A Bizottság ezért nem volt meggyőződve arról, hogy a kérelmező egy ilyen jellegű kötelezettségvállalást valóban betartana.

(27)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az „Acron” holding értékesítési csatornáinak az Agronova vállalatra történő kiterjesztése nagymértékben növelné a keresztfinanszírozás és a kijátszás kockázatát, továbbá befolyásolná a vállalt kötelezettségek megvalósíthatóságát és hatékony felügyeletét.

(28)

A vizsgálatok alatt az „Acron” holding megalapította az Agronova Europe AG (a továbbiakban: Agronova Europe) kereskedelmi vállalatot, amelynek – állítása szerint – az a szerepe, hogy átvegye az európai ügyfelekkel folytatott kereskedelmi tevékenység nagy részét, és ezzel fokozatosan az Agronova helyébe lépjen. Az eljárás egy adott szakaszában a kérelmező az új kereskedelmi vállalatnak a jelenlegi felülvizsgálatba történő bevonását kérte annak érdekében, hogy az árra vonatkozóan tett jelenlegi kötelezettségvállalás mindkét kereskedőre kiterjedjen; ennek alternatívájaként új felülvizsgálat indítását kérte, hogy a kötelezettségvállalás értékesítési csatornája erre az új kereskedőre is kiterjeszthető legyen. Mindez arra utal, hogy a jelenlegi felülvizsgálatra okot adó megváltozott körülmények nem tartós jellegűek.

(29)

A tájékoztatást követően a kérelmező azzal érvelt, hogy az intézkedések formájának vizsgálatára korlátozódó jelenlegi időközi felülvizsgálat tekintetében nem lenne jelentősége a jelenlegi felülvizsgálatra okot adó megváltozott körülmények tartós jellegét vizsgáló elemzésnek. A kérelmező állítása szerint egy ilyen elemzésre csak dömping és/vagy kár megállapítása esetén lenne szükség.

(30)

Emellett a kérelmező azt is állította, hogy már nem áll szándékában az Agronova Europe vállalaton keresztül ammónium-nitrátot forgalmazni.

(31)

A kérelmező azon állítását, hogy a megváltozott körülmények tartós fennállására vonatkozó elemzés nem bír jelentőséggel, semmiféle jogi érveléssel nem támasztotta alá. A jelenlegi felülvizsgálat során a Bizottság úgy vélte, hogy az értékesítési csatorna/csatornák stabilitása fontos szerepet játszik annak mérlegelésében, hogy elfogadható-e az újonnan megalakult kereskedelmi vállalat kötelezettségvállalásba való felvétele, mivel minden egyes új kereskedő felvételével megnő a keresztfinanszírozás, illetve a kijátszás kockázata, amelynek kezelésére megfelelő felügyeleti intézkedéseket is alkalmazni kell. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a megváltozott körülmények tartós jellege valóban releváns tényező, és a kérelmező érvelését el kell utasítani.

(32)

Azt az érvelést, amelynek értelmében az Agronova Europe vállalat mégsem foglalkozik majd az ammónium-nitrát európai uniós piacon történő értékesítésével, a kérelmező a vizsgálat legutolsó szakaszában (a végső nyilvánosságra hozatalt követően) terjesztette elő, és ezzel ellentmondott az azt megelőzően nyújtott tájékoztatásnak. A kérelmező emellett nem tudott elegendő biztosítékot adni arra nézve, hogy ezt a kötelezettségvállalást valóban betartja majd. A Bizottság ezúttal is úgy vélte, hogy a kérelmező az ajánlat hitelességének kétségbe vonására adott okot azzal, hogy üzleti terveit a Bizottság vélt elvárásai alapján folyamatosan módosította. Mint ahogyan arra a (26) preambulumbekezdés is utal, a Bizottság úgy véli, hogy az Agronova által tanúsított, vizsgálatot hátráltató magatartás akadályozza a bizalmon alapuló kapcsolat létrejöttét a kötelezettségvállalás részes felei között. Ezért el kellett utasítani a kérelmező érvelését.

(33)

A kötelezettségvállalás megvalósíthatóságára és a megváltozott körülmények tartós jellegére vonatkozó következtetések fényében a vizsgálatot a kérelmező jelenlegi kötelezettségvállalásának megváltoztatása nélkül meg kell szüntetni.

(34)

A kérelmező és az érdekelt felek tájékoztatást kaptak azokról az alapvető tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján a Bizottság le kívánja zárni a vizsgálatot. Mindegyik félnek lehetősége volt észrevételeket tenni.

(35)

A kérelmező állítása szerint a védelemhez és tisztességes tárgyaláshoz való joga sérült az eljárás során. A kérelmezőnek azonban számos alkalma volt előterjeszteni álláspontját, amivel valóban élt is; emellett elegendő idő állt rendelkezésére ahhoz, hogy az eljárás során információkat és bizonyítékokat szolgáltasson. A kérelmezőnek emellett több alkalommal lehetősége volt arra is, hogy meghallgatást kérjen. Ezért megalapozatlanok az ezzel kapcsolatos igényei,

29.9.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 254/10

(1)

A Bizottság 473/2010/EU rendeletében (2) (a továbbiakban: az ideiglenes rendelet) ideiglenes kiegyenlítő vámot vetett ki az Iránból, Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből (a továbbiakban: az érintett országok) származó egyes polietilén-tereftalátok behozatalára.

(2)

Az eljárás megindítására azt követően került sor, hogy a Plastics Europe polietilén-tereftaláttal foglalkozó bizottsága (a továbbiakban: panaszos) 2009. július 20-án panasszal élt olyan gyártók nevében, amelyeknek termelése egyes polietilén-tereftalátok teljes uniós gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 50 %-át teszi ki.

(3)

Az ideiglenes rendelet (15) preambulumbekezdésében meghatározottak szerint a támogatás és a károkozás vizsgálata a 2008. július 1. és 2009. június 30. közötti időszakra terjedt ki (a továbbiakban: vizsgálati időszak). A károkozás értékelése szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2006. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig terjedő időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(4)

A párhuzamosan zajló dömpingellenes eljárásban a Bizottság 473/2010/EU rendeletében (3) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki az Iránból és az Egyesült Arab Emírségekből származó egyes polietilén-tereftalátok behozatalára.

(5)

Miután feltárták az ideiglenes kiegyenlítő intézkedések bevezetésének alapjául szolgáló lényeges tényeket és szempontokat (a továbbiakban: ideiglenes nyilvánosságra hozatal), több érdekelt fél írásos beadványban ismertette az ideiglenes megállapításokra vonatkozó nézeteit. E felek kérelem esetén lehetőséget kaptak a meghallgatásra is.

(6)

A Bizottság továbbra is törekedett a végleges megállapításaihoz általa szükségesnek tartott minden információ beszerzésére és ellenőrzésére. Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az érdekelt felek által szóban és írásban előterjesztett észrevételeket megvizsgálta, az indokolt esetekben az ideiglenes megállapításokat ezeknek megfelelően módosította.

(7)

Minden felet tájékoztattak azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges kiegyenlítő vám kivetésére vonatkozó javaslatot kívántak előterjeszteni az Iránból, Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből származó egyes polietilén-tereftalátok behozatalára, valamint az ideiglenes vám révén biztosított összegek végleges beszedéséről (a továbbiakban: végleges nyilvánosságra hozatal). Emellett a nyilvánosságra hozatalt követő időszakban lehetőséget biztosítottak a nyilatkozattételre.

(8)

Az érdekelt felek által beterjesztett szóbeli és írásos észrevételeket megvizsgálták, és indokolt esetekben a megállapításokat azoknak megfelelően módosították.

(9)

Egyes érdekelt felek arra hivatkoztak, hogy az uniós gyártók mintája nem reprezentatív és inkonzisztens, ennélfogva a károkozásra vonatkozó elemzés hiányos. Különösen arra hivatkoztak, hogy mintavételre nincs szükség, mivel a gyártók száma nem nagy. Emellett hivatkoztak arra is, hogy a vállalatcsoportok önálló jogi személyekre való „mesterséges” bontása révén a minta nem tartalmaz egyes piacvezetőket (Artenius, M&G Polimeri), továbbá a minta kiválasztásának módszere inkonzisztens, mivel a mintában is szerepelt két vállalati csoport. Hivatkoztak továbbá arra, hogy a minta nem reprezentatív, mivel nem szerepel benne olyan gyártó, amely elégséges mennyiségben értékesít kapcsolódó PET-feldolgozó részére. Ennek eredményeképpen az intézmények állítólag nem tudták felmérni az uniós iparág tényleges szállítási kapacitását, és nem vették figyelembe az uniós iparág érdekellentétét. Ezen túlmenően, mivel egy vállalat nem szolgáltatta az összes szükséges információt és a mintából kizárták, a reprezentativitás állítólagosan az uniós termelés 28 %-ára csökkent. Ugyanezek a felek hivatkoztak arra is, hogy a kiválasztott minta statisztikailag nem érvényes.

(10)

Azon érv tekintetében, hogy mintavételre nincs szükség, mivel a gyártók száma nem nagy, megismételjük, hogy a mintavétel során nyolc vállalatcsoporthoz tartozó 14 uniós gyártó jelent meg. Tekintve az együttműködő uniós gyártók objektíve nagy számát – 14 -, az alaprendelet 27. cikke (1) bekezdésének megfelelően mintavételt alkalmaztak a rendelkezésre álló időn belül ésszerűen vizsgálható legnagyobb reprezentatív értékesítési volumen alapján. A kiválasztott minta öt önálló vállalatból állt (hat termelő telephellyel).

(11)

A minta reprezentativitására vonatkozó első hivatkozás tekintetében meg kell jegyezni, hogy az intézmények szerepeltethetnek vállalatcsoport részét képező egyedi vállalatokat a mintában, feltéve, hogy azok reprezentatívak és elkülönült pénzügyi nyilvántartásokat vezetnek. Egyébiránt a nyolc vállalatcsoporthoz tartozó mind a tizennégy uniós gyártó vizsgálata a vizsgálat időben történő befejezését akadályozta volna. Az a tény azonban, hogy a mintában két vállalatcsoport is szerepelt, nem összeegyeztethetetlen a jelen esetben alkalmazott mintavételi módszerrel, azaz az uniós ügyfeleknek teljesített legnagyobb értékesítési volumen módszerével.

(12)

Az Indorama esetében e csoport a vizsgálati időszakon belül két különböző termelő telephellyel rendelkezett, eggyel Hollandiában, eggyel pedig az Egyesült Királyságban. E csoport szerepeltetése a mintában megfelel az alkalmazott mintavételi módszernek, mivel jogi és pénzügyi szempontból a telephelyek egy személyt képeztek. A vizsgálati időszak alatt a két különálló (egy Olaszországban, egy másik Németországban) PET-gyártó szervezettel rendelkező Equipolymers esetében a vállalat mindkét helyszínre vonatkozóan konszolidált adatokról számolt be. Tekintve, hogy a vállalat központjánál tett látogatás alkalmával lehetőség nyílt e konszolidált adatok ellenőrzésére, az a döntés született, hogy ezen eljárás szempontjából az Equipolymers PET-gyártó vállalatait egy szervezetként kezelik. Arra a hivatkozásra nézve, amely szerint az Arteniusnak és az M&G Polimerinek piacvezető volta miatt szerepelnie kellett volna a mintában, meg kell jegyezni, hogy ezek egyedi szervezetei közül egy sem szerepelt az uniós ügyfeleknek teljesített értékesítés legnagyobb volumenét mutató vállalatok között.

(13)

Arra a hivatkozásra nézve, amely szerint a minta azért nem reprezentatív, mert nem tartalmaz egy olyan gyártót, amely főleg belső felhasználásra termel, meg kell jegyezni, hogy a szállítási képességet az uniós érdekek elemzésének keretében lehet vizsgálni ilyen hivatkozás esetén, e célból a saját célú felhasználás a termelési volumenből levonható. Így az egyes károkozási tényezők vizsgálata érdekében nincs szükség ilyen gyártó szerepeltetésére a mintában. Másodszor, az adott vállalat uniós gyártói és ugyanakkor feldolgozói pozíciójából fakadó esetleges kettős érdeket szintén vizsgálni lehet az uniós érdekek elemzése során. Az, hogy egy vállalat uniós gyártó és feldolgozó is, nem kapcsolódik az uniós iparág teljesítményéhez, ahol a nem kapcsolt uniós vevőknek teljesített értékesítés minősül referenciaértéknek. Ennélfogva az állítást elutasították.

(14)

A minta átfogó reprezentatív voltára vonatkozó hivatkozás tekintetében meg kell ismételni, hogy a minta négy vállalatra csökkentése az összes együttműködő gyártó értékesítésének reprezentativitását 65 %-ról 47 %-ra csökkentette. Ugyane négy vállalat tette ki az uniós termelés 52 %-át. Ez az unión belüli független vevőknek teljesített értékesítés szempontjából az uniós gyártók reprezentatív mintájának minősül.

(15)

Azon hivatkozást tekintve, amely szerint a kiválasztott minta statisztikailag nem érvényes, meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 27. cikk (1) bekezdése a „statisztikailag érvényes” minta alternatívájaként egyértelműen lehetővé teszi, hogy a minta a rendelkezésre álló időn belül ésszerűen vizsgálható értékesítések legnagyobb reprezentatív volumenére alapuljon.

(16)

A mintavételre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (5)–(14) preambulumbekezdéseiben szereplő megállapításokat megerősítik.

(17)

Emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet (16) preambulumbekezdése szerint az érintett termék meghatározása: a jelenleg a 3907 60 20 KN-kód alá tartozó, az Iránból, Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből származó, az ISO 1628-5 szabvány szerint legalább 78 ml/g viszkozitási számú polietilén-tereftalát.

(18)

Emellett az ideiglenes rendelet (18) preambulumbekezdésében szerepelt, hogy a vizsgálat szerint az Unióban az uniós gyártók által előállított és eladott PET valamint az érintett országok belső piacain gyártott és eladott, valamint az Unióba exportált PET hasonló termékek.

(19)

Mivel a vizsgálat tárgyát képező termék homogén terméknek minősült, azt a károkozás mértékének kiszámítása céljából nem osztották további terméktípusokra.

(20)

Egy exportőr gyártó arra hivatkozott, hogy a PET-et a különböző viszkozitási értékek szerint különböző terméktípusokra kellene osztani, mivel a termelt PET-típus különböző lehetséges alkalmazásainak meghatározása szempontjából lényeges a viszkozitási érték. Az állítást elfogadandóként értékelték, ennek megfelelően kiigazították a károkozás mértékének kiszámítási módszerét.

(21)

Az iráni kormány és az együttműködő exportőr gyártó az ideiglenes rendeletben kiegyenlített alábbi konstrukciókhoz nyújtott be észrevételt:

(22)

Az iráni kormány vitatta, hogy kiegyenlítő intézkedések vonatkozhatnának a nyersanyagok és tőkejavak szabadkereskedelmi övezetbe irányuló vámmentes behozatalára. A szabadkereskedelmi övezet és a különleges gazdasági övezetek meghatározás szerint a Kereskedelmi Világszervezettel összeegyeztethető, behozatal és kivitel szempontjából vámmentes övezetek. Emellett az iráni kormány és az együttműködő exportőr gyártó állította: a vámmentes tőkejavak behozatalának nem törvényi feltétele az exportteljesítmény, mivel ez a mentesség a többi iráni területen létrejött vállalatokra is fennáll.

(23)

A különleges gazdasági övezeteknek a Kereskedelmi Világszervezet szabályainak való megfelelése tekintetében meg kell jegyezni, hogy az előterjesztett általános érv nem vitathatja azt a megállapított tényt, hogy a szóban forgó támogatások kiegyenlíthetők, mivel az ideiglenes rendeletben szereplő elemzés cáfolatára nem nyújtottak be kidolgozott elemzést. A tőkejavak Iránba történő vámmentes behozatala tekintetében az ideiglenes nyilvánosságra hozatalra vonatkozó észrevételek benyújtásakor rendelkezésre álló információ arra utal, hogy ez a lehetőség csak az infrastruktúrájukat korszerűsítő vállalatokra nézve áll fenn, azaz nem automatikusan minden félre alkalmazandó rendelkezés. Ezért a fenti hivatkozásokat el kellett utasítani.

(24)

Az együttműködő exportőr gyártó úgy érvelt, hogy a Bizottság nem vette tekintetbe a diszkrimináció-mentesség alapelvét, tekintve, hogy más országokban is alkalmaznak hasonló szabályokat és rendtartást. A vállalat arra is hivatkozott, hogy az ellenőrzést megelőzően a Bizottság nem helyesen tájékoztatta az ellenőrző látogatás terjedelméről és az annak megfelelő tájékoztatási követelményekről.

(25)

A megkülönböztetésmentesség elvének megsértésére vonatkozó általános állítást illetően emlékeztetni kell, hogy a Bizottság a panaszban említett három országgal szemben az alaprendelet 10. cikke rendelkezéseinek megfelelően indította meg a jelen szubvencióellenes vizsgálatot. Így a Bizottság ajánlása kizárólag e vizsgálat megállapításain alapulhat. A vizsgálati témákra vonatkozó előzetes tájékoztatás állítólagos hiányát illetően meg kell jegyezni, hogy a Bizottság jóval az ellenőrző látogatás előtt tájékoztatta az együttműködő exportőr gyártót, hogy az ellenőrző látogatás során az exportőr gyártó és annak tulajdonosa közti viszonyra vonatkozó információt szeretne kapni. Ezért a fenti hivatkozásokat el kellett utasítani.

(26)

Az együttműködő exportőr gyártó felhívta az intézmények figyelmét a termelési folyamat egyik alapanyagának behozatalára vonatkozó vámmentesség és a mentesített tőkejavak behozatali összértéke számításában előfordult két számszaki hibára. E hibákat e rendeletben javításra kerülnek. A felülvizsgált támogatási mértékek az input termékek vámmentes behozatalára nézve 0,14 %, a tőkejavak vámmentes behozatalára nézve pedig 0,72 %. A konstrukció felülvizsgált teljes támogatási aránya 0,86 %.

(27)

A fentiek fényében és egyéb releváns észrevételek hiányában a konstrukcióval kapcsolatos, az ideiglenes rendeletnek az e rendelet (26) preambulumbekezdésével módosított (20)–(44) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokat megerősítik.

(28)

Az együttműködő exportőr gyártó – a Shahid Tondguyan Petrochemical Co. vagy STPC) arra hivatkozott, hogy főrészvényese, a National Petrochemical Company (NPC) nem közjogi jogalany, és az iráni kormány nem adott sem megbízást, sem utasítást az NPC-nek arra, hogy kifizetést teljesítsen az STPC részére. Emellett előterjesztette, hogy az NPC által az STPC-nek nyújtott finanszírozás visszafizetendőnek, és így nem támogatásnak minősül.

(29)

E hivatkozások értékelése során fel kell idézni, hogy a következő tényezők lényegesek annak vizsgálatakor, hogy valamely szervezet a támogatásellenes vizsgálat szempontjából közjogi jogalanynak minősül-e: 1. állami tulajdonrész; 2. az állam jelenléte a szervezet igazgatóságában; 3. a szervezet tevékenységei felett gyakorolt állami ellenőrzés és az állami szakpolitikák vagy érdekek szervezet általi képviselete, továbbá 4. az, hogy a szervezetet jogszabály hozta-e létre. Az ideiglenes rendelet (52) preambulumbekezdésében ismertetettek szerint a fenti összes követelményt elemezték. Az NPC állami jogalanyként nem igényel megbízást vagy felhatalmazást, e fogalmak a magánjogi jogalanyokra utalnak. A vizsgálat voltaképpen megállapította, hogy az NPC szerepe az ország petrolkémiai ágazatának fejlesztése és működtetése, emellett az iráni kormány megbízta a petrolkémiai különleges gazdasági övezet államigazgatási hatóságként történő irányításának további feladatával. Így az NPC közjogi jogalanyként játszott szerepét vitató minden állítást el kell utasítani.

(30)

Azt a hivatkozást illetően, hogy az STPC-nek nyújtott finanszírozás visszatérítendő, a tárgyhoz tartozik a vizsgálat azon megállapítása, hogy e finanszírozás visszatérítése csak hipotetikus állítás, mivel az eljárás semmilyen szakaszában nem adtak bizonyítékot e visszafizetés materializálódására. Az ideiglenes rendelet (51) preambulumbekezdésében szereplő magyarázatnak megfelelően az a tény, hogy a vissza nem fizetendő juttatások legalább 2004 óta halmozódtak, megerősíti azt, hogy ez rendszeresen visszatérő támogatás, amelynek célja az egyetlen együttműködő iráni exportáló gyártó működésének a biztosítása. A fentiek figyelembevételével a vonatkozó hivatkozást el kell utasítani.

(31)

Az együttműködő exportőr gyártó azt is állította, hogy a támogatás kimutatott összege túlzó. E tekintetben arra hivatkozott, hogy Iránban tökéletesen bevett üzleti gyakorlat az anyavállalat (ez esetben az NPC) és a leányvállalat (ez esetben az STPC) között a kamat felszámításától eltekinteni. Azt az érvet is felhozta, hogy a támogatási ráta kiszámítása során az NPC által biztosított teljes finanszírozásra és az STPC összforgalmára vonatkozóan alkalmazott összegek nem helytállóak, mivel a forgalmi adat túl alacsony volt és más összeget kellett volna szerepeltetni, ugyanakkor a nyújtott összfinanszírozást túl magas összegben mutatták ki, mivel bizonyos összegeket nem lehet az NPC által az STPC részére nyújtott finanszírozásban szerepeltetni.

(32)

A fenti hivatkozásokat el kellett utasítani. A kamatláb-számításokra vonatkozó előbbi hivatkozás tekintetében meg kell jegyezni, hogy a begyűjtött bizonyítékok nem támasztják alá a vállalat azon állítását, hogy Iránban bevett üzleti gyakorlat az anya- és leányvállalat közti finanszírozási ügyletekben a kamattól való eltekintés. Ezen túlmenően az ilyen gyakorlat egyértelműen nem konzisztens a magánbefektetők szokásos gazdasági gyakorlatával.

(33)

Az utóbbi érv tekintetében a tárgyhoz tartozik annak megjegyzése, hogy a támogatás összegét az együttműködő exportőr gyártó által szolgáltatott és az ellenőrző látogatás során ellenőrzött finanszírozási és forgalmi adatok felhasználásával számították ki.

(34)

Az állítólagos új összforgalom tekintetében fel kell idézni, hogy az ideiglenes rendelet észrevételezése alkalmával megadott adatot semmilyen ellenőrizhető bizonyíték nem támasztja alá és az nem felel meg a vállalat által az ellenőrző látogatás előtt és alatt kimutatott adatnak.

(35)

Az összfinanszírozási adat tekintetében az együttműködő exportőr gyártó úgy érvelt, hogy bizonyos összegek nem minősülnek az NPC által az STPC részére biztosított finanszírozás részének. Ezzel együtt a nyújtott tájékoztatás nem tudta alátámasztani az állítást, mivel semmilyen bizonyítékot nem szolgáltattak annak bizonyítására, hogy a szóban forgó összegek az NPC által az STPC részére nyújtott finanszírozás szempontjából nem relevánsak. Az adott magyarázatok egy része valójában újból megerősítette, hogy az NPC közjogi jogalanyként jár el, amely az együttműködő exportőr gyártó finanszírozására vonatkozó kötelezettséget vállal mindennemű kamat felszámítása nélkül, amelyet egy másik közjogi jogalanynak teljesítenie kellett volna. Ezért, mivel ellenőrizhető bizonyítékot nem szolgáltattak, az összfinanszírozás összegéből nem lehet levonást eszközölni.

(36)

Az iráni kormány arra hivatkozott, hogy a Kereskedelmi Világszervezet támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodásának 14. cikkéből fakadóan „a saját tőke … [és] hitel állami nyújtása nem minősül juttatásnak …”, így az NPC által az SPTC részére nyújtott finanszírozás nem minősülhet támogatásnak. Ezt az állítást el kell utasítani, mivel szintén a fent említett 14. cikk úgy végződik, hogy „a saját tőke állam általi biztosítása nem minősül juttatásnak, kivéve, ha a befektetési döntés az adott tagállam területén működő magánbefektetők szokásos befektetési gyakorlatával inkonzisztensnek tekinthető”. Ez a gyakorlat valóban nem összeegyeztethető a magánbefektetők szokásos gyakorlatával, mivel a Kereskedelmi Világszervezet semmilyen tagállamában nincs olyan kereskedelmi szervezet, amelyről elképzelhető, hogy folyamatosan ilyen vissza nem térítendő finanszírozást biztosítana. Azt minden esetre meg kell jegyezni, hogy Irán nem tagja a Kereskedelmi Világszervezetnek.

(37)

A fentiek fényében és egyéb releváns észrevételek hiányában a konstrukcióval kapcsolatos, az ideiglenes rendelet (45)–(57) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokat megerősítik.

(38)

A fenti (21)–(37) preambulumbekezdések figyelembevételével, az alaprendelet rendelkezéseivel összhangban a kiegyenlíthető támogatások végleges ad valorem összege, az egyedüli együttműködő iráni exportőr gyártó tekintetében 51,88 %.

(39)

A pakisztáni kormány és az együttműködő exportőr gyártó az ideiglenes rendeletben kiegyenlített alábbi konstrukciókhoz nyújtott be észrevételt:

(40)

Előzetes megjegyzésként a pakisztáni kormány arra utalt, hogy a Bizottság vagy nem vette figyelembe a támogatási konstrukciókra vonatkozóan korábban benyújtott anyagait, vagy nem tudta azok lényegét megragadni. Előzetes megjegyzésként az együttműködő exportőr gyártó úgy érvelt, hogy a pakisztáni kormány korábbi beadványai indoklással ellátott jogi elemzést tartalmaztak, amelyek demonstrálták, hogy a konstrukciók nem minősülhetnek „tiltott” támogatásnak. Ez a fél azt is állította, hogy a Bizottság az ideiglenes rendeletben szereplő megállapításait nemcsak a ténybeli elemek helytelen felmérésére, hanem helytelen jogi elemzésre alapozta. További állítása szerint a helyes jogi elemzés a pakisztáni kormány által benyújtott elemzés.

(41)

Az ideiglenes rendeletet megelőzően benyújtott anyagokkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy azokat a vizsgálat folyamán a Bizottság teljes mértékben figyelembe vette, mivel a felek kérdőívekre adott vonatkozó válaszaival és az ezt követő adatszolgáltatással együtt azok az ideiglenes megállapítás alapjául szolgáló információ részét képezték.

(42)

Továbbá azt is meg kell jegyezni, hogy a Bizottság pontosan sorolta fel a vonatkozó konstrukciók jogi rendelkezéseit és az azokból következő gyakorlati megvalósítást. Nem szolgáltattak bizonyítékot arra nézve, hogy a felsorolt jogi rendelkezések nem pontosak. A Bizottság jogi elemzését illetően, az az alaprendelet vonatkozó rendelkezésein alapult, amelyet megerősített az Unióban a múltban folytatott támogatásellenes vizsgálatokban, például vámvisszatérítési, exporthitel- és jövedelemadó-konstrukciók elemzésében alkalmazott jól bevezetett jogi elemzés (4). Az a tény, hogy egy fél nem ért egyet az ismertetett jogi elemzéssel, nem utal az elemzés helytelenségére, különösen akkor nem, ha ezt az állítást nem támasztják alá semmilyen bizonyítékkal. Ezt még nyilvánvalóbbá teszi, hogy a pakisztáni kormány az ideiglenes rendelethez benyújtott beadványában kifejezte hajlandóságát több konstrukció lehetséges mértékű módosítására. A fentiek figyelembevételével a (40) preambulumbekezdésben ismertetett hivatkozást el kell utasítani.

(43)

A pakisztáni kormány és az együttműködő exportőr gyártó megismételte azon álláspontját, hogy a felhasználást/levonást nyilvántartó és a vámmentes nyersanyagokat, valamint a vállalat össztermelési nyilvántartása szerinti tényleges felhasználást ellenőrző hatásos végrehajtási és monitoring rendszernek köszönhetően a gyártási vámőrizet rendszerének irányítása megfelelő. Azt is előterjesztették, hogy az input/output mutató a rendszer előnyeit élvező vonatkozó vállalat tényleges felhasználásán alapul, és az input nyilvántartásra igazoló ellenőrzés vonatkozik. E hivatkozások szerint az input/output mutatót egy, a vállalat tényleges felhasználása alapján rendszeresen naprakésszé tett, ellenőrzött benchmarking rendszerrel állapították meg. A mutató bármilyen változását követően az előző időszak többletmaradványát hozzáadták a bemenő készlet nyilvántartásához, így megkapták a tényleges készletet, és a konstrukció keretében az előnyökben részesülő vállalatnak e tényleges készlet alapján kell kimutatnia a késztermékek exportját. Ezen túlmenően az együttműködő exportőr gyártó két levelet is benyújtott, amelyben a gyártási vámőrizetben megtakarított anyagokat ismertette a vámhatósággal, bemutatva, hogy a vállalat az ennek eredményeként megjelenő többlet-alapanyagot felhasználhatta a jövőbeni exportáruk gyártására.

(44)

E rendszer tekintetében az ideiglenes rendelet (70) preambulumbekezdésében meghatározottak szerint az átvett, gyártott és exportált alapanyagokra vonatkozó nyilvántartást nem a tényleges felhasználás alapján vezették. Az elemzési igazolás alapján csak az elméleti felhasználást vették nyilvántartásba, az összes alapanyag kapcsolati arányait 1 000 kg érintett termék gyártására vetítve. Ezeket a kapcsolati arányra vonatkozó normákat a hatóságok állapítják meg és időről időre felülvizsgálják az együttműködő exportőr gyártótől származó tájékoztatás alapján, de nincsenek egyértelmű szabályok és bizonyítékok arra nézve, hogyan végzik ezeket a felülvizsgálatokat. Ezen túlmenően az elemzési igazolásban végrehajtott, a többletmaradvány létezésére utaló átdolgozást követően a hatóságok nem tettek lépéseket a korábbi tényleges felhasználás összmennyiségének ellenőrzésére és a korábbi évekre vonatkozóan teljesített kifizetések igénylésére. Más szóval nem került sor az elengedett vámok esetleges többlet-mentességének ellenőrzésére. Az együttműködő exportőr gyártó azt állította, hogy a korábbi időszakban elszámolt nyersanyagtöbbletet a nyilvántartott beérkező készlethez hozzáadták annak naprakésszé tétele érdekében, így kapták meg a tényleges készletet. Érdemes megjegyezni, hogy e gyakorlat arra a tényre támaszkodik, hogy a korábbi időszakban felhalmozott többletmaradvány illetékes hatóságok felé történő kimutatása érdekében az exportőr gyártó jár el, saját kezdeményezésére. Ennél is érdekesebb, hogy a konstrukciót szabályozó jogszabályi rendelkezések ezt a gyakorlatot semmi módon nem látták előre. A fentiek megerősítik, hogy e rendszerre vonatkozóan nem áll fenn hatásos végrehajtási és monitoring rendszer. Ilyen körülmények között az összes vonatkozó állítást el kellett utasítani.

(45)

Mindkét fél állította továbbá, hogy a vizsgálati időszakban a normál behozatali rendtartás szerinti vámtétel nulla volt, és így a gyártási vámőrizetbe kerülő PTA-behozatal miatt nem kellett lemondani állami bevételről.

(46)

Ezt a hivatkozást el kellett utasítani. A felek által benyújtott információból egyértelműen kiderül, hogy a PTA-ra vonatkozó normál vámtétel 7,5 %. A felek eltérés útján, bizonyos feltételek mellett, nulla vámtételre jogosultak. Az a tény, hogy a pakisztáni kormány létrehozta a gyártási vámőrizet rendszerét vagy a PTA-beszerzésre vonatkozó tarifális védelem konstrukcióját, semmilyen módon nem utal arra, hogy minden PTA-behozatalra nulla vámtétel vonatkozik. A fent említett konstrukciók léte valójában megerősíti, hogy az állam bevételtől esik el, ezért valósítottak meg különös szabályokkal rendelkező, jogosult felhasználókra vonatkozó különleges eltérési konstrukciókat.

(47)

Az együttműködő exportőr gyártó arra is hivatkozott, hogy nem sértették meg a 2001. évi pakisztáni vámszabályok XV. fejezetének 349. cikkét. E tekintetben előterjesztették, hogy a gyártási vámőrizet a vállalat egész gyárára vonatkozik, és így a raktárhelyiségek teljesítik a vonatkozó szabályokat, amelyek szerint annak közterületről külön bejárattal vagy kijárattal rendelkező különálló területen kell lennie és más bejárattal vagy kijárattal nem rendelkezhet, továbbá a létesítményben egyértelműen kijelölten külön kell tárolni a késztermékeket, a selejtet és a hulladékot.

(48)

A fenti észrevételek tekintetében meg kell ismételni, hogy az ellenőrző látogatás fényt derített arra: csak a vámmentesen behozott nyersanyagot különítették el a helyben beszerzett alapanyagoktól A raktárlétesítmény, azaz a vámszabad raktárnak és vámőrizetnek minősülő raktár épülete nem olyan különálló területen található, amely közterületről külön bejárattal vagy kijárattal rendelkezik, és más bejárattal vagy kijárattal nem rendelkezik, ahogyan ezt a fent említett 349. cikk előírja. Ezen túlmenően a fél azon hivatkozása, hogy teljes gyára gyártási vámőrizet hatálya alá esik, a 349. cikk megfogalmazásának elemzésétől eltekintve semmilyen ellenőrizhető bizonyítékon (pl. a gyártási vámőrizet felületén található kifejezett engedély) nem alapul. Ezért a vonatkozó hivatkozásokat el kellett utasítani.

(49)

A pakisztáni kormány e rendszerrel kapcsolatban a nagyon közeli múltban közigazgatási változtatásokról rendelkezett. Részletesebben meghatározta a gyártási vámőrizetet a jogszabályokban és lépéseket tett az illetékes hatóság által a konstrukció felett gyakorolt ellenőrzés fokozása érdekében.

(50)

A gyártási vámőrizetet végző hatóság által gyakorolt ellenőrzés tekintetében a bevezetett változások nem foglalkoznak a rendszernek a jelenlegi vizsgálatban azonosított legkritikusabb hibáival, azaz: i. a behozott nyersanyag tényleges felhasználásáról való beszámolás hiánya, és ii. a történetileg megállapított normák helyett a tényleges eredményekre összpontosító ellenőrző rendszer hiánya. Ezen túlmenően, mivel a konstrukció tekintetében végzett bármilyen változtatás végrehajtását megfelelően ellenőrizni kell (az azonosított problémák a rendszer irányítására is vonatkoznak), a konstrukcióban eszközölt módosításokra, valamint arra vonatkozó bármilyen végleges állásfoglalás kialakítása bizonyos időt igényel, hogy a hatóságok milyen módon hajtották végre e módosításokat és biztosították a megfelelően irányított ellenőrzési rendszert.

(51)

A pakisztáni kormány továbbá kifejezte abbéli hajlandóságát, hogy a Bizottság felé kötelezettséget vállaljon a gyártási vámőrizetre vonatkozó szabályok konkrét végrehajtására vonatkozóan. A javaslat szerint ennek formája arra irányuló bizonyíték szolgáltatása, hogy az együttműködő exportőr gyártó betartja az új szabályokat (pl. létesítmény változtatása, input/output mutatók felülvizsgálata, vámvisszatérítés), időszakos beszámolókat nyújt be és lehetővé teszi a Bizottság ellenőrző látogatásait.

(52)

A fentiek tekintetében meg kell jegyezni, hogy a fenti javaslat kötelezettségvállalás révén a pakisztáni kormány közvetve megerősíti az ideiglenes rendelet által a konstrukció vonatkozásában kiemelt hiányosságokat. Emellett a fenti (50) preambulumbekezdésben megfogalmazottak szerint nem lehet egy rendszer irányítására utaló kötelezettségvállalást elfogadni csak a jövőben létrejövő bizonyítékok alapján. Végül egy ilyen kötelezettségvállalás nem gyakorlatias, mivel a szükséges monitoring ténylegesen a vizsgálat fontos részeinek rendszeres megismétlését teszi szükségessé. E tekintetben ki kell emelni, hogy a pakisztáni kormány és/vagy az együttműködő exportőr gyártó az intézkedések időközi felülvizsgálatát kérheti, amennyiben az alaprendelet 19. cikkének vonatkozó rendelkezései teljesülnek.

(53)

A fentiek fényében és egyéb lényeges észrevételek hiányában a konstrukcióval kapcsolatos, az ideiglenes rendeletnek az e rendelet (44)–(52) preambulumbekezdéseivel módosított (60)–(80) preambulumbekezdéseiben foglalt megállapításokat megerősítik.

(54)

E konstrukció tekintetében mindkét fél arra hivatkozott, hogy a támogatás mértékének kiszámításához alkalmazott kamatlábnak a vizsgálati időszak során az érintett exportőr rendelkezésére álló kamatlábnak kell lennie. Ezen túlmenően a felek úgy érveltek, hogy mivel a gyárat, a gépeket és berendezéseket a kivitelre szánt és a belföldi értékesítésre szánt PET gyártásához is felhasználták, a támogatás mértékét az exportőr gyártó összforgalma alapján kell meghatározni.

(55)

E hivatkozások megválaszolása során meg kell jegyezni, hogy a számítás során alkalmazott kamatláb a vizsgálati időszak során Pakisztánban alkalmazott kereskedelmi kamatláb, forrása a Pakisztáni Állami Bank honlapja. Ez a kamatláb a piacon fennálló normál hitelezési kamatlábat képviseli. A támogatási számítás nevezője tekintetében fel kell idézni, hogy a konstrukció igénybevételének előfeltétele a behozott gépek telepítése a gyártási vámőrizetben, ami kizárólag a gyártási vámőrizetben zajló termelést követő kivitel céljára felhasznált nyersanyagok vámmentes behozatalára vonatkozó rendszer. Így a támogatás összegét (számláló) a vizsgálati időszak összes kiviteli forgalmára kell vonatkoztatni, mivel a támogatás az exportteljesítménytől függ. Ebből következően az összes fenti hivatkozást el kellett utasítani.

(56)

A fentiek fényében és egyéb lényeges észrevételek hiányában a konstrukcióval kapcsolatos, az ideiglenes rendelet (81)–(92) preambulumbekezdéseiben foglalt megállapításokat megerősítik.

(57)

A pakisztáni kormány úgy érvelt, hogy a helyben termelt PTA árát nem csökkentik 7,5 %-kal a nemzetközi árhoz képest, és a visszatérítést nemcsak a belföldön termelt, hanem a behozott PTA-ra is megadják. Az együttműködő exportőr gyártó úgy érvelt, hogy a konstrukció a helyben termelt és a behozott PTA esetében is lehetővé teszi a vám visszatérítését, így a rendszer nem részesíti előnyben a belföldön termelt PTA beszerzését. Azt is állította, hogy a jogszabály nem korlátozza e rendszer elérhetőségét.

(58)

A fenti érveket el kellett utasítani. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy e konstrukció közvetlen pénzátutalás formájában pénzügyi hozzájárulást nyújt, amely a kedvezményezett vállalat részére egyértelmű előnyt jelent. A pakisztáni kormány által beterjesztett információ elemzéséből világos, hogy a jogosult vállalat: i. vásárolhat a belföldi piacról PTA-t és a helyben gyártott PTA beszerzéséért fizetett ár 7,5 %-ának megfelelő kompenzációs támogatást kaphat, vagy ii. behozhat PTA-t és megkaphatja a PTA-behozatalra fizetett vonatkozó vám (7,5 %) visszatérítését. Az utóbbi lehetőség azonban nem áll fenn, ha a jogosult vállalat PTA-behozatalára vámvisszatérítéses rendszert (pl. gyártási vámőrizet) vesz igénybe. A fentiekből egyértelmű, hogy az együttműködő exportőr gyártó jogi értelemben kénytelen volt e rendszert kizárólag a belföldön gyártott PTA beszerzésére felhasználni, mivel a behozott PTA céljára ezzel párhuzamosan a gyártási vámőrizet rendszerét vette igénybe.

Ezen túlmenően nyilvánvaló, hogy még olyan esetekben is, ha egyazon jogosult vállalat a rendszerben rendelkezésre álló mindkét lehetőséget kihasználja (azaz lemond a gyártási vámőrizet vámvisszatérítési rendszerének igénybe vételi lehetőségéről), egyértelmű, hogy a várható visszatérítések mások lettek volna, mivel az egyik esetben a mértéket a teljes belföldi számlázott árra számítják, a másik esetben viszont a vámnyilatkozatban bejelentett árra számítják, amely nem feltétlenül a teljes számlázott ár. Nem szolgáltak olyan ellenőrizhető bizonyítékkal, ami a fenti következtetéseket aláásta volna. Végül tekintve azt az érvet, amely szerint a rendszerhez való hozzáférésre nem vonatkozik korlátozás, a vizsgálat megállapította, hogy a vonatkozó jogszabály egyértelműen név szerint felsorolja a jogosult feleket. Egyébként is, a belföldön gyártott PTA-ra nem vonatkozik vám, és ezért a 7,5 %-os „visszatérítés” közvetlen forrásátutalás, avagy tiszta támogatás. PET-gyártók kizárólag úgy juthatnak ehhez a támogatáshoz, azaz anyagi segítséghez, hogy belföldön előállított PTA-t szereznek be. Másrészt a behozott PTA vámjának bármilyen „visszatérítése” egy szokásosan teljesítendő fizetés alóli mentesítés, nem közvetlen forrásátutalás, így a két helyzet nem egyenértékű.

(59)

Ebből következően a rendszer a közvetlen forrásátutalással egyértelmű előnyt ruház a belföldi vevőre, azaz a PET előállítójára és az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének b) pontja értelmében egyedinek minősül, tekintve, hogy a támogatás attól függ, hogy belföldi árut használnak-e fel az behozatal helyett, mivel a közvetlen támogatásra kizárólag a belföldi áru jogosult. Ezen túlmenően e támogatás az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerint is egyedinek minősül, figyelemmel arra, hogy maga a jogszabály kifejezetten a poliészterágazatba tartozó bizonyos vállalatokra korlátozza az e rendszerhez való hozzáférést.

(60)

E rendszerrel kapcsolatban a pakisztáni kormány az ideiglenes rendelethez fűzött észrevételeihez csatolt egy 2010. június 28-án kibocsátott kormányrendeletet, amely kimondja, hogy 2010. július 1-től hatályát veszti az SRO 1045(I)/2008 sz. rendelet. A pakisztáni kormány előadása szerint e fejlemény biztosítja, hogy a PTA-felhasználók többé ne vehessék igénybe a belföldön előállított vagy behozott PTA-ra vonatkozó visszatérítést.

(61)

Ezen túlmenően az együttműködő exportőr gyártó által ugyane tárgyban benyújtott újságcikk-másolat látszólag arra utal: annak érdekében, hogy Pakisztán e tekintetben megfeleljen a nemzetközi normáknak, a pakisztáni kormány a szóban forgó rendszerre vonatkozó szabályozás visszavonásáról döntött. Az együttműködő exportőr gyártó a pakisztáni kormány által adott tájékoztatást olyan adatokkal támasztotta alá, amelyek megerősítették: 2010. július 1. napjától kezdve a belföldön előállított PTA beszerzése során többé nem lehet a vonatkozó támogatáshoz jutni. E tekintetben fel kell idézni, hogy az alaprendelet 15. cikkének megfelelően nem lehet intézkedést hozni, ha a támogatást visszavonják vagy igazolják, hogy az többé nem jelent semmilyen előnyt az érintett exportőrök számára. A fenti információból kitűnik, hogy Pakisztán lényegében elfogadja, hogy az ideiglenes rendelet által e rendszer tekintetében kiemelt jellemzők Pakisztán részéről helyesbítő intézkedést tett szükségessé, a pakisztáni kormány a rendszert megszüntette és az együttműködő exportőr gyártó már nem jut a rendszerhez kapcsolódó semmilyen előnyhöz. Ilyen körülmények között úgy minősül, hogy az alaprendelet 15. cikkében meghatározott feltételek teljesülnek és így ez a rendszer nem kiegyenlíthető.

(62)

A fentiek fényében és egyéb releváns észrevételek hiányában a konstrukcióval kapcsolatos, az ideiglenes rendeletnek az e rendelet (58)(61) preambulumbekezdéseivel módosított (93)(105) preambulumbekezdéseiben foglalt megállapításokat megerősítik.

(63)

Mindkét fél hivatkozott arra, hogy ez a konstrukció eltérő adózási rendszernek minősül és nem kiegyenlíthető, tekintve, hogy Pakisztánnak szuverén joga az adóztatás és szabadon alkalmazhatja az általa kívánt adórendszert. További érvként hozták fel, hogy a VA semmilyen vállalatnak teljesített pénzügyi hozzájárulásra nem utal és az a pakisztáni adóztatás általános szabálya (a devizabevételek realizálásakor levont 1 %-os adó), amely a belföldi jövedelem 35 %-ának megfelelő adózásról rendelkező szokásos adórendszertől (a továbbiakban: SZA) eltérő koncepciónak megfelelően és alapon működik. E felek szerint nem lehet meghatározni, a két rendszer közül melyik kedvezőbb, és így a VA nem eredményez kieső bevételt vagy egyébként esedékes állami bevétel be nem szedését.

(64)

E hivatkozások tekintetében meg kell jegyezni, hogy nem Pakisztán szuverenitását kérdőjelezik meg, hanem az egyes exportőr gyártóknak nyújtott feltételezett támogatásokat. Ezen túlmenően fel kell idézni, hogy a kivitelből származó nyereség másként adózik, mint a belföldi értékesítés nyeresége. Amennyiben ezen adórendszer eredményeként a kivitelből származó nyereséget alacsonyabb adó terheli, mint a belföldi eladásokét, ez a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében elengedett állami bevétel formájában nyújtott támogatásnak minősül, amely a kedvezményezett vállalat részére előnyt jelent. Emellett a 4. cikk (4) bekezdése (a) pontja szerinti egyedi támogatásnak is minősül, mivel feltétele a kiviteli teljesítmény.

(65)

Emellett az együttműködő exportőr gyártó a 2008. és 2009. évre vonatkozó, Excel formátumban benyújtott számításokat is benyújtott, a jövedelemadó helyettes biztosa által kibocsátott adókövetelésről és adókirovásról szóló értesítéssel együtt, amely a vállalat 2008. évi jövedelemadó-bevallásában szereplő adatokat vizsgált felül. A pakisztáni kormány az együttműködő exportőr gyártó állításait azzal az érveléssel támasztotta alá, hogy a benyújtott számítások azt mutatják: az együttműködő exportőr gyártó a SZA szerint több adót fizetett, mint a VA rendszer alkalmazása esetén fizetett volna.

(66)

Ezeket az érveket el kellett utasítani. Először is, a benyújtott számítások nem képezik a vállalat jövedelemadó-bevallásának vagy bármely más hivatalos adóhatósági okmány részét. Így nincs ellenőrizhető bizonyíték arra, hogy azok pontos képet adnak az együttműködő exportőr gyártó jövedelemadó-kötelezettségéről.

(67)

Másodszor, a benyújtott hivatalos adóokmányok (adókövetelési értesítés és adókivetési utasítás) elemzése semmilyen módon nem erősíti meg a felek által a különböző adórendszer szerint fizetendő adó szintjére vonatkozóan tett állításokat.

(68)

A 2008-ra vonatkozóan benyújtott dokumentáció tekintetében a feleknek nem tudták kimutatni, hogy milyen módon feleltethetők meg pontosan a kimutatott összegek a vállalat 2008. évi jövedelemadó-bevallásának és az azt követően az illetékes adóhatóságok által kibocsátott két okmánynak. Az utóbbi dokumentumok látszólag azt igazolják, hogy a vállalat belföldi jövedelme után jövedelemadó megfizetését kérik. Ezzel együtt a benyújtott információból egyáltalán nem egyértelmű, hogy ezt az adóösszeget (vagy bármely más adóösszeget) ténylegesen megfizettek-e vagy a vállalat megfellebbezte-e a fent említett adóügyi értesítést. Az sem egyértelmű, hogy az Excel számításokban beterjesztett összegek hogyan felelhetnek meg vagy a vállalat jövedelemadó-bevallásának, vagy az adóhatóság kivetésének. Mindenesetre, még ha elfogadható is, hogy az adókövetelési értesítésben meghatározott összeget megfizették, ez nem változtat azon a következtetésen, hogy az együttműködő exportőr gyártó kevesebb adót fizetett, mint akkor tette volna, ha exportjövedelmére a 35 % vonatkozott volna.

(69)

A 2009-re vonatkozóan benyújtott dokumentáció tekintetében meg kell jegyezni, hogy a felek nem nyújtották be az együttműködő exportőr gyártó 2009. évi jövedelemadó-bevallását. A hivatalos adónyilatkozat és adóbevallás helyett egy Excel-számítást nyújtottak be bizonyítékként. Az ilyenfajta információ egyértelműen nem ellenőrizhető és nem tudja alátámasztani a vizsgálati időszakot követő jövedelemadózási fejleményekre vonatkozóan tett állításokat. E tekintetben ki kell emelni, hogy a pakisztáni kormány és/vagy az együttműködő exportőr gyártó az intézkedések időközi felülvizsgálatát kérheti, amennyiben az alaprendelet 19. cikkének vonatkozó rendelkezései teljesülnek.

(70)

A SZA szerinti támogatás összegének kiszámítása során azonban felfedeztek egy számszaki hibát az együttműködő exportőr gyártó 2008. évi jövedelemadó-bevallásában kimutatott exportjövedelmével kapcsolatosan. Ennek megfelelő javítása megtörtént. Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt az exportáló gyártó tekintetében megállapított támogatási mérték 1,97 % (1,95 % helyett).

(71)

A fentiek fényében és egyéb releváns észrevételek hiányában a konstrukcióval kapcsolatos, az ideiglenes rendeletnek az e rendelet (70) preambulumbekezdésével módosított (106)–(116) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokat megerősítik.

(72)

E konstrukció tekintetében mindkét fél arra hivatkozott, hogy az e finanszírozási rendszer szerinti támogatási mértékének kiszámításához alkalmazott kamatlábnak az akkori kamatlábnak kell lennie, amikor az exportőr gyártó a rögzített kamatozású finanszírozásban részesült, azaz a 2004-2005. évi kamatlábnak. Ezen túlmenően az ideiglenes támogatási mérték kiszámításához használt nevezőnek az összes kiviteli forgalom helyett a vállalat összforgalmának kellene lennie, tekintve, hogy az EOP-HTF keretében finanszírozott gyártólétesítményeket belföldi és kivitelre kerülő áruk gyártására egyaránt használják.

(73)

Ezeket a hivatkozásokat el kellett utasítani. Először is tisztázni kell, hogy a számítás során alkalmazott kamatláb a vizsgálati időszak során a Pakisztánban érvényes kereskedelmi kamatláb, amelynek forrása a Pakisztáni Állami Bank honlapja. A 2004/2005-ben megállapodott finanszírozást az adott exportőr részletekben lehívta. A támogatás összegének kiszámítása során az együttműködő exportőr gyártó által kimutatott, a vizsgálati időszakra vonatkozó hitel összegét használták fel. Adott vizsgálati időszakban valamely félnek járó előny vizsgálata során a megfelelő vizsgálati időszakban a piacon fennálló kereskedelmi hitelkamat-lábat rendszerint a vizsgálati időszakban kapott hitelre fizetett kamattal, ahogyan ez itt is történt. A támogatási számításban alkalmazott nevező tekintetében fel kell idézni, hogy a konstrukció igénybevételének előfeltételeként a vállalatnak éves termelésének legalább 50 %-át közvetlenül vagy közvetve exportálnia kell. Így a támogatás összegét (számláló) az érintett termék vizsgálati időszak során felmerült exportforgalmára kell vonatkoztatni, mivel a támogatás az exportteljesítménytől függ.

(74)

A fentiek fényében és egyéb lényeges észrevételek hiányában a konstrukcióval kapcsolatos, az ideiglenes rendelet (117)–(133) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokat meg kell erősíteni.

(75)

A pakisztáni kormány előterjesztette, hogy a Pakisztáni Állami Bank által 2010. június 28-án hozott döntéssel a PET ágazatot kizárták a konstrukcióból. Így azzal érvelt, hogy a rendszer megfelel az alaprendelet 15. cikkének és a Bizottság nem alkalmazhat kiegyenlítő intézkedést, mivel bemutatták a támogatás visszavonását. Ezzel kapcsolatban az együttműködő exportőr gyártó úgy érvelt, hogy a Pakisztáni Állami Bank 2010. június 28-án kelt 9. sz. körleveléből fakadóan a vállalat az EFR szerinti finanszírozás teljes összegét visszafizette, és az EFR tekintetében 2010. június 30-án nem áll fenn kint lévő összeg.

(76)

E hivatkozás tekintetében fel kell idézni, hogy az alaprendelet 15. cikke úgy rendelkezik, hogy nem lehet intézkedést hozni, ha a támogatást visszavonják vagy igazolják, hogy az többé nem jelent semmilyen előnyt az érintett exportőrök számára. Az EFR rendszerre vonatkozóan benyújtott dokumentáció tekintetében meg kell jegyezni, hogy a Pakisztáni Állami Bank döntése valóban azt jelenti ki, hogy a bankok a PET-re vonatkozó finanszírozási hitelkereteket e rendszer keretében nem engedélyezhetnek. A vonatkozó szöveg azt is leszögezi, hogy az exportőröknek nyújtott meglévő hitelkeretek az adott hitel lejáratának napjáig érvényben maradnak, míg a vállalatok exportteljesítményét a vállalatok 2009-2010 során történő hitelfelvétele és a 2011-ig tartó jogosultság szempontjából figyelembe veszik.

A fentiekkel kapcsolatban a szükséges dokumentáció benyújtásával a pakisztáni kormány tisztázta, hogy az e rendszer keretében a 2009-2010. pakisztáni pénzügyi év során (azaz 2010. június 30-ig) rövidlejáratú hitelekkel nem rendelkező vállalatok a 2011-ig tartó átmeneti időszakban semmilyen előnyre nem jogosultak. Azon állítást illetően, hogy az együttműködő exportőr gyártó az EFR szerinti kint lévő finanszírozással nem rendelkezik, meg kell jegyezni, hogy ezt az állítást a vonatkozó bankok által benyújtott bizonyítékokkal alátámasztották és ezt a vállalat hites könyvelője is kiegészítette. A fentiek figyelembevételével arra a következtetésre jutottunk, hogy a felek abban a helyzetben vannak: igazolni tudják, hogy az EFR rendszer az érintett exportőrre nézve már nem biztosít előnyöket. Így az alaprendelet 15. cikkében meghatározott feltételek teljesülnek és a benyújtott hivatkozások elfogadhatók. Ezért az a következtetés vonható le, hogy ezt a rendszert nem kell kiegyenlíteni.

(77)

Az együttműködő exportőr gyártó arra hivatkozott, hogy a támogatás mértékének kiszámításához alkalmazott kamatlábnak a vizsgálati időszak során az érintett exportőr rendelkezésére álló rövidlejáratú kamatlábnak kell lennie. Azt az érvet is felhozta, hogy a megszerzett finanszírozást a vállalat belföldi és exportértékesítését egyaránt szolgáló forgóeszközeinek átfogó finanszírozási igényének teljesítésére használják, és így a támogatás mértékének kiszámításában a nevezőben a vállalat összforgalmának kellene szerepelnie.

(78)

Ezeket a hivatkozásokat el kellett utasítani. Fel kell idézni, hogy a számítás során alkalmazott kamatláb a vizsgálati időszak során Pakisztánban alkalmazott kereskedelmi kamatláb, amelynek forrása a Pakisztáni Állami Bank honlapja. Ez a kamatláb a piacon fennálló normál hitelezési kamatlábat képviseli. A támogatási számítás nevezője tekintetében meg kell jegyezni, hogy a konstrukció igénybevételének előfeltétele egyedi exportügyletek teljesítése vagy az átfogó exportteljesítmény. Így a támogatás összegét (számláló) a vizsgálati időszak összes exportforgalmára kell vonatkoztatni, mivel a támogatás az exportteljesítménytől függ.

(79)

A fentiek fényében és egyéb lényeges észrevételek hiányában a konstrukcióval kapcsolatos, az ideiglenes rendeletnek az e rendelet (75)–(78) preambulumbekezdéseivel módosított (134)–(148) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokat meg kell erősíteni.

(80)

Mindkét fél előadta, hogy e rendszerbe a Pakisztáni Állami Bank nem avatkozik be, a kereskedelmi bankok nem kedvezményes kamatlábak mellett biztosítanak finanszírozást devizában, és a konstrukció nem az exportteljesítmény függvénye, mivel exportőrök és importőrök egyaránt igénybe vehetik.

(81)

Az előterjesztett érvek elemzésére a vonatkozó jogi rendelkezések és a rendszer gyakorlati végrehajtása fényében került sor, és azokat helytállónak találták. Így az a következtetés, hogy ezt a rendszert nem kell kiegyenlíteni. Mivel a Pakisztáni Állami Bank 25. sz. F.E. körlevele szerinti konstrukció kiegyenlítésére nem kerül sor, nincs szükség a feltáráshoz érkezett megfelelő megjegyzések megválaszolására.

(82)

A fentiek figyelembevételével az alaprendelet rendelkezéseivel összhangban a kiegyenlíthető támogatások ideiglenes ad valorem összege az egyedüli együttműködő pakisztáni exportőr tekintetében 5,15 %.

(83)

Az EAE kormánya és az együttműködő exportőr gyártó az ideiglenes rendeletben kiegyenlített alábbi konstrukciókhoz nyújtott be észrevételt:

(84)

Az EAE kormánya előadta, hogy az 1979. évi 1. szövetségi törvény szerint rendszer széles körben horizontálisan elérhető az EAE minden iparága és vállalkozása számára, és azt mindenféle mentességek nélkül megadják. Az együttműködő exportőr gyártó előadta, hogy az 1979. évi 1. szövetségi törvény értelmében kibocsátott engedély a fennállás és működés feltétele az Emírségekben.

(85)

A fentiek tekintetében meg kell jegyezni: a vizsgálat azt állapította meg, hogy az EAE-ban az ipari vállalkozások különféle típusú engedéllyel működhetnek. Az 1979. évi 1. szövetségi törvény szerint megadott engedélytől eltekintve ipari vállalkozások működhetnek a letelepedésük helye szerinti emírség regionális hatóságai által kibocsátott engedéllyel. Ez a helyzet az együttműködő exportőr gyártóval is, amely a Ras al Khaimah Emírség kormánya által kibocsátott engedéllyel rendelkezik. Ezen túlmenően ipari vállalkozás működhet szabadkereskedelmi övezetben is, ahol a fent említett törvény szerint nincs szükség engedélyre. Így nem helytálló az az állítás, hogy az EAE-ban minden ipari vállalkozás az 1979. évi 1. szövetségi törvény szerint működik. Így nem bizonyított az sem, hogy a konstrukció hozzárendelése automatikus és az erre vonatkozó hivatkozást el kell utasítani.

(86)

Mindkét fél úgy érvelt, hogy a törvényben meghatározott előírások bármely ipari projekt esetén csak az országban történő működéshez szükséges előfeltételek és nem a vámfizetés alóli mentesség megszerzésének feltételei, így a Bizottságnak az 1. szövetségi törvény 12., 13. és 21. cikkének az ideiglenes rendeletben megadott elemzése hibás. Az EAE kormánya azt is előterjesztette, hogy a 13. cikk tekintetében a „minősül” kifejezés a törvény arab nyelvű változatában nem bír kötelező jelentéssel. Az EAE kormánya azt az érvet is felhozta, hogy az említett törvény 11. és 12. cikkét a gyakorlatban soha nem alkalmazzák, mivel nem jött létre az a Technikai Bizottság, amelynek felelőssége ajánlást tenni a Miniszter részére a kérelmekről. Azt is előadták, hogy az Iparfejlesztési Főosztály szerepkörét az ideiglenes rendelet (173) preambulumbekezdésében említettek szerint a Minisztérium által kibocsátott Elektronikus Ipari Rendszer felhasználói kézikönyve tartalmazza.

(87)

Ezeket a hivatkozásokat el kellett utasítani. Meg kell jegyezni, hogy a törvény 13. és 21. cikke az 1979. évi 1. szövetségi törvény szerinti iparengedély elemzésében előrelátott, lépésről lépésre leírt folyamat részét képezi. A 11. és 12. cikk tekintetében meg kell jegyezni, hogy e cikkek határozzák meg az 1979. évi 1. szövetségi törvény szerinti iparengedélyt kibocsátó különféle állami hatósági szervek feladat- és felelősségi körét. Az a tény, hogy egy törvényben előre látott és i. az Iparfejlesztési Főosztály által nyújtott tájékoztatás vizsgálatáért és ii. a kérelmek jóváhagyására vagy elutasítására vonatkozó ajánlások Miniszter részére történő megtételéért felelős szerv nem jött létre, megerősíti, hogy a gyakorlatban nem tartják be azt a jogszabályt, amelynek alapján az engedélyező hatóság működik, így nincs jogi bizonyosság a támogatás nyújtásának módját illetően. Ezen túlmenően az EAE kormányának a Technikai Bizottságra vonatkozó állítása ellentmond azoknak a korábbi állításoknak, amelyek szerint a miniszter felkérte e bizottságot a törvény lehetséges felülvizsgálatának észrevételezésére. A szövetségi törvény 13. cikkében szereplő „minősül” szó meghatározása tekintetében meg kell jegyezni, hogy a vizsgálat során az EAE kormánya e szövegnek kizárólag az angol változatát bocsátotta rendelkezésre. Továbbá, csak az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően terjesztette azt elő, hogy az angol és arab nyelvű szövegek meghatározásai között eltérések lehetnek. Az a tény, hogy a szöveg két változata kétségeket kelt a jogosultsági kritériumok egyes részeit illetően, ismét csak egyértelműen jelzi, hogy a támogatásra való jogosultságra irányadó kritériumokra és feltételekre nézve nincs jogi egyértelműség. Az Iparfejlesztési Főosztály feladatköre tekintetében meg kell jegyezni, hogy nem terjesztettek elő olyan új információt, ami megingathatná a vizsgálat megállapításait.

(88)

Az EAE előadta: ipari statisztikái azt bizonyítják, hogy az 1979. évi 1. szövetségi törvény szerint több mint 4 000 ipari céget jegyeztek be. Mindkét fél úgy érvelt, hogy a Bizottság nem nyújtott pozitív bizonyítékot arra, hogy az EAE hatóságai döntési jogkört gyakoroltak a konstrukcióra irányuló kérelmek megadásában vagy elutasításában.

(89)

Ezeket a hivatkozásokat el kellett utasítani. Meg kell jegyezni, hogy a vizsgálat megállapította, hogy az 1979. évi 1. szövetségi törvény szerinti iparengedély megadása nem automatikus és a kedvezményezettek kiválasztására szolgáló engedélyezési eljárásra irányadó szabályok nem objektívek. Figyelembe véve, hogy a rendszert az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének (a) pontja és 4. cikke (2) bekezdésének (b) pontja rendelkezései szerint egyedinek találták, az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének (c) pontja szerint az EAE kormányára hárult azon állításának bizonyítása, hogy az 1979. évi 1. szövetségi törvény elfogadása óta minden iparengedély-kérelmező megkapta az engedélyt. Ilyen ellenőrizhető információ szolgáltatására nem került sor.

(90)

Mindkét fél arra hivatkozott, hogy az EAE-ben minden ipari vállalkozás termelése vámmentességet élvez. Az együttműködő exportőr gyártó arra is hivatkozott, hogy a Kereskedelmi Világszervezet által 2006-ban közzétett, az EAE kereskedelempolitikájára vonatkozó áttekintés elemezte az 1979. évi 1. szövetségi törvényt és úgy találta, hogy minden ipari vállalatösszefonódás megkapja a vámmentességet. Azt az érvet is felhozta, hogy a rendszer tartalmaz ellenőrzést, mivel az iparengedélyeket évente meghosszabbítják, a rendszerbe tartozó vállalatok bejelentik a behozott vámmentes anyagokat és a hatóságok elutasítják a vámmentes behozatalt, ha az alapanyag nem kapcsolódik a termeléshez.

(91)

Ezeket a hivatkozásokat el kellett utasítani. A tárgyhoz tartozik, hogy az 1979. évi 1. szövetségi törvény szerinti konstrukciót igénybe vevő vállalatok vámmentességeket kapnak és a nyersanyagok szokásos vámmértéke nem nulla. Az együttműködő exportőr gyártó nem igazolta, hogy a Kereskedelmi Világszervezet kereskedelempolitikai áttekintő dokumentumában található általános megállapítás mennyiben pontosabb az ideiglenes rendeletben kifejezetten az 1979. évi 1. szövetségi törvény jogosultságára és gyakorlati megvalósítására vonatkozóan elrendelt ellenőrző látogatáson alapuló részletes elemzésnél. Ennél is fontosabb a vizsgálat azon megállapítása, hogy a hatóságok a rendszer szerinti vámmentes anyagok behozatalának kezelése során diszkriminatív módon járnak el. Valójában, mivel a vámmentes behozatalra irányuló kérelmek elfogadásának vagy elutasításának módjára vonatkozó szabályok nincsenek, továbbá tekintve a rendszer irányítását ellenőrző rendszer hiányát, nem világos, hogy egy adott fél egy bizonyos időben miért jogosult vámmentesen behozatalálni, míg más időpontban megtagadhatják tőle a vámmentes behozatalt. Éppen ez fordult elő az együttműködő exportőr gyártóval, akinek időről időre vámot kellett fizetnie anélkül, hogy az engedélyező hatóság ezt indokolta volna. Ezért a két fél nem tudta bizonyítani a rendszer irányítására és a vámmentes behozatal megítélésére vonatkozó állításait.

(92)

Azt is előterjesztették, hogy objektív kritériumok szabályozzák a rendszert, nevezetesen az az előírás, hogy a vámmentesség csak az ipari vállalkozás termelésében felhasznált behozott árukra vonatkozhat. Ezt a hivatkozást el kellett utasítani, mivel a fenti (89) és (91) preambulumbekezdés magyarázatai szerint nem lehetett kimutatni ilyen objektív kritériumok meglétét.

(93)

Az EAE kormánya előadta, hogy az 1979. évi 1. szövetségi törvény felülvizsgálata folyamatban van és erről a Bizottságot tájékoztatták. Azt az érvet is felhozta, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta az EAE kormánya által előterjesztett információt és dokumentumokat, és a következtetéseihez vezető tényekre és törvényre vonatkozó érvekkel és pozitív bizonyítékkal nem szolgált.

(94)

A fentiek tekintetében meg kell jegyezni, hogy a Bizottság alaposan értékelte és elemezte a felek által nyújtott összes információt. Az 1979. évi 1. szövetségi törvény felülvizsgálata tekintetében a tárgyhoz tartozik, hogy az EAE kormánya által átadott szöveg a Pénzügyi és Ipari Minisztérium belső dokumentumtervezete. Ilyenképpen jogilag értékelhetetlen. A vizsgálatot folytató hatóság a tényleges jogszabályi rendelkezéseket és azok végrehajtásának módját köteles elemezni, nem pedig egy olyan, nem kötelező erejű tervezetet, amelyet az EAE közigazgatási és törvényhozási szervei nem hagytak jóvá és nem iktattak törvénybe. Ennél is fontosabb, hogy az a tény, hogy az EAE kormánya jelenleg az 1979. évi 1. szövetségi törvény lehetséges felülvizsgálatán dolgozik, megerősíti azt a tényt, hogy a hatóságok felismerték, hogy az EAE kormánya állításának megfelelően szükség van a Kereskedelmi Világszervezet támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodásával szemben fennálló összeférhetetlenség felszámolására.

(95)

A fentiek fényében és egyéb lényeges észrevétel hiányában a konstrukcióval kapcsolatos, az ideiglenes rendelet (166)–(183) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokat meg kell erősíteni.

(96)

Mindkét fél előterjesztette, hogy az EAE-ben minden vállalkozás vámmentesen hozhat be tőke javakat.

(97)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a vizsgálat megállapította, hogy a szabadkereskedelmi övezetben letelepedett vállalatok a tőke javakat vámmentes behozatallal kapják. Az, hogy egy adott fél egy másik konstrukció (nevezetesen az 1979. évi 1. szövetségi törvény) felhasználásával veheti igénybe ugyanazt az előnyt, nem utal arra, hogy a szóban forgó támogatás nem minősül kiegyenlíthetőnek. Ezen túlmenően a felek nem voltak abban a helyzetben, hogy a szabadkereskedelmi övezetre vonatkozó vizsgálat megállapításait bármiféle tényszerű bizonyítékkal cáfolják. A fentiek figyelembevételével az előterjesztett hivatkozást el kell utasítani.

(98)

A fentiek fényében és egyéb lényeges észrevétel hiányában a konstrukcióval kapcsolatos, az ideiglenes rendelet (184)–(199) preambulumbekezdéseiben foglalt megállapításokat meg kell erősíteni.

(99)

A fentiek figyelembevételével, az alaprendelet rendelkezéseivel összhangban a kiegyenlíthető támogatások ideiglenes ad valorem összege, az egyedüli együttműködő egyesült arab emírségbeli exportőr tekintetében 5,13 %.

(100)

Emlékeztetni kell az érdekelt feleknek biztosított lehetőségre, hogy a végleges nyilvánosságra hozatalra vonatkozó megjegyzéseiket megtegyék és észrevételeiket előadják. A beérkezett észrevételeket a Bizottság megvizsgálta és adott esetben figyelembe vette, azonban azok nem voltak olyan természetűek, hogy változtattak volna a fenti megállapításokon.

(101)

Az együttműködő iráni exportáló gyártó ismételten bemutatta az ügy megállapított tényeire vonatkozó elemzését, de nem szolgált olyan új, döntő bizonyítékkal, amely megkérdőjelezné a vizsgálat megállapításait.

(102)

A pakisztáni kormány elégedetlenségének adott hangot a gyártási vámőrizeti rendszerre vonatkozó kötelezettségvállalásának elutasítása miatt, és megismételte az EOP-HTF rendszer és a VA vonatkozásában tett megjegyzéseit. Benyújtotta továbbá a Szövetségi Bevételi Tanács 2010. július 27-én közzétett (Federal Board of Revenue) új határozatát, amely a PTA-ra (a PET előállításának fő alapanyaga) vonatkozó behozatali vámot 3 %-ban állapította meg, és azzal érvelt, hogy az intézmények jogszabályilag kötelezettek újraszámolni a gyártási vámőrizeti rendszerre megállapított támogatási különbözetet. Ezt el kellett utasítani, mivel nincs jele annak, hogy a támogatás ne állna továbbra is fenn. A pakisztáni kormány azt állítja, hogy csökkentették azt.Mindazonáltal a gyártási vámőrizeti rendszer szabályai szerint az alapanyagokat legfeljebb két évig lehet felhasználni a behozatalt követően. Vagyis a 2010 júliusáig (amikor a vámtétel 7,5 %-os volt) behozott alapanyagot 2012 júliusáig lehet felhasználni. Az intézmények a támogatás mértékét a vizsgálati időszakra vonatkozó adatok alapján állapították meg, és a rendszerszabályoknak megfelelően az előző vámtételek 2012-ig még kihatással lehetnek. Így a végleges vám kivetésének idején nyilvánvalóan fennálltak a támogatások. Továbbá a vám csak egy eleme az adathalmaznak, és ahogy az (43)–(53) preabulumbekezdésekben bemutatásra került, ha a vámtétel alacsonyabb lett volna, a behozatal mértéke magasabb lett volna.

(103)

Az együttműködő pakisztáni exportáló gyártó nem értett egyet a VA-ra vonatkozó elemzéssel, de az ismertetett tényezők nem változtattak a vizsgálat megállapításain. Szintén előterjesztette, hogy létezik ellenőrizhető bizonyíték, amely pontosan bemutatja jövedelemadó-kötelezettségét, és dokumentációt nyújtott be annak igazolására, hogy a Bizottság megállapításai nem helyesek. E tekintetben megjegyzendő, hogy a benyújtott információ nem meggyőző és nem ellenőrizhető, így nem lehet figyelembe venni.

(104)

Az Egyesült Arab Emírségek kormánya ismételten bemutatta az ügy megállapított tényeire vonatkozó elemzését, és úgy érvelt, hogy az intézmények megállapításait az 1979/1 szövetségi törvény helytelen értelmezésén alapozta, és hogy nem volt képes érvényes bizonyítékokkal szolgálni. Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjai alapján került sor annak megállapítására, hogy az 1979/1 szövetségi törvény értelmezését az intézmények a benyújtott információkra, bizonyítékokra és adatokra alapozták, és nem találtak olyan meggyőző bizonyítékot, amely megváltoztathatta volna a vizsgálat megállapításait. Az EAE kormánya hozzátette, hogy az 1979/1 szövetségi törvény módosítási eljárásában előrehaladást értek el, és hogy a hatálybalépésének utolsó szakasza következik. E tekintetben megjegyzendő, hogy a Bizottság üdvözli az EAE által a jogi előírások módosítására tett erőfeszítéseket, de a fent említett fejlemények nincsenek kihatással a vizsgálat megállapításaira, mivel a módosítási eljárás befejezésére és az új törvény kihirdetésére nincs határozott ütemterv.

(105)

Az együttműködő egyesült arab emírségekbeli exportáló gyártó megismételte állításait az 1979/1 szövetségi törvénnyel kapcsolatban. Szintén előterjesztette, hogy a támogatási különbözet kiszámításában hibák vannak. Azzal érvelt, hogy a vállalat a végleges nyilvánosságra hozatal után vette észre, hogy a Szaúd-Arábiából származó nyersanyag beszerzése nem vámköteles, mivel az EAE és Szaúd-Arábia tagjai az Öböl-menti Együttműködési Tanács vámuniójának, és dokumentációt nyújtott be állításaival kapcsolatban. E tekintetben megjegyzendő, hogy ezek az állítások teljesen új információhalmaz részei, amelyekről már korábban tájékoztatást kellett volna nyújtani a kérdőívben vagy legkésőbb az ellenőrző látogatás alkalmával, azért hogy a Bizottság ellenőrizni tudja ezen állítások hitelességét. Így a benyújtott adatokat nem lehet ellenőrizni a vizsgálat e késői szakaszában. Ezenfelül nincs meggyőző bizonyíték, amely alátámasztaná ezeket az állításokat. Továbbá úgy érveltek, hogy az előnyt a vizsgálati időszak alatt felhasznált nyersanyag alapján kell kiszámítani, és nem a beszerzésre került nyersanyag alapján. E tekintetben megjegyzendő, hogy a felhasznált és a beszerzett nyersanyag közötti különbség teljesen lényegtelen, mivel a kiegyenlítendő összeg a vizsgálati időszaknak tulajdonított teljes összeg, mint ahogyan azt a (84)–(95) preambulumbekezdések tárgyalják.

(106)

Az uniós termelésre, uniós iparágra és uniós fogyasztásra vonatkozó észrevételek nem érkeztek. Ebből fakadóan az ideiglenes rendelet (201)–(206) preambulumbekezdéseit megerősítik.

(107)

Az érintett behozatal hatásainak összesített vizsgálata, az érintett országokból történő behozatal volumene és azok piaci részesedése tekintetében nem érkezett észrevétel. Ebből fakadóan az ideiglenes rendelet (207)–(213) preambulumbekezdéseit meg kell erősíteni.

(108)

Tekintve, hogy a fenti (20) preambulumbekezdésben említettek szerint határozatot hoztak a vizsgált termék több terméktípusra bontásáról, a változtatásnak megfelelő új áralákínálási számításra került sor.

(109)

Az áralákínálás elemzése céljából összehasonlították az uniós iparágnak a kapcsolatban nem álló vevők részére az uniós piacon végzett értékesítése súlyozott átlagos – ex works paritásra kiigazított – eladási árait az érintett országokból származó behozatal megfelelő súlyozott, CIF paritáson megállapított átlagáraival az uniós piacon az első független vásárló részére történő értékesítés esetén, a behozatalt követő költségekkel és a kereskedelem szintjében fennálló különbségekkel megfelelően kiigazítva.

(110)

Az összehasonlítás szerint a vizsgálati időszak során az EAE-ből származó és az Unióban értékesített támogatott behozatal 3,2 %-os alákínálást jelentett az uniós iparág áraihoz képest. Az Iránból származó és az Unióban értékesített támogatott behozatal 3,0 %-os áralákínálást jelentett az uniós iparág áraihoz képest. A Pakisztánból származó és az Unióban értékesített támogatott behozatal 0,5 %-os alákínálást jelentett az uniós iparág áraihoz képest. Az érintett országok súlyozott átlagos áralákínálási mértéke a vizsgálati időszak alatt 2,5 %.

(111)

Az iráni exportőr észrevételezte, hogy a kár mértékét túlzott összegben mutatták ki, mivel a súlyozott átlagos értékesítési egységárat a kereskedelmi korrekció szintjének összegének helytelen kiszámítása miatt túlságosan alacsony összegben állapították meg. E hivatkozással kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az ideiglenes számításban a kereskedelem szintjére vonatkozó összeg rögzített tonnánkénti összeg volt, amely az együttműködő behozatali kereskedelmi képviselők által felszámított jutalék és az átlagos CIF árnak mintegy 1 %-át teszi ki. Mivel azonban a kereskedelmi szint korrekciójának számszerűsítésére nem érkezett alternatív javaslat és e korrekcióra nézve más információ nem áll rendelkezésre, a hivatkozást el kell utasítani.

(112)

Ugyanez a fél arra is hivatkozott, hogy a behozatalt követő költségekre számított 2 %-os mérték túlságosan alacsonynak tűnik.

(113)

E tekintetben meg kell ismételni, hogy e vizsgálatban nem működött együtt importőr, és nem volt lehetőség a behozatalt követő tényleges költségek ellenőrzésére. Így egyéb rendelkezésre álló információ hiányában a korábbi eljárásban használt mértéket kell alkalmazni.

(114)

Egyes érdekelt felek arra hivatkoztak, hogy nincs károkozás, mivel a mintát rosszul választott ák meg, ennek eredményeképpen nem lehet az egész uniós iparágra kivetíteni az eredményeket. Állításuk szerint, mivel egy (a mintában nem szereplő) vállalat jelezte, hogy kapacitásának több mint 100 %-át kihasználja, ez egyértelműen jelzi a károkozás hiányát. Meg kell jegyezni, hogy a beterjesztett információ a szóban forgó vállalat által egy harmadik ország tőzsdei hatóságához benyújtott beadványának kivonata és nem ellenőrzött. Ez az információ továbbá az aktában szereplő információnak sem felel meg. Ezen túlmenően és egyébként is, egyetlen uniós gyártó kapacitás-kihasználtsága nem változtathatja meg a mintában szereplő uniós gyártók és a többi uniós gyártó számára okozott kár megállapítását.

(115)

Egyéb hivatkozások és észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (218)–(237) preambulumbekezdéseit meg kell erősíteni.

(116)

Kölönös észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (238)–(240) preambulumbekezdéseiben szereplő, károkozásra vonatkozó következtetéseket meg kell erősíteni.

(117)

Különös észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (241)–(245) preambulumbekezdéseiben szereplő következtetéseket meg kell erősíteni.

(118)

Egyes érdekelt felek arra hivatkoztak, hogy az esetleg megállapított károkozás nem a támogatott behozatal miatt következett be, hanem a PET alacsony uniós ára az iparág világszerte jelentkező ciklusát tükrözi és az unióban a PET árai 2008 szeptembere és 2009 júniusa között az alacsony nyersolajárakat követték. Ezzel az érveléssel kapcsolatban tudomásul kell venni, hogy a PET ára bizonyos mértékben a nyersolaj árától függ, mivel a PET előállításának fő nyersanyagát egyes nyersolaj-származékok képezik. A nyersolajárak azonban nem a teljes vizsgálati időszak során voltak alacsonyak, rendkívül nagy ingadozást mutattak, a kezdeti jelentős zuhanást helyreállás követte. A nyersolaj világpiaci árainak ingadozása nem magyarázat arra, miért támogatják a PET behozatalát és szorítják le az uniós gyártók árait. Pontosan ez, a támogatás következtében lehetségessé vált áralákínálás nyomta le az uniós iparág árait, és kényszerítették az uniós gyártókat a veszteséges értékesítésre annak érdekében, hogy ne veszítsék el vevőiket.

(119)

Az iráni exportőr arra hivatkozott, hogy egyes uniós gyártók pénzügyi és technikai problémáit nem választott ák megfelelően külön a károkozási elemzéstől és helytelenül tulajdonították az iráni behozatalnak, mivel az exportőr csak 2006 után lépett a piacra. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy Iránból származó behozatal már 2006-ban és 2007-ben is jelen volt, a piacrészesedés 1 %-ánál kisebb mennyiségben. 2008 óta meghaladták az 1 %-ot és alacsony áraikkal hozzájárultak az uniós árak lenyomásához. Ezen túlmenően ebben az esetben teljesültek az összesített vizsgálat feltételei és az összes érintett országból érkező támogatott behozatal hatásait együttesen lehetett vizsgálni. Emellett az iráni exportőr által említett vállalatok közül csak egy szerepelt a mintában, és ennek az uniós gyártónak a – 2008 szeptemberétől októberének közepéig terjedő időre korlátozódott – technikai problémái nem befolyásolták jelentősen a károkozásról kialakított általános képet.

(120)

Ugyanez a fél megismételte, hogy az esetleg megállapított károkozás a kereslet zsugorodásához kapcsolódik, különösen a vizsgálati időszak során, amelyet a pénzügyi és gazdasági világválság jellemzett. Ez a fél azonban nem cáfolta az ideiglenes rendelet (254)–(256) preambulumbekezdéseiben szereplő érveket, amelyek szerint: a 2008 utolsó negyedévében kezdődő időszakban felmerült gazdasági visszaesés semmi esetre sem csökkentheti az alacsony árú támogatott behozatalok károkozó hatását az EU piacán a figyelembe vett teljes időszak során, és bár a zsugorodó kereslet hozzájárult az elszenvedett kárhoz, az oksági kapcsolatot nem szakította meg. Meg kell jegyezni továbbá, hogy az ilyen támogatott behozatal piacrészesedése még nőtt is a kereslet zsugorodása idején, 7,6 %-ról 10,2 %-ra, az uniós gyártók rovására.

(121)

Egyes érdekelt felek arra hivatkoztak, hogy az esetleges károkozás oka az uniós PET-gyártók által végzett befektetések hiánya és az ebből következő költséghátrány az exportőrökhöz képest.

(122)

El kell ismerni, hogy a PET tőkeintenzív iparág és közép- és hosszútávon tekintve bizonyos szintű beruházásra szükség van a versenyképesség megőrzéséhez. Fel kell idézni, hogy az ideiglenes rendelet (237) preambulumbekezdésében említettek szerint a mintában szereplő egyes vállalatok 2006 és 2007 során fontos beruházásokat hajtottak végre, 2008-ban és a vizsgálati időszakban azonban minimális szintű volt a beruházás.

(123)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2008-ban és a vizsgálati időszakban fennállt csökkenő termelési és kapacitás-kihasználási mértéket együtt tekintve az uniós gyártók meredeken visszaeső piaci részesedésével, nem ésszerű ugyanebben az időszakban új kapacitásokra irányuló nagyberuházást elvárni.

(124)

Azt is meg kell ismételni, hogy az ideiglenes rendelet (233) és (234) preambulumbekezdésében említettek szerint a mintában szereplő uniós gyártók pénzügyi helyzete az egész vizsgált időszak során igen rossz volt, 2006 és a vizsgálati időszak között jelentős veszteséget szenvedtek. Ilyen helyzetben ismét csak nem ésszerű az uniós gyártók részéről nagyberuházásokat elvárni.

(125)

Következésképpen megállapítható, hogy a 2008-ban és a vizsgálati időszakban eszközölt befektetések korlátozott mértéke nem járult hozzá lényegesen az uniós iparág által elszenvedett kárhoz, inkább annak eredménye volt.

(126)

Az okozati összefüggésre vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (246)–(264) preambulumbekezdéseit megerősítik.

(127)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően jelentős számú uniós átalakító illetve palackozó cég jelentkezett és hivatkozott arra, hogy az uniós érdekek elemzése nem helyesen tükrözné a nagyszámú együttműködő felhasználó érveit és a megállapítások ellentmondásban állnak az aktuális gazdasági környezettel. Ezt azonban továbbiakkal nem támasztották alá vagy magyarázták. Az összes ilyen vállalat kért meghallgatást, de ténylegesen csak e felhasználói csoportból két vállalat és az olaszországi palackozók egy szövetsége jelent meg a meghallgatáson. Ennél lényegesebb észrevételek érkeztek egy együttműködő uniós átalakító vállalkozástól (ALPLA), a feldolgozók egy csoportjától (Caiba SA, Coca-Cola csoport, Danone Waters, Logoplaste, MFS Commodities, PepsiCO, Novara International és Silico Polymers), az együttműködő behozatali kereskedelmi képviselőtől (GSI) és a műanyag-átalakítók szövetségétől (EuPC). E felek mind erősen ellenezték mindenféle intézkedés kivetését.

(128)

Egyes érdekelt felek arra hivatkoztak, hogy az uniós gyártók az uniós piac védelmére szolgáló kereskedelemvédelmi eszközöket (helytelenül) használnák fel és az Unióban mesterségesen magas árakat állapítanának meg. E felek rámutattak az Indiával, Indonéziával, Dél-Koreával, Malajziával, Tajvannal, Thaifölddel és a Kínai Népköztársasággal szemben fennálló dömpingellenes illetve kiegyenlítő intézkedésekre. Meg kell azonban jegyezni, hogy az Unióban gyártó minden vállalat jogosult panasszal élni és jogorvoslatot kérni, amennyiben igazolni tudja a károkozó támogatási gyakorlat meglétét. Arra a tényre, hogy számos országgal kapcsolatban állapítottak meg támogatást és dömpinggyakorlatot, magyarázatot adhat, hogy a 90-es évek óta hatalmas mértékben nőtt e termék iránti kereslet, általában kétjegyű éves növekedési rátákkal. Ez világszerte jelentős befektetéseket vonzott, és a PET világszerte jelentkező strukturális túlkínálatához vezetett. Azt is meg kell jegyezni, hogy a fent említett országok közül sokkal szemben egyes harmadik országokban is hoztak intézkedéseket, ami hangsúlyozza a fennálló strukturális problémát.

(129)

Számos érdekelt fél megismételte: az uniós gyártók hosszútávon nem képesek teljesítményüket javítani, mivel más harmadik országban végzett új beruházások hamarosan beindulnak és csökkentik az Unióban fennálló mesterségesen magas árakat.

(130)

A vizsgálat rámutatott, hogy egy Ománban nemrégiben beindult új beruházás 2009-ben jelentősen növelte behozatalvolumenét, és nem kizárható, hogy a jövőben problémát okozhat az uniós iparágban. Ahogy azonban az ideiglenes rendelet (270) preambulumbekezdésében már szerepelt, a beinduló új beruházások, amelyek kárt okozhatnak az uniós iparágnak, nem jelentenek érvényes okot az ezen eljárásban a jogos védelem megtagadására.

(131)

Egy érdekelt fél arra hivatkozott, hogy az uniós PET-árak növekedése csak az intézkedések hatálya alá nem eső harmadik országokban (Thaiföld, USA, Oroszország) beruházásokkal rendelkező uniós gyártók vagy harmadik országbeli (Dél-Korea) egyéb PET-gyártók számára teszi lehetővé teljesítményük növelését. Így a fél érvelése szerint az uniós gyártóknál jelentkező rövidtávú előnyt egyértelműen meghaladja az Unión kívüli gyártóknak történő vagyonátadás.

(132)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az akták nem tartalmaznak bizonyítékot annak alátámasztására, hogy a kereskedelemvédelmi intézkedések hatálya alá nem eső harmadik országok gyártóira vagy nulla vámtétel hatálya alá tartozó cégekre esetleg átterelődő pénzügyi előny meghaladná az uniós iparágban jelentkező előnyöket.

(133)

Arra is hivatkoztak, hogy az uniós gyártók csupán mintegy 2 000 főt alkalmaznak, míg azok a PET-feldolgozók és palackozók, amelyeket erősen érintene bármilyen vám, mintegy 20 000 illetve 60 000 főt alkalmaznak.

(134)

Meg kell jegyezni, hogy a PET-gyártók által létrehozott foglalkoztatás nem marginális és annak kérdését, hogy az intézkedések kivetése az uniós érdekek egésze ellen hat-e, nem egyszerűsíthető le a foglalkoztatottak számának kérdésére. E tekintetben az is különösen lényeges, hogy az alábbi (141)–(156) preambulumbekezdésekben ismertetettek szerint a vonatkozó felhasználókat az intézkedések valószínűleg nem érintenék jelentős mértékben, figyelembe véve a vám szintjét és az alternatív ellátási forrásokat.

(135)

Meg kell ismételni, hogy ebben a vizsgálatban nem működött együtt független importőr.

(136)

Az együttműködő kereskedelmi képviselő erőteljesen megkérdőjelezte, hogy a vámok kivetése nem gyakorolna jelentős hatást üzletmenetére. A vállalat arra hivatkozott, hogy miközben valóban jutalékalapon működik, a hatás fontos lenne, mivel üzletmenetének fontos része az érintett országokhoz kapcsolódik. Amennyiben végleges intézkedéseket vetnek ki, ez befolyásolná az érintett országok gyártóitól kapott jutalékot, tekintve, hogy az érintett országokból származó PET többé nem tudna versenyezni a más gyártók által előállított PET-tel.

(137)

Az átfogó mérsékelt vámszintre tekintettel nem valószínű, hogy az lényegesen befolyásolja az érintett országokból származó PET-értékesítést. Ezen túlmenően a kereskedelmi képviselő középtávon valószínűleg válthatna más ellátási forrásokra, nevezetesen az Ománból, az USA-ból, Brazíliából, Mexikóból, és a nulla dömpingellenes vámtétel hatálya alá tartozó dél-koreai vállalatoktól származó behozatalra. A fenti exportőr gyártók értékesítései révén a kereskedelmi képviselő az intézkedések kivetése miatt felmerülő esetleges veszteségeit kompenzálhatja. Ebből következően az állítást elutasították.

(138)

Egy érdekelt fél arra hivatkozott, hogy nem jogszerű az uniós PET-gyártók nyersanyagszállítóit a csomagolóipar, a palackozók és a végfelhasználók költségén védelemben részesíteni.

(139)

Meg kell jegyezni, hogy az intézkedéseknek a beszállítói iparágra gyakorolt hatásainak elemzése megfelel az alaprendelet 31. cikkének. Az ilyen elemzés elvégzése szokásos gyakorlat, különösen, ha a nyersanyag-szállítók és az uniós gyártók között erős függőségi viszony áll fenn.

(140)

E tekintetben egyéb hivatkozások és észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (265)–(279) preambulumbekezdéseit meg kell erősíteni.

(141)

Meg kell ismételni, hogy a palack előformák gyártásában felhasznált PET az átalakító vállalatok gyártási összköltségeinek 70-80 %-át teszi ki. Így ez kritikus költségelem e vállalatok számára.

(142)

Egyes érdekelt felek jelezték, hogy az uniós csomagolóipar számára folyamatos kihívást jelentenek a palacktöltőkkel szemben új formatervezésre és környezetbarátabb csomagolásra vonatkozóan támasztott követelmények. E célból egyes átalakító vállalkozók látszólag folyamatosan végeznek kutatás-fejlesztési beruházást új termékek és formák feltalálása érdekében, hogy versenyképesek maradhassanak és többletértéket adhassanak a láncolathoz.

(143)

Egyes érdekelt felek arra hivatkoznak, hogy az uniós átalakítási iparágra gyakorolt hatás igen erőteljes lesz, az új, környezetbarát csomagolásba való beruházást szolgáló források elkopásához, esetleg akár több száz kisebb vállalat bezárásához is vezet, mivel ezek a csekély feldolgozott volumen és korlátozott tárgyalási pozíció miatt még kisebb árréssel dolgoznak.

(144)

Valójában, amennyiben az átalakítók veszik fel az intézkedések miatti áremelés egészét, ez az ellátási forrásoktól függően meglehetős hatást gyakorolna rájuk, tekintve, hogy költségeik zömét a PET költsége teszi ki, és sok kis- és középvállalat alacsony árréssel működik.

(145)

E tekintetben a vámok e felhasználói csoportra gyakorolt hatásának jobb megismerése érdekében ellenőrző látogatásra került sor egy olaszországi műanyag-átalakító kisvállalkozásnál. A vizsgálat azt mutatta, hogy a feldolgozók korlátozottan bár, de valamennyire képesek az áremelkedést továbbhárítani, különösen, ha az marginális és előrelátható. Ezen túlmenően egyes PET-feldolgozók szerződései a nyersanyagárakra vonatkozó adaptációs feltételeket tartalmaznak, ez pedig segíthet az uniós átalakító vállalkozásoknak abban, hogy az áremelkedés egy részét áthárítsák a palackozókra.

(146)

Ebből következően, továbbá tekintettel a meglehetősen mérsékelt vámszintre, előáll a következtetés, hogy a kiegyenlítő vámok kivetése valószínűleg nem jár az átalakító vállalkozásokra végzetes hatással.

(147)

Egyes érdekelt felek megismételték azt az érvet, hogy a végleges intézkedések kivetése növelné a PET-feldolgozók/átalakítók elköltözésének kockázatát. E felek arra is hivatkoztak, hogy az uniós feldolgozók elköltözése miatt az uniós gyártóknál nem jelennének meg hosszú távú előnyök. Az egyik együttműködő PET-átalakító azt állította, hogy a költözés folyamata már zajlik és a kiegyenlítő vámok kivetése tovább gyorsítaná azt. Ez a fél arra hivatkozott, hogy az uniós átalakító vállalkozások lényeges része az uniós határokhoz közel eső területekre kerülne (Svájc, Horvátország, Bosznia, Szerbia, Törökország, Oroszország és Ukrajna) és egyes átalakító vállalkozások az ideiglenes rendeletben említettnél rugalmasabban költöztetnék át termelésüket e területekre.

(148)

Az aktákban szereplő információk alapján a költözés már valóban zajlik, és így a kiegyenlítő vámok kivetése egy lehet az ilyen vállalati döntéseket befolyásoló számos egyéb megfontolás közül. Azt nem állapították meg, hogy az ilyen intézkedések bevezetése nélkül a szóban forgó vállalatok készek lennének az Unióban maradni, tekintve, hogy egy ilyen döntés általában a kereskedelemvédelmi intézkedéseken kívül számos olyan szempontot is figyelembe vevő elemzés eredménye, mint pl. közelség a vevőhöz, szakképzett munkaerő rendelkezésre állása a kutatás-fejlesztési tevékenységhez, általános költségszerkezet, stb.

(149)

Azt is meg kell jegyezni, hogy az aktákban található információk szerint az uniós átalakítási iparág a gyorsan változó és egyre versenyképesebb környezetben egyre inkább nyilvánvalóvá váló, az ágazatban rejlő strukturális hiányosságok miatt fontos kihívások előtt áll. Nyilvánvaló, hogy ebben az ágazatban a méret lényeges, és a piac konszolidációja már zajlik, a bezárásokkal és költözésekkel együtt. Ebből következően úgy minősül, hogy a kisebb átalakító vállalkozások félt bezárását nem a kiegyenlítő intézkedések miatti PET-áremelés váltja ki.

(150)

Ebből következik az a következtetés, hogy a kiegyenlítő vámok kivetése nem lesz meghatározó tényező a PET-feldolgozó ipar vállalatainak elköltöztetésére vonatkozó végleges döntés meghozatalában.

(151)

Számos érdekelt fél kijelentette, hogy az esetleges intézkedések sok palackozóra gyakorolnának nagy hatást, mivel a PET-műgyanta árának bármilyen emelését (legalábbis részben) rájuk hárítanák a szerződéses rendelkezések miatt. Arra is hivatkoztak, hogy egyes palacktöltők nem lennének képesek az áremelkedést áthárítani vevőikre – szupermarket/kiskereskedelmi láncokra – és az esetleges költségnövekedést nem élnék túl.

(152)

E felek arra hivatkoztak, hogy alulbecsülték a vámok által érintett termékek palettáját, mivel azok nemcsak a palackozott vizet, üdítőt és étolajat, hanem a sört, tejet és tejtermékeket, gyümölcslé-gyártókat, ketchupot és fűszereket, kozmetikai és testápolási termékeket, gyógyszereket, vitaminokat és táplálékkiegészítőket, háztartási tisztítószereket, valamint olajat és gépkocsi-kenőanyagokat is érintenék.

(153)

Tudomásul kell venni, hogy a PET-csomagolás szerteágazó. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ideiglenes rendelet a palackozókra gyakorolt hatásra összpontosított, mivel a vizsgálat során együttműködő vállalatok által benyújtott adatokra alapozott, ezek pedig főleg víz-, üdítő- vagy gyümölcslé-gyártók voltak. A fent említett egyéb alkalmazásokra gyakorolt még nagyobb hatást kimutató egyéb részletes adatok nem álltak rendelkezésre.

(154)

Ebből következően úgy minősül, hogy az ideiglenes rendelet (291) preambulumbekezdésében ismertetett ideiglenes megállapítások véglegesen megerősíthetők. Emellett, tekintettel a javasolt intézkedések mérsékelt szintjére, azok legfeljebb 1 %-os mértékű költségnövekedést eredményezhetnek (a legrosszabb forgatókönyv szerint, azaz a intézkedések palackozó vállalatok által viselendő teljes hatása ez) és így a palackozó vállalatok átfogó helyzetére csak korlátozott hatást gyakorol még akkor is, ha állításuk szerint nem lennének abban a helyzetben, hogy a költségnövekedést áthárítsák vevőikre.

(155)

Számos érdekelt fél hivatkozott arra, hogy az esetleges kereskedelemvédelmi intézkedések súlyosbítják az uniós piacon tapasztalt kínálathiányt, amely különösen a nyári hónapokban jelent problémát, tekintve a víz/italok iránti nagyobb keresletet. Az állítások szerint 2010-ben akár 900 000 tonna behozatalára lesz szükség. Ezt a problémát erősítené az a tény, hogy egyes uniós gyártók egyben PET-feldolgozók is és csak belső keresletük kielégítését követően, prémium áron értékesítenének a szabadpiacon.

(156)

E tekintetben nem terjesztettek elő új információt és az ideiglenes rendelet (294) és (295) preambulumbekezdésében foglalt érveket nem cáfolták. Azt is meg kell jegyezni, hogy tekintve az EAE-ből és Pakisztánból érkező behozatalra kivetett vámok mérsékelt szintjét, az ezekből az országokból érkező kereskedelmi volumenre gyakorolt hatást nem befolyásolná jelentősen. Ebből következően a (294) és (295) preambulumbekezdésekben szereplő megállapításokat véglegesen megerősítik.

(157)

Számos érdekelt fél arra hivatkozott, hogy az ideiglenes rendelet nem foglalkozott megfelelő módon a napi rendszerességgel PET-műgyantákat tartalmazó termékeket vásárló fogyasztókra gyakorolt hatással. Ezeket az állításokat nem támasztották alá azon az állításon túlmenően, hogy a 3 millió tonnás fogyasztásra alkalmazott tonnánkénti 50 eurós növekedés eredményeképpen a végfogyasztók évente 150 millió euro költséget lennének kénytelenek viselni.

(158)

Meg kell jegyezni, hogy a javasolt becslés nem reális, mivel a legtöbb fél egyetértett abban: némi hatást viselnek majd a PET-feldolgozók, a palackozók és a szupermarket/kiskereskedelmi láncok, azaz az emelt költségek egy része az értékesítési láncban felhígul.

(159)

A legrosszabb esetre vonatkozó forgatókönyv szerint (azaz abban az irreális esetben, ha a fogyasztó viselné az áremelés teljes hatását) a végfogyasztóra gyakorolt hatás nem haladná meg a 0,5 eurócent összeget elfogyasztott palackonként, tekintettel a javasolt intézkedések mérsékelt szintjére, sőt, igen valószínű, hogy ennél jóval kevesebb lesz.

(160)

Tekintve a fentieket és az összes szóban forgó érdek részletes elemzését követően az a végleges következtetés, hogy a jelen esetben nincs kényszerítő erejű ok az intézkedésektől való eltekintésre. E tekintetben egyéb hivatkozások és észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (280)–(298) preambulumbekezdéseit véglegesen meg kell erősíteni.

(161)

Miután nyilvánosságra hozták azokat az alapvető fontosságú tényeket és megfontolásokat, amelyek alapján a Bizottság végleges dömpingellenes vámok kivetését ajánlotta, egyes érdekelt felek további megjegyzéseket nyújtottak be. Mivel ezen észrevételek nagy része a már benyújtott és megválaszolt észrevételek ismétlése, ezért nem változtatattak a fenti megállapításokon.

(162)

A megismételt érvre vonatkozóan, hogy az USD és az EUR közötti átváltási árfolyam legutóbbi változása az behozott PET árának jelentős növekedéséhez vezetett, és hogy emiatt az uniós ipar védelme céljából nincs szükség kereskedelmi védintézkedésekre, megjegyzendő, hogy a támogatásellenes vizsgálat rendszerint nem veszi figyelembe a vizsgálati időszak utáni fejleményeket; kivéve olyan különleges helyzetekben, amikor többek között bizonyítható, hogy a fejlemények időtállóak és jelentősen megváltoztatnák az ügyben tett megállapításokat. Az USD és az EUR közötti átváltási árfolyam változásai nem tekinthetők ilyennek.

(163)

Egy érdekelt fél arra hivatkozott, hogy az 5 %-os mértékű nyereségcél túlzott mértékű a vizsgálati időszak második negyedére nézve, tekintve, hogy ebben a negyedévben (2008 negyedik negyedéve) nemcsak a kereslet volt kisebb (téli évszak), de a gazdasági világválság is erőteljes hatást gyakorolt a PET-gyártókra. Így azt állították, hogy a T-210/95 sz. bírósági ügyben (5) kialakult alapelv helyes alkalmazásának támogatott behozatal hiányában 0 % -os mértékre kell vezetnie. Ezen túlmenően, a fél hivatkozása szerint, mivel a válság érintette a vizsgálati időszak összes negyedévét, az 5 %-os nyereségmérték nem tűnik reálisnak, tekintve, hogy még a gazdasági válság fennállása nélkül, azaz 2006/2007 során, az uniós iparág meg sem közelítette az 5 % nyereséget.

(164)

Tudomásul kell venni, hogy a joggyakorlatnak megfelelően az alkalmazandó nyereségcélnak azt kell tekinteni, amelyet az uniós iparág ésszerűen elérhetne a szokásos versenykörülmények között, támogatott behozatal hiányában. Fel kell idézni, hogy ugyane termékre vonatkozó korábbi vizsgálatok során 7 %-os nyereségcélt alkalmaztak a jelenlegi vizsgálatban ideiglenesen alkalmazott 5 % helyett. Az 5 % nyereségcél minősül annak a nyereségnek, amelyet az uniós iparág támogatott behozatal hiányában elvárhatna. Ebből következően a nyereségcél csökkentésére vonatkozó állítást elutasították.

(165)

Tekintettel a fenti (108)(110) preambulumbekezdésekben említett korrigált áralákínálási számításra, a károkozást megszüntető megfelelő mértékek a következők:

(166)

Tekintettel a támogatás, a károkozás, az okozati összefüggés és az uniós érdek tekintetében levont végleges következtetésekre, az alaprendelet 15. cikke (1) bekezdésének megfelelően megállapítható, hogy az Iránból, Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből származó érintett termékek behozatalára végleges, a kisebb vám szabályának megfelelően a támogatási és a károkozás megszüntetéséhez szükséges mérték közül az alacsonyabb mértékű kiegyenlítő vámot kell kivetni.

(167)

A fentiek fényében és az alaprendelet 12. cikkének (1) bekezdése szerint megállapítható, hogy a végleges kiegyenlítő vámot az Iránból származó behozatal esetén a megállapított kárkülönbözet szintjén, míg a Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből származó behozatal esetén a végleges kiegyenlítő vámot a megállapított támogatási különbözet szintjén kell kivetni.

(168)

Fel kell idézni, hogy a PET költségei és árai viszonylag rövid idő alatt jelentősen ingadoznak. Ennélfogva indokolt a vámokat egy tonnára vetített egyedi összeg formájában meghatározni. Ez az összeg a kiegyenlítő rátának a párhuzamos dömpingellenes eljárás számításaiban használt CIF paritású exportárakra történő alkalmazásából ered.

(169)

A fentiek alapján a vámfizetés előtti, EU határparitáson számított CIF-árra javasolt kiegyenlítővám a következő:

(170)

Az egyedi vállalatokra vonatkozó kiegyenlítő vámtétel alkalmazására vonatkozó bármilyen igényt (pl. a szervezet nevének változását vagy új gyártó vagy értékesítő szervezet létrehozását követően) a Bizottságnak kell címezni (6) haladéktalanul az összes vonatkozó információval, különösen a vállalatnak a pl. a névváltozással vagy a gyártó és értékesítő szervezetek változásával összefüggő termeléshez, belföldi és exportértékesítéshez kapcsolódó tevékenységeinek esetleges módosításáról szóló információval együtt. A megfelelő esetben ezt követően a rendelet megfelelő módosítására kerül sor az egyedi vámtételt élvező vállalatok jegyzékének frissítésével.

(171)

Miután nyilvánosságra hozták azokat az alapvető tényeket és megfontolandó szempontokat, amelyek alapján a végleges támogatásellenes vámok újbóli kivetését ajánlani tervezték, az iráni exportáló gyártó az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének megfelelően árra vonatkozó kötelezettségvállalást ajánlott fel.

(172)

A felajánlást megvizsgálták, és annak tekintetében, hogy az egyedi terméktípusok ára jelentősen különbözik, úgy találták, hogy a felajánlott egyetlen minimumbehozatali ár nem biztosítaná a minden termékre vonatkozó kárt okozó támogatás megszüntetését.

(173)

Szintén megállapításra került, hogy az együttműködő iráni exportáló gyártó az adott terméket és más termékeket kizárólagosan egy vele kapcsolatban álló kereskedelmi vállalaton keresztül értékesíti az EU-ban, amely számos vállalat által gyártott termékek sorát exportálja. Ez az értékesítési szerkezet kereszttámogatás igen jelentős kockázatát hordozza magában, mivel a kötelezettségvállalás alá tartozó PET ugyanazon vevők számára értékesíthető lenne más termékekkel együtt, és az ugyanazon vevő részére értékesített termékpaletta könnyen kompenzálható vagy ellensúlyozható lenne. Végezetül úgy tűnik – nyilvánosság számára hozzáférhető forrásokból – hogy Iránban létezik legalább még egy PET-gyártó. Tekintettel a fenti értékesítési szerkezetre ez a helyzet komoly kétségeket ébreszt afelől, hogy az intézmények vagy a vámhatóságok biztosítani tudják-e azt, hogy csak az együttműködő exportáló gyártótól származó PET-et értékesítsék a kötelezettségvállalás előírásainak megfelelően, mivel a termék alapanyag, és könnyen összetéveszthető, olyan értelemben, hogy az ilyen alapanyagoknál fizikailag nem lehet egyértelműen azonosítani a gyártót.

(174)

A fentiek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a kötelezettségvállalások kivitelezhetetlenek és ezért elfogadhatatlanok. A felet ennek megfelelően értesítették, és lehetőséget biztosítottak számára, hogy észrevételeket tegyen. Észrevételei azonban nem változtattak a fenti következtetésen.

(175)

Tekintettel a megállapított kiegyenlíthető támogatások nagyságrendjére, az uniós iparágnak okozott kár szintjének fényében szükségesnek minősül az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes vám révén biztosított összegek végleges beszedése a kivetett végleges vámok összegének mértékéig,

29.9.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 254/29

(1)

A cukorágazatban harmadik országokkal folytatott kereskedelem tekintetében a 318/2006/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. június 30-i 951/2006/EK bizottsági rendelet (2) megállapítja a cukorágazatban a kvótán felüli kivitelre vonatkozó részletes szabályokat.

(2)

A 951/2006/EK rendelet 4c. cikke előírja, hogy a kvótán felüli cukor- és/vagy izoglükóz-kivitel szempontjából nem jogosult rendeltetési helyek esetében mely dokumentumokkal kell igazolni az említett termékek rendeltetési helyre történő megérkezését. A kis cukormennyiségek esetében ugyanakkor az esetleges kereskedelmi csalás kockázata meglehetősen csekély. A szükséges adminisztratív feladatok egyszerűsítése érdekében ezért ajánlatos rendelkezni arról, hogy a 25 tonnát nem meghaladó mennyiségek esetében az említett szabálytól el lehessen térni.

(3)

A 951/2006/EK rendelet 7c. cikke megállapítja a kvótán felüli kivitelre vonatkozó értesítéssel kapcsolatos rendelkezéseket. A kvótán felüli kiviteli rendszer megfelelőbb kezelése céljából helyénvaló egyértelműsíteni, hogy a tagállamoknak a kérelmezett mennyiségeket kérelmezők szerint is le kell bontaniuk.

(4)

A kvótán felül előállított cukor és izoglükóz kivitelére a 2010/2011-es gazdasági év végéig alkalmazandó mennyiségi korlátozás megállapításáról szóló, 2010. május 7-i 397/2010/EU bizottsági rendelet (3) 1. cikkének (1) bekezdése a 2010/2011-es gazdasági év vonatkozásában a 1701 99 KN-kód (azaz hat számjegyű kód) alá tartozó fehér cukorra 650 000 tonnás mennyiségi korlátozást állapít meg. Amikor sok kiviteli engedély iránti kérelem érkezik be és az éves mennyiségi korlátozás elérése hamar bekövetkezik, előfordulhat, hogy a különböző KN-kódok alá tartozó fehér cukrot exportáló piaci szereplők nem jutnak hozzá a hagyományos piacaik ellátásához szükséges valamennyi engedélyhez. A kvótán felüli rendszer fokozott rugalmassága érdekében indokolt lehetővé tenni, hogy a 1701 99 KN-kód alá tartozó egy bizonyos fehércukor-termék kivitelére kibocsátott engedélyek az ugyanazon KN-kód alá tartozó más fehércukor-termékek kiviteléhez is felhasználhatóak legyen.

(5)

A 951/2006/EK rendelet 8a. cikkének b) pontja értelmében a kvótán felüli cukor és izoglükóz kivitelére vonatkozó, 2010. április 1-jétől kiállított engedélyek a kiállításuk dátumától az azt követő ötödik hónap végéig érvényesek. Ez azonban egyes exportőrök, nevezetesen a hagyományos piacaik e termékkel való ellátását a teljes gazdasági év során biztosító exportőrök számára komoly nehézségeket okozhat. Indokolt ezért a 2009/2010-es gazdasági évre vonatkozó rendelkezéseket állandó jelleggel alkalmazni.

(6)

A mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali és kiviteli engedélyek és előzetes rögzítési igazolások rendszerének alkalmazására kialakított részletes közös szabályok megállapításáról szóló, 2008. április 23-i 376/2008/EK bizottsági rendelet (4) 1. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontjával összhangban a 1701 KN-kód alá tartozó cukortermékek kivitele esetén kiviteli engedélyt kell bemutatni. Az említett rendelet II. mellékletének II. része alapján a letétbe helyezendő biztosíték összege 110 EUR/tonna. A jogbiztonság és a piaci szereplők közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében a 951/2006/EK rendelet 12a. cikkének (1) bekezdésében helyénvaló egyértelművé tenni, hogy a kvótán felüli cukor kivitele esetén is biztosítékot kell letétbe helyezni.

(7)

A 951/2006/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

1.

A IIa. fejezetben a 4c. cikk a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4)   A legfeljebb 25 tonnás cukormennyiségre vonatkozó kiviteli nyilatkozatok esetében, amennyiben teljesülnek a 612/2009/EK bizottsági rendelet (5) 24. cikke (2) bekezdésének a) és b) ponjában szereplő feltételek, a tagállamok mentesítik az exportőröket az e cikk (1) bekezdése, valamint (2) bekezdésének b) és c) pontja szerinti igazoló dokumentumok bemutatására vonatkozó kötelezettség alól. A 612/2009/EK rendelet 17. cikkének (3) bekezdése szerinti fuvarokmányt vagy annak másolát továbbra is mindenképpen be kell mutatni.

2.

A III. fejezet a következőképpen módosul:

3.

Az V. fejezetben a 12a. cikk a következőképpen módosul:

29.9.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 254/31

29.9.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 254/33

(1)

A Tanács 2007. június 12-én elfogadta az Európai Uniónak a Kongói Demokratikus Köztársaság biztonsági ágazatának reformja keretében folytatott rendfenntartó missziójáról és annak a kongói igazságszolgáltatással való viszonyáról (EUPOL RD Congo ) (a továbbiakban: EUPOL RD Congo vagy misszió) szóló 2007/405/KKBP együttes fellépést (1).

(2)

A Tanács 2008. június 23-án elfogadta a 2007/405/KKBP együttes fellépés módosításáról és 2009. június 30-ig történő meghosszabbításáról szóló 2008/485/KKBP együttes fellépést (2).

(3)

A Tanács 2009. június 15-én elfogadta a 2007/405/KKBP együttes fellépés módosításáról és 2010. június 30-ig történő meghosszabbításáról szóló 2009/466/KKBP együttes fellépést (3).

(4)

A Tanács 2010. június 14-én elfogadta a 2007/405/KKBP együttes fellépés módosításáról és 2010. szeptember 30-ig történő meghosszabbításáról szóló 2010/329/KKBP együttes fellépést (4).

(5)

Az EUPOL RD Congo-t egy további évig, 2011. szeptember 30-ig folytatni kell.

(6)

A misszió parancsnoksági és ellenőrzési struktúrája nem érinti a misszióvezetőnek a misszió költségvetésének végrehajtására vonatkozóan a Bizottsággal szemben vállalt szerződéses felelősségét.

(7)

E misszióba be kell vonni a Tanács Főtitkárságán belül létrehozott figyelőszolgálatot.

(8)

A misszió végrehajtására olyan helyzetben kerül sor, amely rosszabbodhat, és veszélyeztetheti a közös kül- és biztonságpolitikának a Szerződés 21. cikkében meghatározott célkitűzéseit,

a)

stratégiai szintű támogatást nyújt általánosságban a biztonsági ágazat reformjához a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK), különösen pedig a kongói nemzeti rendőrség reformjához és ennek az igazságszolgáltatáshoz való viszonyához;

b)

támogatja a rendőrségi reform végrehajtását és oktatás, nyomonkövetés valamint tanácsadás révén segíti a kongói nemzeti rendőrség operatív kapacitásának elszámoltathatóságának javítását;

c)

növeli a kongói nemzeti rendőrség vezető tisztviselői, oktatói és oktatási rendszerének az ismereteit és kapacitását, többek között stratégiai tanfolyamok megtartása révén;

d)

támogatja az emberi jogok területén a büntetlenség a szexuális erőszak elleni küzdelmet.

1.

Stratégiai szintű támogatást nyújt általánosságban a biztonsági ágazat reformjához a KDK-ban, különösen pedig a kongói nemzeti rendőrség reformjához és ennek az igazságszolgáltatáshoz való viszonyához:

2.

Támogatja a rendőrségi reform végrehajtását és oktatás, nyomonkövetés valamint tanácsadás révén segíti a kongói nemzeti rendőrség operatív kapacitásának és elszámoltathatóságának javítását:

3.

Növeli a kongói nemzeti rendőrség vezető tisztviselői, oktatói és oktatási rendszerének az ismereteit és kapacitását, többek között stratégiai tanfolyamok megtartása révén:

4.

Támogatja az emberi jogok területén a büntetlenség a szexuális erőszak elleni küzdelmet:

5.

Egyéb feladatok/Tervezési egység:

a)

Parancsnokság Kinshasaban. A parancsnokság a misszió vezetőjének hivatalából és a parancsnokság személyzetéből áll, és ellátja valamennyi szükséges feladatot, így stratégiai és műveleti szintű tanácsadást, parancsnoklást és ellenőrzést végez, valamint segíti a missziót és igazgatási támogatást nyújt.

b)

Helyi irodák. Helyi iroda jön létre Gomában. A misszió megbízatásának nemzeti kiterjedése szükségessé teheti az országon belüli fellépéseket és esetleg azt is, hogy átmenetileg (akár hosszabb távon) szakértők tartózkodjanak az ország egyéb pontjain, figyelemmel a biztonsági szempontokra is.

29.9.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 254/40

(1)

2009. szeptember 3-án a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (2) bejelentette, hogy dömpingellenes eljárást indított az Iránból, Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből (a továbbiakban: az érintett országok) származó egyes polietilén-tereftalátok (a továbbiakban: PET) Unióba történő behozatalára vonatkozóan. 2010. június 1-jén a Bizottság 472/2010/EU rendeletével (3) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) az Iránból és az Egyesült Arab Emírségekből származó egyes polietilén-tereftalátok behozatalára ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki.

(2)

Az eljárást azt követően indították meg, hogy 2009. július 20-án a Plastics Europe polietilén-tereftaláttal foglalkozó bizottsága (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be olyan gyártók nevében, amelyek termelése egyes polietilén-tereftalátok teljes uniós gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 50 %-át teszi ki.

(3)

Az ideiglenes rendelet (11) preambulumbekezdésének megfelelően a dömping és a kár vizsgálata a 2008. július 1-jétől2009. június 30-ig terjedő időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak vagy VI) vonatkozott. A kárfelmérés szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2006. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(4)

Egy párhuzamosan folytatott szubvencióellenes vizsgálat során a Bizottság a 473/2010/EK rendelettel (4) ideiglenes kiegyenlítő vámot is kivetett az Iránból és az Egyesült Arab Emírségekből származó egyes polietilén-tereftalátok behozatalára.

(5)

Azon alapvető tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően, amelyek alapján ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetéséről döntöttek (a továbbiakban: ideiglenes nyilvánosságra hozatal), számos érdekelt fél nyújtotta be írásban az ideiglenes megállapításokra vonatkozó észrevételeit. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak észrevételeik szóbeli előterjesztésére is.

(6)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott a végleges megállapítások kialakításához. Sor került az érdekelt felek által az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően benyújtott szóbeli és írásos észrevételek áttekintésére, és indokolt esetben az ideiglenes megállapításokat ezeknek megfelelően módosították.

(7)

Minden felet tájékoztattak azokról az alapvető tényekről és szempontokról, amelyek alapján a dömpingellenes eljárás megszüntetésére és a kivetett ideiglenes vámokkal biztosított összegek felszabadítására vonatkozó javaslat megszületett (a továbbiakban: végleges nyilvánosságra hozatal). Egyúttal olyan határidőt biztosítottak a felek számára, amelyen belül e tájékoztatást követően ismertethették álláspontjukat.

(8)

Sor került az érdekelt felek által benyújtott szóbeli és írásos észrevételek áttekintésére, és indokolt esetben a megállapításokat ezeknek megfelelően módosították.

(9)

Néhány érintett fél azt állította, hogy az uniós gyártók mintája következetlen és nem reprezentatív, ennélfogva a kárelemzés hiányos volt. Különösen arra hivatkoztak, hogy a termelők kis száma miatt a mintavétel szükségtelen volt. Emellett úgy vélték, hogy a vállaltcsoportok önálló jogi egységekre történő „mesterséges” szétbontása miatt a minta egyes piavezetőket (Artenius, M&G Polimeri) nem tartalmazott, továbbá a mintavétel módszere következetlen volt, mivel a minta két vállalatcsoportot mégis tartalmazott. Hivatkoztak továbbá arra, hogy a minta nem volt reprezentatív, mivel nem foglalt magában olyan gyártót, amely kapcsolt PET-feldolgozó részére elégséges mennyiségben értékesít. Következésképpen az intézmények állítólag nem tudták felmérni az uniós gazdasági ágazat valódi kínálati kapacitását, és nem vették figyelembe az uniós gazdasági ágazat érdekellentétét. Ezen túlmenően, mivel egy vállalat nem bocsátott rendelkezésre minden szükséges információt, és kizárták a mintából, a reprezentativitás állítólag az uniós gyártás 28 %-ára csökkent. Ugyanezek az érdekelt felek azt állították, hogy a kiválasztott minta statisztikailag sem volt érvényes.

(10)

Azt az érvet illetően, miszerint a minta a gyártók kis száma miatt szükségtelen volt, emlékeztetni kell arra, hogy a mintavételre 14 uniós gyártó jelentkezett, akik nyolc vállalatcsoporthoz tartoznak. Tekintve az együttműködő uniós gyártók objektíve nagy számát (14 uniós gyártó), a mintavételt az alaprendelet 17. cikke (1) bekezdésének megfelelően a rendelkezésre álló időn belül ésszerűen vizsgálható legnagyobb reprezentatív értékesítési volumen alapján végezték. A kiválasztott minta öt vállalatot foglalt magában (hat gyártó telephellyel).

(11)

A minta reprezentativitására vonatkozó első állítást illetően megjegyzendő, hogy az intézmények a mintába felvehetnek egy vállalatcsoporthoz tartozó egyedi vállalatokat, amennyiben azok reprezentatívak és külön számviteli nyilvántartással rendelkeznek. A nyolc vállalatcsoporthoz tartozó mind a tizennégy vállalat megvizsgálása akadályozta volna a vizsgálat időben történő befejezését. Azonban az, hogy két vállalatcsoportot vettek fel a mintába, nem összeegyeztethetetlen a jelen esetben alkalmazott mintavételi módszerrel, azaz az uniós ügyfeleknek teljesített legnagyobb értékesítési volumen módszerével.

(12)

Az Indorama esetében a csoport a vizsgálati időszakon belül két különböző gyártó telephellyel rendelkezett, eggyel Hollandiában, eggyel pedig az Egyesült Királyságban. E csoport szerepeltetése a mintában megfelel az alkalmazott mintavételi módszernek, mivel jogi és pénzügyi szempontból a telephelyek egy személyt képeztek. A vizsgálati időszak alatt a két különálló (egy Olaszországban, egy másik Németországban) PET-gyártó egységgel rendelkező Equipolymers esetében a társaság mindkét helyszínre vonatkozóan konszolidált adatokat szolgáltatott. Tekintve, hogy a társaság központjánál tett látogatás alkalmával lehetőség nyílt e konszolidált adatok ellenőrzésére, az a döntés született, hogy a jelen eljárás szempontjából az Equipolymers PET-gyártó társaságait egy szervezetként kezelik. Arra a hivatkozásra nézve, amely szerint az Arteniusnak és az M&G Polimerinek piacvezető volta miatt szerepelnie kellett volna a mintában, meg kell jegyezni, hogy ezek egységei közül egy sem tartozott azon vállalatokhoz, amelyek az uniós ügyfeleknek a legnagyobb volumenű értékesítést teljesítették.

(13)

Azon állításra nézve, miszerint a minta azért nem reprezentatív, mert nem tartalmaz egy olyan gyártót, amely főleg belső felhasználásra termel, meg kell jegyezni, hogy ilyen állítás esetén a kínálati kapacitást az uniós érdekek elemzésének keretében lehet vizsgálni, és e célból a saját felhasználás a termelési volumenből levonható. Így egyes károkozási tényezők vizsgálatához nincs szükség ilyen termelő szerepeltetésére a mintában. Másodszor, az adott vállalat uniós termelői és ugyanakkor feldolgozói pozíciójából fakadó esetleges kettős érdeket szintén vizsgálni lehet az uniós érdekek elemzése során. Az, hogy egy vállalat uniós gyártó és feldolgozó is, nem kapcsolódik az uniós gazdasági ágazat teljesítményéhez, ahol a független uniós vevőknek teljesített értékesítés minősül referenciaértéknek. Ennélfogva az állítást elutasították.

(14)

A minta átfogó reprezentatív voltára vonatkozó állítás tekintetében megismétlendő, hogy a minta négy vállalatra csökkentése az összes együttműködő gyártó értékesítésének reprezentativitását 65 %-ról 47 %-ra csökkentette. Ugyanez a négy vállalat tette ki az uniós termelés 52 %-át. Ez az Unión belüli független vevőknek teljesített értékesítés szempontjából az uniós termelők reprezentatív mintájának minősül.

(15)

Azon állítást tekintve, amely szerint a kiválasztott minta statisztikailag nem érvényes, meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdése a „statisztikailag érvényes” minta alternatívájaként egyértelműen lehetővé teszi, hogy a minta a rendelkezésre álló időn belül ésszerűen vizsgálható értékesítések legnagyobb reprezentatív volumenén alapuljon.

(16)

A megállapításokra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (3)–(10) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(17)

Emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet (12) preambulumbekezdése az érintett terméket az érintett országokból származó, jelenleg a 3907 60 20 KN-kód alá besorolt, az 1628-5 ISO-szabvány szerint legalább 78 ml/g viszkozitási értékű polietilén-tereftalátként határozta meg.

(18)

Továbbá az ideiglenes rendelet (14) preambulumbekezdésében szerepelt, hogy a vizsgálat szerint az Európai Unióban az uniós gazdasági ágazat által előállított és eladott PET, valamint az érintett országok hazai piacain gyártott és eladott, valamint az Európai Unióba exportált PET hasonló termékek.

(19)

Mivel a vizsgálat tárgyát képező termék homogén terméknek minősült, azt a dömping- és kárkülönbözet számítása céljából nem osztották további terméktípusokra.

(20)

Egy exportáló gyártó azt állította, hogy a PET-et a különböző viszkozitási értékek szerint különböző terméktípusokra kellene osztani, mivel a termelt PET-típus különböző lehetséges alkalmazásainak meghatározása szempontjából lényeges a viszkozitási érték. Az állítást elfogadandóként értékelték, ennek megfelelően kiigazították a dömping- és a kárkülönbözet számításának módszerét.

(21)

A (20) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a dömpingkülönbözet számításának módszerét kiigazították; ennek megfelelően a dömpingkülönbözetet minden érintett ország tekintetében terméktípusonként külön számítják ki.

(22)

A fenti (20) és (21) preambulumbekezdésben már említetteken kívüli észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (16)–(18) preambulumbekezdésében kifejtett módszert megerősítik.

(23)

A fenti (20) és (21) preambulumbekezdésben már említetteken kívüli észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (19) preambulumbekezdésében kifejtett módszert megerősítik.

(24)

Az ideiglenes rendelet (23) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az iráni exportőr nem volt képes bizonyítékokkal alátámasztható módon számszerűsíteni az Irán elleni szankciók állítólagos hatását. Az ideiglenes rendelettel kapcsolatban a vállalat azt az észrevételt tette, hogy a tisztességes összehasonlítás biztosítása nem az exportőr, hanem a vizsgálatot végző hatóság feladata. Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja szerint kiigazítást lehet végezni egyéb tényezőkben mutatkozó különbségek esetében, ha bizonyítást nyer, hogy azok befolyásolják az ár-összehasonlíthatóságot, különös tekintettel arra, hogy a fogyasztók a hazai piacon tartósan más árat fizetnek az e tényezőkben mutatkozó eltérések miatt. Mivel az egyéb tényezők meglétének bizonyítása az exportőr feladata, az állítást elutasították, és az ideiglenes rendelet (20)–(23) preambulumbekezdésében kifejtett módszert megerősítik.

(25)

A fenti (20) és (21) preambulumbekezdésben már említetteken kívüli észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (24)–(25) preambulumbekezdésében kifejtett módszert megerősítik.

(26)

Az Iránra vonatkozó, vámfizetés előtti, a CIF uniós határparitáson számított ár százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözet 26,8 %.

(27)

A fenti (20) és (21) preambulumbekezdésben már említetteken kívüli észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (27)–(29) preambulumbekezdésében kifejtett módszert megerősítik.

(28)

A fenti (20) és (21) preambulumbekezdésben már említetteken kívüli észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (30) preambulumbekezdésében kifejtett módszert megerősítik.

(29)

A fenti (20) és (21) preambulumbekezdésben már említetteken kívüli észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (31)–(32) preambulumbekezdésében kifejtett módszert megerősítik.

(30)

A fenti (20) és (21) preambulumbekezdésben már említetteken kívüli észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (33) preambulumbekezdésében kifejtett módszert megerősítik.

(31)

Az egyetlen pakisztáni exportáló gyártóra, a Novatex Limited vállalatra vonatkozó, vámfizetés előtti, a CIF uniós határparitáson számított ár százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözet 0,6 %, vagyis az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésének értelmében a de minimis érték alatt van.

(32)

Mivel az érintett terméknek nincsenek más gyártói Pakisztánban, végleges intézkedéseket nem kell elrendelni.

(33)

A módszer (20) és (21) preambulumbekezdésben kifejtett megváltoztatása következtében egyes terméktípusok tekintetében a (37) és (38) preambulumbekezdésben vizsgált kérdésre – azaz hogy az értékesítés rendes kereskedelmi forgalom keretében történtek-e – kapott válaszok eredményei is megváltoztak. Tehát ha egy terméktípus nyereséges értékesítése az adott típus teljes értékesítési mennyiségének legfeljebb 80 %-át tette ki, vagy ha az adott típus súlyozott átlagára a termelési költség alatt volt, akkor a rendes érték a kizárólag az adott típusból történt nyereséges értékesítés súlyozott átlagaként kiszámított tényleges belföldi áron alapult.

(34)

Amennyiben egy bizonyos terméktípus esetében nem volt nyereséges értékesítés, úgy tekintették, hogy a szóban forgó típus értékesített mennyisége nem elegendő ahhoz, hogy a belföldi ár megfelelő alapként szolgáljon a rendes érték meghatározásához.

(35)

Ha az exportáló gyártók által értékesített érintett termék belföldi árait nem lehetett felhasználni a rendes érték megállapítására, az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdése szerint kellett a rendes értéket kiszámítani.

(36)

Ha a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján számították ki, az értékesítési, általános és igazgatási költségek és a nyereség összege az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdésével összhangban a vizsgált exportáló gyártó hasonló termékének termelésére és a rendes kereskedelmi forgalom során történő értékesítésre vonatkozó tényleges adatokon alapult.

(37)

A fenti (20) és (21) preambulumbekezdésben már említetteken kívüli észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (39) preambulumbekezdésében kifejtett módszert megerősítik.

(38)

A fenti (20) és (21) preambulumbekezdésben már említetteken kívüli észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (40)–(41) preambulumbekezdésében kifejtett módszert megerősítik.

(39)

A fenti (20) és (21) preambulumbekezdésben már említetteken kívüli észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (42) preambulumbekezdésében kifejtett módszert megerősítik.

(40)

Az Egyesült Arab Emírségek egyetlen exportáló gyártóra, a JBF RAK LLC vállalatra vonatkozó, vámfizetés előtti, a CIF uniós határparitáson számított ár százalékában kifejezett ideiglenes dömpingkülönbözet 0,6 %, vagyis az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésének értelmében a de minimis érték alatt van.

(41)

Mivel az Egyesült Arab Emírségekben az érintett terméknek nincs más gyártója, végleges intézkedéseket nem kell elrendelni.

(42)

Az uniós gyártásra, uniós gazdasági ágazatra és uniós felhasználásra vonatkozó észrevételek nem érkeztek. Az ideiglenes rendelet (45)–(50) preambulumbekezdésének megállapításait ezért megerősítik.

(43)

Ismételten emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet (52) preambulumbekezdésében úgy ítélték, hogy mivel a Pakisztán esetében megállapított dömpingkülönbözet a de minimis küszöbértéken van, az említett import hatása nem vizsgálható az Iránból és az Egyesült Arab Emírségekből származó, az ideiglenes vizsgálat alapján dömpingeltnek ítélt behozatallal együtt.

(44)

Mivel a további vizsgálat rámutatott, hogy az Egyesült Arab Emírségek esetében megállapított dömpingkülönbözet szintén a de minimis küszöbértéken van, az említett import hatása nem vizsgálható az Iránból származó dömpingelt behozatallal együtt. Következésképp a behozatalok összesített értékelésére nem került sor.

(45)

Az érintett termék Unióba irányuló dömpingelt behozatalainak volumene viszonylag alacsony szintről indult 2006-ban, azonban a VI-ig fokozatosan emelkedett, a VI során elérve az 55 500 tonnát. Pontosabban az Iránból származó import több mint duplájára emelkedett 2006 és 2007 között, mielőtt 2008-ban több mint 100 százalékponttal, majd 2008 és a VI között ismételten közel 130 százalékponttal nőtt.

1.   táblázat

(46)

Az Iránból származó import piaci részesedése 2006-ban 0,4 % volt, és a figyelembe vett időszakban folyamatosan, összességében 1,5 százalékponttal nőtt. Pontosabban 2006 és 2007 között 0,5 százalékponttal emelkedett, további 0,5 százalékponttal 2007 és 2008 között, valamint 0,5 százalékponttal nőtt 2008 és a VI között. A VI során az Iránból származó dömpingelt import piaci részesedése 1,9 % volt.

(47)

Az átlagos importár 11 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban, a legnagyobb árzuhanásra 2008 és a VI között került sor. Pontosabban az átlagár 2007-ben stabil maradt, 2008-ban 2 százalékponttal csökkent, mielőtt további 9 százalékponttal esett vissza a VI-ban.

2.   táblázat

(48)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az iráni exportőr észrevételt tett, miszerint kárkülönbözetét túl magasan állapították meg, mivel a kereskedelmi szintkülönbségek kiigazításának összegét helytelenül számították ki, és emiatt a súlyozott átlagos eladási egységárat túlságosan alacsonyan állapították meg. A kereskedelmi szintkülönbségek kiigazításának számszerűsítésére azonban nem érkezett alternatív javaslat. Valójában az ideiglenes számításban a kereskedelem szintjére vonatkozó összeg fix tonnánkénti összeg volt, amely az együttműködő importáló ügynök által felszámított jutalék, és az átlagos CIF árnak mintegy 1 %-át teszi ki. E kiigazításra nézve más információ nem áll rendelkezésre, ezért az állítást elutasították. Ugyanez a fél arra is hivatkozott, hogy a behozatalt követő költségekre számított 2 %-os arány túlságosan alacsonynak tűnik. E tekintetben meg kell ismételni, hogy e vizsgálatban nem működött együtt importőr, és nem volt lehetőség a behozatalt követő tényleges költségek ellenőrzésére. Így egyéb rendelkezésre álló információ hiányában a korábbi eljárásokban használt rátát alkalmazták.

(49)

A fentieket tekintve véglegesen megerősítést nyert, hogy az Iránból származó és az Unióban értékesített dömpingelt termékeket az uniós gazdasági ágazat áraihoz képest 3,2 % alákínálással értékesítették.

(50)

Néhány érintett fél azt állította, hogy károkozás nem is történt, mivel az állítólagosan rosszul megválasztott minta miatt nem lehetett az egész uniós gazdasági ágazatra vonatkoztatni az eredményeket. Állításuk szerint, mivel egy (a mintában nem szereplő) vállalat jelezte, hogy kapacitásának több mint 100 %-át kihasználja, ez egyértelműen jelzi a károkozás hiányát. Meg kell jegyezni, hogy a benyújtott információ a szóban forgó vállalat által egy harmadik ország tőzsdehatósághoz benyújtott dokumentációjának kivonata, és ezeket az információkat nem ellenőrizték. Ez az információ továbbá az eljárás során nyilvántartott információknak sem felel meg. Ezen túlmenően egyetlen uniós gyártó kapacitáskihasználása önmagában semmiképp sem változtathatja meg a mintában szereplő és a többi uniós gyártó számára megállapított, csaknem az összes többi kármutatót illető, kárra vonatkozó megállapításokat.

(51)

További észrevétel vagy lényeges megjegyzés hiányában az ideiglenes rendelet (63)–(82) preambulumbekezdését a Bizottság megerősíti.

(52)

További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (83)–(85) preambulumbekezdésének a kárra vonatkozó következtetéseit megerősítik.

(53)

2006 és a VI között az Iránból származó dömpingelt behozatal mennyiségének közel ötszörös, és az uniós piaci részesedésének ennek megfelelő, azaz 1,5 százalékpontos növekedése, valamint a megállapított (a VI alatt 3,2 %-os) alákínálás általában egybeesett az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének romlásával. Ebből levonható az a következetés, hogy az Iránból származó dömpingelt import hatással volt az uniós gazdasági ágazatot ért kárra.

(54)

Fontos hangsúlyozni, hogy egy párhuzamosan folytatott szubvencióellenes eljárás során megállapítást nyert, hogy a Pakisztánból, az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó támogatott behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(55)

Másrészről, a Koreából és Pakisztánból származó import jelentős volumenét és alacsony árait tekintve, az is megerősítést nyert, hogy a (94) és (96) preambulumbekezdésben említettek szerint bizonyos mértékig ezek a behozatalok is hozzájárultak az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(56)

Ebben az eljárásban megállapították továbbá, hogy az Egyesült Arab Emírségekből származó jelentős mennyiségű (körülbelül 150 000 tonna) import szintén alákínált az uniós gazdasági ágazat árainak.

(57)

Ugyanakkor az iráni import piaci részesedése 2006-ban 1 % alatt volt, 2007-ben és a VI során pedig 55 000 tonnával csupán a 2 %-hoz közelített.

(58)

Azt is meg kell jegyezni, hogy az iráni gyártó esetében megállapított áralákínálás kisebb mértékű volt, mint az Egyesült Arab Emírségekből származó nem dömpingelt behozatal esetében.

(59)

Következésképp, bár a fenti elemzés rámutatott, hogy az Iránból származó dömpingelt behozatal gyakorolt némi kedvezőtlen hatást az uniós gazdasági ágazat helyzetére, ez a hatás önmagában véve nem volt olyan mértékű, hogy az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdése előírásainak értelmében jelentősnek minősüljön.

(60)

A vizsgálat rámutatott, hogy az érintett termék Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből származó importját nem dömpingelt árakon értékesítették. Következésképp a Pakisztán és az Egyesült Arab Emírségek vonatkozásában folytatott eljárást intézkedések elrendelése nélkül meg kell szüntetni.

(61)

A vizsgálat rámutatott, hogy az érintett termék Iránból származó importját dömpingelt árakon értékesítették, és ezek a behozatalok bizonyos mértékig hozzájárultak az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(62)

Azonban az (59) preambulumbekezdésben jelzettek szerint megállapítást nyert, hogy az iráni behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt negatív hatása nem volt olyan mértékű, hogy jelentősnek lehessen minősíteni.

(63)

A fentiekre tekintettel, és figyelembe véve, hogy az Iránból származó dömpingelt behozatal által jelentős károkozás nem történt, azt a következtetést vonták le, hogy az Iránnal szemben folytatott eljárást intézkedések elrendelése nélkül meg kell szüntetni.

(64)

A 472/2010/EU rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vám által biztosított összegeket fel kell szabadítani,

29.9.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 254/46

(1)

2009. június 12-én a Bizottság megbízta az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottságát (CESR), hogy adjon szakvéleményt a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos japán jogi és felügyeleti keret technikai értékeléséről.

(2)

2010. május 21-i véleményében a CESR javaslatot tett arra, hogy a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos japán jogi és felügyeleti keretet a rendelettel egyenértékűnek kell minősíteni.

(3)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdése második albekezdésének megfelelően ahhoz, hogy egy harmadik ország jogi és felügyeleti kerete az 1060/2006/EK rendelettel egyenértékűnek minősüljön, teljesülését kell vizsgálni.

(4)

Az első feltétel szerint a hitelminősítő intézeteknek a harmadik országban engedélyezési vagy nyilvántartásbavételi eljárás tárgyát kell képezniük, és folyamatosan hatékony felügyelet és végrehajtás alatt működnek; a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos japán jogi és felügyeleti keret a következő jogszabályokat foglalja magában: a hitelminősítő intézetekről szóló rendelethez kapcsolódó Financial Instruments and Exchange Act (1948. évi 25. számú törvény); a Regulation of Credit Rating Agencies-hez kapcsolódó Cabinet Office Ordinance on Financial Instruments Business (2007. évi 52. számú rendelet); a hitelminősítő intézetekről szóló rendelethez kapcsolódó Cabinet Office Ordinance on Definitions under Article 2 of the Exchange Act (a pénzügyminisztérium 1993. évi 14. számú rendelete), valamint a Comprehensive Guidelines for Supervision of Financial Instruments Business Operators (Supplement) és a Guidelines for Supervision of Credit Rating Agencies. 2009 júniusában a japán parlament (Kokkai) jóváhagyta a hitelminősítő intézetekre vonatkozó új szabályozási keretet, amit a kormányrendeletek és kormányzati hivatali rendeletek közzététele követett 2009 decemberében, amelyek a keretszabályozás feltételeit és részletes szabályait állapították meg. A 2010 áprilisában hatályba lépett keretszabályozás megköveteli a hitelminősítő intézetek bejegyzését a japán Financial Services Agency (JFSA) nyilvántartásába, annak érdekében, hogy hitelminősítése felhasználható legyen Japánban szabályozási célra, valamint jogilag kötelező erejű kötelezettségeket és folyamatos felülvizsgálatot ír elő a hitelminősítő intézetek számára. A JFSA széles körű és átfogó jogosítványokat kapott, és számos intézkedésre van lehetősége, beleértve a büntetést is, azokkal a hitelminősítő intézetekkel szemben, amelyek megszegik a hitelminősítő intézetekről szóló rendelethez kapcsolódó Financial Instruments and Exchange Act rendelkezéseit.

(5)

A második feltételnek megfelelően harmadik országok hitelminősítő intézeteire az 1060/2009/EK rendelet 6–12. cikkében és I. mellékletében meghatározott jogilag kötelező erejű kötelezettségekkel egyenértékű szabályozásnak kell vonatkoznia. A japán szabályozás a következőkön alapul: a jóhiszeműség elve, a hitelminősítő intézetek kötelezettsége, hogy nagy számú, részletes és pontos előírásokat tartalmazó követelmények előírásával operatív ellenőrző rendszert építsenek ki az igazságos és megfelelő hitelminősítés érdekében, a jog megkerülésével kapcsolatos átfogó szabályozás, az összeférhetetlenségek kezelése, az információk rögzítésének és elérhetővé tételének kötelezettsége mind a JFSA, mind pedig a köz számára. A japán keretszabályozás megfelel az 1060/2009/EK rendelet célkitűzéseinek az összeférhetetlenségek kezelésével, a hitelminősítő intézetekre vonatkozó szervezeti eljárásokkal, a minősítés színvonalával és módszereivel, a hitelminősítések közzétételével és a hitelminősítési tevékenységre vonatkozó általános és rendszeres beszámolók készítésével kapcsolatban. Ennek alapján a japán keretszabályozás egyenértékű védelmet nyújt a tisztesség, az átláthatóság, valamint a felelős és megbízható hitelminősítési tevékenység érdekében.

(6)

A harmadik feltétel szerint a harmadik országok szabályozási rendszerének meg kell akadályoznia, hogy az adott ország felügyeleti hatóságai és egyéb közjogi testületei befolyásolhassák a hitelminősítések tartalmát és módszereit. Ezért a JFSA-t törvény tiltja el a hitelminősítések tartalmának és módszereinek befolyásolásától.

(7)

A vizsgált szempontok ismeretében megállapítható, hogy a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos japán jogi és felügyeleti keret teljesíti az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdése második albekezdésében meghatározott feltételeket. Ezért a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos japán jogi és felügyeleti keretet az 1060/2009/EK rendeletben meghatározott jogi és felügyeleti keretszabályozással egyenértékűnek kell tekinteni.

(8)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az európai értékpapír-bizottság véleményével,