ISSN 1725-5090

doi:10.3000/17255090.L_2010.186.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 186

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

53. évfolyam
2010. július 20.


Tartalom

 

II   Nem jogalkotási aktusok

Oldal

 

 

RENDELETEK

 

*

A Bizottság 632/2010/EU rendelete (2010. július 19.) az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1126/2008/EK rendeletnek az IAS 24 nemzetközi számviteli standard és az IFRS 8 nemzetközi pénzügyi beszámolási standard tekintetében történő módosításáról ( 1 )

1

 

*

A Bizottság 633/2010/EU rendelete (2010. július 19.) az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1126/2008/EK rendeletnek a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Értelmezési Bizottság IFRIC 14 értelmezése tekintetében történő módosításáról ( 1 )

10

 

*

A Bizottság 634/2010/EU rendelete (2010. július 19.) egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzéséről (Ricotta di Bufala Campana [OEM])

14

 

*

A Bizottság 635/2010/EU rendelete (2010. július 19.) az egyes GATT-kontingensek keretében a 2011. évben az Amerikai Egyesült Államokba exportálandó sajtokra vonatkozó kiviteli engedélyek odaítélésére irányuló eljárás megnyitásáról

16

 

 

A Bizottság 636/2010/EU rendelete (2010. július 19.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról

22

 

 

A Bizottság 637/2010/EU rendelete (2010. július 19.) a bizonyos vámkontingensek szerinti cukorágazati termékekre vonatkozó behozatali engedélyek iránti kérelmek benyújtásának felfüggesztéséről

24

 

 

A Bizottság 638/2010/EU rendelete (2010. július 19.) a 620/2009/EK rendelettel szabályozott, a kiváló minőségű marhahúsra vonatkozó vámkontingens keretében 2010 júliussának első hét napján benyújtott kérelmekre vonatkozó behozatali engedélyek kibocsátásáról

26

 

 

A Bizottság 639/2010/EU rendelete (2010. július 19.) a cukorágazat egyes termékeire a 2009/10-es gazdasági évben alkalmazandó, a 877/2009/EK rendelettel rögzített irányadó áraknak és kiegészítő importvámok összegének módosításáról

27

 

 

HATÁROZATOK

 

 

2010/400/EU

 

*

Az Európai Unió tagállamai kormányképviselőinek határozata (2010. július 8.) a Törvényszék bíráinak kinevezéséről

29

 

 

2010/401/EU

 

*

A Tanács határozata (2010. július 13.) a Cipruson fennálló túlzott hiányról

30

 

 

2010/402/EU

 

*

A Bizottság határozata (2009. december 15.) a Hollandia által bevezetni kívánt, a kerámiagyártók környezetvédelmi adózás alóli mentesítésére vonatkozó C 5/09 (korábbi N 210/08) állami támogatásról (az értesítés a C(2009) 9972. számú dokumentummal történt)  ( 1 )

32

 

 

2010/403/EU

 

*

A Bizottság határozata (2010. július 14.) Olaszország északi makroövezetében a villamos energia előállításának és nagykereskedelmi értékesítésének, valamint Olaszországban a villamos energia közép-, nagy- és igen nagy feszültségű hálózatra kapcsolt végfogyasztók számára történő kiskereskedelmi értékesítésének a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazása alóli mentesítéséről (az értesítés a C(2010) 4740. számú dokumentummal történt)  ( 1 )

44

 


 

(1)   EGT-vonatkozású szöveg

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


II Nem jogalkotási aktusok

RENDELETEK

20.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 186/1


A BIZOTTSÁG 632/2010/EU RENDELETE

(2010. július 19.)

az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1126/2008/EK rendeletnek az IAS 24 nemzetközi számviteli standard és az IFRS 8 nemzetközi pénzügyi beszámolási standard tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 3. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az 1126/2008/EK bizottsági rendelettel (2) elfogadásra kerültek egyes, 2008. október 15-én érvényben lévő nemzetközi standardok és értelmezések.

(2)

A Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) 2009. november 4-én közzétette a felülvizsgált IAS 24 Kapcsolt felekre vonatkozó közzétételek nemzetközi számviteli standardot (a továbbiakban: felülvizsgált IAS 24). A felülvizsgált IAS 24 standardba beemelt változtatások célja, hogy egyszerűsítsék a kapcsolt fél fogalmát és egyúttal megszüntessenek bizonyos belső ellentmondásokat, továbbá mentességeket adjanak a kormányzattal kapcsolt viszonyban álló gazdálkodó egységeknek a kapcsolt felekkel folytatott ügyletek vonatkozásában szolgáltatandó adatok mennyiségét illetően.

(3)

Az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) Szakértői Munkacsoportjával (TEG) folytatott konzultáció megerősítette, hogy a felülvizsgált IAS 24 megfelel az 1606/2002/EK rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében megállapított, az elfogadáshoz szükséges technikai kritériumoknak. Az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) véleményeinek objektivitását és semlegességét a Bizottság számára véleményező Standard Tanács Felülvizsgálati Csoport felállításáról szóló 2006. július 14-i 2006/505/EK bizottsági határozattal (3) összhangban a Standard Tanács Felülvizsgálati Csoport megvizsgálta az EFRAG véleményét, és a Bizottságot arról tájékoztatta, hogy az kiegyensúlyozott és objektív.

(4)

A felülvizsgált IAS 24 elfogadása a nemzetközi számviteli standardok közötti összhang biztosítása érdekében maga után vonja az IFRS 8 nemzetközi pénzügyi beszámolási standard módosítását.

(5)

Az 1126/2008/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a számviteli szabályozó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1126/2008/EK rendelet melléklete a következőképpen módosul:

1.

Az IAS 24 nemzetközi számviteli standard helyébe a felülvizsgált IAS 24 standard kerül, az e rendelet mellékletében meghatározott formában.

2.

Az IFRS 8 nemzetközi pénzügyi beszámolási standard e rendelet mellékletének megfelelően módosul.

2. cikk

Az IAS 24 standardot és az IFRS 8 standard módosítását az e rendelet mellékletében meghatározott formában minden társaságnak legkésőbb a 2010. december 31. után kezdődő első pénzügyi éve kezdőnapjától alkalmaznia kell.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2010. július 19-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  HL L 243., 2002.9.11., 1. o.

(2)  HL L 320., 2008.11.29., 1. o.

(3)  HL L 199., 2006.7.21., 33. o.


MELLÉKLET

NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARDOK

IAS 24

IAS 24 Kapcsolt felekre vonatkozó közzétételek

IFRS 8

Az IFRS 8 Működési szegmensek standard módosítása

Sokszorosítása az Európai Gazdasági Térségben megengedett. Az Európai Gazdasági Térségen kívül minden jog fenntartva, kivéve a személyes használat vagy egyéb tisztességes felhasználás céljából történő sokszorosítást. További információ az IASB-től szerezhető be a www.iasb.org címen.

IAS 24 Nemzetközi Számviteli Standard

Kapcsolt felekre vonatkozó közzétételek

CÉL

1.

A jelen standard célja annak biztosítása, hogy a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásai tartalmazzák azokat a közzétételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy felhívják a figyelmet annak lehetőségére, hogy a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetére és eredményére a kapcsolt felek létezése, és a velük folytatott ügyletek, valamint a velük szemben fennálló nyitott egyenlegek (ideértve az elkötelezettségeket is), hatással lehettek.

HATÓKÖR

2.

A jelen standardot kell alkalmazni:

(a)

a kapcsolt felek közötti viszonyok és a kapcsolt felekkel folytatott ügyletek azonosítására;

(b)

a gazdálkodó egység és annak kapcsolt felei között fennálló nyitott egyenlegek (ideértve az elkötelezettségeket is) azonosítására;

(c)

azon körülmények azonosítására, melyek között az (a) és (b) alpontokban szereplő információk közzététele előírás; valamint

(d)

az ezen tételekre vonatkozó közzétételek meghatározására.

3.

A jelen standard előírja a kapcsolt felek közötti viszonyok, a kapcsolt felekkel folytatott ügyletek és a velük szemben fennálló nyitott egyenlegek (ideértve az elkötelezettségeket is), közzétételét az anyavállalatnak, a közös vállalkozás tulajdonosának vagy a befektetőnek az IAS 27 Konszolidált és egyedi pénzügyi kimutatások standardnak megfelelően bemutatott konszolidált és egyedi pénzügyi kimutatásaiban. A jelen standard a különálló pénzügyi kimutatásokra is vonatkozik.

4.

A kapcsolt felekkel folytatott ügyleteket, valamint a csoportba tartozó egyéb gazdálkodó egységekkel szembeni nyitott egyenlegeket közzéteszik a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásaiban. A csoporton belüli kapcsolt felekkel folytatott ügyleteket, és velük szemben fennálló nyitott egyenlegeket a csoport konszolidált pénzügyi kimutatásainak elkészítésekor kiszűrik.

A KAPCSOLT FELEKRE VONATKOZÓ KÖZZÉTÉTELEK CÉLJA

5.

A kapcsolt felek közötti viszonyok a kereskedelem és az üzleti tevékenység megszokott jellemzői. Például gyakori, hogy a gazdálkodó egységek tevékenységük egy részét leányvállalatok, közös vállalkozások vagy társult vállalkozások útján fejtik ki. Ilyen esetekben a gazdálkodó egység az ellenőrzésen, a közös ellenőrzésen vagy a jelentős befolyáson keresztül képes a befektetést befogadó pénzügyi és működési politikájának befolyásolására.

6.

A kapcsolt felek közötti viszony hatással lehet a gazdálkodó egység eredményére és pénzügyi helyzetére. Kapcsolt felek között létrejöhetnek olyan ügyletek, amelyeket független felek nem kötnének meg. Például az a gazdálkodó egység, amely anyavállalata számára bekerülési értéken értékesít árukat, egy másik vevőnek ilyen feltételek mellett lehet, hogy nem értékesítene. A kapcsolt felek közötti ügyletek továbbá összegükben is eltérhetnek a független felek közötti ügyletektől.

7.

A kapcsolt felek közötti viszony a gazdálkodó egység eredményére és pénzügyi helyzetére még akkor is hathat, ha a kapcsolt felek között nem jön létre ügylet. A kapcsolat önmagában elegendő lehet ahhoz, hogy a gazdálkodó egység egyéb felekkel kötött ügyleteire hatást gyakoroljon. Például lehetséges, hogy egy leányvállalat megszünteti kapcsolatait egy kereskedelmi partnerrel, miután az anyavállalat megszerez egy másik, olyan leányvállalatot, amely ugyanazzal a tevékenységgel foglalkozik, mint a korábbi kereskedelmi partner. Az is előfordulhat, hogy egy adott fél azért tartózkodik valamilyen tevékenységtől, mert egy másik fél jelentős befolyással rendelkezik fölötte: például az anyavállalat utasíthatja leányvállalatát arra, hogy ne foglalkozzon kutatási és fejlesztési tevékenységgel.

8.

Ezen okokból a gazdálkodó egység kapcsolt felekkel folytatott ügyleteinek, a velük szemben fennálló nyitott egyenlegeinek (ideértve az elkötelezettségeket), valamint a velük fennálló kapcsolatainak az ismerete kihatással lehet a pénzügyi kimutatások felhasználóinak a gazdálkodó egység működésére vonatkozó becsléseire, beleértve a gazdálkodó egységre vonatkozó kockázatok és lehetőségek megítélését.

FOGALMAK

9.

Az alábbi kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:

A kapcsolt fél olyan magánszemély vagy gazdálkodó egység, amely kapcsolt viszonyban áll a pénzügyi kimutatásait készítő gazdálkodó egységgel (a jelen standard utóbbira „beszámolót készítő gazdálkodó egység”-ként hivatkozik).

(a)

A magánszemély vagy közeli hozzátartozója kapcsolt viszonyban áll a beszámolót készítő gazdálkodó egységgel, ha a magánszemély:

(i)

ellenőrzést vagy közös ellenőrzést gyakorol a beszámolót készítő gazdálkodó egység felett;

(ii)

jelentős befolyással rendelkezik a beszámolót készítő gazdálkodó egység felett; vagy

(iii)

kulcspozícióban lévő vezető a beszámolót készítő gazdálkodó egységnél vagy annak egy anyavállalatánál.

(b)

A gazdálkodó egység kapcsolt viszonyban áll a beszámolót készítő gazdálkodó egységgel, ha a következő feltételek közül bármelyik teljesül:

(i)

A gazdálkodó egység és a beszámolót készítő gazdálkodó egység ugyanazon csoport tagja (tehát minden egyes anyavállalat, leányvállalat és társleányvállalat kapcsolt viszonyban áll egymással).

(ii)

Az egyik gazdálkodó egység a másik gazdálkodó egység társult vállalkozása vagy közös vállalkozása (vagy olyan csoport tagjának társult vállalkozása vagy közös vállalkozása, amelynek a másik gazdálkodó egység is tagja).

(iii)

Mindkét gazdálkodó egység ugyanazon harmadik fél közös vállalkozása.

(iv)

Az egyik gazdálkodó egység egy harmadik gazdálkodó egység közös vállalkozása, a másik gazdálkodó egység pedig a harmadik gazdálkodó egység társult vállalkozása.

(v)

A gazdálkodó egység munkaviszony megszűnése utáni juttatási programot biztosít a beszámolót készítő gazdálkodó egység munkavállalói vagy a beszámolót készítő gazdálkodó egységgel kapcsolt viszonyban álló gazdálkodó egység munkavállalói részére. Ha a beszámolót készítő gazdálkodó egység maga biztosítja az ilyen programot, akkor a szponzoráló munkáltatók szintén kapcsolt viszonyban állnak a beszámolót készítő gazdálkodó egységgel.

(vi)

A gazdálkodó egység egy (a) pont szerinti magánszemély ellenőrzése vagy közös ellenőrzése alatt áll.

(vii)

Egy (a) pont (i) alpontja szerinti magánszemély jelentős befolyással rendelkezik a gazdálkodó egység felett vagy a gazdálkodó egységnek (vagy a gazdálkodó egység egy anyavállalatának) kulcspozícióban lévő vezetője.

A kapcsolt felekkel folytatott ügylet a beszámolót készítő gazdálkodó egység és egy kapcsolt fél közötti erőforrás-, szolgáltatás- és kötelemátadás, tekintet nélkül arra, hogy felszámítanak-e árat.

Egy magánszemély közeli hozzátartozói azok a családtagok, akik feltételezhetően befolyásolhatják az adott magánszemélyt, vagy akiket az adott magánszemély feltételezhetően befolyásolhat a gazdálkodó egységgel folytatott ügyleteiben, és ide tartoznak:

(a)

a magánszemély gyermekei és házastársa vagy élettársa;

(b)

a magánszemély házastársának vagy élettársának gyermekei; valamint

(c)

a magánszemély vagy a magánszemély házastársa vagy élettársa által eltartottak.

A kompenzációba beletartozik minden munkavállalói juttatás (az IAS 19 Munkavállalói juttatások standard meghatározása szerint), beleértve azokat a munkavállalói juttatásokat is, amelyekre az IFRS 2 Részvényalapú kifizetés standard vonatkozik. A munkavállalói juttatás a gazdálkodó egység által vagy nevében, a gazdálkodó egység számára nyújtott szolgálatokért cserébe fizetett, fizetendő vagy nyújtott mindenfajta ellenszolgáltatás. Tartalmazza a gazdálkodó egység egy anyavállalata nevében, a gazdálkodó egységre vonatkozóan történő kifizetéseket is. A kompenzáció magában foglalja:

(a)

a rövid távú munkavállalói juttatásokat, például a meglévő munkavállalóknak adott béreket, fizetéseket és társadalombiztosítási járulékokat, a fizetett éves szabadságot és a fizetett betegszabadságot, a nyereségrészesedést és a jutalmakat (amennyiben a tárgyidőszak végétől számított tizenkét hónapon belül esedékesek) és a nem-pénzbeli juttatásokat (például az egészségügyi ellátást, a lakást, az autót és a termékek vagy szolgáltatások ingyenes vagy kedvezményes juttatását);

(b)

a munkaviszony megszűnése utáni juttatásokat, például a nyugdíjakat, a nyugdíjazással kapcsolatos egyéb juttatásokat, a munkaviszony megszűnése utáni életbiztosítást és a munkaviszony megszűnése utáni egészségügyi ellátást;

(c)

az egyéb hosszú távú munkavállalói juttatásokat, beleértve a hosszú munkaviszony után járó jutalomszabadságot vagy a tudományos alkotószabadságot, a jubileumi vagy más hosszú munkaviszony után járó jutalmat, a hosszú időtartamú munkaképtelenség idejére járó juttatást, és – amennyiben teljesen nem válnak esedékessé a tárgyidőszak végétől számított tizenkét hónapon belül – a nyereségrészesedést, a jutalmakat és a halasztott kifizetésű juttatásokat;

(d)

a végkielégítéseket; valamint

(e)

a részvényalapú kifizetéseket.

Az ellenőrzés képesség egy gazdálkodó egység pénzügyi és működési politikájának irányítására, a tevékenységéből származó haszon megszerzése érdekében.

A közös ellenőrzés egy gazdasági tevékenység fölött gyakorolt ellenőrzés szerződésben rögzített megosztása.

Kulcspozícióban lévő vezetők azok a személyek, akik – közvetlenül vagy közvetve – felhatalmazással és felelősséggel rendelkeznek a gazdálkodó egység tevékenységének tervezése, irányítása és ellenőrzése tekintetében, beleértve az igazgatókat (akár ügyvezető, akár másféle).

A jelentős befolyás képesség egy gazdálkodó egység pénzügyi és működési politikai döntéshozatalában való részvételre, de nem ezen politikák ellenőrzése. Jelentős befolyás szerezhető részvénybirtoklás útján, törvényileg vagy szerződéses úton.

A kormányzat kifejezés kormányzatokra, kormányzati szervekre és hasonló, akár helyi, akár nemzeti vagy nemzetközi testületekre utal.

A kormányzattal kapcsolt viszonyban álló gazdálkodó egység olyan gazdálkodó egység, amely valamely kormányzat ellenőrzése, közös ellenőrzése vagy jelentős befolyása alatt áll.

10.

Minden lehetséges, kapcsolt felek közötti viszony mérlegelése során a kapcsolat tartalmára, és nem pusztán a jogi formára fordítanak figyelmet.

11.

A jelen standard összefüggésében a következők nem kapcsolt felek:

(a)

két gazdálkodó egység pusztán amiatt, hogy van közös igazgatójuk vagy közös, kulcspozícióban lévő vezetőjük, vagy mert az egyik gazdálkodó egység kulcspozícióban lévő vezetője jelentős befolyással rendelkezik a másik gazdálkodó egység felett.

(b)

egy közös vezetésű vállalkozás két tulajdonosa pusztán amiatt, mert közösen ellenőriznek egy adott közös vállalkozást.

(c)

(i)

a hitelezők,

(ii)

a szakszervezetek,

(iii)

a közüzemek, valamint

(iv)

egy olyan kormányzat részlegei és szervei, amely nem gyakorol ellenőrzést, közös ellenőrzést vagy jelentős befolyást a beszámolót készítő gazdálkodó egység felett,

pusztán a gazdálkodó egységgel folytatott szokásos ügyleteik által (még akkor sem, ha azok hatással lehetnek a gazdálkodó egység cselekvési szabadságára, vagy ha azok részt vehetnek a gazdálkodó egység döntéshozatali folyamatában).

(d)

a vevő, a szállító, a franchise-ba adó, a forgalmazó vagy az általános ügynök, amellyel a gazdálkodó egység jelentős mértékű üzleti tevékenységet folytat, pusztán az ily módon létrejövő gazdasági függés alapján.

12.

A kapcsolt fél fogalmának meghatározásában a társult vállalkozás kifejezés magában foglalja a társult vállalkozás leányvállalatait, a közös vállalkozás kifejezés pedig magában foglalja a közös vállalkozás leányvállalatait. Így például a társult vállalkozás leányvállalata és a társult vállalkozás felett jelentős befolyással rendelkező befektető kapcsolt viszonyban állnak egymással.

KÖZZÉTÉTEL

Minden gazdálkodó egység

13.

Az anyavállalat és leányvállalatai közötti kapcsolatokat közzé kell tenni, függetlenül attól, hogy sor került-e közöttük ügyletekre, vagy sem. A gazdálkodó egységnek közzé kell tennie anyavállalata nevét, valamint – ha az ettől eltérő – a legfőbb, ellenőrzést gyakorló fél nevét. Amennyiben sem a gazdálkodó egység anyavállalata, sem a legfőbb, ellenőrzést gyakorló fél nem készít nyilvánosan elérhető konszolidált pénzügyi kimutatásokat, akkor közzé kell tenni annak a következő felettes anyavállalatnak a nevét is, amely készít ilyet.

14.

Annak érdekében, hogy a pénzügyi kimutatások felhasználói képet kapjanak a kapcsolt felek közötti viszonyoknak a gazdálkodó egységre gyakorolt hatásairól, helyénvaló a kapcsolt felek közötti viszonyok közzététele, ha az ellenőrzés fennáll, függetlenül attól, hogy sor került-e ügyletekre a kapcsolt felek között, vagy sem.

15.

Az anyavállalat és leányvállalatai közötti kapcsolt felek közötti viszonyok közzétételére vonatkozó követelmény az IAS 27, az IAS 28 Társult vállalkozásokban lévő befektetések standard és az IAS 31 Közös vállalkozásokban lévő érdekeltségek standard közzétételi követelményei mellett létezik.

16.

A 13. bekezdés a következő felettes anyavállalatra hivatkozik. Ez a csoporton belüli első olyan, a közvetlen anyavállalat felett álló anyavállalat, amely nyilvánosan elérhető konszolidált pénzügyi kimutatásokat készít.

17.

A gazdálkodó egységnek közzé kell tennie a kulcspozícióban lévő vezetők kompenzációjának teljes összegét, valamint annak a következő kategóriák szerinti bontását:

(a)

rövid távú munkavállalói juttatások;

(b)

munkaviszony megszűnése utáni juttatások;

(c)

egyéb, hosszú távú juttatások;

(d)

végkielégítések; valamint

(e)

részvényalapú kifizetések.

18.

Amennyiben a gazdálkodó egységnek a pénzügyi kimutatások által lefedett időszakokban voltak kapcsolt felekkel folytatott ügyletei, úgy közzé kell tennie a kapcsolt felek közötti viszony jellegét, valamint az ügyletekre és nyitott egyenlegekre (ideértve az elkötelezettségeket is) vonatkozó információkat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a felhasználók felmérhessék a kapcsolatnak a pénzügyi kimutatásokat érintő lehetséges hatásait. Ezek a közzétételi követelmények a 17. bekezdés szerinti követelmények mellett léteznek. A közzétett információknak tartalmazniuk kell legalább:

(a)

az ügyletek összegét;

(b)

a nyitott egyenlegek (ideértve az elkötelezettségeket is) összegét, valamint:

(i)

i. az ügyletek feltételeit, beleértve azt, hogy van-e azokra biztosíték, valamint a teljesítéskor szolgáltatandó ellenérték jellegét; valamint

(ii)

a nyújtott vagy kapott garanciák részleteit;

(c)

a nyitott egyenlegek összegével kapcsolatos, kétes kintlévőség miatt képzett céltartalékokat; valamint

(d)

a kapcsolt felekkel szembeni behajthatatlan vagy kétes követelésekre vonatkozóan a tárgyidőszak alatt elszámolt ráfordítást.

19.

A 18. bekezdésben előírt közzétételeket az alábbiakban megadott kategóriákra lebontva kell megtenni:

(a)

az anyavállalat;

(b)

a gazdálkodó egység felett közös ellenőrzést vagy jelentős befolyást gyakorló gazdálkodó egységek;

(c)

leányvállalatok;

(d)

társult vállalkozások;

(e)

közös vállalkozások, amelyekben a gazdálkodó egység tulajdonos;

(f)

a gazdálkodó egységnek és anyavállalatának kulcspozícióban lévő vezetői; valamint

(g)

más kapcsolt felek.

20.

A kapcsolt feleknek fizetendő és azoktól követelt összegek 19. bekezdés által előírt, különböző kategóriákra való bontása annak a közzétételi követelménynek a kiterjesztése, amelyet az IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása standard vagy magában a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban vagy a megjegyzésekben bemutatandó információkra vonatkozóan ír elő. A kategóriák kiterjesztése a kapcsolt felekkel szembeni nyitott egyenlegek átfogóbb elemzését hivatott biztosítani, és a kategóriák a kapcsolt felekkel folytatott ügyletekre vonatkoznak.

21.

Az alábbiak példák arra, hogy a gazdálkodó egységnek milyen ügyleteket kell közzétennie, amennyiben azt kapcsolt féllel folytatta:

(a)

(kész- vagy befejezetlen) termékek vásárlása vagy értékesítése;

(b)

ingatlanok és más eszközök vásárlása vagy értékesítése;

(c)

szolgáltatások nyújtása vagy igénybevétele;

(d)

lízingek;

(e)

kutatás és fejlesztés átadásai;

(f)

licencmegállapodások alapján történő átadások;

(g)

finanszírozási megállapodások alapján történő átadások (ideértve a hiteleket, valamint a pénzeszközben vagy apportban nyújtott tőke-hozzájárulásokat);

(h)

garancia- vagy fedezetnyújtás;

(i)

cselekvési elkötelezettségek arra az esetre, ha a jövőben egy adott esemény bekövetkezik vagy elmarad, ideértve a jövőben teljesülő szerződéseket (1) (akár megjelenítettek akár nem); valamint

(j)

kötelezettségek teljesítése a gazdálkodó egység nevében vagy a gazdálkodó egység által a kapcsolt fél nevében.

22.

Egy anyavállalat vagy leányvállalat részt olyan meghatározott juttatási programban való részvétele, amely megosztja a kockázatokat a csoporton belüli gazdálkodó egységek között, kapcsolt felek közötti ügyletnek minősül (lásd az IAS 19 standard 34B. bekezdését).

23.

Az arra vonatkozó közzétételek, hogy a kapcsolt felekkel folytatott ügyletek a független felek közötti ügyletekben szokásos feltételekkel egyenértékű feltételek mellett történtek, csak akkor tehetők közzé, ha ezek a feltételek bizonyíthatók.

24.

A hasonló jellegű tételeket összevontan is közzé lehet tenni, kivéve, ha a kapcsolt felekkel folytatott ügyletek által a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásaira gyakorolt hatások megértéséhez elkülönült közzététel szükséges.

Kormányzattal kapcsolt viszonyban álló gazdálkodó egységek

25.

A gazdálkodó egység mentesül a 18. bekezdésben előírt közzétételi követelmények alól, ha a kapcsolt felekkel folytatott ügyletek és nyitott egyenlegek (ideértve az elkötelezettségeket is) az alábbiakkal kapcsolatosak:

(a)

a beszámolót készítő gazdálkodó egység felett ellenőrzést, közös ellenőrzést vagy jelentős befolyást gyakorló kormányzat; valamint

(b)

egy másik gazdálkodó egység, amely azért kapcsolt fél, mert a beszámolót készítő gazdálkodó egység és a másik gazdálkodó egység felett ugyanaz a kormányzat gyakorol ellenőrzést, közös ellenőrzést vagy jelenős befolyást.

26.

Ha a beszámolót készítő gazdálkodó egység él a 25. bekezdés szerinti mentességgel, akkor a 25. bekezdésben említett ügyletek és kapcsolódó nyitott egyenlegek tekintetében közzé kell tennie az alábbiakat:

(a)

a kormányzat nevét és a beszámolót készítő gazdálkodó egységgel való viszonyának jellegét (ellenőrzés, közös ellenőrzés vagy jelentős befolyás);

(b)

a következő információkat, ahhoz elegendő részletességgel, hogy a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásainak felhasználói megérthessék a kapcsolt felekkel folytatott ügyleteknek a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásaira gyakorolt hatását:

(i)

az egyes egyedileg jelentős ügyletek jellegét és összegét; valamint

(ii)

azon többi, olyan ügylet esetében, amelyek egyedileg nem, de összevontan jelentősek, a mértékükra vonatkozó minőségi vagy mennyiségi jelzést. Az ügylettípusok magukban foglalják a 21. bekezdésben felsoroltakat.

27.

A 26. bekezdés (b) pontja szerinti követelményeknek megfelelő közzétételi részletesség meghatározásához a beszámolót készítő gazdálkodó egységnek mérlegelnie kell a kapcsolt féllel való viszony szorosságát és azokat az egyéb tényezőket, amelyek az ügylet jelentőségének megállapításához szükségesek, például hogy

(a)

nagyságrendileg jelentős-e az ügylet;

(b)

az ügyletet a piacitól eltérő feltételek mellett hajtották-e végre;

(c)

az ügylet kívül esik-e a szokásos üzleti tevékenységen, mint például üzleti tevékenységek vétele és eladása;

(d)

az ügyletet bejelentik-e a szabályozó vagy felügyeleti hatóságoknak;

(e)

a felső vezetést tájékoztatják-e az ügyletről;

(f)

az ügylethez szükséges-e a részvényesek hozzájárulása.

HATÁLYBALÉPÉS NAPJA ÉS ÁTTÉRÉS

28.

A gazdálkodó egységnek ezt a standardot visszamenőleg, a 2011. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett, akár a standard teljes egészére, akár a kormányzattal kapcsolt viszonyban álló gazdálkodó egységek kapcsán a 25–27. bekezdésben engedélyezett részleges mentességre nézve. Ha a gazdálkodó egység egy 2011. január 1-je előtt kezdődő időszakra alkalmazza a standard egészét vagy az említett részleges mentességet, ezt a tényt közzé kell tennie.

A (2003. ÉVI) IAS 24 VISSZAVONÁSA

29.

A jelen standard hatályon kívül helyezi a (2003-ban felülvizsgált) IAS 24 Kapcsolt felekre vonatkozó közzétételek standardot.


(1)  Az IAS 27 Céltartalékok, függő kötelezettségek és függő követelések standard meghatározása szerint a jövőben teljesülő szerződések olyan szerződések, amelyek alapján vagy egyik fél sem teljesítette egyetlen kötelmét sem, vagy mindkét fél részlegesen, egyenlő mértékben teljesítette kötelmeit.

Függelék

Az IFRS 8 Működési szegmensek standard módosítása

A1.

A 34. bekezdés az alábbiak szerint módosul ( az új szöveg aláhúzással, a törölt szöveg áthúzással jelölve), továbbá a standard kiegészül a 36B. bekezdéssel.

34.

A gazdálkodó egységnek információt kell szolgáltatnia a főbb vásárlóival kapcsolatos függőségének mértékéről. Ha egy külső vevővel bonyolított ügyletekből származó bevételek elérik vagy meghaladják a gazdálkodó egység bevételeinek 10 százalékát, a gazdálkodó egységnek közzé kell tennie ezt a tényt, továbbá minden egyes ilyen vevőtől származó bevétele teljes összegét, valamint annak a szegmensnek vagy azoknak a szegmenseknek megnevezését, amelyek a bevételeket jelentették. A gazdálkodó egységnek nem kell közzétennie a főbb vásárlókat név szerint, sem az egyes szegmensek által jelentett, adott vevőtől származó bevételek összegét. Ezen IFRS alkalmazásában a jelentést készítő gazdálkodó egység egyetlen vevőnek kell tekintse azon gazdálkodó egységek csoportját, amelyek tudomása szerint közös ellenőrzés alatt állnak,. valamely kormányt és a gazdálkodó egység tudomása szerint a kormány ellenőrzése alatt álló gazdálkodó egységeket . .

36B.

A (2009-ben felülvizsgált) IAS 24 Kapcsolt felekre vonatkozó közzétételek standard a 2011. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakok tekintetében módosította a 34. bekezdést. Ha a gazdálkodó egység a (2009-ban felülvizsgált) IAS 24 standardot egy korábbi időszakra alkalmazza, akkor a 34. bekezdés módosítását a korábbi időszakra is alkalmaznia kell.


20.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 186/10


A BIZOTTSÁG 633/2010/EU RENDELETE

(2010. július 19.)

az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1126/2008/EK rendeletnek a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Értelmezési Bizottság IFRIC 14 értelmezése tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 3. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az 1126/2008/EK bizottsági rendelettel (2) elfogadásra kerültek egyes, 2008. október 15-én érvényben lévő nemzetközi standardok és értelmezések.

(2)

A Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Értelmezési Bizottság (IFRIC) 2009. november 15-én közzétette az IFRIC 14 értelmezés Minimális alapképzési követelmény előlegfizetései című módosításait (a továbbiakban: az IFRIC 14 értelmezés módosításai). Az IFRIC 14 értelmezés módosításainak célja, hogy megszüntesse az IFRIC 14 értelmezésnek azt a nem szándékolt következményét, hogy ha a minimális alapképzési követelmény hatálya alá tartozó gazdálkodó egység korábban fizet ki hozzájárulásokat, akkor bizonyos körülmények között az ilyen előlegfizetést ráfordításként kell elszámolnia. Az IFRIC 14 értelmezés módosítása előírja, hogy ha egy meghatározott juttatási program minimális alapképzési követelmény hatálya alá tartozik, akkor az ilyen előlegfizetést, mint bármely más előlegfizetést, eszközként kell kezelni.

(3)

Az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) Szakértői Munkacsoportjával (TEG) folytatott konzultáció megerősítette, hogy az IFRIC 14 módosításai megfelelnek az 1606/2002/EK rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében megállapított, az elfogadáshoz szükséges technikai kritériumoknak. Az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) véleményeinek objektivitását és semlegességét a Bizottság számára véleményező Standard Tanács Felülvizsgálati Csoport felállításáról szóló 2006. július 14-i 2006/505/EK bizottsági határozattal (3) összhangban a Standard Tanács Felülvizsgálati Csoport megvizsgálta az EFRAG véleményét, és a Bizottságot arról tájékoztatta, hogy az kiegyensúlyozott és objektív.

(4)

Az 1126/2008/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(5)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a számviteli szabályozó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1126/2008/EK rendelet mellékletében a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Értelmezési Bizottság IFRIC 14 értelmezése e rendelet mellékletének megfelelően módosul.

2. cikk

Az IFRIC 14 értelmezés módosításait az e rendelet mellékletében meghatározott formában minden társaságnak legkésőbb a 2010. december 31. után kezdődő első pénzügyi éve kezdőnapjától alkalmaznia kell.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2010. július 19-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  HL L 243., 2002.9.11., 1. o.

(2)  HL L 320., 2008.11.29., 1. o.

(3)  HL L 199., 2006.7.21., 33. o.


MELLÉKLET

NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARDOK

IFRIC 14

Az IFRIC 14 értelmezés Minimális alapképzési követelmény előlegfizetése című módosításai

Sokszorosítása az Európai Gazdasági Térségben megengedett. Az Európai Gazdasági Térségen kívül minden jog fenntartva, kivéve a személyes használat vagy egyéb tisztességes felhasználás céljából történő sokszorosítást. További információ az IASB-től szerezhető be a www.iasb.org címen

AZ IFRIC 14 MÓDOSÍTÁSAI

A 16–18. és a 20–22. bekezdés módosul.

Az értelmezés kiegészül a 3A., a 27B. és a 29. bekezdéssel.

HÁTTÉR

3A.

A Nemzetközi Számviteli Standard Testület 2009 novemberében módosította az IFRIC 14 értelmezést, hogy megszüntessen egy nem szándékolt következményt, amely a jövőbeni hozzájárulások előlegeinek kezeléséből adódik – bizonyos körülmények között –, minimális alapképzési követelmény létezése esetén.

KONSZENZUS

A hozzájárulás csökkentéseként rendelkezésre álló gazdasági haszon

16.

Ha a jövőbeni szolgáltatással kapcsolatos hozzájárulások esetében nincsen minimális alapképzési követelmény, akkor a jövőbeni hozzájárulások csökkentéseként rendelkezésre álló gazdasági haszon

(a)

[törölve]

(b)

a gazdálkodó egységre vonatkozó jövőbeni szolgáltatási költség minden egyes időszakban, a program várható élettartama vagy a gazdálkodó egység várható élettartama közül a rövidebb idő alatt. A gazdálkodó egységre vonatkozó jövőbeni szolgáltatási költség nem tartalmaz olyan összegeket, amelyeket az alkalmazottak fognak viselni.

17.

Az IAS 19 standard szerint a gazdálkodó egységnek a jövőbeni szolgáltatás költségeit a meghatározott juttatási kötelem meghatározásához használt feltételezésekkel és a beszámolási időszak végén fennálló helyzettel összhangban álló feltételezések alapján kell meghatároznia. A gazdálkodó egységnek tehát nem kell változást feltételeznie a program által a jövőben biztosított juttatásokban addig, amíg a programot nem módosítják, és a jövőre vonatkozóan a munkaerő stabilitását kell feltételeznie, hacsak a gazdálkodó egység a beszámolási időszak végén nem kötelezte el magát nyilvánvalóan a program által lefedett alkalmazottak számának csökkentése mellett. Az utóbbi esetben a jövőbeni munkaerőre vonatkozó feltételezésnek a csökkentést is tekintetbe kell vennie.

A minimális alapképzési követelmény hatása a jövőbeni hozzájárulások csökkentéseként rendelkezésre álló gazdasági haszonra

18.

A gazdálkodó egységnek egy adott időpontban valamennyi minimális alapképzési követelményt figyelembe kell vennie azoknál a hozzájárulásoknál, amelyek (a) a minimális alapképzési alapban a múltbeli szolgáltatás miatt keletkezett hiány fedezésére és (b) a jövőbeni szolgáltatás fedezésére szolgálnak.

20.

Ha a jövőbeni szolgáltatással kapcsolatos hozzájárulások esetében létezik minimális alapképzési követelmény, akkor a jövőbeni hozzájárulások csökkentéseként rendelkezésre álló gazdasági haszon az alábbiak összege:

(a)

minden olyan összeg, amely csökkenti a jövőbeni szolgáltatásra vonatkozó jövőbeni minimális alapképzési követelmény szerinti hozzájárulásokat, mert a gazdálkodó egység előleget fizetett (tehát az összeget azelőtt fizette ki, hogy erre kötelezett lett volna) valamint

(b)

a 16. és a 17. bekezdésnek megfelelően az egyes időszakokra vonatkozóan becsült jövőbeni szolgáltatási költség, csökkentve azokkal a becsült, minimális alapképzési követelmény szerinti hozzájárulásokkal, amelyek a jövőbeni szolgáltatásra vonatkozóan az adott időszakokban elő lennének írva, ha nem valósulna meg az (a) pontban említett előlegfizetés.

21.

A gazdálkodó egységnek a jövőbeni szolgáltatásra vonatkozó jövőbeni, minimális alapképzési követelmény szerinti hozzájárulásokat a minimális alapképzési alap felhasználásával meghatározott fennálló többletek hatásának figyelembevételével kell becsülnie, de ki kell zárnia a 20. bekezdés (a) pontjában leírt előlegfizetést. A gazdálkodó egységnek a minimális alapképzési alappal összhangban álló feltételezéseket kell használnia, a nevezett alap által meg nem határozott tényezők esetében pedig – az IAS 19 standard szerint – olyan feltételezéseket, amelyek összhangban állnak a meghatározott juttatási kötelem meghatározásához használt feltételezésekkel és a beszámolási időszak végén fennálló helyzettel. A becslésnek tartalmaznia kell minden olyan változást, amely annak eredményeként várható, hogy a gazdálkodó egység a minimális hozzájárulásokat esedékességkor fizeti. A becslésnek ugyanakkor nem kell tartalmaznia a minimális alapképzési alap feltételeiben várható olyan változások hatásait, amelyeknek lényegi hatályba lépése vagy szerződéssel való elfogadása a beszámolási időszak végén nem történt meg.

22.

Amikor a gazdálkodó egység meghatározza a 20. bekezdés (b) pontjában említett összeget, akkor, ha a jövőbeni szolgáltatásra vonatkozó jövőbeni minimális alapképzési követelmény szerinti hozzájárulások bármely időszakban meghaladják az IAS 19 standard szerinti jövőbeni szolgáltatási költséget, akkor ez a többlet csökkenti a jövőbeni hozzájárulások csökkentéseként rendelkezésre álló gazdasági haszon értékét. Mindazonáltal a 20. bekezdés (b) pontjában említett összeg soha nem lehet kevesebb nullánál.

HATÁLYBALÉPÉS NAPJA

27B.

A Minimális alapképzési követelmény előlegfizetései hozzáadta a 3A. bekezdést és módosította a 16–18. és a 20–22. bekezdést. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2011. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, ezt a tényt közzé kell tennie.

ÁTTÉRÉS

29.

A gazdálkodó egységnek a 3A., 16–18. és 20–22. bekezdésben szereplő módosításokat a legkorábbi, bemutatott, összehasonlító időszak kezdetétől kell alkalmaznia azokban az első pénzügyi kimutatásokban, amelyekben először alkalmazza ezt az értelmezést. Ha a gazdálkodó egység már a módosítások alkalmazása előtt alkalmazta ezt az értelmezést, akkor a módosítások alkalmazásából eredő kiigazítást a legkorábbi bemutatott összehasonlító időszak kezdetére vonatkozó felhalmozott eredményben kell megjelenítenie.


20.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 186/14


A BIZOTTSÁG 634/2010/EU RENDELETE

(2010. július 19.)

egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzéséről (Ricotta di Bufala Campana [OEM])

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EK tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 7. cikke (4) bekezdésének első albekezdésére,

mivel:

(1)

Az 510/2006/EK rendelet 6. cikke (2) bekezdésének első albekezdésével összhangban a Bizottság közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában Olaszország kérelmét (2) a „Ricotta di Bufala Campana” elnevezés bejegyzésére.

(2)

A Bizottsághoz nem érkezett az 510/2006/EK rendelet 7. cikke szerinti kifogás, ezért az említett elnevezést be kell jegyezni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az e rendelet mellékletében szereplő elnevezés bejegyzésre kerül.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2010. július 19-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  HL L 93., 2006.3.31., 12. o.

(2)  HL C 260., 2009.10.30., 43. o.


MELLÉKLET

A Szerződés I. mellékletében felsorolt, emberi fogyasztásra szánt mezőgazdasági termékek:

1.4. osztály.   Egyéb állati eredetű termékek (tojás, méz, különböző tejtermékek a vaj kivételével stb.)

OLASZORSZÁG

Ricotta di Bufala Campana (OEM)


20.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 186/16


A BIZOTTSÁG 635/2010/EU RENDELETE

(2010. július 19.)

az egyes GATT-kontingensek keretében a 2011. évben az Amerikai Egyesült Államokba exportálandó sajtokra vonatkozó kiviteli engedélyek odaítélésére irányuló eljárás megnyitásáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (1) és különösen annak 171. cikke (1) bekezdésére, összefüggésben 4. cikkével,

mivel:

(1)

A tejre és tejtermékekre vonatkozó kiviteli engedélyek és export-visszatérítések tekintetében az 1234/2007/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó különleges részletes szabályok megállapításáról szóló, 2009. november 27-i 1187/2009/EK bizottsági rendelet (2) III. fejezetének 2. szakasza értelmében a többoldalú kereskedelmi tárgyalásokon megkötött megállapodásokon alapuló kontingensek keretében az Amerikai Egyesült Államokba (USA) exportált sajtokra vonatkozó kiviteli engedélyek egy olyan különleges eljárás szerint bocsáthatók ki, amely lehetőséget ad preferált USA-beli importőrök megjelölésére.

(2)

A szóban forgó eljárást a 2011. évi kivitelre vonatkozóan meg kell nyitni, és meg kell állapítani az irányadó kiegészítő szabályokat.

(3)

A behozott mennyiségek igazgatása szempontjából az USA illetékes hatóságai különbséget tesznek az Európai Közösség részére az uruguayi fordulón megállapított kiegészítő kontingens és a tokiói fordulón létrejött kontingensek között. A kiviteli engedélyek odaítéléséről az említett termékeknek az érintett USA-beli kontingensbe való besorolhatósága figyelembevételével az USA harmonizált tarifajegyzéke (Harmonised Tariff Schedule of the United States of America) alapján indokolt dönteni.

(4)

Annak érdekében, hogy a szerényebb érdeklődésre számot tartó kontingensek keretében a lehető legnagyobb mennyiség kerüljön kivitelre, lehetővé kell tenni, hogy az exportőrök akár a teljes kontingensmennyiségre vonatkozóan is benyújthassanak kérelmeket.

(5)

A jogbiztonság és az egyértelműség érdekében indokolt úgy rendelkezni, hogy az e rendeletben előírt intézkedések csak 2011 végéig alkalmazhatók.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1187/2009/EK rendelet 21. cikkében említett kontingensek keretében a 2011. évben az Amerikai Egyesült Államokba exportálandó, e rendelet I. mellékletében felsorolt, a 0406 KN-kód alá tartozó termékekre vonatkozó kiviteli engedélyeket az említett rendelet III. fejezetének 2. szakaszában és az e rendeletben foglalt rendelkezésekkel összhangban kell kibocsátani.

2. cikk

(1)   Az 1187/2009/EK rendelet 22. cikkében előírt engedélyek iránti kérelmeket (a továbbiakban: kérelmek) legkésőbb 2010. szeptember 1. és 10. között kell benyújtani az illetékes hatóságokhoz.

(2)   A kérelmek csak abban az esetben fogadhatók el, ha tartalmazzák az 1187/2009/EK rendelet 22. cikkében előírt valamennyi információt, és az ugyanott említett dokumentumok csatolva vannak hozzájuk.

Ha az e rendelet I. mellékletének 2. oszlopában meghatározott termékcsoportban rendelkezésre álló mennyiség megoszlik az uruguayi és a tokiói forduló szerinti kontingens között, akkor az engedély iránti kérelem csak a két kontingens egyikére vonatkozhat; ilyenkor az engedély iránti kérelemben a kívánt kontingenst a termékcsoport és a kontingens együttesét azonosító, az ezen melléklet 3. oszlopában található jelölés pontos feltüntetésével kell megjelölni.

Az 1187/2009/EK rendelet 22. cikkében előírt információkat az e rendelet II. mellékletében található minta szerint kell rendelkezésre bocsátani.

(3)   Az I. melléklet 3. oszlopában meghatározott „22-Tokió”, „22-Uruguay”, „25-Tokió” és „25-Uruguay” azonosítójú kontingensekre vonatkozó kérelmeknek legalább 10 tonnára és legfeljebb az adott kontingens keretében az ezen melléklet 4. oszlopa szerint rendelkezésre álló mennyiségre kell vonatkozniuk.

Az I. melléklet 3. oszlopában meghatározott többi kontingensre vonatkozó kérelmeknek legalább 10 tonnára és legfeljebb az adott kontingens keretében az ezen melléklet 4. oszlopa szerint rendelkezésre álló mennyiség 40 %-ára kell vonatkozniuk.

(4)   A kérelmek csak akkor fogadhatók el, ha a kérelmező írásban nyilatkozik arról, hogy ugyanarra a termékcsoportra és ugyanarra a kontingensre nem nyújtott be és a jövőben sem fog benyújtani másik kérelmet.

Egyik kérelme sem fogadható el annak a kérelmezőnek, amely ugyanarra a termékcsoportra és kontingensre egy vagy több tagállamban több kérelmet is benyújt.

3. cikk

(1)   A tagállamok a kérelmek benyújtására rendelkezésre álló időszak utolsó napjától számítva öt munkanapon belül értesítik a Bizottságot az I. mellékletben meghatározott valamennyi termékcsoportra és – ha alkalmazandó – valamennyi kontingensre vonatkozóan benyújtott kérelmekről.

Valamennyi értesítést, beleértve a nulla mennyiségre vonatkozó értesítéseket is, a III. mellékletben található formanyomtatvány kitöltésével, telefaxon vagy elektronikus levélben való elküldés útján kell teljesíteni.

(2)   Az értesítéseknek minden egyes termékcsoport és – ha alkalmazandó – minden egyes kontingens vonatkozásában a következőket kell tartalmazniuk:

a)

a kérelmezők felsorolását;

b)

az egyes kérelmezők által kérelmezett mennyiségeket a Kombinált Nómenklatúra szerinti termékkódok, valamint az USA 2010. évi harmonizált tarifajegyzéke szerinti termékkódok szerinti bontásban;

c)

a kérelmező által megjelölt importőr nevét és címét.

4. cikk

A Bizottság az 1187/2009/EK rendelet 23. cikkének (1) bekezdése alapján haladéktalanul dönt az engedélyek kiadásáról, és erről legkésőbb 2010. október 31-ig értesíti a tagállamokat.

A tagállamok az 1187/2009/EK rendelet 23. cikkének (2) bekezdésével összhangban az elosztási együtthatók közzétételét követően öt munkanapon belül valamennyi termékcsoport és – ha alkalmazandó – valamennyi kontingens vonatkozásában értesítik a Bizottságot az egyes kérelmezőknek odaítélt mennyiségekről.

A tagállamok az értesítést az e rendelet IV. mellékletében található formanyomtatvány kitöltésével, telefaxon vagy elektronikus levélben való elküldés útján teljesítik.

5. cikk

A tagállamok az engedély kibocsátása előtt, de legkésőbb 2010. december 15-ig ellenőrzik az e rendelet 3. cikke, valamint az 1187/2009/EK rendelet 22. cikke alapján teljesített értesítésekben szereplő információkat.

Ha a tagállam megállapítja, hogy valamely engedély jogosultja helytelen információkat szolgáltatott, akkor az engedélyt visszavonja, a biztosítékot pedig visszatartja. A tagállam erről a körülményről haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot.

6. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet 2011. december 31-én hatályát veszti.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2010. július 19-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(2)  HL L 318., 2009.12.4., 1. o.


I. MELLÉKLET

Egyes GATT-kontingensek keretében a 2011. évben az Amerikai Egyesült Államokba exportálandó sajtok

Az 1187/2009/EK rendelet III. fejezetének 2. szakasza és a 635/2010/EU rendelet szerint

A termékcsoport megjelölése az USA harmonizált tarifajegyzékének 4. árucsoportjához tartozó kiegészítő megjegyzések szerint

A termékcsoport és a kontingens azonosítója

A 2011. évben rendelkezésre álló mennyiség

Megjegyzés

Termékcsoport

 

kg

(1)

(2)

(3)

(4)

16

Not specifically provided for (NSPF)

16-Tokió

908 877

16-Uruguay

3 446 000

17

Blue Mould

17

350 000

18

Cheddar

18

1 050 000

20

Edam/Gouda

20

1 100 000

21

Italian type

21

2 025 000

22

Swiss or Emmenthaler cheese other than with eye formation

22-Tokió

393 006

22-Uruguay

380 000

25

Swiss or Emmenthaler cheese with eye formation

25-Tokió

4 003 172

25-Uruguay

2 420 000


II. MELLÉKLET

Minta az 1187/2009/EK rendelet 22. cikkében előírt információk rendelkezésre bocsátásához

A termékcsoport és a kontingens azonosítója a 635/2010/EU rendelet I. mellékletének 3. oszlopa szerint:

 

A termékcsoport megnevezése a 635/2010/EU rendelet I. mellékletének 2. oszlopa szerint: …

A kontingens eredete:

Uruguayi forduló: 

Tokiói forduló: 


A kérelmező neve, címe

Termékkód a Kombinált Nómenklatúra szerint

A kérelmezett mennyiség kg-ban

Termékkód az USA harmonizált

tarifajegyzéke szerint

A megjelölt importőr neve, címe

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Összesen:

 

 


III. MELLÉKLET

Minta a 635/2010/EU rendelet 3. cikkében előírt információk bejelentéséhez

A termékcsoport és a kontingens azonosítója a 635/2010/EU rendelet I. mellékletének 3. oszlopa szerint:

 

A termékcsoport megnevezése a 635/2010/EU rendelet I. mellékletének 2. oszlopa szerint:…

A kontingens eredete:

Uruguayi forduló: 

Tokiói forduló: 


Sz.

A kérelmező neve, címe

Termékkód a Kombinált Nómenklatúra szerint

A kérelmezett mennyiség kg-ban

Termékkód az USA harmonizált tarifajegyzéke szerint

A megjelölt importőr neve, címe

1

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Összesen:

 

 

2

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Összesen:

 

 

3

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Összesen:

 

 

4

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Összesen:

 

 

5

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Összesen:

 

 


IV. MELLÉKLET

Minta az 1187/2009/EK rendelet 23. cikke alapján odaítélt engedélyek adatainak bejelentéséhez

A termékcsoport és a kontingens azonosítója a 635/2010/EU rendelet I. mellékletének 3. oszlopa szerint

A kontingens eredete

A kérelmező neve, címe

Termékkód a Kombinált Nómenklatúra szerint

Kérelmezett mennyiség

kg-ban

A megjelölt importőr neve, címe

Odaítélt mennyiség (1)

kg-ban

 

Uruguayi forduló

 

 

 

 

 

 

 

 

Tokiói forduló

 

 

 

Összesen:

 

Összesen:

 

 

Uruguayi forduló

 

 

 

 

 

 

 

 

Tokiói forduló

 

 

 

Összesen:

 

Összesen:

 

 

Uruguayi forduló

 

 

 

 

 

 

 

 

Tokiói forduló

 

 

 

Összesen:

 

Összesen:

 


(1)  A sorshúzással odaítélt mennyiségeket az egyes KN-kódok között az egyes KN-kódokra vonatkozóan kérelmezett termékmennyiségek arányában kell elosztani.


20.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 186/22


A BIZOTTSÁG 636/2010/EU RENDELETE

(2010. július 19.)

az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (1) (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet),

tekintettel a gyümölcs- és zöldségágazatban a 2200/96/EK, a 2201/96/EK és az 1182/2007/EK tanácsi rendeletre vonatkozó végrehajtási szabályok megállapításáról szóló, 2007. december 21-i 1580/2007/EK bizottsági rendeletre (2) és különösen annak 138. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 1580/2007/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1580/2007/EK rendelet 138. cikkében említett behozatali átalányértékeket e rendelet melléklete határozza meg.

2. cikk

Ez a rendelet 2010. július 20-án lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2010. július 19-én.

a Bizottság részéről, az elnök nevében,

Jean-Luc DEMARTY

mezőgazdasági és vidékfejlesztési főigazgató


(1)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(2)  HL L 350., 2007.12.31., 1. o.


MELLÉKLET

Az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek

(EUR/100 kg)

KN-kód

Országkód (1)

Behozatali átalányérték

0702 00 00

MK

22,1

TR

89,8

ZZ

56,0

0707 00 05

MK

41,0

TR

105,8

ZZ

73,4

0709 90 70

TR

92,6

ZZ

92,6

0805 50 10

AR

86,4

UY

57,6

ZA

86,4

ZZ

76,8

0808 10 80

AR

78,8

BR

80,2

CL

75,9

CN

80,8

NZ

109,5

US

107,2

UY

116,3

ZA

95,0

ZZ

93,0

0808 20 50

AR

76,4

CL

121,8

CN

98,4

NZ

176,5

ZA

93,1

ZZ

113,2

0809 10 00

TR

193,7

ZZ

193,7

0809 20 95

CL

150,0

TR

270,8

US

769,6

ZZ

396,8

0809 30

AR

130,0

TR

158,7

ZZ

144,4

0809 40 05

BR

123,2

IL

165,9

TR

126,3

ZZ

138,5


(1)  Az országoknak az 1833/2006/EK bizottsági rendeletben (HL L 354., 2006.12.14., 19. o.) meghatározott nómenklatúrája szerint. A „ZZ” jelentése „egyéb származás”.


20.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 186/24


A BIZOTTSÁG 637/2010/EU RENDELETE

(2010. július 19.)

a bizonyos vámkontingensek szerinti cukorágazati termékekre vonatkozó behozatali engedélyek iránti kérelmek benyújtásának felfüggesztéséről

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (1),

tekintettel a cukorágazatra vonatkozó egyes közösségi vámkontingensek megnyitásáról és kezeléséről szóló, 2009. szeptember 25-i 891/2009/EK bizottsági rendeletre (2) és különösen annak 5. cikke (2) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 891/2009/EK rendeletnek megfelelően az illetékes hatóságoknak 2010. július 1. és 7. között benyújtott behozatali engedély iránti kérelmekben szereplő mennyiségek megegyeznek a 09.4325 tételszám alatt rendelkezésre álló mennyiséggel.

(2)

A 891/2009/EK rendelettel összhangban indokolt a 09.4325 tételszámokra vonatkozó további engedélykérelmek benyújtását a gazdasági év végéig felfüggeszteni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A mellékletben szereplő tételszámokra vonatkozó további engedélykérelmek benyújtását a 2009/2010. gazdasági év végéig fel kell függeszteni.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2010. július 19-én.

a Bizottság részéről, az elnök nevében,

Jean-Luc DEMARTY

mezőgazdasági és vidékfejlesztési főigazgató


(1)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(2)  HL L 254., 2009.9.26., 82. o.


MELLÉKLET

CXL engedményes cukor

2009/2010. gazdasági év

2010.7.1. és 2010.7.7. között benyújtott kérelmek

Tételszám

Ország

Odaítélési együttható

(%)

További kérelmek

09.4317

Ausztrália

 

09.4318

Brazília

 

09.4319

Kuba

Felfüggesztve

09.4320

Bármely harmadik ország

Felfüggesztve

09.4321

India

Felfüggesztve

„—”

:

Nem alkalmazandó: a Bizottsághoz nem érkezett engedélykérelem.


Balkáni cukor

2009/2010. gazdasági év

2010.7.1. és 2010.7.7. között benyújtott kérelmek

Tételszám

Ország

Odaítélési együttható

(%)

További kérelmek

09.4324

Albánia

 

09.4325

Bosznia-Hercegovina

 (2)

 

09.4326

Szerbia, Montenegró és Koszovó (1)

 (2)

 

09.4327

Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság

 

09.4328

Horvátország

 (2)

 

„—”

:

Nem alkalmazandó: a Bizottsághoz nem érkezett engedélykérelem.


Kivételes és ipari behozatalból származó cukor

2009/2010. gazdasági év

2010.7.1. és 2010.7.7. között benyújtott kérelmek

Tételszám

Típus

Odaítélési együttható

(%)

További kérelmek

09.4380

Kivételes

 

09.4390

Ipari

 

„—”

:

Nem alkalmazandó: a Bizottsághoz nem érkezett engedélykérelem.


(1)  Koszovó az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244/1999 sz. határozata értelmében.

(2)  Nem alkalmazandó: a kérelmek nem lépik túl a rendelkezésre álló mennyiségeket és teljes mértékben elfogadhatók.


20.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 186/26


A BIZOTTSÁG 638/2010/EU RENDELETE

(2010. július 19.)

a 620/2009/EK rendelettel szabályozott, a kiváló minőségű marhahúsra vonatkozó vámkontingens keretében 2010 júliussának első hét napján benyújtott kérelmekre vonatkozó behozatali engedélyek kibocsátásáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (1) (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet),

tekintettel az importengedélyek rendszere alá tartozó mezőgazdasági termékek behozatali vámkontingenseinek kezelésére vonatkozó közös szabályok megállapításáról szóló, 2006. augusztus 31-i 1301/2006/EK bizottsági rendeletre (2) és különösen annak 7. cikke (2) bekezdésére,

mivel:

(1)

A kiváló minőségű marhahúsra vonatkozó behozatali vámkontingens kezeléséről szóló, 2009. július 13-i 620/2009/EK bizottsági rendelet (3) meghatározza a behozatali engedélyek iránti kérelmek benyújtására és az engedélyek kiállítására vonatkozó részletes szabályokat.

(2)

Az 1301/2006/EK rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében, amennyiben az engedélykérelmekben foglalt mennyiségek meghaladják a kontingensidőszakban rendelkezésre álló mennyiségeket, akkor a Bizottság az engedélykérelemben foglalt mennyiségekre vonatkozó elosztási együtthatót állapít meg. A 620/2009/EK rendelet 3. cikke értelmében 2010. július 1. és 7. között benyújtott behozataliengedély-kérelmekben szereplő mennyiségek meghaladják a rendelkezésre álló mennyiségeket. Ezért helyénvaló odaítélési együttható rögzítésével meghatározni, hogy a behozatali engedélyek milyen mennyiségekre bocsáthatók ki,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 09.4449 tételszámú vámkontingens keretében, a 620/2009/EK rendelet 3. cikkével összhangban 2010. július 1. és 7. között benyújtott behozatali engedély iránti kérelmekre 63,674825 %-os odaítélési együtthatót kell alkalmazni.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2010. július 19-én.

a Bizottság részéről, az elnök nevében,

Jean-Luc DEMARTY

mezőgazdasági és vidékfejlesztési főigazgató


(1)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(2)  HL L 238., 2006.9.1., 13. o.

(3)  HL L 182., 2009.7.15., 25. o.


20.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 186/27


A BIZOTTSÁG 639/2010/EU RENDELETE

(2010. július 19.)

a cukorágazat egyes termékeire a 2009/10-es gazdasági évben alkalmazandó, a 877/2009/EK rendelettel rögzített irányadó áraknak és kiegészítő importvámok összegének módosításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (1),

tekintettel a cukorágazatban harmadik országokkal folytatott kereskedelem tekintetében a 318/2006/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. június 30-i 951/2006/EK bizottsági rendeletre (2) és különösen annak 36. cikke (2) bekezdése második albekezdésének második mondatára,

mivel:

(1)

A 877/2009/EK bizottsági rendelet (3) a 2009/10-es gazdasági évre megállapította a fehér cukorra, a nyerscukorra és egyes szirupokra alkalmazandó irányadó árakat és kiegészítő importvámokat. Ezen árakat és vámokat legutóbb az 627/2010/EU bizottsági rendelet (4) módosította.

(2)

A Bizottság rendelkezésére álló adatok alapján az említett összegek módosításra szorulnak, a 951/2006/EK rendeletben foglalt előírásokkal és részletes szabályokkal összhangban,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 951/2006/EK rendelet 36. cikkében említett termékek behozatalára a 2009/10-es gazdasági évben alkalmazandó irányadó áraknak és kiegészítő vámoknak a 877/2009/EK rendelettel rögzített összege e rendelet melléklete szerint módosul.

2. cikk

Ez a rendelet 2010. július 20-án lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2010. július 19-én.

a Bizottság részéről, az elnök nevében,

Jean-Luc DEMARTY

mezőgazdasági és vidékfejlesztési főigazgató


(1)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(2)  HL L 178., 2006.7.1., 24. o.

(3)  HL L 253., 2009.9.25., 3. o.

(4)  HL L 182., 2010.7.16., 12. o.


MELLÉKLET

A fehér cukor, a nyerscukor és az 1702 90 95 KN-kód alá tartozó termékek behozatalára vonatkozó irányadó árak és kiegészítő importvámok 2010. július 20-tól alkalmazandó módosított összegei

(EUR)

KN-kód

Az adott termék nettó 100 kg-jára vonatkozó irányadó ár összege

Az adott termék nettó 100 kg-jára vonatkozó kiegészítő vám összege

1701 11 10 (1)

41,21

0,00

1701 11 90 (1)

41,21

2,54

1701 12 10 (1)

41,21

0,00

1701 12 90 (1)

41,21

2,24

1701 91 00 (2)

40,09

5,44

1701 99 10 (2)

40,09

2,31

1701 99 90 (2)

40,09

2,31

1702 90 95 (3)

0,40

0,28


(1)  Az 1234/2007/EK rendelet IV. mellékletének III. pontjában meghatározott szabványminőségre megállapítva.

(2)  Az 1234/2007/EK rendelet IV. mellékletének II. pontjában meghatározott szabványminőségre megállapítva.

(3)  1 %-os szacharóztartalomra megállapítva.


HATÁROZATOK

20.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 186/29


AZ EURÓPAI UNIÓ TAGÁLLAMAI KORMÁNYKÉPVISELŐINEK HATÁROZATA

(2010. július 8.)

a Törvényszék bíráinak kinevezéséről

(2010/400/EU)

AZ EURÓPAI UNIÓ TAGÁLLAMAINAK KORMÁNYKÉPVISELŐI,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 19. cikkére,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 254. és 255. cikkére,

mivel:

(1)

A szerződések rendelkezéseinek értelmében háromévenként részben meg kell újítani a Törvényszék bírói karát. A 2010. szeptember 1. és 2016. augusztus 31. közötti időszakra a Törvényszék tizennégy bíráját kellett kinevezni.

(2)

A tagállamok kormányképviselőinek konferenciája 2010. június 23-án kinevezte a Törvényszék tíz bíráját a fenti időszakra (1).

(3)

A törvényszéki bírói kar részleges megújításának teljes végrehajtásához a tagállamok kormányainak a még betöltetlen négy helyre is ki kell nevezniük a bírákat.

(4)

Az érintett tagállamok kormányai CZÚCZ Ottó, a Törvényszék bírája megbízatásának megújítását, valamint Marc van der WOUDE kinevezését javasolták. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 255. cikke által létrehozott bizottság véleményt nyilvánított a fenti két jelöltnek a törvényszéki bírói feladatok ellátására való alkalmasságáról. Noha CZÚCZ Ottó jelentkezése korábban visszavonásra került, az érintett tagállam kormánya nemrég jelezte, hogy őt javasolja a Törvényszék bírói megbízatásának újbóli betöltésére.

(5)

Ezért ki kell nevezni a Törvényszék két bíráját a 2010. szeptember 1. és 2016. augusztus 31. közötti időszakra; a még betöltendő két hely esetében a bírák kinevezésére egy későbbi időpontban kerül sor,

ELFOGADTÁK EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2010. szeptember 1. és 2016. augusztus 31. közötti időszakra az alábbi személyeket kinevezik a Törvényszék bíráivá: CZÚCZ Ottó és Marc van der WOUDE.

2. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2010. július 8-án.

a Tanács részéről

az elnök

J. DE RUYT


(1)  Az Európai Unió tagállamai kormányképviselőinek 2010. június 23-i határozata a Törvényszék bíráinak kinevezéséről (HL L 163., 2010.6.30., 41. o.).


20.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 186/30


A TANÁCS HATÁROZATA

(2010. július 13.)

a Cipruson fennálló túlzott hiányról

(2010/401/EU)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 126. cikke (6) bekezdésére, 126. cikkének (13) bekezdésével és 136. cikkével összefüggésben,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel Ciprus észrevételeire,

mivel:

(1)

A Szerződés 126. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamoknak kerülniük kell a túlzott költségvetési hiányt.

(2)

A Stabilitási és Növekedési Paktum az árstabilitás és az erős, fenntartható, munkahelyteremtéshez vezető növekedés eszközeként a rendezett államháztartás célkitűzésén alapul.

(3)

A Szerződés 126. cikke szerinti túlzott hiány esetén követendő eljárás, amelyet a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló, 1997. július 7-i 1467/97/EK tanácsi rendelet (1) (amely a Stabilitási és Növekedési Paktum része) pontosít, előírja, hogy a túlzott hiány fennállását határozatban kell megállapítani. A Szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv további rendelkezéseket állapít meg a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásához. A 479/2009/EK tanácsi rendelet (2) megállapítja az említett jegyzőkönyv rendelkezésének alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat és meghatározásokat.

(4)

A Stabilitási és Növekedési Paktum 2005-ös reformja a Paktum eredményességének és közgazdasági megalapozottságának fokozását és az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának védelmét tűzte ki célul. Célja volt továbbá különösen az, hogy a túlzott hiány esetén követendő eljárás valamennyi szakaszában vegyék teljes mértékben figyelembe mindenekelőtt a gazdasági és költségvetési hátteret. A Stabilitási és Növekedési Paktum így támogatja azokat az állami intézkedéseket, amelyek a gazdasági helyzet figyelembevétele mellett a költségvetés stabilitásának mihamarabbi visszaállítását célozzák.

(5)

A Szerződés 126. cikkének (5) bekezdése értelmében a Bizottság véleményt terjeszt a Tanács elé, ha úgy ítéli meg, hogy valamely tagállamban túlzott hiány áll fenn vagy következhet be. A 126. cikk (3) bekezdése szerinti jelentését, valamint a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményét figyelembe véve, a Bizottság a 126. cikk (4) bekezdésével összhangban megállapította, hogy Cipruson túlzott hiány áll fenn. Ezért 2010. június 15-én a Bizottság Ciprus vonatkozásában ennek megfelelő véleményt terjesztett a Tanács elé (3).

(6)

A Szerződés 126. cikkének (6) bekezdése szerint a Tanácsnak figyelembe kell vennie az érintett tagállam esetleges észrevételeit, mielőtt egy általános értékelés alapján határozna arról, hogy fennáll-e túlzott hiány. Ciprus esetében ez az általános értékelés a következő megállapításokat eredményezi.

(7)

A ciprusi hatóságok által 2010 áprilisában bejelentett adatok alapján a ciprusi költségvetési hiány 2009-ban elérte a GDP 6,1 %-át, tehát túllépte a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaértéket. A hiány nem volt közel a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaértékhez, de a Szerződés és a Stabilitási és Növekedési Paktum értelmében a referenciaérték túllépése kivételesnek tekinthető, és elsősorban a Szerződés és a Stabilitási és Növekedési Paktum értelmében vett jelentős mértékű gazdasági visszaesés eredménye. A Bizottság szolgálatainak 2010. tavaszi előrejelzése szerint a ciprusi reál-GDP 2010-ben ½ %-kal tovább zsugorodik, habár kisebb mértékben, mint a 2009. évi 1¾ %-os érték. A referenciaérték tervezett túllépése mindazonáltal nem tekinthető átmenetinek. A Bizottság szolgálatainak 2010. tavaszi előrejelzése szerint 2011-ben a költségvetés hiánya változatlan politikát feltételezve elérheti a GDP 7¾ %-át. A Szerződés hiányra vonatkozó kritériuma nem teljesül.

(8)

A ciprusi hatóságok által 2010 áprilisában bejelentett adatok alapján a bruttó államadósság 2009-ben a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaérték alatt marad, a GDP 56,2 %-a volt. 2010-re Ciprus a GDP 62 %-át kitevő tervezett adósságszintet jelentett be, ami meghaladja a Szerződés szerinti, a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaértéket. A Bizottság szolgálatainak 2010. tavaszi előrejelzése szerint az adósságállomány az elsődleges egyenleg romlása miatt 2010-ben tovább emelkedik, a GDP 62,3 %-ára, 2011-ben pedig ezt is meg fogja haladni, és eléri a 67,6 %-ot. E tendenciák figyelembevételével megállapítható, hogy a Szerződés és a Stabilitási és Növekedési Paktum értelmében az adósságarány nem csökken elegendő mértékben és nem közelít kielégítő ütemben a referenciaértékhez. A Szerződés adósságra vonatkozó kritériuma nem teljesül.

(9)

Az 1467/97/EK rendelet 2. cikke (4) bekezdésének megfelelően az „érdemleges tényezők” csak akkor vehetők figyelembe a 126. cikk (6) bekezdése szerint túlzott hiány fennállását megállapító tanácsi határozatban, ha a kettős feltétel – vagyis hogy a hiány közel marad a referenciaértékhez és a referenciaérték túllépése átmeneti – teljes mértékben teljesül. Ciprus esetében ez a kettős feltétel nem teljesül, ezért az ezen határozathoz vezető lépések során érdemleges tényezők figyelembevételére nem kerül sor,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az átfogó értékelésből következik, hogy Cipruson túlzott hiány áll fenn.

2. cikk

Ennek a határozatnak a Ciprusi Köztársaság a címzettje.

Kelt Brüsszelben, 2010. július 13-án.

a Tanács részéről

az elnök

D. REYNDERS


(1)  HL L 209., 1997.8.2., 6. o.

(2)  HL L 145., 2009.6.10., 1. o.

(3)  A Cipruson fennálló túlzott hiányra vonatkozó eljárással kapcsolatos valamennyi dokumentum megtalálható a következő weboldalon: http://ec.europa.eu/economy_finance/sgp/deficit/countries/index_en.htm


20.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 186/32


A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2009. december 15.)

a Hollandia által bevezetni kívánt, a kerámiagyártók környezetvédelmi adózás alóli mentesítésére vonatkozó C 5/09 (korábbi N 210/08) állami támogatásról

(az értesítés a C(2009) 9972. számú dokumentummal történt)

(Csak a holland nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2010/402/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 108. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,

miután felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket az említett cikkeknek (1) megfelelően, és tekintettel ezekre az észrevételekre,

mivel:

I.   ELJÁRÁS

(1)

2008. április 24-i keltezésű levelében Hollandia jelezte szándékát, hogy bevezeti a kerámiatermékek előállítása során felhasznált földgáz energiaadó alóli mentesítését. A Bizottság 2008. június 6-án kelt levelével további információkat kért, amire Hollandia 2008. szeptember 16-i keltezésű levelében válaszolt. A Bizottság alkalmazottai és Hollandia képviselői közötti megbeszélésre 2008. október 16-án került sor. A Bizottság 2008. november 17-én kelt levelében további néhány kérdést tett fel, amelyekre Hollandia 2008. december 19-i levelében válaszolt.

(2)

A Bizottság 2009. február 11-i keltezésű levelében értesítette Hollandiát azon határozatáról, hogy a támogatási intézkedéssel kapcsolatban megindítja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 108. cikkének (2) bekezdése (2) szerinti eljárást.

(3)

Az eljárás megindítására vonatkozó bizottsági döntést az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (3)2009. április 25-én tették közzé. A Bizottság felkérte az érintett feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket a hivatkozott támogatással kapcsolatban.

(4)

Hollandia 2009. május 26-án nyújtotta be észrevételeit a Bizottságnak a vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatával kapcsolatban.

(5)

Az érintett felek észrevételeket nyújtottak be a Bizottsághoz. A Bizottság továbbította ezeket Hollandiának, és lehetőséget adott észrevételeik kinyilvánítására. Hollandia megjegyzéseit 2009. július 7-én kelt levelében küldte meg.

(6)

A Bizottság 2009. október 7-i keltezéssel levelet intézett Hollandiához, amelyben tájékoztatást adott az eset állásáról, és udvariasságból kérte Hollandiát, hogy 2009. október 13-ig nyújtson be minden olyan észrevételt, amit szeretne, ha a Bizottság végső döntésében figyelembe venne.

(7)

Hollandia hosszabbítási kérését követően ezt a határidőt a 2009. október 16-án kelt levélben 2009. november 1-jéig meghosszabbították. Hollandia a Bizottságnak a 2009. október 30-án kelt levéllel válaszolt.

II.   A TÁMOGATÁS RÉSZLETES LEÍRÁSA

(8)

Hollandia a környezetvédelmi adókról szóló törvény (4) alapján adóztatja az energiatermékek fogyasztását, a törvény szerint a vállalkozás fogyasztási szintje alapján meghatározott degresszív adómértéket kell alkalmazni (5).

(9)

A támogatási intézkedés értelmében Hollandia adókötelezettség alóli mentesítést vezet be a kerámiatermékek gyártásával foglalkozó létesítményeknek történő földgázszállításra vonatkozóan. Az energiaadó megfizetése alóli tervezett mentesség csak a holland kerámiaipar által termékgyártás céljára felhasznált földgázra vonatkozik, és nem vonatkozik a Hollandiában más ásványi termékek gyártása (6) során felhasznált földgázra.

(10)

A javasolt adómentesség bevezetése a jelenleg hatályban lévő környezetvédelmi adókról szóló törvény módosításával történne.

(11)

A tájékoztatás szerint a 2008–2013 közötti időszakban évi 4 millió EUR a támogatásra rendelkezésre álló keretösszeg.

(12)

Az intézkedés határozatlan időtartamú, mivel Hollandia véleménye szerint nem minősül állami támogatásnak (lásd még a lenti IV. fejezetet).

(13)

Az intézkedés kedvezményezettei a holland kerámiaiparban tevékenykedő vállalkozások (7).

(14)

Hollandia szükségesnek tartja az adózás alóli mentesítést, hogy a holland kerámiaipar számára egyenlő versenyfeltételeket teremtsen a belső piacon. Hollandia hivatkozott a holland kerámiaiparnak a környező országokban működő versenytársakhoz képesti különleges helyzetére. Ellentétben a környező országokban használt száraz agyaggal, földrajzi fekvése miatt a holland kerámiaipar nedves agyaggal dolgozik, és ennek esetében sokkal több energiát kell felhasználni a száraz agyaggal azonos végeredmény eléréséhez. Ezenfelül Hollandia úgy véli, hogy például a Belgiumban, Németországban és Svédországban tevékenykedő versenytárs gyártók mentesülnek a hasonló energiaadó alól.

(15)

Hollandia megerősítette, hogy az intézkedés kizárólag a Bizottság általi jóváhagyás után lépne életbe.

III.   AZ ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁRÓL SZÓLÓ HATÁROZAT

(16)

A Bizottság kétségbe vonja, hogy a tervezett támogatás összeegyeztethető lenne a belső piaccal, mivel a Bizottság előzetes álláspontja szerint a holland kerámiaiparnak kedvező adómentesség megállapítása nem a nemzeti adórendszer jellege és logikája alapján történt. Az intézkedést szelektívnek ítéli, mert kizárólag a holland kerámiaipart részesítené előnyben és a mentesítést állami forrásokból finanszíroznák. Ezenfelül az intézkedés torzítja a versenyt vagy fenyeget a verseny torzításával, és hatással van a Közösségen belüli kereskedelemre, mivel a javasolt adókedvezmény közvetlen hatással van a termelési költségekre, és ezzel javítja a kedvezményezettek versenyhelyzetét azokon az érintett termékpiacokon, ahol a kedvezményezettek jelen vannak, és amely piacok a tagállamok közötti kereskedelem számára teljesen nyitottak. A Bizottság véleménye szerint a támogatási intézkedés a holland kerámiaágazatnak nyújtott állami támogatásnak minősülne, és arra a következtetésre jutott, hogy ilyen támogatást kizárólag a környezetvédelem állami támogatásáról szóló közösségi iránymutatás (8) (a továbbiakban: környezetvédelmi iránymutatások vagy iránymutatások) 4. fejezetében („A környezeti adó csökkentése vagy az ilyen adó alóli mentesség formájában nyújtott támogatás”) meghatározott rendelkezések figyelembevételével lehetne jóváhagyni. Tekintve, hogy Hollandia nem biztosította a szükséges információkat ahhoz, hogy az intézkedést a hivatkozott fejezet rendelkezései alapján lehessen értékelni, a Bizottság nem tudta igazolni az intézkedés összeegyeztethetőségét, és ezért úgy döntött, hogy megindítja a hivatalos vizsgálati eljárást.

IV.   A HOLLANDIA ÁLTAL BENYÚJTOTT ÉSZREVÉTELEK

(17)

Hollandia elsődlegesen a jogbiztonság miatt jelentette be az esetet, és kérte a Bizottságot, hogy hozzon olyan döntést, amelyben kimondja, hogy az intézkedés nem minősül támogatásnak.

(18)

Hollandia álláspontja szerint az adómentesség szelektív jellegét indokolja a nemzeti adórendszer jellege és logikája.

(19)

Az energiaadó célja a villamos energia és a fűtőanyagként vagy motorolajként használt energiaféleségek adóztatása. Az alapul szolgáló, hivatkozott adórendszer, nevezetesen az érvényben lévő energiaadó-rendszer természetének és jellegének megfelelő a rendelkezés kibővítése egy olyan tevékenység energiaadó alóli mentesítésével, amelyben a földgázt nem fűtésre, illetve nem motorüzemanyagként használják. Az energiaadózásra vonatkozó törvény tartalmazza a nem üzemanyagként felhasznált földgáz szállítására vonatkozó mentesítést (9). Az olyan villamos energia szállítása, amelyet kettős felhasználású folyamatokban, például kémiai redukció és elektrolitikus és metallurgiai folyamatokban használnak, szintén mentesül az energiaadó alól (10). Hollandia ismertette továbbá, hogy a holland szénadótörvény szerint a nem üzemanyag céljára használt, illetve a kettős felhasználásúnak minősülő szén adómentességet élvez (11). A kerámiatermékeket előállító létesítményekben felhasznált földgázszállítás adózás alóli mentesítésével történő kiegészítés szükséges volt. Hollandia szerint a kerámiagyártási tevékenységek hasonlóak a kettős felhasználású folyamatokhoz, mivel ezekben a földgázt nem kizárólag fűtésre vagy motorüzemanyagként használják. Hollandia megjegyezte továbbá, hogy a kerámiatermékeket előállító létesítményekben felhasznált földgázszállítás adózás alóli mentesítésével módosítaná a környezetvédelmi adókról szóló törvény 64. cikkét, amely a kettős felhasználások egyéb formáira vonatkozó mentesítést is tartalmazza.

(20)

Hivatkozva az energiaadózási irányelv 2. cikke (4) bekezdésének b) pontjára és az ezen irányelvvel kapcsolatos tanácsi jegyzőkönyvre, Hollandia kifejtette, hogy álláspontja szerint a holland energiaadó-rendszer jellegének és logikájának megfelel a nemzeti adórendszer kibővítése egy olyan rendelkezéssel, amely mentesíti az érintett ásványitermék-gyártási tevékenység, a kerámiatermék gyártása céljára történő földgázszállítást az energiaadó alól.

(21)

Helyes kizárólagosan a kerámiagyártási tevékenységekre bevezetni a mentesítést, az összes ásványi termék előállítására használt gyártási tevékenységekre viszont nem, mivel az egyéb ásványi termékek gyártási tevékenységeivel ellentétben a hagyományos kerámiagyártási tevékenységek visszafordíthatatlanok (az agyagból kerámia lesz).

(22)

Hollandia utalt a holland kerámiaipar környező országokban működő versenytársakkal összehasonlítva egyedi helyzetére is. Földrajzi fekvése miatt a holland kerámiaipar a gyártáshoz nedves agyagot (amely az Alpokból származik és Hollandia folyói mentén ülepedett le) használ, szemben a környező országokban felhasznált száraz agyaggal, és a nedves agyag feldolgozásához sokkal több energia szükséges a száraz agyaggal azonos végeredmény eléréséhez (12).

(23)

Ezenfelül a versenytárs gyártókat nem terheli hasonló energiaadó-kötelezettség például Belgiumban, Németországban és Svédországban. Ugyanakkor Hollandiában a földgázfelhasználást magas adómértékek terhelik. Ebben a tekintetben a holland kerámiaipar hátrányos helyzetben van a környező országok kerámiatermék-gyártóival szemben.

(24)

Hollandia szerint a fent elmondottak igazolják, hogy az intézkedés szelektivitása indokolt a holland energiaadó rendszer természete és jellege alapján. Következésképpen Hollandia úgy gondolja, hogy a nevezett adómentesség nem minősül az EUMSz. 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak.

(25)

A javasolt adómentességgel Hollandia szerint a holland kerámiaipar állítólagos hátránya bizonyos mértékben csökkenne, és ezzel az iparág számára részben helyreállítaná az egyenlő versenyfeltételeket a belső piacon.

(26)

Következésképpen Hollandia közvetlenül az EUMSz. 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján kérte a támogatás jóváhagyását. Az intézkedést szükségesnek tartja a belső piac egyenlőtlen versenyfeltételei miatt. Arányosnak tekinti, mivel az intézkedés kizárólag a létesítményekben felhasznált földgázra vonatkozna, a kerámiatermékek gyártásához felhasznált villamos energiára nem. Következésképpen az iparágat érintő hátrányt csak részben kompenzálná, és ezért Hollandia arányosnak tartja az intézkedést. Végül, Hollandia szerint a támogatás nem vezetne a belső piacon a verseny összeegyeztethetetlen torzításához.

(27)

A fentiek mellett Hollandia rámutatott, hogy az energiaadózási irányelv nem vonatkozik az ásványi termékek gyártási tevékenységeire, és kifejtette, hogy ez azért van, mert az adórendszer természete és jellege kizárja az ásványi termékek gyártására irányuló tevékenységeket a hivatkozott irányelv hatálya alól. Következésképpen a tagállamok szabadon dönthetnek arról, hogy megadóztatják-e az energiafelhasználás ilyen formáit. A tervezett intézkedés nem okozná a verseny torzulását, hanem az energiatermékek esetében jobb adóharmonizálást eredményezne és előnyösen szolgálná a Közösségek érdekeit.

V.   AZ ÉRDEKELT FELEK ÁLTAL BENYÚJTOTT ÉSZREVÉTELEK

(28)

A Stichting Verenigde Keramische Organisaties (Egyesült Kerámiaszervezetek Alapítvány, VKO) ágazati szervezet észrevételeket nyújtott be a Bizottság eljárás megindításáról szóló határozatával kapcsolatosan. Osztja Hollandia nézetét, hogy a nemzeti adórendszer természete és jellege alapján indokolt az adómentesítés, és ezért az intézkedés nem minősül állami támogatásnak. A VKO által benyújtott észrevételek hasonlóak Hollandia észrevételeihez. Hollandiával egyezően a VKO is úgy gondolja, hogy az adómentesítés nem tekinthető környezetvédelmi intézkedésnek, mivel nem környezetvédelmi célt szolgál. Ezért a VKO szerint nem lenne helyes az intézkedést a környezetvédelmi iránymutatás alapján értékelni.

VI.   A TÁMOGATÁS ÉRTÉKELÉSE

(29)

Az EUMSz. 107. cikkének (1) bekezdése szerint: „a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.”

(30)

Hollandia álláspontja szerint az intézkedés nem előnyt teremt, hanem csökkenti a holland kerámiaipar hátrányát.

(31)

A Bizottság véleménye, hogy az adómentesítés előnyt teremt a holland kerámiaiparban tevékenykedő vállalatok részére, amelyeknek előnyére szolgálna az adókönnyítés, mivel ezáltal csökkennének az érintett vállalkozások működési költségeiben egyébként szereplő kiadások (13).

(32)

Hollandia szerint az intézkedést nem állami forrásokból finanszíroznák, mivel az adómentesítés finanszírozása költségvetés-semleges lenne (14). Ezért nem venne igénybe állami forrásokat. A VKO ehhez hasonló indokot hozott fel.

(33)

A Bizottság álláspontja szerint, mivel az intézkedés a holland állam által finanszírozott adózási előnyt jelentene, ezért az állami forrás szempontjából veszteségnek kell tekinteni. Másként fogalmazva: a tervezett adómentesítés adóbevétel-kiesést jelent a holland állam számára. Még ha a mentesítést közvetve kompenzálnák is a földgázra a legmagasabb sávban kivetett magasabb energiaadóval, akkor se lehetne más következtetésre jutni. A Bizottság megjegyzi, hogy Hollandia maga is elismerte, a jelenlegi adórendszerben ez az intézkedés a becslések szerint mintegy 4 millió EUR előnyt jelentene a kedvezményezetteknek éves szinten, anélkül, hogy ők ezért bármilyen viszonzást adnának (15). A tervezett intézkedés Hollandiának tudható be, amint az közvetlenül következik a hatályos nemzeti szabályozás módosításából.

(34)

Az ásványitermék-gyártási tevékenység célú energiafogyasztást és az energiatermékek néhány más fajtája és a villamos energia felhasználását az energiaadózási irányelv 2. cikkének (1) bekezdése kizárta hatálya alól, ezért a tagállamoknak maguknak kell eldönteniük, hogy az ilyen gyártási tevékenységeket adóztatják-e, és ha igen, akkor részleges vagy teljes adókötelezettséget rónak-e rá. Mindenesetre, és az említett irányelv rendelkezései ellenére, állami támogatás esetén a tagállamokra nézve továbbra is kötelezőek a közösségi vívmányok. Ez azt jelenti, hogy az adott intézkedés szelektivitását, és ezáltal állami támogatásnak minősülését is a nemzeti energiaadó-rendszeren belül kell értékelni.

(35)

A legújabb ítélkezési gyakorlat értelmezi a szelektivitást. A Gibraltár-ítélet az állami támogatások standard elemzését hagyja jóvá adóügyekben (16). A Bíróság kimondta, hogy az ilyen elemzésnek tartalmaznia kell: i. a hivatkozási rendszer azonosítását; ii. az adott hivatkozási rendszertől való eltérés meghatározását; és iii. az eltérés esetleges alátámasztását a rendszer természete és jellege szerint (vagyis azt, hogy közvetlenül az érintett tagállam adórendszerének alap- vagy vezérelveiből származik-e).

(36)

Hollandia elmondta, hogy a holland energiaadó-rendszer – a hivatkozási rendszer – célja a villamos áram és a fűtőanyagként vagy motorüzemanyagként használt energiatermékek megadóztatása. Ezen az alapon Hollandia úgy tekinti, hogy a holland energiaadó-rendszer jellegének és logikájának megfelel, ha bizonyos fajta használatok adómentesek, amint a (19) preambulumbekezdés magyarázza. Hollandia szerint a kerámiatermék-gyártási tevékenységre vonatkozó, javasolt további mentesítés összhangban van ezzel a logikával.

(37)

Hollandia azzal érvelt továbbá, hogy indokolt a hivatkozási rendszertől való eltérés, vagyis a kerámiaipar előnyére szolgáló megkülönböztetett adóztatás, mivel objektív eltérés van a kerámiatermékek gyártásához használt alapanyag és az egyéb ásványi termékek gyártási tevékenységei során használt alapanyagok között. Ellentétben az egyéb ásványitermék-gyártási tevékenységekkel, a hagyományos kerámiagyártási folyamatok megfordíthatatlanok.

(38)

A Bizottság korábban vizsgálta már ásványitermék-gyártási tevékenységek energiaadóztatás alóli mentesítését, nevezetesen a 2007. február 7-én kiadott N 820/06 számú határozatában bizonyos nagy energiafogyasztású gyártási tevékenységekkel adómentesítésével kapcsolatosan Németországban. A Bizottság úgy határozott, hogy a nevezett eset nem minősül állami támogatásnak. A Bizottság külön vizsgálta a német energiaadó-rendszer alapjául szolgáló logikát, amely megfelelt az energiaadózási irányelv logikájának, hogy kizárólag a fűtésre és a motorüzemanyagként használt üzemanyagot adóztatja. A nevezett irányelv értelmében Németország következetesen mentesített minden kettős célú használatot és az összes tipikus ásványi termékgyártási tevékenységet, és ezzel teljes energiaadó-rendszerében azonos logikát követett. Mivel ez volt a helyzet, a Bizottság az adómentesítést a nemzeti energiaadó-rendszer természete és jellege szerintinek ítélte.

(39)

Mivel a tervezett adózás alóli mentesítés csak a holland kerámiaiparra vonatkozik, és ellentétben a német esettel, nem az összes ásványitermék-gyártási tevékenységre, a Bizottság nincs meggyőződve arról, hogy a tervezett adómentesítés közvetlenül a vonatkozó holland nemzeti energiaadó-rendszer alap- vagy irányelveiből ered. Hollandia és a VKO érvelése, miszerint objektív különbség van a kerámiatermékek gyártásához felhasznált alapanyag és az egyéb ásványitermék-gyártási tevékenységek alapanyagai között (17), és ehhez kapcsolódóan a hivatkozása a folyamat megfordíthatatlanságára nem magyarázhatja az alapul szolgáló, hivatkozott hazai energiaadó rendszer logikája alapján, hogy más, a gyártási folyamatok céljára szintén földgázt használó ásványitermék-gyártási tevékenységek – például az üveggyártás – miért ne lennének jogosultak adózás alóli mentességre. Ezenfelül az energiaadózási irányelv idézett (22) preambulumbekezdése értelmében az energiatermékeknek, fűtőolajként vagy motorüzemanyagként való használat esetén, valójában a közösségi keretszabály hatálya alá kellene esniük. Ebben a szellemben az ásványitermék-gyártási tevékenységek a 2. cikk (4) bekezdése értelmében ki vannak zárva az irányelv hatálya alól. Az ilyen folyamatokban, állítás szerint az üzemanyagot nem motorüzemanyagként vagy fűtési célokra használják, hanem a kémiai folyamatok támogatására. Ezért az összes ásványitermék-gyártási tevékenység energiaadózási irányelv hatálya alóli kizárásának közös eleme, hogy az üzemanyagot a kémiai folyamatokhoz használják, nem fűtőanyagként vagy motorüzemanyag céljára. Az adott tevékenységek adómentesítése (18) csak akkor indokolható, ha a mentesítés a teljes paletta összes ásványitermék-gyártási tevékenységére vonatkozik, és ezáltal biztosítja az összes ásványitermék-gyártási tevékenység kezelésének következetességét (19). Ez az elmondottak szerint összhangban van a Bizottság N 820/06 esetében adott indoklásával. Ebben az értelemben nem számít, hogy a különböző ásványitermék-gyártási tevékenységek eltérő alapanyagot használnak, és az a tény sem, hogy a kerámiatermék-gyártási tevékenység jellemzője a megfordíthatatlanság.

(40)

Továbbá a szabályozás jogalkotási története szerint a tervezett intézkedés célja a holland kerámiaipar nemzetközi versenyképességének javítása (20). Az Európai Bíróság esetjoga igazolta, hogy az a tény, hogy egy intézkedés állítólag jobban összhangba hozza az adott szektor költségeit a más tagállamokban lévő versenytársak költségeivel, nem jelenti, hogy az intézkedés nem minősül támogatásnak (21).

(41)

A Bizottság ezért úgy gondolja, hogy az adómentesítés szelektív, bizonyos termékek gyártását és de facto bizonyos vállalkozásokat előnyben részesít, és nem indokolható a nemzeti energiaadó-rendszer logikája alapján.

(42)

A VKO vitatta a Bizottság következtetését, hogy a tervezett intézkedés a kerámiaágazat érintett termékpiacain torzítja a versenyt vagy annak torzításával fenyeget, mivel fedezné a működési költségek jelentős részét, ami lehetőséget adna a kedvezményezettnek arra, hogy kerámiatermékeit alacsonyabb áron értékesítse. A VKO szerint a szállítás költsége és az energiafelhasználás költségei az energiaadó többszörösét teszik ki.

(43)

A Bizottság irrelevánsnak tartja ezt az indokot. Ebben a tekintetben emlékeztet rá, hogy az Európai Bíróság esetjoga szerint egy vállalkozás versenyképességének állami támogatás miatti javulása általában a verseny torzulása irányában hat az olyan versenytárs vállalkozásokkal szemben, amelyek nem részesültek ilyen segítségben (22). Ezenfelül az EUMSz. 107. cikkének (1) bekezdése is vonatkozik már arra az intézkedésre, amely „a verseny torzításával fenyeget”. A szóban forgó adómentesítés magában rejti azt a lehetőséget, hogy a kerámiatermékek piacán torzítja a versenyt, mivel alkalmazása a kedvezményezettek működési költségeinek csökkenéséhez vezet. Ezenkívül a Bizottság emlékeztet rá, hogy a tervezett intézkedésnek pontosan az a célja, hogy javítsa a holland kerámiaipar nemzetközi versenyképességét. Hollandia azzal érvelt, hogy az adómentesítés legalábbis bizonyos mértékig visszaállítaná a belső piacon az egyenlő versenyfeltételeket az iparág számára. Ebből logikusan arra a következtetésre kell jutni, a kerámiaipar versenyképességére gyakorolt hatást alátámasztó részletes adatok ismerete nélkül is, hogy az intézkedés magában rejtené a verseny torzításának lehetőségét a kerámiaágazat érintett piacain.

(44)

Hollandia elmondta, hogy a holland téglaipar, amely a holland kerámiaipar földgázfogyasztásának és energiafelhasználásának 85–90 %-át jelenti, hozzávetőleg 1 500 főt foglalkoztat. Az ágazat árbevétele 2008-ban mintegy 370 millió EUR volt. A holland téglaipar éves termelésének mintegy 20 %-át exportálja, miközben az import az éves holland termelés 8 %-ával azonos mértékű. A téglák súlya miatt az érintett piac a téglagyár körüli 250 km-es sugarú kör. Ezért az ágazat érintett versenypiacai az Egyesült Királyság, Németország és Belgium.

(45)

2009. május 26-án kelt levelében Hollandia kérte a Bizottságot, hogy a Hollandia által a kivizsgálás első szakaszában a Bizottság részére benyújtott, a Centraal Bureau voor de Statistiektől (Holland Statisztikai Hivatal, CBS) származó adatokkal számszerűsítse és indokolja következtetését, hogy a tervezett intézkedés a kerámiaágazat érintett termékpiacain torzítja a versenyt vagy annak torzításával fenyeget. Különösen a téglaimport és -export 1. és 2. táblázatban bemutatott adatairól van szó.

1. táblázat

Holland tégla kivitele Németországba és Belgiumba

Év

Százalékban

EUR-ban

2007

255 millió EUR 59 %-a

150 millió EUR

2006

234 millió EUR 64 %-a

150 millió EUR

2005

213 millió EUR 68 %-a

145 millió EUR

2004

242 millió EUR 74 %-a

180 millió EUR

2003

234 millió EUR 82 %-a

191 millió EUR

2002

183 millió EUR 80 %-a

146 millió EUR

2001

189 millió EUR 95 %-a

180 millió EUR

(46)

Hollandia szerint az 1. táblázatban megadott számokkal összefüggésben a következő körülményeket kell figyelembe venni. Az évszázad kezdetén erős stagnálás jellemezte a lakásépítés piacát Németországban és Hollandiában (2000/2001-ben a német téglaipar forgalma és árbevétele legalább 20 %-kal csökkent). Ezt követően javult a helyzet a holland és a német lakásépítési piacon, a csúcsot 2006-ban és 2007-ben érte el. Hollandia szerint a német Ziegelverband adatai azt mutatják, hogy a német ipar 2004/2005-től kezdett talpra állni. A benyújtott CBS-adatok viszont Hollandia szerint azt mutatják, hogy a Németországba exportált holland téglák száma visszaesett. Röviden összefoglalva, annak ellenére, hogy a német és a holland ipar egyformán jelentős veszteséget szenvedett el a német piacon e század elején, a német téglaipar tudott profitálni a német lakásipar felépüléséből, míg a holland téglagyártók nem. Hollandia szerint ezt igazolják a németországi eredetű behozatal 2. táblázatban bemutatott számai.

2. táblázat

Hollandiába irányuló német import

Év

Százalékban

EUR-ban

2007

91 millió EUR 42 %-a

36 millió EUR

2006

101 millió EUR 25 %-a

25 millió EUR

2005

82 millió EUR 22 %-a

18 millió EUR

2004

121 millió EUR 17 %-a

21 millió EUR

2003

110 millió EUR 16 %-a

18 millió EUR

2002

107 millió EUR 18 %-a

20 millió EUR

2001

124 millió EUR 11 %-a

14 millió EUR

2000

155 millió EUR 12 %-a

19 millió EUR

(47)

Hollandia rámutatott, hogy a 2. táblázat szerint 2006/2007-től jelentősen nőtt a Hollandiába irányuló német téglaimport. A Hollandia által benyújtott, 2008. évi első negyedéves adatok igazolják a fenti tendencia folytatódását. Hollandia szerint a német kerámiatermék-ágazat 2006 augusztusa óta élvezi a 2004. január 1-je óta hatályos energiaadó-mentességet.

3. táblázat

Belgiumon és Németországon kívüli más tagállamokba (főként az Egyesült Királyságba és Írországba) irányuló holland export

Év

Százalékban

EUR-ban

2007

255 millió EUR 40 %-a

102 millió EUR

2006

234 millió EUR 37 %-a

86 millió EUR

2005

213 millió EUR 32 %-a

68 millió EUR

2004

242 millió EUR 17 %-a

41 millió EUR

2003

234 millió EUR 10 %-a

23 millió EUR

2002

183 millió EUR 18 %-a

32 millió EUR

2001

189 millió EUR 12 %-a

23 millió EUR

(48)

A 3. táblázatban bemutatott adatok kapcsán Hollandia rámutatott, hogy a nagyon előnyös árfolyam (GBP – EUR) fontos magyarázat az ezekbe az országokba irányuló nagyobb exportra. Ez a tényező a magas szállítási költségeket is ellensúlyozza.

(49)

A Bizottság elismeri, hogy ezek a számok a holland téglaexport szempontjából Németország és Belgium csökkenő fontosságát mutatják az 1998–2007-es időszakban, valamint azt, hogy a német tégla Hollandiába irányuló importjának mértéke növekedett a 2000–2007 közötti időszakban és az export, leszámítva Németországot és Belgiumot, (főként az Egyesült Királyság és Írország irányában) nőtt a 2001–2007 közötti időszakban. A más országokra megadott számok, különösen az Egyesült Királyság és Írország tekintetében meg kell jegyezni, hogy a megnövekedett export elsősorban a kedvező valutaárfolyammal magyarázható.

(50)

Az adatokból, bár tájékoztatóak a Hollandia és a környező országok, Németország, Belgium és az Egyesült Királyság közötti, a téglaágazatban folytatott kereskedelem tekintetében, mégsem vonható le az a következtetés, hogy a támogatási intézkedés nem rejti magában a kerámiaipar érintett piacain a versenyre gyakorolt torzító hatás lehetőségét. Az elmondottak szerint az ilyen torzítás puszta lehetősége elég ahhoz, hogy az intézkedés az EUMSz. 107. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozzon.

(51)

Az intézkedés valószínűleg kedvezőtlenül érinti a tagállamok közötti kereskedelmet, mivel a kerámiatermékekkel nemzetközileg kereskednek, amit a Hollandia által az 1., 2. és 3. táblázatban megadott statisztikai adatok megerősítenek.

(52)

A fentiek alapján a Bizottságnak az a véleménye, hogy a tervezett intézkedés az EUMSz. 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősül.

(53)

Hollandia teljesítette az EUMSz. 108. cikkének (3) bekezdése szerinti, a támogatásnak minősülő intézkedés bevezetés előtti értesítésre vonatkozó kötelezettségét.

(54)

A Bizottság úgy véli, hogy a javasolt mentesítést a környezetvédelmi iránymutatás szerint kell értékelni. A környezetvédelmi iránymutatás 4. fejezete, „A környezeti adó csökkentése vagy az ilyen adó alóli mentesítés formájában nyújtott támogatás” kifejezetten foglalkozik az olyan környezetvédelmi adókötelezettség alóli mentesítéssel, mint ami az adott értesítés tárgyát képezi. A környezetvédelmi iránymutatás 4. fejezetét a nevezett adókötelezettség alóli mentesítés értékelése tárgyában teljes körűnek kell tekinteni. Következésképpen az intézkedést nem lehet az EUMSz. 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint értékelni, ahogy azt Hollandia kérte.

(55)

Hollandia egyetértett a Bizottsággal, hogy a tervezett intézkedést a környezetvédelmi adókötelezettség alóli mentesítésnek kell minősíteni a környezetvédelmi iránymutatás értelmében (23). Mindazonáltal Hollandia úgy véli, hogy az adott intézkedés ettől még nem tartozik a környezetvédelmi iránymutatás hatálya alá. Hollandia szerint nem teljesül a környezetvédelmi iránymutatás 151. pontjának követelménye, amely szerint az intézkedés „legalább közvetett módon hozzájárul a környezetvédelem szintjének javításához”, mivel a tervezett mentesítés nem ezt a célt szolgálja.

(56)

Ez az indoklás nem elfogadható. A környezetvédelmi iránymutatás 4. fejezetének címe („A környezeti adó csökkentése vagy az ilyen adó alóli mentesítés formájában nyújtott támogatás”) és a 151. pont első része is – amelyek azonosak – egyértelművé teszi, hogy ez a fejezet vonatkozik a tervezett támogatásra. Ez a fejezet részletes rendelkezéseket tartalmaz, amelyek meghatározzák, milyen feltételek mellett tekintik a környezeti adó alóli mentesítést a belső piaccal összeegyeztethetőnek. A környezetvédelmi iránymutatás 151. pontja tartalmazza a környezetvédelmi iránymutatás 4. fejezete szerinti, a környezeti adó alóli mentesítés általános összeegyeztethetőségi feltételét. A környezetvédelmi iránymutatás 151. pontjában foglalt meghatározás szerint bármely támogatást csak akkor lehet összeegyeztethetőnek minősíteni, ha az „legalább közvetett módon hozzájárul a környezetvédelem szintjének javításához”.

(57)

A környezetvédelmi iránymutatás 151. pontjának hátterét képező alapgondolat tisztázása érdekében a Bizottság megjegyzi, hogy a tervezett környezeti adó alóli mentesítés lehetővé teheti nagyobb mértékű nemzeti környezeti adók kivetését vagy fenntartását más vállalkozásokra, és ezzel legalább közvetett pozitív környezeti hatást lehet elérni (24). A Bizottság nem érti Hollandia és a VKO érvelését, miszerint a tervezett mentesítés hozzájárul a holland környezetvédelmi adó további alkalmazásához. Hollandia azt állítja, hogy a tervezett mentesítés életbelépésekor növekedne a legmagasabb sávban az adóztatás mértéke, ugyanakkor szerintük ez a tény azt mutatja, hogy a tervezett mentesítés semmilyen állami forrásvesztést nem okozna, és még csak azt a látszatot sem akarja kelteni, hogy a tervezett mentesítés szükséges lenne ilyen emelés alkalmazásához. Ezért nem bizonyított, hogy a környezetvédelmi iránymutatás 151. pontja teljesül.

(58)

A Bizottság, hogy a környezetvédelmi iránymutatás 4. fejezetében meghatározott, vonatkozó kritériumok alapján, különösen az állami támogatás szükségessége és arányossága, valamint a kerámiaiparra gyakorolt hatásai tekintetében, a környezetvédelmi iránymutatás 155–159. pontja által előírt módon értékelni tudja a támogatás összeegyeztethetőségét, felkérte Hollandiát a releváns információk biztosítására (25).

(59)

A támogatás szükségessége tekintetében a Bizottság számos specifikus kérdést tett fel, hogy elemezni tudja, átháríthatóak-e a holland kerámiaipar (környezeti adó miatt) jelentősen megnövekedett gyártási költségei a vevőkre anélkül, hogy ez az értékesítés jelentős csökkenéséhez vezetne. A bekért további információk különösen a következők voltak: a kerámiaipar értékesítési adatai az érintett piacokon az utóbbi tíz évben; az energiaadó mértéke és az összes megfizetett adó; a vállalkozásonkénti összes energiaköltség az utóbbi tíz évben; az érintett piacokon az ágazat termékárának becsült rugalmassága; a becsült értékesítés- és/vagy profitcsökkenés; a holland kerámiaipar kereskedelmi forgalmának alakulása az adott földrajzi piacok vonatkozásában; a Hollandiából kifelé és a Hollandiába befelé irányuló forgalom tekintetében; a kedvezményezettek piaci részesedése az adott földrajzi piacokon, és minden más olyan elem, amely szerepet játszhat a költségátterhelés lehetőségének értékelésében. Ezenfelül a Bizottság megkérdezte Hollandiát az állami támogatás arányosságáról, hivatkozva a környezetvédelmi iránymutatás 159. pontjára.

(60)

A Bizottság 2009. október 7-én kelt levelére válaszul Hollandia egy elméleti átlagos hollandiai téglagyártóra vonatkozóan biztosított információkat (26). Hollandia úgy érvelt, hogy nem lehetséges a holland kerámiaipar összes alágazatára vonatkozóan megválaszolni a Bizottság kérdéseit, mivel néhány alágazatban csak egy holland szállító van (pl. burkolólapok, kerámiacsövek, szaniter kerámiatermékek). Mivel jelenleg 13 téglagyártó van Hollandiában kb. 40 gyártóüzemmel, erre a csoportra vonatkozóan lehetett reprezentatív helyzetleírást adni. Hollandia véleménye szerint a többi esetben a szoros határidőn belül nem lehetett megfelelő adatokat szerezni az érintett alágazatokról, például a kerámia dísztárgyak ágazatról.

(61)

A Bizottság emlékeztetni szeretne arra, hogy a 2009. február 11-i, az eljárás megindításáról szóló határozatban megállapította már, hogy az előzetes vizsgálati fázisban kért ilyen kiegészítő információkat (a kerámiaiparnak Hollandia által azonosított különböző ágazataira vonatkozó információkat is beleértve), de azok nem érkeztek be.

(62)

A Bizottság úgy véli, hogy az egyetlen fiktív átlagos téglagyártóra vonatkozóan biztosított információ nem elegendő a tervezett adómentesség összeegyeztethetőségének a hollandiai kerámiaipar egészét illető értékeléséhez, mivel egy adott átlagos gyártó nem tekinthető reprezentatívnak a teljes iparágra nézve. Ahogy azt maga Hollandia is hangsúlyozza a Bizottság számára benyújtott import- és exportadatok tekintetében, a vonatkozó információ kizárólag a téglaágazatot érinti, és nem használható automatikusan az egyéb kerámiaipari szegmensekben jelentkező trendekre vonatkozó modellként, mivel minden egyes kerámiaipari szegmens specifikus termék/piac kombinációval rendelkezik, minélfogva más-más gazdasági tényezők hathatnak rá. 2009. május 24-i beadványában a VKO hasonló következtetésre jutott (27). Továbbá a Bizottságot nem győzi meg az az érv, hogy nem biztosítható információ olyan alágazatokra vonatkozóan, amelyekben csak egy aktív kedvezményezett van. Ellenkezőleg, egyetlen vállalatról könnyebben lehetett volna információt szerezni (amint azt a közelmúltban egy dániai ügy megmutatta (28).

(63)

Ezenkívül a kért információ egy részét nem adták meg. Ahogy az például az (59) preambulumbekezdésben szerepel, a Bizottság információt kért a támogatás szükségességéről és arányosságáról. A támogatás szükségességét illetően a Bizottság kérte az ágazatnak az érintett piacokon meglévő becsült termékár-rugalmasságát, az értékesítés- és/vagy a profitcsökkenés becsült értékét, a kedvezményezetteknek az érintett földrajzi piacokon meglévő piaci részesedését, a holland gyártóknak az érintett földrajzi piacokon meglévő piaci részesedésének alakulását mutató adatokat. Hollandia azonban a hiányzó információk biztosítására a 2009. október 9-i levél révén nyújtott extra lehetőség ellenére sem biztosította a vonatkozó információkat.

(64)

A rendelkezésre álló információk alapján a következő elemzés készíthető a téglaszegmensről.

(65)

A környezetvédelmi iránymutatás 155. pontjára hivatkozással, az olyan adórendszerek elemzésekor, amelyek a környezetvédelmi adó csökkentése vagy az ilyen adó alóli mentesség formájában nyújtott állami támogatási elemeket is tartalmaznak, a Bizottság különös hangsúlyt fektet a támogatás szükségességének és arányosságának elemzésére, és a támogatás hatásainak az érintett gazdasági ágazatok szintjén történő elemzésére.

(66)

A környezetvédelmi iránymutatás 158. pontja értelmében a következő három kumulatív feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a támogatás szükségessége biztosított legyen. Először, a kedvezményezettek kiválasztásának objektív és átlátható feltételeken kell alapulnia, és az ugyanazon ágazatban lévő összes versenytársnak ugyanúgy támogatást kell kapnia, ha hasonló tényhelyzetben van (a környezetvédelmi iránymutatás 158. pontjának a) alpontja). Másodszor, a csökkentés nélküli adónak az előállítási költségek jelentős növekedéséhez kell vezetnie (a környezetvédelmi iránymutatás 158. pontjának b) alpontja). Harmadszor, a szükségességi feltételeknek való megfelelés megköveteli, hogy az előállítási költségekben jelentkező fenti jelentős növekedés jelentős értékesítéscsökkenés nélkül ne legyen továbbhárítható a vevőkre (a környezetvédelmi iránymutatás 158. pontjának c) alpontja). Ebben a vonatkozásban a tagállam becsléseket biztosíthat többek között az érintett ágazatnak az érintett földrajzi piacon meglévő termékár-rugalmasságáról, valamint az értékesítés- és/vagy profitcsökkenésről az érintett ágazatban vagy kategóriában lévő vállalatokra vonatkozóan.

(67)

Hollandia azzal érvelt, hogy a mentesség a kerámiatermék-gyártási tevékenységet célozza. Kifejtette, hogy a kerámiatermékek összes gyártója és a kerámiaipari ágazatban (vagy ugyanazon az érintett piacon, ha hasonló tényhelyzetben vannak) lévő összes versenytárs jogosult a mentességre, ha megfelel a következő feltételeknek:

lennie kell földgázszállításnak,

a földgázt a termékek gyártása során a berendezések fűtésére használják fel,

a termékek legalább 90 %-ban agyagból készülnek.

(68)

Ezek a feltételek szerepelnek a jogszabálytervezetben (29). Úgy tűnik tehát, hogy a kedvezményezettek kiválasztását meghatározó feltételek objektívek és átláthatóak.

(69)

Ami azt a feltételt illeti, hogy az adónak csökkentés nélkül az előállítási költségek jelentős növekedéséhez kell vezetnie, hivatkozással az iránymutatás 55. lábjegyzetére, teljesítettnek tekintendő, ha a kedvezményezett az energiaadózási irányelv 17. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében nagy energiaintenzitású vállalkozásnak minősül, azaz olyannak, amelynél vagy az energiatermék és a villamos energia beszerzési értéke eléri legalább a termelési érték 3,0 %-át (30), vagy a fizetendő nemzeti energiaadó eléri legalább a hozzáadott érték 0,5 %-át.

(70)

Hollandia azt állította, hogy a téglagyártók a nagy energiaintenzitású felhasználók csoportjába tartoznak, mert energiaköltségeik elérik a teljes előállítási költség 20–30 %-át. Azon tény ellenére, hogy Hollandia nem adta meg, hogy a teljes előállítási költség hogyan viszonyul a termelési értékhez, feltételezhető, hogy szokásos üzleti körülmények között, azaz ha a vállalatok az előállítási költség felett értékesítik a termékeket, az előállítási költségek kisebbek, mint a termelési érték, mivel a termelési érték a forgalomhoz kötődik, és így az értékesített termék árához. Ezért szokásos üzleti körülmények között a termelési értékhez viszonyított energiaköltség-hányad kisebb, mint az előállítási költség energiaköltség-hányada, amelyet Hollandia benyújtott. Az is feltételezhető azonban, hogy a termelési érték nem haladja majd meg olyan mértékben az előállítási költséget, amely a 20–30 %-ról, ha az előállítási költséget vesszük nevezőként, 3 % alá csökkentené az energiaköltség-hányadot, ha a termelési értéket használjuk nevezőként. Ezért a Bizottság elfogadja, hogy a holland kerámiaipari vállalkozások a fenti irányelv értelmében „nagy energiaintenzitású vállalkozásnak” minősülnek, és hogy a környezetvédelmi iránymutatás 158. pontjának b) alpontjában rögzített, jelentős költségnövekedésre vonatkozó feltétel teljesül. A Bizottság így a környezetvédelmi iránymutatás 55. lábjegyzetében szereplő törvényi vélelemre alapozza értékelését.

(71)

A környezetvédelmi iránymutatás 158. pontjának c) alpontjában szereplő feltételt illetően a Bizottság részletekbe menő kérdéseket tett fel annak a lehetőségnek az értékelése érdekében, hogy az előállítási költségek jelentős növekedése jelentős értékesítéscsökkenés nélkül továbbhárítható-e a vevőkre. A Bizottság nevezetesen a következőkről kért információt Hollandiától: a kerámiaipar értékesítési adatai az érintett piacokon az utóbbi tíz évre vonatkozóan; az energiaadó mértéke, valamint a megfizetett adó teljes összege; a vállalkozásonkénti teljes energiaköltség az utóbbi tíz évre vonatkozóan; becslés az ágazatnak az érintett piacokon meglévő termékár-rugalmasságáról; becslés az értékesítés és/vagy a profit csökkenéséről; a holland kerámiaiparnak az érintett földrajzi piacokról Hollandiába, valamint Hollandiából az érintett földrajzi piacokra irányuló kereskedelmi forgalmának alakulása; a kedvezményezetteknek az érintett földrajzi piacokon meglévő piaci részesedése, valamint minden más olyan elem, amely szerepet játszhat a továbbhárítás lehetőségének értékelésében (amint azt a fenti (59) és (63) preambulumbekezdés rögzíti).

(72)

Hollandia megerősítette, hogy az érintett költségek továbbhárítása elvben lehetséges, azonban állítja, hogy ez egyre nehezebbé válik. Azok a gyártók, akik erre nem voltak képesek, az utóbbi években felhagytak a tevékenységgel vagy csődbe mentek. Hollandia azonban nem szolgáltatott bizonyítékot annak demonstrálására, hogy okozati összefüggés létezik az adó költsége és aközött, hogy ezek a vállalatok felhagytak a tevékenységgel. A Bizottság megjegyzi, hogy a tagállamnak kell biztosítania az állításait alátámasztó szükséges információt.

(73)

Hollandia jelezte továbbá, hogy a tégla kis keresleti árrugalmassággal rendelkezik, ezt azonban nem támasztotta alá konkrét adatokkal.

(74)

Hollandia kifejtette, hogy a más tagállamokban működő versenytársak hasonló termékeinek importja miatt folyamatosan fokozódik a verseny a téglaágazatban, és hogy a holland tégla piaci részesedése csökken. Hollandia ezzel összefüggésben 2009. október 30-i leveléhez mellékelve import- és exportadatokat nyújtott be (31), igazolva, hogy a Németországból Hollandiába irányuló import az utóbbi években növekedett, a Hollandiából Németországba és Belgiumba irányuló export pedig csökkent. Hollandia fő okként arra mutatott rá, hogy a külföldi téglagyártók mentességet élveznek az energiaadó alól, míg a holland gyártók nem.

(75)

Alapelv azonban, hogy az állami támogatás, a környezetvédelmi adó alóli mentességet is beleértve, nem igazolható kizárólag azzal, hogy más tagállamokban is hasonló intézkedések vannak érvényben. Az ilyen igazolás elfogadása azt jelentené, hogy ha egy tagállamban érvényben van egy állami intézkedés, az lehetővé tenné a többi tagállam számára, hogy kompenzáló intézkedéseket vezessen be a saját iparára gyakorolt kedvezőtlen hatás mérséklése érdekében. Az ilyen megtorló intézkedések állami támogatási szempontból nézve elfogadhatatlanok. Az állami támogatás által okozott kár valódi jogorvoslata nem a támogatási verseny, hanem az állami támogatásra vonatkozó szabályok betartatása, a környezetvédelmi támogatásra vonatkozó iránymutatások rendelkezéseit is beleértve. Így a bejelentett intézkedés egyáltalán nem igazolható kizárólag a máshol gyanítottan életben lévő támogatás törvényes jogorvoslataként, hanem a jóváhagyás feltétele a jelentős költségnövekedés és a megnövekedett költségek vevőkre áthárítása lehetetlenségének bizonyítása.

(76)

A benyújtott információkból a Bizottság azt a következtetést tudja levonni, hogy a téglaiparban a tagállamok közötti kereskedelem folyik, annak ellenére, hogy a szállítási költségekben megnyilvánuló korlátok a tégla földrajzi piacát egy 250 km sugarú körre csökkentik. Hollandia jelezte, hogy az éves téglatermelés 20 %-a exportra kerül. A biztosított adatokból a Bizottság ki tudta számítani a kereskedelem intenzitásának (32) hozzávetőleges értékét, amely 75 %-kal egyenlő. Ennek a kereskedelmi intenzitásnak a kiszámítása azonban konzisztens adatok hiányában a kereskedelmi forgalomra vonatkozó 2007. évi és az értékesítésre vonatkozó 2008. évi adatok alapján történt. Ezek a körülmények arra utalhatnak, hogy az iparág nehézségekkel szembesült a Hollandia által kivetett adóteher továbbhárításában. Hollandia azon állítása azonban, hogy az adó mindeddig továbbhárításra került, és az a tény, hogy a holland téglaágazat exportja növekedett abban az időszakban, amelyre vonatkozóan az adatokat benyújtották – 2001-ben az export 189 millió EUR-t tett ki, ami 2007-ben 255 millió EUR-ra növekedett –, ellentmond azon állításnak, hogy a költségnövekedés továbbhárítása nehézségekbe ütközik. További információ és adat hiányában nincs lehetőség további bizonyító elemzésre ezzel összefüggésben.

(77)

Továbbá a Bizottság azon kifejezett kérése ellenére, hogy adja meg a kedvezményezetteknek az érintett földrajzi piacokon meglévő piaci részesedését is, Hollandia ez idő alatt nem biztosított többéves piaci adatokat azon állítása alátámasztására, hogy a holland tégla piaci részesedése csökken.

(78)

A továbbhárítás lehetőségének értékeléséhez kért, de nem biztosított egyéb adatok: a kerámiaipar értékesítési adatai minden egyes érintett piac egy jellemző vállalkozására vonatkozóan, évenkénti volumenben és értékben; az utóbbi tíz évre vonatkozóan (a téglaszegmens esetében az éves forgalom 370 millió EUR Hollandiában, a volumenről viszont nem adtak meg információt; továbbá a díszkerámia-szegmens 7–10 millió EUR korábbi információ alapján becsült éves forgalommal rendelkezik); az érintett piac egy vállalkozása által évente fizetett energiaadó teljes összege az utóbbi tíz évre vonatkozóan (Hollandia csak egy átlagos téglagyártó vállalatra, a 2009-es évre vonatkozóan biztosított adatokat); az érintett piac egy vállalkozásának energiaköltségei az utóbbi tíz évre vonatkozóan (Hollandia csak egy átlagos téglagyártó vállalkozásra, 2009-es évre vonatkozóan biztosított adatokat); becslés az érintett termék- és földrajzi piacokon meglévő termékár-rugalmasságról, becslés az ezen piacokon lévő vállalkozások forgalom- és/vagy profitcsökkenéséről, valamint a holland gyártóknak az érintett földrajzi piacokon meglévő piaci részesedésének alakulásáról. Továbbá ami a Bizottság azon kérését illeti, hogy Hollandia biztosítson adatokat a holland kerámiaipar kereskedelmi forgalmának alakulásáról, azaz az érintett földrajzi piacokról Hollandiába irányuló import, illetve a Hollandiából ezen piacokra irányuló export alakulásáról, Hollandia nem adott információt a kerámiaipar többéves összes importjára és exportjára vonatkozóan (sem ezen ágazat teljes forgalmának időbeli alakulására vonatkozóan). Ennélfogva a téglaágazatra vonatkozó, a fenti (76) preambulumbekezdésben közölt hozzávetőleges értéken kívül nem lehet értékelhető következtetést levonni a kerámiaágazat kereskedelmi intenzitásának szintjét illetően.

(79)

A Hollandia által azonosított többi szegmenst, különösen a tetőcserép, a szennyvízcsővezeték, a szaniter termékek, a kerámia falburkoló és padlóburkoló lap, a tűzálló anyag, a porcelánáruk és a díszkerámia áruk szegmensét illetően Hollandia a téglaszegmensben megadott átlagos vállalkozásra vonatkozóan biztosított információra hivatkozik. Továbbá Hollandia szegmensenként csak nagyon korlátozott információt biztosított. 2008. szeptember 16-án kelt levelében Hollandia az összes szegmensre vonatkozóan megadta az érintett földrajzi piac kiterjedését, valamint a nemzeti termelés importált, illetve exportált hányadát százalékpontban kifejezve, az export különböző rendeltetési helyeit is meghatározva (33). A (78) preambulumbekezdésben ismertetett, a Bizottság által kért szegmensenkénti részletes információt azonban Hollandia nem biztosította.

(80)

A rendelkezésre álló információ alapján a Bizottság nem tudja megállapítani, hogy a holland kerámiagyártók előállítási költségeinek növekedése nem hárítható tovább a vevőkre anélkül, hogy ez jelentős értékesítéscsökkenéshez vezetne. Ezért azt kell megállapítania, hogy Hollandia nem bizonyította, hogy a környezetvédelmi iránymutatás 158. pontjának c) alpontjában rögzített feltétel teljesül.

(81)

A Bizottság ezért úgy véli, hogy a biztosított információ nem támasztja alá azt a következtetést, hogy a holland kerámiaipar számára tervezett támogatás szükséges. Ebből következően már ezen az alapon azt kell megállapítania, hogy a támogatás összeegyeztethetetlen a belső piaccal.

(82)

Az arányosságot illetően a környezetvédelmi iránymutatás 159. pontjának megfelelően minden egyes kedvezményezettnek meg kell felelnie a következő feltételek egyikének:

a)

A nemzeti adó olyan arányos részét fizeti, amely nagyjából megfelel az egyes egyedi kedvezményezettek környezetvédelmi teljesítményének, összehasonlítva az EGT-ben legjobb teljesítményt nyújtó technikával. A kedvezményezettek legfeljebb olyan mértékű adókedvezményben részesülhetnek, amely a legjobb teljesítményt nyújtó technika alkalmazása mellett megfelel a termelési költségek adóból származó növekményének, és amely nem hárítható át a vevőkre.

b)

A nemzeti adó legalább 20 %-át fizeti, hacsak nem indokolható alacsonyabb adómérték.

c)

Az érintett tagállammal megállapodásokat köthet, amelyekben olyan környezetvédelmi célok megvalósítását vállalja, amelyeknek hatása azonos azzal, mint ami a fenti a) vagy b) alpont, vagy a közösségi minimumszintek alkalmazása esetén megvalósításra kerülne.

(83)

Hollandia megerősítette, hogy a fenti a) alpontban szereplő feltétel nem teljesül. A c) alpontban szereplő feltételre Hollandia nem tért ki. A b) alpontban szereplő feltétel tekintetében, azaz hogy a kedvezményezettnek a nemzeti adónak legalább 20 %-át kell fizetnie, kivéve, ha alacsonyabb adómérték indokolható, Hollandia azt állította, hogy a kedvezményezettek együttesen sem fizetnék a nemzeti (energia)adó legalább 20 %-át (pl. a vállalatok által továbbra is fizetett villamosenergia-adóból származó bevétel). Hollandia szerint az ágazat méretéből eredően valójában sokkal kevesebbet fizetnének a kedvezményezettek. Hollandia ebben az összefüggésben ismételten kifejtette, hogy a kerámiatermékek földgázt terhelő energiaadó alóli mentességének alkalmazása a verseny torzulásának megszüntetését eredményezné, mivel „egyenlő versenyfeltételeket” biztosítana a belső piacon az összes kerámiaipari létesítmény számára.

(84)

A b) alpont a nemzeti energiaadó mértékére utal, nem pedig ezen adó teljes, a különböző energiatermékek vonatkozásában az adófizetők által viselt összegének 20 %-ára. A tervezett intézkedés a földgázt terhelő nemzeti adómérték alóli teljes mentesség, ami azt jelenti, hogy a környezetvédelmi iránymutatás 159. pontjának b) alpontjában rögzített százalékos minimumérték nem teljesül. Továbbá Hollandia nem bizonyította a kisebb adómérték indoklása érdekében, hogy csak „a verseny korlátozott torzulása” következne be, egyszerűen azért, mert nem biztosította az ezen iparág versenyhelyzetére vonatkozóan kért piaci adatokat. A biztosított információ alapján ezért nem állapítható meg, hogy ez a feltétel teljesül.

(85)

A Bizottság ezért úgy véli, hogy a biztosított információ nem támasztja alá azt a következtetést, hogy a holland kerámiaipar számára tervezett támogatás arányos.

VII.   KÖVETKEZTETÉS

(86)

A Bizottság álláspontja az, hogy a tervezett adómentesség esetében, amely működési támogatást képez, nem jogos az állami támogatásra vonatkozó, az EUMSz. szerinti általános tiltástól való eltérés, ezért a tervezett adómentesség összeegyeztethetetlen a belső piaccal. Ezért a támogatás nem vezethető be.

ELFOGADTA A KÖVETKEZŐ HATÁROZATOT:

1. cikk

A Hollandia által a holland kerámiaipar javára bevezetni tervezett, a földgázt terhelő energiaadó alóli mentesség formájában megvalósuló állami támogatás összeegyeztethetetlen a belső piaccal.

Ezért a támogatás nem vezethető be.

2. cikk

Hollandia a határozat kézhezvételétől számított két hónapon belül tájékoztatja a Bizottságot az e határozat végrehajtása érdekében hozott intézkedésekről.

3. cikk

E határozat címzettje a Holland Királyság.

Kelt Brüsszelben, 2009. december 15-én.

a Bizottság részéről

Neelie KROES

a Bizottság tagja


(1)  HL C 96., 2009.4.25., 16. o.

(2)  2009. december 1-jei hatállyal az EK-Szerződés 81. cikke és 82. cikke helyébe az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSz.) 107. és 108. cikke lép, a nevezett cikkek lényegében azonosak. A jelen határozatban az EUMSz. 107. és 108. cikkére hivatkozást értelemszerűen az EK-Szerződés 81. és 82. cikkére történő hivatkozásként kell érteni.

(3)  Lásd az 1. lábjegyzetet.

(4)  1996. január 1-je óta tartalmazza a környezetvédelmi adókról szóló törvény (Wet belastingen op milieugrondslag) az energiaadót, és adóztatja a földgázt, a villamos áramot és az ásványi olajokat. Az adómértékek a felhasznált energia mennyiségéhez kapcsolódnak.

(5)  Hollandia a holland reprezentatív téglagyártókra vonatkozóan a következő földgáz adómértékeket közölte (2009-es adat): 0–5 000 m3: 0,1580 EUR/m3; 5 000–170 000 m3: 0,1385 EUR/m3; 170 000–1 000 000 m3: 0,0384 EUR/m3; 1 000 000–10 000 000 m3: 0,0122 EUR/m3; > 10 000 000 m3: 0,0080 EUR/m3.

(6)  „Ásványi termékek gyártása” alatt az Európai Közösségben a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozásáról szóló, 1990. október 9-i 3037/90/EGK tanácsi rendelet értelmében (HL L 293., 1990.10.24., 1. o.) a NACE nómenklatúrában DI 26 kód alá besorolt, „egyéb nemfém ásványi termékek gyártása” megnevezésű tevékenységeket értjük. A kerámiatermékek gyártása mellett ide tartozik például az üvegtermék- és a cementtermék-gyártás.

(7)  Hollandia azt a tájékoztatást adta, hogy a holland kerámiaipar szereplői főként nagyvállalatok, gyakran multinacionális vállalkozások, amelyek éves árbevétele mintegy 650–700 millió EUR és amelyek mintegy 3 000 főt foglalkoztatnak (2008-as adat). Hollandiában 60-nál több gyárban folyik gyártás. A termékskála magában foglalja a téglát, tetőcserepet, kerámia fal- és padlócsempéket, szaniter termékeket, díszkerámiát és porcelánárut, és az acél- és alumíniumiparban felhasznált tűzálló anyagokat. Sok gyártó létesítmény a német és a belga határ közelében található, a gyárak nagy része olyan ipari csoportok tulajdonában van, amelyek más európai országokban is rendelkeznek irodákkal.

(8)  HL C 82., 2008.4.1., 1. o.

(9)  A környezetvédelmi adókról szóló törvény 64. cikkének (4) bekezdése.

(10)  A környezetvédelmi adókról szóló törvény 64. cikkének (3) bekezdése.

(11)  A környezetvédelmi adókról szóló törvény 44. cikkének (1) és (3) bekezdése. Az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK irányelv (a továbbiakban: az energiaadózási irányelv, HL L 283., 2003.10.31., 51. o.) 2. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerint a szén kettős felhasználása azt jelenti, hogy a szenet fűtőanyagként és más egyéb, nem motorüzemanyag vagy fűtés céljára is használják.

(12)  A VKO érdekelt fél (lásd még az V. részt) indoklása szerint Hollandiában a teljes gyártási folyamat nedves agyag feldolgozásán alapul. Nem lenne valódi alternatíva a nedves agyag helyettesítése külföldről behozott száraz agyaggal még akkor se, ha eltekintenénk az agyagszállítás környezeti hatásaitól. A VKO megerősítette, hogy specifikus földrajzi fekvése miatt a holland kerámiaiparnak a gyártáshoz több energiát kell felhasználnia, mint a környező országokban hasonló gyártáshoz.

(13)  Ebben a tekintetben lásd még a N 820/06 sz. támogatási intézkedést, 4. rész, 2007.2.7.

(14)  Az ezt az adómentesítést szabályozó parlamenti törvénymódosítás magyarázó része említi, hogy a mentesítés finanszírozása úgy történik, hogy a földgáz energiaadóját 8 eurocenttel emelik a legmagasabb sávban.

(15)  Az értesítés 1. sz. melléklete.

(16)  Az Elsőfokú Bíróság egyesített T-211/04 és T-215/04 ügyben hozott 2008. december 18-i ítélete (a Gibraltár-ítélet), az EBHT-ban még nem tették közzé (az ítélet ellen fellebbezést nyújtottak be, de a fellebbezés nem az állami támogatások fent említett standard elemzésének lépéseire vonatkozik).

(17)  Hollandia az üveget, habarcsot, betont, gipszet és a meszes homokot sorolta fel.

(18)  Hollandia az értesítésben a NACE DI 26 kód alá sorolta be – Egyéb, nemfém ásványi termék gyártása.

(19)  Amelynek következetességét a német N 820/06 számú eset megerősíti, mivel Németország kifejezetten vállalta a tudomására jutó egyéb kettős használatú vagy ásványitermék-gyártási tevékenység egyenlő kezelését, ezzel biztosítva az összes ásványitermék-gyártási tevékenység folyamatos egyenlő kezelését.

(20)  Jules Kortenhorst képviselő és társai által 2007. november 21-én benyújtott módosítás, a parlament második kamarájának jegyzőkönyve, 2007–2008-as ülésszak, 31205., 35. sz.

(21)  A 173/73. sz. Olaszország kontra Bizottság ügyben 1974. július 2-án hozott ítélet (EBHT 709. o.).

(22)  A C-730/79 sz. ügyben 1980. szeptember 17-én hozott ítélet (EBHT 2671. o.), 11–12. pont.

(23)  Amint 2008. december 19-i levelében megerősíti.

(24)  Ebben az értelemben lásd még a környezetvédelmi iránymutatás 57. pontját, amely kimondja, hogy „a támogatás e típusára szükség lehet a negatív externáliák közvetett orvoslásához, elősegítve a viszonylag magas nemzeti környezeti adók bevezetését vagy fenntartását”.

(25)  Szerepelnek a Hollandiától második információt kérő, 2008. november 17-én kelt levélben (D/54544).

(26)  Hollandia jelezte, hogy ezt az információt a kerámiaipar egyéb meghatározott szegmenseire is vonatkozónak tekinti, és állítja, hogy ezt a módszert más összefüggésekben is felhasználták, pl. az európai jogalkotásban (pl. E-PRTR, Európai szennyezőanyag-kibocsátási és hulladékszállítási nyilvántartás) és nemzeti politikai tanulmányokban (pl. NL-BAT, Rendelkezésre álló legjobb technológia). A Bizottság azonban úgy véli, hogy a téglaágazat egy átlagos vállalkozására vonatkozó információ versenyképesség-elemzés céljára nem tekinthető reprezentatívnak a teljes kerámiaiparra nézve.

(27)  A Bizottság megjegyzi, hogy a környezetvédelmi iránymutatás nem írja elő kifejezetten az értékelést sem ágazati, sem alágazati szinten. Ebben az ügyben azonban maga Hollandia jelezte, hogy a különböző alágazatok különböző versenyfeltételekkel szembesülnek, ezért ebben az ügyben alágazati szintű értékelést kell készíteni.

(28)  2009. október 29-i, N 327/08 állami támogatási ügy (még nem tették közzé).

(29)  A (környezetvédelmi adókról szóló törvény 64. cikkébe szánt) jogszabály tervezete olyan kerámiatermékeket említ, amelyek kizárólag, vagy szinte kizárólag agyagból állnak.

(30)  Az energiaadózási irányelv 17. cikke (1) bekezdésének a) pontja meghatározásában „a »termelési érték« a forgalom, beleértve a termék árához közvetlenül kapcsolódó támogatásokat, ehhez hozzáadva vagy ebből levonva a késztermékek készletek, a folyamatban lévő munkák, valamint a viszonteladásra beszerzett termékek és szolgáltatások változásait, továbbá levonva ebből a viszonteladási termékek és szolgáltatások beszerzéseit.”

(31)  Ugyanezen adatok mellékelve a 2008. szeptember 16-i levélhez is.

(32)  A kereskedelem intenzitása az export és import teljes értéke osztva a forgalom és az import teljes értékével az adott piacon.

(33)  Hollandia a következő specifikus információkat adta meg a kerámiaipar azonosított alágazataira (a 2008. szeptember 16-i levél melléklete), amelyeket illetően a Bizottság megjegyzi, hogy nem egyértelmű, hogy az adatok melyik évre vonatkoznak. A kerámiaiparra vonatkozóan biztosított általános leírásból arra lehet következtetni, hogy a szegmensenkénti adatok egyaránt vonatkoznak 2008-ra is. Téglaipar: forgalma mintegy […] () EUR és kb. […] főt foglalkoztat. A holland téglaipar éves termelésének kb. […] %-át exportálja. Importjának mennyisége az éves holland termelés kb. […] %-ával egyenlő. A tégla súlya miatt a földrajzi piac a vállalkozás körüli […] km sugarú körként értelmezhető, így az […], […] és […]. Kerámia tetőcserép: nem adtak meg forgalmi adatot. Ez a szegmens kb. […] főt foglalkoztat. Éves termelésének kb. […] %-át exportálja, főleg a szomszédos országokba. Az import mennyisége […] %-kal egyenlő, és ugyanazon szomszédos országokból származó termékeket érint. A termékek súlya miatt a földrajzi piac a cég körüli […] km-es sugarú kör, így […] és […]. Kerámia szennyvízcsövek: Egy gyártó van, amely két gyártóüzemmel rendelkezik. A termékek súlya miatt az érintett földrajzi piac a cég körüli […] km sugarú körből áll, bár Hollandia tájékoztatása szerint a kérdéses cég egész Európába exportál. Szaniter termékek: Forgalomra vonatkozó adatot nem adtak meg, de ez a szegmens kb. […] főt foglalkoztat. Az éves holland termelésnek kb. […] %-át exportálják, míg kb. […] %-át importálják. Az érintett földrajzi piac a vállalkozás körüli […] km sugarú kör. A gyártó egy európai csoport része. Tűzálló anyagok: Ez a szegmens szinte kizárólag nemzetközi orientációjú. Kb. […] főt foglalkoztat. Ez a szegmens éves termelésének kb. […] %-át exportálja, és kb. […] %-ot importál. Kerámiaburkolólap-ipar: kb. […] főt foglalkoztat, és éves termelésének […] %-át exportálja. Az import az éves termelés […] %-ával egyenlő. Az EU legfontosabb importáló országai […], […] és […], az EU-n kívül pedig […] és […]. Díszkerámia áru: Ez a szegmens 4 gyártóüzemmel rendelkezik, és kb. […] főt foglalkoztat. Éves termelésének […] %-át exportálja, míg a holland éves termelés kb. […] %-át importálja. Korábbi adatok alapján ennek a szegmensnek a forgalma kb. […] millió EUR-ra becsülhető (a hollandiai kerámiaipar becsült teljes forgalmának kb. […] %-a).

(34)  Bizalmas információ.


20.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 186/44


A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2010. július 14.)

Olaszország északi makroövezetében a villamos energia előállításának és nagykereskedelmi értékesítésének, valamint Olaszországban a villamos energia közép-, nagy- és igen nagy feszültségű hálózatra kapcsolt végfogyasztók számára történő kiskereskedelmi értékesítésének a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazása alóli mentesítéséről

(az értesítés a C(2010) 4740. számú dokumentummal történt)

(Csak az olasz nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2010/403/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 30. cikke (5) és (6) bekezdésére,

tekintettel a Compagnia Valdostana delle Acque S.p.A. – Compagnie Valdôtaine des eaux S.p.A. (a továbbiakban: CVA) által 2010. február 15-én e-mailben benyújtott kérelemre,

a közbeszerzési tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően,

mivel:

I.   TÉNYEK

(1)

A CVA a 2004/17/EK irányelv 30. cikkének (5) bekezdése alapján 2010. február 15-én e-mailben kérelemmel fordult a Bizottsághoz. A Bizottság 2010. április 15-én e-mailben kiegészítő információkat kért az olasz hatóságoktól, és szintén 2010. április 15-én e-mailben további információkat kért a CVA-tól. A további információkat az olasz hatóságok 2010. május 10-én és 2010. május 20-án küldték el e-mailben, a CVA pedig az eredeti határidő meghosszabbítását követően, 2010. május 7-én.

(2)

A CVA – amely a 2004/17/EK irányelv értelmében közvállalkozás – által benyújtott kérelem a kérelemben foglaltak alapján a következő tevékenységekkel kapcsolatos:

a)

villamos energia előállítása és nagykereskedelmi értékesítése az Olasz Köztársaság teljes területén;

b)

másodlagosan a villamos energia előállítása és nagykereskedelmi értékesítése az északi földrajzi övezet területén (a továbbiakban: északi makroövezet (2)); és

c)

villamos energia kiskereskedelmi értékesítése a végfogyasztók számára a szabad villamosenergia-piacon az Olasz Köztársaság teljes területén.

II.   JOGI KERET

(3)

A 2004/17/EK irányelv 30. cikke előírja, hogy az irányelvben említett bármely tevékenység folytatására irányuló szerződések nem tartozhatnak a 2004/17/EK irányelv hatálya alá, ha abban a tagállamban, ahol a szerződést teljesítik, a tevékenység közvetlen módon ki van téve a versenynek olyan piacokon, amelyekre a belépés nem korlátozott. A versenynek való közvetlen kitettséget objektív szempontok alapján kell értékelni, figyelembe véve az érintett ágazat egyedi jellemzőit. A piaci belépés akkor minősül szabadnak, ha a tagállam végrehajtotta és alkalmazta az adott ágazatot vagy annak egy részét megnyitó, megfelelő közösségi jogszabályokat. Ezeket a jogszabályokat a 2004/17/EK irányelv XI. melléklete sorolja fel, amely irányelv a villamosenergia-ágazat tekintetében a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 1996. december 19-i 96/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (3) hivatkozik. A 96/92/EK irányelv helyébe a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. június 26-i 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) lépett.

(4)

Olaszország a 96/92/EK irányelv mellett a 2003/54/EK irányelv rendelkezéseit is végrehajtotta és alkalmazza, és jogi és funkcionális szétválasztást valósít meg az átviteli és az elosztó rendszerek esetében a legkisebb vállalatok kivételével, amelyek mentesülnek a funkcionális szétválasztás követelménye alól. Ebből következően – és a 30. cikk (3) bekezdésének első albekezdésével összhangban – a piacra való belépés nem tekinthető korlátozottnak az Olasz Köztársaság teljes területén.

(5)

A versenynek való közvetlen kitettséget több mutató alapján kell értékelni, amelyek közül önmagában egyik sem döntő. A határozat által érintett piacokra vonatkozó egyik vizsgálandó paraméter az adott piac meghatározó szereplőinek piaci részesedése. További ismérv a piacok összefonódásának szintje. Az érintett piacok sajátosságaira tekintettel egyéb kritériumokat is figyelembe kell venni, úgymint a kiegyenlítő piac működését, az árversenyt és a fogyasztók szolgáltatóváltásának arányát.

(6)

Ez a határozat nem érinti a versenyszabályok alkalmazását.

III.   ÉRTÉKELÉS

(7)

A Bizottság korábbi gyakorlata alapján (5) a villamosenergia-ágazatban a következő érintett termékpiacokat lehet megkülönböztetni: i. előállítás és nagykereskedelmi értékesítés; ii. szállítás; iii. elosztás és iv. kiskereskedelmi értékesítés. Következésképpen a CVA kérelmét függetlenül kell vizsgálni egyrészről az előállítás és a nagykereskedelmi értékesítés, másrészről a kiskereskedelmi értékesítés tekintetében.

(8)

A (2) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a CVA által benyújtott kérelem a villamos energia előállításával és nagykereskedelmi értékesítésével kapcsolatos az Olasz Köztársaság teljes területén vagy másodlagosan az északi makroövezet területén.

(9)

A rendelkezésre álló információk (6) szerint Olaszország területét – az egyes övezetek közötti szoros kapcsolatok miatt, ahol az árak szinte tökéletes korrelációban vannak – négy regionális földrajzi piacként lehet kezelni a villamos energia előállítása és nagykereskedelmi értékesítése tekintetében: ezek az északi makroövezet, a középső–déli makroövezet (7), valamint a szicíliai (8) makroövezet és Szardínia. Az olasz hatóságok megerősítették, hogy az északi makroövezet érintett piacként való elhatárolása indokolt, hozzátették azonban, hogy a folyamatban lévő változások következtében a többi makroövezet közötti elhatárolás egyelőre nem egyértelmű, átfogó vizsgálatok vannak folyamatban, és így ezeken a földrajzi piacokon a verseny állapotának végleges értékelésére jelenleg nincs mód. A fentiek alapján, figyelembe véve továbbá, hogy a CVA erőművei egyébként mind az északi makroövezetben találhatóak, jelen határozat a 2004/17/EK irányelv 30. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek értékelése céljából a villamos energia előállítása és nagykereskedelmi értékesítése tekintetében az északi makroövezet területén belüli verseny állapotának értékelésére korlátozódik. Bár az északi makroövezet önmagában is releváns piacot alkot, nincs teljesen elszigetelve a környező országoktól és a többi régiótól.

(10)

A 30. cikk szerinti bizottsági határozatok tekintetében alkalmazott állandó gyakorlatnak (9) megfelelően a Bizottság úgy vélte, hogy a villamosenergia-előállítás tekintetében a „nemzeti piacokon folyó verseny egyik fokmérője a három legnagyobb termelő teljes piaci részesedése”. Az olasz hatóságok szerint 2009-ben az északi makroövezet három legnagyobb termelőjének részesedése 49,7 % volt. A három legnagyobb termelő teljes piaci részesedését felölelő, ilyen szintű koncentráció alacsonyabb az Ausztria vonatkozásában a 2008/585/EK határozatban említett szintnél (52,2 %), valamint alacsonyabb a Lengyelország vonatkozásában a 2008/741/EK határozatban említett szintnél (a bruttó termelés 58 %-a) is, és sokkal alacsonyabb, mint a Finnország és Svédország vonatkozásában a 2006/422/EK és a 2007/706/EK határozatokban említett szintek (73,6 % és 86,7 %). Meg kell jegyezni azonban, hogy ez a szint magasabb, mint az Egyesült Királyság vonatkozásában a 2006/211/EK és a 2007/141/EK határozatokban említett 39 %. Ez a szint azonban kellően alacsony ahhoz, hogy a versenynek való bizonyos mértékű közvetlen kitettségre utaljon a villamos energia előállítása és nagykereskedelmi értékesítése vonatkozásában az északi makroövezetben.

(11)

Olaszországban továbbá jelentős a villamosenergia-behozatal, és 2008-ban több mint 42 997 GWh villamos energiát importáltak. Olaszország nettó importőr, és teljes szükséglete (10) körülbelül 13,43 %-át kitevő villamos energiát importált. Az olasz hatóságok megerősítették (11), hogy a behozatalnak versenyélénkítő hatása van, különösen az északi makroövezetben. Bár ennek a hatásnak a más országokkal való összeköttetések technikailag korlátokat szabnak, az új jogszabállyal (12) a helyzet várhatólag tovább fog javulni. Az északi makroövezet vezető termelőinek árképzési magatartását ezért bizonyos mértékben korlátozza az olasz területen kívülről származó villamosenergia-import. Ezeket a tényezőket tehát az északi makroövezetben a villamos energia előállítása és nagykereskedelmi értékesítése vonatkozásában a más uniós tagállamokkal való versenynek való bizonyos mértékű közvetlen kitettség mutatójaként kell értékelni.

(12)

A 2010. március 11-i, „A belső gáz- és villamosenergia-piac létrehozása terén elért haladásról szóló 2010. évi jelentés” című bizottsági közlemény (13) megállapította, hogy 14 tagállamban továbbra is a három legnagyobb termelőtől származik a termelési kapacitás több mint 75 %-a. A jelentés az olasz villamosenergia-piacot azonban a „mérsékelten koncentrált” piacok kategóriájába (14) helyezi, és ilyen módon a Herfindahl–Hirchman-indexnek (HHI) más kategóriákkal összehasonlítva alacsonyabb az értéke. Mivel a versenynyomás még jobban érzékelhető az északi makroövezetben, mint a többi övezetben, a koncentráció mértékét az északi makroövezetben a villamos energia előállítása és nagykereskedelmi értékesítése vonatkozásában a versenynek való közvetlen kitettség mutatójaként kell értékelni.

(13)

Ezenkívül további mutatóként kell kezelni a kiegyenlítő mechanizmusok működését is, még ha ezek csak kis részét is képviselik a valamely tagállamban termelt és/vagy fogyasztott villamos energia teljes mennyiségének. A rendelkezésre álló információk alapján a kiegyenlítő mechanizmusok működése – különösen a piaci alapú árképzés és a fejlett napon belüli piacok – nem képez akadályt a villamosenergia-előállítás versenynek való közvetlen kitettsége előtt.

(14)

A kiskereskedelmi értékesítés tekintetében további különbséget kell tenni a releváns termékpiacokon (A) a közép-, nagy- és igen nagy feszültségű hálózatra kapcsolt ipari fogyasztók számára történő kiskereskedelmi értékesítés és (B) a kisfeszültségű hálózatra kapcsolt kisebb ipari, kereskedelmi és lakossági fogyasztók számára történő kiskereskedelmi értékesítés között. Ezeket a piacokat a továbbiakban külön elemezzük.

(15)

Az olasz hatóságok megerősítették, hogy a közép-, nagy- és igen nagy feszültségű hálózatra kapcsolt végső fogyasztók számára értékesített villamos energia kiskereskedelmi piaca nemzeti szintű.

(16)

A rendelkezésre álló információk szerint (15) a közép-, nagy- és igen nagy feszültségű hálózatra kapcsolt végső fogyasztók számára kiskereskedelmi villamosenergia-szolgáltatást nyújtó három legnagyobb cég összesített piaci részesedése 43,89 %, amely megfelelően alacsonynak mondható (16), és amelyet a versenynek való közvetlen kitettség mutatójaként kell értékelni.

(17)

Tekintettel az érintett termék (villamos energia) jellemzőire és az egyenértékű kiváltó termékek vagy szolgáltatások hiányára vagy hozzáférhetetlenségére, a villamosenergia-piacokon fennálló versenyhelyzet értékelése során az árverseny és az árképzése egyre meghatározóbb jelentőséggel bír. A szolgáltatót váltó fogyasztók száma ezáltal árversenyre utalhat, és így közvetetten „természetes mutatója a verseny hatékonyságának. Ha sok fogyasztó vált szolgáltatót, valószínűleg gond van a piac működésével, még ha a régi szolgáltatóval folytatandó tárgyalás lehetőségéből eredő előnyöket nem is szabad figyelmen kívül hagyni” (17).

(18)

A rendelkezésre álló legfrissebb adatok alapján (18) a jogosult mérési pontokon való szolgáltatóváltások aránya Olaszországban 2008-ban 32,50 %-ot tett ki a nagy ipari vásárlók és 32,80 %-ot a közepes méretű iparágak esetében. Bár a szolgáltatóváltási arány Olaszországban kisebb, mint például Ausztriában, ahol a szolgáltatóváltási arány a nagy és rendkívül nagy ipari fogyasztók esetében 41,5 % (19), még így is jelentős marad, és a nagy és közepes méretű ipari fogyasztók közel harmadát érinti. A közép-, nagy- és igen nagy feszültségű hálózatra kapcsolt végfelhasználók kiskereskedelmi piacának árait nem szabályozzák. Olaszországban a helyzet tehát kielégítő a szolgáltatóváltást és a végfelhasználói árak szabályozását illetően, és ezt a versenynek való közvetlen kitettség mutatójaként kell értékelni.

(19)

A kiskereskedelmi szolgáltatás vonatkozó földrajzi piaca hagyományosan nemzeti szintre korlátozódik. Kérelmében a CVA a nemzeti piacot használja a villamos energia kiskereskedelmi szolgáltatásának vonatkozó piacaként.

(20)

Abból a feltevésből kiindulva, hogy a földrajzi piac nemzeti szintű, valamint a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján (20) a villamos energia kiskereskedelmi értékesítésének piaci koncentrációs szintje a jelek szerint igen nagy az olasz piacon. A kisfeszültségű hálózatra kapcsolt felhasználók három legnagyobb kiskereskedőjének összevont piaci részesedése 79,44 %, amelyből a legnagyobb cég piaci részesedése önmagában 71,11 %. Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell az állandó ítélkezési gyakorlatra (21), amely szerint a „jelentős piaci részesedés önmagában – kivételes körülményektől eltekintve – a domináns pozíció létezésének bizonyítéka. Ez a helyzet áll fenn 50 %-os piaci részesedés esetében”.

(21)

A kiskereskedelmi piac Olaszországban ezen felül három további alkategóriára tagolódik, amelyből az első kettő árai szabályozottak:

a)

a kisfeszültségű hálózatra kapcsolt olyan lakossági fogyasztók és kis cégek (amelynek kevesebb mint 50 munkavállalója van és forgalmuk nem haladja meg a 10 millió EUR-t) számára nyújtott megerősített védelmi szolgáltatás, amelyek nem írtak alá a szabad piacon történő vásárlásról szóló szerződést. Ezeknek a szolgáltatásoknak a működtetése az Acquirente Unico S.p.A. (a továbbiakban: kizárólagos vásárló) számára van fenntartva;

b)

biztonságos szolgáltatás azon fogyasztók számára, akik nem jogosultak a megerősített védelmi szolgáltatásra, és nem rendelkeznek a szabad piacon való vásárlásról szóló szerződéssel. Ezt a szolgáltatást a kizárólagos vásárló által versenyeljárás keretében kiválasztott szolgáltatók nyújtják; és

c)

a szabad piac, nevezetesen a kiskereskedelmi piac maradék része.

(22)

Ezeket a piacokat azonban e határozat alkalmazásában nem szabad független, releváns piacoknak tekinteni, mivel a fogyasztók átválthatnak az egyik alkategóriáról a másikra, és mivel az árak mindhárom alkategóriában piaci alapúak (22). Az AEEG 2009. évi éves jelentése szerint azonban az úgynevezett „kötött piac”, amely magában foglalja a „megerősített védelmi szolgáltatást” és a „biztonságos szolgáltatást”, a teljes kiskereskedelmi piac körülbelül 36 %-át teszi ki. Ugyanezen jelentés szerint továbbá a megerősített védelmi szolgáltatást egy bizonyos szállító rendkívül erőteljes jelenléte jellemzi (84,3 %), amely a szabad piacon is aktív. Az olasz hatóságok szerint a szolgáltatóváltás költségeit a fogyasztók magasnak, míg a váltás érzékelhető előnyeit kevésnek ítélik. Ez a megerősített védelmi szolgáltatás szerinti alacsony árakkal együtt nagyon nehézzé teszi az új szolgáltatók számára, hogy ezen az alkategórián belül megfelelő vásárlói bázist hozzanak létre. Ez alapvetően versenyelőnyt eredményez azoknak a szolgáltatók a számára a megerősített védelmi szolgáltatás értelmében, amelyek a szabad piacon is működnek, azok a fogyasztók ugyanis, akik a megerősített védelmi szolgáltatásról a szabad piacra kívánnak váltani, illetve fordítva, ezt gyakran anélkül teszik, hogy szolgáltatót váltanának.

(23)

Az érintett olasz hatóságoktól kapott információk alapján (23) jelen határozat céljával kapcsolatban azonban azt a következtetést lehet levonni, hogy a villamos energia kiskereskedelmi értékesítésének földrajzi piaca Olaszországban nem nemzeti szintű, ahogy azt a kérelmezők hagyományosan gondolták és feltételezték, hanem helyi szintű, és kiterjedése általában nem haladja meg a települési szintet.

(24)

A kisfeszültségű hálózatra kapcsolt végfogyasztók számára biztosított villamos energia kiskereskedelmi értékesítésének ilyen módon meghatározott egyes helyi piacait jellemző verseny mértékére vonatkozó információk hiányában, valamint figyelembe véve a fent említett aggodalmakat a kisfeszültségű hálózatra kapcsolt fogyasztók nemzeti szinten megfigyelhető kiskereskedelmi piaci versenyével kapcsolatban – a (19)–(22) preambulumbekezdésben foglaltak szerint –, nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a 2004/17/EK irányelv 30. cikkének (1) bekezdése szerinti mentesítés feltételei Olaszországban a villamos energia kisfeszültségű hálózatra kapcsolt végfogyasztók számára való kiskereskedelmi értékesítésére vonatkozóan teljesülnek.

(25)

Éppen ezért továbbra is a 2004/17/EK irányelv alkalmazandó abban az esetben, ha az ajánlatkérők a villamos energia kisfeszültségű hálózatra kapcsolt végfogyasztók számára való kiskereskedelmi értékesítését Olaszországban lehetővé tevő szerződéseket ítélik oda, vagy ha az ilyen tevékenységeknek az Olaszországban való folytatására írnak ki tervpályázatot.

IV.   KÖVETKEZTETÉSEK

(26)

A villamos energia északi makroövezetben való előállítására és nagykereskedelmi értékesítésére vonatkozóan a helyzet a következőképpen összegezhető: a három legnagyobb termelő összesített piaci részesedése meglehetősen alacsony, és a jelentős mennyiségű importált villamos energia versenyélénkítő hatással van erre az övezetre. A kiegyenlítő mechanizmus működése a (13) preambulumbekezdésben foglaltak szerint nem jelent akadályt a villamosenergia-termelő piacon a versenynek való közvetlen kitettség szempontjából. Ilyen módon valamennyi fent említett tényező a versenynek való közvetlen kitettséget jelzi az északi makroövezetben.

(27)

Tekintettel a (8)–(13) preambulumbekezdésben megvizsgált tényezőkre, a 2004/17/EK irányelv 30. cikkének (1) bekezdésében rögzített, a versenynek való közvetlen kitettségre vonatkozó feltételt teljesítettnek kell tekinteni a villamos energia előállítását és nagykereskedelmi értékesítését illetően az északi makroövezetben.

(28)

Mivel a piachoz való korlátlan hozzáférés feltétele teljesítettnek tekinthető, a 2004/17/EK irányelv nem alkalmazandó abban az esetben, ha az ajánlatkérők a villamos energia északi makroövezetben történő előállítása és nagykereskedelmi értékesítése céljából kötnek szerződést, illetve ha ezeknek a tevékenységeknek ezen a földrajzi területen való folytatásához hirdetnek tervpályázatot.

(29)

A villamos energia közép-, nagy- és igen nagy feszültségű hálózatra kapcsolt végfogyasztóknak történő kiskereskedelmi értékesítését illetően az olaszországi helyzet a következőképpen összegezhető: a három legnagyobb kiskereskedelmi cég összesített piaci részesedése alacsony, a szolgáltatóváltás kivételi pontonként tekintett száma kielégítő, és a végfelhasználói árak nincsenek szabályozva. Ezek a következtetések összhangban vannak az érintett olasz hatóságok véleményével, amely szerint a piac évek óta ki van téve a versenynek, és ebből eredően a verseny mértéke kielégítő.

(30)

Tekintettel a (15)–(18) preambulumbekezdésben megvizsgált tényezőkre, a villamos energia közép-, nagy- és igen nagy feszültségű hálózatra kapcsolt végfogyasztóknak történő kiskereskedelmi értékesítése tekintetében a 2004/17/EK irányelv 30. cikkének (1) bekezdésében rögzített, a versenynek való közvetlen kitettségre vonatkozó feltételt az Olasz Köztársaság teljes területén indokolt teljesítettnek tekinteni.

(31)

Mivel továbbá a piacra való belépés korlátozatlan voltára vonatkozó feltétel teljesítettnek tekinthető, a 2004/17/EK irányelvet nem indokolt alkalmazni azokban az esetekben, amikor az ajánlatkérők a villamos energia közép-, nagy- és igen nagy feszültségű hálózatra kapcsolt végfogyasztóknak Olaszországban történő kiskereskedelmi értékesítése céljából szerződést ítélnek oda, illetve amikor ezeknek a tevékenységeknek ezen a földrajzi területen való folytatásához tervpályázatot szerveznek.

(32)

Tekintettel a (19)–(25) preambulumbekezdésben megvizsgált tényezőkre, valamint mivel kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy megfelelő szintű verseny van-e nemzeti szinten a kisfeszültségű hálózatra kapcsolt végfogyasztók számára nyújtott kiskereskedelmi értékesítés tekintetében, továbbá tekintettel arra is, hogy az egyes érintett, az olasz hatóságok meghatározása szerinti helyi piacokra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre részletes információk, nem vonható le az a következtetés, hogy a 2004/17/EK irányelv 30. cikkének (1) bekezdése szerinti mentesség feltételei a villamos energia kisfeszültségű hálózatra kapcsolt végfogyasztók számára való olaszországi kiskereskedelmi értékesítésére vonatkozóan teljesülnek. Ezért továbbra is a 2004/17/EK irányelv alkalmazandó azokban az esetekben, amikor az ajánlatkérők a villamos energia kisfeszültségű hálózatra kapcsolt végfogyasztók számára Olaszországban való kiskereskedelmi értékesítését lehetővé tevő szerződéseket ítélnek oda, valamint amikor az ilyen tevékenységeknek az Olaszországban való folytatására tervpályázatot szerveznek. Mivel a 67. cikk szerinti statisztikai követelmények továbbra is alkalmazandók, szükségessé válhat annak biztosítása, hogy az érintett ajánlatkérők olyan megfelelő intézkedéseket tegyenek, mint az igazgatás és/vagy a számvitel szétválasztása, és ezáltal az e határozat alapján mentességet nem élvező tevékenységekre irányuló beszerzésekkel kapcsolatos jelentéstételi kötelezettségüknek az elvárt színvonalon eleget tehessenek.

(33)

Érdemes emlékeztetni továbbá arra, hogy a több tevékenységre irányuló szerződéseket a 2004/17/EK irányelv 9. cikkével összhangban kell kezelni. Az e határozat tárgyát képező esetben ez azt jelenti, hogy amennyiben egy ajánlatkérő „vegyes” közbeszerzésben vesz részt, vagyis olyan közbeszerzésben, amelyben mind a 2004/17/EK irányelv alkalmazása alól mentesített tevékenységek, mind nem mentesített tevékenységek szerepelnek, a szerződés fő tárgyát képező tevékenységeket kell figyelembe venni. Az ilyen jellegű vegyes közbeszerzés esetén ha a fő cél a villamos energia kisfeszültségű hálózatra kapcsolt végfogyasztók számára való kiskereskedelmi értékesítésének támogatása, a 2004/17/EK irányelv rendelkezését kell alkalmazni. Amennyiben objektíven nem határozható meg, hogy melyik tevékenység képezi a szerződés fő tárgyát, a szerződést a 9. cikk (2) és (3) bekezdésében foglalt szabályokkal összhangban kell odaítélni.

(34)

E határozat alapja a 2010. februárjától májusáig terjedő időszakban fennálló jogi és ténybeli helyzet, amelyet az Olasz Köztársaság által benyújtott információk szerint, a CVA, a 2005. és a 2010. évi közlemény és azok technikai mellékletei, a 2007. évi munkadokumentum, a zárójelentés, valamint az AEEG 2009. évi éves jelentése alapján határoznak meg. Amennyiben a jogi vagy ténybeli helyzetben beálló jelentős változások miatt a 2004/17/EK irányelv 30. cikke (1) bekezdésének alkalmazhatóságára vonatkozó feltételek a villamos energia északi makroövezetben történő nagykereskedelmi értékesítésére és a közép-, nagy- és igen nagy feszültségű hálózatra kapcsolt végfogyasztók számára történő kiskereskedelmi értékesítésére vonatkozóan már nem teljesülnek, ez a határozat felülvizsgálható,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2004/17/EK irányelvet nem kell alkalmazni az ajánlatkérők által a következő tevékenységek érdekében odaítélt szerződésekre:

a)

villamos energia előállítása és nagykereskedelmi értékesítése az északi makroövezetben;

b)

villamos energia kiskereskedelmi értékesítése a közép-, a nagy- és az igen nagy feszültségű hálózatra kapcsolt végfogyasztók számára az Olasz Köztársaság teljes területén.

2. cikk

E határozat címzettje az Olasz Köztársaság.

Kelt Brüsszelben, 2010. július 14-én.

a Bizottság részéről

Michel BARNIER

a Bizottság tagja


(1)  HL L 134., 2004.4.30., 1. o.

(2)  Ebbe az északi övezet, valamint négy kisebb övezet tartozik bele (Ene, Enw, Turbigo és Monfalcone) a (A Bizottság közleménye: vizsgálat az 1/2003/EK rendelet 17. cikke értelmében az európai gáz- és villamosenergia-ágazatokról, a továbbiakban: zárójelentés) B. mellékletében foglaltak szerint, 2007. január 10-i COM(2006) 851 végleges közlemény.

(3)  HL L 27., 1997.1.30., 20. o.

(4)  HL L 176., 2003.7.15., 37. o. Meg kell jegyezni, hogy a 2003/54/EK irányelvet a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 211., 2009.8.14., 55. o.) felváltotta, amely még nagyobb fokú piacnyitásról rendelkezik, mint az előző két irányelv. Mivel bevezetésének határideje azonban még nem járt le, továbbra is a 2003/54/EK rendelet jogi kerete irányadó.

(5)  MERGER COMP M - 4110 E.ON – ENDESA, 3. o.

(6)  Lásd a záró jelentés, B. melléklet, A.1. pont, 2. bekezdés.

(7)  Ide tartoznak Centro Nord, Piombino, Centro Sud, Sud, Rossano, Brindisi és Calabria övezetek.

(8)  Ide tartoznak Szicília, Priolo és Calabria övezetek.

(9)  Lásd: 2009/47/EK határozat (HL L 19., 2009.1.23., 57. o.); 2008/585/EK határozat (HL L 188., 2008.7.16., 28. o.); 2008/741/EK határozat (HL L 251., 2008.9.19., 35. o.); 2007/141/EK határozat (HL L 62., 2007.3.1., 23. o.); 2007/706/EK határozat (HL L 287., 2007.11.1., 18. o.); 2006/211/EK határozat (HL L 76., 2006.3.15., 6. o.) és 2006/422/EK határozat (HL L 168., 2006.6.21., 33. o.).

(10)  Vagyis a belső fogyasztáshoz és az exporthoz szükséges villamos energia mennyisége.

(11)  Az olasz villamosenergia- és gázhatóság 2010. május 10-i 0018212. számú levele.

(12)  A 2009. július 23-i 99/2009. számú törvény.

(13)  SEC(2010) 251, 2010. évi közlemény.

(14)  A 2010. március 11-i SEC(2010) 251 technikai mellékletének 3.1. táblázata, 12. o.

(15)  Az állami szolgáltatásokról és az olasz villamos energia és földgázhatóságok (AEEG) szabályozási tevékenységeiről szóló 2009. március 31-i éves jelentés, 76. o.

(16)  Ez nagymértékben megfelel a koncentráció mértékének, amely a svéd kiskereskedelmi piacon 43 %, lásd a 2007/706/EK határozat (14) preambulumbekezdését.

(17)  A Bizottság 2005. november 15-i közleménye a belső gáz- és villamosenergia-piac létrehozása terén elért haladásról szóló jelentés (a továbbiakban 2005. évi közlemény), 9. o.

(18)  A 2010. évi közlemény technikai mellékletének 2.2 táblázata.

(19)  Lásd a 2008/585/EK határozat (13) preambulumbekezdését.

(20)  2009. évi AEEG éves jelentés.

(21)  Lásd az Elsőfokú Bíróság által a T-395/94 sz. Atlantic Container Line AB és mások kontra Bizottság ügyben 2002. február 28-án hozott ítélet 328. pontját. EBHT 2002., II-00875. o.

(22)  Valójában a szabályozott árakat a szabadpiacon lévő árak alapján határozzák meg.

(23)  Az olasz versenyhatóság 2010. május 20-i 0032953. számú levele.