1.7.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 166/1

A BIZOTTSÁG 573/2010/EU RENDELETE

(2010. június 30.)

a közös légiközlekedés-védelmi alapkövetelmények végrehajtásához szükséges részletes intézkedések meghatározásáról szóló 185/2010/EU rendelet módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a polgári légi közlekedés védelmének közös szabályairól és a 2320/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. március 11-i 300/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 4. cikke (3) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 300/2008/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottságnak részletes intézkedéseket kell elfogadnia a rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerinti közös alapkövetelmények és 4. cikkének (2) bekezdése szerinti, a közös alapkövetelményeket kiegészítő általános intézkedések végrehajtására vonatkozóan.

(2)

Amennyiben érzékeny védelmi intézkedéseket tartalmaznak, ezeket az intézkedéseket a Bizottság eljárási szabályzatának módosításáról szóló, 2001. november 29-i 2001/844/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozat (2) értelmében a 300/2008/EK rendelet 18. cikkének a) pontjában előírt módon EU minősített információként kell kezelni, és ennek megfelelően nem lehet őket közzétenni. Ezeket az intézkedéseket külön jogi aktusban, a tagállamoknak címzett határozatban indokolt elfogadni.

(3)

A 300/2008/EK rendelet a 4. cikkének (2) bekezdése és a 4. cikkének (3) bekezdése szerinti eljárásokkal összhangban elfogadott végrehajtási szabályokban meghatározott naptól, de legkésőbb 2010. április 29-től alkalmazandó teljes egészében. Ennek megfelelően a 300/2008/EK rendelet és annak végrehajtási jogi aktusai alkalmazásának összehangolása érdekében indokolt, hogy ez a rendelet is 2010. április 29-től legyen alkalmazandó.

(4)

Mindezekkel összefüggésben a nemzeti polgári repülésbiztonság minőség-ellenőrzési programjaira vonatkozó közös előírások megállapításáról szóló, 2003. július 4-i 1217/2003/EK bizottsági rendeletet (3), a polgári légiközlekedés-védelem területén történő bizottsági vizsgálatok lefolytatására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2003. augusztus 22-i 1486/2003/EK bizottsági rendeletet (4), a repülőtereken található szigorított biztonsági területek kritikus részeinek közös meghatározásáról szóló, 2004. június 21-i 1138/2004/EK bizottsági rendeletet (5) és az egységes légiközlekedés-védelmi követelményrendszer végrehajtásához szükséges intézkedések meghatározásáról szóló, 2008. augusztus 8-i 820/2008/EK bizottsági rendeletet (6) – amelyek mind a polgári légi közlekedés védelme területén közös szabályok létrehozásáról szóló, 2002. december 16-i 2320/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet hajtották végre (7) – hatályon kívül kell helyezni.

(5)

A 300/2008/EK rendelet 18. cikke lehetővé teszi, hogy az utasokra közvetlen hatással lévő intézkedések Bizottság általi közzétételére vonatkozó általános szabály ellenére, bizonyos, a 2001/844/EK, ESZAK, Euratom határozat értelmében minősített információként kezeljenek, és azok ne kerüljenek közzétételre. Ezeket az intézkedéseket külön jogi aktusban, a tagállamoknak címzett határozatban indokolt elfogadni. A határozat érzékeny védelmi intézkedéseket és eljárásokat tartalmazó részét indokolt nem közzétenni, illetve indokolt, hogy azok kizárólag a jogos érdekekkel rendelkező üzemeltetők és jogi személyek számára legyenek hozzáférhetők. Ilyen intézkedések lehetnek többek között a szigorított védelmi területre való belépéskor vagy az ott tartózkodáskor a légi járművek, járművek, személyek, poggyász, postai küldemények és áruk ellenőrzési módjára vonatkozó egyes részletes eljárások, illetve az ezek alóli kivételek, valamint az átvizsgáló berendezések műszaki specifikációi.

(6)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a 300/2008/EK rendelet 19. cikkének (1) bekezdése alapján létrehozott, a polgári légi közlekedés védelmével foglalkozó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Ez a rendelet a polgári légi közlekedés védelmi szempontból aggályos jogellenes cselekményekkel szembeni megóvását szolgáló közös alapkövetelményekre vonatkozó részletes intézkedéseket, valamint az ezeket a közös alapkövetelményeket kiegészítő általános intézkedéseket állapítja meg.

2. cikk

A végrehajtás szabályai

(1) Az 1. cikkben említett intézkedéseket a melléklet állapítja meg.

(2) A 300/2008/EK rendelet 10. cikkének (1) bekezdésével összhangban a nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi programoknak ezt a rendeletet megfelelően figyelembe kell venniük.

3. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő huszadik napon lép hatályba és akkortól alkalmazandó.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2010. június 30-án.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO

(1) HL L 97., 2008.4.9., 72. o.

(2) HL L 317., 2001.12.3., 1. o.

(3) HL L 169., 2003.7.8., 44. o.

(4) HL L 213., 2003.8.23., 3. o.

(5) HL L 221., 2004.6.22., 6. o.

(6) HL L 221., 2008.8.19., 8. o.

(7) HL L 355., 2002.12.30., 1. o.

MELLÉKLET

A 185/2010/EU rendelet (1) melléklete a következőképpen módosul:

A 4. fejezet a következő 4.1.1.2. c) ponttal egészül ki:

„c)	robbanóanyag-kereső kutyákkal és az a) pontnak megfelelően.”

A 4. fejezet a következő 4.1.1.9. ponttal egészül ki:

„4.1.1.9.

A robbanóanyag-kereső kutyák csak kiegészítő átvizsgálásra használhatók.”

A 4. fejezet a következő 4.1.2.3. d) ponttal egészül ki:

„d)	robbanóanyag-kereső kutyákkal és az a) pontnak megfelelően.”

Az 5. fejezet a következő 5.1.1. e) ponttal egészül ki:

„e)	robbanóanyag-kereső kutyák.”

A 12. fejezet a következő 9. ponttal egészül ki:

„12.9. ROBBANÓANYAG-KERESŐ KUTYÁK

12.9.1. Általános elvek

12.9.1.1.

A robbanóanyag-kereső kutya (EDD) képes meghatározott és annál nagyobb mennyiségű robbanóanyag érzékelésére és a robbanóanyag jelenlétének jelzésére.

12.9.1.2.

Az érzékelést nem befolyásolja a robbanóanyag alakja, helye és elhelyezkedése.

12.9.1.3.

A robbanóanyag-kereső kutya a vonatkozó bizottsági határozat 12-D. függelékében felsorolt robbanóanyagok felismerését passzív válasz formájában jelzi.

12.9.1.4.

A robbanóanyag-kereső kutya és a kutyavezető átvizsgálás céljára akkor vehető igénybe, ha mindketten külön-külön és együttesen is megkapták a jóváhagyást.

12.9.1.5.

A robbanóanyag-kereső kutya és a kutyavezető alapkiképzésben, majd szinten tartó képzéseken vesz részt a szükséges kompetenciák megszerzése és fenntartása, és adott esetben új kompetenciák elsajátítása érdekében.

12.9.1.6.

A robbanóanyag-kereső kutyából és a kutyavezető(k)ből álló robbanóanyag-kereső team a jóváhagyást a kiképzés sikeres teljesítése után kaphatja meg.

12.9.1.7.

A robbanóanyag-kereső team jóváhagyására a vonatkozó bizottsági határozat 12-E. és 12-F. függelékével összhangban a felelős hatóság vagy az e hatóság nevében eljáró szerv jogosult.

12.9.1.8.

A felelős hatóság jóváhagyását követően a robbanóanyag-kereső team védelmi átvizsgálás céljára vagy a kutya szabad hozzáférésén alapuló módszerrel (free running method), vagy távoli robbanóanyag szagazonosító módszerrel (remote explosive scent tracing method) vehető igénybe.

12.9.2. A robbanóanyag-kereső kutyára vonatkozó előírások

12.9.2.1.

A robbanóanyag-kereső kutyák teljesítményére vonatkozó követelményeket a vonatkozó bizottsági határozat 12-D. függeléke határozza meg.

12.9.2.2.

A személyek, a kézipoggyász, az utasokon kívüli egyéb személyeknél lévő tárgyak, a járművek, a légi járművek, a fedélzeti ellátmány, a repülőtéri ellátmány és a repülőterek szigorított védelmi területeinek átvizsgálására igénybe vett robbanóanyag-kereső teamnek teljesítenie kell az 1. érzékelési szabvány előírásait.

12.9.2.3.

A feladott poggyász, a légifuvarozói postai küldemények és anyagok, valamint a légi áru és a postai küldemények átvizsgálására igénybe vett robbanóanyag-kereső teamnek teljesítenie kell a 2. érzékelési szabvány előírásait.

12.9.2.4.

A távoli robbanóanyag szagazonosító módszerrel történő robbanóanyag-érzékelésre jóváhagyott robbanóanyag-kereső team kizárólag a légi áru átvizsgálására vehető igénybe, vagyis a 2. szabványba tartozó egyéb területeken nem.

12.9.2.5.

A robbanóanyag felderítésére irányuló átvizsgálásra igénybe vett robbanóanyag-kereső kutyát az állat egyéni azonosítására alkalmas eszközzel kell ellátni.

12.9.2.6.

A robbanóanyag-kereső feladatok ellátása során a robbanóanyag-kereső kutyát minden esetben a kutyával közös munkára jóváhagyott kutyavezető kíséri.

12.9.2.7.

A kutya szabad hozzáférésén alapuló módszerrel történő keresésre jóváhagyott robbanóanyag-kereső kutyához egy kutyavezető tartozik. Egy kutyavezető legfeljebb két robbanóanyag-kereső kutya irányítására kaphat jóváhagyást.

12.9.2.8.

A távoli robbanóanyag szagazonosító módszerrel jóváhagyott robbanóanyag-kereső kutyák esetében egy kutyát legfeljebb két kutyavezető irányíthat.

12.9.3. A kiképzés követelményei

Kötelező általános kiképzés

12.9.3.1.

A robbanóanyag-kereső team kiképzése elméleti, gyakorlati és munkahelyi képzési elemeket foglal magába.

12.9.3.2.

A kiképzés tartalmát a felelős hatóság határozza meg vagy hagyja jóvá.

12.9.3.3.

A kiképzést a felelős hatóság vagy a nevében eljáró szerv végzi a 185/2010/EU rendelet mellékletének 11.5. pontjában meghatározottaknak megfelelő képesítéssel rendelkező kiképzők közreműködésével.

12.9.3.4.

A robbanóanyag felderítésére kiképzett kutyák csak erre az egy célra vehetők igénybe.

12.9.3.5.

A kiképzés során robbanóanyagot tartalmazó gyakorlóanyagokat kell alkalmazni.

12.9.3.6.

A gyakorlóanyagok kezeléséért felelős személyek megfelelő kiképzésben vesznek részt annak elkerülése érdekében, hogy az egyes robbanóanyag-szagminták eredeti szaga kontaminálódjon.

A robbanóanyag-kereső teamek alapkiképzése

12.9.3.7.

A robbanóanyag-kereső team a vonatkozó bizottsági határozat 12.9.3. pontjában szereplő kritériumoknak megfelelő alapkiképzésben vesz részt.

12.9.3.8.

A robbanóanyag-kereső team alapkiképzése magában foglalja a célmunkakörnyezetben zajló gyakorlati kiképzést is.

A robbanóanyag-kereső teamek szinten tartó képzése

12.9.3.9.

A robbanóanyag-kereső kutya és a kutyavezető szinten tartó képzésben vesz részt, külön-külön és együtt, teamként is.

12.9.3.10.

A szinten tartó képzés célja az alapkiképzés során elsajátított kompetenciák, valamint a védelem területén megvalósult fejlesztéseknek megfelelő kompetenciák fenntartása.

12.9.3.11.

A robbanóanyag-kereső teamek szinten tartó képzésére legalább hathetes időközönként sor kerül. A szinten tartó képzés minimális időtartama hathetes időszakonként négy óra.

12.9.3.12.

A 11. pont nem alkalmazandó, amikor a robbanóanyag-kereső kutya legalább heti rendszerességgel részt vesz a vonatkozó bizottsági határozat 12-D. függelékében felsorolt valamennyi anyag felismerését célzó kiképzésben.

A robbanóanyag-kereső teamek kiképzéséről készített nyilvántartás

12.9.3.13.

Az alap- és a szinten tartó kiképzésről egyaránt nyilvántartást kell vezetni mind a robbanóanyag-kereső kutya, mind pedig a kutyavezető esetében, legalább az alkalmazásukról szóló szerződés időtartama alatt; a nyilvántartást a felelős hatóság kérésére rendelkezésre kell bocsátani.

A robbanóanyag-kereső teamek műveleti kiképzése

12.9.3.14.

A robbanóanyag-kereső kutya átvizsgálási feladatokra való alkalmazása során műveleti kiképzésben vesz részt a vonatkozó bizottsági határozat 12-D. függelékében szereplő teljesítménnyel kapcsolatos követelményeknek való megfelelése érdekében.

12.9.3.15.

A műveleti kiképzésre az alkalmazás időtartama alatt folyamatos véletlenszerű alapon kerül sor, és célja a robbanóanyag-kereső kutya felderítési teljesítményének jóváhagyott gyakorló anyagokkal történő mérése.

12.9.4. Jóváhagyási eljárás

12.9.4.1.

A jóváhagyási eljárás során gondoskodni kell a következő kompetenciák méréséről:

a)	a robbanóanyag-kereső kutya képes megfelelni a vonatkozó bizottsági határozat 12-D. függelékében szereplő, a felderítési teljesítménnyel kapcsolatos követelményeknek;

b)	a robbanóanyag-kereső kutya képes a robbanóanyag jelenlétét passzív válasszal jelezni;

c)	a robbanóanyag-kereső kutya és a kutyavezető képesek hatékony teammunkát végezni; továbbá

d)	a kutyavezető képes a robbanóanyag-kereső kutya megfelelő vezetésére, a kutya jelzéseinek megfelelő értelmezésére, illetve megfelelően reagál abban az esetben, ha a kutya robbanóanyag jelenlétét jelzi.

12.9.4.2.

A jóváhagyási eljárás során a robbanóanyag-kereső team valamennyi alkalmazási területének megfelelő szimulációt kell végezni.

12.9.4.3.

A robbanóanyag-kereső team csak abban az esetben kaphatja meg az egyes területekre vonatkozó engedélyt, ha az adott terület vonatkozásában sikeresen teljesítette a kiképzést.

12.9.4.4.

A jóváhagyási eljárásokat a vonatkozó bizottsági határozat 12-E. és 12-F. függelékével összhangban kell lefolytatni.

12.9.4.5.

Az időszakos jóváhagyás érvényessége legfeljebb 12 hónap.

12.9.5. Minőség-ellenőrzés

12.9.5.1.

A robbanóanyag-kereső teamet a vonatkozó bizottsági határozat 12-G. függelékében meghatározott intézkedéseknek megfelelő minőség-ellenőrzésnek kell alávetni.

12.9.6. Az átvizsgálás módszere

A további részletes követelményeket a vonatkozó bizottsági határozat tartalmazza.”

(1) HL L 55., 2010.3.5., 1. o.

1.7.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 166/6

A BIZOTTSÁG 574/2010/EU RENDELETE

(2010. június 30.)

az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1126/2008/EK rendeletnek az IFRS 1 és az IFRS 7 nemzetközi pénzügyi beszámolási standard tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 3. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

(1)	Az 1126/2008/EK bizottsági rendelettel (2) elfogadásra kerültek egyes, 2008. október 15-én érvényben lévő nemzetközi standardok és értelmezések.

(2)

A Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) 2010. január 28-ánAz első alkalmazók korlátozott mentessége az IFRS 7 szerinti összehasonlító közzétételek alól címen közzétette az IFRS 1 nemzetközi pénzügyi beszámolási standard módosítását (a továbbiakban: az IFRS 1 módosítása). Mivel az IFRS-eket először alkalmazó gazdálkodó egységek nem élhetnek azzal a könnyítéssel, amelynek értelmében a 2009. december 31. előtt véget érő összehasonlító időszakok tekintetében nem kötelező az IFRS 7 szerinti, valós értéken történő értékeléssel és likviditási kockázattal kapcsolatos összehasonlító közzétételek újra-közlése, az IFRS 1 módosításának célja, hogy ezen gazdálkodó egységek számára alternatív könnyítési lehetőséget teremtsen.

(3)

Az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) Szakértői Munkacsoportjával (TEG) folytatott konzultáció megerősítette, hogy az IFRS 1 módosítása megfelel az 1606/2002/EK rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében megállapított, az elfogadáshoz szükséges technikai kritériumoknak. Az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) véleményeinek objektivitását és semlegességét a Bizottság számára véleményező Standard Tanács Felülvizsgálati Csoport felállításáról szóló 2006. július 14-i 2006/505/EK bizottsági határozattal (3) összhangban a Standard Tanács Felülvizsgálati Csoport megvizsgálta az EFRAG véleményét, és a Bizottságot arról tájékoztatta, hogy az kiegyensúlyozott és objektív.

(4)	Az IFRS 1 módosításának elfogadása a nemzetközi számviteli standardok közötti összhang biztosítása érdekében maga után vonja az IFRS 7 nemzetközi pénzügyi beszámolási standard módosítását.

(5)	Az 1126/2008/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)	Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a számviteli szabályozó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1126/2008/EK rendelet melléklete a következőképpen módosul:

1.	Az IFRS 1 nemzetközi pénzügyi beszámolási standard e rendelet mellékletének megfelelően módosul.

2.	Az IFRS 7 e rendelet mellékletének megfelelően módosul.

2. cikk

Az IFRS 1 és az IFRS 7 módosítását az e rendelet mellékletében meghatározott formában minden társaságnak legkésőbb a 2010. június 30. után kezdődő első pénzügyi éve kezdőnapjától alkalmaznia kell.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2010. június 30-án.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO

(1) HL L 243., 2002.9.11., 1. o.

(2) HL L 320., 2008.11.29., 1. o.

(3) HL L 199., 2006.7.21., 33. o.

MELLÉKLET

NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARDOK

IFRS 1	Az IFRS 1 módosítása Az első alkalmazók korlátozott mentessége az IFRS 7 szerinti összehasonlító közzétételek alól
IFRS 7	Az IFRS 7 Pénzügyi instrumentumok: közzétételek standard módosítása

Sokszorosítása az Európai Gazdasági Térségben megengedett. Az Európai Gazdasági Térségen kívül minden jog fenntartva, kivéve a személyes használat vagy egyéb tisztességes felhasználás céljából történő sokszorosítást. További információ az IASB-től szerezhető be a www.iasb.org címen.

AZ ELSŐ ALKALMAZÓK KORLÁTOZOTT MENTESSÉGE AZ IFRS 7 SZERINTI ÖSSZEHASONLÍTÓ KÖZZÉTÉTELEK ALÓL

(Az IFRS 1 módosítása)

Az IFRS 1

A nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok első alkalmazása standard módosítása

A standard kiegészül a 39C. bekezdéssel.

HATÁLYBALÉPÉS NAPJA

39C.

A 2010 januárjában kibocsátott Az első alkalmazók korlátozott mentessége az IFRS 7 szerinti összehasonlító közzétételek alól (Az IFRS 1 módosítása) a standardot kiegészítette az E3. bekezdéssel. A gazdálkodó egységnek ezt a módosítást a 2010. július 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Ha egy gazdálkodó egység ezt a módosítást egy korábbi időszakra alkalmazza, ezt a tényt közzé kell tennie.

E. Függelék

Rövid távú mentességek az IFRS-ek alól

A standard kiegészül egy címmel, az E3. bekezdéssel és egy lábjegyzettel.

Pénzügyi instrumentumokra vonatkozó közzétételek

E3.	Az első alkalmazó alkalmazhatja az IFRS 7 standard 44G. bekezdésének átmeneti rendelkezéseit. (1)

Függelék

Az IFRS 7 standard módosítása

Pénzügyi instrumentumok: közzétételek

A 44G. bekezdés módosul (az új szöveget aláhúzás, a törölt szöveget áthúzás jelzi) és kiegészül egy lábjegyzettel.

HATÁLYBALÉPÉS NAPJA ÉS ÁTTÉRÉS

44G.

A 2009 márciusában kibocsátott A pénzügyi instrumentumokra vonatkozó közzétételek javítása (az IFRS 7 standard módosításai) módosította a 27., a 39. és a B11. bekezdést és hozzáadta a 27A., a 27B., a B10A. és a B11A–B11F. bekezdéseket. A gazdálkodó egységnek ezeket a módosításokat a 2009. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A gazdálkodó egységnek nem kell közzétennie a módosítások által előírt adatokat:

(a)	azon éves vagy évközi időszakok esetében, beleértve a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásokat is, amelyeket 2009. december 31. előtt véget érő éves összehasonlító időszakon belül prezentálnak, vagy

(b)	azon pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatások esetében, amelyek a legkorábbi összehasonlító időszak kezdetére, egy 2009. december 31. előtti napra vonatkoznak.

A korábbi alkalmazás megengedett. Ha a gazdálkodó egység ezeket a módosításokat egy korábbi időszakra alkalmazza, ezt a tényt közzé kell tennie. (2)

(1) Az E3. bekezdés a 2010 januárjában kibocsátott Az első alkalmazók korlátozott mentessége az IFRS 7 szerinti összehasonlító közzétételek alól (Az IFRS 1 módosítása) következményeként került be a standardba. Az utólag ismertté vált tények esetleges felhasználásának elkerülése érdekében és azért, hogy az első alkalmazók ne kerüljenek hátrányos helyzetbe a már jelenleg is IFRS-ek szerint beszámolót készítőkhöz képest, a Testület úgy döntött, hogy az első alkalmazóknak meg kell engedni, hogy ugyanolyan átmeneti mentességeket élvezhessenek, mint azok a gazdálkodó egységek, amelyek pénzügyi kimutatásaikat jelenleg is A pénzügyi instrumentumokra vonatkozó közzétételek javítása (az IFRS 7 standard módosításai) által módosított IFRS-eknek megfelelően készítik.

(2) A 44G. bekezdés a 2010 januárjában kibocsátott Az első alkalmazók korlátozott mentessége az IFRS 7 szerinti összehasonlító közzétételek alól (Az IFRS 1 módosítása) következményeként módosult. A Testület azért módosította a 44G. bekezdést, hogy tisztázza következtetéseit és a tervezett áttérést A pénzügyi instrumentumokra vonatkozó közzétételek javítása (az IFRS 7 standard módosításai) vonatkozásában.

1.7.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 166/17

A TANÁCS HATÁROZATA

(2010. június 29.)

a schengeni vívmányok Schengeni Információs Rendszerre vonatkozó rendelkezéseinek a Bolgár Köztársaságban és Romániában történő alkalmazásáról

(2010/365/EU)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel a 2005. évi csatlakozási okmányra és különösen annak 4. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Parlament véleményére (1),

mivel:

(1)

A 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a schengeni vívmányok azon rendelkezéseit, amelyeket az okmány II. melléklete nem említ, az említett jogi eszköz értelmében csak akkor lehet Bulgáriában és Romániában (továbbiakban: „az érintett tagállamok”) alkalmazni, ha a Tanács így határoz azt követően, hogy megbizonyosodik arról, hogy a vívmányok alkalmazásához szükséges feltételek teljesülnek.

(2)

A Tanács az alábbi lépések útján megvizsgálta, hogy az érintett tagállamok biztosítják a kielégítő szintű adatvédelmet:

Részletes kérdőívet juttattak el az érintett tagállamok számára, válaszaikat rögzítették, és a Schengent Értékelő és Végrehajtását Felügyelő Állandó Bizottság létrehozásáról szóló végrehajtó bizottsági határozatban (2) (SCH/Com-ex (98) 26. def.) foglalt, az adatvédelemmel kapcsolatos schengeni értékelési eljárásokkal összhangban az érintett tagállamokban ellenőrzési és értékelési látogatásra került sor.

(3)

A Tanács 2010. április 26-án arra a következtetésre jutott, hogy az érintett tagállamok e téren teljesítették a feltételeket. Ebből következően ki lehet tűzni azt az időpontot, amelytől a Schengeni Információs Rendszerre (SIS) vonatkozó schengeni vívmányok az említett tagállamokban is alkalmazhatók.

(4)

E határozat hatálybalépésének lehetővé kell tennie valós SIS-adatoknak az érintett tagállamok számára történő továbbítását. Ezen adatok konkrét felhasználása folytán a Tanácsnak az SCH/Com-ex (98) 26. def. határozatban foglalt idevonatkozó schengeni értékelési eljárásokon keresztül lehetősége nyílik arra, hogy ellenőrizze a SIS-re vonatkozó schengeni vívmányok rendelkezéseinek helyes alkalmazását az érintett tagállamokban. A értékelések elvégzését követően a Tanácsnak határoznia kell a határellenőrzésnek az érintett tagállamokkal közös belső határoknál való megszüntetéséről.

(5)	Külön tanácsi határozatot kell elfogadni a határellenőrzésnek a belső határokon való megszüntetésére vonatkozó időpont meghatározásáról. A határozatban foglalt időpontig bizonyos korlátozásokat kell alkalmazni a SIS használatára.

(6)

Izland és Norvégia tekintetében e határozat az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között létrejött, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (3) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az említett megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló 1999/437/EK tanácsi határozat (4) 1. cikkének G. pontjában említett terület alá tartoznak.

(7)

Svájc tekintetében ez a határozat az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (5) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkének G. pontjában említett terület alá tartoznak, összefüggésben a 2008/149/IB tanácsi határozat (6) 3. cikkével és a 2008/146/EK tanácsi határozat (7) 3. cikkével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

(1) 2010. október 15-től a schengeni vívmányok SIS-re vonatkozó, az I. mellékletben említett rendelkezéseit a Bolgár Köztársaságra és Romániára az egymás közötti és a Belga Királysággal, a Cseh Köztársasággal, a Dán Királysággal, a Németországi Szövetségi Köztársasággal, az Észt Köztársasággal, a Görög Köztársasággal, a Spanyol Királysággal, a Francia Köztársasággal, az Olasz Köztársasággal, a Lett Köztársasággal, a Litván Köztársasággal, a Luxemburgi Nagyhercegséggel, a Magyar Köztársasággal, Máltával, a Holland Királysággal, az Osztrák Köztársasággal, a Lengyel Köztársasággal, a Portugál Köztársasággal, a Szlovén Köztársasággal, a Szlovák Köztársasággal, a Finn Köztársasággal és a Svéd Királysággal, valamint az Izlandi Köztársasággal, a Norvég Királysággal és a Svájci Államszövetséggel fenntartott kapcsolataikban alkalmazni kell.

(2) A schengeni vívmányok SIS-re vonatkozó, a II. mellékletben említett rendelkezéseit az említett rendelkezésekben meghatározott időponttól a Bolgár Köztársaságra és Romániára az egymás közötti és a Belga Királysággal, a Cseh Köztársasággal, a Dán Királysággal, a Németországi Szövetségi Köztársasággal, az Észt Köztársasággal, a Görög Köztársasággal, a Spanyol Királysággal, a Francia Köztársasággal, az Olasz Köztársasággal, a Lett Köztársasággal, a Litván Köztársasággal, a Luxemburgi Nagyhercegséggel, a Magyar Köztársasággal, Máltával, a Holland Királysággal, az Osztrák Köztársasággal, a Lengyel Köztársasággal, a Portugál Köztársasággal, a Szlovén Köztársasággal, a Szlovák Köztársasággal, a Finn Köztársasággal és a Svéd Királysággal, valamint az Izlandi Köztársasággal, a Norvég Királysággal és a Svájci Államszövetséggel fenntartott kapcsolataikban alkalmazni kell.

(3) 2010. június 29-től valós SIS-adatok továbbíthatók az érintett tagállamok számára.

2010. október 15-től, a (4) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel, az érintett tagállamok – azokhoz a tagállamokhoz hasonlóan, amelyek vonatkozásában már alkalmazzák a schengeni vívmányokat – képesek lesznek adatokat bevinni a SIS-be és használni a SIS-adatokat.

(4) A határellenőrzésnek az érintett tagállamokkal közös belső határokon való megszüntetésének időpontjáig az említett tagállamok:

a)	nem kötelesek a területükre történő beutazást megtagadni vagy harmadik államok olyan állampolgárait kiutasítani, akikkel szemben egy másik tagállam a SIS-ben a beutazás megtagadására irányuló figyelmeztető jelzést adott ki;

tartózkodnak a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló, 1990. június 19-i egyezmény (a továbbiakban: a Schengeni Egyezmény) (8) 96. cikke rendelkezéseinek hatálya alá tartozó adatok bevitelétől.

2. cikk

Ez a határozat az elfogadásának napján lép hatályba.

3. cikk

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

Kelt Luxembourgban, 2010. június 29-én.

a Tanács részéről

az elnök

E. ESPINOSA

(1) 2010. június 17-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(2) HL L 239., 2000.9.22., 138. o.

(3) HL L 176., 1999.7.10., 36. o.

(4) HL L 176., 1999.7.10., 31. o.

(5) HL L 53., 2008.2.27., 52. o.

(6) HL L 53., 2008.2.27., 50. o.

(7) HL L 53., 2008.2.27., 1. o.

(8) HL L 239., 2000.9.22., 19. o.

I. MELLÉKLET

A schengeni vívmányok SIS-re vonatkozó azon rendelkezéseinek jegyzéke, amelyeket a 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése szerint az érintett tagállamokra alkalmazni kell

1.	A schengeni egyezmény rendelkezéseinek tekintetében: a schengeni egyezmény 64. cikke és 92–119. cikke.

A SIS-re vonatkozó egyéb rendelkezések:

a)	a schengeni egyezmény alapján létrehozott Végrehajtó Bizottság következő határozatai: a Végrehajtó Bizottság 1997. december 15-i határozata a SIS központi részére vonatkozó pénzügyi szabályzat módosításáról (SCH/Com-ex (97) 35) (1);

a schengeni egyezmény alapján létrehozott Végrehajtó Bizottság következő nyilatkozatai:

i.	a Végrehajtó Bizottság 1996. április 18-i nyilatkozata az idegen fogalmának meghatározásáról (SCH/Com-ex (96) decl. 5) (2);

ii.	a Végrehajtó Bizottság 1999. április 28-i nyilatkozata a SIS szerkezetéről (SCH/Com-ex (99) decl. 2 rev.) (3);

egyéb eszközök:

a Tanács 2000. március 27-i 2000/265/EK határozata a „Sisnet” elnevezésű kommunikációs infrastruktúrának a schengeni környezetben történő kiépítéséről és működtetéséről a Tanács főtitkárhelyettese által egyes tagállamok nevében kötött szerződéseknek a főtitkárhelyettes által történő igazgatására vonatkozó költségvetési szempontok pénzügyi szabályozásának megállapításáról (4);

ii.	a SIRENE-kézikönyv (5);

iii.	a Tanács 2004. április 29-i 871/2004/EK rendelete a terrorizmus elleni küzdelem keretében a Schengeni Információs Rendszer egyes új funkcióinak bevezetéséről (6), és minden későbbi, az új funkciók alkalmazásának időpontjára vonatkozó határozat;

iv.	a Tanács 2005. február 24-i 2005/211/IB határozata néhány új funkciónak – többek között a terrorizmus elleni küzdelemnek – a Schengeni Információs Rendszerbe történő bevezetéséről (7), és minden későbbi, az új funkciók alkalmazásának időpontjára vonatkozó határozat;

az Európai Parlament és a Tanács 2005. július 6-i 1160/2005/EK rendelete a közös határokon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezménynek a járművek forgalmi engedélyének kiadására hatáskörrel rendelkező tagállami szolgálatok Schengeni Információs Rendszerhez való hozzáférésével kapcsolatos módosításáról (8);

vi.

az Európai Parlament és a Tanács 2006. március 15-i 562/2006/EK rendelete a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról, 5. cikk (4) bekezdés a) pont és a II. cím rendelkezései, valamint a Schengeni Információs Rendszerre (SIS) vonatkozó mellékletek (9);

vii.	a Tanács 2008. október 24-i 1104/2008/EK rendelete a Schengeni Információs Rendszerről (SIS 1+) a Schengeni Információs Rendszer második generációjára (SIS II) történő átállásról (10);

viii.

a Tanács 2008. október 24-i 2008/839/IB határozata a Schengeni Információs Rendszerről (SIS 1+) a Schengeni Információs Rendszer második generációjára (SIS II) történő átállásról (11).

(1) HL L 239., 2000.9.22., 444. o.

(2) HL L 239., 2000.9.22., 458. o.

(3) HL L 239., 2000.9.22., 459. o.

(4) HL L 85., 2000.4.6., 12. o.

(5) A SIRENE-kézikönyv egyes megjelent részeit lásd: HL C 38., 2003.2.17., 1. o. A kézikönyvet módosította a 2006/757/EK (HL L 317., 2006.11.16., 1. o.) és a 2006/758/EK (HL L 317., 2006.11.16., 41. o.) bizottsági határozat.

(6) HL L 162., 2004.4.30., 29. o.

(7) HL L 68., 2005.3.15., 44. o.

(8) HL L 191., 2005.7.22., 18. o.

(9) HL L 105., 2006.4.13., 1. o.

(10) HL L 299., 2008.11.8., 1. o.

(11) HL L 299., 2008.11.8., 43. o.

II. MELLÉKLET

A schengeni vívmányok SIS-re vonatkozó azon rendelkezéseinek jegyzéke, amelyeket a 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése szerint az érintett tagállamokra az említett rendelkezésekben meghatározott időponttól kezdődően alkalmazni kell

1.	Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 20-i 1986/2006/EK rendelete a járművek forgalmi engedélyének kiadására hatáskörrel rendelkező tagállami szolgálatoknak a Schengeni Információs Rendszer második generációjához (SIS II) való hozzáféréséről (1).

2.	Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 20-i 1987/2006/EK rendelete a Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) létrehozásáról, működtetéséről és használatáról (2).

3.	A Tanács 2007. június 12-i 2007/533/IB határozata a Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) létrehozásáról, működtetéséről és használatáról (3).

(1) HL L 381., 2006.12.28., 1. o.

(2) HL L 381., 2006.12.28., 4. o.

(3) HL L 205., 2007.8.7., 63. o.

1.7.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 166/22

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2010. június 25.)

a baromfi és a vadon élő madarak madárinfluenzájára vonatkozó felügyeleti programok tagállami végrehajtásáról

(az értesítés a C(2010) 4190. számú dokumentummal történt)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2010/367/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az egyes élő állatok és állati termékek Közösségen belüli kereskedelmében a belső piac megvalósításának céljával alkalmazandó állat-egészségügyi és tenyésztéstechnikai ellenőrzésekről szóló, 1990. június 26-i 90/425/EGK tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 10. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel a madárinfluenza elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedésekről és a 92/40/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2005. december 20-i 2005/94/EK tanácsi irányelvre (2) és különösen annak 4. cikke (2) bekezdésére,

mivel:

(1)

A madárinfluenza a madarak, többek között a baromfik fertőző vírusos betegsége. A házi baromfi madárinfluenza-vírussal való megfertőződése a betegség két főbb fajtájában jelentkezhet, amelyek virulencia tekintetében eltérőek. Az alacsony patogenitású típus általában csak enyhe tüneteket okoz, míg a magas patogenitású típus a legtöbb baromfifaj esetében igen magas elhullási arányt eredményez. E betegség komoly hatással lehet a baromfitenyésztés nyereségességére.

(2)

A 2005/94/EK irányelv intézkedéseket ír elő az abban meghatározott, H5 és H7 altípusba tartozó madárinfluenza-vírustörzsek által okozott, magas patogenitású madárinfluenza (HPAI), illetve alacsony patogenitású madárinfluenza (LPAI) baromfi vagy más, fogságban tartott állatfaj esetében történő kitörés elleni védekezésre. A 2005/94/EK irányelv előír továbbá bizonyos, a madárinfluenza-vírusok felügyeletével és korai kimutatásával kapcsolatos megelőző intézkedéseket is.

(3)

A 2005/94/EK irányelv szerint a kötelező felügyeleti programok végrehajtása a tagállamok feladata. E felügyeleti programok célja, hogy már akkor azonosítsák az alacsony patogenitású madárinfluenza-vírusok baromfiban, különösen vízimadárfajokban történő terjedését, mielőtt az széles körben elterjedne a baromfiállományban, hogy védekező intézkedéseket lehessen hozni a vírus esetleges pusztító következményekkel járó, HPAI vírussá történő mutációjának lehetséges elkerülése érdekében.

(4)

A 2005/94/EK irányelv vadon élő madarakon elvégzendő felügyeleti programokat is előír, hogy a rendszeresen frissített kockázatértékelés alapján hozzájáruljon az ismeretek bővítéséhez arról, hogy milyen kapcsolat áll fenn a madaraknál jelentkező, bármely madárinfluenza eredetű vírus és a vadon élő madaraknak tulajdonítható fenyegetettség között.

(5)

A baromfi és a vadon élő madarak madárinfluenzájára vonatkozó tagállami felügyeleti programok végrehajtásáról és a 2004/450/EK határozat módosításáról szóló, 2007. április 13-i 2007/268/EK bizottsági határozat (3) elfogadásának céljaként meghatározásra kerültek az ilyen felügyeleti programok végrehajtására vonatkozó iránymutatások.

(6)

Az említett határozat elfogadása óta a felügyeleti programok végrehajtása során szerzett tagállami tapasztalok, valamint a tudományos ismeretek és a kutatási eredményeken alapuló következtetések eredményei azt mutatják, hogy – a gazdaság földrajzi elhelyezkedését és más kockázati tényezőket is figyelembe véve – bizonyos kategóriájú baromfifajoknál és baromfi-tenyésztési módszereknél magasabb a madárinfluenza-vírussal történő fertőződés kockázata, mint másoknál.

(7)

A HPAI-vírus H5N1 altípusa Délkelet-Ázsiából Európába történő behurcolásának és nyugati irányú terjedésének veszélye 2005-ben ahhoz vezetett, hogy kiegészítő intézkedéseket fogadtak el a vírustípus megjelenésére történő felkészülés, valamint baromfiban és vadon élő madarakban történő korai felismerése érdekében.

(8)

A vadon élő madarak madárinfluenzájának felügyeletére vonatkozó kiegészítő követelményekről szóló, 2005. október 17-i 2005/731/EK bizottsági határozat (4) előírja a tagállamok számára, hogy intézkedjenek arról, hogy az illetékes hatóságok értesítést kapjanak a vadon élő madarakat – kiváltképpen vízimadarakat – érintő, bármiféle rendkívüli elhullásról vagy jelentős járványkitörésről. Továbbá mintavételt és a madárinfluenza-vírus kimutatására laboratóriumi vizsgálatot kell végezni.

(9)	A 2005/731/EK határozatban meghatározott követelményeket e határozatba is fel kell venni.

(10)	2006 és 2009 között több mint 350 000 vadon élő madár esetében történt mintavétel és vizsgálat madárinfluenza jelenlétére. A tagállami felügyelet során a mintavételt átlagosan 75 %-ban élő állatokon, 25 %-ban pedig beteg vagy elhullott állatokon végezték.

(11)

E négyéves időszak alatt több mint ezer elhullott, illetve beteg madár esetében adott pozitív eredményt a vizsgálat a HPAI H5N1 altípusa vonatkozásában, míg egészséges, élő madarak esetében csak öt minta bizonyult pozitívnak. Az alacsony patogenitású madárinfluenza altípusait csaknem kizárólag élő madarakból származó mintákon mutatták ki.

(12)

Az uniós madárinfluenza-referencialaboratórium (továbbiakban: EURL) által összeállított, a madárinfluenza uniós felügyeletéről (5) kiadott éves jelentésekben levont következtetések, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) tudományos véleményei (6) (7) (8), valamint a nemrég felállított állatbetegség-felügyeleti munkacsoport (TFADS) kiemelte, hogy bizonyos mértékben módosítani kell a baromfira és vadon élő madarakra jelenleg érvényben lévő felügyeleti stratégiát, hogy fokozott jelentőséget kapjon benne a kockázatalapú megközelítés, amely a baromfikat és más, fogságban tartott madarakat tartó gazdaságok védelmét tekintve betegségmegelőzés és védekezés céljából az illetékes hatóságok tájékoztatásának a legmegfelelőbb felügyeleti stratégiájának tűnik.

(13)

A kockázatalapú felügyeletnek ki kell egészítenie a baromfik madárinfluenza-fertőződését figyelő korai észlelő rendszereket, amelyekről már a H5N1 altípus alá tartozó A influenzavírus által okozott, nagy patogenitású madárinfluenzának a vadon élő madarakról a baromfira és más, fogságban élő madarakra történő átvitele veszélyének csökkentésére irányuló biológiai biztonsági intézkedések meghatározásáról és a különös veszélyben lévő területeken korai észlelő rendszer biztosításáról szóló, 2005. október 19-i 2005/734/EK bizottsági határozat (9) 2. cikke, valamint a 2005/94/EK tanácsi irányelvben előírt, a madárinfluenzára vonatkozó diagnosztikai kézikönyv elfogadásáról szóló, 2006. augusztus 4-i 2006/437/EK tanácsi irányelv (10) melléklete II. fejezetének 2. pontja rendelkezik.

(14)	Az újonnan szerzett tapasztalatok és tudományos eredmények fényében ezért felül kell vizsgálni a 2007/268/EK határozat baromfi és vadon élő madarak madárinfluenzájának felügyeletére vonatkozó iránymutatásait, és helyükbe az e határozatban megállapított iránymutatásokat kell léptetni.

(15)	Az uniós jogszabályok egységessége érdekében a mintavételt és a laboratóriumi vizsgálatokat – ellenkező rendelkezés hiányában – a 2006/437/EK határozatban előírt eljárásoknak megfelelően kell elvégezni.

(16)

Az uniós jogszabályok egységessége érdekében a vadon élő madarakra vonatkozó felügyeleti programok végrehajtásakor teljes körű figyelmet kell fordítani a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) követelményeire, különös tekintettel az e határozat II. melléklete 1. részének 2. és 3. szakaszában foglalt felügyeleti tervre, illetve mintavételi eljárásra.

(17)	A 2005/731/EK és a 2007/268/EK határozat hatályát veszti.

(18)	Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az illetékes hatóságok a vadmadár-megfigyelési, -gyűrűzési, -vadászati és más, érintett szervezetekkel együtt megtegyék a megfelelő lépéseket annak biztosítására, hogy ezen szervezetek azonnali értesítési kötelezettséggel viseltessenek az illetékes hatóságok felé a vadon élő madarakat, kiváltképpen vízimadarakat érintő, bármiféle rendkívüli elhullás vagy jelentős járványkitörés esetén.

2. cikk

(1) A tagállamok biztosítják, hogy közvetlenül azután, hogy az 1. cikkben előírt értesítés beérkezett az illetékes hatósághoz, valamint bármely olyan esetben, amikor madárinfluenzán kívül más betegség nem magyarázza egyértelműen a megbetegedést, az illetékes hatóság haladéktalanul gondoskodik a következőkről:

a)	megfelelő minták begyűjtése az elhullott madarakból és lehetőség szerint más olyan madarakból is, amelyek kapcsolatba kerültek az elhullott madarakkal;

b)	e minták laboratóriumi vizsgálata madárinfluenza-vírus kimutatása céljából.

(2) A mintavételi és a vizsgálati eljárásokat a madárinfluenzára vonatkozó diagnosztikai kézikönyv II-VIII. fejezetével összhangban kell elvégezni, amelyet a 2006/437/EK határozat fogadott el.

(3) A tagállamok késedelem nélkül értesítik a Bizottságot, amennyiben az (1) bekezdés b) pontjában előírt laboratóriumi vizsgálatok a HPAI-vírus tekintetében pozitív eredményt mutatnak.

3. cikk

A 2005/94/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésével összhangban a baromfi és a vadon élő madarak madárinfluenzájára vonatkozó, tagállami felügyeleti programoknak meg kell felelniük az e határozat I. és II. mellékletében megállapított iránymutatásoknak.

4. cikk

Az uniós jogszabályokban előírt követelmények sérelme nélkül az illetékes hatóság biztosítja, hogy a baromfira és a vadon élő madarakra vonatkozó felügyeleti programok során a madárinfluenzára vonatkozó szerológiai vagy virológiai vizsgálatok – akár pozitív, akár negatív – eredményeiről a Bizottság hathavonta jelentést kapjon. A jelentéseket a Bizottság online rendszerén keresztül kell benyújtani, az első hat hónapra (január 1.–június 30.) vonatkozóan az adott év július 31-ig, a következő hat hónapra (július 1.–december 31.) vonatkozóan pedig a következő év január 31-ig.

5. cikk

A 2005/731/EK és a 2007/268/EK határozat hatályát veszti.

6. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2010. június 25-én.

a Bizottság részéről

John DALLI

a Bizottság tagja

(1) HL L 224., 1990.8.18., 29. o.

(2) HL L 10., 2006.1.14., 16. o.

(3) HL L 115., 2007.5.3., 3. o.

(4) HL L 274., 2005.10.20., 93. o.

(5) Az Európai Bizottság weboldala: http://ec.europa.eu/food/animal/diseases/controlmeasures/avian/eu_resp_surveillance_en.htm

(6) The EFSA Journal (2005) 266., 1–21. o.; A madárinfluenza állat-egészségügyi és állatjólléti aspektusairól szóló tudományos vélemény.

(7) The EFSA Journal (2008) 715., 1–161. o., A madárinfluenza állat-egészségügyi és állatjólléti aspektusairól, valamint a madárinfluenza uniós baromfitartó gazdaságokba történő behurcolásának veszélyeiről szóló tudományos vélemény.

(8) The EFSA Journal (2006) 357., 1–46. o., A vonuló madarak és a magas patogenitású madárinfluenza elterjesztésének általuk betöltött lehetséges szerepéről szóló tudományos vélemény.

(9) HL L 274., 2005.10.20., 105. o.

(10) HL L 237., 2006.8.31., 1. o.

(11) HL L 20., 2010.1.26., 7. o.

I. MELLÉKLET

A baromfi madárinfluenzájára vonatkozó felügyeleti programok végrehajtására vonatkozó iránymutatások

1. A felügyeleti programok célkitűzései

A baromfi madárinfluenzájára vonatkozó felügyeleti programoknak az a célja, hogy az illetékes hatóság tájékoztatást kapjon a madárinfluenza-vírus terjedéséről, ezáltal a 2005/94/EK irányelvnek megfelelően az éves ellenőrzések kertében, aktív felügyelet révén meg tudja fékezni a betegséget a következők esetében:

a)	a H5 és H7 altípusba tartozó, alacsony patogenitású madárinfluenza (LPAI) tyúkfélékben (csirke, pulyka, gyöngytyúk, fácán, fogoly, illetve fürj) és futómadarakban, ezáltal kiegészítve az egyéb, meglévő korai észlelő rendszereket;

b)	a H5 és H7 altípusba tartozó, alacsony patogenitású madárinfluenza (LPAI), valamint a magas patogenitású madárinfluenza (HPAI) házi vízi szárnyasokban (vadállomány pótlására szánt kacsa, liba és tőkés réce).

2. Felügyeleti terv

A baromfigazdaságokban a madárinfluenza-antitestek jelenlétének kimutatására mintavételt és szerológiai vizsgálatot kell végezni a 2005/94/EK irányelvben foglaltak szerint.

Ez az aktív felügyelet – a 2005/734/EK határozatban és a madárinfluenzára vonatkozó diagnosztikai kézikönyv elfogadásáról szóló 2006/437/EK bizottsági határozat II. fejezetében előírtaknak megfelelően – kiegészíti a tagállamokban jelenleg is működő, korai észlelő rendszereket; különösen azokat a rendszereket, amelyek a madárinfluenza behurcolásának kockázata által különösen érintettnek tekintett baromfigazdaságokban kerülnek végrehajtásra.

Az állatbetegségek felügyeletére két alapvető, nemzetközileg elismert módszer létezik: a) a kockázatalapú felügyelet; és b) a reprezentatív mintavételen alapuló felügyelet.

2.1. Kockázatalapú felügyelet (RBS)

A madárinfluenza célzott és erőforrás-hatékony felügyeletének megvalósításakor a kockázatalapú felügyelet módszerét kell előnyben részesíteni.

Az e módszer alkalmazását választó tagállamoknak részletesen meg kell határozniuk a baromfiállomány megfertőzöttsége esetén végigjárandó kockázati útvonalat és a baromfigazdaságokban elvégzendő mintavételi módszer keretét, mivel ezek esetében bizonyítottan nagyobb a madárinfluenzával történő megfertőződés kockázata.

A 4.1. szakaszban felsorolt kritériumok és kockázati tényezők listája ugyan nem kimerítő, de jelzésértékű arra nézve, hogy miként kell a különböző rendszerekben az egyes kategóriákba tartozó baromfifélék, illetve baromfi-tenyésztési módszerek mintavételét és vizsgálatát végezni. Az illető tagállamok egyedi állat-egészségügyi helyzete függvényében különböző súlyozás alkalmazására lehet szükség.

2.2. Reprezentatív mintavételen alapuló felügyelet

Amennyiben egy tagállam nincs abban a helyzetben, hogy a területén élő baromfiállomány megfertőzöttsége esetén végigjárandó kockázati útvonalat megfelelő kutatási eredmények alapján értékelje, a felügyeletet a reprezentatív mintavétel módszere alapján végzi. A mintavételezendő baromfigazdaságok számának meg kell felelnie az 1. és 2. táblázatban az adott baromfifajtára megadott számnak.

A madárinfluenza szerológiai vizsgálata céljából történő mintavételt a tagállam egész területén úgy kell rétegezni, hogy a mintákat a tagállam egészére reprezentatívnak lehessen tekinteni.

3. Célpopulációk

A felügyeleti programok keretében a következő kategóriába tartozó baromfifajok, illetve baromfi-tenyésztési módszerek körében kell mintavételt végezni:

tojótyúk;

b)	szabadtartású tojótyúk;

c)	tenyészcsirke;

d)	tenyészpulyka;

e)	tenyészkacsa;

f)	tenyészliba;

g)	hízópulyka;

h)	hízókacsa;

hízóliba;

j)	tenyésztett szárnyasvad (tyúkféle, gallinaceous), főként kifejlett madarak, például tenyészmadarak;

k)	tenyésztett szárnyasvad (vízi szárnyas);

l)	futómadár.

Az alábbi különleges körülmények között ugyanakkor a következő kategóriájú baromfit is fel lehet venni a felügyeleti programokba:

m)	brojlercsirke, amennyiben: i. a szabadtartású egyedek száma jelentős; és ii. madárinfluenzával történő megfertőződésük kockázata magasnak minősül;

háztáji állományok: általában kisebb szerepük van a vírus cirkulációjában és terjedésében, valamint mintavételük erőforrás-igényes, egyes tagállamokban ugyanakkor – nagy számuk, kereskedelmi célú baromfigazdasághoz való közelségük, a helyi/regionális kereskedelemben való részvételük, valamint a 4.1. szakaszban felsorolt, egyéb szempontok és kockázati tényezők miatt, különösen fajösszetételüket tekintve – a háztáji állományok nagyobb kockázatot hordozhatnak a madárinfluenza tekintetében.

Mindazonáltal a mintavétel elhagyható, amennyiben azt a kockázat mértéke egy baromfi-tenyésztési kategória tekintetében (pl. kiemelt biológiai biztonsági körülmények között tartott tenyészcsirkék) alaposan indokolja.

4. Kockázatalapú felügyeleti módszer (RBS)

A kockázatalapú felügyeleti módszer választásáról tagállami értékelés alapján kell dönteni, amely során legalább a következő szempontokat és kockázati tényezőket kell figyelembe venni:

4.1. Szempontok és kockázati tényezők

4.1.1. A vadon élő madarak – különösen is a „célfajok”– közvetlen vagy közvetett kitettsége okán a vírus baromfigazdaságba történő behurcolásánál figyelembe veendő szempontok és kockázati tényezők

a)	A baromfigazdaság olyan vizes élőhelyek, kisebb vagy nagyobb tavak, mocsarak, folyó- vagy tengerpartok szomszédságában helyezkedik el, ahol vadon élő vízi vándormadarak gyülekezhetnek.

b)	A baromfigazdaság olyan területen helyezkedik el, ahol sok vadon élő vízi vándormadár fordul elő, különösen ha ezek olyan madarak, amelyek a HPAI H5N1 kimutatása szempontjából „célfajok”, és szerepelnek a II. melléklet 2. részében.

c)	A baromfigazdaság vadon élő vízi vándormadarak pihenő- és költőhelyeinek szomszédságában található, különösen amennyiben ezen területek a vándormadarak vonulása révén kapcsolatban vannak olyan területekkel, ahol vadon élő madarakban vagy baromfiban a HPAI H5N1 jelenléte ismert.

d)	Szabadtartású baromfigazdaságok vagy olyan baromfigazdaságok, ahol a baromfit vagy az egyéb, fogságban élő madarat szabad ég alatt tartják olyan létesítményekben, ahol a vadon élő madarakkal való érintkezés nem előzhető meg megfelelően.

e)	A baromfigazdaság biológiai biztonsági szintje alacsony, ideértve a takarmánytárolási módszereket és a felszíni víz használatát is.

4.1.2. A vírus baromfigazdaságon belüli és baromfigazdaságok közötti terjedésénél figyelembe veendő szempontok és kockázati tényezők, valamint a madárinfluenza baromfiról baromfira történő, illetve baromfigazdaságok közötti terjedésének következményei (hatás)

a)	Több baromfifaj jelenléte egy baromfigazdaságban, különösen házi kacsa és házi liba együttes jelenléte más baromfifajokkal.

Olyan baromfi-tenyésztési kategóriák és baromfifajok jelenléte a gazdaságban, amelyek a felügyeleti adatok tanúsága szerint a tagállamban növekvő arányú madárinfluenza-fertőződési arányt mutatnak, például vadállomány pótlására szánt kacsa- vagy baromfitelepek (különösen tenyésztett tőkésréce-állományok).

c)	A baromfigazdaság olyan földrajzi területen való elhelyezkedése, ahol a baromfigazdaságok előfordulása gyakori.

d)	Kereskedelmi jellemzők, ideértve a közvetlen vagy közvetett baromfibehozatalt és e szállítások intenzitását, valamint egyéb szempontokat, pl. szállítási eszközök, berendezések vagy személyzet.

e)	Olyan kategóriájú baromfik jelenléte, amelyek élettartama hosszú, valamint vegyes korosztályú baromfi jelenléte a gazdaságban (pl. tojótyúkok).

4.2. Kockázatnak kitett populációk célzott kiválasztása

A célzott kiválasztás mértékének tükröznie kell az adott baromfigazdaságban jelenlévő kockázati tényezők számát és helyi súlyozását.

Az illetékes hatóság a felügyeleti terv megállapításakor értékelésében egyéb kockázati tényezőket is figyelembe vehet, amelyeket felügyeleti programjában kellőképpen ki kell fejtenie, és megfelelő bizonyítékkal alá kell támasztania.

4.3. Mintavételezendő baromfigazdaságok célzott kiválasztása

A mintavételezendő baromfigazdaságok számának kockázatipopuláció-alapú meghatározásához az 1. és 2. táblázatot lehet alapul venni.

5. Reprezentatív mintavételen alapuló módszer

A 2.2. szakaszban ismertetett reprezentatív mintavétel alkalmazásakor a mintavételezendő baromfigazdaságok számát az 1. és 2. táblázat adatai alapján kell kiszámítani, a baromfigazdaságban jelen lévő baromfifajok szerint.

5.1. A mintavételezendő baromfigazdaságok száma a madárinfluenza szerológiai vizsgálata céljából

5.1.1. A mintavételezendő baromfigazdaságok száma (a kacsa-, liba- és tőkésréce-tartó gazdaságok kivételével)

A mintavételezendő baromfigazdaságok számát az egyes baromfi-tenyésztési kategóriákra – kacsa-, liba- és tőkésréce-tenyésztésen kívül – oly módon kell meghatározni, hogy – fertőzött baromfigazdaságok legalább 5 %-os előfordulási gyakorisága mellett – 95 %-os konfidencia-intervallummal biztosítsa legalább egy fertőzött baromfigazdaság azonosítását.

A mintavételt az 1. táblázatnak megfelelően kell végezni.

1. táblázat

A mintavételezendő baromfigazdaságok száma (kacsa-, liba- és tőkésréce-tartó gazdaságok kivételével) baromfi-tenyésztési kategóriák szerint

Gazdaságok száma/baromfi-tenyésztési kategória/tagállam	Mintavételezendő baromfigazdaságok száma
34 egyed alatt	összes
35–50	35
51–80	42
81–250	53
> 250	60

5.1.2. Mintavételezendő kacsa-, liba- és tőkésréce-tartó gazdaságok (1)

A mintavételezendő kacsa-, liba- és tőkésréce-tartó gazdaságok számát úgy kell meghatározni, hogy – fertőzött baromfigazdaságok legalább 5 %-os előfordulási gyakorisága mellett – 95 %-os konfidencia-intervallummal biztosítsa legalább egy fertőzött baromfigazdaság azonosítását.

A mintavételt a 2. táblázatnak megfelelően kell végezni.

2. táblázat

Mintavételezendő kacsa-, liba- és tőkésréce-tartó gazdaságok

Kacsa-, liba- és tőkésréce-tartó gazdaságok száma/tagállam	Mintavételezendő kacsa-, liba- és tőkésréce-tartó gazdaságok
46 egyed alatt	összes
47–60	47
61–100	59
101–350	80
> 350	90

5.2. A mintavételezendő baromfik (madarak) száma a baromfigazdaságban

Az 5.2.1. és 5.2.2. pontban szereplő számadatok a kockázatalapú felügyelet és a reprezentatív mintavétel alapján mintavételezett baromfigazdaságokra egyaránt vonatkoznak.

5.2.1. A mintavételezendő madarak száma (kacsa, liba és tőkés réce kivételével) a baromfigazdaságban

A gazdaságban mintavételezendő madarak számát úgy kell meghatározni, hogy – a szeropozitív madarak legalább 30 %-os előfordulási gyakorisága mellett – 95 %-os valószínűséggel biztosítsa legalább egy, madárinfluenzára szeropozitív madár azonosítását.

Valamennyi baromfi-tenyésztési kategóriából és baromfifajból (kacsa, liba és tőkés réce kivételével) szerológiai vizsgálat céljából vérmintát kell venni gazdaságonként legalább 5–10 madárból, és amennyiben az adott gazdaságban több ól is van, a mintákat különböző ólakból kell venni.

Több ól esetén ólanként legalább öt madárból kell mintát venni.

5.2.2. A mintavételezendő kacsa, liba és tőkés réce száma a gazdaságban

A gazdaságban mintavételezendő kacsák, libák és tőkés récék számát úgy kell meghatározni, hogy – szeropozitív madarak legalább 30 %-os előfordulási gyakorisága mellett – 95 %-os valószínűséggel biztosítsa legalább egy, madárinfluenzára szeropozitív madár azonosítását.

Szerológiai vizsgálat céljából mindegyik kiválasztott baromfigazdaságból húsz vérmintát kell venni (2).

6. Mintavételi eljárások szerológiai vizsgálat céljából

A baromfigazdaságban a mintavétel időszakának minden baromfi-tenyésztési kategória esetében egybe kell esnie a szezonális produkció idejével, és mintavételt vágóhídon is lehet végezni. Ez a mintavételi gyakorlat nem veszélyeztetheti a 4.1. szakaszban felsorolt szempontoknak és kockázati tényezőknek megfelelő, kockázati célú megközelítést.

Az optimális hatékonyság elérése, valamint annak elkerülése érdekében, hogy személyek feleslegesen tartózkodjanak a baromfigazdaság területén, a mintavételt lehetőség szerint egyéb célú mintavétellel együtt, például a Salmonella és a Mycoplasma jelenlétének ellenőrzése keretében kell elvégezni. Az együttes vizsgálat ugyanakkor nem veszélyeztetheti a kockázatalapú felügyeletre előírt követelmények betartását.

7. Mintavétel virológiai vizsgálat céljából

A madárinfluenza virológiai vizsgálatának céljából történő mintavétel nem helyettesítheti a szerológiai vizsgálatot, és kizárólag a madárinfluenza tekintetében pozitív szerológiai eredményeket adó ellenőrzések nyomon követését célzó vizsgálatok keretében lehet elvégezni.

8. Vizsgálati gyakoriság és időszak

A baromfigazdaságokban évente kell mintavételt végezni. A kockázatelemzés alapján a tagállamok ugyanakkor dönthetnek úgy, hogy növelik a mintavétel és a vizsgálat gyakoriságát. Ennek indokát a felügyeleti programban részletesen ki kell fejteni.

A mintavételt az adott program végrehajtására kijelölt évben január 1-jétől december 31-ig terjedő időszakban elfogadott felügyeleti programnak megfelelően kell végezni.

9. Laboratóriumi vizsgálat

A minták vizsgálatát a tagállamok madárinfluenzát vizsgáló nemzeti referencialaboratóriumaiban (NRL), vagy egyéb, az illetékes hatóságok által engedélyezett, és az NRL ellenőrzése alatt álló laboratóriumokban kell végezni.

A laboratóriumi vizsgálatokat a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban kell végezni, amely meghatározza a madárinfluenza megállapítására és differenciáldiagnózisára alkalmas eljárásokat.

Amennyiben azonban egy tagállam a diagnosztikai kézikönyvben, illetve az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) szárazföldi állatoknál alkalmazott diagnosztikai vizsgálatokról és vakcinákról szóló kézikönyvében szereplőktől eltérő laboratóriumi vizsgálatokat kíván alkalmazni, az EURL-nek e vizsgálatokat alkalmazásuk előtt – hitelesített adatok alapján – a célnak megfelelőnek kell minősítenie.

A nemzeti referencialaboratóriumoknak valamennyi pozitív szerológiai megállapítást meg kell erősíteniük egy hemagglutináció-gátlási próbával, amelyhez az EURL által biztosított kijelölt törzseket kell használniuk:

a H5 altípus esetében:

i.	első vizsgálat csörgőrécén/Anglia/7894/06 (H5N3);

ii.	valamennyi pozitív minta vizsgálata csirkén/Skócia/59(H5N1) az N3 keresztreagáló antitestek jelenlétének kizárására;

a H7 altípus esetében:

i.	első vizsgálat pulykán/Anglia/647/77 (H7N7);

ii.	valamennyi pozitív minta vizsgálata afrikai seregélyen/983/79 (H7N1) az N7 keresztreagáló antitestek kizárására.

Valamennyi pozitív szerológiai megállapítást járványügyi ellenőrzéseknek és további mintavételnek kell követniük, amelyek a baromfigazdaságban elvégzett virológiai módszerek vizsgálatával azt hivatottak megerősíteni, hogy a madárinfluenza-vírussal történő aktív fertőződés jelen van-e az adott baromfigazdaságban. Az ellenőrzések során levont következtetéseket jelenteni kell a Bizottságnak.

Valamennyi madárinfluenzavírus-izolátumot továbbítani kell az EURL-hez a 2005/94/EK irányelv VIII. mellékletében meghatározott nemzeti referencialaboratóriumok által betöltött funkciókkal és feladatokkal kapcsolatos uniós jogszabályoknak megfelelően, kivéve, ha tekintetükben a diagnosztikai kézikönyv V. fejezete (4) bekezdésének d) pontja eltérést állapít meg. A H5/H7 altípusba tartozó vírusokat késedelem nélkül továbbítani kell az EURL-nek, és el kell végezni rajtuk a diagnosztikai kézikönyvnek megfelelő standard jellemzési vizsgálatokat (nukleotidszekvenciálás/IVPI).

Ehhez a minták és diagnosztikai adatok megküldésére az EURL által előírt egyedi protokollokat kell használni. Az illetékes hatóság biztosítja az EURL és az NRL közötti megfelelő információcserét.

(1) A kacsa- és libatartó gazdaságokat tekintve nagyobb a bizalom a víruspozitív gazdaságok kimutatása iránt, mivel a tényadatok szerint passzív vagy felügyeleti programok vagy korai észlelőrendszerek segítségével – a tyúkfélékhez képest – kevésbé valószínű, hogy fertőzött kacsa- és libatartó gazdaságokra leljenek.

(2) Az 5.2.1. pontban megadottakhoz képest a minták számát azért kell megnövelni, mivel a diagnosztikai teszt víziszárnyasok esetében kevésbé érzékeny.

II. MELLÉKLET

1. RÉSZ

A vadon élő madarak madárinfluenzájára vonatkozó felügyeleti programok végrehajtására vonatkozó iránymutatások

1. A felügyelet célkitűzései

A vadon élő madarak madárinfluenzájára vonatkozó felügyeleti programok célja a H5N1 altípusú magas patogenitású madárinfluenza (HPAI) vadon élő madarakban történő korai kimutatásának biztosítása a baromfigazdaságokban élő baromfik védelme és az állategészségügy megóvása érdekében.

2. Felügyeleti terv

a)	A kockázatalapú felügyeletet „passzív” felügyeleti módszer, amelyet haldokló vadon élő madarakon vagy elhullott madarakon végzett laboratóriumi vizsgálatok keretében kell végezni, és annak különösen a vízimadárfajokra kell irányulnia.

b)	Kiemelt célcsoportját a következők alkotják: vadon élő madarak, különösen azok a „célfajokként” azonosított vízi vándormadarak, amelyeknél a tapasztalatok alapján nagyobb kockázata van a HPAI H5N1 vírus általi fertőződésnek és a vírus átvitelének.

c)	Célterületei a következők: tengerhez, tavakhoz és vízi utakhoz közeli területek, ahol elhullott madarakat találtak; különösen akkor, ha ezek a területek baromfigazdaságokhoz közel fekszenek, főként pedig olyan területeken, ahol a baromfigazdaságok előfordulása gyakori.

d)	A felügyelet tervezésekor a fajmeghatározásban való segítségnyújtás és a mintavétel nemzeti helyzethez történő optimális hozzáigazítása érdekében szoros együttműködést kell biztosítani az epidemiológusokkal, az ornitológusokkal és a természetvédelemért felelős illetékes hatósággal.

Amennyiben a HPAI H5N1 vírus jelentette járványügyi helyzet úgy kívánja, a felügyeleti tevékenységeknek ki kell terjedniük a tájékoztatásra, valamint a vadon élő, elhullott vagy haldokló madarak felkutatására és figyelemmel kísérésére, különös hangsúllyal a célfajhoz tartozó madarakéra. Ezen tevékenységek végrehajtását indokolhatja a HPAI H5N1 vírus baromfiban és/vagy más, vadon élő madárban történő jelenlétének szomszédos tagállamban, harmadik országban vagy olyan országokban történő kimutatása, amelyek a vándor vízimadarak, különösen a célfajokhoz tartozók, vonulása révén kapcsolatban állnak az illető tagállammal. Ez esetben figyelembe kell venni az egyedi vonulási mintákat és a vadon élő madárfajokat, amelyek tagállamonként eltérők lehetnek.

3. Mintavételi eljárások

a)	A mintavételt a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban kell végezni.

b)	Elhullott vagy haldokló, vadon élő madarakból kloáka- és légcső/garat keneteket és/vagy szöveteket kell gyűjteni elhullott, vadon élő madarakból molekuláris szintű kimutatás (PCR) és/vagy vírusizoláció céljából.

A minták tárolását és szállítását a diagnosztikai kézikönyv IV. fejezete 5. és 6. bekezdésének különös figyelembevételével kell végezni. Vadon élő madarakban felfedezett madárinfluenza-vírus esetében valamennyi izolátumot továbbítani kell az EURL-hez, kivéve, ha tekintetükben a diagnosztikai kézikönyv V. fejezete (4) bekezdésének d) pontja eltérést állapít meg. A H5/H7 altípusba tartozó vírusokat késedelem nélkül továbbítani kell az EURL-nek, és el kell végezni rajtuk a diagnosztikai kézikönyvnek megfelelő standard jellemzési vizsgálatokat (nukleotidszekvenciálás/IVPI).

d)	A mintavétel legkésőbbi időpontja a felügyeleti program végrehajtási évében december 31-e.

4. Laboratóriumi vizsgálat

A laboratóriumi vizsgálatokat a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban kell elvégezni.

A minták vizsgálatát a tagállamok madárinfluenzát vizsgáló nemzeti referencialaboratóriumaiban (NRL) vagy egyéb, az illetékes hatóságok által engedélyezett és az NRL ellenőrzése alatt álló laboratóriumokban kell végezni.

Amennyiben egy tagállam a diagnosztikai kézikönyvben, illetve az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) szárazföldi állatoknál alkalmazott diagnosztikai vizsgálatokról és vakcinákról szóló kézikönyvében szereplőktől eltérő laboratóriumi vizsgálatokat kíván alkalmazni, az EURL-nek e vizsgálatokat alkalmazásuk előtt – hitelesített adatok alapján – a célnak megfelelőnek kell minősítenie.

M gén használatával előzetes PCR-szűrővizsgálatot kell végezni, majd két héten belül gyors vizsgálatot kell végezni a H5-pozitív eredményeken. H5-pozitív eredmény esetén mihamarabb meg kell vizsgálni a hasadási helyet annak meghatározására, hogy magas patogenitású (HPAI) vagy alacsony patogenitású (LPAI) madárinfluenzát tartalmaz-e. Amennyiben megerősítést nyer a H5 HPAI jelenléte, további gyors vizsgálatokat kell végezni az N-típus meghatározása céljából, bár ezzel csak az N1-altípus jelenléte zárható ki.

5. Nyomon követés

—

Amennyiben megerősítést nyer, hogy HPAI H5 (N1)-pozitív (1) esetekről van szó, a Közösségben a vadon élő madarakban előforduló nagy patogenitású madárinfluenza H5N1 altípusával kapcsolatos egyes védekezési intézkedésekről és a 2006/115/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. augusztus 11-i 2006/563/EK bizottsági határozatban (2) foglalt járványvédelmi intézkedések lépnek érvénybe.

—

Az epidemiológiai ellenőrzések körében – a madárinfluenza-vírus további előfordulásának lehetséges előrejelzése céljából – fontos meghatározni e nevezett esetekhez kapcsolódó földrajzi területeket, különösen azokat, amelyek a baromfitenyésztés szempontjából lényegesek, például olyan területeket, ahol a baromfigazdaságok előfordulása gyakori.

2. RÉSZ

A madárinfluenza tekintetében mintavétel és vizsgálata céljára alkalmas, vadon élő madárfajok listája („célfajok”)

Szám	Tudományos név	Közhasználatú név
1.	Accipiter gentilis	Héja
2.	Accipiter nisus	Karvaly
3.	Anas acuta	Nyílfarkú réce
4.	Anas clypeata	Kanalas réce
5.	Anas crecca	Csörgő réce
6.	Anas penelope	Fütyülő réce
7.	Anas platyrhynchos	Tőkés réce
8.	Anas querquedula	Böjti réce
9.	Anas strepera	Kendermagos réce
10.	Anser albifrons albifrons	Nagy lilik (európai faj)
11.	Anser anser	Nyári lúd
12.	Anser brachyrhynchus	Rövidcsőrű lúd
13.	Anser erythropus	Kis lilik
14.	Anser fabalis	Vetési lúd
15.	Ardea cinerea	Szürke gém
16.	Aythya ferina	Barátréce
17.	Aythya fuligula	Kontyos réce
18.	Branta bernicla	Örvös lúd
19.	Branta canadensis	Kanadai lúd
20.	Branta leucopsis	Apácalúd
21.	Branta ruficollis	Vörösnyakú lúd
22.	Bubo bubo	Fülesbagoly
23.	Buteo buteo	Egerészölyv
24.	Buteo lagopus	Gatyás ölyv
25.	Cairina moschata	Pézsmaréce
26.	Ciconia ciconia	Fehér gólya
27.	Circus aeruginosus	Barna rétihéja
28.	Cygnus columbianus	Kis hattyú
29.	Cygnus cygnus	Énekes hattyú
30.	Cygnus olor	Bütykös hattyú
31.	Falco peregrinus	Vándorsólyom
32.	Falco tinnunculus	Vörösvércse
33.	Fulica atra	Szárcsa
34.	Larus canus	Viharsirály
35.	Larus ridibundus	Dankasirály
36.	Limosa limosa	Goda
37.	Marmaronetta angustirostris	Márványos réce
38.	Mergus albellus	Kis bukó
39.	Milvus migrans	Barna kánya
40.	Milvus milvus	Vörös kánya
41.	Netta rufina	Üstökös réce
42.	Phalacrocorax carbo	Nagy kárókatona
43.	Philomachus pugnax	Pajzsos cankó
44.	Pica pica	Szarka
45.	Pluvialis apricaria	Aranylile
46.	Podiceps cristatus	Búbos vöcsök
47.	Podiceps nigricollis	Feketenyakú arasszári
48.	Porphyrio porphyrio	Kék fú
49.	Tachybaptus ruficollis	Kis vöcsök
50.	Vanellus vanellus	Bíbic

(1) Ezeket a járványvédelmi intézkedéseket a HPAI H5 jelenlétének megerősítése és N1 jelenlétének gyanúja alapján kell végezni.

(2) HL L 222., 2006.8.15., 11. o.

1.7.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 166/33

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2010. június 30.)

a kis hatótávolságú eszközök által használt rádióspektrum harmonizációjáról szóló 2006/771/EK határozat módosításáról

(az értesítés a C(2010) 4313. számú dokumentummal történt)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2010/368/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Közösség rádióspektrum-politikájának keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 676/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra („rádióspektrum-határozat”) (1) és különösen annak 4. cikke (3) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 2006/771/EK bizottsági határozat (2) a kis hatótávolságú eszközök széles köre – többek között az olyan alkalmazások, mint a riasztóberendezések, helyi elektronikus hírközlő berendezések, ajtónyitó eszközök és orvosi implantátumok – számára harmonizálja a spektrumhasználat műszaki feltételeit. A kis hatótávolságú eszközök általában tömegpiaci és/vagy hordozható termékek, amelyek könnyen szállíthatók és használhatók a határokon keresztül; a frekvenciákhoz történő hozzáférés feltételeinek eltérései ezért akadályozzák a termékek szabad áramlását, növelik azok előállítási költségeit, és más rádióalkalmazások és szolgálatok káros zavarásának kockázatát hordozzák.

(2)	Azonban a technológia és a társadalmi igények gyors változásával a kis hatótávolságú eszközök új alkalmazásai jelenhetnek meg, amelyek megkövetelik a frekvenciasávok harmonizációjára vonatkozó feltételek rendszeres frissítését.

(3)

A Bizottság 2006. július 5-én a 676/2002/EK határozat 4. cikke (2) bekezdésének megfelelő állandó megbízást adott a Postai és Távközlési Igazgatások Európai Értekezletének (CEPT) a 2006/771/EK határozat mellékletének a kis hatótávolságú eszközökkel kapcsolatos technológiai és piaci fejlesztéseket követő naprakésszé tételére.

(4)	A 2006/771/EK bizottsági határozat melléklete helyébe a 2008/432/EK (3) és 2009/381/EK (4) bizottsági határozat melléklete lépett, amely így módosította a kis hatótávolságú eszközökre irányadó harmonizált műszaki feltételeket.

(5)	Az említett megbízás alapján tett 2009. novemberi jelentésében (5) a CEPT azt javasolta a Bizottságnak, hogy több, a 2006/771/EK határozat mellékletében szereplő műszaki szempont tekintetében hajtson végre módosítást.

(6)	A 2006/771/EK határozat mellékletét ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

A spektrum eredményes kihasználása és a káros interferencia kiküszöbölése céljából az e határozatban lefektetett feltételek szerint működő berendezéseknek a rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről, valamint a megfelelőségük kölcsönös elismeréséről szóló, 1999. március 9-i 1999/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (6) is meg kell felelniük, ami a harmonizált szabványoknak való megfeleléssel vagy egyéb megfelelőségértékelési eljárás útján igazolható.

(8)	Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a rádiófrekvencia-bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2006/771/EK határozat melléklete helyébe e határozat melléklete lép.

2. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2010. június 30-án.

a Bizottság részéről

Neelie KROES

alelnök

(1) HL L 108., 2002.4.24., 1. o.

(2) HL L 312., 2006.11.11., 66. o.

(3) HL L 151., 2008.6.11., 49. o.

(4) HL L 119., 2009.5.14., 32. o.

(5) 35. sz. CEPT-jelentés, RSCOM 09-68.

(6) HL L 91., 1999.4.7., 10. o.

MELLÉKLET

„MELLÉKLET

Kis hatótávolságú eszközök összehangolt frekvenciasávjai és technikai paraméterei

Kis hatótávolságú eszköz típusa	Frekvenciasáv (1)	Maximális adóteljesítmény/maximális térerősség/maximális teljesítménysűrűség (2)	További paraméterek (csatornákra és/vagy csatorna-hozzáférésre és -foglalásra vonatkozó követelmények) (3)	Egyéb, a használatra vonatkozó korlátozások (4)	Végrehajtási határidő
Általános alkalmazású kis hatótávolságú eszközök (5)	6 765–6 795 kHz	42 dBμA/m 10 m távolságban			2008. október 1.
	13,553–13,567 MHz	42 dBμA/m 10 m távolságban			2008. október 1.
	26,957–27,283 MHz	10 mW effektív kisugárzott teljesítmény (ERP), ami 42 dBμA/m értéknek felel meg 10 m távolságban		Videoátvitel nem megengedett	2007. június 1.
	40,660–40,700 MHz	10 mW ERP		Videoátvitel nem megengedett	2007. június 1.
Általános alkalmazású kis hatótávolságú eszközök (folyt.)	433,050–434,040 (6) MHz	1 mW ERP és – 13dBm/10 kHz teljesítménysűrűség a 250 kHz-et meghaladó sávszélességű frekvenciamoduláció esetén	A beszédátvitel korszerű zavarcsökkentő technikákkal engedélyezett.	A hang- és a videoátvitel nem megengedett	2010. november 1.
	433,050–434,040 (6) MHz	10 mW ERP	Kitöltési tényező határértéke (7): 10 %	A beszédátvitel kivételével analóg hangátvitel nem megengedett. Analóg videoátvitel nem megengedett	2010. november 1.
	434,040–434,790 (6) MHz	1 mW ERP és – 13 dBm/10 kHz teljesítménysűrűség a 250 kHz-et meghaladó sávszélességű frekvenciamoduláció esetén	A beszédátvitel korszerű zavarcsökkentő technikákkal engedélyezett.	A hang- és a videoátvitel nem megengedett	2010. november 1.
		10 mW ERP	Kitöltési tényező határértéke (7): 10 %	A beszédátvitel kivételével analóg hangátvitel nem megengedett. Analóg videoátvitel nem megengedett	2010. november 1.
		10 mW ERP	Kitöltési tényező határértéke (7): 100 % 25 kHz-et meg nem haladó csatornaosztás esetén A beszédátvitel korszerű zavarcsökkentő technikákkal engedélyezett.	A hang- és a videoátvitel nem megengedett	2010. november 1.
Általános alkalmazású kis hatótávolságú eszközök (folyt.)	863,000–865,000 MHz	25 mW ERP	Legalább olyan spektrum-hozzáférési és zavarcsökkentő technikák alkalmazandók, mint az 1999/5/EK irányelv szerint elfogadott harmonizált szabványokban leírt technikáké. Ehelyett 0,1 %-os kitöltési tényező határérték (7) is alkalmazható.	A beszédátvitel kivételével analóg hangátvitel nem megengedett. Analóg videoátvitel nem megengedett	2010. november 1.
	865,000–868,000 MHz	25 mW ERP	Legalább olyan spektrum-hozzáférési és zavarcsökkentő technikák alkalmazandók, mint az 1999/5/EK irányelv szerint elfogadott harmonizált szabványokban leírt technikáké. Ehelyett 1 %-os kitöltési tényező határérték (7) is alkalmazható.	A beszédátvitel kivételével analóg hangátvitel nem megengedett. Analóg videoátvitel nem megengedett	2010. november 1.
	868,000–868,600 MHz	25 mW ERP	Legalább olyan spektrum-hozzáférési és zavarcsökkentő technikák alkalmazandók, mint az 1999/5/EK irányelv szerint elfogadott harmonizált szabványokban leírt technikáké. Ehelyett 1 %-os kitöltési tényező határérték (7) is alkalmazható.	Analóg videoátvitel nem megengedett	2010. november 1.
	868,700–869,200 MHz	25 mW ERP	Legalább olyan spektrum-hozzáférési és zavarcsökkentő technikák alkalmazandók, mint az 1999/5/EK irányelv szerint elfogadott harmonizált szabványokban leírt technikáké. Ehelyett 0,1 %-os kitöltési tényező határérték (7) is alkalmazható.	Analóg videoátvitel nem megengedett	2010. november 1.
Általános alkalmazású kis hatótávolságú eszközök (folyt.)	869,400–869,650 (6) MHz	500 mW ERP	Legalább olyan spektrum-hozzáférési és zavarcsökkentő technikák alkalmazandók, mint az 1999/5/EK irányelv szerint elfogadott harmonizált szabványokban leírt technikáké. Ehelyett 10 %-os kitöltési tényező határérték (7) is alkalmazható. A csatornaosztás kötelezően 25 kHz, kivéve, ha a teljes sávot egy csatornaként is lehet nagysebességű adatátvitelhez használni.	Analóg videoátvitel nem megengedett	2010. november 1.
	869,400–869,650 (6) MHz	25 mW ERP	Legalább olyan spektrum-hozzáférési és zavarcsökkentő technikák alkalmazandók, mint az 1999/5/EK irányelv szerint elfogadott harmonizált szabványokban leírt technikáké. Ehelyett 0,1 %-os kitöltési tényező határérték (7) is alkalmazható.	A beszédátvitel kivételével analóg hangátvitel nem megengedett. Analóg videoátvitel nem megengedett	2010. november 1.
	869,700–870,000 (6) MHz	5 mW ERP	A beszédátvitel korszerű zavarcsökkentő technikákkal engedélyezett.	A hang- és a videoátvitel nem megengedett	2007. június 1.
	869,700–870,000 (6) MHz	25 mW ERP	Legalább olyan spektrum-hozzáférési és zavarcsökkentő technikák alkalmazandók, mint az 1999/5/EK irányelv szerint elfogadott harmonizált szabványokban leírt technikáké. Ehelyett 1 %-os kitöltési tényező határérték (7) is alkalmazható.	A beszédátvitel kivételével analóg hangátvitel nem megengedett. Analóg videoátvitel nem megengedett	2010. november 1.
Általános alkalmazású kis hatótávolságú eszközök (folyt.)	2 400–2 483,5 MHz	10 mW kisugárzott egyenértékű izotrop teljesítmény (EIRP)			2007. június 1.
	5 725–5 875 MHz	25 mW EIRP			2007. június 1.
	24,150–24,250 GHz	100 mW EIRP			2008. október 1.
	61,0–61,5 GHz	100 mW EIRP			2008. október 1.
Szélessávú adatátviteli rendszerek	2 400–2 483,5 MHz	100 mW EIRP és 100 mW/100 kHz EIRP-sűrűség alkalmazandó frekvenciaugratásos moduláció, 10 mW/MHz EIRP-sűrűség pedig más modulációfajták alkalmazása esetén.	Legalább olyan teljesítményű frekvencia-hozzáférési és zavarcsökkentő technikák alkalmazandók, mint az 1999/5/EK irányelv szerint elfogadott harmonizált szabványokban leírt technikáké.		2009. november 1.
Szélessávú adatátviteli rendszerek	57,0–66,0 GHz	40 dBm EIRP és 13 dBm/MHz EIRP-sűrűség	Legalább olyan teljesítményű frekvencia-hozzáférési és zavarcsökkentő technikák alkalmazandók, mint az 1999/5/EK irányelv szerint elfogadott harmonizált szabványokban leírt technikáké.	Rögzített kültéri telepítés nem megengedett	2010. november 1.
Riasztórendszerek	868,600–868,700 MHz	10 mW ERP	Csatornaosztás: 25 kHz A teljes frekvenciasávot egy csatornaként is lehet nagysebességű adatátvitelhez használni. Kitöltési tényező határértéke (7): 1,0 %		2008. október 1.
	869,250–869,300 MHz	10 mW ERP	Csatornaosztás: 25 kHz Kitöltési tényező határértéke (7): 0,1 %		2007. június 1.
	869,300–869,400 MHz	10 mW ERP	Csatornaosztás: 25 kHz Kitöltési tényező határértéke (7): 1,0 %		2008. október 1.
	869,650–869,700 MHz	25 mW ERP	Csatornaosztás: 25 kHz Kitöltési tényező határértéke (7): 10 %		2007. június 1.
Szociális segélykérők (8)	869,200–869,250 MHz	10 mW ERP	Csatornaosztás: 25 kHz Kitöltési tényező határértéke (7): 0,1 %		2007. június 1.
Induktív alkalmazások (9)	9,000–59,750 kHz	72 dBμA/m 10 m távolságban			2010. november 1.
	59,750–60,250 kHz	42 dBμA/m 10 m távolságban			2007. június 1.
	60,250–70,000 kHz	69 dBμA/m 10 m távolságban			2007. június 1.
	70–119 kHz	42 dBμA/m 10 m távolságban			2007. június 1.
	119–127 kHz	66 dBμA/m 10 m távolságban			2007. június 1.
	127–140 kHz	42 dBμA/m 10 m távolságban			2008. október 1.
	140–148,5 kHz	37,7 dBμA/m 10 m távolságban			2008. október 1.
	148,5–5 000 kHz Az alábbi konkrét sávokban nagyobb térerő és további, a használatra vonatkozó korlátozások érvényesek:	– 15 dBμA/m 10 m távolságban minden 10 kHz-es sávszélességben. Továbbá a 10 kHz-et meghaladó sávszélességben működő rendszerekre az összes térerő – 5 dΒμΑ/m 10 m távolságban.			2008. október 1.
Induktív alkalmazások (folyt.)	400–600 kHz	– 8 dBμA/m 10 m távolságban		Ezek a használati feltételek csak a rádiófrekvenciás azonosításra (10) vonatkoznak	2008. október 1.
	3 155–3 400 kHz	13,5 dBμA/m 10 m távolságban			2008. október 1.
	5 000–30 000 kHz Az alábbi konkrét sávokban nagyobb térerő és további, a használatra vonatkozó korlátozások érvényesek:	– 20 dBμA/m 10 m távolságban minden 10 kHz-es sávszélességben. Továbbá a 10 kHz-et meghaladó sávszélességben működő rendszerekre az összes térerő – 5 dΒμΑ/m 10 m távolságban.			2008. október 1.
	6 765–6 795 kHz	42 dBμA/m 10 m távolságban			2007. június 1.
	7 400–8 800 kHz	9 dBμA/m 10 m távolságban			2008. október 1.
	10 200–11 000 kHz	9 dBμA/m 10 m távolságban			2008. október 1.
Induktív alkalmazások (folyt.)	13 553–13 567 kHz	42 dBμA/m 10 m távolságban			2007. június 1.
	13 553–13 567 kHz	60 dBμA/m 10 m távolságban		Ezek a használati feltételek csak a rádiófrekvenciás azonosításra (10) és az elektronikus árufelügyeletre vonatkoznak (11)	2008. október 1.
	26 957–27 283 kHz	42 dBμA/m 10 m távolságban			2008. október 1.
Aktív orvosi implantátumok (12)	9–315 kHz	30 dBμA/m Kitöltési tényező határértéke	Kitöltési tényező határértéke (7): 10 %		2008. október 1.
	30,0–37,5 MHz	1 mW ERP	Kitöltési tényező határértéke (7): 10 %	Ezek a használati feltételek csak a vérnyomásmérésre szolgáló, különösen alacsony teljesítményű orvosi membrán-implantátumokra vonatkoznak	2010. november 1.
	402–405 MHz	25 μW ERP	Csatornaosztás: 25 kHz A sávszélesség legfeljebb 300 kHz-re való növelése érdekében az egyes adókészülékek egyesíthetik a szomszédos csatornákat. Egyéb frekvencia-hozzáférési és zavarcsökkentő technikák, valamint 300 kHz-nél nagyobb sávszélesség is alkalmazható, amennyiben biztosítható legalább az 1999/5/EK irányelv szerint elfogadott harmonizált szabványokban leírt technikákénak megfelelő teljesítmény; így garantálható a többi felhasználóval, különösen a meteorológiai rádiószondákkal való összeférhetőség.		2009. november 1.
Aktív orvosi implantátumok és tartozékaik (13)	401–402 MHz	25 μW ERP	Csatornaosztás: 25 kHz A sávszélesség legfeljebb 100 kHz-re való növelése érdekében az egyes adókészülékek egyesíthetik a szomszédos csatornákat. Legalább olyan spektrum-hozzáférési és zavarcsökkentő technikák alkalmazandók, mint az 1999/5/EK irányelv szerint elfogadott harmonizált szabványokban leírt technikáké. Ehelyett 0,1 %-os kitöltési tényező határérték (7) is alkalmazható.		2010. november 1.
Aktív orvosi implantátumok és tartozékaik (13)	405–406 MHz	25 μW ERP	Csatornaosztás: 25 kHz A sávszélesség legfeljebb 100 kHz-re való növelése érdekében az egyes adókészülékek egyesíthetik a szomszédos csatornákat. Legalább olyan spektrum-hozzáférési és zavarcsökkentő technikák alkalmazandók, mint az 1999/5/EK irányelv szerint elfogadott harmonizált szabványokban leírt technikáké. Ehelyett 0,1 %-os kitöltési tényező határérték (7) is alkalmazható.		2010. november 1.
Állatokba ültethető eszközök (14)	315–600 kHz	– 5 dΒμΑ/m 10 m távolságban	Kitöltési tényező határértéke (7) : 10 %		2010. november 1.
Állatokba ültethető eszközök (14)	12,5–20,0 MHz	– 7 dΒμΑ/m 10 m távolságban, 10 kHz-es sávszélességben	Kitöltési tényező határértéke (7): 10 %	Ezek a használati feltételek csak beltéri alkalmazásra vonatkoznak	2010. november 1.
Alacsony teljesítményű FM-adók (15)	87,5–108,0 MHz	50 nW ERP	Csatornaosztás: maximum 200 kHz		2010. november 1.
Vezeték nélküli hangátviteli alkalmazások (16)	863–865 MHz	10 mW ERP			2010. november 1.
Rádiómeghatározó alkalmazások (17)	2 400–2 483,5 MHz	25 mW EIRP			2009. november 1.
Rádiómeghatározó alkalmazások (17)	17,1–17,3 GHz	26 dBm EIRP	Legalább olyan teljesítményű frekvencia-hozzáférési és zavarcsökkentő technikák alkalmazandók, mint az 1999/5/EK irányelv szerint elfogadott harmonizált szabványokban leírt technikáké.	Ezek a használati feltételek csak a földre telepített rendszerekre vonatkoznak	2009. november 1.
Tartályszintmérő radarok (18)	4,5–7,0 GHz	24 dBm EIRP (19)			2009. november 1.
	8,5–10,6 GHz	30 dBm EIRP (19)			2009. november 1.
	24,05–27,0 GHz	43 dBm EIRP (19)			2009. november 1.
	57,0–64,0 GHz	43 dBm EIRP (19)			2009. november 1.
	75,0–85,0 GHz	43 dBm EIRP (19)			2009. november 1.
Modellirányítók (20)	26 990–27 000 kHz	100 mW ERP			2009. november 1.
	27 040–27 050 kHz	100 mW ERP			2009. november 1.
	27 090–27 100 kHz	100 mW ERP			2009. november 1.
	27 140–27 150 kHz	100 mW ERP			2009. november 1.
	27 190–27 200 kHz	100 mW ERP			2009. november 1.
Rádiófrekvenciás azonosítók (RFID)	2 446–2 454 MHz	100 mW EIRP			2009. november 1.
Közúti közlekedési és forgalmi telematika	76,0–77,0 GHz	55 dBm csúcs EIRP és 50 dBm átlagos EIRP és 23,5 dBm átlagos EIRP impulzusradarok esetén		Ezek a használati feltételek csak a földi járműfedélzeti és infrastrukturális rendszerekre vonatkoznak	2010. november 1.

(1) A tagállamok a táblázatban található szomszédos frekvenciasávok használatát egyedi frekvenciasávként engedélyezhetik, ha minden szomszédos frekvenciasávra vonatkozó konkrét feltétel teljesül.

(2) A tagállamok az e táblázatban megadott adóteljesítmény, térerősség és teljesítménysűrűség maximális értékén belül engedélyezhetnek spektrumhasználatot. A 2006/771/EK határozat 3. cikke (3) bekezdésének megfelelően a tagállamok kevésbé szigorú feltételeket is szabhatnak, azaz a frekvenciasávok használatát magasabb adóteljesítmény, térerősség és teljesítménysűrűség mellett is engedélyezhetik.

(3) A tagállamoknak csak a megadott »további paraméterek (csatornákra és/vagy csatorna-hozzáférésre és -foglalásra vonatkozó követelmények)« megadására van lehetőségük, és nem vezethetnek be más paramétereket, illetve frekvencia-hozzáférési és zavarcsökkentési követelményeket. A 2006/771/EK határozat 3. cikke (3) bekezdésének értelmezésében a kevésbé szigorú feltételek azt jelentik, hogy a tagállamok az adott rubrikában szereplő »további paraméterek (csatornákra és/vagy csatorna-hozzáférésre és -foglalásra vonatkozó követelmények)« előírásokat el is hagyhatják, illetve megengedhetnek magasabb értékeket is.

(4) A tagállamok csak a megadott »egyéb, a használatra vonatkozó korlátozásokat« szabhatják meg, és nem vezethetnek be más korlátozásokat. Mivel a 2006/771/EK határozat 3. cikkének (3) bekezdése alapján kevésbé szigorú feltételek bevezetése is lehetséges, a tagállamok bármelyik vagy akár az összes korlátozást elhagyhatják.

(5) Ez a kategória olyan alkalmazási típusokhoz alkalmazható, amelyek teljesítik a műszaki követelményeket (tipikus felhasználási mód a távmérő, távvezérlő, riasztó, adatátviteli és más hasonló alkalmazások).

(6) Erre a frekvenciasávra a tagállamoknak minden más használati feltételt lehetővé kell tenniük.

(7) A kitöltési tényező azt az egy órán belüli időtartamot jelöli, amíg a készülék aktív jelátvitelt végez. A 2006/771/EK határozat 3. cikke (3) bekezdésének értelmezésében a kevésbé szigorú feltételek azt jelentik, hogy a tagállamok a kitöltési tényező esetében magasabb értéket is engedélyezhetnek.

(8) A szociális segélykérő eszközök az idős vagy fogyatékos személyek segítésére szolgálnak arra az esetre, ha veszélyben érzik magukat.

(9) Ez a kategória például a gépjárművek indításgátlóját, állatazonosítást, riasztórendszereket, kábelérzékelőket, hulladékkezelést, személyazonosítást, vezeték nélküli beszédátviteli összeköttetést, beléptető rendszereket, közelségérzékelőket, lopásgátlókat (beleértve a rádiófrekvenciás lopásgátló induktív rendszereket), kézi eszközökre történő adatátvitelt, automatikus áruazonosítást, vezeték nélküli vezérlőrendszereket és automatikus útdíjbeszedést foglalja magában.

(10) Ez a kategória a rádiófrekvenciás azonosításra (RFID – radio frequency identification) használt induktív alkalmazásokat foglalja magában.

(11) Ez a kategória az elektronikus árufelügyeletre (EAS – electronic article surveillance) használt induktív alkalmazásokat foglalja magában.

(12) Ez a kategória az aktív beültethető orvostechnikai eszközökre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1990. június 20-i 90/385/EGK tanácsi irányelvben (HL L 189., 1990.7.20., 17. o.) meghatározott aktív beültethető orvosi eszközök rádióhullámokat használó részét foglalja magában.

(13) Ez a kategória a kifejezetten az aktív orvosi implantátumok közötti, nem beszédátvitelt szolgáló digitális hírközlés céljára kifejlesztett, a 18. lábjegyzetben meghatározottak szerinti rendszereket, és/vagy testre erősített vagy más, az emberi testen kívül elhelyezkedő, idő szempontjából nem kritikus, az egyes betegekre vonatkozó élettani információ átvitelére szolgáló eszközöket foglalja magában.

(14) Ez a kategória az állatok testébe ültetett, diagnosztikai funkciókat és/vagy gyógykezelés célba juttatását szolgáló adókészülékeket foglalja magában.

(15) Ez a kategória a személyi használatú hangfrekvenciás eszközök, például mobiltelefonok és a gépjárműbe szerelt vagy otthoni szórakoztatóelektronikai rendszerek összekapcsolására szolgáló alkalmazásokat foglalja magában.

(16) Vezeték nélküli hangfrekvenciás rendszerek alkalmazásai, beleértve: vezeték nélküli mikrofonokat, vezeték nélküli hangszórókat, vezeték nélküli fejhallgatókat, hordozható vezeték nélküli fejhallgatókat, mint például személyek által hordozható CD, kazettás vagy rádiós eszközök; a járműben használt, pl. a rádióval vagy a mobiltelefonnal stb. együttműködő, vezeték nélküli fejhallgatókat; koncerteken vagy más színpadi előadásokon használt, fülbe helyezhető monitor-fülhallgatókat és vezeték nélküli mikrofonokat.

(17) Ez a kategória egy adott tárgy helyzetének, sebességének és/vagy egyéb jellemzőjének meghatározására vagy az e paraméterekkel összefüggő információk megszerzésére használt alkalmazásokat foglalja magában.

(18) A tartályszintmérő radarok (TLPR – tank level probing radar) egy tartályban lévő anyag szintjének meghatározására használt speciális rádiómeghatározó alkalmazások, amelyet fémből vagy vasbetonból készült tartályokba vagy azokéval összemérhető csillapítású tulajdonsággal rendelkező anyagból készült hasonló létesítményekbe telepítenek. A tartály valamilyen anyag tárolására szolgál.

(19) A maximális teljesítmény a lezárt tartály belsejében értendő, amely egy 500 literes teszttartály környezetében – 41,3 dBm/MHz EIRP spektrális teljesítménysűrűségnek felel meg.

(20) Ez a kategória a modellek (elsősorban kicsinyített járműutánzatok) levegőben, földön, vízfelszínen vagy víz alatt végzett mozgásának irányítására használt alkalmazásokat foglalja magában.”

		ISSN 1725-5090 doi:10.3000/17255090.L_2010.166.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 166

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	53. évfolyam 2010. július 1.

Tartalom		II Nem jogalkotási aktusok	Oldal
		RENDELETEK
	*	A Bizottság 573/2010/EU rendelete (2010. június 30.) a közös légiközlekedés-védelmi alapkövetelmények végrehajtásához szükséges részletes intézkedések meghatározásáról szóló 185/2010/EU rendelet módosításáról ( 1 )	1
	*	A Bizottság 574/2010/EU rendelete (2010. június 30.) az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1126/2008/EK rendeletnek az IFRS 1 és az IFRS 7 nemzetközi pénzügyi beszámolási standard tekintetében történő módosításáról ( 1 )	6
		A Bizottság 575/2010/EU rendelete (2010. június 30.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról	9
		A Bizottság 576/2010/EU rendelete (2010. június 30.) a gabonaágazatban a 2010. július 1-jetől alkalmazandó behozatali vámok megállapításáról	11
		A Bizottság 577/2010/EU rendelete (2010. június 30.) a cukorágazat egyes termékeire a 2009/10-es gazdasági évben alkalmazandó, a 877/2009/EK rendelettel rögzített irányadó áraknak és kiegészítő importvámok összegének módosításáról	14
		HATÁROZATOK
		2010/364/EU
	*	A Tanács határozata (2010. június 24.) az Európai Közösség és az Albán Köztársaság Minisztertanácsa között a légi szolgáltatások bizonyos kérdéseiről létrejött megállapodás megkötéséről	16
		2010/365/EU
	*	A Tanács határozata (2010. június 29.) a schengeni vívmányok Schengeni Információs Rendszerre vonatkozó rendelkezéseinek a Bolgár Köztársaságban és Romániában történő alkalmazásáról	17
		2010/366/EU
	*	A Tanács határozata (2010. június 29.) a Régiók Bizottsága egy román tagjának kinevezéséről	21
		2010/367/EU
	*	A Bizottság határozata (2010. június 25.) a baromfi és a vadon élő madarak madárinfluenzájára vonatkozó felügyeleti programok tagállami végrehajtásáról (az értesítés a C(2010) 4190. számú dokumentummal történt) ( 1 )	22
		2010/368/EU
	*	A Bizottság határozata (2010. június 30.) a kis hatótávolságú eszközök által használt rádióspektrum harmonizációjáról szóló 2006/771/EK határozat módosításáról (az értesítés a C(2010) 4313. számú dokumentummal történt) ( 1 )	33

(EUR/100 kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	MA	44,4
	MK	31,8
	TR	53,0
	ZZ	43,1
0707 00 05	MK	41,0
	TR	118,9
	ZZ	80,0
0709 90 70	TR	106,7
0709 90 70	ZZ	106,7
0805 50 10	AR	85,3
	TR	97,3
	US	84,1
	ZA	94,5
	ZZ	90,3
0808 10 80	AR	107,5
	BR	90,2
	CA	118,4
	CL	95,2
	CN	60,1
	NZ	112,2
	US	102,5
	ZA	100,8
	ZZ	98,4
0809 10 00	TR	231,7
0809 10 00	ZZ	231,7
0809 20 95	TR	303,6
0809 20 95	ZZ	303,6
0809 30	AR	133,5
	TR	155,8
	ZZ	144,7
0809 40 05	AU	258,9
	IL	210,4
	US	319,2
	ZZ	262,8

KN-kódszám	Áru megnevezése	Behozatali vám (1) (EUR/t)
1001 10 00	DURUMBÚZA, kiváló minőségű	0,00
	közepes minőségű	0,00
	gyenge minőségű	0,00
1001 90 91	KÖZÖNSÉGES BÚZA, vetőmag	0,00
ex 1001 90 99	KÖZÖNSÉGES BÚZA, kiváló minőségű, a vetőmag kivételével	0,00
1002 00 00	ROZS	11,79
1005 10 90	KUKORICA, vetőmag, a hibrid kivételével	5,34
1005 90 00	KUKORICA, a vetőmag kivételével (2)	5,34
1007 00 90	CIROKMAG, a vetésre szánt hibrid kivételével	11,79

(EUR)
KN-kód	Az adott termék nettó 100 kg-jára vonatkozó irányadó ár összege	Az adott termék nettó 100 kg-jára vonatkozó kiegészítő vám összege
1701 11 10 (1)	41,21	0,00
1701 11 90 (1)	41,21	2,54
1701 12 10 (1)	41,21	0,00
1701 12 90 (1)	41,21	2,24
1701 91 00 (2)	42,49	4,72
1701 99 10 (2)	42,49	1,59
1701 99 90 (2)	42,49	1,59
1702 90 95 (3)	0,42	0,27


	(1) EGT-vonatkozású szöveg