20.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 72/1

(1)

A 2006/112/EK tanácsi irányelv (3) úgy rendelkezik, hogy a héát az adóztatandó termékértékesítést vagy szolgáltatást végző adóalany köteles megfizetni. Határokon átnyúló ügyletek és egyes nagy kockázatot jelentő belföldi ágazatok – mint például az építési szektor és a hulladékgazdálkodás – esetében azonban előírható, hogy a héafizetési kötelezettség arra a személyre tevődjön át, akinek a részére az adóköteles termékértékesítést vagy szolgáltatást teljesítették.

(2)

A héacsalások súlyosságára tekintettel lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok ideiglenes jelleggel olyan mechanizmust alkalmazzanak, amelynek keretében az adófizetési kötelezettség áttevődik arra a személyre, akire a 2003/87/EK irányelv (4) 3. cikkében meghatározott üvegházhatású gázok kibocsátási egységeit, valamint az említett irányelvnek való megfelelés céljára felhasználható más egységeket átruházták.

(3)

Az említett mechanizmusnak az általános alkalmazástól eltérő bevezetése ezen szolgáltatások esetében, amelyek a közelmúltbeli tapasztalatok alapján különösen alkalmasak csalásra, nem érintheti hátrányosan a héarendszer alapelveit, mint például a többfázisú fizetést.

(4)

A tagállamoknak értékelő jelentést kell készíteniük a mechanizmus alkalmazásáról, ezzel segítve a mechanizmus hatékonyságának vizsgálatát.

(5)

Annak érdekében, hogy a mechanizmus alkalmazásának a csalárd tevékenységekre gyakorolt hatása átlátható módon értékelhető legyen, a tagállamok értékelő jelentéseinek a tagállamok által előre meghatározott kritériumokon kell alapulniuk. Az említett értékelésnek egyértelműen fel kell mérnie a csalásoknak a mechanizmus alkalmazását megelőző és azt követő mértékét, valamint a csalárd tevékenységekre jellemző tendenciák ebből eredő változását, beleértve más szolgáltatások értékesítését is. A jelentésben értékelni kell az előírt kötelezettségeknek való megfelelés érdekében az adóalanyoknál jelentkező költségeket is.

(6)

Minden egyes tagállam, amely területén az ezen irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatások tekintetében a csalárd tevékenységekre jellemző tendenciákban változást észlel, erről jelentést készít.

(7)

Annak érdekében, hogy az említett mechanizmus alkalmazására minden tagállamnak lehetősége legyen, szükséges erre vonatkozóan módosítani a 2006/112/EK irányelvet.

(8)

Mivel ezen irányelv célját, azaz a héacsalásoknak a meglévő uniós szabályoktól eltérő ideiglenes intézkedéssel történő visszaszorítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(9)

A 2006/112/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

20.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 72/3

(1)

A gabonafélékkel kapcsolatos export-visszatérítés nyújtására és a gabonafélék piacán bekövetkező zavarok esetén hozandó intézkedésekre vonatkozóan az 1766/92/EGK tanácsi rendelet alkalmazásának egyes részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1995. június 29-i 1501/95/EK bizottsági rendeletet (2) több alkalommal (3) jelentősen módosították. Az áttekinthetőség és érthetőség érdekében ezt a rendeletet kodifikálni kell.

(2)

A mezőgazdasági piacok közös szervezése körébe tartozó egyes termékekre export-visszatérítéseket, korrekciós összegeket és exportadókat kell rögzíteni, mint különleges intézkedést a piacon bekövetkező zavarok esetére, egyes olyan kritériumokkal összhangban, amelyek lehetővé teszik az ilyen termékek uniós piaci és a világpiaci jegyzési árfolyamai és árai közötti különbségek fedezését.

(3)

A világpiacon a különböző exportáló országok által kínált gabonafélék árai között eltérés van, figyelembe kell venni főként a különféle belföldi szállítási költségeket, a visszatérítést pedig az Unión belüli reprezentatív árak és a világpiacon tapasztalható legkedvezőbb árfolyamok és árak közötti különbség figyelembevételével kell rögzíteni.

(4)

A lisztfélék, a durva és finom őrlemények és a maláta exportjának lehetővé tétele érdekében a visszatérítés rögzítésekor figyelembe kell venni egyfelől az alapgabonák árait, az érintett termékek előállításához szükséges mennyiségeket és a melléktermékek értékét, másfelől pedig a termékek világpiacon történő értékesítésének lehetőségeit és feltételeit.

(5)

Az 1234/2007/EK rendelet 164. cikke (4) bekezdésében előírt korrekciós összegek rendszerével szemben fennáll az a követelmény, hogy kifejezze az exportra kerülő termékek rendeltetési helyei szerinti eltéréseket.

(6)

Az uniós alapok hatékony kezelése céljából és az említett termékek export-lehetőségeinek figyelembevétele érdekében rendelkezni kell arról, hogy az 1234/2007/EK rendelet I. melléklete I. részének a), b) és c) pontjában felsorolt termékekre járó export-visszatérítések és -adói olyan pályázati felhívásban kerüljenek rögzítésre, amely adott mennyiségre vonatkozik.

(7)

Az Unióban az összes érdekelt féllel való egyenlő elbánás biztosítása érdekében a pályázati felhívásokat egységes elvek szerint kell megszervezni. Ebből a célból a pályázati felhívásokat kiíró döntéseket az Európai Unió Hivatalos Lapjában a pályázati felhívásról szóló hirdetménnyel együtt kell közzétenni.

(8)

A pályázatoknak tartalmazniuk kell az értékeléshez szükséges adatokat, és az azokhoz tartozó előírt kötelezettségeket.

(9)

Maximális export-visszatérítés vagy minimális exportadó rögzítésére van szükség; mivel ez az eljárás biztosítja, hogy minden szóban forgó mennyiséget kihelyeztek.

(10)

A piacon felmerülhetnek olyan helyzetek, amelyekben a tervezett export gazdasági szempontjai azt eredményezik, hogy a beérkezett pályázatok tekintetében nem lehet másképpen továbblépni, mint export-visszatérítés vagy exportadó rögzítésével.

(11)

A pályázati biztosítéknak garantálnia kell, hogy az exportált mennyiségek a pályázati felhívás alapján kiadott engedélynek megfelelnek. Ezt a kötelezettséget csak úgy lehet teljesíteni, ha a benyújtott pályázatokat fenntartják. Ennek megfelelően a pályázatok visszavonása esetén a biztosíték elvész.

(12)

Részletes szabályokat kell megállapítani annak biztosítására, hogy a pályázókat a pályázati felhívás eredményéről értesítik, és hogy az engedélyezett mennyiségek exportjához kiadják a szükséges engedélyeket.

(13)

Az 1234/2007/EK rendelet I. melléklete I. részének a), b) és c) pontjában felsorolt termékekre járó export-visszatérítések rögzítése érdekében, valamint elkerülendő az alapanyagokban kimutatható legkisebb olyan mennyiségbeli eltérések megállapítására szolgáló ellenőrzések bevezetését, amelyek a termék minőségére nem gyakorolnak észrevehető hatást, az értékelésre szabványmódszert kell elfogadni. A felhasznált alapgabonák mennyiségének felbecsülésére a leghatékonyabb technikai módszernek az előállított termékek hamutartalmának elemzése bizonyult. Az elemzést az Unión belül mindenhol azonos eljárás szerint kell elvégezni.

(14)

Az export-visszatérítés nyújtása a harmadik országokból származó és a harmadik országokba reexportra kerülő gabonafélékre nem tűnik jogosnak. Ennek megfelelően export-visszatérítést csak az uniós termékekre lehet nyújtani.

(15)

A mezőgazdasági termékekre vonatkozó export-visszatérítési rendszer alkalmazásának részletes közös szabályairól szóló, 2009. július 7-i 612/2009/EK bizottsági rendelet (4) előírja, hogy amennyiben a visszatérítések rendeltetési helyenként eltérnek, a visszatérítés kifizetését feltételhez kötötté kell tenni, főként a termék importjáról szóló azon igazolás bemutatásától, amely szerint a termék változatlan állapotban került abba a harmadik országba vagy harmadik országok egyikébe, amelyre az export-visszatérítést alkalmazták. A gabonafélék esetében csak a Svájcba és Liechtensteinbe irányuló exportokra alkalmazott visszatérítés alacsonyabb, mint amelyet a harmadik országokba irányuló exportra egészében véve alkalmaznak. Annak érdekében, hogy ne hátráltassák az uniós gabona túlnyomó részének exportját a rendeltetési helyre érkezésről szóló igazolás kérésével, más módszert kell találni annak biztosítására, hogy azok a termékek, amelyekre valamennyi harmadik országba érvényes export-visszatérítést fizettek ki, ne kerüljenek exportra a fent nevezett országokba. E célból a megérkezés igazolásának bemutatásától el kell tekinteni minden olyan esetben, amikor az exportra tengeri úton kerül sor. A tagállamok illetékes hatóságai által kiállított igazolások arról, hogy a termékek tengeri szállításra alkalmas hajó fedélzetén elhagyták az Unió vámterületét, elegendő garanciának tekinthetők.

(16)

Az 1234/2007/EK rendelet 162. cikkének értelmében az ott felsorolt, feldolgozást követően vagy további feldolgozás nélkül exportálandó termékek után export-visszatérítés nyújtható, amennyiben azok megfelelnek az említett rendelet 167. cikkében felsorolt feltételeknek. Ezenkívül az 1234/2007/EK rendelet 167. cikkének (7) bekezdése szerint a Bizottság egy vagy több termék esetében további feltételeket állapíthat meg az export-visszatérítés nyújtására vonatkozóan. Ezeket a feltételeket az 1234/2007/EK rendelet 162. cikkének (1) bekezdésében felsorolt ágazatok piacának közös szervezéséről szóló tanácsi rendeletek határozták meg. Mivel ezeket a rendeleteket hatályon kívül kell helyezni, ezért horizontális rendelkezéseket kell megállapítani.

(17)

A 612/2009/EK rendelet már tartalmaz horizontális rendelkezéseket. Ezért az 1234/2007/EK rendelet 167. cikkének (7) bekezdésében említett feltételeket célszerű ennek a rendeletnek a kiigazításával megállapítani, és e feltételeket a jelen rendeletből törölni.

(18)

Az 1234/2007/EK rendelet 187. cikke szerint, ha a rendelet I. mellékletének I. részében említett termékek egyikének vagy többnek a világpiaci árfolyamai vagy árai olyan szintet érnek el, amely fennakadást okoz az uniós piac ellátásában, vagy ilyen fennakadással fenyeget, és ha valószínű, hogy ez a helyzet továbbra is fennmarad vagy rosszabbodik, a Bizottság meghozhatja a szükséges intézkedéseket E célból elegendő gabonakészletet kell biztosítani. Ennek érdekében exportadókat lehet kivetni, illetve az exportengedélyek kibocsátását részben vagy egészben fel lehet függeszteni.

(19)

A nemzetközi megállapodások vagy más kiegészítő programok keretében elrendelt uniós és nemzeti élelmiszer-segélyezési intézkedéseknek, továbbá az egyéb ingyenes uniós ellátási intézkedéseknek a nem kereskedelmi jellege miatt a gabonafélék piacán fellépő zavarok esetén az előbbi célokra történő exportot ki kell zárni a kereskedelmi célú exportra vonatkozó exportadók hatálya alól.

(20)

Az 1234/2007/EK rendelet 187. cikkében előrevetített helyzet előállhat hirtelen, ezért elengedhetetlen, hogy a Bizottság jogosult legyen az exportengedélyek kiadásának bármikori felfüggesztésére.

(21)

Az e rendeletben szereplő intézkedések megfelelnek a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményének,

a)

a reprezentatív uniós piacokon felszámított árak és azok trendjei, valamint a harmadik országok piacain jegyzett árfolyamok;

b)

a reprezentatív uniós piacokról a kikötőbe vagy más exportálási helyre történő piacra juttatási és legkedvezőbb szállítási költségek, valamint a világpiaci szállítási költségek;

c)

feldolgozott termékek esetében az előállításhoz szükséges gabonafélék mennyisége;

d)

a szóban forgó termékek világpiaci értékesítésének kilátásai és az azokat szabályozó feltételek;

e)

az uniós piaci zavarok elkerülésének szándéka;

f)

a tervezett export gazdaságossági szempontjai;

g)

a Szerződés 218. cikkével összhangban megkötött megállapodásokból adódó mennyiségi és költségvetési korlátok.

a)

a pályázati felhívás hivatkozási számát;

b)

a pályázó nevét és címét;

c)

az exportra kerülő termék típusát és mennyiségét;

d)

a tonnánkénti export-visszatérítést, vagy amennyiben alkalmazható, a tonnánkénti exportadót, euróban kifejezve.

a)

a pályázatok benyújtására nyitva álló határidő lejárta előtt igazolják, hogy a pályázó letétbe helyezte a pályázati biztosítékot;

b)

írásbeli kötelezettségvállalást mellékelnek arról, hogy az engedélyezett mennyiségek vonatkozásában a 7. cikk (3) bekezdés szerinti, az odaítélésről szóló értesítés kézhezvételétől számított két napon belül exportengedély iránti kérelmet, vagy – amennyiben alkalmazható – az exportadó összegét a pályázott összegnek megfelelő összegben előre rögzítő exportengedély iránti kérelmet nyújtanak be;

c)

nem tartalmaznak egyéb feltételt a pályázati felhívásról szóló hirdetményben foglaltakon kívül.

a)

amennyiben a pályázatokat nem fogadták el;

b)

ha a sikeres pályázó igazolta, hogy letétbe helyezte az 1342/2003/EK bizottsági rendelet (5) 12. cikkében előírt biztosítékot.

a)

exportadók kivetése. Korrekciós összegek megállapítása. Az exportadók és a korrekciós összegek a rendeltetési helytől függően eltérőek lehetnek;

b)

az exportengedélyek kiadásának részben vagy egészben történő felfüggesztése;

c)

a függőben lévő exportengedély iránti kérelmek részbeni vagy egészben történő elutasítása.

20.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 72/13

20.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 72/15

(1)

A 877/2009/EK bizottsági rendelet (3) a 2009/10-es gazdasági évre megállapította a fehér cukorra, a nyerscukorra és egyes szirupokra alkalmazandó irányadó árakat és kiegészítő importvámokat. Ezen árakat és vámokat legutóbb a 224/2010/EU bizottsági rendelet (4) módosította.

(2)

A Bizottság rendelkezésére álló adatok alapján az említett összegek módosításra szorulnak, a 951/2006/EK rendeletben foglalt előírásokkal és részletes szabályokkal összhangban,

20.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 72/17

(1)

A gépjárművek és pótkocsijaik egyes kategóriáinak a felcsapódó víz elleni védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1991. március 27-i 91/226/EGK tanácsi irányelv (2) egyike az egyedi irányelveknek a 2007/46/EK irányelv alapján meghatározott EK-típus-jóváhagyási eljárás vonatkozásában. A járművek rendszereivel, alkatrészeivel és önálló műszaki egységeivel kapcsolatos 2007/46/EK irányelv rendelkezései így a 91/226/EGK irányelvre is vonatkoznak.

(2)

Tekintettel arra, hogy az EK-típus-jóváhagyási eljárás alkalmazása kötelező a 2007/46/EK irányelvvel érintett összes jármű-kategóriára, harmonizált követelmények meghatározása szükséges a 91/226/EGK irányelv által érintett összes jármű-kategória felcsapódó víz elleni védelmével kapcsolatban. Ezenkívül tisztázni kell azt, hogy ezek a követelmények nem kötelezők a terepjáró járművekre. Végül, a megszerzett tapasztalatokra tekintettel, a 91/226/EGK irányelvet és – következésképpen – a 2007/46/EK irányelv IV. mellékletét a műszaki fejlődéshez kell igazítani.

(3)

Ezért a 91/226/EGK és a 2007/46/EK irányelvet ennek megfelelően módosítani kell.

(4)

Az ebben az irányelvben meghatározott intézkedések összhangban vannak a „Műszaki Bizottság – Gépjárművek” véleményével,

1.

a Mellékletek jegyzéke, valamint az I., a II. és a III. melléklet ezen irányelv I. melléklete szerint módosul;

2.

az „Ábrák” című számozatlan melléklet helyébe az ezen irányelv II. mellékletében foglalt szöveg lép.

20.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 72/38

(1)

Az i2010-politika, az európai információs társadalommal foglalkozó stratégiai keretként (2) nyitott és versenyalapú digitális gazdaság kialakulását támogatja az Európai Unióban, és kiemeli az információs és kommunikációs technológiákat mint a társadalmi integráció és az életminőség javításának egyik hajtóerejét. A kommunikáció újabb módjainak fejlődése kedvezően hathat a munka termelékenységére és a mobiltelefon-szolgáltatások piacának növekedésére.

(2)

A hajózás közbeni kapcsolatteremtést lehetővé tévő alkalmazásokat – amelyek természetüknél fogva gyakran páneurópai vagy államközi jellegűek – az Európai Unió parti tengerein és nemzetközi vizein hajózó teher- és személyszállító hajókon használják. A hajókon hozzáférhető mobilhírközlési szolgáltatásokat (MCV-szolgáltatások) nyújtó rendszerek célja, hogy kiegészítsék a meglévő mobil kapcsolatteremtési lehetőségeket, amikor az európai uniós tagállamok parti tengereinek az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményében meghatározott olyan területein lépnek működésbe, amelyekre nem terjednek ki a 900 MHz-es és az 1 800 MHz-es frekvenciasávnak a Közösségen belül páneurópai elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtására alkalmas földfelszíni rendszerek részére történő harmonizálásáról szóló, 2009. október 16-i 2009/766/EK bizottsági határozat (3) hatálya alá tartozó földi mobilhálózatok. Ezen MCV-szolgáltatások szabályozására vonatkozó összehangolt megközelítés célja, hogy segítse az egységes piac célkitűzéseinek megvalósulását, és lehetőleg javítsa az Európai Unión belüli GSM-szolgáltatások hozzáférhetőségét.

(3)

A rádióspektrum Európai Unión belüli használatára vonatkozó szabályok harmonizálása elősegítheti az MCV-szolgáltatások Európai Unión belüli kiépítését és bevezetését, fő célként szem előtt tartva a földi mobilhálózatokra kifejtett káros zavarás elkerülését, illetve a földi mobilhálózatokra való kapcsolódási lehetőség megléte esetén a hajókon hozzáférhető mobilhírközlési szolgáltatásokat nyújtó rendszerekre való csatlakozás megakadályozását.

(4)

A 676/2002/EK határozat 4. cikkének (2) bekezdése értelmében az Európai Bizottság megbízást (4) adott a Postai és Távközlési Igazgatások Európai Értekezletének (a továbbiakban: CEPT), hogy határozza meg a hajókon használt GSM-rendszerek és a meglévő földi mobilhírközlési hálózatok közötti káros zavarás elkerülésének biztosításához szükséges műszaki és üzemeltetési feltételeket a tagállamok parti tengereinek, illetve e parti tengerek azon területeinek vonatkozásában, ahol a földi mobilhírközlési hálózatok biztosítanak szolgáltatást a 900 MHz-es és 1 800 MHz-es frekvenciasávban, valamint hogy gondoskodjon arról, hogy a földi mobilhírközlési végberendezések ne csatlakozzanak ilyen rendszerhez, amikor az a parti tengereken használatban van, és hogy a mobil végberendezések akadálymentesen csatlakozhassanak a földi hálózatokra. E határozat a CEPT által az Európai Bizottság megbízására végzett és a CEPT 28. sz. jelentésében (5) benyújtott műszaki tanulmányok eredményén alapul.

(5)

A CEPT jelentésében vizsgált MCV-szolgáltatásokat nyújtó rendszer egy vagy több, hajón található pikocellás bázisállomásból áll, és olyan GSM maghálózathoz nyújt hozzáférést a felhordó (backhaul) kapcsolaton – pl. műholdon – keresztül, amely a spektrum 900 és 1 800 MHz-es frekvenciasávon kívüli részeit használja. Az ilyen rendszer hajó-bázisállomása a hajó utasainál vagy személyzeténél levő barangoló, GSM-rendszerű mobil végberendezéseket szolgálja ki oly módon, hogy csatlakozási lehetőséget biztosít a GSM-900 és/vagy GSM-1 800 frekvenciasávban, amikor a hajó olyan nemzetközi vizeken vagy parti tengeren hajózik, ahol nincs, vagy nem elégséges a földi mobilhálózat lefedettsége.

(6)

A CEPT-jelentés arra a következtetésre jut, hogy az MCV-szolgáltatásokat nyújtó rendszerek használata kerülendő a parti állam alapvonalától számított két tengeri mérföldes körzeten belül. A jelentés számos műszaki és üzemeltetési feltételt sorol fel az ilyen rendszereknek az alapvonaltól két és tizenkét tengeri mérföld közé eső parti tengeri sávban történő használatához.

(7)

Az e határozat hatáskörébe tartozó MCV-szolgáltatásokhoz használt berendezésekkel a rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről, valamint a megfelelőségük kölcsönös elismeréséről szóló, 1999. március 9-i 1999/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) foglalkozik. E tekintetben a szóban forgó irányelvben említett, a GSM-900 és/vagy GSM-1 800 frekvenciasávra vonatkozó harmonizált szabványoknak való megfelelés feltételezi az irányelv követelményeinek való megfelelést is, így téve lehetővé az ilyen berendezés forgalomba hozatalát.

(8)

Noha az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet a GSM-készülékek forgalomba hozatalához szükséges követelményeknek való megfelelést lehetővé tevő műszaki követelményeket meghatározó harmonizált szabványokat adott ki, és bár az ilyen GSM-készülékeket igénybe vehetik az MCV-szolgáltatásokat nyújtó rendszerek, mégis szükség van a parti tengereken működtetett hajókon hozzáférhető mobilhírközlési szolgáltatásokat nyújtó rendszerek sajátos üzemeltetési értékeinek megállapítására a földi hálózatokkal kialakuló káros zavarás elkerülése érdekében.

(9)

Ezért e határozat melléklete tartalmazza a CEPT-jelentésben felsorolt valamennyi műszaki és üzemeltetési követelményt. Ezek a követelmények – amelyek a GSM-szabványok változtatható paramétertartományain belül maradnak – várhatóan biztosítják az MCV-szolgáltatásokat nyújtó rendszerek, illetve a 900 és 1 800 MHz-es frekvenciasáv földi GSM/UMTS-hálózatai, továbbá a 862–960 MHz közötti sávban üzemelő kis hatótávolságú repüléstechnikai rádiónavigációs rendszerek egyidejű használatát. Ezek a követelmények magukban foglalják a GSM-rendszer meghatározott működési paraméterein alapuló zavarcsökkentő technikákat, azonban más módozatok vagy zavarcsökkentő technikák is használhatók, ha azonos szintű védelmet biztosítanak.

(10)

Ez a határozat nem tekinthető kötelező erejűnek azon tagállamok esetében, amelyek nem rendelkeznek parti tengerrel. Mindez nem sérti az MCV-szolgáltatások engedélyezését, amely e határozat hatályán kívül esik, de amely a tagállamok részéről nemzeti hajóik tekintetében az uniós jogszabályokkal összhangban lépéseket tehet szükségessé.

(11)

A tagállamoknak mindent el kell követniük annak érdekében, hogy a teljes 900 és 1 800 MHz-es frekvenciasávokat a lehető leghamarabb hozzáférhetővé tegyék a parti tengereiken az MCV-szolgáltatásokat interferenciamentes és interferenciával szemben nem védett alapon nyújtó rendszerek számára, például az említett sávok jogosultjai közötti hátrányos megkülönböztetés elkerülése érdekében. Mindazonáltal, ha a nemzeti körülmények nem teszik lehetővé a teljes sáv hozzáférhetővé tételét, a tagállamok kisebb méretű spektrumot is hozzáférhetővé tehetnek, de a hozzáférhetővé tett spektrumnak legalább 2 MHz-esnek kell lennie a felmenő irányban és ugyancsak 2 MHz-esnek kell lennie a lejövő irányban, mivel ez a spektrummennyiség tekinthető az MCV-szolgáltatások üzemeltetéséhez szükséges minimális feltételnek.

(12)

Az e határozatban meghatározott feltételek folyamatos relevanciájának biztosítása érdekében, valamint a rádiófrekvenciás környezet gyors változására való tekintettel a nemzeti hatóságoknak lehetőség szerint folyamatosan ellenőrizniük kell a MCV-szolgáltatások nyújtására használt berendezések rádiófrekvencia-használatát, aktívan hozzájárulva ezzel e határozat folytonos felülvizsgálatához. A felülvizsgálat során figyelembe kell venni a technológiai fejlődést, valamint ellenőrizni kell, hogy érvényesek-e még az eredeti feltételezések az MCV-szolgáltatások üzemeltetésével kapcsolatban.

(13)

Az ebben a határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a rádióspektrum-bizottság véleményével,

1.

„hajók fedélzetén hozzáférhető mobilhírközlési szolgáltatások (MCV-szolgáltatások)”: a 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) 2. cikkének c) pontjában meghatározott olyan elektronikus hírközlési szolgáltatások, amelyeket valamely vállalkozás szolgáltat a hajó utasainak a földi mobilhálózatokkal való közvetlen kapcsolatteremtést igénybe nem vevő, GSM-rendszert használó nyilvános hírközlő hálózatok révén való kommunikáció céljából;

2.

„900 MHz-es frekvenciasáv”: a felmenő irányban (a végberendezéstől a bázisállomás felé történő adás) rendelkezésre álló 880–915 MHz közötti sáv, illetve a lejövő irányban (a bázisállomástól a végberendezés felé történő adás) rendelkezésre álló 925–960 MHz közötti sáv;

3.

„1 800 MHz-es frekvenciasáv”: a felmenő irányban (a végberendezéstől a bázisállomás felé történő adás) rendelkezésre álló 1 710–1 785 MHz közötti sáv, illetve a lejövő irányban (a bázisállomástól a végberendezés felé történő adás) rendelkezésre álló 1 805–1 880 MHz közötti sáv;

4.

„GSM-rendszer”: az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet által kiadott GSM-szabványoknak, különösen az EN 301 502 és az EN 301 511 szabványnak megfelelő elektronikus hírközlő hálózat;

5.

„interferenciamentes és interferenciával szemben nem védett”: nem okozhat káros zavarást a rádiótávközlő szolgálatokban, és nem követelhető meg e szolgáltatások védelme az egyéb rádiótávközlő szolgáltatások által keltett káros zavarással szemben;

6.

„parti tenger”: az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményének értelmében értelmezendő;

7.

„hajó bázis adó-vevő állomás (hajó-bázisállomás)”: olyan mobil pikocella, amely hajón található és támogatja a 900 és/vagy 1 800 MHz-es frekvenciasávon működő GSM-szolgáltatásokat.

20.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 72/42

(1)

Az i2010-politika – az európai információs társadalommal foglalkozó stratégiai keretként – nyitott és versenyalapú digitális gazdaság kialakulását támogatja az Európai Unióban, és kiemeli az információs és kommunikációs technológiákat (IKT) mint a társadalmi integráció és az életminőség javításának egyik hajtóerejét, valamint hangsúlyozza az információkhoz és a hírközlési forrásokhoz való gyors hozzáférés által a mindennapi élet valamennyi területén elért előnyt.

(2)

A hajókon hozzáférhető mobilhírközlési szolgáltatásokat (MCV-szolgáltatások) – amelyek gyakran páneurópai vagy államközi jellegűek – az Európai Unió parti tengerein és nemzetközi vizein hajózó teher- és személyszállító hajókon használják. Az MCV-szolgáltatásokat nyújtó rendszerek (MCV-rendszerek) célja, hogy kiegészítsék a meglévő mobil kapcsolatteremtési lehetőségeket, amikor az európai uniós tagállamok parti tengereinek az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményében meghatározott olyan területein lépnek működésbe, amelyekre nem terjednek ki földi mobilhálózatok.

(3)

Az MCV-szolgáltatást nyújtó rendszer („kijelölt MCV-rendszer”) általában egy vagy több, hajón található pikocellás bázisállomásból áll, és a GSM maghálózathoz nyújt hozzáférést a felhordó (backhaul) kapcsolaton – pl. műholdon – keresztül. Az ilyen rendszer hajó bázisállomása a hajó utasainál vagy személyzeténél levő barangoló, GSM-rendszerű mobil végberendezéseket szolgálja ki.

(4)

Az MCV-szolgáltatások jelenleg kereskedelmi üzemeltetésűek, és kizárólag a GSM-szabványt használják, a felmenő irányban a 880–915 MHz-es és az 1 710–1 785 MHz-es sávban (a végberendezéstől a bázisállomás felé történő küldés), illetve lejövő irányban a 925–960 MHz-es és az 1 805-1 880 MHz-es sávban (a bázisállomástól a végberendezés felé történő küldés). A jövőben azonban esetleg kiterjeszthetőek lesznek további, más szabványoknak megfelelő és más frekvenciasávokban működő, nyilvános földfelszíni mobilhírközlési rendszerekre is.

(5)

A kijelölt MCV-rendszerek üzemeltetését meg kell különböztetni a parti tengereken a földi mobil elektronikus hírközlő hálózatok által nyújtott bővített lefedettségtől, amennyiben az a földi mobilhálózatok létrehozására és üzemeltetésére vonatkozó üzemeltetői jogokon alapul.

(6)

Az MCV-szolgáltatások szabályozásának összehangolt megközelítésével elősegíthető lenne az említett szolgáltatások Európai Unión belüli biztosítása, ami hozzájárulna az EU egységes piacra vonatkozó célkitűzéseinek megvalósításához. Ezzel a zökkenőmentes mobil kapcsolatteremtési lehetőség is biztosítható lenne a fogyasztók és az üzleti felhasználók számára, és növelné az innovatív tengeri hírközlési szolgáltatások potenciálját.

(7)

Az MCV-szolgáltatások nyújtásához szükséges rádióspektrum-használat engedélyezésekor a tagállamoknak meg kell felelniük a 2002/21/EK irányelvnek, valamint az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7-i 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (2) („Engedélyezési irányelv”). Különösen a 2002/21/EK irányelv 9. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmében a tagállamok a területükön biztosítják az elektronikus hírközlési szolgáltatások vonatkozásában a rádiófrekvenciákkal történő hatékony gazdálkodást, valamint előmozdítják a rádiófrekvenciák használatának harmonizációját az Európai Unióban, összhangban a rádiófrekvenciák eredményes és hatékony használatának szükségességével.

(8)

A 2002/21/EK irányelv értelmében a nemzeti szabályozó hatóságoknak egyebek között az elektronikus hírközlő hálózatok, a kapcsolódó létesítmények és szolgáltatások, valamint az európai szintű elektronikus hírközlési szolgáltatások kialakításának útjában álló, még meglévő akadályok felszámolásával, valamint a transzeurópai hálózatok létrehozásának és fejlesztésének ösztönzésével, a páneurópai szolgáltatások együttműködési képességének és a végpontok közti kapcsolódások lehetőségének a javításával hozzá kell járulniuk az egységes piac fejlődéséhez. Ugyanakkor elő kellene segíteniük az elektronikus hírközlő hálózatok, az elektronikus hírközlő szolgálatok és a kapcsolódó létesítmények és szolgáltatások biztosítását, többek között a rádiófrekvenciák és számozási erőforrások hatékony használatának és hatékony kezelésének ösztönzésével.

(9)

A 2002/20/EK irányelv értelmében a lehető legkevésbé terhes engedélyezési rendszert kell alkalmazni az elektronikus hírközlő hálózatok és hírközlési szolgáltatások biztosításának lehetővé tételére, az új elektronikus hírközlési szolgáltatások fejlődésének, valamint a páneurópai hírközlő hálózatok és a hírközlési szolgáltatások fejlődésének ösztönzése érdekében, továbbá annak érdekében, hogy a szolgáltatók és a fogyasztók részesülhessenek az egységes piac méretgazdaságosságából adódó előnyökből.

(10)

A 2002/20/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban az elektronikus hírközlő hálózatok biztosítása, illetve az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása – a 6. cikk (2) bekezdésében említett egyedi kötelezettségek, illetve az 5. cikkben említett használati jogok sérelme nélkül – csak általános felhatalmazás tárgyát képezheti.

(11)

A 2002/20/EK irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerint amennyiben lehetséges és különösen abban az esetben, ha a káros zavarás kockázata elhanyagolható, a tagállamok a rádiófrekvenciák használatát nem tehetik az egyedi használati jogok megadásától függővé, hanem az ilyen rádiófrekvenciák használatának feltételeit az általános felhatalmazásban kell feltüntetniük.

(12)

A 2010/166/EU bizottsági határozatban (3) megállapított műszaki feltételek teljesülése esetén az MCV-szolgáltatások üzemeltetéséből adódó káros zavarás kockázata elhanyagolható, tehát a tagállamoknak elvileg az MCV-szolgáltatások nyújtásához szükséges rádióspektrum-használathoz általános felhatalmazást kellene adniuk.

(13)

Néhány tagállam az MCV-szolgáltatások nyújtásához szükséges spektrumhasználatot jelenleg egyedi jogokhoz köti. Ezt az engedélyezési megközelítést felül kell vizsgálni, többek között a tagállamok parti tengerein nyújtott MCV-szolgáltatások nyújtása tekintetében szerzett tapasztalatok alapján.

(14)

A nyilvános páneurópai digitális cellás földi mobil rádiótávközlés összehangolt közösségi bevezetése számára fenntartandó frekvenciasávokról szóló 87/372/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) 1. cikkének megfelelően a tagállamoknak meg kell vizsgálniuk, hogy a 900 MHz-es frekvenciasáv jelenlegi kiosztása a területükön versengő mobilszolgáltatók számára torzítja-e az érintett mobilpiacok versenyét, és az ilyen torzulásokat a 2002/20/EK irányelv 14. cikkével összhangban kezelniük kell. A tagállamoknak adott esetben fontolóra kellene venniük, hogy ezzel az alkalommal élve megváltoztatják a földi mobilhálózatok üzemeltetőinek jelenleg odaítélt kizárólagos használati jogokat, hogy azok ne zárják ki az MCV-szolgáltatások nyújtását a vonatkozó frekvenciákon.

(15)

A tagállamoknak meg kell osztaniuk egymás között és a Bizottsággal a rendelkezésükre álló információkat, hogy így megoldhatóvá váljanak az MCV-szolgáltatások által okozott esetleges káros zavarásból adódó problémák. Amennyiben a hírközlési bizottság és a rádióspektrum-bizottság bevonása elősegítheti a probléma megoldását, akkor a Bizottság tájékoztatja ezeket a bizottságokat.

(16)

Az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („Egyetemes szolgáltatási irányelv”) (5) értelmében a tagállamok biztosítják, hogy a nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatásokhoz való hozzáférésre és az ilyen szolgáltatások igénybevételére alkalmazandó árakról és díjszabásokról, valamint az általános szerződési feltételekről átlátható és naprakész információ álljon a végfelhasználók és a fogyasztók rendelkezésére. Az irányelv annak biztosítására is felszólítja a tagállamokat, hogy a fogyasztók a nyilvános telefonhálózathoz való csatlakozást és/vagy hozzáférést biztosító szolgáltatásokra történő előfizetés esetén jogosultak legyenek az ilyen szolgáltatást nyújtó vállalkozással vagy vállalkozásokkal olyan szerződést kötni, amelyben többek között szerepelnek az árak és a díjszabás részletei, valamint azok az eszközök, amelyek révén az összes alkalmazandó díjszabásra és fenntartási díjra vonatkozóan naprakész információ szerezhető be.

(17)

A tengerbiztonság és/vagy közbiztonság területén kötött nemzetközi megállapodásokat nem sértheti az MCV-szolgáltatások működtetése.

(18)

Az MCV-szolgáltatások Európai Unióban történő nyújtásához szükséges spektrumhasználat engedélyezésére irányuló közös megközelítés szabályozási és műszaki részleteit folyamatos vizsgálat alatt kell tartani annak biztosítása érdekében, hogy azok alkalmasak legyenek a káros zavarás elkerülése mint általános cél elérésére, amelynek hiányában megfelelő javító intézkedéseket kell kilátásba helyezni.

(19)

Az ezen ajánlásban előírt intézkedések összhangban vannak a hírközlési bizottság véleményével,

1.

Ezen ajánlás célja a hajókon hozzáférhető mobilhírközlési szolgáltatásokhoz (MCV-szolgáltatások) a tagállamok parti tengerein szükséges rádióspektrum-használat nemzeti engedélyezési feltételeinek és eljárásainak összehangolása az ilyen szolgáltatások Európai Unióban való bevezetésének megkönnyítése érdekében, de az MCV-szolgáltatások által a földi mobil elektronikus hírközlési szolgáltatásokban okozott káros zavarás kiküszöbölése mellett.

Az ebben az ajánlásban említett nemzeti engedélyezési feltételeket és eljárásokat a tagállamok által az európai uniós jogszabályokkal, különösen a rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről, valamint a megfelelőségük kölcsönös elismeréséről szóló, 1999. március 9-i 1999/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (6), illetve a tengeri berendezésekre vonatkozóan alkalmazandó uniós és nemzetközi jogi okmányokkal összhangban hatályba léptetett, tengerbiztonsággal és közbiztonsággal kapcsolatos jogi kötelezettségek, valamint az MCV-szolgáltatások biztosításához szükséges berendezésekre vonatkozó rendeletek és/vagy közigazgatási rendelkezések sérelme nélkül kell alkalmazni.

2.

„Hajókon hozzáférhető mobilhírközlési szolgáltatások (MCV-szolgáltatások)”: a 2002/21/EK irányelv 2. cikkének c) pontjában meghatározott olyan elektronikus hírközlési szolgáltatások, amelyeket valamely vállalkozás bocsát a hajó utasainak rendelkezésére a földi mobilhálózatokkal való közvetlen kapcsolatteremtést igénybe nem vevő, GSM-rendszert használó nyilvános hírközlő hálózatok révén való kommunikáció céljából.

3.

Ez az ajánlás a 2010/166/EU határozatban meghatározott frekvenciasávban az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményében meghatározottak szerint a tagállamok parti tengerein nyújtott MCV-szolgáltatásokhoz szükséges rádióspektrum-használat engedélyezésére alkalmazandó. A nyílt tengeri MCV-szolgáltatások, a hajók és űrállomások közötti műholdas távközlés biztosítása, valamint a hajókon tartózkodó végfelhasználók számára mobil műholdas szolgáltatások (MSS) biztosítása nem tartozik ennek az ajánlásnak a hatáskörébe.

4.

Legkésőbb ezen ajánlás elfogadása után tizenkét hónappal a tagállamok megteszik a szükséges lépéseket ahhoz, hogy a 2010/166/EU határozatnak megfelelően hozzáférhetővé tett frekvenciasávokban vagy alsávokban engedélyezhessék a parti tengereiken tartózkodó, saját lobogójuk alatt közlekedő hajók számára nyújtott MCV-szolgáltatásokhoz szükséges rádióspektrum-használatot és adott esetben a parti tengereiken nyújtott MCV-szolgáltatásokhoz szükséges spektrumhasználatot.

5.

A tagállamok csak abban az esetben engedélyezhetik az MCV-szolgáltatások nyújtásához szükséges spektrumhasználatot, ha az megfelel a 2010/166/EU határozatban előírt műszaki feltételeknek.

6.

A tagállamok előírhatják, hogy az MCV-rendszerek csak a 2010/166/EU határozattal összhangban a parti tengereiken biztosított MCV-rendszerek üzemeltetéséhez hozzáférhetővé tett meghatározott frekvenciasávot vagy alsávot használhatják.

7.

A tagállamok az MCV-szolgáltatások nyújtásához szükséges spektrumhasználatot általános felhatalmazás keretében biztosítják. A 2002/20/EK irányelv 5. cikke (1) bekezdésének sérelme nélkül, ha az MCV-szolgáltatások nyújtásához használt frekvencia használata egyedi jogokhoz kötött, az adott tagállamnak felül kell vizsgálnia az ilyen egyedi jogok szükségességét abból a célból, hogy az ilyen jogokhoz kapcsolódó feltételeket a lehető leghamarabb, de legkésőbb ezen ajánlás elfogadása után három évvel bele lehessen építeni az általános felhatalmazásba.

8.

Legkésőbb ezen ajánlás elfogadása után tizenkét hónappal a tagállamok már nem követelhetnek meg kiegészítő engedélyeztetést a parti tengereiken nyújtott MCV-szolgáltatások számára hozzáférhetővé tett spektrumhasználat tekintetében, amennyiben az érintett MCV-rendszer spektrumhasználatát egy másik tagállam az engedélyezési rendszerével összhangban és ennek az ajánlásnak megfelelően már engedélyezte.

9.

A tagállamoknak ajánlatos fontolóra venniük, hogy nem követelnek meg kiegészítő engedélyeztetést a parti tengereiken harmadik országok lobogója alatt közlekedő hajókon hozzáférhető mobilhírközlési szolgáltatásokhoz szükséges spektrumhasználat tekintetében, feltéve, hogy az ilyen hajókon nyújtott MCV-szolgáltatáshoz szükséges spektrumhasználatot az érintett országok a 2010/166/EU határozatban előírtakkal megegyező feltételek mellett már engedélyezték.

10.

Azoknak a tagállamoknak, amelyek ezen ajánlás elfogadását megelőzően az MCV-rendszerek üzemeltetéséhez hozzáférhetővé tett frekvenciasávokban és alsávokban kizárólagos egyedi használati jogokat ítéltek oda a parti tengereikre kiterjedő földi mobil elektronikus hírközlési hálózatok és/vagy szolgáltatások biztosításához, az ilyen kizárólagos használati jogok első felülvizsgálatának, módosításának, meghosszabbításának vagy megújításának alkalmával, adott esetben az uniós vagy nemzeti jogszabályok alapján az ilyen használati jogokat módosítaniuk kell, hogy parti tengereiken lehetővé tegyék az MCV-rendszerek működését. Az ilyen első felülvizsgálat, módosítás, meghosszabbítás vagy megújítás megszületéséig az érintett tagállamok ösztönzik a parti tengereiken nyújtott MCV-szolgáltatásoknak a szóban forgó kizárólagos jogokkal rendelkező földi mobilszolgáltatókkal folytatott spektrumkereskedelem, spektrummegosztás vagy bármilyen hasonló megállapodás alapján történő biztosítását.

11.

A tagállamoknak tevékenyen, konstruktívan és a szolidaritás szellemében, adott esetben a meglévő eljárásokat alkalmazva kell együttműködniük a vélhetőleg az MCV-szolgáltatások okozta káros zavarás kapcsán felmerülő bármely kérdésben.

12.

Ha egy másik tagállam joghatósága alá tartozó MCV-szolgáltatás vélhetően káros zavarás okozója, akkor az esetet az érintett tagállamnak haladéktalanul a joghatósággal rendelkező tagállam tudomására kell hoznia, illetve tájékoztatnia kell a Bizottságot. Adott esetben a Bizottságnak a felmerült problémák megoldása érdekében tájékoztatnia kell a hírközlési bizottságot és a rádióspektrum-bizottságot is.

13.

Annak a tagállamnak, amelyik feltételezhetően egy másik tagállam területén nyújtott szolgáltatást károsan zavaró MCV-szolgáltatás felett rendelkezik joghatósággal, haladéktalanul lépéseket kell tennie, és meg kell szüntetnie az interferencia okát.

14.

A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók és a végfelhasználók megfelelő tájékoztatást kapjanak az MCV-szolgáltatások igénybevételének feltételeiről.

15.

A tagállamoknak – különösen a tényleges vagy potenciálisan káros zavarás tekintetében – figyelemmel kell kísérniük az MCV-szolgáltatások biztosításához szükséges spektrumhasználatot, és észrevételeiket el kell küldeniük a Bizottságnak, hogy az szükség esetén kellő időben gondoskodhasson ennek az ajánlásnak a felülvizsgálatáról.