I Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele kötelező

22.12.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 342/1

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1221/2009/EK RENDELETE

(2009. november 25.)

a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről és a 761/2001/EK rendelet, a 2001/681/EK és a 2006/193/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárással összhangban (3),

mivel:

(1)	A Szerződés 2. cikke előírja, hogy a Közösség feladata többek között az egész Közösségben a fenntartható növekedés előmozdítása.

(2)

A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (4) a vállalkozásokkal folytatott együttműködés és partnerség javítását a környezeti célkitűzések teljesítésében stratégiai fontosságú szerepet betöltő megközelítésként határozza meg. Ennek lényegi részét képezik az önkéntes kötelezettségvállalások. Ezért szükséges a Közösség környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerében (EMAS) való szélesebb körű részvétel elősegítése, valamint a szervezeteket arra ösztönző kezdeményezések kidolgozása, hogy ezzel összefüggésben független szakértők által szigorúan hitelesített, környezeti vagy fenntartható fejlődési teljesítményükről szóló jelentéseket tegyenek közzé.

(3)

A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program félidős értékeléséről szóló, 2007. április 30-i bizottsági közlemény elismeri, hogy szükség van az ipar számára kidolgozott és önkéntes alapon alkalmazandó eszközök működésének javítására, valamint, hogy ezek az eszközök komoly lehetőségeket hordoznak, de még nem teljesen kidolgozottak. Felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül ezeket az eszközöket, hogy elősegítse a nagyobb arányú részvételt és csökkentse az alkalmazásukkal járó adminisztratív terheket.

(4)	A fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló, 2008. július 16-i bizottsági közlemény elismeri, hogy az EMAS segíti a szervezeteket abban, hogy a környezeti hatások csökkentésével és a források hatékonyabb felhasználásával optimalizálják termelési folyamataikat.

(5)

A környezetvédelem terén közösségi szinten kidolgozott jogi eszközökre vonatkozó átfogó megközelítés kialakításának előmozdítása érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak át kell gondolniuk, hogy hogyan vehető figyelembe az EMAS keretében történő nyilvántartásba vétel a jogszabályok kidolgozásában, illetve hogyan használható az a jogszabályok végrehajtásában. Ezen túlmenően – annak érdekében, hogy növeljék az EMAS vonzerejét a szervezetek számára – közbeszerzési szakpolitikáikban figyelembe kell venni az EMAS-t, illetve – adott esetben – a vállalkozási- és szolgáltatási szerződések teljesítési feltételeinek meghatározásánál az EMAS-t vagy más egyenértékű környezetvédelmi vezetési rendszert kell alapul venniük.

(6)

A szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről szóló, 2001. március 19-i 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 15. cikke előírja a Bizottság számára, hogy felülvizsgálja az EMAS-t a működése során szerzett tapasztalatok fényében, és szükség esetén megfelelő módosításokat javasoljon az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(7)

A 761/2001/EK rendelet értelmében alkalmazott környezetvédelmi vezetési rendszerek, többek között az EMAS bizonyította hatékonyságát a szervezetek környezeti teljesítményének javítása terén. Szükség van azonban a rendszerben részt vevő szervezetek számának növelésére annak érdekében, hogy a környezeti állapot javításában jobb általános hatás legyen elérhető. Ennek érdekében az említett rendelet végrehajtása során szerzett tapasztalatokat arra kell felhasználni, hogy az EMAS még nagyobb mértékben tudja javítani a szervezetek általános környezeti teljesítményét.

(8)	A szervezeteket ösztönözni kell, hogy önkéntes alapon vegyenek részt az EMAS-ban, amivel előnyre tehetnek szert a hatósági ellenőrzés, a költségtakarékosság és a nyilvánosságban róluk kialakuló kép révén, feltéve, hogy bizonyítani tudják környezeti teljesítményük javulását.

(9)	Az EMAS-t a Közösség területén és azon kívül is hozzáférhetővé kell tenni valamennyi, a környezetre hatást gyakorló szervezet számára. Az EMAS-nak eszközöket kell biztosítania e szervezetek számára e hatások kezeléséhez és általános környezeti teljesítményük javításához.

(10)	A szervezeteket, különösen a kis szervezeteket, ösztönözni kell az EMAS-ban való részvételre. Részvételüket az információhoz, a meglévő támogatási forrásokhoz és a közintézményekhez való hozzáférés elősegítésével és segítségnyújtási intézkedések létrehozásával vagy támogatásával kell előmozdítani.

(11)	Az egyéb környezetvédelmi vezetési rendszert alkalmazó, de az EMAS-ra áttérni szándékozó szervezetek számára az áttérést a lehető legkönnyebbé kell tenni. Figyelembe kell venni az egyéb környezetvédelmi vezetési rendszerekhez való kapcsolódásokat.

(12)	Az egy vagy több tagállamban telephellyel rendelkező szervezetek számára lehetővé kell tenni, hogy egyetlen egységes nyilvántartásba vételi eljárásban vetessék nyilvántartásba akár valamennyi, vagy meghatározott számú telephelyüket.

(13)

Meg kell erősíteni azokat a mechanizmusokat, amelyek révén megállapítható az, hogy egy szervezet megfelel-e a vonatkozó környezetvédelmi jogi előírásoknak, azzal a céllal, hogy hitelesebbé váljon az EMAS és különösen, hogy a tagállamok számára lehetővé váljon a nyilvántartásba vett szervezetek adminisztratív terheinek csökkentése dereguláció vagy szabályozási könnyítés révén.

(14)	Az EMAS végrehajtási folyamata magában foglalja az adott szervezet munkavállalóinak és dolgozóinak bevonását, mivel így növekszik a munkahelyi elégedettség, illetve gyarapszik a környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatos ismeret, amit a munkahelyi környezeten kívül is hasznosítani lehet.

(15)

Az EMAS-logót olyan vonzó kommunikációs és marketing eszközzé kell tenni a szervezetek számára, amely növeli a vásárlók és az érdekelt felek EMAS-szal kapcsolatos tudatosságát. Az EMAS-logó használatára vonatkozó szabályokat egyszerűsíteni kell egyetlen egységes logó alkalmazásával, illetve a meglévő korlátozásokat meg kell szüntetni, kivéve a terméken és a csomagoláson való elhelyezéssel kapcsolatosakat. Nem állhat fenn a környezetvédelmi termékcímkékkel való összetéveszthetőség veszélye.

(16)

Az EMAS-ban való nyilvántartásba vétel költségeit és díjait ésszerű szinten kell tartani, és annak arányosnak kell lennie a szervezet nagyságával és az illetékes testületek által elvégzendő munka mennyiségével. A Szerződés állami támogatásra vonatkozó szabályai sérelme nélkül fontolóra kell venni kivételek vagy díjcsökkentések lehetővé tételét a kis szervezetek számára.

(17)

A szervezeteknek rendszeresen környezetvédelmi nyilatkozatot kell kidolgozniuk és azt a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenniük, amelyben tájékoztatják a közvéleményt és más érdekelt feleket a vonatkozó környezetvédelmi jogi előírásoknak való megfelelésükről, illetve környezeti teljesítményükről.

(18)

Az információk relevanciája és összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében a szervezet környezeti teljesítményében elért javulásra vonatkozó jelentésnek megfelelő, legjobb referenciaértékeket és skálákat alkalmazó, a folyamat és a termék szintjén a kulcsfontosságú környezetvédelmi területekre összpontosító általános és ágazatspecifikus mutatókon kell alapulnia. Mindez segíti a szervezeteket abban, hogy környezeti teljesítményüket különböző jelentéstételi időszakok tekintetében és más szervezetek környezeti teljesítményével összehasonlíthassák.

(19)

Olyan referenciadokumentumokat kell kidolgozni a tagállamok közötti információcsere és együttműködés révén, amelyek magukban foglalják az egyes ágazatok legjobb környezetvédelmi vezetési gyakorlatát és környezeti teljesítménymutatóit. Ezek a dokumentumok segítik a szervezeteket abban, hogy jobban összpontosíthassanak egy adott ágazat legfontosabb környezetvédelmi szempontjaira.

(20)

A termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról szóló, 2008. július 9-i 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) az akkreditációt nemzeti és európai szinten szervezi, illetve felállítja az akkreditáció átfogó kereteit. Ez a rendelet a szükséges mértékben kiegészíti az említett szabályokat, miközben figyelembe veszi az EMAS-rendszer sajátosságait, mint például annak szükségességét, hogy az érintett felek, különösen a tagállamok felé megvalósuljon a rendszer magas szintű hitelessége és – adott esetben – specifikusabb szabályokat állapít meg. Az EMAS-ra vonatkozó rendelkezések biztosítják és folyamatosan fejlesztik a környezetvédelmi hitelesítők szakmai tudását a független és pártatlan akkreditálási vagy engedélyezési rendszer és továbbképzés, illetve a tevékenységük megfelelő felügyelete révén, és így garantálják az EMAS-ban részt vevő szervezetek átláthatóságát és hitelességét.

(21)	Amikor egy tagállam úgy dönt, hogy az EMAS vonatkozásában nem alkalmazza az akkreditálást, a 765/2008/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdését kell alkalmazni.

(22)	A promóciós és támogató tevékenységeket a tagállamoknak és a Bizottságnak egyaránt végeznie kell.

(23)

A Szerződés állami támogatásokra vonatkozó szabályainak sérelme nélkül, a tagállamoknak olyan ösztönzőket kell bevezetniük a nyilvántartásba vett szervezetek számára, mint például az ipar környezeti teljesítményének javítását szolgáló programok keretében rendelkezésre álló támogatás vagy adókedvezmény, feltéve, hogy a szervezetek bizonyítani tudják környezeti teljesítményük javulását.

(24)	A tagállamoknak és a Bizottságnak a szervezetek – különösen a kis szervezetek – EMAS-ban való fokozottabb részvételét célzó egyedi intézkedéseket kell kidolgoznia és végrehajtania.

(25)	E rendelet harmonizált alkalmazásának biztosítása céljából egy prioritási program alapján a Bizottságnak az e rendelet által érintett területen ágazati referenciadokumentumokat kell kidolgoznia.

(26)	E rendeletet szükség esetén a hatálybalépését követő öt éven belül felül kell vizsgálni a szerzett tapasztalatok fényében.

(27)	Ez a rendelet a 761/2001/EK rendelet helyébe lép, amelyet ezért hatályon kívül kell helyezni.

(28)

A szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről szóló 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásával kapcsolatos útmutatásról szóló, 2001. szeptember 7-i 2001/680/EK bizottsági ajánlás (7) és a szervezeteknek a környezetvédelmi teljesítménymutatók kiválasztása tekintetében a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről szóló 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásával kapcsolatos útmutatásról szóló, 2003. július 10-i 2003/532/EK bizottsági ajánlás (8) alkalmazását be kell szüntetni, mivel azok hasznos elemeit átemelték az őket felváltó ezen rendeletbe.

(29)

Mivel e rendelet céljait – nevezetesen az egységes hiteles rendszer létrehozását, valamint az eltérő nemzeti rendszerek kialakulásának elkerülését – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a javasolt intézkedés léptéke és hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket fogadhat el a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(30)	Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (9) összhangban kell elfogadni.

(31)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy eljárásokat állapítson meg az illetékes testületek szakértői értékelésére, hogy ágazati referenciadokumentumokat dolgozzon ki, hogy elismerje a meglévő környezetvédelmi vezetési rendszereket vagy azok részeit, amennyiben azok teljesítik e rendelet megfelelő követelményeit, valamint módosítsa az I–VIII. mellékletet. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és a rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, beleértve annak új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítését, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(32)

Mivel e rendelet megfelelő működési keretének biztosításához bizonyos időre van szükség, e rendelet hatálybalépését követő 12 hónapos időszakban a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy módosítsák az akkreditálási testületek és az illetékes testületek által az e rendelet megfelelő rendelkezései szerint követett eljárásokat. E 12 hónap folyamán az akkreditálási testületek és az illetékes testületek jogosultak továbbra is a 761/2001/EK rendelet értelmében létrehozott eljárásokat alkalmazni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Cél

Létrejön a Közösségen belüli vagy kívüli szervezetek önkéntes részvételét lehetővé tevő közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer, a továbbiakban: EMAS.

Az EMAS célja, hogy a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési terv fontos eszközeként elősegítse a szervezetek környezeti teljesítményének folyamatos javítását a szervezetek saját környezetvédelmi vezetési rendszerének kialakítása és alkalmazása, az ilyen rendszerek teljesítményének szisztematikus, objektív és rendszeres időközönkénti értékelése, a környezeti teljesítményre vonatkozó tájékoztatás, a nyilvánossággal és más érdekelt felekkel folytatott nyílt párbeszéd, valamint a szervezetek munkavállalóinak aktív bevonása és megfelelő képzése révén.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

„környezeti politika”: egy szervezet környezeti teljesítményére vonatkozó, a felső vezetés által hivatalosan kifejezett átfogó szándékait és irányát jelenti a környezetvédelem terén, beleértve az összes vonatkozó környezetvédelmi jogi előírás betartását, valamint a környezeti teljesítmény folyamatos javítása iránti elkötelezettséget. Keretet biztosít a környezeti fellépésekhez és a környezeti célok és célkitűzések meghatározásához.

2.	„környezeti teljesítmény”: a szervezet vezetésének környezeti tényezőkkel kapcsolatos, mérhető eredményei;

3.	„a jogszabályok betartása”: a vonatkozó környezetvédelmi jogi előírások – köztük az engedélyezési feltételek – maradéktalan teljesítése;

4.	„környezeti tényező”: a szervezet tevékenységeinek, termékeinek vagy szolgáltatásainak olyan eleme, amely hatással van, vagy hatással lehet a környezetre;

5.	„jelentős környezeti tényező”: olyan környezeti tényező, amely jelentős környezeti hatással jár vagy járhat;

6.	„közvetlen környezeti tényező”: a szervezet saját tevékenységeihez, termékeihez vagy szolgáltatásaihoz kapcsolódó olyan környezeti tényezők, amelyek felett a szervezet közvetlen irányítási ellenőrzéssel rendelkezik;

7.	„közvetett környezeti tényező”: a szervezet harmadik felekkel folytatott interakciójából eredő környezeti tényező, amelyet egy szervezet ésszerű mértékig befolyásolhat;

8.	„környezeti hatás”: a környezet bármilyen – akár kedvező, akár kedvezőtlen – változása, amely részben vagy egészben a szervezet tevékenységéből, termékeiből vagy szolgáltatásaiból ered;

9.	„környezeti állapotfelmérés”: a szervezet tevékenységeivel, termékeivel és szolgáltatásaival kapcsolatos környezeti tényezők, környezeti hatások és a szervezet környezeti teljesítményének kezdeti átfogó elemzése;

10.	„környezeti program”: a környezeti célok és célkitűzések elérése érdekében bevezetett vagy előirányzott intézkedések, felelősségi körök és eszközök leírása, továbbá a környezeti célok és célkitűzések elérésének határideje;

11.	„környezeti cél”: a környezeti politikából eredő, átfogó környezeti cél, amelynek elérését egy szervezet tűzte ki maga elé, és amelyet, ha lehetséges, számszerűsítenek;

12.	„környezeti célkitűzés”: a szervezet egészére vagy annak részeire vonatkozó részletes teljesítménykövetelmény, amely a környezeti célokból ered, s amelyet a környezeti célok elérése érdekében kell meghatározni és teljesíteni;

13.

„környezetvédelmi vezetési rendszer”: az általános vezetési rendszer része, amely magában foglalja a szervezeti felépítést, a tervezési tevékenységeket, a felelősségi köröket, az eljárásokat, a környezeti politika kidolgozásának, bevezetésének, megvalósításának, vizsgálatának és fenntartásának folyamatait és eszközeit, valamint a környezeti tényezők kezelését;

14.	„legjobb környezetvédelmi vezetési gyakorlat”: a szervezetek által az érintett ágazatban a környezetvédelmi vezetési rendszer leghatékonyabb végrehajtási módja, amely az adott gazdasági és technikai körülmények mellett a legjobb környezeti teljesítményt eredményezi;

15.

„jelentős változás”: a szervezet működésében, felépítésében, igazgatásában, eljárásaiban, tevékenységeiben, termékeiben vagy szolgáltatásaiban bekövetkező bármely változás, amely jelentős hatással van vagy lehet a szervezet környezetvédelmi vezetési rendszerére, a környezetre vagy az emberi egészségre;

16.	„belső környezetvédelmi ellenőrzés”: a szervezet környezeti teljesítményének, a környezet védelmét szolgáló vezetési rendszerének és eljárásainak szisztematikus, dokumentált, rendszeres és objektív értékelése;

17.

„ellenőr”: a szervezethez tartozó személy vagy személyek csoportja, vagy a szervezeten kívüli természetes vagy jogi személy, aki vagy amely a szervezet nevében jár el és különösen az alkalmazott környezetvédelmi vezetési rendszer értékelését végzi, illetve megállapítja a szervezet környezeti politikájának és programjának való megfelelést, beleértve a környezetre alkalmazandó jogi előírásoknak való megfelelést is;

18.

„környezetvédelmi nyilatkozat”: a nyilvánosság és egyéb érdekelt felek számára nyújtott átfogó tájékoztatás egy szervezettel kapcsolatosan a következőkről:

a)	felépítés és tevékenységek;

b)	környezeti politika és környezetvédelmi vezetési rendszer;

c)	környezeti tényezők és hatások;

d)	környezeti program, környezeti célok, célkitűzések;

e)	környezeti teljesítmény, illetve a hatályos környezetvédelmi jogi előírásoknak való megfelelés a IV. mellékletben meghatározottak szerint.

19.

„frissített környezetvédelmi nyilatkozat”: átfogó tájékoztatás a nyilvánosság és más érdekelt felek részére, amely a legutóbbi érvényesített környezetvédelmi nyilatkozat frissítéseit is tartalmazza a szervezet környezeti teljesítményéről és az alkalmazandó környerzetvédelmi jogi kötelezettségeknek való megfelelésről a IV. mellékletben meghatározottak szerint;

20.

„környezetvédelmi hitelesítő”:

a)	a 765/2008/EK rendeletben meghatározott megfelelőségértékelő testület, vagy ezen testületek egyesülése vagy csoportja, amelyek e rendeletnek megfelelően akkreditációban részesültek; vagy

b)	természetes vagy jogi személy, illetve az ilyen személyek egyesülése vagy csoportja, amely a hitelesítés és érvényesítés végrehajtására feljogosító engedélyt szerzett ezzel a rendelettel összhangban;

21.	„szervezet”: a saját funkciókkal és igazgatással rendelkező, Közösségen belüli vagy kívüli társaság, vállalat, cég, vállalkozás, hatóság vagy intézmény, vagy ezek része, vagy kombinációja, függetlenül attól, hogy jogi személyiséggel rendelkezik-e, illetve a közjog vagy a magánjog alá tartozik-e;

22.

„telephely”: a szervezet irányítási ellenőrzése alatt álló adott földrajzi hely, ahol tevékenységet végeznek, terméket állítanak elő és szolgáltatásokat nyújtanak, beleértve az infrastruktúrát, berendezést és anyagokat; a nyilvántartásba vétel tekintetében a telephely a legkisebb figyelembe vehető egység;

23.	„szervezetcsoport”: egymással földrajzi közelségük vagy üzleti tevékenységük következtében kapcsolatban álló, adott környezetvédelmi vezetési rendszert közösen megvalósító független szervezetek csoportja;

24.

„hitelesítés”: a környezetvédelmi hitelesítő által végzett megfelelőség-értékelési eljárás annak bizonyítása érdekében, hogy a szervezet környezeti állapotfelmérése, környezeti politikája, környezetvédelmi vezetési rendszere és környezetvédelmi ellenőrzési eljárásai és végrehajtása összhangban álljanak e rendelet előírásaival;

25.

„érvényesítés”: a hitelesítést végző környezetvédelmi hitelesítő által adott arra vonatkozó megerősítés, hogy a szervezet környezetvédelmi nyilatkozatában és frissített környezetvédelmi nyilatkozatában foglalt információk és adatok megbízhatók, hitelt érdemlők és helyesek, illetve, hogy azok megfelelnek e rendelet előírásainak;

26.	„végrehajtó hatóságok”: a tagállam által kijelölt illetékes hatóságok a vonatkozó környezetvédelmi jogi előírások megsértésének felderítésére, megelőzésére és kivizsgálására, illetve adott esetben a szükséges végrehajtási intézkedések meghozására;

27.	„környezeti teljesítménymutató”: a szervezet környezetvédelmi teljesítményének mérését lehetővé tevő, egyedi kifejezési mód;

28.

„kis szervezet”:

a)	a mikro-, kis- és középvállalkozások a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 2003. május 6-i 2003/361/EK bizottsági ajánlásban (10) meghatározottak szerint; vagy

a kevesebb mint 10 000 lakost igazgató helyi hatóságok, illetve a kevesebb mint 250 személyt alkalmazó és legfeljebb 50 millió EUR éves költségvetéssel, vagy legfeljebb 43 millió EUR éves mérlegfőösszeggel rendelkező egyéb hatóságok, amelyek magukban foglalják a következőket:

i.	kormányzati vagy más közigazgatási szerv, közigazgatási tanácsadó testületek nemzeti, regionális és helyi szinten;

ii.	a nemzeti jog alapján közigazgatási jogköröket ellátó természetes vagy jogi személy, ideértve a környezettel kapcsolatos különleges kötelezettségeket, tevékenységeket és szolgáltatásokat; és

iii.	a b) pontban említett testület vagy személy ellenőrzése alatt a környezethez kapcsolódóan közfeladatokat vagy -jogköröket ellátó vagy közszolgáltatást nyújtó természetes vagy jogi személy;

29.	„egyesített nyilvántartásba vétel”: egy vagy több tagállamban vagy harmadik országban telephelyekkel rendelkező szervezet valamennyi vagy meghatározott számú telephelyének egyetlen egységes nyilvántartásba vétele;

30.	„akkreditáló testület”: a 765/2008/EK rendelet értelmében kijelölt nemzeti akkreditáló testület, amely felelős a környezetvédelmi hitelesítők akkreditálásáért és felügyeletéért;

31.	„engedélyező testület”: a 765/2008/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése értelmében kijelölt testület, amely felelős az engedélyek kiadásáért a környezetvédelmi hitelesítők számára, illetve a környezetvédelmi hitelesítők felügyeletéért.

II. FEJEZET

A SZERVEZETEK NYILVÁNTARTÁSBA VÉTELE

3. cikk

Az illetékes testület meghatározása

(1) Egy adott tagállam szervezeteinek a nyilvántartásba vételi kérelmüket a tagállam illetékes hatóságához kell benyújtaniuk.

(2) Az egy vagy több tagállamban, illetve harmadik országokban telephellyel rendelkező szervezet kérheti, hogy valamennyi, illetve egy meghatározott számú telephelyét egyetlen egyesített nyilvántartásba vétel során vegyék nyilvántartásba.

Az egyetlen egyesített nyilvántartásba vételre irányuló kérelmet azon tagállam illetékes testületéhez kell benyújtani, amelyben a szervezet e bekezdés célját szolgáló székhelye, vagy vezetőségi központja található.

(3) A Közösségen kívüli szervezetek nyilvántartásba vételi kérelmét, beleértve a Közösségen kívül telephelyekkel is rendelkező szervezetek egyesített nyilvántartásba vételi kérelmét is azon tagállam illetékes testületéhez kell benyújtani, amely nyilvántartásba vételt biztosít a Közösségen kívüli szervezetek számára a 11. cikk második albekezdésének megfelelően.

Ezeknek a szervezeteknek biztosítaniuk kell, hogy a szervezet hitelesítését és a szervezet környezetvédelmi vezetési rendszerének érvényesítését végző környezetvédelmi hitelesítőt akkreditálták vagy engedélyezték abban a tagállamban, amelyben a szervezet a nyilvántartásba vételét kérelmezi.

4. cikk

A nyilvántartásba vétel előkészítése

(1) A nyilvántartásba vételüket első alkalommal kérelmező szervezeteknek:

a)	el kell végezniük a II. melléklet A.3.1. pontjában és az I. mellékletben meghatározott előírásoknak megfelelően a szervezet valamennyi környezetvédelmi tényezőjére vonatkozó környezeti állapotfelmérést;

a környezeti állapotfelmérés eredményének fényében az II. mellékletben említett előírásoknak eleget tevő, és – adott esetben – az érintett ágazat vonatkozásában a 46. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett legjobb környezetgazdálkodási gyakorlatot figyelembe vevő környezetvédelmi vezetési rendszert kell kidolgozniuk és végrehajtaniuk;

c)	a II. melléklet A.5.5. pontjával és a III. melléklettel összhangban a III. mellékletben foglalt előírásoknak megfelelő belső ellenőrzést kell elvégezniük;

d)	a IV. melléklet szerinti környezetvédelmi nyilatkozatot kell készíteniük. Amennyiben rendelkezésre állnak az adott ágazatra vonatkozó, a 46. cikkben említett ágazati referenciadokumentumok, a szervezet környezeti teljesítményének értékelésekor a vonatkozó dokumentumot figyelembe kell venni.

(2) A szervezetek igénybe vehetik a 32. cikkben említett segítséget, amely a szervezet nyilvántartásba vételének helye szerinti tagállamban rendelkezésre áll.

(3) A 45. cikk (4) bekezdése szerint elismert tanúsított környezetvédelmi vezetési rendszerrel rendelkező szervezetek számára nem kötelező az e rendelettel egyenértékűként elismert részek végrehajtása.

(4) A szervezeteknek tárgyi vagy írásos bizonyítékot kell szolgáltatnia arról, hogy a szervezet megfelel a környezettel kapcsolatos valamennyi alkalmazandónak ítélt jogi előírásnak.

A szervezetek az illetékes végrehajtó hatóságtól vagy hatóságoktól vagy a környezetvédelmi hitelesítőtől tájékoztatást kérhetnek a 32. cikkel összhangban.

A Közösségen kívüli szervezetnek hivatkoznia kell a kérelem benyújtásának helye szerinti tagállamban a hasonló szervezetekre alkalmazandó környezetvédelmi jogi előírásokra.

Amennyiben rendelkezésre állnak az adott ágazatra vonatkozó, a 46. cikkben említett ágazati referenciadokumentumok, a szervezet környezeti teljesítményértékelését a vonatkozó dokumentum alapján kell elvégezni.

(5) Az előzetes környezeti állapotfelmérés, a környezetvédelmi vezetési rendszer, az ellenőrzési eljárás és azok végrehajtásának hitelesítését és a környezetvédelmi nyilatkozat érvényesítését egy akkreditált vagy engedélyezett környezetvédelmi hitelesítő végzi.

5. cikk

Nyilvántartásba vétel iránti kérelem

(1) Minden olyan szervezet kérheti nyilvántartásba vételét, amely teljesíti a 4. cikkben előírt követelményeket.

(2) A nyilvántartásba vétel iránti kérelmet a 3. cikkel összhangban meghatározott illetékes testülethez kell benyújtani, és annak a következőket kell tartalmaznia:

a)	az érvényesített környezetvédelmi nyilatkozat elektronikus vagy nyomtatott formában;

b)	a 25. cikk (9) bekezdésében említett, a környezetvédelmi nyilatkozatot érvényesítő környezetvédelmi hitelesítő által aláírt nyilatkozat;

c)	kitöltött formanyomtatvány, amely legalább a VI. melléklet szerinti legszükségesebb adatokat tartalmazza;

d)	adott esetben a vonatkozó díjak befizetésének igazolása.

(3) A kérelmet azon tagállam (egyik) hivatalos nyelvén kell benyújtani, amely tagállamban a szervezet nyilvántartásba vételét kéri.

III. FEJEZET

A NYILVÁNTARTÁSBA VETT SZERVEZETEK KÖTELEZETTSÉGEI

6. cikk

Az EMAS-nyilvántartás meghosszabbítása

(1) A nyilvántartásba vett szervezet legalább háromévente:

a)	hitelesítteti a teljes környezetvédelmi vezetési rendszert és az ellenőrzési programot, valamint azok végrehajtását;

b)	a IV. mellékletben foglalt előírásoknak megfelelően kidolgozza a környezetvédelmi nyilatkozatot és azt egy környezetvédelmi hitelesítővel érvényesítteti;

c)	továbbítja az érvényesített környezetvédelmi nyilatkozatot az illetékes testülethez;

d)	továbbítja az illetékes testülethez a kitöltött formanyomtatványt, amely legalább a VI. melléklet szerinti legszükségesebb adatokat tartalmazza;

e)	adott esetben a nyilvántartás meghosszabbításáért díjat fizet az illetékes testület részére.

(2) Az (1) bekezdés sérelme nélkül a közbeeső években egy nyilvántartásba vett szervezet:

a)	az ellenőrzési program alapján elvégzi környezeti teljesítményének, illetve a vonatkozó környezetvédelmi jogi előírásoknak való megfelelésének belső ellenőrzését a III. mellékletnek megfelelően;

b)	a IV. mellékletben foglalt előírásoknak megfelelően frissített környezetvédelmi nyilatkozatot készít és azt egy környezetvédelmi hitelesítővel érvényesítteti;

c)	továbbítja az illetékes testülethez az érvényesített frissített környezetvédelmi nyilatkozatot;

d)	továbbítja az illetékes testülethez a kitöltött formanyomtatványt, amely legalább a VI. melléklet szerinti legszükségesebb adatokat tartalmazza;

e)	adott esetben a nyilvántartás meghosszabbításáért díjat fizet az illetékes testület részére.

(3) A nyilvántartásba vett szervezeteknek környezetvédelmi nyilatkozatukat és frissített környezetvédelmi nyilatkozatukat a nyilvántartásba vételtől számított egy hónapon belül, valamint a nyilvántartásba vétel meghosszabításának elvégzését követően egy hónappal a nyilvánosság számára elérhetővé kell tenni.

A nyilvántartásba vett szervezetek ezen előírásnak úgy is megfelelhetnek, hogy kérelemre biztosítják a hozzáférést a környezetvédelmi nyilatkozathoz és a frissített környezetvédelmi nyilatkozathoz, illetve úgy, hogy a környezetvédelmi nyilatkozathoz hozzáférést biztosító internetes oldalakra utaló linkeket hoznak létre.

A nyilvántartásba vett szervezetek meghatározzák az (1) bekezdés d) pontjában említett formanyomtatványokhoz való nyilvános hozzáférés módját.

7. cikk

Eltérés kis szervezetek számára

(1) Az illetékes testület egy kis szervezet kérésére meghosszabbítja a 6. cikk (1) bekezdésében említett hároméves időtartamot négy évre, vagy a 6. cikk (2) bekezdésében említett egyéves időtartamot két évre, amennyiben a szervezetet hitelesítő környezetvédelmi hitelesítő megerősíti valamennyi alábbi feltétel teljesülését:

a)	nem áll fenn jelentős környezeti kockázat lehetősége;

b)	a szervezet nem tervez a 8. cikkben foglaltak szerinti jelentős változást; és

c)	nem áll fenn olyan jelentős helyi környezetvédelmi probléma, amelynek okozásához a szervezet hozzájárul.

Az első albekezdésben említett kérelem benyújtásához a szervezet a 6. cikkben található formanyomtatványokat használhatja.

(2) Az illetékes testületnek el kell utasítania a kérelmet, ha az (1) bekezdésben meghatározott feltételek nem teljesülnek. Indokolással alátámasztott határozatáról értesíti a szervezetet.

(3) Az (1) bekezdésben említett, két évre történő meghosszabbítás lehetőségében részesülő szervezeteknek a nem érvényesített, frissített környezetvédelmi nyilatkozatot minden olyan évben be kell nyújtaniuk az illetékes testülethez, amelyben mentesülnek az érvényesített frissített környezetvédelmi nyilatkozat benyújtásának kötelezettsége alól.

8. cikk

Jelentős változások

(1) Ha egy nyilvántartásba vett szervezet lényeges változás bevezetését tervezi, a szervezet a változásra, valamint annak környezeti tényezőire és hatásaira vonatkozóan környezeti állapotfelmérését végez.

(2) A változásra vonatkozó környezeti állapotfelmérést követően a szervezet ennek megfelelően naprakésszé teszi az előzetes környezeti állapotfelmérést és módosítja környezeti politikáját, a környezeti programot és a környezetvédelmi vezetési rendszert, valamint felülvizsgálja és naprakésszé teszi a teljes környezetvédelmi nyilatkozatot.

(3) A (2) bekezdés értelmében módosított és frissített valamennyi dokumentumot hat hónapon belül hitelesíteni és érvényesíteni kell.

(4) Az érvényesítést követően a változásokat a VI. mellékletben meghatározott formanyomtatvány segítségével az illetékes testület elé kell terjeszteni és nyilvánosságra kell hozni.

9. cikk

Belső környezetvédelmi ellenőrzés

(1) A nyilvántartásba vett szervezet olyan ellenőrzési programot állít fel, amely biztosítja, hogy meghatározott időközönként – ami nem haladhatja meg a három évet, vagy ha a 7. cikkben meghatározott eltérést alkalmazzák a négy évet, – a szervezet valamennyi tevékenységét belső környezetvédelmi ellenőrzésnek vetik alá a III. mellékletben meghatározott feltételeknek megfelelően.

(2) Az ellenőrzést olyan ellenőrök végzik, akik egyénileg vagy együttesen rendelkeznek a feladat elvégzéséhez szükséges szaktudással, és kellő mértékben függetlenek az ellenőrzés alá vont tevékenységtől ahhoz, hogy objektív értékítéletet tudjanak alkotni.

(3) A szervezet környezetvédelmi ellenőrzési programja meghatározza az egyes ellenőrzések vagy az ellenőrzési ciklus céljait, beleértve az ellenőrzés gyakoriságát is minden egyes tevékenység esetében.

(4) Az ellenőröknek minden egyes környezetvédelmi ellenőrzés és ellenőrzési ciklus végén írásos ellenőrzési jelentést kell készíteniük.

(5) Az ellenőr az ellenőrzés megállapításait és következtetéseit közli a szervezettel.

(6) Az ellenőrzési eljárást követően a szervezet megfelelő cselekvési tervet készít és valósít meg.

(7) A szervezetnek megfelelő mechanizmusokat kell megállapítania, hogy biztosítsa az ellenőrzési eredmények figyelembevételét.

10. cikk

Az EMAS-logó használata

(1) A 35. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, az V. mellékletben szereplő EMAS-logót kizárólag a nyilvántartásba vett szervezetek használhatják, és kizárólag addig, amíg nyilvántartásuk érvényes.

A logón mindig fel kell tüntetni a szervezet nyilvántartásba vételi számát.

(2) Az EMAS-logó kizárólag az V. mellékletben megállapított műszaki előírásoknak megfelelően használható fel.

(3) Amennyiben egy szervezet a 3. cikk (2) bekezdése értelmében úgy dönt, hogy nem vonja be valamennyi telephelyét az egyesített nyilvántartásba vételbe, biztosítja, hogy a nyilvánossággal folytatott kommunikációja során és az EMAS-logó használata tekintetében egyértelmű legyen, melyik telephelyére terjed ki a nyilvántartásba vétel.

(4) Az EMAS-logó nem használható:

a)	a termékeken vagy azok csomagolásán; és

b)	más tevékenységeket és szolgáltatásokat érintő összehasonlításokban, illetve ha fennáll annak lehetősége, hogy más környezetvédelmi termékcímkékkel összetéveszthetik.

(5) A nyilvántartásba vett szervezet által közzétett minden környezetvédelmi tájékoztatáson feltüntethető az EMAS-logó, ha ez a tájékoztatás a szervezet legutóbbi környezetvédelmi nyilatkozatán vagy frissített környezetvédelmi nyilatkozatán alapul, és ha azt környezetvédelmi hitelesítő érvényesítette, és véleménye szerint az:

pontos;

b)	megalapozott és ellenőrizhető;

c)	releváns és megfelelő szövegösszefüggésben vagy keretek között került felhasználásra;

d)	a szervezet általános környezetvédelmi teljesítményét jelzi;

e)	nem áll fenn a félreértelmezés lehetősége; és

f)	a teljes környezetvédelmi hatás szempontjából jelentős.

IV. FEJEZET

AZ ILLETÉKES TESTÜLETEKRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK

11. cikk

Az illetékes testületek kijelölése és szerepe

(1) A tagállamok kijelölik az illetékes testületeket, amelyek felelelősek a Közösségben telephellyel rendelkező szervezetek e rendelettel összhangban történő nyilvántartásba vételéért.

A tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy az általuk kijelölt illetékes testületek intézkedjenek és felelősek legyenek a Közösségen kívül telephellyel rendelkező szervezetek e rendelettel összhangban történő nyilvántartásba vételéért is.

Az illetékes testületek ellenőrzik a szervezetek nyilvántartásba vételét és nyilvántartásuk fenntartását, a felfüggesztést és a törlést is beleértve.

(2) Az illetékes testület lehet országos, regionális vagy helyi illetőségű.

(3) Az illetékes testület összetétele garantálja annak függetlenségét és semlegességét.

(4) Az illetékes testületnek rendelkeznie kell a feladatai megfelelő ellátásához szükséges minden erőforrással, pénzügyi eszközök és személyi állomány tekintetében egyaránt.

(5) Az illetékes testület e rendeletet következetes módon alkalmazza, valamint a 17. cikkben előírtaknak megfelelően részt vesz a rendszeres szakértői értékelésben.

12. cikk

A nyilvántartásba vételi eljárással kapcsolatos kötelezettségek

(1) Az illetékes testület eljárásokat dolgoz ki a szervezetek nyilvántartásba vételére. Ezek különösen az alábbiakra vonatkozóan állapítanak meg szabályokat:

a)	az érdekelt felek – beleértve az akkreditációs és engedélyező testületeket és az illetékes végrehajtó hatóságokat, valamint a szervezeteket képviselő testületeket – a nyilvántartást kérelmező vagy nyilvántartásba vett szervezetekkel kapcsolatos észrevételeinek mérlegelése;

b)	a szervezetek nyilvántartásba vételének elutasítása, a nyilvántartásból való felfüggesztése, vagy törlése; és

c)	határozatai elleni fellebbezések és panaszok rendezése.

(2) Az illetékes testületek létrehozzák és vezetik a tagállamukban nyilvántartásba vett szervezetek nyilvántartását, amelyben tájékoztatnak a szervezetek környezetvédelmi nyilatkozatához és frissített környezetvédelmi nyilatkozatához való hozzáférés módjáról, és változások esetén havonta frissítik a nyilvántartást.

A nyilvántartás egy internetes oldalon nyilvánosan hozzáférhető.

(3) Az illetékes testületek az érintett tagállam döntésétől függően közvetlenül vagy a nemzeti hatóságokon keresztül havonta tájékoztatják a Bizottságot a (2) bekezdésben említett nyilvántartásban bekövetkezett változásokról.

13. cikk

A szervezetek nyilvántartásba vétele

(1) Az illetékes testületek a szervezetek nyilvántartásba vételi kérelmét az e célból kidolgozott eljárásokkal összhangban bírálják el.

(2) Ha egy szervezet nyilvántartásba vételét kérelmezi, az illetékes testület nyilvántartásba veszi a szervezetet és a kérelmet nyilvántartási számmal látja el, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)	az illetékes testülethez benyújtott nyilvántartásba vételi kérelem tartalmazza valamennyi, az 5. cikk (2) bekezdésének a)–d) pontjában említett dokumentumot;

b)	az illetékes testület ellenőrizte, hogy a hitelesítés és érvényesítés a 25., 26. és 27. cikknek megfelelően történt;

c)	az illetékes testület a benyújtott tárgyi bizonyítékok, például az illetékes végrehajtó hatóság írásbeli jelentése alapján megbizonyosodott arról, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a szervezet a vonatkozó környezetvédelmi jogi előírásokat megszegi;

d)	érdekelt felek nem éltek panasszal vagy a panaszt kedvezően orvosolták;

e)	az illetékes testület a benyújtott bizonyítékok alapján megbizonyosodott arról, hogy a szervezet megfelel e rendelet összes előírásának; és

f)	a nyilvántartási díjat – adott esetben – megfizették az illetékes testület részére.

(3) Az illetékes testület tájékoztatja a szervezetet annak nyilvántartásba vételéről és megadja részére a nyilvántartási számot és az EMAS-logót.

(4) Ha valamely illetékes testület arra a megállapításra jut, hogy a kérelmező szervezet nem teljesíti a (2) bekezdésben megállapított követelményeket, megtagadja a szervezet nyilvántartásba vételét, és döntéséről annak indokaival együtt tájékoztatja a szervezetet.

(5) Ha az illetékes testület olyan írásbeli felügyeleti jelentést kap az akkreditáló vagy engedélyező testülettől, amely arról tanúskodik, hogy a környezetvédelmi hitelesítő a tevékenységét nem kellő alapossággal végezte annak biztosításához, hogy a kérelmező szervezet teljesítse e rendelet előírásait, akkor a szervezet nyilvántartásba vételét el kell utasítani. Az illetékes testület felkéri a szervezetet, hogy a nyilvántartásba vételre vonatkozóan új kérelmet nyújtson be.

(6) Annak érdekében, hogy az illetékes testület elegendő információval rendelkezzen a szervezetek nyilvántartásba vételének elutasítására vonatkozó határozatához, konzultációt kell folytatnia az érintett felekkel, beleértve a szervezetet is.

14. cikk

A szervezetek nyilvántartásba vételének meghosszabbítása

(1) Egy illetékes testület meghosszabbítja egy szervezet nyilvántartásba vételét, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

az illetékes testület megkapta a 6. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett érvényesített környezetvédelmi nyilatkozatot, a 6. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett érvényesített frissített környezetvédelmi nyilatkozatot vagy a 7. cikk (3) bekezdésében említett nem érvényesített frissített környezetvédelmi nyilatkozatot;

b)	az illetékes testület a 6. cikk (1) bekezdésének d) pontjában és a 6. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említetteknek megfelelően megkapta a megfelelően kitöltött formanyomtatványt, amely legalább a VI. melléklet szerinti legszükségesebb adatokat tartalmazza;

c)	az illetékes testület nem rendelkezik bizonyítékkal arra, hogy a hitelesítés és érvényesítés nem a 25., 26. és 27. cikknek megfelelően történt volna;

d)	az illetékes testületnek nem rendelkezik bizonyítékkal arra, hogy a szervezet ne teljesítené a vonatkozó környezetvédelmi jogi előírásokat;

e)	az érdekelt felek nem éltek panasszal vagy a panaszt kedvezően orvosolták;

f)	az illetékes testület a benyújtott bizonyítékok alapján megbizonyosodott arról, hogy a szervezet megfelel e rendelet összes előírásának; és

g)	adott esetben az illetékes testület megkapta a nyilvántartás megújításáért fizetett díjat.

(2) Az illetékes testület tájékoztatja a szervezetet a nyilvántartásba vétel meghosszabbításáról.

15. cikk

Szervezetek felfüggesztése vagy törlése a nyilvántartásból

(1) Amennyiben egy illetékes testület véleménye szerint a kérelmező szervezet nem felel meg e rendelet előírásainak, lehetőséget kell biztosítania számára, hogy az üggyel kapcsolatban kifejtse saját álláspontját. Amennyiben nem ad kielégítő magyarázatot, a szervezetet törölni kell, vagy fel kell függeszteni a nyilvántartásból.

(2) Amennyiben az illetékes testület olyan írásbeli felügyeleti jelentést kap az akkreditáló vagy engedélyező testülettől, amely bizonyítékkal szolgál arra nézve, hogy a környezetvédelmi hitelesítő a tevékenységét nem kellő alapossággal végezte annak biztosításához, hogy a nyilvántartásba vett szervezet teljesítse e rendelet követelményeit, akkor a nyilvántartásba vételt fel kell függeszteni.

(3) A nyilvántartásba vett szervezetet fel kell függeszteni vagy – adott esetben – törölni kell a nyilvántartásból, amennyiben a felszólítástól számított két hónapon belül nem nyújtja be az illetékes hatósághoz a következők valamelyikét:

a)	az érvényesített környezetvédelmi nyilatkozatot, a frissített környezetvédelmi nyilatkozatot vagy a 25. cikk (9) bekezdésében említett, aláírt nyilatkozatot;

b)	a szervezet által kitöltött formanyomtatványt, amely legalább a VI. melléklet szerinti legszükségesebb adatokat tartalmazza.

(4) Ha valamely illetékes testületet az illetékes végrehajtó hatóság írásbeli jelentésében arról tájékoztat, hogy a szervezet nem teljesít valamely vonatkozó környezetvédelmi jogi követelményt, a szervezetet fel kell függeszteni vagy – adott esetben – törölni kell a nyilvántartásból.

(5) Amennyiben az illetékes testület úgy határoz, hogy felfüggeszti vagy törli a nyilvántartásba vételt, legalább a következőket kell figyelembe vennie:

a)	milyen környezeti hatása van annak, hogy a szervezet nem teljesíti az e rendeletben előírt követelményeket;

b)	annak előreláthatóságát, hogy a szervezet nem teljesíti az e rendeletben előírt követelményeket, illetve az ehhez vezető körülmények előreláthatóságát;

c)	a szervezet korábban már elmulasztotta-e teljesíteni az e rendeletben előírt követelményeket; valamint

d)	a szervezet sajátos körülményeit.

(6) Annak érdekében, hogy az illetékes testület elegendő információval rendelkezzen a szervezet bejegyzésének nyilvántartásból való felfüggesztésére vagy törlésére vonatkozó határozatához, konzultációt kell folytatnia az érintett felekkel, beleértve a szervezetet is.

(7) Amennyiben az illetékes testület nem az akkreditáló vagy engedélyező testület írásbeli felügyeleti jelentéséből jutott arra vonatkozó bizonyítékhoz, hogy a környezetvédelmi hitelesítő a tevékenységét nem kellő alapossággal végezte annak eldöntéséhez, hogy a szervezet e rendelet követelményeit teljesíti-e, konzultálnia kell a környezetvédelmi hitelesítőt felügyelő akkreditáló vagy engedélyező testülettel.

(8) Az illetékes testületnek meg kell indokolnia az általa hozott valamennyi intézkedést.

(9) Az illetékes testület megfelelően tájékoztatja a szervezetet az érintett felekkel folytatott konzultációról.

(10) A szervezet nyilvántartásból való felfüggesztését meg kell szüntetni, amennyiben az illetékes testület kielégítő információt kapott arról, hogy a szervezet teljesíti e rendelet követelményeit.

16. cikk

Az illetékes testületek fóruma

(1) Az illetékes testületek felállítják az összes tagállam illetékes testületét magában foglaló fórumot, a továbbiakban „az illetékes testületek fóruma”, amely évente legalább egyszer ülésezik a Bizottság képviselőjének jelenlétében.

Az illetékes testületek fóruma elfogadja saját eljárási szabályzatát.

(2) Valamennyi tagállam illetékes testülete részt vesz az illetékes testületek fórumában. Amennyiben egy adott tagállamon belül több illetékes testületet is létrehoztak, meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy valamennyi testületet tájékoztassanak az illetékes testületek fórumának tevékenységéről.

(3) Az illetékes testületek fóruma útmutatást dolgoz ki a Közösségen belüli és kívüli szervezetek e rendelet szerinti nyilvántartásba vételével kapcsolatos eljárások egységességének a biztosítása céljából, beleértve a nyilvántartás megújítását, felfüggesztését és a szervezet nyilvántartásból való törlését is.

Az illetékes testületek fóruma az útmutatást tartalmazó dokumentumokat és a szakértői értékelésre vonatkozó dokumentumokat továbbítja a Bizottság részére.

(4) Az akkreditáló és engedélyező testületek fóruma által elfogadott harmonizációs eljárásokkal kapcsolatos iránymutatást tartalmazó dokumentumokat a Bizottság adott esetben elfogadásra javasolja a 49. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban

Ezeket a dokumentumokat a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni.

17. cikk

Az illetékes testületek szakértői értékelése

(1) A szakértői értékelést az illetékes testületek fóruma szervezi meg, hogy felmérje az illetékes testületek nyilvántartási rendszere e rendeletnek való megfelelőségét, illetve hogy kidolgozza a nyilvántartásra vonatkozó szabályok alkalmazásának harmonizált megközelítését.

(2) A szakértői értékelést rendszeresen, de legalább négyévente el kell végezni, és annak ki kell terjednie a 12., 13. és 15. cikkben meghatározott szabályok értékelésére. Valamennyi illetékes testületnek részt kell vennie a szakértői értékelésben.

(3) A Bizottság eljárást dolgoz ki a szakértői értékelések elvégzésére, beleértve a szakértői értékelés nyomán hozott határozatok elleni megfelelő fellebbezési eljárásokat.

Az ezen rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 49. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(4) A (3) bekezdésben említett eljárásokat az első szakértői értékelés előtt meg kell állapítani.

(5) Az illetékes testületek fóruma eljuttatja a Bizottságnak és a 49. cikk (1) bekezdése szerint létrehozott bizottságnak a szakértői értékelésről készült rendszeres jelentését.

A jelentést az illetékes testületek fóruma és az első albekezdésben említett bizottság általi jóváhagyást követően nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

V. FEJEZET

KÖRNYEZETVÉDELMI HITELESÍTŐK

18. cikk

A környezetvédelmi hitelesítők feladatköre

(1) A környezetvédelmi hitelesítők értékelik, hogy egy adott szervezet környezeti állapotfelmérése, környezeti politikája, vezetési rendszere, ellenőrzési eljárásai és azok végrehajtása megfelelnek-e e rendelet követelményeinek.

(2) A környezetvédelmi hitelesítők a következőket hitelesítik:

a)	e rendelet valamennyi követelményének a szervezet általi teljesítését az előzetes környezeti állapotfelmérés, a környezetvédelmi vezetési rendszer, a környezetvédelmi ellenőrzés és annak eredményei, valamint a környezetvédelmi nyilatkozat vagy a frissített környezetvédelmi nyilatkozat tekintetében;

b)	a környezettel kapcsolatos hatályos közösségi, nemzeti, regionális és helyi jogi előírások szervezet általi teljesítését;

c)	a szervezet környezetvédelmi teljesítményének folyamatos javulását; valamint

az adatok és információk megbízhatóságát, hitelességét és helyességét a következő dokumentumokban:

i.	a környezetvédelmi nyilatkozat;

ii.	a frissített környezetvédelmi nyilatkozat;

iii.	az érvényesítendő bármilyen környezetvédelmi információ.

(3) A környezetvédelmi hitelesítő hitelesíti különösen az előzetes környezeti állapotfelmérés vagy a szervezet által lefolytatott környezetvédelmi ellenőrzés megfelelőségét, az ilyen eljárások szükségtelen megkettőzése nélkül.

(4) A környezetvédelmi hitelesítő hitelesíti a belső ellenőrzés eredményeinek megbízhatóságát. Adott esetben szúrópróbaszerű helyszíni ellenőrzést is végez.

(5) A szervezet nyilvántartásba vételének előkészítéséhez elvégzett hitelesítésnél a környezetvédelmi hitelesítő ellenőrzi, hogy a szervezet teljesíti-e legalább az alábbi követelményeket:

a)	rendelkezik egy teljes mértékben működőképes környezetvédelmi vezetési rendszerrel a II. melléklettel összhangban;

b)	rendelkezik egy teljes mértékben megtervezett és működő, az I. melléklettel összhangban álló ellenőrzési programmal, amely már olyan szinten működik, hogy legalább a legjelentősebb környezeti hatássokra kiterjed;

c)	elvégezték a II. melléklet A. részében említett vezetői felülvizsgálatot; valamint

d)	a IV. melléklet szerinti környezetvédelmi nyilatkozatot készítettek, és amennyiben rendelkezésre álltak, ágazati referenciadokumentumokat is figyelembe vettek.

(6) A nyilvántartás 6. cikk (1) bekezdésében említett meghosszabbításának hitelesítése céljából a környezetvédelmi hitelesítő azt ellenőrzi, hogy a szervezet teljesíti-e az alábbi követelményeket:

a)	a szervezet rendelkezik egy teljes mértékben működőképes, a II. melléklettel összhangban álló környezetvédelmi vezetési rendszerrel;

b)	a szervezet rendelkezik egy teljesen működőképes, megtervezett ellenőrzési programmal, legalább egy teljesített ellenőrzési ciklussal a III. mellékletnek megfelelően;

c)	a szervezet elvégzett egy vezetői felülvizsgálatot; valamint

d)	a szervezet a IV. melléklet szerinti környezetvédelmi nyilatkozatot készített, és amennyiben rendelkezésre álltak, ágazati referenciadokumentumokat is figyelembe vett.

(7) A nyilvántartás 6. cikk (2) bekezdésében említett megújításának hitelesítése céljából a környezetvédelmi hitelesítő azt ellenőrzi, hogy a szervezet teljesíti-e legalább az alábbi követelményeket:

a)	elvégezte a környezeti teljesítmény, illetve a vonatkozó környezetvédelmi jogi előírásoknak való megfelelés belső ellenőrzését a III. mellékletnek megfelelően;

b)	a szervezet folyamatosan teljesíti a vonatkozó környezetvédelmi jogi előírásokat, és folyamatosan javítja környezeti teljesítményét; valamint

c)	a szervezet a IV. melléklet szerinti frissített környezetvédelmi nyilatkozatot készített, és amennyiben rendelkezésre álltak, ágazati referenciadokumentumokat is figyelembe vett.

19. cikk

A hitelesítés gyakorisága

(1) A szervezettel konzultálva a környezetvédelmi hitelesítő megtervezi a programot annak biztosítására, hogy a 4., 5. és 6. cikkben említett nyilvántartásba vételhez és a nyilvántartás meghosszabbításához szükséges minden elem hitelesítése megtörténjen.

(2) A környezetvédelmi hitelesítő legalább tizenkét havonta érvényesíti a környezetvédelmi nyilatkozatban vagy a frissített környezetvédelmi nyilatkozatban szereplő adatokat.

Adott esetben alkalmazni kell a 7. cikkben meghatározott eltérést.

20. cikk

A környezetvédelmi hitelesítőkre vonatkozó előírások

(1) Az e rendelet szerinti akkreditáció vagy engedélyezés elnyerése érdekében a leendő környezetvédelmi hitelesítőnek kérelmet kell benyújtania ahhoz az akkreditáló vagy engedélyező testülethez, amelytől az akkreditációt vagy az engedélyezést várja.

Ebben a kérelemben részletezni kell a kérelmezett akkreditáció vagy engedélyezés hatályát az 1893/2006/EK rendeletben (11) megállapított gazdasági tevékenységek osztályozására történő utalással.

(2) A környezetvédelmi hitelesítő a kérelmezett akkreditáció vagy engedélyezés hatályát érintő szakmai alkalmasságát, tapasztalatait és technikai kapacitását megfelelően bizonyítja az akkreditáló vagy engedélyező testület előtt az alábbi területeken:

a)	ez a rendelet;

b)	a környezetvédelmi vezetési rendszerek általános működése;

c)	a Bizottság által a 46. cikk értelmében kiadott, az e rendelet alkalmazására vonatkozó ágazati referenciadokumentumok;

d)	a hitelesítés és érvényesítés tárgyát képező tevékenység szempontjából irányadó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási előírások;

e)	a környezeti tényezők és hatások, beleértve a fenntartható fejlődés környezetvédelmi dimenzióit;

f)	a hitelesítés és érvényesítés tárgyát képező tevékenység környezetvédelmi kérdések szempontjából irányadó műszaki vonatkozásai;

a hitelesítés és érvényesítés tárgyát képező tevékenység általános működése a vezetési rendszer megfelelőségének értékelése érdekében, a szervezetnek és termékeinek, szolgáltatásainak és műveleteinek a környezettel való kölcsönhatására tekintettel, beleértve legalább a következőket:

i.	a szervezet által alkalmazott technológiák;

ii.	a tevékenységek során használt terminológia és eszközök;

iii.	a működési tevékenységek és a környezettel való kölcsönhatásuk jellegzetességei;

iv.	a jelentősebb környezeti tényezők értékelésének módszertana;

v.	a környezetszennyezés csökkentése és a kárenyhítést szolgáló technológiák;

a környezetvédelmi ellenőrzési előírások és módszerek, beleértve a következők elvégzésének képességét: a környezetvédelmi vezetési rendszer hatékony hitelesítésének ellenőrzése, a megfelelő ellenőrzési megállapítások és következtetések meghatározása, szóbeli vagy írásos ellenőrzési jelentés készítése a hitelesítési ellenőrzés átlátható dokumentációja érdekében;

i)	információellenőrzés, környezetvédelmi nyilatkozat és frissített környezetvédelmi nyilatkozat az adatkezelés, adattárolás és adatfelhasználás tekintetében, az adatok írásos és grafikus bemutatása az esetleges adathibák megítélésére, feltevések és becslések alkalmazása;

j)	a termékek és szolgáltatások környezetvédelmi dimenziói, beleértve a felhasználási és a felhasználás utáni környezeti tényezőket és környezeti teljesítményt, valamint a környezetvédelmi döntéshozatalt szolgáló adatok integritása.

(3) A környezetvédelmi hitelesítőnek bizonyítania kell folyamatos szakmai fejlődését a (2) bekezdésben említett területeken, és lehetővé kell tennie a fejlődés értékelését az akkreditáló vagy engedélyező testület számára.

(4) A környezetvédelmi hitelesítő olyan külső harmadik fél, aki vagy amely különösen a szervezet ellenőrétől vagy tanácsadójától – függetlenül, pártatlanul és objektívan látja el a tevékenységét.

(5) A környezetvédelmi hitelesítőnek gondoskodnia kell arról, hogy mentes legyen minden kereskedelmi, pénzügyi vagy egyéb nyomástól, amely befolyásolhatja az ítéletét, vagy veszélyeztetheti a független ítéletébe és feddhetetlenségébe vetett bizalmat e tevékenységekkel kapcsolatban. A környezetvédelmi hitelesítő az e vonatkozásban alkalmazandó valamennyi szabályt betartja.

(6) A környezetvédelmi hitelesítőnek dokumentálnia kell az e rendelet hitelesítésre és érvényesítésre vonatkozó követelményeinek teljesítését szolgáló módszereket és eljárásokat, többek között a minőségellenőrzési mechanizmusokat és titoktartási rendelkezéseket is.

(7) Ha a szervezet környezetvédelmi hitelesítőként jár el, rendelkeznie kell a szervezeten belüli szervezeti felépítést és felelősségeket részletező szervezeti ábrával és a jogállást, a tulajdonviszonyokat és a finanszírozási forrásokat ismertető kimutatással.

A szervezeti ábrát kérésre hozzáférhetővé kell tenni.

(8) Az ezen előírásoknak való megfelelést az akkreditálás vagy engedélyezés előtt végzett értékeléssel és az akkreditáló vagy engedélyező testület általi felügyelettel kell biztosítani.

21. cikk

Kiegészítő előírások azon környezetvédelmi hitelesítők számára, akik természetes személyek és a hitelesítés és érvényesítési tevékenységet önállóan végzik

A hitelesítést és érvényesítést végző környezetvédelmi hitelesítőként eljáró természetes személyek a 20. cikkben megállapított előírások teljesítésén túl rendelkeznek a következőkkel:

a)	minden szükséges szakmai alkalmasság az engedélyezett területükön hitelesítési és érvényesítési tevékenység lefolytatására;

b)	korlátozott hatályú engedély a személyes alkalmasságtól függően.

22. cikk

A harmadik országokban tevékenykedő környezetvédelmi hitelesítőkre vonatkozó kiegészítő előírások

(1) Amennyiben egy környezetvédelmi hitelesítő harmadik országban kíván hitelesítési és érvényesítési tevékenységet folytatni, az adott harmadik országra vonatkozó kiegészítő akkreditációt vagy engedélyezést kell kérnie.

(2) A harmadik országra vonatkozó akkreditáció vagy engedélyezés elnyerése érdekében a környezetvédelmi hitelesítőnek a 20. és 21. cikkben meghatározott előírásokon túl a következő előírásoknak kell megfelelnie:

a)	az akkreditáció vagy engedélyezés tárgyát képező harmadik ország környezetvédelmi törvényi, rendeleti vagy közigazgatási követelményeinek ismerete és megértése;

b)	az akkreditáció vagy engedélyezés tárgyát képező harmadik ország hivatalos nyelvének ismerete és megértése.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott követelmények teljesítettnek tekinthetőek, ha a környezetvédelmi hitelesítő bizonyítja, hogy az említett követelményeket teljesítő szakképzett személlyel vagy szervezettel szerződéses viszonyban áll.

Ez a személy vagy szervezet független a hitelesítendő szervezettől.

23. cikk

A környezetvédelmi hitelesítők felügyelete

(1) A környezetvédelmi hitelesítők által végzett hitelesítési és érvényesítési tevékenység felügyeletét:

a)	a környezetvédelmi hitelesítő akkreditálásának vagy engedélyezésének helye szerinti tagállamban az akkreditálást vagy engedélyezést odaítélő akkreditáló vagy engedélyező testület végzi;

b)	harmadik országban a környezetvédelmi hitelesítő akkreditációját vagy engedélyét az említett tevékenységek tekintetében odaítélő akkreditáló vagy engedélyező testület végzi;

c)	a környezetvédelmi hitelesítő akkreditálásának vagy engedélyezésének helyétől eltérő tagállamban a hitelesítés helye szerinti tagállam akkreditáló vagy engedélyező testülete végzi.

(2) A környezetvédelmi hitelesítő minden egyes, valamely tagállamban végzett hitelesítés előtt legalább négy héttel értesíti az érintett környezetvédelmi hitelesítő felügyeletéért felelős akkreditáló vagy engedélyező testületet az akkreditálásának vagy engedélyezésének részleteiről, illetve a hitelesítés időpontjáról és helyéről.

(3) A környezetvédelmi hitelesítő haladéktalanul tájékoztatja az akkreditáló vagy engedélyező testületet az akkreditálását vagy engedélyezését, illetve annak hatályát érintő minden változásról.

(4) Rendszeres időközönként, de legfeljebb 24 havonta az akkreditáló vagy engedélyező testület intézkedést hoz a vállalt hitelesítési és érvényesítési tevékenységek minőségének nyomon követésére, illetve annak biztosítására, hogy a környezetvédelmi hitelesítő továbbra is teljesítse az akkreditálási vagy engedélyezési követelményeket.

(5) A felügyelet az irodában végzett ellenőrzésből, a szervezetek helyszíni felügyeletéből, kérdőívekből, a környezetvédelmi hitelesítő által érvényesített környezetvédelmi nyilatkozat vagy frissített környezetvédelmi nyilatkozat vizsgálatából, valamint a hitelesítési jelentés vizsgálatából állhat.

A felügyelet arányos a környezetvédelmi hitelesítő által vállalt tevékenységgel.

(6) A szervezeteknek lehetővé kell tenniük az akkreditáló vagy engedélyező testületek számára, hogy a hitelesítési és érvényesítési folyamat során felügyeljék a környezetvédelmi hitelesítőt.

(7) Az akkreditáció vagy engedély megszüntetésére vagy felfüggesztésére, vagy az akkreditálás vagy engedélyezés hatályának korlátozására az akkreditáló vagy engedélyező testület csak azután hozhat döntést, hogy a környezetvédelmi hitelesítő lehetőséget kapott a véleménynyilvánításra.

(8) Ha a felügyelő akkreditáló vagy engedélyező testület úgy ítéli meg, hogy a környezetvédelmi hitelesítő által végzett munka minősége nem felel meg az e rendeletben előírt követelményeknek, írásbeli felügyeleti jelentést kell küldenie az érintett környezetvédelmi hitelesítőnek és azon illetékes testületnek, amelynek az érintett szervezet a nyilvántartásba vételi kérelmét benyújtja, vagy amely az érintett szervezetet nyilvántartásba vette.

További vita esetén a felügyeleti jelentést az akkreditáló vagy engedélyező testületek 30. cikkben említett fóruma számára kell eljuttatni.

24. cikk

A környezetvédelmi hitelesítők felügyeletére vonatkozó kiegészítő követelmények a nem az akkreditálás vagy engedélyezés helye szerinti tagállamban folytatott hitelesítési tevékenység esetében

(1) Az egyik tagállamban akkreditált vagy engedélyezett környezetvédelmi hitelesítő a másik tagállamban folytatandó hitelesítési és érvényesítési tevékenységének megkezdése előtt legalább 4 héttel olyan értesítést küld ez utóbbi tagállam akkreditáló vagy engedélyező testületének, amely információkat tartalmaz a következőkről:

a)	akkreditációjának vagy engedélyének részletei, szakértelme, különös tekintettel a környezetvédelmi jogi előírásoknak és a másik tagállam hivatalos nyelvének ismeretére, valamint adott esetben a csoport összetétele;

b)	a hitelesítés és az érvényesítés időpontja és helye;

c)	a szervezet címe és kapcsolattartási adatai.

Ezt az értesítést minden hitelesítési és érvényesítési tevékenység megkezdése előtt meg kell küldeni.

(2) Az akkreditáló vagy engedélyező testület tájékoztatást kérhet a hitelesítő környezetvédelmi jogi ismereteiről.

(3) Az akkreditáló vagy engedélyező testület az (1) bekezdésben említett feltételeken túlmenően csak akkor írhat elő egyéb feltételeket, ha azok nem korlátozzák a környezetvédelmi hitelesítő jogát arra vonatkozóan, hogy az akkreditálás vagy engedélyezés helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban folytasson tevékenységet.

(4) Az akkreditáló vagy engedélyező testület nem használhatja fel az (1) bekezdésben említett eljárást a környezetvédelmi hitelesítő tevékenysége megkezdésének késleltetésére. Amennyiben az akkreditáló vagy engedélyező testület nem képes a (2) és (3) bekezdés szerinti feladatainak teljesítésére a hitelesítésnek és az érvényesítésnek a hitelesítő által az (1) bekezdés b) pontja szerint közölt időpontja előtt, arról megalapozott indokolást nyújt be a hitelesítőnek.

(5) Az akkreditáló vagy engedélyező testületek nem számíthatnak fel diszkriminatív díjat az értesítésért és a felügyeletért.

(6) Amennyiben a felügyelő akkreditáló vagy engedélyező testület úgy ítéli meg, hogy a környezetvédelmi hitelesítő által végzett munka minősége nem felel meg az e rendeletben előírt követelményeknek, írásbeli felügyeleti jelentést kell küldenie az érintett környezetvédelmi hitelesítőnek, az akkreditációt vagy engedélyezést odaítélő akkreditáló testületnek, és azon illetékes testületnek, amelynek az érintett szervezet a nyilvántartásba vételi kérelmét benyújtja, vagy amely az érintett szervezetet nyilvántartásba vette. További vita esetén a felügyeleti jelentést az akkreditáló vagy engedélyező testületek 30. cikkben említett fóruma számára kell eljuttatni.

25. cikk

A hitelesítés és az érvényesítés teljesítésének feltételei

(1) A környezetvédelmi hitelesítő az akkreditációja vagy engedélye szerinti szakterületen tevékenykedhet, a szervezettel kötött írásos megállapodás alapján.

A megállapodás:

a)	meghatározza a tevékenység szakterületét;

b)	meghatározza azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik a környezetvédelmi hitelesítő számára, hogy független szakmai módon működjön; valamint

c)	kötelezi a szervezetet a szükséges együttműködés biztosítására.

(2) A környezetvédelmi hitelesítőnek biztosítania kell, hogy a szervezet részei egyértelműen legyenek meghatározva, és feleljenek meg a tevékenységek tényleges megosztásának.

A környezetvédelmi nyilatkozatnak egyértelműen meg kell határoznia a szervezet azon különböző részeit, amelyeket hitelesíteni és érvényesíteni kell.

(3) A környezetvédelmi hitelesítőnek el kell végeznie a 18. cikkben meghatározott elemek értékelését.

(4) A hitelesítési és érvényesítési tevékenységeken belül a környezetvédelmi hitelesítőnek meg kell vizsgálnia a dokumentációt, meg kell látogatnia a szervezetet, szúrópróbaszerű ellenőrzéseket kell tartania, illetve el kell végeznie a munkavállalók meghallgatását.

(5) A környezetvédelmi hitelesítő látogatását megelőzően a szervezet a hitelesítő rendelkezésére bocsátja a szervezetre és a tevékenységeire, a környezeti politikájára és programjára vonatkozó alapvető információkat, a szervezetnél működő környezetvédelmi vezetési rendszer leírását, a lefolytatott környezeti állapotfelmérés vagy ellenőrzés részletes adatait, az ilyen felmérésről vagy ellenőrzésről és az ezt követő javító intézkedésekről szóló jelentést, valamint a környezetvédelmi nyilatkozatnak vagy a frissített környezetvédelmi nyilatkozatnak a tervezetét.

(6) A környezetvédelmi hitelesítő írásos jelentést készít a szervezet számára a hitelesítés eredményéről, amely meghatározza a következőket:

a)	a környezetvédelmi hitelesítő által végzett tevékenység szempontjából irányadó valamennyi kérdést;

b)	az e rendeletben foglalt valamennyi követelmény teljesítésének leírását, beleértve az ezt alátámasztó bizonyítékokat, megállapításokat és következtetéseket;

c)	az eredmények és célkitűzések összehasonlítása a korábbi környezetvédelmi nyilatkozatokkal, a szervezet környezeti teljesítményének értékelésével és a környezeti teljesítmény folyamatos javulásának értékelésével;

d)	adott esetben a környezeti állapotfelmérésben, az ellenőrzési módszerben, a környezetvédelmi vezetési rendszerben, vagy bármilyen vonatkozó eljárásban feltárt technikai hiányosság.

(7) Az e rendeletben foglalt rendelkezéseknek való meg nem felelés esetében a jelentés tartalmazza továbbá az alábbiakat:

a)	a szervezet meg nem felelésére vonatkozó megállapítások és következtetések, illetve a bizonyítékok, amelyeken ezek alapulnak;

b)	a környezetvédelmi nyilatkozat vagy a frissített környezetvédelmi nyilatkozat tervezetére vonatkozó kifogások, valamint a környezetvédelmi nyilatkozat vagy a frissített környezetvédelmi nyilatkozat szükséges módosításainak vagy kiegészítéseinek részletei.

(8) A hitelesítést követően a környezetvédelmi hitelesítő érvényesíti a szervezet környezetvédelmi nyilatkozatát vagy a frissített környezetvédelmi nyilatkozatot, és igazolja, hogy az teljesíti az e rendeletben foglalt előírásokat, feltéve, hogy a hitelesítés és érvényesítés eredménye igazolja a következőket:

a)	a szervezet környezetvédelmi nyilatkozatában és frissített környezetvédelmi nyilatkozatában foglalt információk és adatok megbízhatók és helyesek, illetve megfelelnek az e rendeletben meghatározott előírásoknak; és

b)	semmi nem utal arra, hogy a szervezet ne teljesítené a vonatkozó környezetvédelmi jogi előírásokat.

(9) Az érvényesítés alkalmával a környezetvédelmi hitelesítő a VII. mellékletben említett, aláírt nyilatkozatot ad ki arra vonatkozóan, hogy a hitelesítést és érvényesítést e rendelet szerint végezte.

(10) Az egyik tagállamban akkreditált vagy engedélyezett környezetvédelmi hitelesítők a többi tagállamban is végezhetnek hitelesítési és érvényesítési tevékenységet az ezen rendeletben megállapított előírások szerint.

A hitelesítési vagy érvényesítési tevékenységet a tevékenység helye szerinti tagállam akkreditáló vagy engedélyező testülete felügyeli. Az akkreditáló vagy engedélyező testületet a 24. cikk (1) bekezdésében megjelölt időn belül értesíteni kell a tevékenység megkezdéséről.

26. cikk

A kis szervezetek hitelesítése és érvényesítése

(1) A hitelesítési és érvényesítési tevékenységek során a környezetvédelmi hitelesítőnek figyelembe kell vennie a kis szervezetek sajátos jellemzőit, többek között a következőket:

a)	rövid jelentéstételi útvonalak;

b)	többfunkciós személyzet;

c)	munkahelyi képzés;

d)	a változásokhoz való gyors alkalmazkodás képessége; valamint

e)	az eljárások korlátozott dokumentációja.

(2) A környezetvédelmi hitelesítő a hitelesítést és az érvényesítést úgy végzi, hogy ne rójon szükségtelen terheket a kis szervezetekre.

(3) A környezetvédelmi hitelesítő figyelembe veszi a rendszer hatékonyságára vonatkozó tárgyilagos bizonyítékot – beleértve a szervezeten belüli, a működés nagyságrendjével és összetettségével arányos eljárások meglétét –, a kapcsolódó környezeti hatások jellegét, valamint az üzemeltetők szakmai képesítését.

27. cikk

A harmadik országban végzett hitelesítés és érvényesítés feltételei

(1) Valamely tagállamban akkreditált vagy engedéllyel rendelkező környezetvédelmi hitelesítők harmadik országban található szervezet számára is végezhetnek hitelesítési és érvényesítési tevékenységet az ezen rendeletben megállapított előírások szerint.

(2) A környezetvédelmi hitelesítő minden egyes, harmadik országban végzendő hitelesítés vagy érvényesítés előtt legalább hat héttel tájékoztatja a szervezet nyilvántartásba vételi kérelmének vagy nyilvántartásba vételének helye szerinti tagállam akkreditáló vagy engedélyező testületét akkreditációjának vagy engedélyezésének részleteiről, valamint a hitelesítés vagy érvényesítés időpontjáról és helyéről.

(3) A hitelesítési és érvényesítési tevékenységet a környezetvédelmi hitelesítő akkreditálásának vagy engedélyezésének helye szerinti tagállam akkreditáló vagy engedélyező testülete felügyeli. Az akkreditáló vagy engedélyező testületet a (2) bekezdésben megjelölt időn belül értesíteni kell a tevékenység megkezdéséről.

VI. FEJEZET

AKKREDITÁLÓ ÉS ENGEDÉLYEZŐ TESTÜLETEK

28. cikk

Az akkreditálás és engedélyezés működése

(1) A 765/2008/EK rendelet 4. cikke szerint a tagállam által kijelölt akkreditáló testület felelős a környezetvédelmi hitelesítők akkreditálásáért, valamint az e rendelettel összhangban a környezetvédelmi hitelesítők által végzett tevékenységek felügyeletéért.

(2) A tagállamok a 765/2008/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése értelmében engedélyező testületet jelölhetnek ki, amely felelős az engedélyek környezetvédelmi hitelesítők számára való kiadásáért, illetve a környezetvédelmi hitelesítők felügyeletéért.

(3) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem engedélyezik természetes személyek környezetvédelmi hitelesítőkként való akkreditálását vagy engedélyezését.

(4) Az akkreditáló és engedélyező testületek értékelik a környezetvédelmi hitelesítők szakmai hozzáértését a kérelmezett akkreditálás vagy engedélyezés hatályára irányadó, a 20., 21. és 22. cikkben meghatározott elemek alapján.

(5) A környezetvédelmi hitelesítők akkreditálásának vagy engedélyezésének hatályát a gazdasági tevékenységeknek az 1893/2006/EK rendeletben megállapított osztályozása szerint kell meghatározni. Az akkreditálás szakmai körét korlátozza a környezetvédelmi hitelesítő szakmai képesítése, illetve – adott esetben – a hatáskör meghatározásakor figyelembe kell venni a vizsgált tevékenység nagyságrendjét és összetettségét.

(6) Az akkreditáló és engedélyező testületek megfelelő eljárásokat dolgoznak ki a környezetvédelmi hitelesítők akkreditálása vagy engedélyezése, akkreditálásának vagy engedélyezésének elutasítása, akkreditálásának vagy engedélyezésének felfüggesztése és visszavonása, illetve felügyelete terén.

Ezek az eljárások olyan mechanizmusokat tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik az érdekelt felek – ideértve az illetékes testületeket és a szervezeteket képviselő testületeket – a kérelmező és az akkreditált vagy engedélyezett környezetvédelmi hitelesítőkkel kapcsolatos észrevételeinek figyelembevételét.

(7) Az akkreditálás vagy engedélyezés elutasítása esetén az akkreditáló vagy engedélyező testület tájékoztatja a környezetvédelmi hitelesítőt döntésének indokairól.

(8) Az akkreditáló vagy engedélyező testület létrehozza, felülvizsgálja és frissíti a környezetvédelmi hitelesítők jegyzékét és azok akkreditálási vagy engedélyezési hatáskörét a saját tagállamában, és közvetlenül vagy az érintett tagállam döntése szerint a nemzeti hatóságokon keresztül havonta tájékoztatja a Bizottságot és az akkreditáló vagy engedélyező testület helye szerinti tagállam illetékes testületét az e jegyzékben bekövetkezett változásokról.

(9) A 765/2008/EK rendelet 5. cikkének (3) bekezdésében meghatározott tevékenységek nyomon követésére vonatkozó szabályok és eljárások keretében az akkreditáló és engedélyező testületek felügyeleti jelentést készítenek az érintett környezetvédelmi hitelesítővel folytatott konzultációt követően, amennyiben a következők szerinti valamelyik határozatot hozzák:

a)	a környezetvédelmi hitelesítő tevékenységeit nem teljesítette megfelelően ahhoz, hogy bizonyítást nyerjen, hogy a szervezet megfelel az e rendeletben foglalt előírásoknak;

b)	a környezetvédelmi hitelesítő által végzett hitelesítés és érvényesítés e rendelet egy vagy több követelményét megsértette.

A jelentést a szervezet nyilvántartásának vagy nyilvántartásba vételi kérelmének helye szerinti tagállam illetékes testületének vagy adott esetben az akkreditációt vagy engedélyt odaítélő akkreditáló vagy engedélyező testületnek kell benyújtani.

29. cikk

Az akkreditáció vagy engedélyezés felfüggesztése és visszavonása

(1) Az akkreditáció vagy engedélyezés felfüggesztéséhez vagy visszavonásához konzultálni kell az érintett felekkel, köztük a környezetvédelmi hitelesítővel, annak érdekében, hogy az akkreditáló vagy engedélyező testület rendelkezzen a döntéshozatalhoz szükséges bizonyítékokkal.

(2) Az akkreditáló vagy engedélyező testület tájékoztatja a környezetvédelmi hitelesítőt a hozott intézkedések indokairól és – adott esetben – az illetékes végrehajtó hatósággal folytatott tárgyalás menetéről.

(3) Az akkreditációt vagy engedélyt mindaddig fel kell függeszteni vagy vissza kell vonni, a mulasztás vagy a jogi kötelezettségek megsértésének jellegétől és mértékétől függően, amíg bizonyítást nem nyer, hogy a környezetvédelmi hitelesítő teljesítette e rendeletben foglalt kötelezettségeit.

(4) Az akkreditáció vagy engedélyezés felfüggesztését meg kell szüntetni, amennyiben az akkreditáló vagy engedélyező testület kielégítő információt kapott arról, hogy a környezetvédelmi hitelesítő teljesíti e rendelet követelményeit.

30. cikk

Az akkreditáló és engedélyező testületek fóruma

(1) Valamennyi tagállam összes akkreditáló és engedélyező testületének részvételével fórum alakul, a továbbiakban az akkreditáló és engedélyező testületek fóruma, amely évente legalább egyszer ülésezik a Bizottság képviselőjének jelenlétében.

(2) Az akkreditáló és engedélyező testületek fórumának feladata, hogy gondoskodjon a következőkre vonatkozó eljárások egységességéről:

a)	a környezetvédelmi hitelesítők e rendelet értelmében történő akkreditálása vagy engedélyezése, beleértve az akkreditáció, illetve engedély elutasítását, felfüggesztését vagy visszavonását;

b)	az akkreditált vagy engedéllyel rendelkező környezetvédelmi hitelesítők által végzett felügyeleti tevékenység.

(3) Az akkreditáló és engedélyező testületek fóruma útmutatást dolgoz ki az akkreditáló és engedélyező testületek szakmai képesítését érintő kérdésekben.

(4) Az akkreditáló és engedélyező testületek fóruma elfogadja saját eljárási szabályzatát.

(5) A (3) bekezdésben említett iránymutatást tartalmazó dokumentumokat, illetve a (4) bekezdésben említett eljárási szabályzatot el kell juttatni a Bizottsághoz.

(6) Az akkreditáló és engedélyező testületek fóruma által elfogadott harmonizációs eljárásokkal kapcsolatos iránymutatást tartalmazó dokumentumokat a Bizottság adott esetben elfogadásra javasolja a 49. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban.

Ezeket a dokumentumokat a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni.

31. cikk

Az akkreditáló és engedélyező testületek szakértői értékelése

(1) A környezetvédelmi hitelesítők e rendelet szerinti akkreditálása és engedélyezése tekintetében végzett szakértői értékelést, amelyet az akkreditáló és engedélyező testületek fóruma szervez, rendszeresen, de legalább négyévente elvégzik, és magában foglalja a 28. és 29. cikkben megállapított szabályok és eljárások értékelését.

Valamennyi akkreditáló és engedélyező testületnek részt kell vennie a szakértői értékelésben.

(2) Az akkreditáló és engedélyező testületek fóruma eljuttatja a Bizottságnak és a 49. cikk (1) bekezdése szerint létrehozott bizottságnak a szakértői értékelésről készült rendszeres jelentését.

A jelentést az akkreditáló és engedélyező testületek fóruma és az első albekezdésben említett bizottság általi jóváhagyást követően nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

VII. FEJEZET

A TAGÁLLAMOKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK

32. cikk

Segítségnyújtás a szervezeteknek a környezetvédelemmel kapcsolatos hatályos jogi kötelezettségek teljesítése tekintetében

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a szervezetek hozzáférhessenek az adott tagállam környezetvédelmi jogi követelményeire vonatkozó tájékoztatáshoz és segítségnyújtáshoz.

(2) A segítségnyújtás a következőket foglalja magában:

a)	a hatályos környezetvédelmi jogi előírásokra vonatkozó tájékoztatás;

b)	a végrehajtó hatóságok meghatározása a vonatkozó speciális környezetvédelmi jogi előírások vonatkozásában.

(3) A tagállamok az (1) és a (2) bekezdésben említett feladat végrehajtását az illetékes testületekre vagy bármely más testületre ruházhatják, amely rendelkezik a szükséges szakértelemmel és a feladat ellátásához szükséges megfelelő erőforrásokkal.

(4) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a végrehajtó hatóságok válaszoljanak legalább a kis szervezeteknek, a hatáskörükbe tartozó, vonatkozó környezetvédelmi jogi előírásokra vonatkozóan, valamint tájékoztassák a szervezeteket arról, hogy milyen módon bizonyíthatják a jogi előírásoknak való megfelelést.

(5) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes végrehajtó hatóságok értesítsék az illetékes testületet a nyilvántartásba vett szervezetek esetében a hatályos környezetvédelmi jogi előírások teljesítése terén tapasztalt hiányosságokról.

Az illetékes végrehajtó hatóság mihamarabb, de legfeljebb a hiányosság tudomására jutását követő egy hónapon belül értesíti az illetékes testületet.

33. cikk

Az EMAS népszerűsítése

(1) A tagállamok az illetékes testületekkel, a végrehajtó hatóságokkal és más érintettekkel közösen népszerűsítik az EMAS rendszerét, figyelembe véve a 34–38. cikkben említett tevékenységeket.

(2) Ennek céljából a tagállamok népszerűsítési stratégiát állíthatnak fel, amelyet rendszeresen felül kell vizsgálni.

34. cikk

Tájékoztatás

(1) A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket, hogy tájékoztassák:

a)	a nyilvánosságot az EMAS célkitűzéseiről és főbb alkotóelemeiről;

b)	a szervezeteket e rendelet tartalmáról.

(2) A tagállamok – adott esetben – szakmai kiadványokat, helyi folyóiratokat, reklámkampányokat és más alkalmas eszközöket használnak fel az EMAS általános megismertetésére.

A tagállamok különösen az ipari szövetségekkel, a fogyasztói szervezetekkel, a környezetvédelmi szervezetekkel, a szakszervezetekkel, a helyi intézményekkel és más érdekeltekkel működhetnek együtt.

35. cikk

Népszerűsítő tevékenységek

(1) A tagállamok az EMAS-t népszerűsítő tevékenységet folytatnak. E tevékenységek közé tartozhatnak az alábbiak:

a)	az EMAS-ra vonatkozó tapasztalatok és a legjobb gyakorlat cseréjének ösztönzése az érintett felek körében;

b)	az EMAS népszerűsítését célzó és a szervezetek rendelkezésére álló hatékony eszközök kidolgozása;

c)	technikai támogatás nyújtása a szervezetek számára az EMAS-szal kapcsolatos marketingtevékenységük meghatározásához és végrehajtásához;

d)	az EMAS népszerűsítését szolgáló, szervezetek közötti partnerségek ösztönzése.

(2) Az illetékes testületek, az akkreditáló és engedélyező testületek, a nemzeti hatóságok és egyéb érdekeltek használhatják a nyilvántartási szám nélküli EMAS-logót az EMAS-szal kapcsolatos reklám- és népszerűsítési céljaikra. Ilyen esetekben az V. melléklet szerinti EMAS-logó használata nem sugallhatja azt, hogy annak felhasználója nyilvántartásba vett szervezet, ha ez nem áll fenn.

36. cikk

A kis szervezetek részvételének ösztönzése

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a kis szervezetek részvételének ösztönzésére, többek között a következők révén:

a)	az információhoz és különösen a számukra kidolgozott támogatási alapokhoz való hozzáférés elősegítése;

b)	a részvételre ösztönző, ésszerű nyilvántartásba vételi díjak biztosítása;

c)	a technikai segítségnyújtási intézkedések ösztönzése.

37. cikk

Csoportos és fokozatos megközelítés

(1) A tagállamok ösztönzik a helyi hatóságokat, hogy az ipari szövetségekkel, a kereskedelmi kamarákkal és más érdekelt felekkel együtt egyedi segítséget nyújtsanak a 4., 5. és 6. cikkben említett nyilvántartásba vételi követelmények teljesítéséhez a szervezetek csoportjainak.

A szervezetcsoport minden tagját külön kell nyilvántartásba venni.

(2) A tagállamok környezetvédelmi vezetési rendszer alkalmazására ösztönzik a szervezeteket. Különösen ösztönzik az olyan fokozatos megközelítést, amely végül az EMAS keretében történő nyilvántartásba vételhez vezet.

(3) Az (1) és (2) bekezdés alapján kialakított rendszereknek úgy kell működniük, hogy ne okozzanak a résztvevők, különösen a kis szervezetek számára felesleges költségeket.

38. cikk

Az EMAS figyelembevétele más Közösségi jogszabályokban és eszközökben

(1) A tagállamok a közösségi jogszabályok sérelme nélkül mérlegelik, hogy e rendelettel összhangban az EMAS keretében történő nyilvántartásba vétel:

a)	hogyan vehető figyelembe az új jogszabályok kidolgozása során;

b)	hogyan használható fel a jogszabályok alkalmazási és végrehajtási eszközeként;

c)	hogyan vehető figyelembe a közbeszerzés és vásárlás során.

(2) A közösségi – különösen a versenyre, adózásra és állami támogatásokra vonatkozó – jogszabályok sérelme nélkül, a tagállamok adott esetben intézkedéseket hoznak annak elősegítésére, hogy a szervezetek bejegyeztessék magukat az EMAS-nyilvántartásba, illetve nyilvántartásukat fenntartsák.

Az intézkedések közé tartozhatnak többek között az alábbiak:

a)	szabályozási könnyítés, amely a nyilvántartásba vett szervezetet úgy tekinti, hogy teljesít egyes környezetvédelmi jogi előírásokat, amelyeket az illetékes hatóságok más jogi eszközökben határoztak meg;

b)	jobb szabályozás, amely során valamely egyéb jogi eszközöket módosítanak azért, hogy megszűnjenek, enyhüljenek, illetve egyszerűsödjenek az EMAS-ban részt vevő szervezetek terhei a piacon szerepük és a versenyképességük növelése érdekében.

39. cikk

Díjak

(1) A tagállamok díjakat számíthatnak fel, figyelembe véve a következőket:

a)	a 32. cikk szerint a tagállamok által kijelölt és felállított testületeknek a szervezetek részére nyújtott tájékoztatási és a segítségnyújtási költségek;

b)	a környezetvédelmi hitelesítők akkreditálásának, engedélyezésének és felügyeletének költségei;

c)	az illetékes testületek által végzett nyilvántartásba vétel, a nyilvántartás meghosszabbításának, felfüggesztésének és megszüntetésének költségei, valamint a Közösségen kívüli szervezetek esetében ezen eljárások lebonyolításának további költségei.

Ezek a díjak nem léphetik túl az ésszerűség határait, és a szervezet méretével és az elvégzendő munka mennyiségével arányosnak kell lenniük.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a szervezetek valamennyi alkalmazandó díjról tájékoztatást kapjanak.

40. cikk

E rendelet megsértése

(1) E rendelet rendelkezéseinek be nem tartása esetében a tagállamok megfelelő jogi, illetve közigazgatási intézkedéseket hoznak.

(2) A tagállamok hatékony rendelkezéseket hoznak az EMAS-logó e rendelet rendelkezéseit sértő használata esetére.

A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (12) összhangban hozott rendelkezések alkalmazhatók.

41. cikk

A Bizottsághoz benyújtandó információ és jelentés

(1) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az illetékes testületek és az akkreditáló és engedélyező testületek működésére vonatkozó struktúrákról és eljárásokról, és szükség esetén frissítik ezt az információt.

(2) Az érintett tagállam kétévente jelenti a Bizottságnak az e rendelet értelmében hozott intézkedésekről szóló naprakész információkat.

E jelentésekben a tagállamok tekintetbe veszik a Bizottság által az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 47. cikk értelmében benyújtott legfrissebb jelentést.

VIII. FEJEZET

A BIZOTTSÁGRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK

42. cikk

Tájékoztatás

(1) A Bizottság tájékoztatja:

a)	a nyilvánosságot az EMAS célkitűzéseiről és főbb alkotóelemeiről;

b)	a szervezeteket e rendelet tartalmáról.

(2) A Bizottság fenntartja és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi a következőket:

a)	a környezetvédelmi hitelesítők és a nyilvántartásba vett szervezetek jegyzéke;

b)	a környezetvédelmi nyilatkozatokat elektronikus formátumban tartalmazó adatbázis;

c)	az EMAS-szal kapcsolatos legjobb gyakorlatok adatbázisa, beleértve többek között az EMAS támogatását szolgáló hatékony eszközöket és a szervezeteknek nyújtott technikai támogatás példáit;

d)	azoknak a közösségi forrásoknak a jegyzékét, amelyek az EMAS bevezetését és a kapcsolódó projekteket és tevékenységeket támogatják.

43. cikk

Együttműködés és koordináció

(1) A Bizottság szükség szerint elősegíti a tagállamok közötti együttműködést különösen a célból, hogy megvalósuljon a szabályok egységes és következetes alkalmazása a Közösségben a következők tekintetében:

a)	a szervezetek nyilvántartásba vétele;

b)	környezetvédelmi hitelesítők;

c)	tájékoztatás és segítségnyújtás a 32. cikkben említettek szerint.

(2) A közbeszerzésekre vonatkozó közösségi jogszabályok sérelme nélkül, a Bizottság és egyéb közösségi intézmények és testületek a munka- és szolgáltatási szerződések teljesítési feltételeinek meghatározásánál – adott esetben – az EMAS-t vagy más, a 45. cikk szerint elismert vagy egyenértékű környezetvédelmi vezetési rendszert vesznek alapul.

44. cikk

Az EMAS integrálása a Közösség egyéb politikáiba és eszközeibe

A Bizottság mérlegeli, hogy az EMAS keretében történő nyilvántartásba vételt e rendelettel összhangban:

1.	hogyan veheti figyelembe az új jogszabályok kidolgozása és a hatályos jogszabályok felülvizsgálata során, különösen a 38. cikk (2) bekezdésében ismertetett szabályozási könnyítés és jobb szabályozás formájában;

2.	hogyan használhatja fel eszközként a jogszabályok alkalmazása és végrehajtása során.

45. cikk

Kapcsolat egyéb környezetvédelmi vezetési rendszerekkel

(1) A tagállamok írásbeli kérelmet nyújthatnak be a Bizottságnak a nemzeti vagy regionális szinten elismert, megfelelő tanúsítási eljárások szerint tanúsított meglévő környezetvédelmi vezetési rendszereik, vagy azok részeinek elismerésére, amennyiben azok teljesítik e rendelet megfelelő követelményeit.

(2) A tagállamok kérelmükben feltüntetik a környezetvédelmi vezetési rendszerek vonatkozó részeit, illetve a rendelet megfelelő követelményeit.

(3) A tagállamok bizonyítják, hogy az érintett környezetvédelmi vezetési rendszer valamennyi vonatkozó része megfelel e rendelet követelményeinek.

(4) A Bizottság az (1) bekezdésben említett kérelem vizsgálatát követően és a 49. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadói eljárásnak megfelelően elismeri a környezetvédelmi vezetési rendszer vonatkozó részeit, illetve elismeri a tanúsító testületekre vonatkozó akkreditálási vagy engedélyezési követelményeket, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az adott tagállam:

a)	kellő egyértelműséggel feltüntette a kérelemben a környezetvédelmi vezetési rendszerek vonatkozó részeit, illetve e rendelet megfelelő előírásait;

b)	kielégítően bizonyította, hogy az érintett környezetvédelmi vezetési rendszer valamennyi vonatkozó része megfelel e rendelet előírásainak.

(5) A Bizottság az elismert környezetvédelmi vezetési rendszerekre történő hivatkozásokat, beleértve az EMAS I. mellékletben említett, vonatkozó szakaszokat, és az elismert akkreditálási vagy engedélyezési követelményeket közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

46. cikk

Referenciadokumentumok és útmutatók kidolgozása

(1) A Bizottság a tagállamokkal és egyéb érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően ágazati referenciadokumentumokat dolgoz ki, amelyek a következőket tartalmazzák:

a)	a legjobb környezetvédelmi vezetési gyakorlatot;

b)	az adott ágazatok környezeti teljesítménymutatóit;

c)	adott esetben a környezeti teljesítményszinteket azonosító kiválósági referenciaértékeket és értékelési rendszereket.

A Bizottság ágazatközi használatra szánt referenciadokumentumokat is kidolgozhat.

(2) A Bizottság figyelembe veszi az egyéb közösségi környezeti politikáknak vagy eszközöknek, vagy a nemzetközi előírásoknak megfelelően kidolgozott, meglévő referenciadokumentumokat és környezeti teljesítménymutatókat.

(3) A Bizottság 2010 végéig munkatervet készít, meghatározva azon ágazatok tájékoztató jellegű jegyzékét, amelyeket az ágazati és ágazatközi referenciadokumentumok elfogadása során prioritásként fognak kezelni.

A munkatervet a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik és rendszeresen frissítik.

(4) A Bizottság az illetékes testületek fórumával együttműködve útmutatót dolgoz ki a Közösségen kívüli szervezetek nyilvántartásba vételére vonatkozóan.

(5) A Bizottság felhasználói útmutatót tesz közzé, amely ismerteti az EMAS rendszerben való részvételhez szükséges lépéseket.

Ezen útmutatónak elérhetőnek kell lennie az Európai Unió intézményeinek minden hivatalos nyelvén és az interneten keresztül.

(6) Az (1) és (4) bekezdés szerint kidolgozott dokumentumokat be kell nyújtani elfogadás céljából. Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 49. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

47. cikk

Jelentéstétel

A Bizottság ötévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amely az e fejezet értelmében tett lépésekre és intézkedésekre vonatkozó információkat, valamint a 41. cikk alapján a tagállamoktól kapott információkat tartalmazza.

A jelentésnek tartalmaznia kell a rendszer környezetre gyakorolt hatásának értékelését és a résztvevők számának alakulását.

IX. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

48. cikk

A mellékletek módosítása

(1) A Bizottság – ha szükséges, vagy adott esetben – az EMAS működése során szerzett tapasztalatok fényében, az EMAS-előírásokra vonatkozó iránymutatás tekintetében megállapított igények nyomán, illetve az e rendelet hatékony végrehajtását bármilyen módon befolyásoló nemzetközi szabványok vagy új szabványok bármiféle változása fényében módosíthatja a mellékleteket.

(2) Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 49. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

49. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot egy bizottság munkája segíti.

(2) Az erre a bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 3. és 7. cikkében meghatározott tanácsadó bizottsági eljárást kell alkalmazni, figyelemmel a 8. cikke rendelkezéseire.

(3) Az e cikkre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel a 8. cikke rendelkezéseire.

50. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság 2015. január 11-ig felülvizsgálja az EMAS-t a működése során nyert tapasztalatok és a nemzetközi fejlemények fényében. A Bizottság figyelembe veszi az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz a 47. cikkel összhangban benyújtott jelentéseket.

51. cikk

Hatályon kívül helyezés és átmeneti rendelkezések

(1) A következő jogi aktusok a hatályukat vesztik:

a)	a 761/2001/EK rendelet;

b)	a Bizottság 2001. szeptember 7-i 2001/681/EK határozata a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről szóló 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásával kapcsolatos útmutatásról (13);

c)	A Bizottság 2006. március 1-jei 2006/193/EK határozata a 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet keretében az EMAS-logónak a szállítási vagy harmadlagos csomagoláson, kivételes esetként történő felhasználására irányadó szabályok megállapításáról (14).

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve,

a 761/2001/EK rendelet szerint létrehozott nemzeti akkreditálási testületek és illetékes testületek tovább folytatják tevékenységüket. A tagállamok e rendeletnek megfelelően módosítják az akkreditálási testületek és az illetékes testületek által követett eljárásokat. A tagállamok biztosítják, hogy a módosított eljárásokat végrehajtó rendszerek 2011. január 11-ig teljes mértékben működőképesek legyenek;

a 761/2001/EGK rendelettel összhangban nyilvántartásba vett szervezetek megmaradnak az EMAS-nyilvántartásban. A következő hitelesítésnél a környezetvédelmi hitelesítő elsősorban azt ellenőrzi, hogy a szervezet teljesíti-e az ezen rendeletben foglalt új előírásokat. Ha a következő felülvizsgálat 2010. július 11. előtt esedékes, a következő felülvizsgálat időpontját hat hónappal el lehet halasztani a környezetvédelmi hitelesítő és az illetékes testület beleegyezésével;

c)	a 761/2001/EK rendelet szerint akkreditált környezetvédelmi hitelesítők az e rendelet szerint megállapított előírások betartásával folytathatják tevékenységüket.

(3) A 761/2001/EK rendeletre történő hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásnak kell tekinteni és a VIII. mellékletben található megfelelési táblázatnak megfelelően kell értelmezni.

52. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2009. november 25-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BUZEK

a Tanács részéről

az elnök

Å. TORSTENSSON

(1) A 2009. február 25-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(2) HL C 120., 2009.5.28., 56. o.

(3) Az Európai Parlament 2009. április 2-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2009. október 26-i véleménye.

(4) HL L 242., 2002.9.10., 1. o.

(5) HL L 114., 2001.4.24., 1. o.

(6) HL L 218., 2008.8.13., 30. o.

(7) HL L 247., 2001.9.17., 1. o.

(8) HL L 184., 2003.7.23., 19. o.

(9) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(10) HL L 124., 2003.5.20., 36. o.

(11) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 20-i 1893/2006/EK rendelete a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról (HL L 393., 2006.12.30., 1. o.).

(12) HL L 149., 2005.6.11., 22. o.

(13) HL L 247., 2001.9.17., 24. o.

(14) HL L 70., 2006.3.9., 63. o.

I. MELLÉKLET

KÖRNYEZETI ÁLLAPOTFELMÉRÉS

Az állapotfelmérés a következő fő területekre terjed ki:

1.	A hatályos környezetvédelmi jogi előírások megállapítása. A vonatkozó hatályos környezetvédelmi jogi előírások listájának elkészítésén kívül a szervezet azt is meghatározza, hogyan bizonyítható a különböző előírásoknak való megfelelése.

Valamennyi jelentős környezeti hatással járó közvetlen és közvetett környezeti tényező meghatározása, lehetőség szerint számszerűsítve és minősítve, és a jelentősnek minősített tényezőkről nyilvántartás készítése.

A szervezet egy környezeti tényező jelentőségének értékelésénél a következő kérdéseket veszi figyelembe:

i.	környezeti károkozás lehetősége;

ii.	a helyi, regionális vagy globális környezet sebezhetősége;

iii.	a tényező vagy hatás terjedelme, száma, gyakorisága és visszafordíthatósága;

iv.	vonatkozó környezetvédelmi jogszabályok megléte és követelményei;

v.	jelentősége az érdekelt felek és a szervezet alkalmazottai számára.

Közvetlen környezeti tényezők

A közvetlen környezeti tényezők a szervezet olyan tevékenységeire terjednek ki, amelyek felett a szervezet közvetlen vezetői ellenőrzést gyakorolnak.

Valamennyi szervezetnek figyelembe kell vennie működésének közvetlen tényezőit.

A közvetlen környezeti tényezők a teljesség igénye nélkül a következőkhöz kapcsolódnak:

i.	jogi előírások és megengedett határértékek;

ii.	a levegőbe történő kibocsátás;

iii.	a vízbe történő kibocsátás;

iv.	szilárd és egyéb hulladékok, különösen a veszélyes hulladékok termelése, e hulladékok újrafeldolgozása, újrahasználata, szállítása és ártalmatlanítása;

v.	földhasználat és a talaj szennyezése;

vi.	a természeti erőforrások és nyersanyagok felhasználása (az energiát is beleértve);

vii.	adalékanyagok, segédanyagok és félig feldolgozott termékek felhasználása;

viii.

helyi szempontok (zaj, rezgés, szag, por, látvány stb);

ix.	közlekedési szempontok (az árukra és szolgáltatásokra egyaránt tekintettel);

x.	a véletlen események, balesetek és potenciális vészhelyzetek következtében felmerülő, vagy esetlegesen felmerülő környezeti balesetek és hatások kockázata;

xi.	a biológiai sokféleségre gyakorolt hatások.

Közvetett környezeti tényezők

Közvetett környezeti tényező egy szervezet és harmadik fél kölcsönhatásának eredményeként alakulhat ki, amelyet az EMAS keretében nyilvántartásba vételt kérő szervezet ésszerű mértékben befolyásolhat.

Nem ipari szervezetek, például a helyi hatóságok vagy pénzügyi intézmények esetében is fontos, hogy figyelembe vegyék a fő üzleti tevékenységükhöz kapcsolódó környezeti tényezőket. Egy szervezet telephelyének és létesítményeinek környezeti tényezőire korlátozódó leltár nem elegendő.

Többek között az alábbiak tartozhatnak ide:

i.	egy termék életciklusához kapcsolódó tényezők (tervezés, fejlesztés, csomagolás, szállítás, felhasználás és hulladékhasznosítás/ártalmatlanítás);

ii.	beruházások, kölcsönök nyújtása és biztosítási szolgáltatások;

iii.	új piacok;

iv.	szolgáltatások választéka és összetétele (például közlekedési vagy vendéglátó-ipari szolgáltatások);

v.	igazgatási és tervezési döntések;

vi.	a termékkínálat összetétele;

vii.	a kivitelező, alvállalkozók és szállítók környezeti teljesítménye és gyakorlata.

A szervezetnek bizonyítania kell, hogy a beszerzési eljárásaival kapcsolatos jelentős környezeti tényezőket meghatározták, és hogy az e szempontokhoz kapcsolódó jelentős hatásokat a vezetési rendszerben tekintetbe veszik. A szervezetnek törekednie kell annak biztosítására, hogy a szállítók és a szervezet nevében eljárók teljesítsék a szervezet környezeti politikáját a szerződés alapján végzett tevékenységek teljesítése során.

Az ilyen közvetett környezeti tényezők esetében a szervezetnek figyelembe kell vennie, hogy mekkora befolyást tud gyakorolni ezekre a tényezőkre, és milyen intézkedéseket tehet a környezeti hatás mérséklésére.

A környezeti hatás jelentőségének értékelésére szolgáló kritériumok leírása

A szervezet meghatározza azokat a kritériumokat, amelyek alapján értékeli a tevékenységeivel, termékeivel és szolgáltatásaival összefüggő környezeti tényezők jelentőségét, annak megállapítása céljából, hogy melyeknek van jelentős környezeti hatása.

A szervezet által kidolgozott kritériumoknak figyelembe kell venniük a közösségi jogszabályokat, továbbá átfogónak, a független ellenőrzést biztosítónak, megismételhetőnek és nyilvánosan hozzáférhetőnek kell lenniük.

A szervezet környezeti tényezői jelentőségének értékelésére szolgáló kritériumok meghatározása során többek között a következőket kell figyelembe venni:

a)	a környezet állapotáról szóló tájékoztatás a szervezet olyan tevékenységeinek, termékeinek és szolgáltatásainak meghatározása céljából, amelyek hatással lehetnek a környezetre;

b)	a szervezet jelenlegi adatai az anyag- és energiafelhasználásról, a hulladékokról és a kibocsátásokról, a környezeti kockázatok szempontjából;

c)	az érdekelt felek álláspontjai;

d)	a szervezet jogilag szabályozott környezetvédelmi tevékenységei;

e)	a szervezet beszerzési tevékenységei;

f)	a szervezet termékeinek tervezése, fejlesztése, gyártása, forgalmazása, szervizelése, felhasználása, újrahasználata, újrafeldolgozása és hulladékként történő ártalmatlanítása;

g)	a szervezet azon tevékenységei, amelyeknél a legjelentősebbek a környezetvédelmi költségek és a környezeti előnyök.

Amikor a szervezet értékeli tevékenységei környezeti hatásainak jelentőségét, nem számolhat csupán a szokásos üzemi feltételekkel, hanem az újraindítási és leállási feltételeket és az ésszerűen előrelátható vészhelyzeteket is figyelembe kell vennie. Számításba kell venni a múltbeli, jelenlegi és a tervezett tevékenységeket is.

4.	Valamennyi jelenlegi környezetvédelmi vezetési gyakorlat és eljárás vizsgálata.

5.	Korábbi események vizsgálatának eredményeként kapott visszajelzések értékelése.

II. MELLÉKLET

A környezetvédelmi vezetési rendszer követelményei, valamint további kérdések, amelyekkel az EMAS-ban részt vevő szervezeteknek foglalkozniuk kell

Az EMAS szerinti környezetvédelmi vezetési rendszer követelményeit az EN ISO 14001:2004 szabvány 4. szakasza határozza meg. Ezeket az előírásokat, amelyek e melléklet A. részét képezik, az alábbi táblázat bal oldali oszlopa tartalmazza.

Ezenkívül az EMAS-ban részt vevő szervezeteknek számos további kérdéssel is foglalkozniuk kell, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az EN ISO 14001:2004 szabvány 4. szakaszának számos eleméhez. Ezek a további előírások, amelyek e melléklet B. részét képezik, a táblázat jobb oldali oszlopában találhatók.

A. RÉSZ

A környezetközpontú irányítási rendszer követelményei az EN ISO 14001:2004 alapján

B. RÉSZ

További kérdések, amelyekkel az EMAS-ban részt vevő szervezeteknek foglalkozniuk kell

A környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) részt vevő szervezetek teljesítik az EN ISO 14001:2004 európai szabvány (1) 4. szakaszának követelményeit, amelyek itt teljességükben szerepelnek:

A.	A környezetközpontú irányítási rendszer követelményei

A.1.	Általános követelmények

A szervezet e nemzetközi szabvány követelményeivel összhangban környezetközpontú irányítási rendszert alakít ki, amelyet dokumentál, alkalmaz, fenntart és folyamatosan fejleszt, és meghatározza, miként fogja teljesíteni e követelményeket.

A szervezet meghatározza és dokumentálja, hogy milyen körre terjed ki környezetközpontú irányítási rendszere.

A.2.	Környezeti politika

A felső vezetés határozza meg a szervezet környezeti politikáját, és biztosítja, hogy környezetközpontú irányítási rendszerének meghatározott alkalmazási körén belül:

a)	megfeleljen tevékenységei, termékei és szolgáltatásai jellegének, mértékének és környezeti hatásainak;

b)	tartalmazzon kötelezettségvállalást a környezet folyamatos javítása és a szennyezés megelőzése mellett;

c)	tartalmazzon kötelezettségvállalást a vonatkozó jogi előírásoknak, valamint a szervezet környezeti tényezőivel összefüggő azon egyéb előírásoknak a teljesítésére, amelyek mellett a szervezet elkötelezte magát;

d)	biztosítson kereteket a környezeti célok és célkitűzések meghatározásához és értékeléséhez;

e)	dokumentálva legyen, megvalósuljon és érvényben maradjon;

f)	eljusson mindenkihez, aki a szervezetnek vagy annak megbízásából dolgozik; valamint

g)	nyilvános legyen.

A.3.

Tervezés

A.3.1.

Környezeti tényezők

A szervezet eljárás(oka)t alakít ki, hajt végre és tart fenn:

annak megállapítására, hogy tevékenységeinek, termékeinek és szolgáltatásainak mely környezeti tényezőit tudja ellenőrizni, illetőleg befolyásolni környezetközpontú irányítási rendszerének alkalmazási körén belül, tekintettel a tervezett vagy induló fejlesztésekre, valamint az új vagy megváltozott tevékenységeire, termékeire és szolgáltatásaira; és

b)	annak meghatározására, hogy mely tényezők hatnak vagy hathatnak jelentősen a környezetre (azaz melyek a jelentős környezeti tényezők).

A szervezet dokumentálja és rendszeresen frissíti ezeket az adatokat.

A szervezet gondoskodik arról, hogy a környezetközpontú irányítási rendszer kialakításakor, bevezetésekor és fenntartásakor figyelembe vegyék a jelentős környezeti tényezőket.

B.1.	Környezeti állapotfelmérés

A szervezeteknek az I. melléklet szerinti előzetes környezeti állapotfelmérést kell végezniük környezeti tényezőik azonosítása és felmérése, valamint a vonatkozó környezetvédelmi jogi előírások megállapítása céljából.

A Közösségen kívüli szervezetnek hivatkoznia kell a kérelem benyújtásának helye szerinti tagállamban a hasonló szervezetekre vonatkozó környezetvédelmi jogi előírásokra.

A.3.2.

Jogi és egyéb előírások

A szervezet eljárás(oka)t alakít ki, hajt végre és tart fenn:

a)	a vonatkozó jogi előírások, valamint a szervezet környezeti tényezőivel összefüggő azon egyéb előírások megállapítására, amelyek mellett a szervezet elkötelezte magát, és az ezekhez való hozzáférésre; valamint

b)	annak meghatározására, hogy ezen előírások miként alkalmazandók a szervezet környezeti tényezőire.

A szervezet gondoskodik arról, hogy a vonatkozó jogi előírásokat és az egyéb előírásokat, amelyek mellett a szervezet elkötelezte magát, figyelembe vegyék a környezetvédelmi vezetési rendszer kialakításakor, bevezetésekor és fenntartásakor.

B.2.	A jogszabályok betartása

Azoknak a szervezeteknek, amelyek az EMAS keretében nyilvántartásba vételt kérnek, bizonyítaniuk kell, hogy:

1.	azonosították az összes vonatkozó környezetvédelmi követelményt, amelyet a I. mellékletnek megfelelően a környezeti állapotfelmérés során állapítottak meg, és ismerik azoknak a szervezetet érintő hatásait;

2.	biztosítják a környezetvédelmi jogszabályok betartását, beleértve az engedélyeket és az engedélyezett határértékeket; és

3.	olyan eljárásokat vezettek be, amelyek lehetővé teszik a szervezet számára ezen előírások folyamatos teljesítését.

A.3.3.

Célok, célkitűzések és program(ok)

A szervezet dokumentált környezeti célokat és célkitűzéseket alakít ki, hajt végre és tart fenn a szervezet érintett feladatkörei és szintjei szerint.

A céloknak és a célkitűzéseknek lehetőség szerint mérhetőknek kell lenniük, ezenkívül összhangban kell állniuk a környezeti politikával, beleértve a szennyezés megelőzésére, a szervezet által vállalt jogi és egyéb előírások teljesítésére, valamint a folyamatos fejlesztésre tett kötelezettségvállalásokat is.

Céljai és célkitűzései kidolgozásakor és felülvizsgálatakor a szervezet figyelembe veszi a jogi és az egyéb előírásokat, amelyek mellett elkötelezte magát, valamint saját jelentős környezeti tényezőit. Figyelembe veszi továbbá a technológiai választási lehetőségeit, a rá vonatkozó pénzügyi, működési és üzleti előírásokat és az érdekelt felek nézeteit.

A szervezet programo(ka)t alakít ki, hajt végre és tart fenn ezen célok és célkitűzések elérése érdekében. A program(ok) a következőket tartalmazza(ák):

a)	a szervezet mely feladatkörei és szintjei felelnek a célok és célkitűzések eléréséért; és

b)	mely eszközökkel és milyen határidővel kell azokat elérni.

B.3.	Környezeti teljesítmény

1.	A szervezeteknek bizonyítaniuk kell, hogy a vezetési rendszer és az ellenőrzési eljárások – az I. melléklet szerinti környezeti állapotfelmérésben meghatározott közvetlen és közvetett tényezők figyelembevételével – a szervezet tényleges környezeti teljesítményével foglalkoznak.

A szervezet környezeti teljesítményét környezeti céljaival és célkitűzéseivel összefüggésben a vezetői értékelés folyamatának keretében kell értékelni. A szervezet arra is kötelezettséget vállal, hogy folyamatosan javítja környezeti teljesítményét. E tevékenységében a szervezet építhet a helyi, regionális és nemzeti környezeti programokra.

A környezeti célok és célkitűzések elérését szolgáló eszközök nem szerepelhetnek környezeti célkitűzésként. Ha a szervezet egy vagy több telephelyből áll, mindegyik telephelynek, amelyre az EMAS alkalmazandó, teljesítenie kell az EMAS valamennyi követelményét, beleértve a 2. cikk (2) bekezdésében meghatározott, a környezeti teljesítmény folyamatos javítására vonatkozó követelményt is.

A.4.	Bevezetés és működés

A.4.1.

Erőforrások, szerepek, felelősségi kör és hatáskör

A vezetés biztosítja azon erőforrásokat, amelyek elengedhetetlenek a környezetközpontú irányítási rendszer kialakításához, bevezetéséhez, fenntartásához és fejlesztéséhez. Az erőforrások közé tartoznak a személyzeti erőforrások és a szakértelem, a szervezeti infrastruktúra, a technológia és a pénzügyi erőforrások.

A hatékonyabb környezetgazdálkodás érdekében meg kell határozni, dokumentálni kell és közzé kell tenni, hogy melyek a szerepek, a felelősségi körök és a hatáskörök.

A szervezet felső vezetése kijelöli a vezetés külön képviselőjét (képviselőit), aki(k)nek az egyéb feladatai(k)tól függetlenül feladatokat, kötelezettségeket és hatáskört állapítanak meg:

a)	a környezetvédelmi vezetési rendszer e nemzetközi szabvány szerinti bevezetésének, alkalmazásának és betartásának biztosítására;

b)	értékelés céljából fejlesztési javaslatokat is tartalmazó jelentést készítsen (készítsenek) a felső vezetés számára a környezetvédelmi vezetési rendszer teljesítményéről.

A.4.2.

Szakértelem, képzés és tudatosság

B.4.	A munkavállalók bevonása

A szervezetnek fel kell ismernie, hogy a munkavállalók aktív bevonása ösztönzője és előfeltétele a környezet folyamatos és sikeres fejlesztésének, valamint alapvető erőforrása a környezeti teljesítmény javításának és megfelelő módszere a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer szervezetben történő sikeres működtetésének.

Az „munkavállalók részvétele” magában foglalja az egyes munkavállalók és képviselőik részvételét és tájékoztatását egyaránt. Ezért minden szinten ki kell alakítani a munkavállalói részvételi rendszert. A szervezet ismerje fel, hogy a vezetőség kötelezettségvállalása, fogékonysága és aktív segítségnyújtása előfeltétele az említett folyamatoknak. Ezért ebben az összefüggésben ki kell emelni a vezetőség által a munkavállalók felé adott visszajelzés szükségességét.

A szervezet gondoskodik arról, hogy mindenki, aki a szervezet javára vagy annak megbízásából olyan tevékenységet végez, amely a szervezet által azonosított jelentős környezeti hatással (hatásokkal) járhat, oktatás, képzés és gyakorlat révén megfelelő szakértelemre tegyen szert, és az ezzel kapcsolatos nyilvántartást a szervezet megőrzi.

A szervezet felméri, hogy a környezeti tényezőkkel és a környezetközpontú irányítási rendszerrel összefüggésben melyek a képzési igények. Képzéseket biztosít, vagy egyéb lépéseket tesz ezen igények kielégítése érdekében és a kapcsolódó nyilvántartást megőrzi.

A szervezet eljárás(oka)t alakít ki, vezet be és tart fenn, hogy a szervezet javára vagy annak megbízásából tevékenységet végző személyek tudatában legyenek a következőknek:

a)	a környezeti politika és a kapcsolódó eljárások, valamint a környezetközpontú irányítási rendszer követelményeinek való megfelelés fontossága;

b)	melyek a munkájuk jelentős környezeti tényezői és az ezekhez kapcsolódó valós vagy lehetséges hatások, továbbá milyen környezeti előnyökkel jár személyes teljesítményük javulása;

c)	a környezetközpontú irányítási rendszer követelményeinek teljesítésében mi a szerepük és a felelősségi körük; és

d)	milyen következményekkel járhat az előírt eljárásoktól való eltérés.

3.	E követelményeken kívül a munkavállalókat be kell vonni a szervezet környezeti teljesítményének folyamatos javítását célzó folyamatba a következők révén:

a)	az előzetes környezeti állapotfelmérés, helyzetelemzés, valamint az információk összegyűjtése és hitelesítése;

b)	a környezeti teljesítményt javító környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer kialakítása és bevezetése;

c)	környezetvédelmi bizottságok létrehozása az információk összegyűjtésére és a környezetvédelmi felelős/a vezetés képviselői, valamint a munkavállalók és képviselőik részvételének biztosítására;

d)	közös munkacsoportok a környezetvédelmi cselekvési program és a környezetvédelmi ellenőrzés terén;

e)	a környezetvédelmi nyilatkozatok kidolgozása.

E célra megfelelő részvételi formákat kell alkalmazni, például a javaslatok könyve rendszert, vagy a projektalapú csoportmunkát, vagy a környezetvédelmi bizottságokat. A szervezeteknek ismerniük kell az e területen folytatott bevált gyakorlatról szóló bizottsági iránymutatásokat. A munkavállalók képviselőit is be kell vonni, ha ezt kérik.

A.4.3.

Kommunikáció

Tekintettel környezeti tényezőire és a környezetközpontú irányítási rendszerre, a szervezet megfelelő eljárás(oka)t dolgoz ki, vezet be és tart fenn:

a)	a szervezet különböző szintjei és feladatkörei közötti belső kommunikációra;

b)	a külső érdekelt felektől érkező lényeges információk átvételére, dokumentálására és a válaszadásra.

A szervezetnek el kell döntenie, hogy ad-e külső tájékoztatást a jelentős környezeti tényezőiről, és ezt a döntését dokumentálja. Ha a tájékoztatás mellett dönt, a szervezetnek módszert (módszereket) kell kialakítania és bevezetnie a külső tájékoztatásra.

B.5.	Kommunikáció

1.	Fontos, hogy a szervezet nyílt párbeszédet folytasson a lakossággal és más érdekelt felekkel, beleértve a helyi közösségeket és ügyfeleket is, a tevékenységük, termékeik és szolgáltatásaik környezeti hatásairól, a lakosságot és más érdekelt feleket érintő kérdések feltárása érdekében.

2.	A nyitottság, az átláthatóság és a környezetvédelmi információk rendszeres biztosítása azok az alapvető tényezők, amelyek az EMAS-t megkülönböztetik más rendszerektől. Ezek a tényezők a szervezet számára azért is fontosak, hogy kellő bizalmat alakítsanak ki az érdekelt felekben.

3.	Az EMAS megfelelő rugalmassággal lehetővé teszi a szervezeteknek, hogy meghatározott célközönségnek releváns tájékoztatást nyújtsanak, miközben biztosítja, hogy valamennyi információ hozzáférhető legyen azok számára, akik ezt igénylik.

A.4.4.

Dokumentáció

A környezetközpontú irányítási rendszer dokumentálása tartalmazza:

a)	a környezeti politikát, célkitűzéseket és célokat;

b)	annak leírását, hogy mire terjed ki a környezetközpontú irányítási rendszer;

c)	a környezetközpontú irányítási rendszer főbb elemeinek és ezek kölcsönhatásainak leírását, valamint hivatkozásokat az idevágó dokumentumokra;

d)	az e nemzetközi szabvány által megkövetelt dokumentumokat, beleértve a nyilvántartást; valamint

e)	azokat az iratokat, beleértve a nyilvántartást, amelyek a szervezet szerint szükségesek a jelentős környezeti tényezőivel kapcsolatos eljárások hatékony tervezésének, működtetésének és ellenőrzésének biztosításához.

A.4.5.

A dokumentumok kezelése

A környezetközpontú irányítási rendszer és az ezen szabvány által megkövetelt dokumentumokat kezelés alá kell vonni. A nyilvántartás különleges dokumentum, amelynek a kezelését az A.5.4. pont követelményeinek megfelelően kell végezni.

A szervezet eljárás(oka)t alakít ki, vezet be és tart fenn:

a)	a dokumentumok kiadásra való alkalmasságának jóváhagyására;

b)	a dokumentumok felülvizsgálatára és szükség szerinti frissítésére, majd újbóli jóváhagyására;

c)	annak biztosítására, hogy a dokumentumok módosulása és felülvizsgálatuk jelenlegi állása megállapítható legyen;

d)	annak biztosítására, hogy az alkalmazandó dokumentumok érvényes változata rendelkezésre álljon a felhasználás helyén;

e)	annak biztosítására, hogy a dokumentumok tanulmányozhatók és könnyen azonosíthatók maradjanak;

f)	annak biztosítására, hogy azok a külső eredetű dokumentumok, amelyek a szervezet szerint szükségesek a környezetközpontú irányítási rendszer tervezéséhez és működtetéséhez, azonosíthatók legyenek és azok terjesztését kézben tartsák, és

g)	az elavult dokumentumok nem kívánt felhasználásának megakadályozására és a bármely okból megőrzött ilyesfajta dokumentumok azonosítására.

A.4.6.

A működés szabályozása

A szervezet környezeti politikája, környezeti céljai és célkitűzései teljesítése érdekében meghatározza és megtervezi azokat a működési folyamatokat, amelyek meghatározott jelentős környezeti tényezőihez kapcsolódnak, annak érdekében, hogy azok az előírt körülmények között megvalósuljanak, a következőkön keresztül:

a)	dokumentált eljárás(ok)at dolgoz ki, vezet be és tart fenn olyan helyzetek kezelésére, ahol ezek hiánya a környezeti politikától és a környezeti céloktól, illetve célkitűzésektől való eltérésekhez vezethetne, és

b)	meghatározza az eljárás(ok)on belüli működési kritériumokat, illetve

c)	a szervezet által felhasznált áruknál és szolgáltatásoknál felmerülő jelentős környezeti tényezőkkel kapcsolatos eljárás(oka)t kialakítja, bevezeti és fenntartja, valamint az alkalmazandó eljárásokat és előírásokat ismerteti a beszállítóival, beleértve a megbízott vállalkozókat is.

A.4.7.

Készültség és reagálás vészhelyzet esetén

A szervezet eljárás(oka)t alakít ki, vezet be és tart fenn annak megállapítására, hogy milyen vészhelyzetek és balesetek fordulhatnak elő, amelyek a környezetre hatással lehetnek, és miként reagáljon rájuk.

A szervezet reagál a valós vészhelyzetekre és balesetekre, valamint megelőzi vagy enyhíti a hozzájuk kapcsolódó káros környezeti hatásokat.

A szervezet rendszeresen felülvizsgálja és szükség esetén átdolgozza a vészhelyzeti készültségi és reagálási eljárásait, különösen balesetek vagy vészhelyzetek bekövetkezése után.

A szervezet lehetőség szerint rendszeresen ellenőrzi az ilyen eljárásokat.

A.5.	Ellenőrzés

A.5.1.

Nyomon követés és mérés

A szervezet eljárás(oka)t alakít ki, vezet be és tart fenn azon folyamatok és tevékenységek fő jellemzőinek rendszeres nyomon követése és mérése céljából, amelyek a környezetre jelentős hatással lehetnek. Az eljárás(ok)nak azon adatok dokumentálását is magában kell foglalnia, amelyek a környezeti teljesítménynek, a működés előírt ellenőrzéseinek és a szervezet által kitűzött környezeti célok és célkitűzések teljesülésének nyomon követéséből származnak.

A szervezet gondoskodik arról, hogy a nyomon követéshez és a mérésekhez kalibrált vagy ellenőrzött eszközöket használjanak és tartsanak fenn, valamint hogy az erről szóló nyilvántartást megőrizzék.

A.5.2.

Az előírások betartásának értékelése

A.5.2.1.

Az előírások betartásával kapcsolatos elkötelezettségével összhangban a szervezet eljárás(oka)t dolgoz ki, vezet be és tart fenn annak értékelésére, hogy a vonatkozó jogszabályi előírásokat mennyire tartják be.

A szervezet nyilvántartásban rögzíti e rendszeres felmérések eredményeit.

A.5.2.2.

A szervezet felméri azon többi követelmény teljesülését is, amelyekre kötelezettséget vállalt. A szervezet ez utóbbi felmérést tetszése szerint végezheti a jogszabályok betartására vonatkozó, A.5.2.1. pont szerinti felméréssel összevonva, vagy külön e célra kidolgozott eljárás(ok) alapján.

A szervezet nyilvántartásban rögzíti e rendszeres felmérések eredményeit.

A.5.3.

Eltérések, korrekciós intézkedések és megelőző intézkedések

A szervezet eljárás(oka)t alakít ki, vezet be és tart fenn a valós vagy potenciális eltérések kezelésére, valamint a korrekciós intézkedésekre és a megelőző intézkedésekre. Az eljárás(ok)ban meghatározza az alábbiakra vonatkozó követelményeket:

a)	az eltérések felderítése és kiigazítása, valamint környezeti hatásuk mérséklésére szolgáló intézkedés(ek);

b)	az eltérések kivizsgálása, okuknak (okaiknak) a felderítése és a megismétlődésük elkerülésére szolgáló intézkedések;

c)	az eltérés (eltérések) megelőzését szolgáló intézkedés(ek)re való igény felmérése és a bekövetkezésük megelőzésére alkalmas intézkedések megvalósítása;

d)	feljegyzés készítése a meghozott korrekciós intézkedés(ek) és megelőző intézkedés(ek) eredményeiről; valamint

e)	a korrekciós intézkedés(ek) és a megelőző intézkedés(ek) hatékonyságának értékelése. A meghozott intézkedéseknek arányban kell lenniük a felmerült problémáknak és azok környezeti hatásainak mértékével.

A szervezet gondoskodik arról, hogy a környezetközpontú irányítási rendszer dokumentációjában megtegyenek minden szükséges módosítást.

A.5.4.

A nyilvántartás kezelése

A szervezet szükség szerint nyilvántartást készít és őriz meg a környezetközpontú irányítási rendszerében és az ezen szabványban foglalt előírások teljesülésének, valamint az elért eredményeknek az igazolására.

A szervezet eljárás(oka)t alakít ki, vezet be és tart fenn a nyilvántartás azonosítására, tárolására, védelmére, visszakeresésére, megőrzésére és megsemmisítésére.

A nyilvántartásnak olvashatónak, azonosíthatónak és nyomon követhetőnek kell lennie és maradnia.

A.5.5.

Belső ellenőrzés

A szervezet biztosítja, hogy a környezetközpontú irányítási rendszert meghatározott időközönként belső ellenőrzéseknek vessék alá annak érdekében, hogy:

a)	megállapítsák, hogy a környezetközpontú irányítási rendszer:

–	megfelel-e a tervezett környezetgazdálkodási intézkedéseknek, beleértve e nemzetközi szabvány követelményeit is, valamint hogy

—	megfelelően vezették-e be és tartják-e fenn, és

b)	tájékoztassák a szervezet vezetését az ellenőrzések eredményeiről.

A szervezet belső ellenőrzési programo(ka)t alakít ki, vezet be és tart fenn, figyelembe véve az érintett műveletek környezeti jelentőségét és a korábbi ellenőrzések eredményeit.

Olyan ellenőrzési eljárás(oka)t kell kialakítani, bevezetni és fenntartani, amely(ek) kitér(nek):

—	az ellenőrzések tervezéséhez és végrehajtásához, az ezek eredményeiről szóló jelentésekhez és a róluk készült nyilvántartás megőrzéséhez kapcsolódó felelősségi körre és követelményekre,

—	az ellenőrzés kritériumainak, alkalmazási körének, gyakoriságának és módszereinek meghatározására.

Az ellenőrök kiválasztásakor és az ellenőrzések végrehajtásakor ügyelni kell arra, hogy az ellenőrzési eljárás objektív és pártatlan legyen.

A.6.	Vezetőségi felülvizsgálat

A felső vezetés terv szerinti időközönként felülvizsgálja a szervezet környezetközpontú irányítási rendszerét a rendszer megfelelőségének, alkalmasságának és hatékonyságának folyamatos biztosítására. A felülvizsgálatok során azt is mérlegelni kell, hogy milyen fejlesztések lehetségesek és milyen módosításokra van szükség a környezetközpontú irányítási rendszerben, beleértve a környezeti politikát, valamint a környezeti célokat és célkitűzéseket is.

A vezetőségi felülvizsgálatokról készült nyilvántartást meg kell őrizni.

A vezetőségi felülvizsgálat a következőkre terjed ki:

a)	a belső ellenőrzések, illetőleg a jogi előírásoknak és a szervezet által vállalt egyéb előírásoknak a betartásáról készült felmérések eredményei;

b)	külső érdekelt felek közleménye(i), beleértve a panaszokat is;

c)	a szervezet környezeti teljesítménye;

d)	a célok és a célkitűzések teljesülésének mértéke;

e)	a korrekciós és megelőző intézkedések jelenlegi helyzete;

f)	a korábbi vezetőségi felülvizsgálatok utóintézkedései;

g)	a körülményekben bekövetkezett változások, beleértve a környezeti vonatkozású jogi és egyéb előírások fejlődését is, valamint

h)	fejlesztési javaslatok.

A vezetőségi felülvizsgálat folyományaként döntésekre és intézkedésekre kerülhet sor a környezeti politika, a célok és a célkitűzések, valamint a környezetközpontú irányítási rendszer többi elemének esetleges módosításaira vonatkozóan, a folyamatos fejlesztés iránti elkötelezettséggel összhangban.

A nemzeti szabványügyi testületek felsorolása

BE: IBN/BIN (Institut Belge de Normalisation/Belgisch Instituut voor Normalisatie)

CZ: ČNI (Český normalizační institut)

DK: DS (Dansk Standard)

DE: DIN (Deutsches Institut für Normung e.V.)

EE: EVS (Eesti Standardikeskus)

EL: ELOT (Ελληνικός Οργανισμός Τυποποίησης)

ES: AENOR (Asociacion Espanola de Normalizacion y Certificacion)

FR: AFNOR (Association Française de Normalisation)

IE: NSAI (National Standards Authority of Ireland)

IT: UNI (Ente Nazionale Italiano di Unificazione)

CY: Κυπριακός Οργανισμός Προώθησης Ποιότητας

LV: LVS (Latvijas Standarts)

LT: LST (Lietuvos standartizacijos departamentas)

LU: SEE (Service de l’Energie de l’Etat) (Luxembourg)

HU: MSZT (Magyar Szabványügyi Testület)

MT: MSA (Awtorita' Maltija dwar l-Istandards/Malta Standards Authority)

NL: NEN (Nederlands Normalisatie-Instituut)

AT: ON (Österreichisches Normungsinstitut)

PL: PKN (Polski Komitet Normalizacyjny)

PT: IPQ (Instituto Português da Qualidade)

SI: SIST (Slovenski inštitut za standardizacijo)

SK: SÚTN (Slovenský ústav technickej normalizácie)

FI: SFS (Suomen Standardisoimisliitto r.y)

SE: SIS (Swedish Standards Institute)

UK: BSI (British Standards Institution).

A nemzeti szabványügyi testületek kiegészítő jegyzéke

Az EN ISO 14001:2004 alá nem tartozó tagállamok nemzeti szabványügyi testületei:

BG: BDS (Български институт за стандартизация);

RO: ASRO (Asociaţia de Standardizare din România).

Az EN ISO 14001:2004 szabványban megjelölt nemzeti szabványügyi testület helyébe lépett tagállami nemzeti szabványügyi testületek:

CZ: ÚNMZ (Ústav pro technickou normalizaci, metrologii a státní zkušebnictví).

(1) Az e mellékletben közölt szöveg felhasználása az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) engedélyével történt. A teljes szöveg megvásárolható a nemzeti szabványügyi testületektől, amelyek jegyzékét e melléklet tartalmazza. Tilos e mellékletről kereskedelmi céllal másolatot készíteni.

III. MELLÉKLET

BELSŐ KÖRNYEZETVÉDELMI ELLENŐRZÉS

A. Környezetvédelmi ellenőrzési program és az ellenőrzések gyakorisága

1. Környezetvédelmi ellenőrzési programok

Az ellenőrzési program biztosítja, hogy a szervezet vezetése megkapja azokat az információkat, amelyre a szervezet környezeti teljesítményének és a környezetvédelmi vezetési rendszerének hatékonysága ellenőrzéséhez van szüksége, és hogy képes legyen annak igazolására, hogy ezek felett ellenőrzést gyakorol.

2. Az ellenőrzési program célkitűzései

A célkitűzések körébe tartozik elsősorban a fennálló vezetési rendszerek értékelése és annak ellenőrzése, hogy ez megfelel-e a szervezet politikájának és programjának, továbbá a vonatkozó környezetvédelmi előírásoknak.

3. Az ellenőrzési program hatóköre

Az egyes ellenőrzések, vagy – szükség esetén – az ellenőrzési ciklus minden egyes szakasza általános alkalmazási körét egyértelműen meg kell határozni, amelynek során a következő adatok szükségesek:

a)	az ellenőrzés tárgyát képező területek;

b)	az ellenőrzés alá vont tevékenységek;

c)	a figyelembeveendő környezetvédelmi kritériumok;

d)	az ellenőrzés alá vont időszak.

A környezetvédelmi ellenőrzés a környezeti teljesítmény értékeléséhez szükséges tényadatok felmérését foglalja magában.

4. A környezetvédelmi ellenőrzés gyakorisága

A környezetvédelmi ellenőrzést vagy az ellenőrzési ciklust, amely a szervezet összes tevékenységét magában foglalja, szükség szerint, de legfeljebb 3 évente vagy amennyiben a 7. cikkben említett hatályon kívül helyezés érvényesül 4 évente kell elvégezni. A tevékenységek ellenőrzésének gyakorisága az alábbiaktól függően változik:

a)	a tevékenységek jellegétől, nagyságrendjétől és komplexitásától;

b)	a kapcsolódó környezeti hatások jelentőségétől;

c)	az előző környezetvédelmi ellenőrzések során feltárt problémák fontosságától és sürgős voltától;

d)	a környezetvédelmi problémák előzményeitől.

A jelentősebb környezeti hatással járó, bonyolultabb tevékenységeket gyakrabban kell ellenőrzés alá vonni.

A szervezet évente legalább egyszer környezetvédelmi ellenőrzést végez, mivel ez segíti annak igazolását a szervezet vezetése és a hitelesítő előtt, hogy a vezetés a jelentős környezeti tényezők fölött ellenőrzéssel bír.

A szervezet elvégzi a következők ellenőrzését.

a)	a szervezet környezeti teljesítménye, és

b)	a szervezet megfelelése a környezettel kapcsolatos hatályos jogi előírásoknak.

B. Környezetvédelmi ellenőrzési tevékenységek

Az ellenőrzési tevékenységek körébe tartozik a munkavállalókkal folytatott beszélgetés, az üzemi feltételek és berendezések vizsgálata és a nyilvántartás, írásba foglalt eljárások és más vonatkozó dokumentumok áttekintése a vizsgált tevékenység környezeti teljesítményének értékelése céljából, hogy meg lehessen állapítani, hogy az megfelel-e a vonatkozó szabványoknak, előírásoknak, illetve a környezetvédelmi céloknak és célkitűzéseknek, és hogy a környezetvédelmi feladatok kezelése céljából kialakított rendszer hatékony és megfelelő-e. Többek között az ilyen kritériumoknak való megfelelést szúrópróbaszerű ellenőrzéssel kell vizsgálni az egész vezetési rendszer hatékonyságának meghatározására.

Az ellenőrzési eljárásba különösen a következő intézkedések tartoznak:

a)	a vezetési rendszer megértése;

b)	a vezetési rendszer előnyeinek és hátrányainak felmérése;

c)	a releváns bizonyítékok összegyűjtése;

d)	a környezetvédelmi ellenőrzés megállapításainak értékelése;

e)	az ellenőrzés következtetéseinek megfogalmazása;

f)	az ellenőrzés megállapításainak és következtetéseinek jelentése.

C. A környezetvédelmi ellenőrzés megállapításainak és következtetéseinek jelentése

Az írásba foglalt ellenőrzési jelentés alapvető céljai a következők:

a)	az ellenőrzés hatókörének dokumentálása;

b)	a vezetés tájékoztatása arról, milyen mértékben felel meg a szervezet környezeti politikája az előírásoknak és milyen mértékű a szervezetnél a környezetvédelem terén elért haladás;

c)	a vezetés tájékoztatása a szervezet környezeti hatásainak figyelemmel kísérését célzó intézkedések hatékonyságáról és megbízhatóságáról;

d)	szükség esetén korrekciós intézkedések szükségességének igazolása.

IV. MELLÉKLET

KÖRNYEZETI JELENTÉS

A. Bevezetés

A környezettel kapcsolatos információkat világos és következetes módon, nyomtatott formában vagy elektronikus úton kell közzétenni.

B. Környezetvédelmi nyilatkozat

A környezetvédelmi nyilatkozat tartalmazza legalább az alábbi elemeket és megfelel a következő minimumkövetelményeknek:

a)	az EMAS-ban nyilvántartásba vételre kerülő szervezet világos és egyértelmű leírása és tevékenységeinek, termékeinek és szolgáltatásainak, valamint bármilyen anyaszervezettel való kapcsolatainak összegezése;

b)	a szervezet környezeti politikája és környezetvédelmi vezetési rendszerének rövid leírása;

c)	az összes, jelentős környezeti hatást kiváltó közvetlen és közvetett, jelentős környezeti tényező leírása, és az e tényezőkkel kapcsolatos hatások jellegének ismertetése (I. melléklet 2. pont);

d)	a jelentős környezeti tényezőkkel és hatásokkal kapcsolatos környezeti célok és célkitűzések leírása;

a szervezetről rendelkezésre álló teljesítményadatok összegzése összehasonlítva a környezeti célokkal és célkitűzésekkel, tekintettel a jelentős környezeti hatásokra. Jelentést kell készíteni az alapmutatókról és a C. szakaszban meghatározott egyéb létező releváns környezeti teljesítményi mutatóról.

f)	a környezeti teljesítménnyel kapcsolatos egyéb tényezők, többek között a jelentős környezeti hatásokkal kapcsolatos jogi előírások betartása;

g)	a környezettel kapcsolatos hatályos jogi előírásokra történő hivatkozás;

h)	a környezetvédelmi hitelesítő neve és akkreditálási vagy engedélyezési száma, valamint az érvényesítés időpontja.

A naprakész környezetvédelmi nyilatkozat tartalmazza legalább az e)–h) pontban meghatározott elemeket és megfelel az e pontokban foglalt minimumkövetelményeknek.

C. Alapmutatók és más meglévő releváns környezeti teljesítménymutatók

1. Bevezetés

A szervezet jelentést tesz – a környezetvédelmi nyilatkozatban és a naprakésszé tett környezetvédelmi nyilatkozatban egyaránt – az alapmutatókról, amennyiben azok kapcsolódnak a szervezet közvetlen környezeti tényezőihez, valamint a következőkben meghatározott egyéb meglévő releváns környezeti teljesítménymutatókról.

A jelentés adatokat szolgáltat a tényleges felhasználásról/hatásról. Ha a közzététel hátrányosan érintené a szervezet kereskedelmi és ipari információinak bizalmas jellegét, és amennyiben a titoktartást – jogos gazdasági érdek védelmében – nemzeti vagy közösségi jogszabály írja elő, a szervezet jelentésében ezen információkat indexálhatja, például egy 100-as indexszámú kiindulási év meghatározásával, amelyhez képest a tényleges felhasználás/hatás alakulása megjeleníthető.

A mutatók:

a)	valósághűen méri fel a szervezet környezeti teljesítményét;

b)	érthetőek és egyértelműek;

c)	éves összehasonlítást biztosítanak a szervezet környezeti teljesítménye alakulásának értékeléséhez;

d)	lehetővé teszik az összehasonlítást az ágazati, nemzeti vagy regionális szinten irányadó értékelésekkel;

e)	lehetővé teszik az összehasonlítást a vonatkozó jogi előírásokkal.

2. Alapmutatók

Az alapmutatók valamennyi szervezettípusra alkalmazandók. Ezek a mutatók a következő alapvető környezeti területek teljesítményére összpontosítanak:

i.	energiahatékonyság;

ii.	anyagfelhasználás hatékonysága;

iii.

víz;

iv.

hulladék;

v.	biológiai sokféleség; és

vi.	kibocsátások.

Ha valamely szervezet arra a megállapításra jut, hogy közvetlen jelentős környezeti tényezői tekintetében egy vagy több alapmutató nem releváns, ezen alapmutatókról a szervezetnek nem kell jelentést tennie. Erről a szervezetnek a környezeti állapotfelmérésére való hivatkozással indokolást kell benyújtania.

Az egyes alapmutatók a következőkből állnak:

i.	az „A” szám jelzi az adott terület teljes éves felhasználását/hatását;

ii.	a „B” szám jelzi a szervezet teljes éves kibocsátását; és

iii.	az „R” szám jelzi A és B arányát.

A szervezetek mindegyik mutató esetében jelentik a három elemre vonatkozó adatot.

Az adott területre vonatkozó teljes éves felhasználás/hatás mutatóját (A) az alábbiak szerint kell jelenteni:

az energiahatékonyság esetében

—	a „teljes közvetlen energiafelhasználás” tekintetében a teljes éves energiafogyasztást kell megadni MWh-ban vagy GJ-ban kifejezve,

—	a „teljes megújulóenergia-felhasználás” tekintetében a szervezet által megújuló energiaforrásokból előállított energiának a teljes éves energia (villamos energia és hő) fogyasztáshoz viszonyított százalékos arányát kell megadni;

ii.

az anyagfelhasználás hatékonysága esetében

—	a „különböző felhasznált anyagok éves tömegárama” (kivéve az energiahordozókat és a vizet), tonnában kifejezve;

iii.

a víz esetében

—	a „teljes éves vízfogyasztás” m3-ben kifejezve;

iv.

a hulladék esetében

—	a „keletkezett hulladék teljes éves mennyisége”, típus szerinti bontásban, tonnában kifejezve,

—	a „keletkezett veszélyeshulladék teljes éves mennyisége”, kilogrammban vagy tonnában kifejezve;

a biológiai sokféleség esetében

—	a „földhasználat”, m2-ben kifejezve a beépített terület vonatkozásában;

vi.

a kibocsátás esetében

—	az „üvegházhatást okozó gázok teljes éves kibocsátása”, beleértve legalább a CO2, a CH4, a N2O, a HFC, a PFC és a SF6-kibocsátást, tonna szén-dioxid-egyenértékben kifejezve,

—	a „légszennyező anyagok teljes éves kibocsátása”, beleértve legalább a SO2, a NOx és a PM-kibocsátást, kilogrammban vagy tonnában kifejezve.

A fent meghatározott mutatók mellett a szervezetek más mutatókat is alkalmazhatnak az adott területre vonatkozó teljes éves felhasználás/hatás kifejezésére.

A szervezet teljes éves kibocsátási mutatója („B”) egyforma az összes területre vonatkozóan, de tevékenységüktől függően igazodik a szervezetek típusához, és az alábbiak szerint kell róla jelentést tenni.

i.	A termelési ágazatban (iparban) működő szervezetek esetében a szám a teljes éves bruttó hozzáadott értéket millió euróban kifejezve vagy a teljes éves tényleges kibocsátást tonnában kifejezve jelzi, vagy kis szervezetek esetében a teljes éves forgalmat, illetve a munkavállalók számát.

ii.	A nem termelési ágazatban tevékenykedő szervezetek (közigazgatás/szolgáltatások) esetében a szervezetnek a munkavállalók számában kifejezett méretéhez kapcsolódik. A fent meghatározott mutatók mellett a szervezetek más mutatókat is alkalmazhatnak a teljes éves kibocsátás kifejezésére.

3. Egyéb releváns környezeti teljesítménymutatók

Minden szervezet évente jelentést készít a környezetvédelmi nyilatkozatában pontosabban meghatározott környezeti tényezőkhöz kapcsolódó teljesítményéről is, és ha rendelkezésre állnak, figyelembe veszi a 46. cikkben említett ágazati referenciadokumentumokat.

D. Az információk nyilvános hozzáférhetősége

A szervezetnek bizonyítania kell a környezetvédelmi hitelesítő számára, hogy a szervezet környezeti teljesítményében érdekelt bármely személy könnyen és szabadon hozzáférhet a B–D. pontban előírt tájékoztatáshoz.

A szervezet gondoskodik arról, hogy ezen információk elérhetők legyenek a szervezet nyilvántartásba vételi helye szerinti tagállam (egyik) hivatalos nyelvén, és adott esetben azon tagállamok (egyik) hivatalos nyelvén, amelyek területén találhatók olyan telephelyek, amelyek szerepelnek az egyesített nyilvántartásba vételben.

E. Helyi számadási kötelezettség

Az EMAS szerint nyilvántartásba vett szervezetek készíthetnek egyesített környezetvédelmi nyilatkozatot a társaság különböző földrajzi helyeken működő telephelyei vonatkozásában.

mivel az EMAS szándéka az, hogy biztosítsa a helyi számadási kötelezettséget, a szervezetek gondoskodnak arról, hogy minden egyes telephely jelentős környezeti hatásait egyértelműen meghatározzák és jelentsék az egyesített környezetvédelmi nyilatkozatban.

V. MELLÉKLET

AZ EMAS LOGÓJA

1. A logó a következő szövegezés alkalmazásával a 23 nyelv bármelyikén használható:

Bolgár	:	„Проверено управление по околна среда”
Cseh	:	„Ověřený systém environmentálního řízení”
Dán	:	„Verificeret miljøledelse”
Holland	:	„Geverifieerd milieuzorgsysteem”
Angol	:	„Verified environmental management”
Észt	:	„Tõendatud keskkonnajuhtimine”
Finn	:	„Todennettu ympäristöasioiden hallinta”
Francia	:	„Management environnemental vérifié”
Német	:	„Geprüftes Umweltmanagement”
Görög	:	„επιθεωρημένη περιβαλλοντική διαχείριση”
Magyar	:	„Hitelesített környezetvédelmi vezetési rendszer”
Olasz	:	„Gestione ambientale verificata”
Ír	:	„Bainistíocht comhshaoil fíoraithe”
Lett	:	„Verificēta vides pārvaldība”
Litván	:	„Įvertinta aplinkosaugos vadyba”
Máltai	:	„Immaniggjar Ambjentali Verifikat”
Lengyel	:	„Zweryfikowany system zarządzania środowiskowego”
Portugál	:	„Gestão ambiental verificada”
Román	:	„Management de mediu verificat”
Szlovák	:	„Overené environmentálne manažérstvo”
Szlovén	:	„Preverjen sistem ravnanja z okoljem”
Spanyol	:	„Gestión medioambiental verificada”
Svéd	:	„Verifierat miljöledningssystem”

2. A logót az alábbiak szerint lehet használni:

—	három szín felhasználásával (Pantone No 355 zöld; Pantone No 109 sárga; Pantone No 286 kék),

—

fekete,

—	fehér, vagy

—	szürkeárnyalatos színben.

VI. MELLÉKLET

A NYILVÁNTARTÁSBA VÉTELHEZ SZÜKSÉGES ADATOK

(ezt az információt adott esetben meg kell adni)

SZERVEZET

Név

…

Cím

…

Helység

…

Irányítószám

…

Ország/tartomány/régió/autonóm közösség

…

Kapcsolattartó személy

…

Telefon

…

FAX

…

E-mail

…

Weboldal

…

A környezetvédelmi nyilatkozathoz vagy a frissített környezetvédelmi nyilatkozathoz való nyilvános hozzáférés módja

a)	nyomtatott

…

b)	elektronikus

…

Nyilvántartási szám

…

A nyilvántartásba vétel időpontja

…

A nyilvántartás felfüggesztésének időpontja

…

A nyilvántartás törlésének időpontja

…

A következő környezetvédelmi nyilatkozat időpontja

…

A következő frissített környezetvédelmi nyilatkozat időpontja

…

A 7. cikk szerinti eltérés iránti kérelem

IGEN – NEM

…

A tevékenység NACE-kódja

…

Munkavállalók száma

…

Forgalom vagy éves mérleg

…

TELEPHELY

Név

…

Cím

…

Irányítószám

…

Helység

…

Ország/tartomány/régió/autonóm közösség

…

Kapcsolattartó személy

…

Telefon

…

FAX

…

E-mail

…

Weboldal

…

A környezetvédelmi nyilatkozathoz vagy frissített környezetvédelmi nyilatkozathoz való nyilvános hozzáférés módja

a)	nyomtatott

…

b)	elektronikus

…

Nyilvántartási szám

…

A nyilvántartásba vétel időpontja

…

A nyilvántartás felfüggesztésének időpontja

…

A nyilvántartás törlésének időpontja

…

A következő környezetvédelmi nyilatkozat időpontja

…

A következő frisített környezetvédelmi nyilatkozat időpontja

…

A 7. cikk szerinti eltérés iránti kérelem

IGEN – NEM

…

A tevékenység NACE-kódja

…

Munkavállalók száma

…

Forgalom vagy éves mérleg

…

3.	KÖRNYEZETVÉDELMI HITELESÍTŐ

A környezetvédelmi hitelesítő neve

…

Cím

…

Irányítószám

…

Helység

…

Ország/tartomány/régió/autonóm közösség

…

Telefon

…

FAX

…

E-mail

…

Az akkreditáció vagy engedély nyilvántartási száma

…

Az akkreditáció vagy engedély hatálya (NACE-kódok)

…

Akkreditáló vagy engedélyező testület

…

Kelt 20 …/…/…

…

A szervezet képviselőjének aláírása

…

VII. MELLÉKLET

A KÖRNYEZETVÉDELMI HITELESÍTŐ NYILATKOZATA A HITELESÍTÉSRŐL ÉS AZ ÉRVÉNYESÍTÉSRŐL

… (név).

EMAS környezetvédelmi hitelesítői nyilvántartási szám: …

akkreditált vagy engedélyezett a következő hatáskörben: … (NACE-kód)

kijelenti, hogy hitelesítette, hogy a szervezet környezetvédelmi nyilatkozatában/frissített környezetvédelmi nyilatkozatában (1) szereplő telephely(ek) vagy az egész szervezet … (név)

amelynek a nyilvántartási száma (ha rendelkezésre áll): …

teljesíti-e a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről szóló, 2009. november 25-i 1221/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet valamennyi előírását.

E nyilatkozat aláírásával igazolom, hogy:

—	A hitelesítés és az érvényesítés végrehajtása teljességében megfelel a 1221/2009/EK rendelet előírásainak,

—	a hitelesítés és az érvényesítés eredménye megerősíti, hogy semmi nem utal arra, hogy a szervezet ne teljesítené a környezettel kapcsolatos hatályos jogi előírásokat,

—	a szervezet/telephely (1) környezetvédelmi nyilatkozatának/frissített környezetvédelmi nyilatkozatának (1) adatai és információi megbízható, hiteles és helyes képet adnak a szervezet/telephely (1) összes tevékenységéről, a környezetvédelmi nyilatkozatban meghatározott alkalmazási körön belül.

Ezen okmány nem egyenértékű az EMAS keretében való nyilvántartásba vétellel. Az EMAS keretében történő nyilvántartásba vételt kizárólag a(z) 1221/2009/EK rendelet szerint illetékes testületek végezhetnek. Ezen okmány nem használható fel önálló nyilvános közleményként.

Kelt 20../…/…

Aláírás

(1) a nem megfelelő rész áthúzandó.

VIII. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

A 761/2001/EK rendelet	Ez a rendelet
1. cikk (1) bekezdés	1. cikk
1. cikk (2) bekezdés a) pont	—
1. cikk (2) bekezdés b) pont	—
1. cikk (2) bekezdés c) pont	—
1. cikk (2) bekezdés d) pont	—
2. cikk a) pont	2. cikk (1) bekezdés
2. cikk b) pont	—
2. cikk c) pont	2. cikk (2) bekezdés
2. cikk d) pont	—
2. cikk e) pont	2. cikk (9) bekezdés
2. cikk f) pont	2. cikk (4) bekezdés
2. cikk g) pont	2. cikk (8) bekezdés
2. cikk h) pont	2. cikk (10) bekezdés
2. cikk i) pont	2. cikk (11) bekezdés
2. cikk j) pont	2. cikk (12) bekezdés
2. cikk k) pont	2. cikk (13) bekezdés
2. cikk (1) bekezdés	2. cikk (16) bekezdés
2. cikk (1) bekezdés i. pont	—
2. cikk (1) bekezdés ii. pont	—
2. cikk m) pont	—
2. cikk n) pont	2. cikk (17) bekezdés
2. cikk o) pont	2. cikk (18) bekezdés
2. cikk p) pont	—
2. cikk q) pont	2. cikk (20) bekezdés
2. cikk r) pont	—
2. cikk s) pont első bekezdés	2. cikk (21) bekezdés
2. cikk s) pont második bekezdés	—
2. cikk t) pont	2. cikk (22) bekezdés
2. cikk u) pont	—
3. cikk (1) bekezdés	—
3. cikk (2) bekezdés a) pont első bekezdés	4. cikk (1) bekezdés a) és b) pont
3. cikk (2) bekezdés a) pont második bekezdés	4. cikk (3) bekezdés
3. cikk (2) bekezdés b) pont	4. cikk (1) bekezdés c) pont
3. cikk (2) bekezdés c) pont	4. cikk (1) bekezdés d) pont
3. cikk (2) bekezdés d) pont	4. cikk (5) bekezdés
3. cikk (2) bekezdés e) pont	5. cikk (2) bekezdés első bekezdés; 6. cikk (3) bekezdés
3. cikk (3) bekezdés a) pont	6. cikk (1) bekezdés a) pont
3. cikk (3) bekezdés b) pont első mondat	6. cikk (1) bekezdés b) és c) pont
3. cikk (3) bekezdés b) pont második mondat	7. cikk (1) bekezdés
4. cikk (1) bekezdés	—
4. cikk (2) bekezdés	51. cikk (2) bekezdés
4. cikk (3) bekezdés	—
4. cikk (4) bekezdés	—
4. cikk (5) bekezdés első mondat	25. cikk (10) bekezdés első albekezdés
4. cikk (5) bekezdés második mondat	25. cikk (10) bekezdés második albekezdés, második mondat
4. cikk (6) bekezdés	41. cikk
4. cikk (7) bekezdés	—
4. cikk (8) bekezdés első albekezdés	30. cikk (1) bekezdés
4. cikk (8) bekezdés második albekezdés	30. cikk (3) és (5) bekezdés
4. cikk (8) bekezdés harmadik albekezdés első és második mondat	31. cikk (2) bekezdés
4. cikk (8) bekezdés harmadik albekezdés utolsó mondat	31. cikk (3) bekezdés
5. cikk (1) bekezdés	11. cikk (1) bekezdés első albekezdés
5. cikk (2) bekezdés	11. cikk (3) bekezdés
5. cikk (3) bekezdés első mondat	12. cikk (1) bekezdés
5. cikk (3) bekezdés második mondat első francia bekezdés	12. cikk (1) bekezdés a) pont
5. cikk (3) bekezdés második mondat második francia bekezdés	12. cikk (1) bekezdés b) pont
5. cikk (4) bekezdés	11. cikk (1) bekezdés második és harmadik albekezdés
5. cikk (5) bekezdés első mondat	16. cikk (1) bekezdés
5. cikk (5) bekezdés második mondat	16. cikk (3) bekezdés első mondat
5. cikk (5) bekezdés harmadik mondat	17. cikk (1) bekezdés
5. cikk (5) bekezdés negyedik mondat	16. cikk (3) bekezdés második albekezdés és 16. cikk (4) bekezdés második albekezdés
6. cikk (1) bekezdés	13. cikk (1) bekezdés
6. cikk (1) bekezdés első francia bekezdés	13. cikk (2) bekezdés a) pont és 5. cikk (2) bekezdés a) pont
6. cikk (1) bekezdés második francia bekezdés	13. cikk (2) bekezdés a) pont és 5. cikk (2) bekezdés c) pont
6. cikk (1) bekezdés harmadik francia bekezdés	13. cikk (2) bekezdés f) pont és 5. cikk (2) bekezdés d) pont
6. cikk (1) bekezdés negyedik francia bekezdés	13. cikk (2) bekezdés c) pont
6. cikk (1) bekezdés második albekezdés	13. cikk (2) bekezdés első mondat
6. cikk (2) bekezdés	15. cikk (3) bekezdés
6. cikk (3) bekezdés első francia bekezdés	15. cikk (3) bekezdés a) pont
6. cikk (3) bekezdés második francia bekezdés	15. cikk (3) bekezdés b) pont
6. cikk (3) bekezdés harmadik francia bekezdés	—
6. cikk (3) bekezdés utolsó mondat	15. cikk (8) bekezdés
6. cikk (4) bekezdés első albekezdés	15. cikk (2) bekezdés
6. cikk (4) bekezdés második albekezdés	15. cikk (4) bekezdés
6. cikk (5) bekezdés első mondat	15. cikk (6) bekezdés
6. cikk (5) bekezdés második mondat	15. cikk (8) és (9) bekezdés
6. cikk (6) bekezdés	15. cikk (10) bekezdés
7. cikk (1) bekezdés	28. cikk (8) bekezdés
7. cikk (2) bekezdés első mondat	12. cikk (2) bekezdés
7. cikk (2) bekezdés második mondat	12. cikk (3) bekezdés
7. cikk (3) bekezdés	42. cikk (2) bekezdés a) pont
8. cikk (1) bekezdés első mondat	10. cikk (1) bekezdés
8. cikk (1) bekezdés második mondat	10. cikk (2) bekezdés
8. cikk (2) bekezdés	—
8. cikk (3) bekezdés első albekezdés	10. cikk (4) bekezdés
8. cikk (3) bekezdés második albekezdés	—
9. cikk (1) bekezdés bevezető mondat	4. cikk (3) bekezdés
9. cikk (1) bekezdés a) pont	45. cikk (4) bekezdés
9. cikk (1) bekezdés b) pont	45. cikk (4) bekezdés
9. cikk (1) bekezdés második albekezdés	45. cikk (5) bekezdés
9. cikk (2) bekezdés	—
10. cikk (1) bekezdés	—
10. cikk (2) bekezdés első albekezdés	38. cikk (1) és (2) bekezdés
10. cikk (2) bekezdés második albekezdés első mondat	41. cikk
10. cikk (2) bekezdés második albekezdés második mondat	47. cikk
11. cikk (1) bekezdés első albekezdés	36. cikk
11. cikk (1) bekezdés első francia bekezdés	36. cikk a) pont
11. cikk (1) bekezdés második francia bekezdés	36. cikk c) pont
11. cikk (1) bekezdés harmadik francia bekezdés	36. cikk b) pont
11. cikk (1) bekezdés második albekezdés első mondat	37. cikk (1) bekezdés
11. cikk (1) bekezdés második albekezdés második mondat	—
11. cikk (1) bekezdés második albekezdés harmadik mondat	37. cikk (2) bekezdés
11. cikk (1) bekezdés második albekezdés negyedik mondat	37. cikk (3) bekezdés
11. cikk (2) bekezdés	43. cikk (2) bekezdés
11. cikk (3) bekezdés első mondat	41. cikk (2) bekezdés
11. cikk (3) bekezdés második mondat	47. cikk
12. cikk (1) bekezdés a) pont	—
12. cikk (1) bekezdés b) pont	35. cikk (1) bekezdés
12. cikk (1) bekezdés második albekezdés	—
12. cikk (2) bekezdés	41. cikk (2) bekezdés
12. cikk (3) bekezdés	—
13. cikk	40. cikk (1) bekezdés
14. cikk (1) bekezdés	49. cikk (1) bekezdés
14. cikk (2) bekezdés	—
14. cikk (3) bekezdés	—
15. cikk (1) bekezdés	50. cikk
15. cikk (2) bekezdés	48. cikk
15. cikk (3) bekezdés	—
16. cikk (1) bekezdés	39. cikk (1) bekezdés
16. cikk (2) bekezdés	42. cikk (2) bekezdés
17. cikk (1) bekezdés	—
17. cikk (2), (3) és (4) bekezdés	51. cikk (2) bekezdés
17. cikk (5) bekezdés	—
18. cikk	52. cikk

22.12.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 342/46

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1222/2009/EK RENDELETE

(2009. november 25.)

a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 95. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (2),

mivel:

(1)	Amint azt a „Környezetbarátabb közlekedés” című, 2008. július 8-i bizottsági közlemény kiemelte, a fenntartható mobilitás fontos kihívás a Közösség számára az éghajlatváltozás fényében, valamint tekintettel arra, hogy Európa versenyképességét támogatni kell.

(2)	Az „Energiahatékonysági cselekvési terv: a lehetőségek kihasználása” című, 2006. október 19-i bizottsági közlemény rávilágított annak előnyeire, ha számos célzott intézkedéssel – így többek között a gumiabroncsok címkézésével – 2020-ig a teljes energiafogyasztás 20 %-kal csökken.

(3)

„A személygépkocsik és a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi stratégia felülvizsgálatának eredményeiről” című, 2007. február 7-i bizottsági közlemény rámutatott annak előnyeire, ha a CO2 -kibocsátást csökkentik az üzemanyag-fogyasztást leginkább befolyásoló gépkocsi-alkatrészekre – pl. a gumiabroncsokra – vonatkozó kiegészítő intézkedésekkel.

(4)	A gumiabroncsok – főként gördülési ellenállásuk miatt – a gépjárművek üzemanyag-fogyasztásának 20–30 %-áért felelősek. Ezért a gumiabroncsok gördülési ellenállásának csökkentése jelentős mértékben hozzájárulhat a közúti közlekedés energiahatékonyságához, és ez által a kibocsátás csökkentéséhez.

(5)

A gumiabroncsokat számos, egymással összefüggő paraméterrel lehet jellemezni. Az egyik paraméter javítása, például a gördülési ellenállás csökkentése kedvezőtlenül befolyásolhat más paramétereket, például a nedves tapadást; ezzel szemben a nedves tapadás javítása kedvezőtlenül befolyásolhatja a külső gördülési zajt. A gumiabroncsgyártókat ösztönözni kell valamennyi paraméternek a már teljesített normákat meghaladó mértékű optimalizálására.

(6)	Az üzemanyag-hatékony gumiabroncsok költséghatékonyak, mivel az üzemanyag-megtakarítás bőségesen ellensúlyozza a gumiabroncsok magasabb előállítási költségéből adódó magasabb beszerzési árat.

(7)

A gépjárművek, az ezekhez tervezett pótkocsik és rendszerek, alkatrészek, valamint önálló műszaki egységek általános biztonságára vonatkozó típus-jóváhagyási előírásokról szóló, 2009. július 13-i 661/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) minimumkövetelményeket állapít meg a gumiabroncsok gördülési ellenállására vonatkozóan. A technológiai fejlődés lehetővé teszi a gumiabroncsok gördülési ellenállása által előidézett energiaveszteségek jelentős, az említett minimumkövetelményeket meghaladó mértékű csökkentését. Ezért a közúti közlekedés környezeti hatásainak csökkentése érdekében helyénvaló olyan rendelkezéseket megállapítani, amelyek üzemanyag-hatékonyabb gumiabroncsok vásárlására ösztönzik a végfelhasználókat azáltal, hogy összehangolt információkat írnak elő erről a paraméterről.

(8)

A forgalmi zaj komoly kellemetlenségeket okoz, és káros az egészségre nézve. A 661/2009/EK rendelet minimumkövetelményeket állapít meg a gumiabroncsok külső gördülési zajára vonatkozóan. A technológiai fejlődés lehetővé teszi a külső gördülési zaj jelentős, az említett minimumkövetelményeket meghaladó mértékű csökkentését. A forgalmi zaj csökkentése érdekében ezért indokolt olyan rendelkezéseket megállapítani, amelyek alacsony külső gördülési zajt keltő gumiabroncsok vásárlására ösztönzik a végfelhasználókat azáltal, hogy összehangolt információkat írnak elő erről a paraméterről.

(9)

A külső gördülési zajjal kapcsolatos összehangolt információk közlése a forgalmi zaj elleni intézkedések megvalósítását is megkönnyítené, és hozzájárulna a gumiabroncsok forgalmi zajkeltő hatásával kapcsolatos fokozottabb tudatossághoz is a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről szóló, 2002. június 25-i 2002/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) keretében.

(10)

A 661/2009/EK rendelet minimumkövetelményeket állapít meg a gumiabroncsok nedves tapadási teljesítményére vonatkozóan. A technológiai fejlődés lehetővé teszi a nedves tapadás jelentős, az említett minimumkövetelményeket meghaladó mértékű javítását, és ezzel együtt a nedves féktávolságok csökkentését. Ezért a közúti biztonság növelése érdekében indokolt olyan rendelkezéseket megállapítani, amelyek jobb nedves tapadási teljesítményt nyújtó gumiabroncsok vásárlására ösztönzik a végfelhasználókat azáltal, hogy összehangolt információkat írnak elő erről a paraméterről.

(11)

A nedves tapadásra vonatkozó tájékoztatás nem feltétlenül tükrözi a kifejezetten havas és jeges útviszonyokra tervezett gumiabroncsok elsődleges teljesítményét. Arra a tényre figyelemmel, hogy összehangolt vizsgálati módszerek az ilyen gumiabroncsok tekintetében még nem állnak rendelkezésre, indokolt rendelkezni annak lehetőségéről, hogy nedves tapadási osztályozásukat később kiigazítsák.

(12)

A gumiabroncs-paraméterekre vonatkozó információk szabványos címke formájában történő közlése nagy valószínűséggel a biztonságosabb, csendesebb és üzemanyag-hatékonyabb gumiabroncsok vásárlására ösztönzi majd a végfelhasználókat. Ez viszont feltételezhetően a gumiabroncsok említett paramétereinek optimalizálására sarkallja majd a gumiabroncsgyártókat, ami megteremti a fenntarthatóbb fogyasztás és termelés lehetőségét.

(13)	A gumiabroncsok címkézésére vonatkozó tagállami szabályok sokfélesége akadályozná a Közösségen belüli kereskedelmet, és megnövelné a gumiabroncsgyártókra nehezedő adminisztrációs terheket és vizsgálati költségeket.

(14)	A cseregumiabroncsok a gumiabroncspiac 78 %-át teszi ki. Ezért helyénvaló tájékoztatni a végfelhasználókat a cseregumiabroncsok paramétereiről, csakúgy, mint az új gépjárművekre felszerelt gumiabroncsok paramétereiről.

(15)

A gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyságára és más paramétereire vonatkozó bővebb tájékoztatás lényeges a fogyasztók, csakúgy, mint a flottakezelők és a fuvarozási vállalkozások számára, akik, illetve amelyek címkézési és összehangolt vizsgálati rendszer hiányában nehezen tudják összehasonlítani a különféle gyártmányú gumiabroncsok egyes paramétereit. Ezért helyénvaló kiterjeszteni e rendelet hatályát a C1, C2 és C3 típusú gumiabroncsokra is.

(16)

A háztartási készülékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő ellátásáról szóló, 1992. szeptember 22-i 92/75/EGK tanácsi irányelv (5) értelmében a háztartási készülékeken alkalmazott, a termékeket „A”-tól „G”-ig terjedő skálán osztályozó, energiafogyasztást jelölő címkét a fogyasztók már jól ismerik, és az sikeresnek bizonyult a hatékonyabb készülékek használatának előmozdításában. Ugyanezt a kialakítást kell alkalmazni a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonysági címkézéséhez.

(17)

A címke megjelenítése az értékesítési helyen található gumiabroncsokon, valamint a műszaki promóciós anyagban biztosítja, hogy a forgalmazók, valamint a potenciális végfelhasználók a vásárlási döntés helyén és idejében összehangolt információkat kapjanak a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyságáról, nedves tapadási teljesítményéről és külső gördülési zajáról.

(18)

A végfelhasználók egy része már az értékesítési helyre történő megérkezés előtt kiválasztja a gumiabroncsokat, vagy pedig levelezés útján történő megrendeléssel vásárolja meg azokat. Annak érdekében, hogy ezek a végfelhasználók is megalapozott döntést hozhassanak a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyságára, nedves tapadási teljesítményére és külső gördülési zajára vonatkozó összehangolt információk alapján, a címkéket meg kell jeleníteni minden műszaki promóciós anyagban, beleértve az interneten elérhetővé tett ilyen jellegű anyagot is. A műszaki promóciós anyag nem foglalja magában a hirdetőtáblákon, újságokban, magazinokban, rádiós műsorterjesztésben, televízióban vagy hasonló online formátumban megjelenő hirdetéseket.

(19)	A lehetséges végfelhasználókat tájékoztatni kell a címke egyes elemeinek jelentéséről és jelentőségéről. Ezt a tájékoztatást a műszaki promóciós anyagban, például a beszállítók weboldalain kell biztosítani.

(20)	A tájékoztatást megbízható, pontos és reprodukálható, összehangolt vizsgálati módszerek alapján kell nyújtani annak érdekében, hogy a végfelhasználók összehasonlíthassák a különféle gumiabroncsokat, és a gyártók által viselt vizsgálati költségek ésszerűek maradjanak.

(21)

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, valamint a közúti közlekedés biztonságának fokozása érdekében a tagállamok ösztönzőket vezethetnek be az üzemanyag-hatékony, biztonságosabb és alacsony zajkibocsátású gumiabroncsok támogatására. A belső piac széttagolódásának elkerülése érdekében indokolt olyan minimális üzemanyag-hatékonysági és nedves tapadási osztályokat meghatározni, amelyek alatt ilyen ösztönzők nem biztosíthatók. Az ilyen jellegű ösztönzők állami támogatások is lehetnek. Ez a rendelet nem sértheti az olyan jövőbeli állami támogatásokra vonatkozó eljárások kimenetelét, amelyeket az ilyen jellegű ösztönzőkre tekintettel a Szerződés 87., illetőleg 88. cikkével összhangban hajthatnak végre, és nem szabályozhat adóügyi és költségvetési kérdéseket sem.

(22)

Az említett rendelkezések céljainak eléréséhez és a Közösségen belüli egyenlő versenyfeltételek biztosításához elengedhetetlen, hogy a beszállítók és forgalmazók betartsák a címkézési rendelkezéseket. Ezért a tagállamoknak az említett rendelkezések betartását piacfelügyelet, valamint rendszeres utólagos ellenőrzések útján nyomon kell követniük, különösen a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról szóló, 2008. július 9-i 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) összhangban.

(23)	A tagállamoknak az e rendeletben foglalt vonatkozó rendelkezések végrehajtása során tartózkodniuk kell az olyan végrehajtási intézkedésektől, amelyek indokolatlan, bürokratikus és nehezen végrehajtható kötelezettségeket rónak a kis- és középvállalkozásokra.

(24)	A gumiabroncs-beszállítókat és -forgalmazókat ösztönözni kell arra, hogy már 2012 előtt eleget tegyenek e rendelet rendelkezéseinek a címke mielőbbi elismerése és előnyei mihamarabbi felismerése érdekében.

(25)	Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (7) összhangban kell elfogadni.

(26)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy a C2 és C3 típusú gumiabroncsok nedves tapadási osztályozására vonatkozó követelményeket vezessen be, a kifejezetten a havas és jeges útviszonyokra tervezett gumiabroncsok tapadási osztályozását kiigazítsa, valamint arra, hogy a mellékleteket – beleértve a vizsgálati módszereket és az azokhoz kapcsolódó engedélyezéseket – a műszaki fejlődéshez igazítsa. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak, és e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, beleértve annak új, nem alapvető fontosságú elemekkel való kiegészítését, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(27)	Ezt a rendeletet felül kell vizsgálni annak megállapítása érdekében, hogy a végfelhasználók megértik-e a címkét, illetve hogy e rendelet mennyire bizonyul hatékonynak a piac átalakításában,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Cél és tárgy

(1) E rendelet célja, hogy az üzemanyag-hatékony, biztonságos és alacsony zajkibocsátási szinttel rendelkező gumiabroncsok használatának előmozdítása révén növelje a közúti közlekedés biztonságát, valamint gazdasági és környezeti hatékonyságát.

(2) Ez a rendelet a gumiabroncsok paramétereire vonatkozó, címkézés útján történő összehangolt információszolgáltatás kereteit határozza meg, lehetővé téve a végfelhasználók számára, hogy a gumiabroncs vásárlásakor tájékozottan döntsenek.

2. cikk

Hatály

(1) Ezt a rendelet a C1, C2 és C3 típusú gumiabroncsokra kell alkalmazni.

(2) E rendeletet nem kell alkalmazni a következőkre:

a)	újrafutózott gumiabroncsok;

b)	professzionális terepjáró-gumiabroncsok;

c)	az első alkalommal 1990. október 1-je előtt nyilvántartásba vett gépjárművekre történő kizárólagos felszerelésre szánt gumiabroncsok;

d)	T típusú, ideiglenes használatra szánt tartalék gumiabroncsok;

e)	azon gumiabroncsok, amelyek sebességhatára kevesebb mint 80 km/h;

f)	azon gumiabroncsok, amelyeknek névleges kerékpántátmérője nem haladja meg a 254 mm-t, vagy legalább 635 mm;

g)	a vontatási tulajdonságaik javítása érdekében kiegészítő eszközökkel felszerelt gumiabroncsok, például a fogazott gumiabroncsok;

h)	a kizárólag versenyzésre gyártott járműveken való használatra tervezett gumiabroncsok.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.	„C1, C2 és C3 típusú gumiabroncsok”: a 661/2009/EK rendelet 8. cikkében meghatározott gumiabroncsosztályok;

2.	„T típusú, ideiglenes használatra szánt tartalék gumiabroncsok”: azok az ideiglenes használatra szánt tartalék gumiabroncsok, amelyeket a normál vagy megerősített gumiabroncsoknál magasabb felfúvási nyomáson történő használatra terveztek;

3.	„értékesítési hely”: olyan helyszín, ahol a gumiabroncsokat kiállítják vagy tárolják, továbbá a végfelhasználóknak eladásra felkínálják, a gépjárművekre fel nem szerelt, a végfelhasználóknak eladásra felkínált gumiabroncsok tekintetében beleértve az autószalonokat is;

„műszaki promóciós anyag”: (nyomtatott, elektronikus vagy online formátumú) műszaki kézikönyv, tájékoztató füzet, szórólap vagy katalógus, valamint weboldal, amelynek célja a gumiabroncsok vagy gépjárművek értékesítése a végfelhasználók vagy a forgalmazók körében, és amely a gumiabroncsok konkrét műszaki paramétereit ismereti;

„műszaki dokumentáció”: a gumiabroncsokra vonatkozó tájékoztató anyag, amely tartalmazza többek között a gumiabroncsok gyártóját és márkanevét; a gumiabroncs típusának leírását, vagy a gumiabroncsok osztályozását az üzemanyag-hatékonysági osztálynak, a nedves tapadási osztálynak és a külső gördülési zaj osztálynak és mért értékének megállapításához; továbbá a vizsgálati jelentéseket és a vizsgálatok pontosságát;

6.	„gyártó”: az a természetes vagy jogi személy, aki terméket gyárt, illetve aki az adott terméket tervezteti vagy legyártatja, és a saját neve vagy védjegye alatt forgalomba hozza;

7.	„importőr”: a Közösség területén letelepedett rendelkező természetes vagy jogi személy, aki valamely harmadik országból származó terméket a Közösség piacán forgalmaz;

8.	„meghatalmazott képviselő”: az a Közösségben letelepedett természetes vagy jogi személy, aki a gyártótól írásbeli meghatalmazást kapott, hogy meghatározott feladatok céljából a gyártó nevében eljárjon, figyelemmel ez utóbbinak az e rendelet szerinti kötelezettségeire;

9.	„beszállító”: a gyártó vagy annak meghatalmazott képviselője a Közösségben, vagy pedig az importőr;

10.	„forgalmazó”: a szállítási láncon belül bármely olyan, gumiabroncsokat piacra juttató természetes vagy jogi személy, aki nem azonos a beszállítóval vagy az importőrrel;

11.	„piacra juttatás”: egy termék terjesztés vagy felhasználás céljából kereskedelmi tevékenység keretében történő forgalmazása a közösségi piacon, függetlenül attól, hogy fizetés ellenében vagy térítésmentesen történik;

12.	„végfelhasználó”: a fogyasztó, valamint az a flottakezelő vagy közúti fuvarozási vállalkozás, amely gumiabroncsot vásárol vagy várhatóan vásárolni fog;

13.	„lényeges paraméter”: a gumiabroncsok olyan paraméterei, mint például a gördülési ellenállás, a nedves tapadás vagy a külső gördülési zaj, amelyek a használat során számottevő hatást gyakorolnak a környezetre, a közúti biztonságra vagy az egészségre.

4. cikk

A gumiabroncs-beszállítók feladatai

(1) A beszállítók gondoskodnak arról, hogy a forgalmazókhoz vagy a végfelhasználókhoz eljuttatott C1 és C2 típusú gumiabroncsok

futófelületén legyen olyan matrica, amelyen feltünteti az I. melléklet A. része szerinti üzemanyag-hatékonysági osztályt, valamint a külső gördülési zaj I. melléklet C. részének megfelelő osztályát és mért értékét, valamint adott esetben az I. melléklet B. részében meghatározott nedves tapadási osztályt;

vagy

minden egyes olyan terméktétel, amely egy vagy több kiszállított, azonos gumiabroncsot tartalmaz, olyan nyomtatott formátumú címkével legyen ellátva, amely feltünteti az I. melléklet A. része szerinti üzemanyag-hatékonysági osztályt, továbbá a külső gördülési zaj I. melléklet C. részének megfelelő osztályát és mért értékét, valamint adott esetben az I. melléklet B. részében meghatározott nedves tapadási osztályt.

(2) Az (1) bekezdésben említett matrica és címke formátumának a II. mellékletben előírtak szerintinek kell lennie.

(3) A beszállítók a műszaki promóciós anyagban – így weboldalukon is – az I. mellékletben meghatározott módon és a III. mellékletben előírt sorrendben közlik a C1, C2 és C3 típusú gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyságának osztályát, külső gördülési zajának osztályát és mért értékét, és adott esetben nedves tapadási osztályát.

(4) A beszállítók a tagállami hatóságok kérésére bármely gumiabroncstípus utolsó darabjának piacra juttatását követő öt év elteltéig bármikor kötelesek rendelkezésre bocsátani a műszaki dokumentációt. A műszaki dokumentációnak kellően részletesnek kell lennie ahhoz, hogy a hatóságok ellenőrizhessék az üzemanyag-hatékonyságra, a nedves tapadásra és a külső gördülési zajra vonatkozóan a címkén közölt információk pontosságát.

5. cikk

A gumiabroncs-forgalmazók feladatai

(1) A forgalmazók gondoskodnak arról, hogy

a)	az értékesítési helyen lévő gumiabroncsokon jól látható helyen szerepeljen a beszállítók által a 4. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében alkalmazott matrica; vagy

b)	a gumiabroncs megvásárlását megelőzően a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett címkére a végfelhasználó figyelmét felhívják, és azt az értékesítési helyen, a gumiabroncs közvetlen közelében, jól látható módon feltüntessék.

(2) Ha az értékesítésre felkínált gumiabroncsok a végfelhasználók számára nem láthatók, a forgalmazók tájékoztatják a végfelhasználókat az említett gumiabroncsok üzemanyag-hatékonysági osztályáról, nedves tapadási osztályáról és külső gördülési zajának osztályáról és mért értékéről.

(3) A C1, C2 és C3 típusú gumiabroncsok esetében a forgalmazók az I. mellékletben megállapítottak szerint feltüntetik az üzemanyag-hatékonysági osztályt, a külső gördülési zaj mért értékét, és adott esetben a nedves tapadási osztályt a végfelhasználók számára a gumiabroncsok vásárlásakor kiadott számlákon vagy azokkal együtt.

6. cikk

A járműbeszállítók és a járműforgalmazók feladatai

Ha a végfelhasználók az értékesítési helyen választhatnak az általuk megszerezni kívánt új gépjárműre felszerelendő különböző gumiabroncsok közül, akkor a járműbeszállítók és a járműforgalmazók az értékesítés előtt tájékoztatást adnak minden egyes vásárlásra kínált gumiabroncs esetében azok üzemanyag-hatékonysági osztályáról, a külső gördülési zajának osztályáról és mért értékéről, továbbá adott esetben a C1 a C2 és C3 típusú gumiabroncsok nedves tapadási osztályáról, az I. mellékletben foglaltak szerint és a III. mellékletben meghatározott sorrendben. Ezt az információt legalább a műszaki promóciós anyagban fel kell tüntetni.

7. cikk

Összehangolt vizsgálati módszerek

A 4., 5. és 6. cikk alapján rendelkezésre bocsátandó, a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonysági osztályára, külső gördülési zajának osztályára és mért értékére nedves tapadás, valamint nedves tapadási osztályára vonatkozó információkat az I. mellékletben foglalt, összehangolt vizsgálati módszerek alkalmazásával kell megállapítani.

8. cikk

Hitelesítési eljárás

A tagállamok az I. melléklet A. és B. része szerinti, bejelentett üzemanyag-hatékonysági és nedves tapadási osztályok megfelelőségét, valamint a külső gördülési zajnak az I. melléklet C. része szerinti osztálya és mért értéke megfelelőségét a IV. mellékletben megállapított eljárásnak megfelelően értékelik.

9. cikk

Belső piac

(1) E rendelet előírásainak betartása esetén a tagállamok a termékinformációk alapján nem tiltják meg és nem korlátozzák a 2. cikk szerinti gumiabroncsok piaci hozzáférhetőségét.

(2) Amennyiben nem rendelkeznek ellenkező értelmű bizonyítékokkal, a tagállamok úgy tekintik, hogy a címkék és a termékinformációk megfelelnek e rendeletnek. A tagállamok a bejelentett értékek és osztályok pontosságának értékelése érdekében a 4. cikk (4) bekezdésével összhangban műszaki dokumentációk benyújtására szólíthatják fel a beszállítókat.

10. cikk

Ösztönzők

A tagállamok az I. melléklet A., illetve B. része szerinti C üzemanyag-hatékonysági, illetve nedves tapadási osztály alatti gumiabroncsok tekintetében nem biztosítanak ösztönzőket. E rendelet alkalmazásában az adóügyi és a költségvetési intézkedések nem minősülnek ösztönzőknek.

11. cikk

Módosítások és a műszaki fejlődéshez való hozzáigazítás

Az e rendelet nem alapvető elemeinek többek között kiegészítéssel történő módosítására irányuló, következő intézkedéseket a 13. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni:

a)	a C2 és C3 típusú gumiabroncsok nedves tapadási osztályozására vonatkozó tájékoztatási követelmények bevezetése, amennyiben rendelkezésre állnak a megfelelő összehangolt vizsgálati módszerek;

adott esetben a tapadási osztályok kiigazítása azon gumiabroncsok műszaki sajátosságainak megfelelően, amelyeket elsősorban arra terveztek, hogy – a jármű elindítására, mozgásban tartására vagy megállítására való képességük tekintetében – jeges vagy havas útviszonyok között, vagy mindkettőben a normál gumiabroncsnál jobb teljesítményt érjenek el;

c)	az I–IV. melléklet műszaki fejlődéshez való igazítása.

12. cikk

Végrehajtás

A 765/2008/EK rendelettel összhangban a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a piacfelügyeletért felelős hatóságok ellenőrizzék az e rendelet 4., 5. és 6. cikkének való megfelelést.

13. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot egy bizottság segíti.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

14. cikk

Felülvizsgálat

(1) A Bizottság többek között a következők figyelembevételével értékeli e rendelet felülvizsgálatának szükségességét:

a címke hatékonysága a végfelhasználók tájékozottsági szintje szempontjából, különös tekintettel arra, hogy a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezések az e rendelet célkitűzéseinek megvalósításához való hozzájárulás szempontjából ugyanolyan hatékonynak bizonyultak-e, mint a 4. cikk (1) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezések;

b)	az, hogy ki kell-e terjeszteni a címkézési rendszert az újrafutózott gumiabroncsokra is;

c)	az, hogy be kell-e vezetni új gumiabroncs-paramétereket, például a kilométer-teljesítményt;

d)	a gumiabroncsok paramétereire vonatkozóan a járműbeszállítók és -forgalmazók által a végfelhasználóknak nyújtott tájékoztatás.

(2) A Bizottság ennek az értékelésnek az eredményét legkésőbb 2016. március 1-jéig ismerteti az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal, és adott esetben javaslatokat nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

15. cikk

Átmeneti rendelkezés

A 4. és az 5. cikk nem alkalmazandó a 2012. július 1. előtt gyártott gumiabroncsokra.

16. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2012. november 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2009. november 25-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BUZEK

a Tanács részéről

az elnök

Å. TORSTENSSON

(1) HL C 228., 2009.9.22., 81. o.

(2) Az Európai Parlament 2009. április 22-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé), a Tanács 2009. november 20-i közös álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és az Európai Parlament 2009. november 24-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(3) HL L 200., 2009.7.31., 1. o.

(4) HL L 189., 2002.7.18., 12. o.

(5) HL L 297., 1992.10.13., 16. o.

(6) HL L 218., 2008.8.13., 30. o.

(7) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

I. MELLÉKLET

A GUMIABRONCS-PARAMÉTEREK OSZTÁLYOZÁSA

A. rész: Üzemanyag-hatékonysági osztályok

Az üzemanyag-hatékonysági osztályt a gördülési ellenállási együttható (RRC) alapján, az alábbiakban megadott, „A”-tól „G”-ig terjedő skálának megfelelően és a 117. sz. ENSZ-EGB-előírás, valamint annak későbbi módosításai szerint mért módon kell meghatározni.

Ha egy gumiabroncstípust egynél több gumiabroncsosztályra (pl. C1 és C2) is jóváhagynak, akkor a szóban forgó gumiabroncstípus üzemanyag-hatékonysági osztályának meghatározásához a legmagasabb gumiabroncsosztályra (pl. C2, nem C1) vonatkozó osztályozási osztályt kell használni.

C1 típusú gumiabroncsok		C2 típusú gumiabroncsok		C3 típusú gumiabroncsok
RRC kg/t-ban	Energia-hatékonysági osztály	RRC kg/t-ban	Energia-hatékonysági osztály	RRC kg/t-ban	Energia-hatékonysági osztály
RRC ≤ 6,5	A	RRC ≤ 5,5	A	RRC ≤ 4,0	A
6,6 ≤ RRC ≤ 7,7	B	5,6 ≤ RRC ≤ 6,7	B	4,1 ≤ RRC ≤ 5,0	B
7,8 ≤ RRC ≤ 9,0	C	6,8 ≤ RRC ≤ 8,0	C	5,1 ≤ RRC ≤ 6,0	C
Nincs	D	Nincs	D	6,1 ≤ RRC ≤ 7,0	D
9,1 ≤ RRC ≤ 10,5	E	8,1 ≤ RRC ≤ 9,2	E	7,1 ≤ RRC ≤ 8,0	E
10,6 ≤ RRC ≤ 12,0	F	9,3 ≤ RRC ≤ 10,5	F	RRC ≥ 8,1	F
RRC ≥ 12,1	G	RRC ≥ 10,6	G	Nincs	G

B. rész: Nedves tapadási osztályok

A C1 típusú gumiabroncsok nedves tapadási osztályát a gördülési ellenállási együttható (G) alapján, az alábbiakban megadott, „A”-tól „G”-ig terjedő skálának megfelelően és a 117. sz. ENSZ-EGB-előírás, valamint annak későbbi módosításai szerint mért módon kell meghatározni.

G	Nedves tapadási osztály
1,55 ≤ G	A
1,40 ≤ G ≤ 1,54	B
1,25 ≤ G ≤ 1,39	C
Nincs	D
1,10 ≤ G ≤ 1,24	E
G ≤ 1,09	F
Nincs	G

C. rész: A külső gördülési zaj osztálya és mért értéke

A külső gördülési zaj mért értékét (N) decibelben kell megadni, és a 117. sz. ENSZ-EGB-előírás, valamint annak későbbi módosításai szerint kell kiszámítani.

A külső gördülési zaj osztályát a 661/2009/EK rendelet II. mellékletének C. részében meghatározott határértékek (LV) alapján kell meghatározni.

N dB-ben	Külső gördülési zaj osztálya
N ≤ LV – 3
LV-3 < N ≤ LV
N > LV

II. MELLÉKLET

A CÍMKE FORMÁTUMA

1. A címke kialakítása

1.1. A 4. cikk (1) bekezdésében és az 5. cikk (1) bekezdésében említett címkének meg kell felelnie az alábbi illusztrációnak:

1.2. A következő ábra a címke részletes adatait adja meg:

1.3. A címke legalább 75 mm szélességű és 110 mm magasságú legyen. Amennyiben a címkét nagyobb formátumban nyomtatják ki, a tartalmának továbbra is arányosnak kell lennie a fent megadott adatokkal.

A címkének a következő követelményeknek kell megfelelnie:

a)	a CMYK – cián, bíbor, sárga és fekete – színekből álló színek a következő példa szerint vannak megadva: 00-70-X-00: 0 % cián, 70 % bíbor, 100 % sárga, 0 % fekete;

a felsorolt számok az 1.2. pontban megadott képfeliratoknak felelnek meg:

Üzemanyag-hatékonyság

A rendelkezésre bocsátott piktogram alapján: szélessége: 19,5 mm, magassága: 18,5 mm – a piktogram keretének vonalvastagsága: 3,5 pt, szélessége: 26 mm, magassága: 23 mm – az osztályozás keretének: vonalvastagsága: 1 pt – a keret végének: vonalvastagsága: 3,5 pt, szélessége: 36 mm – színe: X-10-00-05.

Nedves tapadás

A rendelkezésre bocsátott piktogram alapján: szélesség: 19 mm, magasság: 19 mm – a piktogram keretének: vonalvastagsága: 3,5 pt, szélessége: 26 mm, magassága: 23 mm – az osztályozás keretének: vonalvastagsága: 1 pt – a keret végének: vonalvastagsága: 3,5 pt, szélessége: 26 mm – színe: X-10-00-05.

Külső gördülési zaj

A rendelkezésre bocsátott piktogram alapján: szélessége: 14 mm, magassága: 15 mm – a piktogram keretének: vonalvastagsága: 3,5 pt, szélessége: 26 mm, magassága: 24 mm – az érték körüli keret: vonalvastagsága: 1 pt – a keret végének: vonalvastagsága: 3,5 pt, magassága: 24 mm – színe: X-10-00-05.

A címke kerete: vonalvastagsága: 1,5 pt – színe: X-10-00-05.

„A”-tól „G”-ig terjedő skála

Nyilak: magasság: 4,75 mm, köztük lévő távolság: 0,75 mm, fekete vonal vastagsága: 0,5 pt – színek:

—	A: X-00-X-00,

—	B: 70-00-X-00,

—	C: 30-00-X-00,

—	D: 00-00-X-00,

—	E: 00-30-X-00,

—	F: 00-70-X-00,

—	G: 00-X-X-00.

Szöveg: Helvetica, félkövér, 12 pt, 100 % fehér, fekete kerettel: 0,5 pt.

Osztályozás

Nyíl: szélessége: 16 mm, magassága: 10 mm, 100 % fekete.

Szöveg: Helvetica, félkövér, 27 pt, 100 % fehér.

A skála vonalai: vonalvastagsága: 0,5 pt, a szaggatott vonalak közti távolság: 5,5 mm, 100 % fekete.

A skálán szereplő szöveg: Helvetica, félkövér, 11 pt, 100 % fekete.

Külső gördülési zaj mért értéke

Nyíl: szélessége: 25,25 mm, magassága: 10 mm, 100 % fekete.

Szöveg: Helvetica, félkövér, 20 pt, 100 % fehér.

A mértékegység betűi: Helvetica, félkövér, 13 pt, 100 % fehér.

EU-logó: szélessége: 9 mm, magassága: 6 mm.

A rendeletre való hivatkozás: Helvetica, normál, 7,5 pt, 100 % fekete.

A gumiabroncs osztályára való hivatkozás: Helvetica, félkövér, 7,5 pt, 100 % fekete.

Külső gördülési zajosztály az I. melléklet C. részében meghatározottak szerint: szélessége: 8,25 mm, magassága: 15,5 mm, – 100 % fekete.

c)	A háttérnek fehérnek kell lennie.

1.5. A gumiabroncsosztályt (C1 vagy C2) az 1.2. pontban megadott illusztráción előírt formátumban kell feltüntetni a címkén.

2. Matrica

2.1. A 4. cikk (1) bekezdésében és az 5. cikk (1) bekezdésében említett matrica két részből áll: i. az e melléklet 1. pontjában leírt formátumban nyomtatott címke és ii. az e melléklet 2.2. pontjában meghatározott előírások szerint nyomtatott márkanévhely.

2.2. Márkanév helye: A beszállítóknak a matricán a címkével együtt fel kell tüntetniük a márkanevüket vagy védjegyüket, a gumiabroncs termékvonalának nevét és a gumiabroncs méreteit, terhelhetőségi indexét, sebességhatárát és egyéb részletes műszaki információkat, bármilyen színben, formátumban és kialakítással, feltéve, hogy mindez nem csorbítja az e melléklet 1. pontjában meghatározott címke tartalmát vagy nem mond ellent annak. A matrica teljes felülete nem haladhatja meg a 250 cm2-t, teljes magassága pedig a 220 mm-t.

III. MELLÉKLET

A műszaki promóciós anyagban közölt információk

1. A gumiabroncsokra vonatkozó információkat az alábbiakban meghatározott sorrendben kell feltüntetni:

i.	az üzemanyag-hatékonysági osztály („A” és „G” közötti betű);

ii.	a nedves tapadási osztály („A” és „G” közötti betű);

iii.	a külső gördülési zaj osztálya és mért értéke (dB).

2. Az 1. pontban közölt információknak a következő követelményeknek kell megfelelniük:

i.	legyenek könnyen olvashatóak;

ii.	legyenek könnyen érthetőek;

iii.	ha egy adott gumiabroncstípus a méretétől vagy más paraméterektől függően különféle osztályozásokban férhető hozzá, a legrosszabb és a legjobb teljesítményű gumiabroncs által meghatározott tartományt kell feltüntetni.

3. A beszállítóknak ezenkívül weboldalukon hozzáférhetővé kell tenniük a következő információkat:

i.	az e rendelettel foglalkozó bizottsági weboldalhoz tartozó internetes link;

ii.	a címkére nyomtatott piktogramok magyarázata;

iii.

egy olyan megállapítás, amely kiemeli, hogy a tényleges üzemanyag-megtakarítás és a közlekedési biztonság erősen függ a vezető magatartásától és különösen attól, hogy

—	a környezettudatos vezetés jelentősen csökkentheti az üzemanyag-fogyasztást,

—	a gumiabroncsok nyomását rendszeresen ellenőrizni kell a nedves tapadási és üzemanyag-hatékonysági teljesítmény optimalizálása érdekében,

—	a féktávolságokat mindig szigorúan be kell tartani.

IV. MELLÉKLET

Hitelesítési eljárás

A bejelentett üzemanyag-hatékonysági és nedves tapadási osztályok, valamint a külső gördülési zaj bejelentett osztályának és bejelentett mért értékének megfelelőségét a beszállító által meghatározott minden egyes gumiabroncstípus, vagy gumiabroncscsoport esetében értékelni kell, a következő eljárások egyikének megfelelően:

i.	először egyetlen gumiabroncsot vizsgálnak. Ha a mért érték megfelel a bejelentett osztálynak vagy a külső gördülési zaj bejelentett mért értékének, akkor a gumiabroncs megfelelt a vizsgálaton; és

ii.	ha a mért érték nem felel meg a bejelentett osztálynak vagy a külső gördülési zaj bejelentett mért értékének, akkor három további gumiabroncsot vizsgálnak meg. A négy vizsgált gumiabroncs mérési eredményeinek átlagát használják fel a bejelentett információknak való megfelelés vizsgálatához;

vagy

amennyiben a címkézett osztályokat vagy értékeket a 2001/43/EK irányelvvel, a 661/2009/EK rendelettel vagy a 117. sz. ENSZ-EGB-előírással, valamint annak későbbi módosításaival összhangban végrehajtott típus-jóváhagyási vizsgálatok eredményéből vezették le, a tagállamok használhatják az e típusjóváhagyásokból származó gyártási adatok gumiabroncs-megfelelését.

A gyártás megfelelőségének értékelésekor figyelembe kell venni a 117. sz ENSZ-EGB-előírás 8. részében, valamint későbbi módosításaiban meghatározott engedélyezéseket.

22.12.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 342/59

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1223/2009/EK RENDELETE

(2009. november 30.)

a kozmetikai termékekről

(átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 95. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (2),

mivel

(1)

A kozmetikai termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1976. július 27-i 76/768/EGK tanácsi irányelvet (3) több alkalommal jelentősen módosították. Miután az irányelv további módosítása vált szükségessé, ebben az esetben azt az átláthatóság érdekében egyetlen egységes szöveggé kell átdolgozni.

(2)	A rendelet a megfelelő jogi eszköz, mivel világos és részletes szabályokat ír elő, amelyek nem adnak teret az egymástól eltérő tagállami átültetéseknek. A rendelet egyúttal a jogi követelmények közösségi szintű, azonos időben történő végrehajtását is biztosítja.

(3)

E rendelet célja az eljárások egyszerűsítése és a terminológia egységesítése, egyben az adminisztratív terhek és kétértelműségek csökkentése. Ezenfelül e rendelet az emberi egészség magas szintű védelme biztosításának szándékával megerősíti a kozmetikumokra vonatkozó szabályozási keret bizonyos elemeit, így például a belső piaci felügyeletet.

(4)	E rendelet átfogóan harmonizálja a közösségi szabályokat a kozmetikai termékek belső piacának létrehozása érdekében, s egyben biztosítja az emberi egészség magas szintű védelmét.

(5)

Azon környezetvédelmi problémákat, amelyek a kozmetikai termékekben használt anyagokkal kapcsolatban merülhetnek fel a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), valamint az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) alkalmazása révén vizsgálják, amely lehetővé teszi a környezeti biztonság minden ágazatra kiterjedő értékelését.

(6)

E rendelet kizárólag kozmetikai termékekre vonatkozik, és nem vonatkozik gyógyszeripari termékekre, orvostechnikai eszközökre és biocid termékekre. Az elhatárolás különösen a kozmetikai termékek részletes fogalommeghatározásából adódik, amely leírja a kozmetikai termékek alkalmazási körét valamint felhasználási céljait.

(7)

Valamely termék kozmetikai termékként történő besorolásának vizsgálatát eseti alapon, a termék valamennyi tulajdonságát figyelembe véve kell végezni. Kozmetikai termékek lehetnek a bőrrel érintkező krémek, emulziók, lotionok, gélek és olajok, arcmaszkok, bőrszínező termékek (folyadékok, paszták, porok), arcpúderek, zuhanyozás utáni hintőporok, higiéniai hintőporok, pipereszappanok, dezodoráló szappanok, parfümök, illatosított vizek és kölnivizek, fürdéshez és tusoláshoz használt készítmények (sók, habok, olajok, gélek stb.), szőrtelenítőszerek, dezodorok és izzadásgátlók, hajszínezők, hajhullámosító, hajkiegyenesítő és hajrögzítő készítmények, hajformázó termékek, hajtisztító termékek (lotionok, porok, samponok), hajkondicionáló termékek (lotionok, krémek, olajok), fodrászati kellékek (lotionok, lakkok, brillantinok), borotválkozáshoz felhasználható termékek (krémek, habok, lotionok stb.), smink és smink eltávolító termékek, az ajkakon használatos termékek, fog- és szájápolási termékek, körömápoló termékek és körömlakkok, a külső használatra szánt intimhigiéniai termékek, napozáshoz használt termékek, bőrbarnító termékek, bőrvilágosító termékek, valamint ránctalanító termékek.

(8)	A Bizottságnak meg kell határoznia, hogy e rendelet a kozmetikai termékek mely kategóriáira alkalmazandó.

(9)	A kozmetikai termékeknek biztonságosaknak kell lenniük a rendeltetésszerű vagy ésszerűen előrelátható körülmények mellett történő használat során. Különösen a kockázat-haszon érvekre való hivatkozás nem lehet alapja az emberi egészség veszélyeztetésének.

(10)

A kozmetikai termékek kiszerelése, különösen alakja, illata, színe, külső megjelenése, csomagolása, címkézése, mennyisége vagy mérete élelmiszerekkel való összetéveszthetőség révén nem veszélyeztetheti a fogyasztók egészségét vagy biztonságát, összhangban a másnak látszó, és ezáltal a fogyasztók egészségét vagy biztonságát veszélyeztető termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1987. június 25-i 87/357/EGK tanácsi irányelvvel (5).

(11)	A felelősségi körök tisztázása érdekében minden kozmetikai terméket egy, a Közösség területén belül letelepedett felelős személyhez kell rendelni.

(12)	A kozmetikai termék nyomon követhetőségének biztosítása a teljes értékesítési láncban segít egyszerűbbé és hatékonyabbá tenni a piacfelügyeletet. A hatékony nyomon követési rendszer megkönnyíti a piacfelügyeleti hatóságoknak a gazdasági szereplők nyomon követésére vonatkozó feladatát.

(13)	Meg kell határozni, hogy milyen feltételek mellett minősül a forgalmazó felelős személynek.

(14)	A nagykereskedelemben részt vevő minden jogi és természetes személy, valamint a fogyasztóknak közvetlenül árusító kiskereskedő egyaránt a forgalmazó fogalomkörébe tartozik. A forgalmazó kötelezettségeit ezért ezen egyes szereplők megfelelő szerepéhez és tevékenységeihez kell igazítani.

(15)

Az európai kozmetikai ágazat a hamisítás által érintett ipari tevékenységek egyike, amely egyre nagyobb veszélyt jelenthet az emberi egészségre. A tagállamoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a horizontális közösségi jogszabályok, valamint a kozmetikai termékek körében előforduló hamis termékekkel kapcsolatos intézkedések – például az egyes szellemi tulajdonjogokat feltehetően sértő áruk elleni vámhatósági intézkedésekről és az ilyen jogokat ténylegesen sértő áruk ellen hozandó intézkedésekről szóló, 2003. július 22-i 1383/2003/EK tanácsi rendelet (6), illetve a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) – végrehajtására. A piacon belüli ellenőrzések hatásos eszközként szolgálnak az e rendelet követelményeinek nem megfelelő termékek kiszűrésére.

(16)	A forgalomba hozott kozmetikai termékek biztonságosságának érvényre juttatása érdekében azokat a helyes gyártási gyakorlatnak megfelelően kell előállítani.

(17)	A hatékony piacfelügyelet érdekében a termékinformációs dokumentációt egy, a Közösség területén meghatározott címen, a termékinformációs dokumentáció helye szerinti tagállam illetékes hatósága számára könnyen hozzáférhetővé kell tenni.

(18)	A kozmetikai termékek biztonságosságának értékelése érdekében elvégzett nem klinikai biztonsági tanulmányok eredményeinek meg kell felelniük a közösségi jogszabályoknak, annak érdekében, hogy az eredmények összehasonlíthatóak és jó minőségűek legyenek.

(19)

Tisztázni kell, hogy milyen információkat kell rendelkezésre bocsátani az illetékes hatóságok számára. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell minden szükséges adatot az azonosításra, a minőségre, az emberi egészség biztonságára és a kozmetikai terméktől elvárt hatásokra vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a termékinformáció tartalmazza a kozmetikai termék biztonsági értékelésének elvégzését tanúsító biztonsági jelentést.

(20)	Az anyagokra vonatkozó korlátozások egységes alkalmazásának és ellenőrzésének biztosítása érdekében a mintavételt és a vizsgálatot megismételhető és szabványosított módon kell elvégezni.

(21)	Az e rendeletben meghatározott „keverék” kifejezésnek a korábban a közösségi jogalkotásban alkalmazott „készítmény” kifejezéssel azonos jelentéssel kell bírnia.

(22)	A hatékony piacfelügyelet érdekében az illetékes hatóságoknak a forgalomba hozott kozmetikai termékkel kapcsolatos, meghatározott információkat be kell jelenteni

(23)

Annak érdekében, hogy problémák felmerülése esetén biztosítható legyen a gyors és megfelelő orvosi ellátás, a termék összetételével kapcsolatos valamennyi szükséges információt továbbítani kell a méregellenőrző központoknak és az ezekhez hasonló intézményeknek, amennyiben a tagállamok e célból létrehoztak ilyen központokat.

(24)	Annak érdekében, hogy mindez a lehető legkisebb adminisztratív teherrel járjon, az illetékes hatóságoknak, méregellenőrző központoknak és az ezekhez hasonló intézményeknek a bejelentést központilag, elektronikus kezelőfelület útján kell továbbítani a Közösség részére.

(25)	Az új elektronikus kezelőfelületre történő zökkenőmentes áttérés biztosítása érdekében a gazdasági szereplők számára lehetővé kell tenni, hogy az e rendelettel összhangban megkövetelt információkat a rendelet alkalmazásának időpontja előtt bejelenthessék.

(26)

A termék biztonságosságáért a gyártót és az importőrt terhelő felelősségre vonatkozó alapelvet ki kell egészíteni a II. és a III. mellékletben felsorolt egyes anyagokra vonatkozó korlátozásokkal. Továbbá a színezékként, tartósítószerként és UV-szűrőként alkalmazandó anyagokat használatuk engedélyezése érdekében fel kellene tüntetni a IV., V. és a VI. mellékletben.

(27)

A kétségek elkerülése érdekében tisztázni kell, hogy a IV. mellékletben szereplő, engedélyezett színezékek jegyzéke kizárólag azokat az anyagokat foglalja magában, amelyek színező hatásukat fényelnyelés vagy fényvisszaverés útján fejtik ki, nem pedig fotolumineszcencia, interferencia vagy kémiai reakció útján.

(28)

A biztonsággal kapcsolatban felmerülő problémák kezelése érdekében a IV. mellékletbe, amely jelenleg a bőrszínező anyagokra korlátozódik, fel kell venni a hajszínezőket is, amint a fogyasztók biztonsága, a közegészségügy és a környezet területén a tudományos bizottságok és szakértők tanácsadói szerkezetének kialakításáról szóló 2008. szeptember 5-i 2008/721/EK bizottsági határozat (8) által felállított, a fogyasztók biztonságával foglalkozó tudományos bizottság (SCCS) befejezte ezeknek az anyagoknak a kockázatértékelését. E célból a Bizottságnak lehetősége van arra, hogy komitológiai eljárással e melléklet hatályába utalja a hajszínezőket is.

(29)

A nanoanyagok kozmetikai termékekben való használata megnövekedhet a technológia fejlődésével. A magas szintű fogyasztóvédelem, az áruk szabad mozgása és a gyártók számára a jogbiztonság biztosítása érdekében a nanoanyagok tekintetében nemzetközi szinten egységes fogalommeghatározást kell kidolgozni. A Közösségnek arra kell törekednie, hogy a megfelelő nemzetközi fórumokon a fogalommeghatározásról megállapodás szülessen. Amennyiben létrejön a megállapodás, a nanoanyagok e rendeletben alkalmazott fogalommeghatározását a megállapodásnak megfelelően kell módosítani.

(30)

Jelenleg nem kielégítőek a nanoanyagok kockázataival kapcsolatban rendelkezésre álló információk. Biztonságosságuk jobb felmérése érdekében az SCCS-nek a szakértő testületekkel együttműködve iránymutatást kell adnia a nanoanyagok sajátos tulajdonságait figyelembe vevő vizsgálati módszerekre vonatkozóan.

(31)	A tudományos fejlődés fényében a Bizottságnak rendszeresen felül kell vizsgálnia a nanoanyagokra vonatkozó rendelkezéseket.

(32)

Tekintettel az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) alapján 1A., 1B. és 2. kategóriába tartozó rákkeltőnek, mutagénnek vagy reprodukciót károsítónak minősített anyagok (CMR) veszélyes tulajdonságaira, tiltani kell ezeknek az anyagoknak a kozmetikai termékekben való felhasználását. Mivel azonban valamely anyag veszélyes tulajdonsága nem feltétlenül jár minden esetben kockázattal, lehetővé kell tenni a 2. kategóriába tartozó CMR-anyagok használatát, amennyiben azokat expozíció és koncentráció tekintetében az SCCS a kozmetikai termékekben való felhasználás céljából biztonságosnak találta, és azokat a Bizottság e rendelet mellékleteiben szabályozza. Az 1A. és 1B. kategóriába tartozó CMR-anyagok tekintetében fenn kell tartani annak a lehetőségét, hogy kivételes esetben, ha ezen anyagok – többek között mivel természetes módon előfordulnak élelmiszerekben – megfelelnek az élelmiszer-biztonsági követelményeknek, és nem léteznek olyan anyagok, amelyek megfelelő alternatívát jelentenének, ezen anyagok kozmetikai termékekben való felhasználása is engedélyezett legyen, amennyiben azokat az SCCS biztonságosnak találta. Ha ezek a feltételek teljesülnek, a Bizottságnak módosítania kell e rendelet vonatkozó mellékleteit az 1272/2008/EK rendelet szerint, a CMR 1A. vagy 1B. kategóriába tartozó anyagnak történő minősítést követő 15 hónapon belül. Ezeket az anyagokat az SCCS-nek folyamatosan felül kell vizsgálnia.

(33)

Az anyagok biztonsági értékelése során, különösen az 1A. és az 1B. kategóriába tartozó CMR-anyagok esetében figyelembe kell venni az összes forrásból származó teljes expozíciót. Ugyanakkor a biztonsági értékelésbe bevont személyek számára alapvető fontosságú a teljes expozicióra vonatkozó ilyen becslések kidolgozására és felhasználásra vonatkozó harmonizált megközelítés. Következésképpen a Bizottságnak, az SCCS-sel, az Európai Vegyianyag-ügynökséggel (ECHA), az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal (EMSA) és más érdekeltekkel szoros együttműködésben sürgősen felülvizsgálatot kell végeznie és iránymutatásokat kell kidolgoznia ezen anyagok teljes expozíciójára vonatkozó becslések elkészítéséhez és felhasználásához.

(34)

Az SCCS-nek az 1A. és az 1B. kategóriába tartozó CMR-anyagok kozmetikai termékekben történő felhasználására vonatkozó értékelésekor figyelembe kell vennie az érzékeny társadalmi csoportok – különösen a három éves kor alatti gyermekek, az idősek, a terhes és a szoptató nők, valamint a fokozott immunreakciókat mutató személyek – ezen anyagoknak való kitettségét.

(35)	Amennyiben szükséges, az SCCS-nek véleményt kell adnia a nanoanyagok kozmetikai termékekben történő felhasználásának biztonságosságáról. E véleményeknek a felelős személy által rendelkezésre bocsátott teljes körű információn kell alapulniuk.

(36)	A Bizottságnak és a tagállamoknak az emberi egészség védelmére irányuló fellépésének az elővigyázatosság elvén kell alapulnia.

(37)	A termékbiztonság érvényre juttatása érdekében a tiltott anyagok nyomokban való jelenléte csak akkor elfogadható, ha azt a helyes gyártási gyakorlat betartása mellett sem lehet technológiailag elkerülni és, ha a termék ezzel együtt is biztonságos.

(38)	A Szerződéshez csatolt, az állatok védelméről és kíméletéről szóló jegyzőkönyv előírja, hogy a Közösségnek és a tagállamoknak a közösségi politikák végrehajtása során – különösen a belső piac tekintetében – teljes mértékben figyelembe kell venniük az állatok jólétével kapcsolatos követelményeket.

(39)

A kísérleti és egyéb tudományos célokra felhasznált állatok védelmére vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1986. november 24-i 86/609/EGK tanácsi irányelv (10) közös szabályokat állapított meg az állatok Közösségen belüli kísérleti célokra való felhasználására, és meghatározta azokat a feltételeket, amelyek között az állatkísérleteket végezni kell a tagállamok területén. Különösen a fenti irányelv 7. cikke követeli meg, hogy az állatkísérleteket alternatív módszerekkel helyettesítsék, amennyiben ilyen módszerek rendelkezésre állnak, és tudományos szempontból kielégítők.

(40)

A kozmetikai termékek és összetevőik biztonságossága olyan alternatív módszerek alkalmazásával is biztosítható, amelyek nem alkalmazhatók szükségszerűen a kémiai összetevők minden felhasználási lehetőségére. Ezért e módszereknek a teljes kozmetikai iparban való felhasználását elő kell mozdítani, és biztosítani kell azok közösségi szintű alkalmazását, amennyiben e módszerek a fogyasztók számára megegyező szintű védelmet kínálnak.

(41)

A kozmetikai késztermékek biztonságossága már az összetevők biztonságosságáról szerzett ismeretek alapján biztosítható. Ezért olyan rendelkezéseket kell hozni, amelyek tiltják a kozmetikai késztermékekkel kapcsolatos állatkísérleteket.. Bizottsági iránymutatásokkal lehetne előmozdítani azt, hogy - különösen a kis- és középvállalkozások - egyaránt olyan vizsgálati módszereket és a rendelkezésre álló vonatkozó adatok olyan értékelési eljárásait (beleértve a kereszthivatkozáson és a bizonyítékok mérlegelésén alapuló megközelítéseket) alkalmazzák, amelyek nem használnak fel állatokat a kozmetikai késztermékek biztonságosságának vizsgálatára.

(42)

Fokozatosan lehetővé válik a kozmetikai termékekben felhasznált összetevők biztonságosságának biztosítása a közösségi szinten validált – állatok felhasználását mellőző – alternatív módszerek vagy az Alternatív Módszerek Validálásával Foglalkozó Európai Központ (ECVAM) által – megfelelően figyelembe véve a validálás fejlődését a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezeten (OECD) belül – tudományosan validáltként jóváhagyott módszerek felhasználásával. Az elismert alternatív módszereknek a kozmetikai termékek területén történő alkalmazhatóságával kapcsolatosan az SCCS-vel folytatott konzultációt követően a Bizottságnak haladéktalanul közzé kell tennie az ezen összetevőkre alkalmazhatóként elismert, validált vagy jóváhagyott módszereket. A legmagasabb szintű állatvédelem érdekében határidőt kell kitűzni a végleges tilalom bevezetésére.

(43)

A Bizottság kidolgozta azokat a 2009. március 11-ig terjedő határidőkre vonatkozó ütemterveket, amelyek azon kozmetikai termékek forgalmazásának tilalmára vonatkoznak, amelyek végső összetételét, összetevőit vagy összetevőinek kombinációit állatokon vizsgálták, továbbá amelyek jelenleg az állatok felhasználásával végzett egyes vizsgálatok betiltására vonatkoznak. Azonban tekintettel az ismételt dózis-toxicitási, a reproduktív toxicitási és a toxiko-kinetikai vizsgálatokra, helyénvaló, hogy a fenti módszerekkel vizsgált kozmetikai termékek forgalmazására vonatkozó tilalom végső határideje 2013. március 11. legyen. Az éves jelentések alapján a Bizottságot fel kell hatalmazni az ütemtervek említett maximális határidőn belüli átdolgozására.

(44)

Az erőforrások megfelelőbb közösségi szintű összehangolása hozzá fog járulni az alternatív módszerek kifejlesztéséhez nélkülözhetetlen tudományos ismeretek gyarapításához. E célból elengedhetetlen, hogy a Közösség folytassa és fokozza erőfeszítéseit, és megtegye a kutatás előmozdításához és az állatok felhasználását mellőző alternatív módszerek kifejlesztéséhez szükséges intézkedéseket, különösen a kutatási keretprogramokon belül.

(45)

A Közösségben kifejlesztett alternatív módszerek elismerését ösztönözni kell a harmadik országokban. E célkitűzés elérése érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak meg kell tenniük valamennyi megfelelő lépést annak érdekében, hogy az ilyen módszerek OECD általi elfogadását megkönnyítsék. A Bizottságnak ezenkívül – az Európai Közösség együttműködési megállapodásainak keretén belül – törekednie kell arra, hogy az alternatív módszerek felhasználásával végzett biztonságossági vizsgálatok eredményeinek a Közösségben elismerést szerezzen annak biztosítása érdekében, hogy ne akadályozzák az olyan kozmetikai termékek kivitelét, amelyek esetében ilyen módszereket alkalmaztak, valamint annak megelőzése vagy elkerülése érdekében, hogy a harmadik országok megköveteljék ezeknek a vizsgálatoknak állatok felhasználásával történő megismétlését.

(46)

A kozmetikai termékekben felhasznált összetevők tekintetében átláthatóságra van szükség. Ezt az átláthatóságot úgy kell elérni, hogy a termék csomagolásán feltüntetik a kozmetikai termékben felhasznált összetevőket. Amennyiben gyakorlati okokból nem lehetséges az összetevők feltüntetése a csomagoláson, az összetevőkre vonatkozó információkat úgy kell mellékelni, hogy azok a fogyasztó számára hozzáférhetőek legyenek.

(47)	Az összetevők közhasználatú neveinek glosszáriumát a Bizottság állítja össze az egységes címkézés és a kozmetikai termékek azonosításának megkönnyítése érdekében. E glosszáriumnak nem célja, hogy a kozmetikai termékekben használt anyagok kimerítő felsorolását adja.

(48)

A fogyasztók tájékoztatása érdekében a kozmetikai termékeken pontosan és könnyen érthetően kell feltüntetni a felhasználhatóságukra vonatkozó jelölést. Mivel a fogyasztóknak tájékoztatást kell kapniuk arról, hogy a kozmetikai termék meddig tölti be eredeti rendeltetését és marad biztonságos, fontos tudni a minőségmegőrzési időt, azaz azt az időpontot, ameddig a termék felhasználható. Ha a minőségmegőrzési idő több mint 30 hónap, a fogyasztót tájékoztatni kell arról, hogy felbontás után mennyi ideig lehet a kozmetikai terméket használni anélkül, hogy az a fogyasztóra ártalmas lenne. Ezt a követelményt azonban nem kell alkalmazni, ha a felbontás utáni felhasználhatóság időtartama nem releváns, azaz az egyszer használatos termékek, a nem romló termékek vagy a nem felbontható termékek esetében.

(49)

Az SCCS számos olyan anyagot azonosított, amely valószínűsíthetően allergiás reakciót vált ki, és a jövőben korlátozni kell ezek használatát és/vagy meghatározott feltételeket kell szabni a felhasználásukra vonatkozóan. A fogyasztók megfelelő tájékoztatásának biztosítása érdekében meg kell követelni ezen anyagok jelenlétének feltüntetését az összetevők felsorolásában, és fel kell hívni a fogyasztók figyelmét ezen összetevők jelenlétére. Ezen információknak javítaniuk kell a kontaktallergia felismerését a fogyasztók körében, és lehetővé kell tenniük számukra az allergiát kiváltó kozmetikai termékek használatának elkerülését. Azon anyagok esetében, amelyek valószínűsíthetően a lakosság jelentős részénél allergiát okoznak, egyéb korlátozó intézkedéseket, például betiltást vagy a koncentráció korlátozását kell fontolóra venni.

(50)	Egy adott kozmetikai termék biztonsági értékelése során lehetővé kell tenni az egyéb releváns területeken végzett kockázatértékelések eredményeinek figyelembevételét. Ezen adatok felhasználását megfelelően alá kell támasztani és igazolni kell.

(51)

A fogyasztót védeni kell a kozmetikai termékek hatékonyságával és egyéb jellemzőivel kapcsolatos megtévesztő állításokkal szemben. Különösen a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) alkalmazandó. Ezenkívül a Bizottságnak a tagállamokkal együttműködésben közös kritériumokat kell meghatároznia a kozmetikai termékekkel kapcsolatos különleges állításokra vonatkozóan.

(52)

Lehetővé kell tenni, hogy a kozmetikai terméken szerepeljen az az állítás, hogy a termék fejlesztése során nem végeztek állatkísérleteket. A Bizottság a tagállamokkal együttműködve iránymutatásokat dolgozott ki annak biztosítása érdekében, hogy az állítások használata során közös kritériumokat alkalmazzanak, és hogy a tájékoztatók értelmezése egységes legyen, különösen hogy az ilyen tájékoztatók ne tévesszék meg a fogyasztókat. Ezen iránymutatások kidolgozása során a Bizottság figyelembe vette az „állatkísérleteket mellőző” gyártók többségét jelentő kis- és középvállalkozások és az érintett nem kormányzati szervezetek véleményét, valamint a fogyasztók igényét arra, hogy – az állatkísérletek ismérve alapján – a gyakorlatban különbséget tudjanak tenni a termékek között.

(53)	A tudatos termékválasztás elősegítése érdekében lehetővé kell tenni azt is, hogy a fogyasztó a termékkel kapcsolatban – a címkén szereplő információkon kívül – további információért fordulhasson a felelős személyhez.

(54)

Hatékony piacfelügyeletre van szükség az e rendeletben foglalt előírások betartatására.. Ennek érdekében a súlyos nemkívánatos hatásokat be kell jelenteni, és az illetékes hatóságoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a felelős személytől megkérjék azon kozmetikai termékek listáját, amelyek tartalmazzák azokat az anyagokat, amelyek biztonságosságával kapcsolatban komoly kétségek merültek fel.

(55)	E rendelet nem sérti a tagállamok azon lehetőségét, hogy a közösségi joggal összhangban szabályozzák az egészségügyi szakemberek vagy fogyasztók által, a tagállamok illetékes hatóságainak nyújtott tájékoztatást a súlyos nemkívánatos hatásokról.

(56)	E rendelet nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy a közösségi joggal összhangban szabályozzák a kozmetikai termékekkel foglalkozó gazdasági szereplők létrehozását.

(57)	E rendelet megsértése esetén a termékeknek a forgalomból való kivonását vagy visszahívását világos és hatékony eljárással kell megvalósítani. Ezen eljárásnak a nem biztonságos áruk tekintetében lehetőség szerint már meglévő közösségi szabályokra kell épülnie.

(58)	Azon kozmetikai termékekre, amelyek bár megfelelnek az e rendeletben előírt rendelkezéseknek, mégis veszélyeztethetik az emberi egészséget, védintézkedési eljárást kell bevezetni.

(59)	A Bizottságnak iránymutatásokat kell adnia a súlyos kockázat fogalmának egységes értelmezésére és alkalmazására vonatkozóan e rendelet következetes végrehajtásának előmozdítása érdekében.

(60)	A helyes igazgatási gyakorlat elveinek való megfelelés érdekében az illetékes hatóság piacfelügyelet keretében hozott döntéseit megfelelően meg kell indokolni.

(61)	A hatékony belső piaci felügyelet biztosítására magas fokú közigazgatási együttműködésre van szükség az illetékes hatóságok között. Mindez különösen vonatkozik a más tagállamban található termékinformációs dokumentáció ellenőrzésével kapcsolatos kölcsönös segítségnyújtásra.

(62)	A Bizottság munkáját az SCCS, mint független kockázatértékelő szervezet segíti.

(63)	Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatnak (12) megfelelően kell elfogadni.

(64)

A Bizottságot mindenekelőtt fel kell hatalmazni arra, hogy e rendelet mellékleteit hozzáigazítsa a műszaki fejlődéshez. Mivel ezen intézkedések általános hatályúak és a rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(65)

Amennyiben a rendkívüli sürgősségre tekintettel az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra vonatkozó rendes határidők nem tarthatók be, a Bizottság számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az 1999/468/EK határozat 5a. cikke (6) bekezdésében meghatározott sürgősségi eljárást alkalmazza a CMR-anyagokkal, nanoanyagokkal és az emberi egészséget érintő potenciális veszélyekkel kapcsolatos bizonyos intézkedések elfogadása érdekében.

(66)	A tagállamoknak rendelkezniük kell az e rendelet előírásainak megsértése esetén alkalmazandó szankciókról, és biztosítaniuk kell ezek végrehajtását. E szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(67)

A gazdaság szereplőinek, valamint a tagállamoknak és a Bizottságnak elegendő időre van szüksége az e rendeletben bevezetetett változások átvételére. Ezért ehhez elegendő hosszúságú átmeneti időszakot kell biztosítani. Ugyanakkor a zökkenőmentes átmenet érdekében a gazdasági szereplők számára lehetővé kell tenni, hogy ezen átmeneti időszak lejárta előtt forgalomba hozhassák azokat a kozmetikai termékeket, amelyek megfelelnek e rendeletnek.

(68)

A kozmetikai termékek biztonságosságának növelése és a piacfelügyelet megerősítése érdekében az e rendelet alkalmazását követően forgalomba hozott kozmetikai termékeknek meg kell felelniük a biztonsági értékelésre, a termékinformációs dokumentációra és az értesítésre vonatkozó, e rendeletben foglalt kötelezettségeknek, akkor is, ha a 76/768/EGK irányelv értelmében már eleget tettek hasonló kötelezettségeknek.

(69)

A 76/768/EGK irányelv hatályát veszti. Problémák felmerülése esetén, megfelelő orvosi ellátás, valamint a piacfelügyelet biztosítása érdekében, a 76/768/EGK irányelv 7. cikkének (3) bekezdése és 7a. cikkének (4) bekezdése alapján a kozmetikai termékekkel kapcsolatban beérkezett információkat az illetékes hatóságoknak meghatározott időtartamig meg kell őrizniük, illetve a felelős személy által őrzött információknak is rendelkezésre kell állniuk ugyanennyi ideig.

(70)	E rendelet nem érinti a IX. melléklet B. részében meghatározott irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket.

(71)

Mivel e rendelet célját – nevezetesen a kozmetikai termékek e rendeletben előírt követelményeknek történő megfelelése révén a belső piac megvalósítását és az emberi egészség magas szintű védelmét – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az az intézkedés terjedelme miatt közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

HATÁLY, FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Hatály és célkitűzés

E rendelet meghatározza forgalmazott kozmetikai termékre vonatkozó szabályokat, ezzel biztosítva a belső piac működését és az emberi egészség magas szintű védelmét.

2. cikk

Fogalommeghatározások

(1) E rendelet alkalmazásában:

„kozmetikai termék”: minden olyan anyag vagy keverék, amely azt a célt szolgálja, hogy az emberi test különböző külső részeivel (hámréteg, haj és testszőrzet, körmök, ajkak és külső nemi szervek) vagy a fogakkal és a szájüreg nyálkahártyájával érintkezésbe kerüljön, kizárólag vagy elsősorban azok tisztítása, illatosítása, kinézetük megváltoztatása, védelme, megfelelő állapotban tartása céljából, vagy a testszag megszüntetése érdekében;

„anyag”: olyan természetes állapotban előforduló vagy gyártási folyamatból származó kémiai elem és vegyületei, amely az anyag stabilitásának megőrzéséhez szükséges adalékanyagot és az alkalmazott folyamatból származó szennyező anyagot is tartalmazhat, de nem tartalmaz olyan oldószert, amely az anyag stabilitásának befolyásolása vagy összetételének megváltoztatása nélkül elkülöníthető;

c)	„keverék”: kettő vagy több anyagot tartalmazó keverék vagy oldat;

d)	„gyártó”: az a természetes vagy jogi személy, aki kozmetikai terméket gyárt, illetve ilyen terméket terveztet vagy gyártat, és az adott kozmetikai terméket saját nevével vagy védjegyével ellátvaértékesíti;

e)	„forgalmazó”: az a természetes vagy jogi személy az ellátási láncban, aki a közösségi piacon a kozmetikai terméket forgalmazza, kivéve a gyártót és az importőrt;

f)	„végfelhasználó”: a kozmetikai terméket használó fogyasztó vagy szakember;

g)	„forgalmazás”: a közösségi piacon valamely kozmetikai termék gazdasági tevékenység keretében történő rendelkezésre bocsátása értékesítés vagy felhasználás céljára, ingyenesen vagy ellenérték fejében;

h)	„forgalomba hozatal”: a kozmetikai termék első alkalommal történő forgalmazása a közösségi piacon;

i)	„importőr”: az a Közösség területén letelepedett természetes vagy jogi személy, aki harmadik országból származó kozmetikai terméket a közösségi piacon forgalomba hoz;

„harmonizált szabvány”: a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) I. mellékletében meghatározott valamely európai szabványügyi testület által, az említett irányelv 6. cikkével összhangban a Bizottság kérelme alapján elfogadott szabvány;

k)	„nanoanyag”: olyan oldhatatlan vagy biológiailag perzisztens, mesterségesen előállított anyag, amelynek egy vagy több külső mérete vagy belső szerkezete az 1–100 nm tartományon belül van;

l)	„tartósítószerek”: kizárólag vagy elsősorban a mikroorganizmusok kozmetikai termékekben történő kifejlődésének megakadályozására szánt anyagok;

m)	„színezékek”: kizárólag vagy elsősorban a kozmetikai termékeknek, illetve a test egészének vagy egyes részeinek színezésére szánt, a látható fényt elnyelő vagy visszaverő képességgel rendelkező anyagok; ezenkívül az oxidáló hajfestékek prekurzorai is színezékeknek tekintendők;

n)	„UV-szűrők”: kizárólag vagy elsősorban a bőr bizonyos UV-sugárzásokkal szembeni védelmére szánt, az UV-sugárzást elnyelő, visszaverő vagy szétszóró anyagok;

o)	„nemkívánatos hatás”: a kozmetikai termék rendeltetésszerű vagy ésszerűen előrelátható használatából adódó, az emberi egészségre káros hatás;

p)	„súlyos nemkívánatos hatás”: olyan nemkívánatos hatás, amely időszakos vagy állandó funkcionális fogyatékossághoz, rokkantsághoz, kórházi kezeléshez, veleszületett rendellenességekhez, közvetlen életveszélyhez vagy halálhoz vezet;

q)	„forgalomból való kivonás”: a kozmetikai termék ellátási láncban való forgalmazásának megakadályozására irányuló intézkedések;

r)	„visszahívás”: valamennyi olyan intézkedés, amelynek célja a végfelhasználók számára már forgalmazott kozmetikai termék visszaszolgáltatása;

„keretreceptúra”: olyan receptúra, amely felsorolja az összetevők kategóriáját vagy rendeltetését, valamint azok maximális koncentrációját a kozmetikai termékben, vagy pedig a mennyiségre és minőségre vonatkozó fontos információkat ad abban az esetben, ha a kozmetikai termék nem rendelkezik, vagy csak részben rendelkezik ilyen receptúrával. A Bizottság iránymutatásokat ad a keretreceptúra elkészítésének érdekében, és azokat rendszeresen hozzáigazítja a műszaki és tudományos fejlődéshez.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a lenyelés, belégzés, befecskendezés vagy beültetés útján az emberi testbe kerülő anyagok vagy keverékek nem tartoznak a kozmetikai termékek körébe.

(3) Tekintettel a nanoanyagokra vonatkozó, különböző szervek által közzétett különféle meghatározásokra, valamint a nanotechnológiák terén tapasztalható folyamatos műszaki és tudományos fejlődésre, a Bizottság az (1) bekezdés k) pontját módosítja és hozzáigazítja a műszaki és tudományos fejlődéshez, valamint a későbbiekben nemzetközi szinten elfogadásra kerülő fogalommeghatározásokhoz. Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedést a 32. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

II. FEJEZET

BIZTONSÁG, FELELŐSSÉG, SZABAD MOZGÁS

3. cikk

Biztonság

A forgalmazott kozmetikai termékeknek biztonságosaknak kell lenniük az emberi egészségre, amennyiben rendeltetésszerűen vagy ésszerűen, előrelátható feltételek mellett használják, figyelembe véve elsősorban a következőket:

a)	kiszerelés, a 87/357/EGK irányelvvel összhangban;

címkézés;

c)	a használatra és a használaton kívül helyezésre vonatkozó utasítás;

d)	egyéb megjegyzés vagy információ, amelyet a 4. cikkben meghatározott felelős személy ad.

A figyelmeztetések feltüntetése nem mentesíti a 2. és 4. cikkben meghatározott személyeket az e rendeletben előírt egyéb követelmények alól.

4. cikk

Felelős személy

(1) Csak olyan kozmetikai termék hozható forgalomba, amelyre vonatkozóan a Közösségben egy jogi vagy természetes személyt „felelős személynek” jelöltek ki.

(2) Minden forgalomba hozott kozmetikai termék esetében a felelős személy biztosítja az e rendeletben meghatározott kötelezettségek betartását.

(3) A Közösségben előállított és a kivitelt követően a Közösség területére újból be nem hozott kozmetikai termék esetében a Közösségben letelepedett gyártó a felelős személy.

A gyártó írásbeli meghatalmazással kinevezhet egy, a Közösség területén letelepedett felelős személyt, aki ezt írásban fogadja el.

(4) A Közösségben előállított, és a kivitelt követően a Közösség területére újból be nem hozott kozmetikai termék esetében a Közösség területén kívül letelepedett gyártónak írásbeli meghatalmazással kell kijelölnie a Közösség területén letelepedett felelős személyt, akinek a meghatalmazást írásban kell elfogadnia.

(5) Importált kozmetikai termék esetében az importőr az általa forgalomba hozott termékért a felelős személy is egyben.

Az importőr írásbeli meghatalmazással kinevezhet egy, a Közösség területén letelepedett felelős személyt, aki ezt írásban fogadja el.

(6) A forgalmazó a felelős személy, ha saját neve vagy védjegye alatt hoz egy kozmetikai terméket forgalomba, vagy a már forgalomban lévő terméket megváltoztatja oly módon, hogy az kihathat a termékre vonatkozó követelményeknek való megfelelésre.

A már forgalomba hozott kozmetikai termékekre vonatkozó tájékoztatás lefordítása nem minősül a termék olyan jellegű módosításának, amely kihathat az e rendelet szerint a termékre vonatkozó követelményeknek való megfelelésre.

5. cikk

A felelős személy kötelezettségei

(1) A felelős személy biztosítja a 3., 8., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17., 18. cikknek, a 19. cikk (1), (2) és (5) bekezdésének, valamint a 20., 21., 23. és 24. cikknek való megfelelést.

(2) Ha a felelős személyek úgy vélik, vagy okuk van úgy vélni, hogy az általuk forgalomba hozott kozmetikai termék nem felel meg e rendeletnek, azonnal meghozzák a szükséges korrekciós intézkedéseket annak érdekében, hogy a termék megfeleljen a rendeletnek vagy adott esetben kivonja a forgalomból vagy visszahívja a terméket.

Továbbá, ha a kozmetikai termék kockázatot jelent az emberi egészségre, a felelős személy azonnal értesíti erről azon tagállamok illetékes nemzeti hatóságait, ahol a terméket forgalmazzák, és azon tagállam illetékes nemzeti hatóságait, ahol a termékinformációs dokumentáció könnyen hozzáférhető, különösen részletezve a rendelet megsértésének körülményeit és a meghozott korrekciós intézkedéseket.

(3) A felelős személyeknek az illetékes hatóságokkal – ez utóbbiak kérésére – együtt kell működnie a forgalmazott kozmetikai termékek által okozott kockázatok kiküszöbölése érdekében hozott intézkedések megtételében. Különösen, a felelős személyeknek valamely illetékes nemzeti hatóság indokolt kérelmére át kell adniuk a termék egyes jellemzői megfelelőségének igazolásához szükséges valamennyi információt és dokumentációt e hatóság számára könnyen érthető nyelven.

6. cikk

A forgalmazók kötelezettségei

(1) Tevékenységükkel összefüggésben, a kozmetikai termék forgalmazásakor a forgalmazóknak kellő gondossággal kell eljárniuk az alkalmazandó követelményekkel kapcsolatban.

(2) A kozmetikai termék forgalmazása előtt a forgalmazók az alábbiakat ellenőrzik:

—	szerepelnek-e a terméken a 19. cikk (1) bekezdésének a), e) és g) pontjában, valamint a 19. cikk (3) és (4) bekezdésében előírt címkézési információk;

—	teljesülnek-e a 19. cikk (5) bekezdésében előírt nyelvi követelmények;

—	ha a 19. cikk (1) bekezdése alkalmazandó, nem járt-e le a megadott minőségmegőrzési idő.

(3) Amennyiben a forgalmazó úgy véli, vagy oka van azt hinni, hogy

—	egy kozmetikai termék nem felel meg e rendelet követelményeinek, addig nem forgalmazhatja a terméket, amíg az meg nem felel a vonatkozó követelményeknek;

—	egy általa a forgalmazott kozmetikai termék nem felel meg a rendeletnek, gondoskodik arról, hogy meghozzák a szükséges korrekciós intézkedéseket annak érdekében, hogy a termék megfeleljen a rendeletnek vagy adott esetben a terméket kivonják a forgalomból vagy visszahívják.

Továbbá ha a kozmetikai termék kockázatot jelent az emberi egészségre, a forgalmazók erről haladéktalanul tájékoztatják a felelős személyt és annak a tagállamnak az illetékes nemzeti hatóságait, ahol a terméket forgalmazzák, és megadják különösen az előírások megsértésének részleteit és a meghozott korrekciós intézkedéseket.

(4) A forgalmazók biztosítják, hogy mindaddig, amíg egy termékért felelnek, a tárolási vagy szállítási feltételek nem veszélyeztetik a terméknek az e rendeletben meghatározott követelményeknek való megfelelését.

(5) A forgalmazóknak az illetékes hatóságokkal - ez utóbbiak kérésére - együtt kell működnie a forgalmazott termékek által jelentett kockázatok elkerülése érdekében tett intézkedések során. A forgalmazók valamely illetékes nemzeti hatóságnak - annak indokolt kérésére -átadják a termék (2) bekezdésben felsorolt követelményeknek való megfelelőségének igazolásához szükséges valamennyi információt és dokumentációt e hatóság számára könnyen érthető nyelven.

7. cikk

Azonosítás az ellátási láncon belül

Az illetékes hatóság kérésére:

—	a felelős személyeknek tudniuk kell azonosítani azokat a forgalmazókat, akiknek a kozmetikai terméket szállítják;

—	a forgalmazónak tudnia kell azonosítani azt a forgalmazót vagy felelős személyt, akitől a kozmetikai terméket beszerezte, és azokat a forgalmazókat, akiknek a kozmetikai terméket szállította.

E kötelezettségnek a kozmetikai terméktételnek a forgalmazó rendelkezésére bocsátása időpontjától számított 3 évig kell megfelelni.

8. cikk

Helyes gyártási gyakorlat

(1) A kozmetikai termékeket az 1. cikkben foglalt célkitűzések biztosítása érdekében a helyes gyártási gyakorlatnak megfelelően kell előállítani.

(2) Helyes gyártási gyakorlatnak kell tekinteni, ha a gyártás megfelel a vonatkozó harmonizált szabványoknak, amelyek referenciáit az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétették.

9. cikk

Szabad mozgás

A tagállamok az e rendeletben megállapított követelményekkel kapcsolatos okokra hivatkozva nem utasíthatják el, tilthatják meg vagy korlátozhatják azon kozmetikai termékek forgalmazását, amelyek megfelelnek az e rendeletben előírt követelményeknek.

III. FEJEZET

BIZTONSÁGI ÉRTÉKELÉS, TERMÉKINFORMÁCIÓS DOKUMENTÁCIÓ, BEJELENTÉS

10. cikk

Biztonsági értékelés

(1) Annak igazolására, hogy a kozmetikai termék megfelel a 3. cikkben foglaltaknak, a felelős személy a kozmetikai termék forgalomba hozatalát megelőzően biztosítja, hogy a kozmetikai terméket a vonatkozó adatok alapján biztonsági szempontból értékelték, és a kozmetikai termékről az I. melléklettel összhangban biztonsági jelentést állítottak ki.

A felelős személy biztosítja, hogy:

a)	a biztonsági értékelés során figyelembe vegyék a kérdéses kozmetikai termék felhasználási célját, valamint a a végső összetétel egyes összetevőivel szembeni előrelátható rendszeres expozíciót;

b)	a biztonsági értékelés során megfelelő, a bizonyítékok mérlegelésén alapuló megközelítést alkalmaznak valamennyi létező forrásból származó adat felülvizsgálatára;

c)	a kozmetikai termékről kiállított biztonsági jelentést a termék forgalomba hozatalát követően szerzett további releváns információk ismeretében aktualizálják.

Az első albekezdést azokra a kozmetikai termékekre is alkalmazni kell, amelyeket a 76/768/EGK irányelv alapján jelentettek be.

A Bizottság, az összes érdekelt féllel szorosan együttműködve, megfelelő iránymutatásokat fogad el annak érdekében, hogy a vállalkozások, különösen a kis- és középvállalkozások meg tudjanak felelni az I. mellékletben megállapított követelményeknek. Az iránymutatásokat a 32. cikk (2) bekezdésében foglalt szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(2) A kozmetikai terméknek az I. melléklet B. része szerinti biztonsági értékelését olyan személy végezheti, aki egyetemi gyógyszerészeti, toxikológiai, orvostudományi vagy ezekkel rokon tudományok terén végzett elméleti és gyakorlati tanulmányok vagy a tagállamok által ezzel egyenértékűnek elismert képzés elvégzését igazoló oklevéllel vagy hivatalos képesítéssel rendelkezik.

(3) Az (1) bekezdés szerinti biztonsági értékelésben említett és a kozmetikai termék biztonsági értékelése céljából, 1988. június 30. után végzett nem klinikai biztonsági tanulmányoknak meg kell felelniük a tanulmány elvégzésekor érvényben lévő, a helyes laboratóriumi gyakorlat alapelveiről szóló közösségi jogszabályoknak vagy a Bizottság vagy az ECHA által ezekkel egyenértékűnek tekintett nemzetközi szabványoknak.

11. cikk

Termékinformációs dokumentáció

(1) A kozmetikai termék forgalomba hozatalakor a felelős személy vezeti az arra vonatkozó termékinformációs dokumentációt. A termékinformációs dokumentációt az utolsó kozmetikai terméktétel forgalomba hozatalának időpontjától számított 10 évig kell megőrizni.

(2) A termékinformációs dokumentációnak a következő információkat és adatokat kell tartalmaznia, amelyeket szükség szerint aktualizálni kell:

a)	a kozmetikai termék leírása, amely lehetővé teszi, hogy a termékinformációs dokumentáció egyértelműen megfeleltethető legyen a kozmetikai termékkel;

b)	a 10. cikk (1) bekezdésében meghatározott, a kozmetikai termékről kiállított biztonsági jelentés;

c)	a gyártási folyamat leírása, valamint nyilatkozat a 8. cikkben előírt helyes gyártási gyakorlatnak való megfelelésről;

d)	ha azt a termék jellege vagy hatása indokolja, a kozmetikai terméktől várt hatás igazolása;

a kozmetikai termék vagy összetevői kifejlesztésére vagy biztonságosságának értékelésére vonatkozó, a gyártó, meghatalmazottjai vagy szállítói által végzett állatkísérletekre vonatkozó adatok, beleértve a harmadik államok jogszabályi követelményeinek betartása céljából végzett bármilyen állatkísérletet.

(3) A felelős személy a címkén feltüntetett saját címén, elektronikus vagy egyéb formában könnyen hozzáférhetővé teszi a termékinformációs dokmumentációt azon tagállam illetékes hatósága számára, ahol a dokumentációt tárolják.

A termékinformációs dokumentációban szereplő információnak a tagállam illetékes hatóságai által könnyen érthető nyelven kell rendelkezésre állnia.

(4) Az e cikk (1)–(3) bekezdésében foglalt követelményeket kell alkalmazni azokra a kozmetikai termékekre is, amelyeket a 76/768/EGK irányelv alapján jelentettek be.

12. cikk

Mintavétel és ellenőrzés

(1) A kozmetikai termékek mintavételét és ellenőrzését megbízható és megismételhető módszerrel kell végezni.

(2) Alkalmazandó közösségi jogszabály hiányában feltételezni kell a megbízhatóságot és a megismételhetőséget, amennyiben az alkalmazott eljárás megfelel a vonatkozó harmonizált szabványoknak, amelyek referenciáit az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétették.

13. cikk

Bejelentés

(1) A felelős személy a kozmetikai termék forgalomba hozatalát megelőzően elektronikus úton a Bizottság rendelkezésére bocsátja a következő információkat:

a)	a kozmetikai termék kategóriája és neve vagy nevei, amelyek lehetővé teszik a termék egyedi azonosítását;

b)	a felelős személy neve és címe, akinél a termékinformációs dokumentáció könnyen hozzáférhető;

c)	behozatal esetén a származási ország;

d)	azon tagállam megnevezése, ahol a kozmetikai terméket forgalomba hozzák;

e)	azon természetes személy adatai, akivel szükség esetén fel lehet venni a kapcsolatot;

nanoanyagok formájában jelenlévő anyagok és:

i.	azok azonosítása, ide értve kémiai elnevezésüket (IUPAC) és egyéb leírásokat az e rendelet II–VI. mellékletek preambuluma 2. pontjában foglaltaknak megfelelően;

ii.	az ésszerűen előre látható expozíciós körülmények;

g)	az 1272/2008/EK rendelet VI. melléklet 3. része szerinti 1A vagy 1B kategóriába tartozó rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító (CMR) anyagok neve és Chemical Abstracts Service (CAS) vagy EC-száma;

h)	a keretreceptúra, amely káros mellékhatások jelentkezése esetén lehetővé teszi a gyors és szakszerű orvosi ellátást.

Az első albekezdést kell alkalmazni azokra a kozmetikai termékekre is, amelyeket a 76/768/EGK irányelv alapján jelentettek be.

(2) A kozmetikai termék forgalomba hozatalakor a felelős személy bejelenti a Bizottságnak az eredeti címkézést, és, ha a szöveg megfelelően olvasható, fényképet mellékel a megfelelő csomagolásról.

(3) 2013. július 11-től kezdve az a forgalmazó, aki valamely tagállamban egy másik tagállamban már forgalomba hozott kozmetikai terméket forgalmaz, és saját kezdeményezésére, a nemzeti jogszabályoknak való megfelelés érdekében lefordítja a termék címkézésének bármely elemét, az alábbi információkat köteles elektronikus formában benyújtani a Bizottságnak:

a)	a kozmetikai termék kategóriája, neve a küldő tagállamban és neve abban a tagállamban, ahol a kozmetikai terméket forgalmazzák, amely lehetővé teszi annak egyedi azonosítását;

b)	annak a tagállamnak neve, ahol a kozmetikai terméket forgalmazzák;

c)	a forgalmazó neve és címe;

d)	a felelős személy neve és címe, akinél a termékinformációs dokumentáció könnyen hozzáférhető.

(4) Amennyiben egy kozmetikai terméket 2013. július 11. előtt hoztak forgalomba, de ettől az időponttól kezdődően nem hozzák forgalomba, annak a forgalmazónak, aki ezen időpontot követően valamely tagállamban bevezeti az adott terméket, a következő információkat kell közölnie a felelős személlyel:

a)	a kozmetikai termék kategóriája, neve a küldő tagállamban és neve abban a tagállamban, ahol a kozmetikai terméket forgalmazzák, amely lehetővé teszi annak egyedi azonosítását;

b)	annak tagállamnak neve, ahol a kozmetikai terméket forgalmazzák;

c)	a forgalmazó neve és címe.

E közlemény alapján a felelős személy köteles elektronikus úton benyújtani a Bizottságnak az e cikk (1) bekezdésében említett információkat, amennyiben abban a tagállamban, ahol a kozmetikai terméket forgalmazzák, nem történt meg a 76/768/EGK irányelv 7. cikke (3) bekezdésének és 7a. cikke (4) bekezdésének megfelelő bejelentés.

(5) A Bizottság az (1) bekezdés a)–g) pontjaiban és a (2) és (3) bekezdésben meghatározott információkat elektronikus úton, haladéktalanul valamennyi illetékes hatóság rendelkezésére bocsátja.

Ezen információkat az illetékes hatóságok kizárólag piacfelügyeleti, piacelemzési, értékelési és fogyasztói tájékoztatási célokra használhatják a 25., 26. és 27. cikkel összefüggésben.

(6) A Bizottság az (1), (2) és (3) bekezdésben meghatározott információkat elektronikus úton, haladéktalanul továbbítja a méregellenőrző központoknak vagy hasonló szervezeteknek, amelyeket a tagállamok e célból létrehoztak.

Ezeket az információkat e testületek kizárólag orvosi ellátás céljára használhatják fel.

(7) Az (1), (3) és (4) bekezdésben megadott információk bármely változása esetén a felelős személy vagy a forgalmazó késedelem nélkül aktualizálja azokat.

(8) A Bizottság újabb követelmények hozzáadásával módosíthatja az (1)–(7) bekezdést, figyelembe véve a műszaki és tudományos fejlődést és a piacfelügyelethez kapcsolódó egyedi szükségleteket.

Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 32. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

IV. FEJEZET

EGYES ANYAGOKRA VONATKOZÓ KORLÁTOZÁSOK

14. cikk

A mellékletekben felsorolt anyagokra vonatkozó korlátozások

(1) A 3. cikk sérelme nélkül a kozmetikai termékek nem tartalmazhatják a következő anyagokat:

tiltott anyagok

—	a II. mellékletben felsorolt tiltott anyagok;

korlátozottan felhasználható anyagok

—	olyan korlátozottan felhasználható anyagok, amelyeket nem a III. mellékletben megállapított korlátozásokkal összhangban használnak;

színezékek

i.	a IV. mellékletben felsoroltaktól eltérő színezékek és az ott felsoroltak közül azok, amelyeket nem az említett mellékletben meghatározott feltételek szerint használnak, kivéve a (2) bekezdésben meghatározott hajszínezőket;

ii.	a b), d)(i) és e)(i) pontok sérelme nélkül, azok a IV. mellékletben felsorolt anyagok, amelyeket nem színezékként való felhasználásra szántak, és nem az említett mellékletben meghatározott feltételek szerint használnak.

tartósítószerek

i.	tartósítószerek, kivéve az V. mellékletben felsoroltakat, valamint az ott felsorolt azon tartósítószerek, amelyeket nem az említett mellékletben meghatározott feltételek szerint használnak;

ii.	a b), c)(i), és e)(i) pontok sérelme nélkül, azok az V. mellékletben felsorolt anyagok, amelyeket nem tartósítószerként való felhasználásra szántak, és amelyeket nem az említett mellékletben meghatározott feltételek szerint használnak.

UV-szűrők

i.	a VI. mellékletben felsoroltaktól különböző UV-szűrők, valamint az ott felsorolt azon UV-szűrők, amelyeket nem az említett mellékletben meghatározott feltételek szerint használnak;

ii.	a b), c)(i) és d)(i) pontok sérelme nélkül azok a VI. mellékletben felsorolt anyagok, amelyeket nem UV-szűrőként való felhasználásra szántak, és amelyeket nem az említett mellékletben meghatározott feltételek szerint használnak.

(2) A IV. melléklet hatályának hajszínezőkre történő kiterjesztésére irányuló bizottsági határozattól függően, e termékek nem tartalmazhatnak haj színezésére szánt olyan színezéket, amely a IV. mellékletben nem szerepel, valamint haj színezésére szánt olyan színezéket, amely szerepel a IV. mellékletben, de nem az abban meghatározott feltételek szerint használják.

Az első albekezdésben hivatkozott, e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló bizottsági határozatot a 32. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

15. cikk

CMR-nek minősített anyagok

(1) Az 1272/2008/EK rendelet VI. mellékletének 3. része szerinti 2. kategóriába tartozó CMR-nek minősített anyagok kozmetikai termékekben való felhasználása tilos. Ugyanakkor a 2. kategóriába sorolt anyag felhasználható kozmetikai termékekben, ha az anyagot az SCCS értékelte és azt a kozmetikai termékekben való felhasználásra biztonságosnak találta. A Bizottság e célból, az e rendelet 32. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően, meghozza a szükséges intézkedéseket.

(2) Az 1272/2008/EK rendelet VI. mellékletének 3. része szerinti 1A vagy 1B kategóriába tartozó CMR-nek minősített anyagok kozmetikai termékekben való felhasználása tilos.

Mindazonáltal ezen anyagok kozmetikai termékekben való kivételes felhasználása megengedett, ha azt követően, hogy azokat az 1272/2008/EK rendelet VI. mellékletének 3. része szerinti osztályozásnak megfelelően 1A. vagy 1B. kategóriába tartozó CMR-nek minősítették, megfelelnek a következő feltételek mindegyikének:

megfelelnek az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és a tanácsi rendeletben (14) meghatározott élelmiszer-biztonsági követelményeknek;

b)	az alternatívaelemzés dokumentációja alapján nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatív anyagok;

c)	az alkalmazásra a termékkategória adott felhasználása céljából kerül sor ismert expozícióval; valamint

d)	az SCCS értékelte ezeket az anyagokat, és biztonságosnak ítélte kozmetikai termékekben való felhasználásukat, különös tekintettel az e termékekkel szembeni expozícióra és az egyéb forrásokból származó átfogó expozícióra, valamint különös figyelemmel az érzékeny társadalmi csoportokra.

A kozmetikai termékek helytelen használatának kiküszöbölése érdekében be kell tartani az e rendelet 3. cikke szerinti címkézéssel kapcsolatos különleges előírásokat, figyelembe véve a veszélyes anyagok jelenlétéből adódó lehetséges kockázatokat és az expozíció módjait.

E bekezdés végrehajtása érdekében a Bizottság az érintett anyagoknak az 1272/2008/EK rendelet VI. mellékletének 3. részébe való felvételét követően legkésőbb 15 hónappal módosítja e rendelet mellékleteit az e rendelet 32. cikke (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban.

Rendkívül sürgős esetben a Bizottság az e rendelet 32. cikke (4) bekezdésében előírt sürgősségi eljárást alkalmazhatja.

A Bizottság megbízza az SCCS-t ezen anyagok újraértékelésével, amint azok biztonságosságával kapcsolatban aggodalmak merülnek fel, és legkésőbb az e rendelet III–VI. mellékletébe való felvételüket követő öt éven belül, valamint ezt követően legalább ötévente.

(3) A Bizottság biztosítja, hogy legkésőbb 2012. január 11-ig megfelelő iránymutatások kerüljenek kidolgozásra annak érdekében, hogy harmonizált megközelítést lehessen alkalmazni a CMR-anyagok biztonságos használatának értékelésével kapcsolatos átfogó expozícióbecslések kidolgozására és felhasználására. Ezeket az iránymutatásokat az SCCS, az ECHA, az EFSA és más releváns érdekelt felekkel történő egyeztetés mellett dolgozzák ki, adott esetben a vonatkozó legjobb gyakorlat alkalmazásával.

(4) Amikor rendelkezésre állnak közösségi vagy nemzetközi szinten elfogadott kritériumok az endokrin-romboló tulajdonsággal rendelkező anyagok azonosítására, vagy legkésőbb 2015. január 11-ig a Bizottság felülvizsgálja e rendeletet az endokrin-romboló tulajdonságokkal rendelkező anyagok tekintetében.

16. cikk

Nanoanyagok

(1) A nanoanyagokat tartalmazó valamennyi kozmetikai termék esetében biztosítani kell az emberi egészség magas szintű védelmét.

(2) Eltérő rendelkezés hiányában, e cikk rendelkezései nem vonatkoznak a 14. cikkben szabályozott, színezékként, UV-szűrőként vagy tartósítószerként használt nanoanyagokra.

(3) A 13. cikkben előírt bejelentésen kívül a felelős személynek elektronikus úton, hat hónappal a forgalomba hozatal előtt be kell jelentenie a nanoanyagokat tartalmazó kozmetikai termékeket a Bizottságnak, kivéve, ha ezeket a termékeket ugyanaz a felelős személy 2013. január 11. előtt már forgalomba hozta.

Ez utóbbi esetben a felelős személynek a forgalomba hozott, nanoanyagokat tartalmazó kozmetikai termékeket 2013. január 11. és 2013. július 11. között, a 13. cikkben említett értesítésen kívül elektronikus úton is be kell jelentenie a Bizottságnak.

Az első és a második albekezdés nem alkalmazandó az e rendelet III. mellékletében előírt követelményeknek megfelelő, nanoanyagokat tartalmazó kozmetikai termékekre.

A Bizottságnak történő bejelentés legalább az alábbi információkat tartalmazza:

a)	a nanoanyag azonosítása, ide értve kémiai elnevezését (IUPAC) és egyéb leírásait a II–VI. melléklet preambuluma 2. pontjának megfelelően;

b)	a nanoanyag specifikációja, ideértve a részecskék méretét, fizikai és kémiai tulajdonságait;

c)	az évente forgalomba hozni kívánt kozmetikai termékekben található nanoanyagok mennyiségének becslése;

d)	a nanoanyag toxikológiai profilja;

e)	a nanoanyag biztonsági adatai arra a kozmetikai termékkategóriára vonatkozóan, amelyben használni kívánják;

f)	az ésszerűen előre látható expozíciós körülmények.

A felelős személy írásban felhatalmazhat egy másik jogi vagy természetes személyt a nanoanyagokkal kapcsolatos bejelentésre, és erről tájékoztatja a Bizottságot.

A Bizottság hivatkozási számot rendel a benyújtott toxikológiai profilhoz, amely helyettesítheti a d) pont alapján bejelentendő információt.

(4) Amennyiben a Bizottságnak aggályai vannak az adott nanoanyag biztonságosságával kapcsolatban, haladéktalanul felkéri az SCCS-t, hogy adjon véleményt e nanoanyagok biztonságosságáról a megfelelő kozmetikai termékkategóriákban való felhasználásra vonatkozóan, valamint az ésszerűen előre látható expozíciós körülményekről. A Bizottság nyilvánosan is hozzáférhetővé teszi ezeket az információkat. Az SCCS a Bizottság kérését követő hat hónapon belül véleményt nyilvánít. Amennyiben az SCCS azt állapítja meg, hogy valamilyen szükséges adat hiányzik, a Bizottság felkéri a felelős személyt a hiányzó adatok kifejezetten meghatározott és meg nem hosszabbítható, ésszerű határidőn belüli pótlására. Az SCCS a további adatok beérkezésétől számított hat hónapon belül ad végleges véleményt. Az SCCS véleményét nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

(5) A Bizottság bármikor igénybe veheti a (4) bekezdésben említett eljárást, ha például harmadik fél által benyújtott új információk alapján aggályai merülnek fel a biztonságossággal kapcsolatban.

(6) Figyelembe véve az SCCS véleményét, és ha az emberi egészséget potenciálisan veszély fenyegeti – ideértve azt az esetet, amikor elégtelen adat áll rendelkezésre –, a Bizottság módosíthatja a II. és III. mellékletet.

(7) A Bizottság figyelembe véve a műszaki és tudományos fejlődést újabb követelmények hozzáadásával módosíthatja a (3) bekezdést

(8) Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására vonatkozó, a (6) és (7) bekezdésben említett intézkedéseket a 32. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(9) Rendkívül sürgős esetben a Bizottság a 32. cikk (4) bekezdésében előírt eljárást alkalmazhatja.

(10) A Bizottság az alábbi információt bocsátja rendelkezésre:

A Bizottság legkésőbb 2014. január 11-ig rendelkezésre bocsátja a kozmetikai termékekben felhasznált valamennyi nanoanyag katalógusát, külön részben megemlítve a színezékként, UV-szűrőként és tartósítószerként forgalomba hozottakat is, feltüntetve a kozmetikai termékkategóriákat és az ésszerűen előre látható expozíciós körülményeket. Ezt a katalógust ezt követően rendszeresen aktualizálni kell, és annak nyilvánosan hozzáférhetőnek kell lennie.

A Bizottság évente állapotjelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben tájékoztat a nanoanyagok kozmetikai termékekben való felhasználásának alakulásáról a Közösségen belül, külön részben említve a színezékként, UV-szűrőként és tartósítószerként használt nanoanyagokat is. Az első jelentést 2014. július 11-ig kell benyújtani. Az aktualizált jelentésnek össze kell foglalnia különösen az új kozmetikai termékkategóriákban használt új nanoanyagokat, a bejelentések számát, a nanospecifikus értékelési módszerek és a biztonsági értékelési iránymutatások kidolgozása terén tett előrelépéseket, valamint a nemzetközi együttműködési programokkal kapcsolatos információkat.

(11) A Bizottság a tudományos fejlődés fényében rendszeresen felülvizsgálja e rendelet rendelkezéseit a nanoanyagok vonatkozásában, és amennyiben szükséges, az említett rendelkezésekhez megfelelő módosításokat javasol.

Az első felülvizsgálatot 2018. július 11-ig kell elkészíteni.

17. cikk

Tiltott anyagok nyomai

Valamely tiltott anyagnak a természetes vagy szintetikus összetevőkből álló szennyeződésből, a gyártási eljárásból, a tárolásból, a csomagoló anyagból átkerülő, a helyes gyártási gyakorlat során technikailag elkerülhetetlen, kis mennyiségű, véletlenszerű jelenléte megengedett, amennyiben az megfelel 3. cikkben foglaltaknak.

V. FEJEZET

ÁLLATKÍSÉRLETEK

18. cikk

Állatkísérletek

(1) A 3. cikkből eredő általános kötelezettségek sérelme nélkül tilosak a következők:

olyan kozmetikai termékek forgalomba hozatala, amelyeknek végső összetételét – az e rendelet követelményeinek való megfelelés érdekében – állatkísérletek alapján határozták meg – az alternatív módszerektől eltérő módszer felhasználásával – azt követően, hogy közösségi szinten ilyen alternatív módszert validáltak és elfogadtak, megfelelően figyelembe véve a validálás fejlődését az OECD-n belül;

az olyan kozmetikai termékek forgalomba hozatala, amelyek olyan összetevőket vagy összetevő-kombinációkat tartalmaznak, amelyeket – az e rendelet követelményeinek való megfelelés érdekében – állatkísérletek alapján határoztak meg – az alternatív módszerektől eltérő módszer felhasználásával – azt követően, hogy közösségi szinten ilyen alternatív módszert validáltak és elfogadtak, megfelelően figyelembe véve a validálás fejlődését az OECD-n belül;

c)	az e rendelet követelményeinek való megfelelés érdekében a kozmetikai késztermékekkel a Közösségen belül végzett állatkísérletek;

az e rendelet követelményeinek való megfelelés érdekében az összetevőkön vagy összetevők kombinációin, a Közösségen belül végzett állatkísérletek azon időpont után, amelytől kezdve a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 1907/2006/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet (15) értelmében alkalmazandó vizsgálati módszerek megállapításáról szóló, 2008. május 30-i 440/2008/EK bizottsági rendeletben, vagy e rendelet VIII. mellékletében felsorolt egy vagy több validált alternatív módszerrel történő helyettesítését megkövetelik.

(2) A Bizottság – az SCCS-sel és az Alternatív Módszerek Validálásával Foglalkozó Európai Központtal (ECVAM) folytatott konzultációt követően, valamint megfelelően figyelembe véve a validálás fejlődését az OECD-n belül – megállapította az (1) bekezdés a), b) és d) pontja alatti rendelkezések végrehajtásának ütemtervét, beleértve a különböző vizsgálatok kivonására vonatkozó határidőket is. Az ütemterveket 2004. október 1-jén nyilvánosságra hozták és megküldték az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az (1) bekezdés a), b) és d) pontjára vonatkozóan a végrehajtási határidőt 2009. március 11-re korlátozták.

Az ismételt dózistoxicitással, a reproduktív toxicitással és a toxiko-kinetikával kapcsolatosan végzett vizsgálatokra, amelyekre jelenleg nincsenek vizsgált alternatívák, az (1) bekezdés a) és b) pontjának végrehajtási határideje 2013. március 11.

A Bizottság tanulmányozza az olyan – különösen az ismételt dózistoxicitással végzett toxicitással, a reproduktív toxicitással és a toxiko-kinetikával kapcsolatosan végzett – kísérletekre vonatkozó tilalom betartásának műszaki nehézségeit, amelyeknek jelenleg nincs vizsgált alternatívája. A fenti tanulmányok ideiglenes és végleges eredményeire vonatkozó információk a 35. cikk alapján benyújtott éves jelentések részét képezik.

Ezen éves jelentések alapján, az első albekezdésnek megfelelően kidolgozott ütemtervek az első albekezdéssel összefüggésben 2009. március 11-ig voltak átdolgozhatók, a második albekezdéssel összefüggésben pedig 2013. március 11-ig, az első bekezdésben említett intézményekkel folytatott konzultációt követően dolgozhatók át.

A Bizottság tanulmányozza az előrehaladást és a határidők betartását, valamint a tilalom betartásának műszaki nehézségeit. A Bizottság tanulmányainak ideiglenes és végleges eredményeire vonatkozó információknak a 35. cikk alapján benyújtott éves jelentések részét képezik. Amennyiben e tanulmányokban – legkésőbb a második albekezdésben említett leghosszabb határidő lejárta előtt két évvel – arra a következtetésre jutnak, hogy az említett albekezdésben említett egy vagy több vizsgálatot az abban említett határidő lejártáig valamilyen műszaki okból nem fejlesztik ki és nem validálják, a Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot, és a Szerződés 251. cikkének megfelelően jogalkotási javaslatot terjeszt elő.

Különleges körülmények között, amennyiben valamely létező kozmetikai összetevő biztonságossága tekintetében komoly aggályok merülnek fel, valamely tagállam kérheti a Bizottságtól az (1) bekezdés alóli eltérés biztosítását. A kérelemnek tartalmaznia kell a helyzet értékelését, és meg kell jelölnie a szükséges intézkedéseket. A Bizottság ennek alapján – az SCCS-sel folytatott konzultációt követően és indoklással ellátott határozat útján – engedélyezheti az eltérést. Ezen engedélynek meg kell állapítania az eltéréssel kapcsolatos feltételeket a meghatározott célok, az időtartam és az eredményekről szóló jelentéstétel tekintetében.

Eltérés kizárólag abban az esetben engedélyezhető, ha:

a)	az összetevőt széles körben használják, és az hasonló funkció ellátására alkalmas más összetevővel nem helyettesíthető;

b)	az adott emberi egészségügyi probléma bizonyított, és az állatkísérletek szükségességét megindokolták, valamint azt az értékelés alapjául szolgáló részletes kutatási eljárással alátámasztották.

Az engedélyezésről szóló határozatot, a hozzá kapcsolt feltételeket és az elért végső eredményt fel kell tüntetni a Bizottság által, a 35. cikk alapján benyújtandó éves jelentésben.

A hatodik albekezdésben hivatkozott, e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 32. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(3) E cikk és a 20. cikk alkalmazásában:

a)	„kozmetikai késztermék”: a forgalomba hozott és a végfelhasználó számára forgalmazott végső összetételű kozmetikai termék vagy annak mintapéldánya;

b)	„mintapéldány”: a gyártási sorozatokban még elő nem állított első modell vagy minta, amelyről a kozmetikai készterméket másolják, vagy amelyből azt véglegesen kifejlesztik.

VI. FEJEZET

A FOGYASZTÓ TÁJÉKOZTATÁSA

19. cikk

Címkézés

(1) Az e cikkben szereplő egyéb rendelkezések sérelme nélkül kozmetikai termékek csak akkor forgalmazhatók, ha azok tárolóedényén és csomagolásán letörölhetetlen, könnyen olvasható és jól látható formában szerepelnek a következő információk:

a felelős személy neve vagy bejegyzett cégneve és címe. Ez az információ rövidítve is megjelenhet, ha a rövidítés alapján azonosítani lehet a személyt és a címét. Több cím megadása esetén, ki kell emelni azt a címet, ahol a termékinformációs dokumentációt a felelős személy könnyen hozzáférhetővé tette. Importált kozmetikai termékek esetén fel kell tüntetni a származási országot;

a csomagolás idején fennálló névleges tartalom súlyban vagy töltési térfogatban, kivéve az öt grammnál vagy öt milliliternél kevesebbet, ingyenes mintákat és egyszeri felhasználásra szánt csomagokat tartalmazó csomagolásokat; az előre csomagolt áruk esetében, amelyeket általában több tételként adnak el, és amelyek vonatkozásában a súly vagy a töltési térfogat nem jelentős, nem kell megadni a tartalmat, feltéve, hogy a tételek száma látszik a csomagoláson. Ezt az információt nem kell megadni, amennyiben a tételek száma kívülről könnyen megállapítható, vagy a terméket általában darabonként értékesítik;

az az időpont, ameddig a kozmetikai termék megfelelő feltételek mellett tárolva megfelel eredeti rendeletetésének, és különösen megfelel a 3. cikk előírásainak (a továbbiakban: „minőségmegőrzési idő”).

Az időpontot vagy a csomagoláson feltüntetett egyéb részleteket megelőzi a VII. melléklet 3. pontjában megadott szimbólum vagy a „felhasználható” szó.

A minőségmegőrzési időt egyértelműen kell megadni, és annak vagy hónapból és évből, vagy napból, hónapból és évből kell állnia, ebben a sorrendben. Amennyiben szükséges, ezt az információt a megjelölt minőségmegőrzés biztosításához szükséges tárolási körülmények egészítik ki.

A minőségmegőrzési idő megjelölése nem kötelező a 30 hónapot meghaladó minőségmegőrzési idejű kozmetikai termékek esetében. E termékeknél megjelölik azt a – felnyitástól számított – időtartamot, amely alatt a termék biztonságos és a fogyasztóra nézve káros következmény nélkül használható. Ezt az információt a VII. melléklet 2. pontjában megadott szimbólum jelöli, amelyet az időtartam (hónapokban és/vagy években) követ, kivéve, ha a felnyitástól számított minőségmegőrzési idő fogalma nem releváns;

d)	a felhasználásra vonatkozó különleges óvintézkedések, és legalább a III–VI. mellékletekben felsorolt, valamint a szakipari felhasználásra kerülő kozmetikai termékekre vonatkozó különleges óvintézkedésekre vonatkozó információ;

e)	a gyártási tételszám vagy a kozmetikai termék azonosító száma. Amennyiben ez gyakorlati okoknál fogva nem lehetséges, mert a kozmetikai termék túl kis méretű, ezt az információt csak a csomagoláson kell feltüntetni;

f)	a kozmetikai termék rendeltetése, kivéve, ha az egyértelműen kiderül annak megjelenéséből;

az összetevők felsorolása. Ezt az információt csak a csomagoláson kell feltüntetni. A felsorolást az „ingredients” kifejezés előzi meg.

E cikk alkalmazásában „összetevő” minden olyan anyag vagy keverék, amelyet szándékosan használnak fel a gyártás során a kozmetikai termék előállításához. A következők nem tekintendők összetevőknek:

i.	a felhasznált nyersanyagok szennyeződései,

ii.	a keverékben felhasznált, de a késztermékben nem jelenlévő technikai segédanyagok.

Az illat- és aromakompozícióra, valamint nyersanyagaikra a „parfum” vagy „aroma” kifejezés utal. Ezenkívül az olyan anyagok jelenlétét, amelyek említését a III. melléklet „egyéb” oszlopában követelik meg, a parfüm vagy aroma kifejezés mellett, az összetevők felsorolásában is meg kell jelölni.

Az összetevők listáját a kozmetikai termékhez való hozzáadás időpontjában mért súlyuk szerinti csökkenő sorrendben kell megadni. Az 1 %-nál kisebb koncentrációban előforduló összetevőket bármilyen sorrendben fel lehet sorolni az 1 %-nál nagyobb koncentrációban lévő összetevőket követően.

A nanoanyag formájában jelen lévő valamennyi összetevőt egyértelműen fel kell tüntetni az összetevők listáján. Ezen összetevők neveit a „nano” szó követi zárójelben.

A hajszínezésre használt színezékek kivételével, a színezékek – a többi kozmetikai összetevőt követően – tetszőleges sorrendben sorolhatók fel. A többféle színárnyalatban forgalomba hozott dekorációs kozmetikai termékek esetében a „tartalmazhat” szó vagy a „+/–” szimbólum feltüntetésével a termékcsoportban használt minden színezék – a hajszínezésre használt színezékek kivételével – felsorolható. A CI (színindexszám) nómenklatúra adott esetben használandó.

(2) Amennyiben gyakorlati okoknál fogva nem lehetséges az előírásoknak megfelelően feltüntetni az (1) bekezdés d) és g) pontjában említett információkat a címkén az alábbiak alkalmazandók:

—	az információt a termékhez mellékelt vagy csatolt tájékoztatón, címkén, szalagon vagy kártyán kell feltüntetni;

—

hacsak gyakrolati okokból nem megvalósítható, ezekre az információkra rövidített formájú információs leírással vagy a VII. melléklet 1. pontjában megadott szimbólummal kell utalni, amelynek szerepelnie kell az (1) bekezdés d) pontjában megadott információ esetében a tárolóedényen vagy a csomagoláson, az (1) bekezdés g) pontjában megadott információ esetében pedig a csomagoláson.

(3) Szappan, fürdőgolyók vagy egyéb kisméretű termékek esetében, ahol gyakorlati okok miatt nem megoldható, hogy az (1) bekezdés g) pontjában említett információkat a mellékelt tájékoztatón, címkén, szalagon vagy kártyán tüntessék fel, ezeket az információkat az értékesítésre szánt tároló közvetlen közelében található tájékoztatón kell feltüntetni.

(4) A nem előre csomagolt kozmetikai termékek, valamint azon termékek esetében, amelyeket a vevő kérésére a vásárláskor csomagolnak be, vagy azonnali eladásra előre csomagolnak, a tagállamok határozzák meg az (1) bekezdésben megjelölt információk jelölésének részletes szabályait.

(5) Az (1) bekezdés b), c), d) és f) pontjában, valamint a (2)–(4) bekezdésben említett tájékoztatás nyelvét azon tagállamok joga határozza meg, ahol a terméket a végfelhasználó részére forgalmazzák.

(6) Az (1) bekezdés g) pontjában említett információ magadásakor a 33. cikkben előírt glosszáriumban szereplő összetevők közhasználatú neveit kell használni. Ha az összetevőnek nincs közhasználatú neve, az egységesen elismert nevezéktanban szereplő kifejezés használandó.

20. cikk

A termékre vonatkozó állítások

(1) A kozmetikai termékek címkézésekor, forgalmazásakor és reklámozásakor tilos az olyan megszövegezés, valamint az olyan elnevezések, védjegyek, képek és egyéb képi vagy más megjelölések használata, amelyek olyan tulajdonságok vagy funkciók meglétére utalnak, amelyekkel az adott termék nem rendelkezik.

(2) A Bizottság a tagállamokkal együttműködve cselekvési tervet készít az alkalmazott állításokról és meghatározza az állítások alkalmazása helytállóságának közös kritériumaira vonatkozó prioritásokat.

Az SCCS-sel vagy más illetékes hatóságokkal folytatott konzultációt követően a Bizottság a kozmetikai termékekkel kapcsolatban használható állításokra vonatkozó közös kritériumokat tartalmazó listát fogad el az e rendelet 32. cikke (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban, figyelembe véve a 2005/29/EK irányelv rendelkezéseit.

2016. július 11-ig a Bizottság a második albekezdés szerint elfogadott közös kritériumok alapján jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az állítások használatáról. Ha a jelentés következtetése szerint a kozmetikai termékekkel kapcsolatban használt állítások nem felelnek meg a közös kritériumoknak, a Bizottság a tagállamokkal együttműködve megfelelő intézkedéseket hoz a megfelelés biztosítása érdekében.

(3) A felelős személy csak akkor tüntetheti fel a kozmetikai termék csomagolásán vagy a terméket kísérő vagy arra utaló dokumentumban, feliraton, címkén, gyűrűn vagy galléron azt, hogy állatkísérleteket nem végeztek, amennyiben a gyártó és szállítói a kozmetikai készterméken vagy mintapéldányán, vagy az abban lévő bármely összetevőn állatkísérleteket nem végeztek, vagy azok elvégzésével mást nem bíztak meg, és nem használtak semmilyen összetevőt, amelyet mások állatok felhasználásával vizsgáltak új kozmetikai termékek kifejlesztésének céljából.

21. cikk

A közérdekű információkhoz való hozzáférés

Különösen az üzleti titok és a szellemi tulajdonjogok védelmének sérelme nélkül, a felelős személy biztosítja, hogy a kozmetikai termék minőségi és mennyiségi összetételét, valamint illat- és aromakompozíciók esetén az összetétel megnevezését és kódszámát, a szállító kilétét, valamint a kozmetikai termék használatából eredő nemkívánatos hatásokra és súlyos nemkívánatos hatásokra vonatkozó meglévő adatokat megfelelő módon könnyen hozzáférhetővé tegyék a nyilvánosság számára.

A kozmetikai termék összetételével kapcsolatban megkövetelt, a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teendő mennyiségi információk – az 1272/2008/EK rendelet 3. cikkével összhangban – a veszélyes anyagokra korlátozódnak.

VII. FEJEZET

PIACFELÜGYELET

22. cikk

Belső piaci felügyelet

A tagállamok a forgalmazott kozmetikai termékek belső piaci ellenőrzésével felügyelik, hogy azok megfelelnek-e e rendeletnek. A termékinformációs dokumentáción keresztül elvégzik a kozmetikai termékek és gazdasági szereplők megfelelő szintű ellenőrzését, valamint adott esetben megfelelő minták alapján fizikai és laboratóriumi vizsgálatokat végeznek.

A tagállamok felügyelik a helyes gyártási gyakorlat elveinek való megfelelést is.

A tagállamok a piacfelügyeleti hatóságokat a feladatuk megfelelő elvégzéséhez szükséges hatáskörrel, erőforrásokkal és tudással ruházzák fel.

A tagállamok rendszeresen felülvizsgálják és értékelik felügyeleti tevékenységük működését. Ezeket a felülvizsgálatokat és értékeléseket legalább négyévente elvégzik, és ezek eredményeiről elektronikus kommunikáció útján – vagy adott esetben egyéb módon – tájékoztatják a többi tagállamot és a Bizottságot, és elérhetővé teszik azokat a nyilvánosság számára.

23. cikk

Tájékoztatás a súlyos nemkívánatos hatásokról

(1) Súlyos nemkívánatos hatás előfordulása esetén a felelős személy és a forgalmazók késedelem nélkül értesítik a súlyos nemkívánatos hatás előfordulása szerinti tagállam illetékes hatóságát a következőkről:

a)	valamennyi olyan nemkívánatos mellékhatás, amely általa ismert vagy annak ismerete tőle ésszerűen elvárható;

b)	az érintett kozmetikai termék neve, amely lehetővé teszi a termék pontos azonosítását;

c)	az általa esetlegesen tett korrekciós intézkedések.

(2) Ha a felelős személy súlyos nemkívánatos hatásokról tesz jelentést a hatás előfordulása szerinti tagállam illetékes hatóságának, akkor e hatóság azonnal továbbítja az (1) bekezdésben meghatározott információkat a többi tagállam illetékes hatóságainak.

(3) Ha a forgalmazók súlyos nemkívánatos hatásokról tesznek jelentést a hatás előfordulása szerinti tagállam illetékes hatóságának, akkor e hatóság azonnal továbbítja az (1) bekezdésben meghatározott információkat a többi tagállam illetékes hatóságainak és a felelős személynek.

(4) Ha a végfelhasználók vagy egészségügyi szakemberek súlyos nemkívánatos hatásokról tesznek jelentést a hatás előfordulása szerinti tagállam illetékes hatóságának, akkor ez a hatóság azonnal továbbítja az érintett kozmetikai termékről szóló információkat a többi tagállam illetékes hatóságainak és a felelős személynek.

(5) Az illetékes hatóságok az e cikkben szereplő információkat – a 25., 26. és 27. cikkel összefüggésben – piacfelügyeleti, piacelemzési, értékelési és fogyasztói információs célokra használhatják fel.

24. cikk

Az anyagokkal kapcsolatos információ

Amennyiben komoly kétség merül fel a kozmetikai termékben felhasznált anyag biztonságosságával kapcsolatban, azon tagálam illetékes hatósága, ahol az adott anyagot tartalmazó terméket forgalmazzák, indokolt kérelemben kérheti a felelős személyt, hogy küldje meg azon kozmetikai termékek listáját, amelyekért felelős, és amelyek az adott anyagot tartalmazzák. A listán fel kell tüntetni, hogy milyen koncentrációban vannak jelen ezek az anyagok a kozmetikai termékekben.

Az illetékes hatóságok az e cikkben szereplő információkat – a 25., 26. és 27. cikkel összefüggésben – piacfelügyeleti, piacelemzési, értékelési és fogyasztói információs célra használhatják fel.

VIII. FEJEZET

A RENDELET MEGSÉRTÉSE, VÉDZÁRADÉK

25. cikk

A rendelet felelős személy általi megsértése

(1) A (4) bekezdés sérelme nélkül az illetékes hatóságnak meg kell követelnie a felelős személytől, hogy egyértelműen meghatározott, a kockázat természetével arányban álló határidőn belül hozzon meg valamennyi megfelelő intézkedést, beleértve a korrekciós intézkedéseket is, melyekkel biztosítható, hogy a kozmetikai termék megfeleljen e rendeletnek, továbbá a termék kivonását a forgalomból, és a termék visszahívását is, ha a felelős személy az alábbiak bármelyikét megsérti:

a)	a 8. cikkben meghatározott helyes gyártási gyakorlat;

b)	a 10. cikkben meghatározott biztonsági értékelés;

c)	a 11. cikkben meghatározott, termékinformációs dokumentációra vonatkozó követelmények;

d)	a 12. cikkben meghatározott, mintavételre és elemzésre vonatkozó rendelkezések;

e)	a 13. és 16. cikkben meghatározott, értesítésre vonatkozó követelmények;

f)	a 14., 15. és 17. cikkben meghatározott, anyagokra vonatkozó korlátozások;

g)	a 18. cikkben meghatározott, állatkísérletekre vonatkozó követelmények;

h)	a 19. cikk (1), (2), (5) és (6) bekezdésében meghatározott, címkézésre vonatkozó követelmények;

i)	a 20. cikkben említett, termékkel kapcsolatos állításokra vonatkozó követelmények;

j)	a 21. cikkben meghatározott, közérdekű információkhoz való hozzáférés;

k)	a 23. cikkben meghatározott, komoly nemkívánatos hatásokról való tájékoztatás;

l)	a 24. cikkben meghatározott, anyagokról szóló értesítésre vonatkozó követelmények.

(2) Adott esetben az illetékes hatóság értesíti a felelős személy letelepedési helye szerinti tagállam illetékes hatóságát azokról az intézkedésekről, amelyek megtételére a felelős személyt kötelezte.

(3) A felelős személynek biztosítania kell, hogy az (1) bekezdésben meghatározott intézkedéseket megtegyék valamennyi olyan érintett termék tekintetében, amelyet a Közösség területén forgalmaznak.

(4) Az emberi egészségre komoly kockázatot jelentő esetben, amennyiben az illetékes hatóság megállapítja, hogy a rendelet megsértése nem kizárólag annak a tagállamnak a területére korlátozódik, ahol a kozmetikai terméket forgalmazzák, értesítenie kell a Bizottságot és a többi tagállam illetékes hatóságait arról, hogy mely intézkedések meghozatalára szólította fel a felelős személyt.

(5) Az illetékes hatóság köteles meghozni valamennyi megfelelő intézkedést a kozmetikai termék forgalmazásának megtiltására vagy korlátozására, illetve köteles a terméket a forgalomból kivonni vagy visszahívni a következő esetekben:

a)	amennyiben közvetlen intézkedésre van szükség az emberi egészségre komoly kockázatot jelentő esetben; vagy

b)	amennyiben a felelős személy az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem hozza meg a megfelelő intézkedéseket.

Az emberi egészségre komoly kockázatot jelentő esetben az illetékes hatóságnak késedelem nélkül értesítenie kell a Bizottságot és a többi tagállam illetékes hatóságait a meghozott intézkedésekről.

(6) Ha emberi egészséget fenyegető komoly kockázat nem áll fenn, és a felelős személy nem hozza meg a megfelelő intézkedéseket, az illetékes hatóságnak késedelem nélkül értesítenie kell a felelős személy letelepedési helye szerinti tagállam illetékes hatóságát a meghozott intézkedésekről.

(7) E cikk (4) és (5) bekezdése alkalmazásában az általános termékbiztonságról szóló, 2001. december 3-i 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) 12. cikkének (1) bekezdésében előírt információcserére szolgáló rendszer használandó.

A 2001/95/EK irányelv 12. cikkének (2), (3) és (4) bekezdése, illetve a termékek forgalmazására vonatkozó akkreditációs és piacfelügyeleti előírások megállapításáról szóló, 2008. július 9-i 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (17) 23. cikke egyaránt alkalmazandó.

26. cikk

A rendelet forgalmazók általi megsértése

Az illetékes hatóságnak meg kell követelnie a forgalmazóktól, hogy a kockázat természetével arányban álló, ésszerű határidőn belül hozzanak meg minden megfelelő intézkedést, beleértve a korrekciós intézkedéseket is, melyekkel biztosítható, hogy a kozmetikai termék megfeleljen e rendeletnek, továbbá a termék kivonását a forgalomból, és a termék visszahívását is,, ha megsértik a 6. cikkben előírt kötelezettségeket.

27. cikk

Védzáradék

(1) A 25. cikk (1) bekezdésében felsorolt követelményeknek megfelelő termékek esetében, ha az illetékes hatóság megbizonyosodik vagy aggodalomra okot adó nyomós indokai vannak arra nézve, hogy a forgalmazott kozmetikai termék vagy termékek komoly veszélyt jelentenek vagy jelenthetnek az emberi egészségre, megfelelő átmeneti intézkedéseket kell hoznia az adott kozmetikai termék vagy termékek forgalomból történő kivonására, visszahívására, vagy más módon korlátoznia kell e termékek hozzáférhetőségét.

(2) A hatáskörrel rendlkező hatóság haladéktalanul értesíti a Bizottságot és a többi tagállam illetékes hatóságait a meghozott intézkedésekről és valamennyi azokat alátámasztó adatról.

Az első albekezdés alkalmazásában a 2001/95/EK irányelv 12. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, információcserére szolgáló rendszer alkalmazandó.

A 2001/95/EK irányelv 12. cikkének (2), (3) és (4) bekezdése alkalmazandó.

(3) A Bizottság az (1) bekezdésben meghatározott átmeneti intézkedések jogosságáról a lehető legrövidebb időn belül dönt. E célból –lehetőség szerint – egyeztet az érintett felekkel, a tagállamokkal és az SCCS-sel.

(4) Ha az átmeneti intézkedések megalapozottak, a 31. cikk (1) bekezdése alkalmazandó.

(5) Ha az átmeneti intézkedések nem megalapozottak, a Bizottság értesíti erről a tagállamokat, és az érintett illetékes hatóság hatályon kívül helyezi az átmeneti intézkedéseket.

28. cikk

Helyes igazgatási gyakorlat

(1) A 25. és a 27. cikk értelmében hozott döntések esetében pontosan meg kell jelölni a döntés alapjául szolgáló indokokat. A döntésről az illetékes hatóság késedelem nélkül értesíti a felelős személyt, akit egyidejűleg tájékoztat az érintett tagállam jogszabály alapján rendelkezésére álló jogorvoslatokról és jogorvoslatok határidejéről.

(2) A felelős személynek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a döntéshozatal előtt álláspontját előterjessze, kivéve azokat az eseteket, amikor az emberi egészségre komoly kockázatot jelentő okokból azonnali beavatkozásra van szükség.

(3) Adott esetben az (1) és (2) bekezdésben említett rendelkezések a forgalmazó tekintetében a 26. és 27. cikk alapján hozott valamennyi döntésre alkalmazandók.

IX. FEJEZET

IGAZGATÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉS

29. cikk

Az illetékes hatóságok közötti együttműködés

(1) A tagállamok illetékes hatóságai e rendelet megfelelő alkalmazásának és kellő végrehajtásának biztosítása érdekében együttműködnek egymással és a Bizottsággal, és minden olyan információt megküldenek egymásnak, amely e rendelet egységes alkalmazásához szükséges.

(2) A rendelet egységes alkalmazásának összehangolása érdekében a Bizottság biztosítja az illetékes hatóságok tapasztalatcseréjének megszervezését.

(3) Az együttműködés nemzetközi szintű kezdeményezések része is lehet.

30. cikk

Együttműködés a termékinformációs dokumentáció ellenőrzésével kapcsolatban

Azon tagállam illetékes hatósága, ahol a kozmetikai terméket forgalmazzák, megkeresheti azon tagállam illetékes hatóságát, amelyben könnyű hozzáférést biztosítottak a termékinformációs dokumentációhoz, hogy igazolja, hogy a termékinformációs dokumentáció teljesíti a 11. cikk (2) bekezdésében meghatározott követelményeket és, hogy az abban szereplő információ egyértelműen bizonyítja a kozmetikai termék biztonságosságát.

A felkérést benyújtó illetékes hatóságnak indokolnia kell kérését.

E kérés alapján a megkeresett illetékes hatóság indokolatlan késedelem nélkül és a sürgősséget figyelembe véve elvégzi az ellenőrzést, és tájékoztatja a megkereső illetékes hatóságot vizsgálata eredményeiről.

X. FEJEZET

VÉGREHAJTÁSI INTÉZKEDÉSEK, ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

31. cikk

A mellékletek módosítása

(1) Amennyiben a kozmetikai termékekben megtalálható anyagok használata veszélyt jelenthet az emberi egészségre, és ezt közösségi szinten kell kezelni, a Bizottság az SCCS-sel történt konzultációt követően, ennek megfelelően módosíthatja a II –VI. mellékleteket.

Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 32. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

Rendkívül sürgős esetben a Bizottság a 32. cikk (4) bekezdésében előírt sürgősségi eljárást alkalmazhatja.

(2) A Bizottság az SCCS-sel történt egyeztetés követően módosíthatja a III –VI. és a VIII. mellékleteket, hogy hozzáigazítsa azokat a műszaki és tudományos fejlődéshez.

(3) A forgalomba hozott kozmetikai termékek biztonságosságának biztosítása érdekében a Bizottság, amennyiben azt szükségesnek ítéli meg, az SCCS-sel történt egyeztetés után módosíthatja az I. mellékletet.

32. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottság munkáját a kozmetikai termékek állandó bizottsága segíti.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikke alkalmazandó, tekintettel a határozat 8. cikkében foglalt rendelkezésekre.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időtartam három hónap.

(3) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdése és 7. cikke alkalmazandó, tekintettel a határozat 8. cikkében foglalt rendelkezésekre.

(4) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1), (2), (4) és (6) bekezdése és 7. cikke alkalmazandó, tekintettel a határozat 8. cikkében foglalt rendelkezésekre.

33. cikk

Az összetevők közhasználatú neveinek glosszáriuma

A Bizottság az összetevők közhasználatú neveit tartalmazó glosszáriumot állít össze és tart naprakészen. A Bizottság ennek érdekében figyelembe veszi a nemzetközileg elfogadott nevezéktanokat, beleértve a Kozmetikai Összetevők Nemzetközi Nevezéktanát (INCI). A glosszárium nem azonos a kozmetikai termékekben felhasználásra engedélyezett anyagok listájával.

A forgalomba hozott kozmetikai termékek címkézésére az összetevők közhasználatú nevét kell alkalmazni, legkésőbb tizenkét hónappal a glosszáriumnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követően.

34. cikk

Illetékes hatóságok, méregellenőrző központok vagy ezekhez hasonló intézmények

(1) A tagállamok kijelölik az illetékes nemzeti hatóságaikat.

(2) A tagállamok értesítik a Bizottságot az (1) bekezdésben meghatározott hatóságok adatairól és a 13. cikk (6) bekezdésében meghatározott méregellenőrző központokról és hasonló szervezetekről. Szükség esetén ezen adatok változásáról is értesítést kell küldeniük.

(3) A Bizottság összeállítja és aktualizálja a (2) bekezdésben meghatározott hatóságok és szervezetek listáját, s ezt a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi.

35. cikk

Állatkísérletekről szóló éves jelentés

A Bizottság évente jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács részére az alábbiakra vonatkozóan:

az alternatív módszerek kifejlesztése, validálása és jogi elfogadása terén elért haladás. A jelentés pontos adatokat tartalmaz a kozmetikai termékekkel kapcsolatos, állatokon végzett kísérletek számáról és típusáról. A tagállamok a 86/609/EGK irányelvben megállapítottaknak megfelelően gyűjtött statisztikákon kívül kötelesek gyűjteni a fenti információkat. A Bizottság különösen biztosítja az élő állatokat fel nem használó alternatív vizsgálati módszerek kifejlesztését, validálását és jogi elfogadását;

a Bizottság által elért haladást a közösségi szinten validált alternatív módszereknek az OECD általi elfogadtatása, valamint a Közösségben alternatív módszerek felhasználásával végzett biztonságossági vizsgálatok eredményeinek harmadik országok általi elismerése terén, különösen a Közösség és ezen országok közötti együttműködési megállapodások keretein belül;

3.	a kis- és középvállalkozások különleges igényei figyelembe vételének módja.

36. cikk

A harmonizált szabványokkal szembeni hivatalos kifogás

(1) Amennyiben egy tagállam vagy a Bizottság úgy ítéli meg, hogy valamely harmonizált szabvány nem felel meg teljesen az e rendeletben foglalt vonatkozó követelményeknek, a Bizottság vagy az érintett tagállam, megfelelő indoklással, a 98/34/EK irányelv 5. cikkével létrehozott bizottsághoz fordulhat. A bizottság késedelem nélkül véleményt nyilvánít.

(2) A bizottsági vélemény tükrében a Bizottság dönt arról, hogy az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdeti, nem hirdeti ki, korlátozással hirdeti ki, fenntartja, korlátozásokkal fenntartja vagy visszavonja az érintett harmonizált szabványra vonatkozó hivatkozásokat.

(3) A Bizottság tájékoztatja a tagállamokat és az érintett európai szabványügyi testületeket. Szükség esetén kérelmezi az érintett harmonizált szabvány felülvizsgálatát.

37. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókkal kapcsolatos rendelkezéseket, és meghozzák a szankciók végrehajtását biztosító szükséges intézkedéseket. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok legkésőbb 2013. július 11-ig értesítik a Bizottságot e rendelkezésekről, és haladéktalanul tájékoztatják az azokat érintő bármely későbbi módosításról.

38. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 76/768/EGK irányelv 2013. július 11-tól hatályát veszti, kivéve a 4b. cikket, amely 2010. december 1-jétől veszti hatályát.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásokként kell értelmezni.

E rendelet nem érinti a IX. melléklet B. részében meghatározott irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket.

Ugyanakkor az illetékes hatóságok a 76/768/EGK irányelv 7. cikkének (3) bekezdése és 7a. cikkének (4) bekezdése alapján kapott információkat továbbra is rendelkezésre bocsátják, és a felelős személyek az ezen irányelv 7a. cikke alapján gyűjtött információkat továbbra is könnyen hozzáférhetővé teszik 2020. július 11-ig.

39. cikk

Átmeneti rendelkezések

A 76/768/EGK irányelvtől eltérve, az e rendeletnek megfelelő kozmetikai termékek 2013. július 11. előtt is forgalomba hozhatók.

2012. január 11-tól, a 76/768/EGK irányelvtől eltérve, az e rendelet 13. cikke alapján elvégzett bejelentés az említett irányelv 7. cikke (3) bekezdésének és 7a. cikke (4) bekezdésének megfelelő bejelentésnek tekintendő.

40. cikk

Hatálybalépés és az alkalmazás időpontja

(1) Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

(2) Ezt a rendeletet 2013. július 11-tól kell alkalmazni, kivéve:

—	a 15. cikk (1) és (2) bekezdését, amelyek 2010. december 1-jétől alkalmazandók, valamint a 14., 31. és 32. cikket annyiban, amennyiben azok a 15. cikk (1) és (2) bekezdésének alkalmazásához szükségesek; és

—	A 16. cikk (3) bekezdésének második albekezdése, amely 2013. január 11-tól alkalmazandó.

E rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2009. november 30.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BUZEK

a Tanács részéről

az elnök

B. ASK

(1) HL C 27., 2009.2.3., 34. o.

(2) Az Európai Parlament 2009. március 24-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2009. november 20-i határozata

(3) HL L 262., 1976.9.27., 169. o.

(4) HL L 396., 2006.12.30., 1. o.

(5) HL L 192., 1987.7.11., 49. o.

(6) HL L 196., 2003.8.2., 7. o.

(7) HL L 157., 2004.4.30., 45. o.

(8) HL L 241., 2008.9.10., 21. o.

(9) HL L 353., 2008.12.31., 1. o.

(10) HL L 358., 1986.12.18., 1. o.

(11) HL L 149., 2005.6.11., 22. o.

(12) HL L 184., 1999.7.17., 23. o..

(13) HL L 204., 1998.7.21., 37. o.

(14) HL L 31., 2002.2.1., 1. o.

(15) HL L 142., 2008.5.31., 1. o.

(16) HL L 11., 2002.1.15., 4. o.

(17) HL L 218., 2008.8.13., 30. o.

I. MELLÉKLET

A KOZMETIKAI TERMÉKEK BIZTONSÁGI JELENTÉSE

A kozmetikai termékek biztonsági jelentése legalább a következőket foglalja magában:

A. RÉSZ – A kozmetikai termékekre vonatkozó biztonsági információk

1. A kozmetikai termék minőségi és mennyiségi összetétele

A kozmetikai termék minőségi és mennyiségi összetétele, beleértve az anyag kémiai azonosítását (kémiai név, INCI, CAS, EINECS/ELINCS, ahol lehetséges) és rendeltetési céljátk. Illat- és aromakompozíciók esetében a vegyület neve és kódszáma, továbbá a szállító azonosítása;

2. A kozmetikai termék fizikai/kémiai jellemzői és stabilitása

Az anyagok vagy keverékek, valamint a kozmetikai termék fizikai és kémiai tulajdonságai.

A kozmetikai termék stabilitása az ésszerűen előrelátható tárolási körülmények mellett.

3. Mikrobiológiai minőség

Az anyag vagy keverék és a kozmetikai termék mikrobiológiai előírása. Különösen figyelni kell a szem körül, általában nyálkahártyán, sérült bőrön, három évnél fiatalabb gyerekeknél, időseknél vagy fokozott immunreakciót mutató személyeknél használt kozmetikumokra.

Az eltartósíthatósági vizsgálat eredményei.

4. Szennyeződések, nyomok, tájékoztatás a csomagolóanyagról

Az anyagok és keverékek tisztasága.

A tiltott anyagok nyomokban való jelenléte esetén annak igazolása, hogy jelenlétük technikailag elkerülhetetlen.

A csomagolóanyag lényeges tulajdonságai, különös tekintettel tisztaságukra és stabilitásukra.

5. Rendeltetésszerű és ésszerűen előrelátható használat

A termék rendeltetésszerű és ésszerűen előrelátható használata. A megállapításokat indokolni kell, különösena címkén feltüntetett figyelmeztetések és magyarázatok tekintetében.

6. A kozmetikai termék expozíciója

A kozmetikai termék expozíciójának adatai, figyelembe véve az 5. szakaszban tett megállapításokat a következőkkel kapcsolatban:

(1)	Az alkalmazás helye(i);

(2)	Az alkalmazás területe(i);

(3)	A felhasznált termék mennyisége;

(4)	A használat időtartama és gyakorisága;

(5)	Az expozíció rendeltetésszerű és ésszerűen előrelátható módja(i);

(6)	A lakossági célcsoport (vagy az expozíciónak kitett csoport). Figyelembe kell venni Egy bizonyos csoport lehetséges expozícióját is.

Az expozíció kiszámításánál tekintettel kell lenni a toxikológiai hatásokra is (pl. az expozíciót egyes esetekben a bőr egységnyi területére vagy a test egységnyi tömegére kell kiszámítani). A közvetlen felhasználástól eltérő alkalmazásból eredő másodlagos expozíció lehetőségét is tekintetbe kell venni (pl. spray nem szándékos belélegzése, ajakon használandó termékek véletlen szervezetbe kerülése stb.).

Külön figyelembe kell venni, hogy a részecskeméret hogyan befolyásolhatja az expozíciót.

7. Az anyagokra vonatkozó expozíció

A kozmetikai termékben található anyagokrevonatkozó, a toxikológiai határértékeket figyelembe vevő expozíciós adatok, figyelembe véve a 6. szakaszban leírt információkat.

8. Az anyagok toxikológiai profilja

A 18. cikk sérelme nélkül a kozmetikai készítményben lévő anyag toxikológiai profilja, valamennyi toxikológiai határértékre vonatkozóan. Különös figyelmet kell fordítani a lokális toxoticás értékekre (bőr- és szemirritáció), a bőrallergiára, és UV-abszorbció esetén a fény által kiváltott toxicitásra.

Az abszorpció valamennyi jelentős toxikológiai lehetőségét és a szisztematikus hatásokat figyelembe kell venni, és a nem észlelhető kedvezőtlen hatás szintje (NOAEL) alapján ki kell számítani a biztonsági határt (MoS). Ezek figyelembe vételének hiányát megfelelően igazolni kell.

Különös figyelemet kell fordítani a toxikológiai profilra irányuló minden lehetséges hatásra, amelynek kiváltói:

—	részecskeméret, beleértve a nanoanyagokat;

—	a felhasznált anyagok vagy nyersanyagok szennyeződései; és

—	az anyagok közötti kölcsönhatás.

Minden interpolációt megfelelően alá kell támasztani és igazolni kell.

Az információforrást pontosan meg kell határozni.

9. Nemkívánatos hatások és súlyos nemkívánatos hatások

A kozmetikai termék, vagy amennyiben releváns, más kozmetikai termék által kiváltott nemkívánatos hatásokról és súlyos nemkívánatos hatásokról rendelkezésre álló valamennyi adat. Idetartoznak a statisztikai adatok is.

10. Tájékoztatás a kozmetikai termékről

Egyéb relevéns információ, pl. meglévő tanulmányok önkéntesektől vagy az egyéb érintett területeken végzett kockázatelemezések megfelelően megerősített és alátámasztott következtetései.

B. RÉSZ – A kozmetikai termék biztonsági értékelése

1. Értékelési következtetések

Nyilatkozat a kozmetikai termék biztonságosságáról a 3. cikk vonatkozásában.

2. A címkén szereplő figyelmeztetések és használati utasítások

Nyilatkozat a különleges figyelmeztetések és használati utasítások címkézésről a 19. cikk (1) bekezdésnek d) pontjának megfelelően.

3. Indoklás

Az 1. szakaszban meghatározott következtetések és a 2. szakaszban szereplő nyilatkozat értékeléséhez vezető tudományos érvelés magyarázata. Ennek a magyarázatnak az A. részben meghatározott leírásokon kell alapulnia. Amennyiben szükséges, a biztonsági határokat is értékelni kell, és meg kell vitatni.

Különleges értékelésnek kell alávetni többek között a három év alatti gyermekeknek szánt kozmetikai termékeket és a kizárólag külső használatra szánt intim higiéniai termékeket.

A kozmetikai termékeket alkotó anyagok lehetséges kölcsönhatásait is vizsgálni kell.

A különböző toxikológiai profilok figyelembe vételét vagy mellőzését kellőképpen alá kell támasztani.

A kozmetikai termék biztonságosságát érintő stabilitási hatásokat megfelelőképpen figyelembe kell venni.

4. Az ellenőrző személy képzettsége és a B. részre vonatkozó jóváhagyás

A biztonsági ellenőr neve és címe.

A biztonsági ellenőr végzettségének igazolása.

Keltezés és a biztonsági ellenőr aláírása.

Preambulum a II.–VI. mellékletekhez

(1)

A II.–VI. mellékletek alkalmazásában:

a)	„Leöblítendő termék”: a bőrrel, a hajjal, vagy a nyálkahártyával való érintkezés után eltávolításra szánt kozmetikai termék;

b)	„Nem leöblítendő termék”: a bőrrel, a hajjal, vagy a nyálkahártyával hosszabb ideig tartó érintkezésre szánt kozmetikai termék;

c)	„Hajápolási termék”: a fej, vagy arc területén, a szempillát kivéve, hajra vagy arcszőrzetre alkalmazandó kozmetikai termék;

d)	„Bőrápolási termék”: a bőrre alkalmazandó kozmetikai termék;

e)	„Ajakápolási termék”: az ajkakra alkalmazandó kozmetikai termék;

f)	„Arcápolási termék”: az arcbőrre alkalmazandó kozmetikai termék;

g)	„Körömápolási termék”: a körmökre alkalmazandó kozmetikai termék;

h)	„Szájápolási termék”: a fogakra vagy a szájüreg nyálkahártyájára alkalmazandó kozmetikai termék;

„Nyálkahártyára alkalmazandó termék”: a következő területek nyálkahártyájára alkalmazandó kozmetikai termék:

—

szájüreg,

—	szemkörnyék,

—	vagy a külső nemi szervek;

j)	„Szemápolási termék”: a szemkörnyékre alkalmazandó kozmetikai termék;

k)	„Szakipari felhasználás”: a kozmetikai termékek szakmájukat gyakorló személyek általi alkalmazása és felhasználása.

(2)

Az anyagok azonosításának megkönnyítése érdekében a következő leírások használatosak:

—	Gyógyszerkészítmények nem védjegyzett nevei (INN), WHO, Genf, 1975. augusztus.

—	A Chemical Abstracts Service (CAS) szám.

—

A Létező Kereskedelmi Vegyi Anyagok Európai Jegyzékében (European Inventory of Existing Commercial Chemical Substances, EINECS) vagy a Törzskönyvezett Vegyi Anyagok Európai Jegyzékében (European List of Notified Chemical Substances, ELNICS) vagy az 1907/2006/EK rendeletben meghatározott regisztrációs számmal megegyező EK-szám.

—	Az XAN, amely egy adott ország (X) által engedélyezett név, pl. USAN, amely az Egyesült Államok által engedélyezett név;

—	Az e rendelet 33. cikkében említett összetevők közhasználatú neveinek glosszáriuma.

(3)	A nanoanyagok nem tartoznak a III-VI. mellékletben felsorolt anyagok közé, kivéve, ahol azokat kifejezetten megemlítik.

II. MELLÉKLET

KOZMETIKAI TERMÉKEKBEN TILTOTT ANYAGOK LISTÁJA

Hivatkozási szám	Az anyag azonosítása
Hivatkozási szám	Kémiai név/INN	CAS-szám	EC-szám
era	b	c	d
1	N-5-klór-benzoxazol-2-il-acetamid	35783-57-4
2	2-acetoxietil–trimetil-ammónium hidroxid (acetylcholin) és sói	51-84-3	200-128-9
3	Deanol aceglumát (INN)	3342-61-8	222-085-5
4	Spironolakton (INN)	52-01-7	200-133-6
5	[4-(4-hidroxi-3-jodofenoxil-)-3,5-dijódfenil] ecetsav (tiratrikol (INN)) és sói	51-24-1	200-086-1
6	Metotrexát (INN)	59-05-2	200-413-8
7	Amino-kapronsav (INN) és sói	60-32-2	200-469-3
8	Cinkofén (INN), sói, származékai és a származékok sói	132-60-5	205-067-1
9	Tiropropinsav (INN) és sói	51-26-3
10	Triklór-ecetsav	76-03-9	200-927-2
11	Aconitum napellus L. (levele, gyökere és galenuszi készítményei)	84603-50-9	283-252-6
12	Akonit (az Aconitum napellus L. fő alkaloidája) és sói	302-27-2	206-121-7
13	Adonis vernalis L. és készítményei	84649-73-0	283-458-6
14	Epinefrin (INN)	51-43-4	200-098-7
15	Rauwolfina serpentina L., alkaloidái és azok sói	90106-13-1	290-234-1
16	Alkinalkoholok, észtereik, étereik és sóik
17	Izoprenalin (INN)	7683-59-2	231-687-7
18	Allil izotiocianát	57-06-7	200-309-2
19	Alloklamid (INN) és sói	5486-77-1
20	Nalorfin (INN) sói és éterei	62-67-9	200-546-1
21	Szimpatikomimetikus aminok, amelyek a központi idegrendszerre hatnak: bármely anyag, amely az orvosi vényköteles és az Európa Tanács AP (69) 2 állásfoglalásában említett gyógyszereknek az első listáján szerepel	300-62-9	206-096-2
22	Anilin, sói, halogenizált és szulfonált származékai	62-53-3	200-539-3
23	Betoxikain (INN) és sói	3818-62-0
24	Zoxazolamin (INN)	61-80-3	200-519-4
25	Prokainamid (INN), sói és származékai	51-06-9	200-078-8
26	Benzidin	92-87-5	202-199-1
27	Tuaminoheptán (INN), izomerjei és sói	123-82-0	204-655-5
28	Oktodrin (INN) és sói	543-82-8	208-851-1
29	2-amino-1,2 bisz(4-metoxifenil)etanol és sói	530-34-7
30	1,3-Dimetil-pentilamin és sói	105-41-9	203-296-1
31	4-amino-szalicilsav és sói	65-49-6	200-613-5
32	Toluidinek, izomerjeik, sóik, valamint halogenizált és szulfonált származékaik	26915-12-8	248-105-2
33	Xilidinek, izomerjeik, sóik, valamint halogenizált és szulfonált származékaik	1300-73-8	215-091-4
34	Imperatorin (9-(3-metilbut-2-eniloxi)-furo (3,2-g) kromen-7-on	482-44-0	207-581-1
35	Ammi majus L. és galenuszi készítményei	90320-46-0	291-072-4
36	2,3-dikloro-2-metil-bután	507-45-9
37	Androgenikus hatású anyagok
38	Antracén olaj	120-12-7	204-371-1
39	Antibiotikumok 2
40	Antimon és vegyületei	7440-36-0	231-146-5
41	Apocynum cannabinum L. és készítményei	84603-51-0	283-253-1
42	Apomorfin (R)5,6,6a 7-tetrahidro-6-metil-4H-dibenzo [de, g] kinolin-10,11-diol) és sói	58-00-4	200-360-0
43	Arzén és vegyületei	7440-38-2	231-148-6
44	Atropa belladonna L. és készítményei	8007-93-0	232-365-9
45	Atropin, sói és származékai	51-55-8	200-104-8
46	Bárium sók, kivétel: a báriumszulfid a III. mellékletben megállapított feltételek mellett, valamint a báriumszulfát és a IV. mellékletben felsorolt színezőanyagokból készített pigmentek és sók
47	Benzol	71-43-2	200-753-7
48	Benzimidazol-2(3H)-on	615-16-7	210-412-4
49	Benzazepidek és benzadiazepidek	12794-10-4
50	1-dimetilaminometil-1-metilpropil benzoát (amilokain) és sói	644-26-8	211-411-1
51	2,2,6-trimetil-4-piperidil benzoát (eukain) és sói	500-34-5
52	Izokarbozaxid (INN)	59-63-2	200-438-4
53	Bendroflumetiazid (INN) és származékai	73-48-3	200-800-1
54	Berillium és vegyületei	7440-41-7	231-150-7
55	Elemi bróm	7726-95-6	231-778-1
56	Bretílium tozilát (INN)	61-75-6	200-516-8
57	Karbromál (INN)	77-65-6	201-046-6
58	Bromizovál (INN)	496-67-3	207-825-7
59	Brómfeniramin (INN) és sói	86-22-6	201-657-8
60	Benzinólium-bromid (INN)	1050-48-2	213-885-5
61	Tetrilammónium-bromid (INN)	71-91-0	200-769-4
62	Brucin	357-57-3	206-614-7
63	Tetrakain (INN) és sói	94-24-6	202-316-6
64	Mofebutazon (INN)	2210-63-1	218-641-1
65	Tolbutamid (INN)	64-77-7	200-594-3
66	Karbutamid (INN)	339-43-5	206-424-4
67	Fenilbutazon (INN)	50-33-9	200-029-0
68	Kadmium és vegyületei	7440-43-9	231-152-8
69	Kőrisbogárpor, Cantharis vesicatoria	92457-17-5	296-298-7
70	Kantaridin	56-25-7	200-263-3
71	Fenprobamát (INN)	673-31-4	211-606-1
72	A karbazol nitrogéntartalmú származékai
73	Szén-diszulfid	75-15-0	200-843-6
74	Kataláz	9001-05-2	232-577-1
75	Kefalin és sói	483-17-0	207-591-6
76	Chenopodium ambrosioides L. (illóolaj)	8006-99-3
77	2,2,2-triklór-etán-1,1-diol	302-17-0	206-117-5
78	Klór	7782-50-5	231-959-5
79	Klórpropamid (INN)	94-20-2	202-314-5
80	Áthelyezve vagy törölve
81	4-fenilazofenilén-1,3-diamincitrát-hidroklorid (krizoidin-citrát hidroklorid)	5909-04-6
82	Klórzoxazon (INN)	95-25-0	202-403-9
83	2-klór-6-metilpirimidin-4-il-dimetilamin (krimidin-ISO)	535-89-7	208-622-6
84	Klórprotixén (INN) és sói	113-59-7	204-032-8
85	Klofenamid (INN)	671-95-4	211-588-5
86	N,N-bisz (2-klóretil) metilamin N-oxid és sói	126-85-2
87	Klórmetin (INN) és sói	51-75-2	200-120-5
88	Ciklofoszfamid (INN) és sói	50-18-0	200-015-4
89	Mannomusztin (INN) és sói	576-68-1	209-404-3
90	Butanilikain (INN) és sói	3785-21-5
91	Klórmezazon (INN)	80-77-3	201-307-4
92	Triparanol (INN)	78-41-1	201-115-0
93	2-[2(4-klorofenil)-2-fenilacetil]-indán-1,3-dion (klorofacinon-ISO)	3691-35-8	223-003-0
94	Klórfenoxamin (INN)	77-38-3
95	Fenaglikodol (INN)	79-93-6	201-235-3
96	Klór-etán	75-00-3	200-830-5
97	Króm; krómsav és sói	7440-47-3	231-157-5
98	Claviceps purpurea Tul., alkaloidái és galenuszi készítményei	84775-56-4	283-885-8
99	Conium maculatum L. (gyümölcse, pora, galenuszi készítményei)	85116-75-2	285-527-6
100	Gliciklamid (INN)	664-95-9	211-557-6
101	Kobalt benzén-szulfonát	23384-69-2
102	Kolchicin, sói és származékai	64-86-8	200-598-5
103	Kolchikozid és származékai	477-29-2	207-513-0
104	Colchicum autumnale L. és galenuszi készítményei	84696-03-7	283-623-2
105	Konvallatoxin	508-75-8	208-086-3
106	Anamilla cocculus L. (gyümölcs)
107	Croton tiglium L. (olaj)	8001-28-3
108	1-butil-3-(N-krotonoilszulfanilil)karbamid	52964-42-8
109	Kurare és kurarin	8063-06-7/22260-42-0	232-511- / 1; 244-880-6
110	Szintetikus kurarizánsok
111	Hidrogén-cianid és sói	74-90-8	200-821-6
112	Feklemin (INN); 2-(alfa-ciklohexilbenzil) N,N,N’,N’-tetraetil-1,3 propándiamin	3590-16-7
113	Ciklomenol (INN) és sói	5591-47-9	227-002-6
114	Nátrium-hexaciklonát (INN)	7009-49-6
115	Hexapropimát (INN)	358-52-1	206-618-9
116	Áthelyezve vagy törölve
117	O,O’-diacetil-N-allil-N-normorfin	2748-74-5
118	Pipazetát (INN) és sói	2167-85-3	218-508-8
119	5-(α,β-dibromo-fenetil)-5-metil-hidantoin	511-75-1	208-133-8
120	N-N’-pentametilén-bisz (trimetil-ammónium) sók, pl. pentametónium bromid (INN)	541-20-8	208-771-7
121	N N’-[(metilimino)-dietilén] bisz (etil-dimetil-ammónium) sók, pl. azametónium-bromid (INN)	306-53-6	206-186-1
122	Ciklarbamát (INN)	5779-54-4	227-302-7
123	Klofenotán (INN) DDT (ISO)	50-29-3	200-024-3
124	N,N’-Hexametilén bisz (trimetilammónium) sók, pl. hexametónium-bromid (INN)	55-97-0	200-249-7
125	Diklór-etánok (etilén-kloridok), pl. 1,2-Diklór-etán	107-06-2	203-458-1
126	Diklór-etilének (acetilén-kloridok), pl. vinilidén-klorid (1,1-diklór-etilén)	75-35-4	200-864-0
127	Lysergide (INN) (LSD) és sói	50-37-3	200-033-2
128	2-dietilaminoetil 3-hidroxi-4-fenilbenzoát és sói	3572-52-9	222-686-2
129	Cinkokain (INN) és sói	85-79-0	201-632-1
130	3-dietil-amino-propil-cinnamát	538-66-9
131	O O-dietil O-4-nitro-fenil foszfo-tioát (paration-ISO)	56-38-2	200-271-7
132	[Oxálbisz(iminoetilén)]bisz[(o-klór-benzil)dietil-ammónium sók)], pl. ambenómium-klorid (INN)	115-79-7	204-107-5
133	Metipirilon (INN) és sói	125-64-4	204-745-4
134	Digitalin és a Digitalis purpurea L. összes heterozidja	752-61-4	212-036-6
135	7-[2-hidroxi-3-(2-hidroxietil-N-metil-amino)propil]teofillin (xantinol)	2530-97-4
136	Dioxetedrin (INN) és sói	497-75-6	207-849-8
137	Piprokurarium jodid (INN)	3562-55-8	222-627-0
138	Propifenazon (INN)	479-92-5	207-539-2
139	Tetrabenazin (INN) és sói	58-46-8	200-383-6
140	Kaptodiám (INN)	486-17-9	207-629-1
141	Mefeklorazin (INN) és sói	1243-33-0
142	Dimetil-amin	124-40-3	204-697-4
143	1,1-bisz(dimetil-amino-metil) propil-benzoát (amidrikain, alipin) és sói	963-07-5	213-512-6
144	Metapirilén (INN) és sói	91-80-5	202-099-8
145	Metamfepramon (INN) és sói	15351-09-4	239-384-1
146	Amitriptilin (INN) és sói	50-48-6	200-041-6
147	Metformin (INN) és sói	657-24-9	211-517-8
148	Izoszorbid dinitrát (INN)	87-33-2	201-740-9
149	Malono-nitril	109-77-3	203-703-2
150	Szukcinonitril	110-61-2	203-783-9
151	Din

		ISSN 1725-5090 doi:10.3000/17255090.L_2009.342.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 342

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	52. évfolyam 2009. december 22.

Tartalom		I Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele kötelező	Oldal
		RENDELETEK
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 1221/2009/EK rendelete (2009. november 25.) a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről és a 761/2001/EK rendelet, a 2001/681/EK és a 2006/193/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről	1
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 1222/2009/EK rendelete (2009. november 25.) a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézéséről ( 1 )	46
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 1223/2009/EK rendelete (2009. november 30.) a kozmetikai termékekről ( 1 )	59