ISSN 1725-5090

doi:10.3000/17255090.L_2009.163.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 163

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

52. évfolyam
2009. június 25.


Tartalom

 

I   Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele kötelező

Oldal

 

 

IRÁNYELVEK

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/45/EK irányelve (2009. május 6.) a személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekről (Átdolgozás) ( 1 )

1

 


 

(1)   EGT-vonatkozású szöveg

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


I Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele kötelező

IRÁNYELVEK

25.6.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 163/1


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009/45/EK IRÁNYELVE

(2009. május 6.)

a személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekről

(Átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 80. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (2),

mivel:

(1)

A személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekről szóló, 1998. március 17-i 98/18/EK tanácsi irányelvet (3) több alkalommal jelentősen módosították (4). Mivel további módosításokra van szükség, az áttekinthetőség érdekében az irányelvet át kell dolgozni.

(2)

A közös közlekedéspolitika keretében intézkedéseket kell elfogadni a tengeri közlekedés biztonságának növelése érdekében.

(3)

A Közösség komolyan aggasztónak találja a személyhajókkal történt baleseteket, amelyek számos emberéletet követeltek. A személyhajókat és a nagysebességű utasszállító vízi járműveket a Közösség területén igénybevevő személyeknek joguk van arra, hogy a fedélzeten a biztonság megfelelő szintjét várják el és arra számítsanak.

(4)

Ezen irányelv nem vonatkozik a munkafelszerelésekre és az egyéni védőeszközökre, mert a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelvet (5) és az egyes vonatkozó irányelvek mindenkori rendelkezéseit kell alkalmazni a belföldi úton közlekedő személyhajókon munkát végző személyek ilyen felszereléseinek és védőeszközeinek használatára.

(5)

A tagállamok közötti tengeri személyszállításra vonatkozó rendelkezéseket a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és harmadik országok közötti tengeri szállításban a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének alkalmazásáról szóló, 1986. december 22-i 4055/86/EGK tanácsi rendelet (6) már liberalizálta. A szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri szállításra (tengeri kabotázs) történő alkalmazását a 3577/92/EGK tanácsi rendelet (7) írta elő.

(6)

A magas szintű biztonság elérése és a kereskedelmi akadályok elhárítása érdekében a személyhajók és a belföldi úton közlekedő vízi járművek számára megfelelő szintű, összehangolt biztonsági követelményeket kell kialakítani. A nemzetközi utakon közlekedő hajókra vonatkozó követelményeket a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) alakítja ki. Olyan eljárásoknak kell rendelkezésre állniuk, amelyekkel az IMO intézkedései igényelhetők annak érdekében, hogy a nemzetközi hajózásra vonatkozó követelményeket összhangba hozzák ezen irányelv követelményeivel.

(7)

Különösen a tengeri személyszállítás belső piaci dimenziójának figyelembevételével a közösségi szintű intézkedés jelenti az egyetlen lehetséges módot arra, hogy a Közösség egész területén létrejöjjön a hajók biztonságának egységes szintje.

(8)

Az arányosság elvének figyelembevételével az irányelv a megfelelő jogi eszköz, mert keretet biztosít a biztonsági követelményeknek a tagállamok által történő egységes és kötelező alkalmazására, miközben meghagyja minden tagállam jogát a jogrendszeréhez legjobban illeszkedő végrehajtási eszköz kiválasztására.

(9)

A biztonság javítása és a verseny torzulásának elkerülése érdekében a közös biztonsági követelményeket a Közösség területén belül, belföldi úton közlekedő személyhajókra és nagysebességű utasszállító vízi járművekre kell alkalmazni, függetlenül attól, mely állam lobogója alatt hajóznak. Azonban szükséges kizárni a hajók bizonyos kategóriáit, amelyekre nézve ezen irányelv szabályai műszakilag aránytalanul megterhelőek vagy gazdasági szempontból teljesíthetetlenek.

(10)

A személyhajókat különböző kategóriákba kell sorolni attól függően, hogy az általuk hajózott tengerszakasz nagysága és a közlekedés feltételei milyenek. A nagysebességű utasszállító vízi járműveket az IMO által elfogadott, nagysebességű vízi járművekre vonatkozó szabályzat rendelkezései értelmében kell osztályozni.

(11)

A biztonsági követelmények fő hivatkozási keretét a nemzetközi utakon közlekedő személyhajókra és nagysebességű utasszállító vízi járművekre nemzetközileg megállapított követelményeket magában foglaló, módosított „Életbiztonság a tengeren” tárgyú 1974. évi nemzetközi egyezmény (1974. évi módosított SOLAS-egyezmény), valamint az IMO megfelelő határozatai és egyéb olyan szabályozásai képezik, amelyek ezen egyezményt kiegészítik és értelmezik.

(12)

Az új és a meglévő személyhajók különböző osztályai eltérő megközelítést igényelnek a különböző osztályok sajátos igényei és korlátozásai tekintetében az azonos biztonsági szintet garantáló biztonsági követelmények kialakításában. Különbséget kell tenni az új és a meglévő hajók között a betartandó biztonsági követelmények tekintetében, mert amennyiben az új hajókra vonatkozó szabályokat a meglévő hajókra is kiterjesztenék, az olyan nagymérvű strukturális változásokat foglalna magában, amely e meglévő hajókat gazdaságilag életképtelenné tehetné.

(13)

A meglévő hajóknak az ezen irányelvben előírt követelményekhez való hozzáigazításának pénzügyi és műszaki vonatkozásai indokolttá tesznek bizonyos átmeneti időszakokat.

(14)

A nagysebességű utasszállító vízi járművek tervezése, szerkezete és felhasználása lényegesen eltér a hagyományos személyhajókétól, az ilyen vízi járműveknél meg kell követelni, hogy különleges szabályokat tartsanak be.

(15)

Abban az esetben, ha olyan tengerészeti felszerelést szerelnek fel személyhajó fedélzetére, amely megfelel a tengerészeti felszerelésekről szóló, 1996. december 20-i 96/98/EK tanácsi irányelv (8) rendelkezéseinek, az ilyen felszerelést nem kell további vizsgálatoknak alávetni, hiszen az említett irányelv szabványainak és eljárásainak hatálya alá tartozik.

(16)

A ro-ro személyhajókra vonatkozó speciális stabilitási követelményekről szóló, 2003. április 14-i 2003/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) szigorúbb követelményeket vezetett be a Közösség kikötőiből kifutó és oda befutó, nemzetközi úton közlekedő ro-ro személyhajók stabilitására vonatkozóan, és e szigorúbb követelményeket alkalmazni kell a belföldi úton azonos tengeri viszonyok mellett közlekedő meghatározott kategóriájú hajókra is. Amennyiben e stabilitási követelmények nem teljesülnek, akkor a ro-ro személyhajókat használaton kívül kell helyezni meghatározott időtartamú üzemelés után. Tekintetbe véve azon szerkezeti módosításokat, amelyeket el kell végezni a ro-ro személyhajókon annak érdekében, hogy megfeleljenek a meghatározott stabilitási követelményeknek, a szóban forgó követelményeket többéves időszak alatt kell bevezetni, hogy az érintett üzletág számára elegendő idő álljon rendelkezésre a megfeleléshez: e célból a meglévő hajók számára bevezetési ütemtervet kell megállapítani. A bevezetési ütemterv nem érintheti az 1996. február 28-i stockholmi megállapodás mellékleteinek hatálya alá tartozó tengerszakaszokra érvényes, meghatározott stabilitási követelmények végrehajtását.

(17)

Fontos megfelelő intézkedéseket alkalmazni annak biztosítása érdekében, hogy a mozgáskorlátozott személyek biztonságosan megközelíthessék a tagállamokban belföldi úton használt utasszállító hajókat és nagysebességű utasszállító vízi járműveket.

(18)

A bizottsági eljárásnak megfelelően a tagállamok további biztonsági követelményeket fogadhatnak el, amennyiben azt a helyi körülmények indokolják, valamint engedélyezhetik egyenértékű követelmények alkalmazását, vagy bizonyos működési feltételek között felmentést adhatnak ezen irányelv rendelkezései alól, vagy kivételesen veszélyes körülmények között védőintézkedéseket hozhatnak.

(19)

A tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) létrehozásáról szóló, 2002. november 5-i 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) központosította a tengeri közlekedés biztonságára, a hajókról történő szennyezés megelőzésére és a fedélzeti élet- és munkakörülményekre vonatkozó közösségi jogszabályok által létrehozott bizottságok feladatait.

(20)

Az irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlásának szabályairól szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatnak (11) megfelelően kell elfogadni.

(21)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy ezen irányelv bizonyos rendelkezéseit – ideértve annak mellékleteit is – átdolgozza annak érdekében, hogy azok figyelembe vegyék a nemzetközi szinten végbement fejlődést és különösen a nemzetközi egyezmények módosításait. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(22)

Ezen irányelv hatékony végrehajtásának és átültetésének folyamatos figyelemmel kísérése érdekében szemléket kell végezni az új és a meglévő személyhajók és járművek körében. Az ezen irányelvnek való megfelelést a lobogó szerinti állam közigazgatási szerveinek kell igazolniuk vagy az igazolást azok nevében kell kiadni.

(23)

Annak érdekében, hogy ezen irányelvet teljes körben alkalmazzák, a tagállamoknak szankciórendszert kell kialakítaniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértésének esetére, és folyamatosan figyelemmel kell kísérniük az ezen irányelv rendelkezéseinek való megfelelést, azon rendelkezések alapján, amelyeket a kikötő szerinti illetékes állam hatósága által végzett ellenőrzésről szóló, 1995. június 19-i 95/21/EK tanácsi irányelv (12) ír elő.

(24)

Az ezen irányelvbe bevezetett új szövegrészek kizárólag a bizottsági eljárásokat érintik. Ezért a tagállamoknak ezeket nem kell nemzeti jogukba átültetniük.

(25)

Ez az irányelv nem érinti a IV. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Célok

Ezen irányelv célja, hogy az élet- és vagyonbiztonság terén egységes biztonsági szintet vezessen be az új és a meglévő személyhajók és nagysebességű utasszállító vízi járművek tekintetében, amennyiben a hajók és vízi járművek e két kategóriája belföldi utakon közlekedik; valamint az, hogy kialakítsa a nemzetközi szintű tárgyalási eljárásokat azzal a szándékkal, hogy a nemzetközi utakon közlekedő személyhajókra vonatkozó szabályokat össze lehessen hangolni.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

a)   „nemzetközi egyezmények”: az Életbiztonság a tengeren tárgyú 1974. évi nemzetközi egyezmény (1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény) és a merülésvonalakról szóló 1966. évi nemzetközi egyezmény, valamint azok jegyzőkönyvei és módosításai;

b)   „sérülés nélküli stabilitási szabályzat”: „az IMO-dokumentumok hatálya alá tartozó bármilyen típusú hajókra vonatkozó stabilitási szabályzat” amely az IMO-közgyűlés által 1993. november 4-én elfogadott A.749 (18) határozat módosított változatában található;

c)   „nagysebességű vízi járművekre vonatkozó szabályzat”: a nagysebességű vízi járművek biztonságáról szóló nemzetközi szabályzat, amely az IMO Tengerészeti Biztonsági Bizottsága által 1994. május 20-án elfogadott, MSC 36(63) határozat módosított változatában található;

d)   „GMDSS”: az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény IV. fejezetében megállapított általános tengeri vészjelző és biztonsági rendszer, módosított változatában;

e)   „személyhajó”: olyan hajó, amely több mint 12 utast szállít;

f)   „ro-ro személyhajó”: olyan hajó, amely több mint 12 utast szállít, és ro-ro rakománytérrel vagy az I. melléklet II-2/A/2 Szabályának meghatározása szerinti különleges kategóriájú térrel rendelkezik;

g)   „nagysebességű utasszállító vízi jármű”: az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény módosított X/1. szabályában meghatározott olyan nagysebességű vízi jármű, amely több mint 12 utast szállít, kivéve a belföldi úton tengerszakaszokon közlekedő B., C. vagy D. kategóriájú személyhajók, amennyiben:

h)   „új hajó”: olyan hajó, amelynek gerincfektetése 1998. július 1-jén vagy azt követően történt, illetve az építés hasonló szakaszában volt. Az építés hasonló szakasza olyan szakaszt jelent, amelyben:

i)   „meglévő hajó”: olyan hajó, amely nem új;

j)   „kor”: a hajó kora, az átadásától eltelt évek számában kifejezve;

k)   „utas”: a hajón tartózkodó minden személy, kivéve a következőket:

l)   „hajó hossza”: eltérő rendelkezés hiányában a gerincsor felső élétől számított legkisebb oldalmagasság 85 %-ánál húzott vízvonalon mért teljes hossz 96 %-a, vagy ugyanezen a vízvonalon az orrtőke mellső élétől a kormányszár tengelyvonaláig mért hossz, amennyiben ez utóbbi a nagyobb. A ferde gerinccel épített hajókon a hosszúságot a tervezett vízvonallal párhuzamos vízvonalon kell mérni;

m)   „orrmagasság”: a Merülésvonalakról szóló 1966. évi nemzetközi egyezmény 39. szabályában meghatározott orrmagasság, amely a hosszanti úszáshelyzetnek és a nyári szabadoldal magasságnak megfelelő merülésvonal, valamint a nyitott fedélzet szegélye között függőlegesen mérhető;

n)   „teljes fedélzetű hajó”: olyan hajó, amelynek egész fedélzete ki van téve az időjárásnak és a tengernek, valamint amely állandó berendezésekkel van felszerelve, azért hogy a nyílásokat az időjárásnak kitett oldalon le lehessen zárni, és amelynek fedélzete alatt a hajó oldalán lévő összes nyílás fel van szerelve állandó időjárásálló zárószerkezettel.

A teljes fedélzet lehet vízmentes fedélzet vagy ezzel egyenértékű olyan szerkezet, amely ugyan nem vízmentes, de olyan megfelelő szilárdságú időjárásálló építménnyel lefedett fedélzetből áll, amely biztosítja a teljes védelmet az időjárás viszontagságai ellen és amely időjárásálló zárószerkezetekkel van felszerelve;

o)   „nemzetközi út”: olyan út, amely egy tagállam kikötőjéből egy, a tagállam területén kívül eső kikötőbe vezet, vagy fordítva;

p)   „belföldi út”: olyan tengerszakaszon folytatott út, amely egy tagállam kikötőjéből ugyanabba a kikötőbe, vagy a tagállam területén lévő másik kikötőbe vezet;

q)   „tengerszakasz”: a 4. cikk (2) bekezdése értelmében meghatározott terület.

A rendelkezések rádióhírközlésre történő alkalmazása esetén azonban tengerszakasznak az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény IV. fejezetének 2. szabályában meghatározott terület minősül;

r)   „kikötőterület”: a tengerszakasztól eltérő olyan terület, amelyet a tagállamok határoznak meg és amely terület a kikötői rendszer szerves részét képező legtávolabbi állandó kikötői létesítményekig, vagy folyótorkolatot vagy hasonló védett területet védő természetes földrajzi képződmény által meghatározott határig terjed;

s)   „menedékhely”: minden természetes vagy mesterséges védett terület, amelyet egy hajó vagy vízi jármű a biztonságát veszélyeztető körülmények között menedéknek használhat;

t)   „a lobogó szerinti állam közigazgatása”: azon állam illetékes hatóságai, amelynek lobogója alatt a hajó vagy vízi jármű hajózni jogosult;

u)   „fogadó állam”: az a tagállam, amelynek kikötőjé(i)be vagy kikötőjé(i)ből egy másik állam lobogója alatt hajózó hajó vagy vízi jármű belföldi úton fut be vagy ki;

v)   „elismert szervezet”: olyan szervezet, amely a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a tengerhajózási igazgatás vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól szóló, 1994. november 22-i 94/57/EK tanácsi irányelv (13) 4. cikkének megfelelően került elismerésre;

w)   „tengeri mérföld”: a távolság mérésére szolgáló mértékegység, hossza 1 852 méter;

x)   „mértékadó hullámmagasság”: az egy adott időszakon belül megfigyelt legnagyobb hullámmagasságok egyharmadának számtani középértéke;

y)   „mozgáskorlátozott személyek”: mindazok, akik számára különleges nehézséget okoz a tömegközlekedés igénybevétele, így az idős emberek, a fogyatékossággal élő személyek, a csökkent érzékelő képességűek és kerekes széket használók, a terhes nők és a kisgyermekeket kísérő személyek.

3. cikk

Hatály

(1)   Ezen irányelv az alábbi személyszállító hajókra és vízi járművekre vonatkozik, amennyiben belföldi úton közlekednek, függetlenül attól, hogy milyen lobogó alatt hajóznak:

a)

az új személyhajókra;

b)

a 24 méter hosszú és annál hosszabb meglévő személyhajókra;

c)

a nagysebességű utasszállító vízi járművekre.

Fogadó államként minden tagállam biztosítja, hogy a harmadik ország lobogója alatt közlekedő személyhajók vagy nagysebességű utasszállító vízi járművek teljes mértékben megfeleljenek az ezen irányelvben foglalt követelményeknek, mielőtt az adott tagállamban belföldi útra indulnának.

(2)   Ezen irányelv nem vonatkozik:

a)

azon személyhajókra, amelyek:

i.

hadihajók és csapatszállító hajók;

ii.

nem gépi hajtású hajók;

iii.

nem acélból vagy azzal egyenértékű anyagból készült hajók, és amelyek nem tartoznak a nagysebességű vízi járművekre (MSC 36 (63) határozat) vagy a dinamikus meghajtású vízi járművekre (A.373 (X) határozat) vonatkozó követelmények alá;

iv.

egyszerű szerkezeti felépítésű fahajók;

v.

1965 előtt tervezett történelmi személyhajók, vagy azok egyedi másolatai, amelyek túlnyomó részt eredeti anyagból készültek;

vi.

kedvtelési célú hajók, amennyiben nem rendelkeznek személyzettel, vagy nem kell, hogy személyzettel rendelkezzenek, illetve nem szállítanak 12 fő utasnál többet kereskedelmi célokból; vagy

vii.

kizárólag kikötőterületen közlekedő hajók;

b)

azokra a nagysebességű utasszállító járművekre, amelyek:

i.

hadi- vagy csapatszállító vízi járművek;

ii.

kedvtelési célú vízi járművek, amennyiben nem rendelkeznek személyzettel vagy nem kell, hogy személyzettel rendelkezzenek, illetve nem szállítanak 12 fő utasnál többet kereskedelmi célokból; vagy

iii.

kizárólag kikötőterületen közlekedő vízi járművek.

4. cikk

A személyhajók osztályai

(1)   A személyhajók következő osztályait különböztetjük meg, attól függően, hogy milyen tengeri szakaszon hajóznak:

„A. osztály”

olyan személyhajó, amely a B., C. és D. osztályba sorolt hajóktól eltérő belföldi úton közlekedik.

„B. osztály”

olyan, csak belföldi úton közlekedő személyhajó, amely útja során soha nem távolodik el 20 mérföldnél nagyobb távolságra attól a partvonaltól, ahol a közepes dagályszintet figyelembe véve a hajótörést szenvedő utasok partot érhetnek.

„C. osztály”

olyan, csak belföldi úton közlekedő személyhajó, amely olyan tengerszakaszokon hajózik, ahol a 2,5 méter mértékadó hullámmagasság elérésének valószínűsége kisebb mint 10 %, egész éves hajózás esetén egyéves időszakra vonatkoztatva, vagy az év egy meghatározott korlátozott időszakára vonatkoztatva (pl. nyári hajózás), kizárólag az azon időszakban történő hajózás esetében, és amely útja során soha nem távolodik el 15 mérföldnél nagyobb távolságra a menedékhelytől, sem 5 mérföldre attól a partvonaltól, ahol a közepes dagályszintet figyelembe véve a hajótörést szenvedő utasok partot érhetnek.

„D. osztály”

olyan, csak belföldi úton közlekedő személyhajó, amely olyan tengerszakaszokon hajózik, ahol a 1,5 m mértékadó hullámmagasság elérésének valószínűsége kisebb mint 10 %, egész éves hajózás során egyéves időszakra vonatkoztatva, vagy az év egy meghatározott korlátozott időszakára vonatoztatva (pl. nyári hajózás), kizárólag az azon időszakban történő hajózás esetén, és amely útja során soha nem távolodik el 6 mérföldnél nagyobb távolságra a menedékhelytől, sem 3 mérföldre attól a partvonaltól, ahol a közepes dagályszintet figyelembe véve a hajótörést szenvedő utasok partot érhetnek.

(2)   Valamennyi tagállam

a)

összeállítja és szükség esetén frissíti a joghatósága alá tartozó tengerszakaszok jegyzékét, hajóosztályok szerint, az (1) bekezdésben megállapított kritériumok alapján elkülönítve az egész évben hajózható szakaszokat és adott esetben az időszakos hajózási korlátozás alá eső szakaszokat;

b)

közzéteszi a jegyzéket az illetékes tengerészeti hatóság internetes honlapján elérhető nyilvános adatbázisban;

c)

értesíti a Bizottságot az ilyen információk helyéről és a jegyzék módosításáról.

(3)   A nagysebességű utasszállító vízi járművekre a nagysebességű vízi járművekre vonatkozó szabályzat 1. fejezetének 1.4.10. és 1.4.11. szakaszában meghatározott osztályok érvényesek.

5. cikk

Alkalmazás

(1)   A belföldi úton közlekedő új és meglévő személyhajóknak és nagysebességű utasszállító vízi járműveknek meg kell felelniük az ezen irányelvben meghatározott vonatkozó biztonsági szabályoknak és követelményeknek.

(2)   A tagállamok nem tarthatnak vissza a működéstől az ezen irányelvből adódó okokból, belföldi úton közlekedő olyan személyhajókat és nagysebességű utasszállító olyan vízi járműveket, amelyek megfelelnek ezen irányelv előírásainak, ideértve minden olyan további előírást is, amelyet valamely tagállam a 9. cikk (1) bekezdése értelmében ír elő.

Minden tagállamnak, amely fogadó államként jár el, el kell ismernie a belföldi úton közlekedő nagysebességű utasszállító vízi járművek számára egy másik tagállamban kiállított nagysebességű vízi jármű biztonsági bizonyítványt és hajózási engedélyt, vagy a 13. cikkben említett, belföldi úton közlekedő személyhajó számára egy másik tagállam által kiállított személyhajó biztonsági bizonyítványt.

(3)   A 95/21/EK irányelv rendelkezései értelmében a fogadó állam megvizsgálhatja a belföldi úton közlekedő személyhajókat vagy nagysebességű utasszállító vízi járműveket, és átvizsgálhatja okmányaikat.

(4)   Minden, a 96/98/EK irányelv A.1 mellékletében felsorolt és azon irányelv előírásainak megfelelő tengerészeti felszerelést úgy kell tekinteni, hogy megfelel ezen irányelv rendelkezéseinek, függetlenül attól, hogy ezen irányelv 1. melléklete előírja-e, hogy a felszerelést jóvá kell hagyatni és a lobogó szerinti állam igazgatási szerveit kielégítő vizsgálatok alá kell vetni.

6. cikk

Biztonsági követelmények

(1)   Az A., B., C. és D. osztályú új és meglévő személyhajók tekintetében a következő szabályok érvényesülnek:

a)

a hajótest építésének és karbantartásának, a fő- és segédgépeknek, a villamos és automatizált berendezéseknek meg kell felelniük azon követelményeknek, amelyeket egy elismert szervezet szabályai, vagy egy közigazgatás által alkalmazott egyenértékű szabályok az adott osztályra meghatároznak a 94/57/EK irányelv 14. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

b)

az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény IV. fejezetének, ideértve az 1988. évi GMDSS módosításokat, V. és VI. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni;

c)

az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény V. fejezetének 12. szabályában foglalt, a hajófedélzeti navigációs berendezésekre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A 96/98/EK irányelv A.1 mellékletében felsorolt és az említett irányelv rendelkezéseinek megfelelő fedélzeti navigációs berendezéseket úgy kell tekinteni, hogy megfelelnek a módosított SOLAS V/12(r) szabályában megfogalmazott típus-jóváhagyási követelményeknek.

(2)   Az új személyhajók tekintetében a következő szabályok érvényesülnek:

a)

általános követelmények:

i.

az A. osztályú új személyhajóknak teljes mértékben meg kell felelniük az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény követelményeinek, valamint az ezen irányelvben meghatározott vonatkozó követelményeknek. Azon szabályok esetében, amelyekre nézve az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény az értelmezést a közigazgatás belátására bízza, a lobogó szerinti állam közigazgatása az ezen irányelv I. mellékletében foglalt értelmezéseket alkalmazza;

ii.

a B., C. és D. osztályú új személyhajóknak meg kell felelniük az ezen irányelvben meghatározott vonatkozó követelményeknek;

b)

a merülésvonalra vonatkozó követelmények:

i.

minden 24 méter hosszúságú és annál hosszabb új személyhajónak meg kell felelnie a Merülésvonalakról szóló 1966. évi nemzetközi egyezménynek;

ii.

a 24 méternél rövidebb hajókra a hosszúság és az osztály tekintetében olyan kritériumokat kell alkalmazni, amelyek esetében a biztonsági szint egyenértékű a Merülésvonalakról szóló 1966. évi nemzetközi egyezményben meghatározottakkal;

iii.

az i. és ii. pont sérelme nélkül a D. osztályú új személyhajók mentesülnek a Merülésvonalakról szóló 1966. évi nemzetközi egyezményben meghatározott minimális orrmagasság tekintetében meghatározott követelmények alól;

iv.

az A., B., C. és D. osztályú új személyhajóknak teljes fedélzetű hajóknak kell lenniük.

(3)   A meglévő személyhajók tekintetében a következő szabályok érvényesülnek:

a)

az A. osztályú meglévő személyhajóknak teljes mértékben meg kell felelniük az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény követelményeinek, valamint az ezen irányelvben meghatározott vonatkozó követelményeknek. Azon szabályok esetében, amelyekre nézve az 1974. évi SOLAS-egyezmény az értelmezést a közigazgatás belátására bízza, a lobogó szerinti állam közigazgatása az ezen irányelv I. mellékletében foglalt értelmezéseket alkalmazza;

b)

a B. osztályú meglévő személyhajóknak meg kell felelniük az ezen irányelvben meghatározott vonatkozó követelményeknek;

c)

a C. és D. osztályú meglévő személyhajóknak meg kell felelniük ezen irányelv vonatkozó követelményeinek és a követelményekben nem szereplő esetekben a lobogó szerinti állam közigazgatása által meghatározott szabályoknak; e szabályoknak az I. melléklet II-1. és II-2. fejezetével azonos biztonsági szintet kell nyújtaniuk, miközben figyelembe kell venni az azon tengerszakaszokra vonatkozó sajátos helyi működési feltételeket, amelyeken az említett osztályú hajók közlekednek;

mielőtt a meglévő C. és D. osztályú személyhajók a fogadó államban rendszeres belföldi utakon közlekedhetnének, a lobogó szerinti állam közigazgatása e szabályokkal kapcsolatban beszerzi a fogadó állam hozzájárulását;

d)

amennyiben egy tagállam azon a véleményen van, hogy a fogadó állam közigazgatása által a c) pont alapján meghatározott szabályok indokolatlanok, erről haladéktalanul értesíti a Bizottságot; a Bizottság lépéseket tesz annak érdekében, hogy a 11. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint határozat szülessen;

e)

a jelentős mértékű javításoknak, átalakításoknak és módosításoknak, valamint az ezekhez kapcsolódó felszereléseknek meg kell felelniük az új hajókra vonatkozóan a (2) bekezdés a) pontjában előírt követelményeknek; azok a meglévő hajón végrehajtott átalakítások, amelyek kizárólag arra irányulnak, hogy egy magasabb biztonsági szintet érjenek el, nem tekintendők jelentős mértékű módosításnak;

f)

az a) pontot – kivéve, ha az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény korábbi időpontokat határoz meg –, továbbá a b) és c) pontot – kivéve, az ezen irányelv I. melléklete korábbi időpontokat határoz meg –, nem kell alkalmazni az alább meghatározott mentességi időpontokig olyan hajókra, amelyek gerincfektetése az alábbi időpontokban történt, illetve amely ezen időpontokban az építés hasonló szakaszában volt:

i.

1940. január 1. előtt: 2006. július 1-ig;

ii.

1940. január 1-jén vagy azt követően, de 1962. december 31. előtt: 2007. július 1-ig;

iii.

1963. január 1-jén vagy azt követően, de 1974. december 31. előtt: 2008. július 1-ig;

iv.

1975. január 1-jén vagy azt követően, de 1984. december 31. előtt: 2009. július 1-ig;

v.

1985. január 1-jén vagy azt követően, de 1998. július 1-je előtt: 2010. július 1-ig.

(4)   A nagysebességű utasszállító vízi járművek tekintetében a következő szabályok érvényesülnek:

a)

az 1996. január 1-jén vagy azt követően épített vagy jelentős mértékű javítás, átalakítás vagy módosítás alá vetett nagysebességű utasszállító vízi járműnek meg kell felelnie az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény X. fejezete 3. szabályában megfogalmazott követelményeknek, kivéve, ha

i.

legkésőbb 1998. június 4-én fektették gerincét vagy az építés hasonló szakaszában voltak, és

ii.

a leszállításra és üzembe helyezésre legkésőbb 1998. december 4-ig sor került, és

iii.

teljes mértékben megfelelnek a Tengerészeti Biztonsági Bizottság 1994. május 19-i MSC 37(63) határozatával módosított, az IMO közgyűlés által 1977. november 14-én elfogadott, a dinamikus felhajtóerejű vízi járművekre vonatkozó biztonsági szabályzatot (DSC Szabályzat) magában foglaló A.373(X) határozatban foglalt követelményeknek;

b)

Az 1996. január 1. előtt épített nagysebességű utasszállító vízi járművek, amelyek megfelelnek a nagysebességű vízi járművekre vonatkozó szabályzatnak a fenti szabályzat szerinti bizonyítvánnyal folytathatják tevékenységüket.

Az 1996. január 1-je előtt épített nagysebességű utasszállító vízi járművek, amelyek nem felelnek meg a nagysebességű vízi járművekre vonatkozó szabályzatnak, nem közlekedhetnek belföldi hajóutakon, hacsak nem közlekedtek már egy tagállamban belföldi úton 1998. június 4-én, amely esetben engedélyt kaphatnak arra, hogy az adott tagállamban tovább folytassák tevékenységüket. E vízi járműveknek meg kell felelniük a DSC Szabályzatnak;

c)

a nagysebességű személyhajó építésének és karbantartásának valamint felszerelésének meg kell felelnie egy elismert szervezet nagysebességű vízi járművekre vonatkozó osztályozási előírásainak, vagy a 94/57/EK irányelv 14. cikke (2) bekezdésének megfelelően a közigazgatás által alkalmazott megfelelő szabályoknak.

7. cikk

A ro-ro személyhajók stabilitási követelményei és forgalomból való fokozatos kivonásuk

(1)   Valamennyi olyan A, B és C osztályú ro-ro személyhajónak, amely hajógerincét 2004. október 1-jén vagy azt követően fektették le, vagy amely akkor hasonló építési szakaszban volt, meg kell felelnie a 2003/25/EK irányelv 6., 8. és 9. cikkének.

(2)   Valamennyi olyan A és B osztályú ro-ro személyhajónak, amely hajógerincét 2004. október 1-je előtt fektették le, vagy amely akkor hasonló építési szakaszban volt, 2010. október 1-ig meg kell felelnie a 2003/25/EK irányelv 6., 8. és 9. cikkének, kivéve ha azon a napon vagy azt követően egy későbbi napon, amikor eléri a 30 éves kort, de legkésőbb 2015. október 1-jén kivonják a forgalomból.

8. cikk

A mozgáskorlátozott személyekre vonatkozó biztonsági követelmények

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy ahol lehetséges, megfelelő intézkedésekre kerül sor a III. mellékletben megállapított iránymutatások alapján, lehetővé téve a mozgáskorlátozott személyek számára a biztonságos ki- és beszállást minden olyan A, B, C és D osztályú személyhajóba és minden olyan, tömegközlekedésre használt nagysebességű utasszállító vízi járműbe, amely hajógerincét 2004. október 1-je után fektették le, vagy amely akkor volt hasonló építési szakaszban.

(2)   A tagállamok együttműködnek és konzultálnak a mozgáskorlátozott személyeket képviselő szervezetekkel a III. melléklet iránymutatásainak megvalósításáról.

(3)   Valamennyi olyan, A, B, C és D osztályú személyhajó és valamennyi olyan, tömegközlekedésre használt nagysebességű utasszállító vízi jármű átalakítása érdekében, amely hajógerincét 2004. október 1-je előtt fektették le, vagy amely akkor hasonló építési szakaszban volt, a tagállamok alkalmazzák a III. mellékletben megfogalmazott iránymutatásokat, amennyiben ez gazdaságilag ésszerű és kivitelezhető.

A tagállamok nemzeti cselekvési tervet dolgoznak ki arra vonatkozóan, hogy hogyan alkalmazzák ezen iránymutatásokat az ilyen hajókra és nagysebességű vízi járművekre. E tervet legkésőbb 2005. május 17-ig benyújtják a Bizottsághoz.

(4)   A tagállamok az (1) bekezdésben említett összes személyhajó, a (3) bekezdésben említett több mint 400 személy szállítására engedélyezett személyhajó és az összes nagysebességű utasszállító vízi jármű tekintetében legkésőbb 2006. május 17-ig beszámolnak a Bizottságnak e cikk végrehajtásáról.

9. cikk

Járulékos biztonsági követelmények, egyenértékek, mentességek és védőintézkedések

(1)   Amennyiben valamely tagállam vagy tagállamok egy csoportja úgy véli, hogy a biztonsági követelmények szintjét sajátos helyi körülmények által meghatározott bizonyos helyzetekben emelni kell, és ha ennek szükségessége igazolt, akkor a tagállam vagy tagállamok a (4) bekezdésben meghatározott eljárás szerint intézkedéseket fogadnak el a biztonsági követelmények fejlesztésére.

(2)   Valamely tagállam a (4) bekezdésben meghatározott eljárás szerint olyan intézkedéseket hozhat, amelyek egyenértékűek az I. mellékletben foglalt szabályozással, feltéve, hogy ezek legalább annyira hatékonyak, mint az említett melléklet szabályai.

(3)   Feltéve, hogy a biztonság szintje nem csökken, valamint a (4) bekezdésben meghatározott eljárás betartásával valamely tagállam olyan intézkedéseket hozhat, amelyekkel mentesíti a hajókat a tagállamban megtett belföldi hajóutakon ezen irányelv bizonyos meghatározott követelményei alól, ideértve a nyílt tenger hatásaitól védett szigettenger szakaszokat is, bizonyos működési feltételek teljesülése mellett, mint például kisebb hullámmagasság, korlátozott hajózási időszak, csak nappali vagy alkalmas éghajlati vagy időjárási viszonyok közötti utak, korlátozott utazási időtartam vagy a mentőszolgálat közelsége.

(4)   A tagállam, amely alkalmazza az (1), (2) vagy (3) bekezdésben foglalt rendelkezéseket, e bekezdés második–hatodik albekezdésével összhangban jár el.

Értesíti a Bizottságot a tervezett szabályozásról, ideértve azok részleteit is a biztonsági szint megfelelő fenntartásának megerősítéséhez szükséges mértékben.

Amennyiben az értesítéstől számított hat hónapon belül a 11. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint olyan határozat születik, hogy a tervezett szabályozás nem indokolt, akkor az érintett tagállamnak módosítania kell a tervezett szabályozást, vagy nem fogadhatja el azokat.

Az elfogadott szabályokat a vonatkozó nemzeti jogszabályok tartalmazzák, és azokat közölni kell a Bizottsággal, amely annak minden részletéről értesíti a többi tagállamot.

Bármely ilyen intézkedés vonatkozik minden, ugyanolyan meghatározott feltételek mellett működő, azonos osztályú személyhajóra vagy vízi járműre, lobogója és üzemeltetője nemzetiségére vagy alapítási helyére való tekintet nélkül.

A (3) bekezdésben említett intézkedések csak addig érvényesek, amíg a hajó vagy vízi jármű a meghatározott feltételek mellett üzemel.

(5)   Amennyiben egy tagállam úgy véli, hogy a tagállamban belföldi úton közlekedő személyhajó vagy vízi jármű, annak ellenére, hogy megfelel ezen irányelv rendelkezéseinek, komoly veszélyt jelent az élet- és vagyonbiztonságra vagy a környezetre, a veszély elhárításáig felfüggesztheti az adott hajó vagy vízi jármű működését, vagy járulékos biztonsági követelményeket írhat elő.

Ebben az esetben a következő eljárást kell alkalmazni:

a)

a tagállam késedelem nélkül tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot döntéséről, valamint megfelelően megindokolja azt;

b)

a Bizottság megvizsgálja, hogy a biztonságot és a környezetet fenyegető komoly veszély miatt hozott átmeneti járulékos intézkedések indokoltak-e;

c)

a 11. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint döntenek arról, hogy az élet- és vagyonbiztonságot, valamint a környezetet fenyegető komoly veszély miatt az adott hajó vagy vízi jármű működésének felfüggesztése, illetve az előírt átmeneti járulékos intézkedések indokoltak-e, és amennyiben nem, az érintett tagállamnak az átmeneti felfüggesztést, illetve az intézkedéseket vissza kell-e vonnia.

10. cikk

Kiigazítások

(1)   A nemzetközi szinten, illetve különösen az IMO-n belül végbement fejlődés figyelembevétele érdekében az alábbiakat ki lehet igazítani:

a)

a 2. cikk a), b), c), d) és v) pontjában szereplő fogalommeghatározások;

b)

a 12. cikkben említett szemlékre vonatkozó eljárásokkal és iránymutatásokkal kapcsolatos rendelkezések;

c)

az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezményre és a nagysebességű vízi járművekre vonatkozó szabályzatra, beleértve annak későbbi módosításait, a 4. cikk (3) bekezdése, a 6. cikk (4) bekezdése, a 12. cikk (3) bekezdése és a 13. cikk (3) bekezdése szerint;

d)

a „nemzetközi egyezményekre” és az IMO-határozatokra történt különleges hivatkozások a 2. cikk g), m) és q) pontjában, a 3. cikk (2) bekezdésének a) pontjában, a 6. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában, a 6. cikk (2) bekezdésének b) pontjában és a 13. cikk (3) bekezdésében találhatók.

(2)   A mellékleteket módosítani lehet:

a)

a nemzetközi egyezmények módosításainak figyelembevétele érdekében, ezen irányelv vonatkozásában;

b)

műszaki előírások javítása céljából, a tapasztalatok figyelembevételével.

(3)   Az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett, az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 11. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(4)   Az ezen irányelv 2. cikkében említett nemzetközi okmányok módosításai a 2099/2002/EK rendelet 5. cikke szerint kizárhatók ennek az irányelvnek a hatálya alól.

11. cikk

A bizottság

(1)   A Bizottságot a 2099/2002/EK rendelet 3. cikkével létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) segíti.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK tanácsi határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított határidő két hónap.

(3)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikke (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikke rendelkezéseire is figyelemmel.

12. cikk

Szemlék

(1)   A lobogó szerinti állam közigazgatása minden egyes új személyhajót az a), b) és c) pontban meghatározott szemlének veti alá:

a)

üzembe helyezés előtti vizsgálat;

b)

időszakos szemle 12 havonta egyszer; és

c)

alkalmankénti járulékos szemlék.

(2)   A lobogó szerinti állam közigazgatása minden egyes meglévő személyhajót az a), b) és c) pontban meghatározott szemlének veti alá:

a)

üzembe helyezés előtti szemle, mielőtt a hajót használatba veszik a fogadó állam belföldi útjain, olyan meglévő hajók számára, amelyek azon tagállam belföldi útjain közlekednek, amelynek lobogója alatt hajózni jogosultak;

b)

időszakos szemle 12 havonta egyszer; és

c)

alkalmankénti járulékos szemlék.

(3)   A lobogó szerinti állam közigazgatása minden olyan nagysebességű utasszállító vízi járművet, amelynek ezen irányelv 6. cikke (4) bekezdésének értelmében meg kell felelnie a nagysebességű vízi járművekre vonatkozó szabályzat (HSC Szabályzat) követelményeinek, a szabályzatban előírt szemléknek veti alá.

A lobogó szerinti állam közigazgatása minden olyan nagysebességű utasszállító vízi járművet, amelynek ezen irányelv 6. cikke (4) bekezdésének értelmében meg kell felelnie a DSC Szabályzat követelményeinek, a DSC Szabályzatban előírt szemléknek veti alá.

(4)   A személyhajó biztonsági bizonyítvány kiadása érdekében folytatott szemlék eljárásainak és iránymutatásainak, melyeket az IMO Közgyűlés 1993. november 4-i A.746(18), a szemlék és az igazolások kiállításának összehangolt rendszeréről és a személyhajók biztonsági rendszereinek szemléjénél alkalmazott iránymutatásokról szóló határozatában állapított meg, illetve az azonos cél elérésére kialakított eljárásokat kell alkalmazni.

(5)   Az (1), (2) és (3) bekezdésekben meghatározott szemléket kizárólag a lobogó szerinti állam közigazgatásának illetékes hatósági ellenőrei vagy egy elismert szervezetnek, vagy a szemle végrehajtására a lobogó szerinti államtól felhatalmazást kapott tagállam ellenőre hajthatja végre azzal a céllal, hogy megvizsgálja, hogy ezen irányelv összes követelményét teljesíti-e a hajó.

13. cikk

Bizonyítványok

(1)   Minden új és meglévő személyhajónak rendelkeznie kell az ezen irányelvnek megfelelő személyhajó biztonsági bizonyítvánnyal. A bizonyítványnak a II. mellékletben megadott formában kell készülnie. E bizonyítványt a lobogó szerinti állam közigazgatása állítja ki, miután a 12. cikk (1) bekezdésének a) pontjában és (2) bekezdésének a) pontjában leírt üzembe helyezés előtti szemle megtörtént.

(2)   A személyhajó biztonsági bizonyítványt 12 hónapot nem meghaladó időszakra adható ki. A lobogó szerinti állam közigazgatása a bizonyítványban megjelölt lejárati időponttól számított egy hónapos haladékkal az érvényességi időt meghosszabbíthatja. Amennyiben a meghosszabbítás megtörtént, a bizonyítvány új érvényességi időszaka a már meglévő bizonyítványnak a meghosszabbítást megelőző lejárati idejétől kezdődik.

A személyhajó biztonsági bizonyítvány megújítására a 12. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és a 12. cikk (2) bekezdésének b) pontjában leírt időszakos szemlét követően kerül sor.

(3)   A HSC Szabályzat rendelkezéseinek megfelelő nagysebességű utasszállító vízi járművek részére egy nagysebességű vízi jármű biztonsági bizonyítványt és egy hajózási engedélyt bocsát ki a lobogó szerinti állam közigazgatása a HSC Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően.

A DSC szabályzatnak megfelelő nagysebességű utasszállító vízi járművek részére egy DSC szerkezeti és felszerelési tanúsítványt és egy DSC hajózási engedélyt bocsát ki a lobogó szerinti állam közigazgatása a DSC szabályzat rendelkezéseinek megfelelően.

A lobogó szerinti állam közigazgatása egy a fogadó állam belföldi útjain közlekedő nagysebességű utasszállító vízi jármű hajózási engedélyének kiadása előtt megegyezik a fogadó állammal azokról az esetleges működési feltételekről, amelyek a vízi járműnek az adott államban történő hajózásához kapcsolódnak. A lobogó szerinti állam közigazgatása minden ilyen körülményt feltüntet a hajózási engedélyen.

(4)   A személyhajó vagy a vízi jármű bizonyítványa feltünteti azon mentességeket, amelyeket a hajók vagy vízi járművek a 9. cikk (3) bekezdésének értelmében kaptak.

14. cikk

Az 1974. évi SOLAS-egyezmény Szabályai

(1)   A nemzetközi hajóutakon közlekedő személyhajók tekintetében a Közösség kérelmeket nyújt be az IMO-nak annak érdekében, hogy:

a)

sürgesse az IMO-n belül folyó munkát, amely az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezménynek a közigazgatási szerv szabad belátására bízott kérdéseket magába foglaló II-1, II-2 és III. fejezetei szabályozásának felülvizsgálatára, valamint a szabályzat összehangolt értelmezésére és ez utóbbiak értelemszerű módosításainak elfogadására irányul; és

b)

intézkedéseket fogadjon el a kikötő szerinti államoknak a SOLAS-mentességekkel történő egyetértéséről szóló, 606. MSC körlevél rendelkezései alapjául szolgáló alapelvek kötelező alkalmazásáról.

(2)   Az (1) bekezdésben említett kérelmeket a Tanács elnöksége és a Bizottság nyújtja be az I. mellékletben meghatározott harmonizált szabályozás alapján.

A tagállamok elkövetnek mindent annak biztosítására, hogy az IMO az említett szabályokat és intézkedéseket gyorsan kidolgozza.

15. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ezen irányelv értelmében elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat és meghoznak minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy azokat végrehajtsák. Az ilyen módon előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

16. cikk

Értesítés

A tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadtak el. A Bizottság tájékoztatja erről a többi tagállamot.

17. cikk

Hatályon kívül helyezés

A IV. melléklet A. részében meghatározott irányelvvel módosított 98/18/EK irányelv hatályát veszti, a IV. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő utalásokat az erre az irányelvre történő hivatkozásnak kell tekinteni, a V. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban.

18. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

19. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2009. május 6-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

H.-G. PÖTTERING

a Tanács részéről

az elnök

J. KOHOUT


(1)  HL C 151., 2008.6.17., 35. o.

(2)  Az Európai Parlament 2008. október 21-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2009. április 23-i határozata.

(3)  HL L 144., 1998.5.15., 1 o.

(4)  Lásd a IV. melléklet A. részét.

(5)  HL L 183., 1989.6.29., 1. o.

(6)  HL L 378., 1986.12.31., 1. o.

(7)  HL L 364., 1992.12.12., 7. o.

(8)  HL L 46., 1997.2.17., 25. o.

(9)  HL L 123., 2003.5.17., 22. o.

(10)  HL L 324., 2002.11.29., 1. o.

(11)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(12)  HL L 157., 1995.7.7., 1. o.

(13)  HL L 319., 1994.12.12., 20. o.


I. MELLÉKLET

A HAZAI VIZEKEN KÖZLEKEDŐ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ SZEMÉLYHAJÓKRA VONATKOZÓ BIZTONSÁGI KÖVETELMÉNYEK

Tartalomjegyzék

I. FEJEZET —   ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

II-1. FEJEZET —   SZERKEZET — TÉRBEOSZTÁS ÉS TABILITÁS, GÉPI ÉS VILLAMOS BERENDEZÉSEK

A. RÉSZ —   ÁLTALÁNOS

1.

A B. részre vonatkozó fogalommeghatározások (R 2)

2.

A C., D. és E. részre vonatkozó fogalommeghatározások (R 3)

B. RÉSZ —   SÉRÜLÉS NÉLKÜLI STABILITÁS, TÉRBEOSZTÁS ÉS HAVARIASTABILITÁS

1.

Sérülés nélküli stabilitás A.749 (18) határozat

2.

Vízmentes terekre osztás

3.

Elárasztható hossz (R 4)

4.

A vízmentes válaszfalakkal elválasztott terek megengedett hossza (R 6)

5.

Elárasztási tényező (R 5)

6.

Térfelosztási tényező

7.

A hajó térfelosztására vonatkozó különleges követelmények (R 7)

8.

Stabilitás sérült állapotban (R 8)

8-1.

A ro-ro személyhajók stabilitása sérült állapotban (R 8-1)

8-2.

A 400 vagy annál több személyt szállító ro-ro személyhajókra vonatkozó különleges követelmények (R 8-2)

8-3.

A 400 vagy több személyt szállító személyhajókra, a ro-ro személyhajók kivételével, vonatkozó különleges követelmények

9.

Orr- és fartéri és géptéri vízmentes válaszfalak (R 10)

10.

Kettős fenék (R 12)

11.

A térfelosztási merülésvonal kijelölése, megjelölése és rögzítése (R 13)

12.

A vízmentes válaszfalak építése és első próbája stb. (R 14)

13.

A vízmentes válaszfalak nyílásai (R 15)

14.

A tehergépjárműveket és kísérő személyzetüket szállító hajók (R 16)

15.

Nyílások a peremvonal alatti héjlemezelésben (R 17)

16.

A személyhajók peremvonal feletti vízmentessége (R 20)

17.

A rakomány berakodókapuinak zárása (R 20-1)

17-1.

Vízmentesség a ro-ro fedélzettől (válaszfalfedélzet) az alatta lévő terekig (R 20-2)

17-2.

A ro-ro fedélzetekre vezető nyílások (R 20-3)

17-3.

A válaszfalak bezárása a ro-ro fedélzeten (R 20-4)

18.

Stabilitási információ (R 22)

19.

Havariaterv (R 23)

20.

A hajótest és a fedélzet feletti építmények sértetlensége, kármegelőzés és – ellenőrzés (R 23-2)

21.

A vízmentes ajtók jelzése, időszakos működtetése és szemléje stb. (R 24)

22.

Bejegyzések a hajónaplóba (R 25)

23.

Emelhető gépjárműfedélzetek és rámpák

24.

Fedélzeti korlátok

C. RÉSZ —   GÉPI BERENDEZÉSEK

1.

Általános (R 26)

2.

Belső égésű motorok (R 27)

3.

Fenékvízszivattyú-rendszer (R 21)

4.

A fenékvízszivattyúk száma és típusa (R 21)

5.

A hátramenet eszközei (R 28)

6.

A kormányberendezés (R 29)

7.

A villamos és elektrohidraulikus kormányberendezéssel kapcsolatos járulékos követelmények (R 30)

8.

Szellőzőrendszerek a géptérben (R 35)

9.

Kapcsolattartás a parancsnoki híd és a géptér között (R 37)

10.

A géptisztek riasztása (R 38)

11.

A vészüzemi berendezések elhelyezése (R 39)

12.

A gépek vezérlése (R 31)

13.

Gőzvezetékrendszerek (R 33)

14.

Sűrített levegős rendszerek (R 34)

15.

Zaj elleni védelem (R 36)

16.

Felvonók

D. RÉSZ —   VILLAMOS BERENDEZÉSEK

1.

Általános (R 40)

2.

A villamos áram és a világítás forrása (R 41)

3.

A vészüzemi áramforrás (R 42)

4.

Kiegészítő vészvilágítás a ro-ro hajók számára (R 42-1)

5.

Óvintézkedések áramütés, tűz és egyéb villamos eredetű veszély megelőzésére (R 45)

E. RÉSZ —   AZ IDŐSZAKOSAN FELÜGYELET NÉLKÜL HAGYOTT GÉPTEREKRE VONATKOZÓ KIEGÉSZÍTŐ KÖVETELMÉNYEK

Különleges megfontolások (R 54)

1.

Általános rendelkezések (R 46)

2.

Tűzvédelmi intézkedések (R 47)

3.

Elárasztás elleni védelem (R 48)

4.

A hajót hajtó gépek vezérlése a parancsnoki hídról (R 49)

5.

Hírközlés (R 50)

6.

Riasztórendszer (R 51)

7.

Biztonsági rendszerek (R 52)

8.

A gépekre, a kazánra és a villamos berendezésekre vonatkozó különleges követelmények

9.

Automatikus vezérlő- és riasztóberendezés (R 53.4)

II-2 FEJEZET —   TŰZVÉDELEM, TŰZÉRZÉKELÉS ÉS TŰZOLTÁS

A. RÉSZ —   ÁLTALÁNOS

1.

Alapelvek (R 2)

2.

Fogalommeghatározások (R 3)

3.

Tűzoltó szivattyúk, tűzoltó vezetékek, tűzcsapok, sugárcsövek és tömlők (R 4)

4.

Beépített tűzoltó rendszerek (R 5 + 8 + 9 + 10)

5.

Hordozható tűzoltó készülékek (R 6)

6.

Tűzoltó berendezések a gépterekben (R 7)

7.

Különleges berendezések a gépterekben (R 11)

8.

Automatikus vízpermetező, tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek (R 12)

9.

Beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek (R 13)

10.

A folyékony tüzelőanyaggal, kenőolajjal és egyéb éghető olajokkal kapcsolatos intézkedések (R 15)

11.

Tűzoltó felszerelések (R 17)

12.

Vegyes rendelkezések (R 18)

13.

Tűzvédelmi tervek és tűzvédelmi riadógyakorlatok (R 20)

14.

Működőképes állapot és karbantartás

15.

Utasítások, a fedélzeti kiképzés és gyakorlatok

16.

Üzem

B. RÉSZ —   TŰZBIZTONSÁGI INTÉZKEDÉSEK

1.

Szerkezet (R 23)

2.

Függőleges és vízszintes főzónák (R 24)

3.

Válaszfalak a függőleges főzónában (R 25)

4.

A több mint 36 utast szállító új hajók válaszfalainak és fedélzeteinek tűzállósága (R 26)

5.

A 36-nál kevesebb utast szállító új hajók és a több mint 36 utast szállító B. osztályú meglévő hajók válaszfalainak és fedélzeteinek tűzállósága (R 27)

6.

Menekülési útvonalak (R 28)

6-1.

Menekülési útvonalak a ro-ro személyhajókon (R 28-1)

7.

Áttörések és nyílások az A és B osztályú térhatárolókban (R 30, 31)

8.

A lépcsők és felvonók védelme a lakótérben és a kiszolgálóhelyiségekben (R 29)

9.

Szellőzőrendszerek (R 32)

10.

Ablakok és körablakok (R 33)

11.

Az éghető anyagok korlátozott használata (R 34)

12.

Szerkezeti részletek (R 35)

13.

Beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek, automatikus vízpermettel oltó berendezések, tűzérzékelő és tűzjelző rendszer (R 14) (R 36)

14.

A különleges kategóriájú terek védelme (R 37)

15.

Tűzvédelmi őrjáratok, a tűz észlelése, riasztók és hangosbeszélő rendszerek (R 40)

16.

A több mint 36 utast szállító B. osztályú meglévő hajók felújítása (R 41-1)

17.

A veszélyes árut szállító hajókra vonatkozó különleges követelmények (R 41)

18.

A helikopterek leszállóhelyeire vonatkozó különleges követelmények

III. FEJEZET —   MENTŐESZKÖZÖK

1.

Fogalommeghatározások (R 3)

2.

Hírközlés, túlélési járművek és készenléti mentőcsónakok, személyi életmentő felszerelések (R 6 + 7 + 18 + 21 + 22)

3.

Vészriasztás, használati utasítások, oktatási kézikönyv, gyülekezési lista és utasítások vészhelyzet esetére (R 6 + 8 + 9 + 19 + 20)

4.

A túlélési jármű személyzete és felügyelete (R 10)

5.

A túlélési jármű gyülekezési és beszállóberendezései (R 11 + 23 + 25)

5-1.

A ro-ro személyhajókra vonatkozó követelmények (R 26)

5-2.

Helikopter-leszállóhelyek és -beszállóhelyek (R 28)

5-3.

Döntéstámogató rendszer a parancsnokok számára (R 29)

6.

Vízre bocsátó állomások (R 12)

7.

A túlélési jármű tárolása (R 13 + 24)

8.

A készenléti mentőcsónakok tárolása (R 14)

8a.

A tengeri evakuálási rendszerek tárolása (R 15)

9.

A túlélési járművek vízre bocsátó és visszahelyező berendezései (R 16)

10.

A készenléti mentőcsónakokkal kapcsolatos beszállási, vízrebocsátási és visszahelyezési berendezések (R 17)

11.

Utasítások vészhelyzet esetére (R 19)

12.

Működőképesség, karbantartás és szemlék (R 20)

13.

Hajóelhagyási képzés és gyakorlat (R 19 + R 30)

I.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

Amennyiben kifejezetten előírják, a belföldi úton közlekedő A., B., C. és D. osztályú új és meglévő személyhajókra e melléklet rendelkezéseit kell alkalmazni.

A 24 méternél rövidebb B., C. és D. osztályú új hajóknak meg kell felelniük az ebben a mellékletben megállapított II-1/B/2-II-1/B/8. és II-1/B/10. Szabály követelményeinek, kivéve ha a lobogó szerinti állam közigazgatása, amelynek lobogója alatt e hajók jogosultak hajózni, biztosítja, hogy a hajók megfelelnek a lobogó szerinti állam nemzeti jogszabályainak, továbbá hogy ezen előírások ugyanolyan biztonságot nyújtanak, mint a közösségi előírások.

Amennyiben az új, 24 méternél rövidebb hajókra e melléklet szabályai nem alkalmazandóak, a lobogó szerinti állam közigazgatásának biztosítania kell, hogy e hajók megfeleljenek a nemzeti jogszabályaiknak, továbbá hogy ezen előírások ugyanolyan biztonságot nyújtsanak, mint a közösségiek.

A C. és D. osztályú meglévő hajóknak nem kell megfelelniük a melléklet II-1. és II-2. fejezete szabályainak, amennyiben a lobogó szerinti állam közigazgatása, amelynek lobogója alatt e hajók jogosultak hajózni, biztosítja, hogy a hajók megfelelnek a lobogó szerinti állam nemzeti jogszabályainak, továbbá hogy ezek az előírások ugyanolyan biztonságot nyújtanak, mint a közösségi előírások.

Ahol e melléklet a meglévő hajók tekintetében egy IMO-határozat alkalmazását írja elő, az IMO-határozat elfogadását követő két éven belül épült hajóknak nem kell megfelelniük e határozatoknak, amennyiben megfelelnek a korábbi még érvényes határozat(ok)nak.

M „Jelentős mértékű” javítás, átalakítás és módosítás alatt például a következő értendő:

minden olyan átalakítás, amely jelentősen megváltoztatja a hajó méreteit,

Példa: hosszabbítás új középrész betoldásával,

minden olyan átalakítás, amely jelentősen megváltoztatja a hajó utasbefogadó képességét,

Példa: a járműfedélzet átalakítása utastérré,

minden olyan átalakítás, amely jelentősen növeli a hajó élettartamát.

Példa: az utastér felújítása egy teljes fedélzeten.

A melléklet több címéhez fűzött „(R…)” jelzés az 1974. évi, módosított „SOLAS” Egyezmény szabályaira utal, amelyeken e melléklet szabályai alapulnak.

II-1.   FEJEZET

A HAJÓ SZERKEZETI FELÉPÍTÉSE – TÉRBEOSZTÁS ÉS STABILITÁS, GÉPI ÉS VILLAMOS BERENDEZÉSEK

A.   RÉSZ

ÁLTALÁNOS

1.   A B. részre vonatkozó fogalommeghatározások (R 2)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

1.

A térfelosztási merülésvonal a hajó térfelosztásának meghatározásához használt vízvonal.

2.

A legmagasabb térfelosztási merülésvonal az a vízvonal, amely az alkalmazott térfelosztási követelmények által megengedett legnagyobb merülésnek felel meg.

2.

A hajó hossza a legnagyobb térfelosztási merülésvonal végpontjain húzott függélyek között mért távolság.

3.

A hajó szélessége a legmélyebb térfelosztási merülésvonalon vagy az alatt a bordák külső élei között mért legnagyobb szélesség.

4.

A merülés a főborda síkjában az alapvonaltól a szóban forgó térfelosztási merülésvonalig mért függőleges távolság.

5.

A bruttó hordképesség az a tonnában kifejezett különbség, amely a hajó kijelölt nyári szabadoldaláig, 1,025 sűrűségű vízben való merüléskor jelentkező vízkiszorítása és üres vízkiszorítása között van.

6.

Az üres hajó tömege a hajó vízkiszorítása tonnában kifejezve, a rakomány, tüzelőanyagok, kenőolaj, ballasztvíz, édesvíz, tartályokban lévő ivóvíz, fogyóanyagok, az utasok, a személyzet és azok ingóságai nélkül.

7.

A válaszfalfedélzet a hajó legfelső fedélzete, ameddig a vízmentes keresztirányú válaszfalak felérnek.

8.

A peremvonal az a vonal, amelyet legalább 76 mm-rel a válaszfalfedélzet felső éle alatt húznak meg.

9.

Az elárasztási tényező azt mutatja meg, hogy az adott tér hány százalékát áraszthatja el a víz. A peremvonal fölé nyúló tér térfogatát csak e vonal magasságáig mérik.

10.

A géptér a gerincvonaltól a peremvonalig tart és a fő- és segédüzemi hajtóművek, valamint a hajtóműveket kiszolgáló kazánok elhelyezésére szolgáló tereket határoló legszélső fő vízmentes keresztirányú válaszfalak között helyezkedik el.

11.

Utastérnek nevezzük azokat a tereket, amelyek az utasok elhelyezésére szolgálnak, és amit az utasok használnak, kivéve a poggyászok, a készletek, az élelmiszerek és a posta helyiségeit.

12.

Vízmentesnek minősül a szerkezet szempontjából az, amely képes megakadályozni a víz bármely irányú áthatolását a szerkezeten olyan víznyomásnál, amely felléphet az ép vagy sérült állapotú szerkezet esetén.

13.

Időjárásálló azt jelenti, hogy a víz semmilyen tengeri viszonyok között sem tud behatolni a hajóba.

14.

A ro-ro személyhajó olyan személyhajót jelent, amely ro-ro rakománytérrel vagy a II-2/A/2. Szabályban meghatározott speciális kategóriájú terekkel rendelkezik.

2.   C., D. és E. részre vonatkozó fogalommeghatározások (R 3)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

1.

A kormányvezérlő rendszer az a berendezés, amely továbbítja a parancsnoki híd utasításait a kormányberendezés hajtóegységeihez. A kormányberendezés vezérlőrendszere adó- és vevőberendezéseket, hidraulikus szivattyúkat és az azokhoz tartozó motorokat, motorvezérlőket, vezetéket és kábeleket foglal magában.

2.

A főkormányberendezés azokat a gépeket, kormányvezérlőket, kormányberendezés hajtóegységét, amennyiben van ilyen, a járulékos berendezéseket, valamint a forgatónyomaték kormányszárra történő kifejtéséhez szükséges eszközöket (pl. kormányrúd vagy kormánynegyed) jelenti, amely a kormánylapát mozgatásához szükséges a hajó szokványos üzemi körülmények melletti irányítása céljából.

2.

Kormányberendezést hajtó egység:

1.

villamos kormányberendezés esetén egy villamos motor a járulékos villamos berendezésekkel;

2.

elektrohidraulikus kormányberendezés esetén egy villamos motor és járulékos berendezéseivel, valamint a csatlakozó szivattyúval;

3.

egyéb hidraulikus kormányberendezés esetén egy hajtómotor a csatlakozó szivattyúval.

3.

A szükség-kormányberendezés olyan berendezés, amely nem a főkormányberendezés része, s a hajó irányításához szükséges abban az esetben, ha a főkormányberendezés a kormányrúd, a kormánynegyed vagy más azonos célt szolgáló alkatrész kivételével nem működik.

4.

Szokványos üzemi és lakhatási feltételek olyan körülmények, amelyek között a hajó egésze, valamint azok a gépi berendezések, ellátó- és segédeszközök, amelyek a meghajtást, a kormányképességet, a biztonságos navigációt, a tűz- és lékesedési biztonságot, a belső és külső hírközlést és a jelzéseket biztosítják, továbbá a menekülés eszközei, a mentőcsónakcsörlők, valamint a lakályosságot biztosító berendezések megfelelő üzemképes állapotban vannak és megfelelően működnek.

5.

Veszélyhelyzet az az állapot, amikor a szokványos üzemi és lakhatási feltételeket biztosító bármelyik berendezés a főáramforrás meghibásodása miatt nincs üzemképes állapotban.

6.

Főáramforrás az az áramforrás, amely villamos energiával látja el a főkapcsolótáblát, amely áramelosztásra szolgál a hajó szokásos üzemi és lakhatási feltételeinek fenntartásához szükséges összes berendezéshez.

7.

Az üzemképtelen hajóállapot az az állapot, amikor az áramellátás hiánya miatt a főüzemi propulzióhajtó berendezés, a kazánok és a segédüzemi berendezések nem működnek.

8.

Főgenerátortér az a tér, ahol a főáramforrás helyezkedik el.

9.

Főkapcsolótábla az a kapcsolótábla, amelyet a főáramforrás közvetlenül lát el, s amely elosztja a villamos energiát a hajó szolgáltatásaihoz.

10.

Vészüzemi kapcsolótábla az a kapcsolótábla, amelyet a fő energiaellátó rendszer meghibásodása esetén közvetlenül a vészüzemi áramforrás vagy az átmeneti (puffer) vészüzemi áramforrás lát el, és amely elosztja a villamos áramot a hajó vészhelyzeti szolgáltatásaihoz.

11.

Vészüzemi áramforrás olyan villamos áramforrás, amely a főáramforrás meghibásodása esetén táplálja a vészüzemi kapcsolótáblát.

12.

Legnagyobb üzemi előremeneti sebesség az a legnagyobb menetsebesség, amely üzemszerű fenntartására a tengeren legnagyobb tengeri merülés mellett a hajót tervezték.

13.

Legnagyobb hátrameneti sebesség az a sebesség, amelyet a hajó becslés szerint el tud érni a legnagyobb hátrameneti teljesítménnyel a legnagyobb tengeri merülés mellett.

14a.

Gépterek az összes „A.” kategóriájú géptér és minden egyéb olyan tér, amelyben főüzemi gépek, kazánok, tüzelőanyag-egységek, gőzgépek és belsőégésű motorok, generátorok és nagyobb villamos gépezetek, olajtöltő állomások, hűtő-, stabilizáló-, szellőztető- és légkondicionáló gépek vannak, továbbá a hasonló terek és a hozzájuk tartozó aknák.

14b.

„A.” kategóriájú gépterek azok a terek és a hozzájuk tartozó aknák, amelyekben:

1.

a propulzió hajtására használt belsőégésű motorok; vagy

2.

a főüzemen kívüli célokra alkalmazott belsőégésű motorok, ahol a gépek összesített kimenő teljesítménye legalább 375 kW; vagy

3.

olajtüzelésű kazánok vagy tüzelőanyag-egységek vannak.

15.

Az erőátviteli rendszer az a hidraulikus berendezés, amely energiát szolgáltat a kormányszár forgatásához, és amely magában foglal egy vagy több kormányberendezést hajtó egységet a hozzájuk tartozó vezetékekkel, szerelvényekkel együtt, valamint egy, a kormánylapátot működtető szerkezetet. Az erőátviteli rendszereknek lehetnek közös mechanikus alkotórészei, például a kormányrúd, a kormánynegyed és a kormányszár, illetve egyéb azonos célt szolgáló elemek.

16.

Vezérlőállások azok a terek, ahol a hajó rádiója, fő navigációs berendezései vagy a vészüzemi áramforrás található, illetve ahol a tűzérzékelő és tűzoltó berendezések központja van.

B.   RÉSZ

SÉRÜLÉS NÉLKÜLI STABILITÁS, TÉRBEOSZTÁS ÉS HAVARIASTABILITÁS

1.   Sérülés nélküli stabilitás. A.749 (18) határozat

24 MÉTERES VAGY ANNÁL HOSSZABB A., B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

A 24 méteres vagy annál hosszabb új hajók minden osztályának meg kell felelnie a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet Közgyűlése 18. ülésszakán 1993. november 4-én az A.749 (18) határozatával elfogadott, a sérülés nélküli hajók stabilitásról szóló szabályzat személyhajókra vonatkozó rendelkezéseinek.

Amennyiben valamely tagállam megítélése szerint az IMO A.749 (18) határozatában előírt erős szél- és dőléskritérium nem alkalmazható, akkor egy kielégítő stabilitást biztosító helyettesítő megoldás is alkalmazható. Ezt egy olyan bizonyítékkal kell alátámasztani a Bizottság előtt, amely igazolja az egyenértékű biztonsági szintet.

24 MÉTERES VAGY ANNÁL HOSSZABB A. ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

Minden A. és B. osztályú meglévő hajónak bármilyen rakodási körülmény között eleget kell tennie a következő stabilitási kritériumoknak, miután a szabad folyadékfelszín hatását az IMO A.749 (18) határozata 3.3 bekezdésének, illetve más hasonló feltételnek megfelelően (korrekcióval) figyelembe vették.

a)

A stabilitási kar görbéje (GZ görbe) alatti terület nem lehet kisebb, mint:

i.

0,055 méterradián 30 ° dőlésszögig;

ii.

0,09 méterradián 40 ° dőlésszögig vagy az elárasztási szögig, ami azt a dőlésszöget jelenti, amelynél a külhéj, a felépítmények vagy a fedélzeti építmények vízmentesen nem zárható nyílásainak alsó élei a vízbe érnek, ha ez a szög 40 °-nál kisebb;

iii.

0,03 méterradián 30 ° és 40 ° dőlésszög között, illetve 30 ° és az elárasztási dőlésszög között, ha az 40 °-nál kevesebb.

b)

A GZ stabilizálókar legalább 0,20 méter legyen 30 ° vagy annál nagyobb dőlésszög esetén.

c)

A legnagyobb stabilizálókar olyan dőlésszögnél legyen, amely lehetőleg meghaladja a 30 °-ot, de nem kisebb 25 °-nál.

d)

A keresztirányú kezdeti metacentrikus magasság legalább 0,15 méter legyen.

Azok a rakodási körülmények, amelyeket a fenti stabilitási kritériumok betartásának ellenőrzése során figyelembe kell venni, legalább az IMO A.749 (18) határozata 3.5.1.1 bekezdésében felsorolt eseteket tartalmazzák.

Minden meglévő A. és B. osztályú 24 méteres vagy annál hosszabb hajónak meg kell felelnie az A.749 (18) IMO-határozat 3.1.2.6 bekezdésében (a személyhajókra vonatkozó járulékos kritériumok) és a 3.2 bekezdésében (erős szélnyomási és dőlési kritérium, időjárási kritérium) megadott további kritériumoknak is.

Amennyiben a tagállamok megítélése szerint az A.749 (18) IMO-határozatban előírt erős szélnyomási és dőlési kritérium nem alkalmazható, akkor egy kielégítő stabilitást biztosító alternatív megoldás is alkalmazható. Ezt egy olyan bizonyítékkal kell alátámasztani a Bizottság előtt, amely igazolja az egyenértékű biztonsági szintet.

2.   Vízmentes terekre osztás

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

Minden hajót a válaszfalfedélzetig vízmentes válaszfalakkal olyan vízmentes terekre kell osztani, amelyek legnagyobb hosszúságát az alábbiakban megadott követelmények alapján számítják ki.

E követelmények helyett a Személyhajók térfelosztási és stabilitási szabályzatát, mint az IMO által az A.265 (VIII) határozattal az Életbiztonság a tengeren tárgyú 1960. évi Nemzetközi Egyezmény II. fejezetének B. részével egyenértékűt, lehet használni, amennyiben azt teljes egészében alkalmazzák.

A belső szerkezet egyéb olyan részeinek, amelyek befolyásolják a hajó térfelosztásának hatékonyságát, szintén vízmentesnek kell lennie.

3.   Elárasztható hossz (R 4)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

Az egy megadott ponton mért elárasztható hossz a hajó hosszának az a legnagyobb része, amelynek közepe az adott pontban van, és amely az alábbiakban megadott eláraszthatósági feltételek mellett elárasztható anélkül, hogy a hajó a peremvonalnál mélyebbre merülne.

2.

Olyan hajó esetében, amelynek nincs folytonos válaszfalfedélzete, az elárasztható hosszt bármely pontban egy felvett folytonos peremvonalhoz viszonyítva lehet megállapítani, amely a hajó oldalán egy pontban sincs a fedélzet azon szélének felső síkjától 76 mm-nél alacsonyabban, ameddig az érintett válaszfalak és a külhéj vízmentesek.

3.

Ahol a felvett peremvonal észrevehetően azon fedélzet alatt van, ameddig a válaszfalak felérnek, a lobogó szerinti állam közigazgatása korlátozott eltérést engedélyezhet a válaszfalak azon részeinek vízmentességére, amelyek a peremvonal fölött és közvetlenül a magasabb fedélzet alatt helyezkednek el.

4.   A vízmentes válaszfalakkal elválasztott terek megengedett hossza (R 6)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

Egy olyan tér legnagyobb megengedett hosszát, amelynek középpontja a hajó hosszának bármely pontján helyezkedik el, az elárasztható hosszból lehet kiszámítani úgy, hogy azt megszorozzák a térfelosztási tényezőnek nevezett tényezővel.

5.   Elárasztási tényező (R 5)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

A 3. Szabályban említett megállapított feltételek a peremvonal alatti terek eláraszthatóságára vonatkoznak.

Az elárasztható hossz meghatározásához a peremvonal alatti terek feltételes közepes elárasztási tényezőit a 8.3. Szabály táblázata tünteti fel.

6.   Térfelosztási tényező

A térfelosztási tényező:

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ RO-RO SZEMÉLYHAJÓK ESETÉBEN:

1,0, amennyiben a hajón szállítható személyek engedélyezett száma kevesebb, mint 400, és

0,5, amennyiben a hajón szállítható személyek engedélyezett száma több, mint 400.

A B. osztályú meglévő ro-ro személyhajóknak legkésőbb a II-1/B/8-2. Szabály 2. bekezdésében meghatározott időpontig meg kell felelniük e követelménynek.

B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ NEM RO-RO SZEMÉLYHAJÓK ESETÉBEN: 1,0

7.   A hajó térfelosztására vonatkozó különleges követelmények (R 7)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

Ahol a hajó egy vagy több részében a vízmentes válaszfalakat a válaszfalfedélzetnél magasabban lévő fedélzethez viszik fel, mint a hajó többi részében, és a válaszfalak magasabb kiterjedését kívánatos felhasználni az elárasztható hossz kiszámításánál, külön peremvonalakat alkalmazhatnak a hajó összes ilyen eltérő részére, azzal a feltétellel, hogy:

1.

a hajó oldalai a hajó teljes hossza mentén a felső peremvonalnak megfelelő fedélzetig terjednek, a héjlemezelésen pedig e fedélzet alatt minden nyílást úgy tekintenek, mint ami a 15. Szabály alkalmazásában a peremvonal alatt van; és

2.

a válaszfalfedélzet „lépcsőzetével” szomszédos két tér mindegyike a hozzájuk tartozó peremvonalaknak megfelelő megengedett hosszon belül van, továbbá együttes hosszuk nem haladja meg az alacsonyabban fekvő peremvonal alapján megengedhető hossz kétszeresét.

2.

Egy tér túllépheti a 4. Szabályban előírt meghatározott megengedett hosszúságot, amennyiben mindegyik pár szomszédos tér együttes hossza, amelyekkel a szóban forgó tér határos, nem haladja meg az elárasztható hosszt vagy a megengedett hossz kétszeresét, attól függően, hogy melyik a kisebb.

3.

A fő keresztirányú válaszfalban fülkét lehet kiképezni azzal a feltétellel, hogy a fülke minden része a hajó két oldalának függőleges felületein belül fekszik, továbbá a külhéjtól a hajó szélességének egyötödével megegyező távolságra, a középvonalra derékszögben mérve pedig a legmélyebb térfelosztási merülésvonal szintjén helyezkedik el. A fülke minden részét, amely e határokon kívül fekszik, a 6. bekezdésnek megfelelően lépcsőnek kell tekinteni.

4.

Amennyiben a fő keresztirányú válaszfal fülkézve vagy lépcsőzve van, a térfelosztás meghatározásához egy egyenértékű folytonos válaszfalat kell használni.

5.

Amennyiben egy fő keresztirányú vízmentes tér helyi térfelosztást foglal magában, és a lobogó szerinti állam közigazgatása számára kielégítően bizonyítható, hogy a főtér nem lesz elárasztva egy olyan feltételezett oldalsérülés esetén, amely 3,0 méterre plusz a hajó hosszának 3 %-ára terjed ki, illetve 11,0 méterre vagy a hajó hosszának 10 %-ára terjed ki, attól függően, hogy melyik a kevesebb, akkor arányos engedmény adható e terek tekintetében egyébként megkövetelt megengedett hosszúságra. Ilyen esetben a sértetlen oldalon feltételezett tényleges felhajtóerő nem lehet nagyobb, mint a sérült oldalon feltételezett felhajtóerő.

E bekezdés csak akkor alkalmazható, ha várhatóan nem akadályozza a 8. Szabály betartását.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

6.

Egy fő keresztirányú válaszfal akkor lépcsőzetes kialakítású, ha megfelel a következő feltételek valamelyikének:

1.

a szóban forgó válaszfallal elválasztott két tér együttes hossza nem haladja meg az elárasztható hossz 90 %-át, illetve a megengedett hossz kétszeresét, a két tér együttes hossza nem haladhatja meg a megengedett hosszúságot olyan hajók esetében, amelyek térfelosztási tényezője 1;

2.

a lépcsőzésnél további térfelosztást írnak elő, hogy ugyanazt a biztonságot nyújtsák, mint a síkfelületű válaszfal esetében;

3.

az a tér, amely fölött a lépcsőzet húzódik, nem haladja meg a lépcső alatt 76 mm-rel húzódó peremvonal szerinti megengedett hosszúságot.

7.

A 100 méter hosszú vagy annál hosszabb hajók esetében az orrtér mögötti fő keresztirányú válaszfalak egyikét a mellső függélytől olyan távolságban kell elhelyezni, amely nem haladja meg a megengedett hosszt.

8.

Amennyiben két szomszédos keresztirányú főválaszfal vagy a velük egyenértékű sík válaszfalak közötti távolság, illetve a válaszfalak legközelebbi lépcsőzött szakaszán áthaladó keresztirányú síkok közötti távolság kisebb, mint 3,0 méter plusz a hajó hosszának 3 %-a, illetve 11 méter vagy a hajó hosszának 10 %-a, attól függően, hogy melyik a kisebb, akkor csak az egyik válaszfalat tekintik a hajó térfelosztása részének.

9.

Amennyiben az előírt térfelosztási tényező 0,50, két szomszédos tér együttes hossza nem haladhatja meg az elárasztható hosszt.

8.   Stabilitás sérült állapotban (R 8)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.1.

A sérülés nélküli stabilitását úgy kell biztosítani valamennyi üzemi körülmény esetén, hogy a hajó ellen tudjon állni az elárasztható hosszúságon belül elhelyezkedő bármelyik főtérben az elárasztása végső szakaszának.

1.2.

Ahol két szomszédos tért a 7.6.1 Szabálynak megfelelően lépcsőzött válaszfal választ el, akkor a sérülés nélküli stabilitásnak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy ellenálljon mindkét szomszédos tér elárasztásának.

1.3.

Amennyiben az előírt térfelosztási tényező 0,50, akkor a sérülés nélküli stabilitásnak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy ellenálljon bármelyik szomszédos tér elárasztásának.

2.1.

Az 1. bekezdés követelményeit olyan számítások alapján kell meghatározni, amelyek megfelelnek a 3., 4. és 6. bekezdésnek, és figyelembe veszik a hajó méreteit és építési jellemzőit, valamint a sérült terek elrendezését és kialakítását. A számítások elkészítésénél azt kell feltételezni, hogy a hajó a stabilitás tekintetében a várható legrosszabb üzemi körülmények között van.

2.2.

Amennyiben az elárasztás sebességének jelentős korlátozása érdekében megfelelő tömörségű fedélzetek, belső válaszfalak vagy hosszirányú válaszfalak beépítését javasolják, akkor a számítások során kellő figyelmet kell fordítani e korlátozásokra.

ÚJ B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK, MEGLÉVŐ B. OSZTÁLYÚ RO-RO SZEMÉLYHAJÓK ÉS 1990. ÁPRILIS 29. ÓTA GYÁRTOTT MEGLÉVŐ, B. OSZTÁLYÚ SZEMÉLYSZÁLLÍTÓ HAJÓK A RO-RO SZEMÉLYHAJÓK KIVÉTELÉVEL:

2.3.

Az elárasztás végső szakaszában és – amennyiben előírt – az egyensúlyi helyzet beállta után a szükséges stabilitást a következőképpen határozzák meg:

2.3.1.

A pozitív maradó stabilitási kar görbéjének legalább 15 °-os tartománya van az egyensúlyi helyzet szögén túl. Ezt a tartományt legalább 10 °-kal csökkenteni lehet abban az esetben, ha a stabilitási kar görbéje alatti terület egyenlő a 2.3.3. bekezdésben meghatározott terület szorozva a 15/tartomány hányadossal, ahol a tartományt fokban fejezik ki.

2.3.2.

A stabilitási kar alatti terület legalább 0,015 méterradián, amely az egyensúlyi helyzet szögétől a következő értékek közül a legkisebbig tart:

1.

az a szög, amelynél a fokozatos elárasztás bekövetkezik; vagy

2.

egy tér elárasztása esetén a függőlegestől mért 22 °, illetve két szomszédos tér egyidejű elárasztása esetén a függőlegestől mért 27 °.

2.3.3.

A maradó stabilitási kart a pozitív stabilitási tartományában kell kiszámítani, figyelembe véve a következő billentőnyomatékok közül a legnagyobbat:

1.

az egyoldali utastömörüléskor fellépő nyomaték;

2.

az összes, teljesen megterhelt, csónakdaruval leeresztett túlélési jármű vízre eresztése esetén az egyik oldalon fellépő nyomaték;

3.

szélnyomás okozta nyomaték,

az alábbi képlet szerint számítva:

Formula

azonban a stabilitási kar sosem lehet kisebb 0,10 méternél.

2.3.4.

A 2.3.3. bekezdés billentőnyomatékainak kiszámítását a következő feltételekkel kell elvégezni:

1.

Az egyoldali utastömörülés okozta nyomaték:

1.1.

négyzetméterenként négy utas;

1.2.

utasonként 75 kg tömeg;

1.3.

az utasokat a fedélzeten rendelkezésre álló területen a hajónak azon az oldalán kell elhelyezni, ahol a gyülekezési helyek találhatóak, s úgy, hogy ezáltal a legkedvezőtlenebb billentőnyomaték alakuljon ki.

2.

Az egyik oldalon az összes, teljesen megterhelt, csónakdaruval leeresztett túlélési jármű vízre eresztésekor fellépő nyomaték:

2.1.

azok a mentőcsónakok és készenléti mentőcsónakok, amelyek a hajónak azon az oldalán vannak felszerelve, amelyre az a sérülést követően dőlt, teljesen terhelt állapotban leengedésre készen kibillentett állapotban vannak;

2.2.

azoknál a mentőcsónakoknál, amelyeknek az elrendezése olyan, hogy a tárolóhelyről teljesen megterhelt állapotban eresztik vízre, a vízre eresztés alatti legnagyobb billentőnyomatékot kell számításba venni;

2.3.

azokról a teljesen megterhelt, csónakdaruval leengedhető mentőtutajokról, amelyek a hajónak azon az oldalán voltak a csónakdarukhoz rögzítve, amelyre az a sérülést követően dőlt, azt kell feltételezni, hogy leeresztésre készen kibillentett állapotban vannak;

2.4.

azok a személyek, akik nem tartózkodnak a kibillentett mentőeszközökben, nem jelentenek további billentő- vagy stabilizálónyomatékot;

2.5.

azokról a mentőeszközökről, amelyek a sérülést követően a hajó dőlésével ellentétes oldalon vannak, azt kell feltételezni, hogy azok tárolóhelyükön vannak.

3.

A szélnyomás okozta nyomaték:

3.1.

a B. osztály hajói esetében: 120 N/m2 szélnyomást kell feltételezni;

a C. és D. osztály hajói esetében: 80 N/m2 szélnyomást kell feltételezni;

3.2.

vonatkoztató felület a sérülés nélküli állapotnak megfelelő merülésvonal feletti szélnek kitett felület;

3.3.

a nyomaték karja a sérülés nélküli állapotnak megfelelő közepes merülés felénél lévő pontot a szélnek kitett felület súlypontjával összekötő függőleges távolság.

2.4.

Amennyiben jelentős mértékű fokozatos elárasztás következik be, ami a stabilitási kar gyors, 0,04 méteres vagy annál nagyobb csökkenését okozza, a stabilitási kar görbéje a fokozatos elárasztás szögénél végződik, így a 2.3.1. és 2.3.2. bekezdésben említett tartományt és területet eddig a szögig kell mérni.

2.5.

Amennyiben korlátozott mértékű fokozatos elárasztás következik be, és nem akadálytalanul történik, ami a stabilitási kar várhatóan lassú, 0,04 méternél kisebb csökkenését okozza, a görbe megmaradó szakaszát részben megtörik, azt feltételezve, hogy a fokozatosan elárasztott tér kezdettől fogva el volt árasztva.

2.6.

Az elárasztás közbeeső szakaszaiban a legnagyobb stabilitási kar legalább 0,05 méter, a pozitív stabilitási karok tartománya pedig legalább 7 °. Minden esetben azt kell feltételezni, hogy csak egy sérülés keletkezett a hajótesten, és csak egy szabad felszín van.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

3.

A sérült stabilitás kiszámítása céljából a következő térfogati és felületelárasztási tényezőket kell számításba venni:

Terek

Elárasztási tényező

(%)

A rakomány vagy a készletek számára előirányzott

60

A lakóterek által elfoglalt

95

A gépberendezések által elfoglalt

85

Folyékony rakomány számára előirányzott

0 vagy 95 (1)

Nagyobb elárasztási tényező feltételezhető azokkal a terekkel kapcsolatban, amelyek a sérült merülésvonal közelében nem foglalnak magukban fontos lakó- vagy géptereket, illetve olyan tereknél, ahol általában nincs jelentős mennyiségű rakomány vagy készlet.

4.

A sérülés feltételezett kiterjedése a következő:

1.

hosszirányú kiterjedés: 3,0 méter plusz a hajó hosszának 3 %-a, illetve 11,0 méter vagy a hajó hosszának 10 %-a, attól függően, melyik a kisebb;

2.

keresztirányú kiterjedés (hajótesten belül a hajó oldalától derékszögben a hajóközép (HK) síkjáig a legmagasabb térfelosztási merülésvonalon mérve): a hajó szélességének egyötödével megegyező távolság; és

3.

függőleges kiterjedés: az alapvonaltól felfelé korlátozás nélkül;

4.

ha a 4.1., 4.2. vagy 4.3. bekezdésben jelzettnél kisebb kiterjedésű sérülés a dőléssel vagy a metacentrikus magasság csökkenésével kapcsolatban súlyosabb következményekkel járna, akkor azt a sérülést kell figyelembe venni a számítások során.

5.

Az aszimmetrikus elárasztás lehetőségét megfelelő intézkedésekkel a minimumra kell csökkenteni. Ahol a nagy dőlésszöget korrigálni kell, az alkalmazott módszernek, amennyiben lehetséges, önműködőnek kell lennie, abban az esetben viszont, ha keresztáramoltatással működő rendszert használnak, annak a válaszfalfedélzetről kell működtethetőnek lennie. A B., C. és D. osztályú új hajók esetében az elárasztást követően, de az egyenesbe hozást megelőzően a legnagyobb dőlésszög nem haladhatja meg a 15 °-ot. Ahol keresztáramoltatással működő rendszert írnak elő, az egyenesbe hozási idő nem haladhatja meg a 15 percet. A hajó parancsnokának az ilyen berendezések kezelésére vonatkozó információkat át kell adni.

6.

A hajó állapotának a sérülést követően, valamint aszimmetrikus elárasztás esetében a kiegyenlítést szolgáló intézkedések meghozatala után a következőnek kell lennie:

1.

szimmetrikus elárasztás esetén az állandó vízkiszorítási módszerrel számítva a pozitív megmaradó metacentrikus magasság legalább 50 mm;

2.a)

a 6.2b) bekezdés eltérő rendelkezése hiányában aszimmetrikus elárasztás esetén egyetlen tér elárasztása során a dőlésszög nem haladhatja meg a 7 °-ot a B. osztályú (új és meglévő) hajók esetében, illetve a 12 °-ot a C. és D. osztályú (új) hajók esetében.

Két szomszédos tér egyidejű elárasztása esetén 12 °-os dőlés engedhető meg a B. osztályú meglévő és új hajók esetében, amennyiben a hajó elárasztott részében a térfelosztási tényező sehol sem nagyobb 0,50-nél;

2.b)

a B. osztályú, 1990. április 29-e előtt gyártott személyszállító hajók, kivéve ro-ro személyhajókat, esetében aszimmetrikus elárasztás során a dőlésszög nem lehet nagyobb 7 °-nál, a közigazgatás kivételes esetekben nagyobb dőlést engedélyezhet, viszont a végső dőlés nem haladhatja meg a 15 °-ot;

3.

a peremvonal sosem kerülhet víz alá az elárasztás végső állapotában. Ha úgy ítélik meg, hogy a peremvonal az elárasztás közbeeső szakaszában víz alá kerülhet, a lobogó szerinti állam közigazgatása a hajó biztonsága érdekében szükségesnek tartott vizsgálatot és intézkedéseket írhat elő.

7.

A hajó parancsnokának át kell adni azokat az adatokat, amelyek szükségesek a hajó sérülés nélküli stabilitásának fenntartásához mindenféle üzemi körülmény esetén annak érdekében, hogy a hajó a legkedvezőtlenebb sérülésnek is ellen tudjon állni. Abban az esetben, ha keresztáramlási rendszerrel felszerelt hajóról van szó, a hajó parancsnokát tájékoztatni kell azokról a stabilitási feltételekről, amelyeken a dőlési számítások alapulnak, és figyelmeztetni kell arra, hogy a hajó sérülésekor kevésbé kedvező helyzetben túlzott mértékű dőlés következhet be.

8.

A 7. bekezdésben említett adatok, amelyek alapján a parancsnok biztosítani tudja a sérülés nélküli kielégítő stabilitás fenntartását, olyan információkat tartalmaznak, amelyek megadják a hajó gerincvonal feletti súlypontjának (KG) legnagyobb megengedett magasságát, illetve a legkisebb megengedett metacentrikus magasságot (GM) olyan merülés vagy vízkiszorítás mellett, amely bármely üzemi körülmény esetén kielégítő. Az információnak az üzemeltetési korlátozások figyelembevételével tartalmaznia kell a különböző úszáshelyzeteket.

9.

Minden hajónak jól látható merülési mércékkel kell rendelkeznie a hajó orrán és farán. Amennyiben a merülési mércék nehezen leolvasható helyen vannak elhelyezve, illetve bizonyos járatok működési korlátai miatt a merülési mércéket nehéz leolvasni, akkor a hajót megbízható merülésjelző rendszerrel kell ellátni, amellyel meghatározható az orr és a far merülése.

10.

A hajó berakodását követően, de még a kifutás előtt a parancsnoknak meg kell határoznia a hajó úszáshelyzetét és stabilitását, valamint meg kell győződnie arról, hogy a hajó megfelel a vonatkozó szabályok stabilitási kritériumainak, s ezt írásban is rögzíti. A hajó stabilitásának meghatározását mindig számítások alapján kell elvégezni. E célból elektronikus rakodási és stabilitásértékelő számítógép vagy ezzel egyenértékű eszközök használhatók.

11.

A lobogó szerinti állam közigazgatása addig nem mérlegelheti a sérült állapotban fennálló stabilitási követelmények enyhítését, amíg nem bizonyosodott meg arról, hogy a sérülés nélküli metacentrikus magasság, amely szükséges ahhoz, hogy e követelményeknek minden üzemi körülmény esetében megfeleljen, meghaladja a tervezett tevékenységhez szükséges mértéket.

12.

A sérült állapotban fennálló stabilitásra vonatkozó követelmények enyhítése csak kivételes esetekben és azzal a feltétellel engedélyezhető, hogy a lobogó szerinti állam közigazgatása megbizonyosodik arról, hogy a hajónak az adott körülmények között gyakorlatilag és ésszerűen elfogadható méretarányai, felszerelése és egyéb jellemzői a sérülést követő stabilitás szempontjából a lehető legkedvezőbbek.

8-1.   A ro-ro személyhajók stabilitása sérült állapotban (R 8-1)

B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ RO-RO SZEMÉLYHAJÓK:

1.

A B. osztályú meglévő ro-ro személyhajóknak legkésőbb az alábbiakban megadott megfelelőségi határidőt követő első időszakos szemléig során meg kell felelniük a 8. Szabálynak annak az A/Amax értéknek az alapján, amelyet a meglévő ro-ro személyhajók fennmaradási képességének az A.265 (VIII) határozaton alapuló egyszerűsített módszer felhasználásával történő értékelésére szolgáló számítási eljárás mellékletében határoztak meg, s amelyet a Tengerészeti Biztonsági Bizottság dolgozott ki az 1991. júniusi 59. ülésszakán (MSC 574. körlevél):

Az A/Amax értéke:

Megfelelési határidő:

kevesebb, mint 85 %

1998. október 1.

legalább 85 %, de kevesebb, mint 90 %

2000. október 1.

legalább 90 %, de kevesebb, mint 95 %

2002. október 1.

legalább 95 %, de kevesebb, mint 97,5 %

2004. október 1.

97,5 % vagy több

2005. október 1.

8-2.   A 400 vagy annál több személyt szállító ro-ro személyhajókra vonatkozó különleges követelmények (R 8-2)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ RO-RO SZEMÉLYHAJÓK:

A II-1/B/8. és a II-1/B/8-1. Szabály sérelme nélkül a következők érvényesek:

1.

a 400 vagy több személy szállítására engedélyezett új ro-ro személyhajóknak meg kell felelnie a II-1/B/8. Szabály 2.3. bekezdése rendelkezéseinek, feltételezve a hajó L hosszúságán belül bárhol bekövetkezett sérülést; és

2.

a 400 vagy több személy szállítására engedélyezett meglévő ro-ro személyhajóknak meg kell felelnie az 1. bekezdés követelményeinek legkésőbb a 2.1., 2.2. vagy 2.3. bekezdésben leírt megfelelési határidőt követő első időszakos szemle időpontjáig, attól függően, melyik következik be később:

2.1.

Az A/Amax értéke:

Átültetés határideje:

kevesebb, mint 85 %

1998. október 1.

legalább 85 %, de kevesebb, mint 90 %

2000. október 1.

legalább 90 %, de kevesebb, mint 95 %

2002. október 1.

legalább 95 %, de kevesebb, mint 97,5 %

2004. október 1.

97,5 % vagy több

2010. október 1.

2.2.

A szállítható személyek engedélyezett legnagyobb száma:

1 500 vagy több

2002. október 1.

1 000 vagy több, de kevesebb, mint 1 500

2006. október 1.

600 vagy több, de kevesebb, mint 1 000

2008. október 1.

400 vagy több, de kevesebb, mint 600

2010. október 1.

2.3.

Hajó kora 20 év vagy annál több:

ahol a hajó korát a gerincfektetésétől vagy attól az időponttól számított idő jelenti, amikor az építés hasonló szakaszban volt, illetve attól az időponttól, amikor a hajót ro-ro személyhajóvá építették át.

8-3.   A 400 vagy több személyt szállító személyhajókra, a ro-ro személyhajók kivételével, vonatkozó különleges követelmények

2003. JANUÁR 1-JÉT KÖVETŐEN GYÁRTOTT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ, A RO-RO SZEMÉLYHAJÓKTÓL ELTÉRŐ HAJÓK:

A II-I/B/8. Szabályt nem érintve a több mint 400 személy szállítására engedélyezett, nem ro-ro személyhajóknak meg kell felelniük a II-I/B/8. Szabály 2.3 és 2.6 bekezdésének, feltételezve a hajó L hosszúságán belül bárhol bekövetkezett sérülést.

9.   Orr- és fartéri és géptéri vízmentes válaszfalak (R 10)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

A hajóba orrteret vagy olyan kollíziós válaszfalat kell beépíteni, amely a válaszfalfedélzetig vízmentes. A válaszfalat a mellső függélytől legalább a hajó hosszúságának 5 %-át kitevő, de legfeljebb 3 métert plusz a hajó hosszúságának 5 %-át kitevő távolságra kell elhelyezni.

2.

Amennyiben a hajó bármelyik, vízvonal alatt elhelyezkedő része a mellső függély elé nyúlik, mint például a bulbaorr, az 1. bekezdésben meghatározott távolságot a következő pontok valamelyikétől mérik:

1.

a kiterjedés hosszának közepétől; vagy

2.

a mellső függély előtt a hajóhossz 1,5 %-át kitevő távolságban lévő ponttól; vagy

3.

a mellső függély előtt három méterre lévő ponttól,

attól függően, hogy melyik a kisebb távolság.

3.

Amennyiben hosszú orrfelépítményt építenek, az orrteret vagy a kollíziós válaszfalat vízmentesen meg kell hosszabbítani a válaszfalfedélzet feletti következő teljes fedélzetig. A túlnyúló részt úgy kell kivitelezni, hogy kizárja annak lehetőségét, hogy a mellső kapu sérülése vagy leválása esetén kár keletkezzen benne.

4.

A 3. bekezdésben előírt túlnyúló részt nem szükséges közvetlenül az alatta lévő válaszfalra szerelni, amennyiben annak nem minden része az 1. vagy a 2. bekezdésben meghatározott mellső határon túl helyezkedik el.

A B. osztályú meglévő hajókra a következők érvényesek:

1.

ahol a megfelelő rakodórámpa a kollíziós válaszfalnak a válaszfalfedélzet felett túlnyúló részét képezi, a rámpának a válaszfalfedélzet felett több mint 2,3 méterrel elhelyezkedő része az 1. és 2. bekezdésben meghatározott mellső határt legfeljebb 1,0 méterrel lépheti túl;

2.

ahol a meglévő rámpa nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek alapján a kollíziós válaszfal túlnyúló részeként lehetne elfogadni, a rámpa elhelyezkedése pedig megakadályozza, hogy a túlnyúló részt az 1. és 2. bekezdésben meghatározott határok között helyezzék el, akkor azt az 1. vagy 2. bekezdésben meghatározott hátsó határtól hátrafelé egy korlátozott távolságon belül kell elhelyezni. Ez a távolság semmiképpen nem lehet nagyobb, mint amely a rámpa akadályozásának elkerüléséhez szükséges. A kollíziós fal túlnyúló részének előre kell nyílnia, és meg kell felelnie a 3. bekezdés követelményeinek, továbbá úgy legyen kivitelezve, hogy kizárja annak lehetőségét, hogy a rámpa sérülése vagy leválása esetén kár keletkezzen benne.

5.

Azok a rámpák, amelyek nem felelnek meg a fent említett követelményeknek, nem minősülnek a kollíziós válaszfal túlnyúló részének.

6.

A B. osztályú meglévő hajókon a 3. és 4. bekezdés követelményei a 1998. július 1-jét követő első időszakos szemlétől kezdve alkalmazandók.

7.

A válaszfalfedélzetig vízmentes fartéri válaszfalat és a gépteret a rakterektől és az utasterektől elöl és hátul elválasztó válaszfalakat kell építeni. A fartér válaszfala azonban a válaszfalfedélzet alatt is végződhet, amennyiben ez nem csökkenti a hajó térfelosztásból eredő biztonságát.

8.

A tönkcsöveket minden esetben vízmentes térben kell elhelyezni. A tönkcső tömszelencéje vízmentes tengelyalagútban, vagy a tönkcső terétől elkülönített olyan vízmentes térben helyezkedjen el, amelynek a térfogata elegendő ahhoz, hogy a peremvonal ne kerüljön víz alá, ha a tömszelence sérülése következtében elárasztódna.

10.   Kettős fenék (R 12)

LEGALÁBB 24 MÉTER HOSSZÚ, B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ, B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ ÉS 2003. JANUÁR 1-JE UTÁN GYÁRTOTT ÚJ HAJÓK:

1.

Legalább 24 méter hosszú, B., C. és D. osztályú új, B. osztályú meglévő és 2003. január 1-je után gyártott új hajókat kettős fenékkel kell ellátni, amely az orrtér válaszfalától a fartéri válaszfalig terjed, amennyiben az kivitelezhető és összeegyeztethető a hajó szerkezeti felépítésével és rendeltetésszerű használatával.

1.

A legalább 50 méternél hosszabb, de 61 méternél rövidebb hajók esetében kettős feneket kell beépíteni legalább a géptértől az orrtéri válaszfalig, vagy addig a legközelebbi pontig, ameddig ez kivitelezhető.

2.

A legalább 61 méternél hosszabb, de 76 méternél rövidebb hajók esetében kettős feneket kell beépíteni legalább az orr- és fartéri válaszfalakig, vagy addig a legközelebbi pontig, ameddig ez kivitelezhető.

3.

A 76 méteres és annál hosszabb hajók esetében folytonos kettős feneket kell beépíteni az orr- és fartéri válaszfalakig, vagy addig a legközelebbi pontig, ameddig ez kivitelezhető.

2.

Ahol a kettős fenék kiépítését előírták, annak magasságának meg kell felelnie egy elismert szervezet előírásainak, a belső feneket pedig a hajó oldaláig kell vezetni úgy, hogy a medersor lekerekítéséig védje a hajófeneket. E védelem akkor kielégítő, ha a koporsólemez külső élének és a medersornak a metszésvonala sehol nem alacsonyabb, mint az a vízszintes sík, amelynek metszéspontját a főbordán egy olyan sugár segítségével lehet meghatározni, amely 25 °-ot zár be, és azt egy olyan ponton metszi, amely a hajó középvonaltól számított félszélességének a felében van.

3.

A rakterek stb. fenékvízszívó berendezéseihez a kettős fenékbe épített kisméretű gyűjtőkutak mélysége nem lehet nagyobb a szükségesnél. A kút mélysége sosem lehet nagyobb, mint a kettős fenék középvonalon mért vastagsága 460 mm-rel csökkentve, és a 2. bekezdésben említett vízszintes sík alá sem nyúlhat. A tengelyalagút vége mögött azonban engedélyezett, hogy a kút a külső fenékig nyúljon. Más gyűjtőkutak esetében (pl. a főmotorok alatt a kenőolaj számára készített akna) a lobogó szerinti állam közigazgatása adhat engedélyt, amennyiben meggyőződött arról, hogy az elrendezés ugyanazt a védelmet biztosítja, mint az e szabálynak megfelelő kettős fenék.

4.

A kettős feneket nem szükséges kisebb méretű, kizárólag folyadék szállítására felhasznált vízmentes terekkel ellátni, amennyiben a lobogó szerinti állam közigazgatásának megítélése szerint ezáltal nem csökken a hajó biztonsága a fenék vagy az oldalak sérülése esetén.

5.

A 10. Szabály 1. bekezdésének sérelme nélkül a lobogó szerinti állam közigazgatása engedélyezheti, hogy eltekintsenek a kettős fenéktől a hajónak azon a részén, amelynek térfelosztási tényezője nem haladja meg a 0,5-et, amennyiben úgy ítélik meg, hogy azon a részen a kettős fenék kialakítása nem felelne meg a hajó szerkezeti felépítésének és sajátos üzemeltetésének.

11.   A térfelosztási merülésvonal kijelölése, megjelölése és rögzítése (R 13)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

Az előírt mértékű térfelosztás biztosítása érdekében a jóváhagyott térfelosztási merülésnek megfelelő merülésvonalat a hajó oldalainak középvonalán kell meghatározni és megjelölni. Azokon a hajókon, amelyeken különösen utasok elszállásolására és a rakomány szállítására is kialakított terek vannak, amennyiben a hajótulajdonos úgy kívánja, egy vagy több további merülésvonalat határozhatnak és jelölhetnek meg annak érdekében, hogy megfeleljenek annak a térfelosztási merülésnek, amelyet a lobogó szerinti állam közigazgatása az adott üzemi körülmény tekintetében jóváhagyhat.

2.

A meghatározott és megjelölt térfelosztási merülésvonalakat be kell jegyezni a személyhajó biztonsági bizonyítványába, ha pedig csak egy térfelosztási merülésvonal van, C.1 jelöléssel kell ellátni.

Amennyiben egynél több térfelosztási merülésvonalat határoznak meg, az alternatív megoldásokat a C.2, C.3, C.4 stb. jelöléssel látják el. (2).

3.

A merülésvonalaknak megfelelő szabadoldalakat ugyanazon a helyen és ugyanattól a fedélzetvonaltól kell mérni, mint azokat a szabadoldalakat, amelyeket a merülésvonalakról szóló hatályos nemzetközi egyezménynek megfelelően határoztak meg.

4.

A személyhajó biztonsági bizonyítványában egyértelműen jelezni kell a jóváhagyott térfelosztási merülésvonalaknak megfelelő szabadoldalt és azokat az üzemi körülményeket, amelyek alapján azt jóváhagyták.

5.

A térfelosztási merülésvonal jele sosem kerülhet a legmagasabb merülésvonal fölé tengervízben, ahogyan azt a hajó szilárdsága vagy a hatályos nemzetközi egyezmény a merülésvonalakról meghatározza.

6.

A térfelosztási merülésvonal jelének elhelyezésétől függetlenül a hajó sohasem terhelhető meg annyira, hogy a hatályos nemzetközi egyezménynek megfelelően meghatározott, évszaknak és körzetnek megfelelő merülésvonal a víz alá kerüljön.

7.

A hajó sohasem terhelhető meg annyira, hogy az adott útnak és üzemi körülménynek megfelelő térfelosztási merülésvonal a víz alá kerüljön.

12.   A vízmentes válaszfalak építése és első próbája stb. (R 14)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

Minden vízmentes térfelosztási válaszfalat, legyen az kereszt- vagy hosszirányú, úgy kell megépíteni, hogy biztonságosan ellenálljon annak a legnagyobb vízszintnek megfelelő nyomásnak, amelynek a hajó sérülése esetén ki vannak téve, de legalább a peremvonalat elérő vízoszlop nyomásának. A válaszfalak szerkezeti felépítésének meg kell felelnie egy elismert szervezet előírásainak.

2.1.

A válaszfalak lépcsőinek és bemélyedéseinek vízmentesnek és olyan szilárdnak kell lenniük, mint a hozzájuk tartozó válaszfal.

2.2.

Amennyiben bordák vagy fedélzeti gerendák haladnak keresztül a vízmentes fedélzeten vagy válaszfalakon, a fedélzetet vagy válaszfalat szerkezetileg vízmentesen kell megépíteni fa vagy cement felhasználása nélkül.

3.

Nem kötelező a főtereket vízzel való feltöltéssel próbálni. Ha a próbát nem vízfeltöltéssel végzik, akkor ahol ez kivitelezhető, vízsugaras próbát kell végezni. A próbát a hajó lehető legnagyobb készültségi foka mellett kell elvégezni. Amennyiben a vízsugaras próba nem valósítható meg, mert az kárt tenne a gépi berendezésekben, a villamos berendezések szigetelésében vagy a hajó felszerelési tárgyaiban, akkor az a hegesztett kötések gondos szemrevételezésével helyettesíthető, amit szükséges esetben olyan eljárásokkal lehet kiegészíteni, mint a festékpenetrációs vizsgálat vagy az ultrahangos repedésvizsgálat, illetve azzal egyenértékű próba. A vízmentes válaszfalak alapos vizsgálatát minden esetben el kell végezni.

4.

Az orrteret, a kettős feneket (ideértve a szekrényes tartóként kivitelezett gerinceket is), a belső burkolatokat a 12. Szabály 1. bekezdése követelményeinek megfelelő vízoszlopnyomással kell ellenőrizni.

5.

A hajó térfelosztásának részét képező, folyadékok tárolására szolgáló tartályok vízmentességét olyan víznyomással kell ellenőrizni, amely a legnagyobb térfelosztási merülésvonalig érő vagy a gerincsor felső éle és a peremvonal közötti távolság kétharmadáig érő vízoszlopnak felel meg, attól függően, hogy melyik a nagyobb, miközben a próba vízszintje mindig legalább 0,9 méterrel a tartály fedele fölött húzódik; amennyiben a vízpróba kivitelezhetetlen, a sűrített levegővel végzett szivárgási próba is elfogadható, amelynek során a tartályokat legfeljebb 0,14 bar légnyomás alá helyezik.

6.

A 4. és 5. bekezdésben említett próbák biztosítják, hogy a térfelosztás szerkezeti részei vízmentesek, viszont nem annak ellenőrzésére szolgálnak, hogy a terek alkalmasak-e folyékony tüzelőanyag tárolására vagy egyéb olyan különleges célokra, amelyek esetében magasabb szintű ellenőrzés követelhető meg attól függően, hogy a folyadék milyen magasságig jut fel a kérdéses tartályban vagy annak csővezetékeiben.

13.   A vízmentes válaszfalak nyílásai (R 15)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.   A hajó szerkezeti felépítésének és rendeltetésszerű üzemének megfelelően minimálisra kell csökkenteni a vízmentes válaszfalakban lévő nyílások számát; kielégítő eszközöket kell biztosítani e nyílások lezárására.

2.1.   Amennyiben a vízmentes térfelosztási válaszfalakon keresztül csövek, vízlefolyó kivágások vagy villamos kábelek haladnak keresztül, biztosítani kell a válaszfalak egységes vízmentességét.

2.2.   Azok a szelepek, amelyek nem képezik a csőhálózat részét, nem kerülhetnek a vízmentes térfelosztási válaszfalakba.

2.3.   Ólom vagy más hőre érzékeny anyag nem használható fel a vízmentes térfelosztási válaszfalakon átvezetett rendszerekben, mivel e rendszereknek a meghibásodása tűz esetén tönkretenné a válaszfalak egységes vízmentességét.

3.1.   Ajtók, búvónyílások vagy bejárati nyílások kiépítése nem engedélyezett:

1.

a peremvonal alatti kollíziós válaszfalakban;

2.

a rakteret a szomszédos raktértől elválasztó vízmentes keresztirányú válaszfalakban, amennyiben arról a 10.1. bekezdés és a 13. és 14. Szabály másképp nem rendelkezik.

3.2.   Amennyiben a 3.3. bekezdés másképp nem rendelkezik, a kollíziós válaszfalon a peremvonal alatt legfeljebb egy olyan csövet lehet átvezetni, amely az orrtartályban lévő folyadékot szállítja, amennyiben a cső egy olyan zárószeleppel van felszerelve, amely a válaszfalfedélzetről működtethető, a szelepszekrény pedig az orrtéren belül a kollíziós válaszfalhoz van erősítve. A szelep felszerelhető a kollíziós válaszfal hátulsó oldalára is, amennyiben a szelep minden üzemi körülmény mellett jól hozzáférhető, az a tér pedig, ahol fel van szerelve, nem tartozik a raktérhez.

3.3.   Amennyiben az orrtér két különböző folyadék tárolása céljából két részre van osztva, a kollíziós válaszfalon a peremvonal alatt két csövet is át lehet vezetni, amelyek mindegyikét a 3.1. bekezdés követelményei szerint szerelik fel, feltéve hogy a második cső beépítését nem lehet más lehetőséggel pótolni, és az orrtér további felosztása ellenére a hajó biztonsága fennmarad.

4.   A fő- és segédüzemi hajtóműveket, valamint a főüzemi kazánokat magában foglaló terekben a tengelyalagút ajtóin kívül legfeljebb egy ajtó építhető be fő keresztirányú válaszfalanként. Ahol kettő vagy több tengelyt szerelnek fel, az alagutakat keresztfolyosóval kell összekapcsolni. Két tengely felszerelése esetén a géptér és az alagútterek között csak egy ajtó lehet, kettőnél több tengely esetén pedig csak két ajtó. Minden ajtónak tolóajtónak kell lennie, s úgy kell elhelyezni azokat, hogy küszöbük a kivitelezhető legmagasabb legyen. Az ajtókat működtető kézi hajtású szerkezetet a válaszfalfedélzet felett a géptereken kívül kell elhelyezni.

5.1.   24 MÉTERNÉL RÖVIDEBB B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK ÉS B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

A vízmentes ajtók tolóajtók vagy oldalpántos ajtók, illetve ezeknek megfelelő kialakítású ajtók. A csak csavarral biztosított ajtók, illetve a csapóajtók vagy az ellensúllyal záródó ajtók nem megengedettek.

24 MÉTERES VAGY ANNÁL HOSSZABB B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

A vízmentes ajtóknak, amennyiben a 13. Szabály 10.1. bekezdése vagy a 14. Szabály másképp nem rendelkezik, olyan gépi vezérlésű tolóajtóknak kell lenniük, amelyek megfelelnek a 7. bekezdés követelményeinek, azaz a hajó függőleges helyzete esetén a parancsnoki híd központi vezérlőpultjáról 60 másodpercnél rövidebb idő alatt egyszerre bezárhatók.

5.2.   24 MÉTERNÉL RÖVIDEBB B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK ÉS B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

A tolóajtók lehetnek:

kizárólag kézi vezérlésűek, vagy

egyszerre gépi és kézi vezérlésűek.

24 MÉTERES VAGY ANNÁL HOSSZABB B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

Azokon a hajókon, ahol a vízmentes ajtók száma nem több kettőnél, és ezen ajtók a géptérben vagy a gépteret körülvevő válaszfalakon helyezkednek el, a lobogó szerinti állam közigazgatása engedélyezheti, hogy ez a két ajtó csak kézi vezérlésű legyen. Amennyiben kézi vezérlésű tolóajtókat szerelnek fel, azokat be kell zárni, mielőtt a hajó személyszállítás céljából kifut, az út során pedig nem szabad kinyitni azokat.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

5.3.   A kézi vezérlésű vagy gépi vezérlésű tolóajtók szerkezetének alkalmasnak kell lennie arra, hogy a hajó 15 °-os dőlése esetén bezárja az ajtókat. Figyelembe kell venni azt az ajtó oldalán fellépő erőhatást, amely annak felel meg, amikor víz áramlik át a nyíláson s legalább egy egyméteres vízoszlopnak megfelelő statikus nyomást fejt ki a küszöb felett az ajtó középvonalában.

24 MÉTERES VAGY ANNÁL HOSSZABB B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

5.4.   A vízmentes ajtók vezérlőberendezéseit, beleértve a hidraulikus csővezetékeket és a villamos kábeleket, a lehetőségekhez képest a lehető legközelebb kell elhelyezni ahhoz a válaszfalhoz, amelybe az ajtókat beépítették, annak érdekében, hogy minimális legyen annak a veszélye, hogy a hajó esetleges sérülése esetén ezekben is kár keletkezik. A vízmentes ajtókat és azok vezérlőberendezéseit úgy kell elhelyezni, hogy a hajó sérülésmentes részén a vízmentes ajtók továbbra is zavartalanul működhessenek, ha a hajó szélességének egyötödén belül – e távolságot a legmagasabb térfelosztási merülésvonal szintjén a hajóközép síkjára merőlegesen kell mérni – megsérül.

5.5.   Minden gépi és kézi vezérlésű vízmentes ajtót olyan jelzőberendezéssel kell felszerelni, amely minden távvezérlési helyen jelzi, hogy az ajtók nyitva vagy zárva vannak. Távvezérlési hely a 7.1.5. bekezdés előírásainak megfelelően csak a parancsnoki hídon, illetve azon helyen lehet elhelyezve, ahol a 7.1.4. bekezdés a válaszfalfedélzet felett kézi vezérlést ír elő.

24 MÉTERNÉL RÖVIDEBB B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK ÉS B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

5.6.   Azokat a vízmentes ajtókat, amelyek nem felelnek meg az 5.1.-5.5. bekezdésnek, a hajó indulása előtt be kell zárni, az út során zárva kell tartani, a hajónaplóba pedig be kell jegyezni azt az időpontot, amikor a kikötőben kinyitják, illetve a kikötő elhagyása előtt bezárják ezen ajtókat.

24 MÉTERNÉL RÖVIDEBB B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK ÉS B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

6.1.   A kézi vezérlésű tolóajtók vízszintesen és függőlegesen is mozoghatnak. Szükséges, hogy a szerkezetet közvetlenül az ajtó mindkét oldaláról és egy, a válaszfalfedélzet felett található, hozzáférhető helyről egy kar körbeforgatásával vagy más jóváhagyott, ugyanolyan biztonságos berendezéssel működtetni tudják. Az ajtó teljes bezárásához szükséges idő nem haladhatja meg a 90 másodpercet.

B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

6.2.   A gépi vezérlésű tolóajtók vízszintesen és függőlegesen is mozoghatnak. Amennyiben az ajtókat központi vezérléssel működtetik, a berendezést úgy kell elhelyezni, hogy az ajtó magánál az ajtónál is mind a két oldaláról működtethető legyen. A gépi berendezéshez kapcsolódó helyi vezérlőkarokat a válaszfal mindkét oldalán úgy kell elhelyezni, hogy az ajtón áthaladó személy egyszerre mindkét kart nyitott állapotban tudja tartani anélkül, hogy a zárószerkezetet véletlenül működésbe hozná. A gépi vezérlésű ajtókat magánál az ajtónál kézi vezérléssel is fel kell szerelni, amely az ajtó mindkét oldaláról és egy, a válaszfalfedélzet felett található, hozzáférhető helyről egy kar körbeforgatásával vagy más jóváhagyott, ugyanolyan biztonságos berendezéssel működtethető. Gondoskodni kell arról, hogy hangjelzés figyelmeztessen arra, hogy az ajtó záródása megkezdődött, a jelzőhang pedig addig szóljon, amíg az ajtó teljesen be nem záródott. Továbbá olyan helyen, ahol magas a zajszint, a hallható figyelmeztető jelzést egy, az ajtón elhelyezett villogó jelzéssel is ki kell egészíteni.

24 MÉTERES VAGY ANNÁL HOSSZABB B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

7.1.   Minden gépi vezérlésű vízmentes tolóajtó:

1.

függőleges vagy vízszintes irányban mozog;

2.

az 11. bekezdésre is figyelemmel a szabad szélessége szokásos esetben legfeljebb 1,2 méter. A lobogó szerinti állam közigazgatása engedélyezhet szélesebb ajtókat, de csak a hajó hatékony működéséhez szükséges mértékben, amennyiben figyelembe veszik a következő biztonsági intézkedéseket:

2.1.

a szivárgás elkerülése érdekében különösen az ajtók szilárdságára és a zárószerkezetekre kell figyelni;

2.2.

az ajtót a B/5 kárzónán kívül kell elhelyezni;

2.3.

az ajtót zárva kell tartani, amikor a hajó a tengeren van, kivéve azt a korlátozott időszakokat, amikor a kinyitása a lobogó szerinti állam közigazgatásának meghatározása alapján feltétlenül szükséges;

3.

fel van szerelve azokkal a szükséges berendezésekkel, amelyek villamos és hidraulikus energia vagy más, a lobogó szerinti állam közigazgatása által jóváhagyott energia felhasználásával nyitják és zárják azokat;

4.

kézi vezérlésű szerkezettel is fel vannak szerelve. Így az ajtók mindkét oldaláról és egy, a válaszfalfedélzet felett található, hozzáférhető helyről egy kar körbeforgatásával vagy más, lobogó szerinti állam közigazgatása számára elfogadhatóan biztonságos berendezéssel kézi vezérléssel is működtethetők. A forgatás vagy az elmozdítás irányát egyértelműen jelezni kell minden vezérlési helyzetben. A kézi vezérléssel működtetett ajtó bezárásának időtartama a hajó függőleges helyzetében nem haladhatja meg a 90 másodpercet;

5.

olyan vezérléssel vannak felszerelve, amelyek lehetővé teszik, hogy az ajtókat mindkét oldalról gépi úton nyissák és zárják, valamint a parancsnoki hídon lévő központi vezérlőpultról bezárják;

6.

a terület egyéb vészjelzőitől egyértelműen megkülönböztethető akusztikus figyelmeztető jelzést adó készülékkel vannak ellátva, amely megszólal, amikor az ajtót távvezérléssel gépi úton bezárják, legalább 5, de legfeljebb 10 másodpercig szól, mielőtt az ajtó mozgása megkezdődne, és folyamatosan hallható, amíg az ajtó teljesen be nem záródik. Kézi távvezérlés esetén elegendő, ha a hallható figyelmeztető jelzés csak akkor szólal meg, amikor az ajtó mozog. Az utastérben és olyan területeken, ahol magas a zajszint, a lobogó szerinti állam közigazgatása elrendelheti, hogy a hallható figyelmeztető jelzést egy, az ajtónál elhelyezett villogó fényjelzéssel egészítsék ki;

7.

a gépi vezérlés esetén a zárási sebesség viszonylag egyenletes legyen. A hajó függőleges helyzetében a záródás időtartama, amely akkor kezdődik, amikor az ajtó mozogni kezd, és annak teljes bezáródásáig tart, nem lehet rövidebb 20 másodpercnél, de nem haladja meg a 40 másodpercet.

7.2.   A gépi vezérlésű vízmentes tolóajtókhoz szükséges villamos energiát a vészüzemi kapcsolótábláról kell biztosítani vagy közvetlenül, vagy egy, a válaszfalfedélzet felett elhelyezett, erre kijelölt elosztótábláról; a hozzá kapcsolódó vezérlők, jelző és riasztó áramkörök áramellátását a vészüzemi kapcsolótábla biztosítja vagy közvetlenül, vagy egy, a válaszfalfedélzet felett elhelyezett, erre kijelölt elosztótábla segítségével, az ellátásnak pedig automatikusan kell átváltania az átmeneti vészhelyzeti áramforrásra abban az esetben, ha a hajó főüzemi vagy vészüzemi áramforrása meghibásodik.

7.3.   A gépi vezérlésű vízmentes tolóajtókat vagy:

1.

egy központi hidraulikus rendszerrel kell felszerelni, amely két független áramforrással rendelkezik, amelyek mindegyike egy motorból és egy szivattyúból áll, és képes egyidejűleg bezárni az összes ajtót. Továbbá az egész berendezést megfelelő teljesítményű hidraulikus akkumulátorokkal kell kiegészíteni, amelyek legalább háromszor képesek működtetni minden ajtót, azaz nyitni-zárni-nyitni, 15 °-os kedvezőtlen dőlés esetén. E működési folyamat akkor is elvégezhető kell, hogy legyen, amikor az akkumulátor a szivattyúk kapcsolónyomásán van. Az alkalmazott folyadékot úgy kell megválasztani, hogy figyelembe vegyék azt a hőmérsékletet, amely a berendezés működése közben felléphet. A gépi vezérlőrendszert úgy kell megtervezni, hogy a lehető legkisebb legyen a valószínűsége annak, hogy a hidraulikus csőhálózat egynél több ajtó működését gátolva meghibásodjon. A hidraulikus rendszert fel kell szerelni a gépi vezérlésű rendszert kiszolgáló hidraulikus olajtartályok alacsony folyadékszintjét jelző riasztóberendezéssel és az alacsony gáznyomást jelző riasztóberendezéssel, illetve egyéb hatékony eszközzel, amely ellenőrzi a hidraulikus akkumulátorok áramveszteségét. E riasztóberendezéseknek hallható és látható jelzéseket kell adniuk, és a parancsnoki hídon lévő központi vezérlőpulton kell elhelyezni azokat; vagy

2.

minden ajtóhoz független hidraulikus rendszereket kell felszerelni, amelyek mindegyike egy motorból és egy szivattyúból áll, és képesek kinyitni és bezárni az ajtót. Továbbá egy megfelelő teljesítményű hidraulikus akkumulátort kell felszerelni, amely legalább háromszor képes működtetni az ajtót, azaz nyitni-zárni-nyitni, 15 °-os kedvezőtlen dőlés esetén. E működési folyamatnak akkor is elvégezhetőnek kell lennie, amikor az akkumulátor a szivattyúk kapcsolónyomásán van. Az alkalmazott folyadékot úgy kell megválasztani, hogy figyelembe vegyék azt a hőmérsékletet, amely a berendezés működése közben felléphet. Az alacsony gáznyomást jelző riasztóberendezést, illetve a hidraulikus akkumulátorok áramveszteségének ellenőrzésére szolgáló egyéb hatékony eszközt kell felszerelni a parancsnoki hídon lévő központi vezérlőpultra. Az áramveszteség jelzését minden helyi vezérlőállásban meg kell oldani; vagy

3.

minden egyes ajtót egy független villamos rendszer és motor működtet, ahol minden áramforráshoz egy, az ajtót nyitni és zárni képes motor tartozik. Az áramforrás alkalmas arra, hogy az átmeneti vészüzemi áramforrásból automatikusan áramellátást kapjon abban az esetben, ha a hajó főüzemi vagy a vészüzemi áramforrása meghibásodik, valamint megfelelő teljesítménnyel rendelkezik ahhoz, hogy legalább háromszor működtesse az ajtót, azaz nyissa-zárja-nyissa, 15 °-os kedvezőtlen dőlés esetén.

A 7.3.1., 7.3.2. és 7.3.3. bekezdésben meghatározott rendszerek esetében a következő rendelkezéseket kell meghozni:

A gépi vezérlésű vízmentes tolóajtók áramellátását el kell választani minden más áramforrástól. A villamos vagy hidraulikus gépi vezérlőrendszerek meghibásodása, a hidraulikus működtető szerkezet kivételével, nem gátolhatja meg az ajtók kézi vezérlését.

7.4.   A vezérlőkarokat a válaszfal mindkét oldalán legalább 1,6 méterre a padló felett úgy kell felszerelni, hogy az ajtón áthaladó személy egyszerre mindkét kart nyitott állapotban tudja tartani anélkül, hogy a zárószerkezetet véletlenül működésbe hozná. Az ajtókat nyitó és záró karok mozgásának iránya az ajtó mozgásának irányába esik, a mozgatás irányát pedig egyértelműen jelezni kell. A lakóterekben lévő vízmentes ajtók hidraulikus vezérlőkarjait, amennyiben az ajtó bezárásának elindításához csak egyetlen mozdulat szükséges, úgy kell elhelyezni, hogy gyermekek ne hozhassák azokat működésbe, pl. panelajtók mögött, legalább 170 cm-rel a fedélzet szintje fölött elhelyezett zárórúddal.

24 MÉTERES VAGY ANNÁL HOSSZABB B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

Az ajtók mindkét oldalán egy táblát kell elhelyezni, amely útmutatást ad arról, hogyan kell az ajtórendszert működtetni. Az ajtók mindkét oldalán el kell helyezni egy-egy olyan táblát is, amely szöveggel és képekkel hívja fel a figyelmet arra a veszélyre, ha valaki az ajtó bezáródásakor az ajtónyílásban marad. E táblákat tartós anyagból kell elkészíteni és megfelelően rögzíteni kell azokat. Az útmutatás vagy a figyelmeztetés szövege azt is tartalmazza, hogy az adott ajtó mennyi idő alatt záródik be.

24 MÉTERES VAGY ANNÁL HOSSZABB B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

7.5.   A vízmentes ajtók villamos berendezései és alkatrészei, amennyire kivitelezhető, a válaszfalfedélzet fölé, valamint a veszélyeztetett területeken és tereken kívülre kerüljenek.

7.6.   A kényszerből a válaszfalfedélzet alatt elhelyezett villamos alkatrészek burkolatának megfelelő védelmet kell biztosítani a víz behatolása ellen.

7.7.   A villamos áramforrást, a vezérlő, a jelző és riasztó áramköröket olyan hibavédelemmel kell felszerelni, amelynek eredményeként az egyik ajtó áramkörében bekövetkező hiba nem okoz meghibásodást a többi ajtó áramkörében. Rövidzárlat vagy egy ajtó riasztó és jelzőrendszerében bekövetkező egyéb hiba nem vezethet az ajtó gépi vezérlésének károsodásához. A berendezéseket úgy kell kialakítani, hogy ha víz szivárog be a válaszfalfedélzet alatt elhelyezkedő villamos berendezésekbe, az ne okozza az ajtó kinyílását.

7.8.   A gépi vezérlésű vízmentes tolóajtó távműködtető vagy vezérlőrendszerében bekövetkező egyetlen villamos hiba nem okozhatja az ajtó kinyílását. Az áramellátás folyamatosságát állandóan ellenőrizni kell a villamos áramkörnek azon a pontján, amely a 7.3. bekezdésben előírt motorokhoz a lehető legközelebb van. Az áramellátás megszűnése működésbe kell, hogy hozza a parancsnoki hídon lévő központi vezérlőpulton elhelyezett hallható és látható riasztójelzést.

8.1.   A parancsnoki hídon lévő központi vezérlőpulton egy főüzemmódkapcsolót kell elhelyezni, amelyet két üzemmódba lehet kapcsolni: a „helyi vezérlés” üzemmódban bármelyik ajtó a helyszínen nyitható, használat után pedig önműködő záródás nélkül zárható, míg az „ajtók zárva” üzemmód automatikusan bezár minden nyitva lévő ajtót. Az „ajtók zárva” üzemmód lehetővé teszi, hogy az ajtókat a helyszínen kinyissák, és önműködően visszazárja azokat a helyi vezérlőmechanizmus kioldása után. A kapcsolót általában a „helyi vezérlés” üzemmódra kell állítani. Az „ajtók zárva” üzemmódot csak vészhelyzetben vagy próba céljából használják.

8.2.   A parancsnoki hídon lévő központi vezérlőpulton egy sematikus ábrát kell elhelyezni, amely mutatja minden egyes ajtó helyét, és jelzőfénnyel jelöli, hogy azok nyitva vagy zárva vannak-e. A piros fény jelzi, hogy az ajtó teljesen nyitva van, a zöld fény pedig azt, hogy az ajtó teljesen zárva van. Amennyiben az ajtót távműködtetéssel zárják, a piros fény villogással jelzi a közbenső állapotot. A jelző áramkör független az ajtók vezérlő áramköreitől.

8.3.   A központi vezérlő helyről egyetlen ajtót se lehessen kinyitni távműködtetéssel.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

9.1.   A hajózás során minden vízmentes ajtót zárva kell tartani, kivéve a 9.2. és 9.3. bekezdésben meghatározott eseteket, amikor azok a hajó útja alatt is kinyithatók. A 11 bekezdésben engedélyezett 1,2 méternél szélesebb ajtók csak az e bekezdésben meghatározott körülmények között nyithatók ki. Az e bekezdésnek megfelelően kinyitott ajtóknak készen kell állniuk arra, hogy azonnal bezárják azokat.

9.2.   A hajó útja alatt akkor lehet kinyitni a vízmentes ajtót, ha az utasok vagy a személyzet halad át rajta, illetve amikor az ajtó közvetlen közelében folyó munkálatok azt szükségessé teszik. Az ajtót azonnal be kell zárni, amint az áthaladás befejeződött, illetve amikor a nyitást szükségessé tevő munkálat befejeződött.

9.3.   A hajó útja alatt csak akkor maradhatnak nyitva a vízmentes ajtók, ha ez feltétlenül szükséges; például ha nyitva tartása elengedhetetlen a hajó gépeinek biztonságos és hatékony működéséhez, illetve hogy lehetővé tegyék az utasok számára, hogy korlátozás nélkül közlekedjenek a számukra biztosított terekben. Ezt a lobogó szerinti állam közigazgatása határozza meg, miután alaposan mérlegelte ennek a hajó üzemeltetésére és túlélőképességére gyakorolt hatását. Az így nyitva hagyható ajtót egyértelműen jelezni kell a hajó stabilitására vonatkozó információban, és bármikor bezárhatónak kell lennie.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

10.1.   Amennyiben a lobogó szerinti állam közigazgatása megbizonyosodott arról, hogy nélkülözhetetlenek az ilyen ajtók, megfelelő szerkezeti felépítésű vízmentes ajtókat lehet beépíteni a fedélzeti terekben a rakományt elválasztó vízmentes válaszfalakba. Ezek lehetnek oldalpántos, gördülő- vagy tolóajtók, de nem lehetnek távvezérlésűek. A vízmentes ajtókat lehetőleg magasan és a kivitelezhető legnagyobb távolságban kell elhelyezni a héjlemezeléstől, a külső függőleges éleik távolsága a héjlemezeléstől azonban nem lehet kisebb, mint a hajó szélességének egyötöde, amely távolságot a legmagasabb térfelosztási merülésvonal szintjén elhelyezkedő tengelyvonaltól derékszögben mérik.

10.2.   Ezen ajtókat a hajó indulása előtt be kell zárni, és a hajó útja folyamán zárva kell tartani; a hajónaplóba be kell jegyezni azt az időpontot, amikor az ajtókat a kikötőben kinyitják, illetve a kikötő elhagyása előtt bezárják. Amennyiben a hajó útja során valamelyik ajtó hozzáférhetővé válik, olyan szerkezettel kell felszerelni, amely megakadályozza a jogosulatlan kinyitást. Amennyiben ezen ajtók beépítése szükséges, a lobogó szerinti állam közigazgatása ellenőrzi különösen az ajtók számát és felszerelését.

11.   A géptér kivételével sehol nem engedélyezett leszerelhető lemezek alkalmazása a válaszfalakon. E lemezeknek mindig a helyükre kell kerülniük, mielőtt a hajó elhagyja a kikötőt, a hajó útja során pedig nem szabad eltávolítani azokat a helyükről, csak sürgős szükséghelyzetben, a hajóparancsnok belátása szerint. A lobogó szerinti állam közigazgatása fő keresztirányú válaszfalanként csak egy, a 7.10.2. bekezdésben meghatározottnál nagyobb gépi vezérlésű vízmentes tolóajtó beépítését engedélyezheti a leszerelhető lemezek helyettesítésére, amennyiben ezen ajtókat bezárják, mielőtt a hajó elhagyná a kikötőt, a hajó útja során pedig – sürgős szükséghelyzet kivételével, a hajóparancsnok belátása szerint – zárva tarják. Ezen ajtóknak nem kell megfelelniük a 7.1.4. bekezdés követelményeinek, amelyek előírják, hogy az ajtó a kézi vezérléssel 90 másodperc alatt teljesen bezárható legyen. Az ajtók kinyitásának és bezárásának időpontját, akár a tengeren van a hajó, akár a kikötőben, be kell jegyezni a hajónaplóba.

14.   A tehergépjárműveket és kísérő személyzetüket szállító hajók (R 16)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

E szabály olyan személyhajókra vonatkozik, amelyeket tehergépjárművek és kísérő személyzet szállítására terveztek vagy alakítottak át.

2.

Amennyiben e hajókon az utasok teljes létszáma, beleértve a járműveket kísérő személyeket is, nem haladja meg az N = 12 + A/25 számot, ahol A a tehergépjárművek rakodására szolgáló teljes fedélzeti terület (négyzetméterben), és ahol e terek szabad magassága rakodási helyen és a bejáratnál legalább 4 méter, a vízmentes ajtókra vonatkozó 13. Szabály 10. bekezdésének rendelkezései érvényesek, azzal a kivétellel, hogy az ajtókat a rakodótereket elválasztó vízmentes válaszfalakon bármilyen magasságban be lehet építeni. Ezenkívül a parancsnoki hídon egy olyan jelzőrendszert kell elhelyezni, amelyik automatikusan jelzi az ajtók bezáródását és megfelelő rögzítését.

3.

Amikor e fejezet rendelkezéseit alkalmazzák e hajókra, akkor az N az utasoknak azt a maximális számát jelenti, amelyre a hajó bizonyítványát e szabálynak megfelelően kiállították.

15.   Nyílások a peremvonal alatti héjlemezelésben (R 17)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.   A héjlemezelésben lévő nyílások számát a hajó szerkezeti felépítésének és megfelelő üzemeltetésének megfelelően a lehető legkevesebbre kell csökkenteni.

2.1.   Szükséges, hogy a héjlemezelésen lévő nyílások záróberendezéseinek felszerelése és hatékonysága megfeleljen annak az alkalmazásnak és elhelyezésnek, ahol felszerelik azokat.

2.2.   A merülésvonalakról szóló hatályos nemzetközi egyezmény követelményeire is figyelemmel oldalablakok nem szerelhetők fel olyan helyre, ahol az ablak alsó párkánya a hajó oldalán a válaszfalfedélzettel párhuzamosan meghúzott vonal alá esik, s amelynek legalacsonyabb pontja a hajó szélességének 2,5 %-ára, vagy 500 mm-re van a legmagasabb térfelosztási merülésvonal felett, attól függően, hogy melyik érték a nagyobb.

2.3.   Minden oldalablakot, amelynek párkánya a peremvonal alá esik, szerkezetileg úgy kell kialakítani, hogy hatékonyan megakadályozza, hogy azt a hajóparancsnok hozzájárulása nélkül bárki kinyithassa.

2.4.   Ahol a fedélközben a 2.3. bekezdésben meghatározott oldalablakok párkánya a hajó oldalán a válaszfalfedélzettel párhuzamosan húzott vonal alá esik, amelynek legalacsonyabb pontja a hajó kifutásakor a vízszinttől számított 1,4 méter plusz a hajó szélességének 2,5 %-a, az adott fedélzetközben lévő összes oldalablakot vízmentesen be kell zárni és zárva kell tartani, mielőtt a hajó elhagyja a kikötőt, és addig nem is szabad kinyitni, amíg a hajó be nem fut a következő kikötőbe. E bekezdés alkalmazásakor szükség esetén az édesvizek tekintetében megfelelő engedmény alkalmazható.

2.5.   Az oldalablakokat és az ablakfedeleket, amelyekhez a hajó útja során nem lehet hozzáférni, be kell zárni és rögzíteni, mielőtt a hajó elhagyja a kikötőt.

3.   A héjlemezelésben lévő vízlefolyó kivágások, a kiömlőnyílások és egyéb hasonló nyílások számát a lehető legkisebbre kell csökkenteni vagy úgy, hogy egy elvezető nyíláshoz a lehető legtöbb kiömlőnyílás csatlakozik, vagy pedig más megfelelő módon.

4.   A héjlemezelésben lévő minden bemenő- és kiömlőnyílást hatékony és hozzáférhető berendezésekkel kell ellátni, hogy megakadályozzák a víz esetleges bejutását a hajóba.

4.1.   A merülésvonalakról szóló hatályos nemzetközi egyezmény követelményeire is figyelemmel – az 5. bekezdésben előírtak sérelme nélkül – minden olyan kiömlőnyílást, amely a peremvonal alatti terekből a héjlemezelésen keresztül vezet, vagy egy, a válaszfalfedélzetről működtetett, biztos zárást nyújtó szerkezettel felszerelt önműködő visszacsapó szeleppel látják el, vagy pedig két önműködő, zárószerkezet nélküli visszacsapó szeleppel, amennyiben a hajótesten belüli szelepet a legmagasabb térfelosztási merülésvonal felett helyezték el, az üzemeltetés során is hozzáférhető vizsgálat céljából.

Ahol a szelepet zárószerkezettel látják el, a válaszfalfedélzet feletti vezérlőhelynek mindig hozzáférhetőnek kell lennie, a szerkezetet pedig egy olyan berendezéssel kell felszerelni, amely jelzi a szelep nyitott vagy zárt állapotát.

4.2.   A merülésvonalakról szóló hatályos nemzetközi egyezmény követelményeit kell alkalmazni a peremvonal feletti terekből a héjlemezelésen keresztül vezető elvezetőnyílásokra.

5.   A géptérben a gépek működéséhez szükséges tengeri, fő- és segédüzemi bemenő- és kiömlőnyílásokat könnyen hozzáférhető szelepekkel kell felszerelni a csövek és a héjlemezelés, illetve a csövek és a héjlemezeléshez épített szekrények között. A szelepek lehetnek helyi vezérlésűek, s olyan jelzőberendezéssel kell ellátni azokat, amely mutatja, hogy a szelep nyitva vagy zárva van-e.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1.

A fenékszelepek kézi kerekei vagy karjai könnyen hozzáférhetőek legyenek. A fenékszelepként használt szelepek a kézi kerék óramutató járásával azonos irányba történő forgatásával legyenek zárhatók.

2.

A hajóoldalon a kazánok vizét lefúvó kiöntőnyílások csapjait vagy szelepeit könnyen hozzáférhető helyen, és nem a héjlemezelés alatt kell felszerelni. A csapokat vagy szelepeket úgy kell megtervezni, hogy könnyen látható legyen rajtuk, nyitva vagy zárva vannak-e. A csapokat biztonsági lemezzel kell ellátni annak érdekében, hogy a mozgatókart ne lehessen levenni, amikor a csap nyitva van.

3.

A csőrendszereket, azaz a fenékvíz- és ballasztrendszert, a tüzelőanyag- és kenőolajrendszert, a tűzoltó- és lefolyórendszert, a hűtővíz- és szennyvízrendszer csapjait és szelepeit rendeltetésüknek megfelelően egyértelműen meg kell jelölni.

4.

A többi kiömlőcsövet, amennyiben a legmagasabb térfelosztási merülésvonal alatt helyezkednek el, megfelelő zárószerelvényekkel kell ellátni a hajóoldalon; amennyiben a legmagasabb térfelosztási merülésvonal felett helyezkednek el, közönséges viharszeleppel szerelik fel. A szelepek mindkét esetben elhagyhatók, ha WC-k és mosdókagylók közvetett kiömlőcsöveihez és a mosdóhelyiségek padlólefolyóihoz a héjlemezelés vastagságával azonos vastagságú csöveket használnak, amelyeket zárólemezzel látnak el, vagy egyéb módszerrel védik a vízbetörés ellen. A csövek falvastagságának azonban nem kell meghaladnia a 14 mm-t.

5.

Amennyiben a szelep közvetlen zárószerkezettel van felszerelve, annak a helynek, ahonnan vezérelhető, mindig könnyen hozzáférhetőnek kell lennie, a szelep zárt vagy nyitott állapotának láthatónak kell lennie.

6.

Amennyiben a közvetlen zárószerkezettel felszerelt szelepeket a géptérben helyezték el, elegendő, ha azok arról a helyről vezérelhetők, ahová felszerelték azokat, amennyiben ez a hely minden körülmény között jól hozzáférhető.

6.   A héjazat minden szerelvénye és az összes szelep, amelyre e szabály vonatkozik, acélból, bronzból vagy más jóváhagyott tartós anyagból készüljön. A közönséges öntöttvasból vagy hasonló anyagból készült szelepek használata nem engedhető meg. Minden csőnek, amelyre e szabály vonatkozik, acélból vagy más jóváhagyott anyagból kell készülnie, hogy megfeleljen a lobogó szerinti állam közigazgatása elvárásainak.

7.   A peremvonal alatt lévő bejáró- és rakodónyílásoknak megfelelő szilárdságúnak kell lennie. A kihajózás előtt vízmentesen le kell zárni, a hajó útja során pedig zárva kell tartani ezeket.

8.   A rakodónyílások kialakítása során figyelembe kell venni, hogy legalsó pontjuk nem lehet a legmagasabb térfelosztási merülésvonal alatt.

16.   A személyhajók peremvonal feletti vízmentessége (R 20)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

Minden ésszerű és kivitelezhető intézkedést meg kell hozni annak érdekében, hogy korlátozzák a víz bejutását és szétáradását a válaszfalfedélzet felett. Ezek közé tartozik a részleges válaszfalak vagy merevítőbordák alkalmazása. Amennyiben részleges vízmentes válaszfalakat vagy merevítőbordákat szerelnek a válaszfalfedélzetre a fő térfelosztási válaszfalak fölé vagy azok közelébe, azokat vízmentesen kell a héjlemezeléshez és a válaszfalfedélzethez bekötni annak érdekében, hogy korlátozzák a víz átfolyását a fedélzeten, ha a hajó sérült állapotban megdől. Ahol a részleges vízmentes válaszfalak nem közvetlenül az alattuk lévő válaszfalhoz csatlakoznak, a köztük lévő válaszfalfedélzetet teljesen vízmentessé kell tenni.

2.

A válaszfalfedélzetnek vagy a felette lévő fedélzetnek időjárásállónak kell lennie. A nyitott fedélzet minden nyílását megfelelő magasságú és szilárdságú nyíláskeret védi, és mindegyiket olyan hatékony szerkezettel kell ellátni, amely biztosítja a gyors és időjárásálló záródást. A habvédlemez nyílásait, a nyitott rácsokat és a vízlefolyó kivágásokat úgy kell felszerelni, hogy szükség esetén a nyitott fedélzet bármilyen időjárás mellett gyorsan megszabadítható legyen a víztől.

3.

A B. osztályú meglévő hajókon a felépítményben végződő légzőcsövek nyitott végének legalább egy méterrel a merülésvonal felett kell lenniük a hajó 15 °-os dőlése esetén, illetve az elárasztás közbeeső szakaszainak közvetlen számítások szerinti legnagyobb dőlésszöge esetén, attól függően, melyik érték a nagyobb. A nem az olajtartályokból kivezető légzőcsövek a felépítmény oldalán is kivezethetők. E bekezdés rendelkezéseit a merülésvonalakról szóló hatályos nemzetközi egyezmény rendelkezéseinek sérelme nélkül kell alkalmazni.

4.

Az oldalablakok, a bejáró- és rakodónyílások ajtói és más, a nyílások bezárására szolgáló, a peremvonal felett a héjlemezelésben lévő berendezések tervezésének és kivitelezésének hatékonynak, és megfelelően szilárdnak kell lennie, tekintettel azokra a terekre, ahol felszerelik azokat, továbbá a legmagasabb térfelosztási merülésvonalhoz viszonyított helyzetükre.

5.

Minden, a válaszfalfedélzet feletti első fedélzet alatti térben elhelyezett oldalablakot olyan belső ablakfedéllel kell ellátni, amely könnyen és hatékonyan zárható, és biztosítja a vízmentességet.

17.   A rakomány berakodókapuinak zárása (R 20-1)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

A következő, peremvonal felett elhelyezkedő ajtókat be kell zárni, mielőtt a hajó kifut és zárva kell tartani, amíg a hajó el nem éri a következő horgonyzóhelyet:

1.

a héjlemezelésben vagy a kapcsolódó felépítmények falain lévő rakodókapukat;

2.

az orr-rész nyílászáróit az 1.1. bekezdésben előírtaknak megfelelően;

3.

a kollíziós válaszfalakon elhelyezett rakodókapukat;

4.

azokat az időjárásálló rámpákat, amelyek az. 1.1-1.3. bekezdésben meghatározott nyílásoknak megfelelő záróberendezést alkotnak. Amennyiben egy ajtót sem kinyitni, sem bezárni nem lehet, amíg a hajó a kikötőhelyen tartózkodik, akkor ezt az ajtót ki lehet nyitni és nyitva lehet hagyni, miközben a hajó a kikötőhely felé közeledik, vagy elhagyja azt, de csak az ahhoz szükséges mértékben, hogy az ajtó azonnal működtethető legyen. A belső mellső kaput minden esetben zárva kell tartani.

2.

Az 1.1. és 1.4. bekezdés sérelme nélkül a lobogó szerinti állam közigazgatása felhatalmazhatja a parancsnokot, hogy belátása szerint egyes ajtókat ki lehessen nyitni, amennyiben ez a hajó üzemeltetése, az utasok fedélzetre szállása vagy kiszállása szempontjából szükséges, feltéve hogy a hajó biztonságosan horgonyozik, és az ajtók kinyitása a hajó biztonságát nem veszélyezteti.

3.

A parancsnoknak biztosítania kell, hogy egy olyan hatékony rendszert hoznak létre, amely az 1. bekezdésben meghatározott ajtók zárását és nyitását ellenőrzi és jelzi.

4.

Mielőtt a hajó kifutna, a parancsnoknak biztosítania kell, hogy a 22. Szabályban előírtak szerint bejegyzik a hajónaplóba az 1. bekezdésben meghatározott ajtók utolsó bezárásának időpontját és a. 2 bekezdésnek megfelelően az egyes ajtók kinyitásának időpontját.

17-1.   Vízmentesség a ro-ro fedélzettől (válaszfalfedélzet) az alatta elhelyezkedő terekig (R 20-2)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ RO-RO SZEMÉLYHAJÓK:

1.1.

Az 1.2. és 1.3. bekezdésre is figyelemmel a válaszfalfedélzet alatti terekbe vezető összes nyílást úgy kell elhelyezni, hogy legalacsonyabb pontjuk legalább 2,5 méterrel a válaszfalfedélzet felett legyen;

1.2.

ahol a válaszfalfedélzet alatti terekbe vezető járműrámpákat szerelnek fel, azok nyílását időjárás-állóan zárni kell, hogy megakadályozza a víz bejutását az alatta lévő terekbe, a parancsnoki hídon pedig ezekkel összekötött riasztó- és jelzőberendezést kell elhelyezni;

1.3.

a lobogó szerinti állam közigazgatása engedélyezheti a különleges, a válaszfalfedélzet alatti terekbe vezető nyílások kialakítását, amennyiben azok a hajó alapvető működéséhez, pl. a gépek és a raktárkészlet mozgatásához feltétlenül szükségesek, továbbá vízmentesen zárhatók, riasztóberendezéssel vannak ellátva, állapotukat pedig jelzőberendezés mutatja a parancsnoki hídon;

1.4.

az 1.2. és 1.3. bekezdésben meghatározott nyílásokat be kell zárni, mielőtt a hajó elhagyja a kikötőhelyet, és zárva kell tartani, amíg a hajó el nem éri a következő kikötőhelyet;

1.5.

a parancsnoknak biztosítania kell, hogy egy olyan hatékony rendszert hoztak létre, amely az 1.2. és 1.3. bekezdésben meghatározott nyílások zárását és nyitását ellenőrzi és jelzi;

1.6.

mielőtt a hajó kifutna, a parancsnoknak biztosítania kell, hogy a II-1/B/22. Szabályban előírtak szerint bejegyezzék a hajónaplóba az 1.2. és 1.3. bekezdésben meghatározott nyílások utolsó bezárásának időpontját;

1.7.

a 40 méternél rövidebb C. osztályú új ro-ro személyhajók és a D. osztályú új ro-ro személyhajók az 1.1.- 1.6. bekezdés helyett a 2.1.-2.4. bekezdés követelményeit is teljesíthetik, amennyiben a nyíláskereteik és küszöbeik magassága a nyitott ro-ro rakományfedélzeteken legalább 600 mm, a zárt ro-ro rakományfedélzeteken pedig legalább 380 mm.

B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ RO-RO SZEMÉLYHAJÓK:

2.1.

A ro-ro fedélzet alatti terekbe vezető összes járatnak időjárás-állóan zárhatónak kell lennie, a parancsnoki hídon pedig olyan berendezést kell elhelyezni, amely mutatja, hogy a nyílás nyitva vagy zárva van-e;

2.2.

a nyílásokat be kell zárni, mielőtt a hajó bármilyen célból elhagyja a kikötőhelyet, és zárva kell tartani, amíg a hajó el nem éri a következő kikötőhelyet;

2.3.

a 2.2. bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül a lobogó szerinti állam közigazgatása engedélyezheti, hogy az út során egyes járatokat kinyissanak, de csak annyi időre, amely az átjutáshoz, illetve szükség esetén a hajó alapvető üzemeltetéséhez szükséges;

2.4.

a 2.1. bekezdés követelményeit az 1998. július 1-jét követő első időszakos szemlétől kell alkalmazni.

17-2.   A ro-ro fedélzetekre vezető nyílások (R 20-3)

MINDEN RO-RO SZEMÉLYHAJÓ:

A parancsnoknak vagy a kijelölt tisztnek biztosítania kell, hogy a parancsnok vagy a kijelölt tiszt kifejezett hozzájárulása nélkül egyetlen utas se juthasson be egy zárt ro-ro fedélzetre, amikor a hajó úton van.

17-3.   A válaszfalak bezárása a ro-ro fedélzeten (R 20-4)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ RO-RO SZEMÉLYHAJÓK:

1.

Minden kereszt- és hosszirányú válaszfalnak, amely hatékonyan elhatárolja a ro-ro fedélzeten összegyűlt tengervizet, a helyén rögzítve kell lennie, mielőtt a hajó elhagyja a kikötőt, és a helyén kell maradnia, amíg a hajó el nem éri a következő kikötőhelyet.

2.

Az 1. bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül a lobogó szerinti állam közigazgatása engedélyezheti, hogy az út során e válaszfalak egyes járatait kinyissák, de csak annyi időre, amely az átjutáshoz, illetve szükség esetén a hajó alapvető üzemeltetéséhez szükséges.

18.   Stabilitási információ (R 22)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

Minden személyhajót elkészülte után döntéspróbának kell alávetni, amely alapján meghatározzák a stabilitási jellemzőit. A parancsnokot el kell látni a szükséges, a lobogó szerinti állam közigazgatása által jóváhagyott információval, amely alapján gyorsan és egyszerűen pontos képet kap a hajó stabilitásáról különböző üzemi körülmények között.

2.

Amennyiben olyan változtatásokat hajtanak végre a hajón, amelyek lényegesen befolyásolják a parancsnoknak átadott stabilitási információkat, akkor az adatokat pontosítani kell. Szükség esetén a hajón újra döntéspróbát kell végezni.

3.

Öt évet meg nem haladó időszakonként ellenőrizni kell a hajó saját tömegét annak felülvizsgálata érdekében, hogy nem változott-e a hajó terheletlen állapotban mért vízkiszorítása és hosszirányú súlypontja. A hajót újra döntéspróba alá kell vetni, amennyiben a jóváhagyott stabilitási információval összevetve a terheletlen hajó eredeti vízkiszorításhoz képest 2 %-ot meghaladó eltérést, illetve a hosszirányú súlypont tekintetében a hajó hosszának 1 %-át meghaladó eltérést állapítanak meg, illetve ekkora eltérések feltételezhetők.

4.

A lobogó szerinti állam közigazgatása engedélyezheti, hogy eltekintsenek egyes hajók döntéspróbájától, amennyiben rendelkezésre állnak egy testvérhajó döntéspróbájának alapvető stabilitási adatai, a lobogó szerinti állam közigazgatása pedig megbizonyosodik arról, hogy ezekből az alapadatokból egyértelműen megállapíthatóak a mentességet élvező hajó stabilitási adatai.

19.   Havariaterv (R 23)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

A hajóért felelős tiszt tájékoztatására állandóan kifüggesztett tervrajzokat kell elhelyezni, amelyek minden fedélzetre és raktérre vonatkozóan egyértelműen jelzik a vízmentes terek határait, az azokban található nyílásokat a zárószerkezetekkel együtt, a vezérlőberendezéseik elhelyezkedését, valamint a vízbeáramlás következtében bekövetkező dőlés kiegyenlítéséhez szükséges rendelkezéseket. A hajó tisztjeit pedig el kell látni az előbb említett információkat tartalmazó útmutatóval.

20.   A hajótest és a fedélzet feletti építmények sértetlensége, kármegelőzés és -ellenőrzés (R 23-2)

Ez a szabály minden ro-ro személyhajóra vonatkozik, azzal a kivétellel, hogy a meglévő hajókra a 2. bekezdést kell alkalmazni, legkésőbb az 1998. július 1-je utáni első időszakos szemlétől.

1.

A parancsnoki hídon az összes héjlemezelésen lévő ajtó, rakodókapu és olyan zárószerkezet számára jelzőberendezést kell elhelyezni, amelyek nyitva maradása vagy nem megfelelő rögzítése esetén a különleges kategóriájú terek vagy a ro-ro raktér elárasztódhat. A jelzőrendszert üzembiztosan kell megtervezni, és látható vészjelzést kell adnia, ha az ajtó nem záródott be teljesen, vagy a rögzítőberendezések egyike nincs a helyén és nincs bezárva teljesen, továbbá hangjelzést kell adnia akkor, ha az ajtó vagy valamelyik zárószerkezet kinyílik, illetve a biztosítóberendezés kioldódott. A parancsnoki hídon lévő jelzőtáblán egy „kikötő/tengeri út” üzemmódválasztó kapcsolót kell elhelyezni, amely hangjelzést ad a parancsnoki hídon, ha a hajó úgy hagyja el a kikötőt, hogy a mellső kapuk vagy belső kapuk, a farrámpa vagy egyéb, a külhéjon lévő ajtó nincs bezárva, illetve valamelyik zárószerkezet nincs a megfelelő helyzetben. A jelzőrendszer áramellátásának függetlennek kell lennie az ajtók vezérlését és rögzítését ellátó áramforrástól. A meglévő hajóknak a lobogó szerinti állam közigazgatása által jóváhagyott jelzőrendszereit nem kell megváltoztatni.

2.

Kamerás ellenőrző rendszert és a vízszivárgás-érzékelő rendszert kell kiépíteni, hogy a parancsnoki hídon és a géptéri vezérlőállásban jelezze a belső és külső mellső kapuk, a hátsó kapuk vagy egyéb, a külhéjon lévő ajtók szivárgását, amely a különleges kategóriájú terek, illetve a ro-ro raktér elárasztásához vezethet.

3.

A különleges kategóriájú tereket és a ro-ro rakodótereket rendszeres őrjáratokkal ellenőrizni kell, valamint hatékony eszközökkel, mint például kamerás ellenőrző rendszerrel, kell megfigyelni annak érdekében, hogy a hajó útja alatt kedvezőtlen időjárási körülmények között is észleljék a járművek mozgását, illetve az utasok illetéktelen behatolását az említett terekbe.

4.

A használati útmutatót, amely azoknak a külhéjon lévő ajtóknak, rakodókapuknak és egyéb zárószerkezeteknek a zárásával és rögzítésével kapcsolatos, amelyek nyitva maradásuk vagy nem megfelelően rögzítésük esetén a különleges kategóriájú terek vagy a ro-ro raktér elárasztásához vezethetnek, a hajón kell tartani és a megfelelő helyen ki kell függeszteni.

21.   A vízmentes ajtók jelzése, időszakos működtetése és szemléje stb. (R 24)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

A vízmentes ajtók, az oldalablakok, szelepek és a fedélzeti vízlefolyó kivágások zárószerkezetének működését hetente végzett gyakorlat keretében ellenőrizni kell.

2.

A fő keresztirányú válaszfalon elhelyezett összes, a tengeren használt vízmentes ajtót naponta működtetni kell.

3.

A tengeri út során rendszeresen, hetente, de legalább hetente egyszer ellenőrizni kell a vízmentes ajtókat és az összes hozzájuk kapcsolódó szerkezetet és jelzőberendezést, az összes olyan szelepet, amelyet el kell zárni a terek vízmentesítése érdekében, valamint az összes olyan szelepet, amelynek a működése szükséges a havariaátkötésekhez a hajó megsérülése esetén.

4.

Ezeket a szelepeket, ajtókat és szerkezeteket megfelelő jelöléssel kell ellátni, hogy a lehető legnagyobb biztonság elérése érdekében megfelelően használhatóak legyenek.

22   Bejegyzések a hajónaplóba (R 25)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

Az oldalpántos ajtókat, leszerelhető lemezeket, oldalablakokat, bejárókat, rakodónyílásokat és más nyílásokat, amelyeket e szabályok szerint a hajó útja alatt zárva kell tartani, be kell zárni, mielőtt a hajó kifut a kikötőből. A zárás és nyitás (amennyiben e szabályok szerint ez megengedett) időpontját a hajónaplóba be kell jegyezni.

2.

A 21. Szabályban előírt összes gyakorlatot és szemlét be kell jegyezni a hajónaplóba, külön megemlítve az összes feltárt hibát.

23.   Emelhető gépjárműfedélzetek és rámpák

A., B. C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

Azokon a hajókon, amelyek utasszállító gépjárművek szállítására alkalmas függesztett fedélzettel vannak felszerelve, a szerkezet, a belső szerkezet kialakítása és az üzemeltetés a lobogó szerinti állam közigazgatása által megszabott intézkedéseknek megfelelően történik. A szerkezet tekintetében egy elismert szervezet erre vonatkozó előírásait kell alkalmazni.

24.   Fedélzeti korlátok

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT A., B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1.

Azokon a külső fedélzeteken, amelyeken az utasok közlekedhetnek, és ahol nincs megfelelő magasságú habvéd, a fedélzet felett legalább 1 100 mm magasságú korlátokat kell felszerelni, amelyek megakadályozzák, hogy az utasok véletlenül leessenek a fedélzetről, kialakításuk és tervezésük pedig olyan, hogy azokra nem lehet felmászni.

2.

A külső fedélzeteken lévő lépcsőket és pihenőket is hasonló korlátokkal kell felszerelni.

C.   RÉSZ

GÉPI BERENDEZÉSEK

1.   Általános (R 26)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

A gépi berendezéseket, a kazánokat és egyéb nyomástartó edényeket, a hozzájuk kapcsolódó csővezetékrendszereket és szerelvényeket úgy kell felszerelni és olyan védelemmel kell ellátni, hogy a hajó fedélzetén tartózkodó személyeket a lehető legkisebb mértékben veszélyeztessék a mozgógépelemek, forró felületek és más hasonló veszélyforrások.

2.

Olyan berendezéseket kell kiépíteni, amelyekkel a főgépek üzemszerű működése még abban az esetben is fenntartható vagy helyreállítható, ha az egyik fontos segédberendezés működésképtelenné válik.

3.

Megfelelő berendezésekkel biztosítani kell, hogy a leállt hajón a gépeket külső segítség nélkül is működésbe tudják hozni.

B. ÉS C. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

4.

A hajóba épített, a hajó hajtása és biztonsága szempontjából alapvető fontosságú főgépeket és azok segédüzemi berendezéseit úgy kell megtervezni, hogy azok a hajó egyenes úszáshelyzetében, statikus körülmények között 15 °-os dőlés, dinamikus körülmények között (oldalirányú lengés, ringás) 22,5 °-os dőlés, illetve ha a hajó egyidejűleg dinamikusan dől orr- és farirányba 7,5 °-os szögig (bukdácsolás), akkor is működjenek.

A., B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

5.

Megfelelő berendezéseket kell kialakítani annak érdekében, hogy a hajtóműveket és a hajócsavart vészhelyzetben is le lehessen állítani egy olyan helyről, amely a géptéren/gépvezérlő termen kívül esik, például a nyílt fedélzetről vagy a kormányházból.

2003. JANUÁR 1-JÉT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK:

6.

A tüzelőanyag-, az ülepítő- és a kenőolajtartályok szellőzőcsöveit úgy kell elhelyezni és kialakítani, hogy a tenger- és esővíz még akkor se szivároghasson be, ha a szellőzőcső eltörik. A hajtáshoz, a létfontosságú rendszerekhez szükséges, a fedélzeten használt folyékony tüzelőanyag minden típusa számára két tartályt kell kialakítani, amelyek befogadóképessége B. osztályú hajóknál legalább 8 órára, a C. és D. osztályú hajók esetében pedig a hajtómű tartós maximális megterhelése és a generátor normál tengeri üzemi terhelése mellett legalább 4 órára elegendő.

2.   Belső égésű motorok (R 27)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

A 200 mm-es hengerátmérőjű vagy 0,6 m3 vagy annál nagyobb forgattyúház-térfogatú belső égésű motorok forgattyúházát megfelelő típusú és teljesítményű túlnyomáscsökkentő szeleppel kell felszerelni. A túlnyomáscsökkentő szelepeket úgy kell elhelyezni és olyan berendezésekkel kell felszerelni, hogy olyan irányba bocsássák ki a kipufogógázokat, hogy a személyzet megsérülésének veszélye a lehető legkisebb legyen.

3.   Fenékvízszivattyú-rendszer (R 21)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.1.

Hatékony fenékvíz-szivattyúzó rendszert kell felszerelni, amely képes bármelyik vízmentes térből kiszivattyúzni a vizet, kivéve azokat a tereket, amelyek az édesvíz, a ballasztvíz, a tüzelőanyag vagy folyékony rakomány állandó tárolására szolgálnak, és amelyeket más hatékony szivattyúzóberendezésekkel láttak el. Hatékony berendezéseket kell kialakítani a szigetelt rakterek vízmentesítésére is.

1.2.

Amennyiben megfelelően csatlakoznak a fenékvíz-szivattyúzó rendszerhez, az egészségügyi, ballaszt- és általános rendeltetésű szivattyúk is megfelelnek független hajtású gépi fenékvízszivattyúnak.

1.3.

A tüzelőanyag-tartályokban vagy azok alatt, illetve a kazántérben vagy a géptérben – ideértve azokat a tereket is, ahol az olajülepítő tartályok vagy a tüzelőanyag-szivattyúzó egységek találhatók – az alkalmazott fenékvíz-csővezetéket acélból vagy más alkalmas anyagból kell elkészíteni.

1.4.

A fenékvíz- és ballasztvíz-szivattyúzó rendszereket úgy kell kialakítani, hogy megakadályozzák, hogy a tengerből és a ballasztvíztartályokból a víz a rakomány- vagy géptérbe, illetve egyik térből a másikba jusson. Meg kell akadályozni, hogy a fenékvíz- és ballasztvíz-csatlakozással ellátott magastartályt véletlenül tengervíz árassza el, illetve hogy a fenékvízszivattyú kiürítse, amikor vízballasztot tartalmaz.

1.5.

Az összes, a fenékvíz-szivattyúzó rendszerrel kapcsolatban álló elosztószekrényt és kézi vezérlésű szelepet úgy kell elhelyezni, hogy azok rendes körülmények között hozzáférhetőek legyenek.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1.6.

A válaszfalfedélzeten elhelyezkedő zárt rakományterek vízelvezetését meg kell oldani.

1.6.1.

Ahol a válaszfalfedélzetig tartó szabadoldal olyan kialakítású, hogy a fedélzet széle víz alá merül, ha a hajó 5 °-nál jobban megdől, a 15. Szabály követelményeinek megfelelően kellő számú és méretű fedélzeti vízlefolyó-kivágással kell megoldani a vízelvezetést, amelyek közvetlenül kivezetik a vizet a hajóról.

1.6.2.

Ahol a szabadoldal olyan kialakítású, hogy a fedélzet széle 5 °-os vagy annál kisebb szögű dőlés esetén víz alá merül, a válaszfalfedélzet zárt rakodótereinek vízelvezetését úgy kell megoldani, hogy a víz olyan megfelelő térfogatú térbe/terekbe folyjon, amelyek a magas vízszintet kimutató jelzőrendszerrel rendelkeznek, és megfelelő berendezésekkel vannak felszerelve, amelyek közvetlenül elvezetik a vizet a hajóból. Emellett biztosítani kell, hogy:

1.

a fedélzeti vízlefolyó kivágások száma, mérete és elhelyezése megakadályozza, hogy túl sok szabad víz gyűljön össze;

2.

az e szabályban előírt szivattyúzóberendezésekkel kapcsolatban figyelembe veszik az állandó nyomású, vízpermetező tűzoltó berendezés követelményeit;

3.

a benzinnel vagy egyéb veszélyes anyaggal szennyezett vizet ne a gépterekbe vagy tűzveszélyes terekbe vezessék; és

4.

ott, ahol a zárt rakománytereket szén-dioxiddal működő tűzoltórendszer védi, a fedélzeti vízlefolyó kivágásokat olyan berendezésekkel szerelik fel, amelyek megakadályozzák az oltóanyag elszivárgását.

A., B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1.6.3.

A ro-ro fedélzetek és a gépjárműfedélzetek vízelvezetésének olyannak kell lennie, hogy a fedélzeti vízlefolyó kivágások a hajó jobb és bal oldalán be tudják fogadni a vízfüggönykészülékekből és a tűzoltó szivattyúktól származó vizet, figyelembe véve a hajó dőlését és úszáshelyzetét.

1.6.4.

Amennyiben az utastér és a személyzeti lakóhelyiségek vízpermetező berendezéssel és tűzcsapokkal vannak felszerelve, azokban megfelelő számú vízlefolyó kivágást kell elhelyezni, amelyek be tudják fogadni a helyiségekben lévő sugárcsövekkel és a két szórófejes tűzoltó tömlővel történő tűzoltásból származó vizet. A vízlefolyó kivágásokat a legalkalmasabb helyen, például a sarkokban kell elhelyezni.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

2.1.

Az 1.1. bekezdésben előírt fenékvízszivattyú-rendszernek a sérülés után minden gyakorlatilag elképzelhető körülmény között működőképesnek kell lennie akkor is, ha a hajó megdőlt. Ezért általában a helyiségek mindkét oldalán szívócsöveket kell felszerelni a hajó végén elhelyezkedő szűk terek kivételével, ahol egy szívócső is elegendő. A szokatlan formájú terekben további szívócsövek beszerelését írhatják elő. A berendezést úgy kell kialakítani, hogy a térbe jutó víz lefolyjon a szívócsövekig.

2.2.

A gépi vezérlésű fenékvízszivattyúkat külön vízmentes terekben kell elhelyezni, és úgy kell kialakítani vagy felszerelni azokat, hogy ugyanazon sérülés során a vízmentes tereket ne egyszerre árassza el a víz. Amennyiben a főüzemi hajtóművek, a segédgépek és a kazánok két vagy több vízmentes térben helyezkednek el, akkor ezekben a terekben a fenékvíz eltávolítására szolgáló szivattyúk a lehető legtávolabbra kerüljenek egymástól.

2.3.

A kizárólag az orr- és fartereket ellátó kiegészítő szivattyúk kivételével, minden fenékvízszivattyút úgy kell kialakítani, hogy az összes olyan térből el tudja távolítani a vizet, amelyet az .1.1 bekezdés alapján vízmentesíteni kell.

2.4.

Minden gépi vezérlésű fenékvízszivattyút úgy kell kialakítani, hogy legalább 2 m/s sebességgel szivattyúzza ki a vizet a főfenékvízcsövön keresztül. A géptérben elhelyezett különálló gépi vezérlésű fenékvízszivattyúknak közvetlenül kell kiszivattyúzniuk a vizet ezekből a terekből, de egy térben kettőnél több szívócsőre nincs szükség. Ahol kettő vagy annál több szívócsövet szerelnek be, a hajó mindkét oldalán kell lennie legalább egy szívócsőnek. A közvetlen szívócsöveket a rendeltetésüknek megfelelően kell elhelyezni, a géptérben lévők szívócsövek átmérője pedig legalább akkora legyen, mint a főfenékvízcső átmérője.

2.5.

A 2.4. bekezdésben előírt közvetlen fenékvízszívó csövek mellett egy vészhelyzetben működő, visszacsapó szeleppel ellátott fenékvízszívó csövet is fel kell szerelni, amely a legnagyobb független gépi hajtású szivattytyútól a géptér vízelvezető szintjéig vezet; a szívócső átmérője megegyezik az alkalmazott szivattyú főbemenetének átmérőjével.

2.6.

A tengervíz bemeneti nyílásainak és a közvetlen szívócsövek szelepeinek szeleporsóit jóval a géptéri padló fölé kell felvezetni.

2.7.

A teljes fenékvízcsőrendszert egészen a szivattyúcsatlakozásig minden egyéb csőrendszertől függetlenül kell kialakítani.

2.8.

A fő- és az elágazó fenékvízcsövek „d” átmérőjét a következő képlet szerint kell kiszámítani. A tényleges belső átmérő azonban a lobogó szerinti állam közigazgatása által elfogadott legközelebbi szabványméretre kerekíthető: főfenékvízcső:

Formula

elágazó fenékvíz-szívóvezetékek a gyűjtőtartályok és a szívócsövek között:

Formula

ahol:

d

a fenékvíz-fővezeték belső átmérője (milliméterben),

L és B

a hajó hossza és szélessége (méterben),

L1

a tér hossza, és

D

a hajó oldalmagassága a válaszfalfedélzetig (méterben), amennyiben olyan hajó esetében, amely a válaszfalfedélzetén a hajó teljes hosszán zárt raktérrel és az 1.6.2 bekezdés követelményeinek megfelelően belső vízelvezetéssel rendelkezik, a D értéket a válaszfalfedélzet fölötti következő fedélzetig mérik. Ahol a zárt rakterek kisebb hosszúságúak, a D a hajó válaszfalfedélzetig tartó oldalmagassága plusz lh/L, ahol az l és a h a zárt rakterek összesített hossza, illetve szélessége.

2.9.

Meg kell akadályozni, hogy a tereket elárassza a víz a fenékvízcső által, amennyiben a cső valamely másik térben tönkremegy, illetve más módon, összeütközés következtében vagy zátonyra futás miatt megsérül. Ezért ha a cső egy részének a hajó oldalától mért távolsága a hajó szélességének egyötödénél közelebb (a legmagasabb térfelosztási merülésvonal szintjén lévő középvonaltól derékszögben mérve), illetve az egy alagútgerincben van elhelyezve, visszacsapó szelepet kell felszerelni abban a térben, ahol a fenékvízcső található.

2.10.

A fenékvíz-szivattyúzó rendszerhez tartozó elosztószekrényeket, csapokat és szelepeket úgy kell kialakítani, hogy elárasztódás esetén a fenékvízszivattyúk egyike minden térben működőképes legyen; továbbá ha a hajó szélességének egyötödén meghúzott vonalon kívül található szivattyú vagy a főfenékvízcsőhöz csatlakozó egyik cső megsérül, a fenékvízrendszernek működőképesnek kell maradnia. Amennyiben csak egy közös csőrendszer köti össze a szivattyúkat, a fenékvízszívócsöveket vezérlő szelepeket úgy kell beépíteni, hogy a válaszfalfedélzet feletti helyről lehessen működtetni azokat. Ahol a főfenékvíz-szivattyúzó rendszert egy vészüzemi fenékvíz-szivattyúzó rendszer egészíti ki, annak függetlennek kell lennie a főrendszertől, és úgy kell kialakítani, hogy a szivattyú a 2.1. bekezdésben meghatározott elárasztott térben működni tudjon; ebben az esetben csak a vészüzemi rendszer működéséhez szükséges szelepeket kell a válaszfalfedélzet feletti helyről kezelni tudni.

2.11.

A válaszfalfedélzet feletti helyről működtethető, a 2.10. bekezdésben meghatározott összes csap és szelep kezelőszervét a működés helyén jól láthatóan meg kell jelölni, továbbá olyan jelzőrendszerrel is el kell látni, amely mutatja, hogy nyitva vagy zárva vannak-e.

4.   A fenékvízszivattyúk száma és típusa (R 21)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

250 utasig

:

egy főgépről hajtott szivattyú és egy, a géptéren kívül elhelyezett és működtetett, független gépi hajtású szivattyú,

250 utas fölött

:

egy főgépről hajtott szivattyú és két független gépi hajtású szivattyú, amelyek közül az egyiket a géptéren kívül kell elhelyezni és működtetni.

A főgépről hajtott szivattyú egy független gépi szivattyúval helyettesíthető.

A nagyon kis méretű terek vízelvezetése hordozható kézi szivattyúkkal oldható meg.

5.   A hátramenet eszközei (R 28)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

A hátramenethez megfelelő gépteljesítményt kell biztosítani annak érdekében, hogy minden szokásos üzemi körülmény között biztosítható legyen a hajó manőverképessége.

2.

Bizonyítani és dokumentálni kell, hogy a hajtómű képes arra, hogy a hajócsavar tolóerejének irányát megfelelő idő alatt megfordítsa, s így a hajót elfogadható távolságon belül a legnagyobb előremeneti sebességről álló helyzetbe hozza.

3.

A próbautak során feljegyzett megállítási időt, menetirányt és távolságot, valamint azoknak a próbáknak az eredményeit, amelyek egy vagy több működésképtelen hajócsavar esetén a többcsavaros hajók navigációs és manőverképességét határozták meg, a hajón a parancsnok és a kijelölt személyzet számára hozzáférhető helyen kell elhelyezni.

6.   A kormányberendezés (R 29)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

Minden hajót hatékony fő- és segéd-kormányberendezéssel kell felszerelni. A fő- és a segéd-kormányberendezést úgy kell kialakítani, hogy az egyik meghibásodása ne tegye üzemképtelenné a másikat.

2.

A felszerelt főkormányberendezés és kormányszár:

2.1.

megfelelő szilárdságú és képes a hajót a legnagyobb előremeneti sebességben irányítani, továbbá olyan tervezésű, hogy a legnagyobb hátrameneti sebességnél sem károsodik;

2.2.

alkalmas arra, hogy a legnagyobb üzemi merülés mellett kihajtsa a kormánylapátot az egyik oldalról 35 °-ról a másik oldalra 35 °-ra, miközben a hajó a legnagyobb előremeneti sebességgel halad, továbbá ugyanilyen körülmények között bármelyik oldalról 35 °-ról a másik oldalra 30 °-ig legfeljebb 28 másodperc alatt;

2.3.

gépi hajtású, hogy szükség esetén megfeleljen a 2.2.2. bekezdés követelményeinek; továbbá gépi hajtású minden olyan esetben, amikor a 2.2.1. bekezdés követelményeinek betartása érdekében a kormányrúd csatlakozásánál 120 mm-nél nagyobb átmérőjű kormányszár szükséges, kivéve a jégben való hajózáshoz megerősített kormányt.

3.

Amennyiben van ilyen, a segéd-kormányberendezés:

1.

megfelelő szilárdságú és alkalmas a hajó irányítására a kormányzáshoz szükséges sebesség mellett, továbbá gyorsan működésbe hozható vészhelyzet esetén;

2.

alkalmas arra, hogy 60 másodperc alatt az egyik oldalról 15 °-ról a másik oldalra 15 °-ra kihajtsa a kormánylapátot a hajó legnagyobb üzemi merülése mellett, miközben a hajó a legnagyobb előremeneti sebesség felével vagy 7 csomóval halad, attól függően, melyik érték a nagyobb; és

3.

gépi hajtású, hogy szükség esetén megfeleljen a 3.2. bekezdés követelményeinek, továbbá gépi hajtású minden olyan esetben, amikor a kormányszár átmérője a kormányrúd csatlakozásánál meghaladja a 230 mm-t, kivéve a jégben való hajózáshoz megerősített kormányberendezést.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

4.

A kormányberendezést hajtó egységek:

1.

önműködően újraindulnak, amikor az áramellátás kimaradása megszűnik; és

2.

a parancsnoki hídról működésbe hozhatók. Bármelyik, a kormányberendezést hajtó egység áramkimaradása esetén a parancsnoki hídon egy hangot és fényt adó jelzőrendszer lép működésbe.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

5.

Amennyiben a főüzemi kormányberendezés kettő vagy több azonos hajtóegységet foglal magában, nem kell segéd-kormányberendezést felszerelni, amennyiben:

1.

a főüzemi kormányberendezés képes a 2.2. bekezdés követelményeinek megfelelően működtetni a kormányt, ha a hajtóegységek valamelyike nem működik; és

2.

a főüzemi kormányberendezés kialakítása olyan, hogy a csőrendszerében vagy az egyik hajtó egységében bekövetkező hiba elkülöníthető, s így a kormányozhatóság fenntartható vagy gyorsan helyreállítható.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

6

Kormányberendezés-vezérlőrendszert kell felszerelni:

1.

a főkormányberendezéshez mind a parancsnoki hídon, mind a kormánygéptérben;

2.

amennyiben a főkormányberendezést a 4. bekezdésnek megfelelően két különálló vezérlőrendszerrel alakítják ki, amelyek mindegyike a parancsnoki hídról működtethető. Ehhez nem szükséges a kormánykerék vagy a kormánykar megkettőzése. Amennyiben a vezérlőrendszer egy hidraulikus távvezérlésű motort tartalmaz, a második független rendszert nem szükséges felszerelni;

3.

a kormánygéptérben a segéd-kormányberendezéshez, s azt gépi hajtás esetén a parancsnoki hídról is működtethető módon és a főkormányberendezés vezérlőrendszerétől függetlenül kell kialakítani.

7.

A parancsnoki hídról működtethető fő- és segéd-kormányberendezés vezérlőrendszere megfelel a következő feltételeknek:

1.

villamos hajtás esetén saját különálló áramkörrel rendelkezik, amely egy, a kormánygéptérben található helyről, a kormányberendezés hajtó áramköréről kapja az áramellátást, vagy közvetlenül a kormányberendezés hajtó áramkörét ellátó kapcsolótábla-gyűjtősínekről a kapcsolótáblának a kormányberendezés hajtó áramkörével szomszédos ponton;

2.

a kormánygéptérben olyan berendezéseket kell felszerelni, amelyek szét tudják kapcsolni a parancsnoki hídról működtethető vezérlőrendszert és az általa kiszolgált kormányberendezést;

3.

a rendszer a parancsnoki hídról működésbe hozható;

4.

a vezérlőrendszer áramellátásában bekövetkező hibát a parancsnoki hídon hang- és fényjelzéssel kell jelezni; és

5.

csak a kormányberendezés vezérlőrendszerét ellátó áramköröket kell védeni a rövidzárlat ellen.

8.

Az e szabályban és a 7. Szabályban előírt áramkörök és a kormányberendezés vezérlőrendszerei, valamint azok kapcsolódó elemei, a kábelek és csövek, amennyire kivitelezhető, teljes hosszukban távol legyenek vezetve egymástól.

9.

A parancsnoki híd és a kormánygéptér között biztosítani kell a megfelelő kapcsolattartást.

10.

A kormányszár(ak) szögállása:

1.

amennyiben a főkormányberendezés gépi hajtású, a szögállást jelezni kell a parancsnoki hídon. A kormánykihajtási szög helyzetének jelzőrendszere független a kormányberendezés vezérlőrendszerétől;

2.

felismerhetően van elhelyezve a kormánygéptérben.

11.

A hidraulikus hajtású kormányberendezést a következőkkel kell felszerelni:

1.

a hidraulikus folyadék tisztaságát biztosító berendezés, figyelembe véve a hidraulikus rendszer típusát és kialakítását;

2.

minden hidraulikus folyadéktárolón az alacsony nyomásszintet jelző riasztóberendezés, amely a lehető leghamarabb jelzi a hidraulikus folyadék fogyását és azt, ha a hidraulikus rendszer vízmentességével kapcsolatban hiba lép fel. A parancsnoki hídon és a géptérben jól látható helyen azonnal észlelhető hang- és fényjelzést kell kiépíteni; és

3.

beépített tárolótartállyal, amelynek térfogata elegendő ahhoz, hogy a tartaléktárolót is beleértve legalább egy gépi hajtású rendszert újra töltsön, amennyiben a főkormányberendezés előírás szerint gépi hajtású. A tárolótartályt állandó csővezeték-összeköttetéssel szerelik fel úgy, hogy a hidraulikus rendszereket a kormánytérben lévő helyről fel tudják tölteni, a tartályt pedig szintjelzővel is ellátják.

12.

A kormánygépterek:

1.

könnyen hozzáférhetőek, és amennyire kivitelezhető, elkülönülnek a géptértől; és

2.

olyan berendezésekkel vannak felszerelve, amelyek biztosítják a kormány- és vezérlőberendezésekhez való könnyű hozzáférést az üzemeltetés folyamán. Ezek a szerkezetek korlátokat, rácsozatokat és egyéb csúszásmentes felületeket foglalnak magukban, hogy a hidraulikus folyadék kiszivárgása esetén is biztosítsák a megfelelő munkakörülményeket.

7.   A villamos és elektrohidraulikus kormányberendezéssel kapcsolatos járulékos követelmények (R 30)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

A parancsnoki hídon, valamint a főgépek megfelelő vezérlőhelyén olyan jelzőberendezéseket kell elhelyezni, amelyek jelzik, hogy a villamos és az elektrohidraulikus kormányberendezések motorjai járnak.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

2

Az összes olyan villamos vagy elektrohidraulikus kormányrendszert, amely egy vagy több hajtóegységet foglal magában, közvetlenül a főkapcsolótábláról legalább két külön áramkörről kell táplálni; az áramkörök egyike azonban a vészüzemi kapcsolótábláról is ellátható. Egy segédüzemi villamos vagy elektrohidraulikus kormányrendszert, amely a villamos vagy elektrohidraulikus főkormányrendszerrel van összekötve, lehet csatlakoztatni a főkormányrendszert tápláló egyik áramkörhöz. A villamos vagy elektrohidraulikus kormányrendszert ellátó áramköröknek megfelelő névleges teljesítménnyel kell rendelkeznie ahhoz, hogy elláthassák az összes motort, amelyeket egyidejűleg lehet hozzájuk csatlakoztatni és egyszerre kell működtetni.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

3.   A kormányberendezés villamos és elektrohidraulikus áramköreit és motorjait rövidzárlat elleni védelemmel és túlterhelésjelzővel kell ellátni. A túláram elleni védelem, ideértve az indítási áramot is, a védelemmel ellátott motor vagy áramkör teljes terhelési áramának legalább a kétszeresére legyen alkalmas, és tegye lehetővé a megfelelő indítási áram áthaladását.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

Az e bekezdésben meghatározott jelzőrendszereket úgy kell kialakítani, hogy egyszerre hang- és fényjelzést is adjanak ki, valamint a főgéptérben és abban a vezérlőhelységben, amelyet e fejezet E. része 6. Szabályában jelöltek ki, és ahonnan a főüzemi gépeket működtetik, feltűnő helyen kell elhelyezni.

4.   Amennyiben a 6. Szabály 3.3. bekezdésében előírt gépi hajtású segéd kormányberendezés nem villamos hajtású, illetve egy elsősorban más célokra szolgáló villamos motor működteti, a főkormányberendezést egyetlen áramkör is elláthatja a főkapcsolótábláról. Ahol egy elsősorban más célokra szolgáló villamos motorral hajtják meg a segéd-kormányberendezést, a lobogó szerinti állam közigazgatása eltérhet a 3. bekezdés követelményeitől, amennyiben megfelelőnek ítéli meg a segéd-kormányberendezésekre alkalmazandó 6. Szabály 4.1. és 4.2. bekezdése előírásainak megfelelő védőberendezéseket.

8.   Szellőzőrendszerek a gépterekben (R 35)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

Az A. kategóriájú géptereknél megfelelő szellőztetést kell kialakítani, amely biztosítja a személyzet biztonságához és kényelméhez, valamint a gépek működéséhez szükséges levegőellátást, ha a gépek és kazánok bármilyen időjárási körülmény között teljes megterhelés mellett működnek, beleértve a viharos időjárást is.

9.   Kapcsolattartás a parancsnoki híd és a géptér között (R 37)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

A parancsok továbbítására legalább két egymástól független berendezést kell biztosítani a parancsnoki híd és a géptér, illetve a vezérlőhelyiség között, ahonnan általában a hajócsavar tolóerejének sebességét és irányát vezérlik: ezek közül az egyik egy géptávíró, amely látható módon továbbítja a parancsokat és a visszajelzéseket mind a géptérben, mind pedig a parancsnoki hídon. Megfelelő kapcsolattartási berendezéseket kell felszerelni olyan helyeken is, ahonnan a hajócsavar tolóerejének sebességét és irányát szabályozni lehet.

10.   A géptisztek riasztása (R 38)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

A géptisztek riasztóberendezését úgy kell kiépíteni, hogy azt a géptér vezérlőterméből vagy adott esetben a vezérlőállásból működtetni lehessen, és a géptisztek lakóterében és/vagy adott esetben a parancsnoki hídon is jól hallható legyen.

11.   A vészüzemi berendezések elhelyezése (R 39)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

A vészüzemi áramforrást, tűzoltó szivattyúkat, fenékvízszivattyúkat azok kivételével, amelyek kifejezetten a kollíziós válaszfalak előtti tereket vízmentesítik, a II-2. fejezetben előírt rögzített tűzoltórendszert, valamint a horgonycsörlő kivételével a többi, vészhelyzet esetén alkalmazott berendezést, amely a hajó biztonsága szempontjából alapvető fontosságú, nem lehet a kollíziós válaszfalak előtt elhelyezni.

12.   A gépek vezérlése (R 31)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1.

A hajó hajtása és biztonsága szempontjából alapvető fontosságú fő- és segédgépeket a működésükhöz és vezérlésükhöz szükséges hatékony berendezésekkel kell felszerelni.

2.

Amennyiben a hajót hajtó gépek a parancsnoki hídról távvezérelhetők, a géptérben pedig kezelőszemélyzet igénybevételét tervezik, a következőket kell alkalmazni:

1.

a hajócsavar fordulatszáma, tolóerejének iránya, és amennyiben alkalmazható, a csavarszárny emelkedése minden hajózási körülmény között (a manőverezést is beleértve) teljes mértékben vezérelhető a parancsnoki hídról;

2.

minden egyes független hajócsavar távvezérlő berendezését úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy működése ne igényelje a gépek működési módjának külön megfigyelését. Amennyiben több hajócsavart egyidejű működésre terveztek, azok egy vezérlőberendezéssel is irányíthatók;

3.

a főgépet el kell látni egy, a parancsnoki hídon elhelyezett vészleállító berendezéssel, amely független a parancsnoki híd távvezérlő rendszerétől;

4.

a parancsnoki híd hajtóművekre vonatkozó utasításait jelezni kell a hajtóművek vezérlőtermében, vagy – annak megfelelően, hogy melyik a célszerűbb – a vezérlőállásban;

5.

a hajót hajtó gépek távvezérlésére egy időben csak egy helyről legyen mód; ezeken a helyeken megengedettek az egymással összekapcsolt vezérlőállások. Minden helyen fel kell szerelni egy jelzőberendezést, amelyik megmutatja, hogy melyik vezérlőállás vezérli a hajót hajtó gépet. A parancsnoki híd és a gépterek közötti vezérlés átkapcsolása csak a főgéptérben vagy a főgépek vezérlőhelyén lehetséges. Ezt a rendszert olyan berendezéssel is el kell látni, amely meggátolja, hogy a hajócsavar tolóereje lényegesen megváltozzon, amikor a vezérlést átkapcsolják; és

6.

lehetővé kell tenni, hogy a hajót hajtó gépet a helyszínen is vezérelni tudják még akkor is, ha a távvezérlő rendszer valamelyik része meghibásodik;

7.

a távvezérlő rendszert úgy kell megtervezni, hogy az meghibásodása esetén figyelmeztető jelet adjon. A hajócsavarok tolóerejének előre beállított forgásiránya és sebessége nem változhat addig, amíg a helyi vezérlés működésbe lép;

8.

a parancsnoki hídon jelzőberendezéseket kell elhelyezni, amelyek:

1.

nem állítható szárnyú hajócsavar esetén mutatják a hajócsavar sebességét és forgásirányát;

2.

állítható szárnyú hajócsavar esetén mutatják a hajócsavar sebességét és a szárnyak emelkedését; és

9.

riasztóberendezést kell elhelyezni a parancsnoki hídon és a géptérben, ami jelzi az indítólevegő alacsony nyomását, amelyet úgy kell beállítani, hogy lehetőség legyen további motorok beindítására. Ha a hajtógépek távvezérlő rendszerét önindításúra tervezték, az egymást követő eredménytelen indítási próbálkozások számát korlátozni kell, hogy elegendő indítólevegő maradjon a helyi indítás számára.

3.

Amennyiben a főgépek és a kapcsolódó gépi berendezések, beleértve a központi áramforrást is, különböző szintű automatizált és távvezérlő rendszerrel vannak ellátva, és azokat a vezérlőteremből állandóan személyzet felügyeli, a berendezéseket és vezérlőszerveket úgy kell megtervezni, felszerelni és elhelyezni, hogy a gépek működése olyan biztonságos és hatékony legyen, mintha közvetlen felügyelet alatt állna; e célból a II-1/E/1-II-1/E/5. Szabályt kell alkalmazni. Különös figyelmet kell fordítani e terek tűz és elárasztás elleni védelmére.

4.

Az önindítót, a működtető- és vezérlőrendszereket általában úgy kell kialakítani, hogy az automatikus vezérlést át lehessen kapcsolni kézi irányításra. A rendszer egy részének meghibásodása nem akadályozhatja meg a kézi vezérlésre való átkapcsolást.

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK:

5.

A hajók megfelelnek az 1.–4. bekezdés követelményeinek:

1.

A hajó hajtása, vezérlése és biztonsága szempontjából alapvető fontosságú fő- és segédgépeket a működésükhöz és vezérlésükhöz szükséges hatékony berendezésekkel kell felszerelni. A hajó hajtása, vezérlése és biztonsága szempontjából alapvető fontosságú vezérlőrendszerek függetlenek, illetve olyan kialakításúak, hogy az egyik rendszer meghibásodása nem befolyásolja a többi rendszer teljesítményét.

2.

Amennyiben a hajót hajtó gépek a parancsnoki hídról távvezérelhetők, a következőket kell alkalmazni:

1.

a hajócsavar fordulatszáma, tolóerejének iránya, és amennyiben alkalmazható, a csavarszárny emelkedése minden hajózási körülmény között (a manőverezést is beleértve) teljes mértékben vezérelhető a parancsnoki hídról;

2.

a vezérlést egyetlen vezérlőkészülék végzi minden egyes független hajócsavar esetében, az ezzel összefüggő folyamatok pedig – szükség esetén a hajtómű túlterhelését meggátló berendezést is beleértve – automatikusan működnek. Amennyiben több hajócsavart egyidejű működésre terveztek, azok egy vezérlőberendezéssel is irányíthatók;

3.

a főgépet el kell látni egy, a parancsnoki hídon elhelyezett vészleállító berendezéssel, amely független a parancsnoki híd távvezérlő rendszerétől;

4.

a parancsnoki hídnak a hajtóműre vonatkozó utasításait jelezni kell a hajtóművek vezérlőtermében és a vezérlőállásban;

5.

a hajót hajtó gépek távvezérlésére egy időben csak egy helyről legyen mód; ezeken a helyeken megengedettek az egymással összekapcsolt vezérlőállások. Minden helyen fel kell szerelni egy jelzőberendezést, amelyik megmutatja, hogy melyik vezérlőállás vezérli a hajót hajtó gépet. A parancsnoki híd és a gépterek közötti vezérlés átkapcsolása csak a főgéptérben vagy a főgépek vezérlőhelyén lehetséges. Ezt a rendszert olyan berendezéssel is el kell látni, amely meggátolja, hogy a hajócsavar tolóereje lényegesen megváltozzon, amikor a vezérlést átkapcsolják;

6.

lehetővé kell tenni, hogy a hajót hajtó gépet a helyszínen is vezérelni tudják még akkor is, ha a távvezérlő rendszer valamelyik része meghibásodik;

A hajó hajtása és biztonsága érdekében szükséges, hogy a segédgépeket az adott gép mellől vagy annak közeléből is vezérelni tudják;

7.

a távvezérlő rendszert úgy kell megtervezni, hogy az meghibásodása esetén figyelmeztető jelet adjon. A hajócsavarok tolóerejének előre beállított forgásiránya és sebessége nem változhat addig, amíg a helyi vezérlés működésbe lép;

8.

jelzőberendezést kell felszerelni a parancsnoki hídon, a hajtóművek vezérlőterében és a vezérlőállásban, hogy:

1.

nem állítható szárnyú hajócsavar esetén jelezze a hajócsavar sebességét és forgásirányát; és

2.

állítható szárnyú hajócsavar esetén jelezze a hajócsavar sebességét és a szárnyak emelkedését;

és

9.

riasztóberendezést kell elhelyezni a parancsnoki hídon és a géptérben, ami jelzi az indítólevegő alacsony nyomását, amelyet úgy kell beállítani, hogy lehetőség legyen további motorok beindítására. Ha a hajtógépek távvezérlő rendszerét önindításúra tervezték, az egymást követő eredménytelen indítási próbálkozások számát korlátozni kell, hogy elegendő indítólevegő maradjon a helyi indítás számára.

3.

Amennyiben a főgépek és a kapcsolódó gépi berendezések, beleértve a központi áramforrást is, különböző szintű automatizált és távvezérlő rendszerrel vannak ellátva, és azokat a vezérlőteremből állandóan személyzet felügyeli, a berendezéseket és vezérlőszerveket úgy kell megtervezni, felszerelni és elhelyezni, hogy a gépek működése olyan biztonságos és hatékony legyen, mintha közvetlen felügyelet alatt állna; e célból a II-1/E/1-II-1/E/5. Szabályt kell alkalmazni. Különös figyelmet kell fordítani e terek tűz és elárasztás elleni védelmére.

4.

Az önindítót, a működtető- és vezérlőrendszereket általában úgy kell kialakítani, hogy az automatikus vezérlést át lehessen kapcsolni kézi irányításra. A rendszer egy részének meghibásodása nem akadályozhatja meg a kézi vezérlésre való átkapcsolást.

13.   Gőzvezetékrendszerek (R 33)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1.

Minden gőzcsövet és kapcsolódó szerelvényt, amelyen keresztül a gőz áramlik, úgy kell megtervezni, kialakítani és beszerelni, hogy ellenálljon az elképzelhető legnagyobb üzemi terhelésnek.

2.

Vízelvezető rendszerrel kell felszerelni azokat a csöveket, amelyekben máskülönben veszélyes vízlökés alakulhat ki.

3.

Amennyiben egy gőzcső vagy annak szerelvénye olyan helyről kapja a gőzt, amely nagyobb nyomású, mint amilyenre a csövet tervezték, akkor egy megfelelő nyomáscsökkentő szeleppel, biztonsági szeleppel és nyomásmérővel kell felszerelni.

14.   Sűrített levegős rendszerek (R 34)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1.

Olyan berendezéseket kell felszerelni, amelyek megakadályozzák, hogy túlnyomás alakuljon ki a sűrített levegős rendszerek bármely részében és ott, ahol a vízköpenyek, légsűrítők és hűtőberendezések burkolata vagy háza veszélyes túlnyomás alá kerülhet a sűrített levegő átszivárgása miatt, ami a sűrített levegős rendszer nem megfelelő záródásai miatt következik be. Minden rendszert megfelelő biztonsági berendezéssel kell ellátni.

2.

A belső égésű főüzemi motorok fő indítóberendezéseit a megfelelő módon védeni kell az indítólevegő-csövekben keletkező lángvisszacsapástól és belső robbanástól.

3.

Az indítólevegő kompresszorainak kivezetőcsöveit közvetlenül az indító légtartályokba kell bekötni, és a légtartályok indító kivezetőcsöveit pedig, amelyek a fő- és segédmotorokhoz vezetnek, teljesen el kell különíteni a kompresszor kivezetőcső-rendszerétől.

4.

A lehető legkisebbre kell csökkenteni az olaj bejutásának esélyét a sűrítettlevegő-rendszerekbe, a vízmentesítésüket pedig meg kell oldani.

15.   Zaj elleni védelem (R 36)  (3)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

Intézkedéseket kell hozni a gépek zajának elfogadható szintre való csökkentése érdekében a gépterekben. Amennyiben ezt a zajt nem tudják megfelelően csökkenteni, a zajforrást alkalmas eszközökkel hangszigetelni kell, vagy zajvédett teret kell kialakítani, amennyiben az adott térben személyzet dolgozik. Azt a személyzetet, amelynek be kell lépnie ezekbe a terekbe, fülvédővel kell ellátni.

16.   Felvonók

A., B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1.

A személy- és teherfelvonóknak méretük, elrendezésük, az utasok száma és/vagy az áruk mennyisége tekintetében minden egyes esetben és minden berendezéstípusra vonatkozóan meg kell felelniük a lobogó szerinti állam közigazgatása által megállapított követelményeknek.

2.

A lobogó szerinti állam közigazgatása jóváhagyja a szerelési tervrajzokat és a karbantartási utasításokat, beleértve az időszakos szemlékre vonatkozó rendelkezéseket, a használatbavétel előtt pedig ellenőrzi és jóváhagyja a berendezést.

3.

A jóváhagyást követően a lobogó szerinti állam közigazgatása bizonyítványt állít ki, amelyet a hajón kell tartani.

4.

A lobogó szerinti állam közigazgatása engedélyezheti, hogy az időszakos szemléket egy, a hatóság vagy egy elismert szervezet által felhatalmazott szakértő végezze el.

D.   RÉSZ

VILLAMOS BERENDEZÉSEK

1.   Általános (R 40)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1

A villamos berendezések esetében:

1.

A hajó szokványos üzemi és lakhatási feltételeinek fenntartásához szükséges összes segédüzemi villamos szolgáltatást a vészüzemi áramforrás igénybevétele nélkül kell biztosítani;

2.

a biztonsághoz elengedhetetlen villamos berendezéseknek vészhelyzetekben különböző üzemi feltételek mellett is működőképesnek kell lenniük; és

3.

biztosítani kell az utasok, a személyzet és a hajó biztonságát villamos veszély esetén.

2.

A lobogó szerinti állam közigazgatása meghozza a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy biztosítsa a villamos berendezésekre vonatkozó rész rendelkezéseinek egységes megvalósítását és alkalmazását (4).

2.   A villamos áram és a világítás forrása (R 41)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

Azokat a C. és D. osztályú új hajókat, amelyeken a hajó biztonsága szempontjából alapvető segédüzemi berendezések működését csak villamos árammal lehet biztosítani, illetve azokat a B. osztályú új és meglévő hajókat, amelyeken a hajó biztonsága és hajtása szempontjából alapvető segédüzemi berendezések működését csak villamos árammal lehet biztosítani, kettő vagy több főüzemi áramfejlesztő gépcsoporttal kell felszerelni, hogy a fent említett berendezések működtetése akkor is biztosítható legyen, ha az egyik gépcsoport meghibásodik.

A 24 méternél rövidebb C. és D. osztályú új hajóknál az egyik áramfejlesztő gépcsoport a főgépről is hajtható, amennyiben a teljesítménye elegendő ahhoz, hogy a fent említett szolgáltatásokat az egyik gépcsoport meghibásodása esetén is biztosítsa.

2.1.

A villamos főáramforrás látja el a fő villamos világítási rendszert, amely a hajó azon részeit világítja meg, amely az utasok vagy a személyzet számára megközelíthető, és amelyet azok használnak.

2.2.

A fő villamos világítási rendszert úgy kell kialakítani, hogy a főüzemi áramforrást, az adott esetben hozzá kapcsolódó transzformáló berendezéseket, a főkapcsolótáblát és a fő világítási kapcsolótáblát magában foglaló terekben keletkezett tűz vagy más baleset esetén a 3. Szabályban előírt vészvilágítási rendszert ne tegye működésképtelenné.

2.3.

A vészvilágítási rendszert úgy kell kialakítani, hogy a vészüzemi áramforrást, adott esetben a hozzá kapcsolódó transzformáló berendezéseket, a vészüzemi kapcsolótáblát és a vészvilágítási kapcsolótáblát magában foglaló terekben keletkezett tűz vagy más baleset esetén az ebben a szabályban előírt fő villamos világítási rendszert ne tegye működésképtelenné.

3.

A főkapcsolótáblát az egyik fő áramfejlesztő gépcsoporttól olyan távolságra kell elhelyezni, hogy – amennyire kivitelezhető – a szokásos villamos energiaellátást csak az a tűz vagy sérülés akadályozhassa, amely az áramfejlesztő gépcsoportot és a kapcsolótáblát magában foglaló terekben alakult ki.

3.   A vészüzemi áramforrás (R 42)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.   Minden hajót fel kell szerelni egy vészüzemi áramforrással és vészüzemi kapcsolótáblával, amely egy olyan jól hozzáférhető helyen van elhelyezve a válaszfalfedélzet felett, amely nem határos A. kategóriájú géptérrel vagy azokkal a terekkel, amelyekben a főüzemi áramforrást vagy a főkapcsolótáblát helyezték el.

2.   A vészüzemi áramforrás lehet egy akkumulátor, amely újratöltés vagy túlzott mértékű feszültségveszteség nélkül megfelel az 5. bekezdés követelményeinek, vagy pedig egy generátor, amely megfelel az 5. bekezdés követelményeinek, és amelyet egy független, legalább 43 °C lobbanáspontú tüzelőanyaggal hajtott belsőégésű motor működtet, amelyet az új hajók esetében automatikus indítószerkezettel, a meglévő hajók esetében pedig jóváhagyott indítószerkezettel, továbbá a 6. bekezdésnek megfelelően átmeneti (puffer) vészüzemi áramforrással láttak el, amennyiben – a 24 méternél rövidebb C. és D. osztályú új hajók esetében – az említett szabályokban előírt időtartamig nem biztosítanak egy megfelelően elhelyezett független akkumulátorberendezést e fogyasztó számára.

3.   A vészüzemi áramforrást úgy kell kialakítani, hogy hatékonyan működjön akkor is, ha a hajó dőlésszöge 22,5 °, vagy ha a hajó trimmje az egyenes úszáshelyzethez viszonyítva 10 °. A vészüzemi áramfejlesztő gépcsoport(ok) beindítható(k) legyen(ek) bármilyen hideg körülmények között, ami a hajó üzemeltetése során előfordulhat, új hajók esetén pedig automatikusan is beindítható(k) legyen(ek).

4.   A vészüzemi kapcsolótáblát úgy kell elhelyezni, hogy a lehető legközelebb legyen az vészüzemi áramforráshoz.

5.   Az 1. bekezdésben előírt vészüzemi áramforrás:

1.

alkalmas arra, hogy a következő időtartamon át működjön:

 

B. osztályú (új és meglévő) hajók esetében 12 órán át,

 

C. osztályú (új) hajók esetében 6 órán át,

 

D. osztályú (új) hajók esetében 3 órán át;

2.

különösen alkalmas arra, hogy egyidejűleg ellássa a következő szolgáltatások fogyasztóit a hajóosztályonként fent megadott időtartamoknak megfelelően:

a)

a hajó vészüzemi fenékvízszivattyúját és az egyik tűzoltó szivattyút;

b)

a vészvilágítást:

1.

minden gyülekezési vagy beszállóhelyen, és a hajóoldalak mentén;

2.

a gyülekezési vagy beszállóhelyekhez vezető folyosóknál, lépcsőknél vagy kijáratoknál;

3.

a gépterekben és azon a helyen, ahová a vészüzemi generátort telepítették;

4.

a vezérlőállásokon, ahol a rádió és a fő navigációs berendezések találhatók;

5.

a II-2/B/16.1.3.7. és a II-2/B/6.1.7. Szabályban előírt helyeken;

6.

a tűzvédelmi felszerelések tárolóhelyein;

7.

az a) pontban meghatározott vészüzemi fenékvízszivattyúnál és az egyik tűzoltó szivattyúnál, valamint motorjainak indító helyén;

c)

a hajó navigációs lámpáit;

d)

1.

minden hírközlő berendezést;

2.

az általános riasztóberendezést;

3.

a tűzjelző rendszert; és

4.

minden olyan riasztóberendezést, amelyre vészhelyzet esetén szükség van, amennyiben azok a hajó fő áramfejlesztő gépcsoportjától kapják a villamos energiát;

e)

adott esetben a hajó vízpermettel oltó szivattyúját, amennyiben villamos árammal működik; és

f)

a hajó nappali jelzőfényeit, amennyiben azokat a hajó központi áramforrásáról működtetik;

3.

fél órán át képes működtetni a gépi vezérlésű vízmentes ajtókat a hozzájuk tartozó vezérlőberendezéssel, jelző és riasztó áramkörökkel együtt.

6.   A 2. bekezdésben előírt átmeneti vészüzemi áramforrás egy akkumulátorból áll, amely a vészhelyzetben való felhasználásra alkalmas helyen van elhelyezve, és újratöltés vagy mértékű feszültségveszteség nélkül fél órán át működtetni tudja a következőket:

a)

az e szabály 2. (b) 1 bekezdésében előírt világítás;

b)

a II-1/B/13. Szabály 7.2. és 7.3. bekezdésében előírt vízmentes ajtók, de nem szükségszerűen egyidejűleg, hacsak nem áll rendelkezésre egy különálló ideiglenesen tárolt áramforrás; és

c)

a II-1/B/13. Szabály 7.2. bekezdésében előírt vezérlő, jelző és riasztó áramkörök.

7.   2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK:

Amennyiben villamos energia szükséges a hajtás helyreállításához, annak teljesítményének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy mozgásképtelen állapotból az áramforrás kiesését követő 30 percen belül – adott esetben egyéb gépekkel együtt – helyreállítsa a hajó hajtását.

4.   Kiegészítő vészvilágítás a ro-ro hajók számára (R 42-1)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

A II-1/D/3.5.2.b) bekezdésben előírt vészvilágítás mellett minden ro-ro raktérrel vagy speciális kategóriájú terekkel rendelkező hajón:

1.

minden utasteret és folyosót el kell látni olyan kiegészítő villanyvilágítással, amely legalább három órán át működik, a hajó bármely dőlésszöge esetén akkor, ha minden más áramforrás meghibásodik. A megvilágítást úgy kell felszerelni, hogy a menekülési útvonalak jól láthatók legyenek. A kiegészítő világítás áramforrásául olyan akkumulátoroknak kell szolgálniuk, amelyek a világítóegységekben vannak elhelyezve, és – amennyiben kivitelezhető – folyamatosan töltődnek a vészkapcsolótábláról. A lobogó szerinti állam közigazgatása más, legalább ennyire hatékony megvilágítási rendszert is elfogadhat. A kiegészítő megvilágítást úgy kell kialakítani, hogy a lámpa meghibásodása azonnal látható legyen. Az akkumulátorokat bizonyos időközönként ki kell cserélni, figyelembe véve az akkumulátorok üzemi környezete által meghatározott élettartamukat; és

2.

a személyzeti lakótér minden folyosóját, pihenőtereit és minden használatban lévő munkaterületet egy hordozható, újratölthető akkumulátorral működő lámpával kell felszerelni, kivéve ha az 1. bekezdésben előírt kiegészítő vészvilágítás fel van szerelve.

5.   Óvintézkedések áramütés, tűz és egyéb villamos eredetű veszély megelőzésére (R 45)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

A villamos gépek vagy berendezések szabadon álló fémrészeit, amelyek nem lehetnek feszültség alatt, de meghibásodás esetén feszültség alá kerülhetnek, földelni kell, kivéve, ha a gépeket vagy berendezéseket:

1.

50 V-nál kisebb feszültségű egyenárammal, vagy a vezetők között mért 50 V négyzetes középértékű egyenárammal látják el; az autotranszformátor e feszültségnek az elérésére nem használható fel; vagy

2.

a mindössze egy fogyasztót ellátó biztonsági szigetelő transzformátor által előállított, 250 V-ot meg nem haladó feszültségű árammal látják el; vagy

3.

a kettős szigetelés elvének megfelelően építik.

2.

Minden villamos készüléket úgy kell kivitelezni és felszerelni, hogy megfelelő kezelés és érintés esetén ne okozzon sérülést.

3.

A kapcsolótáblák oldalait és hátsó részét, és ahol szükséges, az elejét is megfelelő védelemmel kell ellátni. A szabadon álló, feszültség alatt lévő részek, amelyek földelt feszültsége meghaladja az 1.1 bekezdésben meghatározott feszültséget, nem kerülhet a kapcsolótábla elülső oldalára. Ahol szükséges, a kapcsolótábla elülső és hátsó oldalát nem vezető szőnyeggel vagy padlóráccsal látják el.

4.

A nem földelt ellátórendszerekben olyan berendezést kell felszerelni, amely figyeli a földelési szintet, és hallható vagy látható jelzést ad, ha a szigetelés értékei szokatlanul alacsonyak.

5.1.

A fém páncélburkolatoknak és a kábelek védőburkolatának villamosan folyamatosnak és földeltnek kell lennie.

5.2.

Minden villamos kábelnek és a készülékeken kívül található vezetéknek nehezen éghető anyagból kell készülnie, s úgy kell felszerelni azokat, hogy az ne rontsa ezt a tulajdonságukat. Amennyiben különös alkalmazási célok elérése érdekében szükséges, a lobogó szerinti állam közigazgatása olyan különleges kábelek, pl. nagyfrekvenciás kábelek felhasználását engedélyezheti, amelyek nem felelnek meg a fenti előírásoknak.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

5.3.

A főüzemi, illetve a vészüzemi áramellátást, a világítást, a belső kapcsolattartást vagy jelzéseket ellátó kábeleket és vezetékeket, amennyire kivitelezhető, a konyhán, mosodákon, A. kategóriájú géptereken és azok aknáin, vagy más rendkívül tűzveszélyes területen kívül kell elvezetni. Az új és a meglévő ro-ro személyhajókra 1998. július 1-je vagy azt követően felszerelt vészjelzőket és hangosbeszélő rendszereket a lobogó szerinti állam közigazgatása hagyja jóvá, tekintettel az IMO ajánlásaira. A tűzoltó szivattyúkat a vészüzemi kapcsolótáblával összekötő kábeleket úgy kell kialakítani, hogy tűzállóak legyenek, amennyiben azok fokozottan tűzveszélyes tereken haladnak keresztül. Ahol kivitelezhető, ezeket a kábeleket úgy kell fektetni, hogy ne váljanak üzemképtelenné, ha a válaszfalak a szomszédos térben keletkezett tűz miatt felhevülnek.

6.

A kábeleket és vezetékeket úgy kell felszerelni és rögzíteni, hogy elkerüljék a súrlódási vagy egyéb károsodást. A vezetők végződéseit és csatlakozásait úgy kell kivitelezni, hogy az eredeti villamos, mechanikai, lángkésleltetési és, ahol szükséges, tűzálló tulajdonságaik megmaradjanak.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

7.1.

Minden különálló áramkört rövidzárlat és túlterhelés elleni védelemmel kell ellátni, kivéve a II-1/C/6. és II-1/C/7. szabályban engedélyezett eseteket.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

7.2.

A világítási szerelvényeket úgy kell elhelyezni, hogy megakadályozzák a hőmérséklet-emelkedést, ami károsítaná a kábeleket és vezetékeket, valamint hogy a környező anyagok ne melegedjenek fel túlzott mértékben.

8.1.

Az akkumulátorokat megfelelő helyiségben kell elhelyezni, az elsődlegesen az elhelyezésükre szolgáló tereket pedig annak megfelelően kell kialakítani és hatékonyan kell szellőztetni.

8.2.

Ezekben a helyiségekben nem engedélyezett olyan villamos vagy egyéb berendezések alkalmazása, amelyek a tűzveszélyes gőzök meggyulladásához vezethetnek.

9.

Az áramelosztó rendszert úgy kell kialakítani, hogy az egyik függőleges főzónában keletkező tűz az A. rész II-2/A/2.9. szabályban meghatározottak szerint ne akadályozza a másik függőleges zónában a fontos berendezések biztonságát. Ezen előírás akkor teljesül, ha az ezeken a zónákon áthaladó fő- és vészüzemi villamos vezetékeket mind vízszintesen, mind függőlegesen a lehető legtávolabb vezetik egymástól.

E.   RÉSZ

AZ IDŐSZAKOSAN FELÜGYELET NÉLKÜL HAGYOTT GÉPTEREKRE VONATKOZÓ KIEGÉSZÍTŐ KÖVETELMÉNYEK

Különleges megfontolások (R 54)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

A lobogó szerinti állam közigazgatásának meg kell vizsgálnia, hogy a B., C. és D. osztályú új és B. osztályú meglévő hajók gépterei időszakosan felügyelet nélkül hagyhatók-e vagy sem, és amennyiben igen, szükség van-e az e szabályban megállapítottakon kívül kiegészítő követelményekre annak érdekében, hogy a szokásos módon felügyelt terek számára megfelelő biztonságot érjenek el.

1.   Általános rendelkezések (R 46)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

Megfelelő intézkedésekkel biztosítani kell, hogy a hajó biztonsága minden hajózási körülmény esetén, beleértve a manőverezést is, megegyezzen azoknak a hajóknak a biztonságával, amelyek gépterében állandó kezelőszemélyzet van.

2.

Megfelelő intézkedésekkel kell biztosítani, hogy a berendezések megbízhatóan működjenek, és hogy kielégítő rendelkezések biztosítsák a rendszeres ellenőrzést és a tervszerű próbákat, amelyek a folyamatos megbízható működést szavatolják.

3.

Minden hajón okmányokkal kell igazolni azt, hogy az időszakosan felügyelet nélkül hagyott gépterekkel is megfelelően működik.

2.   Tűzvédelmi intézkedések (R 47)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1.

Megfelelő berendezéseket kell kialakítani, amelyek időben érzékelik és jelzik a tüzet:

1.

a kazántáplevegő vezeték burkolatában és kilépőnyílásaiban (felszálló vezetékek); és

2.

a hajót hajtó gépek öblítőlevegő részeiben, hacsak ezt az adott esetben nem találják szükségtelennek.

2.

A 2 250 kW vagy annál nagyobb teljesítményű, illetve a 300 mm-esnél nagyobb furatú belsőégésű motorokat el kell látni forgattyúházolajköd-érzékelőkkel vagy csapágyhőmérséklet-ellenőrző berendezéssel, illetve hasonló készülékkel.

3.   Elárasztás elleni védelem (R 48)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

Az időszakosan felügyelet nélkül hagyott gépterekben a fenékvízkutakat úgy kell elhelyezni és figyelni, hogy a szokásos úszáshelyzet és dőlési szög mellett a folyadékok felgyülemlése jól érzékelhető legyen, a fenékvízkutak pedig kellően nagyok, hogy könnyen befogadják a felügyelet nélküli időszakokban átlagos körülmények között összegyűlt mennyiséget.

2.

Ahol a fenékvízszivattyúk automatikusan beindíthatók, megfelelő berendezéssel jelezni kell, ha a folyadék beáramlása nagyobb, mint a szivattyú kapacitása, vagy ha a szivattyú gyakrabban üzemel, mint az általában várható. Ezekben az esetekben kisebb fenékvízkutak alkalmazását kell engedélyezni a kritikus időszakok áthidalására. Ahol automatikusan vezérelt fenékvízszivattyúk működnek, különös figyelmet kell fordítani az olajszennyeződés megelőzését szolgáló követelményekre.

3.

A tengervíz-beömlőnyílásokat, a merülésvonal alatti lefolyókat vagy egy injektoros fenékvíz-elvezető rendszert kiszolgáló szelep vezérlőberendezését úgy kell elhelyezni, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre az eléréséhez és működtetéséhez, amennyiben a víz beáramlik a térbe. Amennyiben a teljes terhelés alatt álló hajón ez a helyiség teljesen elárasztódhat, a vezérlőberendezéseket e szint fölött kell elhelyezni.

4.   A hajót hajtó gépek vezérlése a parancsnoki hídról (R 49)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1.

A hajócsavar tolóereje irányának, sebességének és amennyiben alkalmazható, a hajócsavarszárnyak állásának minden hajózási körülmény között teljes mértékben vezérelhetőnek kell lennie a parancsnoki hídról, beleértve a manőverezést is.

1.

A független hajócsavarok távvezérlését és minden ezzel összefüggő folyamatot egy külön vezérlőberendezés végzi valamennyi kiszolgálóberendezés automatikus működtetésével - beleértve adott esetben a hajtóművek túlterhelésének megakadályozását is;

2.

a főgépeket a parancsnoki hídon elhelyezett vészleállító berendezéssel kell ellátni, amely független a parancsnoki híd távvezérlő rendszerétől.

2.

A parancsnoki hídról a hajót hajtó gépeknek adott utasításokat jelezni kell a főgépek vezérlőtermében vagy a gép vezérlőállásában.

3.

A főgép távvezérlése egyszerre csak egy helyről legyen lehetséges; ezeken a helyeken egymással összekapcsolt vezérlőhelyek is működhetnek. Minden helyen fel kell szerelni egy kijelzőt, amely mutatja, hogy melyik vezérlőhelyről irányítják a hajtóművet. A parancsnoki híd és a gépterek közötti vezérlés átadása csak a főgéptérben vagy a főgépek vezérlőhelyiségében engedélyezett. Ez a rendszer olyan berendezéseket is magában foglal, amelyek meggátolják, hogy a hajócsavar tolóereje lényegesen megváltozzon, amikor a vezérlést egyik helyről a másikra adják át.

4.

A hajó biztonságos működéséhez elengedhetetlen gépek helyi vezérlése szükséges még akkor is, ha az automatikus vagy távvezérlő rendszer valamelyik része meghibásodik.

5.

Az automatikus távvezérlő rendszert úgy kell kialakítani, hogy meghibásodása esetén figyelmeztető jelet adjon. Amennyiben kivitelezhető, a hajócsavar tolóerejének előre beállított sebessége és iránya ne változzon a helyi vezérlés működése alatt.

6.

A parancsnoki hídon jelzőműszereket kell elhelyezni, amelyek:

1.

mutatják a hajócsavar sebességét és a forgás irányát nem állítható szárnyú hajócsavar esetén; vagy

2.

mutatják a hajócsavar sebességét és a szárnyak emelkedését állítható szárnyú hajócsavar esetén.

7.

Az egymást követő sikertelen önindítások számát korlátozni kell annak érdekében, hogy elegendő indítólevegő-nyomást biztosítsanak. Egy jelzőkészüléket kell beépíteni, amely figyelmeztet az indítólevegő alacsony nyomására, s jelzi, hogy a hajtómű még beindítható.

5.   Hírközlés (R 50)

LEGALÁBB 24 MÉTER HOSSZÚ B. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ HAJÓK, ILLETVE C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

A szóbeli kapcsolattartás megbízható berendezéseit kell kialakítani a főgépek vezérlőterme vagy a főgép vezérlőállása, a parancsnoki híd és a géptisztek lakótere között.

6.   Riasztórendszer (R 51)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

A riasztórendszer jelzést ad minden figyelmet igénylő hibáról, és:

1.

hallható figyelmeztető jelet ad a hajtómű vezérlőhelyiségében vagy a hajtómű vezérlőállásában, és a megfelelő helyen láthatóan is jelez minden riasztást;

2.

egy választókapcsoló segítségével kapcsolatot tart a géptisztek közös helyiségeivel és az összes géptiszt kabinjával úgy, hogy legalább egy helyiséggel biztosított legyen a kapcsolat. Egyéb egyenértékű helyettesítő megoldások is engedélyezhetők;

3.

minden olyan esetben egy hallható és látható jelzést hoz működésbe a parancsnoki hídon, amikor az ügyeletes tiszt beavatkozására vagy figyelmére van szükség;

4.

amennyire kivitelezhető, önellenőrzőre tervezik meg; és

5.

működésbe hozza a II-1/C/10. Szabályban előírt, a géptiszteket riasztó berendezést, ha meghatározott időn belül helyben nem figyeltek fel a riasztásra.

2.1.

Biztosítani kell a riasztórendszer folyamatos áramellátását, s úgy kell kialakítani, hogy egy automata váltókapcsolóval rendelkezzen, amely átvált a tartalék áramforrásra, amennyiben a rendes áramellátás megszűnik.

2.2.

A riasztórendszer rendes áramellátásának hibáját egy riasztó jelzi.

3.1.

A riasztórendszernek egy időben több hiba jelzésére is képesnek kell lennie, az egyik riasztás fogadása pedig nem akadályozhatja a többi riasztás jelzését.

3.2.

A riasztások fogadását az 1. bekezdésben meghatározott állásokban és azon helyeken is, ahol a riasztás történt, jelezni kell. A riasztás addig tart, amíg azt nem fogadják, a riasztás látható jelzései pedig addig maradnak működésben, amíg a hibát ki nem javították. Ekkor a riasztóberendezés automatikusan önműködően visszaáll a rendes működési állapotba.

7.   Biztonsági rendszerek (R 52)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

Olyan biztonsági rendszert kell létrehozni, amely biztosítja, hogy a gépek vagy a kazán üzemének közvetlen veszélyt jelentő zavara esetén a berendezés adott része automatikusan leáll, a riasztás pedig bekapcsolódik. A főgépek automatikus leállítása csak azokban az esetekben engedélyezett, amelyek komoly sérüléshez, teljes üzemképtelenséghez vagy robbanáshoz vezethetnek. Ahol a főgépek leállítását érvényteleníteni képes berendezéseket szereltek fel, azokat úgy kell kialakítani, hogy kiküszöböljék a nem szándékolt működtetést. Láthatóan jelezni kell, ha az érvénytelenítés aktiválva van. A gépek önműködő leállító- és lassítóberendezéseit el kell különíteni a riasztóberendezésektől.

8.   A gépekre, a kazánra és a villamos berendezésekre vonatkozó különleges követelmények

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

A főüzemi áramforrásnak meg kell felelnie a következő követelményeknek:

1.

amennyiben a villamos áramellátást általában egy generátor tudja biztosítani, megfelelő terheléscsökkentő berendezéseket kell felszerelni annak érdekében, hogy biztosítsák a hajó hajtása, a kormányzás és a hajó biztonsága szempontjából szükséges berendezések ellátásának zavartalanságát. Abban az esetben, ha a működő generátor leáll, megfelelő intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy egy megfelelő teljesítményű tartalékgenerátor automatikusan beinduljon és a főkapcsolótáblára kapcsolódjon, s ellássa a főgépeket és a kormányzást, valamint gondoskodjon a hajó biztonságáról azzal, hogy automatikusan beindítja a szükséges segédberendezéseket, adott esetben lépcsőzetesen;

2.

amennyiben a villamos energiaellátást egynél több generátor egyidejű, egymással párhuzamos működése biztosítja, akkor pl. a terhelés csökkentésével gondoskodni kell arról, hogy az egyik áramfejlesztő gépcsoport leállása esetén a fennmaradó gépcsoportok túlterhelés nélkül működjenek, biztosítva ezzel a hajó hajtását, a kormányzást és a hajó biztonságát.

2.

Amennyiben a hajó hajtásához nélkülözhetetlen egyéb segédüzemi berendezések működéséhez tartalék (készenléti) gépekre van szükség, automatikus váltóberendezéseket kell felszerelni.

9.   Automatikus vezérlő- és riasztórendszer (R 53.4)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

A vezérlőrendszert úgy kell kialakítani, hogy a főgép és segédüzemi berendezéseinek működéséhez szükséges szolgáltatásokat a szükséges automatikus berendezések biztosítsák.

2.

Az automatikus átváltáskor figyelmeztető jelzést kell adni.

3.

Egy, a 6. Szabálynak megfelelő, az összes, nyomással, hőmérséklettel, folyadékszinttel és egyéb lényeges paraméterekkel ellátott riasztórendszert kell felszerelni.

4.

Egy központi vezérlőállást kell kialakítani a szükséges riasztópanelekkel és a riasztásokat jelző műszerekkel.

5.

Amennyiben a főgép szempontjából alapvető belsőégésű motorok sűrített levegővel indulnak, az indítólevegő előírt nyomásszintjének biztosítására megfelelő berendezéseket kell biztosítani.

II-2.   FEJEZET

TŰZVÉDELEM, TŰZÉRZÉKELÉS ÉS TŰZOLTÁS

A.   RÉSZ

ÁLTALÁNOS

1.   Alapelvek (R 2)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

E fejezet tűzbiztonsági célkitűzései a következők:

1.

a tűz és a robbanás megelőzése;

2.

a tűz által okozott életveszély csökkentése;

3.

a tűz által a hajóban, a rakományban és a környezetben bekövetkezhető kár veszélyének csökkentése;

4.

a tűz és a robbanás megfékezése, ellenőrzés alatt tartása és kioltása a kialakulás helyén; és

5.

megfelelő és könnyen elérhető menekülési útvonalak biztosítása az utasok és a személyzet számára.

2.

Az 1. bekezdésben felsorolt tűzbiztonsági célkitűzések elérése érdekében az e fejezet szabályaira a következő alapelvek a mérvadóak, és – figyelembe véve a hajók típusát és a lehetséges tűzveszélyeket – ezek valósulnak meg a szabályokban:

1.

a hajó felosztása függőleges főzónákra hőszigetelő és szerkezeti határvonalakkal;

2.

a lakóterek elkülönítése a hajó fennmaradó részeitől hőszigetelő és szerkezeti határvonalakkal;

3.

a gyúlékony anyagok korlátozott használata;

4.

a tűz érzékelése a kialakulás környékén;

5.

a tűz behatárolása és eloltása a kialakulás helyén;

6.

a menekülési utak védelme és a tűzhöz való hozzáférés biztosítása a tűzoltás érdekében;

7.

a tűzoltó berendezések gyors elérhetősége;

8.

az éghető rakománygőzök meggyulladása veszélyének minimálisra csökkentése.

3.

A 1. bekezdésben felsorolt tűzvédelmi célkitűzések elérését úgy kell biztosítani, hogy a hajók megfelelnek az e fejezetben előírt követelményeknek, illetve olyan alternatív kivitelezéssel és rendszerekkel rendelkeznek, amelyek megfelelnek az 1974. évi SOLAS Egyezmény átdolgozott II-2. fejezete F. részének, amelyet a 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókra kell alkalmazni. A hajó akkor tekinthető a 2. bekezdésben felsorolt működési követelményeknek megfelelőnek, és akkor éri el az 1. bekezdésben megállapított tűzbiztonsági célkitűzéseket, amennyiben:

1.

a hajó kivitelezése és felépítése megfelel az e fejezet lényeges, elfogadott követelményeinek;

2.

a hajó kivitelezését és felépítését egészében felülvizsgálták és jóváhagyták az 1974. évi, módosított SOLAS Egyezmény átdolgozott II-2. fejezet F. részének megfelelően, amelyet a 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókra kell alkalmazni;

3.

a hajó kivitelezésének és felépítésének egy részét vagy részeit felülvizsgálták és jóváhagyták a fent említett 1974. évi, módosított SOLAS Egyezmény átdolgozott II-2. fejezet F. részének megfelelően, a hajó fennmaradó részei pedig megfelelnek az e fejezet lényeges elfogadott követelményeinek.

4.

Minden hajónak, amelyen javítást, átépítést, változtatásokat vagy azokkal összefüggő átalakítást végeznek, továbbra is meg kell felelnie legalább azoknak a követelményeknek, amelyek korábban érvényesek voltak rájuk.

A hajó vagy az utasok lakóterének méretét jelentősen megváltoztató, illetve a hajó élettartamát vagy azzal kapcsolatos felszerelését jelentősen növelő javításoknak, átépítéseknek és változtatásoknak meg kell felelniük az új hajókra vonatkozó legújabb követelményeknek, amennyiben a lobogó szerinti állam közigazgatása azt ésszerűnek és megvalósíthatónak tartja.

B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

5.

A 4. bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül a több mint 36 utast szállító B. osztályú meglévő hajóknak, amennyiben javítást, átépítést, változtatást vagy azokkal összefüggő átalakítást végeztek rajtuk, meg kell felelniük a következő követelményeknek:

1.

az összes, a hajón felhasznált anyagnak meg kell felelnie a B. osztályú új hajókon alkalmazott anyagokra vonatkozó követelményeknek; és

2.

minden javításnak, átépítésnek, változtatásnak vagy az azokkal összefüggő átalakításnak, amennyiben 50 tonnánál nagyobb mennyiségű anyag kicserélésével jár, a II-2/B/16. szabályban előírtak kivételével, a B. osztályú új hajókra alkalmazandó követelményeknek kell megfelelnie.

2.   Fogalommeghatározások (R 3)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.   Nem éghető anyagnak minősül az az anyag, amely kb. 750 °C hőmérsékletre melegítve nem gyullad meg, vagy nem bocsát ki olyan mennyiségű tűzveszélyes gőzt, amely öngyulladáshoz vezetne; ez egy olyan tűzállósági vizsgálattal állapítható meg, amelyet az „Átdolgozott ajánlás a tengerhajózási építőanyagok nem éghető anyaggá minősítésének vizsgálati módszereiről” című IMO A.799 (19) határozatának megfelelően végeznek el. Minden más anyag éghető anyagnak minősül.

1.a.   2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK ESETÉBEN:

Nem éghető anyag azt az anyagot jelenti, amely körülbelül 750 °C hőmérsékletre melegítve nem gyullad meg, vagy nem bocsát ki olyan mennyiségű tűzveszélyes gőzt, amely öngyulladáshoz vezetne; ennek megállapítása a Tűzvizsgálati próbaeljárások szabályzatának megfelelően történik. Minden más anyag éghető anyagnak minősül.

2.   A szabványos tűzállósági vizsgálat során az érintett válaszfalak vagy fedélzetek mintáit egy vizsgálati kemencében olyan hőmérsékletnek teszik ki, amely megközelíti a szabványos idő-hőmérséklet diagramot. A minta felülete legalább 4,65 m2, magassága (vagy a fedélzet hossza) pedig legalább 2,44 méter, ami a leginkább hasonlít a tényleges szerkezeti felépítésre, s lehetőség szerint legalább egy csomópontot tartalmaz. A szabványos idő-hőmérséklet diagramot a következő, a kemence belső hőmérsékletének pontjain át húzott folytonos görbe határozza meg:

a kemence kezdeti belső hőmérséklete:

20 °C

az első 5 perc elteltével:

576 °C

10 perc elteltével:

679 °C

15 perc elteltével:

738 °C

30 perc elteltével:

841 °C

60 perc elteltével:

945 °C

2.a.   2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK:

A szabványos tűzállósági vizsgálat során az érintett válaszfalak és fedélzetek mintáit egy vizsgálati kemencében olyan hőmérsékletnek teszik ki, amely megközelíti a szabványos idő-hőmérséklet diagramot. A vizsgálati módszereket a Tűzvizsgálati próbaeljárások szabályzatának megfelelően végzik el.

3.   Az „A” osztályú térelválasztók azok a válaszfalak és fedélzetek, amelyek megfelelnek a következő követelményeknek:

1.

acélból vagy egyéb ezzel egyenértékű anyagból készülnek;

2.

a megfelelő módon megerősítettek;

3.

úgy vannak megépítve, hogy az egyórás szabványos tűzállósági vizsgálat végéig ellenálljanak a füst és láng áthatolásának;

4.

engedélyezett nem éghető anyagokkal szigetelik úgy, hogy a védett oldal átlaghőmérséklete nem emelkedik 140 °C-kal a kezdeti hőmérséklet fölé, a hőmérséklet pedig egyetlen ponton sem, így a csomópontnál sem, emelkedik 180 °C-kal az eredeti hőmérséklet fölé az alábbiakban felsorolt időtartamok alatt:

„A-60” osztály:

60 perc,

„A-30” osztály:

30 perc,

„A-15” osztály:

15 perc,

„A-0” osztály:

0 perc.

5.

A lobogó szerinti állam közigazgatása előírja a válaszfal vagy a fedélzet mintájának vizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy az megfeleljen az ellenálló képességre és a hőmérséklet-emelkedésre vonatkozó fent előírt követelményeknek az IMO A.754 (18) határozatának megfelelően.

A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú hajók esetében az „IMO A.754 (18) határozata” szöveg helyébe a „Tűzvizsgálati próbaeljárások szabályzata” lép.

4.   A „B” osztályú térelválasztók azok a válaszfalak, fedélzetek, mennyezetek vagy burkolatok, amelyek megfelelnek a következő követelményeknek:

1.

úgy vannak megépítve, hogy a szabványos tűzállósági vizsgálat első félórájának végéig ellenálljanak a füst és láng áthatolásának;

2.

úgy vannak szigetelve, hogy a védett oldal átlaghőmérséklete nem emelkedik 140 °C-kal a kezdeti hőmérséklet fölé, a hőmérséklet pedig egyetlen ponton sem, így a csomópontnál sem, emelkedik 225 °C-kal az eredeti hőmérséklet fölé az alábbiakban felsorolt időtartamok alatt:

„B-15” osztály:

15 perc

„B-0” osztály:

0 perc

3.

engedélyezett nem éghető anyagokból készülnek, a „B” osztályú térelválasztó megszerkesztése és összeszerelése során felhasznált összes anyag pedig nem éghető összetevőkből készül, kivéve azokat az éghető furnérokat, amelyek abban az esetben engedélyezettek, ha megfelelnek az e fejezet egyéb követelményeinek;

4.

a lobogó szerinti állam közigazgatása előírja a térelválasztó mintájának vizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy az megfeleljen az ellenálló képességre és a hőmérséklet-emelkedésre vonatkozó fent előírt követelményeknek az IMO A.754 (18) határozatának megfelelően.

A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú hajók esetében az „MO 754 (18) határozata” szöveg helyébe a „Tűzvizsgálati próbaeljárások szabályzata” lép.

5.   A „C” osztályú térelválasztó az engedélyezett nem éghető anyagokból készült térelválasztót jelenti. Ezeknek nem kell megfelelniük sem a füst- és lángáteresztésre, sem pedig a hőmérséklet-emelkedésre vonatkozó követelményeknek. Az éghető furnérok alkalmazása megengedett, amennyiben az megfelel az e fejezet egyéb követelményeinek.

6.   Az összefüggő „B” osztályú mennyezet és burkolat azt a „B” osztályú mennyezetet és burkolatot jelenti, amely egy „A” vagy „B” osztályú térelválasztóban végződik.

7.   Acél vagy egyéb egyenértékű anyag. Az acél vagy egyéb egyenértékű anyag megfogalmazásban az egyenértékű anyag azt a nem éghető anyagot jelenti, amely önmagában vagy a szigetelésének köszönhetően olyan szerkezeti és ellenállási tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek a szabványos tűzállósági vizsgálat során megegyeznek az acél tulajdonságaival (pl. alumíniumötvözet megfelelő szigeteléssel).

8.   Az alacsony lángterjedés azt jelenti, hogy az ilyen megjelölésű felület megfelelően korlátozza a láng terjedését; ezt az IMO A.653 (16) határozatának megfelelően a válaszfal, a mennyezet és a fedélzet burkolóanyagain végrehajtott tűzvizsgálat határozza meg.

8.a.   2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK:

Az alacsony lángterjedés azt jelenti, hogy az ilyen megjelölésű felület megfelelően korlátozza a lángok terjedését; ennek megállapítása a Tűzvizsgálati próbaeljárások szabályzata alapján történik.

9.   Függőleges főzónák azok a szakaszok, amelyek a hajótestet, a felépítményeket és a fedélzeti házakat az „A” osztályú térelosztókkal részekre osztják, átlagos hosszúságuk és szélességük pedig általában nem haladja meg a 40 métert.

10.   Lakóterek azok a terek, amelyek közös helyiségként szolgálnak, ilyenek még a folyosók, a mosdók, a kabinok, az irodák, a betegellátó helyek, a mozik, a játék- és szabadidőszobák, a fodrászüzletek, az éléskamrák, amelyek nem tartalmaznak főzőeszközöket, és a hasonló helyiségek.

11.   Közös helyiségnek minősülnek a lakótér következő részei: a hallok, az étkezők, a társalgók vagy a hasonló állandóan leválasztott terek.

12.   A kiszolgálóhelyiségek foglalják magukban a hajókonyhákat, a főzőeszközöket tartalmazó éléskamrákat, a raktárakat, a postai és pénztárhelyiségeket, a raktárakat, a nem a géptér részét képező műhelyeket, a hasonló helyiségeket és a hozzájuk tartozó aknákat.

13.   A rakterek a rakomány (ideértve a rakomány részét képező olajtartályokat) tárolására szolgáló terek és a hozzájuk tartozó aknák.

13-1.   A járműterek olyan rakterek, amelyek a saját hajtásukat biztosító tüzelőanyaggal ellátott gépjárművek szállítására szolgálnak.

14.   A ro-ro rakterek azok a terek, amelyeket általában nem osztanak fel, jelentős hosszúságúak, illetve a hajó teljes hosszában kiterjednek, és ahová a saját hajtásukat biztosító tüzelőanyaggal ellátott gépjárműveket és/vagy az árut (csomagolva vagy ömlesztve) vasúti kocsikban vagy közúti járművekben (ideértve a közúti és vasúti tartálykocsikat), pótkocsikon, konténerekben, raklapokon, szétszerelhető tartályokban vagy hasonló tárolóegységekben vagy egységeken, illetve egyéb tárolóeszközben általában vízszintes irányban be- és kirakodhatják.

15.   A nyitott ro-ro rakterek olyan ro-ro rakterek, amelyek vagy mindkét végükön vagy az egyik végükön nyitottak, a megfelelő természetes szellőzés pedig a raktér teljes hosszában biztosított az oldallemezelésen vagy a fedélzeten elosztott állandó nyílásokon keresztül vagy felülről, a 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajók esetében a nyílások teljes felülete a tér oldalfalai teljes felületének legalább 10 %-át teszi ki.

15-1.   A nyitott járműterek azok a járműterek, amelyek vagy mindkét végükön, vagy az egyik végükön nyitottak, a megfelelő természetes szellőzés pedig a raktér teljes hosszában biztosított az oldallemezelésen vagy a fedélzeten elosztott állandó nyílásokon keresztül vagy felülről, a 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajók esetében a nyílások teljes felülete a tér oldalfalai teljes felületének legalább 10 %-át teszi ki.

16.   A zárt ro-ro rakterek azok a ro-ro rakterek, amelyek nem azonosak sem a nyílt ro-ro rakterekkel, sem pedig az időjárás-fedélzettel.

16-1.   A zárt járműterek azok a járműterek, amelyek nem azonosak sem a nyitott járműterekkel, sem pedig az időjárás-fedélzettel.

17.   Az időjárás-fedélzet az a fedélzet, amely felülről és legalább két oldalról teljesen ki van téve az időjárásnak.

18.   A speciális kategóriájú terek azok a zárt járműterek a válaszfalfedélzet alatt vagy felett, amelyekbe vagy amelyekből a járművek be-, illetve kihajthatnak, s ahová az utasok is beléphetnek. A speciális kategóriájú terek egynél több fedélzeten is elhelyezkedhetnek, amennyiben a járművek számára szolgáló teljes szabad belmagasság nem haladja meg a 10 métert.

19.1.   Az A. kategóriájú gépterek azok a terek és a hozzájuk tartozó aknák, amelyek magukban foglalják a következőket:

1.

a hajó hajtására használt belsőégésű főmotor; vagy

2.

a hajó hajtásán kívüli célokra alkalmazott belsőégésű motor, ha a gépcsoportban lévő gépek teljes kimenőteljesítménye legalább 375 kW; vagy

3.

az olajtüzelésű kazán vagy tüzelőanyag-egység.

19.2.   Géptér minden „A” kategóriájú géptér és minden egyéb olyan tér, amely hajtóműveket, kazánokat, tüzelőanyag-egységeket, gőzgépeket és belső égésű motorokat, generátorokat és főbb villamos berendezéseket, olajtöltő állomásokat, hűtő-, stabilizáló-, szellőztető- és légkondicionáló berendezéseket foglal magában, továbbá más hasonló tereket és a hozzájuk tartozó aknákat.

20.   A tüzelőanyag-egység az a berendezés, amely az olajat előkészíti az olajtüzelésű kazán ellátásához, vagy olyan berendezés, amely a felmelegített olajat előkészíti a belső égésű motorba történő szállításhoz, továbbá minden olyan olajnyomás-szivattyú, szűrő- és olajhevítő berendezés, amelyben az olajnyomás több mint 0,18 newton/négyzetméter.

21.   Vezérlőállások azok a terek, ahol a hajórádió vagy a fő navigációs berendezése vagy a vészüzemi áramforrás található, illetve ahol a tűzjelző és tűzvédelmi berendezések központja van.

21.1.   A központi vezérlőállás olyan vezérlőállás, ahol a következő vezérlő- és jelzőfunkciók összpontosulnak:

1.

a rögzített tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek;

2.

az automatikus vízpermetező berendezések, tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek;

3.

a tűzvédelmi ajtók jelzőtáblái;

4.

a tűzvédelmi ajtók zárásai;

5.

a vízmentes ajtók jelzőtáblái;

6.

a vízmentes ajtók zárásai;

7.

szellőzők;

8.

általános/tűzriasztó;

9.

kapcsolattartási rendszerek, beleértve a telefonokat is; és

10.

a hangosbeszélő rendszer mikrofonjai.

21.2.   A folyamatosan felügyelt központi vezérlőállás az a központi vezérlőállás, amelyet a személyzet egyik felelős tagja folyamatosan felügyel.

22.   A korlátozottan tűzveszélyes bútorokat és berendezési tárgyakat tartalmazó helyiségek a II-2/B/4. Szabály alkalmazásában azok a helyiségek, amelyek korlátozottan tűzveszélyes bútorokkal és berendezési tárgyakkal vannak felszerelve (kabinok, közös helyiségek, irodák és más lakóterek), és amelyekben:

1.

minden fiókos bútor, mint például az íróasztalok, ruhásszekrények, öltözőasztalok, irodabútorok, fiókos szekrények kizárólag engedélyezett, nem éghető anyagból készülnek, bár e tárgyak munkafelületén legfeljebb 2 mm vastagságú éghető furnér alkalmazható;

2.

minden szabadon álló bútor, mint például a székek, szófák, asztalok vázszerkezete nem éghető anyagból készül;

3.

az IMO A.471 (XII) határozatának és az A.563 (14) határozattal elfogadott módosításoknak megfelelően minden függöny vagy más függesztett textilanyag olyan minőségű, amely ellenáll a tűz terjedésének, és minősége nem rosszabb, mint a 0,8 kg/m2 tömegű gyapjúszövet minősége.

A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú hajók esetében az „A.471 (XII) IMO határozat és annak az A.563 (14) határozattal elfogadott módosításai” szöveg helyébe a „Tűzvizsgálati próbaeljárások szabályzata” lép;

4.

a padlóburkolatok minősége olyan, hogy ellenállnak a tűz terjedésének, és ez a minőség nem rosszabb, mint az azonos célra alkalmazott egyenértékű gyapjúanyagé.

A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú hajók esetében ezen albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„a padlóburkolatok alacsony lángterjedési jellemzőkkel rendelkeznek”;

5.

a válaszfalak, burkolatok és mennyezetek szabad felületei alacsony lángterjedési jellemzőkkel rendelkeznek; és

6.

az IMO A.652 (16) határozatának, A kárpitozott bútorok tűzvizsgálati eljárásainak megfelelően a kárpitozott bútorok nem éghetőek és ellenállnak a tűz terjedésének.

A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú hajók esetében az „A.652 (16) IMO határozat” szöveg helyébe a „Tűzvizsgálati próbaeljárások szabályzata” lép.

JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK ESETÉBEN:

7.

a Tűzvizsgálati próbaeljárások szabályzatának megfelelően az ágyneműk nem éghető anyagból készülnek és ellenállnak a tűz terjedésének.

23.   A ro-ro személyhajó olyan személyhajó, amely az e szabályban meghatározott ro-ro rakterekkel vagy speciális kategóriájú terekkel rendelkezik.

24.   A Tűzvizsgálati próbaeljárások szabályzata az IMO Tengerészeti Biztonsági Bizottsága által az MSC 61. (67) határozattal elfogadott és az IMO által módosított Tűzállósági vizsgálatok alkalmazásának nemzetközi szabályzatát jelenti.

25.   A Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata az IMO Tengerészeti Biztonsági Bizottsága által az MSC 98. (73) határozattal elfogadott és az IMO által módosított változatát jelenti, amennyiben a módosításokat az 1974. évi, módosított SOLAS Egyezmény VIII. cikkének, az I. fejezet kivételével, a mellékletre vonatkozó módosított eljárással kapcsolatos rendelkezéseinek megfelelően fogadják el és léptetik hatályba.

26.   A lobbanáspont az a Celsius-fokban kifejezett és jóváhagyott lobbanáspontmérővel (zárttéri lobbanáspont-meghatározás) meghatározott hőmérséklet, amelyen a termék elegendő éghető gőzt bocsát ki ahhoz, hogy meggyulladjon.

27.   Az eredeti követelmények az e fejezetben meghatározott szerkezeti jellemzőket, határméreteket vagy tűzbiztonsági rendszereket jelentik.

3.   Tűzoltó szivattyúk, tűzoltó vezetékek, tűzcsapok, sugárcsövek és tömlők (R 4)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.1.   Minden hajót tűzoltó szivattyúkkal, tűzoltó vezetékekkel, tűzcsapokkal, tömlőkkel és sugárcsövekkel kell ellátni, amelyek megfelelnek e szabály követelményeinek.

2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1.2.   Ahol egynél több független tűzoltó szivattyúra van szükség, a géptéren kívül, jól megközelíthető és védhető helyen leválasztószelepeket kell felszerelni, amely a géptérben lévő tűzoltó vezetéket és a fő tűzoltó szivattyút vagy szivattyúkat leválasztja a tűzoltó vezeték többi részéről. A tűzoltó vezetéket úgy kell kialakítani, hogy ha a leválasztószelepeket elzárják, a hajón lévő összes tűzcsapot, kivéve a fent említett géptérben levőket, egy olyan tűzoltó szivattyú lássa el vízzel, amely nem ebben a géptérben van elhelyezve, a vizet pedig olyan csöveken keresztül vezetik, amelyek nem haladnak át e téren. Kivételes esetben a vészüzemi tűzoltó szivattyú szívó- és nyomócsövének egy rövid szakasza áthaladhat a géptéren, amennyiben a külső elvezetése nem kivitelezhető, a tűzoltó vezeték védelmét pedig acélból készült burkolattal biztosítják.

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1.3.   A géptéren kívül, jól megközelíthető és védhető helyen leválasztószelepeket kell felszerelni, amelyek a fő tűzoltó szivattyút vagy szivattyúkat magában foglaló géptérben lévő tűzoltó vezetéket leválasztják a tűzoltó vezeték többi részéről. A tűzoltó vezetéket úgy kell kialakítani, hogy ha a leválasztószelepeket elzárják, a hajón lévő összes tűzcsapot, kivéve a fent említett géptérben levőket, egy másik szivattyú vagy egy vészüzemi tűzoltó szivattyú el tudja látni vízzel. A vészüzemi szivattyút, annak tengervízbeömlő, szívó- és nyomócsöveit és leválasztószelepeit a géptéren kívül kell elhelyezni. Ha nem lehet kialakítani ilyen rendszert, a vízszekrény (jégszekrény) a géptérben is elhelyezhető, amennyiben a szelep a vészüzemi szivattyút is magában foglaló térből távvezérelhető, a szívócső pedig a lehető legrövidebb. A szívó- és nyomócső rövid szakasza átvezethető a géptéren, amennyiben szilárd acélburkolat veszi körül, illetve a szigetelésük megfelel az „A-60-as” normáknak. A csővezetéknek megfelelő vastagságúnak kell lennie, 11 mm-nél semmilyen esetben sem lehet kevesebb a fal vastagsága, a tengervíz-beömlőszelep peremes csatlakozását kivéve pedig hegesztettnek kell lennie.

MINDEN, LEGALÁBB 24 MÉTER HOSSZÚ B. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ HAJÓK, ILLETVE C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

2.   A tűzoltó szivattyúk teljesítménye

1.

Az előírt tűzoltó szivattyúkat úgy kell kialakítani, hogy a 4.2. bekezdésben meghatározott víznyomás esetében a fenékvíz kiszivattyúzásakor a fenékvízszivattyúk által szállított vízmennyiség legalább kétharmadának megfelelő vízmennyiséget tudjanak szállítani tűzoltás céljából.

2.

Minden olyan hajón, amelyet e szabály előírása szerint egynél több független tűzoltó szivattyúval szerelnek fel, minden előírt tűzoltó szivattyú teljesítménye legalább a teljes előírt kapacitás és az előírt tűzoltó szivattyúk minimális száma hányadosának 80 %-át teszi ki, azonban minden esetben legalább 25 m3/h, valamint mindegyik szivattyú minden esetben legalább két előírt vízsugarat táplálni tud. E tűzoltó szivattyúk alkalmasak a tűzoltóvezeték-rendszer ellátására az előírt feltételek mellett.

3.

A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon, ahol az előírt minimumnál több szivattyút szerelnek fel, a kiegészítő szivattyúk teljesítménye legalább 25 m3/h, továbbá el tudja látni az e szabály 5. bekezdésében előírt legalább két vízsugarat.

3   A tűzoltó szivattyúk, tűzoltó vezetékek és a vízellátás gyors elérhetősége

1.

A hajókat gépi hajtású tűzoltó szivattyúkkal kell felszerelni a következők szerint:

1.

A több mint 500 utas szállítására engedélyezett hajók esetén: legalább három szivattyú, amelyek közül az egyik egy főgépről hajtott szivattyú.

2.

A legfeljebb 500 utas szállítására engedélyezett hajó esetén: legalább két szivattyú, amelyek közül az egyik egy főgépről hajtott (kapcsolt) szivattyú.

2.

Az egészségügyi, ballaszt-, fenékvíz- vagy általános rendeltetésű szivattyúk elfogadhatók tűzoltó szivatytyúnak, ha általában nem alkalmazzák azokat olaj szivattyúzására, azonban alkalmanként tüzelőanyag továbbítására vagy szivattyúzására használják azokat, illetve fel vannak szerelve a megfelelő átváltóberendezéssel.

3.

A tengervíz-beömlőnyílásokat, tűzoltó szivattyúkat és áramforrásaikat úgy kell kialakítani, hogy a több mint 250 utas szállítására engedélyezett hajón az egyik térben keletkezett tűz ne tegye működésképtelenné az összes tűzoltó szivattyút.

Amennyiben a legfeljebb 250 utas szállítására engedélyezett B. osztályú új hajókon az egyik térben keletkezett tűz működésképtelenné teszi az összes tűzoltó szivattyút, akkor egy, a tűzoltási célokra vizet szivattyúzó másik berendezést kell biztosítani, amely egy független, gépi hajtású vészüzemi tűzoltó szivattyú, a hajtása és tengervíz-beömlőnyílása pedig a géptéren kívül van. Az ilyen független, gépi hajtású vészüzemi tűzoltó szivattyúnak meg kell felelnie a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzatának a 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókra vonatkozó rendelkezéseinek.

4.

A több mint 250 utas szállítására engedélyezett B. osztályú új hajókon az azonnali vízellátást úgy kell biztosítani, hogy a belső téri tűzcsapokból legalább egy hatékony vízsugár álljon azonnal rendelkezésre, az előírt tűzoltó szivattyú automatikus indításával pedig biztosítsák a folyamatos vízszállítást.

5.

Az időszakosan felügyelet nélkül hagyott gépterekkel működő hajókon, illetve azokon a hajókon, ahol mindössze egy ember biztosítja a felügyeletet, a tűzoltó rendszerből megfelelő nyomású azonnali vízellátást kell biztosítani vagy úgy, hogy a parancsnoki hídról vagy a tűzeseteknél alkalmazott vezérlőhelyről, ha van ilyen, távvezérléssel beindítják az egyik fő tűzoltó szivattyút, illetve az egyik fő tűzoltó szivattyúval folyamatosan nyomás alatt tartják a tűzoltóvezeték-rendszert.

6.

Minden tűzoltó szivattyú nyomószelepét visszacsapó szeleppel kell felszerelni.

4.   A tűzoltó vezetékek átmérője és a bennük lévő víznyomás

1.

A tűzoltó vezeték és a leágazó vezetékek csőátmérőjének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy hatékonyan elosszák az egyidejűleg működő két tűzoltó szivattyú által szállított előírt vízmennyiséget.

2.

Amennyiben két egyidejűleg működő szivattyú a 8. bekezdésben meghatározott sugárcsöveken át a megfelelő tűzcsapokkal a 4.1. bekezdésben meghatározott vízmennyiséget szállítja, a tűzcsapoknál legalább a következő nyomást kell biztosítani:

B. típusú hajóknál a szállítható utasok száma

Új

Meglévő

500-nál több

0,4 N/mm2

0,3 N/mm2

Legfeljebb 500

0,3 N/mm2

0,2 N/mm2

3.

A tűzcsapoknál mért legnagyobb nyomás nem haladhatja meg azt a mértéket, amelyen a tűzoltó tömlők hatékony irányítása még biztosítható.

5.   A tűzcsapok száma és elhelyezése

1.

A tűzcsapok száma és elhelyezése olyan, hogy legalább két, különböző tűzcsapból származó vízsugár, amelyből az egyik egy egyszeres hosszúságú tömlőből származik, a hajónak az utasok vagy a személyzet számára általában megközelíthető bármelyik részét elérje, miközben a hajó halad, továbbá elérje az üres raktér bármelyik részét, bármelyik ro-ro rakodóteret vagy speciális kategóriájú teret; ez utóbbi esetben a két egyszerű hosszúságú tömlőből származó vízsugárnak el kell érnie a terek bármelyik részét. Ezenkívül e tűzcsapokat a védett terek közelében kell elhelyezni.

2.

A lakóterekben, kiszolgálóhelyiségekben és gépterekben a tűzcsapok számának és elhelyezésének meg kell felelnie az 5.1. bekezdés követelményeinek, amennyiben az összes vízmentes ajtó és a függőleges főzóna válaszfalaiban lévő ajtók zárva vannak.

3.

Amennyiben a szomszédos tengelyalagútból a géptérhez alacsony szinten lehet bejutni, akkor kívülről, de a géptér bejáratához közel eső helyen két tűzcsapot kell elhelyezni. Amennyiben a bejutás más helyről biztosított, az egyik ilyen helyen, a géptér bejáratához közel két tűzcsapot kell elhelyezni. Erre a lépésre nincs szükség, ha az alagút vagy a szomszédos helyiségek nem esnek bele a menekülési útvonalba.

6.   Csövek és tűzcsapok

1

Hő hatására használhatatlanná váló anyagokat nem lehet felhasználni a tűzoltócsövekhez és a tűzcsapokhoz, amennyiben nincsenek megfelelően védve. A csöveket és tűzcsapokat úgy kell elhelyezni, hogy a tűzoltó tömlőket könnyen hozzájuk lehessen kapcsolni. A csövek és tűzcsapok berendezései nem fagyhatnak be. Azokon a hajókon, amelyeken fedélzeti rakomány szállítható, a tűzcsapokat úgy kell elhelyezni, hogy minden esetben azonnal hozzáférhetők legyenek, a csöveket pedig úgy kell elvezetni, hogy lehetőség szerint a rakomány ne sérüljön meg.

2.

Az összes tűzoltó tömlőt szeleppel kell ellátni annak érdekében, hogy a tűzoltó szivattyúk működése közben bármelyik tömlőt el lehessen távolítani.

3.

A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon leválasztószelepeket kell felszerelni a szabad fedélzeten lévő tűzoltó vezeték nem tűzoltási célra használt leágazásaira.

7.   Tűzoltó tömlők

1.

A tűzoltó tömlőket olyan nem romlandó anyagból kell készíteni, amelyet a lobogó szerinti állam közigazgatása jóváhagyott; és megfelelő hosszúságúak ahhoz, hogy minden olyan helyre odairányítsák a vízsugarat, ahol az szükséges. Minden tömlőt sugárcsővel és megfelelő csatlakozásokkal kell ellátni. A tömlőkapcsolók és a sugárcsövek csatlakozásait úgy kell kialakítani, hogy felcserélhetők legyenek. Az e fejezetben „tűzoltó tömlőként” meghatározott tömlőket a szükséges szerelvényekkel és szerszámokkal együtt használatra készen a vízellátó tűzcsapok vagy csatlakozások közelében, jól látható helyeken kell tárolni. Ezenkívül a több mint 36 utast szállító hajók belső tereiben a tűzoltó tömlőket állandóan csatlakoztatni kell a tűzcsapokra.

2.

Az 5. bekezdésben előírt tűzcsapokhoz legalább egy tűzoltó tömlő szükséges. A tűzoltó tömlő hosszúságát a fedélzeten és a felépítményekben 20 méterre, a géptérben 15 méterre, a kisebb hajókon értelemszerűen 15, illetve 10 méterre kell korlátozni.

8.   Sugárcsövek

1.1.

E fejezet alkalmazásában a szabvány sugárcső keresztmetszete 12 mm, 16 mm és 19 mm, illetve az ezekhez legközelebb eső méretek. Amennyiben egyéb rendszereket használnak – például vízpermettel oltó berendezés –, eltérő átmérőjű sugárcsövek használhatók.

1.2.

Minden sugárcső jóváhagyott kettős rendeltetésű (azaz vízpermet és vízsugár), és elzárószerkezettel rendelkezik.

2.

A lakóterek és kiszolgálóhelyiségek esetében a 12 mm-es átmérőjű sugárcső használata megfelelő.

3.

A gépterekben és a külső fedélzeteken a sugárcső átmérője olyan, hogy a legkisebb szivattyútól a 4. bekezdésben meghatározott nyomáson két vízsugárral a maximális vízkibocsátás legyen elérhető, kivéve ha 19 mm-esnél nagyobb átmérőjű sugárcsövet szükséges alkalmazni.

24 MÉTERNÉL RÖVIDEBB C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

9.   Tűzoltó szivattyúk, tűzoltó fővezetékek, tűzcsapok, tömlők, sugárcsövek és a vízellátás gyors elérhetősége

1.

Egy külön tűzoltó szivattyút kell biztosítani, amely tűzoltás céljából az alábbiakban meghatározott nyomáson az egyik tűzcsapból legalább egy vízsugarat el tud látni. A tűzoltó szivattyú által szállított víz mennyiségének meg kell felelnie a fenékvíz kiszivattyúzásakor a fenékvízszivattyúk által továbbított vízmennyiség legalább kétharmadának. E tűzoltó szivattyúknak, amennyiben 12, 16 vagy 19 mm-es sugárcsövekkel ellátott tűzcsapokon keresztül a fent említett maximális mennyiséget bocsátják ki, a tűzcsapokban fenn kell tartaniuk a B. osztályú hajókra előírt legkisebb nyomást.

2.

Minden, több mint 250 utast szállító hajót fel kell szerelni egy további tűzoltó szivattyúval, amely állandóan rá van kapcsolva a tűzoltó vezetékre. E szivattyúnak gépi hajtásúnak kell lennie. Ez a szivattyú és az áramforrása nem helyezhető el ugyanabban a helyiségben, mint a 9.1. bekezdésben előírt szivattyú; olyan állandó tengervíz-vételezővel kell ellátni, amely a géptéren kívül helyezkedik el. Ez a szivattyú a hajón felszerelt bármelyik tűzcsapból legalább egy vízsugarat el tud látni és legalább 0,3 N/mm2 nyomást tud tartani.

3.

Az egészségügyi (szaniter), ballaszt-, fenékvíz- vagy általános rendeltetésű szivattyúk tűzoltó szivattyúként elfogadhatók.

4.

Minden hajót el kell látni tűzoltó vezetékkel, amelynek átmérője elégséges ahhoz, hogy a legnagyobb előírt vízmennyiséget hatékonyan elossza. A tűzcsapok száma és elhelyezése olyan, hogy legalább egy vízsugár elérje a hajó bármelyik részét, miközben egyetlen tűzoltó tömlőt alkalmaznak, amelynek a maximális hosszúságát a 7.2. bekezdésben a B. kategóriájú hajókra adják meg.

5.

A hajókon minden tűzcsapra legalább egy tömlőnek kell csatlakoznia.

6.

Az időszakosan felügyelet nélkül hagyott gépterekkel üzemelő hajókon, vagy azokon a hajókon, ahol mindössze egy ember biztosítja a felügyeletet, a tűzoltóvezeték-rendszerből megfelelő nyomású azonnali vízellátást kell biztosítani vagy úgy, hogy a parancsnoki hídról vagy a tűzeseteknél alkalmazott vezérlőhelyről, ha van ilyen, távvezérléssel beindítják az egyik fő tűzoltó szivattyút, vagy úgy, hogy az egyik fő tűzoltó szivattyúval folyamatosan nyomás alatt tartják a tűzoltóvezeték-rendszert.

7.

Minden tűzoltó szivattyú nyomószelepét visszacsapó szeleppel kell felszerelni.

4.   Beépített tűzoltó rendszerek (R 5 + 8 + 9 + 10)

1.   Gázüzemű beépített tűzoltó rendszerek: Általános (R 5.1)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ, 2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

Azokat a csöveket, amelyek eljuttatják a tűzoltó anyagot a védett terekbe, szabályozószelepekkel kell felszerelni, amelyeken egyértelműen megjelölik azokat a tereket, ahová a csövek vezetnek. Megfelelő rendelkezésekkel meg kell akadályozni, hogy a tűzoltóanyag véletlenül valamelyik térbe jusson.

2.

A tűzoltóanyag elosztását végző csőrendszert úgy kell kialakítani, a kilépőgyűrűket pedig úgy kell elhelyezni, hogy a tűzoltóanyag egyenletes eloszlása biztosított legyen.

3.

Megfelelő készülékeket kell felszerelni, amelyek biztosítják, hogy a védett terek minden nyílása, amelyen levegő juthat be, illetve gáz juthat ki, a védett téren kívülről zárható legyen.

4.

Amennyiben tűzoltóanyagot juttatnak olyan térbe, ahol általában személyzet dolgozik, vagy olyan térbe, ahová ők beléphetnek, arra automatikus hangjelzés figyelmeztessen. A riasztásnak elegendő ideig hallhatónak kell lennie, mielőtt a tűzoltóanyagot a terekbe bocsátják.

5.

A beépített, gázzal oltó tűzoltó rendszer vezérlőberendezéseit jól hozzáférhető helyen kell elhelyezni, kezelésének pedig egyszerűnek kell lennie, továbbá az egymáshoz lehető legközelebb eső helyeken kell csoportosítani azokat úgy, hogy minél kisebb legyen a valószínűsége, hogy a védett térben keletkező tűz elszigeteli azokat. A személyzet biztonsága érdekében e helyeken a rendszer működésére vonatkozóan egyértelmű utasításokat kell elhelyezni.

6.

A tűzoltóanyag automatikus kibocsátása nem engedélyezett, amennyiben ezek nem olyan helyileg automatikusan működtetett egységek, amelyek az előírt beépített tűzoltó rendszer mellett és attól függetlenül a gépterekben a rendkívül tűzveszélyes berendezések fölött vagy a géptereken belüli rendkívül tűzveszélyes védett terekben vannak elhelyezve.

7.

Ahol a tűzoltóanyag mennyisége egynél több tér ellátására van megállapítva, a felhasználható tűzoltóanyag mennyiségének nem kell nagyobbnak lennie, mint amennyi egy ilyen védelemmel ellátott térhez maximálisan szükséges.

8.

Egyéb engedély hiányában a tűzoltóanyagok tárolásához szükséges, nyomás alatt lévő tartályokat az 1.11. bekezdésnek megfelelően a védett téren kívül kell tárolni.

9.

A személyzet vagy a parti személyzet részére megfelelő eszközöket kell rendelkezésre bocsátani annak érdekében, hogy a tartályokban lévő tűzoltóanyag mennyiségét biztonságosan ellenőrizhessék.

10.

A tűzoltóanyagok tárolására szolgáló tartályokat és a hozzájuk kapcsolódó nyomás alatti alkatrészeket a megfelelő előírások szerint kell megtervezni, figyelembe véve az elhelyezésüket és a működés során várható legnagyobb környezeti hőmérsékletet.

11.

A tűzoltóanyagot a védett téren kívül olyan helyen kell tárolni, amely jól hozzáférhető és hatékonyan szellőztethető. E tárolóhelyiség bejárata lehetőleg a szabad fedélzetről nyíljon, és minden esetben független a védett helyiségtől.

A bejárati ajtóknak kifelé kell nyílniuk, azoknak a válaszfalaknak és fedélzeteknek pedig, amelyek az ajtókat és a nyílások bezárására szolgáló egyéb eszközöket foglalják magukban, és elválasztják a fenti helyiségeket a szomszédos zárt terektől, gázbiztosnak kell lenniük. A II-2/B/4. vagy II-2/B/5. Szabályban található, a válaszfal és fedélzet tűzbiztonságát mutató táblázatok alkalmazásakor e tárolóhelyiségeket vezérlőállásként kell kezelni.

12.

Az új hajókon elhelyezett tűzoltó rendszerekben, illetve a meglévő hajókon található hasonló új rendszerekben tilos olyan tűzoltóanyag használata, amely magától vagy a használat bizonyos körülményei között mérgező gázokat bocsát ki, veszélyes az emberekre, vagy olyan gázokat bocsát ki, amelyek károsítják a környezetet.

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

13.

A gázzal oltó tűzoltó rendszereknek meg kell felelniük a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

14.

A védett terek összes olyan nyílásának, amelyen levegő juthat be, illetve gáz juthat ki, kívülről zárhatónak kell lennie.

15.

Ha a tűzoltóanyagot a védett téren kívül tárolják, akkor azt olyan helyiségben kell elhelyezni, amely a mellső kollíziós válaszfal mögött van, és csak erre a célra szolgál. A tárolóhelyiség bejáratának lehetőleg a szabad fedélzetről kell nyílnia, és függetlennek kell lennie a védett helyiségtől. Ha a tárolóhelyiség a fedélzet alatt található, akkor a szabad fedélzet alatt legfeljebb egy fedélzetre kell elhelyezni, a szabad fedélzetről pedig lépcsőn vagy létrán közvetlenül elérhető kell, hogy legyen.

Azokat a tereket, amelyek a fedélzet alatt találhatók, vagy amelyek elérése a szabad fedélzetről nem biztosított, gépi szellőzőrendszerrel kell felszerelni, amelyet úgy terveztek, hogy a tér aljáról elszívja az elhasznált levegőt, és óránként legalább hatszori levegőcserét tesz lehetővé. A bejárati ajtóknak kifelé kell nyílniuk, azoknak a válaszfalaknak és fedélzeteknek pedig, amelyek az ajtókat és a nyílások bezárására szolgáló egyéb eszközöket foglalják magukban, és elválasztják a fenti helyiségeket a szomszédos zárt terektől, gázbiztosnak kell lenniük. A 4.1, 4.2, 5.1 és 5.2 táblázat alkalmazásában e tárolóhelyiségeket vezérlőállásnak kell tekinteni.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

16.

Amennyiben az egyik térben elhelyezett légtartályokban tárolt szabad levegő mennyisége akkora, hogy tűz esetén a térbe kiszabadulva károsan befolyásolná a beépített tűzoltó rendszer hatékonyságát, nagyobb mennyiségű tűzoltó anyagot kell készenlétben tartani.

17.

A tűzoltó berendezések szállítói leírást adnak a berendezésekről, amelyek angolul és a lobogó szerinti állam hivatalos nyelvén vagy nyelvein egy karbantartási ellenőrző listát tartalmaznak.

18.

A tűzoltóanyag mennyiségét egy szakértő évente legalább egyszer ellenőrzi, akit a lobogó szerinti állam közigazgatása, a berendezés szállítója vagy egy elismert szervezet hatalmaz fel.

19.

Az időszakos ellenőrzést, amelyet a hajó gépüzemvezetője hajt végre, illetve a hajó vezetése szervez meg, be kell jegyezni a hajónaplóba, és jelezni kell az ellenőrzés részletességét és időpontját.

20.

A nem kötelező tűzoltó berendezéseknek, amelyeket adott esetben a raktárhelyiségekben helyeztek el, kialakításuk és méretük tekintetében meg kell felelniük e szabálynak a szóban forgó berendezés típusára vonatkozó követelményeinek.

21.

Minden olyan ajtón, amelyet szén-dioxid/halon berendezés véd, a következő figyelmeztetést kell elhelyezni: „Ezt a teret szén-dioxid/halon berendezés védi és el kell hagyni, amikor a riasztóberendezés működésbe lép.”

2.   Szén-dioxidos rendszerek (R 5.2)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ, 2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.1.

Egyéb rendelkezés hiányában a raktereknél a szén-dioxid mennyiségének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy biztosítsa a hajón ezzel a védelemmel ellátott legnagyobb raktér bruttó térfogata 30 %-ának megfelelő legkisebb mennyiséget.

Amennyiben a szellőzőcsatornákon keresztül kettő vagy több raktér kapcsolatban áll egymással, ezeket egy térnek kell tekinteni. A járművek szállítására használt hajókon a szükséges szén-dioxid-mennyiség a legnagyobb raktér bruttó térfogatának 45 %-ával egyenlő.

1.2.

A gépterek esetében a szállított szén-dioxid-mennyiség elegendő ahhoz, hogy a következő térfogatok közül a nagyobbiknak megfelelő mennyiségű szabad gáz szükséges mennyiségét biztosítsa:

1.

az ilyen védelemmel ellátott legnagyobb géptér bruttó térfogatának 40 %–a az a térfogat, amelybe nem számítják bele a gépaknáknak azon szint fölé eső részét, amelyen az akna vízszintes területe az érintett géptér vízszintes területének 40 %-át vagy ennél kisebb részét teszi ki a fenéktartály teteje és a gépakna legalacsonyabban lévő része közötti félmagasságban mérve; vagy

2.

a legnagyobb védett géptér bruttó térfogatának 35 %-a, a gépaknát is beleértve; amennyiben két vagy több géptér nincs teljesen elválasztva egymástól, azokat egy térnek kell tekinteni.

2.

E pont alkalmazásában a szabad szén-dioxid térfogatát 0,56 m3/kg-mal kell számítani.

3.

A beépített csővezetékrendszernek lehetővé kell tennie, hogy a gáz 85 %-a két perc alatt a térbe jusson.

4.

A szén-dioxid kibocsátásának mechanizmusa:

1.

A szén-dioxid kibocsátását a védett térbe és a riasztó működésének biztosítását két külön vezérlőberendezésnek kell ellátnia. Az egyik vezérlőberendezés arra szolgál, hogy kiengedje a gázt a tárolótartályokból. A másik vezérlőberendezéssel nyitják meg annak a csővezetéknek a szelepét, amely a gázt a védett térbe szállítja.

2.

A két vezérlőberendezést egy közös kapcsolószekrényben kell elhelyezni, s az adott térre utaló jelzéssel kell ellátni. Amennyiben a vezérlőberendezést tartalmazó szekrényt be kell zárni, a szekrény kulcsát egy betörhető üvegű tárolóba kell helyezni, amely a szekrény mellett jól látható helyen található.

5.

A lobogó szerinti állam közigazgatásának biztosítania kell, hogy azok a terek, amelyekben a szén-dioxid palackok vannak elhelyezve, hozzáférhetőségük, szellőzésük és a kapcsolattartási berendezéseik szempontjából megfelelő kialakításúak legyenek. Meghozzák a szükséges biztonsági intézkedéseket a szén-dioxid-palackok, -csövek és szerelvényeik gyártása, beszerelése, jelölése, töltése és próbája tekintetében, valamint e berendezéseknek a kezelésével és riasztóberendezéseivel kapcsolatban.

2003. JANUÁR 1-JÉT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

6.

A szén-dioxidos rendszereknek meg kell felelnie a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

7.

A lobogó szerinti állam közigazgatásának biztosítania kell, hogy azok a terek, amelyekben a szén-dioxid-palackok el vannak helyezve, hozzáférhetőségük, szellőzésük és a kapcsolattartási berendezések szempontjából megfelelő kialakításúak. Meghozzák a szükséges biztonsági intézkedéseket a szén-dioxid-palackok, -csövek és szerelvényeik gyártása, beszerelése, jelölése, töltése és próbája tekintetében, valamint e berendezések kezelésével és riasztóberendezéseivel kapcsolatban.

3.   Nehézhabbal oltó beépített tűzoltó rendszerek a gépterekben (R 8)

2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

Amennyiben egy géptérben a 6. Szabály követelményeit kiegészítve egy beépített nehézhabbal oltó tűzoltó rendszert is felszerelnek, akkor e rendszernek képesnek kell lennie arra, hogy a beépített kibocsátónyílásokon keresztül 5 percnél rövidebb idő alatt annyi habot engedjen ki, amely 150 mm-es vastagságban beborítja azt a legnagyobb különálló területet, amelyen folyékony tüzelőanyag folyhat szét. A rendszernek olyan habot kell előállítania, amely alkalmas az olajtűz eloltására. Megfelelő módon biztosítani kell, hogy a hab egy állandó csőrendszeren, szabályozószelepeken keresztül gyorsan eljusson a megfelelő kibocsátónyílásokig, a hab pedig a rögzített habsugárcsövek irányításával elérje a védett tér más tűzveszélyes részeit is. A hab terjeszkedési aránya nem haladja meg a 12:1 arányt.

2.

E rendszerek vezérlő- és szabályozóberendezéseit jól hozzáférhető helyen kell elhelyezni, kezelésének pedig egyszerűnek kell lennie, továbbá egymáshoz lehető legközelebb eső helyeken kell csoportosítani azokat úgy, hogy minél kisebb legyen a valószínűsége, hogy a védett térben keletkező tűz elszigeteli azokat.

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

3.

A nehézhabbal oltó beépített tűzoltó rendszereknek meg kell felelnie a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata előírásainak.

4.   Könnyűhabbal oltó beépített tűzoltó rendszerek a gépterekben (R 9)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ, 2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

A gépterekben való alkalmazásra előírt, könnyűhabbal oltó beépített tűzoltó rendszer alkalmas arra, hogy a beépített kibocsátónyílásokon keresztül annyi habot bocsásson ki, amely percenként 1 m-es vastagságot elérő sebességgel megtölti a védelem alatt álló legnagyobb teret. A rendelkezésre álló habképző anyag mennyisége elegendő ahhoz, hogy a legnagyobb védelem alatt álló tér térfogatának ötszörösével egyenlő mennyiségű habot állítson elő. A hab terjeszkedési aránya nem haladhatja meg az 1 000:1 arányt.

2.

A hab szállítására szolgáló vezetékeket és csatornákat, a habgenerátor szellőzőjét és a habelőállító egységek számát úgy kell kialakítani, hogy a berendezés megfelelő mennyiségű habot állítson elő, és hatékony elosztást biztosítson.

3.

A habgenerátor szállítócsatornáit úgy kell kialakítani, hogy a védett térben bekövetkező tűz ne károsítsa e berendezések működését.

4.

A habgenerátort, annak áramforrásait, a habképző folyadékot és a rendszer vezérlését és szabályozását végző berendezéseket jól hozzáférhető helyen kell elhelyezni, kezelésüknek pedig egyszerűnek kell lennie, továbbá egymáshoz lehető legközelebb eső helyeken kell csoportosítani azokat úgy, hogy minél kisebb legyen a valószínűsége, hogy a védett térben keletkező tűz elszigeteli azokat.

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

5.

A könnyűhabbal oltó beépített tűzoltó rendszernek meg kell felelnie a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

5.   Nyomás alatt álló vízpermettel oltó beépített tűzoltó rendszer a gépterekben (R 10)

JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

A gépterekben való alkalmazásra előírt nyomás alatt álló vízpermettel oltó tűzoltó rendszert jóváhagyott típusú porlasztófejekkel kell felszerelni.

2.

A porlasztófejek száma és elrendezése olyan, hogy a védett terekben percenként legalább 5 l/m2 átlagos vízelosztást biztosít. Szükség esetén a különösen tűzveszélyes területeken megfontolható az ennél nagyobb mennyiség alkalmazása. A porlasztófejeket a medersori árok, a tartályfedelek és egyéb olyan terek fölött kell felszerelni, ahol tüzelőanyag folyhat szét, továbbá a géptereknek abban a részében, amelyek különösen tűzveszélyesek.

3.

A rendszer szakaszokra osztható, amelyek elosztószelepeit egy, a védett téren kívüli, könnyen hozzáférhető helyen kell elhelyezni, ahol a védett térben bekövetkező tűz nem szigeteli el azokat.

4.

A rendszert a szükséges nyomás alatt kell tartani, a rendszerhez vizet biztosító szivattyúnak pedig automatikusan be kell indulnia, ha a rendszerben nyomásesés következik be.

5.

A szivattyúnak a megfelelő nyomáson egyidejűleg el kell látnia a rendszer minden szakaszát a védett térben. A szivattyút és vezérlőberendezéseit a védett téren vagy tereken kívül kell felszerelni. A védett térben vagy terekben keletkező tűz nem teheti működésképtelenné a vízpermettel oltó berendezést.

6.

Megfelelő óvintézkedésekkel meg kell akadályozni, hogy a porlasztófejek a vízben lévő szennyeződés vagy a csővezeték, a porlasztófejek, a szelepek és a szivattyú korróziója miatt elduguljanak.

2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

7.

A szivattyút egy külön belsőégésű erőgép is hajthatja, azonban – amennyiben a II-1. fejezet D. része rendelkezéseinek megfelelően a vészüzemi generátor által szolgáltatott áram látja el – a generátort úgy kell kialakítani, hogy a motor meghibásodása esetén automatikusan beinduljon, az 5. bekezdésben előírt szivattyú számára szükséges áram pedig azonnal rendelkezésre álljon. Amennyiben a szivattyút egy külön belső égésű erőgép hajtja meg, azt úgy kell elhelyezni, hogy a védett térben keletkezett tűz ne akadályozza a gép levegőellátását.

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

8.

A nyomás alatt álló vízpermettel oltó beépített tűzoltó rendszernek meg kell felelnie a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

5   Hordozható tűzoltó készülékek (R 6)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ, 2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

Minden tűzoltó készülék jóváhagyott típusú és kivitelezésű.

2.

Az előírt hordozható, vízzel oltó készülékek kapacitása nem lehet kevesebb, mint 9 liter és nem több, mint 13,5 liter. A többi tűzoltó készülék legalább olyan mértékben hordozható, mint a 13,5 literes készülék, a tűzoltó képessége pedig megegyezik a 9 literes készülékével.

3.

A hajón lévő tűzoltó készülékek minden típusa esetében az 50 %-ukra elegendő tartalék töltetet kell készenlétben tartani. Egy azonos típusú másik tűzoltó készülék a tartalék töltete lehet annak a tűzoltó készüléknek, amelyet nem lehet a fedélzeten újratölteni.

4.

Hordozható, szén-dioxiddal működő tűzoltó készülékek általában nem helyezhetők el a lakóterekben. Amennyiben ilyen tűzoltó készülékeket helyeznek el a rádiós helyiségekben, a kapcsolótábláknál vagy más hasonló helyeken, az egy vagy több tűzoltó készülékkel rendelkező terek térfogata akkora legyen, hogy e szabály alkalmazásában a szivárgás következtében keletkező gáz koncentrációja a helyiség nettó térfogatának 5 %-a alatt legyen. A szén-dioxid térfogatát 0,56 m3/kg-mal kell számításba venni.

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

5.

A hordozható tűzoltó készülékeknek meg kell felelniük a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

6.

Szén-dioxidos tűzoltó készülékek nem helyezhetők el a lakóterekben. A vezérlőállomásokon és egyéb, elektromos vagy elektronikus berendezést vagy a hajó biztonsága érdekében szükséges készüléket tartalmazó terekben olyan tűzoltó készülékekről kell gondoskodni, amelyek oltóanyaga nem vezeti az elektromos áramot, s nem károsítja a berendezést, illetve a készülékeket.

7.

A tűzoltó készülékeket használatra készen, jól látható és tűz esetén bármikor könnyen és gyorsan elérhető helyen kell elhelyezni úgy, hogy sem az időjárás, sem a rezgések, sem más külső tényező ne csökkentse azok üzemképességét. A hordozható tűzoltó készülékeket olyan szerkezettel kell ellátni, amely jelzi, hogy használták-e már azokat.

8.

Az első tíz, hajón utántölthető tűzoltó készülékek esetében a készülékek 100 %-ához elegendő tartalék töltetet, a fennmaradó készülékek esetében pedig az 50 %-ukhoz elegendő tartalék töltetet kell biztosítani.

9.

A hajón nem utántölthető tűzoltó készülékek esetében a tartalék töltetek helyett további, ugyanakkora nagyságú, ugyanolyan típusú, teljesítményű és ugyanakkora számú hordozható tűzoltó készülékekről kell gondoskodni, mint amit a. 13. bekezdés meghatároz.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

10.

Tilos olyan tűzoltó készülékek használata, amelyekben a tűzoltóanyagok maguktól vagy a használat bizonyos körülményei között olyan mennyiségű mérgező gázt bocsátanak ki, amelyek veszélyesek az emberre, illetve károsítják a környezetet.

11.

A tűzoltó készülékek alkalmasak arra, hogy eloltsák az elhelyezett tűzoltó készülékek közelében keletkezett tüzet.

12.

Egy adott helyen az ott felhasználható hordozható tűzoltó készülékek egyikét a helyiség bejáratánál kell elhelyezni.

13.

A tűzoltó készülékek legkisebb száma megfelel a következőknek:

1.

a lakóterekben és a kiszolgálóhelyiségekben:

a tűzoltó készülékeket úgy kell elhelyezni, hogy azok a helyiség egyetlen pontjától se legyenek méternél messzebbre;

2.

a magas feszültségű terekben használható tűzoltó készülékeket a 20 kW vagy annál nagyobb teljesítményű kapcsolótáblák vagy segédtáblák közelében kell elhelyezni;

3.

a konyhákban a tűzoltó készülékeket úgy kell elhelyezni, hogy azok a helyiség egyetlen pontjától se legyenek 10 méternél messzebbre;

4.

tűzoltó készülékeket kell elhelyezni a festékraktárak és olyan raktárak közelében, amelyek gyúlékony termékeket tartalmaznak;

5.

legalább egy tűzoltó készüléket kell elhelyezni a parancsnoki hídon és minden vezérlőállomásnál.

14.

A lakóterekben és kiszolgálóhelyiségekben elhelyezett hordozható tűzoltó készülékek működési módja, amennyiben kivitelezhető, egységes legyen.

15.

A tűzoltó készülékek időszakos ellenőrzése:

a lobogó szerinti állam közigazgatása biztosítja, hogy a hordozható tűzoltó készülékeket időszakonként ellenőrizzék, működési és nyomáspróba alá vessék.

6.   Tűzoltó berendezések a gépterekben (R 7)

Az A. kategóriájú géptereket fel kell szerelni:

24 MÉTERES VAGY ANNÁL HOSSZABB B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓKON:

1.

a következő beépített tűzoltó rendszerek egyikével:

1.

a 4. Szabály 1. és 2. bekezdésének megfelelő gázzal oltó tűzoltó rendszerrel, illetve az azzal egyenértékű, a halonrendszereket helyettesítő, vízzel működő rendszerrel, amely – a hajó építésének időpontját is figyelembe véve – megfelel az 1994. december 30-i MSC 668. körlevél és az 1996. júniusi MSC 728. körlevél rendelkezéseinek;

2.

egy könnyű habbal oltó rendszerrel, amely a hajó építésének időpontját is figyelembe véve megfelel a 4. Szabály 4. bekezdésének;

3.

egy nyomás alatt álló, vízpermettel oltó tűzoltó rendszerrel, amely a hajó építésének időpontját is figyelembe véve megfelel a 4. Szabály 5. bekezdésének;

2.

legalább egy hordozható léghabkészülékkel, amely egy olyan induktoros léghabszórófejből áll, amely tűzoltó tömlőn keresztül kapcsolható a tűzoltó vezetékhez, továbbá egy hordozható tartályból áll, amely legalább 20 liter habképző folyadékot és egy tartalék tartályt tartalmaz. A szórófejnek legalább 1,5 m3/perc teljesítménnyel kell olajtüzek eloltására alkalmas habot előállítania.

3.

Minden olyan térbe, ahol tüzelőanyag-ülepítő tartály vagy tüzelőanyag-egység található, jóváhagyott típusú, legalább 45 liter térfogatú haboltókat, illetve ezekkel egyenértékű megfelelő számú berendezést kell felszerelni annak érdekében, hogy a habot vagy az azzal egyenértékű oltóanyagot a nyomás alatt álló tüzelőanyag- és kenőolajrendszerre, a hajtóművekre és egyéb tűzveszélyes helyekre irányíthassák. Emellett megfelelő számú hordozható haboltót vagy azzal egyenértékű tűzoltó készüléket kell elhelyezni úgy, hogy azok a helyiség egyetlen pontjától se legyenek 10 méternél messzebbre, továbbá hogy legalább két ilyen tűzoltó készülék legyen e helyiségekben.

A 24 MÉTERNÉL RÖVIDEBB B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓKAT ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓKAT:

4.

a fenti 1. bekezdésben meghatározott beépített tűzoltó rendszerek egyikével, továbbá egy legalább 45 liter térfogatú haboltó berendezéssel vagy egy legalább 16 kg-os, szén-dioxiddal működő tűzoltó berendezéssel kell felszerelni a belső égésű motorokat, tüzelőanyag-ülepítő tartályt vagy tüzelőanyag-egységet magában foglaló tereket; és

5.

a gépi berendezés minden egyes 736 kW teljesítményű egységét vagy annak részét egy hordozható tűzoltó készülékkel, amely alkalmas az olajtüzek eloltására; legfeljebb hatot kell felszerelni az e terekben.

Az e szabályban előírt hat hordozható tűzoltó készülék közül néhány helyett megengedett a nehéz habbal oltó beépített tűzoltó rendszer használata.

A TÖBB MINT 36 UTAST SZÁLLÍTÓ B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓKON ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓKON:

6.

Minden gépteret két megfelelő vízpermettel oltó berendezéssel kell felszerelni, amelyek egy olyan L alakú fémcsőből állnak, amelynek hosszú ága mintegy két méter hosszú, és egy tűzoltó tömlőhöz csatlakoztatható, a rövid ága pedig mintegy 250 mm hosszú, és egy rögzített vízköd porlasztófejjel van felszerelve, illetve vízsugaras szórófejjel is felszerelhető.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓKON:

7.

Amennyiben fűtőanyagként előmelegített olajat alkalmaznak, kiegészítésképpen az is előírható, hogy a kazánházakat állandó vagy hordozható berendezésekkel szereljék fel, amelyek tűzoltási célból nyomás alatti vízsugarat permeteznek, illetve a padló alatt és felett habot bocsátanak ki.

24 MÉTERES VAGY ANNÁL HOSSZABB, 2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT, A., B. C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓKON:

8.

1.

Az 500 m3 térfogat feletti A. kategóriájú géptereket az e szabályban előírt beépített tűzoltó rendszer mellett jóváhagyott típusú beépített, vízzel oltó rendszerrel vagy azzal egyenértékű helyi alkalmazású tűzoltó rendszerrel is védeni kell az IMO által kidolgozott útmutatások alapján, lásd az MSC 913. körlevelet: „Útmutató az A. kategóriájú gépterekben alkalmazandó beépített, vízzel oltó helyi alkalmazású tűzoltó rendszerek jóváhagyásához”.

Az időszakosan felügyelet nélkül hagyott gépterek esetében a tűzoltó rendszer automatikusan és kézi vezérléssel is működtethető. A folyamatosan felügyelt gépterek esetében a tűzoltó rendszer kézi vezérlésű lehet.

2.

A helyi alkalmazású beépített tűzoltó rendszereknek a következő tereket kell védeniük anélkül, hogy szükséges lenne a motor leállítása, az emberek evakuálása vagy a terek lezárása:

1.

a hajó főüzemi meghajtására és az áramfejlesztésre szolgáló belsőégésű erőgépek tűzveszélyes részei;

2.

a kazánok elülső részei;

3.

a hulladékégetők tűzveszélyes részei; és

4.

a felhevített tüzelőanyag szeparátora.

3.

A helyi alkalmazású rendszerek beindulását jól megkülönböztethető fény- és hangjelzésnek kell jeleznie a védett térben és a folyamatosan felügyelt megfigyelőhelyeken. A riasztásnak jeleznie kell, hogy melyik rendszer indult be. Az e bekezdésben leírt rendszer és a riasztási követelmények kiegészítik, de nem helyettesítik az e fejezetben más helyen előírt tűzjelző és riasztási rendszereket.

MINDEN TÖBB MINT 400 UTAS SZÁLLÍTÁSÁRA ENGEDÉLYEZETT 2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓKON ÉS MINDEN B. OSZTÁLYÚ, 24 MÉTERNÉL HOSSZABB MEGLÉVŐ HAJÓKON:

9.

A helyi alkalmazású beépített tűzoltó rendszereket az e Szabály 8. bekezdésének megfelelően legkésőbb 2005. október 1-jéig kell felszerelni.

7.   Különleges berendezések a gépterekben (R 11)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

A szükséges szellőzést és a hajó rendeltetésszerű és biztonságos működését figyelembe véve a felülvilágítók, ajtók, szellőzők, a szívószellőztetést lehetővé tevő kéménynyílások és egyéb, a géptérben lévő nyílások számát a lehető legkisebbre kell csökkenteni.

2.

A felülvilágítókat acélból kell készíteni, és nem tartalmazhatnak üvegpaneleket. Megfelelő intézkedésekkel biztosítani kell a füst eltávozását, amennyiben a védett terekben tűz keletkezik.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

3.

Az ajtókat, a gépi működtetésű vízmentes ajtók kivételével, úgy kell kialakítani, hogy a helyiségben keletkező tűz esetén biztosan zárhatóak legyenek, a zárást gépi működtetésű záró berendezések végzik; vagy az ajtók lehetnek olyan önzáródó ajtók, amelyek még 3,5 °-os dőlés mellett is be tudják zárni az ajtókat, továbbá üzembiztos ajtózáró berendezéssel és távműködtetésű nyitószerkezettel vannak felszerelve.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

4.

A géptér határoló falaiba nem szabad ablakokat beépíteni. Ez nem zárja ki, hogy üveget használjanak fel a gépterek vezérlőhelységeinek kialakítása során.

5.

Olyan berendezéseket kell létrehozni, amelyek a következő feladatok ellátására alkalmasak:

1.

a felülvilágítók nyitása és zárása, a kémény azon nyílásainak zárása, amelyek általában a szellőzést teszik lehetővé, a szellőzőcsappantyú zárása;

2.

a füst kiengedése;

3.

a gépi működtetésű ajtók zárása vagy a nem gépi működtetésű vízmentes ajtók esetén az ajtón elhelyezett nyitószerkezet működtetése;

4.

a szellőzőkészülék leállítása; és

5.

a nyomó- és szívószellőzők, a tüzelőanyag-átszivattyúzó szivattyúk, a tüzelőanyag-szivattyúk és egyéb hasonló szivattyúk leállítása. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajók esetében az egyéb hasonló szivattyúk a kenőolaj üzemi szivattyúit, a meleg olajat keringtető szivattyúkat és az olajszeparátorokat jelentik. E szabály 6. bekezdését azonban nem kell az olajos fenékvíz-szeparátorokra alkalmazni.

6.

Az 5. bekezdésben és a II-2/A/10.2. bekezdésben előírt berendezéseket az érintett tereken kívül kell elhelyezni olyan helyen, ahol nem válnak üzemképtelenné, ha az általuk kiszolgált térben tűz keletkezik. E berendezéseket, illetve bármelyik előírt tűzoltó rendszer vezérlőberendezéseit egy helyre kell telepíteni, vagy a lehető legkevesebb helyre kell csoportosítani. E helyeket úgy kell kialakítani, hogy a szabad fedélzetről biztonságosan megközelíthetők legyenek.

7.

Amennyiben egy szomszédos tengelyalagúttól az A. kategóriájú géptérbe alacsony szinten lehet bejutni, a tengelyalagútban a vízmentes ajtó közelében egy könnyű, acélból készült, mindkét oldalról működtethető tűzbiztos ajtót kell elhelyezni.

8.   Automatikus vízpermetező, tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek (R 12)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ, 2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

Minden előírt automatikus vízpermetező, tűzérzékelő és tűzjelző rendszert úgy kell kialakítani, hogy az bármikor azonnal, a személyzet közreműködése nélkül működésbe lépjen. A csővezetéket mindig fel kell tölteni vízzel, azonban egyes kisebb, szabadon lévő szakaszai üresen maradhatnak, amennyiben ez elővigyázatossági szempontból szükséges. A rendszer azon részeit, amelyek a működés során fagypont alatti hőmérsékletnek lehetnek kitéve, a megfelelő fagyvédelemmel kell ellátni. A rendszert megfelelő nyomás alatt kell tartani, valamint biztosítani kell az e szabályban előírt folyamatos vízellátást.

2.

A vízpermettel oltó berendezések minden részét olyan berendezéssel kell ellátni, amely egy vagy több kijelzőegységben automatikusan beinduló hang- és fényjelzést ad, amikor valamelyik vízpermettel oltó berendezés működésbe lép. Ezek az egységek jelzik, hogy melyik, a rendszer által felügyelt szakaszban keletkezett a tűz, központjuk pedig a parancsnoki hídon van; emellett az egységek jelzéseinek a parancsnoki hídon kívül más helyen is láthatónak és hallhatónak kell lennie annak biztosítása érdekében, hogy a tűzről a személyzet azonnal értesüljön. A riasztóberendezést úgy kell kialakítani, hogy azt is jelezze, ha a rendszer meghibásodik.

3.

A vízpermettel oltó berendezéseket különálló szakaszokba kell csoportosítani, amelyek legfeljebb 200 permetezőfejet foglalhatnak magukba. A vízpermettel oltó berendezés egyes szakaszai legfeljebb két fedélzetet láthatnak el, és csak egy függőleges főzónában helyezkedhetnek el, hacsak nem igazolható, hogy a több mint két fedélzetet ellátó, illetve az egynél több függőleges főzónában elhelyezkedő szakasz nem csökkenti a hajó tűzvédelmét.

4.

A vízpermettel oltó berendezés minden szakaszát egyetlen zárószeleppel kell leválasztani. A szakaszok zárószelepeinek könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük, elhelyezkedésüket pedig jól láthatóan és állandóan jelezni kell. Megfelelő módon meg kell akadályozni, hogy illetéktelen személyek működtessék a zárószelepeket.

5.

Minden szakaszzáró szelepnél és a központi állomáson el kell helyezni egy olyan mérőműszert, amely a rendszer nyomását mutatja.

6.

A vízpermettel oltó berendezéseknek tengeri körülmények között korrózióállónak kell lennie. A lakóterekben és a kiszolgálóhelyiségekben a vízpermettel oltó berendezések 68 – 79 °C-on lépnek működésbe, kivéve azokat a helyeket, például szárítóhelyiségek, ahol magas környezeti hőmérséklet várható, s ahol ez a hőmérséklet nem emelkedhet 30 °C-kal az érintett helyiség mennyezetének legmagasabb hőmérséklete fölé.

7.

Minden jelzőegységnél jegyzéket vagy tervet kell elhelyezni, amely az egyes szakaszokra vonatkozóan mutatja a berendezés hatókörébe eső tereket és a zóna elhelyezkedését. Az ellenőrzésre és a karbantartásra vonatkozóan megfelelő utasításoknak kell rendelkezésre állniuk.

8.

A permetezőfejeket a mennyezeten, megfelelő távolságra egymástól úgy kell elhelyezni, hogy az általuk lefedett terület felett percenként legalább 5 liter/m2-t tudjanak permetezni.

A permetezőfejeket úgy kell elhelyezni, hogy a fedélzeti gerendák vagy egyéb tárgyak ne akadályozzák a víz útját, és az adott térben lévő éghető anyagokra kellő mennyiségű víz jusson.

9.

Gondoskodni kell egy nyomás alatt lévő tartályról, amelynek térfogata megfelel az e bekezdésben meghatározott víztöltés legalább kétszeresének. A tartálynak állandóan édesvíztartalékot kell tartalmaznia, amelynek mennyisége egyenlő azzal a vízmennyiséggel, amelyet a 12. bekezdésben említett szivattyú egy perc alatt lead. Megfelelő módon biztosítani kell a levegő megfelelő nyomását a tartályban, hogy amikor a tartályban lévő édesvízmennyiséget felhasználják, a nyomás ne legyen alacsonyabb a permetezőfej üzemi nyomásának és annak a nyomásnak az összegénél, amelyet e tartály fenekétől a rendszer legmagasabban elhelyezkedő permetezőfejéig mért vízoszlop fejt ki. Megfelelő eszközöknek kell rendelkezésre állniuk a nyomás alatt lévő levegő és az édesvíztartalék újratöltésére. Egy szintjelző üvegcső jelzi a víz pontos szintjét a tartályban.

10.

Megfelelő módon meg kell gátolni a tengervíz bejutását a tartályba. A nyomás alatt álló tartályt el kell látni egy alkalmas túlnyomáscsökkentő szeleppel és nyomásmérő műszerrel. A szintjelző minden csatlakozásánál zárószelepet vagy -csapot kell felszerelni.

11.

Egy független gépi hajtású szivattyút kell felszerelni, amely önműködően folyamatosan biztosítja a víz kiáramlását a permetezőfejekből. A rendszerben jelentkező nyomásesés hatására a szivattyú automatikusan működésbe lép, mielőtt a nyomás alatt álló tartályban az édesvíz-tartaléktöltet teljesen elfogyna.

12.

A szivattyú és a vezetékrendszer alkalmas arra, hogy fenntartsa a szükséges nyomást a legmagasabban elhelyezkedő permetezőfej szintjén, s arra hogy folyamatos vízmennyiséget biztosítson, amely elegendő a 8. bekezdésben meghatározott érték mellett egy legalább 280 m2-es terület egyidejű oltására. A 40 méternél rövidebb C. és D. osztályú hajók esetében, amelyek teljes védett területe kisebb, mint 280 m2, a lobogó szerinti állam közigazgatása meghatározhatja azt a területet, amely megfelel a szivattyúk és az alternatív ellátó részegységek méretezésének.

13.

A szivattyú leadási oldalán fel kell szerelni egy próbaszelepet egy rövid, nyitott végű kifolyócsővel. A szelep és a cső hasznos keresztmetszetének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a 9. bekezdésben meghatározott nyomás fenntartása mellett le tudja adni az előírt vízmennyiséget.

14.

A tengervíz beömlőnyílását lehetőleg a szivattyút magában foglaló térben kell elhelyezni olyan elrendezésben, hogy amikor a hajó szabadon úszik, a szivattyú tengervízellátását csak a szivattyú ellenőrzése vagy javítása esetén kelljen elzárni.

15.

A vízpermettel oltó berendezés szivattyúját és tartályát úgy kell elhelyezni, hogy a lehető legtávolabb legyen a géptértől, ezenkívül nem lehet olyan térben, amelyet a vízpermettel oltó berendezés véd.

16.

A személyhajókon a tengervízszivattyú és az automatikus tűzjelző és -érzékelő rendszer legalább két áramforrással rendelkezik. Amennyiben a szivattyúnak villamos áramforrása van, akkor ennek egy főgenerátorból és egy vészüzemi áramforrásból kell állnia. A szivattyú áramellátásának egyik része a főkapcsolótábláról, a másik a vészüzemi kapcsolótábláról a külön erre a célra lefektetett vezetéken keresztül történik. A vezetékeket úgy kell elvezetni, hogy ne haladjanak át a konyhákon, géptereken és más, rendkívül tűzveszélyes zárt területen, amennyiben ez nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy elérjék a megfelelő kapcsolótáblákat, továbbá hogy egy automatikus váltókapcsolóban végződjenek, amely a szivattyú mellett helyezkedik el. A kapcsolónak – amíg az áramellátás lehetséges – fenn kell tartania a főkapcsolótáblán keresztül történő áramellátást, ezenkívül úgy kell kialakítani, hogy az áramellátás zavara esetén automatikusan átváltson a vészüzemi kapcsolótáblán keresztül történő áramellátásra. A főkapcsolótábla és a vészüzemi kapcsolótábla kapcsolóit egyértelműen feliratozni kell, és általában bekapcsolt állapotban kell lenniük. Az érintett vezetékeken nem lehet más kapcsoló. A jelző- és érzékelőrendszer egyik áramforrása vészüzemi áramforrás legyen. Amennyiben a szivattyú egyik áramforrása egy belső égésű motor, annak meg kell felelnie a 15. bekezdés rendelkezéseinek, ezenkívül úgy kell elhelyezni, hogy a védett térben keletkezett tűz ne akadályozza a gép levegőellátását.

17.

A vízpermettel oltó berendezésnek egy visszacsapó elzárószelepen keresztül csatlakoznia kell a hajó tűzoltó vezetékéhez, amely megakadályozza a nem szándékolt nyitást és a visszafolyást a vízpermettel oltó berendezésből a tűzoltó vezetékbe.

18.

Az automatikus jelzőberendezések próbájához a vízpermettel oltó berendezés minden szakaszán egy próbaszelepet kell felszerelni, amely alkalmas a permetezőfej működésének megfelelő mennyiségű víz kibocsátására. Az egyes szakaszok próbaszelepe a szakasz zárószelepének közelében helyezkedik el.

19.

Megfelelő eszközökkel ellenőrizni kell azt, hogy a rendszer nyomásának csökkenésekor a szivattyú automatikusan működésbe lép-e.

20.

A 2. bekezdésben említett kijelzőhelyek egyikén olyan kapcsolókat kell felszerelni, amelyek lehetővé teszik a vízpermettel oltó berendezés egyes szakaszain a riasztó- és a jelzőberendezés próbáját.

21.

Minden szakaszon legalább hat tartalék permetezőfejet kell biztosítani.

2003 JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

22.

Az automatikus vízpermettel oltó berendezés, tűzérzékelő és tűzriasztó rendszer jóváhagyott típusú, és megfelel a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

23.

A 40 méternél rövidebb C. és D. osztályú hajók esetében, amelyek teljes védett területe kisebb, mint 280 m2, a lobogó szerinti állam közigazgatása meghatározhatja a szivattyúk és a helyettesítő részegységek méretezésének megfelelő területet.

9.   Beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek (R 13)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ, 2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1   Általános

1.

Az összes előírt beépített tűzérzékelőnek, valamint a kézi működtetésű tűzjelző állomásokkal üzemelő tűzjelző rendszernek képesnek kell lennie arra, hogy bármikor azonnal működésbe tudjon lépni.

2.

A rendszer működéséhez szükséges áramellátásnak és villamos áramköröknek önellenőrzőnek kell lenniük. Meghibásodás esetén a vezérlőpulton egy látható és hallható hibajelzésnek kell megjelennie, amely különbözik a tűzjelzéstől.

3.

A tűzérzékelő és tűzjelző rendszer működéséhez használt villamos berendezések legalább két áramforrással rendelkeznek, amelyek közül az egyik egy vészüzemi áramforrás. Az ellátás a külön erre a célra lefektetett vezetékeken keresztül történik. A vezetékek egy automatikus váltókapcsolóhoz kapcsolódnak, amely a tűzérzékelő rendszer vezérlőpultján vagy annak közelében helyezkedik el.

4.

Az automatikus és a kézi vezérlésű tűzjelző állomásokat szakaszokba kell csoportosítani. Az automatikus vagy a kézi vezérlésű tűzjelző állomás működésbe lépésének látható és hallható jelzést kell kiváltania a vezérlőpulton és a jelzőegységekben. Amennyiben a jelzést két percen belül nem igazolták vissza, automatikusan egy hallható jelzést kell adni a személyzet lakóterében, a kiszolgálóhelyiségekben, a vezérlőállomásokon és a gépterekben. Ez az akusztikus jelzőkészülék-rendszer nem szükségszerűen képezi a tűzjelző rendszer szerves részét.

5.

A vezérlőpultot a parancsnoki hídon vagy a fő tűzmegfigyelő állomáson kell elhelyezni.

6.

A jelzőegységek jelzik legalább azt a szakaszt, amelyben egy automatikus vagy kézi vezérlésű tűzjelző állomás működésbe lépett. Legalább egy egységet úgy kell elhelyezni, hogy a személyzet felelős tagjai mindig könnyen hozzáférjenek, akár a tengeren, akár a kikötőben van a hajó, kivéve amikor a hajó üzemen kívül van. Amennyiben a vezérlőpult a fő tűzmegfigyelő állomáson található, egy jelzőegységet a parancsnoki hídon is el kell helyezni.

7.

A jelzőegységeken vagy azok környezetében egyértelmű tájékoztatást kell adni a szakaszok elhelyezkedéséről és az általuk felügyelt területről.

8.

Ahol a tűzérzékelő rendszer nem foglal magában olyan berendezéseket, amelyekkel távolról azonosítható minden egyes érzékelő, a lakóterekben, kiszolgálóhelyiségekben és vezérlőállásokon belül az egyes szakaszok csak egy fedélzetet szolgálhatnak ki, kivéve a zárt lépcsőházakra kiterjedő szakaszokat. Annak érdekében, hogy minél előbb azonosítható legyen a tűzfészek, a lobogó szerinti állam közigazgatása meghatározásának megfelelően korlátozni kell az egyes szakaszokban a zárt terek számát. Egy szakaszban semmi esetre nem lehet ötvennél több zárt tér. Amennyiben az érzékelőrendszer távolról és egyenként azonosítható tűzérzékelőkkel van felszerelve, a szakaszok több fedélzetre is kiterjedhetnek, és bármennyi zárt teret felügyelhetnek.

9.

Amennyiben nincs olyan tűzérzékelő rendszer, amely távolról és egyenként azonosítaná az egyes érzékelőket, az érzékelők szakaszai nem terjedhetnek ki a hajó két oldalán lévő terekre, nem felügyelhetnek egynél több fedélzetet, és nem helyezkedhetnek el egynél több függőleges főzónában, azonban ha a lobogó szerinti állam közigazgatása úgy találja, hogy a hajó tűz elleni védelmét ez nem csökkenti, engedélyezheti, hogy az érzékelők szakaszai a hajó mindkét oldalára és egynél több fedélzetre kiterjedjenek. Az egyenként azonosítható tűzérzékelőkkel felszerelt személyhajókon a szakaszok a hajó mindkét oldalán található terekre és több fedélzetre kiterjedhetnek, de egynél több függőleges főzónában nem helyezkedhetnek el.

10.

A tűzérzékelőknek az a szakasza, amely egy vezérlőállást, egy kiszolgálóhelyiséget vagy egy lakóteret felügyel, nem foglalhat magában gépteret.

11.

Az érzékelőket a hőnek, a füstnek vagy egyéb égésterméknek, a lángnak vagy e tényezők kombinációjának kell működésbe hozni. Az egyéb, a kezdeti stádiumban lévő tüzet jelző tényezők által működésbe hozott érzékelőket a lobogó szerinti állam közigazgatása figyelembe veheti, amennyiben azok nem kevésbé érzékenyek, mint az előbb említett érzékelők. A lángérzékelők csak a füst- vagy hőérzékelőkkel együtt alkalmazhatók.

12.

Megfelelő utasításoknak és alkatrészeknek kell rendelkezésre állniuk az ellenőrzéshez és a karbantartáshoz.

13.

A lobogó szerinti állam közigazgatásának igénye szerint a tűzjelző rendszer működését időszakos ellenőrzésnek kell alávetni olyan berendezésekkel, amelyek a megfelelő hőmérsékleten forró levegőt, füstöt, megfelelő sűrűségű vagy méretű aeroszolrészecskéket vagy egyéb, a kezdődő stádiumban lévő tűzhöz kapcsolódó olyan jelenséget állítanak elő, amelyre az érzékelőnek működésbe kell lépnie.

Minden automatikus tűzjelzőnek olyan kialakításúnak kell lennie, hogy helyes működésének ellenőrzését követően és a szokásos felügyeletre való visszaállításkor ne kelljen kicserélni az alkatrészeit.

14.

A tűzérzékelő rendszer más célra nem használható fel, azonban a tűzbiztos ajtók zárását vagy hasonló műveleteket jelezhetik a vezérlőpulton.

15.

A zónaazonosítási képességgel rendelkező tűzérzékelő rendszereket úgy kell kialakítani, hogy:

egy áramkör csak egy ponton sérülhet meg a tűzben,

a megfelelő eszközökkel biztosítják, hogy az áramkör hibája (pl. áramkimaradás, rövidzárlat, földelés) ne tegye működésképtelenné az egész áramkört,

a meghibásodás (villamos, elektronikus, informatikai) esetén a rendszer eredeti beállításait vissza lehessen állítani,

az első beindult riasztás ne akadályozza meg, hogy bármelyik másik tűzjelző további tűzriasztást adjon.

2   Felszerelési követelmények

1.

A kézi vezérlésű tűzjelző állomásokat a lakóterekben, a kiszolgálóhelyiségekben és a vezérlőállásokban kell felszerelni. Minden kijáratnál egy kézi vezérlésű tűzjelzőt kell elhelyezni. A kézi vezérlésű tűzjelzőknek a fedélzetek folyosóin könnyen hozzáférhetőknek kell lenniük úgy, hogy a folyosók egyetlen pontjától se legyenek 20 méternél nagyobb távolságban.

2.

Füstérzékelőket kell felszerelni a lakóterek lépcsőházaiban, folyosóin és menekülési útvonalain.

3.

Amennyiben a 2.2. bekezdésben meghatározott tereken kívüli terek védelmére beépített tűzérzékelő és tűzjelző berendezések szükségesek, e terekben legalább egy, az 1.11. bekezdésnek megfelelő automatikus tűzjelzőt kell felszerelni.

4.

Az automatikus tűzjelzők elhelyezésénél az optimális hatékonyságot kell szem előtt tartani. Az érzékelőt nem célszerű gerenda, szellőzőcsatorna közelében vagy olyan helyen felszerelni, ahol a légáramlás kedvezőtlenül hat a teljesítményére, valamint ott, ahol valószínű, hogy ütés vagy mechanikus sérülés éri. Azokat az érzékelőket, amelyek a mennyezeten helyezkednek el, a válaszfalaktól legalább 0,5 méter távolságban kell elhelyezni.

5.

A tűzjelzők egymástól való legnagyobb távolságának a következő táblázatnak kell megfelelnie:

A tűzjelző típusa

A tűzjelzőnkénti legnagyobb alapterület

(m2)

A középpontok közötti legnagyobb távolság

(m)

A válaszfalaktól mért legnagyobb távolság

(m)

37

9

4,5

Füst

74

11

5,5

A lobogó szerinti állam közigazgatása a tűzjelzők tulajdonságait vizsgáló kísérletek adatai alapján ezektől eltérő távolságot is előírhat vagy engedélyezhet.

6.

A rendszer részét képező villamos vezetékeket úgy kell elhelyezni, hogy ne haladjanak át a konyhákon, géptereken és egyéb rendkívül tűzveszélyes zárt helyen, kivéve azokat a tereket, ahol tűzérzékelőket és tűzjelzőket kell alkalmazni, illetve ahol vezetékeknek a megfelelő áramellátáshoz kell csatlakozniuk.

3.   Tervezési követelmények

1.

A rendszert és a tartozékait úgy kell megtervezni, hogy ellenálljanak az áramellátás feszültségingadozásainak és átmeneti folyamatainak, a környezet hőmérsékleti változásainak, a rezgésnek, a páratartalomnak, a rázkódásoknak, az ütéseknek, az egy hajón általában tapasztalható hatásoknak és a korróziónak.

2.

A 2.2. bekezdésben előírt, a lakótéren belüli lépcsőházakban, folyosókon és menekülési útvonalakon felszerelt hitelesített füstérzékelők akkor lépnek működésbe, amikor a füst sűrűsége 2–12 %-os elhomályosítás között van.

A többi térben felszerelt füstérzékelőknek a lobogó szerinti állam közigazgatása által elfogadott érzékenységi határok között kell működniük, miközben el kell kerülni, hogy az érzékelők túl alacsony, illetve túl magas határértékre legyenek beállítva.

3.

A hőérzékelőknek hitelesítettnek kell lenniük és úgy kell beállítani azokat, hogy 78 °C elérését követően jelezzenek, illetve akkor, ha a hőmérséklet elérte az 54 °C-t, és emelkedésének sebessége eközben kisebb, mint 1 °C/perc. A hőmérséklet gyorsabb emelkedése esetén a hőérzékelőnek a lobogó szerinti állam közigazgatása által elfogadott hőmérsékleti határok között kell működnie, miközben el kell kerülni azt, hogy az érzékelők túl alacsony, illetve túl magas határértékre legyenek beállítva.

4.

Az a hőmérséklet, amelynél a hőérzékelőknek működésbe kell lépniük, a szárítóhelyiségekben vagy a hasonló, általában magas környezeti hőmérsékletű terekben mért legmagasabb hőmérséklet fölé emelhető 30 °C-kal.

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

4.1.

A beépített tűzérzékelő és tűzriasztó rendszer jóváhagyott típusú, és megfelel a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

4.2.

A Tűzbiztonsági rendszerek szabályzatának megfelelő kézi vezérlésű tűzjelző állomásokat kell felszerelni a lakóterekben, a kiszolgálóhelyiségekben és a vezérlőállásokban. Minden kijárat mellett egy kézi vezérlésű tűzjelzőt kell elhelyezni. A kézi vezérlésű tűzjelzőknek a fedélzetek folyosóin könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük, és a folyosók egyetlen pontjától sem lehetnek 20 méternél nagyobb távolságra.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

5.

A fenti rendelkezéseken túl a lobogó szerinti állam közigazgatásának biztosítania kell, hogy betartsák azokat a biztonsági rendelkezéseket, amelyek a berendezések egyéb berendezésektől és rendszerektől való függetlenségére, az alkatrészeik korrózióállóságára, vezérlőrendszereik áramellátására és a kezelésükkel és karbantartásukkal kapcsolatos információk hozzáférhetőségére vonatkoznak.

10.   A folyékony tüzelőanyaggal, kenőolajjal és egyéb éghető olajokkal kapcsolatos intézkedések (R 15)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.   Korlátozások az olaj tüzelőanyagként történő felhasználására

Az olaj tüzelőanyagként történő felhasználására a következő korlátozások vonatkoznak:

1.

Amennyiben e bekezdés erről másként nem rendelkezik, 60 °C-nál alacsonyabb lobbanáspontú tüzelőanyag nem használható fel.

2.

A vészüzemi generátorokban 43 °C-nál alacsonyabb lobbanáspontú tüzelőanyag nem használható fel.

3.

E kiegészítő óvintézkedésekre is figyelemmel és azzal a feltétellel, hogy annak a térnek a hőmérséklete, ahol a tüzelőanyagot tartják vagy felhasználják, legalább 10 °C-al alacsonyabb a tüzelőanyag lobbanáspontjánál, a lobogó szerinti állam közigazgatása szükséges esetben engedélyezheti a 60 °C-nál alacsonyabb, de 43 °C-nál magasabb lobbanáspontú tüzelőanyag általános használatát.

A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajók esetében a 60 °C-nál alacsonyabb, de 43 °C-nál magasabb lobbanáspontú tüzelőanyag a következő feltételekkel engedélyezhető:

3.1.

a kettős fenék rekeszeiben elhelyezett tartályok kivételével a tüzelőanyag-tartályokat az A. kategóriájú géptereken kívül helyezik el;

3.2.

a tüzelőanyag-szivattyú szívócsövénél biztosítják az olaj hőmérsékletének mérését;

3.3.

a tüzelőanyag-szűrők bemeneti és kimeneti oldalán elzárószelepeket és/vagy csapokat szerelnek fel; és

3.4.

a lehető legtöbb helyen hegesztett kivitelű vagy kúpos csőcsatlakozásokat vagy szferikus csőkötéseket alkalmaznak.

A tüzelőanyag lobbanáspontját egy jóváhagyott, zárt csészés próbával kell meghatározni.

2.   A folyékony tüzelőanyaggal kapcsolatos berendezések

A folyékony tüzelőanyagot felhasználó hajókban annak tárolására, elosztására és felhasználására vonatkozó intézkedésekkel biztosítani kell a hajó és a hajón tartózkodó személyek biztonságát. A következő előírásoknak kell teljesülniük:

1.1.

Amennyiben kivitelezhető, a 0,18 N/mm2-nél nagyobb nyomás alatt lévő előmelegített tüzelőanyagot tartalmazó tüzelőanyag-rendszer részeit olyan helyen kell kialakítani, ahol a hibák vagy a szivárgás könnyen észlelhető. A tüzelőanyag-rendszernek e részeit magukban foglaló géptereket a megfelelő módon meg kell világítani.

1.2.

Az előmelegített tüzelőanyag azt az olajat jelenti, amelynek hőmérséklete előmelegítés után magasabb, mint 60 °C, illetve meghaladja az olaj tényleges lobbanáspontját, amennyiben ez utóbbi 60 °C-nál alacsonyabb.

2.

A gépterek szellőzésének alkalmasnak kell lennie arra, hogy szokásos üzemi körülmények között megakadályozza a tüzelőanyag gőzeinek felgyülemlését.

3.

Amennyiben kivitelezhető, a tüzelőanyag-tartályok a hajó szerkezetének részét képezik, és a géptereken kívül helyezkednek el. Amennyiben a tüzelőanyag-tartályok, a kettős fenéktartályok kivételével, szükségszerűen a gépterekkel szomszédos helyiségekben vagy a gépterekben vannak elhelyezve, legalább az egyik függőleges oldaluknak határosnak kell lennie a géptér válaszfalaival, lehetőleg közös határfelülete legyen a kettős fenék tartályaival, a géptér és a tartály közös határfelülete pedig a lehető legkisebb legyen. Amennyiben e tartályok a gépterek határain belül találhatók, a bennük tárolt tüzelőanyag lobbanáspontjának 60 °C-nál alacsonyabbnak kell lennie. A szabadon álló tüzelőanyag-tartályok használata kerülendő és tilos a gépterekben.

4.

A tüzelőanyag-tartályokat nem szabad olyan területen elhelyezni, ahol fennáll annak veszélye, hogy a tartályból kifolyó vagy kiszivárgó olaj a felforrósodott felületre kerül. Óvintézkedésekkel kell megakadályozni, hogy a szivattyúkból, szűrőkből vagy előmelegítőkből nyomás alatt kiszökő olaj kapcsolatba kerüljön a felforrósodott felületekkel.

5.

Minden olyan tüzelőanyag-vezetéket, amely megsérülése esetén a tüzelőanyag kiszökhet a kettős fenék feletti, 500 liter vagy annál nagyobb űrtartalmú tároló-, ülepítő- vagy napi üzemi tartályból, egy szeleppel kell felszerelni, amely közvetlenül a tartályra van szerelve, és a helyiségen kívül biztos helyről lezárható, amennyiben a tartályt magában foglaló térben tűz üt ki. A tengely- vagy csőalagútban, illetve hasonló helyen található mélytartályok különleges esetében a szelepeket a tartályra kell szerelni, azonban az alagúton vagy hasonló helyen kívül lévő helyre egy kiegészítő szelepet kell felszerelni, hogy tűz esetén a vezetéket vagy vezetékeket le lehessen zárni. Amennyiben ilyen kiegészítő szelepeket helyeznek el a géptérben, azt a géptéren kívüli helyről kell kezelni.

A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon a vészüzemi áramfejlesztő tüzelőanyag-tartályának szelepét távműködtető kezelőszerveket a gépterekben lévő egyéb szelepeket távműködtető kezelőszervektől elkülönítve kell elhelyezni.

6.

Biztonságos és hatékony berendezéseket kell alkalmazni annak megállapítása érdekében, hogy mennyi tüzelőanyag található a tartályokban.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1.

Amennyiben szondacsöveket használnak, azok nem végződhetnek olyan térben, ahol fennáll annak veszélye, hogy a szondacsőből kiömlő tüzelőanyag meggyullad. Különösen az utas- és személyzeti terekben nem végződhetnek e csövek. Az általános szabály az, hogy szondacsövek nem végződhetnek gépterekben. Amennyiben a lobogó szerinti állam közigazgatása mégis úgy ítéli meg, hogy az utóbbi követelmények nem teljesíthetők, engedélyezheti, hogy a csövek a gépterekben végződjenek, ha a következő követelményeket betartják:

1.1.

egy, a 2.6.2. bekezdés követelményeinek megfelelő olajszintmérőt is felszerelnek;

1.2.

a szondacsövek olyan helyeken végződnek, amelyek távol esnek a gyulladást okozó veszélyforrástól, kivéve, ha intézkedéseket hoznak, mint például hatékony hálókat szerelnek fel annak elkerülése érdekében, hogy a szondacső végén kiömlő tüzelőanyag érintkezzen a gyulladást okozó veszélyforrással;

1.3.

a szondacsövek végeit önzáró reteszelőszerkezettel kell ellátni; egy kis átmérőjű önzáró ellenőrző csapot kell felszerelni a reteszelőszerkezet alatt azért, hogy a reteszelőszerkezet nyitása előtt észlelni lehessen, hogy a csőben van-e folyékony tüzelőanyag. Intézkedéssel kell biztosítani, hogy az ellenőrző csapon kifolyó tüzelőanyag ne jelentsen gyulladásveszélyt.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

2.

A tartályokban lévő tüzelőanyag mennyiségének megállapítására egyéb szerkezeteket is engedélyezhetnek, amennyiben e szerkezeteket a 2.6.1.1. bekezdésben előírt szerkezetekhez hasonlóan nem szükséges a tartály teteje alatt elvezetni, a meghibásodásuk vagy a tartályok túltöltése esetén pedig nem ömlik ki a tüzelőanyag.

3.

A 2.6.2. bekezdésben leírt szerkezeteket megfelelő állapotban kell tartani annak biztosítása érdekében, hogy az üzemelés közben állandóan kifogástalanul működjenek.

7.

Intézkedni kell annak elkerülése érdekében, hogy az olajtartályokban vagy a tüzelőanyag-rendszer bármelyik részében, beleértve a hajón lévő szivattyúk által táplált töltőcsöveket is, túlnyomás alakuljon ki. Minden túlnyomáscsökkentő szelep és levegő- vagy túlfolyócső kiömlőnyílásait olyan helyen kell kialakítani, ahol az olaj vagy gőz kiáramlása miatt nem áll fenn tűz- vagy robbanásveszély; a 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon ezek nem végződhetnek a személyzeti térben, az utastérben vagy speciális kategóriájú térben, zárt ro-ro raktérben, a géptérben vagy más hasonló térben.

8.

A tüzelőanyag-csöveket, azok szelepeit és szerelvényeit acélból vagy egyéb engedélyezett anyagból kell készíteni, kivéve azokat az eseteket, amikor engedélyezett a hajlékony csövek korlátozott használata is. E hajlékony csöveket és csatlakozásaikat jóváhagyott, megfelelő szilárdságú tűzálló anyagokból kell készíteni.

Az acél vagy gömbgrafitos öntöttvas elfogadható olyan, tüzelőanyag-tartályokra szerelt szelepek esetében, amelyek statikus nyomás alatt vannak. Szürke öntvényszelepek használhatók azonban azokban a csőrendszerekben, ahol az üzemi nyomás 7 bar, az üzemi hőmérséklet pedig 60 °C alatt van.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

9.

A nagynyomású tüzelőanyag-szivattyúk és tüzelőanyag-injektorok közötti külső nagynyomású tüzelőanyag-szállító vezetékeket egy kettős falú csőrendszernek kell védenie, amely a nagynyomású vezeték hibája esetén befogadja a kifolyó olajat. A kettős falú cső egy külső csövet foglal magába, amelybe a nagynyomású tüzelőanyagcsövet helyezik, és ezzel állandó összeszerelés jön létre. A kettős falú csőrendszert fel kell szerelni egy, a szivárgó olaj összegyűjtésére szolgáló berendezéssel, és olyan berendezéssel kell ellátni, amely riasztással jelzi a tüzelőanyag-vezeték hibáját.

10.

A 220 °C-nál magasabb hőmérsékletű felületeket, amelyekre a tüzelőanyag-rendszer hibája miatt tüzelőanyag kerülhet, megfelelő szigeteléssel kell ellátni.

11.

A tüzelőanyag-vezetékeket árnyékolni kell, illetve más megfelelő módon védeni kell annak érdekében, hogy – amennyire kivitelezhető – elkerüljék az olajpermet vagy a szivárgó olaj kijutását a forró felületekre, a gépek szívónyílásaiba vagy egyéb tűzveszélyes helyekre. E csőrendszerek illesztéseinek számát a lehető legkevesebbre kell korlátozni.

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

12.

A tüzelőanyag-vezetékeket nem szabad közvetlenül a magas hőmérsékletű berendezések, például kazánok, gőzvezetékek, kipufogócsövek, hangtompítók vagy egyéb, szigetelést igénylő berendezések fölött vagy azok közelében elhelyezni. Amennyire megvalósítható, a tüzelőanyag-vezetékeket a forró felületektől, elektromos berendezésektől vagy egyéb gyulladást okozó forrásoktól távol kell elhelyezni, és védőernyővel vagy egyéb megfelelő módon védeni kell azokat, nehogy a tüzelőanyag a gyulladást okozó forrásra fröccsenjen vagy folyjon. A csővezetékrendszer illesztéseinek számát a lehető legkisebbre kell korlátozni.

13.

A dízelmotorok tüzelőanyag-ellátásának részegységeit a legmagasabb üzemi nyomás figyelembevételével kell megtervezni, beleértve azokat a magas nyomásimpulzusokat, amelyeket a tüzelőanyag-adagoló szivattyúk működése kelt és ad át a tüzelőanyag-ellátó és túlfolyó vezetékekben. A tüzelőanyag-ellátó és túlfolyó vezetékeken belüli csatlakozásokat úgy kell elkészíteni, hogy figyelembe vegyék és megtartsák azt a képességüket, amely megakadályozza, hogy a túlnyomás alatt lévő tüzelőanyag üzemeltetés közben és karbantartás után szivárogjon.

14.

Ha több motort azonos tüzelőanyag-forrásról táplálnak, be kell építeni olyan szelepeket, amelyekkel az egyes motorok tüzelőanyag-ellátó és -túlfolyó csöveit szét lehet választani. A szétválasztás nem érintheti a többi motor működését, és olyan helyről kell működtetni, amelyet nem érhet el a motorok bármelyikében keletkezett tűz.

15.

Amennyiben a lobogó szerinti állam közigazgatása engedélyezi az olaj és egyéb éghető folyadékok lakó- és kiszolgálótereken keresztül történő szállítását, az olajat vagy az éghető folyadékot szállító csöveket a közigazgatás által a tűzveszély figyelembevételével jóváhagyott anyagból kell készíteni.

16.

A B. osztályú meglévő hajóknak meg kell felelniük a 2.9.–2.11. bekezdés követelményeinek, kivéve azokat az eseteket, amikor a 375 kW vagy annál kisebb teljesítményű motoroknál, amelyek tüzelőanyag-adagoló szivattyúja egynél több injektort lát el, a 2.9. bekezdésben meghatározott kettős falú csőrendszer helyett egy megfelelő burkolat alkalmazható.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

3.   A kenőolajjal kapcsolatos berendezések

A nyomás alatt lévő kenőolajrendszerekben a felhasznált olaj tárolására, elosztására és hasznosítására szolgáló berendezéseket úgy kell kialakítani, hogy biztosítsák a hajó és a fedélzeten tartózkodó személyek biztonságát, továbbá úgy hogy az e gépterekben lévő berendezések megfeleljenek legalább a 2.1., 2.4., 2.5., 2.6., 2.7., 2.8., 2.10. és 2.11. bekezdés rendelkezéseinek, a következők kivételével:

1.

ez nem zárja ki a kenőolaj-rendszerben az áramlásjelző kémlelőablakok alkalmazását, amennyiben azok kísérletekkel bizonyíthatóan megfelelően ellenállnak a tűznek. Amennyiben kémlelőablakokat alkalmaznak, a csöveket mindkét végükön szelepekkel látják el. A szelep a cső alsó végén helyezkedik el, és önzáró típusú;

2.

a gépterekben engedélyezhetők a szondacsövek; a 2.6.1.1. és 2.6.1.3. bekezdés követelményeit nem kell alkalmazni, amennyiben a szondacsövek a megfelelő zárószerkezetekkel vannak felszerelve.

A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajók esetében a 10.2.5. bekezdés rendelkezései vonatkoznak a kenőolajtartályokra; kivételt képeznek az 500 liternél kisebb űrtartalmú kenőolajtartályok, valamint azok a tárolótartályok, amelyeken a hajó szokásos üzemelése közben elzárják a szelepeket, illetve amelyek esetében bebizonyosodott, hogy a kenőolajtartályon lévő gyorsan záró szelep nem szándékos működtetése veszélyeztetné a főüzemi hajtóművek és az alapvető segédüzemi berendezések működését.

4.   Az egyéb éghető olajokkal kapcsolatos berendezések

Az erőátviteli rendszerekben, vezérlő- és kioldórendszerekben és a fűtőrendszerben, valamint az egyéb nyomás alatt álló, az éghető olajok tárolására, elosztására és felhasználására szolgáló berendezéseket úgy kell kialakítani, hogy biztosítsák a hajó és a fedélzeten tartózkodó személyek biztonságát. A gyulladásveszélyes helyeken e berendezéseknek meg kell felelniük legalább a 2.4., 2.6., 2.10. és 2.11. bekezdés rendelkezéseinek, a szilárdság és szerkezeti felépítés tekintetében pedig a 2.7. és 2.8. bekezdés rendelkezéseinek.

5.   Időszakosan felügyelet nélkül hagyott gépterek

Az 1. – 4. rendelkezés követelményei mellett a tüzelőanyag- és kenőolaj-rendszer megfelel a következő feltételeknek:

1.

amennyiben azokat a tüzelőanyag-tartályokat, amelyek a napi szükségletet elégítik ki, önműködően vagy távvezérléssel töltik fel, a túlfolyás megelőzésére megfelelő berendezéseket kell alkalmazni. Az éghető folyadékokat automatikusan kezelő egyéb berendezéseket, mint például a tüzelőanyag-szeparátorokat, illetve szűrőket, amelyeket lehetőség szerint a szeparátorok, illetve szűrők és előmelegítőik számára fenntartott külön térben kell elhelyezni, a túlfolyást megakadályozó berendezésekkel kell felszerelni.

2.

Amennyiben a napi szükségletet kielégítő tüzelőanyag-tartályok vagy ülepítőtartályok fűtőberendezéssel vannak felszerelve, egy olyan berendezést kell beépíteni, amely a magas hőmérsékletet jelzi riasztással akkor, ha a hőmérséklet meghaladja a tüzelőanyag lobbanáspontját.

6.   Az éghető olajok orrtéri tartályban történő szállításának tilalma

Folyékony tüzelőanyagot, kenőolajat és egyéb éghető olajat nem szabad az orrtéri tartályokban szállítani.

11.   Tűzoltó felszerelések (R 17)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.   A tűzoltó felszerelés a következőkből áll:

1.1.

személyi felszerelésből, amely magában foglalja a következőket:

1.

védőöltözet, amely megvédi a bőrt a tűz sugárzó hőjétől, az égéstől és a gőz által okozott forrázástól. A ruházat külső felülete vízálló;

2.

gumiból vagy egyéb szigetelő anyagból készült csizmák és kesztyűk;

3.

egy merev sisak, amely véd az ütésektől;

4.

egy jóváhagyott típusú, villamos biztonsági lámpa (kézi lámpa), amelynek minimális világítási időtartama három óra;

5.

egy tűzoltóbalta.

1.2.

Egy jóváhagyott típusú légzőkészülékből, amely egy sűrített levegővel működő légzőkészülékből áll (SCBA), a tartályaiban tárolt levegő mennyisége legalább 1 200 liter, illetve egyéb önálló légzőkészülékből, amely legalább 30 percig képes működni. Minden SCBA-t teljesen feltöltött tartalék palackokkal kell ellátni, amelyek tartalék űrtartalma legalább 2 400 liter szabad levegő, kivéve azokat az eseteket, amikor:

i.

a hajón öt vagy annál több SCBA található, akkor a tárolt atmoszferikus nyomású levegő teljes űrtartalma nem kell, hogy meghaladja a 9 600 litert; vagy

ii.

a hajót felszerelik olyan berendezésekkel, amelyekkel teljes nyomáson, szennyeződéstől mentes levegővel lehet feltölteni a levegőtartályokat, akkor az SCBA-k teljesen feltöltött tartalék tartályai legalább 1 200 liter atmoszferikus levegőt tartalmaznak, a hajón tárolt atmoszferikus levegő teljes űrtartalma pedig nem kell, hogy meghaladja a 4 800 litert.

Az SCBA-k légtartályának cserélhetőnek kell lennie.

2.   Minden légzőkészüléket egy olyan tűzálló mentőkötéllel kell ellátni, amely megfelelő hosszúságú és szilárdságú ahhoz, hogy a karabiner segítségével a készülék bekötőhevederéhez vagy egy külön hevederhez lehessen erősíteni annak érdekében, hogy megelőzhető legyen a mentőkötél használata során a légzőkészülék leválása.

3.   A B. osztályú új hajók, a 24 méteres és annál hosszabb B. osztályú meglévő hajók és minden 40 méteres vagy annál hosszabb C. és D. osztályú új hajó legalább két tűzoltó felszerelést visz magával.

1.

Ezenkívül a 60 méteres vagy annál hosszabb hajókon, amennyiben az utasterek és kiszolgálóhelyiségek hosszainak összege azon a fedélzeten, ahol elhelyezkednek, meghaladja a 80 métert, vagy ha egynél több ilyen fedélzet van, azon a fedélzeten, amelyen a hosszúságok összege a legnagyobb, két tűzoltó felszerelést és két személyi felszerelést kell biztosítani minden megkezdett 80 méteres összegezett hosszra.

A 36-nál több utast szállító hajókon függőleges főzónánként két további tűzoltó felszerelésről kell gondoskodni, kivéve a lépcsőházakat, amelyek önálló függőleges főzónáknak minősülnek, valamint azokat a hajó orrában és farán lévő, korlátozott hosszúságú függőleges főzónákat, amelyek nem tartalmaznak géptereket és konyhákat.

2.

A 40 méternél hosszabb, de 60 méternél rövidebb hajókon két tűzoltó felszerelést kell elhelyezni.

3.

A 24 méternél hosszabb, de 40 méternél rövidebb B. osztályú új és meglévő hajókon szintén két tűzoltó felszerelést kell elhelyezni, az önmentő légzőkészülék számára azonban csak egy tartalék levegőtöltetet kell biztosítani.

4.   A 24 méternél rövidebb új és meglévő B. osztályú hajókon, valamint a 40 méternél rövidebb C. és D. osztályú új hajókon nem szükséges tűzoltó felszerelésről gondoskodni.

5.   A tűzoltó felszerelést vagy a személyi felszerelést úgy kell tárolni, hogy könnyen hozzáférhető és üzemképes legyen, továbbá ahol egynél több tűzoltó felszerelés vagy egynél több személyi felszerelés található, azokat egymástól jól elkülönített helyen kell tartani. E helyeken legalább egy tűzoltó felszerelésnek és egy személyi felszerelésnek kell lennie.

12.   Vegyes rendelkezések (R 18)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

Ahol az „A” osztályú térhatárolókon villamos kábeleket, csöveket, aknákat, alagutakat stb. vezetnek át, illetve merevítők, fedélzeti gerendák és egyéb szerkezeti elemek miatt azokat megbontják, ügyelni kell arra, hogy – amennyire ez ésszerű és kivitelezhető – e munkálatok ne csökkentsék a tűzállóságot.

A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajók esetében, amennyiben az „A” osztályú térhatárolót megbontják, akkor e megbontást a Tűzvizsgálati eljárások szabályzatának megfelelően vizsgálatnak kell alávetni annak biztosítása érdekében, hogy a térhatárolók tűzállósága ne csökkenjen.

A szellőzőcsatornákra a II-2/B/9.2.2b és a II-2/B/9.3. Szabályt kell alkalmazni.

Amennyiben az átvezetett cső 3 mm-es vagy nagyobb vastagságú, illetve legalább 900 mm (lehetőleg a térhatároló mindkét oldalán 450-450 mm) hosszú acélból vagy azzal egyenértékű anyagból készül, és nincs nyílása, a vizsgálat nem kötelező.

Ezeket az átvezetéseket a térhatároló szigetelésének meghosszabbításával azonos szigetelési értékkel kell szigetelni.

2.

Ahol a „B” osztályú térhatárolón villamos kábeleket, csöveket, aknákat, alagutakat stb. vezetnek át, illetve a szellőzőcsatornák lezárásai, lámpatestek és hasonló készülékek felszerelése miatt megbontják azokat, ügyelni kell arra, hogy – amennyire ez ésszerű és kivitelezhető – e munkálatok ne károsítsák a tűzállóságot. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon az ilyen átvezetett szerkezetek elkészítésekor biztosítani kell, hogy a térhatárolók tűzálló képessége ne csökkenjen.

„B” osztályú térhatárolókat áttörő, nem acélból vagy rézből készült csövek védelméről a következőképpen kell gondoskodni:

1.

az áttört térhatároló tűzállóságának és a felhasznált cső típusának megfelelő, tűzvédelmileg vizsgált átvezetőszerkezettel; vagy

2.

legalább 1,8 mm vastag és a legalább 150 mm átmérőjű csövek esetében legalább 900 mm, a legfeljebb 150 mm átmérőjű csövek esetében pedig legalább 600 mm hosszú acélköpennyel (lehetőleg egyenletesen elosztva a válaszfal két oldalán).

A csövet peremekkel vagy csőkötésekkel kell csatlakoztatni a köpenyek végeihez, a köpeny és a csővezeték közötti hézag pedig nem haladhatja meg a 2,5 mm-t, illetve a csővezeték és a köpeny közötti hézagot éghetetlen vagy egyéb alkalmas anyaggal kell eltömíteni.

3.

Az „A” és „B” osztályú térhatárolókon átvezetett csöveket jóváhagyott anyagból kell készíteni, figyelembe véve azt a hőmérsékletet, amelyet e térhatárolónak ki kell állnia.

A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon az „A” vagy „B” osztályú térhatárolókat megbontó, nem szigetelt fémcsöveket olyan anyagból kell készíteni, amelyek olvadáspontja az „A-0” esetében 950 °C és a „B-0” térhatárolók esetében 850 °C fölött van.

4.

A lakóterekben, a kiszolgálóhelyiségekben vagy a vezérlőállásokban az olaj vagy egyéb éghető folyadék szállítására szolgáló csöveknek a tűzveszélynek megfelelő anyagból kell készülniük, és kivitelezésüknek is ehhez kell alkalmazkodni.

5.

Hő hatására használhatatlanná váló anyagok nem alkalmazhatók a merülésvonalhoz közel eső fedélzeti vízlefolyó kivágások, egészségügyi kiömlőnyílások vagy egyéb kivezetések kialakítása során és ott, ahol tűz esetén az anyagban bekövetkező hiba növelné a víz betörésének veszélyét.

6.

Amennyiben villamos radiátorokat használnak, azokat rögzíteni kell a helyükön, és úgy kell kialakítani azokat, hogy a tűz kockázatát a minimálisra csökkentsék. E radiátoroknak nem lehet olyan fűtőszála, amely által kibocsátott hő a ruházat, függöny vagy egyéb hasonló anyag megperzselődését vagy meggyulladását okozhatja.

7.

A hulladéktárolókat nem éghető anyagból, az oldalukon vagy az aljukon nyílás nélkül kell készíteni.

8.

Azokban a terekben, ahol az olajkészítmények kiszabadulásával lehet számolni, a szigetelés felületének ellen kell állnia az olajnak vagy az olajgőzöknek.

A., B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK: Azokban a terekben, ahol fennáll az olajfolt vagy az olajgőz kialakulásának a veszélye, például az A. kategóriájú gépterekben, a szigetelőanyag nem eresztheti át az olajat vagy az olajgőzt. Ahol a burkolat, mint a legkülső fedőfelület perforálatlan acéllemezekből vagy egyéb nem éghető anyagból (nem alumínium) készült, akkor ez a burkolat varrattal, szegecseléssel stb. rögzíthető.

9.

A festékraktárakat és az éghető folyadékokat tartalmazó raktárakat jóváhagyott tűzoltó berendezéssel kell védeni, amely lehetővé teszi a személyzet számára, hogy eloltsa a tüzet anélkül, hogy a helyiségbe lépne.

A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon:

1.

A festékraktárakat a következő eszközökkel kell védeni:

1.1.

szén-dioxidos tűzoltó rendszerrel, amelyet úgy terveztek, hogy a szabad gáz mennyisége legalább a védett tér bruttó térfogatának 40 %-a;

1.2.

szárazporos tűzoltó rendszerrel, amely legalább 0,50 kg/m3 oltóport tartalmaz;

1.3.

vízpermettel vagy vízsugárral oltó rendszerrel, amelyet legalább 5 liter/m2 mennyiségre terveztek. A vízsugárral oltó rendszereket a hajó tűzoltó vezetékéhez lehessen csatlakoztatni; vagy

1.4.

a lobogó szerinti állam közigazgatása által meghatározott, egyenértékű védelmet biztosító rendszerrel.

A rendszernek bármikor működtethetőnek kell lennie a védett téren kívülről is.

2.

Az éghető folyadékok tárolására szolgáló helyiségeket a lobogó szerinti állam közigazgatása által jóváhagyott, megfelelő tűzoltó berendezéssel kell védeni.

3.

A 4 m2-nél kisebb alapterületű, a lakóterekkel kapcsolatban nem álló raktárak esetében a beépített rendszer helyett elfogadható a legalább a tér bruttó térfogatának 40 %-ával megegyező mennyiségű atmoszferikus nyomású gázt biztosító hordozható, szén-dioxidos tűzoltó készülék.

A raktárban egy kiömlőnyílást kell biztosítani, amely lehetővé teszi a tűzoltó anyag kiürítését anélkül, hogy be kelljen lépni a védett térbe. A szükséges hordozható tűzoltó készüléket a nyílás mellett kell tárolni. Emellett egy beömlőnyílást vagy egy tömlőcsatlakozást is lehet biztosítani, amely lehetővé teszi a tűzoltó vezetékben lévő víz használatát.

A., B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

10.   Olajsütők, főző- és sütőberendezések:

Ahol a főkonyhán kívüli terekben olajsütőket, főző- és sütőberendezéseket szereltek fel és használnak, a lobogó szerinti állam közigazgatása az e berendezések használatával kapcsolatos sajátos tűzveszélyekre vonatkozó további biztonsági intézkedéseket írhat elő.

A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon az olajsütőket a következőkkel kell felszerelni:

1.

automatikus vagy kézi működtetésű tűzoltó rendszer, amelyet a konyhai olajsütő berendezések védelmét szolgáló tűzoltó rendszerekről szóló ISO 15371:2000 szabványnak megfelelő nemzetközi szabvány alapján ellenőriztek;

2.

két, egymástól független riasztóberendezéssel ellátott termosztát, amely bármelyik termosztát meghibásodása esetén riasztja a kezelőt;

3.

olyan berendezés, amely a tűzoltó rendszer beindulásakor automatikusan kikapcsolja a villamos áramot;

4.

olyan riasztó, amely jelzi a tűzoltó rendszer működését abban a konyhában, ahol a berendezést felszerelték; és

5.

a tűzoltó rendszer kézi működtetésére szolgáló kezelőszervek, amelyek egyértelműen feliratozottak annak érdekében, hogy a személyzet könnyen használhassa azokat.

A 2003. január 1-je előtt épített hajókon az újonnan felszerelt olajsütő berendezéseknek meg kell felelniük e bekezdés rendelkezéseinek.

A., B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

11.   Hőhidak:

A tűzvédelmi intézkedések megvalósítása során a lobogó szerinti állam közigazgatása lépéseket tesz annak érdekében, hogy elkerülje a hőhidak kialakulását, például a fedélzetek és válaszfalak közötti hőátadás során.

A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon az acél- és alumíniumötvözet szerkezetek esetében a fedélzet vagy a válaszfal szigetelését a megbontás, keresztezés vagy lehatárolás után legalább 450 mm-rel tovább kell vinni. Ha a teret „A” osztályú, különböző szigetelésű fedélzet vagy válaszfal osztja meg, a jobb minőségű szigetelésnek legalább 450 mm-en keresztül folytatódnia kell a gyengébb szigetelésű fedélzeten vagy válaszfalon.

A., B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

12.   Túlnyomásos gáztartályok:

Az összes, nyomás alatt sűrített, cseppfolyósított vagy lebomlott gázt tartalmazó hordozható tartályt, amely táplálhat egy esetleges tüzet, használat után azonnal egy, a válaszfalfedélzet fölötti megfelelő helyre kell vinni, ahonnan közvetlen kijárat nyílik a szabad fedélzetre.

13.   Tűzvédelmi tervek és tűzvédelmi riadógyakorlatok (R 20)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

A tisztek tájékoztatására minden hajón általános elrendezési terveket kell elhelyezni, amelyek a fedélzetekre vonatkozóan pontosan megmutatják a vezérlőállásokat, az „A” osztályú térhatárolók által körülvett különböző tűzszakaszokat, a „B” osztályú térhatárolók által körülvett szakaszokat, amelyek adatokat tartalmaznak a tűzérzékelő és tűzjelző rendszerekkel az automatikus vízpermettel oltó berendezésekkel, a tűzoltó berendezésekkel, a különböző rekeszekkel, fedélzetekhez stb. vezető bejáratokkal, a szellőztetőrendszerrel és a hozzá tartozó ventilátorok vezérlőállásaival, a tűzvédelmi csappantyúk helyével és az egyes szakaszokat kiszolgáló ventilátorok azonosító számával kapcsolatban. A fent említett adatok egy útmutatóban is összefoglalhatók, amelyből minden tisztnek át kell adni egy példányt, egy példányt pedig egy mindig hozzáférhető helyen a fedélzeten kell tartani. A terveknek és útmutatóknak mindig naprakésznek kell lennie, és lehetőség szerint minden változást a lehető leghamarabb be kell jegyezni. E terveket és útmutatókat a lobogó szerinti állam hivatalos nyelvén kell elkészíteni. Amennyiben ez a nyelv nem angol vagy francia, e nyelvek egyikére a szöveget le kell fordítani, a tervnek vagy az útmutatónak pedig tartalmaznia kell ezt a fordítást is. Amennyiben a hajó egy másik tagállamban belföldi úton van, akkor a fenti szövegeket ezen állam hivatalos nyelvére is le kell fordítani, amennyiben az nem angol vagy francia.

A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú új hajók esetében a tűzvédelmi tervekben és útmutatókban megadott kötelező információknak és a tűzvédelmi tervekben alkalmazott grafikus ábráknak meg kell felelniük az A.756 (18) és az A.654 (16) IMO-határozatnak.

2.

Minden 24 méteres és annál hosszabb hajón a tűzvédelmi tervet vagy e tervet tartalmazó útmutató egy másolatát egyértelmű jelzéssel ellátva, időjárásálló tartóban kell tárolni a felépítményen és a fedélzeti házon kívül, hogy segítse a szárazföldi tűzoltó személyzet munkáját.

14.   Működőképes állapot és karbantartás

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.   Általános követelmények

Minden olyan esetben, amikor a hajó üzemben van, a tűzvédelmi rendszereket, illetve a tűzoltó rendszereket és berendezéseket működőképes állapotban kell tartani.

A hajó akkor nincs üzemben, ha:

1.

javítják, leszerelik (akár lehorgonyozva, akár kikötőben), illetve szárazdokkban van;

2.

a tulajdonos vagy a tulajdonos képviselője üzemen kívülinek nyilvánítja; és

3.

ha nincsenek utasok a hajón.

A következő tűzvédelmi rendszereket megfelelő állapotban kell tartani, hogy tűz esetén biztosítani tudják az előírt teljesítményüket:

1.1.   Működőképes állapotban kell tartani a következőket:

1.

szerkezeti tűzvédelem, beleértve a térhatárolók tűzállóságát, valamint az e térhatárolókon lévő nyílásokat és megbontásokat;

2.

tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek; és

3.

a menekülési útvonalak rendszerei és berendezései.

A tűzoltó rendszereket és berendezéseket működőképes és azonnal bevethető állapotban kell tartani. A kiürült hordozható tűzoltó készülékeket haladéktalanul újra kell tölteni, vagy ki kell cserélni egy egyenértékű tűzoltó készülékre.

1.2.   Karbantartás, próbák és ellenőrzés

A karbantartást, a próbákat és ellenőrzést az IMO által kidolgozott irányelvek alapján kell elvégezni olyan módon, hogy megfelelő figyelmet fordítanak a tűzoltó rendszerek és berendezések megbízhatóságára.

A karbantartási tervet a hajón kell tartani, amelynek bármikor ellenőrizhetőnek kell lennie, amikor azt a lobogó szerinti állam közigazgatása megköveteli.

A karbantartási terv legalább a következő tűzvédelmi rendszereket, valamint tűzoltó rendszereket és berendezéseket tartalmazza, amennyiben felszerelték azokat:

1.

tűzoltó vezetékek, tűzoltó szivattyúk és tűzcsapok, beleértve a tömlőket és a sugárcsöveket;

2.

beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek;

3.

beépített tűzoltó rendszerek és egyéb tűzoltó berendezések;

4.

az automatikus vízpermettel oltó berendezések, tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek;

5.

szellőzőrendszerek, beleértve a tűz- és füstelzáró csappantyúkat, ventilátorokat és azok vezérléseit;

6.

a tüzelőanyag-ellátás vészüzemi lezáróberendezései;

7.

tűzálló ajtók a vezérléseikkel;

8.

általános vészhelyzeti riasztóberendezések;

9.

vészhelyzeti menekülési légzőkészülékek;

10.

hordozható tűzoltó készülékek és azok tartalék töltetei; és

11.

tűzvédelmi felszerelések.

A karbantartási program számítógépes rendszer alapján is működhet.

2.   További követelmények

A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített, 36-nál több utast szállító B., C. és D. osztályú új hajók esetében az 1.2. bekezdésben említett karbantartási terv kiegészítéseként a fedélzethez közeli megvilágítási és a hangosbeszélő rendszerekre egy karbantartási tervet kell kidolgozni.

15.   Utasítások, a fedélzeti kiképzés és gyakorlatok

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.   Utasítások, feladatok és szervezés

1.

A személyzet tagjait a tűzbiztonságra vonatkozó utasításokkal kell ellátni a hajón.

2.

A személyzet tagjait utasításokkal kell ellátni a kijelölt feladataikkal kapcsolatban.

3.

Meg kell szervezni a tűzoltásért felelős csoportokat. E csoportoknak a hajó üzeme során bármikor képesnek kell lenniük a feladataik ellátására.

2.   Fedélzeti kiképzés és gyakorlatok

1.

A személyzet tagjai kiképzést kapnak, hogy jól ismerjék a hajó berendezéseit, valamint azoknak a tűzvédelmi rendszereknek és berendezéseknek a helyét és működését, amelyeket esetleg használniuk kell.

2.

A vészhelyzeti menekülési légzőkészülékek használatával kapcsolatos kiképzést a fedélzeti kiképzés részének kell tekinteni.

3.

A személyzet kijelölt tűzoltási feladattal rendelkező tagjainak tevékenységét rendszeresen értékelni kell fedélzeti kiképzéssel és gyakorlatok tartásával annak érdekében, hogy meghatározzák azokat a területeket, ahol fejlődniük kell, hogy bizonyítsák a tűzoltási készségek terén mutatott hozzáértésüket, és hogy biztosítsák a tűzoltásért felelős szervezet működőképességét.

4.

A hajó tűzoltási rendszereinek és eszközeinek használatával kapcsolatos fedélzeti kiképzést az 1974. évi, módosított SOLAS Egyezmény III/19.4.1. Szabálya rendelkezéseinek megfelelően kell megtervezni, és végrehajtani.

5.

A tűzoltási gyakorlatokat az 1974. évi, módosított SOLAS Egyezmény III/19.3.4., III/19.5. és III/30. Szabályának megfelelően kell végrehajtani és nyilvántartani.

3.   Kiképzési kézikönyvek

A személyzet minden étkező- és pihenőhelyiségében, illetve minden személyzeti kabinban kiképzési kézikönyvet kell elhelyezni. A kiképzési kézikönyv nyelve a hajó munkanyelve. A kiképzési kézikönyvnek, amely több kötetből is állhat, könnyen érthető megfogalmazásban kell tartalmaznia az e bekezdésben előírt utasításokat és információkat, és lehetőség szerint illusztrálnia is kell azokat. Az információkat a kézikönyv helyett audiovizuális segédeszközökkel is lehet biztosítani. A kiképzési kézikönyv a következők részletes magyarázatát tartalmazza:

1.

a dohányzás, a villamos áram, az éghető folyékony anyagok veszélyeivel és a hasonló általános fedélzeti veszélyekkel kapcsolatos általános tűzbiztonsági és elővigyázatossági előírások;

2.

a tűzoltási tevékenységekkel és eljárásokkal kapcsolatos általános utasítások, beleértve a tűzeset jelentésének eljárását és a kézi működtetésű tűzjelzők használatát is;

3.

a hajó riasztói által kiadott jelzések jelentése;

4.

a tűzoltó rendszerek és berendezések működtetése és használata;

5.

a tűzálló ajtók működtetése és használata;

6.

a tűz- és füstelzáró csappantyúk működtetése és használata; és

7.

menekülési útvonalak és berendezések.

4.   Tűzvédelmi tervek

A tűzvédelmi terveknek meg kell felelniük a II-2/A-13. Szabály követelményeinek.

16.   Üzem

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

A fedélzeten kezelési útmutatókat kell tartani, amelyek tájékoztatást és utasításokat adnak a hajó és a rakomány tűzbiztonsággal kapcsolatos szakszerű kezeléséről.

2.

A kötelező tűzbiztonsági kezelési útmutató tartalmazza a hajó és a rakomány tűzbiztonsággal kapcsolatos biztonságos kezeléséhez szükséges tájékoztatást és utasításokat. Az útmutatónak tájékoztatást kell adnia a személyzet felelősségéről a hajó be- és kirakodása közbeni, illetve menet közbeni általános tűzbiztonsággal kapcsolatban. A veszélyes árukat szállító hajók esetében a tűzbiztonsági kezelési útmutatónak hivatkoznia kell a Veszélyes áruk tengeri szállításának nemzetközi szabályzata tűzoltási és vészhelyzeti rakománykezelési utasításaira.

3.

A tűzbiztonsági kezelési útmutató nyelve a hajó munkanyelve.

4.

A tűzbiztonsági kezelési útmutató összevonható a II-2/A/15.3. Szabályban előírt kiképzési kézikönyvekkel.

B.   RÉSZ

TŰZBIZTONSÁGI INTÉZKEDÉSEK

1.   Szerkezet (R 23)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.

A hajótestet, a felépítményeket, a szerkezeti válaszfalakat, a fedélzeteket és a fedélzeti házakat acélból vagy egyéb egyenértékű anyagból kell készíteni. A II-2/A/2.7. Szabályban megadott acél és egyéb egyenértékű anyagok meghatározásának alkalmazása céljából az alkalmazandó tűzbehatás időtartamának meg kell felelnie a 4. és 5. Szabály táblázataiban megadott sértetlenségi és szigetelési normáknak. Amennyiben például a fedélzeteknek vagy a fedélzeti ház oldalainak és végződéseinek tűzállósága B-0 osztályú, az alkalmazandó tűzbehatás fél óra.

2.

A könnyűfémből készült szerkezeti elemekre a következő előírásokat kell alkalmazni:

1.

Az „A” és „B” osztályú térelválasztók könnyűfémből készült részeinek szigetelését, kivéve a nem teherviselő szerkezeteket, úgy kell kialakítani, hogy a szerkezet belsejének hőmérséklete ne emelkedjen 200 °C-kal a környezeti hőmérséklet fölé a szabványos tűzállósági vizsgálat során alkalmazandó tűzbehatás közben.

2.

Különös figyelmet kell fordítani a mentőcsónakok és mentőtutajok tárolását, vízre eresztését és a behajózást segítő, valamint az „A” és „B” osztályú térelválasztókat megtámasztó könnyűfémből készült oszlopok, támaszok és egyéb szerkezeti elemek szigetelésére annak biztosítása érdekében:

1.

hogy e mentőcsónakokra és mentőtutajokra és az „A” osztályú térelválasztókat megtámasztó szerkezeti elemekre érvényes, a 2.1. bekezdésben meghatározott hőmérséklet-emelkedési korlátozást egy óra elteltéig alkalmazzák; és

2.

hogy az e „B” osztályú térelválasztókat alátámasztó szerkezeti elemekre a 2.1. bekezdésben meghatározott hőmérséklet-emelkedési korlátozást fél óra elteltéig alkalmazzák.

3.

A gépterek tetőszerkezeteinek és a gépaknáinak is megfelelően szigetelt acélból kell készülniük, a bennük lévő nyílásokat pedig, ha vannak ilyenek, úgy kell elhelyezni és védeni, hogy megakadályozza a tűz terjedését.

2.   Függőleges és vízszintes főzónák (R 24)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1.1.

A több mint 36 utast szállító hajókon a hajótestet, a felépítményeket és a fedélzeti házakat A-60 osztályú térelválasztókkal kell függőleges főzónákra osztani.

A lépcsők és bemélyedések számát a lehető legkevesebbre kell csökkenteni, amennyiben viszont szükségesek, akkor A-60 osztályú térelválasztókból kell készíteni azokat.

Amennyiben a térhatároló egyik oldalán olyan szabad fedélzeti tér, egészségügyi vagy hasonló helyiségek, tartályok, ideértve a tüzelőanyag-tartályt is, üres terek vagy segédüzemi gépterek vannak, ahol kicsi, vagy egyáltalán nincs tűzveszély, illetve ahol a térhatároló mindkét oldalán tüzelőanyag-tartályok vannak, a norma A-0-ra csökkenthető.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.2.

A 36-nál kevesebb utast szállító B., C. és D. osztályú új hajókon és a több mint 36 utast szállító B. osztályú meglévő hajókon a hajótestet, a felépítményeket, a lakóterek és kiszolgálóhelyiségek körüli fedélzeti házakat A osztályú térelválasztókkal kell függőleges főzónákra osztani. A térelválasztóknak az 5. Szabály táblázata szerinti szigetelési értékeknek kell megfelelniük.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

2.

Amennyire kivitelezhető, a válaszfalfedélzet feletti függőleges főzónák határvonalát alkotó válaszfalaknak egy síkban kell lenniük a közvetlenül a válaszfalfedélzet alatt lévő vízmentes válaszfalakkal. A függőleges főzónák hosszát és szélességét maximum 48 méterig lehet megnövelni, azért, hogy a függőleges főzónák végei egybeessenek a vízmentes válaszfalakkal, illetve hogy egy nagy közös térnek adjanak helyet, amely a függőleges főzóna teljes hosszára kiterjed, amennyiben a függőleges főzóna teljes területe egyetlen fedélzeten sem haladja meg az 1 600 m2-t. A függőleges főzóna hossza vagy szélessége a zónát határoló válaszfalak legtávolabbi pontjai között mért legnagyobb távolság.

A TÖBB MINT 36 UTAST SZÁLLÍTÓ B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

3.

E válaszfalaknak fedélzettől fedélzetig és a külhéjig vagy más határvonalig kell terjedniük.

4.

Amennyiben a függőleges főzónákat „A” osztályú vízszintes térelválasztók tagolják vízszintes zónákra annak érdekében, hogy a hajón a vízpermettel oltással védett és a nem védett zónák között megfelelő határt hozzanak létre, akkor a válaszfalak a szomszédos függőleges főzóna válaszfalai közé esnek, és a külhéjig vagy a hajó külső határvonaláig terjednek, ezenkívül a több mint 36 utast szállító új hajókra vonatkozó 4.2 táblázatban és a 36 vagy annál kevesebb utast szállító új hajókra és a több mint 36 utast szállító B. osztályú meglévő hajókra vonatkozó 5.2 táblázatban megadott szigetelési és tűzállósági értékeknek megfelelően kell szigetelni azokat.

5.

1.

Azokon a hajókon, amelyeket különleges célokra terveztek, mint például a gépjárműszállító vagy vasúti komphajók, amelyeken a függőleges főzóna válaszfalainak kialakítása veszélyeztetné a hajó alapfunkcióját, a terek vízszintes zónákra osztásával kell megfelelő védelmet biztosítani.

2.

A speciális kategóriájú terekkel rendelkező hajókon azonban e tereknek meg kell felelniük a II-2/B/14. szabály vonatkozó rendelkezéseinek, amennyiben pedig ez összeegyeztethetetlen lenne e rész más követelményeivel, akkor a II-2/B/14. szabály követelményei élveznek elsőbbséget.

3.   Válaszfalak a függőleges főzónában (R 25)

A TÖBB MINT 36 UTAST SZÁLLÍTÓ B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1.1.

A több mint 36 utast szállító B., C. és D. osztályú új hajókon azok a válaszfalak, amelyeknek az előírás szerint nem kell „A” osztályú térelválasztóknak lenniük, a 4. Szabály táblázatában leírtaknak megfelelően legalább „B” vagy „C” osztályú térelválasztók legyenek. E térelválasztók a 11. Szabály rendelkezéseinek megfelelően éghető anyagokkal is burkolhatók.

A 36-NÁL KEVESEBB UTAST SZÁLLÍTÓ B., D., ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK ÉS A TÖBB MINT 36 UTAST SZÁLLÍTÓ B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.2.

A 36-nál kevesebb utast szállító új hajókon és a több mint 36 utast szállító B. osztályú meglévő hajókon a lakóterekben és a kiszolgálóhelyiségekben lévő összes válaszfal, amelynek az előírás szerint nem kell „A” osztályú térelválasztónak lennie, az 5. Szabály táblázatában leírtak szerint legalább „B” vagy „C” osztályú térelválasztó legyen.

E térelválasztók a 11. Szabály rendelkezéseinek megfelelően éghető anyagokkal is burkolhatók.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

2.

A 36-nál kevesebb utast szállító B., C. és D. osztályú új hajókon és a több mint 36 utast szállító B. osztályú meglévő hajókon a folyosók válaszfalai, amelyeknek az előírás szerint nem kell „A” osztályú térelválasztónak lenniük, „B” osztályú térelválasztók legyenek, amelyek egyik fedélzettől a másik fedélzetig terjednek, kivéve a következő eseteket:

1.

ha a folyamatos válaszfal mindkét oldalán „B” osztályú mennyezetet vagy burkolatot szerelnek fel, a folyamatos mennyezetnek vagy a burkolat válaszfal mögötti részének olyan anyagból kell készülnie, amely vastagság és összetétel szempontjából elfogadható a „B” osztályú térelválasztás kialakításakor, viszont csak az ésszerűség és kivitelezhetőség határain belül kell megfelelnie a „B” osztály sértetlenséggel kapcsolatos normáinak;

2.

abban az esetben, ha a hajót a II-2/A/8. Szabály rendelkezéseinek megfelelő automatikus vízpermettel oltó berendezés védi, a „B” osztályú anyagokból készült folyosóválaszfalak a folyosó mennyezeténél végződhetnek, amennyiben a mennyezet olyan anyagból készült, amely vastagság és összetétel szempontjából a „B” osztályú térelválasztó szerkezeti felépítésének megfelel.

A 4. és 5. Szabály követelményeinek sérelme nélkül e válaszfalaknak és mennyezeteknek csak az ésszerűség és kivitelezhetőség határain belül kell megfelelniük a „B” osztály sértetlenségi normáinak. Az ezen válaszfalakban található ajtókat és ajtótokokat nem éghető anyagból kell készíteni, és úgy kell kialakítani és beszerelni azokat, hogy megfelelő tűzállósággal rendelkezzenek.

3.

Minden olyan válaszfalnak, amelynek a 2. bekezdésben leírt folyosóválaszfalak kivételével „B” osztályú térelválasztónak kell lennie, fedélzettől fedélzetig és a külhéjig vagy a hajó külső határvonaláig kell terjednie, amennyiben a válaszfalak két oldalán kialakított „B” osztályú folyamatos mennyezetek és burkolatok nem legalább a válaszfallal megegyező tűzálló anyagból készültek, amely esetben a válaszfal a folyamatos mennyezetben vagy burkolatban is végződhet.

4.   A több mint 36 utast szállító új hajók válaszfalainak és fedélzeteinek tűzállósága (R 26)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1.

Amellett, hogy megfelelnek az e részben másutt említett, a válaszfalak és fedélzetek tűzállóságára vonatkozó különleges rendelkezéseknek, a válaszfalak és fedélzetek minimális tűzállóságára a 4.1 és 4.2 táblázatokban leírtak vonatkoznak.

2.

A táblázatokat a következőképpen kell alkalmazni:

1.

A 4.1 táblázatot olyan válaszfalakra kell alkalmazni, amelyek nem határosak sem a függőleges főzónákkal, sem a vízszintes zónákkal.

A 4.2 táblázatot olyan fedélzetekre kell alkalmazni, amelyek nem képeznek lépcsőket a függőleges főzónákban, a vízszintes zónákkal pedig nem határosak.

2.

A szomszédos terek közötti határoló falakra alkalmazandó megfelelő tűzállósági értékek meghatározása érdekében e tereket tűzveszélyességük alapján az (1)-(14) kategóriának megfelelően osztályozzák. Amennyiben egy tér berendezése és rendeltetése olyan, hogy az e szabálynak megfelelő osztályozása kétséges, akkor a legszigorúbb határoló követelményeket támasztó kategória alá tartozónak kell tekinteni. Az egyes kategóriák elnevezése inkább besoroló, mint korlátozó jellegű. A kategóriák előtt megadott, zárójelben lévő számok a táblázat alkalmazandó oszlopára vagy sorára utalnak.

(1)

Vezérlőállások:

a vészüzemi áramforrást és a világítást magukban foglaló terek,

kormányállás és térképszoba,

a hajó rádióberendezéseit magukban foglaló terek,

tűzoltó felszerelést tároló terek, tűzoltást vezérlő helyiségek és tűzjelző állomások,

a hajtómű vezérlőállása, amennyiben az a főgéptéren kívül helyezkedik el,

a központi tűzjelző berendezéseket magukban foglaló terek,

a központi vészhelyzeti hangosbeszélő rendszert és berendezéseket magukban foglaló terek.

(2)

Lépcsőházak:

az utasok és a személyzet által használt belső lépcsőházak, felvonók és mozgólépcsők (kivéve azokat, amelyek a géptérben találhatók), továbbá a kapcsolódó aknák,

ebben az összefüggésben az a lépcsőház, amely csak egy szinten zárt, annak a térnek a része, amelytől nem választja el tűzálló ajtó.

(3)

Folyosók:

utas- és személyzeti folyosók.

(4)

Evakuálási állomások és külső menekülési útvonalak:

a túlélési járművek tárolóhelyei,

nyitott fedélzeti területek, valamint a mentőcsónakok és mentőtutajok beszálló- és vízre bocsátó állomásait magukban foglaló zárt sétafedélzetek,

belső és külső gyülekezési helyek,

menekülési útvonalként használt külső lépcsők és nyitott fedélzetek,

a hajó oldala a legkisebb tengeri merülésvonalig, a mentőtutajok és a mentőcsúszdák beszállóállomásai alatt vagy azok mellett lévő felépítmények és fedélzeti házak.

(5)

Nyitott fedélzeti terek:

nyitott fedélzeti terek és zárt sétafedélzetek a mentőcsónakok és a mentőtutajok beszálló- és vízre bocsátó állomásain kívül,

szabad terek (a felépítmények és fedélzeti házakon kívüli terek).

(6)

Kisfokúan tűzveszélyes lakóterek:

korlátozottan tűzveszélyes bútorokat és berendezési tárgyakat magukban foglaló kabinok,

korlátozottan tűzveszélyes bútorokat és berendezési tárgyakat magukban foglaló irodák és orvosi szobák,

korlátozottan tűzveszélyes bútorokat és berendezési tárgyakat magukban foglaló közös terek, amelyek fedélzeti területe kevesebb, mint 50 m2.

(7)

Mérsékelten tűzveszélyes lakóterek:

a korlátozottan tűzveszélyes bútoroktól és berendezési tárgyaktól eltérő bútorokat és berendezési tárgyakat magukban foglaló, a fent említett (6) kategóriába tartozó terek,

korlátozottan tűzveszélyes bútorokat és berendezési tárgyakat magukban foglaló közös terek, amelyek fedélzeti területe 50 m2, vagy annál több,

raktárak és kisebb tárolóhelyiségek a lakóterekben, amelyek területe 4 m2-nél kisebb (és amelyekben nem tárolnak éghető folyadékokat),

üzlethelyiségek,

mozitermek és filmraktárak,

diétáskonyhák (nyílt láng nélkül),

tisztítófelszerelést tároló raktárok (amelyekben nem tárolnak éghető folyadékokat),

laboratóriumok (amelyekben nem tárolnak éghető folyadékokat),

gyógyszertárak,

kis szárítóhelyiségek (amelyek fedélzeti területe 4 m2 vagy annál kevesebb),

pénztárak,

műtők.

(8)

Fokozottan tűzveszélyes lakóterek:

a korlátozottan tűzveszélyes bútoroktól és berendezési tárgyaktól eltérő bútorokat és berendezési tárgyakat magukban foglaló terek, amelyek fedélzeti területe 50 m2 vagy több,

fodrászüzletek és szépségszalonok.

(9)

Egészségügyi (szaniter) és hasonló helyiségek:

közös egészségügyi létesítmények, zuhanyzók, fürdőszobák, illemhelyek stb.,

kisebb mosodák,

fedett uszodai terület és fedett uszodák,

elkülönített éléskamrák a lakóterekben, amelyek nem tartalmaznak főzőberendezéseket,

a külön egészségügyi létesítmények annak a térnek a részét képezik, amelyben ki vannak alakítva.

(10)

Kevésbé vagy egyáltalán nem tűzveszélyes tartályok, üres terek és segédüzemi gépterek:

a hajó szerkezeti részét képező víztartályok,

üres terek és vízgátak,

segédgépterek, amelyek nem tartalmaznak nyomás alatt lévő kenőolaj-rendszert, és ahol tilos az éghető anyagok tárolása, úgymint: