I Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele kötelező

6.6.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 141/3

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009/32/EK IRÁNYELVE

(2009. április 23.)

az élelmiszerek és az élelmiszer-összetevők előállítása során felhasznált extrakciós oldószerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

(Átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 95. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (2),

mivel:

(1)

Az élelmiszerek és az élelmiszer-összetevők előállításánál használt extrakciós oldószerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. június 13-i 88/344/EGK tanácsi irányelvet (3) több alkalommal jelentősen módosították (4). Most, hogy az említett irányelvet újra módosítják, az egyértelműség érdekében kívánatos az érintett rendelkezések átdolgozása.

(2)	Az extrakciós oldószerekre vonatkozó nemzeti jogszabályok közötti különbségek akadályozzák az élelmiszerek szabad mozgását, egyenlőtlen versenyfeltételek kialakulását eredményezhetik, és ezáltal közvetlenül befolyásolják a belső piac működését.

(3)	Ezért az élelmiszerek szabad mozgásának megvalósítása érdekében szükség van e jogszabályok közelítésére.

(4)	Az élelmiszerekben használt extrakciós oldószerekre vonatkozó jogszabályoknak elsődlegesen az emberi egészséggel kapcsolatban támasztott követelményeket kell figyelembe venniük, de – az egészségvédelem által megkívánt határokon belül – számításba kell venniük a gazdasági és műszaki igényeket is.

(5)	A jogszabályok ilyen közelítésének magában kell foglalnia az élelmiszerek, illetve az élelmiszer-összetevők előállítása során felhasznált extrakciós oldószerek egységes listáját is. Meg kell határozni az általános tisztasági követelményeket is.

(6)	Az extrakciós oldószerek helyes gyártási gyakorlat szerinti használata az oldószermaradékok egészének, illetve túlnyomó részének eltávolítását biztosítja az élelmiszerből vagy élelmiszer-összetevőből.

(7)	Ilyen körülmények között a végtermékként kapott élelmiszerben, illetve élelmiszer-összetevőben a maradékok vagy a származékok jelenléte nem szándékos, de technikailag elkerülhetetlen lehet.

(8)	A külön korlátozás általában hasznos lehet, ennek alkalmazása mégsem szükséges az I. melléklet I. részében felsorolt, a fogyasztó biztonsága szempontjából elfogadhatónak minősített anyagok tekintetében abban az esetben, ha azokat a helyes gyártási gyakorlat feltételei mellett használják.

(9)	A közegészség védelmének figyelembevétele érdekében meg kell állapítani az I. melléklet II. és III. részében felsorolt egyéb extrakciós oldószerek felhasználásának feltételeit, valamint maradékaiknak az élelmiszerekben és azok összetevőiben megengedett határértékeit.

(10)	Meg kell állapítani az extrakciós oldószerek különleges tisztasági követelményeit és az élelmiszerekben és élelmiszereken levő oldószerek analitikai és mintavételi módszereit.

(11)

Amennyiben új ismeretek alapján kiderülne, hogy egy ezen irányelv szerinti extrakciós oldószer használata egészségügyi kockázatot jelent, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy annak használatát felfüggesszék, illetve korlátozzák, vagy a már meglévő határértékeket szigorítsák mindaddig, amíg a közösségi szintű döntés meg nem születik.

(12)	Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (5) összhangban kell elfogadni.

(13)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy módosítsa a nyersanyagok, élelmiszerek, élelmiszer-összetevők, illetve élelmiszer-alkotóelemek feldolgozása során felhasználható extrakciós oldószerek listáját, felhasználásuk feltételeinek előírását és maradékaik határértékeit, hogy elfogadja az extrakciós oldószerekre vonatkozó különleges tisztasági követelményeket, az általános és különleges tisztasági követelmények betartásának ellenőrzéséhez szükséges analitikai módszereket, valamint az élelmiszerekben és élelmiszereken lévő extrakciós oldószerek mintavételi és analitikai módszereit. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak, és ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, beleértve annak új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítését is, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(14)

A hatékonyság érdekében a nyersanyagok, élelmiszerek, élelmiszer-összetevők, illetve élelmiszer-alkotóelemek feldolgozása során felhasználható extrakciós oldószerek listáját, felhasználásuk feltételeinek előírását és maradékaik határértékeit érintő módosítások elfogadásakor és az extrakciós oldószerekre vonatkozó különleges tisztasági követelmények meghatározásakor az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra vonatkozó rendes határidőket le kell rövidíteni.

(15)

Amennyiben rendkívüli sürgős esetben és különösen az emberi egészséggel összefüggő kockázat fennállása esetén az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra vonatkozó rendes határidők nem tarthatók be, a Bizottságot fel kell hatalmazni az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (6) bekezdésében meghatározott sürgősségi eljárás alkalmazására, a nyersanyagok, élelmiszerek, élelmiszer-összetevők, illetve élelmiszer-alkotóelemek feldolgozása során felhasználható extrakciós oldószerek listáját, felhasználásuk feltételeinek előírását és a maradékaik határértékeit érintő módosítások elfogadására, az extrakciós oldószerekre vonatkozó különleges tisztasági követelmények meghatározására, valamint az ezen irányelv módosításainak elfogadására abban az esetben, ha megállapítják, hogy az I. mellékletben felsorolt bármely anyagnak az élelmiszerekben történő felhasználása, vagy egy vagy több, a 3. cikkben említett összetevőnek ezen anyagokban lévő szintje annak ellenére veszélyeztetheti az emberi egészséget, hogy az megfelel az ezen irányelvben megállapított feltételeknek.

(16)	Az ezen irányelvbe beillesztendő új rendelkezések kizárólag a bizottsági eljárásokat érintik. Azokat tehát a tagállamoknak nem kell átültetniük.

(17)	Ez az irányelv nem érinti a II. melléklet B. részében felsorolt irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

(1) Ezen irányelv az élelmiszerek, illetve élelmiszer-összetevők előállítása során felhasznált vagy felhasználni kívánt extrakciós oldószerekre alkalmazandó.

Ezen irányelv nem alkalmazandó az élelmiszer-adalékanyagok, vitaminok vagy egyéb tápértéknövelő anyagok előállítása során felhasznált extrakciós oldószerekre, kivéve ha ezen élelmiszer-adalékanyagokat, vitaminokat vagy tápértéknövelő anyagokat az I. melléklet tartalmazza.

A tagállamok ugyanakkor biztosítják, hogy az élelmiszer-adalékanyagok, vitaminok vagy egyéb tápértéknövelő anyagok használata nem eredményezi az élelmiszerekben az extrakciós oldószerek maradékának az emberi egészségre veszélyes mértékű jelenlétét.

Ezt az irányelvet a részletesebb közösségi szabályozás keretében elfogadott rendelkezések sérelme nélkül kell alkalmazni.

(2) Ezen irányelv alkalmazásában:

a)	„oldószer”: minden olyan anyag, amelyet egy élelmiszer vagy annak bármely alkotórésze feloldására használnak, beleértve az ezen élelmiszerben vagy élelmiszeren lévő szennyező anyagot is;

„extrakciós oldószer”: olyan oldószer, amelyet nyersanyagok, élelmiszerek, vagy e termékek összetevői vagy alkotóelemei előállítása során egy extrakciós eljárásban használnak, majd eltávolítanak, amely azonban nem szándékosan, de technológiailag elkerülhetetlenül maradékok, vagy származékok jelenlétét eredményezheti az élelmiszerben vagy az élelmiszer-összetevőben.

2. cikk

(1) A tagállamok engedélyezik az I. mellékletben felsorolt anyagok extrakciós oldószerként történő felhasználását az élelmiszerek, illetve élelmiszer-összetevők gyártása során olyan felhasználási körülmények mellett, amelyek biztosítják a mellékletben megadott maradék határértékek betartását.

A tagállamok nem tilthatják meg, nem korlátozhatják, illetve nem akadályozhatják az élelmiszerek vagy élelmiszer-összetevők forgalmazását az előállításuk során használt extrakciós oldószerekkel vagy azok maradékával összefüggő okokból, ha az oldószerek megfelelnek ezen irányelv rendelkezéseinek.

(2) A tagállamok nem engedélyezik az I. mellékletben felsorolt extrakciós oldószereken túlmenően más anyagok extrakciós oldószerként történő felhasználását, és nem bővíthetik a felhasználás feltételeit és nem emelhetik a megengedett maradék határértékeket.

(3) A víz, amelyhez esetleg savasságot vagy lúgosságot szabályozó anyagokat adtak, valamint az egyéb oldó hatású élelmiszeranyagok engedélyezettek az élelmiszerek, illetve összetevőik előállítása során felhasználható extrakciós oldószerként.

3. cikk

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az I. mellékletben extrakciós oldószerként felsorolt anyagok megfeleljenek a következő általános és különleges tisztasági követelményeknek:

a)	semmilyen elemet vagy anyagot nem tartalmaznak toxikológiailag veszélyes mennyiségben;

b)	a 4. cikk d) pontjával összhangban elfogadott különleges tisztasági követelményekből eredő kivétellel legfeljebb 1 mg/kg mennyiségű arzént és 1 mg/kg ólmot tartalmaznak;

c)	kielégítik a 4. cikk d) pontjával összhangban elfogadott különleges tisztasági követelményeket.

4. cikk

A Bizottság elfogadja a következőket:

a)	az I. mellékletnek az oldószerek felhasználása, felhasználásuk feltételei és a maradékok megengedett határértékeinek területén elért tudományos és műszaki fejlődés figyelembevételével szükségessé váló módosításait;

b)	a 3. cikkben meghatározott általános és különleges tisztasági követelményeknek való megfelelés igazolására szolgáló vizsgálati módszereket;

c)	az élelmiszerek vagy az élelmiszer-összetevők előállításánál használt, az I. mellékletben felsorolt extrakciós oldószerek mintavételi eljárását, valamint mennyiségi és minőségi vizsgálatának módszereit;

d)	szükség szerint az I. mellékletben felsorolt extrakciós oldószerek különleges tisztasági követelményeit, különösen a higany és a kadmium megengedett határértékét az extrakciós oldószerben.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek többek között kiegészítéssel történő módosítására irányuló, az első albekezdés b) és c) pontjában említett intézkedéseket a 6. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek többek között kiegészítéssel történő módosítására irányuló, az első albekezdés a) és d) pontjában említett intézkedéseket a 6. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

Amennyiben szükséges, az első albekezdés a) és d) pontjában említett intézkedéseket a 6. cikk (4) bekezdésében említett sürgősségi eljárással kell elfogadni.

5. cikk

(1) Ha egy tagállam új információk felmerülése következtében, vagy a meglévő információk ezen irányelv elfogadását követően végzett felülvizsgálatának eredményeként alapos okkal azt állapítja meg, hogy az I. mellékletben felsorolt bármely anyag, vagy az ilyen anyagoknak a 3. cikkben említett egy vagy több összetevőjének élelmiszerekben történő felhasználása annak ellenére veszélyeztetheti az emberi egészséget, hogy az megfelel az ezen irányelvben szabályozott feltételeknek, ez a tagállam a saját területén átmenetileg felfüggesztheti vagy korlátozhatja a kérdéses rendelkezés alkalmazását. Erről haladéktalanul tájékoztatja a többi tagállamot és a Bizottságot döntése indokainak megjelölésével.

(2) A Bizottság a lehető legrövidebb időn belül megvizsgálja az érintett tagállam által benyújtott bizonyítékokat, konzultál a 6. cikk (1) bekezdésében említett bizottsággal, majd haladéktalanul véleményt nyilvánít és meghozza azon megfelelő intézkedéseket, amelyek az e cikk (1) bekezdésében említett intézkedések helyére léphetnek.

(3) Ha a Bizottság úgy véli, hogy az (1) bekezdésben említett nehézségek megoldása, valamint az emberi egészség védelmének biztosítása érdekében szükség van ennek az irányelvnek a módosítására, elfogadja e módosításokat.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 6. cikk (4) bekezdésében említett sürgősségi eljárással kell elfogadni.

Az a tagállam, amely védintézkedéseket fogadott el, azokat az említett módosításoknak a területén történő hatályba lépéséig fenntarthatja.

6. cikk

(1) A Bizottságot az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK rendelet (6) 58. cikke alapján létrehozott élelmiszerlánc- és állat-egészségügyi állandó bizottság segíti.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel 8. cikkének rendelkezéseire is.

(3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) és (5) bekezdésének b) pontját és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel 8. cikkének rendelkezéseire is.

Az 1999/468/EK határozat 5a. cikke (3) bekezdésének c) pontjában, (4) bekezdése b) pontjában és (4) bekezdése e) pontjában meghatározott határidő három hónap.

(4) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1), (2), (4) és (6) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel 8. cikkének rendelkezéseire is.

7. cikk

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az I. mellékletben felsorolt és az élelmiszerekben extrakciós oldószerként alkalmazni kívánt anyagok csak úgy legyenek forgalomba hozhatók, ha csomagolásuk, tartóedényük vagy címkéjük jól láthatóan, világosan olvasható formában és eltávolíthatatlanul tartalmazza a következő részletes információkat:

a)	kereskedelmi név, az I. mellékletben meghatározott módon;

b)	annak világos jelzése, hogy az anyag minősége alkalmas az élelmiszerek vagy az élelmiszer-összetevők kivonására;

c)	olyan hivatkozás, amely alapján a tételt azonosítani lehet;

d)	a gyártó, a csomagoló vagy a Közösség területén bejegyzett értékesítő neve, illetve cégneve és címe;

e)	a nettó mennyiség térfogategységben megadva;

f)	szükség esetén a különleges raktározási vagy felhasználási feltételek.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, e bekezdés c), d), e) és f) pontjában előírt részletes információkat csak azon tételekre és mintákra vonatkozó kereskedelmi okmányokon kell feltüntetni, amelyeket a szállításkor vagy azt megelőzően kell átadni.

(3) Ez a cikk nem érinti a metrológiára vagy a veszélyes anyagok és keverékek besorolására, csomagolására és címkézésére vonatkozó pontosabb vagy részletesebb közösségi rendelkezéseket.

(4) A tagállamok a részletes információk feltüntetésére vonatkozóan nem állapítanak meg részletesebb követelményeket, mint amelyek e cikkben már szerepelnek.

Minden tagállam biztosítja azonban, hogy az extrakciós oldószerek értékesítését saját területén megtiltsa, ha az e cikkben előírt részletes információk nem a vásárlók által könnyen érthető nyelven vannak feltüntetve, kivéve ha egyéb intézkedéseket hoztak a vásárlók tájékoztatásának biztosítására. E rendelkezés nem zárja ki az információk több nyelven való feltüntetését.

8. cikk

(1) Ezt az irányelvet az élelmiszerek vagy élelmiszer-összetevők előállítása során felhasznált vagy felhasználni kívánt, a Közösség területére behozott extrakciós oldószerekre is alkalmazni kell.

(2) A Közösségen kívüli exportra szánt extrakciós oldószerekre és élelmiszerekre ez az irányelv nem alkalmazandó.

9. cikk

A II. melléklet A. részében felsorolt jogszabályokkal módosított 88/344/EGK irányelv hatályát veszti, a II. melléklet B. részében feltüntetett irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat a III. mellékletben szereplő megfelelési táblázatnak megfelelően ezen irányelvre történő hivatkozásnak kell tekinteni.

10. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

11. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2009. április 23-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

H.-G. PÖTTERING

a Tanács részéről

az elnök

P. NEČAS

(1) HL C 224., 2008.8.30., 87. o.

(2) Az Európai Parlament 2008. szeptember 23-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2009. március 23-i határozata.

(3) HL L 157., 1988.6.24., 28. o.

(4) Lásd a II. melléklet A. részét.

(5) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(6) HL L 31., 2002.2.1., 1. o.

I. MELLÉKLET

A NYERSANYAGOK, ÉLELMISZEREK, ÉLELMISZER-ÖSSZETEVŐK, ILLETVE ÉLELMISZER-ALKOTÓELEMEK FELDOLGOZÁSA SORÁN FELHASZNÁLHATÓ EXTRAKCIÓS OLDÓSZEREK

I. RÉSZ

Olyan extrakciós oldószerek, amelyek a helyes gyártási gyakorlatnak megfelelő bármely felhasználásra alkalmasak (1)

Név:

Propán

Bután

Etil-acetát

Etanol

Szén-dioxid

Aceton (2)

Nitrogén-oxid

II. RÉSZ

Olyan extrakciós oldószerek, amelyekre felhasználási feltételeket határoztak meg

Név	Felhasználási feltételek (az extrakció összefoglaló leírása)	A megengedett maradék-határérték az extrahált élelmiszerben vagy élelmiszer-összetevőben
Hexán (3)	Zsírok és olajok előállítása vagy frakcionálása, és kakaóvaj előállítása	1 mg/kg a zsírban, az olajban vagy a kakaóvajban
	Zsírtalanított fehérjetermékek és zsírtalanított lisztek készítése	10 mg/kg a zsírtalanított fehérjeterméket és a zsírtalanított lisztet tartalmazó élelmiszerben
		30 mg/kg a végső fogyasztónak eladott zsírtalanított szójatermékekben
	Zsírtalanított gabonacsírák készítése	5 mg/kg a zsírtalanított gabonacsírában
Metil-acetát	Kávé és tea koffeinmentesítése vagy izgató és keserű íz anyagainak eltávolítása	20 mg/kg a kávéban vagy a teában
Metil-acetát	Cukor előállítása melaszból	1 mg/kg a cukorban
Etil-metil-keton (4)	Zsírok és olajok frakcionálása	5 mg/kg a zsírban vagy az olajban
Etil-metil-keton (4)	Kávé és tea koffeinmentesítése, vagy izgató és keserű íz anyagainak eltávolítása	20 mg/kg a kávéban vagy a teában
Diklór-metán	Kávé és tea koffeinmentesítése, vagy izgató és keserű íz anyagainak eltávolítása	2 mg/kg a pörkölt kávéban és 5 mg/kg a teában
Metanol	Minden felhasználás esetén	10 mg/kg
Propán-2-ol	Minden felhasználás esetén	10 mg/kg

III. RÉSZ

Olyan extrakciós oldószerek, amelyekre felhasználási feltételeket határoztak meg

Név	A természetes aroma nyersanyagokból, extrakciós oldószerek használatával előállított aromákból származó oldószer maradék határértéke az élelmiszerekben
Dietil-éter	2 mg/kg
Hexán (5)	1 mg/kg
Ciklohexán	1 mg/kg
Metil-acetát	1 mg/kg
1-butanol	1 mg/kg
2-butanol	1 mg/kg
Etil-metil-keton (5)	1 mg/kg
Diklór-metán	0,02 mg/kg
Propan-1-ol	1 mg/kg
1,1,1,2-tetrafluoretán	0,02 mg/kg

(1) Akkor kell úgy tekinteni, hogy az extrakciós oldószert a helyes gyártási gyakorlatnak megfelelően használták fel, ha használatának eredményeként műszakilag elkerülhetetlen mennyiségben csak olyan maradékok vagy származékok vannak jelen, amelyek az emberi egészséget nem veszélyeztetik.

(2) Az aceton használata tilos az olívapogácsa-olaj finomítása során.

(3) A hexán kereskedelmi terméket jelent, amely lényegében 64 °C és 70 °C között desztillálható hat szénatomos telített aciklikus szénhidrogénből áll. A hexán és az etil-metil-keton együttes használata tilos.

(4) Az n-hexán jelenléte ezen oldószerben nem haladhatja meg az 50 mg/kg-ot. A hexán és az etil-metil-keton együttes használata tilos.

(5) A hexán és az etil-metil-keton együttes használata tilos.

II. MELLÉKLET

A. RÉSZ

A hatályon kívül helyezett irányelv és egymást követő módosításainak listája

(lásd a 9. cikket)

A Tanács 88/344/EGK irányelve (HL L 157., 1988.6.24., 28. o.)
A Tanács 92/115/EGK irányelve (HL L 409., 1992.12.31., 31. o.)
Az Európai Parlament és a Tanács 94/52/EK irányelve (HL L 331., 1994.12.21., 10. o.)
Az Európai Parlament és a Tanács 97/60/EK irányelve (HL L 331., 1997.12.3., 7. o.)
Az Európai Parlament és a Tanács 1882/2003/EK rendelete (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.)	Csak a III. melléklet 9. pontja

B. RÉSZ

A nemzeti jogba való átültetésre előírt határidők

(lásd a 9. cikket)

Irányelv

Átültetés határideje

88/344/EGK

1991. június 13.

92/115/EGK

a)	1993. július 1.

b)	1994. január 1. (1)

94/52/EK irányelv

1995. december 7.

97/60/EK irányelv

a)	1998. október 27.

b)	1999. április 27. (2)

(1) Összhangban a 92/115/EGK irányelv 2. cikkének (1) bekezdésével:

„A tagállamok úgy módosítják a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseiket, hogy azok:

—	legkésőbb 1993. július 1-jére engedélyezzék az ezen irányelvnek megfelelő termékek forgalmazását,

—	1994. január 1-jei hatállyal megtiltsák az ezen irányelvnek nem megfelelő termékek forgalmazását.”

(2) Összhangban a 97/60/EK irányelv 2. cikkének (1) bekezdésével:

„A tagállamok úgy módosítják törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseiket, hogy azok:

—	legkésőbb 1998. október 27-ig lehetővé tegyék az ezen irányelvvel módosított 88/344/EGK irányelvnek megfelelő termékek forgalmazását,

—

1999. április 27-től megtiltsák az ezen irányelvvel módosított 88/344/EGK irányelvnek meg nem felelő termékek forgalmazását. A fenti időpont előtt forgalomba hozott vagy felcímkézett és az ezen irányelvvel módosított 88/344/EGK irányelvnek meg nem felelő termékeket azonban a készletek kimerüléséig még forgalomba lehet hozni.”

III. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

88/344/EGK irányelv	Ez az irányelv
1. cikk, (1) bekezdés	1. cikk, (1) bekezdés
1. cikk, (3) bekezdés	1. cikk, (2) bekezdés
2. cikk, (1) bekezdés	2. cikk, (1) bekezdés
2. cikk, (2) bekezdés	2. cikk, (2) bekezdés
2. cikk, (3) bekezdés	—
2. cikk, (4) bekezdés	2. cikk, (3) bekezdés
3. cikk	3. cikk
4. cikk	4. cikk
5. cikk	5. cikk
6. cikk, (1) bekezdés	6. cikk, (1) bekezdés
6. cikk, (2) bekezdés	—
6. cikk, (3) bekezdés	—
—	6. cikk, (2) bekezdés
—	6. cikk, (3) bekezdés
—	6. cikk, (4) bekezdés
7. cikk	7. cikk
8. cikk	8. cikk
9. cikk	—
—	9. cikk
—	10. cikk
10. cikk	11. cikk
Melléklet	I. melléklet
—	II. melléklet
—	III. melléklet

6.6.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 141/12

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009/40/EK IRÁNYELVE

(2009. május 6.)

a gépjárművek és pótkocsijuk időszakos műszaki vizsgálatáról

(Átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 71. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folyatott konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (2),

mivel:

(1)

A gépjárművek és pótkocsijuk időszakos műszaki vizsgálatáról szóló tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1996. december 20-i 96/96/EK tanácsi irányelvet (3) több alkalommal jelentősen módosították (4). Mivel az említett irányelvet újra módosítani kell, az egyértelműség érdekében kívánatos annak átdolgozása.

(2)	A közös közlekedéspolitika keretében szükséges, hogy a Közösség területén a közúti közlekedés a lehető legkedvezőbb körülmények között történhessen a biztonság és az egyes tagállamok fuvarozási vállalkozásaira alkalmazandó versenyfeltételek szempontjából is.

(3)	A növekvő közúti forgalom és az ebből származó növekvő veszély és terhelés minden tagállamot hasonló jellegű és súlyosságú biztonsági problémák elé állít.

(4)	A gépjárművek üzemi élettartam alatti vizsgálatainak viszonylag egyszerűnek, gyorsnak és költségkímélőnek kell lenniük.

(5)	Ezért az ebben az irányelvben felsorolt tételek vizsgálatára irányadó minimális közösségi előírásokat és eljárásokat külön irányelvekben kell megállapítani.

(6)

A külön irányelvekben megállapított előírásokat és eljárásokat gyorsan a műszaki fejlődéshez kell igazítani és az ehhez szükséges intézkedések végrehajtásának megkönnyítése érdekében eljárást kell bevezetni az időszakos műszaki vizsgálatnak a gépjárművek és pótkocsijuk időszakos műszaki vizsgálatáról szóló irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításával foglalkozó bizottság keretében a tagállamok és a Bizottság közötti szorosabb együttműködésre.

(7)	A vizsgálóberendezések és eljárások sokfélesége miatt a Közösségben jelenleg nehéz például a fékberendezéseknél a nyomásbeállításra és a felépülési időre vonatkozó értékeket megállapítani.

(8)	Valamennyi, a gépjárművek időszakos műszaki vizsgálatával foglalkozó érintett elismeri, hogy a vizsgálati eljárások és különösen az a kérdés, hogy a vizsgálatot üres, részben vagy teljesen terhelt járműveken végzik, befolyásolja a fékberendezések megbízhatóságával kapcsolatos megítélésüket.

(9)

Az egyes gépjárműtípusok fékerő-referenciaértékeinek különböző terheltségi állapotokban történő megállapítása megkönnyítheti a megbízhatóság megítélését. Ez az irányelv az egyes jármű-kategóriák szerinti minimális fékhatásértékek tesztelésének alternatívájaként lehetővé tenné az ilyen eljárás szerinti vizsgálatot.

(10)

A fékberendezések tekintetében ennek az irányelvnek főként azokra a járművekre kell vonatkoznia, amelyekre a típusjóváhagyást a gépjárművek és pótkocsijuk egyes kategóriáinak fékberendezéseire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1971. július 26-i 71/320/EGK tanácsi irányelv (5) szerint adták ki, ugyanakkor ismert, hogy bizonyos járműtípusokat az említett irányelv feltételeitől eltérő nemzeti előírások szerint engedélyeztek.

(11)	A tagállamok a fékberendezés vizsgálatának hatókörét más, az ebben az irányelvben nem szereplő járműtípusokra és vizsgálati tételekre is kiterjeszthetik.

(12)	A tagállamok a fékberendezés vizsgálatát szigorúbbá tehetik, vagy a vizsgálatok gyakoriságát növelhetik.

(13)

Ennek az irányelvnek a célja a rendszeres kipufogógáz-vizsgálatokkal a gépjárművek szennyezőanyag-kibocsátásának egész élettartamuk alatti alacsony szinten tartása, és annak biztosítása, hogy kivonják a forgalomból azokat a járműveket, amelyek a legsúlyosabb mértékben szennyezik a környezetet mindaddig, amíg nem tartják őket megfelelően karban.

(14)	A rossz beállítás és a motor nem megfelelő karbantartása nemcsak a motorra káros, hanem a környezetre is, mert a szennyezés és az üzemanyag-fogyasztás növekedéséhez vezet. Lényeges a környezetbarát közlekedés fejlesztése.

(15)	A sűrítéses gyújtású (dízel-) motoroknál a kipufogógáz átlátszatlanságának mérése elegendő mutató a jármű karbantartási állapotára nézve, a szennyezőanyag-kibocsátás vonatkozásában.

(16)	A külső gyújtású (benzin-) motoroknál a szén-monoxid-kibocsátás mérése üresjáratban a kipufogásnál elegendő mutató a jármű karbantartási állapotára nézve, a szennyezőanyag-kibocsátás vonatkozásában.

(17)	A kipufogógáz-kibocsátási vizsgálatnál a nem rendszeresen karbantartott járművek nagy arányban a szennyezőanyag-kibocsátásukra előírt értékek túllépése miatt nem felelnek meg.

(18)	A lambda-szonda-vezérlésű hármas hatású katalizátoros modern kipufogógáz-vezérlő rendszerekkel felszerelt benzinüzemű gépjárművek rendszeres kipufogógáz-kibocsátási vizsgálatának kritériumai szigorúbbak kell, hogy legyenek, mint a hagyományos járműveknél előírt kritériumok.

(19)

A gépjárművek kibocsátásai által okozott levegőszennyezés elleni intézkedésekről szóló, 1998. október 13-i 98/69/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) a 2000. évtől fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszer alkalmazását írja elő a benzin üzemanyagú személygépkocsik és könnyű haszongépjárművek kipufogógáz összetételét szabályozó rendszerei működésének üzem közbeni ellenőrzésére. Az OBD-rendszerek alkalmazása az új dízel üzemanyagú gépkocsikra 2003-tól kötelező.

(20)	A tagállamok adott esetben egyes muzeális jellegű gépjárműveket kivehetnek az irányelv hatálya alól. Ezekre a járművekre saját vizsgálati előírásokat állapíthatnak meg. Ez a lehetőség nem eredményezhet szigorúbb előírásokat, mint amelyeknek a járműnek eredetileg is meg kellett felelnie.

(21)

Léteznek olyan egyszerű, általánosan alkalmazott diagnosztikai rendszerek, amelyeket a vizsgáló intézmények felhasználhatnak a felszerelt sebességkorlátozó berendezések túlnyomó többségének ellenőrzésére. Az olyan járművek esetében, amelyeknél ezek a rendelkezésre álló diagnosztikai eszközök nem alkalmazhatók, a hatóságok vagy a jármű eredeti gyártója által rendelkezésre bocsátott berendezéseket használhatják, vagy a járműgyártó, illetve annak franchise partnere által kiállított megfelelő vizsgálati bizonyítvány elfogadását írhatják elő.

(22)

A sebességkorlátozó helyes működésének időszakos ellenőrzése könnyebbé válhat az olyan járműveknél, amelyeket újszerű adatrögzítő berendezéssel (digitális tachográffal) láttak el a közúti közlekedésben alkalmazott menetíró készülékekről szóló 3821/85/EGK rendelet, továbbá a 3820/85/EGK és a 3821/85/EGK rendeletek végrehajtására vonatkozó 88/599/EGK irányelv módosításáról szóló, 1998. szeptember 24-i 2135/98/EK tanácsi rendelet (7) alapján. 2003-tól kezdődően az új járműveket ilyen berendezéssel kell felszerelni.

(23)	A taxikra és betegszállító kocsikra hasonló műszaki követelmények érvényesek, mint a személygépkocsikra. A megvizsgálandó tételek hasonlóak, de a vizsgálatok gyakorisága eltérő.

(24)	A tagállamoknak a fennhatóságuk alá tartozó területeken biztosítaniuk kell, hogy a járművek időszakos műszaki vizsgálatát módszeresen és magas színvonalon hajtsák végre.

(25)	A Bizottságnak ellenőriznie kell ennek az irányelvnek a gyakorlati alkalmazását.

(26)

Mivel a tervezett intézkedés céljait, nevezetesen a gépjárművek és pótkocsijuk időszakos műszaki vizsgálatára vonatkozó szabályok összehangolását, a közúti fuvarozókra érvényes versenyszabályok sérülésének elkerülését és a gépjárművek megfelelő ellenőrzésének és fenntartásának garantálását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a tervezett intézkedés terjedelme miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(27)	Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (8) összhangban kell elfogadni.

(28)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy a vizsgálatra vonatkozóan bizonyos minimális előírásokat és eljárásokat határozzon meg, valamint hogy azokat a műszaki haladáshoz igazítsa. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek nem alapvető fontosságú elemekkel való kiegészítéssel történő módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(29)	Ez az irányelv nem érinti a III. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

(1) Minden tagállamban az ott nyilvántartásba vett gépjárműveket, azok pótkocsijait és félpótkocsijait ennek az irányelvnek megfelelően rendszeres időszakos műszaki vizsgálatnak kell alávetni.

(2) A megvizsgálandó jármű-kategóriákat, a vizsgálatok gyakoriságát és a megvizsgálandó tételeket az I. és II. melléklet tartalmazza.

2. cikk

Az ezen irányelv szerinti időszakos műszaki vizsgálatot a tagállamnak, egy államilag ezzel a feladattal megbízott közjogi intézménynek, vagy az állam által kijelölt és közvetlen felügyelete alá tartozó szerveknek vagy létesítményeknek kell végezniük, beleértve a megfelelően engedélyezett magánszervezeteket is. Ha az időszakos műszaki vizsgálattal megbízott létesítmények egyidejűleg gépjárműjavító üzemként is tevékenykednek, akkor a tagállamoknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy az objektivitást és a vizsgálatok magas színvonalát fenntartsák.

3. cikk

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy bizonyítható legyen, hogy a járművet olyan műszaki vizsgálatnak vetették alá, amely legalább az ebben az irányelvben rögzített követelményeknek megfelel.

Ezeket az intézkedéseket közlik a többi tagállammal és a Bizottsággal.

(2) A tagállamok ugyanolyan módon elismerik a másik tagállamban kiadott igazolást arról, hogy az ott forgalomba helyezett gépjárművet pótkocsijával vagy félpótkocsijával olyan műszaki vizsgálatnak vetették alá, amely legalább az ebben az irányelvben rögzített követelményeknek megfelel, mintha ezt az igazolást az elismerő tagállam adta volna ki.

(3) A tagállamok, amennyiben ez lehetséges, megfelelő eljárásokat alkalmaznak annak biztosítására, hogy a saját területükön nyilvántartásba vett járművek fékhatása megfeleljen az ebben az irányelvben rögzített követelményeknek.

II. FEJEZET

KIVÉTELEK

4. cikk

(1) A tagállamok a fegyveres erők, a rendfenntartó erők és a tűzoltóság járműveit kizárhatják ennek az irányelvnek a hatálya alól.

(2) A tagállamok a Bizottsággal folytatott konzultációt követően az irányelv hatálya alól kizárhatnak, vagy különleges rendelkezések hatálya alá vonhatnak bizonyos, csak rendkívüli körülmények esetén üzemeltetett vagy használt járműveket, és olyan járműveket, amelyeket közutakon nem, vagy csak alig használnak, beleértve az 1960. január 1-je előtt gyártott muzeális jellegű gépjárműveket is, illetve azokat, amelyeket átmenetileg a forgalomból kivontak.

(3) A tagállamok a Bizottsággal folytatott konzultációt követően a muzeális jellegű gépjárművekre saját vizsgálati előírásokat állapíthatnak meg.

5. cikk

Az I. és II. mellékletben foglalt előírások ellenére a tagállamok:

a)	az első kötelező időszakos műszaki vizsgálat időpontját előbbre hozhatják, és adott esetben előírhatják a jármű nyilvántartásba vétel előtti vizsgálatát;

b)	a két egymást követő kötelező időszakos műszaki vizsgálat közötti időtartamot lerövidíthetik;

c)	a fakultatív felszerelés vizsgálatát kötelezően előírhatják;

d)	a megvizsgálandó tételek számát megnövelhetik;

e)	kiterjeszthetik a rendszeres időszakos műszaki vizsgálatot más jármű-kategóriákra;

f)	különleges kiegészítő vizsgálatokat írhatnak elő;

a saját területükön nyilvántartásba vett járművekre a fékek minimális hatékonysága tekintetében a II. mellékletben meghatározott értéknél szigorúbb határértékeket állapíthatnak meg, és a vizsgálatokat nagyobb terhelésekkel végezhetik, amennyiben ezek az előírások nem szigorúbbak a jármű eredeti típusjóváhagyásakor meghatározottaknál.

III. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

6. cikk

(1) A Bizottság elfogadja a szükséges egyedi irányelveket, hogy meghatározza a II. mellékletben felsorolt tételek vizsgálatára vonatkozó minimumkövetelményeket és módszereket, valamint a követelményeknek és a módszereknek a műszaki fejlődéshez való hozzáigazítás miatt szükségessé váló módosítását.

(2) Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 7. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

7. cikk

(1) A Bizottságot a gépjárművek és pótkocsijuk időszakos műszaki vizsgálatáról szóló irányelveknek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításával foglalkozó bizottság segíti.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikke (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

8. cikk

A Bizottság legkésőbb három évvel a sebességkorlátozó eszközök rendszeres vizsgálatának bevezetése után az összegyűjtött tapasztalatok alapján megvizsgálja, hogy a vizsgálatok ki tudják-e mutatni a zavarokat vagy az illetéktelen beavatkozásokat a sebességkorlátozó eszközökben, illetve hogy a szabályozás módosítása szükséges-e.

9. cikk

A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadtak el.

10. cikk

A III. melléklet A. részében felsorolt jogszabályokkal módosított 96/96/EK irányelv hatályát veszti, a III. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat a IV. mellékletben foglalt megfelelési táblázatnak megfelelően ezen irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni.

11. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

12. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2009. május 6-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

H.-G. PÖTTERING

a Tanács részéről

az elnök

J. KOHOUT

(1) HL C 224., 2008.8.30., 66. o.

(2) Az Európai Parlament 2008. szeptember 23-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2009. március 30-i határozata.

(3) HL L 46., 1997.2.17., 1. o.

(4) Lásd a III. melléklet A. részét.

(5) HL L 202., 1971.9.6., 37. o.

(6) HL L 350., 1998.12.28., 1. o.

(7) HL L 274., 1998.10.9., 1. o.

(8) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

I. MELLÉKLET

A MŰSZAKI VIZSGÁLAT ALÁ ESŐ JÁRMŰ-KATEGÓRIÁK ÉS A VIZSGÁLATOK GYAKORISÁGA

Jármű-kategóriák

A vizsgálatok gyakorisága

1.	A gépjárművezetői ülésen kívül több mint nyolc üléssel rendelkező, személyszállításra szolgáló gépjárművek

Egy évvel az első használatbavétel után, azután évente

2.	Több mint 3 500 kg megengedett össztömegű, áruszállításra szolgáló gépjárművek

Egy évvel az első használatbavétel után, azután évente

3.	Több mint 3 500 kg megengedett össztömegű pótkocsik és nyerges pótkocsik

Egy évvel az első használatbavétel után, azután évente

4.	Taxik, betegszállító járművek

Egy évvel az első használatbavétel után, azután évente

5.	Legfeljebb 3 500 kg megengedett össztömegű és legalább négykerekű gépjárművek, amelyek rendesen a közúti áruszállításra szolgálnak, a mezőgazdasági vontatók és munkagépek kivételével

Négy évvel az első használatbavétel után, azután minden második évben

6.	A gépjárművezetői ülésen kívül nem több mint nyolc üléssel rendelkező, legalább négykerekű, személyszállításra szolgáló gépjárművek

Négy évvel az első használatbavétel után, azután minden második évben

II. MELLÉKLET

KÖTELEZŐ VIZSGÁLATI TÉTELEK

A vizsgálatok legalább az alábbiakban felsorolt tételekre terjednek ki, feltéve, hogy ezek az érintett tagállamban vizsgálandó jármű kötelező felszerelésére vonatkoznak.

Az ebben a mellékletben felsorolt vizsgálatok szemrevételezéssel, a járműrészek kiszerelése nélkül történnek.

Amennyiben a jármű az alábbiakban felsorolt vizsgálati tételek szempontjából hibás, a tagállamok illetékes hatóságai olyan eljárást határoznak meg, amelynek során a jármű közúti használatának feltételeit az új műszaki vizsgálat sikeres letételéig.

AZ 1., 2., 3., 4., 5. ÉS 6. KATEGÓRIÁK JÁRMŰVEI

1. Fékrendszer

A jármű fékberendezésének időszakos műszaki vizsgálata a következő tételeket tartalmazza. Az ellenőrzéskor megállapított értékeknek, amennyiben ez megvalósítható, a 71/320/EGK irányelv műszaki követelményeivel kell egyenértékűnek lenniük.

Vizsgálati tételek

Hibák okai

1.1.	Mechanikai állapot és működés

1.1.1.

Fékpedál forgáspontja

—	túl szoros

—	csapágy kiverődött

—	kopás/holtjáték túl nagy

1.1.2.

A pedál állapota és a fékműködtető berendezés útja

—	túl nagy út vagy elégtelen tartalék úthossz

—	a fékműködtető szabad oldása korlátozott

—	hiányzik a csúszásgátló a fékpedálról, laza vagy simára kopott

1.1.3.

Vákuumszivattyú vagy kompresszor és tartályok

—	a fék hatásos működéséhez szükséges felépülési idő túl hosszú

—	a figyelmeztető berendezés működésbe lépése után (vagy ha a manométer-kijelzés a veszélyzónában van) nincs legalább két fékezéshez elegendő légnyomás vagy vákuum

—	érezhető nyomásesés vagy hallható levegőszivárgás tapasztalható levegőelszökés miatt

1.1.4.

Alacsony nyomásra figyelmeztető jelzés vagy manométer

—	alacsony nyomásra figyelmeztető jelzés, illetve a manométer rosszul működik vagy hibás

1.1.5.

Kézi működtetésű fékszelep

—	működtetőberendezés eltört vagy hibás, túlzottan kopott

—	a vezérlőszelep hibásan működik

—	a működtetőkar bizonytalanul van a szeleporsóra rögzítve, vagy a szeleptest bizonytalanul rögzített

—	a csatlakozások lazák vagy szivárgás van a rendszerben

—	a működés nem kielégítő

1.1.6.

Rögzítőfék, rögzítőfékkar, rögzítőfék-reteszelőkilincs-mű

—	rögzítőfék-reteszelés nem tart megfelelően

—	túlzott kopás a kar csapágyazásnál vagy a reteszelőkilincs-műnél

—	túlzott karúthossz a rossz beállítás miatt

1.1.7.

Fékszelepek (lábszelep, tehermentesítő, vezérlőszelepek stb.)

—	sérült, túlzott levegőszivárgás

—	túlzott olajszivárgás a kompresszorból

—	bizonytalan rögzítés/szakszerűtlen szerelés

—	hidraulikusfékfolyadék-folyás

1.1.8.

Csatlakozófejek a pótkocsifékekhez

—	sérült lezárócsapok vagy önlezáró csatlakoztatószelep

—	bizonytalan rögzítés/szakszerűtlen szerelés

—	túlzott szivárgás

1.1.9.

Energiatároló tartály, sűrítettlevegő-tartály

—	sérült, korrodált, tömítetlen

—	a vízmentesítő berendezés nem működik

—	bizonytalan rögzítés/szakszerűtlen szerelés

1.1.10.

Fékrásegítő egység, főfékhenger (hidraulikus fékberendezés)

—	fékrásegítő sérült vagy hatástalan

—	főfékhenger sérült vagy tömítetlen

—	főfékhenger nem biztonságos

—	fékfolyadék nem elegendő

—	a főfékhenger tartályának fedele hiányzik

—	fékfolyadék-figyelmeztető lámpa világít vagy hibás

—	a fékfolyadékszint-figyelmeztető készülék helytelen működése

1.1.11.

Merev fékcsövek

—	hiba vagy törés veszélye

—	szivárgás vezetékekből vagy csatlakozófejekből

—	sérült vagy túlzottan korrodált

—	helytelen elhelyezés

1.1.12.

Féktömlők

—	hiba vagy törés veszélye

—	sérülés, kidörzsölődés, a féktömlő túl rövid, megcsavarodott

—	szivárgás tömlőkből vagy csatlakozásokból

—	a tömlő kidudorodása nyomás alatt

—

porozitás

1.1.13.

Dob- és tárcsafékbetétek

—	túlzott kopás

—	elszennyeződtek (olaj, zsír stb.)

1.1.14.

Fékdobok, féktárcsák

—	túlzott kopás, túlzott barázdálódás, repedések, nem megfelelően rögzített vagy eltörött

—	fékdobok vagy féktárcsák elpiszkolódtak (olaj, zsír stb.)

—	féktartó lapok nem megfelelően rögzítettek

1.1.15.

Fékbowden-huzalok, fékvonórudak, fékkarok, fékrudazatok

—	bowdenhuzal sérült, összecsomózódott

—	túlzott kopás vagy túlzott korrózió

—	kötél vagy vonórúd-csatlakozás nem megfelelően rögzített

—	bowdenvezetés sérült

—	a fékberendezés szabad mozgása korlátozott

—	rendellenes kar-, vonórúd- vagy rudazat-úthosszak a hibás beállítás vagy túlzott kopás miatt

1.1.16.

Fékműködtető készülék (beleértve a rugóerő tárolós féket vagy hidraulikus kerékfékhengereket is)

—	megrepedt vagy sérült

—

szivárgás

—	bizonytalan rögzítés/szakszerűtlen felszerelés

—	túlzott korrózió

—	a működtető dugattyú vagy membrán túlzott úthossza

—	porvédő hiányzik vagy erősen sérült

1.1.17.

Fékerő-szabályozó szelep

—	a rudazat sérült

—	rossz beállítás

—	megszorult, nem működik

—

hiányzik

1.1.18.

Az automatikus szelep utánállító jelzése

—	megszorult vagy rendellenes úthossz, túlzott kopás vagy hibás beállítás

—

megsérült

1.1.19.

Tartósfék (amennyiben fel van szerelve vagy kötelező)

—	bizonytalan csatlakozások vagy rögzítés

—

hibás

1.2.	Üzemi fék, hatás és hatásosság

1.2.1.

Hatás (fokozatosan növelve a maximális fékerőig)

—	elégtelen fékerő egy vagy több keréken

—	a fékerő az egyik keréken kisebb, mint az ugyanazon a tengelyen lévő másik keréken mért legnagyobb érték 70 %-a. A közúton történő fékvizsgálat esetén: a jármű túlzott eltérése az egyenes iránytól

—	a fékerő nem növelhető fokozatosan (rángatás)

—	rendellenes időkésedelem bármely keréknél fékezéskor

—	túlzott fékerő-ingadozás az eltorzult féktárcsák vagy ovális fékdobok miatt

1.2.2.

Hatásosság

—

a megengedett maximális tömegre vonatkoztatott – vagy nyerges pótkocsi esetén a megengedett tengelyterhelések összegére vonatkoztatott – lefékezési arány a következő értékeknél kisebb:

minimális fékhatásosság

—	1. kategória: 50 % (1)

—	2. kategória: 43 % (2)

—	3. kategória: 40 % (3)

—	4. kategória: 50 %

—	5. kategória: 45 % (4)

—	6. kategória: 50 %

—	vagy a fékerő a jármű gyártója által a járműtengelyre (5) megadott referenciaérték alatt van

1.3.	Biztonsági fék, hatás és hatásosság (ha külön berendezés)

1.3.1.

Hatás

—	fékek az egyik oldalon nem működnek

—	a fékerő az egyik keréken az ugyanazon a tengelyen lévő másik keréken mért legmagasabb érték 70 %-ánál kevesebb

—	a fékerő nem változik fokozatosan (rángatás)

—	az automatikus fékrendszer a pótkocsin nem működik

1.3.2.

Hatásosság

—	minden jármű-kategóriára a lefékezettségi arány az 1.2.2. pont szerinti üzemi fékhatás 50 %-ánál (6) kisebb, a megengedett maximális tömegre vagy nyerges pótkocsik esetén a megengedett tengelynyomások összegére vonatkoztatva

1.4.	Rögzítőfék, hatás és hatásosság

1.4.1.

Hatás

—	a fék egyik oldalon nem működik

1.4.2.

Hatásosság

—	minden jármű-kategória esetében a lefékezettségi arány kisebb mint 16 % a megengedett maximális tömegre, vagy gépjárművek esetében kisebb mint 12 % a jármű kombinációs maximális megengedett tömegére, amelyik nagyobb

1.5.	Tartósfék- vagy kipufogófék-hatás

—	fékhatás nem változik folyamatosan

—

hibás

1.6.	Blokkolásgátló

—	a blokkolásgátló-figyelmeztető készülék hibásan működik

—

hibás

AZ 1., 2. ÉS 3. JÁRMŰ-KATEGÓRIA JÁRMŰVEI

A 4., 5. ÉS 6. JÁRMŰ-KATEGÓRIA JÁRMŰVEI

2.	Kormányberendezés és kormánykerék

2.	Kormányberendezés

2.1.	Mechanikai állapot

2.1.	Mechanikai állapot

2.2.	Kormánykerék

2.2.	Kormányholtjáték

2.3.	Kormányholtjáték

2.3.	Kormányrendszer összeköttetései

2.4.	Kerékcsapágyak

3.	Kilátási viszonyok

3.	Kilátási viszonyok

3.1.

Látómező

3.1.

Látómező

3.2.	Üveg állapota

3.2.	Üveg állapota

3.3.	Visszapillantó tükrök

3.3.	Visszapillantó tükrök

3.4.	Szélvédőtörlők

3.4.	Szélvédőtörlők

3.5.	Szélvédőmosók

3.5.	Szélvédőmosók

4.	Világítás, fényvisszaverők és elektromos berendezések

4.	Világítóberendezések

4.1.	Távolsági és tompított fényszórók

4.1.	Távolsági és tompított fényszórók

4.1.1.

Állapot és működés

4.1.1.

Állapot és működés

4.1.2.

Beállítás

4.1.2.

Beállítás

4.1.3.

Kapcsolók

4.1.3.

Kapcsolók

4.1.4.

Észlelhetőség

4.2.	Oldalsó helyzetjelző lámpák és hátsó méretjelző lámpák

4.2.	Lencsék állapota és működése, szín és észlelhetőség az alábbiaknál

4.2.1.

Állapot és működés

4.2.1.

Oldalsó helyzetjelző lámpák és hátsó lámpák

4.2.2.

Szín és észlelhetőség

4.2.2.

Féklámpák

4.2.3.

Irányjelző lámpák

4.2.4.

Hátrameneti lámpák

4.2.5.

Ködlámpák

4.2.6.

Hátsó rendszámtábla világítása

4.2.7.

Hátsó fényvisszaverők

4.2.8.

Elakadást jelző lámpák

4.3.

Féklámpák

4.3.1.

Állapot és működés

4.3.2.

Szín és észlelhetőség

4.4.	Irányjelző lámpák

4.4.1.

Állapot és működés

4.4.2.

Szín és észlelhetőség

4.4.3.

Kapcsolók

4.4.4.

Villogási gyakoriság

4.5.	Első és hátsó ködlámpa

4.5.1.

Elhelyezés

4.5.2.

Állapot és működés

4.5.3.

Szín és észlelhetőség

4.6.	Hátrameneti lámpa

4.6.1.

Állapot és működés

4.6.2.

Szín és észlelhetőség

4.7.	Hátsó rendszámtáblát megvilágító lámpa

4.8.	Fényvisszaverők

—	állapot és szín

4.9.	Visszajelző lámpák

4.10.

Elektromos összeköttetések a vontató jármű és a pótkocsi vagy nyerges pótkocsi között

4.11.

Elektromos vezetékek

5.	Tengelyek, kerekek, gumiabroncsok és felfüggesztés

5.	Tengelyek, kerekek, gumiabroncsok és felfüggesztés

5.1.

Tengelyek

5.1.

Tengelyek

5.2.	Kerekek és gumiabroncsok

5.2.	Kerekek és gumiabroncsok

5.3.	Felfüggesztés

5.3.	Felfüggesztés

6.	Alváz és az alvázra erősített részek

6.	Alváz és az alvázra erősített részek

6.1.	Alváz vagy alvázkeret és az arra erősített részek

6.1.	Alváz vagy alvázkeret és az arra erősített részek

6.1.1.

Általános állapot

6.1.1.

Általános állapot

6.1.2.

Kipufogócsövek és hangtompító

6.1.2.

Kipufogócsövek és hangtompító

6.1.3.

Tüzelőanyag-tartály vagy vezetékek

6.1.3.

Tüzelőanyag-tartály vagy vezetékek

6.1.4.

Az aláfutásgátló méretei és állapota a nehéz-tehergépjárműveknél

6.1.4.

Pótkeréktartó

6.1.5.

Pótkeréktartó

6.1.5.

Az összekapcsoló szerkezet biztonsága (ha be van építve)

6.1.6.

Összekapcsoló szerkezet a vontató járművön, pótkocsin és nyerges pótkocsin

6.2.	Vezetőfülke és karosszéria

6.2.	Karosszéria

6.2.1.

Általános állapot

6.2.1.

Szerkezeti állapot

6.2.2.

Rögzítés

6.2.2.

Ajtók és zárak

6.2.3.

Ajtók és zárak

6.2.4.

Padlózat

6.2.5.

Vezetőülés

6.2.6.

Lépcsők

7.	Egyéb felszerelések

7.	Egyéb felszerelések

7.1.	Biztonsági övek

7.1.	A vezetőülés rögzítése

7.2.	Tűzoltó készülék

7.2.	Akkumulátor rögzítése

7.3.	Zárak és lopásgátló készülék

7.3.	Hangjelző készülék

7.4.	Elakadást jelző háromszög

7.4.	Elakadást jelző háromszög

7.5.	Elsősegélynyújtó készlet

7.5.	Biztonsági övek

7.5.1.

Beépítések biztonsága

7.5.2.

A biztonsági övek állapota

7.5.3.

Működés

7.6.

Kerékék

7.7.	Hangjelző berendezés

7.8.	Sebességmérő

7.9.

Menetíró készülék (megléte és a plomba sértetlensége)

—	az adattábla érvényességének ellenőrzése a 3821/85/EGK rendelet (7) szerint, ha kötelező

—	kétség esetén megvizsgálandó, hogy a névleges méret vagy a gumiméret az adattáblán feltüntetett adatoknak megfelel-e

—	amennyiben lehetséges, meg kell vizsgálni, hogy a menetíró készülék plombálása és adott esetben a csatlakozásoknak a csalási szándékú beavatkozás elleni védelmét biztosító eszközök sértetlenek-e

7.10.

Sebességkorlátozó

—	ha lehetséges, meg kell vizsgálni, hogy a sebességkorlátozót a 92/6/EGK irányelv (8) előírásainak megfelelően szerelték-e be

—	a sebességkorlátozó adattáblája érvényességének ellenőrzése

—	amennyiben kivitelezhető, annak megvizsgálása, hogy a sebességkorlátozó és adott esetben a csatlakozások plombái sértetlenek indokolatlan beavatkozással szemben

—	amennyiben kivitelezhető, ellenőrizni kell, hogy a sebességkorlátozó készülék megakadályozza-e azt, hogy a 92/6/EGK irányelv 2. és 3. cikkében említett járművek túllépjék az előírt értékeket

8.	Környezetterhelés

8.	Környezetterhelés

8.1.

Zajkeltés

8.1.

Zajkeltés

AZ 1., 2., 3., 4., 5. ÉS 6. KATEGÓRIÁK JÁRMŰVEI

8.2. Kipufogógáz-kibocsátás

8.2.1. Külső gyújtású benzinmotorral felszerelt gépjárművek

Amennyiben a kipufogógáz-kibocsátást nem egy olyan korszerű kibocsátáscsökkentő rendszer szabályozza, mint például egy lambdaszondás szabályozásból és hármas hatású katalizátorból álló rendszer:

1.	A kipufogórendszer szemrevételezéses ellenőrzése a rendszer teljességének, szabályszerű állapotának és tömítettségének vizsgálata érdekében.

A gyártó által felszerelt kibocsátáscsökkentő berendezések szemrevételezéses ellenőrzése a rendszer teljességének, szabályszerű állapotának és tömítettségének vizsgálata érdekében.

A motor megfelelő időtartamú (a gyártó ajánlásának figyelembevételével történő) melegítését követően (terhelés nélküli) üresjáraton megmérik a kipufogógázok szén-monoxid-tartalmát (CO-tartalmát).

A kipufogógázok legnagyobb megengedett CO-tartalma azonos a motor gyártója által meghatározott értékkel. Amennyiben ez az adat nem áll rendelkezésre, illetve a tagállam illetékes hatóságai nem ezt alkalmazzák referenciaértékként, akkor a CO-tartalom nem haladhatja meg a következő értékeket:

i.	azon járművek esetében, amelyeket először azon időpont és 1986. október 1-je között vettek nyilvántartásba vagy helyeztek üzembe, amikortól a tagállamok előírták, hogy a járműveknek teljesíteniük kell a 70/220/EGK irányelv (9) követelményeit: CO – 4,5 térfogatszázalék.

ii.	Az először 1986. október 1-je után nyilvántartásba vett vagy üzembe helyezett járművek esetében: - 3,5 térfogatszázalék.

Amennyiben a kipufogógáz-kibocsátást egy korszerű kibocsátáscsökkentő rendszer, mint például egy lambdaszondás vezérlésű háromfázisú katalizátor szabályozza:

1.	A kipufogórendszer szemrevételezéses ellenőrzése a rendszer teljességének, szabályszerű állapotának és tömítettségének vizsgálata érdekében.

2.	A gyártó által felszerelt kibocsátáscsökkentő berendezések szemrevételezéses ellenőrzése a rendszer teljességének, szabályszerű állapotának és tömítettségének vizsgálata érdekében.

A jármű kibocsátáscsökkentő rendszere hatékonyságának meghatározása a kipufogógázok lambda értékének és CO-tartalmának mérésével a 4. pont, vagy a gyártó által javasolt, és a típusjóváhagyáskor engedélyezett eljárás szerint. A motor előkezelése minden egyes vizsgálat esetében a jármű gyártójának ajánlásaival összhangban történik.

Kipufogócsövön mért kibocsátás – határértékek

A kipufogógázok legnagyobb megengedett CO-tartalma azonos a motor gyártója által meghatározott értékkel.

Amennyiben ez az adat nem áll rendelkezésre, a CO-tartalom nem haladhatja meg a következő értékeket:

Mérés üresjáraton:

A kipufogógázok legnagyobb megengedett CO-tartalma nem haladhatja meg a 0,5 térfogatszázalékot, azon járművek esetében pedig, amelyek típusjóváhagyása a 70/220/EGK irányelv I. mellékletének 5.3.1.4. pontjában levő táblázat A vagy B sorában megadott határértékek szerint történt, a legmagasabb CO-tartalom nem haladhatja meg a 0,3 térfogatszázalékot. Amennyiben a 70/220/EGK irányelv szerinti azonosítás nem lehetséges, akkor a fenti rendelkezéseket a 2002. július 1. után nyilvántartásba vett vagy először üzembe helyezett járművekre kell alkalmazni.

ii.

Mérés (terhelés nélküli) üresjáraton, magas fordulatszám mellett, ahol a motor fordulatszáma legalább 2 000 min-1:

CO-tartalom: legfeljebb 0,3 térfogatszázalék, azon járművek esetében pedig, amelyek típusjóváhagyása 70/220/EGK irányelv I. mellékletének 5.3.1.4. pontjában levő táblázat A vagy B sorában megadott határértékek szerint történt, a legmagasabb CO-tartalom nem haladhatja meg a 0,2 térfogatszázalékot. Amennyiben a 70/220/EGK irányelv szerinti azonosítás nem lehetséges, akkor a fenti rendelkezéseket a 2002. július 1-je után nyilvántartásba vett vagy először üzembe helyezett járművekre kell alkalmazni.

Lambda: 1 ± 0,03 vagy a gyártó előírásainak megfelelően.

iii.

A 70/220/EGK irányelvnek megfelelően fedélzeti diagnosztikai rendszerekkel (OBD) felszerelt gépjárművek tekintetében a tagállamok az i. pontban meghatározott vizsgálat helyett az OBD-készülék megfelelő értékeinek leolvasásával, és ezzel egy időben az OBD-készülék szabályszerű működésének ellenőrzésével is megállapíthatják a kipufogórendszer helyes működését.

8.2.2. Kompressziós gyújtású (dízel)motorral felszerelt gépjárművek

a)	A kipufogógáz átlátszatlanságának mérése (terhelés nélkül, az alapjárattól a leszabályozott fordulatszámig tartó) szabadgyorsítás mellett, miközben a sebességváltó üres állásban van, a tengelykapcsoló pedig ki van nyomva.

A jármű előkezelése:

1.	A járművek előkezelés nélkül is vizsgálhatók, bár biztonsági okokból ellenőrizni kell, hogy a motor meleg-e, és megfelelő műszaki állapotban van-e.

A d) 5. pontban meghatározottak kivételével megfelelő azoknak a járműveknek az előkezelése, amelyeket nem a következő követelmények szerint vizsgáltak:

A motor eléri a teljes üzemi hőmérsékletet, például az olajszintmérő pálca csövébe helyezett szondával mérve az olaj hőmérséklete legalább 80 °C, vagy normál üzemi hőmérsékletű (amennyiben ez az alacsonyabb érték), illetve az infravörös sugárzás szintjével mérve a motorblokk hőmérséklete legalább ezzel egyenértékű. Amennyiben a jármű konfigurációja miatt a mérés nem kivitelezhető, akkor a motor normál üzemi hőmérséklete más eszközökkel, például a motorhűtő ventilátor működtetésével is megállapítható.

ii.	A kipufogórendszert legalább három szabadgyorsítási ciklussal, illetve egy ezzel egyenértékű módszerrel kitisztítják.

Vizsgálati eljárás:

1.	A gyártó által felszerelt kibocsátáscsökkentő berendezések szemrevételezéses ellenőrzése a rendszer teljességének, szabályszerű állapotának és tömítettségének vizsgálata érdekében.

2.	A motornak és adott esetben a beszerelt turbófeltöltőknek az egyes szabadgyorsítási ciklusok megkezdése előtt üresjáratban kell lenniük. A nagy teljesítményű dízelmotorok esetében a gázpedál kiengedését követően legalább 10 másodpercet kell várni.

3.	Az egyes szabadgyorsítási ciklusok elindításakor a gázpedált folyamatosan és gyorsan (egy másodperc alatt), de nem túl hevesen teljesen be kell nyomni úgy, hogy a befecskendező szivattyú a lehető legnagyobb üzemanyag-ellátást biztosítsa.

Az egyes szabadgyorsítási ciklusok alatt a gázpedál felengedése előtt a motornak el kell érnie a leszabályozási fordulatszámot, az automata sebességváltóval ellátott járművek esetében pedig a gyártó által meghatározott fordulatszámot, illetve ha ez az adat nem áll rendelkezésre, a leszabályozási fordulatszám kétharmadát. Ez például a motor fordulatszámának folyamatos megfigyelésével ellenőrizhető, illetve úgy, hogy a kezdeti gázadás és a pedál felengedése között elegendő időt kell hagyni, ami az I. melléklet 1. és 2. kategóriáiba tartozó járművek esetében legalább két másodperc.

Határértékek:

1.	A koncentráció nem haladhatja meg a 72/306/EGK tanácsi irányelv (10) alapján az adattáblán feljegyzett értéket.

Amennyiben ez az adat nem áll rendelkezésre, illetve a tagállamok illetékes hatóságai nem ezt használják referenciaértékként, akkor a koncentráció nem haladhatja meg a gyártó által meghatározott értéket vagy az fényelnyelési együttható következő határértékeit:

A legnagyobb fényelnyelési együttható:

—	szívó dízelmotorok esetében = 2,5 m-1

—	turbótöltéses dízelmotorok esetében = 3,0 m-1

—

az 1,5 m-1-es határértéket kell alkalmazni a következő járművekre, amelyek típusjóváhagyása a következő határértékek szerint történt:

a)	a 70/220/EGK irányelv I. mellékletének 5.3.1.4. pontjában szereplő táblázat B sorában meghatározott határérték (Kis teljesítményű dízeljárművek – Euro 4);

b)	a 88/77/EGK tanácsi irányelv (11) I. mellékletének 6.2.1. pontjában szereplő táblázat B1 sorában meghatározott határérték (Nagy teljesítményű dízeljárművek – Euro 4);

c)	a 88/77/EGK irányelv I. mellékletének 6.2.1. pontjában szereplő táblázat B2 sorában meghatározott határérték (Nagy teljesítményű dízeljárművek – Euro 5);

d)	a 88/77/EGK irányelv I. mellékletének 6.2.1. pontjában szereplő táblázat C sorában meghatározott határérték (Nagy teljesítményű járművek – EEV),

illetve a 70/220/EGK irányelv későbbi módosításaiban meghatározott határértékek, vagy a 88/77/EGK irányelv későbbi módosításaiban meghatározott határértékek, illetve az ezeknek megfelelő értékek, amennyiben az EK-típusjóváhagyás során alkalmazott berendezésektől eltérő típusú berendezéseket használnak.

Amennyiben a 70/220/EGK irányelv I. mellékletének 5.3.1.4. pontja szerinti vagy a 88/77/EGK irányelv I. mellékletének 6.2.1. pontja szerinti azonosítás nem lehetséges, akkor a fenti rendelkezéseket a 2008. július 1. után nyilvántartásba vett vagy először üzembe helyezett járművekre kell alkalmazni.

3.	Az 1980. január 1. előtt nyilvántartásba vett vagy először üzembe helyezett járművek mentesülnek e követelmények alól.

A járművek csak akkor nem felelnek meg a vizsgálaton, ha legalább az utolsó három szabadgyorsítási ciklus mérési eredményének számtani közepe meghaladja a határértéket. Ennek kiszámítása során figyelmen kívül lehet hagyni azokat a méréseket, amelyek eredménye jelentősen eltér a mért középértéktől, illetve az olyan statisztikai számítások eredményétől, amelyek figyelembe veszik a mérések szórását. A tagállamok korlátozhatják a vizsgálati ciklusok számát.

A szükségtelen vizsgálatok elkerülése érdekében a tagállamok a 8.2.2.d) 4. pont rendelkezéseitől eltérve alkalmatlannak minősíthetik azokat a járműveket, amelyek esetében a háromnál kevesebb szabadgyorsítási ciklus, illetve a 8.2.2.b)2.ii. pontban meghatározott tisztítási (vagy ennek megfelelő) ciklus után a határértékeknél lényegesen magasabb értékeket mértek. Hasonlóképpen, a szükségtelen vizsgálatok elkerülése érdekében a tagállamok a 8.2.2.d)4. pont rendelkezéseitől eltérve megfelelőnek minősíthetik azokat a járműveket, amelyek esetében háromnál kevesebb szabadgyorsítási ciklus, illetve a 8.2.2.b)2.ii. pontban meghatározott tisztítási (vagy ennek megfelelő) ciklus után a határértékeknél lényegesen alacsonyabb értékeket mértek.

8.2.3. Vizsgálati berendezés

A járművek kibocsátását olyan berendezésekkel mérik, amelyekkel pontosan meg lehet állapítani, hogy az előírt vagy a gyártó által meghatározott határértékek teljesülnek-e.

8.2.4. Amennyiben az EK-típusjóváhagyás során egy járműtípusról megállapítják, hogy az nem teljesíti az ebben az irányelvben meghatározott határértékeket, a tagállamok e járműtípusra a gyártó által benyújtott igazolás alapján magasabb határértékeket is megállapíthatnak. Erről haladéktalanul tájékoztatniuk kell a Bizottságot, amely ezt követően tájékoztatja a többi tagállamot.

AZ 1., 2. ÉS 3. KATEGÓRIA JÁRMŰVEI

A 4., 5. ÉS 6. KATEGÓRIA JÁRMŰVEI

8.3.	Rádiózavar-szűrés

9.	Kiegészítő vizsgálatok tömegközlekedési járművekre

9.1.	Vészkijárat(ok) (beleértve az ablaktörő kalapácsot is), vészkijárati útmutató táblák

9.2.	Fűtési rendszer

9.3.	Szellőzési rendszer

9.4.	Üléskialakítás

9.5.	Belső világítás

10.	A jármű azonosítása

10.	A jármű azonosítása

10.1.

Rendszámtábla

10.1.

Rendszámtábla

10.2.

Alvázszám

10.2.

Alvázszám

(1) 48 % az 1. kategória olyan járműveire, amelyek nincsenek blokkolásgátlóval felszerelve, vagy amelyekre a típusjóváhagyást 1991. október 1. előtt adták ki (az első üzembe helyezés tilalma EK alkatrész-típusjóváhagyás nélkül) 71/320/EGK irányelv.

(2) 45 % azokra a járművekre, amelyeket 1988 után vagy a 71/320/EGK irányelvnek, alkalmazása dátumától az egyes tagállamok jogalkotásában, amennyiben ez később történt, engedélyeztek.

(3) 43 % a nyerges pótkocsikra és merev vonórudas teherfélpótkocsikra, amelyeket 1988 után vagy a 71/320/EGK irányelvnek alkalmazása dátumától az egyes tagállamok jogalkotásában, amennyiben ez később történt, engedélyeztek.

(4) 50 % az 5. kategória járműveire, amelyeket 1988 után vagy a 71/320/EGK irányelvnek alkalmazása dátumától az egyes tagállamok jogalkotásában, amennyiben ez később történt, engedélyeztek.

(5) A referenciaérték a járműtengelyre az a fékezőerő – Newtonban kifejezve –, amely szükséges ahhoz, hogy ezt az előírt legkisebb fékezőerőt a bemutatott jármű adott tömegénél elérjék.

(6) A 2. és 5. kategória járműveinél (a biztonsági fék hatása nem szerepel a 71/320/EGK irányelvben) a biztonsági fék minimális hatása 2,2 m/s2.

(7) A közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló, 1985. december 20-i 3821/85/EGK tanácsi rendelet (HL L 370., 1985.12.31., 8. o.).

(8) A Közösségben egyes gépjármű-kategóriákra sebességkorlátozó készülékek felszereléséről és használatáról szóló, 1992. február 10-i 92/6/EGK tanácsi irányelv (HL L 57., 1992.3.2., 27. o.).

(9) A gépjárművek motorjainak kipufogógázai által okozott levegőszennyezés elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. március 20-i 70/220/EGK tanácsi irányelv (HL L 76., 1970.4.6., 1. o.).

(10) A járművekben használt dízelmotorok szennyezőanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1972. augusztus 2-i 72/306/EGK tanácsi irányelv (HL L 190., 1972.8.20., 1. o.).

(11) A járművek hajtására használt sűrítéses gyújtású motorok gáz-halmazállapotú szennyezőanyag- és légszennyezőrészecske-kibocsátása, valamint a járművek hajtására használt, földgáz- vagy PB-gázüzemű külső gyújtású motorok gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1987. december 3-i 88/77/EGK tanácsi irányelv (HL L 36., 1988.2.9., 33. o.).

III. MELLÉKLET

A. RÉSZ

A hatályon kívül helyezett irányelv és módosításainak listája

(lásd a 10. cikket)

A Tanács 96/96/EK irányelve (HL L 46., 1997.2.17., 1. o.)
A Bizottság 1999/52/EK irányelve (HL L 142., 1999.6.5., 26. o.)
A Bizottság 2001/9/EK irányelve (HL L 48., 2001.2.17., 18. o.)
A Bizottság 2001/11/EK irányelve (HL L 48., 2001.2.17., 20. o.)
A Bizottság 2003/27/EK irányelve (HL L 90., 2003.4.8., 41. o.)
Az Európai Parlament és a Tanács 1882/2003/EK rendelete (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.)	Csak ami a III. melléklet 68. pontját illeti.

B. RÉSZ

A nemzeti jogba való átültetésre előírt határidők

(lásd a 10. cikket)

Irányelv	Átültetés határideje
96/96/EK	1998. március 9.
1999/52/EK	2000. szeptember 30.
2001/9/EK	2002. március 9.
2001/11/EK	2003. március 9.
2003/27/EK	2004. január 1.

IV. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

96/96/EK irányelv	Ez az irányelv
1–4. cikk	1–4. cikk
5. cikk, bevezető rész	5. cikk, bevezető rész
5. cikk, első–hetedik francia bekezdés	5. cikk, a)–g) pont
6. cikk	—
7. cikk	6. cikk, (1) bekezdés
—	6. cikk, (2) bekezdés
8. cikk, (1) bekezdés	7. cikk, (1) bekezdés
8. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés	7. cikk, (2) bekezdés
8. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés	—
8. cikk, (3) bekezdés	—
9. cikk, (1) bekezdés	—
9. cikk, (2) bekezdés	8. cikk
10. cikk	—
11. cikk, (1) bekezdés	—
11. cikk, (2) bekezdés	9. cikk
11. cikk, (3) bekezdés	—
—	10. cikk
12. cikk	11. cikk
13. cikk	12. cikk
I–II. melléklet	I–II. melléklet
III–IV. melléklet	—
—	III. melléklet
—	IV. melléklet

6.6.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 141/29

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009/42/EK IRÁNYELVE

(2009. május 6.)

a tengeri áru- és személyszállításban használt statisztikai adatszolgáltatásról

(Átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 285. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (1),

mivel:

(1)	A tengeri áru- és személyszállításban használt statisztikai adatszolgáltatásról szóló, 1995. december 8-i 95/64/EK tanácsi irányelvet (2) több alkalommal jelentősen módosították (3). Mivel további módosításokra van szükség, az áttekinthetőség érdekében azt át kell dolgozni.

(2)

Annak biztosítása érdekében, hogy a közös tengeri szállítási politikával kapcsolatosan rábízott feladatokat elláthassa, a Bizottságnak (Eurostatnak) rendelkeznie kell a Közösségbe és onnan kifelé irányuló, valamint a tagállamok közötti és tagállamokon belüli tengeri áru- és személyszállítási forgalomról rendszeresen szolgáltatott összehasonlítható, megbízható és összehangolt statisztikai adatokkal.

(3)	Szintén fontos, hogy a tagállamok és a gazdálkodó szervezetek jó ismeretekkel rendelkezzenek a tengeri szállítási piacról.

(4)	A Közösség statisztikai adatainak összehasonlítható és összehangolt módon történő begyűjtése lehetővé teszi egy megbízható, következetes és naprakész információkat tartalmazó, összefüggő rendszer kialakítását.

(5)	A tengeri áru- és személyszállítás adatainak mind a tagállamok, mind a különféle közlekedési ágazatok között összehasonlíthatóaknak kell lenniük.

(6)

A szubszidiaritás elvével összhangban az összehangolt információk elkészítését lehetővé tevő közös statisztikai szabványok kidolgozása hatékony módon csak a Közösség szintjén valósítható meg. Az adatok összegyűjtése minden egyes tagállamban a hivatalos statisztikák elkészítéséért felelős testületek és intézmények feladata lesz.

(7)	Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (4) összhangban kell elfogadni.

(8)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy ezen irányelv végrehajtásához bizonyos részletes szabályokat fogadjon el. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és ezen irányelv többek között új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítésével annak nem alapvető fontosságú elemei módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(9)	Az ezen irányelvbe bevezetett új elemek kizárólag a bizottsági eljárásokat érintik. Ezért a tagállamoknak nem kell ezeket a nemzeti jogukba átültetniük.

(10)	Ez az irányelv nem érinti a IX. melléklet B. részében meghatározott irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Statisztikai adatgyűjtés

A tagállamok gyűjtik a területükön működtetett kikötőket felkereső tengerjáró hajók áru- és személyszállítási forgalmáról szóló közösségi statisztikai adatokat.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

„tengeri áru- és személyszállítás” áruk és utasok tengerjáró hajók igénybevételével történő mozgatása, részben vagy egészben tengeri útvonalakon.

Ennek az irányelvnek a hatálya kiterjed azokra az árukra is, amelyeket:

i.	tengeri létesítményekre szállítottak ki;

ii.	a tengerfenékről termeltek ki, és kikötőkben rakodtak ki a partra.

Ezen irányelv hatálya a hajók számára szállított üzemanyagra és üzemeltetéshez szükséges készletekre nem terjed ki.

„Tengerjáró hajó”: olyan hajókat jelent, amelyeket nem kizárólagosan belvizeken, védett vizeken vagy azok közvetlen közelében, illetve kikötőhatóságok rendeletei által szabályozott vizeken vagy területeken üzemeltetnek.

Ennek az irányelvnek a hatálya nem terjed ki halfogási, halfeldolgozási, kutatási és fúrási tevékenységek végzése céljából üzemeltetett hajókra, vontatóhajókra, tolóhajókra, kutatóhajókra és mérési tevékenységeket végző hajókra, kotróhajókra, hadihajókra, illetve a kizárólag nem kereskedelmi tevékenységek végzése céljából üzemeltetett hajókra.

c)	„Kikötő”: olyan helyet jelent, amely rendelkezik megfelelő létesítményekkel hajók kikötéséhez, hajók rakományainak kirakodásához és berakodásához, vagy hajók utasainak kihajózásához, illetve behajózásához.

d)	„Tengeri szállító nemzetisége”: arra az országra vonatkozik, amelyben a szállító üzleti tevékenységeinek tényleges központi irodája található.

e)	„Tengeri szállító” az a személy, aki vagy akinek a nevében egy másik személy egy feladóval vagy egy utassal áruk vagy utasok tengeri szállítására vonatkozó szerződést köt.

3. cikk

Adatgyűjtési sajátosságok

(1) A tagállamok az alábbi területekkel kapcsolatosan végeznek adatgyűjtést:

a)	rakomány- és utasforgalmi információk;

b)	hajókra vonatkozó információk.

A 100 tonna bruttó űrtartalomnál kisebb hajóterű hajók mentesíthetők az adatszolgáltatási kötelezettség alól.

(2) Az adatszolgáltatási kötelezettséggel kapcsolatosan előírt sajátos jellemzőket, nevezetesen az egyes területekre vonatkozó statisztikai változókat és azok osztályozási nómenklatúráját, valamint a megfigyelések megkövetelt gyakoriságát az I–VIII. melléklet tartalmazza.

(3) Az adatgyűjtést a lehetőségek szerint a rendelkezésre álló adatforrások alapján kell elvégezni, ezáltal csökkenteni kell az adatszolgáltatókra rótt terheket.

(4) A Bizottság az adatgyűjtési sajátosságokat és az I–VIII. melléklet tartalmát a gazdasági és műszaki fejlődéshez igazítja olyan mértékig, ameddig az ilyen kiigazítások nem idéznek elő jelentős költségnövekedést a tagállamok számára, és/vagy nem rónak túlzott terheket az adatszolgáltatókra.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 10. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

4. cikk

Kikötők

(1) Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a Bizottság összeállít egy országok és tengerparti területek szerint kódolt és osztályozott kikötőlistát.

(2) Minden egyes tagállam kijelöli a 10. cikk (3) bekezdésében említett kikötőlistából azokat a kikötőket, amelyek éves áruforgalma meghaladja az 1 millió tonnát, vagy amelyek éves utasforgalma meghaladja a 200 000 főt.

Minden egyes kijelölt kikötő vonatkozásában részletes adatokat kell szolgáltatni a VIII. melléklet rendelkezéseivel összhangban azokról a forgalmi területekről (áru- és utasforgalom), amelyekben az érintett kijelölt kikötő elérte az előírt kijelölési határértéket; az adatszolgáltatási kötelezettség olyan területek esetében, ahol a kikötő a határértéket nem érte el, csak összesített adatokat kell szolgáltatni.

(3) Az olyan kikötők esetében, amelyek a kikötőlistából nem kerültek kijelölésre, az adatszolgáltatási kötelezettség a VIII. melléklet A3 adatkészletének megfelelő adatokat tartalmazó, összesített adatszolgáltatásra vonatkozik.

5. cikk

A statisztikák pontossága

Az adatgyűjtési módszereket olyan módon kell meghatározni, hogy a Közösség tengeri szállítási statisztikái tükrözzék a VIII. mellékletben előírt statisztikai adatkészletek vonatkozásában megkövetelt pontosságot.

A Bizottság meghatározza a pontossági követelményeket.

6. cikk

Az adatgyűjtés eredményeinek feldolgozása

A tagállamok annak érdekében, hogy összehasonlítható statisztikai adatokat kapjanak, kötelesek a 3. cikk alapján begyűjtött statisztikai információkat az 5. cikkben említett adatpontossági követelményeket kielégítő módon feldolgozni.

7. cikk

Az adatgyűjtés eredményeinek továbbítása

(1) A tagállamok a 3. cikkben említett adatgyűjtésből származó eredményeket továbbítják a Bizottság (Eurostat) számára, beleértve a tagállamok által a hazai törvényeik által vagy a statisztikai adatok bizalmas jellegével kapcsolatosan elfogadott gyakorlatuk alkalmazásával bizalmas jellegűnek nyilvánított adatokat is az európai statisztikákról szóló, 2009. március 11-i 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5) összhangban.

(2) Az adatgyűjtések feldolgozott adatait a VIII. mellékletben meghatározott adatkészleteknek megfelelő szerkezetben kell továbbítani. Az eredmények továbbításához felhasználható műszaki megoldások meghatározása a 10. cikk (2) bekezdésében említett irányítóbizottsági eljárással összhangban történik.

(3) Az eredményeket a negyedéves gyakoriságú megfigyelési időszakok esetében a tárgyidőszak végétől számított öt hónapon belül, az éves gyakoriságú megfigyelési időszakok esetében a tárgyidőszak végétől számított nyolc hónapon belül kell továbbítani.

Az első adatszolgáltatási időszakban az 1997. év első negyedévére vonatkozó adatokat kell továbbítani.

8. cikk

Jelentések

A tagállamok a Bizottság (Eurostat) rendelkezésére bocsátanak az adatok összeállításában felhasznált módszerekre vonatkozó minden információt. A tagállamok továbbá a Bizottság rendelkezésére bocsátanak az adatgyűjtési módszerekben bekövetkező minden lényeges változásra vonatkozó információt is.

9. cikk

A statisztikai adatok terjesztése

A Bizottság (Eurostat) hozzáférhetővé teszi a megfelelő statisztikai adatokat, időszakonként összehasonlítva a megadott eredményekkel.

Az adatok Bizottság (Eurostat) általi kihirdetéshez vagy nyilvánosságra hozatalához szükséges intézkedéseket a 10. cikk (2) bekezdésében említett irányítóbizottsági eljárással összhangban kell foganatosítani.

10. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot a 223/2009/EK rendelettel létrehozott európai statisztikai rendszer bizottsága segíti.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 4. és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel 8. cikkének rendelkezéseire is.

Az 1999/468/EK határozat 4. cikkének (3) bekezdésében megállapított határidő három hónap.

(3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikke (1)–(4) bekezdését, valamint 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel 8. cikkének rendelkezéseire is.

11. cikk

Tájékoztatás a nemzeti rendelkezésekről

A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadtak el.

12. cikk

Hatályon kívül helyezés

A IX. melléklet A. részében felsorolt jogszabályokkal módosított 95/64/EK irányelv hatályát veszti, a IX. melléklet B. részében meghatározott irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni a X. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban.

13. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

14. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2009. május 6-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

H.-G. PÖTTERING

a Tanács részéről

az elnök

J. KOHOUT

(1) Az Európai Parlament 2008. október 21-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2009. április 23-i határozata.

(2) HL L 320., 1995.12.30., 25. o.

(3) Lásd a IX. melléklet A. részét.

(4) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(5) HL L 87., 2009.3.31., 164. o.

I. MELLÉKLET

VÁLTOZÓK ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. Statisztikai változók

a) Hajórakomány- és utasinformáció:

—	az áruk bruttó súlya tonnában,

—	a hajórakomány típusa a II. mellékletben feltüntetett névjegyzék szerint,

—	az áruk leírása a III. mellékletben feltüntetett névjegyzék szerint,

—	jelentést tevő kikötő,

—	a mozgás iránya, vagy befelé, vagy kifelé,

—

befelé irányuló hajórakomány esetében: a berakodási kikötő (vagyis az a kikötő, amelyben a jelentést tevő kikötőbe érkező rakományt hajóra rakták), az Európai Gazdasági Térség (EGT) országainak a kikötők jegyzékében feltüntetett egyes kikötőit és az EGT-országokon kívüli, a IV. mellékletben feltüntetett hajózható tengerparti területeket használva,

—

kifelé irányuló hajórakomány esetében: a kirakodási kikötő (vagyis az a kikötő, amelyben a jelentést tevő kikötőt elhagyó hajóból a rakományt ki kell rakodni), az Európai Gazdasági Térség (EGT) országainak a kikötők jegyzékében feltüntetett egyes kikötőit és az EGT-országokon kívüli, a IV. mellékletben feltüntetett hajózható tengerparti területeket használva,

—	az utazást elkezdő vagy befejező utasok száma, valamint a tengeri hajókiránduláson részt vevő utasok száma.

A konténerekben vagy ro-ro egységekben szállított áruk esetében a következő kiegészítő adatokat kell szolgáltatni:

—	a konténerek összes száma (rakománnyal vagy rakomány nélkül),

—	a rakomány nélküli konténerek száma,

—	a mozgatható (ro-ro) egységek összes száma (rakománnyal vagy rakomány nélkül),

—	a rakomány nélküli mozgatható (ro-ro) egységek száma.

b) A hajóra vonatkozó információ:

—	a hajók száma,

—	a hajók hordképessége vagy bruttó tonnatartalma,

—	a hajók regisztrálási országa vagy felségterülete, az V. mellékletben feltüntetett névjegyzéket használva,

—	a hajók típusa, a VI. mellékletben feltüntetett névjegyzéket használva,

—	a hajók mérete, a VII. mellékletben feltüntetett névjegyzéket használva.

2. Fogalommeghatározások

A »teheráru-konténer« olyan szállítóeszköz-gyártmányt jelent, amely:

1.	állandó jellegű, és ennek megfelelően elég erős ahhoz, hogy alkalmas legyen az ismételt felhasználásra;

2.	különleges kivitelezésű, ami lehetővé teszi az árucikkek szállítását egy vagy több módon, közbenső átrakodás nélkül;

3.	olyan eszközökkel van ellátva, amelyek a gyors kezelését lehetővé teszik, különösen az egyik szállítási módról a másikra való átrakását;

4.	úgy tervezték, hogy könnyű legyen megtölteni és kiüríteni;

5.	hat (6) méter (20 láb) vagy nagyobb hosszúsággal rendelkezik.

A »ro-ro egység« olyan, kerekekkel ellátott berendezést jelent a rakomány szállításához, mint a tehergépkocsik, pótkocsik vagy kétkerekű utánfutók, amelyekkel a hajóra lehet hajtani, vagy amelyeket a hajóra lehet vontatni. A kikötői vagy hajóutánfutók is ebbe a meghatározásba tartoznak. Az osztályozásnak az Egyesült Nemzetek 21. sz. »Kódok hajórakomány-, csomag- és csomagolóanyag-típusokhoz« című ECE ajánlását kell követni.

c)	A »konténerrakomány« olyan konténereket jelent, rakománnyal vagy rakomány nélkül, amelyek beemelhetők az azokat tengeren szállító hajókba vagy ezekből a hajókból kiemelhetők.

d)	A »ro-ro rakomány« árukat jelent, akár konténerekben vannak, akár nem, ro-ro egységekre rakva; a ro-ro egységeket felgördítik a hajókra és legördítik a hajókról, amelyek azokat tengeren szállítják.

e)	Az »áruk bruttó súlya« a szállított áruk tonnatartalmát jelenti, beleértve a csomagolást is, de leszámítva a konténerek vagy ro-ro egységek önsúlyát.

A »hordképesség« a hajó nyári merülési vonalán vízben, 1,025 fajsúllyal mért vízkiszorítása és a hajó teljes súlya közötti különbséget jelenti tonnákban, azaz a hajó tonnákban kifejezett vízkiszorítása hajórakomány, üzemanyag, kenőolaj, ballasztvíz, a tartályokban lévő édesvíz és ivóvíz, felhasználható felszerelés, valamint utasok, személyzet és azok javai nélkül.

g)	A »bruttó tonnatartalom« a hajóknak az 1969. évi, a hajóűrtartalom méréséről szóló nemzetközi egyezménnyel összhangban meghatározott teljes méretét jelenti.

h)	A »tengeri körutazáson részt vevő utas« olyan tengeri utast jelent, aki kirándulóhajón tengeri utazást tesz. Az egynapos kiránduláson részt vevő utasok nem tartoznak ide.

A »kirándulóhajó« olyan utasszállító hajót jelent, amelyet arra szántak, hogy az utasoknak teljes turistaélményt szolgáltasson. Az összes utas kabinnal rendelkezik. Fedélzeti szórakoztató létesítmények is tartoznak a szolgáltatáshoz. A rendes kompjáratként üzemelő hajók nem tartoznak ide még akkor sem, ha némelyik utas tengeri körutazásnak tekinti a szolgáltatást. Továbbá azok a teherszállító hajók, amelyek nagyon korlátozott számban saját kabinnal rendelkező utasokat is tudnak szállítani, szintén nem tartoznak ide. Azok a hajók, amelyeket kizárólag egynapos kirándulásra szántak, szintén nem tartoznak ide.

j)	A »tengeri körutazáson részt vevő utas kirándulása« a tengeri körutazáson részt vevő utas rövid látogatását jelenti valamely kikötőhöz kapcsolódó turistalátványosságnál, miközben a fedélzeten fenntartja a kabinját.

II. MELLÉKLET

A HAJÓRAKOMÁNY-OSZTÁLYOZÁS TÍPUSA

Kategória (1)	Kód 1 számjegy	Kód 2 számjegy	Leírás	Tonnatartalom	Szám
Folyékony rakomány	1	1X	Folyékony ömlesztett áru (nem rakományegység)	X
		11	Cseppfolyósított gáz	X
		12	Nyersolaj	X
		13	Olajszármazékok	X
		19	Egyéb folyékony ömlesztett áru	X
Száraz rakomány	2	2X	Száraz ömlesztett áru (nem rakományegység)	X
		21	Ércek	X
		22	Szén	X
		23	Mezőgazdasági termékek (pl. gabona, szója, tápióka)	X
		29	Egyéb száraz ömlesztett áru	X
Konténerek	3	3X	Nagy konténerek	X (2)	X
		31	6 m-es (20 láb) teheráruegységek	X (2)	X
		32	12 m-es (40 láb) teheráruegységek	X (2)	X
		33	Teheráruegységek > 6 m (20 láb) és < 12 m (40 láb)	X (2)	X
		34	Teheráruegységek > 12 m (40 láb)	X (2)	X
Átrakodás nélkül (önjáró)	5	5X	Mozgatható önjáró egységek	X	X
		51	Közúti áruszállító járművek és önjáró trélerek	X (2)	X
		52	Személygépkocsik, motorkerékpárok és utánuk kapcsolt pótkocsik/lakókocsik		X (3)
		53	Személyszállító autóbuszok		X (3)
		54	Kereskedelmi rendeltetésű járművek (beleértve az import/export motorhajtású járműveket is)	X	X (3)
		56	Élő állatok	X	X (3)
		59	Egyéb mozgatható önjáró egységek	X	X
Átrakodás nélkül (nem önjáró)	6	6X	Mozgatható nem önjáró egységek	X	X
		61	Nem utánuk kapcsolt közúti áruszállító pótkocsik és kétkerekű utánfutók	X (2)	X
		62	Nem utánuk kapcsolt lakókocsik és egyéb közúti, mezőgazdasági és ipari járművek		X (3)
		63	Vasúti vagonok, hajófedélzeti kikötőtől kikötőig szállított pótkocsik, valamint áruszállításra alkalmazott hajófedélzeti uszályok	X (2)	X
		69	Egyéb mozgatható nem önjáró egységek	X	X
Egyéb általános hajórakomány (beleértve a kisméretű konténereket is)	9	9X	Egyéb, máshol nem meghatározott hajórakomány	X
		91	Erdészeti termékek	X
		92	Vas- és acéltermékek	X
		99	Egyéb általános hajórakomány	X

(1) Ezek a kategóriák megegyeznek az Egyesült Nemzetek 21. sz. ECE ajánlásával.

(2) A bejegyzett mennyiség az áruk bruttó súlya a csomagolással együtt, de a konténerek és a ro-ro egységek önsúlya nélkül.

(3) Csak az egységek teljes száma.

III. MELLÉKLET

NST 2007

Ágazat	Árumegnevezés
01	Mezőgazdasági, vadászati és erdészeti termék; hal és egyéb halászati termék
02	Szén és lignit: nyers kőolaj és földgáz
03	Fémtartalmú ércek és egyéb bányászati és kőfejtési termék; tőzeg; urán- és tóriumérc
04	Az élelmiszer, ital és dohánytermék
05	Textília és textiláru; bőr és bőrtermék
06	Fa, fa- és parafatermék (kivéve bútor; szalma- és egyéb fonottáru; papíripari rostanyag, papír és papírtermék; nyomdai és egyéb sokszorosított médiatermék
07	Koksz és finomított kőolajtermék
08	Vegyszer, vegyipari termék és vegyiszál; gumi és műanyag termék; nukleáris fűtőanyag
09	Az egyéb nemfém ásványi termék
10	Fém alapanyag; fémfeldolgozási termék, kivéve gép és berendezés
11	Máshová nem sorolt gép és berendezés; irodagép és számítógép; máshová nem sorolt villamos gép és készülék; rádió, televízió és hírközlési berendezés és készülék; egészségügyi, precíziós és optikai műszer; karóra és egyéb óra
12	Szállítóeszköz
13	Bútor; egyéb, máshová nem sorolt feldolgozóipari termék
14	Másodlagos nyersanyag; kommunális hulladék és egyéb hulladék
15	Postai küldemény, csomag
16	Áruszállításban használt berendezés és anyag
17	Háztartási és irodai költöztetés során áthelyezett áru; utasoktól elkülönítetten szállított poggyász; javítás céljából szállított gépjármű; máshová nem sorolt egyéb nem piaci áru
18	Csoportosított áru: együtt szállított, vegyes típusú áru
19	Azonosítatlan áru: olyan áru, amely valamely okból nem azonosítható és ezért nem sorolható a 01-16 csoportokba.
20	Egyéb, máshova nem sorolt áru

IV. MELLÉKLET

HAJÓZHATÓ TENGERPARTI TERÜLETEK

Az alkalmazandó névjegyzék az abban az évben hatályban lévő földrajzi nómenklatúra (a Közösség külkereskedelmi statisztikájára és a tagállamok közötti kereskedelmi statisztikákra vonatkozó ország- és területnómenklatúra, amely a Közösség és tagállamai, illetve a harmadik országok közötti áruforgalomra vonatkozó statisztikáról szóló, 1995. május 22-i 1172/95/EK tanácsi rendelet (1) készült), amelyre az adatok utalnak.

A kód négy kódelemből áll: az ISO alfa 2 szabványos kód az egyes országokhoz a fent említett névjegyzékből, amit két nulla követ (pl. a GR00 kód Görögország esetében), kivéve azokat az országokat, amelyek két vagy több hajózható tengerparti területre vannak osztva; ezeket a nullától különböző (1 és 7 közötti) negyedik számjegy azonosítja az alábbiak szerint:

Kód	Hajózható tengerparti területek
FR01	Franciaország: Atlanti-óceán és Északi-tenger
FR02	Franciaország: Földközi-tenger
FR03	Francia tengerentúli megyék: Francia Guyana
FR04	Francia tengerentúli megyék: Martinique és Guadeloupe
FR05	Francia tengerentúli megyék: Réunion
DE01	Németország: Északi-tenger
DE02	Németország: Balti-tenger
DE03	Németország: Belföld
GB01	Egyesült Királyság
GB02	Man-sziget
GB03	Csatorna-szigetek
ES01	Spanyolország: Atlanti-óceán (észak)
ES02	Spanyolország: Földközi-tenger és Atlanti-óceán (dél), beleértve a Baleár- és Kanári-szigeteket is
SE01	Svédország: Balti-tenger
SE02	Svédország: Északi-tenger
TR01	Törökország: Fekete-tenger
TR02	Törökország: Földközi-tenger
RU01	Oroszország: Fekete-tenger
RU02	Oroszország: Balti-tenger
RU03	Oroszország: Ázsia
MA01	Marokkó: Földközi-tenger
MA02	Marokkó: Nyugat-Afrika
EG01	Egyiptom: Földközi-tenger
EG02	Egyiptom: Vörös-tenger
IL01	Izrael: Földközi-tenger
IL02	Izrael: Vörös-tenger
SA01	Szaúd-Arábia: Vörös-tenger
SA02	Szaúd-Arábia: Perzsa-öböl
US01	Amerikai Egyesült Államok: Atlanti-óceán (észak)
US02	Amerikai Egyesült Államok: Atlanti-óceán (dél)
US03	Amerikai Egyesült Államok: Mexikói-öböl
US04	Amerikai Egyesült Államok: Csendes-óceán (dél)
US05	Amerikai Egyesült Államok: Csendes-óceán (észak)
US06	Amerikai Egyesült Államok: Nagy Tavak
US07	Puerto Rico
CA01	Kanada: Atlanti-óceán
CA02	Kanada: Nagy-tavak és Felső Szent Lőrinc
CA03	Kanada: Nyugati partvidék
CO01	Kolumbia: Északi partvidék
CO02	Kolumbia: Nyugati partvidék
	A kiegészítő kódokkal
ZZ01	Partközeli létesítmények
ZZ02	Csoportosak és máshol nem meghatározottak

(1) HL L 118., 1995.5.25., 10. o.

V. MELLÉKLET

A HAJÓK REGISZTRÁLÁSÁNAK NEMZETISÉGE

Az alkalmazandó névjegyzék az abban az évben hatályban lévő földrajzi nómenklatúra (a Közösség külkereskedelmi statisztikájára és a tagállamok közötti kereskedelmi statisztikákra vonatkozó ország- és területnómenklatúra, amely az 1172/95/EK rendelettel összhangban készült), amelyre az adatok vonatkoznak.

A kód négy kódelemből áll: az ISO alfa 2 szabványos kód az egyes országokhoz a fent említett névjegyzékből, amit két nulla követ (pl. a GR00 kód Görögország esetében), kivéve a két vagy több nyilvántartással rendelkező országokat, amelyeket egy nullától különböző negyedik számjegy azonosít az alábbiak szerint:

FR01	Franciaország
FR02	Francia Antarktiszi Terület (beleértve a Kerguelen-szigetet is)
IT01	Olaszország – első nyilvántartás
IT02	Olaszország – nemzetközi nyilvántartás
GB01	Egyesült Királyság
GB02	Man-sziget
GB03	Csatorna-szigetek
GB04	Gibraltár
DK01	Dánia
DK02	Dánia (DIS)
PT01	Portugália
PT02	Portugália (MAR)
ES01	Spanyolország
ES02	Spanyolország (Rebeca)
NO01	Norvégia
NO02	Norvégia (NIS)
US01	Amerikai Egyesült Államok
US02	Puerto Rico

VI. MELLÉKLET

A HAJÓOSZTÁLYOZÁS TÍPUSA (ICST-COM)

	Típus	Hozzá tartozó hajókategóriák
10	Folyékony rakomány	Olajszállító tartályhajó Vegyianyag-szállító tartályhajó Nagyméretű tartályhajó Tartályuszály Egyéb tartályhajó
20	Száraz rakomány	Ömlesztettáru/olaj szállító Ömlesztettáru-szállító
31	Konténer	Teljes konténer
32	Specializált	Uszályszállító Vegyianyag-szállító Besugárzott üzemanyag Haszonállat-szállító Járműszállító Egyéb specializált
33	Általános hajórakomány, nem specializált	Hűtőhajó Ro-ro utas Ro-ro konténer Egyéb ro-ro rakomány Kombinált szállító általános rakomány/utas Kombinált szállító általános rakomány/konténer Egyfedélzetű hajó Többfedélzetű hajó
34	Szárazáru-szállító uszály	Fedélzettel ellátott uszály Töltőgaratos uszály Emelővel ellátott tengeri műszaki uszály Nyitott száraz rakomány uszály Fedett száraz rakomány uszály Egyéb száraz rakomány uszály, hacsak másutt nincs meghatározva
35	Utas	Utas (kivéve: tengeri körutazáson részt vevő utasok)
36	Tengeri körutazáson részt vevő utasok	Csak kirándulóhajók
41	Halászat	Halfogás (1) Halfeldolgozás (1)
42	Partközeli tevékenységek	Fúrás és feltárás (1) Partközeli támogatás (1)
43	Kikötői vontatóhajók	Kikötői vontatóhajók (1) Tolóhajók (1)
49	Vegyes	Kotróhajók (1) Kutatás/felmérés (1) Egyéb hajók, hacsak másutt nincs meghatározva (1)
XX	Ismeretlen	Ismeretlen hajótípus

(1) Ez az irányelv nem tartalmazza.

VII. MELLÉKLET

HAJÓMÉRETOSZTÁLYOK

bruttó hordképességben (DWT) és bruttó súlyban (GT)

Ez az osztályozás csak a 100 vagy annál nagyobb tonnatartalmú hajókra érvényes.

Osztályok	Alsó határ		Felső határ
Osztályok	DWT	GT	DWT	GT
01	—	100	499-ig	499-ig
02	500	500	999	999
03	1 000	1 000	1 999	1 999
04	2 000	2 000	2 999	2 999
05	3 000	3 000	3 999	3 999
06	4 000	4 000	4 999	4 999
07	5 000	5 000	5 999	5 999
08	6 000	6 000	6 999	6 999
09	7 000	7 000	7 999	7 999
10	8 000	8 000	8 999	8 999
11	9 000	9 000	9 999	9 999
12	10 000	10 000	19 999	19 999
13	20 000	20 000	29 999	29 999
14	30 000	30 000	39 999	39 999
15	40 000	40 000	49 999	49 999
16	50 000	50 000	79 999	79 999
17	80 000	80 000	99 999	99 999
18	100 000	100 000	149 999	149 999
19	150 000	150 000	199 999	199 999
20	200 000	200 000	249 999	249 999
21	250 000	250 000	299 999	299 999
22	≥ 300 000	≥ 300 000	—	—
Megjegyzés: Ha 100-nál kisebb bruttó tonnatartalmú hajókat is beszámítanának ezen irányelv alapján, akkor a „99” osztály kódot kapnák.

VIII. MELLÉKLET

STRUKTÚRA A STATISZTIKAI ADATKÉSZLETEKHEZ

Az ebben a mellékletben részletezett adatkészletek megállapítják, hogy a Közösség által igényelt tengeri szállítási statisztikákat milyen időközönként kell elkészíteni. Az egyes adatkészletek meghatározzák a korlátozott méretkészletek keresztbesorolását a névjegyzékek különböző szintjein az összes többi méreten keresztül összesítve, amelyekhez a jó minőségű statisztikák szükségesek.

A B1 adatkészlet összegyűjtésének feltételeit a Tanács a Bizottság javaslatára dönti el az ezen irányelv 10. cikke szerint előírt hároméves átmeneti időszak során végzett kísérleti tanulmány eredményeinek figyelembevételével.

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS RÉSZLETES STATISZTIKA

—	Az áruk és az utasok számára kiválasztott kikötőkhöz az A1, A2, B1, C1, D1, E1, F1 és/vagy az F2 adatkészleteket kell szolgáltatni.

—	Az áruk, de nem az utasok számára kiválasztott kikötőkhöz az A1, A2, A3, B1, C1, E1, F1 és/vagy az F2 adatkészleteket kell szolgáltatni.

—	Az utasok, de nem az áruk számára kiválasztott kikötőkhöz az A3, D1, F1 és/vagy az F2 adatkészleteket kell szolgáltatni.

—	Az adatkészlet a kiválasztott kikötőkhöz, valamint azokhoz a kikötőkhöz, amelyek nincsenek kiválasztva (sem áruk, sem utasok számára), az A3.

A1 adatkészlet	:	Tengeri szállítás a fő európai kikötőkben, a kikötők, a rakomány típusa és a kapcsolat szerint
Időszak	:	negyedévenként

	Változók	Kódolási részlet	Névjegyzék
Méretek	Adatkészlet	Kétkarakteres alfanumerikus	A1
	Referenciaév	Négykarakteres alfanumerikus	(pl. 1997)
	Referencia-negyedév	Egykarakteres alfanumerikus	(1, 2, 3, 4)
	Jelentést tevő kikötő	Ötkarakteres alfanumerikus	Kiválasztott EGT-kikötők a kikötői jegyzékben
	Irány	Egykarakteres alfanumerikus	Befelé, kifelé (1, 2)
	Berakodási/kirakodási kikötő	Ötkarakteres alfanumerikus	EGT-kikötők a kikötői jegyzékben
	Kapcsolat	Négykarakteres alfanumerikus	Hajózható tengerparti területek, IV. melléklet
	Rakomány típusa	Egykarakteres alfanumerikus	Rakomány típusa, II. melléklet
Adatok: Az áruk bruttó súlya tonnában.

A2 adatkészlet	:	Nem egységteher tengeri szállítása a fő európai kikötőkben, a kikötők, a rakomány típusa és a kapcsolat szerint
Időszak	:	negyedévenként

	Változók	Kódolási részlet	Névjegyzék
Méretek	Adatkészlet	Kétkarakteres alfanumerikus	A2
	Referenciaév	Négykarakteres alfanumerikus	(pl. 1997)
	Referencia-negyedév	Egykarakteres alfanumerikus	(1, 2, 3, 4)
	Jelentést tevő kikötő	Ötkarakteres alfanumerikus	Kiválasztott EGT-kikötők a kikötői jegyzékben
	Irány	Egykarakteres alfanumerikus	Befelé, kifelé (1, 2)
	Berakodási/kirakodási kikötő	Ötkarakteres alfanumerikus	EGT-kikötők a kikötői jegyzékben
	Kapcsolat	Négykarakteres alfanumerikus	Hajózható tengerparti területek, IV. melléklet
	Rakomány típusa	Kétkarakteres alfanumerikus	Rakomány típusa (csak nem egységteher), II. melléklet (alkategóriák 1X, 11, 12, 13, 19, 2X, 21, 22, 23, 29, 9X, 91, 92 és 99)
Adatok: Az áruk bruttó súlya tonnában.

A3 adatkészlet	:	A kiválasztott kikötőkhöz és azokhoz a kikötőkhöz egyaránt megkívánt adatok, amelyekhez részletes statisztika nem szükséges (lásd 4. cikk (3) bekezdés)
Időszak	:	évenként

Változók

Kódolási részlet

Névjegyzék

Méretek

Adatkészlet

Kétkarakteres alfanumerikus

Referenciaév

Négykarakteres alfanumerikus

(pl. 1997)

Referencia-negyedév

Egykarakteres alfanumerikus

(0)

Jelentést tevő kikötő

Ötkarakteres alfanumerikus

Összes kikötő a kikötői jegyzékben

Irány

Egykarakteres alfanumerikus

Befelé, kifelé (1, 2)

Adatok:

Az áruk bruttó súlya tonnában.

Utasok száma (kivéve a tengeri körutazáson részt vevő utasokat).

A kirándulást megkezdő és befejező tengeri körutazáson részt vevő utasok száma.

A tengeri körutazáson részt vevő utasok száma a tengeri kiránduláson: irány: csak befelé (1) – (szabadon választható).

B1 adatkészlet	:	Tengeri szállítás a fő európai kikötőkben, a kikötők, a rakomány típusa és a kapcsolat szerint
Időszak	:	évenként

	Változók	Kódolási részlet	Névjegyzék
Méretek	Adatkészlet	Kétkarakteres alfanumerikus	B1
	Referenciaév	Négykarakteres alfanumerikus	(pl. 1997)
	Referencia-negyedév	Egykarakteres alfanumerikus	(0)
	Jelentést tevő kikötő	Ötkarakteres alfanumerikus	Kiválasztott EGT-kikötők a kikötői jegyzékben
	Irány	Egykarakteres alfanumerikus	Befelé, kifelé (1, 2)
	Berakodási/kirakodási kikötő	Ötkarakteres alfanumerikus	EGT-kikötők a kikötői jegyzékben
	Kapcsolat	Négykarakteres alfanumerikus	Hajózható tengerparti területek, IV. melléklet
	Rakomány típusa	Egykarakteres alfanumerikus	Rakomány típusa, II. melléklet
	Árucikk	Kétkarakteres alfanumerikus	Árunévjegyzék, III. melléklet
Adatok: Az áruk bruttó súlya tonnában.

C1 adatkészlet	:	Egységteher tengeri szállítása a fő európai kikötőkben, a kikötők, a rakomány típusa és a kapcsolat, valamint berakodott állapot szerint
Időszak	:	negyedévenként

Változók

Kódolási részlet

Névjegyzék

Méretek

Adatkészlet

Kétkarakteres alfanumerikus

Referenciaév

Négykarakteres alfanumerikus

(pl. 1997)

Referencia-negyedév

Egykarakteres alfanumerikus

(1, 2, 3, 4)

Jelentést tevő kikötő

Ötkarakteres alfanumerikus

Kiválasztott EGT-kikötők a kikötői jegyzékben

Irány

Egykarakteres alfanumerikus

Befelé, kifelé (1, 2)

Berakodási/kirakodási kikötő

Ötkarakteres alfanumerikus

EGT-kikötők a kikötői jegyzékben

Kapcsolat

Négykarakteres alfanumerikus

Hajózható tengerparti területek, IV. melléklet

Rakomány típusa

Kétkarakteres alfanumerikus

Rakomány típusa (csak konténer, ro-ro) II. melléklet (alkategóriák 3X, 31, 32, 33, 34, 5X, 51, 52, 53, 54, 56, 59, 6X, 61, 62, 63 és 69)

Adatok:

Az áruk bruttó súlya tonnában (rakomány típusa: alkategóriák 3X, 31, 32, 33, 34, 5X, 51, 54, 56, 59, 6X, 61, 62, 63 és 69).

Egységek száma (rakomány típusa: alkategóriák 3X, 31, 32, 33, 34, 5X, 51, 52, 53, 54, 56, 59, 6X, 61, 62, 63 és 69).

Egységek száma rakomány nélkül (rakomány típusa: alkategóriák 3X, 31, 32, 33, 34, 5X, 51, 59, 6X, 61, 63 és 69).

D1 adatkészlet	:	Utasszállítás a fő európai kikötőkben, a kapcsolat és a hajók bejegyzésének nemzetisége szerint
Időszak	:	negyedévenként

	Változók	Kódolási részlet	Névjegyzék
Méretek	Adatkészlet	Kétkarakteres alfanumerikus	D1
	Referenciaév	Négykarakteres alfanumerikus	(pl. 1997)
	Referencia-negyedév	Egykarakteres alfanumerikus	(1, 2, 3, 4)
	Jelentést tevő kikötő	Ötkarakteres alfanumerikus	Kiválasztott EGT-kikötők a kikötői jegyzékben
	Irány	Egykarakteres alfanumerikus	Befelé, kifelé (1, 2)
	Berakodási/kirakodási kikötő	Ötkarakteres alfanumerikusv	EGT-kikötők a kikötői jegyzékben
	Kapcsolat	Négykarakteres alfanumerikus	Hajózható tengerparti területek, IV. melléklet
	A hajó bejegyzésének nemzetisége	Négykarakteres alfanumerikus	A hajó bejegyzésének nemzetisége, V. melléklet
Adatok: Utasok száma, kivéve a kirándulást megkezdő és befejező, tengeri körutazáson részt vevő utasokat, valamint a kiránduláson lévő utasokat.

E1 adatkészlet	:	Tengeri szállítás a fő európai kikötőkben, a kapcsolat és a hajók bejegyzésének nemzetisége szerint
Időszak	:	évenként

	Változók	Kódolási részlet	Névjegyzék
Méretek	Adatkészlet	Kétkarakteres alfanumerikus	E1
	Referenciaév	Négykarakteres alfanumerikus	(pl. 1997)
	Referencia-negyedév	Egykarakteres alfanumerikus	(0)
	Jelentést tevő kikötő	Ötkarakteres alfanumerikus	Kiválasztott EGT-kikötők a kikötői jegyzékben
	Irány	Egykarakteres alfanumerikus	Befelé, kifelé (1, 2)
	Berakodási/kirakodási kikötő	Ötkarakteres alfanumerikus	EGT-kikötők a kikötői jegyzékben
	Kapcsolat	Négykarakteres alfanumerikus	Hajózható tengerparti területek, IV. melléklet
	A rakomány típusa	Egykarakteres alfanumerikus	A rakomány típusa, II. melléklet
	A hajó bejegyzésének nemzetisége	Négykarakteres alfanumerikus	A hajó bejegyzésének nemzetisége, V. melléklet
Adatok: Az áruk bruttó súlya tonnában.

F1 adatkészlet	:	Európai kikötői hajóforgalom a fő európai kikötőkben, a kikötők, a rakományt berakodó vagy kirakodó hajók típusa és mérete, a hajóba beszálló vagy a partra szálló utasok szerint (beleértve a kiránduláson lévő, tengeri körutazáson részt vevő utasokat is)
Időszak	:	negyedévenként

Változók

Kódolási részlet

Névjegyzék

Méretek

Adatkészlet

Kétkarakteres alfanumerikus

Referenciaév

Négykarakteres alfanumerikus

(pl. 1997)

Referencia-negyedév

Egykarakteres alfanumerikus

(1, 2, 3, 4)

Jelentést tevő kikötő

Ötkarakteres alfanumerikus

Kiválasztott EGT-kikötők a kikötői jegyzékben

Irány

Egykarakteres alfanumerikus

Befelé, kifelé (1, 2)

A hajó típusa

Kétkarakteres alfanumerikus

A hajó típusa, VI. melléklet

A hajó mérete, hordképesség

Kétkarakteres alfanumerikus

Hordképesség szerinti méret osztályok, VII. melléklet

Adatok:

A hajók száma.

A hajók hordképessége tonnában.

F2 adatkészlet	:	Európai kikötői hajóforgalom a fő európai kikötőkben, a kikötők, a rakományt berakodó vagy kirakodó hajók típusa és mérete, a hajóba beszálló vagy a partra szálló utasok szerint (beleértve a kiránduláson lévő, tengeri körutazáson részt vevő utasokat is)
Időszak	:	negyedévenként

Változók

Kódolási részlet

Névjegyzék

Méretek

Adatkészlet

Kétkarakteres alfanumerikus

Referenciaév

Négykarakteres alfanumerikus

(pl. 1997)

Referencia-negyedév

Egykarakteres alfanumerikus

(1, 2, 3, 4)

Jelentést tevő kikötő

Ötkarakteres alfanumerikus

Kiválasztott EGT-kikötők a kikötői jegyzékben

Irány

Egykarakteres alfanumerikus

Befelé, kifelé (1, 2)

A hajó típusa

Kétkarakteres alfanumerikus

A hajó típusa, VI. melléklet

A hajó mérete, bruttó tonna

Kétkarakteres alfanumerikus

Bruttó tonna szerinti méret osztályok, VII. melléklet

Adatok:

A hajók száma.

A hajók bruttó tonna szerinti mérete.

IX. MELLÉKLET

A. RÉSZ

A hatályon kívül helyezett irányelv és módosításainak listája

(a 12. cikk szerint)

A Tanács 95/64/EK irányelve (HL L 320., 1995.12.30., 25. o.)
A Bizottság 98/385/EK határozata (HL L 174., 1998.6.18., 1. o.)	Kizárólag a 3. cikk
A Bizottság 2000/363/EK határozata (HL L 132., 2000.6.5., 1. o.)	Kizárólag az 1. cikk
Az Európai Parlament és a Tanács 1882/2003/EK rendelete (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.)	Kizárólag a II. melléklet, 20. pontja
A Bizottság 2005/366/EK határozata (HL L 123., 2005.5.17., 1. o.)	Kizárólag az 1. cikk
A Bizottság 1304/2007/EK rendelete (HL L 290., 2007.11.8., 14. o.)	Kizárólag az 1. cikk

B. RÉSZ

A nemzeti jogba való átültetésre előírt határidők

(a 12. cikk szerint)

Irányelv	Átültetés határideje
95/64/EK	1996. december 31.

X. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

95/64/EK irányelv	Ez az irányelv
1. cikk	1. cikk
2. cikk 1. pont, első albekezdés	2. cikk a) pont, első albekezdés
2. cikk 1. pont, második albekezdés, a) és b) pont	2. cikk a) pont, második albekezdés, i. és ii. alpont
2. cikk 1. pont, harmadik albekezdés	2. cikk a) pont, harmadik albekezdés
2. cikk 2–5. pont	2. cikk b)–e) pont
3. cikk	3. cikk
4. cikk (1) bekezdés	4. cikk (1) bekezdés
4. cikk (2) bekezdés, első albekezdés	4. cikk (2) bekezdés, első albekezdés
4. cikk (2) bekezdés, második albekezdés	—
4. cikk (2) bekezdés, harmadik albekezdés	4. cikk (2) bekezdés, második albekezdés
4. cikk (3) bekezdés	4. cikk (3) bekezdés
5., 6. és 7. cikk	5., 6. és 7. cikk
8. cikk (1) bekezdés	8. cikk
8. cikk (2) bekezdés	—
9. cikk	9. cikk
10. cikk	—
11. cikk	—
12. cikk	—
13. cikk (1) és (2) bekezdés	10. cikk (1) és (2) bekezdés
—	10. cikk (3) bekezdés
13. cikk (3) bekezdés	—
14. cikk (1) bekezdés	—
14. cikk (2) bekezdés	11. cikk
—	12. cikk
15. cikk	13. cikk
16. cikk	14. cikk
I–VIII. melléklet	I–VIII. melléklet
—	IX. melléklet
—	X. melléklet

II Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelező

6.6.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 141/48

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2009. május 29.)

a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 91/676/EGK tanácsi irányelv alapján Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága által Anglia, Skócia és Wales tekintetében kért eltérés engedélyezéséről

(az értesítés a C(2009) 3853. számú dokumentummal történt)

(Csak az angol nyelvű változat hiteles)

(2009/431/EK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló, 1991. december 12-i 91/676/EGK tanácsi irányelvre (1) és különösen annak III. melléklete 2. pontjának harmadik bekezdésére,

mivel:

(1)

Amennyiben egy tagállam évente és hektáronként a 91/676/EGK irányelv III. melléklete 2. pontjának második bekezdése első mondatában és a) alpontjában meghatározott mennyiségtől eltérő mennyiségű szerves trágyát kíván felhasználni, a kérdéses mennyiséget objektív kritériumok (jelen esetben: a növénykultúrák hosszú vegetációs időszaka és nagy nitrogénfelvétele) alapján kell meghatározni oly módon, hogy az ne akadályozza az irányelv 1. cikkében meghatározott célok elérését.

(2)	2009. január 14-én Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága a 91/676/EGK irányelv III. melléklete 2. pontjának harmadik bekezdése alapján Anglia, Skócia és Wales vonatkozásában eltérés iránti kérelemmel fordult a Bizottsághoz.

(3)

A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága által kért eltérés az angliai, skóciai és walesi legelőgazdaságokban hektáronként legfeljebb évi 250 kg szerves trágya kijuttatásának engedélyezésére vonatkozik. Az eltérés a becslések szerint körülbelül 1 950 angliai, skóciai és walesi mezőgazdasági üzemre vonatkozna, azaz a gazdaságoknak 1,3 %-át, a hasznosított mezőgazdasági földterületnek 1,5 %-át, a tejelőállat-állománynak pedig 21 %-át érintené.

(4)

A 91/676/EGK irányelvet végrehajtó jogszabályok elfogadása megtörtént, ennek keretében kijelölték a veszélyeztetett területeket, és elfogadták az Angliára (2008. évi 2349. rendelet), Skóciára (2008. évi 298. rendelet) és Walesre (2008. évi 3143. rendelet) vonatkozó cselekvési programokat; mindezek a jogszabályok e határozattal együtt alkalmazandók.

(5)	A cselekvési programok hatálya alá tartozó kijelölt veszélyeztetett területek Anglia területének 68 %-át, Skócia területének 14 %-át, Wales területének pedig 4 %-át teszik ki.

(6)

A benyújtott vízminőségi adatok tanúsága szerint Angliában a felszín alatti vizek átlagos nitrátkoncentrációja a felszín alatti víztestek 83 %-ában 50 mg/l alatti, 58 %-ában 25 mg/l alatti. Skóciában és Walesben az átlagos nitrátkoncentráció a felszín alatti víztestek több mint 90 %-ában 50 mg/l alatti, több mint 70 %-ában 25 mg/l alatti. A felszíni vizeket illetően Angliában a megfigyelési pontok több mint 50 %-ában 25 mg/l alatti, míg legfeljebb 9 %-ában 50 mg/l feletti nitrátkoncentrációt mértek. Skóciában és Walesben a megfigyelési pontok több mint 90 %-ában 25 mg/l alatti nitrátkoncentrációt mértek, és egyetlen pontban sem mértek 50 mg/l feletti értéket.

(7)

Angliában, Skóciában és Walesben elsősorban tejelő szarvasmarhát, vágómarhát és juhot legeltetnek, az állomány létszáma az 1995 és 2007 közötti időszakban csökkenő tendenciát mutatott (13 %-kal kevesebb szarvasmarha, 22 %-kal kevesebb juh és bárány). A teljes szervestrágya-mennyiség mintegy 48 %-a szalmával kevert szilárd trágya, 52 %-a hígtrágya.

(8)

A műtrágyák használata az utóbbi húsz évben visszaszorult: a nitrogén esetében 42 %-kal, a foszfor esetében 49 %-kal. A nitrogénműtrágyák használata a tejelő szarvasmarhák legelőin 1999 óta 37 %-kal csökkent, és 2007-ben hektáronként 128 kg-ot tett ki. Az OECD-országok nemzeti nitrogén- és foszformérlege szerint 1985 és 2002 között a hektáronkénti nitrogénegyensúly 46 kg-ról 22 kg-ra, a hektáronkénti foszforegyensúly pedig 15 kg-ról 12 kg-ra esett vissza.

(9)	Angliában, Skóciában és Walesben a teljes mezőgazdasági terület 69 %-a legelő, melynek 46 %-án külterjes, 54 %-án belterjes gazdálkodás folyik. A teljes mezőgazdasági terület 31 %-a szántóföld.

(10)

Az értesítést kísérő igazoló dokumentumok szerint a javasolt évi 250 kg/ha, legelő állatállománytól eredő szerves trágyából származó nitrogénmennyiség legelőgazdaságokban való alkalmazását olyan objektív kritériumok indokolják, mint a nagy nettó csapadékmennyiség, a növénykultúrák hosszú vegetációs időszaka és a nagy nitrogénfelvétellel párosuló magas fűhozam.

(11)	A Bizottság a kérelmet megvizsgálva úgy látja, hogy a javasolt hektáronkénti 250 kg nitrogénmennyiség – bizonyos szigorú feltételek betartása esetén – nem sérti a 91/676/EGK irányelv célkitűzéseinek teljesítését.

(12)	Ez a határozat a 2009 és 2012 közötti időszakban, az Angliára, Skóciára és Walesre vonatkozó cselekvési tervekkel összefüggésben alkalmazandó.

(13)	Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a 91/676/EGK irányelv 9. cikke értelmében létrehozott, nitrátokkal foglalkozó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága az e határozatban előírt feltételek teljesítésével Anglia, Skócia és Wales tekintetében a 91/676/EGK irányelv rendelkezéseitől eltérve jogosult az említett irányelv III. melléklete 2 pontja második bekezdésének első mondatában és a) alpontjában előírt mennyiségeknél több szerves trágyát kijuttatni.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E határozat alkalmazásában:

a) „legelőgazdaság”: olyan mezőgazdasági üzem, amelynek trágyázásra alkalmas mezőgazdasági területe legalább 80 %-ban gyepterület;

b) „legelő állatállomány”: szarvasmarhák (a hízóborjak kivételével), juhok, szarvasok, kecskék és lovak;

c) „legelő”: állandó vagy időszakos legelőterület („időszakos”: e célra négy évnél rövidebb ideig alkalmazott).

3. cikk

Hatály

E határozat a legelőgazdaságokra a 4., 5. és 6. cikkben meghatározott feltételek mellett egyedi alapon alkalmazandó.

4. cikk

Éves engedély és kötelezettségvállalás

(1) Az eltéréssel élni kívánó mezőgazdasági termelők évente kérelmet nyújtanak be az illetékes hatóságokhoz.

(2) Az (1) bekezdésben előírt éves kérelem benyújtója a kérelem benyújtásakor írásban kötelezettséget vállal az 5. és a 6. cikkben előírt feltételek teljesítésére.

(3) Az illetékes hatóságok gondoskodnak az eltérésre vonatkozó valamennyi kérelem hatósági ellenőrzéséről. Ha az ellenőrzés során kiderül, hogy az 5. vagy a 6. cikkben előírt feltételek nem teljesülnek, e tényről értesíteni kell a kérelmezőt. Ilyen esetben a kérelem elutasítottnak tekintendő.

5. cikk

Szerves és egyéb trágyák alkalmazása

(1) A legelőgazdaság területén a földekre a legelő állatállománytól származó szerves trágyával – beleértve az adott legelőn legelő állatoktól közvetlenül odakerülő trágyát is – évente kijuttatott nitrogén mennyisége nem haladhatja meg a hektáronkénti 250 kg-ot, figyelemmel a (2)–(7) bekezdés szerinti feltételekre is.

(2) A teljes kijuttatott nitrogénmennyiség nem haladhatja meg az adott növénykultúra tápanyagigényét, figyelembe véve a talajból származó utánpótlást is.

(3) Minden gazdaságra vonatkozóan trágyázási tervet kell készíteni, amelyben rögzíteni kell a területen alkalmazott vetésforgót, valamint a szerves trágya, illetve a nitrát- és a foszfátműtrágyák tervezett kijuttatását. A tervnek minden naptári évben legkésőbb március 1-jétől rendelkezésre kell állnia a gazdaságban.

A trágyázási tervnek tartalmaznia kell a következőket:

a)	az állatállomány nagysága, az istálló- és a tárolási rendszer leírása, beleértve a szerves trágya tárolására rendelkezésre álló kapacitást;

b)	a gazdaságban keletkező szerves trágya nitrogéntartalmának és foszfortartalmának kiszámítása (az istállóban és a tárolás során elvesző mennyiség levonásával);

c)	valamennyi növénykultúra vetésforgója és területe, beleértve az egyes földterületek elhelyezkedésének vázlatos térképét;

d)	a növénykultúrák várható nitrogén- és foszforigénye;

e)	a gazdaságból elszállított vagy a gazdaságra beszállított szerves trágya mennyisége és típusa;

f)	a talaj nitrogén- és foszfortartalmával kapcsolatos talajvizsgálati eredmények, amennyiben rendelkezésre állnak;

g)	az egyes földterületekre istállótrágyával kijuttatott nitrogén és foszfor mennyisége;

h)	az egyes földterületekre műtrágyával és egyéb trágyával kijuttatott nitrogén és foszfor mennyisége.

A terv és a tényleges gyakorlat közötti összhang biztosítása érdekében a tervet a mezőgazdasági gyakorlatban bekövetkező bármely változás esetén a változást követő hét napon belül felül kell vizsgálni.

(4) Minden gazdaság trágyázási nyilvántartást vezet, amelyben rögzíti a nitrogén- és foszforkijuttatással kapcsolatos adatokat. Ezt a nyilvántartást minden naptári évre vonatkozóan megküldi az illetékes hatóságnak.

(5) Az eltérés lehetőségével élő legelőgazdaságok tudomásul veszik, hogy a 4. cikk (1) bekezdésében előírt kérelem, a trágyázási terv, valamint a trágyázási nyilvántartás ellenőrzés tárgyát képezheti.

(6) Az eltérés lehetőségével élő valamennyi legelőgazdaságnak rendelkeznie kell a talaj nitrogén- és foszfortartalmára vonatkozó elemzések eredményeivel. Mintavételt és elemzéseket legalább négyévente, a gazdaság valamennyi, a vetésforgó és a talajminőség szempontjából egynemű területén kell végezni. A gazdaság területének minden öt hektárján legalább egy elemzést el kell végezni.

(7) A legelőt őszi megművelése előtt nem szabad szerves trágyával trágyázni.

6. cikk

Földgazdálkodás

A gazdaság trágyázásra alkalmas földterületének legalább 80 %-át legelőként kell művelni. Az egyedi eltérés lehetőségével élő gazdálkodók kötelesek:

a)	a homokos talajú időszakos legelőket tavasszal felszántani;

b)	bármilyen talajtípusú legelő esetében közvetlenül a felszántást követően magas nitrogénigényű növénykultúrát telepíteni;

c)	gondoskodni arról, hogy a vetésforgó ne tartalmazzon hüvelyeseket vagy más, a légköri nitrogént megkötő növényeket. Ez a szabály azonban nem vonatkozik a lóherére olyan legelők esetében, amelyek 50 %-nál kevesebb lóherét tartalmaznak, továbbá olyan más hüvelyesekre, amelyek fűvel vannak alávetve.

7. cikk

Egyéb intézkedések

Az eltérést minden olyan intézkedés sérelme nélkül kell alkalmazni, amely szükséges az emberi és állati egészség, valamint a környezet védelmére vonatkozó közösségi jogszabályok betartásához.

8. cikk

Megfigyelés

(1) Az illetékes hatóság minden körzet (District) vonatkozásában elkészíti és évente aktualizálja az egyedi eltérés hatálya alá tartozó legelőgazdaságok, az érintett állatállomány és az érintett mezőgazdasági földterület százalékos arányát feltüntető térképeket. Ezeket a térképeket az e határozat 10. cikkében előírt jelentéshez csatolva évente meg kell küldeni a Bizottságnak.

(2) A cselekvési program és az eltérés hatálya alá tartozó gazdaságokat a mezőgazdasági üzemek és mezőgazdasági mintavételi körzetek szintjén kell figyelemmel kísérni. A mintavételi körzeteket úgy kell megválasztani, hogy a különböző talajtípusok és intenzitási szintek, valamint a trágyázási gyakorlat vonatkozásában reprezentatívak legyenek.

(3) Az e határozat 5. cikkében előírt nyilvántartásoknak és tápanyagelemzéseknek adatokat kell szolgáltatniuk az egyedi eltérés lehetőségével élő gazdaságok által alkalmazott helyi földhasználatról, vetésforgókról és mezőgazdasági gyakorlatról. Ezek az adatok felhasználhatók a hektáronként legfeljebb évi 250 kg, szerves trágyából származó nitrogénnel kezelt legelőkön megvalósuló nitrátkioldódás és foszforveszteség modellszámítással történő meghatározására.

(4) A mezőgazdasági mintavételi területeken fekvő gazdaságok felszínközeli talajvizeinek, talajnedvességének, lefolyó csapadékvizeinek és folyóvizeinek megfigyelésével adatokat kell gyűjteni a gyökérzónából a felszín alatti és a felszíni vizekbe jutó víz nitrogén- és foszforkoncentrációjáról.

(5) A leginkább veszélyeztetett víztestek közelében lévő mezőgazdasági mintavételi területeket fokozott megfigyelés alatt kell tartani.

(6) A tápanyag-felhasználás javítása céljából az eltérés tárgyidőszakának végéig részletes tudományos adatokat kell gyűjteni az intenzív legelőrendszerekről. Az adatgyűjtésnek a reprezentatív területeken lévő intenzív tejtermelő rendszerekben tapasztalt tápanyagveszteségekre kell összpontosítania, beleértve a nitrátkioldódást, a denitrifikálódásból adódó veszteséget és a foszfátveszteséget.

9. cikk

Ellenőrzések

(1) Az illetékes nemzeti hatóság hatósági ellenőrzés keretében megvizsgálja, hogy az egyedi eltérés lehetőségével élő gazdaságok betartják-e a hektáronként legfeljebb évi 250 kg, legelő állatállomány szerves trágyájából származó nitrogén kijuttatására vonatkozó előírást, a nitrogénre vonatkozó maximális trágyázási arányt és a földgazdálkodási feltételeket.

(2) Helyszíni ellenőrzési tervet kell készíteni, amelynek kockázatelemzésen, az előző évek ellenőrzéseinek eredményein és a 91/676/EGK irányelvet végrehajtó jogszabályok alapján véletlenszerűen végzett általános ellenőrzések eredményein kell alapulnia. Az 5. és a 6. cikkben meghatározott feltételek helyszíni ellenőrzésének az egyedi eltérés lehetőségével élő gazdaságok legalább 3 %-ára kell kiterjedniük.

10. cikk

Jelentéstétel

(1) Az illetékes hatóság minden évben megküldi a Bizottságnak a megfigyelésből származó adatokat, továbbá ezek kíséretében egy tömör jelentést a vízminőség alakulásáról és az értékelési gyakorlatról. A jelentésben ismerteti, hogy hogyan történik az eltérés feltételei teljesítésének értékelése a gazdaságok szintjén végzett ellenőrzések alapján, és tájékoztat azoknak a gazdaságoknak az adatairól, amelyek a hatósági és a helyszíni vizsgálatok eredményei szerint nem felelnek meg a feltételeknek.

Az első jelentést 2010 júniusáig, az azt követőeket pedig az adott év júniusáig kell megküldeni.

(2) Az így nyert adatokat a Bizottság figyelembe veszi egy esetleges újabb eltérési kérelem elbírálásakor.

11. cikk

Alkalmazás

Ez a határozat azokkal a rendeletekkel összefüggésben alkalmazandó, amelyek a cselekvési programok végrehajtására vonatkoznak Angliában (2008. évi 2349. rendelet), Skóciában (2008. évi 298. rendelet) és Walesben (2008. évi 3143. rendelet). Ez a határozat 2012. december 31-én hatályát veszti.

12. cikk

E határozat címzettje Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága.

Kelt Brüsszelben, 2009. május 29-én.

a Bizottság részéről

Stavros DIMAS

a Bizottság tagja

(1) HL L 375., 1991.12.31., 1. o.

		ISSN 1725-5090 doi:10.3000/17255090.L_2009.141.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 141

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	52. évfolyam 2009. június 6.

Tartalom		I Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele kötelező	Oldal
		RENDELETEK
		A Bizottság 468/2009/EK rendelete (2009. június 5.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról	1
		IRÁNYELVEK
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 2009/32/EK irányelve (2009. április 23.) az élelmiszerek és az élelmiszer-összetevők előállítása során felhasznált extrakciós oldószerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (Átdolgozás) ( 1 )	3
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 2009/40/EK irányelve (2009. május 6.) a gépjárművek és pótkocsijuk időszakos műszaki vizsgálatáról (Átdolgozás) ( 1 )	12
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 2009/42/EK irányelve (2009. május 6.) a tengeri áru- és személyszállításban használt statisztikai adatszolgáltatásról (Átdolgozás) ( 1 )	29

(EUR/100 kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	MA	32,7
	MK	43,9
	TR	55,6
	ZZ	44,1
0707 00 05	MK	24,8
	TR	98,6
	ZZ	61,7
0709 90 70	TR	113,3
0709 90 70	ZZ	113,3
0805 50 10	AR	70,4
	TR	60,0
	ZA	64,1
	ZZ	64,8
0808 10 80	AR	114,0
	BR	74,1
	CA	69,7
	CL	88,3
	CN	85,0
	NA	101,9
	NZ	103,9
	US	124,3
	ZA	73,4
	ZZ	92,7
0809 10 00	TN	169,2
	TR	209,1
	ZZ	189,2
0809 20 95	US	453,6
0809 20 95	ZZ	453,6

	II Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelező
	HATÁROZATOK
	Bizottság
	2009/431/EK
*	A Bizottság határozata (2009. május 29.) a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 91/676/EGK tanácsi irányelv alapján Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága által Anglia, Skócia és Wales tekintetében kért eltérés engedélyezéséről (az értesítés a C(2009) 3853. számú dokumentummal történt)	48


	(1) EGT-vonatkozású szöveg