ISSN 1725-5090

doi:10.3000/17255090.L_2009.140.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 140

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

52. évfolyam
2009. június 5.


Tartalom

 

I   Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele kötelező

Oldal

 

 

RENDELETEK

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 443/2009/EK rendelete (2009. április 23.) a könnyű haszongépjárművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés keretében az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelmények meghatározásáról ( 1 )

1

 

 

IRÁNYELVEK

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelve (2009. április 23.) a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről ( 1 )

16

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/29/EK irányelve (2009. április 23.) a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról ( 1 )

63

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/30/EK irányelve (2009. április 23.) a benzinre, a dízelolajra és a gázolajra vonatkozó követelmények, illetőleg az üvegházhatású kibocsátott gázok mennyiségének nyomon követését és mérséklését célzó mechanizmus bevezetése tekintetében a 98/70/EK irányelv módosításáról, a belvízi hajókban felhasznált tüzelőanyagokra vonatkozó követelmények tekintetében az 1999/32/EK irányelv módosításáról, valamint a 93/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről ( 1 )

88

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/31/EK irányelve (2009. április 23.) a szén-dioxid geológiai tárolásáról, valamint a 85/337/EGK tanácsi irányelv, a 2000/60/EK, a 2001/80/EK, a 2004/35/EK, a 2006/12/EK és a 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint az 1013/2006/EK rendelet módosításáról ( 1 )

114

 

 

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS ÁLTAL EGYÜTTESEN ELFOGADOTT HATÁROZATOK

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/406/EK határozata (2009. április 23.) az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről

136

 


 

(1)   EGT-vonatkozású szöveg

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


I Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele kötelező

RENDELETEK

5.6.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 140/1


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 443/2009/EK RENDELETE

(2009. április 23.)

a könnyű haszongépjárművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés keretében az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelmények meghatározásáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen 175. cikkének (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (2),

mivel:

(1)

E rendelet célja a Közösségben nyilvántartásba vett új személygépkocsik kibocsátási teljesítményére vonatkozó követelmények meghatározása – a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés részeként és biztosítva a belső piac megfelelő működését.

(2)

Az Európai Közösség részéről a 94/69/EK tanácsi határozattal (3) jóváhagyott, az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezménye értelmében minden félnek olyan nemzeti és – adott esetben – regionális programokat kell kidolgoznia és végrehajtania, amelyek az éghajlatváltozás enyhítését célzó intézkedéseket tartalmaznak. Ezzel összefüggésben a Bizottság 2007 januárjában javaslatot tett arra, hogy az Európai Unió nemzetközi tárgyalások keretében törekedjen elérni, hogy az üvegházhatású gázok fejlett országok által történő kibocsátása (az 1990-es szinthez képest) 30 %-kal csökkenjen 2020-ig, továbbá hogy az Unió tegyen határozott és független kötelezettségvállalást, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását (az 1990-es szinthez képest) legalább 20 %-kal csökkenti 2020-ig, a más fejlett országok által elért csökkentésektől függetlenül. Ez a cél az Európai Parlament és a Tanács támogatását is elnyerte.

(3)

E kötelezettségvállalások egyik következménye a tagállamok számára, hogy jelentősen csökkenteniük kell a személygépkocsikból származó kibocsátást. A kibocsátások szükséges jelentős csökkentése érdekében szakpolitikai célokat és intézkedéseket kell végrehajtani tagállami és közösségi szinten nemcsak az ipari és energiaágazatban, hanem a Közösség gazdaságának minden ágazatában. Az üvegházhatású gázok kibocsátása tekintetében a közúti közlekedés az Unió második legjelentősebb ágazata, amelynek kibocsátása folyamatosan emelkedik. Ha a közúti közlekedés által az éghajlatváltozásra gyakorolt hatás továbbra is nő, ez jelentős mértékben aláássa az éghajlatváltozás megfékezésére egyéb területeken tett erőfeszítéseket.

(4)

A gyártók számára az új személygépkocsikkal kapcsolatos közösségi célok nagyobb biztonságot jelentenének a tervezésben és nagyobb rugalmasságot a CO2-kibocsátás csökkentésével kapcsolatos követelmények teljesítésében, mint ha csupán egymástól független nemzeti csökkentési célok léteznének. A kibocsátási követelmények meghatározása során az innováció ösztönzése és az energiafogyasztás csökkentése mellett fontos figyelembe venni a piacokra és a gyártók versenyképességére gyakorolt hatást, a felmerülő közvetlen és közvetett üzleti költségeket, valamint az innováció ösztönzése és az energiafogyasztás csökkenése terén jelentkező előnyöket.

(5)

E rendelet alapját az új személygépkocsik átlagos fajlagos CO2-kibocsátását ellenőrző rendszer kialakításáról szóló, 2000. június 22-i 1753/2000/EK európai parlamenti és a tanácsi határozattal (4) összhangban a Közösségben nyilvántartásba vett járművek CO2-kibocsátására vonatkozó jól bevált mérési és ellenőrzési eljárás képezi. Fontos, hogy a CO2-kibocsátás csökkentésével kapcsolatos követelmények meghatározása továbbra is közösségszerte kiszámíthatóságot és tervezési biztonságot kínáljon a gépjárműgyártók számára az új gépkocsik tekintetében a Közösség egész területén.

(6)

A Bizottság 1995-ben közösségi stratégiát fogadott el a gépkocsik CO2-kibocsátásának csökkentésére. E stratégia három elven nyugodott: a gépjárműipar részéről önkéntes kötelezettségvállalás a kibocsátás csökkentésére, a fogyasztók megfelelőbb tájékoztatása és az üzemanyag-takarékos járművek vásárlásának pénzügyi intézkedések általi ösztönzése volt.

(7)

1998-ban az Európai Gépjárműgyártók Szövetsége (ACEA) kötelezettségvállalást fogadott el, amelynek értelmében 2008-ig 140 g/km-re csökkenti az eladott új autók átlagos CO2-kibocsátását. 1999-ben a Japán Autógyártók Szövetsége (JAMA) és a Koreai Autógyártók Szövetsége (KAMA) hasonló tartalmú kötelezettségvállalást fogadott el, amelynek értelmében 2009-ig ugyancsak 140 g/km-re csökkentik az eladott új autók átlagos CO2-kibocsátását. Ezeket a kötelezettségvállalásokat a Bizottság is elismerte a személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátásának csökkentéséről szóló, 1999. február 5-i 1999/125/EK európai bizottsági ajánlásban (5) (ACEA), a személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátásának csökkentéséről szóló, 2000. április 13-i 2000/303/EK bizottsági ajánlásban (6) (KAMA), valamint a személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátásának csökkentéséről szóló, 2000. április 13-i 2000/304/EK bizottsági ajánlásban (7) (JAMA).

(8)

2007. február 7-én a Bizottság két párhuzamos közleményt fogadott el: a személygépkocsik és a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi stratégia felülvizsgálatának eredményeiről szóló közleményt, illetve a 21. századi versenyképes autóipari szabályozási keretről („CARS 21”) szóló közleményt. A közlemények hangsúlyozták, hogy jóllehet történt elmozdulás az irányba, hogy 2008/2009-re 140 g/km-re csökkenjen a CO2-kibocsátás, ha nem kerül sor további intézkedések bevezetésére, akkor 2012-re nem sikerül elérni az új gépkocsik esetében 120 g/km-ben meghatározott közösségi célt.

(9)

A közlemények – a 2012-re 120 g/km-ben meghatározott közösségi célérték teljesítése érdekében – integrált megközelítés alkalmazását javasolták és bejelentették, hogy a Bizottság, a közösségi cél teljesítése érdekében, olyan jogi keretszabályozásra fog javaslatot tenni, amely a járművek motortechnológiáinak fejlesztése révén az új gépkocsik átlagos CO2-kibocsátásának 130 g/km-re való kötelező leszorítását irányozza elő. Összhangban a gyártók önkéntes kötelezettségvállalásain alapuló megközelítéssel, ez a keret magában foglalja azokat az elemeket, amelyeket a személygépkocsik CO2-kibocsátásának mérése során a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló, 2007. június 20-i 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) értelmében figyelembe vesznek. Más műszaki fejlesztések és a fenntartható bioüzemanyagok használatának fokozása révén további 10 g/km-es – vagy ha műszaki szempontból szükséges, ezzel egyenértékű – CO2-csökkentést kell elérni.

(10)

Az új autók esetében kitűzött átlagos célértéket megvalósító jogszabályi keretnek a verseny szempontjából semleges, társadalmilag méltányos és az európai gépjárműgyártók sokféleségét figyelembe vevő fenntartható csökkentési célértékeket kell kitűznie, elkerülve a köztük lévő verseny indokolatlan torzulását. A jogi keretszabályozásnak igazodnia kell a Közösség kiotói vállalásainak teljesítésére vonatkozó átfogó célhoz, illetve ki kell egészülnie olyan egyéb, elsősorban a felhasználással kapcsolatos eszközökkel, mint a differenciált gépjármű- és energiaadók bevezetése.

(11)

Az Európai Unió általános költségvetésében megfelelő forrásokat kell elkülöníteni a közúti járművek CO2-kibocsátásának radikális csökkentésére szolgáló technológiák fejlesztésének előmozdítására.

(12)

Annak érdekében, hogy a személygépkocsi-piac sokszínűsége megmaradjon, és hogy e piac képes legyen kielégíteni az eltérő fogyasztói igényeket, a személygépkocsik CO2-kibocsátására vonatkozó célértékeket a személygépkocsik rendeltetésének függvényében, lineáris alapon kell meghatározni. A rendeltetés meghatározására alkalmas egyik paraméter a tömeg, amely kapcsolatban áll a jelenlegi kibocsátással és ezáltal reálisabb és a verseny szempontjából semleges célértékeket eredményez. Ezen kívül a tömegre vonatkozó adatok már most rendelkezésre állnak. A rendeletetésen alapuló megközelítés hosszú távú értékelésének megkönnyítése érdekében a rendeltetés leírására szolgáló más paraméterre, például az „alapterületre” (a nyomtáv és a tengelytávolság szorzata) vonatkozóan is szükséges adatokat gyűjteni. A Bizottság 2014-ig felülvizsgálja a rendelkezésre álló adatokat, és szükség esetén javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé a rendeltetés leírására szolgáló paraméter kiigazításáról.

(13)

E rendelet célja, hogy megfelelő ösztönzőket teremtsen a járműipar számára az új technológiákba való beruházásra. A rendelet közvetlenül előmozdítja az ökoinnovációt és tekintetbe veszi a jövőbeni technológiai fejlődést. Az innovatív hajtástechnológiák fejlesztését különösen elő kell segíteni, mivel azok a hagyományos személygépjárműveknél jóval alacsonyabb kibocsátást eredményeznek. Mindez elősegíti az európai ipar hosszú távú versenyképességét és minőségi munkahelyeket teremt. A Bizottság mérlegelheti annak lehetőségét, hogy beépítse az ökoinnovációs intézkedéseket a teszteljárásoknak a 715/2007/EK rendelet 14. cikke (3) bekezdése szerinti felülvizsgálatába, figyelembe véve a beépítés technikai és környezeti hatásait.

(14)

Elismerve az e rendelet hatálybalépését követően forgalomba kerülő rendkívül alacsony CO2-kibocsátású járműtechnológiák korai generációinak igen magas kutatási és fejlesztési költségeit, valamint gyártási egységköltségeit, e rendelet ideiglenes alapon fel kívánja gyorsítani és elő kívánja segíteni a rendkívül alacsony CO2-kibocsátású járművek közösségi piacra való bevezetését a forgalomba hozatal kezdeti szakaszában.

(15)

Bizonyos alternatív üzemanyagok teljes életciklusuk alapján a CO2-kibocsátás jelentős csökkentését kínálják. E rendelet ezért bizonyos alternatív üzemanyaggal működő járműveknek a közösségi piacokon történő további terjesztését célzó egyedi rendelkezéseket tartalmaz.

(16)

A CO2-kibocsátásra és a gépkocsikra vonatkozó bizottsági stratégia keretében alkalmazott megközelítéssel való összhang biztosítása érdekében, különösen az autógyártó-szövetségek önkéntes kötelezettségvállalásaival összefüggésben, a célértéket csak azokra az új személygépkocsikra kell alkalmazni, amelyeket a Közösségben vesznek először nyilvántartásba, és amelyeket – a visszaélések elkerülése végett egy behatárolt időtartam kivételével – korábban a Közösségen kívül nem vettek nyilvántartásba.

(17)

A gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) egységes keretet kínál, valamint igazgatási rendelkezéseket és általános műszaki követelményeket tartalmaz az új járművek jóváhagyásához. Az e rendelet előírásainak betartásáért felelős szervnek azonosnak kell lennie azzal a szervvel, amely az irányelv értelmében felelős a típus-jóváhagyási eljárás valamennyi mozzanatáért és a gyártás megfelelőségének biztosításáért.

(18)

A típus-jóváhagyás tekintetében a 2007/46/EK irányelv II. melléklete szerinti különleges rendeltetésű járművekre különleges előírások vonatkoznak, ezért ezeket ki kell zárni e rendelet alkalmazási köréből. A fogyatékkal élők segítésére vonatkozó közösségi politikával összhangban ki kell zárni továbbá azokat a járműveket e rendelet hatálya alól, amelyeket e rendelet hatálybalépése előtt M1 kategóriájú járműként hagytak jóvá és kerekesszék járművön belüli használatára gyártottak kereskedelmi célból, és amelyek a 2007/46/EK irányelv II. melléklete szerint megfelelnek különleges rendeltetésű jármű meghatározásának.

(19)

A gyártók számára rugalmasságot kell biztosítani a tekintetben, hogy miként teljesítik az e rendeletben meghatározott célértékeket, illetve lehetővé kell tenni számukra, hogy ne az egyes gépkocsikra vonatkozóan, hanem az új gépkocsik átlagára vonatkozóan érjék el a CO2-kibocsátási célértékeket. Ezért a gyártókra háruló kötelezettség annak biztosítására vonatkozik, hogy az általuk gyártott és a Közösség területén nyilvántartásba vett új gépkocsik átlagos, fajlagos kibocsátása ne haladja meg az ezekre a gépkocsikra meghatározott átlagos kibocsátási célértékeket. Az átmenet megkönnyítése érdekében ezt az előírást 2012 és 2015 között fokozatosan célszerű bevezetni.

(20)

A kibocsátások csökkentésére irányuló célok meghatározása tekintetében nem célszerű ugyanazt a módszert alkalmazni a nagy mennyiségben gyártókra, mint a kis mennyiségben termelőkre, amelyek az e rendeletben rögzített kritériumok alapján függetlennek tekintendők. A kis mennyiségben termelő gyártók számára alternatív kibocsátás-csökkentési célokat kell kitűzni, amelyek összefüggenek az adott gyártó járműveinek a CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló műszaki kapacitásával, illetve összeegyeztethetők az érintett piaci szegmens jellemzőivel. Erre az eltérésre vonatkoznia kell az I. mellékletben meghatározott fajlagos kibocsátási célok felülvizsgálatának, amit legkésőbb 2013 elejéig el kell végezni.

(21)

Lehetővé kell tenni, hogy a szakosodott gyártókra a 2007. évi átlagos fajlagos CO2-kibocsátásuknál 25 %-kal alacsonyabb alternatív célérték vonatkozzon. Ezzel egyenlő célértéket kell rögzíteni abban az esetben, ha nem áll rendelkezésre információ az adott gyártó 2007. évi átlagos fajlagos CO2-kibocsátásáról. Erre az eltérésre vonatkoznia kell az I. mellékletben meghatározott fajlagos CO2-kibocsátási célértékek felülvizsgálatának, amit legkésőbb 2013 elejéig el kell végezni.

(22)

A Közösség területén nyilvántartásba vett valamennyi új, a gyártók felelősségi körébe tartozó személygépkocsira vonatkozó átlagos fajlagos CO2-kibocsátás meghatározásakor minden személygépkocsit figyelembe kell venni, függetlenül tömegüktől vagy egyéb jellemzőiktől. Bár a 715/2007/EK rendelet nem terjed ki a 2 610 kg-ot meghaladó referenciatömegű személygépkocsikra, amelyekre a 715/2007/EK rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében nem vonatkozik a típusjóváhagyás, e járművek kibocsátását a 692/2008/EK rendeletben (10) a személygépkocsik számára rögzített mérési eljárással kell mérni. Az így kapott CO2-kibocsátási értékeket fel kell tüntetni a jármű megfelelőségi tanúsítványában annak érdekében, hogy a járművet fel lehessen venni a nyomon követési rendszerbe.

(23)

Annak érdekében, hogy a gyártók számára az e rendeletben előírt célértékeik elérése érdekében kellő rugalmasságot lehessen biztosítani, a gyártók – nyílt, átlátható és megkülönböztetéstől mentes eljárások keretében – csoportosulásokat hozhatnak létre. A csoportosulás létrehozásáról szóló megállapodás időbeli hatálya nem terjedhet tovább öt évnél, azonban meghosszabbítható. Amennyiben több gyártó csoportosulást hoz létre, és a csoportosulás egészének átlagos kibocsátása nem haladja meg az adott csoportosulás számára előírt kibocsátási célértéket, akkor úgy kell tekinteni, hogy a gyártók teljesítették a célértékeket.

(24)

Az e rendelet szerint meghatározott célértékek teljesülésének biztosítása érdekében megbízható előírás-teljesítési mechanizmusra van szükség.

(25)

Az új személygépkocsik fajlagos CO2-kibocsátását a Közösségben összehangolt alapelvek alapján, a 715/2007/EK rendeletben meghatározott módszer szerint kell mérni. E rendelet adminisztrációs terheinek minimális szintre való csökkentése érdekében a rendszer előírásainak teljesítését a Közösségben nyilvántartásba vett új autókra vonatkozó, a tagállamok által összegyűjtött és a Bizottsághoz eljuttatott adatok alapján kell végezni. A teljesítés értékeléséhez használt adatok egységességének biztosítása érdekében ezen adatok összegyűjtésének és bejelentésének folyamatát a lehető legnagyobb mértékben össze kell hangolni.

(26)

A 2007/46/EK irányelv előírja, hogy a gyártóknak minden új személygépkocsihoz megfelelőségi nyilatkozatot kell kiadniuk, és hogy a tagállamok csak akkor engedélyezhetik egy új személygépkocsi nyilvántartásba vételét, illetve forgalomba helyezését, ha az rendelkezik érvényes megfelelőségi igazolással. A tagállamok által összegyűjtött adatoknak összhangban kell lenniük a gyártó által a személygépkocsihoz kiadott megfelelőségi igazolással, és csak ezen a hivatkozáson alapulhatnak. Ha a tagállamok valamely indokolt okból kifolyólag nem használják a megfelelőségi igazolást az új személygépkocsik nyilvántartásba vétele és forgalomba helyezése során, a nyomon követési eljárásban való pontosság biztosítása érdekében hatályba léptetik a szükséges intézkedéseket. Létre kell hozni egy közösségi adatbázist, amely a megfelelőségi tanúsítvány adatait tartalmazza. Ezt használják kizárólagos hivatkozásként annak érdekében, hogy az új járművek nyilvántartásba vételekor a tagállamok könnyebben megőrizhessék nyilvántartási adataikat.

(27)

Az e rendelet szerinti előírások gyártók általi teljesítését közösségi szinten kell értékelni. Az e rendelet alapján meghatározott átlagos fajlagos CO2-kibocsátási értéket túllépő gyártóknak 2012-től kezdve minden naptári évre vonatkozóan többletkibocsátási díjat kell fizetniük. A díj összege annak arányában változik, hogy az adott gyártó milyen mértékben lépte túl a célértéket. A díj összege az idővel arányosan növekszik. A személygépkocsik fajlagos CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló intézkedések ösztönzése érdekében a díjnak tükröznie kell a műszaki költségeket. A többletkibocsátási díjból befolyó összegeket az Európai Unió általános költségvetési bevételének kell tekinteni.

(28)

A tagállamok által a Szerződés 176. cikke értelmében fenntartott vagy bevezetett nemzeti intézkedések – e rendelet céljait és eljárásait figyelembe véve – nem állapíthatnak meg további vagy szigorúbb szankciókat azokra a gyártókra, amelyek nem teljesítik az e rendelet szerinti céljaikat.

(29)

E rendelet nem érinti a közösségi versenyszabályok teljes körű alkalmazását.

(30)

A hosszú távú cél elérése érdekében a Bizottságnak meg kell vizsgálnia az erre szolgáló új lehetőségeket, különös tekintettel a küszöbértékgörbe meredekségére, a rendeltetés leírására szolgáló paraméterre és többletkibocsátási díj rendszerére.

(31)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (11) összhangban kell elfogadni.

(32)

Különösen azt a hatáskört kell a Bizottságra ráruházni, hogy módosíthassa a nyomon követési és bejelentési követelményeket az e rendelet alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok fényében; megállapíthassa a többletkibocsátási díj beszedésével kapcsolatos módszereket; kidolgozhassa az egyes gyártókra vonatkozó eltérés pontosabb szabályait; és hogy kiigazíthassa az I. mellékletet az alábbiak tekintetében: a Közösségben nyilvántartásba vett új személygépjárművek tömege alakulásának figyelembe vétele és a fajlagos CO2-kibocsátás mérésére vonatkozó szabályozási vizsgálati eljárásban bekövetkező változások tükrözése. Mivel ezen intézkedések általános hatályúak és e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására, valamint a rendelet új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítésére irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(33)

Az 1753/2000/EK határozatot az egyszerűség és a jogi egyértelműség érdekében hatályon kívül kell helyezni.

(34)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a belső piac megfelelő működése, valamint az Uniónak az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésére irányuló általános célja érdekében az új személygépkocsikra vonatkozóan CO2-kibocsátási követelmények megállapítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a javasolt intézkedés terjedelme és hatásai miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy és célok

Ez a rendelet CO2-kibocsátási követelményeket állapít meg az új személygépkocsikra vonatkozóan a belső piac megfelelő működése, valamint az Európai Közösség azon általános céljának elérése érdekében, hogy az új gépjárműflotta átlagos CO2-kibocsátása 120 g/km legyen. E rendelet az új személygépkocsik átlagos CO2-kibocsátását 130 g/km-ben határozza meg, amely a járműmotor-technológia terén megvalósuló – a 715/2007/EK rendelettel és a hozzá kapcsolódó végrehajtási intézkedésekkel összhangban mért – fejlődés és az innovatív technológiák segítségével érhető el.

E rendelet értelmében az új gépkocsikra 2020-tól kezdődően alkalmazandó célérték 95 g/km átlagos CO2-kibocsátás, összhangban a 13. cikk (5) bekezdésével.

Ez a rendelet a közösségi integrált megközelítés keretében további intézkedésekkel fog kiegészülni, amelyek további 10 g/km mértékű CO2-kibocsátás csökkentést irányoznak elő.

2. cikk

Hatály

(1)   Ez a rendelet a 2007/46/EK irányelv II. mellékletének meghatározása szerinti M1 kategóriájú gépjárművekre alkalmazandó (a továbbiakban: személygépkocsik), amennyiben e járműveket a Közösségben először veszik nyilvántartásba és korábban a Közösségen kívül nem vették nyilvántartásba őket (a továbbiakban: új személygépkocsik).

(2)   Nem kell figyelembe venni a Közösségen kívüli korábbi nyilvántartásba vételt, ha az a Közösségben való nyilvántartásba vétel előtt kevesebb mint három hónappal történt.

(3)   Ez a rendelet nem alkalmazandó a 2007/46/EK irányelv II. melléklete A. részének 5. pontjában meghatározott különleges rendeltetésű járművekre.

3. cikk

Meghatározások

(1)   E rendelet alkalmazásában:

a)

„átlagos fajlagos CO2-kibocsátás”: egy gyártó vonatkozásában az általa gyártott összes új személygépkocsi fajlagos CO2-kibocsátásának átlaga;

b)

„megfelelőségi nyilatkozat”: a 2007/46/EK irányelv 18. cikke szerinti nyilatkozat;

c)

„gyártó”: az a személy vagy szervezet, aki vagy amely a jóváhagyó hatóságnak felelősséggel tartozik a 2007/46/EK irányelv szerinti EK-típusjóváhagyási eljárás minden vonatkozásáért és a gyártás megfelelőségének biztosításáért;

d)

„tömeg”: a menetkész állapotú, teljesen felszerelt személygépkocsinak a megfelelőségi nyilatkozatban szereplő, a 2007/46/EK irányelv I. mellékletének 2.6. pontjában meghatározott tömege;

e)

„alapterület”: a nyomtáv szorozva tengelytávval, a megfelelőségi nyilatkozatban foglaltak és a 2007/46/EK irányelv I. mellékletének 2.1. és 2.3. szakaszaiban meghatározottak szerint;

f)

„fajlagos CO2-kibocsátás”: a személygépkocsinak a 715/2007/EK rendelettel összhangban mért és a megfelelőségi nyilatkozatban „CO2-kibocsátás (vegyes)” megjelöléssel feltüntetett CO2-kibocsátása. A 715/2007/EK rendelet szerinti típusjóváhagyással nem rendelkező személygépkocsik esetében fajlagos CO2-kibocsátás a 692/2008/EK rendeletben a személygépkocsikra vonatkozóan megállapított mérési eljárásnak, vagy pedig a Bizottság által az ilyen személygépkocsik CO2-kibocsátásának megállapítása céljára elfogadott eljárásoknak megfelelően mért CO2-kibocsátás;

g)

„fajlagos kibocsátási célérték”: egy gyártó esetében az általa gyártott összes új személygépkocsi I. melléklet szerinti fajlagos CO2-kibocsátásából kiszámított átlag, vagy – amennyiben a gyártó jogosult a 11. cikk szerinti mentesítésre – a mentesítés alapján meghatározott kibocsátási célérték.

(2)   E rendelet alkalmazásában: „kapcsolt gyártók csoportja” a gyártót és kapcsolt vállalkozásait jelenti. A gyártók tekintetében kapcsolt vállalkozások:

a)

olyan vállalkozások, amelyekben a gyártó közvetlenül vagy közvetve:

rendelkezik a szavazati jogok több mint felével,

jogosult a felügyelő testület, az ügyvezető testület vagy a vállalkozást jogilag képviselő testületek tagjainak több mint felének kinevezésére, vagy

jogosult a vállalkozás ügyeinek irányítására;

b)

olyan vállalkozások, amelyek a gyártó tekintetében közvetlenül vagy közvetve az a) pontban felsorolt jogokkal vagy hatáskörökkel rendelkeznek;

c)

olyan vállalkozások, amelyekben a b) pontban említett vállalkozás közvetlenül vagy közvetve az a) pontban felsorolt jogokkal vagy hatáskörökkel rendelkezik;

d)

olyan vállalkozások, amelyekben a gyártó az a), b) vagy c) pontban említett vállalkozások egyikével vagy közülük többel együttesen rendelkezik az a) pontban felsorolt jogokkal vagy hatáskörökkel, valamint az olyan vállalkozások, amelyekben az utóbbi vállalkozások közül kettő vagy több együttesen rendelkezik az a) pontban felsorolt jogokkal vagy hatáskörökkel;

e)

olyan vállalkozások, amelyekben az a) pontban felsorolt jogokkal vagy hatáskörökkel együttesen rendelkezik a gyártó vagy az a)–d) pontban említett egy vagy több kapcsolt vállalkozása, és egy vagy több harmadik személy.

4. cikk

Fajlagos kibocsátási célértékek

A 2012. január 1-jén kezdődő naptári évben és a továbbiakban minden naptári évben minden személygépkocsi-gyártónak biztosítania kell, hogy átlagos fajlagos CO2-kibocsátása nem haladja meg az I. melléklettel összhangban meghatározott, vagy – amennyiben a gyártó jogosult a 11. cikk szerinti mentesítésre – a mentesítés szerint meghatározott fajlagos CO2-kibocsátási célértéket.

Az egyes gyártók átlagos fajlagos CO2-kibocsátásának kiszámításához az adott évben a gyártó által nyilvántartásba vett új személygépkocsik alábbi arányait kell figyelembe venni:

2012-ben 65 %,

2013-ben 75 %,

2014-ben 80 %,

2015-től kezdve 100 %.

5. cikk

Extra kibocsátási egységek

Az átlagos fajlagos CO2-kibocsátás kiszámításakor az 50 g/km-nél kisebb fajlagos CO2-kibocsátású új személygépkocsik

2012-ben 3,5 gépkocsinak,

2013-ben 3,5 gépkocsinak,

2014-ben 2,5 gépkocsinak,

2015-ben 1,5 gépkocsinak,

2016-tól kezdve 1 gépkocsinak számítanak.

6. cikk

Az alternatív üzemanyaggal működő járművekre vonatkozó fajlagos kibocsátási célérték

A gyártók által a 4. cikkben említett fajlagos kibocsátási célértékmegfelelés megállapítása céljából a benzin és 85 % etanol keverékéből („E85”) álló, és a vonatkozó közösségi jogszabályoknak vagy európai műszaki szabványoknak megfelelő üzemanyaggal működni képes járművek CO2-kibocsátását 2015. december 31-ig 5 %-kal csökkenteni kell, tekintettel a bioüzemanyag-meghajtású járművek jobb technológiai adottságaira és kibocsátás-csökkentési képességére. E csökkentés csak akkor alkalmazandó, ha a jármű nyilvántartásba vétele szerinti tagállamban található üzemanyagtöltő állomások legalább 30 %-a értékesít a bioüzemanyagokra vonatkozóan a vonatkozó közösségi jogszabályok által megállapított fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő ilyen típusú alternatív üzemanyagot.

7. cikk

Csoportosulás

(1)   A 11. cikk szerinti mentesítésre nem jogosult gyártók csoportosulást hozhatnak létre a 4. cikk szerinti kötelezettségeik teljesítése céljából.

(2)   A csoportosulást létrehozó megállapodás egy vagy több naptári évre vonatkozhat, de az egyes megállapodások összesített lejárati ideje nem haladhatja meg az öt naptári évet; a csoportosuláshoz legkésőbb a kibocsátások kívánt csoportosításának első naptári évében, december 31-ig lehet csatlakozni. A csoportosulást létrehozó gyártók az alábbiakról tájékoztatják a Bizottságot:

a)

a csoportosulásban részt vevő gyártók;

b)

csoportosulást vezető gyártót, amely a csoportosulás kapcsolattartója lesz, és amely felelni fog azon többletkibocsátási díj befizetéséért, amelyet a csoportosulásra a 9. cikk értelmében kirónak; és

c)

annak bizonyítékát, hogy a csoportosulás vezetője képes lesz a b) pontban meghatározott kötelezettségek teljesítésére.

(3)   Ha a csoportosulás vezetője nem tesz eleget a csoportosulásra a 9. cikk értelmében kirótt többletkibocsátási díj befizetésére vonatkozó kötelezettségének, a Bizottság erről értesíti a gyártókat.

(4)   A csoportosulásban részt vevő gyártók közösen értesítik a Bizottságot mind a csoportosulás vezetőjével vagy annak pénzügyi helyzetével kapcsolatos változásokról – amennyiben ezek befolyásolják csoportosulás vezetőjének azt a képességét, hogy eleget tegyen a csoportosulásra a 9. cikk értelmében kirótt többletkibocsátási díj befizetésére vonatkozó kötelezettségének –, mind pedig a csoportosulás tagságában bekövetkező változásokról, illetve a csoportosulás feloszlásáról.

(5)   A gyártók csatlakozhatnak csoportosulásról szóló megállapodásokhoz, amennyiben ezek összhangban vannak a Szerződés 81. és 82. cikkével, és amennyiben üzletileg ésszerű feltételek mellett, nyílt, átlátható és megkülönböztetéstől mentes részvételt biztosítanak bármely csatlakozni kívánó gyártónak. A Közösség versenyszabályainak a csoportosulásra való általános alkalmazhatósága sérelme nélkül a csoportosulás tagjai biztosítják különösen azt, hogy a csoportosulásra vonatkozó megállapodás összefüggésében az alábbi információk kivételével nem kerül sor adatok vagy ismeretek cseréjére:

a)

a fajlagos CO2-kibocsátás átlaga;

b)

a fajlagos kibocsátási célérték;

c)

az összes nyilvántartásba vett jármű száma.

(6)   Az (5) bekezdés nem alkalmazandó, ha a csoportosulásban részt vevő valamennyi gyártó kapcsolt gyártók ugyanazon csoportjának a tagja.

(7)   A (3) bekezdésben említett értesítés esetét kivéve azon csoportosulásban részt vevő gyártók, amelyről a Bizottsághoz tájékoztatás érkezik, a 4. cikk szerint kötelezettségeiknek való megfelelés alkalmazásában egyetlen gyártónak tekintendők. A gyártókra vonatkozó nyomon követési és bejelentési információkat rögzítik, jelentést készítenek róluk, és hozzáférhetővé teszik őket az egyes gyártók, valamint a csoportosulások számára a 8. cikk (4) bekezdésében említett központi nyilvántartásban.

8. cikk

Az átlagos kibocsátás nyomon követése és bejelentése

(1)   A 2010. január 1-jén kezdődő naptári évre és minden későbbi naptári évre vonatkozóan a tagállamok nyilvántartást vezetnek a területükön nyilvántartásba vett összes új személygépkocsi adatairól a II. melléklet A. részével összhangban. Ezeket az adatokat a gyártók, illetve az egyes tagállamokban a gyártók által kijelölt importőrök vagy képviseletek rendelkezésére bocsátják. A tagállamok minden tőlük telhetőt megtesznek annak biztosítására, hogy a nyilvántartó szervek működése átlátható legyen. Minden tagállam biztosítja, hogy megmérjék a 715/2007/EK rendelet szerinti típusjóváhagyással nem rendelkező személygépkocsik fajlagos CO2-kibocsátását, és azt rögzítsék a megfelelőségi nyilatkozatban.

(2)   A tagállamok 2011-től kezdődően legkésőbb minden év február 28-áig meghatározzák és a Bizottságnak továbbítják a II. melléklet B. részében felsorolt adatokat az előző naptári év vonatkozásában. Az adatokat a II. melléklet C. részében meghatározott formátumban kell továbbítani.

(3)   A Bizottság kérésére a tagállamoknak az (1) bekezdés szerint összegyűjtött teljes adathalmazt is át kell adniuk.

(4)   A Bizottság központi nyilvántartást vezet a tagállamok által e cikk alapján bejelentett adatokról, és 2011-től kezdődően legkésőbb minden év június 30-ig gyártónként előzetes számítással meghatározza a következőket:

a)

átlagos fajlagos CO2-kibocsátás az előző naptári évben;

b)

fajlagos kibocsátási célérték az előző naptári évben; és

c)

az előző évi átlagos fajlagos CO2-kibocsátás és az ugyanazon évi fajlagos kibocsátási célérték közötti különbség.

A Bizottság minden gyártót értesít a rá vonatkozó előzetes számításról. Az értesítésben fel kell tüntetni a nyilvántartásba vett új személygépkocsik darabszámára és fajlagos CO2-kibocsátására vonatkozó adatokat tagállamonkénti bontásban.

A nyilvántartásnak hozzáférhetőnek kell lennie a nyilvánosság számára.

(5)   A (4) bekezdés szerinti előzetes számításról kapott értesítéstől számítva három hónap áll az adott gyártó rendelkezésére, hogy értesítse a Bizottságot az adatokban talált esetleges hibákról, megjelölve a tagállamot, amelyre a hiba megítélése szerint vonatkozik.

A Bizottság megvizsgálja a gyártóktól kapott összes értesítést és október 31-ig megerősíti vagy módosítja a (4) bekezdés szerinti előzetes számításokat.

(6)   A Bizottság értesít minden olyan gyártót, amelyről az (5) bekezdés szerinti számítások alapján a 2010. vagy a 2011. év vonatkozásában a Bizottság azt állapítja meg, hogy átlagos fajlagos CO2-kibocsátása abban az évben meghaladta a gyártó ugyanazon évre vonatkozó fajlagos CO2-kibocsátási célértékét.

(7)   A tagállamok kijelölik a nyomon követési adatok e rendelettel összhangban történő összegyűjtéséért és továbbításáért felelős illetékes hatóságot, és 2009. december 8. -ig értesítik a Bizottságot a kijelölt illetékes hatóságról. A Bizottság ezt követően tájékoztatja erről az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(8)   A tagállamok minden olyan naptári évre vonatkozóan, amelyre a 6. cikk alkalmazandó, tájékoztatják a Bizottságot a megfelelő üzemanyagtöltő állomások részarányáról, valamint az E85-tel kapcsolatos fenntarthatósági kritériumairól az említett cikkel összhangban.

(9)   A Bizottság az e cikkben meghatározott adatok nyomon követésére és bejelentésére, valamint a II. melléklet alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat a 14. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban fogadhatja el.

A Bizottság a II. mellékletet az e rendelet alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok fényében módosíthatja. Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 14. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

9. cikk

Többletkibocsátási díj

(1)   2012-től kezdve minden olyan naptári évre vonatkozóan, amelyben a gyártó átlagos fajlagos CO2-kibocsátása meghaladja a gyártó ugyanazon évi fajlagos kibocsátási célértékét, a Bizottság a szóban forgó gyártót, illetőleg csoportosulás esetében a csoportosulás vezetőjét többletkibocsátási díj megfizetésére kötelezi.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti többletkibocsátási díjat a következő képletekkel kell kiszámítani:

a)

2012 és 2018 között:

i.

Ha a gyártó átlagos fajlagos CO2-kibocsátása több mint 3 g CO2/km-rel haladja meg a fajlagos kibocsátási célértéket:

((többletkibocsátás – 3 g CO2/km) × 95 EUR/g CO2/km + 1 g CO2/km × 25 EUR/g CO2/km + 1 g CO2/km × 15 EUR/g CO2/km + 1 g CO2/km × 5 EUR/g CO2/km) × új személygépkocsik száma.

ii.

Ha a gyártó átlagos fajlagos CO2-kibocsátása több mint 2 g CO2/km-rel, de legfeljebb 3 g CO2/km-rel haladja meg a fajlagos kibocsátási célértéket:

((többletkibocsátás – 2 g CO2/km) × 25 EUR/g CO2/km + 1 g CO2/km × 15 EUR/g CO2/km + 1 g CO2/km × 5 EUR/g CO2/km) x új személygépkocsik száma.

iii.

Ha a gyártó átlagos fajlagos CO2-kibocsátása több mint 1 g CO2/km-rel, de legfeljebb 2 g CO2/km-rel haladja meg a fajlagos kibocsátási célértéket:

((többletkibocsátás – 1 g CO2/km) × 15 EUR/g CO2/km + 1 g CO2/km × 5 EUR/g CO2/km) × új személygépkocsik száma.

iv.

Ha a gyártó átlagos fajlagos CO2-kibocsátása legfeljebb 1 g CO2/km-rel haladja meg a fajlagos kibocsátási célértéket:

(többletkibocsátás × 5 EUR/g CO2/km) x új személygépkocsik száma.

b)

2019-tól kezdve:

(többletkibocsátás × 95 EUR/g CO2/km) × új személygépkocsik száma.

E cikk alkalmazásában a 4. cikkben szerint meghatározott „többletkibocsátás” a gyártó átlagos fajlagos kibocsátástöbblete a fajlagos kibocsátási célértékéhez képest – figyelembe véve a jóváhagyott innovatív technológiáknak köszönhető CO2-kibocsátás csökkenését – az adott naptári évben, g/km-ben kifejezve, a harmadik tizedesjegyre kerekített pozitív számként megadva; és az „új személygépkocsik száma” azon új személygépkocsik száma, amelyeknek a szóban forgó gyártó a gyártója, és amelyeket a tárgyévben vettek nyilvántartásba a 4. cikkben említett, a fokozatos bevezetésre vonatkozó kritériumoknak megfelelően.

(3)   A Bizottság megállapítja az (1) bekezdés szerinti többletkibocsátási díj behajtására szolgáló módszereket.

Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 14. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(4)   A többletkibocsátási díjból befolyó összegeket az Európai Unió általános költségvetési bevételének kell tekinteni.

10. cikk

A gyártók teljesítményének közzététele

(1)   A Bizottság 2011-től kezdődően legkésőbb minden év október 31-ig jegyzéket tesz közzé, amelyben gyártónként szerepelnek a következők:

a)

az előző naptári évre vonatkozó fajlagos kibocsátási célérték;

b)

átlagos fajlagos CO2-kibocsátás az előző naptári évben;

c)

az előző évi átlagos fajlagos CO2-kibocsátás és az ugyanazon évi fajlagos kibocsátási célérték közötti különbség;

d)

az összes új személygépkocsi előző naptári évi fajlagos CO2-kibocsátásának átlaga a Közösségben; és

e)

az összes új személygépkocsi átlagos tömege a Közösségben az előző naptári évben.

(2)   2013. október 31-től kezdve az (1) bekezdés értelmében közzétett jegyzékben gyártónként fel kell tüntetni azt is, hogy az adott gyártó az előző naptári év vonatkozásában teljesítette-e a 4. cikkben előírt követelményeket.

11. cikk

Mentesség bizonyos gyártók számára

(1)   Az I. melléklet szerint számított fajlagos kibocsátási célérték alóli mentesítésre irányuló kérelmet nyújthat be az a gyártó, amely naptári évenként legfeljebb 10 000 olyan személygépkocsit állít elő, amelyet a Közösségben vesznek nyilvántartásba, és:

a)

nem tagja kapcsolt gyártók csoportjának; vagy

b)

olyan kapcsolt gyártók csoportjának tagja, amely naptári évenként együttesen legfeljebb 10 000 olyan személygépkocsit állít elő, amelyet a Közösségben vesznek nyilvántartásba; vagy

c)

kapcsolt gyártók csoportjának tagja, de saját termelő létesítményt és tervezési központot üzemeltet.

(2)   Az (1) bekezdés alapján alkalmazott mentesítés legfeljebb öt naptári évre adható. A kérelmet a Bizottság részére kell benyújtani a következő adatokkal:

a)

a gyártó neve és kapcsolattartója;

b)

arra vonatkozó bizonyíték, hogy a gyártó jogosult az (1) bekezdés szerinti mentesítés igénylésére;

c)

a szóban forgó gyártó által gyártott személygépkocsik részletes adatai, beleértve a tömegüket és a CO2-kibocsátásukat is; és

d)

a csökkentési lehetőséggel – többek között a fajlagos CO2-kibocsátás gazdasági és technológiai csökkentési lehetőségével – arányos fajlagos kibocsátási célérték, figyelembe véve a gyártott gépkocsi piacának jellegzetességeit.

(3)   Ha a Bizottság arra a megállapításra jut, hogy a gyártó jogosult az (1) bekezdés alapján alkalmazott mentesítésre, és a gyártó által ajánlott kibocsátási célérték összhangban áll kibocsátáscsökkentési lehetőségeivel – így a fajlagos CO2-kibocsátás csökkentésére alkalmas gazdasági és technológiai lehetőségeivel is – figyelembe véve a gyártott gépkocsi piacának jellegzetességeit is, a Bizottság mentesítést ad a gyártónak. A mentesítés a megadásának napját követő év január 1-től hatályos.

(4)   Az I. melléklet szerint számított fajlagos kibocsátási célérték alóli mentesítésre irányuló kérelmet nyújthat be az a gyártó, amely az összes kapcsolt vállalkozásával együttesen naptári évenként 10 000 és 300 000 közötti, a Közösségben nyilvántartásba vett új személygépkocsit állít elő.

Ilyen kérelmet a gyártó benyújthat saját magára vonatkozóan, illetve együttesen saját magára és bármely kapcsolt vállalkozására vonatkozóan. A kérelmet a Bizottság részére kell benyújtani a következő adatokkal:

a)

a (2) bekezdés a) és c) pontjában említett valamennyi adat, beleértve szükség szerint a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó adatokat is;

b)

olyan célérték, amely 25 %-os csökkentést jelent a 2007-es átlagos fajlagos CO2-kibocsátáshoz képest, vagy ha több kapcsolt vállalkozásra vonatkozóan nyújtanak be egyetlen kérelmet, akkor olyan célérték, amely 25 %-os csökkentést jelent e vállalkozások 2007-es átlagos fajlagos CO2-kibocsátásának átlagához képest.

Ha a 2007-es évre vonatkozóan nem áll rendelkezésre adat a gyártó átlagos fajlagos CO2-kibocsátásáról, akkor a Bizottság határoz meg egy megfelelő csökkentési célértéket a hasonló tömegű személygépkocsikban alkalmazott lehető legjobb CO2-kibocsátáscsökkentési technológiák alapján, illetve figyelembe véve a gyártott gépkocsi piacának jellegzetességeit. A kérelmezőnek ezt a célértéket kell használnia a b) pont alkalmazásában.

A Bizottság mentesítést ad a gyártónak, ha bebizonyosodik, hogy az e bekezdésben említett mentesítési feltételek teljesültek.

(5)   Az e cikk értelmében mentesítésben részesülő gyártó köteles azonnal értesíteni a Bizottságot minden olyan változásról, amely kihat vagy kihathat mentesítésre való jogosultságára.

(6)   Ha Bizottság – az (5) bekezdés szerinti értesítés alapján vagy más úton – arra a megállapításra jut, hogy megszűnt a gyártó mentesítésre való jogosultsága, a következő naptári év január 1-i hatállyal visszavonja a mentesítést, és erről értesíti a gyártót.

(7)   Ha a gyártó nem éri el a fajlagos kibocsátási célértékét, a Bizottság a gyártóra a 9. cikkben meghatározottak szerint többletkibocsátási díjat róhat ki.

(8)   A Bizottság az (1)–(7) bekezdés végrehajtására, ideértve a mentesítésre való jogosultság feltételeinek értelmezését, a kérelmek tartalmát és a fajlagos CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló programok tartalmára és értékelésére vonatkozó rendelkezéseket is, részletes szabályokat fogadhat el.

Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására vonatkozó ezen intézkedéseket a 14. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(9)   Az alátámasztó adatokat is tartalmazó mentesítésre irányuló kérelmeket, továbbá az (5) bekezdés szerinti értesítéseket, a mentesítések (6) bekezdés szerinti visszavonásait, a többletkibocsátási díj (7) bekezdés szerinti kiróvását, és a (8) bekezdésben említett rendelkezéseket közzé kell tenni az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (12) megfelelően.

12. cikk

Ökoinnováció

(1)   A beszállító vagy gyártó kérésére figyelembe kell venni az innovatív technológiák alkalmazása révén elért CO2-csökkentéseket. E technológiák az egyes gyártók átlagos fajlagos kibocsátási célértékének legfeljebb 7 g CO2/km-rel való csökkentéséhez járulhatnak hozzá.

(2)   A Bizottság az ilyen innovatív technológiák jóváhagyási eljárására vonatkozóan 2010-ig részletes szabályokat fogad el a 14. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban. E részletes szabályok az alábbi innovatív technológiákra vonatkozó kritériumokon alapulnak:

a)

a beszállító vagy a gyártó felel az innovatív technológiák használatával elért CO2-csökkentésért;

b)

az innovatív technológiák igazoltan hozzájárulnak a CO2-csökkentéshez;

c)

az innovatív technológiák nem tartozhatnak a CO2-mérés standard vizsgálati ciklusába, nem vonatkoznak rájuk az 1. cikkben említett 10 g CO2/km-es csökkentés teljesítését előirányzó további kiegészítő intézkedések, illetve nem kötelezőek a közösségi jog más rendelkezései értelmében.

(3)   Annak a beszállítónak vagy gyártónak, amelyik valamilyen intézkedést innovatív technológiaként szeretne jóváhagyatni, jelentést kell benyújtania a Bizottságnak, amely tartalmaz egy független és tanúsított szervezet által készített ellenőrzési jelentést is. Ha bármilyen esetleges kapcsolat áll fenn az intézkedés és egy már korábban jóváhagyott innovatív technológia között, akkor erről a jelentésnek említést kell tennie, az ellenőrzési jelentésnek pedig értékelnie kell, hogy e kapcsolat milyen mértékben módosítja az egyes intézkedések révén elért csökkentéseket.

(4)   A Bizottság jóváhagyja az elért csökkentést a (2) bekezdésben megadott kritériumok alapján.

13. cikk

Felülvizsgálat és jelentés

(1)   A Bizottság 2010-ben jelent az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának mérséklésére irányuló integrált közösségi megközelítés megvalósításában történt előrehaladásról.

(2)   2014. október 31-ig, majd azt követően háromévente az I. mellékletet módosító intézkedéseket kell elfogadni annak biztosítására, hogy az említett M0 értéket az előző három naptári évben készült új személygépkocsik átlagos tömegéhez igazítsa.

Ezek az intézkedések először 2016. január 1-jén lépnek hatályba, majd azt követően minden harmadik évben.

Ezen intézkedéseket, melyek célja az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítása, a 14. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(3)   2012-től kezdve a Bizottság hatásvizsgálatot végez, hogy a 715/2007/EK rendelet 14. cikkének (3) bekezdése értelmében 2014-ig felülvizsgálja az említett rendeletben a CO2-kibocsátások mérésére vonatkozóan meghatározott eljárásokat. A Bizottság többek között megfelelő javaslatokat tesz az eljárások kiigazítására vonatkozóan annak érdekében, hogy megfelelően tükrözzék a gépkocsik tényleges CO2-kibocsátási jellemzőit, valamint a 12. cikkben foglaltak szerint jóváhagyott innovatív technológiák alkalmazására vonatkozóan, ami tükröződhet a tesztelési ciklusban. A Bizottság biztosítja, hogy ezeket az eljárásokat a későbbiekben rendszeresen felülvizsgálják.

A CO2-kibocsátások mérésére vonatkozó felülvizsgált eljárás alkalmazásának kezdetétől a továbbiakban nem hagyhatók jóvá innovatív technológiák a 12. cikkben meghatározott eljárás szerint.

(4)   A Bizottság 2010-ig felülvizsgálja a 2007/46/EK irányelvet annak biztosítása érdekében, hogy minden típus, változat és kivitel innovatív technológiák egyedi kombinációjának feleljen meg.

(5)   2013. január 1-ig a Bizottság elvégzi az I. mellékletben szereplő fajlagos kibocsátási célértékek, valamint a 11. cikk szerinti mentesítések felülvizsgálatát azzal a céllal, hogy meghatározza:

a hosszú távú 95 g CO2/km-es célérték 2020-ig takarékosan történő elérésére vonatkozó szabályokat, és

a célérték megvalósításának vonatkozásait, ideértve a többletkibocsátási díjat is.

A felülvizsgálat és annak hatásvizsgálata alapján – amely magában foglalja a gépjárműiparra és az ahhoz kapcsolódó iparágakra gyakorolt hatás átfogó értékelését – a Bizottság adott esetben javaslatot tesz e rendelet olyan módosítására, amely a verseny szempontjából a lehető legsemlegesebb, társadalmi szempontból pedig méltányos és fenntartható.

(6)   A Bizottság hatásvizsgálatot követően 2014-ig jelentést tesz közzé az alapterülettel – mint a fajlagos kibocsátási célértékek meghatározásához szükséges rendeltetési paraméterrel – kapcsolatos adatok rendelkezésre állásáról, és szükség szerint javaslatot nyújt be az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz az I. melléklet módosítása céljából.

(7)   Intézkedéseket kell elfogadni a fajlagos CO2-kibocsátás mérésére vonatkozó szabályozási vizsgálati eljárásban bekövetkező változások tükrözése érdekében az I. mellékletben szereplő képletek emiatt szükségessé vált kiigazítása céljából.

Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 14. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

14. cikk

A bizottság eljárása

(1)   A Bizottságot a 280/2004/EK határozat 9. cikkével (13) létrehozott bizottság segíti.

(2)   Az e bekezdésre való hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel a 8. cikkére is.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott határidő három hónap.

(3)   E bekezdésre való hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel a 8. cikkére is.

15. cikk

Hatályon kívül helyezés

Az 1753/2000/EK határozat 2010. január 1-jén hatályát veszti.

Az említett határozat 4., 9. és 10. cikkét ugyanakkor továbbra is alkalmazni kell mindaddig, amíg a Bizottság jelentést nem terjeszt az Európai Parlament elé a 2009. naptári év nyomon követési adatairól.

16. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2009. április 23-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

H.-G. PÖTTERING

a Tanács részéről

az elnök

P. NEČAS


(1)  HL C 77., 2009.3.31., 1. o.

(2)  Az Európai Parlament 2008. december 17-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2009. április 6-i határozata.

(3)  HL L 33., 1994.2.7., 11. o.

(4)  HL L 202., 2000.8.10., 1. o.

(5)  HL L 40., 1999.2.13., 49. o.

(6)  HL L 100., 2000.4.20., 55. o.

(7)  HL L 100., 2000.4.20., 57. o.

(8)  HL L 171., 2007.6.29., 1. o.

(9)  HL L 263., 2007.10.9., 1. o.

(10)  A könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló 715/2007/EK európai parlamenti és tanács rendelet módosításáról és végrehajtásáról szóló, 2008. július 18-i 692/2008/EK bizottsági rendelet (HL L 199., 2008.7.28., 1. o.).

(11)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(12)  HL L 145., 2001.5.31., 43. o.

(13)  Az üvegházhatást okozó gázok Közösségen belüli kibocsátásának nyomon követését szolgáló rendszerről és a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtásáról szóló, 2004. február 11-i 280/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (HL L 49., 2004.2.19., 1. o.).


I. MELLÉKLET

FAJLAGOS KIBOCSÁTÁSI CÉLÉRTÉKEK

1.   Az új személygépkocsik g/km-ben mért fajlagos CO2-kibocsátását az e mellékletben található számítások céljából az alábbi képlettel kell kiszámítani:

a)

2012 és 2015 között:

fajlagos CO2-kibocsátás = 130 + a × (M – M0),

amelyben:

M

=

a jármű kilogrammban (kg) megadott tömege

M0

=

1 372,0

a

=

0,0457

b)

2016-tól kezdve:

fajlagos CO2-kibocsátás = 130 + a × (M – M0),

amelyben:

M

=

a jármű kilogrammban (kg) megadott tömege

M0

=

a 13. cikk (2) bekezdésének megfelelően elfogadott érték

a

=

0,0457

2.   A gyártónak az adott naptári évre vonatkozó fajlagos kibocsátási célértéke azon új, az adott évben nyilvántartásba vett személygépkocsik fajlagos CO2-kibocsátásának átlaga, amelyeket az adott gyártó gyárt.


II. MELLÉKLET

KIBOCSÁTÁS NYOMON KÖVETÉSE ÉS BEJELENTÉSE

A. RÉSZ – Az új személygépkocsikra vonatkozó adatok begyűjtése és a CO2-kibocsátás nyomon követésére szolgáló adatok meghatározása

1.   A tagállamok a 2010. január 1-jén kezdődő évben, majd attól kezdve minden naptári évben nyilvántartják az alábbi adatokat a területükön nyilvántartásba vett minden új személygépkocsi vonatkozásában:

a)

a gyártó;

b)

a jármű típusa, kivitele és változata;

c)

a jármű fajlagos CO2-kibocsátása (g/km);

d)

a jármű tömege (kg);

e)

a jármű tengelytávolsága (mm); és

f)

nyomtávja (mm).

2.   Az 1. pontban említett adatokat a szóban forgó személygépkocsi megfelelőségi nyilatkozatából kell átvenni. Ha a megfelelőségi nyilatkozatban a jármű legkisebb és legnagyobb tömege egyaránt szerepel, a tagállamok csak a legnagyobb tömegre vonatkozó adatot használják fel e rendelet alkalmazása céljából. Azon kettős üzemű (benzin/gáz) járművek esetében, amelyek tanúsítványán mindkét üzemanyagtípus fajlagos CO2-kibocsátását feltüntetik, a tagállamok a gáz üzemmódban mért értéket alkalmazzák.

3.   A 2010. január 1-jével kezdődő naptári évben és attól kezdve minden naptári évre valamennyi tagállam meghatározza a B. részben részletezett módszerekkel összhangban gyártónként az alábbiakat:

a)

a tagállam területén nyilvántartásba vett új személygépkocsik összdarabszáma;

b)

az e melléklet B. részének 2. pontja szerinti átlagos fajlagos CO2-kibocsátás;

c)

az e melléklet B. részének 3. pontja szerinti átlagos tömeg;

d)

új személygépkocsik esetében típusonként, változatonként és kivitelenként:

i.

a tagállam területén nyilvántartásba vett új személygépkocsiknak a B. rész 1. pontja szerinti összdarabszáma;

ii.

fajlagos CO2-kibocsátás, valamint a 6. cikkel összhangban az alternatív üzemanyag-felhasználású járművek esetében a 12. cikkel összhangban, innovatív technológiák révén elért kibocsátáscsökkentések részaránya;

iii.

tömeg;

iv.

a járműnek az e melléklet B. részének 5. pontja szerinti alapterülete.

B. RÉSZ – A szén-dioxid-kibocsátás nyomon követésére szolgáló adatok meghatározásának módszere

A tagállamok által az A. rész 3. pontjával összhangban meghatározandó nyomon követési adatokat az ebben a részben ismertetett módszerrel kell meghatározni.

1.   Nyilvántartásba vett személygépkocsik száma (N)

A tagállamoknak meg kell határozniuk a vonatkozó nyomon követési évben területükön nyilvántartásba vett új személygépkocsik számát (N).

2.   Az új személygépkocsik átlagos fajlagos CO2-kibocsátása (Sátlag)

A tagállam területén a nyomon követési évben nyilvántartásba vett új személygépkocsik átlagos fajlagos CO2-kibocsátását (Sátlag) úgy kell kiszámítani, hogy az új személygépkocsik (S) fajlagos CO2-kibocsátásának összegét elosztjuk az új személygépkocsik számával (N).

Sátlag = (1 / N) × Σ S

3.   Az új személygépkocsik átlagos tömege

A tagállam területén a nyomon követési évben nyilvántartásba vett új személygépkocsik átlagos tömegét (Mátlag) úgy kell kiszámítani, hogy az új személygépkocsik tömegének (M) összegét elosztjuk az új személygépkocsik számával (N).

Mátlag = (1 / N) × Σ M

4.   Az új személygépkocsik kivitel szerinti megoszlása

Az újonnan nyilvántartásba vett személygépkocsik számát, tömegét, fajlagos CO2-kibocsátását és alapterületét típusonként, változatonként és kivitelenként nyilván kell tartani.

5.   Alapterület

Az alapterület a gépkocsi tengelytávolságának és nyomtávjának szorzata.

C. RÉSZ – Adattovábbítási formátum

A tagállamok az A. rész 3. pontjában leírt adatokat gyártónként és évről évre az alábbi formátum szerint jelentik be:

Összesített adatok:

Év:

 

 

 

 

Gyártó

Nyilvántartásba vett személygépkocsik száma összesen

Átlagos fajlagos CO2-kibocsátás (g/km)

Átlagos tömeg (kg)

Átlagos alapterület (m2)

(1. gyártó)

(2. gyártó)

Összes gyártó együttvéve

Gyártók szerinti adatok:

Év

Gyártó

Gépkocsi típusa

Változat

Kivitel

Innovatív technológia (1) vagy innovatív technológiák vagy alternatív üzemanyag-felhasználású jármű (2)

Gyártmány

Kereskedelmi név

Új nyilvántartásba vételek száma

Fajlagos CO2-kibocsátás

(g/km)

Tömeg

(kg)

Alapterület

(m2)

Innovatív technológiák (1) vagy alternatív üzemanyag-felhasználási képesség (2) révén elért kibocsátáscsökkentés

1. év

(1. gyártó neve)

(1. típus neve)

(1. változat neve)

(1. kivitel neve)

 

1. év

(1. gyártó neve)

(1. típus neve)

(1. változat neve)

(2. kivitel neve)

 

1. év

(1. gyártó neve)

(1. típus neve)

(2. változat neve)

(1. kivitel neve)

 

1. év

(1. gyártó neve)

(1. típus neve)

(2. változat neve)

(2. kivitel neve)

 

1. év

(1. gyártó neve)

(2. típus neve)

(1. változat neve)

(1. kivitel neve)

 

1. év

(1. gyártó neve)

(2. típus neve)

(1. változat neve)

(2. kivitel neve)

 

1. év

(1. gyártó neve)

(2. típus neve)

(2. változat neve)

(1. kivitel neve)

 

1. év

(1. gyártó neve)

(2. típus neve)

(2. változat neve)

(2. kivitel neve)

 

1. év

(1. gyártó neve)

 

1. év

(1. gyártó neve)

 

1. év

(1. gyártó neve)

 

1. év

(1. gyártó neve)

 

1. év

(1. gyártó neve)

 


(1)  A 12. cikkel összhangban.

(2)  A 6. cikkel összhangban.


IRÁNYELVEK

5.6.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 140/16


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009/28/EK IRÁNYELVE

(2009. április 23.)

a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésére, valamint e rendelet 17., 18. és 19. cikke tekintetében annak 95. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (3),

mivel:

(1)

Az európai energiafogyasztás ellenőrzése és a megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználásának növelése, valamint az energiatakarékosság és fokozott energiahatékonyság fontos részét képezi az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez, illetve az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozásról szóló keretegyezményéhez csatolt Kiotói Jegyzőkönyvben foglaltak, és a további, az üvegházhatású gázok 2012 utáni kibocsátását csökkentő közösségi és nemzetközi kötelezettségvállalások teljesítéséhez szükséges intézkedéscsomagnak. Ezek a tényezők fontos szerepet játszanak az energiaellátás biztonságának előmozdításában, a műszaki fejlődés és innováció támogatásában, foglalkoztatási lehetőségek biztosításában és a regionális fejlesztésben, különösen a vidéki és elszigetelt területeken.

(2)

Különösen a fokozódó technológiai fejlesztések, a tömegközlekedés bővítésére és használatára irányuló kezdeményezések, az energiahatékonysági technológiák használata és a megújuló energiaforrásból előállított energia közlekedésben való használata tartoznak azon eszközök közé, amelyekkel a Közösség a leghatékonyabban mérsékelheti az ásványolaj-behozataltól való függőségét a közlekedési ágazatban, amelyben a legkritikusabb az ellátásbiztonság problémája, és befolyásolhatja a közlekedési célú üzemanyagok piacát.

(3)

Elismert tény, hogy az innováció és a fenntartható energiapolitika lehetőséget nyújt a gazdasági növekedés megalapozására. A megújuló energiaforrásból előállított energia termelése gyakorta függ helyi vagy regionális kis- és középvállalkozásoktól (kkv-k). Fontosak azok a növekedési és foglalkoztatási lehetőségek, amelyeket a megújuló energiaforrásokból történő regionális és helyi energiatermelésbe való beruházások nyújtanak a tagállamokban és régióikban. Ezért a Bizottságnak és a tagállamoknak támogatniuk kell a nemzeti és regionális fejlesztési intézkedéseket ezen a területen, ösztönözniük kell a megújuló energiaforrásból előállított energiatermelés bevált gyakorlatainak a helyi és regionális fejlesztési kezdeményezések közötti cseréjét, valamint elő kell mozdítaniuk a strukturális pénzeszközök e területen való felhasználását.

(4)

A megújuló energiaforrások piacának ösztönzése során figyelembe kell venni a regionális és helyi fejlesztési lehetőségekre, az exportlehetőségekre, a társadalmi kohézióra és a foglalkoztatási lehetőségekre kifejtett pozitív hatásait, különös tekintettel a kkv-kra, valamint a független energiatermelőkre.

(5)

Az üvegházhatású gázok Közösségen belüli kibocsátásának és a Közösség energiaimporttól való függésének csökkentése érdekében a megújuló energiaforrásból előállított energia fejlesztésének és az energiahatékonyság fokozásának szorosan össze kell függeniük egymással.

(6)

Célszerű támogatni a decentralizált megújulóenergia-technológiák bemutatási és kereskedelmi forgalombahozatali szakaszát. A decentralizált energiatermelés felé történő elmozdulásnak számos előnye van, ideértve a helyi energiaforrások hasznosítását, a helyi energiaellátás biztonságának fokozását, a rövidebb szállítási távolságokat, valamint a csökkent energiaátviteli veszteségeket. Az ilyen decentralizáció továbbá (például bevételi források biztosításával és helyi munkahelyteremtéssel) elősegíti a közösségi fejlődést, valamint a kohéziót.

(7)

A belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról szóló, 2001. szeptember 27-i 2001/77/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) és a közlekedési ágazatban a bioüzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának előmozdításáról szóló, 2003. május 8-i 2003/30/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) meghatározta a megújuló energiaforrásokból előállított energia különböző fajtáit. A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2003. június 26-i 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) megállapította a villamosenergia-ágazatra általában vonatkozó fogalommeghatározásokat. A jogbiztonság és az egyértelműség érdekében kívánatos, hogy ez az irányelv azonos, vagy hasonló fogalommeghatározásokat alkalmazzon.

(8)

A Bizottság 2007. január 10-i„Megújulóenergia-útiterv – Megújuló energiák a XXI. században: egy fenntarthatóbb jövő építése” című közleménye rámutatott, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia összarányára vonatkozó 20 %-os célkitűzés és a közlekedésben használt megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonatkozó 10 %-os célkitűzés megfelelő és megvalósítható feladat lenne, és a kötelező célkitűzéseket tartalmazó keretnek biztosítania kell az üzleti világ számára a megújulóenergia-ágazattal kapcsolatos fenntartható befektetésekhez szükséges hosszú távú kiszámíthatóságot, amelyek által csökkenthető a fosszilis üzemanyagok behozatalától való függőség, illetve fokozható az új energetikai technológiák használata. Ezeket a célokat a 2020-ig történő 20 %-os energiahatékonysági fejlesztés keretében a Bizottság „Energiahatékonysági cselekvési terv: a lehetőségek kihasználása” című közleménye határozza meg, amelyet elfogadott mind a 2007. márciusi Európai Tanács, mind 2008. január 31-i állásfoglalásában az Európai Parlament.

(9)

A 2007 márciusában tartott Európai Tanács újra megerősítette a Közösség elkötelezettségét a megújuló energiaforrásokból előállított energia 2010 utáni, a Közösség egészében való fejlesztése iránt. Jóváhagyta a 20 %-os kötelező célkitűzést a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a Közösség összes energiafogyasztásában való részarányára vonatkozóan, és a minden tagállam által költséghatékony módon bevezetendő és elérendő kötelező minimális célkitűzést a bioüzemanyagoknak a közlekedési benzin- és dízelüzemanyag legalább 10 %-át kitevő részarányára vonatkozóan. Megállapította, hogy a bioüzemanyagokra vonatkozó kötelező jellegű célkitűzés helyes, feltéve, hogy termelésük fenntartható, a második generációs bioüzemanyagok kereskedelmi forgalmazásra alkalmassá válnak, és a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló, 1998. október 13-i 98/70/EK európai parlamenti és tanács irányelvet (7) a megfelelő arányokban való üzemanyag-keverés lehetővé tétele érdekében módosítják. Az Európai Tanács 2008. márciusi ülése megismételte, hogy alapvetően fontos célravezető fenntarthatósági kritériumokat meghatározni és teljesíteni, továbbá biztosítani, hogy a második generációs bioüzemanyagok a kereskedelemben elérhetőek legyenek. Az Európai Tanács 2008. júniusi ülése ismét utalt a fenntarthatósági kritériumokra és a második generációs bioüzemanyagok kifejlesztésére, és hangsúlyozta, hogy fel kell mérni a bioüzemanyagok előállítása által az élelmiszernek szánt mezőgazdasági termékekre gyakorolt lehetséges hatásokat és – szükség esetén – a hiányosságok pótlását célzó intézkedéseket kell hozni. Kijelentette továbbá, hogy további értékelésre van szükség a bioüzemanyagok előállításának és fogyasztásának környezetvédelmi és társadalmi következményei tekintetében.

(10)

A 2007. szeptember 25-i európai megújulóenergia-útitervről szóló állásfoglalásában (8) az Európai Parlament felhívta a Bizottságot, hogy 2007 végéig nyújtson be a megújuló energia jogi keretéről szóló javaslatot, és emlékeztetett a megújuló energiaforrásokból előállított energia közösségi és tagállami szintű részesedését illető célkitűzések meghatározásának fontosságára.

(11)

A megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányának kiszámítására és az ilyen források meghatározására átlátható és egyértelmű szabályokat kell megállapítani. Ebben az összefüggésben az óceánokban és más víztestekben a hullámok, tengeri áramlatok, árapály, hőenergia-különbség vagy sókoncentráció-különbség formájában jelen lévő energiát is figyelembe kell venni.

(12)

A mezőgazdasági anyagok, így pl. a trágya, az iszap és egyéb állati vagy szerves hulladék biogáz előállítására történő használata az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás lehetősége fényében a hő és villamos energia előállítása, illetve bioüzemanyagként történő felhasználása szempontjából jelentős környezeti előnyökkel jár. Decentralizált jellegüknél és a regionális befektetési szerkezetnél fogva a biogázgyártó beruházások meghatározó módon hozzájárulhatnak a fenntartható fejlődéshez a vidéki térségekben és a mezőgazdasági termelők számára új jövedelemszerzési lehetőségeket teremthetnek.

(13)

Az Európai Parlament, a Tanács, és a Bizottság álláspontjának fényében, helyénvaló kötelező nemzeti célkitűzéseket megállapítani a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a közösségi energiafogyasztásban 2020-ra elérendő 20 %-os részarányával, a közlekedést illetően pedig 10 %-os részarányával összhangban.

(14)

A kötelező nemzeti célkitűzések fő célja a befektetői kiszámíthatóság biztosítása és a megújuló energiaforrások valamennyi fajtájából energia előállítására alkalmas technológiák folyamatos fejlesztésének ösztönzése. Ezért nem helyénvaló a célkitűzés kötelező jellegéről szóló döntést elhalasztani addig, amíg egy jövőbeni esemény bekövetkezik.

(15)

A tagállamok kiindulópontja, megújulóenergia-adottsága és energiahordozó-összetétele különböző. A 20 %-os átfogó közösségi célkitűzést ezért az egyes tagállamok számára egyedi célkitűzésekké kell átalakítani, kellően ügyelve az elosztás méltányosságára és – az eltérő tagállami kiindulási pontok és adottságok tekintetbevételével – megfelelőségére, a meglévő, megújuló energiaforrásokból előállított energiát és az energiahordozó-összetételt is beleértve. Ennek keretében – a tagállamok által a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatáért a múltban tett erőfeszítések figyelembevételével – helyénvaló megosztani a tagállamok között a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatában megkövetelt összes növekedést úgy, hogy minden egyes tagállam részaránya a GDP szerint súlyozottan, kiindulási pontjaikra tekintettel kiigazítva, és a teljes bruttó energiafogyasztás arányában számítva egyenlő mértékben megemelkedik.

(16)

Ezzel szemben helyes a közlekedésben használt megújuló energiaforrásokból előállított energia 10 %-os célkitűzését minden tagállam számára azonos szinten megállapítani, hogy a közlekedési célú üzemanyag műszaki előírásainak és hozzáférhetőségének egységessége biztosítva legyen. Mivel a közlekedési célú üzemanyagok könnyen forgalomba hozhatók, a megfelelő források terén kedvezőtlen adottságokkal bíró tagállamok könnyen beszerezhetik majd máshonnan a bioüzemanyagokat. Habár technikailag lehetséges lenne, hogy a Közösség a közlekedésben használt megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonatkozó célkitűzését kizárólag belső termelésből teljesítse, valószínű és kívánatos is, hogy azt ténylegesen a belső termelés és import vegyítésével teljesítse. E célból a Bizottságnak felügyelnie kell a Közösség bioüzemanyag-piacát, és szükség szerint megfelelő intézkedéseket kell javasolnia, hogy a belső termelés és a behozatal között egy kiegyensúlyozott megközelítés szülessen, figyelembe véve, többek között, a többoldalú és kétoldalú kereskedelmi tárgyalásokat, a környezetvédelmi, a társadalmi és gazdasági megfontolásokat, valamint az energiaellátás biztonságát.

(17)

Az energiahatékonyság javítása a Közösség egyik kulcsfontosságú célkitűzése, amelynek értelmében 2020-ra az energiahatékonyság 20 %-os javulását kívánják elérni. Ez a célkitűzés a meglévő és jövőbeli jogszabályokkal együtt – beleértve az épületek energiateljesítményéről szóló, 2002. december 16-i 2002/91/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (9), az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapításának kereteiről szóló, 2005. július 6-i 2005/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (10) és az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló, 2006. április 5-i 2006/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (11) – alapvető szerepet játszik annak biztosításában, hogy az éghajlattal és az energiával kapcsolatos célkitűzéseket a legalacsonyabb költséggel valósítsák meg, és egyúttal új lehetőségeket teremthet az EU gazdasága számára. Az energiahatékonysági és energiatakarékossági politikák azon leghatékonyabb módszerek egyikei, amelyekkel egy tagállam növelheti a megújuló energiaforrásokból származó energia százalékos arányát, és ezáltal a tagállamok könnyebben megvalósíthatják az ezen irányelvben a megújuló energiaforrások tekintetében megállapított általános nemzeti és közlekedési célkitűzéseket.

(18)

A tagállamoknak valamennyi ágazatban jelentős mértékben javítaniuk kell az energiahatékonyságot a megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonatkozó – a teljes bruttó energiafogyasztás százalékában kifejezett – célkitűzések könnyebb megvalósítása érdekében. Különösen fontos az energiahatékonyság megvalósítása a közlekedési ágazatban, mivel a megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonatkozó kötelező célszázalék egyre nehezebben lesz fenntartható módon teljesíthető, ha a közlekedési ágazat általános energiaigénye tovább nő. A valamennyi tagállam által elérendő 10 %-os kötelező célkitűzést ezért a közlekedési ágazat teljes energiafogyasztásában a megújuló energiaforrások, nem pedig csak a bioüzemanyagok részarányaként kell meghatározni.

(19)

Kötelező átfogó nemzeti célkitűzéseik megvalósítása érdekében a tagállamoknak a kötelező végső célkitűzéseik megvalósítása irányába mutató ütemterv-előirányzatot kell követniük. El kell készíteniük a megújuló energiára vonatkozó, ágazati célkitűzéseikre vonatkozó információkat is magában foglaló nemzeti cselekvési terveiket, annak szem előtt tartásával, hogy a biomasszának többféle felhasználása van, ezért alapvetően fontos az új biomassza-források mozgósítása. Ezenkívül a tagállamoknak meg kell hozniuk az e célok eléréséhez szükséges intézkedéseket. Minden tagállamnak – a megújuló energiára vonatkozó nemzeti cselekvési tervben a várható teljes bruttó energiafelhasználás értékelése során – fel kell mérnie, hogy az energiahatékonyság és az energiatakarékosság milyen mértékben tud hozzájárulni nemzeti célkitűzések megvalósításához. A tagállamoknak figyelembe kell venniük az energiahatékony technológiák optimális kombinációját a megújuló energiaforrásokból előállított energiával.

(20)

Annak érdekében, hogy a műszaki haladásból és a méretgazdaságosságból fakadó előnyöket ki lehessen használni, az ütemterv-előirányzatnak figyelembe kell vennie azt a lehetőséget, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználása a jövőben gyorsuló ütemben fog növekedni. Ilyen módon különös figyelmet lehet fordítani a műszaki haladás és a méretgazdaságosság hiányát aránytalan mértékben elszenvedő és ezért alulfejlett ágazatokra, amelyek mindazonáltal a jövőben jelentősen hozzájárulhatnak a 2020-as célkitűzések eléréséhez.

(21)

Az ütemterv-előirányzatnak 2005-öt kell kiindulópontként megjelölnie, hiszen ez az utolsó év, amelyben a megújuló energiaforrásokból előállított energia nemzeti részarányával kapcsolatban megbízható adatok állnak rendelkezésre.

(22)

Ezen irányelv célkitűzéseinek eléréséhez szükséges, hogy a Közösség és a tagállamok jelentős mennyiségű pénzügyi forrást fordítsanak a megújuló energia előállítására alkalmazott technológiák kutatására és fejlesztésére. Az Európai Innovációs és Technológiai Intézetnek különösen kiemelt fontosságot kell tulajdonítania a megújuló energia előállítására alkalmazott technológiák kutatásának és fejlesztésének.

(23)

A tagállamok ösztönözhetik a helyi és regionális hatóságokat a nemzeti célkitűzéseket meghaladó célok meghatározására, valamint bevonhatják a helyi és regionális hatóságokat a nemzeti cselekvési tervek kidolgozásába és a megújuló energiaforrásokból előállított energia előnyeinek tudatosításába.

(24)

A biomasszában rejlő valamennyi lehetőség kiaknázása érdekében a tagállamoknak és a Közösségnek támogatniuk kell a meglévő faanyagtartalékok erőteljesebb mozgósítását és új erdőgazdálkodási rendszerek kifejlesztését.

(25)

A megújuló energiaforrások terén az egyes tagállamok különböző adottságokkal rendelkeznek, és nemzeti szinten különböző támogatási rendszereket működtetnek a megújuló energiaforrásokból előállított energia tekintetében. A tagállamok többsége olyan támogatási rendszert alkalmaz, amely kizárólag a saját területén termelt, megújuló energiaforrásokból előállított energiát támogatja. A nemzeti támogatási rendszerek megfelelő működéséhez elengedhetetlen, hogy a tagállamok különböző adottságaiknak megfelelően ellenőrizhessék nemzeti támogatási rendszereik hatásait és költségeit. Az ezen irányelvben megfogalmazott cél elérésének egyik fontos eszköze a 2001/77/EK irányelv szerinti nemzeti támogatási rendszerek megfelelő működtetésének garantálása a befektetői bizalom megtartása, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy a tagállamok a célkitűzések teljesítését célzó, hatékony nemzeti intézkedéseket dolgozhassanak ki. Ezen irányelv célja az, hogy a nemzeti támogatási rendszerek sérelme nélkül megkönnyítse a megújuló energiaforrásokból előállított energia határokon átnyúló támogatását. Olyan opcionális, tagállamok közötti együttműködési mechanizmusokat vezet be, amelyek révén lehetőségük nyílik megállapodni arról, hogy az egyik tagállam milyen mértékben támogatja a másik tagállamban folyó energiatermelést, valamint hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energiát milyen mértékben kell beszámítani valamelyikük összesített nemzeti célértékébe. A célkitűzések teljesítésére vonatkozó mindkét intézkedés – azaz a nemzeti támogatási rendszerek és az együttműködési mechanizmusok – hatékonyságának biztosítása érdekében lényeges, hogy a tagállamok maguk dönthessék el, hogy nemzeti támogatási rendszerüket kiterjesztik-e a más tagállamokban termelt, megújuló energiaforrásokból előállított energiára, és ha igen, milyen mértékben, és erről az ezen irányelvben előirányzott együttműködési intézkedések alkalmazásával állapodhassanak meg.

(26)

Az energiaáraknak tükrözniük kell az energia előállításának és fogyasztásának külső költségeit, ideértve a megfelelő környezeti, társadalmi és egészségügyi ellátási költségeket is.

(27)

Állami támogatás szükséges ahhoz, hogy a Közösség elérje a megújuló energiaforrásból előállított villamos energia térnyerésével kapcsolatos célkitűzéseit, különösen addig, amíg a belső piac villamosenergia-árai nem tükrözik a felhasznált energiaforrások teljes környezeti és társadalmi költségeit és hasznát.

(28)

A Közösségnek és a tagállamoknak a közlekedési ágazat teljes energiafogyasztásának csökkentésére és a közlekedés energiahatékonyságának fokozására kell törekedniük. A közlekedési ágazat energiafelhasználása csökkentésének elsődleges eszközei a közlekedési tervezés, a tömegközlekedés támogatása, az autógyártásban az elektromos autók részarányának növelése, valamint energiahatékonyabb, kisebb méretű és motorteljesítményű autók gyártása.

(29)

A tagállamoknak törekedniük kell a megújuló energiaforrásokból előállított energiák sokféleségére valamennyi közlekedési ágazatban. A Bizottságnak 2015. június 1-jéig jelentést kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács számára, amelyben felvázolja a megújuló energiaforrásokból előállított energia növekvő használatának lehetőségeit az egyes közlekedési ágazatokban.

(30)

Ezen irányelv alkalmazásában a vízenergia és a szélenergia részarányának kiszámításakor az éghajlati változásokból eredő hatásokat a normalizálási szabály alkalmazásával kell kiegyenlíteni. Továbbá, a korábban felszivattyúzott vizet használó duzzasztótároló-egységek által előállított villamos energia nem tekintendő megújuló energiaforrásból előállított villamos energiának.

(31)

A légtermikus, geotermikus vagy hidrotermikus hő hasznosítható hőmérsékleti szinten való használatát lehetővé tevő hőszivattyúknak a működéshez elektromos áramra, vagy egyéb kiegészítő energiára van szükségük. Ezért a hőszivattyúk működtetéséhez használt energiát le kell vonni a teljes hasznosítható hőenergiából. Csak azok a hőszivattyúk vehetők számításba, amelyek hőtermelése (output) jelentősen meghaladja a működéséhez szükséges primer energia mennyiségét.

(32)

A passzív energiarendszerek az épületszerkezetet használják fel az energia munkába állítására. Ez energiamegtakarításnak felel meg. A kétszeres beszámítás elkerülése érdekében az így hasznosított energia ezért ezen irányelv alkalmazásában nem vehető figyelembe.

(33)

Néhány tagállam teljes bruttó energiafogyasztásában nagy arányban szerepel a légi közlekedés. Tekintettel a jelenlegi technológiai és szabályozási akadályokra, amelyek nem teszik lehetővé bioüzemanyagok használatát a légi közlekedésben, helyénvaló részleges mentesítést adni ezeknek a tagállamoknak azáltal, hogy a nemzeti légi közlekedésben teljes bruttó energiafogyasztásuk felmérésénél figyelmen kívül hagyják azt a mennyiséget, amellyel túllépik az Eurostat által a légi közlekedésben felmért teljes bruttó energiafogyasztás 2005-ös közösségi átlagának másfélszeresét, azaz 6,18 %-ot. Ciprus és Málta, elszigetelt és peremterületeken lévő tagállamokként a légi közlekedésre, mint polgáraik és gazdaságuk számára létfontosságú közlekedési eszközre támaszkodnak. Ennek eredményeképpen a nemzeti légi közlekedésben mért teljes bruttó energiafogyasztásuk aránytalanul magas – a 2005-ös közösségi átlag több mint háromszorosa –, ezért aránytalanul érintettek a jelenlegi technológiai és szabályozási kötelezettségek által. E tagállamok számára ezért biztosítható, hogy ez a mentesítés kiterjedjen arra a mennyiségre, amellyel túllépik az Eurostat által a légi közlekedésben felmért teljes bruttó energiafogyasztás 2005-ös közösségi átlagát, vagyis 4,12 %-ot.

(34)

Egy, a megújuló energiát támogató energiamodell elérése érdekében ösztönözni kell a tagállamok közötti stratégiai együttműködést, adott esetben a régiók és a helyi hatóságok bevonásával.

(35)

Az ezen irányelvben foglalt rendelkezések kellő figyelembevétele mellett a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy az ezen irányelvben meghatározott célkitűzésekkel kapcsolatban az együttműködés minden megfelelő formáját használják ki. Az együttműködés folyhat valamennyi szinten, két- vagy többoldalúan. A kizárólag ezen irányelvben előírt – a célkitűzés kiszámítására és a célkitűzésnek való megfelelésre kiható – mechanizmusokon, nevezetesen a tagállamok közötti statisztikai átruházásokon, közös projekteken, a közös támogatási rendszereken és az átláthatósági platformon kívül az együttműködés megvalósulhat például az információ és a legjobb gyakorlatok cseréjével is, különösen az ezen irányelvben meghatározott átláthatósági platformon, valamint a támogatási rendszerek valamennyi típusának egyéb önkéntes összehangolása formájában is.

(36)

Annak érdekében, hogy lehetőség legyen az ezen irányelvben megállapított célkitűzések teljesítésének költségeit csökkenteni, helyénvaló a tagállamokban a megújuló energiaforrásokból más tagállamban előállított energia fogyasztását mind előmozdítani, mind lehetővé tenni, hogy a tagállamok a más tagállamokban felhasznált, megújuló energiaforrásokból származó energiát saját nemzeti célkitűzéseikbe beszámítsák. Ezért rugalmassági intézkedések szükségesek, amelyek azonban a tagállamok ellenőrzése alatt maradnak annak érdekében, hogy ne akadályozzák őket céljaik elérésében. Ezek a rugalmassági intézkedések statisztikai átruházások, valamint a tagállamok közötti közös projektek és/vagy közös támogatási rendszerek formájában valósulnak meg.

(37)

Lehetővé kell tenni a megújuló energiaforrásokból a Közösségen kívül előállított importált villamos energia beszámítását a tagállami célkitűzésekbe. Mindazonáltal annak elkerülésére, hogy a meglévő megújuló energiaforrásokból előállított energia eltérítése és hagyományos energiaforrásokkal való részleges vagy teljes helyettesítése miatt az üvegházhatású gázok nettó kibocsátása megnőjön, csak az olyan villamos energia jogosult a beszámításra, amelyet az irányelv hatálybalépése után működésbe helyezett létesítményben, vagy az említett időpontot követően felújított, megnövelt kapacitású létesítményben termeltek. Annak garantálása érdekében, hogy a Közösségben és a harmadik országokban ténylegesen megújuló energiaforrásból előállított energia lépjen a hagyományos energia helyébe, célszerű biztosítani az ilyen behozatal megbízható nyomon követhetőségét és beszámíthatóságát. Mérlegelni kell harmadik országokkal a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia kereskedelmének szervezésére vonatkozó megállapodások megkötését. Amennyiben az Energiaközösségről szóló szerződés (12) alapján hozott ilyen értelmű határozat következtében ezen irányelv vonatkozó rendelkezései az említett szerződés szerződő feleire nézve kötelezővé válnak, a tagállamok közötti együttműködést szolgáló, ezen irányelvben előírt intézkedések rájuk nézve is alkalmazandók lesznek.

(38)

Amikor a tagállamok a villamos energia megújuló energiaforrásokból való termelésével kapcsolatos közös projekteket hajtanak végre egy vagy több harmadik országgal, célszerű, hogy ezek a projektek kizárólag újonnan épített létesítményeket vagy újonnan megnövelt kapacitású létesítményeket érintsenek. Ez segít biztosítani azt, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energiának az adott harmadik ország teljes energiafogyasztásában képviselt aránya ne csökkenjen a megújuló energia közösségi importja következtében. Ezenkívül az érintett tagállamoknak lehetővé kell tenniük az adott harmadik országban vagy országokban a közös projektben érintett létesítményben zajló termelés egy részének belföldi felhasználását. A közös projektekben részt vevő harmadik országokat a Bizottságnak és a tagállamoknak ösztönözniük kell továbbá arra, hogy a megújuló energiával kapcsolatos, ambiciózus célkitűzéseket tartalmazó politikát dolgozzanak ki.

(39)

Megjegyezve, hogy a harmadik országokban folytatott magas európai érdekeltségű projekteknek – mint például a földközi-tengeri napenergiaterv – hosszú időbe telhet, amíg teljesen összekapcsolódnak a Közösség területével, ezért helyénvaló elősegíteni fejlesztésüket azáltal, hogy a tagállamok számára lehetővé teszik, hogy a nemzeti célkitűzéseikben korlátozott mennyiségben figyelembe vegyék az ilyen projektek által az összekapcsolódás létrehozása során termelt energiát.

(40)

A megújuló energiaforrást hasznosító erőművek jóváhagyását, minősítését és engedélyezését felügyelő közigazgatási szervezet által alkalmazott eljárásnak a szabályok egyes projektekre történő alkalmazása során objektívnek, átláthatónak, megkülönböztetéstől mentesnek és arányosnak kell lennie. Különösen helyénvaló a felesleges akadályok kiküszöbölése, amelyek abból erednek, hogy a megújuló energiával kapcsolatos projekteket a jelentős egészségügyi kockázatot képviselő létesítmények közé sorolják.

(41)

Az átlátható szabályok és a különböző engedélyezési hatóságok közötti együttműködés hiánya bizonyítottan gátolja a megújuló energiaforrásokból előállított energia elterjedését. Ezért a nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak figyelembe kell venniük a megújulóenergia-ágazat sajátos szerkezetét, a villamos energiát, a fűtő- és hűtőenergiát, illetve a közlekedési üzemanyagokat a megújuló energiaforrásokból előállító üzemek és a hozzájuk kapcsolódó szállítási és elosztási hálózati infrastruktúrák építésére és működésére vonatkozó közigazgatási engedélyezési eljárásaik felülvizsgálata során. A közigazgatási jóváhagyási eljárásokat tehát egyszerűsíteni kell a megújuló energiaforrásokból előállított energiát felhasználó létesítmények számára megállapított átlátható menetrendekkel. A tervezési szabályokat és útmutatókat módosítani kell, hogy azok tekintetbe vegyék a költséghatékony és környezetre kedvező hatású, megújuló energiaforrásokon alapuló fűtő-, hűtő- és villamosenergia-berendezéseket.

(42)

A megújuló energiaforrásokból előállított energia gyors elterjedése érdekében és annak általánosan magas fenntarthatósági és jótékony környezetvédelmi tulajdonsága tekintetében a tagállamoknak a szennyezettség csökkentését és az ipartelepek ellenőrzését, a légszennyezettség elleni harcot, illetve a veszélyes anyagok környezetbe való kibocsátásának megelőzését vagy csökkentését folytató létesítmények engedélyezéséhez szükséges igazgatási szabályok, tervezési struktúrák és jogszabályok alkalmazása során figyelembe kell venniük a megújuló energiaforrásoknak a környezetvédelmi és éghajlat-változási célkitűzések teljesítéséhez való hozzájárulását, különösen a nem megújuló energia előállítására szolgáló létesítményekhez képest.

(43)

Az ebben az irányelvben meghatározott célkitűzésekhez az egyes állampolgárok részéről való hozzájárulás ösztönzése érdekében az érintett hatóságok mérlegelhetik annak lehetőségét, hogy a megújuló energiát előállító kisméretű, decentralizált egyedi eszközök telepítése tekintetében az illetékes szerv egyszerű értesítése lépjen az engedélyezés helyébe.

(44)

Biztosítani kell az ezen irányelv célkitűzései és a Közösség környezetvédelmi jogszabályai közötti koherenciát. A tagállamoknak – különösen a megújuló energia előállítására szolgáló létesítmények értékelésével, tervezésével vagy engedélyezésével kapcsolatos eljárások során – figyelembe kell venniük a közösségi környezetvédelmi jogszabályokat és a megújuló energiaforrásoknak a környezetvédelmi és éghajlat-változási célkitűzések teljesítéséhez való hozzájárulását, különösen a nem megújuló energia előállítására szolgáló létesítményekhez képest.

(45)

A műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv (13) hatálya alá tartozó, többek között a minőségi szintekkel, tesztelési módszerekkel és használati feltételekkel kapcsolatos nemzeti műszaki előírások és egyéb követelmények nem akadályozhatják a megújuló energián alapuló berendezések és rendszerek kereskedelmét. A megújuló energiaforrásokból előállított energia támogatási rendszerei ezért nem írhatnak elő olyan nemzeti műszaki előírásokat, amelyek a hatályos közösségi szabványoktól eltérnek, vagy megkövetelik a támogatásban részesített berendezések vagy rendszerek egy meghatározott helyen, illetve egy meghatározott testület által való minősítését, illetve tesztelését.

(46)

Célszerű, hogy a tagállamok fontolóra vegyék a megújuló energiaforrásból előállított energiát használó távfűtés és távhűtés támogatására szolgáló mechanizmusokat.

(47)

A megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználásának minimumkövetelményeit az új és felújított épületek vonatkozásában megállapító szabályok és kötelezettségek nemzeti és regionális szinten a megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználásának jelentős emelkedéséhez vezettek. Ezeket az intézkedéseket, az energiahatékonyabb megújuló energiaforrásból előállított energia alkalmazásait előmozdító építési előírások és szabályzatok kialakításával együtt bátorítani kell a szélesebb közösségi környezetben.

(48)

A megújuló energiaforrásból előállított energia épületekben való minimálisan felhasználandó szintje előírásának elősegítése és gyorsítása érdekében helyénvaló lehet a tagállamokban előírni, hogy ezek a szintek úgy valósíthatók meg, hogy a 2002/91/EK irányelv által előírt minimális energiateljesítmény elérésében figyelembe veszik a megújuló energiaforrásokból előállított energiák tényezőjét, amely épületenként a szénkibocsátás költséghatékony csökkentését eredményezi.

(49)

A megújuló energiaforrásokból előállított energia elterjedésének bátorítása érdekében orvosolni kell a tájékoztatási és képzési hiányosságokat, különösen a fűtés és a hűtés ágazatában.

(50)

Amennyiben az üzembe helyezői szakma gyakorlásának megkezdése, illetve gyakorlása a szabályozott szakmák körébe tartozik, a szakmai képesítések elismerésének feltételeit a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) tartalmazza. Ennélfogva ezen irányelv alkalmazása nem érinti a 2005/36/EK irányelvet.

(51)

Habár a 2005/36/EK irányelv megállapítja a szakmai képesítések kölcsönös elismerésére vonatkozó követelményeket, beleértve az építészekét is, további biztosítékokra van szükség annak érdekében, hogy az építészek és tervezők a tervezés és kivitelezés során megfelelően tekintetbe vegyék a megújuló energiaforrások és a magas hatékonyságú technológiák optimális kombinációjának alkalmazását. A tagállamoknak e tekintetben világos iránymutatást kell adniuk. Ezt a 2005/36/EK irányelv és különösen annak 46. és 49. cikkének sérelme nélkül kell megtenniük.

(52)

Az ezen irányelv alkalmazása céljából kiadott származási garancia kizárólagos rendeltetése, hogy a végső fogyasztó felé bizonyítsa, hogy az energia egy meghatározott arányát vagy mennyiségét megújuló energiaforrásokból állították elő. A származási garanciát annak birtokosa átruházhatja másra, függetlenül attól az energiától, amelyre vonatkozik. Annak biztosítása érdekében azonban, hogy egy adott, megújuló energiaforrásokból előállított energiával előállított villamosenergia-egységet csak egyszer lehessen egy fogyasztónak juttatni, el kell kerülni a kétszeres beszámítást és a származási garanciák kétszeres kiadását: a megújuló energiaforrásból előállított olyan energia, amelynek származási garanciáját a termelő elkülönítve értékesítette, nem juttatható vagy értékesíthető a végső fogyasztónak megújuló energiaforrásból előállított energiaként. Fontos különbséget tenni a támogatási rendszerek vonatkozásában kiadott zöld bizonyítványok és a származási garancia között.

(53)

Helyénvaló lehetővé tenni, hogy a zöld villamos energia felemelkedő fogyasztói piaca hozzájáruljon a megújuló energiaforrásból előállított energia előállítását szolgáló új létesítmények építéséhez. A tagállamok ezért a 2003/54/EK irányelv 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban előírhatják az energiahordozóikat a végső fogyasztók rendelkezésére bocsátó villamosenergia-szolgáltatók számára, hogy a származási garanciák minimális százalékban megújuló energiaforrásokból előállított energia előállítására szolgáló, újonnan épített létesítményekből származzanak.

(54)

A 2003/54/EK irányelv 3. cikke (6) bekezdésével összhangban fontos tájékoztatást nyújtani a végső fogyasztók számára arról, hogy a támogatott villamos energia hogyan oszlik meg. Ezen fogyasztói információ minőségének javítása érdekében – különösen az új létesítmények által megújuló energiaforrásokból termelt energia tekintetében – a Bizottságnak meg kell vizsgálnia a tagállami intézkedések hatékonyságát.

(55)

A hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról szóló, 2004. február 11-i 2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) a nagy hatékonyságú kapcsolt energiatermelő erőművek által termelt villamos energia eredetét bizonyító származási garanciákról rendelkezik. Ezeket a származási garanciákat nem lehet felhasználni a 2003/54/EK irányelv 3. cikkének (6) bekezdése szerinti, a megújuló energiaforrásból előállított energia felhasználásáról szóló tájékoztatás során, mivel ez kétszeres beszámításhoz és kétszeres tájékoztatáshoz vezetne.

(56)

A származási garanciák önmagukban nem jogosítanak fel a nemzeti támogatási rendszerek igénybevételére.

(57)

A szakaszos integrált megújulóenergia-termelés érdekében a megújuló energiaforrásokból előállított energia szállítási és elosztási hálózatba való bekapcsolásához, valamint a közbülső energiatároló rendszerek használatához támogatásra van szükség.

(58)

Fel kell gyorsítani a megújuló energiával kapcsolatos projektek – többek között a transzerurópai energiahálózatokra vonatkozó (TEN-E) program keretében „a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos európai érdekű projektek” – kifejlesztését. E célból a Bizottságnak elemeznie kell az ilyen projektek finanszírozásának javítására szolgáló módszereket. Különös figyelmet kell fordítani a megújuló energiával kapcsolatos azon projektekre, amelyek hozzá fognak járulni a Közösség és a szomszédos országok energiaellátása biztonságának jelentős növeléséhez.

(59)

Az országok közötti rendszer-összeköttetés megkönnyíti a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia bekapcsolását a hálózatba. Az ingadozás kiegyenlítése mellett, a rendszer-összeköttetés csökkentheti a kiegyenlítés költségeit, előmozdítja az árak csökkentését eredményező valódi versenyt, és elősegíti a hálózatok fejlődését. A szállítási kapacitások megosztása és optimális használata elkerülhetővé teheti az új építésű vezetékek iránti túlzott igényt.

(60)

A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia számára biztosított elsőbbségi hozzáférés és garantált hozzáférés fontos a megújuló energiaforrásoknak a villamos energia belső piacába való integrációja szempontjából, összhangban a 2003/54/EK irányelv 11. cikkének (2) bekezdésével, továbbfejlesztve 11. cikkének (3) bekezdését. A távvezeték-hálózat megbízhatósága és biztonsága fenntartásához és a teherelosztáshoz kapcsolódó követelmények tagállamonként változhatnak a nemzeti távvezeték-hálózat sajátosságaitól és biztonságos működésétől függően. A távvezeték-hálózathoz csatlakozott, megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát előállító bekapcsolt termelők számára a hálózathoz való elsőbbségi hozzáférés biztosítékot nyújt arra, hogy a megújuló energiaforrásból előállított villamos energiát a csatlakozási szabályokkal összhangban a forrás rendelkezésre állásakor mindenkor képesek lesznek eladni és továbbítani. Abban az esetben, ha a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia integrálódott az azonnali ügyleteket bonyolító piacokba, a garantált hozzáférés biztosítja, hogy az eladott és támogatott villamos energia teljes mennyisége hozzáfér a távvezeték-hálózathoz, és ezáltal a hálózatra kapcsolt létesítmények által termelt, megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiából a lehető legnagyobb mennyiség használható fel. Mindez ugyanakkor nem jelent semmilyen kötelezettséget a tagállamok számára arra nézve, hogy a megújuló energiát támogassák vagy azzal kapcsolatos vásárlási kötelezettséget írjanak elő. Más rendszerek szabott árat határoznak meg a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia tekintetében, amihez általában a rendszerüzemeltető vásárlási kötelezettsége párosul. Ebben az esetben az elsőbbségi hozzáférés eleve biztosított.

(61)

Bizonyos körülmények között nem lehetséges a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia szállítását és elosztását teljes mértékben biztosítani a távvezeték-rendszer megbízhatóságának vagy biztonságának veszélyeztetése nélkül. Ilyen körülmények között helyénvaló lehet, ha az érintett termelők részére pénzügyi kompenzációt nyújtanak. Ezen irányelv célkitűzései mindazonáltal megkövetelik, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia szállítása és elosztása a távvezeték-rendszer megbízhatóságának vagy biztonságának veszélyeztetése nélkül, folyamatosan növekedjen. E célból a tagállamok meghozzák a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia nagyobb mértékben áramoljon, többek között a változó források és a ma még nem tárolható források sajátosságainak figyelembevételével. Az irányelv célkitűzései által megkövetelt mértékig a megújuló energiát előállító új létesítményekhez történő csatlakozást a lehető leghamarabb engedélyezni kell. A hálózati csatlakozási eljárások meggyorsítására a tagállamok elsődleges, illetve fenntartott csatlakozási kapacitást biztosíthatnak a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát termelő új létesítmények számára.

(62)

A megújuló energiaforrást hasznosító új villamosenergia- és gáztermelőknek a villamosenergia- és gázhálózatba való bekapcsolási költségeit objektíven, átláthatóan és megkülönböztetésmentesen kell megállapítani, továbbá megfelelően figyelembe kell venni azt a hasznot, amelyet a hálózatba bekapcsolt megújuló energiaforrásokból előállított villamosenergia-termelők és a helyi, megújuló energiaforrásokból előállított gázt termelők jelentenek a villamosenergia- és gázhálózat számára.

(63)

Azon villamosenergia-termelők részére, akik a közösségi peremterületek, különösen a szigetek vagy alacsony népsűrűségű régiók megújuló energiaforrásokból előállított energiapotenciálját használják ki – amikor csak megvalósítható – ésszerű bekapcsolási költségeket kell biztosítani azért, hogy ne kerüljenek tisztességtelen hátrányba azokkal a termelőkkel szemben, akik központibb, jobban iparosodott és sűrűbben lakott területeken működnek.

(64)

A 2001/77/EK irányelv megállapította azt a keretet, amely a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiának a vezetékhálózatba történő bekapcsolását szabályozza. Mindazonáltal a bekapcsolás tényleges mértékét illetően jelentős eltérés alakult ki a tagállamok között. Ezért meg kell erősíteni a keretet, és időszakonként felül kell vizsgálni tagállami szintű alkalmazását.

(65)

A bioüzemanyagok előállításának fenntarthatónak kell lennie. Az ezen irányelvben meghatározott célkitűzéseknek való megfelelés céljára használt, illetve a nemzeti támogatási rendszerek által támogatott bioüzemanyagokkal kapcsolatban meg kell követelni a fenntarthatósági kritériumok betartását.

(66)

Ezen irányelv keretében a Közösségnek megfelelő lépéseket kell tennie, ideértve a bioüzemanyagok fenntarthatósági feltételeinek, valamint a második és harmadik generációs bioüzemanyagok kifejlesztésének előmozdítását a Közösségben és a világ minden táján, valamint a mezőgazdaság terén folytatott kutatások fokozását.

(67)

A bioüzemanyagokra alkalmazott fenntarthatósági kritériumok bevezetése a célját nem fogja elérni, ha ezek a termékek nem felelnek meg a kritériumoknak, és bioüzemanyag helyett folyékony bio-energiahordozóként kerülnek felhasználásra a fűtés vagy a villamos energia ágazatában. Ezért a fenntarthatósági kritériumokat általában a folyékony bio-energiahordozókra is alkalmazni kell.

(68)

A 2007. márciusi Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy, valamennyi megújuló energiaforrás felhasználásáról szóló átfogó irányelvre, amely a bioenergia fenntartható termelését és felhasználását biztosító kritériumokat és rendelkezéseket tartalmazna. Ezek a fenntarthatósági kritériumok egy szélesebb, egységes keret részét alkothatják, amely nemcsak a bioüzemanyagokra, hanem minden folyékony bio-energiahordozókra is vonatkozik. Ennek az irányelvnek ezért tartalmaznia kell ilyen fenntarthatósági kritériumokat. Alapvető fontosságú, hogy ugyanazok a fenntarthatósági kritériumok legyenek alkalmazandók egyrészt ezen irányelv, másrészt a 98/70/EK irányelv alkalmazásában, az energiaügyi és környezeti szakpolitikák közötti koherens megközelítés biztosítása, valamint az üzleti vállalkozásokra háruló többletköltségek és olyan ellentmondásos környezetvédelmi szabályok elkerülése érdekében, amelyek nem eredményeznének egy egységes megközelítést. Ugyanezen okból ezen a téren kerülendő a kettős jelentéstétel. A Bizottság és az illetékes nemzeti hatóságok továbbá összehangolják tevékenységüket egy fenntarthatósági szempontokért felelős külön bizottság keretében. Ezenkívül a Bizottságnak 2009-ben felül kell vizsgálnia a biomassza egyéb alkalmazásai bevonásának lehetőségét, valamint ennek módozatait.

(69)

Az ezen irányelvben a bioüzemanyagok és egyéb folyékony bio-energiahordozók iránti kereslet, illetve az ezek használatára vonatkozó ösztönzők világméretű növekedése nem járhat a biológiai sokféleséggel rendelkező földterületek elpusztításával. Ezeket a számos nemzetközi egyezményben az egész emberiség közkincsének elismert véges erőforrásokat meg kell őrizni. A közösségi fogyasztók ráadásul erkölcsileg megengedhetetlennek tartanák, hogy a megnövekedett bioüzemanyag- és egyéb folyékony bioenergiahordozó-fogyasztásuk a biológiai sokféleséggel rendelkező földterületek elpusztítását eredményezheti. Ezért szükséges olyan fenntarthatósági kritériumokról rendelkezni, amelyek biztosítják, hogy a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók csak akkor jogosultak ösztönző eszközökre, ha garantálni lehet, hogy nem biológiai sokféleséggel rendelkező területekről származnak, illetve a természetvédelmi célokra kijelölt területek vagy a ritka, illetve veszélyeztetett ökoszisztémák vagy fajok védelmére kijelölt területek esetében az érintett illetékes hatóság kimutatja, hogy a nyersanyagtermelés nem ellentétes ezekkel a célokkal. A választott fenntarthatósági kritériumok szerint egy erdő biológiai sokféleséggel rendelkezik, ha az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) a globális erdészeti erőforrások felmérésében használt meghatározása szerint – amelyet az egyes országok világszerte az elsődleges erdők kiterjedésére vonatkozó jelentéseikben használnak – elsődleges erdőnek minősül, vagy ha természetvédelmi célú nemzeti törvények védik. Azok a területek is idetartoznak, amelyeken nem faeredetű erdészeti termékek begyűjtésére kerül sor, feltéve, hogy az emberi hatás nem jelentős. A FAO által meghatározott egyéb erdőfajták, mint például az átalakított természetes erdők, a féltermészetes erdők és ültetvények nem tekintendők elsődleges erdőnek. Továbbá tekintettel bizonyos mérsékelt övi és trópusi gyepterületek – többek között a magas fokú biológiai sokféleséget képviselő szavannák, sztyeppék, bozótosok és prérik – magas fokú biológiai sokféleséget képviselő jellegére, helyénvaló, hogy az ilyen területekről származó nyersanyagokból előállított bioüzemanyagok ne legyenek jogosultak az ezen irányelvben meghatározott ösztönző eszközökre. A Bizottságnak meg kell állapítania a megfelelő kritériumokat és földrajzi térségeket az ilyen magas fokú biológiai sokféleséget képviselő gyepterület meghatározásához, a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismereteknek és a vonatkozó nemzetközi szabályoknak megfelelően.

(70)

Ha olyan földterületeket fordítanak bioüzemanyagok vagy egyéb, folyékony bio-energiahordozók nyersanyagainak termesztésére, amelyek talajában vagy növényzetében jelentős szénkészletek vannak, az ott tárolt szén egy része általában kiszabadul az atmoszférába, és szén-dioxiddá válik. Az ebből eredően az üvegházhatású gázokra gyakorolt negatív hatás – néhány esetben igen nagy különbözettel – semlegesítheti a bioüzemanyagok, illetve a folyékony bio-energiahordozók által az üvegházhatású gázokra gyakorolt pozitív hatást. A művelési ág megváltoztatásának tehát a szén-dioxid-kibocsátásra gyakorolt teljes hatását be kell számítani az egyes bioüzemanyagok és egyéb folyékony bio-energiahordozók üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarításába. Ez szükséges ahhoz, hogy az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás kiszámítása során a bioüzemanyagok és egyéb folyékony bio-energiahordozók használatának a szén-dioxid-kibocsátásra gyakorolt hatásainak összességét figyelembe vegyék.

(71)

A földterületek művelési ága megváltoztatásának az üvegházhatású gázokra gyakorolt hatásának számításakor a gazdasági szereplőknek a földhasználathoz és a művelési ág megváltoztatása utáni földhasználathoz kapcsolódó szénkészletek tényleges értékeit kell használniuk. Ezen kívül szabványértékeket is használniuk kell. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport munkája e szabványértékek megállapításához jó alapot szolgáltat. Ez a munka azonban még nem hozzáférhető a gazdasági szereplők által közvetlenül alkalmazható formában. Éppen ezért a Bizottságnak e munkával kapcsolatban iránymutatást kell adnia, amely ezen irányelv alkalmazásában alapul szolgálhat a szénkészletek megváltozásának kiszámításához, beleértve a 10 és 30 % közötti lombkorona-fedettségű erdőterületeket, szavannákat, bozótosokat és prériket.

(72)

Helyénvaló, hogy a Bizottság módszertanokat dolgozzon ki a tőzeges ősláp lecsapolásának az üvegházhatású gázkibocsátásra kifejtett hatásának vizsgálatára.

(73)

Nem fordíthatók bioüzemanyagok és egyéb folyékony bio-energiahordozók termelésére a földterületeknek azok a típusai, amelyek művelési ágának megváltoztatásakor a szénkészletveszteséget a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók termeléséből származó üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítással nem lehet – a éghajlatváltozás elleni küzdelem sürgősségére tekintettel – ésszerű időn belül ellensúlyozni, hogy ezáltal elkerülhető legyen a gazdasági szereplők szükségtelenül nagy terhelése a kutatás terén, és hogy az olyan, nagy szénkészletekkel rendelkező földterületek művelési ágának megváltoztatására ne kerüljön sor, amelyek visszatekintve nem lettek volna jogosultak a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók termelésére. A világ szén-dioxid-készleteinek felmérései azt mutatják, hogy a vizes élőhelyeket és az összefüggő, 30 %-ot meghaladó lombkorona-fedettséggel rendelkező erdőterületeket ebbe a kategóriába kell sorolni. A 10 és 30 % közötti lombkorona-fedettséggel rendelkező erdőterületeket is ide kell sorolni, kivéve, ha bizonyított, hogy szénkészletük elég alacsony ahhoz, hogy sor kerülhessen a művelési ág ezen irányelvben meghatározott szabályok szerinti megváltoztatására. A vizes élőhelyekre való utaláskor a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen, mint a vízimadarak élőhelyeiről szóló, 1971. február 2-án Ramszariban elfogadott egyezmény fogalommeghatározását kell figyelembe venni.

(74)

Az ebben az irányelvben meghatározott ösztönző eszközök elősegítik a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók fokozott mértékű előállítását világszerte. A Közösségben termesztett nyersanyagból előállított bioüzemanyagoknak és a folyékony bio-energiahordozóknak meg kell felelniük a Közösség agrár-környezetvédelmi követelményeinek is, beleértve a felszín alatti és a felszíni vizek minőségének védelmére vonatkozó követelményeket, valamint a társadalmi követelményeknek. Ugyanakkor aggodalomra ad okot, hogy a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók előállítása során egyes harmadik országokban esetleg nem tartják be a minimális környezetvédelmi és szociális követelményeket. Ezért helyénvaló ösztönözni olyan két- és többoldalú megállapodások, valamint önkéntes alapú nemzetközi és nemzeti rendszerek kidolgozását, amelyek lefedik a legfontosabb környezetvédelmi és szociális megfontolásokat annak érdekében, hogy ezáltal világszerte elősegítsék a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók fenntartható előállítását. Ilyen megállapodások vagy rendszerek hiányában a tagállamok előírhatják gazdasági szereplőik számára, hogy e kérdésekről jelentésben számoljanak be.

(75)

A Bizottságnak 2009-ben elemeznie kell a biomasszának a bioüzemanyagoktól és a folyékony bio-energiahordozóktól eltérő, energiacélú felhasználására vonatkozó fenntarthatósági rendszer követelményeit, tekintetbe véve annak szükségességét, hogy a biomasszaforrásokkal való gazdálkodás fenntartható legyen.

(76)

A fenntarthatósági kritériumok csak akkor lesznek hatékonyak, ha a piaci szereplők magatartásának megváltozásához vezetnek. A piaci szereplők csak akkor fogják magatartásukat megváltoztatni, ha az e kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók felárra tarthatnak igényt. A megfelelőség ellenőrzésére szolgáló tömegmérleg-módszer szerint a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók előállítása és a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók Közösségen belüli fogyasztása között fizikai kapcsolat áll fenn, amely megfelelő egyensúlyt hoz létre a kereslet és kínálat között, és nagyobb felárat biztosít, mint ami az ilyen kapcsolattal nem rendelkező rendszerekben elérhető. Annak érdekében, hogy a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagokat és a folyékony bio-energiahordozókat magasabb áron lehessen értékesíteni, a rendszer integritásának fenntartása, ugyanakkor az ipar ésszerűtlenül nagy terhelésének elkerülése mellett ezért a tömegmérleg-rendszert kell a megfelelőség ellenőrzésére használni. Ugyanakkor egyéb ellenőrzési módszereket is mérlegelni kell.

(77)

Szükség esetén a Bizottságnak megfelelően figyelembe kell vennie a millenniumi ökoszisztéma-értékelést, amely hasznos adatokkal szolgál legalább azon területek megőrzéséhez, amelyek kritikus helyzetben alap-ökoszisztémáknak nyújtanak segítséget (mint például a vízgyűjtővédelem és az eróziógátlás).

(78)

Indokolt figyelemmel kísérni a biomassza-előállítás hatását, amely például a földhasználat megváltozásából – többek között az áttelepítésből – vagy az invazív idegen fajok megjelenéséből ered, továbbá figyelemmel kell kísérni a biológiai sokféleségre gyakorolt egyéb hatásokat, valamint az élelmiszer-termelésre és a helyi jólétre gyakorolt hatásokat. A Bizottságnak figyelembe kell vennie minden vonatkozó információforrást, beleértve a FAO éhségtérképét. A bioüzemanyagokat oly módon kell támogatni, hogy az ösztönözze a mezőgazdasági termelékenység fokozását és a degradálódott földterületek használatát.

(79)

A Közösségnek érdekében áll, hogy előmozdítsa a többoldalú és kétoldalú megállapodásokat és a fenntartható bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók előállítására vonatkozó normákat megállapító és azok betartását igazoló önkéntes nemzetközi és nemzeti rendszereket. Ezért rendelkezni kell az ilyen megállapodások és rendszerek megbízható bizonyítékot és adatokat szolgáltató voltával kapcsolatos határozat hozataláról, feltéve, hogy a megbízhatóság, átláthatóság és független audit megfelelő követelményeit teljesítik.

(80)

Egyértelmű szabályokat kell megállapítani a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók és azok fosszilis üzemanyag komparátorai által okozott üvegházhatású gázkibocsátás kiszámításához.

(81)

Az üzemanyagok előállításából és felhasználásából származó üvegházhatású gázkibocsátások kiszámításánál a társtermékeket is számításba kell venni. Szakpolitikai célra a behelyettesítési módszer megfelelő, de az egyes gazdasági szereplőket és közlekedési üzemanyag szállítmányokat illető szabályozási célra nem. Ezekben az esetekben az energiaelosztásos módszer használata a legmegfelelőbb, mert könnyű alkalmazni, időben kiszámítható, a lehető legnagyobb mértékben ellensúlyozza az ellentétes hatású ösztönzőket, és eredményei általában összehasonlíthatók a behelyettesítési módszer által szolgáltatott eredmények sorával. A szakpolitikai elemzés céljaira a Bizottságnak jelentéseiben be kell számolnia a behelyettesítési módszer eredményeiről is.

(82)

Az aránytalanul nagy közigazgatási terhek elkerülése érdekében az általános bioüzemanyag-előállítási módokhoz meg kell határozni az alapértelmezett értékek jegyzékét, és ezt a későbbi megbízható adatok rendelkezésre állásakor frissíteni és bővíteni kell. A gazdasági szereplők mindig jogosultak a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók általi üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítások jóváírására, a jegyzékben megállapított szint szerint. Ha egy előállítási módra megállapított üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás alapértelmezett értéke alacsonyabb, mint az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítások megkövetelt minimális szintje, a minimumszintnek való megfelelésüket igazolni kívánó termelőknek bizonyítaniuk kell, hogy az előállítási folyamatukból eredő tényleges kibocsátások alacsonyabbak az alapértelmezett értékek kiszámításakor feltételezett értékeknél.

(83)

Az ezen alapértelmezett értékek kiszámításához használt adatokat célszerű független tudományos szakértői forrásokból begyűjteni, és azokat a források munkájából származó újabb eredményeknek megfelelően naprakésszé tenni. A Bizottságnak ösztönöznie kell e forrásokat, hogy munkájuk naprakésszé tétele során foglalkozzanak az üvegházhatású gázok növénytermesztésből származó kibocsátásával, a regionális és éghajlati feltételek hatásával, a fenntartható mezőgazdasági és biogazdálkodási módszereket alkalmazó növénytermesztés hatásával, valamint a termelők – a Közösségen belül és harmadik országokban egyaránt – és a civil társadalom tudományos hozzájárulásával.

(84)

Annak érdekében, hogy a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók előállítására használt nyersanyagok termesztését ne bátorítsák olyan területeken, ahol ez magas üvegházhatásúgáz-kibocsátásokhoz vezetne, az alapértelmezett értékek használatát olyan térségekre kell korlátozni, ahol az ilyen hatásokat megbízhatóan ki lehet zárni. Az aránytalanul nagy adminisztratív terhek elkerülése érdekében ugyanakkor indokolt, hogy a tagállamok nemzeti és regionális átlagokat határozzanak meg a növénytermesztésből – beleértve a műtrágyák használatából – eredő kibocsátások tekintetében.

(85)

Világszerte nő a mezőgazdasági nyersanyagok iránti kereslet. E növekvő kereslet kielégítésére részben a mezőgazdasági földterületek számának növelésével fog sor kerülni. A súlyosan degradálódott vagy erősen szennyezett, és mezőgazdasági célra jelenlegi állapotukban ennélfogva nem használható földterületek helyreállítása az egyik eszköz a termelésre alkalmas földek számának növelésére. Mivel a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók használatának ösztönzése hozzájárul a mezőgazdasági nyersanyagok iránti kereslet növekedéséhez, a fenntarthatósági rendszernek elő kell mozdítania a helyreállított degradálódott földterületek használatát. A bioüzemanyagok előtérbe helyezése következtében a termesztett növények iránt megnövekedett nettó kereslet még abban az esetben is a növénytermesztésre használt földterület nettó növekedéséhez vezethet, ha a bioüzemanyagok előállításához már szántóföldi használatban lévő földterületen termelt nyersanyagokat használnak. Ez olyan földterületeket is érinthet, amelyek talajában jelentős szén-dioxid-készletek vannak megkötve, amelyek művelés esetén kárt okozva felszabadulnának. E veszély enyhítése érdekében célszerű olyan kiegészítő intézkedéseket bevezetni, amelyek célja a már növénytermesztésre használt földterületeken a termelékenységi szint növelése, a degradálódott földterületek használata, valamint a – közösségi bioüzemanyag-fogyasztásról szóló irányelv, valamint a bioüzemanyag-fogyasztással foglalkozó egyéb jogi eszközök által megállapítottakhoz hasonló – fenntarthatósági kritériumok elfogadása. A Bizottságnak a földhasználat közvetett megváltoztatásából eredő üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésére konkrét módszertant kell kidolgoznia. E célból a Bizottságnak elemeznie kell különösen a rendelkezésére álló legmegbízhatóbb tudományos bizonyítékok alapján, többek között egy, a földhasználat közvetett változását jelző tényező beépítését az üvegházhatású gázkibocsátás számításakor, illetve annak szükségességét, hogy ösztönözzék azokat a fenntartható bioüzemanyagokat, amelyek minimálisra csökkentik a földhasználat megváltoztatásának hatását és javítják a bioüzemanyag fenntarthatóságát a közvetett földhasználat megváltoztatása tekintetében. E módszertan kidolgozásakor a Bizottság foglalkozik különösen a nem élelmezési célú cellulóztartalmú anyagokból és a lignocellulóz-tartalmú anyagokból előállított bioüzemanyagoknak a földhasználat közvetett megváltoztatására gyakorolt esetleges hatásával.

(86)

A megfelelő piaci bioüzemanyag-részarány elérésének lehetővé tétele érdekében szükséges az EN590/2004 szabványnál biodízelt nagyobb arányban tartalmazó dízelolaj forgalomba hozatalának biztosítása.

(87)

A felhasznált alapanyagok választékát bővítő bioüzemanyagokat a nemzeti bioüzemanyag-kötelezettségekben nagyobb arányban kell szerepeltetni annak biztosítása érdekében, hogy kereskedelmi szempontból életképessé váljanak.

(88)

Rendszeres jelentéstételre van szükség ahhoz, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia fejlesztése folyamatosan a figyelem középpontjában maradjon nemzeti és közösségi szinten. Célszerű előírni a tagállamok által benyújtandó nemzeti cselekvési tervek harmonizált formátumának használatát. E cselekvési tervek tartalmazhatják az előirányzott intézkedések becsült költségeit és hasznát, a meglévő hálózati infrastruktúra szükséges bővítéséhez és/vagy megerősítéséhez kapcsolódó intézkedéseket, az előzetes ütemtervben meghatározott szintet meghaladó megújuló energiaforrásokból előállított energia előállításának becsült költségeit és hasznát, a nemzeti támogatási rendszerekre vonatkozó információkat és a megújuló energiának az új vagy felújított épületekben való felhasználására vonatkozó információkat.

(89)

Támogatási rendszereik megtervezése során a tagállamok elősegíthetik a járulékos előnyöket nyújtó bioüzemanyagok használatát, beleértve a hulladékból, a maradékanyagokból, a nem élelmezési célú cellulóztartalmú anyagokból, a lignocellulóz-tartalmú anyagokból, algákból, valamint az elsivatagosodás elleni küzdelem érdekében száraz területeken termelt, öntözést nem igénylő növényekből előállított bioüzemanyagokat, kellően tekintetbe véve egyrészt a hagyományos bioüzemanyagokból történő energiatermelés és másrészt a járulékos előnyöket szolgáltató energiatermelés eltérő költségeit. A tagállamok ösztönözhetik az ilyen és más megújuló energiatechnológiák kutatásába és fejlesztésébe történő beruházást, amelyek versenyképessé válásához időre van szükség.

(90)

Ezen irányelv végrehajtásának adott esetben tükröznie kell a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezmény rendelkezéseit, különösen ahogy ezeket a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) végrehajtja.

(91)

Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (17) összhangban kell elfogadni.

(92)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy kiigazítsa a bioüzemanyagokkal és a folyékony bio-energiahordozókkal kapcsolatos fenntarthatósági kritériumok teljesítésének értékeléséhez szükséges módszertani elveket és értékeket, illetve hogy a tudományos és műszaki fejlődéshez igazítsa a közlekedési célú üzemanyagok energiatartalmát, hogy megállapítsa a magas biodiverzitású gyepterületek minősítéséhez szükséges feltételeket és földrajzi kiterjedést, valamint hogy részletes fogalommeghatározásokat állapítson meg a súlyosan degradálódott vagy fertőzött földekre. Mivel ezen intézkedések általános hatályúak és ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek a módszertani elvek és értékek kiigazításával történő módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(93)

A 2001/77/EK és 2003/30/EK irányelvnek az ezen irányelv rendelkezéseit átfedő rendelkezéseit ezen irányelv átültetésének lehető legkésőbbi időpontjától kell elhagyni a szövegből. Azok a rendelkezések, amelyek a 2010-es célkitűzésekre és a jelentéstételre vonatkoznak, 2011 végéig hatályban maradnak. Ezért szükséges a 2001/77/EK és 2003/30/EK irányelvet ennek megfelelően módosítani.

(94)

Mivel a 17–19. cikk rendelkezései a belső piac működésére is hatással vannak azáltal, hogy a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók fenntarthatósági feltételeit az ezen irányelv szerinti elszámolási célkitűzések érdekében harmonizálják és ezáltal a 17. cikk (8) bekezdésével összhangban megkönnyítik az e feltételeket teljesítő bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók tagállamok közötti kereskedelmét, jogalapjuk az EK-Szerződés 95. cikke.

(95)

A fenntarthatósági program nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy nemzeti fenntarthatósági programjaikban figyelembe vegyék azon bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók magasabb termelési költségeit, amelyek haszna meghaladja a fenntarthatósági programban meghatározott minimumszintet.

(96)

Mivel ezen irányelv céljait – nevezetesen a Közösség teljes bruttó energiafogyasztásában a megújuló energiaforrásból előállított energiák 20 %-os részarányának és az egyes tagállamok közlekedési ágazataiban a megújuló energiaforrásból előállított energiák 10 %-os részarányának 2020-ra való elérését – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a fellépés terjedelme miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az említett célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(97)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (18) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Hatály

Ez az irányelv közös keretet hoz létre a megújuló energiaforrásokból előállított energia támogatására. Kötelező nemzeti célkitűzéseket állapít meg a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt összarányára és a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a közlekedésben felhasznált részarányára vonatkozóan. Szabályokat állapít meg a tagállamok közötti statisztikai átruházások, a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti közös projektek, a származási garanciák, a közigazgatási eljárások, a tájékoztatás és képzés, valamint a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a villamosenergia-hálózatokhoz való hozzáférése tekintetében. A bioüzemanyagokra és a folyékony bio-energiahordozókra vonatkozóan fenntarthatósági kritériumokat állapít meg.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában a 2003/54/EK irányelv fogalommeghatározásait kell alkalmazni.

Ezen irányelv alkalmazásában továbbá:

a)

„megújuló energiaforrásból előállított energia”: a nem fosszilis megújuló energiaforrásokból származó energia: szél-, nap-, légtermikus, geotermikus, hidrotermikus, valamint az óceánból nyert energia, vízenergia, biomassza, hulladéklerakó helyeken és szennyvíztisztító telepeken keletkező gázok és biogázok energiája;

b)

„légtermikus energia”: hő formájában a környezeti levegőben tárolt energia;

c)

„geotermikus energia”: a szilárd talaj felszíne alatt hő formájában található energia;

d)

„hidrotermikus energia”: a felszíni vizekben hő formájában tárolt energia;

e)

„biomassza”: a mezőgazdaságból (a növényi és állati eredetű anyagokat is beleértve), erdőgazdálkodásból és a kapcsolódó iparágakból – többek között a halászatból és az akvakultúrából – származó, biológiai eredetű termékek, hulladékok és maradékanyagok biológiailag lebontható része, valamint az ipari és települési hulladék biológiailag lebontható része;

f)

„teljes bruttó energiafogyasztás”: az ipar, a közlekedés, a háztartások, a közszolgáltatásokat is magukban foglaló szolgáltatások, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és halászat részére energetikai célokra szolgáltatott energiatermékek, beleértve az energiaágazat villamosenergia- és hőtermelésre fordított villamosenergia- és hőfogyasztását, valamint a villamos energia és a hő elosztásából és szállításából származó veszteségeket;

g)

„távfűtés” vagy „távhűtés”: gőz, melegvíz vagy hűtött folyadékok formájában egy központi termelési egységből hálózaton keresztül több épület vagy telephely számára szolgáltatott, helyiségek vagy folyamatok fűtésére vagy hűtésére használt hőenergia;

h)

„folyékony bio-energiahordozók”: biomasszából előállított, a közlekedéstől eltérő célokra energiaforrásként használt folyékony üzemanyag, ideértve a villamos energiát, a fűtést és a hűtést is;

i)

„bioüzemanyagok”: a biomasszából előállított folyékony vagy gáz halmazállapotú, a közlekedésben használt üzemanyagok;

j)

„származási garancia”: elektronikus dokumentum, amelynek kizárólagos rendeltetése a végső fogyasztó felé annak bizonyítása a 2003/54/EK irányelv 3. cikke (6) bekezdésének megfelelően, hogy az energia egy meghatározott részét vagy mennyiségét megújuló energiaforrásokból állították elő;

k)

„támogatási rendszer”: egy tagállam vagy tagállamok egy csoportja által alkalmazott olyan eszköz, rendszer vagy mechanizmus, amely a megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználására ösztönöz ezen energia költségének csökkentésével, az eladási ár emelésével, vagy a megújuló energiaforrásokból előállított energia megvásárolt mennyiségének – a megújuló energiával kapcsolatos kötelezettség bevezetése révén vagy egyéb módon való – növelésével. Magában foglalja a beruházási támogatásokat, az adómentességet vagy adókedvezményeket, az adó-visszatérítést, a megújuló energiával kapcsolatos kötelezettséghez kapcsolódó – többek között zöld bizonyítványokat alkalmazó – támogatási rendszereket, valamint a közvetlen ártámogatás rendszerét, beleértve a betáplálási tarifát és a támogatások kifizetését, de nem korlátozódik az említettekre;

l)

„megújulóenergia-kötelezettség”: a nemzeti támogatási rendszer által felállított követelmény, amely kötelezi a termelőket, ellátókat vagy fogyasztókat, hogy a termelésben, az ellátásban vagy a fogyasztásban felhasznált energia egy meghatározott részét megújuló energiaforrásokból előállított energiából fedezzék. Idetartoznak az olyan rendszerek is, amelyek lehetővé teszik az említett követelmények zöld bizonyítványok útján történő teljesítését;

m)

„tényleges érték”: az üvegházhatású gázok kibocsátásának egy adott bioüzemanyag-előállítási folyamat egyes vagy összes lépéséből eredő csökkenése, amelyet az V. melléklet C. részében meghatározott módszernek megfelelően számítanak ki;

n)

„jellemző érték”: az üvegházhatású gázok jellemző kibocsátásának becsült csökkenése egy adott bioüzemanyag-előállítási mód esetében;

o)

„alapértelmezett érték”: a jellemző értékből előre meghatározott tényezők alkalmazásával származtatott érték, amely az ebben az irányelvben megállapított feltételek mellett a tényleges érték helyett alkalmazható.

3. cikk

A megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználására vonatkozó összesített kötelező nemzeti célértékek és intézkedések

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a végső fogyasztásban betöltött, az 5–11. cikknek megfelelően számított részaránya 2020-ban legalább a nemzeti átfogó célkitűzésükben erre az évre az I. melléklet A. részében szereplő táblázat harmadik oszlopa szerint megállapított részarány. Ezek az összesített kötelező nemzeti célkitűzések összhangban vannak azzal a célkitűzéssel, hogy 2020-ig megvalósuljon a megújuló energiaforrásoknak a Közösség teljes bruttó energiafogyasztásában való részarányára vonatkozóan előírt 20 %-os minimum célkitűzés. Az e cikkben szereplő célkitűzések könnyebb megvalósítása érdekében valamennyi tagállam ösztönzi és elősegíti az energiahatékonyságot és az energiatakarékosságot.

(2)   A tagállamok intézkedéseket vezetnek be, amelyek célja annak biztosítása, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya egyenlő vagy meghaladja az I. melléklet B. részében szereplő ütemterv-előirányzatban feltüntetett részarányt.

(3)   A tagállamok az e cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott célkitűzések elérése érdekében – többek között – az alábbi intézkedéseket alkalmazhatják:

a)

támogatási rendszerek;

b)

az együttműködés különböző formái a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok között az 5–11. cikknek megfelelő összesített nemzeti célértékek teljesítése céljából.

A Szerződés 87. és 88. cikkének sérelme nélkül, a tagállamoknak joguk van ezen irányelv 5–11. cikkének megfelelően eldönteni, hogy milyen mértékben támogatják a más tagállamban termelt, megújuló energiaforrásokból előállított energiát.

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a közlekedés valamennyi formájában felhasznált részaránya 2020-ban legalább az egyes tagállamokban közlekedési célra felhasznált végső energiafogyasztás 10 %-a legyen.

E bekezdés alkalmazásában a következő rendelkezések alkalmazandók:

a)

az első albekezdés alkalmazásában a nevező, vagyis a közlekedésben felhasznált energia teljes mennyiségének kiszámításánál kizárólag a közúti és vasúti közlekedésben felhasznált benzint, dízelolajat, bioüzemanyagokat és villamos energiát lehet beszámítani;

b)

az első albekezdés alkalmazásában a számláló kiszámításánál, vagyis a közlekedésben felhasznált, megújuló energiaforrásokból előállított energia mennyiségének kiszámításánál a közlekedés valamennyi formájában felhasznált, megújuló energiaforrásokból előállított energia minden típusát be kell számítani;

c)

az a) és b) pont alkalmazásában a megújuló energiaforrásokból előállított és bármilyen típusú elektromos közúti jármű által fogyasztott villamos energia hozzájárulásának kiszámításánál a tagállamok használhatják a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia részarányának a szóban forgó évnél két évvel korábbi közösségi vagy saját országbeli átlagát. Ezenkívül az elektromos közúti járművek által fogyasztott megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia kiszámításakor a fogyasztás a megújuló energiaforrásokból előállított villamosenergia-input energiatartalma 2,5-szeresének tekintendő.

A Bizottság 2011. december 31-ig szükség esetén olyan javaslatot nyújt be, amely – bizonyos feltételek teljesülése esetén – lehetővé teszi a megújuló energiaforrásokból előállított, bármilyen típusú elektromos jármű meghajtására használt villamos energia teljes mennyiségének beszámítását.

A Bizottság – adott esetben – 2011. december 31-ig javaslatot nyújt be a megújuló energiaforrásokból származó hidrogénnek az üzemanyagok teljes összetételében képviselt aránya kiszámítására vonatkozó módszerre.

4. cikk

Megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervek

(1)   A tagállamok elfogadják a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervüket. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési terv megállapítja a közlekedésben, a villamosenergia-fogyasztásban, a fűtésben és hűtésben felhasznált, megújuló energiaforrásokból előállított energia 2020-as részarányaira vonatkozó – az energiahatékonysággal kapcsolatos egyéb politikai intézkedéseknek a végső energiafogyasztásra gyakorolt hatásait figyelembe vevő – tagállami összesített nemzeti célértékeket, és az ezen összesített nemzeti célértékek elérésére alkalmas, foganatosítandó intézkedéseket, beleértve a helyi, regionális és nemzeti hatóságok közötti együttműködést, a tervezett statisztikai átruházásokat vagy közös projekteket, a meglévő biomasszaforrások fejlesztésére és új biomasszaforrások különféle célokra való felhasználására vonatkozó nemzeti politikákat, és a 13–19. cikkben foglalt követelmények teljesítése érdekében meghozandó intézkedéseket.

A Bizottság 2009. június 30-ig elfogadja a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervek formanyomtatványát. Ez a formanyomtatvány megfelel a VI. mellékletben foglalt minimumkövetelményeknek. A tagállamok e formanyomtatványnak megfelelően nyújtják be a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési terveket.

(2)   A tagállamok 2010. június 30-ig bejelentik a Bizottságnak a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervüket.

(3)   Minden egyes tagállam hat hónappal a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervének esedékessége előtt előrejelzési dokumentumot tesz közzé és küld meg a Bizottság részére, amelyben feltünteti a következőket:

a)

a 2020-ig terjedő időszak vonatkozásában a tagállamnak a 6–11. cikkel összhangban más tagállamokra átruházható, megújuló energiaforrásokból előállított energia-többlettermelésének becsült mértéke az ütemterv-előirányzathoz képest, valamint a közös projektekkel kapcsolatos becsült potenciálja; és

b)

a 2020-ig terjedő időszak vonatkozásában a tagállam megújuló energiaforrásokból előállított energiaszükséglete azon arányának becsült értéke, amelyet a hazai termelés nem tud kielégíteni.

Ez a tájékoztatás a költségekre és a haszonra, valamint a finanszírozásra vonatkozó adatokat is tartalmazhat. A tagállamok által készített jelentésekben szereplő ezen előrejelzést a 22. cikk (1) bekezdésének l) és m) pontjában megállapítottaknak megfelelően frissíteni kell.

(4)   Az a tagállam, amelyben a megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya az I. melléklet B. részében lefektetett, a közvetlenül megelőző kétéves időszakban az ütemterv-előirányzatban megállapított részaránynál kevesebb, legkésőbb a következő év június 30-ig módosított megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervet nyújt be a Bizottsághoz, és ebben megfelelő és arányos intézkedéseket állapít, amelyeket ésszerű időn belül csatolni kell az I. melléklet B. részében szereplő ütemterv-előirányzathoz.

A Bizottság – amennyiben a tagállam kevéssel maradt el az ütemterv-előirányzat teljesítésétől, és figyelembe véve a tagállam által hozott jelenlegi és jövőbeli intézkedéseket – elfogadhat olyan határozatot, amely a tagállamot mentesíti a módosított megújuló energiaforrásokra vonatkozó cselekvési terv benyújtására vonatkozó kötelezettsége alól.

(5)   A Bizottság értékeli a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési terveket, különösen a tagállam által a 3. cikk (2) bekezdésének értelmében tervezett intézkedések megfelelőségét. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervekre, illetve a módosított megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervekre reagálva a Bizottság ajánlást adhat ki.

(6)   A Bizottság elküldi az Európai Parlamentnek a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési terveket és az előrejelzési dokumentumokat az átláthatósági platformon nyilvánosságra hozott formában a 24. cikk (2) bekezdésében említetteknek megfelelően, illetve az e cikk (5) bekezdésében említett bármely egyéb ajánlást.

5. cikk

A megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányának kiszámítása

(1)   A megújuló energiaforrásokból előállított energia teljes bruttó fogyasztását a következő elemek összeadásával kell kiszámítani:

a)

a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia teljes bruttó fogyasztása;

b)

a megújuló energiaforrásokból előállított energia fűtési és hűtési célú teljes bruttó fogyasztása; és

c)

a megújuló energiaforrásokból előállított energia teljes felhasználása a közlekedésben.

A megújuló energiaforrásokból előállított energiának a teljes bruttó fogyasztásban képviselt részaránya kiszámításakor a megújuló energiaforrásokból előállított gáz, villamos energia és hidrogén csak egyszer, az 1. cikknek a), b) vagy c) pontja szerint vehető számításba.

A 17. cikk (1) bekezdésének utolsó albekezdése szerint nem lehet figyelembe venni azokat a bioüzemanyagokat és folyékony bio-energiahordozókat, amelyek a 17. cikk (2)–(6) bekezdésében megállapított fenntarthatósági kritériumokat nem teljesítik.

(2)   Ha egy tagállam úgy véli, hogy vis maior következtében nem képes a megújuló energiaforrásokból előállított energiának az I. mellékletben szereplő táblázat harmadik oszlopában a teljes bruttó energiafogyasztás tekintetében megállapított 2020-as részarányát teljesíteni, a lehető leghamarabb értesíti a Bizottságot. A Bizottság határozatot fogad el arról, hogy a vis maior bizonyított-e, amely esetben határoz arról is, hogy a tagállam 2020. évi teljes bruttó fogyasztását a megújuló energiaforrásból előállított energia vonatkozásában hogyan kell módosítani.

(3)   Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia teljes bruttó fogyasztását a megújuló energiaforrásokból a tagállamban előállított villamosenergia-mennyiségből a korábban felszivattyúzott vizet használó duzzasztótároló-egységek által előállított villamosenergia-mennyiség kivonásával kell kiszámítani.

A többféle üzemanyaggal működő, megújuló és hagyományos energiaforrásokat használó erőművekben csak a megújuló energiaforrásokból termelt villamos energia vehető figyelembe. E számítás céljára az egyes energiaforrások részesedését energiatartalmuk alapján kell kiszámítani.

A víz- és szélenergiával termelt villamos energiát a II. mellékletben megállapított normalizálási szabálynak megfelelően kell kiszámítani.

(4)   Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a megújuló energiaforrásokból előállított fűtő- és hűtőenergia teljes bruttó fogyasztását a tagállamokban megújuló energiaforrásokból biztosított távfűtés és távhűtés mennyiségével, valamint az ipar, a háztartások, a szolgáltatások, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a halászat területén a fűtésben, hűtésben és feldolgozásban felhasznált, megújuló energiaforrásokból előállított egyéb energiafogyasztás hozzáadásával kell kiszámítani.

A többféle üzemanyaggal működő, megújuló és hagyományos energiaforrásokat használó erőművekben csak a megújuló energiaforrásokból biztosított fűtés és hűtés vehető figyelembe. E számítás céljára az egyes energiaforrások részesedését energiatartalmuk alapján kell kiszámítani.

Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a hőszivattyúk által termelt légtermikus, geotermikus és hidrotermikus energiát tekintetbe kell venni, feltéve, hogy a végső energia kibocsátás (output) jelentősen meghaladja a hőszivattyú működtetéséhez szükséges elsődleges energiabevitelt (input). Az ezen irányelv alkalmazásában megújuló forrásokból előállított energiának minősülő hőenergia mennyiségét a VII. mellékletben meghatározott módszerrel összhangban kell kiszámítani.

Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a passzív energiarendszerek által termelt hőenergiát, amelyekben az energiafogyasztást passzív módon, az épület szerkezetén keresztül, vagy nem megújuló energiaforrásokból előállított energiával termelt hő felhasználásával csökkentik, nem vehető figyelembe.

(5)   A III. mellékletben felsorolt közlekedési célú üzemanyagok energiatartalma az említett mellékletben megállapított értékekkel egyezik meg. A III. melléklet kiigazítható a műszaki vagy tudományos fejlődés figyelembevétele érdekében. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 25. cikk (4) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(6)   A megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányát a következők szerint kell kiszámítani: a megújuló energiaforrásokból előállított energia teljes bruttó fogyasztása osztva az összes energiaforrásból származó teljes bruttó energiafogyasztással, százalékban kifejezve.

Az első albekezdés alkalmazásában az (1) bekezdésben említett összeget a 6., 8., 10. és 11. cikkel összhangban ki kell igazítani.

Egy tagállam teljes bruttó energiafogyasztásának ezen irányelvben meghatározott céloknak és időközi célkitűzésekre vonatkozó ütemtervnek való megfelelése felmérése céljából történő kiszámításakor a légi közlekedés során felhasznált energia mennyisége, az adott tagállam teljes bruttó energiafogyasztásának arányában nem tekintendő többnek, mint 6,18 %. Ciprus és Málta esetében az adott tagállam teljes bruttó energiafogyasztásának részarányaként a légi közlekedés során felhasznált energia mennyisége nem tekintendő többnek, mint 4,12 %.

(7)   A megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányának kiszámítása során az energiastatisztikáról szóló, 2008. október 22-i, 1099/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (19) szereplő módszert és fogalommeghatározásokat kell alkalmazni.

A tagállamok gondoskodnak ezen ágazati és összarányok kiszámításához felhasznált statisztikai adatok, valamint az energiastatisztikáról szóló 1099/2008/EK rendelet alapján a Bizottságnak továbbított statisztikai adatok koherenciájáról.

6. cikk

Tagállamok közötti statisztikai átruházás

(1)   A tagállamok megállapodásokat köthetnek megújuló energiaforrásokból előállított, meghatározott mennyiségű energia valamely tagállamból egy másik tagállamba történő statisztikai átruházásáról. Az átruházásban részt vevő mennyiséget:

a)

le kell vonni a megújuló energiaforrásból előállított energia azon mennyiségéből, amelyet az átruházást végrehajtó tagállamnak a 3. cikk (1) és (2) bekezdésében szereplő követelményeknek való megfelelése mérésének során figyelembe vesznek; és

b)

hozzá kell adni a megújuló energiaforrásból előállított energia azon mennyiségéhez, amelyet az átruházást fogadó tagállamnak a 3. cikk (1) és (2) bekezdésében szereplő követelményeknek való megfelelése mérésének során figyelembe vesznek.

A statisztikai átruházás nem érinti az átruházást végző tagállam nemzeti céljainak teljesítését.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti megállapodások hatálya egy vagy több évre terjedhet ki. A Bizottságot legkésőbb a megállapodások minden hatályos évének végét követően három hónappal tájékoztatni kell a megállapodásokról. A Bizottsághoz eljuttatott információnak tartalmaznia kell a szóban forgó energia mennyiségét és árát.

(3)   Az átruházások azt követően válnak érvényessé, hogy az átruházásban érintett valamennyi tagállam értesíti a Bizottságot az átruházásról.

7. cikk

A tagállamok közös projektjei

(1)   Két vagy több tagállam együttműködhet bármilyen típusú olyan közös projektben, amely megújuló villamos energia, fűtőenergia vagy hűtőenergia termelésével kapcsolatos. Az együttműködésben magánszereplők is részt vehetnek.

(2)   A tagállamok közlik a Bizottsággal az ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően indult közös projektek keretében vagy 2009. június 25.-át/-ét követően felújított, megnövelt kapacitású létesítményben a területükön termelt, megújuló villamos energia, fűtőenergia vagy hűtőenergia azon részarányát vagy mennyiségét, amely az ezen irányelv követelményeinek való megfelelés mérésekor úgy tekintendő, hogy egy másik tagállam összesített nemzeti célértékébe számít bele.

(3)   A (2) bekezdésben említett értesítés:

a)

leírja a javasolt létesítményt vagy azonosítja a felújított létesítményt;

b)

meghatározza a létesítményben termelt villamos energia, illetve fűtő- vagy hűtőenergia azon részarányát vagy mennyiségét, amelyet egy másik tagállam összesített nemzeti célértékébe kell beszámítani;

c)

megnevezi azt a tagállamot, amelynek javára a bejelentést teszik; és

d)

megadja azt az – egész naptári években kifejezett – időtartamot, amely alatt a létesítményben megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia, illetve fűtő- vagy hűtőenergia úgy tekintendő, hogy a másik tagállam összesített nemzeti célértékébe számít be.

(4)   A (3) bekezdés d) pontjában meghatározott időtartam nem terjedhet ki a 2020-at követő időszakra. A közös projektek időtartama kiterjedhet a 2020-at követő időszakra is.

(5)   Az e cikk szerinti értesítést kizárólag az értesítést tevő tagállam és a (3) bekezdés c) pontja szerint meghatározott tagállam együttes megállapodása esetén lehet megváltoztatni vagy visszavonni.

8. cikk

A tagállamok közös projektjeinek hatása

(1)   A 8. cikk szerinti értesítést kibocsátó tagállam a 7. cikk (3) bekezdésének d) pontjában meghatározott időszak alatti minden egyes év végét megelőző három hónapon belül értesítő levelet bocsát ki, amely tartalmazza a következőket:

a)

a 7. cikk szerinti bejelentés tárgyát képező létesítmény által az adott évben megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia, illetőleg fűtő- vagy hűtőenergia teljes mennyisége; és

b)

az adott létesítmény által az adott évben, megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia, illetőleg fűtő- vagy hűtőenergia azon mennyisége, amelyet a bejelentés feltételei szerint egy másik tagállam összesített nemzeti célértékébe kell beszámítani.

(2)   A tagállam megküldi az értesítő levelet a Bizottságnak és annak a tagállamnak, amelynek javára a bejelentést tették.

(3)   Az összesített nemzeti célértékekkel kapcsolatos, ezen irányelvben foglalt követelményeknek való megfelelés méréséhez a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia, illetőleg fűtő- vagy hűtőenergia azon mennyiségét, amelyet az (1) bekezdés b) pontjával összhangban jelentenek be:

a)

le kell vonni a megújuló energiaforrásból előállított villamos energia, fűtő- vagy hűtőenergia azon mennyiségéből, amelyet az (1) bekezdés szerinti értesítő levelet kibocsátó tagállam követelményeknek való megfelelése mérésének során figyelembe vesznek; és

b)

hozzá kell adni a megújuló energiaforrásból előállított villamos energia, fűtő- vagy hűtőenergia azon mennyiségéhez, amelyet a (2) bekezdés szerinti értesítő levelet fogadó tagállam követelményeknek való megfelelése mérésének során figyelembe vesznek.

9. cikk

A tagállamok és harmadik országok közös projektjei

(1)   Egy vagy több tagállam együttműködhet egy vagy több harmadik állammal bármilyen típusú olyan közös projektben, amely megújuló energiaforrásból előállított villamos energia termelésével kapcsolatos. Ebben az együttműködésben magánszereplők is részt vehetnek.

(2)   A megújuló energiaforrásokból harmadik országokban előállított villamos energiát az ezen irányelvben az átfogó nemzeti célkitűzéseket illetően meghatározott követelményeknek való megfelelés értékelésekor csak a következő feltételek teljesülése esetén lehet figyelembe venni:

a)

a villamos energiát a Közösségben használják fel, amely feltétel akkor tekinthető teljesítettnek, ha:

i.

a származási ország, a célország és adott esetben az egyes harmadik tranzitországok valamennyi illetékes átvitelirendszer-üzemeltetője egyértelműen a juttatott rendszerösszekötő kapacitáshoz rendelte az elszámolt villamos energiával megegyező mennyiségű villamos energiát;

ii.

az illetékes átvitelirendszer-üzemeltető a mérlegtáblázatban egyértelműen a rendszerösszekötő közösségi oldalán rögzíti az elszámolt villamos energiával megegyező mennyiségű villamos energiát; és

iii.

a hozzárendelt kapacitás és a (2) bekezdés b) pontjában említett létesítmény által megújuló energiaforrásból előállított villamos energia termelése azonos időszakra vonatkozik;

b)

a villamos energiát 2009. június 25.-át/-ét követően üzembe helyezett, újonnan épült létesítmény vagy ezen időpontot követően felújított, megnövelt kapacitású létesítmény termeli az (1) bekezdésben említett közös projekt keretében; és

c)

a termelt és exportált villamosenergia-mennyiség a létesítményre adott beruházási támogatáson kívül nem részesült támogatásban valamely harmadik ország támogatási rendszere keretében.

(3)   A tagállamok az alábbi feltételekkel kérelmezhetik a Bizottságtól, hogy az 5. cikk (1) bekezdés céljára egy tagállam és egy harmadik ország közötti, nagyon hosszú végrehajtási idővel működő rendszerösszekötő megépítése esetén a harmadik országokban megújuló energiaforrásokból előállított és felhasznált villamos energiát figyelembe vehessék:

a)

a rendszerösszekötő építése 2016. december 31. előtt megkezdődött;

b)

a rendszerösszekötőt nem lehetséges 2020. december 31-ig üzembe állítani;

c)

a rendszerösszekötőt nem lehetséges 2022. december 31-ig üzembe állítani;

d)

üzembe helyezés után a rendszerösszekötő a (2) bekezdésnek megfelelően megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia Közösségbe történő exportjára szolgál;

e)

az alkalmazás egy, a (2) bekezdés b) és c) pontjaiban meghatározott kritériumoknak megfelelő és a rendszerösszekötőt annak üzembe helyezését követően használó közös projektre, valamint a rendszerösszekötő üzembe helyezése után a Közösségbe exportált villamos energia mennyiségénél nem nagyobb mennyiségű villamos energiára vonatkozik.

(4)   Értesíteni kell a Bizottságot a harmadik országok területén lévő létesítményekben termelt villamos energia azon részarányáról vagy mennyiségéről, amelyet a 3. cikknek való megfelelés mérése céljából úgy kell tekinteni, hogy az egy vagy két tagállam teljes nemzeti célkitűzésébe beszámít. Amennyiben egynél több tagállam érintett, e részarány vagy mennyiség tagállamok közötti elosztásáról tájékoztatni kell a Bizottságot. Ez a részarány vagy mennyiség nem haladhatja meg a Közösségbe ténylegesen bevitt és ott felhasznált, e cikk (2) bekezdése a) pontjának i. és ii. alpontjában említett és (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételeknek megfelelő részarányt vagy mennyiséget. A bejelentést minden olyan tagállamnak meg kell tennie, amelynek teljes nemzeti célkitűzésébe a villamos energia adott részaránya vagy mennyisége beszámítandó.

(5)   A (4) bekezdésben említett értesítés:

a)

leírja a javasolt létesítményt vagy meghatározza a felújított létesítményt;

b)

meghatározza a létesítmény által termelt villamos energia azon részarányát vagy mennyiségét, amelyet valamely tagállam nemzeti célkitűzésébe be kell számítani, valamint – a titoktartási követelmények függvényében – a kapcsolódó pénzügyi rendelkezéseket;

c)

megadja azt az – egész naptári években kifejezett – időtartamot, amely alatt a villamos energiát a tagállam összesített nemzeti célkitűzésébe beszámítandónak kell tekinteni; és

d)

tartalmazza a b) és c) pontban foglaltak, valamint a létesítmény által termelt villamos energia belföldi felhasználásra kerülő arányának vagy mennyiségének azon harmadik ország általi írásos elismerését, amelynek területén a létesítményt üzembe fogják helyezni.

(6)   Az (5) bekezdés c) pontjában meghatározott időtartam nem terjedhet ki a 2020-at követő időszakra. A közös projektek időtartama kiterjedhet a 2020-at követő időszakra is.

(7)   Az e cikk szerinti értesítést kizárólag az értesítést tevő tagállam és a közös projektet a (5) bekezdés d) pontja szerint elismerő harmadik ország együttes megállapodása esetén lehet megváltoztatni vagy visszavonni.

(8)   A tagállamoknak és a Bizottságnak ösztönözniük kell az Energiaközösségről szóló szerződés megfelelő szerveit, hogy – az Energiaközösségről szóló szerződéssel összhangban – tegyék meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az említett szerződés szerződő felei alkalmazni tudják ezen irányelv tagállamok közötti együttműködésről szóló rendelkezéseit.

10. cikk

A tagállamok és harmadik országok közös projektjeinek hatása

(1)   A 9. cikk szerinti értesítést kibocsátó tagállam a 9. cikk (5) bekezdésének c) pontjában meghatározott időszak alatt minden egyes év végétől számított három hónapon belül értesítő levelet bocsát ki, amely tartalmazza a következőket:

a)

a 9. cikk szerinti bejelentés tárgyát képező létesítmény által az adott évben megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia teljes mennyisége;

b)

az adott létesítmény által az adott évben, megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia azon mennyisége, amelyet a 9. cikk szerinti bejelentés feltételei szerint átfogó nemzeti célkitűzésébe kell beszámítani; és

c)

a 9. cikk (2) bekezdésében foglalt feltételek teljesítésének igazolása.

(2)   A tagállam az értesítő levelet a projektet a 9. cikk (5) bekezdésének d) pontja szerint elismerő harmadik országnak és a Bizottságnak küldi.

(3)   Az összesített nemzeti célértékekkel kapcsolatos, ezen irányelvben foglalt követelményeknek való megfelelés méréséhez a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia azon mennyiségét, amelyet az (1) bekezdés b) pontjával összhangban jelentenek be, hozzá kell adni a megújuló energiaforrásból előállított energia azon mennyiségéhez, amelyet az értesítő levelet kibocsátó tagállam követelményeknek való megfelelése mérésének során figyelembe vesznek.

11. cikk

Közös támogatási rendszerek

(1)   A tagállamok 3. cikk szerinti kötelezettségeinek sérelme nélkül, két vagy több tagállam határozhat úgy, hogy önkéntes alapon egyesíti vagy részben összehangolja nemzeti támogatási rendszereit. Ilyen esetben az egyik részt vevő tagállam területén megújuló energiaforrásokból előállított energia egy meghatározott mennyisége beszámíthat egy másik részt vevő tagállam összesített nemzeti célértékébe, ha az érintett tagállam:

a)

a megújuló energiaforrásból előállított energia egy meghatározott mennyiségét statisztikai átruházás keretében egy másik tagállamra ruházza a 6. cikkel összhangban; vagy

b)

a részt vevő tagállamok beleegyezésével olyan elosztási szabályt állapít meg, amely alapján az érintett tagállamok között elosztható a megújuló energiaforrásokból előállított energiamennyiség. A Bizottságot e szabályról legkésőbb a hatálybalépése első évének végét követő három hónappal tájékoztatni kell.

(2)   Az (1) bekezdés b) pontja szerinti értesítést kibocsátó tagállamok minden egyes év végét követő három hónapon belül értesítő levelet adnak ki, amely tartalmazza az adott évben megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia, illetőleg fűtő- vagy hűtőenergia azon teljes mennyiségét, amelyre az elosztási szabály alkalmazandó.

(3)   Az összesített nemzeti célértékekkel kapcsolatos, ezen irányelvben foglalt követelményeknek való megfelelés méréséhez a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia, illetőleg fűtő- vagy hűtőenergia azon mennyiségét, amelyet a (2) bekezdéssel összhangban jelentenek be, az érintett tagállamok között a bejelentett elosztási szabálynak megfelelően újra el kell osztani.

12. cikk

Kapacitásnövekedés

A 7. cikk (2) bekezdése és a 9. cikk (2) bekezdése b) pontjának alkalmazásában a létesítmény kapacitásnövekedésének betudható, megújuló energiaforrásból előállított energiaegységeket úgy kell kezelni, mintha azokat a működését a kapacitásnövekedés időpontjában megkezdő másik létesítményben termelték volna.

13. cikk

Közigazgatási eljárások, szabályok és törvények

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrásokból villamos energiát, fűtőenergiát vagy hűtőenergiát termelő üzemekre és a kapcsolódó szállítási és elosztási hálózati infrastruktúrára, valamint a biomassza bioüzemanyaggá vagy más energiatermékké való átalakításának folyamatára alkalmazott, jóváhagyással, minősítéssel és engedélyezéssel kapcsolatos nemzeti szabályok arányosak és szükségesek.

A tagállamok megteszik a megfelelő lépéseket különösen a következők biztosítása érdekében:

a)

a tagállamok között a közigazgatási struktúra és szervezet terén fennálló különbségekre is figyelemmel, a jóváhagyással, minősítéssel és engedélyezéssel kapcsolatos eljárások vonatkozásában a nemzeti, regionális és helyi közigazgatási szervek felelősségi köre világosan koordinált és meghatározott legyen, a területrendezést is beleértve, továbbá a tervezési és építési kérelmekről való döntésre átlátható ütemtervek vonatkozzanak;

b)

a megfelelő szinten álljanak rendelkezésre a megújuló energia előállítására szolgáló létesítményekre vonatkozó kérelmek jóváhagyásának, minősítésének és engedélyezésének folyamatával, valamint a kérelmezők részére nyújtott segítséggel kapcsolatos információk;

c)

a közigazgatási eljárások korszerűsítése és gyors ügyintézés a közigazgatás megfelelő szintjén;

d)

a jóváhagyással, minősítéssel és engedélyezéssel kapcsolatos szabályok objektívek, átláthatóak, arányosak legyenek, ne alkalmazzanak hátrányos megkülönböztetést a jelentkezőkkel szemben, valamint teljes mértékben vegyék figyelembe a megújuló energia előállítására alkalmazott egyes technológiák sajátosságait;

e)

a fogyasztók, tervezők, építészek, építőipari szakemberek, a berendezések és rendszerek üzembe helyezői és a szolgáltatók által fizetett közigazgatási díjak átláthatók és a költségarányosak; valamint

f)

a kisebb projektek és a decentralizált, megújuló energiaforrásból származó energiát előállító eszközök számára szükség szerint egyszerűsített és könnyített engedélyezési eljárás kidolgozása, beleértve az egyszerű értesítést, amennyiben erre az alkalmazandó szabályozási keret lehetőséget ad.

(2)   A tagállamok világosan meghatározzák azokat a műszaki előírásokat, amelyeket a megújuló energiát előállító berendezéseknek és rendszereknek a támogatás igénybevételéhez teljesíteniük kell. Ahol létezik európai szabvány, beleértve az ökocímkéket, az energiafogyasztást jelölő címkéket és az európai szabványügyi testületek által kidolgozott egyéb műszaki referencia-rendszereket, az említett műszaki előírásokat ilyen szabványokra való hivatkozással kell kidolgozni. Az ilyen műszaki előírásokban nem határozhatják meg, hogy a berendezéseket és a rendszereket hol kell tanúsíttatni, és azok nem akadályozhatják a belső piac működését.

(3)   A tagállamok valamennyi szereplőnek, különösen a helyi és regionális közigazgatási hatóságoknak javasolják, hogy az ipari vagy lakóövezetek tervezése, kivitelezése, építése és felújítása során garantálják a megújuló energiaforrásokból előállított fűtőenergia, hűtőenergia és villamos energia használatára szolgáló berendezések és rendszerek telepítését. A tagállamoknak különösen támogatniuk kell a helyi és regionális közigazgatási szerveket abban, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított fűtést és hűtést szükség szerint bevonják a városok infrastruktúrájának tervezésébe.

(4)   A tagállamok építési szabályaikban és törvényeikben olyan intézkedéseket vezetnek be, amelyek célja, hogy az építési ágazatban a megújuló energiaforrásokból előállított, bármilyen típusú energia részaránya emelkedjen.

Ezen építési szabályok és törvények kidolgozása során vagy a regionális támogatási rendszereiken belül a tagállamok figyelembe vehetik az energiahatékonyság jelentős növekedésével, valamint a kogenerációval és a passzív, alacsony vagy nulla energiafelhasználású épületekkel kapcsolatos nemzeti intézkedéseket.

A tagállamok 2014. december 31-ig építési szabályaikban és törvényeikben, vagy egyéb, azonos hatású eszközön keresztül, adott esetben kötelezettséget állapíthatnak meg a megújuló energiaforrásból előállított energia minimálisan felhasználandó szintjére az új épületek, vagy a már meglévő, de nagyobb felújítás alatt álló épületek tekintetében. A tagállamok engedélyezik e minimumszinteknek többek között a jelentős részarányban megújuló energiaforrásokból biztosított távfűtés és távhűtés révén való teljesítését.

Az első albekezdésben foglalt követelmény csak annyiban alkalmazandó a fegyveres erőkre, amennyiben az nem ütközik a fegyveres erők tevékenységeinek jellegével és elsődleges céljával, továbbá kivételt képeznek a követelmény alól a katonai célokra használt anyagok.

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti, regionális és helyi új vagy már meglévő, de nagyobb felújítás alatt álló középületek 2012. január 1-jétől kezdődően példamutató szerepet töltsenek be ezen irányelv összefüggésében. A tagállamok többek között lehetővé tehetik, hogy e kötelezettséget a nulla energiafelhasználású épületekre vonatkozó szabványoknak való megfelelésen keresztül lehessen teljesíteni, vagy annak engedélyezése által, hogy a középületek, illetve vegyes tulajdonú köz- és magánépületek tetőzetét harmadik felek megújuló energiaforrásokból energiát előállító berendezésekbe történő befektetésekhez használják.

(6)   Építési szabályaikban és törvényeikben a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a megújuló energiával üzemeltetett fűtő- és hűtőrendszerek és a jelentős energiafogyasztás-csökkenést eredményező berendezések alkalmazását. A tagállamok az energiafogyasztást jelölő címkéket vagy ökocímkéket vagy – ha vannak ilyenek – más nemzeti vagy közösségi szinten kidolgozott megfelelő tanúsítványokat vagy szabványokat alkalmaznak az ilyen rendszerek és berendezések használatának előmozdítására.

A biomassza esetében a tagállamoknak azokat a konverziós technológiákat kell előmozdítaniuk, amelyek a lakossági és kereskedelmi alkalmazások esetében legalább 85 %-os, az ipari alkalmazások esetében pedig legalább 70 %-os konverziós hatékonysággal működnek.

A hőszivattyúk közül a tagállamok azokat támogatják, amelyek megfelelnek a villamos meghajtású, gázmotoros vagy gázabszorpciós hőszivattyúkra vonatkozó közösségi ökocímke odaítélésével kapcsolatos ökológiai kritériumok megállapításáról szóló, 2007. november 9-i 2007/742/EK bizottsági határozatban (20) az ökocímkék tekintetében meghatározott minimumkövetelményeknek.

A termikus napenergia esetében a tagállamok előmozdítják az olyan minősített berendezések és rendszerek elterjedését, amelyek európai szabványokon alapulnak – amennyiben léteznek ilyenek –, beleértve az ökocímkéket, az energiafogyasztást jelölő címkéket és az európai szabványügyi testületek által kidolgozott egyéb műszaki referencia-rendszereket.

E bekezdés alkalmazásában a rendszerek és berendezések konverziós hatékonyságának és input-output arányának értékelésekor a tagállamok közösségi vagy ezek hiányában nemzetközi eljárásokat alkalmaznak, amennyiben léteznek ilyenek.

14. cikk

Tájékoztatás és képzés

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a támogatási intézkedésekkel kapcsolatos információk eljussanak a fűtő-, hűtő- és villamosenergia-berendezéseket és -rendszereket, valamint megújuló energiaforrásokból előállított energia használatával kompatibilis járműveket szolgáltató valamennyi érintett szereplőhöz, úgymint a fogyasztókhoz, építőipari szakemberekhez, üzembe helyezőkhöz, építészekhez és szolgáltatókhoz.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrásból előállított fűtő-, hűtő- és villamos energia használatára alkalmas berendezések és rendszerek költség- és energiahatékonyságából származó nettó haszonnal kapcsolatos információkat a berendezés vagy a rendszer szállítója vagy az illetékes nemzeti hatóságok hozzáférhetővé teszik.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy legkésőbb 2012. december 31-én álljanak rendelkezésre képesítési rendszerek vagy azokkal egyenértékű minősítési rendszerek a kisméretű biomasszabojlerek és -kazánok, a fotovoltaikus napenergia és a termikus napenergia rendszerek, a sekély geotermikus rendszerek és a hőszivattyúk üzembe helyezői tekintetében. Ezek a rendszerek adott esetben figyelembe vehetik a meglévő rendszereket és struktúrákat, és a IV. mellékletben meghatározott kritériumokra épülnek. Minden tagállam elismeri a más tagállamok által ezen kritériumok alapján megadott képesítést.

(4)   A tagállamok tájékoztatják a nyilvánosságot a (3) bekezdésben említett képesítési rendszerekről vagy azokkal egyenértékű minősítési rendszerekről. Hozzáférhetővé tehetik továbbá azon üzembe helyezők jegyzékét, akik a (3) bekezdésben említett rendelkezéseknek megfelelő képesítéssel vagy minősítéssel rendelkeznek.

(5)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy iránymutatások álljanak rendelkezésre valamennyi érintett szereplő, különösen a tervezők és az építészek számára annak érdekében, hogy azok az ipari vagy lakóövezetek tervezése, kivitelezése, építése és felújítása során megfelelően mérlegelni tudják a megújuló energiaforrásokból előállított energia, a nagy hatékonyságú technológiák és a távfűtés és távhűtés optimális kombinációját.

(6)   A tagállamok, a helyi és regionális hatóságok közreműködésével megfelelő tájékoztató, ismeretterjesztő, iránymutatást nyújtó és/vagy képzési programokat dolgoznak ki a polgároknak a megújuló energiaforrásokból származó energia fejlesztésével és használatával kapcsolatos előnyökről és gyakorlati kérdésekről való tájékoztatása érdekében.

15. cikk

A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia, fűtő- és hűtőenergia származási garanciái

(1)   A megújuló energiaforrásokból származó energiának az energiaszolgáltató által kínált energiahordozó-összetételben való arányának vagy mennyiségének a végső fogyasztó felé történő bizonyítása céljából, a 2003/54/EK irányelv 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia származása, mint olyan, ezen irányelv értelmében objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján garantálható.

(2)   Ebből a célból a megújuló energiaforrásból előállított villamos energia termelőjének kérésére a tagállamok biztosítják a származási garancia kiállítását. A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a megújuló energiaforrásból előállított fűtő- és hűtőenergia termelőinek kérésére is adnak ki származási garanciát. E rendelkezést a kapacitás minimális határértékéhez lehet kötni. A származási garancia szabványos mérete 1 MWh. A megtermelt energia minden egyes egységéről legfeljebb egy származási garancia állítható ki.

A tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrásból származó adott energiaegységet csak egyszer vegyék figyelembe.

A tagállamok előírhatják, hogy a termelő ne részesülhessen támogatásban, amennyiben a megújuló energiaforrásokból előállított ugyanazon energiára kap származási garanciát.

A származási garancia nem kapcsolódik a tagállamok 3. cikknek való megfeleléséhez. A származási garanciák átruházása – az energia fizikai átadásától különállóan vagy azzal együttesen – nem érinti a célok teljesítése céljából a tagállamok által a statisztikai átruházás, a közös projektek és a közös támogatási rendszerek alkalmazásáról hozott határozatokat, sem pedig a megújuló energiaforrásból származó energia teljes bruttó fogyasztásának az 5. cikk szerinti számítási mód alapján történő kiszámítására vonatkozó tagállami határozatokat.

(3)   A származási garanciák kizárólag a hozzájuk tartozó energiaegység megtermelésétől számított tizenkét hónapon belül használhatók fel. A származási garanciák a felhasználást követően érvényüket vesztik.

(4)   A származási garanciák kiadását, átruházását és törlését a tagállamok vagy a kijelölt illetékes szervek felügyelik. A kijelölt illetékes szerveknek eltérő földrajzi hatáskörrel kell rendelkezniük, és a termelő, kereskedelmi és ellátó tevékenységtől függetlennek kell lenniük.

(5)   A tagállamok vagy a kijelölt illetékes szervek megfelelő mechanizmusokat alakítanak ki annak biztosítása érdekében, hogy a származási garanciák kiadása, átruházása és törlése elektronikus úton történjen, valamint, hogy a garanciák pontosak, megbízhatóak és hitelesek legyenek.

(6)   A származási garancián legalább az alábbi információkat kell feltüntetni:

a)

az energia előállítására felhasznált energiaforrás és az előállítás kezdetének és befejezésének dátuma;

b)

a származási garancia a következők közül melyikre vonatkozik:

i.

villamos energia; vagy

ii.

fűtő- és/vagy hűtőenergia;

c)

az energiát előállító létesítmény neve, helye, típusa és kapacitása;

d)

a létesítmény részesült-e beruházási támogatásban, és ha igen, milyen mértékben, az energiaegység részesült-e bármilyen más formában valamilyen nemzeti támogatási rendszerből, és ha igen, milyen mértékben, valamint a támogatási rendszer típusa;

e)

a létesítmény üzembe helyezésének dátuma; és

f)

a kiállítás dátuma és országa és az egyedi azonosító szám.

(7)   Amennyiben egy energiaellátónak a 2003/54/EK irányelv 3. cikke (6) bekezdésének alkalmazásában igazolnia kell, hogy az általa kínált energiahordozó-összetételben mekkora a megújuló energiaforrásokból előállított energia aránya vagy mennyisége, ezt megteheti a származási garanciái bemutatásával.

(8)   A 2003/54/EK irányelv 3. cikke (6) bekezdésének alkalmazásában a forrásokból előállított megújuló energia azon mennyiségét, amely valamely villamosenergia-szolgáltató által egy harmadik félre átruházott származási garanciákhoz tartozik, le kell vonni a megújuló energiának az energiahordozó-összetételen belüli arányából.

(9)   A tagállamok az ezen irányelvnek megfelelően kiadott származási garanciákat, kizárólag a (1) bekezdésben és a (6) bekezdés a)–f) pontjában említett elemek bizonyítékaként, kölcsönösen elismerik. A tagállamok kizárólag akkor tagadhatják meg egy származási garancia elismerését, ha megalapozott kételyük áll fenn a garancia pontossága, megbízhatósága és hitelessége vonatkozásában. A tagállam a megtagadásról és annak indokairól minden esetben értesíti a Bizottságot.

(10)   Ha a Bizottság úgy véli, hogy egy származási garancia elismerésének megtagadása nem indokolt, határozat elfogadásával felszólíthatja a szóban forgó tagállamot a származási garancia elismerésére.

(11)   A tagállamok a 2003/54/EK irányelv 3. cikke (6) bekezdésében foglalt kötelezettségek teljesítése tekintetében bevezethetnek – a közösségi joggal összhangban – a származási garanciákra vonatkozó objektív, átlátható és megkülönböztetéstől mentes kritériumokat.

(12)   Amennyiben az energiaszolgáltatók megújuló energiaforrásból származó energiát értékesítenek a fogyasztók részére a megújuló energia környezetvédelmi vagy egyéb előnyeinek a feltüntetésével, a tagállamok előírhatják, hogy az energiaszolgáltatók összefoglaló formában bocsássanak rendelkezésre a megújuló energiaforrásokból származó energia olyan létesítményekből vagy megnövelt kapacitásból származó mennyiségére vagy részesedésére vonatkozó információkat, amelyek 2009. június 25.-át/-ét követően kezdték meg működésüket.

16. cikk

A hálózatokhoz való hozzáférés és üzemeltetésük

(1)   A tagállamok megteszik a megfelelő lépéseket a szállítási és elosztási hálózati infrastruktúra, az intelligens hálózatok, a tároló létesítmények és a villamosenergia-rendszer fejlesztésére a villamosenergia-rendszer biztonságos működésének lehetővé tétele érdekében, mivel ez biztosítja a megújuló energiaforrásokon alapuló villamosenergia-termelés – többek között a rendszerek tagállamok közötti, továbbá tagállamok és harmadik országok közötti összekapcsolása révén történő – továbbfejlesztését. A tagállamok megfelelő lépéseket tesznek továbbá a hálózati infrastruktúrával kapcsolatos engedélyezési eljárások felgyorsítására, valamint a hálózati infrastruktúra jóváhagyásának az igazgatási és tervezési eljárásokkal való összehangolására.

(2)   A távvezeték-hálózat megbízhatósága és biztonsága fenntartásához kapcsolódó követelményekre is figyelemmel, az illetékes nemzeti hatóságok által meghatározott átlátható, megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján:

a)

a tagállamok biztosítják, hogy a szállítási rendszer és az elosztórendszer üzemeltetői saját ellátási területükön szavatolják a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia szállítását és elosztását;

b)

a tagállamok rendelkeznek továbbá arról, hogy a távvezeték-hálózathoz való hozzáférésnél a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia vagy elsőbbséget élvezzen, vagy garantált hozzáféréssel rendelkezzen;

c)

a tagállamok biztosítják, hogy a szállításirendszer-üzemeltetők a villamosenergia-termelő létesítményektől érkező hálózati terhelés elosztása során átlátható, megkülönböztetésmentes kritériumok alapján előnyben részesítsék a megújuló energiaforrásokat felhasználó villamosenergia-termelő létesítményeket, amennyiben ezt a nemzeti villamosenergia-rendszer biztonságos működése lehetővé teszi. A tagállamok biztosítják, hogy a távvezeték-hálózattal és a piaccal kapcsolatos megfelelő operatív intézkedésekre kerüljön sor a megújuló energiaforrásokból előállított villamosenergia-mennyiség csökkenésének minimalizálása érdekében. Ha jelentős intézkedések születnek a megújuló energiaforrások korlátozására a nemzeti villamosenergia-rendszer és az energiaellátás biztonságának garantálására, a tagállamok biztosítják, hogy az érintett rendszerüzemeltetők jelentést készítsenek az illetékes szabályozó hatóság részére ezekről az intézkedésekről, és jelezzék, hogy milyen korrekciós intézkedéseket szándékoznak hozni a nem megfelelő korlátozások megakadályozására.

(3)   A tagállamok kötelezik a szállítási rendszer és az elosztórendszer üzemeltetőit arra, hogy megalkossák és nyilvánosságra hozzák saját szabályzatukat az újonnan belépő, megújuló energiaforrásokat hasznosító energiatermelőknek az összekapcsolt hálózatba történő bekapcsolásához szükséges műszaki átalakítások (pl. hálózati csatlakozások és a hálózat megerősítése, a hálózat működésének javítása) költségeinek viselésére és megosztására, valamint a hálózati szabályzat megkülönböztetésmentes végrehajtására vonatkozóan.

Ezeknek a szabályoknak objektívnek, átláthatónak és megkülönböztetésmentesnek kell lenniük, különösen figyelembe véve ezeknek a termelőknek a távvezeték-hálózathoz való csatlakozásával járó minden költséget és hasznot, valamint a peremterületek és az alacsony népsűrűségű területek termelőinek különleges körülményeit. A szabályzat többfajta hálózati kapcsolatot is meghatározhat.

(4)   Adott esetben a tagállamok megkövetelhetik a szállítási rendszerek és az elosztórendszerek üzemeltetőitől a (3) bekezdésben említett költségek teljes vagy részleges felvállalását. A tagállamok 2011. június 30-ig, majd ezt követően kétévente felülvizsgálják a (3) bekezdésben említett költségek viselésével és megosztásával kapcsolatos keretet és szabályokat és megteszik a szükséges lépéseket ezek javítására, annak érdekében, hogy biztosítsák az új termelők hálózatra való rákapcsolását az említett bekezdésnek megfelelően.

(5)   A tagállamok előírják a szállítási rendszerek és elosztórendszerek üzemeltetői számára, hogy a hálózatba újonnan bekapcsolódni szándékozó, megújuló energiaforrásokból energiát előállító villamosenergia-termelők részére biztosítsák a szükséges átfogó információkat, beleértve a következőket:

a)

átfogó, részletes becslés a csatlakozással kapcsolatos költségekről;

b)

a távvezeték-hálózathoz való csatlakozás iránti kérelem fogadásának és feldolgozásának ésszerű és pontos menetrendje;

c)

a távvezeték-hálózathoz való javasolt csatlakozás ésszerű, előirányzott menetrendje;

A tagállamok engedélyezhetik a távvezeték-hálózatba bekapcsolódni szándékozó, megújuló energiaforrásokat hasznosító villamosenergia-termelők számára, hogy a hálózathoz való kapcsolódás munkálatainak elvégzésére ajánlati felhívást tegyenek közzé.

(6)   A (3) bekezdésben említett költségek megosztását objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes feltételekre épülő rendszer szabályozza, figyelembe véve azokat az előnyöket, amelyekhez a hálózatba kezdetben vagy utólag bekapcsolódó termelők, valamint a szállítási rendszer és az elosztórendszer üzemeltetői a bekapcsolódásból eredően jutnak.

(7)   A tagállamok biztosítják, hogy a szállítási és elosztási díjak ne jelentsenek hátrányos megkülönböztetést a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia, különösen a megújuló energiaforrásokból a peremterületeken, például a szigeteken vagy alacsony népsűrűségű területeken előállított energia tekintetében. A tagállamok biztosítják, hogy a szállítási és elosztási díjak felszámításakor ne alkalmazzanak megkülönböztetést a megújuló energiaforrásokból származó gáz tekintetében.

(8)   A tagállamok biztosítják, hogy a szállítási rendszer és az elosztórendszer üzemeltetői által a megújuló energiaforrásokat hasznosító erőművekben előállított villamos energia szállításáért és elosztásért felszámolt díjak tükrözzék az erőműveknek a hálózathoz való csatlakozása révén elérhető kedvezőbb költségeket. Ilyen kedvezőbb költség adódhat a kisfeszültségű hálózat közvetlen használatából.

(9)   A tagállamok – adott esetben – felmérik a meglévő gázhálózati infrastruktúra bővítésének szükségességét a megújuló energiaforrásokból előállított gáz befogadásának lehetővé tétele érdekében.

(10)   A tagállamok – adott esetben – előírják a területükön működő szállításirendszer-üzemeltetők és elosztórendszer-üzemeltetők számára a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2003. június 26-i 2003/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (21) szerinti műszaki szabályok közzétételét, különösen a hálózathoz való csatlakozással kapcsolatos – a gáz minőségével, a gáz szagosításával és a nyomással kapcsolatos szabályokat is magukban foglaló – szabályokat. A tagállamok előírják a szállításirendszer-üzemeltetőktől és az elosztórendszer-üzemeltetők számára, hogy átlátható és a megkülönböztetésmentes kritériumok alapján tegyék közzé a megújuló gázforrások csatlakoztatásának díjait.

(11)   A tagállamok nemzeti megújuló energiára vonatkozó cselekvési terveikben értékelik, hogy a 3. cikk (1) bekezdésében említett 2020-as nemzeti célok elérése érdekében ki kell-e építeni új infrastruktúrát a megújuló energiaforrásokból termelt távfűtéshez és -hűtéshez. Ezen értékeléstől függően a tagállamok szükség esetén megteszik a megfelelő lépéseket egy olyan távfűtési infrastruktúra fejlesztésére, amely alkalmas a nagyméretű, biomasszát, napenergiát és geotermikus energiát felhasználó létesítményekből származó fűtés és hűtés növekedő termelésének befogadására.

17. cikk

A bioüzemanyagokra és a folyékony bio-energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági kritériumok

(1)   Tekintet nélkül arra, hogy a nyersanyagokat a Közösség területén belül vagy kívül termesztették-e, a bioüzemanyagokat és a folyékony bio-energiahordozókat az a), b) és c) pontban említett célokra csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha azok teljesítik a (2)–(6) bekezdésben meghatározott fenntarthatósági kritériumokat:

a)

az ezen irányelvben a nemzeti célkitűzések tekintetében meghatározott követelmények teljesítésének mérése;

b)

a megújuló energiák tekintetében fennálló kötelezettségek teljesítésének mérése;

c)

a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók fogyasztásáért adható pénzügyi támogatásra való jogosultság megállapítása.

A hulladékból és – a mezőgazdasági, akvakultúrából származó, halászati és erdészeti maradványoktól eltérő – maradványokból előállított bioüzemanyagoknak és a folyékony bio-energiahordozóknak azonban csak a (2) bekezdésben meghatározott fenntarthatósági kritériumnak kell megfelelniük ahhoz, hogy azokat az a), b) és c) pontban említett célokhoz figyelembe vegyék.

(2)   Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra figyelembe vett, a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók használatából eredő, az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás legalább 35 %.

2017. január 1-jétől az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra figyelembe vett, a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók használatából eredő üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás legalább 50 % kell legyen. 2018. január 1-jétől a működésüket 2017. január 1-jén vagy azt követően megkezdő termelő létesítményekben előállított bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók esetében ennek az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarításnak legalább 60 %-osnak kell lennie.

A bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók használatából eredő üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítást a 19. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint kell kiszámítani.

A 2008. január 23-án már működő létesítményekben előállított bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók esetében az első albekezdést 2013. április 1-jétől kell alkalmazni.

(3)   Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra figyelembe vett bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók nem állíthatók elő a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő földterületekről, azaz olyan földterületekről származó nyersanyagból, amelyek 2008. januárjában vagy azt követően az alábbi besorolásúak voltak, tekintet nélkül arra, hogy a földterület továbbra is ilyen besorolású-e:

a)

elsődleges erdő és egyéb erdős terület, azaz őshonos fajokból álló erdő és egyéb erdős terület, ahol nem láthatók emberi tevékenység egyértelmű jelei, és az ökológiai folyamatokat nem zavarták meg jelentős mértékben;

b)

kijelölt területek:

i.

törvény vagy az érintett illetékes hatóság által természetvédelmi célokra kijelölt területek; vagy

ii.

ritka, fenyegetett vagy veszélyeztetett ökoszisztémák vagy fajok védelmére kijelölt, nemzetközi megállapodások által elismert területek vagy olyan területek, amelyek kormányközi szervezetek vagy a Nemzetközi Természetvédelmi Unió által készített jegyzékekben szerepelnek, a 18. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében meghatározott eljárással összhangban való elismerésükre is figyelemmel;

hacsak nem bizonyítható, hogy a nyersanyagtermelés nem ellentétes az említett környezetvédelmi célokkal;

c)

nagy biodiverzitású gyepterület:

i.

a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő természetes gyepterület, amely emberi beavatkozás nélkül gyepterület maradna, és amely fenntartja a természetes fajösszetételt és ökológiai jellemzőket és folyamatokat; vagy

ii.

a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő mesterséges gyepterület, vagyis amely emberi beavatkozás hiányában megszűnne, mint gyepterület, amely ugyanakkor nagy fajgazdagságot mutat és nem degradálódott, kivéve, ha a gyepterületi besorolás megőrzéséhez a nyersanyagok betakarítása bizonyítottan szükséges.

A Bizottság meghatározza azokat a kritériumokat és földrajzi térségeket, amelyek figyelembevételével megállapítható, hogy mely gyepterületekre terjed ki az első albekezdés c) pontjának alkalmazási területe. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 25. cikk (4) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(4)   Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra figyelembe vett bioüzemanyagokat és a folyékony bio-energiahordozókat nem lehet jelentős szénkészletekkel rendelkező földterületekről származó nyersanyagból előállítani, azaz olyan földterületekről, amelyek 2008 januárjában az alábbi besorolásúak voltak és már nem ilyen besorolásúak:

a)

vizes élőhelyek, azaz tartósan vagy az év jelentős részében vízzel borított vagy vízzel átitatott földterület;

b)

összefüggő erdőterület, azaz több mint egy hektárra kiterjedő, öt méternél magasabb fákkal és 30 %-ot meghaladó lombkorona-fedettséggel, illetve e küszöbértékeket in situ elérni képes fákkal borított terület;

c)

egy hektárnál nagyobb kiterjedésű földterület öt méternél magasabb fákkal és 10–30 % közötti lombkorona-fedettséggel, illetve e küszöbértékeket in situ elérni képes fákkal, kivéve, ha bizonyítják, hogy a terület szénkészlete a művelési ág megváltoztatása előtt és után olyan, hogy az V. melléklet C. részében megállapított módszertan alkalmazásakor teljesülnének az e cikk (2) bekezdésében foglalt feltételek.

E bekezdés rendelkezéseit nem lehet alkalmazni, ha a terület a nyersanyag kitermelésének időpontjában a 2008 januárjában meglévő besorolással megegyező besorolású volt.

(5)   Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célok tekintetében figyelembe vett bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók nem állíthatók elő olyan földterületen termelt nyersanyagból, amely 2008 januárjában tőzeges őslápként működő földterület volt, kivéve, ha bizonyítják, hogy e nyersanyag termelése és betakarítása nem jelenti korábban lecsapolatlan területek lecsapolását.

(6)   A Közösségben termesztett és az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra figyelembe vett bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók termelésére használt mezőgazdasági nyersanyagokat a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2009. január 19-i, 73/2009/EK tanácsi rendelet (22) II. mellékletének A. részében és 9. pontjában a „Környezetvédelem” cím alatt említett rendelkezések szerinti követelményeknek és szabványoknak megfelelően, illetve az említett rendelet 6. cikkének (1) bekezdése alapján meghatározott jó mezőgazdasági és ökológiai állapottal kapcsolatos minimumkövetelményeknek megfelelően kell előállítani.

(7)   A Bizottság kétévente jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a (2)–(5) bekezdésben említett fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelés, valamint a talaj, a víz és a levegő védelme érdekében hozott nemzeti intézkedésekről minden olyan harmadik országra és tagállamra vonatkozóan, amelyekből jelentős mennyiségű, a Közösségben felhasznált bioüzemanyag vagy bioüzemanyagokhoz szükséges nyersanyag származik. Az első jelentést 2012-ben kell benyújtani.

A Bizottság kétévente jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy milyen hatással van a bioüzemanyag iránti fokozott kereslet a szociális fenntarthatóságra a Közösségben és harmadik országokban, milyen hatással van a Közösség bioüzemanyag-politikája az elérhető árú élelmiszereknek – különösen a fejlődő országok lakossága számára történő – rendelkezésre állására, továbbá a szélesebb értelemben vett fejlesztési kérdésekről. A jelentések kitérnek a földhasználati jogok tiszteletben tartására. Minden olyan harmadik országra és tagállamra vonatkozóan, amelyekből jelentős mennyiségű, a Közösségben felhasznált bioüzemanyagokhoz szükséges nyersanyag származik, megállapítják, hogy az adott ország megerősítette és végrehajtotta-e a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) valamennyi alábbi egyezményét:

egyezmény a kényszer- vagy kötelező munkáról (29. sz.),

egyezmény az egyesülési szabadság és a szervezkedési jog védelméről (87. sz.),

egyezmény a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról (98. sz.),

egyezmény a férfi és női munkaerőnek egyenlő értékű munka esetén járó egyenlő díjazásáról (100. sz.),

egyezmény a kényszermunka felszámolásáról (105. sz.),

egyezmény a foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetésről (111. sz.),

egyezmény a foglalkoztatás alsó korhatáráról (138. sz.),

egyezmény a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről (182. sz.).

Az említett jelentések minden olyan harmadik országra és tagállamra vonatkozóan, amelyekből jelentős mennyiségű, a Közösségben felhasznált bioüzemanyagokhoz szükséges nyersanyag származik, megállapítják, hogy az adott ország megerősítette és végrehajtotta-e az alábbiakat:

a biológiai biztonságról szóló cartagenai jegyzőkönyv;

a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény.

Az első jelentést 2012-ben kell benyújtani. A Bizottság adott esetben korrekciós intézkedéseket javasol, nevezetesen akkor, ha bizonyítható, hogy a bioüzemanyag-előállítás jelentős hatást gyakorol az élelmiszerek árára.

(8)   Az e cikknek megfelelően előállított bioüzemanyagoknak és folyékony bio-energiahordozóknak az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra való figyelembevételét a tagállamok más fenntarthatósági indokok alapján nem utasíthatják el.

(9)   A Bizottság legkésőbb 2009. december 31-ig jelentést készít a biomasszának a bioüzemanyagként és folyékony bio-energiahordozóként való hasznosításától eltérő, energia célú hasznosítására vonatkozó fenntarthatósági rendszer követelményeiről. A jelentést adott esetben a biomassza más energia célú hasznosítását érintő fenntarthatósági rendszerre tett javaslatokkal együtt kell az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszteni. E jelentés és a javaslatok a rendelkezésre álló legjobb tudományos eredményeken alapulnak, figyelembe véve az innovatív eljárások terén elért új fejleményeket is. Amennyiben az e célból végzett elemzés alapján az erdei biomasszával kapcsolatban helyénvalónak bizonyul bizonyos módosítások bevezetése az V. mellékletben foglalt számítási módszertanra vagy a szénkészletekhez kapcsolódó, a bioüzemanyagokra és folyékony bio-energiahordozókra alkalmazott fenntarthatósági kritériumokra vonatkozóan, a Bizottság adott esetben egyidejűleg javaslatot nyújt be e tekintetben az Európai Parlament és a Tanács részére.

18. cikk

A bioüzemanyagokra és egyéb a bio-energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelés ellenőrzése

(1)   Amennyiben a bioüzemanyagokat és a folyékony bio-energiahordozókat figyelembe veszik a 17. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett célokra, a tagállamoknak elő kell írniuk a gazdasági szereplők számára annak bizonyítását, hogy a 17. cikk (2)–(5) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumok teljesültek. Ebből a célból a gazdasági szereplők számára tömegmérleg-rendszer alkalmazását kell előírni, amely:

a)

megengedi az eltérő fenntarthatósági jellemzőkkel rendelkező nyersanyagszállítmányok vagy bioüzemanyagok összekeverését;

b)

előírja, hogy a fenntarthatósági jellemzőkkel kapcsolatos információk és az a) pontban említett szállítmányok mérete a keverékhez rendelve megmaradjon; és

c)

biztosítja, hogy a keverékből kivett minden szállítmány összege azonos fenntarthatósági jellemzőkkel kerüljön leírásra és ugyanolyan mennyiségben, mint a keverékhez adott összes szállítmány összege.

(2)   A Bizottság 2010-ben és 2012-ben jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az (1) bekezdésben leírt tömegmérleg-ellenőrzési módszer működéséről és annak lehetőségéről, hogy a nyersanyagok, bioüzemanyagok vagy folyékony bio-energiahordozók néhány vagy összes típusával kapcsolatban más ellenőrzési módszereket engedélyezzenek. Az értékelés során a Bizottság olyan ellenőrzési módszerek alkalmazását mérlegeli, amelyek keretében a fenntarthatósági jellemzőkkel kapcsolatos információkat nem szükséges fizikailag az egyes szállítmányokhoz vagy keverékekhez rendelni. Az értékelés során figyelmet kell fordítani arra, hogy az ellenőrzési rendszer integritását és hatékonyságát az ipar indokolatlanul nagy terhelése nélkül kell biztosítani. A jelentéshez adott esetben mellékelik az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, egyéb ellenőrzési módszerek engedélyezéséről szóló javaslatokat.

(3)   A tagállamok intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy a gazdasági szereplők megbízható információkat nyújtsanak be, és hogy kérésre bocsássák a többi tagállam rendelkezésére az információk előállításához felhasznált adatokat. A tagállamok előírják a gazdasági szereplők számára, hogy az általuk benyújtott információk tekintetében dolgozzák ki a független audit megfelelő normáit, és mellékeljék az audit elvégzésével kapcsolatos bizonyítékokat. Az audit során meg kell vizsgálni, hogy a gazdasági szereplők által használt rendszerek a pontosság, a megbízhatóság és a csalásbiztosság tekintetében megfelelnek-e az előírásoknak. Értékelni kell továbbá a mintavétel gyakoriságát és módszerét és az adatok megbízhatóságát.

Az első albekezdésében említett információk magukban foglalják különösen a 17. cikk (2)–(5) bekezdésében említett fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelésre, a talaj, a víz és a levegő védelme, a degradálódott földterületek helyreállítása, a vízhiánnyal küzdő területeken a túlzott vízfogyasztás elkerülése érdekében foganatosított intézkedésekre, továbbá a 17. cikk (7) bekezdésének második albekezdésében említett elemek figyelembevétele érdekében foganatosított intézkedésekre vonatkozó megfelelő és lényeges információkat.

A Bizottság összeállítja az e bekezdés első két albekezdésében említett azon megfelelő és lényeges információk jegyzékét, amelyeket a tagállamok a 25. cikk (3) bekezdésében említett tanácsadói bizottsági eljárásnak megfelelően kérnek a gazdasági szereplőktől. Biztosítja különösen, hogy ezen adatszolgáltatás ne jelentsen túlzott adminisztratív terhet általában a gazdasági szereplők, konkrétan pedig a kis területen gazdálkodó mezőgazdasági termelők, termelői szervezetek és szövetkezetek számára.

Az ebben a bekezdésben megállapított kötelezettségek mind a Közösségen belül előállított, mind a behozott bioüzemanyagokra és folyékony bio-energiahordozókra vonatkoznak.

A tagállamok összesített formában benyújtják a Bizottság részére az e bekezdés első albekezdésében említett adatokat, amelyeket a Bizottság a 24. cikkben említett átláthatósági platformon összefoglalva, a kereskedelmi szempontból érzékeny adatok titkosságának megőrzésével közzétesz.

(4)   A Közösség törekszik arra, hogy harmadik országokkal olyan két- vagy többoldalú megállapodásokat kössön, amelyek a fenntarthatósági kritériumokra vonatkozóan az ezen irányelvben foglaltaknak megfelelő rendelkezéseket tartalmaznak. Amennyiben a Közösség olyan megállapodásokat kötött, amelyek a 17. cikk (2)–(5) bekezdésében megállapított fenntarthatósági kritériumok hatálya alá tartozó kérdésekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak, a Bizottság dönthet úgy, hogy ezek a megállapodások bizonyítják, hogy az említett országokban termelt nyersanyagokból előállított bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók megfelelnek a szóban forgó fenntarthatósági kritériumoknak. E megállapodások megkötése során kellő figyelmet kell fordítani az olyan területek megőrzése céljából hozott intézkedésekre, amelyek kritikus helyzetben alap-ökoszisztémáknak nyújtanak segítséget (mint például a vízgyűjtővédelem és az eróziógátlás), a talaj, a víz és a levegő védelme, a talajhasználat közvetett megváltoztatása, a degradálódott földterületek helyreállítása, valamint a vízhiánnyal küzdő területeken a túlzott vízfogyasztás elkerülése érdekében hozott intézkedésekre, és a 17. cikk (7) bekezdésének második albekezdésében említett kérdésekre.

A Bizottság határozhat úgy, hogy a biomasszatermékek termelésével kapcsolatban szabványokat megállapító önkéntes nemzeti vagy nemzetközi rendszereknek pontos adatokat kell tartalmazniuk a 17. cikk (2) bekezdésének céljaira, vagy bizonyítaniuk kell, hogy a bioüzemanyag-szállítmányok megfelelnek a 17. cikk (3) és (5) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak. A Bizottság határozhat úgy, hogy az említett rendszereknek tájékoztatás céljából pontos adatokat kell tartalmazniuk az olyan területek megőrzése céljából hozott intézkedésekre vonatkozóan, amelyek kritikus helyzetben alap-ökoszisztémáknak nyújtanak segítséget (mint például a vízgyűjtővédelem és az eróziógátlás), a talaj, a víz és a levegő védelme, a degradálódott földterületek helyreállítása, valamint a vízhiánnyal küzdő területeken a túlzott vízfogyasztás elkerülése érdekében foganatosított intézkedésekre, és a 17. cikk (7) bekezdésének második albekezdésében említett kérdésekre vonatkozóan. A Bizottság a 17. cikk (3) bekezdése b) pontjának ii. alpontja alkalmazásában elismerheti a ritka vagy veszélyeztetett ökoszisztémák vagy fajok védelmére kijelölt, nemzetközi megállapodások által elismert területeket vagy azokat a területeket is, amelyek kormányközi szervezetek vagy a Nemzetközi Természetvédelmi Unió által készített jegyzékekben szerepelnek.

A Bizottság határozhat úgy, hogy az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás mérésére létrehozott önkéntes nemzeti vagy nemzetközi rendszerek a 17. cikk (2) bekezdésének céljaira pontos adatokat tartalmaznak.

A Bizottság határozhat úgy, hogy a súlyosan degradálódott vagy erősen szennyezett földterületek javítását célzó nemzeti vagy regionális helyreállítási programok hatálya alá tartozó földterületek teljesítik az V. melléklet C. részének 9. pontjában említett kritériumokat.

(5)   A Bizottság a (4) bekezdés alapján csak akkor fogad el határozatot, ha a szóban forgó megállapodás vagy rendszer megfelel a megbízhatóság, az átláthatóság és a független audit tekintetében támasztott megfelelő normáknak. Az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás mérésére létrehozott rendszereknek meg kell továbbá felelniük az V. mellékletben meghatározott módszertani követelményeknek. A 17. cikk (3) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában említett, a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő területek esetében az ilyen területek jegyzékének meg kell felelniük az objektivitási normáknak, összhangban kell állniuk a nemzetközileg elismert normákkal, és megfelelő fellebbezési eljárásokat kell lehetővé tenniük.

(6)   A (4) bekezdés alapján meghozott határozatokat a 25. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően fogadják el. Az ilyen határozatok legfeljebb ötéves időtartamra érvényesek.

(7)   Ha egy gazdasági szereplő az e cikk (4) bekezdése alapján hozott határozat tárgyát képező megállapodásnak vagy rendszernek megfelelően nyert bizonyítékokat vagy adatokat ajánl fel, a határozat által érintett mértékben a tagállam nem kötelezi az adatszolgáltatót arra, hogy további bizonyítékokkal támassza alá a 17. cikk (2)–(5) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelést, sem pedig arra, hogy információkat szolgáltasson az e cikk (3) bekezdésének második albekezdésében említett intézkedésekről.

(8)   Egy tagállam kérelmére vagy saját kezdeményezése alapján a Bizottság megvizsgálja egy bioüzemanyag vagy folyékony bio-energiahordozó tekintetében a 17. cikk alkalmazását, és a kérelem beérkezésétől számított hat hónapon belül – a 25. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően – határozatot hoz arról, hogy az érintett tagállam a szóban forgó bioüzemanyagot vagy folyékony bio-energiahordozót figyelembe veheti-e a 17. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett célokra.

(9)   A Bizottság legkésőbb 2012. december 31-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az alábbiakról:

a)

a fenntarthatósági kritériumokkal kapcsolatos adatszolgáltatási rendszer hatékonysága; és

b)

annak kérdése, hogy – a legújabb tudományos eredmények és a Közösség nemzetközi kötelezettségeinek figyelembevételével – megvalósítható és célszerű-e kötelező jellegű levegő-, talaj- és vízvédelmi előírások bevezetése.

A Bizottság szükség esetén korrekciós intézkedéseket is javasol.

19. cikk

A bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók üvegházhatású gázokra gyakorolt hatásának kiszámítása

(1)   A bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók használatával elért üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítást a 17. cikk (2) alkalmazásában a következők szerint kell kiszámítani:

a)

ahol az előállítási módra vonatkozó üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás alapértelmezett értéke az V. melléklet A. vagy B. részében került meghatározásra, és ahol az e bioüzemanyagokra vagy bio-energiahordozókra az V. melléklet C. része 7. pontjával összhangban számított el értéke nulla vagy annál kevesebb, ennek az alapértelmezett értéknek az alkalmazásával;

b)

az V. melléklet C. részében meghatározott módszernek megfelelően kiszámított tényleges érték alkalmazásával; vagy

c)

az V. melléklet C. részének 1. pontjában említett képlet tényezőinek összegeként kiszámított érték alkalmazásával, amennyiben egyes tényezők esetében az V. melléklet D. vagy E. részében szereplő, részekre bontott alapértelmezett értékek, az összes többi tényező esetében pedig az V. melléklet C. részében meghatározott módszernek megfelelően kiszámított tényleges értékek alkalmazhatók.

(2)   2010. március 31-ig a tagállamok jelentést nyújtanak be a Bizottságnak, amely tartalmazza a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló, 2003. május 26-i 1059/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (23) értelmében a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájában (a továbbiakban: NUTS) 2. szintű vagy annál részletesebb felbontású NUTS-szinthez tartozó, területükön található azon földterületek listáját, amelyek esetében a mezőgazdasági nyersanyag termeléséből származó, jellemző üvegházhatású gázkibocsátás várhatóan alacsonyabb lesz az ezen irányelv V. melléklete D. részének „A termelésre vonatkozó diszaggregált értékek” címe alatt bejelentett kibocsátásoknál vagy megegyezik azzal; a jelentést a lista összeállításához alkalmazott módszer és adatok leírása kíséri. E módszernek figyelembe kell vennie a talaj jellemzőit, az éghajlatot és a várt nyersanyaghozamokat.

(3)   A bioüzemanyagok vonatkozásában az V. melléklet A. részében szereplő alapértelmezett értékeket, és a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók vonatkozásában az V. melléklet D. részében a termelésre megállapított részekre bontott alapértelmezett értékeket csak akkor lehet alkalmazni, ha ezek nyersanyagát:

a)

a Közösségen kívül termelték;

b)

a Közösségnek a (2) bekezdésben említett listákban szereplő területein termelték; vagy

c)

hulladékból vagy a mezőgazdasági, akvakultúrából származó vagy halászati maradványoktól eltérő maradványból nyerték.

A nem az a), b) vagy c) pont hatálya alá tartozó bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók esetében a termeléshez megállapított tényleges értékeket kell alkalmazni.

(4)   A Bizottság 2010. március 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a harmadik országokban található azon területek jegyzékei összeállításának megvalósíthatóságáról, amelyek esetében a mezőgazdasági nyersanyag termeléséből származó, jellemző üvegházhatású gázkibocsátás várhatóan alacsonyabb lesz az V. melléklet D. részének „termelés” címe alatt bejelentett kibocsátásoknál vagy megegyezik azokkal; a jelentést lehetőség szerint ez a jegyzék, valamint a jegyzék összeállításához alkalmazott módszer és adatok leírása kíséri. A Bizottság adott esetben a tárgyhoz kapcsolódó javaslatokat csatol a jelentéséhez.

(5)   Legkésőbb 2012. december 31-ig, majd ezt követően kétévente a Bizottság jelentést készít az V. melléklet B. és E. részének becsült jellemző és alapértelmezett értékeiről, különös figyelmet fordítva a közlekedésből és a feldolgozásból származó kibocsátásokra, és szükség esetén dönthet az értékek korrekciójáról. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 25. cikk (4) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(6)   A Bizottság 2010. december 31-ig jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, amelyben felülvizsgálja a földhasználat közvetett megváltoztatása révén az üvegházhatású gázok kibocsátására gyakorolt hatást, valamint kitér e hatás csökkentésének módjaira. Ezt a jelentést adott esetben javaslat kíséri, különösen pedig egy, a rendelkezésre álló legjobb tudományos eredményeken alapuló javaslat, amely konkrét módszertant tartalmaz a földhasználat közvetett megváltoztatásából eredő szénkészletváltozásokból származó kibocsátások tekintetében, biztosítva a jelen irányelvnek, különösen annak 17. cikke (2) bekezdésének való megfelelést.

A javaslat tartalmazza az e módszertan alkalmazása előtt megkezdett befektetések kiszámíthatóságának biztosításához szükséges biztosítékokat. A 2013 vége előtt bioüzemanyagokat termelő létesítmények tekintetében az első albekezdésben említett intézkedések alkalmazása 2017. december 31-ig nem eredményezheti azt, hogy az e létesítményekben termelt bioüzemanyagok ne feleljenek meg az ebben az irányelvben foglalt fenntarthatósági követelményeknek, feltéve, hogy ezek a bioüzemanyagok legalább 45 %-os üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítást érnek el. Ez vonatkozik a bioüzemanyagokat termelő létesítmények kapacitására 2012 végén.

Az Európai Parlament és a Tanács törekszik arra, hogy 2012. december 31-ig határozatot hozzon a Bizottság által benyújtott ilyen javaslatok tárgyában.

(7)   Az V. melléklet a műszaki vagy tudományos fejlődés figyelembevétele érdekében kiigazítható, többek között olyan értékek hozzáadásával, amelyek az ugyanezen vagy más nyersanyagok esetében alkalmazandó további bioüzemanyag-előállítási módokra vonatkoznak, valamint a C. részben megállapított módszertan módosításával. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek többek között kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 25. cikk (4) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

Az V. mellékletben foglalt alapértelmezett értékek és módszertan tekintetében különös figyelmet kell fordítani az alábbiakra:

a hulladék és a maradványok számításba vételének módszere,

a társtermékek számításba vételének módszere,

a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés számításba vételének módszere, és

a mezőgazdasági gabonamaradványok társtermékként való elismerése.

A zöldséghulladékból vagy állati eredetű olajokból előállított biodízelre vonatkozó alapértelmezett értékeket a lehető leghamarabb felül kell vizsgálni.

Az alapértelmezett értékek V. mellékletben szereplő listájának módosítása vagy kiegészítése során a következő szabályok betartásával kell eljárni:

a)

ha egy tényezőnek a teljes kibocsátáshoz való hozzájárulása kicsi, vagy ha a változás csekély, illetve ha tényleges értékek megállapítása túlságosan költséges volna vagy nehézségekkel járna, az alapértelmezett értékek a normál termelési eljárásokra jellemző alapértelmezett értékek;

b)

minden más esetben az alapértelmezett értékeket nagy óvatossággal kell megállapítani a normál termelési eljárásokhoz képest.

(8)   Részletes fogalommeghatározásokat kell kidolgozni, beleértve az V. melléklet C. részének 9. pontjában felsorolt kategóriákhoz szükséges technikai specifikációt. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 25. cikk (4) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

20. cikk

Végrehajtási intézkedések

A 17. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében, a 18. cikk (3) bekezdésének harmadik albekezdésében, a 18. cikk (6) és (8) bekezdésében, a 19. cikk (5) bekezdésében, a 19. cikk (7) bekezdésének első albekezdésében és a 19. cikk (8) bekezdésében említett végrehajtási intézkedéseknek teljes mértékben figyelembe kell venniük a 98/70/EK irányelv 7a. cikkében foglalt célkitűzéseket.

21. cikk

A közlekedésben felhasznált, megújuló energiaforrásokból előállított energiával kapcsolatos különös rendelkezések

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a lakosság tájékoztatást kapjon az összes közlekedési célú megújuló energiaforrás rendelkezésre állásáról és kedvező környezeti hatásáról. Amennyiben az ásványolaj-származékokhoz hozzákevert bioüzemanyag százalékos aránya meghaladja a 10 térfogatszázalékot, a tagállamok előírják ennek feltüntetését az értékesítési pontokon.

(2)   A gazdasági szereplők vonatkozásában megállapított, megújuló energiával kapcsolatos nemzeti kötelezettségeknek való megfelelés és a 3. cikk (4) bekezdésében említett, a megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználásának a közlekedés valamennyi formájára vonatkozó célkitűzése megállapításának céljára a hulladékból, a maradékanyagokból, a nem élelmezési célú cellulóztartalmú anyagokból és a lignocellulóz-tartalmú anyagokból előállított bioüzemanyagok hozzájárulását az egyéb bioüzemanyagok hozzájárulásához viszonyítva kétszeresen kell figyelembe venni.

22. cikk

Tagállami jelentéstétel

(1)   Minden tagállam 2011. december 31-ig, majd ezt követően kétévente a megújuló energiaforrásokból előállított energia előmozdítása és használata terén elért előrehaladásról szóló jelentést küld a Bizottságnak. A hatodik, 2021. december 31-ig benyújtandó jelentés lesz az utolsó.

A jelentésnek részleteznie kell különösen az alábbiakat:

a)

a megújuló energiaforrásból előállított energia ágazati (villamos energia, fűtés és hűtés, és közlekedés) és teljes részaránya a megelőző két naptári évben és a megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányának növelése érdekében nemzeti szinten megvalósított vagy tervezett intézkedések, figyelembe véve az I. melléklet B. részében szereplő ütemterv-előirányzatot, az 5. cikknek megfelelően;

b)

a megújuló energiaforrásból előállított energia előmozdítását szolgáló támogatási rendszerek és egyéb intézkedések bevezetése és működése, és a tagállam nemzeti cselekvési tervében meghatározott intézkedésekhez képest az alkalmazott intézkedésekben bekövetkezett változások, valamint tájékoztatás arról, hogy a 2003/54/EK irányelv 3. cikke (6) bekezdésének alkalmazásában a támogatott energia hogyan oszlik meg a végső felhasználók között;

c)

adott esetben a tagállam milyen módon strukturálta támogatási rendszerét, hogy abban figyelembe lehessen venni a megújuló energia olyan alkalmazásait, amelyek a többi hasonló alkalmazáshoz viszonyítva ugyan járulékos előnyökkel rendelkeznek, de költségük is magasabb, beleértve a hulladékból, a maradékanyagokból, a nem élelmezési célú cellulóztartalmú anyagokból és a lignocellulóz-tartalmú anyagokból előállított bioüzemanyagokat;

d)

a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia és a fűtő- és hűtőenergia esetében alkalmazott származási garanciák rendszerének működése és a rendszer megbízhatóságának és csalás elleni védelmének biztosítása érdekében tett lépések;

e)

a megújuló energiaforrásokból előállított energia fejlődését akadályozó szabályozási és nem szabályozási korlátok megszüntetését célzó közigazgatási eljárások értékelése és javítása terén elért előrehaladás;

f)

a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia szállításának és elosztásának biztosítása érdekében és a 16. cikk (3) bekezdésében említett költségek viselésével és megosztásával kapcsolatos keret vagy szabályok javítása érdekében tett intézkedések;

g)

az energia célú biomasszaforrások rendelkezésre állásának és használatának terén elért fejlődés;

h)

a tagállamban a biomassza és a megújuló energiaforrásból előállított energia egyéb formáinak fokozott használatából eredően az árutőzsdei árak és a földhasználat tekintetében bekövetkezett változások;

i)

a hulladékból, a maradékanyagokból, a nem élelmezési célú cellulóztartalmú anyagokból és a lignocellulóz-tartalmú anyagokból előállított bioüzemanyagok fejlődése és részaránya;

j)

a bioüzemanyag és a folyékony bio-energiahordozók termelésének várható hatása a biológiai sokféleségre, a vízkészletekre, a vízminőségre és a talajminőségre a tagállamon belül;

k)

a megújuló energiaforrásból előállított energia használatának betudható várható nettó üvegházhatású gázmegtakarítás;

l)

a 2020-ig terjedő időszakban a tagállam más tagállamokra átruházható megújuló energiaforrásokból előállított energia többlettermelésének becsült mértéke az indikatív ütemtervéhez képest, valamint a közös projektekben rejlő becsült lehetőségek;

m)

a 2020-ig terjedő időszak vonatkozásában a tagállam megújuló energiaforrásokból előállított energiaszükséglete azon részének becsült értéke, amelyet a hazai termelés nem tud kielégíteni; és

n)

tájékoztatás az energia-előállításra használt hulladékokon belüli, biológiailag lebomló hulladékok arányának becsléséről, illetve az ezen becslések pontosítására és ellenőrzésére irányuló intézkedésekről.

(2)   A bioüzemanyagok használatának betudható várható nettó üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás becsléséhez a tagállam az (1) bekezdésben említett jelentések céljára felhasználhatja az V. melléklet A. és B. részében megadott jellemző értéket.

(3)   Az első jelentésben a tagállam kitér arra, hogy tervezi-e a következőket:

a)

a megújuló energiát előállító létesítmények jóváhagyásával, minősítésével és engedélyezésével kapcsolatos kérelmek kezeléséért felelős és a kérelmezők számára segítséget nyújtó egységes közigazgatási szerv létrehozása;

b)

a megújuló energiát előállító létesítmények vonatkozásában benyújtott terv- és engedélykérelmek automatikus jóváhagyása, amennyiben az engedélyezésért felelős szerv a kiszabott határidőn belül nem válaszol; vagy

c)

a megújuló energiaforrásból előállított energia kiaknázására alkalmas földrajzi területek feltüntetése a földhasználat-tervezés során és a távfűtés és távhűtés kiépítése céljából.

(4)   A tagállamnak minden egyes jelentésben lehetősége van az előző jelentésben szereplő adatok helyesbítésére.

23. cikk

A Bizottság által végzett nyomon követés és jelentéstétel

(1)   A Bizottság nyomon követi a Közösségben felhasznált bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók eredetét, az ezek előállítása – beleértve az áttelepítés – által a közösségi földhasználatra gyakorolt hatást és az ellátást biztosító főbb harmadik országokat. A nyomon követés során a tagállamok által a 22. cikk (1) bekezdésének megfelelően benyújtott jelentéseket, a vonatkozó harmadik országok által benyújtott jelentéseket, illetve a kormányközi szervezetek jelentéseit, a tudományos kutatásokat és minden más releváns információt figyelembe vesznek. A Bizottság ezen kívül nyomon követi a biomassza energia-előállítási célú felhasználásával összefüggő árutőzsdei árváltozásokat és az élelmezésbiztonságra gyakorolt bármilyen kapcsolódó pozitív vagy negatív hatást. A Bizottság nyomon követi mindazon létesítményeket, amelyekre a 19. cikk (6) bekezdése vonatkozik.

(2)   A Bizottság párbeszédet és információcserét tart fenn a harmadik országokkal, a bioüzemanyagot termelő és fogyasztó szervezetekkel, valamint a civil társadalommal az ezen irányelv bioüzemanyagokra és folyékony bio-energiahordozókra vonatkozó intézkedéseinek általános végrehajtásáról. E tekintetben különösen figyelemmel kíséri azt, hogy a bioüzemanyagok előállítása milyen hatást gyakorol az élelmiszerek árára.

(3)   A tagállamok által a 22. cikk (1) bekezdésének megfelelően benyújtott jelentések és az e cikk (1) bekezdésében említett nyomon követés és elemzés alapján a Bizottság kétévente jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé. Az első jelentést 2012-ben kell benyújtani.

(4)   A bioüzemanyagok használatának betudható üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarításról szóló jelentésében a Bizottság a tagállamok által bejelentett értékeket veszi figyelembe és mérlegeli, hogy a becslés változna-e és milyen irányban, ha behelyettesítési megközelítés alkalmazásának keretében számba vennék a társtermékeket is.

(5)   Jelentéseiben a Bizottság különösen a következők elemzésére tér ki:

a)

melyek a különböző bioüzemanyagok relatív környezeti előnyei és költségei, milyen hatást gyakorol ezekre a Közösség importpolitikája, milyen ellátásbiztonsági vonatkozások merülnek fel és a hazai termelés és az import közötti kiegyensúlyozott megközelítés milyen módon érhető el;

b)

milyen hatással van a bioüzemanyag iránti fokozott kereslet a fenntarthatóságra a Közösségben és a harmadik országokban, figyelembe véve a gazdasági és környezeti hatásokat, a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásokat is beleértve;

c)

a 17. cikk (3) bekezdésének hatálya alá nem tartozó, a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő földrajzi területek tudományosan objektív módon történő azonosításának lehetőségei;

d)

a biomassza iránti fokozott kereslet milyen hatást gyakorol a biomasszát felhasználó ágazatokra;

e)

a hulladékból, maradékanyagokból, nem élelmezési célú cellulóztartalmú anyagokból előállított bioüzemanyagok hozzáférhetősége;

f)

a földhasználat közvetett megváltoztatása valamennyi előállítási mód esetében.

Adott esetben a Bizottság korrekciós intézkedéseket javasol.

(6)   A 22. cikk (3) bekezdésének megfelelően a tagállamok által benyújtott jelentések alapján a Bizottság megvizsgálja a tagállamok arra irányuló intézkedéseinek eredményességét, hogy létrehozzanak egy egységes igazgatási szervet, amely felel a jóváhagyások, minősítések és engedélyek kiállítására irányuló kérelmek feldolgozásáért és segítséget nyújt a kérelmezőknek.

(7)   A 3. cikk (1) bekezdésében említett 20 %-os célkitűzés eléréséhez szükséges finanszírozás és együttműködés javítása érdekében a Bizottság 2010. december 31-ig a megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonatkozó, különösen az alábbiak megvalósulását célzó elemzést és cselekvési tervet nyújt be:

a)

a strukturális alapok és keretprogramok jobb felhasználása;

b)

az Európai Beruházási Banktól és más, állami tulajdonban lévő pénzintézetektől származó finanszírozás jobb és fokozottabb felhasználása;

c)

jobb hozzáférés kockázati tőkéhez, mindenekelőtt a megújuló energiaforrásokból származó energiába való beruházásokkal kapcsolatos közösségi – a harmadik országokra irányuló globális energiahatékonysági és megújulóenergia-alap kezdeményezéshez hasonló – kockázatmegosztási mechanizmus megvalósíthatóságának elemzése révén;

d)

a közösségi és nemzeti finanszírozás, valamint egyéb támogatási formák jobb összehangolása;

e)

az olyan megújuló energiaforrásokra vonatkozó kezdeményezések jobb összehangolása, amelyek sikere több tagállamban működő szereplők tevékenységén múlik.

(8)   A Bizottság 2014. december 31-ig jelentést készít, amely különösen az alábbi kérdésekre terjed ki:

a)

a 17. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében említett időponttól kezdődően elérendő üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás minimális küszöbértékének felülvizsgálata, különösen a technológiai fejlődést, a rendelkezésre álló technológiákat és a jelentős üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítást lehetővé tevő első és második generációs bioüzemanyagok elérhetőségét figyelembe vevő hatásvizsgálat alapján;

b)

a 3. cikk (4) bekezdésében említett célkitűzéssel kapcsolatban az alábbiak felülvizsgálata:

i.

az ezen célkitűzés eléréséhez végrehajtandó intézkedések költséghatékonysága;

ii.

annak felmérése, hogy e célkitűzés megvalósítható-e a bioüzemanyag-előállítás fenntarthatóságának a Közösségben és harmadik országokban való biztosítása mellett, és figyelembe véve a gazdasági, környezeti és társadalmi hatásokat, ideértve a biológiai sokféleségre gyakorolt közvetett hatásokat, valamint a második generációs bioüzemanyagok kereskedelemben való beszerezhetőségét is;

iii.

a célkitűzés megvalósításának az élelmiszerek elérhető áron való beszerezhetőségére gyakorolt hatása;

iv.

az elektromos, hibrid, valamint hidrogénüzemű járművek kereskedelmi beszerezhetősége, valamint a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a közlekedési ágazatban felhasznált részaránya kiszámítására választott módszer;

v.

a konkrét piaci feltételek értékelése, figyelembe véve különösen azokat a piacokat, amelyeken a közlekedési célú üzemanyagok a végső energiafogyasztásnak több mint a felét képviselik, valamint azokat a piacokat, amelyek teljes egészükben importált bioüzemanyagoktól függenek;

c)

ezen irányelv megvalósításának különösen az együttműködési mechanizmusok tekintetében történő értékelése annak érdekében, hogy biztosítva legyen – a 3. cikk (3) bekezdésének megfelelően a tagállamok által igénybe vett nemzeti támogatási rendszerek további használatának lehetősége mellett –, hogy e mechanizmusok révén a tagállamok a legjobb költség-haszon arány mellett érhessék el az I. mellékletben meghatározott nemzeti célértékeket, a technológiai változások értékelése, valamint megújuló energiaforrásból származó energia arányának európai szinten 20 %-ra történő növelésére vonatkozó célkitűzés elérése érdekében levonandó következtetések.

A Bizottság e jelentés alapján adott esetben javaslatokat nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyekben a fenti kérdéseket és különösen az alábbiakat tárgyalja:

az a) pontban említett tényezővel kapcsolatban: az ebben a pontban említett minimális üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás módosítása; és

a c) pontban említett tényezővel kapcsolatban: az ezen irányelvben előirányzott együttműködési intézkedések megfelelő kiigazítása, hatékonyságuknak a 20 %-os célkitűzés eléréséhez szükséges javítása érdekében. Ez a javaslat nem érinti sem a 20 %-os célkitűzést, sem a tagállamok ellenőrzését a nemzeti támogatási rendszerek és együttműködési intézkedések felett.

(9)   2018-ban a Bizottság bemutatja a 2020 utáni időszakra vonatkozó megújuló energia útitervet.

Az útitervnek adott esetben mellékletét képezik az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak szóló, a 2020 utáni időszakra vonatkozó javaslatok. Az útiterv figyelembe veszi az ezen irányelv végrehajtása során keletkezett tapasztalatokat és a megújuló energiaforrásokból előállított energia területén bekövetkezett technológiai fejlődést.

(10)   2021-ben a Bizottság bemutatja az ebben az irányelvben foglaltak alkalmazásáról szóló áttekintő jelentést. A jelentésben különösen ki kell térni arra, hogy milyen szerepet játszottak a következő tényezők abban, hogy a tagállamok a legjobb költség-haszon arány mellett érhették el az I. mellékletben meghatározott nemzeti célkitűzéseket:

a)

az előrejelzések és a nemzeti cselekvési tervek készítésének folyamata;

b)

az együttműködési mechanizmusok hatékonysága;

c)

a megújuló energiaforrásokból előállított energia terén bekövetkező technológiai fejlődés, beleértve a bioüzemanyagok használatának fejlődését a kereskedelmi légi közlekedésben;

d)

a nemzeti támogatási rendszerek hatékonysága; és

e)

a Bizottság a (8) és (9) bekezdésben említett jelentésének következtetései.

24. cikk

Átláthatósági platform

(1)   A Bizottság létrehoz egy nyilvános online átláthatósági platformot. Ez a platform az átláthatóság fokozását, továbbá a tagállamok közötti együttműködés megkönnyítését és elősegítését szolgálja, különösen a 6. cikkben említett statisztikai átruházásokat, valamint a 7. és 9. cikkben említett közös projekteket illetően. Emellett ezt a platformot az olyan megfelelő információk nyilvánosságra hozatalára is lehet használni, amelyekről a Bizottság vagy egy tagállam úgy véli, hogy ezen irányelv és az irányelv céljainak elérése tekintetében kulcsfontosságúak.

(2)   A Bizottság az átláthatósági platformon az alábbi információkat hozza nyilvánosságra, adott esetben összesített formátumban, megőrizve a kereskedelmi szempontból érzékeny információ bizalmas jellegét:

a)

a tagállamok megújuló energiára vonatkozó nemzeti cselekvési tervei;

b)

a 4. cikk (3) bekezdésében említett tagállami előrejelzési dokumentumok, amelyeket a lehető leghamarabb kiegészítenek a Bizottság többlettermelésről és becsült importkeresletről készült összegzésével;

c)

az érintett tagállam kérésére a tagállamoknak a statisztikai átruházásban vagy közös projektekben való együttműködéssel kapcsolatos ajánlatai;

d)

a 6. cikk (2) bekezdésében említett információ a tagállamok közötti statisztikai átruházások vonatkozásában;

e)

a 7. cikk (2) és (3) bekezdésében, valamint a 9. cikk (4) és (5) bekezdésében említett információ a közös projektek vonatkozásában;

f)

a 22. cikkben említett tagállami nemzeti jelentések;

g)

a Bizottságnak a 23. cikk (3) bekezdésében említett jelentései.

Az információt benyújtó tagállam kérésére azonban a Bizottság nem teszi nyilvánossá a 4. cikk (3) bekezdésében említett tagállami előrejelzési dokumentumokat, valamint a 22. cikk (1) bekezdése l) és m) pontjában említett, a tagállami jelentésekben szereplő információkat.

25. cikk

Bizottságok

(1)   A (2) bekezdésben hivatkozott esetek kivételével a Bizottságot a megújuló energiaforrásokért felelős bizottság segíti.

(2)   A bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók fenntarthatóságára vonatkozó ügyekben a Bizottságot a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók fenntarthatóságáért felelős bizottság segíti.

(3)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 3. és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

(4)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel 8. cikkének rendelkezéseire is.

26. cikk

Módosítások és hatályon kívül helyezés

(1)   A 2001/77/EK irányelv 2. cikkét, 3. cikkének (2) bekezdését és 4–8. cikkét 2010. április 1-jei hatállyal el kell hagyni.

(2)   A 2003/30/EK irányelv 2. cikkét, 3. cikkének (2), (3) és (5) bekezdését és 5. és 6. cikkét 2010. április 1-jei hatállyal el kell hagyni.

(3)   A 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv 2012. január 1-jétől hatályát veszti.

27. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

(1)   A 4. cikk (1), (2) és a (3) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok legkésőbb 2010. december 5.-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek.

A tagállamok által elfogadott intézkedéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell tartalmazniuk. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)   A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

28. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

29. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2009. április 23-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

H.-G. PÖTTERING

a Tanács részéről

az elnök

P. NEČAS


(1)  HL C 77., 2009.3.31., 43. o.

(2)  HL C 325., 2008.12.19., 12. o.

(3)  Az Európai Parlament 2008. december 17-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2009. április 6-i határozata.

(4)  HL L 283., 2001.10.27., 33. o.

(5)  HL L 123., 2003.5.17., 42. o.

(6)  HL L 176., 2003.7.15., 37. o.

(7)  HL L 350., 1998.12.28., 58. o.

(8)  HL C 219. E, 2008.8.28., 82. o.

(9)  HL L 1., 2003.1.4., 65. o.

(10)  HL L 191., 2005.7.22., 29. o.

(11)  HL L 114., 2006.4.27., 64. o.

(12)  HL L 198., 2006.7.20., 18. o.

(13)  HL L 204., 1998.7.21., 37. o.

(14)  HL L 255., 2005.9.30., 22. o.

(15)  HL L 52., 2004.2.21., 50. o.

(16)  HL L 41., 2003.2.14., 26. o.

(17)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(18)  HL C 321., 2003.12.31., 1. o.

(19)  HL L 304., 2008.11.14., 1. o.

(20)  HL L 301., 2007.11.20., 14. o.

(21)  HL L 176., 2003.7.15., 57. o.

(22)  HL L 30., 2009.1.31., 16. o.

(23)  HL L 154., 2003.6.21., 1. o.


I. MELLÉKLET

Nemzeti átfogó célkitűzések a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a 2020. évi teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt részarányára (1)

A.   Nemzeti átfogó célkitűzések

 

A megújuló energiaforrásokból előállított energiának a 2005. évi teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt részaránya (S2005)

Célkitűzés a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a 2020. évi teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt részarányára (S2020)

Belgium

2,2 %

13 %

Bulgária

9,4 %

16 %

Cseh Köztársaság

6,1 %

13 %

Dánia

17,0 %

30 %

Németország

5,8 %

18 %

Észtország

18,0 %

25 %

Írország

3,1 %

16 %

Görögország

6,9 %

18 %

Spanyolország

8,7 %

20 %

Franciaország

10,3 %

23 %

Olaszország

5,2 %

17 %

Ciprus

2,9 %

13 %

Lettország

32,6 %

40 %

Litvánia

15,0 %

23 %

Luxembourg

0,9 %

11 %

Magyarország

4,3 %

13 %

Málta

0,0 %

10 %

Hollandia

2,4 %

14 %

Ausztria

23,3 %

34 %

Lengyelország

7,2 %

15 %

Portugália

20,5 %

31 %

Románia

17,8 %

24 %

Szlovénia

16,0 %

25 %

Szlovák Köztársaság

6,7 %

14 %

Finnország

28,5 %

38 %

Svédország

39,8 %

49 %

Egyesült Királyság

1,3 %

15 %

B.   Ütemterv-előirányzat

A 3. cikk (2) bekezdésében említett ütemterv-előirányzat a megújuló energiaforrásokból előállított energia tekintetében a következő részarányokat tartalmazza:

S2005 + 0,20 (S2020 – S2005), átlagosan a 2011–2012 közötti kétéves időszakban;

S2005 + 0,30 (S2020 – S2005), átlagosan a 2013–2014 közötti kétéves időszakban;

S2005 + 0,45 (S2020 – S2005), átlagosan a 2015–2016 közötti kétéves időszakban; és

S2005 + 0,65 (S2020 – S2005), átlagosan a 2017–2018 közötti kétéves időszakban;

ahol:

S2005 = részarány az adott tagállam esetében 2005-ben a táblázat A. részében feltüntetettek szerint,

és

S2020 = részarány az adott tagállam esetében 2020-ban a táblázat A. részében feltüntetettek szerint.


(1)  Az e mellékletben foglalt nemzeti célkitűzések megvalósítása érdekében ki kell emelni, hogy a környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó útmutatók elismerik a megújuló forrásokból előállított energiát előmozdító nemzeti támogatási rendszerek folyamatos szükségességét.


II. MELLÉKLET

Normalizálási szabály a víz- és a szélenergiával termelt villamos energia elszámolásához

A következő szabályt kell alkalmazni az egy adott tagállamban vízenergiával termelt villamos energia elszámolásához:

Formula

ahol:

N

=

referenciaév;

QN(norm)

=

a tagállam összes vízerőműve által az N évben megtermelt, elszámolási célokra normalizált villamos energia;

Qi

=

az i évben a tagállam összes vízerőműve által ténylegesen megtermelt villamos energia mennyisége GWh-ban kifejezve, a korábban felszivattyúzott vizet használó duzzasztótároló-egységek által előállított villamosenergia-termelés kivonásával;

Ci

=

a tagállam valamennyi vízerőművének összes beépített kapacitása a duzzasztó tárolóban tárolt mennyiség nélkül az i év végén MW-ban kifejezve.

A következő szabályt kell alkalmazni az egy adott tagállamban szélenergiával termelt villamos energia elszámolásához:

Formula

ahol:

N

=

referenciaév;

QN(norm)

=

a tagállam összes szélerőműve által az N évben megtermelt, elszámolási célokra normalizált villamos energia;

Qi

=

az i évben a tagállam összes szélerőműve által ténylegesen megtermelt villamos energia mennyisége GWh-ban kifejezve;

Cj

=

a tagállam valamennyi szélerőművének összes beépített kapacitása a j év végén MW-ban kifejezve;

n

=

4 vagy az N évet megelőző azon évek száma – a kettő közül az alacsonyabb –, amelyek vonatkozásában rendelkezésre állnak a kérdéses tagállam kapacitásra és termelékenységre vonatkozó adatai.


III. MELLÉKLET

A közlekedési célú üzemanyagok energiatartalma

Üzemanyag

Energiatartalom tömegre vetítve

(alsó fűtőérték, MJ/kg)

Energiatartalom térfogatra vetítve

(alsó fűtőérték, MJ/l)

Bioetanol (biomasszából előállított etanol)

27

21

Bio-ETBE (etil-terc-butiléter bioetanol-alapon előállítva)

36 (ebből 37 % megújuló energiaforrásból)

27 (ebből 37 % megújuló energiaforrásból)

Biometanol (biomasszából előállított, bioüzemanyagként felhasználható metanol)

20

16

Bio-MTBE (metil-terc-butiléter biometanol-alapon előállítva)

35 (ebből 22 % megújuló energiaforrásból)

26 (ebből 22 % megújuló energiaforrásból)

Bio-DME (biomasszából előállított, bioüzemanyagként felhasználható dimetiléter)

28

19

Bio-TAEE (tercier-amil-etil-éter bioetanol-alapon előállítva)

38 (ebből 29 % megújuló energiaforrásból)

29 (ebből 29 % megújuló energiaforrásból)

Biobutanol (biomasszából előállított, bioüzemanyagként felhasználható butanol)

33

27

Biodízel (növényi vagy állati eredetű olajból előállított, dízelüzemanyag minőségű, bioüzemanyagként felhasználható metilészter)

37

33

Fischer–Tropsch-dízelolaj (biomasszából előállított szintetikus szénhidrogén vagy szintetikus szénhidrogén-keverék)

44

34

Hidrogénnel kezelt növényi olaj (termokémiai úton hidrogénnel kezelt növényi olaj)

44

34

Tiszta növényi olaj (sajtolással, extrahálással, illetve hasonló eljárásokkal olajos magvakból nyert nyers vagy finomított, de kémiailag változatlan állapotú olaj, ha az alkalmas az adott motortípusokhoz, és teljesülnek a vonatkozó kibocsátási előírások)

37

34

Biogáz (gáznemű üzemanyag, melyet biomasszából és/vagy hulladékok biológiailag lebomló részéből állítanak elő, amelyből tisztítás útján földgázminőség érhető el, és bioüzemanyagként felhasználható, továbbá a fagáz)

50

Benzin

43

32

Dízelolaj

43

36


IV. MELLÉKLET

Az üzembe helyezők képesítése

A 14. cikk (3) bekezdésében említett képesítési rendszerek vagy azokkal egyenértékű minősítési rendszerek az alábbi kritériumokon alapulnak:

1.

A képesítési vagy minősítési eljárás átlátható és azt a tagállamok vagy a tagállamok által kijelölt közigazgatási szerv pontosan meghatározta.

2.

A biomassza, a hőszivattyú, a sekély geotermikus, a fotovoltaikus napenergia és a termikus napenergia-rendszerek üzembe helyezői akkreditált képzési programok keretében vagy akkreditált oktatótól szerezhetnek képesítést.

3.

A képzési program vagy az oktató akkreditációját a tagállamok vagy a tagállamok által kijelölt közigazgatási szervek végzik. Az akkreditációt végző szerv biztosítja, hogy az oktató által kínált képzési program folyamatos, és az egész régióban, illetve országban hozzáférhető. Az oktató a gyakorlati képzés biztosításához rendelkezik a megfelelő műszaki eszközökkel, beleértve a laboratóriumi felszereléseket vagy annak megfelelő eszközöket. Az oktató az alapképzésen kívül aktuális témaköröket – beleértve az új technológiákat is – bemutató, rövidebb továbbképző tanfolyamokat is biztosít, lehetővé téve az üzembe helyezéssel kapcsolatos élethosszig tartó tanulást. A képzést biztosíthatják a berendezések vagy rendszerek gyártói, illetve intézetek vagy egyesületek.

4.

Az üzembe helyező szakképesítésével vagy minősítésével záruló képzés elméleti és gyakorlati részből áll. A képzés elvégzése után az üzembe helyező rendelkezik az adott berendezés és rendszerek telepítéséhez szükséges ismeretekkel, meg tud felelni a fogyasztó teljesítménnyel és megbízhatósággal kapcsolatos elvárásainak, minőségi szakmunkát végez és betart minden hatályos törvényt és szabványt, beleértve az energiával és az ökocímkével kapcsolatos törvényeket és szabványokat is.

5.

A tanfolyamot vizsga zárja, a vizsgát sikerrel teljesítők szakképesítésről szóló bizonyítványt vagy minősítést kapnak. A vizsga keretében egy biomasszabojler vagy -tűzhely, hőszivattyú, a sekély geotermikus rendszerek, fotovoltaikus napenergia vagy termikus napenergia rendszer telepítésének gyakorlati értékelésére kerül sor.

6.

A 14. cikk (3) bekezdésében említett képesítési rendszerek vagy azokkal egyenértékű minősítési rendszerek kellően figyelembe veszik az alábbi útmutatásokat:

a)

Akkreditált képzési programok szervezése szükséges a munkatapasztalattal rendelkező olyan üzembe helyezők részére, akik már elvégezték vagy éppen végzik a következő típusú képzések valamelyikét:

i.

a biomasszabojlerek és -tűzhelyek üzembe helyezői esetében előfeltétel a vízvezeték-szerelő, a csővezeték-szerelő, fűtéstechnikai mérnök vagy fürdőszoba-berendezés technikus és fűtő- vagy hűtőberendezés technikus szakképesítés;

ii.

a hőszivattyúk üzembe helyezői esetében előfeltétel a vízvezeték-szerelő vagy hűtőgépész mérnök szakképesítés és az alapvető elektronikai és vízvezeték-szerelési ismeretek (cső vágása, csőillesztékek forrasztása, csőillesztékek ragasztása, szigetelés, szerelvények tömítése, szivárgástesztelés és fűtő- vagy hűtőrendszerek telepítése);

iii.

a fotovoltaikus napenergia vagy a termikus napenergia rendszerek üzembe helyezői esetében előfeltétel a vízvezeték-szerelő vagy villanyszerelő szakképesítés és a vízvezeték-szerelési, elektronikai és tetőfedési ismeretek, beleértve a csőillesztékek forrasztását, a csőillesztékek ragasztását, a szerelvények tömítését, a vízvezeték-szivárgás tesztelését, a vezetékek bekötését, az alapvető tetőfedő anyagok ismeretét és az illesztések bevonására és a tömítésre alkalmazott módszerek ismeretét is; vagy

iv.

szakképzési rendszer, amelynek keretében az üzembe helyező elsajátítja a megfelelő ismereteket az a), b) vagy c) pontban említett szakismeretek három évig tartó oktatásának megfelelő szinten, beleértve mind az elméleti, mind a gyakorlati ismereteket.

b)

A biomasszabojlerek és -tűzhelyek üzembe helyezőinek szánt képzés elméleti része áttekintést nyújt a biomassza piaci helyzetéről, és kitér az ökológiai vonatkozásokra, a biomasszából előállított üzemanyagokra, a logisztikai vonatkozásokra, a tűzvédelemre, a vonatkozó támogatásokra, az égetési technikákra, a gyújtási rendszerekre, az optimális hidraulikai megoldásokra, a költségek és a jövedelmezőség összehasonlítására, valamint a biomasszabojlerek és -tűzhelyek tervezésére, telepítésére és karbantartására. A képzés keretében a szerelők elsajátítják a biomassza-technológiákkal és a biomasszából előállított tüzelőanyagokkal (például pellet) kapcsolatos európai szabványokra és a biomasszával kapcsolatos nemzeti és közösségi jogra vonatkozó ismereteket.

c)

A hőszivattyúk üzembe helyezőinek szóló képzés elméleti része áttekintést nyújt a hőszivattyúk piaci helyzetéről, és kitér a geotermikus erőforrások és a különböző régiók talajhőmérsékletére, a talaj és a kőzet hővezető képességének meghatározására, a geotermikus erőforrások felhasználásának szabályaira, a hőszivattyúk egyes épületekben való használatának megvalósíthatóságára és a legmegfelelőbb hőszivattyúrendszer kiválasztására, illetve az ezekkel kapcsolatos műszaki előírások ismeretére, biztonsági kérdésekre, légszűrésre, a hőforrással való összekapcsolásra és a rendszer telepítésének megfelelő helyére. A képzés továbbá alapos ismereteket nyújt a hőszivattyúkkal kapcsolatos európai szabványokról és a vonatkozó nemzeti és közösségi jogról. Az üzembe helyezőnek az alábbi főbb ismeretekről kell számot adnia:

i.

a hőszivattyúk fizikai és működési elvének alapfokú ismerete, beleértve a hőszivattyúkör jellemzőinek ismeretét is: a hőnyelő alacsony hőmérséklete, a hőforrás magas hőmérséklete és a rendszer hatékonysága közötti összefüggés, a fűtési hatásfok (COP) és a szezonális teljesítmény faktor (SPF) meghatározása;

ii.

a hőszivattyúkör alkotóelemeinek és azok funkciójának ismerete, beleértve a kompresszort, az expanziós szelepet, az elpárologtatót, a kondenzátort, a szerelvényeket és fittingeket, a kenőolajat, a hűtőközeget, a túlhevítést és a túlhűtést és a hőszivattyús hűtési lehetőségeket;

iii.

a jellemző beszerelési helyzeteknek megfelelő komponensek kiválasztása és azok méretezése, beleértve a különböző épületekre jellemző hőterhelésértékek meghatározását, illetve az energiafogyasztás alapján a melegvíz-előállítás jellemző értékeinek meghatározását, a hőszivattyú kapacitásának meghatározását a meleg víz előállításhoz szükséges hőterheléshez, az épület tárolási kapacitásához és a rendelkezése álló megszakítható áramhoz képest; a kiegyenlítő tartályként szolgáló komponensnek és a tartály térfogatának meghatározása és egy második fűtési rendszer beépítési lehetőségének mérlegelése.

d)

A fotovoltaikus napenergia és a termikus napenergia-rendszerek üzembe helyezői esetében a képzés elméleti része áttekintést nyújt a napenergiát hasznosító termékek piaci helyzetéről, valamint a költségek és a jövedelmezőség összehasonlításáról, és kitér az ökológiai vonatkozásokra, az összetevőkre, a napenergiával működő rendszerek jellemzőire és méretezésére, a megfelelő rendszerek kiválasztására és a rendszerösszetevők méretezésére, a hőigény meghatározására, a tűzvédelemre, a vonatkozó támogatásokra és a fotovoltaikus napenergiával és a termikus napenergiával működő berendezések tervezésére, telepítésére és karbantartására. A képzés keretében a szerelők ismereteket szereznek a vonatkozó technológiákkal kapcsolatos európai szabványokról, a Solar Keymark tanúsítványról és a területtel kapcsolatos nemzeti és közösségi jogról. Az üzembe helyezőnek az alábbi főbb ismeretekről kell számot adnia:

i.

a szükséges szerszámok és berendezések alkalmazásával képes a biztonságos munkavégzésre, betartja a biztonsági előírásokat és szabványokat és felismeri a napenergiával működő berendezésekkel összefüggésben kialakuló vízvezeték-szerelési, villanyszerelési és egyéb kockázatokat;

ii.

képes az aktív és a passzív rendszerek és azok összetevőinek meghatározására, beleértve a mechanikai tervezési feladatokat, valamint képes meghatározni az összetevők megfelelő helyét, a rendszer felépítését és konfigurációját;

iii.

képes meghatározni a telepítésre alkalmas területet, a fotovoltaikus napenergiát felhasználó rendszer és a napenergiával működő vízmelegítő tájolását és dőlésszögét, figyelembe véve az árnyékolódást, a napsugárzásnak való kitettséget, a szerkezeti integritást, az adott épület vagy éghajlat adottságainak való megfelelést, valamint ki tudja választani az egyes tetőtípusoknak megfelelő telepítési módszereket és képes meghatározni a telepítéshez szükséges rendszeregyensúlyi berendezéseket;

iv.

különösen a fotovoltaikus napenergia-rendszerek esetében, képes adaptálni a villamossági terveket, beleértve a névleges áram meghatározását, minden áramkörhöz képes kiválasztani a megfelelő vezetéktípust és teljesítményt, minden kapcsolódó berendezéshez és alrendszerhez képes meghatározni a megfelelő méretet, a teljesítményt és a helyet, és ki tudja választani a megfelelő összekapcsolási pontot.

e)

Az üzembehelyezői képesítés érvényessége időben korlátozott, a képesítő bizonyítvány érvényességének meghosszabbítására egy továbbképző tanfolyam elvégzése után van lehetőség.


V. MELLÉKLET

Szabályok a bioüzemanyagok, az folyékony bio-energiahordozók és azok fosszilis üzemanyag komparátorai által az üvegházhatású gázokra gyakorolt hatás kiszámításához

A.   Jellemző és alapértelmezett értékek a bioüzemanyagok esetében, ha azokat a földhasználat megváltozásából adódó nettó szénkibocsátás nélkül állítják elő

Bioüzemanyag-előállítási mód

Az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás jellemző értéke

Az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás alapértelmezett értéke

cukorrépa-etanol

61 %

52 %

búza-etanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag megjelölése nélkül)

32 %

16 %

búza-etanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag lignit kogenerációs erőműben)

32%

16 %

búza-etanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag földgáz hagyományos kazánban)

45 %

34 %

búza-etanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag földgáz kogenerációs erőműben)

53 %

47 %

búza-etanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag szalma kogenerációs erőműben)

69 %

69 %

a Közösségben előállított kukorica-etanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag földgáz kogenerációs erőműben)

56 %

49 %

cukornád-etanol

71 %

71 %

az etil-terc-butiléter (ETBE) megújuló energiaforrásokból előállított része

az etanol előállítási módéval megegyező

a tercier-amil-etil-éter (TAEE) megújuló energiaforrásokból előállított része

az etanol előállítási módéval megegyező

repce-biodízel

45 %

38 %

Napraforgó-biodízel

58 %

51 %

szójabab-biodízel

40 %

31 %

pálmaolaj-biodízel (meg nem határozott eljárás)

36 %

19 %

pálmaolaj-biodízel (az eljárás során metánmegkötés történik az olajsajtolóban)

62 %

56 %

zöldséghulladékból vagy állati eredetű olajokból (1)előállított biodízel

88 %

83 %

hidrogénnel kezelt növényi olaj repcéből

51 %

47 %

hidrogénnel kezelt növényi olaj napraforgóból

65 %

62 %

hidrogénnel kezelt növényi olaj pálmaolajból (meg nem határozott eljárás)

40 %

26 %

hidrogénnel kezelt növényi olaj pálmaolajból (az eljárás során metánmegkötés történik az olajsajtolóban)

68 %

65 %

tiszta növényi olaj repcéből

58 %

57 %

biogáz organikus háztartási hulladékból sűrített földgázként

80 %

73 %

biogáz nedves trágyából sűrített földgázként

84 %

81 %

biogáz száraz trágyából sűrített földgázként

86 %

82 %

B.   Becsült jellemző és alapértelmezett értékek az olyan jövőbeli bioüzemanyagok esetében, amelyek 2008 januárjában nem voltak, vagy csak elhanyagolható mennyiségben voltak jelen a piacon, ha azokat a földhasználat megváltozásából adódó nettó szénkibocsátás nélkül állítják elő

Bioüzemanyag-előállítási mód

Az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás jellemző értéke

Az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítás alapértelmezett értéke

búzaszalma-etanol

87 %

85 %

Hulladékfa-etanol

80 %

74 %

termesztettfa-etanol

76 %

70 %

Hulladékfa alapú Fischer–Tropsch-dízel

95 %

95 %

termesztettfa alapú Fischer–Tropsch-dízel

93 %

93 %

Hulladékfa-dimetil-éter (DME)

95 %

95 %

termesztettfa-dimetil-éter (DME)

92 %

92 %

Hulladékfa-metanol

94 %

94 %

termesztettfa-metanol

91 %

91 %

a metil-terc-butiléter (MTBE) megújuló energiaforrásokból előállított része

a metanol előállítási módéval megegyező

C.   Módszertan

1.   A közlekedési célú üzemanyagok, a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók előállítása és használata által kiváltott üvegházhatású gázkibocsátást a következők szerint kell kiszámítani:

E = eec + el + ep + etd + eu esca eccs eccr eee ,

ahol:

E

=

az üzemanyag használata során keletkező összes kibocsátás;

eec

=

a nyersanyagok kinyerése vagy termelése során keletkező kibocsátások;

el

=

a földhasználat megváltozása által okozott szénkészletváltozásokból eredő éves kibocsátások;

ep

=

a feldolgozás során keletkező kibocsátások;

etd

=

a szállítás és az elosztás során keletkező kibocsátások;

eu

=

a használt üzemanyagból eredő kibocsátások;

esca

=

a talajban lévő szén-dioxid-felhalmozódásból származó kibocsátásmegtakarítás jobb mezőgazdasági gazdálkodás révén;

eccs

=

a szén megkötéséből és geológiai tárolásából eredő kibocsátásmegtakarítások;

eccr

=

a szén megkötéséből és helyettesítéséből eredő kibocsátásmegtakarítások; és

eee

=

a kogenerációból származó villamosenergia-többletből eredő kibocsátásmegtakarítások.

A gépek és berendezések gyártása során keletkező kibocsátásokat nem kell figyelembe venni.

2.   Az üzemanyagokból eredő üvegházhatású gázkibocsátást, E, az egy MJ üzemanyagra jutó CO2 grammjának egyenértékében kell kifejezni, gCO2eq/MJ.

3.   A 2. pont alóli kivételként a közlekedési célú üzemanyagok esetében a gCO2eq/MJ-ban kiszámított értékeket ki lehet igazítani a hasznos üzem tekintetében az üzemanyagok között tapasztalható különbségek figyelembevétele érdekében, km/MJ-ban kifejezve. Ilyen kiigazításokra csak akkor van lehetőség, ha a hasznos üzem tekintetében fennálló különbségeket bizonyítékokkal alátámasztják.

4.   A bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók használatából eredő, az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítást a következők szerint kell kiszámítani:

MEGTAKARÍTÁS = (EF EB )/EF ,

ahol:

EB

=

a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók használatából eredő összes kibocsátás; és

EF

=

a fosszilisüzemanyag-komparátor használatából eredő összes kibocsátás.

5.   Az 1. pont alkalmazásában a CO2, N2O és CH4 üvegházhatású gázokat kell figyelembe venni. A CO2-egyenérték kiszámításához a fent említett gázokat a következő értékekkel kell figyelembe venni:

CO2

:

1

N2O

:

296

CH4

:

23

6.   A nyersanyagok kinyerése vagy termelése során keletkező kibocsátásokba, eec, beletartoznak a kinyerési vagy a mezőgazdasági termelési eljárás során keletkező kibocsátások; a nyersanyagok begyűjtése során keletkező kibocsátások; a hulladékokból és a szivárgásokból eredő kibocsátások; és a kinyeréshez vagy a termeléshez használt vegyszerek vagy egyéb termékek előállítása során keletkező kibocsátások. A nyersanyagtermelés vonatkozásában a szén-dioxid-megkötést nem kell figyelembe venni. Az olajkitermelést kísérő fáklyázásból származó üvegházhatású gázkibocsátásnak a világ bármely pontján bekövetkező bizonyított csökkenését le kell vonni. A termelésből eredő kibocsátásokra vonatkozó, a tényleges értékek használatának alternatíváját jelentő becslések levezethetők az alapértelmezett értékek kiszámításánál figyelembe vett földrajzi területeknél kisebb területekre kiszámított átlagokból.

7.   A földhasználat megváltozása által okozott szénkészletváltozásokból eredő éves kibocsátások, el, kiszámításához az összes kibocsátásokat egyenlően el kell osztani húsz évre. Ezen kibocsátások kiszámítása során a következő szabályt kell alkalmazni:

el = (CSR CSA ) × 3,664 × 1/20 × 1/PeB  (3),

ahol:

el

=

a földhasználat megváltozása által okozott szénkészletváltozásokból eredő éves kibocsátások (a bioüzemanyagból származó energia egy egységére jutó CO2-egyenérték tömegeként számítva);

CSR

=

a referencia-földhasználathoz hozzárendelt területegységenkénti szénkészlet (a területegységre jutó szén tömegében mérve, beleértve a talajt és a vegetációt is). A referencia-földhasználat a 2008 januárjában vagy a nyersanyag előállítása előtt húsz évvel aktuális földhasználat, bármelyik is a későbbi;

CSA

=

az aktuális földhasználathoz hozzárendelt területegységenkénti szénkészlet (a területegységre jutó szén tömegében mérve, beleértve a talajt és a vegetációt is). Azokban az esetekben, ahol a szénkészlet egy évnél hosszabb ideig halmozódik fel, a CSA-hoz rendelt érték a húsz év elteltével vagy a gabona beérésekor becsült területegységenkénti szénkészlet, a korábban bekövetkező figyelembevételével;

P

=

a növény produktivitása (a bioüzemanyagokból és a folyékony bio-energiahordozókból egységnyi területen évente előállított energia); és

eB

=

29 gCO2eq/MJ értékű bónusz olyan bioüzemanyagokra vagy a folyékony bio-energiahordozókra, amelyek esetében a biomasszát helyreállított degradálódott földterületről nyerik, és a 8. pontban felsorolt feltételek teljesülnek.

8.   A 29 gCO2eq/MJ értékű bónusz akkor adható meg, ha bizonyított, hogy az adott földterület:

a)

2008 januárjában nem állt mezőgazdasági vagy más célú használat alatt; és

b)

az alábbi kategóriák valamelyikébe tartozik:

i.

súlyosan degradálódott földterültet, beleértve a korábban mezőgazdasági célra használt földterületeket is;

ii.

erősen szennyezett földterület.

A 29 gCO2eq/MJ értékű bónusz a földterület mezőgazdasági használatra való átállításának időpontjától számított legfeljebb tíz évig érvényes, feltéve hogy az i. alpontba tartozó földterületek esetében biztosított a szénkészlet folyamatos növekedése és az erózió jelentős csökkentése; a ii. alpontba tartozó földterületek esetében pedig a talajszennyeződés mértéke csökken.

9.   A 8. pont b) alpontjában említett kategóriák fogalommeghatározása a következő:

a)

„súlyosan degradálódott földterület”: olyan földterület, amelynek esetében hosszabb időszak során jelentős szikesedés volt tapasztalható, vagy amelynek a szervesanyag-tartalma különösen alacsony, és súlyosan erodálódott;

b)

„erősen szennyezett földterület”: olyan földterület, amely a talajszennyeződés mértéke miatt élelmiszer- vagy takarmánytermelésre nem alkalmas.

Ide tartoznak azok a földterületek is, amelyekről a Bizottság a 18. cikk (4) bekezdése negyedik albekezdésének megfelelően határozatot hozott.

10.   A Bizottság 2009. december 31-ig a talajban lévő szén-dioxid-készletek kiszámítására vonatkozó iránymutatásokat fog elfogadni az üvegházhatású gázok kibocsátásának nemzeti jegyzéke tekintetében az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) által 2006-ban kiadott iránymutatások 4. kötete alapján. A Bizottság általi elfogadásukat követően az iránymutatások ezen irányelv alkalmazásában a talajban lévő szén-dioxid-készletek kiszámításának alapjául fognak szolgálni.

11.   A feldolgozás során keletkező kibocsátásokba, ep , beletartoznak a feldolgozás során keletkező kibocsátások; a hulladékokból és a szivárgásokból eredő kibocsátások; és a feldolgozáshoz használt vegyszerek vagy egyéb termékek előállítása során keletkező kibocsátások.

A nem az üzemanyag-előállító üzemben előállított villamosenergia-fogyasztás elszámolásához ennek a villamos energiának az előállítására és elosztására jellemző üvegházhatású gázkibocsátás-intenzitást úgy kell tekinteni, hogy az megegyezik az egy meghatározott régióban a villamos energia előállítására és elosztására jellemző átlagos kibocsátási intenzitással. E szabály alóli kivételként a termelők átlagértéket is alkalmazhatnak egy egyedi villamosenergia-előállító üzem esetében az ebben az üzemben megtermelt villamos energiára, ha ez az üzem nem csatlakozik a villamos energia távvezeték-hálózathoz.

12.   A szállítás és az elosztás során keletkező kibocsátásokba, etd , beletartoznak a nyersanyagok és a félkész anyagok szállítása és tárolása során keletkező kibocsátások és a késztermékek tárolása és elosztása során keletkező kibocsátások. A közlekedésből és az áruszállításból származó, a 6. pont értelmében figyelembe veendő kibocsátás nem tartozik e pont hatálya alá.

13.   A használt üzemanyagból eredő kibocsátásokat, eu , a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók esetében nullának kell tekintetni.

14.   A szén megkötéséből és geológiai tárolásából eredő, az ep értékbe még nem beszámított kibocsátásmegtakarításokba, eccs , csak azok a kibocsátott CO2 megkötésével és tárolásával elkerült kibocsátások számíthatók bele, amelyek közvetlenül összefüggnek az üzemanyag kinyerésével, szállításával, feldolgozásával és elosztásával.

15.   A szén megkötéséből és helyettesítéséből eredő kibocsátás-megtakarításokba, eccr , csak az olyan CO2 megkötéssel elkerült kibocsátások számíthatók bele, amelyek esetében a szén biomassza eredetű és azt a fosszilis CO2 helyettesítésére használják kereskedelmi termékekben és szolgáltatásokban.

16.   A kogenerációból származó villamosenergia-többletből eredő kibocsátás-megtakarításokat, eee , csak az olyan üzemanyag-előállító rendszerek által termelt többlet villamos energia vonatkozásában lehet figyelembe venni, amelyek kogenerációs elven működnek, kivéve, ha a kogenerációhoz használt üzemanyag a mezőgazdasági növény maradványon kívüli társtermék. Ennek a többlet villamos energiának az elszámolásához a kogenerációs egység méretét úgy kell tekinteni, hogy az megegyezik az ahhoz szükséges minimális mérettel, hogy a kogenerációs egység szolgáltatni tudja az üzemanyag termeléshez szükséges hőt. Az ezzel a többlet villamos energiával összefüggésben keletkező üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítást úgy kell tekinteni, hogy az megegyezik azzal a mennyiségű üvegházhatású gázzal, amelyet megegyező mennyiségű villamos energiának a kogenerációs egységben használttal azonos üzemanyaggal történő előállítása során bocsátanának ki.

17.   Ha az üzemanyag-előállítási eljárás kombinálva állítja elő azt az üzemanyagot, amelynek vonatkozásában a kibocsátást számítják és egy vagy több egyéb terméket („társtermékek”), akkor az üvegházhatású gázkibocsátást meg kell osztani az üzemanyag vagy annak köztes terméke és a társtermékek között azok energiatartalmának arányában (ez utóbbit a villamos energián kívüli társtermékek esetében az alsó fűtőértéken kell meghatározni).

18.   A 17. pontban említett számítás alkalmazásában a szétosztandó kibocsátások az eec  + el , + az ep , etd és eee azon hányada, amelyre az előállítási folyamat azon lépésében kerül sor, amikor a társtermékeket állítják elő. Ha az életciklus során a folyamat egy korábbi lépésében a társtermékekhez való hozzárendelésre került sor, akkor azoknak a kibocsátásoknak azt a hányadát kell az összes kibocsátás helyett erre a célra felhasználni, amelyet az utolsó ilyen folyamatlépésben a közbenső üzemanyagtermékhez kiosztottak.

A bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók esetében minden társterméket, beleértve a 16. pont hatálya alá nem tartozó villamos energiát is, e számításhoz figyelembe kell venni, kivéve a mezőgazdasági növényi maradványokat, ideértve a szalmát, a kipréselt cukornádat, a héjakat, a kukoricacsöveket és a dióhéjat. A negatív energiatartalmú társtermékeket nulla energiatartalommal rendelkezőnek kell tekinteni a számítás során.

A hulladékokat, a mezőgazdasági növénymaradványokat, beleértve a szalmát, a kipréselt cukornádat, a héjakat, a kukoricacsöveket és a dióhéjat, és a feldolgozás során keletkező maradványokat, beleértve a nyers glicerint (a nem finomított glicerint), az életciklus alatti üvegházhatású gázkibocsátásuk tekintetében nulla értékkel kell figyelembe venni ezen anyagok begyűjtési folyamatáig.

A finomítókban előállított üzemanyagok esetében a 17. pontban említett számítás alkalmazásában az elemzés egysége a finomító.

19.   A bioüzemanyagok esetében a 4. pontban említett számítás alkalmazásában a fosszilis üzemanyag-komparátor EF a legutóbbi rendelkezésre álló tényleges átlagos kibocsátás a Közösségben elfogyasztott benzin és dízel fosszilis része tekintetében a 98/70/EK irányelv értelmében jelentettek szerint. Ha nem áll rendelkezésre adat a 83,8 gCO2eq/MJ értéket kell alkalmazni.

A villamosenergia-termelésre használt folyékony bio-energiahordozók esetében a 4. pontban említett számítás alkalmazásában a fosszilis üzemanyag komparátor EF a következő: 91 gCO2eq/MJ.

A hőtermelésre használt folyékony bio-energiahordozók esetében a 4. pontban említett számítás alkalmazásában a fosszilis üzemanyag komparátor EF a következő: 77 gCO2eq/MJ.

A kogenerációra használt folyékony bio-energiahordozók esetében a 4. pontban említett számítás alkalmazásában a fosszilis üzemanyag komparátor EF a következő: 85 gCO2eq/MJ.

D.   A bioüzemanyagokra és a folyékony bio-energiahordozókra vonatkozó diszaggregált alapértelmezett értékek

Diszaggregált alapértelmezett értékek a termelésre vonatkozóan: „eec ” az e melléklet C. részében meghatározottak szerint

Bioüzemanyag és folyékony bio-energiahordozó előállítási mód

Jellemző üvegházhatású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

Alapértelmezett üvegházhatású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

cukorrépa-etanol

12

12

búza-etanol

23

23

a Közösségben előállított kukorica-etanol

20

20

cukornád-etanol

14

14

az ETBE megújuló energiaforrásokból előállított része

az etanol előállítási módéval megegyező repcebiodízel

a TAEE megújuló energiaforrásokból előállított része

az etanol előállítási módéval megegyező repcebiodízel

Repcebiodízel

29

29

Napraforgó-biodízel

18

18

szójabab-biodízel

19

19

pálmaolaj-biodízel

14

14

zöldséghulladékból vagy állati eredetű olajokból előállított biodízel (4)

0

0

hidrogénnel kezelt növényi olaj repcéből

30

30

hidrogénnel kezelt növényi olaj napraforgóból

18

18

hidrogénnel kezelt növényi olaj pálmaolajból

15

15

tiszta növényi olaj repcéből

30

30

biogáz organikus háztartási hulladékból sűrített földgázként

0

0

biogáz nedves trágyából sűrített földgázként

0

0

biogáz száraz trágyából sűrített földgázként

0

0

A feldolgozásra vonatkozó diszaggregált alapértelmezett értékek (beleértve a villamosenergia-többletet is) „ep – eee ” az e melléklet C. részében meghatározottak szerint

Bioüzemanyag és egyéb folyékony bio-energiahordozó előállítási mód

Jellemző üvegházhatású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

Alapértelmezett üvegházhatású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

cukorrépa-etanol

19

26

búzaetanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag megjelölése nélkül)

32

45

búzaetanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag lignit kogenerációs erőműben)

32

45

búzaetanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag földgáz hagyományos kazánban)

21

30

búzaetanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag földgáz kogenerációs erőműben)

14

19

búzaetanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag szalma kogenerációs erőműben)

1

1

a Közösségben előállított kukoricaetanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag földgáz kogenerációs erőműben)

15

21

Cukornádetanol

1

1

az ETBE megújuló energiaforrásokból előállított része

az etanol előállítási módéval megegyező repcebiodízel

a TAEE megújuló energiaforrásokból előállított része

az etanol előállítási módéval megegyező repcebiodízel

Repcebiodízel

16

22

Napraforgó-biodízel

16

22

szójabab-biodízel

18

26

pálmaolaj-biodízel (meg nem határozott eljárás)

35

49

pálmaolaj-biodízel (az eljárás során metánmegkötés történik az olajsajtolóban)

13

18

zöldséghulladékból vagy állati eredetű olajokból előállított biodízel

9

13

hidrogénnel kezelt növényi olaj repcéből

10

13

hidrogénnel kezelt növényi olaj napraforgóból

10

13

hidrogénnel kezelt növényi olaj pálmaolajból (meg nem határozott eljárás)

30

42

hidrogénnel kezelt növényi olaj pálmaolajból (az eljárás során metánmegkötés történik az olajsajtolóban)

7

9

tiszta növényi olaj repcéből

4

5

biogáz organikus háztartási hulladékból sűrített földgázként

14

20

biogáz nedves trágyából sűrített földgázként

8

11

biogáz száraz trágyából sűrített földgázként

8

11

A szállításra és elosztásra vonatkozó diszaggregált alapértelmezett értékek: „etd” az e melléklet C. részében meghatározottak szerint

Bioüzemanyag és egyéb folyékony bio-energiahordozó előállítási mód

Jellemző üvegházhatású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

Alapértelmezett üvegházhatású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

cukorrépa-etanol

2

2

Búzaetanol

2

2

a Közösségben előállított kukoricaetanol

2

2

Cukornádetanol

9

9

az ETBE megújuló energiaforrásokból előállított része

az etanol előállítási módéval megegyező repcebiodízel

a TAEE megújuló energiaforrásokból előállított része

az etanol előállítási módéval megegyező repcebiodízel

repce-biodízel

1

1

Napraforgó-biodízel

1

1

szójabab-biodízel

13

13

pálmaolaj-biodízel

5

5

zöldséghulladékból vagy állati eredetű olajokból előállított biodízel

1

1

hidrogénnel kezelt növényi olaj repcéből

1

1

hidrogénnel kezelt növényi olaj napraforgóból

1

1

hidrogénnel kezelt növényi olaj pálmaolajból

5

5

tiszta növényi olaj repcéből

1

1

biogáz organikus háztartási hulladékból sűrített földgázként

3

3

biogáz nedves trágyából sűrített földgázként

5

5

biogáz száraz trágyából sűrített földgázként

4

4

A termelésre, feldolgozásra, szállításra és elosztásra vonatkozó összérték:

Bioüzemanyag és folyékony bio-energiahordozó előállítási mód

Jellemző üvegházhatású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

Alapértelmezett üvegházhatású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

cukorrépa-etanol

33

40

búzaetanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag megjelölése nélkül)

57

70

búzaetanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag lignit kogenerációs erőműben)

57

70

búzaetanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag földgáz hagyományos kazánban)

46

55

búzaetanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag földgáz kogenerációs erőműben)

39

44

búzaetanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag szalma kogenerációs erőműben)

26

26

a Közösségben előállított kukoricaetanol (a feldolgozáshoz használt üzemanyag földgáz kogenerációs erőműben)

37

43

Cukornádetanol

24

24

az ETBE megújuló energiaforrásokból előállított része

az etanol előállítási módéval megegyező repcebiodízel

a TAEE megújuló energiaforrásokból előállított része

az etanol előállítási módéval megegyező repcebiodízel

Repcebiodízel

46

52

Napraforgó-biodízel

35

41

szójabab-biodízel

50

58

pálmaolaj-biodízel (meg nem határozott eljárás)

54

68

pálmaolaj-biodízel (az eljárás során metánmegkötés történik az olajsajtolóban)

32

37

zöldséghulladékból vagy állati eredetű olajokból előállított biodízel

10

14

hidrogénnel kezelt növényi olaj repcéből

41

44

hidrogénnel kezelt növényi olaj napraforgóból

29

32

hidrogénnel kezelt növényi olaj pálmaolajból (meg nem határozott eljárás)

50

62

hidrogénnel kezelt növényi olaj pálmaolajból (az eljárás során metánmegkötés történik az olajsajtolóban)

27

29

tiszta növényi olaj repcéből

35

36

biogáz organikus háztartási hulladékból sűrített földgázként

17

23

biogáz nedves trágyából sűrített földgázként

13

16

biogáz száraz trágyából sűrített földgázként

12

15

E.   Becsült diszaggregált alapértelmezett értékek az olyan jövőbeli bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók esetében, amelyek 2008 januárjában nem voltak, vagy csak elhanyagolható mennyiségben voltak jelen a piacon

Diszaggregált alapértelmezett értékek a termelésre vonatkozóan: „eec ” az e melléklet C. részében meghatározottak szerint

Bioüzemanyag és folyékony bio-energiahordozó előállítási mód

Jellemző üvegházhatású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

Alapértelmezett üvegházhatású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

búzaszalma-etanol

3

3

Hulladékfa-etanol

1

1

termesztettfa-etanol

6

6

Hulladékfa alapú Fischer–Tropsch-dízelolaj

1

1

termesztettfa alapú Fischer–Tropsch-dízelolaj

4

4

Hulladékfa-DME

1

1

termesztettfa-DME

5

5

Hulladékfa-metanol

1

1

termesztettfa-metanol

5

5

az MTBE megújuló energiaforrásokból előállított része

a metanol előállítási módjával megegyező

A feldolgozásra vonatkozó diszaggregált alapértelmezett értékek (beleértve a villamosenergia-többletet is): „ep – eee ” az e melléklet C. részében meghatározottak szerint

Bioüzemanyag és folyékony bio-energiahordozó előállítási mód

Jellemző üvegházhatású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

Alapértelmezett üvegházhatású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

búzaszalma-etanol

5

7

Faetanol

12

17

fa alapú Fischer–Tropsch-dízelolaj

0

0

fa-DME

0

0

Fametanol

0

0

az MTBE megújuló energiaforrásokból előállított része

a metanol előállítási módjával megegyező

A szállításra és az elosztásra vonatkozó diszaggregált alapértelmezett értékek: „etd ” az e melléklet C. részében meghatározottak szerint

Bioüzemanyag és folyékony bio-energiahordozó előállítási mód

Jellemző üvegházhatású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

Alapértelmezett üvegházhatású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

búzaszalma-etanol

2

2

Hulladékfa-etanol

4

4

termesztettfa-etanol

2

2

Hulladékfa alapú Fischer–Tropsch-dízelolaj

3

3

termesztettfa alapú Fischer–Tropsch-dízelolaj

2

2

Hulladékfa-DME

4

4

termesztettfa-DME

2

2

Hulladékfa-metanol

4

4

termesztettfa-metanol

2

2

az MTBE megújuló energiaforrásokból előállított része

a metanol előállítási módjával megegyező

A termelésre, előállításra, szállításra és elosztásra vonatkozó összérték:

Bioüzemanyag és egyéb folyékony bio-energiahordozó előállítási mód

Jellemző üvegházhatású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

Alapértelmezett üvegházhatású gázkibocsátás

(gCO2eq/MJ)

búzaszalma-etanol

11

13

Hulladékfa-etanol

17

22

termesztettfa-etanol

20

25

Hulladékfa alapú Fischer–Tropsch-dízelolaj

4

4

termesztettfa alapú Fischer–Tropsch-dízelolaj

6

6

Hulladékfa-DME

5

5

termesztettfa-DME

7

7

Hulladékfa-metanol

5

5

termesztettfa-metanol

7

7

az MTBE megújuló energiaforrásokból előállított része

a metanol előállítási módjával megegyező


(1)  A nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló, 2002. október 3-i 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti 3. kategóriába tartozó anyagként besorolt állati melléktermékekből előállított, állati eredetű olaj kivételével ().

(2)  HL L 273., 2002.10.10., 1. o.

(3)  A CO2 molekulatömegének (44,010 g/mol) a szén molekulatömegével (12,011 g/mol) való elosztása révén kapott hányados 3,664.

(4)  Az 1774/2002/EK rendelet szerint 3. kategóriájú anyagként besorolt, állati eredetű melléktermékekből előállított állati eredetű zsiradék kivételével.


VI. MELLÉKLET

A megújuló energiával kapcsolatos nemzeti cselekvési tervek harmonizált formanyomtatványára vonatkozó minimumkövetelmények

1.   Várható teljes energiafogyasztás

2020-ban a villamosenergia-termelés, a közlekedés, a hűtés és a fűtés terén várható teljes bruttó energiafogyasztás az energiahatékonysági-politikai intézkedések hatásainak figyelembevételével.

2.   A villamosenergia-, a hűtési és fűtési, valamint a közlekedési ágazatban a megújuló energiaforrásokból előállított energia tekintetében 2020-ra kitűzött nemzeti ágazati célok és becsült részarányok

a)

a megújuló energiaforrásokból előállított villamos-energia megcélzott részaránya 2020-ban;

b)

a megújuló energiaforrásokból előállított villamosenergia-részarány elérésének tervezett ütemterve;

c)

a hűtési és fűtési ágazatban a megújuló energiaforrásokból előállított energia megcélzott részaránya 2020-ban;

d)

a hűtési és fűtési ágazatban a megújuló energiaforrásokból előállított energia-részarány elérésének tervezett ütemterve;

e)

a közlekedési ágazatban a megújuló energiaforrásokból előállított energia-részarány elérésének becsült ütemterve;

f)

a 3. cikk (2) bekezdésében és az 1. melléklet b részében említett nemzeti ütemterv-előirányzat.

3.   A célok elérését szolgáló intézkedések

a)

a megújuló energiaforrásokból előállított energia támogatását célzó valamennyi politika és intézkedés áttekintése;

b)

a 13., 14. és 16. cikkben foglalt követelmények teljesítését szolgáló konkrét intézkedések, beleértve a 2020-as nemzeti célok eléréséhez szükséges, megújuló energiaforrásokból előállított energiamennyiségek integrálásának megkönnyítése érdekében a meglévő infrastruktúra kibővítésének és/vagy megerősítésének a szükségességét, valamint a 17–21. cikkek tekintetében a jóváhagyási eljárások és intézkedések felgyorsítását;

c)

a villamosenergia-ágazatban a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának támogatását célzó, a tagállam vagy a tagállamok egy csoportja által alkalmazott támogatási rendszerek;

d)

a hűtési és fűtési ágazatban a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának támogatását célzó, a tagállam vagy a tagállamok egy csoportja által alkalmazott támogatási rendszerek;

e)

a közlekedési ágazatban a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának támogatását célzó, a tagállam vagy a tagállamok egy csoportja által alkalmazott támogatási rendszerek;

f)

a biomasszából előállított energia használatának támogatását célzó konkrét intézkedések különösen az új biomassza-mobilizálások tekintetében, az alábbiak figyelembevételével:

i.

a biomassza rendelkezésre állása: a hazai potenciál és az import egyaránt;

ii.

a biomassza nagyobb mértékű rendelkezésre állását célzó intézkedések, a biomassza egyéb felhasználóira (mezőgazdasági és erdészeti alapú ágazatok) is figyelemmel;

g)

a tagállamok közötti statisztikai átruházások tervezett igénybevétele, valamint a más tagállamokkal és harmadik országokkal közös projektekben való tervezett részvétel:

i.

az indikatív ütemtervhez képest a megújuló energiaforrásokból származó energiából előállított, más tagállamoknak átadható becsült többlet;

ii.

a közös projektek becsült potenciálja;

iii.

a tagállam megújuló energiaforrásokból származó energiaszükségletének a hazai termelésen kívüli forrásokból biztosított, becsült aránya.

4.   Értékelések

a)

a megújuló energia előállítására alkalmazott egyes technológiáktól elvárt teljes hozzájárulás a villamosenergia-fogyasztásban, a fűtésben és hűtésben, valamint a közlekedésben felhasznált, megújuló energiaforrásból előállított energia részarányaira vonatkozó kötelező, 2020-ig teljesítendő kötelező célértékek, illetve az időközi ütemterv megvalósításához;

b)

az energiahatékonysági és az energiatakarékossági intézkedések elvárt teljes hozzájárulása a villamosenergia-fogyasztásban, a fűtésben és hűtésben, valamint a közlekedésben felhasznált, megújuló energiaforrásból előállított energia részarányaira vonatkozó kötelező, 2020-ig teljesítendő kötelező célértékek, illetve az időközi ütemterv megvalósításához.


VII. MELLÉKLET

A hőszivattyúkból származó energia elszámolása

A hőszivattyúk által hasznosított légtermikus, geotermikus vagy hidrotermikus mennyisége megújuló energiaforrásból előállított energiának minősül ezen irányelv alkalmazásában, amelyet, ERES , az alábbi képlet segítségével kell kiszámolni:

ERES = Qhasznos * (1–1/SPF)

ahol

Qhasznos = a hőszivattyúból származó teljes becsült hasznos hőenergia, amely megfelel az 5. cikk (4) bekezdésében meghatározott követelményeknek, a következők szerint megállapítva: csak az SPF > 1,15 * 1/η adottságú hőszivattyúk vehetők figyelembe,

SPF = a becsült átlag szezonális teljesítmény faktor az említett hőszivattyúknál,

η a teljes bruttó villamosenergia-termelés és a villamosenergia-termeléshez felhasznált elsődleges energia aránya, és az Eurostat adatok alapján megállapított EU átlagként kell kiszámolni.

Legkésőbb 2013. január 1-jéig a Bizottság iránymutatásokat készít arra nézve, hogy a tagállamok hogyan becsüljék meg a Qhasznos és SPF értékeit a különböző hőszivattyúzási technológiák és alkalmazások tekintetében, figyelembe véve az eltérő éghajlati feltételeket, különösen a nagyon hideg éghajlatokat.


5.6.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 140/63


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009/29/EK IRÁNYELVE

(2009. április 23.)

a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (3),

mivel:

(1)

A 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) az üvegházhatású gázkibocsátás költséghatékony és gazdaságos módon történő csökkentésének előmozdítása érdekében létrehozta az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerét (közösségi rendszer).

(2)

Az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezményének (UNFCCC) – amelyet az Európai Közösség részéről a 94/69/EK tanácsi határozattal (5) hagytak jóvá – alapvető célkitűzése az üvegházhatású gáz légköri koncentrációjának olyan szinten való stabilizálása, amely megakadályozza az éghajlati rendszer veszélyes, embertől eredő befolyásolását. E célkitűzés elérése érdekében az általános globális éves felszíni középhőmérséklet-emelkedés mértéke legfeljebb 2 °C-kal haladhatja meg az iparosodás előtti hőmérsékleti szintet. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) legfrissebb értékelő jelentése szerint a fenti cél elérése érdekében az üvegházhatású gázok globális kibocsátása 2020 után nem növekedhet tovább. Ehhez a Közösség növekvő erőfeszítéseire, a fejlett országoknak a kibocsátás csökkentésére irányuló folyamatba való gyors bevonására, és a fejlődő országok részvételének ösztönzésére van szükség.

(3)

A 2007. márciusi Európai Tanács határozottan elkötelezte magát amellett, hogy 2020-ra a Közösség legalább 20 %-kal, illetve – amennyiben más fejlett országok is vállalják a kibocsátások hasonló csökkentését, valamint a gazdaságilag fejlettebb fejlődő országok kötelezettségeikhez és lehetőségeikhez mérten szintén megfelelően hozzájárulnak a folyamathoz – 30 %-kal az 1990. évi szint alá csökkenti az üvegházhatású gázok teljes kibocsátását. 2050-re az üvegházhatású gázok globális kibocsátását legalább 50 %-kal az 1990. évi szint alá kell csökkenteni. Minden gazdasági ágazatnak hozzá kell járulnia az említett kibocsátáscsökkentési célok eléréséhez, ideértve a nemzetközi tengerhajózást és a légi közlekedést is. A légi közlekedés e csökkentésekhez a közösségi rendszerhez való csatlakozás révén járul hozzá. Abban az esetben, ha 2011. december 31-ig a tagállamok nem fogadnak el olyan, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet keretein belüli nemzetközi megállapodást, amelynek csökkentési célkitűzései között szerepelnek a nemzetközi tengeri kibocsátások, vagy a Közösség nem fogad el ilyen jellegű megállapodást az UNFCCC-n keresztül, a Bizottságnak 2013-as hatálybalépési célkitűzéssel javaslatot kell tennie arra, hogy a nemzetközi tengeri kibocsátások a harmonizált módszerekkel összhangban bekerüljenek a Közösség csökkentési kötelezettségvállalásai közé. A javaslatnak a minimálisra kell csökkentenie a Közösség versenyképességét érintő hatásokat, figyelembe véve a lehetséges környezeti előnyöket.

(4)

Az Európai Parlament az éghajlatváltozásról tartott bali konferencia (COP 13 és COP/MOP 3) eredményéről szóló, 2008. január 31-i állásfoglalásában (6) emlékeztetett azon álláspontjára, miszerint az iparosodott országoknak kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy üvegházhatású gázaik kibocsátását 2020-ra legalább 30 %-kal, 2050-re pedig legalább 60–80 %-kal csökkentik az 1990-es szinthez képest. Mivel várható, hogy a 2009-ben Koppenhágában tartandó COP 15 tárgyalások kimenetele pozitív lesz, az Európai Uniónak el kell kezdenie szigorúbb kibocsátáscsökkentési célokat kitűzni 2020-ra és az azt követő időszakra, illetve annak biztosítására kell törekednie, hogy 2013 után a közösségi rendszer szükség esetén lehetővé tegyen szigorúbb kibocsátási korlátozásokat az Unió az éghajlatváltozásról szóló jövőbeni nemzetközi megállapodáshoz (a továbbiakban: az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás) való hozzájárulásának részeként.

(5)

Az említett hosszú távú célkitűzések elérése érdekében célszerű meghatározni azt a kiszámítható menetrendet, amely szerint a közösségi rendszer hatálya alá tartozó létesítmények kibocsátását csökkenteni kell. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20 %-kal az 1990. évi szint alá történő csökkentésére irányuló, a Közösség által vállalt kötelezettség költséghatékony teljesítéséhez az említett létesítményeknek kiosztott kibocsátási egységek számának 2020-ra 21 %-kal ezen intézmények 2005. évi kibocsátási szintje alá kell csökkennie.

(6)

A közösségi rendszer biztonságosságának és kiszámíthatóságának fokozása érdekében a 20 %-ot meghaladó teljes kibocsátáscsökkentés eléréséhez rendelkezéseket kell elfogadni a közösségi rendszer hozzájárulása mértékének növelésére, különös tekintettel az Európai Tanács által 2020-ra meghatározott 30 %-os csökkentési célkitűzésre, amelyet a veszélyes éghajlatváltozás megakadályozásához tudományos szempontból szükségesnek tartanak.

(7)

Amint a Közösség és harmadik országok megkötnek egy éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodást, amellyel összhangban 2012 után megfelelő globális intézkedéseket valósítanak meg, jelentős támogatást kell biztosítani az ezen országokban elért kibocsátáscsökkentés jóváírásához. E megállapodás megkötése előtt is fokozott mértékű biztonságot kell nyújtani a Közösségen kívülről származó keretek további felhasználhatósága tekintetében.

(8)

Míg az első kereskedelmi időszakban gyűjtött tapasztalatok feltárják a közösségi rendszer lehetőségeit, a második kereskedelmi időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási tervek véglegesítése pedig 2012-re jelentős kibocsátáscsökkenést eredményez majd, a 2007-ben végzett felülvizsgálat megerősítette, hogy a kibocsátáskereskedelemből származó előnyök jobb kiaknázása, a belső piac torzulásának megakadályozása és a kibocsátáskereskedelmi rendszerek összekapcsolásának megkönnyítése érdekében feltétlenül szükség van egy összehangoltabb kibocsátáskereskedelmi rendszer létrehozására. Továbbá jobb tervezhetőséget kell biztosítani, valamint új ágazatok és gázok bevonásával bővíteni kell a rendszer hatókörét a szükséges befektetések ösztönzéséhez elengedhetetlen szén-dioxidár-jelzés megerősítése, valamint újabb kibocsátáscsökkentési lehetőségek felkínálása céljából, ami a kibocsátáscsökkentés összköltségének mérséklését és a rendszer nagyobb hatékonyságát eredményezi.

(9)

Az üvegházhatású gázok fogalmának meghatározását hozzá kell igazítani az UNFCCC legfrissebb jelentésében szereplő fogalommeghatározáshoz, és egyes üvegházhatású gázok esetében világosabbá kell tenni a globális felmelegedési potenciál megállapításának és frissítésének módját.

(10)

A közösségi rendszert egyéb olyan létesítményekre is ki kell terjeszteni, amelyek kibocsátása a jelenleg érvényes nyomonkövetési, jelentéstételi és hitelesítési követelményekkel azonos pontossággal nyomon követhető, jelenthető és hitelesíthető.

(11)

Amennyiben az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében hozott egyenértékű – különösen adóügyi – intézkedések az olyan kisebb létesítményekre is vonatkoznak, amelyek kibocsátása nem haladja meg az évi 25 000 tonna szén-dioxid-egyenérték küszöbértéket, léteznie kell olyan eljárásnak, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az ilyen kisebb létesítményeket a kibocsátáskereskedelmi rendszerből kivegyék mindaddig, amíg az említett intézkedések alkalmazandók. A kórházak is mentességet kaphatnak egyenértékű intézkedések vállalása esetén. A rendszerből kivett, egy tonna szén-dioxid-egyenértékre jutó igazgatási költség csökkentése szempontjából – az egyszerűbb igazgatás miatt – ez a küszöbérték kínálja relatíve a legnagyobb nyereséget. Az ötéves kiosztási időszakokról való áttérés következtében, továbbá a biztonság és a kiszámíthatóság növelése érdekében rendelkezéseket kell megállapítani az üvegházhatású gázok kibocsátási engedélyei felülvizsgálatának gyakoriságára vonatkozóan. A tagállamok feladata olyan kis létesítményekre vonatkozó intézkedéseket javasolni, amelyek ugyanolyan mértékben járulnak hozzá a kibocsátások csökkentéséhez, mint a közösségi rendszer. Ilyen intézkedés lehet az adóztatás, az iparral kötött megállapodások vagy a szabályozás. Figyelembe véve a kisebb kibocsátók felesleges adminisztratív terhei csökkentésének szükségességét, az ezen irányelvnek való megfelelés érdekében a tagállamok elfogadhatnak egyszerűsített eljárásokat és intézkedéseket.

(12)

Az ezen irányelv alkalmazásával kapcsolatos információknak könnyen hozzáférhetőknek kell lenniük, különösen a kis- és középvállalkozások számára.

(13)

A kibocsátási egységeknek a Közösség egészére kiterjedő mennyiségét a 2008 és 2012 közötti időszak felétől számítva egyenletesen csökkenteni kell, biztosítva, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer fokozatos és kiszámítható kibocsátáscsökkenést eredményezzen az említett időszakban. A kibocsátási egységek éves csökkenésének a tagállamok által – a tagállamoknak a 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási tervéről szóló bizottsági határozatok alapján – kibocsátott kibocsátási egységek 1,74 %-ával azonos mértékűnek kell lennie annak érdekében, hogy a közösségi rendszer költséghatékony módon járuljon hozzá a kibocsátások vonatkozásában a Közösség által 2020-ra vállalt legalább 20 %-os kibocsátáscsökkentési kötelezettség teljesítéséhez.

(14)

A fenti hozzájárulás a közösségi rendszerben 2020-ra vállalt, a 2005-ben jelentett szinthez képest 21 %-os kibocsátáscsökkentésnek felel meg, ideértve a 2005 és 2007 közötti időszaktól a 2008 és 2012 közötti időszakig kibővült hatókör, valamint a kereskedelmi ágazatra vonatkozó – a 2008 és 2012 közötti időszak tekintetében a bolgár és román nemzeti kiosztási terv értékelésére használt – 2005. évi kibocsátási adatok hatását is, amelynek alapján 2020-ban legfeljebb 1 720 millió kibocsátási egységet adnak majd ki. A pontos kibocsátott mennyiségeket azt követően számítják ki, hogy a tagállamok – a 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási terveikről szóló bizottsági határozatok szerint – kiadták a kibocsátási egységeket, mivel egyes létesítmények esetében a kiosztás jóváhagyásának feltétele az adott létesítmény kibocsátásának előzetes igazolása és ellenőrzése. A 2008 és 2012 közötti időszakra érvényes kibocsátási egységek kiadását követően a Bizottság közzéteszi a Közösség egészére vonatkozó kibocsátási mennyiséget. A Közösség egészére vonatkozó mennyiséget ki kell igazítani azon létesítmények vonatkozásában, amelyeket a 2008 és 2012 közötti időszakban vagy 2013-tól bevonnak vagy kizárnak a közösségi rendszerből.

(15)

A Közösség gazdasága által teendő további erőfeszítések többek között azt is megkövetelik, hogy a felülvizsgált közösségi rendszer lehetőség szerint a legnagyobb gazdasági hatékonysággal és a Közösségen belül teljesen harmonizált feltételek alapján működjön. Ezért az árverés útján történő értékesítésnek kell a kiosztás alapelvének lennie, tekintettel arra, hogy az árverés útján történő értékesítés a legegyszerűbb és egyben a leghatékonyabbnak tartott rendszer. Ez a módszer kiküszöböli a váratlan nyereséget, továbbá a meglévő létesítményekkel azonos versenyjogi feltételeket biztosít az új belépőknek és az átlagosnál jobban növekvő gazdaságoknak.

(16)

A közösségi rendszer környezetvédelmi és igazgatási hatékonyságának fenntartása, a verseny torzulásának és az új belépők részére fenntartott tartalékok gyors kimerülésének elkerülése érdekében harmonizálni kell az új belépőkre vonatkozó szabályokat, hogy valamennyi tagállamban ugyanazt a megközelítést fogadják el, különösen a létesítmények „jelentős bővítései” kapcsán. Ezért a jelen irányelv harmonizált végrehajtási szabályainak elfogadására vonatkozó rendelkezéseknek is szerepelniük kell az irányelvben. Ezekben a szabályokban – ahol csak lehetséges – a jelentős bővítést a létesítmény meglévő beépített kapacitásának legalább 10 %-os bővítéseként, vagy a beépített kapacitás növekedéséhez kapcsolódóan a létesítmény kibocsátásának lényeges növekedéseként kell meghatározni. Az új belépők részére fenntartott tartalékból történő kiosztásra csak a létesítmény jelentős bővítése kapcsán kerülhet sor.

(17)

Minden tagállamnak jelentős befektetéseket kell eszközölnie gazdasága szén-dioxid-intenzitásának 2020-ra megvalósuló csökkentése érdekében, és ez azon tagállamoktól, ahol az egy főre jutó jövedelem jelentősen a közösségi átlag alatt marad, illetve amelyek gazdasága felzárkózni igyekszik a gazdagabb tagállamokhoz, jelentős erőfeszítéseket követel az energiahatékonyság javítása érdekében. A Közösség gazdaságának biztonságos és fenntartható kis szén-dioxid-kibocsátású gazdasággá történő átalakítása során a Közösségen belüli versenytorzulás kiküszöbölésének és a legnagyobb mértékű gazdasági hatékonyság biztosításának célkitűzései nem egyeztethetők össze azzal, hogy a közösségi rendszerben működő gazdasági ágazatok eltérő bánásmódban részesüljenek az egyes tagállamokban. Ezért más mechanizmusokat kell kidolgozni a viszonylag alacsony egy főre jutó jövedelemmel és nagyobb növekedési kilátásokkal rendelkező tagállamok számára. Az árverés útján értékesítendő teljes kibocsátásiegység-mennyiség 88 %-át az említett tagállamok részére kell kiosztani olyan arányban, amely megfelel a 2005. évi kibocsátás vagy a 2005 és 2007 közötti időszak átlaga közül a magasabb értéknek a közösségi rendszerben. A teljes mennyiség 10 %-át egyes tagállamok javára kell kiosztani a szolidaritás és a Közösségen belüli gazdasági növekedés érdekében, és azt a kibocsátások csökkentésére, valamint az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra kell felhasználni. Az említett 10 % kiosztásánál figyelembe kell venni a tagállamokban a 2005-ben elért egy főre jutó jövedelem szintjét és a tagállamok növekedési kilátásait, így annak az alacsonyabb jövedelmi szinttel és nagyobb növekedési kilátásokkal rendelkező tagállamoknak kell kedveznie. A Közösség egy főre jutó átlagos jövedelmi szintjénél több mint 20 %-kal magasabb átlagos jövedelmi szinttel rendelkező tagállamoknak hozzá kell járulniuk a kiosztáshoz, kivéve azt az esetet, amikor a teljes csomagnak – a Bizottságnak az EU éghajlatváltozásra és megújuló energiára vonatkozó 2020-ig terjedő célkitűzéseire irányuló végrehajtási intézkedéscsomagot kísérő hatástanulmányában megbecsült – közvetlen költsége meghaladja a bruttó hazai termék 0,7 %-át. Az árverezendő teljes kibocsátásiegység-mennyiség további 2 %-át ki kell osztani azon tagállamok között, amelyek üvegházhatású gázkibocsátása 2005-ben legalább 20 %-kal alacsonyabb volt, mint a Kiotói Jegyzőkönyv alapján rájuk vonatkozó alapévben.

(18)

Tekintettel az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez és az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásaihoz való alkalmazkodáshoz szükséges jelentős erőfeszítésekre, helyénvaló, hogy a kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséből származó bevétel legalább 50 %-át kötelezően a következőkre használják fel: az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás, a kibocsátás csökkentésével és az alkalmazkodással kapcsolatos kutatás és fejlesztés finanszírozása, megújuló energiaforrások kifejlesztése az Unió azon kötelezettségvállalásának teljesítése érdekében, hogy 2020-ra 20 %-ban megújuló energiaforrásokat fog felhasználni, továbbá az Európai Unió azon kötelezettségvállalásának teljesítése érdekében, hogy 2020-ra 20 %-kal növeli az energiahatékonyságot, az üvegházhatású gázok környezetbarát elkülönítése és geológiai tárolása, hozzájárulás a globális energiahatékonysági és megújulóenergia-alaphoz, valamint a poznani Éghajlatváltozási Konferencián (COP 14 és COP/MOP 4) elindított Alkalmazkodási Alaphoz, az erdőirtás megakadályozására és a fejlődő országokban megvalósítandó alkalmazkodás elősegítésére irányuló intézkedések, valamint a szociális vonatkozások kezelése, mint például a villamosenergia-árak lehetséges emelkedésének hatása az alacsony és közepes jövedelemmel rendelkező háztartásokban. Ez az arány jelentősen alatta marad az állami hatóságoknak az árverés útján történő értékesítés során elért nettó bevételére vonatkozó várakozásoknak, figyelemmel a társasági adóból származó bevétel lehetséges csökkenésére. Ezen túlmenően a kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséből származó bevételt a közösségi rendszer irányításával kapcsolatos igazgatási költségek fedezésére kell fordítani. Ennek az irányelvnek rendelkezéseket kell bevezetnie az árverés útján történő értékesítésből származó pénzeszközök fenti célú felhasználásának nyomon követéséről. A pénzeszközök felhasználására vonatkozó tájékoztatás nem mentesíti a tagállamokat a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésében megállapított, az egyes nemzeti intézkedések bejelentésére vonatkozó kötelezettségük teljesítése alól. Ezen irányelv nem befolyásolja az állami támogatásokkal kapcsolatos, a Szerződés 87. és 88. cikkének megfelelően lefolytatható jövőbeni eljárások eredményét.

(19)

Következésképpen 2013-tól főszabályként a teljes mennyiséget árverés útján kell értékesíteni a villamosenergia-ágazat esetében, figyelembe véve annak lehetőségeit a szén-dioxid-kibocsátás növekvő költségének áthárítására, továbbá nem adható ingyenes kiosztás a CO2-megkötésre és -tárolásra, mivel ezt a tevékenységet azzal kell ösztönözni, hogy a tárolt kibocsátások ellenében nem kell kibocsátási egységeket leadni. A verseny torzulásának megakadályozása érdekében a villamosenergia-termelők a távfűtésre és távhűtésre, illetve a hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról szóló, 2004. február 11-i 2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (7) meghatározott nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelési rendszerekben előállított hőre és hűtésre vonatkozóan ingyenes kiosztásban részesülhetnek akkor, ha a más ágazatok létesítményei által előállított ilyen hőre vonatkozóan ingyenes kiosztásra kerül sor.

(20)

A CO2-megkötést és tárolást, valamint az új megújulóenergia-technológiákat hosszú távon leginkább az ösztönzi, hogy a kibocsátási egységeket nem kell leadni a tartósan tárolt vagy elkerült CO2-kibocsátások után. Ezenkívül az első kereskedelmi rendszerek és az innovatív megújulóenergia-technológiák bemutatásának meggyorsítása érdekében az új belépők tartalékából egységeket kell elkülöníteni az elegendő mennyiségben tárolt vagy elkerült CO2-tonnák garantált díjazásának biztosítására az Unió első ilyen létesítményei számára, feltéve, hogy megállapodás született a tudásmegosztásról. A többletfinanszírozást azon megfelelő nagyságrendű projektek számára kell biztosítani, amelyek innovatív jellegűek, és amelyek jelentős társfinanszírozásban részesülnek a vonatkozó beruházási költségek elviekben több mint felét fedező és a projekt megvalósíthatóságát figyelembe vevő üzemeltető részéről.

(21)

A közösségi rendszer hatálya alá tartozó más ágazatok esetében olyan átmeneti rendszert kell bevezetni, amelyben a 2013. évi ingyenes kiosztás a 2005 és 2007 közötti időszakban a teljes közösségi kibocsátásiegység-mennyiség annyi százalékának megfelelő összeg 80 %-a, amennyit az említett létesítmények a teljes éves közösségi kibocsátásiegység-mennyiséghez viszonyítva kibocsátottak. Ezt követően az ingyenes kiosztást minden évben egyenlő összegekkel kell csökkenteni, ami 2020-ban 30 %-os ingyenes kiosztást eredményez, azzal a céllal, hogy 2027-re elérjék az ingyenes kiosztás megszűnését.

(22)

A karbonpiac és a villamosenergia-piac szabályos működésének biztosítása érdekében a 2013 utáni időszakra vonatkozó kibocsátási egységek árverését 2011-ig el kell kezdeni, és annak jó előre meghatározott, egyértelmű és objektív szabályokra kell támaszkodnia.

(23)

A Közösségben fennálló verseny torzulásainak csökkentése érdekében a létesítmények részére átmenetileg ingyenesen kiosztott mennyiséget a Közösség egészére kiterjedő, összehangolt szabályok („előzetes referenciaértékek”) szerint kell meghatározni. A szabályoknak figyelemmel kell lenniük az üvegházhatású gázokkal kapcsolatos és leginkább energiahatékony műszaki megoldásokra, a helyettesítő megoldásokra, az alternatív termelési eljárásokra, a biomassza felhasználására, a megújuló energiaforrásokra és a CO2 elkülönítésére és tárolására. Ezek a szabályok nem ösztönözhetik a kibocsátás növelését, és biztosítaniuk kell, hogy az érintett kibocsátási egységek egyre növekvő hányadát árverés útján értékesítsék. A kiosztandó mennyiségeket a piac megfelelő működése érdekében a kereskedelmi időszak kezdete előtt rögzíteni kell. A harmonizált szabályok figyelembe vehetik az éghető hulladékgázok felhasználásához kapcsolódó kibocsátásokat is, ha e hulladékgázok keletkezése elkerülhetetlen az ipari eljárás során; e tekintetben a szabályok rendelkezhetnek arról, hogy az érintett hulladékgázokat égető létesítmények vagy a gázokat kibocsátó létesítmények üzemeltetői számára ingyenesen osszanak ki kibocsátási egységeket. A kiosztásnak meg kell akadályoznia a verseny indokolatlan torzulását az ipari létesítményeknek szállított villamos energia, távhő és hűtés piacain. Meg kell továbbá akadályoznia az ugyanazon üzemeltető által működtetett létesítményekben, illetve a kiszervezett létesítményekben végzett ipari tevékenységek közötti verseny indokolatlan torzulását. A szabályoknak az átmenetileg ingyenes kiosztásban részesülő meglévő létesítményekkel azonos tevékenységet folytató új belépőkre is vonatkozniuk kell. A belső piaci verseny torzulásainak megakadályozása érdekében az új belépők villamosenergia-termelésére ingyenes kiosztás nem nyújtható. Azokat a kibocsátási egységeket, amelyek az új belépők részére elkülönített tartalékban 2020-ban megmaradnak, árverés útján kell értékesíteni.

(24)

A Közösség továbbra is vezető szerepet játszik egy olyan, az éghajlatváltozásról szóló nagyszabású nemzetközi megállapodás tárgyalása során, amelynek célja a globális hőmérséklet-emelkedés 2 °C-ban történő korlátozásának elérése, és amelyet az UNFCCC részes feleinek tizenharmadik konferenciáján elért eredmények és a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek Balin, Indonéziában 2007. december 3–14. között rendezett harmadik ülésén elért eredményei is ösztönöznek. Amennyiben más fejlett országok és a nagy üvegházhatású gázkibocsátók nem lesznek részesei ennek a nemzetközi megállapodásnak, ez az olyan harmadik országokban történő üvegházhatású gázkibocsátás emelkedéséhez vezethet, ahol az iparágra nem vonatkoznak hasonló, üvegházhatású gázkibocsátással kapcsolatos szén-dioxid-kibocsátási korlátozások („szénszivárgás”), és ezzel egyidejűleg a Közösségben működő egyes energiaigényes, a nemzetközi versenynek kitett ágazatok és alágazatok gazdasági hátrányba kerülhetnek. Ez alááshatja a közösségi fellépések környezeti integritását és eredményességét. A szénszivárgás elleni fellépésként a Közösségnek 100 %-ig ingyenes kiosztásban kell részesítenie az adott feltételeket teljesítő ágazatokat és alágazatokat. Az említett ágazatok és alágazatok meghatározását, valamint a szükséges intézkedéseket ismételten értékelni kell majd, biztosítva, hogy cselekvésre csak a szükséges esetben kerüljön sor, és elkerülendő a túlkompenzáció. Azoknak az ágazatoknak és alágazatoknak az esetében, ahol alappal feltehető, hogy a szénszivárgás kockázata más módon nem zárható ki, és ahol a hatékonyan termelt villamos energiára fordítják a termelési költségek nagy hányadát, az intézkedés során – a teljes kibocsátásiegység-mennyiség megváltoztatása nélkül – figyelembe vehető a termelési folyamat során elfogyasztott villamos energia mennyisége. Kiindulásképpen a szénszivárgás kockázatát ezekben az ágazatokban vagy alágazatokban a háromjegyű (NACE-3) kódok alapján vagy adott esetben, amennyiben rendelkezésre állnak megfelelő adatok, a négyjegyű (NACE-4) kódok alapján kell értékelni.

(25)

A Bizottságnak ezért 2010. június 30-ig felül kell vizsgálnia a helyzetet, konzultálnia kell valamennyi érintett szociális partnerrel, és – a nemzetközi tárgyalások eredményére figyelemmel – jelentést kell benyújtania, amelyhez csatolja majd az esetleges javaslatait. Ezzel összefüggésben a Bizottságnak 2009. december 31-ig meg kell határoznia, hogy melyek azok az energiaigényes ipari ágazatok vagy alágazatok, ahol a szénszivárgás valószínűsíthető. A Bizottság elemzésének alapját annak értékelése képezi, hogy az iparágak valóban képtelenek-e jelentős piacirészesedés-veszteség nélkül áthárítani az igényelt kibocsátási egységeknek a termékek árában megjelenő költségét a Közösségen kívül működő olyan létesítményekre, amelyek nem tesznek hasonló lépéseket kibocsátásuk csökkentése érdekében. A szénszivárgás kockázatának jelentős mértékben kitett, energiaigényes iparágak nagyobb mennyiségű ingyenes kiosztásban részesülhetnének, vagy be lehetne vezetni egy hatékony szén-dioxid-kiegyenlítő rendszert, amely egyenlő elbánásban részesítené a Közösség területén működő, jelentős szénszivárgási kockázattal járó létesítményeket és a harmadik országbeli hasonló létesítményeket. Egy ilyen rendszer olyan követelményeket alkalmazhatna az importőrökre vonatkozóan, amelyek nem lennének kevésbé kedvezőek, mint a Közösség területén működő létesítményekre alkalmazott előírások – ilyen lehetne például a kibocsátási egységek leadásának kötelezővé tétele. Az intézkedéseknek minden esetben összhangban kellene állniuk az UNFCCC elveivel, különösen a közös, de differenciált felelősség és lehetőségek elvével, tekintettel a legkevésbé fejlett országok (LDC-k) helyzetére. Az intézkedésnek továbbá összhangban kell állnia a Közösség nemzetközi kötelezettségeivel, ideértve a WTO-egyezmény követelményeit is.

(26)

Az Európai Tanácsban a szénszivárgás jelentős kockázatának kitett ágazatok vagy alágazatok meghatározásáról folyó vita rendkívüli jellegű, és semmiképpen sem befolyásolja a Szerződés 202. cikke értelmében a Bizottságra ruházott végrehatási hatáskör gyakorlására vonatkozó eljárásokat.

(27)

A tagállamok szükségesnek ítélhetik olyan létesítményeknek a villamosenergia-árakban megjelenő, üvegházhatású gázkibocsátással kapcsolatos költségeikre vonatkozó ideiglenes kompenzálását, amelyekről megállapították, hogy jelentős szénszivárgási kockázatnak vannak kitéve. Ilyen támogatás csak akkor adható, ha az szükséges és arányos, és biztosítani kell, hogy továbbra is megmaradjanak az energiamegtakarítást és a kereslet terén a szürkéről a zöld energiára váltást előmozdító közösségi ösztönzők.

(28)

A Közösségen belüli egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében össze kell hangolni a közösségi rendszerben működő üzemeltetők által a Közösségen kívüli kibocsátáscsökkentésért kapott jóváírások felhasználását. A Kiotói Jegyzőkönyv mennyiségileg meghatározott kibocsátási célokat állapít meg a fejlett országok számára a 2008 és 2012 közötti időszakra, és előírja hitelesített kibocsátáscsökkentések (CER) tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM) projektek útján, és kibocsátáscsökkentési egységek (ERU) közös végrehajtású (KV) projektek útján történő létrehozását, valamint a fejlett országok által az említett célokra történő felhasználását. Míg a kiotói keretrendszer 2013-tól nem teszi lehetővé új, mennyiségileg meghatározott kibocsátási célkitűzések nélküli ERU-k létrehozását a fogadó országok számára, CDM-egységek felvételére továbbra is lehetőség van. Az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás létrejöttét követően azonban rendelkezni kell a megállapodást megerősítő országokból származó CER és ERU kiegészítő felhasználásáról. Ilyen megállapodás hiányában a CER-ek és ERU-k további felhasználásáról való rendelkezés tönkretenné ezen ösztönzőket, és megnehezítené a megújuló energiaforrások növekvő mértékű használatára vonatkozó közösségi célkitűzések megvalósítását. A CER-ek és ERU-k felhasználásának összhangban kell állnia a Közösség által meghatározott céllal, miszerint 2020-ra az energia 20 %-át megújuló energiaforrásokból állítja elő, továbbá elő kell mozdítania az energiahatékonyságot, az innovációt és a technológiai fejlődést. Amennyiben e célok elérésével összhangban áll, meg kell fontolni azt a lehetőséget, hogy harmadik országokkal olyan megállapodásokat kössenek a kibocsátáscsökkentés ösztönzése tárgyában, amelyek további valós csökkenést eredményeznek az üvegházhatású gázok kibocsátása területén, és ezzel egyidejűleg serkentik a Közösség területén alapított társaságok innovációs tevékenységét és a harmadik országok technológiai fejlődését. Az ilyen megállapodásokat egynél több ország megerősítheti. A megfelelő tartalmú, éghajlatváltozásra vonatkozó nemzetközi megállapodás Közösség általi jóváhagyását követően a harmadik országbeli projektekből származó jóváírásokhoz való hozzáférést a közösségi rendszeren keresztül elérendő kibocsátáscsökkentési szint emelkedésével párhuzamosan növelni kell.

(29)

A kiszámíthatóság érdekében biztosítani kell az üzemeltetőket arról, hogy 2012 után is felhasználhatják a – közösségi rendszerben a 2008 és 2012 közötti időszakban felhasználható projekttípusokból származó – CER-eket és ERU-kat a 2008 és 2012 közötti időszakban számukra engedélyezett szintből megmaradt rész erejéig. Mivel a tagállamok nem vihetik át a kötelezettségvállalási időszakok között – nemzetközi megállapodások alapján – az üzemeltetők által kezelt CER-eket és ERU-kat (CER-ek és ERU-k „átvitele”) 2015 előtt, és ezt követően is kizárólag akkor, ha a tagállamok – az ilyen egységek átvitelére vonatkozó korlátozott jogokkal – lehetővé teszik az említett CER-ekkel és ERU-kkal folytatott kereskedelmet, biztosítékot kell nyújtani, kötelezve a tagállamokat annak engedélyezésére, hogy az üzemeltetők a 2012 előtti kibocsátáscsökkentésre kiadott CER-eket és ERU-kat 2013-tól érvényes kibocsátási egységekre cserélhessék. Mivel azonban a tagállamok nem kötelesek elfogadni azokat a CER-eket és ERU-kat, amelyeket nem feltétlenül tudnak felhasználni fennálló nemzetközi kötelezettségeik teljesítéséhez, e követelmény legfeljebb 2015. március 31-ig alkalmazható. Az üzemeltetőket szintén biztosítani kell a 2013 előtt létrehozott projektekből származó 2013 utáni kibocsátáscsökkentéssel kapcsolatos CER-ek vonatkozásában. Fontos, hogy az üzemeltetők által felhasznált, projektekből származó egységek valódi, ellenőrizhető, többletet jelentő, tartós kibocsátáscsökkentést képviseljenek, egyértelmű fenntartható fejlődési előnyökkel járjanak, és ne okozzanak jelentős negatív környezeti vagy társadalmi hatásokat. Olyan eljárást kell kidolgozni, amely lehetővé teszi bizonyos projekttípusok kizárását.

(30)

Abban az esetben, ha az éghajlatváltozásra vonatkozó nemzetközi megállapodás megkötése késedelmet szenved, elő kell írni annak lehetőségét, hogy harmadik országokkal kötött megállapodásokon keresztül a minőségi projektekből származó jóváírásokat a közösségi rendszerben használják fel. Az ilyen – akár két-, akár többoldalú – megállapodások lehetővé tehetik, hogy a közösségi rendszerben továbbra is elismerjék az olyan projekteket, amelyek 2012-ig ERU-kat állítottak elő, de erre a kiotói keretrendszerben már nincs lehetőségük.

(31)

A legkevésbé fejlett országok különösen érzékenyek az éghajlatváltozás hatásaira, míg az üvegházhatású gázok kibocsátásainak csak igen alacsony szintjéért felelősek. Ezért különösen előtérbe kell helyezni a legkevésbé fejlett országok igényeit akkor, amikor az árverés útján történő értékesítésből származó bevételeket arra használják fel, hogy megkönnyítsék a fejlődő országoknak az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodását. Mivel ezekben az országokban igen kevés CDM-projektet hoztak létre – amennyiben e projektek egyértelműen többletet jelentenek és hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez –, még éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás hiányában is célszerű biztosítani őket a 2012 után az ezekben az országokban megkezdett projektekből eredő jóváírások elfogadásáról. E jogosultságnak 2020-ig kell megilletnie a legkevésbé fejlett országokat, feltéve, hogy addig vagy megerősítettek egy, az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodást, vagy pedig kétoldalú vagy többoldalú megállapodást kötöttek a Közösséggel.

(32)

Amint létrejön egy, az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás, a jelenleg a közösségi rendszerben megvalósuló további csökkentések legfeljebb felét kitevő további egységek felhasználhatóvá válnak, és a harmadik országokból származó kiváló minőségű CDM-egységeket csak akkor szabad a közösségi rendszerbe befogadni 2013-tól kezdve, ha az említett országok megerősítették a nemzetközi megállapodást.

(33)

A Közösségnek és tagállamainak csak akkor szabad projekttevékenységeket engedélyezniük, ha a projekt valamennyi résztvevőjének székhelye olyan országban van, amely megkötötte az ilyen projektekre vonatkozó nemzetközi megállapodást – megakadályozva ezzel az ilyen nemzetközi megállapodásban nem részes államokban letelepedett vállalatok „potyázását” –, vagy ha ezeknek a vállalatoknak a székhelye olyan harmadik országokban, illetve szövetségi szint alatti vagy regionális egységben található, amelyek a közösségi rendszerhez kapcsolódnak.

(34)

Az a tény, hogy az irányelv egyes rendelkezései egy nemzetközi éghajlatváltozási megállapodás Közösség általi jóváhagyására utalnak, nem érinti az említett megállapodás tagállamok általi megkötését.

(35)

A tapasztalatokra figyelemmel a közösségi rendszernek a kibocsátások nyomon követésével, jelentésével és hitelesítésével kapcsolatos rendelkezéseit javítani kell.

(36)

Az Uniónak ki kell dolgoznia egy nemzetközileg elismert rendszert az erdőirtás csökkentésére, valamint az erdőtelepítés és újraerdősítés fokozására, követve a pénzügyi mechanizmusok kidolgozására vonatkozó célkitűzést az UNFCC keretében, és figyelembe véve a már létező megállapodásokat; a rendszernek részét kell képeznie egy működőképes, hatékony, méltányos és koherens pénzügyi struktúrának az éghajlatváltozásról tartott koppenhágai konferencián (COP 15 és COP/MOP 5) aláírandó, nemzetközi éghajlat-változási megállapodás keretében.

(37)

Annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a kazánok, égetőművek, turbinák, fűtőberendezések, kohók, égetők, kalcináló- és égetőkemencék, szárítók, motorok, üzemanyagcellák, vegyi tüzelőberendezések, fáklyázók, és hő- vagy katalitikus utánégetők valamennyi fajtája a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozik, az irányelvet ki kell egészíteni a „tüzelés” fogalommeghatározásával.

(38)

Annak biztosítása érdekében, hogy a kibocsátási egységek a Közösségen belüli személyek között korlátozás nélkül átruházhatók legyenek, továbbá annak biztosítása érdekében, hogy a közösségi rendszer harmadik országbeli, illetve szövetségi szint alatti vagy regionális egységbeli kibocsátáskereskedelmi rendszerekkel összekapcsolható legyen, 2012 januárjától kezdve a kibocsátási egységeket az üvegházhatású gázok Közösségen belüli kibocsátásának nyomon követését szolgáló rendszerről és a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtásáról szóló, 2004. február 11-i 280/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (8) értelmében létrehozott közösségi jegyzékben kell vezetni. Ennek nem szabad kihatással lennie a közösségi rendszer hatálya alá nem tartozó kibocsátásokra vonatkozó nemzeti kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékek fenntartására. A közösségi jegyzéknek ugyanazt a szolgáltatási minőséget kell biztosítania, mint a nemzeti jegyzékeknek.

(39)

2013-tól kezdve a CO2 környezetvédelmi szempontból biztonságos elkülönítésének, szállításának és geológiai tárolásának harmonizált módon kell a közösségi rendszer hatálya alá tartoznia.

(40)

Rendelkezéseket kell elfogadni annak érdekében, hogy lehetővé váljon a kibocsátási egységek kölcsönös elismerése a közösségi rendszer és az üvegházhatású gázok kibocsátásának olyan más kötelező erejű – harmadik országbeli, illetve szövetségi szint alatti vagy regionális egységbeli – kereskedelmi rendszerei között, amelyek korlátozzák az abszolút kibocsátásokat.

(41)

Az Unióval szomszédos harmadik országokat a közösségi rendszerhez való csatlakozásra kell buzdítani, amennyiben megfelelnek ennek az irányelvnek. A Bizottságnak minden erőfeszítést meg kell tennie a tagjelölt országokkal és a potenciális tagjelölt országokkal, valamint az európai szomszédságpolitika alá tartozó országokkal folytatott tárgyalásokon és a pénzügyi és technikai segítségnyújtás biztosítása során e cél előmozdítása érdekében. Ez megkönnyítené a technológia és az ismeretek átadását ezen országoknak, ami a gazdasági, környezeti és társadalmi előnyök mindenki számára történő biztosításának fontos eszköze.

(42)

Az irányelvnek biztosítania kell olyan megállapodások megkötését, amelyek célja a kibocsátási egységek elismerése a közösségi rendszer és a kibocsátást abszolút összkvóta megállapításával szabályozó, kötelező erejű, az üvegházhatású gázkibocsátással való kereskedést lehetővé tévő, a közösségi rendszerrel összhangban lévő rendszerek között, figyelembe véve a környezetvédelmi törekvés szintjét, valamint egy szilárd és összehasonlítható kibocsátás-nyomonkövetési, -jelentési és -hitelesítési mechanizmus, illetve megfeleltetési rendszer meglétét.

(43)

Figyelembe véve a közösségi rendszerben szerzett tapasztalatokat, lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok kibocsátási egységeket adjanak ki olyan projektek tekintetében, amelyek csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátásait, feltéve, hogy e projektekre a közösségi szinten elfogadott harmonizált szabályokkal összhangban kerül sor, továbbá hogy e projektek nem eredményezik a kibocsátáscsökkentések többszörös számítását, illetve nem akadályozzák a közösségi rendszer hatályának kiterjesztését vagy a közösségi rendszer hatálya alá nem tartozó, a kibocsátások csökkentésére irányuló szakpolitikai intézkedések meghozatalát.

(44)

Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (9) összhangban kell elfogadni.

(45)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy elfogadja az „új belépők” meghatározásának harmonizálására, a kibocsátási egységek árverés útján való értékesítésére, a kibocsátási egységeknek a Közösség egészére kiterjedő átmeneti kiosztására, az egyes bemutatóprojektek kiválasztására vonatkozó kritériumok és eljárások meghatározására, a szénszivárgás jelentős kockázatának kitett ágazatok és alágazatok listájának összeállítására, az egységek felhasználására, a kibocsátások nyomon követésére, jelentésére és hitelesítésére, az új belépőkre vonatkozó szabályok harmonizálására, továbbá a hitelesítők akkreditációjára és a projektekkel kapcsolatos harmonizált végrehajtási szabályokra vonatkozó intézkedéseket, valamint hogy kiigazítson egyes mellékleteket. Mivel ezen intézkedések általános hatályúak és a 2003/87/EK irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, beleértve annak új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítését, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(46)

A 2003/87/EK irányelvet ennek megfelelően módosítani kell.

(47)

Célszerű előírni azon rendelkezések korai átültetését, amelyek a közösségi rendszer 2013-tól kezdődő, felülvizsgált működését készítik elő.

(48)

A 2008 és 2012 közötti kereskedelmi időszak megfelelő lezárása érdekében a 2004/101/EK (10) és a 2008/101/EK irányelvvel (11) és a 219/2009/EK rendelettel (12) módosított 2003/87/EK irányelv rendelkezéseit továbbra is alkalmazni kell anélkül, hogy az érintené a Bizottság azon lehetőségét, hogy elfogadja a közösségi rendszer 2013-tól kezdődő, felülvizsgált működéséhez szükséges intézkedéseket.

(49)

Ezt az irányelvet a Szerződés 87. és 88. cikkében foglalt rendelkezésekre figyelemmel kell alkalmazni.

(50)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelembe veszi különösen az Európai Unió alapjogi chartájában elismert elveket.

(51)

Mivel ezen irányelv céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért ezek léptékük és hatásuk miatt közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(52)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (13) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 2003/87/EK irányelv módosításai

A 2003/87/EK irányelv a következőképpen módosul:

1.

A 1. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„Ez az irányelv rendelkezik továbbá arról, hogy a veszélyes éghajlatváltozás elkerüléséhez tudományos alapon szükségesnek tartott csökkentéshez való hozzájárulás érdekében fokozni kell az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését.

Ez az irányelv rendelkezéseket határoz meg továbbá a 20 %-ot meghaladó, szigorúbb közösségi csökkentési kötelezettségvállalás értékeléséről és megvalósításáról, amelyeket az üvegházhatású gázkibocsátás 9. cikk szerint előírtakat meghaladó csökkentéséhez vezető, éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás Közösség általi jóváhagyását követően kell alkalmazni, ahogyan azt a 2007. márciusi Európai Tanács által jóváhagyott, 30 %-os kötelezettségvállalás is tükrözi.”

2.

A 3. cikk a következőképpen módosul:

a)

a c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„c)

»üvegházhatású gázok«: a II. mellékletben felsorolt gázok és a légkör azon természetes és emberi tevékenységből származó gáznemű alkotóelemei, amelyek elnyelik, majd újra kibocsátják az infravörös sugárzást;”

b)

a h) pont helyébe a következő szöveg lép:

„h)

»új belépő«:

olyan, az I. mellékletben felsoroltak közül egy vagy több tevékenységet folytató létesítmény, amely első alkalommal 2011. június 30. után szerzett üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedélyt,

a 24. cikk (1) vagy (2) bekezdése értelmében a közösségi rendszerbe felvett tevékenységet első alkalommal folytató létesítmény, vagy

olyan, az I. mellékletben felsoroltak közül egy vagy több tevékenységet vagy a 24. cikk (1) vagy (2) bekezdése értelmében a közösségi rendszerbe felvett valamely tevékenységet folytató létesítmény, amelyet 2011. június 30. után jelentős mértékben bővítettek, e bővítés tekintetében.”;

c)

a cikk a következő pontokkal egészül ki:

„t)

»égetés«: tüzelőanyagok oxidálása függetlenül az e folyamat révén előállított hő-, elektromos vagy mechanikai energia felhasználási módjától, valamint az ehhez közvetlenül kapcsolódó valamennyi tevékenység, beleértve a hulladékgázok tisztítását;

u)

»villamosenergia-termelő«: olyan létesítmény, amely 2005. január 1-jén vagy azt követően harmadik felek számára történő értékesítésre szánt villamos energiát termelt, és amelyben az I. mellékletben felsorolt tevékenységek közül kizárólag »tüzelőanyagok égetését« végzik.”

3.

A 3c. cikk (2) bekezdésében a „11. cikk (2) bekezdése” kifejezés helyébe a „13. cikk (1) bekezdése” kifejezés lép;

4.

A 3g. cikkben „a 14. cikk alapján elfogadott iránymutatások” kifejezés helyébe „a 14. cikkben említett rendelet” kifejezés lép.

5.

A 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„4. cikk

Üvegházhatású gázra vonatkozó kibocsátási engedélyek

A tagállamok biztosítják, hogy 2005. január 1-jétől semmilyen létesítmény nem folytat az I. mellékletben felsorolt olyan tevékenységet, amely egy ahhoz kapcsolódó, meghatározott kibocsátást eredményez, csak az üzemeltető számára az illetékes hatóság által az 5. és 6. cikkel összhangban kiállított engedély birtokában, vagy abban az esetben, ha a létesítményt a 27. cikknek megfelelően kivették a közösségi rendszer hatálya alól. Ez a rendelkezés a 24. cikk alapján kiválasztott létesítményekre is vonatkozik.”

6.

Az 5. cikk d) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„d)

a 14. cikkben előírt rendeletekkel összhangban a kibocsátások nyomon követése és bejelentése céljából tervezett intézkedések.”

7.

A 6. cikk a következőképpen módosul:

a)

a (1) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az illetékes hatóság az üvegházhatású gázok kibocsátására feljogosító engedélyt legalább ötévente felülvizsgálja, és megteszi a szükséges módosításokat.”;

b)

a (2) bekezdés c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„c)

a 14. cikkben említett rendelet szerinti követelményeknek eleget tevő nyomonkövetési terv. A tagállamok engedélyezhetik az üzemeltetők számára a nyomonkövetési terv módosítását az engedély változtatása nélkül. Az üzemeltetők az illetékes hatóság elé jóváhagyásra benyújtják a módosított nyomonkövetési terveket.”

8.

Az 7. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„7. cikk

A létesítményeket érintő változások

Az üzemeltető értesíti az illetékes hatóságot bármely, a létesítmény jellegének vagy működésének megváltoztatására és a létesítmény bővítésére, illetve teljesítményének jelentős csökkentésére irányuló olyan tervéről, amelyhez az üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedély módosítására van szükség. Ahol szükséges, az illetékes hatóság módosítja az engedélyt. Ha változik a létesítmény üzemeltetője, az illetékes hatóság módosítja az engedélyt az új üzemeltető nevének és címének beillesztésével.”

9.

A 9. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„9. cikk

Közösségi kibocsátásiegység-mennyiség

A 2013-tól kezdve közösségi szinten évente kiadható kibocsátásiegység-mennyiség a 2008 és 2012 közötti időszak közepétől kezdve lineárisan csökken. A szóban forgó mennyiség a 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási tervekről elfogadott bizottsági határozatokkal összhangban a tagállamok által kiadott kibocsátási egységek átlagos évi teljes mennyiségéhez viszonyítva 1,74 %-os lineáris tényező szerint csökken.

A Bizottság – a 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási tervekről elfogadott bizottsági határozatokkal összhangban a tagállamok által kiadott vagy kiadandó teljes mennyiségek alapján – 2010. június 30-ig közzéteszi a 2013. évre vonatkozó kibocsátási egységek közösségi szintű abszolút mennyiségét.

A Bizottság a lineáris tényezőt felülvizsgálja, és adott esetben 2020-tól javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak annak érdekében, hogy legkésőbb 2025-ben határozatot lehessen elfogadni.”

10.

Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

„9a. cikk

A közösségi kibocsátásiegység-mennyiség kiigazítása

(1)   A kibocsátási egységek 2013. január 1-jétől kiadandó mennyiségét a 2008 és 2012 közötti időszakban a közösségi rendszerben a 24. cikk (1) bekezdése értelmében részt vevő létesítmények tekintetében ki kell igazítani oly módon, hogy tükrözze az e létesítmények tekintetében a közösségi rendszerbe való bekapcsolódásuk időszakában kiadott kibocsátási egységek átlagos éves mennyiségének a 9. cikkben előírt lineáris tényezővel módosított értékét.

(2)   A közösségi rendszerbe csak 2013-tól bekapcsolódó, az I. mellékletben felsorolt tevékenységeket folytató létesítmények tekintetében a tagállamok biztosítják, hogy e létesítmények üzemeltetői a megfelelő illetékes hatóságnak kellően megalapozott és független hitelesítő által hitelesített kibocsátásadatokat nyújtsanak be annak érdekében, hogy ezeket az adatokat a kiadandó közösségi kibocsátási egységek mennyiségének kiigazítása során figyelembe lehessen venni.

Ezeket az adatokat – a 14. cikk (1) bekezdése alapján elfogadott rendelkezésekkel összhangban – 2010. április 30-ig kell a megfelelő illetékes hatóságnak benyújtani.

Ha a benyújtott adatok kellően megalapozottak, az illetékes hatóság erről 2010. június 30-ig értesíti a Bizottságot; ennek alapján a 9. cikkben előírt lineáris tényezővel kiigazított, kiadandó kibocsátásiegység-mennyiséget megfelelően ki kell igazítani. A CO2-n kívüli egyéb üvegházhatású gázokat kibocsátó létesítmények esetében az illetékes hatóság a létesítmény kibocsátáscsökkentési potenciáljának megfelelően alacsonyabb kibocsátásmennyiséget jelenthet be.

(3)   A Bizottság az (1) és a (2) bekezdés szerint kiigazított mennyiségeket 2010. szeptember 30-ig közzéteszi.

(4)   Azon létesítmények tekintetében, amelyek a 27. cikkel összhangban kikerülnek a közösségi rendszer alól, a 2013. január 1-jétől kiadandó kibocsátási egységeknek a Közösség egészére kiterjedő mennyiségét lefelé kell kiigazítani oly módon, hogy az tükrözze az e létesítmények 2008 és 2010 közötti időszakban hitelesített éves átlagos kibocsátásának a 9. cikkben előírt lineáris tényezővel módosított értékét.”

11.

A 10. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„10. cikk

Kibocsátási egységek értékesítése árverés útján

(1)   A tagállamok 2013-tól kezdődően a 10a. és 10c. cikkel összhangban ingyenesen ki nem osztott valamennyi kibocsátási egységet árverés útján értékesítik. 2010. december 31-ig a Bizottság meghatározza és közzéteszi az árverésre bocsátandó kibocsátási egységek becsült mennyiségét.

(2)   Az egyes tagállamok által árverés útján értékesítendő teljes kibocsátásiegység-mennyiség a következő részekből tevődik össze:

a)

az árverés útján értékesítendő teljes kibocsátásiegység-mennyiség 88 %-át olyan arányban kell szétosztani a tagállamok között, hogy az megegyezzen az adott tagállam közösségi rendszerbeli hitelesített kibocsátásai részarányával a 2005. évre vagy a 2005–2007 időszak átlagára vonatkozóan – amelyik ezek közül a legmagasabb;

b)

az árverés útján értékesítendő teljes kibocsátásiegység-mennyiség 10 %-át – a Közösségen belüli szolidaritás és gazdasági növekedés céljára tekintettel – bizonyos tagállamok között kell szétosztani oly módon, hogy a tagállamnak árverés útján történő értékesítés céljára az a) pont alapján jutó kibocsátásiegység-mennyiség a IIa. mellékletben előírt százalékokkal megemelkedik; valamint

c)

az árverezendő teljes kibocsátásiegység-mennyiség 2 %-át azon tagállamok között kell kiosztani, amelyek üvegházhatású gázkibocsátása 2005-ben legalább 20 %-kal alacsonyabb volt, mint a Kiotói Jegyzőkönyv alapján rájuk vonatkozó bázisévben. Ennek a százalékos mennyiségnek az érintett tagállamok részére történő kiosztását a IIb. melléklet tartalmazza.

Az a) pont alkalmazásában azon tagállamok részesedését, amelyek 2005-ben nem vettek részt a közösségi rendszerben, a 2007. évi hitelesített kibocsátásadatokból kell kiszámítani.

A b) és c) pontban említett százalékokat szükség szerint arányosan ki kell igazítani oly módon, hogy az elosztás mértéke 10 %, illetve 2 % legyen.

(3)   A kibocsátási egységeik elárverezéséből származó bevételek felhasználásáról a tagállamok határoznak. A kibocsátási egységek (2) bekezdésben említett, árverés útján történő értékesítéséből származó bevételek – beleértve a (2) bekezdés b) és c) pontja alapján megvalósuló értékesítésből származó valamennyi bevételt is –, vagy e bevételek értékével megegyező összeg legalább 50 %-át az alábbi célok egyikére vagy közülük többre kell felhasználni:

a)

az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésére, ideértve a Globális Energiahatékonysági és Megújuló Energia Alapnak, valamint a poznani éghajlatváltozási konferencián (COP 14 and COP/MOP 4) elindított Alkalmazkodási Alapnak nyújtott hozzájárulást is, az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra, valamint a kibocsátáscsökkentést és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó kutatás és fejlesztés, valamint demonstrációs projektek finanszírozására, ideértve az európai stratégiai energiatechnológiai tervben és az európai technológiai platformokban szereplő kezdeményezésekben való részvételt is;

b)

a megújuló energiaforrásból megvalósuló energiatermelés fejlesztésére a Közösség azon vállalásának teljesítése céljából, hogy 2020-ra 20 %-ban megújuló forrásból származó energiát fog felhasználni, továbbá a biztonságos és fenntartható alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérést előmozdító egyéb technológiák kifejlesztésére, valamint a Közösség azon vállalása teljesítésének elősegítésére, hogy 2020-ig az energiahatékonyságot 20 %-kal növeli;

c)

az erdőirtás elkerülését, valamint az erdőtelepítés és az erdők újratelepítésének fokozását célzó intézkedésekre az éghajlatváltozásra vonatkozó nemzetközi megállapodást ratifikáló fejlődő országokban; technológiák átadására és az éghajlatváltozás ezen országokra gyakorolt kedvezőtlen hatásaihoz való alkalmazkodás előmozdítására;

d)

a Közösségben megvalósuló erdősítés révén történő CO2-megkötésre;

e)

a különösen a szilárd fosszilis tüzelésű erőművekből, valamint számos ipari ágazatból és alágazatból származó CO2 környezeti szempontból biztonságos elkülönítésére és geológiai tárolására, harmadik országokban is;

f)

az alacsony kibocsátású közlekedésre és tömegközlekedési eszközökre történő átállás ösztönzésére;

g)

az energiahatékonysággal és a tiszta energiákkal kapcsolatos kutatás és fejlesztés finanszírozására az irányelv hatálya alá tartozó iparágakban;

h)

olyan intézkedésekre, amelyek az energiahatékonyság és a hőszigetelés javítására, vagy a kis és közepes jövedelmű háztartások szociális aspektusainak kezelését célzó pénzügyi támogatások biztosítására irányulnak;

i)

a közösségi rendszer igazgatásával kapcsolatos adminisztrációs költségekre.

A tagállamok akkor teljesítették az e bekezdésben meghatározott rendelkezéseket, ha az első albekezdésben megállapított célok megvalósítására a fejlődő országokra is kiterjedő adózási és pénzügyi támogatási politikát vagy a pénzügyi támogatást növelő belső szabályozási politikát működtetnek és hajtanak végre a kibocsátási egységek (2) bekezdés szerinti elárverezéséből származó bevételekkel egyenértékű összeg legalább 50 %-ának megfelelő értékben – beleértve a kibocsátási egységeknek a (2) bekezdés b) és c) pontja szerinti elárverezéséből származó valamennyi bevételt is.

A tagállamok a 280/2004/EK határozat értelmében benyújtott jelentéseikben tájékoztatják a Bizottságot a bevételek felhasználásáról és az e bekezdésnek megfelelően hozott intézkedésekről.

(4)   A Bizottság 2010. június 30-ig rendeletet fogad el az árverések nyílt, átlátható, összehangolt és megkülönböztetésmentes lefolytatása érdekében az árverések időzítéséről, adminisztrálásáról és egyéb vonatkozásairól. Ennek érdekében a folyamatnak kiszámíthatónak kell lennie, különösen az árverések időzítése, ütemezése, valamint a rendelkezésre bocsátandó kibocsátási egységek becsült mennyisége tekintetében.

Az árveréseket úgy kell megszervezni, hogy:

a)

az üzemeltetők és különösen a közösségi rendszer hatálya alá tartozó kis- és középvállalkozások teljes mértékben, igazságos és méltányos alapon részt vehessenek rajtuk;

b)

minden résztvevő egyidejűleg jusson hozzá ugyanazon információkhoz, és a résztvevők ne akadályozzák az árverés lefolytatását;

c)

az árverés megszervezése és az azon való részvétel költséghatékony legyen és ne okozzon indokolatlan adminisztrációs kiadásokat; valamint

d)

a kis kibocsátók számára hozzáférést biztosítson a kibocsátási egységekhez.

Az ezen irányelv nem alapvető elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedést a 23. cikk (3) bekezdésében előírt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

A tagállamok minden árverésről jelentést készítenek az árverési szabályok megfelelő végrehajtását illetően, különös tekintettel a tisztességes és nyílt hozzáférés, az átláthatóság, az árképzés, valamint a technikai és működési vonatkozások szempontjaira. E jelentéseket az árverést követő egy hónapon belül kell benyújtani, és azokat a Bizottság honlapján közzéteszik.

(5)   A Bizottság nyomon követi az európai karbonpiac működését. A Bizottság minden évben jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a karbonpiac működéséről, beleértve az árverések végrehajtását, a likviditást és a kereskedelem nagyságrendjét. Szükség esetén a tagállamok biztosítják, hogy minden vonatkozó információt legalább két hónappal a jelentés Bizottság általi elfogadása előtt benyújtanak a Bizottságnak.”

12.

Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

„10a. cikk

A harmonizált ingyenes kiosztás közösségi szintű átmeneti szabályai

(1)   A Bizottság 2010. december 31-ig közösségi szintű, teljes mértékben harmonizált végrehajtási intézkedéseket fogad el a kibocsátási egységek a (4), az (5), a (7) és a (12) bekezdésben említett kiosztására vonatkozóan, ideértve a (19) bekezdés harmonizált alkalmazásához szükséges bármely rendelkezést is.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló fenti intézkedéseket a 23. cikk (3) bekezdésében előírt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

Az első albekezdésben előírt intézkedések lehetőség szerint közösségi szintű előzetes referenciaértékeket határoznak meg annak biztosítására, hogy a kiosztás módja ösztönözze az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését és az energiafelhasználás tekintetében hatékony műszaki megoldásokat, figyelembe véve a leghatékonyabb műszaki megoldásokat, a helyettesítő megoldásokat, az alternatív termelési folyamatokat, a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést, a hulladékgázokból való hatékony energia-visszanyerést, a biomassza-használatot, valamint a CO2 elkülönítését és tárolását, amennyiben rendelkezésre állnak ilyen létesítmények, továbbá az intézkedések nem ösztönöznek a kibocsátás növelésére. Villamosenergia-termelés kapcsán ingyenesen nem osztható ki kibocsátási egység, a 10c. cikk hatálya alá tartozó esetek és a hulladékgázokból előállított villamos energia kivételével.

Az egyes ágazatokban és alágazatokban a referenciaértékeket elviekben a termékek – és nem a ráfordítások – alapján kell kiszámítani, az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésének és az energiahatékonysági megtakarításnak az érintett ágazat vagy alágazat termelési folyamata során való maximalizálása érdekében.

Az egyes ágazatokra és alágazatokra vonatkozó előzetes referenciaértékek rögzítésére szolgáló elvek meghatározása során a Bizottság konzultál az érdekelt felekkel, köztük az érintett ágazatokkal és alágazatokkal.

Azt követően, hogy a Közösség olyan nemzetközi éghajlatváltozási megállapodást hagy jóvá, amely az üvegházhatású gázok tekintetében a Közösségben megvalósulóval összemérhető mértékű kibocsátáscsökkentésekre kötelez, a Bizottság a fenti intézkedéseket felülvizsgálja annak érdekében, hogy ingyenes kiosztásra csak akkor kerülhessen sor, ha az a megállapodásra figyelemmel teljes mértékben indokolt.

(2)   Az egyes ágazatokra vonatkozó előzetes referenciaértékek meghatározására szolgáló elvek rögzítése során a kiindulópontot az ágazat vagy alágazat közösségi létesítményei leghatékonyabb 10 %-ának 2007–2008 közötti átlagteljesítménye adja. A Bizottság konzultál az érdekelt felekkel, köztük az érintett ágazatokkal és alágazatokkal.

A 14. és a 15. cikk értelmében elfogadott rendeletek az előzetes referenciaértékek meghatározása céljából harmonizált szabályokat alakítanak ki a termeléssel kapcsolatos üvegházhatású gázkibocsátás nyomon követésére, jelentésére és ellenőrzésére.

(3)   A (4) és (8) bekezdésre is figyelemmel és a 10c. cikkre tekintet nélkül nem részesülhetnek ingyenes kiosztásban a villamosenergia-termelők, a szén-dioxid elkülönítését szolgáló létesítmények, a szén-dioxid szállítására szolgáló csővezetékek és a szén-dioxid tárolóhelyek.

(4)   Ingyenes kiosztásban részesül a távfűtés és a 2004/8/EK irányelv értelmében vett nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés a gazdaságilag indokolt módon, kereslet kielégítése céljából folytatott hőtermelés vagy hűtési szolgáltatások tekintetében. 2013-tól kezdődően minden évben az e létesítmények számára e hőtermelés tekintetében kiosztott kibocsátási egységek mennyiségét a 9. cikkben előírt lineáris tényezővel ki kell igazítani.

(5)   A (3) bekezdés hatálya alá nem tartozó, és nem új belépő létesítmények részére kiosztandó kibocsátásiegység-mennyiség kiszámításának alapját képező éves maximális kibocsátásiegység-mennyiség nem haladhatja meg az alábbiak összegét:

a)

a 9. cikknek megfelelően meghatározott teljes éves közösségi kibocsátásiegység-mennyiség megszorozva a (3) bekezdés hatálya alá nem tartozó létesítményekből származó kibocsátásoknak a 2008 és 2012 közötti időszakban a közösségi rendszer hatálya alá tartozó létesítményekből származó, 2005 és 2007 közötti teljes hitelesített átlagkibocsátásában képviselt részarányával; és

b)

a közösségi rendszerbe csak 2013-tól tartozó, a (3) bekezdés hatálya alá nem tartozó létesítményekből származó, 2005 és 2007 közötti teljes hitelesített éves átlagkibocsátás, kiigazítva a 9. cikkben említett lineáris tényezővel.

Szükség esetén egységes, ágazatközi korrekciós tényezőt kell alkalmazni.

(6)   A tagállamok emellett azon ágazatok vagy alágazatok számára, amelyekről megállapítást nyert, hogy a villamosenergia-árakban megjelenő, üvegházhatású gázkibocsátással kapcsolatos költségeik miatt jelentősen érinti őket a szénszivárgás kockázata, pénzügyi intézkedéseket is elfogadhatnak e költségek kompenzálása érdekében, amennyiben a pénzügyi intézkedések összeegyeztethetőek az állami támogatásokra alkalmazandó és az e területen a jövőben elfogadandó szabályokkal.

Ezen intézkedések alapját az egységnyi előállított termékre jutó közvetett CO2-kibocsátásra megállapított előzetes referenciaértékeknek kell képeznie. Az előzetes referenciaértékeket egy adott ágazatra vagy alágazatra vonatkozóan kell kiszámítani az egységnyi terméknek a leghatékonyabb elérhető technológiával történő előállításához felhasznált villamosenergia-fogyasztás és az áramtermelés releváns európai összetételének CO2-kibocsátása alapján.

(7)   A 2013-tól 2020-ig terjedő időszakban a 9. és a 9a. cikkel összhangban meghatározott közösségi kibocsátásiegység-mennyiség öt százalékát el kell különíteni az új belépők részére; az új belépőknek az e cikk (1) bekezdése értelmében elfogadott szabályokkal összhangban összesen legfeljebb ennyi kibocsátási egység osztható ki. A tagállamok a 10. cikk (2) bekezdésével, a részletes szabályok és az időzítés vonatkozásában a 10. cikk (4) bekezdésével, valamint a vonatkozó végrehajtási intézkedésekkel összhangban árverés útján értékesítik a közösségi tartalékban lévő azon kibocsátási egységeket, amelyeket a 2013 és 2020 közötti időszakban sem új belépőknek nem osztottak ki, sem e cikk (8), (9) vagy (10) bekezdése szerint nem használtak fel, figyelembe véve, hogy az egyes tagállamokban működő létesítmények milyen mértékben részesültek e tartalékból.

A kiosztandó mennyiséget a 9. cikkben előírt lineáris tényezővel ki kell igazítani.

Villamosenergia-termelés céljából új belépőknek nem osztható ki ingyenesen kibocsátási egység.

2010. december 31-ig harmonizált szabályokat kell elfogadni az »új belépő« fogalommeghatározásának alkalmazására, különösen a »jelentős bővítés« fogalommeghatározása tekintetében.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 23. cikk (3) bekezdésében előírt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(8)   Az új belépők tartalékában legfeljebb 300 millió kibocsátási egységnek 2015. december 31-ig rendelkezésre kell állnia legfeljebb 12, a CO2 környezetvédelmi szempontból biztonságos elkülönítésére és geológiai tárolására (CCS) irányuló kereskedelmi demonstrációs projekt kidolgozásának és működtetésének előmozdítására, valamint a megújuló energia termelésére alkalmazott innovatív technológiák demonstrációs projektjei számára, az EU területén.

A kibocsátási egységeket olyan demonstrációs projektek támogatására kell rendelkezésre bocsátani, amelyek a gazdaságilag még nem életképes CET-technológiák és megújuló energiát hasznosító technológiák széles skálájának a földrajzilag egyenletesen elhelyezkedő fejlesztésére irányulnak. Odaítélésük a szén-dioxid-kibocsátások hitelesített elkerülésétől függ.

A projekteket a tudásmegosztás követelményét is magukban foglaló objektív és átlátható feltételek alapján választják ki. E feltételeket és rendelkezéseket a 23. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni, és nyilvánosságra kell hozni.

Kibocsátási egységeket kell elkülöníteni a harmadik albekezdésben meghatározott feltételeknek eleget tevő projektek számára. E projektekhez a tagállamok nyújtanak támogatást, amely kiegészíti a létesítmény üzemeltetője által nyújtott jelentős társfinanszírozást. A projektekhez emellett az érintett tagállamok és egyéb eszközök is társfinanszírozást nyújthatnak. E bekezdés mechanizmusa révén nem részesülhet támogatásban olyan projekt, amely az e célra rendelkezésre álló összes kibocsátási egység 15 %-át meghaladó kibocsátással jár. E kibocsátási egységeket a (7) bekezdés szerint kell figyelembe venni.

(9)   Litvánia – amely a 2003-as csatlakozási szerződéshez fűzött 4., az ignalinai atomerőműről szóló jegyzőkönyv 1. cikke alapján vállalta, hogy 2009. december 31-ig bezárja az ignalinai atomerőmű 2. blokkját – amennyiben teljes hitelesített kibocsátása a közösségi rendszerben 2013 és 2015 közötti időszakban meghaladja a litvániai villamoserőművek számára az adott időszakban biztosított ingyenes egységeknek, és a 2013–2020 közötti időszakban a Litvánia által elárverezendő egységek háromnyolcadának összegét, a 10. cikk (4) bekezdésében hivatkozott rendelettel összhangban egységeket igényelhet az új belépő tartalékból. Az egységek maximális összege megegyezik az adott időszakra vonatkozó többletkibocsátással, amennyiben a többlet a villamosenergia-termelés megnövekedett kibocsátásainak tudható be, levonva ebből azt a mennyiséget, amellyel e tagállamban a kiosztás meghaladta a 2008 és 2012 közötti időszakban a közösségi rendszerben az adott időszakra Litvánia számára hitelesített kibocsátásokat. E kibocsátási egységeket a (7) bekezdés szerint kell figyelembe venni.

(10)   Azon tagállamok, amelyek elektromos hálózata kapcsolódik Litvániához, és amelyek 2007-ben saját fogyasztásra szánt, hazai villamosenergia-fogyasztásuk több mint 15 %-át Litvániából importálták, és amelyek kibocsátása annak köszönhetően növekedett meg, hogy új erőműveket létesítettek, a (9) bekezdést értelemszerűen alkalmazhatják az abban hivatkozott feltételekkel.

(11)   A 10b. cikk rendelkezéseire is figyelemmel az e cikk (4)–(7) bekezdése értelmében 2013-ban ingyenesen kiosztott kibocsátásiegység-mennyiségnek az (1) bekezdésben előírt intézkedésekkel összhangban meghatározott mennyiség 80 %-ának kell megfelelnie. Ezt követően az ingyenesen kiosztott mennyiséget évente mindig azonos mennyiséggel úgy kell csökkenteni, hogy 2020-ra 30 %-ot érjen el, majd 2027-re megszűnjön az ingyenes kiosztás.

(12)   A 10b. cikkre is figyelemmel, 2013-ban, majd azt követően 2020-ig minden évben a szénszivárgás kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatokban vagy alágazatokban működő üzemeltetők az (1) bekezdésben hivatkozott rendelkezésekkel összhangban meghatározott mennyiség 100 %-a erejéig ingyenes kiosztásban részesülhetnek az (1) bekezdésnek megfelelően.

(13)   A Bizottság 2009. december 31-ig, majd azt követően ötévente a (14)–(17) bekezdésekben meghatározott feltételek alapján, az Európai Tanáccsal való egyeztetést követően meghatározza a (12) bekezdés hatálya alá tartozó ágazatok vagy alágazatok listáját.

A Bizottság minden évben saját kezdeményezésére vagy valamely tagállam kérésére az első bekezdésben említett listát további ágazatokkal vagy alágazatokkal egészítheti ki, amennyiben elemző jelentés igazolja, hogy ezen ágazat vagy alágazat a tevékenységére alapvetően kiható változás következtében megfelel a (14)–(17) bekezdésben szereplő feltételeknek.

E cikk végrehajtásának céljából a Bizottságnak konzultálnia kell a tagállamokkal, az érintett ágazatokkal és alágazatokkal és más érdekelt felekkel.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 23. cikk (3) bekezdésében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(14)   A (12) bekezdésben említett ágazatok vagy alágazatok meghatározása érdekében a Bizottság közösségi szinten felméri, hogy a megfelelő bontási szinten az ágazatnak vagy alágazatnak milyen mértékben van lehetősége arra, hogy a szükséges kibocsátási egységek közvetlen költségét és az irányelv végrehajtásából eredő magasabb villamosenergia-árak közvetett költségeit a termékárakban megjelenítse anélkül, hogy ezáltal a Közösségen kívüli, a szén-dioxid-kibocsátás szempontjából kevésbé hatékony létesítményekkel szemben jelentős piaci részesedést veszítene. E felmérések alapját az EU az éghajlatváltozásra és megújuló energiára vonatkozó 2020-as célkitűzéseire irányuló végrehajtási intézkedéscsomaghoz csatolt bizottsági hatásvizsgálat, és az egyes ágazatokra vagy alágazatokra vonatkozóan a legutóbbi három évből származó, rendelkezésre álló kereskedelmi, termelési és hozzáadott értékre vonatkozó adatoknak megfelelően megállapított, átlagos szén-dioxid-ár képezi.

(15)   Egy ágazat vagy alágazat akkor tekinthető a szénszivárgás kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatnak, ha:

a)

az ezen irányelv végrehajtásából eredő közvetlen és közvetett többletkiadások a termelési költségeknek a bruttó hozzáadott érték arányában mérve jelentős mértékű, legalább 5 %-os növekedését eredményezik; valamint

b)

a harmadik országokkal folytatott kereskedelem intenzitása, azaz a harmadik országokba irányuló kivitel és a harmadik országokból származó behozatal összértékének és a közösségi piac összméretének (az éves forgalom és a harmadik országokból történő teljes behozatal összegének) hányadosa 10 % fölött van;

(16)   A (15) bekezdés sérelme nélkül egy ágazat vagy alágazat akkor is a szénszivárgás kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatnak tekinthető, ha:

a)

az ezen irányelv végrehajtásából eredő közvetlen vagy közvetett többletkiadások a termelési költségeknek a bruttó hozzáadott érték arányában mérve rendkívül nagymértékű, legalább 30 %-os növekedését eredményezik, vagy

b)

a harmadik országokkal folytatott kereskedelem intenzitása, azaz a harmadik országokba irányuló kivitel és a harmadik országokból származó behozatal összértékének és a közösségi piac összméretének (az éves forgalom és a harmadik országokból történő teljes behozatal összegének) hányadosa 30 % fölött van.

(17)   A 13. cikkben említett listát – a vonatkozó adatok megléte esetén – az alábbi feltételek figyelembevételével megvalósuló minőségi értékelést követően ki lehet egészíteni:

a)

milyen mértékben van lehetősége az adott ágazatban és/vagy alágazatban működő egyes létesítményeknek – például a leghatékonyabb műszaki megoldások alkalmazásával – a kibocsátási szintek vagy a villamosenergia-fogyasztás csökkentésére, figyelembe véve adott esetben a termelési költségeknek a vonatkozó beruházásból eredő növekedését is;

b)

jelenlegi és várható piaci jellemzők, beleértve azt az esetet is, amikor a kereskedelemtől való függőség vagy a közvetlen vagy közvetett költségek növekedése megközelíti a (16) bekezdésben említett küszöbértéket;

c)

a haszonkulcs, mint a hosszú távú beruházási vagy áttelepítési döntések lehetséges mutatója.

(18)   A 13. cikkben említett listát – vonatkozó adatok megléte esetén – az alábbiak figyelembevételét követően határozzák meg:

a)

a szénátszivárogatás veszélyének vélhetően kitett ágazatokban vagy alágazatokban a termékek világviszonylatban jelentős részét előállító harmadik országok milyen mértékben kötelezik el magukat az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése mellett a vonatkozó ágazatokban vagy alágazatokban a közösségihez hasonló időkereten belül és mértékben, és

b)

az ezen országokban található létesítmények karbonhatékonyságának a közösségi létesítmények hatékonyságával való összehasonlíthatóságának mértéke.

(19)   Nem részesülhet ingyenes kiosztásban olyan létesítmény, amely beszüntette működését, kivéve, ha az üzemeltető az illetékes hatóságnak bizonyítja, hogy az e létesítmény tekintetében meghatározott és ésszerű időtartamon belül újrakezdi a termelést. Működésüket beszüntetett létesítményeknek kell tekinteni azon létesítményeket, amelyek üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedélye lejárt, vagy azt visszavonták, vagy azon létesítményeket, amelyek tekintetében a működés vagy a működés újrakezdése műszakilag lehetetlen.

(20)   A Bizottság az (1) bekezdés értelmében elfogadott intézkedések keretében a működésüket részben beszüntető, vagy teljesítményüket jelentős mértékben csökkentő létesítmények meghatározására, valamint a számukra ennek megfelelően ingyenesen kiosztható kibocsátási egységek szintjének kiigazítására irányuló intézkedéseket is hoz.

10b. cikk

Intézkedések egyes energiaigényes iparágak támogatására szénszivárgás esetén

(1)   A Bizottság 2010. június 30-ig – a nemzetközi tárgyalások eredményére és ezen eredményeknek az üvegházhatású gázkibocsátás globális mérséklésére gyakorolt hatására figyelemmel, valamennyi érintett szociális partnerrel folytatott konzultációt követően – elemző jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli azon, energiaigényes ágazatok és alágazatok helyzetét, amelyekben előzetes megállapítások alapján nagy a szénszivárgás kockázata. A Bizottság a jelentés kíséretében megfelelő javaslatot terjeszt elő, amely az alábbiakat tartalmazhatja:

a)

az érintett ágazatok vagy alágazatok részére a 10a. cikk alapján térítés nélkül kiosztandó kibocsátásiegység-mennyiség részarányának kiigazítása;

b)

a 10a. cikknek megfelelően meghatározott ágazatokban vagy alágazatokban előállított termékek importőreinek a közösségi rendszerbe való bevonása;

c)

a szénszivárgás hatásának értékelése a tagállamok energiabiztonsága tekintetében, különös tekintettel arra a helyzetre, amikor az Unió más országaival való villamosenergia-hálózati összeköttetés nem kielégítő, és amikor harmadik országokkal össze van kapcsolva a hálózat, és megfelelő intézkedések meghozása e területen.

Annak meghatározása során, hogy milyen intézkedést célszerű hozni, a fentiek mellett figyelembe kell venni azokat az esetleges kötelező erejű ágazati megállapodásokat, amelyek globális szinten az éghajlatváltozás elleni küzdelem szempontjából jelentős nagyságú üvegházhatású gázkibocsátás-csökkentést eredményeznek, nyomon követhetők, ellenőrizhetők, és olyan kötelező intézkedéseket tartalmaznak, amelyek biztosítják a megállapodásban foglaltak betartását.

(2)   A Bizottság 2011. március 31-ig értékeli, hogy az (1) bekezdésnek megfelelően az ágazatok vagy alágazatok számára ingyenesen kiosztott egységek arányára vonatkozó döntések – beleértve a 10a. cikk (2) bekezdésének megfelelő előzetes referenciaértékek megállapítását is – jelentős mértékben befolyásolják-e a tagállamok által a 10. cikk (2) bekezdés b) pontja értelmében árverésen értékesített egységek mennyiségét, összevetve azzal a forgatókönyvvel, miszerint 2020-ban valamennyi ágazatban teljes árverés érvényesül. Adott esetben megfelelő javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, figyelembe véve a javaslatok lehetséges elosztási hatásait is.

10c. cikk

Átmenetileg ingyenes kibocsátási egységek kiosztásának lehetősége a villamosenergia-termelés korszerűsítése számára

(1)   A 10a. cikk (1)–(5) bekezdésétől eltérve a tagállamok átmenetileg ingyenes kibocsátási egységeket oszthatnak ki olyan, 2008. december 31-én már villamosenergia-termelést végző vagy olyan létesítmények részére, amelyek esetében az adott időpontig a beruházás már fizikailag megkezdődött, ha az alábbi feltételek legalább egyike teljesül:

a)

2007-ben a nemzeti villamosenergia-hálózat nem állt közvetlen vagy közvetett kapcsolatban a Villamosenergia-átviteli Koordinációs Unió (UCTE) által működtetett hálózattal összekapcsolt rendszerrel;

b)

2007-ben vagy a nemzeti villamosenergia-hálózat az UCTE által működtetett hálózattal csak egyetlen, kevesebb mint 400 MW kapacitású vezetéken keresztül állt közvetlen vagy közvetett kapcsolatban; vagy

c)

2006-ban a villamos energia több mint 30 %-át egyetlen fosszilis tüzelőanyagból állították elő, valamint az egy főre jutó GDP piaci árakon nem haladta meg az egy főre jutó GDP piaci árakon számított közösségi átlagának 50 %-át.

Az érintett tagállam benyújtja nemzeti tervét a Bizottság számára, amely tartalmazza az infrastruktúra modernizálására és felújítására, valamint a tiszta technológiákra vonatkozó beruházásokat. A nemzeti tervnek elő kell írnia továbbá az energia-összetételt és a beszerzési források diverzifikálását, lehetőség szerint az ingyenes egységek piaci értékével megegyező mértékben, de figyelembe kell venni annak igényét, hogy a közvetlenül ehhez kapcsolódó árnövekedés a lehetséges szintig korlátozva legyen. Az érintett tagállam minden évben jelentést nyújt be a Bizottságnak az infrastruktúra és a tiszta technológiák fejlesztését célzó beruházásokról. E célból a 2009. június 25. utáni beruházásokat lehet beszámítani.

(2)   Az átmeneti ingyenes kibocsátási egységeket le kell vonni a kibocsátási egységek azon mennyiségéből, amelyet az adott tagállam a 10. cikk (2) bekezdése értelmében egyébként árverésre bocsátana. Az átmeneti ingyenes kibocsátási egységek teljes mennyisége 2013-ban nem haladhatja meg a villamosenergia-termelők 2005–2007 közötti, az érintett tagállam bruttó végső nemzeti fogyasztásának megfelelő mennyiségre vonatkozó, hitelesített kibocsátásának 70 %-át, és ezeket az egységeket fokozatosan csökkenteni kell úgy, hogy 2020-ban már ne legyen ingyenes kiosztás. Azon tagállamok esetében, amelyek a közösségi rendszerben 2005-ben még nem vettek részt, a vonatkozó kibocsátásokat a közösségi rendszer szerinti 2007. évi közösségi rendszerbeli hitelesített kibocsátásaik felhasználásával számítják ki.

Az érintett tagállam előírhatja, hogy az e cikk értelmében kiosztott kibocsátási egységeket kizárólag az érintett létesítmény üzemeltetője használhatja fel a létesítmény kibocsátásai kapcsán a kibocsátási egységeknek a 12. cikk (3) bekezdés szerinti átadásához, abban az évben, amely évre vonatkozóan a kibocsátási egységeket kiosztották.

(3)   Az üzemeltetők részére történő kiosztás a 2005–2007 közötti hitelesített kibocsátások szerinti kiosztás vagy valamely olyan előzetes hatékonysági referenciaérték alapján történik, amely a közösségi rendszerben található, üvegházhatású gázok szempontjából leghatékonyabb villamosenergia-termeléshez tartozó kibocsátási szintek súlyozott átlagát veszi alapul a különféle tüzelőanyagot felhasználó létesítményekre vonatkozóan. A súlyozás tükrözheti a különböző tüzelőanyagoknak az érintett tagállam villamosenergia-termelésében elért részarányait. A 23. cikk (2) bekezdése szerinti szabályozási bizottsági eljárással összhangban a Bizottság útmutatást nyújt ahhoz, hogy a kiosztási módszer ne okozzon indokolatlan torzulásokat a versenyben, és minimalizálja a kibocsátás csökkentésére irányuló ösztönzőkre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat.

(4)   Az e cikket alkalmazó tagállamok előírják a kedvezményezett villamosenergia-termelők és hálózatirányítók számára, hogy 12 havonta készítsenek jelentést a nemzeti tervben szereplő beruházásaik végrehajtásáról. A tagállamok jelentést nyújtanak be erről a Bizottságnak, és a jelentéseket nyilvánosságra hozzák.

(5)   Az e cikk alapján kibocsátási egységeket kiosztani szándékozó tagállamok 2011. szeptember 30-ig kérelmet nyújtanak be a Bizottsághoz, amely tartalmazza a javasolt kiosztási módszert és az egyedileg kiosztott mennyiségeket. A kérelem tartalmazza:

a)

annak igazolását, hogy a tagállam megfelel az (1) bekezdésben szereplő feltételek legalább egyikének;

b)

a kérelemben foglalt létesítmények listáját, valamint a (3) bekezdésnek és a Bizottság útmutatójának megfelelően az egyes létesítményeknek kiosztandó kibocsátási egységek mennyiségét;

c)

az (1) bekezdés második albekezdésében említett nemzeti tervet;

d)

a nemzeti terv alapján előirányzott beruházásokra vonatkozó ellenőrzési és végrehajtási rendelkezéseket;

e)

arra vonatkozó információkat, hogy a kiosztási módszer nem okoz indokolatlan torzulásokat a versenyben.

(6)   A Bizottság az (5) bekezdésben meghatározott elemeket figyelembe véve értékeli a kérelmet, és azt egészében vagy részben elutasíthatja a vonatkozó információk kézhezvételétől számított 6 hónapon belül.

(7)   Két évvel azon időszak vége előtt, amelyben a tagállamok átmeneti ingyenes kibocsátási egységeket adhatnak 2008. december 31-én már villamosenergia-termelést végző létesítmények részére, a Bizottság értékeli a nemzeti terv végrehajtása terén elért előrehaladást. Amennyiben a Bizottság az érintett tagállam kérésére úgy ítéli meg, hogy szükség van az időszak meghosszabbítására, javaslatot tehet az Európai Parlament és a Tanács számára azon feltételekkel, amelyeket az időszak meghosszabbítása esetén teljesíteni kell.”

13.

A 11. és a 11a. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„11. cikk

Nemzeti végrehajtási intézkedések

(1)   2011. szeptember 30-ig minden tagállam közzéteszi és megküldi a Bizottságnak a területén lévő, ezen irányelv hatálya alá tartozó létesítmények listáját, valamint a 10a. cikk (1) bekezdésében és a 10c. cikkben előírt szabályokkal összhangban elvégzett számítás alapján a területén lévő létesítmények részére egyenként esetlegesen ingyenesen kiosztandó kibocsátásiegység-mennyiséget.

(2)   Az illetékes hatóság minden évben február 28-ig kiadja az adott évben szétosztandó, a 10., a 10a. és a 10c. cikkel összhangban kiszámított kibocsátásiegység-mennyiséget.

(3)   A tagállamok a (2) bekezdés szerinti ingyenes kibocsátási egységeket nem ítélhetik oda olyan létesítményeknek, amelyeknek az (1) bekezdés szerinti listába történő felvételét a Bizottság elutasította.

11a. cikk

A projekttevékenységekből származó CER- és ERU-egységek felhasználása a közösségi rendszerben az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás hatálybalépése előtt

(1)   A 28. cikk (3) és (4) bekezdése alkalmazásának sérelme nélkül, e cikk (2)–(7) bekezdését kell alkalmazni.

(2)   Az üzemeltetők és légi fuvarozók a 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozóan a tagállamok által részükre felhasználásra engedélyezett, de fel nem használt CER/ERU-mennyiség, illetve a (8) bekezdés értelmében biztosított egységek felhasználására vonatkozó jogosultságuk erejéig kérhetik az illetékes hatóságtól, hogy a 2008-tól 2012-ig terjedő időszak során a közösségi rendszerben felhasználható projekttípusok tekintetében a 2012-ig elért kibocsátáscsökkentés alapján kiadott CER-ekért és ERU-kért 2013-tól érvényes kibocsátási egységeket adjon ki részükre.

Az illetékes hatóság ezt az átváltást 2015. március 31-ig kérésre végrehajtja.

(3)   A 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozóan a tagállamok által az üzemeltetők és légi fuvarozók részére felhasználásra engedélyezett, de fel nem használt CER/ERU-mennyiség, illetve a (8) bekezdés értelmében biztosított egységek felhasználására vonatkozó jogosultságuk erejéig az illetékes hatóságok lehetővé teszik, hogy az üzemeltetők a 2013 előtt bejegyzett projektek tekintetében 2013-tól elérendő kibocsátáscsökkentés alapján kiadott CER-eket és ERU-kat 2013-tól érvényes kibocsátási egységekre cseréljék.

Az első albekezdés a közösségi rendszerben a 2008 és 2012 közötti időszakban felhasználható valamennyi projekttípusból származó CER-re és ERU-ra vonatkozik.

(4)   A 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozóan a tagállamok által az üzemeltetők és légi fuvarozók részére felhasználásra engedélyezett, de fel nem használt CER/ERU-mennyiség, illetve a (8) bekezdés értelmében biztosított egységek felhasználására vonatkozó jogosultságuk erejéig az illetékes hatóságok lehetővé teszik, hogy az üzemeltetők a legkevésbé fejlett országokban 2013 után megkezdendő projektekben 2013-tól elért kibocsátáscsökkentés alapján kiadott CER-eket kibocsátási egységekre cseréljék.

Az első albekezdésben foglalt rendelkezés a közösségi rendszerben a 2008-tól 2012-ig terjedő időszak során felhasználható valamennyi projekttípusból származó CER-re vonatkozik mindaddig – de legkésőbb 2020-ig –, ameddig az érintett országok erre vonatkozó megállapodást nem ratifikálnak a Közösséggel.

(5)   Ha a nemzetközi éghajlatváltozási egyezményre vonatkozó tárgyalások lezárására 2009. december 31-ig nem kerül sor, a projektekből vagy más kibocsátáscsökkentést eredményező tevékenységből származó egységek – a 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozóan a tagállamok által az üzemeltetők és légi fuvarozók részére felhasználásra engedélyezett, de fel nem használt CER/ERU-mennyiség, illetve a (8) bekezdés értelmében biztosított egységek felhasználására vonatkozó jogosultságuk erejéig – harmadik országokkal kötött, a felhasználható mennyiségről rendelkező megállapodásokkal összhangban felhasználhatók a közösségi rendszerben. Ezekkel a megállapodásokkal összhangban az üzemeltetők felhasználhatnak az érintett harmadik országokban végzett projekttevékenységből eredő egységeket a közösségi rendszer szerinti kötelezettségeik teljesítése céljából.

(6)   Az (5) bekezdésben említett megállapodásokban rendelkezni kell a 2008 és 2012 közötti időszakban a közösségi rendszerben felhasználható projekttípusokra – ideértve a technológiaátadást és a fenntartható fejlődést előmozdító, megújuló energiaforrásokkal vagy az energiahatékonysággal kapcsolatos technológiákat – vonatkozó egységeknek a közösségi rendszerben történő felhasználásáról. Ezek a megállapodások rendelkezhetnek olyan projektekből származó egységek felhasználásáról is, amelyek esetében a figyelembe vett alapszint kisebb a 10a. cikkben előírt intézkedések szerinti ingyenes kiosztás szintjénél vagy a közösségi jogban előírt szinteknél.

(7)   Amint létrejön egy, az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás, 2013. január 1-jétől csak a megállapodást megerősítő harmadik országokbeli projektekből származó egységek fogadhatók el a közösségi rendszerben.

(8)   Valamennyi meglévő üzemeltető számára engedélyezett az egységek használata a 2008 és 2020 közötti időszakban a 2008-tól 2012-ig terjedő időszakra a számára engedélyezett mennyiség erejéig, vagy a 2008 és 2012 közötti időszakban a számára kiosztott kibocsátási egységek egy bizonyos százaléka erejéig, amely nem lehet alacsonyabb 11 %-nál, mindig a magasabb értéket figyelembe véve.

Az üzemeltetők számára olyan mértékig engedélyezett az egységek használata az első albekezdésben meghatározott 11 %-on felül, hogy a 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozó ingyenes kiosztásuk és projektegységekre vonatkozó összjogosultságuk együttvéve megegyezzen a 2005 és 2007 közötti hitelesített kibocsátásuk meghatározott százalékával.

Az új belépők – ideértve azon 2008 és 2012 között belépőket is, akik a 2008 és 2012 közötti időszakra sem ingyenes egységeket, sem CER és ERU felhasználási jogosultságot nem kaptak –, valamint az új ágazatok a 2013 és 2020 közötti időszakra vonatkozó hitelesített kibocsátásuk bizonyos – de legalább 4,5 – százalékának megfelelő mennyiségig használhatnak projektegységeket. A légi fuvarozók a 2013 és 2020 közötti időszakra vonatkozó hitelesített kibocsátásuk bizonyos – de legalább 1,5 – százalékának megfelelő mennyiségig használhatnak egységeket.

Intézkedéseket kell elfogadni az első, második és harmadik albekezdésben alkalmazandó pontos százalékok meghatározására. Az első albekezdésben említett első százalékos arányon felül kiosztandó további mennyiség legalább egyharmadát azon meglévő üzemeltetők között kell elosztani, amelyek esetén a 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozóan a legalacsonyabb az átlagosan ingyenesen kapott egységek és a projektegység-használat kombinált szintje.

Ezek az intézkedések biztosítják, hogy az engedélyezett egységek teljes felhasználása ne lépje túl a 2008 és 2020 közötti időszak során a közösségi rendszerben a meglévő ágazatok 2005-ös szint alatti közösségi szintű kibocsátáscsökkentésének 50 %-át, valamint a közösségi rendszerbe való belépésük időpontja és 2020 közötti időszakban az új ágazatok és a légi fuvarozók 2005-ös szint alatti közösségi szintű kibocsátáscsökkentéseinek 50 %-át.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló fenti intézkedéseket a 23. cikk (3) bekezdésében előírt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(9)   2013. január 1-jétől kezdődően intézkedések hozhatók a projekttípusokból származó bizonyos keretek használatának korlátozására.

Ezek az intézkedések meghatározzák azt az időpontot is, amelytől kezdődően az (1)–(4) bekezdés szerinti keretek felhasználása ezen intézkedéseknek megfelelően történik. Ez az időpont legkorábban az intézkedések elfogadását követő hat hónap, de legkésőbb három év.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 23. cikk (3) bekezdésében előírt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. A Bizottság megvizsgálja egy ilyen intézkedéseket tartalmazó tervezetnek a bizottságnak történő benyújtását, amelyre valamely tagállam kérése esetén kerül sor.”

14.

A 11b. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„A Közösség és tagállamai csak olyan projekttevékenységeket engedélyezhetnek, amelyek esetében a projekt valamennyi résztvevőjének székhelye vagy olyan országban van, amely részes fele a szóban forgó projektről kötött nemzetközi megállapodásnak, vagy pedig olyan országban, szövetségi szint alatti vagy regionális egységben van, amely a 25. cikk alapján kapcsolódik a közösségi rendszerhez.”

15.

A 12. cikk a következőképpen módosul:

a)

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(1a)   A Bizottság 2010. december 31-ig megvizsgálja, hogy a kibocsátási egységek piaca kellően védett-e a bennfentes kereskedelemtől vagy a piaci manipulációtól, valamint hogy a védelem biztosításához szükséges-e javaslatok benyújtása. A bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (piaci visszaélés) szóló, 2003. január 28-i 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) vonatkozó rendelkezéseit megfelelő kiigazításokkal alkalmazni lehet az alapanyag-kereskedelemre.

b)

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(3a)   A kibocsátási egységekre vonatkozó átadási kötelezettség nem vonatkozik az olyan hitelesített kibocsátásra, amelyet elkülönítettek, és olyan létesítménybe szállítottak állandó tárolás céljából, melynek érvényes engedélye van a szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló, 2009. április 23-i 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (15) összhangban.

c)

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(5)   Az (1) és a (2) bekezdést a 10c. cikk sérelme nélkül kell alkalmazni.”;

16.

A 13. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„13 cikk

A kibocsátási egységek érvényessége

(1)   A 2013. január 1-jétől kezdődően kiadott kibocsátási egységek a 2013. január 1-jétől számított nyolcéves időszak során megvalósuló kibocsátásokra érvényesek.

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott minden egyes időszak kezdete után négy hónappal az érvényességüket veszített, valamint a 12. cikkel összhangban le nem adott és nem törölt kibocsátási egységeket az illetékes hatóság törli.

A tagállamok az első albekezdésnek megfelelően törölt egységeket birtokló személyeknek a törölt egységek helyett a folyó időszakra érvényes egységeket adhatnak ki.”

17.

A 14. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„14. cikk

A kibocsátás nyomon követése és bejelentése

(1)   A Bizottság 2011. december 31-ig rendeletet fogad el a kibocsátás, valamint szükség szerint az I. mellékletben felsorolt, a tevékenységekre vonatkozó adatok nyomon követéséről és bejelentéséről, továbbá a tonnakilométer-adatok nyomon követéséről és bejelentéséről a 3e. vagy a 3f. cikkek alkalmazásában, amely rendelet alapját a nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozóan a IV. mellékletben meghatározott elvek képezik, és e rendelet az egyes üvegházhatású gázokkal kapcsolatos, a kibocsátás nyomon követésére és bejelentésére vonatkozó követelmények keretében meghatározza e gázok globális felmelegedési potenciálját.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló fenti intézkedést a 23. cikk (3) bekezdésében előírt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(2)   Az (1) bekezdésben említett rendelet figyelembe veszi a rendelkezésre álló legpontosabb és legkorszerűbb, így különösen az IPPC-vel összefüggésben elért tudományos eredményeket, és követelményeket állapíthat meg az üzemeltetőkkel szemben arra vonatkozóan, hogy hogyan számoljanak be az esetlegesen nemzetközi versenynek kitett, energiaigényes iparágakban előállított termékek gyártásával összefüggő kibocsátásról. A rendelet megállapíthatja továbbá ezen adatok független hitelesítésének követelményeit is.

Ezek a követelmények kiterjedhetnek a közösségi rendszer hatálya alá tartozó villamosenergia-termelésből származó, e termékek előállításával kapcsolatos kibocsátási adatok bejelentésére is.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy a rendelettel összhangban minden létesítmény- üzemeltető és légi fuvarozó minden naptári év végén ellenőrizze és bejelentse az illetékes hatóságnak az adott évben az adott létesítmény által előidézett kibocsátás nagyságát, illetve, 2010. január 1-jétől, az általa üzemeltett légi járművet.

(4)   Az (1) bekezdésben említett rendeletben követelmények szerepelhetnek az automatizált rendszerek és adatcsere-formátumok használatáról a nyomonkövetési terv, az éves kibocsátási jelentés és a hitelesítési tevékenységek vonatkozásában az üzemeltető, a hitelesítő és az illetékes hatóságok között folytatott kommunikáció összehangolása érdekében.”

18.

A 15. cikk a következőképpen módosul:

a)

a cím helyébe a következő szöveg lép:

b)

a szöveg a következő bekezdésekkel egészül ki:

„A Bizottság 2011. december 31-ig az V. mellékletben rögzített elvek alapján rendeletet fogad el a kibocsátási adatokat tartalmazó jelentések hitelesítéséről, valamint a hitelesítők akkreditációjáról és felügyeletéről. A rendeletnek meg kell határoznia a hitelesítők akkreditációjára, akkreditációjuk visszavonására, valamint – szükség szerint – az akkreditáló szervek kölcsönös elismerésére és szakmai értékelésére irányadó kritériumokat.

A rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 23. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.”

19.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„15a. cikk

Az adatok nyilvánosságra hozatala és szakmai titoktartás

A tagállamok és a Bizottság biztosítják, hogy a kibocsátási egységek mennyiségére és elosztására, valamint a kibocsátások felügyeletére, az azokról szóló jelentéstételre és ellenőrzésükre vonatkozó valamennyi döntés és jelentés azonnali, rendszerezett és megkülönböztetésmentes hozzáférést biztosító módon nyilvánosságra kerül.

A hivatali titoktartás körébe tartozó információkat nem lehet más személyekkel vagy hatóságokkal közölni, kivéve, ha azt hatályos törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések írják elő.”

20.

Az 16. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A 2013. január 1-jétől kezdődően kiadott kibocsátási egységekkel kapcsolatos többletkibocsátási bírság az európai fogyasztói árindexszel összhangban növekszik.”

21.

A 19. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A 2012. január 1-jétől kezdődően kiadott kibocsátási egységeket a közösségi kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben kell tartani a tagállamban megnyitott számlák kezeléséhez kapcsolódó folyamatok elvégzése, valamint a (3) bekezdésben említett bizottsági rendelet szerinti kiosztása, visszaadása és törlése céljából.

Minden tagállamnak képesnek kell lennie a UNFCCC és a Kiotói Jegyzőkönyv értelmében engedélyezett műveletek végrehajtására.”;

b)

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(4)   A (3) bekezdésben említett rendelet szabályozza a közösségi kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék működését, a 25. cikk (1b) bekezdésében foglalt rendelkezések végrehajtása miatt szükséges ügyletek és egyéb műveletek elvégzése céljából. A rendelet olyan eljárásokat is tartalmaz, amelyek a közösségi kibocsátásiegység-forgalmi jegyzéknek az ezen cikk (1) bekezdésében említett kérdéseket érintő változások és váratlan események esetén történő kezelésére irányulnak. A rendelet megfelelő módozatokat fog tartalmazni arra, hogy a közösségi kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék hogyan biztosítsa, hogy a tagállamok a hatékonyság javítására, az igazgatási költségek kezelésére és a minőség-ellenőrzési intézkedésekre irányuló kezdeményezéseket tehessenek.”

22.

A 21. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés második mondata helyébe a következő szöveg lép:

„Ebben a jelentésben különös figyelmet fordítanak a kibocsátási egységek kiosztásának szabályaira, a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékek működtetésére, a nyomon követéssel, a jelentéstétellel, a hitelesítéssel és az akkreditációval kapcsolatos végrehajtási intézkedések alkalmazására, az ezen irányelvnek való megfeleléssel összefüggő kérdésekre, valamint – szükség szerint – a kibocsátási egységek adózástechnikai kezelésére.”;

b)

az (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A Bizottság információcserét szervez a tagállamok illetékes hatóságai számára a kiosztással, az ERU-knak és a CER-eknek a közösségi rendszerben való felhasználásával, a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékek működtetésével, a nyomon követéssel, a jelentéstétellel, a hitelesítéssel, az akkreditációval, az informatikai háttérrel és az ezen irányelvnek való megfeleléssel összefüggő fejleményekről.”

23.

A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„22. cikk

A mellékletek módosításai

A 21. cikkben előírt jelentéstételre és az ezen irányelv alkalmazása kapcsán szerzett tapasztalatokra figyelemmel módosítani lehet ezen irányelv mellékleteit, kivéve az I., a IIa. és a IIb. mellékletet. A IV. és az V. melléklet módosítását a kibocsátás nyomon követésének, bejelentésének és hitelesítésének javítása indokolhatja.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek többek között kiegészítéssel történő módosítására irányuló fenti intézkedéseket a 23. cikk (3) bekezdésében előírt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.”

24.

A 23. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(4)   Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 4. és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel 8. cikkének rendelkezéseire.”;

25.

A 24. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„24. cikk

A közösségi rendszer további tevékenységekre, illetve gázokra történő egyoldalú kiterjesztésére vonatkozó eljárások

(1)   2008-tól kezdődően a tagállamok az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszerét az I. melléklet felsorolásában nem szereplő tevékenységekre és üvegházhatású gázokra is alkalmazhatják, amennyiben a Bizottság minden vonatkozó követelmény, különösen a belső piacra gyakorolt hatások, a verseny esetleges torzulásai, a közösségi rendszer környezetvédelmi integritása és a tervezett nyomonkövetési és jelentési rendszer megbízhatósága figyelembevételével e tevékenységek és üvegházhatású gázok felvételét jóváhagyja:

a)

a 23. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban, amennyiben a felvétel olyan létesítményekre vonatkozik, amelyek nem szerepelnek az I. mellékletben; vagy

b)

a 23. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban, amennyiben a felvétel olyan tevékenységekre és üvegházhatású gázokra vonatkozik, amelyek nem szerepelnek az I. mellékletben. A fenti intézkedések ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányulnak.

(2)   További tevékenységek és gázok felvételének jóváhagyásakor a Bizottság egyidejűleg engedélyezheti további kibocsátási egységek kiadását is, és engedélyezheti más tagállamok számára e további tevékenységek és gázok felvételét.

(3)   Az I. melléklet listájában kombinációként nem szereplő tevékenységeket, létesítményeket és üvegházhatású gázokat érintő kibocsátás nyomon követése és az ezzel kapcsolatos jelentéstétel – a Bizottság kezdeményezésére vagy tagállam kérésére – rendeletben szabályozható, amennyiben a nyomon követés és a jelentéstétel kellő pontossággal elvégezhető.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló fenti intézkedést a 23. cikk (3) bekezdésében előírt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.”

26.

Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

„24a. cikk

Kibocsátáscsökkentést eredményező projektekre vonatkozó harmonizált szabályok

(1)   A 24. cikkben előírt felvételen túlmenően végrehajtási intézkedéseket lehet elfogadni kibocsátási egységek vagy keretek olyan, tagállamok által igazgatott projektek tekintetében történő kiadására vonatkozóan, amelyek a közösségi rendszer hatálya alá nem tartozó üvegházhatású gázkibocsátás mérséklését eredményezik.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló fenti intézkedéseket a 23. cikk (3) bekezdésében előírt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

Ezek az intézkedések nem eredményezhetik a kibocsátáscsökkentés többszörös beszámítását, és nem akadályozhatják egyéb, a közösségi rendszeren kívüli kibocsátáscsökkentésre irányuló szakpolitikai intézkedések végrehajtását. Ilyen értelmű rendelkezés csak akkor fogadható el, ha nem lehetséges a felvétel a 24. cikkel összhangban; a közösségi rendszer következő felülvizsgálatakor pedig meg kell fontolni e kibocsátás szabályozásának közösségi szintű harmonizálását.

(2)   Az (1) bekezdésben említett közösségi szintű projektek kibocsátási egységekkel történő ellátásának részletei végrehajtási intézkedésekben szabályozhatók.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló fenti intézkedéseket a 23. cikk (3) bekezdésében előírt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(3)   A tagállamok megtagadhatják a kibocsátási egységek vagy keretek egyes olyan projekttípusokra vonatkozó kiadását, amelyek saját területükön csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Az ilyen projekteket a projekt helyszíne szerinti tagállammal való megállapodás alapján fogják végrehajtani.”

27.

A 25. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„(1a)   Kibocsátási egységek elismerése céljából megállapodások köthetők a közösségi rendszer és az azzal összeegyeztethető, másik országban vagy szövetségi szint alatti vagy regionális közigazgatási egységben létrehozott, a kibocsátást abszolút összkvóta megállapításával szabályozó és kötelező erejű, az üvegházhatású gázkibocsátással való kereskedést lehetővé tévő rendszerekkel.

(1b)   A közösségi rendszerben lévő, vagy más, a kibocsátást abszolút összkvóta megállapításával szabályozó, az üvegházhatású gázkibocsátással való kereskedést lehetővé tévő, kötelező erejű rendszerekben lévő kibocsátási egységek tekintetében megvalósítandó igazgatási vagy technikai koordináció céljából nem kötelező erejű megállapodások hozhatók létre harmadik országokkal, szövetségi szint alatti és regionális közigazgatási egységekkel.”

28.

A 27., 28. és a 29. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„27. cikk

Kisebb létesítmények kivétele a közösségi rendszerből egyenértékű intézkedések mellett

(1)   A tagállamok – az üzemeltetővel történt konzultációt követően – kivehetik a közösségi rendszerből azon létesítményeket, amelyeknek az illetékes hatóság részére bejelentett kibocsátása 25 000 tonna szén-dioxid-egyenértéknél alacsonyabb, és amelyek névleges bemenő hőteljesítménye – amennyiben égetési tevékenységet végeznek – a biomasszából származó kibocsátás nélkül az a) pont szerinti értesítést megelőző 3 év egyikében sem éri el a 35 MW-ot, valamint amelyek olyan intézkedések hatálya alá tartoznak, amelyek egyenértékű módon fognak hozzájárulni a kibocsátás csökkentéséhez, azzal a feltétellel, hogy az adott tagállam teljesíti a következő feltételeket:

a)

a 11. cikk (1) bekezdésének megfelelő létesítményjegyzék benyújtása előtt, de legkésőbb a jegyzék benyújtásakor értesíti a Bizottságot minden érintett létesítményről, és megadja a létesítményre alkalmazandó, a hatályos kibocsátáscsökkentéssel megegyező hozzájárulást elérő egyenértékű intézkedéseket;

b)

megerősíti, hogy nyomonkövetési rendelkezések biztosítják annak megállapítását, hogy a létesítmények bármelyike bármely naptári évben – a biomasszából származó kibocsátás nélkül – 25 000 tonna szén-dioxid-egyenértéknek megfelelő vagy annál több kibocsátást idéz-e elő. A tagállamok egyszerűsített nyomon követéssel, jelentéstétellel és hitelesítéssel kapcsolatos intézkedéseket engedélyezhetnek azon létesítmények esetében, amelyek éves hitelesített átlagkibocsátása 2008 és 2010 között – a 14. cikkel összhangban – évi 5 000 tonna alatt van;

c)

megerősíti, hogy ha bármely naptári évben bármely létesítmény kibocsátása – a biomasszából származó kibocsátás nélkül – eléri vagy meghaladja a 25 000 tonna szén-dioxid-egyenértéket, valamint ha a létesítményre vonatkozó, azonos nagyságú kibocsátáscsökkentési hozzájárulást elérő intézkedések már nincsenek hatályban, a létesítményt visszaveszi a közösségi rendszerbe;

d)

az a), b) és c) pontban előírt információkat észrevételek megtétele céljából nyilvánosságra hozza.

A kórházak szintén mentességet kaphatnak egyenértékű intézkedések vállalása esetén.

(2)   Ha a Bizottság az észrevételek megtétele céljából történő nyilvánosságra hozatal bejelentésének időpontjától számított három hónapos időszak végétől számítva további hat hónapon belül nem emel kifogást, a kivételt jóváhagyottnak kell tekinteni.

Azt követően, hogy a létesítmény leadta kibocsátási egységeit azon időszakra nézve, amely alatt a létesítmény a közösségi rendszerben részt vett, a létesítményt ki kell venni a rendszerből; a tagállam ettől fogva a létesítménynek a 10a. cikk alapján nem adhat ki további ingyenes kibocsátási egységeket.

(3)   Amikor egy létesítményt az (1c) bekezdésnek megfelelően visszavesznek a közösségi rendszerbe, a 10a. cikknek megfelelően kiadott kibocsátási egységeket a visszavétel évétől kezdve biztosítják számára. Az ezen létesítmények számára kiadott kibocsátási egységeket a létesítmény helye szerinti tagállam levonja a 10. cikk (2) bekezdése szerint árverésre kerülő mennyiségből.

Minden ilyen létesítmény a közösségi rendszerben marad a kereskedelmi időszak hátralevő része során.

(4)   A 2008 és 2012 közötti időszak alatt a közösségi rendszeren kívüli létesítményekre a nyomon követéssel, hitelesítéssel és jelentéstétellel kapcsolatos egyszerűsített követelmények alkalmazhatók az (1) bekezdés a) pontja szerinti értesítést megelőző három évre vonatkozó kibocsátások megállapítására.

28. cikk

Egy jövőbeli nemzetközi éghajlatváltozási megállapodás közösségi jóváhagyása nyomán alkalmazandó kiigazítások

(1)   Legkésőbb 3 hónappal azután, hogy a Közösség olyan nemzetközi éghajlatváltozási megállapodást ír alá, amely 2020-ig az üvegházhatású gázok kibocsátásának az 1990. évi szinthez képest 20 %-ot meghaladó mértékű, kötelező csökkentését tűzi ki célul –ahogyan azt a 2007. márciusi Európai Tanács által jóváhagyott, 30 %-os csökkentési kötelezettségvállalás tükrözi –, a Bizottság jelentést készít, amelyben különösen a következő elemeket értékeli:

a)

a nemzetközi tárgyalások keretében kidolgozott intézkedések természete, valamint a más fejlett országok által tett, a Közösségéhez hasonló kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalások, és a gazdaságilag fejlettebb fejlődő országok által tett azon kötelezettségvállalások, hogy saját felelősségüknek és képességeiknek megfelelően ők is hozzájárulnak a megállapodáshoz;

b)

az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás hatásai, és ebből következően a közösségi szinten annak érdekében szükséges intézkedések, hogy a nagyra törőbb, 30 %-os csökkentési célra kiegyensúlyozottan, átláthatóan és igazságosan lehessen áttérni, figyelembe véve a Kiotói Jegyzőkönyv első kötelezettségvállalási időszaka során végzett munkát;

c)

a közösségi gyártó iparágainak versenyképessége a szénszivárgás kockázatával összefüggésben;

d)

az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás hatása a Közösség többi gazdasági ágazatára;

e)

a Közösség mezőgazdasági ágazatára gyakorolt hatás, beleértve a szénszivárgási kockázatot;

f)

megfelelő módok a Közösségen belüli földhasználatból, földhasználat-változásból és erdészeti tevékenységből származó kibocsátások és eltávolítások figyelembevételére;

g)

a harmadik országokban folyó erdősítés, újraerdősítés, elkerült erdőirtás és erdőpusztulás, amennyiben létrejön egy nemzetközileg elismert rendszer ennek vonatkozásában;

h)

további közösségi politikák és intézkedések szükségessége az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi és tagállami kötelezettségvállalásokra tekintettel.

(2)   Az (1) bekezdésben említett jelentés alapján a Bizottság szükség esetén jogalkotási javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé ezen irányelv módosításáról az (1) bekezdés szerint, azzal hogy az az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás Közösség által történő jóváhagyásakor hatályba lép, valamint tekintettel a megállapodás értelmében megvalósítandó, kibocsátáscsökkentésre irányuló kötelezettségvállalásokra.

Ez a javaslat az átláthatóság, a gazdasági és költséghatékonyság, valamint az erőfeszítések tagállamok közötti megoszlása tekintetében a méltányosság és szolidaritás elvein alapul.

(3)   Ez a javaslat szükség esetén lehetővé teszi, hogy az üzemeltetők az ebben az irányelvben foglalt kibocsátási egységeken túl CER-eket, ERU-kat, és olyan harmadik országokban végrehajtott projektekből származó egyéb jóváhagyott egységeket is felhasználjanak, amelyek megerősítették az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodást.

(4)   A javaslatnak szükség esetén tartalmaznia kell az (1) bekezdésnek megfelelő kötelező csökkentések átláthatóan, kiegyensúlyozottan és igazságosan történő elérésének elősegítéséhez szükséges egyéb intézkedéseket is és különösen olyan végrehajtási intézkedéseket, amelyek – az adott esetnek megfelelően – lehetővé teszik a 11a. cikk (2)–(5) bekezdésében említetteken kívüli egyéb típusú projektekből származó kereteknek a közösségi rendszerben részt vevő üzemeltetők általi használatát vagy egyéb, az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás alapján létrehozott mechanizmusoknak a szóban forgó üzemeltetők általi igénybevételét.

(5)   A javaslatnak tartalmaznia kell megfelelő átmeneti és felfüggesztő hatályú intézkedéseket az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás hatálybalépéséig.

29. cikk

A karbonpiac jobb működésének biztosítása érdekében készült jelentés

Ha a 10. cikk (5) bekezdésében említett karbonpiacról szóló rendszeres jelentések alapján a Bizottság arra vonatkozó bizonyítékkal rendelkezik, hogy a karbonpiac nem a megfelelő módon működik, akkor jelentést kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács számára. A jelentés adott esetben kiegészülhet a karbonpiac átláthatóságának növelését célzó, valamint működésének javítását elősegítő intézkedésekre irányuló javaslatokkal.”

29.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„29a. cikk

Intézkedések túlzott mértékű áringadozás esetén

(1)   Ha a kibocsátási egységek ára hat egymást követő hónapnál hosszabb ideig az előző két évi európai karbonpiaci átlagár háromszorosánál magasabb értékű, az Európai Bizottság azonnal összehívja a 280/2004/EK határozat 9. cikkével létrehozott bizottságot.

(2)   Ha az (1) bekezdésben említett árak alakulása nem felel meg a változó piaci tényezőknek, az áralakulás mértékét figyelembe véve az alábbi intézkedések egyike alkalmazható:

a)

olyan intézkedés, mely lehetővé teszi a tagállamoknak az árverés útján értékesítendő mennyiség egy része elárverezésének előre hozását;

b)

olyan intézkedés, mely lehetővé teszi a tagállamoknak az új belépők részére fenntartott tartalék még meglévő kibocsátási egységei legfeljebb 25 %-ának árverés útján történő értékesítését.

Ezen intézkedéseket a 23. cikk (4) bekezdésében említett irányítóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(3)   Minden intézkedésnek a lehető legnagyobb figyelmet kell fordítania a 29. cikknek megfelelően a Bizottság által az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtott jelentésekre, valamint a tagállamok által nyújtott bármilyen más vonatkozó információra.

(4)   E rendelkezések alkalmazására vonatkozó módszereket a 10. cikk (4) bekezdésében említett rendelet tartalmazza.”

30.

Az I. melléklet helyébe ezen irányelv I. mellékletének szövege lép.

31.

Az irányelv az ezen irányelv II. mellékletében meghatározott IIa. és IIb. melléklettel egészül ki.

32.

A III. mellékletet el kell hagyni.

2. cikk

Átültetés

(1)   A tagállamok 2012. december 31-ig hatályba léptetik az ezen irányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényeket, rendeleteket és közigazgatási rendelkezéseket.

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy – az ezen irányelv 1. cikkének 10. pontjában előírt kiegészítéssel – a 2003/87/EK irányelv 9a. cikke (2) bekezdésének, valamint – az ezen irányelv 1. cikkének 13. pontjában előírt módosításnak megfelelően – a 2003/87/EK irányelv 11. cikkének 2009. december 31-ig megfeleljenek.

A tagállamok az első albekezdésben előírt rendelkezéseket 2013. január 1-jétől alkalmazzák. A tagállamok által az első és a második albekezdés alapján elfogadott rendelkezéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy kihirdetésük alkalmával azokhoz ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)   A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv által szabályozott területen fogadnak el. A Bizottság erről tájékoztatja a tagállamokat.

3. cikk

Átmeneti rendelkezés

A 2003/87/EK irányelvnek a 2004/101/EK irányelvvel, a 2008/101/EK irányelvvel és a 219/2009/EK rendelettel módosított rendelkezéseit 2012. december 31-ig alkalmazni kell.

4. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

5. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2009. április 23-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

H.-G. PÖTTERING

a Tanács részéről

az elnök

P. NEČAS


(1)  HL C 27., 2009.2.3., 66. o.

(2)  HL C 325., 2008.12.19., 19. o.

(3)  Az Európai Parlament 2008. december 17-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2009. április 6-i határozata.

(4)  HL L 275., 2003.10.25., 32. o.

(5)  HL L 33., 1994.2.7., 11. o.

(6)  HL C 68. E., 2009.3.21., 13. o.

(7)  HL L 52., 2004.2.21., 50. o.

(8)  HL L 49., 2004.2.19., 1. o.

(9)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(10)  Az Európai Parlament és a tanács 2004/101/EK irányelve (2004. október 27.) az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvnek a Kiotói Jegyzőkönyv projekt-mechanizmusára tekintettel történő módosításáról (HL L 338., 2004.11.13., 18. o.).

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008/101/EK irányelve (2008. november 19.) a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének a légi közlekedésre történő kiterjesztése céljából történő módosításáról (HL L 8., 2009.1.13., 3. o.).

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács 219/2009/EK rendelete (2009. március 11.) a Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárás alá tartozó egyes jogi aktusoknak az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás tekintetében történő, az 1999/468/EK tanácsi határozat szerinti kiigazításáról – Az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljáráshoz történő hozzáigazítás – Második rész (HL L 87., 2009.3.31., 109. o.).

(13)  HL C 321., 2003.12.31., 1. o.

(14)  HL L 96., 2003.4.12., 16. o.”;

(15)  ”HL L 140., 5.6.2009., 114. o.;


I. MELLÉKLET

A 2003/87/EK irányelv I. melléklete helyébe a következő szöveg lép:

„I MELLÉKLET

TEVÉKENYSÉGI KATEGÓRIÁK, AMELYEKRE JELEN IRÁNYELV VONATKOZIK

1.   A kutatásra, fejlesztésre és új termékek és folyamatok tesztelésére használt létesítmények vagy létesítményrészek, valamint a kizárólag biomasszát használó tüzelőberendezések nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá.

2.   Az alábbi küszöbértékek általában a gyártókapacitásra vagy a teljesítményre vonatkoznak. Ha ugyanazon létesítményen belül több, azonos kategóriába tartozó tevékenység folyik, az ilyen tevékenységek teljesítménye összeadandó.

3.   Ha egy létesítmény teljes névleges bemenő hőteljesítményét a közösségi rendszerbe történő beillesztésének meghatározása céljából számítják ki, akkor a létesítményen belül a részét képező valamennyi üzemanyag-égetést folytató technikai egység névleges bemenő hőteljesítménye összeadandó. Ezen egységek lehetnek valamennyi típusú kazánok, égetőművek, turbinák, fűtőberendezések, kohók, égetők, kalcináló- és égetőkemencék, szárítók és motorok, üzemanyagcellák, vegyi tüzelőberendezések, fáklyázók, hő- vagy katalitikus utánégetők. A kizárólag biomasszát használó 3 MW alatti névleges bemenő hőteljesítményű egységeket e számítás céljából nem kell figyelembe venni. A »kizárólag biomasszát használó egységekbe« azon egységek is beleértendők, amelyek csak indításukhoz és leállításukhoz használnak fosszilis tüzelőanyagot.

4.   Ha az egység olyan tevékenységet szolgál, amelynek küszöbértéke nincs teljes névleges bemenő hőteljesítményként kifejezve, akkor az ilyen tevékenység küszöbértéke a közösségi rendszerbe történő beillesztéssel kapcsolatos döntéskor elsőbbséget élvez.

5.   Ha e mellékletben szereplő bármely tevékenység teljesítményére vonatkozó küszöbértéket túlzónak ítélnek egy létesítmény vonatkozásában, a veszélyes és a települési hulladék égetését végző egységeken kívül valamennyi üzemanyag-égetést folytató egységet szerepeltetni kell az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó engedélyben.

6.   2012. január 1-től az összes járatra vonatkozik, amely egy olyan tagállam területén lévő repülőtérről száll fel vagy oda érkezik, amelyre a Szerződés érvényes.

Tevékenységek

Üvegházhatású gázok

Tüzelőanyag-berendezések 20 MW-ot meghaladó teljes bemenő hőteljesítménnyel (kivéve a veszélyeshulladék-égető és településihulladék-égető létesítményeket)

Szén-dioxid

Ásványolaj-feldolgozók

Szén-dioxid

Kokszolókemencék

Szén-dioxid

Fémérc (beleértve a szulfidércet) pörkölő és szinterelő létesítmények

Szén-dioxid

Vas vagy acél előállítására szolgáló létesítmények (elsődleges vagy másodlagos olvasztás), beleértve a folyamatos öntést is, 2,5 tonna/óra kapacitás felett

Szén-dioxid

Vasfémek (beleértve a vasötvözeteket is) előállítása vagy feldolgozása, amennyiben 20 MW-ot meghaladó teljes bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezéseket működtetnek. A feldolgozás magában foglalja többek között a hengerműveket, a fűtőberendezéseket, a temperált kohókat, kovácsműhelyeket, öntödéket, bevonatolást és a lemaratást is

Szén-dioxid

Elsődleges alumínium előállítása

Szén-dioxid és perfluor-szénhidrogének

Másodlagos alumínium előállítása, amennyiben 20 MW-ot meghaladó teljes bemenő hőteljesítményű tüzelőegységeket működtetnek

Szén-dioxid

Nemvasfémek előállítása vagy feldolgozása, beleértve az ötvözetek előállítását, a finomítást, az öntést stb., amennyiben (a redukálóanyagokként alkalmazott tüzelőanyagokat is beleszámítva) 20 MW-ot meghaladó teljes bemenő hőteljesítményű tüzelőegységeket működtetnek

Szén-dioxid

Cementklinker napi 500 tonnát meghaladó gyártókapacitással rendelkező forgókemencében történő előállítása vagy napi 50 tonnát meghaladó gyártókapacitással rendelkező más típusú kemencében történő kalcinálása

Szén-dioxid

Mész előállítása vagy dolomit és magnezit napi 50 tonnát meghaladó gyártókapacitással rendelkező forgókemencében vagy más típusú kemencében történő kalcinálása

Szén-dioxid

Üveggyártás, beleértve üveggyapot gyártását napi 20 tonnát meghaladó olvasztókapacitással

Szén-dioxid

Kerámiatermékek, különösen tetőcserép, tégla, tűzálló tégla, csempe, kőedények, porcelán égetéses előállítása 75 tonna/nap gyártási kapacitás felett

Szén-dioxid

Ásványi gyapot szigetelőanyag előállítása, kőzet, üveg vagy salak felhasználásával, napi 20 tonnát meghaladó olvasztási kapacitással

Szén-dioxid

Gipszszárítás vagy -kalcinálás, illetve gipszkarton és más gipsztermékek előállítása, amennyiben 20 MW-ot meghaladó teljes bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezéseket működtetnek

Szén-dioxid

Faanyagból származó pép vagy egyéb szálas anyagok gyártására

Szén-dioxid

Papír vagy karton gyártására 20 tonna/nap termelési kapacitáson felül

Szén-dioxid

Korom szerves anyagok – mint például olaj, kátrány, krakkoló, desztillációs maradékok – karbonizálásával járó előállítása, amennyiben 20 MW-ot meghaladó teljes bemenő hőteljesítményű tüzelőegységeket működtetnek

Szén-dioxid

Salétromsav előállítása

Szén-dioxid és dinitrogén-oxid

Adipinsav előállítása

Szén-dioxid és dinitrogén-oxid

Glioxál és glioxilsav előállítása

Szén-dioxid és dinitrogén-oxid

Ammónia előállítása

Szén-dioxid

Ömlesztett szerves vegyszerek előállítása krakkolással, reformálással, részleges vagy teljes oxidálással vagy hasonló eljárással, 100 tonna/napot meghaladó gyártókapacitással

Szén-dioxid

Hidrogén (H2) és szintetikus gáz előállítása reformálással vagy részleges oxidálással 25 tonna/napot meghaladó gyártókapacitással

Szén-dioxid

Nátrium-karbonát (Na2CO3) és nátrium-hidrogén-karbonát (NaHCO3) előállítása

Szén-dioxid

Üvegházhatású gázoknak szállítás és a 2009/31/EK irányelv értelmében engedélyezett tárolóhelyen történő geológiai tárolás céljából való elkülönítésére használt létesítmények, amelyekre a jelen irányelv kiterjed

Szén-dioxid

Üvegházhatású gázoknak a 2009/31/EK irányelv értelmében engedélyezett tárolóhelyen történő geológiai tárolás céljából való csővezetékek révén történő szállítása

Szén-dioxid

Üvegházhatású gázoknak a 2009/31/EK irányelv értelmében engedélyezett tárolóhelyen történő geológiai tárolása

Szén-dioxid

Légi közlekedés

A Szerződés hatálya alá tartozó tagállam területén található repülőtérről induló vagy oda érkező légi járatok.

E tevékenység nem vonatkozik az alábbiakra:

a)

nem tagállam országok uralkodóinak és azok közvetlen családjának, állam- és kormányfőinek, valamint minisztereinek hivatalos út alkalmával történő szállítása során megvalósult repülések, amelyeknél ezt a megfelelő státusindikátornak a repülési terven történő feltüntetésével indokolni kell;

b)

katonai légi járművek által végzett katonai célú repülések, valamint a vámhatóságok és rendőri szervek által végrehajtott repülések;

c)

kereséssel és mentéssel kapcsolatos repülések, tűzoltási repülések, az illetékes hatóság által engedélyezett humanitárius és sürgősségi egészségügyi célú repülések;

d)

a kizárólag a Chicagói Egyezmény 2. mellékletében meghatározott látvarepülési szabályok szerint végzett repülések;

e)

az olyan repülőtéren végződő repülések, amelyről a légi jármű felszállt, amennyiben közbenső leszállásra nem kerül sor;

f)

kizárólag a szakszolgálati engedély megszerzése vagy a repülőszemélyzet esetében a fokozat megszerzése érdekében végzett gyakorlórepülések, abban az esetben, ha ezt a repülési tervben szereplő megfelelő megjegyzés alátámasztja, feltéve hogy a repülés célja nem utas- és/vagy teherszállítás, illetve a légi jármű kiindulási helyre juttatása vagy további személyszállítási cél;

g)

a kizárólag tudományos kutatás, vagy akár a levegőben, akár a szárazföldön lévő légi járművek vagy berendezések ellenőrzése, tesztelése vagy hitelesítése céljából végzett repülések;

h)

az 5 700 kg-nál kisebb maximális felszállótömegre hitelesített légi járművel végzett repülés;

i)

a 2408/92/EGK rendelet értelmében előírt közszolgáltatási kötelezettségek keretében végrehajtott repülések a Szerződés 299. cikke (2) bekezdésében meghatározott legkülső régiók útjain vagy olyan utakon, amelyeken a felajánlott kapacitás nem haladja meg az évi 30 000 ülőhelyet; és

j)

repülőutak, amelyek – e pont kivételével – e tevékenység körébe tartoznának, és amelyeket olyan kereskedelmi légiközlekedési üzemeltető hajt végre, amely

három egymást követő négy hónapban időszakonként 243-nál kevesebb repülőutat teljesít, vagy

repülőútjainak éves összkibocsátása kevesebb mint évi 10 000 tonna.

A tagállamok uralkodói és közvetlen családjuk, állam- és kormányfői, valamint miniszterei hivatalos út alkalmával történő szállítása e pont alól nem képezhet kivételt.”

Szén-dioxid


II. MELLÉKLET

A 2003/87/EK irányelv a következő IIa. és IIb. melléklettel egészül ki:

IIa. MELLÉKLET

A kibocsátási egységek százalékos arányának növekedését a tagállamok a 10. cikk (2) bekezdésének a) pontja értelmében árverés útján értékesítik a Közösségen belüli szolidaritás és növekedés célját szolgálva, valamint a kibocsátások csökkentése és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás érdekében

 

Tagállami részesedés

Belgium

10 %

Bulgária

53 %

Csehország

31 %

Észtország

42 %

Görögország

17 %

Spanyolország

13 %

Olaszország

2 %

Ciprus

20 %

Lettország

56 %

Litvánia

46 %

Luxembourg

10 %

Magyarország

28 %

Málta

23 %

Lengyelország

39 %

Portugália

16 %

Románia

53 %

Szlovénia

20 %

Szlovákia

41 %

Svédország

10 %

IIb. MELLÉKLET

A TAGÁLLAMOK RÉSZÉRE A 10. CIKK (2) BEKEZDÉSÉNEK c) PONTJA ÉRTELMÉBEN ÁRVERÉS ÚTJÁN ÉRTÉKESÍTETT KIBOCSÁTÁSI EGYSÉGEK SZÁZALÉKOS ARÁNYA TÜKRÖZI AZ ÜVEGHATÁSÚ GÁZKIBOCSÁTÁSOK 20 % CSÖKKENTÉSÉRE IRÁNYULÓ KORÁBBI TAGÁLLAMI ERőFESZÍTÉSEKET

Tagállam

A kiotói alappal szembeni 2 % elosztása százalékban

Bulgária

15 %

Csehország

4 %

Észtország

6 %

Magyarország

5 %

Lettország

4 %

Litvánia

7 %

Lengyelország

27 %

Románia

29 %

Szlovákia

3 %


5.6.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 140/88


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009/30/EK IRÁNYELVE

(2009. április 23.)

a benzinre, a dízelolajra és a gázolajra vonatkozó követelmények, illetőleg az üvegházhatású kibocsátott gázok mennyiségének nyomon követését és mérséklését célzó mechanizmus bevezetése tekintetében a 98/70/EK irányelv módosításáról, a belvízi hajókban felhasznált tüzelőanyagokra vonatkozó követelmények tekintetében az 1999/32/EK irányelv módosításáról, valamint a 93/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 95. cikkére, valamint ezen irányelv 1. cikkének (5) bekezdéséhez és 2. cikkéhez kapcsolódóan a Szerződés 175. cikkének (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (2),

mivel:

(1)

A benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló, 1998. október 13-i 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) egészségügyi és környezetvédelmi megfontolásokból kiindulva minimumkövetelményeket határoz meg a közúti közlekedésben és a nem közúti gépjárművek által felhasznált benzinre és dízelüzemanyagokra vonatkozóan.

(2)

A 2002. július 22-i 1600/2002/EK határozattal elfogadott hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési programban (4) megállapított célok egyike az, hogy biztosítani kell, hogy a levegő minősége olyan legyen, amely nem idéz elő jelentős negatív hatást, és nem jelent kockázatot az emberi egészségre és a környezetre. A környezeti levegő minőségéről és a Tiszta levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (5) kísérő nyilatkozatában a Bizottság elismerte, hogy csökkenteni kell a káros légszennyező anyagok kibocsátását, ha jelentős előrehaladást kívánnak elérni a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési programban megállapított célok elérése terén és különösen olyan új jogalkotási javaslatokat irányzott elő, amelyek tovább csökkentik a tagállamok által engedélyezett nemzeti kibocsátási határértékeket a fő szennyező anyagok vonatkozásában, csökkentik a benzinüzemű gépjárművek töltőállomásokon való tankolásával járó káros anyag kibocsátásokat és szabályozzák a tüzelőanyagok kéntartalmát, beleértve a hajózási tüzelőanyagokat is.

(3)

A Közösség a 2008-tól 2012-ig terjedő időszakra vonatkozóan a Kiotói Jegyzőkönyvben vállalásokat tett az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklése érdekében. A Közösség emellett egy globális megállapodás keretében az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2020-ig 30 %-kal történő csökkentése mellett is kötelezettséget vállalt, továbbá egyoldalúan vállalta 20 %-os csökkentés megvalósítását. E célok teljesítéséhez valamennyi gazdasági ágazatnak hozzá kell járulnia.

(4)

A közlekedésből származó üvegházhatású gázok kérdését egyik oldalról a gépkocsik CO2-kibocsátására vonatkozó közösségi politika kezeli. A Közösségen belül kibocsátott, üvegházhatású gázok jelentős részben a közlekedésben felhasznált tüzelőanyagoknak tulajdoníthatók. A tüzelőanyagok teljes életciklusa során kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségének ellenőrzése és mérséklése segítheti a Közösséget abban, hogy az üvegházhatású gázok mennyiségét a közlekedés tüzelőanyagainak dekarbonizálása révén csökkentse.

(5)

A Közösség elfogadott olyan előírásokat, amelyek korlátozzák a kis teljesítményű közúti járművek és a tehergépjárművek szennyezőanyag-kibocsátását. A tüzelőanyagokra vonatkozó minőségi követelmények előírásával megkönnyíthető e határértékek teljesítése.

(6)

A nyári benzingőznyomás felső határértéke tekintetében csak olyan tagállamok számára lehet eltérést engedélyezni, amelyekben alacsony a nyári környezeti hőmérséklet. Helyénvaló tehát tisztázni, mely tagállamokban engedélyezhető az eltérés. Elvben azok tekinthetők alacsony nyári környezeti hőmérsékletű tagállamoknak, amelyek területének legnagyobb részén az átlaghőmérséklet június, július és augusztus hónapból legalább kettőben 12 °C-nál alacsonyabb.

(7)

A nem közúti gépjárművekbe és berendezésekbe szánt belső égésű motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1997. december 16-i 97/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) kibocsátási határértékeket határoz meg a nem közúti gépjárművek motorjai körében. Ezekhez a gépekhez olyan tüzelőanyagot kell biztosítani, amellyel motorjuk megfelelően működik.

(8)

A Közösségben a kibocsátott üvegházhatású gázok mintegy 20 %-a a közúti közlekedés tüzelőanyagainak elégetése során szabadul fel. E kibocsátás csökkentésének egyik módja a kérdéses hajtóanyagok teljes életciklusa során keletkező üvegházhatású gázok mennyiségének csökkentése. Ez többféleképpen is lehetséges. Tekintettel arra, hogy a Közösség tovább kívánja mérsékelni a kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét, valamint a közúti közlekedés hozzájárulását e kibocsátásokhoz, kívánatos egy olyan mechanizmust bevezetni, amelyben a tüzelőanyag-forgalmazók kötelesek jelenteni az általuk forgalmazott tüzelőanyagok teljes életciklusa alatt a környezetbe bocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét, továbbá 2011-től kezdődően kötelesek azokat csökkenteni. A bioüzemanyagok teljes életciklusra vonatkozó üvegházhatásúgáz-kibocsátásának számítására szolgáló módszertannak meg kell egyeznie a megújuló energiaforrásokból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) által az üvegházhatású gázok hatásainak számítására megállapított módszertannal.

(9)

A forgalmazóknak 2020. december 31-ig legfeljebb 10 %-kal fokozatosan csökkenteniük kell az általuk forgalmazott tüzelőanyagokból és energiából származó, teljes életciklusra és energiaegységenként számított üvegházhatású gázkibocsátást. A csökkentés mértékének a fosszilis tüzelőanyagokból származó, teljes életciklusra és energiaegységenként számított 2010. évi átlagos uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátási szinthez képest 2020. december 31-ig legalább 6 %-osnak kell lennie a bioüzemanyagok és az alternatív tüzelőanyagok felhasználása, valamint az olajkitermelést kísérő fáklyázás és lefuvatás csökkentése révén. Egy felülvizsgálat függvényében a környezetbarát CO2-megkötési és -tárolási technológiák és az elektromos járművek felhasználása révén elért további 2 %-os csökkentést és a Kiotói Jegyzőkönyv tiszta fejlesztési mechanizmusa szerinti kibocsátási egységek vásárlása révén elért további 2 %-os csökkentést kell tartalmaznia. E további 2 %-os csökkentéseknek a tagállamok és üzemanyag ellátók számára nem kell kötelező érvényűnek lenniük ezen irányelv hatálybalépésekor. A felülvizsgálatnak ki kell térnie a csökkentések nem kötelező jellegére.

(10)

A bioüzemanyagok előállításának fenntarthatónak kell lennie. Az ezen irányelvben megállapított, az üvegházhatású gázok csökkentésére irányuló céloknak való megfelelés érdekében felhasznált bioüzemanyagok tekintetében ezért fenntarthatósági kritériumok teljesítését kell előírni. Az energetikai és környezetvédelmi politikai megközelítések közötti összhang biztosítása, valamint az üzleti vállalkozásokra háruló többletköltségek és az ellentmondásos környezetvédelmi szabályok – amelyek nem egységes megközelítéssel járnának – elkerülése érdekében alapvetően fontos, hogy összhang legyen ezen irányelv és a 2009/28/EK irányelv alkalmazásában használt fenntarthatósági kritériumok között. Ugyanezen okból e téren el kell kerülni a párhuzamos jelentéstételt. Ezenkívül a Bizottságnak és az illetékes nemzeti hatóságoknak egy kifejezetten a fenntarthatósági szempontokért felelős bizottság keretében össze kell hangolniuk a tevékenységeiket.

(11)

A bioüzemanyagok iránti kereslet világméretű növekedése és az ezen irányelvben a bioüzemanyagoknak nyújtott ösztönzők nem járhatnak a biológiai sokféleséggel rendelkező földterületek elpusztításával. Ezeket a számos nemzetközi egyezményben az egész emberiség közkincsének elismert véges erőforrásokat meg kell őrizni. A közösségi fogyasztók erkölcsileg elfogadhatatlannak tartanák, ha a megnövekedett bioüzemanyag-fogyasztás biológiai sokféleséggel rendelkező földterületek elpusztítását eredményezné. Ezért szükséges olyan fenntarthatósági kritériumokról rendelkezni, amelyek biztosítják, hogy a bioüzemanyagok csak akkor legyenek jogosultak az ösztönzőkre, ha garantálni lehet, hogy azok nem biológiai sokféleséggel rendelkező területekről származnak, illetve a természetvédelmi célokra kijelölt területek vagy a ritka, illetve veszélyeztetett ökoszisztémák vagy fajok védelmére kijelölt területek esetében az érintett illetékes hatóság kimutatja, hogy a nyersanyagtermelés nem ellentétes ezekkel a célokkal. A választott fenntarthatósági kritériumok szerint egy erdő biológiai sokféleséggel rendelkezik, ha az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) a globális erdészeti erőforrások felmérésében használt meghatározása szerint – amelyet az országok az elsődleges erdők kiterjedésére vonatkozó jelentéseikben világszerte használnak – elsődleges erdő, vagy ha természetvédelmi célú nemzeti törvények védik. Azok a területek is idetartoznak, ahol nem faeredetű erdészeti termékek begyűjtésére kerül sor, feltéve hogy az emberi hatás nem jelentős. A FAO által meghatározott egyéb erdőfajták, mint például az átalakított természetes erdők, a féltermészetes erdők és ültetvények nem tekintendők elsődleges erdőnek. Továbbá tekintettel bizonyos mérsékelt övi és trópusi gyepterületek – többek között a magas fokú biológiai sokféleséget képviselő szavannák, sztyeppék, bozótosok és prérik magas fokú biológiai sokféleséget képviselő jellegére – helyénvaló, hogy az ilyen területekről származó nyersanyagokból előállított bioüzemanyagok ne részesülhessenek az ezen irányelvben előírt ösztönzőkből. A Bizottságnak meg kell állapítania a megfelelő kritériumokat és földrajzi térségeket az ilyen magas fokú biológiai sokféleséget képviselő gyepterület meghatározásához a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismereteknek és a vonatkozó nemzetközi szabályoknak megfelelően.

(12)

A földterületek művelési ága megváltoztatásának az üvegházhatású gázokra gyakorolt hatásának számításakor a gazdasági szereplőknek a földhasználathoz és a művelési ág megváltoztatása utáni földhasználathoz kapcsolódó szénkészletek valós értékeit kell használniuk. Ezen kívül szabványos értékek használatára is képesnek kell lenniük. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport munkája szabványos értékek megállapításához jó alapot szolgáltat. Ez a munka azonban még nem áll rendelkezésre a gazdasági szereplők által közvetlenül alkalmazható formában. Éppen ezért a Bizottságnak e munkával kapcsolatban iránymutatást kell adnia, amely alapul szolgálhat a szénkészletek megváltozásának e rendelet alkalmazásában való kiszámításához, többek között a 10 és 30 % közötti lombkorona-fedettséggel rendelkező erdőterületek, szavannák, bozótosok és prérik tekintetében.

(13)

Helyénvaló, hogy a Bizottság az ősmocsarak lecsapolásának az üvegházhatású gázok kibocsátására gyakorolt hatását értékelő módszertanokat dolgozzon ki.

(14)

Nem fordíthatók bioüzemanyagok termelésére a földterületeknek azok a típusai, amelyek művelési ágának megváltoztatásakor a szénkészlet-veszteséget a bioüzemanyagok termeléséből származó üvegházhatásúgáz-megtakarítással – az éghajlatváltozás elleni küzdelem sürgősségére tekintettel – nem lehet ésszerű időn belül ellensúlyozni. Ezáltal elkerülhető lenne a gazdasági szereplők szükségtelenül nagy terhelése a kutatás terén, és hogy az olyan, nagy szénkészletekkel rendelkező földterületek művelési ágának megváltoztatására kerüljön sor, amelyek visszatekintve nem lettek volna jogosultak a bioüzemanyag nyersanyagok termelésére. A világ szénkészleteinek felmérései azt mutatják, hogy a vizes élőhelyeket és az összefüggő, 30 %-ot meghaladó lombkorona-fedettséggel rendelkező erdőterületeket ebbe a kategóriába kell sorolni. A 10 és 30 % közötti lombkorona-fedettséggel rendelkező erdőterületetk is ide kell sorolni, kivéve ha bizonyított, hogy szénkészletük elég alacsony ahhoz, hogy sor kerülhessen a művelési ág ezen irányelvben meghatározott szabályok szerinti megváltoztatására. A vizes élőhelyekre való utaláskor az 1971. február 2-án Ramsarban elfogadott, különösen a vízimadarak élőhelye szempontjából nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekről szóló egyezményben foglalt fogalommeghatározást kell figyelembe venni.

(15)

Az ebben az irányelvben meghatározott ösztönzők elősegítik a bioüzemanyagok fokozott mértékű előállítását világszerte. A Közösségben termesztett nyersanyagból előállított bioüzemanyagoknak meg kell felelniük a Közösség mezőgazdasági környezetvédelmi követelményeinek is, beleértve a felszín alatti és a felszíni vizek minőségének védelmére vonatkozó követelményeket, illetve társadalmi követelményeinek. Ugyanakkor aggodalomra ad okot, hogy a bioüzemanyagok előállítása során egyes harmadik országokban esetleg nem tartják be a minimális környezetvédelmi és társadalmi követelményeket. Ezért helyénvaló ösztönözni olyan két- és többoldalú megállapodások, valamint önkéntes alapú nemzetközi és nemzeti rendszerek kidolgozását, amelyek kiterjednek a legfontosabb környezetvédelmi és társadalmi megfontolásokra annak érdekében, hogy ezáltal világszerte elősegítsék a bioüzemanyagok fenntartható előállítását. Ilyen megállapodások vagy rendszerek hiányában a tagállamok előírhatják gazdasági szereplőik számára, hogy e kérdésekről jelentésben számoljanak be.

(16)

A fenntarthatósági kritériumok csak akkor lesznek hatékonyak, ha a piaci szereplők magatartásának megváltozásához vezetnek. A piaci szereplők csak akkor fogják magatartásukat megváltoztatni, ha a kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagok felárra tarthatnak igényt. A megfelelőség ellenőrzésére szolgáló tömegmérleg-módszer szerint a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagok előállítása és a bioüzemanyagok Közösségen belüli fogyasztása között fizikai kapcsolat áll fenn, amely megfelelő egyensúlyt hoz létre a kereslet és kínálat között, és nagyobb felárat biztosít, mint ami az ilyen kapcsolattal nem rendelkező rendszerekben elérhető. Ezért annak érdekében, hogy a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagokat magasabb áron lehessen értékesíteni, a rendszer integritásának fenntartása, ugyanakkor az ipar ésszerűtlenül nagy terhelésének elkerülése mellett a tömegmérleg-módszert kell a megfelelőség ellenőrzésére használni. Ugyanakkor egyéb ellenőrzési módszereket is mérlegelni kell.

(17)

Szükség esetén a Bizottságnak megfelelően figyelembe kell vennie a millenniumi ökoszisztéma-értékelést, amely hasznos adatokkal szolgál legalább azon területek megőrzéséhez, amelyek kritikus helyzetben alapökoszisztémáknak nyújtanak segítséget, mint például a vízgyűjtővédelem és az eróziógátlás.

(18)

Az üzemanyagok előállításából és felhasználásából származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások kiszámításánál a melléktermékeket is számításba kell venni. Politikai elemzés céljaira a helyettesítési módszer a megfelelő. Az egyes gazdasági szereplőket és közlekedési üzemanyag szállítmányokat illető szabályozási célra a helyettesítési módszer nem megfelelő. Ezekben az esetekben az energiatartalom alapján történő allokációs módszer használata a legmegfelelőbb, mert könnyű alkalmazni, időben kiszámítható, a lehető legnagyobb mértékben ellensúlyozza az ellentétes hatású ösztönzőket, és eredményei általában összehasonlíthatók a helyettesítési módszer által szolgáltatott eredmények sorával. A politikai elemzés céljaira a Bizottságnak jelentéseiben be kell számolnia a helyettesítési módszer eredményeiről is.

(19)

Az aránytalanul nagy adminisztrációs terhek elkerülése érdekében az általános bioüzemanyag-előállítási módokhoz meg kell határozni az alapértelmezett értékek jegyzékét, és ezt a későbbi megbízható adatok rendelkezésre állásakor frissíteni és bővíteni kell. A gazdasági szereplőknek a bioüzemanyagok tekintetében mindig jogosultaknak kell lenniük ezen üvegházhatásúgáz-megtakarítási jegyzékben megállapított szint jóváírására. Ha egy adott bioüzemanyag előállítási módra megállapított üvegházhatású gáz megtakarításának alapértelmezett értéke alacsonyabb, mint az üvegházhatásúgáz-megtakarítások megkövetelt minimális szintje, a minimumszintnek való megfelelésüket igazolni kívánó gyártóknak bizonyítaniuk kell, hogy az előállítási folyamatukból eredő tényleges kibocsátások alacsonyabbak az alapértelmezett értékek kiszámításakor feltételezett értékeknél.

(20)

Az ezen alapértelmezett értékek kiszámításához használt adatokat célszerű független tudományos szakértői forrásokból begyűjteni, és azokat a források munkájából származó újabb eredményeknek megfelelően naprakésszé tenni. A Bizottságnak ösztönöznie kell a forrásokat, hogy azok munkájuk naprakésszé tétele során foglalkozzanak az üvegházhatású gázok növénytermesztésből származó kibocsátásával, a regionális és éghajlati feltételek hatásával, a fenntartható mezőgazdasági és biogazdálkodási módszereket alkalmazó növénytermesztés hatásával, valamint a közösségi és harmadik országbeli termelők és a civil társadalom tudományos hozzájárulásával.

(21)

Annak érdekében, hogy a bioüzemanyagok előállítására használt nyersanyagok termesztését ne bátorítsák olyan területeken, ahol ez magas üveghatásúgáz-kibocsátásokhoz vezetne, az alapértelmezett értékek használatát olyan térségekre kell korlátozni, ahol az ilyen hatásokat megbízhatóan ki lehet zárni. Az aránytalanul nagy adminisztratív terhek elkerülése érdekében ugyanakkor indokolt, hogy a tagállamok nemzeti és regionális átlagokat határozzanak meg a növénytermesztésből – beleértve a trágyahasználatból – eredő kibocsátások tekintetében.

(22)

Világszerte nő a mezőgazdasági nyersanyagok iránti kereslet. E növekvő kereslet kielégítésére részben a mezőgazdasági földterületek területének növelésével fog sor kerülni. A súlyosan degradálódott vagy erősen szennyezett, és mezőgazdasági célra jelenlegi állapotukban ennélfogva nem használható földterületek helyreállítása az egyik eszköz a termelésre alkalmas földek területének növelésére. Mivel a bioüzemanyagok használatának ösztönzése hozzájárul a mezőgazdasági nyersanyagok iránti kereslet növekedéséhez, a fenntarthatósági rendszernek elő kell mozdítania a helyreállított degradálódott földterületek használatát. A bioüzemanyagok előtérbe helyezése következtében a termesztett növények iránt megnövekedett nettó kereslet még abban az esetben is a növénytermesztésre használt földterület nettó növekedéséhez vezethet, ha a bioüzemanyagok előállításához már szántóföldi használatban lévő földterületen termelt nyersanyagokat használnak. Ez olyan földterületeket is érinthet, amelyek talajában jelentős szén-dioxid készletek vannak megkötve, amelyek művelés esetén kárt okozva felszabadulnának. E veszély enyhítése érdekében célszerű olyan kiegészítő intézkedéseket bevezetni, amelyek célja a már növénytermesztésre használt földterületeken a termelékenységi szint növelése, a degradálódott földterületek használata, valamint – az uniós bioüzemanyag-fogyasztásról szóló irányelv, a bioüzemanyag-fogyasztással foglalkozó más országok által megállapítottakhoz hasonló – fenntarthatósági kritériumok elfogadása. A Bizottság konkrét módszertant dolgoz ki a földhasználat közvetett megváltoztatásából eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátás minimalizálására. Ennek során a Bizottság az elérhető legjobb tudományos bizonyítékok alapján különösen – többek között – a földhasználat közvetett megváltoztatására vonatkozó tényezőnek az üvegházhatásúgáz-kibocsátás kiszámításába történő felvételét, és a földhasználat megváltoztatásának hatását minimalizáló, fenntartható bioüzemanyagok ösztönzésének szükségességét, valamint a bioüzemanyagok fenntarthatóságának a földhasználat közvetett megváltoztatására vonatkozóan történő fokozásának szükségességét elemzi. E módszertan kidolgozása során a Bizottság többek között kitér a nem élelmezési célú cellulóztartalmú anyagokból és a lignocellulóz-tartalmú anyagokból előállított bioüzemanyagoknak a földhasználat közvetett megváltoztatására gyakorolt lehetséges hatásaira.

(23)

Mivel a 98/70/EK irányelv 7b–7e. cikkeinek rendelkezései a belső piac működését segítik elő azáltal, hogy a bioüzemanyagok fenntarthatósági feltételeit az említett irányelv szerinti elszámolási célkitűzések érdekében harmonizálják és ezáltal a 7b. cikk (8) bekezdésével összhangban megkönnyítik a feltételeket teljesítő bioüzemanyagok tagállamok közötti kereskedelmét, jogalapjuk az EK-Szerződés 95. cikke.

(24)

A gépjármű- és a tüzelőanyag-technológiák terén tapasztalható folyamatos műszaki fejlődés, valamint a környezet- és az egészségvédelmi követelmények optimalizálásának igénye szükségessé teszi, hogy az adalékok és a bioüzemanyag-összetevők szennyezőanyag-kibocsátásra gyakorolt hatására vonatkozó vizsgálatokból és elemzésekből kiindulva rendszeresen sor kerüljön a tüzelőanyagok minőségi követelményeinek felülvizsgálatára. Ezért rendszeresen be kell számolni a közlekedésben felhasznált tüzelőanyagok dekarbonizálásának elősegítésére adódó lehetőségekről.

(25)

A detergensek alkalmazása hozzájárulhat a motorok tisztán tartásához, és ezáltal a károsanyag-kibocsátás mérsékléséhez. Egyelőre kielégítő vizsgálati módszer nem áll rendelkezésre az üzemanyag minták detergens hatásának meghatározására. Ezért a tüzelőanyagok-forgalmazók és a gépjárműgyártók felelőssége, hogy tájékoztassák vásárlóikat a detergensek használatának előnyeiről és módjáról. Mindazonáltal kívánatos, hogy a Bizottság a későbbiekben felülvizsgálja, hogy a műszaki fejlődés lehetővé teszi-e olyan megközelítésmód alkalmazását, amelyet követve optimálisan élni lehet a detergensek használatában rejlő előnyökkel.

(26)

Az etanol benzinekbe való bekeverésének részleteit felül kell vizsgálni a 98/70/EK irányelv alkalmazása során szerzett tapasztalatok alapján. A felülvizsgálatnak tekintettel kell lennie a gőznyomás határértékeire valamint az egyéb lehetőségekre, amelyek révén biztosítható, hogy az etanolt tartalmazó benzinkeverékek gőznyomása ne lépje túl a határértéket.

(27)

A benzinhez etanolt adagolva megnő annak gőznyomása. Ráadásul, a levegőszennyezés mérséklése érdekében a benzinkeverékek gőznyomását korlátozni kell.

(28)

A benzinhez adagolt etanol koncentrációja és a gőznyomás között nemlineáris összefüggés áll fenn. A Bizottság által végzett megfelelő értékelést követően helyénvaló a nyári gőznyomás felső határértékétől való eltérés megállapítása ilyen keverékek tekintetében. Az eltéréseknek a levegőminőségre és a légszennyezésre vonatkozó közösségi jogszabályoknak való megfeleléstől kell függeniük. Az ilyen eltérésnek