31.1.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/1

(1)

Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 384/96/EK rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 5. cikke értelmében 2007. szeptember 26-án a Bizottsághoz panasz érkezett, amelyet az egyes vas vagy acél kötőelemek teljes közösségi termelésének jelentős részét – ebben az esetben több mint 25 %-át – képviselő gyártók nevében az Európai Iparikötőelem-intézet (EIFI) (a továbbiakban: EIFI vagy panaszos) nyújtott be.

(2)

A panasz bizonyítékot tartalmazott a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó egyes vas vagy acél kötőelemek dömpingjére és az ebből származó jelentős anyagi kárra vonatkozóan, ami elegendőnek minősült ahhoz, hogy eljárás megindítását indokolja.

(3)

Az eljárást a 2007. november 9-én, az eljárás megindításáról szóló értesítésnek (2) (a továbbiakban: eljárás megindításáról szóló értesítés) az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételével indították meg.

(4)

A vizsgálat egyes szempontjainak további ellenőrzése szükséges, ezért az a döntés született, hogy a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára vonatkozó átmeneti intézkedések bevezetése nélkül folyik tovább a vizsgálat.

(5)

2008. augusztus 4-én valamennyi érdekelt fél rendelkezésére bocsátották a vizsgálat akkori szakaszának előzetes megállapításait tartalmazó tájékoztató dokumentumot (a továbbiakban: tájékoztató dokumentum), amelyben felkérték a feleket, hogy tegyék meg a megállapításokkal kapcsolatos észrevételeiket.

(6)

Az említett időpontot követően a vizsgálatot többek között a közösségi érdek szempontjainak, valamint a termékkörnek és a termék összehasonlíthatóságának részletes elemzésével folytatták, mivel ezt számos érdekelt fél megkérdőjelezte.

(7)

A Bizottság hivatalosan tájékoztatta a panaszos közösségi gyártókat, a többi közösségi gyártót, az exportáló gyártókat, az importőröket, a felhasználókat és az általa ismert érintett szervezeteket, valamint a kínai kormány képviselőit az eljárás megindításáról. Az érdekelt feleknek lehetőséget biztosítottak arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben kitűzött határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat, és meghallgatást kérjenek.

(8)

Számos érdekelt fél írásban ismertette álláspontját, különösen az analóg ország kiválasztására, a kínai kötőelemek, illetve a közösségi gyártók által előállított és értékesített elemek között a típus és minőség tekintetében fennálló különbségekre, a panaszosok helyzetére, valamint a kárra és a közösségi érdekre vonatkozóan. Emellett minden olyan érdekelt fél meghallgatást nyert, aki azt kérte, és aki konkrét okokkal tudta indokolni, hogy miért szükséges a meghallgatása.

(9)

A termékkörrel kapcsolatban észrevételeket benyújtó valamennyi érdekelt fél (közösségi gyártók, közösségi importőrök és kínai exportáló gyártók) részt vett az alaprendelet 6. cikke (6) bekezdésének megfelelően a meghallgató tisztviselő vezetésével 2008. szeptember 18-án megrendezett kontradiktórikus tárgyaláson (a továbbiakban: kontradiktórikus tárgyalás).

(10)

Tekintettel az ismert kínai exportáló gyártók, valamint az ismert közösségi gyártók és importőrök nagy számára, az alaprendelet 17. cikkével összhangban a dömping és a kár meghatározására mintavételt irányoztak elő az eljárás megindításáról szóló értesítésben.

(11)

Amint az a fentiekben említésre került, tekintettel a kínai exportáló gyártók nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítésben az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban mintavételt javasoltak.

(12)

Annak érdekében, hogy a Bizottság dönthessen a mintavétel szükségességéről és kiválaszthassa a mintát, felkérték az exportáló gyártókat, hogy a vizsgálat megindításának időpontjától számított 15 napon belül jelentkezzenek, és nyújtsanak be alapvető adatokat kivitelükről és belföldi értékesítéseikről és valamennyi, az érintett termék gyártásába és/vagy értékesítésébe bevont kapcsolt vállalat nevéről és tevékenységeiről. A Bizottság a kínai hatóságokkal is konzultációt folytatott.

(13)

Összesen 120 kínai vállalat vagy vállalatcsoport jelentkezett és nyújtotta be a kért információkat az előírt határidőn belül. A rendelkezésre bocsátott adatok alapján azonban kiderült, hogy e vállatok vagy vállalatcsoportok közül néhányan nem maguk gyártották a kötőelemeket, és több vállalat jelentette, hogy a hozzájuk kapcsolódó vállalatok által gyártott kötőelemeket exportálja a Közösségbe. Azokat a vállalatokat vagy vállalatcsoportokat, amelyek a vizsgálati időszak folyamán az érintett terméket exportálták a Közösségbe, és amelyek kifejezték a mintavételben való részvételre irányuló szándékukat, együttműködő vállalatoknak tekintették, és figyelembe vették a minta kiválasztásánál. Az eljárás megindításáról szóló értesítést követően jelentkezett 120 vállalat vagy vállalatcsoport közül 110 ilyen vállalat van.

(14)

Azokat az exportáló gyártókat, amelyek nem jelentkeztek az előzetesen megadott időszakon belül, nem tekintették a vizsgálatban együttműködő félnek.

(15)

Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdése szerint a Közösségbe irányuló legnagyobb exportvolumennel rendelkező exportőröket választották ki annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható legnagyobb reprezentatív exportvolument elérjék.

(16)

Ennek alapján kilenc kínai exportáló gyártóból vagy vállalatcsoportból álló mintát választottak ki. A kiválasztott vállalatok az együttműködő vállalatok által az érintett termékből lebonyolított, Kínából a Közösségbe irányuló export 61 %-át és az összes export 39 %-át képviselik.

(17)

Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban az együttműködő exportáló gyártók és a kínai hatóságok lehetőséget kaptak arra, hogy megtegyék észrevételeiket a minta kiválasztásával kapcsolatban.

(18)

Számos kínai exportőr állította azt, hogy a mintavételnek ki kellett volna rájuk terjednie a vállalataikkal kapcsolatos bizonyos körülmények, például amiatt, hogy olyan különleges terméktípusokat gyártottak, amelyeket a mintába kiválasztott vállalatok állítólagosan nem állítottak elő. Az exportőrök által előállított vas vagy acél kötőelemek típusa azonban nem szerepelt a minta kiválasztásához használt kritériumok között. A fenti (15) preambulumbekezdésben említettek szerint az exportőröket a Közösségbe irányuló legnagyobb exportvolumen kritériuma alapján választották ki. Ez összhangban van az alaprendelet 17. cikke (1) bekezdésének követelményeivel.

(19)

A mintában szereplő valamennyi vállalatnak küldtek kitöltendő kérdőíveket, és a vállalatok a megadott határidőn belül visszaküldték ezeket.

(20)

A mintában nem szereplő öt vállalat küldött vissza kitöltött kérdőívet annak érdekében, hogy az alaprendelet 9. cikke (6) bekezdésének és 17. cikke (3) bekezdésének megfelelően egyéni vizsgálatot kérelmezzen. A kérelmek közül négyet fogadtak el. Mivel az ötödik vállalat nem maga állította elő az érintett terméket, kérelmét visszautasították.

(21)

A végleges közzététel után az egyik exportőr azzal érvelt, hogy az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének alkalmazásában az egyénileg vizsgált vállalatokat a minta részének kell tekinteni. Egy másik exportőr azzal érvelt, hogy az alaprendelet 17. cikke (3) bekezdése értelmében kérelmezett és megadott egyéni vizsgálatok helyett a Bizottságnak az eredeti mintát kellett volna kibővítenie. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a minta még mindig kellően reprezentatívnak tekinthető. A mintában bennmaradó vállalatok az együttműködő vállalatok által az érintett termékből lebonyolított, a Közösségbe irányuló export 54 %-át képviselték még azt követően is, hogy a mintába bekerülő vállalatok közül négy nem működött együtt, miként a (62) preambulumbekezdésben is szerepel. Ráadásul a tárgyilagosság és az átláthatóság érdekében az tekinthető helyesnek, ha a mintavétel az eljárás kezdetén megtörténik, és az eljárás során végig ehhez a mintához ragaszkodnak, hacsak nincs ok azt feltételezni, hogy a minta már nem reprezentatív. Végül ugyanezen szempontok érdekében a mintavételt az alaprendelet 17. cikke (3) bekezdése értelmében kérelmezett és megítélt egyéni vizsgálattól független és megkülönböztetett lépésnek kell tekinteni.

(22)

Amint az a fentiekben említésre került, tekintettel a közösségi gyártók nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítésben az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban mintavételt javasoltak.

(23)

Annak érdekében, hogy a Bizottság dönthessen a mintavétel szükségességéről és kiválaszthassa a mintát, felkérték a közösségi gyártókat, hogy a vizsgálat megindításának időpontjától számított 15 napon belül jelentkezzenek, és nyújtsanak be alapvető adatokat gyártásukról és értékesítéseikről és valamennyi, az érintett termék gyártásába és/vagy értékesítésébe bevont kapcsolt vállalat nevéről és tevékenységeiről.

(24)

Azt a 46 közösségi gyártót, amely a Közösségben gyártotta az érintett terméket a vizsgálati időszak folyamán, és amely a fent említett határidőn belül kifejezte a mintavételben való részvételre irányuló szándékát, együttműködő vállalatnak tekintették, és figyelembe vették a minta kiválasztásánál.

(25)

Ezek a közösségi gyártók a 2006-ra vonatkozó becsült közösségi össztermelés több mint 30 %-át tették ki. Úgy tekintik, hogy az alábbi (114) preambulumbekezdésben említettek szerint ezek a gyártók alkotják a közösségi gazdasági ágazatot.

(26)

A közösségi gazdasági ágazat helyzetét néhány közösségi importőr és néhány exportáló gyártó is megkérdőjelezte. Egyes érdekelt felek az eljárás megindításáról szóló értesítés közzétételét követően rendelkezésre bocsátották azon közösségi gyártók jegyzékét, amelyekkel állítólagosan nem konzultáltak arról, hogy támogatják-e az eljárást, illetve részt kívánnak-e benne venni. Ezt követően valamennyi ilyen gyártónak kérdőívet küldtek. Emellett számos vállalat saját kezdeményezésére jelentkezett, anélkül, hogy kérdőíveket kaptak volna. Az ezektől a gyártóktól érkező válaszok egyike sem csökkentette azonban az előző preambulumbekezdésben említett panasztételi jog mértékét. Valójában e vállalatok közül sokan támogatták a panaszt.

(27)

Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdése szerint a közösségi gazdasági ágazatot alkotó gyártók közül a legnagyobb termelési volumennel rendelkező gyártókat választották ki a mintába annak érdekében, hogy a Közösségben előállított hasonló termékből a legnagyobb reprezentatív termelési volument érjék el, amelyet a rendelkezésre álló időn belül még megfelelően meg lehet vizsgálni.

(28)

Ennek alapján hét gyártóból álló mintát választottak ki. A kiválasztott vállalatok a közösségi gazdasági ágazat termelésének mintegy 70 %-át tették ki. Miután a mintában szereplő egyik gyártó nem volt hajlandó együttműködni, ez a százalékos arány körülbelül 65 %-ra csökkent.

(29)

Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban az együttműködő közösségi gyártók lehetőséget kaptak arra, hogy megtegyék észrevételeiket a minta kiválasztásával kapcsolatban. Nem érkezett be olyan észrevétel, amely a minta megváltoztatását indokolta volna.

(30)

A mintában szereplő valamennyi vállalatnak küldtek kitöltendő kérdőíveket, és a vállalatok a megadott határidőn belül visszaküldték ezeket.

(31)

Amint az a fentiekben említésre került, tekintettel a közösségi importőrök nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítésben az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban mintavételt javasoltak.

(32)

Annak érdekében, hogy a Bizottság dönthessen a mintavétel szükségességéről és kiválaszthassa a mintát, felkérték a közösségi importőröket, hogy a vizsgálat megindításának időpontjától számított 15 napon belül jelentkezzenek, és nyújtsanak be alapvető adatokat importjukról és értékesítéseikről és valamennyi, az érintett termék gyártásába és/vagy értékesítésébe bevont kapcsolt vállalat nevéről és tevékenységeiről.

(33)

Összesen 45 közösségi vállalat vagy vállalatcsoport jelentkezett, amelyek a Közösségbe importált mennyiség közel 29 %-át tették ki, és nyújtotta be a kért információkat az előírt határidőn belül.

(34)

Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdése szerint a legnagyobb értékesítési volumennel rendelkező közösségi importőröket választották ki annak érdekében, hogy elérjék a legnagyobb reprezentatív volument, amelyet még megfelelően meg lehet vizsgálni. Ezért a mennyiségi szempontból legnagyobb hét importőrt választották ki a mintához. A mintában szereplő valamennyi vállalatnak küldtek kitöltendő kérdőíveket, és a vállalatok a megadott határidőn belül visszaküldték ezeket.

(35)

Annak érdekében, hogy a kínai exportáló gyártók számára lehetővé tegyék a piacgazdasági elbánás vagy egyéni elbánás iránti kérelem benyújtását, a Bizottság nyomtatványokat küldött az ismert érintett kínai exportáló gyártóknak, az exportőrök ismert szövetségeinek és a kínai hatóságoknak. 106 exportáló gyártó igényelte a piacgazdasági elbánást az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése szerint. A fent említett valamennyi vállalat egyéni elbánást is kérelmezett, amennyiben a vizsgálat azt állapítaná meg, hogy nem felelnek meg a piacgazdasági elbánás feltételeinek. Két másik vállalat csak egyéni elbánást kérelmezett. A mintához kiválasztott mind a kilenc vállalat kérelmezte a piacgazdasági elbánást és az egyéni elbánást is.

(36)

Kérdőíveket küldtek a mintában szereplő kínai exportáló gyártóknak, valamint annak a négy kínai exportáló gyártónak, amelyek kérvényezték és megkapták az egyéni vizsgálatot, a mintában szereplő közösségi gyártóknak és importőröknek, valamint a közösségi felhasználóknak. A kitöltött kérdőíveket a mintában szereplő kilenc kínai exportáló gyártó mindegyike, az egyéni vizsgálatban részesülő négy exportáló gyártó, a fenti (20) preambulumbekezdésben említett, egyéni vizsgálatot kérelmező, de végül visszautasított, a mintában nem szereplő egy exportőr, a mintában szereplő hét közösségi gyártó, a mintában szereplő hét független importőr, három felhasználó, és az analóg országban, Indiában működő két gyártó küldte vissza.

(37)

A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, melyet a dömping, az abból eredő kár és a közösségi érdek meghatározása szempontjából szükségesnek tartott, és ellenőrző látogatásokat tett a következő vállalatok telephelyein:

(38)

Mivel a rendes értéket olyan kínai exportáló gyártók tekintetében is meg kellett állapítani, amelyek nem részesülhettek piacgazdasági elbánásban, a következő vállalatok üzemeiben tettek ellenőrző látogatást azzal a céllal, hogy az analóg országból (India) származó adatok alapján megállapítsák a rendes értéket:

(39)

A dömpingre és kárra vonatkozó vizsgálat a 2006. október 1-jétől2007. szeptember 30-ig terjedő időszakra vonatkozott (a továbbiakban: vizsgálati időszak). Az okozott kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2003. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra vonatkozó adatokra terjedt ki (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak).

(40)

Az érintett terméket a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek, a rozsdamentes acélból készültek kivételével, pl. facsavarok, (az állványcsavarok kivételével), önfúró csavarok, más csavarok és fejescsavarok (anyával vagy alátéttel is, de a legfeljebb 6 mm lyukátmérővel, tömör szelvényű rúdból, profilanyagból vagy huzalból alakított csavarok kivételével, és a vasúti sín szerkezeti anyagának rögzítéséhez használt csavarok és fejescsavarok kivételével), valamint alátétek alkotják (a továbbiakban együttesen: kötőelemek vagy érintett termék).

(41)

Az érintett terméket rendszerint a 7318 12 90, a 7318 14 91, a 7318 14 99, a 7318 15 59, a 7318 15 69, a 7318 15 81, a 7318 15 89, az ex 7318 15 90, az ex 7318 21 00 és az ex 7318 22 00 KN-kóddal jelentik be.

(42)

A kötőelemeket arra használják, hogy mechanikusan összekössenek két vagy több építő-, gép- vagy más elemet, és használatuk számos ipari ágazatban és a fogyasztók körében is gyakori. Alapvető fizikai és technikai jellemzőik, valamint végfelhasználásuk alapján az eljárás céljából minden kötőelem egyetlen terméknek tekintendő. Ugyanazon nemzeti és nemzetközi szabványoknak megfelelően a kötőelemeknek ugyanazokkal az alapvető fizikai és technikai jellemzőkkel, azaz hosszúsággal, tűréssel, felületkezeléssel és bevonattal kell rendelkezniük.

(43)

A vizsgálat alatt és különösen a kontradiktórikus tárgyaláson a Kínai Népköztársaság több importőre és exportáló gyártója azt állította, hogy egyes, alacsony biztonsági kategóriába tartozó csavarokat, alátéteket, illetve fejescsavarokat ki kellene venni a vizsgált termékek köréből, mivel a közösségi gazdasági ágazat nem gyártja ezeket, és nem is hasonlóak a közösségi gazdasági ágazat jellemző termékeihez. E tekintetben a vizsgálat rámutatott arra, hogy a közösségi gazdasági ágazat jelentős mennyiségben állít elő azonos vagy hasonló típusú kötőelemeket. Ezenkívül az alaprendelet nem írja elő, hogy az exportált termékek minden tekintetben megegyezzenek ahhoz, hogy a vizsgálat szempontjából egyetlen terméknek tekintsék őket. Ezeket az érveket ezért el kellett utasítani.

(44)

Különösen az egyik közösségi forgalmazó azt állította, hogy a facsavarokat ki kellene venni a vizsgálat köréből, mert azokat i. a közösségi gazdasági ágazat állítólagosan nem állítja elő nagy mennyiségben, és ii. a facsavarok gyártására specializálódott közösségi gyártók nem támogatták az eljárást. A vizsgálat azonban azt mutatta, hogy a közösségi gyártók, köztük néhány, az eljárást támogató gyártó is, jelentős mennyiségben állítanak elő facsavarokat. Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendeletben meghatározott minimális támogatási szint nem szükséges minden egyes terméktípus esetében, és hogy nem szolgálhat a vizsgálat termékkörének meghatározása alapjául. A fenti érveket ezért el kellett utasítani.

(45)

Egy másik közösségi forgalmazó úgy érvelt, hogy a barkácsolás piaci szegmensére szánt kötőelemek nem tartozhatnak a vizsgálat körébe, mert állítólag nem helyettesíthetők a közösségi gazdasági ágazat által gyártott kötőelemekkel, és külön ágazat termékei. A nyilvánosságra hozatalt követően ez a forgalmazó további meghallgatást kért és kapott, amelynek során megismételte azon érveit, miszerint a barkácsolási célokra szánt kötőelemeket egyértelműen meg lehet különböztetni a többi terméktől, és ezek a kötőelemek a közösségi gazdasági ágazat számára érdektelenek. Elsőként meg kell jegyezni, hogy a barkácsolási célokra szánt kötőelemek nem különböznek alapvetően a szakipari használatra szánt kötőelemektől; továbbá a barkácsolási célokra, illetve a szakipari vagy ipari felhasználásra szánt kötőelemek bizonyos mértékig átfedő kategóriák. Ugyanez a forgalmazó leírta a barkácsolási célokra szánt kötőelemek néhány tipikus jellemzőjét, mint például a csomagolást, az ellenállást, a jelöléseket vagy a bevonatot, és azzal érvelt, hogy ezek alapján a barkácsolási piaci szegmensnek szánt kötőelemeket meg lehet különböztetni az egyéb szegmensekben használt kötőelemektől. A Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy ezek a jellemzők nem elegendőek ahhoz, hogy ezek alapján egyértelműen el lehessen különíteni a barkácsolási célokra szánt kötőelemeket a többi kötőelemtípustól. Végül a vizsgálat alatt és különösen a kontradiktórikus tárgyaláson a közösségi gazdasági ágazat képviselői példaként felsoroltak olyan közösségi vállalatokat, amelyek csavarokat és normál kötőelemeket állítanak elő, amelyek közé az úgynevezett barkácsolási célokra szánt kötőelemeket kell sorolni. Az is bizonyságot nyert, hogy a többi közösségi gyártó rendelkezik ezeknek a kötőelemeknek az előállításához szükséges műszaki kapacitással, és gyártanák is őket, ha a piaci feltételek lehetővé tennék. Ennek a forgalmazónak az érveit ezért el kellett utasítani.

(46)

Az egyik közösségi ütőhorgony-gyártó a Kínai Népköztársaságból importál csavarszegeket az ütőhorgonyok előállításához, és azt állította, hogy legjobb tudomása szerint a Közösségben nincs ilyen csavarszeg-gyártási kapacitás. Továbbá azt kérelmezte, hogy a csavarszegek ne tartozzanak a termékkörbe, mert azok nem használhatók normál csavarként. A vizsgálat azonban azt mutatta, hogy a csavarszegek ugyanazokkal az alapvető fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, mint a többi kötőelem, és a közösségi gazdasági ágazat is gyártja őket. A kérdéses vállalat nem vitatta e megállapításokat. Ennek megfelelően nem indokolta semmi sem az említett termékeknek a termékkörből való kizárását.

(47)

Két közösségi gyártó úgy érvelt, hogy a fej nélküli kötőelemeket és a belsőmenetes kötőelemeket is be kell venni a vizsgálat körébe, mivel az érintett termékhez hasonló fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, és ezeket is hátrányosan érinti a Kínai Népköztársaságból származó behozatal. E tekintetben ki kell emelni, hogy ezek a termékek nem szerepeltek az (1) preambulumbekezdésben említett panaszban, következésképpen a vizsgálati akta nem tartalmaz információkat ezekről a termékekről. Ezért ebben a szakaszban már nem lehet elfogadni a vizsgált termékkör ilyen értelmű módosítását.

(48)

Számos fél azt állította, hogy a Kínában a Közösségbe irányuló exportra gyártott kötőelemek nem összehasonlíthatóak a közösségi gazdasági ágazat által előállított kötőelemekkel; ez utóbbiakat a Kínában előállított kötőelemektől eltérő alkalmazásoknál használják, így nincsenek közvetlen versenyben velük. Különösen azt állították, hogy a Kínában gyártott kötőelemek többsége i. olyan szabványos termék (főként 4,8–8,8 biztonsági kategória), amely a nyersanyagok, az ellenállás, a bevonat vagy a tanúsítással/biztonsággal kapcsolatos szempontok tekintetében nem rendelkezik különleges jellemzőkkel; ii. azokat alacsony szintű alkalmazásokra szánták (nem ipari használat és általános kereskedelem), nem pedig csúcstechnológiai alkalmazásokra; valamint iii. nem felelnek meg az olyan különleges végfelhasználók szigorú előírásainak, mint például az autóipar, a vegyipar vagy a repülőgépipar. Ezek az állítások számos írásbeli beadványban szerepeltek, és a kontradiktórikus tárgyaláson is elhangoztak. A kínai hatóságoktól érkezett írásbeli beadvány is tartalmazta ezeket az állításokat.

(49)

Néhány importőr és szövetségeik a kontradiktórikus tárgyaláson azt állították, hogy a Kínában gyártott kötőelemeket a közösségi gazdasági ágazat által előállítottakhoz viszonyítva folyamatosan alacsonyabb áron értékesítették, és hogy ez a tény azt mutatja, hogy a Kínában, illetve a Közösségben előállított kötőelemeket eltérő alkalmazásokhoz szánták. Állításuk alátámasztása érdekében azt is megjegyezték, hogy a közösségi gazdasági ágazat növelni tudta értékesítéseinek volumenét és átlagos eladási egységárait annak ellenére, hogy a Kínából származó import ugyanabban az időszakban jelentősen nőtt.

(50)

Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a kontradiktórikus tárgyaláson minden fél elismerte, hogy a kötőelem-ágazatban jelentős különbség van a normál ás az úgynevezett „speciális” kötőelemek között. A normál termékekről részletes leírást adnak az ipari szabványok, mint például a Német Szabványügyi Intézet (Deutsches Institut für Normung, DIN) szabványai. Ezek a szabványok biztosítják, hogy a különböző gyártók által különböző országokban előállított termékek lényegében felcserélhetők legyenek a felhasználó szempontjából. A speciális kötőelemek ellenben egy adott felhasználó terveinek és/vagy követelményeinek felelnek meg. Az is általánosan elismert tény, hogy a speciális kötőelemeket jellemzően fokozottabb igénybevételt jelentő felhasználási területeken – például az autóiparban, vegyiparban és egyéb iparágakban – alkalmazzák, és általában jelentősen drágább az előállításuk, és többe kerülnek, mint a normál kötőelemek.

(51)

Noha a vizsgálatban alkalmazott terméktípus besorolás (termékkód, TK) eredetileg nem különböztette meg a normál és a speciális kötőelemeket, a kontradiktórikus tárgyalás után az a döntés született, hogy ezt is be kell venni a dömping- és a kárkülönbözet kiszámításánál figyelembe vett termékjellemzők körébe. Mivel a vizsgált vállalatok által az érintett termékből realizált kivitel döntő többsége normál termék volt, ez azt jelenti, hogy a legtöbb esetben a Kínai Népköztársaságban, az analóg országban és a Közösségben előállított normál termékek összehasonlítására kerül sor.

(52)

A (48) preambulumbekezdésben említett, a kínai hatóságoktól érkezett beadványban szerepelt egy elemzésről készült jelentés, amely a Közösségben, illetve a Kínai Népköztársaságban előállított, adott (példaként a DIN 933) szabványnak megfelelő kötőelemek közötti állítólagos minőségi különbségek részleteit tartalmazza. Ez az elemzés a kialakításban, a keménységben és a vegyi összetételben tapasztalható eltérésekre is kitért. Azt állította, hogy noha mindkét vizsgált termék megfelelt a DIN szabványnak, a Közösségben előállított kötőelemek egységesebbek voltak, azaz valamennyi vizsgált paraméter tekintetében kisebb volt az eltérés, mint a Kínai Népköztársaságban előállított kötőelemek esetében. Ez alapján a kínai hatóságok azt a következtetést vonták le, hogy a közösségben előállított termék – jobb minőségére tekintettel – nem összehasonlítható a kínai termékkel. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a DIN és más, széles körben elfogadott szabványok célja azt biztosítani, hogy a termékek megfeleljenek a felhasználók bizonyos lényeges követelményeinek. Minden további eltérésnek olyan keretek között kell maradnia, hogy ne befolyásolja lényegesen a kötőelem minőségét és funkcióját. Ezért egy, a DIN 933 szabványnak megfelelő fejescsavarként értékesített kötőelem lényegében egy ugyanazon szabványnak megfelelő kötőelemként értesített kötőelemmel kell, hogy összehasonlítható legyen. Minden észlelhető minőségi különbség, amely a felhasználó szempontjából fennállhat, kezelhető a fizikai különbségek módosításával (lásd a (103) preambulumbekezdést), de nem jelenti azt, hogy a két termék ne lenne összehasonlítható.

(53)

Ugyanebben a beadványban olvasható az az érvelés, miszerint a közösségi gazdasági ágazat által előállított kötőelemek bevonata fejlettebb technológiákkal készül, amelyek nem állnak a kínai gyártók rendelkezésére, ezért ezeket a termékeket nem lehet hasonlónak tekinteni. A bevonattípusok közötti különbségeket azonban a vizsgálat során használt termékkódokban figyelembe vették, és nem következik belőlük, hogy az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdésének értelmében a közösségi gazdasági ágazat által előállított kötőelemek és a Kínában gyártott kötőelemek nem hasonló termékek. Az említett cikk csak azt írja elő, hogy a hasonló termék a vizsgált termék jellemzőihez nagyon hasonló jellemzőkkel rendelkezzen. Ezt az érvet ezért nem lehetett elfogadni.

(54)

Összefoglalva tehát, a fizikai és technikai jellemzők terén fennálló állítólagos különbségekkel kapcsolatban a vizsgálat azt mutatta, hogy a piacon megtalálható sokféle terméktípus ellenére a Kínában a Közösségbe irányuló exportra gyártott számos terméktípust, valamint a közösségi gazdasági ágazat által előállított típusokat többnyire hasonló ipari szabványoknak megfelelően értékesítettek. Továbbá a vizsgálat céljából szinte kizárólag „normál” típusú kötőelemek árát hasonlították össze. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ugyanazon szabvány szerint gyártott és besorolt kötőelemeknek elméletben meg kell felelniük a felhasznált nyersanyag mechanikai tulajdonságaira, a formájukra, az ellenállásukra stb. vonatkozó összes előírásnak. Elismerve azt, hogy a kötőelemek nem minden típusát lehet minden alkalmazáshoz használni, ami különösen a „különleges” kötőelemekre és a csúcstechnológiai alkalmazásokra igaz, megállapították, hogy ugyanazon szabványon belül a legtöbb egyéb alkalmazás esetében a kötőelemek minden fajtája felcserélhető. Továbbá az Európai Vas- és Acélipari Szövetség (Eurofer) a Kínai Népköztársaságban megfigyelt alacsony árak ellenére megerősítette, hogy a Kínában, illetve a Közösségben gyártott acél minősége között nincs jelentős különbség, ha az acél megfelel a szabványosított szintnek. Ennek következtében megállapítható, hogy a nyersanyag minőségi különbségei nem befolyásolják a Kínából exportált kötőelemek, valamint a Közösségben gyártott és értékesített kötőelemek közötti összehasonlíthatóságot.

(55)

A különböző árszintekkel kapcsolatban azt állapították meg, hogy a termékek közötti árkülönbségek önmagukban nem indokolják azt a következtetést, hogy egyes terméktípusok különböző termékeknek tekintendők. A fenti érvet el kellett utasítani, mivel megállapították, hogy az ugyanazon szabványhoz tartozó kötőelemek valamennyi típusa hasonló alapvető jellemzőkkel és végfelhasználásokkal rendelkezik.

(56)

Több importőr és exportáló gyártó azt is állította, hogy az analóg országban, Indiában gyártott kötőelemek többnyire autóipari és hasonló alkalmazásokhoz szánt nagy értékű terméktípusok, és ezért nem hasonlóak a kínai gyártók által a Közösségbe exportált kötőelemekhez. A vizsgálat során azonban kiderült, hogy Indiában is gyártanak és értékesítenek különleges és normál termékeket. Ezek a kötőelemek a fentieknek megfelelően a Kínából exportált termékekével megegyező alapvető fizikai és technikai jellemzőkkel rendelkeznek.

(57)

Ezért azt a következtetést vonták le, hogy a Közösségben a közösségi gazdasági ágazat által előállított és értékesített kötőelemek, a Kínai Népköztársaság belföldi piacán előállított és értékesített kötőelemek, valamint az analóg országként szolgáló India belföldi piacán előállított és értékesített kötőelemek, és a Kínai Népköztársaságban előállított és a Közösségnek eladott kötőelemek az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdésének értelmében hasonlóak.

(58)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően a Kínából származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatokban a rendes értéket a 2. cikk (1)–(6) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani azon gyártók esetében, amelyekről megállapították, hogy megfelelnek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételeknek.

(59)

Röviden és kizárólag tájékoztatás céljából az alábbiakban összefoglaljuk a piacgazdasági elbánásra vonatkozó követelményeket:

(60)

A (35) preambulumbekezésben említetteknek megfelelően 106 exportáló gyártó, köztük a mintában szereplő mind a kilenc vállalat kérelmezte a piacgazdasági elbánást.

(61)

A Bizottság a mintában szereplő kilenc vállalat, illetve csoport telephelyein ellenőrizte az ezen vállalatok, illetve csoportok piacgazdasági elbánás iránti kérelmében szereplő valamennyi információt.

(62)

A piacgazdasági elbánás megadása céljából ellenőrzött kilenc vállalat közül négy esetében derült ki, hogy hamis vagy félrevezető információkat szolgáltattak. Az alaprendelet 18. cikkének megfelelően tájékoztatták erről a négy vállalatot, illetve csoportot, és lehetőséget biztosítottak számukra észrevételeik megtételére. Az említett négy vállalat közül azonban egyik sem bocsátott rendelkezésre olyan bizonyítékot vagy információt, amely megakadályozta volna az alaprendelet 18. cikkének e vállalatok esetében történő alkalmazását. Az említett cikknek e négy vállalatra történő alkalmazása miatt a piacgazdasági elbánás kérdését nem vizsgálták meg.

(63)

A mintában szereplő fennmaradó öt vállalatnak, illetve csoportnak nem adták meg a piacgazdasági elbánást, mivel a legfőbb nyersanyag, az acél hengerhuzal költsége az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjában előírtakkal ellentétben nem tükrözte alapvetően a piaci értékeket. Megállapítást nyert, hogy az acél hengerhuzal, illetve egyes esetekben a húzott acélhuzal kínai piaci árai jelentősen alacsonyabbak a más piacokon, pl. Európában, Indiában, Észak-Amerikában és Japánban fizetendő áraknál (3). Mivel Kínának vasérce nagy részét nemzetközi piaci árakon kell importálnia, egyértelmű, hogy nem rendelkezik semmilyen olyan természetes komparatív előnnyel, amely megmagyarázná az acél hengerhuzal kínai belföldi piacon érvényes rendkívül alacsony árát. Ugyanakkor különböző tanulmányok (4), sőt néhány nagy acél hengerhuzal gyártó (5) (amelyek a kötőelem gyártókat ellátják nyersanyaggal, bár többnyire kereskedőkön keresztül) éves jelentései is rámutatnak az erre az ágazatra jellemző jelentős állami beavatkozásra. Például a fent említett két gyártó könyvvizsgált pénzügyi kimutatásai szerint 2006-ban és 2007-ben jelentős állami támogatásban részesült. Emellett a fenti gyártók egyike a különböző adókedvezményeknek és támogatásoknak köszönhetően a 2007-ben elért 2,8 milliárd kínai jüan (CNY) összegű haszon után csak kb. 4,5 % adót fizetett a 33 %-os rendes vállalati jövedelemadó helyett. A fent említett jelentések közül a „Money for Metal” (Pénz a fémért) című dokumentum áttekintést ad a fő kínai acélgyártók számára az elmúlt évtizedben nyújtott állami támogatások különböző típusairól és összegeiről. Ugyanez a jelentés a kínai acélgyártóknak nyújtott, 393 milliárd kínai jüant meghaladó támogatásról számol be, és arra a következtetésre jut, hogy ez a kínai acélgyártásnak és acélkapacitásnak a nemzetközi versenytársaik rovására megvalósított mesterséges növekedéséhez vezetett.

(64)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy kifejtsék a fenti megállapításokkal kapcsolatos észrevételeiket.

(65)

Számos exportáló gyártó azt állította, hogy a piacgazdasági elbánásnak a mintában részt vevő összes vállalat esetében az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában említett torzult nyersanyagköltségek alapján történő visszautasítása az említett cikk félreértelmezését jelenti, mivel azt a gyártók szerint az egyes vállalatokra kell alkalmazni és nem egy ágazatra általánosságban. Néhány vállalat továbbá azt állította, hogy az említett cikkben szereplő piaci értékek a Kínai Népköztársaságban érvényes piaci értékként értelmezendők, nem pedig nemzetközi piaci értékként.

(66)

Ezen érvekre válaszul meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja többek között azt írja elő, hogy a főbb nyersanyagok költségeinek alapvetően tükrözniük kell a piaci értékeket. A kötőelemek fő nyersanyaga, az acél hengerhuzal az előállítási költségeknek kb. 50 %-át teszi ki. A vizsgálat során rendelkezésre bocsátott és ellenőrzött, valamint az olyan független piaci forrásokból származó adatok, mint például a „Steel Bulletin Board”, vitathatatlanul bizonyítják, hogy az acél hengerhuzal Kína belföldi piacán érvényes árai számottevően alacsonyabbak más piacok árainál. Mivel Kína a nemzetközi piaci árakon importált vasérc tekintetében nem rendelkezik természetes komparatív előnnyel, úgy vélhető, hogy az acél hengerhuzal rendkívül alacsony árai, amelyek alapvetően nem tükrözik a piaci értéket, nem indokoltak. E következtetés az ágazat egészére, valamint a mintában részt vevő egyes vizsgált vállalatokra egyaránt igaz. Ezért a 2. cikk (7) bekezdésének c) pontjában szereplő kritérium nem teljesült.

(67)

A „piaci érték” értelmezésével kapcsolatban megjegyzendő, hogy azt nem torzított piaci árként kell érteni. E tekintetben a fent említetteknek megfelelően számos forrás és tanulmány rámutat a kínai acélipart érintő állami beavatkozásra. A fent említettek szerint továbbá a legnagyobb kínai acélhengerhuzal-gyártók közül néhányan különböző típusú támogatásokban részesültek 2006-ban és 2007-ben, ami könyvvizsgált pénzügyi kimutatásaikkal bizonyítható. Figyelembe kell venni azt is, hogy az exportáló gyártóknak kell bizonyítaniuk, hogy piacgazdasági feltételek között működnek, valamint hogy fő nyersanyagaik költségei alapvetően tükrözik a piaci értékeket. Ezt ebben az esetben nem bizonyították.

(68)

Néhány exportáló gyártó továbbá úgy érvelt, hogy még ha van is különbség a kínai belföldi piacon, illetve más nemzetközi piacokon érvényes nyersanyagárak között, az a minőségbeli különbségekkel magyarázható. Egyértelmű azonban, hogy az esetlegesen fennálló minőségbeli különbségek nem tudnák megmagyarázni a kínai exportáló gyártók, illetve a közösségi és az indiai gyártók által használt, hasonló kategóriába tartozó acél árai közötti jelentős különbséget. Emellett az acél hengerhuzal kínai árai és a más piacokon érvényes árak közötti különbség az acél hengerhuzal ugyanazon típusára vonatkozó, közzétett források szerint jelentős; a Steel Bulletin Board által közzétett adatok szerint az acél hengerhuzal kínai belföldi árai a vizsgálati időszakban 300–350 EUR/tonna között voltak, míg Észak-Amerikában, Európában és Japánban az ugyanilyen minőségű acél hengerhuzal ára 400 és 500 EUR/tonna között mozgott. A vizsgálat során a mintában szereplő exportáló gyártók és a közösségi gyártók által rendelkezésre bocsátott és ellenőrzött adatok összhangban vannak a fent említett adatokkal. Ezért tartják fenn azt a véleményt, hogy az esetlegesen fennálló minőségbeli különbségekkel nem magyarázható a kínai belföldi piacon érvényes nyersanyagárak, és más nemzetközi piacokon felszámolt árak közötti óriási különbség.

(69)

Néhány exportáló gyártó továbbá úgy érvelt, hogy a nyersanyagárak torzulásait nem a piacgazdasági elbánás elutasításával, hanem a dömping kiszámítása során a rendes érték kiigazításával kellene kezelni. Ebben az esetben azonban, mivel az acél hengerhuzal a teljes költség nagy részét teszi ki, egyértelmű, hogy a 2. cikk (7) bekezdésének c) pontja nem teljesül, amely többek között előírja, hogy „a fontosabb ráfordítások alapjában véve a piaci értékeket tükrözik”. A torzult nyersanyagárak kezelése céljából a dömping kiszámításánál alkalmazott kiigazítás ezért értelmetlenné tenné a 2. cikk (7) bekezdésének c) pontját.

(70)

Az exportáló gyártók egyik csoportja megkérdőjelezte azt a következtetést, hogy a piacgazdasági elbánás megadását azért is vissza kell utasítani, mert úgy találták, hogy a kínai állam helyzetéből fakadóan (47,18 %-os részesedéssel) a vállalattal kapcsolatos döntéseket jelentősen befolyásolni tudta, illetve meg tudta akadályozni. Erre nézve a csoport bizonyítékot is benyújtott. Különösen úgy érvelt, hogy az árakra, költségekre és nyersanyagokra vonatkozó döntéseket nem a részvényesek, hanem az igazgatótanács által kinevezett vezérigazgató és vezérigazgató helyettesek hozzák. Ezért azt állította, hogy nem releváns az a tény, hogy bizonyos döntéseket a részvényesi közgyűlésen hoztak meg kétharmados többséggel, mivel e döntések közül egyik sem vonatkozott az árakkal, költségekkel és nyersanyagokkal kapcsolatos üzleti döntésekre.

(71)

A Bizottság úgy véli, hogy a tény, hogy a többségi részvényesek által kinevezett igazgatótanács a privatizációs eljárás során változatlan maradt, kétségbe vonja a tanács tagjainak az állammal szembeni függetlenségét. Említésre méltó az is, hogy az igazgatótanács összetétele a privatizációt követően nem tükrözte a csoporton belüli részesedési arányt. Ezért nem zárható ki, hogy az állam közvetetten befolyásolta az üzleti döntéseket, és a vállalat nem tudta bizonyítani ennek ellenkezőjét.

(72)

Ezért fenntartják azt az eredeti megállapítást, hogy a piacgazdasági elbánást ebből az okból sem adják meg e csoportnak.

(73)

Egy második exportáló gyártó, amely számára nem adták meg a piacgazdasági elbánást, vitatta a Bizottságnak a vállalat számviteli standardjaival és a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből fennmaradt jelentős torzulásokkal kapcsolatos következtetéseit, és úgy érvelt, hogy e megállapítások nem szolgálhatnak a piacgazdasági elbánás megtagadása alapjául. E megállapításokat részletesen elemezték. Továbbra is vitathatatlan, hogy a vállalat számviteli standardjai egy állóeszköz értékcsökkenése tekintetében nem feleltek meg a nemzetközi és a kínai számviteli standardoknak. A vállalatnak a vizsgálati időszakot megelőzően elvégzett privatizálása következtében a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből fennmaradt jelentős torzulásokra vonatkozóan a vállalat nem nyújtott be olyan új bizonyítékot, amely alapján a Bizottság megváltoztathatná a privatizációs eljárással kapcsolatos következtetéseit.

(74)

Ezért fenntartják azt az eredeti megállapítást, hogy a piacgazdasági elbánást ebből a további két okból sem adják meg e vállalatnak.

(75)

Egy harmadik exportáló gyártó úgy érvelt, hogy az a tény, hogy tőkéje nagy részét egy szakszervezet ellenőrzi, nem jelenti azt, hogy a piacgazdasági elbánás első követelményét nem tartották be. A vállalat azonban nem tudott bizonyítékot szolgáltatni arról, hogy a részvényesek hogyan tudták a vállalatot függetlenül és részvénytőkéjüknek megfelelően úgy ellenőrizni, mint a piacgazdasági környezetben. Ezért az állami beavatkozást nem lehet kizárni. Ugyanez a vállalat vitatta azt a megállapítást, hogy különösen kedvező feltételekkel kapott pénzügyi támogatást az államtól, mivel az államnak való tartozásait olyan kamatláb terheli, amely nem tér el nagy mértékben a piacon érvényes kamatlábaktól. Nem csak a megállapított kamatláb volt azonban a piaci szintek alatt, hanem az államnak járó részleteket sem az elfogadott ütemben fizették vissza. E vállalat azt kérte továbbá, hogy csak a kínai számviteli standardokat használják a piacgazdasági elbánás megadásának követelményeként.

(76)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja azonban a fent említetteknek megfelelően azt írja elő, hogy a nemzetközi számviteli standardokat alkalmazzák a könyvelés során. A vizsgálat során továbbá kiderült, hogy e vállalat számviteli gyakorlata a kínai számviteli standardoknak sem felelt meg. A kérelmeket ezért el kellett utasítani.

(77)

A fent említettek szerint a mintában nem szereplő négy exportáló gyártó az alaprendelet 17. cikke (3) bekezdése értelmében kérelmezte, és meg is kapta az egyéni vizsgálatot.

(78)

A gyártók egyik csoportja félrevezető információt nyújtott be, ezért esetükben az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdését alkalmazták. A fennmaradó három vállalat közül kettőnek a mintában szereplő vállalatokkal kapcsolatban fent már leírt okokból nem adták meg a piacgazdasági elbánást, tehát a vállalatok nem feleltek meg az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában említett, a piacgazdasági elbánás első követelményének, mivel fő nyersanyaguk, az acél hengerhuzal nem tükrözte alapvetően a nemzetközi piaci értékeket. A negyedik vállalat piacgazdasági elbánás iránti kérelmét is visszautasították, mert a vállalat nem teljesítette a piacgazdasági elbánás második és harmadik követelményét.

(79)

Az egyéni vizsgálatban részesülő vállalatok egyike megkérdőjelezte a Bizottság arra vonatkozó megállapítását, hogy a piacgazdasági elbánás annak első követelményének megszegése miatt nem adható meg számára, azt állítva, hogy az acél hengerhuzal nem képezi előállítási folyamatának fő nyersanyagát, és annak egy részét a kínai acélműveken kívüli forrásból szerezte be. E vállalat költségei azonban a vizsgálati időszak során a vállalatindítási költségek miatt nőttek, aminek következtében az acél hengerhuzalnak a teljes költségekhez viszonyított aránya kevésbé tűnik jelentősnek, mint normál körülmények között. A kínai acélművekből beszerzett acél tette ki a vállalat által a vizsgálati időszakban vásárolt acél hengerhuzal nagy részét. Emiatt a fenti kérelmeket elutasították.

(80)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint az említett cikk hatálya alá tartozó országok vonatkozásában, adott esetben, országos vámot állapítanak meg, kivéve azokat az eseteket, amikor a vállalatok bizonyítani tudják, hogy az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének megfelelően az exportárakat és exportmennyiségeket, valamint az értékesítési feltételeket szabadon határozzák meg; az árfolyamok átszámítása piaci árfolyamon történik; és az állami beavatkozás nem olyan mértékű, amely lehetővé teszi az intézkedések kijátszását olyan esetben, ha az exportőrökre különböző vámtételeket alkalmaznak.

(81)

A mintában szereplő öt exportáló gyártó, amelyik piacgazdasági elbánásért folyamodott, egyben egyéni elbánást is kért, arra az esetre, ha a piacgazdasági elbánást nem kapná meg. A rendelkezésre álló információk alapján kezdetben azt állapították meg, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésével összhangban e vállalatok közül négy megfelelt az egyéni elbánás biztosításához szükséges valamennyi követelménynek.

(82)

A vizsgálat előzetes megállapításait tartalmazó tájékoztató dokumentumban arról tájékoztatták az érdekelt feleket, hogy kezdetben azért nem kívánták megadni az egyéni elbánást az ötödik vállalatnak, mert nem tudta bizonyítani, hogy külföldi részvényesei az alaprendeletben előírtaknak megfelelően szabadon hazatelepíthették a tőkét és a nyereséget. Az előzetes megállapítások közzétételét követően a vállalat azonban további magyarázatokat nyújtott be, amelyek a külföldi részvényes képviselőjével tartott meghallgatás során bebizonyosodtak. A Bizottság ezért elfogadja, hogy a tőke és a nyereség hazatelepítése nem volt korlátozva, ezért a vállalat egyéni elbánásban részesülhet.

(83)

Ezért a Bizottság úgy döntött, hogy a mintában szereplő kilenc kínai exportáló gyártó közül az alábbiak részesülnek egyéni elbánásban:

(84)

A piacgazdasági elbánásban nem részesülő három exportáló gyártó egyben egyéni elbánást is kért, arra az esetre, ha a piacgazdasági elbánást nem kapná meg. A rendelkezésre álló információk alapján megállapították, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésével összhangban e vállalatok megfelelnek az egyéni elbánás biztosításához szükséges valamennyi követelménynek.

(85)

Ezért a Bizottság úgy döntött, hogy az alábbi három kínai exportáló gyártó egyéni elbánásban részesül:

(86)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően azon exportáló gyártók esetében, amelyek nem részesültek piacgazdasági elbánásban, a rendes értéket az analóg országban alkalmazott árak vagy számtanilag képzett érték alapján kell meghatározni.

(87)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy a Kínai Népköztársaságra érvényes rendes érték meghatározásához megfelelő analóg országnak Indiát kívánja kijelölni, és felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg ezzel kapcsolatos észrevételeiket.

(88)

Több közösségi importőr és kínai exportáló gyártó azzal érvelve ellenezte India kiválasztását, hogy termékskálája nem hasonlítható össze a kínai exportáló gyártókéval. A felek többsége Tajvant javasolta analóg országként.

(89)

A Bizottság aktívan törekedett arra, hogy világszerte, beleértve Tajvant is együttműködést alakítson ki a kötőelemek ismert gyártóival. Egyik tajvani gyártó sem volt azonban hajlandó együttműködni. Más harmadik országbeli gyártók sem ajánlották fel az eljárásban való együttműködést. Ezzel szemben két indiai gyártó hajlandó volt együttműködni, és kitöltötte az analóg ország gyártóinak szánt kérdőívet. A kitöltött kérdőívekben benyújtott adatokat e két vállalat létesítményeiben ellenőrizték. Azonban csak az egyik vállalat bocsátott rendelkezésre olyan adatokat, amelyek elegendően részletesek voltak a rendes érték meghatározásához.

(90)

A végleges közzététel után számos importőr és exportőr megkérdőjelezte, hogy megfelelő volna az utóbbi indiai gyártó adatait felhasználni, mivel i. az említett gyártó által az indiai belföldi piacon előállított és értékesített mennyiség állítólag nem reprezentatív a Kínai Népköztársaságból a Közösségbe exportált mennyiséghez viszonyítva; és ii. az említett indiai gyártónak állítólag kereskedelmi kapcsolatai vannak a panaszt támogató egyik közösségi gyártóval. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy i. az indiai gyártó értékesítési volumenét kellően reprezentatívnak tekintették a megbízható rendes értékek megállapításához; és ii. önmagában attól, hogy az analóg ország gyártójának kapcsolatai vannak egy, a panaszt támogató közösségi gyártóval, az analóg ország még nem válik ésszerűtlen választássá. Azt is meg kell jegyezni, hogy ezek a kapcsolatok a vizsgálati időszak után jöttek létre. A fentiekre tekintettel és mivel más harmadik országok gyártói nem mutattak együttműködést, ésszerű volt Indiát választani analóg országként.

(91)

Az említett okokból és az indiai piacon fennálló versenyfeltételeket és nyitottságot, valamint azt a tényt figyelembe véve, hogy az együttműködő indiai gyártó a kínai exportáló gyártók által értékesített terméktípusokhoz hasonló terméktípusokat értékesített, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy India az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése értelmében megfelelő piaci berendezkedésű harmadik ország.

(92)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártókra vonatkozó rendes értéket a lent leírtaknak megfelelően az analóg ország gyártójától kapott ellenőrzött információk alapján határozták meg.

(93)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az India belföldi piacán reprezentatív mennyiségben értékesített egyes terméktípusok belföldi értékesítése a rendes kereskedelmi forgalom keretében történt értékesítésnek tekinthető-e az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésével összhangban. Ennek érdekében minden terméktípus esetében meghatározták a független fogyasztóknak a belföldi piacon a vizsgálati időszak alatt történt nyereséges értékesítések arányát.

(94)

Amennyiben egy bizonyos terméktípus a kiszámított gyártási költséggel megegyező vagy azt meghaladó nettó értékesítési áron eladott értékesítési mennyisége az adott típus teljes értékesítésének több mint 80 %-át képviselte, és ha az említett típus súlyozott átlagára megegyezett a gyártási költséggel vagy meghaladta azt, a rendes értéket a tényleges belföldi ár alapján állapították meg. Ezt az árat az adott típusból a vizsgálati időszak során történt összes belföldi értékesítés súlyozott átlagáraként számították ki, függetlenül attól, hogy ezek az eladások nyereségesek voltak-e, vagy sem.

(95)

Olyan esetekben, amikor egy terméktípus nyereséges értékesítése akkora vagy kevesebb volt, mint a típus teljes értékesítési mennyiségének 80 %-a, vagy amikor a típus súlyozott átlagára nem érte el az előállítási költséget, a rendes érték a tényleges belföldi áron alapult, amelyet kizárólag e típus nyereséges értékesítésének súlyozott átlagaként számítottak ki.

(96)

A terméktípustól függően a rendes értéket az analóg ország egy gyártója belföldi piacra vonatkozó ellenőrzött adatai szerinti összes eladás súlyozott átlagának eladási ára alapján vagy a nyereséges értékesítések súlyozott átlagának eladási ára alapján határozták meg.

(97)

Az egyéni vizsgálatban részesülő vállalatok egyike és néhány importőr azt állította, hogy az érintett vállalatétól állítólag eltérő típusú kötőelemeket előállító egyetlen indiai gyártó által rendelkezésre bocsátott adatok alapján kiszámított rendes érték nem a legjobb alapja a megfelelő összehasonlításnak. Ezért a vállalat azt javasolta, hogy a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint „bármilyen más elfogadható alapon”, ebben az esetben az exportőr saját, a nyersanyagköltségek állítólagos torzulása miatt kiigazított adatai alapján állapítsák meg.

(98)

A fenti kérelmet elutasították, mivel úgy vélik, hogy az indiai gyártó a (91) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően olyan típusú kötőelemeket is értékesített, amelyek összehasonlíthatók voltak a kínai exportáló gyártók által exportáltakkal. Emellett a lenti (103) preambulumbekezdésben említettek szerint elvégezték a rendes értéknek az árak összehasonlíthatóságát érintő megfelelő kiigazítását.

(99)

Minden olyan esetben, amikor az érintett terméket független közösségi fogyasztó részére exportálták, az exportárat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően, azaz a ténylegesen megfizetett vagy megfizetendő exportárak alapján határozták meg.

(100)

Két exportáló gyártó a Közösségbe irányuló exportértékesítése egészét vagy egy részét a Közösségben található, hozzá kapcsolódó vállalatokon keresztül bonyolította, amelyek ezt követően a termékeket független közösségi vállalkozásoknak értékesítették tovább. Ezekben az esetekben az exportárat az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően számtanilag képezték az importált termékek első, független vevő részére történő viszonteladási ára alapján, megfelelően kiigazítva azt a behozatal és a viszonteladás között felmerülő minden költség és a haszon figyelembevételével. A haszonkulcsot az együttműködő független importőröktől kapott információk alapján határozták meg.

(101)

A rendes értéket és az exportárakat gyártelepi alapon hasonlították össze. A rendes érték és az exportár igazságos összehasonlításának biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazítások formájában kellő mértékben figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket.

(102)

A Kínából exportált kötőelemek, illetve az indiai együttműködő gyártó által az indiai piacon eladott kötőelemek árainak összehasonlítása során különbséget tettek a normál és a különleges kötőelemtípusok között.

(103)

Emellett a helyszínen gyűjtött bizonyítékok alapján az indiai gyártó – amelynek adatait felhasználták a rendes érték meghatározásához – által alkalmazott minőség-ellenőrzési eljárások előrehaladottabbak voltak a főként normál típusú kötőelemeket gyártó és exportáló együttműködő kínai exportáló gyártók eljárásainál. Ezekben az esetekben az indiai rendes értéket az indiai gyártónál alkalmazott minőség-ellenőrzés költségei alapján igazították ki.

(104)

A fent említetteken kívül a szállítási és biztosítási, a kezelési és járulékos költségek, a csomagolás, a hitel- és banki költségek tekintetében minden olyan esetben elvégezték a megfelelő kiigazításokat, amikor azokat ésszerűnek, helyesnek és igazolt bizonyítékokkal alátámasztottnak ítélték.

(105)

Az egyéni elbánásban részesített, a mintában szereplő öt vállalat esetében a dömpingkülönbözetek meghatározásához az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének megfelelően a teljes mértékben együttműködő indiai gyártóra vonatkozóan meghatározott rendes érték súlyozott átlagát vetették össze az egyes vállalatok Közösségbe irányuló exportja árának súlyozott átlagával.

(106)

A minta átlagát a mintában szereplő öt együttműködő vállalat dömpingkülönbözeteinek súlyozott átlagaként számították ki az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdésével összhangban.

(107)

A végleges dömpingkülönbözetek a vámfizetés előtti CIF közösségi határparitásos importár százalékában kifejezve a következők:

(108)

A dömpingkülönbözeteket a fenti (107) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően határozták meg.

(109)

A végleges dömpingkülönbözetek a vámfizetés előtti CIF közösségi határparitásos importár százalékában kifejezve a következők:

(110)

A Kínai Népköztársaság összes többi exportőrére alkalmazandó, az egész országra vonatkozó dömpingkülönbözet kiszámításához a Bizottság először megállapította az együttműködés mértékét. Az együttműködés mértéke alacsonynak tekinthető, mivel az együttműködő gyártókra a Kínából származó teljes behozatal kb. 53 %-a esik. Ezért az együtt nem működő vállalkozásokra vonatkozó dömpingkülönbözetet az Eurostat adatok alapján kiszámított érték és az együttműködő gyártó által a legnagyobb dömpingkülönbözettel reprezentatív mennyiségben eladott terméktípusokra vonatkozó legmagasabb különbözetek átlagaként határozták meg.

(111)

Mindezek alapján az egész országra megállapított dömpingkülönbözet a vámfizetés előtti, közösségi határparitáson számított CIF-ár 115,4 %-a.

(112)

A vizsgálat szerint a hasonló termék előállításával számos közösségi gyártó, a becslések szerint több mint 300 kis- és középvállalkozás, de néhány nagyobb vállalkozás is foglalkozik. A közösségi gyártók többsége nem jelentkezett a Bizottságnál az eljárás megindításáról szóló értesítés közzétételét követően. Azok a panaszos gyártók, akik nevében a panaszt benyújtották, együttműködtek a vizsgálatban, bár a mintában szereplő egyik vállalkozás nem bocsátott rendelkezésre a helyszíni vizsgálat során elég információt ahhoz, hogy együttműködő vállalatnak lehessen tekinteni. Ezért e vállalatot nem vették figyelembe a közösségi gazdasági ágazatra vonatkozó adatoknál. Számos más, a panaszt támogató vagy ellenző gyártó nyújtott be általános adatokat termelésük és eladásaik volumenéről. Mivel számos közösségi gyártó – többnyire kisvállalkozások – nem működött együtt a vizsgálat során, a vállalkozások adatai alapján nem lehetett pontosan megállapítani a közösségi termelés teljes volumenét.

(113)

Ennek következtében a közösségi termelést az Eurostat ipari termelésre vonatkozó adatai alapján becsülték meg. Ezen adatok alapján a közösségi össztermelés 2006-ban 1 431 602 tonna volt.

(114)

A panaszt támogató és a vizsgálatban teljesen együttműködő közösségi gyártók termelése az érintett termék közösségbeli termelésének 27,0 %-át képviseli. Ezért úgy tekinthető, hogy az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének és 5. cikke (4) bekezdésének értelmében a közösségi gazdasági ágazatot e vállalatok alkotják.

(115)

Néhány közösségi importőr és exportáló gyártó azt állította, hogy számos együttműködő közösségi gyártó importált – a Közösségben található gyártó létesítményeiken túl – jelentős mennyiséget Kínából a Közösség piacán történő viszonteladásra, amit a vizsgálat megerősített.

(116)

Emellett azt állították, hogy az együttműködő közösségi gyártók közül hárman részben áthelyezték termelésüket, kínai termelőüzemeket hozva létre, és hogy ezért ezeket a vállalatokat ki kell zárni a jelenlegi számításokból. A vizsgálat során azonban kiderült, hogy e gyártók kínai leányvállalataikat elsősorban a kínai piac ellátására hozták létre, és e vállalatok érdekeltségi központja a Közösségben maradt.

(117)

Az együttműködő közösségi gyártók importjának volumene tekintetében a vizsgálat azt mutatta, hogy néhány vállalat saját közösségi gyártásának eladásaihoz képest a Kínából származó érintett termékből elég kis mennyiségben importált a Közösségbe. A saját termékeknek a kapcsolt és független vállalatok által lebonyolított eladásai a fent említett felek által állított mennyiségeknél sokkal alacsonyabbak voltak.

(118)

A vizsgálat azt mutatta, hogy e vállalatok érdekeltségi központja továbbra is kétségtelenül a Közösségen belül van, és a Kínai Népköztársaságból származó importjuk ellenére a közösségi termelés részének tekintendők.

(119)

A 2006-os közösségi fogyasztást a tagállami hatóságok által az Eurostatnak jelentett teljes előállítási volumen alapján a behozatal hozzáadásával és a kivitel levonásával határozták meg. Megállapították, hogy a kimutatható fogyasztás összhangban van a panaszban említett fogyasztással. Egyéb adatok hiányában azért a panaszban szereplő, 2004-2005-re vonatkozó adatokat is használták. A 2003 és a vizsgálati időszak közötti években az import- és az exportvolument az Eurostat adatai alapján határozták meg. 2003-ra vonatkozóan nem állt rendelkezésre adat, ezért a közösségi fogyasztás és a piaci részesedés nem volt megbecsülhető.

(120)

Ezen adatok alapján megállapították, hogy 2004 és a vizsgálati időszak között az érintett termék iránti kereslet a Közösségben 29 %-kal nőtt.

(121)

A Kínából származó import mennyiségét az Eurostat adatai alapján határozták meg. A mennyiség és a piaci részesedés tekintetében a Kínából származó behozatal a következőképpen alakult:

(122)

Míg az érintett termék fogyasztása 2004 és a vizsgálati időszak között 29 %-kal növekedett, a Kínából származó behozatal ugyanezen időszak alatt folyamatosan, 103 %-kal emelkedett. Következésképpen a figyelembe vett időszak alatt a Kínai Népköztársaság piaci részesedése 17 %-ról 26 %-ra nőtt.

(123)

Az alábbi táblázat a Kínából származó termékek átlagos importárainak alakulását mutatja. Az árak a figyelembe vett időszak folyamán viszonylag állandóak voltak, 2005-ig enyhe növekedést, 2006-ban pedig enyhe csökkenést mutattak.

(124)

Az érintett terméknek a vizsgálati időszak alatt a közösségi piacon érvényes eladási árára vonatkozóan a mintában szereplő közösségi gyártók árait összehasonlították a mintában szereplő kínai exportáló gyártók áraival. A közösségi gazdasági ágazat vonatkozó eladási árai a független vevők esetében alkalmazott árak voltak, melyeket szükség esetén kiigazítottak a gyártelepi árszintre, vagyis figyelmen kívül hagyták a Közösségen belüli szállítási költségeket és levonták az engedményeket és a visszatérítéseket. Ezeket az árakat összehasonlították a kínai exportáló gyártók kedvezménymentes értékesítési áraival, amelyeket szükség szerint a közösségi határparitáson számított CIF-importár szintjéhez igazítottak, a vámkezelési és a behozatal utáni költségek figyelembevételével megfelelően kiigazítva. Mivel a közösségi gazdasági ágazat az általa előállított termékeket forgalmazóknak és végfelhasználóknak adja el, míg a kínai termékeket kapcsolt és független importőrökön és/vagy kereskedőkön keresztül értékesítik, szükség esetén megtörtént az importár kiigazítása annak biztosítása érdekében, hogy az összehasonlítás a kereskedelem azonos szintjén történjen.

(125)

A fent említettek szerint a közösségi importőrök és az exportáló gyártók szerint a kínai termékek főként alapminőségű normál kötőelemek, míg a közösségi gazdasági ágazat inkább a kötőelemek legdrágább piaci szegmensét látja el. Ezért azt állították, hogy az átlagárakon alapuló árösszehasonlítások félrevezetőek lennének. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az alákínálási különbözetet vállalati adatok alapján terméktípusonként állapították meg az összehasonlított termékek tulajdonságainak figyelembevételével. Ennek során a (102) és (103) preambulumbekezdésben leírt módszerhez hasonló módszert alkalmaztak, és különbséget tettek a kínai export nagy részét kitevő normál kötőelemek, valamint a speciális kötőelemek között.

(126)

Az összehasonlítás igazolja, hogy a vizsgálati időszak alatt az érintett termék behozatalát a közösségi gazdasági ágazat áraihoz képest alákínált áron értékesítették a Közösségben; az alákínálás mértéke a közösségi gazdasági ágazat árainak százalékában kifejezve átlagosan több mint 40 %.

(127)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban a Kínából származó dömpingelt behozatal közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata valamennyi olyan gazdasági tényező és mutató értékelésére kiterjedt, amelyek 2003 és a vizsgálati időszak között a gazdasági ágazat helyzetét befolyásolták. A közösségi gazdasági ágazat helyzetének elemzését a mintában szereplő fent említett vállalatokra vonatkozóan végezték el a termelés, a termelési kapacitás, a kapacitáskihasználás, az értékesítés, a piaci részesedés, a foglalkoztatás és a termelékenység kivételével, ahol a számadatok a közösségi gazdasági ágazat egészére vonatkoznak, és az együttműködő közösségi gyártók által rendelkezésre bocsátott információkon alapulnak.

(128)

A közösségi gazdasági ágazat termelése, termelési kapacitása és kapacitáskihasználása a következőképpen alakult:

(129)

A 2004 és a vizsgálati időszak közötti jelentős 29 %-os keresletnövekedés ellenére a közösségi gazdasági ágazat termelési volumene ingadozott a figyelembe vett időszak során, és a vizsgálati időszakban csak 6 %-kal volt nagyobb a 2003-as értéknél.

(130)

A termelési kapacitás csak kis mértékben nőtt a figyelembe vett időszak során, ami azt jelenti, hogy a kapacitáskihasználás a teljes időszak során az 52 %-tól 53 %-ig terjedő igen alacsony szinten maradt. Néhány közösségi importőr azt állította, hogy a termelési kapacitásra vonatkozó adatokat túlbecsülték például azáltal, hogy folyamatos termelést feltételeztek (24 órán és 365 napon keresztül), illetve alábecsülték a gépeknek az új terméktípus gyártásához szükséges átállításához felhasznált időt, vagy beleszámolták a kapacitásba a régi gépeket is. A kapacitást azonban 3 műszakot tartalmazó 220 nappal számolták ki, kellő figyelmet fordítva a termelés fennakadására, amely az esetek többségében a hőkezelési soron fordult elő. A rendelkezésre álló kapacitás kiszámolásánál ellenőrizték a rendelkezésre álló hidegkovácsolásra alkalmas gépek számát, és figyelembe vették a gépeknek az új gyártási tételek előállításához való átállításához szükséges átlagos időt (ami 2 órától 12 óráig terjedhet).

(131)

A közösségi gazdasági ágazat termelési és kapacitásmutatóinak alakulása a következőképpen magyarázható:

(132)

A független közösségi importőrök azt állították, hogy kis mértékben befolyásolta volna a kapacitáskihasználást, ha a közösségi gyártók a figyelembe vett időszak során a Kínából behozott mennyiségekkel megegyező mennyiségű terméket állítottak volna elő, és az akkor is 60 % alatt maradt volna. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a figyelembe vett időszak során a Kínából importált termékek mennyisége jelentős, mivel 2006-ban a teljes közösségi termelés 26,9 %-át teszik ki. Következésképpen a kapacitáskihasználásra gyakorolt kedvező hatás a véltnél jelentősebb lett volna, ha a Közösségben állították volna elő azokat a mennyiségeket, amelyekhez rendelkezésre állt a kapacitás.

(133)

A végleges közzététel után több független közösségi importőr azzal érvelt, hogy amennyiben végül elfogadnák az intézkedéseket, azok 200 000 tonnát meghaladó ellátási hiányhoz vezetnének a közösségi piacon. A vizsgálati időszakban tapasztalt szabad kapacitási szintek alapján azonban a Közösségben rendelkezésre álló tényleges termelési kapacitást 2,5 millió tonna felettire becsülik, azaz messze meghaladja a Közösség 2,27 millió tonnás fogyasztását. Ezért megállapították, hogy a Közösségben rendelkezésre álló, kihasználatlan termelési kapacitás jóval meghaladja az állítólagos 200 000 tonnás hiányt, tehát könnyedén ki tudná elégíteni az érintett termék iránti keresletet.

(134)

Az alábbi számadatok a közösségi gazdasági ágazat árukészleteinek az egyes időszakok végén rendelkezésre álló mennyiségét mutatják.

(135)

A figyelembe vett időszak során a készletek a 7 %-os termelésnövekedés ellenére 5 %-kal csökkentek. Ez főként a normál termékeknek a közösségi gazdasági ágazat termékpalettáján betöltött csökkenő részesedésére vezethető vissza. Figyelembe véve azonban, hogy a Közösségben a hasonló termékek előállítása főként rendelés alapján történik, jelen termék esetében a raktárkészlet szintje nem jelentős mutató.

(136)

Az alábbi adatok a közösségi gazdasági ágazat független közösségi vevőknek történő értékesítéseit szemléltetik.

(137)

A közösségi ágazati gazdaság értékesítési volumene a figyelembe vett időszak során 12 %-kal növekedett, értékét tekintve pedig 21 %-os emelkedést mutatott a fogyasztóspecifikus termékek növekvő részesedése következtében.

(138)

Ugyanakkor megállapították, hogy a közösségi piacon a független vevőknek történő értékesítések átlagos eladási árai a figyelembe vett időszak során nőttek. Erre az áremelkedésre a nyersanyagárak jelentős növekedését, valamint azt a tény figyelembe véve kell tekinteni, hogy a közösségi gazdasági ágazat erőfeszítéseit a piac magasabb szegmensére (speciális termékek) összpontosította, amelyet a dömpingelt behozatal kevésbé befolyásolt. A fogyasztók speciális igényeit kielégítő, kiváló minőségű termékek átlagos eladási egységára általában magasabb, mint a normál termékeké. Ezért az eladási árak növekedése mind a nyersanyagárak növekedését, mind pedig a közösségi gazdasági ágazat által gyártott termékskála változásait tükrözi.

(139)

A 2003 és 2004 közötti növekedés után a közösségi gyártók értékesítési volumene 1 %-kal csökkent. A közösségi fogyasztás ugyanakkor 29 %-os növekedést mutatott, ami azt jelenti, hogy a közösségi gazdasági ágazat nem tudta kihasználni a növekvő közösségi fogyasztást, és ennek következtében a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése kevesebb mint három év alatt 24 %-kal visszaesett. A közösségi gyártók piaci részesedésének a teljes figyelembe vett időszakra (azaz 2003-at beleértve) vonatkozóan kiszámított csökkenése valószínűleg még magasabb lenne.

(140)

Megállapították, hogy a közösségi gazdasági ágazat nem tudta kihasználni a közösségi fogyasztásból adódó piaci fellendülést, mert a Kínából származó dömpingelt behozatal megfosztotta a közösségi gyártókat attól a lehetőségtől, hogy nagyobb mértékben folytassák a normál termékek előállítását.

(141)

A hasonló terméknek a közösségi gazdasági ágazat általi értékesítéséből származó haszon mértéke a figyelembe vett időszak során változott, de csak mérsékelten pozitív szinteket ért el.

(142)

A nyereségesség 2003-ban érte el a legalacsonyabb szintet (2,1 %), de azóta javult, ami részben a közösségi gazdasági ágazatnak az előállítási költségek csökkentésére és a termelékenység növelésére irányuló erőfeszítéseiből adódik, valamint abból, hogy erőfeszítéseiket a normál termékeknél magasabb bevételt eredményező jó minőségű termékek előállítására összpontosították, amelyeket kevésbé érint a Kínából származó dömpingelt behozatal.

(143)

Meg kell jegyezni, hogy a figyelembe vett időszak során az összességében pozitív nyereségesség egybeesett a piac bővülésével a gazdasági ciklus 2004-től 2008 elejéig tartó növekedési szakaszában, és valószínűleg jelentősen hanyatlani fog, ha ezek a tendenciák megfordulnak. A kötőelemek, mint széles körben elterjedt ipari termékek valóban érzékenyen reagálnak az általános gazdasági helyzet, és különösen az ipari termelés változásaira.

(144)

A hasonló termék közösségi értékesítéséből származó pénzáramlás 2005-ig 33 %-kal nőtt, de a vizsgálati időszakban majdnem eredeti szintjére tért vissza.

(145)

A kötőelemek gyártása viszonylag tőkeintenzív. A közösségi gazdasági ágazat szerint a gyártás optimalizálására van szükség ahhoz, hogy meg tudjanak felelni az egyre több kihívást tartogató piaci környezetben. A rugalmasság elérése érdekében a közösségi gazdasági ágazat viszonylag magas szinten tartotta beruházásait, amelyek a figyelembe vett időszak során enyhén csökkentek, de jelentős szinten maradtak. A beruházásokat főként új gépek vásárlására fordították a gyártás optimalizálása érdekében.

(146)

A figyelembe vett időszakban a befektetéseknek a nettó eladások százalékaként kifejezett megtérülése 2003 és a vizsgálati időszak között 7 százalékponttal növekedett. Ez azzal a ténnyel volt magyarázható, hogy a közösségi gazdasági ágazat nagyszabású beruházások nélkül próbálta maximalizálni meglévő termelési kapacitásainak kihasználását. A vizsgálat során kiderült, hogy a mintában szereplő valamennyi gyártó fejlesztette belső gépi berendezéseit annak érdekében, hogy gyártási létesítményeit új fogyasztói bázisához (fogyasztóspecifikus termékek) igazítsa.

(147)

Nem találtak arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a figyelembe vett időszakban csökkent vagy nőtt-e a tőkebevonási képesség.

(148)

A foglalkoztatás, a termelékenység és bérköltség a közösségi gazdasági ágazatban a következőképpen alakult:

(149)

A közösségi gazdasági ágazat 2003 és a vizsgálati időszak között növelte alkalmazottainak számát. Ez egyrészt a termelési volumen fenntartására irányuló erőfeszítéseknek, másrészt az olyan diverzifikáltabb összetett termékek gyártásának volt köszönhető, amelyek az eszközök és a gépek állandó rugalmasságát igénylik. A közösségi gazdasági ágazat stratégiai folyamatának eredményei a termelékenység terén is megmutatkoztak, amely a figyelembe vett időszak során állandó maradt, bár a termelésnek igazodnia kellett a több humánerőforrást igénylő új fogyasztói bázishoz (fogyasztóspecifikus termékek).

(150)

A bérek átlagos szintje a figyelembe vett időszak során enyhén nőtt.

(151)

A fenti preambulumbekezdésben leírtak szerint a megállapított dömpingkülönbözetek egyértelműen meghaladják a de minimis értéket. Továbbá a dömpingelt behozatal mennyiségének és árának figyelembevételével a tényleges dömpingkülönbözet hatásai nem tekinthetők elhanyagolhatónak.

(152)

A Közösség az előző dömping hatásait nem heverte ki, mivel e vizsgálatot megelőzően nem végeztek vizsgálatot.

(153)

2003 és a vizsgálati időszak között az érintett terméknek a Kínából származó dömpingelt behozatala majdnem 180 %-kal nőtt, és a vizsgálati időszakban 26 %-os piaci részesedést ért el. Ezenkívül a vizsgálati időszakban az érintett termék dömpingelt behozatala jelentősen alákínált a közösségi gazdasági ágazat eladási árainak. Az áralákínálás súlyozott átlaga 40 % fölött volt.

(154)

Ugyanekkor, miközben a közösségi fogyasztás 29 %-kal nőtt, a közösségi gazdasági ágazat eladásainak mennyisége csak 1 %-kal csökkent. A közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése 24 %-kal esett vissza, és a nyersanyag globális áremelkedését nem tudta teljes mértékben fogyasztóira áthárítani, aminek eredményeképpen a nyereségesség folyamatosan alacsony szinten maradt.

(155)

A gyártás ennek következtében nem nőtt a közösségi fogyasztással azonos mértékben, és a kapacitáskihasználás a figyelembe vett időszakban rendkívül alacsony, kb. 50 % maradt. Ez a nyereségességre is negatív hatással volt, mivel megakadályozta az ágazatot, hogy teljes mértékben kihasználja a méretgazdaságosságot.

(156)

A dömpingelt behozatalnak a közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatását a figyelembe vett időszak során a közösségi piac terjeszkedése és a kedvező gazdasági ciklus valamelyest csökkentette. Ez a helyzet azonban megfordulhat, ha a ciklus lezárul.

(157)

Annak ellenére, hogy a figyelembe vett időszak során a közösségi gazdasági ágazat jelentős erőfeszítéseket tett a termelés mennyiségének a rugalmas gyártás általi fenntartására, valamint folyamatos erőfeszítéseket tett a termelékenység és a versenyképesség növelésére, nyereségessége, a pénzáramlás és befektetéseinek megtérülése nem tükrözte az érintett termék iránti közösségi kereslet folyamatos növekedését. Ez a tendencia komoly kihatással lehet a közösségi gazdasági ágazat azon képességére, hogy fenntartsa a kiváló minőségű termékek gyártását.

(158)

A tájékoztató dokumentum közzétételét követően a kínai exportáló gyártók és a közösségi importőrök azt állították, hogy mivel néhány mutató, például az értékesítések volumene, az árak és a nyereségesség a figyelembe vett időszak során pozitív tendenciát mutatott, a Bizottságnak azt a következtetést kellene levonnia, hogy a közösségi gazdasági ágazat nem szenvedett jelentős kárt.

(159)

A közösségi gazdasági ágazat másfelől azt állította, hogy a nyereségesség jelenlegi alacsony szintje egyre jobban befolyásolja azon képességét, hogy olyan szinten tartsa és olyan mértékben fejlessze a gyártó berendezést, hogy jelenléte továbbra is meghatározó lehessen a felső piaci szegmensben. A normál termékek magas termelési volumenének csökkenése ezért szintén befolyásolja a közösségi gazdasági ágazat azon kapacitását, hogy folytassa a kiváló minőségű termékek gyártását.

(160)

A vizsgálat azóta megerősítette, hogy jelentős kárt okozott, hogy a kínai import néhány fontos piaci szegmensből jelentős mértékben kiszorította a közösségi termékeket, ami kedvezőtlen hatással volt a kapacitáskihasználásra és a nyereségességre, még ha e hatást enyhítette is az, hogy az ágazat az alacsonyabb termelési volument ellensúlyozni tudta a magasabb bevételt eredményező piaci szegmensekre és termékekre való összpontosítással.

(161)

A fentiekre való tekintettel megállapítást nyert, hogy az alaprendelet 3. cikke értelmében a közösségi gazdasági ágazatot jelentős kár érte.

(162)

Az alaprendelet 3. cikke (6) és (7) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy volt-e okozati összefüggés a Kínából származó dömpingelt behozatal és a közösségi gazdasági ágazatot ért jelentős kár között. A dömpingelt behozatalon kívüli olyan ismert tényezőket is megvizsgáltak, amelyek ugyanabban az időben károsíthatták a közösségi gazdasági ágazatot, mégpedig azért, hogy a más tényezők által okozott lehetséges kárt ne a dömpingelt behozatalnak tudják be.

(163)

2004 és a vizsgálati időszak között a kimutatható közösségi fogyasztás 29 %-kal nőtt (mennyiségét tekintve), míg a közösségi gyártók eladásai csak 17 %-kal emelkedtek. A közösségi gyártók piaci részesedése ezért ugyanebben ez időszakban több mint 6,8 százalékponttal csökkent.

(164)

A független közösségi importőrök azt állították, hogy ha az értékesítéseket nem mennyiségben, hanem értékben fejeznék ki, a helyzet lényegesen különbözne, mivel a Közösségben előállított kötőelemek eladási egységárai lényegesen magasabbak a kínai termékek árainál, és a figyelembe vett időszak során nőttek. Az alacsony árú behozataloknak a közösségi piacra gyakorolt hatása elemzésekor azonban a korábbi gyakorlattal összhangban megfelelőnek vélték a behozatal tendenciáinak és a piaci részesedésnek főként a mennyiségek és nem az érték alapján történő értékelését. Az eladási értékeket emellett befolyásolják a termékösszetétel változásai, ahogy ez a közösségi gazdasági ágazatnak a nagyobb értékű termékek gyártására való átállásakor is történt. Végül meg kell jegyezni, hogy az eladások alakulása csak egy a kártényezők közül, és önmagában nem döntő jelentőségű.

(165)

A Kínából érkező dömpingelt behozatal volumenének több mint 170 %-os, számottevő növekedése 2003 és a vizsgálati időszak között, valamint a közösségi piaci részesedésének jelentős növekedése (17 %-ról 26 %-ra) 2004 és a vizsgálati időszak között egybeesett a közösségi gyártók piaci részesedésének folyamatos csökkenésével.

(166)

A figyelembe vett időszak során a dömpingelt behozatalok árai a világszerte növekedő nyersanyagárak ellenére viszonylag állandóak és alacsonyak maradtak. A kínai exportőrökkel ellentétben a közösségi gyártók által alkalmazott eladási árak követték a nyersanyagköltségek növekvő tendenciáját.

(167)

A Kínából származó normál termékek behozatalának növekvő mennyiségére a közösségi gazdasági ágazat a speciális termékek (fogyasztóspecifikus) gyártásának fejlesztésével válaszolt, így fenn tudta tartani termelési volumenét és meg tudta akadályozni a nyereségesség további hanyatlását. A felső piaci szegmensbe tartozó termékek azonban nem tudják teljes mértékben ellensúlyozni a normál termékek nagy mennyiségben történő előállítása okozta veszteséget.

(168)

A dömpingelt behozatal árai ezenfelül erősen alákínáltak a közösségi gazdasági ágazat árainak, és ezzel erősen leszorították azokat, éppen akkor, amikor a nyersanyagköltségek jelentősen növekedtek. A vizsgálat kimutatta, hogy a Kínából származó jelentős mennyiségű dömpingelt termékbehozatal által gyakorolt erős árleszorító hatás miatt a közösségi gazdasági ágazat költségeinek növekedését nem tudta teljes mértékben áthárítani a vevőkre. Ez a nem megfelelő nyereségességi szintet, valamint a befektetések megtérülése és a pénzáramlás visszaesését vonta maga után.

(169)

Számos exportőr, importőr és ezek szövetségei azt állították, hogy a kínai export nincs versenyben a közösségi gazdasági ágazat termékeivel, mivel e kettő eltérő, egymást kiegészítő termékkategóriákat érint. Míg a kínai export a vizsgálati időszakban látszólag csak néhány piaci szegmensre, például normál csavarokra és fejescsavarokra összpontosult, figyelembe kell venni, hogy mégis jelentős piaci átfedés van a közösségi gazdasági ágazat, illetve a kínai exportőrök által gyártott és értékesített termékek között, és hogy a helyzet dinamikusan fejlődik. A közösségi gazdasági ágazat a behozatalok miatt piaci részesedésének jelentős százalékát már elvesztette néhány piaci szegmensben, de a jelenleg erős termékeinek piacát is elveszítheti, ha folytatódik a jelenlegi tendencia.

(170)

Emellett az Eurostat adatai azt mutatták, hogy az egyes KN-kódok alá besorolt, a Közösségben jelentős mennyiségben gyártott termékek versenyeznek a Kínából származó behozatalokkal. Néhány importőr azt állította, hogy ugyan minden KN-kód alá besorolt terméket gyártanak a Közösségben, az egyes KN-kódokon belül néhány terméktípus és mennyiség esetében azonban ez a helyzet nem áll fenn. Nem szolgáltattak azonban az állítást alátámasztó adatokat. Emellett a 4.5.1. szakaszban leírtak szerint a közösségi gyártók jelenleg termelési kapacitásuknak kb. felét használják, és műszakilag képesek a kötőelemek bármely típusának előállítására, ha a piaci feltételek ezt indokolják.

(171)

A Bizottság ezért azt a következtetést vonta le, hogy a 2003 óta jelentősen megnövekedett mennyiségű és piaci részesedésű, dömpingelt áron folytatott, dömpingelt behozatal által gyakorolt nyomás jelentősen hozzájárult a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz.

(172)

A fent említettek szerint a figyelembe vett időszak során Kína volt a hasonló termék közösségi piacra irányuló behozatalának legjelentősebb exportőre. Az érintett termék Kínából származó behozatalának részesedése a világ többi részéből származó behozatalokhoz viszonyítva a figyelembe vett időszak során 20 %-kal növekedett, és a vizsgálati időszak végére elérte a 61 %-ot.

(173)

Emellett a vizsgálat során megállapították – ahogy az alábbi ábra (forrás: Comext) alapján látható – hogy a világ többi részéről származó behozatal átlagos eladási egységárai (euróban) nem követték ugyanazt a tendenciát, mint a Kínából származó behozatal, mivel az előbbiek a figyelembe vett időszak során 19 %-kal nőttek, míg a Kínából származó behozatal ezzel szemben 2 %-os emelkedést mutatott. A világ többi részéből származó behozatal euróban kifejezett átlagos eladási egységára tonnánként 180 %-kal volt magasabb a Kínából származó behozatal tonnánkénti átlagos eladási egységáránál.

(174)

Ennek megfelelően a Bizottság úgy véli, hogy más harmadik országokból származó behozatalok nem járulhattak hozzá a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz. A fő exportáló országokra, azaz Tajvanra, Japánra és az Amerikai Egyesült Államokra vonatkozó információkat tartalmazó alábbi táblázat ugyanazokat a tendenciákat mutatja, mint a világ többi része.

(175)

A Bizottság azt is megvizsgálta, hogy a közösségi gazdasági ágazat Közösségen kívüli országokba irányuló exportja hozzájárult-e a figyelembe vett időszakban elszenvedett kárhoz. A Közösségen kívüli országokba irányuló export 2006-ban a hasonló termék közösségi gazdasági ágazat általi termelésének csak körülbelül 11 %-át tette ki. Ez az export 2003 és a vizsgálati időszak között körülbelül 81 %-kal nőtt. Emellett az exportok árai a közösségi piacon érvényes eladási áraknál folyamatosan lényegesen magasabbak voltak. Ezért megállapítható, hogy a harmadik országokba irányuló export nem járult hozzá a Közösség gazdasági ágazata által elszenvedett kárhoz.

(176)

A fenti bizonyítékok ugyan azt mutatják, hogy az acélárak a vizsgálati időszak során valamelyest növekedtek a Közösségben, úgy tűnik azonban, hogy nem ez az emelkedés volt a közösségi gazdasági ágazat helyzetének romlását okozó döntő tényező. Ez a romlás inkább a fenti (165) preambulumbekezdésben említett piaci részesedés elveszítésére volt visszavezethető. A vizsgálat megállapította, hogy a figyelembe vett időszak során az átlagos eladási egységárak emelkedésének oka főként az volt, hogy a közösségi gazdasági ágazat termékösszetételében megnőtt a speciális termékek aránya, mivel e típusok előállítása költségesebb.

(177)

A közösségi gazdasági ágazat azonban nem tudta értékesítési árait megfelelő mértékben emelni ahhoz, hogy ezzel ellensúlyozza a felső piaci szegmensbe tartozó termékek előállítása okozta költségnövekedést. Az árak rugalmatlansága annak tudható be, hogy ezzel egyidejűleg megindult a Kínából származó dömpingelt behozatal, a közösségi árakat jelentősen alákínáló árakon. Ilyen körülmények között megállapítható, hogy a közösségi gazdasági ágazatot a dömpingelt behozatal erős árnyomásnak tette ki, és ezért nem volt lehetőség arra, hogy a költségnövekedést teljes mértékben ellensúlyozzák az eladási árak növelésével.

(178)

Végezetül megjegyzendő, hogy a nyersanyagárak emelkedésének a piac minden szereplőjére hatnia kellett volna, a kínai exportáló gyártókat is beleértve, és ezért nem tekinthető különösen a közösségi gazdasági ágazatot károsító tényezőnek, különösen mivel a Kínából származó érintett termék eladási árai a nyersanyagárak növekedése ellenére stabilak maradtak.

(179)

A fentiek alapján a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a nyersanyagárak emelkedése önmagában nem szünteti meg azt az okozati összefüggést, amely a Kínából származó dömpingelt behozatal és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár között áll fenn.

(180)

A kár ebben az esetben főként a növekvő piacon elérhető potenciális értékesítési mennyiség és piaci részesedés elveszítésében nyilvánul meg. Az ebből következő árleszorítás és az alacsony kapacitáskihasználás miatt bekövetkező méretgazdaságossági veszteség a figyelembe vett időszakban fennálló általánosan kedvező gazdasági helyzet ellenére a nyereségesség elégtelen szintjéhez vezetett.

(181)

A vizsgálat azt mutatta, hogy a legtöbb kármutató helyzetének romlása egybeesett a Kínából származó importmennyiségek hirtelen emelkedésével és Kína piaci részesedésének nagy mértékű növekedésével, valamint azzal, hogy e behozatal jelentősen alákínált a közösségi áraknak. Azt is megállapították továbbá, hogy a más harmadik országokból származó behozatalok nem járulhattak hozzá a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz, mivel az átlagos importárak lényegesen magasabbak a kínai importáraknál, valamint a Kínán kívüli országokból származó behozatal piaci részesedése a kínai behozatalokhoz viszonyítva csökkent a Közösségben.

(182)

A közösségi gazdasági ágazat Közösségen kívüli országokba irányuló exportjának kedvező alakulása azt jelenti, hogy e fejlődés potenciális hatása nem tudja megcáfolni a Kínából származó dömpingelt behozatal és a közösségi gazdasági ágazatot ért jelentős kár közötti okozati összefüggést.

(183)

A nyersanyagárak ugyan eddig nem látott mértékben emelkedtek a figyelembe vett időszak során, ennek azonban valamennyi piaci szereplőre hatással kellett volna lennie, és emellett a kármutatók időbeli sorrendje nem enged arra következtetni, hogy ez volt a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár fő oka.

(184)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének értelmében a Kínából származó dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott a közösségi gazdasági ágazatnak.

(185)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy vannak-e olyan kényszerítő okok, amelyek arra engednének következtetni, hogy az érintett országból származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes intézkedések bevezetése nem szolgálja a Közösség érdekeit. A panaszban említett valamennyi importőrnek, kereskedőnek és ipari felhasználónak küldtek kérdőíveket. Hét importőrtől kaptak választ a kérdőívre, és az ipari felhasználók is rendelkezésre bocsátottak néhány információt.

(186)

Az intézkedések bevezetése a várakozások szerint megakadályozza a további torzulásokat, és helyreállítja a piacon a tisztességes versenyt. A közösségi gazdasági ágazat verseny- és életképes ágazat, amit az a tény bizonyít, hogy különféle termékeket tud exportálni az erősen versenyző világpiacra. Az intézkedések bevezetése ezért lehetővé tenné számára, hogy megfelelő kapacitáskihasználási szintet érjen el, és javítsa pénzügyi helyzetét; valamint, hogy folytassa a technológiába történő beruházásait és korszerűsítse termelési létesítményeit, így biztosítva a közösségi gazdasági ágazat fennmaradását.

(187)

Másrészt, ha nem vezetnének be dömpingellenes intézkedéseket, a közösségi gazdasági ágazat helyzete valószínűleg tovább romlana. Nem lenne képes a harmadik országokból, és különösen Kínából származó behozatallal való hatékony versenyzéshez szükséges befektetések megvalósítására. Ez a közeljövőben arra kényszerítene egyes vállalatokat, hogy leállítsák a termelésüket, és megváljanak alkalmazottaiktól. A közösségi termelés leállásával a közösségi gazdasági ágazat a kötőelemgyártásra épülő számos ágazatban nagyobb mértékben függne a Közösségen kívüli szállítóktól.

(188)

Ennek megfelelően a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése lehetővé tenné a közösségi gazdasági ágazat számára, hogy felépüljön a kárt okozó dömping hatásaiból, ezért az intézkedések a közösségi gazdasági ágazat érdekét szolgálják.

(189)

A végleges mintában (lásd a (28) preambulumbekezdést) szereplő hét importőr a kitöltött kérdőívek benyújtása által működött együtt a vizsgálatban. E hét importőr az érintett terméknek a vizsgálati időszak folyamán a Közösségbe behozott összimportjának körülbelül 15 %-át képviseli. Egy importőr azonban nem egyezett bele az ellenőrző látogatásba, ezért az e vállalatra vonatkozó információkat nem tudták figyelembe venni. A teljes mértékben együttműködő importőrök forgalmának az érintett termék jelentős részét teszi ki. Megállapították, hogy az érintett termék nyereségessége átlagban nagyobb, mint a vállalat általános nyereségessége. A figyelembe vett időszak során megfigyelhető volt az érintett termék ezen importőrök általi behozatalának ugrásszerű növekedése, valamint a közösségi gyártóktól való vásárlások csökkenése.

(190)

A közösségi független importőrök számos beadványukban azt állították, hogy az intézkedések bevezetése az alábbi két negatív következménnyel járna: a) nem lenne a Közösségben elegendő kapacitás ahhoz, vagy egyáltalán nem lenne kapacitás ahhoz, hogy az érintett termékkel való ellátást ugyanazon a szinten fenntartsák; valamint b) emelkednének az érintett termék árai, és az áremelkedést nem lehetne a végfogyasztókra áthárítani, ami az importőrök nyereségességének csökkenéséhez vezetne. A vizsgálat megállapította, hogy az érintett termék a független közösségi importőrök által kínált termékskálának csak egy részét képezi, a többi terméket többnyire a Közösségben vásárolják meg. Emellett az egyetlen beszerzési forrástól való függőség elkerülése érdekében a közösségi importőrök ugyanazon típusú termékeket a közösségi és a kínai gyártóktól is vásárolják, bár a legnagyobb mennyiségeket a kínai exportáló gyártóktól szerzik be. Megállapították továbbá, hogy a közösségi gazdasági ágazat az érintett termék kis mennyiségeit továbbra is a közösségi gyártóktól szerzi be annak érdekében, hogy eleget tudjon tenni a fogyasztók sürgős igényeinek, valamint a teljes termékskálát fel tudja kínálni. A közösségi importőrök nem tudtak meggyőző bizonyítékot szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy a közösségi gyártók nem tudták a kötőelemek valamennyi típusára, azaz a normál és a fogyasztók speciális igényeit kielégítő termékekre irányuló keresletet kielégíteni. A vizsgálat során az is kiderült, hogy a közösségi importőrök a kötőelemek egyszerű szállításán túlmenően egyre több speciális kiegészítő logisztikai szolgáltatást kínálnak vevőik számára. A termékskálának csak egy korlátozott részére alkalmazott esetleges intézkedések hatása ezért még korlátozottabb lenne, mivel a logisztikai szolgáltatások biztosítása új költségeket és bevételt eredményez. Ezért a Közösségben rendelkezésre álló jelentős és sokrétű termelési kapacitásnak köszönhetően a közösségi importőrök az intézkedések bevezetése esetén is ugyanolyan szintű szolgáltatásokat tudnának nyújtani vevőiknek, ami korlátozná az intézkedéseknek a közösségi importőrök nyereségességére gyakorolt hatását.

(191)

A vizsgálat során kiderült, hogy a meglátogatott hat független közösségi gyártó a figyelembe vett időszak során jelentősen növelte a Kínából származó termékek vásárlását, ami a kötőelemek eladásából származó nyereségességükre különösen kedvező hatással volt. Az érintett termékre vonatkozó haszonkulcs átlagban magasabb volt az összes nyereségnél, és közel volt a 10 %-hoz. A meglátogatott hat független közösségi importőr általános nyereségessége is minden esetben pozitív, 5 %-tól 10 %-ig terjedő volt.

(192)

A vizsgálatban szereplő vállalatok által kínált termékösszetétel sokrétű, és az érintett termék ennek csak egy részét teszi ki. Az importőrök az érintett terméket továbbra is egyrészt a közösségi gyártóktól vásárolják, másrészt egyéb harmadik országokból importálják annak érdekében, hogy ne függjenek teljes mértékben a kínai gyártók szállítmányaitól, valamint hogy ki tudják elégíteni a rövid távú igényeket. Mivel az importőrök megosztják beszerzési forrásaikat a Közösség és a távol-keleti gyártók között annak érdekében, hogy a lehető legszélesebb termékösszetételt kínálják vevőiknek, feltételezhető, hogy az egy exportáló országra vonatkozó esetleges dömpingellenes intézkedések nem akadályoznák meg az importőröket abban, hogy a megfelelő haszonkulcs fenntartása mellett továbbra is kínálhassák ugyanezeket a termékeket.

(193)

A fenti megállapítások közzétételét követően számos importőr és ezek szövetségei azt állították, hogy a javasolt intézkedések az üzleti volumen, a nyereségesség és a foglalkoztatás szempontjából erős negatív hatást gyakorolnának üzletmenetükre. Különösen az importőrök állították, hogy a vámok bevezetése a kötőelemek árának a nyersanyagárak növekedése miatt a közelmúltban bekövetkezett meredek emelkedésével együtt komolyan próbára tenné likviditásukat, és növelné működő tőke- és finanszírozási igényeiket. Az az állítás is elhangzott, hogy a vevők nehezen fogadnák el a további áremelkedéseket; a meglévő szerződések alapján pedig az importőrök sok esetben nem tudnák áthárítani a vámokból eredő áremelkedést. Egyes importőrök azt is állították, hogy erősen függnek a Kínai Népköztársaságból érkező importtól, és nehezen tudnának más szállítót találni akár a Közösségben, akár más harmadik országban. Ez különösen azoknak az importőröknek az esetében lenne igaz, akik gyártó létesítményekbe ruháztak be a Kínai Népköztársaságban, vagy akik szakmai kapcsolatot alakítottak ki kínai gyártókkal, pl. bizonyos kötőelemtípusok gyártása érdekében.

(194)

Noha a fenti állításokat nem lehetett ellenőrizni, nem zárható ki, hogy az intézkedések negatív hatást gyakorolnának egyes importőrökre és más kereskedőkre a Közösségben, legalábbis egy ideig, amíg nem tudják újratárgyalni a szerződéseket és átszervezni az értékesítési láncot. A negatív hatás mértéke valószínűleg az említett résztvevők adott piaci pozíciójától, valamint a kínai exportáló gyártókkal fennálló kapcsolatuktól függ. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a közösségi gyártók jelentős kihasználatlan gyártókapacitással rendelkeznek, így ők is egy lehetséges alternatív ellátási forrást jelentenek, csakúgy mint a harmadik országbeli beszállítók.

(195)

Ami az árakra gyakorolt hatást illeti, meg kell jegyezni, hogy noha 2008 első felében eddig soha nem látott módon, meredeken emelkedett az acél hengerhuzal ára, ez az év második felében a visszájára fordult, így a vámot valószínűleg az érintett termék csökkenő ára alapján vetnék ki.

(196)

Végezetül: noha a javasolt intézkedések importőrökre és forgalmazókra gyakorolt hatását nem tartják olyan nagynak, mint ahogy azt egyes felek állítják, nem zárható ki, hogy likviditásukat és nyereségességüket negatívan befolyásolnák, különösen az intézkedések bevezetésének kezdeti időszakában.

(197)

16 vállalatnak és vállalatcsoportnak küldtek a fogyasztóknak szóló kérdőívet. Csak három fogyasztó válaszolt. Két autógyártó jelezte, hogy nem érintettek a jelen eljárásban, mivel ők az érintett terméket nem közvetlenül Kínából szerzik be, és nem ismerik a beszállítók helyzetét. Úgy tűnik, hogy különleges előírásai miatt a tágabb értelemben vett autóipar (beleértve az autógyártókat és az alkatrészbeszállítókat) jelenleg főként a Közösségből szerzi be az érintett terméket.

(198)

A harmadik választ a Verband der Automobilindustries (a német autógyártók szövetsége, a továbbiakban: VDA) küldte, amelyben azt állította, hogy a VDA tagjai az érintett terméket főként a közösségi gyártóktól szerzik be, megerősítve a fent említett két felhasználó állításait. A VDA azonban abból az okból ellenzi a dömpingellenes intézkedések bevezetését, hogy tagjainak érdekében áll a lehető legtöbb alternatív beszerzési forrás fenntartása. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a dömpingellenes intézkedéseknek nem céljuk, hogy lezárják a közösségi piacot a harmadik országok beszállítói elől, csak az egyenlő versenyfeltételeket kívánják visszaállítani. A közösségi, a kínai és a harmadik országbeli szereplők valószínűleg a javasolt dömpingellenes intézkedések bevezetésekor is elegendő számban lennének ahhoz, hogy versenyfeltételek mellett biztosítsák a közösségi autóipar megfelelő kötőelem-ellátását.

(199)

A megkeresett fogyasztók egyike sem reagált a tájékoztató dokumentum közzétételére. A végleges közzététel után azonban egy otthoni összeszerelést igénylő bútorokat előállító gyártó beadványában azt állította, hogy a javasolt dömpingellenes vámok jelentősen befolyásolnák termékei költségeit. Meg kell jegyezni, hogy a benyújtott adatok ellenőrzésére nem volt mód, mivel az információkat a vizsgálat nagyon kései szakaszában szolgáltatták. Ennek tudatában úgy tűnik, hogy az említett vállalat bútorainak összköltségére gyakorolt állítólagos hatás túlzott, ha figyelembe vesszük, hogy az érintett termék jellemzően mekkora részarányt képvisel az otthoni összeszerelést igénylő bútorokban.

(200)

A végleges közzététel előtt és után egyes importőrök és ezek szövetségei hasonló aggályoknak adtak hangot a kötőelemeket nagy mennyiségben felhasználó és súlyos dekonjunktúrától sínylődő építőipar gazdasági helyzetére gyakorolt lehetséges hatással kapcsolatban. E tekintetben először azt kell megjegyezni, hogy az építőipar nincs nemzetközi versenynek kitéve, ami korlátozza a költségnövekedés által a piaci helyzetére gyakorolt hatást. Másrészt az említett megjegyzéseket benyújtó felek sohasem számszerűsítették az érintett terméknek az ágazat költségeiben képviselt súlyát.

(201)

Összességében az aktával kapcsolatban rendelkezésre álló információk alapján a kötőelemek az esetek többségében a teljes termelési költség csak egy kis részét alkotják és a dömpingellenes vámok nem befolyásolnák jelentős mértékben az ezeket felhasználó, érintett ágazatok költségeit és versenyhelyzetét.

(202)

A végleges közzététel után a barkácsolási piaci szegmens egyik kiskereskedője és két kiskereskedelmi szövetsége azt állította, hogy az intézkedések erősen befolyásolnák a kiskereskedelmi árakat, aminek negatív következményei lennének az infláció, a fogyasztói jólét, valamint a barkácsolási piaci szektor gazdasági helyzete tekintetében. Noha a megjegyzések kései volta miatt ezeket az állításokat nem lehetett részletesen ellenőrizni, meg kell jegyezni, hogy a javasolt vámok a barkácsolási piaci szektorban megfigyelt kiskereskedelmi kötőelem-áraknak csupán néhány százalékát jelentenék. Ezenfelül a rendelkezésre álló adatok szerint az érintett termék a barkácsolási piaci szektor forgalmának csak körülbelül 0,5 %-át képviseli, ami szintén arra utal, hogy az érintett termék nem képvisel jelentős részarányt az átlagos fogyasztó fogyasztásában.

(203)

Az ütőhorgony gyártóit képviselő gyártó és két szövetség a végleges közzététel után nyújtott be megjegyzéseket. Az említett felek valamennyien ellenezték az intézkedéseket, noha az egyik szövetség elismerte, hogy tagjai e tekintetben más-más helyzettel kerülnek szembe, és eltérő véleményen vannak. Legfőbb érvük szerint a közösségi ütőhorgonygyártók versenyhátrányba kerülnének, mivel az intézkedések nem a késztermékükre, azaz az ütőhorgonyokra, hanem egyes összetevőikre vonatkoznának, amelyeket a Kínai Népköztársaságból importálnak. Továbbá azt is állították, hogy az említett összetevőt a Közösségen belül nem lehet beszerezni, amit a közösségi ágazati gazdaság képviselői vitattak. Mivel a fenti állítások az eljárás aránylag kései szakaszában hangoztak el, nem lehetett megfelelően ellenőrizni őket. Azt azonban megállapították, hogy szükség esetén a közösségi gyártók képesek szállítani a jelenleg a Kínai Népköztársaságból behozott összetevőket.

(204)

Az Eurofer azt állította, hogy a beszállító közösségi acélipar, azaz a hengerhuzal és a hideghegesztésű alkalmazásokhoz használt rudak közösségi gyártóinak kapacitáskihasználása 2004 és 2007 között visszaesett, állítólag a termékskálájukra nehezedő közvetlen nyomás és a ráépülő piacokon uralkodó tisztességtelen verseny okozta hanyatlás miatt. Ez a szervezet ezért azt állította, hogy a hengerhuzal és a hideghegesztésű alkalmazásokhoz használt rudak közösségi gyártói szintén rendelkeznek kihasználatlan kapacitással ahhoz, hogy az érintett termék közösségi gyártóit kiszolgálják.

(205)

Röviddel ezután két másik, Spanyolországban és a Cseh Köztársaságban található hengerhuzal gyártó is megerősítette az állítást. E vállalatok szerint a Közösségben elegendő kapacitás áll rendelkezésre ahhoz, hogy az érintett termék közösségi gyártásának esetleges kibővítését ellássa.

(206)

A fentiek alapján megállapítható, hogy az intézkedések bevezetése a közösségi nyersanyag-beszállítók érdekét szolgálná.

(207)

Több importőr, exportőr és szövetségeik azt állították, hogy az intézkedések bevezetése a két legnagyobb közösségi gyártó állítólagos erőfölényét erősítené.

(208)

E tekintetben a Bizottság úgy véli, hogy a közösségi gyártók nagy száma és az egyéb harmadik országokból származó behozatal együttesen biztosítani tudja majd, hogy az érintett terméket továbbra is méltányos áron kínáló forgalmazók széles választéka álljon a felhasználók és kiskereskedők rendelkezésére. Emellett úgy vélik, hogy a kínai exportáló gyártók továbbra is értékesíteni tudják az érintett terméket, bár nem kárt okozó árakon, mivel piaci helyzetük erős a Közösségben.

(209)

Jelentős számú szereplő marad tehát a piacon, így továbbra is lehetséges lesz a kereslet kielégítése. A fentiek alapján ezért megállapítható, hogy a verseny minden valószínűség szerint a dömpingellenes intézkedések bevezetését követően is erős marad.

(210)

Több importőr, exportőr és szövetségeik azt állították, hogy a vizsgálati időszakot követően a nyersanyagárak és a kínai piaci helyzet alakulása és a szállítási költségek növekedése miatt az érintett termék behozatalának árai jelentősen emelkedtek. Azt állították, hogy ez a dömping és a kár jelentősen alacsonyabb szintjeihez vezetne, aminek következtében az intézkedések bevezetése nem lenne megfelelő.

(211)

Meg kell jegyezni, hogy az általános nyersanyagárak, pl. az energia stb. alakulása a piac valamennyi szereplőjére hasonlóképpen hat, és ezért önmagában nem vezetne a vizsgálati időszakban megállapítottnál alacsonyabb szintű dömpinghez vagy áralákínáláshoz.

(212)

A kérdést mindazonáltal megvizsgálták. A rendelkezésre álló legfrissebb statisztikai adatok alapján a Kínából származó, 2008 első felében lebonyolított behozatalok az egységárak tekintetében az előző évhez viszonyítva csak enyhe növekedést mutatnak a nemzetközi acélárak erőteljes növekedése ellenére. Emellett 2008 első felében nem csökkent a Kínából származó behozatalok mennyisége.

(213)

Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a vizsgálati időszakot követően nincsenek olyan fejlemények, amelyek alapján az intézkedések bevezetése a közösségi érdek szempontjából nem megfelelőnek tekinthető.

(214)

Az alaprendelet 21. cikke hivatkozik arra az igényre, hogy különös figyelmet kell fordítani a kárt okozó dömping kereskedelmet torzító hatásának elhárítására, illetve a hatékony verseny helyreállítására, jelen rendelkezést azonban a közösségi érdek teljes keretrendszerében kell értelmezni, ahogyan az előbb említett cikkben szerepel. Ezért az intézkedések bevezetésének vagy az intézkedések mellőzésének hatását valamennyi érintett fél esetében figyelembe kell venni.

(215)

Nem lehet kizárni, hogy az intézkedések bevezetése negatív hatással lenne egyes közösségi importőrökre és forgalmazókra. Az intézkedések bevezetése azonban vélhetően bizonyos előnyökkel, például fokozott termeléssel és foglalkoztatással jár majd a közösségi gazdasági ágazat, valamint a közösségi beszállító ágazatok számára.

(216)

Noha a felhasználók korlátozott mértékben működtek együtt, a becslések szerint az intézkedések aránylag elhanyagolható mértékben befolyásolnák az említett ágazatok költségeit, és nem szüntetnék meg a versenyt a Közösség piacán.

(217)

Összefoglalva a magas dömping- és kárkülönbözeti szintre tekintettel úgy ítélik meg, hogy ebben a konkrét esetben a benyújtott információk alapján nincs elegendő bizonyíték annak megállapítására, hogy az intézkedések lehetséges bevezetése egyértelműen aránytalan és a közösségi érdeket sértő lenne.

(218)

A Bizottság kötelezettségvállalásra vonatkozó felajánlásokat kapott több egyéni exportáló gyártótól, valamint a kínai exportőröket képviselő, a gépek és elektronikai termékek importjáért és exportjáért felelős kínai kereskedelmi kamarától (CCCME) annak tagjai nevében. Több más exportáló gyártó is jelezte szándékát kötelezettségvállalás felajánlására.

(219)

Először is meg kell jegyezni, hogy több mint 100 exportáló gyártó érintett ebben az eljárásban. A tényleges és a lehetséges exportáló gyártók számát túl nagynak tartották ahhoz, hogy a kötelezettségvállalás kivitelezhető legyen, mivel bármilyen fajta, árral kapcsolatos kötelezettségvállalást nehéz lenne ellenőrizni. Ezenfelül e vállalatok közül csupán nyolcnál folyt vizsgálat, és ennyi részesült egyéni elbánásban.

(220)

Másrészt az érintett termékből jellemzően tekintélyes számú terméktípus létezik jelentős árkülönbségekkel, és ezek némely jellemzője a behozatal során nem könnyen felismerhető. Ez gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy minden egyes terméktípusnál olyan méltányos minimális importárat állapítsanak meg, amelyet a Bizottság megfelelőképpen figyelemmel tud kísérni, és a tagállamok vámhatóságai importálásnál ellenőrizni tudnak. Ráadásul a tíznél is több KN-kód alá besorolt, nagy számú különböző terméktípus jelentősen növeli az intézkedések kijátszásának kockázatát. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy jelenleg is hatályban vannak olyan dömpingellenes intézkedések, amelyeket bizonyos rozsdamentes acélból készült, többek között a Kínai Népköztársaságból származó kötőelemek tekintetében vezettek be (6). Mivel csak kis számú exportáló gyártót tudtak egyénileg vizsgálni, nem zárható ki, hogy egyes, kötelezettségvállalást felkínáló vállalatok ugyanazoknak a közösségi vevőknek gyártanak és értékesítenek ilyen, rozsdamentes acélból készült kötőelemeket. Ezekben az esetekben még nagyobb az intézkedések kijátszásának kockázata.

(221)

Végül az érintett terméket jelentős áringadozás jellemzi, ezért nem alkalmas hosszabb időszakra rögzített árra vonatkozó kötelezettségvállalásra. Az árak ingadozása a nyersanyagok, nevezetesen az acél hengerhuzal árának különösen az elmúlt hónapokban tapasztalt változékonyságára vezethető vissza. Ez tovább növeli a kötelezettségvállalások ellenőrzésének összetettségét.

(222)

Megállapították, hogy ilyen körülmények között az árra vonatkozó kötelezettségvállalások nem célravezetők és nem elfogadhatók.

(223)

A dömpingellenes intézkedések szintjének elégségesnek kell lennie ahhoz, hogy megszüntesse a közösségi gazdasági ágazatnak a dömpingelt behozatal által okozott kárt, anélkül, hogy azok a megállapított dömpingkülönbözetet meghaladnák. A dömping káros hatásainak megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor azt mérlegelték, hogy az intézkedéseknek lehetővé kell tenniük a közösségi gazdasági ágazat számára, hogy elérje azt az adózás előtti nyereséget, amely a rendes versenyfeltételek mellett, vagyis a dömpingelt behozatal nélkül ésszerűen elérhető lenne. E tekintetben úgy vélték, hogy az 5 %-os haszonkulcs megfelelő szint, amelyet a közösségi gazdasági ágazat a hasonló termék esetében is elérhetne a kárt okozó dömping hiányában.

(224)

A szükséges áremelést akkor az alákínáláshoz kiszámított termékenkénti súlyozott átlag importár és a közösségi gazdasági ágazat által a közösségi piacon értékesített hasonló terméknek kárt nem okozó ára közötti összehasonlítás alapján határozták meg. A kárt nem okozó ár úgy számítható ki, hogy a közösségi gazdasági ágazat értékesítési árát kiigazítják úgy, hogy a fent említett haszonkulcsot tükrözze. Az összehasonlításból származó bármely különbséget ezt követően a teljes CIF import értékének százalékában fejezték ki.

(225)

A végleges közzététel után az egyik exportőr egy elírásra hívta fel a figyelmet a kárkülönbözet kiszámításában. Kiderült, hogy a hiba valamennyi exportőr kárkülönbözetét befolyásolja. Valamennyi kárkülönbözetet megfelelően kijavítottak.

(226)

A fent említett árösszehasonlítás a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan az alábbi kárkülönbözeteket eredményezte:

(227)

Az egyéni elbánásban részesülő együttműködő gyártókra vonatkozóan a fent leírtaknak megfelelően kiszámított kárkülönbözetek a következők:

(228)

A fenti (110) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően a kínai exportáló gyártók együttműködésének mértéke alacsonynak tekinthető. Ezért az együtt nem működő vállalkozásokra vonatkozó kárkülönbözetet az Eurostat-adatok alapján kiszámított érték és az együttműködő exportáló gyártó által a legnagyobb kárkülönbözettel reprezentatív mennyiségben eladott terméktípusokra vonatkozó legmagasabb különbözetek átlagaként határozták meg.

(229)

Mindezek alapján az egész országra megállapított kárkülönbözet a vámfizetés előtti, közösségi határparitáson számított CIF-ár 85,0 %-a.

(230)

Az eljárás során és különösen a végleges közzététel után egyes importőrök azt állították, hogy számos műveletet végeznek a Kínai Népköztársaságban, például a kiskereskedelmi forgalomba hozatalra szolgáló csomagolást és a minőség-ellenőrzést, amelynek az értékét nem lenne szabad beleszámítani a vám alapjául szolgáló CIF-paritású árba. Ilyen helyzettel egyik vizsgált exportáló gyártónál sem találkoztak, és még ha bizonyítják is az igaz voltát, a Kínai Népköztársaságból származó behozatalnak akkor is csak egy kis hányadát érinti. Mindazonáltal a Bizottság tovább vizsgálhatja a kérdést.

(231)

A fentiekre tekintettel és az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdése szerint megállapítható, hogy a Kínából származó egyes kötőelemek behozatalára végleges dömpingellenes vámot kell kivetni a dömping-, illetve a kárkülönbözet szintjén a legkisebb vám szabályával összhangban.

(232)

A dömpingellenes vámoknak következésképpen az alábbiak szerint kell alakulniuk:

(233)

Az e rendeletben meghatározott egyéni dömpingellenes vámok mértékét a Bizottság a jelenlegi vizsgálat eredményeire alapozva határozta meg. Ezért ezek az említett vizsgálat során megállapított helyzetet tükrözik e vállalatokkal kapcsolatban. Ezek a vámtételek (szemben a „valamennyi más vállalatra” alkalmazandó, országos vámmal) így kizárólag a Kínából származó és e vállalatok – tehát az említett jogalanyok – által előállított termékek behozatalára alkalmazandók. Az e rendelet operatív részében konkrétan nem említett egyéb vállalatokra, közöttük az említett vállalatok kapcsolt egységei által gyártott behozott termékekre e vámtétel nem alkalmazható, és azok az országos vámtétel hatálya alá tartoznak.

(234)

A vállalatspecifikus dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló bármely kérelmet (pl. a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, vagy új gyártási vagy eladási egységek létrehozását követően) haladéktalanul a Bizottsághoz kell intézni, mellékelve minden vonatkozó információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, valamint a belföldi és exporteladásokhoz kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például az ilyen névváltozással vagy a gyártási és eladási egységben bekövetkezett változással függnek össze. A rendeletet adott esetben megfelelően módosítják az egyéni vámtételt élvező vállalatok jegyzékének naprakésszé tételével.

(235)

Valamennyi érintett felet tájékoztatták a lényeges tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján a végleges dömpingellenes vámok bevezetését ajánlották. Biztosítottak számukra egy időszakot, amely alatt előterjesztéseket nyújthattak be e nyilvánosságra hozatalt követően. Az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket megfelelő módon figyelembe vették, és adott esetben azoknak megfelelően módosították a megállapításokat.

(236)

Az új exportőrök és az e rendelet mellékletében említett, a mintavételben nem szereplő együttműködő vállalatok közötti egyenlő elbánás biztosítása érdekében elő kell írni, hogy az utóbbi vállalatokra kivetett súlyozott átlagvámot kell alkalmazni azon új exportőrökre, amelyek másképpen jogosultak lennének az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése szerinti felülvizsgálatra. Az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése nem alkalmazható, amennyiben mintavételt használtak.

(237)

Annak érdekében, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék az exportáló gyártókra kivetett vámtételek közötti jelentős különbségek miatti kijátszás kockázatát, ebben az esetben különleges intézkedések elrendelését tartják szükségesnek annak érdekében, hogy biztosított legyen a dömpingellenes vámok megfelelő alkalmazása. E különleges intézkedések az alábbiakat foglalják magukban.

(238)

A tagállamok vámhatóságai előtt olyan érvényes kereskedelmi számla bemutatását, amely megfelel az e rendelet II. mellékletében meghatározott követelményeknek. Az olyan behozatal után, amelyet nem kísér ilyen számla, az összes többi exportőrre alkalmazott dömpingellenes maradványvám befizetendő.

(239)

Amennyiben valamely alacsonyabb egyedi vámtételeket élvező társaság kivitelének volumene jelentősen megnő a dömpingellenes intézkedések bevezetését követően, ez a mennyiségi növekedés esetleg önmagában is úgy ítélhető meg az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdésével összhangban, mint a kereskedelmi szerkezetnek az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett megváltozása. Ilyen körülmények között, és amennyiben a feltételek teljesülnek, kijátszás elleni vizsgálatot lehet indítani. E vizsgálatnak többek között az lehet a tárgya, hogy szükség van-e az egyéni vámtételek eltörlésére, és ebből következően az egész országra érvényes vám bevezetésére,

31.1.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/36

31.1.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/38

(1)

Az 1234/2007/EK rendelet 136. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az 1001 10 00, az 1001 90 91, az ex 1001 90 99 (kiváló minőségű közönséges búza), az 1002, az ex 1005 (a hibrid vetőmag kivételével), valamint – a vetésre szánt hibridek kivételével – ex 1007 KN-kód alá tartozó termékekre vonatkozó behozatali vámnak meg kell egyeznie az e termékek behozatalára érvényes, 55 %-kal megnövelt, majd a szállítmányra alkalmazandó CIF-importárral csökkentett intervenciós árral. E vám azonban nem haladhatja meg a közös vámtarifa szerinti vámtételt.

(2)

Az 1234/2007/EK rendelet 136. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az (1) bekezdésben említett behozatali vám kiszámítása céljából az abban a bekezdésben említett termékekre rendszeres időközönként reprezentatív CIF-importárat kell megállapítani.

(3)

Az 1249/96/EK rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében a 1001 10 00, a 1001 90 91, az ex 1001 90 99 (kiváló minőségű közönséges búza), a 1002 00, a 1005 10 90, a 1005 90 00 és a 1007 00 90 KN-kód alá tartozó termékekre vonatkozó importvám kiszámításához az ugyanezen rendelet 4. cikkében leírt módszerrel meghatározott napi reprezentatív CIF-importárat kell alkalmazni.

(4)

Helyénvaló rögzíteni a behozatali vámokat a 2009. február 1-jétől az új behozatali vám hatálybalépése napjáig tartó időszakra,

31.1.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/41

(1)

Az írországi sertéshúspiaci helyzet különösen kritikus, miután a közelmúltban magas dioxin- és poliklórozottbifenil-szintet (PCB) állapítottak meg az Írországból származó sertéshúsban. Az illetékes hatóságok különböző intézkedéseket hoztak a helyzet megoldására.

(2)

Több írországi sertés- és marhatenyésztéssel foglalkozó gazdaságba fertőzött takarmány került. Az érintett sertéstenyésztő gazdaságok a teljes írországi sertéstenyésztés 7 %-át teszik ki. A sertések takarmányadagjának jelentős részét a fertőzött takarmány alkotta, amelynek következtében az érintett gazdaságokból származó sertéshús dioxinszintje magas. A sertéshúsban talált dioxin magas szintje miatt, illetve mivel nehéz visszakövetni, hogy az érintett sertéshús mely gazdaságokból származik, az ír hatóságok úgy döntöttek, hogy elővigyázatossági intézkedésként bevonnak a piacról minden sertéshúst és sertéshústerméket.

(3)

Tekintettel az írországi sertéshúspiacot sújtó rendkívüli körülményekre és a gyakorlati nehézségekre, a Bizottság elfogadta a magántárolási támogatás formájában az írországi sertéshúspiac vonatkozásában megvalósítandó rendkívüli támogatási intézkedések elfogadásáról szóló, 2008. december 17-i 1278/2008/EK rendeletet (2).

(4)

A dioxinfertőzés és az összes sertéshús és sertéshústermék piacról való kivonását célzó elővigyázatossági intézkedés végrehajtása nagyon súlyos zavart idézett elő az írországi sertéshúspiacon. Mivel a fertőzött termékek potenciális közegészségügyi kockázatot jelentenek, a helyzet fogyasztói bizalomvesztéshez vezetett. Ezen túlmenően a szarvasmarhák egy része olyan gazdaságokban maradt, ahol a többi szarvasmarhából vett minták magas dioxinszintet mutattak ki. Következésképpen az ír hatóságok arra kérték a Bizottságot, hogy szükségintézkedés formájában nyújtson további támogatást az írországi sertéshús- és marhahúspiac számára.

(5)

A 2008. december 11-én és 12-én ülésező Európai Tanács felkérte a Bizottságot arra, hogy részesítse támogatásban az írországi mezőgazdasági termelőket és vágóhidakat az érintett állatok és termékek piacról való eltávolítását célzó társfinanszírozott intézkedéseken keresztül.

(6)

Az 1234/2007/EK rendelet II. része II. fejezetének I. szakasza rendkívüli piactámogatási intézkedéseket ír elő. A rendelet 44. cikke azt írja elő, hogy állatbetegségek esetén a Bizottság rendkívüli piactámogatási intézkedéseket fogadhat el, a 45. cikk pedig a baromfihús- és a tojáságazat tekintetében arról rendelkezik, hogy a Bizottság a közegészségügyi vagy állat-egészségügyi kockázatokból eredő fogyasztói bizalomvesztéshez közvetlenül kapcsolódó súlyos piaci zavarok esetén rendkívüli piactámogatási intézkedéseket fogadhat el. Az írországi sertéshús- és marhahúspiac jelenlegi helyzetéből adódó gyakorlati problémák megoldása érdekében indokolt az I. szakaszban meghatározottakhoz hasonló ideiglenes és rendkívüli intézkedést hozni a szóban forgó piac támogatása érdekében.

(7)

Az említett rendkívüli piactámogatási intézkedés a fertőzött takarmányt használó gazdaságokból származó egyes sertések és szarvasmarhák eltávolítását célzó program formájában valósul meg. Ezen túlmenően azoknak a sertéshúsból készült termékeknek az eltávolítását célzó programról is indokolt rendelkezni, amelyek az írországi vágóhidakon vagy a vágóhidak felelősségi körében és ellenőrzése alatt maradtak, és amelyek esetében nem lehet pontosan megállapítani, hogy milyen mértékben tartalmaznak a fertőzött takarmányt használó gazdaságokból származó sertéshúst. Az intézkedés keretében meg kell akadályozni annak a lehetőségét, hogy a nagymértékben fertőzött állatokból előállított termékek bejussanak az élelmiszer- vagy a takarmányláncba.

(8)

Ezt a rendkívüli piactámogatási intézkedést részben a Közösség finanszírozza. A kompenzációban való közösségi hozzájárulást az érintett termékek korlátozott mennyiségére vonatkozóan állatonkénti vagy a sertéshús egy tonnájára számított maximális átlagos összegként kell kifejezni, míg az ír hatóságoknak bizonyos meghatározott korlátokon belül a kompenzálandó állatok és termékek piaci értéke alapján meg kell határozniuk a kompenzációs árat és ezáltal a részfinanszírozás összegét.

(9)

Az ír illetékes hatóságok elvégzik az ebben a rendeletben meghatározott rendkívüli intézkedés megfelelő végrehajtásához szükséges valamennyi ellenőrzési és felügyeleti intézkedést és erről tájékoztatják a Bizottságot.

(10)

Mivel állatjólléti, közegészségügyi és a piac ellátásával kapcsolatos okok miatt az ír hatóságoknak már 2008. december 13-tól meg kellett kezdeniük az érintett állatok és termékek eltávolítását, rendelkezni kell ennek a rendeletnek az említett időponttól kezdődő alkalmazásáról.

(11)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

a)

a 2008. szeptember 1. és 2008. december 6. között fertőzött állati takarmányt használó gazdaságokban tartott sertések;

b)

olyan gazdaságokban tartott szarvasmarhák, amelyekben más szarvasmarháktól vett mintákban magas dioxin- és poliklórozottbifenil-szintet állapítottak meg;

c)

2008. december 6. előtt Írországban levágott állatokból származó friss, hűtött vagy fagyasztott sertéshús, amelyet Írországban raktároznak:

a)

állatonként 54,77 EUR legfeljebb 130 000 sertésre;

b)

állatonként 468,62 EUR legfeljebb 7 000 szarvasmarhára;

c)

a sertéshús egy tonnájára 1 133,50 EUR legfeljebb 9 050 tonna sertéshúsra.

a)

megfelelő helyszíni felügyelettel, denaturáló szerek alkalmazásával és a szállítmányok lepecsételésével annak biztosítása, hogy a 2. cikk értelmében kompenzációban részesülő termékek egyike se juthasson be az élelmiszer- vagy a takarmányláncba;

b)

valamennyi részt vevő állatihulladék-feldolgozó üzem adminisztratív és számviteli ellenőrzése naptári hónaponként legalább egy alkalommal annak biztosítása érdekében, hogy a program indulása vagy az előző ellenőrzés óta leszállított valamennyi tetemet és sertéshúst megsemmisítették;

c)

az 1. cikk c) pontjának ii. alpontjában említettek szerint a vágóhidakon kívüli helyszíneken tárolt friss, hűtött vagy fagyasztott sertéshús vonatkozásában helyszíni leltárellenőrzés végzése a 2008. december 6. előtt levágott állatokból származó sertéshús mennyiségének megállapítása céljából és annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen sertéshús biztonságos, könnyen azonosítható és tárolása az egyéb készletektől fizikai értelemben elkülönítve történik, és a kitárolási műveletek a szükséges azonosítási és mérési ellenőrzések mellett történnek;

d)

helyszíni ellenőrzéseket és az ezekről szóló részletes, a következőket feltüntető jelentéseket írnak elő:

a)

e rendelet hatálybalépését követően a lehető leghamarabb az ellenőrzés és a jelentéstétel esetében alkalmazandó részletes szabályok leírását minden művelet vonatkozásában;

b)

legkésőbb 2009. március 1-jéig az (1) bekezdés alapján elvégzett ellenőrzésekről szóló részletes jelentést.

31.1.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/45

(1)

A 2006/22/EK irányelv III. melléklete tartalmazza a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (2), valamint a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló, 1985. december 20-i 3821/85/EGK tanácsi rendelettel (3) kapcsolatos jogsértések kezdeti listáját.

(2)

A 2006/22/EK irányelv 9. cikkének (3) bekezdése rendelkezik az említett melléklet kiegészítésének lehetőségéről a kategóriákra bontott jogsértések általános körére vonatkozó iránymutatások lefektetése céljából. A legsúlyosabb jogsértések között szerepelniük kell azon jogsértéseknek, amelyek halál vagy súlyos személyi sérülés nagy kockázatával járnak.

(3)

A jogsértések kategorizálására vonatkozó további iránymutatások nyújtása fontos lépést jelent a vállalkozások jogbiztonsága és a vállalkozások közötti tisztességesebb verseny biztosítása felé.

(4)

A jogsértések harmonizált kategorizálása azért is kívánatos, hogy közös alapul szolgáljon azon kockázatértékelő rendszerekhez, amelyeket a tagállamoknak a 2006/22/EK irányelv 9. cikkének (1) bekezdése alapján be kell vezetniük. Ezen harmonizált kategóriák alapján könnyebbé válna egy járművezető vagy egy vállalkozás által a letelepedés helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban elkövetett jogsértés besorolása.

(5)

Főszabályként indokolt, hogy a jogsértések kategorizálása súlyosságuktól és a közlekedésbiztonságra gyakorolt lehetséges következményeiktől függjön, valamint az annak ellenőrzésére való lehetőségtől, hogy a vezető és a vállalkozás betartja-e a jogszabályokat.

(6)

Az ebben az irányelvben előírt intézkedések összhangban vannak a 3821/85/EGK rendelet 18. cikkének (1) bekezdése alapján létrehozott bizottság véleményével,

31.1.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/51

(1)

A lehető leghasznosabb tárgyalások tartása érdekében a Bíróság úgy határozott, hogy módosítja a tárgyalások szervezését és menetét.

(2)

Elsősorban azon meglévő gyakorlat általánosításáról van szó, amely abból áll, hogy a Bíróság a tárgyalásra történő idézéskor felhívja a feleket arra, hogy bizonyos kérdésekre választ adjanak, szóbeli előadásaikban fejtsék ki meghatározott kérdéskörökre vonatkozó álláspontjukat, vagy szóbeli előadásaikat az ügy egyes olyan szempontjaira összpontosítsák, amelyek a Bíróság döntése szempontjából különösen fontosnak tűnnek.

(3)

Másodsorban, a tárgyalás során több időt és nagyobb jelentőséget szükséges biztosítani a Bíróság tagjai által a felszólalóknak feltett kérdésekre és azok megválaszolására, így maga a szóbeli előadás időtartama felenként húsz percben szabható meg a teljes ülés, a nagytanács vagy az öt bíróból álló tanács előtt, illetve tizenöt percben a három bíróból álló tanács előtt.

(4)

Következésképpen ki kell igazítani a gyakorlati útmutató rendelkezéseit, és az abban szereplő egyes e mail címeket is naprakésszé kell tenni,

1.

Az 1. pont második francia bekezdésében az ecj.registry@curia.eu.int e-mail címet az „ecj.registry@curia.europa.eu” e-mail cím váltja fel.

2.

A 49–51. pont helyébe a következő szöveg lép:

3.

Az 52. pont második bekezdésében a „faxszám: (352) 4303 3697” kifejezést követően a „vagy e-mail cím: interpret@curia.europa.eu” kifejezés kerül beillesztésre.

31.1.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/53

(1)

A 725/2004/EK rendelet megfelelő intézkedéseket fogadott el a tengeri közlekedési politika terén, amelyek közös normákat szabnak meg az életbiztonság a tengeren tárgyú, 1974. évi nemzetközi egyezmény (a továbbiakban: SOLAS-egyezmény), valamint a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) által 2002. december 12-én elfogadott, a hajók és kikötőlétesítmények védelmére vonatkozó nemzetközi szabályzat (a továbbiakban: ISPS-szabályzat) módosításainak Közösségen belüli értelmezésére, végrehajtására és nyomon követésére.

(2)

Az ISPS-szabályzat A. részében szereplő előírásokat – amelyek a SOLAS-egyezmény melléklete XI-2. fejezetének keretében váltak kötelezővé – a 725/2004/EK rendelet II. melléklete tartalmazza.

(3)

Az IMO 2005. május 20-án elfogadta az MSC 196(80) határozatot, amely az ISPS-szabályzat A. részében szereplő, a SOLAS-egyezményhez csatolt melléklet XI-2. fejezetének rendelkezéseire vonatkozó kötelező előírások tekintetében módosítja az említett szabályzatot. Következésképpen az ISPS-szabályzat módosításait bele kell foglalni a 725/2004/EK rendelet 2. cikkében említett nemzetközi jogi okmányok naprakész változatába.

(4)

Az ISPS-szabályzat módosításait a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet fogadja el a tengeri közlekedés védelmének és biztonságának fokozása, a környezetvédelem előmozdítása, valamint a tengeren elkövetett csalások megakadályozása érdekében. A 725/2004/EK rendelet 10. cikkének (5) bekezdésével létrehozott megfelelőség-ellenőrzési eljárást nem célszerű alkalmazni a nemzeti tengerhajózásban használt hajókra és az azokat kiszolgáló kikötőlétesítményekre, mivel az MSC 196(80) határozat ISPS-szabályzatot érintő módosításai a szóban forgó szabályzat technikai frissítését képezik.

(5)

Az említett megfelelőség-ellenőrzési eljárást a nemzetközi hajózás tekintetében sem célszerű alkalmazni, mivel a Bizottság által végzett felmérés szerint nincs kockázat arra nézve, hogy az adott módosítás esetleg csökkentené a tengerészeti védelmi biztonság színvonalát, illetve hogy az a közösségi jogszabályokkal nem lenne összeegyeztethető. Ezenkívül egyetlen tagállam sem kérte a Bizottságtól az említett eljárás elindítását, és egyet nem értését sem fejezte ki az ISPS-szabályzat A. részében foglalt rendelkezések nemzetközi tengerhajózással összefüggő módosításainak a vonatkozó közösségi jogi aktusokba történő beépítésével kapcsolatban.

(6)

Az érintett tagállamok egyhangúlag/minősített többséggel (2) megszavazták, hogy a 725/2004/EK rendelet II. mellékletébe indokolt beépíteni az ISPS-szabályzat azon rendelkezéseinek technikai frissítését, amelyek a 725/2004/EK rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti hajókra és a hozzájuk kapcsolódó társaságokra vonatkoznak.

(7)

A 725/2004/EK rendelet II. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a 725/2004/EK rendelet 11. cikkének (1) bekezdése alapján létrehozott bizottság véleményével,