13.1.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 8/1

13.1.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 8/3

(1)

Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) az üvegházhatást okozó gázok költséghatékony és gazdaságilag eredményes módon történő csökkentésének előmozdítása érdekében létrehozta az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek a Közösségen belüli kereskedelmi rendszerét.

(2)

Az Európai Közösség részéről a 94/69/EK tanácsi határozattal (5) jóváhagyott, az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezményének (UNFCCC) végső célja az üvegházhatást okozó gázok légköri koncentrációjának olyan szinten történő stabilizálása, amely megakadályozza az éghajlati rendszerbe való veszélyes mértékű emberi beavatkozást.

(3)

A 2007. március 8–9-i Brüsszelben ülésező Európai Tanács kihangsúlyozta azon stratégiai cél elérésének alapvető fontosságát, amely szerint a globális hőmérséklet-emelkedés legfeljebb 2 °C-kal haladhatja meg az iparosodás előtti értéket. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) negyedik értékelő jelentésében szereplő legújabb tudományos eredmények csak még világosabbá teszik, hogy az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai egyre súlyosabban veszélyeztetik az ökoszisztémákat, az élelmiszer-termelést és a fenntartható fejlődés elérését, illetve a millenniumi fejlesztési célokat, valamint az emberi egészséget és biztonságot. A 2 °C-os célkitűzés elérhető közelségben tartása szükségessé teszi, hogy az üvegházhatást okozó gázok légköri koncentrációját körülbelül 450 ppmv CO2-ekvivalens értéken stabilizálják, ami megkívánja, hogy az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátása az elkövetkező 10–15 évben tetőzzön, a globális kibocsátás pedig lényegesen – 2050-re az 1990-es szintnél legalább 50 %-kal alacsonyabb szintre – csökkenjen.

(4)

Az Európai Tanács hangsúlyozta, hogy az Európai Unió elkötelezett amellett, hogy Európát nagy energiahatékonyságú, és az üvegházhatást okozó gázokat alacsony szinten kibocsátó gazdasággá alakítsa, és a 2012 utáni időszakra vonatkozó globális és átfogó megállapodás megkötéséig az EU részéről határozott és független kötelezettséget vállalt arra, hogy 2020-ra az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990-es szintnél legalább 20 %-kal alacsonyabb szintre csökkenti. A légi közlekedésből származó, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának korlátozása e kötelezettségvállalással összhangban nagy előrelépést jelent.

(5)

Az Európai Tanács hangsúlyozta, hogy az EU elkötelezett egy, a 2012 utáni időszakra vonatkozó olyan globális és átfogó, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló megállapodás mellett, amely az éghajlatváltozás támasztotta kihívásokkal történő szembenézéshez szükséges eredményes, hatékony, arányos és megfelelő szintű válaszlépést biztosít. A 2012 utáni időszakra vonatkozó globális és átfogó megállapodáshoz való hozzájárulásaként jóváhagyta, hogy 2020-ig 30 %-kal csökkenti az 1990-es szinthez képest az üvegházhatást okozó gázok EU-s szintű kibocsátását, feltéve, hogy más fejlett országok is kötelezettséget vállalnak a kibocsátás hasonló mértékű csökkentésére, és ahhoz a gazdaságilag magasabb fejlettségi szintű fejlődő országok is megfelelő mértékben hozzájárulnak felelősségeik és vonatkozó képességeik szerint. Az EU továbbra is vezető szerepet tölt be egy olyan ambiciózus nemzetközi megállapodásra irányuló tárgyalás során, amely megvalósítja a globális hőmérséklet-emelkedés 2 °C-ra való korlátozásának célját, és amelyet megerősít az UNFCCC részes feleinek 2007 decemberében Balin rendezett 13. konferenciáján az e cél irányában történt előrehaladás. Az EU annak biztosítására törekszik, hogy ez a globális megállapodás a légi közlekedésből származó, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését célzó intézkedéseket is tartalmazzon, és ez esetben a Bizottságnak fontolóra kell vennie, hogy a légijármű-üzemeltetőkre vonatkozóan milyen módosítások szükségesek az irányelvben.

(6)

2007. február 14-én az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el az éghajlatváltozásról (6), amelyben utalt arra a célra, hogy az átlagos globális hőmérséklet-növekedést 2 °C-ra kell csökkenteni az iparosodás előtti szinthez képest, és amelyben sürgette az Európai Uniót, hogy tartsa fenn az éghajlatváltozással kapcsolatos 2012 utáni nemzetközi fellépés kereteinek létrehozására irányuló tárgyalásokban játszott vezető szerepét, valamint hogy a nemzetközi partnereivel folytatott viták során a jövőben is tartsa fenn nagy ívű törekvéseit, továbbá hangsúlyozta, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását valamennyi fejlett ipari országban 2020-ig összesen 30 %-kal csökkenteni kell az 1990-es szintekhez képest, egy 60–80 %-os nagyságrendű csökkenés 2050-re történő megvalósítása érdekében.

(7)

Az UNFCCC előírja, hogy valamennyi fél alakítson ki és hajtson végre az éghajlatváltozás enyhítésével kapcsolatos intézkedéseket tartalmazó nemzeti, és szükség esetén regionális programokat.

(8)

A 2002/358/EK tanácsi határozat (7) által az Európai Közösség nevében jóváhagyott, az UNFCCC-hez csatolt Kiotói Jegyzőkönyv előírja, hogy a fejlett országok tűzzék ki célul a Montreali Jegyzőkönyv hatálya alá nem tartozó, légi közlekedésből származó, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának korlátozását vagy csökkentését, a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) keretében.

(9)

Noha a Közösség nem szerződő fele az 1944. évi, a nemzetközi polgári repülésről szóló Chicagói Egyezménynek (Chicagói Egyezmény), valamennyi tagállam szerződő fele az említett egyezménynek és tagja az ICAO-nak. A tagállamok továbbra is támogatják a más ICAO-államokkal a légi közlekedés éghajlatváltozásra gyakorolt hatásainak kezelését célzó intézkedések, többek között piaci alapú eszközök kidolgozására irányuló munkát. Az ICAO légiközlekedési környezetvédelmi bizottságának 2004. évi hatodik ülésén megállapították, hogy az ICAO égisze alatti új jogi eszközre alapuló, kifejezetten a légi közlekedésre vonatkozó kibocsátáskereskedelmi rendszer nem tűnt kellőképpen vonzónak ahhoz, hogy azt a továbbiakban folytassák. Ebből következően az ICAO 2004 szeptemberében tartott 35. közgyűlésének az A35-5. határozata nem javasolt új jogi eszközt, ehelyett támogatta a nyílt kibocsátáskereskedelmet, továbbá annak lehetőségét, hogy az államok a nemzetközi légi közlekedésből származó kibocsátásokra is terjesszék ki kibocsátáskereskedelmi rendszereiket. Az ICAO 2007 szeptemberében tartott 36. közgyűlésének A36-22. határozata L. függeléke nyomatékosan arra szólítja fel a szerződő államokat, hogy más szerződő államok légijármű-üzemeltetői vonatkozásában – kivéve, ha ez az adott államok közötti kölcsönös megállapodás alapján történik – ne alkalmazzanak kibocsátáskereskedelmi rendszert. Emlékeztetve arra, hogy a Chicagói Egyezmény egyértelműen elismeri, hogy mindegyik szerződő félnek joga van saját jogszabályait megkülönböztetéstől mentesen valamennyi állam légi járművére alkalmazni, az Európai Közösség tagállamai és tizenöt másik európai állam fenntartással élt ezen állásfoglalással szemben, és a Chicagói Egyezmény értelmében fenntartotta a jogot arra, hogy piaci alapú intézkedéseket hozzon és megkülönböztetéstől mentesen alkalmazza őket valamennyi állam valamennyi olyan légijármű-üzemeltetőjére, amely a területükre irányulóan, a területükről kiindulva vagy azon belül nyújt szolgáltatásokat.

(10)

Az 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (8) létrehozott, hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program előírta, hogy a Közösség határozzon meg és hajtson végre konkrét intézkedéseket a légi közlekedésből származó üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, ha ilyen intézkedésben az ICAO-n belül 2002-ig nem állapodtak meg. 2002. októberi, 2003. decemberi és 2004. októberi következtetéseiben a Tanács ismételten felhívta a Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket a nemzetközi légi közlekedés éghajlatváltozásra gyakorolt hatásainak csökkentése érdekében.

(11)

A kibocsátások szükséges jelentős csökkentése érdekében a Közösség gazdaságának minden ágazatában tagállami és közösségi szintű politikákat és intézkedéseket kell végrehajtani. Amennyiben a légiközlekedési ágazat által az éghajlatváltozásra gyakorolt hatás a jelenlegi ütemben tovább növekszik, ez jelentősen aláássa a más ágazatok által az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében végrehajtott csökkentések hatását.

(12)

A Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló, „A repülés éghajlatváltozásra gyakorolt hatásának csökkentéséről” című, 2005. szeptember 27-i közleményében a Bizottság stratégiát vázolt fel a repülés éghajlatváltozásra gyakorolt hatásának csökkentésére vonatkozóan. Az átfogó intézkedéscsomag részeként a stratégia javasolta az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei közösségi kereskedelmi rendszerének a légi közlekedésre történő kiterjesztését, és előírta az európai éghajlat-változási program második szakaszának keretében egy több érdekeltet is magában foglaló, légiközlekedési munkacsoport létrehozását a közösségi rendszer légi közlekedésre történő kiterjesztése módozatainak átgondolása érdekében. A Tanács a 2005. december 2-án elfogadott következtetéseiben elismerte, hogy a közösségi rendszer légiközlekedési ágazatra történő kiterjesztése gazdasági és környezetvédelmi szempontból a legjobb haladási iránynak tűnik, és felhívta a Bizottságot, hogy 2006 végéig nyújtson be jogalkotási javaslatot. Az Európai Parlament a repülés éghajlatváltozásra gyakorolt hatásának csökkentéséről szóló, 2006. július 4-i állásfoglalásában (9) elismerte, hogy a kibocsátás-kereskedelem megfelelő tervezés esetén szerepet játszhat egy olyan átfogó intézkedéscsomagban, amelynek célja a légi közlekedés éghajlati hatásainak kezelése.

(13)

Az átfogó intézkedéscsomagnak operatív és technológiai intézkedéseket is magában kell foglalnia. A légiforgalmi szolgáltatásnak az egységes európai égbolt és a SESAR program keretében történő javítása akár 12 %-kal is növelheti a teljes üzemanyag-megtakarítást. Az új technológiákkal, beleértve a légi járművek üzemanyag-takarékosságát javító módszerekkel kapcsolatos kutatások tovább csökkenthetik a légi közlekedésből származó kibocsátásokat.

(14)

A 2003/87/EK irányelv módosításainak célja a légi közlekedésnek tulajdonítható éghajlatváltozásra gyakorolt hatások csökkentése a közösségi rendszernek a légiközlekedési tevékenységekből származó kibocsátásokra történő kiterjesztése útján.

(15)

A légijármű-üzemeltetők gyakorolják a legközvetlenebb ellenőrzést az üzemeltetett légi jármű típusa, illetve repülési módja fölött, és így felelősek az ezen irányelv által megszabott kötelezettségek teljesítéséért, beleértve a figyelemmelkísérési terv készítésére, valamint a kibocsátások e tervnek megfelelő figyelemmel kísérésére és jelentésére vonatkozó kötelezettséget is. A légijármű-üzemeltetőket az ICAO-kód vagy bármely egyéb, repülési azonosításra használt elismert kód alapján lehet azonosítani. Ha a légijármű-üzemeltető kiléte ismeretlen, a légi jármű tulajdonosát kell a légi jármű üzemeltetőjének tekinteni, hacsak az nem bizonyítja, hogy valamely másik személy a légijármű-üzemeltető.

(16)

A verseny torzulásának elkerülése és a környezetvédelem eredményességének javítása érdekében 2012-től a közösségi repülőterekre érkező és onnan felszálló valamennyi járatra ki kell terjeszteni a rendszert.

(17)

A Közösségnek és tagállamainak továbbra is törekedniük kell az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését célzó globális intézkedésekre vonatkozó megállapodás elérésére. A közösségi rendszer modellként szolgálhat a kibocsátáskereskedelmi rendszer világméretű használatához. A Közösségnek és tagállamainak ezen irányelv végrehajtása során is kapcsolatban kell állniuk a harmadik felekkel, és a harmadik országokat hasonló intézkedések megtételére kell ösztönözniük. Amennyiben egy harmadik ország olyan intézkedéseket hoz a Közösségbe tartó légi járatok éghajlatra gyakorolt hatásainak csökkentése érdekében, amely legalább ezen irányelv környezeti hatásával egyenértékű, akkor a Bizottság – az adott országgal folytatott konzultációt követően – mérlegeli a közösségi rendszer és a harmadik országbeli intézkedések optimális összeegyeztetésének lehetőségeit. A harmadik országokban fejlesztés alatt álló kibocsátáskereskedelmi rendszerek a repülésre vonatkozóan kezdenek optimális interakciót biztosítani a közösségi rendszerrel. A szabályozás megkettőződésének elkerülése érdekében az egymásnak megfelelő intézkedéseket figyelembe vevő közös rendszer kialakításának érdekében a közösségi rendszer más kereskedelmi rendszerekkel történő összekapcsolásáról szóló kétoldalú megállapodások előrelépést jelenthetnek egy globális megállapodás létrejötte felé. Ahol ilyen kétoldalú megállapodás létrejön, ott a Bizottság módosíthatja a repülési tevékenységek közösségi rendszerben található típusait, ideértve a repülőgép-üzemeltetők számára engedélyezett kibocsátási egységek összmennyiségének értelemszerű kiigazítását.

(18)

A szabályozás javításának elvével összhangban, egyes légi járatokat mentesíteni kell a közösségi rendszer alkalmazása alól. Az aránytalan igazgatási terhek további elkerülése érdekében a három egymást követő négy hónapos időszak során időszakonként 243 repülésnél kevesebbet végrehajtó kereskedelmi légiközlekedési üzemeltetőket mentesíteni kell a közösségi rendszer alkalmazása alól. Ez a közösségi rendszer hatálya alá tartozó, korlátozott szolgáltatásokat nyújtó légitársaságok előnyére válna, beleértve a fejlődő országok légitársaságait is.

(19)

A légi közlekedés a globális éghajlatra a szén-dioxid, a nitrogén-oxidok, a vízgőz, illetve a szulfát- és koromrészecskék kibocsátása útján gyakorol hatást. Az IPCC becslése szerint a légi közlekedés által kifejtett teljes éghajlati hatás jelenleg 2–4-szer nagyobb, mint korábban a csak a szén-dioxid-kibocsátásai révén okozott hatás. A közelmúltban végzett közösségi kutatások szerint a légi közlekedés által kifejtett teljes éghajlati hatás körülbelül kétszer magasabb, mint a szén-dioxid által önmagában kifejtett hatás. E becslések egyike sem veszi azonban figyelembe a meglehetősen bizonytalan pehelyfelhősödési hatásokat. A közösségi környezetvédelmi politikának a Szerződés 174. cikke (2) bekezdésével összhangban az elővigyázatosság elvén kell alapulnia. A tudományos előrelépés függvényében a légi közlekedés által kifejtett valamennyi hatással a lehető legnagyobb mértékben kell foglalkozni. A nitrogén-oxid-kibocsátásokkal más, 2008-as bizottsági jogszabályjavaslatok fognak foglalkozni. Támogatni kell a kondenzcsík és a pehelyfelhők képződésével kapcsolatos kutatásokat és az eredményes enyhítő intézkedéseket, beleértve az operatív és műszaki intézkedéseket.

(20)

A verseny torzulásának elkerülése érdekében összehangolt kiosztási módszert kell megállapítani a kiadandó kibocsátási egységek összmennyiségének meghatározására és a kibocsátási egységek légijármű-üzemeltetők részére történő kiosztására. A kibocsátási egységek egy részét a Bizottság által kidolgozandó szabályok szerint árverésen osztják ki. A kibocsátási egységekből külön tartalékalapot kell elkülöníteni annak érdekében, hogy az új légijármű-üzemeltetőknek biztosítsák a piacra jutást, valamint segítséget nyújtsanak azon légijármű-üzemeltetőknek, amelyeknek hirtelen megnő a teljesített tonnakilométer-száma. A működésüket beszüntető légijármű-üzemeltetők továbbra is kapnak kibocsátási egységeket azon időszak lejártáig, amelyre már kiosztották az ingyenes kibocsátási egységeket.

(21)

A légijármű-üzemeltetők részére egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében helyénvaló a közösségi rendszerben részt vevő valamennyi légijármű-üzemeltető számára térítésmentesen kiosztott kibocsátási egységek arányának teljes harmonizációja, tekintettel arra, hogy minden légijármű-üzemeltetőre valamennyi, az EU-ban végzett, oda irányuló, illetve onnan induló művelete tekintetében egyetlen tagállam szabályozása, valamint a harmadik országokkal kötött, kétoldalú légiszolgáltatási megállapodások megkülönböztetésmentességről szóló rendelkezései vonatkoznak majd.

(22)

A légi közlekedés hozzájárul az emberi tevékenységek által az éghajlatváltozásra gyakorolt általános átfogó hatáshoz, és a légi járművekből származó, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának környezeti hatása enyhíthető az éghajlatváltozásnak az EU-ban és harmadik országokban, különösen a fejlődő országokban történő kezelését, valamint az enyhítésre és az alkalmazkodásra vonatkozó kutatás és fejlesztés finanszírozását célzó intézkedésekkel, beleértve különösen a repüléstechnika és légi közlekedés területén. A nemzeti közkiadásokkal kapcsolatos határozatok a szubszidiaritás elvének megfelelően a tagállamok hatáskörébe tartoznak. Ezen megfontolás sérelme nélkül, a kibocsátási egységek elárverezéséből származó bevételeket, vagy az ennek megfelelő összeget abban az esetben, ha a tagállamok olyan kényszerítő költségvetési elvei, mint az egységesség és az egyetemlegesség azt megkövetelik, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, az éghajlatváltozás hatásaihoz az EU-ban és harmadik országokban történő alkalmazkodásra, az enyhítésre és az alkalmazkodásra vonatkozó kutatás és fejlesztés finanszírozására, valamint a közösségi rendszer igazgatási költségeinek fedezésére kell fordítani. Az árverésből befolyó bevételeket alacsony kibocsátású közlekedésre kell fordítani. Az elárverezések bevételeit különösen a globális energiahatékonysági és megújulóenergia-alaphoz történő hozzájárulások, továbbá az erdők pusztulásának elkerülése és a fejlődő országokban az alkalmazkodás megkönnyítése érdekében tett intézkedések finanszírozására kell felhasználni. Ezen irányelvnek a bevételek felhasználására vonatkozó rendelkezései nem érintik a 2003/87/EK irányelv általános felülvizsgálatának szélesebb összefüggésében hozott, a kibocsátási egységek elárverezéséből származó bevételek felhasználásáról hozott határozatokat.

(23)

Az árverésből származó bevételek felhasználására vonatkozó rendelkezésekről tájékoztatni kell a Bizottságot. Az ilyen tájékoztatások nem mentesítik a tagállamokat a Szerződés 88. cikke (3) bekezdésében meghatározott azon kötelezettség alól, hogy tájékoztatást küldjenek bizonyos nemzeti intézkedésekről. Ez az irányelv nem sérti az olyan, jövőbeli állami támogatásokra vonatkozó eljárások kimenetelét, amelyeket a Szerződés 87. és 88. cikkével összhangban folytatnak.

(24)

A közösségi rendszer költséghatékonyságának növelése érdekében a légijármű-üzemeltetők számára lehetővé kell tenni, hogy a projekttevékenységekből eredő igazolt kibocsátáscsökkentéseket („CER-ek”) és kibocsátáscsökkentési egységeket („ERU-k”) felhasználják azon kötelezettségük teljesítésére, amely szerint a kibocsátási egységeket egy összehangolt szint eléréséig vissza kell adniuk. A CER-ek és az ERU-k felhasználásának összhangban kell lennie a kereskedelmi rendszerben történő felhasználás tekintetében ezen irányelvben megállapított elfogadhatósági kritériumokkal. A CER-ek és ERU-k tekintetében a Kiotói Jegyzőkönyv első kötelezettségvállalási időszakára a tagállamok által meghatározott százalékos arányok átlaga hozzávetőlegesen 15 %.

(25)

A 2008. március 13–14-én Brüsszelben ülésező Európai Tanács következtetéseiben elismerte, hogy versenyképes piacok globális környezetében a szénszivárgás kockázata aggodalomra ad okot, amit elemezni, és a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszeréről szóló (ETS) irányelv keretei között kezelni kell annak érdekében, hogy ha a nemzetközi tárgyalások kudarcba fulladnak, meg lehessen tenni a megfelelő intézkedéseket. E téma kezelésére továbbra is egy nemzetközi megállapodás a legalkalmasabb.

(26)

A légijármű-üzemeltetőkre háruló igazgatási terhek csökkentése érdekében minden egyes légijármű-üzemeltetőért egyetlen tagállam felelős. A tagállamok számára elő kell írni annak biztosítását, hogy az adott tagállamban üzemeltetési engedéllyel rendelkező légijármű-üzemeltetők vagy az üzemeltetési engedély nélküli vagy harmadik országokból származó olyan légijármű-üzemeltetők, amelyeknek a bázisévben történő kibocsátásai leginkább az említett tagállamnak tulajdoníthatók, megfeleljenek ezen irányelv követelményeinek. Amennyiben egy légijármű-üzemeltető nem teljesíti az ezen irányelvben előírt követelményeket, és az igazgatásért felelős tagállam egyéb végrehajtási intézkedései eredménytelenek voltak, akkor a tagállamoknak szolidárisan kell eljárniuk. Az igazgatásért felelős tagállam számára ezért lehetővé kell tenni, hogy kérhesse a Bizottságtól, hogy az az érintett légijármű-üzemeltetőre vonatkozóan végső megoldásként közösségi szintű működési tilalmat rójon ki.

(27)

A közösségi rendszer elszámolási rendje integritásának fenntartása érdekében, tekintettel arra a tényre, hogy a nemzetközi légi közlekedésből származó kibocsátásokat nem építették be a tagállamok Kiotói Jegyzőkönyv szerinti kötelezettségvállalásaiba, a légiközlekedési ágazat számára kiadott kibocsátási egységeket kizárólag a légijármű-üzemeltetőkre az ezen irányelv értelmében kiszabott, a kibocsátási egységek visszaadásával kapcsolatos kötelezettségek teljesítésére lehet felhasználni.

(28)

A légijármű-üzemeltetőkkel való egyenlő bánásmód biztosítása érdekében a Bizottság által kidolgozandó külön útmutatásokkal összhangban a tagállamoknak a saját hatáskörükbe tartozó légijármű-üzemeltetők adminisztrációjára vonatkozóan harmonizált szabályokat kell követniük.

(29)

A közösségi rendszer környezetvédelmi integritásának megőrzése érdekében a légijármű-üzemeltetők által visszaadott egységek csak az olyan üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó célok teljesítése szempontjából számítanak, amelyek ezeket a kibocsátásokat figyelembe veszik.

(30)

A légi közlekedés biztonságáért felelős európai szervezet (Eurocontrol) birtokában lehet olyan információknak, amelyek a tagállamokat vagy a Bizottságot az ezen irányelv által megszabott kötelezettségeik teljesítésében segíthetik.

(31)

A közösségi rendszernek a kibocsátások figyelemmel kísérésével, jelentésével és ellenőrzésével, valamint az üzemeltetőkre alkalmazandó szankciókkal kapcsolatos rendelkezéseit a légi járművek üzemeltetőire is alkalmazni kell.

(32)

A Bizottság az alkalmazás során szerzett tapasztalatokra figyelemmel felülvizsgálja a 2003/87/EK irányelv működését a légiközlekedési tevékenységekkel kapcsolatban, és ezt követően jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(33)

A 2003/87/EK irányelv működésének a légiközlekedési tevékenységekkel kapcsolatos felülvizsgálatakor figyelembe kell venni a megfelelő és összehasonlítható alternatív közlekedési módokkal nem rendelkező országok strukturális függőségét, amelyek az említett ok miatt nagyban függenek a légi közlekedéstől, és amelyekben az idegenforgalmi ágazat az ország bruttó hazai termékéhez (GDP) nagymértékben hozzájárul. Különös figyelmet kell fordítani a Közösség legkülső régióinak tekintetében felmerülő, a Szerződés 299. cikke (2) bekezdésében meghatározott hozzáférhetőségi és versenyképességi problémák, valamint az ezen irányelv végrehajtásával kapcsolatban felmerülő közszolgáltatási kötelezettségekkel kapcsolatos problémák enyhítésére, sőt megszüntetésére.

(34)

A Gibraltárról szóló párbeszéd fórumának első miniszteri ülésén, 2006. szeptember 18-án Cordobában elfogadott, a Gibraltár repülőteréről szóló miniszteri nyilatkozat a repülőtérről szóló, 1987. december 2-án Londonban tett együttes nyilatkozat helyébe fog lépni, és az annak való teljes megfelelés az 1987-es nyilatkozatnak való megfelelésnek fog minősülni.

(35)

Az irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (10) összhangban kell elfogadni.

(36)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy elfogadja a nem ingyenesen kiosztandó légiközlekedési kibocsátási egységek árverezésére vonatkozó intézkedéseket; hogy elfogadja a részletes szabályokat az egyes légijármű-üzemeltetők részére biztosított külön tartalékalap működéséről és azon eljárásokról, amelyek a Bizottsághoz intézett azon kérésre vonatkoznak, hogy egy légijármű-üzemeltetőre vonatkozóan működési tilalmat rójon ki, valamint hogy módosítsa az I. mellékletben szereplő légiközlekedési tevékenységeket olyan esetekben, amikor harmadik ország intézkedéseket vezet be a légi közlekedés éghajlatváltozásra gyakorolt hatásának csökkentése érdekében. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemei módosítására irányulnak, beleértve annak új, nem alapvető fontosságú elemekkel való kiegészítését, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(37)

Mivel ezen irányelv célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a javasolt intézkedés léptéke és hatása miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(38)

A szabályozás javításáról szóló intézményközi megállapodás (11) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az ezen irányelv és az átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé.

(39)

A 2003/87/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A szöveg az 1. cikk előtt a következő címmel egészül ki:

2.

A 2. cikk a következő szöveggel egészül ki:

„(3)   Ezen irányelv Gibraltár repülőterére történő alkalmazása a Spanyol Királyság, illetve az Egyesült Királyság által a repülőtér helyéül szolgáló terület szuverenitásával kapcsolatos jogvitában elfoglalt jogi álláspontok sérelme nélkül értendő.”

3.

A 3. cikk a következőképpen módosul:

4.

A szöveg a 3. cikk után a következő fejezettel egészül ki:

„II.   FEJEZET

LÉGI KÖZLEKEDÉS

3a. cikk

Hatály

E fejezet rendelkezései az I. mellékletben szereplő légiközlekedési tevékenységek kapcsán kiosztott és kiutalt egységekre vonatkoznak.

3b. cikk

Légiközlekedési tevékenységek

A Bizottság 2009. augusztus 2-ig a 23. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban iránymutatásokat dolgoz ki az I. mellékletben felsorolt légiközlekedési tevékenységek értelmezésére.

3c. cikk

A légiközlekedési kibocsátási egységek teljes mennyisége

(1)   A 2012. január 1. és 2012. december 31. közötti időszakra a légijármű-üzemeltetők számára kiosztandó légiközlekedési kibocsátási egységek teljes mennyisége a korábbi összes, légi közlekedésből származó kibocsátások éves átlaga 97 %-ának felel meg.

(2)   A 11. cikk (2) bekezdésében említett, 2013. január 1-jén kezdődő időszakra és a 30. cikk (4) bekezdésében említett felülvizsgálatot követő esetleges módosítások hiányában minden ezt követő időszakra a légijármű-üzemeltetők számára kiosztandó légiközlekedési kibocsátási egységek teljes mennyisége a korábbi légi közlekedésből származó összes kibocsátás 95 %-a és az adott időszakban eltelt évek száma szorzatának felel meg.

Ez a százalékarány ezen irányelv általános felülvizsgálata keretében felülvizsgálható.

(3)   A Bizottság a 30. cikk (4) bekezdésének megfelelően felülvizsgálja a légijármű-üzemeltetők számára kiosztandó légiközlekedési kibocsátási egységek teljes mennyiségét.

(4)   A Bizottság 2009. augusztus 2-ig a légi közlekedésből származó összes korábbi kibocsátásról a rendelkezésre álló legmegfelelőbb adatok – többek közt a tényleges forgalmi adatok – alapján határoz. Ezt a határozatot a 23. cikk (1) bekezdésében említett bizottság megvizsgálja.

3d. cikk

A légiközlekedési kibocsátási egységek árverés keretében történő kiosztásának módszere

(1)   A 3c. cikk (1) bekezdésében említett időszakban a kibocsátási egységek 15 %-a árverésre kerül.

(2)   2013. január 1-jétől kezdődően az egységek 15 %-a kerül árverésre. Ez a százalékarány ezen irányelv általános felülvizsgálata keretében növelhető.

(3)   Rendeletet kell elfogadni az e cikk (1) és (2) bekezdésével vagy a 3f. cikk (8) bekezdésével összhangban nem ingyenesen kiutalandó légiközlekedési kibocsátási egységek tagállamok által történő árverésére vonatkozó részletes rendelkezések meghatározásáról. Az egyes tagállamok által árverésen kiosztandó légiközlekedési kibocsátási egységek száma arányos a tagállamnak a 14. cikk (3) bekezdése szerint bejelentett és a 15. cikk szerint hitelesített, a valamennyi tagállamra vonatkozóan a referenciaévre légi közlekedésnek tulajdonított összes kibocsátási egységekben való részesedésével. A 3c. cikk (1) bekezdésében említett időszakra 2010 a referenciaév, a 3c. cikkben említett minden ezt követő időszakra pedig az a naptári év, amely 24 hónappal az árveréssel érintett időszak kezdete előtt véget ér.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló említett rendeletet a 23. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(4)   A légi közlekedés kibocsátási egységeinek elárverezéséből származó bevételek felhasználásáról a tagállamok határoznak. A bevételeket az Unióban és harmadik országokban bekövetkező éghajlatváltozás kezelésére, többek között az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, az EU-ban és harmadik országokban az éghajlatváltozás hatásaihoz történő alkalmazkodásra, az enyhítésre és az alkalmazkodásra vonatkozó, beleértve különösen a repüléstechnika és légi közlekedés területén folyó kutatás és fejlesztés finanszírozására, az alacsony kibocsátású közlekedésen keresztüli kibocsátáscsökkentésre, valamint a közösségi rendszer igazgatási költségeinek fedezésére kell fordítani. Az árverésekből származó bevételeket különösen a globális energiahatékonysági és megújulóenergia-alaphoz történő hozzájárulások, továbbá az erdők pusztulásának elkerülése érdekében tett intézkedések finanszírozására kell felhasználni.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az e bekezdés alapján tett lépésekről.

(5)   A Bizottság részére ezen irányelv értelmében adott tájékoztatás nem mentesíti a tagállamokat a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésében meghatározott bejelentési kötelezettség alól.

3e. cikk

Az egységek kiosztása és kiutalása a légijármű-üzemeltetőknek

(1)   Minden egyes légijármű-üzemeltető a 3c. cikkben említett minden egyes időszak tekintetében kérelmezheti térítésmentesen kiosztandó légiközlekedési kibocsátási egységek kiosztását. Az adott légijármű-üzemeltető által az ellenőrzési évben teljesített, az I. mellékletben felsorolt légiközlekedési tevékenységekre vonatkozó hitelesített tonnakilométer-adatokat tartalmazó kérelmet az igazgatásért felelős tagállamban az illetékes hatóságnak lehet benyújtani. E cikk alkalmazásában az ellenőrzési év a IV. és V. melléklettel összhangban az érintett időszak kezdetét 24 hónappal megelőzően véget érő naptári év, vagy a 3c. cikk (1) bekezdésében említett időszak vonatkozásában a 2010-es év. A kérelmeket a vonatkozó időszak kezdetét megelőzően legalább 21 hónappal be kell nyújtani, vagy – a 3c. cikk (1) bekezdésében említett időszak vonatkozásában – 2011. március 31-ig.

(2)   A kérelemmel érintett időszak kezdetét legalább tizennyolc hónappal megelőzően, vagy – a 3c. cikk (1) bekezdésében említett időszakhoz kapcsolódóan – 2011. június 30-ig a tagállamok az (1) bekezdés szerint beérkező kérelmeket benyújtják a Bizottságnak.

(3)   A 3c. cikk (2) bekezdésében említett minden egyes időszak kezdetét legalább tizenöt hónappal megelőzően, vagy – a 3c. cikk (1) bekezdésében említett időszakhoz kapcsolódóan – 2011. szeptember 30-ig a Bizottság kiszámítja és elfogad egy határozatot, amely meghatározza a következőket:

Az e) pontban említett, tonnakilométerenkénti kibocsátási egységben kifejezett referenciaértéket a kibocsátási egységek d) pontban említett számának a Bizottsághoz a (2) bekezdéssel összhangban benyújtott kérelmekben szereplő tonnakilométer-adatok összegével történő elosztásával számítják.

(4)   A Bizottság által a (3) bekezdés szerint elfogadott határozat napját követő három hónapon belül minden egyes, igazgatásért felelős tagállam kiszámítja és közzéteszi a következőket:

(5)   2012. február 28-ig és minden egyes ezt követő év február 28-ig az igazgatásért felelős tagállam illetékes hatósága minden egyes légijármű-üzemeltető számára kiutalja az adott légijármű-üzemeltető számára, az adott évre e cikk vagy a 3f. cikk értelmében kiosztott kibocsátási egységeket.

3f. cikk

Külön tartalékalap egyes légijármű-üzemeltetők részére

(1)   A 3c. cikk (2) bekezdésében említett minden egyes időszakban a kiosztandó kibocsátási egységek teljes mennyiségének 3 %-át egy külön tartalékalapban elkülönítik az olyan légijármű-üzemeltetők számára, amelyek:

és amelyek a) pont szerinti tevékenysége vagy a b) pont szerinti további tevékenysége sem részben, sem egészben nem jelenti egy másik légijármű-üzemeltető által korábban végzett légiközlekedési tevékenység folytatását.

(2)   Az (1) bekezdés értelmében jogosult légijármű-üzemeltetők az igazgatásukért felelős tagállam illetékes hatóságánál kérelmezhetik a térítésmentesen kiosztandó kibocsátási egységek kiosztását a külön tartalékalapból. Valamennyi kérelmet a 3c. cikk (2) bekezdésében említett, a kérelem tárgyát képező időszak harmadik évének június 30. napjáig kell benyújtani.

Az (1) bekezdés b) pontja értelmében az egy légijármű-üzemeltető részére megállapított kiosztás nem haladhatja meg az 1 000 000 kibocsátási értéket.

(3)   A (2) bekezdés szerinti kérelemnek:

(4)   A (2) bekezdés szerinti kérelemre vonatkozó határidőtől számított legkésőbb hat hónapon belül a tagállamok az említett bekezdés szerint beérkező kérelmeket benyújtják a Bizottságnak.

(5)   A (2) bekezdés szerinti kérelemre vonatkozó határidőtől számított legkésőbb tizenkét hónapon belül a Bizottság dönt a kibocsátási egységeknek azon légijármű-üzemeltetők részére történő térítésmentes kiosztásához alkalmazott referenciaértékről, amelyek a (4) bekezdésnek megfelelően kérelmet nyújtottak be a Bizottsághoz.

A (6) bekezdésre is figyelemmel a referenciaérték számítása úgy történik, hogy a külön tartalékalapban levő kibocsátási egységek számát elosztják az alábbiak összegével:

(6)   Az (5) bekezdésben említett referenciaérték nem eredményezhet a 3e. cikk (4) bekezdése szerinti légijármű-üzemeltetőknek kiosztott, tonnakilométerenkénti éves kibocsátási egységnél több tonnakilométerenkénti éves kibocsátási egységet.

(7)   A Bizottság által az (5) bekezdés szerint elfogadott határozat napját követő három hónapon belül minden egyes, igazgatásért felelős tagállam kiszámítja és közzéteszi:

(8)   A külön tartalékalapból ki nem osztott kibocsátási egységeket a tagállamok árverésre bocsátják.

(9)   A Bizottság részletes szabályokat fogadhat el az e cikk szerinti külön tartalékalap működéséről, ideértve az (1) bekezdés szerinti jogosultsági követelményeknek való megfelelés értékelését. Ezen intézkedéseket, amelyek ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányulnak a 23. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

3g. cikk

Figyelemmelkísérési és jelentési tervek

Az igazgatásért felelős tagállam gondoskodik arról, hogy minden légijármű-üzemeltető az adott tagállam illetékes hatóságának figyelemmel kísérési tervet nyújtson be, amelyben a 3e. cikk szerinti alkalmazás céljából intézkedéseket állapít meg a kibocsátási és tonnakilométer-adatok figyelemmel kísérésére és jelentésére, továbbá arról, hogy a terveket az illetékes hatóság a 14. cikk értelmében elfogadott iránymutatásoknak megfelelően jóváhagyja.”

5.

A következő cím és cikk kerül beillesztésre:

„III.   FEJEZET

HELYHEZ KÖTÖTT LÉTESÍTMÉNYEK

3h. cikk

Hatály

E fejezet rendelkezései az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó engedélyekre és az I. mellékletben szereplő légi közlekedésen kívüli tevékenységek kapcsán kiosztott és kiutalt kibocsátási egységekre alkalmazandók.”

6.

A 6. cikk (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő szöveg lép:

7.

A 11. cikk után a következő cím kerül beillesztésre:

8.

A 11a. cikk szövege a következő bekezdéssel egészül ki:

„(1a)   A 3c. cikk (1) bekezdésében említett időszakok során a légijármű-üzemeltetők a 12. cikk (2a) bekezdése értelmében általuk átadandó kibocsátási egységek számának legfeljebb 15 %-ig használhatják a CER-eket és az ERU-kat.

Az ezt követő időszakokra vonatkozóan a légiközlekedési tevékenységekkel kapcsolatosan felhasználható CER-ek és ERU-k százalékarányát az irányelv általános felülvizsgálatának részeként és az éghajlatváltozással foglalkozó nemzetközi rendszer alakulásának figyelembevételével kell felülvizsgálni.

A 3c. cikkben említett minden egyes időszak kezdetét legalább hat hónappal megelőzően a Bizottság közzéteszi ezt a százalékos mértéket.”

9.

A 11b. cikk (2) bekezdésében a „létesítményekből” szó helyébe a „tevékenységekből” szó lép.

10.

A 12. cikk a következőképpen módosul:

11.

A 13. cikk (3) bekezdésben a „12. cikk (3) bekezdésével” kifejezést a „12. cikk (2a) vagy (3) bekezdésével” kifejezés váltja fel.

12.

A 14. cikk a következőképpen módosul:

13.

A 15. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„15. cikk

Hitelesítés

A tagállamok biztosítják, hogy az üzemeltetők vagy légijármű-üzemeltetők által a 14. cikk (3) bekezdésének megfelelően benyújtott jelentéseket az V. mellékletben és bármely, a Bizottság által az ezzel a cikkel összhangban elfogadott részletes rendelkezésben meghatározott követelmények szerint hitelesítik, és erről az illetékes hatóságot tájékoztatják.

A tagállamok biztosítják, hogy ha egy üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető előző évi kibocsátásairól szóló jelentése a hitelesítés szerint március 31-ig nem tesz eleget az V. mellékletben és bármely, a Bizottság által az ezzel a cikkel összhangban elfogadott részletes rendelkezésben megfogalmazott követelményeknek, az adott üzemeltető vagy légijármű-üzemeltető megfelelő jelentés benyújtásáig nem ruházhat át további kibocsátási egységeket más személyekre.

A Bizottság részletes rendelkezéseket fogadhat el a légijármű-üzemeltetők által a 14. cikk (3) bekezdése szerint benyújtott jelentések és a 3e. és 3f. cikkek szerint benyújtott kérelmek hitelesítésére, beleértve a hitelesítő szervek által alkalmazandó hitelesítő eljárásokat, a 23. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban.”

14.

A 16. cikk a következőképpen módosul:

15.

A következő cikkek kerülnek beillesztésre:

„18a. cikk

Az igazgatásért felelős tagállam

(1)   Az igazgatásért felelős tagállam a légijármű-üzemeltető tekintetében a következő:

(2)   Amennyiben a 3c. cikkben említett bármely időszak első két évében az e cikk (1) bekezdésének b) pontja alá tartozó légijármű-üzemeltető által végzett repülésekből származó, légi közlekedésnek tulajdonított kibocsátások egyáltalán nem tulajdoníthatók az igazgatásért felelős tagállamnak, a légijármű-üzemeltetőt a következő időszak tekintetében másik tagállam igazgatása alá kell áthelyezni. Az igazgatásért felelős új tagállam az előző időszak első két évében az adott légijármű-üzemeltető által végzett repülések légi közlekedésnek tulajdonított becsült kibocsátásai által legnagyobb arányban érintett tagállam lesz.

(3)   A Bizottság a rendelkezésre álló legjobb információk alapján:

(4)   A Bizottság, a 23. cikk (2) bekezdése szerinti szabályozási eljárással összhangban az ezen irányelv hatálya alá tartozó repülőgép üzemeltetők irányítására vonatkozóan iránymutatásokat dolgozhat ki az igazgatásért felelős tagállamok számára.

(5)   Az (1) bekezdés alkalmazásában a »referenciaév« a Közösség területén való működést 2006. január 1. után megkezdő légijármű-üzemeltető vonatkozásában a működés első naptári éve, minden más esetben pedig a 2006. január 1-jén kezdődő naptári év.

18b. cikk

Az Eurocontrol által nyújtott támogatás

A Bizottság a 3c. cikk (4) bekezdése és a 18a. cikk szerinti kötelezettségei elvégzése érdekében kérheti az Eurocontrol vagy más illetékes szervezet segítségét, és az említett szervezetekkel e célból bármely megfelelő megállapodást megköthet.

16.

A 19. cikk (3) bekezdése a következőképpen módosul:

17.

A 23. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.”

18.

Az alábbi cikk kerül beillesztésre:

„25a. cikk

Harmadik országok által a repülés éghajlatváltozásra gyakorolt hatásának csökkentése érdekében tett intézkedések

(1)   Amennyiben egy harmadik ország intézkedéseket hoz az említett országból induló, és a Közösségben leszálló légi járatok éghajlatváltozásra gyakorolt hatásainak csökkentése érdekében, a Bizottság – miután a harmadik országgal és a 23. cikk (1) bekezdésében említett bizottság keretében a tagállamokkal konzultációt folytatott – mérlegeli a közösségi rendszer és a harmadik országbeli intézkedések optimális összeegyeztetésének lehetőségeit.

Szükség esetén a Bizottság módosításokat fogadhat el az érintett harmadik országból érkező járatoknak az I. mellékletben felsorolt légiközlekedési tevékenységekből való kizárására, vagy az I. mellékletben felsorolt légiközlekedési tevékenységek egyéb olyan módosítására, amelyet a negyedik albekezdés szerinti valamely megállapodás ír elő. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 23. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

A Bizottság javasolhatja ezen irányelv bármilyen más módosítást az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

A Bizottság szükség esetén a Szerződés 300. cikkének (1) bekezdésével összhangban tárgyalások megkezdését ajánlhatja a Tanácsnak az érintett harmadik országgal való megállapodás megkötése érdekében.

(2)   A Közösség és tagállamai továbbra is törekszenek a légi közlekedésből származó üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését célzó globális intézkedésekre vonatkozó megállapodás elérésére. A Bizottság bármely ilyen megállapodás fényében mérlegeli, hogy a légijármű-üzemeltetők vonatkozásában szükséges-e ezt az irányelvet módosítani.”

19.

A 28. cikk a következőképpen módosul:

20.

A 30. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(4)   A Bizottság 2014. december 1-jéig ezen irányelv alkalmazásának figyelemmel kísérése és tapasztalata alapján felülvizsgálja ezen irányelv működését az I. mellékletben felsorolt légiközlekedési tevékenységekkel kapcsolatban, és szükség szerint javaslatokat tehet az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a Szerződés 251. cikke alapján. A Bizottság különösen az alábbiakra fordít figyelmet:

A Bizottság ekkor jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

21.

A 30. cikk után a következő cím kerül beillesztésre:

22.

Az I., IV. és V. melléklet ezen irányelv mellékletével összhangban módosul.

13.1.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 8/22

(1)

A 2008/955/EK bizottsági határozat (2) módosította az 1782/2003/EK tanácsi rendelet 10. cikkének (2) bekezdése, 143d. és 143e. cikke alapján az EMGA, illetve az EMVA-kiadások számára rendelkezésre bocsátott összegek meghatározásáról szóló, 2006. május 24-i 2006/410/EK bizottsági határozatot (3), amely az 1782/2003/EK tanácsi rendeletben (4) előírt közvetlen kifizetések önkéntes modulációjának az 1782/2003/EK rendelet fent említett cikkeiben és a 378/2007/EK tanácsi rendelet (5) 4. cikkének (1) bekezdésében megállapított szabályaival összhangban meghatározta az EMGA-ból az EMVA-ba átcsoportosított pénzeszközök teljes összegét a 2007-től 2013-ig terjedő költségvetési évek tekintetében.

(2)

A 2008/955/EK határozat elfogadása következtében helyénvaló kiigazítani az EMVA rendelkezésére bocsátott összegeket, és a kiigazított összegeket belefoglalni a közösségi vidékfejlesztési támogatás éves bontásába.

(3)

A 2006/636/EK bizottsági határozatot (6) ezért ennek megfelelően módosítani kell,

13.1.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 8/24

(1)

Az 510/2006/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében és ugyanezen rendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta a Litvánia által benyújtott és 2005. június 15-én beérkezett, a „Džiugas” névnek egy sajtfélére vonatkozóan, oltalom alatt álló földrajzi jelzésként történő bejegyzésére irányuló kérelmet.

(2)

A Bizottság kérésére Litvánia új termékleírást, valamint összefoglaló és kiegészítő információkat nyújtott be, amelyek 2006. július 3-án, 2006. december 5-én, illetve 2008. szeptember 3-án érkeztek be.

(3)

A Bizottság többek között arra vonatkozóan kért felvilágosítást, hogy milyen kapcsolat van a bejegyzési kérelemben szereplő termék jellemzői és különleges földrajzi eredete között.

(4)

A Litvánia által a kérelemhez kapcsolódóan benyújtott anyagot áttanulmányozva a Bizottság megállapította, hogy a szóban forgó sajtféle egyedi minősége, illetve jellemzői az előállítási módszerekből vezethetők le, és nem tulajdoníthatók a földrajzi eredetnek. A termékleírásban az a megállapítás szerepel, hogy a „Džiugas” sajt és annak származási helye közötti kapcsolat az előállítás során alkalmazott különleges módszerben testesül meg, amely olyan sajátos fizikai, kémiai és érzékszervi tulajdonságokat kölcsönöz a terméknek, amelyek más sajtokban nem mutathatók ki. Ezenkívül a termékleírás közli azt is, hogy a „Džiugas” sajt magasabb magnézium- és kalciumtartalma az előállítási módszerből ered, továbbá hogy a szóban forgó sajt egyedi érzékszervi tulajdonságait, nevezetesen a szürkés árnyalatokba hajló halványsárga színét és friss ízét az előállításhoz használt módszernek köszönheti. Mivel nem mutatható ki kapcsolat e tényezők és a földrajzi eredet között, a szóban forgó kérelem nem felel meg az oltalom alatt álló földrajzi jelzésként történő bejegyzésre vonatkozó alapvető követelményeknek.

(5)

Litvánia tehát nem bizonyította az 510/2006/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdése b) pontjának második francia bekezdése szerinti kapcsolat meglétét.

(6)

A fentiek alapján a „Džiugas” név oltalom alatt álló földrajzi jelzésként történő bejegyzésére irányuló kérelmet el kell utasítani.

(7)

Az e határozatban foglalt intézkedés összhangban van az oltalom alatt álló földrajzi jelzésekkel és az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekkel foglalkozó állandó bizottság véleményével,

13.1.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 8/25

(1)

Az 510/2006/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében és ugyanezen rendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta a Litvánia által benyújtott és 2005. június 15-én beérkezett, a „Germantas” névnek egy sajtfélére vonatkozóan, oltalom alatt álló földrajzi jelzésként történő bejegyzésére irányuló kérelmet.

(2)

A Bizottság kérésére Litvánia új termékleírást, valamint összefoglaló és kiegészítő információkat nyújtott be, amelyek 2006. július 3-án, 2006. december 5-én, illetve 2008. szeptember 3-án érkeztek be.

(3)

A Bizottság többek között arra vonatkozóan kért felvilágosítást, hogy milyen kapcsolat van a bejegyzési kérelemben szereplő termék jellemzői és különleges földrajzi eredete között.

(4)

A Litvánia által a kérelemhez kapcsolódóan benyújtott anyagot áttanulmányozva a Bizottság megállapította, hogy a szóban forgó sajtféle egyedi jellemzői az előállítási módszerekből vezethetők le, és nem tulajdoníthatók a földrajzi eredetnek. A termékleírásban az a megállapítás szerepel, hogy a „Germantas” sajt és annak származási helye közötti kapcsolat az előállítás során alkalmazott különleges módszeren alapul, amely sajátos érzékszervi tulajdonságokat kölcsönöz a terméknek, megkülönböztetve azt más sajtféléktől. A termékleírás megerősíti, hogy a „Germantas” sajt jellemző érzékszervi tulajdonságai – nevezetesen a zöldestől a szürkésig terjedő árnyalatokba hajló halvány sárgás szín, a savanyított tej, a tejsavó és a pasztőrözött tej lágy zamata, valamint a magas hőmérsékleten pasztőrözött tej enyhén savanykás íze – az előállítási módszerrel függenek össze. A leírásban szerepel továbbá az is, hogy a „Germantas” sajt jellegzetes színét annak köszönheti, hogy olyan áttetsző vagy színes fóliában érlelik, amely korlátozza a fényérzékeny vegyületek fény hatására végbemenő bomlását. Mivel nem mutatható ki kapcsolat e tényezők és a földrajzi eredet között, a szóban forgó kérelem nem felel meg az oltalom alatt álló földrajzi jelzésként történő bejegyzésre vonatkozó alapvető követelményeknek.

(5)

Litvánia tehát nem bizonyította az 510/2006/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdése b) pontjának második francia bekezdése szerinti kapcsolat meglétét.

(6)

A fentiek alapján a „Germantas” név oltalom alatt álló földrajzi jelzésként történő bejegyzésére irányuló kérelmet el kell utasítani.

(7)

Az e határozatban foglalt intézkedés összhangban van az oltalom alatt álló földrajzi jelzésekkel és az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekkel foglalkozó állandó bizottság véleményével,

13.1.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 8/26

(1)

A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) és különösen annak 4. cikke egyértelmű kötelezettségeket ír elő a nemzeti közigazgatások közötti együttműködés tekintetében, és a tagállamok hatáskörébe utalja az ilyen együttműködéshez szükséges feltételek megteremtését. A fenti irányelv egyértelműen kötelezővé teszi a tagállamok számára, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy a foglalkoztatásra vonatkozó szabályokkal és feltételekkel kapcsolatos információk általánosan elérhetővé váljanak nem csupán a külföldi szolgáltatók, hanem az érintett, kiküldetésben lévő munkavállalók számára is.

(2)

A Bizottság a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „A munkavállalók szolgáltatásnyújtás keretében történő kiküldetéséről: az előnyök és a potenciál maximalizálása a munkavállalók védelmének biztosítása mellett” című, 2007. június 13-i közleményében (2) kinyilvánította azon szándékát, miszerint magas szintű bizottságot kell felállítani annak érdekében, hogy a tagállamok támogatást és segítséget kapjanak a bevált gyakorlatok felismerésében és egymással való megosztásában, hogy intézményesítsék a kormányzati szakértők jelenlegi, informális csoportját, továbbá hogy rendszeresen, formálisan bevonják a szociális partnereket.

(3)

A Bizottság a szolgáltatások nyújtásának keretében a munkavállalók kiküldetése terén a megerősített igazgatási együttműködésről szóló 2008. április 3-i ajánlásában (3) leírta, hogy a tagállamoknak aktívan részt kell venniük a munkavállalók kiküldetése terén a helyes gyakorlat meghatározásának és cseréjének rendszeres és hivatalos folyamatában a Bizottság által e célból létrehozott együttműködési fórumokon keresztül.

(4)

A Tanács 2008. június 9-i következtetéseiben felkérte a Bizottságot, hogy szakértői bizottság felállításával intézményesítse a munkavállalók kiküldetésével foglalkozó informális csoportot.

(5)

A fenti tanácsi következtetések szerint a felállítandó bizottságnak be kell vonnia az ellenőrzésért felelős közjogi szerveket, mint például a munkaügyi felügyelő hatóságok, továbbá a megfelelő szinteken és a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban rendszeresen és hivatalosan is be kell vonnia a szociális partnereket, különösen a szociális partnerek képviselőit azon ágazatokban, amelyekben gyakran fordul elő munkavállalók kiküldetése.

(6)

Ezért szakértői bizottságot kell létrehozni a munkavállalók kiküldetése területén, és meg kell határozni annak feladatait, felelősségét és felépítését.

(7)

A szakértői bizottság többek között a következő feladatokat látná el: a tagállamok támogatása és segítése a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok felismerésében és egymással való megosztásában; a lényeges információk megosztásának ösztönzése; azoknak a kérdéseknek és nehézségeknek a vizsgálata, amelyek a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó szabályozás gyakorlati alkalmazása, illetve gyakorlati végrehajtása során esetlegesen felmerülhetnek; az információkhoz való hozzáférés és az igazgatási együttműködés javítása terén elért haladás szoros nyomon követése, ideértve egy elektronikus információmegosztási rendszer lehetséges kifejlesztését.

(8)

A bizottságnak az egyes tagállamokban a munkavállalók szolgáltatásnyújtás keretében történő kiküldetésére alkalmazandó szabályok végrehajtásáért, alkalmazásáért és nyomon követéséért felelős vagy abban érintett nemzeti hatóságokat képviselő szakértőkből kell állnia. E szakértőknek átfogó ismeretekkel, kompetenciákkal és tapasztalatokkal kell rendelkezniük a különböző érintett szakpolitikai területek vonatkozásában. A nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban a bizottságban képviseltethetik magukat a jogszabályok ellenőrzésért felelős szakmai szervek – mint például a munkaügyi felügyelő hatóságok –, illetve a szociális partnerek.

(9)

A bizottságnak emellett hivatalosan és rendszeresen be kell vonnia az európai szintű szociális partnereket, különösen azon ágazatok képviseletében, amelyekben gyakran fordul elő munkavállalók kiküldetése – pl. építőipar, munkaerő-kölcsönzés, vendéglátás, mezőgazdaság és szállítás. Olyan szakértők jártasságára is kell tudnia építeni, akik a napirendjén szereplő különleges témával kapcsolatos speciális kompetenciákkal rendelkeznek.

(10)

Lehetővé kell tenni, hogy megfigyelőként részt vehessenek az EGT/EFTA államok, az EFTA Felügyeleti Hatóság, a csatlakozni kívánó és a tagjelölt országok, valamint Svájc képviselői.

(11)

A 2001/844/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozat (4) mellékletében megállapított bizottsági biztonsági szabályok sérelme nélkül meg kell állapítani azokat a szabályokat, amelyek szerint a tagok információkat hozhatnak nyilvánosságra.

(12)

A bizottság tagjaira vonatkozó személyes adatokat a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (5) megfelelően kell feldolgozni.

(13)

A felmerülő költségeket a Progress közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program létrehozásáról szóló, 2006. október 24-i 1672/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (6) keretében kell finanszírozni,

1.

támogatja és segíti a tagállamokat a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok felismerésében és egymással való fokozottabb megosztásában;

2.

ösztönzi a lényeges információk megosztását, beleértve a tagállamok és/vagy szociális partnerek közötti, már létező (kétoldalú) igazgatási együttműködés formáira vonatkozó információkat;

3.

megvizsgálja a 96/71/EK irányelv vagy a nemzeti végrehajtási intézkedések végrehajtásával és gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos kérdéseket, nehézségeket, valamint specifikus problémákat, valamint az irányelv érvényesítésével kapcsolatos kérdéseket;

4.

megvizsgálja a 96/71/EK irányelv 3. cikke (10) bekezdésének alkalmazásából eredő esetleges nehézségeket;

5.

nyomon követi az információkhoz való hozzáférés és az igazgatási együttműködés javítása terén elért haladást, és ebben az összefüggésben értékeli többek között az igazgatási együttműködés fokozását szolgáló információmegosztáshoz legmegfelelőbb technikai támogatási lehetőségeket, ideértve egy elektronikus információs rendszer létrehozását;

6.

szükség esetén megvizsgálja a munkavállalók jogainak és pozíciójuk védelmének tényleges betartását és érvényesítését elősegítő lehetőségeket;

7.

mélyrehatóan vizsgálja a gyakorlati, határokon átnyúló érvényesítéssel kapcsolatos problémákat a meglévő problémák megoldása, a meglévő jogi eszközök gyakorlati alkalmazásának javítása és szükség esetén a tagállamok közötti kölcsönös segítségnyújtás fokozása érdekében.

—

öt tag a közösségi szintű munkaadói szervezetek képviseletében,

—

öt tag a közösségi szintű munkavállalói szervezetek képviseletében,

—

legfeljebb tíz tag (egyenletesen elosztva a munkaadói és a munkavállalói szervezetek között) azon ágazatok szociális partnereinek képviseletében, amelyekben gyakran fordul elő munkavállalók kiküldetése.

13.1.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 8/29

(1)

A 2001/95/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint a gyártók kizárólag biztonságos terméket hozhatnak forgalomba.

(2)

A 2001/95/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében egy terméket a vonatkozó nemzeti szabványok hatálya alá tartozó veszélyek és veszélykategóriák tekintetében biztonságosnak lehet tekinteni, ha az megfelel az olyan európai szabványokat átvevő önkéntesen alkalmazott nemzeti szabványoknak, amelyeknek a hivatkozásait a Bizottság az irányelv 4. cikke (2) bekezdésével összhangban az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdette.

(3)

Az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerint az európai szabványokat a Bizottság felhatalmazása alapján európai szabványügyi testületeknek kell megállapítaniuk. A Bizottság kihirdeti az ezekre a szabványokra történő hivatkozásokat.

(4)

Az irányelv 4. cikkének (2) bekezdése megállapítja az európai szabványügyi testületek által az irányelv hatálybalépése előtt elfogadott szabványok hivatkozásainak közzétételére vonatkozó eljárást. Amennyiben ezek a szabványok biztosítják az általános biztonsági előírásnak való megfelelést, a Bizottság dönt a hivatkozásaik kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ezekben az esetekben a Bizottság, saját kezdeményezésből vagy egy tagállam kérésére, az irányelv 15. cikkének (2) bekezdése szerint megállapított eljárással összhangban dönt arról, hogy a kérdéses szabvány megfelel-e az általános biztonsági előírásnak. A Bizottság a szabványra történő hivatkozás kihirdetéséről a 98/34/EK irányelv 5. cikkével létrehozott bizottsággal történő konzultációt követően dönt. A Bizottság döntéséről értesíti a tagállamokat.

(5)

A bébikomp olyan eszköz, amely a még járni nem tudó gyermeket segíti az önálló helyváltoztatásban. Az utóbbi 20 év európai és az egyesült államokbeli kórházi sürgősségi ellátásra vonatkozó adatai következetesen arról tanúskodnak, hogy a bébikomp használata során fennáll az elesés veszélye, mert megnöveli az önállóan állni vagy járni nem tudó gyermekek mozgékonyságát és sebességét.

(6)

A bébikomp használata során előforduló balesetek főleg lépcsőn való leesés, illetve felborulás miatt történnek meg, különösen amikor a gyermek olyan egyenetlen felszínt próbál átlépni, mint például a küszöb vagy a szőnyegsarok. Az ilyen balesetekből származó sérülések nagyon veszélyesek, mert az esetek nagy részében a gyermek fejét érintik.

(7)

1997 szeptemberében a Bizottság felhatalmazást adott az Európai Szabványügyi Bizottságnak (CEN) a bébikomp által lehetővé tett fokozott mozgékonyság és sebesség miatti, a még járni nem tudó gyermeket érintő specifikus biztonsági kockázatok tanulmányozására a kapcsolódó szabványban, amelyet a CEN éppen akkor fejlesztett ki.

(8)

Az EN 1273 szabvány CEN által elfogadott első verzióját a Bizottság 2001-ben nem megfelelőnek minősítette, mivel a szabvány figyelmen kívül hagyta a felhatalmazásban leírt specifikus kockázatot.

(9)

Az EN 1273 szabvány 2005. májusi felülvizsgált verziója viszont már tartalmazza a bizottsági felhatalmazásban kért stabilitási vizsgálatokat és a lépcsőn történő leesés, illetve felborulás kockázatát csökkentő szerkezeti követelményeket.

(10)

Az EN 1273:2005 szabványt a tagállamok piacfelügyeleti hatóságai széleskörben használják, amint azt már számos, erre a szabványra hivatkozó RAPEX értesítés megerősített. Továbbá néhány tagállam is erre a szabványra hivatkozik gyermekápolási cikkekről szóló jogszabályaiban (3).

(11)

Az EN 1273:2005 szabvány által a lépcsőn történő leesés és a felborulás ellen nyújtott fokozott biztonság javítja a bébikomp használatából eredő balesetek passzív megelőzését.

(12)

A Bizottság úgy találja, hogy az EN 1273:2005 szabvány teljesíti az általános biztonsági előírást. Mivel a szabványt a 2001/95/EK irányelv hatálybalépése előtti felhatalmazás alapján fogadták el, az EN 1273:2005 hivatkozást a 4. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében megállapított eljárással összhangban kell közzétenni.

(13)

Az EN 1273:2005 szabványnak az általános biztonsági előírással való megfeleléséről szóló ezen határozat a Bizottság kezdeményezésére született.

(14)

Az ebben a határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a 2001/95/EK irányelvben felállított bizottság véleményével,

13.1.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 8/31

(1)

A bizonyos tagállamokban előforduló kéknyelv-betegség elleni sürgősségi vakcinázási tervek jóváhagyásáról és a 2007. és 2008. évi közösségi pénzügyi hozzájárulás mértékének megállapításáról szóló, 2008. július 24-i 2008/655/EK bizottsági határozat (3) jóváhagyta Belgium, a Cseh Köztársaság, Dánia, Németország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia és Portugália vakcinázási terveit, és meghatározta a közösségi pénzügyi hozzájárulás maximális összegét.

(2)

2008 második felében számos tagállamban észlelték a kéknyelv-betegség megjelenését. A kéknyelv-betegség 8. szerotípusa első alkalommal jelent meg Ausztriában és Svédországban. A kéknyelv-betegség 8. szerotípusának új kitörését fedezték fel Dániában és Spanyolországban. Emellett a kéknyelv-betegség 1. szerotípusa tovább terjedt Franciaországban, Spanyolországban és Portugáliában.

(3)

Mivel Ausztriában és Svédországban a betegség a 2008/655/EK határozat kihirdetését követően tört ki, e két tagállam a vakcinázási tervet túl későn nyújtotta be ahhoz, hogy az említett határozat 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározott határidőt be tudta volna tartani. Ezért az időközi jelentésekkel kapcsolatos rendelkezések – többek között a közösségi hozzájárulás csökkentésére vonatkozók – nem vonatkoznak az említett tagállamokra.

(4)

Az érintett tagállamok tájékoztatták a Bizottságot és a többi tagállamot a betegség kitöréséről. E tagállamok benyújtották a sürgősségi vakcinázásra vonatkozó új vagy módosított tervüket, amelyben ismertették a 2007 és 2008 folyamán felhasználandó oltóanyagadagok hozzávetőleges számát és a vakcinázások végrehajtásának becsült költségeit. A Bizottság állat-egészségügyi és pénzügyi szempontból egyaránt értékelte az Ausztria és Svédország által benyújtott új terveket, valamint a Dánia, Spanyolország, Franciaország, Hollandia és Portugália által benyújtott módosított terveket, és megállapította, hogy azok összhangban állnak a vonatkozó közösségi állat-egészségügyi jogszabályokkal. A kéknyelv-betegség elleni vakcinázást az érintett tagállamokban ezért a 2000/75/EK irányelv 9. cikkének (2) bekezdésével összhangban jóvá kell hagyni.

(5)

A kiadások támogathatóságát jelenleg a 2007. november 1-je és 2008. december 31-e között fizetett költségekre korlátozzák. A sürgősségi vakcinázási tervek azonban 2008 végéig fennmaradnak. Ezért a kiadások támogathatósága tekintetében a vakcinázás elvégzése a meghatározó ügyleti tény. Az említett időszakban történő meghatározó ügyleti tényre vonatkozó intézkedések jogosultak társfinanszírozásra.

(6)

A 2008/655/EK határozatot tehát ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

1.

A 1. cikk első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„A 2007. november 1-jétől2008. december 31-ig tartó időszakra Belgium, a Cseh Köztársaság, Dánia, Németország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Portugália és Svédország által benyújtott, technikai és pénzügyi rendelkezésekből álló vakcinázási terveket a Bizottság jóváhagyja.”

2.

A 2. cikk (1) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A 2007. és 2008. évben, a kéknyelv-betegség elleni küzdelem során alkalmazott sürgősségi intézkedések tekintetében, az 1. cikkben említett kéknyelv-betegség elleni sürgősségi vakcinázási tervek alapján Belgium, a Cseh Köztársaság, Dánia, Németország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Portugália és Svédország egyedi közösségi pénzügyi hozzájárulásra jogosult, melynek mértéke a következő:”

3.

A 4. cikk (1) bekezdésében a d) pont helyébe a következő szöveg lép:

4.

A 4. cikk (1) bekezdése az alábbi albekezdéssel egészül ki:

„Az (1) bekezdés a) és b) pontja, valamint a (2) bekezdés rendelkezései azonban nem alkalmazandók az Ausztria és Svédország által benyújtott tervekre.”

13.1.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 8/33

1.

A 66. és 67. oldalon, a IV. melléklet táblázata helyébe az alábbi táblázat lép:

2.

A 82. oldalon, a XI. mellékletben:

3.

A 68. oldalon, az V. mellékletben:

„a)

… %-ban …-val etetett”,

„a)

… %-ban …-val/vel etetve”.

13.1.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 8/s3