30.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 350/1

(1)

A Tanács a 74/2004/EK rendelettel (2) végleges kiegyenlítő vámot vetett ki az Indiából származó, az ex 6302 21 00, ex 6302 22 90, ex 6302 31 00 és az ex 6302 32 90 KN-kód alá tartozó pamut jellegű ágynemű behozatalára. A vámtétel a mintába bekerült egyedi vállalatok esetében 4,4 % és 10,4 % között mozog, az együttműködő vállalatok esetében átlagosan 7,6 % és a maradvány vámtétel 10,4 %-os.

(2)

A végleges kiegyenlítő vám kivetését követően India kormánya előterjesztette, hogy két támogatási rendszer (a Vámjogosultsági Betétkönyv Rendszer, valamint a jövedelemadó-törvény 80. HHC szakasza szerinti jövedelemadó-mentesség) körülményei megváltoztak, és hogy e változások tartós jellegűek. Azzal érvelt, hogy így a támogatás mértéke valószínűsíthetően csökkent, és emiatt a részben ezekre a rendszerekre létrehozott intézkedéseket felül kell vizsgálni.

(3)

A Bizottság megvizsgálta az indiai kormány által benyújtott bizonyítékot, és úgy ítélte meg, hogy ennek alapján indokolt az alaprendelet 19. cikkének rendelkezései szerinti felülvizsgálat megindítása. A tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (3) hivatalból megindította a hatályban lévő intézkedések hivatalos részleges felülvizsgálatát.

(4)

E részleges időközi felülvizsgálat keretében indított vizsgálat célja, hogy felmérje az olyan vállalatokra vonatkozó meglévő intézkedések folytatásának, megszüntetésének vagy módosításának szükségességét, amelyek az egyik vagy mindkét megváltozottnak vélt támogatási rendszer kedvezményeiből részesültek, amennyiben a vizsgálat megindításáról szóló értesítés vonatkozó rendelkezéseivel összhangban elegendő bizonyíték állt rendelkezésre. Megállapításainak függvényében a vizsgálat azt is felmérné, hogy szükség van-e az eredeti vizsgálatban együttműködő egyéb vállalatokra vonatkozó intézkedések és/vagy az összes többi vállalatra alkalmazandó fennmaradó intézkedés felülvizsgálatára.

(5)

A vizsgálat a 2006. október 1-jétől2007. szeptember 30-ig tartó időszakra (a továbbiakban: a felülvizsgálati időszak) terjedt ki.

(6)

A Bizottság a részleges időközi felülvizsgálat megindításáról hivatalosan értesítette az indiai kormányt, valamint azokat az előző vizsgálatban együttműködő indiai exportáló gyártókat, akikről megállapítást nyert, hogy részesültek a megváltozottnak vélt egy vagy mindkét támogatási rendszer kedvezményeiből, és akiket a részleges időközi felülvizsgálat megindításáról szóló értesítés felsorol, illetve a közösségi iparág képviselőit. Az érdekelt feleknek lehetőségük volt álláspontjuk írásbeli kifejtésére és szóbeli meghallgatás kérésére. A felek által benyújtott írásbeli és szóbeli észrevételeket mérlegelték, és adott esetben figyelembe vették.

(7)

Tekintettel az e felülvizsgálatban érintett felek számára, a támogatás vizsgálatára irányuló mintavételi módszerek igénybevételét az alaprendelet 27. cikkével összhangban javasolták.

(8)

Annak érdekében, hogy a Bizottság az alaprendelet 27. cikkének (2) bekezdése szerint választhasson mintát, az exportőrök és a nevükben eljáró képviselők felkérést kaptak, hogy az eljárás kezdeményezésétől számított három héten belül jelentkezzenek és szolgáltassanak alapvető információkat kivitelükről és belföldi forgalmukról, bizonyos sajátos támogatási rendszerekről, valamint az összes kapcsolt vállalkozás nevéről és tevékenységeiről. Az indiai hatóságokat szintén tájékoztatták.

(9)

Több mint 80 vállalat jelentkezett és szolgáltatott a mintavételhez kért információt. E társaságok a mintavételi időszakban a Közösségbe irányuló indiai kivitel 95 %-át képviselték.

(10)

Tekintettel a vállalatok nagy számára, a Közösségbe irányuló legnagyobb mennyiségű exportot bonyolító 11 exportáló vállalatot és csoportot választottak ki a közösségi iparággal, a Texprocil indiai textilszövetséggel és az indiai kormánnyal egyeztetve.

(11)

A minta a mintavételi időszakban (2006. április 1-jétől2007. március 31-ig) az érintett termék Indiából EU-ba irányuló összes exportjának 64 %-át képviselte. Az alaprendelet 27. cikkével összhangban a kiválasztott minta a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható legnagyobb reprezentatív exportmennyiséget fedte le.

(12)

Az alaprendelet 27. cikkének (3) bekezdése szerinti egyedi támogatási hányad megállapítására vonatkozó kérelmet négy, a mintában nem szereplő vállalat nyújtott be. Tekintettel azonban a kérelmek és a mintába beválasztott vállalatok nagy számára, a Bizottság úgy vélte, a 27. cikk (3) bekezdése szerinti egyedi vizsgálatok indokolatlan terheléssel járnának, és meggátolnák a vizsgálat megfelelő időben történő befejezését. Így a mintában nem szereplő négy vállalat egyedi különbözet megállapítására vonatkozó kérelmét elutasították.

(13)

A vizsgálat során megállapították, hogy a mintában szereplő két exportáló vállalat két kapcsolt vállalkozása a felülvizsgálati időszak idején az érintett terméket nem állította elő, exportálta vagy értékesítette belföldön. Nem jelezték, hogy a jövőben lenne ilyen szándékuk. A Bizottság ezért úgy döntött, a kapcsolt vállalkozásokat kizárja a mintából és az egyedi támogatási hányadok kiszámításából.

(14)

A mintába fel nem vett társaságok tájékoztatást kaptak, hogy a kivitelükre kiszabott szubvencióellenes vám kiszámítása az alaprendelet 15. cikkének (3) bekezdése szerint történik, azaz nem lépi túl a mintában szereplő társaságokra megállapított kiegyenlíthető támogatások súlyozott átlagát.

(15)

Azokat a társaságokat, amelyek az eljárás kezdeményezéséről szóló értesítésben meghatározott határidőn belül nem jelentkeztek, a Bizottság nem tekintette érdekelt feleknek.

(16)

A mintában szereplő összes indiai exportáló gyártó válaszolt a kérdőívre.

(17)

A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a támogatás megállapításához szükségesnek ítélt. Ellenőrző látogatásokra a következő érdekelt felek hivatalaiban, illetve telephelyein került sor:

(18)

Az indiai kormány és a többi érdekelt fél tájékoztatást kapott azon alapvető tényekről és szempontokról, amelyek alapján javasolni akarták az érvényes vámtételek módosítását és a meglévő intézkedések további alkalmazását. Emellett kellő időt kaptak észrevételeik megtételére. Valamennyi benyújtott dokumentumot és észrevételt az alábbiakban foglaltaknak megfelelően kellően figyelembe vettek.

(19)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék az Indiából származó tiszta vagy mesterséges szálakkal, illetve lenszállal kevert (amennyiben nem ez van többségben) kevert pamutszálas, fehérített, festett vagy nyomott ágynemű (a továbbiakban: az érintett termék), amely jelenleg az ex 6302 21 00, ex 6302 22 90, ex 6302 31 00 és ex 6302 32 90 KN-kódok alá sorolható be, és ahogy azt az eredeti vizsgálatban meghatározták.

(20)

A rendelkezésre álló információ és a Bizottság kérdőíveire adott válaszok alapján az alábbi, állítólag támogatásokat nyújtó rendszereket vizsgálták:

(21)

A fenti (1)–(5) bekezdésekben megjelölt rendszerek az 1992. évi külkereskedelmi (fejlesztés és szabályozás) törvényen alapulnak (az 1992. évi 22. sz. törvény), amely 1992. augusztus 7-én lépett hatályba (a továbbiakban: külkereskedelmi törvény). A külkereskedelmi törvény feljogosítja az indiai kormányt, hogy közleményeket bocsásson ki az export- és importpolitikára vonatkozóan. Ezek összegzése a Kereskedelmi Minisztérium által ötévente kiadott és rendszeresen frissített export- és importpolitikai dokumentumokban található. Ebben az esetben felülvizsgálati időszak szempontjából egy export- és importpolitikai dokumentum bír jelentőséggel: a 2004. szeptember 1. és 2009. március 31. közötti időszakra vonatkozó ötéves terv (a továbbiakban: a 2004–2009 közötti EXIM-politika). Ezen felül az indiai kormány megállapítja a 2004–2009 közötti EXIM-politikára vonatkozó eljárásokat is, a 2004. szeptember 1. és 2009. március 31. közötti időszakra vonatkozó eljárási kézikönyv I. kötetében (a továbbiakban: a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötete). Az eljárási kézikönyvet ugyancsak rendszeres frissítik.

(22)

A jövedelemadó-mentességi rendszer a jövedelemadóról szóló 1961. évi törvényen alapul, amelyet évente módosít a költségvetésről szóló törvény.

(23)

A vám-visszatérítési rendszer az 1962. évi vámtörvény 75. szakaszán, az 1944. évi jövedéki törvény 37. szakasza (2) bekezdésének xvi. pontján és az 1994. évi költségvetési törvény 93A. és 94. szakaszain alapul. Ez egy új rendszer, amelyet korábban nem tanulmányoztak.

(24)

A technológia-korszerűsítési alap rendszere az indiai kormány Textilipari Minisztériumának határozatán alapul, amely 1999. március 31-én jelent meg India hivatalos lapja I. rendkívüli részének I. szakaszában. Ez egy új rendszer, amelyet korábban nem tanulmányoztak.

(25)

Az exporthitelezési rendszer a banki tevékenység szabályozásáról szóló, 1949. évi törvény 21. és 35A. szakaszán alapul, amelyek lehetővé teszik az Indiai Központi Jegybank számára, hogy az exporthitelek területén a kereskedelmi bankok felé utasítási joggal éljen.

(26)

Az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésével összhangban a Bizottság további konzultációkra kérte fel az indiai kormányt mind a megváltozott, mind a változatlan, valamint a korábban nem vizsgált rendszerek tekintetében, hogy az állítólagos rendszerekkel kapcsolatban tisztázza a tényleges helyzetet, és kölcsönösen elfogadott megoldást érjen el. E konzultációkat követően, és az adott rendszerekkel kapcsolatos kölcsönösen elfogadott megoldás hiányában, a Bizottság mindezeket a rendszereket belefoglalta a támogatás vizsgálatába.

(27)

A DEPB-rendszer részletes leírását a 2004–2009-es EXIM-politika 4.3. bekezdése és a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4. fejezete tartalmazza.

(28)

E rendszerre minden gyártó exportőr, illetve kereskedő exportőr jogosult.

(29)

A jogosult exportőr kérelmezhet DEPB-hiteleket, amelyeket a rendszer alapján exportált termékek értékének százalékában határoznak meg. Az indiai hatóságok ilyen DEPB-mértékeket állapítottak meg a legtöbb termék vonatkozásában, beleértve az érintett terméket is. Ezek meghatározása az egységes ráfordítási-kibocsátási normák alapján történik, számításba véve az exporttermékekben lévő alapanyagok vélelmezett importtartalmát és vélelmezett import vámterhét, tekintet nélkül arra, hogy a behozatali vámokat ténylegesen megfizették-e.

(30)

Az e rendszer alapján járó kedvezményekre való jogosultsághoz a vállalatnak exportálnia kell. Az export időpontjában az exportőrnek nyilatkoznia kell az indiai hatóságoknak, jelezve, hogy az export a DEBP alapján történik. Az áruexport érdekében az indiai vámhatóság – a feladási eljárás során – export-fuvarlevelet állít ki. Ez az okmány igazolja az adott exportra nyújtandó DEBP-hitel összegét, így az exportőr ebben az időpontban tudatában van annak, milyen kedvezményben fog részesülni.

(31)

Amint a vámhatóságok kiállították az export-fuvarlevelet, az indiai kormány rendelkezési joga megszűnik a DEPB-hitel nyújtása felett. A kedvezmény kiszámítására szolgáló érvényes DEPB-mérték az lesz, amit az exportnyilatkozat időpontjában alkalmaznak. A felülvizsgálati időszakban a DEBP-mértékeket szokatlan módon, visszamenőlegesen emelték, növelve az exportra vonatkozó DEBP kedvezményeket 2007. április 1-jétől2008. július 12-ig. Nem feltételezhető azonban, hogy a DEBP-mértékek visszamenőleges csökkentése a jogbiztonság elve szerint negatív hatósági döntésként megvalósítható lenne. Megállapítható tehát, hogy korlátozott az indiai kormány azon képessége, hogy visszamenőlegesen módosítsa a kedvezmény szintjét.

(32)

A DEPB-hitelek szabadon átruházhatók és a kiállítástól számított 12 hónapig érvényesek. A továbbiakban felhasználhatók a tárgyi eszközök kivételével a korlátozás nélkül importálható termékek behozatala esetén fizetendő vám kifizetésére. Az ilyen hitelek ellenében behozott áruk a belföldi piacon (forgalmi adó megfizetése mellett) értékesíthetők vagy más módon felhasználhatók.

(33)

A DEBP-hitelek iránti kérelmeket elektronikusan kell benyújtani és azok korlátlan számú exportügyletre vonatkozhatnak. A DEBP-hitelekre ténylegesen nem határoztak meg szigorú határidőket. A DEBP rendszer kezelésére használt elektronikus rendszer nem zárja ki automatikusan a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4.47. fejezetében említett benyújtási határidőn túli exportügyleteket. Továbbá – amint azt a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 9.3. fejezete világosan előírja –, a benyújtási határidők lejárta után beérkező kérelmek minden esetben csekély összegű külön díj (a jogosultság 10 %-a) alkalmazása mellett figyelembe vehetők.

(34)

Míg az eredeti vizsgálati időszakban az érintett termék exportjára vonatkozó DEPB-mérték 8 % volt, a felülvizsgálati időszak elején csak 3,7 %, amely a felülvizsgálati időszak során (2007. július 12-én) 6,7 %-ra módosult, amit – szokatlan módon – a 2007. április 1-jét követő exportokra visszamenőlegesen alkalmaztak.

(35)

Az indiai kormány azt állította, hogy a DEPB-rendszer alkalmazásakor nem került sor túlzott mértékű vámelengedésre, és azzal érvelt, hogy ily módon a rendszer nem nyújtott kiegyenlíthető támogatást. Ezt az érvet visszautasították a (38) preambulumbekezdés következtetései fényében, miszerint az említett rendszer az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. pontja, valamint I. melléletének i. pontja, II. és III. melléklete értelmében nem tekinthető megengedhető visszatérítési vagy helyettesítő visszatérítési rendszernek. Ebből következően a be nem szedett vám teljes összege kiegyenlíthető.

(36)

A DEPB-rendszer támogatást valósít meg az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében. A DEPB-hitel az indiai kormány pénzügyi hozzájárulását jelenti, mivel a hitelt végső soron behozatali vámok kiegyenlítésére veszik igénybe, ezzel csökkentve az indiai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Emellett a DEBP-hitel kedvezményt juttat az exportőrnek, mivel javítja likviditását.

(37)

A DEPB-rendszer jogilag egyértelműen exportteljesítmény függvénye, és így az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak tekintendő.

(38)

Ez a rendszer az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető megengedhető vámvisszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i) pontjában, a II. mellékletben (a vámvisszatérítés fogalommeghatározása és szabályai), valamint a III. mellékletben (a helyettesítő vámkedvezmény fogalommeghatározása és szabályai) megállapított szigorú szabályoknak. Az exportőrt semmi sem kötelezi a vámmentesen importált árunak a gyártási folyamatban való tényleges felhasználására, és a hitel összegének kiszámítása nem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva történik. Ezen túlmenően nem működik rendszer vagy eljárás annak igazolására, hogy mely alapanyagokat használták fel az exporttermék gyártási folyamatában, és hogy sor került-e túlzott mértékű behozatali vám fizetésére az alaprendelet I. melléklete i. pontja, valamint II. és III. melléklete szerint. Végül egy exportőr attól függetlenül jogosult a DEPB-támogatásokra, hogy egyáltalán importál-e alapanyagot. Az előny megszerzéséhez elegendő, ha az exportőr egyszerűen exportálja a termékeket, annak igazolása nélkül, hogy bármely alapanyag importból származik. Így még azon exportőrök is jogosultak a DEPB-rendszer szerinti kedvezményre, akik minden alapanyagukat belföldön szerzik be, és egyáltalán nem importálnak alapanyagként felhasználható árut.

(39)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével és 5. cikkével összhangban a kiegyenlíthető támogatások összegét a kedvezményezett által élvezett és a felülvizsgálati időszak alatt feltárt kedvezmény mértékének megfelelően állapították meg. Ebben a vonatkozásban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kedvezményezett akkor jutott hozzá a kedvezményhez, amikor az exportügylet e rendszer alapján valósult meg. Így az exportügylet pillanatában az indiai kormány kötelezően lemond a vámokról, ami az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében pénzügyi hozzájárulásnak minősül. Amint a vámhatóság kiadja az export-fuvarlevelet – ami többek között megjelöli az adott exportügyletre nyújtandó DEPB-hitel összegét – megszűnik az indiai kormány rendelkezési joga a támogatás megadása felett. Ezenfelül az együttműködő exportáló gyártók a DEPB-hiteleket az eredmény elszámolás elve alapján az exportügylet időszakában befolyt bevételként könyvelték el.

(40)

A kulcsok visszamenőleges növelése hatásának figyelembevétele céljából a 2007. április 1. és július 12. közötti exportokra elkönyvelt DEPB-hitel értékét szükség szerint növelték, mivel az indiai kormány által nyújtott hitel kézhezvételekor a tényleges kedvezmény, amelyre a vállalatok jogosultak lesznek magasabb, mint az export idején hivatalosan igényelt összeg.

(41)

Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a támogatás összegének mint számlálónak a kiszámításához a támogatás megszerzése érdekében szükségszerűen felmerült díjakat indokolt kérésre a hitelekből levonták. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban ezt a támogatási összeget vetítették ki a felülvizsgálati időszak alatti teljes exportforgalomra, mint megfelelő nevezőre, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(42)

Számos, a DEPB működése során keletkezett gazdasági előny kiszámításának részleteire vonatkozó észrevétel érkezett. Amennyiben ezek megalapozottnak bizonyultak, a számításokat értelemszerűen kiigazították.

(43)

Ellentétben bizonyos exportáló gyártók beadványaival, az érintett terméken kívül más termékek exportja által képzett DEPB-hitelt is figyelembe kell venni a kiegyenlíthető DEPB-hitel összegének megállapításakor. A DEPB-rendszer egyébként nem támaszt olyan kötelezettséget, amely a DEPB-hitelek felhasználását az adott termékhez kapcsolódó, a termék előállításához szükséges anyagok vámmentes behozatalára korlátozná. Épp ellenkezőleg, a DEPB-hitelek szabadon átruházhatók, akár el is adhatók és felhasználhatók bármely, korlátozás nélkül behozható árucikk behozatalára (az érintett termék behozatalból származó anyagai ebbe a kategóriába tartoznak), kivéve a tárgyi eszközöket. Következésképpen az érintett termék részesülhet valamennyi DEPB-hitel képződéséből.

(44)

A mintában szereplők közül öt társaságnak származott gazdasági előnye a DEBP rendszerből a felülvizsgálati időszak alatt. Ezek a társaságok 0,15 %-tól 3,96 %-ig terjedő támogatási hányadokhoz jutottak.

(45)

A DFIA részletes leírását a 2004–2009-es EXIM-politika 4. fejezete és a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4. fejezete tartalmazza. A rendszert 2006. május 1-jén vezették be, és azt a DFRC rendszert váltotta fel, amelyet az eredeti rendelet kiegyenlített.

(46)

A DFIA-t kereskedő exportőröknek vagy gyártó exportőröknek adják ki az exportra szánt áruk gyártásához felhasznált alapanyagok alapvámoktól, kiegészítő vámoktól, oktatási illetéktől, dömpingellenes vámtól és védővámtól – ha vannak ilyenek – mentes behozatalához.

(47)

A DFIA egy olyan, exportot megelőző és exportot követő rendszer, amely lehetővé teszi az egységes ráfordítási-kibocsátási normák szerint meghatározott áruk importját, amelyeket azonban – átruházható DFIA esetén – nem feltétlenül kell az exportált termék gyártásához felhasználni.

(48)

A DFIA csak azon alapanyagok importjára vonatkozik, amelyek az egységes ráfordítási-kibocsátási normák előírásainak eleget tesznek. Az importjogosultság az egységes kibocsátási-ráfordítási normákban említett mennyiségre és értékre korlátozódik, de kérésre ezt a regionális hatóságok felülvizsgálhatják.

(49)

Az exportkötelezettségre 20 %-os minimum értéknövelési követelmény vonatkozik. Az export lebonyolítható a DFIA engedély reményében, amely esetben az importjogosultságot az ideiglenes export arányában állapítják meg.

(50)

Az exportkötelezettség teljesítése után az exportőr igényelheti a DFIA engedély átruházhatóságát, ami a gyakorlatban a vámmentes importengedély piaci értékesítésnek jóváhagyását jelenti.

(51)

Az indiai kormány és a Texprocil azt állították, hogy a DFRC törvényes helyettesítő visszatérítési rendszer, mivel az exporttermékekben használt felhasználandó anyagok újrafeltöltését biztosítja, és ésszerű, hatékony, valamint az Indiában általánosan elfogadott kereskedelmi gyakorlaton alapul. Mivel a mennyiség, minőség, valamint a műszaki jellemzők és specifikációk megegyeznek az exporttermékben használt felhasználandó anyagokkal, a rendszer az indiai kormány és a Texprocil véleménye szerint a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás (ASCM) szerint a rendszer megengedett. A Texprocil és az indiai kormány további érvelése szerint annak értékelésekor, hogy törvényes helyettesítő vám-visszatérítési rendszerről van-e szó, a lényeges feltételt annak figyelembevétele jelenti, hogy mit hoznak be, és nem az, hogy ki végzi a behozatalt. Azzal is érveltek, hogy ami a kormányt illeti, az semmilyen további gazdasági előnyt nem nyújtott. További új bizonyítékokat viszont nem nyújtottak be ezen érvek alátámasztásaként, így ezeket az érveket visszautasították az (52)–(55) preambulumbekezdés megállapításai fényében, miszerint az említett rendszer az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. pontja, valamint I. melléletének i. pontja, II. és III. melléklete értelmében nem tekinthető megengedhető visszatérítési vagy helyettesítő visszatérítési rendszernek. Ebből következően a gazdasági előny teljes összege kiegyenlíthető.

(52)

Bár a korábban kiegyenlített DFRC rendszerhez képest van néhány eltérés az új DFIA rendszer alkalmazásában, az új DFIA-t a DFRC rendszer folytatásának kell tekinteni, mivel átveszi a DFRC fő elemeit.

(53)

Az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. és ii. alpontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében mind a DFRC, mind a DFIA támogatásnak minősül, azaz vissza nem térítendő támogatás formájában nyújtott pénzügyi hozzájárulás. Pénzeszközök közvetlen átruházásával járnak, mivel eladhatók és készpénzzé alakíthatók, illetve felhasználhatók importvámok ellentételezésére, amelynek következtében az indiai kormány egyébként őt megillető bevételtől esik el. Emellett a DFRC és a DFIA kedvezményt juttat az exportőrnek, mivel javítja likviditását.

(54)

A DFRC és a DFIA is jogilag az exportteljesítménytől függ, és ennélfogva az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak tekintendő.

(55)

Ezenkívül az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében egyik rendszer sem tekinthető megengedhető vámvisszatérítési rendszernek, illetve helyettesítő vámkedvezmény rendszernek. Nem felelnek meg az alaprendelet I. melléklete i. pontjában, a II. mellékletben (a visszatérítés fogalommeghatározása és szabályai), valamint a III. mellékletben (a helyettesítő vámkedvezmény fogalommeghatározása és szabályai) megállapított szigorú szabályoknak. Különösen: i. megengedik az olyan alapanyagok importköltségeinek utólagos megtérítését vagy visszatérítését, amelyeket egy más termék előállításához használnak fel; ii. nem működik ellenőrzési rendszer vagy eljárás annak igazolására, hogy az exportált termék előállításához felhasználnak-e alapanyagokat, és ha igen, melyeket, illetve hogy keletkezett-e túlzott mértékű előny az alaprendelet I. melléklete i. pontja, valamint a II. és III. melléklete értelmében és iii. az igazolások/engedélyek átruházhatósága azt jelenti, hogy egy DFRC-ben vagy DFIA-ban részesülő exportőrt semmi nem kötelezi arra, hogy az igazolást ténylegesen felhasználja alapanyagok behozatalához.

(56)

A kedvezmény megállapításakor figyelembe vették, hogy szemben a DEPB-vel a DFRC és DFIA engedélyeknek nincs képzett értéke vagy hitelhányada. Az engedély a behozatalra engedélyezett alapanyagok teljes mennyiségét és az ilyen importok maximális teljes CIF-értékét tünteti fel. Következésképpen a kedvezmény az export időpontjában nem ismert, és csak akkor határozható meg és számolható el a könyvekben, amikor az engedélyt importra felhasználják vagy eladják.

(57)

Ezért azokban az esetekben, amikor az engedélyeket importra használták fel, a vállalatok haszna az elengedett importvámok összege alapján számítják ki. Azokban az esetekben, amikor az engedélyeket átruházták (értékesítették), a hasznot az ilyen értékesítésből a felülvizsgálati időszak alatt befolyó bevétel alapján számították ki.

(58)

A vizsgálat megállapította, hogy öt – a DFRC és/vagy DFIA keretében exportáló – vállalat értékesítette engedélyét/igazolását harmadik feleknek.

(59)

Egy exportáló gyártó azzal érvelt, hogy az egyik DFI engedélyét helyettesítő vámkedvezményként használta fel és az adott engedély alapján nem részesült túlzott mértékű importvám-elengedésben. A vizsgálat megállapította, hogy az adott engedély szerinti import- és exportmennyiségek nem merültek ki, valamint az engedélyt még nem zárták le és nem ellenőrizték az EXIM-politikában előírt szabályok szerint. Következésképpen és figyelembe véve az (55) preambulumbekezdés megállapításait, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a vállalat nem tudta bizonyítani, hogy az engedély keretében nem történt túlzott mértékű elengedés. Ezért az engedély alapján bonyolított importon megtakarított vám teljes összege támogatásnak minősül, és így az igényt elutasították.

(60)

Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a támogatás összegének mint számlálónak a kiszámításához a támogatás megszerzése érdekében szükségszerűen felmerült díjakat indokolt kérésre levonták a kedvezményekből. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban ezt a támogatási összeget vetítették ki a felülvizsgálati időszak alatti teljes exportforgalomra, mint megfelelő nevezőre, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(61)

Számos, a DFRC/DFIA működése során keletkezett gazdasági előny kiszámításának részleteire vonatkozó észrevétel érkezett. Amennyiben ezek megalapozottnak bizonyultak, a számításokat értelemszerűen kiigazították.

(62)

Ellentétben bizonyos exportáló gyártók beadványaival, az érintett terméken kívül más termékek exportja által képzett DFRC/DFIA-hitelt is figyelembe kell venni a kiegyenlíthető gazdasági előny összegének megállapításakor. A DFRC/DFIA-rendszer nem támaszt olyan kötelezettséget, amely a DEPB-hitelek felhasználását az adott termékhez kapcsolódó, a termék előállításához szükséges anyagok vámmentes behozatalára korlátozná. Épp ellenkezőleg, a DEPB-hitelek szabadon átruházhatók, akár el is adhatók és felhasználhatók bármely, korlátozás nélkül behozható árucikk behozatalára (az érintett termék behozatalból származó anyagai ebbe a kategóriába tartoznak), kivéve a tárgyi eszközöket. Következésképpen az érintett termék részesülhet a DFRC/DFIA működése során keletkezett valamennyi gazdasági előnyből.

(63)

A mintában négy társaságnak származott gazdasági előnye ezekből a rendszerekből a felülvizsgálati időszak alatt. Ezek a társaságok 0,09 %-tól 2,03 %-ig terjedő támogatási hányadokhoz jutottak.

(64)

Az EPCG rendszer részletes leírását a 2004–2009-es EXIM-politika 5. fejezete és a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 5. fejezete tartalmazza.

(65)

E rendszerre a támogató gyártókhoz és szolgáltatókhoz „kötött” gyártó exportőrök és kereskedő exportőrök jogosultak.

(66)

Exportkötelezettség előírása mellett az indiai kormány – kérelemre és díjfizetés ellenében – EPCG-engedélyt állít ki. Ez az engedély lehetővé teszi a vállalat számára, hogy csökkentett vámtétellel importáljon (új, és 2003 áprilisa óta legfeljebb 10 éves korú használt) tárgyi eszközöket. 2000. március 31-ig ténylegesen (egy 10 %-os pótdíjat tartalmazó) 11 %-os vámtételt, a nagy értékű behozatalok esetében pedig nulla százalékos vámtételt kellett alkalmazni. 2000 áprilisától a rendszer 5 %-os vámtételcsökkentést biztosított a keretében importált tárgyi eszközök mindegyikére. Az exportkötelezettség teljesítése érdekében az importált tárgyi eszközöket meghatározott időszak alatt meghatározott mennyiségű exporttermék előállítására kell felhasználni. 2008. május 9-én, azaz a felülvizsgálati időszakon kívül az indiai kormány bejelentette, hogy az EPCG keretében bonyolított importra fizetendő vámot 3 %-ra mérsékelte.

(67)

Az EPCG-engedély tulajdonosa a tárgyi eszközöket belföldi forrásból is beszerezheti. Ebben az esetben az EPCG-engedély tulajdonosa kérelmezi EPCG-engedélye érvénytelenítését. A tárgyi eszközök érvénytelenítő levélben meghatározott belföldi gyártója jogosulttá válik a kváziexport-kedvezményre, valamint az ilyen tárgyi eszközök gyártásához szükséges összetevők vámmentes behozatalával biztosított gazdasági előnyre is. A tárgyi eszközök belföldi beszerzése tekintetében azonban az EPCG-engedély tulajdonosa által fizetendő jövedéki adó visszatéríthető vagy elengedhető. Az EPCG-engedély tulajdonosa továbbra is köteles teljesíteni az exportkötelezettséget, amelyet az importált áruk FOB-értékén megtakarított, számított vámra történő hivatkozással állapítanak meg.

(68)

Az indiai kormány azzal érvelt, hogy nem merült fel gazdasági előny olyan esetekben, amikor az EPCG-engedély birtokosa kérelmezi EPCG-engedélyének érvénytelenítését és a tárgyi eszközeit belföldön szerzi be, mivel nem adtak ki ennek megfelelően az ilyen beszerzések jövedéki adójának megfizetése alóli mentességet nyújtó kormányrendeletet. Az indiai kormány ugyanakkor azt is megerősítette, hogy bizonyos körülmények mellett az EPCG-engedély birtokosa beszerezhet tárgyi eszközöket jövedéki adó fizetése nélkül is, pl. olyan esetekben, amikor ezt az adót nem a Központi Hozzáadottérték-adó (CENVAT) hitelrendszerében számolják el. Ezen túlmenően a tárgyi eszközök belföldi beszállítója ilyen esetben jogosult adókedvezményekre, amelyek hatása meg fog jelenni a leszállított eszközök árában. Mivel ez olyan gazdasági előny, amelyet a kivitel feltételével lehet megkapni, és mivel nincs változás az EPCG-engedély birtokosának kiviteli kötelezettségeit illetően az engedély érvénytelenítése esetében, úgy tekintették, hogy az érvelést vissza kell utasítani és a korábbi megállapítások érvényben maradnak.

(69)

Az EPCG-rendszer az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja, valamint 2. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. A vámcsökkentés vagy – a belföldi beszerzés esetében – az adóvisszatérítés, illetve az adómentesség az indiai kormány részéről pénzügyi hozzájárulást jelent, mivel ez az engedmény csökkenti az indiai kormány egyébként esedékes bevételét.

(70)

Ezen túlmenően a vámcsökkentés kedvezményt juttat az exportőrnek, mivel az import vonatkozásában megtakarított vám javítja likviditását. A vámvisszatérítés/elengedés esetében a jövedéki adó visszatérítése vagy az alóla való mentesítés kedvezményt juttat az exportőrnek, mivel a tárgyi eszközök beszerzésén megtakarított vámok javítják likviditását.

(71)

Továbbá az EPCG-rendszer jogilag az exportteljesítmény függvénye, mivel exportkötelezettség vállalása nélkül ilyen engedélyek nem szerezhetők. A rendszer ezért az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak minősül.

(72)

Ez a rendszer az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető előző szakaszban kivetett kumulatív közvetett adók elengedésének, vámvisszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezmény rendszernek. A tárgyi eszközök nem tartoznak az ilyen megengedhető rendszerek hatálya alá, amint azt az alaprendelet I. mellékletének h) és i) pontja meghatározza, mivel azokat nem használják fel az exportált termékek előállítása során. Az előző szakaszban kivetett kumulatív közvetett adók elengedése esetében megjegyzendő, hogy az exportőrök nem lennének jogosultak ugyanerre az elengedésre, ha nem állna fenn exportkötelezettségük.

(73)

A támogatás összegét az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban az importált tárgyi eszközök vonatkozásában meg nem fizetett vám vagy adott esetben a belföldön beszerzett áruk után meg nem fizetett/visszatérített jövedéki adó összege alapján számították ki oly módon, hogy az összeget egy olyan időszakra osztották fel arányosan, amely megfelel az ilyen tárgyi eszközökre alkalmazott szokásos értékcsökkenési időszaknak. Az elfogadott gyakorlattal összhangban a felülvizsgálati időszakhoz rendelhető, így kiszámított összeget az adott időszakbeli kamat hozzáadásával kiigazították, hogy idővel tükrözze a kedvezmény teljes értékét. Erre a célra a felülvizsgálati időszak alatt Indiában érvényes kereskedelmi kamatláb megfelelőnek tűnt. A számlálóként szolgáló támogatási összeg úgy keletkezett, hogy az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a támogatás elnyeréséhez szükségszerűen felmerült díjakat levonták a fenti összegből. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével és 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban e támogatási összeget a felülvizsgálati időszak alatti exportforgalomhoz megfelelő nevezőként rendelték hozzá, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(74)

Számos, az EPCG működése során keletkezett gazdasági előny kiszámításának részleteire vonatkozó észrevétel érkezett. Amennyiben ezek megalapozottnak bizonyultak, a számításokat értelemszerűen kiigazították.

(75)

Ellentétben bizonyos exportáló gyártók beadványaival, az érintett terméken kívül más termékek exportja következtében keletkező, EPCG-ből származó gazdasági előnyt is figyelembe kell venni a kiegyenlíthető gazdasági előny összegének megállapításakor. Az EPCG nem támaszt olyan kötelezettséget, amely a gazdasági előny kihasználását az adott termékhez kapcsolódó, a termék előállításához szükséges anyagok vámmentes behozatalára korlátozná. Következésképpen az érintett termék részesülhet az EPCG működése során keletkezett valamennyi gazdasági előnyből.

(76)

A vizsgálati időszak alatt a mintában szereplők közül négy vállalat jutott előnyhöz e rendszer keretében, ahol a támogatási hányadok 1,45 %-ig terjedtek, míg egy vállalatnál a támogatás elhanyagolhatónak bizonyult.

(77)

A rendszer részletes leírása a 2004–2009 közötti EXIM-politika 4.1.1–4.1.14. bekezdésében és a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4.1–4.30. fejezetében található. Az előző felülvizsgálat során ennek a rendszernek az elnevezése „Előzetes engedélyezési rendszer” volt, amely a jelenleg hatályos végleges kiegyenlítő vám kivetéséhez vezetett.

(78)

Az AAS hat alrendszerből áll, amelyek részletesebb ismertetése a (79) preambulumbekezdésben található. Ezen alrendszerek többek között a jogosultság hatókörét illetően is eltérőek. A tényleges exportra szóló AAS-re és az éves igényre szóló AAS-re a támogató gyártókhoz „kötött” gyártó exportőrök és a kereskedő exportőrök jogosultak. A végső exportőr részére szállító gyártó exportőrök köztes szállításaik vonatkozásában jogosultak AAS-re. Azok a fővállalkozók, amelyek a 2004–2009-es EXIM-politika 8.2. bekezdésében említett „kváziexport” kategóriák, mint például az exportorientált egységek beszállítói, jogosultak a kváziexportra vonatkozó AAS-re. Végül a gyártó exportőrök közbenső beszállítói az előzetes felszabadítási megbízásra (Advance Release Order, a továbbiakban: ARO), valamint a fedezett belföldi akkreditívre vonatkozó alrendszerek alapján „kváziexport” után járó kedvezményekre jogosultak.

(79)

Előzetes engedélyek a következőkre állíthatók ki:

(80)

Megállapítást nyert, hogy a felülvizsgálati időszakban két együttműködő exportőr az érintett termékhez kapcsolódó két fenti alrendszer – azaz i. az ALS/AAS keretében bonyolított tényleges export és ii. az ALS keretében bonyolított köztes szállítások – alapján szerzett engedményeket. Ezért volt nem szükséges a fennmaradó alrendszerek kiegyenlíthetőségét megállapítani.

(81)

A jelenleg hatályos végleges kiegyenlítő vám bevezetését követően az indiai kormány módosította az ALS-re/AAS-re vonatkozó ellenőrzési rendszert. Az indiai hatóságok általi ellenőrzési célokra az előzetes engedély jogosultja – meghatározott formátumban – jogilag köteles fenntartani „a vámmentesen importált/belföldön beszerzett áruk fogyasztásának és felhasználásának valósághű és megfelelő nyilvántartását” (a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4.26., 4.30. fejezete és 23. függeléke), azaz tényleges fogyasztási nyilvántartást. Ezt a nyilvántartást külső okleveles könyvvizsgálónak/kontrollernek kell ellenőriznie, aki olyan igazolást ad ki, amely megállapítja, hogy megtörtént az előírt nyilvántartások és megfelelő jegyzetek vizsgálata, továbbá a 23. függelék alapján szolgáltatott információk minden tekintetben valósak és helyesek. Mindazonáltal a fent említett rendelkezések csak a 2005. május 13-án vagy azt követően kiállított előzetes engedélyekre alkalmazandók. Az ezen időpont előtt kiállított valamennyi előzetes engedély esetén az engedélyek jogosultjainak a korábban alkalmazandó ellenőrzési rendelkezéseket kell követniük, azaz valósághűen és megfelelően nyilvántartásba kell venniük az importáruk engedélynek megfelelő fogyasztását és felhasználását, a 18. függelékben (a 2002–2007-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4.30. fejezetében és 18. függelékében) megadott formátumban.

(82)

A felülvizsgálati időszakban a mintában szereplők közül két exportáló gyártó által igénybe vett alrendszerek – azaz a tényleges export és a köztes szállítások – tekintetében az indiai kormány rögzíti mind az importkedvezmény, mind az exportkötelezettség mennyiségét és értékét, és azokat dokumentálja az engedélyen. Ezen felül az import és export lebonyolításakor az indiai tisztviselőknek fel kell vezetniük az engedélyre a megfelelő ügyleteket. Az e rendszer keretében engedélyezett import mennyiségét India kormánya határozza meg egységes ráfordítási-kibocsátási normák alapján. Az egységes ráfordítási-kibocsátási normák a legtöbb termék vonatkozásában léteznek, beleértve az érintett terméket is, azokat a 2004–2009-es eljárási kézikönyv II. kötetében tették közzé.

(83)

Az importált alapanyagok nem átruházhatók, és azokat az exporttermék előállításához kell felhasználni. Az exportkötelezettséget az engedély kiállításától számított, előírt időkereten belül kell teljesíteni (ez 24 hónap, ami két alkalommal meghosszabbítható, egyenként 6 hónapra).

(84)

India kormánya azt állította, hogy rendelkezett a rendszerre vonatkozó saját ellenőrző eljárásokkal, a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 23. függeléke szerint, és nem került sor túlzott mértékű vámelengedésre az ALS/AAS alkalmazása során. A kormány azzal érvelt, hogy ily módon a rendszer nem nyújtott kiegyenlíthető támogatást. További új bizonyítékokat azonban nem nyújtottak be ezen érvek alátámasztásaként, így ezeket az érveket visszautasították azon megállapítások fényében, miszerint egyik alrendszer sem tekinthető megengedhető visszatérítési vagy helyettesítő visszatérítési rendszernek az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. pontja, valamint II. és III. melléklete értelmében, mivel nem volt megfelelő ellenőrzési rendszer.

(85)

Ezen túlmenően az alaprendelet II. melléklete II. részének (5) pontja, valamint III. melléklete II. részének (3) pontja szerint, mivel kiderült, hogy nem volt megfelelő ellenőrzési rendszer, ezt kiválthatja az exportáló ország által elvégzett kiegészítő vizsgálat annak bizonyítása érdekében, vajon fennállt-e többletfizetés. Mivel ilyen vizsgálatokat az ellenőrző látogatások előtt nem végeztek, továbbá nem bizonyították, hogy nem került sor többletfizetésre, az érveket elvetették.

(86)

A behozatali vámok alóli mentesség az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, azaz az indiai kormány olyan pénzügyi hozzájárulásának, amely az exportőröket előnyben részesítette.

(87)

Ezen túlmenően a fizikai exportra vonatkozó ALS/AAS és a köztes szállításra vonatkozó ALS jogilag egyértelműen az exportteljesítmény függvénye, és ennélfogva az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő. Exportkötelezettség vállalása nélkül a vállalatok e rendszerek alapján nem juthatnak kedvezményekhez.

(88)

A jelen esetben tárgyalt két alrendszer – azaz az ALS/AAS tényleges export és köztes szállításra vonatkozó ALS – közül az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében egyik sem tekinthető megengedhető vámvisszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek. Nem felelnek meg az alaprendelet I. melléklete i. pontjában, a II. mellékletben (a visszatérítés fogalommeghatározása és szabályai), valamint a III. mellékletben (a helyettesítő vámkedvezmény fogalommeghatározása és szabályai) megállapított szigorú szabályoknak.

(89)

Ami az AAS-t igénybe vevő exportáló gyártót illeti, a vizsgálat megállapította, hogy az indiai hatóságok által előírt új ellenőrzési követelményeket a gyakorlatban még nem próbálták ki, mivel az ellenőrzés időpontjáig még nem zárultak le az engedélyek, és ezért azokat nem ellenőrizték az EXIM-politika által előírt szabályok szerint. Ezért a vállalat nem tudta bizonyítani, hogy az adott engedély keretében nem történt túlzott mértékű elengedés. Ezért az engedély alapján bonyolított importon megtakarított vám teljes összege támogatásnak minősül.

(90)

Az indiai kormány nem alkalmazta hatékonyan ellenőrzési rendszerét, illetve eljárásait annak igazolására, hogy az alapanyagokat az exportált termékhez használták-e fel, és milyen mennyiségben (az alaprendelet II. melléklete II. részének 4. pontja, és a helyettesítő vámkedvezményrendszerek esetében az alaprendelet III. melléklete II. részének 2. pontja). Az egységes ráfordítási-kibocsátási normák önmagukban nem tekinthetők a tényleges felhasználás ellenőrzési rendszerének, mivel a különböző egységes ráfordítási-kibocsátási normák szerinti mennyiségekre vonatkozó engedélyek alapján importált vámmentes alapanyagokat az adott exporttermék vonatkozásában ugyanazon gyártási eljárásban keverik. Az ilyen eljárástípus nem teszi lehetővé az indiai kormány számára, hogy kellő pontossággal ellenőrizze az exportra történő gyártás során felhasznált alapanyagok mennyiségét, valamint azt, hogy melyik egységes ráfordítási-kibocsátási normára vonatkozó teljesítménymutató alapján kell azokat összevetni.

(91)

Ezen túlmenően a megfelelően vezetett tényleges felhasználási nyilvántartáson alapuló hatékony ellenőrzést az indiai kormány vagy nem végezte el, vagy még nem fejezte be. Ezenkívül az indiai kormány nem végzett további vizsgálatokat a ténylegesen érintett alapanyagok vonatkozásában, bár hatékonyan alkalmazott ellenőrzési rendszer hiányában ezt rendes körülmények között el kell végezni (az alaprendelet II. melléklete II. részének 5. pontja és III. melléklete II. részének 3. pontja).

(92)

Ez a két alrendszer tehát kiegyenlíthető.

(93)

Megengedett vámvisszatérítési rendszer, illetve helyettesítő vámkedvezményrendszer hiányában a kiegyenlíthető kedvezmény a szokásosan az alapanyagok behozatalakor fizetendő behozatali vámok teljes összegének elengedése. E tekintetben megjegyzendő, hogy az alaprendelet nem csak a „túlzott mértékű” vámelengedés kiegyenlítéséről rendelkezik. Az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja, valamint I. mellékletének i) pontja értelmében csak a túlzott mértékű vámelengedés egyenlíthető ki, feltéve hogy az alaprendelet II. és III. mellékletében foglalt feltételek teljesülnek. Ezek a feltételek azonban a jelen esetben nem teljesültek. Tehát a megfelelő nyomon követési eljárás hiányának megállapítása esetén a visszatérítési rendszerekre vonatkozó fenti kivételt nem kell alkalmazni, és inkább a ki nem fizetett vámok (a kiesett bevétel) mennyiségének kiegyenlítésével kapcsolatos szokásos szabályt kell alkalmazni, nem pedig szándékos túlzott mértékű vámelengedést. Az alaprendelet II. mellékletének II. részében és III. mellékletének II. részében foglaltaknak megfelelően nem a vizsgálatot folytató hatóságra hárul a szóban forgó túlzott mértékű elengedés kiszámítása. Épp ellenkezőleg, az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja szerint csak kellő bizonyítékot kell megállapítania valamely állítólagos ellenőrzési rendszer megfelelőségének cáfolására.

(94)

A támogatás összege a felülvizsgálati időszak során az érintett termékre alkalmazott két alrendszer keretében importált anyagokra elengedett behozatali vámok (alapvám és különleges kiegészítő vám) alapján számították ki. Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban, a támogatás elnyeréséhez szükségszerűen felmerült díjakat indokolt kérésre levonták a támogatás összegéből. Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően ezt a támogatási összeget az érintett termék felülvizsgálati időszak alatti exportforgalmához megfelelő nevezőként rendelték hozzá, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(95)

Számos, az ALS/AAS működése során keletkezett gazdasági előny kiszámításának részleteire vonatkozó észrevétel érkezett. Amennyiben ezek megalapozottnak bizonyultak, a számításokat értelemszerűen kiigazították.

(96)

Ellentétben bizonyos exportáló gyártók beadványaival, még az érintett terméken kívül más termékek exportja következtében keletkező ALS/AAS rendszerből származó gazdasági előnyt is figyelembe kell venni a kiegyenlíthető gazdasági előny összegének megállapításakor. Az ALS/AAS nem támaszt olyan kötelezettséget, amely a gazdasági előny kihasználását az adott termékhez kapcsolódó, a termék előállításához szükséges anyagok vámmentes behozatalára korlátozná. Következésképpen az érintett termék részesülhet az ALS/AAS működése során keletkezett valamennyi gazdasági előnyből.

(97)

A mintában szereplők közül két vállalat részesült ALS-ben vagy AAS-ben, ahol a kedvezmény mértéke 0,17 %-től 1,74 %-ig terjedt.

(98)

Megállapították, hogy egyetlen együttműködő exportáló gyártó sem található egy SEZS-ben vagy EPZS-ben, vagy rendelkezik EOU státusszal. Ezért nem ítélték szükségesnek, hogy e vizsgálatban tovább elemezzék ezt a rendszert.

(99)

E rendszer keretében az exportőrök az exportértékesítésből származó nyereség után fizetendő jövedelemadó alóli részleges mentességben részesülhetnek. E mentesség jogalapját a jövedelemadó-törvény 80. HHC szakasza állapította meg.

(100)

Ezt a rendelkezést a 2005–2006-os értékelési évtől (azaz a 2004. április 1-jétől2005. március 31-ig tartó pénzügyi évtől) eltörölték, és így a jövedelemadó-törvény 80. HHC szakasza 2004. március 31. után semmilyen kedvezményt nem biztosít. A felülvizsgálati időszak során e rendszer keretében egyetlen együttműködő exportáló gyártó sem részesült kedvezményben. Ezért nem ítélték szükségesnek, hogy e vizsgálatban tovább elemezzék ezt a rendszert.

(101)

A rendszer az 1962. évi vámtörvény 75. szakaszán, az 1944. évi jövedéki törvény 37. szakasza (2) bekezdésének xvi. pontján és az 1994. évi költségvetési törvény 93A. és 94. szakaszán alapul.

(102)

E rendszer igénybevételére bármely exportőr jogosult.

(103)

Az indiai kormány a vámvisszatérítések mértékének két fajtáját állapította meg, azaz a „teljes ágazati” mértéket, amelyet átalányösszeg alapján alkalmaznak egy adott termék összes exportőrére és a „márka” mértéket, amelyeket a „teljes ágazati” mérték alá nem tartozó termékekre alkalmaznak vállalatonként. Az érintett termékre az első típus (a teljes ágazati mérték) vonatkozik.

(104)

A teljes ágazati visszatérítési mértéket a rendszer keretében exportált termékek értékének százalékában számítják ki. Az indiai hatóságok különböző termékek, így az érintett termék vonatkozásában is megállapítottak ilyen teljes ágazati visszatérítési mértékeket. Meghatározásuk az exporttermék gyártási folyamata során használt árukra és szolgáltatásokra felszámított feltételezett közvetett adók és importterhek alapján (importvám, jövedéki adó, szolgáltatási adó stb.) történik, ideértve az alapanyagok gyártásához használt árukra és szolgáltatásokra kivetett feltételezett közvetett adókat és importterheket, függetlenül attól, hogy ezeket az adók ténylegesen megfizették-e vagy sem. A DDS összegére egységenkénti exporttermékre vonatkozó maximális értékhatár vonatkozik. Amennyiben a vállalat e vámok egy részét vissza tudja igényelni a CENVAT rendszerből, akkor a visszatérítés mértéke alacsonyabb.

(105)

A felülvizsgálati időszak során az érintett termékre vonatkozó vámvisszatérítési mértékeket többször módosították. 2007. április 1-jéig terméktípustól függően a vonatkozó mérték 6,4 és 6,9 % között, 2007. szeptember 1-jéig 9,1 % és 9,8 % között volt. 2007. december 13-án – a felülvizsgálati időszak vége után – a visszatérítés mértékét 10,1 % és 10,3 % közötti mértékűre emelték, és az emelést visszamenőleges hatállyal alkalmazták a 2007. szeptember 1-jét követő, azaz a felülvizsgálati időszakon belüli importokra.

(106)

Ahhoz, hogy a vállalat jogosult legyen az e rendszer alapján járó kedvezményekre, exportálnia kell. Az export időpontjában az exportőrnek nyilatkoznia kell az indiai hatóságok felé arról, hogy az export a DDS alapján történik. Az áruexport érdekében az indiai vámhatóság – a feladási eljárás során – export-fuvarlevelet állít ki. Ez a dokumentum többek között feltünteti az adott exportügyletre nyújtandó DDS összegét. Az exportőr ekkor még ismeri a kedvezmény mértékét, amelyben részesülni fog és azt követelésként számolja el könyveiben. Amint a vámhatóságok kiállították az export-fuvarlevelet, az indiai kormány nem mérlegelheti a DDS megadását. A kedvezmény kiszámítására szolgáló, vonatkozó DDS-mérték általában az, amely az exportnyilatkozat megtételekor érvényben volt. A vizsgálati időszak során a visszatérítés mértékét visszamenőlegesen megemelték, amit a támogatási összeg kiszámításakor figyelembe vettek.

(107)

Több fél azzal érvelt, hogy a DDS nem kiegyenlíthető ebben a vizsgálatban, mivel nem említették kifejezetten a vizsgálat kezdetén kiküldött szubvencióellenes kérdőívben. Ezt az érvet a következők miatt kell visszautasítani. E felülvizsgálat célja a megindításról szóló értesítés szerint azon „szubvenció mértékének meghatározása”, amely az érintett terméket exportáló gyártóknak gazdasági előnyt nyújtott, azaz magába foglalja az indiai kormány által működtetett valamennyi támogatási rendszert.

(108)

Azzal is érveltek, hogy a DDS nem függött exportteljesítménytől, mivel az e rendszerből származó előny nem kapcsolódott az exportőr által teljesített kivitel mennyiségéhez. Ezt az érvelést vissza kell utasítani, mivel a DDS-ből származó gazdasági előnyre csak akkor lehet igényt tartani, ha az árukat exportálták, ami elégséges az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontjában szereplő exportfüggőségi kritérium teljesítéséhez. E következtetés fényében nem szükséges elemezni azt az érvet, miszerint a DDS nem egyedi az alaprendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében.

(109)

Az indiai kormány beadványa szerint a DDS az alaprendeletben foglaltakkal összeegyeztethető visszatérítési rendszer, a teljes ágazatra vonatkozó visszatérítési ráta meghatározásának eljárása ésszerű volt, hatékony és az exportáló országban általánosan elfogadott kereskedelmi gyakorlaton alapult a II. melléklet II. részének (4) és a III. melléklet II. részének (2) pontja szerint. Amint azt a fenti (104) preambulumbekezdés is kifejti, ez az eljárás magában foglalta a gyártási folyamat során használt alapanyagok, az importterhek és a közvetett adók teljes ágazatra vonatkozó becslését. Ez az eljárás azonban nem volt elég pontos még az indiai kormány beadványa szerint sem. Valójában az indiai kormány megerősítette, hogy átlagolási műveletre is sor került, ami azt is magával vonná, hogy a tényleges visszatérítés meghaladja a ténylegesen kifizetett vámok összegét. Ezen túlmenően az indiai kormány nem végzett további vizsgálatokat a ténylegesen érintett alapanyagokra vonatkozóan, holott erre egyébként szükség lenne ténylegesen alkalmazott ellenőrzési rendszer hiányában (II. melléklet II. részének (5) pontja, valamint III. melléklet II. részének (3) pontja), illetve azt sem bizonyította, hogy nem került sor túlzott mértékű vámelengedésre. Az alaprendeletben meghatározott mintavételi eljárásokkal vont állítólagos párhuzamoknak nincs jelentősége, mivel azok világosan a szubvencióellenes vizsgálatra hivatkoznak és nem képezik a II. és III. mellékletben lefektetett kritériumok részét. Következésképpen az érvet vissza kell utasítani.

(110)

A beadványok szerint az a tény, hogy a DDS-be az indiai kormány nem foglalta bele az Indiában fizetendő valamennyi közvetett adót, hanem csak a központi közvetett adókat, nem enged arra következtetni, hogy túlzott mértékű vámvisszatérítés esete állna fenn. Ezt az érvet vissza kell utasítani, mivel a II. melléklet II. részének (4) pontja, valamint a III. melléklet II. részének (2) pontja szerint a túlzott mértékű vámvisszatérítést különös szubvenciós rendszer keretén belül kell értékelni.

(111)

A DDS az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. A vámvisszatérítés összege megegyezik a kormány által elengedett bevétellel, amelyet egyébként beszedtek és az indiai kormánynak befizettek volna. Emellett az exportra vonatkozó DDS kedvezményt juttat az exportőrnek, mivel javítja likviditását.

(112)

A DDS jogilag az exportteljesítmény függvénye, és így az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak tekintendő.

(113)

Az eljárásban érintett több fél érvelt azzal, hogy a DDS egy olyan visszatérítési rendszer, amely összeegyeztethető az alaprendelet rendelkezéseivel, és ezért az annak keretében nyújtott kedvezmény nem kiegyenlíthető.

(114)

A vizsgálat megállapította, hogy ez a rendszer az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető előző szakaszban kivetett kumulatív közvetett adók elengedésének, vámvisszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezmény rendszernek. Nem felel meg az alaprendelet I. melléklete h) és i) pontjában, a II. mellékletben (az alapanyagok felhasználására vonatkozó iránymutatások), valamint a III. mellékletben (a helyettesítő vámkedvezmény rendszer fogalommeghatározása és szabályai) megállapított szigorú szabályoknak. Az exportőrt semmi sem kötelezi arra, hogy i. nyilvántartást vezessen az importált/belföldön beszerzett áruk vagy igénybevett szolgáltatások után megfizetett vámokról és adókról, vagy hogy ii. a gyártási folyamat során ténylegesen felhasználja ezeket az árukat és szolgáltatásokat, és iii. a visszatérítés összegét nem az exportőr által ténylegesen felhasznált alapanyag és a ténylegesen megfizetett vámok és adók alapján számítják.

(115)

Ezenkívül nem működik rendszer vagy eljárás annak igazolására, hogy mely alapanyagokat használták fel az exporttermék gyártási folyamatában, vagy hogy sor került-e túlzott mértékű visszatérítésre a belföldi közvetett adók vonatkozásában az alaprendelet I. melléklete h) pontja, valamint II. melléklete, illetve az importvámok vonatkozásban az alaprendelet I. melléklete i) pontja, illetve II. és III. melléklete értelmében.

(116)

Végül egy exportőr attól függetlenül jogosult a DDS által biztosított kedvezményekre, hogy egyáltalán importál-e vagy belföldi forrásból beszerez-e alapanyagokat, és hogy megfizette-e az ezeket a beszerzéseket terhelő vámokat vagy adókat. A kedvezmény megszerzéséhez az exportőrnek elegendő egyszerűen árut exportálni és nem kell bizonyítania, hogy behozott-e bármilyen alapanyagot vagy belföldön beszerzett-e bármilyen alapanyagot vagy szolgáltatást, és hogy az importvámokat vagy a belföldi közvetett adókat megfizette-e. Következésképpen a visszatérítés mértékében nincs különbség attól függően, hogy a vállalat maga felel-e az alapanyag és az érintett termék előállításának összes fázisáért, vagy csak egyszerűen egy exportáló kereskedő.

(117)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével és 5. cikkével összhangban a kiegyenlíthető támogatások összegét a kedvezményezett által élvezett és a felülvizsgálati időszak alatt feltárt kedvezmény mértékének megfelelően állapították meg. Ebben a vonatkozásban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kedvezményezett akkor jutott hozzá a kedvezményhez, amikor az exportügylet e rendszer alapján valósult meg. Attól a pillanattól kezdve az indiai kormány köteles az érintett exportőröknek kifizetni a visszatérítést, ami az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében pénzügyi hozzájárulásnak minősül. Amint a vámhatóság kiadja az export-fuvarlevelet – amely többek között megjelöli az adott exportügyletre nyújtandó DDS összegét – az indiai kormány rendelkezési joga megszűnik a támogatás megadása felett. Ezenfelül az együttműködő exportáló gyártók a DDS-t az eredmény elszámolás elve alapján az exportügylet időszakában befolyt bevételként könyvelték el.

(118)

A támogatási mértékek visszamenőleges növelése hatásának figyelembevétele céljából a 2007. szeptember 1. és 30. közötti exportokra elkönyvelt DDS hitel értékét szükség szerint növelték, mivel az indiai kormány által nyújtott tényleges kedvezmény, amelyre a vállalatok jogosultak lesznek magasabb, mint az export idején hivatalosan igényelt összeg.

(119)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban ezt a támogatási összeget vetítették ki a felülvizsgálati időszak alatti teljes exportforgalomra, mint megfelelő nevezőre, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(120)

A mintában szereplők közül hét vállalat nyújtott be kifogást azzal, hogy ugyan részesültek a DDS-ben, esetükben nem merült fel túlzott mértékű visszatérítés, mivel az általuk megfizetett adók vagy importvámok meghaladták a visszatérítési összegeket. A Bizottság ezen kifogások elutasításáról döntött. A (111) és a (115) preambulumbekezdés megállapítja, hogy az indiai kormány nem rendelkezett megfelelő, az alaprendelet I., II. és III. mellékletében meghatározott ellenőrzési rendszerrel. A vizsgálat kimutatta továbbá, hogy a vállalatok nem vezettek felhasználási nyilvántartást vagy bármilyen más belső jelentési rendszert az esetleges túlzott mértékű visszatérítések elszámolása céljából. Ilyen jelentéseket a vállalatok a felülvizsgálati látogatások során állítottak össze, és azok többnyire a vállalatok által általában fizetett adókat tartalmazzák.

(121)

Engedélyezett visszatérítési vagy helyettesítő visszatérítési rendszer hiányában a kiegyenlíthető gazdasági előny a DDS rendszerében megvalósított visszatérítés teljes összege. Ellentétben az indiai kormány, a Texprocil és néhány exportőr által a közzétételkor tett észrevételeivel, az alaprendelet nem csak a „többletvisszatérítésről” rendelkezik. Az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja, valamint I. melléletének i) pontja értelmében csak többletvisszatérítést lehet kiegyenlíteni, amennyiben az alaprendelet II. és III. mellékletében szereplő feltételek teljesülnek. Ezek a feltételek azonban ebben az esetben nem teljesültek. Ily módon a megfelelő ellenőrző eljárás kialakítása hiányában a fenti, visszatérítési rendszerre vonatkozó kivétel nem alkalmazható és a visszatérítés összegének kiegyenlítésére vonatkozó rendes szabály alkalmazandó, nem pedig valamely más, bizonyítandó többletvisszatérítésre vonatkozó szabály. Ahogy azt az alaprendelet II. mellékletének II. része, valamint III. mellékletének II. része rögzíti, nem a vizsgálatot végző hatóságot terheli az ilyen többletvisszatérítés kiszámításának a terhe. Épp ellenkezőleg, az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a hatóság feladata mindössze arra szorítkozik, hogy megállapítsa az állítólagos ellenőrzési rendszer megfelelőségét cáfoló elégséges bizonyítékot. Ezen túlmenően megjegyezendő, hogy ténylegesen alkalmazott ellenőrzési rendszer hiányában szükséges, hogy az indiai hatóságok rendszeres időközönként kiegészítő vizsgálatot végezzenek, azaz rendes körülmények között a kiegyenlítő vám tárgyában folytatott vizsgálat szúrópróba szerinti ellenőrzése előtt.

(122)

Ellentétben bizonyos exportáló gyártók beadványaival, még az érintett terméken kívül más termékek exportja következtében keletkező DDS-rendszerből származó gazdasági előnyt is figyelembe kell venni a kiegyenlíthető gazdasági előny összegének megállapításakor. A DDS nem támaszt olyan kötelezettséget, amely a gazdasági előny kihasználását az adott termékhez kapcsolódó, a termék előállításához szükséges anyagok vámmentes behozatalára korlátozná. Következésképpen az érintett termék részesülhet a DDS működése során keletkezett valamennyi gazdasági előnyből.

(123)

A mintában szereplő valamennyi társaságnak származott gazdasági előnye a DDS-rendszerből a felülvizsgálati időszak alatt. Ezek a társaságok 1,45 %-tól 7,57 %-ig terjedő támogatási hányadokhoz jutottak.

(124)

A TUFS-t az indiai kormány Textilipari Minisztériumának határozatával vezették be, amely India hivatalos közlönye I. rendkívüli részének I. szakaszában jelent meg 1999. március 31-én (a továbbiakban: határozat). A rendszer érvényességét az 1999. április 1-jétől2004. március 31-ig terjedő időszakra hagyták jóvá. Ezt először 2007. március 31-ig módosították, majd ismét meghosszabbították a felülvizsgálati időszak végéig.

(125)

E rendszer keretében a gyapotfeldolgozó, textil és juta ágazatok meglévő és új gyártói jogosultak kedvezményekre.

(126)

A rendszer célja, hogy támogatást nyújtson a textil- és jutaipar technológiájának korszerűsítéséhez, ideértve a rost-, fonal-, szövet-, ruházati és konfekciógyártási egységeket. A rendszer különböző fajtájú támogatásokról rendelkezik tőketámogatás, kamattámogatás vagy a devizahitelek árfolyam-ingadozásainak fedezése formájában. A rendszerben szereplő programok különbséget tesznek a textil- és jutaágazatok, valamint a gépi és kézi szövés között. A TUFS a következő programokat tartalmazza:

(127)

A vizsgálat megállapította, hogy a mintában szereplő vállalatok közül kettő részesült támogatásban a TUFS keretében az érintett termék gyártására használt gép vásárlásához. Ezek a vállalatok a kamat-visszatérítéses hiteleket (a) program) és a feldolgozó gépre vonatkozó 10 %-os tőketámogatást 5 %-os kamat-visszatérítéssel kombinálva (e) program) vették igénybe.

(128)

A határozat tartalmazza azon géptípusok listáját, amelyek megvásárlását a TUFS keretében támogatják. A TUFS szerinti támogatás megszerzéséhez a vállalatok a kereskedelmi bankokhoz vagy más hitelintézetekhez fordulnak, amelyek saját, a hitelfelvevők hitelképességének független vizsgálata alapján nyújtanak hiteleket a vállalatoknak. Amennyiben a hitelfelvevő a rendszer szerint jogosult kamattámogatásra, a kereskedelmi bankok az igényt a „csomóponti ügynökségnek” továbbítják, amely ezt követően felszabadítja a támogatás összegét az érintett kereskedelmi banknak. Végül a kereskedelmi bankok az így kapott összeget jóváírják a hitelfelvevő számláján. A csomóponti ügynökségek az indiai kormány Textilipari Minisztériumától kapnak visszatérítést. Az indiai kormány a szükséges forrásokat negyedévente bocsátja a csomóponti ügynökségek rendelkezésére.

(129)

E rendszerre vonatkozóan az érdekelt felektől nem érkeztek észrevételek.

(130)

A 2. cikk (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja rendelkezéseinek értelmében a TUFS támogatásnak minősül, mivel az vissza nem térítendő támogatás formájában a kormány által nyújtott közvetlen pénzeszköz-átadással jár. A támogatás a gépvásárlás finanszírozási és kamatköltségének csökkentésével biztosít gazdasági előnyt.

(131)

A támogatás az alaprendelet 3. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint egyedinek, és ezért kiegyenlíthetőnek minősül, mivel azt konkrétan egy iparágnak vagy iparág-csoportnak nyújtják, ideértve az érintett termék gyártását is.

(132)

Az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban a tőketámogatás összegét a kedvezményezett vállalatok által a megvásárolt gépen megtakarított összeg alapján számították ki oly módon, hogy az összeget egy olyan időszakra osztották fel arányosan, amely megfelel az ilyen tárgyi eszközökre alkalmazott szokásos értékcsökkenési időszaknak. Az elfogadott gyakorlattal összhangban a felülvizsgálati időszakhoz rendelhető, az így kiszámított összeget az adott időszakbeli kamat hozzáadásával kiigazították, hogy idővel tükrözze a kedvezmény teljes értékét. Erre a célra a felülvizsgálati időszak alatt Indiában érvényes kereskedelmi kamatláb megfelelőnek tűnt. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban ezt a támogatást vetítették ki a felülvizsgálati időszak alatti teljes textilforgalomra, mint megfelelő nevezőre, mivel a támogatást nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(133)

Az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban a kamattámogatást a vizsgálati időszak alatt az érintett vállalatoknak az adott gépek megvásárlására felvett kereskedelmi hitelekre fizetett kamatokhoz kapcsolódóan ténylegesen visszafizetett összeg alapján számították ki. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban ezt a támogatást vetítették ki a felülvizsgálati időszak alatti teljes textilforgalomra, mint megfelelő nevezőre, mivel a támogatást nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(134)

A mintában két társaságnak származott gazdasági előnye ebből a rendszerből a vizsgálati időszak alatt. Ezek a társaságok 0,01 %-től 0,31 %-ig terjedő támogatási hányadokhoz jutottak.

(135)

A rendszert az Indiai Központi Jegybank a „Master Circular IECD No. 02/04.02.02/2006-07” (devizában nyújtott exporthitel), a „Master Circular IECD No. 01/04.02.02/2006-0” (rúpiában nyújtott exporthitel) és a „Master Circular DBOD.DIR(Exp.)No.01/04.02.02/2007-08” (a rúpiában és a devizában nyújtott exporthitelre összevonva) című körrendeletében ismerteti részletesen, amelyet a felülvizsgálati időszakban valamennyi indiai kereskedelmi banknak címzett. A körrendeleteket rendszeresen felülvizsgálják és frissítik.

(136)

E rendszerre a gyártó exportőrök és a kereskedő exportőrök jogosultak.

(137)

E rendszer keretében az Indiai Központi Jegybank a kereskedelmi bankok által az exportőröknek az exporthitelek vonatkozásában felszámítható kötelező maximális kamatlábat állapít meg indiai rúpiában és devizában egyaránt. Az ECS két alrendszerből áll: a szállítás előtti exporthitelrendszerből („csomagolási hitel”), amely a kivitel előtt az exportőr számára az áruk beszerzésére, feldolgozására, gyártására, csomagolására és/vagy szállítására biztosított hiteleket foglalja magában, illetve a szállítás utáni exporthitelrendszerből, amely forgóeszközhitelt biztosít az exportkövetelések finanszírozása céljából. Az Indiai Központi Jegybank továbbá azt is előírja a bankok számára, hogy nettó bankhitelállományuk meghatározott részét exportfinanszírozásra fordítsák.

(138)

Az Indiai Központi Jegybank körrendeleteinek eredményeként az exportőrök kedvezményes kamatláb mellett részesülhetnek exporthitelekben a szokásos kereskedelmi hitelekhez („készpénzhitelek”) képest, amelyek kamatlábát egyedül a piaci feltételek határozzák meg.

(139)

Az indiai kormány azt állította, hogy az ECS tekintetében a Bizottság elmulasztotta a rendszernek a kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás (ASCM) I. mellékletének k) pontjában foglalt rendelkezései fényében történő vizsgálatát, és azzal érvelt, hogy a – mind indiai rúpiában, mind külföldi devizában nyújtott – exporthitelek nem voltak kiegyenlíthetőek, különösen mivel a külföldi devizában nyújtott kölcsönök esetében a bankoknak lehetősége nyílt „nemzetközileg versenyképes rátákon” venni fel kölcsönt.

(140)

Szükséges megjegyezni, hogy a (135) preambulumbekezdésben hivatkozott exporthitel-rendszerek nem tartoznak a kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás (ASCM) I. mellékletének k) pontja hatálya alá, mivel rendes körülmények között csak a kétéves vagy hosszabb időtartamú exportfinanszírozás tekinthető „exporthitelnek” az említett rendelkezés értelmében, mivel az OECD államilag támogatott exporthitelre vonatkozó iránymutatásról szóló megállapodása ezt a meghatározást alkalmazza. Ennélfogva ezt az érvet vissza kell utasítani.

(141)

Az Indiai Központi Jegybank (135) preambulumbekezdésben említett körrendeletei által az ECS-hitelek vonatkozásában megállapított kedvezményes kamatok révén az exportőr kamatköltségei csökkenhetnek a pusztán a piaci feltételek által szabályozott hitelköltségekhez képest és ebben az esetben az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében kedvezményben részesíti az adott exportőrt. Az exportfinanszírozás önmagában nem biztonságosabb, mint a belföldi finanszírozás. Valójában általában kockázatosabbnak ítélik meg és egy bizonyos hitelre előírt biztosíték mértéke – a finanszírozás tárgyától függetlenül – tisztán az adott kereskedelmi bank kereskedelmi döntése. A különböző bankok kamatláb eltérései az Indiai Központi Jegybank által alkalmazott módszer eredménye, amely minden egyes kereskedelmi bankra egyedi maximális hitelkamatlábat szab meg. Emellett a kereskedelmi bankok nem kötelesek továbbadni az exportfinanszírozási hitelt felvevőknek a devizában nyújtott exporthitelre vonatkozó előnyösebb kamatlábat.

(142)

Annak ellenére, hogy az ECS keretében biztosított kedvezményes hiteleket kereskedelmi bankok nyújtják, ez a kedvezmény az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja iv. alpontja értelmében a kormány által biztosított pénzügyi hozzájárulásnak tekintendő. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a támogatás létrehozása sem az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja iv. alpontja, sem pedig a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás értelmében nem jár költséggel az államháztartás számára, pl. a kereskedelmi bankok kamatveszteségének indiai kormány általi megtérítésével, hanem a támogatáshoz csupán kormányzati rendelkezésre van szükség, amely előírja az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjának i., ii. vagy iii. alpontjában ismertetett feladatok végrehajtását. Az Indiai Központi Jegybank államháztartási szerv, és ezért az alaprendelet 1. cikkének (3) bekezdésében rögzített fogalommeghatározás értelmében „kormányzatnak” minősül. Az intézmény 100 %-ban állami tulajdon, közérdekű, pl. monetáris politikai célokat szolgál, és vezetőségét az indiai kormány nevezi ki. Az Indiai Központi Jegybank magánjogi szervek felett rendelkezik, mivel a kereskedelmi bankokat bizonyos feltételek betartására kötelezi, többek között arra, hogy a jegybank körrendeleteinek rendelkezései értelmében az exporthitelek vonatkozásában kamatplafont alkalmazzanak, illetve a jegybank rendelkezéseinek megfelelően nettó bankhiteleik bizonyos részét exportfinanszírozásra fordítsák. Ez az utasítás arra kötelezi a kereskedelmi bankokat, hogy ellássák az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjában említett feladatokat, ez esetben hitelt nyújtsanak kedvezményes exportfinanszírozás formájában. A pénzeszközök meghatározott feltételek szerinti, hitelek formájában megvalósuló ilyen közvetlen átutalása rendes körülmények között a kormány feladata lenne, és ez a gyakorlat az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében ténylegesen nem különbözik a kormányok által követett szokásos gyakorlattól.

(143)

Ez a támogatás egyedinek és kiegyenlíthetőnek minősül, mivel a kedvezményes kamatok csak exportügyletek finanszírozására vehetők igénybe, és ezért az exportteljesítmény függvényei az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerint.

(144)

A támogatás összegének kiszámítására annak a különbségnek az alapján került sor, amely a felülvizsgálati időszak során igénybe vett exporthitelek után fizetett kamat, és azon összeg között jelentkezik, amelyet abban az esetben kellett volna megfizetni, ha a szokásos kereskedelmi hitelekre vonatkozó kamatlábat alkalmazták volna. Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően ezt a támogatási összeget (számláló) vetítették ki a felülvizsgálati időszak alatti teljes exportforgalomra, mint megfelelő nevezőre, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(145)

Számos, az ECS működése során keletkezett gazdasági előny kiszámításának részleteire vonatkozó észrevétel érkezett. Amennyiben ezek megalapozottnak bizonyultak, a számításokat értelemszerűen kiigazították.

(146)

A vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő valamennyi vállalat és csoport támogatást szerzett e rendszer keretében, ahol a támogatások 1,05 %-ig terjedtek, míg egy vállalatnál a támogatás elhanyagolhatónak bizonyult.

(147)

A kiegyenlíthető támogatások összege az alaprendelet rendelkezéseivel összhangban, értékben kifejezve, a vizsgált exportáló gyártók tekintetében 5,2 % és 9,7 % közötti volt.

(148)

Az alaprendelet 15. cikkének (3) bekezdésével összhangban a mintában nem szereplő együttműködő társaságok támogatási hányada a mintában szereplő együttműködő társaságokra megállapított támogatási hányad súlyozott átlaga alapján 7,7 %. Tekintettel arra, hogy India esetében az együttműködés mértéke összességében magas (95 %) volt, a fennmaradó támogatási hányadot az összes többi társaság esetében a Bizottság a legmagasabb, azaz 9,7 %-os egyedi hányaddal jellemzett társaság szintjével azonos szinten állapította meg.

(149)

Az alaprendelet 19. cikkének rendelkezéseivel és a részleges időközi felülvizsgálatnak a vizsgálat megindításáról szóló értesítés 3. pontjában megállapított indokaival összhangban megállapítást nyert, hogy az együttműködő gyártók tekintetében a támogatási szint megváltozott, ezért a 74/2004/EK rendelet által kivetett kiegyenlítő vám mértékét ennek megfelelően módosítani kell.

(150)

A jelenleg érvényes végleges vám a kiegyenlítési hányadok alapján került megállapításra, mivel a kár kiküszöbölésének szintje magasabb volt. Mivel az e felülvizsgálat során megállapított támogatási hányadok sem haladták meg a kár kiküszöbölésének szintjét, az alaprendelkezés 15. cikkének (1) bekezdésével összhangban a vámokat a támogatási hányadok alapján határozták meg.

(151)

A Pasupati Fabrics vállalat – amely nem képezte e felülvizsgálat részét – támogatási hányada az eredeti vizsgálatban megállapított szinten maradt, mivel a vállalat olyan támogatási rendszert vesz igénybe, amelyet e vizsgálat nem vizsgált.

(152)

Azon vállalatokat, amelyekről megállapítást nyert, hogy kapcsolt vállalkozások, a vámbeszedés céljából egyetlen jogi személyként (csoportként) tekintették, és ezért rájuk ugyanazt a kiegyenlítő vámot alkalmazták. A megfelelő súlyozáshoz azt a mennyiséget használták fel, amit ezek a csoportok a felülvizsgálati időszak alatt az érintett termékből exportáltak.

(153)

A mintában szereplő Prem Textiles vállalat által a felülvizsgálat során szolgáltatott információ szerint a társaság neve Prem Textiles (International) Pvt. Ltd-re módosult. Az információ ellenőrzését követően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a névváltozás semmilyen módon nem befolyásolja e felülvizsgálat megállapításait, a Bizottság eleget tett a kérésnek és e rendeletben a társaság megnevezése Prem Textiles (International) Pvt. Ltd.

(154)

Tekintettel arra, hogy India esetében az együttműködés mértéke összességében magas (95 %) volt, a fennmaradó támogatási hányadot az összes többi társaság esetében a Bizottság a legmagasabb, azaz 9,7 %-os egyedi hányaddal jellemzett társaság szintjével azonos szinten állapította meg.

(155)

Következésképpen az alábbi vámokat kell alkalmazni:

(156)

Az egyes vállalatokra vonatkozóan e rendeletben meghatározott kiegyenlítő vámok mértékét a jelenlegi vizsgálat megállapításai alapján állapították meg. Ezért ezek a vámtételek a vizsgálat során az egyes társaságokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. Az I. melléklet vállalataira alkalmazandó vámmal és az „összes többi vállalatra” alkalmazandó országos vámmal ellentétben ezek a vámtételek ezért kizárólag az Indiából származó, és az említett vállalatok, tehát a meghatározott jogi személyek által előállított termékek behozatalára alkalmazandók. Bármely más, e rendelet rendelkező részében kifejezetten név és cím szerint nem említett társaság által – beleértve a kifejezetten az említettekhez kapcsolódó jogi személyeket is – előállított importált termékek nem részesülhetnek e vámtételek előnyeiből és rájuk az „összes többi vállalatra” alkalmazandó vámtételt kell alkalmazni.

(157)

Minden olyan igénybejelentést, amely ezeknek az egyedi társasági kiegyenlítő vámok alkalmazását kéri (pl. a jogi személy nevének változását követően, vagy új termelési illetve értékesítési egységek létesítése után) haladéktalanul a Bizottságnak kell címezni, az összes kapcsolódó információval, különösen a társaság általi gyártáshoz és export értékesítéséhez kapcsolódó tevékenységeivel együtt, pl. ezzel a névváltozással, vagy ezzel a termelő és értékesítő egységeket érintő változással kapcsolatos módosítással. A Bizottság a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően adott esetben az egyedi vámtételek előnyeiben részesülő vállalatok jegyzékének frissítésével megfelelően módosítja a rendeletet,

30.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 350/24

(1)

A Tanács az 1628/2004/EK rendelettel (2) végleges kiegyenlítő vámot vetett ki a következő grafitelektródák importjára: elektromos kemencékben használatos, sűrűsége 1,65 g/cm3 vagy annál nagyobb és elektromos ellenállása 6,0 μΩ vagy annál kisebb, a 8545 11 00 KN-kód alá eső és az ilyen elektródákhoz használt érintkezők, amelyek a 8545 90 90 KN-kód alá esnek, akár részegységként importálták, akár különállóan, és Indiából származnak. A rögzített vámtétel 7,0 % és 15,7 % között mozog azon egyedileg megnevezett exportőrök esetében, amelyeknél a más exportőröktől származó behozatalokra a maradvány vámtétel 15,7 %.

(2)

Ezzel egy időben az 1629/2004/EK rendelettel (3) a Tanács ugyanezen, Indiából származó termékek behozatalára végleges dömpingvámot vetett ki.

(3)

A végleges kiegyenlítő vám kivetését követően India kormánya (az indiai kormány) előterjesztette, hogy a két támogatási rendszer (a Vámjogosultsági Betétkönyvi Rendszer, valamint a jövedelemadó-törvény 80. HHC szakasza szerinti jövedelemadó-mentesség) körülményei megváltoztak, és hogy e változások tartós jellegűek. Azzal érveltek, hogy a támogatás szintje valószínűsíthetően csökkent, és így a részben ezekre a rendszerekre létrehozott intézkedéseket felül kell vizsgálni.

(4)

A Bizottság megvizsgálta az indiai kormány által benyújtott bizonyítékot, és úgy ítélte meg, hogy ennek alapján indokolt a szubvencióellenes alaprendelet 19. cikkének rendelkezései szerinti felülvizsgálat megindítása. A tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (4) hivatalból megindította a hatályban lévő rendelkezések részleges időközi felülvizsgálatát.

(5)

A részleges időközi felülvizsgálat keretében indított vizsgálat célja, hogy felmérje az olyan vállalatokra vonatkozó meglévő intézkedések folytatásának, megszüntetésének vagy módosításának szükségességét, amelyek az egyik vagy mindkét megváltozott támogatási rendszer kedvezményeiből részesültek, és amely vállalatokra vonatkozóan más rendszerek tekintetében a vizsgálat megindításáról szóló értesítés vonatkozó rendelkezéseivel összhangban elegendő bizonyíték állt rendelkezésre.

(6)

A vizsgálat a 2006. október 1-jétől2007. szeptember 30-ig tartó időszakra (a továbbiakban: a felülvizsgálati időszak) terjedt ki.

(7)

A Bizottság a részleges időközi felülvizsgálat megindításáról hivatalosan értesítette az indiai kormányt, a részleges időközi felülvizsgálat megindításáról szóló értesítésben felsorolt két indiai exportáló gyártót, valamint a közösségi gyártókat. Az érdekelt feleknek lehetőségük volt álláspontjuk írásbeli kifejtésére és szóbeli meghallgatás kérésére. A felek által benyújtott írásbeli és szóbeli észrevételeket mérlegelték, és adott esetben figyelembe vették.

(8)

A Bizottság kérdőíveket küldött a két együttműködő exportáló gyártónak és az indiai kormánynak. Mindkét együttműködő exportáló gyártó és az indiai kormány is válaszolt.

(9)

A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a támogatás megállapításához szükségesnek ítélt. A következő érdekelt felek hivatalaiban, illetve telephelyein tettek ellenőrző látogatást:

(10)

Az indiai kormány és a többi érdekelt fél tájékoztatást kapott azokról az alapvető tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján javasolni akarták a két indiai együttműködő gyártóra alkalmazandó vámtétel módosítását, valamint a szóban forgó részleges időközi felülvizsgálatban nem együttműködő egyéb vállalatokra vonatkozó meglévő intézkedések fenntartását. Emellett kellő időt kaptak észrevételeik megtételére. Valamennyi benyújtott dokumentumot és észrevételt a következőkben foglaltaknak megfelelően kellően figyelembe vettek.

(11)

A felülvizsgálattal érintett termékek megegyeznek az 1628/2004/EK rendelettel érintett termékekkel, azaz olyan grafitelektróda-rendszerekkel, amelyek elektromos kemencékben használatosak, sűrűségük 1,65 g/cm3 vagy annál nagyobb és elektromos ellenállásuk 6,0 μΩ vagy annál kisebb, a 8545 11 00 KN-kód alá sorolják őket, valamint az ilyen elektródákhoz használt érintkezők, amelyek a 8545 90 90 KN-kód alá esnek, akár részegységként importálták, akár különállóan, és Indiából származnak.

(12)

Az alábbi rendszerek vizsgálatára, amelyek állítólagosan szubvenciók odaítélésével járnak, az indiai kormány által és az együttműködő exportáló gyártók által benyújtott információk, valamint a Bizottság kérdőívére adott válaszok alapján került sor:

(13)

A fenti a)–c) pontban megjelölt rendszerek az 1992. évi (1992. évi 22. számú) külkereskedelmi (fejlesztési és szabályozási) törvényen alapulnak, amely 1992. augusztus 7-én lépett hatályba (a továbbiakban: külkereskedelmi törvény). A külkereskedelmi törvény feljogosítja az indiai kormányt, hogy értesítéseket adjon ki az export- és importpolitikával kapcsolatban. Ezeket az „Export- és importpolitika” című dokumentumok foglalják össze, amelyeket a Kereskedelmi Minisztérium ötévente ad ki és rendszeresen frissít. Ebben az esetben a felülvizsgálati időszak szempontjából egyetlen export- és importpolitikai dokumentum bír jelentőséggel: a 2004. szeptember 1. és 2009. március 31. közötti időszakra vonatkozó dokumentum (a továbbiakban: a 2004–2009-es EXIM-politika). Ezenfelül az indiai kormány a 2004. szeptember 1. és 2009. március 31. közötti időszakra vonatkozó eljárási kézikönyv I. kötetében (a továbbiakban: a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötete) is meghatároz olyan eljárásokat, amelyek a 2004–2009-es EXIM-politikát szabályozzák. Az eljárási kézikönyvet szintén rendszeresen frissítik.

(14)

A fenti d) pontban megjelölt jövedelemadó-mentességi rendszer a jövedelemadóról szóló 1961. évi törvényen alapul, amelyet évente módosít a költségvetésről szóló törvény.

(15)

A fenti e) pontban megjelölt villamos energiát terhelő adó alóli mentességi rendszer a villamos energiát terhelő adóról szóló 1949. évi Madhya Predesh-i törvény 3-B. szakaszán alapul.

(16)

A szubvencióellenes alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésével összhangban a Bizottság további konzultációkra kérte fel az indiai kormányt mind a megváltozott, mind a változatlan rendszerek tekintetében, hogy az állítólagos rendszerekkel kapcsolatban tisztázza a tényleges helyzetet, és kölcsönösen elfogadott megoldást érjen el. E konzultációkat követően, és az adott rendszerekkel kapcsolatos kölcsönösen elfogadott megoldás hiányában a Bizottság mindezeket a rendszereket belefoglalta a támogatás vizsgálatába.

(17)

A rendszer részletes leírása a 2004–2009-es EXIM-politika 4.1.1–4.1.14. bekezdésében és a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4.1–4.30. fejezetében található. Az előző felülvizsgálat során – amelynek következtében a 1628/2004/EK rendelet kivetette a jelenleg hatályos végleges kiegyenlítő vámot –, ennek a rendszernek az elnevezése előzetes engedélyezési rendszer volt.

(18)

Az AAS hat alrendszerből áll, amelyek részletesebb ismertetése az alábbiakban található. Ezen alrendszerek többek között a jogosultság hatókörét illetően is eltérőek. A tényleges exportra szóló AAS-re és az éves igényre szóló AAS-re a támogató gyártókhoz „kötött” gyártó exportőrök és a kereskedő exportőrök jogosultak. A végső exportőr részére szállító gyártó exportőrök köztes szállításaik vonatkozásában jogosultak AAS-re. Azok a fővállalkozók, amelyek a 2004–2009-es EXIM-politika 8.2. bekezdésében említett „kváziexport” kategóriák, mint például az exportorientált egységek beszállítói, jogosultak a kváziexportra vonatkozó AAS-re. Végül a gyártó exportőrök közbenső beszállítói az előzetes felszabadítási megbízásra (Advance Release Order, ARO), valamint a fedezett belföldi akkreditívre vonatkozó alrendszerek alapján „kváziexport” után járó kedvezményekre jogosultak.

(19)

Előzetes engedélyek a következőkre állíthatók ki:

(20)

Megállapítást nyert, hogy a felülvizsgált időszakban az egyik együttműködő exportőr az első alrendszer, azaz az AAS keretében bonyolított tényleges export alapján kapott engedményeket. Ezért nem szükséges a fennmaradó alrendszerek kiegyenlíthetőségét megállapítani.

(21)

Azt követően, hogy az 1628/2004/EK rendelet előírta a jelenleg hatályos végleges kiegyenlítő vámot, az indiai kormány módosította az AAS-re vonatkozó ellenőrzési rendszert. Konkrétan: az indiai hatóságok általi ellenőrzési célokra az előzetes engedély jogosultja – meghatározott formátumban – jogilag köteles fenntartani „a vámmentesen importált/belföldön beszerzett áruk fogyasztásának és felhasználásának valósághű és megfelelő nyilvántartását” (a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4.26., 4.30. fejezete és 23. függeléke), azaz a tényleges fogyasztási nyilvántartást. Ezt a nyilvántartást külső okleveles könyvvizsgálónak/kontrollernek kell ellenőriznie, aki igazolja, hogy megtörtént az előírt nyilvántartások és megfelelő jegyzetek vizsgálata, továbbá a 23. függelék alapján szolgáltatott információk minden tekintetben valósak és helyesek. Mindazonáltal a fent említett rendelkezések csak a 2005. május 13-án vagy azt követően kiállított előzetes engedélyekre alkalmazandók. Az ezen időpont előtt kiállított valamennyi előzetes engedély esetén az engedélyek jogosultjainak a korábban alkalmazandó ellenőrzési rendelkezéseket kell követniük, azaz valósághűen és megfelelően nyilvántartásba kell venniük az importáruk engedélynek megfelelő fogyasztását és felhasználását, a 18. függelékben (a 2002–2007-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4.30. fejezetében és 18. függelékében) megadott formátumban.

(22)

A felülvizsgálati időszakban az együttműködő exportáló gyártó által igénybe vett alrendszer, azaz a tényleges export tekintetében az indiai kormány rögzítette mind az importtámogatás, mind pedig az exportkötelezettség mennyiségét és értékét, és azokat dokumentálta az engedélyen. Ezen túlmenően a behozatalkor és a kivitelkor a kapcsolódó ügyleteket a kormánytisztviselők kötelesek dokumentálni az engedélyen. Az e rendszer keretében engedélyezett import mennyiségét az indiai kormány határozza meg egységes ráfordítási-kibocsátási normák alapján. Az egységes ráfordítási-kibocsátási normák a legtöbb termék esetében léteznek, beleértve az érintett terméket is, és ezeket a 2004–2009-es eljárási kézikönyv II. kötetében tették közzé.

(23)

Az importált alapanyagok nem ruházhatók át, és azokat a származó exporttermék előállításához kell felhasználni. Az exportkötelezettséget az engedély kiállítástól számított, előírt időkereten belül kell teljesíteni (ez 24 hónap, ami két alkalommal meghosszabbítható, egyenként 6 hónapra).

(24)

A felülvizsgálat megállapította, hogy a felülvizsgálati időszakban az alapanyagok behozatalára felhasznált előzetes engedélyeket 2005. május 13-a előtt adták ki. Következésképpen az indiai hatóságok által a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetében meghatározott új ellenőrzési követelményeket – a fenti (21) preambulumbekezdésnek megfelelően – a gyakorlatban még nem próbálták ki. A vállalat nem tudta továbbá bemutatni, hogy a szükséges tényleges felhasználást és a készleteket a 2005. május 13-a előtt kibocsátott előzetes engedélyekre vonatkozó, a 2002–2007-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4.30. fejezete és 18. függeléke által előírt formátumban tartották nyilván. Erre a helyzetre figyelemmel megállapítást nyert, hogy a vizsgált exportőr nem tudta bebizonyítani, hogy a vonatkozó EXIM-rendelkezéseket a kérdéses időpontban betartotta.

(25)

Az előzetes meghatalmazási rendszert a felülvizsgálati időszak során igénybe vevő együttműködő exportőr azt állította, hogy a felhasznált előzetes engedélyeket önként nyújtotta be, jóllehet azokat 2005. május 13-a előtt bocsátották ki hiteles könyvvizsgáló által végzett ellenőrzés céljából az eljárási kézikönyv 1 04-09 követelményeinek megfelelően, és mindez azt igazolja, hogy az eljárási kézikönyv új követelményeivel összhangban lévő, megfelelő ellenőrző rendszer áll rendelkezésre.

(26)

A Bizottság szolgálatai által a vállalat telephelyén végzett ellenőrzés során az eljárási kézikönyv 23. függelékének formájában valóban benyújtottak hiteles könyvvizsgáló által aláírt, 2008. február 1-jén keltezett igazolást. Mivel azonban az előzetes engedélyek 2004-ből származtak, és az eljárási kézikönyv új szabályai nem vonatkoznak rájuk, az a következtetés vonható le, hogy az eljárás önkéntes volt a vállalat részéről, és nem igazolja, hogy az indiai kormány valóban tényleges ellenőrzési rendszert hozott volna létre. Ezenkívül a dokumentum nem igazolta, hogy a hiteles könyvvizsgáló által kiszámított vámelengedési többletet valóban visszafizették volna a kormánynak.

(27)

A behozatali vámok alóli mentesség az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, azaz az indiai kormány olyan pénzügyi hozzájárulásának, amely a vizsgált exportőröket előnyben részesítette.

(28)

Ezen túlmenően a fizikai exportra vonatkozó AAS jogilag egyértelműen az exportteljesítmény függvénye, és ennélfogva az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak tekintendő. Exportkötelezettség vállalása nélkül a vállalatok e rendszerek alapján nem juthatnak kedvezményekhez.

(29)

Az ebben az esetben tárgyalt alrendszer az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i) pontjában, a II. mellékletben (a vámvisszatérítés meghatározása és szabályai), valamint a III. mellékletben (a helyettesítő vámkedvezmény meghatározása és szabályai) megállapított szigorú szabályoknak. Az indiai kormány nem alkalmazott hatékony ellenőrzési rendszert vagy eljárást annak igazolására, hogy felhasználtak-e alapanyagokat az exportált termék előállításához, és milyen mennyiségben (az alaprendelet II. melléklete II. részének 4. pontja és a helyettesítő vámkedvezmény-rendszerek esetében az alaprendelet III. melléklete II. részének 2. pontja). Az egységes ráfordítási-kibocsátási normák önmagukban nem tekinthetők a tényleges felhasználás ellenőrzési rendszerének, mivel az indiai kormány számára nem teszik lehetővé annak kellő pontossággal történő ellenőrzését, hogy milyen mennyiségű alapanyagot használtak fel az exportált termék előállításához. Ezen túlmenően a megfelelően vezetett tényleges felhasználási nyilvántartáson alapuló hatékony ellenőrzést az indiai kormány a felülvizsgálati időszakban nem folytatta le. Ezenkívül az indiai kormány nem végzett további vizsgálatokat a ténylegesen érintett alapanyagok vonatkozásában, bár hatékonyan alkalmazott ellenőrzési rendszer hiányában ezt rendes körülmények között el kell végezni (az alaprendelet II. melléklete II. részének 5. pontja és III. melléklete II. részének 3. pontja).

(30)

Ez az alrendszer ezért kiegyenlíthető.

(31)

Megengedett vám-visszatérítési rendszerek, illetve helyettesítő vámkedvezmény-rendszerek hiányában a kiegyenlíthető kedvezmény a szokásosan az alapanyagok behozatalakor fizetendő behozatali vámok teljes összegének elengedése. E tekintetben megjegyzendő, hogy az alaprendelet nem csak a „túlzott” vámelengedés kiegyenlítéséről rendelkezik. Az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja, valamint I. mellékletének i) pontja értelmében csak a túlzott vámelengedés egyenlíthető ki, feltéve, hogy az alaprendelet II. és III. mellékletében foglalt feltételek teljesülnek. Ezek a feltételek azonban ebben az esetben nem teljesültek. Tehát a megfelelő nyomon követési eljárás hiányának megállapítása esetén a visszatérítési rendszerekre vonatkozó fenti kivételt nem kell alkalmazni, és inkább a ki nem fizetett vámok (a kiesett bevétel) mennyiségének kiegyenlítésével kapcsolatos szokásos szabályt kell alkalmazni, nem pedig szándékos túlzott vámelengedést. Az alaprendelet II. mellékletének II. részében és III. mellékletének II. részében foglaltaknak megfelelően nem a vizsgálatot folytató hatóságra hárul a szóban forgó túlzott elengedés kiszámítása. Épp ellenkezőleg, az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja szerint csak kellő bizonyítékot kell megállapítania valamely állítólagos ellenőrzési rendszer megfelelőségének cáfolására.

(32)

Az AAS-t igénybe vevő exportőr támogatásának összegét a felülvizsgálati időszak során az érintett termékre alkalmazott alrendszer keretében importált anyagokra kivetett, kiesett behozatali vámok (alapvám és különleges kiegészítő vám) alapján számították ki (számláló). Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban, a támogatás elnyeréséhez szükségszerűen felmerült díjak indokolt kérésre levonásra kerültek a támogatás összegéből. Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően ezt a támogatási összeget az érintett termék felülvizsgálati időszak alatti exportforgalmához megfelelő nevezőként rendelték hozzá, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(33)

A felülvizsgálati időszak során az érintett együttműködő gyártó esetében az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 0,3 %.

(34)

A rendszer részletes leírását a 2004–2009-es EXIM-politika 4.3. bekezdése és a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4. fejezete tartalmazza.

(35)

E rendszer igénybevételére minden gyártó exportőr és kereskedő exportőr jogosult.

(36)

A jogosult exportőr kérelmezhet DEPBS-hiteleket, amelyeket az e rendszer alapján exportált termékek értékének százalékában határoznak meg. Az indiai hatóságok ilyen DEPBS-mértékeket állapítottak meg a legtöbb termékre vonatkozóan, beleértve az érintett terméket is. Ezek meghatározása az egységes ráfordítási-kibocsátási normák alapján történik, számításba véve az exporttermékekben lévő alapanyagok vélelmezett importtartalmát és a vélelmezett import vámterhét, tekintet nélkül arra, hogy a behozatali vámokat tényleges megfizették-e.

(37)

Az e rendszer alapján járó kedvezményekre való jogosultsághoz a vállalatnak exportálnia kell. Az exporttranzakció időpontjában az exportőrnek nyilatkoznia kell az indiai hatóságoknak, jelezve, hogy az export a DEPBS alapján történik. Az áruexport érdekében az indiai vámhatóság – a feladási eljárás során – exportfuvarszámlát állít ki. Ez a dokumentum többek között feltünteti az adott exporttranzakcióra nyújtandó DEPBS-hitel összegét. Ebben az időpontban az exportőr tudatában van annak, hogy milyen kedvezményben fog részesülni. Amint a vámhatóságok kiállították az exportfuvarszámlát, az indiai kormány rendelkezési joga megszűnik a DEPBS-hitel nyújtása felett. Az érvényes DEPBS-mérték az lesz, amit az exportnyilatkozat időpontjában alkalmaznak.

(38)

A DEPBS-hitelek szabadon átruházhatók és a kiállításuk napjától számított 12 hónapig érvényesek. A továbbiakban a beruházási javak kivételével a korlátozás nélkül importálható termékek behozatala esetén fizetendő vám kifizetésére felhasználhatók. Az ilyen hitelek ellenében behozott áruk a belföldi piacon (forgalmi adó megfizetése mellett) értékesíthetők vagy másként felhasználhatók.

(39)

A DEPBS-hitelek iránti kérelmeket elektronikusan kell benyújtani és azok korlátlan exporttranzakcióra vonatkozhatnak. A DEPBS-hitelekre ténylegesen nem határoztak meg szigorú határidőket. A DEPBS kezelésére használt elektronikai rendszer automatikusan nem zárja ki a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4.47. fejezetében említett benyújtási határidőn túli exporttranzakciókat. Sőt, amint azt a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 9.3. fejezete világosan előírja, a benyújtási határidő lejárta után beérkezett kérelmek minden esetben külön díj (azaz a jogosultság 10 %-a) alkalmazása mellett figyelembe vehetők.

(40)

Az egyik együttműködő exportőr azt állította, hogy a vállalat által szerzett DEPB hiteleket az érintett termék előállítása során használt anyagok importálására fordították, jóllehet a fentiekben megállapítottaknak megfelelően elvben azt más célokra is fordíthatták volna. Az említett exportőr az állította, hogy ennélfogva tényleges DEPB felhasználásuk e tekintetben összhangban volt a rendes vámvisszatérítési rendszerrel, ezért, ha egyáltalán szükség van kiegyenlítésre, az csupán a vámelengedési többletre vonatkozhat. Az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és I. mellékletének i. pontja értelmében azonban a vámelengedési többletet csak akkor lehet kiegyenlíteni, ha az alaprendelet II. és III. mellékletében meghatározott feltételek teljesülnek. E feltételek, amint azt a (43) preambulumbekezdés is ismerteti, ebben az esetben nem teljesültek. Ezért a ki nem fizetett vámok (bevételekről való lemondás) mennyiségének kiegyenlítésére, nem pedig a túlzott vámelengedés kiegyenlítésére vonatkozó szokásos szabály alkalmazandó.

(41)

A DEPBS az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. pontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. A DEPBS-hitel az indiai kormány pénzügyi hozzájárulását jelenti, mivel a hitelt végső soron behozatali vámok kiegyenlítésére veszik igénybe, ezzel csökkentve az indiai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Emellett a DEPBS-hitel kedvezményt juttat az exportőrnek, mivel javítja likviditását.

(42)

Ezen túlmenően a DEPBS jogilag egyértelműen az exportteljesítmény függvénye, és így az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak tekintendő.

(43)

Ez a rendszer az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezmény-rendszernek. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i) pontjában, a II. mellékletben (a vámvisszatérítés meghatározása és szabályai), valamint a III. mellékletben (a helyettesítő vámkedvezmény meghatározása és szabályai) megállapított szigorú szabályoknak. Az exportőrt semmi sem kötelezi a vámmentesen importált árunak a gyártási folyamatban való tényleges felhasználására, és a hitel összegét nem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva számítják ki. Ezenkívül nem működik rendszer vagy eljárás annak megerősítésére, hogy mely alapanyagokat használták fel az exporttermék gyártási folyamatában, vagy hogy sor került-e túlzott mértékű behozatali vám fizetésére az alaprendelet I. mellékletének i) pontja, valamint a II. és III. melléklete szerint. Végül pedig az exportőrök attól függetlenül jogosultak a DEPBS által nyújtott előnyökre, hogy egyáltalán importálnak-e alapanyagot. Az előny megszerzéséhez elegendő, ha az exportőr egyszerűen exportálja a termékeket, anélkül, hogy igazolnia kellene azt, hogy bármely alapanyag importból származik. Így még azok az exportőrök is jogosultak a DEPBS igénybevételére, akik minden alapanyagukat helyben szerzik be, és egyáltalán nem importálnak alapanyagként felhasználható árukat.

(44)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével és 5. cikkével összhangban a kiegyenlíthető támogatások összegét a kedvezményezett által élvezett és a felülvizsgálati időszak alatt feltárt kedvezmény mértékének megfelelően állapították meg. Ebben a vonatkozásban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kedvezményezett akkor jutott hozzá a kedvezményhez, amikor az exporttranzakció e rendszer alapján valósult meg. Így az exporttranzakció pillanatában az indiai kormány kötelezően lemond a vámról, ami az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében pénzügyi hozzájárulásnak minősül. Amint a vámhatóság kiadja az export-fuvarszámlát – amely többek között megjelöli az adott exporttranzakcióra nyújtandó DEPBS-hitel összegét –, az indiai kormány rendelkezési joga megszűnik a támogatás megadása felett, és nincs ilyen joga a támogatás összegének megállapítását illetően sem. Ezenfelül az együttműködő exportáló gyártók a DEPBS-hiteleket az eredményelszámolás elve alapján az exporttranzakció szakaszában befolyt bevételként könyvelték el.

(45)

Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a támogatás összegének mint számlálónak a kiszámításához a támogatás megszerzése érdekében szükségszerűen felmerült díjakat indokolt kérésre a hitelekből levonták. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban ezt a támogatási összeget vetítették ki a felülvizsgálati időszak alatti teljes exportforgalomra, mint megfelelő nevezőre, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(46)

A felülvizsgálati időszak során az érintett együttműködő exportáló gyártók esetében az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 6,2 % és 5,7 %.

(47)

A rendszer részletes leírását a 2004–2009-es EXIM-politika 5. fejezete és a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 5. fejezete tartalmazza.

(48)

E rendszerre a támogató gyártókhoz „kötött” gyártó exportőrök és a kereskedő exportőrök jogosultak.

(49)

Exportkötelezettség vállalásával a vállalat csökkentett vámtétellel importálhat (új és 2003 áprilisa óta legfeljebb 10 éves használt) beruházási javakat. E célból az indiai kormány – kérelemre és díjfizetés ellenében – EPCGS-engedélyt állít ki. 2000. március 31-ig ténylegesen (egy 10 %-os pótdíjat tartalmazó) 11 %-os vámtételt, a nagy értékű behozatalok esetében pedig nulla százalékos vámtételt kellett alkalmazni. 2000 áprilisa óta a rendszer 5 %-os vámtételcsökkentést biztosít a rendszer keretében importált beruházási javak mindegyikére. Az exportkötelezettség teljesítése érdekében az importált beruházási javakat meghatározott idő alatt meghatározott mennyiségű exporttermék előállítására kell felhasználni.

(50)

A beruházási javak exportösztönzési rendszere szerinti engedély jogosultja a beruházási javakat belföldi forrásból is beszerezheti. Ebben az esetben a beruházási javak belföldi gyártója igénybe veheti az ilyen beruházási javak gyártásához szükséges alkatrészek vámmentes behozatalára nyújtott kedvezményt. Másik megoldásként a belföldi gyártó a beruházási javak exportösztönzési rendszere szerinti engedély jogosultja számára szállított beruházási javak tekintetében tarthat igényt kváziexportból származó kedvezményre.

(51)

A beruházási javak exportösztönzési rendszere az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. Az indiai kormány részéről a vámcsökkentés pénzügyi hozzájárulást jelent, mivel ez az engedmény csökkenti az indiai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Ezen túlmenően a vámcsökkentés kedvezményt juttat az exportőröknek, mivel az import vonatkozásában megtakarított vám javítja likviditásukat.

(52)

A beruházási javak exportösztönzési rendszere jogilag az exportteljesítmény függvénye, mivel exportkötelezettség vállalása nélkül ilyen engedélyek nem szerezhetők. A rendszer ennélfogva az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak minősül.

(53)

Ez a rendszer az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezmény-rendszernek. A beruházási javak nem tartoznak az ilyen megengedhető rendszerek hatálya alá, amint azt az alaprendelet I. mellékletének i) pontja meghatározza, mivel azokat nem használják el az exportált termékek előállítása során.

(54)

Az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban a támogatás összegét az importált beruházási javak után meg nem fizetett vám összege alapján számították ki oly módon, hogy az összeget egy olyan időszakra osztották fel arányosan, amely megfelel az ilyen beruházási javakra alkalmazott szokásos értékcsökkenési időszaknak. Az elfogadott gyakorlattal összhangban a felülvizsgálati időszakhoz rendelhető, így kiszámított összeget az adott időszakbeli kamat hozzáadásával kiigazították, hogy idővel tükrözze a kedvezmény teljes értékét. Erre a célra a felülvizsgálati időszak alatt Indiában érvényes hosszú távú kereskedelmi kamatláb megfelelőnek tűnt. Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a támogatás összegének mint számlálónak a kiszámításához a támogatás megszerzése érdekében szükségszerűen felmerült díjakat indokolt kérésre levonták. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével és 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban e támogatási összeget a felülvizsgálati időszak alatti exportforgalomhoz megfelelő nevezőként rendelték hozzá, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(55)

A felülvizsgálati időszak során az érintett együttműködő gyártók esetében az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 0,7 % és 0,3 %.

(56)

Az egyik együttműködő exportőr hibára mutatott rá a beruházási javak exportösztönzési rendszerével kapcsolatos előnyök kiszámításához eredetileg használt módszerben, különösen az alkalmazott kamatláb összege terén. A mindkét együttműködő exportőrt érintő hibát kijavították.

(57)

E rendszer keretében az exportőrök az exportértékesítésből származó nyereség után fizetendő jövedelemadó alóli részleges mentességben részesülhetnek. E mentesség jogalapját a jövedelemadó-törvény 80. HHC szakasza állapította meg.

(58)

Ezt a rendelkezést a 2005–2006-os értékelési évtől (azaz a 2004. április 1-jétől2005. március 31-ig tartó pénzügyi évtől) eltörölték, és így a jövedelemadó-törvény 80. HHC szakasza 2004. március 31. után semmilyen kedvezményt nem biztosít. Az együttműködő exportáló gyártók a felülvizsgálati időszak során e rendszer keretében semmilyen kedvezményben nem részesült. Következésképpen, mivel a rendszert visszavonták, nem kell azt kiegyenlíteni a rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével összhangban.

(59)

A rendszer a jövedelemadó-törvény 80. IA. szakaszán alapul. Ez a rendelkezés a 2001. évi költségvetési törvényből került a jövedelemadó-törvénybe.

(60)

A jövedelemadó-törvény 80. I. A. szakasza az India különböző részein infrastrukturális létesítményeket telepítő vállalatokra, köztük az energiatermelő és -szolgáltató vállalatokra vonatkozik.

(61)

A jövedelemadó-törvény 80. I. A. szakasza rendelkezéseinek megfelelően az energiatermelő tevékenységekből származó nyereség a termelőegység első tizenöt éves működése alatt tíz egymást követő éven át mentes a nyereségadó alól. A kérdéses egységnek újnak kell lennie és tevékenységét 2003. április 1-je és 2010. március 31-e között kell megkezdenie.

(62)

A jövedelemadó-levonás kiszámítása a vállalat éves adó-visszatérítésének részét képezi, amelyet a vállalat eredménykimutatásával és más pénzügyi kimutatásával együtt ellenőriznek. Meg kell felelnie a jövedelemadó-törvény szabályainak, azaz a termelt villamos energia számviteli értékelésének tükröznie kell annak piaci értékét. A jövedelemadóért felelős hatóságok feladata annak ellenőrzése, hogy a jövedelemadó-levonás kiszámítása megfelel-e a jövedelemadó-törvény szabályainak, valamint feladata a vállalat auditált számláinak ellenőrzése. A vizsgálat kimutatta, hogy a hatóságok a gyakorlatban ellenőrizték a számításokat és indokolt esetben kiigazították azokat.

(63)

Igazolást nyert továbbá, hogy mindkét exportáló gyártó grafittermelő-egységük részeként saját felhasználású erőművet létesített. A jövedelemadó-törvény rendelkezéseinek megfelelően tehát kérték a vonatkozó jövedelemadó-levonást.

(64)

A behozatali vámok alóli mentesség az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, azaz az indiai kormány olyan pénzügyi hozzájárulásának, amely a vizsgált exportőröket előnyben részesítette.

(65)

A vizsgálat kimutatta azonban, hogy a jövedelemadó-törvény 80. I. A. szakasza szerinti, a jövedelemadó-mentességi rendszerhez való hozzáférés az alaprendelet 3. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében nem korlátozódik bizonyos vállalatokra. Úgy tűnik, hogy ez a rendszer objektív kritériumok alapján minden vállalat számára rendelkezésre áll. Ebben az esetben más bizonyítékot sem sikerült találni a rendszer egyedi jellegére.

(66)

Ezenfelül az érintett terméken kívüli más termékhez (villamos energia) kötődik és a rendszer alapján keletkező előnyök egy olyan tevékenység alapján jelentkeznek, amely nem az érintett termék értékesítésének eredménye. Ilyen körülmények között a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az érintett exportőrök által e rendszer alapján élvezett előnyöket nem kell kiegyenlíteni.

(67)

A 2004-es ipartámogatási politika alapján Madhya Pradesh állam villamos energiát terhelő adó alóli mentességet nyújt azoknak az iparvállalatoknak, amelyek saját felhasználású villamosenergia-termelésbe fektetnek be.

(68)

A Madhya Pradesh állam kormánya által alkalmazott, a villamos energiát terhelő adó alóli mentességi rendszer leírását a villamos energiát terhelő adóról szóló 1949. évi törvény 3. B. szakasza tartalmazza.

(69)

A Madhya Pradesh állam kormányának joghatósága alá tartozó területeken található iparvállalatok, amelyek új, saját felhasználású erőművekbe fektetnek be.

(70)

Madhya Pradesh állam kormánya 2004. szeptember 29-i bejelentésének megfelelően a 10 kW kapacitást meghaladó, saját felhasználású erőművekbe befektető vállalatok vagy személyek a Madhya Pradesh-i elektromos felügyelőségtől a villamos energiát terhelő adó alóli mentességi igazolást kaphatnak. A mentességet csak a saját felhasználásra előállított villamos energiára nyújtják, és csak abban az esetben, ha az új, saját felhasználású erőmű nem egy régebbi erőmű kiváltása. A mentességet ötéves időtartamra nyújtják.

(71)

Madhya Pradesh állam kormánya 2005. április 5-i bejelentésével az ebben a vizsgálatban együttműködő exportáló gyártó által létrehozott új erőmű tíz évre szóló, a villamos energiát terhelő adó alóli mentességet kapott.

(72)

Az az együttműködő exportőr, amely a villamos energiát terhelő adó alóli mentességben részesült, azt állította, hogy az EDE-rendszer nem specifikus és megkülönböztetés nélkül alkalmazzák valamennyi támogatható vállalat esetében. Az említett exportőr szerint Madhya Pradesh állam kormánya felülvizsgálta az eredeti szakpolitikai elképzelést, mely szerint a mentesség öt évre szólt volna, és azt tízéves időtartamra változtatta. Erről a változásról azonban sem az együttműködő exportőr, sem az indiai kormány nem nyújtott be közzétett értesítést.

(73)

Ez a rendszer az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. pontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül. Madhya Pradesh állam kormánya részéről a rendszer pénzügyi hozzájárulást jelent, mivel ez az ösztönzés csökkenti az állam egyébként esedékes bevételeit. Ezenfelül a kedvezményezett vállalat előnyben részesül.

(74)

Bár Madhya Pradesh állam kormányának 2004. évi ipartámogatási politikája és 2004. szeptember 29-i bejelentése ötéves átmeneti időszakot irányoz elő, a kérdéses exportáló gyártó tízéves mentességet kapott. Ezért úgy tűnik, hogy ezt az ösztönzést nem törvényben, jogszabályban vagy egyéb hivatalos okmányban világosan meghatározott kritériumoknak és feltételeknek megfelelően nyújtották.

(75)

Az exportáló gyártónál jelentkező előnyt a felülvizsgálati időszak alatt a villamos energiát terhelő, szokásosan megfizetendő, de az e rendszer alapján meg nem fizetett adó összege alapján számították ki. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban a támogatási összeget (a számlálót) kivetítették a felülvizsgálati időszak alatti teljes forgalomra (mint nevezőre), mivel a támogatás valamennyi értékesítéshez, a hazai és az exportértékesítéshez is kapcsolódik és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(76)

Így 0,7 %-os támogatási különbözetet állapítottak meg egy vállalatra vonatkozóan, amely a villamos energiát terhelő adó alóli mentességi rendszer alapján kedvezményt kapott.

(77)

Emlékeztetni kell arra, hogy az 1628/2004/EK rendeletben a kiegyenlíthető szubvenciók értékarányosan kifejezett összege tekintetében az ebben a részleges időközi felülvizsgálatban együttműködő két exportáló gyártó esetében 15,7 %-ot, illetve 7 %-ot állapítottak meg.

(78)

Az ezen részleges időközi felülvizsgálat során az értékarányosan kifejezett, megállapított kiegyenlítő támogatások az alábbiakban felsoroltak:

(79)

A szubvencióellenes alaprendelet 19. cikkének rendelkezéseivel és a részleges időközi felülvizsgálatnak az eljárás megindításáról szóló értesítés 3. pontjában megállapított indokaival összhangban megállapítást nyert, hogy az együttműködő gyártók tekintetében a támogatási szint megváltozott, ezért az 1628/2004/EK rendelet által meghatározott kiegyenlítő vám mértékét ennek megfelelően módosítani kell.

(80)

A felülvizsgálat szerinti kiegyenlítő vám a párhuzamosan folyó szubvencióellenes és dömpingellenes vizsgálat (a továbbiakban: az eredeti vizsgálatok) eredménye. Az alaprendelet 24. cikke (1) bekezdésének és az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22-i 384/96/EK tanácsi rendelet (5) 14. cikke (1) bekezdésének megfelelően az 1629/2004/EK rendelettel bevezetett dömpingellenes vámokat oly mértékben igazították ki, hogy a támogatási összegek és a dömpingkülönbözetek ugyanabból a helyzetből erednek.

(81)

Az ebben a felülvizsgálati eljárásban megvizsgált és kiegyenlíthető támogatási rendszerek, a villamos energiát terhelő adó alóli mentességi rendszer kivételével az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében exporttámogatásnak minősülnek.

(82)

Ezért a jelen felülvizsgálat során megállapított, az exporttámogatásokat érintő új támogatási szinteknek megfelelően ki kell igazítani a dömpingellenes vámokat. Ezenfelül az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdésével összhangban a kiegyenlítő vámok szintje nem lehet magasabb a kár megszüntetéséhez szükséges különbözetnél. Tekintettel arra, hogy az eredeti vizsgálatban az együttműködés mértéke magas volt (100 %), a fennmaradó támogatási különbözetet a Bizottság a legmagasabb egyedi különbözettel rendelkező vállalat szintjével azonos szinten állapította meg.

(83)

Ennek megfelelően a kiegyenlítő és a dömpingellenes vámokat a következőknek megfelelően kell kiigazítani:

(84)

Az egyik együttműködő exportőr azt állította, hogy mivel a jelenlegi részleges időközi felülvizsgálat a szubvencionálás szintjére korlátozódik, a dömpingellenes vámokat nem kell megváltoztatni.

(85)

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az e felülvizsgálat megindításáról szóló értesítésben a következő szerepelt: „azon vállalatok esetében, amelyekre dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedések egyaránt vonatkoznak, a kiegyenlítő intézkedés módosítása esetén a dömpingellenes intézkedést annak megfelelően ki kell igazítani”. A dömpingellenes vámok terén bekövetkezett változást nem a dömping szintjére vonatkozó valamely új megállapítás eredményezi, hanem automatikusan következik abból, hogy az eredeti dömpingkülönbözet a megállapított exportszubvenció szintjének tükrözése érdekében ki lett igazítva, illetve ez utóbbit felülvizsgálták.

(86)

Az e rendeletben meghatározott vállalati egyedi kiegyenlítő vámtételek a részleges időközi felülvizsgálat során feltárt helyzetet tükrözik. Így kizárólag az említett vállalatok által előállított érintett termék behozatalára alkalmazhatóak. Semmilyen más, a rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem nevezett vállalat – ideértve a kifejezetten említett vállalatokkal kapcsolatban álló jogi személyeket is – által gyártott termék behozatala nem részesülhet e vámtételek kedvezményeiből, és azokra a „minden más vállalatra” érvényes vámtételt kell kivetni.

(87)

Az ezekre a vállalatokra kivetett egyedi kiegyenlítő vámok alkalmazására vonatkozó kérelmeket (például az érintett vállalat nevének megváltozását, illetve új termelési vagy értékesítési egységek létrehozását követően) haladéktalanul be kell nyújtani a Bizottsághoz (6), a kérelemnek pedig tartalmaznia kell minden lényeges információt, különösen a vállalat termelési, belföldi és exportértékesítési tevékenységeinek például az említett névváltoztatással vagy az új termelési- vagy értékesítési egységek létrehozásával kapcsolatos módosítását. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy indokolt esetben, a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően, megfelelően módosítsa a rendeletet az egyedi vámok alkalmazásában részesülő vállalatok listájának frissítésével,

30.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 350/35

(1)

2007. október 20-án a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel bejelentette, hogy dömpingellenes eljárást indít a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) (2) származó, egyes feldolgozott és tartósított citrusfélék (főként mandarin stb.) Közösségbe történő behozatala tekintetében. 2008. július 4-én a Bizottság a 642/2008/EK rendelettel (3) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) a Kínából származó feldolgozott és tartósított citrusfélék behozatalára ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki.

(2)

A eljárás megindítására a feldolgozott gyümölcsök és zöldségek gyártóinak spanyol nemzeti szövetsége (Federación Nacional de Asociaciones de la Industria de Conservas Vegetales – FNACV –, a továbbiakban: panaszos) által 2007. szeptember 6-án az egyes feldolgozott és tartósított citrusfélék (főként mandarin stb.) közösségi termelésének 100 %-át előállító közösségi gyártók nevében benyújtott panasz következtében került sor. A panasz bizonyítékot tartalmazott az érintett termék dömpingelt behozatalára és az ebből eredő jelentős kárra vonatkozóan, ami elégségesnek minősült a vizsgálat megindításához.

(3)

Az ideiglenes rendelet (12) preambulumbekezdése megállapítja, hogy a dömping és a kár kivizsgálása 2006. október 1-jétől2007. szeptember 30-ig (a továbbiakban: vizsgálati időszak) tartott. Az okozott kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2002. október 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(4)

A Bizottság 2007. november 9-én ugyanezen Kínából származó termék behozatalára az 1295/2007/EK rendelettel (4) összhangban nyilvántartásbavételi kötelezettséget írt elő.

(5)

Emlékeztetni kell arra, hogy 2007. november 8-ig védintézkedések voltak hatályban ugyanezzel a termékkel szemben. A Bizottság az 1964/2003/EK rendelettel (5) az egyes feldolgozott vagy tartósított citrusfélék (főként mandarin stb.) behozatalával szemben ideiglenes védintézkedéseket rendelt el. A végleges védintézkedéseket a 658/2004/EK rendelet (a továbbiakban: védintézkedési rendelet) (6) vezette be. Mind az ideiglenes, mind a végleges védintézkedések vámkontingens formáját öltötték, azaz csak a vámmentes behozatalok mennyiségének kimerítése után kellett vámot fizetni.

(6)

A Kínából származó érintett termékre vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vámok kivetése után több érdekelt fél is írásban nyújtott be észrevételeket. Amennyiben a felek kérelmezték, lehetőséget kaptak szóbeli meghallgatásra is.

(7)

A Bizottság folytatta a végleges megállapításokhoz szükségesnek ítélt információk feltárását és ellenőrzését. A Bizottság különösen a közösségi érdek szempontjaival egészítette ki a vizsgálatot. E tekintetben a következő független közösségi importőrök telephelyein került sor ellenőrző látogatásokra:

(8)

Valamennyi fél tájékoztatást kapott azokról az alapvető tényekről és megfontolásokról, melyek alapján a Kínából származó érintett termék behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetését és az ideiglenes vámmal biztosított összegek végleges beszedését helyezték kilátásba. A felek lehetőséget kaptak továbbá arra, hogy a nyilvánosságra hozatalt követően adott határidőn belül előterjesztéseket nyújthassanak be.

(9)

Néhány importőr valamennyi érdekelttel közös találkozóra tett javaslatot az alaprendelet 6. cikkének (6) bekezdése értelmében, a kérést viszont az egyik érdekelt visszautasította.

(10)

Az érdekelt felek által benyújtott írásbeli és szóbeli észrevételeket megfontolták és indokolt esetben figyelembe vették.

(11)

Két független közösségi importőr azzal érvelt, hogy bizonyos mandarinfajtákat ki kellene zárni az érintett termék köréből, vagy cukortartalmuk mértéke, vagy az export során jellemző csomagolásuk miatt. E tekintetben megjegyzendő, hogy ezeket az állításokat nem kísérte semmiféle ellenőrizhető információ vagy adat, ami bizonyítaná, hogy ezek a fajták olyan jellemzőkkel bírnak, amelyek megkülönböztetik őket az érintett terméktől. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy a csomagolás különbsége az érintett termék meghatározásakor nem tekinthető kritikus jelentőségűnek, ez esetben pedig különösen azért nem, mert a csomagolásokat az adott érintett termék meghatározásakor már figyelembe vették, amint azt az ideiglenes rendelet (16) preambulumbekezdése megfogalmazta. A fenti érveket ennek megfelelően elutasítjuk.

(12)

Két független közösségi importőr vitatta, hogy a mintába beválogatott kínai exportáló gyártók a Közösségbe irányuló teljes behozatal 60 %-át képviselik. Nem voltak képesek ugyanakkor semmiféle ellenőrizhető információt nyújtani, ami megkérdőjelezte volna az együttműködő kínai exportáló gyártók által benyújtott, mintavételre vonatkozó információ pontosságát, amely egyébként a további vizsgálat során messzemenően bebizonyosodott. Ezt az érvet ezért elutasították.

(13)

Három együttműködő kínai exportáló gyártó kimutatást nyújtott be azt állítva, hogy a velük kapcsolatban álló vállalataik az érintett termék exportáló gyártói, és ezért szerepelniük kellene az együttműködő exportáló gyártók mellékletében. Ezen állításokat indokoltnak tekintették, és döntés született arról, hogy a megfelelő mellékletet eszerint kell módosítani. Egy független közösségi importőr azzal érvelt, hogy a Közösségbe irányuló, kereskedők közreműködésével megvalósuló behozatal esetében automatikusan lehetővé kellene tenni, hogy részesüljenek a kínai exportáló gyártókra alkalmazandó intézkedések hatásaiból. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy dömpingellenes intézkedéseket a vizsgálat tárgyát képező országban működő exportáló gyártók által gyártott és a Közösségbe exportált termékekre vetnek ki (függetlenül attól, melyik vállalat forgalmazza azokat), nem pedig a kizárólag kereskedelmi tevékenységet folytató üzleti vállalkozásokra. A kérelmet ezért elutasították.

(14)

Az ideiglenes intézkedések bevezetése után a piacgazdasági elbánásra vonatkozóan nem érkeztek észrevételek az együttműködő kínai exportáló gyártóktól. Egyéb, ehhez kapcsolódó lényegi észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (29)–(33) preambulumbekezdéseit meg kell erősíteni.

(15)

Lényegi észrevételek hiányában az ideiglenes rendeletnek az egyéni elbánással kapcsolatos (34)–(37) preambulumbekezdéseit meg kell erősíteni.

(16)

Emlékeztetni kell arra, hogy a rendes érték meghatározása a közösségi ipartól származó adatok alapján történt. Ezeket az adatokat az együttműködő közösségi gyártók telephelyein ellenőrizték.

(17)

Az ideiglenes intézkedések bevezetése után a mintában szereplő mindhárom kínai együttműködő exportáló gyártó, valamint két független közösségi exportőr is megkérdőjelezte azt, hogy a rendes érték kiszámításához a közösségi ipar árait használták. Beadványuk szerint a rendes értéket a kínai előállítási költségek alapján kellett volna kiszámítani, figyelembe véve a Közösség és Kína piacai között fennálló különbségek miatt szükséges kiigazításokat. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy nem piacgazdasági berendezkedésű országból és különösen olyan vállalatoktól származó információ felhasználása, amelyek nem részesülhetnek piacgazdasági elbánásban, ellentétes lenne az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával. Ezt az érvet ezért elutasították. Azzal is érveltek továbbá, hogy valamennyi más, a terméket behozó országból származó árakra vonatkozó adatokat vagy megfelelő nyilvánosságra hozott információt is használhattak volna ésszerű megoldásként, figyelembe véve a tényt, hogy analóg ország nem működött együtt a vizsgálat során. Ilyen általános információt azonban – ellentétben a Bizottság által használt adatokkal – nem lehetett volna ellenőrizni és összehasonlítani, összhangban az alaprendelet 6. cikkének (8) bekezdésében azok pontosságára vonatkozó rendelkezésekkel. Ezt az érvet ezért elutasították. Olyan további észrevételt pedig, amely kétségbe vonhatta volna a tényt, hogy a Bizottság által használt módszertan összhangban van az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával és különösen azzal, hogy ebben az esetben ez a módszer jelentette az egyetlen ésszerű alapot a rendes érték kiszámításához, nem nyújtottak be.

(18)

Egyéb, ehhez kapcsolódó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (38)–(45) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(19)

Az ideiglenes rendelkezések bevezetése után a mintában szereplő egyik kínai együttműködő exportáló gyártó beadványában úgy érvelt, hogy a rá vonatkozóan megállapított exportárat ki kell igazítani azért, hogy figyelembe vegyen bizonyos költségelemeket (különösen a tengeri fuvardíjakat). E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ezt a kérdést a helyszíni ellenőrzés során rendezték mind az említett vállalat, mind a mintában szereplő többi vállalat esetében. Az ellenőrzés alkalmával mindegyik vállalat benyújtotta a kérdéses költségekre vonatkozó információkat. A vállalat által jelenleg közölt összeg jelentős mértékben meghaladja az eredetileg bejelentett összeget. Meg kell jegyezni, hogy ez az új állítás csak egy szállítmányozó nyilatkozatán alapul, és nem tükröz valós ügyletre vonatkozó adatokat. A mintában szereplő egyik exportáló gyártó sem kérdőjelezte meg a tengeri fuvardíjakra vonatkozó számokat. Ezen túlmenően egyébként késői benyújtása miatt a követelést nem lehetett ellenőrizni. Kiemelendő, hogy a kért kiigazítás nem hozható összefüggésbe az ügyben már feltárt semmiféle adattal. E követelés után a Bizottság mindazonáltal felülvizsgálta a kérdéses költség összegét, figyelembe véve jelentőségét a vállalat által bejelentett, Közösségbe irányuló exportügyletekhez képest. Ennek eredményeképpen a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy helyénvalóbb a mintában szereplő valamennyi kínai vállalat esetében a helyszínen ellenőrzött tengeri fuvardíjak átlagát használni. Következésképpen a vállalat exportárát ennek megfelelően kiigazították.

(20)

A mintában szereplő egyik együttműködő kínai exportáló gyártó az általa benyújtott kiviteli jegyzékkel kapcsolatos exportár kiszámolásában két számítási hibára hívta fel a figyelmet. A kérelem megalapozottnak bizonyult, és a gyártó megfelelő exportárát eszerint módosították.

(21)

Ehhez kapcsolódó egyéb megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (46) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(22)

Egyéb, ehhez kapcsolódó megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (47) és (48) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(23)

A fentiek fényében a vámfizetés előtti, közösségi határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett, végleges dömpingkülönbözetek a következők:

minden más vállalat 139,4 %.

(24)

Megalapozott észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (52)–(54) preambulumbekezdésében szereplő megállapításokat meg kell erősíteni.

(25)

Az egyik exportáló fél azzal érvelt, hogy eltérés van a 658/2004/EK védintézkedési rendeletben meghatározott fogyasztás mértéke és az ideiglenes rendeletben meghatározott mérték között. Kiemelendő, hogy a fogyasztási adatokban észlelt eltérés alapvetően annak köszönhető, hogy a jelenlegi vizsgálatban más volt a termékcsoport összetétele, illetve annak, hogy a két vizsgálatban eltért az érintett tagállamok száma. További új, megalapozott információ nem érkezett be erre a kérdésre vonatkozóan. Az ideiglenes rendelet (55)–(57) preambulumbekezdésében ismertetett megállapítások ennélfogva megerősítést nyernek. Következésképpen az elemzés további, a fogyasztásra vonatkozó részeit e tekintetben meg kell erősíteni.

(26)

A piaci részesedést illetően néhány érdekelt fél ellent mondott a Bizottság (58) preambulumbekezdésében lefektetett megállapításainak, amelyek szerint a dömpingelt behozatalok piaci részesedése növekedett. Azzal érveltek, hogy ellentétben a Bizottság megállapításaival, a Kínából származó behozatal piaci részesedése csökkent. A Kínából származó behozatalok mennyiség és piaci részesedés szempontjából történő értékelését ezért ellenőrizni kellett. Amint azt az ideiglenes rendelet (58) preambulumbekezdése megállapította, csak egyetlen egy év során csökkent a kínai import piaci részesedése. A vizsgált időszak többi részében a Kínából származó behozatal piaci részesedése folyamatosan magas volt. Ennélfogva az ideiglenes szakasz megállapításait meg kell erősíteni.

(27)

Néhány fél azzal érvelt, hogy a vizsgálati időszak utáni szakaszban jellemző mennyiségeket is vizsgálat alá kellene vonni ahhoz, hogy megállapítsák, valóban növekedett-e a kínai import. Megjegyzendő, hogy a Kínából származó import alakulását a 2002/2003–2006/2007. közötti időszakra vonatkozóan értékelték, és egyértelmű növekedést lehetett megfigyelni. Az alaprendelettel összhangban a vizsgálati időszakot követő eseményeket nem kell figyelembe venni, kivéve kivételes körülmények esetén. Mindazonáltal – ahogy azt az alábbi (48) preambulumbekezdés megállapítja – a vizsgálati időszakot követő import mértékét megvizsgálták és jelentősnek találták.

(28)

Három együttműködő exportáló gyártó kétségbe vonta a Bizottság áralákínálásra vonatkozó megállapításait. Egyikük az áralákínálás kiszámításakor használt módszertant kérdőjelezte meg, és olyan kiigazítást kért, amely tükrözné a közvetett értékesítésük kapcsán a kereskedők által viselt költségeket. Amennyiben ez megalapozott volt, a számításokat módosítani kellett. A felülvizsgált összehasonlítás kimutatta, hogy a vizsgálati időszak alatt az érintett termék behozatalát a közösségi ipar áraihoz képest alákínált áron értékesítették a Közösségben; az alákínálás mértéke a közösségi ipar árainak százalékában kifejezve 18,4–35,2 %, a mintába felvett együttműködő exportáló gyártók által szolgáltatott adatok alapján.

(29)

Két importőr és az importőrök szövetsége kétségbe vonta a csomagolási időszaknak az ideiglenes rendelet (79) preambulumbekezdésében megjelölt időtartamát. Azzal érveltek, hogy Spanyolországban a konzervgyártás időszaka csak három hónapig tart, ellentétben az ideiglenes rendeletben említett négy-öt hónapos időszakkal. Ez az állítás ugyanakkor a terméshez kötődik (ami természeténél fogva változó), valamint a termelt mennyiséghez, és semmilyen esetben nincs hatással a kárt befolyásoló tényezőkre, ahogy azokat a Bizottság szolgálatai értékelték.

(30)

A közösségi ipar helyzetével kapcsolatos további megalapozott információk vagy észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (63)–(86) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(31)

Az ideiglenes rendelet nyilvánosságra hozatala után néhány importőr és exportáló gyártó azt állította az ideiglenes rendelet (83)–(86) preambulumbekezdésére hivatkozva, hogy a Bizottság által a kár mértékének megállapításához használt adatok sem pontosak nem voltak, sem nem objektív értékelésből származtak. Azzal érveltek, hogy majdnem minden, a kárra vonatkozó mutató pozitív tendenciát követ, így a károkozásra vonatkozóan nem lehet bizonyítékot találni.

(32)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy még abban az esetben is, ha bizonyos mutatóknál javulás figyelhető meg, a közösségi ipar helyzetét a maga egészében kell értékelni. E kérdést az ideiglenes rendelet (51)–(86) preambulumbekezdése részletesen tárgyalta. A mélyreható átalakulási folyamat, amit e rendelkezések lehetővé tettek, és aminek eredménye a termelés és a kapacitás nagymértékű csökkenése, szokásos körülmények között a közösségi gyártók általános helyzetének jelentős javulásához vezetett volna, beleértve a termelést, a kapacitáskihasználást, az értékesítést, valamint az ár-költség arányokat. Ezzel ellentétben a mennyiségi mutatók alacsonyak maradtak, a készletek jelentős mértékben növekedtek, a pénzügyi mutatók pedig továbbra is a veszélyt jelző piros tartományban maradtak, sőt, némelyik még rosszabbodott is.

(33)

Ennek alapján megállapítható, hogy nem változtak az ideiglenes rendeletben szereplő, a közösségi ipart ért jelentős kárra vonatkozó következtetések. További megalapozott információ, illetve érvelés hiányában a következtetések véglegesen megerősítést nyernek.

(34)

Néhány fél azzal érvelt, hogy a kínai import mennyisége stabil maradt 1982 óta, éppen ezért nem okozhatott kárt, ellentétben azzal, amit az ideiglenes rendelet kifejt (lásd az (58) preambulumbekezdést). Valójában viszont – ahogy azt a fenti (26) preambulumbekezdés kifejti –, a Kínából származó behozatal jelentős mértékben emelkedett a vizsgált időszak alatt, a közösségi ipar piaci részesedése kárára. Ezen túlmenően az érvelés olyan behozatali tendenciákra hivatkozik, amelyek jócskán túlhaladják a kérdéses időszakot, ennélfogva az érvet vissza kell utasítani.

(35)

Ahogy azt a fenti (28) preambulumbekezdés említi, arra a végleges következtetésre jutottak, hogy a vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő kínai exportáló gyártóktól származó behozatal árai 18,4 %–35,2 %-kal alákínáltak a közösségi ipar átlagárainak. Az alákínálási különbözet felülvizsgálata nem érinti a dömpingelt behozatal hatására vonatkozó, az ideiglenes rendelet (100) és (101) preambulumbekezdésében meghatározott következtetéseket.

(36)

Az ideiglenes vámok bevezetését követően néhány importőr azzal folytatta érvelését, hogy az árfolyam kedvezőtlen hatást gyakorolt az árszintre. Érveik szerint a kárt okozó legfőbb tényező az árfolyam szintje. A Bizottság értékelése azonban pusztán az árszintek különbségére vonatkozik, és nem teszi szükségessé az árak szintjére ható tényezők elemzését. Ennek következtében a magas dömpingszintek és a közösségi ipar által elszenvedett kár között világos az okozati kapcsolat, ezért az ideiglenes rendelet (95) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyerhetnek.

(37)

Néhány érdekelt fél azzal érvelt, hogy a kárt nem a dömpingelt behozatal, hanem inkább a rendelkezésre álló friss gyümölcs (azaz a konzerv mandarin nyersanyaga) szűkössége okozta.

(38)

Ugyanakkor a spanyol Mezőgazdasági Minisztériumból származó hivatalos adatok megerősítik, hogy a konzervgyártás rendelkezésére álló mennyiség több mint elégséges ahhoz, hogy fedezze a spanyol gyártók termelési kapacitását.

(39)

A friss gyümölcs beszerzése esetében a piacon a gyártók egy bizonyos mértékben versenyeznek a friss gyümölcs közvetlen fogyasztóival. Ez a verseny ugyanakkor nem töri meg az okozati kapcsolatot. A közösségi ipar viszonylag alacsony termelésének, értékesítésének és piaci részesedésének nagy jelentőségű okozója nyilvánvalóan inkább az, hogy a Kínából nagyon alacsony áron beérkező nagy mennyiségű import nyomást gyakorolt az ágazatra. Ilyen helyzetben, valamint figyelembe véve, hogy a piaci árat a piaci szükségletek több mint 70 %-át kielégítő behozatal határozza meg, ami áralákínálást, árnyomást és árleszorítást vont magával, gazdaságtalan lenne többet gyártani anélkül, hogy megalapozott elvárások lennének arra vonatkozóan, hogy a terméket a rendes nyereséget lehetővé tevő áron tudják értékesíteni. Éppen ezért ésszerűen a spanyol gazdaság jelentős mértékben nagyobb mennyiségeket tudott volna termelni, ha a piaci árszint nem szankcionálja gazdasági eredményeit.

(40)

Egy másik tény, ami ezt az elemzést támasztja alá, a közösségi gyártóknál felhalmozott jelentős mennyiségű készlet, ami hangsúlyozza, hogy a közösségi ipar hátrányos helyzete nem az elégtelen termelés miatt alakult ki, hanem amiatt, hogy a kínai import nyomása alatt termelését nem tudta értékesíteni.

(41)

Mivel mezőgazdasági termékről van szó, jellegénél fogva a nyersanyag ára szezonális ingadozást mutat. Mindazonáltal a vizsgált ötéves időszak alatt, ami egyaránt tartalmazott alacsonyabb, illetve magasabb árakkal járó betakarítási idényt, a Bizottság megfigyelte, hogy a (pénzügyi veszteség formájában jelentkező) kár ezen ingadozásoktól függetlenül megjelenik, éppen ezért a közösségi ágazat gazdasági eredményei nem függenek össze közvetlenül a szezonális áringadozásokkal.

(42)

Néhány fél azt állította, hogy a kínai termék jobb minőségű volt, mint a közösségi termelésből származó. Az ebből származó árbeli különbségek azonban nem voltak kellően megalapozottak, és nincs bizonyíték arra, hogy a kínai termékek iránti állítólagos fogyasztói preferencia olyan mértékű lenne, hogy okozhatta a közösségi ipar rossz helyzetét. Mindenesetre az ilyen állítólagos árkülönbség a kínai termék szempontjából jelente előnyt, megnövelve ezáltal az árleszorítás/áralákínálás mértékét. Új és megalapozott információ vagy érvelés hiányában az ideiglenes rendelet (99) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(43)

Néhány fél azzal érvelt, hogy bizonyos gyártók kivételes költségnövekedése okozta a kárt. Ezeket az állításokat nem támasztották alá kellő mértékben. A Bizottság vizsgálata nem talált semmiféle olyan eseményt, ami ellentmondana az okozati összefüggés értékelésének vagy befolyásolná a kár megszüntetéséhez szükséges szint kiszámítását.

(44)

Néhány fél észrevételeket nyújtott be a megnövekedett termelési költségekre és arra vonatkozóan, hogy a közösségi ipar képtelen volt ezeket csökkenteni. Bizonyos költségtételek (mint például az energia) valóban növekedtek, ám hatásuk nem olyan mértékű, hogy megtörné az okozati összefüggést egy olyan helyzetben, amikor a dömpingelt kínai export leszorítja az értékesítés és a termelés árait (megnövelve ezáltal a közösségi ipar egységnyi költségeit), valamint árleszorítást és árnyomást idéz elő.

(45)

Állítások szerint az EK támogatási rendszerek mesterségesen megnövelték az EK nyersanyagfeldolgozását és ezután arra ösztönöztek, hogy csökkentsék az érintett termékből a nyersanyagellátást. Ez az állítás általános jellegű, és nem volt kellően alátámasztva. Mindenesetre a kérdéses rendszereket 1996-ban módosították, amikor a támogatást az érintett termékek feldolgozói helyett a gazdálkodóknak adták. A Bizottság elemzése a vizsgálati időszak alatt semmiféle maradványhatást nem észlelt, ami az okozati összefüggést megszüntetné. Az ellátás tekintetében hivatkozni kell a fenti (40) és (41) preambulumbekezdésre.

(46)

További új vagy megalapozott információk vagy érvek hiányában az ideiglenes rendelet (87)–(101) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(47)

A fentiekre való tekintettel meg kell erősíteni azt az ideiglenes megállapítást, amely szerint a közösségi ipart ért jelentős kár és a dömpingelt kínai behozatal között okozati összefüggés van.

(48)

2007. november 9. óta a Kínából származó behozatal nyilvántartásbavételi kötelezettség alá esett a Kínai Népköztársaságból származó egyes feldolgozott vagy tartósított citrusfélék (nevezetesen mandarin stb.) behozatalára vonatkozó nyilvántartásbavételi kötelezettség bevezetéséről szóló, 2007. november 5-i 1295/2007/EK bizottsági rendelet (a nyilvántartási rendelet) (7) értelmében. Ezt az esetleges visszamenőleges hatályú dömpingellenes vám kivetése fényében vezették be. Ebből következően és kivételes jelleggel a vizsgálati időszak utáni fejleményeket is figyelembe vették. Az Eurostat adatai is megerősítik, hogy a Kínából származó behozatal jelentős mértékű maradt, és ezt alátámasztotta néhány importőr is. A vizsgálati időszak utáni tíz hónapban a mennyiség elérte a 74 000 tonnát stabilan alacsony árakon.

(49)

Számos fél észrevételeket fűzött a spanyol gyártás alacsony szintjéhez, ami – állításuk szerint – képtelen ellátni a közösségi piacot. Bár helyes az az állítás, hogy a jelen helyzetben a közösségi ipar nem látja el a teljes uniós piacot, meg kell jegyezni, hogy ez a tény – mint az a fentiekben bemutatásra került – kapcsolódik a kárt okozó importhoz. Mindenesetre az intézkedés célzott hatása nem az, hogy lezárják a közösségi piacot a kínai behozatal előtt, hanem a káros dömping hatásainak megszüntetése. Mivel adva van többek között a tény, hogy e terméknek csak két ellátási forrása van, úgy tekinthető, hogy a kínai termékek végleges intézkedések bevezetése esetében is jelentős közösségi keresletre számíthatnak.

(50)

Az importőrök egyik szövetsége azt állította, hogy mennyiségi korlátozás nélkül semmiféle dömpingellenes intézkedés nem tudná megvédeni a spanyol gazdaságot, hanem automatikusan illegális kereskedést vonna maga után. Ez az érv inkább annak jelentőségét hangsúlyozza az intézmények szempontjából, hogy az intézkedések végrehajtását a megfelelő módon nyomon kövessék, mintsem azt, hogy megkérdőjelezzék a közösségi gyártókra esetleg gyakorolt jótékony hatásukat.

(51)

Egy másik importőr azzal érvelt, hogy a dömpingellenes intézkedések nem javítanák a spanyol gyártók helyzetét, az uniós importőrök által felhalmozott nagy készletek miatt, amelyekből a közeljövőben képesek lennének kielégíteni a piaci keresletet. A készletek nagyságát és a felhalmozás jelenségét egy másik importőr is megerősítette. Ezek a megjegyzések megerősítik a Bizottságnak az ideiglenes rendeletben, valamint az ebben a rendeletben más helyen kifejtett elemzését. Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy az intézkedések célja nem csak egy, hanem az ötéves időszak alatti káros dömping hatásainak enyhítése.

(52)

E tekintetben új és megalapozott információ vagy érvelés hiányában az ideiglenes rendelet (103)–(106), valamint (115) preambulumbekezdésének a közösségi ipar érdekére vonatkozó következtetéseit meg kell erősíteni.

(53)

Az együttműködő importőrök általában érdeklődtek az iránt, hogy az érintett termék mindkét forrását fenntartsák az ellátáshoz, azaz Kínát és Spanyolországot egyaránt, annak érdekében, hogy az ellátás biztonságát versenyképes árakon lehessen biztosítani.

(54)

Az importőrök többsége azonban abban az esetben, ha végleges intézkedéseket vezetnek be, jobban szeretné, ha az intézkedés mennyiségi elemeket is tartalmazna. Ez nem tekinthető megfelelő lépésnek, ahogy azt az alábbi (68) preambulumbekezdés is kifejti.

(55)

A mintában szereplő, együttműködő importőröktől származó adatokat ellenőrizték, és azok megerősítették, hogy a konzerv mandarin ágazata összes forgalmuknak kevesebb mint 6 %-át jelenti, valamint hogy mind a vizsgálati időszak alatt, mind a 2004–2008 közti időszakban átlagban 10 %-ot meghaladó nyereséget értek el.

(56)

Az előzőekből következik, hogy összességében az intézkedések importőrökre/kereskedőkre gyakorolt lehetséges hatása nem lenne aránytalan az azokból származó pozitív hatásokhoz képest.

(57)

Az egyik felhasználó, aki a fogyasztás kevesebb mint 1 %-át képviseli, általános észrevételeket nyújtott be arra vonatkozóan, hogy a mandarin kevésbé elérhető az Unióban, illetve hogy a kínai termék minősége jobb. A felhasználót felkérték, hogy további együttműködés során bocsásson rendelkezésre egyéni adatokat, ám az érintett ezt elhárította és állításait nem támasztotta alá. Egy másik kiskereskedő, a fő importőr szövetség tagja, általában ellenezte az árnövekedést. A felhasználók/kereskedők érdekei tekintetében más beadványt nem kaptak a vizsgálat során. Ebben az esetben és a felhasználóktól/kereskedőktől érkező további megalapozott észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (109)–(112) preambulumbekezdésében szereplő következtetések megerősítést nyernek.

(58)

Ellentétben azzal, amit az egyik importőr állított, a fogyasztók érdekét már az ideiglenes szakaszban is figyelembe vették. A Bizottság megállapításai az ideiglenes rendelet (113) és (114) preambulumbekezdésében szerepelnek. Más felek véleménye szerint a fogyasztókra gyakorolt hatás jelentős lenne. Ugyanakkor semmiféle olyan információt nem nyújtottak be, ami kétségbe vonná a fent említett preambulumbekezdések megállapításait. Még ha a vámok a fogyasztói árak növekedéséhez vezetnének is, egyik fél sem vitatta azt a tényt, hogy az említett termék nagyon csekély mértékben jelentkezik a háztartások élelmiszerekre fordított kiadásaiban. Ennélfogva a fogyasztóktól származó további észrevételek hiányában, valamint további új és megalapozott információ hiányában az említett preambulumbekezdéseket meg kell erősíteni.

(59)

A szóban forgó érdekek fenti kiegészítő elemzése ebben a tekintetben nem módosította az ideiglenes következtetéseket. A mintába beválogatott, együttműködő importőröktől származó adatokat ellenőrizték, és azok megerősítették, hogy a konzerv mandarin ágazata összes forgalmuknak kevesebb mint 6 %-át jelenti, valamint hogy mind a vizsgálati időszak, mind a 2004–2008 közti figyelembe vett időszakban átlagban több mint kielégítő eredményt értek el, azaz az importőrökre gyakorolt hatás csekély lesz. Az is bebizonyosodott, hogy a végső fogyasztóra gyakorolt pénzügyi hatás elhanyagolható lenne, figyelembe véve azt a tényt, hogy a fogyasztó országokban egy főre jutó vásárlások mennyisége igen csekély. Megállapítható, hogy nem változtak az ideiglenes rendeletben szereplő, a közösségi ipar érdekére vonatkozó következtetések. További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet következtetései végleges megerősítést nyernek.

(60)

Egy importőr azt állította, hogy az ideiglenes szakaszban referenciaként használt 6,8 %-os mértékű haszonkulcs túlzó. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ugyanezt a mértéket alkalmazták a védintézkedéseknél, mint a közösségi ipar által 1998/1999 és 2001/2002 közötti időszakban ténylegesen megvalósított nyereség mértékét, és ott azt elfogadták. Az érték a közösségi gyártók nyereségére utal, amit rendes kereskedelmi körülmények között valósítottak meg, mielőtt az ágazatnak kárt okozó behozatal növekedésére sor került volna. Az érvelést ezért el kellett utasítani.

(61)

A közösségi gyártók azt állították, hogy az ideiglenes vámok nem vették figyelembe a konzerv mandarinok piacának azt a sajátos helyzetét, ami szerint a termelés egyetlen országban összpontosul, míg az értékesítés, illetve behozatal legnagyobb része egy másik európai országban koncentrálódik. Ennek fényében azt kérték, hogy a végső számításokban vegyék figyelembe a gyártó országból a fogyasztó országba történő szállítás költségét. A kérelem megalapozott és indokolt volt, így a számítások aszerint módosultak, hogy tükrözzék az értékesítés koncentrációját a Közösség megfelelő területein.

(62)

Egy fél észrevételeket fűzött az árleszorítás és áralákínálás kiszámolásához. Amennyiben indokolt volt, a végleges szakaszban módosításokra került sor.

(63)

Az így kapott kárkülönbözetek – figyelembe véve, amennyiben indokolt, az érdekeltek által beadott kérelmeket –, a teljes CIF import értékének százalékában kifejezve, az egyes, mintában szereplő kínai exportőrök esetében az alábbi, a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb szinteket érték el:

az összes többi vállalat 100,1 %.

(64)

Amint azt a (4) preambulumbekezdés pontosítja, 2007. november 9-én a Bizottság a Kínából származó érintett termékre vonatkozóan nyilvántartásbavételi kötelezettséget írt elő a közösségi ipar kérésére. E kérelmet visszavonták, így az ügyet a továbbiakban nem vizsgálták.

(65)

A dömpinggel, a kárral, az okozati összefüggéssel és a közösségi érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve, és az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban, a megállapított dömping- vagy kárkülönbözetnek – attól függően, melyik alacsonyabb – megfelelő végleges dömpingellenes vámot kell kivetni az alacsonyabb vám szabályával összhangban. Ez esetben a vámtételt ennek megfelelően a megállapított kár szintjén kell meghatározni.

(66)

A fentiek alapján és összhangban a Hivatalos Lap L 258. (8) számában közzétett helyesbítéssel, a végleges vámok összege a következő:

minden más vállalat 531,2 EUR/tonna.

(67)

Számos fél olyan intézkedéseket kérelmezett, amelyek árra és mennyiségre vonatkozó elemeket egyaránt tartalmaztak, miközben az első behozatali mennyiségre nem vagy csak csökkentett mértékű vámot kellene fizetni. Bizonyos esetekben ezt engedélyezési rendszerhez kötötték.

(68)

Ezt a lehetőséget figyelembe vették, de végül elvetették, különösen a következők miatt. A dömpingellenes vámokat azért vetik ki, mert az exportár alacsonyabb mint a rendes érték. A Közösségbe exportált mennyiségek jelentősek annak megítélése szempontjából, hogy a dömpingelt behozatal kárt okoz-e. Mindazonáltal ezeknek az összegeknek rendes körülmények között nincs jelentőségük a kivetendő vám mértéke tekintetében. Másként fogalmazva, amennyiben kiderül, hogy a dömpingelt behozatal kárt okoz, a dömping ellensúlyozható egy olyan vámmal, ami a vám jogerőre emelkedése utáni első behozott szállítmánytól kezdve alkalmazandó. Végezetül pedig amennyiben bebizonyosodik, hogy a Közösség érdeke az, hogy bizonyos időn keresztül a termékeket dömpingellenes vám kivetése nélkül hozzák be, az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése lehetővé teszi az intézkedés felfüggesztését bizonyos feltételek mellett.

(69)

Néhány fél azt állította, hogy bármiféle, mennyiségi korlátozás nélküli intézkedés vámelkerüléshez fog vezetni. A felek újra a felhalmozás jelenségére utaltak, ami az Európai Unió 2004. május 1-jei bővítése nyomán jelentkezett. A Bizottság szolgálatainak elemzése megerősítette, hogy ez világosan a vámok elkerülését szolgáló kísérlet volt. Ezen állítások és az ideiglenes rendelet (123) és (125) preambulumbekezdéseiben leírt tények fényében a Bizottság nyomon fogja követni a fejleményeket annak érdekében, hogy szükség esetén meghozhassa az intézkedések megfelelő végrehajtását biztosító lépéseket.

(70)

Más felek azt az álláspontot képviselték, hogy az intézkedések ne vonatkozzanak a már meglévő értékesítési szerződések alá tartozó mennyiségekre. A gyakorlatban ez vámmentességgel lenne egyenértékű, ami aláaknázná az intézkedések javító hatását, éppen ezért a javaslatot elvetettük. Ezzel kapcsolatban hivatkozni kell a fenti (51) és (52) preambulumbekezdésre.

(71)

Az ideiglenes rendelet olyan dömpingellenes vámot vetett ki, amely az egyes vállalatok esetében külön vámként jelenik meg, amely a kár megszüntetéséhez szükséges különbözet alkalmazása a vizsgálati időszak során történt dömping kiszámításához használt exportárakra. Ezt a módszertant a végleges intézkedéseknél is megerősítették.

(72)

A vizsgálat késői szakaszában számos kínai exportáló gyártó kötelezettségvállalásokat ajánlott fel. Ezeket elfogadhatatlannak kellett tekinteni, figyelembe véve a termék jelentős árfolyam-ingadozását, valamint a termék esetében a vámelkerülés és az intézkedések kijátszásának veszélyét (lásd a (124) és a (125) preambulumbekezdést), valamint azt a tényt, hogy a felajánlások nem tartalmaztak a kínai hatóságok részéről megfelelő nyomon követésre vonatkozó garanciát az olyan vállalatok esetében, amelyek nem kaptak piacgazdasági elbánást.

(73)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözet nagyságára, és figyelembe véve a közösségi ipart ért kár mértékét, szükségszerű, hogy az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket a kivetett ideiglenes vámok mértékéig véglegesen beszedjék. Azon exportáló gyártók esetében, akiknél a végleges vám kicsivel magasabb, mint az ideiglenes vám, az ideiglenesen biztosított összegeket az ideiglenes rendeletben meghatározott mértékben kell beszedni, az alaprendelet 10. cikkének (3) bekezdése értelmében,

30.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 350/46

(1)

Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség által felszámított tanúsítási és szolgáltatási díjakról szóló, 2007. május 31-i 593/2007/EK bizottsági rendeletben (2) foglalt, a tanúsítási és szolgáltatási díjak kiszámításához alkalmazott szabályokat rendszeresen felül kell vizsgálni, hogy a kérelmezők által fizetendő tanúsítási és szolgáltatási díjak összege összhangban legyen az Ügynökség által elvégzett feladatok összetettségével és az ehhez kapcsolódó tényleges munkamennyiséggel. A rendelet jövőbeni módosításai tovább finomítják ezeket a szabályokat, részben az Európai Repülésbiztonsági Ügynökségnél (a továbbiakban: Ügynökség) a vállalati erőforrás-szervező rendszer bevezetését követően keletkező adatok alapján.

(2)

A harmadik országok termékeinek tanúsításával kapcsolatos tényleges munkamennyiség értékelésének a 216/2008/EK rendelet 12. cikkének (1) bekezdésében említett megállapodásokra kell épülniük. Elvben ezekben a megállapodásokban szerepel az olyan harmadik ország által kiállított bizonyítvány ügynökségi érvényesítési folyamatának részletes leírása, amellyel a Közösség megfelelő megállapodást kötött; és így ennek az Ügynökség által elvégzett tanúsítási tevékenységhez képest eltérő munkamennyiséggel kellene járnia.

(3)

Biztosítani kell az Ügynökség tanúsítási tevékenységéből származó összköltség és az általa felszámított tanúsítási és szolgáltatási díjakból származó összbevétel egyensúlyát, de eközben a tanúsítási és szolgáltatási díjak kiszámítási szabályainak hatékonynak és minden kérelmező tekintetében igazságosnak kell lenniük. Ennek kell érvényesülnie a tagállamok területén kívülre történő utazás költségeinek kiszámításában is. A jelenlegi képleten finomítani kell, biztosítva, hogy az ilyen utazásoknak kizárólag csak a közvetlen költségeire vonatkozzon.

(4)

Az 593/2007/EK rendelet alkalmazása során nyert tapasztalat alapján indokoltnak tűnik részletesen meghatározni, hogy az Ügynökség mikor számlázhatja ki az esedékes tanúsítási díjakat, és ki kell alakítani egy módszert annak az összegnek a kiszámítására, amelyet a tanúsítási tevékenység félbeszakadása esetén vissza kell téríteni. Hasonló szabályokat kell kialakítani a bizonyítványról történő lemondás vagy annak felfüggesztése esetére is.

(5)

Bizonyos fogalommeghatározások és osztályozások javítása érdekében gyakorlati okokból változtatásokat kell bevezetni az 593/2007/EK rendelet mellékletében.

(6)

Az 593/2007/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a 216/2008/EK rendelet 65. cikkével létrehozott bizottság véleményével,

1.

A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. cikk

A 4. cikk sérelme nélkül, amennyiben egy tanúsítási tevékenységet részben vagy egészben a tagállamok területén kívül végeznek el, a kérelmezőnek kiszámlázott tanúsítási díj tartalmazza az e területen kívülre történő utazás költségeit az alábbi képlet szerint:

d = f + v + h – e

ahol

2.

A 8. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 12. cikk (5) bekezdését el kell hagyni.

4.

A 14. cikk (3) bekezdését el kell hagyni.

5.

A melléklet e rendelet mellékletének megfelelően módosul.

a)

a melléklet I. részének 1–5. táblázatában feltüntetett díjak vonatkoznak valamennyi, 2009. január 1-je után kézhez kapott tanúsítási tevékenység elvégzése iránti kérelemre;

b)

a melléklet I. részének 6. táblázatában felsorolt díjak a 2009. január 1-jén után felszámított éves díjakra vonatkoznak.

30.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 350/56

(1)

A 2006. november 15-i 1720/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (3) az egész életen át tartó tanulás terén cselekvési programot hozott létre a 2007–2013 közötti időszakra.

(2)

Az 1720/2006/EK határozat 9. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a program végrehajtásához szükséges összes, az (1) bekezdésben fel nem sorolt egyéb intézkedést a határozat 10. cikkének (3) bekezdésében meghatározott eljárásnak – azaz a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (4) létrehozott tanácsadó bizottsági eljárásnak – megfelelően kell meghozni.

(3)

Az 1720/2006/EK határozatnak ez a megszövegezése azt jelenti, hogy a határozat 9. cikkének (1) bekezdésében foglalt kiválasztási határozatokon kívüli egyéb kiválasztási határozatok a tanácsadó bizottsági eljárásnak, illetve a Parlament ellenőrzési jogának hatálya alá tartoznak.

(4)

A szóban forgó eljárási szabályok két-három hónapos további késedelmet okoznak a támogatások pályázóknak történő odaítélési folyamatában. E szabályok számtalan késedelmet idéznek elő a támogatások kedvezményezettjei számára, aránytalan terhet rónak a programigazgatásra, és az odaítélt támogatások jellegénél fogva nem képviselnek hozzáadott értéket.

(5)

A kiválasztási határozatok gyorsabb és hatékonyabb végrehajtásának lehetővé tétele érdekében a tanácsadó bizottsági eljárást olyan kötelezettséggel kell felváltani, mely szerint a Bizottságnak haladéktalanul tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet és a tagállamokat az 1720/2006/EK határozat végrehajtására irányuló összes olyan intézkedésről, amelyet bizottsági segítség nélkül végeztek,

1.

A 9. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A Bizottság, az említett határozat elfogadását követő két munkanapon belül, tájékoztatja a 10. cikkben említett bizottságot és az Európai Parlamentet az e határozat végrehajtása céljából hozott minden további kiválasztási határozatról. E tájékoztatás tartalmazza a beérkezett pályázatok leírását és elemzését, az értékelési és kiválasztási eljárás leírását, valamint mind a finanszírozásra javasolt, mind a visszautasított projektek felsorolását.”

2.

A 10. cikk (3) bekezdését törölni kell.

30.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 350/58

(1)

A 2006. december 12-i 1904/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (2) létrehozta a 2007–2013-as időszakra az „Európa a polgárokért” című programot.

(2)

Az 1904/2006/EK határozat 8. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a program végrehajtásához szükséges összes, a (2) bekezdésben fel nem sorolt egyéb intézkedést a határozat 9. cikkének (3) bekezdésében meghatározott eljárásnak – azaz a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (3) létrehozott tanácsadó bizottsági eljárásnak – megfelelően kell meghozni.

(3)

Az 1904/2006/EK határozatnak ez a megszövegezése azt jelenti, hogy a határozat 8. cikkének (2) bekezdésében foglalt kiválasztási határozatokon kívüli egyéb kiválasztási határozatok a tanácsadó bizottsági eljárásnak, illetve a Parlament ellenőrzési jogának hatálya alá tartoznak.

(4)

Márpedig e kiválasztási határozatok elsősorban alacsony összegű, politikailag érzékeny döntéseket nem igénylő támogatásokra irányulnak.

(5)

A szóban forgó eljárási szabályok két-három hónapos további késedelmet okoznak a támogatások pályázóknak történő odaítélési folyamatában. E szabályok számtalan késedelmet idéznek elő a támogatások kedvezményezettjei számára, aránytalan terhet rónak a programigazgatásra, és az odaítélt támogatások jellegénél fogva nem képviselnek hozzáadott értéket.

(6)

A kiválasztási határozatok gyorsabb és hatékonyabb végrehajtásának lehetővé tétele érdekében a tanácsadó bizottsági eljárást olyan kötelezettséggel kell felváltani, mely szerint a Bizottságnak haladéktalanul tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet és a tagállamokat az 1904/2006/EK határozat végrehajtására irányuló összes olyan intézkedésről, amelyet bizottsági segítség nélkül végeztek,

1.

A 8. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A Bizottság, az említett határozat elfogadását követő két munkanapon belül, tájékoztatja a 9. cikkben említett bizottságot és az Európai Parlamentet az e határozat végrehajtása céljából hozott minden további kiválasztási határozatról. E tájékoztatás tartalmazza a beérkezett pályázatok leírását és elemzését, az értékelési és kiválasztási eljárás leírását, valamint mind a finanszírozásra javasolt, mind a visszautasított projektek felsorolását.”

2.

A 9. cikk (3) bekezdését törölni kell.

30.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 350/60

(1)

Az Európai Unió célul tűzte ki maga számára a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség fenntartását és továbbfejlesztését, amelyben a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén a tagállamok által közösen végrehajtott fellépésekkel magas szintű biztonságot kell megteremteni.

(2)

Az Európai Unióról szóló szerződés 30. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a rendőrségi együttműködés területén megvalósítandó közös fellépés és az Európai Unióról szóló szerződés 31. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén megvalósítandó közös fellépés magában foglalja a megfelelő információk feldolgozásának szükségességét, amit a személyes adatok védelmére vonatkozó megfelelő rendelkezések alapján kell elvégezni.

(3)

Az Európai Unióról szóló szerződés VI. címének hatálya alá tartozó jogszabályoknak hozzá kell járulniuk a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés javításához, annak hatékonysága és jogszerűsége, valamint az alapvető jogok – különösen a magánélethez és személyes adatok védelméhez való jog – tiszteletben tartása tekintetében. A bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem céljából feldolgozott személyes adatok feldolgozására és védelmére vonatkozó közös előírások mindkét cél megvalósításához hozzájárulnak.

(4)

Az Európai Tanács által 2004. november 4-én elfogadott, az Európai Unióban a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése megerősítéséről szóló hágai program hangsúlyozta, hogy innovatív megközelítésre van szükség a bűnüldözési információknak az adatvédelmi terület kulcsfontosságú feltételeinek szigorú betartásával végzett, határokon átnyúló cseréjéhez, és felkérte a Bizottságot, hogy legkésőbb 2005 végéig nyújtsa be az erre vonatkozó javaslatait. Erre a felkérésre válaszolt az Európai Unióban a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése megerősítéséről szóló hágai program végrehajtásáról szóló tanácsi és bizottsági cselekvési terv (2).

(5)

A személyes adatoknak a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében, különösen az információ hozzáférhetőségének a hágai programban megállapított elve szerint végzett cseréjét olyan egyértelmű szabályoknak kell támogatniuk, amelyek erősítik az illetékes hatóságok közötti kölcsönös bizalmat, és biztosítják, hogy az érintett információk védelme kizárja a megkülönböztetést a tagállamok között folytatott ilyen együttműködés tekintetében, miközben az adatalanyok alapvető jogainak tiszteletben tartása maradéktalanul teljesül. A jelenleg hatályos európai szintű jogszabályok ehhez nem megfelelőek. A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) nem alkalmazandó a személyes adatoknak az olyan tevékenységek során végzett feldolgozására, amelyek kívül esnek a közösségi jog hatályán, mint az Európai Unióról szóló szerződés VI. címében megállapított tevékenységek, valamint semmilyen esetben nem vonatkozik a közbiztonsággal, a védelemmel, a nemzetbiztonsággal, továbbá a büntetőjog területén folytatott állami tevékenységekkel kapcsolatos feldolgozási műveletekre.

(6)

E kerethatározat kizárólag a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, büntetőeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából az illetékes hatóságok által gyűjtött vagy feldolgozott adatokra alkalmazandó. E kerethatározat a tagállamokra bízza annak nemzeti szinten történő pontosabb meghatározását, hogy mely egyéb célok tekinthetők összeegyeztethetetlennek azzal a céllal, amelyből a személyes adatokat eredetileg gyűjtötték. Általában a történelmi, statisztikai vagy tudományos célból történő további feldolgozás nem tekintendő összeegyeztethetetlennek a feldolgozás eredeti céljával.

(7)

E kerethatározat hatálya a tagállamok között továbbított vagy hozzáférhetővé tett személyes adatok feldolgozására korlátozódik. E korlátozásból nem vonható le következtetés az Uniónak a személyes adatok tagállami szinten történő gyűjtésével és feldolgozásával kapcsolatos jogi aktusok elfogadására vonatkozó jövőben hatáskörére vagy arra vonatkozóan, hogy az Unió célszerűség esetén a jövőben ekként járjon el.

(8)

Az Unión belüli adatcsere megkönnyítése érdekében a tagállamoknak biztosítani kívánják, hogy az adatvédelemnek a nemzeti adatfeldolgozásban megvalósuló szintje megfeleljen e kerethatározat rendelkezéseinek. A nemzeti adatfeldolgozás tekintetében ez a kerethatározat nem zárja ki azt, hogy a tagállamok a személyes adatok védelme vonatkozásában az e kerethatározatban megállapítottaknál szigorúbb rendelkezéseket állapítsanak meg.

(9)

Ez a kerethatározat nem alkalmazandó az olyan személyes adatokra, amelyeket egy tagállam e kerethatározat hatálya alatt szerzett, és amely adatok az adott tagállamból származnak.

(10)

A tagállami jogszabályok közelítése nem vezethet az általuk nyújtott védelem szintjének csökkenéséhez, hanem – épp ellenkezőleg – magas szintű védelmet kell biztosítania az Unión belül.

(11)

Meg kell határozni a rendőrségi és igazságügyi tevékenységek keretén belüli adatvédelem célkitűzéseit, valamint a személyes adatok feldolgozásának jogszerűségére vonatkozó előírásokat annak biztosítása érdekében, hogy minden olyan információ feldolgozása, amelynek cseréjére sor kerülhet, jogszerűen és az adatminőségre vonatkozó hatályos alapelvekkel összhangban történjen. A rendőrség, a vám-, az igazságügyi és egyéb illetékes hatóságok törvényes tevékenységei ugyanakkor semmilyen módon nem akadályozhatók.

(12)

Az adatok pontosságának elvét az érintett feldolgozás természetére és céljára figyelemmel kell alkalmazni. Például különösen a bírósági eljárások során az adatok az egyének szubjektív érzékelésén alapulnak, és egyes esetekben teljesen ellenőrizhetetlenek. Ebből következően a pontosság követelménye nem vonatkozhat egy kijelentés pontosságára, hanem kizárólag arra a tényre, hogy sor került egy adott nyilatkozat megtételére.

(13)

A külön adatállományban való archiválás csak akkor engedélyezhető, ha az adatokra bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, büntetőeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából már nincs szükség. A külön adatállományban való archiválás abban az esetben is engedélyezhető, ha az archivált adatokat az adatbázisban más adatokkal együtt olyan módon tárolják, hogy azok már nem használhatók fel bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, büntetőeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából. A megfelelő archiválási időszakot az archiválás célja és az adatalanyok jogos érdekei alapján kell megállapítani. A történelmi célú archiválás esetében nagyon hosszú időtartam is megállapítható.

(14)

Az adatok az adathordozó megsemmisítésével is törölhetők.