24.12.2008

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 348/1

---

A TANÁCS 1340/2008/EK RENDELETE

(2008. december 8.)

az Európai Közösség és a Kazah Köztársaság között az egyes acéltermékek kereskedelméről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 133. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)	Az Európai Közösségek és azok tagállamai, és a Kazah Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodás (1) 17. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az egyes acéltermékek kereskedelme a mennyiségi szabályokról szóló egyedi megállapodások tárgyát képezi.

(2)

Az Európai Közösség és a Kazah Köztársaság kormánya között fennálló, az egyes acéltermékek kereskedelméről szóló, 2005. július 19-én kötött kétoldalú megállapodás (2)2006. december 31-én lejárt. 2007 és 2008 óta egyes acéltermékeknek az Európai Közösség és Kazahsztán közötti kereskedelmét az 1870/2006/EK tanácsi rendeletben (3), illetve az 1531/2007/EK tanácsi rendeletben (4) megállapított autonóm intézkedések szabályozzák.

(3)	Az új megállapodás aláírásáig és hatálybalépéséig vagy Kazahsztánnak a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) történő csatlakozásáig a 2009-es évre vonatkozó keretmennyiségeket meg kell határozni.

(4)	Mivel a 2007. és 2008. évre vonatkozó keretmennyiségek meghatározására irányadó körülmények javarészt megmaradtak, célszerű a 2009-es évre vonatkozó keretmennyiségeket a 2007-es és 2008-as szintnek megfelelően meghatározni.

(5)	Meg kell határozni a Közösségen belül a rendszer működtetésének eszközeit oly módon, hogy az megkönnyítse az új megállapodás végrehajtását a lehető leghasonlóbb rendelkezések révén.

(6)	Szükséges biztosítani a szóban forgó termékek származásának ellenőrzését, és e célból a megfelelő igazgatási együttműködés módszereinek kidolgozását.

(7)	A vámszabad területen elhelyezett, vagy a vámraktárakra vonatkozó szabályozás hatálya alá tartozó termékek ideiglenes behozatala vagy aktív feldolgozása (felfüggesztő eljárás) nem számítható a kérdéses termékek esetében meghatározott keretmennyiségek terhére.

(8)	E rendelet hatékony végrehajtása céljából be kell vezetni a kérdéses termékeknek a Közösségen belül történő szabad forgalomba bocsátásához szükséges közösségi behozatali engedély követelményét.

(9)

Annak érdekében, hogy a keretmennyiségeket ne lépjék túl, létre kell hozni egy irányítóbizottsági eljárást, amely alapján a tagállamok illetékes hatóságai addig nem adják ki a behozatali engedélyt, amíg meg nem kapják a Bizottságtól a megerősítést arról, hogy az adott mennyiség a szóban forgó keretmennyiségen belül marad,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

(1)   E rendeletet az I. mellékletben felsorolt, a Kazah Köztársaságból származó acéltermékek Közösségbe irányuló behozatalára kell alkalmazni.

(2)   Az acéltermékeket az I. mellékletben meghatározott termékcsoportok alapján kell osztályozni.

(3)   Az I. mellékletben szereplő termékek osztályozása a 2658/87/EGK tanácsi rendelet (5) által létrehozott Kombinált Nómenklatúra (KN) alapján történik.

(4)   Az (1) bekezdésben meghatározott termékek származását a Közösségben hatályban lévő szabályok alapján kell meghatározni.

2. cikk

(1)   A Kazah Köztársaságból származó, az I. mellékletben felsorolt acéltermékek Közösségbe történő behozatala az V. mellékletben meghatározott keretmennyiségek hatálya alá tartozik. A Kazah Köztársaságból származó, az I. mellékletben szereplő termékek Közösségben történő szabad forgalomba bocsátásának feltétele a II. mellékletben meghatározott származási bizonyítvány, valamint a tagállamok hatóságai által a 4. cikkel összhangban kiállított behozatali engedély bemutatása.

(2)   Annak biztosítására, hogy azon mennyiségek, amelyekre behozatali engedélyeket állítottak ki, nem lépik túl a különböző termékcsoportokra meghatározott keretmennyiségeket, a IV. mellékletben szereplő illetékes hatóságok csak a Bizottság azon értelmű megerősítésével állíthatnak ki behozatali engedélyeket, hogy az adott acéltermékek megfelelő termékcsoportjában – a kérelmező ország esetében – maradtak még a keretmennyiségeken belül felhasználható mennyiségek, amelyek tekintetében az importőr vagy importőrök az említett hatóságokhoz fordultak.

(3)   Az engedélyezett behozatalokat az V. mellékletben meghatározott megfelelő keretmennyiségekbe kell beszámítani. A termékek szállítását akkor kell megtörténtnek tekinteni, amikor azokat az exportálás során használt szállítóeszközökbe berakodták.

3. cikk

(1)   Az V. mellékletben szereplő keretmennyiségeket nem kell alkalmazni a vámszabad területeken vagy a vámszabad raktárakban elhelyezett, vagy a vámraktárokra vonatkozó szabályozás hatálya alá tartozó behozott termékek ideiglenes behozatala vagy aktív feldolgozása esetén (felfüggesztő eljárás).

(2)   Amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott termékeket ezt követően bocsátják szabad forgalomba, akár változatlan állapotban, megmunkálás vagy feldolgozás után, a 2. cikk (2) bekezdését kell alkalmazni, és az így forgalomba bocsátott termékeket be kell számítani az V. mellékletben meghatározott megfelelő keretmennyiségbe.

4. cikk

(1)   A 2. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában a behozatali engedélyek kiállítása előtt a tagállamok illetékes hatóságai értesítik a Bizottságot a behozatali engedélyek iránti kérelmekben szereplő mennyiségekről; ezt alátámasztják a megkapott eredeti kiviteli engedélyekkel. Ennek megtörténtével a Bizottság értesítést küld, hogy az igényelt mennyiségek a behozatalra hozzáférhetőek-e, abban az időrendi sorrendben, ahogyan a tagállamok értesítése beérkezett („érkezési sorrendben”).

(2)   A Bizottsághoz benyújtott értesítésekben található kérelmek akkor érvényesek, ha minden esetben egyértelműen szerepel az exportáló ország, az érintett termék kódja, a behozatalra szánt mennyiségek, a kiviteli engedély száma, a kontingensév és az a tagállam, amelyben a terméket szabad forgalomba kívánják bocsátani.

(3)   Amennyiben lehetséges, a Bizottság megerősíti a hatóságok számára az egyes termékcsoportoknak az elküldött kérelemben feltüntetett teljes mennyiségét.

(4)   Az illetékes hatóságok azonnal értesítik a Bizottságot, amint bármely olyan mennyiségről értesülnek, amelyet nem használtak fel a behozatali engedélyek érvényességi ideje alatt. Az ilyen fel nem használt mennyiségek minden termékcsoport esetén automatikusan bekerülnek a Közösség teljes keretmennyiségéből megmaradó mennyiségek közé.

(5)   Az (1)–(4) bekezdésben meghatározott értesítést elektronikus úton kell elküldeni az e célból létrehozott integrált hálózat keretén belül, kivéve ha fontos műszaki okokból ideiglenesen más kommunikációs eszköz használata szükséges.

(6)   A behozatali engedélyt vagy más, annak megfelelő okmányt a 12–16. cikkel összhangban kell kiállítani.

(7)   A tagállamok illetékes hatóságai értesítik a Bizottságot minden, már kiállított behozatali engedély vagy annak megfelelő okmány törléséről azokban az esetekben, amikor a Kazah Köztársaság illetékes hatóságai a megfelelő kiviteli engedélyeket visszavonták vagy törölték. Amennyiben a Kazah Köztársaság illetékes hatóságai tájékoztatták a Bizottságot vagy valamely tagállam illetékes hatóságait a kiviteli engedély vagy más megfelelő okmány visszavonásáról vagy törléséről miután az érintett termékeket a Közösségbe importálták, a szóban forgó mennyiségeket az V. mellékletben meghatározott vonatkozó keretmennyiségének a terhére kell beszámítani.

5. cikk

(1)   Ha a Bizottság úgy találja, hogy az I. mellékletben szereplő, a Kazah Köztársaságból származó termékeket átrakodták, átirányították vagy más módon importálták a Közösség területére a 2. cikkben meghatározott keretmennyiségek kijátszásával, konzultációk megkezdését kell kérnie, hogy a megfelelő keretmennyiség szükséges kiigazításáról megállapodás jöhessen létre.

(2)   Az (1) bekezdésben említett konzultációk eredményéig a Bizottság kérheti a Kazah Köztársaságot, hogy tegye meg a szükséges óvintézkedéseket annak biztosítására, hogy az e konzultációk nyomán megállapított keretmennyiségek kiigazítását el lehessen végezni.

(3)   Amennyiben a Közösség és a Kazah Köztársaság nem talál kielégítő megoldást és a Bizottság megállapítja, hogy nyilvánvaló a kijátszás megtörténte, a Kazah Köztársaságból származó termékek mennyiségével megegyező mennyiséggel kell csökkenteni a keretmennyiségeket.

6. cikk

(1)   A Kazah Köztársaság illetékes hatóságai által kiállítandó kiviteli engedély szükséges minden, az V. mellékletben meghatározott keretmennyiségek alá eső olyan acéltermék-szállítmány esetében, amely meghaladja az említett keretmennyiségek szintjét.

(2)   A 12. cikkben meghatározott behozatali engedély kiadása céljából az importőrnek be kell mutatnia a kiviteli engedély eredeti példányát.

7. cikk

(1)   A keretmennyiségekre vonatkozó kiviteli engedélynek meg kell felelnie a II. mellékletben szereplő mintának és bizonyítania kell – többek között – hogy a kérdéses termékek mennyiségét az érintett termékcsoport esetében meghatározott keretmennyiség terhére állapították meg.

(2)   Minden kiviteli engedély csak egy, az I. mellékletben szereplő termékcsoport valamelyikére vonatkozik.

8. cikk

A kivitelt az V. mellékletben meghatározott vonatkozó keretmennyiség terhére kell megállapítani, és a 2. cikk (3) bekezdése értelmében szállítani.

9. cikk

(1)   A 6. cikkben meghatározott kiviteli engedély kellően hitelesített további másolatokat is tartalmazhat. A kiviteli engedélyt és annak másolatait, valamint a származási bizonyítványt és annak másolatait angol nyelven kell kiállítani.

(2)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett dokumentumokat kézzel töltik ki, a bejegyzéseket tintával és nyomtatott betűkkel kell írni.

(3)   A kiviteli engedélynek vagy az azzal egyenértékű okmánynak 210 × 297 mm-esnek kell lennie. A felhasznált papírnak fehér írópapírnak kell lennie a meghatározott méretben, nem tartalmazhat mechanikus pépet, és a súlya négyzetméterenként nem lehet kevesebb 25 grammnál. A bizonyítványon nyomtatott guilloche mintájú háttérnek kell lennie, amely bármilyen mechanikus vagy vegyi hamisítást láthatóvá tesz.

(4)   E rendelet rendelkezéseivel összhangban a Közösség illetékes hatóságai behozatali célokra csak az eredeti példányt fogadhatják el érvényesnek.

(5)   Minden kiviteli engedélynek vagy azzal egyenértékű okiratnak rendelkeznie kell egy minden esetben nyomtatott, szabványosított sorozatszámmal, amely alapján azt azonosítani lehet.

(6)   E sorozatszám a következő elemekből áll:

—	két betű, amely az exportáló országot azonosítja a következőképpen: KZ = Kazah Köztársaság,

—

két betű, amely a tervezett rendeltetési tagállamot azonosítja a következőképpen: BE = Belgium BG = Bulgária CZ = Cseh Köztársaság DK = Dánia DE = Németország EE = Észtország IE = Írország GR = Görögország ES = Spanyolország FR = Franciaország IT = Olaszország CY = Ciprus LV = Lettország LT = Litvánia LU = Luxemburg HU = Magyarország MT = Málta NL = Hollandia AT = Ausztria PL = Lengyelország PT = Portugália RO = Románia SI = Szlovénia SK = Szlovákia FI = Finnország SE = Svédország GB = Egyesült Királyság,

—	egy egyjegyű szám, amely a kontingensévet jelöli a szóban forgó év utolsó számjegyével, pl.: 2009 esetében „9”,

—	egy kétjegyű szám, amely az exportáló ország kiállító hatóságát azonosítja,

—	egy 00 001-től 99 999-ig folyamatosan terjedő, ötszámjegyű szám, amely a rendeltetés egyedi tagállamát határozza meg.

10. cikk

A kiviteli engedélyt kiállíthatják azon termékek szállítása után is, amelyre az vonatkozik. Ebben az esetben fel kell tüntetni az okmányon az „utólag kiállított” záradékot.

11. cikk

A kiviteli engedély ellopása, elvesztése vagy megrongálódása esetén az exportőrnek az okiratot kiállító illetékes hatóságtól kell kérnie a birtokában lévő kiviteli okmányok alapján kiállítandó másodlatot.

Az engedély így kiállított másodlatán fel kell tüntetni a „másodlat” záradékot. A másodlaton az eredeti engedély keltezését kell feltüntetni.

12. cikk

(1)   A Bizottság által a 4. cikk értelmében jóváhagyott mértékig – miszerint a kért mennyiség a kérdéses keretmennyiségen belül elérhető – a tagállamok illetékes hatóságai behozatali engedélyt állítanak ki a megfelelő kiviteli engedély eredeti példányának az importőr által történő bemutatásától számított legfeljebb öt munkanapon belül. Ezt legkésőbb az azon évet követő év március 31-éig kell bemutatni, amely évben az engedély által magában foglalt termékeket szállították. A behozatali engedélyeket bármely tagállam illetékes hatóságai kiadják, függetlenül a kiviteli engedélyen szereplő tagállamtól, a Bizottság által a 4. cikk értelmében jóváhagyott mértékig, miszerint a kért mennyiség a kérdéses keretmennyiségen belül elérhető.

(2)   A behozatali engedélyek a kiállításuk időpontjától számított négy hónapig érvényesek. Az importőr kellően indokolt kérelme esetén a tagállam illetékes hatóságai további, négy hónapot meg nem haladó időszakra kiterjeszthetik az érvényesség tartamát.

(3)   A behozatali engedélyeket a III. mellékletben szereplő formában kell kiállítani, és azok a Közösség teljes vámterületén érvényesek.

(4)   Az importőr által a behozatali engedély megszerzésének céljából tett nyilatkozat vagy kérelem a következőket tartalmazza:

a)	az exportőr teljes neve és címe;

b)	az importőr teljes neve és címe;

c)	a termékek és a TARIC-kód(ok) pontos leírása;

d)	azon ország, ahonnan a termékek származnak;

e)	feladási ország;

f)	a megfelelő termékcsoport és a szóban forgó termékek mennyisége;

g)	a TARIC-szám szerinti nettó tömeg;

h)	CIF közösségi határparitáson számított vámérték a TARIC-szám szerint;

i)	amennyiben az érintett termékek másodrendű vagy gyenge minőségűek;

j)	adott esetben a fizetés és a szállítás időpontja, a fuvarlevél és az adásvételi szerződés másolata;

k)	a kiviteli engedély kelte és száma;

l)	bármely, adminisztratív célokra használt belső kód;

m)	keltezés és az importőr aláírása.

(5)   Az importőr nem köteles egy szállítmányon belül behozni a behozatali engedély keretébe tartozó összes mennyiséget.

13. cikk

A tagállamok illetékes hatóságai által kiállított behozatali engedélyek érvényessége a kiviteli engedélyek érvényességének és a Kazah Köztársaság illetékes hatóságai által kiállított kiviteli engedélyeken – amelyek alapján a behozatali engedélyt kiállították – megjelölt mennyiségek függvénye.

14. cikk

A behozatali engedélyeket, illetve az annak megfelelő okmányokat a tagállamok illetékes hatóságainak a 2. cikk (2) bekezdésével összhangban kell kiállítaniuk, bármely közösségi importőrre vonatkozó megkülönböztetés nélkül, a fennálló szabályok által előírt feltételek betartásának sérelme nélkül, bárhol is telepedett le a Közösség területén.

15. cikk

(1)   Amennyiben a Bizottság úgy találja, hogy a Kazah Köztársaság által meghatározott termékcsoportokra kiadott kiviteli engedélyek által lefedett teljes mennyiségek túllépik az adott termékcsoportra meghatározott keretmennyiséget, a tagállam illetékes hatóságát azonnal értesíteni kell, hogy felfüggessze a további behozatali engedélyek kiadását. Ebben az esetben a Bizottság haladéktalanul konzultációt kezdeményez.

(2)   A tagállamok illetékes hatóságai visszautasítják behozatali engedélyek kiállítását a Kazah Köztársaságból származó azon termékekre, amelyekre nem terjednek ki a 6–11. cikkel összhangban kiállított behozatali engedélyek.

16. cikk

(1)   A 12. cikkben meghatározott behozatali engedélyek kiállításához a tagállamok illetékes hatóságainak olyan nyomtatványokat kell használniuk, amelyek megfelelnek a III. mellékletben szereplő behozatali engedély mintájának.

(2)   A behozatali engedély nyomtatványát és annak kivonatát két példányban kell elkészíteni, az egyik példányon – amelyet a kérelmező számára kell kiállítani – „A tulajdonos példánya” szöveg szerepel, és az 1-es számot viseli, míg a másikon – amely az engedélyt kiállító hatóságnál marad – „A kiállító hatóság példánya” szöveg szerepel és a 2-es számot viseli. Adminisztratív célokból az illetékes hatóság kiegészítő példányokat adhat a 2. sz. nyomtatványhoz.

(3)   A nyomtatványt fehér, mechanikus pépet nem tartalmazó, írásra szánt papírra kell nyomtatni, és a súlya négyzetméterenként 55 és 65 gramm közötti. A papír mérete 210 × 297 mm; a sorok közötti terület 4,24 mm (egyhatod inch); a nyomtatvány elrendezését pontosan követni kell. Az 1. számú példány – amely maga az engedély – mindkét oldalán kell lennie egy vörös színű, nyomtatott guilloche mintájú háttérnek, amely bármilyen mechanikus vagy vegyi hamisítást láthatóvá tesz.

(4)   A tagállamok felelősek a nyomtatványok kinyomtatásáért. A nyomtatványokat kinyomtathatják azok a nyomdák is, melyeket az a tagország, amelyben bejegyezték őket, erre kijelöl. Utóbbi esetben a tagország általi kijelölésre történő utalást minden nyomtatványon fel kell tüntetni. Minden nyomtatványon szerepelnie kell a nyomda nevének és címének vagy egy, a nyomda azonosítását lehetővé tevő jelölésnek.

(5)   A behozatali engedélyeknek vagy a kivonatoknak a kiállításukkor kiállítási számot kell kapniuk, amelyet a tagállam illetékes hatósága határoz meg. A behozatali engedély számáról a Bizottságot elektronikus úton kell értesíteni, a 4. cikkben meghatározott integrált hálózaton belül.

(6)   Az engedélyeket és a kivonatokat a kiállító tagállam hivatalos nyelvén vagy valamely hivatalos nyelvén kell kiállítani.

(7)   A 10-es rovatban az illetékes hatóságnak fel kell tüntetnie a megfelelő acéltermék-csoportot.

(8)   A kiállító hatóságok és a jóváíró hatóságok jelét bélyegzővel kell elhelyezni. Mindamellett a kiállító hatóság pecsétjét dombornyomással kombinált, perforáció segítségével nyert betűk vagy számjegyek, illetve az engedélyre történő nyomtatás is helyettesítheti. A kiállító hatóság azonban bármely hamisítás ellen védő módszert használhat a kiadott mennyiség nyilvántartására oly módon, hogy lehetetlenné tegye számjegyek vagy megjegyzések beszúrását.

(9)   Az 1. sz. példány és a 2. sz. példány hátoldalán egy olyan rovatnak kell szerepelnie, amelyben a vámhatóságoknak a mennyiségeket kell feltüntetni amikor a behozatali alakiságokat elvégzik, vagy az illetékes igazgatási hatóságoknak, amikor a kivonatot kiadják. Ha az engedélyen vagy a kivonaton oldalt nincs elég hely a jóváírásoknak, az illetékes hatóság egy vagy több további lapot csatolhat, amelyek a hátoldalukon ugyanazon rovatokat tartalmazzák, mint az engedély 1. sz. példánya és 2. sz. példánya vagy a kivonat. A jóváíró hatóság úgy helyezi el a pecsétjét, hogy annak egyik fele az engedélyen vagy annak kivonatán van, míg a másik fele a további lapon legyen. Ha egynél több további lap van, még egy pecsétet kell elhelyezni úgy, hogy az az egymást követő oldalakon egyaránt rajta legyen.

(10)   Valamely tagállam illetékes hatóságai által kiállított behozatali engedélyek és kivonatok, valamint a megtett bejegyzések és záradékok ugyanolyan joghatással bírnak minden tagállamban, mint az ezek hatóságai által kiállított behozatali engedélyek és kivonatok, valamint megtett bejegyzések és záradékok.

(11)   Az érintett tagállamok illetékes hatóságai kérhetik – ha az nélkülözhetetlen – az engedélyek vagy a kivonatok lefordítását ezen tagállamok hivatalos nyelvére vagy valamely hivatalos nyelvére.

17. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba. Ezt a rendeletet 2009. január 1-jétől kell alkalmazni. Kazahsztánnak a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) történő csatlakozása esetén ez a rendelet a csatlakozás időpontjában hatályát veszti (6).

---

(1)  HL L 196., 1999.7.28., 3. o.

(2)  HL L 232., 2005.9.8., 64. o.

(3)  HL L 360., 2006.12.19., 1. o.

(4)  HL L 337., 2007.12.21., 2. o.

(5)  HL L 256., 1987.9.7., 1. o.

(6)  A hatályvesztés időpontját a Bizottság teszi közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

---

---

---

---

---

---

24.12.2008

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 348/19

---

A TANÁCS 1341/2008/EK RENDELETE

(2008. december 18.)

az Európai Regionális Fejlesztési Alapról, az Európai Szociális Alapról és a Kohéziós Alapról szóló 1083/2006/EK rendelet egyes jövedelemtermelő projektek tekintetében történő módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 161. cikkének harmadik albekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament hozzájárulására (1),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

mivel:

(1)	A 2007–2013-as programozási időszak jogszabályi keretét azzal a céllal készítették elő és tárgyalták meg, hogy elősegítsék a programozásnak és az Alapok kezelésének az egyszerűsítését, fokozzák a támogatások hatékonyságát és végrehajtásuk szubszidiaritását.

(2)	Az 1083/2006/EK rendelet (3) 55. cikkének hatálya alá tartozó, jövedelemtermelő projektek kezelésére a maximális támogatható költség kiszámításán alapuló, pontosabb és szigorúbb megközelítést vezettek be.

(3)

Az 55. cikk rendelkezéseinek alkalmazása során számos nehézség merült fel, köztük az aránytalan adminisztratív teher problémája, elsősorban az Európai Szociális Alap által társfinanszírozott műveletek, valamint az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) vagy a Kohéziós Alap által finanszírozott kisebb műveletek esetében.

(4)

E nehézségek káros hatással lehetnek a műveletek irányításának ritmusára, különösen a közösségi prioritásoknak megfelelő területek – környezetvédelem, társadalmi integráció, kutatás, innováció, energia – projektjei esetében és az adminisztratív teher szempontjából. Az 55. cikket ezért egyszerűsíteni kell.

(5)	Az egyszerűsítést valamennyi, a strukturális alapok, illetve a Kohéziós Alap támogatásában részesülő projektre alkalmazni kell a 2007–2013-as programozási időszakban. Ezért visszamenőleges hatályú alkalmazást kell előírni.

(6)	Az 1083/2006/EK rendeletet ezért megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1083/2006/EK rendelet 55. cikkének (5) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

A rendeletet 2006. augusztus 1-jétől valamennyi, a strukturális alapok, illetve a Kohéziós Alap támogatásában részesülő projektre alkalmazni kell a 2007–2013-as programozási időszakban.

---

(1)  A 2008. december 16-i hozzájárulás (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(2)  A 2008. október 27-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(3)  HL L 210., 2006.7.31., 25. o.

---

24.12.2008

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 348/20

---

A TANÁCS 1342/2008/EK RENDELETE

(2008. december 18.)

a tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó hosszú távú terv létrehozásáról, valamint a 423/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 37. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére (1),

mivel:

(1)

A tőkehalállományok helyreállítására vonatkozó intézkedések megállapításáról szóló, 2004. február 26-i 423/2004/EK tanácsi rendelet (2) célja, hogy a Kattegat területén, az Északi-tengeren – beleértve Skagerrakot és a La Manche csatorna keleti részét –, a Skóciától nyugatra fekvő területen és az Ír-tengeren öt-tíz éven belül biztonságosan helyreállítsa a tőkehalállományokat a szakértők által tanácsolt elővigyázatossági szintre.

(2)

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) legújabb tudományos szakvéleménye rámutatott arra, hogy a teljes kifogható mennyiségek (TAC), a technikai intézkedések és a kiegészítő erőkifejtés-gazdálkodási intézkedések – beleértve a tőkehal jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat útján történő kifogásának, valamint az ily módon fogott tőkehal kirakodásának megelőzésére irányuló megfigyelést és ellenőrzést – együttes hatásából eredő tőkehalfogás-csökkenés messze nem volt elegendő a halászat okozta állománypusztulás olyan szintű mérsékléséhez, amely lehetővé tenné az állomány megújulását, és a 423/2004/EK rendelet hatálya alá tartozó négy tőkehalállományból egyetlenegy tekintetében sem volt tapasztalható egyértelmű helyreállás, jóllehet az északi-tengeri állományok mutatnak némi javulásra utaló jeleket.

(3)	Szükségesnek tűnik a rendszer megerősítése, valamint egy hosszú távú terv létrehozása annak érdekében, hogy megvalósítható legyen a tőkehalállományoknak a legmagasabb fenntartható hozam mellett történő fenntartható kiaknázása.

(4)

A legújabb, különösen a tengeri ökológiai rendszerek hosszú távú tendenciáiról szóló tudományos feltevések szerint a biomassza hosszú távú kívánatos szintjeit nem lehet pontosan meghatározni. Ebből következően a hosszú távú terv célkitűzését a biomassza-alapú célról a halászat okozta állománypusztuláson alapuló célra kell változtatni, amelyet a halászati erőkifejtés megengedett szintjeire is alkalmazni kell.

(5)

Az északi-tengeri tőkehalállomány Norvégiával közös, és közös gazdálkodás alatt áll. Az e rendeletben foglalt intézkedéseknek kellő mértékben figyelembe kell venniük az Európai Gazdasági Közösség és a Norvég Királyság között létrejött halászati megállapodás (3) értelmében Norvégiával folytatott konzultációkat.

(6)

Amennyiben a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság (HTMGB) pontos és reprezentatív információ hiányában nem tud szakvéleményt adni valamely TAC tekintetében, rendelkezéseket kell hozni annak biztosítására, hogy a teljes kifogható mennyiséget olyan körülmények között is következetesen lehessen megállapítani, amikor kevés adat áll rendelkezésre.

(7)

A halászat okozta állománypusztulásra vonatkozó célok elérésének biztosítása és a visszadobás lehető legnagyobb mértékű visszaszorításának támogatása érdekében a halászati erőkifejtésben kifejezett halászati lehetőségeket is olyan szinten kell meghatározni, amely összhangban áll a többéves stratégiával. E halászati lehetőségeket, amennyire csak lehet, a halászeszközök típusai szerint, a jelenlegi halászati módszerek alapján kell meghatározni. Helyénvaló a gazdálkodási rendszer hatékonyságára vonatkozó rendszeres felülvizsgálat előírása, és különösen annak biztosítása, hogy a halászati erőkifejtések szabályozási rendszere felülvizsgálatra kerüljön, amennyiben a tőkehalállományok elérik a legmagasabb fenntartható hozam mellett történő kiaknázáshoz szükséges szintet.

(8)

Új mechanizmusokat kell bevezetni, hogy a halászokat ösztönözzék a tőkehalfogás elkerülésére vonatkozó programokban való részvételre. A tőkehalfogás elkerülésére vagy a visszadobás gyakorlatának visszaszorítására vonatkozó bármely program nagyobb valószínűséggel lesz sikeres, ha kidolgozására a halászati ágazattal együttműködésben kerül sor. Ezeket a tagállamokkal közösen kidolgozott programokat a fenntarthatóság előmozdítása hatékony eszközének kell tekinteni és ösztönözni kell azok kidolgozását. A tagállamoknak továbbá élniük kell a tőkehalállományokkal kapcsolatos halászati lehetőségek oly módon történő elosztására vonatkozó hatáskörükkel, amely a halászokat arra ösztönzi, hogy a halászatot szelektívebb és a környezetre kevésbé ártalmas módszerekkel folytassák.

(9)

A fogásmennyiségek meghatározása és elosztása, valamint az állományok legalacsonyabb és elővigyázatossági szintjének, a halászat okozta állománypusztulási arány szintjének, továbbá a tagállamok számára az egyes halászati erőkifejtési csoportok tekintetében megengedett legnagyobb erőkifejtéseknek a meghatározása, és bizonyos hajócsoportoknak az e rendeletben foglalt erőkifejtési rendszerből való kizárása a közös halászati politika kiemelt fontosságú intézkedése. Helyénvaló, hogy e meghatározott kérdések vonatkozásában a Tanács fenntartsa magának a jogot a végrehajtási hatáskörök közvetlen gyakorlására.

(10)

Az e rendelet egyes, különösen a halászati erőkifejtések korlátozásainak a Tanács által meghatározott legnagyobb megengedett halászati erőkifejtések keretén belül történő kiigazítására vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtása szempontjából szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatnak (4) megfelelően kell elfogadni.

(11)	A közös halászati politika ellenőrző rendszerének létrehozataláról szóló, 1993. október 12-i 2847/93/EGK tanácsi rendeletben (5) megállapítottakon felüli ellenőrzési intézkedéseket kell bevezetni annak érdekében, hogy biztosítsák az e rendeletben megállapított intézkedéseknek való megfelelést.

(12)

Figyelembe véve a vonatkozó állományok állapotát, szabályokat kell kidolgozni az e rendelet által bevezetett hosszú távú terv helyreállítási tervvé történő minősítéséről a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet (6) 5. cikke értelmében és az Európai Halászati Alapról szóló, 2006. július 27-i 1198/2006/EK tanácsi rendelet (7) 21. cikke a) pontja i. alpontja alkalmazásában, vagy alternatív megoldásként annak gazdálkodási tervvé történő minősítéséről a 2371/2002/EK rendelet 6. cikke értelmében és az 1198/2006/EK tanácsi rendelet 1. cikke a) pontja iv. alpontja alkalmazásában.

(13)	A 423/2004/EK rendelet hatályát veszti, és helyébe e rendelet lép,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

TÁRGY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet tervet határoz meg a következő földrajzi területeknek megfelelő négy tőkehalállományra vonatkozóan:

a)

Kattegat;

b)	Északi-tenger, Skagerrak és a La Manche csatorna keleti része;

c)	a Skóciától nyugatra fekvő terület;

d)	Ír-tenger.

2. cikk

Fogalommeghatározások

A 2371/2002/EK rendelet 3. cikkében megállapított fogalommeghatározásokon túl, e rendelet alkalmazásában:

a)	„erőkifejtési csoport”: egy tagállam olyan gazdasági egysége, amely vonatkozásában megállapításra került a megengedett legnagyobb halászati erőkifejtés. Az erőkifejtési csoportot az I. mellékletnek megfelelően egy halászeszköz-kategória és egy terület határozza meg;

b)	„összevont erőkifejtési csoport”: a valamennyi tagállam ugyanazon halászeszköz- és területi kategóriájába tartozó erőkifejtési csoportok összessége;

c)	„egységnyi erőkifejtésenkénti fogás”: a tőkehal egy év során kifogott és a kW-napban megadott halászati erőkifejtés egy egysége szerinti élősúlyban kifejezett mennyisége;

d)

„megfelelő korcsoportok”: a Kattegat területén élő tőkehalak esetében a 3, 4 és 5 éves egyedek; az ír-tengeri, az északi-tengeri, a Skagerrak és a La Manche csatorna keleti területén élő tőkehalak esetében a 2, 3 és 4 éves egyedek; a Skóciától nyugatra fekvő területen élő tőkehalak esetében a 2, 3, 4 és 5 éves egyedek; vagy a HTMGB szakvéleménye által megfelelőnek ítélt egyéb korcsoportok.

3. cikk

Földrajzi meghatározások

E rendelet alkalmazásában a földrajzi területek következő földrajzi meghatározásait kell alkalmazni:

a)

„Kattegat”: azICES által megállapított IIIa körzet azon része, amelyet északon a skageni és a tistlarnai világítótornyot és a svéd part legközelebb eső pontját összekötő egyenes vonal, délen a Hasenore-t és Gnibens Spidst, a Korshage-t és Spodsbjergt, továbbá a Gilbjerg Hovedt és Kullent összekötő egyenes vonal határol;

b)	„Északi-tenger”: az ICES IV alterület, valamint az ICES IIIa körzet azon része, amely nem tartozik a Skagerrakhoz és a Kattegathoz, illetve az ICES IIa. körzet azon része, amely a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken van;

c)	„Skagerrak”: az ICES IIIa körzet azon része, amelyet nyugaton a hanstholmi és a lindesnesi világítótornyot, délen a skageni és a tistlarnai világítótornyot és a svéd part legközelebb eső pontját összekötő egyenes vonal határol;

d)	„La Manche csatorna keleti része”: az ICES VIId körzet;

e)	„Ír-tenger”: az ICES VIIa körzet;

f)	„Skóciától nyugatra eső részek”: az ICES VIa körzet, illetve az ICES Vb körzet azon része, amely a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken van.

4. cikk

A halászati erőkifejtés kiszámítása

E rendelet alkalmazásában a halászhajók egy csoportja által tett halászati erőkifejtés az egyes halászhajók kW-ban kifejezett kapacitásértékei és az egyes halászhajók által az I. mellékletben meghatározott területen töltött napok száma szorzatainak az összege. Az egy adott területen töltött nap bármely olyan, 24 órából (vagy egy részéből) álló folyamatos időszak, amelynek során a hajó az adott területen belül és kikötőn kívül tartózkodik.

5. cikk

A terv célja

(1)   Az 1. cikkben említett terv biztosítja a tőkehalállományoknak a legmagasabb fenntartható hozam mellett történő fenntartható kiaknázását.

(2)   Az (1) bekezdésben megállapított célkitűzést a tőkehalak megfelelő korcsoportjai tekintetében az alábbi arányú állománypusztulás fenntartása mellett kell megvalósítani:

Állomány	Állománypusztulás
Tőkehal Kattegatban	0,4
Tőkehal a Skóciától nyugatra fekvő területen	0,4
Tőkehal az Ír-tengerben	0,4

(3)   Az Északi-tengerben, a Skagerrakban és a La Manche csatorna keleti részén található tőkehalállományokat illetően az (1) bekezdésben megállapított célkitűzést a tőkehalak megfelelő korcsoportjai tekintetében a 8. cikkben említett arányú állománypusztulás fenntartása mellett kell megvalósítani.

II.   FEJEZET

TELJES KIFOGHATÓ MENNYISÉG

6. cikk

Legalacsonyabb és elővigyázatossági szintek

Az egyes tőkehalállományok vonatkozásában az ívásra képes biomassza legalacsonyabb szintjei és elővigyázatossági szintjei a következők:

Állomány	Az ívásra képes biomassza legalacsonyabb szintje tonnában	Az ívásra képes biomassza elővigyázatossági szintje tonnában
Tőkehal Kattegatban	6 400	10 500
Tőkehal az Északi-tengerben, Skagerrakban és a La Manche csatorna keleti részén	70 000	150 000
Tőkehal a Skóciától nyugatra fekvő területen	14 000	22 000
Tőkehal az Ír-tengerben	6 000	10 000

7. cikk

A Kattegatban, a Skóciától nyugatra fekvő területen és az Ír-tengerben található tőkehalállományok teljes kifogható mennyiségeinek meghatározására vonatkozó eljárás

(1)   A Tanács a Kattegatban, a Skóciától nyugatra fekvő területen és az Ír-tengerben található minden egyes tőkehalállomány tekintetében évente határoz a következő évi teljes kifogható mennyiségről. A teljes kifogható mennyiséget a következő mennyiségeknek a HTMGB által az (2) és (3) bekezdésben említett, halászat okozta állománypusztulási arányoknak megfelelőként előre jelzett összes tőkehalfogásból történő kivonásával kell kiszámítani:

a)	az érintett állomány esetében az egyedek várható visszadobási mértékének megfelelő halmennyiség;

b)	adott esetben a halászat okozta tőkehalállomány-pusztulás más forrásainak megfelelő mennyiség, amelyet a Bizottság javaslata alapján kell meghatározni.

(2)   A TAC a HTMGB szakvéleménye alapján megfelel az összes következő feltételnek:

a)

ha azon év január 1-jén, amelyre a TAC vonatkozik, az állomány mérete a HTMGB előrejelzése szerint elmarad az ívásra képes biomassza 6. cikkben meghatározott legalacsonyabb szintjétől, a halászat okozta állománypusztulási arányt az előző évihez képest 25 %-kal kell csökkenteni abban az évben, amelyre a TAC vonatkozik;

b)

ha azon év január 1-jén, amelyre a TAC vonatkozik, az állomány mérete a HTMGB előrejelzése szerint elmarad az ívásra képes biomassza 6. cikkben meghatározott elővigyázatossági szintjétől, és meghaladja az ívásra képes biomassza 6. cikkben meghatározott legalacsonyabb szintjét vagy megegyezik azzal, a halászat okozta állománypusztulási arányt az előző évihez képest 15 %-kal kell csökkenteni abban az évben, amelyre a TAC vonatkozik; valamint

c)

ha azon év január 1-jén, amelyre a TAC vonatkozik, az állomány mérete a HTMGB előrejelzése szerint meghaladja az ívásra képes biomassza 6. cikkben meghatározott elővigyázatossági szintjét vagy megegyezik azzal, a halászat okozta állománypusztulási arányt az előző évihez képest 10 %-kal kell csökkenteni abban az évben, amelyre a TAC vonatkozik.

(3)   Ha a (2) bekezdés b) és c) pontja alkalmazásának eredményeként a halászat okozta állománypusztulás aránya – a HTMGB szakvéleménye alapján – az 5. cikk (2) bekezdésében meghatározott állománypusztulásnál alacsonyabb lenne, a Tanács a teljes kifogható mennyiséget olyan szinten állapítja meg, hogy a halászat okozta állománypusztulás aránya megegyezzen az 5. cikk (2) bekezdésében foglaltakkal.

(4)   A HTMGB a (2) és (3) bekezdésben említett szakvéleményét azon feltevés alapján készíti el, hogy az azt megelőző évben, amelyre a TAC vonatkozik, az állományt a halászat okozta állománypusztulásnak az adott évre vonatkozó megengedett legnagyobb halászati erőkifejtés csökkentésével egyenértékű kiigazítása mellett halásszák le.

(5)   A (2) bekezdés a), b) és c) pontjától, valamint a (3) bekezdéstől eltérve a Tanács csak olyan teljes kifogható mennyiséget fogad el, amely legfeljebb 20 %-kal nagyobb vagy kisebb az előző évre megállapított teljes kifogható mennyiségnél.

8. cikk

Az Északi-tengerben, a Skagerrakban és a La Manche csatorna keleti részén található tőkehalállomány teljes kifogható mennyiségeinek meghatározására vonatkozó eljárás

(1)   A Tanács az Északi-tengerben, a Skagerrakban és a La Manche csatorna keleti részén található tőkehalállomány tekintetében évente határoz a teljes kifogható mennyiségről. A teljes kifogható mennyiségek kiszámítása a 7. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott csökkentési szabályok alkalmazásával történik.

(2)   A teljes kifogható mennyiségeket első alkalommal a (3) és (5) bekezdéssel összhangban kell kiszámítani. Azon évtől kezdődően, amely esetében a (3) és (5) bekezdés alkalmazása révén kapott teljes kifogható mennyiségek nem érik el a (4) és (5) bekezdés alkalmazása révén kapott teljes kifogható mennyiségeket, a teljes kifogható mennyiségeket a (4) és (5) bekezdéssel összhangban kell kiszámítani.

(3)   Kezdetben a teljes kifogható mennyiség nem haladhatja meg azt az állománypusztulási szintet, amely a megfelelő korcsoportok 2008-ra becsült állománypusztulásának az alábbiakban meghatározott arányának felel meg: 75 % a 2009-es TAC vonatkozásában, 65 % a 2010-es TAC vonatkozásában, majd 10 %-os csökkentést alkalmazva az azt követő évek tekintetében.

(4)   Ezt követően, ha az azt megelőző év január 1-jén, amelyre a TAC vonatkozik, az állomány mérete:

a)	meghaladja az ívásra képes biomassza elővigyázatossági szintjét, a teljes kifogható mennyiséget úgy kell megállapítani, hogy a halászat okozta állománypusztulási arány a megfelelő korcsoportokban 0,4 legyen;

b)

az ívásra képes biomassza legalacsonyabb szintje és az ívásra képes biomassza elővigyázatossági szintje között van, a teljes kifogható mennyiség nem haladhatja meg azt a szintet, amely eredményeként a halászat okozta állománypusztulási arány a megfelelő korcsoportokban az alábbi képletnek felel meg: 0,4 – (0,2 × (az ívásra képes biomassza elővigyázatossági szintje – az ívásra képes biomassza)/(az ívásra képes biomassza elővigyázatossági szintje – az ívásra képes biomassza legalacsonyabb szintje));

c)	megegyezik az ívásra képes biomassza legalacsonyabb szintjével, vagy az alatt van, a teljes kifogható mennyiség nem haladhatja meg azt a szintet, amely esetében a halászat okozta állománypusztulási arány a megfelelő korcsoportokban 0,2.

(5)   A (3) és (4) bekezdéstől eltérve 2010-re és az azt követő évekre a Tanács csak olyan teljes kifogható mennyiségeket fogad el, amelyek legfeljebb 20 %-kal nagyobbak vagy kisebbek az előző évre megállapított teljes kifogható mennyiségnél.

(6)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett tőkehalállomány kiaknázása során a halászat okozta állománypusztulási arány három egymást követő évben megközelíti a 0,4-et, a Bizottság értékeli e cikk alkalmazását, és szükség esetén javaslatot tesz annak a legmagasabb fenntartható hozam mellett történő kiaknázás biztosítása céljából történő módosításához szükséges intézkedésekre.

9. cikk

A teljes kifogható mennyiségek meghatározására vonatkozó eljárás kevés rendelkezésre álló adat esetén

Ahol pontos és reprezentatív információ hiányában a HTMGB nem tud olyan szakvéleményt adni, amely a Tanács számára lehetővé tenné, hogy a 7. vagy 8. cikknek megfelelően megállapítsa a teljes kifogható mennyiséget, a Tanács a következőképpen határoz:

a)	amennyiben a HTMGB szakvéleménye szerint a tőkehalfogásokat a lehető legalacsonyabb szintre kell csökkenteni, a teljes kifogható mennyiséget a korábbi év teljes kifogható mennyiségéhez képest 25 %-kal alacsonyabban határozza meg;

b)	minden egyéb esetben a teljes kifogható mennyiséget a korábbi év teljes kifogható mennyiségéhez képest 15 %-kal alacsonyabban határozza meg, kivéve, ha a HTMGB szakvéleménye szerint ez nem megfelelő.

10. cikk

Az intézkedések kiigazítása

(1)   Amennyiben a halászat okozta állománypusztulásnak az 5. cikk (2) bekezdésében foglalt célarányát elérték, vagy ha HTMGB szakvéleménye szerint ez az arány vagy az ívásra képes biomassza 6. cikkben foglalt legalacsonyabb és elővigyázatossági szintjei, illetve a 7. cikk (2) bekezdésében megadott, halászat okozta állománypusztulási arányok szintjei többé nem felelnek meg az állomány kimerítésével kapcsolatos kockázat alacsony szinten tartása és a legnagyobb fenntartható hozam fenntartása szempontjából, a Tanács e szintek tekintetében új értékeket határoz meg.

(2)   Amennyiben a HTMGB szakvéleménye szerint valamely tőkehalállomány helyreállása nem megfelelő, a Tanács határozatában

a)	a 7., 8. és 9. cikkben előírtnál alacsonyabb szinten határozza meg az adott állományra vonatkozó teljes kifogható mennyiséget;

b)	a 12. cikkben előírtnál alacsonyabb szinten határozza meg a megengedett legnagyobb halászati erőkifejtést;

c)	adott esetben kapcsolódó feltételeket állapít meg.

III.   FEJEZET

A HALÁSZATI ERŐKIFEJTÉS KORLÁTOZÁSA

11. cikk

Halászati erőkifejtési rendszer

(1)   A 7., 8. és 9. cikkben meghatározott teljes kifogható mennyiségeket halászati erőkifejtési rendszer egészíti ki, amelyben a halászati erőkifejtésben kiFEJEZETt halászati lehetőségeket évente kell elosztani a tagállamok között.

(2)   A Tanács a Bizottság javaslatára, valamint a (3) cikkben említett, a tagállamok által nyújtott tájékoztatás és a HTMGB által nyújtott tanácsadás alapján bizonyos hajócsoportokat kizárhat az erőkifejtési rendszer alkalmazásából, amennyiben:

a)	a HTMGB-nek megfelelő adatok állnak rendelkezésére a tőkehalfogásokról és -visszadobásokról ahhoz, hogy fel tudja mérni az érintett hajócsoportokra vonatkozó tőkehalfogási százalékarányt;

b)	a tőkehalfogási százalékarány a HTMGB értékelése szerint nem haladja meg az egyes érintett hajócsoportok teljes fogásának 1,5 %-át; valamint

c)	e hajócsoportoknak az erőkifejtési rendszerbe való felvétele aránytalan adminisztratív terhet jelentene a tőkehalállományokra gyakorolt hatáshoz képest.

Ha a HTMGB nem tudja felmérni, hogy e feltételek továbbra is teljesülnek-e, akkor a Tanácsnak minden érintett hajócsoportot fel kell vennie az erőkifejtési rendszerbe.

(3)   A tagállamoknak – a Bizottság által elfogadandó részletes szabályokkal összhangban – évente megfelelő tájékoztatást kell nyújtaniuk a Bizottságnak és a HTMGB-nek, hogy azok meg tudják állapítani, hogy a fenti feltételek továbbra is teljesülnek-e.

12. cikk

A halászati erőkifejtések elosztása

(1)   A Tanács minden évben tagállamonként határoz az egyes halászati erőkifejtési csoportok tekintetében megengedett legnagyobb erőkifejtésekről.

(2)   A megengedett legnagyobb halászati erőkifejtést a következőképpen meghatározott referenciaérték segítségével számítják ki:

a)	e rendelet alkalmazásának első évében az egyes erőkifejtési csoportok tekintetében a referenciaérték a HTMGB szakvéleménye alapján a 2004–2006-ban vagy 2005–2007-ben kifejtett, kW-napokban kifejezett átlagos erőkifejtés, az érintett tagállam választása szerint;

b)	az e rendelet alkalmazásának további évei tekintetében a referenciaérték az előző évre vonatkozó megengedett legnagyobb halászati erőkifejtéssel egyenértékű.

(3)   Azon erőkifejtési csoportok meghatározása, amelyek esetében a megengedett legnagyobb halászati erőkifejtés évente kiigazításra kerül, a következők alapján történik:

a)

a valamennyi erőkifejtési csoporthoz tartozó halászhajók által fogott tőkehalzsákmányt a tagállamok által a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló közösségi keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról szóló, 2008. február 25-i 199/2008/EK tanácsi rendelet (8) 18., 19. és 20. cikkének megfelelően benyújtott adatok alapján kell értékelni;

b)

össze kell állítani egy listát az összevont erőkifejtési csoportoknak az e rendelet I. mellékletében meghatározott valamennyi területe és a vonatkozó tőkehalfogás tekintetében, a visszaengedett halállományt is beleértve. A listát az egyes erőkifejtési csoportokon belül a tőkehalfogás szerinti növekvő sorrendbe kell rendezni;

c)

a b) pontnak megfelelően létrehozott listákon az összesített tőkehalfogást a következők szerint kell kiszámítani. Valamennyi összevont erőkifejtési csoport esetében ki kell számítani a szóban forgó erőkifejtési csoport által fogott tőkehalzsákmány és a lista előző bejegyzéseiben szereplő valamennyi összevont erőkifejtési csoport által fogott tőkehalzsákmány összegét;

d)	a c) pontnak megfelelően kiszámított összesített halfogást a valamennyi összevont erőkifejtési csoport által ugyanazon a területen fogott teljes halzsákmány százalékában kell megadni.

(4)   Azon összevont erőkifejtési csoportok esetében, amelyeknél a (3) bekezdés b) pontjának megfelelően kiszámított összesített halfogás értéke 20 % vagy több, az érintett erőkifejtési csoportokra éves kiigazítást kell alkalmazni. Az érintett csoportok számára megengedett legnagyobb halászati erőkifejtést a következőképpen kell kiszámítani:

a)	amennyiben a 7. vagy 8. cikk alkalmazandó, a referenciaértékre ugyanazt a százalékos kiigazítást kell alkalmazni, mint amit az említett cikkek a halászat okozta állománypusztulás tekintetében megállapítanak;

b)	amennyiben a 9. cikk alkalmazandó, a referenciaértékre a halászati erőkifejtésnek a TAC csökkentésével megegyező százalékos kiigazítását kell alkalmazni.

(5)   A (4) bekezdésben említetteken kívüli erőkifejtési csoportok tekintetében a megengedett legnagyobb halászati erőkifejtést a referenciaérték szintjén kell tartani.

13. cikk

További halászati erőkifejtések kiosztása a különlegesen szelektív halászeszközök alkalmazása és a tőkehalkímélő halászati utak esetén

(1)   A tagállamok a (2)–(7) bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelelően növelhetik a megengedett legnagyobb halászati erőkifejtést azon erőkifejtési csoportok tekintetében, amelyek esetében az erőkifejtés a 12. cikk (4) bekezdése szerint kiigazításra került.

(2)   Növelhető az azon halászati erőkifejtési csoportok számára megengedett legnagyobb erőkifejtés, amelyekben egy vagy több halászhajó halászati tevékenysége:

a)

csupán egyetlen olyan szabályozott halászeszköz fedélzeten tartásával történik, amely műszaki jellemzői a HTMGB általi értékelés tárgyát képező tudományos tanulmány szerint azt eredményezik, hogy a fogás összetételének kevesebb, mint 1 %-át teszi ki a tőkehal (különlegesen szelektív halászeszközök);

b)	azzal az eredménnyel jár, hogy az egyes halászati utak esetében a fogás összetételének kevesebb, mint 5 %-át teszi ki a tőkehal (tőkehalkímélő halászati utak);

c)

a tőkehal kifogásának elkerülésére vagy a visszadobások gyakorlatának visszaszorítására vonatkozó olyan tervvel összhangban történik, amely a részt vevő hajók tekintetében legalább a 12. cikk (4) bekezdésében említett erőkifejtés-kiigazításnak megfelelő mértékben csökkenti a tőkehal halászat okozta állománypusztulását; vagy

d)	a Skóciától nyugatra fekvő területen történik, a IV. mellékletben meghatározott, a WGS84 koordinátarendszer szerint mért pontokat sorrendben loxodromákkal összekötő vonaltól nyugatra, feltéve, hogy a részt vevő hajók fel vannak szerelve műholdas hajómegfigyelési rendszerrel (VMS).

(3)   A (2) bekezdésben említett halászhajók fokozott gyakoriságú ellenőrzés tárgyát képezik, különös tekintettel az alábbiakra:

a)	a különlegesen szelektív halászeszközöknek az érintett halászati utak során való kizárólagos alkalmazása a (2) bekezdés a) pontjának megfelelően;

b)	a visszadobások mértéke a (2) bekezdés b) pontjával összhangban;

c)	a halászat okozta állománypusztulás csökkentése a (2) bekezdés c) pontjával összhangban;

d)	a (2) bekezdés d) pontjában meghatározott vonaltól nyugatra történő fogások és visszadobások mértéke,

az említett pontokban meghatározott különleges feltételek betartásáról a tagállamok számára történő rendszeres adatszolgáltatás szabályaira vonatkozó megállapodások szerint.

(4)   A halászati erőkifejtés e cikk szerinti növelésének mértékét az érintett erőkifejtési csoportok valamennyi olyan halászhajójára vonatkozóan ki kell számítani, amelyek a (2) bekezdés a), b), c) és d) pontjában említett különleges feltételek szerint működnek, és a növelés nem haladhatja meg az erőkifejtés 12. cikk (4) bekezdésében említett kiigazításának az e tevékenységek során alkalmazott halászeszközök tekintetében történő ellensúlyozásához szükséges mértéket.

(5)   A halászati erőkifejtéseknek a tagállamok által végrehajtott valamennyi növeléséről értesíteni kell a Bizottságot azon év április 30-ig, amelynek folyamán sor kerül az erőkifejtés kiigazításának ellensúlyozására. Az értesítésnek tartalmaznia kell a (2) bekezdés a), b), c) és d) pontjában említett különleges feltételek szerint működő halászhajók részletes adatait, az egyes erőkifejtési csoportokra vonatkozó azon halászati erőkifejtést, amelyet a tagállam az említett halászhajók számára az adott év tekintetében előirányzott, továbbá a halászhajók erőkifejtésének felügyeletére vonatkozó feltételeket, az ellenőrzési rendszereket is beleértve.

(6)   A tagállamok legkésőbb minden év március 1-ig jelentést tesznek a Bizottságnak az előző év során folytatott tevékenységeik keretében felhasznált erőkifejtések mértékéről.

(7)   A Bizottság felkéri a HTMGB-t, hogy évente hasonlítsa össze a tőkehal állománypusztulása terén a (2) bekezdés c) pontjának alkalmazása esetén bekövetkező csökkenést azzal a csökkenéssel, amely az előrejelzése szerint a 12. cikk (4) bekezdésében említett erőkifejtés-kiigazítás eredményeként jönne létre. E szakvéleményre figyelemmel a Bizottság javaslatot tehet az erőkifejtések olyan kiigazításaira, amelyeket az adott halászeszköz-kategória tekintetében a következő év során lehet alkalmazni.

14. cikk

A tagállamok kötelezettségei

(1)   Minden tagállam meghatározza a lobogója alatt közlekedő hajók tekintetében a megengedett legnagyobb halászati erőkifejtés egyes hajók vagy hajók csoportja számára történő kiosztásának módszerét, számos kritériumra is figyelemmel, beleértve például a következőket:

a)	helyes halászati módszerek támogatása, beleértve az adatgyűjtés javítását, a visszadobás gyakorlatának visszaszorítását és az ivadékokra gyakorolt hatások lehető legkisebbre csökkentését;

b)	együttműködési programokban való részvétel a szükségtelen járulékos tőkehalfogások elkerülésére;

c)	a környezetre gyakorolt csekély hatás, beleértve az üzemanyag-fogyasztást és az üvegházhatású gázok kibocsátását;

d)	arányosság a halászati kvótában kifejezett halászati lehetőségek elosztása tekintetében.

(2)   Az e rendelet I. mellékletében szereplő valamennyi terület tekintetében a különleges halászati engedélyekre vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1994. június 27-i 1627/94/EK tanácsi rendeletnek (9) megfelelően minden tagállam különleges halászati engedélyt ad ki a lobogója alatt közlekedő azon hajók számára, amelyek az említett területeken halászati tevékenységet folytatnak, és az e rendelet I. mellékletében meghatározott halászeszköz-kategóriák valamelyikébe tartozó halászeszközöket használnak.

(3)   Az I. mellékletben szereplő valamennyi terület tekintetében a (2) bekezdés szerint kiadott különleges halászati engedéllyel rendelkező hajók kW-ban kifejezett összkapacitása nem lehet nagyobb, mint a 2006-ban vagy 2007-ben üzemelő, szabályozott halászeszközöket használó, és az érintett földrajzi területen halászó hajók legnagyobb kapacitása.

(4)   Minden tagállam összeállítja és vezeti a (2) bekezdésben említett különleges engedéllyel rendelkező hajók listáját, és azt a hivatalos honlapján elérhetővé teszi a Bizottság és más tagállamok számára.

15. cikk

A halászati erőkifejtés szabályozása

A tagállamok erőkifejtési csoportonként nyomon követik flottájuk kapacitását és tevékenységét, és ha azok várhatóan elérik a 12. cikkel összhangban meghatározott megengedett legnagyobb halászati erőkifejtést, meghozzák a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy az erőkifejtés ne haladja meg a megállapított határértékeket.

16. cikk

A megengedett legnagyobb halászati erőkifejtés tagállamok közötti cseréje és a halászati erőkifejtések visszaállítása

(1)   A 11. cikknek megfelelően megállapított megengedett legnagyobb halászati erőkifejtést az érintett tagállam a következők figyelembevételével igazíthatja ki:

a)	a 2371/2002/EK rendelet 20. cikkének (5) bekezdése alapján végrehajtott kvótacserék; valamint

b)	a 2371/2002/EK rendelet 23. cikkének (4) bekezdése és a 2847/93/EGK rendelet 21. cikkének (4) bekezdése, 23. cikkének (1) bekezdése és 32. cikkének (2) bekezdése alapján végrehajtott újraelosztások és/vagy levonások.

(2)   A 12. cikknek megfelelően megállapított megengedett legnagyobb halászati erőkifejtést kiigazíthatja az a tagállam, amely beszünteti a 3. cikkben említett valamely területen folytatott kvótacserét – feltéve, hogy ez a tagállam az említett cseréket a 12. cikk (2) bekezdésében meghatározott referenciaértékek megállapítására vonatkozó referencia-időszak során hajtotta végre –, és amelynek a helyreállított kvóta kiaknázása érdekében valamely érintett erőkifejtési csoportban további halászati erőkifejtéseket kell alkalmaznia. A halászati erőkifejtések visszaállítása együtt jár azzal, hogy a kvótát a kvóta-helyreállító tagállam számára visszaszolgáltató tagállam megengedett legnagyobb halászati erőkifejtése csökken, mégpedig olyan mértékben, hogy az megfeleljen az erőkifejtési csoportjai számára halászatra rendelkezésre álló kvóta csökkentésének, kivéve, ha a kvótát visszaszolgáltató tagállam a vonatkozó erőkifejtést nem használta a fent említett referenciaértékek megállapításához.

(3)   A 17. cikk (2) bekezdésétől eltérve a tagállamok 2009-ben módosíthatják a rájuk vonatkozó erőkifejtés-elosztást azáltal, hogy a halászati erőkifejtést és kapacitást átcsoportosítják a 3. cikkben említett földrajzi területek között, amennyiben ez az átcsoportosítás a 13. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett halászati tevékenységeket érint. Ezekről az átcsoportosításokról értesítik a Bizottságot. A 12. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett, megengedett legnagyobb halászati erőkifejtést ennek megfelelően módosítani kell.

17. cikk

A megengedett legnagyobb halászati erőkifejtés erőkifejtési csoportok közötti cseréje

(1)   A tagállamok módosíthatják erőkifejtés-elosztásukat azáltal, hogy a halászati kapacitásokat – a (2)–(5) bekezdésben meghatározott feltételekkel – átcsoportosítják az erőkifejtési csoportok között.

(2)   Az átcsoportosítás földrajzi területek között nem, viszont halászeszköz-kategóriák között megengedett, feltéve, hogy az érintett tagállam tájékoztatja a Bizottságot az átadó halászeszköz-kategória, valamint az átvevő halászeszköz-kategória egységnyi erőkifejtésenkénti fogásának (cpue) a legutolsó három évre vonatkozó átlagértékéről.

(3)   Ha az átadó halászeszköz-kategória cpue-értéke nagyobb, mint az átvevő halászeszköz-kategória cpue-értéke, akkor az átcsoportosításra általában 1 kW-nap – 1 kW-nap alapon kerül sor.

(4)   Ha az átadó halászeszköz-kategória cpue-értéke kisebb, mint az átvevő halászeszköz-kategória cpue-értéke, akkor a tagállam korrekciós tényezőt alkalmaz az átvevő halászeszköz-kategória erőkifejtésének összegére, hogy ellensúlyozza ez utóbbi kategória magasabb cpue-értékét.

(5)   A Bizottság felkéri a HTMGB-t, hogy dolgozzon ki a különböző cpue-értékkel rendelkező halászeszköz-kategóriák közötti erőkifejtés-átcsoportosítások megkönnyítésére alkalmas szabványos korrekciós tényezőket.

IV.   FEJEZET

MEGFIGYELÉS, VIZSGÁLAT ÉS FELÜGYELET

18. cikk

Kapcsolat a 2847/93/EGK rendelettel

Az ebben a FEJEZETben előírt ellenőrző intézkedéseket a 2847/93/EGK rendeletben meghatározottakon felül kell alkalmazni.

19. cikk

A hajónaplók ellenőrzése

(1)   A hajómegfigyelési rendszerrel ellátott hajók tekintetében a tagállamok a VMS-adatok felhasználásával ellenőrzik, hogy a halászati felügyelő központba beérkezett információ megfelel-e a hajónaplóban rögzített tevékenységeknek. E keresztellenőrzések eredményeit számítógéppel olvasható formában kell rögzíteni, és azokat három évig meg kell őrizni.

(2)   Minden tagállam összeállítja a hajónaplók és a kirakodási nyilatkozatok átadásához szükséges kapcsolattartási adatokat, és azokat hivatalos honlapján elérhetővé teszi.

20. cikk

Az első alkalommal kirakodott tőkehalak lemérése

(1)   A halászhajó parancsnoka biztosítja, hogy a 3. cikkben meghatározott területeken kifogott, 300 kg-ot meghaladó tömegű és valamely közösségi kikötőben kirakodott tőkehal bármely mennyiségét értékesítés vagy a kirakodási kikötőből történő elszállítás előtt a fedélzeten vagy a kirakodási kikötőben lemérjék. A mérés során használt mérleget az illetékes nemzeti hatóságok hitelesítik. A mérés eredményeként kapott számadatot a 2847/93/EGK rendelet 8. cikkében említett nyilatkozattétel céljára kell felhasználni.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérően a tagállamok engedélyezhetik, hogy a tőkehal mérlegelésére a tagállam területén tartandó halárverésen kerüljön sor, amennyiben a kirakodás során fizikai ellenőrzést végeztek, és hogy a halakat halárverésre történő közvetlen kiszállítás előtt lezárták, és a mérlegelés végrehajtásáig lezárva tartották. A fuvarokmánynak tartalmaznia kell a kirakodás során végzett ellenőrzésre vonatkozó adatokat.

21. cikk

Vizsgálati referenciaértékek

Az e rendelet által érintett hajókkal rendelkező tagállamok egyedi vizsgálati referenciaértékeket határoznak meg. E referenciaértékeket időszakonként felülvizsgálják az elért eredmények elemzésének elkészítését követően. A vizsgálati referenciaértékeket folyamatosan alakítják mindaddig, amíg a II. mellékletben meghatározott célértékeket el nem érik.

22. cikk

Az átrakodás tilalma

Tilos a tőkehal tengeren történő átrakodása a 3. cikkben meghatározott földrajzi területeken.

23. cikk

Nemzeti ellenőrzési cselekvési programok

(1)   Az e rendelet által érintett hajókkal rendelkező tagállamok nemzeti ellenőrzési cselekvési programot határoznak meg a III. melléklettel összhangban.

(2)   Minden év január 31-ét megelőzően az e rendelet által érintett hajókkal rendelkező tagállamok hivatalos honlapjukon elérhetővé teszik a nemzeti ellenőrzési cselekvési programjukat és a végrehajtási ütemtervet a Bizottság és az e rendelet által érintett más tagállamok számára.

(3)   A Bizottság legalább évente egyszer összehívja a Halászati és Akvakultúra-ágazati Bizottságot, hogy értékelje a nemzeti ellenőrzési cselekvési programoknak való megfelelést és azok eredményeit az e rendelet által érintett tőkehalállományok tekintetében.

24. cikk

Előzetes értesítés

(1)   A fedélzetén egy tonnánál több tőkehalat szállító közösségi halászhajó parancsnoka vagy képviselője valamely tagállam kikötőjébe vagy kirakodási helyére történő befutása előtt legalább négy órával a következőkről köteles tájékoztatni az érintett tagállam illetékes hatóságait:

a)	a kikötő vagy kirakodóhely megnevezése;

b)	a kikötőbe vagy kirakodóhelyre érkezés becsült ideje;

c)	azon fajok élősúly-kilogrammban megadott mennyisége, amelyekből 50 kg-nál nagyobb mennyiséget tartanak a fedélzeten.

(2)   Azon tagállam illetékes hatóságai, ahol több mint egytonnányi tőkehalat kívánnak partra rakni, előírhatják, hogy a fedélzeten tartott fogás kirakodását e hatóságok engedélye nélkül nem lehet megkezdeni.

(3)   A közösségi hajó parancsnoka vagy képviselője, aki a fedélzeten tartott tetszőleges mennyiséget kíván a tengeren átrakodni vagy kirakodni, illetve valamely harmadik ország kikötőjében vagy kirakodási helyén kirakodni, a tengeren való átrakodás vagy kirakodás, illetve a harmadik országban történő kirakodás előtt legalább huszonnégy órával közli a lobogó szerinti tagállam illetékes hatóságaival az (1) bekezdésben említett információkat.

25. cikk

Kijelölt kikötők

(1)   Ha egy közösségi halászhajó több mint kéttonnányi tőkehalat kíván kirakodni a Közösségben, a hajó parancsnoka biztosítja, hogy az ilyen kirakodás csak a kijelölt kikötőkben történhessen meg.

(2)   Minden tagállam kijelöli azokat a kikötőket, ahol a két tonnát meghaladó mennyiségű tőkehal kirakodása megtörténhet.

(3)   Minden egyes tagállam saját nyilvános honlapján hozzáférhetővé teszi a kijelölt kikötők listáját, valamint az e kikötőkre vonatkozó vizsgálati és felügyeleti eljárásokat, az egyes kirakodásokon belüli tőkehalmennyiségek nyilvántartására és jelentésére vonatkozó előírásokat és feltételeket is beleértve.

A Bizottság ezen információkat valamennyi tagállam felé továbbítja.

26. cikk

A hajónaplóba bejegyzett mennyiségek becslési hibahatára

A tagállami halfogásokra vonatkozó információk feljegyzésére vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1983. szeptember 22-i 2807/83/EGK bizottsági rendelet (10) 5. cikkének (2) bekezdésétől eltérően, a fedélzeten tartott, kilogrammban meghatározott tőkehalmennyiségek becslési hibahatára a hajónaplóba bevezetett mennyiség 8 %-a.

27. cikk

A tőkehal elkülönített tárolása

Közösségi halászhajón tilos tartályokban bármilyen mennyiségű tőkehalat egyéb tengeri élőlénnyel vegyesen tárolni. A tőkehalat tartalmazó tartályokat olyan módon kell a raktérben elhelyezni, hogy azok az egyéb tartályoktól elkülönüljenek.

28. cikk

A tőkehal szállítása

(1)   A tagállam illetékes hatóságai megkövetelhetik, hogy a 3. cikkben meghatározott bármely földrajzi területen fogott és először abban a tagállamban kirakodott tőkehal bármekkora mennyiségét ellenőrök jelenlétében mérjék le, mielőtt azt az első kirakodási kikötőből máshova szállítják. A 24. cikk szerint kijelölt kikötőben először kirakodott tőkehal mennyiségének legalább 20 %-át kitevő reprezentatív mintát a tagállamok által felhatalmazott ellenőrök jelenlétében kell lemérni, mielőtt azt először eladásra felkínálják vagy értékesítik. E célból a tagállamok az e rendelet hatálybelépésétől számított egy hónapon belül benyújtják a Bizottságnak az alkalmazandó mintavételezési rendszer részleteit.

(2)   A 2847/93/EGK rendelet 13. cikkében meghatározott feltételektől eltérően, minden, az első kirakodási vagy behozatali helytől eltérő helyre szállított, 50 kilogrammnál nagyobb mennyiségű tőkehalszállítmányhoz mellékelni kell az említett rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében előírt, a szállított tőkehal mennyiségére vonatkozó egyik nyilatkozat egy példányát. Az említett rendelet 13. cikke (4) bekezdésének b) pontjában előírt mentesség nem alkalmazható.

29. cikk

Különleges megfigyelési programok

A 2847/93/EGK rendelet 34c. cikkének (1) bekezdésétől eltérően, az érintett tőkehalállományokra vonatkozó különleges megfigyelési programok a hatálybalépésüktől számított két éven túl is folytatódhatnak.

V.   FEJEZET

DÖNTÉSHOZATAL ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

30. cikk

Döntéshozatali eljárás

Ahol e rendelet a Tanács által meghozandó határozatról rendelkezik, a Tanács minősített többséggel jár el a Bizottság javaslata alapján.

31. cikk

Az I. melléklet módosítása

A HTMGB szakvéleménye alapján a Bizottság a 2371/2002/EK rendelet 30. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban és a következő elvek szerint módosíthatja e rendelet I. mellékletét:

a)	az erőkifejtési csoportokat a lehető leghomogénebb módon kell megállapítani a kifogott biológiai állományok, a cél- vagy járulékos fogásként kifogott halak mérete, valamint az erőkifejtési csoporthoz társított halászati tevékenységek környezetre gyakorolt hatása tekintetében;

b)	az erőkifejtési csoportok számának és méretének a védelmi szükségletekhez viszonyított igazgatási terhek tekintetében költséghatékonynak kell lennie.

32. cikk

Részletes szabályok

A 2371/2002/EK rendelet 30. cikkének (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően részletes szabályokat lehet elfogadni e rendelet 11. cikke (3) bekezdésének, 14., 16. és 17. cikkének alkalmazását illetően.

33. cikk

Támogatás az Európai Halászati Alap keretében

(1)   Az 1. cikkben említett négy tőkehalállomány tekintetében a hosszú távú tervet a 2371/2002/EK rendelet 5. cikke értelmében és az 1198/2006/EK rendelet 21. cikke a) pontjának i. alpontja alkalmazásában helyreállítási tervnek kell tekinteni azon évek esetében, amelyekben az állomány mérete nem éri el az ívásra képes biomasszának a vonatkozó, 6. cikkben meghatározott legalacsonyabb szintjét.

(2)   Az 1. cikkben említett négy tőkehalállomány tekintetében a többéves tervet a 2371/2002/EK rendelet 6. cikke értelmében és az 1198/2006/EK tanácsi rendelet 21. cikke a) pontjának iv. alpontja alkalmazásában gazdálkodási tervnek kell tekinteni az (1) bekezdésben említettektől eltérő évek esetében.

34. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság legkésőbb e rendelet alkalmazásának harmadik évében, majd minden harmadik azt követő évben – a HTMGB szakvéleménye alapján és a vonatkozó regionális tanácsadó testülettel folytatott konzultációt követően – értékeli az érintett tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó gazdálkodási intézkedések hatását, és szükség esetén javaslatot tesz e rendelet módosításához szükséges intézkedésekre.

35. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 423/2004/EK rendelet hatályát veszti.

36. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2009. január 1-jétől kell alkalmazni.

---

(1)  2008. október 21-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(2)  HL L 70., 2004.3.9., 8. o.

(3)  HL L 226., 1980.8.29., 48. o.

(4)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(5)  HL L 261., 1993.10.20., 1. o.

(6)  HL L 358., 2002.12.31., 59. o.

(7)  HL L 223., 2006.8.15., 1. o.

(8)  HL L 60., 2008.2.5., 1. o.

(9)  HL L 171., 1994.7.6., 7. o.

(10)  HL L 276., 1983.10.10., 1. o.

---

---

---

---

---

24.12.2008

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 348/34

---

A BIZOTTSÁG 1343/2008/EK RENDELETE

(2008. december 23.)

az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (1) (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet),

tekintettel a gyümölcs- és zöldségágazatban a 2200/96/EK, a 2201/96/EK és az 1182/2007/EK tanácsi rendeletre vonatkozó végrehajtási szabályok megállapításáról szóló, 2007. december 21-i 1580/2007/EK bizottsági rendeletre (2) és különösen annak 138. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 1580/2007/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1580/2007/EK rendelet 138. cikkében említett behozatali átalányértékeket e rendelet melléklete határozza meg.

2. cikk

Ez a rendelet 2008. december 24-én lép hatályba.

---

(1)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(2)  HL L 350., 2007.12.31., 1. o.

---

---

24.12.2008

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 348/36

---

A BIZOTTSÁG 1344/2008/EK RENDELETE

(2008. december 23.)

a 3846/87/EGK rendelet által a mezőgazdasági termékek tekintetében létrehozott export-visszatérítési nómenklatúra 2009-ben érvényes változatának nyilvánosságra hozataláról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (1),

tekintettel a mezőgazdasági termékek export-visszatérítési nómenklatúrájának létrehozásáról szóló, 1987. december 17-i 3846/87/EGK rendeletre (2) és különösen annak 3. cikke negyedik albekezdésére,

mivel:

A 2009. január 1-jétől érvényes visszatérítési nómenklatúrát a mezőgazdasági termékek exportrendszerére vonatkozó rendelkezésekből következő teljes terjedelmében közzé kell tenni.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 3846/87/EGK rendelet a következőképpen módosul:

1.	Az I. melléklet helyébe e rendelet I. mellékletének szövege lép.

2.	A II. melléklet helyébe e rendelet II. mellékletének szövege lép.

2. cikk

Ez a rendelet 2009. január 1-jén lép hatályba.

---

(1)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(2)  HL L 366., 1987.12.24., 1. o.

---

---

---