19.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 340/1

(1)

2000. november 30-án a 2603/2000/EK rendelettel (2) a Tanács végleges kiegyenlítő vámot vetett ki a többek között Indiából (a továbbiakban: az érintett ország) származó egyes polietilén-tereftalátok (PET) behozatalára (a továbbiakban: az eredeti vizsgálat).

(2)

A hatályvesztési felülvizsgálatot követően a Tanács a 193/2007/EK rendelettel (3) (a továbbiakban: a támogatásellenes rendelet) az Indiából származó egyes polietilén-tereftalátok behozatalára végleges kiegyenlítő vámot vetett ki egy további ötéves időszakra. Az érintett termék a 3907 60 20 KN-kód alá tartozik. A rögzített vámtétel 0 és 106,5 EUR/tonna között mozog azon egyénileg megnevezett exportőrök esetében, amelyeknél a más exportőröktől származó behozatalra a maradvány vámtétel 41,3 EUR/t.

(3)

Ezen túlmenően a 192/2007/EK rendelettel (4) (a továbbiakban: a dömpingellenes rendelet) a Tanács végleges dömpingellenes vámot vetett ki az Indiából származó ugyanezen termékre. E rendelet értelmében a rögzített vámtétel 88,9 és 200,9 EUR/tonna között mozog azon egyénileg megnevezett exportőrök esetében, amelyeknél a más exportőröktől származó behozatalokra a maradvány vámtétel 181,7 EUR/t.

(4)

Azzal az elvvel összhangban, miszerint egyetlen termékre sem vethetők ki egyszerre dömpingellenes és kiegyenlítő vámok a dömpingből vagy exporttámogatásból felmerülő egy és ugyanazon helyzet kezelése céljából, a dömpingellenes rendeletben a dömpingellenes vámok szintje figyelembe veszi a támogatásellenes rendelet által előírt kiegyenlítő vám összegét, az alaprendelet 14. cikkének (1) bekezdésével összhangban.

(5)

A végleges kiegyenlítő vám kivetését követően India kormánya előterjesztette, hogy a két támogatási rendszer (vámhitel-szabályozás – „Duty Entitlement Passbook Scheme”, valamint a jövedelemadó-törvény 80. HHC szakasza szerinti jövedelemadó-mentesség) körülményei megváltoztak, és arról, hogy e változások tartós jellegűek. Azzal érveltek, hogy a támogatás szintje valószínűsíthetően csökkent, és így a részben ezekre a rendszerekre létrehozott intézkedéseket felül kell vizsgálni.

(6)

A Bizottság megvizsgálta az India kormánya által benyújtott bizonyítékokat, és azokat elegendőnek ítélte az alaprendelet 19. cikkének rendelkezéseivel összhangban történő, az Indiából származó egyes polietilén-tereftalátok támogatott behozatalainak szintjére korlátozódó felülvizsgálat megindítására. A tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (5) (a továbbiakban: a vizsgálat megindításáról szóló értesítés) hivatalból megindította a 193/2007/EK tanácsi rendelet részleges időközi felülvizsgálatát.

(7)

A részleges időközi felülvizsgálat keretében indított vizsgálat célja, hogy felmérje az olyan vállalatokra vonatkozó meglévő intézkedések folytatásának, megszüntetésének vagy módosításának szükségességét, amelyek az egyik vagy mindkét megváltozott támogatási rendszer kedvezményeiből részesültek, amennyiben a vizsgálat megindításáról szóló értesítés vonatkozó rendelkezéseivel összhangban elegendő bizonyítékot szolgáltattak. A részleges időközi felülvizsgálat keretében indított vizsgálat a felülvizsgálat megállapításaitól függően azt is felmérné, hogy szükség van-e az azon egyéb vállalatokra vonatkozó intézkedések felülvizsgálatára, amelyek együttműködtek a meglévő intézkedések és/vagy az összes többi vállalatra alkalmazandó egyéb intézkedések szintjét meghatározó vizsgálatban.

(8)

A vizsgálat a 2006. április 1-jétől2007. március 31-ig tartó időszakra (a továbbiakban: a felülvizsgálati időszak) terjedt ki.

(9)

A Bizottság a részleges időközi felülvizsgálat megindításáról hivatalosan tájékoztatta India kormányát és a korábbi vizsgálatban együttműködő exportáló gyártók közül azokat, amelyeket a 193/2007/EK rendelet a két állítólag megváltoztatott támogatási rendszer valamelyikének kedvezményezettjeként említett meg, és amelyeket a vizsgálat megindításáról szóló értesítés mellékletében felsoroltak, továbbá a közösségi gyártókat. Az érdekelt feleknek lehetőségük volt álláspontjuk írásbeli kifejtésére és szóbeli meghallgatás kérésére. A felek által beterjesztett írásbeli és szóbeli észrevételeket tanulmányozták, és adott esetben figyelembe vették.

(10)

Tekintettel az e felülvizsgálatban érintett felek számára, a támogatás vizsgálatára irányuló mintavételi módszerek igénybevételét az alaprendelet 27. cikkével összhangban irányozták elő.

(11)

Két exportáló gyártó jelentkezett, és szolgáltatott a mintavételhez szükséges információkat. A mintavételi módszerek alkalmazását ezért nem tekintették szükségesnek. A mintavételi formanyomtatványt benyújtó két exportáló gyártó egyike azonban később értesítette a Bizottságot, hogy nem szándékozik kitölteni a teljes kérdőívet és megadni a vizsgálathoz szükséges adatokat.

(12)

A Bizottság ezért csak annak az egyetlen gyártónak küldte el a kérdőívet, illetve attól kapta azt vissza kitöltve, amely megfelelt e felülvizsgálat feltételeinek, nevezetesen a Pearl Engineering Polimers Ltd-nek (a továbbiakban: a vállalat). A Bizottság India kormányához is küldött kérdőívet. A vállalattól és India kormányától egyaránt érkeztek válaszok.

(13)

A Bizottság elkért és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a támogatás meghatározásához szükségesnek ítélt. Ellenőrző látogatásokra a következő érdekelt felek hivatalaiban, illetve telephelyein került sor:

(14)

India kormánya és a többi érdekelt fél tájékoztatást kapott azokról az alapvető tényekről és észrevételekről, amelyekkel kapcsolatban javasolni akarták az egyetlen indiai együttműködő gyártóra, illetve a vizsgálat megindításáról szóló értesítés mellékletében szintén megemlített nem együttműködő exportáló gyártóra alkalmazandó vámtétel módosítását, valamint a szóban forgó részleges időközi felülvizsgálatban nem együttműködő egyéb vállalatokra vonatkozó meglévő intézkedések fenntartására irányuló szándékról. Emellett kellő időt kaptak észrevételeik megtételére. Valamennyi beadványt és észrevételt az alábbiakban foglaltaknak megfelelően kellően figyelembe vettek.

(15)

A szóban forgó felülvizsgálat tárgyát képező termék azonos azzal a termékkel, amelyre a 193/2007/EK rendelet vonatkozik, azaz az 1628-5 ISO-szabvány szerint 78 ml/g vagy annál magasabb viszkozitási együtthatójú, az érintett országból származó polietilén-tereftaláttal (PET). A termék jelenleg a 3907 60 20 KN-kód alá tartozik.

(16)

Az India kormánya által és az egyetlen együttműködő exportáló gyártó által benyújtott információk, valamint a Bizottság kérdőíveire adott válaszok alapján az alábbi, állítólag támogatás nyújtásával járó rendszereket vizsgálták:

(17)

A fenti a), b), c), e) és f) pontban megjelölt rendszerek az 1992. augusztus 7-én hatályba lépett, 1992. évi külkereskedelmi (fejlesztés és szabályozás) törvényen alapulnak (az 1992. évi 22. sz. törvény; a továbbiakban: külkereskedelmi törvény). A külkereskedelmi törvény feljogosítja India kormányát arra, hogy az export- és importpolitikára vonatkozóan értesítéseket bocsásson ki. Ezek összegzése az indiai kereskedelmi minisztérium által ötévente kiadott és rendszeresen frissített export- és importpolitikai dokumentumokban található. Ebben az esetben felülvizsgálati időszak szempontjából egy export- és importpolitikai dokumentum bír jelentőséggel: a 2004. szeptember 1. és 2009. március 31. közötti időszakra vonatkozó ötéves terv (a továbbiakban: a 2004–2009 közötti EXIM-politika). Ezen felül India kormánya megállapítja a 2004–2009 közötti export-import politikára vonatkozó eljárásokat is, a 2004. szeptember 1. és 2009. március 31. közötti időszakra vonatkozó eljárási kézikönyv I. kötetében (a továbbiakban: a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötete). Az eljárási kézikönyvet ugyancsak rendszeres frissítik.

(18)

A fenti d) pontban megjelölt jövedelemadó-mentességi rendszer a jövedelemadóról szóló 1961. évi törvényen alapul, amelyet évente módosít a költségvetésről szóló törvény.

(19)

Az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésével összhangban a Bizottság további konzultációkra kérte fel India kormányát mind a megváltozott, mind a változatlan rendszerek tekintetében, hogy az állítólagos rendszerekkel kapcsolatban tisztázza a tényleges helyzetet, és kölcsönösen elfogadott megoldást érjen el. E konzultációkat követően, és az adott rendszerekkel kapcsolatos kölcsönösen elfogadott megoldás hiányában a Bizottság mindezeket a rendszereket belefoglalta a támogatás vizsgálatába.

(20)

Egy, a közösségi ipart képviselő fél azt állította, hogy az indiai exportőröknek továbbra is rendelkezésére állt számos más rendszer és támogatás. Határozott bizonyíték azonban nem derült ki azokból az információkból, amelyek azt mutatták, hogy az együttműködő exportáló gyártó ezeket a rendszereket alkalmazta. Ezért ezeket a kérdéseket tovább nem kísérték figyelemmel ennél a konkrét eljárásnál.

(21)

A rendszer részletes leírása a 2004–2009 közötti EXIM-politika 4.1.1–4.1.14. bekezdésében és a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4.1–4.30. fejezetében található. Az előző felülvizsgálat során, amelynek következtében a 193/2007/EK rendelet kivetette a jelenleg hatályos végleges kiegyenlítő vámot, ennek a rendszernek az elnevezése Advance Licence Scheme volt.

(22)

Az AAS hat alrendszerből áll, amelyek részletesebb ismertetése a lenti (23) preambulumbekezdésben található. Ezen alrendszerek többek között a jogosultság hatókörét illetően is eltérőek. A tényleges exportra szóló AAS-re és az éves igényre szóló AAS-re a támogató gyártókhoz „kötött” gyártó exportőrök és a kereskedő exportőrök jogosultak. A végső exportőr részére szállító gyártó exportőrök köztes szállításaik vonatkozásában jogosultak AAS-re. Azok a fővállalkozók, amelyek a 2004–2009-es EXIM-politika 8.2. bekezdésében említett kváziexport-kategóriák, mint például az exportorientált egységek beszállítói, jogosultak a kváziexportra vonatkozó AAS-re. Végül a gyártó exportőrök közbenső beszállítói az előzetes felszabadítási megbízásra (Advance Release Order, ARO), valamint a fedezett belföldi akkreditívre vonatkozó alrendszerek alapján „kváziexport” után járó kedvezményekre jogosultak.

(23)

Előzetes engedélyek a következőkre állíthatók ki:

(24)

Megállapítást nyert, hogy a felülvizsgálati időszakban az együttműködő gyártó csak az érintett termékhez kapcsolódó két alrendszer – azaz i. az AAS keretében bonyolított tényleges export és iv. az AAS keretében bonyolított kváziexport – alapján szerzett engedményeket. Ezért nem szükséges az igénybe nem vett fennmaradó alrendszerek kiegyenlíthetőségét megállapítani.

(25)

Azt követően, hogy a 193/2007/EK rendelet előírta a jelenleg hatályos végleges kiegyenlítő vámot, India kormánya módosította az AAS-re vonatkozó ellenőrzési rendszert. Konkrétan: az indiai hatóságok általi ellenőrzési célokra az előzetes engedély jogosultja – meghatározott formátumban – jogilag köteles fenntartani „a vámmentesen importált/belföldön beszerzett áruk fogyasztásának és felhasználásának valósághű és megfelelő nyilvántartását” (a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4.26., 4.30. fejezete és 23. függeléke), azaz tényleges fogyasztási nyilvántartást. Ezt a nyilvántartást külső okleveles könyvvizsgálónak/kontrollernek kell ellenőriznie, aki olyan igazolást ad ki, amely megállapítja, hogy megtörtént az előírt nyilvántartások és megfelelő jegyzetek vizsgálata, továbbá a 23. függelék alapján szolgáltatott információk minden tekintetben valósak és helyesek. Mindazonáltal a fent említett rendelkezések csak a 2005. május 13-án vagy azt követően kiállított előzetes engedélyekre alkalmazandók. Az ezen időpont előtt kiállított valamennyi előzetes engedély esetén az engedélyek jogosultjainak a korábban alkalmazandó ellenőrzési rendelkezéseket kell követniük, azaz valósághűen és megfelelően nyilvántartásba kell venniük az importáruk engedélynek megfelelő fogyasztását és felhasználását, a 18. függelékben (a 2002–2007-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4.30. fejezetében és 18. függelékében) megadott formátumban.

(26)

A felülvizsgálati időszakban az egyetlen együttműködő exportáló gyártó által igénybe vett alrendszerek – azaz a tényleges export és a kváziexport – tekintetében India kormánya mind az importra engedélyezett mennyiséget, mind az exportkötelezettség mennyiségét és értékét rögzíti, és azokat dokumentálja az engedélyen. Ezen túlmenően a behozatalkor és a kivitelkor a kapcsolódó ügyleteket a kormánytisztviselők kötelesek dokumentálni az engedélyen. Az e rendszer alapján engedélyezett behozatal nagyságrendjét India kormánya határozza meg a szabványos nyersanyag-végtermék normák alapján. A szabványos nyersanyag-végtermék normák a legtöbb termék vonatkozásában léteznek, beleértve az érintett terméket is, azokat a 2004–2009-es eljárási kézikönyv II. kötetében tették közzé.

(27)

Ebben a tekintetben megjegyzendő, hogy a szabványos nyersanyag-végtermék normák rendszeres felülvizsgálat tárgyát képezik. Mivel az egyetlen együttműködő gyártó különböző időpontokban kiállított engedélyeket használt, ez azt is jelentette, hogy ez a vállalat különböző szabványos nyersanyag-végtermék normákat alkalmazott a felülvizsgálati időszak során.

(28)

Az importált alapanyagok nem ruházhatók át, és azokat az exporttermék előállításához fel kell használni. Az exportkötelezettséget az engedély kiállításától számított előírt időkereten belül kell teljesíteni (ez 24 hónap, ami két alkalommal meghosszabbítható, egyenként 6 hónapra).

(29)

A felülvizsgálat megerősítette, hogy miközben az együttműködő exportáló gyártó meghatározta a teljes nyersanyag-fogyasztást, az érintett termékre vonatkozóan nem volt tényleges fogyasztási nyilvántartás. Csak feltételezték, hogy a fogyasztás összhangban volt a szabványos nyersanyag-végtermék normákkal. Így nem lehetett megállapítani, hogy a vámmentes alapanyagok tekintetében az egyedi engedélyekben meghatározott szabványos nyersanyag-végtermék normák követelményei meghaladják-e az előállított exporttermék referenciamennyiségének gyártásához szükséges anyagmennyiséget.

(30)

Ezen túlmenően a felülvizsgálat megállapította, hogy a nyersanyagokat három különböző engedély és eltérő szabványos nyersanyag-végtermék normák alapján importálták, majd azt követően ötvözték, és azokat ténylegesen beépítették az ugyanazon exportáru gyártási folyamatába. Az, hogy minden egyes nyersanyag esetében három különböző szabványos nyersanyag-végtermék norma létezik, amelyek különböző fogyasztási előírásokat tartalmaznak, tovább mélyíti az együttműködő exportőr tényleges fogyasztásának megállapításával kapcsolatos problémát. Ebben a tekintetben egyértelmű, hogy egy tényleges fogyasztási nyilvántartás alapkövetelmény annak ellenőrizhetőségéhez, hogy a vámmentes alapanyagok mennyisége meghaladja-e az előállított exporttermék referenciamennyiségének gyártásához szükséges anyagokét.

(31)

A felülvizsgálat azt is megállapította, hogy az indiai hatóságok által meghatározott ellenőrzési követelményeket vagy nem tartották tiszteletben, vagy még nem tesztelték a gyakorlatban. A 2005. május 13-a előtt kiállított előzetes engedélyekhez a szükséges (azaz a 18. függelék szerinti) tényleges fogyasztási és készletnyilvántartásokat nem küldték el a megfelelő hatóságoknak, és így azokat India kormánya nem ellenőrizte. A 2005. május 13-a előtt kiállított előzetes engedélyekhez a szükséges tényleges fogyasztási és készletnyilvántartások szerepelnek az előírásokban, de India kormánya még nem ellenőrizte a nyilvántartásoknak az export- és importpolitika követelményeinek való megfelelését. A nyilvántartásokat – a (25) preambulumbekezdésben említett vonatkozó indiai jogszabályban előírtak szerint – okleveles könyvvizsgálók ellenőrizték, azonban a vállalat vagy az okleveles könyvvizsgáló nem vezetett nyilvántartásokat ennek a tanúsítási eljárásnak a menetéről. Nem volt könyvvizsgálati terv, illetve az elvégzett könyvvizsgálatra vonatkozó más igazoló okirat, nem volt nyilvántartásba vett információ sem az alkalmazott módszertanról, sem pedig azokról az egyedi előírásokról, amelyek a gyártási eljárásokkal, az export- és importpolitika követelményeivel és a számviteli eljárásokkal kapcsolatos részletes szakismereteket igénylő alapos munkához szükségesek. Erre a helyzetre tekintettel az a megítélés, hogy a vizsgált exportőr nem tudta bizonyítani, hogy eleget tett a megfelelő export- és importpolitikai rendelkezéseknek.

(32)

Az együttműködő exportőr vitatta a fenti megállapításokat, különös tekintettel a (31) preambulumbekezdésben említett okleveles könyvvizsgálóra vonatkozó következtetésekre. Azt állította, hogy sem nemzeti, sem nemzetközi jogi előírások nem követelik meg, hogy a vizsgált vállalat nyilvántartást vezessen arról, hogy milyen módon végezték az ellenőrzést. Éppen ellenkezőleg, az indiai jog előírásai értelmében a munkadokumentumok a könyvvizsgáló tulajdonát képezik. Ilyen körülmények között, valamint tekintettel arra, hogy az ellenőrző látogatás előtt nem érkezett az okleveles könyvvizsgálóval való találkozásra irányuló előzetes kérelem, nem vehető figyelembe az a tény, hogy a látogatáskor a vizsgált vállalat nem volt birtokában ilyen igazoló dokumentumoknak. Ezenkívül azt is állították, hogy az alaprendelet semmiképpen sem jogosítja fel a Bizottság szolgálatait – ellentétben egy független könyvvizsgálóval – arra, hogy ellenőrizzék a vizsgált vállalaton kívül elérhető dokumentumokat. Azzal is érveltek, hogy az egyetlen együttműködő gyártó tényleges felhasználása nagyobb volt a SION-normáknál minden nyersanyag esetében, valamint hogy nem került sor túlzott mértékű vámelengedésre.

(33)

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az okleveles könyvvizsgáló által végzett ellenőrzési folyamat és a vonatkozó igazolás kibocsátása az indiai kormány export-import politikájában bevezetett ellenőrzési rendszer részét képezi. Ennélfogva az export-import politika bevezette a rendszer megvalósításában közreműködő okleveles könyvvizsgáló intézményét, a Bizottságnak pedig meg kellett vizsgálnia, hogy az említett ellenőrzési rendszert hatékonyan alkalmazták-e. Az, hogy a vállalat nem tudta bizonyítani, hogy maga, vagy a kijelölt okleveles könyvvizsgáló rendelkezik az export-import politika által előírt igazolás kiadásához elvégzett ellenőrzésekre vonatkozó iratokkal, azt mutatja, hogy a vállalat nem volt képes bizonyítani, hogy a vonatkozó export- és importpolitikai előírásokat betartották. A vállalat azon állítását illetően, hogy egy esetben sem került sor túlzott mértékű vámelengedésre, emlékeztetni kell arra, hogy a helyszínen tapasztalt tényleges helyzet alapján (azaz a nyersanyagok és az előállított termékek keveredése, különböző SION-normák alkalmazása, az export- és importpolitika által előírt tényleges fogyasztási nyilvántartások hiánya) és az indiai kormány szükségszerű, végleges ellenőrzési intézkedéseinek befejezésére várva, nem lehetett kiszámítani a tényleges felhasználást és az ebből következő túlzott mértékű vámelengedést engedélyenként és SION-normánként.

(34)

A behozatali vámok alóli mentesség az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, azaz az indiai kormány olyan pénzügyi hozzájárulásának, amely a vizsgált exportőrt előnyben részesítette.

(35)

Ezen túlmenően a fizikai exportra vonatkozó AAS és a kváziexportra vonatkozó AAS jogilag egyértelműen az exportteljesítmény függvénye, és ennélfogva az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő. Exportkötelezettség vállalása nélkül a vállalatok e rendszerek alapján nem juthatnak kedvezményekhez.

(36)

A jelen esetben tárgyalt két alrendszer közül az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében egyik sem tekinthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek. A két alrendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i. pontjában, a II. mellékletben (a visszatérítés meghatározása és szabályai), valamint a III. mellékletben (a helyettesítő vámkedvezményrendszer meghatározása és szabályai) megállapított szabályoknak. India kormánya nem alkalmazta hatékonyan ellenőrzési rendszerét, illetve eljárásait annak igazolására, hogy az alapanyagokat az exportált termékhez használták-e fel, és milyen mennyiségben (az alaprendelet II. melléklete II. részének 4. pontja, és a helyettesítő vámkedvezményrendszerek esetében az alaprendelet III. melléklete II. részének 2. pontja). A szabványos nyersanyag-végtermék normák önmagukban nem tekinthetők a tényleges fogyasztás ellenőrzési rendszerének, mivel a különböző szabványos nyersanyag-végtermék normák szerinti mennyiségekre vonatkozó engedélyek alapján importált vámmentes alapanyagokat az adott exporttermék vonatkozásában ugyanazon gyártási eljárásban keverik. Az ilyen eljárástípus nem teszi lehetővé India kormánya számára, hogy kellő pontossággal ellenőrizze az exportra történő gyártás során felhasznált alapanyagok mennyiségét, valamint azt, hogy melyik szabványos nyersanyag-végtermék normára vonatkozó teljesítménymutató alapján kell azokat összevetni. Ezen túlmenően a megfelelően vezetett tényleges fogyasztási nyilvántartáson alapuló hatékony ellenőrzést India kormánya vagy nem végezte el, vagy még nem fejezte be. Ezenkívül India kormánya nem végzett további vizsgálatokat a ténylegesen érintett alapanyagok vonatkozásában, bár hatékonyan alkalmazott ellenőrzési rendszer hiányában ezt rendes körülmények között el kell végezni (az alaprendelet II. melléklete II. részének 5. pontja és III. melléklete II. részének 3. pontja). Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a szóban forgó vállalat nem rendelkezett a felhasználásra vonatkozó olyan nyilvántartással, mely lehetővé tette volna a terméktípusonkénti tényleges nyersanyag-felhasználás ellenőrzését. Emiatt, még ha hatékony ellenőrzési rendszert vezettek is volna be, az indiai kormány nem lett volna képes annak megállapítására, hogy milyen mennyiségben használtak fel nyersanyagokat az exportált termék előállításához. Végezetül az okleveles könyvvizsgálók ellenőrzési eljárásban való részvétele nem javított az ellenőrzési rendszeren, mivel nem léteznek részletes szabályok arra vonatkozóan, hogy az okleveles könyvvizsgálóknak hogyan kellene elvégezniük a rájuk bízott feladatokat, továbbá a vizsgálat során ismertetett információk nem tudták biztosítani az alaprendelet értelmében megállapított fent említett szabályok végrehajtását.

(37)

Ez a két alrendszer tehát kiegyenlíthető.

(38)

Megengedett vám-visszatérítési rendszerek, illetve helyettesítő vámkedvezményrendszerek hiányában a kiegyenlíthető kedvezmény a szokásosan az alapanyagok behozatalakor fizetendő behozatali vámok teljes összegének elengedése. E tekintetben megjegyzendő, hogy az alaprendelet nem csak a „túlzott” vámelengedés kiegyenlítéséről rendelkezik. Az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja, valamint I. mellékletének i) pontja értelmében csak a túlzott vámelengedés egyenlíthető ki, feltéve, ha az alaprendelet II. és III. mellékletében foglalt feltételek teljesülnek. Ezek a feltételek azonban a jelen esetben nem teljesültek. Tehát a megfelelő nyomon követési eljárás hiányának megállapítása esetén a visszatérítési rendszerekre vonatkozó fenti kivételt nem kell alkalmazni, és inkább a ki nem fizetett vámok (a kiesett bevétel) mennyiségének kiegyenlítésével kapcsolatos szokásos szabályt kell alkalmazni, nem pedig szándékos túlzott vámelengedést. Az alaprendelet II. mellékletének II. részében és III. mellékletének II. részében foglaltaknak megfelelően nem a vizsgálatot folytató hatóságra hárul a szóban forgó túlzott elengedés kiszámítása. Épp ellenkezőleg, az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja szerint csak kellő bizonyítékot kell megállapítania valamely állítólagos ellenőrzési rendszer megfelelőségének cáfolására.

(39)

Az AAS-t igénybe vevő exportőr támogatásának összegét a felülvizsgálati időszak során az érintett termékre alkalmazott két alrendszer keretében importált anyagokra kivetett, kiesett behozatali vámok (alapvám és különleges kiegészítő vám) alapján számították ki (nevező). Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban, a támogatás elnyeréséhez szükségszerűen felmerült díjak indokolt kérésre levonásra kerültek a támogatás összegéből. Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően ezt a támogatási összeget megfelelő nevezőként vetítették ki az érintett termék felülvizsgálati időszakban kiváltott exportforgalmára, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek szolgáltak.

(40)

A felülvizsgálati időszak során az e rendszer tekintetében az egyetlen együttműködő gyártó esetében megállapított támogatás mértéke 12,8 %.

(41)

A rendszer részletes leírását a 2004–2009-es EXIM-politika 4.3. bekezdése és a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4. fejezete tartalmazza.

(42)

Megállapítást nyert, hogy az együttműködő exportáló gyártó a DEPBS alapján nem jutott kiegyenlíthető kedvezményekhez. Ezért nem ítélték szükségesnek, hogy e vizsgálat hatókörében tovább elemezzék ezt a rendszert.

(43)

A rendszer részletes leírását a 2004–2009-es EXIM-politika 5. fejezete és a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 5. fejezete tartalmazza.

(44)

E rendszerre a támogató gyártókhoz „kötött” gyártó exportőrök és a kereskedő exportőrök jogosultak.

(45)

Az exportkötelezettség feltétele mellett a vállalat csökkentett vámtétellel importálhat (új, és 2003 áprilisa óta legfeljebb 10 éves, használt) beruházási javakat. E célból India kormánya – kérelemre és díjfizetés ellenében – EPCGS-engedélyt állít ki. 2000 áprilisa óta a rendszer 5 %-os vámtételcsökkentést biztosít a rendszer keretében importált beruházási javak mindegyikére. 2000. március 31-ig ténylegesen (egy 10 %-os pótdíjat tartalmazó) 11 %-os vámtételt kellett alkalmazni, a nagy értékű behozatalok esetében pedig nulla százalékos vámtételt. Az exportkötelezettség teljesítése érdekében az importált beruházási javakat meghatározott idő alatt meghatározott mennyiségű exporttermék előállítására kell felhasználni.

(46)

A beruházási javak exportösztönzési rendszere szerinti engedély jogosultja a beruházási javakat belföldi forrásból is beszerezheti. Ebben az esetben a beruházási javak belföldi gyártója igénybe veheti az ilyen beruházási javak gyártásához szükséges alkatrészek vámmentes behozatalára nyújtott kedvezményt. Másik megoldásként a belföldi gyártó a beruházási javak exportösztönzési rendszere szerinti engedély jogosultja számára szállított beruházási javak tekintetében tarthat igényt kváziexportból származó kedvezményre.

(47)

A közzétételig nem érkeztek észrevételek a beruházási javak exportösztönzési rendszerére (EPCGS) vonatkozóan.

(48)

A beruházási javak exportösztönzési rendszere az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. India kormánya részéről a vámcsökkentés pénzügyi hozzájárulást jelent, mivel ez az engedmény csökkenti India kormányának egyébként esedékes vámbevételét. Ezen túlmenően a vámcsökkentés kedvezményt juttat az exportőrnek, mivel az import vonatkozásában megtakarított vám javítja likviditását.

(49)

A beruházási javak exportösztönzési rendszere jogilag az exportteljesítmény függvénye, mivel exportkötelezettség vállalása nélkül ilyen engedélyek nem szerezhetők. A rendszer ennélfogva az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek minősül.

(50)

Végezetül ez a rendszer az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek, illetve helyettesítő vámkedvezményrendszernek. A beruházási javak nem tartoznak az ilyen megengedhető rendszerek hatálya alá, amint azt az alaprendelet I. mellékletének i) pontja meghatározza, mivel azokat nem használják fel az exportált termékek előállítása során.

(51)

Az egyetlen együttműködő gyártó a vizsgálati időszakban nem vásárolt beruházási javakat. A vállalat azonban a vizsgálati időszak előtt vásárolt beruházási javakért továbbra is részesült vámmentességben az eredeti vizsgálatban megállapított összegben. Amint az eredeti vizsgálatban megállapítást nyert, az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban sor került a felülvizsgálati időszakban megszerzett támogatás összegének kiszámítására, egy olyan időszakban importált beruházási javakra kivetett kifizetetlen vám alapján, amely az exportáló gyártó ilyen beruházási javainak tényleges értékcsökkenési időszakát tükrözi. A bevált gyakorlattal összhangban a felülvizsgálati időszakhoz rendelhető, így kiszámított összeget az adott időszakbeli kamat hozzáadásával kiigazították, hogy idővel tükrözze a kedvezmény teljes értékét. A számlálóként szolgáló támogatási összeg úgy keletkezett, hogy az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a támogatás elnyeréséhez szükségszerűen felmerült díjak levonásra kerültek a fenti összegből. Az alaprendelet 7. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően ezt a támogatási összeget megfelelő nevezőként vetítették ki az érintett termék felülvizsgálati időszakban kiváltott exportforgalmára, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek szolgáltak. A vállalat által a felülvizsgálati időszakban szerzett kedvezmény tekintetében a támogatás mértéke 0,3 % volt.

(52)

E rendszer keretében az exportőrök az exportértékesítésből származó nyereségre részleges jövedelemadó-mentesség kedvezményében részesülhetnek. E mentesség jogalapját a jövedelemadó-törvény 80. HHC szakasza állapította meg.

(53)

Ezt a rendelkezést a 2005–2006-os értékelési évtől (azaz a 2004. április 1-jétől2005. március 31-ig tartó pénzügyi évtől) eltörölték, és így a jövedelemadó-törvény 80. HHC szakasza 2004. március 31. után semmilyen kedvezmény nem biztosít. Az egyetlen együttműködő exportáló gyártó a felülvizsgálati időszak során e rendszer keretében semmilyen kedvezményben nem részesült. Következésképp mivel a rendszert visszavonták, nem kell azt kiegyenlíteni az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdésével összhangban.

(54)

A rendszer részletes leírását a 2004–2009-es EXIM-politika 3.9. fejezete és a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 3.20. fejezete tartalmazza. Bár a vállalat bejelentette ezt a rendszert, a vizsgálat feltárta, hogy a felülvizsgálati időszakban nem részesült kedvezményben. Mivel megállapítást nyert, hogy e rendszer keretében az együttműködő exportáló gyártó egyáltalán nem szerzett kiegyenlíthető kedvezményeket, nem tartották szükségesnek további elemzések elvégzését e vizsgálat keretében.

(55)

A rendszer részletes leírását a 2004–2009-es EXIM-politika 3.7. fejezete és a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 3.2. fejezete tartalmazza.

(56)

E rendszer igénybevételére bármely gyártó exportőr jogosult.

(57)

Ennek a rendszernek az a célja, hogy támogatást nyújtson azoknak a vállalatoknak, amelyek fokozzák exportforgalmuk növekedését. E célból a rendszer lehetővé teszi a jogosult vállalatok számára, hogy két egymást követő pénzügyi évben bonyolított export FOB paritáson számított értéke közötti eltérésen alapuló összeg 5–15 %-ának megfelelő vámhitelben részesüljenek.

(58)

Azoknak a vállalatoknak, amelyek a rendszer kedvezményeiből kívánnak részesülni, kérelmet kell benyújtaniuk az indiai kereskedelmi és ipari minisztériumhoz. A felhatalmazás megszerzése után a megfelelő hatóságok a vámhitel összegét feltüntető engedélyt állítanak ki.

(59)

Ezt a rendszert 2006 márciusában megszüntették, és idővel két új rendszer, a Focus Market Scheme és a Focus Product Scheme váltotta fel. A TPS-engedély kérelmezési joga azonban 2007 márciusáig továbbra is fennállt, és a rendszerből részesülő vállalatok a megfelelő vámhitel-jogosultságokat 2009 márciusáig igénybe vehetik.

(60)

Az együttműködő gyártó úgy ítélte meg, hogy a vállalat nem jutott többletkedvezményhez a rendszer felülvizsgálati időszakában és tekintettel arra, hogy a rendszert 2006-ban visszavonták, nem kell kiegyenlíteni. Mindazonáltal a fentiek szerint a vizsgálat rámutatott, hogy a vállalat kedvezményben részesült a felülvizsgálati időszakban és annak ellenére, hogy a rendszert megszüntették, vállalatok továbbra is részesülhetnek annak előnyeiből 2009-ig.

(61)

A TPS az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. A TPS-vámhitel India kormányának pénzügyi hozzájárulását jelenti, mivel a hitelt végső soron behozatali vámok kiegyenlítésére veszik igénybe, ezzel csökkentve India kormányának egyébként esedékes vámbevételét. Emellett a TPS-vámhitel kedvezményt juttat az exportőrnek, mivel javítja likviditását.

(62)

Ezen túlmenően a TPS jogilag egyértelműen az exportteljesítmény függvénye, és ennélfogva az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek minősül.

(63)

Ez a rendszer az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i. pontjában, a II. mellékletben (a visszatérítés fogalommeghatározása és szabályai), valamint a III. (a helyettesítő vámkedvezményrendszer fogalommeghatározása és szabályai) megállapított szigorú szabályoknak. Az exportőrt nem terheli kötelezettség a vámmentesen importált termékek felhasználására a gyártási folyamatban, és a hitel összegének kiszámítása nem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva történik. Nem működik rendszer vagy eljárás annak megerősítésére, hogy a gyártási eljárásban mely alapanyagokat használták fel az exportált termékhez, illetve annak megerősítésére, hogy történt-e túlfizetés a behozatali vámok vonatkozásában az alaprendelet I. melléklete i) pontjának, valamint II. és III. melléklete értelmében. Az exportőrök jogosultak a TPS szerinti kedvezményekre, függetlenül attól, hogy egyáltalán importálnak-e alapanyagot. A kedvezmény megszerzéséhez elegendő, hogy az exportőr növelje exportforgalmát, anélkül, hogy igazolnia kellene azt, hogy bármely alapanyag importból származik. Így még azok az exportőrök is jogosultak a TPS igénybevételére, akik minden alapanyagukat helyben szerzik be, és egyáltalán nem importálnak alapanyagként felhasználható árukat.

(64)

A kiegyenlíthető támogatások összegének kiszámítása a kedvezményezettnek juttatott kedvezmény alapján történt, amelyről megállapítást nyert, hogy a felülvizsgálati időszakban az együttműködő exportáló gyártó az eredményelszámolás elve alapján az exportügylet szakaszában befolyt bevételként könyvelte le. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével és 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban e támogatási összeget (nevező) a felülvizsgálati időszak alatti exportforgalomhoz megfelelő nevezőként rendelték hozzá, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(65)

A felülvizsgálati időszak során az e rendszer tekintetében az egyetlen együttműködő exportáló gyártó esetében megállapított támogatás mértéke 0,7 %.

(66)

Emlékeztetni kell arra, hogy az eredeti vizsgálatban megállapított támogatási különbözetből 5,8 %-ot találtak a jelen részleges időközi felülvizsgálatban együttműködő egyetlen exportáló gyártónál.

(67)

A jelen részleges időközi felülvizsgálat során az értékarányosan kifejezett kiegyenlítő támogatásokat 13,8 %-os mértékűnek találták, az alábbiakban felsoroltaknak megfelelően:

(68)

A fentieket figyelembe véve az a következtetés vonható le, hogy az egyetlen együttműködő exportáló gyártó tekintetében a támogatás szintje emelkedett.

(69)

Az alaprendelet 19. cikkének rendelkezéseivel és a szóban forgó részleges időközi felülvizsgálatnak a vizsgálat megindításáról szóló értesítés 3. pontjában megállapított indokaival összhangban megállapítást nyert, hogy az egyetlen együttműködő gyártó tekintetében a támogatási különbözet 5,8 %-ról 13,8 %-ra emelkedett, a 193/2007/EK rendelet által erre az exportáló gyártóra kivetett kiegyenlítő vám mértékét ennek megfelelően módosítani kell.

(70)

Az ebben a részleges időközi felülvizsgálatban érintett második vállalatnak, a Reliance Industries Ltd-nek volt a legmagasabb támogatási különbözete az eredeti vizsgálatban, de ebben a felülvizsgálatban nem működött együtt. Mivel ez a vállalat nem működött együtt, az értékelésnek az elérhető legjobb tényeken kellett alapulnia az alaprendelet 28. cikkével összhangban. Ebben a vonatkozásban és az együttműködő exportőrre vonatkozó megállapításokra tekintettel az is valószínű, hogy ez a nem együttműködő exportáló gyártó továbbra is legalább ugyanolyan mértékben részesül a vizsgált támogatási rendszerek kedvezményeiből, mint amilyen mértéket az együttműködő fél számára megállapítottak. Azt a következtetést kell tehát levonni, hogy a támogatási szint a felülvizsgálatban érintett nem együttműködő gyártó tekintetében is 13,8 %-ra emelkedett, és ezért a 193/2007/EK rendelet által erre az exportáló gyártóra kivetett kiegyenlítő vámtételt ennek megfelelően módosítani kell.

(71)

Azon vállalatok tekintetében, amelyek az eredeti vizsgálatban együttműködtek, de amelyeket a vizsgálat megindításáról szóló értesítés mellékletében a vizsgálatban érintettként nem határoztak meg, semmi nem utalt arra, hogy az ilyen vállalatokra alkalmazandó kiegyenlítő és dömpingellenes vámtételeket újra kellene számítani. Következésképpen – a Pearl Engineering és a Reliance Industries kivételével – a 193/2007/EK rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében említett összes többi félre alkalmazandó egyedi vámtételek változatlanok maradnak.

(72)

Ezzel szemben azok a vállalatok, amelyek sem ebben a felülvizsgálatban, sem az eredeti vizsgálatban nem működtek együtt, úgy tekintendők, mint amelyek továbbra is legalább az egyetlen együttműködő fél esetében megállapított mértékben részesülnek a vizsgált támogatási rendszer kedvezményeiből. Annak elkerülése érdekében, hogy együttműködés elmaradásáért „jutalom” járjon, „minden más vállalat” tekintetében olyan támogatási szint megállapítása helyénvaló, amely azonos az eredeti vizsgálatban együttműködő bármely félre a legmagasabbként meghatározott tétellel, azaz 13,8 %-kal.

(73)

A módosított kiegyenlítő vámtételeket a jelen felülvizsgálat során megállapított új támogatási arányok szintjén kell meghatározni, mivel az eredeti támogatásellenes vizsgálatban kiszámított kárkülönbözetek magasabbak maradnak.

(74)

Az e rendeletben meghatározott vállalati egyedi kiegyenlítő vámtételek a részleges időközi felülvizsgálat során feltárt helyzetet tükrözik. Így kizárólag az említett vállalatok által előállított érintett termék behozatalára alkalmazhatóak. Semmilyen más, a rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem nevezett vállalat – ideértve a kifejezetten említett vállalatokkal kapcsolatban álló jogi személyeket is – által gyártott termék behozatala nem részesülhet e vámtételek kedvezményeiből, és azokra a „minden más vállalatra” érvényes vámtételt kell kivetni.

(75)

Annak elkerülésére, hogy a PET-termékek árainak a nyersolajárak változásai miatti ingadozásai magasabb beszedett vámokat eredményezzenek, emlékeztetni kell arra, hogy a hatályban lévő intézkedéseket tonnánkénti egyedi vám formájában állapították meg. A megállapított összeg a kiegyenlítő vámtételnek az eredeti vizsgálatban a kármegszüntetéshez szükséges szint kiszámításához használt CIF-exportárakra való alkalmazásából következik. Ugyanezt a módszert alkalmazták e felülvizsgálat összefüggésében a módosított egyedi vámszintek megállapításához.

(76)

Az alkalmazandó különbözeteket és vámtételeket ezért az alábbi táblázatban foglaltaknak megfelelően kell kiszámítani.

(77)

Minden olyan kérést, amely az ezen egyedi kiegyenlítő vámtételek alkalmazására vonatkozik (pl. a jogalany nevének megváltozását követően vagy új termelési vagy értékesítési jogalanyok létrehozását követően), minden, különösen a vállalat termeléséhez, hazai és export-értékesítéseihez kapcsolódó tevékenységének módosítására vonatkozó információval együtt, pl. azzal a névváltoztatással, vagy a termeléssel vagy az értékesítési jogalanyokkal összefüggő információval együtt, a Bizottsághoz kell intézni (6). Indokolt esetben, és a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően sor kerül a rendelet megfelelő módosítására az egyedi vámtételekből részesülő vállalatok jegyzékének frissítésével.

(78)

A kiegyenlítő vámtétel módosítása befolyásolja az indiai gyártókra a 192/2007/EK rendelet által kivetett végleges dömpingellenes vámot.

(79)

Az eredeti dömpingellenes vizsgálatban a dömpingellenes vámot kiigazították annak elkerülése érdekében, hogy az exporttámogatásokból származó kedvezmények hatásait kétszeresen vegyék számításba. E tekintetben az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22-i 384/96/EK tanácsi rendelet (7) 14. cikkének (1) bekezdése és a támogatásellenes alaprendelet 24. cikkének (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy „semmiféle termék esetében nem alkalmazhatók egyidejűleg dömpingellenes és kiegyenlítő vámok a dömpingárak és exporttámogatások alkalmazásából származó azonos helyzet kezeléséhez”. Az eredeti dömpingellenes vizsgálatban és ebben a részleges időközi felülvizsgálatban megállapítást nyert, hogy a kiegyenlíthetőnek ítélt, vizsgált támogatási rendszerek némelyike a támogatásellenes alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében exporttámogatást jelent. Ezért az ilyen támogatások csak az indiai exportáló gyártók exportárára volt hatással, és így a dömpingkülönbözet megnőtt. Más szóval, az eredeti dömpingellenes vizsgálatban megállapított végleges dömpingkülönbözet részben az exporttámogatások létezésének volt tulajdonítható.

(80)

Következésképp az érintett exportáló gyártók esetében megállapított végleges dömpingellenes vámtételeket ki kell igazítani annak érdekében, hogy ebben a részleges időközi felülvizsgálatban figyelembe lehessen venni a felülvizsgálati időszak során az exporttámogatásokból kapott kedvezmények felülvizsgált szintjét, hogy az tükrözze az exporttámogatások hatását semlegesítő kiigazított végleges kiegyenlítő vám kivetése után fennmaradó tényleges dömpingkülönbözetet.

(81)

Más szóval, az új támogatási szinteket figyelembe kell venni a korábban megállapított dömpingkülönbözetek kiigazításához.

(82)

Az érintett vállalatokra alkalmazandó különbözeteket és vámtételeket ezért az alábbi táblázatban foglaltaknak megfelelően kell kiszámítani.

(83)

A kiegyenlítő és dömpingellenes vámok megfelelő végrehajtása érdekében a maradványvám szintjét nemcsak a nem együttműködő vállalatokra kell alkalmazni, hanem azokra is, amelyek a felülvizsgálati időszakban egyáltalán nem bonyolítottak exportot. Ez utóbbi vállalatokat azonban – az alaprendelet 20. cikkének követelményei teljesítése esetén – az említett cikkel összhangban felülvizsgálati kérelem benyújtására kérik fel, helyzetük egyedi megvizsgáltatása érdekében,

19.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 340/13

19.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 340/15

(1)

A 945/2008/EK bizottsági rendelet (3) a 2008/2009-es gazdasági évre megállapította a fehér cukorra, a nyerscukorra és egyes szirupokra alkalmazandó irányadó árakat és kiegészítő importvámokat. Ezen árakat és vámokat legutóbb az 1212/2008/EK bizottsági rendelet (4) módosította.

(2)

A Bizottság rendelkezésére álló adatok alapján az említett összegek módosításra szorulnak, a 951/2006/EK rendeletben foglalt előírásokkal és részletes szabályokkal összhangban,

19.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 340/17

(1)

A nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) előírása szerint azoknak a tagállamok joga által szabályozott vállalkozásoknak, amelyek értékpapírjai bármely tagállamban be vannak vezetve egy szabályozott piacra, a 2005. január 1-jén vagy azt követően kezdődő valamennyi pénzügyi év esetében a konszolidált beszámolót az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardokkal – a jelenlegi általános megnevezés szerint nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokkal, IFRS-sel (a továbbiakban: elfogadott IFRS) – összhangban kell elkészíteniük.

(2)

A 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a tájékoztatókban foglalt információk formátuma, az információk hivatkozással történő beépítése, a tájékoztatók közzététele és a reklámok terjesztése tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. április 29-i 809/2004/EK bizottsági rendelet (3) előírja, hogy a harmadik országbeli kibocsátók az értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról vagy az értékpapírok szabályozott piacra történő bevezetéséről szóló tájékoztatókban nyújtott korábbi pénzügyi információkat az elfogadott IFRS-sel összhangban vagy az e nemzetközi standardokkal egyenértékű, harmadik országbeli nemzeti számviteli standardokkal összhangban készítsék el.

(3)

Egy harmadik ország általánosan elfogadott számviteli elvei (generally accepted accounting principles, GAAP) és az elfogadott IFRS közötti egyenértékűség értékelése céljából a harmadik országbeli értékpapír-kibocsátók által alkalmazott számviteli standardok egyenértékűségének megállapítására szolgáló eljárásnak a 2003/71/EK és a 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti létrehozásáról szóló, 2007. december 21-i 1569/2007/EK bizottsági rendelet (4) meghatározza az egyenértékűség fogalmát és a harmadik országbeli GAAP egyenértékűségének megállapítására szolgáló eljárást. Az 1569/2007/EK rendelet azt is előírja, hogy a Bizottság határozata a közösségi kibocsátók számára engedélyezze az 1606/2002/EK rendelet értelmében elfogadott IFRS-nek az érintett harmadik országban történő alkalmazását.

(4)

A Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) által kibocsátott IFRS-nek megfelelően elkészített pénzügyi kimutatások elegendő információt szolgáltatnak a felhasználók számára ahhoz, hogy azok tájékozottan értékelhessék a kibocsátó eszközeit és forrásait, pénzügyi helyzetét, eredményeit és kilátásait. Célszerű ezért lehetővé tenni, hogy a harmadik országbeli kibocsátók a Közösségen belül az IASB által kibocsátott IFRS-t alkalmazzák.

(5)

A Bizottság 2007 decemberében az Egyesült Államok, Kína és Japán általánosan elfogadott számviteli elvei (GAAP) egyenértékűségének szakmai értékelésével kapcsolatban az Európai Értékpapír-piaci Szabályozók Bizottsága (CESR) tanácsát kérte. 2008 márciusában a Bizottság a kérést kiterjesztette Dél-Korea, Kanada és India GAAP-jára.

(6)

A CESR 2008. március, május, illetve 2008. október hónapjában adott tanácsában az egyesült államokbeli és a japán GAAP Közösségen belüli alkalmazása tekintetében az IFRS-sel való egyenértékűség megállapítását javasolta. A CESR továbbá átmeneti jelleggel – legfeljebb 2011. december 31-ig – a Kína, Kanada, Dél-Korea vagy India GAAP-jának alkalmazásával készített pénzügyi kimutatások Közösségen belüli elfogadását javasolta.

(7)

2006-ban az Egyesült Államok Pénzügyi Számviteli Standard Testülete és az IASB szándéknyilatkozatot írt alá, amelyben megerősítették az egyesült államokbeli GAAP és az IFRS közelítésére irányuló közös célkitűzést és körvonalazták a célhoz vezető munkaprogramot. A munkaprogram eredményeként megszűnt sok, az egyesült államokbeli GAAP és az IFRS közötti jelentősebb különbség. A Bizottság és az egyesült államokbeli Értékpapír- és Tőzsdebizottság közötti párbeszéd eredményeként a pénzügyi kimutatásaikat az IASB által kiadott IFRS-sel összhangban készítő közösségi kibocsátóknak a továbbiakban már nem kell egyeztetniük. Ezért célszerű megfontolni, hogy 2009. január 1-jétől az egyesült államokbeli GAAP-ot az elfogadott IFRS-sel egyenértékűnek tekintsék.

(8)

2007 augusztusában a Japán Számviteli Standard Testület és az IASB bejelentette egy olyan megállapodás megkötését, amely a japán GAAP és az IFRS közötti jelentősebb különbségek 2008-ig, illetve a fennmaradó különbségek 2011 végéig való megszüntetése révén a konvergencia felgyorsítására irányul. A japán hatóságok a pénzügyi kimutatásaikat az IFRS szerint készítő közösségi kibocsátók számára nem írnak elő egyeztetési követelményeket. 2009. január 1-jétől ezért célszerű a japán GAAP-ot az elfogadott IFRS-sel egyenértékűnek tekinteni.

(9)

Az 1569/2007/EK rendelet 4. cikke szerint harmadik országbeli kibocsátók számára engedélyezni lehet, hogy olyan harmadik ország GAAP-ját alkalmazzák, amely közeledik az IFRS bevezetéséhez vagy arra kötelezettséget vállalt, vagy amely 2008. december 31. előtt legfeljebb 2011. december 31-ig tartó átmeneti időszakról szóló kölcsönös elismerési megállapodást írt alá a Közösséggel.

(10)

Kínában az üzleti vállalkozásokra vonatkozó számviteli standardok IFRS-hez való közelítése lényegében lezajlott, a standardok szinte minden IFRS szerinti témát felölelnek. Mivel azonban az üzleti vállalkozásokra vonatkozó számviteli standardokat csak 2007-től alkalmazzák, helyes alkalmazásukról további bizonyítékokat kell szerezni.

(11)

Kanada Számviteli Standard Testülete 2006 januárjában nyilvános kötelezettségvállalást tett az IFRS 2011. december 31-ig történő bevezetésére és azóta is eredményes intézkedéseket hoz annak érdekében, hogy az említett határidőre biztosítsa az IFRS-re való időszerű és teljes átállást.

(12)

Korea Pénzügyi Felügyeleti Bizottsága és a Koreai Számviteli Intézet 2007 márciusában nyilvános kötelezettségvállalást tett az IFRS 2011. december 31-ig történő bevezetésére és azóta is eredményes intézkedéseket hoz annak érdekében, hogy az említett határidőre biztosítsa az IFRS-re való időszerű és teljes átállást.

(13)

Az indiai kormány és az Indiai Könyvvizsgálói Kamara 2007 júliusában nyilvános kötelezettséget vállalt az IFRS 2011. december 31-ig történő bevezetésére, és hatásos intézkedéseket hoz az IFRS-nek az említett időpontig történő teljes és kellő időben történő bevezetése érdekében.

(14)

Noha az IFRS-hez közelítő számviteli standardok egyenértékűségéről addig nem szabad döntést hozni, amíg el nem végezték az említett standardok vállalkozások és könyvvizsgálók általi alkalmazásának értékelését, mégis támogatni kell azon országok erőfeszítéseit, amelyek vállalták, hogy számviteli standardjaikat az IFRS-hez közelítik, és azon országok erőfeszítéseit is, amelyek az IFRS bevezetését vállalták. Ennek megfelelően célszerű lehetővé tenni, hogy harmadik országok egy legfeljebb három évig tartó átmeneti időszakban Kína, Kanada, Dél-Korea vagy India GAAP-jának alkalmazásával készítsék el éves és féléves pénzügyi kimutatásaikat a Közösségben. Következésképpen a 809/2004/EK rendeletet megfelelően módosítani kell egyfelől annak érdekében, hogy tükrözze a korábbi pénzügyi információk harmadik országbeli kibocsátók által történő elkészítésekor az Egyesült Államok, Japán, Kína, Kanada, Dél-Korea és India GAAP-jának alkalmazása miatti változásokat, másfelől az elavult rendelkezések törlése céljából.

(15)

A Bizottságnak a CESR szakmai segítségnyújtása mellett az elfogadott IFRS vonatkozásában nyomon kell követnie az említett harmadik országbeli GAAP-ok alakulását.

(16)

Az országokat ösztönözni kell az IFRS bevezetésére. Az EU azt is előírhatja, hogy amennyiben egy adott ország az IFRS-t kizárólagos számviteli standardként bevezette, úgy az egyenértékűnek tekintett nemzeti standardokat a továbbiakban már nem lehet alkalmazni a 2004/109/EK irányelv vagy a 2003/71/EK irányelvet végrehajtó 809/2004/EK rendelet értelmében előírt tájékoztatók elkészítéséhez.

(17)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-piaci Szabályozók Bizottságának véleményével,

1.

Az (5) és az (5a) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5)   A harmadik országbeli kibocsátók 2009. január 1-jétől a korábbi pénzügyi információkat a következő számviteli standardok valamelyikével összhangban mutatják be:

(5a)   A harmadik országbeli kibocsátókra nem vonatkozik az I. melléklet 20.1. pontja, a IV. melléklet 13.1. pontja, a VII. melléklet 8.2. pontja, a X. melléklet 20.1. pontja, vagy a XI. melléklet 11.1. pontja szerinti, a – tájékoztatóban közzétett, a 2012. január 1-jén vagy az után kezdődő pénzügyi évek előtti pénzügyi évekre vonatkozó – korábbi pénzügyi információk újramegállapítására irányuló követelmény, sem a VII. melléklet 8.2a. pontja, a IX. melléklet 11.1. pontja vagy a X. melléklet 20.1a. pontja szerinti, az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardok és a szóban forgó – a 2012. január 1-jén vagy az után kezdődő pénzügyi évek előtti pénzügyi évekre vonatkozó – információk összeállításánál figyelembe vett számviteli elvek közötti különbségek részletes bemutatására irányuló követelmény, ha a korábbi pénzügyi információkat a Kínai Népköztársaság, Kanada, a Koreai Köztársaság vagy az Indiai Köztársaság általánosan elfogadott számviteli elveivel összhangban készítették el.”

2.

Az (5b)–(5e) bekezdések törlésre kerülnek.

19.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 340/20

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, valamint az engedélyek kibocsátásának feltételeiről és eljárásairól.

(2)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkével összhangban engedély iránti kérelmet nyújtottak be a mellékletben szereplő készítményre vonatkozóan. A kérelemhez csatolták az említett rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(3)

A kérelem az „állattenyésztésben alkalmazott adalékok” kategóriába sorolandó Lactobacillus rhamnosust (CNCM-I-3698) és Lactobacillus farciminist (CNCM-I-3699) tartalmazó készítmény (Sorbiflore) malacok takarmányadalékaként való új felhasználásának engedélyezésére vonatkozik.

(4)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak (a továbbiakban: a Hatóság) a gyártó által rendelkezésre bocsátott adatok alapján elkészült 2008. július 15-i véleménye (2) szerint a Lactobacillus rhamnosust (CNCM-I-3698) és Lactobacillus farciminist (CNCM-I-3699) tartalmazó készítmény (Sorbiflore) nincs káros hatással az állatok és az emberek egészségére vagy a környezetre, és hatásosan javítja a súlygyarapodást. A Hatóság továbbá arra a következtetésre jutott, hogy a készítmény potenciálisan légúti túlérzékenységet okozhat. A hatóság nem véli úgy, hogy a forgalomba hozatalt követően különleges figyelemmel kísérési követelményekre lenne szükség. Emellett a takarmányban lévő takarmányadalék analitikai módszeréről szóló, az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott közösségi referencialaboratórium által benyújtott jelentést is ellenőrizte.

(5)

Az említett készítmény értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a szóban forgó készítmény használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(6)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

19.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 340/22

(1)

Az azon harmadik országok, területek, övezetek és területi egységek jegyzékének megállapításáról, ahonnan baromfi és baromfitermékek behozhatók a Közösségbe és átszállíthatók a Közösségen, valamint az állat-egészségügyi bizonyítványok követelményeinek megállapításáról szóló, 2008. augusztus 8-i 798/2008/EK bizottsági rendelet (4) előírja, hogy a szóban forgó rendelet hatály alá tartozó áruk kizárólag abban az esetben hozhatók be a Közösségbe, illetve szállíthatók át a Közösség területén, ha a rendelet I. mellékletének 1. részében szereplő táblázatban felsorolt harmadik országokból, területekről, övezetekből, illetve területi egységekből származnak. A rendelet ezenkívül meghatározza az ilyen árukra vonatkozó állat-egészségügyi bizonyítványok követelményeit is; a bizonyítványokat kísérő állat-egészségügyi bizonyítványmintákat az említett melléklet 2. része tartalmazza. A 798/2008/EK rendeletet 2009. január 1-jétől kell alkalmazni.

(2)

A 798/2008/EK rendelet 10. cikke előírja, hogy amennyiben a bizonyítvány madárinfluenzára vonatkozó felügyeleti program végrehajtását írja elő, a termékek Közösségbe irányuló behozatalára kizárólag azokból a harmadik országokból, területekről, övezetekből, illetve területi egységekből kerülhet sor, ahol a rendelet I. melléklete 1. részében lévő táblázat 7. oszlopában szereplő, legalább hat hónapig tartó, madárinfluenzára vonatkozó programra került sor, és e program megfelel az említett cikkben szereplő követelményeknek.

(3)

Az Amerikai Egyesült Államok, Brazília, Chile, Dél-Afrika, Horvátország, Kanada és Svájc értékelés céljából benyújtották a Bizottságnak madárinfluenzára vonatkozó felügyeleti programjaikat. A Bizottság megvizsgálta e programokat és megállapította, hogy azok megfelelnek a 798/2008/EK rendelet 10. cikkében szereplő követelményeknek. Ennek megfelelően e programokat fel kell tüntetni az említett rendelet I. melléklete 1. részében lévő táblázat 7. oszlopában.

(4)

A 2160/2003/EK rendelet meghatározza a Közösségben a különböző baromfiállományokban előforduló szalmonella és egyéb zoonózis-kórokozók ellenőrzésére vonatkozó szabályokat. Közösségi célértékeket ír elő a különböző baromfiállományokban előforduló, közegészségügyi szempontból jelentős valamennyi szalmonella-szerotípus gyakoriságának csökkentésére. Az említett rendelet I. mellékletének 5. oszlopában említett időpontoktól kezdődően a vonatkozó fajok vagy kategória tekintetében az olyan harmadik országok közösségi jogszabályokban meghatározott jegyzékébe történő felvétel vagy a jegyzékben történő megtartás, amelyekből a tagállamok számára engedélyezett az e rendelettel szabályozott állatok vagy keltetőtojások behozatala, annak függvénye, hogy az érintett harmadik ország benyújt-e ellenőrzési programot a Bizottságnak. E programnak egyenértékűnek kell lennie a tagállamok által benyújtott programmal és a Bizottságnak azt jóvá kell hagynia.

(5)

Horvátország a következőkre nyújtott be szalmonella-ellenőrzési programokat a Bizottságnak: Gallus gallus tenyészbaromfi, annak keltetőtojásai, Gallus gallus tojótyúk, annak étkezési tojásai és Gallus gallus tenyésztésre vagy tojástermelésre szánt naposcsibék. E programok a 2160/2003/EK rendeletben előírtakkal egyenértékű garanciákat nyújtanak. Ezért azokat jóvá kell hagyni.

(6)

A 2007/843/EK bizottsági határozat (5) jóváhagyta az Amerikai Egyesült Államok, Izrael, Kanada és Tunézia által benyújtott, a tenyészállományokra vonatkozó szalmonella-ellenőrzési programokat. Az Amerikai Egyesült Államok most nyújtotta be a Bizottságnak a Gallus gallus tojástermelésre vagy hizlalásra szánt naposcsibékre vonatkozó, kiegészítő szalmonella-ellenőrzési programját. E program a 2160/2003/EK rendeletben előírtakkal egyenértékű garanciákat nyújt. Ezért azt jóvá kell hagyni. Izrael tisztázta, hogy szalmonella-ellenőrzési programja kizárólag a brojlerhús-termelési láncra vonatkozik.

(7)

Az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között a mezőgazdasági termékek kereskedelméről szóló megállapodás (6) keretében Svájc a következőkre nyújtott be szalmonella-ellenőrzési programokat a Bizottságnak: Gallus gallus tenyészbaromfi, annak keltetőtojásai, Gallus gallus tojótyúk, annak étkezési tojásai és Gallus gallus tenyésztésre vagy tojástermelésre szánt naposcsibék és brojlercsirkék. E programok a 2160/2003/EK rendeletben előírtakhoz hasonló garanciákat nyújtanak. Az egyértelműség érdekében ezt megfelelőképpen fel kell tüntetni a 798/2008/EK rendelet I. melléklete 1. részében lévő táblázat 9. oszlopában.

(8)

A jelenleg a 798/2008/EK rendelet I. mellékletének 1. részében felsorolt egyes más harmadik országok még nem nyújtottak be a Bizottságnak szalmonella-ellenőrzési programot vagy a már benyújtott programok nem biztosítanak a 2160/2003/EK rendeletben előírtakkal egyenértékű garanciákat. Mivel a Gallus gallus tenyész- és haszonbaromfira, annak tojásaira és a Gallus gallus naposcsibére vonatkozó, a 2160/2003/EK rendeletben előírt követelményeket 2009. január 1-jétől kell alkalmazni a Közösségben, az ilyen baromfinak és tojásainak az e harmadik országokból történő behozatala az említett időpontot követően nem engedélyezhető. A 798/2008/EK rendelet I. mellékletének 1. részében található, a harmadik országokat, területeket, övezeteket illetve területi egységeket felsoroló jegyzéket ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(9)

A 2160/2003/EK rendeletben előírtakkal egyenértékű garanciák biztosítása érdekében azoknak a harmadik országoknak, amelyekből a tagállamok számára engedélyezett a Gallus gallus vágóbaromfi behozatala, igazolniuk kell, hogy a szalmonella-ellenőrzési programot alkalmazták a származási állományra és ezen az állományon elvégezték a közegészségügyi szempontból fontos szalmonella-szerotípusok jelenlétének vizsgálatát.

(10)

A 2160/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a baromfi szalmonellózis elleni védekezésre vonatkozó nemzeti programok keretében alkalmazott egyedi védekezési módszerek követelményei tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2006. augusztus 1-jei 1177/2006/EK bizottsági rendelet (7) megállapít bizonyos szabályokat az antimikrobiális hatású készítmények és vakcinák használatára vonatkozóan a nemzeti ellenőrzési programok keretén belül.

(11)

Azoknak a harmadik országoknak, amelyekből a tagállamok számára engedélyezett a Gallus gallus vágóbaromfi behozatala, igazolniuk kell, hogy az 1177/2006/EK rendeletben az antimikrobiális hatású készítmények és vakcinák használatára megállapított különleges követelményeket alkalmazták. Ha az antimikrobiális hatású készítményeket a szalmonella vizsgálatán kívül más célra használják, az állat-egészségügyi bizonyítványon ezt is fel kell tüntetni, mert az ilyen felhasználás befolyásolhatja a behozatalkor végzett szalmonella-vizsgálatot. A 798/2008/EK rendelet I. mellékletének 2. részében szereplő vágóbaromfi és a vadállománykészletek pótlására szánt baromfi – a laposmellű futómadár kivételével – behozatalára vonatkozó állat-egészségügyi bizonyítványmintát ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(12)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

19.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 340/36

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, valamint az engedélyek kibocsátásának feltételeiről és eljárásairól.

(2)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkével összhangban a mellékletben szereplő készítményre vonatkozóan engedélyezés iránti kérelmet nyújtottak be. A kérelemhez csatolták az említett rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(3)

A kérelem a „tenyésztéstechnikai adalékok” kategóriába sorolandó Bacillus amyloliquefacienst CECT 5940 tartalmazó készítmény (Ecobiol és Ecobiol plus) brojlercsirkék takarmányadalékaként való felhasználásának engedélyezésére vonatkozik.

(4)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: a Hatóság) a gyártó által rendelkezésre bocsátott adatok alapján készült 2008. július 16-i véleménye (2) szerint a Bacillus amyloliquefaciens CECT 5940 (Ecobiol és Ecobiol plus) nincs káros hatással sem az állatok, sem az emberek egészségére, sem pedig a környezetre, és hatásosan stabilizálja a bélflórát. A Hatóság továbbá arra a következtetésre jutott, hogy a Bacillus amyloliquefaciens CECT 5940 (Ecobiol és Ecobiol plus) nem jelent más olyan veszélyt sem, amely az 1831/2003/EK rendelet 5. cikke (2) bekezdése értelmében kizárná az engedélyezést. Az említett vélemény szerint a készítmény használata nincs káros hatással a brojlercsirkékre. A hatóság úgy véli, hogy a forgalomba hozatalt követően nem lesz szükség különleges figyelemmel kísérési követelményekre. Emellett az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott közösségi referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban lévő takarmányadalék analitikai módszeréről szóló jelentést is ellenőrizte.

(5)

Az említett készítmény értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a szóban forgó készítmény használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(6)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

19.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 340/38

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, valamint az engedélyek kibocsátásának feltételeiről és eljárásairól.

(2)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkével összhangban engedélyezés iránti kérelmet nyújtottak be a mellékletben szereplő készítményre vonatkozóan. A kérelemhez csatolták az említett rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(3)

A kérelem a „tenyésztéstechnikai adalékok” kategóriába sorolandó Saccharomyces cerevisiae CNCM I-1077 (Levucell SC20, Levucell SC10 ME) készítmény bárányok takarmányadalékaként való felhasználásának engedélyezésére vonatkozik.

(4)

A Saccharomyces cerevisiae CNCM I-1077 használatát tejelő tehenek és hízómarhák esetében az 1200/2005/EK bizottsági rendelet (2) határozatlan időre, tejelő kecskék és tejelő juhok esetében pedig a 226/2007/EK bizottsági rendelet (3)2017. március 22-ig engedélyezte.

(5)

A bárányoknál történő engedélyezés iránti kérelem alátámasztására új adatokat nyújtottak be. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2008. július 16-i véleményében (4) arra a következtetésre jutott, hogy a Saccharomyces cerevisiae CNCM I-1077 (Levucell SC20/Levucell SC10 ME) nincs káros hatással sem állatok, sem az emberek egészségére, sem pedig a környezetre. A Hatóság továbbá arra a következtetésre jutott, hogy a Saccharomyces cerevisiae CNCM I-1077 (Levucell SC20/Levucell SC10 ME) nem jelent más olyan veszélyt, amely az 1831/2003/EK rendelet 5. cikke (2) bekezdése értelmében kizárná az engedélyezést. Az említett vélemény szerint e készítmény használata bárányok esetében biztonságos. A véleményben megállapították továbbá, hogy a készítmény kedvező hatással lehet az állat végleges súlyára és az átlagos napi súlygyarapodásra. A hatóság úgy véli, hogy a forgalomba hozatalt követően nem lesz szükség különleges figyelemmel kísérési követelményekre. Emellett az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott közösségi referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban lévő takarmányadalék analitikai módszeréről szóló jelentést is ellenőrizte.

(6)

Az említett készítmény értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a szóban forgó készítmény használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(7)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

19.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 340/41

(1)

A 318/2007/EK bizottsági rendelet (3) megállapítja az egyes madarak – baromfi kivételével – Közösségbe történő behozatalára vonatkozó állat-egészségügyi feltételeket és ezekre a madarakra a behozataluk után alkalmazandó, karantén alá helyezésükkel kapcsolatos feltételeket.

(2)

Az említett rendelet V. mellékletében szerepel a baromfitól eltérő egyes madarak behozatalára a tagállamok illetékes hatóságai által engedélyezett karanténlétesítmények és karaténállomások jegyzéke.

(3)

Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság felülvizsgálta az engedélyezett karanténlétesítményei és karanténállomásai jegyzékét, és elküldte a Bizottságnak ezek frissített jegyzékét. A 318/2007/EK rendelet V. mellékletében szereplő engedélyezett karanténlétesítmények és karanténállomások jegyzékét ezért a fentieknek megfelelően módosítani kell.

(4)

A 318/2007/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-tegészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

19.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 340/45

(1)

A komló tagsággal nem rendelkező országokból történő behozataláról szóló, 1978. december 21-i 3076/78/EGK bizottsági rendeletet (2) és a tagsággal nem rendelkező országokból behozott komlót kísérő tanúsítványoknak a közösségi igazolásokkal való egyenértékűségéről szóló, 1978. december 21-i 3077/78/EGK bizottsági rendeletet (3) több alkalommal jelentősen módosították (4). Az áttekinthetőség és az érthetőség érdekében a fent említett rendeleteket kodifikálni kell.

(2)

Az 1234/2007/EK rendelet 158. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy komlót és komlóból készült termékeket harmadik országokból kizárólag akkor lehet behozni, ha a minőségükre vonatkozó előírások legalább egyenértékűek a Közösségben betakarított hasonló termékek vagy az utóbbiak feldolgozásával készült termékek tekintetében elfogadott előírásokkal. Azonban e cikk (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy ezeket a termékeket úgy kell tekinteni, hogy kielégítik a minőségi előírásokat, amennyiben mellékelik hozzájuk a származási ország hatósága által kiállított, a közösségi eredetű komló és komlótermékek forgalmazásához megkövetelt igazolással egyenértékűnek elismert tanúsítványt.

(3)

A komló és a komlótermékek tanúsítására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. december 14-i 1850/2006/EK bizottsági rendelet (5) nagyon szigorú forgalmazási követelményeket állapít meg a komlóból készült termékekre, különösen a keverékekre vonatkozóan. Jelenleg a határokon nem létezik olyan módszer, amely lehetővé tenné e követelmények tiszteletben tartásának hatékony ellenőrzését. Az ellenőrzések helyettesítésének egyetlen lehetséges módja, ha az exportáló országok vállalják a Közösség e termékekre vonatkozó forgalmazási követelményeinek tiszteletben tartását. Ezért elő kell írni, hogy a harmadik országokból származó ezen termékekhez mellékeljék az 1234/2007/EK rendelet 158 cikkének (2) bekezdésében említett tanúsítványt.

(4)

A komló minősítésére vonatkozó közösségi szabályok tiszteletben tartásának biztosítása céljából a tagállamok ellenőrzéseket végeznek annak megállapítás érdekében, hogy a behozott komló megfelel-e az 1850/2006/EK bizottsági rendeletben elfogadott forgalmazási minimumkövetelményeknek.

(5)

Bizonyos harmadik országok vállalták a komló és komlótermékek forgalmazására vonatkozó követelmények teljesítését, és egyes szervezeteket egyenértékűségi tanúsítványok kiállítására hatalmaztak fel. Ezért e tanúsítványokat a közösségi igazolásokkal egyenértékűként kell elismerni, és a bennük foglalt termékek szabad forgalomba bocsátását lehetővé kell tenni.

(6)

A harmadik országok érintett szervezeteinek felelőssége, hogy az I. mellékletben található adatokat naprakészen tartsák, és hogy azokat szoros együttműködés keretében közöljék a Bizottsággal.

(7)

A tagállamok illetékes hatóságai által végzett ellenőrzés megkönnyítése érdekében fontos a tanúsítvány és kivonata formájának és – szükség esetén – tartalmának, valamint a használatára vonatkozó szabályok megállapítása.

(8)

A kereskedelmi gyakorlat figyelembevétele érdekében az illetékes hatóságokat fel kell hatalmazni arra, hogy a szállítmányok megosztása esetén a tanúsítványból felügyeletük alatt kivonatot készíttethessenek a megosztás folytán keletkező minden újabb szállítmányra vonatkozóan.

(9)

A Közösség minősítési rendszerének mintájára bizonyos termékeket, azok felhasználása miatt ki kell zárni az e rendeletben előírt tanúsítvány bemutatásának kötelezettsége alól.

(10)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

a)

a termék leírása;

b)

a fajta vagy fajták;

c)

a származási ország;

d)

az egyenértékűségi tanúsítvány vagy kivonatának 9. rovatában szereplő jelek és számok.

a)

komlótoboz esetében:

b)

a komlóból készült termékek esetében az a) pontban felsorolt adatokon kívül: a feldolgozás helye és ideje.

a)

kis csomagok magánszemélyeknek, saját használatra történő értékesítésre;

b)

tudományos és műszaki kísérletek céljára;

c)

a vásárokra vonatkozó különleges vámrendelkezéseknek megfelelő vásárok céljára.