3.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 323/1

(1)

2007. szeptember 4-én a Bizottság értesítést (2) tett közzé a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó citromsav Közösségbe történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindításáról. 2008. június 3-án a Bizottság a 488/2008/EK rendelettel (3) (a továbbiakban: az ideiglenes rendelet) a Kínából származó citromsav behozatalára ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki.

(2)

Megjegyzendő, hogy az eljárást az Európai Vegyipari Tanács (CEFIC) (a továbbiakban: a panaszos) által a teljes közösségi termelés jelentős hányadát, ez esetben több mint 25 %-át jelentő gyártó nevében benyújtott panasz alapján indították meg.

(3)

Az ideiglenes rendelet (14) preambulumbekezdésének megfelelően a dömping és a kár vizsgálata a 2006. július 1-jétől2007. június 30-ig terjedő időszakra (a továbbiakban: a vizsgálati időszak vagy VI) vonatkozott. A kárfelmérés szempontjából lényeges tendenciák kimutatása céljából a Bizottság a 2004. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó periódus (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak) adatait elemezte.

(4)

A Kínából származó citromsav behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetését követően több érdekelt fél írásban észrevételeket nyújtott be. Amennyiben a felek kérelmezték, lehetőséget kaptak szóbeli meghallgatásra is.

(5)

A Bizottság folytatta a végleges megállapításokhoz szükségesnek ítélt információk feltárását és ellenőrzését. A Bizottság különösen a közösségi érdek szempontjait vizsgálta behatóan. Ezzel összefüggésben az ideiglenes intézkedések elrendelését követően egy kiegészítő ellenőrző látogatásra került sor a citromsavat felhasználó következő vállalatnál az Európai Unióban:

Ezen túlmenően, amint azt a (11) preambulumbekezdés részletesen tárgyalja, a következő exportáló gyártók telephelyén tartottak ellenőrző látogatásokat:

(6)

Valamennyi fél tájékoztatást kapott azokról a főbb tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Kínából származó citromsav behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetését és az ideiglenes vám révén biztosított összegek végleges beszedését kívánták javasolni. A felek lehetőséget kaptak továbbá arra, hogy a nyilvánosságra hozatalt követően adott határidőn belül előterjesztéseket nyújthassanak be.

(7)

Az érdekelt felek által benyújtott szóbeli és írásbeli észrevételeket figyelembe vették, és adott esetben a megállapításokat azoknak megfelelően módosították.

(8)

Az egyik exportáló gyártó megismételte állítását, mely szerint a panasz nyilvánosságra hozott változata nem tartalmazott a közösségi ágazatot ért kárra vonatkozóan első látásra elfogadható (prima facie) bizonyítékot, ami megakadályozta az érdekelt feleket abban, hogy a védelemhez való jogukat gyakorolják. Az említett exportáló gyártó szerint az eljárást nem lett volna szabad megindítani a panaszban szereplő bizonyíték elégtelen jellege miatt. E tekintetben megjegyzendő, hogy a panasz nyilvánosságra hozott változata tartalmazta az alapvető bizonyítékokat és a bizalmas megjelöléssel összegyűjtött adatok nem bizalmas összefoglalóját, annak érdekében, hogy az érdekelt felek az eljárás során végig gyakorolhassák a védelemhez való jogukat. Ezt az érvet ennek megfelelően el kell utasítani.

(9)

Néhány érdekelt fél azzal érvelt, hogy az érintett termék, ahogy azt az ideiglenes rendelet (16) preambulumbekezdése meghatározza, illetve a hasonló termék – ellentétben az ideiglenes rendelet (18) preambulumbekezdésben foglalt megállapítással – nem azonosak, mivel nem egyeznek fizikai és kémiai jellemzőik, továbbá e kettőt nem ugyanarra a célra használják. Ez utóbbi érdekelt felek szerint az ideiglenes rendelet (18) preambulumbekezdésében szereplő állítás nem veszi figyelembe a vizsgálat során felhozott érveket, és ellentmond a Bizottság által az áralákínálás mértékének kiszámításakor az érintett termék bizonyos mennyiségének az Unióba történő megérkezése utáni szétválasztása kapcsán alkalmazott kiigazításnak. Először is megjegyzendő, hogy a vizsgálat kimutatta, az érintett terméket és a hasonló terméket alapvetően ugyanazokra a célokra használják, azaz főként háztartási tisztítószerként (automata mosogatógépekbe mosószerek, tisztítószerek, vízlágyítók), valamint élelmiszerekhez és italokhoz adalékanyagként, továbbá a személyi higiéné/kozmetikai szerek esetében is. Azt az állítást, miszerint az érintett terméket a gyakorlatban a szaga és/vagy színe miatt bizonyos felhasználók nem használják tisztítószerek, élelmiszerek vagy italok gyártásához, nem támasztották alá bizonyítékkal. A vizsgálat kimutatta, hogy az alkalmazásoknak mindössze egyetlen köre, azaz a gyógyszeripari felhasználás esetében használnak kizárólag európai citromsavat a szükséges speciális megfelelési teszt költsége miatt. Mivel a gyógyszeripar a felhasználók összes forgalmának csak csekély hányadát teszi ki, a megfelelési teszt elvégzését nem tekintették gazdaságilag indokolható üzleti döntésnek. Másodszor, nincs ellentmondás az ideiglenes rendelkezés (64) preambulumbekezdésében említett, az áralákínálás mértékének kiszámításakor az érintett termék bizonyos mennyiségének az Unióba történő megérkezése utáni szétválasztása kapcsán alkalmazott kiigazítás,valamint azon állítás között, hogy a két termék hasonló, mivel elégséges az a tény, hogy az érintett és a hasonló termék alapvető kémiai, fizikai és technikai jellemzői azonosak, illetve alapvető felhasználásuk is azonos. Megjegyezendő továbbá, hogy a csomósodás nem a kínai termék sajátosságai miatt fordul elő, hanem azért, mert minden citromsav, tekintet nélkül az eredetére, kémiai összetételénél fogva hajlamos a csomósodásra, amikor nedves környezetben van, vagy hőmérséklet-ingadozásnak teszik ki. Mivel természetesen csak az érintett termék kerül hosszabb ideig nedves környezetbe és hőmérséklet-ingadozásnak kitett helyzetbe az EU-ba történő szállítása során, a probléma főként – de nem kizárólag – azt érinti. Ennélfogva a kiigazítás mindössze azt veszi figyelembe, hogy a szétválasztás főként az érintett termék esetében jelent további költséget, mivel a csomósodás által érintett mennyiségeket a továbbértékesítés előtt vagy szétválasztják (összetörve és megszitálva vagy elfolyósítva a csomósodott terméket), vagy árengedménnyel értékesítik. Ezen az alapon a felvetést el kell utasítani.

(10)

A fentiek alapján végérvényesen arra lehet következtetni, hogy az érintett termék és az analóg országban, vagyis Kanadában termelt és eladott citromsav, valamint a közösségi gazdasági ágazat által a közösségi piacon termelt és eladott termék az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése és az ideiglenes rendelet (15)–(17) preambulumbekezdésének értelmében hasonló.

(11)

A vizsgálat ideiglenes szakaszában a piacgazdasági elbánásra, illetve egyéni elbánásra irányuló kérelmeket minden ismert exportáló gyártó esetében megvizsgáltak. Az exportáló gyártók közül csak kevesen kerültek bele a mintába, és egyetlen vállalat esetében folytattak egyéni vizsgálatot. Az ideiglenes rendelethez fűzött észrevételeikben több érdekelt jelezte, hogy e megközelítésnek hiányosságai vannak. Az ügyet ennélfogva újra átgondolták, és annak a ténynek a fényében is, hogy az adott ügy körülményei között lehetővé vált – például a rendelkezésre álló forrásoknak köszönhetően – a megfelelően megvizsgálható vállalatok számát megnövelni, végül úgy döntöttek, hogy a mintavételi eljárást nem alkalmazzák. Mivel minden együttműködő vállalat megkapta legalább az egyéni bánásmódot az ideiglenes szakaszban, mindegyikük esetében egyéni vámtételt kell meghatározni. Ennek következtében három, a mintában nem szereplő vagy az ideiglenes szakaszban egyéni vizsgálat alá vont vállalatot kérdőíves válaszadásra kértek fel. A kérdőívre azonban a felkértek közül csak két vállalat válaszolt. A harmadik vállalat nem nyújtott be kérdőíves választ, és a továbbiakban nem vizsgálták.

(12)

Az ideiglenes rendelet (27) preambulumbekezdésében hivatkozott vállalat azt hangoztatta, hogy az ugyanazon preambulumbekezdésben említett támogatást nem az érintett termékre kapta, illetve a bérleti díj meg nem fizetését a csoporton belüli, a fizetendő bérleti díjért cserébe történő nyereségbeszámításra vonatkozó magánmegegyezés indokolta. Az ügyre vonatkozó bármely új információ hiányában azonban, illetve a bérleti díjra vonatkozó, említett könyvelési gyakorlat torzító hatása fényében az e vállalatra vonatkozó következtetések változatlanok maradnak és végleg megerősítést nyernek.

(13)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az ideiglenes rendelet (25) preambulumbekezdésében említett egyik vállalatcsoport azt állította, hogy részletes pénzügyi elemzés alapján kapott kölcsönt az egyik banktól, miután magas hitelbesorolást ért el. A tény azonban, hogy a bank hivatalos elemzést végzett és magas hitelbesorolást adott, nem zárja ki azt a tényt, hogy a szóban forgó vállalat garanciákat nyújtott más vállalatoknak annak ellenére, hogy saját befektetett eszközei többségét jelzáloggal terhelte, sem azt, hogy a szóban forgó vállalatnak nyújtott kölcsönöket – amint az kiderült – állami befolyás alatt álló bank nyújtotta. Éppen ezért az erre a vállalatra vonatkozó következtetések változatlanok maradnak és végleg megerősítést nyernek.

(14)

Az ideiglenes rendelet (26) preambulumbekezdésében említett egyik vállalat hangsúlyozta, hogy hátrányos helyzetbe hozta az a tény, hogy többségi részvényese jó áron földhasználati jogot szerzett és aztán ezt újraértékeltette a piaci árak alakulásának függvényében. Mindazonáltal a beszerzési ár és a későbbi értékelések közötti hatalmas különbséget (1 000–2 000 %) nem tudták megmagyarázni. A földhasználati jog beszerzésére és az azt követő értékelésre vonatkozó bármely új információ hiányában, valamint a jelentős mértékben a piaci ár alatti eszközbeszerzés következtében a vállalat által szerzett előny fényében az erre a vállalatra vonatkozó következtetések változatlanok maradnak és végleg megerősítést nyernek.

(15)

A piacgazdasági elbánásra vonatkozó megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (25)–(30) preambulumbekezdése végleg megerősítést nyer.

(16)

Azon öt vállalat vagy vállalatcsoport közül, amelyeknek nem adták meg a piacgazdasági elbánást, valamennyi teljesítette a 9. cikk (5) bekezdésében szereplő összes kritériumot, és egyéni elbánásban részesült. Egy vállalat, amely ideiglenes egyéni elbánásban részesült, a továbbiakban beszüntette az együttműködést, ezért végül nem kapott egyéni elbánást (lásd a (11) és (34) preambulumbekezdéseket).

(17)

Amint azt a (11) preambulumbekezdés kifejti, az ideiglenes rendelethez fűzött észrevételeket követően úgy döntöttek, hogy a mintavételi eljárást nem alkalmazzák, és a három, a mintavételkor be nem válogatott vagy az ideiglenes szakaszban egyéni vizsgálatban érintett vállalatot felkérték, hogy töltsön ki kérdőívet. A rendes értéket e vállalatok közül egy (a Laiwu Taihe) esetében határozták meg, amelyik piacgazdasági elbánásban részesült, és amelyik benyújtotta válaszát a kérdőívre.

(18)

Mivel az egyetlen vállalat, amelyik piacgazdasági elbánásban részesülhetett volna, és amely az ideiglenes szakaszban egyéni vizsgálat tárgyát képezte, nem nyújtott be észrevételeket a rendes értékre vonatkozóan, az ideiglenes rendelet (35)–(39) preambulumbekezdései végleg megerősítést nyernek.

(19)

Azt az egyetlen vállalatot illetően, amelyik piacgazdasági elbánásban részesült (Laiwu Taihe), és amely a (11) preambulumbekezdésben kifejtett okból további vizsgálat tárgyát képezte, először is ellenőrizték, vajon a vállalat hasonló termékből megvalósított teljes belföldi értékesítése reprezentatív volt-e az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében. Az érintett termékből megvalósított belföldi értékesítés valamivel a hasonló termék Közösségbe irányuló exportjának 5 %-a alatt volt. Egy ilyen alacsony arány azonban elégséges mértékű ahhoz, hogy megfelelő összehasonlításra lehetőséget nyújtson, és a hasonló termék belföldi értékesítése reprezentatívnak tekinthető, figyelembe véve a szóban forgó vállalat összes belföldi értékesítését. Ennélfogva az említett értékeket felhasználták a rendes érték megállapításához.

(20)

A Laiwu Taihe által a Közösségbe exportált minden egyes terméktípusa esetében megállapították, a belföldi piacon értékesítettek-e azzal közvetlenül összehasonlítható terméktípust. A Bizottság akkor tekintette közvetlenül összehasonlíthatónak a terméktípusokat, amikor ugyanaz a termékek típusa (amit a kémiai összetétel határoz meg), összehasonlítható a granulálásuk és a csomagolásuk. Megállapítást nyert, hogy a Közösségbe exportált terméktípusok közül csak egy esetében található a belföldi piacon értékesített, az előbbivel közvetlenül összehasonlítható terméktípus.

(21)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy az említett terméktípus esetében a belföldi értékesítések az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerint a rendes kereskedelmi forgalom keretében megvalósulónak tekinthetők-e. Megállapítást nyert, hogy a vizsgálati időszakban sor került az említett terméktípus független fogyasztóknak, tehát a rendes kereskedelmi forgalom keretében történő nyereséges értékesítésére.

(22)

Mivel az említett terméktípus nyereséges értékesítéseinek mennyisége a terméktípus teljes értékesítési mennyiségének 80 %-át vagy annál kevesebbet jelentett, a rendes értéket a tényleges belföldi ár alapján számították ki, kizárólag az említett terméktípus nyereséges eladásainak súlyozott átlagát véve alapul.

(23)

Mivel a Laiwu Taihe belföldi árai nem használhatók ahhoz, hogy meghatározzák a rendes értéket a többi terméktípus esetében, a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerint számították ki.

(24)

A rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdése alapján történő kiszámítása során az értékesítési, általános és igazgatási költségek és a nyereség összege az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének bevezető részével összhangban a Laiwu Taihe hasonló termékének termelésére és a rendes kereskedelmi forgalom során történő értékesítésre vonatkozó tényleges adatokon alapult.

(25)

Az ideiglenes rendelettel kapcsolatban megfogalmazott észrevételeikben néhány fél azt állította, hogy Kanada nem lehet megfelelő analóg ország, mivel az Egyesült Államok nemrégiben dömpingellenes eljárást indított a többek között Kanadából származó citromsav esetében. Alternatív analóg országként Thaiföld merült újra fel. Az elemzés ugyanakkor kimutatta, hogy míg a Kanadából származó citromsavra vonatkozó dömpingellenes intézkedések nem voltak hatályosak a vizsgálati időszak alatt, a Thaiföldről származó citromsavra vonatkozó dömpingellenes intézkedések már hatályosak voltak. Ez utóbbi intézkedéseket India foganatosította, és ezek 374,36 USD/tonna tényleges dömpingellenes vám kivetését jelentették, amely csak 2007 augusztusában járt le, azaz két hónappal a vizsgálati időszak vége után. Éppen ezért, figyelembe véve az ideiglenes rendelet (42) és (43) preambulumbekezdésében már említett érveket, valamint a tényt, hogy a Kanadából származó citromsavra vonatkozó, az Egyesült Államok által folytatott vizsgálat még folyamatban volt akkor, mikor a közösségi vizsgálat utolsó szakaszába lépett, a következtetés az volt, hogy semmi nem indokolja, hogy Kanada helyett inkább Thaiföldet válasszák analóg országnak.

(26)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban a piacgazdasági elbánásban nem részesülő, a fenti (11) preambulumbekezdésben említett exportáló gyártók esetében a rendes érték megállapítása az analóg országbeli árak vagy számtanilag képzett érték alapján történt.

(27)

Azon két vállalat esetében, amelyeknél a fenti (11) preambulumbekezdésben kifejtett okokból további vizsgálatra volt szükség, az exportárat azonos módszertan alapján állapították meg, az ideiglenes rendelet (45)–(47) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint.

(28)

Mivel semelyik vállalat nem nyújtott be észrevételeket az exportárra vonatkozóan, az ideiglenes rendelet (45)–(47) preambulumbekezdésében kifejtettek végleg megerősítést nyertek.

(29)

Az ideiglenes rendeletre és a végleges nyilvánosságra hozatalra vonatkozóan benyújtott észrevételeiben az egyik vállalatcsoport nem értett egyet a Kínában működő kereskedőn keresztül megvalósított értékesítés utáni fiktív jutalék levonásával, mivel a kereskedő szervesen a csoporthoz tartozott. Megállapítást nyert azonban, hogy a kereskedő cég mégis független kereskedőként végezte feladatát, és a két vállalat gazdasági kapcsolatának eredménye az, ami a megbízó és ügynöke között áll fenn. Megállapítást nyert az is, hogy a kereskedő nem csak az azon vállalatok által gyártott termékekkel kereskedett, amelyekkel kapcsolatban állt, hanem független gyártók termékeivel is. Sőt, a szóban forgó vállalat közvetlenül értékesített vele kapcsolatban nem álló ügyfeleknek is. Ennélfogva a kifogást visszautasították, és az alaprendelet 2 cikke (10) bekezdésének i) pontja alapján az értékesítési, általános és igazgatási költségeken, valamint a kapcsolatban nem álló importőrök nyereségén alapuló költségtérítést levonják.

(30)

Az ideiglenes rendeletre vonatkozóan benyújtott észrevételeiben az egyik exportáló gyártó azt kifogásolta, hogy a pénznemek átszámításával járó költséget figyelembe veszik, mivel az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontja alapján az exportőröknek 60 napot kell biztosítani a vizsgálati időszak alatti tartós árfolyammozgások figyelembevételére. E kifogás elfogadható volt, az exportáló gyártó esetében a dömpingkülönbözetet a megfelelő mértékben módosították.

(31)

Az ideiglenes rendeletben a levonás az exportárból az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja alapján az exportértékesítésre vonatkozó vissza nem térítendő héa figyelembevételével történt. Az ideiglenes rendelethez fűzött észrevételeiben az egyik exportáló gyártó szerint az exportár ilyen jellegű kiigazítása helytelen, mivel az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja csak a rendes értékre vonatkozik. El kell ismerni, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja alatti kiigazítás valóban csak a rendes érték kiszámítására vonatkozik. Valójában az exportárakból fent említett levonás jogos, és az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja értelmében kell elvégezni. A panasz vizsgálata során kiderült, hogy gépelési hiba fordult elő a kérdéses vállalat esetében a kiigazítás kiszámolásakor, és ugyanez a hiba előfordult más vállalatok esetében is. E pontatlanságokat javították, és ez az említett vállalatok esetében korábban kiszámolt dömpingkülönbözet csekély mértékű csökkentéséhez vezetett.

(32)

A (31) preambulumbekezdésben említett állítás kivizsgálásakor kiderült, hogy a kiigazításra egy vállalat – az egyéni elbánásban részesülő vállalat – esetében nem került sor. Ezt is javították, és az említett vállalat esetében a dömpingkülönbözet összege csekély mértékben növekedett.

(33)

Egyéb, az összehasonlításra vonatkozó megjegyzés hiányában az ideiglenes rendelet fenti (30), (31) és (32) preambulumbekezdéseinek változásaitól eltekintve a (48)–(50) preambulumbekezdése végleg megerősítést nyer.

(34)

Azon két vállalat esetében, amelyeknél a fenti (11) preambulumbekezdésben kifejtett okokból további vizsgálatra volt szükség, a dömpingkülönbözetet azonos módszertan alapján állapították meg, az ideiglenes rendelet (51) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint. Azon vállalatot, amely nem nyújtotta be a kérdőívre adandó válaszokat és amelynél nem folytattak további vizsgálatot – ahogy azt a fenti (11) preambulumbekezdés kifejti –, az együttműködést megtagadó vállalatnak tekintették, így a megállapítások a rendelkezésre álló tényeken alapulnak, az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében. Ebben az esetben, tekintettel az ideiglenes rendelet (19) preambulumbekezdésében említett kimagasló mértékű együttműködésre, ez utóbbi vállalat esetében állapították meg a többi vállalathoz képest a legmagasabb mértékű dömpingkülönbözetet.

(35)

A többi vállalat esetében, amelyek egyéni vizsgálat tárgyát képezték, a dömpingkülönbözetet az ideiglenes szakaszban újraszámolták azzal a céllal, hogy a (30), (31) és (32) preambulumbekezdésében említett pontatlanságokat kiküszöböljék. Ez az új számítás a dömpingkülönbözet csekély mértékű korrekciójához vezetett.

(36)

Egyéb új információ hiányában az ideiglenes rendeletnek az együttműködés mértékére vonatkozó (53) preambulumbekezdése végleg megerősítést nyer.

(37)

Ezen az alapon a közösségi határparitáson számított CIF-importár százalékaként kifejezett végleges dömpingkülönbözetek vám nélkül a következők:

(38)

Néhány érdekelt fél azt állította, hogy a vizsgálati időszak után az SA Citrique Belge NV leállította a termelését, és a vele kapcsolatban álló vállalattól (DSM Citric Acid (Wuxi) Ltd) importált érintett termékkel csak kereskedett, és azzal érvelt, hogy ezt figyelembe véve az SA Citrique Belge NV nem lehetne része a közösségi gazdasági ágazatnak. Ezt az állítást ugyanakkor nem támasztotta alá semmiféle bizonyíték, és az SA Citrique Belge NV által benyújtott adatok alapján az látszik, hogy a vállalat folytatta a termelést

(39)

Egy másik érdekelt fél amiatt is panaszt tett, hogy az ideiglenes rendelet (56) preambulumbekezdése csak az SA Citrique Belge NV-nek a hozzá kapcsolódó kínai vállalattól a vizsgálati időszak alatt származó behozatalát említette. Ez a fél azt állította, hogy a közösségi gazdasági ágazat minden vele kapcsolatban álló vagy kapcsolatban nem álló kereskedelmi vállalaton keresztül megvalósított behozatala tendenciáját az érintett időszak egészére meg kellene adni, mivel a behozatal a közösségi termelés értékelésének, és ebből következően a kár meglétére irányuló következtetés levonásának egyik fontos tényezője. A vizsgálat valóban kimutatta, hogy az egész figyelembe vett időszak alatt a közösségi gazdasági ágazat behozatala jelentéktelen mértékű volt, azaz a termelés 1 % és 6 %-a között mozgott – az adatok bizalmas kezelése miatt csak értéktartományt lehet feltüntetni. Ennélfogva ezt az érvet vissza kell utasítani, és az ideiglenes rendelet (55)–(58) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(40)

Mivel a közösségi felhasználás tekintetében új és megalapozott érvek nem érkeztek, az ideiglenes rendelet (59) és (60) preambulumbekezdése végleg megerősítést nyer.

(41)

A behozatali mennyiségekre, a piaci részesedésre és az árakra tekintettel új és megalapozott információ nem merült fel, ennélfogva az érintett behozatal mennyiségére és áraira vonatkozóan a bármely érintett fél által benyújtott kifogás vagy érv hiányában az ideiglenes rendelet (61)–(63) preambulumbekezdése végleg megerősítést nyer.

(42)

A vizsgálat ideiglenes szakaszában az érintett termék és a közösségi gazdasági ágazat által gyártott citromsav ugyanazon kereskedelmi szinten történő összehasonlítása érdekében a kapcsolatban nem álló kereskedelmi vállalatok esetében a felárat (beleértve az értékesítési, általános és igazgatási költségeket) kiigazították az áralákínálás kiszámításakor, és ezt kiegészítve a közösségi importőröknél az érintett termék bizonyos mennyiségének értékesítés előtti szétválasztása kapcsán felmerülő különleges kezelési költségek miatt is sor került kiigazításra. A kereskedelmi kiigazítás mértékére vonatkozó adatok kismértékű módosításából kifolyólag azonban a súlyozott átlagos áralákínálási különbözetet, amelyet 17,42 %-nak számoltak ki, végül 16,54 %-ra csökkentették.

(43)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik közösségi gyártó azt állította, hogy a kereskedelem szintjének kiigazítását a közösségi gazdasági ágazat értékesítése esetében is el kellene végezni, azaz figyelembe kellene venni a kereskedők közvetítése útján megvalósított értékesítéseket is. E tekintetben megjegyzendő, hogy a kereskedelem szintjének kiigazítását a közösségi gazdasági ágazat értékesítési árai tekintetében az érintett termék importáraival történő összehasonlítást megelőzően elvégezték.

(44)

Ugyanezen közösségi gyártó azt is kérte, hogy az érintett termék bizonyos mennyiségének értékesítés előtti szétválasztása kapcsán felmerülő különleges kezelési költségek miatti kiigazításának a hasonló termékre is kellene vonatkoznia. E kérést azonban nem támasztotta alá a szóban forgó közösségi gyártónál felmerülő különleges kezelési költségekre vonatkozó adat, ennélfogva ez az érv nem volt elfogadható. A fentiekre tekintettel az ideiglenes rendelet (64) preambulumbekezdése végleg megerősítést nyer.

(45)

Néhány érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottság nem elemezte elég alaposan a kármutatókat, és ily módon nem állapított meg tényleges és részletes kapcsolatot a közösségi gazdasági ágazat helyzete és a kínai import között. Különösen azt kifogásolták, hogy bizonyos kármutatók pozitív alakulásának értékelése elmaradt. Megjegyzendő, hogy még abban az esetben is, ha megfigyelhető bizonyos kármutatók pozitív alakulása, amit az ideiglenes rendelet (79) preambulumbekezdése el is ismert, az összkép a közösségi gazdasági ágazat helyzetének romlását mutatja. A termelés, a termelési kapacitás, a kapacitáskihasználás, az értékesítés volumene és az egységár szintjének mérsékelt javulása, valamint a megnövekedett költséghatékonyság, amit az ideiglenes rendelet (76) preambulumbekezdésében leírt, tükrözi a közösségi gyártók arra irányuló erőfeszítéseit, hogy versenyképesek maradjanak a figyelembe vett időszak alatt, és részesülhessenek a megnövekedett fogyasztásból. Mindazonáltal – amint az kitűnik az ideiglenes rendelet (68) preambulumbekezdéséből –, az említett erőfeszítések ellenére a közösségi gazdasági ágazat 5 százalékpontot vesztett a piaci részesedéséből (azaz piaci részesedése 54 %-ról 49 %-ra csökkent), amit nagyrészt az alacsony árszintű kínai dömpingelt behozatal hatása okozott. Súlyosbító körülmény és szintén említésre került, hogy a közösségi gazdasági ágazat joggal számított arra, hogy a 2004-ben bezáró közösségi, citromsavat gyártó három közösségi vállalat piaci részesedéséből valamennyit megszerez. Ezzel ellentétben azonban a közösségi gazdasági ágazat sem a három bezáró vállalat vevőit nem tudta átvenni, sem a megnövekedett fogyasztásból nem származott előnye. A piaci részesedés terén elszenvedett jelentős mértékű veszteség, együtt a nyilvánvalóan romló pénzügyi mutatókkal, így például a nyereségesség, a beruházások megtérülése és a pénzforgalom mutatóival, azt jelzi, hogy a közösségi gazdasági ágazat általános helyzete a figyelembe vett időszak alatt romlott, és a vizsgálati időszak alatt a legrosszabbnak mutatkozott. Ehhez hozzájárul az is, hogy a készletek csökkenését ebben az esetben nem lehet a közösségi gazdasági ágazat helyzetének pozitív mutatójaként értékelni, mivel nem tekinthető mérvadó adatnak, figyelembe véve a termék természetét, amely nem teszi lehetővé a hosszú távú raktározást.

(46)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy a beruházások e területen nem állandóak, hanem bizonyos beruházási ciklusokat követnek. Míg nyilvánvaló, hogy rendes piaci feltételek között sem elvárható, hogy minden évben sor kerüljön jelentős beruházásokra, az a tény, hogy az egész időszak alatt a két fennmaradó közösségi gyártó egyike sem vitt végbe semmilyen jelentős beruházást, annak jeleként értelmezhető, hogy az alacsony nyereségesség (ami 2006-ban veszteségességbe fordult át) nem tett lehetővé semmiféle jelentős beruházást. Ennélfogva úgy tekinthető, hogy a beruházás ténye ebben az esetben különösen mérvadó kármutató.

(47)

Végezetül a közösségi gyártók tőkebevonási képességét kell vizsgálni. E tekintetben a vizsgálat kimutatta, hogy mindkét közösségi gyártónak nehézséget okozott a tőkebevonás, a romló citromsav-értékesítési körülmények miatt.

(48)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a panaszos képes volt tőkét bevonni egy másik termék esetében, amit bizonyít, hogy 2007 februárjában új glukózgyár építését jelentette be. E tekintetben megjegyzendő, hogy a vizsgálat hatálya arra korlátozódott, hogy a szóban forgó termékre, azaz a citromsavra vonatkozóan milyen a tőkebevonási képesség, amiről bebizonyosodott, hogy a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi helyzete negatívan befolyásolta.

(49)

A fentiek alapján az ideiglenes rendeletnek a közösségi gazdasági ágazat beruházására vonatkozó (72) preambulumbekezdése végleg megerősítést nyer.

(50)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy az ideiglenes rendelet (73) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások nem egyeztethetők össze a két közösségi gyártó könyvelésével, különösen, mert egyik elszámolása sem mutatja a rendkívüli szerkezetátalakítási költséget. E tekintetben megjegyzendő, hogy a figyelembe vett időszak alatt a közösségi gyártók egyikének kimagasló eredményét nagy mértékben befolyásolták a szerkezetátalakításra tett erőfeszítései, ami a könyvelésében vagy költségként, vagy bevételként jelent meg attól függően, hogy a céltartalék hozzáadásáról vagy felszabadításáról van szó, valamint befolyásolták a svájci anyavállalatnak kifizetett jogdíjak. Ennélfogva úgy tekintették, helyénvaló volt a kárelemzéskor inkább a működési eredményt venni alapul, mint a nettó hasznot.

(51)

Ugyanez a fél azt is állította, hogy a versenyellenes magatartásért 2005-ben mindkét közösségi gyártó anyavállalatára kiszabott bírság befolyásolhatta a közösségi gazdasági ágazat nyereségességi helyzetét. A bírságból származó bármely (mind a céltartalékot felhasználó, illetve növelő) hatást a különleges eredmény kategóriában könyvelték el. Amint azt az (50) preambulumbekezdés kifejti, ebben az eljárásban kármutatóként a működési eredményt vették alapul. Éppen ezért a közösségi gyártókra kivetett bírság nem befolyásolhatta a nyereségek helyzetét a kárelemzéskor. Ezen túlmenően megjegyzendő, hogy a közösségi gazdasági ágazat 2006-tól kezdődően a vizsgálati időszak végéig veszteséges volt. Ennélfogva az ideiglenes rendeletben leírt tendenciák végleges megerősítést nyernek.

(52)

Több érdekelt fél is ellentmondást jelzett a nyereségesség tendenciája és a beruházások megtérülése között. Valóban, ellentétben a nyereségességgel, amit a hasonló termék kapcsolatban nem álló vásárlóknak történő értékesítéséből származó működési eredmény alapján határoztak meg az említett értékesítés forgalmának bizonyos százalékában, a beruházások megtérülése a beruházások nettó könyv szerinti értékének százalékában volt kifejezve. Annak érdekében, hogy valamennyi kármutató kiszámítása összhangban legyen egymással, felülvizsgálták a beruházások megtérülésének kiszámítását, a beruházások nettó könyv szerinti értékének százalékában kifejezett működési nyereség alapján. A módosított számadatok a következők:

(53)

A javított adatok ugyanakkor ugyanazt a tendenciát mutatják, mint a korábbiak, így nem módosítják az ideiglenes rendelet (74) preambulumbekezdésében szereplő következtetést, amely ezúton végleg megerősítést nyer.

(54)

A termelésre, értékesítési mennyiségre, piaci részesedésre, értékesítési egységárra, készletekre, pénzforgalomra, foglalkoztatásra, termelékenységre, bérekre és a dömpingkülönbözet nagyságára vonatkozó új és megalapozott információk, illetve érvek hiányában az ideiglenes rendelet (66)–(71), (73) valamint (75)–(78) preambulumbekezdése végleges megerősítést nyer. Ezen túlmenően a beruházások megtérülésére vonatkozó javított számadatok nem módosítják az ideiglenes rendelet (73)–(74) preambulumbekezdéseiben leírt tendenciát. Ennélfogva tekintettel a nyilvánvalóan romló pénzügyi mutatókra, mint például a nyereségesség, a beruházások megtérülése és a pénzforgalom, amit a piaci részesedés terén elszenvedett jelentős veszteség kísért, az ideiglenes rendelet (81) preambulumbekezdésében arra vonatkozóan lefektetett következtetés, hogy a közösségi gazdasági ágazat jelentős kárt szenvedett, végleg megerősítést nyer.

(55)

A (42) preambulumbekezdésben említettek szerint végleg levonható az a következtetés, hogy a vizsgálati időszak alatt a Kínából származó behozatal átlagárai alákínáltak a közösségi gazdasági ágazat átlagárainak. A számítások csekély mértékű felülvizsgálatát követően az átlagos áralákínálási különbözet 16,54 %-nak bizonyult. Ez a csekély mértékű csökkentés nem módosítja az ideiglenes rendelet (83)–(85) preambulumbekezdésében ismertetett, a dömpingelt behozatal hatásával kapcsolatos megállapításokat, amelyek végleg megerősítést nyernek.

(56)

Néhány importőr azt állította, hogy a közösségi gazdasági ágazat önmagának okozta a kárt, mivel az „inkább ár, mint mennyiség” stratégiáját követte, azaz inkább csak a piac felső szegmensét szolgálta ki, nem termelve és értékesítve az alsó szegmensben. Ugyanezen importőrök szerint ennek következménye az volt, hogy a közösségi gazdasági ágazat nem húzhatott hasznot az alsó szegmensben a citromsav iránt jelentkező megnövekedett keresletből, és ily módon piaci részesedést vesztett, valamint romlott pénzügyi teljesítménye. A vizsgálat ugyanakkor azt mutatta ki, hogy mind az érintett termék, mind a hasonló termék felhasználása alapvetően azonos, és ugyanazokban a szegmensekben versenyeznek (lásd a (9) preambulumbekezdést), kivéve az európai citromsavpiac kis hányadát jelentő egyetlen piaci rést, amelyet eddig egyedül a közösségi gazdasági ágazat látott el. A vizsgálat tehát mégis azt állapította meg, hogy a közösségi gazdasági ágazat jelen volt a piac alsó szegmensében is. Ezt az érvet ennek megfelelően el kell utasítani.

(57)

Ezen túlmenően néhány érdekelt fél úgy vélte, hogy a beruházások hiánya a figyelembe vett időszak és különösen azon évek alatt, amikor a közösségi gazdasági ágazat jobb eredményeket ért el, azaz 2004–2005 során, hozzájárult a piaci részesedésvesztéshez, és ebből következően az ágazat helyzetének romlásához. A vizsgálat kimutatta, hogy a közösségi gazdasági ágazat nem működött teljes kapacitásával, valamint hogy kapacitáskihasználása az érintett időszak során stabil volt. Ennélfogva termelésnövekedésre további beruházás nélkül erősebb kereslet esetében lett volna lehetőség. Ezen túlmenően, mivel a közösségi gazdasági ágazat nyereségessége elégtelen volt, azaz a célzott nyereség alatt teljesített a figyelembe vett időszak alatt, sőt, veszteségbe fordult át, úgy tekinthető, hogy gazdaságilag indokolható üzleti döntés volt nem beruházni jelentős összegeket a hasonló termék gyártásába. Az érv ennélfogva nem meggyőző, és ennek megfelelően el kell utasítani.

(58)

Majdnem valamennyi érdekelt fél megismételte arra vonatkozó állítását, hogy a megállapított kár a cukorpiac reformja és a termelési visszatérítés ebből következő 2006-os eltörlése és/vagy az emelkedő energiaárak következménye.

(59)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy az egyik közösségi gyártó 2007-re vonatkozó éves jelentésében az állt, hogy a rendelkezésre álló nyersanyag korlátozott volt az európai cukorpiaci rendszer miatt, ami magasabb költségeket eredményezett. E tekintetben megjegyzendő, hogy az említett közösségi gyártó nem cukrot használ fő nyersanyagként, hanem melaszt, ahogy azt az ideiglenes rendelet (89) preambulumbekezdése is kifejti, és az soha nem volt termelési visszatérítés tárgya. A melasz költségének emelkedése azonban nem volt mérvadó, csak a cukor világpiaci árának emelkedését követte. A másik közösségi gyártó helyzetét illetően pedig, amit az ideiglenes rendelet (90)–(94) preambulumbekezdése részletesen bemutat, nem érkezett új vagy megalapozott információ vagy érv. A (93) preambulumbekezdése általános megállapítása tehát, miszerint a cukorpiac reformja nem gyakorolt jelentős hatást a közösségi gazdasági ágazat költséghelyzetére, végleg megerősítést nyer.

(60)

Ugyanez az érdekelt fél azt is állította, hogy mégis van összefüggés a cukorárak és a bioüzemanyag-termelés között, ahogy azt a Bizottság „Az élelmiszerár-válság okai” című tanulmánya (4) is elismerte. E tekintetben megjegyzendő, hogy a Bizottság, amint azt már az ideiglenes rendelet (98) preambulumbekezdése is kifejti, hozzáfért a két közösségi gyártó költségeire vonatkozó adataihoz, tehát lehetősége volt a nyersanyagok tényleges költségeit mindkét közösségi gyártó esetében értékelni a citromsav gyártása szempontjából. A cukorárak és a bioüzemanyag-gyártás közötti minden összefüggést tehát megvizsgáltak és figyelembe vettek az uniós cukorpiac reformja, valamint a növekvő bioüzemanyag-termelés által gyakorolt hatásokra vonatkozó elemzés során. Ezek alapján levonható a következtetés, és végleges megerősítést nyer, hogy e tényezők a megállapított, a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárra nem gyakoroltak jelentős hatást.

(61)

Ezen túlmenően meg kell állapítani, hogy a melaszra, cukorra vagy glukózra vagy energiára vonatkozó bármely költségnövekedés, amit az ideiglenes rendelet elismert (lásd a (93) és a (96) preambulumbekezdését), nem a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár forrásai, mivel rendes piaci körülmények között a közösségi gazdasági ágazat e költségnövekedést bizonyos mértékben átháríthatta volna a vevőire. A vizsgálat azonban kimutatta, hogy egyre növekedett a dömpingelt behozatal mértéke, ami alákínált a közösségi gazdasági ágazat eladási árainak. Ily módon, ahogy azt az ideiglenes rendelet (84) preambulumbekezdése is kifejti, árleszorítás jellemezte a piacot, és a közösségi gazdasági ágazat költségnövekedésének csak töredékét tudta vevőire áthárítani, ami oda vezetett, hogy pénzügyi helyzete romlott, majd később piaci részesedéséből is vesztett.

(62)

Végezetül meg kell említeni, hogy a vizsgálat kimutatta a kínai citromsavgyártás költségeinek növekedését is. A megnövekedett költségek ugyanakkor nem jelentettek magasabb eladási árakat, sőt, épp ellenkezőleg, az egységnyi eladási ár 6 százalékponttal csökkent a figyelembe vett időszak alatt, amint azt az ideiglenes rendelet (63) preambulumbekezdése kimutatta.

(63)

A fentiek alapján a panaszt el kell utasítani, és az ideiglenes rendelet (88)–(99) preambulumbekezdése végleges megerősítést nyer.

(64)

Néhány érdekelt fél megismételte azon állítását, hogy az európai gyártók maguk okozták a piaci részesedés területén elszenvedett veszteséget a citromsavkartellel (1991–1995), amelyben mind a panaszos, mind a másik európai gyártó is részt vett, és ami – az érdekeltek állítása szerint – a kínai citromsavimport felfuttatásának oka volt. Ezt az állítást a továbbiakban nem támasztották alá, ennélfogva nem módosította az ideiglenes rendelet (100) preambulumbekezdésében megállapított következtetést, amely szerint a dömpingelt behozatal felfutása több évvel a kartell működésének befejezése után következett be.

(65)

A fentiek alapján végleg levonható az a következtetés, hogy a közösségi gazdasági ágazat versenyellenes gyakorlatának következményei nem járultak hozzá a közösségi gazdasági ágazatot ért jelentős kárhoz.

(66)

Néhány érdekelt fél megismételte azon állítását, hogy a kínai citromsav árának esése a vizsgálati időszak alatt nagymértékben a kedvezőtlen USD-EUR árfolyamnak volt betudható, és annak a ténynek, hogy a citromsav árát általában dollárban adják meg a világpiacon, és – mivel azokat általában évente tárgyalják – nehéz az árakat az aktuális helyzethez igazítani.

(67)

Emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet (104) preambulumbekezdése az árfolyam-ingadozások hatását jelentéktelennek tekintette, mivel az alákínálás mértéke még abban az esetben is meghaladta volna a 10 %-ot, ha az amerikai dollárnak az euróval szembeni értékvesztését, ami 2004 és a vizsgálati időszak között elérte a 4,79 %-ot, az előzetes számítások finomítása után figyelmen kívül hagyták volna.

(68)

Következésképpen megerősítést nyer, hogy az eurónak az amerikai dollárhoz viszonyított felértékelődése nem volt olyan mértékű, hogy meg tudná cáfolni a közösségi gazdasági ágazatot ért kár és az érintett behozatalok közötti okozati összefüggést, ezért az állítást el kell utasítani.

(69)

További új vagy megalapozott információk vagy érvek hiányában az ideiglenes rendelet (82)–(110) pontja végleg megerősítést nyer.

(70)

A fentiekre való tekintettel végleg megerősítést nyer az az ideiglenes megállapítás, mely szerint a közösségi gazdasági ágazatot ért jelentős kár és a dömpingelt kínai behozatal között okozati összefüggés van.

(71)

Mind a közösségi gazdasági ágazat egyes gyártóitól, mind az együttműködő exportáló gyártóktól és importőröktől érkeztek olyan észrevételek, melyek szerint figyelembe kell venni a vizsgálati időszak utáni egyes jelentős fejleményeket. Megjegyezendő, hogy az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a vizsgálati időszakot követő időszakot illetően a dömpingre és a kárra vonatkozó információkat rendszerint nem veszik figyelembe. Az ideiglenes rendelet (119) és (129) preambulumbekezdésében megfogalmazott állítások fényében azonban kivételesen szükségesnek tartották az adat- és információgyűjtést a 2007 júniusa utáni időszakban is folytatni, 2008 júliusáig.

(72)

Néhány érdekelt fél azt állította, hogy szükségtelen intézkedéseket hozni, mivel a közösségi gazdasági ágazat nyereségessége a vizsgálati időszak után magas szintet ért el, a nagy mértékben megemelkedő áraknak köszönhetően, és mert a piac szabályozta önmagát. A vizsgálati időszak alatti dömping és kár bizonyítást nyert, a kárt pedig jelentős mértékben a dömpingelt behozatal miatt kialakult árleszorítás okozta. A behozatalra vonatkozó statisztikák mindössze 12 %-os átlagos növekedést mutatnak a kínai értékesítési áraknál a vizsgálati időszak után. Összehasonlítva a vizsgálati időszak alatt megfigyelt 16,54 %-os alákínálási mértékkel, e növekedés nyilvánvalóan nem elégséges, mivel nem tenné lehetővé a közösségi gazdasági ágazatnak, hogy értékesítési árait fenntartható szintig emelje anélkül, hogy a dömpingellenes intézkedések hiányában meg ne kockáztatná több vevő elvesztését. A közösségi gazdasági ágazat árszintjét illetően megállapították, hogy a közösségi gazdasági ágazat 2008 első negyedévétől képes volt árait mérsékelten emelni, ami pénzügyi helyzetét észrevehetően javította. Az áremelés azonban szoros időbeli korrelációt mutat jelen eljárás megindításával, így tehát kimutatható, hogy a közösségi gazdasági ágazat helyzete a Kínából származó behozatalt érintő potenciális dömpingellenes intézkedések miatt javulhatott. Ennélfogva levonható a következtetés, hogy a piac nem szabályozta önmagát, illetve az önszabályozó hatás nem volt elégséges ahhoz, hogy az intézkedések bevezetését szükségtelenné tegye. Az érvet ezért el kell utasítani.

(73)

E tekintetben a közösségi gazdasági ágazat érdekére vonatkozó új és megalapozott információk vagy érvek hiányában az ideiglenes rendelet (112)–(115) preambulumbekezdésében szereplő, a közösségi gazdasági ágazat érdekére vonatkozó következtetés végleg megerősítést nyer.

(74)

A legtöbb érdekelt fél megismételte azon állítását, hogy az intézkedések bevezetése jelentős mértékben csökkentené a versenyt az európai piacon és kétpólusú piaci helyzetet eredményezne. Figyelemmel azonban a kínai exportáló gyártók által az utóbbi években megszerzett erős piaci helyzetre, úgy tekinthető, hogy az intézkedések bevezetése nem zárná ki őket a közösségi piacról, hanem mindössze helyreállítaná a tisztességes versenyfeltételeket, lehetővé téve a közösségi gazdasági ágazatnak és a kínai exportáló gyártóknak, hogy egyenlő feltételekkel versenyezzenek. Ezen túlmenően a közösségi piacon megfigyelt áremelkedés harmadik országok saját termeléséből származó további behozatalt eredményezhet, mint például Izrael vagy Dél-Amerika esetében, amelyek valószínűleg kevésbé voltak érdekeltek abban, hogy egy leszorított árakkal működő piacra exportáljanak.

(75)

Másrészről ha nem kerülne sor dömpingellenes intézkedések bevezetésére, nem zárható ki az, hogy a közösségi gazdasági ágazatnak be kellene szüntetnie saját gyártó tevékenységét ebben az üzletágban, ami épp az ellenkező forgatókönyvhöz, azaz a kínai import erőfölényének kialakulásához vezetne.

(76)

A legtöbb érdekelt fél azt is állította, hogy ha a kínai behozatal leáll az intézkedések következtében, az ellátás biztonsága válna kérdésessé, mivel a közösségi gazdasági ágazat nem tudja kielégíteni az EU piacán jelentkező keresletet még akkor sem, ha mindkét gyártó kapacitásának 100 %-át kihasználva termelne. Ezt súlyosbítaná az a körülmény is, hogy a citromsav iránti kereslet az előrejelzések szerint még növekedne is a mosó- és tisztítószerekről szóló, 2004. március 31-i 648/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) hatására. E rendelet értelmében a Bizottság vizsgálatot kezdeményez a mosószerekben felhasznált foszfátokra vonatkozóan, és az eredményekre támaszkodva megfelelő lépésekre tesz javaslatot. E kötelezettségből kifolyólag a Bizottság jelentést nyújtott be, de még nem tett javaslatot konkrét lépésekre. Még akkor is, ha a foszfátokat teljes mértékben kizárnák a mosószergyártásból, a fő mosószer-összetevők a zeolitok maradnak, és csak kisebb mértékben a citromsav.

(77)

Ezen túlmenően több tényező is ellentmond annak a feltételezésnek, hogy megszűnne a kínai behozatal:

(78)

Ezen túlmenően a közösségi gazdasági ágazat bejelentette, hogy meghozza a termelési kapacitása növeléséhez szükséges megfelelő intézkedéseket. A panaszos bejelentette termelési kapacitása jelentős mértékű növelését. A 2008 júliusában kiadott sajtóközlemény szerint e további kapacitások 2009 közepétől teljes mértékben rendelkezésre fognak állni, míg az első kapacitásbővítést már 2009 januárjától használni lehet. Ez a kapacitásnövelés ténylegesen hozzájárulhat az uniós kereslet kielégítéséhez. Megjegyzendő továbbá, hogy a másik közösségi gyártó 2008 augusztusában bejelentette, hogy 2009 első negyedévéig bezárja Kínában található termelőegységét, és a Közösség területén található termelőegységeire összpontosít.

(79)

Ezen túlmenően az uniós piacon a vonzóbb árszint valószínűleg megnövelné a harmadik országokból érkező behozatalt is, és ezekkel az alternatív forrásokkal az ellátás biztosítottabbnak tűnik, mintha csak a kínai citromsavtól függene. A vizsgálati időszakot követő tizenkét hónap alatt például az Izraelből származó behozatal 30 %-kal emelkedett.

(80)

Úgy látszik tehát, hogy az intézkedések bevezetése nem zárná ki a kínai exportáló gyártókat a piacról, hanem inkább helyreállítaná a tisztességes versenyfeltételeket, ami biztosítja az ellátás alternatív forrásait.

(81)

Néhány érdekelt fél azt állította, hogy a mintavétel következtében a Bizottság csak az Európában működő legnagyobb importőrök eredményeit kapta meg, így nincs birtokában információ arra vonatkozóan, milyen hatást gyakorolnának a vámok a túlnyomó többségben jelen lévő importáló kis- és középvállalkozásokra. A kiválasztott mintával kapcsolatban ugyanakkor senki nem emelt kifogást, következésképpen a mintát minden importőrre vonatkozóan reprezentatívnak kell tekinteni.

(82)

Mivel a citromsav az importőrök teljes bevételének általában csak 1 %-át jelenti, várhatóan a dömpingellenes vám hatásai eloszlanak a vállalat teljes eredményében.

(83)

Az importőröktől érkező további megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (116)–(120) preambulumbekezdésének következtetései végleg megerősítést nyernek.

(84)

Az ideiglenes szakaszt követően a Bizottság alaposabban vizsgálta az intézkedéseknek a felhasználókra gyakorolt lehetséges hatását. E célból kiegészítő információt kértek a felhasználóktól és nemzeti érdekszövetségektől, továbbá kiegészítő ellenőrző látogatásra került sor egy közösségi felhasználó telephelyén.

(85)

A kapott információk megerősítik a felhasználók kérdőívekre adott válaszain alapuló ideiglenes megállapítást – mint azt az ideiglenes rendelet (121) és (122) preambulumbekezdése említi –, miszerint a citromsav viszonylag mérsékelt hatással van a felhasználók teljes termelési költségére. Bár a citromsavnak a felhasználók termelési költségeiből való részesedése a terméktől függ, megállapították, hogy a részesedés általában kevesebb mint 1 % és 20 % közötti. A fent említett kiegészítő információ azt az ideiglenes megállapítást is megerősítette, hogy az alákínálási küszöb szintjének megfelelő vámnak nagyon korlátozott hatása lenne az együttműködő felhasználók termelési költségére. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a citromsav két fő ipari felhasználója azzal érvelt, hogy a citromsav bizonyos termékeikben nagyon magas hányadot képvisel, és ezáltal a vámok hatása számukra jelentős lenne. Először is megjegyzendő, hogy mindkét felhasználó termékek széles körét gyártja, amelyekben a citromsav különböző mértékben jelenik meg összetevőként. Másodszor, a benyújtott adatok alapján nem volt bizonyítható, hogy az említett felhasználók döntően azokat a termékeket értékesítették, amelyek esetében a citromsav költsége jelentősebb. Végezetül az érvet nem támasztották alá semmiféle további bizonyítékkal. Ennek megfelelően ez az érv nem volt elfogadható.

(86)

A közösségi importőrök és fogyasztók érdekeinek fenti kiegészítő elemzése ebben a tekintetben nem módosítja az ideiglenes következtetéseket. Még ha egyes esetekben a teher teljes mértékben az importőrre/felhasználóra hárul is, az utóbbit érintő kedvezőtlen pénzügyi hatás mindenképpen elhanyagolható. Ennek alapján megállapítható, hogy nem változtak az ideiglenes rendeletben szereplő, a közösségi gazdasági ágazat érdekére vonatkozó következtetések. Egyéb észrevételek hiányában ezért a következtetések véglegesen megerősítést nyernek.

(87)

Több érdekelt fél kétségbe vonta az ideiglenesen alkalmazott haszonkulcs szintjét és azt állította, hogy a 9 %-os haszon túlzó, azzal érvelve, hogy a figyelembe vett időszak alatt a közösségi gazdasági ágazat ténylegesen soha nem érte el ezt a szintet. El kell ismerni, hogy valóban csak egy közösségi gyártó érte el ezt a haszonkulcsot a dömpingmentes időszakban, azaz 2001-ben, a többi gyártó nem. A kár megszüntetéséhez szükséges szint meghatározásához használt módszertant éppen ezért felülvizsgálták, és úgy találták, helyénvaló haszonkulcsként a mindkét európai gyártó által elért súlyozott átlag haszonkulcsot, azaz 6 %-ot alkalmazni.

(88)

A fentiek alapján az a következtetés vonható le, hogy a közösségi gazdasági ágazat reálisan 6 %-os adózás előtti haszonkulcsra számíthatna, ha nincs dömpingelt behozatal, így a végleges megállapítások ezt a haszonkulcsot alkalmazták.

(89)

A kínai importárakat a vizsgálati időszak esetében a közösségi piacon a közösségi gazdasági ágazat által értékesített hasonló termék kárt nem okozó árával hasonlították össze. A kárt nem okozó árat úgy számították ki, hogy a közösségi gazdasági ágazat eladási árait kiigazították annak érdekében, hogy tükrözze a most felülvizsgált haszonkulcsot. Az összehasonlításból származó különbség a teljes CIF importérték százalékában kifejezve a 8,3 % és 42,7 % közötti tartományba esett minden vállalat esetében, ami alacsonyabb a megállapított dömpingkülönbözetnél, kivéve egy vállalatot.

(90)

A dömpinggel, a kárral, az okozati összefüggéssel és a közösségi érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve és az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban, a megállapított dömping- vagy kárkülönbözetnek – attól függően, melyik alacsonyabb – megfelelő végleges dömpingellenes vámot kell kivetni a kisebb mértékű vám szabályával összhangban. Egy kivételével valamennyi esetben a vámtételt ennek megfelelően a megállapított kár szintjén kell meghatározni.

(91)

A fentiek alapján a végleges vámokat a következőképpen kell kivetni:

(92)

A vizsgálat során Kína hat exportáló gyártója elfogadható, árra vonatkozó kötelezettségvállalásokat ajánlott fel az alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdésével összhangban.

(93)

A Bizottság a 2008/899/EK (6) határozattal elfogadta a kötelezettségvállalási ajánlatokat. A Tanács elismeri, hogy a kötelezettségvállalási ajánlatok megszüntetik a dömping káros hatását és az intézkedések kijátszásának kockázatát kellő mértékben korlátozzák.

(94)

Annak érdekében, hogy a Bizottság és a vámhatóságok hatékonyabban nyomon követhessék a vállalatok kötelezettségvállalásainak betartását abban az esetben, ha a szabad forgalomba bocsátás iránti kérelmet benyújtották az illetékes vámhatósághoz, a dömpingellenes vám alóli mentesség attól függ, hogy: i. benyújtanak-e olyan kötelezettségvállalási számlát, amely a legalább a mellékletben felsorolt elemeket és nyilatkozatot tartalmazó kereskedelmi számla; ii. az importált termékeket tényleg az említett vállalatok gyártották, szállították és számlázták-e közvetlenül az első független közösségi vevő részére; valamint iii. a vámhatóságnak bejelentett és bemutatott termékek pontosan megfelelnek-e a kötelezettségvállalási számlában szereplő leírásnak. Ha a fenti feltételek nem teljesülnek, a szabad forgalomba helyezési nyilatkozat elfogadásakor megfelelő dömpingellenes vámot kell beszedni.

(95)

Ha a Bizottság az alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdése értelmében meghatározott ügyletekre hivatkozva visszavonja a kötelezettségvállalás elfogadását annak megszegését követően, és érvénytelennek nyilvánítja a vonatkozó kötelezettségvállalási számlákat, vámtartozást kell kivetni az ezen ügyletekre vonatkozó szabad forgalomba helyezési nyilatkozat elfogadásakor.

(96)

Az importőröknek tisztában kell lenniük azzal, hogy vámtartozás keletkezhet szokásos kereskedelmi kockázatként a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozat elfogadásakor a (94) és a (95) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően, még akkor is, ha a Bizottság elfogadta azon gyártó kötelezettségvállalási felajánlását, amelytől az importőrök közvetve vagy közvetlenül vásároltak.

(97)

Az alaprendelet 14. cikkének (7) bekezdése értelmében a vámhatóságoknak késedelem nélkül értesíteniük kell a Bizottságot, ha a kötelezettségvállalás megszegésére utaló jeleket fedeznek fel.

(98)

A fentiekben ismertetett okoknál fogva a kínai exportáló gyártók által felajánlott kötelezettségvállalásokat a Bizottság elfogadhatónak ítéli, és az érintett vállalatokat értesítették azokról az alapvető tényekről és szempontokról, amelyek alapján elfogadták kötelezettségvállalásukat.

(99)

A kötelezettségvállalás megszegése vagy visszavonása esetén, illetve amennyiben a Bizottság visszavonja a kötelezettségvállalás elfogadását, a Tanács által az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban kivetett dömpingellenes vám az alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdése alapján automatikusan alkalmazandó.

(100)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözet nagyságára, és figyelembe véve a közösségi gazdasági ágazatot ért kár szintjét, szükségszerű, hogy az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket a kivetett végleges vámok mértékéig véglegesen beszedjék. Mivel a végleges vámtételek alacsonyabbak, mint az ideiglenes vámtételek, a dömpingellenes vám végleges összegét meghaladó, ideiglenesen biztosított összegeket fel kell szabadítani,

a)

az importált termékek gyártását, szállítását és számlázását az említett vállalatok végzik közvetlenül az első független közösségi vevő számára; valamint

b)

ezekhez a behozatalokhoz kötelezettségvállalási, azaz olyan kereskedelmi számla is tartozik, mely tartalmazza legalább az e rendelet mellékletében szereplő adatokat és nyilatkozatot; valamint

c)

a vámhatóságnak bejelentett és bemutatott áruk pontosan megfelelnek a kötelezettségvállalási számlában szereplő leírásnak.

a)

ha megállapítják, hogy az (1) bekezdésben ismertetett behozatal tekintetében az említett bekezdés egy vagy több feltétele nem teljesül; vagy

b)

ha a Bizottság a 384/96/EK rendelet 8. cikkének (9) bekezdése szerint a kötelezettségvállalás elfogadását rendeletben vagy határozatban visszavonja, melyben konkrét ügyletekre hivatkozik és a vonatkozó kötelezettségvállalási számlát érvénytelennek nyilvánítja.

3.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 323/16

3.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 323/18

(1)

Az 510/2006/EK rendelet 9. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével összhangban és ugyanezen rendelet 17. cikkének (2) bekezdése alapján a Bizottság megvizsgálta az 1437/2004/EK rendelettel (2) módosított 2400/96/EK bizottsági rendelet (3) alapján bejegyzett „Scottish Farmed Salmon” oltalom alatt álló földrajzi jelzés termékleírásának módosítása iránt az Egyesült Királyság által benyújtott kérelmet.

(2)

A szóban forgó módosítások nem tekinthetők az 510/2006/EK rendelet 9. cikke szerinti kisebb jelentőségű módosításoknak, ezért a Bizottság az említett rendelet 6. cikke (2) bekezdésének első albekezdése alapján a módosítás iránti kérelmet közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (4). A Bizottsághoz nem érkezett az 510/2006/EK rendelet 7. cikke szerinti kifogás, ezért a módosításokat jóvá kell hagyni,

3.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 323/20

(1)

Az 1670/2006/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a visszatérítésre jogosultságot biztosító gabonamennyiség az a mennyiség, amelyet felügyelet alá helyeztek, lepároltak, továbbá amelyet a minden érintett tagállam számára évente rögzítendő együtthatóval súlyoznak. Ez az együttható az érintett szeszes italokból exportált összmennyiség és forgalmazott összmennyiség közötti arányt fejezi ki, a szóban forgó mennyiségeknek az adott szeszes ital átlagos érlelési idejének megfelelő, években kifejezett időtartam alatti alakulására vonatkozóan megállapított tendencia alapján.

(2)

Az Egyesült Királyság által szolgáltatott, 2007. január 1-jétől2007. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozó információk alapján 2007-ben a skót whisky átlagos érlelési ideje nyolc év volt.

(3)

A 2008. október 1. és 2009. szeptember 30. közötti időszakra ezért ennek megfelelően kell meghatározni az együtthatókat.

(4)

Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 3. jegyzőkönyvének 10. cikke a Liechtensteinbe, Izlandra és Norvégiába irányuló kivitel tekintetében kizárja a visszatérítés odaítélésének lehetőségét. Továbbá a Közösség megállapodásokat kötött egyes harmadik országokkal az export-visszatérítések eltörléséről. Következésképpen az 1670/2006/EK rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alkalmazásában mindezeket figyelembe kell venni a 2008/2009-es időszakra vonatkozó együtthatók kiszámítása során,

3.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 323/22

(1)

A bizonyos halállományokra és halállománycsoportokra vonatkozó, halfogási korlátozások hatálya alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókon és a közösségi vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek és kapcsolódó feltételeknek a 2008. évre történő meghatározásáról szóló, 2008. január 16-i 40/2008/EK tanácsi rendelet (3) kvótákat állapít meg a 2008. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók kimerítették a 2008. évre meghatározott, a mellékletben megnevezett állományra vonatkozó halászati kvótát.

(3)

Ezért erre az állományra nézve meg kell tiltani a halászatot, valamint a fedélzeten való tárolást, az át- és kirakodást,

3.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 323/24

(1)

A bizonyos halállományokra és halállománycsoportokra vonatkozó, halfogási korlátozások hatálya alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókon és a közösségi vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek és kapcsolódó feltételeknek a 2008. évre történő meghatározásáról szóló, 2008. január 16-i 40/2008/EK tanácsi rendelet (3) kvótákat állapít meg a 2008. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók kimerítették a 2008. évre meghatározott, a mellékletben megnevezett állományra vonatkozó halászati kvótát.

(3)

Ezért erre az állományra nézve meg kell tiltani a halászatot, valamint a fedélzeten való tárolást, az át- és kirakodást,

3.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 323/26

(1)

A 341/2007/EK bizottsági rendelet (3) a harmadik országokból behozott fokhagymára és más mezőgazdasági termékekre vonatkozóan vámkontingenseket nyit meg, és rendelkezik e vámkontingensek kezeléséről, valamint bevezet egy rendszert a behozatali engedélyek és a származási bizonyítványok tekintetében.

(2)

Azon mennyiségek, amelyekre a 341/2007/EK rendelet 10. cikkének (1) bekezdése alapján a hagyományos vagy az új importőrök 2008 novemberének 15. napját követő első öt munkanapon „A” engedélykérelmeket nyújtottak be, meghaladják a Kínából, Argentínából, valamint a Kínától és Argentínától eltérő valamennyi harmadik országból származó termékekre rendelkezésre álló mennyiségeket.

(3)

Ezért az 1301/2006/EK rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban meg kell határozni, hogy milyen mértékben lehet helyt adni a Bizottsághoz a 341//2007/EK rendelet 12. cikkének alkalmazásával, legkésőbb 2008. november végéig elküldött „A” engedélykérelmeknek,

3.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 323/28

(1)

A gabonaágazatban 2008. december 1-jetől alkalmazandó behozatali vámokat az 1186/2008/EK bizottsági rendelet (3) rögzítette.

(2)

A behozatali vámok kiszámított átlaga tonnánként 5 euróval eltér a megállapított vámtól, helyénvaló tehát megfelelő módon kiigazítani az 1186/2008/EK rendeletben rögzített behozatali vámokat.

(3)

Az 1186/2008/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

3.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 323/31

(1)

A 79/409/EGK tanácsi irányelv (3) előírja, hogy egyes intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (4) összhangban kell elfogadni.

(2)

Az 1999/468/EK határozatot a 2006/512/EK tanácsi határozat (5) módosította, amely bevezette az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást az olyan általános hatályú intézkedések elfogadásához, amelyek a Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárás alapján elfogadott alap jogi aktusok nem alapvető fontosságú elemeinek módosítását szolgálják, ideértve néhány ilyen elem törlését vagy a jogi aktusok új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítését is.

(3)

A 2006/512/EK határozatról szóló európai parlamenti, tanácsi és bizottsági nyilatkozattal (6) összhangban ahhoz, hogy az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást alkalmazni lehessen olyan, a Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárás alapján elfogadott jogi aktusokra, amelyek már hatályban vannak, ezeket a jogi aktusokat az alkalmazandó eljárásokkal összhangban ki kell igazítani.

(4)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy a 79/409/EGK irányelv egyes mellékleteit módosítsa a tudományos és műszaki fejlődés tükrében. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és a 79/409/EGK irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására, többek között az irányelv új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítésére irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(5)

A 79/409/EGK irányelvet ezért a ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Mivel a 79/409/EGK irányelv tekintetében tett módosítások technikai természetűek, és csak a komitológiai eljárásokat érintik, azokat a tagállamoknak nem kell átültetniük. Ilyen rendelkezésekre ezért nincs szükség,

1.

A 15. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„15. cikk

Az irányelv I. és V. mellékletének a műszaki és tudományos fejlődéshez történő hozzáigazításához szükséges módosításokat, valamint a 6. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében említett módosításokat el kell fogadni. Ezeket az – ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló – intézkedéseket a 17. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.”

2.

A 17. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„17. cikk

(1)   A Bizottságot a műszaki és tudományos fejlődéshez történő hozzáigazítással foglalkozó bizottság segíti.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel a 8. cikkének rendelkezéseire is.”

3.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 323/33

(1)

A tengerészek képzésének minimumszintjéről szóló, 2001. április 4-i 2001/25/EK irányelvet (3) több alkalommal jelentős mértékben módosították (4). Mivel most az említett irányelv újbóli módosítására kerül sor, az áttekinthetőség érdekében kívánatos a kérdéses rendelkezések átdolgozása.

(2)

A hajózás biztonsága és a tengeri környezetszennyezés megelőzése érdekében közösségi szinten meghozandó intézkedéseknek összhangban kell lenniük a nemzetközileg elfogadott szabályokkal és szabványokkal.

(3)

A Közösség tengerészei tudás- és készségszintjének fenntartása és emelése érdekében fontos kellő figyelmet fordítani a közösségi tengerészek képzésére és jogállására.

(4)

A tengerészeti biztonság érdekében a tengerészek képesítési bizonyítványának megszerzésénél biztosítani kell a képzés egységes szintjét.

(5)

A szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (5) kell alkalmazni az ezen irányelvben foglalt tengerészeti foglalkozásokra. Ez elősegíti a Szerződésben megállapított kötelezettségek betartását, elhárítva az akadályokat a személyek és szolgáltatások tagállamok közötti szabad mozgása elől.

(6)

Az oklevelek és képesítési bizonyítványok kölcsönös elismerésének rendszerére vonatkozó 2005/36/EK irányelv nem mindig biztosítja valamely tagállam lobogóját viselő hajókon szolgálatot teljesítő tengerészek egységes képzési szintjét. Ez azonban a tengeri közlekedés biztonsága szempontjából létfontosságú.

(7)

Ezért lényeges a tengerészek minimális képzési szintjének meghatározása a Közösségben. Ezt a szintet célszerű a nemzetközi szinten már elfogadott képzési szabványokra alapozni, nevezetesen a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) 1995-ben felülvizsgált, a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló 1978. évi nemzetközi egyezményében (STCW-egyezmény) elfogadottakra. Ennek az egyezménynek minden tagállam szerződő fele.

(8)

A tagállamok az STCW-egyezményben és az ezen irányelvben megállapított minimális szabványoknál szigorúbb feltételeket is meghatározhatnak.

(9)

Az STCW-egyezmény ezen irányelvhez csatolt szabályait ki kell egészíteni a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló szabályzat (STCW-szabályzat) A. mellékletében foglalt kötelező rendelkezésekkel. Az STCW-szabályzat B. melléklete ajánlott iránymutatást tartalmaz az STCW-egyezmény szerződő felei, valamint az egyezmény végrehajtásában, alkalmazásában vagy érvényesítésében eljáró személyek számára, hogy ezáltal egységes módon biztosítsa az egyezmény teljes érvényesülését.

(10)

A tengerhajózás biztonságának növelése és a tengeri környezetszennyezés megelőzése érdekében ezen irányelvben, az STCW-egyezménnyel összhangban, rendelkezni kell az őrszolgálatot ellátó személyzet pihenőidejéről. Ezeket a rendelkezéseket az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és a Közlekedési Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége az Európai Unióban (FST) között a tengerészek munkaidejének szervezésére vonatkozóan kötött megállapodásról szóló, 1999. június 21-i 1999/63/EK tanácsi irányelv (6) sérelme nélkül kell alkalmazni.

(11)

A tagállamoknak konkrét intézkedéseket kell hozniuk és végrehajtaniuk a képesítést igazoló bizonyítványokkal összefüggő csalások megelőzése és szankcionálása végett, valamint a Nemzetközi Tengerészeti Szervezeten belül törekedniük kell arra, hogy szigorú és végrehajtható megállapodások szülessenek a csalás elleni világszintű küzdelem érdekében.

(12)

A hajózás biztonságának növelése, valamint az emberélet elvesztésének és a tengerek szennyezésének megelőzése érdekében fejleszteni kell a kommunikációt a közösségi vizeken közlekedő hajók személyzetének tagjai között.

(13)

A személyszállító hajók azon személyzetének, amelynek kijelölt feladata, hogy vészhelyzetekben segítséget nyújtson az utasoknak, képesnek kell lennie arra, hogy kommunikáljon az utasokkal.

(14)

A mérgező vagy szennyező rakományt szállító tartályhajókon szolgáló hajószemélyzetnek képesnek kell lennie a baleset-megelőzésre és a vészhelyzetek hatékony kezelésére. Elsődlegesen fontos a parancsnok, a tisztek és a matrózok között az ezen irányelvben előírt követelményeket kielégítő, megfelelő kommunikációs kapcsolat létrehozása.

(15)

Fontos biztosítani, hogy a harmadik országokban kiadott bizonyítvánnyal rendelkező és közösségi hajókon szolgáló tengerészek ugyanolyan szintű képesítéssel rendelkezzenek, mint amelyet a STCW-egyezmény előír. Ezen irányelvnek kell megállapítania a harmadik országokban kiadott bizonyítványok tagállamok általi elismerésének eljárásait és közös kritériumait az STCW-egyezmény keretei között megállapított képzési és képesítési követelmények alapján.

(16)

A tengeri közlekedésbiztonság érdekében a tagállamoknak el kell ismerniük a megfelelő képzési szintet igazoló képesítéseket, ha azokat az STCW-egyezmény olyan szerződő felei vagy feleinek nevében adták ki, amelyekről az IMO Tengerészeti Biztonsági Bizottsága (MSC) igazolta, hogy az egyezményben előírt szabványoknak teljes érvényt szereztek és szereznek. Az MSC igazolásához szükséges idő áthidalásának érdekében a képesítési bizonyítványok előzetes elismerési eljárása vált szükségessé.

(17)

Indokolt esetben szükség van a tengerészeti oktatási intézmények, képzési programok és kurzusok ellenőrzésére. Ezért meg kell állapítani az ilyen ellenőrzések kritériumait.

(18)

Egy bizottságnak kell támogatnia a Bizottságot a harmadik országok oktatási intézményei vagy hatóságai által kiadott bizonyítványok elismerésével kapcsolatos feladatok végrehajtásában.

(19)

Az 1406/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7) létrehozott Európai Tengerbiztonsági Ügynökségnek támogatnia kell a Bizottságot annak ellenőrzésében, hogy a tagállamok teljesítik-e az irányelvben meghatározott követelményeket.

(20)

A tagállamoknak, mint kikötői hatóságoknak az STCW-egyezményt nem ratifikált harmadik országok lobogóját viselő hajók kiemelt átvizsgálásával kell növelniük a közösségi vizeken a biztonságot és a szennyezés megelőzését, biztosítva ezáltal, hogy a harmadik ország lobogóját viselő hajók ne részesülhessenek előnyösebb bánásmódban.

(21)

A kikötő szerint illetékes állam hatósága által végzett ellenőrzésről szóló 95/21/EK tanácsi irányelv (8) módosításainak elfogadásáig indokolt ebbe az irányelvbe foglalni a kikötő szerint illetékes állam által végzett ellenőrzésre vonatkozó rendelkezéseket annak érdekében, hogy az említett irányelvbe átvezessék a kikötő szerint illetékes állam ellenőrzésére vonatkozóan az ezen irányelvben foglalt rendelkezéseket.

(22)

Meg kell határozni ennek az irányelvnek a nemzetközi egyezmények és kódexek változásaihoz történő igazítására vonatkozó eljárást.

(23)

Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatnak (9) megfelelően kell meghozni.

(24)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy ezen irányelvet egyes nemzetközi szabályzatok, illetve vonatkozó közösségi jogszabályok későbbi módosításainak az ezen irányelv céljainak megfelelő alkalmazása érdekében módosítsa. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(25)

Az ezen irányelvbe bevezetett új szövegrészek kizárólag a bizottsági eljárásokat érintik. Ezért a tagállamoknak nem kell ezeket a nemzeti jogukba átültetniük.

(26)

Ez az irányelv nem érinti a III. melléklet B. részében említett irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

1.

parancsnok: a hajót vezénylő személy;

2.

tiszt: a hajószemélyzetnek az, a parancsnoktól eltérő tagja, akit nemzeti jogszabályok vagy egyéb előírások, illetve ezek hiányában kollektív szerződés szerint vagy szokásjog alapján tisztnek neveznek ki;

3.

fedélzeti tiszt: az I. melléklet II. fejezetében foglalt rendelkezések szerint képzett tiszt;

4.

elsőtiszt: a rangban a parancsnok után következő tiszt, aki a parancsnok akadályoztatása esetén átveszi a hajó vezénylését;

5.

géptiszt: az I. melléklet III. fejezetében foglalt rendelkezések szerint képzett tiszt;

6.

gépüzemvezető: a rangidős géptiszt, aki a hajó gépi meghajtásáért, valamint gépészeti és villamos berendezéseinek üzemeltetéséért és karbantartásáért felelős;

7.

másodgéptiszt: a gépüzemvezető után rangban következő tiszt, aki átveszi a hajó gépi meghajtásának, valamint gépészeti és villamos berendezéseinek üzemeltetési és karbantartási feladatát a gépüzemvezető akadályoztatása esetén;

8.

géptisztjelölt: géptiszti képzésben részt vevő személy, akit a nemzeti törvények vagy rendeletek ilyenként jelölnek meg;

9.

rádiókezelő: az illetékes hatóságok által kibocsátott vagy elismert bizonyítvánnyal rendelkező személy, a Rádiószabályzat értelmében;

10.

személyzet: a hajószemélyzet olyan tagja, aki nem parancsnok vagy tiszt;

11.

tengerjáró hajó: olyan hajó, amely nem kizárólag belvizeken, illetve védett vizeken vagy azok közvetlen közelében vagy olyan területeken hajózik, amelyekre kikötői rendelkezések vonatkoznak;

12.

tagállam lobogóját viselő hajó: valamely tagállamban annak jogszabályai szerint lajstromozott és a tagállam lobogóját viselő hajó; azt a hajót, amely ennek a meghatározásnak nem felel meg, harmadik ország lobogóját viselő hajónak kell tekinteni;

13.

part menti utak: a tagállamhoz közeli vizeken történő utazás, amint azt az illető tagállam meghatározza;

14.

főgépteljesítmény: a hajó fő meghajtó gépezetének kilowattban kifejezett, maximális, folyamatos, névleges összteljesítménye, ahogyan azt a hajó lajstromozási okmányában vagy más hivatalos okiratban feltüntették;

15.

olajszállító tartályhajó: a kőolaj és a kőolajszármazékok ömlesztett szállítása céljából épített és használt hajó;

16.

vegyianyag-szállító tartályhajó: a mindenkor hatályos Nemzetközi Vegyianyag Szabályzat 17. fejezetében felsorolt bármely cseppfolyós termék ömlesztett szállítása céljára épített vagy alkalmassá tett, és e célra használt hajó;

17.

cseppfolyósított gázt szállító tartályhajó: a mindenkor hatályos Nemzetközi Gázszállítási Szabályzat 19. fejezetében felsorolt bármely cseppfolyósított gáz vagy egyéb termék ömlesztett szállítása céljából épített vagy alkalmassá tett, és e célra használt hajó;

18.

Rádiószabályzat: az Igazgatási Rádió-világértekezlet által a mobil szolgáltatásról elfogadott, módosított rádiószabályzat a mindenkor hatályos változatban;

19.

személyszállító hajó: 12-nél több utast szállító tengerjáró hajó;

20.

halászhajó: hal vagy más tengeri élőlény kifogására használt hajó;

21.

STCW-egyezmény: a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet 1978. évi egyezménye a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról, figyelembe véve az Egyezmény VII. cikke és I/15. szabálya átmeneti rendelkezéseit, és beleértve az STCW-szabályzat vonatkozó rendelkezéseit a mindenkor hatályos változatban;

22.

rádiós szolgálat: a Rádiószabályzat, az életbiztonság a tengeren tárgyú, 1974. évi nemzetközi egyezmény (SOLAS 74), valamint – az egyes tagállamok megítélése szerint – az IMO vonatkozó ajánlásai mindenkor hatályos változatának megfelelően végzett őrszolgálat, illetve műszaki karbantartás és javítás;

23.

ro-ro személyszállító hajó: a ro-ro rakománytérrel vagy olyan különleges kategóriájú terekkel rendelkező személyszállító hajó, amely a mindenkor hatályos SOLAS 74 meghatározásának megfelel;

24.

STCW-szabályzat: a mindenkor hatályos, a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló (STCW) szabályzat, amelyet a szerződő felek az 1995-ös STCW-konferencia 2. állásfoglalásával fogadtak el;

25.

funkció: az STCW-szabályzatban meghatározott feladatok, kötelezettségek és felelősségek csoportja, amelyek a hajó üzemeltetéséhez, a tengeri életbiztonsághoz és a tengeri környezet védelméhez szükségesek;

26.

társaság: a hajó tulajdonosa vagy bármely más szervezet vagy személy, mint pl. az ügyvezető vagy a hajót személyzet nélkül bérlő, aki a hajó tulajdonosától átvállalta a hajó üzemeltetésének felelősségét, és aki e felelősség átvállalásával a társaságra az ezen irányelv szerint irányadó valamennyi kötelezettséget és felelősséget felvállalja;

27.

megfelelő bizonyítvány: az ezen irányelvvel összhangban kiadott és hitelesített bizonyítvány, amely feljogosítja annak törvényes tulajdonosát, hogy a benne foglalt felelősségi szint szerinti minőségben szolgáljon és töltsön be funkciókat a szóban forgó típusú, űrtartalmú, hajtóerejű és meghajtású hajón, az adott hajóút során;

28.

tengeri szolgálat: a képesítési bizonyítványnak vagy más, az alkalmasságot bizonyító igazolásnak megfelelő hajón töltött szolgálat;

29.

elismerés: a tagállamnak ezzel az irányelvvel összhangban adott elismerése;

30.

harmadik ország: bármely, a tagállamokon kívüli ország;

31.

hónap: egy naptári hónap, vagy az egy hónapnál rövidebb időszakokból összeadott 30 napos időszak.

a)

hadihajók, haditengerészeti segédhajók vagy más hajók, amelyek valamely tagállam tulajdonában vannak vagy amelyet valamely tagállam működtet, és amelyeket kizárólag állami, nem kereskedelmi szolgálatra alkalmaznak;

b)

halászhajók;

c)

kereskedelmi célra nem használt, kedvtelési célú hajók;

d)

kezdetleges építésű fahajók.

a)

a Rádiószabályzatnak megfelelő képesítési bizonyítvány kiadásához szükséges vizsga követelményeit kiegészíthetik az irányadó rendeletekben előírt kiegészítő ismeretekkel; vagy

b)

külön bizonyítványt bocsáthatnak ki, amely igazolja, hogy tulajdonosa rendelkezik a vonatkozó rendeletekben előírt kiegészítő ismeretekkel.

a)

külön okmányként kiadhatók;

b)

mindegyike egyedi számot kap, kivéve a bizonyítvány kiadását igazoló érvényesítéseket, mivel ezek ugyanazt a számot kaphatják, mint az érintett bizonyítvány, feltéve hogy az a szám egyedi; és

c)

mindegyike lejár, amint az érvényesített bizonyítvány lejár vagy azt visszavonják, felfüggesztik vagy a kibocsátó tagállam vagy harmadik állam érvényteleníti, illetve minden esetben a kibocsátástól számított öt éven belül.

a)

egy társaság vagy egy parancsnok olyan személyt alkalmaz, aki nem rendelkezik az ezen irányelvben előírt bizonyítvánnyal;

b)

a parancsnok engedélyezte, hogy olyan személy végezzen bármilyen, az ezen irányelvben előírtak szerint megfelelő képesítési bizonyítványhoz kötött tevékenységet vagy szolgálatot, aki nem rendelkezik az előírt bizonyítvánnyal, érvényes felmentéssel e kötelezettség alól vagy a 19. cikk (7) bekezdése szerinti bizonyító erejű okmánnyal; vagy

c)

egy személy csalás vagy hamis okiratok útján szerzett megbízást olyan minőségben való tevékenységre vagy szolgálatra, amelynek végzéséhez vagy betöltéséhez ezen irányelv értelmében bizonyítvánnyal vagy felmentéssel kell rendelkezni.

a)

a felügyelete alá tartozó, nem állami szervek vagy egységek által végzett minden képzési, alkalmasságfelmérési, képesítési, érvényesítési és újraérvényesítési tevékenységet minőségbiztosítási rendszer keretében folyamatosan ellenőrizzen, így biztosítva a kijelölt célok elérését, beleértve az oktatók és vizsgáztatók képzettségére és jártasságára vonatkozókat is;

b)

amennyiben állami egységek vagy szervek végzik e tevékenységeket, minőségbiztosítási rendszer kerüljön bevezetésre;

c)

az oktatási és képzési célkitűzések, illetve az ezekhez kapcsolódó, elérendő alkalmassági szint szabványai világosan meg vannak határozva, valamint ki van jelölve a tudásnak, az ismereteknek és a készségeknek az a szintje, amely megfelel az STCW-egyezményben a vizsgákra és értékelésre előírt követelményeknek;

d)

a minőségi szabványok alkalmazási területe kiterjed a képzési rendszer ügyvitelére, az összes képzési kurzusra és programra, az egyes tagállamok által vagy megbízásukban lefolytatott vizsgákra és értékelésekre, valamint az oktatók és vizsgáztatók részére előírt képzettségre és jártasságra, figyelembe véve a kitűzött célok eléréséhez szükséges koncepciókat, rendszereket, ellenőrzéseket és minőségbiztosítási vizsgálatokat.

a)

minden belső ellenőrzés, felügyelet és folyamatkövetési intézkedés megfelel a tervezett intézkedéseknek és az írásban rögzített eljárásrendnek, és hatékonyan biztosítja a kitűzött célok elérését;

b)

minden egyes független értékelés eredményét írásban rögzítik, és az értékelt tevékenységi terület felelőseinek tudomására hozzák;

c)

a hiányosságok megszüntetéséről időben intézkednek.

a)

a személyazonosságukat;

b)

hogy életkoruk eléri a kérvényezett bizonyítványhoz az I. mellékletben megállapított szabályokban előírt korhatárt;

c)

a tagállam által megállapított egészségügyi alkalmassági szabványoknak való megfelelésüket különösen a látás és a hallás tekintetében, és egészségügyi alkalmasságukat érvényes okmány segítségével, amelyet megfelelően képzett, a tagállam illetékes hatósága által elismert orvos állított ki;

d)

teljesítették a kérvényezett bizonyítványhoz szükséges tengerhajózási szolgálatot és az arra vonatkozó kötelező képzést az I. mellékletben megállapított szabályok szerint;

e)

megfelelnek az I. mellékletben megállapított szabályokban előírt, a szolgálatra, feladatokra és szintekre vonatkozó alkalmassági követelményeknek, amelyeket a képesítési bizonyítványba bejegyeznek.

a)

nyilvántartást vagy nyilvántartásokat vezet az összes, a parancsnokok és tisztek, illetve esetlegesen a személyzeti állomány számára kiadott bizonyítványokról és érvényesítésekről, azok kiadásáról, lejártáról, ismételt érvényesítéséről, felfüggesztéséről, bevonásáról, bejelentett elvesztésükről vagy megsemmisülésükről, illetve a kiadott felmentésekről;

b)

hozzáférést biztosít az e bizonyítványokra, érvényesítésekre és felmentésekre vonatkozó információkhoz más tagállamok és az STCW-egyezmény más szerződő felei, valamint olyan társaságok számára, amelyek képesítési bizonyítványaik elismerését vagy a hajón való alkalmazást kereső tengerészek által előttük bemutatott bizonyítványok hitelességének és érvényességének megerősítését kérik.

a)

megfelelni a 11. cikkben előírt egészségügyi alkalmassági követelményeknek; és

b)

igazolni a szakmai alkalmasság folyamatosságát az STCW-szabályzat A-I/11. szakaszával összhangban.

a)

minden kötelező szimulátoros képzés;

b)

az STCW-szabályzat A. részében előírt minden olyan alkalmassági felmérés, amelyet szimulátor segítségével végeznek;

c)

a szakmai alkalmasság folyamatossága bizonyításának szimulátoros bemutatása, miként azt az STCW-szabályzat A. része előírja.

a)

a társaság hajóján alkalmazott minden tengerész rendelkezik az ezen irányelvben és a tagállam által meghatározott rendelkezések szerint előírt megfelelő bizonyítvánnyal;

b)

a hajó személyzettel való ellátottsága megfelel a tagállam érvényes, biztonságos személyzetre vonatkozó előírásainak;

c)

a társaság hajóin alkalmazott összes tengerészre vonatkozó okmányokat és adatokat megfelelően nyilvántartják, azok azonnal hozzáférhetők, és tartalmazzák a tengerészek gyakorlatára, képzettségére, egészségügyi alkalmasságára és a kijelölt feladatokban való jártasságukra vonatkozó okmányokat és adatokat, de nem korlátozódnak kizárólag azokra;

d)

a társaság hajóin történő alkalmazás esetén a tengerészekkel ismertetik speciális feladataikat és a hajó elrendezését, berendezéseit, felszereléseit, eljárásrendjét és a hajónak azokat a jellemzőit, amelyek a szokásos vagy a vészhelyzeti feladatok szempontjából fontosak;

e)

a hajó személyzete tevékenységét képes hatékonyan összehangolni vészhelyzetben és a biztonság vagy a szennyezés megelőzése vagy csökkentése szempontjából fontos feladatok ellátása során.

a)

elegendő időt, amelynek során minden egyes újonnan alkalmazott tengerész lehetőséget kap arra, hogy megismerkedjen:

b)

a hajószemélyzet egyik tapasztalt tagjának kijelölését annak biztosítására, hogy minden újonnan alkalmazott tengerész lehetőséget kapjon az alapvető információk megszerzésére a tengerész által megértett nyelven.

a)

a 3. cikkben említett képzést nyújtják;

b)

a szükséges vizsgákat szervezik és/vagy felügyelik;

c)

a 11. cikkben említett képesítési bizonyítványokat kiadják;

d)

a 16. cikkben előírt felmentéseket megadják.

a)

a tengerészek képzését és értékelését:

b)

a hajó fedélzetén képzést vagy értékelést csak akkor lehet végezni, amikor az nem akadályozza a hajó rendes üzemét, és a képzést vagy értékelést végző személyek idejüket és figyelmüket a képzésre vagy a felmérésre tudják fordítani;

c)

az oktatók, az oktatást felügyelők és a vizsgáztatók megfelelő képesítéssel rendelkeznek az adott képzési és alkalmasság-felmérési típusok és szintek ellátásához, a hajón vagy a szárazföldön egyaránt;

d)

a tengerész ezen irányelvnek megfelelő bizonyítvány megszerzése érdekében hajón vagy szárazföldön végzett képzését biztosító személy:

e)

az a személy, aki a tengerész képesítési bizonyítvány megszerzése céljából szolgálat közben végzett képzésének a felügyeletéért felelős, jól ismeri a képzési programot és a folytatott képzés típusának sajátos céljait;

f)

az ezen irányelv szerinti bizonyítvány megszerzése érdekében a tengerész alkalmasságára vonatkozó, a munkahelyen végzett felmérést akár hajón vagy szárazföldön végző személy:

g)

amikor egy tagállam elismer egy képzési kurzust, képzési intézményt vagy egy megfelelő szakképzés lezárását, a bizonyítvány kiadására vonatkozó követelmény részeként az oktatók és vizsgáztatók szakképesítésére és tapasztalatára vonatkozó követelményeket a 10. cikkben foglalt minőségi követelmények alkalmazásával érvényesíti. A szakképzettségre és tapasztalatra vonatkozó követelmény magában foglalja az oktatási, képzési és felmérési technikákat, módszereket és gyakorlatot és meg kell felelnie a d), e) és f) pontok vonatkozó követelményeinek.

a)

a b) és d) pont sérelme nélkül, a tagállam lobogóját viselő hajók fedélzetén mindenkor megtegyék a szükséges intézkedéseket, hogy megkönnyítsék a hajószemélyzet minden tagjára kiterjedően a biztonságot szolgáló, hatékony, szóbeli kommunikációt, különösen az üzenetek és utasítások pontos és időben történő fogadásának és megértésének tekintetében;

b)

a tagállam lobogóját viselő minden személyszállító hajón és a tagállam kikötőjéből induló, valamint oda érkező minden személyszállító hajón a hajószemélyzet biztonsági kérdésekben mutatott hatékony teljesítménye érdekében egy munkanyelvet jelöljenek ki, és ezt a hajónaplóban rögzítsék;

A megfelelő munkanyelvet a körülményektől függően a társaság vagy a parancsnok jelöli ki. Minden tengerész számára előírás, hogy értsen, illetve ha szükséges, parancsokat és utasításokat tudjon kiadni, valamint jelentést tudjon tenni ezen a nyelven;

Amennyiben a munkanyelv a tagállamnak nem hivatalos nyelve, úgy minden kifüggesztendő tervnek és jegyzéknek tartalmaznia kell a munkanyelvre történt fordítást;

c)

személyszállító hajókon a riadójegyzékben vészhelyzet esetén az utasok segítésére kijelölt személyzet azonnal azonosítható legyen, és e célból a megfelelő mértékig meg tudja értetni magát, figyelembe véve az alábbi tényezők bármelyik megfelelő és kielégítő kombinációját:

d)

a tagállam lobogóját viselő olajszállító tartályhajókon, vegyianyag-szállító tartályhajókon és cseppfolyósított gázt szállító tartályhajókon a parancsnok, a tisztek és a személyzet közös munkanyelve(ke)n tudjanak kommunikálni egymással;

e)

a hajó és a parti hatóságok közötti kommunikációhoz megfelelő eszközök álljanak rendelkezésre. Az ilyen kommunikációt a SOLAS 74 V. fejezetének 14. szabálya (4) bekezdésével összhangban kell folytatni;

f)

a kikötő szerint illetékes államnak a 95/21/EK irányelvvel összhangban végzett ellenőrzése esetén a tagállamok azt is ellenőrzik, hogy harmadik államok lobogóját viselő hajók betartják-e e cikk rendelkezéseit.

a)

annak ellenőrzése, hogy a fedélzeten szolgáló tengerészek közül mindazok, akiknek az STCW-egyezmény szerint bizonyítvánnyal kell rendelkezniük, rendelkeznek azzal, vagy érvényes felmentéssel, illetve okmánnyal igazolják, hogy kérvényt nyújtottak be az elismerést igazoló érvényesítésre a lobogó szerinti állam hatóságaihoz;

b)

annak ellenőrzése, hogy a fedélzeten szolgáló tengerészek száma és képesítési bizonyítványaik megfelelnek a lobogó szerinti állam által a hajókra előírt, a biztonságos üzemeltetés személyzeti követelményeinek.

a)

a hajó részes egy összeütközésben, zátonyra vagy partra futott;

b)

a hajóból útközben, horgonyzáskor vagy a rakpartnál nemzetközi előírás szerint illegális anyag jutott a környezetbe;

c)

a hajó az IMO által elfogadott útvonal-kijelölési rendelkezések vagy a biztonságos navigációs gyakorlat és eljárások figyelmen kívül hagyásával, hibásan vagy a biztonságot veszélyeztető módon manőverezett;

d)

a hajót más tekintetben oly módon üzemeltetik, amely a személyekre, tulajdonra vagy a környezetre veszélyt jelent;

e)

bizonyítványt csalással szereztek meg, vagy a bizonyítvány tulajdonosa nem azonos azzal a személlyel, akinek részére a bizonyítványt eredetileg kiállították;

f)

a hajó olyan ország lobogója alatt hajózik, amely nem ratifikálta az STCW-egyezményt, vagy olyan parancsnoka, tisztje vagy személyzeti állományú tagja van, aki az STCW-egyezményt nem ratifikált harmadik ország által kibocsátott bizonyítvánnyal rendelkezik.

a)

azok a tengerészek, akiknek bizonyítvánnyal kellene rendelkezniük, nem rendelkeznek a szükséges bizonyítvánnyal, nem rendelkeznek érvényes felmentéssel, illetve nem tudják okmánnyal igazolni, hogy kérvényt nyújtottak be az elismerést igazoló érvényesítés iránt a lobogó szerinti állam hatóságaihoz;

b)

nem tartják be a lobogó szerinti állam által a hajókra előírt biztonságos üzemeltetés személyzeti követelményeit;

c)

nem tartják be a lobogó szerinti államnak az adott hajóra előírt navigációs vagy gépüzemi őrszolgálati rendjét;

d)

őrszolgálat alatt nincs jelen olyan személy, aki képesítéssel rendelkezik a biztonságos navigáció, biztonsági rádiókommunikáció vagy a tengeri környezetszennyezés megelőzése létfontosságú eszközeinek működtetéséhez;

e)

nem tudják igazolni a tengerészek beosztás szerinti kötelességeire vonatkozó szakmai jártasságot a hajó biztonsága és a környezetszennyezés megelőzése tekintetében;

f)

az út kezdetén az első őrszolgálatra és a következő őrszolgálati váltásokra nem tudnak megfelelő számú, kipihent és szolgálatra egyébként is alkalmas személyeket biztosítani.

a)

„200 bruttó regisztertonna” helyett „500 bruttó tonnatartalom”;

b)

„1 600 bruttó regisztertonna” helyett „3 000 bruttó tonnatartalom”.

3.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 323/62

(1)

A Bizottság a 488/2008/EK rendelettel (2) ideiglenes dömpingellenes vámokat vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó citromsav Közösségbe irányuló behozatalára.

(2)

Az ideiglenes dömpingellenes intézkedések elfogadását követően a Bizottság folytatta a dömpinggel, a kárral és a közösségi érdekkel kapcsolatos vizsgálatot. A vizsgálat végleges megállapításait és következtetéseit a Kínai Népköztársaságból származó citromsav behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló 1193/2008/EK tanácsi rendelet (3) tartalmazza.

(3)

A vizsgálat megerősítette a Kínából származó citromsav behozatalához kapcsolódó kárt okozó dömpingre vonatkozó ideiglenes megállapításokat.

(4)

Az ideiglenes dömpingellenes intézkedések elfogadását követően hat együttműködő kínai exportáló gyártó, az Anhui BBCA Biochemical, az RZBC, a TTCA, a Yixing Union Biochemical, a Laiwu Taihe Biochemistry és a Weifang Ensign Industry árra vonatkozó kötelezettségvállalásokat ajánlott fel az alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdésével összhangban. A kötelezettségvállalásokban az exportáló gyártók felajánlották, hogy az érintett terméket a dömping káros hatásainak kiküszöböléséhez szükséges áron vagy afölött értékesítik. Mindegyik exportáló gyártó minimum importárat ajánlott minden egyes eltérő terméktípusra vonatkozóan az intézkedések kijátszása kockázatának korlátozása érdekében.

(5)

Emellett az ajánlatok lehetővé teszik a minimumárak indexálását, mivel az érintett termék ára jelentős mértékben változott, különösen a vizsgálati időszakot követően nőtt számottevően. Az indexálást az exportáló gyártók által használt fő nyersanyag, a kukorica nyilvános nemzetközi árfolyamához viszonyítva végezték el. Az exportáló gyártók azonban felajánlották a minimumáraknak a legalább a kárt nem okozó árak szintjén való rögzítését akkor is, ha az indexálás alacsonyabb árszintet eredményezne.

(6)

A piacgazdasági elbánásban részesülő Laiwu Taihe Biochemistry felajánlotta, hogy a minimumárat a vizsgálat során megállapított rendes érték alapján számolja ki.

(7)

Emellett az exportáló gyártók – az árra vonatkozó kötelezettségvállalásnak az árak keresztkompenzációval történő megkerülése kockázatának mérséklése érdekében – egyfelől felajánlották, hogy jelentést nyújtanak be az azon vevőknek értékesített EU-n kívüli eladásokról, amelyek szervezete vagy struktúrája az EU határain kívülre terjed, amennyiben az exportáló gyártó értékesít terméket ennek a vevőnek az EU-ban. Az exportáló gyártók másfelől megállapodtak arról, hogy az EU-n kívüli értékesítésekkel kapcsolatban betartják az áralkalmazás szabályait.

(8)

Az exportáló gyártók a Bizottságot rendszeresen és részletesen tájékoztatják a Közösségbe irányuló exportjukról, vagyis a Bizottság hatékonyan ellenőrizheti a kötelezettségvállalások teljesítését.

(9)

Meg kell jegyezni továbbá, hogy a kínai fém-, ásvány- és vegyianyag-importőrök és -exportőrök kereskedelmi kamarája (China Chamber of Commerce of Metals, Minerals & Chemicals Importers & Exporters, a továbbiakban: CCCMC) csatlakozik a (4) preambulumbekezdésben említett hat vállalathoz, és ezért a kötelezettségvállalások ellenőrzésében is aktív szerepet fog játszani. Ezért a Bizottság szerint csekély a jóváhagyott kötelezettségvállalás megkerülésének kockázata.

(10)

A felajánlott kötelezettségvállalások nyilvánosságra hozatalát követően a közösségi gazdasági ágazat kifogásolta e felajánlott kötelezettségvállalásokat. A közösségi gazdasági ágazat úgy érvelt, hogy a kukoricához viszonyított indexálás nem megfelelő, mert más fő tényezők szintén befolyásolják az árak változását, és azt javasolta, hogy az indexálást a nyersanyagokhoz és az energiaköltségekhez viszonyítva végezzék el. A közösségi gazdasági ágazatnak az energiaköltségek figyelembevételével végzett indexálásra vonatkozó javaslatával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az energia nem fő költségtényező. Emellett pedig nem lehetne megállapítani egyértelműen az indexálás alapját, mivel a szükséges energia különböző forrásokból, például szénből, földgázból és villamos energia segítségével is előállítható.

(11)

Emellett a közösségi gazdasági ágazat azzal érvelt, hogy mivel az exportáló gyártók a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó termékeket multinacionális vállalatoknak értékesítik, fokozottan fennáll az árak keresztkompenzációjának veszélye, vagyis a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó termékeket mesterségesen alacsony áron értékesíthetik ugyanannak a vevőnek az EU-n kívül annak érdekében, hogy így kompenzálják a termékeknek az Európai Közösségben érvényes minimum árait. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a vállalatok EK-ba irányuló exportjuk nagy részét vevőknek és nem multinacionális vállalatoknak értékesítik. Ennek ellenére, és a keresztkompenzáció bizonyos vállalatoknál fennmaradó kockázatának további csökkentése érdekében az ajánlatok speciális keresztkompenzációs záradékokat tartalmaznak a többi érintett vállalat által azon EK-ban található vevők számára való értékesítés tekintetében, amelyek szervezete vagy struktúrája az EU határain kívülre terjed. E záradékok jelentősen csökkentik a keresztkompenzáció kockázatát.

(12)

Tekintettel a fentiekre, az exportáló gyártók által felajánlott kötelezettségvállalások elfogadhatók.

(13)

Annak érdekében, hogy a Bizottság hatékonyan tudja ellenőrizni, hogy a vállalatok betartják-e a kötelezettségvállalásokat, a szabad forgalomba bocsátás iránti kérelem megfelelő vámhatóságnak történő benyújtásakor a dömpingellenes vám fizetése alóli mentesség feltételei a következők: i. kötelezettségvállalási számla bemutatása, amely legalább a 1193/2008/EK tanácsi rendelet mellékletében felsorolt elemeket tartalmazza; ii. az importált termékeket az említett vállalatok gyártották és szállították, valamint az első független közösségi vevő részére közvetlenül számlázták; valamint iii. a vámhatóságnak bejelentett és bemutatott termékek pontosan megfelelnek a kötelezettségvállalási számlában szereplő leírásnak. Amennyiben nem kerül bemutatásra ilyen számla, vagy nem felel meg a vámhatóságnak bemutatott terméknek, a megfelelő mértékű dömpingellenes vámot kell befizetni.

(14)

A kötelezettségvállalások betartásának további biztosítása érdekében az importőröket az említett tanácsi rendelet tájékoztatta arról, hogy az említett rendeletben előírt feltételek teljesítésének elmulasztása esetén, vagy amennyiben a Bizottság visszavonja a kötelezettségvállalások elfogadását, vámtartozás vethető ki az érintett tranzakciókra.

(15)

A kötelezettségvállalás megszegése vagy visszavonása esetén, illetve ha a Bizottság visszavonja a kötelezettségvállalás elfogadását, az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban kivetett dömpingellenes vámot kell automatikusan alkalmazni az alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdésével összhangban,

3.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 323/65

(1)

A Tanács 2008. február 12-én elfogadta a 2008/107/KKBP együttes fellépést (1).

(2)

Az Európai Tanács által 2007 júniusában elfogadott, a Közép-Ázsiával folytatandó új partnerségről szóló uniós stratégia végrehajtási folyamatának nyomon követésében az Európai Unió különleges képviselője által játszott szerep figyelembevétele érdekében módosítani kell a különleges képviselő megbízatását,

„i)

hozzájárulás a KKBP energiabiztonsági, kábítószer-ellenes és a vízkészlet-gazdálkodással kapcsolatos elemeinek megfogalmazásához Közép-Ázsia tekintetében.”

3.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 323/66

(1)

Az Európai Tanács 2008. szeptember 1-jén kijelentette, hogy az Európai Unió kész arra, hogy elkötelezze magát a grúziai konfliktus békés és tartós megoldására irányuló minden erőfeszítés támogatása mellett, és hogy támogassa a bizalomépítő intézkedéseket.

(2)

A Tanács 2008. szeptember 15-én támogatását fejezte ki azon elképzelés iránt, hogy a grúziai konfliktussal kapcsolatban független nemzetközi tényfeltárást kezdjenek.

(3)

Heidi TAGLIAVINI-t ki kell nevezni a tényfeltáró misszió vezetőjévé,

3.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 323/s3