21.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 162/1

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 1580/2007/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

21.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 162/3

(1)

A 2160/2003/EK rendelet megfelelő és hatékony intézkedések meghozatalának biztosítását célozza annak érdekében, hogy a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás valamennyi lényeges szintjén, különösen az elsődleges termelés szintjén, kimutassák és ellenőrizzék a szalmonellát és más zoonózis-kórokozókat annak érdekében, hogy csökkentsék előfordulási gyakoriságukat és a közegészségügyre gyakorolt kockázatukat.

(2)

A 2160/2003/EK rendelet egy közösségi célkitűzés létrehozását írja elő annak érdekében, hogy az elsődleges termelés szintjén csökkentsék a pulykákban előforduló, közegészségügyi szempontból jelentős szalmonella-szerotípusok előfordulási gyakoriságát. A csökkentés az említett rendelettel összhangban a fertőzött pulykaállományokból nyert friss húsra 2010. december 12-től alkalmazandó szigorú intézkedések szempontjából igen fontos. A friss baromfihús, beleértve a pulykák húsát, kizárólag akkor hozható forgalomba emberi fogyasztás céljából, amennyiben megfelel az alábbi kritériumnak: „Nincs szalmonella a 25 grammos mennyiségben”.

(3)

A 2160/2003/EK rendelet előírja, hogy a közösségi célkitűzéseknek tartalmazniuk kell a változatlanul pozitív járványügyi egységek maximális százalékarányának és/vagy a változatlanul pozitív járványügyi egységek számában bekövetkező csökkenés minimális százalékarányának számszerű kifejezését, azt a legkésőbbi határidőt, amelyen belül a célkitűzést el kell érni, valamint a célkitűzés elérésének ellenőrzéséhez szükséges vizsgálati programok meghatározását. Szintén tartalmazniuk kell adott esetben a közegészségügyi szempontból jelentős szerotípusok meghatározását.

(4)

A 2160/2003/EK rendelet előírja, hogy a jelenlegi nemzeti ellenőrzési intézkedések keretében összegyűjtött tapasztalatokat és a Bizottságnak vagy az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságnak a hatályos közösségi követelményekkel összhangban eljuttatott információkat, különösen a zoonózisok és zoonózis-kórokozók monitoringjáról szóló, 2003. november 17-i 2003/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) és különösen annak 5. cikkében előírtak szerint szolgáltatott információkat figyelembe kell venni a közösségi célkitűzések meghatározásakor.

(5)

A 2160/2003/EK rendelet előírja, hogy az egyes közösségi célkitűzések meghatározásakor a Bizottságnak elemzést kell készítenie azok várható költségeiről és hasznairól. Ettől eltérve azonban a Salmonella Enteritidis és a Salmonella Typhimurium vonatkozásában a pulykákkal kapcsolatban átmeneti időszakra ilyen elemzés nélkül is meghatározható közösségi célkitűzés.

(6)

Ezért a tagállamokban található pulykaállományok szalmonellafertőzöttségét vizsgáló alapfelmérésre vonatkozó közösségi pénzügyi hozzájárulásról szóló, 2006. szeptember 29-i 2006/662/EK bizottsági határozattal (3) összhangban a tagállamok pulykaállományaiban összehasonlítható adatokat gyűjtöttek a szalmonella szerotípusainak előfordulási gyakoriságáról.

(7)

A 2160/2003/EK rendelet előírja, hogy a pulykákra vonatkozó hároméves átmeneti időszakra megállapított közösségi célkitűzés kizárólag a Salmonella Enteritidisre és a Salmonella Typhimuriumra terjed ki. Más közegészségügyi szempontból jelentős szerotípusok ezen időszakot követően vizsgálhatók.

(8)

A közösségi célkitűzés elérése tekintetében tett előrehaladás ellenőrzése érdekében e rendeletben elő kell írni a pulykaállományokból történő ismételt mintavételt.

(9)

A 2160/2003/EK rendelet 15. cikkével összhangban konzultációt folytattak az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatósággal (EFSA) a pulykákra vonatkozó közösségi célkitűzések megállapításáról.

(10)

Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságnak a zoonózisokkal kapcsolatos adatok összegyűjtésével foglalkozó munkacsoportja 2008. április 28-án elfogadta az EU-ban található pulykaállományokban a Salmonella előfordulására vonatkozó, a tagállamokban végzett alapfelmérés elemzéséről szóló jelentést, 2006-2007., A. rész: A Salmonella előfordulására vonatkozó becslések.

(11)

A 2160/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a brojlercsirkékben előforduló Salmonella Enteritidis és Salmonella Typhimurium előfordulási gyakoriságának csökkentésére irányuló közösségi célkitűzés tekintetében történő végrehajtásáról és az 1091/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. június 12-i 646/2007/EK bizottsági rendelettel (4) összhangban a brojlercsirke-állomány Salmonella tekintetében történő mintavétele céljából legalább két pár csizma- vagy zoknitampon-mintát kell venni. Az új tudományos eredmények azt bizonyítják, hogy egy pár csizma- vagy zoknitampon-minta és egy porminta kombinációja legalább olyan eredményes, mintha két pár csizma- vagy zoknitampon-mintát vennének. Ezért lehetővé kell tenni e kombinációt mint alternatív mintavételi módszert és a 646/2007/EK rendeletet ennek megfelelően kell módosítani.

(12)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

a)

2012. december 31-ig 1 %-ra vagy az alá kell csökkenteni a Salmonella Enteritidisszel és Salmonella Typhimuriummal fertőzött hízópulyka-állományok maximális számarányát; valamint

b)

2012. december 31-ig 1 %-ra vagy az alá kell csökkenteni a Salmonella Enteritidisszel és Salmonella Typhimuriummal fertőzött felnőtt tenyészpulyka-állományok maximális számarányát.

1.

a 2. pont végén:

„Az illetékes hatóság úgy is határozhat, hogy vehető egy pár csizmatampon-minta is, amely az egész istállóban fellelhető számos helyről származó, láthatóan porral fedett felületről vett pormintával kombinálva az istálló területének 100 %-át lefedi.”

2.

A 3.1. pont második bekezdése után:

„A porminta elemzése lehetőség szerint külön valósul meg. Az illetékes hatóság azonban határozhat úgy, hogy elemzés céljából egyesíti a csizma- vagy zoknitampon-mintával.”

21.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 162/9

(1)

A bizonyos halállományokra és halállománycsoportokra vonatkozó, halfogási korlátozások hatálya alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókon és a közösségi vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek és kapcsolódó feltételeknek a 2008. évre történő meghatározásáról szóló, 2008. január 16-i 40/2008/EK tanácsi rendelet (3) kvótákat állapít meg a 2008. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók kimerítették a 2008. évre meghatározott, a mellékletben megnevezett állományra vonatkozó halászati kvótát.

(3)

Ezért erre az állományra nézve meg kell tiltani a halászatot, valamint a fedélzeten való tárolást, az át- és kirakodást,

21.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 162/11

(1)

A 95/50/EK tanácsi irányelv (3) előírja, hogy bizonyos intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (4) összhangban kell elfogadni.

(2)

Az 1999/468/EK határozatot a 2006/512/EK határozat módosította, amely bevezette az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást az általános hatályú és olyan intézkedések elfogadására, amelyek a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárás alapján elfogadott alap jogi aktus nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, beleértve néhány ilyen elem törlését vagy a jogi aktus új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítését is.

(3)

A 2006/512/EK határozatról szóló európai parlamenti, tanácsi és bizottsági nyilatkozattal (5) összhangban, ahhoz, hogy az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást alkalmazni lehessen a Szerződés 251. cikke szerinti eljárás alapján elfogadott hatályos jogszabályokra, azokat az alkalmazandó eljárásoknak megfelelően ki kell igazítani.

(4)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy a 95/50/EK irányelv mellékleteit a tudományos és műszaki fejlődésnek megfelelően kiigazítsa. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és a 95/50/EK irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, ezért azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében előírt, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(5)

A 95/50/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Az ezen irányelv által a 95/50/EK irányelv tekintetében tett módosítások technikai jellegűek és csak bizottsági eljárásokat érintenek, ezért a tagállamok részéről nem igényelnek nemzeti átültető intézkedést. Ilyen rendelkezésekre ezért nincs szükség,

21.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 162/13

(1)

A biológiai sokféleséggel kapcsolatos kérdések és a növényi genetikai erőforrások megőrzésének fontossága nőtt az elmúlt években, amint azt a különböző nemzetközi és közösségi szintű fejlemények mutatják. A példák között említhetjük a biológiai sokféleségről szóló egyezmény megkötéséről szóló, 1993. október 25-i 93/626/EGK tanácsi határozatot (7), az élelmezési és mezőgazdasági célú növényi genetikai erőforrások felhasználásáról szóló nemzetközi szerződésnek az Európai Közösség nevében történő megkötéséről szóló, 2004. február 24-i 2004/869/EK tanácsi határozatot (8), a mezőgazdasági genetikai erőforrások megőrzésére, jellemzésére, begyűjtésére és hasznosítására irányuló közösségi program létrehozásáról és az 1467/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 24-i 870/2004/EK tanácsi rendeletet (9), valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK tanácsi rendeletet (10). A mezőgazdasági növények vetőmagjának forgalmazását szabályozó közösségi jogszabályok, nevezetesen a 66/401/EGK, a 66/402/EGK, a 2002/53/EK, a 2002/54/EK, a 2002/56/EK és a 2002/57/EK irányelv szerint különleges feltételeket kell megállapítani e kérdések figyelembevétele céljából.

(2)

A növénygenetikai források helyben való megőrzése és fenntartható hasznosításának biztosítása érdekében a helyi és a regionális feltételekhez természetes módon alkalmazkodott, és génerózió által veszélyeztetett mezőgazdasági honos fajokat és fajtákat olyan helyeken is célszerű termeszteni és forgalmazni, ahol nem felelnek meg az általános követelményeknek a fajták elfogadása, valamint a vetőmag és a vetőburgonya forgalmazása tekintetében. E cél elérése érdekében szükséges a genetikai anyagokra a mezőgazdasági növényfajok nemzeti fajtajegyzékébe történő felvételük tekintetében, valamint ezen fajták vetőmagjának és vetőburgonyájának termelése és forgalmazása tekintetében eltéréseket alkalmazni.

(3)

Ezen eltéréseknek egy fajta elfogadásának alapvető követelményeit és a 2002/53/EK tanácsi irányelv 7. cikkének alkalmazásában egyes mezőgazdasági növényfajok fajtái esetében minimálisan vizsgálandó jellemzők és a vizsgálat minimumfeltételei vonatkozásában a végrehajtási intézkedések meghatározásáról szóló, 2003. október 6-i 2003/90/EK bizottsági irányelvben (11) előírt eljárási követelményeket kell érinteniük.

(4)

A tagállamoknak különösen engedélyezni kell, hogy elfogadhassák saját rendelkezéseiket a megkülönböztethetőség, állandóság és egységesség tekintetében. Ezeknek a rendelkezéseknek a megkülönböztethetőség és az állandóság tekintetében legalább a 2003/90/EK irányelv I. és II. mellékletében említett, a kérelmező által kitöltendő, a fajtaelfogadáshoz szükséges kérelemmel kapcsolatos szakmai kérdőívben feltüntetett jellemzőkön, ha az egységességet fajtaidegen növények alapján határozzák meg, meghatározott szabványokon kell alapulniuk.

(5)

Az eljárási követelményeket aszerint kell előírni, hogy a fajtákat hivatalos vizsgálat nélkül elfogadhassák. Továbbá, az elnevezést illetően szükséges a 2002/53/EK irányelvben és a mezőgazdasági növényfajok és zöldségfajok fajtaelnevezéseinek alkalmasságára vonatkozó végrehajtási szabályok megállapításáról szóló, 2000. május 4-i 930/2000/EK bizottsági rendeletben meghatározott követelményektől való egyes eltérések előírása (12).

(6)

A genetikai anyagok vetőmagjának és vetőburgonyájának termelését és forgalmazását illetően gondokosdni kell arról, hogy eltérést lehessen alkalmazni a hivatalos minősítés követelményeitől.

(7)

Annak biztosítása érdekében, hogy a genetikai anyagok vetőmagjának és vetőburgonyájának forgalmazása a növénygenetikai erőforrások megőrzésének összefüggésében történjen, korlátozásokat kell előírni, különösen a származási régiót illetően. E genetikai anyagok helyben való megőrzésének és fenntartható hasznosításának biztosításához való hozzájárulás érdekében a tagállamoknak lehetőséget kell adni arra, hogy további régiókat hagyjanak jóvá, ahol az érintett genetikai anyag régiójában való megőrzéséhez szükséges mennyiséget meghaladó vetőmagot forgalmazni lehet, feltéve, hogy e további régiók természetes és természetközeli élőhelyek szempontjából összehasonlíthatók. A származási régióval való kapcsolat fenntartásának biztosítása érdekében ez nem alkalmazandó, amennyiben egy tagállam további termesztési régiókat hagyott jóvá.

(8)

Meg kell határozni egy fajon belül minden egyes genetikai anyag maximális forgalmazási mennyiségét és minden genetikai anyag együttes forgalmazási összmennyiségét. E mennyiségek betartásának biztosításához a tagállamoknak bejelentési kötelezettséget kell előírniuk a termelők számára az általuk előállítani szándékozott genetikai anyagok mennyiségére, valamint fel kell osztaniuk a mennyiségeket a termelők között.

(9)

A vetőmag és a vetőburgonya nyomon követhetőségét megfelelő címkézési követelményekkel kell biztosítani.

(10)

Az ebben az irányelvben előírt szabályok megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében ellenőrizni kell a vetőmagtermő növényeket, vizsgálni kell a vetőmagokat, és hatósági utóvizsgálatot kell végezni. A forgalomba hozott genetikai anyagok vetőmag-mennyiségéről a beszállítóknak jelentést kell tenniük a tagállamok számára, a tagállamoknak pedig a Bizottság számára.

(11)

Három év elteltével a Bizottságnak értékelnie kell, hogy az ezen irányelvben előírt intézkedések, különösen a mennyiségkorlátozásokat érintő rendelkezések hatékonyak-e.

(12)

Az ebben az irányelvben előírt intézkedések összhangban vannak a Mezőgazdasági, Kertészeti és Erdészeti Vetőmagok és Szaporítóanyagok Állandó Bizottságának véleményével,

a)

a helyi és a regionális feltételekhez természetes módon alkalmazkodott, és génerózió által veszélyeztetett mezőgazdasági honos fajoknak és fajtáknak a mezőgazdasági növényfajok nemzeti fajtajegyzékeibe történő felvétele elfogadásához, amint azt a 2002/53/EK irányelv előírja;

b)

az ilyen honos fajok és fajták vetőmagjának és vetőburgonyájának forgalmazásához.

a)

„in situ megőrzés”: a genetikai anyag megőrzése annak természetes környezetében, termesztett növényfajok esetében pedig abban a tenyésztési környezetben, ahol sajátos tulajdonságaik kialakultak;

b)

„génerózió”: a genetikai sokféleség idővel történő csökkenése ugyanazon fajok populációi, illetve fajtái között és azokon belül, illetve egy faj genetikai alapjának csökkenése emberi beavatkozásból, illetve környezeti változásból adódóan;

c)

„honos fajok”: olyan növényfaj populációi, illetve klónjai, amelyek természetes módon alkalmazkodtak régiójuk környezeti feltételeihez;

d)

„vetőmag”: vetőmag és vetőburgonya, kivéve, ha a vetőburgonyát kifejezetten kizárják.

a)

a Közösségi Növényfajta-hivatal (CPVO) vizsgálatokról szóló jegyzőkönyveivel kapcsolatos, a 2003/90/EK irányelv I. mellékletében felsorolt technikai kérdőívek, amelyek azokra a fajokra vonatkoznak; vagy

b)

az új növényfajták oltalmáról szóló nemzetközi egyezmény (UPOV) iránymutatásainak, a 2003/90/EK irányelv II. mellékletében felsorolt technikai kérdőívei, amelyek azokra a fajokra vonatkoznak.

a)

a genetikai anyag leírása és elnevezése;

b)

a nem hivatalos vizsgálatok eredményei;

c)

a termesztés, szaporítás és felhasználás során szerzett gyakorlati tapasztalatokból szerzett ismeretek, ahogy azokról a kérelmező az érintett tagállamot értesítette;

d)

egyéb információk, különösen a növényi genetikai erőforrások hatóságaitól, illetve a tagállamok által e célra elismert szervezetektől.

a)

a mezőgazdasági növényfajok közös jegyzékében „genetikai anyagtól” eltérő fajtaként már fel van sorolva, vagy a közös jegyzékből törölték az elmúlt két évben, illetve a 2002/53/EK irányelv 15. cikkének (2) bekezdésében biztosított időszak lejártától számított utolsó két évben; vagy

b)

a 2100/94/EK tanácsi rendelet (13) előírásai szerinti közösségi növényfajta-oltalmi jog vagy pedig nemzeti növényfajta-oltalmi jog védi, vagy ilyen oltalom iránti kérelem folyamatban van.

a)

azt annak származási régiójában vagy egy, a 11. cikkben említett régióban termelik;

b)

csak a származási régiójában forgalmazzák.

a)

az „EK-szabályok és -szabványok” szöveg;

b)

a címkézésért felelős személy neve és címe vagy azonosító jele;

c)

a zárolás éve a következőképpen kifejezve: „zárolva…” (év), vagy, a vetőburgonya kivételével: a csíraképesség utolsó vizsgálatának céljára szolgáló utolsó mintavétel éve, a következőképpen kifejezve: „mintavételezve…” (év);

d)

faj;

e)

a genetikai anyag megnevezése;

f)

a genetikai anyag szöveg;

g)

származási régió;

h)

ha a vetőmag-termelési régió eltér a származási régiótól, a vetőmag-termelési régiót is fel kell tüntetni;

i)

a tételnek a címkézésért felelős személy által megadott referenciaszáma;

j)

nettó vagy bruttó tömeg, vagy, a vetőburgonya kivételével, a vetőmagok darabszáma;

k)

ha a tömeg fel van tüntetve, és szemcsézett peszticidet, drazsírozó anyagokat vagy más szilárd adalékot használnak, akkor a vegyszeres kezelés vagy az adalék jellege, és a vetőmagok tiszta tömege és az össztömeg közötti hozzávetőleges arány is, a vetőburgonyát kivéve.

21.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 162/20

(1)

A távközlési végberendezések piacának versenyéről szóló, 1988. május 16-i 88/301/EGK bizottsági irányelvet (1) jelentősen módosították (2). Az áttekinthetőség és érthetőség érdekében ezt az irányelvet kodifikálni kell.

(2)

Minden tagállamban a távközlés részben vagy teljes egészében állami monopólium volt, amelyet különleges vagy kizárólagos jogok nyújtása formájában egy vagy több, a hálózati infrastruktúra létrehozására és üzemeltetésére, valamint az ezzel összefüggő szolgáltatások nyújtására jogosult szervezetre ruháztak át. E jogok azonban gyakran nemcsak a hálózat használatára vonatkozó szolgáltatásokra vonatkoztak, hanem arra is, hogy végberendezéseket bocsássanak a felhasználók rendelkezésére a hálózathoz történő csatlakozáshoz. Az utóbbi évtizedekben jelentős változások mentek végbe a távközlési ágazatban a hálózatok és különösen a végberendezések műszaki tulajdonságai tekintetében.

(3)

A műszaki és gazdasági fejlesztések a tagállamokat arra ösztönözték, hogy vizsgálják felül a távközlési ágazatban a különleges vagy kizárólagos jogok rendszerét. Az újabb típusú végberendezések gyors elterjedése és többfunkciós felhasználási lehetőségeik szükségessé teszik, hogy a végfelhasználók szabadon választhassanak a rendelkezésre álló berendezések közül, teljes mértékben hasznot húzva a végberendezések területén lezajlott műszaki fejlődésből.

(4)

A kizárólagos jogok korlátozzák a távközlési végberendezések szabad mozgását mind e berendezések (beleértve a műholdas berendezések) behozatalát és forgalomba hozatalát illetően, mivel bizonyos termékeket nem hoznak forgalomba, mind a csatlakoztatást, az üzembe helyezést és a karbantartást illetően, mivel – figyelembe véve a piac jellemzőit, különösen a termékek sokféleségét és műszaki jellegét – a monopóliumokat semmi sem ösztönzi arra, hogy olyan termékekre vonatkozóan nyújtsanak ilyen szolgáltatást, amelyeket nem azok hoztak forgalomba vagy importáltak, illetve arra, hogy áraikat a költségekhez igazítsák, mert nem kell tartaniuk az új piacra lépők versenyétől. Tekintettel arra, hogy a berendezések piacán rendszerint széles körű a távközlési végberendezések kínálata, bármilyen, az ilyen berendezések behozatalára, forgalomba hozatalára, csatlakoztatására, üzembe helyezésére és karbantartására jogosult vállalkozás számát közvetlenül vagy közvetve korlátozó különleges jog valószínűleg ugyanolyan hatással jár, mint a kizárólagos jogok nyújtása. E kizárólagos vagy különleges jogok az EK-Szerződés 28. cikkével összeegyeztethetetlen, a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedést jelentenek. Ezért el kell törölni a távközlési végberendezések behozatalára, forgalomba hozatalára, csatlakoztatására, üzembe helyezésére és karbantartására vonatkozó valamennyi fennálló kizárólagos jogot, valamint minden azzal azonos hatású jogot – azaz valamennyi különleges jogot, kivéve azon, egy vagy több vállalkozás számára nyújtott jogi vagy közigazgatási előnyöket, amelyek más vállalkozások azon képességét érintik, hogy az említett tevékenységek bármelyikét ugyanazon földrajzi területen és lényegileg azonos körülmények között folytathassák.

(5)

A végberendezésekre vonatkozó különleges vagy kizárólagos jogok gyakorlása folytán a többi tagállamból származó berendezések hátrányban vannak, különösen mivel a felhasználókat megakadályozzák abban, hogy a részükre szükséges berendezéseket a származásuktól függetlenül az áruk és minőségük alapján szabadon válasszák ki. E jogok gyakorlása tehát minden tagállamban összeegyeztethetetlen a Szerződés 31. cikkével.

(6)

A végberendezésekre vonatkozó beszerelési és karbantartási szolgáltatások e berendezések vásárlásakor, illetve bérbevételekor lényeges szerepet játszanak. A kizárólagos jogok fenntartása e területen egyenértékű lenne a kizárólagos értékesítési jogok fenntartásával. Ezeket a jogokat tehát szintén el kell törölni ahhoz, hogy a gyakorlatban érvényesüljön a kizárólagos behozatali és értékesítési jogok megszüntetésének hatása.

(7)

A végberendezések karbantartása a Szerződés 50. cikke szerinti szolgáltatás. A végberendezések karbantartását, amely kereskedelmi szempontból elválaszthatatlan a végberendezések értékesítésétől, a Szerződés 49. cikkének megfelelően szabaddá kell tenni, különösen akkor, ha azt minősített üzemeltetők végzik.

(8)

A végberendezések piacán fennálló helyzet továbbra is lehetővé teszi a Szerződés versenyszabályainak megsértését. Emellett a kereskedelem fejlődését a közösség érdekeivel ellentétes mértékben korlátozza. A végberendezések piacán a verseny intenzitásának növekedéséhez szükség van áttekinthető műszaki előírások meghatározására, amelyek lehetővé teszik a rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről, valamint a megfelelőségük kölcsönös elismeréséről szóló, 1999. március 9-i 1999/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (3) foglalt alapkövetelmények teljesülését és a végberendezések szabad mozgását. Az áttekinthetőséget a műszaki előírások közzététele biztosítja.

(9)

A távközlési végtermékek behozatalára és értékesítésére vonatkozó különleges vagy kizárólagos jogok megléte az EK-szerződés 3. cikkének g) pontjában meghatározott céllal ellentétes helyzetet hoz létre, amely cél szerint olyan rendszert kell kialakítani, amely biztosítja, hogy a belső piacon fennálló verseny mentes a torzulásoktól, és így azt, hogy a verseny nem szűnik meg. A tagállamok a Szerződés 10. cikkének értelmében kötelesek minden olyan intézkedéstől tartózkodni, amely a Szerződés céljainak megvalósítását, beleértve a 3. cikk g) pontjában foglalt cél megvalósítását veszélyeztetheti. Ezért e jogokat a Szerződésnek a Szerződés 3. cikkére tekintettel értelmezett 82. cikkével összeegyeztethetetlennek kell tekinteni, és e jogok állami megadása vagy érvényben tartása a Szerződés 86. cikkének (1) bekezdése szerint tilos.

(10)

Annak érdekében, hogy a felhasználó az általa tetszés szerint választott végberendezést használni tudja, a nyilvános hálózat interfésze jellemzőinek ismertnek és áttekinthetőnek kell lenniük. A tagállamoknak ezért biztosítaniuk e jellemzők közzétételét és a felhasználóknak a nyilvános hálózat interfészéhez történő hozzáférését.

(11)

A végberendezések értékesítése szempontjából a gyártóknak tudniuk kell, hogy termékeiknek milyen műszaki előírásoknak kell megfelelniük. A tagállamoknak ezért formalizálniuk és nyilvánosságra kell hozniuk az előírásokat, amelyeket a műszaki szabványok és szabályok terén, valamint az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (4) megfelelően, tervezetformában be kell azokat jelenteniük a Bizottság részére. Ezen előírásokat a többi tagállamból behozott termékekre csak az 1999/5/EK irányelv 3. cikkében meghatározott alapvető közösségi jogi követelmények tiszteletben tartásához szükséges mértékben lehet kiterjeszteni. A tagállamok minden esetben kötelesek tiszteletben tartani a Szerződés 28. és 30. cikkét, amely szerint az importáló tagállamnak engedélyeznie kell a valamely másik tagállamban jogszerűen gyártott és forgalmazott végterméknek a saját területére történő behozatalát.

(12)

A műszaki előírások áttekinthető, tárgyilagos és hátrányos megkülönböztetéstől mentes alkalmazásának érdekében azok alkalmazásának ellenőrzését a nyilvánvaló összeférhetetlenség miatt nem lehet a végberendezések piacán működő valamely versenytársnak átengedni. A tagállamoknak ezért gondoskodniuk kell arról, hogy az ellenőrzést a hálózat üzemeltetőjétől és az adott piacon működő bármely más versenytárstól független testületre bízzák.

(13)

Ez az irányelv nem érinti a II. melléklet B. részében szereplő irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

1.

„végberendezés”:

2.

„műholdas földiállomás-berendezés”: olyan berendezés, amely műholdak vagy egyéb űrbe telepített rendszerek segítségével alkalmas vagy csak a rádiókommunikációs jelek adására („csak adó”), vagy azok adására és vételére („adó-vevő”), vagy csak vételére („csak vevő”);

3.

„vállalkozás”: az a köz- vagy magánszervezet, amelynek az állam különleges vagy kizárólagos jogokat ad a távközlési végberendezések behozatalára, értékesítésére, beszerelésére, üzembe helyezésére vagy karbantartására;

4.

„különleges jogok”: azon jogok, amelyeket valamely tagállam korlátozott számú vállalkozásra ruház törvényi, rendeleti vagy közigazgatási eszközzel, és amelyek egy adott földrajzi területen:

a)

a vállalkozások számát kettőre vagy annál többre korlátozzák olyan kritériumok alapján, amelyek nélkülözik a tárgyilagosság, arányosság és a hátrányos megkülönböztetéstől való mentesség biztosítását; vagy

b)

az a) pontban említett kritériumoktól eltérő kritériumok szerint jelölnek ki több egymással versenyben álló vállalkozást.

a)

megtagadhatják a műholdas földiállomás-berendezéseknek a nyilvános távközlési hálózatra való csatlakoztatását vagy üzembe helyezését, ha azok nem felelnek meg az 1999/5/EK irányelv alapján elfogadott, vonatkozó közös műszaki előírásoknak vagy – ennek hiányában – ezen irányelv 3. cikkében lefektetett alapvető követelményeknek; amennyiben nincsenek közös műszaki előírások vagy összehangolt szabályozási feltételek, a nemzeti előírásoknak arányban kell állniuk az említett alapvető követelményekkel, és a 98/34/EK irányelv értelmében tájékoztatni kell azokról a Bizottságot, amennyiben az említett irányelv előírja;

b)

megtagadhatják az egyéb végberendezéseknek a nyilvános távközlési hálózatra való csatlakoztatását, ha azok nem felelnek meg az 1999/5/EK irányelv alapján elfogadott, vonatkozó közös műszaki előírásoknak vagy – ennek hiányában – ezen irányelv 3. cikkében lefektetett alapvető követelményeknek;

c)

előírhatják, hogy a gazdasági szereplők rendelkezzenek a végberendezések csatlakoztatásához, üzembe helyezéséhez és karbantartásához szükséges, tárgyilagos, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és nyilvános kritériumok alapján meghatározott műszaki minősítésekkel.

21.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 162/27

(1)

A 896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (2) a Svájc és Liechtenstein által kiadott egyes tartózkodási engedélyeknek a tagállamok által történő egyoldalú elismerésére vonatkozó közös szabályokat állapít meg, lehetővé téve ezáltal az ilyen dokumentumokat birtokló harmadik országbeli állampolgárok külső határokon történő ellenőrzésének egyszerűsített rendszerét.

(2)

A schengeni vívmányok két lépésben történő végrehajtásának eredményeként a 2004. május 1-jén az Európai Unióhoz csatlakozott tagállamok ettől az időponttól kezdődően kötelesek voltak a Svájc és Liechtenstein által kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkező – a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló, 2001. március 15-i 539/2001/EK rendelet (3) értelmében – vízumkötelezettség alá tartozó harmadik országok állampolgárai számára nemzeti vízumot kiadni. E kötelezettség igazgatási többletterheket rótt e tagállamok svájci és liechtensteini konzulátusaira.

(3)

A tagállamok számára azonban nem tűnt szükségesnek, hogy a személyek e csoportja átutazás céljából vízumkötelezettség alá tartozzon, mivel az illegális bevándorlás tekintetében alacsony kockázatot jelentenek a tagállamok számára.

(4)

Tekintettel arra, hogy ugyanez az érvelés érvényes Bulgáriára és Romániára is, a 895/2006/EK határozattal bevezetett egyszerűsített rendszert ki kell terjeszteni Bulgáriára és Romániára is.

(5)

A 896/2006/EK határozat ilyen módosításának lehetővé kell tennie Bulgária és Románia számára – ha a személyek külső határokon történő ellenőrzése egyszerűsített, egyes dokumentumoknak Bulgária, Ciprus és Románia által a területükön történő átutazás céljából kiadott nemzeti vízumaikkal egyenértékűként való egyoldalú elismerésén alapuló rendszerének bevezetéséről szóló 2008. június 17-i 582/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (4) alkalmazása mellett döntenek – a Svájc és Liechtenstein által kiadott, a 896/2006/EK határozat mellékletében felsorolt tartózkodási engedélyek nemzeti átutazóvízumaikkal egyenértékűként történő egyoldalú elismerését.

(6)

Az elismerést a Bulgária és Románia területén történő átutazás céljára kell korlátozni, azon lehetőség sérelme nélkül, hogy e tagállamok rövid távú tartózkodásra jogosító vízumot adjanak ki.

(7)

Bulgária és Románia arra vonatkozó lehetőségét, hogy a 896/2006/EK határozat alkalmazását mellőzzék, a Tanács által a 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdésével összhangban meghatározott időpontig terjedő átmeneti időszakra kell korlátozni.

(8)

A személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 5. cikkének (1) bekezdésében meghatározott beutazási feltételeket teljesíteni kell, az azon rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában megállapított feltétel kivételével úgy, hogy e határozat egyenértékűségi rendszert hoz létre a Bulgária és Románia által kiadott átutazóvízumok és a Svájc és Liechtenstein által kiadott egyes tartózkodási engedélyek tekintetében.

(9)

Mivel e határozat célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, mivel az közvetlenül befolyásolja a külső határokra vonatkozó közösségi vívmányokat, és ezért a fellépés terjedelménél és hatásánál fogva közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e határozat nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(10)

E határozat Izland és a Norvégia tekintetében a schengeni vívmányok rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, e két államnak a schengeni vívmányok (6) végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás értelmében, amelyek az említett megállapodás alkalmazására vonatkozó egyes rendelkezésekről szóló, 1999. május 17-i 1999/437/EK tanácsi határozat (7) 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak.

(11)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt e határozat elfogadásában, és az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel e határozat az Európai Közösséget létrehozó szerződés harmadik része IV. címének rendelkezései szerinti schengeni vívmányokra épül, Dánia az említett jegyzőkönyv 5. cikkével összhangban az e határozat elfogadásának időpontjától számított hat hónapon belül dönt arról, hogy nemzeti jogában végrehajtja-e azt.

(12)

E határozat a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyekben az Egyesült Királyság nem vesz részt a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok (8) egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozatnak megfelelően. Az Egyesült Királyság ezért nem vesz részt ennek elfogadásában, és az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(13)

E határozat a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyekben Írország, az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozatnak (9) megfelelően nem vesz részt. Írország ezért nem vesz részt a határozat elfogadásában, és az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

21.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 162/30

(1)

Az Európai Unió Szolidaritási Alapot (a továbbiakban: Alap) hozott létre, hogy a katasztrófasújtott régiók lakosságával szemben szolidaritását kifejezze.

(2)

A 2006. május 17-i intézményközi megállapodás az Alap igénybevételét évi 1 milliárd EUR felső határig engedélyezi.

(3)

A 2012/2002/EK rendelet tartalmazza azon rendelkezéseket, melyek alapján az Alap igénybe vehető.

(4)

Görögország a 2007. augusztusi erdőtüzek okozta csapásra vonatkozóan kérelmet nyújtott be az Alap igénybevételére.

(5)

Szlovénia a 2007. szeptemberi áradások okozta csapásra vonatkozóan kérelmet nyújtott be az Alap igénybevételére,

21.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 162/31

(1)

A 90/220/EGK tanácsi irányelvnek megfelelően, a genetikailag módosított kukorica (Zea mays L. T25) forgalomba hozataláról szóló, 1998. április 22-i 98/293/EK bizottsági határozat (2) kimondta, hogy jóvá kell hagyni e termék forgalomba hozatalát.

(2)

1998. augusztus 3-án a francia hatóságok jóváhagyták ezt az engedélyt. Az engedély a termék minden használatára kiterjed, így a behozatalra, az élelmiszerekké és takarmánnyá való feldolgozásra és a termesztésre.

(3)

A 90/220/EGK tanácsi irányelv (3) helyébe lépő 2001/18/EK irányelv 35. cikkének (1) bekezdése szerint azokra az eljárásokra, amelyekre nézve a géntechnológiával módosított szervezetek forgalomba hozatalára vonatkozó bejelentést 2002. október 17-ig nem fejezik be, a 2001/18/EK irányelvet kell alkalmazni.

(4)

Ausztria 2000. május 8-án arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy a 90/220/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésével összhangban a Zea mays L. T25 vonalú kukorica használatát és értékesítését annak minden használatára kiterjedően ideiglenesen megtiltja, és megindokolta ezt a döntést.

(5)

A Zea mays L. T25 vonalú kukoricából származó termékek (keményítő és annak minden származéka, nyers és finomított olaj, minden a Zea mays L. T25 vonalú kukoricából előállított hőkezelt vagy erjesztett termék, valamint az abból előállított takarmány) a 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) és az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) szerint engedélyezve vannak. Az Ausztria által bejelentett védzáradék nem vonatkozik e felhasználásokra.

(6)

A növényügyi tudományos bizottság 2001. július 20-án arra a következtetésre jutott, hogy az Ausztria által benyújtott információ nem képez olyan új, jelentős tudományos eredményt, amely az eredeti dokumentáció értékelése során ne lett volna figyelembe véve, és amely okot adna az e termékről ugyanezen bizottság által készített eredeti vélemény felülvizsgálatára.

(7)

Ausztria 2004. január 9-én, valamint 2004. február 9-én és 17-én kiegészítő információt nyújtott be a Bizottsághoz a T25 vonalú kukoricával kapcsolatos nemzeti védintézkedésének alátámasztására.

(8)

A 2001/18/EK irányelv 28. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság kikérte a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) létrehozott és a megfelelő tudományos bizottságok helyébe lépő Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) véleményét.

(9)

Az EFSA 2004. július 8-án arra a következtetésre jutott (7), hogy az Ausztria által benyújtott információ nem képez olyan új tudományos eredményt, amely elegendő alapot adna a T25 vonalú kukorica környezeti kockázatelemzésének érvénytelenítésére, és indokolná e termék használatának és értékesítésének tilalmát Ausztria területén.

(10)

Mivel ilyen körülmények között alaptalan volt az a feltételezés, hogy a termék kockázatot jelentene az emberi egészségre és a környezetre, a Bizottság 2004. november 29-én a 2001/18/EK irányelv 30. cikke (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban az ugyanezen irányelv 30. cikke alapján létrehozott bizottsághoz véleményezésre határozattervezetet nyújtott be, amelyben felkérte Ausztriát az ideiglenes védintézkedés hatályon kívül helyezésére.

(11)

Ez a bizottság azonban nem nyilvánított véleményt, ezért a Bizottság – a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat (8) 5. cikkének (4) bekezdésével összhangban – a meghozandó intézkedésekről javaslatot terjesztett a Tanács elé.

(12)

A Tanács 2005. június 24-én az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésével összhangban minősített többséggel eljárva elutasította a javaslatot.

(13)

Nyilatkozatában a Tanács leszögezte, hogy „még mindig nagyfokú a bizonytalanság a […] T25 fajtába tartozó géntechnológiával módosított kukorica […] piacára vonatkozó nemzeti védintézkedésekkel kapcsolatban”, és felkérte a Bizottságot „a kérdéses, géntechnológiával módosított szervezetekkel kapcsolatos további adatok gyűjtésére, valamint annak további vizsgálatára, hogy a forgalomba hozatal felfüggesztésére irányulóan [az Ausztria] által – ideiglenes elővigyázatossági intézkedésként – hozott intézkedések indokoltak-e, és hogy az ilyen szervezetek engedélyezése jelenleg is megfelel-e a 2001/18/EK irányelvben meghatározott biztonsági követelményeknek.”

(14)

2005 novemberében a Bizottság ismét megkérdezte az EFSA-t, hogy van-e olyan tudományos ismeret, amely arra engedne következtetni, hogy a T25 vonalú kukoricának az engedély feltételei szerinti további forgalomba hozatala kedvezőtlen hatást gyakorolhatna az emberi egészségre vagy a környezetre. Az EFSA-tól különösen azt kérték, hogy vegye figyelembe az e géntechnológiával módosított szervezet biztonságosságáról korábban alkotott tudományos vélemény óta felmerült minden új tudományos fejleményt.

(15)

Az EFSA 2006. március 29-i véleményében (9) arra a következtetésre jutott, hogy semmi sem utal arra, hogy a T25 vonalú kukoricának az engedély feltételei szerinti további forgalomba hozatala kedvezőtlen hatást gyakorolhatna az emberi egészségre, az állatok egészségére vagy a környezetre.

(16)

A Bizottság az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésével összhangban javaslatot nyújtott be a Tanácshoz, amelyben felkérte Ausztriát a védintézkedés hatályon kívül helyezésére.

(17)

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Környezetvédelmi Tanács 2006. december 18-án minősített többséggel elutasította a javaslatot.

(18)

Határozatában a Tanács utalt a 2001/18/EK irányelvben előírt környezetvédelmi kockázatelemzésre és rámutatott, hogy „szükséges az Európai Unióban található mezőgazdasági struktúrák és regionális ökológiai jellegzetességek eltéréseinek módszeresebb számbavétele a környezeti kockázatelemzés során”.

(19)

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság a Környezetvédelmi Tanács 2006. december 18-i határozatára tekintettel módosított javaslatot nyújtott be, amely Ausztria védintézkedésének csak a környezetvédelmi vonatkozásaira – azaz a termesztésre – utal.

(20)

Ausztria úgy véli, hogy az a munka, amelyet az e vonatkozások szempontjából jelentős tudományos bizonyítékok összegyűjtése céljából indított, indokolja a védintézkedés ideiglenes fenntartását, különös tekintettel a fent említett tanácsi határozat (3) preambulumbekezdésében említett „mezőgazdasági struktúrák és regionális ökológiai jellegzetességek eltéréseire”. A 2001/18/EK irányelv 23. cikkével összhangban a Bizottság felkéri Ausztriát arra, hogy nyújtson be minden általa összegyűjtött tudományos bizonyítékot az újonnan elkészült kockázatelemzéssel együtt, és erről tájékoztassa az összes tagállamot.

(21)

A Bizottság Ausztria beadványa és annak tudományos értékelése alapján – a 2001/18/EK irányelv 23. cikkével összhangban – el fog járni az osztrák védintézkedés ezen vonatkozásaival kapcsolatban.

(22)

A 90/220/EGK irányelv szerint a Zea mays L. T25 vonalú kukoricára megadott engedély élelmiszer- és takarmánybiztonsági vonatkozásai (a behozatalt és a feldolgozást is beleértve) Európában mindenütt azonosak, és az EFSA ezekről szóló vizsgálatának következtetése szerint valószínűtlen az, hogy a termék kedvezőtlen hatást gyakoroljon az emberi egészségre vagy az állatok egészségére.

(23)

A Bizottság javaslata Ausztria tilalmának csak az élelmiszer- és takarmánybiztonsági vonatkozásait veszi figyelembe, nevezetesen a feldolgozatlan magbélnek, mint további feldolgozásra, illetve élelmiszerként és takarmányként való közvetlen felhasználásra szolgáló nyersanyagnak a behozatalára és feldolgozására vonatkozó tilalmát.

(24)

Ilyen körülmények között Ausztriának hatályon kívül kell helyeznie a Zea mays L. T25 vonalú kukoricának legalább a behozatalára és az élelmiszerré, illetve takarmánnyá való feldolgozására vonatkozó védintézkedéseit.

(25)

Az e határozatban foglalt intézkedések nincsenek összhangban a 2001/18/EK irányelv 30. cikke értelmében létrehozott bizottság véleményével, ezért a Bizottság ezekről az intézkedésekről javaslatot nyújtott be a Tanácshoz. A 2001/18/EK irányelv 30. cikkének (2) bekezdésében meghatározott időtartam lejártáig a Tanács nem fogadta el a javasolt intézkedéseket, és nem is jelezte, hogy ellenzi őket, ezért az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésével összhangban az intézkedéseket a Bizottságnak kell elfogadnia,

21.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 162/34

(1)

A 793/93/EGK rendelet értelmében az alábbi anyagok értékelendő elsőbbségi anyagoknak minősülnek, a 793/93/EGK rendeletben megállapított elsőbbségi anyagok első és negyedik listájáról rendelkező 1179/94/EK (2), illetve 2364/2000/EK (3) bizottsági rendelettel összhangban:

(2)

Az említett rendeleteknek megfelelően kijelölt referens tagállamok a létező anyagok embert és környezetet érintő kockázatainak becslésére vonatkozó elvek megállapításáról szóló, 1994. június 28-i 1488/94/EK bizottsági rendelettel (4) összhangban befejezték az említett anyagokkal kapcsolatos, az embert és a környezetet érintő kockázatok értékelését és a 793/93/EGK tanácsi rendeletnek megfelelően stratégiát javasoltak a kockázatok csökkentésére.

(3)

A toxicitási, ökotoxicitási és környezetvédelmi tudományos bizottság (a továbbiakban: SCTEE) és az egészségügyi és környezeti kockázatok tudományos bizottsága (a továbbiakban: EKKTB) konzultációt követően véleményeket bocsátott ki az előadók által elvégzett kockázatértékelésekre vonatkozóan. A véleményeket közzétették a tudományos bizottságok weboldalán.

(4)

A kockázatértékelés eredményei és a kockázatcsökkentésre irányuló stratégiák további eredményei a vonatkozó bizottsági közleményben (5) találhatók.

(5)

Az értékelés alapján egyes anyagokra vonatkozóan indokolt bizonyos kockázatcsökkentő intézkedések ajánlása.

(6)

A munkavállalók számára ajánlott kockázatcsökkentő intézkedéseket a munkavállalók védelmére vonatkozó jogszabályok keretében kell figyelembe venni, amelyek megfelelő keretet nyújtanak az adott anyagok kockázatainak szükséges mértékű korlátozásához.

(7)

Az ebben az ajánlásban megfogalmazott kockázatcsökkentő intézkedések összhangban vannak a 793/93/EGK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének megfelelően felállított bizottság véleményével,

1.

A European Chlorinated Solvents Association (a klórozott oldószerekkel foglalkozó európai társaság) által az anyag európai gyártói, forgalmazói és fogyasztói részéről létrejött önkéntes megállapodás, amely azon vásárlók körére korlátozza az anyag árusítását, akik megfelelnek a triklór-etilén fémtisztításra töténő biztonságos használatát leíró alapszabálynak. Az alapszabály előírja, hogy a felhasználók a triklór-etilént fémtisztításra csak zárt vagy elszigetelt rendszerekben használhatják az EN 12921 európai szabvány 4. részének előírásai szerint; a szabály betartását harmadik fél által elvégzett monitoringgal ellenőrzik.

2.

A benzol előállító és/vagy feldolgozó egységekben az ipariszennyvíz-kezelő telepekkel kapcsolatos, potenciális kockázatok megszüntetése érdekében javasolt, hogy az érintett tagállamok illetékes hatóságainak a (környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló) 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) értelmében kibocsátott engedélyekben a benzolra vonatkozóan feltételeket, kibocsátási határértékeket vagy ekvivalens paramétereket, illetve technikai intézkedéseket meghatározni annak érdekében, hogy az érintett létesítmények a rendelkezésre álló legjobb technológiák szerint működjenek, figyelembe véve ezen létesítmények műszaki jellemzőit, földrajzi elhelyezkedését és a helyi környezeti tényezőket.

3.

A tagállamok körültekintően ellenőrizzék a rendelkezésre álló legjobb technológiák benzol tekintetében történő alkalmazását, és minden fontos fejleményről tegyenek jelentést a Bizottságnak a rendelkezésre álló legjobb technológiákról való információcsere keretében.

4.

A (környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló) 2008/1/EK irányelv szerinti engedélyezés és ellenőrzés megkönnyítése érdekében a benzolnak „a rendelkezésre álló legjobb technológiákra” vonatkozó, jelenleg előkészítés alatt álló iránymutatásba történő belefoglalása.

5.

Az ipariszennyvíz-telepek mikroorganizmusainak expozíciójának szükség szerint nemzeti szabályok által történő ellenőrzése annak biztosítására, hogy ne merüljön fel a mikroorganizmusokat és a környezetet érintő kockázat.

6.

Az antropogén anyagok – köztük a TAME – felszín alatti vizekbe történő bejutásának megakadályozása napjaink közösségi jogalkotásának (7) egyik legfontosabb célja. A Bizottság tehát azt ajánlja, hogy – ahol megfelelő – kerüljenek kialakításra monitoring programok, lehetővé téve a felszín alatti vizekben jelentkező TAME-szennyezés korai észlelését.

7.

Azt is ajánljuk továbbá, hogy a benzin föld alatti tárolását és elosztását lehetővé tevő rendszerek kialakítása és működtetése során széleskörűen alkalmazzák a rendelkezésre álló legjobb technológiákat az üzemanyagtöltő állomásokon. Ebben a tekintetben a tagállamoknak meg kellene fontolniuk kötelező előírások kialakítását kifejezetten az azokon a területeken lévő valamennyi üzemanyagtöltő állomásra vonatkozóan, ahol visszatáplálás történik a felszín alatti vizekbe.

8.

Az érintett tagállamok illetékes hatóságainak a 2008/1/EK irányelv értelmében kibocsátott engedélyekben feltételeket, kibocsátási határértékeket vagy ekvivalens paramétereket, illetve technikai intézkedéseket kell meghatározniuk a TAME-ra vonatkozóan annak érdekében, hogy az érintett létesítmények a rendelkezésre álló legjobb technológiák szerint működjenek, figyelembe véve ezen létesítmények műszaki jellemzőit, földrajzi elhelyezkedését és a helyi környezeti tényezőket.

9.

A tagállamok körültekintően ellenőrzik a rendelkezésre álló legjobb technológiák TAME tekintetében történő alkalmazását, és minden fontos fejleményről jelentést tesznek a Bizottságnak a rendelkezésre álló legjobb technológiákról való információcsere keretében.

10.

A felszíni vízbe történő helyi kibocsátásokat szükség szerint nemzeti szabályok által ellenőrzik annak biztosítására, hogy ne merüljön fel környezetet érintő kockázat.

11.

A felszín alatti víz védelmére javasolt kockázatcsökkentő intézkedések alkalmasnak tekinthetők a környezeti hatásként jelentkező káros hatások elleni védelemre.

12.

Ennek az ajánlásnak az anyagokat importáló, előállító, szállító, tároló, készítménnyé összeállító vagy más módon feldolgozó, felhasználó, ártalmatlanító vagy visszanyerő valamennyi ágazat és a tagállamok a címzettjei.

21.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 162/37

(1)

A 793/93/EGK rendelet értelmében az alábbi anyagok értékelendő elsőbbségi anyagoknak minősülnek, a 793/93/EGK rendeletben megállapított elsőbbségi anyagok harmadik és negyedik listájáról rendelkező 143/97/EK (2), illetve 2364/2000/EK (3) bizottsági rendelettel összhangban:

(2)

Az említett rendeleteknek megfelelően kijelölt referens tagállamok a létező anyagok embert és környezetet érintő kockázatainak becslésére vonatkozó elvek megállapításáról szóló, 1994. június 28-i 1488/94/EK bizottsági rendelettel (4) összhangban befejezték az említett anyagokkal kapcsolatos, az embert és a környezetet érintő kockázatok értékelését és a 793/93/EGK tanácsi rendeletnek megfelelően stratégiát javasoltak a kockázatok csökkentésére.

(3)

Az egészségügyi és környezeti kockázatok tudományos bizottsága (SCHER) konzultációt követően véleményeket bocsátott ki a referensek által elvégzett kockázatértékelésekre vonatkozóan. A véleményeket közzétették a tudományos bizottság weboldalán.

(4)

A kockázatértékelés eredményei és a kockázatcsökkentésre irányuló stratégiák további eredményei a vonatkozó bizottsági közleményben (5) találhatók.

(5)

Az értékelés alapján egyes anyagokra vonatkozóan indokolt bizonyos kockázatcsökkentő intézkedések ajánlása. A kifejezetten meg nem nevezett anyagok vonatkozásában a Bizottság nem tesz ajánlást ezen ajánlás címzettjei részére.

(6)

A munkavállalók számára ajánlott kockázatcsökkentő intézkedéseket a munkavállalók védelmére vonatkozó jogszabályok keretében kell figyelembe venni, amelyek megfelelő keretet nyújtanak az adott anyagok kockázatainak szükséges mértékű korlátozásához.

(7)

Az ebben az ajánlásban megfogalmazott kockázatcsökkentő intézkedések összhangban vannak a 793/93/EGK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének megfelelően felállított bizottság véleményével,

1.

Az EPTAC-ot a gyártásban használó vagy a keményítő kationizálása során kationizáló szerként alkalmazó munkavállalók legyenek figyelemmel a kifejezetten az adott ágazatra vonatkozó, nemzeti szinten kialakított valamennyi iránymutatásra, amelyet a Bizottság által a (vegyi anyagokról szóló) 98/24/EK tanácsi irányelv (6) 12. cikkének (2) bekezdése szerint kialakított nem kötelező gyakorlati iránymutatások alapján hoztak létre.

2.

Az EPTAC környezetbe történő helyi kibocsátását szükség szerint nemzeti szabályok által ellenőrzik annak biztosítására, hogy ne merüljön fel környezetet érintő kockázat.

3.

A CHPTAC-ot a keményítő kationizálása során kationizáló szerként alkalmazó munkavállalók legyenek figyelemmel a kifejezetten az adott ágazatra vonatkozó, nemzeti szinten kialakított valamennyi iránymutatásra, amelyet a Bizottság által a 98/24/EK irányelv 12. cikkének (2) bekezdése szerint kialakított nem kötelező gyakorlati iránymutatások alapján hoztak létre.

4.

A CHPTAC környezetbe történő helyi kibocsátását szükség szerint nemzeti szabályok által ellenőrzik annak biztosítására, hogy ne merüljön fel környezetet érintő kockázat.

5.

Ennek az ajánlásnak az anyagokat importáló, előállító, szállító, tároló, készítménnyé összeállító vagy más módon feldolgozó, felhasználó, ártalmatlanító vagy visszanyerő valamennyi ágazat és a tagállamok a címzettjei.

21.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 162/39

(1)

Az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról, a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 84/253/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. május 17-i 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) a jog szerinti könyvvizsgálat tekintetében minimális harmonizációt ír hoz létre. Az irányelv 31. cikke értelmében a Bizottság jelentést tesz az európai tőkepiacokon végzett jog szerinti könyvvizsgálatokra vonatkozó nemzeti felelősségi szabályok hatásairól, valamint a jog szerinti könyvvizsgálók és könyvvizsgáló cégek biztosításának feltételeiről, és ha megfelelőnek tartja, ajánlásokat tesz.

(2)

A tőkepiacok zavartalan működésének feltétele a fenntartható könyvvizsgálati kapacitás és a könyvvizsgálói szolgáltatások versenypiaca, amely utóbbinak jellemzője, hogy elégséges választék áll rendelkezésre olyan könyvvizsgáló cégekből, amelyek képesek és hajlandóak azon vállalkozások jog szerinti könyvvizsgálatát elvégezni, amelyek értékpapírjait valamelyik tagállam szabályozott piacán bevezették. A vállalkozások tőzsdei értékének egyre nagyobb mértékű ingadozása a felelősségi kockázatok jelentős növekedéséhez vezetett, míg az ilyen könyvvizsgálatokhoz kapcsolódó kockázatok elleni biztosításokhoz való hozzáférés egyre korlátozottabbá vált.

(3)

Mivel a korlátlan és egyetemleges felelősség visszatarthatja a könyvvizsgáló cégeket és hálózatokat attól, hogy belépjenek a Közösségben jegyzett társaságok nemzetközi könyvvizsgálói piacára, nem sok kilátás van olyan új könyvvizsgáló hálózatok felbukkanására, amelyek el tudják végezni a szóban forgó vállalkozások jog szerinti könyvvizsgálatát.

(4)

Korlátozni kellene tehát a jegyzett társaságok jog szerinti könyvvizsgálatát végző könyvvizsgálók és könyvvizsgáló cégek – köztük a csoportkönyvvizsgálók – felelősségét. Nem indokolt azonban a felelősség korlátozása akkor, ha a könyvvizsgáló szándékosan nem tesz eleget szakmai kötelezettségeinek, tehát ilyen esetekre a felelősség korlátozásának nem kellene vonatkozni. Nem lenne helyénvaló továbbá az sem, ha a korlátozás érintené a sértett feleknek a méltányos kártérítéshez való jogát.

(5)

Tekintettel a tagállamokban hatályos polgári jogi felelősségi rendszerek közötti jelentős eltérésekre, pillanatnyilag az a megfelelő megoldás, hogy minden tagállam megválaszthassa a korlátozásnak azt a módját, amely szerinte az adott polgári jogi felelősségi rendszer szempontjából a legalkalmasabb.

(6)

A tagállamoknak következésképpen lehetőséget kell adni, hogy nemzeti jogukban felső határértéket állapítsanak meg a könyvvizsgálók felelősségére vonatkozóan. A másik lehetőség, hogy a tagállamok nemzeti joguk alapján arányos felelősségre épülő rendszert hoznak létre, amely értelmében a jog szerinti könyvvizsgálók és könyvvizsgáló cégek nem a többi féllel együtt egyetemlegesen, csak a kár általuk okozott hányadának arányában viselik a felelősséget. Szükséges lenne továbbá az is, hogy azokban a tagállamokban, ahol a jog szerinti könyvvizsgálók ellen csak a könyvvizsgálat tárgyát képező társaság léphet fel követeléssel, az egyes részvényesek vagy harmadik felek pedig nem, a tagállam – a vizsgált társaság befektetőinek nyújtott megfelelő garanciák mellett – lehetőséget biztosítson a társaságnak, részvényeseinek és a könyvvizsgálónak a könyvvizsgáló felelősségének korlátozására,

(1)

Az ajánlás tárgya az olyan társaságok jog szerinti (konszolidált) éves könyvvizsgálatát végző könyvvizsgálók és könyvvizsgáló cégek polgári jogi felelőssége, amelyek be vannak jegyezve valamelyik tagállamban, és amelyek értékpapírjait valamely tagállam szabályozott piacán bevezették.

(2)

A jog szerinti könyvvizsgálók és könyvvizsgáló cégek szakmai kötelességszegésből származó polgári jogi felelősségét – a jog szerint könyvvizsgálók vagy könyvvizsgáló cégek által elkövetett szándékos kötelességszegés eseteit kivéve – korlátozni kellene.

(3)

A felelősséget a könyvvizsgálat tárgyát képező társasággal és a nemzeti jog szerint kártérítési követelés benyújtására jogosult egyéb harmadik felekkel szemben kellene korlátozni.

(4)

A polgári jogi felelősség semmilyen korlátozása nem akadályozhatja meg, hogy a károsult feleket méltányos kártérítésben részesítsék.

(5)

A tagállamoknak intézkedéseket kellene tenni a felelősség korlátozására. Ennek érdekében ajánljuk, hogy különösen az alábbi módszerek közül alkalmazzanak egyet vagy akár többet is:

(6)

Amennyiben a felelősséget az 5. pont c) alpontjában említett megállapodás útján korlátozzák, a tagállamoknak biztosítaniuk kellene a következő feltételek teljesülését:

(7)

Mielőtt a tagállamok az 5. pont a)–c) alpontjában említett módszerek végrehajtására irányuló intézkedéseket vagy a 2., 3. és 4. pontnak megfelelő, egyéb felelősségkorlátozó módszereket fogadnak el, szükséges lenne megvizsgálniuk ezek hatását a pénzügyi piacokra és a befektetőkre, a jegyzett társaságok jog szerinti könyvvizsgálatának piacához való hozzáférés feltételeire, valamint a könyvvizsgálat minőségére, a kockázatok biztosíthatóságára és a könyvvizsgálat tárgyát képező társaságokra.

(8)

A tagállamokat felkérik, hogy az ajánlás alapján hozott intézkedéseikről 2010. június 5-ig tájékoztassák a Bizottságot.

(9)

Ennek az ajánlásnak a tagállamok a címzettjei.