3.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 143/1

(1)

Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Garanciarészlegének finanszírozási rendszerébe tartozó ügyletek tagállamok által végzett vizsgálatáról és a 77/435/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 1989. december 21-i 4045/89/EGK tanácsi rendeletet (2) több alkalommal (3) jelentősen módosították. Az áttekinthetőség és ésszerűség érdekében ezt a rendeletet kodifikálni kell.

(2)

A közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 2005. június 21-i 1290/2005/EK tanácsi rendelet (4) 9. cikke alapján a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a Közösség pénzügyi érdekeinek hatékony védelme érdekében és különösen azért, hogy ellenőrizzék a az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) által finanszírozott műveletek hitelességét és megfelelőségét, továbbá, hogy a szabálytalanságokat megelőzzék és jelezzék, valamint, hogy a szabálytalanságok, illetve hanyagság következtében elveszett összegeket behajtsák.

(3)

A kifizetéseket átvevő, illetve teljesítő vállalkozások kereskedelmi okmányainak vizsgálata az EMGA finanszírozási rendszerébe tartozó ügyletek felügyeletének rendkívül hatékony eszköze lehet. Ez a vizsgálat kiegészíti a tagállamok által már egyébként végzett egyéb ellenőrzéseket. Továbbá e rendelet nem érinti azokat a vizsgálatra vonatkozó nemzeti rendelkezéseket, amelyek az e rendeletben előírtnál szélesebb körűek.

(4)

Az ilyen vizsgálat alapjául szolgáló okmányok körét úgy kell meghatározni, hogy az teljes körű vizsgálat végrehajtását tegye lehetővé.

(5)

A vizsgálatnak alávetendő vállalkozásokat a felelősségükre végrehajtott ügyletek jellege és a kifizetésekre jogosult vagy kötelezett vállalkozásoknak az EMGA finanszírozási rendszerén belüli pénzügyi jelentősége alapján kell kiválasztani.

(6)

Továbbá meg kell állapítani, hogy minimálisan hány vizsgálatra kerüljön sor a kereskedelmi okmányok esetében. Ezt a számot olyan módszerrel kell meghatározni, amely eleve kizárja, hogy a tagállamok között az EMGA keretébe tartozó kiadásaik szerkezetének különbségeiből adódóan lényeges különbségek legyenek. Ezt a módszert az EMGA finanszírozási rendszerében bizonyos pénzügyi jelentőséggel rendelkező vállalkozások számát alapul véve lehet megállapítani.

(7)

Meg kell határozni a vizsgálatot végző tisztviselők hatáskörét, valamint a vállalkozások arra vonatkozó kötelezettségeit, hogy az előírt időtartamra e tisztviselők rendelkezésére bocsássák a kereskedelmi okmányokat és az általuk kért információt részükre megadják. Arról is rendelkezni kell, hogy a kereskedelmi okmányok bizonyos esetekben lefoglalhatók legyenek.

(8)

A mezőgazdasági kereskedelem nemzetközi szerkezetére tekintettel és a belső piac működése céljából szükség van a tagállamok közötti együttműködés megszervezésére. Emellett szükség van arra, hogy a harmadik országban székhellyel rendelkező, kifizetést átvevő, illetve teljesítő vállalkozások központosított dokumentációs rendszerét a Közösség szintjén megteremtsék.

(9)

Jóllehet elsődlegesen a tagállamok felelőssége, hogy vizsgálati programjaikat elfogadják, szükség van arra, hogy e programokat a Bizottsággal közöljék, hogy az elláthassa felügyeleti és koordináló szerepét, és ezáltal biztosított legyen a programok megfelelő kritériumok alapján történő elfogadása. A vizsgálat így azokra az ágazatokra, illetve vállalkozásokra összpontosítható, amelyeknél nagy a csalás veszélye.

(10)

Alapvető fontosságú, hogy minden tagállamban legyen az e rendelet alkalmazásának nyomon követéséért és az e rendelet szerinti vizsgálat végrehajtásának összehangolásáért felelős külön hivatal. A külön hivatal tisztviselői e rendeletnek megfelelően vizsgálatokat végezhetnek a vállalkozásoknál.

(11)

Az e rendelet alapján vizsgálatot végző hivatalokat úgy kell megszervezni, hogy függetlenségük a kifizetés előtti vizsgálatot végző hivataloktól biztosított legyen.

(12)

A kereskedelmi okmányok vizsgálata során szerzett információ szakmai titoktartás tárgyát képezi.

(13)

Közösségi szintű információcserét kell kialakítani annak érdekében, hogy e rendelet alkalmazásának eredményeit hatékonyabban lehessen felhasználni,

a)

„kereskedelmi okmány”: a vállalkozás üzleti tevékenységével összefüggő minden könyv, nyilvántartás, elismervény és bizonylat, számla, termelés- és minőség-nyilvántartás, levelezés, valamint a bármilyen típusú kereskedelmi adatok, beleértve az elektronikusan tárolt adatokat, amennyiben ezek az iratok közvetlenül vagy közvetve az (1) bekezdésben említett ügyletekhez kapcsolódnak;

b)

„harmadik személy” minden természetes, illetve jogi személy, aki, illetőleg amely az EMGA finanszírozási rendszerében végrehajtott ügyletekkel közvetlenül vagy közvetve kapcsolatba hozható.

a)

a szállítók, ügyfelek, fuvarozók és egyéb harmadik személyek kereskedelmi okmányaival történő összehasonlítások;

b)

szükség esetén a készletek mennyiségének és jellegének fizikai ellenőrzése;

c)

az EMGA finanszírozási rendszerén belül végrehajtott ügyletekhez vezető vagy azok következtében keletkező pénzmozgások nyilvántartásával történő összehasonlítások; valamint

d)

a vizsgálat során a könyvvitellel, illetve a pénzügyi mozgások nyilvántartásával kapcsolatban végzett olyan ellenőrzések, amelyek bizonyítják, hogy a kifizető ügynökség birtokában levő, a kedvezményezett támogatásának kifizetését igazoló okmányok pontosak.

a)

ha a vállalkozás vagy a harmadik személy más tagállamban rendelkezik székhellyel, mint ahol a kérdéses összeg kifizetése vagy átvétele történt, illetve történnie kellett volna;

b)

vagy más tagállamban rendelkezik székhellyel, mint ahol a vizsgálathoz szükséges okmányok és adatok találhatók.

a)

a vizsgálatnak alávetendő vállalkozások száma és azok ágazatonkénti lebontása a hozzájuk kapcsolódó összegeket figyelembe véve;

b)

a program kidolgozására elfogadott kritériumok.

a)

az e rendeletben előírt vizsgálatnak a szóban forgó hivatal által közvetlenül alkalmazott tisztviselők közreműködésével történő végrehajtásáért; vagy

b)

az egyéb hivatalokhoz tartozó tisztviselők által végzett vizsgálat összehangolásáért és felügyeletéért.

a)

az e rendelet szerinti vizsgálatok végrehajtásáért felelős nemzeti tisztviselők olyan képzéséért, amely lehetőséget nyújt számukra a feladataik ellátásához szükséges ismeretanyag elsajátítására;

b)

a vizsgálati jelentések és minden egyéb, e rendelet alapján és annak előírásai szerint végzett vizsgálatokkal összefüggő okmány kezeléséért;

c)

a 9. cikk (1) bekezdésében említett jelentések és a 10. cikkben említett programok elkészítéséért és közléséért.

3.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 143/10

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 1580/2007/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

3.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 143/12

(1)

Az 510/2006/EK rendelet 6. cikke (2) bekezdésének első albekezdésével összhangban és ugyanezen rendelet 17. cikkének (2) bekezdése értelmében Olaszországnak a „Casatella Trevigiana” elnevezés bejegyzése iránti kérelmét közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2).

(2)

Mivel a Bizottsághoz nem érkezett az 510/2006/EK rendelet 7. cikke szerinti kifogást tartalmazó nyilatkozat, az elnevezést be kell jegyezni,

3.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 143/13

(1)

2007. július 23-án az Európai Vegyipari Tanács (CEFIC) (a továbbiakban: panaszos) a Kínai Népköztársaságból származó citromsav behozatalára vonatkozóan panaszt nyújtott be egy olyan gyártó nevében, amelynek termelése a citromsav teljes közösségi gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 25 %-át teszi ki.

(2)

A panasz bizonyítékot tartalmazott az említett termék dömpingjére és az abból eredő jelentős kárra vonatkozóan, ami elegendőnek bizonyult az eljárás megindítására.

(3)

Az eljárást a 2007. szeptember 4-én, az eljárás megindításáról szóló értesítésnek (2) az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételével indították meg.

(4)

A Bizottság a dömpingellenes eljárás megindításáról hivatalosan értesítette az exportáló gyártókat, az importőröket, az ismert érintett felhasználókat és szervezeteiket, a fogyasztói szervezeteket, az exportáló ország képviselőit, valamint a közösségi gyártókat. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, valamint meghallgatást kérjenek az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül.

(5)

Annak érdekében, hogy az exportáló gyártók piacgazdasági elbánás vagy egyéni elbánás iránti kérelmet nyújthassanak be, a Bizottság formanyomtatványokat küldött az ismert érintett kínai exportáló gyártóknak és a Kínai Népköztársaság képviselőinek. Nyolc exportáló gyártó, beleértve a velük kapcsolatban álló vállalatokat is, kérelmezte a piacgazdasági elbánást az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése alapján, illetve az egyéni elbánást, amennyiben a vizsgálat azt állapítja meg, hogy nem teljesítik a piacgazdasági elbánás feltételeit.

(6)

A vizsgálatban érintett exportáló gyártók és importőrök nyilvánvalóan nagy számára való tekintettel a dömpingellenes eljárás megindításáról szóló értesítés az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavétel alkalmazását irányozta elő.

(7)

Annak érdekében, hogy a Bizottság el tudja dönteni, szükséges-e a mintavétel, és amennyiben igen, kiválaszthassa a mintát, az exportáló gyártókat, az importőröket és a nevükben eljáró képviselőiket felkérték arra, hogy jelentkezzenek a Bizottságnál, és a dömpingellenes eljárás megindításáról szóló értesítés közzétételét követő 15 napon belül nyújtsák be az értesítésben foglaltaknak megfelelően az érintett termékkel kapcsolatos tevékenységeikre vonatkozó alapvető információkat.

(8)

A közösségi gyártók esetében, az alaprendelet 17. cikkével összhangban, a Közösségbe irányuló citromsav legnagyobb reprezentatív exportmennyisége alapján olyan mintát választottak ki, amely a rendelkezésre álló időn belül ésszerűen megvizsgálható. Az exportáló gyártóktól kapott információk alapján a Bizottság kiválasztotta azt a négy vállalatot vagy kapcsolatban álló vállalatcsoportot (a továbbiakban: mintavételben szereplő vállalatok), amelyek a legnagyobb mennyiségben exportálnak a Közösségbe. A vizsgálati időszakban az exportvolumen tekintetében a Kínai Népköztársaságból a Közösségbe exportált citromsav teljes exportjának 79 %-át a négy kiválasztott vállalat teljesítette. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban konzultáltak az érintett felekkel, akik nem emeltek kifogást.

(9)

A mintában nem szereplő négy gyártó az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdésével összhangban egyéni dömpingkülönbözet megállapítását kérelmezte. Csak egy vállalat, a DSM Citric Acid (Wuxi) Ltd. nyújtotta be a kért információkat az előírt határidőn belül. Ezért a Bizottsághoz csak egy hiánytalan egyéni dömpingkülönbözet iránti kérelem érkezett be. A Bizottság megállapítása szerint a kérelem nem jelent túlzott terhet és nem akadályozza a vizsgálat megfelelő időben történő befejezését, ezért azt elfogadták.

(10)

A kapcsolatban nem álló közösségi importőrök esetében, az alaprendelet 17. cikkével összhangban, a Közösségbe irányuló citromsavimport legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján olyan mintát választottak ki, amely a rendelkezésre álló időn belül ésszerűen megvizsgálható. A kapcsolatban nem álló közösségi importőröktől kapott információk alapján a Bizottság kiválasztotta azt a négy vállalatot vagy kapcsolatban álló vállalatcsoportot (a továbbiakban: mintavételben szereplő vállalatok), amelyek a legnagyobb mennyiségben importálnak a Közösségbe. A vizsgálati időszakban az importvolumen tekintetében a Kínai Népköztársaságból a Közösségbe behozott citromsav teljes importjának 36 %-át a négy kiválasztott vállalat teljesítette. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban konzultáltak az érintett felekkel, akik nem emeltek kifogást. A mintában szereplő egyik importőr nem tudta rendelkezésre bocsátani a szükséges információkat. A három fennmaradó vállalat a vizsgálati időszakban a Kínai Népköztársaságból a Közösségbe behozott citromsav teljes importjának 29 %-át teljesítette.

(11)

A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a dömping, az ebből eredő kár és a közösségi érdek ideiglenes megállapítása szempontjából szükségesnek tartott, és ellenőrző látogatásokat tett a következő vállalatok telephelyén:

(12)

Minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tették a meghallgatást, amely azt kérelmezte, illetve amely ismertette azokat a különleges okokat, amelyek meghallgatását indokolják.

(13)

Figyelembe véve annak szükségességét, hogy a piacgazdasági elbánásban esetlegesen nem részesülő exportáló gyártók számára rendes értéket állapítsanak meg, a rendes érték egy analóg ország – ez esetben Kanada (lásd a (40) és a (44) preambulumbekezdést) – adatai alapján történő megállapítása céljából ellenőrzést végeztek a következő vállalat telephelyén:

(14)

A dömpingre és kárra vonatkozó vizsgálat a 2006. július 1-jétől2007. június 30-ig terjedő időszakra vonatkozott (a továbbiakban: vizsgálati időszak vagy VI). A kárfelmérés szempontjából lényeges tendenciákra való tekintettel a Bizottság a 2004. január 1-jétől2007. június 30-ig terjedő időszak (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) adatait elemezte.

(15)

Az érintett termék a citromsav (beleértve a nátrium-citrátot), amelyet számos területen – például italoknál, élelmiszereknél, tisztítószereknél, kozmetikumoknál és gyógyszereknél – használnak savanyítószerként és pH-szabályozóként. Fő nyersanyagai a következők: cukor/melasz, tápióka, kukorica vagy (gabonafélékből nyert) glükóz, valamint a szénhidrátok merítéses, mikrobiális fermentációjához szükséges különböző anyagok.

(16)

Az érintett terméket a citromsav-monohidrát, a vízmentes citromsav és a trinátrium-citrát dihidrát alkotja. Ez a három típus alkotja az érintett terméket, mivel hasonló alapvető kémiai jellemzőkkel és felhasználással rendelkeznek. A termék ezen típusai a 2918 14 00 (citromsav-monohidrát, vízmentes citromsav) és az ex 2918 15 00 (trinátrium-citrát dihidrát) KN-kód alá tartoznak. A 2918 15 00 KN-kód alá sorolnak be olyan sókat és észtereket is, amelyek nem alkotói az érintett terméknek.

(17)

A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy az érintett termékek különböző típusai ugyanazokkal az alapvető technikai és kémiai jellemzőkkel rendelkeznek, és ezeket alapvetően ugyanarra a célra használják. Ennélfogva azokat az eljárás céljából egyetlen terméknek kell tekinteni.

(18)

A Bizottság megállapította, hogy a közösségi gazdasági ágazat által a Közösségben gyártott és értékesített citromsav és a Kínai Népköztársaságban, valamint az analóg országként szolgáló Kanadában gyártott és értékesített citromsav, továbbá a Kínai Népköztársaságban gyártott és a Közösségbe exportált citromsav lényegében azonos technikai és kémiai jellemzőkkel és azonos alapvető felhasználással rendelkezik. Ezért ezek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése szerint ideiglenesen azonosnak tekintendők.

(19)

A (6) preambulumbekezdésben említettek szerint az eljárás megindításáról szóló értesítésben a kínai exportáló gyártók körében mintavételt irányoztak elő. A megadott határidőn belül összesen nyolc vállalatcsoport töltötte ki a mintavételi kérdőívet és küldte meg a kért információkat. Ezeknek a vállalatoknak az importja az Eurostat által jelentett teljes import 96 %-át tette ki. Az együttműködés szintje ezért magasnak tekinthető. Valamennyi exportáló gyártó piacgazdasági elbánást és egyéni elbánást kérelmezett. A (8) preambulumbekezdésben említettek szerint négy vállalatcsoportot választottak ki a mintához a Közösségbe irányuló exportjuk mennyisége alapján.

(20)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően a Kínai Népköztársaságból származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatokban a rendes értéket a 2. cikk (1)–(6) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani azon gyártók esetében, amelyek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételeknek megfelelnek.

(21)

Röviden és kizárólag tájékoztatás céljából az alábbiakban szerepel a piacgazdasági elbánásra vonatkozó követelmények összefoglalása:

(22)

Az eljárásban együttműködő kínai exportáló gyártók valamennyi (nyolc) vállalata, illetve vállalatcsoportja kérelmezte az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján a piacgazdasági elbánást, valamint válaszolt az exportáló gyártóknak szóló piacgazdasági elbánási formanyomtatványra a megadott határidőn belül. Valamennyi csoportban jelen voltak az érintett termék gyártói és a gyártókkal kapcsolatban álló, valamint a citromsav értékesítésében részt vevő vállalatok. A Közösség következetesen ellenőrzi, hogy a kapcsolatban álló vállalatok csoportja mint egész megfelel-e a piacgazdasági elbánás feltételeinek. Az alábbi csoportok kérelmezték a piacgazdasági elbánást:

(23)

A fent említett együttműködő exportáló gyártók tekintetében a Bizottság felkutatott minden szükségesnek ítélt információt, és a piacgazdasági elbánás iránti kérelmükben benyújtott valamennyi szükségesnek ítélt információt ellenőrzött a szóban forgó vállalatok telephelyein.

(24)

A (21) preambulumbekezdésben ismertetett követelményeket két vállalat vagy vállalatcsoport (Laiwu Taihe és DSM Wuxi) teljesítette, és kaphatta meg a piacgazdasági elbánást.

(25)

Három vállalat vagy vállalatcsoport (RZBC Co. Ltd, TTCA Co., Ltd. és Yixing Union Biochemical) jelzáloggal terhelte eszközeinek többségét, hogy hitelt kapjon. Annak ellenére, hogy eszközeik jelentős részét jelzáloggal terhelték, abban a helyzetben voltak, hogy más vállalatoknak nyújtott hitelek esetében garanciát biztosítsanak. Az RZBC, a TTCA Co., Ltd. és a Yixing Union Biochemical hasonló garanciákat kaptak kompenzációként azoktól a vállalatoktól, amelyek számára kezességet vállaltak. A vállalatok ezeket a garanciákat arra használták, hogy összes eszközállományuk 25 % - 50 %-áig terjedő további hiteleket kapjanak. Ezek a vállalatok azzal érveltek, hogy piacgazdaságú országokban is alkalmaznak ilyen rendszert, és ez a rendszer konkrétan szerepel a kínai bankjogban. A vizsgálat során összegyűjtött információk szerint azonban az általános banki gyakorlatban a garanciaként használt eszközök értéke csak kis hányadának megfelelő értékben adnak hiteleket, és ezt az értéket meghaladóan nem. Emellett az a bankrendszer, amelyen keresztül a hiteleket nyújtották, jelentős állami befolyás alatt állt. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a három fent említett vállalat nem teljesítette a (21) preambulumbekezdésben ismertetett 1. követelményt. Ebből adódóan e vállalatok nem részesíthetők piacgazdasági elbánásban.

(26)

Két vállalat esetében (TTCA Co., Ltd. és Weifang Ensign) jelentősen (500–1 500 %) növekedett a területhasználati jog és/vagy a befektetett eszközök értéke viszonylag rövid időn belül, azaz a vállalat általi, tőkerészesedésként szolgáló megszerzés vagy megvásárlás és az (1–5 évvel) későbbi időpont között, amikor ismét sor került értékelésükre. Ez azt mutatja, hogy a szóban forgó eszközöket a piaci ár alatti értéken szerezték be, ami rejtett támogatásnak minősül. Mindkét vállalat azt állította, hogy a növekedés valójában nem volt jelentős, és az összehasonlítható eszközöknek a Kínában általánosan megfigyelhető értéknövekedésével párhuzamosan történt. Ezen állítást azonban nem támasztották alá tényekkel. Mivel a vállalatoknak jelentős előnyük származott abból, hogy az eszközöket lényegesen a piaci érték alatti áron vásárolták meg, a (21) preambulumbekezdésben ismertetett 3. követelmény nem teljesül.

(27)

Az egyik vállalat, az Anhui BBCA Biochemical Co., Ltd jelentős (összes eszközállományának közel 10 %-át, illetve éves forgalmának 15 %-át kitevő) pénzösszeget kapott a vizsgálati időszak alatt. Emellett bizonyos létesítményekért nem fizetett bérleti díjat. Figyelembe véve az említetteket és a kapott támogatás jelentős szintjét, megállapítható, hogy a (21) preambulumbekezdésben ismertetett 1. és 3. követelmény nem teljesül. A vállalatnak az említettekre vonatkozó észrevételei alapján nem változtatható meg ez a megállapítás.

(28)

Az egyik vállalat, a Shanxi Ruicheng eszközeinek mintegy 20 %-át kitevő értékű személyi kölcsönt kapott. E kölcsönök esetében (ez idáig) nem határozták meg a visszafizetés határidejét, és nem került sor eredményelszámolásra vagy kamatfizetésre. A vállalat hitelköltségei ezért jelentősen torzultak. Mivel a vállalat nem tudta bemutatni az említett kölcsönökről szóló szerződéseket, nem zárható ki, hogy e kölcsönöket állami beavatkozás mellett adták, ami azt jelenti, hogy a (21) preambulumbekezdésben ismertetett 1. követelmény nem teljesül. A vállalatnak az említettekre vonatkozó észrevételei alapján nem változtatható meg ez a megállapítás.

(29)

A fentiek alapján a piacgazdasági elbánást kérelmező nyolc kínai vállalat, illetve vállalatcsoport közül hat nem tudta bizonyítani, hogy teljesítik az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelményeket.

(30)

Ennek alapján döntöttek úgy, hogy a piacgazdasági elbánást két vállalat (Laiwu Taihe és DSM Wuxi) részére adják meg, és a fennmaradó hat vállalat/vállalatcsoport esetében elutasítják a kérelmet. A tanácsadó bizottsággal konzultációt folytattak, amely nem kifogásolta e következtetéseket.

(31)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint vám megállapítása esetén az említett cikk hatálya alá tartozó országok vonatkozásában az egész országra kiterjedő vámot vetnek ki, kivéve azokat az eseteket, amikor a vállalatok képesek bizonyítani, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott valamennyi követelménynek megfelelnek.

(32)

A piacgazdasági elbánásért folyamodó valamennyi exportáló gyártó egyúttal egyéni elbánást is kérelmezett arra az esetre, ha nem adják meg számukra a piacgazdasági elbánást.

(33)

Azon hat vállalat vagy vállalatcsoport közül, amelyeknek nem adták meg a piacgazdasági elbánást, valamennyi teljesítette a 9. cikk (5) bekezdésében szereplő összes kritériumot és egyéni elbánásban részesült.

(34)

A mintában szereplő valamennyi vállalat, valamint az egyéni dömpingkülönbözet iránti hiánytalan kérelmet benyújtott, a (9) preambulumbekezdésben említett egyetlen vállalat (a továbbiakban: vizsgált vállalatok) esetében meg kellett állapítani a rendes értéket.

(35)

A Bizottság a rendes érték meghatározása során először az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban minden olyan exportáló gyártó esetében, amelyeknek megadható a piacgazdasági elbánás, megvizsgálta, hogy az érintett termék független vevőknek történő belföldi értékesítése reprezentatív-e, azaz a belföldi eladások összvolumene elérte-e az érintett termék a Közösségbe irányuló teljes exportjának legalább 5 %-át. Az öt megvizsgált vállalat közül egy (DSM Wuxi) kapott piacgazdasági elbánást. A piacgazdasági elbánásban részesülő vállalat esetében az érintett termék belföldi értékesítése reprezentatívnak bizonyult.

(36)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy az érintett termék egyes típusainak belföldi értékesítése, amelyeket belföldön reprezentatív mennyiségben értékesítettek, az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerint a rendes kereskedelmi forgalomban megvalósuló értékesítésnek tekinthető-e. Ez oly módon történt, hogy megállapították az exportált terméktípusra vonatkozóan a független fogyasztóknak történő nyereséges belföldi értékesítés részarányát.

(37)

A vizsgálat alapján a DSM Wuxi által exportált egyetlen terméktípus értékesítése nem a rendes kereskedelmi forgalomban valósult meg. Mivel a rendes érték meghatározásához a belföldi értékesítés nem volt felhasználható, egy másik módszert kellett alkalmazni. E tekintetben a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdésével összhangban a vállalatnak az érintett termékre vonatkozó előállítási költségei alapján számították ki. Amikor az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően számtanilag képzik a rendes értéket, egy ésszerű összeget adnak hozzá az előállítási költségekhez értékesítési, általános és igazgatási költségek, illetve nyereség gyanánt.

(38)

A DSM Wuxi nem rendelkezett a hasonló termék rendes kereskedelmi forgalomban megvalósuló belföldi értékesítésével, így az értékesítési, általános és igazgatási költségek és a nyereség nem volt kiszámítható az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének bevezető részében meghatározott módszer alapján. Mivel a mintában szereplő egyik exportáló gyártó sem részesült piacgazdasági elbánásban, az ő esetükben sem lehetett az értékesítési, általános és igazgatási költségeket és a nyereséget az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének a) pontjában meghatározott módszer alapján kiszámítani. Mivel a DSM Wuxi szinte kizárólag citromsavat értékesít, az értékesítési, általános és igazgatási költségeket és a nyereséget az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének b) pontjában meghatározott módszer alapján sem lehetett kiszámítani. Ezért úgy döntöttek, hogy az értékesítési, általános és igazgatási költségeket és a nyereséget az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja alapján állapítják meg. E célból az érintett termék belföldi értékesítésére vonatkozó azon értékesítési, általános és igazgatási költségeket és nyereséget használták, amelyet az analóg ország együttműködő vállalata esetében állapítottak meg.

(39)

Indokolt esetben az ellenőrzött előállítási, értékesítési, általános és igazgatási költségeket használták a rendes érték kiszámításához.

(40)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően azon exportáló gyártók esetében, amelyek nem részesültek piacgazdasági elbánásban, a rendes értéket az analóg országban alkalmazott árak vagy számtanilag képzett érték alapján kell meghatározni.

(41)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy a Kínai Népköztársaságra vonatkozó rendes érték meghatározásához az Amerikai Egyesült Államokat kívánja kijelölni megfelelő analóg országként. Az érdekelt feleket felkérték arra, hogy fejtsék ki véleményüket erről a választásról. Két érdekelt fél kifogásolta e javaslatot. Az RZBC Co. Thaiföldet javasolta analóg országként.

(42)

A Thaiföldről rendelkezésre álló információk szerint a két thaiföldi gyártó össztermelése mindössze kb. 10 000 tonnát tesz ki, amelyből 5 000 tonnát (főként Japánba) exportálnak. A belföldi értékesítésnek (vállalatonként átlagosan 2 500 tonna) a Közösségbe irányuló kínai exporttal (a legnagyobb exportőrök esetében több mint 50 000 tonna) való összehasonlítása alapján nem valószínű, hogy bármely thaiföldi gyártó belföldi értékesítése reprezentatív. Az RZBC továbbá úgy érvel, hogy a thaiföldi vállalatok költségszerkezete könnyebben összehasonlítható a Kínai Népköztársaságban fennálló helyzettel. Az összehasonlíthatóságot alátámasztó fő érv azonban az, hogy Thaiföld és a Kínai Népköztársaság is ázsiai ország. Meg kell jegyezni, hogy a munkaerőköltségek általában a forgalom 5–10 %-át teszik ki, tehát nyilvánvalóan nem tekinthetők a citromsavgyártók költségszerkezetét kitevő fő tényezőnek.

(43)

Érdemes megjegyezni, hogy a thaiföldi vállalatok sokkal kisebbek, mint a fő citromsavtermelő országokban lévő vállalatok (Kína, EU, Amerikai Egyesült Államok, Kanada és Brazília). A fő kínai gyártók kb. tízszer vagy hússzor nagyobbak a thaiföldi gyártóknál, míg a kanadai gyártó és a főbb kínai gyártók mérete összehasonlítható.

(44)

Eredetileg az Amerikai Egyesült Államokat választották ki analóg országként, és kezdetben két amerikai vállalat beleegyezett az együttműködésbe. Később mindkét fent említett amerikai vállalat visszavonta együttműködési szándékát. Ezért felvették a kapcsolatot az egyetlen kanadai és két brazil gyártóval, és arra kérték őket, hogy működjenek együtt a vizsgálat során. Azonban kizárólag az egyetlen kanadai gyártó működött együtt a vizsgálatban. Ezért a citromsavnak a kanadai piacon rendes kereskedelmi forgalomban történő értékesítéséből származó árait használták fel a rendes érték megállapításához azoknak az exportáló gyártóknak a hasonló terméktípusai esetében, amelyek nem kapták meg a piacgazdasági elbánást.

(45)

Az exportáló gyártók Közösségbe irányuló exportjukat közvetlenül, független vásárlók számára vagy a Közösségen belüli és kívüli, kapcsolatban álló vagy kapcsolatban nem álló kereskedelmi vállalatokon keresztül értékesítették. Valamennyi vállalatnak, illetve vállalatcsoportnak megadták a piacgazdasági elbánást vagy az egyéni elbánást.

(46)

Azokban az esetekben, amikor a Közösségbe irányuló exportot közvetlenül független közösségbeli vásárlóknak, vagy kapcsolatban nem álló kereskedelmi vállalatokon keresztül értékesítették, az exportárakat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján állapították meg.

(47)

Amennyiben az exportértékesítéseket egy közösségbeli kapcsolatban álló kereskedelmi vállalaton keresztül végezték, az exportárakat az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban az első független közösségi fogyasztó által az e kapcsolatban álló kereskedőknek fizetett viszonteladási ár alapján határozták meg.

(48)

A rendes érték és az exportárak közötti összehasonlítást gyártelepi alapon és ugyanezen a kereskedelmi szinten végezték el. A rendes érték és az exportárak méltányos összehasonlításának biztosítása céljából az árat és az árak összehasonlítását befolyásoló eltéréseket megfelelő kiigazítások formájában az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban figyelembe vették.

(49)

Ennek alapján – megfelelő és indokolt esetben – kiigazították a fuvarozási, biztosítási, kezelési, rakodási és járulékos, csomagolási és hitelköltségekben mutatkozó különbségeket.

(50)

A Közösségben székhellyel rendelkező, kapcsolatban álló importőrökön keresztül lebonyolított értékesítések tekintetében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja értelmében kiigazításra került sor, amennyiben e vállalatokról megállapítást nyert, hogy hasonló feladatokat látnak el, mint a független importőr. Az említett kiigazítás alapjául az importőrök értékesítési, általános és igazgatási költségei, valamint a Közösségen belüli kapcsolatban nem álló importőröktől beszerzett, nyereségre vonatkozó adatok szolgáltak.

(51)

A mintavételben szereplő exportáló gyártók esetében az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően az egyéni dömpingkülönbözetet a rendes érték súlyozott átlagának és az exportár súlyozott átlagának összehasonlítása alapján határozták meg. Az RZBC esetében – mivel ennek a vállalatcsoportnak két exportáló gyártó is tagja – egyetlen dömpingkülönbözetet állapítottak meg a két vállalat esetében meghatározott dömpingkülönbözet átlagaként.

(52)

A mintavételben nem szereplő és egyéni vizsgálatban nem részesülő együttműködő vállalatok esetében a dömpingkülönbözet kiszámítása a mintában szereplő valamennyi vállalat számára megállapított különbözetek súlyozott átlagát alapul véve történt.

(53)

A (19) preambulumbekezdésben említett, magas szintű (96 %) együttműködésre való tekintettel az országos dömpingkülönbözetet az egyik együttműködő vállalatra alkalmazandó legmagasabb szinten határozták meg.

(54)

Ennek alapján az ideiglenes dömpingkülönbözetek a vámfizetés előtti, közösségi határparitáson számított CIF-importár százalékában kifejezve a következők:

(55)

A Közösségen belül a hasonló terméket két vállalat állítja elő: az Ausztriában található Jungbunzlauer és a belgiumi S.A. Citrique Belge (a svájci székhelyű DSM csoport tagja). A panaszos (Jungbunzlauer) a hasonló termék teljes közösségi gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 25 %-át teszi ki. Mindkét gyártó teljes mértékben együttműködött a vizsgálat során, de a másik európai gyártó semlegesen viszonyult a vizsgálathoz.

(56)

Az S.A. Citrique Belge N.V. a vizsgálati időszakban importált bizonyos mennyiségű citromsavat a Kínai Népköztársaságból. Az import mennyisége azonban jelentéktelen volt (a vizsgálati időszak alatt a termelés 1–6 % közti részét tette ki – e tartomány a bizalmas információk védelme érdekében van megadva), ezért nem tekintették indokoltnak ennek a gyártónak a közösségi gazdasági ágazat meghatározásából való kizárását.

(57)

Mivel a (11) preambulumbekezdésben említett két együttműködő gyártó tette ki a vizsgálati időszakban a közösségi össztermelés 100 %-át, az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében ők alkotják a közösségi gazdasági ágazatot, és a továbbiakban közösségi gazdasági ágazatként történik rájuk hivatkozás.

(58)

Mivel a közösségi gazdasági ágazat csak két gyártóból áll, a közösségi gazdasági ágazatra vonatkozó adatokat indexálni kellett vagy tartományokban kellett megadni a titoktartás megőrzése érdekében, az alaprendelet 19. cikkének megfelelően.

(59)

A közösségi felhasználást a közösségi gazdasági ágazat saját termelésének a közösségi piacon értékesített mennyisége és az Eurostat importmennyiségekre vonatkozó adatai alapján állapították meg.

(60)

2004 és a vizsgálati időszak között jelentősen (15 %-kal) nőtt az érintett termék és a hasonló termék közösségi piaca, ami a citromsav megnövekedett felhasználására vezethető vissza.

(61)

A Kínából származó érintett termék Közösségbe irányuló behozatalának mennyisége jelentősen nőtt a figyelembe vett időszak folyamán. A közösségi import 2004 óta 37 %-kal nőtt.

(62)

A Kínából származó behozatal piaci részesedése a figyelembe vett időszak során folyamatosan, összesen hét százalékponttal nőtt. 2004 és 2005 között 2 %-kal nőtt, 2005 és 2006 között további 2 %-os, a vizsgálati időszakban pedig 3 %-os növekedést mutatott. A vizsgálati időszakban 46 % volt a kínai behozatal piaci részesedése.

(63)

2004 és 2005 között a Kínából származó érintett termék átlagos importára 3 %-kal növekedett, és ezt követően 2005 és 2006 között erősen (9 százalékponttal) visszaesett. A vizsgálati időszakban az ár a 2006-os alacsony szinten maradt. Az érintett országból származó import ára a figyelembe vett időszak során összesen 6 %-kal csökkent.

(64)

Az áralákínálás meghatározása céljából a Bizottság elemezte a vizsgálati időszakra vonatkozó adatokat. A közösségi gazdasági ágazat vonatkozó eladási árai az engedmények és a visszatérítések levonása utáni nettó árak voltak. Ahol szükséges volt, a Bizottság ezeket az árakat gyártelepi szintre igazította, vagyis nem számította bele a Közösségen belüli fuvardíjakat. A kínai behozatali árak szintén az engedmények és a visszatérítések levonása utáni nettó árak voltak, szükség esetén CIF közösségi határparitásra kiigazítva, a felmerült vámok (6,5 %) és behozatali költségek utáni költségek megfelelő kiigazításával. Az utóbbi magában foglalta azon különleges kezelési költségek miatti kiigazításokat, amelyek a közösségi importőrök számára az érintett termék bizonyos mennyiségeinek a közösségi értékesítés előtti szétválasztása kapcsán merültek fel. A közösségi gazdasági ágazat eladási árait és Kína behozatali árait ugyanazon a kereskedelmi szinten, nevezetesen a közösségi piacon belüli független vevők szintjén hasonlították össze. A vizsgálati időszak alatt az így kiszámított alákínálási különbözetek súlyozott átlaga a közösségi gazdasági ágazat eladási árának százalékában kifejezve Kína vonatkozásában 17,42 % volt.

(65)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően a figyelembe vett időszak folyamán a dömpingelt behozatal közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata a gazdasági ágazat helyzete szempontjából valamennyi jelentős gazdasági tényező értékelésére kiterjedt. A bizalmas információk védelme érdekében, és mivel az elemzés mindössze két vállalatra vonatkozik, a Bizottság a legtöbb mutatót indexált formában vagy tartományok megadásával közli.

(66)

A figyelembe vett időszak során 5 %-kal nőtt a közösségi gazdasági ágazat termelése, a termelési kapacitás pedig 3 %-kal nőtt a megnövekedett fogyasztás kihasználása érdekében. A figyelembe vett időszak során a kapacitáskihasználás mindössze 2 %-kal nőtt.

(67)

Mivel a közösségi gazdasági ágazat csak két gyártóból áll és a citromsav közösségi piacát mindössze három származási hely/forrás látja el (a közösségi gazdasági ágazat, a Kínai Népköztársaság és Izrael), a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedésére vonatkozó adatokat indexált formában adják meg, hogy az alaprendelet 19. cikke szerint ne szolgáltassák ki a közösségi gazdasági ágazat által benyújtott bizalmas adatokat.

(68)

Az alábbi táblázat a közösségi gazdasági ágazat teljesítményét mutatja a közösségi független vevőknek történő értékesítéseik vonatkozásában. A közösségi gazdasági ágazatnak a közösségbeli független vevőknek történő értékesítései volumene 2004 és a vizsgálati időszak között 5 %-kal nőtt. Ennek értékelésekor figyelembe kell venni, hogy ezzel párhuzamosan a közösségi felhasználás 15 %-kal nőtt. A közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése 2004 és a vizsgálati időszak között ugyanakkor folyamatosan, összesen 5 százalékponttal csökkent.

(69)

Az eladási egységárak a következőképpen alakultak:

A táblázatból kitűnik, hogy az ár a figyelembe vett időszak során 3 %-kal nőtt. Meg kell jegyezni, hogy a citromsav előállításához szükséges főbb nyersanyag a cukor/melasz vagy a (gabonafélékből nyert) glükóz. Emellett az energia szintén fontos költségtényező a citromsav előállítási folyamatában. Az energiával kapcsolatos költségek a citromsav előállításában 16 %-ot tesznek ki, ezért rendes körülmények között az olaj- és gázárak jelentős változása várhatóan közvetlenül befolyásolja a citromsav eladási árait.

(70)

A vizsgálat során megállapították, hogy a figyelembe vett időszak során jelentősen nőtt a főbb összetevők (cukor/melasz, glükóz, energia) világpiaci ára, ami lényegesen magasabb előállítási költségeket eredményezett. Ez azonban nem tükröződött a közösségi gazdasági ágazat eladási áraiban, mivel azok ugyanebben az időszakban mindössze 3 %-kal növekedtek. A közösségi gazdasági ágazat megnövekedett költségeinek tehát csak egy kis részét hárította a fogyasztókra, hogy ne veszítse el őket.

(71)

Az alábbi számadatok az egyes időszakok végén rendelkezésre álló árukészletek mennyiségét mutatják. A készletek szintje 28 %-kal csökkent, ami a megnövekedett piaci keresletre vezethető vissza.

(72)

A közösségi gazdasági ágazatnak a hasonló termék előállításába történő éves beruházása a figyelembe vett időszak során jelentősen csökkent, és a vizsgálati időszakban kizárólag karbantartási munkálatokra korlátozódott.

(73)

A figyelembe vett időszak során az egyik közösségi gyártónál felmerülő igen magas és rendkívüli szerkezetátalakítási költségekre tekintettel a Bizottság nem tekinti ésszerűnek, hogy adózás előtti nettó haszon alapján állapítsa meg a jövedelmezőséget. A közösségi gazdasági ágazat jövedelmezőségét ezért a hasonló termék független vevőknek történő értékesítése működési nyereségének ezen értékesítések forgalma százalékában kifejezett értéke alapján állapították meg.

(74)

A figyelembe vett időszak során jelentősen romlott a közösségi gazdasági ágazat jövedelmezőségi mutatója. A teljes befektetések megtérülésének számítása során a hasonló termék működési nyereségét az állóeszközök nettó könyvelésben szereplő értékének arányában fejezték ki, a hasonló termékekre elosztva. Ez a mutató a jövedelmezőséghez hasonlóan alakult, és a figyelembe vett időszak során jelentős mértékben csökkent. A pénzforgalom terén is hasonló negatív változások mutatkoztak, amelyek révén a vizsgálati időszakban a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi helyzetében összességében drámai hanyatlás következett be.

(75)

A hasonló termék előállításában érintett közösségi gazdasági ágazat alkalmazottainak száma 2004 és a vizsgálati időszak között 9 %-kal csökkent. Az egy alkalmazottra jutó átlagos munkaerőköltség 11 %-kal csökkent.

(76)

A termelési költségek csökkentésére, a munkaerő létszámának ésszerűsítésére és csökkentésére irányuló szerkezetátalakítási erőfeszítések növelték az egy dolgozóra vetített termelést (a figyelembe vett időszakban ez 15 %-os emelkedést jelentett). Ezért azt a következtetést lehet levonni, hogy a figyelembe vett időszak során a közösségi gazdasági ágazat jelentős haladást ért el a költséghatékonyság tekintetében.

(77)

A tényleges dömpingkülönbözet nagyságának a közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatása – figyelembe véve az érintett országból származó dömpingelt behozatal volumenét és árait – nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(78)

Mivel hiányoznak az ebben az eljárásban értékelt helyzetet megelőző dömping létezésére vonatkozó információk, ennek a kérdésnek nincs jelentősége.

(79)

A figyelembe vett időszak során az alábbi kármutatók egyértelműen pozitív változást mutattak: a közösségi gazdasági ágazat hatékonyságának növelése céljából tett erőfeszítései révén készletei és éves munkaerőköltsége csökkentése mellett növelni tudta értékesítési és termelési volumenét, termelési kapacitását, kapacitáskihasználását és termelékenységét.

(80)

A megnövekedett felhasználás ellenére piaca azonban a figyelembe vett időszak során 9 %-kal csökkent. Emellett pénzügyi mutatói kedvezőtlenül alakultak, a jövedelmezőség folyamatosan csökkent. A beruházások megtérülése és a pénzforgalom helyzete szintén kedvezőtlenül alakult. Ennek az az oka, hogy a nyersanyagárak jelentős emelkedése csak részben tükröződött a hasonló termék értékesítési áraiban. Az eladási árak kismértékű növekedése nem volt elegendő ahhoz, hogy a közösségi gazdasági ágazat fenntartsa haszonkulcsát.

(81)

Az eddigiek alapján ideiglenesen megállapítható, hogy a közösségi gazdasági ágazatot jelentős kár érte az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(82)

A Bizottság az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdésével összhangban megvizsgálta, hogy a dömpingelt behozatal jelentősnek tekinthető kárt okozott-e a közösségi gazdasági ágazatnak. A dömpingelt behozataltól eltérő egyéb, a közösségi gazdasági ágazatot ugyanakkor károkozással fenyegető ismert tényezőket is megvizsgáltak annak biztosítására, hogy az ilyen egyéb tényezők által okozott esetleges kárt ne lehessen a dömpingelt behozatalnak tulajdonítani.

(83)

A dömpingelt behozatal mennyiségének 37 %-os, jelentős növekedése 2004 és a vizsgálati időszak között, és az ennek megfelelő közösségi piaci részesedés hozzávetőlegesen 7 százalékpontos növekedése, valamint a megállapított (a vizsgálati időszak alatt 15–21 %-os) jelentős alákínálás egybeesett a közösségi gazdasági ágazat gazdasági helyzetének romlásával, míg a kínai exportáló gyártok átlagos árai 6 %-kal csökkentek.

(84)

A Kínai Népköztársaságból származó dömpingelt behozatal e tisztességtelen árazási magatartása lenyomta a közösségi gazdasági ágazat árait, így a közösségi gazdasági ágazat a dömpingelt behozatal miatt veszített piaci részesedéséből. A piaci részesedés további csökkenésének elkerülése érdekében a közösségi gazdasági ágazat nem tudta a jövedelmezőség eléréséhez szükséges mértékben a fogyasztókra hárítani a citromsav főbb összetevőinek árnövekedését.

(85)

Tekintettel az egyfelől a jelentős mértékben a közösségi gazdasági ágazat árai alatt meghatározott dömpingelt behozatal hirtelen megnövekedése, másfelől a közösségi gazdasági ágazat jövedelmezőségének csökkenése és más pénzügyi mutatóinak romlása között egyértelműen megállapított időbeli egybeesésre, a Bizottság arra az ideiglenes megállapításra jutott, hogy a dömpingelt behozatal meghatározó szerepet játszott a közösségi gazdasági ágazat hátrányos helyzetének létrejöttében.

(86)

Az Eurostat szerint Izrael az a legfontosabb harmadik ország, amelyből a citromsavat importálják. Az Izraelből származó behozatal piaci részesedése azonban korlátozott, és a figyelembe vett időszak során a 2004-es 5 %-ról a vizsgálati időszakban 3 %-ra csökkent. Emellett az Izraelből származó behozatal átlagárai a figyelembe vett időszak során a közösségi gazdasági ágazat áraival azonos vagy annál magasabb szinten voltak.

(87)

Az Izraelből származó behozatalon kívül más országokból nem érkezett jelentős mennyiségű behozatal. A behozatallal kapcsolatos megállapítások alapján ideiglenesen az a következetés vonható le, hogy a Kínai Népköztársaságból származó behozatalon kívüli más behozatalok nem járultak hozzá a közösségi gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(88)

Néhány érdekelt fél azt állította, hogy a közösségi gazdasági ágazatot ért kár a hasonló termék előállításának fő nyersanyagaként használt cukor árának növekedéséhez kapcsolódott, ami az Európai Unió cukorpiaci rendszerének reformjára és a vegyiparnak nyújtott termelési visszatérítés azt követő megszüntetésére volt visszavezethető.

(89)

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az egyik közösségi gyártó elsősorban melaszt használ fő nyersanyagként, amely esetében annak ellenére soha nem nyújtottak termelési visszatérítést, hogy az hivatalosan a közös agrárpolitika cukorra vonatkozó részének hatálya alá tartozik.

(90)

A vizsgálat szerint a közösségi gazdasági ágazat a nyersanyagként szolgáló cukor használata miatt valóban jogosult volt arra, hogy a cukorpiac közös szervezése keretében termelési visszatérítést kapjon annak elősegítése érdekében, hogy fenntartsa versenyképességét a világpiacon. A termelési visszatérítés a cukor európai uniós intervenciós ára közötti különbségnek felelt meg, amelyet a cukor világpiaci árának levonása, valamint a közösségi cukor exportálása továbbítási költségének megfelelő átalányösszeg hozzáadása eredményeként kaptak meg. Így a közösségi gazdasági ágazat a cukrot világpiaci áron szerezte be.

(91)

Ezt a rendszert 2006 júliusában a cukorágazat védelmének fokozatos csökkentése által megreformálták. A cukorágazat piacának közös szervezéséről szóló, 2006. február 20-i 318/2006/EK tanácsi rendelettel (3) bevezetett új rendszer szerint a vegyiparnak egyrészt lehetősége van arra, hogy a cukorgyártókkal és a cukorrépa-termesztőkkel szabadon kialkudja az ipari cukor mennyiségeit és árait, tehát ezen ágazatban megszüntették a referenciaár megállapításának módszerét és a kvótákat. Másrészt a közösségi gazdasági ágazat az ipari cukor bizonyos mennyiségeit vámmentesen megvásárolhatja a világpiacon. Végül a vegyipar jogosult lenne termelési visszatérítés igénylésére abban az esetben, ha nem lenne kapható a cukor világpiaci árának megfelelő áron cukor. A termelési visszatérítésre vonatkozó rendelkezés ugyan még hatályos, de 2006 júliusa óta nem alkalmazták. Ez annak egyértelmű jeleként tekinthető, hogy elegendő mennyiségű cukor állt rendelkezésre világpiaci áron.

(92)

Az elemzés továbbá azt mutatta, hogy a közösségi gazdasági ágazat által a hasonló termék előállításához használt nyersanyagok összetételétől függően 2006 januárja és júniusa között a cukor az előállítási költségek 6–21 %-át tette ki (e tartomány a bizalmas információk védelme érdekében van megadva), és a vizsgálati időszakban ez az arány nem nőtt a cukor világpiaci árai emelkedésénél nagyobb mértékben.

(93)

A vizsgálat tehát azt mutatta, hogy a cukorpiac reformja nem gyakorolt jelentős hatást a közösségi gazdasági ágazat költséghelyzetére.

(94)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy a cukorpiac reformja nem járult hozzá a közösségi gazdasági ágazatot ért jelentős kárhoz.

(95)

Néhány érdekelt fél állítása szerint a közösségi gazdasági ágazatot ért kár az energia költségeinek növekedésével függ össze.

(96)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a citromsav előállítása energiaintenzív folyamat, amely során az energiaköltségek az előállítási költség 16 %-át teszik ki (lásd a fenti (69) preambulumbekezdést). Az energia költsége viszonylag mérsékelten nőtt a figyelembe vett időszak során, és ez tükröződött az előállítási költségben.

(97)

Semmi esetre sem az energia költségében bekövetkezett növekedés volt kedvezőtlen hatással a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi helyzetére, hanem az a tény, hogy az ágazat a megnövekedett energiaköltségeket nem tudta a szükséges mértékben a fogyasztókra hárítani a jelentős mennyiségű dömpingelt import okozta árleszorítás miatt.

(98)

Emellett azt állították, hogy a megnövekedett energiaárak közvetetten is befolyásolják a citromsav előállítását, mivel az európai citromsavipar versenyez a bioüzemanyag-iparral a szénhidrátért, amely a citromsav előállításához felhasznált összetevők egyike. Mivel nő az energia és a bioüzemanyagok iránti kereslet is, a bioüzemanyagok gyártói többet tudnak fizetni a szénhidrátokért (pl. cukor és maradék melasz, glükóz). Ez a közösségi gazdasági ágazat számára növelné a szénhidrátok költségeit. A közösségi gazdasági ágazat előállítási költségeinek elemzése (lásd a (69) és (92) preambulumbekezdést) azonban azt mutatja, hogy a cukor vagy a melasz előállításának költségei nem mutattak olyan növekedést, amely nem a cukor világpiaci árának általános növekedésével függött össze. Ezért nem volt megállapítható, hogy a bioüzemanyag-ipar közvetett hatást gyakorolt volna a citromsav gyártóira. Ezt az érvelést ezért elutasították.

(99)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy az energiaárak növekedésének következményei nem járultak hozzá a közösségi gazdasági ágazatot ért jelentős kárhoz.

(100)

Néhány érdekelt fél azt állította, hogy az európai gyártók maguk okozták a piaci részesedés területén elszenvedett veszteséget a citromsavkartellel (1991–1995), amelyben mind a panaszos, mind pedig a korábban tulajdonában lévő másik európai gyártó is részt vett. Állításuk szerint az eladási ár a versenyellenes gyakorlat miatt mesterségesen magas volt, és lehetővé tette a kínai gyártók számára a piacra való belépést. A statisztikai adatok elemzése azt mutatja, hogy a Kínából származó citromsav importja 1998 és 1999 között lendült fel nagy mértékben (64 %), a legnagyobb növekedést pedig évekkel a kartell megszűnése után, 2002 és 2004 között (137 %) mutatta.

(101)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy a közösségi gazdasági ágazat versenyellenes gyakorlatának következményei nem járultak hozzá a közösségi gazdasági ágazatot ért jelentős kárhoz.

(102)

Egyes érdekelt felek azt állították, hogy az amerikai dollárnak az euróval szembeni értékvesztése kedvezett a citromsav Európai Közösségbe történő behozatalának.

(103)

2004 és a vizsgálati időszak vége között ugyanis az amerikai dollár az euróhoz képest 6,01 %-kal gyengült. Sem a közösségi gazdasági ágazat árainak alakulása, sem az érintett országból vagy más harmadik országokból érkező import volumene nem tükrözi az amerikai dollár euróval szembeni értékvesztésének meglehetősen alacsony voltát.

(104)

Ennélfogva az amerikai dollárnak az euróval szembeni értékvesztését elhanyagolhatónak kell tekinteni, és az nem tekinthető a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése csökkenését előidéző fő oknak.

(105)

Emellett még emlékeztetni kell arra is, hogy a vizsgálat feladata annak kivizsgálása, hogy a közösségi gazdasági ágazat jelentős kárát a dömpingelt behozatal (annak árai és mennyisége) okozta-e, vagy azt más tényezők eredményezték. Ebben a tekintetben az árak vonatkozásában az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése annak bizonyítását írja elő, hogy a dömpingelt behozatal árszintje kárt okoz. Az előírás ezért kizárólag az árszint különbségére vonatkozik, és nem teszi szükségessé az árak szintjére ható tényezők elemzését.

(106)

Azonban akkor is 10 %-nál nagyobb lenne az áralákínálás, ha figyelembe vennék a 2004 és a vizsgálati időszak között az USD–EUR árfolyam-ingadozást, és emellett azt feltételeznénk, hogy a Közösségbe irányuló valamennyi exportértékesítés amerikai dollárban történt.

(107)

Következésképpen a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy az eurónak az amerikai dollárhoz viszonyított felértékelődése nem volt olyan mértékű, hogy meg tudná cáfolni a megállapított kár és a közösségi gazdasági ágazatba irányuló behozatalok közötti okozati összefüggést, ezért az állítást elutasították.

(108)

A fenti elemzés végeredményben megmutatta, hogy a figyelembe vett időszak során az érintett országból származó behozatal mennyisége és piaci részesedése jelentősen növekedett, emellett jelentősen csökkentek az értékesítési árai, és a vizsgálati időszak alatt magas szintű alákínálásra került sor. Az olcsó import piaci részesedésében bekövetkezett növekedés egybeesett a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedésének hanyatlásával és a jövedelmezőség csökkenését eredményező árleszorítással.

(109)

Másrészről azoknak az egyéb tényezőknek a vizsgálatából, amelyek kárt okozhattak volna a közösségi gazdasági ágazatnak, az derült ki, hogy ezek egyike sem gyakorolhatott jelentős negatív hatást.

(110)

A fenti elemzés alapján, amely megfelelően megkülönböztette és elkülönítette az összes ismert tényező közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatását a dömpingelt behozatal káros hatásától, ideiglenesen megállapítható, hogy az érintett országból származó dömpingelt behozatal az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében jelentős kárt okozott a közösségi gazdasági ágazatnak.

(111)

A Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingre, a kárra és az okozati összefüggésre vonatkozó következtetések ellenére fennállnak-e olyan kényszerítő indokok, amelyek ahhoz a következtetéshez vezetnének, hogy ebben a konkrét esetben nem áll a Közösség érdekében intézkedések elfogadása. E célból és az alaprendelet 21. cikkének megfelelően a Bizottság megvizsgálta az intézkedések várható hatását az összes érdekelt félre.

(112)

Mint ahogy a fenti (11) preambulumbekezdésből kiderült, a közösségi gazdasági ágazatot két vállalat alkotja, amelyek egy ausztriai és belgiumi gyártóüzemmel rendelkeznek, és 500–600 fő azoknak a foglalkoztatottaknak a száma, akik közvetlenül részt vesznek a hasonló termék előállításában, értékesítésében és az ehhez kapcsolódó adminisztratív tevékenységben. Az intézkedések bevezetése esetén várható, hogy a közösségi piacon tapasztalható árleszorítás megszűnik, és a közösségi gazdasági ágazat eladási árai emelkedni fognak, aminek következtében a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi helyzete is javul majd.

(113)

Másrészről, ha nem vezetnek be dömpingellenes intézkedéseket, a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi mutatóinak, nevezetesen a nyereségességének kedvezőtlen alakulása valószínűleg folytatódni fog. A közösségi gazdasági ágazat jelentős piaci részesedést veszít el, mivel nem lesz képes a kínai behozatal által kialakított mesterségesen alacsony piaci árakkal felvenni a versenyt. Így várható, hogy ez a termelés és beruházások visszaeséséhez, egyes termelési létesítmények bezárásához és létszámleépítésekhez vezet a Közösségen belül.

(114)

Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy 2004 óta három közösségbeli citromsavgyártó szüntette be tevékenységét.

(115)

Összegzésként megállapítható, hogy dömpingellenes intézkedések bevezetése lehetővé tenné a közösségi gazdasági ágazata számára, hogy felépüljön a kárt okozó dömping hatásaiból.

(116)

A (10) preambulumbekezdésben leírtak szerint négy, a mintában szereplő importőr küldte vissza a kitöltött kérdőívet; ezek az importőrök a vizsgálati időszak során az érintett termék Közösségbe irányuló behozatalának mintegy 36 %-át képviselték. A mintában szereplő egyik importőr nem tudta rendelkezésre bocsátani a szükséges információkat. Az általa visszaküldött kérdőívet ezért nem vették figyelembe. A másik három kérdőívben szereplő válaszokat ellenőrizték a helyszínen.

(117)

A citromsav forgalma az importőrök teljes forgalmának elenyésző hányadát alkotta. Az importőrök tevékenységének átlagosan mindössze kb. 1 %-át érinti a Kínából származó citromsav behozatala, ami ennek ellenére fontosnak tekintendő termékválasztékuk kiegészítéséhez. Egyes importőrök a vizsgált terméket nem csupán Kínából, hanem más – közösségi vagy azon kívüli – forrásokból is beszerzik, a közösségi gazdasági ágazatot is beleértve. A mintában szereplő importőrök citromsav-kereskedelmével összefüggő átlagos haszonkulcs 4,4 % körüli.

(118)

A közösségi importőrök nem támogatják az intézkedések bevezetését. Az együttműködő importőrök az állították, hogy az intézkedések elrendelése súlyos károkat okozna működésükben, mivel az áremelkedést nem tudnák felhasználóikra hárítani. E tekintetben a Kínából származó behozatalra kivetendő dömpingellenes vám valószínűleg a piaci árak felfelé irányuló korrekciójához vezetne. E vámok hatása minden valószínűség szerint nem mutatkozna meg az importőrök teljes eredményében, mivel a citromsav teljes forgalmuknak csak tört részét képezi. A behozatalt követő költségek tekintetében a CIF közösségi határparitáson számolt árak kiigazítását követően továbbra is jelentős mértékűnek talált alákínálás szintén arra enged következtetni, hogy van lehetőség áremelésre. Ezért nem zárható ki, hogy az importőrök a vámok egy részét az élelmiszer- és italipar fogyasztóira háríthatják. Végezetül, tekintettel arra, hogy ez a termék kevésbé jelentős súllyal képviselteti magát az importőrök tevékenységében, és figyelembe véve jelenlegi – általános, illetve a citromsav értékesítésével kapcsolatos – haszonkulcsukat, várható, hogy az ideiglenesen megállapított vám nem befolyásolja majd jelentősen e gazdasági szereplők pénzügyi helyzetét.

(119)

Emellett azt állították, hogy a vámok kivetése a közösségi piacon kétpólusú piaci helyzetet eredményezhet, ami kizárja a harmadik országokat a versenyből. Néhány érdekelt fél azzal kapcsolatos aggodalmát fejezte ki, hogy az európai gyártók eleget tudnak-e tenni a növekvő európai keresletnek. A vizsgálat azt mutatta, hogy a közösségi gazdasági ágazat teljes kapacitással működve is csak 75 %-át tudta volna kielégíteni a vizsgálati időszakban fennálló keresletnek. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a dömpingellenes vámok nem a teljes import megszüntetését, hanem a tisztességes versenyfeltételek helyreállítását célozzák. A Bizottság ideiglenesen megállapítja, hogy más harmadik országokból, például Izraelből származó import megfelelő mértékben ki tudná elégíteni a közösségi keresletet. Az ideiglenes vámok kivetését követően behatóan meg fogják vizsgálni a Kínai Népköztársaságból származó import szintjét az EU-piacon fennálló ellátási helyzet elemzése érdekében.

(120)

Habár az importőrök/forgalmazók ellenzik az intézkedéseket, a rendelkezésre álló információk alapján le lehet vonni azt a következtetést, hogy bármely előnyt, amely abból nyerhető, hogy a dömpingellenes intézkedéseket nem vezetik be, ellensúlyoz a közösségi gazdasági ágazat azon érdeke, amely a kínai behozatal tisztességtelen és káros kereskedelmi gyakorlatának kiküszöböléséhez fűződik.

(121)

Tíz felhasználó töltötte ki a felhasználóknak szóló kérdőívet. Valamennyi kérdőívet hiányosan töltötték ki, ezért ezeket nem tudták teljes mértékben beépíteni az elemzésbe, bár egyértelműen kiderül belőlük, hogy a citromsavat számos területen, de csak kis mennyiségben használják. A dömpingellenes vám tehát nem befolyásolná jelentősen a gyártás teljes költségét. Csak egy együttműködő fogyasztó jelezte, hogy az intézkedések bevezetése jelentős hatással lenne vállalatára – anélkül, hogy megfelelő érvekkel támasztotta volna alá állítását.

(122)

A fentiek fényében és tekintettel az együttműködés általánosan alacsony szintjére, nem valószínű, hogy a javasolt intézkedések jelentős hatással lesznek a közösségi fogyasztók helyzetére.

(123)

Az intézkedések bevezetésének hatására a közösségi gazdasági ágazatnak várhatóan lehetősége lesz arra, hogy visszanyerje elvesztett forgalmát és piaci részesedését, és javítsa nyereségességét. Tekintettel a közösségi gazdasági ágazat kedvezőtlen pénzügyi helyzetére, fennáll annak a tényleges kockázata, hogy intézkedések hiányában a közösségi gazdasági ágazat gyártóüzemeket zár be és munkavállalókat bocsát el. Általánosságban a közösségi felhasználók számára szintén előnyös lenne az intézkedések elrendelése, mivel a citromsav elegendő mennyiségű készletei nem kerülnének veszélybe, ugyanakkor pedig a citromsav beszerzési árának átlagos változása mérsékelt lenne. A fentiekre tekintettel ideiglenesen levonható az a következtetés, hogy nem létezik olyan kényszerítő ok, amely közösségi érdek alapján ebben az esetben az intézkedések elrendelésének elmaradását igazolná.

(124)

A dömpingre, a kárra, az okozati összefüggésre és a közösségi érdekre vonatkozóan levont következtetésekre tekintettel ideiglenes intézkedéseket kell hozni annak megelőzése érdekében, hogy a közösségi gazdasági ágazatnak a dömpingelt import további károkat okozzon.

(125)

Az ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket oly módon kell meghatározni, hogy megfelelő szintűek legyenek a dömpingelt import által a közösségi gazdasági ágazatnak való károkozás megszüntetéséhez, de ne haladják meg a megállapított dömpingkülönbözetet. A dömping káros hatásainak megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor azt mérlegelték, hogy az intézkedéseknek lehetővé kell tenniük a közösségi gazdasági ágazat számára, hogy elérje azt az adózás előtti nyereséget, amely a rendes versenyfeltételek mellett, vagyis a dömpingelt behozatal nélkül ésszerűen elérhető lenne. E tekintetben a citromsav kínai importjában bekövetkezett jelentős növekedést megelőzően elért haszon alapján 9 %-os elérendő haszonkulcsot állapítottak meg.

(126)

Az előzőekre tekintettel és az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint elmondható, hogy a legkisebb vám szabályával összhangban a megállapított dömping- és kárkülönbözetek közül a legalacsonyabbal azonos szintű ideiglenes dömpingellenes vámot kell kivetni, amely minden esetben a megállapított kárkülönbözet.

(127)

Az együttműködés szintje rendkívül magas volt, ezért indokoltnak tekintették, hogy a vizsgálat során együttműködést nem tanúsító többi vállalatra vonatkozóan megállapított vám szintjét a vizsgálatban együttműködő vállalatokra kivetett legmagasabb vám szintjén állapítsák meg. Ezért a maradványvám mértéke 49,3 %.

(128)

Az ideiglenes dömpingellenes vámoknak következésképpen a következőképpen kell alakulniuk:

(129)

A fenti dömpingellenes intézkedéseket ideiglenesen állapították meg értékvámok formájában. Azt a tényt figyelembe véve, hogy a közösségi gazdasági ágazat termelési kapacitása valószínűleg nem lesz elegendő a közösségi piac szükségleteinek kielégítésére (lásd a (119) preambulumbekezdést), az ideiglenes vámok kivetését követően behatóan meg fogják vizsgálni a Kínai Népköztársaságból származó import szintjét. Amennyiben úgy tűnik, hogy nehézségek adódnak a közösségi piacon a citromsav beszerzése terén, mérlegelni fogják másféle intézkedések bevezetésének lehetőségét.

(130)

Az átlátható ügyvitel érdekében meg kell határozni azt az időszakot, amelyen belül az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül jelentkező érdekelt felek írásban ismertethetik álláspontjukat és meghallgatást kérhetnek. Emellett hangsúlyozni kell, hogy a vámok kivetése tekintetében az e rendelet alkalmazásában tett megállapítások ideiglenesek, és lehetséges, hogy ezeket a végleges intézkedések céljából újra meg kell vizsgálni.

(131)

Az e rendeletben meghatározott egyéni dömpingellenes vám mértékét a Bizottság a jelenlegi vizsgálat eredményeire alapozva határozta meg. Ezért ezek az említett vizsgálat során megállapított helyzetet tükrözik e vállalatokkal kapcsolatban. Ezek a vámtételek (szemben a „valamennyi más vállalatra” alkalmazandó, országos vámmal) így kizárólag a Kínából származó és e vállalatok – tehát az említett jogalanyok – által előállított termékek behozatalára alkalmazandók. Az e rendelet rendelkező részében névvel és címmel nem említett egyéb vállalatokra, közöttük az említett vállalatok kapcsolt egységei által gyártott behozott termékekre e vámtétel nem alkalmazható, és azok az országos vámtétel hatálya alá tartoznak.

(132)

Az e vállalatspecifikus dömpingellenes vámtétel alkalmazására irányuló bármely kérelmet (pl. a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, vagy új gyártási vagy eladási egységek létrehozását követően) haladéktalanul a Bizottsághoz kell intézni, mellékelve minden vonatkozó információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, valamint a belföldi és exporteladásokhoz kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például az ilyen névváltozással vagy a gyártási és eladási egységben bekövetkezett változással függnek össze. Szükség esetén a rendeletet megfelelően módosítják az egyedi vámokban részesülő vállalatok felsorolásának aktualizálásával,

3.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 143/30

(1)

A 806/2007/EK bizottsági rendelet (2) vámkontingenseket nyitott meg a sertéshúságazat termékeinek behozatalára vonatkozóan.

(2)

A 09.4038 és 09.4074 tételszámú vámkontingens keretében egyes termékek behozatala kapcsán felmerülő kérdések folytán, valamint az egységes alkalmazás érdekében egyértelművé kell tenni a fent említett tételszámú áruk megnevezését.

(3)

Ezért a 806/2007/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Sertéshúspiaci Irányítóbizottság véleményével,

3.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 143/31

(1)

2002-ben az Arcelor Huta Warszawa (a továbbiakban: AHW), akkor még Huta L.W. Sp. z o.o. (a továbbiakban: HLW), benyújtotta a lengyel hatóságoknak az egyéni üzleti tervnek is nevezett szerkezetátalakítási tervét. Ezt a tervet (a továbbiakban: IBP 2003) 2003 márciusában frissítették.

(2)

A vas- és acélkohászat szerkezetátalakításának folyamata 1998 júniusában kezdődött el Lengyelországban, amikor Lengyelország benyújtotta a Közösségnek a vas- és acélkohászat első szerkezetátalakítási programját, hogy eleget tegyen a Lengyelországgal kötött Európa-megállapodás 2. jegyzőkönyve 8. cikkének (4) bekezdésének (a továbbiakban: a 8. cikk (4) bekezdése), amely a megállapodás életbe lépésétől számított első öt évben – kivételesen – engedélyezte az acéltermékek ágazatában nyújtott szerkezetátalakítási célú állami támogatást.

(3)

2002. november 5-én a Lengyel Köztársaság Minisztertanácsa 2006-ig jóváhagyta a lengyel vas- és acélkohászat szerkezetátalakítási és fejlesztési programját, és 2003. március 25-én ennek alapján elfogadta az országos szerkezetátalakítási program (a továbbiakban: ORP) végleges változatát. Ez a program alapvetően lehetővé teszi, hogy az 1997-től 2006-ig tartó időszakban a lengyel acéliparnak legfeljebb 3,387 milliárd PLN (846 millió EUR) összegben támogatást ítéljenek meg (3).

(4)

Az ORP-t beterjesztették a Bizottsághoz. A Bizottság 2003. március 25-én értékelte a programot. Ennek alapján a Bizottság javaslatot terjesztett be a Tanácshoz a lengyel acélkohászat számára az Európa-megállapodás keretében nyújtott állami támogatás türelmi időszakának (amely eredetileg csak 1997-ig volt érvényben) 2003 végéig történő meghosszabbítása ügyében, azzal a feltétellel, hogy a kedvezményezettek 2006 végéig életképessé válnak. A Tanács 2003 júliusában ezt a határozatot jóváhagyta (4).

(5)

Az EU így engedélyezte Lengyelországnak, hogy az uniós szabályoktól (5) eltérve az acéliparnak szerkezetátalakítási állami támogatást nyújtson. Ezt végül belefoglalták a csatlakozási okmánynak a lengyel acélipar szerkezetátalakításáról szóló 8. jegyzőkönyvébe (a továbbiakban: 8. jegyzőkönyv) (6). E jegyzőkönyvben megerősítették az állami támogatás megítélését legfeljebb 3,387 milliárd PLN összegben nyolc meghatározott társaságnak, köztük a HLW-nek, 2003 vége előtt, azzal a feltétellel, hogy a szerkezetátalakítás legkésőbb 2006. december 31-ig befejeződik (7). Az OPR a HLW-nek 322 millió PLN összegű szerkezetátalakítási támogatást ítél meg (lásd a 8. táblázatot), amit az IBP 2003-ban részletesen megerősítettek, és amit a 8. jegyzőkönyv 9. pontja a) és h) bekezdéseinek értelmében meg kell valósítani.

(6)

A 8. jegyzőkönyv a benne rögzített feltételeknek való megfelelés biztosítása céljából rögzíti a végrehajtásra és figyelemmel kísérésére vonatkozó részletes rendelkezéseket. Lengyelországot kötelezték többek között arra, hogy évente kétszer ellenőrző jelentést kell benyújtania, 2004-ben, 2005-ben és 2006-ban pedig egy független tanácsadó végzett független értékelést. Eddig a HLW/AHW tevékenységéről 2004 februárjában, 2005 áprilisában, 2006 májusában és 2007 júniusában nyújtottak be jelentést. Ezeket megvitatták a lengyel hatóságokkal és a kedvezményezettekkel, valamint a lengyel hatóságok és a bizottsági szolgálatok is megerősítették őket.

(7)

A 2005. évben az AHW módosította a HLW IBP-jét (a továbbiakban: IBP 2005), és a 8. jegyzőkönyv 10. pontja alapján beadványt nyújtottak be a Bizottsághoz a módosítások jóváhagyására vonatkozóan.

(8)

A 2006. december 6-i levelében a Bizottság tájékoztatta Lengyelországot az EU Alapszerződés 88. cikk 2. szakaszában említett eljárás megindítására vonatkozó döntéséről a támogatás valószínűleg nem rendeltetésszerű felhasználásával kapcsolatban.

(9)

A Bizottságnak az eljárás megindítására vonatkozó határozatát közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (8). A Bizottság felszólította az érdekelt feleket, hogy nyújtsák be a fent említett támogatással kapcsolatos állásfoglalásukat.

(10)

Lengyelország 2007. március 2-án levélben válaszolt. 2007. március 19-én a Bizottság megkapta a kedvezményezett, az AHW állásfoglalását is, majd azt a kérdésekkel együtt a lengyel hatóságokhoz továbbította. A lengyel hatóságokkal és kedvezményezettel 2007 márciusában létrejött találkozó után 2007. április 2-án és augusztus 6-án Lengyelországnak újabb kérdéseket küldtek. Lengyelország válaszait 2007. június 4-én és 2007. október 1-jén kapták meg.

(11)

Ezután, 2007. október 18-án a Bizottság szervei tájékoztatták Lengyelországot arról, hogy előzetesen hogyan értékelik ők a kérdést, és a lengyel kormányszervek és a Bizottság között történt véleménycsere után, 2007. november 16-án, a lengyel hatóságok értesítést küldtek arról, hogy a társaság „tekintet nélkül a jogi helyzetre” vissza kívánja fizetni a támogatást.

(12)

A november 22-én kelt levélben a lengyel hatóságok megerősítették, hogy 2007. november 20-án az AHW befizetett a Pénzügyminisztérium zárolt bankszámlájára 2 089 768 EUR összeget. A szerződés feltételeinek megfelelően senki nem férhet hozzá ehhez az összeghez a jelen határozat elfogadásának napjáig. Ezen a napon a Minisztérium megkapja a zárolt összeget a 2007. november 20-tól felszámított kamatokkal együtt. Ha a határozat nem születik meg 2008. február végéig, a zárolt összeg ismét az AHW rendelkezésére fog állni.

(13)

Az AHW egy lengyel acélgyártó, amely folyékony acélt és hosszú acéltermékeket, különösen minőségi és speciális acélokat (könnyű és nehéz idomokat) gyárt.

(14)

1991-ben a HLW részvényeinek többségét megszerezte a Lucchini olasz acélgyártó konszern, majd 2005-ben eladta az Arcelor cégnek, amely 2006-ban egyesült a Mittal Steelel (9).

(15)

A Bizottság érti, hogy az üzleti terv elfogadásakor a HLW nehéz pénzügyi helyzetben volt. Nem kapott semmilyen további pénzeszközt az anyavállalatától, a Lucchinitől amely – Lengyelország véleménye szerint – súlyos pénzügyi válságon ment keresztül, és jogszabályi problémák miatt nem volt képes eladni a saját értékes aktíváit. Emiatt, 1997-től 2003-ig a társaságnak jelentős pénzeszközhiánya volt, ami tükröződött a szerkezetátalakítási programban is (10).

(16)

Ezzel összefüggésben, a jövedelmezőség helyreállítása érdekében, az IBP 2003 előirányzott néhány alapvető szerkezetátalakítási feladatot (3.2. pont) a HLW számára, amelyek között a legfontosabbak tartalmazták:

(17)

Az IBP 2003 (3.3. pont) megállapítja, hogy az ipari stratégia a „közönséges acélból készült rudak és bugák gyártásának jelentős csökkentésén keresztüli fokozatos választékjavításon, valamint a speciális és minőségi acélok gyártására koncentráló fejlesztésen alapszik”. Ehhez a HLW „a soron következő beruházások fokozatos megvalósítását irányozta elő, amely kiterjed a vállalat következő területeire: közepes-apró hengermű, kovácsműhely, húzómű, öntecsek öntőcsarnoka”, míg a hidegszalag hengerművet be kell zárni.

(18)

A fenti stratégia megvalósítása érdekében a társaság előirányzott egy [150 és 220 millió PLN közötti] (11) beruházási programot, amely az IBP 2003-nak megfelelően a következőképpen alakult:

1.   táblázat

Tervezett beruházások az acélgyártás területén (=az IBP 2003 21. táblázatával)

(19)

Mint az az IBP 2003 4.4. pontjában bemutatásra került, a beruházás a meleghengermű modernizálására koncentrált (lásd a 22. táblázatot az IBP 2003-ban). Tartalmazta a közepes hengermű modernizációját, valamint a blokksor, valamint a nagy hengermű fűtőkemencéinek cseréjét. A beruházás megvalósításának határidejét az IBP 2003 23. táblázata tartalmazza, amelynek megfelelően majdnem mindegyik beruházásnak 2002-ben meg kellet kezdődnie.

(20)

Az IBP 2003-nak (4.11. pont) megfelelően a társaság a foglalkoztatottak létszámát 1 249 főről 850-re tervezte csökkenteni. Az IBP 2005 jelenleg a dolgozók létszámát 700 főre tervezi csökkenteni. Az IBP 2003-ban a foglalkoztatás átszervezésére 4,03 millió PLN összeg volt előirányozva, amiből 1,5 millió PLN összegnek a speciális állami támogatásból kellett származnia, 1,17 millió PLN összegnek a PHARE programból és 1,34 millió PLN-t a társaságnak kellet fedeznie (12).

(21)

Ezenfelül az IBP 2003 pénzügyi és tulajdoni átszervezést is előirányzott, amelye a terv szerint (3.2. pont) magában foglalta a rövid lejáratú hitelek törlesztését és a felesleges, nem termelő vagyon eladását.

(22)

Az IBP 2003 a 4.7. pont szerint előirányozta az 513,369 millió PLN összegű adósság szerkezetátalakítását (a mérlegnek megfelelően ez az összeg tartalmazta a hosszú és rövid lejáratú hiteleket is). Az adósságot a tervek szerint a későbbi nyereségből és a vagyon szerkezetátalakításából kellett fedezni. A vagyon szerkezetátalakításából 2004-ben és 2005-ben várt bevétel 363 millió PLN összegű volt, amiből 60 millió PLN-t az új kötelezettségek fedezésére kellett fordítani.

(23)

A Bizottság érti, hogy az IBP 2003 a pénzügyi szerkezetátalakítás keretében elsősorban a következőket irányozta elő: először is eltörölték a köztartozásokat, ami 21,5 millió PLN összegű támogatást jelentett az állam részéről (lásd 4.12.2. pont). Másodszor, 2000-től a HLW folyamatos vagyoni szerkezetátalakítást hajtott végre, amely magában foglalta a nem termelő vagyon értékesítését, és amelynek a beruházási program finanszírozásához kellett biztosítani a forrásokat.

(24)

A vagyon szerkezetátalakítását annak a ténynek a figyelembevételével kell értékelni, hogy a HLW vagyona már egy, a HLW által „visszlízing ügyletnek” nevezett pénzügyi tranzakció tárgya volt. 2000-ben a társaság 250 millió PLN összegű kölcsönre tett szert, amelynek biztosítéka mindenek előtt a társaság telkeire és épületeire bejegyzett jelzálog volt. Ez egyaránt érintette a termelő és nem termelő vagyon is. A visszafizetésnek évi két részletben kellett történnie 2010-ig. A tranzakció szükséges volt, mivel a HLW-nek szüksége volt pénzforrásokra, de nem tudta közvetlenül értékesíteni a nem termelő vagyonát. Ennek az értékesítésnek a következő években kellett megtörténnie, és pénzforrást kellett biztosítania a pénzügyi terhek csökkentéséhez.

(25)

Az IBP 2003-nak megfelelően a vagyoni átszervezésnek a nem termelő vagyonra kellett vonatkoznia (4.7. és 4.8. pontok). 2001 végéig minden valószínűség szerint eladták a 100 hektár 53 hektárt magában foglaló első részét. A maradék nem termelő vagyon értékesítése azonban késett, tekintettel az AKR-rel (Agencją Kapitałowo Rozliczeniową S.A., Tőke és Elszámoló Ügynökség – mely társaság részvényesei az Ipari Fejlesztési Ügynökség (Agencja Rozwoju Przemysłu) és az Államkincstár (Skarb Państwa)) támadt nehézségekre, amelyek a termelő tevékenységhez nem használt telkek egy része jogi helyzetének szabályozására vonatkoztak.

(26)

Tekintettel arra, hogy a földeladásból nem lehetett forrásokra szert tenni, 300 millió PLN összegű, az állam által garantált, áthidaló kölcsön felvételét irányozták elő. Ezt a kölcsönt beruházásra és a rövid lejáratú kötelezettségek (összesen 219 millió PLN) fedezésére kellett felhasználni. Ezenkívül 53 millió PLN-t azokra a beruházásokra kellett kiadni, amelyeket a terv eredeti változatában 2006 után kellett megvalósítani (ez a 219 millió + 53 millió, valamint a 10 % finanszírozási költség, azaz 27 millió, összesen 299 millió összeget tesz ki). Emiatt a 219 millió PLN összegnek tartalmaznia kell legalább […] millió PLN-t (azaz […] millió PLN – 53 millió PLN-t) az összesen [150 és 220] millió PLN összegű, beruházásra szánt eszközökből. A maradék […] millió PLN összeget (219 millió PLN – […] millió PLN) a rövid lejáratú pénzügyi szerkezetátalakítás költségeinek kell kitenniük.

(27)

Az IBP 2003 (4.9. pont) külön, a természeti környezet védelmére vonatkozó beruházási programot is tartalmazott, amely az ISO 14001 szabvány szerinti környezetgazdálkodási rendszert irányzott elő (0,5 millió PLN értékben), és különböző, 50 millió PLN költséggel járó beruházásokat a területek revitalizálásának keretében, valamint az energetikai főosztály modernizálását (amelyre nem különítettek el semmilyen forrást). Ezeknek a beruházásoknak 2000-ben kellett indulniuk.

(28)

Az eljárás kimutatta, hogy az IBP 2003-ban megadott eszközök némelyike, de nem mindegyike, az ütemtervnek megfelelően lett felhasználva. Elsősorban a fémhulladékot feldolgozó üzem építését halasztották a 2007–2008. évekre, ez 2007 nyarán még csak fejlesztési fázisban volt. Ezen túl lemondtak a hulladékfeldolgozó üzem felépítéséről, mivel a hulladék feldolgozásával alvállalkozó (13) foglalkozik, ami gazdaságosabb megoldás.

(29)

Az eljárás igazolta Lengyelországnak azt az állítását is, hogy a környezetre gyakorolt hatás területén a szerkezetátalakítás költségeit nem a szerkezetátalakítási program megvalósításának keretében fizették volna, hanem olyan saját forrásokból, mint pl. az aktívák szerkezetátalakításából származó bevételek.

(30)

Az IBP 2003 4.12. pontjában kimutatták, hogy a szükséges pénzügyi eszközök 300 millió PLN összeget tesznek ki (lásd a pénzügyi bevételek kimutatását is, 5.1. pont). Mivel sehol nem szerepel más állítás, el lehet fogadni, hogy ez volt a teljes pénzügyi igény.

(31)

A 4.12. pont a szerkezetátalakítási célok finanszírozási igényét 2002. évben 113,6 millió összegben, 2003. évben pedig 105,3 millió összegben, míg a fenti eszközök hitelekből történő biztosításának pénzügyi költségeit 21,9 millió PLN összegben határozza meg. Ezenkívül előirányoztak további 53 millió PLN-t a költségek fedezésére. Azt azonban nem határozták meg, hogy pontosan mi lenne az, ami finanszírozást igényel.

(32)

2003. utáni időszakra nem irányoztak elő további finanszírozási igényt. Ténylegesen, az AHW az IBP 2005-ben, az IBP 2003-at ismertetve, megerősíti, hogy „[…] a Szerkezetátalakítási Program egy sereg stratégiai és operatív tevékenységet irányzott elő, amelyek eredményeként jelentősen javulna a működés jövedelmezősége, és ennek folyományaként a pénzügyi likviditás. Az elfogadott Szerkezetátalakítási Program előirányozta a pénzügyi likviditási mutatók fokozatos javulását 2003. évtől kezdve”.

(33)

Az IBP-ben leírt átszervezés, amelyhez a rendkívüli támogatás szükséges volt, tartalmaz beruházást ([150 és 220] millió PLN közötti összegben, ebben 53 millió PLN-t gyorsított beruházásra), a foglalkoztatás átszervezését (4,03 millió PLN), némelyik köztartozás befagyasztását (21,5 millió PLN), bizonyos pénzügyi szerkezetátalakítást (81,5 millió PLN) és a kölcsönök finanszírozásának költségeit (27,1 millió PLN), összesen 324,63 millió PLN összegben.

(34)

A szerkezetátalakítás finanszírozásának főként az állam által garantált kölcsönökből kellett történnie, amelynek a vagyoni szerkezet átalakításának késlekedéséből következő pénzügyi eszközigényt kellett fedeznie. Ezért, hogy lehetővé tegyék a társaság pénzügyi szerkezetátalakítását és a 2002/2003. évi, valamint potencionálisan a 2004. évi beruházások megvalósítását, a társaság áthidaló kölcsönt kapott, amit az Államkincstár garantált. Emiatt a szerkezetátalakítás egyértelműen össze volt kötve egy időbeli ütemtervvel.

(35)

Az IBP 2003-ban azonban a vagyoni szerkezetátalakítás tekintetében nem jelezték, hogy az szerkezetátalakítási költségeket von magával. Ez inkább egy folyamatban lévő vállalkozás volt, független az államilag támogatott szerkezetátalakítási programtól, amelyhez láthatóan nem volt szükség további pénzeszközök biztosítására az állam részéről. A jövedelmezőség helyreállításával nem közvetlenül összefüggő bizonyos tevékenységeket, mint pl. a környezetvédelmi tevékenységeket is, a vagyoni szerkezet átrendezésén keresztül finanszíroztak, ezért – hangsúlyozza Lengyelország – azok túlmentek a szerkezetátalakításon.

(36)

Ténylegesen az egyetlen ok, amiért a vagyoni átrendezést megemlítették, az, hogy pénzeszközöket kellett biztosítania a nem termelő vagyon eladásával. Azonban nem említették az értékesítési és visszlízing tranzakciók elszámolását.

(37)

Az eredetileg az Országos Szerkezetátalakítási Program [KPR] keretében jóváhagyott (a nettó dotáció egyenértékeként kiszámolt) 322 millió PLN segítségével az AHW Lengyelországtól az alábbi táblázatban bemutatott támogatást kapta:

2.   táblázat

Jóváhagyott és megkapott állami támogatás 2002. és 2003. években (14)

(38)

A támogatást három célra ítélték meg:

(39)

HLW államilag garantált kölcsönt kapott a Bank Pekao S.A.-tól, a HLW és a bank között 2003. december 10-én kötött szerződés alapján. A kölcsönszerződés szerint a kölcsönt a szerződés aláírásától számított öt év elteltével, azaz 2008. december 10-ig kell visszafizetni.

(40)

Az AHW 2003 augusztusában folyamodott garanciáért. Ezt a Minisztertanács 2003. december 31-i határozatával jóváhagyta, 46,3 EUR-nak megfelelő névleges érték, plusz a kamatok és egyéb költségek, összesen 58,3 millió EUR összegig. A Minisztertanács határozata azt állította, hogy a HLW-nek szüksége van támogatásra a meleghengermű beruházás és az eladási szerződés, valamint a visszlízing keretében történő vagyon megvásárlásával kapcsolatos költségek finanszírozásához, és javasolta a támogatás erre a célra történő felhasználását. Részletezve:

(41)

Összességében a társaság azt állította, hogy kifizetett 1 132 788,35 EUR összegű kamatot, amelyet részletekben térített meg. Ehhez megerősítést nyert, hogy a 2004. december 30-án kifizetett első részletet a kölcsön felhasznált részeihez kell hozzáírni, míg ettől az időponttól a kamatok a kapcsolódó összegekhez lehetnek allokálva. A lengyel hatóságok arról tájékoztattak, hogy ez a kamatfizetés következő felosztását eredményezte:

3.   táblázat

Fizetett kamatok

(42)

Az AHW a garantált kölcsönnel kapcsolatos következő kiadásokat is viselte:

(43)

A 2003-ban kelt HLW beadvány szerint a kölcsön összegének csökkentése (az IBP 2003 szerint jóváhagyott összeggel összehasonlítva) a HLW saját kezdeményezése volt, mivel a kölcsönről már megállapodtak. A HLW azonban fenntartotta magának a jogot, hogy folyamodhasson a támogatás fennmaradó részéért is a 75 millió PLN összegű limit keretében, de ezt soha nem használta ki.

(44)

Senki nem vonja kétségbe, hogy az IBP 2003 csak részben lett megvalósítva. A 2002–2004-ben a HLW az átszervezésre csak 58,7 millió PLN-t költöttek. Alig [az 1. táblázatban megadott, beruházásra szánt teljes összeg körülbelül 25 %-át] millió PLN-t adtak ki a meleghengermű modernizálásával összefüggő beruházásra szánt, a 2002–2004-re előirányzott […] millió PLN összegből. A beruházás csak a közepes hengerművet érintette, és nem hajtottak végre semmilyen beruházást a blokksor kazánjainál és a nagy hengerműnél. Azonban a […] millió PLN összegből körülbelül 0,5 milliót beruháztak az acélműbe, és más beruházásokra kiadtak összesen […] millió PLN összeget (lásd a 2002., 2003. és 2004. éveket alább, a 4. táblázatban ).

(45)

A Bizottság nem kapott semmilyen információt arról, hogy végrehajtották-e a pénzügyi átszervezést. Az IBP 2005-ből azonban az következik, hogy a HLW tartozása 2005. június 30-án közelítőleg annyi volt, mint 2001. év végén (lásd az IBP 2005 18. pontját). Továbbá, a HLW már 2004-ben pozitív eredményt érhetett el az operatív tevékenységből. Emiatt a Bizottság úgy tekinti, hogy a társaság végrehajtotta a tervezett rövid távú pénzügyi szerkezetátalakítást.

(46)

Az ellenőrzésért felelős független szakértő jelentései megerősítik, hogy a HLW nem volt nyereséges sem 2004-ben, sem 2005 végén. Az AHW azonban nyereséges volt a szerkezetátalakítási időszak végén (2006 vége).

(47)

Senki nem vonja kétségbe azt, hogy a jövedelmezőség 2006. végére különböző tényezők eredménye, amelyek a hengermű részleges modernizációján túl mindenekelőtt az acélkohászatban uralkodó kitűnő helyzettel vannak kapcsolatban, amely pozitívan befolyásolta a társaság forgalmát. Ezenkívül, amikor az Arcelor, azaz egy erős befektető átvette a HLW-t, a HLW-nek a likviditással kapcsolatos összes problémája megszűnt. A társaság azonban nem volt képes alátámasztani azt az általános állítását, hogy a garanciának az újrafinanszírozásra történt tényleges felhasználása okozta a társaság nyereségessé válását.

(48)

2005-ben az új tulajdonos belépése lényeges változást hozott a beruházási stratégiában. A meglévő meleghengerművek modernizációja helyett az AHW jelenleg egy új hengermű építését tervezi, amely lehetővé teszi az építőiparban használt hosszú termékek gyártását. A hengerműben nyersanyagként 160 mm-es négyzetes bugákat fognak használni, és szénacél betonvasakat, kör és lapos keresztmetszetű rudakat, könnyű idomacélokat, valamint négyszög és haránt keresztmetszetű idomokat fognak gyártani. Lengyelország rámutat, hogy ez az adaptáció az építőipari piac fejlődésével kapcsolatos, amelynek lényeges növekedését jósolják Varsó környezetében sok évre előreláthatóan, ami a varsói székhely miatt az AHW-nek piacvezető előnyt biztosít.

(49)

Az új hengermű teljes kapacitással 2008 első felében fog működni, és kiváltja a jelenlegi meleghengerműveket, amelyek modernizálásába már beruháztak [az 1. táblázatban megadott, beruházásra megadott teljes összeg 25 %-át] millió PLN-t. A beruházási program teljes költségét az alábbi táblázat mutatja:

4.   táblázat

Az új beruházási program költségei az IBP 2005-ben

(50)

A beruházás teljes költsége most [az 1. táblázatban megadott teljes beruházási összeg körülbelül 140 %-a] millió PLN, amiből [az 1. táblázatban megadott teljes beruházási összeg körülbelül 120 %-a] millió PLN-t, a meleghengerműre irányozták elő, ami tehát […] millió PLN-nel több, mint amit eredetileg a beruházásra szántak. Ezekben a költségekben azonban már benne van a közepes hengerműben megvalósított beruházás, […] millió PLN összegben. Ezek levonása után a […] millió PLN összegből, az új hengermű költsége [kevesebb mint 200] millió PLN tenne ki.

(51)

Az AHW teremlő kapacitásainak növekedését az alábbi táblázat mutatja be:

5.   táblázat

Maximális éves termelési kapacitás ezer tonnában

(52)

Az új hengermű teljes termelési kapacitásának elérése után 2008-ban a régi hengerműt bezárják. A társaság összes termelési kapacitása 2007. előtt semmikor nem haladta meg a […] tonnát kitevő maximális termelési kapacitást. Emiatt a beruházási program módosítása a társaság termelési kapacitásának további csökkenését eredményezi […] tonnával.

(53)

A Bizottság a 2006. december 6-i levelében hivatkozott az AHW szerkezetátalakítási programja végrehajtásának elmaradására és jelezte, hogy ellenőrizni kívánja, miben áll a szerkezetátalakítási támogatás esetleges rendeltetésellenes felhasználása. A Bizottság különösen arra mutatott rá, hogy a támogatás jelentős részét nem használták fel megfelelően.

(54)

Ezenkívül a Bizottságnak kétségei voltak, hogy a 8. jegyzőkönyv 10. pontjának megfelelően elfogadhatja-e az aktualizált üzleti tervet, figyelembe véve, hogy az olyan új beruházásokra vonatkozik, amelyek hasznosak lehetnek, de nem feltétlenül a társaság szerkezetátalakításának céljait szolgálják.

(55)

A lengyel hatóságok azt állítják, hogy az AHW az állami garanciát azoknak a feltételeknek megfelelően használta fel, amelyeknek alapján kapta, és rávilágítanak arra, hogy:

(56)

Továbbá a lengyel hatóságok fenntartják, hogy az eladási és visszlízing tranzakció is hozzájárult a társaság jövedelmezőségéhez, de nem oka annak.

(57)

A lengyel hatóságok megerősítik, hogy a támogatásnyújtás időpontjának alapvető jelentősége volt. Ténylegesen azt állítják, hogy „az állami támogatás szükségessége csak a 2003/2004. években állt fenn”, mivel alapvetően a pénzeszközök iránti igény volt megfigyelhető (17).

(58)

A lengyel hatóságok megismétlik, hogy az AHW visszafizette a támogatást. Az állami garanciának csak a kölcsön más biztosítékait kellett kiegészítenie. Gyakorlatilag a banknak a földre és állóeszközökre bejegyzett jelzálog és hét darab saját váltó formájában adtak biztosítékot. Ezenkívül Lengyelország részletes információkat szolgáltatott a különféle más pénzügyi eszközökről, amelyeket a HLW akkor használt, és ennek alapján azt állítja, hogy a HLW képes volt finanszírozáshoz jutni a piacon, garancia nélkül is.

(59)

A lengyel hatóságok emlékeztetnek arra, hogy az Arcelor cég nem vette volna meg a társaságot, ha nem lett volna biztos abban, hogy a HLW-nek „joga volt ahhoz az állami támogatáshoz, amit az eljárásban kapott”.

(60)

A lengyel hatóságok aláhúzzák, hogy a terv módosítása kiszélesíti a beruházási programot ahhoz képest, amit eredetileg terveztek, és minden beruházást visszavonhatatlanul megkezdtek 2006 végéig (azaz a szerkezetátalakítás időszakának vége előtt). Emiatt – a lengyel hatóságok véleménye szerint – a támogatást nem kell úgy tekinteni, hogy azt a rendeltetésétől eltérően használták fel, a program javasolt módosítását pedig a Közösség alapelveivel összeegyeztethetőnek kell tekinteni.

(61)

A lengyel hatóságok tájékoztattak, hogy az IBP 2005-ben előirányzott beruházásról, azaz a közepes hengermű kicseréléséről, már 1997-ben tárgyaltak. A társaság 1997–2003 közötti pénzbevételei azonban nem voltak elegendőek e beruházásnak a finanszírozására. Csak amikor az Arcelor cég átvette a társaságot, akkor jelentek meg elégséges mennyiségű eszközök a beruházás finanszírozására (18). Ezenkívül Lengyelország úgy érvel, hogy a termékválasztékot az IBP 2003-ban rendkívül általánosan határozták meg, és nem volt optimális, figyelembe véve a kereslet struktúrájának változását a lengyel piacon, ami megkívánta az alkalmazkodást a termékválasztékkal.

(62)

A lengyel hatóságok úgy érvelnek, hogy az IBP 2005 módosításainak nincs befolyásuk a 8. jegyzőkönyvre. Az új program elengedhetetlen ahhoz, hogy „tartós jövedelmezőséget” lehessen elérni. A jelenlegi jövedelmezőség a szerkezetátalakítási időszak végén csak a pozitív piaci helyzetből következett, meg az ár/bevétel/költség struktúrából. Ebben az értelemben azt állítják, hogy a bugatechnológia nem garantálná a társaság versenyképességét hosszú távon, és szükség lenne felcserélni modern, folyamatos öntési technológiával.

(63)

A lengyel hatóságok azt sugallják, hogy még ha a kapott támogatást további operatív támogatásnak is fognák fel, a kompenzációs eszközökkel, azaz a stratégiamódosítás keretein belül a társaság termelési kapacitásának további csökkentésével, kiegyenlítettnek kell tekinteni. A lengyel hatóságok azt is megerősítik, hogy a vagyoni szerkezet átrendezésének elhúzódásából következően a HLW nem valósította meg az összes beruházását.

(64)

Lengyelország tájékoztatta a Bizottságot a kölcsönre felszámított kamatokról is, amelyet a 41. preambulumbekezdés mutat be, valamint a kölcsönnel és garanciával kapcsolatos egyéb felszámított költségekről, amelyek a 42. preambulumbekezdésben találhatóak.

(65)

A kedvezményezett megküldte az eljárás megindítására vonatkozó észrevételeit, és ezután tájékoztatták a Bizottság és a lengyel hatóságok közötti információváltásról.

(66)

Az AHW úgy érvel, hogy a támogatás nagy része bizonyos lízingaktívák visszavásárlására lett felhasználva, a pénzügyi költségek csökkentése céljából. Ezenkívül, mivel a beruházások lízingelt vagyont érintettek, ennek visszavásárlását úgy lehet tekinteni, mint a szerkezetátalakítás egyik elemét.

(67)

A kedvezményezett azt is fenntartja, hogy a garanciát azelőtt nyújtották, hogy Lengyelország belépett az Európai Unióba (a Minisztertanács határozatát 2003 decemberében fogadták el), és ezért a támogatás rendeltetésének meghatározása a lengyel kormánytól függött. Ezenkívül a társaság rámutat, hogy a támogatást pontosan a megítéléséről szóló határozatnak megfelelően használták fel.

(68)

Az AHW megismétli, hogy az új terv az előző terv céljának elérésére szolgál, és a stratégiaváltásra szükség van a társaság hosszú távú jövedelmezőségének biztosításához.

(69)

A 8. jegyzőkönyv 1. pontja úgy rendelkezik, hogy az EK-Szerződés 87. és 88. cikkétől függetlenül, a Lengyelország által a lengyel kohászat meghatározott részének szerkezetátalakítására nyújtott támogatást, egyebek közt az ebben a jegyzőkönyvben rögzített feltételek teljesülése esetén, a közös piaccal összeegyeztethetőnek ismeri el.

(70)

Az Európa-megállapodás kereteiben a lengyel kohászat szerkezetátalakítására nyújtott támogatás türelmi idejét a Tanács meghosszabbította Lengyelországnak az Európai Unióba történő belépéséig. Ezt a megállapodást a Lengyelország európai uniós csatlakozása keretében készült 8. jegyzőkönyv alapján fogadták el. Ahhoz, hogy a célt elérjék, egy időkeretet hagytak jóvá, amely tartalmazta a belépés előtti és utáni időszakot is. Pontosabban mondva, a 8. jegyzőkönyv felhatalmaz a korlátozott mértékű szerkezetátalakítási támogatásra 1997–2003. években, és megtiltja a további állami támogatást a lengyel kohászat részére az 1997–2006. években. Ebben a tekintetben egyértelműen különbözik az EK-Szerződés többi csatlakozási előírásától, mint például a IV. mellékletben meghatározott átmeneti mechanizmustól („a már létező támogatásra vonatkozó eljárás”), amely kizárólag olyan mértékben vonatkozik a csatlakozás előtt adott állami támogatásokra, amilyen mértékben a csatlakozás dátuma után továbbra is alkalmazásra kerül. A 8. jegyzőkönyvet tehát lex specialisként is fel lehet fogni, amely, azokban az ügyekben, amelyekre vonatkozik, felváltja a csatlakozási okmány más rendelkezéseit (19).

(71)

Amiatt, hogy az EK-Szerződés 87. és 88. cikke nem vonatkozik azokra a csatlakozás előtt nyújtott támogatásokra, amelyeket a csatlakozás után már nem alkalmaznak, a 8. jegyzőkönyv az EK-Szerződés keretén belül kiszélesíti a lengyel kohászat szerkezetátalakítására 1997–2006. években nyújtott bármiféle állami támogatás feletti ellenőrzést.

(72)

Az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti határozat Lengyelországnak az Európai Unióba történő belépése után is meghozható, mivel a 8. jegyzőkönyvben nincsenek részletes előírások, a rendes szabályokat és alapelveket kell alkalmazni. Ezért alkalmazandó az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi határozat is (a továbbiakban ún. eljárási szabályzat) (20).

(73)

A 8. jegyzőkönyv 18. pontjának a) szakasza felhatalmazza a Bizottságot a megfelelő eszközök alkalmazására, amelyek értelmében minden társaság köteles visszatéríteni a jegyzőkönyvben meghatározott feltételek megsértésével kapott támogatást […] abban az esetben, ha a monitorozási folyamat kimutatja, hogy a jegyzőkönyvben rögzített átmeneti megállapodásokban található feltételek nem teljesültek.

(74)

A hivatalos eljárás után a Bizottság megállapította, hogy Lengyelország nem tudta eloszlatni a Bizottság kétségeit a nyújtott szerkezetátalakítási támogatás nem rendeltetésszerű felhasználására vonatkozóan. A Bizottság véleménye szerint, a társaság nem megfelelően hajtotta végre a 8. jegyzőkönyv 9. pontjának a) és h) alpontjaiban egyértelműen meghatározott szerkezetátalakítási programját. A Bizottság megjegyzi, hogy a rendelkezésre bocsátott pénzeszközökből (körülbelül 34 millió EUR) csak egy kis részt használtak fel az IBP 2003-nak megfelelően a beruházás finanszírozására, míg a maradék részt, azaz 31,2 millió EUR-t a programtól eltérő célokra használták fel.

(75)

Ezért a Bizottság először is megvizsgálta, milyen tevékenységeket terveztek az eredeti IBP-ben, majd azt, hogy a társaság által végzett intézkedések összeegyeztethetőek voltak-e a közös piaccal, valamint azt is, hogy milyen mértékben használták fel a támogatást a rendeltetésétől eltérően, figyelembe véve a támogatás összegének mérlegelése előtti általános programot. Azt, hogy az új program megváltoztathatja-e ezt a beadványt, a következő, 3. pontban tárgyaljuk.

(76)

A Bizottság először megvizsgálja az IBP 2003 hatályát, és hogy az IBP 2003 tartalmazta-e a termelő vagyont érintő visszlízing szerződések kifizetését, amelyre a szerkezetátalakításra szánt támogatást főként felhasználták.

(77)

Mint megállapítást nyert a 34. preambulumbekezdésben, a szerkezetátalakítási program fő feladata a HLW jövedelmezőségének helyreállításához szükséges tevékenységek határidőre történő végrehajtásának garantálása volt. Ezek főként a beruházásokhoz és a pénzügyi szerkezetátalakításhoz kapcsolódtak. A program elsődleges célja az volt, hogy lehetővé tegye a társaság szerkezetátalakítását 2002-ben és 2003-ban.

(78)

Először, az IBP 2003 előirányozta, hogy a HLW-nek [150 és 220 millió közötti] PLN összeget kell beruháznia. Úgy látszik, hogy úgy a kedvezményezett, mint a lengyel hatóságok azt a következtetést vonták le, hogy a termelő vagyon megszerzését el lehet ismerni a beruházási program elemének. Lengyelország úgy érvel, hogy a beruházást mint nagyon általános tevékenységet definiálták, részletezés nélkül. Ezenkívül a kedvezményezett fenntartja, hogy a birtokbavételre szükség volt szerkezetátalakítási programhoz, „mivel az üzem nem tudott volna működni a szerkezetátalakítás idején ezek nélkül a berendezések nélkül”.

(79)

A Bizottság nem tudja elfogadni ezeket az érveket. Kifejezetten látható, hogy az IBP 2003 a 4.4. pontban meghatározta a beruházás költségeit (az IBP 2003 21. táblázata, a 18. preambulumbekezdésben 1. táblázatként látható), tartalmát (az IBP 2003 22. táblázata) és az idejét (az IBP 2003 23. táblázata). Nem volt előirányozva semmiféle eladási szerződés és termelő vagyon lízingjének a kifizetése. Ez a próbálkozás tényszerűen inkább azt támasztja alá, hogy sem a lengyel hatóságok, sem a kedvezményezett nem találnak semmilyen meggyőző érvet az eladási szerződés és a lízing kifizetésére. Ellenkező esetben a program tartalmazná ezt a tevékenységet.

(80)

Másodszor, az IBP 2003 korlátozott pénzügyi szerkezetátalakítást irányoz elő. A később közölt információkban a lengyel hatóságok azt állítják, hogy a termelő vagyon kivásárlásának összegét a pénzügyi szerkezetátalakításban figyelembe kell venni (21). Fenntartják, hogy a pénzügyi szerkezetátalakítás tartalmazta a meglévő, 150 millió PLN összegű veszteségeket is, valamint az 513 millió összegű, halasztott kötelezettségeket is, ami azt jelenti, hogy a szerkezetátalakítás költségei összesen 858 millió PLN-t tesznek ki.

(81)

A Bizottság azonban nem érthet egyet azzal, hogy a 150 millió PLN összegű veszteségek és az 513 millió összegű kötelezettségek kifizetésének átütemezése a szerkezetátalakítás költségeit képezik. Mint az a 22. preambulumbekezdésben megállapítást nyert, a Bizottság nem tagadja, hogy az IBP 2003 4.7. pontja azt állítja, hogy „a társaság át kívánja alakítani az 513 millió PLN összegű kötelezettségeinek szerkezetét”. Nem állították azonban, hogy ez a szerkezetátalakítási feladatok nélkülözhetetlen eleme. Ténylegesen, szerkezetátalakítási feladatként a 3.2. pontban csak „a rövid lejáratú hitelek visszafizetését és a felesleges, nem termelő vagyon eladását állapították meg”.

(82)

Továbbá, általában semmilyenfajta veszteséget nem szoktak szerkezetátalakítási költségként elismerni, mint ahogy azt Lengyelország állítja. A mérleg szerinti kötelezettségek nem feltétlenül felelnek meg a szerkezetátalakítás költségeinek, mivel a kötelezettségek a normális gazdasági tevékenység elemei. Az igaz, hogy a kötelezettségek túl magas mértéke nehézségeket okozhat, de ilyen esetben a szerkezetátalakításnak speciálisan a kötelezettségeket érintő tevékenységeket kell tartalmaznia, mint tőkeinjekció biztosítását, hiteleket vagy a visszafizetés átütemezésére vonatkozó szerződést. A terv nem irányoz elő semmilyen ilyen, a pénzügyi szerkezetátalakítást célzó tevékenységet (4.7. pont, ötödik szakasz).

(83)

Valójában az IBP 2003 4.7. pontja azt állítja, hogy a szerkezetátalakítás finanszírozásához csak 363 millió PLN összegű bevételre volt szükség, amely kevesebb, mint az 513 millió PLN összegű összes kötelezettség. Továbbá úgy tűnik, hogy a 4.7. pontban említett 60 millió PLN összeg a jövendő forgótőkére vonatkozott. Ezért a szerkezetátalakításra legfeljebb 300 millió PLN összeget irányoztak elő (lásd a 30. preambulumbekezdést fent).

(84)

Az IBP 2003-nak a program költségeire és forrásaira vonatkozó 4.12.1. pontjában viszont tisztázták a 300 millió PLN felhasználását, ugyanis ebben azt állítják, hogy a 2002–2003. évekre szükség van 219 millió PLN pénzügyi forrásra. Figyelembe véve azt, hogy ennek az összegnek tartalmaznia kellett a beruházást is, mint az a 24. preambulumbekezdésben fentebb megállapítást nyert, a további források a pénzügyi szerkezetátalakításra csak […] millió PLN-t tettek ki.

(85)

Ezenkívül, a 81,5 millió PLN nem lett volna elég a visszlízing megállapodás kifizetésére sem. Az IBP 2003 3.2. pontja kifejezetten azt állítja, hogy a pénzügyi szerkezetátalakítás csak a rövid lejáratú kötelezettségekre fog vonatkozni. Ezért a terv által tartalmazott pénzügyi szerkezetátalakítás 81,5 millió PLN összegre volt korlátozva, de nem tartalmazta az eladási szerződés és a lízing kifizetését, amely kifejezetten hosszú távú kötelezettség volt, mivel a visszafizetésnek 2010-ig kellett megtörténnie. Ezért az eladási szerződés és a visszlízing kifizetését nem lehet elismerni a pénzügyi szerkezetátalakítás elemeként, amelyet a támogatásnak segíteni kellet.

(86)

Végül is úgy tűnik, hogy a lengyel hatóságok egyetértenek abban, hogy az eladási és a lízing tranzakció nem volt a vagyoni szerkezetátalakítás része, mivel nem hozzák fel ezt az érvet. Közvetve azonban hivatkoznak a vagyoni szerkezetátalakításra, mivel idézik a vagyoni szerkezetátalakításra vonatkozó részt: „a fenti értékesítés lehetővé teszi az L.W. Hutának, hogy a hitelei egy részét visszafizesse, és megőrizze a likviditását” (a június 4-i levél 64. pontja).

(87)

A lengyel hatóságok azonban nem fogadták el, hogy sehol nem szerepel olyan állítás, amely szerint az ütemterv módosításának teljes egészében a visszlízingből keletkezett kötelezettségek visszafizetésére kell vonatkoznia, amikor a terv több pontban azt állítja, hogy csak a nem termelő vagyonra vonatkozik. Ez az állítás kétszer is ismétlődik ugyanabban a fejezetben, amelyből a fenti, a lengyel hatóságok által használt idézet is származik. Valójában kifejezetten azt állítják, hogy az eladási szerződés és a visszlízing keretén belüli kötelezettségek a vagyoni szerkezetátalakítás tárgyát képezik, azaz azé, amely a nem termelő aktívákat tartalmazza (lásd a 2003 IBP 4.12.1. pontját). Ez vonatkozik az ún. 100 ha projektre és a 88 ha projektre is. Ennek a vagyoni szerkezetátalakításnak a célja a pénzügyi eszközöknek a beruházás megvalósítására történő felszabadítása volt, a kötelezettségek pénzügyi költségeinek egyidejű csökkentése mellett. Nem tettek említést azonban arról, hogy a visszlízing szerződést határidő előtt ki kell fizetni, hogy korlátozni lehessen a pénzügyi terheket. Ehelyett a vagyoni szerkezetátalakításnak a célja a pénzügyi költségek csökkentése, nem pedig azok eltüntetése.

(88)

Végső soron, figyelembe véve a HLW pénzügyi korlátait, a Bizottság nem látja semmiféle alapját a HLW azon törekvésének, hogy kivásárolja a saját termelő vagyonát, mivel a fizetés csak egy későbbi szakaszban volt esedékes. Gyakorlatilag, semmilyen esetben sem volt szó arról, hogy a lízingszerződés akadályozná a szerkezetátalakítást. Különösen az IBP 2003 4.12. pontja nem igazolja ezt, mivel csak azt állítja, hogy egy bizonyos vagyonrész eladásának köszönhetően, amit korábban nem termelőként határoztak meg, a HLW képes lesz a lízingszerződés kezelési költségeit csökkenteni. Ez csak annak figyelembevételével logikus, hogy a vagyont a terv szerint el kellett adni, hogy a hitelt (részben) visszafizessék, és ezzel felszabadítsák a HLW-t a hitel kamatainak fizetése alól. Azonban nem esik említés a termelő vagyon kivásárlásáról, ami nem biztosítaná pénzeszközök generálását, mivel a cég megtartaná magának.

(89)

Ezért az IBP 2003 nem irányozta elő a termelői vagyon kivásárlását. Ennek eredményeként a HWL olyan célra használta fel a támogatást, amely nem szerepelt a támogatás odaítélésének alapjául szolgáló szerkezetátalakítási programban, ezért a támogatást nem az Országos Szerkezetátalakítási Programnak [KPR] és az odaítélő határozatnak, azaz nem a 8. jegyzőkönyvnek megfelelően használták fel. Az eljárási határozat 1. cikke g) pontjának értelmében az ilyen eljárást a támogatás rendeltetéstől eltérő felhasználásának lehet tekinteni, mivel hogy a felhasználás az állami támogatást odaítélő határozattal ellentétes felhasználásként van meghatározva. (22)

(90)

Annak megállapítása után, hogy a kapott állami támogatást nem a programnak megfelelően használták fel, ki kell mutatni, hogy a támogatásnak a rendeltetésétől eltérő felhasználása ellentétes a közös piac szabályozásával is.

(91)

Ez formális szempontból is egyértelmű, tekintetbe véve, hogy a társaság a támogatást nem a tervnek megfelelően használta fel akkor, amikor a 8. jegyzőkönyv szerint kötelezett a támogatás rendeltetésnek megfelelő felhasználására, és másodszor pedig, minden olyan más állami támogatás, ami túllép az IBP, KRP és a 8. jegyzőkönyv keretein, a 8. jegyzőkönyv 18. pontjának értelmében összeegyeztethetetlen a közös piaccal.

(92)

Ezen túl a Bizottság beismeri, hogy nem lenne képes a támogatás tényleges felhasználását a közös piac szabályaival összeegyeztethetőnek elismerni, ámbár az AHW visszaszerezte jövedelmezőségét. Ebben az összefüggésben a Bizottság szeretné megvilágítani, hogy ámbár a kedvezményezettnek kétségei vannak arra nézve, hogy a jelenlegi jövedelmezősége elegendő mértékű, mégis azt kell mondani, hogy a jövedelmezőség kedvezményezett szerinti értelmezése különbözik a jövedelmezőségnek a 8. jegyzőkönyv 3. mellékletében található előzetes meghatározásától. Ez az értelmezés a 8. jegyzőkönyv keretében rögzítésre került, az egyezmény mindkét szerződő fele folyamatosan figyelemmel kísérte, a kedvezményezett nem módosíthatja azt visszamenőlegesen.

(93)

A Bizottság azonban megerősíti, hogy először is az összeegyeztethetőség nem következik egyszerűen abból, hogy a 2006-ban HLW újra nyereségessé vált. Maga a jövedelmezőség helyreállítása nem elég ahhoz, hogy a szerkezetátalakítást a közös piac szabályaival összeegyeztethetőnek lehessen elismerni. Továbbá meg kell bizonyosodni arról, hogy a jövedelmezőség helyreállítását a szerkezetátalakításhoz szükséges állami támogatás minimális összegének igénybevételével sikerült-e elérni, és alkalmaztak-e kompenzáló eszközöket. A Bizottság emlékeztet arra, hogy ezeket a feltételeket tartalmazza az EK-Szerződés 8. cikkének (4) bekezdése, amelyre hivatkozik a 8. jegyzőkönyv 1. pontja. Különösen az állami támogatásnak a minimálisan szükséges szintre történő csökkentése mutatja, hogy a támogatást nem szabad beruházások vagy olyan eszközök finanszírozására felhasználni, amelyeknek nincsen alapvető jelentősége a szerkezetátalakítás szempontjából (23).

(94)

Másodszor, a Bizottság emlékeztet arra, hogy a tervnek, azaz a szerkezetátalakítási feladatnak és az annak finanszírozására biztosított eszközöknek biztosítaniuk kell a jövedelmezőség elérését ex ante szempontból. Ténylegesen az IBP 2003 rendkívüli hangsúlyt fektetett a beruházás megvalósítására és felgyorsítására az állami támogatás felhasználásával. Először is rámutattak, hogy a beruházást az áthidaló hitelnek köszönhetően el kellett volna halasztani 2003-ra. Ezenkívül megerősítést nyert, hogy a vagyoni szerkezetátalakítást 2004–2005. években kellett volna végrehajtani, vagyis kifejezetten túl későn ahhoz, hogy a beruházási programot végre lehessen hajtani. Emiatt a hitel biztosította a szükséges pénzeszközöket. A program bevezetőjében valóban megismétlődik, hogy „a szerkezetátalakítási programnak az elfogadott ütemterv szerinti végrehajtásához, valamint a vállalat tevékenységének folytatásához további áthidaló hitelek megszerzésére van szükség”. Összefoglalva, az áthidaló hitelt szükségesnek ítélték ahhoz, hogy a beruházást a megadott ütemtervnek megfelelően lehessen végrehajtani.

(95)

Emiatt az a tény, hogy a HLW a termelő vagyon visszlízingjének kifizetése mellett döntött, és nem hajtotta végre a beruházást határidőre, arra mutat, hogy a HLW a saját tevékenységével – ex ante szempontból – kockáztatta azt, hogy helyreállítja a jövedelmezőségét. A lengyel hatóságok valójában nem jeleztek olyan okot, ami miatt 2003. augusztusában, amikor a HLW garanciáért folyamodott, a helyzetnek meg kellett volna változnia, figyelembe véve azt, hogy a terv 2003. márciusi aktualizálásától csak öt hónap telt el. Tehát a támogatás ilyen felhasználása nem jelentette a program megvalósítását, viszont tekintetbe véve a beruházás kapcsolatát az időbeli ütemtervvel, inkább akadályát jelentette a terv megfelelő végrehajtásának. Eredményképpen, ex ante szempontból, a társaság egyértelműen kockáztatta a jövedelmezőséget, függetlenül attól, hogy később azt mégis helyreállította.

(96)

Igaz, hogy a pénzügyi eszközök helyettesíthetők, és hogy az állami támogatást a programtól eltérően használták fel, arra enged következtetni, hogy a szerkezetátalakítási programot olyan más forrásokból is lehetett volna finanszírozni, amelyeket eredetileg azokra a más célokra szántak, amelyekre most a támogatást használták fel. Az ilyen érvelést azonban nem lehet elfogadni a szerkezetátalakítási program esetében, amelynek a keretében a társaság pénzeszközeit a cég reorientációjára kell felhasználni, és a társaság nehézségeire tekintettel semmilyen szabad eszközt nem szabad a terven kívüli vállalkozásra fordítani. Emiatt az állam által garantált kölcsönből származó eszközök felhasználása a termelő vagyonra felvett hitel visszafizetésére korlátozza a szerkezetátalakítási tevékenységet más területen, különösen a fenti beruházások határidőre történő megvalósításának területén.

(97)

Ezen túl a Bizottság nem lát semmi kapcsolatot a lengyel hatóságok és a kedvezményezett érvelése között, amely szerint 2003-ban a társaság olyan nehéz helyzetben volt, hogy nem volt képes semmilyen beruházást végrehajtani. A Bizottság nem érti, miért kellett a társaságnak ilyen helyzetben a hosszú távú kötelezettségek visszafizetése mellett döntenie, ahelyett, hogy más olyan tevékenységekbe kezdett volna, amelyek a jövedelmezőség helyreállításához voltak szükségesek.

(98)

Továbbá: az nem lényeges, hogy a társaság nem a 2004-ben el nem végzett beruházások pótlását javasolja, mivel a megvalósítás egy meghatározott időtervvel volt összefüggésben, amit a jövedelmezőség 2006 végéig történő helyreállítása egyetlen módszerének ismertek el. Ennek megsértése végleges, és nem lehet elkerülni az IBP módosításával sem. Ez annak ellenére így van, hogy az IBP 2005 további beruházásokat irányoz elő, mivel ezek nem tudják meg nem történté tenni a források nem megfelelő felhasználását.

(99)

Harmadszor: még akkor is, ha a HLW 2003 augusztusában azt feltételezhette, hogy a beruházásokra már nincs szükség a jövedelmezőség helyreállításához, az azt jelentette volna, hogy a HLW túl nagy költségeket mutatott ki az IBP 2003-ban a szerkezetátalakításra, és a kapott támogatásra nem volt feltétlenül szükség a szerkezetátalakítás céljainak megvalósításához. A Bizottság azonban azt állítja, hogy kevéssé valószínű az, hogy a társaság alig öt hónappal az IBP 2003 elfogadása után (2003 márciusában) megváltoztatta a szándékait, mivel 2003 augusztusában garanciáért folyamodott, azt állítva, hogy a legnagyobb részt a termelő vagyonra felvett hitel visszafizetésére szánják. Ahhoz, hogy alátámassza ezt az indoklást, a társaságnak mindenképpen időben tájékoztatni kellett volna erről a Bizottságot, amit nem tett meg.

(100)

Mindazonáltal, még akkor is, ha a beruházások szükségtelenek voltak, a források átcsoportosítása a termelő vagyon visszlízing szerződésének kifizetésére nem tűnik megalapozottan elismerhetőnek a szerkezetátalakítás költségeként. A termelő vagyon visszlízing szerződésének finanszírozását megszervezték, és a visszafizetés megtörténhetett volna a szerkezetátalakítási időszak lezárulásáig. Igaz lehet, hogy adódtak ebből pénzügyi terhek, de ezeket az IBP 2003-ban lévő pénzügyi prognózisokban szemmel láthatóan figyelembe vették. Mivel az aktívákat nem lehetett eladni, a kifizetés egyetlen eredménye az lett volna, hogy megszabadulnak a pénzügyi terhektől, ami a HLW-nek további likviditást jelentett volna. Ennek hatására a HLW további pénzeszközökre tett szert, amelyeket operatív támogatásnak lehet tekinteni, ami piactorzító tevékenységet is eredményezhetett volna. A Bizottság nem tudja elképzelni, hogy az ilyen tevékenységet milyen módon lehetett volna elismerni abban az esetben, ha tájékoztatják róla a Bizottságot. Emiatt, ha a beruházásra valóban nem volt szükség, a támogatás tényleges felhasználását a közös piaccal ellentétesnek ítélték volna.

(101)

Továbbá, a Bizottság nem vonja kétségbe a kedvezményezett érvelését, hogy a garanciát a kormányhatározatnak megfelelően használták fel, és a kormánynak joga volt meghatározni a támogatás rendeltetését. A Bizottság azonban megjegyzi, hogy ennek nincs befolyása a garancia összeegyeztethetőségére, amit a 8. jegyzőkönyv és az IBP 2003 viszonylatában kell mérlegelni, amelyek nem tartalmaznak támogatást a kormány által a határozat meghozatalánál jóváhagyott célokra.

(102)

A fentiek miatt a Bizottság azt állítja, hogy a támogatást a 8. jegyzőkönyv 9. és 18. pontjainak nem megfelelően használták fel. Tehát a felhasználás nem felel meg a közös piacnak.

(103)

Végül mérlegelni kell a rendeltetésétől eltérően felhasznált támogatás összeegyeztethetetlenségének hatását.

(104)

Ehhez a Bizottság először is arra kíván rámutatni, hogy a jelen eljárás nem azt mutatta ki, hogy a szerkezetátalakítás némelyik költsége felesleges volt, hanem hogy az állami eszközök egy részét nem rendeltetésszerűen használták fel. Igaz lehet, hogy bizonyos beruházásokat el lehetetett volna hagyni – ideális esetben a Bizottsággal történő egyeztetés alapján. Ez azt jelentené, hogy a szerkezetátalakítás tényleges költségei alacsonyobbak, és a támogatásnak komoly részét vissza kellene téríteni, ami megfelel a Bizottság által az acélkohászat szerkezetátalakítására vonatkozó korábban alkalmazott megközelítési módnak (24). Azonban, a jelen ügyben nem csak bizonyos költségek voltak feleslegesek, hanem – mint azt fentebb tárgyaltuk – a probléma abból adódik, hogy a szerkezetátalakítás egy részének a teljes finanszírozása (azaz 31,2 millió EUR) elvesztette a célját, figyelembe véve, hogy ex ante szempontból az áthidaló kölcsönt csaknem teljes egészében az IBP-től eltérően, és a jövedelmezőség helyreállítását veszélyeztető módon használták fel, a változás bekövetkezésének pillanatát tekintve pedig a társaság számára fölös pénzeszközöket eredményezett, amit vissza kell téríteni. Továbbá az eszközök ilyen, rendeltetésüktől eltérő felhasználását visszamenőleg nem lehet helyrehozni azzal, hogy a társaság később megvalósítja a beruházást, mivel a beruházásra és pénzügyi szerkezetátalakításra szolgáló eszközöket egy adott pillanatban bocsátották rendelkezésre. A támogatásnak ez a célja már nem volt aktuális 2005-ben. Valójában, ha a szerkezetátalakítást egy későbbi szakaszban valósították volna meg, a támogatásra, különösen az államilag garantált kölcsönre, nem lett volna szükség. Ennek következtében a rendeltetéstől eltérő felhasználás minden, az áthidaló kölcsön keretében rendelkezésre bocsátott eszközre vonatkozik, amit a termelő vagyon eladására és visszlízingjére fordítottak.

(105)

Továbbá, a Bizottság tudatában van annak, hogy a szerkezetátalakítási időszak végén a fölös pénzeszközök egyáltalán nem szokatlanok, és hogy a társaságot nem szabad azért büntetni, mert jobb eredményeket ért el, mint amit ex ante feltételeztek. Ugyanennek a helyzetnek azonban jobb üzleti eredményeket is kell biztosítania, amely lehetővé teszi a társaságnak, hogy nagyobb árrést alkalmazzon, és így például hamarabb visszafizesse a tartozásait. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a társaság csaknem az egész támogatást az üzleti tervben nem szereplő célokra fordíthatja.

(106)

Másodszor, nem szabad elfelejteni, hogy a társaság különböző, más típusú állami támogatásokat is kapott, mint pl. a tartozások befagyasztása, és a garantált kölcsönnek a beruházás finanszírozására felhasznált része. Ezeket a tevékenységeket a tervnek megfelelően hajtották végre, és segítettek a társaságnak visszanyerni a jövedelmezőségét.

(107)

Ettől eltekintve feltételezhető, hogy az egész szerkezetátalakítás sikertelen volt, mivel a programot csak részben hajtották végre, míg ex ante szempontból a jövedelmezőség helyreállítását csak a teljes szerkezetátalakítási program megvalósítása biztosította volna. Ebben az összefüggésben azonban lényeges lehet, hogy a társaság helyreállította a jövedelmezőségét (25). Ez az eset áll fenn, hacsak a társaság nem jutott olyan túlzott mértékű támogatáshoz, amely nem volt szükséges a jövedelmezőség helyreállításához. Másként szólva, ennek a helyzetnek a kiegyenlítése visszaállítja az ex ante szituációt, azaz kompenzálja a kapott, túlzott mértékű támogatást. Ebben az esetben a további, a tervnek megfelelően megvalósított tevékenységeket ténylegesen el lehet fogadni a jövedelmezőség helyreállítása okainak. Ezért, abban az esetben, ha a támogatás túlzott összege visszatérítésre kerül, el lehet fogadni, hogy ezek a tevékenységek megfeleltek az előírásoknak.

(108)

Amiatt, hogy a többi tevékenység a minimálisan szükséges támogatás mellett biztosította a jövedelmezőség helyreállítását, a Bizottság azt tudja állítani, hogy csak a garantált kölcsön más célokra felhasznált összegét használták fel rendeltetéstől eltérően, nem pedig a szerkezetátalakításhoz kapott teljes támogatást, és hogy az IBP 2003 keretein belüli többi tevékenységet a rendeltetésnek megfelelően valósították meg.

(109)

Végül, az állam által garantált kölcsön támogató jellegű elemét 31 245 684 EUR összegben kell meghatározni. Végül is, a garancia támogatási intenzitása eléri a 100 %-ot (26).

(110)

A Bizottság elfogadja azonban, hogy a garanciának, mint támogatási formának ebben az esetben korlátozottan torzító hatása volt, figyelembe véve, hogy a kölcsönt, amihez a HLW garanciát kapott, az Arcelor egy év után visszafizette. Emiatt a Bizottság elfogadja, hogy a társaság által nyert előny kompenzálásához csak a garancia által biztosított kamatos támogatást kell visszafizetni arra az időszakra, amikor a kölcsönzött eszközök a társaság birtokában voltak. Továbbá, a Bizottság megjegyzi, hogy a társaságnak folyamatosan volt bizonyos esélye arra, hogy pénzeszközökhöz jusson, és képes volt a megfelelő biztosítékot megadni, amit igazol a garanciaszerződés is, amelyhez biztosítékra volt szükség.

(111)

A Bizottság állandó gyakorlatának megfelelően, a kamattámogatás annak a kamatkülönbségnek felelne meg, amit a piaci feltételek szerint fizetendő kamat, és a társaság által ténylegesen fizetett kamat között állt fenn. A piaci kamatokat ebben az esetben az eszközök rendelkezésre bocsátásakor (2004. augusztus) érvényben lévő referencia kamatláb, plusz 400 bázispont szinten kellene számolni, figyelembe véve, hogy 2004-ben a HLW nem volt nyereséges (lásd a 46. preambulumbekezdést fent), hanem nehéz helyzetben lévő társaság volt (27). A Bizottság gyakorlata nem teszi lehetővé a 400 bázispont alá csökkentést (28). Nincs szükség azonban további csökkentésre, mivel a társaság biztosítékot nyújtott, és az acélkohászati ágazat 2004-ben jól működött.

(112)

Mivel a kölcsönt nem PLN-ben nyújtották, hanem euróban, a Bizottság az euroövezetben érvényes referencia kamatlábat alkalmazza, ami 4,43 %. Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az előnyöket, amihez ténylegesen hozzájutottak, úgy lehet felbecsülni, hogy azokat a feltételeket, amelyekhez a társaság hozzájutott, azokkal a feltételekkel kell összehasonlítani, amelyeket a szabad piacon tudott volna elérni (állami garancia nélkül). A normál piaci gyakorlat az, hogy a hitel kamatait a hitel valutájának referencia-kamatlába alapján határozzák meg (szokás szerint a bankközi piac referencia-kamatlábának megfelelő mértékű kamatláb), mivel a pénz értékének ingadozása attól a gazdaságtól függ, amelyben az adott valutát használják. Ezért euróban elszámolt hitel esetében a piaci szabályok szerint működő hitelező által elfogadott kamatlábnak az euróban elszámolt hiteleknél alkalmazott kamatlábnak kell lenni, annak ellenére, hogy a hitelt Lengyelországban nyújtották.

(113)

Emiatt a kamatokat 8,43 %-os kamatlábbal kellett volna számolni, azaz a kamatoknak 2 807 206 EUR összegűnek kell lenniük. Ezt az összeget kell összevetni a társaság által ténylegesen fizetett kamatokkal. Ezeknek a kamatoknak az összege 1 061 050 EUR volt, plusz prémium a garanciáért (mint arra a 42. preambulumbekezdés a) és b) pontjában rámutattunk), amit a Bizottság gyakorlata szerint a garanciáért nyújtott támogatás összegénél kell figyelembe venni (29).

(114)

A garancia költségét a garancia teljes összegére kell elszámolni, és összefüggésbe kell hozni a rendeltetéstől eltérően felhasznált támogatással, plusz a garanciával fedezett kamatokkal. Ez az eset áll fenn, mivel a garantált kölcsön egy részének korlátozott felhasználása beruházási célokra üzleti döntés volt, amely nem volt ismert a garantált kölcsön (46 millió EUR plusz kamatok összegben, ötéves futamidővel) nyújtásának pillanatában. Más esetben a garantált kölcsönt más módon nyújtották volna. Emiatt el kell végezni az arányos felosztást, kiszámolva a kamatfizetések arányát a tényleges garantált összegre és a rendeltetéstől eltérően felhasznált összegre vonatkozóan. Továbbá, ugyanezen okból, a kamatfizetéseket arányosan kell számolni a garanciával kapcsolatos tényleges felhasználás és az ötéves teljes időszak között, mivel a garancia elvileg ez alatt az időszak alatt amortizálódott. Ennek korábbi felmondása a korábbi megállapodásoktól független, üzleti döntés volt.

(115)

Ez azt jelenti, hogy a Bizottság beleegyezik abba, hogy az Államkincstárnak szóló befizetések és a 42. preambulumbekezdésben leírt előkészítő jutalék költségeit levonják, de arányos számítás alapján, előbb a tényleges garantált összeg (32,3 (=31,24 + 1,06 [tőkeösszeg plusz a ténylegesen kifizetett kamatok]) és a garancia teljes összegének vonatkozásában (58 330 000 EUR) – majd az ötéves időtartamszakban előirányzott felhasználás vonatkozásában (ez 388 nap a lehetséges 1 826 napból).

(116)

Ha a kölcsönért fizetendő, a 42. preambulumbekezdés c) pontjában fent kimutatott kamatokról van szó, a Bizottság nem ismeri el, hogy ez a haszonból levonandó költség lenne, figyelembe véve, hogy piaci körülmények között minden kölcsön hasonló költségekkel jár, amelyek potencionálisan még magasabbak is lennének.

(117)

Ez a következő számítást eredményezi, figyelembe véve megszerzett előny utáni, a 2004. augusztus 24-től a visszafizetésig felszámított, évi 7,62 % megtérülési rátával számolt kamatos kamatot:

(118)

Összefoglalva, a Bizottság az állítja, hogy a termelő vagyonra vonatkozó visszlízing szerződés kifizetését az IBP 2003-ban nem irányozták elő, és az veszélyes volt a jövedelem helyreállítására nézve, legalábbis abban a pillanatban, amikor a támogatásra szükség volt. Mivel azonban a társaság helyreállította a jövedelmezőségét, a támogatás rendeltetéstől eltérő felhasználása nem befolyásolta a többi támogatás rendeltetésszerűségét. Továbbá, mivel a garanciát felmondták, és a kölcsönt visszafizették, csak a kamatdotációt kell visszafizetni, amelyet a HLW felhasznált abban az időszakban, amikor a társaság rendelkezésére álltak az eszközök (azaz a pénzeszközök átadásától a visszafizetéséig). Ennek a kamatdotációnak az összege 1 645 682 EUR.

(119)

Lengyelország, a 8. jegyzőkönyv 10. pontjának megfelelően, a Bizottsághoz fordult az aktualizált IBP jóváhagyásáért.

(120)

A Bizottságnak a múltban már volt dolga hasonló esetekkel, és kifejtette, hogy: Az IBP módosításának a Bizottság általi jóváhagyását annak megállapítására kell alapozni, hogy a változások minden kétséget kizáróan megfelelnek a 8. jegyzőkönyvben rögzített céloknak. Így van abban az esetben, ha a jegyzőkönyvben megadott fő adatok, valamint az állami támogatásra, a termelési kapacitásra és az ütemtervre vonatkozó számadatok változatlanok maradnak, és az állami támogatásnak a jegyzőkönyvben meghatározott aránya változatlan marad anélkül, hogy a jövedelmezőségi célt kétségbe vonnák  (30).

(121)

A Bizottság a tisztázási eljárásra vonatkozó határozatában kifejtette, hogy a tárgyi változtatások nem vonatkoznak sem az állami támogatás teljes összegének növelésére, sem a termelési kapacitás növelésére (31) a szerkezetátalakítás időszakában, az IBP módosítása főként a társaság beruházási stratégiájának változásából adódik, és abból, hogy a megítélt állami támogatás operatív támogatás formájában visszaélésnek tűnik, valamint hogy a beruházás befejezéséhez nincs szükség további állami támogatásra (lásd az 54. és 56. preambulumbekezdést). Az eljárás alapjában véve megerősítette, hogy ezeket a kétségeket nem oszlatták el, mivel a támogatás, mint arra fentebb rámutattunk, a rendeltetésétől eltérően és a közös piacnak nem megfelelően lett felhasználva.

(122)

Az IBP 2005 nem szünteti meg ezt a hibát, azaz a túlzott állami támogatást, és ezért nem lehet jóváhagyni jelen formájában. Különösképpen az, hogy az AHW időközben felújította a beruházási programot, nem megfelelő megoldás. Mint arra fentebb rámutattunk, még akkor is ez áll fenn, ha a társaság csak a szerkezetátalakítási programban foglalt beruházást valósítaná meg. Világos, hogy az új beruházási program jóval későbbi időpontban valósul meg, mint a tervben eredetileg előirányzott. Ezenkívül az is világos, hogy a támogatást eredetileg azért nyújtották, hogy biztosítsák a szerkezetátalakítás ütemtervnek megfelelő végrehajtását. Emiatt a támogatás célja az volt, hogy érdekeltté tegyék a HLW-t abban, hogy ezeket a beruházásokat a tervnek megfelelően végrehajtsa, határidőre, a 2003–2004. években. Ténylegesen, ha a szerkezetátalakítás ütemtervét ex ante elhalasztották volna a 2004. és 2005. évekre, az áthidaló kölcsönre és ezzel együtt semmilyen támogatásra nem lett volna szükség.

(123)

Függetlenül a rendeltetésellenes felhasználástól a Bizottság megjegyzi, hogy a rendeltetésétől eltérően felhasznált támogatás visszatérítése esetén jóvá tudja hagyni az új tervet. Már az eljárás megindítására vonatkozó határozatában a Bizottság készséget mutatott az új üzleti terv elfogadására ipari nézőpontból, azt sugallva, hogy az új beruházás előnyös lesz a társaság gazdasági eredményei szempontjából, valamint a környezetvédelem és a költségcsökkentés tekintetében.

(124)

Mindenesetre a Bizottság megjegyzi, hogy a terv módosítása nem kíván semmilyen további támogatást, hanem teljes egészében a beruházó eszközeiből finanszírozható. Ezért a Bizottság nem lát semmi alapot arra, hogy ellenezze az aktualizált programot még akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy a társaság stratégiája megváltozik (32).

(125)

Összefoglalva, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a 8. jegyzőkönyv 9. és 18. pontjának értelmében a 31,2 millió EUR garanciát a HLW nem a rendeltetésének megfelelően és az érvényben lévő előírásokat megsértve használta fel. Tekintettel arra, hogy az állami garanciát megszüntették, és a kölcsönt visszafizették, a HLW 1 645 682 EUR összegű kamattámogatásnak megfelelő haszonra tett szert, amit vissza kell téríteni. Figyelembe véve azt a 2 089 768 EUR összegű önkéntes befizetést, amit az AHW eszközölt 2007. november 20-án a zárolt bankszámlára, és ami megfelel a visszatérítendő összeg és az esedékes kamatok összegének, amelyet a lengyel hatóságoknak meg kell kapniuk a határozat kiadásának napján, semmilyen további visszatérítésre nincs szükség.

(126)

Továbbá, feltéve, hogy a támogatás visszatérítése megtörténik, a Bizottság, a 8. jegyzőkönyv 10. pontjának megfelelően, jóváhagyhatja a tervnek az IBP 2005-ben lefektetett módosítását, mivel nem jár együtt további támogatással és javítja a társaság életképességét,

3.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 143/49

(1)

A 96/23/EK irányelv meghatározza az I. mellékletében felsorolt anyagok és maradékanyag-csoportok megfigyelésére vonatkozó intézkedéseket. A 96/23/EK irányelv szerint azon harmadik országok jegyzékére történő felvételnek illetve a jegyzéken való szerepeltetésnek, amelyekből a tagállamok az irányelv hatálya alá tartozó állatokat és állati eredetű elsődleges termékeket behozhatják, az a feltétele, hogy az érintett harmadik országok olyan tervet nyújtsanak be, amely tartalmazza a harmadik országok által az irányelvben említett szermaradék- és anyagcsoportok megfigyelése vonatkozásában nyújtott garanciákat.

(2)

A harmadik országok által a 96/23/EK tanácsi irányelvvel összhangban benyújtott szermaradék-megfigyelési tervek jóváhagyásáról szóló, 2004. április 29-i 2004/432/EK bizottsági határozat (2) felsorolja azon harmadik országokat, amelyek az említett irányelvnek megfelelően benyújtották az irányelv által megkövetelt garanciákat tartalmazó szermaradék-megfigyelési tervüket.

(3)

Új-Kaledónia és Tanzánia olyan, állatokra és állati eredetű termékekre vonatkozó szermaradék-megfigyelési terveket nyújtott be a Bizottsághoz, amelyek jelenleg nem szerepelnek a 2004/432/EK határozat mellékletében. Az ilyen tervek értékelése és a Bizottsághoz eljuttatott további információk elegendő garanciát nyújtanak ezekben a harmadik országokban az érintett állatokban és termékekben található szermaradékok megfigyelésére. Az érintett állatokat és állati eredetű termékeket ezért az említett országok vonatkozásában fel kell venni a határozat mellékletében szereplő jegyzékbe.

(4)

Costa Rica – amely jelenleg nem szerepel a 2004/432/EK határozat mellékletében – akvakultúra-termékekre vonatkozó szermaradék-megfigyelési tervet nyújtott be a Bizottsághoz. Az ilyen terv értékelése és a Bizottsághoz eljuttatott további információk elegendő garanciát nyújtanak ebben az országban az akvakultúra-termékekben található szermaradékok megfigyelésére. Az akvakultúra-termékeket ezért Costa Rica vonatkozásában fel kell venni az említett határozat mellékletében szereplő jegyzékbe.

(5)

Dél-Afrikát számos állat és állati eredetű termék vonatkozásában törölték a 2008/105/EK határozattal (3) módosított 2004/432/EK bizattsági határozat mellékletéből. Megalapozott garanciák benyújtása után azonban Dél-Afrika megtartotta a vadon élő és tenyésztett vadakra (ideértve a struccokat is) vonatkozó bejegyzéseit. Noha az ország bebizonyította, hogy a 2007/2008-as szermaradék-megfigyelési tervet a struccok tekintetében végrehajtották, nem nyújtott be bizonyítékokat arról, hogy a tervet a struccon kívüli vadon élő és tenyésztett vadak vonatkozásában is végrehajtotta volna. Az érintett állatokra és állati eredetű termékekre vonatkozó bejegyzéseket ezért Dél-Afrika vonatkozásában törölni kell a határozat mellékletében szereplő jegyzékből.

(6)

Az Élelmiszerügyi és Állat-egészségügyi Hivatal által a Moldovai Köztársaságban végzett vizsgálatok komoly hiányosságokat tártak fel a mézre vonatkozó szermaradék-megfigyelési terv végrehajtása terén. A Moldovai Köztársaságra vonatkozó bejegyzést ezért törölni kell az említett határozat mellékletében szereplő jegyzékből. Erről az érintett ország hatóságait értesítették.

(7)

A kereskedelmi forgalom zavartalanságának biztosítása érdekében átmeneti időszakot kell előírni a Közösségbe érkezésükig azon állatok és állati eredetű termékek szállítmányaira vonatkozóan, amelyek Dél-Afrikából és a Moldovai Köztársaságból származnak és e határozat alkalmazásának időpontja előtt ezekből a harmadik országokból indították el őket a Közösségbe való behozatal céljából.

(8)

A 2004/432/EK határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(9)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,