5.12.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 317/1

(1)

A vizsgálatot követően a Tanács az 1470/2001/EK rendelettel (2) 0 %-tól 66,1 %-ig terjedő végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó, integrált elektronikus kompakt fénycsövek (a továbbiakban: CFL-i) behozatalára. Ezt megelőzően a Bizottság a 255/2001/EK rendelettel (3) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki.

(2)

A Tanács 866/2005/EK rendelete (4) a hatályos dömpingellenes intézkedéseket kiterjesztette a Vietnami Szocialista Köztársaságból, a Pakisztáni Iszlám Köztársaságból és a Fülöp-szigeteki Köztársaságból szállított integrált elektronikus kompakt fénycsövek behozatalára, függetlenül attól, hogy a Vietnami Szocialista Köztársaságból, a Pakisztáni Iszlám Köztársaságból vagy a Fülöp-szigeteki Köztársaságból származónak jelentették-e azokat be. Az intézkedéseket az alaprendelet 13. cikkével összhangban végzett, azt intézkedések kijátszására irányuló vizsgálat eredményeként terjesztették ki.

(3)

Az 1322/2006/EK rendelettel (5) a Tanács módosította a hatályos dömpingellenes intézkedéseket. A módosítást a termékkör időközi felülvizsgálata előzte meg. A vizsgálat eredményeképpen és a módosító rendelet hatására az egyenárammal működő fénycsöveket (a továbbiakban: DC-CFL-i) ki kellett zárni az intézkedések hatálya alól. A dömpingellenes intézkedések ennek megfelelően csak a váltóáramú fénycsövekre (a továbbiakban: AC-CFL-i) vonatkoznak (ideértve a váltakozó árammal és egyenárammal egyaránt működő integrált elektronikus kompakt fénycsöveket is).

(4)

Az 1205/2007/EK rendelettel (6) a Tanács meghosszabbította a hatályos dömpingellenes intézkedések hatályát. Az intézkedések hatályának meghosszabbítására az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban végzett hatályvesztési felülvizsgálat eredményeként került sor.

(5)

A Bizottsághoz az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján kérelmet nyújtottak be felülvizsgálat iránt. A kérelmet a Community Federation of Lighting Industry of Compact Fluorescent Lamps Integrated (2 CFLI) (a továbbiakban: kérelmező) nyújtotta be.

(6)

Minthogy a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapítást nyert, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a felülvizsgálat megindításához, a Bizottság 2006. szeptember 8-án az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján vizsgálatot (7) indított. Az időközi felülvizsgálat egyetlen exportáló gyártó, a Lisheng Electronic & Lighting (Xiamen) dömpingszintjére korlátozódik.

(7)

A Bizottság a felülvizsgálat megindításáról hivatalosan értesítette a kérelmezőt, a kínai exportáló gyártót és az exportáló ország kormányának képviselőit.

(8)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy a megindításról szóló értesítésben megállapított határidőn belül nézeteiket írásban ismertessék vagy szóbeli meghallgatást kérjenek.

(9)

A vizsgálathoz szükségesnek tartott információk megszerzése érdekében a Bizottság kérdőívet küldött az érintett exportáló gyártónak. Az exportáló gyártó a kérdőívre adott válaszok révén együttműködést tanúsított; ezt követően a Bizottság szolgálata az exportáló gyártó és az exportáló gyártóval kapcsolatban álló, az alábbiakban felsorolt felek telephelyén ellenőrző látogatást tett:

Kínai kapcsolatban álló vállalat

Hongkongi kapcsolatban álló vállalatok

Közösségi kapcsolatban álló importőr

(10)

Az egyetlen exportáló gyártó, a Lisheng Electronic & Lighting (Xiamen) Co. Ltd az időközi felülvizsgálat alatti dömpingszintjére vonatkozó vizsgálati időszak 2005. július 1-jétől2006. június 30-ig tartott.

(11)

A termék azonos a módosító rendeletben meghatározott termékkel, azaz a Kínai Népköztársaságból származó, váltakozó árammal működő, egy vagy több üvegcsőből álló, integrált elektronikus kompakt fénycső (ideértve a váltakozó árammal és egyenárammal egyaránt működő, integrált elektronikus kompakt fénycsöveket is), amelyben az összes fénytechnikai elemet és elektronikus alkatrészt a lámpaaljzathoz rögzítették vagy abba építették be, és amely jelenleg az ex 8539 31 90 KN-kód alá sorolandó (a továbbiakban: érintett termék).

(12)

Az eredeti vizsgálathoz hasonlóan megállapításra került, hogy a Kínában gyártott és a belföldi piacon eladott, valamint a Kínából a Közösségbe exportált CFL-i ugyanazon alapvető fizikai és technikai jellemzőkkel, valamint felhasználási területekkel rendelkezik. Így az intézkedések hatályát meghosszabbító rendeletben kifejtettekhez hasonlóan azt a következtetést vonták le, hogy az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében ezeket a termékeket hasonló termékeknek kell tekinteni.

(13)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján a Kínából származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatokban a rendes értéket az említett cikk (1)–(6) bekezdésének megfelelően állapítják meg azon exportáló gyártók esetében, akik bizonyítani tudják, hogy teljesítik a 2. cikk (7) bekezdésének c) pontjában megállapított kritériumokat, azaz hogy a hasonló termék gyártása és értékesítése tekintetében piacgazdasági feltételek érvényesülnek.

(14)

Jóllehet az eredeti vizsgálatban a kínai exportáló gyártó piacgazdasági elbánásban részesült, az időközi felülvizsgálatban fel kellett mérni, hogy továbbra is teljesülnek-e a piacgazdasági elbánás vonatkozó kritériumai. Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően a kínai exportáló gyártó és kapcsolatban álló vállalata, a Megaman Electrical & Lighting Ltd (Xiamen) piacgazdasági elbánás iránti igénylőlapot kaptak, amelyet kitöltöttek.

(15)

A piacgazdasági elbánás kritériumainak rövid és kizárólag a hivatkozás megkönnyítésére szolgáló összegzése a következő:

(16)

A fentiekben kifejtetteknek megfelelően a Bizottság felkereste az exportáló gyártó és kapcsolatban álló vállalata, a Megaman Electrical & Lighting Ltd. telephelyét, ellenőrizve a piacgazdasági elbánás iránti kérelemben rendelkezésre bocsátott, szükségesnek ítélt adatokat. A vizsgálat azt mutatta, hogy a kínai exportáló gyártó megfelelt a piacgazdasági elbánás valamennyi feltételének.

(17)

A rendes érték meghatározásához elsőként azt ellenőrizték, hogy az exportáló gyártó teljes belföldi értékesítése reprezentatív volt-e az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében, vagyis hogy kitette-e az érintett termék a Közösségbe exportált teljes értékesítési volumenének legalább 5 %-át.

(18)

A fenti követelményekre tekintettel a vizsgálat feltárta, hogy az exportáló gyártó belföldi értékesítései nem tekinthetők reprezentatívnak, és ezért a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerint kellett kiszámítani az exportáló ország előállítási költsége, valamint az értékesítési, általános és igazgatási költségek és a haszon ésszerű összege alapján.

(19)

A rendes értéket ennek megfelelően az exportáló gyártó belföldi felhasználásra gyártott termékének előállítási költségeire vonatkozó saját adatai alapján határozták meg.

(20)

Ugyanakkor az értékesítési, általános és igazgatási költségek és a haszon összegét nem lehetett az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdése alapján az érintett terméknek a rendes kereskedelmi forgalomban megvalósuló előállítására és értékesítésére vonatkozó tényleges adatok alapján meghatározni.

(21)

Megvizsgálták, hogy az értékesítési, általános és igazgatási költségek és a haszon meghatározhatók-e a 2. cikk (6) bekezdésének a) és b) pontja szerint. Mivel azonban a felülvizsgálat egyetlen exportőrre vonatkozik, a 2. cikk (6) bekezdésének a) pontjában meghatározott módszer – vagyis más exportőrök tényleges összegeinek súlyozott átlaga – nem használható. Hasonlóképpen a 2. cikk (6) bekezdésének b) pontjában leírt módszer sem megfelelő, mivel a belföldi piacon nem valósult meg az ugyanabba a kategóriába tartozó termékek értékesítése.

(22)

Ennek következtében a Bizottság az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban a hatályvesztési felülvizsgálatban alkalmazott analóg ország két együttműködő exportáló gyártójától – amelyek rendelkeztek rendes kereskedelmi forgalomban megvalósuló belföldi értékesítéssel – származó, az értékesítési, általános és igazgatási költségekre és haszonkulcsra vonatkozó adatok alkalmazásával kiszámolta a súlyozott átlagot. Az említett együttműködő dél-koreai exportáló gyártók vonatkozásában megállapított értékesítési, általános és igazgatási költségeket és az átlagos nyereségmutatókat az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésében meghatározottak szerint kiegészítették a kérdéses exportáló gyártó exportált típusokra vonatkozó előállítási költségeivel.

(23)

Az exportáló gyártó mind közvetlenül független vevőknek, mind pedig a vele kapcsolatban álló, harmadik országbeli és közösségi importőrökön keresztül exportált a Közösségbe. Minden olyan esetben, amikor az érintett terméket közösségbeli független vevőknek exportálták, az exportár megállapítása az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése szerint történt, nevezetesen a ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportárak alapján.

(24)

Abban az esetben, amikor az értékesítés egy kapcsolatban álló importőrön vagy kereskedőn keresztül történt, az exportárat a kapcsolatban álló importőr független vevőknek felszámított viszonteladói árai alapján számították ki. Kiigazítások történtek az összes, a behozatal és a viszonteladás között felmerült költségre, ideértve az értékesítési, általános és igazgatási költségeket, valamint egy ésszerű mértékű haszonkulcsot, az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban. A megfelelő haszonkulcs megállapítása a közösségi piacon működő független együttműködő kereskedők/importőrök által megadott információk alapján történt.

(25)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazítások formájában kellő mértékben figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket. Szükséges és indokolt esetben a vizsgált exportáló gyártó számára jóváírták a szállítási, tengeri fuvarozási és biztosítási költségek, az anyagmozgatási, rakodási és járulékos költségek, a csomagolási, hitel-, jótállási és garanciális költségek, valamint a jutalékok eltéréseit.

(26)

A hitelköltségek jóváírása tekintetében az exportáló gyártó azt állította, hogy hitelkamatláb helyett betéti kamatlábat kellene alkalmazni, mivel a vállalat megfelelő likviditással rendelkezik, és hitelköltségei banki betéti számláján nem kimutatható kamathozamokra korlátozódnak.

(27)

A közösségi intézmények által következetesen alkalmazott gyakorlatot követve nem találták helyénvalónak, hogy a hitelköltség jóváírását betéti kamatláb alapján számolják ki, mivel ezek alternatívaköltségek, nem pedig tényleges költségek.

(28)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a fizetési késedelem esetén a vevők által fizetendő kamat azt jelzi, hogy a vállalat ezt a típusú kamatot hitelkamatláb és nem betéti kamatláb alapján határozta meg.

(29)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésében előírtak szerint a Közösségbe exportált érintett termék minden egyes típusa rendes értékének súlyozott átlagát összehasonlították az érintett termék megfelelő típusa exportárának súlyozott átlagával. Az összehasonlítás jelentéktelen mértékű dömpingkülönbözetet mutatott ki az olyan exportáló gyártó tekintetében, amely a felülvizsgálati időszak során a Közösségbe exportált.

(30)

Ennek alapján megállapították, hogy a dömping vonatkozásában nem változott a helyzet, amely alapján az eredeti vizsgálatban a vállalatra elrendelték az intézkedéseket. Az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése értelmében ezért a részleges időközi felülvizsgálatot meg kell szüntetni.

(31)

A fenti megfontolások alapján a Lisheng Electronic & Lighting (Xiamen) Co. Ltd-re vonatkozó részleges időközi felülvizsgálatot az 1205/2007/EK rendelet módosítása nélkül meg kell szüntetni.

(32)

Minden érdekelt felet tájékoztattak azokról az alapvető tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság meg kívánja szüntetni ezt az eljárást. A közölt észrevételeket megvizsgálták, de azok nem változtattak a fenti következtetéseken,

5.12.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 317/5

(1)

Az alaprendelet 5. cikke alapján 2006. szeptember 6-án a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésében (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína), Kazahsztánból és Ukrajnából (a továbbiakban: érintett országok) származó szilíciumos mangán (beleértve a ferroszilíciumos mangánt is) Közösségbe történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindítását.

(2)

Az eljárást azt követően indították, hogy 2006. július 24-én a Comité de Liaison des Industries de Ferro-Alliages (EUROALLIAGES) (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be azon termelők (a továbbiakban: panaszos termelők) nevében, akik a szilíciumos mangán jelentős hányadának, jelen esetben több mint 50 %-ának előállítását végzik. A panasz meggyőző bizonyítékot tartalmazott az érintett országokból származó szilíciumos mangán dömpingelt behozatalára és az ebből eredő jelentős kárra, amit elégséges bizonyítéknak tekintettek ahhoz, hogy megalapozottan eljárást indítsanak.

(3)

Az egyik érdekelt fél szerint a Bizottságnak az eljárást az Indiából származó behozatalra is ki kellett volna terjesztenie. A jelenlegi eljárás megindításakor azonban a Bizottság nem rendelkezett elegendő bizonyítékkal a kárt okozó dömpingről, amely igazolta volna az Indiából származó behozatal elleni eljárásnak az alaprendelet 5. cikkének (2) bekezdésével összhangban történő megindítását.

(4)

A Bizottság hivatalosan tájékoztatta az eljárás megindításáról a panaszost, a panaszos termelőket és más ismert közösségi termelőket, az érintett országok exportáló termelőit, az importőröket/kereskedőket és szövetségeiket, a tudomása szerint érintett szállítókat és felhasználókat és az érintett exportáló országok képviselőit. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, és az értesítésben megállapított határidőn belül meghallgatást kérjenek. Mindazok az érdekelt felek, akik azt kérték, és igazolták, hogy vannak különleges okok a meghallgatásukra, megkapták a szóbeli meghallgatás lehetőségét.

(5)

Annak érdekében, hogy a kínai és kazahsztáni exportáló termelők számára lehetővé tegyék a piacgazdasági elbánás vagy egyéni elbánás iránti kérelmet, a Bizottság formanyomtatványokat küldött a tudomása szerint érintett exportáló termelőknek és a kínai és kazahsztáni hatóságoknak. Négy kínai exportáló termelői csoport és egy kazahsztáni exportáló termelő kérelmezte az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése szerinti piacgazdasági elbánást, vagy – arra az esetre, ha a vizsgálat azt állapítaná meg, hogy nem feleltek meg a piacgazdasági elbánást feltételeinek – egyéni elbánást.

(6)

Tekintettel a kínai exportáló termelők és a Közösségbe importáló importőrök nyilvánvalóan nagy számára, az alaprendelet 17. cikkével összhangban az eljárás megindításáról szóló értesítésben mintavételt irányoztak elő a dömping és a kár meghatározására.

(7)

Annak érdekében, hogy a Bizottság el tudja dönteni, szükséges-e a mintavétel, és amennyiben igen, kiválasszon egy mintát, valamennyi kínai és közösségi termelőt és közösségi importőrt felkérték arra, hogy jelentkezzen a Bizottságnál és – az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározottak szerint – szolgáltasson alapvető információkat az érintett termékkel kapcsolatban a 2005. július 1. és 2006. június 30. között végzett tevékenységeiről.

(8)

A kínai exportáló termelők esetében, mivel csak négy, a vizsgálati időszak alatt szilíciumos mangán exportértékesítési tevékenységet folytató vállalatcsoport jelezte, hogy felvételét kéri a mintába, a mintavételt szükségtelennek ítélték.

(9)

Az Európai Közösség importőreinek esetében, csak két, kapcsolatban nem álló importőr jelentkezett és bocsátotta rendelkezésre a megadott határidőn belül a kért információt. Ezért úgy döntöttek, hogy nincs szükség a mintavételre.

(10)

A Bizottság kérdőíveket küldött minden ismert érintett félnek, és minden más vállalatnak, amely az eljárás megindításáról szóló értesítésekben meghatározott határidőkön belül jelentkezett. A kérdőívekre négy közösségi termelőtől, négy kínai exportáló termelői csoporttól, az egyetlen kazahsztáni exportáló termelőtől, három ukrán exportáló termelőtől, két kapcsolatban nem álló közösségi importőrtől és kilenc, kapcsolatban nem álló közösségi felhasználótól érkezett válasz. Emellett két felhasználó juttatta el észrevételeit a Bizottsághoz, a kérdőívet azonban nem töltötte ki.

(11)

Az egyik kínai exportáló termelői csoport azonban ezt követően nem tette lehetővé piacgazdasági/egyéni elbánással kapcsolatos kérelmében és a kérdőívre adott válaszában tartalmazott információk helyszíni ellenőrzését. Következésképpen a Bizottság, miután az érintett vállalatoknak figyelmébe ajánlotta az együttműködés hiányának az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdésében szereplő következményeit, a 18. cikk rendelkezéseivel összhangban az említett vállalatokat az eljárás során együtt nem működőnek tekintette, és beadványaikat figyelmen kívül hagyta.

(12)

A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet – Kína és Kazahsztán esetében – a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás, valamint – valamennyi érintett ország esetében – a dömping, az abból eredő kár és a közösségi érdek meghatározásához szükségesnek ítélt. Ellenőrző látogatásokra került sor a következő vállalatok telephelyein:

(13)

Mivel olyan kínai és kazahsztáni exportáló termelők tekintetében is meg kellett állapítani a rendes értéket, amelyek esetleg nem részesülnek piacgazdasági elbánásban, abból a célból, hogy az analóg országból – Amerikai Egyesült Államok (a továbbiakban: USA) – származó adatok alapján állapítsák meg a rendes értéket, ellenőrző látogatást tettek a következő termelő üzemében és a vele kapcsolatban álló értékesítési vállalatnál:

(14)

A dömping és a kár kivizsgálása a 2005. július 1. és 2006. június 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. Az okozott kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2002. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak).

(15)

Az állítások szerint dömpingelt termék a rendszerint a 7202 30 00 és az ex 8111 00 11 KN-kóddal bejelentett, Kínából, Kazahsztánból és Ukrajnából származó szilíciumos mangán (beleértve a ferroszilíciumos mangánt is) (a továbbiakban: érintett termék).

(16)

Az érintett terméket alapvetően dezoxidálószernek és ötvözőelemként használják az acéliparban. A terméket elsősorban mangánércből és szilíciumból állítják elő, azokat összekeverik, és kohóban olvadáspontra hevítik.

(17)

A szilíciumos mangán különböző minőségű és különböző vas- (Fe), mangán- (Mn), szilícium- (Si) és széntartalmú (C) lehet. A széntartalom tekintetében meg lehet különböztetni az igen alacsony széntartalmú szilíciumos mangánt, amely jobb minőségű (ennélfogva ára magasabb) és a magasabb széntartalmú, átlagos minőségűnek tekintett szilíciumos mangánt. A szilíciumos mangánt különböző – por, granulátum vagy tömb – alakban és méretben értékesítik. E különbségek ellenére azonban valamennyi minőséget és formát egyetlen terméknek tekintik, mivel alapvető kémiai és fizikai jellemzőik, illetve felhasználásuk megegyeznek.

(18)

A vizsgálat megállapította, hogy a közösségi gazdasági ágazat által a Közösségben gyártott és értékesített szilíciumos mangán, Kína, Kazahsztán és Ukrajna belföldi piacán, továbbá a – végül analóg országként szolgáló – USA belföldi piacán gyártott és értékesített szilíciumos mangán, és a Kínából, Kazahsztánból és Ukrajnából a Közösségbe importált szilíciumos mangán alapvető kémiai és fizikai jellemzői és alapvető felhasználásai megegyeznek. Ennélfogva ezeket az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló terméknek kell tekinteni.

(19)

Egy exportáló termelő azt állította, hogy a rendszerint a 8111 00 11 KN-kóddal bejelentett megmunkálatlan mangánra a vizsgálatnak nem kellene kiterjednie. E tekintetben megerősítést nyert, hogy az érintett termék a (15) preambulumbekezdésben leírtak szerint a szilíciumos mangán, és nem a megmunkálatlan mangán, ám magában foglalja a megmunkálatlan szilíciumos mangánt is. Míg a szilíciumos mangánt rendszerint a 7202 30 00 KN-kóddal jelentik be, vastartalmától függően ugyanakkor megmunkálatlan szilíciumos mangánként, vagy szilíciumos mangánporként is bejelenthetik a 8111 00 11 KN-kóddal.

(20)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően a Kínából és Kazahsztánból származó behozatalt érintő dömpingellenes vizsgálatok során a rendes értéket az említett cikk (1)–(6) bekezdésével összhangban kell meghatározni azon termelők számára, amelyekről megállapították, hogy eleget tesznek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelményeknek, azaz ahol ezek az exportáló termelők igazolják, hogy a piacgazdasági feltételek érvényesülnek a hasonló termékek gyártása és értékesítése tekintetében. Az egyszerűbb hivatkozás céljából e kritériumok röviden, összefoglalt formában a következők:

(21)

Négy kínai exportáló termelői csoport kért piacgazdasági elbánást az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján; ők a megadott határidőn belül válaszoltak az exportáló termelők piacgazdasági elbánás iránti kérelmét tartalmazó nyomtatványra. E csoportok egyike azonban ezt követően úgy döntött, nem működik együtt a vizsgálat során (lásd a fenti (11) preambulumbekezdést). Így mindössze a (89) preambulumbekezdésben felsorolt fennmaradó három kínai együttműködő exportáló termelő piacgazdasági elbánás iránti kérelmét vizsgálták meg. Mindhárom csoportban jelen voltak az érintett termék termelői és a termelőkkel kapcsolatban álló, valamint az érintett termék értékesítésében részt vevő vállalatok. A Közösség következetesen ellenőrzi, hogy a kapcsolatban álló vállalatok csoportja, mint egész, megfelel-e a piacgazdasági elbánás feltételeinek.

(22)

Az egyetlen kazahsztáni exportáló termelő kérte a piacgazdasági elbánást az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján; ő a megadott határidőn belül válaszolt az exportáló termelők piacgazdasági elbánás iránti kérelmét tartalmazó nyomtatványra.

(23)

Az együttműködő exportáló termelők tekintetében a Bizottság felkutatott minden szükségesnek ítélt információt, és a piacgazdasági elbánás iránti kérelmükben benyújtott valamennyi szükségesnek ítélt információt ellenőrizte a szóban forgó vállalatok telephelyein.

(24)

A vizsgálat megállapította, hogy a piacgazdasági elbánás a (12) preambulumbekezdésben felsorolt kínai exportáló termelő egyikének sem adható meg, mivel a csoportok egyike sem felet meg az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjában előírt 1. feltételnek, ezenfelül egyikük a 2. és egy másik a 3. feltételnek sem tett eleget. Ezenfelül az 1. és 2. feltételt sem teljesítő csoport esetében erősen kétséges maradt a 3. feltétel teljesítése is, a csoport mindenesetre nem nyújtotta be hiánytalanul a piacgazdasági elbánás iránti kérelem teljes dossziéját és a kérdőívre az érintett termék előállításában és/vagy értékesítésében részt vevő, vele kapcsolatban álló importőrök vonatkozásában adott válaszait.

(25)

Az 1. feltételnek egyik szóban forgó kínai vállalatcsoport sem tett eleget. Mindegyik vállalatcsoporttal kapcsolatban megállapították, hogy végső soron állami tulajdonban vannak, és nem tudnak elegendő bizonyítékkal szolgálni a vállalatirányítási döntésekbe való jelentős állami beavatkozás gyanújának eloszlatásához. Ennélfogva nem zárható ki, hogy a vállalatok jelentős állami ellenőrzés és befolyás alatt álltak.

(26)

Az egyik vállalatcsoport azonfelül, hogy nem felelt meg az 1. feltételnek, nem tudta bizonyítani, hogy nem jelennek meg a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből eredő jelentős zavarok (3. feltétel), mivel a csoport egyik vállalata állami tulajdonú anyavállalatától kedvezményes fedezetlen kölcsönt kapott.

(27)

Egy másik vállalatcsoport továbbá azonfelül, hogy nem felelt meg az 1. feltételnek, nem tudta bizonyítani, hogy nem jelennek meg a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből eredő jelentős zavarok, mivel a vizsgálati időszakban barterkereskedelem meglétét állapították meg. E vállalatcsoport nem tudta továbbá bizonyítani, hogy számos ellenőrzött egységének számláit a nemzetközi számviteli standardokkal összhangban függetlenül auditálták volna, mivel az anyavállalat – különösen az állóeszközök elértéktelenedésére tekintettel – nem alkalmazta a helyes és alapvető számviteli elveket, mely szabálysértést a vállalati pénzügyi ellenőrök elfogadták.

(28)

Ezenfelül ugyanennek a csoportnak legalább egy, az érintett termék értékesítésében részt vevő vállalata nem nyújtott be sem piacgazdasági elbánás iránti kérelmet, sem a kérdőívre adott válaszokat, amivel kétségessé tette a rendelkezésre bocsátott információk megbízhatóságát.

(29)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy kifejtsék a fenti megállapításokkal kapcsolatos észrevételeiket. A két kínai exportáló termelői csoport nem nyújtott be olyan új bizonyítékokat, amelyek megváltoztathatnák a piacgazdasági elbánás elbírálása során tett megállapításokat.

(30)

A fentiek alapján egyik kínai exportáló termelői vállalatcsoport sem tudta bebizonyítani, hogy teljesíti az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelményeket, ezért nem részesülhet piacgazdasági elbánásban.

(31)

Az egyetlen kazahsztáni exportáló termelő bizonyította, hogy eleget tesz az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjában szereplő követelményeknek, ennélfogva piacgazdasági elbánásban részesült. Az exportáló termelő és a közösségi gazdasági ágazat (lásd a (91) preambulumbekezdést) lehetőséget kapott, hogy megjegyzéseket fűzzön a piacgazdasági elbánás elbírálása során tett megállapításokhoz. A közösségi gazdasági ágazat nem nyújtott be olyan új bizonyítékokat, amelyek megváltoztathatnák a piacgazdasági elbánás elbírálása során tett megállapításokat.

(32)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint vám megállapítása esetén az említett cikk hatálya alá tartozó országok vonatkozásában az egész országra kiterjedő vámot vetnek ki, kivéve azokat az eseteket, amikor a vállalatok képesek bizonyítani, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott valamennyi követelménynek megfelelnek.

(33)

Kína tekintetében, a piacgazdasági elbánásért folyamodó valamennyi exportáló termelő egyúttal egyéni elbánást is kérelmezett arra az esetre, ha nem adják meg számukra a piacgazdasági elbánást.

(34)

A rendelkezésre álló információk alapján megállapítást nyert, hogy egyetlen vállalatcsoport sem felel meg az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott valamennyi, az egyéni elbánásra vonatkozó követelménynek. Megállapították ugyanis, hogy a vállalatok nem teljesítik az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének c) pontjában meghatározott feltételt, amely szerint a részvények többségének magánszemélyek tulajdonában kell lennie, mivel, mint a (89) preambulumbekezdés kifejtette, mindegyik vállalatról kiderült, hogy végső soron állami tulajdonban van. Következésképpen kérelmeiket el kellett utasítani.

(35)

A Bizottság a rendes érték meghatározása során először az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésével összhangban megállapította, minden egyes érintett kazahsztáni és ukrán exportáló termelő esetében, hogy az érintett termék független vevőknek történő belföldi értékesítése reprezentatív, azaz a belföldi eladások összvolumene elérte az érintett terméknek a Közösségbe irányuló teljes exportja legalább 5 %-át.

(36)

Ezt követően a Bizottság azonosította az általános reprezentatív belföldi értékesítésekkel rendelkező exportáló termelők által a belföldi piacon eladott azon terméktípusokat, amelyek megegyeztek vagy közvetlenül összehasonlíthatóak voltak a közösségi kivitelre eladott típusokkal.

(37)

Minden egyes, az exportáló termelők által a belföldi piacon eladott és a Közösségbe irányuló exportra eladott terméktípussal közvetlenül összevethető terméktípus esetében megvizsgálták, hogy a belföldi eladások megfelelően reprezentatívak voltak-e az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában. Az adott terméktípus belföldi értékesítését megfelelően reprezentatívnak tekintették, ha az említett terméktípus vizsgálati időszak alatti, független fogyasztóknak történő teljes belföldi értékesítési mennyisége a Közösségbe exportált hasonló terméktípus teljes értékesítési mennyiségének legalább 5 %-át tette ki.

(38)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy az egyes kazahsztáni és ukrán exportáló termelők a minden egyes terméktípusra vonatkozó, reprezentatív mennyiségekben történő belföldi értékesítései a rendes kereskedelmi forgalom keretén belülinek tekinthetők-e az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésének megfelelően. Ezt úgy állapították meg, hogy az egyes exportált terméktípusok esetében meghatározták a vizsgálati időszak folyamán független vásárlóknak értékesített nyereséges belföldi értékesítések arányát.

(39)

Azon terméktípusok esetében, ahol a belföldi piacon az eladások mennyiségének több mint 80 %-a nem az egységnyi költség alatt történt, és ahol az eladási ár súlyozott átlaga nem volt kevesebb mint a termelési költség súlyozott átlaga, illetve meghaladta azt, a rendes értéket terméktípusonként az adott típus valamennyi belföldi eladási árának súlyozott átlagaként állapították meg.

(40)

Ha egy terméktípus nyereséges értékesítése a típus teljes értékesítési mennyiségének 80 %-át tette ki, vagy az alatt maradt, vagy amikor a típus súlyozott átlagára nem érte el az előállítási költséget, a rendes értéket a tényleges belföldi árra alapozták, amelyet kizárólag e típus nyereséges értékesítésének súlyozott átlagaként számítottak ki, feltéve hogy ezen értékesítések elérték vagy meghaladták e típus teljes értékesítési mennyiségének a 10 %-át.

(41)

Amennyiben bármelyik terméktípus nyereséges eladásainak mennyisége a típus teljes értékesítési mennyiségének kevesebb mint 10 %-át tette ki, úgy ítélték meg, hogy a szóban forgó típus értékesített mennyisége nem elegendő ahhoz, hogy a belföldi ár megfelelő alapként szolgáljon a rendes érték meghatározásához.

(42)

Amikor egy bizonyos, egy exportáló termelő által értékesített terméktípus belföldi árait nem lehetett felhasználni a rendes érték megállapításához, más módszert kellett alkalmazni. Az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottság számtanilag képzett rendes értéket alkalmazott, a következők szerint.

(43)

A rendes értéket az értékesítési, általános és adminisztratív költségek (SGA-költségek) ésszerű összegének, valamint egy ésszerű haszonkulcsnak az egyes exportőrök exportált típusainak előállítási költségeihez történő hozzáadásával számították ki.

(44)

Az értékesítési, általános és adminisztratív költségeket és a nyereséget minden esetben az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdésében meghatározott módszerek szerint állapították meg. Ebből a célból a Bizottság megvizsgálta, hogy a belföldi piacon az egyes érintett exportáló termelők által felszámított értékesítési, általános és adminisztratív költségek és az elért nyereség megbízható adatoknak minősültek-e.

(45)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően az átalakulóban lévő gazdaságokban a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló termelők számára a rendes értéket egy piacgazdasági berendezkedésű harmadik országban (a továbbiakban: analóg ország) alkalmazott ár vagy számtanilag képzett érték alapul vételével kell meghatározni, vagy amennyiben ez nem lehetséges, bármely más ésszerű alapon.

(46)

A vizsgálat megindításáról szóló értesítésben Brazíliát tervezték kijelölni megfelelő analóg országként a Kínára és Kazahsztánra érvényes rendes érték meghatározásához, és felkérték az érdekelt feleket, hogy tegyék meg ezzel kapcsolatos észrevételeiket. Egyik érdekelt fél sem kifogásolta e javaslatot.

(47)

A Bizottság együttműködés céljából felvette a kapcsolatot az általa ismert brazíliai termelőkkel, és ezt követően más lehetséges analóg országok – India, Japán, Norvégia, Dél-Afrika és az USA– termelőivel. Az együttműködésre azonban csak a norvégiai és az egyesült államokbeli termelők mutatkoztak késznek. A három norvég vállalattól kapott információk alapján arra következtettek, hogy a szilíciumos mangán norvég belföldi piaca igen kicsi. Ezért a norvég piacot nem ítélték kellően reprezentatívnak a rendes értéknek Kína és Kazahsztán tekintetében történő meghatározása céljából.

(48)

Az egyetlen ismert egyesült államokbeli termelőnek kérdőívet küldtek ki, majd a termelőt és a válaszában ismertetett adatokat a helyszínen ellenőrizték. Az említett egyesült államokbeli termelő belföldi értékesítéseinek volumenéről megállapították, hogy az érintett termék a Közösségbe irányuló kínai és kazahsztáni kivitelének volumenével összehasonlítva jelentős és elegendően reprezentatív. Emellett az USA piaca nyitottnak tekinthető, mivel az importvám szintje alacsony (a legnagyobb kedvezményes vámtétel a FOB ár 3,9 %-a). A vizsgálat megállapította, hogy az USA piacára jelentős mennyiségű szilíciumos mangánt importáltak. Ezért az egyesült államokbeli piacot versenyzőnek és kellően reprezentatívnak ítélték a rendes értéknek Kína és Kazahsztán tekintetében történő meghatározása céljából.

(49)

Miután az érdekelt feleket felkérték, hogy tegyék meg ezzel kapcsolatos észrevételeiket, három érdekelt fél tiltakozott az USA, mint analóg ország kiválasztása ellen. Egy kínai exportáló termelői csoport azzal érvelt, hogy először is az USA piacán nincs elegendő verseny, hiszen i. az együttműködő termelő az egyetlen termelő a belföldi piacon; és ii. az USA piacára irányuló behozatal – a csoport állítása szerint – korlátozott, mivel az USA-ban dömpingellenes intézkedések vannak érvényben a világ fő termelő országaiból származó szilíciumos mangánra vonatkozóan. Másodsorban azt hozta fel, hogy a tény, miszerint az USA-beli termelő kapcsolatban áll az egyik panaszos termelővel, megkérdőjelezi a költségekre és az árra vonatkozó, általa rendelkezésre bocsátott információk megbízhatóságát és reprezentativitását. Harmadszor azzal érveltek, hogy számításba kellene venni, hogy a nyersanyaghoz való hozzáférés más az USA-ban, ahol a fő nyersanyagnak számító mangánércből nincs belföldi készlet, és más Kínában, ahol van. Negyedszer, a csoport szerint Kína gazdasági fejlettségi szintjéhez közelebb álló ország jobban megfelelne analóg országként, mint az USA.

(50)

A kínai exportáló termelő úgy érvelt, hogy India vagy második helyen Ukrajna megfelelőbb választás lenne, elsősorban azért, mert a verseny és a piaci feltételek ezekben az országokban hasonlóbbak a Kínában fennálló helyzethez. Harmadik lehetőségként azt javasolta, hogy a rendes értéket Kína tekintetében a piacgazdasági elbánásban részesülő kínai termelők által szolgáltatott adatokra alapozva állapítsák meg. Végezetül, ha az USA lesz az analóg ország, akkor véleménye szerint kiigazításokat kell tenni a rendes értéken, hogy figyelembe vegyék a nyersanyaghoz való hozzáférés különbségeit, illetve a termelési költségek közötti – az USA-beli magasabb munka- és környezeti költségek miatt fennálló – különbségeket.

(51)

A két másik érdekelt fél észrevételei lényegükben nem tartalmaztak pluszinformációt a kínai exportáló termelő fenti megjegyzéseihez képest.

(52)

Indiával kapcsolatban a Bizottság számos indiai termelővel megpróbálta felvenni a kapcsolatot, ám a kezdeti pozitív visszajelzések ellenére végül nem került sor együttműködésre. Következésképpen Indiát nem lehetett analóg országnak választani. Ukrajna esetében a vizsgálat során magas szintű dömping meglétét állapították meg (lásd a (89) preambulumbekezdést). A kialakult gyakorlat szerint az ilyen dömpinget folytató ország nem választható ki megfelelő analóg országnak. A harmadik javaslat esetében (a rendes értéket Kína tekintetében a piacgazdasági elbánásban részesülő kínai termelők által szolgáltatott adatokra alapozva állapítsák meg) elegendő annyit megjegyezni, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja pontosan előírja, hogy „piacgazdasági berendezkedésű harmadik országot” kell felhasználni, és az együttműködő kínai termelők közül egyet sem ítéltek piacgazdasági elbánásban részesíthetőnek.

(53)

Az USA analóg országként való kiválasztását ellenző érvekkel kapcsolatban az alábbiakat kell rögzíteni: először a helyi piac állítólagos versenyhiányával kapcsolatban, mint azt a (89) preambulumbekezdésben említették, a vizsgálat megállapította, hogy bár az együttműködő egyesült államokbeli termelő az egyetlen helyi termelő, az USA-ba jelentős mennyiségben importáltak szilíciumos mangánt. A behozatal mennyisége valójában a vizsgálati időszakban nagyobb volt, mint az együttműködő egyesült államokbeli termelő belföldi értékesítései. Ezzel összefüggésben azt is meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó termékkel kapcsolatban érvényben lévő kereskedelmi védintézkedések nem zárják ki egy adott ország analóg országként való kiválasztását, mivel a dömpingellenes intézkedések célja éppen az, hogy helyreállítsák a szóban forgó piacon a tisztességes versenyt.

(54)

Az állítást, miszerint az egyesült államokbeli együttműködő vállalat és az európai termelő közötti kapcsolat hatással lenne a benyújtott adatok megbízhatóságára, a vizsgálat megállapításai nem támasztják alá. Nem találtak arra utaló jelet, hogy a kapcsolat torzító hatással lett volna az egyesült államokbeli termelő áraira, termelési költségeire és nyereségességére, a Bizottság pedig a vizsgálat szempontjából kielégítőnek találta a benyújtott adatok pontosságát és megbízhatóságát.

(55)

Végezetül a nyersanyagokkal és a költségkülönbséggel kapcsolatos érveket is megvizsgálták. A szilíciumos mangán előállítása során az együttműködő egyesült államokbeli vállalat által felhasznált fő nyersanyag (mangánérc) árát összehasonlították a kínai vállalatok által a mangánércért fizetett árral, és nem találtak jelentős különbséget. Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy a kínai együttműködő termelők a szükséges mangánérc-mennyiség egy részét ugyancsak importálták. Ezért ezt az érvelést a kiigazítás iránti kérelemmel együtt elutasították.

(56)

Az egyéb tényezők – a gazdasági fejlettség szintje, vagy a munka- és környezeti költségek alakulása – tekintetében az érdekelt fél nem tudta állítását megfelelő bizonyítékokkal alátámasztani, és e tényezőket nem ítélték a tárgyhoz tartozónak annak megállapítása során, hogy az USA megfelelő analóg ország-e, illetve hogy kiigazítást ítéljenek szükségesnek a rendes érték tekintetében. Megjegyzendő, hogy mivel a költségek és az árak általában nem tekinthetők a rendes érték meghatározása alapjának az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének hatálya alá tartozó országok vonatkozásában, az ilyenfajta összehasonlítás valójában hátráltatja az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjában meghatározott módszer alkalmazását.

(57)

A fentiekre tekintettel úgy határoztak, hogy az USA az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban megfelelő analóg ország.

(58)

Az USA analóg országként való kiválasztása után és az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően a kínai exportáló termelők esetében – amelyek közül egy sem részesült piacgazdasági elbánásban – a rendes értéket az egyetlen egyesült államokbeli együttműködő termelőtől kapott ellenőrzött információk alapján állapították meg.

(59)

A (89)–(89) preambulumbekezdésben ismertetett általános módszert alkalmazták az analóg országbeli együttműködő termelő esetében. Mivel az együttműködő egyesült államokbeli termelő belföldi szilíciumos mangán eladása a vizsgálati időszak alatt nem a rendes kereskedelmi forgalom keretében történt, a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően állapították meg. A rendes érték megállapításához felhasznált haszonkulcsot az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése b) pontja szerint határozták meg, az azonos általános termékkategória esetében az egyesült államokbeli termelőre alkalmazott haszonkulcs alapján. Az együttműködő egyesült államokbeli termelő SGA-költségeit alkalmazták a vizsgálati időszak alatti valamennyi belföldi értékesítésre.

(60)

A (89)–(89) preambulumbekezdésben ismertetett általános módszert alkalmazták az egyetlen kazahsztáni exportáló termelő esetében, amely piacgazdasági elbánásban részesült. A korlátozott belföldi eladásokra való tekintettel a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdése alapján állapították meg. E tekintetben megállapították, hogy a hasonló termék a Kazchrome általi belföldi eladása nem volt reprezentatív, és hogy az azonos általános termékkategória e termelő általi belföldi eladásaira nem a rendes kereskedelmi forgalom keretében került sor. Ennélfogva az SGA-költségek összegét és a rendes érték megállapításához használt nyereséget kezdetben az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésével összhangban az ezen összegek az együttműködő ukrán termelők által a hasonló termék belföldi eladásai során elért súlyozott átlagárra alapozva állapították meg. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az exportáló termelő azzal érvelt, hogy az SGA-költségek és a nyereség megállapítására használt módszer nem volt megfelelő, mivel az együttműködő ukrán exportáló termelők esetében jelentős mértékű dömpinget állapítottak meg. A kazahsztáni exportáló termelő pedig azt állította, hogy az analóg országban megállapított SGA és a nyereség összegét kellene alkalmazni. Ezen észrevételeket követően megállapították, hogy e körülmények között valóban nem helyénvaló az ukrán termelők nyereségét felhasználni. Ezért az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése szerint újravizsgálták, minek az alapján meg lehet állapítani az SGA-összegeket és a nyereséget. E tekintetben felmérték, hogy a vállalat az SGA-ra és a nyereségre vonatkozó adatainak bármelyikét fel lehet-e használni a megfelelő összeg megállapításához. Mivel úgy ítélték meg, hogy a vállalat piaci feltételekkel működik, a kazahsztáni vállalat belföldi piaci helyzetének a lehető legpontosabb tükrözése érdekében úgy határoztak, hogy az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése bevezető fordulatában a szilíciumos mangán nem kapcsolatban álló és kapcsolatban álló vevők számára történő belföldi értékesítéseinek súlyozott átlag SGA-költségeit és nyereségét veszik alapul. E tekintetben megjegyzendő, hogy a kapcsolatban nem álló és a kapcsolatban álló vevők számára történő belföldi értékesítéseinek SGA-költségei és nyeresége majdnem azonos szinten voltak, ami azt mutatja, hogy ezek egyikére sem volt hatással a kapcsolat. Emellett megállapították, hogy a belföldi értékesítések a rendes kereskedelmi forgalom keretében történtek, meglehetősen jelentős szinten (a Közösségbe irányuló szilíciumos mangán exportmennyiségének 2,8 %-a). Mivel az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének bevezető fordulata a vállalat a rendes kereskedelmi forgalomban történő belföldi értékesítése saját SGA-költségeinek és nyereségének használatát részesíti előnyben, az analóg országbeli termelő adatainak felhasználására irányuló kérelmet elutasították.

(61)

A fenti (89)–(89) preambulumbekezdésben ismertetett általános módszert alkalmazták mindhárom ukrán exportáló termelő esetében. Az eladások többsége esetében meg kellett állapítani a rendes értéket, mivel összehasonlítható terméket nem értékesítettek elegendő mennyiségben. Az SGA-költségek összege és a rendes érték megállapításához használt nyereség az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése b) pontjával összhangban a vállalatok az azonos általános termékkategória termelésére és a rendes kereskedelmi forgalom során történő értékesítésre vonatkozó tényleges adatokon alapult.

(62)

Az exportáló termelők közösségi exportjukat közvetlenül, független vásárlók számára vagy Közösségen kívüli, kapcsolatban álló vagy kapcsolatban nem álló kereskedelmi vállalatoknak értékesítették.

(63)

Azokban az esetekben, amikor a Közösségbe irányuló exportot közvetlenül független vásárlóknak, vagy a Közösségen kívüli kapcsolatban nem álló kereskedelmi vállalatokon keresztül értékesítették, az exportárakat az érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján állapították meg, az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban.

(64)

Amennyiben az exportértékesítéseket egy harmadik országbeli kapcsolatban álló kereskedelmi vállalaton keresztül végezték, az exportárat az első független közösségi fogyasztó által az e kapcsolatban álló kereskedőknek fizetett viszonteladási ár alapján határozták meg.

(65)

Mivel az együttműködő kínai exportáló termelők egyike sem részesült piacgazdasági elbánásban/egyéni elbánásban, az exporteladásaikra vonatkozó adatokat nem használták fel az egyéni dömpingkülönbözet megállapításhoz, hanem csak az egész országra kiterjedő vám kiszámításához, az alábbi, (89) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint.

(66)

Mindhárom együttműködő kínai exportáló termelői csoport a Közösségbe irányuló valamennyi exporteladása közvetlenül a közösségi független fogyasztók részére történt. Az exportárakat ezért az említett független vevők által az érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján határozták meg.

(67)

Az egyetlen együttműködő exportáló termelő egy harmadik országbeli, kapcsolatban álló kereskedelmi vállalaton keresztül exportálta az érintett terméket a Közösségbe. Ezért e vállalat exportárát az első független közösségi vásárló által az e kereskedőnek fizetett viszonteladói ár alapján határozták meg.

(68)

Két ukrán exportáló termelő kizárólag egy Közösségen kívüli, harmadik országbeli, kapcsolatban nem álló kereskedelmi vállalatokon keresztül exportált a Közösségbe, a harmadik ukrán exportáló termelő pedig az érintett termék Közösségbe irányuló exporteladásának egy részét egy ukrán független kereskedelmi vállalat útján valósította meg. Az exportárat mindkét esetben a Közösségbe irányuló exportra a kereskedelmi vállalatnak történő értékesítéskor a termék után ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportár alapján állapították meg.

(69)

A harmadik exportáló termelő eladásainak egy része kapcsolatban álló vállalatok láncán, végső soron egy harmadik országbeli kapcsolatban álló kereskedőn keresztül történt. Ezekben az esetekben az exportárat e kapcsolatban álló kereskedelmi vállalat közösségi független vevőknek történő viszonteladási árai alapján állapították meg

(70)

A rendes érték és az exportárak közötti összehasonlítást gyártelepi alapon és ugyanezen a kereskedelmi szinten végezték el. A rendes érték és az exportárak tisztességes összehasonlításának biztosítása céljából az árat és az árak összehasonlítását befolyásoló eltéréseket megfelelő kiigazítások formájában az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésével összhangban figyelembe vették.

(71)

Ennek alapján valamennyi vizsgált kazahsztáni és ukrán exportáló termelő számára megítélték az alkalmazható és indokolható engedményeket a kereskedelmi szint, a fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek, a csomagolási és hitelköltségek és az értékesítés utáni költségek (biztosíték/garancia) különbségeire.

(72)

A fenti (60) preambulumbekezdésben ismertetett módszerrel a kazahsztáni exportáló termelő esetében a rendes érték megállapítására felhasznált SGA magában foglalta a belföldi fuvar- és biztosítási díjakat. Ezért bár e tekintetben nem érkezett kérelem, hivatalból kiigazításokat tettek a rendes értékkel kapcsolatban a 2. cikk (10) bekezdése e) pontja szerint, az SGA a belföldi fuvar- és biztosítási díjakkal való csökkentése érdekében.

(73)

Az egyetlen kazahsztáni együttműködő exportáló termelő, a Kazochrome jelezte, hogy a vele kapcsolatban álló svájci kereskedővel, az ENRC-vel együtt „egyetlen kereskedelmi egységet” alkotott. Azt állította, hogy ennélfogva, míg az exportár megállapításához a kereskedő eladási árát kellene felhasználni, nem kell kiigazításokat tenni a fuvarozási költségek, az SGA-költségek és a kereskedelmi haszon tekintetében.

(74)

Az állítást megfelelően kivizsgálták. Megállapítást nyert, hogy az ENCR és a Kazchrome bár kapcsolatban állnak egymással, különböző jogi személyek. E két egység továbbá vevő-eladó kapcsolat alapján működött együtt. Következésképpen a Kazochrome Közösségbe irányuló eladásai terén az ENRC hasonló szerepet töltött be, mint egy jutalékos alapon dolgozó ügynök. Ezenfelül megállapították, hogy mivel a Kazochrome a Közösségbe irányuló összes eladása az ENRC-n keresztül történt, ez a kereskedő nem képezi részét a Kazochrome belföldi eladási láncának. Arra a következtetésre jutottak továbbá, hogy az exportár kiigazításának a gyártól a fuvarozási költségekre is ki kellene terjednie, figyelembe véve az eladások különböző körülményeit annak érdekében, hogy biztosítsák az exportár és a rendes érték közötti tisztességes összehasonlítást gyártelepi árszinten.

(75)

Ennélfogva a panaszt el kellett utasítani, és az exportár kiigazítását a jutalék esetében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése i) pontjával, a fuvarozás esetében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése e) pontjával összhangban megtették. A jutalék szintjét az ilyen feladatok meglétét kiemelő közvetlen bizonyítékok alapján számították ki. Ebben az összefüggésben, a jutalék számításakor azokat az SGA-költségeket vették figyelembe, amelyek az ENRC-nél jelentkeztek a Kazchrome által előállított érintett terméknek az eladása céljából, valamint figyelembe vettek egy megfelelő haszonkulcsot, amelyet ezúttal a vizsgálat során együttműködő kapcsolatban nem álló importőr jelentésére alapoztak.

(76)

A végső soron harmadik országbeli kapcsolatban álló kereskedő útján értékesítő ukrán termelő esetében (lásd a (89) preambulumbekezdést), amely értékesítései nagy részét kapcsolatban álló kereskedőn keresztül intézi, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontjával összhangban a jutalék tekintetében kiigazították az exportárat azokban az esetekben, amikor az értékesítés e kapcsolatban álló kereskedőn keresztül történt, mivel e kapcsolatban álló kereskedő feladatai hasonlítanak egy jutalékos alapon dolgozó ügynök feladataihoz. Az érintett vállalatról (NFP) és a szóban forgó kapcsolatban álló kereskedőről (Steelex SA) megállapították, hogy azok különálló jogi személyek, és közvetve vagy közvetlenül vevő-eladó kapcsolat alapján működnek együtt. A Közösségbe irányuló eladásokért ezenfelül a Steelex SA jutalékot kapott. A jutalék szintjét az ilyen feladatok meglétét kiemelő közvetlen bizonyítékok alapján számították ki a közösségi intézmények. Ebben az összefüggésben azokat az SGA-költségeket vették figyelembe, amelyek a Steelex SA-nál jelentkeztek az NFP által előállított érintett terméknek az eladása céljából, valamint figyelembe vettek egy, a vizsgálat során együttműködő kapcsolatban nem álló importőr jelentésére alapozott megfelelő haszonkulcsot. Az NFP továbbá Közösségbe irányuló eladásai egy részét egy másik harmadik országbeli kapcsolatban nem álló kereskedőn keresztül intézte. Ezen eladások esetében, a Steelex SA jutalékán felül, ésszerűnek találták, hogy a kapcsolatban nem álló kereskedő jutaléka tekintetében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése i) pontjával összhangban kiigazítást tegyenek, mivel e kereskedő feladatai hasonlítanak egy jutalékos alapon dolgozó ügynök feladataihoz. E jutalékot a szóban forgó eladások kiszámított árrése alapján állapították meg.

(77)

Egy ukrán exportáló termelő a valutaátváltásokra vonatkozóan kért kiigazítást az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése j) pontjának értelmében. E kérelmet a számla időpontjának átváltási árfolyama és a kifizetés napjának az átváltási árfolyama közötti ingadozásra alapozták. E tekintetben fontos hangsúlyozni, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése j) pontjával összhangban a számlázás időpontja tekintendő az eladás időpontjának, és az alkalmazandó átváltási árfolyamnak az eladás időpontjában érvényes értéket kell tekinteni. Ezért ezt a kérelmet el kellett utasítani.

(78)

Mivel egyik együttműködő kínai exportáló termelő sem részesült piacgazdasági vagy egyéni elbánásban, Kína egészére az egész országra kiterjedő dömpingkülönbözetet számoltak ki, a valamennyi – együttműködő és együtt nem működő – exportőrcsoport CIF-értékére vonatkozó súlyozó tényező felhasználásával.

(79)

E célból az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően a dömpingkülönbözet megállapítására először az együttműködő kínai exportáló termelő esetében, a terméktípusonkénti, fentiek szerint meghatározott rendes érték súlyozott átlagának és a terméktípusonkénti, fentiek szerint meghatározott exportár súlyozott átlagának összehasonlítása alapján került sor.

(80)

Megjegyzendő, hogy a Kínából származó behozatalok rendes és alacsony széntartalmú szilíciumos mangánt is magukban foglaltak. Az együttműködő termelő azonban az analóg országban csak a rendes széntartalmú szilíciumos mangánt állította elő. Ezért az összehasonlítás során csak e közönséges terméktípusra vonatkozó adatokat használták fel.

(81)

Másodszor az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdésével összhangban valamennyi, együtt nem működő exportáló termelő vonatkozásában a rendelkezésre álló tények alapján állapították meg a dömpingkülönbözetet.

(82)

Az együtt nem működő exportáló termelők dömpingkülönbözetének megállapítása céljából először az együttműködés hiányának mértékét állapították meg. E célból összehasonlították az együttműködő kínai exportáló termelők által jelentett, a Közösségbe irányuló exportmennyiséget az Eurostat Kínából származó behozatalra vonatkozó behozatali statisztikáival. Az összehasonlítás kimutatta, hogy az együttműködés szintje alacsony volt, mivel az együttműködő termelők exportja a vizsgálati időszakban a Kínából a Közösségbe irányuló összimportnak kevesebb mint 29 %-át tette ki.

(83)

Ennélfogva az együtt nem működő kínai exportáló termelők exportmennyiségeinek dömpingszintjét a rendes széntartalmú szilíciumos mangánra az együttműködő exportáló termelők esetében megállapított legmagasabb dömpingkülönbözet alapján határozták meg. E megközelítést helyénvalónak ítélték, mivel nem mutatott semmi arra, hogy az együtt nem működő termelők bármelyike alacsonyabb szinten dömpingelt volna, mint az együttműködő exportáló termelők. Végül az egész országra kiterjedő átlagos dömpingkülönbözetet számoltak ki, melyhez súlyozó tényezőként az összes – együttműködő és együtt nem működő – exportőri csoport CIF-értékét alkalmazták. Ennek alapján az egész országra kiterjedő dömpingkülönbözetek a CIF közösségi határparitásos ár százalékában kifejezve, a vámfizetés nélkül: 60,1 %.

(84)

A panasz, az együttműködő exportáló termelő által nyújtott információk és más statisztikai adatok alapján kiderült, hogy az OJSC Kazchrome az egyetlen kazahsztáni szilíciumos mangán exportáló termelő. Mivel semmi nem mutatott arra, hogy bármely exportáló termelő szándékosan megtagadta volna az együttműködést, helyénvalónak ítélték, hogy a maradvány dömpingkülönbözetet az OJSC Kazchrome esetében megállapított szinttel azonos szinten állapítsák meg.

(85)

A megállapított dömpingkülönbözetek tehát a közösségi CIF-határparitáson, vámfizetés nélküli ár százalékában kifejezve a következők:

(86)

A panasz, az exportáló termelők által nyújtott információk és más statisztikai adatok alapján azt a következtetést vonták le, hogy Ukrajna esetében az együttműködés szintje meghaladta a 80 %-ot. Ennélfogva helyénvalónak ítélték, hogy a maradvány dömpingkülönbözetet az érintett országbeli együttműködő exportáló termelő esetében megállapított legmagasabb dömpingkülönbözet szintjén határozzák meg.

(87)

Ennek alapján a megállapított dömpingkülönbözetek a közösségi CIF-határparitáson, vámfizetés nélküli ár százalékában kifejezve a következők:

(88)

1998-ban a 495/98/EK tanácsi rendelet (3) dömpingellenes intézkedéseket vezetett be a Kínából és Ukrajnából származó szilíciumos mangán behozatalára. Ezek az intézkedések 2003. március elején hatályukat vesztették. Ennélfogva a figyelembe vett időszak kezdeti szakaszában intézkedések voltak érvényben az érintett országok közül kettőből származó behozatalra vonatkozóan. Ezt a kárelemzés során figyelembe vették. Mint az alábbi (118) preambulumbekezdésben szerepel, a nyereségesség alakulása egyértelműen azt mutatja, hogy a dömpingellenes intézkedések 2003. márciusi hatályvesztése nem gyakorolt jelentős hatást a közösségi gazdasági ágazat helyzetére az azt követő időszakban. Ezért arra következtettek, hogy a néhány érdekelt fél panaszával szemben a 2002-es évet lehet a (93)–(141) preambulumbekezdésben szereplő mutatók számításának alapjául venni.

(89)

A szilíciumos mangán az acélgyártás igen fontos nyersanyaga. Az acélkereslet 2003 végétől 2004 első feléig világszerte, de különösen Ázsiában megnőtt. Ez a szilíciumos mangán ázsiai előállításának elégtelenségével kombinálva a szilíciumos mangán iránti megnövekedett globális kereslethez vezetett, továbbá korábban nem tapasztalt áremelkedéshez 2004-ben. A kárelemzés során tekintettel voltak e szokatlan körülményekre annak biztosítása érdekében, hogy ezek ne torzítsák a kárhelyzet képét.

(90)

A Közösségen belül a hasonló terméket öt termelő állítja elő. Következtetésképpen az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében ezen öt közösségi termelő termelése tekintendő a teljes közösségi termelésnek.

(91)

Az öt közösségi termelő közül az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül összesen négy (a panaszos szövetség tagjai) jelezte, hogy érdekelt az eljárásban való együttműködésben, és működött együtt megfelelően a vizsgálat során. Megállapítást nyert, hogy a négy termelő a hasonló termék teljes közösségi termelésének jelentős hányadát, jelen esetben több mint 88 %-át képviselik. Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében a négy együttműködő termelő alkotja a közösségi gazdasági ágazatot, és a továbbiakban közösségi gazdasági ágazatként hivatkoznak rájuk. A fennmaradó közösségi termelőre „másik közösségi termelőként” fognak hivatkozni. E másik közösségi termelő nem tett ellenvetést a panasszal kapcsolatban.

(92)

A közösségi fogyasztást a közösségi gazdasági ágazat saját termelésének mennyisége, az Eurostat a közösségi piac import- és exportvolumenére vonatkozó adatai és – a másik közösségi termelő esetében – a közösségi gazdasági ágazat termelőinek becslései alapján állapították meg.

(93)

A vizsgálati időszakban az érintett és a hasonló termék közösségi piaca mintegy 914 000 tonna volt, 9 %-kal magasabb a 2002-es szintnél. A figyelembe vett időszakban a fogyasztás egy 2004-es csúcspontig nőtt, ekkor a 2002-es szintnél 14 %-kal volt magasabb, majd a következő két évben visszaesett.

(94)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országokból származó behozatalt összesítve kell-e vizsgálni, az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésében említett kritériumok alapján.

(95)

Az összes érintett ország tekintetében tapasztalt dömpingkülönbözet meghaladta a de minimis értéket, a behozatal mennyisége egyikük esetében sem volt elhanyagolható, az összesített értékelést pedig mind az érintett országokból behozott termékek, mind a hasonló közösségi termékek közötti versenyfeltételek szempontjából megfelelőnek ítélték meg. E hasonló versenyfeltételeket igazolta az a tény, hogy az érintett országokból importált érintett termék és a közösségi gazdasági ágazat által gyártott és a közösségi piacon értékesített hasonló termék hasonló volt, és forgalmazásuk ugyanazokon a kereskedelmi csatornákon keresztül történt. Ezenfelül valamennyi importmennyiség nagy volt, és jelentős piaci részesedésnek felelt meg. Azonban mivel az Ukrajnából származó import esetében nem volt alákínálás (lásd a (104) preambulumbekezdést), az Ukrajnából származó importot külön kell értékelni.

(96)

A kazahsztáni exportáló termelő fenntartotta, hogy Kazahsztánt a kárfelmérés szempontjából nem szabad Kínával együtt kezelni, ellentétes piaci magatartásuk miatt. Ez az exportáló termelő többek között azzal érvelt, hogy a kazahsztáni importvolumen, -érték és közösségi piaci részesedés alakulása és a termékösszetétel különbözött a többi érintett országétól. Erre figyelemmel elismerik, hogy a figyelembe vett időszakban az importvolumen általánosságban és Kazahsztán piaci részesedése csökkent (ez utóbbi 5,8 % volt 2002-ben és 4,6 % a vizsgálati időszakban). A kazahsztáni import volumene és piaci részesedése azonban a figyelembe vett időszak alatt viszonylag változatlanul olyan szinten volt, amelyet nem lehet jelentéktelennek tekinteni. Ezenfelül a vizsgálat megállapította, hogy a kazahsztáni behozatal árainak alakulása jelentősen nem különbözik a többi érintett ország importáraitól. Ezért és a (73)–(75) preambulumbekezdés megállapításaira is tekintettel nem lehet azt a következtetést levonni, hogy Kína és Kazahsztán piaci viselkedése ellentétes lenne, tehát a kérelmet elutasították.

(97)

A fentire tekintettel úgy ítélték meg, hogy az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében megszabott minden kritérium teljesült Kína és Kazahsztán tekintetében. Az e két érintett országból származó behozatalt ezért összesítve vizsgálták, az Ukrajnából származó behozatalt pedig külön.

(98)

Az érintett termék a Kínából és Kazahsztánból származó, a Közösségbe irányuló behozatali mennyisége a 2002-es mintegy 48 000 tonnáról egyenletesen nőtt 2004-ig 162 000 tonnára, majd a vizsgálati időszakban 96 000 tonnára csökkent. 2002 és a vizsgálati időszak között ezen érintett országokból származó importvolumen 99 %-kal nőtt.

(99)

Az érintett termék Ukrajnából származó, a Közösségbe irányuló behozatali mennyisége a 2002-es 154 000 tonnáról 2003–2004-re kismértékben, 138 000 tonnára csökkent, majd 2005-ben 180 000 tonnára, a vizsgálati időszakban 210 000 tonnára nőtt. 2002 és a vizsgálati időszak között az érintett országból származó importvolumen 36 %-kal nőtt.

(100)

A Kínából és Kazahsztánból származó behozatal piaci részesedése 2002-ben 5,8 %-os volt. Ez 2003-ban és 2004-ben nőtt, ez utóbbi évben elérve a 17,0 %-ot. 2005-ben a piaci részesedés kis mértékben, 15,5 %-ra, a vizsgálati időszakban pedig 10,4 %-ra csökkent. Összességében 2002 és a vizsgálati időszak között a piaci részesedés 4,6 százalékponttal nőtt, a 2002-es szintnek majdnem a kétszeresére.

(101)

Az Ukrajnából származó behozatal piaci részesedése 2002-ben 18,5 %-os volt. Ez 2003-ban és 2004-ben nőtt, ez utóbbi évben elérve a 14,4 %-ot. 2005-ben a piaci részesedés, 19,5 %-ra, a vizsgálati időszakban pedig 23,0 %-ra nőtt. Összességében 2002 és a vizsgálati időszak között a piaci részesedés 4,5 százalékponttal nőtt.

(102)

2004-ben a szokatlanul magas kereslet és alacsony kínálat miatt (lásd a (89) preambulumbekezdést) a szilíciumos mangán ára világszerte kivételes szintre emelkedett. Ez tükröződött az érintett országokból származó behozatal 2004-es és részben 2005-ös áraiban. Ez azonban nem volt hatással a vizsgálati időszak alatti árakra. Összességében az érintett termék Kínából és Kazahsztánból származó behozatalának átlagára 2002 és a vizsgálati időszak között 22 %-kal nőtt, míg az érintett termék Ukrajnából származó behozatalának átlagára ugyanebben az időszakban 8 %-kal.

(103)

Modellek közötti összehasonlítást végeztek az exportáló termelő és a közösségi gazdasági ágazat átlagos közösségi eladási ára között. E célból a közösségi gazdasági ágazat kapcsolatban nem álló fogyasztóinak az árait hasonlították össze az érintett országok együttműködő exportáló termelőinek áraival. A kereskedelem szintje és a termékek minősége közötti különbségek figyelembe vétele miatt adott esetben kiigazításokat kellett tenni.

(104)

Az összehasonlítás kimutatta, hogy a vizsgálati időszak alatt a Kínából és Kazahsztánból származó, a Közösségben értékesített szilíciumos mangán alákínált a Közösség árainak 4,5 %-kal, következésképp súlyozott átlagalapon 4,5 %-kal. Az Ukrajnából származó behozatal árai a közösségi gazdasági ágazat áraival összehasonlítható szinten voltak (vagyis alákínálásra nem került sor).

(105)

Annak biztosítása érdekében, hogy az alákínálás kiszámításának árait a kereskedelem azonos szintjével lehessen összehasonlítani, a közösségi gazdasági ágazat gyártelepi árait az importált áruk a Közösség fizikai területére való belépésükkor számított árával hasonlították össze, amelyet a kirakodási és vámkezelési költségekkel megfelelően kiigazítottak. Az egyik érdekelt fél vitatta a kazahsztáni vállalat esetében alkalmazott módszert, mivel az importár kiszámításának alapját szerinte az EU kikötőiben történő vámkezelés CIF árainak kellene képeznie, nem pedig az importált áruk a Közösség fizikai területére való belépésükkor számított árának (mely ez esetben Litvánia szárazföldi határa). Nem mutattak be meggyőző bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy e vállalat esetében más módszert kellene alkalmazni. Épp ellenkezőleg, meg kell jegyezni, hogy a kazahsztáni import vámkezelési pontján számított CIF-árak jelentős fuvarköltségeket foglalnak magukban, amelyek azután merültek fel, hogy az áruk Litvániánál átlépték a Közösség határát, és azok összehasonlítása a közösségi gazdasági ágazat gyártelepi áraival hátrányosan megkülönböztetné az utóbbit, mivel a gyártelepi árak semmilyen fuvarköltséget nem tartalmaznak. Ennélfogva úgy ítélték meg, hogy az alkalmazott módszer a legmegfelelőbb, következésképpen a panaszt elutasították.

(106)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése alapján a Bizottság minden olyan lényeges gazdasági tényezőt és mutatót megvizsgált, amely hatást gyakorol a közösségi gazdasági ágazat helyzetére.

(107)

A közösségi gazdasági ágazat termelése a 2002-es 241 000 tonnás szintről 2004-ben érte el csúcsát, 255 000 tonnát (a (89) preambulumbekezdésben leírt kivételes keresletnek köszönhetően), majd 2005-ben csökkent és a vizsgálati időszakban kismértékben nőtt. Összességében a figyelembe vett időszakban a termelés 6 %-kal csökkent, a vizsgálati időszakra mintegy 226 000 tonnát tett ki. Megjegyzendő, hogy az egyik közösségi termelő szilíciumos mangántermelését 2003-ban és a vizsgálati időszak nagy részében beszüntette.

(108)

A közösségi gazdasági ágazat termelési kapacitása stabilan 325 000 tonna körül volt a figyelembe vett időszakban.

(109)

A kapacitáskihasználás 2002-ban 74 %-os volt. 2003-ban 68 %-ra csökkent 2004-ben ismét 79 %-ra emelkedett, a vizsgálati időszakban 69 %-ra csökkent. Ez a termelési volumenek a (107) preambulumbekezdésben leírt változatait tükrözi.

(110)

A közösségi gazdasági ágazat zárókészleteinek szintje 2003-ban 45 %-kal csökkent, ám 2004-ben visszatért majdnem a 2002-es szintre. A készletek 2003 végi drámai esése a (89) preambulumbekezdésben említett kivételes keresletnövekedésnek volt betudható. A zárókészletek ezután 2005-ben 22 %-kal nőttek, majd a vizsgálati időszakban jelentős mértékben, a 2002-es szint 30 %-ára estek. A zárókészletek összességében vett esésének oka az volt, hogy a közösségi gazdasági ágazat EK-eladásai összességükben stabilak maradtak (lásd a (111) preambulumbekezdést), a termelés a (107) preambulumbekezdésben leírt csökkenése ellenére.

(111)

A közösségi gazdasági ágazat saját termelésének a kapcsolatban nem álló fogyasztók számára történő értékesítési mennyisége a közösségi piacon a vizsgálati időszakban 227 000 tonna volt, akárcsak 2002-ben. A 2003-as és a 2005-ös értékesítési mennyiségek azonban 6, illetve 8 %-kal alacsonyabbak voltak. 2004-ben az értékesítési mennyiség a (89) preambulumbekezdésben kifejtett okokból több volt, mint a 2002-es, és a vizsgálati időszak alatti szint 104 %-a volt.

(112)

A közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése a 2002-es 27,2 %-ról 2003-ra 24,2 %-ra csökkent, majd 2004-ben ismét 24,8 %-ra emelkedett. 2005-ben piaci részesedése ismét 22,6 %-ra csökkent. A vizsgálati időszakban 24,9 %-ra nőtt. A figyelembe vett időszakban a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése 2,3 százalékponttal csökkent.

(113)

2002 és a vizsgálati időszak között, amikor a közösségi fogyasztás 9 százalékponttal emelkedett, a közösségi gazdasági ágazat közösségi piacon elért értékesítési volumene nem növekedett, piaci részesedése 2,3 százalékponttal csökkent. Kína és Ukrajna értékesítési mennyisége és piaci részesedése viszont ugyanebben az időszakban nőtt. Következésképpen a közösségi gazdasági ágazat a közösségi piac növekedését nem tudta kihasználni.

(114)

A közösségi gazdasági ágazat foglalkoztatási szintje először 32 %-kal csökkent 2002 és 2003 között, 2004-ben 27 százalékponttal nőtt, 2005-ben 13 százalékponttal csökkent, majd a vizsgálati időszakban további 26 százalékponttal csökkent. A figyelembe vett időszakban a termelési mennyiség viszonylag stabil maradt a 2002-es szint 91-106 %-a között mozogva. Az egyik termelő esetében azonban, amelyik a vizsgálati időszakban leállította szilíciumos mangán termelését (lásd a (107) preambulumbekezdést) a termelési volumen eltérései a figyelembe vett időszakban jelentékenyebbek voltak, amit a foglalkoztatás változásai is tükröznek. Összességében a közösségi gazdasági ágazat foglalkoztatása 2002 és a vizsgálati időszak között 44 %-kal csökkent, mintegy 700-ról 400 főre. Ez azt mutatja, hogy a közösségi gazdasági ágazat javította hatékonyságát, mivel ezzel párhuzamosan a termelési kapacitás mindössze 6 %-kal csökkent.

(115)

A közösségi gazdasági ágazat az egy foglalkoztatottra jutó éves termelésben (tonna) mért termelékenysége 344 tonna/foglalkoztatott szintről indulva a figyelembe vett időszakban, 2004-et kivéve emelkedett, a vizsgálati időszakban 68 %-a volt a 2002-es szintnek. Ez azt tükrözi, hogy a foglalkoztatás a figyelembe vett időszakban 44 %-kal esett, míg a termelékenység csak 6 %-kal csökkent. A termelékenység növekedése részben annak tudható be, hogy a leépítés jelentősebb mértékű volt azon közösségi termelők esetében, amelyek termelékenysége kezdetben viszonylag alacsony volt.

(116)

Az alkalmazottankénti átlagbér 2002 és 2003 között 26 %-kal nőtt, 2004-ben azonos szinten maradt, 2005-ben ismét nőtt, a vizsgálati időszakban a 2002-es szinthez képest 77 %-kal emelkedett. Az átlagbérköltségek növekedése részben annak tudható be, hogy a leépítés jelentősebb mértékű volt azon közösségi termelők esetében, amelyek átlagbérei kezdetben viszonylag alacsony voltak.

(117)

A közösségi gazdasági ágazat független vásárlóknak történő értékesítéseinek egységárai 2002 és a vizsgálati időszak között összesen 14 %-kal nőttek. 2004-ben az árak a világszerte tapasztalt szokatlanul magas kereslet és alacsony kínálat miatt (lásd a (89) preambulumbekezdést) kivételesen magasak voltak. E helyzet hatása részben 2005-ben is érződött, amikor az árak jobban megközelítették a szokásos szintet, a vizsgálati időszakban azonban 14 %-kal magasabbak voltak, mint 2002-ben.

(118)

A figyelembe vett időszak során a közösségi gazdasági ágazat hasonló terméke értékesítésének nyereségessége a nettó eladások százalékában kifejezve a 2002-es 0,8 %-ról 2003-ra 3,1 %-ra nőtt, 2004-ben – kivételes mértékben – 37,2 %-ra emelkedett a (89) preambulumbekezdésben leírt helyzet miatt, 2005-ben visszatért 7 %-ra, a vizsgálati időszakban pedig 2,5 %-ra. A nyereségesség tehát 1,7 százalékponttal nőtt 2002 és a vizsgálati időszak között.

(119)

A beruházások megtérülése – a beruházások nettó könyv szerinti értékére jutó eredmény százalékában kifejezve – nagyjából a nyereségességi tendenciát követte. A 2002-es 3,6 %-os szintről 2003-ra 11 %-ra nőtt, 2004-ben – kivételes mértékben – 410 %-ra emelkedett, 2005-ben 24 %-ra, végül a vizsgálati időszakban 10,4 %-os szintet ért el, vagyis a figyelembe vett időszak alatt 6,8 százalékponttal nőtt.

(120)

A működési tevékenységekből származó nettó pénzforgalom 2002-ben szinte nulla volt. 2003-ban 9 millió EUR-ra nőtt, 2004-ben 83 millió EUR-ra, 2005-ben 16 millió EUR volt és a vizsgálati időszakban 17 millió EUR. Nem volt arra utaló jel, hogy a közösségi gazdasági ágazat a tőkebevonás terén nehézségekbe ütközött volna.

(121)

A közösségi gazdasági ágazat a hasonló termék előállításában történő éves beruházása 2002 és 2003 között ötszörösére nőtt, ezután 2004-ben megközelítőleg a 2002-es szintre tért vissza. A beruházások 2004 és 2005 között ismét nyolcszorosra nőttek, a vizsgálati időszakban pedig kis mértékben csökkentek. Összességében a beruházások 2002 és a vizsgálati időszak alatt 900 %-kal nőttek. A közösségi gazdasági ágazat beruházásait elsősorban egy közösségi termelőnek lehet tulajdonítani, és megállapították, hogy azokat a meglévő berendezések karbantartására és felújítására fordították, nem pedig kapacitásbővítésre.

(122)

Figyelembe véve az érintett országokból származó behozatal volumenét, piaci részesedését és árait, a tényleges dömpingkülönbözet nagyságának a közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatását, nem lehet elhanyagolhatónak tekinteni.

(123)

Mint a (88) preambulumbekezdésben szerepel, a nyereségesség alakulása egyértelműen azt mutatja, hogy a szilíciumos mangánra vonatkozó dömpingellenes intézkedések 2003. márciusi hatályvesztése nem gyakorolt jelentős hatást a közösségi gazdasági ágazat helyzetére az azt követő időszakban.

(124)

A fogyasztás növekedésének összefüggésében a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése 2,3 százalékponttal, 24,9 %-ra esett a figyelembe vett időszakban. Ugyanakkor a termelés 6 %-kal esett, a kapacitáskihasználás pedig 5 százalékponttal. Ezenfelül a közösségi gazdasági ágazatnak számos alkalmazottat kellett elbocsátania. Másrészt egyes kármutatók – a nyereségesség, a pénzforgalom, a beruházások megtérülése és az értékesítési árak, melyek 14 %-kal nőttek – pozitív tendenciát mutatnak a figyelembe vett időszakban. Az adatok alaposabb elemzése azonban azt mutatja, hogy az iparág jellege miatt a 2,5 %-os haszonkulcs nem tekinthető elegendőnek, mivel nem képes biztosítani a gazdasági ágazat hosszú távú fenntarthatóságát. Az árnövekedés arra volt elég, hogy fedezze a nyersanyagárak növekedését, ám a haszonkulcs fenntartható szintre való emeléséhez nem volt elegendő. Ennélfogva, bár számos mutató pozitív tendenciát mutat, a közösségi gazdasági ágazat nem tudta kihasználni a közösségi piacon tapasztalt megnövekedett fogyasztást, amit piaci részesedésének csökkenése, termelésének csökkenése és elenyésző nyereségessége is bizonyít.

(125)

Mivel az egyik közösségi termelő nem gyártotta folyamatosan a hasonló terméket a figyelembe vett időszakban, termelését 2003-ban és a vizsgálati időszak nagy részében leállítva (lásd a (107) preambulumbekezdést), e megszakítás hatását alaposabban megvizsgálták. Az elemzés azonban azt állapította meg, hogy a szóban forgó termelő viszonylag alacsony össztermelése miatt, termelésének időszakos leállítása csak korlátozott hatást gyakorolt a kárhelyzet egészére, és a kármutatókat jelentős mértékben nem befolyásolta. Ezt az bizonyította, hogy ha az e termelőre vonatkozó adatok nélküli elemzés csak kismértékben mutatott jobb teljesítményszámokat. Így a közösségi gazdasági ágazat nyereségessége még így is messze lenne a kielégítő szinttől – 3,2 % a vizsgálati időszakban, míg termelése és kapacitáskihasználása továbbra is negatív tendenciát mutatna. Ezért azt a következtetést lehet levonni, hogy a Közösség gazdasági ágazata által elszenvedett kár nem tudható be kizárólag a szóban forgó közösségi termelőnek.

(126)

Az előzőekben ismertetettekre tekintettel arra a következtetésre jutottak, hogy a közösségi gazdasági ágazat jelentős kárt szenvedett el az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(127)

A Bizottság az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdésével összhangban megvizsgálta, hogy a dömpingelt behozatal jelentősnek tekinthető kárt okozott-e a közösségi gazdasági ágazatnak. A dömpingelt behozataltól eltérő egyéb, a közösségi gazdasági ágazatot ugyanakkor károkozással fenyegető ismert tényezőket is megvizsgáltak annak biztosítására, hogy az ilyen egyéb tényezők által okozott esetleges kárt ne lehessen a dömpingelt behozatalnak tulajdonítani.

(128)

2002 és a vizsgálati időszak között a Kínából és Kazahsztánból származó érintett termék dömpingelt behozatalának mennyisége 99 %-kal emelkedett, és közösségi piaci részesedése körülbelül 4,6 százalékponttal növekedett. A behozott termékek átlagára 2002 és a vizsgálati időszak között 22 %-kal nőtt, mindazonáltal az árak általában alacsonyabbak voltak, mint a közösségi gazdasági ágazat a figyelembe vett időszakban érvényes árai. Ugyanebben az időszakban az Ukrajnából származó érintett termék dömpingelt importjának mennyisége 36 %-kal emelkedett, és közösségi piaci részesedése körülbelül 4,5 százalékponttal növekedett. A behozott termékek átlagos ára 2002 és a vizsgálati időszak között 8 %-kal nőtt, mindazonáltal az árak általában hasonlóan alakultak, mint a közösségi gazdasági ágazat a figyelembe vett időszakban érvényes árai.

(129)

Mint a fenti (104) preambulumbekezdésben kifejtették, a Kínából és Kazahsztánból származó behozatalok áralákínálása súlyozott átlagalapon összességében 4,5 %-os volt, míg az Ukrajnából származó behozatal esetében nem került sor alákínálásra.

(130)

Mivel a Kínából és Kazahsztánból származó behozatal alákínált a közösségi gazdasági ágazat árainak, úgy ítélték meg, hogy e dömpingelt behozatal leszorította az árakat, miáltal a közösségi gazdasági ágazat nem tudta értékesítési árait olyan mértékben növelni, ami elégséges lett volna a fenntartható nyereség kitermeléséhez. Ennélfogva egyértelmű ok-okozati kapcsolat van e behozatalok és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár között. Másrészről, mivel az Ukrajnából származó behozatal esetében nem állapítottak meg alákínálást, és mivel Ukrajna esetében a kárkülönbözet a de minimis szinten volt (lásd a (168) és (169) preambulumbekezdést), úgy ítélték meg, hogy az Ukrajnából származó behozatal és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár között nincs egyértelmű ok-okozati összefüggés.

(131)

Mint az alábbi táblázatból látszik, az exporteladások volumene a figyelembe vett időszakban 40 %-kal csökkent. Az exporteladások egységára viszonylag stabil maradt, 2004 kivételével.

(132)

Meg kell jegyezni azonban, hogy az exporteladások szintje a közösségi gazdasági ágazat összes eladásai szempontjából nem jelentős, mivel a figyelembe vett időszak alatti összes eladásnak csak 3–7 %-át teszi ki. Ennélfogva megállapítható, hogy az exporttevékenység semmilyen módon nem járulhatott hozzá a közösségi gazdasági ágazatot ért jelentős kárhoz.

(133)

A harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó elemzés az Eurostat adatain alapul. Számos ország esetében ezeket az adatokat össze lehetett vetni az érdekelt felek által szolgáltatott adatokkal, ami megerősítette az Eurostat adatainak megbízhatóságát.

(134)

Az összes érintett országokon kívüli harmadik országból származó behozatal a figyelembe vett időszak során általánosságban mintegy 6 %-kal csökkent, ami a 2002. évi 377 000 tonnával szemben a vizsgálati időszak során 354 000 tonnát tett ki. A behozatalra jutó részesedés 45 %-ról 39 %-ra csökkent. A harmadik országokból származó behozatal fő forrása Norvégia, India, Dél-Afrika és Brazília voltak.

(135)

A figyelembe vett időszakban a Norvégiából érkező behozatal 11 %-kal csökkent, piaci részesedése pedig 4,9 százalékponttal csökkent (vizsgálati időszak = 21,9 %). A Norvégiából származó behozatalok átlagára összességében a közösségi gazdasági ágazat árainál magasabb volt a figyelembe vett időszakban. Míg a Norvégiából származó alacsony széntartalmú szilíciumos mangán behozatalának ára kismértékben alákínálhatott a közösségi gazdasági ágazat árainak, mivel az ilyen minőségű termék csak kis részét (mintegy 5 %-át) teszi ki a közösségi gazdasági ágazat össztermelésének, és mivel általános alákínálásra, az importvolumen, illetve a piaci részesedés csökkenésére nem került sor, megállapították, hogy a Norvégiából származó behozatal nem járult hozzá a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárhoz.

(136)

A figyelembe vett időszakban az Indiából érkező behozatal 300 %-kal nőtt, piaci részesedése pedig 7,3 százalékponttal emelkedett (vizsgálati időszak = 9,7 %). Ugyanakkor az Indiából származó behozatal átlagára kicsit magasabb volt a közösségi gazdasági ágazat árainál (vagyis nem került sor alákínálásra). Mivel az Indiából származó behozatal esetében nem került sor alákínálásra, úgy ítélték meg, hogy nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy az Indiából származó behozatal hozzájárult volna a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz.

(137)

A figyelembe vett időszakban a Dél-Afrikából érkező behozatal mintegy 38 %-kal, e behozatal piaci részesedése pedig 2,5 százalékponttal csökkent (vizsgálati időszak = 3,2 %) A Dél-Afrikából származó behozatal átlagára a közösségi gazdasági ágazat áránál alacsonyabb volt, és hasonló az érintett országokéhoz. Ezért úgy ítélték meg, hogy a Dél-Afrikából származó behozatalok hozzájárulhattak a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz. A Dél-Afrikából származó behozatalok jelentős csökkenését és alacsony piaci részesedését figyelembe véve azonban úgy ítélték meg, hogy mindez nem elegendő a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár és a Kínából és Kazahsztánból származó dömpingelt behozatal között fennálló ok-okozati viszony megszakításához.

(138)

A figyelembe vett időszakban a más harmadik országokból, köztük Brazíliából származó behozatal mintegy 59 %-kal csökkent, piaci részesedése pedig mintegy 6,4 százalékponttal csökkent (vizsgálati időszak = 3,8 %). Ugyanakkor a más harmadik országokból származó behozatal átlagára magasabb volt a közösségi gazdasági ágazat árainál (vagyis nem került sor alákínálásra). Mivel e behozatalok nem kínáltak alá és csökkenő tendenciát mutattak, úgy ítélték meg, hogy azok nem járultak hozzá a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárhoz.

(139)

Mint a fenti (91) preambulumbekezdésben szerepelt, egy közösségi termelő nem működött együtt a vizsgálatban. A vizsgálat során az együttműködő közösségi termelők által szolgáltatott információkon alapuló becslés szerint a szóban forgó közösségi termelő közösségi értékesítési mennyisége a figyelembe vett időszakban 30 000 tonna körül volt. Hasonlóképpen a megfelelő piaci részesedés stabilan 3 % körüli volt a figyelembe vett időszakban. A másik közösségi termelő sem bővítette értékesítéseit, illetve nem növelte piaci részesedését a közösségi gazdasági ágazat rovására. E közösségi termelő árairól nem álltak rendelkezésre adatok.

(140)

A fentiekre való tekintettel és ellenkező értelmű adatok hiányában a Bizottság azt állapítja meg, hogy a másik közösségi termelő nem járult hozzá a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett károkhoz.

(141)

Az összes előállítási költség alapvető eleme a nyersanyag- (45–55 %) és a villamosenergia-költségek (20–30 %). A közvetlen munkaköltségek a költségek mintegy 5 %-át teszik ki. A közösségi gazdasági ágazat előállítási költsége 2002 és a vizsgálati időszak között 12 %-kal nőtt.

(142)

Néhány érdekelt fél állítása szerint a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár az előállítási költségek növekedésének tudható be. Mivel a nyersanyag általában alaptermék, amelyet elvileg a nemzetközi piacon forgalmaznak, úgy ítélték meg, hogy az árnövekedés valamennyi szilíciumosmangán-termelőre hatással volt, amelyeknek rendszerint egységesen növelniük kellett volna eladási áraikat. A kárt nem a nyersanyagárak általános növekedése okozta, hanem a tény, hogy a közösségi gazdasági ágazat árainak alákínáló dömpingelt behozatal miatt a közösségi gazdasági ágazat nem tudott olyan áron értékesíteni, ami elegendő haszonkulcsot biztosított volna számára. A munkaköltségekkel kapcsolatban (lásd a (115) preambulumbekezdést) a termelékenységi adatok azt mutatták, hogy a közösségi gazdasági ágazat általánosságban sikerrel ellensúlyozta a költségnövekedést hatékonyság- és termelékenységnöveléssel. Egyes érdekelt felek elsősorban a villamosenergia-árakkal indokolták a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárt. Ennek összefüggésében megállapították, hogy az ipari felhasználók villamosenergia-árai azokban az országokban, amelyekben a közösségi gazdasági ágazat letelepedett, megfeleltek a világ más nagy piacai árainak, következésképpen azokat nem lehet önmagának okozott kár forrásának tekinteni. A villamosenergia-árak hatással lehettek az összteljesítményre, de csak egy közösségi termelő esetében került sor a villamosenergia-ellátás megszűnésére az árak jelentős emelkedése következtében, és az ezzel kapcsolatos vitára az energiaszolgáltatóval. Megállapították, hogy az előállítási költségek emelkedése általánosságban nem járult hozzá a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz.

(143)

Mivel egy közösségi termelő beruházása 2004 és 2005 között jelentősen nőtt, (lásd a (121) preambulumbekezdést), megvizsgálták, hogy a kárt nem e termelő okozta-e a közösségi gazdasági ágazatnak. Ez a beruházás közvetlen hatással volt az előállítási költségre, vagyis a közösségi gazdasági ágazat nyereségességére is. Az elemzés azonban megállapította, hogy a beruházás a teljes előállítási költséghez képesti korlátozott súlya miatt a nyereségességre gyakorolt hatása elhanyagolható. Ezért arra a megállapításra jutottak, hogy a szóban forgó közösségi termelő beruházása ugyan hozzájárulhatott a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz, azonban nem olyan mértékben, hogy megszakítaná az ok-okozati összefüggést.

(144)

Egyes érdekelt felek azzal érveltek, hogy az acél iránti kereslet esése és a szilíciumos mangán iránti kereslet ebből következő esése, amely 2004 második és 2005 első felében következett be, a kereslet példa nélküli emelkedését követően (lásd a (89) preambulumbekezdést) hozzájárult a közösségi gazdasági ágazat kedvezőtlen helyzetéhez. A vizsgálat azonban megállapította, hogy a teljes figyelembe vett időszakban a közösségi fogyasztás összesen 9 %-kal nőtt. Erre tekintettel ezt az érvet elutasították.

(145)

Az egyrészt a Kínából és Kazahsztánból származó dömpingelt behozatal növekedése, a piaci részesedés növekedése és a megállapított alákínálás, valamint másrészről a közösségi gazdasági ágazat helyzetének romlása közötti időbeli egybeesés arra enged következtetni, hogy a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárt a dömpingelt behozatal okozta, az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében.

(146)

Elemeztek más tényezőket is, de azokról megállapították, hogy nem kiváltó okai az elszenvedett kárnak. A piaci részesedés 23 %-át képviselő Ukrajna esetében, mivel alákínálásra nem került sor, megállapították, hogy behozatala nem járult hozzá a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz. A Dél-Afrikából származó behozatal ugyan hozzájárulhatott a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz, alacsony piaci részesedését és jelentős csökkenését figyelembe véve azonban úgy ítélték meg, hogy az nem elegendő a Kínából és Kazahsztánból származó dömpingelt behozatallal fennálló ok-okozati viszony megszakításához. Mivel nem volt alákínálás, importvolumen és a tendenciára vonatkozó számadatok, ez esetben sincs bizonyíték arra, hogy az Indiából vagy más harmadik országból (ideértve Brazíliát) származó behozatal hozzájárult volna a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz. Az egyik közösségi termelő beruházása hozzájárulhatott a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz; azonban a beruházás korlátozott mértéke miatt nem olyan mértékben, amely megszakítaná az ok-okozati összefüggést. Ezenfelül semmilyen más ismert tényező, pl. a közösségi gazdasági ágazat exportteljesítménye, a másik közösségi termelővel való verseny, az előállítási költség növekedése vagy az acél piaci ciklusa nem járult hozzá a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz.

(147)

A fenti, a közösségi gazdasági ágazat helyzetére hatást gyakorló ismert tényezők hatásait a dömpingelt behozatal káros hatásától megfelelő módon elkülönítő és elszigetelő elemzés alapján ideiglenesen megállapítják, hogy a Kínából és Kazahsztánból származó behozatal jelentős kárt okozott a közösségi gazdasági ágazatnak az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdése értelmében.

(148)

A Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingre, a kárra és az okozati összefüggésre vonatkozó következtetések ellenére fennállnak-e olyan kényszerítő indokok, amelyek ahhoz a következtetéshez vezetnének, hogy ebben a konkrét esetben nem áll a Közösség érdekében intézkedések elfogadása. E célból a Bizottság az alaprendelet 21. cikkének (1) bekezdése szerint az összes érintett fél esetében megvizsgálta az intézkedések, illetve az intézkedések elmaradásának várható hatását.

(149)

A fentiekre tekintettel intézkedéseket kellene bevezetni a Kínából és Kazahsztánból származó behozatalra vonatkozóan. Ezen intézkedések várhatóan az említett országokból származó szilíciumos mangán árának emelkedéséhez vezetne, és lehetőséget biztosítana a közösségi gazdasági ágazat számára, hogy a megnövekedett árak és az esetleg emelkedő eladási mennyiségek és piaci részesedés révén javítson helyzetén. Az intézkedések elmaradása esetén várhatóan folytatódnának a Kínából és Kazahsztánból származó alacsony áron történő behozatalok, és a közösségi gazdasági ágazatnak nem nyílna lehetősége helyzete javítására.

(150)

Az alacsony széntartalmú termék a közösségi gazdasági ágazat termelésének csak 5 %-át teszi ki, és azt elsősorban Norvégiából, de Kínából is importálják. Bár úgy ítélik meg, hogy intézkedések bevezetése esetén a jelenleg a Kínából érkező mennyiségek bizonyos része helyébe a Norvégiából származó behozatal lépne, az intézkedések biztosítanák a közösségi gazdasági ágazat számára, hogy a keresletre válaszul növelje saját termelését és értékesítési volumenét az alacsony széntartalmú termék vonatkozásában.

(151)

A közösségi gazdasági ágazaton kívül a Közösségben csupán egyetlen más termelő van. A termelő együttműködésének – és így a tevékenységére vonatkozó adatoknak a – hiányában az együttműködő közösségi termelőktől kapott adatok alapján úgy becsülhető, hogy a szóban forgó termelő termelése a közösségi gazdasági ágazat termelésének 10–15 %-a. Amennyiben dömpingellenes intézkedéseket kell hozni, a közösségi gazdasági ágazatot illetően a (149) és a (150) preambulumbekezdésben ismertetett fejleményekhez hasonló fejleményekre lehet számítani e másik közösségi termelő esetében is.

(152)

Az érintett termék két független importőre működött együtt az eljárásban a kérdőívek kitöltésével és benyújtásával.

(153)

Ezek az importőrök hangot adtak azon aggodalmuknak, miszerint ha intézkedéseket vezetnek be, azoknak i. negatív hatása lehet a Közösségen belüli ellátottságra, mivel a teljes közösségi termelési kapacitás a fogyasztásnak csak mintegy egyharmadát tette ki; és ii. azok kedvezőtlenül befolyásolhatják az érintett termék költségét, amely az acélgyártás alapvető nyersanyagaként a teljes közösségi acéltermelésre hatással lenne.

(154)

A Közösség ellátottsága tekintetében igaz, hogy a fogyasztás mintegy háromszorosa a jelenlegi közösségi termelési kapacitásnak, és hogy a közösségi gazdasági ágazat a közösségi keresletnek csak mintegy 25 %-át elégítette ki a vizsgálati időszakban. A közösségi gazdasági ágazat azonban kapacitását mintegy 70 %-ban használta ki a vizsgálati és 70–80 %-ban a figyelembe vett időszakban. Tehát jelenlegi termelését képes jelentős mértékben növelni. Emellett, mivel az intézkedések csak viszonylag korlátozott mennyiségű behozatalt érintenének (lásd a fenti (149) és (150) preambulumbekezdést), és mivel az érintett országokból származó behozatalok esetleges csökkenését a más országokból származó export ellensúlyozhatná, úgy ítélték meg, hogy a vámok kivetése nem gyakorolna jelentős hatást a készletek rendelkezésére állására az importőrök számára. A közösségi termelőktől és a vizsgálatban érintett országokból származó készletek mellett a közösségi piaci fogyasztás mintegy 40 %-át más országokból – Norvégiából, Indiából, Dél-Afrikából és Brazíliából – származó behozatal látja el. Ezek az országok összesítve nagyobb mennyiségekkel látták el a Közösséget a múltban.

(155)

Elismert tény, hogy ha intézkedéseket vezetnek be, a közösségi termelés növelésének esetleges késedelmei miatt rövid távon zavarok állhatnak be, és szükség esetén egyes felhasználóknak új vagy alternatív ellátásról kell gondoskodniuk.

(156)

Ami az importőröket illeti, még ha a közösségi gazdasági ágazat növelné is termelését, eladásait és piaci részesedését a Közösségen belül – mivel a közösségi gazdasági ágazat csak a piac mintegy 30 %-át képes ellátni, és mivel a közösségi fogyasztás növekszik –, továbbra is jelentős importtevékenységre lenne szükség. Noha elismerik, hogy az importőrök általában alacsony haszonkulccsal dolgoznak, és bármely – az új vagy alternatív forrásokat kereső felhasználók által okozott – rövid távú zavar negatív hatással lenne e haszonkulcsokra, úgy ítélik meg, hogy az importőrök a megnövekedett költségeket a fogyasztókra hárítva megőrizhetik haszonkulcsukat.

(157)

Az érintett termék tíz fémipari felhasználója működött együtt az eljárásban a kérdőívek kitöltésével és benyújtásával, illetve véleménye ismertetésével. Az Európai Vas- és Acélipari Szövetség (EUROFER) is benyújtotta véleményét.

(158)

A felhasználók osztották az importőröknek az elegendő készletekre és a végfelhasználók költségeire irányuló aggodalmait (lásd a fenti (153) preambulumbekezdést). A (154) preambulumbekezdésben ismertetett okoknál fogva úgy ítélik meg, hogy az intézkedések meghozatala középtávon nem gyakorolna komoly negatív hatást a Közösség ellátottsági helyzetére.

(159)

A szilíciumos mangán árnövekedésének az acélgyártás költségeire gyakorolt közvetlen hatása korlátozott lenne, mivel a szilíciumos mangán a szénacélgyártás előállítási költségének legfeljebb 1 %-át teszi ki, a rozsdamentes acél esetében pedig még kevesebbet. A felhasználó iparszövetség (EUROFER) által benyújtott, a szilíciumos mangán felhasználására fordított teljes éves költségre vonatkozó információk alapján úgy becsülik, hogy még egy valamennyi szilíciumos mangánt érintő jelentős, 20 %-os árnövekedés is csak alig 0,2 %-kal csökkentené az acélgyártók nyereségességét (amelyek profitszintje jelenleg 10–40 % között van). Mivel az intézkedések sokkal alacsonyabb mértékűek lennének, és a közösségi fogyasztás csak legfeljebb 10 %-át érintenék (amennyiben az intézkedéseknek alávetett behozatal helyébe nem lép más forrásból származó behozatal), az esetleges intézkedések az acélipar nyereségességére gyakorolt hatása igen korlátozott lenne.

(160)

Azzal érveltek, hogy a szilíciumos mangán piaca globális, és az iránta való globális kereslet az acél iránti növekvő kereslettel egyenes arányban nő. Ha a kereslet meghaladja a kínálatot, az jelentős árnövekedéshez vezethet, amint az 2004-ben történt. Ha a Közösségben időszakosan a kínálat és a kereslet egyensúlya megbomlik (lásd a (155) preambulumbekezdést), az rövid távon a kivetett vámokat meghaladó árnövekedéshez vezethet. Tekintettel arra azonban, hogy a szilíciumos mangán piaca globális piac, úgy ítélik meg, hogy a közösségi árszintet a globális kereslet és kínálat kölcsönhatása határozza meg, és a közösségi áraknak nem szabad nagymértékben eltérniük a globális áraktól hosszabb ideig, mivel a piacon más forrásból származó behozatalok is figyelemreméltó mennyiségben jelen vannak. Ráadásul az acélgyártóknak, amelyek jelenleg kielégítő profitszintekkel (10–40 %) dolgoznak, mindenképpen lehetőségük lesz arra, hogy áthárítsák az érintett termék árának emelkedését, amit azonban behatárol a szilíciumos mangánnak az acélgyártás összköltségében meglévő csekély jelentősége.

(161)

A felhasználók azzal érvelve is kétségbe vonták az intézkedések bevezetésének hatékonyságát, hogy a korábbi intézkedések bevezetése és megszüntetése is csekély hatással volt a közösségi gazdasági ágazat nyereségességére. Noha a dömpingellenes intézkedések bevezetésének célja a tisztességes piaci feltételek visszaállítása annak érdekében, hogy a dömping által jelentős kárt szenvedett közösségi gazdasági ágazat felépülhessen, az, hogy e felépülésre a múltban nem került sor, nem ad okot arra, hogy mellőzzék a dömpingellenes intézkedések bevezetésének fontolóra vételét, amennyiben az jelenleg indokolt.

(162)

Egyes felhasználók rámutattak, hogy az elmúlt mintegy 10 évben a közösségi acélipar a számos, kizárólag vagy elsősorban az acélgyártásban használatos nyersanyag vonatkozásában bevezetett dömpingellenes intézkedések miatti áremelkedés áldozata volt. Rámutattak arra is, hogy a jelenlegi eljárás mellett számos, az acélgyártás nyersanyagait érintő más eljárás is folyamatban van. Állításuk szerint ennek összesített hatása a közösségi acélgyártókat a nemzetközi színtéren hátrányos helyzetbe hozza. A korábbi intézkedésekkel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a korábbi intézkedések nagy része mostanra hatályát vesztette. A több nyersanyagra bevezetett intézkedések összesített hatásával kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a dömpingellenes intézkedések célja a dömpingelt behozatal jelenlétéből adódó torz piaci feltételek hatásának felszámolása. Így a dömpingellenes intézkedések hatása, még ha azokat egy iparág több nyersanyagára vezetik is be, nem lehetnek torzító hatásúak. Mindenesetre ebben az esetben az esetleges intézkedések bevezetésének az acéliparra gyakorolt hatása elhanyagolható, amint azt a fenti (159) preambulumbekezdésben kifejtették.

(163)

A nyilvánosságra hozatalt követően az EUROFER megismételte, hogy az intézkedések bevezetése nem áll a Közösség egészének érdekében, hiszen az megnövekedett költségekkel járna a felhasználók számára, és csak kismértékben javítaná a közösségi gazdasági ágazat helyzetét. Ebben az összefüggésben nem került napvilágra új információ, ennélfogva a fent ((157)–(162) preambulumbekezdés) ismertetett érvelés megerősítést nyert, és ennek alapján úgy ítélik meg, hogy a dömpingellenes intézkedéseknek a felhasználók pénzügyi helyzetére gyakorolt hatása összességében elhanyagolható.

(164)

Következésképpen a várakozások szerint a Kínából és Kazahsztánból származó behozatalokra vonatkozó intézkedések bevezetése – annak ellenére, hogy a más országokból (az alacsony széntartalmú szilíciumos mangán esetében pl. Dél-Afrika és Norvégia) és szállítóktól származó, intézkedések hatálya alá nem tartozó szilíciumos mangán korlátozottan és csökkenő mennyiségben, a Kína és Kazahsztán által az intézkedések bevezetése előtt alkalmazott árakhoz hasonló árakon jelen van a piacon – biztosítaná a közösségi gazdasági ágazat, illetve a másik közösségi termelő számára, hogy a megnövekedett eladási mennyiségek, értékesítési árak és piaci részesedés révén javítson helyzetén. Bár némi negatív hatásra a felhasználók az új vagy alternatív ellátás megoldásának esetleges szükségessége miatti költségnövekedése formájában lehet számítani, úgy ítélik meg, hogy a Kínára és Kazahsztánra vonatkozó intézkedések bevezetésének a felhasználókra gyakorolt összesített hatása elenyésző lenne. A fentiekre tekintettel megállapítható, hogy ebben az ügyben semmi sem akadályozza az intézkedések bevezetését, és hogy az intézkedések alkalmazása a Közösség érdekében áll.

(165)

A dömpingellenes intézkedések szintjének elégségesnek kell lennie ahhoz, hogy megszüntesse a közösségi gazdasági ágazatnak a dömpingelt behozatal által okozott kárt, anélkül, hogy azok a megállapított dömpingkülönbözetet meghaladnák. A dömping káros hatásainak megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor azt mérlegelték, hogy az intézkedéseknek lehetővé kell tenniük a közösségi gazdasági ágazat számára, hogy elérje azt az adózás előtti nyereséget, amely a rendes versenyfeltételek mellett, vagyis a dömpingelt behozatal nélkül ésszerűen elérhető lenne.

(166)

A közösségi gazdasági ágazat állításának megfelelően a forgalomra vetített 8 %-os haszonkulcs tekinthető annak a megfelelő szintnek, amelyet a közösségi gazdasági ágazat a károsító dömping nélkül várhatóan elérhetne. Ezt megvizsgálva megállapították, hogy az állításban szereplő haszonkulcs eredményeképpen a tőkeberuházások viszonylag rövid időn belül megtérülnének. Emellett a vizsgálat megállapította, hogy a közösségi gazdasági ágazat maga általában hosszabb időre tervezte tőkeberuházásainak megtérülését. Ennek alapján úgy ítélték meg, hogy a korábbi dömpingellenes intézkedésekhez vezető vizsgálat során használt haszonkulccsal összhangban lévő 5 %-os haszonkulcs az a megfelelő szint, amelyet a közösségi gazdasági ágazat a káros dömping hiányában elérhet.

(167)

A szükséges áremelést akkor az áralákínáláshoz kiszámított termékenkénti súlyozott átlag importár és a közösségi gazdasági ágazat által a közösségi piacon értékesített hasonló termék nem káros ára közötti összehasonlítás alapján határozták meg. A kárt nem okozó ár úgy számítható ki, hogy a közösségi gazdasági ágazat értékesítési árát kiigazítják úgy, hogy a fent említett haszonkulcsot tükrözze. Az összehasonlításból származó bármely különbséget ezt követően a teljes CIF import értékének százalékában fejezték ki. Mivel egyik együttműködő kínai exportáló termelő sem részesült piacgazdasági vagy egyéni elbánásban, Kína egészére kiterjedő kárkülönbözetet számoltak ki, a Comext árai alapján.

(168)

Az árak fent említett összehasonlításából a következő kárkülönbözetek adódtak:

(169)

A fentiekre tekintettel és az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdése szerint megállapítható, hogy a megállapított dömping- és kárkülönbözetek közül a legalacsonyabbal azonos szintű végleges dömpingellenes vámot kell kivetni a Kínából és Kazahsztánból származó szilíciumos mangán behozatalára, a legkisebb vám szabályával összhangban. Az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésének analógiájára, mivel a kárkülönbözet Ukrajna esetében a de minimis szint alatt marad, az Ukrajnára vonatkozó vizsgálatot meg kell szüntetni.

(170)

Következésképpen és a (165)–(169) preambulumbekezdésben szereplő okok miatt a dömpingellenes vámok az alábbiak szerint alakulnak:

(171)

Miután nyilvánosságra hozták azokat az alapvető fontosságú tényeket és megfontolásokat, amelyek alapján a végleges dömpingellenes vámok kivetését tervezték ajánlani, az alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdésével összhangban az érintett országokban a kazahsztáni exportáló termelő az árra vonatkozó kötelezettségvállalást ajánlott fel. Az érintett termék az utóbbi években jelentékeny ingadozást mutatott az árak tekintetében, és ezért nem alkalmas egy rögzített árra vonatkozó kötelezettségvállalásra. E probléma orvoslása érdekében az exportáló termelő felajánlotta a minimumimportár indexálását a fő nyersanyag, a mangánérc árához. Az érintett termék áringadozása azonban nem magyarázható a fő nyersanyag árának ingadozásával, ennélfogva a minimumimportár a nyersanyag árához való indexálása nem lehetséges. Alternatív megközelítésként az exportáló termelő ugyancsak felajánlotta a minimumimportár indexálását saját ellenőrzött számláiban szereplő előállítási költségei alapján. E megközelítés azonban nem elfogadható, mivel a költségek alakulása nem feltétlenül felel meg az árak alakulásának. Emellett az ilyen kötelezettségvállalás kivitelezhetetlen, mivel a Bizottság számára túl nehéznek bizonyulna a költségalakulás folyamatos nyomon követése. A fentiek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az exportőr által felajánlott kötelezettségvállalás nem elfogadható,

5.12.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 317/32

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően a 3223/94/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

5.12.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 317/34

(1)

A többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22-i 94/800/EK határozattal (3) a Tanács megkötötte a kormányzati beszerzésekre vonatkozó megállapodást (a továbbiakban: a megállapodás). A megállapodást minden olyan beszerzési szerződésre alkalmazni kell, amelynek értéke eléri vagy meghaladja a megállapodásban meghatározott, különleges lehívási jogként kifejezett összegeket (a továbbiakban: értékhatárokat).

(2)

A 2004/17/EK és a 2004/18/EK irányelv többek között célul tűzi ki, hogy az őket alkalmazó ajánlatkérő szervek egyidejűleg a megállapodásban meghatározott kötelezettségeiknek is eleget tudjanak tenni. E cél eléréséhez módosítani kell az említett irányelvekben a közbeszerzésre megállapított és egyúttal a megállapodás hatálya alá is tartozó értékhatárokat annak érdekében, hogy megfeleljenek a megállapodásban meghatározott értékhatárok euróban kifejezett – legközelebbi ezerig kerekített – egyenértékének.

(3)

A koherencia érdekében azokat az értékhatárokat is célszerű módosítani, amelyek a 2004/17/EK és a 2004/18/EK irányelvben szerepelnek, de nem tartoznak a megállapodás hatálya alá.

(4)

A 2004/17/EK és a 2004/18/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 16. cikk a következőképpen módosul:

2.

A 61. cikk a következőképpen módosul:

1.

A 7. cikk a következőképpen módosul:

2.

A 8. cikk első bekezdése a következőképpen módosul:

3.

Az 56. cikkben az „5 278 000 EUR” összeg helyébe „5 150 000 EUR” lép.

4.

A 63. cikk (1) bekezdése első albekezdésében az „5 278 000 EUR” összeg helyébe „5 150 000 EUR” lép.

5.

A 67. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

5.12.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 317/36

(1)

Az 1291/2000/EK bizottsági rendelet (2) 19. cikke előírja elektronikus behozatali és kiviteli engedélyek, valamint tanúsítványok kiadásának lehetőségét.

(2)

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az import- és exportműveletek hatékonyabb lebonyolításához hozzájárulhatna a 25. cikk rendelkezéseinek tökéletesítése, amellyel egyértelművé válhat, hogy az engedélyeket és a tanúsítványokat a tagállamok illetékes hatósága elektronikus formában őrizheti és kezelheti ahelyett, hogy kiadná az importőrnek vagy exportőrnek, valamint az is, hogy ha elektronikus úton rögzítették és továbbították az exportra vonatkozó adatokat a kibocsátó hatóságnak, a bejegyzések az elektronikus kiviteli engedélybe vagy tanúsítványba és a láttamozás szintén történhetnek elektronikus úton.

(3)

Az 1291/2000/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az összes érintett irányítóbizottság véleményével,

a)

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A 24. cikk sérelme nélkül egy tagállam megengedheti, hogy az engedélyt vagy a tanúsítványt:

b)

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A tagállam dönti el, hogy mely hatóság végzi el a bejegyzést és láttamozza az engedélyt vagy a tanúsítványt.

Az engedélyen vagy a tanúsítványon a jóváírás, valamint annak érvényesítése és láttamozása akkor is megtörténtnek minősül, ha:

A bejegyzés dátumának a 24. cikk (1) bekezdésében említett nyilatkozat elfogadása időpontját tekintik.”

5.12.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 317/38

(1)

Az újonnan létrehozott 10. Európai Fejlesztési Alap (a továbbiakban: 10. EFA) fényében össze kell hangolni a 2304/2002/EK rendeletnek a tengerentúli társulási határozat 23. cikke alapján elfogadott rendelkezéseit a társulási határozat módosításaival. Azokat az egyrészről az afrikai, karibi és csendes óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között Cotonouban 2000. június 23-án aláírt partnerségi megállapodás (5) (az AKCS-EK partnerségi megállapodás) IV. melléklete megfelelő cikkeinek felülvizsgálatával is össze kell hangolni.

(2)

A tengerentúli országok és területek (a továbbiakban: TOT-ok) egyedi szükségleteire, lehetőségeire és korlátaira tekintettel, a TOT-oknak a 10. EFA pénzügyi támogatását költségvetési támogatásként kell megkapniuk, amennyiben a TOT-ok közkiadásainak kezelése megfelelően átlátható, felelős és hatékony. Továbbá a TOT-ok közbeszerzési eljárásainak meg kell felelniük a 10. EFA pénzügyi szabályzat átláthatóságra és nyilvánosságra vonatkozó normáinak. A 9. EFA során szerzett tapasztalatok alapján a 10. EFA pénzügyi támogatást csak rendkívüli körülmények között szabad projektek vagy programok támogatására nyújtani, nevezetesen amikor a költségvetési támogatás feltételei nem teljesülnek.

(3)

Az elfogadásuk feltételeként ellenőrizni kell, hogy az egységes programozási dokumentumok (EPD-k) az összes szükséges elemet tartalmazzák ahhoz, hogy a tengerentúli társulási határozat 20. cikkének (4) bekezdésében említett pénzügyi határozatot a Bizottság meghozhassa.

(4)

A tengerentúli társulási határozat II. Aa. melléklete 3. cikkének (1) bekezdésével összhangban az EPD-kben adott esetben különös figyelmet kell fordítani a kedvezményezett TOT-ok kormányzásának és intézményi lehetőségeinek megerősítését célzó intézkedésekre, és szükség esetén a tervezett intézkedések valószínű ütemezésére, többek között pénzügyi, adózási és igazságügyi területeken.

(5)

Rendelkezni kell arról, hogy a 10. EFA alapján történő juttatásokat úgy programozzák, hogy azok támogassák a regionális együttműködést és integrációt, tekintettel a TOT-ok rugalmasságának fokozására azon kihívások megoldásakor, amelyekkel kis sziget mikro-gazdaságokként szembesülnek, például a katasztrófákra való regionális felkészültség, valamint az azok enyhítését célzó kezdeményezések segítségével. Ebben az összefüggésben a koordinációt kifejezetten a regionális együttműködés és integráció támogatása, illetve a területi szintű támogatás között kell biztosítani. Külön figyelmet kell fordítani a TOT-ok, az AKCS-államok, valamint – más közösségi pénzügyi eszközökkel összhangban – a Szerződés 299. cikkének (2) bekezdésében említett legkülső régiók közötti együttműködésre is.

(6)

A 10. EFA alapján a kedvezményezett TOT-oknak kiosztott indikatív összegeket a tengerentúli társulási határozat II. Aa. melléklete 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban kell megállapítani.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedésekkel kapcsolatban a TOT-okkal konzultáltak.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a tengerentúli társulási határozat 24. cikkével létrehozott EFA-TOT bizottság véleményével,

1.

Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet, a tizedik európai fejlesztési alap (EFA) értelmében, a tengerentúli társulási határozat és a 10. EFA-ra alkalmazandó pénzügyi szabályzat rendelkezései szerint, megállapítja a Bizottság által kezelt, a Közösség által a tengerentúli országoknak és területeknek (TOT-oknak) nyújtott pénzügyi támogatás programozására, végrehajtására és ellenőrzésére vonatkozó eljárásokat.”

2.

A 3. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„3. cikk

Területi programozás

A tengerentúli társulási határozat keretében a 10. EFA alapján vissza nem térítendő támogatásból finanszírozott intézkedéseket a 10. EFA-t létrehozó belső megállapodás hatálybalépése után a lehető legrövidebb időn belül az e rendelet mellékletében található minta szerinti EPD elfogadásával határozzák meg.”

3.

A 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„4. cikk

Az EPD kidolgozása

(1)   A TOT illetékes hatóságai, a fejlesztési folyamatban részt vevő érdekcsoportok lehető legszélesebb körével folytatott konzultáció után, az összegyűjtött tapasztalatok és a legalkalmasabb módszerek alapján, javaslatot készítenek az EPD-re.

Az EPD-javaslatot az egyes TOT-ok szükségleteihez és sajátos körülményeihez kell igazítani. Ellenőrizendő eredményorientált mutatókat jelöl ki, valamint a helyi résztvevőknek az együttműködési programokért való felelősségvállalását ösztönzi.

(2)   Az EPD-re tett javaslatról a TOT, az érintett tagállam és a Bizottság, adott esetben az illetékes küldöttségén keresztül, véleményt cserél.

A TOT minden szükséges információt, beleértve a megvalósítási tanulmányok eredményeiről szóló tájékoztatást, megad a Bizottságnak, hogy levetővé tegye számára az EPD-tervezet lehető leghatékonyabb értékelését.

(3)   A 10. EFA pénzügyi juttatását elvben költségvetési támogatásként kell nyújtani, kivéve rendkívüli és kellően indokolt körülmények esetén.

Amennyiben a költségvetési támogatás feltételei nem teljesülnek, az EPD olyan intézkedéseket ír elő, amelyek megteremtik a költségvetési támogatáshoz szükséges feltételeket.

Amennyiben a TOT saját elemzése a Közösségétől bármiben eltér, erről feljegyzést kell készíteni.”

4.

Az 5. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„5. cikk

Az EPD értékelése a Bizottság által

A Bizottság értékeli az EPD-re tett javaslatot, és megállapítja, hogy az minden szükséges elemet tartalmaz-e, és összeegyeztethető-e a tengerentúli társulási határozat, e rendelet és az érintett közösségi politika céljaival.

A Bizottság értékeli az EPD-re tett javaslatot, és azt is megállapítja, hogy az tartalmazza-e az összes szükséges elemet ahhoz, hogy a Bizottság a tengerentúli társulási határozat 20. cikkének (4) bekezdésében említett finanszírozási határozatot meghozhassa.

A Bizottság a benyújtott javaslatról tájékoztatja az Európai Beruházási Bankot.

A Bizottság a közkiadások kezelésével kapcsolatban az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a hatékonyság, valamint a közbeszerzések nyilvánosságának és átláthatóságának a 10. EFA-ra alkalmazandó pénzügyi szabályzat normáival összhangban végzett előzetes vizsgálata után dönt, hogy a 4. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül a 10. EFA-ból nyújtott pénzügyi támogatást költségvetési támogatásként, vagy programokra, illetve projektekre nyújtott támogatásként kell-e biztosítani.”

5.

A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. cikk

Regionális programok

(1)   A 3–5. cikk értelemszerűen a tengerentúli társulási határozat II. Aa. melléklete 3. cikkének (2) bekezdése alapján a regionális együttműködés és integráció pénzügyi támogatására vonatkozik.

A javaslatok értékelése során a Bizottság vizsgálja különösen azt, hogy azok milyen várható hatást gyakorolnak a kedvezményezett TOT integrációjára abban a régióban, amelyhez tartozik.

Amennyiben lehetséges, a koordinációt a területi szintű programok és az AKCS-országokat és/vagy a Szerződés 299. cikkének (2) bekezdésében említett legkülső régiókat érintő intézkedések segítségével biztosítják. Ez magában foglalhatja az AKCS-országokkal és/vagy legkülső régiókkal való együttműködés megerősítése céljából a prioritások és az egyedi erőforrások kijelölését, valamint a közös érdekű cselekvések kiválasztásával kapcsolatos kijelölés és koordináció módozatait.

A költségekre vonatkozó kötelezettségvállalást megelőzi a Bizottságnak a programok vagy projektek támogatásáról szóló finanszírozási határozata.

(2)   A megfelelő nagyságrend elérése és a hatékonyság fokozása érdekében, a regionális programok finanszírozására a regionális és a területi alapok egyértelműen területi összetevővel együtt vehetők igénybe.

(3)   A 8. és a 16–30. cikket a regionális programokra értelemszerűen alkalmazni kell.”

6.

A 7. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„7. cikk

A tartalék felhasználása

(1)   A Bizottság a »B« tartalék forrásait az e rendelet 22. cikkében említett félidős felülvizsgálat alapján, a tengerentúli társulási határozat II. Aa. melléklete 3. cikke (4) bekezdésének b) pontjában említett célokra bocsátja rendelkezésre. A Bizottság a már kiosztott indikatív összegeket ennek megfelelően kiigazítja, és tájékoztatja a TOT-okat és a tagállamokat az új felosztással kapcsolatos határozatáról.

(2)   A tengerentúli társulási határozat 28. cikkében, és a II. D. mellékletben meghatározott forrásokkal kapcsolatos kötelezettségválalás alkalmazásában, azok a TOT-ok, amelyek az abban meghatározott támogatásra jogosultnak tartják magukat, hiánytalan kérelmet nyújtanak be a Bizottság által rendelkezésre bocsátott formanyomtatványokon, és megadják az annak elbírálásához szükséges összes információt.

A kérelmet legkésőbb azt az évet követő év végéig kell benyújtani a Bizottságnak, amelyben a további támogatást igénylik.

A Bizottság határozatáról a TOT-ot a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatja.”

7.

A 8. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„8. cikk

Kötelezettségvállalások

(1)   A TOT-oknak nyújtott pénzügyi támogatás kiadásaira a Bizottság a 10. EFA-ra alkalmazandó pénzügyi szabályzattal összhangban vállal kötelezettséget.

(2)   Az EDP alkalmazási körén belül a kiadásokkal kapcsolatos kötelezettségvállalást megelőzi a Közösség elvben költségvetési támogatásra vonatkozó finanszírozási határozata, kivéve rendkívüli és kellően indokolt körülmények esetén.

(3)   Az EDP alkalmazási körén kívül, a tengerentúli társulási határozat II. Aa. melléklete 3. cikkének (4) bekezdésével összhangban képzett »B« tartalék fel nem osztott forrásait a Bizottság köti le, és a 10. EFA-ra alkalmazandó pénzügyi szabályzattal összhangban hajtja végre.”

8.

A 9. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„9. cikk

Kifizető ügynökök

Azok a TOT-ban működő pénzintézetek, amelyeknél a Bizottság, a 10. EFA-ra alkalmazandó pénzügyi szabályzattal összhangban, a TOT-tal való együttműködés végrehajtásának céljából számlát nyit, kifizető ügynökként működnek.

A kifizető ügynököknél a Közösségben elhelyezett pénzeszközök kamatoznak.

A kifizető ügynökök szolgáltatásaikért díjazást nem kapnak, és a pénzeszközök nem kamatoznak.”

9.

A 10. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„10. cikk

A szerződésekre vonatkozó általános szabályok

(1)   A szerződések odaítélésére vonatkozó eljárásokat a finanszírozási megállapodásokban kell rögzíteni.

(2)   Amennyiben a pénzügyi támogatást költségvetési támogatásként nyújtják, az érintett TOT közbeszerzési eljárásait alkalmazzák.

(3)   A szerződések odaítélésére minden más esetben a 10. EFA-ra alkalmazandó pénzügyi szabályzat vonatkozó rendelkezései az irányadók.”

10.

A 13. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„13. cikk

Küldöttségek

(1)   Amennyiben a Bizottságot – küldöttségvezető irányításával – küldöttség képviseli, az érintett TOT-ot erről megfelelően tájékoztatni kell. Ilyen esetekben a 10. EFA-ra alkalmazandó pénzügyi szabályzatnak a meghatalmazás alapján eljáró, engedélyezésre jogosult és a számvitelért felelős tisztviselőkre vonatkozó rendelkezései alkalmazandók.

(2)   Az érintett TOT-ban a küldöttségvezető a fő kapcsolattartó az együttműködésben részt vevő különböző szereplők számára. Együttműködik, és szorosan együtt dolgozik az engedélyezésre jogosult területi tisztviselővel.

(3)   A küldöttségvezetőt ellátják a szükséges utasításokkal és felruházzák a szükséges hatáskörökkel ahhoz, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó valamennyi intézkedést elősegíthesse és előmozdíthassa.

(4)   A küldöttségvezető rendszeresen tájékoztatja a TOT hatóságait az olyan közösségi tevékenységekről, amelyek közvetlenül érinthetik a Közösség és az érintett TOT együttműködését.”

11.

A 14. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„14. cikk

Engedélyezésre jogosult területi tisztviselő

(1)   Minden TOT kormánya engedélyezésre jogosult területi tisztviselőt nevez ki, aki minden olyan intézkedésnél képviseli, amelyet az EFA-nak a Bizottság és a bank által kezelt eszközeiből finanszíroznak. Az engedélyezésre jogosult területi tisztviselő a helyettesítésére egy vagy több engedélyezésre jogosult helyettes területi tisztviselőt nevez ki, arra az esetre, ha nem lenne képes a feladatait ellátni, és a kinevezésről tájékoztatja a Bizottságot. Ahol az intézményi kapacitás és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás feltételei teljesülnek, az engedélyezésre jogosult területi tisztviselő az érintett programok és projektek végrehajtásával kapcsolatos feladatait a TOT felelős közigazgatási szervére átruházhatja. Az engedélyezésre jogosult területi tisztviselő a feladatok átruházásáról a Bizottságot tájékoztatja.

Amikor a Bizottság tudomására jutnak olyan problémák, amelyek az EFA forrásainak kezelésével kapcsolatos eljárások lefolytatásával függnek össze, a Bizottság az engedélyezésre jogosult területi tisztviselővel közösen felveszi a kapcsolatot mindenkivel, akivel a helyzet orvoslása érdekében szükséges, és megteszi az esetleges megfelelő lépéseket.

Az engedélyezésre jogosult területi tisztviselő csak azokért a végrehajtással kapcsolatos feladatokért vállal pénzügyi felelősséget, amelyeket rábíztak.

Amennyiben az EFA forrásainak kezelése decentralizált és olyan további hatásköröktől függ, amelyeket a Bizottság biztosíthat, az engedélyezésre jogosult területi tisztviselő:

(2)   Az intézkedések végrehajtása során, figyelemmel arra a követelményre, hogy tájékoztatnia kell a Bizottságot, az engedélyezésre jogosult területi tisztviselő a következőkről dönt:

(3)   Az engedélyezésre jogosult területi tisztviselő feladata továbbá:

(4)   Ha a 21. cikkben említett éves végrehajtási beszámolót benyújtják, a Bizottság és az engedélyezésre jogosult területi tisztviselő felülvizsgálja az előző év főbb eredményeit.

E felülvizsgálat után a Bizottság észrevételeket juttathat el az engedélyezésre jogosult területi tisztviselőhöz. Az engedélyezésre jogosult területi tisztviselő közli a Bizottsággal, hogy az észrevételekre tekintettel milyen intézkedéseket hoztak. Ha a Bizottság kellően megalapozott esetek alapján arra a véleményre jut, hogy az intézkedések nem kielégítők, az okok megadásával ajánlásokat tehet a módosítást illetően a TOT-nak és az engedélyezésre jogosult területi tisztviselőnek azzal a céllal, hogy javítsa az ellenőrzés vagy kezelés szabályozásának hatékonyságát.

Ezeknek az ajánlásoknak a kézhezvétele után az engedélyezésre jogosult területi tisztviselő bemutathatja, hogy milyen lépéseket kell tenni az ellenőrzés vagy a kezelés szabályozásának a javítására, vagy ismerteti, hogy miért nem tettek ilyen lépéseket.”

12.

A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„22. cikk

Félidős felülvizsgálat

(1)   A félidős felülvizsgálatot azért kell elvégezni, hogy megvizsgálják az EPD kezdeti eredményeit; ezek mennyiben relevánsak, és a célok milyen mértékben valósultak meg.

Ennek során a pénzügyi források felhasználását, valamint az ellenőrzés és végrehajtás működését is értékelik.

(2)   A félidős vizsgálatot a Bizottság felelősségi körében kell elvégezni, együttműködésben az engedélyezésre jogosult területi tisztviselővel és az illetékes tagállammal.

A félidős vizsgálatot rendszerint 30–42 hónappal a 10. EFA-t létrehozó belső megállapodás hatálybalépése után kell elvégezni.

Az EPD-ben más határidő is kitűzhető, különösen a költségvetési támogatás esetében meghatározott mutatók esetében.

A félidős felülvizsgálatot független értékelő végzi el, az ellenőrző bizottságnak nyújtják be, majd megküldik a Bizottságnak.

(3)   A Bizottság, az EPD-ben meghatározott kritériumok alapján ellenőrzi a felülvizsgálat helytállóságát és minőségét, figyelemmel többek között az EFA keretösszegre.”

13.

A 27. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„27. cikk

Az EFA keretösszegének kiigazítása

Az ellenőrzési, könyvvizsgálati és értékelési eredmények alapján a Bizottság – saját kezdeményezésére, vagy az érintett TOT javaslatára, az ellenőrzőbizottság állásfoglalásának figyelembevételével – kiigazíthatja az eredeti EPD összegeit és feltételeit, a TOT mindenkori szükségleteinek és teljesítményének, valamint a TOT legfrissebb rendelkezésre álló statisztikai adatainak figyelembevételével.

Az ilyen kiigazítást általában a 22. cikkben említett félidős felülvizsgálat keretében, vagy szabálytalanságok esetén a lehető legrövidebb időn belül, a tengerentúli társulási határozat 24. cikke szerinti eljárással összhangban kell elvégezni.”

14.

A 29. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„29. cikk

Behajtás és visszafizetés

(1)   A Bizottság számára a visszafizetést a 10. EFA-ra alkalmazandó pénzügyi szabályzattal összhangban kiállított behajtási határozatban szereplő esedékességi határidőig kell teljesíteni. Ez az esedékességi határidő a határozat kibocsátását követő második hónap utolsó napja.

(2)   Amennyiben a visszafizetés késedelmesen történik, az (1) bekezdésben meghatározott nap és a visszafizetés tényleges napja közötti időszakra késedelmi kamatot számítanak fel. Ez a kamatláb másfél százalékponttal meghaladja azt a kamatlábat, amelyet az Európai Központi Bank annak a hónapnak az első munkanapján legfontosabb refinanszírozási ügyleteiben alkalmaz, amely hónapra az esedékesség dátuma esik.

(3)   Az engedélyezésre jogosult területi tisztviselő könyvelést vezet a már kifizetett közösségi támogatás behajtandó összegeiről, és biztosítja, hogy ezen összegeket indokolatlan késedelem nélkül hajtsák be.

A kedvezményezett a behajtandó összegeket a késedelmi kamatokkal együtt fizeti vissza oly módon, hogy a meghatározott összegeket levonja a következő költségkimutatásából és a Bizottsághoz intézett kifizetés iránti kérelemből; amennyiben ez nem elegendő, a Közösség javára visszafizetést teljesít.

Az engedélyezésre jogosult területi tisztviselő évente egyszer megküldi a Bizottságnak a behajtási eljárás megindításának éve szerint rendszerezett, az adott időpontban még be nem hajtott összegekről szóló kimutatást.”

15.

A melléklet helyébe új melléklet lép, melynek szövegét e rendelet melléklete tartalmazza.

5.12.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 317/55

(1)

A bizonyos halállományokra és halállomány-csoportokra vonatkozó, halfogási korlátozások alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókon és a közösségi vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek és kapcsolódó feltételeknek a 2007. évre történő meghatározásáról szóló, 2006. december 21-i 41/2007/EK tanácsi rendelet (3) kvótákat állapít meg a 2007. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók kimerítették a 2007. évre meghatározott, a mellékletben megnevezett állományra vonatkozó halászati kvótát.

(3)

Ezért erre az állományra nézve meg kell tiltani a halászatot, valamint a fedélzeten való tárolást, az át- és kirakodást,

5.12.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 317/57

(1)

A bizonyos halállományokra és halállomány-csoportokra vonatkozó, halfogási korlátozások alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókon és a közösségi vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek és kapcsolódó feltételeknek a 2007. évre történő meghatározásáról szóló, 2006. december 21-i 41/2007/EK tanácsi rendelet (3) kvótákat állapít meg a 2007. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók kimerítették a 2007. évre meghatározott, a mellékletben megnevezett állományra vonatkozó halászati kvótát.

(3)

Ezért erre az állományra nézve meg kell tiltani a halászatot, valamint a fedélzeten való tárolást, az át- és kirakodást,

5.12.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 317/59

(1)

A bizonyos halállományokra és halállomány-csoportokra vonatkozó, halfogási korlátozások alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókon és a közösségi vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek és kapcsolódó feltételeknek a 2007. évre történő meghatározásáról szóló, 2006. december 21-i 41/2007/EK tanácsi rendelet (3) kvótákat állapít meg a 2007. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók kimerítették a 2007. évre meghatározott, a mellékletben megnevezett állományra vonatkozó halászati kvótát.

(3)

Ezért erre az állományra nézve meg kell tiltani a halászatot, valamint a fedélzeten való tárolást, az át- és kirakodást,

5.12.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 317/61

(1)

A 999/2001/EK rendelet VII. melléklete előírja azokat az intézkedéseket, amelyeket a juh- és kecskefélék fertőző szivacsos agyvelőbántalmának (transmissible spongiform encephalopathy, TSE) megállapítását követően annak felszámolása céljából végre kell hajtani.

(2)

A 2005. július 15-i TSE-ütemtervre vonatkozó bizottsági közlemény (2) keretében, és a 2006–2007-es TSE-re vonatkozó (3), 2006. november 21-i egészségügyi és fogyasztóvédelmi főigazgatósági (SANCO) munkaprogrammal összhangban a Bizottság elfogadta az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet I., III., VII. és X. mellékletének módosításáról szóló, 2007. június 26-i 727/2007/EK rendeletet. Az ekképp módosított 999/2001/EK rendelet előír bizonyos intézkedéseket, amelyeket a juh- és kecskefélék fertőző szivacsos agyvelőbántalmának (TSE) megállapítását követően egy gazdaságban be kell vezetni, ha ott kizárták a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalmának (BSE) jelenlétét.

(3)

Mivel tudvalevőleg nagy különbségek vannak közösségszerte a juh- és kecskefélék mezőgazdasági ágazatában, a 727/2007/EK rendelettel módosított 999/2001/EK rendelet értelmében lehetőség van alternatív szakpolitikai intézkedések meghozatalára is abban az esetben, ha erről közösségi szinten összehangolt szabályozás születik.

(4)

A 727/2007/EK rendelet szerinti módosítását megelőzően a 999/2001/EK rendelet VII. melléklete eltérés alkalmazását írta elő a fertőző szivacsos agyvelőbántalom (TSE) egy gazdaságban való jelenlétének megállapítását követően a juh- és kecskefélék megsemmisítésére vonatkozóan. Ennek értelmében bizonyos feltételek mellett a tagállamok dönthettek úgy, hogy legfeljebb öt tenyészévvel későbbre halasztják az állat megsemmisítését. A módosított 999/2001/EK rendelet VII. melléklete mindazonáltal már nem tartalmazta ezt az eltérést, mivel arra nem volt szükség a továbbiakban.

(5)

A 2007. július 17-én az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához benyújtott T-257/07 R. sz. ügyben Franciaország kereseti kérelemmel élt az Európai Bizottság ellen, amelyben a 727/2007/EK rendeletben megállapított egyes rendelkezések megsemmisítését kérte, különös tekintettel a TSE-vel fertőzött állatállományra vonatkozó intézkedésekre, vagy akár az egész rendelet visszavonását. A 2007. szeptember 28-án meghozott végzésében a Bíróság ideiglenes intézkedésként felfüggesztette az említett rendelkezések alkalmazását a jogerős ítélet meghozataláig.

(6)

A végzés következtében a tagállamoknak nincs lehetőségük arra, hogy a felfüggesztett intézkedéseket a továbbiakban is alkalmazzák. Ebből kifolyólag egyes tagállamok számára nehézséget okozhat az érintett állatok azonnali megsemmisítése.

(7)

Ezért újra be kell vezetni azokat az eltéréseket, amelyek a 727/2007/EK rendelet módosításainak meghozatala előtt a 999/2001/EK rendelet VII. mellékletének vonatkozó rendelkezéseire érvényben voltak, hogy az érintett állatok megsemmisítését az említett végzés meghozatalától számított legfeljebb öt tenyészévvel el lehessen halasztani azokban a tagállamokban, amelyekben az ARR allél gyakorisága alacsony az állományokban, illetve a gazdaságokban, vagy ahol ez a beltenyészet elkerülése végett szükségesnek tűnik.

(8)

A 999/2001/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(9)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

„f)

Az a tagállam, amelyben az ARR allél gyakorisága alacsony az állományokban és a gazdaságokban, vagy ahol ez a beltenyészet elkerülése végett szükségesnek tűnik, a 2.3. b) pont i. és ii. alpontja értelmében legfeljebb öt tenyészévvel elhalaszthatja az állatok megsemmisítését.”

5.12.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 317/63

(1)

2006. október 23-án a Tanács az Európai Közösség és tagállamai nevében felhatalmazta a Bizottságot arra, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen Izraellel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről Izrael Állam közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodás (1) (a továbbiakban: euro-mediterrán megállapodás) kiigazításának szándékával a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz történő csatlakozása figyelembevétele céljából.

(2)

A tárgyalások a Bizottság megelégedésével lezárultak.

(3)

Az Izraellel egyeztetett jegyzőkönyv szövege a 9. cikk (2) bekezdésében rendelkezik a jegyzőkönyv hatálybalépése előtt annak ideiglenes alkalmazásáról.

(4)

A jegyzőkönyvet az Európai Közösség és tagállamai nevében alá kell írni, és – annak későbbi időpontban történő megkötésére is figyelemmel – ideiglenesen alkalmazni kell,