1.12.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 314/1

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően a 3223/94/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

1.12.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 314/3

(1)

Az 1784/2003/EK rendelet 10. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az 1001 10 00, az 1001 90 91, az ex 1001 90 99 (kiváló minőségű közönséges búza), az 1002, az ex 1005 (a hibrid vetőmag kivételével), valamint az ex 1007 (a vetésre szánt hibridek kivételével) KN-kód alá tartozó termékekre vonatkozó behozatali vám egyenlő az e termékek behozatalára érvényes, 55 %-kal megnövelt, majd a szállítmányra vonatkozó CIF-importárral csökkentett intervenciós árral. E vám azonban nem haladhatja meg a közös vámtarifa szerinti vámtételt.

(2)

Az 1784/2003/EK rendelet 10. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a cikk (2) bekezdésében említett behozatali vám kiszámítása céljából a szóban forgó termékekre szabályos időközönként meg kell állapítani a reprezentatív CIF-importárakat.

(3)

Az 1249/96/EK rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében az 1001 10 00, 1001 90 91, ex 1001 90 99 (kiváló minőségű közönséges búza), 1002 00, 1005 10 90, 1005 90 00 és 1007 00 90 KN-kód alá tartozó termékekre vonatkozó behozatali vám kiszámításához az ugyanezen rendelet 4. cikkében leírt módszerrel meghatározott napi reprezentatív CIF-importárat kell alkalmazni.

(4)

Helyénvaló rögzíteni a behozatali vámokat a 2007. december 1-jétől az új behozatali vám hatálybalépése napjáig tartó időszakra,

1.12.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 314/6

(1)

Az 1782/2003/EK rendelet 89. cikkének (1) bekezdése 2 000 000 hektárban állapítja meg azt a garantált legnagyobb területet, amelyre a rendelet 88. cikkében említett, az energianövényekkel bevetett területekre vonatkozó támogatás nyújtható. A 89. cikk (2) bekezdése előírja, hogy amennyiben az az összterület, amelyre a mezőgazdasági termelők támogatást igényelnek, meghaladja a garantált legnagyobb területet, akkor az adott évben mezőgazdasági termelőnként arányosan csökkenteni kell a területet, amelyre támogatást igényeltek.

(2)

Az 1782/2003/EK tanácsi rendelet IV. és IVa. címeiben meghatározott támogatási rendszereket, továbbá a pihentetett terület alapanyag-termelésre való használatát illetően ugyanezen rendelet alkalmazásának részletes szabályozásáról szóló, 2004. október 29-i 1973/2004/EK bizottsági rendelet (2) 4. cikkének értelmében a csökkentési együtthatót a kifizetéseknek a mezőgazdasági termelők részére történő odaítélése előtt, de legkésőbb a következő év január 31-ig meg kell állapítani a szóban forgó rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban közölt adatok alapján.

(3)

A tagállamok az 1973/2004/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban közölték a Bizottsággal az arra az összterületre vonatkozó adatokat, amelyre az 1782/2003/EK rendelet 88. cikke alapján energianövényekre vonatkozó támogatást állapítottak meg a 2007. év tekintetében. Az említett közlemények alapján megállapítást nyert, hogy a 2007. év vonatkozásában a kérdéses összterület 2 843 450 hektár volt.

(4)

Mivel a fent említett, összesen 2 843 450 hektárnyi terület nagyobb a támogatható garantált legnagyobb területnél, vagyis 2 000 000 hektárnál, meg kell határozni a 2007-re vonatkozó támogatási kérelmekben szereplő területekre mezőgazdasági termelőnként alkalmazandó csökkentési együtthatót.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Közvetlen Kifizetések Irányítóbizottságának véleményével,

1.12.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 314/7

(1)

A bizonyos halállományokra és halállomány-csoportokra vonatkozó, halfogási korlátozások alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókon és a közösségi vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek és kapcsolódó feltételeknek a 2007. évre történő meghatározásáról szóló, 2006. december 21-i 41/2007/EK tanácsi rendelet (3) kvótákat állapít meg a 2007. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók kimerítették a 2007. évre meghatározott, a mellékletben megnevezett állományra vonatkozó halászati kvótát.

(3)

Ezért erre az állományra nézve meg kell tiltani a halászatot, valamint a fedélzeten való tárolást, az át- és kirakodást,

1.12.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 314/9

(1)

A polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások terén a fokozott együttműködés előmozdítását segítő közösségi eljárás kialakításáról szóló, 2001. október 23-i 2001/792/EK, Euratom tanácsi határozat (3) (a továbbiakban: a mechanizmus) néhány jelentős változtatásra szorul annak érdekében, hogy következetesebb és hatékonyabb legyen az Európai Unió reagálása a veszélyhelyzetekben. Az egyértelműség érdekében az említett határozatot át kell dolgozni.

(2)

Az elmúlt évek során jelentősen megnőtt a természeti és ember által okozott katasztrófák gyakorisága, súlyossága és intenzitása, ami emberi életeket követelt, javak – beleértve a kulturális örökség részeit – elvesztéséhez vezetett, valamint a gazdasági és társadalmi infrastruktúra tönkretételét eredményezte, és környezeti károkat okozott.

(3)

A természeti, illetve műszaki katasztrófák során a tagállamok közötti kölcsönös segítségnyújtás javításáról szóló, 1991. július 8-i tanácsi, és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott állásfoglalás (4) végrehajtására vonatkozó közösségi intézkedések hozzájárultak a személyek, a környezet és a tulajdon védelméhez Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága (UN/ECE) keretében létrejött és a 98/685/EK tanácsi határozattal (5) jóváhagyott, az ipari balesetek országhatáron túli hatásairól szóló egyezmény segített tovább javítani az ipari balesetek megelőzését és kezelését.

(4)

A 2001/792/EK, Euratom határozattal a polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások terén a fokozott együttműködés előmozdítását segítő közösségi mechanizmust (a továbbiakban: a mechanizmus) hoztak létre. A mechanizmus általános célja, hogy súlyos veszélyhelyzetek esetén kérésre támogatást nyújtson, illetve előmozdítsa a tagállamok és a Közösség segítségnyújtási beavatkozásának tökéletesebb összehangolását, a Közösség elszigetelt, legkülső és más régiói és szigetei sajátos igényeinek figyelembevételével. Az elmúlt három év során jelentősen megnőtt az azonnali polgári védelmi segítségnyújtásra szolgáló mechanizmust igénylő országok száma. A mechanizmust meg kell erősíteni annak érdekében, hogy biztosítva legyen a hatékonyabb és láthatóbb európai szolidaritás, és hogy lehetővé váljon a tagállamok polgári védelmi moduljain alapuló európai gyorsreagálási képesség kifejlesztése, amint arra az Európai Tanács a 2005. június 16-án és 17-én megtartott ülésén, valamint az Európai Parlament a szökőár-katasztrófáról szóló, 2005. január 13-i állásfoglalásában felszólított.

(5)

A mechanizmus kellően figyelembe veszi a vonatkozó közösségi jogszabályokat és a nemzetközi kötelezettségeket. Következésképpen ez a határozat nem érintheti a tagállamok két- vagy többoldalú szerződésekben előírt, az e határozat hatálya alá tartozó ügyekkel kapcsolatos kölcsönös jogait és kötelezettségeit.

(6)

A mechanizmus elősegíti a Közösségen belül vagy kívül előforduló valamennyi súlyos vészhelyzetre – beleértve a természeti és az ember által okozott katasztrófákat, a terrorcselekményeket és a technológiai, radiológiai és környezeti baleseteket– adott polgári védelmi reagálást, ideértve a véletlen tengerszennyezést. E vészhelyzetek mindegyike esetén kérhető polgári védelmi segítségnyújtás az érintett ország reagálási képességeinek kiegészítése céljából.

(7)

A megelőzésnek nagy jelentősége van a természeti, műszaki és környezeti katasztrófák elleni védekezésben, és ez további intézkedések mérlegelését igényelheti. Az érzékelő és korai figyelmeztető rendszerek továbbfejlesztéséhez való hozzájárulásával a Közösség segíti a tagállamokat a katasztrófákra való reagálás átfutási idejének minimalizálásában és az uniós polgárok riasztásában. Ezeknek a rendszereknek tekintetbe kell venniük a már meglévő információs forrásokat, és ezeken kell alapulniuk.

(8)

A tagállamok és a Közösség szintjén előkészítő intézkedéseket kell hozni, hogy a beavatkozási egységek a veszélyhelyzetekben szükség szerinti gyorsasággal és összehangoltan, megfelelő rugalmassággal mozgósíthatók legyenek, és képzési program révén az értékelő, illetve koordináló egységek, beavatkozási egységek, valamint a szükség szerinti egyéb erőforrások hatékony reagáló képessége és feladataik kölcsönös kiegészítése biztosított legyen.

(9)

További előkészítő intézkedések magukban foglalják a szükséges egészségügyi erőforrásokkal kapcsolatos információk összegyűjtését és az új technológiák alkalmazásának ösztönzését. Ezek az információk azokkal az egészségügyi erőforrásokkal kapcsolatosak, amelyeket a tagállamok önkéntes alapon rendelkezésre bocsáthatnak a közegészség védelmére azt követően, hogy a mechanizmus keretében való beavatkozásra érkezett kérés. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 296. cikke értelmében egyetlen tagállam sem kötelezhető arra, hogy olyan információkat szolgáltasson, amelyek felfedése véleménye szerint ellentétes saját alapvető biztonsági érdekeivel.

(10)

A polgári védelmi reagálási képesség fejlesztéséhez való hozzájárulás érdekében meg kell fontolni az egy vagy több tagállam olyan erőforrásaiból álló további polgári védelmi beavatkozási modulok kifejlesztését, amelyeknek célja, hogy teljes mértékben együttműködtethetők legyenek. A modulokat tagállami szinten kell megszervezni, és azok vezetése és irányítása is a tagállamok hatásköre.

(11)

A Közösségen belüli olyan súlyos veszélyhelyzet vagy annak közvetlen veszélye esetében, amely határokon átnyúló hatásokat vált vagy válthat ki, illetve egy vagy több tagállam részéről segélykéréshez vezethet, szükség szerint megfelelő értesítést kell küldeni egy megbízhatóan kialakított, veszélyhelyzet kezelésére szolgáló közös kommunikációs és tájékoztatási rendszer útján.

(12)

A mechanizmusnak lehetővé kell tennie a mozgósítást és a koordináció előmozdítását, és a fokozott védelem biztosításához hozzájárulva támogatnia kell a segítségnyújtási beavatkozásokat, elsősorban a személyek, valamint a környezet és az anyagi javak tekintetében, beleértve a kulturális örökséget is, ilyen módon csökkentve a veszteséget emberéletben, a sebesülést, az anyagi, gazdasági és környezeti kárt, hozzájárulva a társadalmi kohézió és szolidaritás céljainak eléréséhez. A polgári védelmi segítségnyújtás terén történő megerősített együttműködést közösségi polgári védelmi rendszerre kell alapozni, amely a Bizottság és a tagállamokban lévő kapcsolattartási pontok által irányított megfigyelési és tájékoztatási központból, valamint egy közös vészhelyzeti kommunikációs és információs rendszerből áll. Ennek biztosítani kell egy keretet az ellenőrzött vészhelyzeti információ összegyűjtéséhez, annak a tagállamok számára történő továbbadásához, és a beavatkozások során szerzett ismeretek megosztásához.

(13)

A tagállamokban lévő kapcsolattartási pontoknak képesnek kell lenniük tájékoztatást adni az érintett ország által kért polgári védelmi segítségnyújtás rendelkezésre állásáról, beleértve a katonai eszközökkel és képességekkel kapcsolatban rendelkezésre álló információt.

(14)

A közösségi szintű gyorsreagálási képesség fejlesztésének támogatása érdekében javítani kell a megfelelő szállítóeszközök hozzáférhetőségén. A Közösségnek támogatnia kell és ki kell egészítenie a tagállamok erőfeszítéseit azáltal, hogy elősegíti a tagállamok szállítási erőforrásainak összegyűjtését, és ahol szükséges, hozzájárul további szállítóeszközök finanszírozásához.

(15)

A Közösségen kívüli polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozás terén a mechanizmusnak elő kell segítenie és támogatnia kell a Közösség és a tagállamok által végrehajtott intézkedéseket. A Közösségen kívüli segítségnyújtási beavatkozások vagy önállóan, vagy valamely nemzetközi szervezet által irányított művelet részeként hajthatók végre, amely esetben a Közösségnek ki kell alakítania kapcsolatait az adott nemzetközi szervezetekkel.

(16)

Az ENSZ-nek, amennyiben jelen van, átfogó koordináló szerepe van a harmadik országbeli mentési műveletekben. A rendelkezésre álló erőforrások maximalizálása és a munkavégzés szükségtelen megkettőzésének elkerülése érdekében a mechanizmus keretében biztosított polgári védelmi segítségnyújtást az ENSZ-szel és más illetékes nemzetközi szereplőkkel együtt kell koordinálni. A közösségi szintű javított koordináció előfeltétele az általános koordináció támogatásának és a globális mentési erőfeszítésekhez való átfogó európai hozzájárulás biztosításának. Súlyos vészhelyzetek esetén, ahol mind a mechanizmus, mind pedig a humanitárius segítségnyújtásról szóló, 1996. június 20-i 1257/96/EK tanácsi rendelet (6) keretében nyújtanak segítséget, a Bizottságnak biztosítania kell az átfogó közösségi reagálás hatékonyságát, egységességét és kiegészítő jellegét.

(17)

A mechanizmus eszközként szolgálhat az Európai Unióról szóló szerződés V. címében említett, a válságkezelés terén a közösségi polgári védelmi mechanizmus alkalmazásáról szóló, 2003. szeptember 29-i tanácsi és bizottsági együttes nyilatkozattal összhangban történő válságkezelés megkönnyítéséhez és támogatásához is. Ez a határozat nem érinti az elnökségnek a válságkezelést érintő, az említett cím szerinti hatáskörét és szerepét.

(18)

A mechanizmus a harmadik országokban bekövetkezett súlyos vészhelyzetek idején uniós állampolgároknak nyújtott, polgári védelmi tevékenységekkel kapcsolatos konzuli segítségre is alkalmazható, ha ezt a tagállamok konzuli hatóságai igénylik.

(19)

Ha helyénvalónak vélik a katonai eszközök és képességek alkalmazását, a katonasággal való együttműködésnek meg kell felelnie a Tanács vagy annak illetékes szervei által meghatározott, a polgári lakosság védelméhez szükséges katonai eszközöknek és képességeknek a mechanizmus számára való rendelkezésre bocsátására vonatkozó szabályoknak, eljárásoknak és kritériumoknak.

(20)

A katonai eszközök alkalmazásának a vonatkozó ENSZ-iránymutatások elveinek is meg kell felelniük.

(21)

A tagjelölt országok részvételét és a harmadik országokkal, valamint a nemzetközi és regionális szervezetekkel történő együttműködést is lehetővé kell tenni.

(22)

Az e határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (7) összhangban kell elfogadni.

(23)

E határozat célját – nevezetesen a Közösség és a tagállamok közti fokozott együttműködés elősegítését a polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások terén súlyos vészhelyzetek vagy azok bekövetkeztének közvetlen veszélye esetén – nem lehet a tagállamok szintjén megvalósítani, ezért a javasolt fellépés mértéke és hatásai miatt, és figyelemmel a mechanizmus működéséből adódóan az emberi életek elvesztése és a károk csökkentése vonatkozásában bekövetkező előnyökre – az jobban megvalósítható közösségi szinten.

Ha egy súlyos vészhelyzet meghaladja az érintett tagállam reagálási képességeit, akkor ennek a tagállamnak képesnek kell lennie a mechanizmushoz folyamodni saját polgári védelmi erőforrásai kiegészítése érdekében. Ezért a Közösség intézkedéseket fogadhat el az Európai Közösséget létrehozó szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően, ez a határozat nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket.

(24)

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés kizárólag a 308., illetve a 203. cikkben ad felhatalmazást e határozat elfogadásához,

1.

veszélyhelyzetek esetén a segítségnyújtáshoz a tagállamokban rendelkezésre álló beavatkozási egységek és egyéb segítségnyújtási módok azonosítása;

2.

képzési program kidolgozása és végrehajtása a beavatkozási egységek és a többi a segítségnyújtásban részt vevő személy, valamint az értékelésért, és/vagy koordinálásért felelős (a továbbiakban: értékelő és/vagy koordináló) egységek szakértői számára;

3.

a beavatkozások fő szempontjaival foglalkozó műhelyek, szemináriumok és kísérleti projektek;

4.

az értékelésért és vagy koordinálásért felelős egységek létrehozása és útnak indítása;

5.

olyan Megfigyelési és Tájékoztatási Központ (MIC) létrehozása, amely napi 24 órán át elérhető és azonnali reagálásra képes, valamint – a mechanizmus céljai érdekében – a tagállamok és a Bizottság rendelkezésére áll;

6.

veszélyhelyzetek esetére Közös Kommunikációs és Tájékoztatási Rendszer (CECIS) létrehozása és irányítása, az információk közlésének és cseréjének biztosítására az MIC és a tagállamok által erre kijelölt operatív kapcsolattartási pontok között;

7.

az EU területét esetleg súlytó katasztrófákra vonatkozó érzékelő és korai figyelmeztető rendszerek kifejlesztésének elősegítése a tagállamok és a Közösség gyors reagálásának lehetővé tétele érdekében, valamint az ezek létrehozásához való hozzájárulás az ilyen rendszerek szükségességére és megvalósíthatóságára vonatkozó tanulmányok és értékelések, valamint azon intézkedések révén, amelyek elősegítik e rendszerek egymással, valamint a MIC-kel és a CECIS-szel való összeköttetését. E rendszereknek figyelembe kell venniük a meglévő információkat, valamint a megfigyelő és érzékelő erőforrásokat, és ezekre kell épülniük;

8.

a tagállamok segítése a felszereléshez és szállítási erőforrásokhoz való hozzáférésben az alábbiak révén:

9.

a tagállamok által biztosított szállítási szolgáltatások kiegészítése a súlyos vészhelyzetekre való gyors reagálás biztosításához szükséges további szállítási erőforrások rendelkezésre bocsátása révén;

10.

harmadik országokban bekövetkezett súlyos vészhelyzetek idején az uniós polgároknak való, polgári védelmi tevékenységekkel kapcsolatos konzuli segítségnyújtás elősegítése, ha ezt a tagállamok konzuli hatóságai igénylik;

11.

egyéb, a mechanizmus keretén belül szükséges támogató és kiegészítő intézkedés a polgári védelmi pénzügyi eszköz létrehozásáról szóló, 2007. március 5-i 2007/162/EK, Euratom tanácsi határozat (8) 4. cikkében említetteknek megfelelően.

1.

„súlyos veszélyhelyzet”: minden olyan helyzet, amelynek az emberekre, a környezetre vagy a tulajdonra káros hatása van vagy lehet, és amely a mechanizmus keretében történő segítségnyújtási kérelmet tehet szükségessé;

2.

„reagálás”: valamely súlyos vészhelyzet során vagy azt követően annak közvetlen hatásának kezelését célzó, az e mechanizmus keretében hozott intézkedés;

3.

„felkészültség”: az emberi és anyagi erőforrások felkészültségének és képességének olyan – előzetesen meghozott intézkedések eredményeként elért – szintje, amely biztosítja a vészhelyzetre való hatékony és gyors reagálást;

4.

„korai előrejelzés”: időben történő és hatékony információszolgáltatás, amely lehetővé teszi a kockázatok elkerülését vagy csökkentését célzó intézkedések meghozatalát, és biztosítja a hatékony válaszadásra való felkészültséget;

5.

„modul”: a tagállamok képességeinek előre meghatározott feladatokra és igényekre orientált, önellátó és autonóm módon való megszervezése, vagy a tagállamok emberi és anyagi erőforrások kombinációjából álló, mobil operatív csoportja, amelyet beavatkozási képessége vagy azon feladatok alapján lehet azonosítani, amelyeket képes elvégezni.

a)

a mechanizmusban részt vevő egy vagy több tagállam erőforrásaiból állnak;

b)

képesek a reagálási területeken feladatokat ellátni;

c)

képesek feladataikat az elismert nemzetközi iránymutatásoknak megfelelően ellátni, és ezért:

d)

más modulokkal együttműködtethetők;

e)

képzéseken és gyakorlatokon mentek keresztül annak érdekében, hogy teljesítsék az a)–d) pont követelményeit;

f)

az általuk végrehajtott műveletért felelős személy felügyelete alatt állnak;

g)

képesek segítséget nyújtani más uniós szerveknek és/vagy nemzetközi intézményeknek, különösen az ENSZ-nek.

1.

létrehozza és irányítja az MIC-t;

2.

létrehozza és irányítja a CECIS-t;

3.

hozzájárul a katasztrófákra vonatkozó érzékelő és korai figyelmeztető rendszerek kifejlesztéséhez, a 2. cikk (7) bekezdésében meghatározottaknak megfelelően;

4.

megteremti a lehetőséget a szakértők kis csoportjainak lehető leggyorsabb mozgósításához és útnak indításához, akik felelősek:

5.

beindít egy oktatási programot, amelynek célja a polgári védelmi segítségnyújtás összehangolásának javítása a 4. cikk (1) bekezdésében említett beavatkozási egységek és modulok, vagy, szükség szerint, a 4. cikk (4) bekezdésében említett egyéb a segítségnyújtásban részt vevő személyek között az összeegyeztethetőség és a kölcsönös kiegészítés biztosításával, valamint a 4. cikk (2) bekezdésében említett szakemberek szakértelmének javításával. A programnak ki kell terjednie közös tanfolyamokra és gyakorlatokra, és egy olyan csererendszert kell tartalmaznia, amelynek révén az egység tagjait más tagállamokba küldhetik;

6.

súlyos veszélyhelyzet esetén összegyűjti és egybeveti a tagállamok azon szérumok és oltóanyagok gyártásában vagy más szükséges egészségügyi erőforrások fenntartásában megnyilvánuló kapacitására, illetve azokra a készletekre vonatkozó információkat, amelyek rendelkezésre állhatnak a beavatkozáshoz;

7.

programot indít el a mechanizmus keretében végrehajtott beavatkozásokból szerzett tapasztalatok értékelésére, és ezek terjesztésére az információs rendszeren keresztül;

8.

ösztönzi és bátorítja az új technológiák bevezetését és alkalmazását a mechanizmus céljai érdekében;

9.

meghozza a 2. cikk (8) és (9) bekezdésében felsorolt intézkedéseket;

10.

megteremti a lehetőséget az értékelő és/vagy koordináló szakértők számára történő alapvető logisztikai támogatás biztosításához;

11.

meghoz bárminemű egyéb, a mechanizmus keretében szükséges támogató és kiegészítő intézkedést a polgári védelmi pénzügyi eszköz létrehozásáról szóló 2007/162/EK, Euratom határozat 4. cikkében említetteknek megfelelően.

a)

továbbítja a kérést a többi tagállam kapcsolattartási pontjaihoz;

b)

elősegíti az egységek, a szakértők, modulok és a segítségnyújtásban részt vevő egyéb személyek mozgósítását;

c)

összegyűjti a veszélyhelyzettel kapcsolatos megerősített információkat, és továbbítja azokat a tagállamoknak.

a)

értékeli, hogy helyes-e a mechanizmus mint a válságkezelést megkönnyítő és támogató eszköz esetleges alkalmazása;

b)

politikai szinten kapcsolatot létesít az érintett harmadik országgal – ha ezt szükségesnek ítéli –, és a veszélyhelyzet valamennyi szakaszában kapcsolatot tart ezzel az országgal a segítségnyújtási beavatkozás átfogó politikai és stratégiai keretét illetően.

a)

folyamatos párbeszéd folytatása a tagállamok kapcsolattartó pontjaival annak érdekében, hogy a mechanizmus révén hatékony és koherens európai polgári védelmi hozzájárulást nyújtsanak a segítségnyújtásra irányuló erőfeszítések összességéhez, különösen az alábbiak révén:

b)

kapcsolattartás az érintett harmadik országgal az olyan technikai részleteket illetően, mint például a segítségnyújtás iránti pontos igények, az ajánlatok elfogadása, valamint a segítség helyi fogadásának és elosztásának gyakorlati módozatai;

c)

kapcsolattartás vagy együttműködés az Egyesült Nemzetek Humanitárius Ügyekért felelős Koordinációs Hivatalával (UNOCHA), ha jelen van, valamint a segítségnyújtásra irányuló erőfeszítések összességéhez hozzájáruló más szereplőkkel a szinergiák maximalizálása, a komplementaritásra törekvés, valamint az átfedések és lefedetlen területek elkerülése céljából;

d)

kapcsolattartás valamennyi érintett szereplővel, különösen a mechanizmus keretében folytatott segítségnyújtási beavatkozás záró szakaszában, a zökkenőmentes átadás megkönnyítése céljából.

a)

az (1) bekezdésben említett polgári védelmi segítségnyújtást kérésre az MIC-en keresztül rendelkezésre bocsátó valamennyi tagállam teljes körűen tájékoztatja tevékenységeiről a MIC-et; és

b)

a mechanizmus keretében folytatott beavatkozásban részt vevő tagállamok helyszíni egységei és moduljai szoros kapcsolatot tartanak fenn a MIC helyszínen lévő koordináló és/vagy értékelő egységeivel.

1.

a 4. cikk szerinti segítségnyújtási beavatkozáshoz rendelkezésre álló erőforrások;

2.

a 2. cikk 5. pontjában előírt MIC;

3.

a 2. cikk 6. pontjában előírt CECIS;

4.

a 2. cikk 4. pontjában előírt értékelő és vagy koordináló egységek, beleértve a szakértők kiválasztásában irányadó követelményeket is;

5.

a 2. cikk 2. pontjában előírt képzési program;

6.

a 4. cikk 3. bekezdésében előírt modulok;

7.

a 2. cikk 7. pontjában előírt érzékelő és korai figyelmeztető rendszerek,

8.

5. cikk 6. pontjában előírt egészségügyi erőforrásokkal kapcsolatos információ;

9.

a 7. cikkben előírt Közösségen belüli beavatkozások, valamint a 8. cikkben előírt Közösségen kívüli beavatkozások.

1.12.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 314/20

(1)

A 2003/17/EK tanácsi határozat (5) előírja, hogy korlátozott ideig a bizonyos harmadik országokban meghatározott fajok vetőmagtermesztése során végrehajtott szántóföldi ellenőrzések a közösségi jogszabályoknak megfelelően végrehajtott szántóföldi ellenőrzésekkel egyenértékűek, valamint hogy az ezekben az országokban termesztett bizonyos fajokhoz tartozó vetőmagok egyenértékűek a közösségi jogszabályoknak megfelelően termesztett vetőmagokkal.

(2)

Úgy tűnik, hogy a szántóföldi ellenőrzések továbbra is ugyanazokat a garanciákat nyújtják, mint a tagállamok által végrehajtott ellenőrzések. Ezért ezeket a szántóföldi ellenőrzéseket továbbra is egyenértékűnek kell tekinteni.

(3)

Mivel a 2003/17/EK határozat 2007. december 31-én hatályát veszti, az e határozat értelmében elismert egyenértékűség időtartamát ki kell terjeszteni. Indokoltnak tűnik ezt az időtartamot 5 évre korlátozni.

(4)

A 2003/17/EK határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.12.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 314/21

(1)

A Blackstone csoport (a továbbiakban: Blackstone, USA) leányvállalata, a Travelport LLC működteti a Galileo nevű globális értékesítési rendszert („global distribution system”, a továbbiakban: GDS) és a Gulliver’s Travel Associates nevű vállalkozást. A Travelport ezenfelül számos online utazási irodát és internetes honlapot is működtet, köztük a következőket: ebookers, Orbitz, Cheaptickets, Octopus Travel, HotelClub and RatesToGo.

(2)

A Worldspan Technologies Inc. (a továbbiakban: Worldspan) utazásértékesítési szolgáltatásokat nyújt a Worldspan GDS-en keresztül. A társaság elsősorban GDS-szolgáltatásokat nyújt online – és mostanában emellett hagyományos – utazási irodáknak, főként a szabadidő-ágazatban. A Worldspan továbbá informatikai szolgáltatásokat (pl. belső foglalási rendszereket és járatüzemeltetési technológiai szolgáltatásokat) is nyújt légitársaságoknak.

(3)

A 139/2004/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: összefonódás-ellenőrzési rendelet) 4. cikkének (5) bekezdése szerinti bejelentésen alapuló művelettel a Travelport az összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében részesedés vásárlása útján teljes irányítást szerez a Worldspan felett.

(4)

A Bizottság piaci vizsgálata kimutatta, hogy a javasolt összefonódás nem kelt versennyel kapcsolatos aggályokat, tehát az összefonódás következtében a közös piacon vagy annak egy jelentős részén nem korlátozódna jelentősen a hatékony verseny.

(5)

A korábbi ügyekben a Bizottság a GDS fogalmát a következőképpen határozta meg: utazási irodák számára biztosított eszköz, amely segítségével utazási szolgáltatást nyújtó vállalkozásokkal – azaz légitársaságokkal, szállodákkal és gépkocsikölcsönző cégekkel – kapcsolatban információkat szerezhetnek és foglalásokat végezhetnek, amely vállalkozások cserében adatokat küldenek a GDS-be az általuk szolgáltatott termékekre vonatkozóan.

(6)

Az ügylet által érintett termékpiacot a határozat a GDS-en keresztül nyújtott elektronikus utazásértékesítési szolgáltatások piacaként határozza meg. A piac két részre tagolódik, és e két résznek eltérőek az ügyfelei. A GDS-szolgáltatók közvetítőkként működnek, amelyek lehetővé teszik egyrészről (az értékesítési láncban a GDS-szolgáltatókhoz képest feljebb lévő) utazási szolgáltatást nyújtó vállalkozásoknak, hogy utazási szolgáltatásaikat értékesítsék az utazási irodáknak és a végfelhasználóknak, másrészről pedig az (az értékesítési láncban a GDS-szolgáltatókhoz képest lejjebb lévő) utazási irodáknak, hogy az utazási szolgáltatásaikhoz hozzáférjenek és foglalásokat végezhessenek a végfelhasználók számára. A részletes vizsgálat megerősítette a termékpiac fent ismertetett jellemzőit.

(7)

A Bizottság megvizsgálta a bejelentő fél azon állítását is, miszerint az érintett termékpiacon nemcsak maguk a GDS-szolgáltatók vannak jelen, hanem a GDS-szolgáltatók megkerülésére alkalmas alternatív technológiák is, tehát nem szükséges igénybe venni a GDS-szolgáltatók szolgáltatásait. Ezek az alternatívák a következők: i. metakereső programok, ii. közvetlen hivatkozások (linkek), iii. a GDS-piacra újonnan belépők, valamint iv. a „szolgáltató.com” internetes honlapok.

(8)

A határozatban elvetették, hogy az első három alternatívát az érintett termékpiac részének tekintsék, mivel a részletes vizsgálat egyértelműen kimutatta, hogy ezek vagy nem helyettesítik ténylegesen a GDS-szolgáltatásokat, vagy pedig jelenlétük és/vagy hatásuk az EGT-piacon igen korlátozott. A piac mindkét részére kiterjedő, összetett vizsgálatot folytattak annak megállapítása érdekében, hogy a „szolgáltató.com” honlapokon keresztül nyújtott szolgáltatók alkalmasak-e a GDS-szolgáltatások helyettesítésére, azaz ugyanannak a termékpiacnak részét képezik-e.

(9)

A piac GDS-szolgáltatók feletti részén a „szolgáltató.com” honlapok lehetővé teszik az utazási szolgáltatást nyújtó vállalkozásoknak, hogy jelentősen csökkentsék az értékesítéssel kapcsolatos átlag- és járulékos költségeiket, mivel végső soron megtakarítják mind a GDS-rendszer által felszámított foglalási költséget, mind pedig a GDS-foglalást végző utazási irodának a foglalásért esetlegesen fizetett közvetítői díjat.

(10)

A hagyományos légitársaságok ily módon eredményesebben tudják felvenni a versenyt a diszkont légitársaságokkal, amelyek fő értékesítési csatornái a „szolgáltató.com” honlapok. Az utazási szolgáltatást nyújtó vállalkozásokat az is ösztönzi a „szolgáltató.com” honlapok alkalmazására, hogy a végfelhasználók számára megnehezíti az utazási szolgáltatást nyújtó különböző vállalkozások összehasonlítását, ha különálló internetes honlapokat kell megnézniük. Részben ezzel magyarázható a „szolgáltató.com” honlapok utóbbi években tapasztalt növekedése. Az IATA adatai alapján az EGT 20 legnagyobb légitársaságánál 2005-ben az összes foglalás átlagosan 25 %-át tették ki a közvetlen foglalások (ugyanez az arány 2004-ben 20 %, 2003-ban pedig 16 % volt).

(11)

A részletes vizsgálat megállapította, hogy az utazási szolgáltatásokat nyújtó különböző vállalkozások – választott üzleti modelljüktől függően – igen eltérő mértékben képesek a foglalásokat a GDS-szolgáltatóktól saját „szolgáltató.com” honlapjaikra átirányítani. Ennek sikere függ végfelhasználói bázisuk méretétől és a felhasználók által követett viselkedésmintáktól is, akik bizonyos mértékig már „rászoktak” az utazási szolgáltatások GDS-en keresztüli értékesítésére.

(12)

Ami a piac GDS-szolgáltatók alatti részét illeti, az utazási irodák a GDS-en keresztüli foglalásokért jelentős ösztönző kifizetéseket kapnak a GDS-szolgáltatóktól, továbbá esetleg foglalási jutalékot az utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásoktól. Ettől a bevételtől az utazási irodák elesnek abban az esetben, ha a „szolgáltató.com” honlapokon keresztül intézik a foglalást. E bevételkiesés ellensúlyozására az utazási irodák kénytelenek lennének a végfelhasználóktól szolgáltatási díjat szedni (ez viszont a végfelhasználókat ösztönözné arra, hogy ne az utazási irodákon keresztül, hanem közvetlenül a „szolgáltató.com” honlapokon végezzék a foglalást, ami tovább csökkentené az utazási irodák bevételeit). A Bizottság ezért határozatában megállapítja, hogy az utazási irodáknak komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy ne álljanak át GDS-rendszerekről a „szolgáltató.com” honlapokon keresztül intézett foglalásokra, hanem továbbra is a GDS-rendszereket alkalmazzák. A Bizottság részletes vizsgálata azt is megerősítette, hogy az utazási irodák nehézkesnek találják a „szolgáltató.com” honlapok használatát, amelyek emellett nélkülözik a GDS-szolgáltatók által nyújtott sokszínű választékot és alkalmatlanok az árak összehasonlítására is.

(13)

Figyelembe véve, hogy – mivel az utazási szolgáltatást nyújtó vállalkozások jelentős része már rászokott a GDS-szolgáltatókra – a helyettesítés lehetősége a GDS-szolgáltatók feletti szinten csak részleges, a GDS-szolgáltatók alatti szinten pedig igen korlátozott, a Bizottság megállapítja, hogy a „szolgáltató.com” honlapokat nem kellene azon érintett termék piac részének tekinteni, amelyen a GDS-szolgáltatók tevékenységet folytatnak.

(14)

A határozat elismeri azonban, hogy a „szolgáltató.com” honlapok gyors térhódítása hatással van a GDS-szolgáltatók piaci versenyfeltételeire, és korlátok közé szorítja az összefonódott cégek piaci magatartását.

(15)

A határozat a piac GDS szolgáltatók feletti szintjét illetően úgy határozza meg a földrajzi piacot, mint amely az egész EGT-re kiterjed. Az utazási szolgáltatást nyújtó vállalkozások és a GDS-szolgáltatók közötti globális megállapodások általában külön-külön árazási rendszert állapítanak meg az EGT, az USA és a világ egyéb részei vonatkozásában. Az utazási szolgáltatást nyújtó vállalkozások által a GDS-eken keresztül intézett foglalásokért fizetett foglalási díjak jelentős mértékben magasabbak az EGT területén, mint az Egyesült Államokban. Ráadásul az EGT-piacot az európai uniós magatartási kódex szabályozza, míg az amerikai piacon 2006-ban deregulációt hajtottak végre. Végezetül pedig az egyes régiók és országok függvényében jelentős mértékben eltérő a GDS-szolgáltatók piaci részesedése. A Bizottság ezért határozatában megállapítja, hogy az EGT területén, illetve az Egyesült Államokban jelentős mértékben különböznek a verseny feltételei.

(16)

A GDS-szolgáltatók alatti szintet illetően a határozat a piacot nemzeti kiterjedésűnek határozza meg, mivel a GDS-szolgáltatók piaci részesedése a különböző tagállamokban jelentős mértékben eltér. Ez a megállapítás összhangban van a korábbi bizottsági határozatokkal, és a piacvizsgálat is megerősítette. A csekély számú utazási iroda kivételével, amelyek tevékenysége egész Európára (vagy az egész világra) kiterjed, szinte valamennyi utazási iroda – köztük gyakran az online utazási irodák – továbbra is csupán egy-egy országban folytat tevékenységet. A GDS használatáért az utazási irodák által fizetett előfizetői díjak és a nekik juttatott ösztönző kifizetések szintén változóak az EGT különböző országai tekintetében. Az Amadeus és a Galileo ráadásul az EGT szinte valamennyi tagállamában nemzeti értékesítési és szolgáltató pontokat hozott létre, hogy az egyes nemzeti piacokat jobban ki tudja szolgálni.

(17)

A Bizottság 2007. május 3-i határozatában megállapította: komoly kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a bejelentett összefonódás összeegyeztethető-e a közös piaccal és az EGT-megállapodás érvényesülésével. A Bizottság ennek megfelelően az összefonódás-ellenőrzési rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében megindította az eljárást.

(18)

A Bizottság az összefonódás-ellenőrzési rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti határozatában azzal érveltek, hogy az összefonódás elméletileg mind nem egyeztetett, mind pedig egyeztetett hatásokkal is járhat. Ami a nem egyeztetett hatásokat illeti, a Bizottság a verseny sérülésének három olyan lehetőségét határozta meg, amelyeket első látásra elképzelhetőnek ítélt. Az egyeztetett hatások kockázatának felmérésén túl a Bizottság részletes vizsgálatában a nem egyeztetett hatások felmérése során arra összpontosított, hogy

(19)

A vizsgálat kezdeti szakaszában aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, vajon az összefonódást követően a Galileo/Worldspan képes lesz-e az utazási irodákkal szemben több tagállam piacának értékesítési láncában lejjebb lévő részén élvezett piaci erejét kihasználni annak érdekében, hogy megerősítse alkupozícióját az EGT-piacon az értékesítési lánc felsőbb szintjén működő, utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokkal szemben. A piaci erő ilyen típusú kihasználásának lehetősége „a vertikális piaci hatásnak” minősülhet. E hatásokat a következőképpen lehet leírni.

(20)

Az összefonódást követően a Galileo/Worldspan a piac értékesítési láncban lejjebb lévő részén nagyfokú, jelentős mértékben megnövelt piaci részesedésre tenne szert Írországban, az Egyesült Királyságban, Olaszországban, Hollandiában, Magyarországon és Belgiumban (lásd lent a piac értékesítési láncban lejjebb lévő részére vonatkozó pontot).

(21)

Amennyiben egy utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásnak különös érdeke fűződik kiterjedt értékesítési hálózat létrehozására olyan tagállamban, ahol az összeolvadt cég széles körű utazásiiroda-hálózattal rendelkezik, elképzelhető, hogy a Galileo/Worldspan ki tudná használni piaci részesedését az adott tagállam piacának az értékesítési hálózatban lejjebb lévő szintjén annak érdekében, hogy az utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásnál az egész világra kiterjedő megállapodás tárgyalása során engedményeket érjen el. Azaz az összeolvadt cég utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokkal szembeni alkupozíciója nagyobb piaci erőt jelentene, mint amekkorára a Galileo/Worldspan-nek az értékesítési láncban feljebb lévő szolgáltatások EGT-piacán élvezett 20–30 %-os részesedése következtetni enged. Elképzelhető, hogy ez az alkuerő lehetővé tenné az egyesüléssel létrejövő gazdasági egység számára, hogy az összefonódást követően egyoldalúan emelje az árakat.

(22)

A GDS-szolgáltatások piaca olyan környezetként jellemezhető, amelyben egyik részről a „multi-homing”, másik részről „single-homing” rendszert használó cégek állnak egymással szemben. Az utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások általában „multi-homing” rendszereket alkalmaznak, mivel csak úgy tudják a kívánt mértékben lefedni a piacot, ha mind a négy GDS-szolgáltatón keresztül értékesítik szolgáltatásaikat. Ezzel szemben a legtöbb utazási iroda a „single-homing” rendszert használja, hiszen a legtöbb esetben egyetlen GDS is elég ahhoz, hogy az utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokkal kapcsolatos szükséges információt megkapják.

(23)

Amíg az utazási irodák a „single-homing” rendszert alkalmazzák, a GDS-szolgáltatók kizárólagos hozzáféréssel rendelkeznek a saját utazásiiroda-hálózatukhoz tartozó irodákhoz. Következésképpen minden egyes GDS-szolgáltató bizonyos fokú monopol hatalmat élvez azokkal az utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokkal szemben, akiknek a kizárólag egyetlen GDS-szolgáltatóval kapcsolatban lévő utazási irodákat kell elérni. Ez a monopol hatalom lehetővé teszi a GDS-szolgáltatóknak, hogy magasabb árakat állapítsanak meg az utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások felé. Ezt az utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásoktól kicsikart, úgynevezett „monopoldíjat” jórészt az utazási irodáknak kifizetett pénzügyi ösztönzőkre fordítják.

(24)

A Bizottság azonban megállapította, hogy a GDS-szolgáltatók és az ügyfelek közötti tárgyalások jellege a piac mindkét részén változásnak indult. Az elmúlt időszakban erősödött az utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások és az utazási irodák GDS-szolgáltatókhoz képest élvezett alkupozíciója. A viszonylagos alkuerőben bekövetkezett változások okai a következők: i. az utazási irodák megerősödése, ii. a „szolgáltató.com” honlapokon keresztül intézett közvetlen foglalások bevezetése, valamint iii. az utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások által felszámolt pótdíjak.

(25)

Az utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások nemcsak azzal fenyegették a GDS-szolgáltatókat, hogy a „szolgáltató.com” honlapokon keresztül visszatartanak bizonyos utazási szolgáltatásokra vonatkozó információkat, hanem a nyomásgyakorlás további eszközét is kifejlesztették. Azáltal, hogy az utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások pótdíjakat szabnak ki az utazási irodákra, illetve ennek lehetőségét kilátásba helyezik, befolyásolni tudják egy adott GDS használatát és kieszközölhetik, hogy a „szolgáltató.com” honlapok vagy más GDS-szolgáltatók javára forgalomkiesést szenvedjen el.

(26)

Az alább ismertetett okok miatt nem valószínű, hogy a GDS-szolgáltatók számának csökkenése a vertikális piaci hatások eredményeképpen az árak növekedéséhez vezet.

(27)

A részletes vizsgálat megerősíti, hogy az utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások képesek a GDS-szolgáltatókat áraik csökkentésére kényszeríteni oly módon, hogy csak ezzel a feltétellel bocsátják rendelkezésükre valamennyi utazási terméküket, illetve ellenkező esetben pótdíjat rónak ki a velük szerződésben álló utazási irodáikra. Főként a légitársaságok fejlesztettek ki számos alkueszközt (különösen, de nem kizárólag csak a „szolgáltató.com” honlapokat), amelyek segítségével a GDS-szolgáltatókkal folytatott tárgyalások során maguknál tudják tartani többletük egy részét. Egyetlen GDS-szolgáltató sem tud árat emelni még akkor sem, ha mindössze hárman maradnak a piacon, mivel az utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások továbbra is komoly alkuerővel fognak rendelkezni a következők miatt: i. módjukban áll a foglalásokat a „szolgáltató.com” internetes honlapokra irányítani, ii. pótdíjat róhatnak az utazási irodákra, iii. nevük ismert a hazai piac(ok)on, valamint iv. lehetőségük van a jövőben új alkueszközöket is kifejleszteni. Határozatában a Bizottság tehát megállapítja, hogy a GDS-szolgáltatók számának négyről háromra csökkenése nem növeli a vertikális piaci hatások eredményeképpen bekövetkező, egyoldalú áremelések valószínűségét.

(28)

E megállapítás érvényes az olyan egyéb utazási szolgáltatást nyújtó vállalkozásokra is, mint például a gépkocsikölcsönző cégek és a szállodaláncok.

(29)

Ami az utazási irodákat illeti, továbbra is elégséges számú GDS-környezet áll majd rendelkezésükre, és a váltás költségei sem jelentenek olyan áthághatatlan akadályt, amely miatt ne tudnának másik GDS-szolgáltatót választani. Mivel a GDS-szolgáltatók kénytelenek széles utazásiiroda-hálózatot kialakítani és fenntartani ahhoz, hogy az utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások oldalán keresletet támasszanak, az utazási irodák kedvező tárgyalási pozíciója a szolgáltatókkal szemben akkor is fennmarad, ha megszűnik az egyik GDS-szolgáltató.

(30)

Határozatában a Bizottság megállapítja, hogy a fent ismertetett tényezők (az utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások tényleges alkuereje és a már meglévő vagy esetleges kifejlesztendő alkueszközök) elégségesek ahhoz, hogy ellensúlyozzák az összefonódásban rejlő, a GDS-szolgáltatók számának négyről háromra csökkenése és a vertikális piaci hatások esetleges bekövetkezése által okozott káros hatások lehetőségét.

(31)

A verseny sérülésével kapcsolatos feltevés, amelyet a Bizottság megvizsgált, a versenytársakénál (Galileo, Sabre és Amadeus) alacsonyabb árakat szabó Worldspan-nek az EGT-ben játszott árlehúzó szerepével kapcsolatos. A piacvizsgálat során egyesek aggodalmuknak adtak hangot, miszerint az összefonódó cégek közötti verseny elvesztésével a Worldspan árai megemelkednének és a Galileo által megállapított árakhoz igazítanák őket.

(32)

A Bizottság részletes vizsgálata azonban megállapította, hogy az okozott károkra vonatkozó fenti elmélet nem helytálló. Annak megállapításához, hogy az összefonódást követően a Worldspan árai valószínűleg jelentős mértékben emelkednének, ki kellett volna mutatni, hogy a Worldspan összefonódást megelőző árai jelentősen alacsonyabbak, mint a versenytársak, különösen a Galileo árai, valamint hogy az összefonódó feleknek érdekükben áll, hogy a Worldspan árait az összefonódást követően megemeljék, és ezt módjuk is van megtenni.

(33)

A bejelentő fél benyújtotta az összefonódó felek legalapvetőbb típusú, 2006-os foglalásai – a Galileo „Active Net Segment”, illetve a Worldspan „Full Service” elnevezésű szolgáltatása – összehasonlító jegyzékét. Ebből kiderül, hogy a Worldspan árjegyzék szerinti ára valójában […], mint a Galileo árjegyzék szerinti ára a „Full Service” elnevezésű foglalási lehetőségek […] típusa esetében. Ezenkívül ha a Worldspan egyes foglalási kategóriákra vonatkozó díjait az összes foglalás figyelembevételével aszerint súlyozzuk, hogy mekkora ennek a négy kategóriának az egymáshoz képesti viszonylagos súlya a Worldspan „Full Service” elnevezésű szolgáltatásán belül, és így számítjuk ki az átlagot, a kapott eredmény […] USD, szemben a Galileo „Active Net Segment” szolgáltatásának 2006-os árával, amely […] USD.

(34)

A Bizottság tehát határozatában megállapítja, hogy a legtöbb esetben a Worldspan nem a legalacsonyabb árakkal dolgozó GDS, amelyet az utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások igénybe vehetnek. Általában mindig van a piacon a Worldspan-nél olcsóbb lehetőség.

(35)

A bejelentő fél szerint a Worldspan amiatt sem játszik árlehúzó szerepet, hogy a Worldspan – állítólagos alacsony díjszabási politikája miatt – nem képes a piacon erőteljesen terjeszkedni. A bejelentő fél azzal érvel, hogy a Worldspan – az EGT területén több, mint öt éve működő legkisebb GDS-szolgáltató – piaci részesedése az EGT-ben semmiféle növekedést nem mutat.

(36)

2003 és 2006 között a Worldspan piaci részesedése az EGT-piac értékesítési láncban feljebb lévő szintjén [0–5 %]-kal csökkent. A piac értékesítési láncban lejjebb lévő szintjén pedig a Worldspan piaci részesedése viszonylag állandó maradt, és – Magyarország kivételével, ahol 2004 és 2005 között növekedés volt tapasztalható – évente átlagosan [0–5 %]-kal vagy ennél is kevesebbel nőtt, illetve csökkent. Ellentétben azzal, amit egy állítólag árlehúzó szerepet játszó cégtől várni lehet, a Worldspan piaci részesedése nem mutatja a növekedés általános jeleit.

(37)

Végezetül a bejelentő fél szerint a Worldspan nem tekinthető az EGT területén árlehúzó vállalkozásnak, mivel az árakat nem meghatározza, inkább csak átveszi. A bejelentő fél többek között hivatkozik arra is, hogy az EGT területén nem ő, hanem más GDS-szolgáltatók kötöttek első ízben öt, az EGT-ben működő légitársasággal megállapodást a termékek teljes körére vonatkozóan. Ezt a részletes vizsgálat is megerősítette.

(38)

A bejelentő fél megítélése szerint a Worldspan árai összeolvadást követő növekedésének lehetőségét tovább csökkenti, hogy a Galileo és a Worldspan az EGT-piacon nem egymás legközelebbi versenytársai.

(39)

A részletes vizsgálat is megerősíti, hogy a Galileo tevékenységében az utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások szerint általában inkább az üzleti utak, míg a Worldspan tevékenységében a szabadidős utazások és az online utazási irodák hangsúlyosabbak. Az értékesítési lánc lejjebb lévő szintjén az utazási irodák túlnyomó többsége szerint mind a Galileo, mind a Worldspan legközelebbi versenytársa az Amadeus.

(40)

Mivel az összefonódó felek nem egymás legközelebbi versenytársai, a feleknek kevésbé áll érdekében, hogy az összefonódást követően megemeljék a Worldspan árait. Ezenfelül a felek összefonódást megelőzően csökkenő haszonkulcsa is arra utal, hogy korlátozott az összefonódást követő áremelés lehetősége.

(41)

A piac értékesítési láncban feljebb lévő részén az összefonódás után megemelkedett árak valószínűségét tovább csökkenti, hogy egy ilyen áremelés esetleg azt váltaná ki, hogy az utazási szolgáltatásokat nyújtók visszavonják a Worldspan GDS-szolgáltatásától utazási termékeiket, illetve a Worldspant használó utazási irodák esetében pótdíjakat szabnának ki.

(42)

Összefoglalásképpen a Bizottság részletes vizsgálata azt mutatja, hogy nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték annak megállapításához, hogy a Worldspan versenytárainál alacsonyabb árakat szabna, és hogy árlehúzó szerepet játszana. A határozat megállapítása értelmében tehát nem valószínű, hogy az ügylet a Worldspan árainak emelkedéséhez vezetne.

(43)

A piac értékesítési láncban lejjebb lévő részén az ügylet hat tagállamban nagy (40 %-ot meghaladó), jelentősen megnőtt piaci részesedést eredményezne. Az alábbi hat tagállamban 2006-ban a piaci részesedés [40–50 %]-tól [70–80 %]-ig terjed.

(44)

Előfordulhat, hogy a felek együttes piaci részesedése e hat tagállamban lehetővé teszi számukra, hogy az összefonódást követően versenytársaiktól és ügyfeleiktől függetlenül lépjenek fel, és kihasználják az utazási irodákkal létrejött üzleti kapcsolataikat.

(45)

A részletes vizsgálat azonban azt mutatja, hogy az összefonódás nem teszi lehetővé az összefonódott cégeknek, hogy kihasználják piaci erejüket az utazási irodákkal szemben azokon a nemzeti piacokon, ahol az ügylet magas együttes piaci részesedést eredményez.

(46)

A bejelentő fél azzal érvel, hogy a Galileo piaci részesedése jelentős mértékben csökkent minden egyes olyan tagállamban, ahol – a nemzeti szállítási vállalkozásokkal ápolt múltbéli kapcsolatok révén – hagyományosan fontos piaci részesedést mondhatott magáénak.

(47)

A Galileo piaci részesedésének csökkenése a bejelentő fél szerint azt mutatja, hogy a Galileo átlag feletti piaci részesdése nem jelent piaci erőt. Nem valószínű, hogy az ügylet megfordítaná a Galileo piaci részesedésének csökkenésével kapcsolatos tendenciát, különösen mivel a Worldspan EGT-szinten csekély szerepet játszik, és igazoltan képtelen arra, hogy az évek során javítsa piaci helyzetét az EGT piacán.

(48)

A Galileo piaci részesedésének csökkenésével kapcsolatos tendenciát és a Worldspan EGT-szinten játszott csekély szerepét a részletes vizsgálat is megerősítette.

(49)

Az utazási irodák általában nettó haszonélvezői a szolgáltatásnak, mivel a GDS-szolgáltatóktól kapott pénzügyi ösztönzők meghaladják a GDS-ért fizetett előfizetői díjakat. Az ösztönző kifizetések az elmúlt öt év során folyamatosan növekedtek azokban a tagállamokban is, amelyekben a felek nagy (40 %-ot meghaladó) piaci részesedéssel rendelkeznek. A részletes vizsgálat kimutatta, hogy 2003 és 2006 között az utazási irodák bevételei általában növekedtek, miközben bruttó haszonkulcsuk is pozitív irányban változott.

(50)

Ez a fejlemény is arra utal, hogy az utazási irodák fontosak a GDS-szolgáltatóknak, és tükrözi a részletes vizsgálatban megkérdezettek általános véleményét is, miszerint az értékesítési lánc lejjebb lévő részén erős a GDS-szolgáltatók közötti verseny.

(51)

Amint azt a részletes vizsgálat is megerősítette, az ügylet a piac értékesítési láncban lejjebb lévő részén valószínűleg azért sem eredményezi az árak növekedését, mert a szolgáltatóváltás költségei nem jelentenek áthághatatlan akadályt.

(52)

Bár a szolgáltatóváltás költségeit mind az időráfordítás, mind a képzési szükségletek és a pénzügyi vonatkozások tekintetében nehéz számszerűsíteni, a részletes vizsgálat alapján azért néhány általános következtetés levonható. A kis utazási irodáknak egy vagy több hétre van szükségük, hogy egyik GDS-szolgáltatóról a másikra átálljanak; a képzési szükségletek elhanyagolhatóak, és a váltás esetükben nem befolyásolja hátrányosan a termelékenységet. A nagy utazási irodák azonban az átálláshoz szükséges időt megközelítőleg 12 hónapra becsülik, és ennek költségei is jelentősek (több, mint 1 millió EUR). A képzések iránti igény is nagyobb. Bizonyos esetekben (például a váltás technikai vonzatai miatt) a költségek és az időráfordítás akár ennél is magasabbak lehetnek.

(53)

A részletes vizsgálat megállapította, hogy bár az átállással kapcsolatos költségek valóban léteznek, a múltban sem akadályozták jelentős mértékben a szolgáltatóváltást. 2003 és 2006 között számos utazási iroda tért át a Galileoról az Amadeusra. Ráadásul a Worldspan ugyanebben az időszakban két fő ügyfelét, a(z) […]-t és a(a) […]-t is elvesztette.

(54)

Még ha léteznek is szolgáltatóváltási költségek, nem valószínű, hogy az ügylet versennyel kapcsolatos aggályokhoz vezetne amiatt, hogy a felek a piac értékesítési láncban lejjebb lévő részén együttesen magas piaci részesedéssel rendelkeznek. Ennek okai a következők: i. a felek együttes piaci részesedése csökkenő tendenciát mutat, ii. a GDS-szolgáltatók között erőteljes a verseny még azokon a nemzeti piacokon is, ahol a piac értékesítési láncban lejjebb lévő részén nagy piaci részesedéssel rendelkeznek, amint ezt az adott nemzeti piacokon működő utazási irodák részére kifizetett ösztönzők fokozatos növekedése is bizonyítja, valamint iii. az utazási irodák általában kedvező véleménnyel vannak az összefonódásról, mivel meggyőződésük, hogy az összefonódás révén az Amadeus erős alternatívája jön létre.

(55)

A Bizottság tehát határozatában megállapítja: nem valószínű, hogy az összefonódás eredményeképpen a piac értékesítési láncban lejjebb lévő részén nem egyeztetett hatások keletkeznének.

(56)

A részletes vizsgálat emellett azt is elemezte, mekkora az egyeztetett hatások valószínűsége a piac GDS-szolgáltatókhoz képest lejjebb, illetve feljebb lévő szintjén.

(57)

Általánosságban minél kevésbé bonyolult és minél stabilabb a gazdasági környezet, annál könnyebb a vállalkozásoknak egyetértésre jutniuk az egyeztetés feltételeit illetően. Ebben az összefüggésben a gyorsan változó kereslet, a piacon tevékenykedő néhány vállalkozás jelentős belső növekedése vagy új vállalkozások gyakori piacra lépése jelezheti, hogy a helyzet nem eléggé stabil ahhoz, hogy az egyeztetést valószínűvé tegye.

(58)

Noha az elmúlt öt év során jelentős GDS-szolgáltató nem lépett a piacra, a piaci részesedések ugyanebben az időszakban tapasztalható változása azt erősíti meg, hogy nagymértékben megváltozott a gazdasági környezet, amelyben a GDS-szolgáltatók az EGT területén versenyeznek egymással.

(59)

Figyelembe kell venni továbbá a „szolgáltató.com” honlapok elmúlt öt évben tapasztalt növekedését is, ami a GDS-piacon az egyeztetés feltételei tárgyában elérhető egyetértés szempontjából szintén destabilizáló tényező. A piaci vizsgálat azt is megerősítette, hogy a legtöbb légitársaság véleménye szerint a jövőben tovább fog növekedni a „szolgáltató.com” honlapjaikon keresztül végzett közvetlen értékesítés. A gépkocsikölcsönző társaságok és szállodák esetében az utazási szolgáltatások GDS-en keresztüli értékesítése foglalásaik viszonylag kis hányadát teszi ki.

(60)

Ha a fenti körülmények nem is zárják ki teljesen annak lehetőségét, hogy a piac értékesítési láncban feljebb lévő részén a három fennmaradó GDS-szolgáltató megegyezésre juthat az egyeztetés feltételeit illetően, a Bizottság határozatában megállapítja, hogy e körülmények megnehezítik az egyeztetést, tehát nem valószínű, hogy sor kerül rá.

(61)

A társaságokat csak a kellő időben alkalmazott és megfelelő mértékű megtorlás hihető fenyegetése tartja vissza attól, hogy az egyeztetés feltételeitől eltérjenek. Ennek feltétele, hogy a piacok kellő mértékben átláthatóak legyenek ahhoz, hogy az egymással egyeztető vállalatok kellőképpen ellenőrizni tudják az eltéréseket.

(62)

Annak ellenére, hogy a GDS-szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások meglehetősen egyöntetűek, az árstruktúra és a termékkínálat valamennyi GDS esetében bonyolult. Az EGT területén jelenleg a GDS-szolgáltatók egyidejűleg különböző típusú megállapodásokat, azaz a részt vevő légifuvarozókkal kötött szabvány megállapodásokat, valamint a teljes termékskálára vonatkozó megállapodásokat ajánlanak, amelyeket időnként a részvétel lehetőségét biztosító („opt-in”) megállapodások egészítenek ki. Az ilyen egyezmények árstruktúrájában és az általuk érintett termékkínálatban mutatkozó különbségek és változatosság gyakorlatilag lehetetlenné teszi a tartós egyeztetést. A fennmaradó piac átláthatóságát tovább csökkenti, hogy a GDS-szolgáltatók rendszeresen módosítják termékkínálatukat és árstruktúrájukat.

(63)

Bár a piacvizsgálat arra enged következtetni, hogy a GDS-szolgáltatók és a gépkocsikölcsönző társaságok, illetve szállodák közötti szerződések szerkezetüket tekintve kevésbé bonyolultak, még ezek sem biztosítják az átláthatóság olyan szintjét, amely megvalósíthatóvá tenné az egyeztetést.

(64)

A piacvizsgálat során megkérdezettek közül többen rámutattak a GDS-szolgáltatókkal kötött megállapodásukban szereplő, úgynevezett „legnagyobb kedvezmény” záradékra, amely alkalmazása növelheti az árak átláthatóságát. A piacvizsgálat ezzel szemben megerősítette, hogy a legtöbb esetben a „legnagyobb kedvezmény” záradékok az utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások azon kötelezettségével kapcsolatosak, hogy a GDS-szolgáltatókat az utazási termékek vonatkozásában egyenlő bánásmódban részesítsék, tehát csupán a magatartási kódexben meghatározott kötelezettségeket tükrözik.

(65)

Az érintett piacok jellemzői és különösen a korlátozott mértékű átláthatóság figyelembevételével a Bizottság határozatában úgy véli, hogy a fennmaradó három GDS-szolgáltató nehezen tudná eredményesen ellenőrizni az egyeztetett magatartástól való eltéréseket.

(66)

Az egyeztetés csak akkor tartható fenn, ha az eltérés következményei eléggé súlyosak ahhoz, hogy meggyőzzék az egyeztetésben részt vevő vállalkozásokat, hogy érdekük fűződik az egyeztetés feltételeinek betartásához.

(67)

Az olyan azonnali megtorlás, amely során az egyeztetésben részt vevő GDS-szolgáltatók csökkentik az utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokra kiszabott díjaikat, nem tudná az egyeztetés feltételeitől eltérő GDS-szolgáltatókat eredményesen visszatartani: az utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások ettől még nem váltanának szolgáltatót, ugyanis mind a négy GDS szolgáltatásaira szükségük van.

(68)

Inkább megvalósítható az a megtorló intézkedés, amely során az egyik GDS-szolgáltató bizonyos, az egyeztetés feltételeitől eltérő GDS szolgáltatásait igénybe vevő fontos utazási irodáknak magasabb ösztönzőket vagy közvetlen, egyösszegű kifizetést ajánl annak érdekében, hogy az utazási irodát az egyeztetés feltételeitől eltérő GDS lecserélésére késztesse. Annak ellenére, hogy ez az intézkedés megvalósítható, költséges stratégia lenne, mivel az utazási irodáknak felajánlott ösztönző kifizetéseknek elég magasaknak kell lenniük ahhoz, hogy a másik GDS-szolgáltatóra való áttérést kiváltsák.

(69)

A Bizottság ezért határozatában megállapítja, hogy az utazási irodáknak felajánlott, megemelt ösztönző kifizetések útján megvalósított megtorlás önmagában nem kizárható.

(70)

Annak, hogy az egyeztetés sikeres lehessen, feltétele, hogy az abban nem részes társaságok és potenciális versenytársak, valamint az ügyfelek ne veszélyeztethessék az egyeztetéstől elvárt eredményt.

(71)

A tárgyalt esetben, úgy tűnik, jelentős a versenykényszer a piacon, ami destabilizálna minden, az egyeztetésre irányuló próbálkozást. E kényszerek különösen abból erednének, hogy az utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásoknak módjukban áll visszatartani utazási termékeket, és ezeket kizárólag a „szolgáltató.com” honlapokhoz hasonló, közvetlen értékesítési csatornákon keresztül elérhetővé tenni. Ezenfelül az áremeléshez vezető egyeztetések arra késztethetnék az EGT területén működő, utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokat, hogy többet fektessenek a GDS-rendszerek alternatívái, például a GDS-piacra újonnan belépők és a közvetlen hivatkozások (linkek) fejlesztésébe.

(72)

Figyelembe véve a fent ismertetett körülményeket és azt, hogy az egyeztetett hatások megállapításához szükséges kritériumoknak együttesen kell teljesülni, nem valószínű, hogy az összefonódás az utazási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások számára biztosított GDS-szolgáltatások európai uniós piacán egyeztetett hatásokat eredményezne.

(73)

Az egyeztetés kérdése elvben a GDS-szolgáltatók és az utazási irodák közötti kapcsolatok, azaz az értékesítési lánc lejjebb lévő szintje esetében is felmerül. Az értékesítési láncban lejjebb lévő vállalkozások EGT-piacaira jellemző, hogy országonként jelentősen eltér a négy GDS-szolgáltató piaci részesedése.

(74)

Az értékesítési lánc lejjebb lévő szintjén erős a GDS-szolgáltatók közötti verseny, egyeztetett magatartásra utaló jelek pedig nincsenek. Az elmúlt […] során a Galileo és a Worldspan […] piaci részesedést vesztett, amelyet az Amadeus szerzett meg. Ráadásul a piacvizsgálat megerősíti, hogy GDS-szolgáltatók jelenleg erőteljes versenyt folytatnak az utazási irodákkal kötött szerződésekért, amit tükröz az is, hogy az elmúlt öt év során nőttek a GDS-szolgáltatók által az utazási irodáknak juttatott ösztönző kifizetések.

(75)

Ez a jelenség arra enged következtetni, hogy az összefonódó cégek piaci helyzete az értékesítési lánc lejjebb lévő részének legtöbb piacán viszonylag instabil, ami megnehezítené, hogy az egyeztetés feltételeit illetően egyetértés szülessen.

(76)

Az utazási irodákkal kötött szerződések feltételei általában nem átláthatóak, mivel az utazási irodák és a GDS-szolgáltatók egyenként tárgyalnak róluk. A GDS-szolgáltatóknak nincs rálátásuk a versenytársak által ajánlott, összetett feltételrendszerekre. Az árviszonyok némiképp átláthatóvá válhatnak ugyan, amennyiben a szerződések megtárgyalása kapcsán az utazási irodák és a GDS-szolgáltatók között esetleg információcserére kerül sor, de mivel a legtöbb szerződést egyenként tárgyalják, ez jelentősen korlátozza az ennek következtében létrejövő átláthatóság mértékét. Nagyon korlátozottnak tűnik tehát annak lehetősége, hogy sikeresen ellenőrizni lehessen az egyeztetett magatartást, hiszen ehhez ellenőrizni kellene az egyes GDS-szolgáltatók által az egyes utazási irodáknak ajánlott termékek körét, funkciókat, szolgáltatásokat, pénzügyi támogatást, prémiumokat és egyéb feltételeket.

(77)

A piac értékesítési láncban lejjebb lévő szintjén meglévő, korlátozott mértékű átláthatóság figyelembevételével a Bizottság határozatában úgy ítéli meg, hogy a fennmaradó három GDS-szolgáltató nehezen tudná ténylegesen ellenőrizni az egyeztetett magatartástól való eltéréseket.

(78)

Az alkalmazható elrettentő mechanizmusok lényegében megegyeznek a piac értékesítési láncban feljebb lévő szintjénél tárgyaltakkal.

(79)

Egyeztetett magatartás esetén az utazási irodák számára nem sok, könnyen elérhető alternatíva kínálkozik. A „szolgáltató.com” honlapok használata az utazási irodák számára túlságosan nehézkes, a GDS-szolgáltatók többi alternatívája pedig még nem eléggé fejlett az EGT területén ahhoz, hogy megfelelő alternatívaként jöhessen szóba.

(80)

Figyelembe véve, hogy az egyeztetett hatások megállapításához szükséges kritériumoknak együttesen kell teljesülni, a Bizottság határozatában a piac értékesítési láncban feljebb lévő szintjét illetően is megállapítja, nem valószínű, hogy az összefonódás egyeztetett hatásokat eredményezne.

(81)

A Bizottság határozatában megállapítja, hogy a tervezett összefonódás nem támaszt versennyel kapcsolatos aggályokat, amelyek következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony verseny jelentősen korlátozódna. Következésképpen a határozat – az összefonódás-ellenőrzési rendelet 8. cikkének (1) bekezdésével, valamint az EGT-megállapodás 57. cikkével összhangban – az összefonódást a közös piaccal és az EGT-megállapodással összeegyeztethetőnek szándékozik nyilvánítani.

1.12.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 314/29

(1)

A 90/424/EGK határozat megállapítja az egyes állatbetegségek és zoonózisok felszámolására, ellenőrzésére és megfigyelésére irányuló programokhoz történő közösségi pénzügyi hozzájárulásra irányadó eljárásokat.

(2)

Emellett a 90/424/EGK határozat 24. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy közösségi pénzügyi intézkedést kell bevezetni az említett határozat mellékletében felsorolt állatbetegségek és zoonózisok felszámolását, az ellenük való védekezést és figyelemmel kísérésüket célzó nemzeti programok finanszírozásával összefüggésben a tagállamoknál felmerülő kiadások visszatérítésére.

(3)

Az állat-egészségügyi kiadásokról szóló 90/424/EGK határozat módosításáról szóló, 2006. december 19-i 2006/965/EK tanácsi határozat (2) a 90/424/EGK határozat 24. cikkét új rendelkezéssel váltotta fel. A 2006/965/EK határozat értelmében a szarvasmarhák enzootikus leukózisára és az Aujeszky-féle betegségre vonatkozó programok finanszírozását ideiglenes intézkedések által 2010. december 31-ig folytatni lehet.

(4)

Az egyes állatbetegségek felszámolására és folyamatos ellenőrzésére vonatkozó közösségi szempontok megállapításáról szóló, 1990. november 27-i 90/638/EGK tanácsi határozat (3) előírja, hogy a tagállamok által benyújtott programoknak teljesíteniük kell a 90/638/EGK határozat mellékleteiben megállapított szempontokat ahhoz, hogy azokat a 90/424/EGK határozat 24. cikkének (1) bekezdésében előírt intézkedések alapján jóvá lehessen hagyni.

(5)

Az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22-i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) a tagállamok által benyújtandó éves programokat ír elő a szarvasmarha-, juh- és kecskefélékben előforduló fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (TSE) megfigyelésére.

(6)

A madárinfluenza elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedésekről szóló 2005/94/EK tanácsi irányelv (5) előírja, hogy a tagállamoknak megfigyelési programokat kell végrehajtaniuk a baromfik és a vadon élő madarak körében annak érdekében, hogy többek között rendszeresen frissített kockázatértékelés alapján hozzájáruljanak a vadon élő madarak jelentette, a madarak bármely madárinfluenza eredetű vírusával kapcsolatos veszélyekre vonatkozó ismeretekhez. Ezeket az éves megfigyelési programokat, valamint finanszírozásukat szintén jóvá kell hagyni.

(7)

Bizonyos tagállamok olyan, az állatbetegségek felszámolását, ellenőrzését és megfigyelését célzó éves programokat, a zoonózisok megelőzésére irányuló ellenőrzési programokat és egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (TSE) felszámolását és megfigyelését célzó éves megfigyelési programokat nyújtottak be a Bizottsághoz, amelyekhez közösségi pénzügyi hozzájárulást kérelmeznek.

(8)

Egyes tagállamok olyan, az állatbetegségek felszámolását, ellenőrzését és megfigyelését célzó többéves programokat is benyújtottak a Bizottsághoz, amelyekhez közösségi pénzügyi hozzájárulást kérelmeztek. A többéves programok esetében a kiadásra vonatkozó kötelezettségvállalást az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (6) 76. cikkének (3) bekezdésével összhangban kell elfogadni. A többéves programoknál az első költségvetési kötelezettségvállalást a programok jóváhagyása után kell megtenni. A további kötelezettségvállalásokat a Bizottság a 90/424/EGK határozat 24. cikkének (5) bekezdése említett, a hozzájárulás odaítéléséről hozott határozat alapján teszi meg.

(9)

A Bizottság állat-egészségügyi és pénzügyi szempontból egyaránt megvizsgálta a tagállamok által benyújtott éves és többéves programokat. Megállapítást nyert, hogy a programok megfelelnek a vonatkozó közösségi állat-egészségügyi jogszabályoknak, különösen a 90/638/EGK határozatban megállapított kritériumoknak.

(10)

Tekintettel a fenti programoknak az állat- és közegészségügy terén megállapított közösségi célkitűzések megvalósításában játszott szerepének fontosságára, valamint a TSE-programok esetében azoknak valamennyi tagállamban való kötelező alkalmazására, indokolt megállapítani az érintett tagállamoknál az e határozatban előírt intézkedések folytán felmerülő költségek megtérítéséhez folyósított közösségi pénzügyi hozzájárulás megfelelő mértékét és maximális összegét az egyes programok esetében.

(11)

A közösségi támogatások hatékonyabb kezelése és felhasználása, valamint a jobb átláthatóság érdekében minden egyes programra vonatkozóan rögzíteni kell azon maximális összegeket is, amelyek adott esetben a tagállam számára olyan tételek egyes költségei miatt térítendők meg, mint a tagállamban elvégzett vizsgálatok, valamint a levágott vagy kiselejtezett állatok tulajdonosainak az elszenvedett veszteségükért nyújtott kártérítések.

(12)

A közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 2005. június 21-i 1290/2005/EK tanácsi rendelet (7) szerint az állatbetegségek felszámolását és ellenőrzését célzó programokat az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapból kell finanszírozni. Pénzügyi ellenőrzés céljára az említett rendelet 9., 36. és 37. cikkét kell alkalmazni.

(13)

A közösségi pénzügyi hozzájárulás odaítélésének feltétele a cselekvési terv hatékony végrehajtása, valamint az, hogy az illetékes hatóságok az e határozatban előírt határidőkön belül az összes szükséges információt benyújtsák. Különösen indokoltnak tűnik a gyakrabban elvégzendő időközi technikai jelentéstételre vonatkozó követelmény a jóváhagyott programok végrehajtása hatékonyságának értékelése érdekében.

(14)

A hatékony ügyvitel érdekében a közösségi pénzügyi hozzájárulás kérelmezése céljából benyújtott kiadásokat euróban kell megadni. Az 1290/2005/EK rendelettel összhangban a nem euróban felmerülő kiadásokra alkalmazott átváltási árfolyamnak az Európai Központi Bank által annak a hónapnak az első napja előtti utolsó kereskedelmi napon jegyzett árfolyamnak kell lennie, amely hónapban a tagállam benyújtotta a kérelmet.

(15)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

a)

Írország esetében 1 200 000 EUR;

b)

Spanyolország esetében 4 400 000 EUR;

c)

Olaszország esetében 2 100 000 EUR;

d)

Ciprus esetében 153 000 EUR;

e)

Portugália esetében 1 900 000 EUR;

f)

az Egyesült Királyság esetében 1 200 000 EUR.

a)

a bengal rose teszt esetében tesztenként

0,2 EUR;

b)

a SAT-teszt esetében tesztenként

0,2 EUR;

c)

a komplementkötési próba esetében próbánként

0,4 EUR;

d)

az ELISA-teszt esetében tesztenként

1 EUR.

a)

Észtország esetében 24 000 EUR;

b)

Spanyolország esetében 6 100 000 EUR;

c)

Olaszország esetében 2 700 000 EUR;

d)

Lengyelország esetében 1 100 000 EUR;

e)

Portugália esetében 347 000 EUR.

a)

a tuberkulin-próba esetében próbánként

1 EUR;

b)

a gamma-interferon teszt esetében tesztenként

5 EUR.

a)

Spanyolország esetében 5 600 000 EUR;

b)

Olaszország esetében 2 800 000 EUR;

c)

Ciprus esetében 93 000 EUR;

d)

Portugália esetében 1 100 000 EUR.

a)

a bengal rose teszt esetében tesztenként

0,2 EUR;

b)

a komplementkötési próba esetében próbánként

0,4 EUR.

a)

Belgium esetében 377 000 EUR;

b)

Bulgária esetében 5 400 EUR;

c)

Németország esetében 3 100 000 EUR;

d)

Görögország esetében 100 000 EUR;

e)

Spanyolország esetében 4 100 000 EUR;

f)

Franciaország esetében 351 000 EUR;

g)

Olaszország esetében 1 300 000 EUR;

h)

Luxemburg esetében 70 000 EUR;

i)

Hollandia esetében 527 000 EUR;

j)

Ausztria esetében 245 000 EUR;

k)

Portugália esetében 1 004 000 EUR;

l)

Románia esetében 43 000 EUR;

m)

Szlovénia esetében 61 000 EUR.

a)

Belgium esetében 550 000 EUR;

b)

Bulgária esetében 10 000 EUR;

c)

a Cseh Köztársaság esetében 200 000 EUR;

d)

Dánia esetében 75 000 EUR;

e)

Németország esetében 600 000 EUR;

f)

Írország esetében 120 000 EUR;

g)

Görögország esetében 150 000 EUR;

h)

Spanyolország esetében 800 000 EUR;

i)

Franciaország esetében 500 000 EUR;

j)

Olaszország esetében 470 000 EUR;

k)

Ciprus esetében 45 000 EUR;

l)

Lettország esetében 60 000 EUR;

m)

Magyarország esetében 400 000 EUR;

n)

Hollandia esetében 1 300 000 EUR;

o)

Ausztria esetében 50 000 EUR;

p)

Lengyelország esetében 2 000 000 EUR;

q)

Portugália esetében 600 000 EUR;

r)

Románia esetében 400 000 EUR;

s)

Szlovákia esetében 275 000 EUR.

a)

bakteriológiai vizsgálat (tenyésztés) esetében vizsgálatonként

5,0 EUR;

b)

egy adag oltóanyag vásárlása esetében adagonként

0,05 EUR;

c)

a Salmonella spp. megfelelő izolátumainak szerotipizálása esetében vizsgálatonként

20,0 EUR.

a)

Belgium esetében 750 000 EUR;

b)

Bulgária esetében 20 000 EUR;

c)

a Cseh Köztársaság esetében 1 000 000 EUR;

d)

Németország esetében 2 000 000 EUR;

e)

Észtország esetében 20 000 EUR;

f)

Görögország esetében 500 000 EUR;

g)

Spanyolország esetében 3 500 000 EUR;

h)

Franciaország esetében 2 500 000 EUR;

i)

Olaszország esetében 1 000 000 EUR;

j)

Ciprus esetében 80 000 EUR;

k)

Lettoszág esetében 300 000 EUR;

l)

Luxemburg esetében 10 000 EUR;

m)

Magyarország esetében 2 000 000 EUR;

n)

Hollandia esetében 2 000 000 EUR;

o)

Ausztria esetében 1 000 000 EUR;

p)

Lengyelország esetében 2 000 000 EUR;

q)

Portugália esetében 1 000 000 EUR;

r)

Románia esetében 500 000 EUR;

s)

Szlovákia esetében 1 000 000 EUR;

t)

az Egyesült Királyság esetében 80 000 EUR.

a)

bakteriológiai vizsgálat (tenyésztés) esetében vizsgálatonként

5,0 EUR;

b)

egy adag oltóanyag vásárlása esetében adagonként

0,05 EUR;

c)

a Salmonella spp. megfelelő izolátumainak szerotipizálása esetében vizsgálatonként

20,0 EUR.

a)

a Bulgária, Németország, Franciaország, Luxemburg, Románia, Szlovénia és Szlovákia által a klasszikus sertéspestis ellenőrzésére és megfigyelésére benyújtott programokat a 2008. január 1-jétől2008. december 31-ig tartó időszakra.

b)

az Olaszország által a klasszikus és az afrikai sertéspestis ellenőrzésére és megfigyelésére benyújtott programokat a 2008. január 1-jétől2008. december 31-ig tartó időszakra.

a)

Bulgária esetében 400 000 EUR;

b)

Németország esetében 1 000 000 EUR;

c)

Franciaország esetében 650 000 EUR;

d)

Olaszország esetében 100 000 EUR;

e)

Luxemburg esetében 15 000 EUR;

f)

Románia esetében 2 500 000 EUR;

g)

Szlovénia esetében 40 000 EUR;

h)

Szlovákia esetében 525 000 EUR.

a)

Belgium esetében 127 000 EUR;

b)

Bulgária esetében 76 000 EUR;

c)

a Cseh Köztársaság esetében 65 000 EUR;

d)

Dánia esetében 202 000 EUR;

e)

Németország esetében 580 000 EUR;

f)

Észtország esetében 8 000 EUR,

g)

Írország esetében 58 000 EUR;

h)

Görögország esetében 72 000 EUR;

i)

Spanyolország esetében 306 000 EUR;

j)

Franciaország esetében 155 000 EUR;

k)

Olaszország esetében 380 000 EUR;

l)

Ciprus esetében 15 000 EUR;

m)

Lettország esetében 33 000 EUR;

n)

Litvánia esetében 43 000 EUR;

o)

Luxemburg esetében 12 000 EUR;

p)

Magyarország esetében 184 000 EUR,

q)

Hollandia esetében 444 000 EUR;

r)

Ausztria esetében 55 000 EUR;

s)

Lengyelország esetében 81 000 EUR;

t)

Portugália esetében 165 000 EUR;

u)

Románia esetében 465 000 EUR;

v)

Szlovénia esetében 43 000 EUR;

w)

Szlovákia esetében 50 000 EUR;

x)

Finnország esetében 35 000 EUR;

y)

Svédország esetében 290 000 EUR;

z)

az Egyesült Királyság esetében 400 000 EUR.

a)

az ELISA-teszt esetében tesztenként

1 EUR;

b)

az agargél-immundiffúziós próba esetében próbánként

1,2 EUR;

c)

a H5/H7 altípusokra HI-próba esetében próbánként

12 EUR;

d)

vírusizolációs próba esetében próbánként

30 EUR;

e)

PCR vizsgálat esetében vizsgálatonként

15 EUR;

f)

vadon élő madarakból történő mintavétel esetében egyedenként

20 EUR.

a)

Belgium esetében 1 950 000 EUR;

b)

Bulgária esetében 850 000 EUR;

c)

a Cseh Köztársaság esetében 950 000 EUR;

d)

Dánia esetében 1 600 000 EUR;

e)

Németország esetében 9 500 000 EUR;

f)

Észtország esetében 250 000 EUR,

g)

Írország esetében 5 000 000 EUR;

h)

Görögország esetében 950 000 EUR,

i)

Spanyolország esetében 4 700 000 EUR;

j)

Franciaország esetében 14 750 000 EUR;

k)

Olaszország esetében 3 050 000 EUR;

l)

Ciprus esetében 250 000 EUR;

m)

Lettország esetében 300 000 EUR;

n)

Litvánia esetében 550 000 EUR;

o)

Luxemburg esetében 150 000 EUR;

p)

Magyarország esetében 700 000 EUR;

q)

Málta esetében 37 000 EUR;

r)

Hollandia esetében 3 150 000 EUR;

s)

Ausztria esetében 1 250 000 EUR;

t)

Lengyelország esetében 3 250 000 EUR;

u)

Portugália esetében 1 250 000 EUR;

v)

Románia esetében 7 500 EUR;

w)

Szlovénia esetében 200 000 EUR;

x)

Szlovákia esetében 750 000 EUR;

y)

Finnország esetében 650 000 EUR;

z)

Svédország esetében 1 150 000 EUR;

za)

az Egyesült Királyság esetében 5 300 000 EUR.

a)

a 999/2001/EK rendelet III. mellékletében említett szarvasmarhaféléken végzett vizsgálatok esetében vizsgálatonként 5 EUR,

b)

a 999/2001/EK rendelet III. mellékletében említett juh- és kecskeféléken végzett vizsgálatok esetében vizsgálatonként 30 EUR,

c)

a 999/2001/EK rendelet III. mellékletében említett szarvasféléken végzett vizsgálatok esetében vizsgálatonként 50 EUR;

d)

a 999/2001/EK rendelet X. melléklete C. fejezete 3.2. bekezdése c) pontjának i. alpontjában említett elsődleges molekuláris differenciáldiagnosztikai vizsgálatok esetében vizsgálatonként 175 EUR.

a)

Belgium esetében 50 000 EUR;

b)

Bulgária esetében 50 000 EUR;

c)

a Cseh Köztársaság esetében 150 000 EUR;

d)

Dánia esetében 50 000 EUR;

e)

Németország esetében 145 000 EUR;

f)

Észtország esetében 50 000 EUR;

g)

Írország esetében 430 000 EUR;

h)

Görögország esetében 50 000 EUR;

i)

Spanyolország esetében 500 000 EUR;

j)

Franciaország esetében 100 000 EUR;

k)

Olaszország esetében 150 000 EUR;

l)

Luxemburg esetében 50 000 EUR;

m)

Hollandia esetében 50 000 EUR;

n)

Ausztria esetében 50 000 EUR;

o)

Lengyelország esetében 100 000 EUR;

p)

Portugália esetében 232 000 EUR;

q)

Szlovénia esetében 10 000 EUR;

r)

Szlovákia esetében 125 000 EUR;

s)

Finnország esetében 25 000 EUR;

t)

az Egyesült Királyság esetében 176 000 EUR.

a)

Belgium esetében 66 000 EUR;

b)

Bulgária esetében 26 000 EUR;

c)

a Cseh Köztársaság esetében 88 000 EUR;

d)

Dánia esetében 204 000 EUR;

e)

Németország esetében 1 000 000 EUR;

f)

Észtország esetében 12 100 EUR;

g)

Írország esetében 550 000 EUR;

h)

Görögország esetében 700 000 EUR;

i)

Spanyolország esetében 3 800 000 EUR;

j)

Franciaország esetében 3 000 000 EUR;

k)

Olaszország esetében 1 500 000 EUR;

l)

Ciprus esetében 1 100 000 EUR;

m)

Lettország esetében 1 100 EUR;

n)

Litvánia esetében 3 000 EUR;

o)

Luxemburg esetében 27 000 EUR;

p)

Magyarország esetében 343 000 EUR;

q)

Hollandia esetében 258 000 EUR;

r)

Ausztria esetében 26 000 EUR;

s)

Portugália esetében 35 000 EUR;

t)

Románia esetében 881 000 EUR;

u)

Szlovénia esetében 61 000 EUR;

v)

Szlovákia esetében 302 000 EUR;

w)

Finnország esetében 201 000 EUR;

x)

az Egyesült Királyság esetében 4 000 000 EUR.

a)

Bulgária esetében 700 000 EUR;

b)

Litvánia esetében 700 000 EUR;

c)

Magyarország esetében 1 500 000 EUR;

d)

Ausztria esetében 290 000 EUR;

e)

Lengyelország esetében 3 900 000 EUR;

f)

Románia esetében 2 500 000 EUR;

g)

Szlovákia esetében 575 000 EUR.

a)

az ELISA-teszt esetében tesztenként

8 EUR;

b)

a tetraciklin csontban való kimutatására szolgáló teszt esetében tesztenként

8 EUR.

a)

Észtország esetében 15 000 EUR;

b)

Litvánia esetében 200 000 EUR;

c)

Lengyelország esetében 800 000 EUR.

a)

az ELISA-teszt esetében tesztenként

0,5 EUR;

b)

az agargél-immundiffúziós próba esetében próbánként

0,5 EUR.

a)

Spanyolország esetében 450 000 EUR;

b)

Magyarország esetében 60 000 EUR;

c)

Lengyelország esetében 5 000 000 EUR.

a)

a 2008. január 1-jétől2009. december 31-ig tartó időszakra a Cseh Köztársaság és Németország esetében;

b)

a 2008. január 1-jétől2010. december 31-ig tartó időszakra Lettország és Finnország esetében;

c)

a 2008. január 1-jétől2011. december 31-ig tartó időszakra Észtország esetében;

d)

a 2008. január 1-jétől2012. december 31-ig tartó időszakra Szlovénia esetében.

a)

az ELISA-teszt esetében tesztenként

8 EUR;

b)

a tetraciklin csontban való kimutatására szolgáló teszt esetében tesztenként

8 EUR.

a)

a Cseh Köztársaság esetében 1 000 000 EUR;

b)

Németország esetében 800 000 EUR;

c)

Észtország esetében 4 750 000 EUR;

d)

Lettország esetében 3 700 000 EUR;

e)

Szlovénia esetében 1 750 000 EUR;

f)

Finnország esetében 300 000 EUR.

a)

a Cseh Köztársaság esetében 500 000 EUR;

b)

Németország esetében 475 000 EUR;

c)

Észtország esetében 1 000 000 EUR,

d)

Lettország esetében 1 200 000 EUR;

e)

Szlovénia esetében 350 000 EUR;

f)

Finnország esetében 100 000 EUR.

a)

az ELISA-teszt esetében tesztenként

0,5 EUR;

b)

az agargél-immundiffúziós próba esetében próbánként

0,5 EUR.

a)

Olaszország esetében 2 000 000 EUR;

b)

Lettország esetében 170 000 EUR;

c)

Portugália esetében 1 000 000 EUR.

a)

Olaszország esetében 400 000 EUR;

b)

Lettország esetében 60 000 EUR;

c)

Portugália esetében 300 000 EUR.

a)

a szarvasmarhafélék esetében állatonként legfeljebb

375 EUR lehet,

b)

a juh- vagy kecskefélék esetében állatonként legfeljebb

50 EUR lehet;

c)

a Gallus gallus tenyészbaromfi esetében állatonként legfeljebb

3,5 EUR lehet;

d)

a Gallus gallus tojóbaromfi esetében állatonként legfeljebb

1,5 EUR lehet.

a)

a közösségi jogszabályok vonatkozó rendelkezéseivel – beleértve a versenyjogi és közbeszerzési szabályokat – összhangban hajtják végre a programokat;

b)

legkésőbb 2008. január 1-jéig hatályba léptetik az 1–18. cikkben említett programok végrehajtásához szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket;

c)

a 90/424/EGK határozat 24. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban legkésőbb 2008. június 1-jéig eljuttatják a Bizottsághoz az 1–18. cikkben említett programok időközi technikai és pénzügyi jelentéseit;

d)

a 9. cikkben említett programok esetében a Bizottság online-rendszerén keresztül háromhavonta, a tárgyidőszak végétől számított négy héten belül tájékoztatják a Bizottságot a baromfik és vadon élő madarak megfigyelése során végzett vizsgálatok pozitív és negatív eredményeiről;

e)

a 10–12. cikkben említett programok esetében havonta, a tárgyidőszak végétől számított négy héten belül jelentést nyújtanak be a Bizottságnak a TSE megfigyelési program eredményeiről;

f)

az 1–18. cikkben említett programok esetében a 90/424/EGK határozat 24. cikke (7) bekezdésének b) pontjával összhangban legkésőbb 2009. április 30-ig zárójelentést nyújtanak be Bizottsághoz a program technikai végrehajtásáról, a tagállam által fizetett költségek igazolásával együtt, valamint a 2008. január 1-jétől2008. december 31-ig terjedő időszakban elért eredményekről;

g)

az 1–18. cikkben említett programokat hatékonyan végrehajtják;

h)

az 1–18. cikkben említett programokra vonatkozóan nem nyújtanak be további kérelmeket az ezen intézkedésekhez való közösségi pénzügyi hozzájárulásra irányulóan, és a korábbiakban sem nyújtottak be ilyen kérelmeket.