31.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 199/1

(1)

A Közösség célul tűzte ki, hogy fenntartja és továbbfejleszti a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása. Egy ilyen térség fokozatos létrehozása céljából a Közösségnek többek között el kell fogadnia a határokon átnyúló polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos, és a belső piac megfelelő működéséhez szükséges intézkedéseket.

(2)

A Szerződés 65. cikke c) pontjának megfelelően ezen intézkedések magukban foglalják a polgári eljárások megfelelő lefolytatását akadályozó tényezők kiküszöbölését is, szükség esetén a tagállamokban alkalmazandó polgári eljárási szabályok összeegyeztethetőségének előmozdításával.

(3)

E tekintetben a Közösség, egyéb intézkedések mellett már elfogadta a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló, 2000. május 29-i 1348/2000/EK tanácsi rendeletet (3), a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendeletet (4), a polgári és kereskedelmi ügyekben az Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról szóló, 2001. május 28-i 2001/470/EK tanácsi határozatot (5), a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló, 2004. április 21-i 805/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (6), valamint az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló, 2006. december 12-i 1896/2006/EK európai parlamenti és a tanácsi rendeletet (7).

(4)

Az Európai Tanács az 1999. október 15-én és 16-án Tamperében tartott ülésén felszólította a Tanácsot és a Bizottságot, hogy hozzon létre közös eljárási szabályokat a határokon átnyúló, kis értékű fogyasztói és kereskedelmi követelések egyszerűsített és gyorsított elbírálására vonatkozóan.

(5)

2000. november 30-án a Tanács elfogadta a Bizottság és a Tanács – a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerése elvének megvalósítására irányuló – közös programját (8). A program utal a határokon átnyúló, kis értékű követelések elbírálásának egyszerűsítésére és gyorsítására. Ennek előmozdításaként az Európai Tanács által 2004. november 5-én elfogadott hágai program (9) a kis értékű követelésekkel kapcsolatos munka tevékeny folytatására szólított fel.

(6)

A Bizottság 2002. december 20-án elfogadta az európai fizetési meghagyásos eljárásról, valamint a kis értékű követelések elbírálásának egyszerűsítését és gyorsítását célzó intézkedésekről szóló zöld könyvet. A zöld könyv elfogadását követően konzultáció indult a kis értékű követelések elbírálásának egyszerűsítését és gyorsítását célzó intézkedésekről.

(7)

Számos tagállam a kis értékű követelésekre egyszerűsített polgári eljárásokat vezetett be, mivel a perrel kapcsolatos költségek, időveszteségek és a perek bonyolultsága nem szükségszerűen arányosak a követelés értékével. Határokon átnyúló ügyek esetén a gyors és olcsó ítélethozatal akadályai hatványozottak. Így tehát szükséges egy európai eljárás bevezetése a kis értékű követelésekre („kis értékű követelések európai eljárása”). Egy ilyen európai eljárás célja az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése. A különböző tagállamokban a hitelezők számára biztosított eljárásjogi eszközök működésével kapcsolatos egyenetlenségek következtében a belső piacon bekövetkező versenytorzulás olyan közösségi jogalkotást tesz szükségessé, amely az egész Európai Unióban egységes feltételeket biztosít a hitelezők és az adósok számára. Valamely, a kis értékű követelések európai eljárása alá tartozó követelés elbírálási költségeinek megállapításakor szükséges tekintettel lenni az egyszerűség, a gyorsaság és az arányosság elvére. Indokolt, hogy a felszámítandó költségekre vonatkozó adatok hozzáférhetőek legyenek a nyilvánosság számára, valamint hogy az ilyen költségek megállapításának módja átlátható legyen.

(8)

A kis értékű követelések európai eljárásának, a költségek csökkentése mellett, egyszerűbbé kell tennie és fel kell gyorsítania a határokon átnyúló ügyekben a kis értékű követelések elbírálását azzal, hogy a tagállamok belső joga szerinti, változatlanul fennmaradó lehetőségek mellett további fakultatív jogi eszközt kínál. E rendelet egyszerűsíti a kis értékű követelések európai eljárása keretében valamely másik tagállamban hozott határozatok elismerését és végrehajtását is.

(9)

E rendelet törekszik az alapvető jogok érvényesülésének elősegítésére, és figyelembe veszi az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket. A bíróság biztosítja a tisztességes tárgyaláshoz való jogot és a kontradiktórius eljárás elvének érvényesülését, különösen a tárgyalás szükségességéről, a bizonyítási eszközökről és a bizonyításfelvétel terjedelméről való döntéshozatalnál.

(10)

A követelés értéke kiszámításának megkönnyítése érdekében a kamatokat, kiadásokat és költségeket figyelmen kívül kell hagyni. Ez nem érinti sem a bíróság azon hatáskörét, hogy ezeket ítéletében megítélje, sem a kamatszámításra vonatkozó nemzeti előírásokat.

(11)

A kis értékű követelések európai eljárása megindításának megkönnyítése érdekében, a felperesnek kérelméhez egy egységesített keresetlevelet kell kitöltenie, és azt kell benyújtania a bírósághoz. A keresetlevél kizárólag a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz nyújtható be.

(12)

A keresetlevélhez adott esetben bármilyen azt alátámasztó iratot csatolni kell. Ez azonban nem gátolja a felperest abban, hogy – amennyiben szükséges – az eljárás során további bizonyítékokat nyújtson be. Ugyanezen elv vonatkozik az alperes válaszára is.

(13)

A követelés elutasításával kapcsolatban használt „nyilvánvalóan alaptalan” és a keresetlevél elutasításával kapcsolatban használt „elfogadhatatlan” fogalmakat a nemzeti jognak megfelelően kell meghatározni.

(14)

A kis értékű követelések európai eljárását írásban kell lefolytatni, kivéve, ha a bíróság szükségesnek tartja vagy az egyik fél kérelmezi a tárgyalást. A bíróság elutasíthatja az ilyen kérelmet. Az ilyen elutasító határozat ellen külön fellebbezésnek nincs helye.

(15)

Az eljárásban nem lehet kötelező a felek ügyvéd vagy más jogi képviselő általi képviselete.

(16)

A „viszontkereset” fogalmát a 44/2001/EK rendelet 6. cikkének (3) bekezdése értelmében úgy kell értelmezni, mint amely az eredeti keresettel azonos szerződésen vagy tényálláson alapul. A 2. és 4. cikk, valamint az 5. cikk (3), (4) és (5) bekezdése értelemszerűen alkalmazandók a viszontkeresetre.

(17)

Abban az esetben, ha az eljárás során az alperes beszámítási jogára hivatkozik, az ilyen igény nem minősül viszontkeresetnek e rendelet értelmezésében. Ennélfogva az alperes nem köteles az I. mellékletben meghatározott egységesített „A” formanyomtatványt használni e joga érvényesítésekor.

(18)

A 6. cikk alkalmazásában átvevő tagállam az a tagállam, amelyben az irat kézbesítésére sor kerül vagy ahová az iratot elküldik. A költségek és a késedelem csökkentése érdekében az iratokat a feleknek elsősorban – az átvétel időpontját is tartalmazó – tértivevényes postai küldeményként kell kézbesíteni.

(19)

Bármely fél megtagadhatja egy irat átvételét a kézbesítés alkalmával, vagy egy héten belül visszaküldheti az iratot, amennyiben azt nem az átvevő tagállam hivatalos nyelvén írták, vagy azt nem kíséri az átvevő tagállam hivatalos nyelvén készült fordítás, vagy amennyiben annak a tagállamnak több hivatalos nyelve is van, a kézbesítés helyének vagy annak a helynek a hivatalos nyelve vagy hivatalos nyelveinek egyike, ahová az iratot küldeni kell, vagy azt nem a címzett által értett nyelven írták.

(20)

A tárgyalások és a bizonyításfelvétel során a tagállamoknak támogatniuk kell a modern kommunikációs technológia alkalmazását, figyelemmel az eljáró bíróság székhelye szerinti tagállam nemzeti jogára is. A bíróságnak a bizonyításfelvétel legegyszerűbb és legkevésbé költséges módját kell alkalmaznia.

(21)

A felek számára nyújtandó gyakorlati segítségnek ki kell terjednie a formanyomtatványok elérhetőségére és kitöltésére vonatkozó technikai információra is.

(22)

Az eljárási kérdésekkel kapcsolatban a bíróság alkalmazottai is nyújthatnak tájékoztatást a nemzeti joggal összhangban.

(23)

Mivel e rendelet célja a kis értékű követelések elbírálásának egyszerűsítése és felgyorsítása, a bíróságoknak a lehető leggyorsabban kell eljárnia akkor is, ha e rendelet nem ír elő külön határidőt az eljárás egy konkrét szakaszára vonatkozóan.

(24)

Az e rendeletben előírt határidők kiszámítására az időtartamokra, időpontokra és határidőkre vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló, 1971. június 3-i 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendeletet (10) kell alkalmazni.

(25)

A kis értékű követelések behajtásának felgyorsítása érdekében az ítéletnek végrehajthatónak kell lennie a lehetséges jogorvoslattól függetlenül, és biztosítéknyújtási feltétel nélkül, kivéve, ha e rendelet másképp rendelkezik.

(26)

Az e rendeletben a jogorvoslatra történő bármely hivatkozásnak magában kell foglalnia a nemzeti jog alapján rendelkezésre álló valamennyi jogorvoslati lehetőséget.

(27)

A bíróságnak tagja kell legyen egy a nemzeti joggal összhangban bírói képesítéssel rendelkező személy is.

(28)

Ha a bíróságnak határidőt kell szabnia, az érintett felet tájékoztatni kell a határidő elmulasztásának következményeiről.

(29)

Az eljárás költségeit a pervesztes fél viseli. Az eljárás költségeit a nemzeti jognak megfelelően kell meghatározni. Tekintettel az egyszerűség és a költséghatékonyság célkitűzéseire, a bíróság a pervesztes felet csak az eljárás azon költségeinek megfizetésére kötelezheti – beleértve például az abból adódó költségeket, hogy a másik felet ügyvéd vagy más jogi képviselő képviselte, vagy az iratok kézbesítésével vagy fordításával kapcsolatos esetleges költségeket –, amelyek a követelés értékével arányosak, vagy indokoltan merültek fel.

(30)

Az ítélet elismerésének és végrehajtásának megkönnyítése érdekében a valamely tagállamban a kis értékű követelések európai eljárása keretében hozott ítéletet a többi tagállamban végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás és az elismerés kifogásolásának bármilyen lehetősége nélkül el kell ismerni és végre kell hajtani.

(31)

Minimumszabályokról kell rendelkezni az ítélet felülvizsgálatára azokban az esetekben, amikor az alperesnek nem állt módjában vitatni a követelést.

(32)

Tekintettel az egyszerűség és a költséghatékonyság céljaira, a végrehajtást kérő fél nem kötelezhető arra, hogy rendelkezzen – a tagállam nemzeti jogával összhangban a végrehajtási eljárásra jogosult képviselőkön kívül – meghatalmazott képviselővel vagy lakcímmel a végrehajtás szerinti tagállamban.

(33)

E rendelet III. fejezetét az e rendeletben meghatározott eljárásban hozott ítélet alapján a költségeknek és kiadásoknak bírósági tisztviselő általi meghatározására is alkalmazni kell.

(34)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (11) összhangban kell elfogadni.

(35)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy elfogadja az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a mellékletekben szereplő formanyomtatványok frissítésével és technikai kiigazításával kapcsolatban. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak, és e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására, illetve törlésére irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(36)

Mivel e rendelet céljait – nevezetesen a határokon átnyúló ügyekben a kis értékű követelések elbírálásának egyszerűsítését és gyorsítását, valamint a költségek csökkentését szolgáló eljárás létrehozását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért e rendelet léptéke és hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatóak, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(37)

Az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló, az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt jegyzőkönyv 3. cikkének megfelelően az Egyesült Királyság és Írország bejelentették azon óhajukat, hogy részt kívánnak venni e rendelet elfogadásában és alkalmazásában.

(38)

A Dánia helyzetéről szóló, az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően Dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, és az rá nézve nem kötelező, illetve nem alkalmazható,

a)

természetes személyek személyi állapota, jog- és cselekvőképessége;

b)

házassági vagyonjogon, tartási kötelezettségeken, valamint végrendeleten és öröklésen alapuló jogok;

c)

csődeljárás, fizetésképtelen társaságok vagy más jogi személyek felszámolására vonatkozó eljárások, csődegyezség, kényszeregyezség és hasonló eljárások;

d)

szociális biztonság;

e)

választottbíráskodás;

f)

munkajog;

g)

ingatlan bérlete, a pénzbeli követelésekre irányuló keresetek kivételével; vagy

h)

a magánélet tiszteletben tartásához való jog és a személyiségi jogok megsértése, beleértve a rágalmazást is.

a)

az átvevő tagállam hivatalos nyelve, vagy amennyiben annak a tagállamnak több hivatalos nyelve is van, a kézbesítés helyének vagy annak a helynek a hivatalos nyelve vagy hivatalos nyelveinek egyike, ahová az iratot küldeni kell; vagy

b)

a címzett számára érthető nyelv,

a)

felhívja a feleket, hogy meghatározott – 30 napot meg nem haladó – határidőn belül nyújtsanak be további információkat a követeléssel kapcsolatban;

b)

a 9. cikkel összhangban bizonyításfelvételt folytat le; vagy

c)

tárgyalásra idézi a feleket, amelyet az idézéstől számított 30 napon belül kell megtartani.

a)

vagy

b)

az alperes a kereset ellen vis maior, vagy rendkívüli körülmények miatt, számára fel nem róható okból nem tudott kifogást emelni,

a)

az ítélet egy példánya, amely megfelel a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek; valamint

b)

a 20. cikk (2) bekezdésében említett tanúsítvány egy példánya, valamint szükség esetén annak fordítása a végrehajtás szerinti tagállam hivatalos nyelvére, vagy – amennyiben az adott tagállamban több hivatalos nyelv is van – a kért végrehajtás helyén az adott tagállam jogának megfelelően bírósági eljárásokban alkalmazott hivatalos nyelvre vagy hivatalos nyelvek valamelyikére, vagy valamely egyéb nyelvre, amelyről a végrehajtás szerinti tagállam jelezte, hogy elfogadja. Minden tagállam megjelölheti, hogy saját nyelvén kívül az Európai Unió intézményeinek mely hivatalos nyelvét vagy nyelveit tudja elfogadni a kis értékű követelések esetén alkalmazható európai eljárás céljaira. A „D” formanyomtatvány tartalmát a tagállamban erre feljogosított személynek kell lefordítania.

a)

meghatalmazott képviselővel; vagy

b)

levelezési címmel

a)

a korábbi ítélet ugyanazon jogalap tárgyában, ugyanazon felek között született;

b)

a korábbi ítéletet a végrehajtás szerinti tagállamban hozták, vagy az megfelel a végrehajtás szerinti tagállamban való elismeréséhez szükséges feltételeknek; valamint

c)

az összeegyeztethetetlenséget a kis értékű követelések európai eljárása során hozott ítéletet meghozó tagállamban a bírósági eljárás keretében nem hozták fel kifogásként, és nem is lehetett volna azt kifogásként felhozni.

a)

a végrehajtási eljárást biztosítási intézkedésekre korlátozhatja;

b)

a végrehajtást az általa meghatározott biztosíték nyújtásától teheti függővé; vagy

c)

kivételes körülmények fennállása esetén felfüggesztheti a végrehajtási eljárást.

a)

mely bíróságok rendelkeznek hatáskörrel és illetékességgel a kis értékű követelések európai eljárásában ítélethozatalra;

b)

a kis értékű követelések európai eljárásának céljaira elfogadott, és a bíróságok rendelkezésére álló kommunikációs eszközök, a 4. cikk (1) bekezdésével összhangban;

c)

a 17. cikkel összhangban eljárási joguk értelmében,, lehetőség van-e jogorvoslatra, és azt mely bírósághoz kell benyújtani;

d)

a 21. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében elfogadott nyelvek; valamint

e)

mely hatóságoknak van hatásköre a végrehajtásra, és mely hatóságoknak van hatásköre a 23. cikk alkalmazására.

31.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 199/23

(1)

A Bel- és Igazságügyi Tanács 2001. május 28–29-i következtetéseiben – tekintettel a közös vizsgálatra, valamint a menekültügyre és a migrációra vonatkozó statisztikák javuló cseréjére – úgy értékelte, hogy a statisztikák javítására vonatkozó jövőbeni fellépésekhez szükség van egy átfogó és összefüggő keretre.

(2)

2003 áprilisában a Bizottság közleményt adott ki a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek, amelyben cselekvési tervet határozott meg a migráció területére vonatkozó közösségi statisztikák összegyűjtésére és elemzésére. Ez számos jelentős változtatást foglalt magában, amelyek e statisztikák teljességének és összehangoltsági fokának a javítását célozták. A cselekvési terven belül a Bizottság a migrációra és menekültügyre vonatkozó közösségi statisztikák területére vonatkozó jogszabály-alkotási javaslatot tett.

(3)

A 2003. június 19–20-i thesszaloniki Európai Tanács megállapította, hogy több hatékony mechanizmusra van szükség a migrációra és a menekültügyre vonatkozó információk összegyűjtéséhez és elemzéséhez az Európai Unióban.

(4)

Az Európai Parlament a fent említett bizottsági közleményről szóló, 2003. november 6-i állásfoglalásában (3) megjegyezte, hogy a jogalkotás szükséges a helyes és hatékony közösségi migrációs politika fejlődéséhez szükséges átfogó statisztikák készítésének biztosítására. Az állásfoglalás támogatja a Bizottságot a migrációs és a menekültügyi statisztika területére vonatkozó jogalkotási javaslat megtételében.

(5)

Az Európai Unió bővítése újabb földrajzi és politikai dimenziót hozott a migrációhoz kapcsolódó jelenségek mértékéhez. Ez újabb ösztönzést is adott a pontos, időben történő és összehangolt statisztikai információ iránti igényre. Továbbá növekvő igény mutatkozik a bevándorlók szakmájára, iskolai végzettségére, képesítéseire és tevékenységi körére vonatkozó statisztikai információk iránt.

(6)

A migrációra és a menekültügyre vonatkozó összehangolt és összehasonlítható közösségi statisztikák alapvető fontosságúak a bevándorlásra és a menekültügyre vonatkozó közösségi jogszabályok fejlődéséhez és nyomon követéséhez, továbbá a személyek szabad mozgásához.

(7)

Szükséges a menekültügyre és a migrációra vonatkozó statisztikai információcsere megerősítése, és a közösségi statisztikai gyűjtemények és eredmények, amelyek mindezidáig egy sor szóbeli megállapodáson alapultak, minőségének a javítása.

(8)

Lényeges, hogy az információ legyen elérhető az Európai Unió egészében, a közösségi szabályozás és politika fejlődésének és végrehajtásának nyomon követése céljából. A jelenlegi fő gyakorlat nem biztosítja megfelelően az összehangolt adatok egységes módon történő rendszeres, időbeni és gyors átadását és terjesztését.

(9)

Az illegálisan a tagállamokban tartózkodó személyek számára vonatkozó becslések nem tartoznak e rendelet hatálya alá. A tagállamoknak nem kell a Bizottság (Eurostat) számára becsléseket vagy adatokat szolgáltatniuk az ilyen személyekről, noha ők a felmérésekben a népességállomány részét képezhetik.

(10)

Ahol csak lehetséges, az e rendelet alkalmazásában használt fogalommeghatározások az Egyesült Nemzeteknek a nemzetközi migrációval kapcsolatos statisztikákra vonatkozó ajánlásaiból, az Egyesült Nemzeteknek az ECE-régióban végzett népszámlálásokra és lakásösszeírásokra vonatkozó ajánlásaiból, illetve az EK jogszabályaiból kerülnek átvételre, és azokat a vonatkozó eljárásokat követően aktualizálni kell.

(11)

A migrációra és a menekültügyre vonatkozó statisztikák területén megjelent új közösségi szükségletek elavulttá tették a külföldi állampolgárságú munkavállalókra vonatkozó statisztikák összeállításáról szóló, 1976. február 9-i 311/76/EGK tanácsi rendelet (4) rendelkezéseit.

(12)

Ezért a 311/76/EGK rendeletet hatályon kívül kell helyezni.

(13)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a migrációval és a nemzetközi védelemmel kapcsolatos közösségi statisztikák összegyűjtésének és szerkesztésének közös szabályai meghatározását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok az intézkedés terjedelme miatt közösségi szinten jobban elérhetők, a Közösség a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(14)

A közösségi statisztikákról szóló, 1997. február 17-i 322/97/EK tanácsi rendelet (5) képezi e rendelet előírásainak hivatkozási alapját. Ez különösen megköveteli a pártatlanság, a megbízhatóság, az objektivitás, a tudományos függetlenség, a költséghatékonyság és a statisztikai adatokra vonatkozó titoktartás szabályainak betartását.

(15)

Az e rendelet átültetéséhez szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (6) összhangban kell elfogadni.

(16)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy frissítse a fogalommeghatározásokat, hogy döntést hozzon az adatok csoportosításáról és további bontásáról és hogy szabályokat alkosson a pontosságra és a minőségi előírásokra vonatkozóan. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására, illetve e rendelet új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítésére irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(17)

Az Európai Közösségek statisztikai programbizottságának létrehozásáról szóló, 1989. június 19-i 89/382/EGK, Euratom tanácsi határozattal (7) létrehozott statisztikai programbizottsággal az említett rendelet 3. cikkével összhangban való konzultációt követően,

a)

a tagállamokba való bevándorlás és az azokból történő kivándorlás, beleértve az egyik tagállam területéről egy másikéba történő, illetve a tagállamok és harmadik országok közötti áramlást;

b)

a tagállamok területén szokásosan tartózkodó személyek állampolgársága és születési helye;

c)

a tagállamoknak a bevándorlásra, a tartózkodási engedély megadására, az állampolgárságra, a menedékjogra és a nemzetközi védelem egyéb formáira, valamint az illegális bevándorlás megelőzésére vonatkozó közigazgatási és bírósági eljárásai és folyamatai.

a)

„szokásos tartózkodási hely”: az a hely, ahol a személy rendesen a pihenőidejét tölti, tekintet nélkül a kikapcsolódás, nyaralás, baráti és rokonlátogatások, üzleti, orvosi kezelési vagy vallásos zarándoklat céljából való ideiglenes távollétekre, vagy ennek hiányában, a jogszerű vagy bejegyzett lakóhely;

b)

„bevándorlás”: az a cselekmény, amely során a személy – akinek a korábbi szokásos tartózkodási helye egy másik tagállamban vagy harmadik államban volt – a szokásos tartózkodási helyét egy tagállam területére teszi át, amely tartózkodás időtartama legalább 12 hónapos, vagy várhatóan legalább annyi;

c)

„kivándorlás”: az a cselekmény, amely során a korábbi szokásos tartózkodási helyét az egyik tagállamban elhagyó személy azt egy másik tagállamba teszi át legalább 12 hónapos, vagy várhatóan legalább ilyen hosszú időtartamra;

d)

„állampolgárság”: az az egyén és állama közötti sajátos jogi kötelék, amelyet születés vagy honosítás útján szerez meg, akár nyilatkozat, választás vagy házasságkötés révén, illetve a nemzeti jogszabályoknak megfelelően más módon;

e)

„születési hely”: az anya lakóhelye szerinti ország a születés időpontjában (ha rendelkezésre áll az adat, a jelenlegi határok szerint), vagy ennek hiányában az az ország (ha rendelkezésre áll az adat, a jelenlegi határok szerint), ahol a születés megtörtént;

f)

„bevándorló”: az a személy, aki bevándorlásra vállalkozik;

g)

„kivándorló”: az a személy, aki kivándorlásra vállalkozik;

h)

„huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező”: a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-i 2003/109/EK tanácsi irányelv (8) 2. cikkének b) pontja értelmében a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező;

i)

„harmadik ország állampolgára”: mindazon személyek, akik a Szerződés 17. cikke (1) bekezdésének értelmében nem az Unió polgárai, beleértve a hontalanokat is;

j)

„nemzetközi védelem iránti kérelem”: a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státusok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29-i 2004/83/EK tanácsi irányelv (9) 2. cikkének g) pontja értelmében a nemzetközi védelem iránti kérelem;

k)

„menekültjogállás” a 2004/83/EK irányelv 2. cikkének d) pontja értelmében a menekültjogállás;

l)

„kiegészítő védelmi jogállás”: a 2004/83/EK irányelv 2. cikkének f) pontja értelmében a kiegészítő védelmi jogállás;

m)

„családtag”: az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2003. február 18-i 343/2003/EK tanácsi rendelet (10) 2. cikkének i) pontjában meghatározott minden családtag;

n)

„átmeneti védelem”: a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről szóló, 2001. július 20-i 2001/55/EK tanácsi irányelv (11) 2. cikke a) pontjában meghatározott átmeneti védelem;

o)

„kísérő nélküli kiskorú”: a 2004/83/EK tanácsi irányelv 2. cikkének i) pontja értelmében a kísérő nélküli kiskorú;

p)

„külső határok”: a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározottak szerinti külső határok;

q)

„harmadik országbeli állampolgárok, akiktől megtagadták a belépést”: olyan harmadik országbeli állampolgárok, akiktől a külső határon megtagadják a belépést, mivel nem tesznek eleget az 562/2006/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében megállapított valamennyi belépési feltételnek, és nem tartoznak azon rendelet 5. cikke (4) bekezdésében említett személyek kategóriáiba;

r)

„harmadik országbeli állampolgárok, akikről megállapították, hogy illegálisan tartózkodó személyek”: olyan harmadik országbeli állampolgárok, akikről hivatalosan megállapították, hogy valamely tagállam területén tartózkodnak, és nem tesznek eleget, vagy már nem tesznek eleget az adott tagállamban a tartózkodás vagy letelepedés feltételeinek;

s)

„áttelepítés”: a nemzetközi védelem és a tartós megoldás iránti igényeik értékelése alapján harmadik országok állampolgárainak vagy hontalan személyeknek az átadása valamely tagállam számára, ahol biztos jogállással engedélyezett számukra a tartózkodás.

a)

a tagállam területére költözött bevándorlók a következő bontásban:

b)

a tagállam területéről elköltözött kivándorlók a következő bontásban:

c)

a referencia-időszak végén a tagállamban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személyek a következő bontásban:

d)

a tagállam területén szokásos tartózkodási hellyel rendelkező és a referenciaév során a tagállamban állampolgárságot szerzett személyek, akik korábban más tagállam vagy harmadik ország állampolgárságával rendelkeztek, vagy korábban hontalanok voltak, kor és nem, az érintett személyek korábbi állampolgársága és a korábban hontalan személyek szerinti bontásban.

a)

a referencia-időszak alatt nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtott személyek, vagy ilyen kérelembe családtagként belefoglalt személyek;

b)

azon személyek, akik a referencia-időszak végén a felelős nemzeti hatóság előtt elbírálás alatt álló nemzetközi védelem iránti kérelmek alanyai;

c)

a referencia-időszak alatt visszavont nemzetközi védelem iránti kérelmek.

a)

a referencia-időszak alatt a közigazgatási vagy bírósági szervek által hozott, a nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító elsőfokú határozatok, például a kérelmeket elfogadhatatlannak vagy megalapozatlannak ítélő, valamint az elsőbbségi és gyorsított eljárások keretében hozott határozatok hatálya alá tartozó személyek;

b)

a referencia-időszak alatt a közigazgatási vagy bírósági szervek által hozott, menekült jogállást megadó vagy visszavonó elsőfokú határozatok hatálya alá tartozó személyek;

c)

a referencia-időszak alatt a közigazgatási vagy bírósági szervek által hozott, kiegészítő védelmet megadó vagy visszavonó elsőfokú határozatok hatálya alá tartozó személyek;

d)

a referencia-időszak alatt a közigazgatási vagy bírósági szervek által hozott, átmeneti védelmet megadó vagy visszavonó elsőfokú határozatok hatálya alá tartozó személyek;

e)

a referencia-időszak alatt a közigazgatási vagy bírósági szervek által hozott, a nemzetközi védelemre vonatkozó nemzeti jog alapján humanitárius okok miatti tartózkodás engedélyezését megadó vagy azt visszavonó más elsőfokú határozatok hatálya alá tartozó személyek.

a)

a referencia-időszak alatt az illetékes nemzeti hatóság által kísérő nélküli kiskorúnak tekintett nemzetközi védelem iránti kérelmező;

b)

a referencia-időszak alatt a közigazgatási vagy bírósági szervek által fellebbezés vagy felülvizsgálat során hozott, a nemzetközi védelem iránti kérelmet visszautasító jogerős határozatok, például a kérelmet elfogadhatatlannak vagy megalapozatlannak ítélő, valamint az elsőbbségi és gyorsított eljárások keretében hozott határozatok hatálya alá tartozó személyek;

c)

a referencia-időszak alatt a közigazgatási vagy bírósági szervek által fellebbezés vagy felülvizsgálat során hozott, a menekültjogállás megadásáról vagy visszavonásáról szóló jogerős határozatok hatálya alá tartozó személyek;

d)

a referencia-időszak alatt a közigazgatási vagy bírósági szervek által fellebbezés vagy felülvizsgálat során hozott, kiegészítő védelem megadásáról vagy visszavonásáról szóló jogerős határozatok hatálya alá tartozó személyek;

e)

a referencia-időszak alatt a közigazgatási vagy bírósági szervek által fellebbezés vagy felülvizsgálat során hozott, átmeneti védelem megadásáról vagy visszavonásáról szóló jogerős határozatok hatálya alá tartozó személyek;

f)

a referencia-időszak alatt a közigazgatási vagy bírósági szervek által fellebbezés vagy felülvizsgálat során a nemzetközi védelemre vonatkozó nemzeti jog alapján hozott, humanitárius okokból tartózkodás engedélyezésének megadásáról vagy visszavonásáról szóló jogerős határozatok hatálya alá tartozó személyek;

g)

azon személyek, akik a referencia-időszak alatt nemzeti vagy közösségi áttelepítési program keretében engedélyt kaptak a tagállamban való tartózkodásra, amennyiben a tagállamban ilyen programot hajtanak végre.

a)

a menedékkérők visszavételére vagy a róluk való gondoskodásra irányuló kérelmek száma;

b)

a rendelkezések, amelyeken az a) pontban említett kérelmek alapulnak;

c)

az a) pontban említett kérelmekre adott válaszként hozott határozatok;

d)

az átadások száma, amelyekhez a c) pontban említett határozatok vezetnek;

e)

az információkérések száma.

a)

harmadik ország állampolgárának a külső határon a tagállamok területére való belépésének elutasítása;

b)

harmadik ország állampolgárai, akikről megállapították, hogy a bevándorlásra vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján a tagállam területén illegálisan tartózkodnak.

a)

harmadik országok állampolgárai számára kiállított tartózkodási engedélyek száma a következő bontásban:

b)

a referencia-időszak végén hosszú távú tartózkodásra jogosító vízummal rendelkezők száma állampolgárság szerinti bontásban.

a)

harmadik országok azon állampolgárainak számáról, akikről megállapítják, hogy illegálisan tartózkodnak a tagállam területén, és akik a tartózkodásukat illegálisnak minősítő vagy nyilvánító, a tagállam területének elhagyására vonatkozó kötelezettséget előíró közigazgatási vagy bírósági határozat vagy aktus tárgyát képezik, az érintett személyek állampolgársága szerinti bontásban;

b)

harmadik országok azon állampolgárainak számáról, akik az a) pontban említett közigazgatási vagy bírósági határozatot vagy aktust követően ténylegesen elhagyták a tagállam területét, a visszatért személyek állampolgársága szerinti bontásban.

a)

a 4. cikkben előírt statisztikák összessége esetében a következők szerinti bontások:

b)

a 4. cikk (4) bekezdésében előírt statisztikák esetében a következők szerinti bontások:

c)

a 5. cikk (1) bekezdésének a) pontjában előírt statisztikák esetében a következők szerinti bontások:

d)

az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontjában előírt statisztikák esetében a következők szerinti bontások:

e)

a 6. cikkben előírt statisztikák esetében a következők szerinti bontások:

f)

a 7. cikkben előírt statisztikák esetében a következő szerinti bontás:

a)

a közigazgatási és a bírósági intézkedések nyilvántartásai;

b)

a közigazgatási intézkedésekkel kapcsolatos nyilvántartások;

c)

a személyek népességére vagy e népesség valamely alcsoportjára vonatkozó nyilvántartások;

d)

népszámlálások;

e)

mintavételes felmérések;

f)

más megfelelő források.

a)

a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott fogalommeghatározások aktualizálása;

b)

a születési hely csoportjai, a korábbi és a következő tartózkodási hely csoportjai, valamint az állampolgárság csoportjai kategóriáinak meghatározása a 3. cikk (1) bekezdésében előírtak szerint;

c)

az engedélykiállítás okai kategóriáinak meghatározása a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint;

d)

a változókra alkalmazandó további bontásokat és bontási szintek meghatározása a 8. cikkben foglaltak szerint;

e)

a pontosságra és a minőségi előírásokra vonatkozó szabályok meghatározása.

31.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 199/30

(1)

2004. október 26-án a Tanács elfogadta az Európai Unió tagállamai külső határain való operatív együttműködési igazgatásért felelős európai ügynökség (a továbbiakban: az ügynökség) felállításáról szóló 2007/2004/EK rendeletet (2).

(2)

Az a tagállam, amely a külső határain megerősített technikai és operatív támogatást szükségessé tevő körülményekkel szembesül, a Szerződés 64. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül és a 2007/2004/EK rendelet 7–8. cikkével összhangban koordinációs támogatást kérhet az ügynökségtől, amennyiben más tagállamok is érintettek.

(3)

A külső határok forgalomellenőrzés és őrizet révén történő eredményes igazgatásának elő kell segítenie az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem elleni küzdelmet, és meg kell előznie a tagállamok belső biztonságát, közrendjét, közegészségügyét és nemzetközi kapcsolatait fenyegető veszélyeket. A határellenőrzés végrehajtása nem csupán azoknak a tagállamoknak az érdeke, amelyek külső határainál azt elvégzik, hanem valamennyi olyan tagállamé, amely belső határain megszüntette a határellenőrzést.

(4)

A külső határok ellenőrzésének felelőssége a tagállamokat terheli. Szem előtt tartva, hogy a tagállamoknak a külső határaikon időnként válsághelyzetekkel kell szembenézniük, különösen akkor, ha a külső határok egyes pontjaira nagy számban olyan harmadik országbeli állampolgárok érkeznek, akik a tagállamok területére illegálisan próbálnak belépni, szükséges lehet – megfelelő és kielégítő források, különösen személyzet biztosítása révén – támogatni a tagállamokat.

(5)

A külső határokon való személyforgalom-ellenőrzéshez és a külső határőrizethez európai szinten nyújtható hatékony gyakorlati támogatás jelenlegi lehetőségei nem tekinthetők kielégítőnek, különösen azokban az esetekben, amikor a tagállamoknak nagyszámú, területükre illegálisan belépni próbáló, harmadik országbeli állampolgár érkezésével kell szembenézniük.

(6)

A tagállamok számára ennek megfelelően lehetővé kell tenni, hogy az ügynökség keretében nemzeti határőreik ideiglenes támogatása érdekében olyan gyorsreagálású határvédelmi csapatok bevetését kérjék a területükön, amelyek más tagállamok különlegesen képzett szakértőiből állnak. A gyorsreagálású határvédelmi csapatok kiküldése hozzájárul a tagállamok közötti szolidaritás és kölcsönös segítségnyújtás erősítéséhez.

(7)

A gyorsreagálású határvédelmi csapatok korlátozott ideig történő segítségnyújtás céljából való kiküldésére kivételes és sürgős helyzetekben kerül sor. Ilyen helyzet akkor áll elő, amikor valamely tagállam a területére illegálisan belépni próbáló harmadik országbeli állampolgárok olyan tömeges áradatával szembesül, ami azonnali reagálást tesz szükségessé, és amely esetben egy gyorsreagálású határvédelmi csapat kiküldése hozzájárulást jelentene a hatékony reagáláshoz. A gyorsreagálású határvédelmi csapatoknak nem a hosszú távú segítségnyújtás a rendeltetésük.

(8)

A gyorsreagálású határvédelmi csapatok kialakítása a tervezett feladatoktól, a rendelkezésre álló határőrök számától és a kiküldetés gyakoriságától függ. A gyorsreagálású határvédelmi csapatok eredményes működésének biztosítása érdekében a tagállamoknak megfelelő számú határőrt (gyorsreagálású bázis) kell rendelkezésre bocsátaniuk, amely tükrözi különösen a saját határvédelmi szervezetük szakosodását és méretét. A tagállamoknak ezért nemzeti szakértői bázisokat kell létrehozniuk, hogy segítsék ezzel a rendelet hatékonyságának növelését. A tagállamok eltérő méretét és a határvédelmi szervezetük technikai specializációját az ügynökség figyelembe veszi.

(9)

Számos tagállam legjobb gyakorlata bizonyítja azt, hogy a rendelkezésre álló határőrök profiljának (képességek, képzettség) a kiküldetés előtti ismerete jelentősen hozzájárul a műveletek hatékony tervezéséhez és lefolytatásához. Az ügynökségnek ezért meg kell határoznia a gyorsreagálású határvédelmi csapatok számára biztosítandó határőrök profilját és teljes létszámát.

(10)

Meg kell határozni a gyorsreagálású határvédelmi csapatok létrehozásának eljárását, amely mind az ügynökség, mind a tagállamok számára elegendő rugalmasságot kínál, és biztosítja a műveletek elvégzésének magas fokú hatékonyságát és eredményességét.

(11)

Az ügynökségnek többek között koordinálnia kell a gyorsreagálású határvédelmi csapatok összeállítását, kiképzését és kiküldését. A 2007/2004/EK rendeletet ezért az ügynökség e csapatokkal kapcsolatos feladatai tekintetében új rendelkezésekkel kell kiegészíteni.

(12)

Amikor valamely tagállam a területére illegálisan belépni próbáló harmadik országbeli állampolgárok olyan tömeges áradatával vagy egyéb olyan rendkívüli helyzettel szembesül, amely jelentősen érinti a nemzeti feladatok ellátását, akkor eltekinthet nemzeti határőreinek kiküldés céljára való rendelkezésre bocsátásától.

(13)

A nemzeti határőrökkel folytatott munka eredményessége érdekében a csapatok tagjai számára lehetővé kell tenni, hogy a segítségüket kérő tagállamok területére való kiküldetésük során végezhessenek a külső határokon történő személyellenőrzéssel és a külső határok őrizetével összefüggő feladatokat.

(14)

Ugyanígy az ügynökség által összehangolt közös műveletek hatékonyságát is tovább kell növelni azáltal, hogy más tagállamok kiküldött határőrei számára ideiglenesen lehetővé teszik a külső határokon történő személyellenőrzéssel és a külső határok őrizetével összefüggő feladatok végzését.

(15)

A 2007/2004/EK rendeletet ezért a valamely tagállam kérésére annak területére az ügynökség keretében kiküldött határőrök feladatai és hatáskörei tekintetében új rendelkezésekkel kell kiegészíteni.

(16)

E rendelet hozzájárul a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) (3) helyes alkalmazását. E célból a csapatok tagjai és a kiküldött határőrök számára határforgalom-ellenőrzési és határőrizeti feladataik elvégzése során tilos a személyek nem, faji vagy etnikai származás, vallás vagy világnézet, életkor vagy szexuális irányultság alapján való hátrányos megkülönböztetése. A feladataik ellátása során hozott valamennyi intézkedésnek az ilyen intézkedésekkel elérni kívánt céllal arányosnak kell lennie.

(17)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelemmel van különösen az Európai Unió alapjogi chartája által elismert elvekre. E rendeletet a tagállamoknak a nemzetközi védelemre és a visszaküldés tilalmára vonatkozó kötelezettségeire tekintettel kell alkalmazni.

(18)

E rendeletet a nemzetközi tengerjogból eredő – különösen a felkutatásra és mentésre vonatkozó – kötelezettségek teljes tiszteletben tartása mellett kell alkalmazni.

(19)

A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelvet (4) alkalmazni kell a személyes adatok tagállamok általi, e rendelet alkalmazása során történő feldolgozására.

(20)

Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között létrejött, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (5) értelmében vett schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyek az említett megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló 1999/437/EK tanácsi határozat (6) 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak.

(21)

Svájc tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról aláírt megállapodás értelmében vett schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztése, amelyek a 2004/849/EK (7) és a 2004/860/EK (8) tanácsi határozatok 4. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben az 1999/437/EK határozat 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak.

(22)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, és a rendelet vagy annak alkalmazása rá nézve nem kötelező. Mivel ez a rendelet az Európai Közösséget létrehozó szerződés harmadik része IV. címének rendelkezései szerinti schengeni vívmányokra épül, az említett jegyzőkönyv 5. cikkével összhangban Dánia e rendelet elfogadásának időpontját követő hat hónapon belül dönt arról, hogy nemzeti jogába átülteti-e azt.

(23)

Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseit fejleszti tovább, amelyek alkalmazásában az Egyesült Királyság a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozatnak (9) megfelelően nem vesz részt. Az Egyesült Királyság ezért nem vesz részt annak elfogadásában, és a rendelet vagy annak alkalmazása rá nézve nem kötelező.

(24)

E rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseit fejleszti tovább, amelyek alkalmazásában Írország az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozattal (10) összhangban nem vesz részt. Írország ezért nem vesz részt a rendelet elfogadásában, és a rendelet vagy annak alkalmazása rá nézve nem kötelező.

(25)

Az e rendelet 6. cikke (8) és (9) bekezdésében foglalt rendelkezések, amennyiben a Schengeni Információs Rendszerhez való hozzáférésre vonatkoznak, a 2003-as csatlakozási okmány 3. cikkének (2) bekezdése és a 2005-ös csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló vagy azokkal egyéb módon összefüggő rendelkezéseket jelentenek,

1.

„az ügynökség”: az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség;

2.

„a csapatok tagjai”: a gyorsreagálású határvédelmi csapatokban szolgálatot teljesítő tagállami határőrök, akik nem a fogadó tagállam határőrei;

3.

„kérelmező tagállam”: az a tagállam, amelynek illetékes hatóságai az ügynökségtől a tagállam területére gyorsreagálású határvédelmi csapatok kiküldését kérik;

4.

„fogadó tagállam”: az a tagállam, amelynek területére egy gyorsreagálású határvédelmi csapatot küldenek ki;

5.

„származási tagállam”: az a tagállam, amelynek a csapat egy tagja nemzeti határőre.

a)

név és állampolgárság;

b)

rendfokozat; és

c)

nemrégiben készült digitális fénykép.

1.

Az 1. cikk (4) bekezdését el kell hagyni.

2.

A következő cikkel egészül ki:

„1a. cikk

Meghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározások érvényesek:

3.

A 2. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

4.

A 8. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az ügynökség a külső határok ellenőrzéséhez és őrizetéhez technikai felszerelést szerezhet be, amelyet szakértői a gyorsreagálású határvédelmi csapatok keretében a kiküldetésük ideje alatt használnak fel.”

5.

A rendelet a következő cikkekkel egészül ki:

„8a. cikk

Gyorsreagálású határvédelmi csapatok

Sürgős és kivételes megterhelést jelentő helyzetben lévő tagállam kérésére, különösen akkor, ha a külső határok bizonyos pontjaira nagyszámú olyan harmadik országbeli állampolgár érkezik, aki az adott tagállam területére illegálisan próbál belépni, az ügynökség korlátozott időtartamra egy vagy több gyorsreagálású határvédelmi csapatot (a továbbiakban: a csapat(ok)) küldhet megfelelő időtartamra a kérelmező tagállam területére a 863/2007/EK rendelet 4. cikkével összhangban.

8b. cikk

A gyorsreagálású határvédelmi csapatok összetétele

(1)   A 8a. cikkben leírt helyzetben a tagállamok az ügynökség kérelmére haladéktalanul közlik azon határőrök számát, nevét és profilját, akiket nemzeti bázisukból csapatok felállítása céljából öt napon belül rendelkezésre tudnak bocsátani. A tagállamok az ügynökség kérésére a határőröket kiküldés céljából rendelkezésre bocsátják, kivéve ha a nemzeti feladatok ellátását jelentősen érintő rendkívüli helyzettel szembesülnek.

(2)   Az ügyvezető igazgató a kiküldendő csapatok összetételének meghatározásakor figyelembe veszi azokat a különös körülményeket, amelyekkel a kérelmező tagállamnak szembe kell néznie. A csapat összetételének összhangban kell lennie a 8e. cikk szerint elkészített operatív tervvel.

8c. cikk

Képzés és gyakorlatok

A 863/2007/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében említett gyorsreagálású bázis tagjai közé tartozó határőrök számára az ügynökség a feladataikkal összefüggő továbbképzéseket biztosít, valamint a továbbképzéseknek és gyakorlatoknak az ügynökség éves munkaprogramjában említett ütemtervével összhangban rendszeres gyakorlatokat is tart.

8d. cikk

A csapatok kiküldetésére vonatkozó döntéshozatali eljárás

(1)   A csapatok kiküldésére vonatkozó, 8a. cikk szerinti kérelemnek tartalmaznia kell a helyzet leírását, a lehetséges célokat és a kiküldéssel kapcsolatos tervezett igényeket. Az ügyvezető igazgató a kérelmező tagállam külső határain fennálló helyzet felmérésére szükség esetén szakértőket küldhet az ügynökségtől.

(2)   Az ügyvezető igazgató haladéktalanul tájékoztatja az igazgatótanácsot a csapatok kiküldetésére irányuló tagállami kérelmekről.

(3)   Valamely tagállam kérelméről való döntés során az ügyvezető igazgató figyelembe veszi az ügynökség kockázatelemzéseinek eredményeit, valamint a kérelmező tagállam és bármely más tagállam által szolgáltatott minden más vonatkozó információt.

(4)   Az ügyvezető igazgató a csapatok kiküldetésére irányuló kérelemről a lehető leghamarabb, de legkésőbb a kérelem megérkezésétől számított öt munkanapon belül dönt. Az ügyvezető igazgató a kérelmező tagállamot és az igazgatótanácsot határozatáról egyidejűleg, írásban értesíti. A határozat tartalmazza az alapjául szolgáló főbb indokokat.

(5)   Amennyiben az ügyvezető igazgató egy vagy több csapat kiküldéséről dönt, úgy az ügynökség és a kérelmező tagállam a 8e. cikkel összhangban haladéktalanul operatív tervet készít.

(6)   Az operatív terv elfogadását követően az ügyvezető igazgató tájékoztatja a tagállamokat a csapatok keretében kiküldendő határőrök kért számáról és profiljáról. Ezt a tájékoztatást írásban kell elküldeni a 8f. cikk alapján felállított nemzeti kapcsolattartóknak, és meg kell jelölni a kiküldetés tervezett időpontját. Egyidejűleg meg kell küldeni számukra az operatív terv másolatát is.

(7)   Az ügyvezető igazgató távolléte vagy akadályoztatása esetén a csapatok kiküldetésével kapcsolatos határozatokat az ügyvezető igazgató helyettese hozza meg.

(8)   A tagállamok az ügynökség kérésére a határőröket kiküldés céljából rendelkezésre bocsátják, kivéve, ha a nemzeti feladatok ellátását jelentősen érintő rendkívüli helyzettel szembesülnek.

(9)   A csapatokat legkésőbb öt munkanappal azt követően küldik ki, hogy az ügyvezető igazgató és a kérelmező tagállam az operatív tervet elfogadta.

8e. cikk

Operatív terv

(1)   Az ügyvezető igazgató és a kérelmező tagállam operatív tervet fogad el, amely részletesen meghatározza a csapatok kiküldetésének pontos feltételeit. Az operatív tervet tartalmazza az alábbiakat:

(2)   Az operatív terv bármilyen módosítását vagy kiigazítását az ügyvezető igazgatónak és a kérelmező tagállamnak egyaránt jóvá kell hagynia. A módosított vagy kiigazított operatív terv egy másolatát az ügynökség haladéktalanul megküldi a résztvevő tagállamoknak.

8f. cikk

Nemzeti kapcsolattartó

A tagállamok a csapatokkal kapcsolatos ügyekben az ügynökséggel folytatott kommunikáció céljából nemzeti kapcsolattartót jelölnek ki. A nemzeti kapcsolattartó bármikor elérhető.

8 g. cikk

Koordinátor

(1)   Az ügyvezető igazgató az ügynökség személyzetéből egy vagy több szakértőt koordinátornak jelöl ki. Az ügyvezető igazgató a fogadó tagállamot értesíti a kijelölésről.

(2)   A koordinátor a csapatok kiküldetésének valamennyi vonatkozásában az ügynökség nevében jár el. A koordinátor különösen:

(3)   A 25. cikk (3) bekezdésének f) pontjával összhangban az ügyvezető igazgató felhatalmazhatja a koordinátort, hogy közreműködjék a csapat operatív tervének végrehajtásával és a csapat kiküldetésével kapcsolatos nézeteltérések feloldásában.

(4)   A koordinátor feladatainak ellátása során utasításokat kizárólag az ügynökségtől fogadhat el.

8h. cikk

Költségek

(1)   Az ügynökség teljes mértékben fedezi a tagállamoknak a határőreik 8a. és 8c. cikkekben említett célokra való rendelkezésre bocsátásával kapcsolatban felmerült alábbi költségeit:

(2)   A csapatok tagjainak járó napidíj kifizetésére vonatkozó részletes szabályokat az igazgatótanács állapítja meg.”

6.

A 10. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„10. cikk

A kiküldött határőrök feladatai és hatáskörei

(1)   A kiküldött határőröknek képeseknek kell lenniük valamennyi olyan, határforgalom-ellenőrzésekhez vagy határőrizethez szükséges feladat elvégzésére és hatáskör gyakorlására, a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (12) összhangban, amely szükséges az említett rendelet céljainak megvalósításához.

(2)   A kiküldött határőrök a közösségi joggal és a fogadó tagállam nemzeti jogával összhangban végzik el feladataikat és gyakorolják hatásköreiket.

(3)   A kiküldött határőrök kizárólag a fogadó tagállam határőrének utasítására, és általános szabályként ilyen határőr jelenlétében végzik feladataikat és gyakorolják hatáskörüket.

(4)   A kiküldött határőrök feladataik ellátása és hatáskörük gyakorlása során saját egyenruhájukat viselik. Az egyenruhán az Európai Unió és az ügynökség jelével ellátott kék karszalagot viselnek, amely jelzi, hogy közös műveletben vagy kísérleti projektben vesznek részt. A kiküldött határőrök a fogadó tagállam nemzeti hatóságaival és polgáraival szembeni azonosítás céljából mindig maguknál tartják a 10a. cikk szerinti akkreditációs igazolványt, amelyet kérésre felmutatnak.

(5)   A (2) bekezdéstől eltérve, feladataik ellátása és hatáskörük gyakorlása során a kiküldött határőrök a fogadó tagállam nemzeti joga által engedélyezetteknek megfelelően szolgálati fegyvert, lőszert és felszerelést viselhetnek, illetve tarthatnak maguknál. A fogadó tagállam azonban megtilthatja bizonyos szolgálati fegyverek, lőszerek és felszerelés viselését, illetve tartását, feltéve, hogy saját joga ugyanígy rendelkezik saját határőreire vonatkozóan. A fogadó tagállam a kiküldött határőrök kiküldése előtt értesíti az ügynökséget az engedélyezhető szolgálati fegyverekről, lőszerekről és felszerelésről, valamint használatuk feltételeiről. Az ügynökség ezt az információt a tagállamok számára hozzáférhetővé teszi.

(6)   A (2) bekezdéstől eltérően, a kiküldött határőrök feladataik ellátása és hatáskörük gyakorlása során a származás szerinti és a fogadó tagállam beleegyezésével, a fogadó tagállam határőreinek jelenlétében és nemzeti jogával összhangban alkalmazhatnak erőszakot, a szolgálati fegyverek, lőszerek és felszerelések használatát is ideértve.

(7)   A (6) bekezdéstől eltérve, a fogadó tagállam nemzeti jogával összhangban a szolgálati fegyverek, lőszer és felszerelés használata a jogos önvédelem, valamint a kiküldött határőrök és mások jogos védelme érdekében engedélyezett.

(8)   Ezen rendelet alkalmazásában a fogadó tagállam engedélyezheti a kiküldött határőröknek, hogy a határforgalom-ellenőrzéshez és a határőrizethez szükséges nemzeti és európai adatbázisaiba betekinthessenek. A kiküldött határőrök csak azokba az adatokba tekinthetnek be, amelyek feladataik ellátásához és hatáskörük gyakorlása szükségesek. A fogadó tagállam a kiküldött határőrök kiküldése előtt értesíti az ügynökséget azon nemzeti és európai adatbázisokról, amelyekbe be lehet tekinteni. Az ügynökség ezt az információt a kiküldetésben részt vevő valamennyi tagállamnak rendelkezésére bocsátja.

(9)   A (8) bekezdésben említett betekintést az adatvédelemre vonatkozó közösségi joggal, valamint a fogadó tagállam e területen hatályos nemzeti jogszabályaival összhangban kell végezni.

(10)   A beléptetésnek az 562/2006/EK rendelet 13. cikke szerinti megtagadásáról kizárólag a fogadó tagállam határőre dönthet.

10a. cikk

Akkreditációs igazolvány

(1)   Az ügynökség, a fogadó tagállammal együttműködésben, a fogadó tagállam hivatalos nyelvén és az Európai Unió intézményeinek valamely másik hivatalos nyelvén igazolványt állít ki a kiküldött határőrök részére, amelynek révén azonosítani lehet őket, és amely bizonyítja a tulajdonosnak az 10. cikk (1) bekezdésében említett feladatok és hatáskörök ellátására, illetve gyakorlására való jogosultságát. Az igazolvány a kiküldött határőrre vonatkozóan az alábbi adatokat tartalmazza:

(2)   Az igazolványt a közös művelet vagy a kísérleti projekt befejeztével vissza kell szolgáltatni az ügynökségnek.

10b. cikk

Felelősség

(1)   Amikor kiküldött határőrök egy fogadó tagállamban működnek, a műveleteik teljesítése során általuk okozott minden kárért a fogadó tagállam felel, nemzeti jogával összhangban.

(2)   Amennyiben e kár súlyos gondatlanság vagy szándékos kötelezettségszegés eredménye, a fogadó tagállam a származás szerinti tagállamhoz fordulhat a sértetteknek vagy a nevükben eljárni jogosult személyeknek a származás szerinti tagállam által fizetett összegek visszatérítéséért.

(3)   Harmadik személyekkel szemben fennálló jogai gyakorlásának sérelme nélkül és a súlyos gondatlanság vagy a szándékos kötelezettségszegés esetei kivételével minden tagállam lemond az esetleg elszenvedett károk megtérítése iránti, fogadó tagállammal vagy bármely egyéb tagállammal szembeni valamennyi követeléséről.

(4)   A tagállamok között a (2) és (3) bekezdés alkalmazásával kapcsolatban felmerülő, egymás között tárgyalás útján nem rendezhető vitás kérdéseket a tagállamok a Szerződés 239. cikkével összhangban az Európai Közösségek Bírósága elé terjesztik.

(5)   A kiküldetés időtartama alatt az ügynökség felszerelésében okozott kárral kapcsolatos költségeket – a harmadik személyekkel szemben fennálló jogok gyakorlásának sérelme nélkül – az ügynökség fedezi, a súlyos gondatlanság vagy szándékos kötelezettségszegés eseteinek kivételével.

10c. cikk

Büntetőjogi felelősség

A közös művelet vagy a kísérleti projekt során a kiküldött tisztviselők bármely, ellenük vagy általuk elkövetett bűncselekmény tekintetében a fogadó tagállam tisztviselőivel azonos elbírálás alá esnek.

31.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 199/40

(1)

A Közösség célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fenntartását és fejlesztését. E térség fokozatos létrehozása érdekében a Közösség a belső piac megfelelő működéséhez szükséges mértékben intézkedéseket fogad el a határokon átnyúló hatású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatosan.

(2)

A Szerződés 65. cikkének b) pontja szerint ezek az intézkedések magukban foglalják a tagállamokban alkalmazandó kollíziós, illetve joghatóságra vonatkozó szabályok összeegyeztethetőségének előmozdítását.

(3)

Az Európai Tanács 1999. október 15-én és 16-án Tamperében tartott ülésén jóváhagyta az igazságügyi hatóságok ítéletei és egyéb határozatai kölcsönös elismerésének elvét, mint a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés alapját, és felkérte a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fogadjanak el egy programot a kölcsönös elismerés elvének végrehajtására irányuló intézkedésekről.

(4)

2000. november 30-án a Tanács elfogadta a Bizottságnak és a Tanácsnak a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerése elvének megvalósítására irányuló közös programját (3). A program a kollíziós szabályok harmonizációjához kapcsolódó olyan intézkedéseket határoz meg, amelyek elősegítik az ítéletek kölcsönös elismerését.

(5)

Az Európai Tanács által 2004. november 5-én elfogadott hágai program (4) a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra vonatkozó kollíziós szabályokkal („Róma II.”) kapcsolatos munka tevékeny folytatására szólított fel.

(6)

A belső piac megfelelő működése – annak érdekében, hogy előreláthatóbbá váljon a jogviták kimenetele, valamint hogy javuljon az alkalmazandó joggal kapcsolatos biztonság és az ítéletek szabad mozgása – szükségessé teszi azt, hogy a tagállamokban hatályos kollíziós szabályok ugyanazt a nemzeti jogot határozzák meg, függetlenül attól, hogy melyik országban található az a bíróság, amely előtt keresetet indítanak.

(7)

E rendelet tárgyi hatályának és rendelkezéseinek összhangban kell lenniük a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelettel (5) (Brüsszel I.) és a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó joggal foglalkozó jogi eszközökkel.

(8)

Ez a rendelet az eljáró bíróság jellegére tekintet nélkül alkalmazandó.

(9)

Az acta iure imperii elvéből fakadó követeléseknek magukban kell foglalniuk az állam nevében eljáró tisztviselőkkel szembeni követeléseket, valamint a hatósági intézkedésekkel kapcsolatos felelősséget, beleértve a hatóságilag kinevezett tisztségviselők felelősségét is. Ezért ezeket a kérdéseket ki kell zárni e rendelet hatálya alól.

(10)

A családi kapcsolatok az egyenes ági rokonságot, a házasságot, a sógorságot és az oldalági rokonságot foglalják magukban. Az 1. cikk (2) bekezdésében említett, a házassághoz vagy egyéb családi kapcsolatokhoz hasonló joghatású kapcsolatokra vonatkozó utalást azon tagállam joga szerint kell értelmezni, ahol az eljáró bíróság található.

(11)

A szerződésen kívüli kötelmi viszonyok fogalma tagállamonként eltérő. Ezért e rendelet alkalmazásában a szerződésen kívüli kötelmet önálló fogalomként kell értelmezni. Az e rendeletben meghatározott kollíziós szabályok alkalmazandók az objektív felelősségen alapuló szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra is.

(12)

Az alkalmazandó jognak szabályoznia kell a jogellenes károkozásért való felelősségvállalás képességének kérdését is.

(13)

A közösségi jogviták felei közötti verseny torzulásának kockázata akkor hárítható el, ha egységes szabályokat alkalmaznak, tekintet nélkül a felek által választott jogra.

(14)

A jogbiztonság követelménye és az egyedi ügyekben az igazságtétel iránti igény a jog érvényesülésén alapuló térség alapvető elemei. E rendelet azon kapcsoló tényezőkről rendelkezik, amelyek e cél elérését a legmegfelelőbben biztosítják. Ezért e rendelet az általános szabály mellett különös szabályokról is rendelkezik, és egyes rendelkezésekben „menekülési záradékot” tartalmaz, amely eltérést enged e szabályoktól, amikor az eset összes körülménye alapján egyértelmű, hogy a jogellenes károkozás nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódik egy másik országhoz. E szabálycsoport a kollíziós szabályok rugalmas keretét alkotja. Egyben az eljáró bíróság számára lehetővé teszi az egyedi ügyek megfelelő elbírálását.

(15)

Szinte az összes tagállamban a lex loci delicti commissi elve az alapmegoldás a szerződésen kívüli kötelmi viszonyok esetében, amikor azonban az ügyet alkotó különböző tényezők több ország között oszlanak meg, az elvet a gyakorlatban eltérően alkalmazzák. Ez a helyzet az alkalmazandó jog tekintetében bizonytalanság forrása lehet.

(16)

Az egységes szabályoknak a bírósági határozatok kiszámíthatóságát kell erősíteniük, valamint biztosítaniuk kell a felelősnek tekintett és a kárt elszenvedő személy érdekei közötti ésszerű egyensúlyt. Az azon országgal való kapcsolat, amelyben a tényleges káresemény bekövetkezik (lex loci damni), méltányos egyensúlyt teremt a felelősnek tekintett személy és a kárt elszenvedő személy érdekei között, továbbá a polgári jogi felelősség modern megközelítését és az objektív felelősség rendszereinek fejlődését is tükrözi.

(17)

Az alkalmazandó jogot a kár bekövetkezésének helye szerint kell meghatározni, függetlenül attól, hogy annak közvetett következményei mely országban vagy országokban jelenhetnek meg. Ennek megfelelően személyi sérülés vagy anyagi kár esetén a kár bekövetkezésének helye szerinti ország az, ahol a sérülést elszenvedték, vagy ahol az anyagi kár ténylegesen bekövetkezett.

(18)

E rendeletben általános szabályként a 4. cikk (1) bekezdésében foglalt lex loci damni elvét kell alkalmazni. Kivételnek kell tekinteni ezen általános elv alól a 4. cikk (2) bekezdését, amely különös kapcsolatot hoz létre abban az esetben, ha a felek szokásos tartózkodási helye ugyanazon országban található. A 4. cikk (3) bekezdése egy „menekülési záradékként” értelmezendő a 4. cikk (1) és (2) bekezdéséhez képest, amennyiben az eset körülményei alapján egyértelmű, hogy a jogellenes károkozás nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódik egy másik országhoz.

(19)

Különös szabályokat kell megállapítani azon különleges jogellenes károkozások esetére, amelyekben az általános szabály nem teszi lehetővé az érintett érdekek közötti ésszerű egyensúly megteremtését.

(20)

A termékfelelősség tekintetében a kollíziós szabálynak meg kell felelnie a modern, csúcstechnológiát alkalmazó társadalomban rejlő kockázatok méltányos megosztására, a fogyasztók egészségének védelmére, az innováció ösztönzésére, a torzulásoktól mentes verseny biztosítására és a kereskedelem megkönnyítésére irányuló céloknak. E célok tekintetében kiegyensúlyozott megoldást jelent a kapcsolószabályok olyan lépcsőzetes rendszerének kialakítása, amelyhez egy kiszámíthatósági záradék is kapcsolódik. Elsőként azon ország jogát kell figyelembe venni, amelyben a kárt elszenvedő személy a kár bekövetkezésekor szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett, amennyiben a terméket abban az országban forgalomba hozták. A lépcső további fokai akkor érvényesülnek, ha a terméket nem hozták abban az országban forgalomba, a 4. cikk (2) bekezdésének és egy másik országhoz való nyilvánvalóan szorosabb kapcsolódás lehetőségének sérelme nélkül.

(21)

A 6. cikkben foglalt különös szabály nem képez kivételt a 4. cikk (1) bekezdésében foglalt általános szabály alól, hanem egyértelművé teszi azt. A tisztességtelen versennyel összefüggő esetekben a kollíziós szabálynak biztosítania kell a verseny résztvevőinek, a fogyasztóknak és általában a köznek a védelmét, valamint a piacgazdaság megfelelő működését. Az azon ország jogával való kapcsolat, amelyben a versenyviszonyok vagy a fogyasztók kollektív érdekei érintettek vagy érintettek lehetnek, általában megfelel e céloknak.

(22)

A 6. cikk (3) bekezdésében foglalt, versenykorlátozásokból származó szerződésen kívüli kötelmeknek magukban kell foglalniuk mind a nemzeti, mind a közösségi versenyjog megsértését. Az ilyen szerződésen kívüli kötelmi viszonyok esetében alkalmazandó jognak azon ország jogának kell lennie, amelynek piaca érintett vagy érintve lehet. Azon esetekben, ahol több ország piaca érintett vagy lehet érintett, a felperesnek lehetőséget kell biztosítani, hogy bizonyos körülmények között keresetét az eljáró bíróság jogára alapítsa.

(23)

E rendelet alkalmazásában a versenykorlátozás fogalmának magában kell foglalnia azon tilalmakat, amelyek a vállalkozások közötti olyan megállapodásokra, vállalkozások társulásai által hozott olyan döntésekre és a vállalkozások olyan összehangolt magatartásaira vonatkoznak, amelyek célja vagy hatása a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása valamely tagállamban vagy a belső piacon, valamint a piaci erőfölénnyel való visszaélés tilalma valamely tagállamban vagy a belső piacon, ha e megállapodásokat, döntéseket, összehangolt magatartásokat vagy visszaéléseket az EK-Szerződés 81. és 82. cikke vagy valamely tagállam joga tiltja.

(24)

A „környezeti kár” fogalma úgy értelmezendő, mint a természeti erőforrásokban, mint például a vízben, földben vagy levegőben bekövetkezett kedvezőtlen változás, vagy egy természeti erőforrás által más természeti erőforrás vagy a köz javára betöltött funkcióban beálló romlás, vagy az élő szervezetek változatosságának csökkenése.

(25)

A környezeti károk tekintetében a Szerződés 174. cikke – amely kimondja, hogy az elővigyázatosság és a megelőzés elve, a környezeti károk elsődlegesen a forrásuknál történő elhárításának elve, valamint a „szennyező fizet” elv alapján magas szintű védelmet kell biztosítani – teljes mértékben indokolttá teszi a károsult személy javára történő megkülönböztetés elvének alkalmazását. Azt a kérdést, hogy a kártérítést követelő személy mikor választhatja meg az alkalmazandó jogot, az eljáró bíróság helye szerinti tagállam jogának megfelelően kell meghatározni.

(26)

A szellemi tulajdonjogok megsértése esetén fenn kell tartani a lex loci protectionis általánosan elismert elvét. E rendelet alkalmazásában a „szellemi tulajdonjog” kifejezést például a szerzői és a szomszédos jogokra, az adatbázisok védelmére vonatkozó sui generis jogra, valamint az ipari tulajdonjogra vonatkozó fogalomként kell értelmezni.

(27)

A szervezett fellépés – így például a sztrájk vagy a munkabeszüntetés – pontos fogalma tagállamonként eltér, és arra az egyes tagállamok belső szabályai vonatkoznak. Ezért ez a rendelet a munkavállalók és a munkaadók jogainak és kötelességeinek védelme céljából általános elvként úgy tekinti, hogy annak az országnak a jogát kell alkalmazni, ahol a szervezett fellépésre sor került.

(28)

A 9. cikk szervezett fellépésre vonatkozó különös szabálya nem érinti a nemzeti jognak megfelelően végrehajtott szervezett fellépésre vonatkozó feltételeket, valamint nem érinti a munkavállalók képviselői szervezeteinek vagy a szakszervezeteknek az adott tagállam jogában meghatározott jogállását.

(29)

Különös szabályokat kell megállapítani a jogellenes károkozásnak nem minősülő esetekre, így például a jogalap nélküli gazdagodásból, a megbízás nélküli ügyvitelből vagy a culpa in contrahendóból eredő károkozások esetére is.

(30)

A culpa in contrahendo e rendelet alkalmazásában önálló fogalom, és nem szükségszerűen a nemzeti jogban használt fogalom alapján értelmezendő. Ide tartozik a közzétételi kötelezettség megsértése és a szerződésre irányuló tárgyalások meghiúsulása. A 12. cikk csak a szerződéskötést megelőzően folytatott tárgyalásokkal közvetlen kapcsolatba hozható, szerződésen kívüli kötelmekre terjed ki. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a szerződés megtárgyalása alatt valamely személy személyi sérülést szenved el, akkor e rendelet 4. cikkét vagy egyéb vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

(31)

A felek autonómiája elvének tiszteletben tartása és a jogbiztonság érdekében a felek számára lehetővé kell tenni, hogy megválaszthassák a szerződésen kívüli kötelmi viszonyra alkalmazandó jogot. E jogválasztásnak kifejezettnek, vagy annak az eset körülményeiből kellő bizonyossággal megállapíthatónak kell lennie. A bíróságnak a megállapodás fennállásának megállapításakor tiszteletben kell tartania a felek szándékát. A gyengébb felek védelmében a választást bizonyos feltételekhez kell kötni.

(32)

A közérdeken alapuló bizonyos megfontolások indokolják a tagállami bíróságok azon lehetőségét, hogy kivételes körülmények között, a közrenden és az elsőbbséget élvező kötelező rendelkezéseken alapuló indokkal kivételt tegyenek. Így különösen az e rendelet által kijelölt jog olyan rendelkezésének alkalmazása, amely túlzott mértékű, nem kiegyenlítő, hanem elrettentő vagy megtorló jellegű kártérítés megítélését eredményezné, az eset körülményei és az eljáró bíróság tagállamának jogrendje fényében a fórum közrendjével ellentétesnek tekinthető.

(33)

A közúti balesetek áldozatainak megítélt kártérítésre vonatkozó jelenlegi nemzeti szabályoknak megfelelően, a személyi sérüléssel kapcsolatos kár számszerűsítésekor olyan esetekben, ha a baleset az áldozat szokásos lakóhelyétől eltérő államban következik be, az eljáró bíróságnak figyelemmel kell lennie az adott áldozat tényleges körülményeire, beleértve különösen a tényleges veszteséget, valamint az utókezelés és az orvosi kezelés költségeit.

(34)

A felek közötti ésszerű egyensúly megteremtése érdekében megfelelő mértékben figyelembe kell venni az abban az országban hatályos biztonsági és magatartási szabályokat, amelyben a kárt okozó cselekményt elkövették, még akkor is, ha a szerződésen kívüli kötelmi viszonyra egy másik ország joga alkalmazandó. A „biztonsági és magatartási szabályok” kifejezést úgy kell értelmezni, mint amely magában foglal minden, biztonsággal és magatartással kapcsolatos szabályozást, beleértve például baleset esetén a közúti biztonsági szabályokat.

(35)

El kell kerülni azt a helyzetet, amikor a kollíziós szabályok több jogi eszközben találhatók, és e szabályok között eltérések mutatkoznak. Ez a rendelet ugyanakkor nem zárja ki a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra vonatkozó kollíziós szabályok felvételének lehetőségét a közösségi jogi rendelkezésekbe egyedi ügyek tekintetében.

E rendelet nem sértheti azon egyéb jogi eszközök alkalmazását, amelyek a belső piac megfelelő működésének elősegítését szolgáló rendelkezéseket határoznak meg, amennyiben azok nem alkalmazhatók az e rendelet szabályai által kijelölt joggal együtt. Az e rendeletben foglalt szabályok által kijelölt alkalmazandó jog rendelkezéseinek alkalmazása nem korlátozhatja az áruk és szogáltatások szabad mozgását a közösségi jogi eszközökben – így a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) (6) – szabályozott módon.

(36)

A tagállamok által vállalt nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartása megköveteli, hogy e rendelet ne sértse azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyekben egy vagy több tagállam e rendelet elfogadásakor részes. A szabályokhoz történő könnyebb hozzáférés céljából a Bizottság a tagállamok által közölt információk alapján közzé kell, hogy tegye az Európai Unió Hivatalos Lapjában a vonatkozó egyezmények jegyzékét.

(37)

A Bizottság javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak azon eljárásokra és feltételekre vonatkozóan, amelyek alapján a tagállamok egyéni és kivételes esetekben, ágazati kérdésekben jogosultak harmadik országokkal a saját nevükben a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó megállapodásokról tárgyalni és ilyen megállapodásokat kötni.

(38)

Mivel e rendelet célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és az e rendelet léptéke és hatásai miatt közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket.

(39)

Az Egyesült Királyság és Írország az Európai Unióról szóló szerződéshez, valamint az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban részt vesz e rendelet elfogadásában és alkalmazásában.

(40)

Dánia az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban e rendelet elfogadásában nem vesz részt, ezért e rendelet nem kötelezi, és alkalmazása rá nem vonatkozik,

a)

a családi kapcsolatokból és az ilyen kapcsolatokra alkalmazandó jog szerint hasonló joghatásúnak tekintett kapcsolatokból – beleértve a tartási kötelezettséget is – eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyok;

b)

a házassági vagyonjogból eredő, és az ilyen kapcsolatokra alkalmazandó jog szerint a házasságéval hasonló joghatásúnak tekintett kapcsolatokra alkalmazandó vagyonjogi jogszabályokból, továbbá a végrendeletből és öröklésből eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyok;

c)

a váltókból, csekkekből és saját váltókból, továbbá más átruházható értékpapírokból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyok, amennyiben az ilyen átruházható értékpapírokon alapuló kötelezettségek azok átruházható jellegéből fakadnak;

d)

a társasági jogból, valamint más jogi személyekre vagy jogi személyiség nélküli szervezetekre vonatkozó jogból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyok – például a társaságok és más jogi személyek vagy jogi személyiség nélküli szervezetek bejegyzés útján vagy más módon történő létrehozásával, jogképességével, belső szervezetével vagy feloszlásával kapcsolatos kérdésekben –, a tisztviselőknek és tagoknak a társaság vagy szervezet kötelezettségeiért való személyes felelősségéből, továbbá a számviteli iratok jog szerinti könyvvizsgálata során a könyvvizsgálóknak a társasággal vagy annak tagjaival szembeni személyes felelősségéből származó szerződésen kívüli kötelmi viszonyok;

e)

az önkéntesen létrehozott célvagyon („trust”) kötelezettségvállalói, vagyonkezelői és kedvezményezettjei közötti kapcsolatból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyok;

f)

az atomkárokból származó szerződésen kívüli kötelmek,

g)

a magánélet és a személyiségi jogok – többek között a jó hírnév – megsértéséből eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyok.

a)

a kárt okozó esemény magában foglalja a valószínűleg bekövetkező kárt okozó eseményeket; és

b)

a kár magában foglalja a valószínűleg bekövetkező kárt.

a)

azon ország joga, amelyben a kárt elszenvedő személy a kár bekövetkezésekor szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett, amennyiben a terméket abban az országban forgalomba hozták; vagy, ennek hiányában,

b)

azon ország joga, amelyben a terméket beszerezték, amenyiben a terméket abban az országban forgalomba hozták; vagy, ennek hiányában,

c)

azon ország joga, amelyben a kár bekövetkezett, amenyiben a terméket abban az országban forgalomba hozták.

(3)

a)

azon ország joga, amelyben a kár bekövetkezik, függetlenül attól, hogy a károkozó esemény mely országban következett be, valamint függetlenül attól, hogy az említett esemény közvetett következményei mely országban vagy országokban jelentkeztek; vagy

b)

amennyiben a felek szokásos tartózkodási helye a károkozó esemény bekövetkezésének időpontjában ugyanabban az országban található, akkor ezen ország joga; vagy

c)

amennyiben az eset valamennyi körülménye alapján egyértelmű, hogy a szerződés megkötését megelőzően folytatott tárgyalásokból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszony nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódik egy, az a) és b) pontban említettektől eltérő országhoz, akkor e másik ország joga.

a)

a kárt okozó esemény bekövetkezését követő megállapodás útján;

vagy

b)

ha valamennyi fél kereskedelmi tevékenysége körében jár el, a kárt okozó esemény bekövetkeztét megelőzően szabadon megtárgyalt megállapodás útján is.

a)

a felelősség alapja és mértéke, beleértve azon személyek meghatározását, akik felelősségre vonhatók az általuk elkövetett cselekményekért;

b)

a felelősség alóli mentesülés indokai, valamint a felelősség bármiféle korlátozása vagy megosztása;

c)

a károk megléte, természete és mértékének megállapítása, vagy az igényelt jóvátétel;

d)

azon intézkedések, amelyeket a bíróság az eljárási joga által meghatározott hatáskörök korlátain belül a sérülés vagy károsodás megelőzése és megszüntetése, illetve a kár megtérítése érdekében megtehet;

e)

a kártérítés vagy jóvátétel iránti igény átruházhatóságának, illetve öröklés útján történő átszállásának kérdése;

f)

azon személyek köre, akik kártérítésre jogosultak a személyesen elszenvedett károkért;

g)

kártérítési felelősség más személy cselekményeiért;

h)

a kötelezettségek megszűnésének, továbbá az elévülés és a jogvesztés feltételei, beleértve az elévülési vagy jogvesztési határidők kezdetével, megszakadásával és nyugvásával kapcsolatos szabályokat is.

i.

az (1) bekezdésben említett egyezmények jegyzéke;

ii.

az (1) bekezdésben említett egyezmények felmondása.

i.

a különböző joghatóságokban a külföldi jog figyelembevételi módjának hatásairól szóló tanulmányt, amely magában foglalja azt is, hogy a tagállami bíróságok mennyiben alkalmaznak külföldi jogot e rendelet alapján a gyakorlatban;

ii.

tanulmányt e rendelet 28. cikkének hatásairól a közúti balesetekre alkalmazandó jogról szóló, 1971. május 4-i hágai egyezmény tekintetében.