12.4.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 97/1

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően a 3223/94/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

12.4.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 97/3

(1)

Az 1493/1999/EK rendelet V. melléklete A. bekezdése előírja a bor legmagasabb engedélyezhető összes kén-dioxid-tartalmától való eltérést, ha az időjárási feltételek ezt szükségessé teszik.

(2)

Az 1622/2000/EK bizottsági rendelet (2) megállapítja az 1493/1999/EK rendelet alkalmazásának egyes részletes szabályait, különös tekintettel a borok teljes kén-dioxid-tartalmára. Különösen, a 19. cikk (4) bekezdése előírja azon listának e rendelet XIIa. mellékletéhez történő csatolását, mely tartalmazza azokat az eseteket, amikor a tagállamok az időjárási feltételek miatt engedélyezhetik a literenként 300 miligrammnál kevesebb kén-dioxidot tartalmazó bor kén-dioxid-tartalmának literenként legfeljebb 40 miligrammal történő növelését.

(3)

A 2007. január 12-én kelt levelében a német kormány kérte a bor legmagasabb engedélyezett összes kén-dioxid-tartalmának – amely literenként legfeljebb 300 milligrammban van meghatározva – literenként legfeljebb 40 milligrammal történő növelésének engedélyezését a Baden-Würtemberg, Bajorország, Hessen, valamint a Rajna-vidék-Pfalz tartományokban termelt borok esetében a rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyokat miatt. Ennek a kérésnek helyt kell adni.

(4)

Az illetékes német hatóságok által benyújtott tudományos jelentések igazolják, hogy a bor megfelelő minőségű előállításhoz, tárolásához, valamint a forgalomba kerüléséhez szükséges kén-dioxid-tartalmat növelni kell az általánoson elfogadott szinthez képest. Az említett időszakos intézkedés az egyetlen rendelkezésre álló megoldás a rendkívüli időjárási viszonyok által károsított szőlőtermésből a piacra kerülő egészséges bor előállítására.

(5)

Az 1622/2000/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Borpiaci Irányítóbizottság véleményével,

12.4.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 97/5

(1)

Az 1622/2000/EK bizottsági rendelet (2) feltételeket állapít meg azoknak az anyagoknak a felhasználására vonatkozóan, amelyek alkalmazását az 1493/1999/EK rendelet megengedi. A IXa. melléklet előírja többek között azt, hogy a dimetil-dikarbonát felhasználására kizárólag a palackozás előtt kerülhet sor. A „palackozás” („embouteillage”) szó különböző nyelvi változatai, valamint a szó jelentéstartalmát illetően bizonyos nyelvek esetében fennálló különbségek a kérdéses rendelkezés alkalmazási körének eltérő értelmezéseihez vezettek a gazdasági szereplők és az ellenőrzésért felelős hatóságok körében.

(2)

Az egyes borászati termékek leírása, jelölése, kiszerelése és oltalma tekintetében az 1493/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról szóló, 2002. április 29-i 753/2002/EK bizottsági rendelet (3) 7. cikke meghatározza, hogy a rendelet alkalmazásában mi értendő a „palackozás” szó alatt.

(3)

A dimetil-dikarbonát felhasználására vonatkozó előírások egységes értelmezésének biztosítása érdekében helyénvaló a „palackozás” szónak a 753/2002/EK rendeletben megadott fogalommeghatározását alkalmazni, és ezt a fogalommeghatározást venni alapul az 1622/2000/EK rendeletben szereplő előírások egyértelművé tétele céljából. Következésképpen indokolt módosítani az 1622/2000/EK rendelet IXa. mellékletét.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Borpiaci Irányítóbizottság véleményével,

„—

A hozzáadásra kizárólag rövid idővel a palackozás előtt kerülhet sor; palackozás alatt az érintett termék kereskedelmi forgalomba bocsátás céljából 60 litert meg nem haladó térfogatú tartályokba történő töltése értendő.”

12.4.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 97/6

(1)

2006. május 31-én panasz érkezett a Bizottsághoz az Amerikai Egyesült Államokból (a továbbiakban: USA), a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) és a Tajvanról származó egyes peroxoszulfátokkal (a továbbiakban: perszulfát) kapcsolatban. A panaszt az alaprendelet 5. cikke alapján az Európai Vegyipari Tanács (CEFIC, a továbbiakban: a panaszos) nyújtotta be a perszulfátok teljes közösségi gyártásának 100 %-át képviselő gyártók nevében.

(2)

A panaszban szereplő – az említett termék dömpingelésére és az általa okozott jelentős kárra vonatkozó – bizonyítékok elégségesek az eljárás megindításához.

(3)

Az eljárást a 2006. július 13-án az eljárás megindításáról szóló értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételével (2) kezdeményezték.

(4)

A Bizottság hivatalosan tájékoztatta az eljárás megindításáról a panaszost, a közösségi gyártókat, az USA, Kína és Tajvan exportáló gyártóit, az importőröket, a kereskedőket, a felhasználókat, a szállítókat és a tudomása szerint érintett egyéb szervezeteket, valamint az USA, Kína és Tajvan képviseleteit. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, és az értesítésben megállapított határidőn belül szóbeli meghallgatást kérjenek.

(5)

Annak érdekében, hogy Kína exportáló gyártóinak – amennyiben kívánják – lehetőségük legyen piacgazdasági elbánásra (a továbbiakban: PGE), illetve egyéni elbánásra vonatkozó kérelmet benyújtaniuk, a Bizottság az igénylőlapokat kiküldte az ismert érintett kínai exportáló gyártóknak, valamint mindazon egyéb kínai exportáló gyártóknak, amelyek a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben megadott határidőig jelentkeztek. Az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése alapján hat exportáló gyártó hat kapcsolódó értékesítéssel foglalkozó társasággal együtt kérelmezte a PGE megadását, illetve amennyiben a vizsgálat során megállapítják, hogy nem felelnek meg a PGE-vel szemben támasztott követelményeknek, úgy az egyéni elbánást.

(6)

Tekintettel a kínai exportáló gyártók nyilvánvalóan nagy számára, a Bizottság a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban a vizsgálat során mintavételezésre kerülhet sor a dömping és a kár megállapítása céljából.

(7)

Minden kínai exportáló gyártót felkértek, hogy jelentkezzen a Bizottságnál, és a kezdeményezésről szóló értesítésnek megfelelően nyújtson alapvető tájékoztatást a vizsgálati időszak során az érintett termékkel kapcsolatos tevékenységeiről, hogy ezáltal a Bizottságnak lehetősége legyen eldönteni, vajon szükséges-e a mintavétel, és amennyiben igen, lehetősége legyen a minta kiválasztására.

(8)

Tekintettel arra, hogy mindösszesen hat exportáló gyártó vett részt a vizsgálatban, nem volt szükség a mintavételezésre.

(9)

A Bizottság kérdőíveket küldött valamennyi ismert érintett fél és az összes többi olyan társaság számára, amely az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül jelentkezett. Hat kínai, két USA-beli és egy tajvani exportáló gyártótól, valamint egy törökországi – az analóg ország – gyártótól érkezett válasz. Teljes kitöltött kérdőívet még két közösségi gyártó küldött be, továbbá két importőr működött még közre, és küldött be válaszokat. Továbbá a felhasználók egyike sem válaszolt a kérdőívre, illetve más felhasználók sem szolgáltattak a Bizottság számára információt, vagy jelentkeztek a vizsgálat folyamán.

(10)

A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a dömping, az ebből eredő kár és a közösségi érdek ideiglenes megállapítása szempontjából szükségesnek tartott, és ellenőrző látogatásokat tett a következő társaságok telephelyén:

(11)

Figyelembe véve annak szükségességét, hogy a PGE-ben esetlegesen nem részesülő exportáló gyártók esetében rendes értéket állapítsanak meg, a rendes érték egy analóg ország – ez esetben Törökország – adatai alapján történő megállapítása céljából ellenőrzést végeztek a következő társaság telephelyén:

A törökországi gyártó

(12)

A dömpingre és kárra vonatkozó vizsgálat a 2005. július 1-jétől2006. június 30-ig terjedő időszakra vonatkozott (a továbbiakban: vizsgálati időszak). A kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2003. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(13)

Az érintett termék az USA-ból, Kínából vagy Tajvanról származó peroxoszulfát (perszulfát) (a továbbiakban: „érintett termék”). Az érintett terméket rendszerint a 2833 40 00 és az ex 2842 80 90 KN-kód alá sorolják be (2007. január 1-je óta alkalmazandó KN-kódok).

(14)

A perszulfátok fehér, kristályos, szagtalan sók, amelyek négy fő típusra oszthatók: ammónium-perszulfát (NH4)2S2O8, nátrium-perszulfát (Na2S2O8), kálium-perszulfát (K2S2O8) és kálium-monoperszulfát (2KHSO5 * KHSO4 * K2SO4).

(15)

Az érintett terméket reakcióindítóként vagy oxidálószerként használják számos esetben. Néhány esetben használják polimerek gyártásához polimerizálási iniciátorként, nyomtatott áramkörök gyártása során maratóanyagként, hajápolásban, írtelenítés során, papírgyártásban, illetve fogsortisztítóként, valamint fertőtlenítőszerként.

(16)

Az egyik USA-beli exportáló gyártó szerint a kálium-monoperszulfát (a továbbiakban: KMPS) nem tekinthető a termék részének, hiszen más a vegyi összetétele és felépítése, másra használják és más a fogyasztói köre. Állítása szerint továbbá a KMPS árszínvonala is eltér a többi terméktípusétól.

(17)

A vizsgálat szerint azonban a vegyi összetétel és felépítés, valamint a részben eltérő használatban jelentkező különbségek ellenére az érintett termék különböző típusai ugyanazokkal az alapvető vegyi és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvetően alkalmasak ugyanazon alapvető feladatok ellátására. Ténylegesen azonban valóban nem mindegyik típus alkalmas valamennyi célra, de legalábbis néhány jelentős felhasználási területeken egymással felválthatóak. Az eltérő árszinttel kapcsolatban pedig emlékeztetni kell arra, hogy egymagában ez nem meghatározó abban a tekintetben, hogy bizonyos terméktípusok valójában egy terméknek tekinthetők-e. Tekintettel arra, hogy mind a négy típus hasonló jellemzőket és megegyező végső felhasználási mutat, és közös végső felhasználással rendelkezik, ezt az érvelést el kell utasítani. Ennélfogva mind a négy típust ideiglenesen az eljárás céljából egyetlen terméket alkotónak kell tekinteni.

(18)

A vizsgálat kimutatta, hogy a közösségi gazdasági ágazat által a Közösségben gyártott és értékesített perszulfátok, és az USA, Kína és Tajvan belföldi piacain gyártott és értékesített perszulfátok, és az előbbi országokból a Közösségbe importált perszulfátok, valamint a Törökországban – az analóg országban – gyártott és értékesített perszulfátok egymással megegyezők, és azokat megegyező módon használják fel.

(19)

Így ideiglenesen azt a következtetést vonták le, hogy az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében ezeket a termékeket hasonló termékeknek kell tekinteni.

(20)

Az alábbiakban meghatározott általános módszert alkalmazták minden USA-beli és tajvani együttműködő exportáló gyártó esetében, valamint azon együttműködő kínai exportáló gyártók esetében, akik PGE-ben részesültek. Az egyes érintett országokra vonatkozó, dömpinggel kapcsolatos alábbi megállapítások ezért csak az egyes exportáló országok sajátos vonásait ismertetik.

(21)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először minden egyes exportáló gyártó esetében megvizsgálta, hogy az érintett termék független fogyasztók számára történő belföldi értékesítései reprezentatívak-e, azaz az ilyen értékesítések teljes mennyisége eléri vagy meghaladja-e a Közösségbe irányuló hasonló exportértékesítések teljes mennyiségének 5 %-át.

(22)

Ezt követően a Bizottság azonosította az általános reprezentatív belföldi értékesítésekkel rendelkező társaságok által a belföldi piacon eladott azon terméktípusokat, amelyek megegyeztek vagy közvetlenül összehasonlíthatóak voltak a közösségi kivitelre eladott típusokkal.

(23)

Egy terméktípus belföldi értékesítéseit akkor tekintették kellően reprezentatívnak, ha a vizsgálati időszak folyamán a belföldön független fogyasztók számára értékesített terméktípus mennyisége legalább 5 %-a volt a közösségi exportra eladott hasonló terméktípus teljes mennyiségének.

(24)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy az egyes exportáló országok minden egyes társaságának a perszulfátok minden egyes típusára vonatkozó reprezentatív mennyiségű belföldi értékesítései a rendes kereskedelmi forgalom keretén belülinek tekinthetők-e az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésének megfelelően. Ennek megállapítására a vizsgálati időszak folyamán a belföldi piacon értékesített minden egyes exportált terméktípus esetében meghatározták a független fogyasztók számára történt nyereséges belföldi értékesítések arányát az alábbiak szerint:

(25)

Amennyiben egy bizonyos terméktípus a kiszámított gyártási költséggel megegyező vagy azt meghaladó nettó értékesítési áron eladott értékesítési mennyisége az adott típus teljes értékesítésének több mint 80 %-át képviselte, és ha az említett típus súlyozott átlagára megegyezett a gyártási költséggel vagy meghaladta azt, a rendes értéket a tényleges belföldi ár alapján állapították meg. Ezt az árat az adott típus a vizsgálati időszak során történő összes belföldi értékesítésének súlyozott átlagára alapján számították ki, függetlenül attól, hogy ezek az értékesítések nyereségesek voltak-e, vagy sem.

(26)

Olyan esetekben, amikor egy terméktípus nyereséges értékesítése akkora vagy kevesebb volt, mint a típus teljes értékesítési mennyiségének 80 %-a, vagy amikor a típus súlyozott átlagára nem érte el az előállítási költséget, a rendes értéket a tényleges belföldi árra alapozták, a rendes érték a tényleges belföldi áron alapult, amelyet kizárólag e típus nyereséges értékesítésének súlyozott átlagaként számítottak ki, feltéve, hogy ezen értékesítések elérték, vagy meghaladták e típus teljes értékesítési mennyiségének a 10 %-át.

(27)

Amennyiben bármelyik terméktípus nyereséges eladásainak mennyisége a típus teljes értékesítési mennyiségének kevesebb mint 10 %-át tette ki, úgy ítélték meg, hogy a szóban forgó típus értékesített mennyisége nem elegendő ahhoz, hogy a belföldi ár megfelelő alapként szolgáljon a rendes érték meghatározásához.

(28)

Amikor egy bizonyos, egy exportáló gyártó által értékesített terméktípus belföldi árait nem lehetett felhasználni a rendes érték megállapításához, más módszert kellett alkalmazni. Az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottság számtanilag képzett rendes értéket alkalmazott, a következők szerint:

(29)

A rendes értéket az eladási, általános és adminisztratív költségek ésszerű összegének, valamint egy ésszerű haszonkulcsnak az egyes exportőrök exportált típusainak előállítási költségeihez történő hozzáadásával számították ki.

(30)

Az eladási, általános és adminisztratív költségeket és a nyereséget minden esetben az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdésében meghatározott módszerek szerint állapították meg. Ebből a célból a Bizottság megvizsgálta, hogy a belföldi piacon az egyes érintett exportáló gyártók által felszámított eladási, általános és adminisztratív költségek és az elért nyereség megbízható adatoknak minősültek-e.

(31)

Minden olyan esetben, amikor az érintett terméket független közösségi fogyasztó részére exportálták, az exportárat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően, azaz a ténylegesen megfizetett vagy megfizetendő exportárak alapján határozták meg.

(32)

Ha az exportértékesítés közösségi székhelyű kapcsolódó importőrökön keresztül történt, az exportárat az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően azon ár alapján határozták meg, amelyen az importált terméket először értékesítik viszonteladás formájában egy független vevő számára, megfelelően kiigazítva azt a behozatal és a viszonteladás között felmerülő minden költség, valamint az eladási, általános és adminisztratív költségek és ésszerű haszonkulcs szerint. E tekintetben a kapcsolódó importőrök saját eladási, általános és adminisztratív költségeit alkalmazták. A haszonkulcsot az együttműködő nem kapcsolódó importőröktől kapott információk alapján határozták meg.

(33)

Amennyiben az értékesítést egy Közösségen kívüli kapcsolódó kereskedőn keresztül végezték, az exportárat az első független közösségi fogyasztó által fizetett viszonteladási ár alapján határozták meg.

(34)

A rendes érték és az exportár összehasonlítását a gyári árak alapján végezték.

(35)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának biztosítása érdekében kiigazítások formájában kellő mértékben figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően.

(36)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően a dömpingkülönbözet megállapítására a terméktípusonkénti, fentiek szerint meghatározott rendes érték súlyozott átlagának és a terméktípusonkénti, fentiek szerint meghatározott exportár súlyozott átlagának összehasonlítása alapján került sor.

(37)

A nem együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetének megállapítása céljából először az együttműködés hiányának mértékét állapították meg. E célból az együttműködő exportáló gyártók által jelentett, a Közösségbe irányuló exportmennyiséget az Eurostat megfelelő behozatali statisztikáival hasonlították össze.

(38)

Mivel az USA és Tajvan nagymértékben együttműködött (gyakorlatilag 100 %) – illetve mivel nem volt alap azt feltételezni, hogy ezen országok bármely exportáló gyártója szándékosan nem működött volna együtt –, helyénvalónak tűnt, hogy a maradék dömpingkülönbözetet minden nem együttműködő exportáló gyártó esetében, valamennyi érintett országban az együttműködő exportálókra kivetett legmagasabb dömpingkülönbözet szintjében állapítsák meg.

(39)

Kína esetében az országos szintre vetített együttműködés szintén nagyon magas volt (több, mint 85 %). Kína esetében az egész országra vonatkozó dömpingkülönbözet megállapítására szolgáló speciális módszert a továbbiakban részletezzük.

(40)

A hasonló termék belföldi értékesítésének teljes mennyisége mindkét együttműködő exportáló gyártó esetében, a fenti (21) preambulumbekezdésben meghatározottaknak megfelelően reprezentatív volt. Valamennyi terméktípus esetében a rendes értéket az USA-beli független fogyasztók által fizetett vagy fizetendő árak alapján állapították meg – a (25) és a (26) preambulumbekezdésben szereplők szerint –, hiszen ezek az értékesítések minden esetben az összes értékesítésnek legalább 10 %-át jelképezik.

(41)

Az egyik együttműködő exportáló gyártó exportja közvetlenül a közösségi független fogyasztókhoz irányult. Az exportár ezért – ezen exportáló esetében – az érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapult, az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban.

(42)

A másik exportőr esetében valamennyi értékesítés egy svájci kapcsolódó kereskedelmi társaságon keresztül zajlott. Ezért az exportárat a (33) preambulumbekezdésben írtaknak megfelelően állapították meg.

(43)

Az USA-beli exportáló gyártónak a svájci kapcsolódó társaságán keresztül a Közösségbe irányuló exportértékesítés jelentős része egy kapcsolódó társaság részére történt, amely az érintett terméket nyersanyagként használta fel egy olyan másik termék gyártásához, amely az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében nem minősül hasonló terméknek.

(44)

Tekintettel arra, hogy az exportáló gyártó és annak kapcsolódó közösségi társasága között, a svájci kapcsolódó kereskedelmi társaságon keresztül zajló tranzakciók árait megállapítottan a három társaság közötti kapcsolat nagymértékben befolyásolta, ezekre az árakra nem lehet hagyatkozni a vonatkozó tranzakciók exportárának megállapítása során.

(45)

Tekintettel arra, hogy nem lehetett az exportárat a kapcsolódó társaságnak a független vevőkkel szembeni viszonteladási árai alapján megállapítani, hiszen az érintett termék alapvető átalakításon megy át, annak érdekében, hogy a kapcsolódó társaság a végterméket előállíthassa, a saját felhasználáshoz kötődő ügyleteket figyelmen kívül hagyták az exportár megállapításánál.

(46)

A rendes értéket és az exportárakat – az előbbiekben részletezettek szerint – gyártelepi alapon hasonlították össze, adott esetben az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének értelmében végzett kiigazításokkal. E kiigazítások során figyelembe vették az árengedményeket, visszatérítéseket, vámokat, szállítást, biztosítást, kezelést, rakodást és a járulékos költségeket, csomagolást, hiteleket és importvámokat.

(47)

Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i. pontjával összhangban az egyik exportáló gyártó svájci kapcsolódó kereskedőn keresztül bonyolított értékesítései esetében kiigazításokra került sor. A kiigazítást a svájci kapcsolódó kereskedő árrése alapján végezték, de e számítások végzése során a kapcsolt kereskedő valós nyereségét nem lehetett alapul venni, hiszen az exportáló gyártó és a kapcsolódó kereskedő közötti kapcsolat jelentős hatással volt a transzferárra. Hasonló tevékenységet végző együttműködő nem kapcsolódó társaságoktól származó információ hiányában a kereskedelmi árrést a vizsgálati időszak alatt a kapcsolódó társaság által viselt eladási, általános és adminisztratív költségek, valamint ésszerű haszonkulcs – amelyet jelen esetben 5 %–ban állapítottak meg – összegeként számították ki.

(48)

Az egyik USA-beli exportáló gyártó kérelmezte az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének d) pontja alapján a kereskedelmi szint kiigazítását, tekintettel arra, hogy állítása szerint a belföldi értékesítéseit állítólagosan nem lehet összehasonlítani az exportértékesítéseivel, hiszen a belföldi piacon olyan vásárlói is vannak, amelyek számára más funkciókat tulajdonít. A vizsgálat megállapította, hogy a kérelem megalapozatlan abban a tekintetben, hogy a társaság nem szolgáltatott megfelelő bizonyítékot arra a funkciók között lévő feltételezett különbségekre. Ezen túlmenően pedig a hivatkozott kategóriák közötti feltételezett árbeli különbségek nem bizonyultak konzisztensnek a terméktípusok szerint. Ezért a kérelmet elutasították.

(49)

Mivel az együttműködés mértéke magas volt, illetve mivel nem volt alap azt feltételezni, hogy ezen országok bármely exportáló gyártója szándékosan nem működött együtt, a többi USA-beli exportálóra alkalmazandó maradványkülönbözet nagyságát a legnagyobb maradványkülönbözetet alkalmazó együttműködő exportáló gyártóéval egy szinten állapították meg.

(50)

A dömpingkülönbözetek a vám megfizetése előtti CIF közösségi határparitásos ár százalékában kifejezve a következők:

(51)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően a Kínából származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatokban a rendes értéket a 2. cikk (1)–(6) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani azon gyártók esetében, amelyek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételeknek megfelelnek.

(52)

Röviden és kizárólag tájékoztatás céljából az alábbiakban szerepel a PGE-re vonatkozó követelmények összefoglalása:

(53)

Hat exportáló gyártó kért piacgazdasági elbírálást az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján, és töltötte ki a megadott határidőn belül az exportáló gyártók PGE iránti kérelmét tartalmazó igénylőlapot. E társaságok telephelyén a Bizottság megvizsgálta és ellenőrizte a PGE iránti kérelmekben előterjesztett és az általa szükségesnek tartott valamennyi információt. A vizsgálat kiderítette, hogy csak három exportáló gyártó részesülhet PGE-ben, ám a másik három exportáló gyártó kérelmét el kellett utasítani. Meg kell jegyezni azonban, hogy a három PGE-t elnyerő exportáló gyártó egyike esetében e döntést a még jelenleg teljesen nem ellenőrzött kései információk további vizsgálata előzi meg, az alábbiak szerint. Ez az információ, amennyiben a további vizsgálat megerősíti, jelentős változást okozhat a társaság számára a PGE-t biztosító döntés alapjául szolgáló tényekben, hiszen az hatással lehet az 1. kritérium teljesítésére. A következő táblázat összefoglalja a meghatározásokat azon három társaságra vonatkozóan, amelyek esetében az előbbiekben említett öt kritérium hiányában a PGE-t nem adták meg:

(54)

Az 1., 2. és a 3. társaság esetében a vizsgálat bizonyította, hogy nem feleltek meg az előbbiekben említett 1., 2. és 3. kritériumnak.

(55)

Azaz egyik társaság sem tudta bizonyítani, hogy üzleti döntéseit piaci jelzések alapján és jelentős állami beavatkozás nélkül hozza meg.

(56)

Az 1. társaság esetében megállapították, hogy az igazgatótanács igazgatói, beleértve az elnököt is – akinek a társaság jelentős része a tulajdonában van – továbbra is ugyanazok, mint a privatizációt megelőzően, és az állam nevezte ki őket. Megállapították róluk továbbá, hogy a kommunista párt tagjai. A társaság nem tudta bizonyítani továbbá, hogy a privatizáció folyamán is fizetett osztalékot. A 2. társaság esetében – amelyet az állami társaságként hoztak létre, majd privatizáltak 2000-ben – a vizsgálat feltárta, hogy a vezető tisztségviselők közül három a privatizációt megelőzően is azonos beosztásban volt, ők folytatták a privatizációt és a társaság fő döntéshozó szerveit még mindig irányítják. A három emberről megállapították továbbá, hogy a kommunista párt tagjai. Ezeken túlmenően a 2. társaságról kiderült, hogy hamis tájékoztatást adott a részvényei tulajdoni állapotáról és a privatizációról, ezzel próbálva elfedni a jelentős állami beavatkozást. A 3. társaság esetében pedig okkal lehetett feltételezni, hogy a társaság alapítására használt tőke a társaság jelenlegi elnöke által irányított, a falu tulajdonában illetve közös tulajdonban lévő társaságoktól származik, és a társaság nem tudta megmagyarázni és bizonyítani, hogy honnan származik a tőke.

(57)

Ezek mellett a három társaság könyvelése nem állt összhangban a nemzetközi számviteli standardokkal, és komoly hanyagságra utaló jeleket találtak a könyvvizsgálat során.

(58)

A korábbi, nem piacgazdasági rendszerből fennmaradtak olyan torzulások, amelyek hatással vannak mindkét társaság költségeire, különösen a megszerzett földhasználati jogok tekintetében (1. és 3. társaság), illetve a privatizáció során átruházott eszközök esetében (2. társaság).

(59)

Tekintettel a három másik együttműködő exportáló gyártóra, megállapították, hogy a társaságok megfelelnek mind az öt feltételnek.

(60)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően – amelyeknek lehetősége volt az előbbi megállapításokra észrevételeket tenni – a közösségi gazdasági ágazat állítása szerint a három exportáló gyártó közül, amelyek számára javasolták a PGE megadását, kettőnek nem kellene megadni a PGE-t (a továbbiakban: 4. társaság és 5. társaság).

(61)

A 4. társaságról azt feltételezik, hogy állami beavatkozás érvényesül az irányításában és a pénzügyeiben.

(62)

Az 5. társaság pedig a közösségi gazdasági ágazat szerint kevesebb munkavállalót ismert be, mint amennyivel valójában rendelkezik, illetve megkérdőjelezhető az alaptőke nagysága. Megkérdőjelezték a kapcsolódó társaság által elszenvedett veszteségeket is.

(63)

A 4. társaság esetében még nem lehetett megállapítani, hogy a feltételezések elegendők-e a PGE megtagadásához. Mivel a feltételezéseket komolynak tartják, jelenleg bizonytalan a feltételezések bizonyítékaként szolgáló tények megítélése. A társaság által benyújtott információk további vizsgálatára, valamint további vizsgálatok végzésére is szükség van a végleges döntés meghozatala előtt. Az adott körülmények között – hogy ne csorbuljon az érdekelt felek védelemhez való joga –, ezért helyénvalónak tűnt, hogy a 4. társaság a PGE-t megkapja a dolgok jelenlegi állása szerint, és ezzel párhuzamosan továbbfolytatni a PGE-re vonatkozó kérelmének kivizsgálását.

(64)

Az 5. társasággal kapcsolatos feltételezések pedig pusztán találgatásoknak bizonyultak. A Bizottság igazolta az ezen exportáló gyártó által benyújtott információkat, és megállapította, hogy a feltételezések nem voltak kellően bizonyítottak. A Bizottság azonban továbbra is fenntartja az e társasággal kapcsolatban tett megállapításait.

(65)

A Bizottság megállapításainak közzétételét követően mind a három társaság – amely nem kapott PGE-t – benyújtott álláspontja szerint a vizsgálat eredménye nem helyes, és megfeleltek a PGE mind az öt kritériumának és ezért meg kellett volna kapniuk a PGE-t.

(66)

Az 1. társaság állítása szerint benyújtotta a Bizottsághoz a részvények készpénzzel történt kifizetését igazoló bizonyítékokat, továbbá tagadta, hogy az állam befolyásolná a döntéshozatali folyamatokat. Állítása szerint számláit a nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően vezette, és a földhasználati jogok ellenértéke a piaci értéknek megfelelő volt.

(67)

A 2. társaság vitatta, hogy a felső vezetése tagjainak kommunista pártbeli tagsága egyet jelent azzal, hogy az állam befolyásolja a döntéshozatali folyamatokat, és úgy nyilatkozott, hogy korábban benyújtott a részvények megfizetését a privatizáció során igazoló bizonyítékokat. A társaság állítása szerint a nemzetközi számviteli standardok néhányának megsértése ellenére könyvelése megfelelt a kínai számviteli szabályoknak.

(68)

A 3. társaság nyilatkozata szerint a társaság alapításához szükséges tőke az ugyanazon részvényes tulajdonában álló más társaságokból származik, hogy a könyvelése a nemzetközi számviteli standardoknak megfelelt, és hogy a földhasználati jogért fizetett ár hasonló volt az azonos területen tevékenykedő többi társaságához és piaci áron volt számítva.

(69)

E megjegyzéseket a Bizottság megfontolás tárgyává tette. A PGE iránti kérelem elutasításának tényét azonban nem változtatták meg.

(70)

Valójában az 1. társaság pusztán csak állítani tudta, hogy a számlakivonatok használata nem elterjedt Kínában, de nem tudta semmilyen bizonyítékkal alátámasztani, hogy a privatizáció során a részvényekért valóban fizettek is. A társaság nem vitatta sem azt a tényt, hogy a társaság vezetői szerkezete megegyezik a privatizáció előtti szerkezettel, sem azt, hogy az elnöke a kommunista pár tagja. Azt a tényt sem vitatta, hogy a fő részvényesek nem képviseltették magukat az igazgatótanácsban. Ezt tehát megállapította a Bizottság, hogy a társaság nem megfelelően bizonyította, hogy nem érvényesül rá jelentős állami beavatkozás.

(71)

Ezen túlmenően pedig semmilyen új elemet nem vezettek elő, hogy azzal cáfolják a megállapítást, illetve alátámasszák az állításuknak, miszerint a könyvelés megfelelt a nemzetközi számviteli standardoknak, továbbá, hogy a földhasználati jogok költsége a piaci feltételeknek megfelelt.

(72)

A 2. társaság vitatta a Bizottság következtetését, de nem cáfolta a következtetés alapjául szolgáló tényeket. A társaság állítása szerint elegendő alátámasztó bizonyítékot szolgáltatott a privatizáció, illetve a részvények kifizetése tekintetében, de nem válaszol arra a tényre, hogy e dokumentumok hamisak, ahogy azt az ügyvezető igazgató az ellenőrző látogatás során beismerte. A társaság megerősítette azt is, hogy a fő vezetői pozíciókat a kommunista párt tagjai töltik be.

(73)

Ezen túlmenően semmilyen új tényre nem derült fény, amely szerint a könyvelés a nemzetközi számlavezetési szabályoknak valójában megfelel, a társaság nyilatkozata csak arra szorítkozott, hogy azok a kínai számviteli standardoknak megfelelnek.

(74)

A 3. társaság esetében pedig a Bizottság továbbra is megkérdőjelezi a társaság alaptőkéjének eredetét. A 3. társaság valójában csak annyit állított, hogy a tőke a 3. társaság elnökének tulajdonába tartozó kapcsolódó társaságoktól származik, kölcsönök formájában, amelyeket néhány hónapon belül visszafizettek. Ezen állítások nemcsak ellentmondanak a társaság területén tett ellenőrző látogatás során a 3. társaság képviselői által tett nyilatkozatoknak – ahol a vizsgálat céljára semmilyen dokumentált bizonyítékot nem tettek hozzáférhetővé –, hanem egyértelműen hiányosak is, hiszen nem szerepel bennük semmilyen utalás arra, hogy a kölcsönök visszafizetésére használt tőke honnan származott.

(75)

A társaság ismételten azt állította, hogy könyvelése megfelelt a nemzetközi számviteli standardoknak, és hogy a vizsgálat során feltárt ellentmondások valójában összeegyeztethetők. De a feltételezett összeegyeztetés érdekében csak részleges információval szolgált, amely a feltárt eltéréseknek csak igen kis részét magyarázta meg. Ezt az információt azonban csak a vizsgálat lezárását követően nyújtotta, továbbá olyan késői szakaszban, amikor már gyakorlatilag kivihetetlen annak ellenőrzése. Ezen túlmenően a társaság azt sem bizonyította, hogy a földhasználati jog alacsony ára valójában megegyezett a piaci árral.

(76)

Ezen az alapon három exportáló gyártó részesült PGE-ben:

(77)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján az említett cikk hatálya alá tartozó országok vonatkozásában adott esetben országos vámot kell megállapítani, kivéve azokat az eseteket, amikor a társaságok bizonyítani tudják, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott valamennyi követelménynek megfelelnek, és ezért egyéni elbánásban részesülnek.

(78)

A PGE-ben nem részesíthető exportáló gyártók egyéni elbánást is kértek arra az esetre, ha nem kapják meg a piacgazdasági elbánást biztosító státust. A társaságok egyéni elbánás iránti kérelmét azonban szintén elutasították, mivel a társaság nem teljesítette a 9. cikk (5) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételt, azaz, hogy az exportárakat és exportmennyiségeket, valamint az értékesítési feltételeket szabadon határozzák meg, illetve, hogy az állami beavatkozás nem olyan mértékű, amely lehetővé teszi az intézkedések kijátszását olyan esetben, ha egyedi exportőrökre eltérő vámtételeket határoznak meg.

(79)

A hasonló termék belföldi értékesítésének teljes mennyisége a három PGE-ben részesülő együttműködő exportáló gyártó esetében, a fenti (21) preambulumbekezdésben meghatározottaknak megfelelően reprezentatív volt. A terméktípusok egy része esetében a rendes érték a független kínai fogyasztók által a rendes kereskedelmi forgalomban fizetett vagy fizetendő árakon alapult, a (25) és (26) preambulumbekezdésben foglaltak szerint, azon terméktípusok esetében pedig, amelyeknél a belföldi értékesítés nem volt elegendő ahhoz, hogy reprezentatívnak minősüljön, vagy nem a rendes kereskedelmi forgalomban zajlott, a rendes értéket a (27)–(30) preambulumbekezdésben meghatározottaknak megfelelően számították ki.

(80)

Amennyiben a rendes értéket számítással kell képezni, a (29) és (30) preambulumbekezdésben említett eladási, általános és adminisztratív költségeket, illetve a profit haszonkulcsát az exportáló gyártónak a hazai piacon a hasonló termék rendes kereskedelmi forgalomban végzett hazai értékesítésein meglévő tényleges eladási, általános és adminisztratív költségei, illetve profitja alapján állapították meg az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdésének első albekezdése szerint.

(81)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően a PGE-ben nem részesülő exportáló gyártók esetében a rendes értéket az analóg országban alkalmazott belföldi árak vagy a számtanilag képzett rendes érték alapján kell meghatározni.

(82)

A vizsgálat megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte abbéli szándékát, hogy a rendes érték meghatározásához Japánt kívánja felhasználni megfelelő analóg országként, és felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg ezzel kapcsolatos észrevételeiket. A Bizottsághoz azonban nem érkeztek észrevételek.

(83)

Minden ismert japán perszulfátot gyártóval felvették a kapcsolatot, és közülük egy vállalta az együttműködést.

(84)

Ezt követően a Bizottság az általa ismert, más országokban perszulfátot gyártókkal – nevezetesen Indiában és Törökországban – kapcsolatba lépett, és kérdőíveket küldött számukra. A megkeresett indiai társaságoktól nem érkezett válasz, de egy török gyártó válaszolt a kérdőívre.

(85)

Ezt követően a Bizottság megvizsgálta, hogy Törökország megfelelő-e analóg országnak. Arra a következtetésre jutott a Bizottság, hogy Törökország, annak ellenére, hogy csak egyetlen érintett terméket gyártóval rendelkezik, de nyílt piaca van, alacsony importvámmal, és jelentős mennyiségű, harmadik országból származó importtal. A vizsgálat során nem tártak fel semmilyen olyan körülményt – mint például alapanyagok, energia drágasága –, amely alapján Törökországot ne vehetnék alapul a rendes érték megállapításához.

(86)

Az együttműködő törökországi gyártó válaszában szereplő adatokat a helyszíni vizsgálat során ellenőrizték, és azok megbízható információnak bizonyultak, amely alapján a rendes értéket meg lehet állapítani.

(87)

Ezért a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy Törökország megfelelő analóg ország az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésével összhangban.

(88)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően a PGE-ben nem részesülő exportáló gyártók esetében a rendes érték meghatározása az analóg ország gyártójától kapott ellenőrzött információ alapján történt, azaz a fenti módszer szerint a török piacon az összehasonlítható terméktípusok után fizetett vagy fizetendő árak alapján.

(89)

Tekintettel arra, hogy a belföldi piacon a nem kapcsolódó fogyasztók számára végzett értékesítések reprezentatívak és összességében nyereségesek voltak, a rendes értéket a (25) és (26) preambulumbekezdésben meghatározott, rendes kereskedelmi forgalomban a török piacon az összehasonlítható terméktípusokért fizetett vagy fizetendő árak alapján állapították meg.

(90)

Mindegyik együttműködő exportáló gyártó végzett Közösségbe irányuló exportértékesítést független vásárlók számára közvetlenül; vagy Kínában, Hongkongban, vagy a Közösségben található kapcsolódó vagy nem kapcsolódó társaságokon keresztül.

(91)

Mivel az érintett terméket közvetlenül exportálták független közösségi fogyasztóknak, az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdése szerint az exportárakat az érintett termék után ténylegesen kifizetett vagy fizetendő árak alapján állapították meg.

(92)

A közösségbeli kapcsolódó társaságokon keresztül történő értékesítésekre vonatkozóan az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésével összhangban számtanilag képzett exportárakat állapított meg a Bizottság. A közösségen kívüli kapcsolódó társaságokon keresztül történő értékesítésekre vonatkozóan a (32) preambulumbekezdéssel összhangban számtanilag képzett exportárakat állapított meg a Bizottság.

(93)

Adott esetben a szállítási és biztosítási, a kezelési és járulékos költségek, a csomagolás, a hitel- és bankköltség, valamint jutalékok tekintetében elvégezték a megfelelő kiigazításokat az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésével összhangban minden olyan esetben, amikor azokat ésszerűnek, helyesnek és igazolt bizonyítékokkal alátámasztottnak ítélték.

(94)

A kapcsolódó társaságokon keresztül lebonyolított értékesítések tekintetében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja értelmében kiigazításra került sor, mivel e társaságokról a Bizottság megállapította, hogy hasonló feladatokat látnak el, mint a jutalékért dolgozó ügynökök. E tekintetben a kapcsolódó társaság által ismertetett értékesítési, általános és igazgatási költségek eloszlása megbízhatónak bizonyult, és ezt a kiigazítást az értékesítési, általános és igazgatási költségek, valamint 5 %-os haszonkulcs alapján állapították meg, amely együttműködő, nem kapcsolódó közösségi importőröktől vagy kereskedőktől származó alkalmazható adatok hiányában ésszerű haszonkulcsnak tűnt.

(95)

A rendes érték és az exportár összehasonlítása alapján megállapítható, hogy a három exportőr közül kettő esetében a dömpingkülönbözet kevesebb, mint 2 %, azaz de minimis. A dömpingkülönbözetek a vám megfizetése előtti CIF közösségi határparitásos ár százalékában kifejezve így a következők:

(96)

Kína összes többi exportőrére alkalmazandó, az egész országra vonatkozó dömpingkülönbözet kiszámítása érdekében – tekintettel az előbbiekben ismertetett nagymértékű együttműködésre – a három, PGE-ben nem részesülő együttműködő exportőr súlyozott exportárait gyártelepi alapon hasonlították össze az analóg ország adatai alapján számított normál értékkel.

(97)

Ezen az alapon a dömping egész országra vonatkozó szintjét ideiglenesen a vámfizetés nélküli, közösségi határparitáson számított CIF ár 102,7 %-ában állapították meg.

(98)

A hasonló termék belföldi értékesítésének teljes volumene az egyetlen együttműködő exportáló gyártó esetében, a fenti (21) preambulumbekezdésben meghatározottaknak megfelelően reprezentatív volt. Valamennyi terméktípus esetében a rendes értéket a tajvani független vásárlók által fizetett vagy fizetendő árak alapján állapították meg – a (25) és a (26) preambulumbekezdésben szereplők szerint –, hiszen ezek az értékesítések minden esetben az összes értékesítés volumenének legalább 10 %-át képezik.

(99)

Az egyetlen együttműködő exportáló gyártó közvetlenül a független közösségi fogyasztók számára exportált. Az exportár ezért az érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapult, az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban.

(100)

A rendes értéket és az exportárakat – az előbbiekben részletezettek szerint – gyártelepi alapon hasonlították össze, adott esetben az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének értelmében végzett kiigazításokkal. Kiigazításokat végeztek az árengedmények, visszatérítések, szállítás, biztosítás, kezelés, rakodás és a járulékos költségek, csomagolás, hitelek során felmerülő költségek tekintetében.

(101)

Az együttműködő exportáló gyártó kérelmezte a kereskedelmi szint kiigazítását, tekintettel arra, hogy az ő egyes belföldi értékesítéseit feltételesen állapították meg, és hogy egy bizonyos kereskedelmi szinten történtek, de ez nem felel meg az ő exportértékesítéseinek. A vizsgálat folyamán megállapították, hogy az egy fő belföldi fogyasztóra megállapított kereskedelmi szint hibás, amely komoly kétségeket ébreszt az adott kereskedelmi szint kiigazításának alátámasztására benyújtott fogyasztói csoportosítás megbízhatóságában. A vizsgálati időszak során a hivatkozott kategóriák közötti feltételezett árbeli különbségek nem bizonyultak konzisztensnek a terméktípusok szerint, ennek következtében a kérelmet el kellett utasítani.

(102)

Az együttműködő exportáló gyártó a jutalékokban jelentkező eltérések miatt kiigazítást tartott szükségesnek, különösen a tajvani piacon végzett értékesítésekért egy tajvani ügynöknek fizetett jutalékok tekintetében. A vizsgálat során megállapította a Bizottság, hogy az exportáló gyártó által benyújtott információk alapján az ügynök hasonló tevékenységet végzett, mint az exportáló gyártó értékesítési részlege az exportok vonatkozásában. Bár bebizonyosodott, hogy az adott ügynök számára ténylegesen díjat fizettek, de erről nem állítható, hogy a belföldi és az exportárak összehasonlíthatóságát befolyásolta volna. Ennek alapján a kérelmet elutasították, hiszen az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésében első albekezdésében meghatározott feltételeknek nem felelt meg.

(103)

Az exportáló gyártó továbbá a belföldi értékesítései során felmerült szállítási költségek kiigazítását is kérte. A társaság azonban nem tudta kellően megalapozni kérelmét, illetve a benyújtott dokumentumok részben félrevezetők voltak. Ezt követően a társaságot tájékoztatták arról, hogy az alaprendelet 18. cikke értelmében rá a részleges együttműködés szabályai vonatkoznak. A benyújtott dokumentumok nem megfelelő ismertetése hiányában a dömping számítása során a belföldi piacon megjelenő szállítási költségekről rendelkezésre álló tényekre hagyatkozott a Bizottság. A kiigazításokat a fuvarozást végző ügynököktől származó számlákkal igazolható összegek alapján végezték.

(104)

Mivel az együttműködés mértéke magas volt, illetve mivel nem volt alap azt feltételezni, hogy ezen országok bármely exportáló gyártója szándékosan nem működött együtt, a többi tajvani exportálóra alkalmazandó maradványkülönbözet nagyságát a Bizottság az együttműködő exportáló gyártóéval egy szinten állapította meg.

(105)

A dömpingkülönbözetek a vám megfizetése előtti CIF közösségi határparitásos ár százalékában kifejezve a következők:

(106)

A Közösségben a hasonló terméket két Németországban található gyártó gyártja, amelyek nevében a panaszt benyújtották, illetve amelyek együttműködtek a vizsgálatban. A vizsgálati időszakban az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésében foglaltak szerinti közösségi gyártás 100 %-át – amely gyártás 24 000 és 29 000 tonna közötti mennyiségtartományban volt – nyújtotta a két gyártó. Továbbá a két gyártóról megállapítható, hogy az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének és 5. cikke (4) bekezdésének értelmében ők alkotják a közösségi gazdasági ágazatot. Az egyik exportáló gyártó felvetette, hogy a közösségi gyártók egyike a vizsgálati időszak alatt Kínából importálta az érintett terméket, és ezért ki kell őt zárni a közösségi gazdasági ágazat fogalmából. Azonban – amint ez az alábbi, (151) preambulumbekezdésben is szerepel – az import szintje alacsony volt, és csak globális fogyasztók megtartása érdekében került rá sor. Tekintettel ezen kívül arra, hogy az átlagos viszonteladási ár lényegesen magasabb volt, mint a kínai behozatal ára, a Bizottság úgy véli, hogy e közösségi gyártó behozatala inkább a dömping elleni védekezés egy részét képezte, mintsem önmagának okozott kár. Ezért az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a két közösségi gyártót tekinti a Bizottság a közösségi gazdasági ágazatnak.

(107)

A közösségi fogyasztást a közösségi piacon a két közösségi gyártó, az érintett országból érkező, valamint a vonatkozó KN-kód alatt érkező, egyéb harmadik országokból származó behozatalok értékesítési volumene alapján állapították meg az Eurostat adatai alapján, Tajvan és az USA esetében pedig valós, ellenőrzött adatok alapján. Kína esetében az együttműködő kínai exportáló gyártó által bejelentett behozatal volumene nem foglalta magában a Kínából származó teljes behozatalt. Erre tekintettel a Kínából származó import esetében úgy tűnt legmegfelelőbbnek, hogy a közösségi fogyasztás meghatározására az Eurostat adatai a legmegbízhatóbb információforrások.

(108)

Amint azt a fenti (13) preambulumbekezdés is említi, az érintett termék jelenleg a 2833 40 00 és ex 2842 90 80 KN-kódok alatt szerepel. Az ex 2842 90 80 KN-kódra vonatkozó Eurostat-adatok szerint egy adott típusú perszulfát (monoperszulfát), amelyet főként az USA-ból importálnak, valamint más termékeket, például szervetlen savak sóit, vagy peroxosavakat, amelyek nem tartoznak az érintett termék körébe. Ebből a szélesebb körű termékkategóriából lehetetlen volt csak a perszulfátokra vonatkozó adatokat kiszűrni, ezért a Bizottság úgy vélte, hogy az adott KN-kódra vonatkozó, Eurostattól származó importadatok nem tükröznék híven a valós helyzetet, és ezért nem használta fel azokat. De az USA és Tajvan esetében – a (8) preambulumbekezdésben foglaltak szerint – tényleges, igazolt importadatokat alkalmazott a Bizottság.

(109)

A fenti adatok alapján megállapítást nyert, hogy a figyelembe vett időszak folyamán a fogyasztás 7 %-kal nőtt.

1.   táblázat

Fogyasztás az EU-ban (volumen)

(110)

A Bizottság megvizsgálta, hogy a Kínából, Tajvanról vagy az USA-ból származó perszulfátok behozatalát az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésével összhangban lehet-e összesítve értékelni.

(111)

A mindegyik érintett országra vonatkozóan megállapított dömpingkülönbözet az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdésében megállapított de minimis küszöbérték felett volt, és az egyes országokból származó behozatal volumene nem elhanyagolható az alaprendelet 5. cikke (7) bekezdésének értelmében, azaz piaci részesedésük a vizsgálati időszak idején eléri a 14,9 %-ot, az 5,9 %-ot, illetve a 9,3 %-ot. A (95) preambulumbekezdésben említettek szerint két kínai exportáló gyártó esetében a megállapított dömpingkülönbözet a de minimis küszöbérték alatt volt. Ennélfogva e társaság behozatalát nem vették figyelembe.

(112)

A versenyfeltételeket illetően a vizsgálat megállapította – ahogy az a fenti (18) preambulumbekezdésben is szerepel –, hogy az érintett országokból importált, illetve a közösségi gazdasági ágazat által gyártott perszulfát összes alapvető fizikai és műszaki jellemzőikben megegyeznek. Egyrészt az ezekből az országokból származó perszulfátokat, másrészt a Közösségben gyártott és értékesített perszulfátokat értékesítették hasonló csatornákon és hasonló kereskedelmi feltételek mellett; így versenyezve egymással. Megállapítást nyert továbbá, hogy a kínai, tajvani és az USA-beli exportárak a figyelembe vett időszak során hasonló tendenciát mutattak, és jelentős mértékben leszorították a közösségi árakat.

(113)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen úgy tekinti, hogy teljesült valamennyi, az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében megállapított feltétel, és hogy az érintett országokból származó behozatalt összesítve kell megvizsgálni.

(114)

Az érintett országokból érkező behozatal 2003 és a vizsgálati időszak között 43 %–kal növekedett. Míg 2003-ban az import 8 778 tonna volt 2003-ban, a vizsgálati időszak során elérte a 12 593 tonnát. A növekedés különösen jelentős volt 2003 és 2004 között, elérte a 31 %-ot.

2.   táblázat

Behozatal az érintett országokból

(115)

Az érintett országok piaci részesedése 2003 és a vizsgálati időszak között 22,6 %-ról 30,2 %-ra nőtt, azaz 7,6 százalékpontot. Az emelkedés 2003 és 2004 között volt különösen hangsúlyos, 4,8 százalékpontot emelkedett.

3.   táblázat

Az érintett országok piaci részesedése

(116)

2003 és a vizsgálati időszak között az érintett országokból érkező behozatalok ára 12 %-kal csökkent. Így a 2003-as 946 euro/tonna árról vizsgálati időszak idejére 828 euro/tonna árra csökkent.

4.   táblázat

Az érintett behozatal árai

(117)

Az áralákínálás meghatározása céljából a Bizottság elemezte a vizsgálati időszakra vonatkozó adatokat. A közösségi gazdasági ágazat vonatkozó eladási árai az engedmények és a visszatérítések levonása utáni nettó árak voltak. Ahol szükséges volt, a Bizottság ezeket az árakat gyártelepi szintre igazította, vagyis nem számította bele a Közösségen belüli fuvardíjakat. Az érintett országok behozatali árai is engedmények és a visszatérítések levonása utáni nettó árak voltak, szükség esetén CIF közösségi határparitásra kiigazítva.

(118)

A közösségi gazdasági ágazat eladási árait és az érintett országok behozatali árait ugyanazon a kereskedelmi szinten, nevezetesen a közösségi piacon belüli független vásárlók szintjén hasonlították össze.

(119)

A vizsgálati időszak alatt az alákínálási különbözetek súlyozott átlaga a közösségi gazdasági ágazat eladási árának százalékában kifejezve a tajvani exportőröknél 30,2 %, kínaiaknál 30,3 %, az USA-belieké pedig 7,4 % volt. A teljes alákínálási különbözetek súlyozott átlaga mindegyik országra nézve 22,7 % volt a vizsgálati időszak alatt.

(120)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően a figyelembe vett időszak folyamán a dömpingelt behozatalok közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata a gazdasági ágazat helyzete szempontjából valamennyi jelentős gazdasági tényező és mutató értékelését magában foglalta. A bizalmas információk védelme érdekében, és mivel az elemzés csak egyetlen társaságra vonatkozik, a Bizottság a legtöbb mutatót indexált formában vagy tartományok megadásával közli.

(121)

A közösségi gazdasági ágazat gyártási volumenének alakulása a 2003 és a vizsgálati időszak között egyértelműen negatív tendenciát mutatott. Míg 2003 és 2004 között a gyártás volumene állandó volt, majd hirtelen 10 %-kal csökkent 2005-ben és ez a tendencia a vizsgálati időszak alatt is folytatódott. Bár a kapacitáskihasználás a vizsgálati időszak alatt 70 %-os volt, a közösségi gazdasági ágazat gyártása összességében 14 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban.

(122)

2003 és a vizsgálati időszak között a gyártási kapacitás változatlan maradt.

(123)

A következő táblázat a közösségi gazdasági ágazat teljesítményét mutatja a független közösségi vásárlóknak történő értékesítéseik vonatkozásában.

6.   táblázat

Értékesítési volumen, piaci részesedés és átlagos egységárak a Közösségben

(124)

A közösségi gazdasági ágazat értékesítéseinek mennyisége a figyelembe vett időszakban fokozatosan több mint 10 %-kal csökkent. Ennek értékelésekor figyelembe kell venni, hogy ezzel párhuzamosan az EK fogyasztása viszont nőtt.

(125)

Összességében 2003 és a vizsgálati időszak között a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése fokozatosan 11 százalékponttal csökkent. A csökkenés főként 2003 és 2004 között volt jelentős, 7,6 százalékpontos. Az értékesítési mennyiség és a piaci részesedés növekedését a közösségi fogyasztás alakulásának – amely a figyelembe vett időszakban 7 %-kal emelkedett –, valamint a figyelembe vett időszak során az érintett országokból érkező megnövekedett behozatal fényében kell szemlélni. Ezen időszakban pedig a közösségi gazdasági ágazat egységárai 5 %-kal nőttek. Míg a kapacitás változatlan maradt, a gyártás volumene csökkent, és ezáltal az egységre jutó gyári költségek magasabbak lettek.

(126)

A közösségi gazdasági ágazat értékesítési egységára a figyelembe vett időszakban fokozatosan több mint 8 %-kal csökkent. Ez az árban jelentkező csökkenés bizonyítja, hogy a közösségi gazdasági ágazat nem tudta a költségek általános növekedését a fogyasztókra hárítani. Sőt, ezzel ellenkezőleg, a közösségi gazdasági ágazat kénytelen volt csökkenteni az árait, hogy ne veszítsen több ügyfelet, illetve megrendelést.

(127)

Az alábbi számadatok az egyes időszakok végén rendelkezésre álló árukészletek mennyiségét mutatják.

7.   táblázat

Készletek

(128)

A vizsgálat megállapította, hogy a készleteket nem játszanak szerepet a kár bekövetkezésében, hiszen a gyártás nagy részét csak megrendelésre végzik. Ezért a készletek változása csak tájékoztató jelleggel szerepel. A készletek mennyisége összességében viszonylag állandó maradt. 2003 és 2004 között 17 %-kal csökkent, majd 2005 végéig 41 %-kal nőtt, ezt követően újra csökkent, 21 %-kal, csaknem elérve ismét a 2003-as szintet.

(129)

2003 és a vizsgálati időszak között a hasonló termék gyártására fordított beruházások értéke 45 %-kal csökkent. A 2003 és 2004 között bekövetkezett jelentős, 79 %-os csökkenést követően 2004-ben ezen az alacsony szinten maradt. A vizsgálati időszak folyamán a beruházások értéke 27 %-kal növekedett, de 2003-hoz képest továbbra is alacsony szinten maradt. A vizsgálat során megállapították, hogy az épületekbe, növényekbe és gépekbe való beruházás célja elsősorban a gyártási kapacitás fenntartása volt. A fent említett alacsony kapacitáskihasználást figyelembe véve a beruházásokra egyetlen esetben sem az általános gyártási kapacitás növelése céljából került sor.

(130)

A vizsgálat feltárta, hogy a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi teljesítménye romlott, de azt nem, hogy a közösségi ágazat tőkeemelési képessége a figyelembe vett időszakban komolyabb mértékben változott volna.

(131)

Az értékesítések volumenében bekövetkezett csökkenés párban a csökkenő értékesítési árakkal 2003 és a vizsgálati időszak között jelentős hatást gyakorolt a közösségi gazdasági ágazat által elért jövedelmezőséget, azaz 15,5 %-kal csökkent 2003 és a vizsgálati időszak között. A csökkenés különösen 2004–2005 között volt hangsúlyos, amikor a jövedelmezőség több, mint 10 százalékponttal csökkent. A teljes befektetések megtérülésének számítása során a hasonló termék adózás előtti nettó nyereségét az állóeszközök nettó könyvelésben szereplő értékének arányában fejezték ki, a hasonló termékekre elosztva. Ez az indikátor is a jövedelmezőséghez hasonló változásokat mutat, azaz jelentősen csökkent a figyelembe vett időszak alatt, különösen jelentősen pedig 2004 és 2005 között, ahol a beruházások megtérülése 17 százalékponttal esett. A közösségi gazdasági ágazat pénzforgalmában is hasonló negatív változások mutatkoztak, melynek révén a vizsgálati időszakban a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi helyzetében összességében drámai hanyatlás következett be.

(132)

A közösségi gazdasági ágazat által foglalkoztatottak száma összességében 13 %-kal csökkent, részben a figyelembe vett időszak kezdetén végzett szerkezetátalakításból kifolyólag. Így – bár összességében a foglalkoztatási költségek jelentősen csökkentek – az átlagkereset változatlan maradt. A foglalkoztatás terén bekövetkezett csökkenés hasonló volt a gyártásban bekövetkezett csökkenéshez. Ennek következményeként sikerült a közösségi gazdasági ágazat termelékenységét a 2003-as szinten tartani.

(133)

A dömpingelt behozatalok mennyisége és ára figyelembevételével a tényleges dömpingkülönbözet hatása nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(134)

A Tanács 1995 decemberében végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínából származó peroxodiszulfátokra (perszulfátokra) (3). Ezeket az intézkedéseket a Tanács hatályon kívül helyezte 2002 áprilisában (4). A vizsgálat során gyűjtött adatokból úgy tűnik, hogy bár a közösségi gazdasági ágazat a korábbi dömpingelést követően helyreállt, de helyzete 2002-t követően – a dömpingellenes vámok megszűntetését és a dömpingelt behozatal közösségi piacon való ismételt megjelenését követően – jelentősen romlott.

(135)

A vizsgálat megmutatta, hogy a 7 %-os fogyasztási növekedés ellenére a közösségi gazdasági ágazat a figyelembe vett időszak alatt mind az értékesített mennyiség (–10 %), mind a piaci részesedése terén (–11 százalékpont) veszteségeket szenvedett. Tehát a figyelembe vett időszak folyamán nem növekedett.

(136)

A figyelembe vett időszak alatt az érdekelt országokból származó perszulfát dömpingelt importjának volumene jelentősen – azaz 43 %-kal – növekedett, csakúgy, mint a piaci részesedésük – 7,6 százalékponttal –, amely 30,2 %-ossá vált a Közösségben a vizsgálati időszak során. Ezzel egy időben e behozatalok ára jelentősen csökkent, a közösségi gazdasági ágazat értékesítési ára alá kínált átlagosan 22,7 %-kal.

(137)

A kármutatók elemzése rámutatott arra, hogy a közösségi gazdasági ágazat helyzete a figyelembe vett időszak alatt jelentősen romlott. Mindegyik kármutató negatív tendenciát jelez a figyelembe vett időszak folyamán. A piaci részesedés csökkenésének megállítása és a gyártás szinten tartása érdekében a közösségi gazdasági ágazatnak nem maradt más választása, mint a dömpingelt behozatal árszintjének követése, azaz 2003 és a vizsgálati időszak között az árait 8 %-kal csökkentette. Ennek eredményeképpen a figyelembe vett időszak során jelentősen visszaesett a jövedelmezőség. A közösségi gazdasági ágazat pedig nem tudta a költségek növekedését a fogyasztókra hárítani és pénzügyi helyzetük a figyelembe vett időszakban jelentősen romlott.

(138)

Az eladási volumen csökkenése azt is jelentette, hogy a közösségi gazdasági ágazat nem tudta kihasználni a perszulfát piacán mutatkozó keresletnövekedést.

(139)

A fentiek figyelembevételével átmenetileg megállapítható, hogy a közösségi gazdasági ágazat anyagi kárt szenvedett az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdése szerint.

(140)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy az Amerikai Egyesült Államokból, a Kínából, illetve Tajvanról származó érintett termék dömpingelt behozatala okozott-e olyan mértékű kárt a közösségi gazdasági ágazatnak, amely már anyagi kárnak minősül. Ezenfelül a dömpingelt behozatalon kívüli más olyan ismert tényezőket is megvizsgáltak, amelyek egyidejűleg károsíthatták a közösségi gazdasági ágazatot, annak érdekében, hogy az e tényezők által okozott károkat ne tulajdonítsák a dömpingelt behozatalnak.

(141)

Az érintett országokból érkező behozatal számottevően nőtt a megfigyelési időszak folyamán, a mennyiséget tekintve 43 %-kal, a piaci részesedés tekintetében 7,6 százalékponttal. Ezzel egy időben a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése megközelítőleg 11 százalékponttal csökkent. Az érintett országokból érkező behozatal tonnánkénti átlagos értékesítési egységára 12 %-kal csökkent, ezzel a közösségi gazdasági iparág árainak a vizsgálati időszakban átlagosan 22,7 %-kal árazott alá. Az érintett országokból érkező behozatal mennyiségének jelentős növekedése, valamint piaci részesedésük növekedése a figyelembe vett időszakban – olyan árak mellett, amelyek jóval a közösségi gazdasági ágazat árai alatt maradtak – egybeesett a közösségi gazdasági ágazat általános pénzügyi helyzetének nyilvánvaló rosszabbodásával ugyanebben az időszakban. Ez a romlás különösen az értékesítési árak, a jövedelmezőség, a beruházás megtérülése, a pénzforgalom és a foglalkoztatás szempontjából érzékelhető.

(142)

A dömpingelt import hatásairól szóló elemzésben megállapította a Bizottság, hogy az ár fontos tényezője a versenynek, hiszen a minőségbeli különbség az adott esetben nem jelentős tényező. A dömpingelt import ára jóval alatta maradt mind a közösségi gazdasági ágazat, mind pedig más harmadik országbeli exportőrök árainak.

(143)

Ezért a Bizottság ideiglenesen megállapította, hogy az érintett behozatal által gyakorolt nyomás – amelynek mennyisége és a piaci részesedése 2003-tól emelkedett, és amelyet igen alacsony és dömpingelt árak jellemeztek –, meghatározó szerepet játszott a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi helyzetének romlásában.

(144)

Az Eurostat és a vizsgálat folyamán gyűjtött információk alapján a legjelentősebb harmadik ország, amelyből perszulfátot importálnak a Közösségbe az Törökország, amelynek a vizsgálati időszak folyamán a piaci részesedése 3 % volt. A másik, bár nem jelentős, exportáló ország Japán, bár az onnan származó behozatal volumene majdnem 0 %-ot képvisel.

(145)

A Kínán, USA-n és Tajvanon kívüli harmadik országokból származó behozatal 8 %-kal csökkent, a 2003. évi 2 466 tonnáról 2 262 tonnára a vizsgálati időszak során. Ebből következően piaci részesedésük összességében a 2003. évi 6,3 %-ról 5,4 %-ra csökkent a vizsgálati időszakban.

(146)

A Törökországból származó behozatal 2003-ban 2 161 tonna volt, amely a figyelembe vett időszak alatt 42 %-kal csökkent, így a vizsgálati időszak során 1 247 tonnára csökkent, elérve a 3 %-os piaci részesedést. Bár a törökországi behozatal a közösségi gazdasági ágazat értékesítési árainál alacsonyabb áron történt, az ő korlátozott, és egyben fokozatosan csökkenő piaci részesedésük a Bizottság szerint nem volt negatív hatással a közösségi gazdasági ágazat helyzetére.

(147)

Az Eurostat statisztikái szerint a más harmadik országokból származó behozatal igen alacsony mértékű; azaz 2003-ban ez 304 tonna volt, amely a vizsgálati időszak során 1 015 tonnára növekedett. E növekedés ellenére e behozatalok mértéke közel van a de minimis korláthoz, a vizsgálati időszak során a közösségi fogyasztásnak mindösszesen 2,4 %-át tette ki. E behozatalok árai jelentősen magasabbak az érintett országokból, illetve Törökországból származó behozatalok árainál. Így az a következtetés vonható le, hogy e behozatalok nem gyakoroltak jelentős hatást a közösségi gazdasági ágazat helyzetére.

(148)

Ennélfogva ideiglenesen megállapítható, hogy a nem a Kínából, az USA-ból, illetve Tajvanról származó behozatal nem járult hozzá a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős anyagi kárhoz.

(149)

A figyelembe vett időszak alatt a közösségi gazdasági ágazat Közösségen kívülre irányuló perszulfátexportja csökkent (13 %-kal). Ehhez hasonlóan a figyelembe vett időszak alatt a közösségi gazdasági ágazat exportárai 9 %-kal csökkentek. A vizsgálati időszak során azonban ezen exportok a közösségi gazdasági ágazat kapcsolatban nem álló felek számára történő összes értékesítésének csak 6 %-át tették ki, így a Bizottság álláspontja szerint nem volt jelentős részük a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett anyagi kárban.

(150)

A (95) preambulumbekezdésben említettek szerint két exportáló gyártó esetében a megállapított dömpingkülönbözet a de minimis küszöbérték alatt volt. Ennélfogva e társaságok behozatalát a fenti kárelemzés során nem vették figyelembe. Ehelyett azt vizsgálták, hogy e behozatalok okozhattak volna-e anyagi kárt a közösségi gazdasági ágazatnak. Tekintettel azonban e behozatalok korlátozott volumenére – 6,9 %-os piaci részesedést értek el a vizsgálati időszak alatt –, a Bizottság álláspontja szerint a nem dömpingelt behozatal miatt még nem szűnik meg az okozati összefüggés a dömpingelt import és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett anyagi kár között.

(151)

Egy közösségi gyártó a Kínában lévő, kapcsolódó társaságától importálta az érintett terméket, és azt újra értékesítette a közösségi piacon. Bár a viszonteladási ára valóban a közösségi gazdasági ágazat árai alá árazott, meg kell jegyezni, hogy a Kínából származó importnak csak igen kis részét jelentette a kínai import volumene (kevesebb mint 4 %). Ezen túlmenően pedig az ilyen jellegű behozatalra csak azért került sor, hogy megtartsák globális fogyasztóikat, akik egyébként a kínai szállítóktól dömpingelt áron vásárolták volna meg az érintett terméket. A közösségi piacon a viszonteladási ár általában jelentősen magasabb volt, mint a kínai exportáló gyártók imoprtárai. Ezért a Bizottság arra a megállapításra jutott, az érintett termék Kínából történő közösségi gazdasági ágazati importja miatt még nem szűnik meg a dömpingelt import és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett anyagi kár közötti okozati összefüggés.

(152)

Az egyrészt a Kínából, az USA-ból, illetve Tajvanról származó dömpingelt behozatal növekedése, azok piaci részesedésének növekedése és a megállapított alákínálás, valamint másrészről a közösségi gazdasági ágazat helyzetének nyilvánvaló romlása közötti időbeli egybeesés arra enged következtetni, hogy a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett anyagi kárt a dömpingelt behozatal okozta, az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében. Ez abban nyilvánult meg, hogy a közösségi gazdasági ágazatban csökkenteni kellett az értékesítési árakat a dömpingelt behozatal árbeli nyomására. Így az általános költségnövekedést nem lehetett a fogyasztókra áthárítani, a haszonkulcs jelentős mértékben csökkent, és jelentékeny hatást gyakorolt a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi helyzetére. Egyéb lehetséges tényezők hatását is megvizsgálta a Bizottság – Kínából származó nem dömpingelt behozatal, a közösségi gazdasági ágazat exportja, illetve a költségek emelkedése –, de azok nem bizonyultak meghatározó oknak a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárban.

(153)

A fenti elemzés alapján – amely a közösségi gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló valamennyi ismert tényező hatásait megfelelően megkülönböztette és elkülönítette a dömpingelt behozatal káros hatásától – azt az ideiglenes következtetést vonták le, hogy a Kínából, az USA-ból, illetve Tajvanról származó perszulfát behozatal jelentős kárt okozott a közösségi gazdasági ágazatnak az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében.

(154)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömpingre vonatkozó megállapítás ellenére fennállnak-e kényszerítő okok annak a megállapítására, hogy az intézkedések elfogadása ebben az esetben nem közösségi érdek. E tekintetben mérlegelni kell a lehetséges intézkedéseknek az eljárásban részt vevő felekre gyakorolt várható hatását és annak a következményeit is, ha nem hoznak intézkedéseket.

(155)

Annak érdekében, hogy az intézkedések bevezetésének vagy elhagyásának valószínű hatását felmérje, a Bizottság információt kért az összes ismert érintett féltől, illetve azoktól, akik maguktól jelentkeztek. Ennek alapján a Bizottság kérdőíveket küldött ki a közösségi gazdasági ágazatnak, 12 nem kapcsolódó importőrnek, 11 felhasználónak.

(156)

A (9) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint a két panaszos közösségi gazdasági ágazatbeli gyártó, két nem kapcsolódó importőr válaszolt a kérdőívre.

(157)

A közösségi gazdasági ágazat károsodása abból eredt, hogy nehézséget jelentett számára felvenni a versenyt az alacsony árú, dömpingelt behozatallal.

(158)

Az intézkedések bevezetése várhatóan megakadályozza a piac további torzulását és a további árleszorítást, helyreállítja továbbá a tisztességes versenyt. A közösségi gazdasági ágazat így képes lesz eladási volumenének emelésére, és a piaci részesedésének visszaszerzésére, s ezáltal jobb méretgazdaságosság elérésére, hogy így a gazdasági ágazat pénzügyi helyzetének javításához, illetve a termelési létesítményekbe történő befektetésekhez szükséges haszonszintet elérje, ezáltal garantálva a közösségi gazdasági ágazat túlélését.

(159)

Amennyiben azonban antidömping-intézkedés alkalmazására nem kerül sor, a közösségi gazdasági ágazat hanyatlása tovább folytatódna. A közösségi gazdasági ágazatra különösen hatással vannak a nyomott árak okozta veszteségek, a csökkenő piaci részesedés és a haszon jelentős csökkenése. Tekintettel a vizsgálati időszak alatt tapasztalt csökkenő bevételekre és jelentősen romlást mutató tendenciákra, valószínűnek tűnik, hogy intézkedések hiányában a közösségi gazdasági ágazat tovább fog romlani. Ez végül pedig a gyártás csökkentéséhez vezetne, amely a közösségbeni foglalkoztatásra és befektetésekre jelentene veszélyt. Ez különösen igaz, hiszen az érintett országok számára az európai piac – miután az Amerikai Egyesült Államok a Kínából származó perszulfátokra dömpingellenes vámot vetett ki – most a kevés még meglévő exportpiac egyike. A közösségi gyártás megszűnése esetén a perszulfát felhasználók jobban függenének a közösségen kívüli szállítóktól.

(160)

Ennek megfelelően levonható az az ideiglenes következtetés, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése a közösségi gazdasági ágazat érdekét szolgálná, lehetővé téve a közösségi gazdasági ágazat számára, hogy a káros dömping hatásait követően helyreálljon.

(161)

A Bizottság kérdőíveket küldött minden ismert importőrhöz/kereskedőhöz. Az importőrök részéről csak kettő nyújtott be a kérdőívre válaszokat. A szóban forgó két nem kapcsolt importőr által behozott érintett termék mennyisége azonban a teljes közösségi behozatal 18,9 %-át és a közösségi fogyasztás 6,7 %-át képviselte.

(162)

Meg kell jegyezni azonban azt is, hogy a vizsgálati időszak során ezen importőrök szállítói kizárólag az érintett országok voltak (USA és Tajvan), és ezen importőrök nyilatkozata szerint dömpingellenes vám kivetése jelentős hatást gyakorolna a pénzügyi helyzetükre.

(163)

Az érintett importőrök által szolgáltatott információk alapján azonban a Bizottság megállapította, hogy vizsgálati időszakban a társaság teljes forgalmában a perszulfátok behozatalának aránya csak elhanyagolható részt képviselt (azaz 0,03 % és 1,3 % között). Annak ellenére, hogy a dömpingellenes vám kivetése bizonyos hatással lenne e társaságokra, összességében tekintve azonban e hatás elhanyagolható lenne.

(164)

Továbbá pedig várható, hogy bármilyen árbeli növekedést legalább részben átháríthatnak a fogyasztókra, hiszen – ahogy az a (166) preambulumbekezdésben is szerepel – a perszulfátok a legtöbb esetben a fogyasztókra háruló teljes költségnek csak töredékét jelentik. Végül pedig figyelembe kell venni azt, hogy más beszerzési források is rendelkezésre állnak, mint például Törökország, Japán, valamint a kínai export azon része, amelyre nem terjed ki a dömpingellenes vám hatálya.

(165)

A Bizottság kérdőíveket küldött mind a 11 ismert közösségi felhasználónak. Egyikük sem válaszolt a kérdőívre. Más felhasználók nem szolgáltattak információt a Bizottság számára, illetve nem jelentkeztek a vizsgálat folyamán.

(166)

Nem volt jele, hogy a felhasználók érdeke jelentősen sérülhetne. A rendelkezésre álló információk alapján valójában a legtöbb esetben a perszulfátok az összes gyártási költség kis részét teszik ki, és így a dömpingellenes vámok hatása elhanyagolható lenne.

(167)

Valamennyi előbbiekben említett tényező figyelembevételét követően megállapítható, hogy az intézkedések nem gyakorolnának jelentős kedvezőtlen hatást – ha egyáltalán lenne ilyen hatásuk – az érintett termék felhasználói, illetve az importőrei helyzetére. Az előbbiek alapján a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy nincsenek kényszerítő okok az ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetése ellen.

(168)

A dömpinggel, az ebből származó kárral, az okozati összefüggéssel és a közösségi érdekkel kapcsolatban levont végkövetkeztetéseket figyelembe véve ideiglenes intézkedések bevezetésével kell megakadályozni, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon a közösségi gazdasági ágazatnak.

(169)

Az e behozatalok által okozott károkat megszüntetéséhez megfelelő szintű intézkedéseket kell bevezetni, anélkül hogy azok túllépnék a megállapított dömpingkülönbözetet. A káros dömping hatásainak megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor a Bizottság úgy ítélte meg, hogy olyan intézkedéseket kell hozni, amelyből fedezhetők a közösségi gazdasági ágazat előállítási költségei és általában olyan, adózás előtti, ésszerű nyereség elérését teszi lehetővé, amelyet a gazdasági ágazat ilyen típusú ágazatban rendes versenyfeltételek mellett, azaz a dömpingelt behozatal hatása nélkül, a hasonló termék Közösségben történő értékesítése révén elérne. A panasz, illetve a vizsgálat megerősítése alapján a gyártók adózás előtti haszonkulcsát a számításokhoz 12 %-ban állapította meg a Bizottság. A közösségi gazdasági ágazat 2003-as és 2004-es profitja – csakúgy, mint a figyelembe vett időszakot megelőző éveké – soha nem volt a referenciaszintnél alacsonyabb.

(170)

A szükséges áremelést ezután az importárakra képzett – az alákínálásra (lásd a fenti (117)–(119) preambulumbekezdést) vonatkozó számításokban meghatározott – súlyozott átlagnak a közösségi gazdasági ágazat által a közösségi piacon eladott termékek kárt nem okozó átlagárával történő összehasonlítással állapították meg. A kárt nem okozó árat úgy állapították meg, hogy a közösségi gazdasági ágazat eladási árát kiigazították a vizsgálati időszak során keletkezett vesztességgel/nyereséggel és hozzáadták a fent említett haszonkulcsot. Az összehasonlításból származó bármely különbség később a teljes CIF import értékének százalékában került kifejezésre.

(171)

Ezek a különbségek az együttműködő, PGE-vel rendelkező kínai exportáló gyártók esetében a megállapított dömpingkülönbözet fölött voltak. Az összes többi kínai exportőr országos kárkiküszöbölési szintjének kiszámítása érdekében emlékeztetni kell arra, hogy ezek a társaságok jelentős mértékben együttműködtek. Ezért a kárkülönbözet a Bizottság a PGE-vel nem rendelkező társaságok súlyozott átlagos CIF-importárának és a kárt nem okozó árnak a különbségeként számította ki. Az USA esetében a kárkiküszöbölési szint az exportáló gyártókra megállapított dömpingkülönbözet alatt maradt, míg Tajvan esetében a kárkiküszöbölési szint a megállapított dömpingkülönbözet felett volt.

(172)

A fentiek figyelembevételével a Bizottság úgy véli, hogy a megállapított dömpingkülönbözet szintjén ideiglenes dömpingellenes vámot kell kivetni, de az az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban nem haladhatja meg a fent kiszámított kárkülönbözetet.

(173)

Az e rendeletben az egyes társaságokra meghatározott dömpingellenes vám mértékét a Bizottság a jelenlegi vizsgálat eredményeire alapozva határozta meg. Ennek megfelelően a vámok az e vizsgálat során az e társaságok tekintetében tapasztalt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek (szemben az USA-ban és Tajvanon az „összes többi társaságra” alkalmazandó maradványvámmal, illetve a Kínában az „összes többi társaságra” alkalmazandó országos vámmal) így kizárólag az érintett országból származó és e társaságok, tehát az említett egyedi jogalanyok által előállított termékek behozatalára alkalmazandók. Azon importtermékek esetében, amelyeket bármely más, e dokumentum rendelkező részében névvel és címmel kifejezetten nem említett társaság állított elő – beleértve azokat a jogalanyokat is, amelyek kapcsolt viszonyban állnak a konkrétan említettekkel –, nem alkalmazhatók ezek a vámtételek, így azok esetében az „összes többi társaságra” vonatkozó vámtételt kell alkalmazni.

(174)

Az e társaságspecifikus dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló bármely kérelmet (pl. a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, vagy új gyártási vagy eladási egységek létrehozását követően) a Bizottsághoz (5) kell intézni, haladéktalanul mellékelve minden vonatkozó információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, valamint a hazai és exporteladásokhoz kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például az ilyen névváltozással vagy a gyártási és eladási egységben bekövetkezett változással függnek össze. A Bizottság adott esetben – a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően – a rendeletet az egyedi vámtételekben részesülő vállalatok jegyzékének naprakésszé tételével megfelelően módosítani fogja.

(175)

A fentiek alapján az ideiglenes vámtételek a következők:

(176)

A kínai exportáló termelők vonatkozásában a vámtételekben jelentkező nagy különbségek miatt a jelen esetben a beavatkozás kockázatának minimalizálása érdekében különleges intézkedésekre van szükség, hogy ezek biztosítsák a dömpingellenes vámok megfelelő alkalmazását. Kizárólag a vonatkozó kínai exportáló termelő által előállított érintett termék behozatala részesülhet az érintett termelő számára kiszámított külön dömpingkülönbözetben. E különleges intézkedések – amelyek csak azon kínai társaságokra vonatkoznak, amelyek esetében egyedi vámtételeket állapítottak meg – egyebek között a következők:

(177)

A tagállamok vámhatóságai előtt olyan érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatni, amely megfelel az e rendelet mellékletében meghatározott követelményeknek. Az ilyen számlával nem kísért behozatalra az összes többi kínai társaságra alkalmazandó maradék dömpingellenes vám vonatkozik.

(178)

Amennyiben az alacsonyabb egyedi vámtételekben részesülő kínai társaságok kivitelének volumene jelentősen megnő a dömpingellenes intézkedések bevezetését követően, ez a mennyiségi növekedés esetleg önmagában is úgy ítélhető meg, mint a kereskedelmi szerkezet az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett megváltozása az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdésével összhangban. Ilyen körülmények között és amennyiben a feltételek fennállnak, az intézkedések kijátszása ellen vizsgálatot lehet indítani. E vizsgálat többek között kiterjedhet az egyedi vámtételek eltörlése szükségességének, és az egész országra vonatkozó vagy maradványvám ebből következő kivetésének vizsgálatára.

(179)

Az átlátható ügyvitel érdekében meg kell határozni egy időszakot, amelyen belül a kezdeményezésről szóló értesítésben megadott határidőn belül jelentkezett érdekelt felek írásban ismertethetik véleményüket és meghallgatást kérhetnek. Ezenkívül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az e rendelet alkalmazásában a dömpingellenes vámok kivetésével kapcsolatban tett megállapítások ideiglenes jellegűek, és adott esetben a végleges vámok meghatározása céljából újra kell értékelni azokat,

12.4.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 97/30

(1)

A Közösség 1990 óta finanszírozza a tagállamok halászati ellenőrzési és végrehajtási intézkedéseit, összhangban a 2371/2002/EK tanácsi rendeletben (2) megállapított célkitűzésekkel.

(2)

A hatékony közösségi szintű ellenőrző rendszer kialakítását célzó fejlesztéseket ösztönzők nélkül nehéz lesz megvalósítani, különösen ha adott esetben új technológiák vizsgálatára és bevezetésére van szükség.

(3)

A bizonyítékok azt mutatják, hogy a tagállamok erőforrásai még mindig nem elegendőek a 2371/2002/EK rendeletben foglalt kötelezettségek teljesítéséhez. Ezenkívül a tagállamok számára közösségi támogatást kell biztosítani a meglévő halászati ellenőrzési és felügyeleti képességeik közötti különbségek áthidalására.

(4)

A 861/2006/EK rendelet többek között közösségi pénzügyi intézkedésekről rendelkezik a 2007–2013-as időszakban felmerült halászati ellenőrzési, vizsgálati és felügyeleti kiadások fedezésére.

(5)

A 861/2006/EK rendelet 8. cikkének a) pontja felsorolja a halászati ellenőrzés és végrehajtás területén foganatosított azon tagállami intézkedéseket, amelyek közösségi pénzügyi hozzájárulással támogathatók.

(6)

A hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét szem előtt tartva a tagállamok számára egyértelművé kell tenni, hogy a halászati ellenőrzés és végrehajtás területén felmerült kiadások fedezéséhez nyújtott közösségi pénzügyi támogatás lehívásához milyen szabályokat kell követni.

(7)

Biztosítani kell, hogy az ilyen intézkedésekre rendelkezésre álló pénzeszközök hatékonyan, a feltárt gyenge pontok csökkentését célozva, magas színvonalú ellenőrzés mellett kerüljenek elosztásra.

(8)

A tagállamoknak minden évben, illetve a 2007–2013-as időszak egészére vonatkozóan értékelniük kell programjaikat és kiadásaiknak az ellenőrzési, vizsgálati és felügyeleti tevékenységekre gyakorolt hatásait.

(9)

Az eljárások egyszerűsítése érdekében 2007. január 1-jétől a 95/527/EK (3), a 2001/431/EK (4) és a 2004/465/EK (5) tanácsi határozatok értelmében elszámolható kiadásokra vonatkozó költségtérítési kérelmeket az e rendelet VI. és VII. mellékletében megállapítottak szerint kell benyújtani.

(10)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Halászati és Akvakultúra-ágazati Bizottság véleményével,

a)

„éves halászati ellenőrzési program”: egy tagállam által a 861/2006/EK rendelet 20. cikke értelmében kidolgozott éves program;

b)

„költségvetési kötelezettségvállalás”: valamely jogi kötelezettségvállalás teljesítése során esedékessé váló kifizetés fedezéséhez szükséges előirányzat elkülönítésére szolgáló művelet;

c)

„jogi kötelezettségvállalás”: az az eljárás, amellyel egy tagállam engedélyező hatósága olyan kötelezettséget vállal vagy állapít meg, amely költségvonzattal jár.

a)

éves előrejelzés a visszatérítési kérelmekről;

b)

a tervezett tájékoztató intézkedések, amelyek a nyilvánossággal tudatják, hogy a projekt közösségi támogatásban részesült;

c)

amennyiben a projekt hajók vagy légi járművek vásárlására vagy korszerűsítésére vonatkozik: a hajó vagy repülőgép típusának meghatározása;

d)

a halászati megfigyelésért és ellenőrzésért felelős közigazgatási szerv rendelkezésére álló megfigyelő és ellenőrzési eszközök jegyzéke az I. melléklettel összhangban.

a)

szerepelnek a halászati ellenőrzési programban; és

b)

kapcsolódnak a 861/2006/EK rendelet 8. cikkének a) pontjában említett valamely intézkedéshez;

c)

olyan projektekre vonatkoznak, amelyek költsége meghaladja a 40 000 eurót (héa nélkül), kivéve, ha a projekt a 861/2006/EK rendelet 8. cikke a) pontjának ii. vagy v. alpontjában említett intézkedésekre vonatkozik vagy különösen indokolt esetben;

d)

a tagállam által e rendelet 4. cikkének megfelelően vállalt jogi és költségvetési kötelezettségvállalásból származnak;

e)

e rendelet 8. cikkével összhangban megvalósított projektekre vonatkoznak;

f)

megfelelnek az adott esetben alkalmazandó közösségi szabályoknak.

a)

halászati felügyeleti módszertan;

b)

a közös halászati politikát és különösen a halászati ellenőrzést szabályozó közösségi jogszabályok;

c)

a halászati ellenőrzési technikák alkalmazása;

d)

az alkalmazandó ellenőrzési rendszer tagállamok általi megvalósítása a közös halászati politika szabályaival összhangban.

a)

az éves halászati ellenőrzési programot érintő következmények, beleértve a pénzügyi vonatkozásúakat is;

b)

a késedelem vagy a végrehajtás elmulasztásának okai;

c)

a tervezett új végrehajtási ütemterv.

a)

minden év március 31-ig egy közbenső értékelő jelentés az előző évre vonatkozó halászati ellenőrzési programjukról, amely magában foglalja az alábbiakat:

b)

2014. március 31-ig egy záró értékelő jelentés, amely magában foglalja az alábbiakat:

12.4.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 97/39

(1)

A 09.4318 tételszám alatt elérhető mennyiséggel egyenlő vagy azt meghaladó összmennyiségre nyújtottak be behozataliengedély-kérelmeket az illetékes hatóságokhoz a 2007. április 2. és 6. közötti héten a 950/2006/EK rendelettel illetőleg Bulgária és Románia csatlakozására tekintettel a cukorágazatra vonatkozó átmeneti intézkedések megállapításáról szóló, 2006. december 13-i 1832/2006/EK bizottsági rendelettel (3) összhangban.

(2)

E körülmények között helyénvaló, hogy a Bizottság odaítélési együtthatót állapítson meg a rendelkezésre álló mennyiséggel arányos engedélykibocsátás érdekében, és hogy értesítse a tagállamokat a kijelölt határérték eléréséről,

12.4.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 97/42

(1)

A 98/47/EK bizottsági irányelv (2) az azoxistrobint 2008. július 1-jéig, a 97/73/EK bizottsági irányelv (3) az imazalilt 2008. december 31-ig, az 1999/1/EK bizottsági irányelv (4) a krezoxim-metilt 2009. január 31-ig, az 1999/73/EK bizottsági irányelv (5) a spiroxamint 2009. szeptember 1-jéig, az 1999/80/EK bizottsági irányelv (6) az azimszulfuront 2009. október 1-jéig, a 2000/50/EK bizottsági irányelv (7) a prohexadion-kalciumot 2010. október 20-ig, a 2000/10/EK bizottsági irányelv (8) pedig a fluroxipirt 2010. november 30-ig vette fel hatóanyagként a 91/414/EGK tanácsi irányelv I. mellékletébe.

(2)

Kérésre megújítható egy hatóanyag felvétele, ha azt a bejegyzés lejárata előtt legkésőbb két évvel kérelmezik. Valamennyi fent említett hatóanyagra vonatkozóan érkeztek a Bizottsághoz felvétel megújítására irányuló kérelmek.

(3)

A Bizottságnak részletes szabályokat kell megállapítania az I. mellékletbe történő felvétel megújításához szükséges további információk benyújtására és értékelésére vonatkozóan. Emiatt indokolt megújítani a fentiekben említett hatóanyagok I. mellékletbe történő felvételét olyan szükséges időtartamra, hogy az lehetővé tegye a bejelentők számára kérelmeik elkészítését, a Bizottság számára pedig a kérelemelbírálás megszervezését és a döntéshozatalt.

(4)

Emiatt ennek megfelelően módosítani kell a 91/414/EGK irányelvet.

(5)

Az ebben az irányelvben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

12.4.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 97/47

(1)

A 98/8/EK irányelv (a továbbiakban: az irányelv) 16. cikke (2) bekezdésének második albekezdése és ugyanezen cikk (3) bekezdése előírja, hogy ha valamely hatóanyag értékeléséhez az előírt határidőn belül nem nyújtották be a szükséges tájékoztatást és adatokat, döntés hozható arról, hogy a hatóanyagot ne vegyék fel az irányelv I., IA. vagy IB. mellékletébe. Az ilyen döntést követően a tagállamok visszavonnak minden, az adott hatóanyagot tartalmazó biocid termékekre vonatkozó engedélyt.

(2)

Az 1896/2000/EK (2) és a 2032/2003/EK bizottsági rendeletek (3) megállapítják az irányelv 16. cikke (2) bekezdésében említett 10 éves munkaprogram első és második szakaszának végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat. A 2032/2003/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdése 2006. szeptember 1-jét határozza meg azon időpontként, amelytől kezdődően a tagállamok törlik az olyan hatóanyagot tartalmazó biocid termékek engedélyeit, amelyek tekintetében nincs elfogadott bejelentés, illetve egyik tagállam sem jelezte érdekeltségét.

(3)

Az 1048/2005/EK bizottsági rendelettel (4) módosított 2032/2003/EK rendelet 4a. cikke meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett a tagállamok kérelmezhetik a Bizottságtól a 4. cikk (2) bekezdésében megállapított időszak meghosszabbítását, valamint megállapítja a meghosszabbítás feltételeit.

(4)

Néhány olyan hatóanyag esetében, amelyeknek 2006. szeptember 1-jétől tilos a biocid termékekben való használata, egyes tagállamok az időszak meghosszabbítása iránti kérelmet nyújtottak be a Bizottsághoz, az érintett hatóanyagok további felhasználásának szükségességét igazoló információ kíséretében.

(5)

Lengyelország olyan információt nyújtott be, amely igazolja, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre a ciflutrint helyettesítő megfelelő anyag, amelyet rovarirtószerként a hagyományos vagy egyéb építkezésekhez felhasznált építési faanyagok védelmére használni lehetne. Helyénvalónak tűnik rövid idővel meghosszabbítani az anyagra vonatkozó átmeneti időszakot, hogy az alternatív vegyszerekről hatékonysági adatokat adhassanak le, és a nemzeti jog alapján lehetővé váljon ezek forgalomba hozatala a lengyel piacon.

(6)

Franciaország olyan információt nyújtott be, amely igazolja, hogy tengerentúli megyéiben a lehető legtöbb lárvaölőszert engedélyezni kell annak érdekében, hogy a súlyos betegségeket terjesztő szúnyogokat irtani lehessen, és azt kérte, hogy e régiók piacain továbbra is forgalomba lehessen hozni a temefoszt. Helyénvalónak tűnik meghosszabbítani az erre az anyagra vonatkozó átmeneti időszakot addig, amíg más megfelelő szerrel nem helyettesíthető.

(7)

Franciaország olyan információt nyújtott be, amely igazolja, hogy az ammónia állat-egészségügyi biocid termékként való alkalmazásának ideiglenes fenntartása szükséges az állatok coccidia, cryptosporidium és nematódák okozta fertőzései megelőzésére. Helyénvalónak tűnik meghosszabbítani az erre az anyagra vonatkozó átmeneti időszakot addig, amíg más, az irányelv felülvizsgálati programja szerinti értékelésre bejegyzett rendelkezésre álló anyagokkal fokozatosan helyettesíthetővé nem válik.

(8)

Az ebben a határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Biocid Termékek Állandó Bizottsága véleményével,

a)

a további felhasználásra kizárólag azzal a feltétellel kerülhet sor, hogy a hatóanyagot tartalmazó termékeket a szándékolt nem helyettesíthető felhasználásra engedélyezik;

b)

a további felhasználás csak akkor engedélyezett, ha nincs elfogadhatatlan hatása az emberek vagy állatok egészségére és a környezetre;

c)

engedélyezés esetén meghozzák a megfelelő kockázatcsökkentő intézkedéseket;

d)

a 2006. szeptember 1. után forgalomban maradó biocid termékeket a korlátozott felhasználási feltételek feltüntetése érdekében újracímkézik;

e)

a tagállamok biztosítják, hogy adott esetben az engedélyek birtokosai vagy az érintett tagállamok törekednek az adott felhasználás tekintetében más megoldási lehetőségek felkutatására, vagy a 98/8/EK irányelv 11. cikkében megállapított eljárással összhangban benyújtandó dokumentációt legkésőbb 2008. május 14-ig elkészítik.

12.4.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 97/50