ISSN 1725-5090

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 70
European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

50. évfolyam
2007. március 9.

Tartalom

 

Oldal

 

*

Az olvasóhoz

1

 

 

Helyesbítések

 

*

Helyesbítés az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 49. számú előírásához (UN/ECE) – Egységes rendelkezések a sűrítéses gyújtású és földgázüzemű motoroknak, a cseppfolyós probán-bután gázüzemű (pb-gázüzemű) külső gyújtású motoroknak, valamint a sűrítéses gyújtású és földgázüzemű motorral, illetve pb-gázüzemű külső gyújtású motorral rendelkező járműveknek a motor szennyezőanyag-kibocsátása tekintetében való jóváhagyásáról (HL L 375., 2006.12.27.)

3

 

*

Helyesbítés az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 83. számú előírásához (UN/ECE) – Egységes rendelkezések járművek jóváhagyására vonatkozóan a kibocsátott szennyező anyagok tekintetében a motor üzemanyagigénye szerint (HL L 375., 2006.12.27.)

171

 

*

Helyesbítés az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 123. számú előírásához (UN/ECE) – Egységes rendelkezések a gépjárműveknél használható alkalmazkodó mellső világítási rendszerek (AFS) jóváhagyására vonatkozóan (HL L 375., 2006.12.27.)

355

 

*

Helyesbítés az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 124. számú előírásához (UN/ECE) – Egységes rendelkezések a gépkocsik és pótkocsijaik kerekeinek jóváhagyására vonatkozóan (HL L 375., 2006.12.27.)

413

 

*

Helyesbítés a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet módosításáról szóló, 2003. december 18-i 2286/2003/EK bizottsági rendelethez (HL L 343., 2003.12.31.)

439

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.

9.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 70/1

AZ OLVASÓHOZ

BG

:

Настоящият брой на Официален вестник е публикуван на испански, чешки, датски, немски, естонски, гръцки, английски, френски, италиански, латвийски, литовски, унгарски, малтийски, нидерландски, полски, португалски, словашки, словенски, фински и шведски език.

Поправката, включена в него, се отнася до актове, публикувани преди разширяването на Европейския съюз от 1 януари 2007 г.

ES

:

El presente Diario Oficial se publica en español, checo, danés, alemán, estonio, griego, inglés, francés, italiano, letón, lituano, húngaro, maltés, neerlandés, polaco, portugués, eslovaco, esloveno, finés y sueco.

Las correcciones de errores que contiene se refieren a los actos publicados con anterioridad a la ampliación de la Unión Europea del 1 de enero de 2007.

CS

:

Tento Úřední věstník se vydává ve španělštině, češtině, dánštině, němčině, estonštině, řečtině, angličtině, francouzštině, italštině, lotyštině, litevštině, maďarštině, maltštině, nizozemštině, polštině, portugalštině, slovenštině, slovinštině, finštině a švédštině.

Oprava zde uvedená se vztahuje na akty uveřejněné před rozšířením Evropské unie dne 1. ledna 2007.

DA

:

Denne EU-Tidende offentliggøres på dansk, engelsk, estisk, finsk, fransk, græsk, italiensk, lettisk, litauisk, maltesisk, nederlandsk, polsk, portugisisk, slovakisk, slovensk, spansk, svensk, tjekkisk, tysk og ungarsk.

Berigtigelserne heri henviser til retsakter, som blev offentliggjort før udvidelsen af Den Europæiske Union den 1. januar 2007.

DE

:

Dieses Amtsblatt wird in Spanisch, Tschechisch, Dänisch, Deutsch, Estnisch, Griechisch, Englisch, Französisch, Italienisch, Lettisch, Litauisch, Ungarisch, Maltesisch, Niederländisch, Polnisch, Portugiesisch, Slowakisch, Slowenisch, Finnisch und Schwedisch veröffentlicht.

Die darin enthaltenen Berichtigungen beziehen sich auf Rechtsakte, die vor der Erweiterung der Europäischen Union am 1. Januar 2007 veröffentlicht wurden.

ET

:

Käesolev Euroopa Liidu Teataja ilmub hispaania, tšehhi, taani, saksa, eesti, kreeka, inglise, prantsuse, itaalia, läti, leedu, ungari, malta, hollandi, poola, portugali, slovaki, slovneeni, soome ja rootsi keeles.

Selle parandustega viidatakse aktidele, mis on avaldatud enne Euroopa Liidu laienemist 1. jaanuaril 2007.

EL

:

Η παρούσα Επίσημη Εφημερίδα δημοσιεύεται στην ισπανική, τσεχική, δανική, γερμανική, εσθονική, ελληνική, αγγλική, γαλλική, ιταλική, λεττονική, λιθουανική, ουγγρική, μαλτέζικη, ολλανδική, πολωνική, πορτογαλική, σλοβακική, σλοβενική, φινλανδική και σουηδική γλώσσα.

Τα διορθωτικά που περιλαμβάνει αναφέρονται σε πράξεις που δημοσιεύθηκαν πριν από τη διεύρυνση της Ευρωπαϊκής Ένωσης την 1η Ιανουαρίου 2007.

EN

:

This Official Journal is published in Spanish, Czech, Danish, German, Estonian, Greek, English, French, Italian, Latvian, Lithuanian, Hungarian, Maltese, Dutch, Polish, Portuguese, Slovak, Slovenian, Finnish and Swedish.

The corrigenda contained herein refer to acts published prior to enlargement of the European Union on 1 January 2007.

FR

:

Le présent Journal officiel est publié dans les langues espagnole, tchèque, danoise, allemande, estonienne, grecque, anglaise, française, italienne, lettone, lituanienne, hongroise, maltaise, néerlandaise, polonaise, portugaise, slovaque, slovène, finnoise et suédoise.

Les rectificatifs qu'il contient se rapportent à des actes publiés antérieurement à l'élargissement de l'Union européenne du 1er janvier 2007.

IT

:

La presente Gazzetta ufficiale è pubblicata nelle lingue spagnola, ceca, danese, tedesca, estone, greca, inglese, francese, italiana, lettone, lituana, ungherese, maltese, olandese, polacca, portoghese, slovacca, slovena, finlandese e svedese.

Le rettifiche che essa contiene si riferiscono ad atti pubblicati anteriormente all'allargamento dell'Unione europea del 1o gennaio 2007.

LV

:

Šis Oficiālais Vēstnesis publicēts spāņu, čehu, dāņu, vācu, igauņu, grieķu, angļu, franču, itāļu, latviešu, lietuviešu, ungāru, maltiešu, holandiešu, poļu, portugāļu, slovāku, slovēņu, somu un zviedru valodā.

Šeit minētie labojumi attiecas uz tiesību aktiem, kas publicēti pirms Eiropas Savienības paplašināšanās 2007. gada 1. janvārī.

LT

:

Šis Oficialusis leidinys išleistas ispanų, čekų, danų, vokiečių, estų, graikų, anglų, prancūzų, italų, latvių, lietuvių, vengrų, maltiečių, olandų, lenkų, portugalų, slovakų, slovėnų, suomių ir švedų kalbomis.

Čia išspausdintas teisės aktų, paskelbtų iki Europos Sąjungos plėtros 2007 m. sausio 1 d., klaidų ištaisymas.

HU

:

Ez a Hivatalos Lap spanyol, cseh, dán, német, észt, görög, angol, francia, olasz, lett, litván, magyar, máltai, holland, lengyel, portugál, szlovák, szlovén, finn és svéd nyelven jelenik meg.

Az itt megjelent helyesbítések elsősorban a 2007. január 1-jei európai uniós bővítéssel kapcsolatos jogszabályokra vonatkoznak.

MT

:

Dan il-Ġurnal Uffiċjali hu ppubblikat fil-ligwa Spanjola, Ċeka, Daniża, Ġermaniża, Estonjana, Griega, Ingliża, Franċiża, Taljana, Latvjana, Litwana, Ungeriża, Maltija, Olandiża, Pollakka, Portugiża, Slovakka, Slovena, Finlandiża u Żvediża.

Il-corrigenda li tinstab hawnhekk tirreferi għal atti ppubblikati qabel it-tkabbir ta' l-Unjoni Ewropea fl-1 ta' Jannar 2007.

NL

:

Dit Publicatieblad wordt uitgegeven in de Spaanse, de Tsjechische, de Deense, de Duitse, de Estse, de Griekse, de Engelse, de Franse, de Italiaanse, de Letse, de Litouwse, de Hongaarse, de Maltese, de Nederlandse, de Poolse, de Portugese, de Slowaakse, de Sloveense, de Finse en de Zweedse taal.

De rectificaties in dit Publicatieblad hebben betrekking op besluiten die vóór de uitbreiding van de Europese Unie op 1 januari 2007 zijn gepubliceerd.

PL

:

Niniejszy Dziennik Urzędowy jest wydawany w językach: hiszpańskim, czeskim, duńskim, niemieckim, estońskim, greckim, angielskim, francuskim, włoskim, łotewskim, litewskim, węgierskim, maltańskim, niderlandzkim, polskim, portugalskim, słowackim, słoweńskim, fińskim i szwedzkim.

Sprostowania zawierają odniesienia do aktów opublikowanych przed rozszerzeniem Unii Europejskiej dnia 1 stycznia 2007 r.

PT

:

O presente Jornal Oficial é publicado nas línguas espanhola, checa, dinamarquesa, alemã, estónia, grega, inglesa, francesa, italiana, letã, lituana, húngara, maltesa, neerlandesa, polaca, portuguesa, eslovaca, eslovena, finlandesa e sueca.

As rectificações publicadas neste Jornal Oficial referem-se a actos publicados antes do alargamento da União Europeia de 1 de Janeiro de 2007.

RO

:

Prezentul Jurnal Oficial este publicat în limbile spaniolă, cehă, daneză, germană, estonă, greacă, engleză, franceză, italiană, letonă, lituaniană, maghiară, malteză, olandeză, polonă, portugheză, slovacă, slovenă, finlandeză şi suedeză.

Rectificările conţinute în acest Jurnal Oficial se referă la acte publicate anterior extinderii Uniunii Europene din 1 ianuarie 2007.

SK

:

Tento úradný vestník vychádza v španielskom, českom, dánskom, nemeckom, estónskom, gréckom, anglickom, francúzskom, talianskom, lotyšskom, litovskom, maďarskom, maltskom, holandskom, poľskom, portugalskom, slovenskom, slovinskom, fínskom a švédskom jazyku.

Korigendá, ktoré obsahuje, odkazujú na akty uverejnené pred rozšírením Európskej únie 1. januára 2007.

SL

:

Ta Uradni list je objavljen v španskem, češkem, danskem, nemškem, estonskem, grškem, angleškem, francoskem, italijanskem, latvijskem, litovskem, madžarskem, malteškem, nizozemskem, poljskem, portugalskem, slovaškem, slovenskem, finskem in švedskem jeziku.

Vsebovani popravki se nanašajo na akte objavljene pred širitvijo Evropske unije 1. januarja 2007.

FI

:

Tämä virallinen lehti on julkaistu espanjan, tšekin, tanskan, saksan, viron, kreikan, englannin, ranskan, italian, latvian, liettuan, unkarin, maltan, hollannin, puolan, portugalin, slovakin, sloveenin, suomen ja ruotsin kielellä.

Lehden sisältämät oikaisut liittyvät ennen Euroopan unionin laajentumista 1. tammikuuta 2007 julkaistuihin säädöksiin.

SV

:

Denna utgåva av Europeiska unionens officiella tidning publiceras på spanska, tjeckiska, danska, tyska, estniska, grekiska, engelska, franska, italienska, lettiska, litauiska, ungerska, maltesiska, nederländska, polska, portugisiska, slovakiska, slovenska, finska och svenska.

Rättelserna som den innehåller avser rättsakter som publicerades före utvidgningen av Europeiska unionen den 1 januari 2007.

Helyesbítések

9.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 70/3

Helyesbítés az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 49. számú előírásához (UN/ECE) – Egységes rendelkezések a sűrítéses gyújtású és földgázüzemű motoroknak, a cseppfolyós probán-bután gázüzemű (pb-gázüzemű) külső gyújtású motoroknak, valamint a sűrítéses gyújtású és földgázüzemű motorral, illetve pb-gázüzemű külső gyújtású motorral rendelkező járműveknek a motor szennyezőanyag-kibocsátása tekintetében való jóváhagyásáról

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 375., 2006. december 27. )

A 49. számú előírás helyesen::

Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 49. számú előírása (UN/ECE) – Egységes rendelkezések a sűrítéses gyújtású és földgázüzemű motoroknak, a cseppfolyós probán-bután gázüzemű (pb-gázüzemű) külső gyújtású motoroknak, valamint a sűrítéses gyújtású és földgázüzemű motorral, illetve pb-gázüzemű külső gyújtású motorral rendelkező járműveknek a motor szennyezőanyag-kibocsátása tekintetében való jóváhagyásáról

3. javított változat

Amely magába foglalja a következőket:

01-es módosítássorozat – Hatálybalépés dátuma: 1990. május 14.

02-es módosítássorozat – Hatálybalépés dátuma: 1992. december 30.

A 02-es módosítássorozat 1. helyesbítése, amely a következő letéteményes általi körbeküldés hatálya alá esik:

C.N.232.1992.TREATIES-32, kelt: 1992. szeptember 11.

A 02-es módosítás sorozat 2. helyesbítése a következő letéteményes általi körbeküldés hatálya alá esik:

C.N.353.1995.TREATIES-72, kelt: 1995. november 13.

1. helyesbítés a 2. javított változathoz (Hibajegyzék – csak angol nyelvű)

1. kiegészítés a 02-es módosítássorozathoz – Hatálybalépés dátuma: 1996. május 18.

2. kiegészítés a 02-es módosítássorozathoz – Hatálybalépés dátuma: 1996. augusztus 28.

A 02-es módosítássorozat 1. kiegészítésére vonatkozó 1. helyesbítés a következő letéteményes általi körbeküldés hatálya alá esik:

C.N.426.1997.TREATIES-96, kelt: 1997. november 21.

A 02-es módosítássorozat 1. kiegészítésére vonatkozó 2. helyesbítés a következő letéteményes általi körbeküldés hatálya alá esik:

C.N.272.1999.TREATIES-2, kelt: 1999. április 12.

A 02-es módosítássorozat 2. kiegészítésére vonatkozó 1. helyesbítés a következő letéteményes általi körbeküldés hatálya alá esik:

C.N.271.1999.TREATIES-1, kelt: 1999. április 12.

03-as módosítássorozat – Hatálybalépés dátuma: 2001. december 27.

04-es módosítássorozat – Hatálybalépés dátuma: 2003. január 31.

1.   HATÁLY

Ez az előírás a 25 km/órát meghaladó tervezési sebességű, 3,5 tonna összsúlyt meghaladó M1  (1), valamint M2, M3, N1, N2 és N3 kategóriájú (2) gépjárművek meghajtására szolgáló sűrítéses gyújtású és földgázüzemű motorok, valamint PB-gázüzemű külső gyújtású motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátására vonatkozik.

2.   FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK ÉS RÖVIDÍTÉSEK

Ezen előírás alkalmazásában:

2.1.   „vizsgálati ciklus”: meghatározott fordulatszámon és nyomatékkal elvégzett vizsgálati programpontok sora, amelyeket a motor állandósult üzemi állapotában (ESC-vizsgálat) vagy átmeneti üzemi állapotában (ETC-, ELR-vizsgálat) hajtanak végre;

2.2.   „motor (motorcsalád) jóváhagyása”: a motortípus (motorcsalád) jóváhagyása a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és légszennyező részecskék kibocsátási szintjének szempontjából;

2.3.   „dízelmotor”: a sűrítéses gyújtás elvén működő motor;

„gázmotor”: földgázzal vagy propán-bután gázzal (PB-gázzal) működtetett motor;

2.4.   „motortípus”: olyan motorok kategóriája, amelyek ezen irányelv 1. mellékletében rögzített fő jellemzőik tekintetében nem különböznek egymástól;

2.5.   „motorcsalád”: egy gyártó motorjainak csoportja, amelyek kipufogógáza ezen irányelv 1. mellékletének 2. függeléke szerint meghatározott kialakításuk folytán hasonló kipufogógáz-kibocsátási jellemzőkkel rendelkezik; a család minden tagjának meg kell felelnie a vonatkozó kibocsátási határértékeknek;

2.6.   „alapmotor”: a motorcsaládból kiválasztott olyan motor, amelynek szennyezőanyag-kibocsátási jellemzői az egész motorcsaládra jellemzőek;

2.7.   „gáz-halmazállapotú szennyező anyag”: szén-monoxid, szénhidrogének (dízelmotoroknál CH1,85, PB-gáz esetén CH2,525 arányt, etanolüzemű dízelmotoroknál pedig CH3O0,5 molekulát feltételezve), nem metán szénhidrogének (dízelüzemanyagoknál CH1,85, PB-gáz esetén CH2,525, földgáznál pedig CH2,93 arányt feltételezve), metán (földgáznál CH4 arányt feltételezve) és nitrogén-oxidok, ez utóbbiak nitrogén-dioxid (NO2) egyenértékben kifejezve;

„légszennyező részecskék”: mindazon anyagok, amelyek egy meghatározott szűrőközegen összegyűlnek a kipufogógáz tiszta, szűrt levegővel oly módon történő hígítása után, hogy a hőmérséklet ne haladja meg a 325 K (52 °C) értéket;

2.8.   „füst”: a dízelmotor kipufogógáz-áramában lebegő részecskék, amelyek a fényt elnyelik, visszaverik, vagy megtörik;

2.9.   „hasznos teljesítmény”: azon „EGB kW”-ban kifejezett teljesítmény, amely a fékpadon a forgattyús tengely vagy annak megfelelője végén, a 24. előírásban meghatározott teljesítménymérési módszer szerint mérhető.

2.10.   „a gyártó által megadott legnagyobb teljesítmény (Pmax)”: a gyártó által a jóváhagyási kérelemben megadott legnagyobb teljesítmény, „EGB kW”-ban (hasznos teljesítményben) kifejezve;

2.11.   „százalékos terhelés”: egy adott motorfordulatszám mellett rendelkezésre álló legnagyobb nyomaték törtrészét jelenti;

2.12.   „ESC-vizsgálat”: az ezen előírás 5.2. bekezdése szerint, állandósult állapotban lefolytatott, 13 üzemmódból álló vizsgálati ciklus;

2.13.   „ELR-vizsgálat”: az ezen előírás 5.2. bekezdése szerint lefolytatott, állandó motorfordulatszámon alkalmazott terhelési fokozatok sorozatából álló vizsgálati ciklus;

2.14.   „ETC-vizsgálat”: az ezen előírás 5.2. bekezdése szerint lefolytatott, 1 800, másodpercről másodpercre változó átmeneti üzemmódból álló vizsgálati ciklus;

2.15.   „motor üzemi fordulatszám-tartománya”: a motor üzemeltetése során leggyakrabban használt fordulatszám-tartomány, amely az ezen előírás 4. mellékletében meghatározott alacsony és magas fordulatszám között helyezkedik el;

2.16.   „alacsony fordulatszám (nlo)”: az a legalacsonyabb motorfordulatszám, amelynél a motor a gyártó által megadott legnagyobb teljesítmény 50 %-át adja le;

2.17.   „magas fordulatszám (nhi)”: az a legmagasabb motorfordulatszám, amelynél a motor a gyártó által megadott legnagyobb teljesítmény 70 %-át adja le;

2.18.   „A, B és C motorfordulatszám”: azok a vizsgálati fordulatszámok a motor üzemi fordulatszám-tartományán belül, amelyeket az ezen előírás 4. mellékletének 1. függelékében meghatározott módon az ESC- és ELR-vizsgálatok során kell alkalmazni;

2.19.   „ellenőrzési tartomány”: az A és C motorfordulatszámok közötti és a 25 és 100 százalékos terhelés közötti terület;

2.20.   „referencia-fordulatszám (nref)”: az a 100 százalékos fordulatszámérték, amelyet az ezen előírás 4. mellékletének 2. függelékében meghatározott módon az ETC-vizsgálat relatív fordulatszámértékeinek denormalizálásához kell használni;

2.21.   „opacitásmérő”: olyan készülék, amely a fénykioltás elvének alkalmazásával a füst opacitásának mérésére szolgál;

2.22.   „földgáztartomány”: az EN 437 európai szabvány 1993. novemberi kiadásában meghatározott H és L tartományok egyike;

2.23.   „önalkalmazkodási képesség”: a motor olyan eszköze, amely lehetővé teszi a levegő–üzemanyag arány állandó értéken tartását;

2.24.   „újrakalibrálás”: a földgázmotor finom beszabályozása annak érdekében, hogy egy másik földgáztartományban ugyanazok legyenek a motor jellemzői (teljesítménye, üzemanyag-fogyasztása);

2.25.   „Wobbe-index (alsó: Wl; vagy felső: Wu)”: az egységnyi térfogatú gáz megfelelő fűtőértékének és az azonos referenciaviszonyok mellett mért relatív sűrűsége négyzetgyökének hányadosa:

Formula

2.26.   „λ-eltolási tényező (Sλ)”: az a kifejezés, amely a motorvezérlő rendszer megkívánt flexibilitását írja le a λ levegőfelesleg-hányados változása esetén, ha a motor a tiszta metántól különböző összetételű gázzal üzemel (az Sλ kiszámítását lásd a 8. mellékletben).

2.27.   „EEV”: olyan fokozottan környezetkímélő jármű (Enhanced Environmentally Friendly Vehicle), amelynek hajtómotorja kielégíti az ezen előírás 5.2.1 bekezdésében szereplő táblázatok C sorában megadott megengedett szennyezőanyag-kibocsátási határértékeket;

2.28.   „hatástalanító berendezés”: minden olyan eszköz, amely a kibocsátáscsökkentő rendszer bármely összetevőjének vagy funkciójának működésbe hozása, működésének modulálása, késleltetése vagy kikapcsolása céljából üzemeltetési változókat (pl. a jármű sebességét, a motor fordulatszámát, az alkalmazott sebességfokozatot, a hőmérsékletet, a beszívott levegő nyomását, illetve más paramétereket) mér, érzékel vagy azokra reagál, úgy, hogy a jármű szokásos körülmények között történő használata során felmerülő feltételek mellett a kibocsátáscsökkentő berendezés hatásfoka csökken, hacsak az eszköz használata nem alapvető része az alkalmazott kibocsátás-tanúsítási vizsgálati eljárásoknak;

2.29.   „kiegészítő vezérlőberendezés”: egy motorra vagy járműre szerelt olyan rendszer, funkció vagy szabályozási stratégia, amelyet a motor és/vagy segédberendezésének védelmére használnak olyan üzemi körülmények ellen, amelyek károsodást vagy meghibásodást okozhatnának, vagy pedig amelyet a motor indításának megkönnyítésére használnak. Kiegészítő vezérlő berendezésnek tekinthető olyan stratégia vagy intézkedés is, amelyről kielégítően bemutatták, hogy nem hatástalanító berendezés;

2.30.   „ésszerűtlen kibocsátáscsökkentő stratégia”: bármely stratégia vagy intézkedés, amely az alkalmazandó kibocsátás-csökkentési vizsgálati eljárásokban várt mérték alá csökkenti a kibocsátáscsökkentő rendszer hatékonyságát, amikor a jármű normál használati feltételek között üzemel.

Image

2.31.   Jelölések és rövidítések

2.31.1.   Vizsgálati paraméterek jelölései

Jelölés

Egység

Meghatározás

AP

m2

Az izokinetikus mintavevő szonda keresztmetszeti területe

AT

m2

A kipufogócső keresztmetszeti területe

CEE

—

Etán-hatásfok

CEM

—

Metán-hatásfok

C1

—

Szén 1 egyenértékű szénhidrogén

conc

ppm/térf. %

Koncentrációt jelző alsó index

D0

m3/s

A térfogat-kiszorításos szivattyú kalibrációs függvényének metszéke

DF

—

Hígítási tényező

D

—

Bessel-függvény állandója

E

—

Bessel-függvény állandója

EZ

g/kWh

A szabályozási pont interpolált NOx-kibocsátása

fa

—

Laboratóriumi légköri tényező

fc

s–1

A Bessel-szűrő kikapcsolási frekvenciája

FFH

—

Üzemanyagfüggő tényező a nedves koncentrációnak száraz koncentrációra való átszámításához

FS

—

Sztöchiometrikus együttható

GAIRW

kg/h

A beszívott levegő tömegárama nedves alapon

GAIRD

kg/h

A beszívott levegő tömegárama száraz alapon

GDILW

kg/h

A hígítólevegő tömegárama nedves alapon

GEDFW

kg/h

Egyenértékű hígított kipufogógáz-tömegáram nedves alapon

GEXHW

kg/h

Kipufogógáz-tömegáram nedves alapon

GFUEL

kg/h

Az üzemanyag tömegárama

GTOTW

kg/h

A hígított kipufogógáz tömegárama nedves alapon

H

MJ/m3

Fűtőérték

HREF

g/kg

Az abszolút nedvességtartalom referenciaértéke (10,71 g/kg)

Ha

g/kg

A beszívott levegő abszolút nedvességtartalma

Hd

g/kg

A hígítólevegő abszolút nedvességtartalma

HTCRAT

mól/mól

Hidrogén/szén arány

I

—

Egyedi üzemmódot jelölő alsó index

K

—

Bessel-állandó

K

m–1

Fényelnyelési tényező

KH,D

—

Nedvességkorrekciós tényező NOx-ra dízelmotor esetén

KH,G

—

Nedvességkorrekciós tényező NOx-ra gázmotor esetén

KV

 

CFV kalibrációs függvény

KW,a

—

Száraz–nedves korrekciós tényező a beszívott levegőre

KW,d

—

Száraz–nedves korrekciós tényező a hígítólevegőre

KW,e

—

Száraz–nedves korrekciós tényező a hígított kipufogógázra

KW,r

—

Száraz–nedves korrekciós tényező a hígítatlan kipufogógázra

L

%

A legnagyobb nyomatékhoz viszonyított százalékos nyomaték a vizsgált motornál

La

m

Tényleges optikai úthossz

M

 

A térfogat-kiszorításos szivattyú kalibrációs függvényének meredeksége

Mas

g/h vagy g

A kibocsátás tömegáramát jelző alsó index

MDIL

kg

A részecske-mintavevő szűrőkön áthaladt hígítólevegő-minta tömege

Md

mg

Az összegyűjtött hígítólevegő részecskemintájának tömege

Mf

mg

Az összegyűjtött részecskeminta tömege

Mf,p

mg

Az elsődleges szűrőn összegyűjtött részecskeminta tömege

Mf,b

mg

A másodlagos szűrőn összegyűjtött részecskeminta tömege

MSAM

kg

A részecske-mintavevő szűrőn átáramlott hígítottkipufogógáz-minta tömege

MSEC

kg

A másodlagos hígítólevegő tömege

MTOTW

kg

Összes CVS-tömeg a ciklus alatt, nedves alapon

MTOTW,i

kg

Pillanatnyi CVS-tömeg, nedves alapon

N

%

Fényelnyelés (átlátszatlanság)

NP

—

A térfogat-kiszorításos szivattyú összes fordulata a ciklus alatt

NP,i

—

A térfogat-kiszorításos szivattyú fordulatainak száma egy időköz alatt

N

min–1

A motor fordulatszáma

nP

s–1

A térfogat-kiszorításos szivattyú fordulatszáma

nhi

min–1

Magas motorfordulatszám

nlo

min–1

Alacsony motorfordulatszám

nref

min–1

Referencia-motorfordulatszám az ETC teszthez

pa

kPa

A motor által beszívott levegő telítési gőznyomása

pA

kPa

Abszolút nyomás

pB

kPa

Teljes légnyomás

pd

kPa

A hígítólevegő telítési gőznyomása

ps

kPa

Száraz légköri nyomás

p1

kPa

Nyomásesés a szivattyú szívócsonkjánál

P(a)

kW

A vizsgálat során felszerelendő segédberendezések által felvett teljesítmény

P(b)

kW

A vizsgálat során leszerelendő segédberendezések által felvett teljesítmény

P(n)

kW

Nem korrigált hasznos teljesítmény

P(m)

kW

A fékpadon mért teljesítmény

Ω

—

Bessel-állandó

Qs

m3/s

CVS térfogatáram

q

—

Hígítási arány

r

—

Az izokinetikus szonda és a kipufogócső keresztmetszeti területének aránya

Ra

%

A beszívott levegő relatív nedvességtartalma

Rd

%

A hígítólevegő relatív nedvességtartalma

Rf

—

A FID (lángionizációs detektor) választényezője

ρ

kg/m3

Sűrűség

S

kW

A fékpad beállítása

Si

m–1

Pillanatnyi füstérték

Sλ

—

λ-eltolási tényező

T

K

Abszolút hőmérséklet

Ta

K

A beszívott levegő abszolút hőmérséklete

t

s

Mérési idő

te

s

Villamos reakcióidő

tf

s

A szűrő reakcióideje a Bessel-függvényhez

tp

s

Fizikai reakcióidő

Δt

s

Az egymás után felvett füstadatok között eltelt idő (= 1/mintavétel gyakorisága)

Δti

s

A pillanatnyi CFV-áram időköze

τ

%

A füst fényáteresztése

V0

m3/ford

A térfogat-kiszorításos szivattyú térfogatárama tényleges viszonyok között

W

—

Wobbe-index

Wact

kWh

Az ETC-ciklus tényleges munkája

Wref

kWh

Az ETC-ciklus referenciamunkája

WF

—

Súlyozási tényező

WFE

—

Effektív súlyozási tényező

X0

m3/ford

A térfogat-kiszorításos szivattyú térfogatáramának kalibrációs függvénye

Yi

m–1

1 másodperces Bessel-átlagolású füstérték

2.31.2.   A kémiai összetevők jelölései

CH4

Metán

C2H6

Etán

C2H5OH

Etanol

C3H8

Propán

CO

Szén-monoxid

DOP

Dioktilftalát

CO2

Szén-dioxid

HC

Szénhidrogének

NMHC

Nem metán szénhidrogének

NOx

Nitrogén-oxidok

NO

Nitrogén-monoxid

NO2

Nitrogén-dioxid

PT

Részecskék

2.31.3.   Rövidítések

CFV

Kritikus áramlású Venturi-cső (critical flow Venturi)

CLD

Kemilumineszcens (kémiai lumineszcencia elvén működő) detektor (chemiluminescent detector)

ELR

Európai terhelésireakció-vizsgálat (European Load Response Test)

ESC

Európai állandósult állapotú ciklus (European Steady State Cycle)

ETC

Európai átmeneti ciklus (European Transient Cycle)

FID

Lángionizációs detektor

GC

Gázkromatográf

HCLD

Fűtött kemilumineszcens (kémiai lumineszcencia elvén működő) detektor (heated chemiluminescent detector)

HFID

Fűtött lángionizációs detektor

LPG

Propán-bután gáz (liquified petroleum gas)

NDIR

Nemdiszperzív infravörös-abszorpció elvén működő gázelemző készülék (non-dispersive infrared analyser)

NG

Földgáz

NMC

Nem metán eltávolító (non-methane cutter)

3.   JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

3.1.   Jóváhagyási kérelem a motorra, mint önálló műszaki egységre

3.1.1.   Egy motortípusnak a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és légszennyező részecskék kibocsátási szintje szempontjából történő típusjóváhagyása iránti kérelmet a motor gyártójának vagy a gyártó jogszerűen meghatalmazott képviselőjének kell benyújtania.

3.1.2.   A kérelemhez három példányban kell mellékelni a szükséges dokumentumokat. Ezeknek legalább az ezen előírás 1. mellékletében említett alapvető motorjellemzőket tartalmazniuk kell.

3.1.3.   Az 5. szakaszban meghatározott jóváhagyási vizsgálatok elvégzésével megbízott műszaki szolgálat részére át kell adni egy, az 1. mellékletben leírtak szerinti „motortípus” jellemzőinek megfelelő motort.

3.2.   Jóváhagyási kérelem egy járműtípusra annak motorja szempontjából

3.2.1.   Egy járműtípusnak a motorja gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és légszennyező részecskék kibocsátása szempontjából történő jóváhagyása iránti kérelmet a jármű gyártójának vagy a gyártó jogszerűen meghatalmazott képviselőjének kell benyújtania.

A kérelemhez három példányban kell mellékelni a szükséges dokumentumokat. Ezeknek legalább a következőket kell tartalmazniuk:

3.2.2.1.   Az 1. mellékletben említett alapvető motorjellemzők;

3.2.2.2.   Az 1. mellékletben említett, motorral kapcsolatos alkatrészek leírása;

3.2.2.3.   A beépített motortípusra vonatkozó típusjóváhagyási értesítés (2A. melléklet) egy példánya.

3.3.   Jóváhagyási kérelem egy jóváhagyott motorral felszerelt járműtípusra

3.3.1.   Egy járműnek a jóváhagyott dízelmotorja vagy -motorcsaládja gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és légszennyező részecskék kibocsátása szempontjából, és jóváhagyott gázmotorja vagy -motorcsaládja gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátási szintje szempontjából történő jóváhagyása iránti kérelmet a motor gyártójának vagy a gyártó jogszerűen meghatalmazott képviselőjének kell benyújtania.

A kérelemhez három példányban kell mellékelni a szükséges dokumentumokat, valamint a következő adatokat:

3.3.2.1.   a járműtípus, és a motorhoz kapcsolódó járműrészek leírását, amely – adott esetben – tartalmazza az 1. mellékletben megadott adatokat, és a járműtípusba önálló műszaki egységként beépített motorra vagy – adott esetben – motorcsaládra vonatkozó típusjóváhagyási értesítés (2A. melléklet) egy példányát.

4.   JÓVÁHAGYÁS

4.1.   Általános üzemanyag-jóváhagyás

Általános üzemanyag-jóváhagyást a következő követelmények teljesülése esetén adnak:

4.1.1.   Dízel üzemanyag esetében: ha ezen előírás 3.1., 3.2. vagy 3.3. bekezdése szerint egy motor vagy jármű teljesíti az ezen előírás 5. mellékletében leírt referencia-üzemanyaggal kapcsolatos, az alábbi 5., 6. és 7. bekezdésekben foglalt követelményeket, akkor az adott motor- vagy járműtípust jóvá kell hagyni.

Földgáz esetében az alapmotorról ki kell mutatni, hogy a kereskedelemben kapható, bármilyen összetételű üzemanyaghoz alkalmazkodni tud. Földgáz esetében általában kétféle üzemanyag létezik, magas fűtőértékű üzemanyag (H-gáz) és alacsony fűtőértékű üzemanyag (L-gáz), de mindkét tartomány meglehetősen széles, és a gázok jelentős mértékben különböznek egymástól a Wobbe-indexszel kifejezett energiatartalmukban és λ-eltolási tényezőjükben (Sλ). A Wobbe-index és a λ-eltolási tényező kiszámítására szolgáló képletek a 2.25. és 2.26. bekezdésben találhatók. A 0,89 és 1,08 közötti λ-eltolási tényezőjű földgázokat (0,89 ≤ Sλ ≤ 1,08) a H-tartományba, míg az 1,08 és 1,19 közötti λ-eltolási tényezőjű földgázokat (1,08 ≤ Sλ ≤ 1,19) az L-tartományba tartozónak tekintik. A referencia-üzemanyagok összetétele az Sλ lehetséges szélsőséges értékeit tükrözi.

Az alapmotornak ki kell elégítenie ezen előírás követelményeit a 6. mellékletben meghatározott GR (1. üzemanyag) és G25 (2. üzemanyag) referencia-üzemanyagokkal anélkül, hogy a két vizsgálat között az üzemanyag változása miatt bármilyen utánállítást végeznének. Az üzemanyag-váltás után azonban le lehet folytatni egy mérés nélküli, egy ETC-cikluson át tartó alkalmazkodási menetet. A vizsgálat előtt az alapmotort be kell járatni a 4. melléklet 2. függelékének 3. bekezdésében leírt eljárás alkalmazásával.

4.1.2.1.   A gyártó kérésére a motort egy harmadik üzemanyaggal (3. üzemanyag) is be lehet vizsgálni, ha a λ-eltolási tényező (Sλ) 0,89 (vagyis a GR alsó értéke) és 1,19 (vagyis a G25 felső értéke) között van, például ha a 3. üzemanyag kereskedelemben kapható üzemanyag. Ennek a vizsgálatnak az eredményei alapul szolgálhatnak a gyártás megfelelőségének kiértékelésénél.

Olyan földgázüzemű motor esetében, amely önalkalmazkodó mind a H-gázok, mind pedig az L-gázok tartományában, és amelynél egy kapcsolóval át lehet váltani a H-tartomány és az L-tartomány között, az alapmotort a 6. mellékletben meghatározott megfelelő referencia-üzemanyaggal a kapcsoló mindegyik állásában vizsgálni kell az egyes tartományok tekintetében. A H-tartományba eső gázokra a két üzemanyag a GR (1. üzemanyag) és a G23 (3. üzemanyag), az L-tartományba eső gázokra pedig a G25 (2. üzemanyag) és a G23 (3. üzemanyag). Az alapmotornak anélkül kell a kapcsoló mindkét állásában teljesítenie ezen előírás követelményeit, hogy az adott kapcsolóállás mellett végzett két vizsgálat között az üzemanyag-ellátó rendszerben bármilyen utánállítást végeznének. Az üzemanyag-váltás után azonban le lehet folytatni egy mérés nélküli, egy ETC-cikluson át tartó alkalmazkodási menetet. A vizsgálat előtt az alapmotort be kell járatni a 4. melléklet 2. függelékének 3. bekezdésében leírt eljárás alkalmazásával.

4.1.3.1.   A gyártó kérésére a motort a G23 helyett egy harmadik üzemanyaggal (3. üzemanyag) is be lehet vizsgálni, ha a λ-eltolási tényező (Sλ) 0,89 (vagyis a GR alsó értéke) és 1,19 (vagyis a G25 felső értéke) között van, például ha a 3. üzemanyag kereskedelemben kapható üzemanyag. Ennek a vizsgálatnak az eredményei alapul szolgálhatnak a gyártás megfelelőségének kiértékelésénél.

4.1.4.   Földgázüzemű motorok esetén a szennyezőanyag-kibocsátási eredmények viszonyszámát (r) minden egyes szennyező anyagra az alábbiak szerint kell meghatározni:

Formula

vagy

Formula

és

Formula

PB-gázüzemű motor esetében az alapmotorról ki kell mutatni, hogy a kereskedelemben kapható, bármilyen összetételű üzemanyaghoz alkalmazkodni tud. PB-gáz esetében a C3/C4 összetétel változik. A referencia-üzemanyagok tükrözik ezeket az eltéréseket. Az alapmotornak anélkül kell a 7. mellékletben meghatározott „A” és „B” referencia-üzemanyagokkal ezen előírás követelményeit kielégítenie, hogy a két vizsgálat között az üzemanyag változása miatt bármilyen utánállítást végeznének. Az üzemanyag-váltás után azonban le lehet folytatni egy mérés nélküli, egy ETC-cikluson át tartó alkalmazkodási menetet. A vizsgálat előtt az alapmotort be kell járatni a 4. melléklet 2. függelékének 3. bekezdésében meghatározott eljárás alkalmazásával.

4.1.5.1.   A szennyezőanyag-kibocsátási eredmények viszonyszámát (r) az alábbiak szerint kell meghatározni az egyes szennyező anyagokra:

Formula

4.2.   Üzemanyag-tartományra korlátozott jóváhagyás megadása

Üzemanyag-tartományra korlátozott jóváhagyás a következő követelmények teljesítése esetén adható meg:

Kipufogógáz-kibocsátási jóváhagyás földgázüzemű, vagy a H-gázok, vagy pedig az L gázok tartományával történő üzemelésre kialakított motorra.

Az alapmotort a megfelelő tartományra a 6. mellékletben meghatározott megfelelő referencia-üzemanyaggal kell vizsgálni. A H-tartományba eső gázokra a két üzemanyag a GR (1. üzemanyag) és a G23 (3. üzemanyag), az L-tartományba eső gázokra pedig a G25 (2. üzemanyag) és a G23 (3. üzemanyag). Az alapmotornak anélkül ki kell elégítenie ezen előírás követelményeit, hogy a két vizsgálat között az üzemanyag változása miatt bármilyen utánállítást végeznének. Az üzemanyag-váltás után azonban le lehet folytatni egy mérés nélküli, egyetlen ETC-cikluson át tartó alkalmazkodási menetet. A vizsgálat előtt az alapmotort be kell járatni a 4. melléklet 2. függelékének 3. bekezdésében meghatározott eljárás alkalmazásával.

4.2.1.1.   A gyártó kérésére a motort a G23 helyett egy harmadik üzemanyaggal (3. üzemanyag) is be lehet vizsgálni, ha a λ-eltolási tényező (Sλ) 0,89 (vagyis a GR alsó értéke) és 1,19 (vagyis a G25 felső értéke) között van, például ha a 3. üzemanyag kereskedelemben kapható üzemanyag. Ennek a vizsgálatnak az eredményei alapul szolgálhatnak a gyártás megfelelőségének kiértékelésénél.

4.2.1.2.   A szennyezőanyag-kibocsátási eredmények viszonyszámát (r) az alábbiak szerint kell meghatározni az egyes szennyező anyagokra:

Formula

vagy

Formula

és

Formula

4.2.1.3.   A felhasználóhoz történő leszállításkor egy, a motoron elhelyezett címkén (lásd a 4.11. bekezdést) szerepelnie kell, hogy a motort milyen gáztartományra hagyták jóvá.

Kipufogógáz-kibocsátási jóváhagyás egy földgáz- vagy PB-gázüzemű, egy meghatározott összetételű gázzal történő üzemelésre kialakított motorra.

4.2.2.1.   Az alapmotornak ki kell elégítenie a szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó követelményeket a 7. mellékletben meghatározottak szerint, vagyis földgázmotor esetében a GR és a G25, PB-gázüzemű motor esetében pedig az „A” és a „B” referencia-üzemanyagokkal.

Az üzemanyag-ellátó rendszer finombeállítása a vizsgálatok között megengedett. A finombeállítás az üzemanyag-adatbázis újrakalibrálását jelenti anélkül, hogy akár az alapvető szabályozási stratégia, akár az adatbázis alapvető szerkezete megváltozna. Szükség esetén megengedett az üzemanyag-áramlás mértékével közvetlen kapcsolatban álló elemek (például befecskendező fúvókák) kicserélése.

4.2.2.2.   A gyártó kérésére a motor bevizsgálható a GR és a G23, vagy a G25 és a G23 referencia-üzemanyagokkal, amely esetben a típusjóváhagyás ennek megfelelően csak a gázok H-, illetve L-tartományára érvényes.

4.2.2.3.   A felhasználóhoz történő leszállításkor egy, a motoron elhelyezett címkén (lásd a 4.11. bekezdést) szerepelnie kell, hogy a motort milyen üzemanyag-összetételre kalibrálták.

FÖLDGÁZÜZEMŰ MOTOROK JÓVÁHAGYÁSA

 

4.1. bekezdés:

Általános üzemanyag-jóváhagyás megadása

Vizsgálatok száma

Az „r” kiszámítása

4.2. bekezdés:

Üzemanyagra korlátozott jóváhagyás megadása

Vizsgálatok száma

Az „r” kiszámítása

Lásd a 4.1.2. bekezdést: Tetszőleges üzemanyag-összeté tel hez alkalmazkodó földgázüzemű motor

GR (1) és G25 (2)

a gyártó kérésére a motor más, kereskedelmi forgalomban kapható üzemanyaggal (3) is vizsgálható,

ha Sλ = 0,89 – 1,19

2

(max. 3)

Formula

illetve, további üzemanyaggal történő vizsgálat esetén

Formula

és

Formula

 

 

 

Lásd a 4.1.3. bekezdést: Kapcsolóval működő, önalkalmazkodó földgázüzemű motor

GR (1) és G23 (3) a H-tartományhoz

és

G25 (2) és G23 (3) az L-tartományhoz

a gyártó kérésére a G23 helyett a motor más, kereskedelmi forgalomban kapható üzemanyaggal (3) is vizsgálható,

ha Sλ = 0,89 – 1,19

2 a H-tartományhoz és

2 az L-tartományhoz

a kapcsoló megfelelő állása mellett

4

Formula

és

Formula

 

 

 

Lásd a 4.2.1. bekezdést: H- vagy L-tartományú gázzal üzemeltetett földgázüzemű motor

 

 

 

GR (1) és G23 (3) a H-tartományhoz

vagy

G25 (2) és G23 (3) az L-tartományhoz

a gyártó kérésére a G23 helyett a motor más, kereskedelmi forgalomban kapható üzemanyaggal (3) is vizsgálható,

ha Sλ = 0,89 – 1,19

2 a H-tartományhoz

vagy

2 az L-tartományhoz

2

Formula

a H-tartományhoz

vagy

Formula

az L-tartományhoz

Lásd a 4.2.2. bekezdést: Egy meghatározott összetételű üzemanyaggal működtetett földgázüzemű motor

 

 

 

GR (1) és G25 (2),

a vizsgálatok között a finombeállítás megengedett

a gyártó kérésére a motor vizsgálható a következő üzemanyagokkal:

GR (1) és G23 (3) a H-tartományhoz

vagy

G25 (2) és G23 (3) az L-tartományhoz

2

vagy

2 a H-tartományhoz

vagy

2 az L-tartományhoz

2

 

PB-GÁZÜZEMŰ MOTOROK JÓVÁHAGYÁSA

 

4.1. bekezdés:

Általános üzemanyag-jóváhagyás megadása

Vizsgálatok száma

Az „r” kiszámítása

4.2. bekezdés:

Üzemanyagra korlátozott jóváhagyás megadása

Vizsgálatok száma

Az „r” kiszámítása

Lásd a 4.1.5. bekezdést:

Tetszőleges üzemanyag-össze té tel hez alkalmazkodó PB-gázüzemű motor

„A” üzemanyag és „B” üzemanyag

2

Formula

 

 

 

Lásd a

4.2.2. bekezdést:

Egy meghatározott összetételű üzemanyaggal való üzemelésre kialakított PB-gázüzemű motor

 

 

 

„A” üzemanyag és „B” üzemanyag,

a vizsgálatok között a finombeállítás megengedett

2

 

4.3.   Egy motorcsalád egy tagjának szennyezőanyag-kibocsátási jóváhagyása

4.3.1.   A 4.3.2. bekezdésben említett eset kivételével az alapmotorra vonatkozó jóváhagyást minden további vizsgálat nélkül ki kell terjeszteni a motorcsalád minden tagjára, abba a tartományba tartozó minden üzemanyag-összetételre (a 4.2.2. bekezdésben leírt motorok esetében), vagy arra az üzemanyag-tartományra (a 4.1. vagy 4.2. bekezdésben leírt motorok esetében), amelyre az alapmotort jóváhagyták.

4.3.2.   Második vizsgálati motor

Abban az esetben, ha egy motorcsaládhoz tartozó motor vagy egy jármű e motor szempontjából történő jóváhagyásának kérésekor a jóváhagyó hatóság úgy ítéli meg, hogy a kiválasztott alapmotor tekintetében a benyújtott kérelem nem képviseli teljes mértékben az ezen előírás 1. függelékének meghatározása szerinti motorcsaládot, a jóváhagyó hatóság egy másik, és ha szükséges, egy további referencia vizsgálati motort választhat ki és vizsgálhat meg.

4.4.   Minden jóváhagyott típushoz hozzá kell rendelni egy jóváhagyási számot. Ennek első két számjegye azt jelzi, hogy a jóváhagyás kiadásának időpontjában melyik módosítássorozat tartalmazta az előírás legutóbbi jelentősebb műszaki módosításait (jelenleg ez 04, amely a 04-es módosítássorozatnak felel meg). Ugyanaz a szerződő fél nem rendelheti hozzá ugyanazt a számot egy másik motor- vagy járműtípushoz.

4.5.   Egy motor- vagy járműtípus ezen előírás szerinti jóváhagyásáról, annak kiterjesztéséről, elutasításáról, illetve gyártásuk végleges leállításáról az ezen előírás 2A., illetve 2B. mellékletében található mintának megfelelő nyomtatványon tájékoztatni kell azokat az 1958. évi egyezményt aláíró feleket, akik a jelen előírást alkalmazzák. E tájékoztatásnak a típusvizsgálat során mért értékeket is tartalmaznia kell.

Minden ezen előírás szerint jóváhagyott motortípusnak megfelelő motorra és minden ezen előírás szerint jóváhagyott járműtípusnak megfelelő járműre jól látható és könnyen hozzáférhető helyen egy nemzetközi jóváhagyási jelet kell elhelyezni, amely a következőkből áll:

4.6.1.   Egy körben lévő „E” betű, majd a jóváhagyást megadó ország megkülönböztető száma (3);

4.6.2.   Ennek az előírásnak a száma, majd egy „R” betű, kötőjel, végül a 4.4.1. bekezdésben leírt körtől jobbra található jóváhagyási szám.

A jóváhagyási jelnek azonban az „R” betű után még egy további karaktert is kell tartalmaznia, hogy megkülönböztesse azokat a szennyezőanyag-kibocsátási határértékeket, amelyekre a jóváhagyást megadták. Azon jóváhagyások esetében, amelyeket az 5.2.1. bekezdésben található vonatkozó táblázat(ok) A sorában olvasható határértékeknek való megfelelés jelölésére adtak ki, az „R” betű után egy római „I”-es következik. Azon jóváhagyások esetében, amelyeket az 5.2.1. bekezdésben található vonatkozó táblázat(ok) B1 sorában olvasható határértékeknek való megfelelés jelölésére adtak ki, az „R” betű után egy római „II”-es következik. Azon jóváhagyások esetében, amelyeket az 5.2.1. bekezdésben található vonatkozó táblázat(ok) B2 sorában olvasható határértékeknek való megfelelés jelölésére adtak ki, az „R” betű után egy római „III”-as következik. Azon jóváhagyások esetében, amelyeket az 5.2.1. bekezdésben található vonatkozó táblázat(ok) C sorában olvasható határértékeknek való megfelelés jelölésére adtak ki, az „R” betű után egy római „IV”-es következik.

Földgázüzemű motorok esetében a jóváhagyási jelnek a nemzeti szimbólum után tartalmaznia kell egy utótagot annak jelzésére, hogy a jóváhagyást milyen gáztartományra adták ki. Ez a jelölés a következő:

4.6.3.1.1.   H a H-gáztartományra jóváhagyott és kalibrált motor esetében;

4.6.3.1.2.   L az L-gáztartományra jóváhagyott és kalibrált motor esetében;

4.6.3.1.3.   HL a H- és L-gáztartományra egyaránt jóváhagyott és kalibrált motor esetében;

4.6.3.1.4.   Ht olyan motor esetében, amelyet egy bizonyos összetételű, H-gáztartományba tartozó gázra hagytak jóvá és kalibráltak, és amely átalakítható egy másik H-gáztartományba tartozó adott gázra a motor üzemanyagellátó-rendszerének finomhangolásával;

4.6.3.1.5.   Lt olyan motor esetében, amelyet egy bizonyos összetételű, L-gáztartományba tartozó gázra hagytak jóvá és kalibráltak, és amely átalakítható egy másik L-gáztartományba tartozó adott gázra a motor üzemanyagellátó-rendszerének finomhangolásával;

4.6.3.1.6.   HLt olyan motor esetében, amelyet egy bizonyos összetételű, H- vagy L-gáztartományba tartozó gázra hagytak jóvá és kalibráltak, és amely átalakítható egy másik H- vagy L-gáztartományba tartozó adott gázra a motor üzemanyagellátó-rendszerének finomhangolásával.

4.7.   Ha a jármű vagy a motor a megállapodáshoz csatolt más előírás(ok) alapján jóváhagyott típusnak is megfelel, abban az országban, amely ezen előírás alapján jóváhagyta azt, a 4.6.1. bekezdésben előírt szimbólumot nem kell megismételni. Ilyen esetben a 4.6.1. bekezdésben előírt szimbólumtól jobbra, függőleges oszlopokban fel kell tüntetni minden olyan előírásnak a számát, jóváhagyási számát és további szimbólumait, amely szerint ezen előírás alapján jóváhagyást adtak ki.

4.8.   A jóváhagyási jelet a gyártó által a jóváhagyott típusú eszközre erősített adattáblán vagy annak közelében kell elhelyezni.

4.9.   Ezen előírás 3. mellékletében példák mutatják be a jóváhagyási jelek lehetséges elhelyezését.

A műszaki egységként jóváhagyott motorokon a típusjóváhagyási jelen kívül az alábbiakat kell feltüntetni:

4.10.1.   a motor gyártójának védjegye vagy kereskedelmi neve,

4.10.2.   a gyártó kereskedelmi meghatározása.

4.11.   Címkék

Földgáz- vagy PB-gázüzemű, üzemanyag-tartományra korlátozott típusjóváhagyással rendelkező motoroknál az alábbi címkék alkalmazhatók:

4.11.1.   Tartalom

Az alábbi információkat kell megadni:

A 4.2.1.3. bekezdés szerinti esetben a címkén fel kell tüntetni: „CSAK H-TARTOMÁNYBA TARTOZÓ FÖLDGÁZZAL ÜZEMELTETHETŐ”. L-tartományba tartozó földgáz esetén a „H” helyett értelemszerűen „L” betűt kell használni.

A 4.2.2.3. bekezdés szerinti esetben a címkén fel kell tüntetni: „CSAK … ELŐÍRÁSNAK MEGFELELŐ FÖLDGÁZZAL ÜZEMELTETHETŐ” vagy pedig „CSAK … ELŐÍRÁSNAK MEGFELELŐ PB-GÁZZAL ÜZEMELTETHETŐ”. A 6. illetve a 7. melléklet megfelelő táblázatában (táblázataiban) szereplő valamennyi információt meg kell adni a motor gyártója által előírt egyes összetevőkkel és határértékekkel együtt.

A betűknek és számoknak legalább 4 mm magasaknak kell lenniük.

Megjegyzés: Ha a fenti címke helyhiány miatt nem helyezhető el, egyszerűsített kódot kell alkalmazni. Ebben az esetben az összes fenti információt tartalmazó magyarázó megjegyzéseknek könnyen hozzáférhetőnek kell lennie minden olyan személy számára, aki az üzemanyag-tartályt feltölti, illetve karbantartást vagy javítást végez a motoron és tartozékain, továbbá az érintett hatóságok számára. A magyarázó megjegyzések helyét és tartalmát a gyártónak és a jóváhagyó hatóságnak közös megegyezéssel kell meghatároznia.

4.11.2.   Tulajdonságok

A címkéknek a motor hasznos élettartama során épségben kell maradniuk. A címkéknek könnyen olvashatóknak, a betűknek és számoknak eltávolíthatatlanoknak kell lenniük. Ezenfelül a címkéket úgy kell felerősíteni, hogy rögzítésük a motor hasznos élettartama alatt kitartson, és a címkéket azok megsemmisítése vagy olvashatatlanná tétele nélkül ne lehessen eltávolítani.

4.11.3.   Elhelyezés

A címkéket a motor olyan részéhez kell rögzíteni, amely annak rendes üzemeléséhez szükséges, és amelyet normál esetben a motor élettartama során nem kell kicserélni. Ezenfelül a címkéket úgy kell elhelyezni, hogy miután a motort a működéséhez szükséges összes segédberendezéssel felszerelték, egy átlagos személy is jól láthassa őket.

4.12.   Abban az esetben, ha egy járműtípus típusjóváhagyását a motor szempontjából kérik, a 4.11. bekezdésben meghatározott jelet az üzemanyag-betöltőnyílás közelében is el kell helyezni.

4.13.   Abban az esetben, ha egy jóváhagyott motorral felszerelt járműtípus típusjóváhagyását kérik, a 4.11. bekezdésben meghatározott jelet az üzemanyag-betöltőnyílás közelében is el kell helyezni.

5.   ELŐÍRÁSOK ÉS VIZSGÁLATOK

5.1.   Általános megjegyzések

5.1.1.   Kibocsátáscsökkentő berendezések

5.1.1.1.   Azokat az alkatrészeket, amelyek hatással lehetnek a dízelmotorok gáz-halmazállapotú szennyezőanyag- és légszennyezőrészecske-kibocsátására, illetve a gázmotorok gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátására, úgy kell megtervezni, legyártani, összeszerelni és felszerelni, hogy a motor normális üzemben megfeleljen az ebben az előírásban előírt követelményeknek.

5.1.2.   A kibocsátáscsökkentő berendezések funkciói

5.1.2.1.   Hatástalanító berendezések és/vagy ésszerűtlen kibocsátáscsökkentő stratégia alkalmazása tilos.

Egy kiegészítő vezérlő berendezés akkor szerelhető fel egy motorra vagy egy járműre, ha a berendezés:

5.1.2.2.1.   csak az 5.1.2.4. bekezdésben meghatározottaktól eltérő feltételek között működik, vagy

5.1.2.2.2.   csak ideiglenesen lép működésbe az 5.1.2.4. bekezdésben megadott feltételek között olyan céllal, mint pl. a motor károsodás elleni védelme, a levegőkezelő berendezés károsodás elleni védelme, füstkezelés, hidegindítás vagy bemelegítés, vagy

5.1.2.2.3.   csak fedélzeti (műszerfali) jelzések hozzák működésbe olyan céllal, mint pl. az üzembiztonság vagy a szükségüzemmód-stratégiák biztosítása.

5.1.2.3.   Az 5.1.2.4. bekezdésben meghatározott körülmények között működő és a szokásos kibocsátás-vizsgálati ciklusok során alkalmazotthoz képest eltérő vagy módosított motorvezérlő stratégiába való átváltást eredményező motorvezérlő berendezés, funkció, rendszer vagy beavatkozás alkalmazása akkor engedélyezett, ha – az 5.1.3. és/vagy az 5.1.4. bekezdésben foglalt követelményeknek megfelelően – teljes mértékben ki lett mutatva, hogy az intézkedés nem csökkenti a kibocsátáscsökkentő berendezés hatékonyságát. Minden egyéb esetben az ilyen berendezést hatástalanító berendezésnek kell tekinteni.

5.1.2.4.   Az 5.1.2.2. bekezdés alkalmazásában a nyugalmi és átmeneti üzemállapotra meghatározott alkalmazási körülmények a következők:

(i)

1 000 métert meg nem haladó tengerszint feletti magasság (vagy azzal egyenértékű 90 kPa légnyomás),

(ii)

283 K és 303 K (10 °C és 30 °C) közötti környezeti hőmérséklet,

(iii)

343 és 368 K (70-95 °C) közötti hűtőközeg-hőmérséklet.

5.1.3.   Az elektronikus kibocsátáscsökkentő rendszerekre vonatkozó különös követelmények

5.1.3.1.   Dokumentációs követelmények

A gyártónak rendelkezésre kell bocsátania egy dokumentációs csomagot, amely biztosítja a rendszer alapvető terveinek, továbbá azon eszközöknek a megismerését, amelyekkel a kimeneti változókat vezérli, legyen a vezérlés akár közvetlen, akár közvetett.

A dokumentációnak az alábbi két részből kell állnia:

(a)

A hivatalos dokumentációs csomag, amelyet a műszaki szolgálat számára kell benyújtani a típusjóváhagyás iránti kérelemmel együtt, és amelynek tartalmaznia kell a rendszer teljes leírását. Ez a dokumentáció lehet rövid, azonban bizonyítékot kell szolgáltatnia arról, hogy valamennyi olyan kimeneti adat meghatározása megtörtént, amelyet a különböző egységek bemenő adatainak szabályozási tartományából előállított mátrix lehetővé tesz. Ezt az információt az ezen előírás 3. bekezdésében előírt dokumentációhoz kell csatolni.

(b)

Egy kiegészítő anyag, amely bemutatja mindazon jellemzőket, amelyeket a kiegészítő vezérlőberendezések módosítanak, továbbá a berendezés működésének határfeltételeit. A kiegészítő anyag tartalmazza továbbá valamennyi üzemmódra az üzemanyag-rendszer szabályozásának logikáját, az időzítési stratégiákat és a „ki-be” kapcsolási pontokat.

A kiegészítő anyagnak ezen kívül tartalmaznia kell a kiegészítő vezérlőberendezések alkalmazásának indoklását, és további anyagokat és vizsgálati adatokat a motorra vagy a járműre szerelhető kiegészítő vezérlőberendezésnek a kipufogógáz szennyezőanyag-kibocsátására gyakorolt hatásáról.

Ez a kiegészítő anyag szigorúan bizalmas marad, megőrzéséért a gyártó felel, de a típusjóváhagyás alkalmával vagy a típusjóváhagyás érvényességi ideje során bármikor betekintés céljából rendelkezésre kell bocsátania.

Annak eldöntésére, hogy valamely stratégia vagy intézkedés a 2.28. és a 2.30. bekezdés értelmében hatástalanító berendezésnek vagy ésszerűtlen kibocsátáscsökkentő stratégiának tekintendő-e, a jóváhagyó hatóság és/vagy a műszaki szolgálat kiegészítésképpen előírhatja az ETC-eljárás szerinti NOx-szűrővizsgálatot is, amely akár a típusvizsgálat, akár a gyártás megfelelőségének ellenőrzése kapcsán elvégezhető.

5.1.4.1.   Ezen előírás 4. mellékletének 4. függelékében meghatározott követelmények alternatívájaként az ETC-szűrővizsgálat során a NOx-kibocsátás meghatározásához hígítatlan kipufogógázból is lehet mintát venni, és a 2001. szeptember 15-i ISO/FDIS 16 183 szabvány műszaki előírásait kell alkalmazni.

5.1.4.2.   Annak eldöntése során, hogy valamely stratégia vagy intézkedés a 2.28. és 2.30. bekezdés értelmében hatástalanító eszköznek vagy ésszerűtlen kibocsátáscsökkentő stratégiának tekintendő-e, az adott NOx-határértékre további 10 %-os tűrést kell alkalmazni.

Az 5.2.1. bekezdés táblázatainak A sora szerinti jóváhagyáshoz a szennyezőanyag-kibocsátást hagyományos dízelmotorok – beleértve azokat a motorokat is, amelyek elektronikus üzemanyag-befecskendező berendezéssel, kipufogógáz-visszakeringető rendszerrel (EGR) és/vagy oxidációs katalizátorokkal vannak felszerelve – ESC- és ELR-vizsgálatával kell meghatározni. A korszerű kipufogógáz-utókezelő rendszerrel – ideértve a nitrogénoxid-semlegesítő katalizátorokat és/vagy a részecskecsapdákat is – felszerelt dízelmotorokat ezenfelül ETC-vizsgálattal is meg kell vizsgálni.

Az 5.2.1. bekezdés táblázatainak B1 vagy B2 sora, illetve C sora szerinti jóváhagyási vizsgálathoz a szennyezőanyag-kibocsátást ESC-, ELR- és ETC-vizsgálatokkal kell meghatározni.

Gázmotorok esetében a gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátást ETC-vizsgálattal kell meghatározni.

Az ESC- és ELR-vizsgálati eljárás leírása a 4. melléklet 1. függelékében, az ETC-vizsgálati eljárás leírása a 4. melléklet 2. és 3. függelékében található.

A vizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott gáz-halmazállapotú légszennyező anyagok és légszennyező részecskék szintjét adott esetben a 4. mellékletben leírt módszerrel kell megmérni. A 4. melléklet 4. függeléke írja le a gáz-halmazállapotú légszennyező anyagok és légszennyező részecskék méréséhez ajánlott analitikus rendszereket és a részecskék mintavételezéséhez ajánlott rendszereket. A műszaki szolgálat más módszereket vagy elemző készülékeket is jóváhagyhat, ha úgy találja, hogy azok egyenértékű eredményeket adnak. Egyetlen laboratórium esetén akkor mondjuk, hogy a mért vizsgálati eredmények egyenértékűek, ha azok az itt leírt referenciarendszerek valamelyike által adott eredményektől legfeljebb 5 %-os eltérést mutatnak. A részecske-kibocsátásra vonatkozóan csak a teljes átáramlású hígítórendszer van elismerve referenciarendszerként. Ahhoz, hogy az előírásba új rendszert lehessen felvenni, az egyenértékűség megállapítását az ISO 5725 szabványban leírt, több laboratórium által elvégzett vizsgálat ismételhetőségének és reprodukálhatóságának számításaira kell alapozni.

5.2.1.   Határértékek

A szén-monoxid, az összes szénhidrogén, a nitrogén-oxidok és a részecskék ESC-vizsgálattal meghatározott fajlagos tömege és a füst ELR-vizsgálattal meghatározott fényelnyelése nem haladhatja meg az 1. táblázatban megadott értékeket.

Azon dízelmotoroknál, amelyeket ETC-vizsgálattal is vizsgálnak, és különösen a gázmotoroknál, a szén-monoxid, a nem metán szénhidrogének, a metán (ha van), a nitrogén-oxidok és a részecskék (ha vannak) fajlagos tömege nem haladhatja meg a 2. táblázatban megadott értékeket.

1. táblázat

Határértékek – ESC- és ELR-vizsgálat

Sor

Szén-monoxid tömege (CO) g/kWh

Szénhidrogének tömege (HC) g/kWh

Nitrogén-oxidok tömege (NOx) g/kWh

Részecskék tömege (PT) g/kWh

Füst

m–1

A (2000)

2,1

0,66

5,0

0,10

0,13 (4)

0,8

B1 (2005)

1,5

0,46

3,5

0,02

0,5

B2 (2008)

1,5

0,46

2,0

0,02

0,5

C (EEV)

1,5

0,25

2,0

0,02

0,15


2. táblázat

Határértékek – ETC-vizsgálatok (6)

Sor

Szén-monoxid tömege (CO) g/kWh

Nem metán szénhidrogének tömege (NMHC) g/kWh

Metán tömege (CH4) (7) g/kWh

Nitrogén-oxidok tömege (NOx) g/kWh

Részecskék tömege(PT) (8) g/kWh)

A (2000)

5,45

0,78

1,6

5,0

0,16

0,21 (5)

B1 (2005)

4,0

0,55

1,1

3,5

0,03

B2 (2008)

4,0

0,55

1,1

2,0

0,03

C (EEV)

3,0

0,40

0,65

2,0

0,02

5.2.2.   Szénhidrogén-mérés dízelmotoroknál és gázüzemű motoroknál

5.2.2.1.   A gyártó választhatja azt a megoldást, hogy az összes szénhidrogén (THC) tömegét mérjék az ETC-vizsgálat során a nem metán szénhidrogének tömegének mérése helyett. Ebben az esetben az összes szénhidrogén tömegére vonatkozó határérték azonos a 2. táblázatban a nem metán szénhidrogének tömegére megadott értékkel.

5.2.3.   A dízelmotorokra vonatkozó különös követelmények

5.2.3.1.   A nitrogén-oxidok fajlagos tömege, amelyet az ESC-vizsgálat ellenőrzési tartományának véletlenszerűen kiválasztott ellenőrzési pontjain mértek, nem haladhatja meg 10 %-nál nagyobb mértékben a szomszédos vizsgálati üzemmódok alapján interpolált értékeket (lásd a 4. melléklet 1. függelékének 4.6.2 és 4.6.3 bekezdését).

5.2.3.2.   Az ELR-vizsgálat véletlenszerű vizsgálati fordulatszámánál mért füstérték nem haladhatja meg a két szomszédos vizsgálati fordulatszám legmagasabb füstértékét 20 %-nál nagyobb mértékben, vagy a határérték 5 %-ánál nagyobb mértékben, attól függően, hogy melyik a nagyobb.

6.   A JÁRMŰBE TÖRTÉNŐ BEÉPÍTÉS

A motor járműbe történő beépítésének a motor típusjóváhagyása tekintetében meg kell felelnie az alábbi jellemzőknek:

6.1.1.   A szívási vákuum nem lehet nagyobb a típusjóváhagyott motorra a 2A. mellékletben megadott értéknél.

6.1.2.   A kipufogógáz-ellennyomás nem lehet nagyobb a típusjóváhagyott motorra a 2A. mellékletben megadott értéknél.

6.1.3.   A motor üzemeltetéséhez szükséges segédberendezések teljesítményfelvétele nem lehet nagyobb a típusjóváhagyott motorra a 2A. mellékletben megadott értéknél.

7.   MOTORCSALÁD

7.1.   A motorcsaládot meghatározó paraméterek

A motorgyártó által meghatározott motorcsalád olyan alapvető jellemzőkkel is definiálható, amelyek közösek a motorcsaládon belül. Egyes esetekben a paraméterek kölcsönhatásban lehetnek egymással. Ezeket a hatásokat szintén figyelembe kell venni annak biztosítására, hogy egy családba csak hasonló kipufogógáz-kibocsátási jellemzőkkel bíró motorok kerüljenek.

Annak érdekében, hogy a motorokat ugyanazon motorcsaládba tartozónak lehessen tekinteni, a következő alapvető paramétereknek kell általánosan jellemzőnek lenni rájuk:

7.1.1.   Munkaciklus:

—

2 ütemű

—

4 ütemű

7.1.2.   Hűtőközeg:

—

levegő

—

víz

—

olaj

7.1.3.   Gázmotoroknál és utókezelővel felszerelt motoroknál

—

hengerek száma

(az alapmotorénál kisebb hengerszámú dízelmotorok ugyanahhoz a motorcsaládhoz tartozónak tekinthetők, feltéve, hogy az üzemanyagrendszer minden egyes hengerhez külön adagolja az üzemanyagot).

7.1.4.   Az egyes hengerek űrtartalma:

—

a motoroknak 15 %-os teljes szóráson belül kell lenniük

7.1.5.   A levegőbeszívás rendszere:

—

atmoszférikus szívás

—

feltöltött

—

feltöltött, levegőhűtővel

7.1.6.   Az égéstér típusa/kialakítása:

—

előkamrás

—

örvénykamrás

—

nyílt kamrás

7.1.7.   Szelepek és nyílások – elrendezés, méret és darabszám:

—

hengerfej

—

hengerpalást

—

forgattyúház

7.1.8.   Üzemanyag-befecskendező rendszer (dízelmotorok):

—

szivattyúsoros befecskendező

—

soros szivattyú

—

elosztó rendszerű adagolószivattyú

—

egyedi elemes

—

adagoló-porlasztó

7.1.9.   Üzemanyag-ellátó rendszer (gázmotorok):

—

keverőegység

—

gázbevezetés/-befecskendezés (egypontos, többpontos)

—

folyadék-befecskendezés (egypontos, többpontos)

7.1.10.   Gyújtási rendszer (gázmotorok)

7.1.11.   Vegyes jellemzők:

—

kipufogógáz-visszavezető rendszer

—

vízbefecskendezés/emulzió

—

másodlagos levegő befecskendezése

—

feltöltőlevegőt visszahűtő rendszer

7.1.12.   A kipufogógáz utókezelése:

—

háromutas katalizátor

—

oxidációs katalizátor

—

redukciós katalizátor

—

hőreaktor

—

részecskecsapda

7.2.   Az alapmotor kiválasztása

7.2.1.   Dízelmotorok

A család alapmotorját azon elsődleges kritérium alapján kell kiválasztani, hogy a gyártó által megadott legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszámnál melyik motornál a legnagyobb a löketenkénti üzemanyag-szállítás. Ha több motor is megfelel ennek az elsődleges feltételnek, az alapmotort azon másodlagos kritérium alapján kell kiválasztani, hogy melyik motornál a legnagyobb a löketenkénti üzemanyag-szállítás a névleges fordulatszámnál. Bizonyos esetekben a jóváhagyó hatóság úgy ítélheti meg, hogy a család legrosszabb szennyezőanyag-kibocsátási értékét egy második motor vizsgálata jellemezheti a legjobban. Így a jóváhagyó hatóság egy második motort is kiválaszthat a vizsgálathoz olyan tulajdonságok alapján, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a család motorjai közül ennek lehet a legnagyobb a szennyezőanyag-kibocsátása.

Ha az egy családba tartozó motorok olyan változó tulajdonságokkal is rendelkeznek, amelyekről feltételezhető, hogy hatással vannak a szennyezőanyag-kibocsátásra, ezeket a tulajdonságokat is azonosítani kell, és figyelembe kell venni az alapmotor kiválasztásánál.

7.2.2.   Gázmotorok

A család alapmotorját azon elsődleges kritérium alapján kell kiválasztani, hogy melyik motornak a legnagyobb a hengertérfogata. Ha több motor is megfelel ennek az elsődleges feltételnek, az alapmotort egy másodlagos kritérium alapján kell kiválasztani, az alábbi sorrendben:

—

a legnagyobb löketenkénti üzemanyag-szállítás a gyártó által megadott névleges teljesítményhez tartozó fordulatszámnál,

—

a legnagyobb előgyújtás,

—

a legkisebb mértékű kipufogógáz-visszakeringetés,

—

levegőszivattyú hiánya vagy a legkisebb tényleges levegőszállítású szivattyú.

Bizonyos esetekben a jóváhagyó hatóság úgy ítélheti meg, hogy a család legrosszabb szennyezőanyag-kibocsátási értékét egy második motor vizsgálata jellemezheti a legjobban. Így a jóváhagyó hatóság egy második motort is kiválaszthat a vizsgálathoz olyan tulajdonságok alapján, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a család motorjai közül ennek lehet a legnagyobb a szennyezőanyag-kibocsátása.

8.   A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

A gyártás-megfelelőségi eljárásoknak meg kell felelniük a megállapodás 2. függelékében (E/EGB/324-E/EGB/TRANS/505/Rev.2) foglaltaknak, a következő követelményekkel:

8.1.   Minden ezen előírás által előírt jóváhagyási jellel ellátott motort és járművet úgy kell legyártani, hogy a jóváhagyási értesítésben és annak mellékleteiben megadott leírás tekintetében megfeleljen a jóváhagyott típusnak.

8.2.   Általános szabály, hogy a gyártás szennyezőanyag-kibocsátás szempontjából való megfelelőségét a jóváhagyási értesítésben és annak mellékleteiben megadott leírás alapján ellenőrzik.

Amennyiben mérni kell a szennyezőanyag-kibocsátást, és egy motor jóváhagyásának egy vagy több kiterjesztése is van, a vizsgálatokat a szóban forgó kiterjesztésre vonatkozó információs csomagban leírt motoro(ko)n kell elvégezni.

Egy szennyezőanyag-vizsgálatnak alávetett motor megfelelősége:

Miután a motort átadták a hatóságoknak, a gyártó többé semmiféle beállítást sem végezhet a kiválasztott motorokon.

8.3.1.1.   Három motort kell véletlenszerűen kiválasztani a sorozatból. Azokat a motorokat, amelyeken az 5.2.1. bekezdés táblázatainak A sora szerinti jóváhagyás céljából csak az ESC- és ELR-vizsgálatot vagy csak az ETC-vizsgálatot kell elvégezni, ezeknek az alkalmazandó vizsgálatoknak kell alávetni a gyártás megfelelőségének ellenőrzéséhez. A hatóság egyetértésével minden más, az 5.2.1. bekezdés táblázatainak A, B1 vagy B2, illetve C sora szerint jóváhagyást kapott motort vagy az ESC- és ELR-ciklussal, vagy pedig az ETC-ciklussal kell vizsgálni a gyártás megfelelőségének ellenőrzéséhez. A határértékek az előírás 5.2.1. bekezdésében szerepelnek.

8.3.1.2.   A vizsgálatokat ezen előírás 1. függelékének megfelelően hajtják végre, ha az illetékes hatóság meg van elégedve a gyártás szórásának gyártó által megadott értékével.

A vizsgálatokat ezen előírás 2. függelékének megfelelően hajtják végre, ha az illetékes hatóság nincs megelégedve a gyártás szórásának gyártó által megadott értékével.

A gyártó kérésére a vizsgálatokat ezen előírás 3. függeléke szerint is el lehet végezni.

8.3.1.3.   Egy motor mintavételes vizsgálata alapján egy sorozat gyártását megfelelőnek kell tekinteni, ha a vonatkozó függelékben alkalmazott vizsgálati kritériumok alapján az összes szennyező anyaggal kapcsolatban „megfelelő” döntés született, és nem megfelelőnek kell tekinteni, ha egyetlen szennyező anyaggal kapcsolatban is „nem megfelelő” döntés született.

Ha egy szennyező anyagra nézve „megfelelő” döntés született, ezt a döntést más szennyező anyagokkal kapcsolatos döntés érdekében végzett további vizsgálatok nem változtathatják meg.

Ha nem született „megfelelő” döntés valamennyi szennyező anyagra, és nem született „nem megfelelő” döntés egyetlen szennyező anyagra sem, a vizsgálatot egy másik motoron kell elvégezni (lásd a 2. ábrát).

Ha nem született döntés, a gyártó bármikor elhatározhatja a vizsgálat leállítását. Ebben az esetben a „nem megfelelő” döntést kell rögzíteni.

A vizsgálatokat újonnan gyártott motorokon kell elvégezni. A gázüzemű motorokat a 4. melléklet 2. függelékének 3. bekezdésében meghatározott eljárással be kell járatni.

8.3.2.1.   A gyártó kérésére azonban el lehet végezni a vizsgálatokat olyan dízel- vagy gázmotorokon, amelyeket a 8.4.2.2. bekezdésben említett időtartamnál hosszabb, de 100 órát meg nem haladó ideig járattak be. Ebben az esetben a bejáratást a gyártó végzi el, akinek vállalnia kell, hogy semmit nem állít át ezeken a motorokon.

8.3.2.2.   Ha a gyártó kéri, hogy a 8.4.2.2.1. bekezdés szerint végezhesse el a bejáratást, az elvégezhető:

—

minden vizsgálandó motoron,

vagy

—

az első vizsgálandó motoron, egy változási együttható alábbiak szerinti meghatározásával:

—

az első vizsgálandó motoron megmérik a szennyezőanyag-kibocsátást nulla órakor és „x” óra elteltével,

—

minden egyes szennyező anyagra kiszámítják a szennyezőanyag-kibocsátás nulla és „x.” óra közötti időtartamra vonatkozó változási együtthatóját:Formula

Ennek értéke egynél kisebb is lehet.

A következő motorokat nem kell bejáratásnak alávetni, de a nulla órához tartozó szennyezőanyag-kibocsátásukat a változási együtthatóval módosítani kell.

Ebben az esetben a következő értékeket kell figyelembe venni:

—

az első motor „x.” óránál mért értékei,

—

a többi motor nulla óránál mért értékei, megszorozva a változási együtthatóval.

8.3.2.3.   A dízelmotoroknál és a PB-gázüzemű motoroknál ezeket a vizsgálatokat el lehet végezni a kereskedelemben kapható üzemanyagokkal. A gyártó kérésére azonban az 5., illetve a 7. mellékletben leírt referencia-üzemanyagok is használhatók. A jelen előírás 4. bekezdésében leírt vizsgálatokat így minden gázmotornál legalább két referencia-üzemanyaggal kell elvégezni.

8.3.2.4.   Földgázüzemű motoroknál valamennyi vizsgálat elvégezhető kereskedelemben kapható üzemanyaggal a következő módon:

(i)

H-jelű motoroknál a H-tartományba tartozó, kereskedelemben kapható üzemanyaggal (0,89 ≤ Sλ ≤ 1,00),

(ii)

L-jelű motoroknál az L-tartományba tartozó, kereskedelemben kapható üzemanyaggal (1,00 ≤ Sλ ≤ 1,19),

(iii)

HL-jelű motoroknál a λ-eltolási tényező szélső értékei közé eső, kereskedelemben kapható üzemanyaggal (0,89 ≤ Sλ ≤ 1,19).

A gyártó kérésére azonban a 6. mellékletben leírt referencia-üzemanyagok is használhatók. Ebben az esetben az ezen előírás 4. bekezdésében leírt vizsgálatokat kell elvégezni.

8.3.2.5.   Ha kereskedelemben kapható üzemanyagot használva vita támad a gázüzemű motorok meg nem felelése miatt, a vizsgálatokat olyan referencia-üzemanyaggal kell elvégezni, amellyel az alapmotort vizsgálták, vagy egy olyan, a 4.1.3.1. és 4.2.1.1. bekezdésben említetett esetleges 3. üzemanyaggal, amellyel az alapmotort vizsgálhatták volna. Ekkor az eredményt számítással kell módosítani, a 4.1.3.2., 4.1.5.1. és 4.2.1.2. bekezdésben leírt megfelelő „r”, „ra” vagy „rb” tényező(k) alkalmazásával. Ha az r, ra vagy rb egynél kisebb, nem kell korrekciót végezni. A mért és a számított eredményeknek azt kell igazolniuk, hogy a motor minden vonatkozó üzemanyaggal (1., 2., adott esetben pedig 3. üzemanyag földgázüzemű motorok esetén, valamint A és B üzemanyag PB-gázüzemű motorok esetén) megfelel a határértékeknek.

8.3.2.6.   Az egy meghatározott összetételű üzemanyaggal való működésre kialakított gázüzemű motor gyártás-megfelelőségi vizsgálatait azzal az üzemanyaggal kell elvégezni, amelyre a motort kalibrálták.

Image

9.   A NEM MEGFELELŐ GYÁRTÁS SZANKCIONÁLÁSA

9.1.   Az ezen előírás szerint egy motor- vagy járműtípusra megadott jóváhagyás visszavonható, ha a 8.1. bekezdésben foglalt követelményeket nem teljesítik, vagy ha a motor(ok), illetve jármű(vek) nem kap(nak) „megfelelő” minősítést a 8.3. bekezdésben előírt vizsgálatok során.

9.2.   Amennyiben az 1958. évi egyezményt aláíró és ezen előíráset alkalmazó valamely szerződő fél visszavon egy általa korábban megadott jóváhagyást, erről köteles az ezen előírás 2A., illetve 2B. mellékletében található mintának megfelelő értesítés megküldésével azonnal tájékoztatni az ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet.

10.   A JÓVÁHAGYOTT TÍPUS MÓDOSÍTÁSA ÉS A JÓVÁHAGYÁS KITERJESZTÉSE

A jóváhagyott típus minden módosításáról értesíteni kell a típust jóváhagyó igazgatási szervet. A szervezet ezt követően a következőket teheti:

10.1.1.   Úgy ítéli meg, hogy az elvégzett módosításoknak nagy valószínűséggel nincs számottevő kedvezőtlen hatása, és a módosított típus mindenféleképpen továbbra is megfelel a követelménynek; vagy

10.1.2.   További vizsgálati jelentést kér a vizsgálatokat végző műszaki szolgálattól.

10.2.   A jóváhagyás megerősítéséről, illetve elutasításáról – a módosítások meghatározásával együtt – a 4.5. bekezdésben meghatározott eljárás szerint értesíteni kell az egyezményt aláíró és ezen előíráset alkalmazó feleket.

10.3.   A jóváhagyás kiterjesztését kiadó illetékes hatóságnak hozzá kell rendelnie a kiterjesztéshez egy sorszámot, és erről az ezen előírás 2A., illetve 2B. mellékletében található mintának megfelelő értesítés megküldésével tájékoztatnia kell az 1958. évi egyezményt aláíró és ezen előírást alkalmazó feleket.

11.   A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

Amennyiben a jóváhagyás birtokosa teljes mértékben felhagy egy ezen előírás szerint jóváhagyott típus gyártásával, erről értesítenie kell a jóváhagyást megadó hatóságot. A vonatkozó értesítés kézhezvétele után az adott hatóságnak az ezen előírás 2A., illetve 2B. mellékletében található mintának megfelelő értesítés megküldésével tájékoztatnia kell az 1958. évi egyezményt aláíró és ezen előírást alkalmazó feleket.

12.   ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

12.1.   Általános megjegyzések

12.1.1.   A 04-es módosítássorozat hivatalos hatálybalépési dátumától kezdve az ezen előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el az EGB-jóváhagyásoknak ezen, 04-es módosítássorozattal módosított előírás szerint történő megadását.

12.1.2.   A 04-es módosítássorozat hatálybalépési dátumától az ezen előírást alkalmazó szerződő feleknek csak akkor kell EGB-jóváhagyásokat megadniuk, ha a motor megfelel ezen, 04-es módosítássorozattal módosított előírás rendelkezéseinek.

A motoron el kell végezni az ezen előírás 5.2. bekezdésében meghatározott vonatkozó vizsgálatokat, és a motornak az alábbi 12.2.1., 12.2.2. és 12.2.3. bekezdések szerint meg kell felelnie az ezen előírás 5.2.1. bekezdésében részletezett vonatkozó szennyezőanyag-kibocsátási határértékeknek.

12.2.   Új típusjóváhagyások

12.2.1.   A 12.4.1. bekezdés rendelkezéseire is tekintettel, az ezen előírást alkalmazó szerződő feleknek az ezen előíráson végrehajtott 04-es módosítássorozat hatálybalépési dátumától kezdődően csak akkor kell megadniuk az EGB-jóváhagyást egy motorhoz, ha az kielégíti az ezen előírás 5.2.1. bekezdésében lévő táblázatok A, B1, B2 vagy C sorában szereplő vonatkozó szennyezőanyag-kibocsátási határértékeket.

12.2.2.   A 12.4.1. bekezdés rendelkezéseire is tekintettel, az ezen előírást alkalmazó szerződő feleknek 2005. október 1-jétől kezdődően csak akkor kell megadniuk az EGB-jóváhagyást egy motorhoz, ha az kielégíti az ezen előírás 5.2.1. bekezdésében lévő táblázatok B1, B2 vagy C sorában szereplő vonatkozó szennyezőanyag-kibocsátási határértékeket.

12.2.3.   A 12.4.1. bekezdés rendelkezéseire is tekintettel, az ezen előírást alkalmazó szerződő feleknek 2008. október 1-jétől kezdődően csak akkor kell megadniuk az EGB-jóváhagyást egy motorhoz, ha az kielégíti az ezen előírás 5.2.1. bekezdésében lévő táblázatok B2 vagy C sorában szereplő vonatkozó szennyezőanyag-kibocsátási határértékeket.

12.3.   A régi típusjóváhagyások érvényességének vége

12.3.1.   A 04-es módosítássorozat hivatalos hatálybalépési dátumától kezdve – a 12.3.2. és a 12.3.3. bekezdések rendelkezéseinek kivételével – a 03-as módosítássorozattal módosított előírás szerint kiadott típusjóváhagyások érvényüket vesztik, amennyiben a jóváhagyást kiadó szerződő fél nem értesíti az ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet arról, hogy a jóváhagyott motortípus a fenti 12.2.1. bekezdés szerint megfelel a 04-es módosítássorozattal módosított előírás rendelkezéseinek.

12.3.2.   A típusjóváhagyás kiterjesztése

12.3.2.1.   Az alábbi 12.3.2.2. és 12.3.2.3. bekezdést csak azokra az új, kompressziós gyújtású motorokra és kompressziós gyújtású motor által hajtott új járművekre kell alkalmazni, amelyek típusjóváhagyása az ezen előírás 5.2.1. bekezdésében szereplő táblázatok A sorának követelményei alapján történt.

12.3.2.2.   Az 5.1.3. és 5.1.4. bekezdés alternatívájaként a gyártó bemutathatja a műszaki szolgálatnak az 1. mellékletben leírt alapmotor jellemzőinek megfelelő motor ETC-módszerrel elvégzett NOx-szűrővizsgálatának eredményeit, figyelembe véve az 5.1.4.1. és az 5.1.4.2. bekezdések rendelkezéseit. A gyártónak emellett biztosítania kell egy írásos nyilatkozatot arról, hogy a motor nem alkalmaz semmilyen hatástalanító berendezést vagy ésszerűtlen kibocsátáscsökentő stratégiát (lásd a 2. bekezdésben leírt meghatározásokat).

12.3.2.3.   A gyártónak emellett írásban kell nyilatkoznia arról, hogy a NOx-szűrővizsgálat eredményei és az alapmotorra vonatkozóan az 5.1.4. bekezdésben megadott adatok az 1. mellékletben leírt motorcsalád mindegyik motortípusára jellemzőek.

12.3.3.   Gázmotorok

2003. október 1-jétől a 03-as módosítássorozattal módosított előírás alapján gázmotorokhoz megadott típusjóváhagyások érvényüket vesztik, amennyiben a jóváhagyást kiadó szerződő fél nem értesíti az ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet arról, hogy a jóváhagyott motortípus a fenti 12.2.1. bekezdés szerint megfelel a 04-es módosítássorozattal módosított előírás rendelkezéseinek.

12.3.4.   2006. október 1-jétől a 04-es módosítássorozattal módosított előírás alapján megadott típusjóváhagyások érvényüket vesztik, amennyiben a jóváhagyást kiadó szerződő fél nem értesíti az ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet arról, hogy a jóváhagyott motortípus a fenti 12.2.2. bekezdés szerint megfelel a 04-es módosítássorozattal módosított előírás rendelkezéseinek.

12.3.5.   2009. október 1-től a 04-es módosítássorozattal módosított előírás alapján megadott típusjóváhagyások érvényüket vesztik, amennyiben a jóváhagyást kiadó szerződő fél nem értesíti az ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet arról, hogy a jóváhagyott motortípus a fenti 12.2.3. bekezdés szerint megfelel a 04-es módosítássorozattal módosított előírás rendelkezéseinek.

12.4.   Cserealkatrészek használatban lévő járművekhez

12.4.1.   Az ezen előírást alkalmazó szerződő felek folytathatják a jóváhagyások kiadását azon motorokhoz, amelyek megfelelnek bármely korábbi módosítássorozattal módosított előírás követelményeinek, illetve a 04-es módosítássorozattal módosított előírás bármely szintjének, amennyiben a motort olyan használatban lévő járműben felhasználandó cseredarabnak szánják, amely a forgalomba helyezése idején kielégítette a vonatkozó korábbi szabvány előírásait.

13.   A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS IGAZGATÁSI SZERVEK MEGNEVEZÉSE ÉS CÍME

Az 1958. évi egyezményt aláíró és ezen előírást alkalmazó feleknek át kell adniuk az Egyesült Nemzetek Szervezetének titkársága számára a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok nevét és címét, valamint a jóváhagyásokat kiadó, illetve a más országok által kibocsátott jóváhagyások engedélyezését, kiterjesztését, elutasítását vagy visszavonását tanúsító nyomtatványokat fogadó igazgatási szervek nevét és címét.

1. függelék

A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATI ELJÁRÁSA, HA A SZÓRÁS KIELÉGÍTŐ

1.   Ez a függelék a gyártás szennyezőanyag-kibocsátás szempontjából tekintett megfelelőségének igazolására szolgáló eljárást írja le arra az esetre, ha a gyártó által megadott gyártási szórás kielégítő.

2.   Legalább három motorból álló mintanagyság mellett a mintavételi eljárás úgy van meghatározva, hogy annak valószínűsége, hogy a tétel átmenjen a vizsgálaton 40 %-nyi hibás motor mellett, 0,95 (a gyártó kockázata = 5 %), míg annak valószínűsége, hogy a tételt elfogadják 65 %-nyi hibás motor mellett, 0,10 (a fogyasztó kockázata = 10 %).

3.   Az előírás 5.2.1. bekezdésében megadott valamennyi szennyező anyagra a következő eljárást kell alkalmazni (lásd a 2. ábrát):

Legyen:

L

=

a szennyező anyag határértékének természetes logaritmusa;

xi

=

a minta i-edik motorján mért érték természetes logaritmusa;

s

=

a gyártási szórás becsült értéke (a mérések természetes logaritmusának vétele után);

n

=

a minták aktuális száma.

4.   A határértékre vonatkoztatott szórások összegét minden mintára az alábbi képlettel kell kiszámítani:

Formula

5.   Ekkor:

—

ha a vizsgálati statisztika eredménye nagyobb, mint a mintanagyságra a 3. táblázatban megadott megfelelési küszöbérték, a szennyező anyagra „megfelelő” döntés születik,

—

ha a vizsgálati statisztika eredménye kisebb, mint a mintanagyságra a 3. táblázatban megadott elutasítási küszöbérték, a szennyező anyagra „nem megfelelő” döntés születik,

—

egyéb esetben egy további motort kell megvizsgálni az előírás 8.3.1. bekezdése szerint, és a számítási eljárást az egy további elemmel megnövelt mintára kell alkalmazni.

3. táblázat

Az 1. függelék mintavételi eljárásának elfogadási és elutasítási küszöbértékei

Minta legkisebb nagysága: 3

Vizsgált motorok összes száma (mintanagyság)

Elfogadási küszöbérték An

Elutasítási küszöbérték Bn

3

3,327

–4,724

4

3,261

–4,790

5

3,195

–4,856

6

3,129

–4,922

7

3,063

–4,988

8

2,997

–5,054

9

2,931

–5,120

10

2,865

–5,185

11

2,799

–5,251

12

2,733

–5,317

13

2,667

–5,383

14

2,601

–5,449

15

2,535

–5,515

16

2,469

–5,581

17

2,403

–5,647

18

2,337

–5,713

19

2,271

–5,779

20

2,205

–5,845

21

2,139

–5,911

22

2,073

–5,977

23

2,007

–6,043

24

1,941

–6,109

25

1,875

–6,175

26

1,809

–6,241

27

1,743

–6,307

28

1,677

–6,373

29

1,611

–6,439

30

1,545

–6,505

31

1,479

–6,571

32

–2,112

–2,112

2. függelék

HA GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATI ELJÁRÁSA A A SZÓRÁS NEM KIELÉGÍTŐ VAGY NEM ISMERT

1.   Ez a függelék a gyártás szennyezőanyag-kibocsátás szempontjából tekintett megfelelőségének igazolására szolgáló eljárást írja le arra az esetre, ha a gyártó által megadott gyártási szórás nem kielégítő vagy nem áll rendelkezésre.

2.   Legalább három motorból álló mintanagyság mellett a mintavételi eljárás úgy van meghatározva, hogy annak valószínűsége, hogy a tétel átmenjen a vizsgálaton 40 %-nyi hibás motor mellett, 0,95 (a gyártó kockázata = 5 %), míg annak valószínűsége, hogy a tételt elfogadják 65 %-nyi hibás motor mellett, 0,10 (a fogyasztó kockázata = 10 %).

3.   Az előírás 5.2.1. bekezdésében megadott szennyező anyagok értékeit lognormális eloszlásúnak tekintjük, és természetes logaritmusukat véve kell őket transzformálni.

Jelölje m0 és m a legkisebb, illetve a legnagyobb mintaszámot (m0 = 3 és m = 32), és jelölje n az aktuális mintaszámot.

4.   Ha egy sorozatban mért értékek természetes logaritmusai x1, x2, …, xi, és L a szennyező anyag határértékének természetes logaritmusa, akkor meg kell határozni az alábbiakat:

és

di = xi – L

Formula

Formula

5.   Az elfogadási (An) és az elutasítási (Bn) küszöbértékek az érvényes mintanagyság függvényében a 4. táblázatban szerepelnek. A vizsgálati statisztika eredménye a Formulaarányszám, amellyel a következő módon állapítható meg, hogy a sorozat megfelelt-e vagy sem:

m0 ≤ n ≤ m értékekre:

—

a sorozat megfelel, ha Formula

—

a sorozat nem felel meg, ha Formula

—

újabb mérést kell végezni, ha Formula

6.   Megjegyzések

Az alábbi rekurzív képletek jól használhatók a vizsgálati statisztika egymást követő értékeinek kiszámításához:

Formula

Formula

Formula

4. táblázat

A 2. függelék mintavételi eljárásának elfogadási és elutasítási küszöbértékei

Minta legkisebb nagysága: 3

Vizsgált motorok összes száma (mintanagyság)

Elfogadási küszöbérték An

Elutasítási küszöbérték Bn

3

–0,80381

16,64743

4

–0,76339

7,68627

5

–0,72982

4,67136

6

–0,69962

3,25573

7

–0,67129

2,45431

8

–0,64406

1,94369

9

–0,61750

1,59105

10

–0,59135

1,33295

11

–0,56542

1,13566

12

–0,53960

0,97970

13

–0,51379

0,85307

14

–0,48791

0,74801

15

–0,46191

0,65928

16

–0,43573

0,58321

17

–0,40933

0,51718

18

–0,38266

0,45922

19

–0,35570

0,40788

20

–0,32840

0,36203

21

–0,30072

0,32078

22

–0,27263

0,28343

23

–0,24410

0,24943

24

–0,21509

0,21831

25

–0,18557

0,18970

26

–0,15550

0,16328

27

–0,12483

0,13880

28

–0,09354

0,11603

29

–0,06159

0,09480

30

–0,02892

0,07493

31

–0,00449

0,05629

32

0,03876

0,03876

3. függelék

A GYÁRTÓ KÉRÉSÉRE TÖRTÉNŐ GYÁRTÁSMEGFELELŐSÉGI VIZSGÁLAT ELJÁRÁSA

1.   Ez a függelék a gyártás szennyezőanyag-kibocsátás szempontjából tekintett megfelelőségének igazolására szolgáló eljárást írja le arra az esetre, ha az a gyártó kérésére történik.

2.   Legalább három motorból álló mintanagyság mellett a mintavételi eljárás úgy van meghatározva, hogy annak valószínűsége, hogy a tétel átmenjen a vizsgálaton 30 %-nyi hibás motor mellett, 0,90 (a gyártó kockázata = 10 %), míg annak valószínűsége, hogy a tételt elfogadják 65 %-nyi hibás motor mellett, 0,10 (a fogyasztó kockázata = 10 %).

3.   Az előírás 5.2.1. bekezdésében megadott valamennyi szennyező anyagra a következő eljárást kell alkalmazni (lásd a 2. ábrát):

Legyen:

L

=

a szennyező anyag határértéke;

xi

=

a minta i-edik motorján mért érték;

n

=

a minták aktuális száma.

4.   Ki kell számítani a mintára a vizsgálati statisztikát, számszerűen megadva a nem megfelelő motorok számát, azaz ahol xi ≥ L:

5.   Ekkor:

—

ha a vizsgálati statisztika eredménye nem nagyobb, mint a mintanagyságra az 5. táblázatban megadott elfogadási küszöbérték, a szennyező anyagra elfogadási döntés születik,

—

ha a vizsgálati statisztika eredménye nem kisebb, mint a mintanagyságra az 5. táblázatban megadott elutasítási küszöbérték, a szennyező anyagra elutasítási döntés születik,

—

egyéb esetben egy további motort kell megvizsgálni az előírás 8.3.1. bekezdése szerint, és a számítási eljárást az egy további elemmel megnövelt mintára kell alkalmazni.

Az 5. táblázat elfogadási és elutasítási küszöbértékei az ISO 8422/1991 nemzetközi szabvány segítségével kerültek kiszámításra.

5. táblázat

A 3. függelék mintavételi eljárásának elfogadási és elutasítási küszöbértékei

Minta legkisebb nagysága: 3

Vizsgált motorok összes száma (mintanagyság)

Elfogadási küszöbérték

Elutasítási küszöbérték

3

—

3

4

0

4

5

0

4

6

1

5

7

1

5

8

2

6

9

2

6

10

3

7

11

3

7

12

4

8

13

4

8

14

5

9

15

5

9

16

6

10

17

6

10

18

7

11

19

8

9

1. MELLÉKLET

A(Z ALAP)MOTOR ALAPVETŐ JELLEMZŐI ÉS A VIZSGÁLAT ELVÉGZÉSÉRE VONATKOZÓ ADATOK (9)

1.   MOTOR LEÍRÁSA

1.1.   Gyártó: …

1.2.   A gyártó motorkódja: …

1.3.   Munkaciklus: négyütemű/kétütemű (10)

A hengerek száma és elrendezése: …

1.4.1.   Furat: … mm

1.4.2.   Löket: … mm

1.4.3.   Gyújtási sorrend: …

1.5.   A motor űrtartalma: … cm3

1.6.   Térfogat-kompresszió viszony (11): …

1.7.   Az égéstér és a dugattyúfenék rajza(i): …

1.8.   A szívó és kipufogó nyílások legkisebb keresztmetszete: … cm2

1.9.   Alapjárati sebesség: … ford/perc

1.10.   Legnagyobb leadott teljesítmény: … kW … ford/perc fordulatszámon

1.11.   A motor legnagyobb megengedett fordulatszáma: … ford/perc

1.12.   Legnagyobb leadott nyomaték: … Nm … ford/perc fordulatszámon

1.13.   A gyújtás rendszere: sűrítéses gyújtás/külső gyújtás (10)

1.14.   Üzemanyag: dízel/PB-gáz/földgáz-H/földgáz-L/földgáz-HL/etanol (9)

Hűtőrendszer

Folyadékos

1.15.1.1.   A folyadék jellege: …

1.15.1.2.   Keringetőszivattyú(k): van/nincs (10)

1.15.1.3.   Jellemzők vagy gyártmány(ok) és típus(ok) (ha van): …

1.15.1.4.   A hajtás(ok) áttételi viszonyszáma(i) (ha van): …

Levegő

1.15.2.1.   Ventilátor: van/nincs (10)

1.15.2.2.   Jellemzők vagy gyártmány(ok) és típus(ok) (ha van): …

1.15.2.3.   A hajtás(ok) áttételi viszonyszáma(i) (ha van): …

Gyártó által megengedett hőmérséklet

1.16.1.   Folyadékhűtésnél: Maximális kilépő hőmérséklet: … K

1.16.2.   Léghűtésnél: … Referenciapont: …

Legmagasabb hőmérséklet a referenciapontnál: … K

1.16.3.   Legmagasabb levegő-hőmérséklet a szívóoldali közbenső hűtő (intercooler) kilépőjénél (ha van): … K

1.16.4.   A legmagasabb kipufogógáz-hőmérséklet a kipufogócsőnek (-csöveknek) a kipufogó-szívócső (-csövek) vagy a turbófeltöltő külső peremével (peremeivel)

szomszédos pontján: … K

1.16.5.   Üzemanyag hőmérséklete: min. … K, max. … K

dízelmotoroknál a befecskendező szivattyú belépőn, földgázüzemű motoroknál a nyomásszabályzó utolsó fokozatánál.

1.16.6.   Üzemanyag nyomása: min. … kPa, max. … kPa

a nyomásszabályzó utolsó fokozatánál, csak földgázüzemű gázmotorok esetén.

1.16.7.   Kenőanyag hőmérséklete: min. … K, max. … K

Feltöltő: van/nincs (10)

1.17.1.   Gyártmány: …

1.17.2.   Típus: …

1.17.3.   A rendszer leírása

(pl. legnagyobb töltőnyomás, feltöltőnyomás-határoló szelep, ha van): …

1.17.4.   Közbenső hűtő (intercooler): van/nincs (10)

1.18.   Levegőszívó rendszer

Legnagyobb megengedhető szívási vákuum névleges motorfordulatszámnál és 100 %-os terhelésnél a 24. sz. előírásban megadottak szerint és az ott előírt üzemi

körülmények között: … kPa

1.19.   Kipufogórendszer

Legnagyobb megengedhető ellennyomás névleges motorfordulatszámnál és 100 %-os terhelésnél a 24. sz. előírásban megadottak szerint és az ott előírt üzemi

körülmények között: … kPa

Kipufogórendszer térfogata: … dm3

2.   LÉGSZENNYEZÉS ELLENI INTÉZKEDÉSEK

2.1.   A kartergázok visszavezetésére szolgáló berendezés (leírás és rajzok): …

…

További kibocsátáscsökkentő berendezések (ha van, és más cím alatt nem szerepel)

Katalizátor: van/nincs (10)

2.2.1.1.   Gyártmány(ok): …

2.2.1.2.   Típus(ok): …

2.2.1.3.   A katalizátorok és elemek száma: …

2.2.1.4.   A katalizátor(ok) mérete, alakja és térfogata: …

2.2.1.5.   A katalitikus hatás típusa: …

2.2.1.6.   Teljes nemesfémtöltet: …

2.2.1.7.   Relatív koncentráció: …

2.2.1.8.   Hordozó (szerkezet és anyag): …

2.2.1.9.   Cellasűrűség: …

2.2.1.10.   A katalizátor(ok) házának típusa: …

2.2.1.11.   A katalizátor(ok) elhelyezése (helye és referenciatávolsága a kipufogó-vezetékben): …

…

Oxigénérzékelő: van/nincs (10)

2.2.2.1.   Gyártmány(ok): …

2.2.2.2.   Típus: …

2.2.2.3.   Elhelyezés: …

Levegőbefecskendezés: van/nincs (10)

2.2.3.1.   Típus (pulzáló levegő, levegőszivattyú stb.): …

EGR (kipufogógáz-visszavezető rendszer): van/nincs (10)

2.2.4.1.   Jellemzők (áramló mennyiség stb.): …

Részecskecsapda: van/nincs (10)

2.2.5.1.   A részecskecsapda mérete, alakja és térfogata: …

2.2.5.2.   A részecskecsapda típusa és kialakítása: …

2.2.5.3.   Elhelyezés (referenciatávolság a kipufogócsőben): …

2.2.5.4.   A regenerálás módja vagy rendszere, leírás és/vagy rajz: …

Más rendszerek: vannak/nincsenek (10)

2.2.6.1.   Leírás és működés: …

3.   ÜZEMANYAG-ELLÁTÁS

Dízelmotorok

3.1.1.   Tápszivattyú

Nyomás (11): … kPa vagy jelleggörbe (10): …

Befecskendező rendszer

Szivattyú

3.1.2.1.1.   Gyártmány(ok): …

3.1.2.1.2.   Típus(ok): …

3.1.2.1.3.   Szállítóteljesítmény: … mm3  (11) ütemenként … ford/perc motorfordulatszámnál, teljes befecskendezéssel, vagy jelleggörbe (10)  (11): …

…

Meg kell adni az alkalmazott módszert: motoron/szivattyú-próbapadon (10)

Ha nyomásfokozót alkalmaznak, meg kell adni az üzemanyag-szállítás jellemzőit és a feltöltőnyomás értékét a motor fordulatszámának függvényében.

Előbefecskendezés

3.1.2.1.4.1.   Az előbefecskendezés görbéje (11): …

3.1.2.1.4.2.   A befecskendezés statikus időzítése (11): …

Befecskendező csővezeték

3.1.2.2.1.   Hossz: … mm

3.1.2.2.2.   Belső átmérő: … mm

Befecskendező(k)

3.1.2.3.1.   Gyártmány(ok): …

3.1.2.3.2.   Típus(ok): …

3.1.2.3.3.   Nyitási nyomás: … kPa (11)

vagy jelleggörbe (10)  (11): …

Vezérlő

3.1.2.4.1.   Gyártmány(ok): …

3.1.2.4.2.   Típus(ok): …

3.1.2.4.3.   Fordulatszám, amelynél teljes terhelés mellett a lezárás megkezdődik: … ford/perc

3.1.2.4.4.   Legnagyobb terheletlen fordulatszám: … ford/perc

3.1.2.4.5.   Alapjárati sebesség: … ford/perc

Hidegindító rendszer

3.1.3.1.   Gyártmány(ok): …

3.1.3.2.   Típus(ok): …

3.1.3.3.   Leírás: …

Indító segédberendezés: …

3.1.3.4.1.   Gyártmány: …

3.1.3.4.2.   Típus: …

Gázüzemű motorok (12)

3.2.1.   Üzemanyag: Földgáz/PB-gáz (10)

Nyomásszabályzó(k) vagy elpárologtató/nyomásszabályzó(k) (11)

3.2.2.1.   Gyártmány(ok): …

3.2.2.2.   Típus(ok): …

3.2.2.3.   Nyomáscsökkentő fokozatok száma: …

3.2.2.4.   Nyomás az utolsó fokozaton: min. … kPa, max. … kPa

3.2.2.5.   Fő állítási pontok száma: …

3.2.2.6.   Alapjárati beállítási pontok száma: …

3.2.2.7.   Jóváhagyás száma a … előírásnak megfelelően: …

Üzemanyag-ellátó rendszer: keverőegység/gázbefecskendezés/folyadék-befecskendezés/közvetlen befecskendezés (10)

3.2.3.1.   Keverék dússágának szabályozása: …

3.2.3.2.   A rendszer leírása és/vagy görbe és rajzok: …

3.2.3.3.   Jóváhagyás száma a … előírásnak megfelelően: …

Keverőegység

3.2.4.1.   Szám: …

3.2.4.2.   Gyártmány(ok): …

3.2.4.3.   Típus(ok): …

3.2.4.4.   Elhelyezés: …

3.2.4.5.   Beállítási lehetőségek: …

3.2.4.6.   Jóváhagyás száma a … előírásnak megfelelően: …

Befecskendezés a szívócsőbe

3.2.5.1.   Befecskendezés: egypontos/többpontos (10)

3.2.5.2.   Befecskendezés: folyamatos/szimultán időzített/szekvenciálisan időzített (10)

Befecskendező berendezés

3.2.5.3.1.   Gyártmány(ok): …

3.2.5.3.2.   Típus(ok): …

3.2.5.3.3.   Beállítási lehetőségek: …

3.2.5.3.4.   Jóváhagyás száma a … előírásnak megfelelően: …

Tápszivattyú (ha van): …

3.2.5.4.1.   Gyártmány(ok): …

3.2.5.4.2.   Típus(ok): …

3.2.5.4.3.   Jóváhagyás száma a … előírásnak megfelelően: …

Befecskendező(k): …

3.2.5.5.1.   Gyártmány(ok): …

3.2.5.5.2.   Típus(ok): …

3.2.5.5.3.   Jóváhagyás száma a … előírásnak megfelelően: …

Közvetlen befecskendezés

Befecskendező szivattyú/nyomásszabályzó (10)

3.2.6.1.1.   Gyártmány(ok): …

3.2.6.1.2.   Típus(ok): …

3.2.6.1.3.   Befecskendezés időzítése: …

3.2.6.1.4.   Jóváhagyás száma a … előírásnak megfelelően: …

Befecskendező(k)

3.2.6.2.1.   Gyártmány(ok): …

3.2.6.2.2.   Típus(ok): …

3.2.6.2.3.   Nyitási nyomás vagy jelleggörbe (11): …

3.2.6.2.4.   Jóváhagyás száma a … előírásnak megfelelően: …

Elektronikus szabályzóegység (ECU)

3.2.7.1.   Gyártmány(ok): …

3.2.7.2.   Típus(ok): …

3.2.7.3.   Beállítási lehetőségek: …

Földgázüzemanyag-specifikus berendezések

1. változat (kizárólag többféle, meghatározott összetételű üzemanyagra jóváhagyott motorok esetében)

3.2.8.1.1.   Az üzemanyag összetétele:

metán (CH4):

alap: … mól %

min. … mól %

max. … mól %

etán (C2H6):

alap: … mól %

min. … mól %

max. … mól %

propán (C3H8):

alap: … mól %

min. … mól %

max. … mól %

bután (C4H10):

alap: … mól %

min. … mól %

max. … mól %

C5/C5+:

alap: … mól %

min. … mól %

max. … mól %

oxigén (O2):

alap: … mól %

min. … mól %

max. … mól %

inert (N2, He stb.):

alap: … mól %

min. … mól %

max. … mól %

Befecskendező(k)

3.2.8.1.2.1.   Gyártmány(ok):

3.2.8.1.2.2.   Típus(ok):

3.2.8.1.3.   Egyéb (ha van)

3.2.8.2.   2. változat (kizárólag többféle, meghatározott összetételű üzemanyagra vonatkozó jóváhagyások esetében)

4.   SZELEPIDŐZÍTÉS

4.1.   A legnagyobb szelepemelkedés és a nyitási és zárási szögek a holtpontokhoz képest, vagy egyenértékű adatok: …

4.2.   Referencia- és/vagy beállítási tartományok (10): …

5.   GYÚJTÁSI RENDSZER (CSAK SZIKRAGYÚJTÁSÚ MOTOROK ESETÉN)

5.1.   A gyújtási rendszer típusa:

közönséges tekercs és gyertyák/egyedi tekercs és gyertyák/gyertyán lévő tekercs/egyéb (jelölje meg) (10)

Gyújtásvezérlő egység

5.2.1.   Gyártmány(ok): …

5.2.2.   Típus(ok): …

5.3.   Előgyújtási görbe/előgyújtási térkép (10)  (11): …

5.4.   Gyújtás időzítése (11): … fok a felső holtpont előtt … ford/perc fordulatszámnál és … kPa abszolút szívócső-nyomásnál.

Gyújtógyertyák

5.5.1.   Gyártmány(ok): …

5.5.2.   Típus(ok): …

5.5.3.   Rés beállítása: … mm

Gyújtótekercs(ek)

5.6.1.   Gyártmány(ok): …

5.6.2.   Típus(ok): …

6.   A MOTOR ÁLTAL HAJTOTT BERENDEZÉSEK

A motort a 24. sz. előírásban megadottak szerinti és az ott előírt üzemi körülmények közötti működéshez szükséges segédberendezésekkel (pl. ventilátorral, vízszivattyúval stb.) kell a vizsgálatra benyújtani.

6.1.   A vizsgálathoz felszerelendő segédberendezések

Ha a fékpadon lévő motorra lehetetlen vagy nem célszerű felszerelni a segédberendezéseket, az általuk felvett teljesítményt meg kell állapítani, és a vizsgálati ciklus(ok) teljes üzemeltetési tartományára vonatozóan le kell vonni azt a mért motorteljesítményből.

6.2.   A vizsgálathoz leszerelendő segédberendezések

Azokat a segédberendezéseket, amelyek csak a jármű működéséhez szükségesek (pl. levegőkompresszor, légkondicionáló rendszer stb.) a vizsgálat idejére le kell szerelni. Ha a segédberendezéseket nem lehet leszerelni, az általuk felvett teljesítményt meg kell állapítani, és a vizsgálati ciklus(ok) teljes üzemeltetési tartományára vonatkozóan hozzá kell adni a mért motorteljesítményhez.

7.   KIEGÉSZÍTŐ INFORMÁCIÓK A VIZSGÁLATI KÖRÜLMÉNYEKRŐL

A használt kenőanyag

7.1.1.   Gyártmány: …

7.1.2.   Típus: …

(Ha a kenőanyagot és az üzemanyagot keverik, meg kell adni a keverékben lévő olaj százalékos arányát): …

A motor által hajtott berendezések (ha van ilyen)

A segédberendezések által felvett teljesítményt csak akkor kell meghatározni,

—

ha a motor működéséhez szükséges segédberendezések nincsenek a motorra szerelve,

és/vagy

—

ha a motor működéséhez nem szükséges segédberendezések vannak a motorra szerelve.

7.2.1.   Felsorolás és azonosító adatok: …

7.2.2.   A különböző megadott motorfordulatszámoknál felvett teljesítmény:

Berendezés

Különböző motorfordulatszámoknál felvett teljesítmény (kW)

Alapjárat

Alacsony fordulatszám

Magas fordulatszám

A fordulatszám (13)

B fordulatszám (13)

C fordulatszám (13)

Referencia-fordulatszám (14)

P(a)

A motor működéséhez szükséges segédberendezések

(le kell vonni a mért motor-teljesítményből)

lásd a 6.1. pontot.

 

 

 

 

 

 

 

P(b)

A motor működéséhez nem szükséges segédberendezések

(hozzá kell adni a mért motor-teljesítményhez)

lásd a 6.2. pontot.

 

 

 

 

 

 

 

8.   A MOTOR MŰKÖDÉSI ADATAI

8.1.   Motor-fordulatszámok (15)

Alacsony fordulatszám (nlo): … ford/perc

Magas fordulatszám (nhi): … ford/perc

az ESC- és ELR-ciklusokhoz

Alapjárat: … ford/perc

A fordulatszám: … ford/perc

B fordulatszám: … ford/perc

C fordulatszám: … ford/perc

az ETC-ciklushoz

Referencia-fordulatszám: … ford/perc

8.2.   Motorteljesítmény (a 24. sz. előírás rendelkezéseinek megfelelően mérve) kW-ban

 

Motor fordulatszáma

Alapjárat

A fordulatszám (13)

B fordulatszám (13)

C fordulatszám (13)

Referencia-fordulatszám (14)

P(m)

A fékpadon mért teljesítmény

 

 

 

 

 

P(a)

A vizsgálathoz felszerelendő segédberendezések által felvett teljesítmény (6.1. pont)

—

ha fel vannak szerelve

—

ha nincsenek felszerelve

0

0

0

0

0

P(b)

A vizsgálathoz leszerelendő segédberendezések által felvett teljesítmény (6.2. pont)

—

ha fel vannak szerelve

—

ha nincsenek felszerelve

0

0

0

0

0

P(n)

A motor hasznos teljesítménye

= P(m) – P(a) + P(b)

 

 

 

 

 

A fékpad beállításai (kW)

A fékpadot az ESC- és ELR-vizsgálathoz és az ETC-vizsgálat referenciaciklusához a 8.2. bekezdésben szereplő P(n) leadott motorteljesítmény alapján kell beállítani. Ajánlatos a motort a „nettó” üzemi felszereltséggel szerelni a fékpadra. Ebben az esetben a P(m) és a P(n) azonos. Ha a motort nem lehetséges vagy nem célszerű „nettó” felszereltséggel üzemeltetni, a fékpad beállításait a fenti képlet alkalmazásával a „nettó” felszereltségre kell korrigálni.

8.3.1.   ESC- és ELR-vizsgálatok

A fékpad beállításait a 4. melléklet 1. függelékének 1.2. bekezdésében megadott képlet szerint kell kiszámítani.

Százalékos terhelés

A motor fordulatszáma

Alapjárat

A fordulatszám

B fordulatszám

C fordulatszám

10

—

 

 

 

25

—

 

 

 

50

—

 

 

 

75

—

 

 

 

100

 

 

 

 

8.3.2.   ETC-vizsgálat

Ha a motort nem „nettó” felszereltséggel vizsgálják, a 4. melléklet 2. függelékének 2. bekezdése szerint meghatározott mért teljesítménynek vagy mért ciklusmunkának hasznos teljesítményre vagy hasznos ciklusmunkára való átalakítására szolgáló korrekciós képletet a motorgyártónak kell benyújtania a ciklus teljes üzemeltetési tartományára, és azt a műszaki szolgálatnak kell jóváhagynia.

1. MELLÉKLET

1. függelék

A MOTORHOZ KAPCSOLÓDÓ JÁRMŰRÉSZEK JELLEMZŐI

1.   Szívórendszer-vákuum névleges motorfordulatszámnál és

100 %-os terhelésnél: … kPa

2.   A kipufogórendszer ellennyomása névleges motorfordulatszámnál és

100 %-os terhelésnél: … kPa

3.   A kipufogórendszer térfogata: … cm3

4.   A motor működéséhez szükséges segédberendezések felvett teljesítménye a 24. sz. előírásban megadottak szerint és az ott előírt üzemi körülmények között

Berendezés

Különböző motorfordulatszámoknál felvett teljesítmény (kW)

Alapjárat

Alacsony fordulat-szám

Magas fordulat-szám

A fordulat-szám (16)

B fordulat-szám (16)

C fordulat-szám (16)

Referencia-fordulatszám (17)

P(a)

A motor működéséhez szükséges segédberendezések

(le kell vonni a mért motorteljesítményből)

lásd az 1. melléklet 6.1. pontját

 

 

 

 

 

 

 

1. MELLÉKLET

2. függelék

A MOTORCSALÁD ALAPVETŐ JELLEMZŐI

1.   KÖZÖS PARAMÉTEREK

1.1.   Munkaciklus: …

1.2.   Hűtőközeg: …

1.3.   Hengerek száma (18): …

1.4.   Az egyes hengerek űrtartalma: …

1.5.   A levegőbeszívás módja: …

1.6.   Az égéstér típusa/kialakítása: …

1.7.   Szelepek és nyílások – elrendezés, méret és darabszám: …

…

1.8.   Üzemanyag-ellátó rendszer: …

1.9.   Gyújtási rendszer (gázüzemű motorok): …

1.10.   Egyéb jellemzők:

—

a feltöltő hűtőrendszere (18): …

—

kipufogógáz-visszavezetés (18): …

—

vízbefecskendezés/emulgálás (18): …

—

levegő-befecskendezés (18): …

1.11.   Kipufogógáz-utókezelés (18): …

A rendszer kapacitása és a löketenkénti üzemanyag-szállítás közötti azonos (vagy az alapmotornál a legkisebb)

arány kimutatása, a következő számú diagram(ok)nak megfelelően: …

2.   MOTORCSALÁD-JEGYZÉK

A dízelmotorcsalád neve: …

2.1.1.   A család motorjainak leírása:

 

 

 

 

 

Alapmotor

Motortípus

 

 

 

 

 

A hengerek száma

 

 

 

 

 

Névleges fordulatszám (ford/perc)

 

 

 

 

 

Löketenkénti üzemanyag-szállítás (mm3)

 

 

 

 

 

Névleges effektív teljesítmény (kW)

 

 

 

 

 

Legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszám (ford/perc)

 

 

 

 

 

Löketenkénti üzemanyag-szállítás (mm3)

 

 

 

 

 

Maximális nyomaték (Nm)

 

 

 

 

 

Alacsony alapjárati fordulatszám (ford/perc)

 

 

 

 

 

Hengertérfogat

(az alapmotor %-ában)

 

 

 

 

100

A gázmotorcsalád neve: …

2.2.1.   A család motorjainak leírása:

 

 

 

 

 

Alapmotor

Motortípus

 

 

 

 

 

Hengerek száma

 

 

 

 

 

Névleges fordulatszám (ford/perc)

 

 

 

 

 

Löketenkénti üzemanyag-szállítás (mg)

 

 

 

 

 

Névleges effektív teljesítmény (kW)

 

 

 

 

 

Legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszám (ford/perc)

 

 

 

 

 

Löketenkénti üzemanyag-szállítás (mm3)

 

 

 

 

 

Maximális nyomaték (Nm)

 

 

 

 

 

Alacsony alapjárati fordulatszám (ford/perc)

 

 

 

 

 

Hengertérfogat (az alapmotor %-ában)

 

 

 

 

100

Gyújtásidőzítés

 

 

 

 

 

A kipufogógáz-visszakeringetés árama

 

 

 

 

 

Levegőszivattyú van/nincs

 

 

 

 

 

A levegőszivattyú tényleges árama

 

 

 

 

 

1. MELLÉKLET

3. függelék

A CSALÁDHOZ TARTOZÓ MOTORTÍPUS ALAPVETŐ JELLEMZŐI (19)

1.   A MOTOR LEÍRÁSA

1.1.   Gyártó: …

1.2.   A gyártó motorkódja: …

1.3.   Munkaciklus: négyütemű/kétütemű (20)

A hengerek száma és elrendezése: …

1.4.1.   Furat: … mm

1.4.2.   Löket: … mm

1.4.3.   Gyújtási sorrend: …

1.5.   A motor térfogata: … cm3

1.6.   Térfogat-kompresszió viszony (21): …

1.7.   Az égéstér és a dugattyúfenék rajza(i): …

…

1.8.   A szívó- és kipufogó nyílások legkisebb keresztmetszete: … cm2

1.9.   Alapjárati fordulatszám: … ford/perc

1.10.   Legnagyobb hasznos teljesítmény: … kW … ford/perc fordulatszámnál

1.11.   Legnagyobb megengedett motorfordulatszám: … ford/perc

1.12.   Legnagyobb leadott nyomaték: … Nm … ford/perc fordulatszámnál

1.13.   A gyújtás rendszere: sűrítéses gyújtás/külső gyújtás (20)

1.14.   Üzemanyag: dízel/PB-gáz/földgáz-H/földgáz-L/földgáz-HL/etanol (19)

Hűtőrendszer

Folyadékos

1.15.1.1.   A folyadék jellege: …

1.15.1.2.   Keringetőszivattyú(k): van/nincs (20)

1.15.1.3.   Jellemzők vagy gyártmány(ok) és típus(ok) (ha értelmezhető): …

…

1.15.1.4.   A meghajtás áttételi viszonyszáma(i) (ha értelmezhető): …

Levegő

1.15.2.1.   Ventilátor: van/nincs (20)

1.15.2.2.   Jellemzők vagy gyártmány(ok) és típus(ok) (ha értelmezhető): …

…

1.15.2.3.   A meghajtás áttételi viszonyszáma(i) (ha értelmezhető): …

A gyártó által megengedett hőmérséklet

1.16.1.   Folyadékhűtés: Legmagasabb kilépő hőmérséklet: … K

1.16.2.   Léghűtés: referenciapont: …

Legmagasabb hőmérséklet a referenciaponton: … K

1.16.3.   Legmagasabb levegő-hőmérséklet a szívóoldali közbenső hűtő (intercooler) kilépőjénél (ha értelmezhető): … K

1.16.4.   A legmagasabb kipufogógáz-hőmérséklet a kipufogócsőnek (-csöveknek) a kipufogó-szívócső (-csövek) vagy a turbófeltöltő külső peremével (peremeivel) szomszédos pontján: … K

1.16.5.   Az üzemanyag hőmérséklete: min. … K, max. … K

dízelmotoroknál a befecskendező szivattyú belépőn, gázüzemű motoroknál a nyomásszabályzó utolsó fokozatánál.

1.16.6.   Az üzemanyag nyomása: min. … kPa, max. … kPa

a nyomásszabályzó utolsó fokozatánál, csak földgázüzemű gázmotorok esetén.

1.16.7.   A kenőanyag hőmérséklete: min. … K, max. … K

Feltöltő: van/nincs (20)

1.17.1.   Gyártmány: …

1.17.2.   Típus: …

1.17.3.   A rendszer leírása (pl. a legnagyobb töltőnyomás, feltöltőnyomás-határoló szelep, ha van): …

1.17.4.   Közbenső hűtő (intercooler): van/nincs (20)

1.18.   Levegőbeszívó rendszer

Legnagyobb megengedhető szívási vákuum névleges motorfordulatszámnál és 100 %-os terhelésnél a 24. sz. előírásban megadottak szerint és az ott előírt üzemi körülmények között: … kPa

1.19.   Kipufogórendszer

Legnagyobb megengedhető kipufogógáz-ellennyomás névleges motorfordulatszámnál és 100 %-os terhelésnél a 24. sz. előírásban megadottak szerint és az ott előírt üzemi körülmények között: … kPa

A kipufogórendszer térfogata: … cm3

2.   LÉGSZENNYEZÉS ELLENI INTÉZKEDÉSEK

2.1.   A kartergázok visszavezetésére szolgáló berendezés (leírás és rajzok): …

További kibocsátáscsökkentő berendezések (ha van, és más cím alatt nem szerepel)

Katalizátor: van/nincs (20)

2.2.1.1.   A katalizátorok és elemek száma: …

2.2.1.2.   A katalizátor(ok) mérete, alakja és térfogata: …

…

2.2.1.3.   A katalitikus hatás típusa: …

2.2.1.4.   Teljes nemesfémtöltet: …

2.2.1.5.   Relatív koncentráció: …

2.2.1.6.   Hordozó (szerkezet és anyag): …

2.2.1.7.   Cellasűrűség: …

2.2.1.8.   A katalizátor(ok) házának típusa: …

2.2.1.9.   A katalizátor(ok) elhelyezése (helye és referenciatávolsága a kipufogó vezetékben): …

…

Oxigénérzékelő: van/nincs (20)

2.2.2.1.   Típus: …

Levegőbefecskendezés: van/nincs (20)

2.2.3.1.   Típus (pulzáló levegő, levegőszivattyú stb.): …

EGR (kipufogógáz-visszavezető rendszer): van/nincs (20)

2.2.4.1.   Jellemzők (áramló mennyiség stb.): …

Részecskecsapda: van/nincs (20)

2.2.5.1.   A részecskecsapda mérete, alakja és térfogata: …

…

2.2.5.2.   A részecskecsapda típusa és kialakítása: …

2.2.5.3.   Elhelyezés (referenciatávolság a kipufogócsőben): …

2.2.5.4.   A regenerálás módja vagy rendszere, leírás és/vagy rajz: …

…

Más rendszerek: vannak/nincsenek (20)

2.2.6.1.   Leírás és működés: …

3.   ÜZEMANYAG-ELLÁTÁS

Dízelmotorok

3.1.1.   Tápszivattyú

Nyomás (21): … kPa vagy jelleggörbe (20): …

…

Befecskendező rendszer

Szivattyú

3.1.2.1.1.   Gyártmány(ok): …

3.1.2.1.2.   Típus(ok): …

3.1.2.1.3.   Szállítóteljesítmény: … mm3  (21) ütemenként … ford/perc motorfordulatszámnál, teljes befecskendezéssel, vagy jelleggörbe (20)  (21): …

…

Meg kell adni az alkalmazott módszert: motoron/szivattyú-próbapadon (20)

Ha nyomásfokozót alkalmaznak, meg kell adni az üzemanyag-szállítás jellemzőit és a feltöltőnyomás értékét a motor fordulatszámának függvényében.

Előbefecskendezés

3.1.2.1.4.1.   Az előbefecskendezés görbéje (21): …

3.1.2.1.4.2.   A befecskendezés statikus időzítése (21): …

Befecskendező csővezeték

3.1.2.2.1.   Hossz: … mm

3.1.2.2.2.   Belső átmérő: … mm

Befecskendező(k)

3.1.2.3.1.   Gyártmány(ok): …

3.1.2.3.2.   Típus(ok): …

3.1.2.3.3.   Nyitási nyomás: … kPa (21)

vagy jelleggörbe (20)  (21): …

Vezérlő

3.1.2.4.1.   Gyártmány(ok): …

3.1.2.4.2.   Típus(ok): …

3.1.2.4.3.   Az a fordulatszám, amelynél teljes terhelés mellett a lezárás megkezdődik: … ford/perc

3.1.2.4.4.   Legnagyobb terheletlen fordulatszám: … ford/perc

3.1.2.4.5.   Alapjárati fordulatszám: … ford/perc

Hidegindító rendszer

3.1.3.1.   Gyártmány(ok): …

3.1.3.2.   Típus(ok): …

3.1.3.3.   Leírás: …

Indító segédberendezés: …

3.1.3.4.1.   Gyártmány: …

3.1.3.4.2.   Típus: …

Gázüzemű motorok

3.2.1.   Üzemanyag: földgáz/PB-gáz (20)

Nyomásszabályzó(k) vagy elpárologtató/nyomásszabályzó(k) (20)

3.2.2.1.   Gyártmány(ok): …

3.2.2.2.   Típus(ok): …

3.2.2.3.   Nyomáscsökkentő fokozatok száma: …

3.2.2.4.   Nyomás az utolsó fokozaton: min. … kPa, max. … kPa

3.2.2.5.   Fő állítási pontok száma: …

3.2.2.6.   Alapjárati beállítási pontok száma: …

3.2.2.7.   Jóváhagyási szám: …

Üzemanyag-ellátó rendszer: keverőegység/gázbefecskendezés/folyadék-befecskendezés/közvetlen befecskendezés (20)

3.2.3.1.   Keverék dússágának szabályozása: …

3.2.3.2.   A rendszer leírása és/vagy görbe és rajzok: …

…

3.2.3.3.   Jóváhagyási szám: …

Keverőegység

3.2.4.1.   Szám: …

3.2.4.2.   Gyártmány(ok): …

3.2.4.3.   Típus(ok): …

3.2.4.4.   Elhelyezés: …

3.2.4.5.   Beállítási lehetőségek: …

3.2.4.6.   Jóváhagyási szám: …

Befecskendezés a szívócsőbe

3.2.5.1.   Befecskendezés: egypontos/többpontos (20)

3.2.5.2.   Befecskendezés: folyamatos/szimultán időzített/szekvenciálisan időzített (20)

Befecskendező berendezés

3.2.5.3.1.   Gyártmány(ok): …

3.2.5.3.2.   Típus(ok): …

3.2.5.3.3.   Beállítási lehetőségek: …

3.2.5.3.4.   Jóváhagyási szám: …

Tápszivattyú (ha van): …

3.2.5.4.1.   Gyártmány(ok): …

3.2.5.4.2.   Típus(ok): …

3.2.5.4.3.   Jóváhagyási szám: …

Befecskendező(k): …

3.2.5.5.1.   Gyártmány(ok): …

3.2.5.5.2.   Típus(ok): …

3.2.5.5.3.   Jóváhagyási szám: …

Közvetlen befecskendezés

Befecskendező szivattyú/nyomásszabályzó (20)

3.2.6.1.1.   Gyártmány(ok): …

3.2.6.1.2.   Típus(ok): …

3.2.6.1.3.   A befecskendezés időzítése: …

3.2.6.1.4.   Jóváhagyási szám: …

Befecskendező(k)

3.2.6.2.1.   Gyártmány(ok): …

3.2.6.2.2.   Típus(ok): …

3.2.6.2.3.   Nyitási nyomás vagy jelleggörbe (21): …

…

3.2.6.2.4.   Jóváhagyási szám: …

Elektronikus szabályzóegység (ECU)

3.2.7.1.   Gyártmány(ok): …

3.2.7.2.   Típus(ok): …

3.2.7.3.   Beállítási lehetőségek: …

Földgázüzemanyag-specifikus berendezések

1. változat (kizárólag többféle, meghatározott összetételű üzemanyagra jóváhagyott motorok esetében)

3.2.8.1.1.   Az üzemanyag összetétele:

metán (CH4):

alap: … mól %

min. … mól %

max. … mól %

etán (C2H6):

alap: … mól %

min. … mól %

max. … mól %

propán (C3H8):

alap: … mól %

min. … mól %

max. … mól %

bután (C4H10):

alap: … mól %

min. … mól %

max. … mól %

C5/C5+:

alap: … mól %

min. … mól %

max. … mól %

oxigén (O2):

alap: … mól %

min. … mól %

max. … mól %

inert (N2, He stb.):

alap: … mól %

min. … mól %

max. … mól %

Befecskendező(k)

3.2.8.1.2.1.   Gyártmány(ok): …

3.2.8.1.2.2.   Típus(ok): …

3.2.8.1.3.   Egyéb (ha van)

3.2.8.2.   2. változat (kizárólag többféle, meghatározott összetételű üzemanyagra vonatkozó jóváhagyások esetében)

4.   SZELEPIDŐZÍTÉS

4.1.   A legnagyobb szelepemelkedés, illetve a nyitási és zárási szögek a holtpontokhoz képest, vagy egyenértékű adatok: …

…

4.2.   Referencia és/vagy beállítási tartományok (20): …

…

5.   GYÚJTÁSI RENDSZER (CSAK SZIKRAGYÚJTÁSÚ MOTOROK ESETÉN)

5.1.   A gyújtási rendszer típusa: közönséges tekercs és gyertyák/egyedi tekercs és gyertyák/gyertyán lévő tekercs/egyéb (jelölje meg) (20)

Gyújtásvezérlő egység

5.2.1.   Gyártmány(ok): …

5.2.2.   Típus(ok): …

5.3.   Előgyújtási görbe/előgyújtási térkép (20)  (21): …

…

5.4.   A gyújtás időzítése (21): … fok a felső holtpont előtt … ford/perc fordulatszámnál és … kPa abszolút szívócső-nyomásnál

Gyújtógyertyák

5.5.1.   Gyártmány(ok): …

5.5.2.   Típus(ok): …

5.5.3.   A rés beállítása: … mm

Gyújtótekercs(ek)

5.6.1.   Gyártmány(ok): …

5.6.2.   Típus(ok): …

2A. MELLÉKLET

Image

Image

2B. MELLÉKLET

Image

Image

3. MELLÉKLET

A JÓVÁHAGYÁSI JELEK ELHELYEZÉSE

(Lásd a jelen előírás 4.6. bekezdését.)

„I.” JÓVÁHAGYÁS (A sor)

(Lásd a jelen előírás 4.6.3. bekezdését.)

A. modell

Az A sorban meghatározott szennyezőanyag-kibocsátási határértékek szerint jóváhagyott dízel- vagy PB-gázüzemű motorok.

Image

B. modell

Az A sorban meghatározott szennyezőanyag-kibocsátási határértékek szerint jóváhagyott földgázüzemű motorok. A nemzeti szimbólumot követő utótag a jelen előírás 4.6.3.1. bekezdésében foglaltak szerint megállapított üzemanyag-besorolást jelöli.

Image

A motorra/járműre erősített fenti jóváhagyási jelek azt jelzik, hogy az adott motor-/járműtípust az Egyesült Királyságban (E11), a 49. sz. előírásnak megfelelően és a 042439 jóváhagyási számmal hagyták jóvá. Ez a jóváhagyás azt jelöli, hogy a jóváhagyott berendezés a 04-es módosítássorozattal módosított 49. sz. előírás követelményeivel összhangban van, és kielégíti a jelen előírás 5.2.1. bekezdésében részletezett vonatkozó határértékeket.

„II.” JÓVÁHAGYÁS (B1 sor)

(Lásd a jelen előírás 4.6.3. bekezdését.)

C. modell

A B1 sorban meghatározott szennyezőanyag-kibocsátási határértékek szerint jóváhagyott dízel- vagy PB-gázüzemű motorok.

Image

D. modell

A B1 sorban meghatározott szennyezőanyag-kibocsátási határértékek szerint jóváhagyott földgázüzemű motorok. A nemzeti szimbólumot követő utótag a jelen előírás 4.6.3.1. bekezdésében foglaltak szerint megállapított üzemanyag-besorolást jelöli.

Image

A motorra/járműre erősített fenti jóváhagyási jel azt jelzi, hogy az adott motor-/járműtípust az Egyesült Királyságban (E11), a 49. sz. előírásnak megfelelően és a 042439 jóváhagyási számmal hagyták jóvá. Ez a jóváhagyás azt jelöli, hogy a jóváhagyott berendezés a 04-es módosítássorozattal módosított 49. sz. előírás követelményeivel összhangban van, és kielégíti a jelen előírás 5.2.1. bekezdésében részletezett vonatkozó határértékeket.

„III.” JÓVÁHAGYÁS (B2 sor)

(Lásd a jelen előírás 4.6.3. bekezdését.)

E. modell

A B2 sorban meghatározott szennyezőanyag-kibocsátási határértékek szerint jóváhagyott dízel- vagy PB-gázüzemű motorok.

Image

F. modell

A B2 sorban meghatározott szennyezőanyag-kibocsátási határértékek szerint jóváhagyott földgázüzemű motorok. A nemzeti szimbólumot követő utótag a jelen előírás 4.6.3.1. bekezdésében foglaltak szerint megállapított üzemanyag-besorolást jelöli.

Image

A motorra/járműre erősített fenti jóváhagyási jel azt jelzi, hogy az adott motor-/járműtípust az Egyesült Királyságban (E11), a 49. sz. előírásnak megfelelően és a 042439 jóváhagyási számmal hagyták jóvá. Ez a jóváhagyás azt jelöli, hogy a jóváhagyott berendezés a 04-es módosítássorozattal módosított 49. sz. előírás követelményeivel összhangban van, és kielégíti a jelen előírás 5.2.1. bekezdésében részletezett vonatkozó határértékeket.

„IV.” JÓVÁHAGYÁS (C sor)

(Lásd a jelen előírás 4.6.3. bekezdését.)

G. modell

A C sorban meghatározott szennyezőanyag-kibocsátási határértékek szerint jóváhagyott dízel- vagy PB-gázüzemű motorok.

Image

H. modell

A C sorban meghatározott szennyezőanyag-kibocsátási határértékek szerint jóváhagyott földgázüzemű motorok. A nemzeti szimbólumot követő utótag a jelen előírás 4.6.3.1. bekezdésében foglaltak szerint megállapított üzemanyag-besorolást jelöli.

Image

A motorra/járműre erősített fenti jóváhagyási jel azt jelzi, hogy az adott motor-/járműtípust az Egyesült Királyságban (E11), a 49. sz. előírásnak megfelelően és a 042439 jóváhagyási számmal hagyták jóvá. Ez a jóváhagyás azt jelöli, hogy a jóváhagyott berendezés a 04-es módosítássorozattal módosított 49. sz. előírás követelményeivel összhangban van, és kielégíti a jelen előírás 5.2.1. bekezdésében részletezett vonatkozó határértékeket.

EGY VAGY TÖBB ELŐÍRÁS SZERINT JÓVÁHAGYOTT MOTOR/JÁRMŰ

(Lásd a jelen előírás 4.7. bekezdését.)

I. modell

Image

A motorra/járműre erősített fenti jóváhagyási jel azt jelzi, hogy az adott motor-/járműtípust az Egyesült Királyságban (E11), a 49. sz. előírásnak (IV. szennyezőanyag-kibocsátási szintnek) és a 24. sz. előírásnak (22) megfelelően hagyták jóvá. A jóváhagyási számok első két számjegye azt jelzi, hogy az egyes jóváhagyások kiadásakor a 49. sz. előírás a 04-es módosítássorozatot, a 24. sz. előírás pedig a 03-as módosítássorozatot tartalmazta.

4. MELLÉKLET

VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

1.   BEVEZETÉS

Ez a melléklet a vizsgált motor gáz-halmazállapotú összetevő-, részecske- és füstkibocsátásának meghatározási módszerét írja le. Három vizsgálati ciklus leírása következik, amelyeket az előírás 5.2. bekezdésének rendelkezései szerint kell végrehajtani:

1.1.1.   az ESC, amely egy állandósult állapotú, 13 üzemmódban lefolytatott ciklusból áll,

1.1.2.   az ELR, amely átmeneti terhelési fokozatokból áll különböző fordulatszámoknál, amelyek egyetlen vizsgálati eljárás szerves részei, és amelyeket egy időben kell elvégezni,

1.1.3.   az ETC, amely átmeneti üzemmódok másodpercről-másodpercre változó egymásutánjából áll.

1.2.   A vizsgálatot próbapadra szerelt, fékpaddal összekapcsolt motorral kell végezni.

1.3.   Mérési elv

A motor kipufogógázában lévő mérendő szennyező anyagok: a gáz-halmazállapotú összetevők (szén-monoxid, összes szénhidrogén a dízelmotoroknál csak az ESC-vizsgálatnál; nem metán szénhidrogének dízelmotoroknál és gázmotoroknál csak az ETC-vizsgálatnál; metán a gázmotoroknál csak az ETC-vizsgálatnál és a nitrogén-oxidok), a részecskék (dízelmotoroknál; gázmotoroknál csak a C fázisban) és a füstölést (dízelmotoroknál csak az ELR-vizsgálatnál). Ezenfelül a szén-dioxidot gyakran használják nyomjelző gázként a részleges vagy teljes átáramlású hígító rendszerek hígítási arányának meghatározására. A bevett szakmai gyakorlat szerint ajánlatos a szén-dioxid általános mérése a próbajáratás alatti mérési problémák felderítésére.

1.3.1.   ESC-vizsgálat

Az üzemmeleg motor üzemállapotainak egy előírt egymásutánja alatt folyamatosan vizsgálni kell a kipufogógáz fenti komponens-kibocsátásait a hígítatlan kipufogógázból vett minta alapján. A vizsgálati ciklus egy sor, a dízelmotorok jellemző üzemeltetési tartományát felölelő fordulatszám- és terhelési üzemmódból áll. Minden egyes üzemmódban meg kell határozni mindegyik gáz-halmazállapotú szennyező anyag koncentrációját, a kipufogógáz-áramot és a motor teljesítményét, majd a mért értékeket súlyozni kell. A részecskemintát előkészített külső levegővel kell felhígítani. A teljes vizsgálati eljárás alatt egy mintát kell venni és alkalmas szűrőkön összegyűjteni. Az egyes kibocsátott szennyező anyagok gramm/kilowattórában (g/kWh) kifejezett mennyiségét a jelen melléklet 1. függelékében leírtak szerint kell kiszámítani. Továbbá az ellenőrzési tartománynak a műszaki szolgálat által kiválasztott három vizsgálati pontján (23)/mérni kell a NOx mennyiségét, és a mért értékeket össze kell hasonlítani azokkal az értékekkel, amelyeket a vizsgálati ciklusnak a kiválasztott vizsgálati pontokat körülvevő üzemmódjaiból számítottak ki. A NOx ellenőrzése biztosítja a motor szennyezőanyag-kibocsátása csökkentésének hatékonyságát a motor tipikus üzemeltetési tartományán belül.

1.3.2.   ELR-vizsgálat

Az előírt terhelésre adott reakció vizsgálata során füstölésmérő segítségével elemezni kell a bemelegedett motor füstjét. A vizsgálat a motor állandó fordulatszámon történő, 10 %-tól 100 %-ig terjedő terheléséből áll, három különböző motorfordulatszámnál. Ezenfelül egy, a műszaki szolgálat által kiválasztott negyedik terhelési fokozaton is el kell végezni a vizsgálatot (23), és ennek értékét össze kell vetni az előző terhelési fokozatok értékeivel. A füst csúcsértékét a jelen melléklet 1. függelékében leírt átlagoló algoritmussal kell megállapítani.

1.3.3.   ETC-vizsgálat

A bemelegedett motor üzemállapotai mellett végzett, előírás szerinti tranziens ciklus során, amely jól közelíti a tehergépkocsikba és buszokba épített nagy teljesítményű motorok úttípustól függő menetjellegét, a fenti szennyező anyagokat a teljes kipufogógáz-mennyiségnek előkészített külső levegővel történt felhígítása után kell vizsgálni. A motorfékpad nyomaték- és fordulatszám-visszajelzéseit használva a teljesítményt a ciklus idejének figyelembevételével összesíteni kell, ami a motor által a ciklus alatt végzett munkát adja meg. Meg kell határozni a NOx és a szénhidrogének (HC) koncentrációját a ciklus alatt, a gázelemző készülék jeleinek integrálásával. A CO, CO2 és a nem metán szénhidrogének (NMHC) koncentrációja a gázelemző készülék jeleinek integrálásával vagy zsákos mintavétellel határozható meg. A részecskék mennyiségének meghatározásához megfelelő szűrőkön arányos mennyiségű mintát kell összegyűjteni. A hígított kipufogógáz áramát a kibocsátott szennyező anyagok tömegének kiszámításához az egész ciklusra meg kell határozni. A kibocsátott szennyező anyagok tömegértékeit a motor munkájára kell vonatkoztatni, hogy a jelen melléklet 2. függelékében leírtak szerint grammokban kapjuk meg az egyes szennyező anyagok kilowattóránként (kWh) kibocsátott mennyiségét.

2.   VIZSGÁLATI FELTÉTELEK

2.1.   A motor vizsgálati körülményei

2.1.1.   Meg kell mérni a motor által beszívott levegő Kelvinben kifejezett abszolút hőmérsékletét (Ta) és a kPa-ban kifejezett száraz légköri nyomást (ps), és az alábbi előírások szerint meg kell határozni az F paramétert:

a)

dízelmotorokra:

Feltöltés nélküli és mechanikailag túltöltött motorok:

Formula

Turbófeltöltős motorok a beszívott levegő hűtésével vagy anélkül:

Formula

b)

gázüzemű motorokra:

Formula

2.1.2.   A vizsgálat érvényessége

A vizsgálat érvényességéhez az F paraméternek olyannak kell lenni, hogy teljesüljön a következő:

0,96 ≤ F ≤ 1,06

2.2.   Feltöltőlevegő-hűtéses motorok

A feltöltőlevegő hőmérsékletét fel kell jegyezni, és annak a gyártó által megadott legnagyobb teljesítménynek megfelelő fordulatszámnál és a teljes terhelésnél ± 5 K-en belül kell lennie az 1. melléklet 1. függelékének 1.16.3. bekezdésében megadott legnagyobb feltöltőlevegő-hőmérséklethez képest. A hűtőközeg hőmérsékletének legalább 293 K-nek (20 °C) kell lennie.

Ha a vizsgáló állomás rendszerét vagy külső fúvót használnak, a megadott legnagyobb teljesítménynek megfelelő fordulatszámnál és teljes terhelés mellett a feltöltőlevegő hőmérsékletének ± 5 K-en belül kell lennie az 1. melléklet 1.16.3. bekezdésében megadott legnagyobb feltöltőlevegő-hőmérséklethez képest. A fenti feltételek teljesítéséhez szükséges feltöltőlevegő-hűtő beállítást kell használni az egész vizsgálati ciklus alatt.

2.3.   A motor levegőellátó rendszere

Olyan motor-levegőszívó rendszert kell alkalmazni, amely a megadott legnagyobb teljesítménynek megfelelő fordulatszámon és teljes terheléssel működő motor levegőszívó ellenállásának felső határához képest ± 100 Pa-on belül van.

2.4.   A motor kipufogórendszere

Olyan kipufogórendszert kell alkalmazni, amelynek kipufogógáz-ellennyomása a megadott legnagyobb teljesítménynek megfelelő fordulatszámon és teljes terheléssel működő motor kipufogógáz-ellennyomásának felső határához képest ±1 000 Pa-on belül van, és amely a gyártó által megadott érték ± 40 %-án belül eső térfogatú. Használható a vizsgáló állomás rendszere is, ha az a motor tényleges üzemi körülményeit reprezentálja. A kipufogórendszernek meg kell felelnie a 4. melléklet 4. függelékének 3.4. bekezdésében és a 4. melléklet 6. függelékének 2.2.1. (EP) és 2.3.1. (EP) bekezdésében leírt kipufogógáz-mintavételi követelményeknek.

Ha a motor kipufogógáz-utókezelő berendezéssel van ellátva, a kipufogócső átmérőjének az utókezelő berendezést tartalmazó expanziós szakasz elejéhez vezető részen legalább 4 csőátmérőnyi hosszon olyannak kell lennie, mint a gépjárműbe épített állapotban. A kipufogó-gyűjtőcső pereme vagy a turbófeltöltő kilépő csonkja és a kipufogógáz-utókezelő berendezés közötti távolságnak ugyanakkorának kell lennie, mint a gépjárműbe épített állapotban, vagy a gyártó által megadott határok közé kell esnie. A kipufogógáz-ellennyomásnak vagy ellenállásnak meg kell felelnie ugyanezeknek a fenti kritériumoknak, mértéke pedig egy szeleppel legyen szabályozható. Az utókezelő berendezés tartályát a mérés nélküli vizsgálati menetek és a motor jelleggörbéjének felvétele során el lehet távolítani, és egy olyan tartállyal lehet helyettesíteni, amelyben inaktív katalizátortartó van.

2.5.   Hűtőrendszer

Olyan motorhűtő rendszert kell alkalmazni, amelynek teljesítménye elég nagy ahhoz, hogy a gyártó által előírt rendes üzemi hőmérsékleteket fenntartsa.

2.6   Kenőolaj

A vizsgálat során használt kenőolaj adatait az 1. melléklet 7.1. bekezdése szerint fel kell jegyezni, és a vizsgálati eredményekhez kell csatolni.

2.7.   Üzemanyag

Az üzemanyagnak az 5., 6. vagy 7. mellékletben megadott referencia-üzemanyagnak kell lennie.

Az üzemanyag hőmérsékletét és a mérési pontot a gyártónak az 1. melléklet 1.16.5. bekezdésében megadott határokon belül kell megadnia. Az üzemanyag hőmérséklete nem lehet alacsonyabb, mint 306 K (33 °C). Ha nincs külön megadva, a hőmérsékletnek 311K ± 5K-nek (38 °C ± 5 °C) kell lennie az üzemanyag-ellátó rendszerbe való belépésnél.

Földgáz- és PB-gázüzemű motoroknál az üzemanyag hőmérsékletének és a mérési pontnak az 1. melléklet 1.16.5. bekezdésében vagy az 1. melléklet 3. függelékének 1.16.5. bekezdésében megadott határok között kell lennie, ha a motor nem alapmotor.

2.8.   A kipufogógáz-utókezelő rendszerek vizsgálata

Ha a motor fel van szerelve kipufogógáz-utókezelő berendezéssel, a vizsgálati ciklus(ok) során mért szennyezőanyag-kibocsátásnak reprezentatívnak kell lennie az üzemi szennyezőanyag-kibocsátás vonatkozásában. Amennyiben ezt nem lehet egyetlen ciklussal elérni (pl. periodikusan regenerálódó részecskeszűrők miatt), több vizsgálati ciklust kell lefolytatni, és a vizsgálatok eredményeit átlagolni és/vagy súlyozni kell. A pontos eljárásról a motor gyártójának és a műszaki szolgálatnak kell a megfelelő szakmai szabályok alapján megegyeznie.

4. MELLÉKLET

1. függelék

ESC ÉS ELR VIZSGÁLATI CIKLUSOK

1.   A MOTOR ÉS A FÉKPAD BEÁLLÍTÁSAI

1.1.   Az A, B és C motorfordulatszámok megállapítása

Az A, B és C motorfordulatszámokat a gyártónak kell megadnia az alábbi előírásoknak megfelelően:

Az nhi magas fordulatszámot az 1. melléklet 1. függelékének 8.2. bekezdése szerint megadott P(n) legnagyobb hasznos teljesítmény 70 %-át számításba véve kell megállapítani. Az nhi az a legmagasabb motorfordulatszám, amelynél a teljesítménygörbén ez a teljesítményérték előfordul.

Az nlo alacsony fordulatszámot az 1. melléklet 1. függelékének 8.2 pontja szerint megadott P(n) legnagyobb hasznos teljesítmény 50 %-át számításba véve kell megállapítani. Az nlo az a legalacsonyabb motorfordulatszám, amelynél a teljesítménygörbén ez a teljesítményérték előfordul.

Az A, B és C motorfordulatszámokat az alábbiak szerint kell kiszámítani:

A fordulatszám

=

nlo + 25 % (nhi – nlo)

B fordulatszám

=

nlo + 50 % (nhi – nlo)

C fordulatszám

=

nlo + 75 % (nhi – nlo)

Az A, B és C motorfordulatszámokat az alábbi módszerek valamelyikével kell igazolni:

a)

A 24. sz. előírás szerinti motorteljesítmény-jóváhagyás során az nhi és az nlo pontos meghatározására kiegészítő vizsgálati pontokat is ki kell mérni. A teljesítménygörbéből meg kell állapítani a legnagyobb teljesítményt, az nhi és az nlo értékét, az A, B és C motorfordulatszámokat pedig a fenti előírások szerint kell kiszámítani.

b)

A motor jelleggörbéjét fel kell venni a teljes terhelési görbe mentén, a legnagyobb terheletlen fordulatszámtól az alapjárati fordulatszámig, 1 000 fordulat/perc tartományonként legalább 5 mérési pontot felvéve, és további mérési pontokat alkalmazva a megadott legnagyobb teljesítményhez tartozó fordulatszámhoz képest ± 50 ford/perc fordulatszámon belül. A jelleggörbéből meg kell állapítani a legnagyobb teljesítményt, az nhi és az nlo értékét, az A, B és C motorfordulatszámokat pedig a fenti előírások szerint kell kiszámítani.

Ha a mért A, B és C motorfordulatszámok a gyártó által megadott fordulatszámokhoz képest ± 3 %-on belül vannak, a szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatok során a gyártó által megadott motorfordulatszámokat kell használni. Ha az eltérés bármelyik motorfordulatszám esetében 3 %-nál nagyobb, a szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatok során a mért fordulatszámokat kell használni.

1.2.   A fékpad-beállítások meghatározása

Az 1. melléklet 1. függelékének 8.2. bekezdésében meghatározott „nettó” feltételek közötti, előírt vizsgálati üzemmódokhoz tartozó nyomatékértékek kiszámításához kísérleti úton meg kell állapítani a teljes terheléshez tartozó nyomatéki görbét. Ha a motor segédberendezéseket is meghajt, akkor az azok által felvett teljesítményt is figyelembe kell venni. A fékpad beállításait az egyes vizsgálati üzemmódokhoz – az alapjárati vizsgálat kivételével – az alábbi képlettel kell kiszámítani:

Formula

ha a vizsgálatot „nettó” körülmények között végzik;

Formula

ha a vizsgálatot nem „nettó” körülmények között végzik,

ahol

s

=

a fékpad beállítási értéke, kW

P(n)

=

hasznos motorteljesítmény az 1. melléklet 1 függelékének 8.2. bekezdése szerint, kW

L

=

százalékos terhelés a 2.7.1. bekezdés szerint,

P(a)

=

a felszerelendő segédberendezések által felvett teljesítmény, az 1. melléklet 1. függelékének 6.1. bekezdése szerint,

P(b)

=

a leszerelendő segédberendezések által felvett teljesítmény, az 1. melléklet 1. függelékének 6.2. bekezdése szerint.

2.   ESC-VIZSGÁLAT

A gyártó kívánságára a mérési ciklus előtt a motor és kipufogórendszer kondicionálása céljából mérés nélküli vizsgálati menet alkalmazható.

2.1.   A mintavevő szűrők előkészítése

Legalább egy órával a vizsgálat megkezdése előtt minden szűrő(pár)t zárt, de nem tömített Petri-csészébe és azzal együtt egy mérőkamrába kell helyezni stabilizálás céljából. A stabilizálási időszak végén minden szűrő(pár)t le kell mérni, és a tárasúlyt fel kell jegyezni. Ezután a szűrő(pár)t zárt Petri-csészében vagy légmentesen lezárt szűrőtartóban kell addig tárolni, amíg nem lesz rá szükség a vizsgálathoz. Ha a szűrő(pár) a mérőkamrából történt eltávolítása utáni nyolc órán belül nem kerül felhasználásra, használat előtt ismét kondicionálni kell, és újra le kell mérni.

2.2.   A mérőberendezés felszerelése

A műszereket és a mintavevő szondákat az előírásoknak megfelelően kell felszerelni. Ha a kipufogógáz hígításához teljes átáramlású hígító rendszert használnak, a kipufogócső végét be kell kötni a rendszerbe.

2.3.   A hígítórendszer és a motor indítása

A hígítórendszert és a motort el kell indítani és be kell melegíteni addig, amíg a hőmérséklet- és nyomásértékek a gyártó ajánlása és a bevett szakmai gyakorlat szerint a teljes terheléshez tartozó értékeken nem stabilizálódnak.

2.4.   A részecskeminta-vevő rendszer elindítása

A részecske-mintavevő rendszert el kell indítani, és megkerülő vezetéken (by-pass) át kell járatni. A hígítólevegő háttér-részecskeszintje a hígítólevegő részecskeszűrőn történő áteresztésével állapítható meg. Szűrt hígítólevegő használata esetén egy mérés végezhető a vizsgálat előtt vagy után. Ha nem szűrt hígítólevegőt használnak, a mérés elvégezhető a ciklus elején és végén, és az értékek átlagolhatók.

2.5.   A hígítási arány beállítása

A hígítólevegőt úgy kell beszabályozni, hogy a hígított kipufogógáz hőmérséklete közvetlenül az elsődleges szűrő előtt mérve egyik üzemmódnál se lépje túl a 325 K (52 °C)-t. A (q) hígítási aránynak legalább 4-nek kell lennie.

Azoknál a rendszereknél, amelyek CO2 vagy NOx koncentráció-mérést használnak a hígítási arány szabályozásához, a hígítólevegő CO2- vagy NOx-tartalmát minden vizsgálat előtt és után meg kell mérni. A hígítólevegő vizsgálat előtt és után mért CO2 és NOx háttérkoncentráció-értékeinek egymáshoz képest 100 ppm-en (CO2), illetve 5 ppm-en (NOx) belül kell lenniük.

2.6.   A gázelemző készülékek ellenőrzése

A gázelemző készülékeket le kell nullázni, és be kell kalibrálni.

2.7.   A vizsgálati ciklus

2.7.1.   A fékpadon végzett vizsgálat során a következő, 13 üzemmódból álló ciklust kell elvégezni a vizsgált motoron:

Üzemmód száma

Motor fordulat-száma

Százalékos terhelés

Súlyozási tényező

Üzemmód időtartama

1

alapjárat

—

0,15

4 perc

2

A

100

0,08

2 perc

3

B

50

0,10

2 perc

4

B

75

0,10

2 perc

5

A

50

0,05

2 perc

6

A

75

0,05

2 perc

7

A

25

0,05

2 perc

8

B

100

0,09

2 perc

9

B

25

0,10

2 perc

10

C

100

0,08

2 perc

11

C

25

0,05

2 perc

12

C

75

0,05

2 perc

13

C

50

0,05

2 perc

2.7.2.   A vizsgálat menete

A vizsgálatsorozatot el kell indítani. A vizsgálatokat a 2.7.1. bekezdésben megadott üzemmód-számok sorrendjében kell elvégezni.

A motort minden üzemmódban az előírt ideig kell járatni; a motorfordulatszám és a terhelés beállítását az első 20 másodpercben kell elvégezni. A fordulatszámot a megadott értékhez képest ± 50 fordulat/perc értéken belül, a megadott nyomatékot pedig a vizsgált fordulatszámhoz tartozó legnagyobb nyomatékhoz képest ± 2 %-on belül kell tartani.

A gyártó kérésére a vizsgálatsorozat megfelelő számban megismételhető ahhoz, hogy nagyobb részecsketömeget lehessen összegyűjteni a szűrőn. A gyártónak részletes leírást kell adnia az adatok kiértékeléséről és a számítási eljárásokról. A gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátást csak az első ciklus alatt kell megállapítani.

2.7.3.   A gázelemző készülék reagálása

A gázelemző készülék kimenő adatait szalagos regisztrálókészülékkel kell rögzíteni, vagy egy egyenértékű adatgyűjtő rendszerrel kell mérni, miközben a kipufogógáz az egész vizsgálati ciklus alatt átáramlik a gázelemző készülékeken.

2.7.4.   Részecske-mintavétel

A teljes vizsgálati eljáráshoz egy pár szűrőt (elsődleges és másodlagos szűrő, lásd a 4. melléklet 4. függelékében) kell használni. A vizsgálati ciklus leírásában meghatározott üzemmódonkénti súlyozási tényezőket a ciklus minden üzemmódjában a kipufogógáz tömegáramával arányos minta vételével kell figyelembe venni. Ezt a minta átáramlási sebességének, a mintavétel idejének és/vagy a hígítási aránynak a megfelelő beállításával lehet elérni, úgy, hogy az effektív súlyozási tényezőknek az 5.6. bekezdésben meghatározott kritériuma teljesüljön.

Az üzemmódonkénti mintavételi időtartamnak 0,01 súlyozási tényezőnként legalább 4 másodpercnek kell lennie. A mintavételt minden egyes üzemmód során a lehető legkésőbb kell elvégezni. A részecske-mintavétel nem fejeződhet be az egyes üzemmódok vége előtti 5. másodpercnél korábban.

2.7.5.   A motor üzemállapotai

A részecske-mintavétel alatt, de legalább az egyes üzemmódok utolsó perce során a fordulatszámra és terhelésre vonatkozó követelmények (lásd a 2.7.2. bekezdést) betartása mellett minden üzemmódban fel kell jegyezni a motor fordulatszámát és terhelését, a beszívott levegő hőmérsékletét és nyomáscsökkenését, a kipufogógáz hőmérsékletét és ellennyomását, az üzemanyag-áramot és a levegő- vagy kipufogógáz-áramot, a feltöltőlevegő hőmérsékletét, az üzemanyag hőmérsékletét és nedvességtartalmát.

A számításhoz szükséges egyéb kiegészítő adatokat fel kell jegyezni (lásd a 4. és 5. bekezdést).

2.7.6.   Az NOx vizsgálata az ellenőrzési tartományban

Az NOx ellenőrzési tartományon belüli vizsgálatát közvetlenül a 13. üzemmód befejezése után kell elvégezni. A mérések megkezdése előtt a motort a 13. üzemmódban három percen keresztül kondicionálni kell. A három mérést az ellenőrzési tartomány műszaki szolgálat által kiválasztott különböző helyein (24) kell elvégezni. Az egyes mérések időtartamának 2 percnek kell lennie.

A mérési eljárás azonos a 13 üzemmódra kiterjedő ciklus során végzett NOx-méréssel, és azt a jelen függelék 2.7.3., 2.7.5. és 4.1. bekezdése, valamint a 4. melléklet 4. függelékének 3. bekezdése szerint kell elvégezni.

A számítást a 4. bekezdés szerint kell elvégezni.

2.7.7.   A gázelemző készülék ismételt ellenőrzése

A szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálat után az ellenőrzés megismétléséhez egy nullázó gázt és a korábbival azonos felsőérték-kalibráló gázt kell használni. A vizsgálat akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a vizsgálatot megelőző és a vizsgálatot követő mérési eredmények közötti különbség kisebb, mint a felsőérték-kalibráló gáz értékének 2 %-a.

3.   ELR-VIZSGÁLAT

3.1.   A mérőberendezés felszerelése

A füstölésmérőt és a mintavevő szondákat, ha vannak, a kipufogó hangtompítója vagy, ha felszerelték, bármely utókezelő berendezés után kell elhelyezni, a készülék gyártója által előírt általános felszerelési előírásnak megfelelően. Ezenfelül, ahol értelmezhető, az ISO 11614 10. bekezdésének követelményeit is be kell tartani.

A nullpont és a skála végkitérésének ellenőrzése előtt a füstölésmérőt fel kell melegíteni, és stabilizálni kell a készülék gyártójának ajánlása szerint. Ha a füstölésmérő a mérőoptika bekormozódásának megakadályozása céljából öblítőlevegő-rendszerrel is el van látva, ezt is aktiválni kell, és be kell állítani a gyártó ajánlásainak megfelelően.

3.2.   A füstölésmérő ellenőrzése

A nullpont és a skála végkitérésének ellenőrzését a fényelnyelés-leolvasási üzemmódban kell elvégezni, mivel az opacitásskála két valóban meghatározható kalibrációs pontot nyújt, nevezetesen a 0 % és a 100 %-os fényelnyelést. A fényelnyelési együttható ekkor korrekt módon kiszámítható a mért fényelnyelés és a füstölésmérő gyártója által megadott LA alapján, amikor a készüléket a vizsgálat céljából visszaállítják a k leolvasási üzemmódba.

A füstölésmérő fénysugarának elzárása nélkül a leolvasást 0,0 % ± 1,0 % opacitásra kell beszabályozni. Amikor az érzékelőt nem éri fénysugár, a leolvasást 100,0 % ± 1,0 % opacitásra kell beszabályozni.

3.3.   A vizsgálati ciklus

3.3.1.   A motor kondicionálása

A motor és a rendszer bemelegítését legnagyobb teljesítménnyel kell végezni a gyártó ajánlásai szerinti motorparaméterek stabilizálása céljából. Az előkondicionáló fázisnak az is feladata, hogy a kipufogórendszerben a korábbi vizsgálatok során lerakódott anyagok ne befolyásolják az éppen végzett vizsgálat eredményét.

Ha a motor stabilizálódott, a ciklust az előkondicionáló fázis befejezésétől számított 20 ± 2 másodpercen belül meg kell kezdeni. A gyártó kérésére a mérési ciklus előtt további kondicionálás céljából mérés nélküli vizsgálati menet végezhető.

3.3.2.   A vizsgálat menete

A vizsgálat három egymást követő terhelési fokozatból áll a 4. melléklet 1.1. bekezdésében foglaltaknak megfelelően meghatározott három A (1. ciklus), B (2. ciklus) és C (3.ciklus) motorfordulatszám mellett, amelyet egy, a műszaki szolgálat által kiválasztott, az ellenőrzési tartományon belüli motorfordulatszámnál és ugyancsak a szolgálat által meghatározott 10 % és 100 % közé eső terhelés mellett elvégzett 4. ciklus követ (24). A fékpadon végzett vizsgálat során a 3. ábrán látható alábbi műveletsorozatot kell végrehajtani a vizsgált motoron.

Image

(a)

A motort az A fordulatszámon és 10 %-os terheléssel kell működtetni 20 ± 2 másodpercig. Az előírt fordulatszámot ± 20 ford/perc értéken belül, az előírt nyomatékot a vizsgálati fordulatszámon lehetséges legnagyobb nyomaték ± 2 %-án belül kell tartani.

(b)

A megelőző szakasz végén a gázkart gyorsan teljesen nyitott helyzetbe kell állítani, és 10 ± 1 másodpercig ott kell tartani. A megfelelő fékpadterhelést kell alkalmazni ahhoz, hogy a motor fordulatszáma a szakasz első 3 másodpercében ± 150 ford/perc, a szakasz további részében ± 20 ford/perc pontossággal fennmaradjon.

(c)

Az (a) és (b) pontban leírt műveletsorozatot kétszer meg kell ismételni.

(d)

A harmadik terhelési lépés befejeztével a motort 20 ± 2 másodpercen belül a B fordulatszámra és 10 %-os terhelésre kell beállítani.

(e)

A B fordulatszámon járó motorral végre kell hajtani az (a)-(c) műveletsorozatot.

(f)

A harmadik terhelési lépés befejeztével a motort 20 ± 2 másodpercen belül a C fordulatszámra és 10 %-os terhelésre kell beállítani.

(g)

A C fordulatszámon járó motorral végre kell hajtani az (a)-(c) műveletsorozatot.

(h)

A harmadik terhelési lépés befejeztével a motort 20 ± 2 másodpercen belül a kiválasztott fordulatszámra és bármely, 10 %-nál nagyobb terhelésre kell beállítani.

(i)

A kiválasztott fordulatszámon járó motorral végre kell hajtani az (a)-(c) műveletsorozatot.

3.4.   A ciklus érvényessége

Az egyes vizsgálati fordulatszámoknál mért átlagos füstértékek (az egyes vizsgálati fordulatszámoknál a három egymást követő terhelési lépésből a jelen függelék 6.3.3. bekezdése szerint kiszámított SVA, SVB, SVC) relatív szórásának kisebbnek kell lennie az átlagérték 15 %-ánál vagy az előírás 1. táblázatában megadott határérték 10 %-ánál, attól függően, hogy melyik a nagyobb. Ha a különbség nagyobb, a műveletsorozatot addig kell ismételni, amíg 3 egymást követő terhelési lépés ki nem elégíti az érvényességi feltételeket.

3.5.   A füstölésmérő ismételt ellenőrzése

A füstölésmérő vizsgálat utáni nullapont-eltolódása nem haladhatja meg az előírás 1. táblázatában megadott határérték ± 5 %-át.

4.   A GÁZ-HALMAZÁLLAPOTÚ SZENNYEZŐANYAG-KIBOCSÁTÁS KISZÁMÍTÁSA

4.1.   Az adatok kiértékelése

A gáz-halmazállapotú szennyező anyagok kiértékeléséhez az egyes üzemmódok utolsó 30 másodpercének diagramon szereplő értékeit kell átlagolni, és az egyes üzemmódok HC (szénhidrogén), CO és NOx átlagos koncentrációit (conc) az átlagos diagram-értékekből és a megfelelő kalibrációs adatokból kell meghatározni. Másféle adatrögzítés is használható, amennyiben az egyenértékű adatokat biztosít.

Az ellenőrzési tartományban végzett NOx-vizsgálatnál a fenti követelmények csak az NOx-ra vonatkoznak.

A GEXHW kipufogógáz-áramot, illetve, ha azt választják, a GTOTW hígított kipufogógáz-áramot a 4. melléklet 4. függelékének 2.3. bekezdése szerint kell meghatározni.

4.2.   Száraz/nedves korrekció

Ha a mérés nem nedves alapon történt, a mért koncentrációt az alábbi képletek szerint át kell számítani nedves alapúra.

conc (nedves) = KW × conc (száraz)

Hígítatlan kipufogógáz esetében:

Formula

és

Formula

Hígított kipufogógáz esetén:

Formula

vagy

Formula

A hígítólevegő esetén:

A beszívott levegő esetén:

(ha eltér a hígítólevegőtől)

KW,d = 1 – KW1

KW,a = 1 – KW2

Formula

Formula

Formula

Formula

ahol

Ha, Hd

=

g víz/kg száraz levegő

Rd, Ra

=

a hígító-/belépő levegő relatív nedvességtartalma, %

pd, pa

=

a hígító-/belépő levegő telítési gőznyomása, kPa

pB

=

teljes légköri nyomás, kPa

4.3.   NOx korrekció a nedvességtartalom és a hőmérséklet vonatkozásában

Mivel az NOx-kibocsátás függ a környező levegő állapotától, az NOx-koncentrációt korrigálni kell a környező levegő hőmérsékletének és nedvességtartalmának figyelembevételével, az alábbi képletekben megadott tényezőkkel:

Formula

ahol:

A

=

0,309 GFUEL/GAIRD – 0,0266

B

=

–0,209 GFUEL/GAIRD + 0,00954

Ta

=

a levegő hőmérséklete, K

Ha

=

a beszívott levegő nedvességtartalma, g víz/kg száraz levegő

Formula

Ra

=

a beszívott levegő relatív nedvességtartalma, %

pa

=

a beszívott levegő telítési gőznyomása, kPa

pB

=

teljes légköri nyomás, kPa

4.4.   A szennyezőanyag-kibocsátás tömegáramának kiszámítása

A szennyezőanyag-kibocsátás tömegáramát (g/h) minden egyes üzemmódra az alábbiak szerint kell kiszámítani, feltétezve, hogy 273 K (0 °C) hőmérsékleten és 101,3 kPa nyomáson a kipufogógáz sűrűsége 1,293 kg/m3:

(1)

=

NOx tömeg

=

0,001587 × NOx conc × KH,D × GEXHW

(2)

=

COtömeg

=

0,000966 × COconc × GEXHW

(3)

=

HCtömeg

=

0,000479 × HCconc × GEXHW

ahol NOx conc, COconc és HCconc  (25) a 4.1. bekezdésben meghatározott átlagos koncentrációk (ppm) a hígítatlan kipufogógázban.

Ha a gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátást teljes átáramlású hígító rendszerrel határozzák meg, az alábbi képleteket kell alkalmazni:

(1)

=

NOx tömeg

=

0,001587 × NOx conc × KH,D × GTOTW

(2)

=

COtömeg

=

0,000966 × COconc × GTOTW

(3)

=

HCtömeg

=

0,000479 × HCconc × GTOTW

ahol a NOx conc, COconc és HCconc  (25) a 4. melléklet 2. függelékének 4.3.1.1. bekezdése szerint meghatározott átlagos korrigált háttér-koncentrációk (ppm) a hígított kipufogógázban az egyes üzemmódokban.

4.5.   A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátások kiszámítása

A kibocsátásokat (g/kWh) minden egyes komponensre a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

Formula

Formula

A fenti számításhoz használt (WF) súlyozótényezők a 2.7.1. bekezdés szerintiek.

4.6.   Az ellenőrzési tartomány értékeinek kiszámítása

A 2.7.6. bekezdés szerint kiválasztott három ellenőrzési pontban meg kell mérni, és a 4.6.1. bekezdésnek megfelelően ki kell számítani a NOx-kibocsátást, és a vizsgálati ciklusnak a szóban forgó ellenőrzési ponthoz legközelebb eső üzemmódjaiból a 4.6.2. bekezdés szerint interpolációval is meg kell határozni annak értékét. Ezután a mért értékeket a 4.6.3. bekezdés szerint össze kell vetni az interpolált értékekkel.

4.6.1.   A fajlagos kibocsátás számítása

Az egyes (Z) ellenőrzési pontokban a kibocsátott NOx értékét a következőképpen kell kiszámítani:

NOx tömeg,Z

=

0,001587 × NOx conc,Z × KH,D × GEXHW

NOx,Z

=

NOx tömeg,Z / P(n)Z

4.6.2.   A szennyezőanyag-kibocsátás értékének meghatározása a vizsgálati ciklus alapján

A NOx-kibocsátást minden egyes ellenőrzési pontban a ciklusnak a kiválasztott Z ellenőrzési pontot a 4. ábrán látható módon körülvevő négy legközelebbi üzemmódjából kell interpolálni. Ezekre az (R, S, T, U) üzemmódokra a következő meghatározások érvényesek:

(R) fordulatszám = (T) fordulatszám = nRT

(S) fordulatszám = (U) fordulatszám = nSU

(R) százalékos terhelés = (S) százalékos terhelés

(T) százalékos terhelés = (U) százalékos terhelés.

A kiválasztott Z ellenőrzési ponton a következőképpen kell kiszámítani a NOx-kibocsátást:

EZ

=

ERS + (ETU – ERS) · (MZ – MRS) / (MTU – MRS)

és:

ETU

=

ET + (EU – ET) · (nZ – nRT) / (nSU – nRT)

ERS

=

ER + (ES – ER) · (nZ – nRT)/(nSU – nRT)

MTU

=

MT + (MU – MT) · (nZ – nRT) / (nSU – nRT)

MRS

=

MR + (MS – MR) · (nZ – nRT) / (nSU – nRT)

ahol

ER, ES, ET, EU

=

a környező üzemmódok fajlagos NOx-kibocsátása a 4.6.1. bekezdés szerint számítva

MR, MS, MT, MU

=

a motor nyomatéka a környező üzemmódokban

Image

4.6.3.   Az NOx-kibocsátási értékek összehasonlítása

A Z ellenőrzési ponton mért fajlagos NOx-kibocsátás (NOx,Z) a következőképpen hasonlítható össze az interpolált értékkel (EZ):

NOx,diff = 100 × (NOx,z – Ez) / Ez

5.   A RÉSZECSKE-KIBOCSÁTÁS KISZÁMÍTÁSA

5.1.   Az adatok kiértékelése

A részecskék mennyiségének kiértékeléséhez minden üzemmódban fel kell jegyezni a szűrőkön áthaladó minta össztömegét (MSAM,i).

A szűrőket vissza kell helyezni a mérőkamrába, és legalább egy órán keresztül, de 80 óránál nem hosszabb ideig kondicionálni kell őket, majd el kell végezni a mérlegelést. Fel kell jegyezni a szűrők összsúlyát, majd ebből ki kell vonni a tárasúlyt (lásd a jelen függelék 1. bekezdését). Az Mf részecsketömeg az elsődleges és a másodlagos szűrőn összegyűlt részecskék tömegének összege.

Háttérkorrekció alkalmazása esetén fel kell jegyezni a szűrőkön áthaladó hígítólevegő (MDIL) tömegét és a részecskék (Md) tömegét. Ha több mérést is végeztek, az Md/MDIL hányadost minden egyes mérésre ki kell számítani, és a kapott értékeket átlagolni kell.

5.2.   Részleges átáramlású hígítórendszer

A részecske-kibocsátás véglegesként közlendő vizsgálati eredményeit a következő lépésekkel kell megállapítani. Mivel többféle hígításiarány-szabályozás használható, különböző számítási módszerek vonatkoznak a GEDFW-re. Minden számításnak az egyes üzemmódok mintavételi időszak alatti átlagértékein kell alapulnia.

5.2.1.   Izokinetikus rendszerek

GEDFW,i = GEXHW,i × qI

Formula

ahol r az izokinetikus szonda és a kipufogócső keresztmetszetének aránya:

Formula

5.2.2.   CO2- vagy NOx-koncentrációt mérő rendszerek

GEDFW,i = GEXHW,i × qi

Formula

ahol

concE

=

az indikátorgáz nedves koncentrációja a hígítatlan kipufogógázban

concD

=

az indikátorgáz nedves koncentrációja a hígított kipufogógázban

concA

=

az indikátorgáz nedves koncentrációja a hígítólevegőben

A száraz alapon mért koncentrációt a jelen függelék 4.2. bekezdése szerint nedves alapra kell átszámítani.

5.2.3.   CO2-mérést és a szénmérleg módszerét használó rendszerek (26)

Formula

ahol

CO2D

=

CO2-koncentráció a hígított kipufogógázban

CO2A

=

CO2-koncentráció a hígítólevegőben

(koncentrációk térfogatszázalékban nedves alapon)

Ez az egyenlet a szénmérleg elvén alapul (a motorba bevitt szénatomok CO2 alakjában távoznak), és a következő lépések során vezethető le:

GEDFW,i = GEXHW,i × qi

Formula

és

5.2.4.   Áramlásméréses rendszerek

GEDFW,i = GEXHW,i × qi

Formula

5.3.   Teljes átáramlású hígítórendszer

A részecske-kibocsátás közlendő vizsgálati eredményeit a következő lépésekkel kell megállapítani. Minden számításnak az egyes üzemmódok mintavételi időszak alatti átlagértékein kell alapulnia.

GEDFW,i = GTOTW,i

5.4.   A részecske-tömegáram kiszámítása

A részecske-tömegáramot a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

ahol

Formula

Formula

i = 1,…n

ami az egész vizsgálati ciklusra a mintavételi időszak egyes üzemmódjai átlagértékeinek összegzésével van meghatározva.

A részecske-tömegáram a háttér figyelembevételével az alábbiak szerint korrigálható:

Formula

Ha több mérést is végeznek, az (Md/MDIL) az (Md/MDIL) átlagos értékével helyettesítendő.

DFi = 13,4 / (conc CO2 + (conc CO + conc HC)×10–4)) az egyes üzemmódokra

vagy

DFi = 13,4 / concCO2 az egyes üzemmódokra.

5.5.   A fajlagos kibocsátás kiszámítása

A fajlagos részecske-kibocsátást a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

5.6.   Effektív súlyozási tényező

A WFE,i effektív súlyozási tényező az egyes üzemmódokra az alábbiak szerint számítható ki:

Formula

A tényleges súlyozási tényezők értéke nem térhet el ± 0,003-nél (alapjárati üzemmódban ± 0,005-nél) nagyobb mértékben a 2.7.1. bekezdésben felsorolt súlyozási tényezőktől.

6.   A FÜSTÖLÉSI ÉRTÉKEK KISZÁMÍTÁSA

6.1.   Bessel-algoritmus

A 6.3.1. bekezdés szerint konvertált mért pillanatnyi füstértékekből Bessel-algoritmus segítségével kell kiszámítani az 1 másodperces átlagértékeket. Az algoritmus egy aluláteresztő másodrendű szűrőt emulál, használata iterációs számítást igényel az együtthatók megállapításához. Ezek az együtthatók a füstölésmérő rendszer válaszidejétől és a mintavétel gyakoriságától függenek. Ezért ha a rendszer válaszideje és/vagy a mintavétel gyakorisága megváltozik, a 6.1.1. bekezdésben foglaltakat meg kell ismételni.

6.1.1.   A szűrő válaszidejének és a Bessel-állandóknak a kiszámítása

A szükséges Bessel-válaszidő (tF) a füstölésmérő rendszernek a 4. melléklet 4. függelékének 5.2.4. bekezdésében leírtak szerinti fizikai és elektromos válaszidejétől függ, és az alábbi összefüggésből számítható ki:

Formula

ahol

tp

=

a fizikai válaszidő, mp

te

=

az elektromos válaszidő, mp

A szűrő levágási frekvenciájának (fc) becslésére szolgáló számítások 0,01 mp-nél nem hosszabb idő alatt bekövetkező 0-ról 1-re ugró bemenetet vesznek alapul (lásd a 8. mellékletet). A válaszidő úgy van meghatározva, mint az az idő, ami azon két időpont között telik el, amikor a Bessel-kimenet eléri ennek az ugrásnak a 10 %-át (t10), illetve amikor eléri a 90 %-át (t90). Ezt az fc iterációjával kell megkapni, amíg t90 – t10 ≈ tf nem lesz. Az fc első iterációját az alábbi képlet adja meg:

fc = π / (10 × tF)

Az E és K Bessel-állandókat a következő egyenletekkel kell kiszámítani:

Formula

K = 2 × E × (D × Ω2 – 1) – 1

ahol

D

=

0,618034

Δt

=

1 / mintavételi gyakoriság

Ω

=

1 / [tan(π × Δt × fc)]

6.1.2.   A Bessel-algoritmus számítása

E és K értékének felhasználásával az 1 mp-es Bessel átlagolt válaszidőt egy Si tranziens bemenő jelre az alábbiak szerint kell kiszámítani:

Yi

=

Yi–1 + E × (Si + 2 × Si–1 + Si–2 – 4 × Yi–2) + K × (Yi–1 – Yi–2)

ahol

Si–2 = Si–1 = 0

Si = 1

Yi–2 = Yi–1 = 0

A t10 és t90 időket interpolálni kell. A t90 és a t10 közötti időkülönbség meghatározza az ehhez az fc értékhez tartozó tF válaszidőt. Ha ez a válaszidő nem közelíti meg eléggé a kívánt válaszidőt, az iterációt folytatni kell addig, amíg a tényleges válaszidő nem közelíti meg 1 %-on belül a kívánt válaszidőt, az alábbiak szerint:

Formula

6.2.   Az adatok kiértékelése

A füstmérési értékek mintáit legalább 20 Hz-es gyakorisággal kell venni.

6.3.   A füst meghatározása

6.3.1.   Az adatok konvertálása

Mivel minden füstölésmérő alapvető mért értéke a fényáteresztés, a füstértékeket a (τ) fényáteresztésről az alábbiak szerint kell a (k) fényelnyelési együtthatóra konvertálni:

Formula

és N = 100 – τ

ahol

k

=

a fényelnyelési együttható, m–1

LA

=

a készülék gyártója által megadott tényleges optikai úthossz, m

N

=

fényelnyelés, %

τ

=

átlátszóság, %

A konverziót bármilyen további adatfeldolgozás előtt el kell végezni.

6.3.2.   A Bessel átlagolt füstérték kiszámítása

A helyes fc levágási frekvencia az, ami a kívánt tf szűrő-válaszidőt eredményezi. Ennek a frekvenciának a 6.1.1. bekezdésben leírt iterációs eljárással történő meghatározása után ki kell számítani a megfelelő E és K Bessel-állandókat. Ezután a Bessel-algoritmust kell a 6.1.2. bekezdésben leírtak szerint alkalmazni a pillanatnyi füstnyomra (k-érték):

Yi

=

Yi–1 + E × (Si + 2 × Si–1 + Si–2 – 4 × Yi–2) + K × (Yi–1 – Yi–2)

A Bessel-algoritmus rekurzív jellegű. Így bizonyos Si–1 és Si–2 kezdeti bemenő értékekre és Yi–1 és Yi–2 kezdeti kimenő értékekre van szükség az algoritmus elindításához. Ezek 0-nak vehetők fel.

A három, A, B és C fordulatszámhoz tartozó összes terhelési fokozatban minden egyes füstnyom egyedi Yi értékei közül a legnagyobb 1 mp-es értéket képviselő Ymax-ot kell kiválasztani.

6.3.3.   Végeredmény

Az (SV) átlagos füstértékeket az egyes ciklusokra (vizsgálati fordulatszámokra) az alábbiak szerint kell kiszámítani:

Az A vizsgálati fordulatszámra:

=

SVA

=

(Ymax1,A + Ymax2,A + Ymax3,A) / 3

A B vizsgálati fordulatszámra:

=

SVB

=

(Ymax1,B + Ymax2,B + Ymax3,B) / 3

A C vizsgálati fordulatszámra:

=

SVC

=

(Ymax1,C + Ymax2,C + Ymax3,C) / 3

ahol

Ymax1, Ymax2, Ymax3

=

a legnagyobb 1 mp-es Bessel átlagos füstérték a három terhelési lépcső mindegyikére

A végleges értéket a következőképpen kell kiszámítani:

SV

=

(0,43 × SVA) + (0,56 × SVB) + (0,01 × SVC)

4. MELLÉKLET

2. függelék

ETC VIZSGÁLATI CIKLUS

1.   A MOTOR JELLEGGÖRBE-FELVÉTEL ELJÁRÁSA

1.1.   A jelleggörbe-felvételi fordulatszám-tartomány meghatározása

Az ETC-ciklusnak a vizsgálóállásban való előállításához a motor jelleggörbéjét a vizsgálati ciklus előtt fel kell venni a fordulatszám-nyomaték görbe meghatározásához. A legkisebb és legnagyobb felvételi fordulatszámok az alábbiak:

Legkisebb felvételi fordulatszám

=

alapjárati fordulatszám

Legnagyobb felvételi fordulatszám

=

nhi × 1,02 vagy az a fordulatszám, ahol a teljes terhelés melletti nyomaték nullára esik, aszerint, hogy melyik a kisebb.

1.2.   A motorteljesítmény jelleggörbéjének felvétele

A motort a legnagyobb teljesítményen járatva be kell melegíteni, hogy a motor paraméterei a gyártó ajánlásának és a bevett szakmai gyakorlatnak megfelelően stabilizálódjanak. Ha a motor üzeme stabilizálódott, a motor jelleggörbéjét az alábbiak szerint kell felvenni:

A motort terhelésmentesíteni kell, és alapjáraton kell járatni.

A motort a befecskendező szivattyú teljes terhelésnek megfelelő állása mellett a legkisebb felvételi fordulatszámon kell járatni.

Növelni kell a motor fordulatszámát 8 ± 1 ford/perc/mp átlagos ütemben, a legkisebb felvételi fordulatszámtól a legnagyobb felvételi fordulatszámig. A motor fordulatszámát és nyomatékát legalább másodpercenként egy pontnyi mintavételi gyakorisággal fel kell jegyezni.

1.3.   A jelleggörbe elkészítése

Az 1.2. bekezdés szerint felvett összes adatpontot – közöttük lineáris interpolációt alkalmazva – össze kell kötni. Az eredményül kapott nyomatéki görbe a jelleggörbe, és ezt kell a 2. bekezdésben leírtak szerint a motorciklus normalizált nyomatékértékeinek a vizsgálati ciklus tényleges nyomatékértékeire való konvertálásához használni.

1.4.   Más felvételi módok

Ha a gyártó úgy gondolja, hogy a fenti felvételi technika megbízhatatlan, vagy egy adott motort nem megfelelően reprezentál, más felvételi technikák is használhatók. Ezeknek az alternatív technikáknak teljesíteniük kell a leírt felvételi eljárásoknak azt a célját, hogy a vizsgálati ciklus során elért minden motorfordulatszámnál a legnagyobb rendelkezésre álló nyomatékot meghatározzák. Az ebben a bekezdésben leírt felvételi technikáktól biztonsági vagy reprezentativitási okokból való eltérést a műszaki szolgálatnak kell indoklással együtt jóváhagynia. Regulátorral vagy turbófeltöltővel felszerelt motoroknál azonban semmi esetre sem használható a motorfordulatszám folyamatos csökkentésének módszere.

1.5.   Megismételt vizsgálatok

Egy motor jelleggörbéjét nem kell minden egyes vizsgálati ciklus előtt felvenni, kivéve, ha:

—

az utolsó felvétel óta a szakmai szabályok szerint ésszerűtlenül hosszú idő telt el,

vagy

—

a motoron olyan fizikai módosításokat vagy új beállításokat végeztek, amelyek hatással lehetnek a motor teljesítőképességére.

2.   A REFERENCIA VIZSGÁLATI CIKLUS LÉTREHOZÁSA

A tranziens vizsgálati ciklus e melléklet 3. függelékében van leírva A nyomaték és fordulatszám normalizált értékeit az alábbiak szerint át kell alakítani tényleges értékekre, ez szolgáltatja a referenciaciklust.

2.1.   Tényleges fordulatszám

A fordulatszámot (fsz.) a következő egyenlet használatával kell denormalizálni:

Formula

Az (nref) referencia-fordulatszám a 3. függelékben található motorfékpad-programban megadott 100 %-os fordulatszám értékeknek felel meg. Definíciója a következő (lásd az előírás 1. ábráját):

nref = nlo + 95 % × (nhi – nlo)

ahol nhi és nlo vagy az előírás 2. bekezdése szerint, vagy a 4. melléklet 1. függelékének 1.1. bekezdése szerint van meghatározva.

2.2.   Tényleges nyomaték

A nyomaték a megfelelő fordulatszámhoz tartozó legnagyobb nyomatékra van normalizálva. A referenciaciklus nyomatéki értékeit az 1.3. pontban megállapított jelleggörbe segítségével az alábbiak szerint kell denormalizálni:

Formula

a 2.1. bekezdésben meghatározott megfelelő tényleges fordulatszámra.

Az („m”) hajtási pontok negatív nyomatéki értékei a referenciaciklus létrehozásához denormalizált értékeket vesznek fel, amelyet az alábbi módszerek valamelyikével kell meghatározni:

—

a kapcsolódó fordulatszámponton rendelkezésre álló pozitív nyomaték 40 %-a, negatív előjellel,

—

a motor legkisebb felvételi fordulatszámáról legnagyobb felvételi fordulatszámra való hajtásához szükséges negatív nyomaték felvétele,

—

a motor alapjáraton és referencia-fordulatszámon történő hajtásához szükséges negatív nyomaték meghatározása és lineáris interpolálás e két pont között.

2.3.   Példa a denormalizálási eljárásra

Példaként az alábbi vizsgálati pontokat denormalizáljuk:

fordulatszám %

=

43

nyomaték %

=

82

Ha adottak az alábbi értékek:

referencia-fordulatszám:

=

2 200 ford/perc

alapjárati sebesség

=

600 ford/perc

az eredmények:

tényleges fordulatszám

=

Formula

tényleges nyomaték

=

Formula

ahol a jelleggörbe szerint a megfigyelt legnagyobb nyomaték 1 288 ford/perc fordulatszámon 700 Nm.

3.   A SZENNYEZŐANYAG-KIBOCSÁTÁSI VIZSGÁLAT

A gyártó kívánságára a mérési ciklus előtt a motor és kipufogórendszer kondicionálása céljából mérés nélküli vizsgálati menet alkalmazható.

A földgáz- és PB-gázüzemű motorokat az ETC-vizsgálattal kell bejáratni. A motornak legalább két ETC-cikluson keresztül, de mindaddig járnia kell, amíg az egy ETC-ciklus alatt mért CO-kibocsátás legalább 10 %-kal meg nem haladja az előző ETC-ciklus alatt mért CO-kibocsátást.

3.1.   A mintavevő szűrők előkészítése (ha értelmezhető)

Legalább egy órával a vizsgálat megkezdése előtt minden szűrő(pár)t stabilizálás céljából zárt, de nem tömített Petri-csészébe, majd azzal együtt mérőkamrába kell helyezni. A stabilizálási időszak végén minden szűrő(pár)t le kell mérni, és a tárasúlyt fel kell jegyezni. Ezután a szűrő(pár)t zárt Petri-csészében vagy légmentesen lezárt szűrőtartóban kell tárolni addig, amíg nem lesz rá szükség a vizsgálathoz. Ha a szűrő(pár) a mérőkamrából történt eltávolítása utáni nyolc órán belül nem kerül felhasználásra, használat előtt ismét kondicionálni kell, és újra le kell mérni.

3.2.   A mérőberendezés felszerelése

A műszereket és a mintavevő szondákat az előírásoknak megfelelően kell felszerelni. A kipufogócső végét a teljes átáramlású hígító rendszerbe be kell kötni.

3.3.   A hígítórendszer és a motor indítása

A hígítórendszert és a motort el kell indítani, és be kell melegíteni addig, amíg a hőmérséklet- és nyomásértékek a gyártó ajánlása és a bevett szakmai gyakorlat szerint a teljes terheléshez tartozó értékeken nem stabilizálódnak.

3.4.   A részecske-mintavevő rendszer elindítása (ha értelmezhető)

A részecske-mintavevő rendszert el kell indítani, és megkerülő vezetéken (by-pass) át kell járatni. A hígítólevegő háttér-részecskeszintje a hígítólevegő részecskeszűrőn történő áteresztésével állapítható meg. Szűrt hígítólevegő használata esetén egy mérés végezhető a vizsgálat előtt vagy után. Ha nem szűrt hígítólevegőt használnak, a mérés elvégezhető a ciklus elején és végén, és az értékek átlagolhatók.

3.5.   A teljes átáramlású hígítórendszer beállítása

A teljes hígított kipufogógáz-áramot úgy kell beszabályozni, hogy a rendszerben ne következzék be nedvesség-lecsapódás, és a szűrő felületének legmagasabb hőmérséklete legfeljebb 325 K (52 °C) legyen (lásd a 4. melléklet 6. függelékének 2.3.1. bekezdésében a DT részt).

3.6.   A gázelemző készülékek ellenőrzése

A gázelemző készülékeket le kell nullázni, és be kell kalibrálni Mintavevő zsákok használata esetén azokat ki kell üríteni.

3.7.   A motor indításának folyamata

A stabilizált motort a gyártó által a kezelési útmutatóban ajánlott eljárással, vagy indítómotorral vagy pedig fékpaddal kell elindítani. A vizsgálat tetszés szerint indítható a motor kikapcsolása nélkül akár közvetlenül a motor előkondicionálási fázisából is, amikor a motor elérte az alapjárati fordulatszámot.

3.8.   A vizsgálati ciklus

3.8.1.   A vizsgálat menete

A vizsgálati műveletsorozatot akkor kell elindítani, amikor a motor elérte az alapjárati fordulatszámot. A vizsgálatot az e függelék 2. bekezdésében meghatározott referenciaciklusnak megfelelően kell elvégezni. A motorfordulatszám és -nyomaték beállítási pontok utasításait 5 Hz vagy annál nagyobb gyakorisággal kell kiadni (10 Hz az ajánlott). A vizsgálati ciklus során a visszajelzett motorfordulatszámot és -nyomatékot másodpercenként legalább egyszer fel kell jegyezni, és a jeleket elektronikus úton lehet szűrni.

3.8.2.   A gázelemző készülék reagálása

A motor, vagy – amennyiben a ciklus közvetlenül az előkondicionálási fázisból indul – a vizsgálati műveletsorozat indításakor a mérőberendezést is el kell indítani, és ezzel egy időben kell:

—

a hígítólevegő mintavételét vagy elemzését megkezdeni,

—

a hígított kipufogógáz mintavételét vagy elemzését megkezdeni,

—

a hígított kipufogógáz mennyiségének (CVS), valamint az előírt hőmérsékletek és nyomások mérését megkezdeni,

—

a fékpad által visszajelzett fordulatszám- és nyomatékadatok rögzítését megkezdeni.

A szénhidrogének (HC) és a NOx-ok értékét a hígítóalagútban 2 Hz-es frekvenciával folyamatosan kell mérni. Az átlagos koncentrációkat az elemzőkészülék teljes vizsgálati ciklus alatt adott jeleinek összesítésével kell meghatározni. A rendszer válaszideje 20 másodpercnél nem lehet hosszabb, és szükség esetén azt össze kell hangolni a CVS-áramlás ingadozásaival és a mintavételi idő/vizsgálati ciklus eltolódásaival. A CO, CO2, NMHC (nem metán szénhidrogének) és CH4 értékeit összesítéssel vagy a mintavevő zsákban a ciklus alatt összegyűlt koncentrációjuk elemzésével kell meghatározni. A hígítólevegőben található gáz-halmazállapotú szennyező anyagok koncentrációját összesítéssel vagy a háttérzsákba történő begyűjtéssel kell meghatározni. Minden más értékre másodpercenként legalább egy mérést (1 Hz) kell feljegyezni.

3.8.3.   Részecske-mintavétel (ha értelmezhető)

A motor, vagy – amennyiben a ciklus közvetlenül az előkondicionálási fázisból indul – a vizsgálati műveletsorozat indításakor a részecske-mintavevő rendszert a megkerülő vezetékről át kell kapcsolni részecske-mintavételre.

Ha nem alkalmaznak áramláskiegyenlítést, akkor a mintavevő szivattyú(ka)t úgy kell beállítani, hogy a részecske-mintavevő szondán vagy az átvezető csövön átáramló mennyiség a beállított áramlási mennyiséghez képest ± 5 %-on belül maradjon. Ha áramláskiegyenlítést (azaz arányos mintaáram-szabályozást) alkalmaznak, akkor ki kell mutatni, hogy a főalagút áramának és a részecskeminta áramának aránya nem tér el ± 5 %-nál nagyobb mértékben a beállított értéktől (kivéve a mintavétel első 10 másodpercét).

Megjegyzés: Kettős hígítás esetén a mintaáram a mintavevő szűrőkön áthaladó áram és a másodlagos hígítólevegő áramának nettó különbsége.

Az átlagos hőmérsékletet és nyomást a gázmennyiségmérő(k) vagy az áramlásmérő műszerek belépési pontján fel kell jegyezni. Ha a beállított áramlási mennyiséget a szűrő nagy részecsketerhelése miatt nem lehet fenntartani a teljes ciklus alatt (± 5 %-on belül), akkor a vizsgálatot érvényteleníteni kell. A vizsgálatot meg kell ismételni kisebb áramlási mennyiséggel és/vagy nagyobb átmérőjű szűrővel.

3.8.4.   A motor leállása

Ha a motor a vizsgálati ciklus során bármikor leáll, a motort újra kell kondicionálni, ismét el kell indítani, és a vizsgálatot meg kell ismételni. Ha a vizsgálati ciklus során bármelyik szükséges vizsgálati berendezés elromlik, a vizsgálatot érvényteleníteni kell.

3.8.5.   Üzemelés a vizsgálat után

A vizsgálat befejeztével a hígított kipufogógáz térfogatának mérését, a gáz beáramlását a gyűjtőzsákokba és a részecskeminta-szivattyút le kell állítani. Integráló gázelemző rendszer használata esetén a mintavételt addig kell folytatni, amíg a rendszer válaszidői le nem telnek.

Ha gyűjtőzsákokat használtak, a bennük lévő gáz koncentrációját a lehető leghamarabb, de legkésőbb a vizsgálati ciklus befejezésétől számított 20 perc elteltével elemezni kell.

A szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálat után a gázelemző készülékek újraellenőrzéséhez egy nullázógázt és a korábban használt felsőérték-kalibráló gázt kell használni. A vizsgálat akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a vizsgálatot megelőző és a vizsgálatot követő mérési eredmények közötti különbség kisebb, mint a felsőérték-kalibráló gáz értékének 2 %-a.

Dízelmotorok esetében a részecskeszűrőket legkésőbb egy órával a vizsgálat befejezése után vissza kell helyezni a mérőkamrába, és lemérés előtt legalább egy órán át, de 80 óránál nem hosszabb ideig csukott, de nem légmentesen zárt Petri-csészében kondicionálni kell.

3.9.   A vizsgálat ellenőrzése

3.9.1.   Az adatok eltolása

A visszajelzés és a referenciaciklus értékei közötti időeltolódás torzító hatásának csökkentése érdekében az egész motorfordulatszám és -nyomaték visszajelzési jelszekvenciát a referencia fordulatszám- és nyomatékszekvenciához képest siettetni vagy késleltetni lehet. Ha a visszajelzett jeleket eltolják, akkor a fordulatszámot és a nyomatékot is azonos mértékben és irányba el kell tolni.

3.9.2.   A ciklus munkájának kiszámítása

A ciklus Wact (kWh) tényleges munkáját a motor valamennyi feljegyzett fordulatszám- és nyomatékérték-párjából kell kiszámítani. Ezt a visszajelzett adatok minden eltolása után el kell végezni, amennyiben ezt az opciót választják. A ciklus Wact tényleges munkáját a referenciaciklus Wref munkájával történő összehasonlításhoz és a fékpadi fajlagos szennyezőanyag-kibocsátás (lásd a 4.4. és az 5.2. bekezdést) kiszámításához kell használni. Azonos módszert kell alkalmazni a referencia- és a tényleges motorteljesítmény összesítéséhez. Ha szomszédos referenciaértékek vagy szomszédos mért értékek közötti értékeket kell meghatározni, akkor lineáris interpolációt kell alkalmazni.

A referencia- és a tényleges ciklus munkájának összesítésekor minden negatív nyomatéki értéket nullával kell egyenlővé tenni, és így kell beszámítani. Ha az összesítés 5 Hertznél kisebb frekvenciával történik, és ha adott idő alatt a nyomaték értéke pozitívról negatívra vagy negatívról pozitívra változik, a negatív részt ki kell számítani, és nullával kell egyenlővé tenni. A pozitív részt bele kell számítani az összesített értékbe.

A Wact-nak a Wref-hez képest csak –15 %-kal, illetve +5 %-kal szabad eltérnie.

3.9.3.   A vizsgálati ciklus érvényességének statisztikája

A visszajelzett fordulatszám-, nyomaték- és teljesítményértékek referenciaértékekre vonatkoztatott lineáris regresszióját meg kell határozni. Ezt a visszajelzett adatok minden eltolása után el kell végezni, amennyiben ezt az opciót választják. A legkisebb négyzetek módszerét kell alkalmazni, ahol a legjobban illeszkedő egyenlet az alábbi alakú:

y = mx + b

ahol

y

=

a fordulatszám (ford/perc), nyomaték (Nm) vagy teljesítmény (kW) visszajelzett (tényleges) értéke

m

=

a regressziós egyenes meredeksége

x

=

a fordulatszám (ford/perc), nyomaték (Nm) vagy teljesítmény (kW) referenciaértéke

b

=

a regressziós egyenes és az y tengely metszéspontja

Minden regressziós egyenesre ki kell számítani az y becslésének x-re vonatkozó standard hibáját (SE) és a determinációs együtthatót (r2).

Az elemzést ajánlatos 1 Hz gyakorisággal elvégezni. Minden negatív referencianyomaték-értéket és a hozzá kapcsolódó visszajelzett értéket törölni kell a ciklus nyomatéka és teljesítménye érvényességi statisztikáinak számításából. Ahhoz, hogy egy vizsgálat érvényesnek legyen tekinthető, teljesíteni kell a 6. táblázat kritériumait.

6. táblázat

A regressziós egyenes tűrései

 

Fordulatszám

Nyomaték

Teljesítmény

Az Y becslésének standard hibája (SE) X-re vonatkoztatva

max. 100 ford/perc

A teljesítmény felvétele során mért maximális nyomaték legfeljebb 13 %-a (15 %)

A teljesítmény felvétele során mért maximális teljesítmény legfeljebb 8 %-a (15 %)

A regressziós egyenes meredeksége, m

0,95 – 1,03

0,83 – 1,03

0,89 – 1,03

(0,83 – 1,03)

Determinációs együttható, r2

min. 0,9700

(min. 0,9500)

min. 0,8800

(min. 0,7500)

min. 0,9100

(min. 0,7500)

A regressziós egyenes metszéspontja az Y tengellyel, b

± 50 ford/perc

± 20 Nm vagy a max. nyomaték ± 2 %-a (± 20 Nm vagy ± 3 %), amelyik nagyobb

± 4 kW vagy a max. teljesítmény ± 2 %-a (± 4 kW vagy ± 3 %), amelyik nagyobb

2005. október 1-jéig a zárójelben szereplő értékek használhatók gázmotorok típusjóváhagyásához.

7. táblázat

A regresszió analízisből törölhető pontok

Feltételek

Törlendő pontok

Teljes terhelés és a nyomaték-visszajelzés ≠ referencianyomaték

Nyomaték és/vagy teljesítmény

Terheletlen, nem alapjárati pont és a nyomaték-visszajelzés > referencianyomaték

Nyomaték és/vagy teljesítmény

Terheletlen/zárt fojtószelep, alapjárati pont és fordulatszám > referencia alapjárati fordulatszám

Fordulatszám és/vagy teljesítmény

4.   A GÁZ-HALMAZÁLLAPOTÚ SZENNYEZŐANYAG-KIBOCSÁTÁS KISZÁMÍTÁSA

4.1.   A hígított kipufogógáz áramának meghatározása

A ciklus során áthaladt hígított kipufogógáz teljes áramát (kg/vizsgálat) a ciklus során végzett mérések és az áramlásmérő berendezés megfelelő kalibrációs adatai alapján kell kiszámítani (V0 a PDP-hez vagy KV a CFV-hez, a 4. melléklet 5. függelékének 2. bekezdésében leírtak szerint). Az alábbi képleteket kell használni, ha a ciklus alatt a hígított kipufogógáz hőmérsékletét hőcserélő segítségével állandó értéken tartják (± 6 K a PDP-CVS-nél, ± 11 K a CFV-CVS-nél, lásd a 4. melléklet 6. függelékének 2.3. bekezdését). (PDP = térfogat-kiszorításos szivattyú, CFV = kritikus áramlású Venturi-cső)

A PDP-CVS rendszer esetében:

MTOTW

=

1,293 × V0 × NP × (pB – p1) × 273 / (101,3 × T)

ahol

MTOTW

=

a ciklus során átáramló hígított kipufogógáz tömege nedves alapon, kg

V0

=

a vizsgálati körülmények között fordulatonként átszivattyúzott gáz térfogata, m3/fordulat

NP

=

a szivattyúnak a vizsgálat során megtett összes fordulata

pB

=

légköri nyomás a vizsgálókamrában, kPa

p1

=

légköri értékhez képesti szívás a szivattyú belépő nyílásánál, kPa

T

=

a hígított kipufogógáz átlagos hőmérséklete a szivattyú belépő nyílásánál a ciklus alatt, K

A CFV-CVS rendszer esetében:

MTOTW = 1,293 × t × Kv × pA / T 0,5

ahol

MTOTW

=

a ciklus során átáramló hígított kipufogógáz tömege nedves alapon, kg

t

=

a ciklus ideje, s

KV

=

a kritikus átáramlású Venturi-cső kalibrációs együtthatója normál körülményekre,

pA

=

abszolút nyomás a Venturi-cső belépőjénél, kPa

T

=

abszolút hőmérséklet a Venturi-cső belépőjénél, K

Áramláskiegyenlítőt tartalmazó (azaz hőcserélő nélküli) rendszer használata esetén ki kell számítani a pillanatnyi tömegkibocsátást, és összesíteni kell azt a teljes ciklusra. Ebben az esetben a hígított kipufogógáz pillanatnyi tömegét a következőképpen kell kiszámítani.

A PDP-CVS rendszer esetében:

MTOTW,i = 1,293 × V0 × NP,i × (pB – p1) × 273 / (101,3 ≅ T)

ahol

MTOTW,i

=

a hígított kipufogógáz pillanatnyi tömege nedves alapon, kg

NP,i

=

a szivattyú által időintervallumonként megtett összes fordulat száma

A CFV-CVS rendszer esetében:

MTOTW,i

=

1,293 × Δti × KV × pA / T0,5

ahol

MTOTW,i

=

a hígított kipufogógáz pillanatnyi tömege nedves alapon, kg

Δti

=

az időintervallum, mp

Ha a részecskék (MSAM) és a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok teljes mintatömege meghaladja a teljes CVS-áramlás (MTOTW) 0,5 %-át, a CVS-áramlást korrigálni kell az MSAM-ra, vagy a részecskeminta áramát vissza kell vezetni a CVS-be a (PDP vagy CFV) áramlásmérő berendezés elé.

4.2.   A NOx-korrekciója nedvességre

Mivel az NOx-kibocsátás függ a környező levegő állapotától, az NOx-koncentrációt az alábbi képletekben megadott tényezőkkel korrigálni kell a környező levegő nedvességtartalmára.

a)

dízelmotorokra:

Formula

b)

gázmotorokra:

Formula

ahol

Ha

=

a beszívott levegő nedvességtartalma, g víz/kg száraz levegő,

amelyben:

Formula

Ra

=

a beszívott levegő relatív nedvességtartalma, %

pa

=

a beszívott levegő telítési gőznyomása, kPa

pB

=

teljes légköri nyomás, kPa

4.3.   A kibocsátási tömegáram számítása

4.3.1.   Állandó tömegáramú rendszerek

Hőcserélővel ellátott rendszereknél a szennyező anyagok (g/vizsgálat) tömegét az alábbi összefüggésekkel kell meghatározni:

(1)

NOx TÖMEG

=

0,001587 · NOx conc · KH,D · MTOTW

(dízelmotorok)

(2)

NOx TÖMEG

=

0,001587 · NOx conc · KH,G · MTOTW

(gázmotorok)

(3)

CO TÖMEG

=

0,000966 · COconc · MTOTW

 

(4)

HC TÖMEG

=

0,000479 · HCconc · MTOTW′

(dízelmotorok)

(5)

HC TÖMEG

=

0,000502 · HCconc · MTOTW′

(PB-gázüzemű motorok)

(6)

HC TÖMEG

=

0,000552 · HCconc · MTOTW′

(földgázüzemű motorok)

(7)

NMHC TÖMEG

=

0,000479 · NMHCconc · MTOTW′

(dízelmotorok)

(8)

NMHC TÖMEG

=

0,000502 · NMHCconc · MTOTW′

(PB-gázüzemű motorok)

(9)

NMHC TÖMEG

=

0,000516 · NMHCconc · MTOTW′

(földgázüzemű motorok)

(10)

CH4 TÖMEG

=

0,000552 · CH4 conc · MTOTW

(földgázüzemű motorok)

ahol

NOx conc, COconc, HC conc  (27), NMHCconc, CH4 conc = az átlagos, háttérrel korrigált koncentrációk a teljes ciklusra, összesítés (kötelező a NOx-re és HC-re) vagy zsákos mérés alapján, ppm;

MTOTW

=

a hígított kipufogógáz 4.1. bekezdésben meghatározott teljes tömege a teljes ciklusra, kg

KH,D

=

a beszívott levegő teljes ciklusra átlagolt nedvességtartalma alapján a 4.2. bekezdésben megállapított nedvességkorrekciós tényező dízelmotorokra

KH,G

=

a beszívott levegő teljes ciklusra átlagolt nedvességtartalma alapján a 4.2. bekezdésben megállapított nedvességkorrekciós tényező gázmotorokra

A száraz alapon mért koncentrációkat nedves alapra kell átszámítani a 4. melléklet 1. függelékének 4.2. bekezdése szerint.

Az NMHCconc és a CH4 conc meghatározása az alkalmazott módszertől függ (lásd a 4. melléklet 4. függeléke 3.3.4. bekezdését). Az alábbiak szerint mindkét koncentrációt meg kell határozni, mégpedig úgy, hogy az NMHCconc megállapításához ki kell vonni a CH4 conc értéket a HCconc-ból:

a)

GC (gázkromatográf) módszer

NMHCconc = HCconc – CH4 conc

CH4 conc = mérés szerint

b)

NMC (nem metán szénhidrogéneket eltávolító) módszer

Formula Formula

ahol

HC (eltávolítóval)

=

HC-koncentráció, ha a mintagáz átáramlik az NMC-n

HC (eltávolító nélkül)

=

HC-koncentráció, ha a mintagáz elkerüli az NMC-t

CEM

=

a 4. melléklet 5. függelékének 1.8.4.1. bekezdése szerint meghatározott metán-hatásfok

CEE

=

a 4. melléklet 5. függelékének 1.8.4.2. bekezdése szerint meghatározott etán-hatásfok

4.3.1.1.   A háttérrel korrigált koncentrációk meghatározása

A szennyező anyagok nettó koncentrációjának megállapításához a hígítólevegőben lévő gáz-halmazállapotú szennyező anyagok átlagos háttér-koncentrációját le kell vonni a mért koncentrációkból. A háttér-koncentrációk átlagos értékét a mintavevő zsákos módszerrel vagy folyamatos méréssel és integrálással lehet meghatározni. A következő képletet kell használni.

conc = conce – concd · (1 – (1/DF))

ahol

conc

=

a szóban forgó szennyező anyag koncentrációja a hígított kipufogógázban, a szóban forgó szennyező anyag hígítólevegőben lévő mennyiségével korrigálva, ppm

conce

=

a szóban forgó szennyező anyagnak a hígított kipufogógázban mért koncentrációja, ppm

concd

=

a szóban forgó szennyező anyagnak a hígítólevegőben mért koncentrációja, ppm

DF

=

hígítási arány

A hígítási arányt a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

ahol

CO2,conce

=

a hígított kipufogógáz CO2-koncentrációja, térfogat %

HCconce

=

a hígított kipufogógáz HC-koncentrációja, ppm C1

COconce

=

a hígított kipufogógáz CO-koncentrációja, ppm

FS

=

sztöchiometrikus tényező

A száraz alapon mért koncentrációkat a 4. melléklet 1. függelékének 4.2. bekezdése szerint nedves alapra kell átszámítani.

A sztöchiometrikus tényezőt a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

ahol

x, y

=

CxHy üzemanyag-összetétel

Amennyiben az üzemanyag összetétele nem ismert, a következő sztöchiometrikus tényezőket lehet használni:

FS (dízelolaj)

=

13,4

FS (PB-gáz)

=

11,6

FS (földgáz)

=

9,5

4.3.2.   Áramláskiegyenlítéses rendszerek

A hőcserélő nélküli rendszereknél a szennyező anyagok (g/vizsgálat) tömegét a pillanatnyi kibocsátott szennyezőanyag-tömegek kiszámításával és a pillanatnyi értékeknek az egész ciklusra való összesítésével kell meghatározni. A háttérkorrekciót is közvetlenül a pillanatnyi koncentrációértékeken kell elvégezni. Az alábbi képleteket kell használni:

(1)

=

NOx tömeg

=

Formula (dízelmotorok)

(2)

=

NOx tömeg

=

Formula (gázmotorok)

(3)

=

COtömeg

=

Formula

(4)

=

HCtömeg

=

Formula (dízelmotorok)

(5)

=

HCtömeg

=

Formula (PB-gázmotorok)

(6)

=

HCtömeg

=

Formula (földgázmotorok)

(7)

=

NMHCtömeg

=

Formula (dízelmotorok)

(8)

=

NMHCtömeg

=

Formula (PB-gázmotorok)

(9)

=

NMHCtömeg

=

Formula (földgázmotorok)

(10)

=

CH4 tömeg

=

Formula (földgázmotorok)

ahol

conce

=

a szóban forgó szennyező anyagnak a hígított kipufogógázban mért koncentrációja, ppm

concd

=

a szóban forgó szennyező anyagnak a hígítólevegőben mért koncentrációja, ppm

MTOTW,i

=

a hígított kipufogógáz pillanatnyi tömege (lásd a 4.1. bekezdést), kg

MTOTW

=

a hígított kipufogógáz teljes tömege a ciklus alatt (lásd a 4.1. bekezdést), kg

KH,D

=

a beszívott levegő teljes ciklusra átlagolt nedvességtartalma alapján a 4.2. bekezdésben megállapított nedvességkorrekciós tényező dízelmotorokra

KH,G

=

a beszívott levegő teljes ciklusra átlagolt nedvességtartalma alapján a 4.2. bekezdésben megállapított nedvességkorrekciós tényező gázmotorokra

DF

=

a 4.3.1.1. bekezdésben meghatározott hígítási arány

4.4.   A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátások kiszámítása

Az egyes összetevőkre az alábbi módon külön-külön ki kell számítani a szennyezőanyag-kibocsátási értékeket (g/kWh) az adott motortechnológiához az 5.2.1. és az 5.2.2. bekezdésben előírtaknak megfelelően:

Formula

=

NOx tömeg / Wact

(dízel- és gázüzemű motorok)

Formula

=

COtömeg / Wact

(dízel- és gázüzemű motorok)

Formula

=

HCtömeg / Wact

(dízel- és gázüzemű motorok)

Formula

=

NMHCtömeg / Wact

(dízel- és gázüzemű motorok)

Formula

=

CH4 tömeg / Wact

(földgázüzemű gázmotorok)

ahol

Wact

=

a ciklusnak a 3.9.2. bekezdés szerint meghatározott tényleges munkája, kWh.

5.   A RÉSZECSKEKIBOCSÁTÁS KISZÁMÍTÁSA (HA ÉRTELMEZHETŐ)

5.1.   A tömegáram kiszámítása

A részecsketömeget (g/vizsgálat) a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

ahol

Mf

=

a ciklus alatt összegyűjtött részecskék tömege, mg

MTOTW

=

a hígított kipufogógáz 4.1. bekezdésben meghatározott teljes tömege a teljes ciklusra, kg

MSAM

=

a hígítóalagútból részecske-mintavétel céljából kivett hígított kipufogógáz tömege, kg

és

Mf

=

Mf,p + Mf,b, ha külön lettek mérve, mg

Mf,p

=

az elsődleges szűrőn összegyűjtött részecskék tömege, mg

Mf,b

=

a másodlagos szűrőn összegyűjtött részecskék tömege, mg

Kétszeres hígítórendszer használata esetén a másodlagos hígítólevegő tömegét le kell vonni a részecskeszűrőkön áthaladó kétszeres hígítású kipufogógáz-minta teljes tömegéből.

MSAM = MTOT – MSEC

ahol

MTOT

=

a részecskeszűrőn áthaladó kétszeresen hígított kipufogógáz tömege, kg

MSEC

=

a másodlagos hígítólevegő tömege, kg

Amennyiben a hígítólevegő részecske-háttérszintjét a 3.4. bekezdésnek megfelelően meghatározzák, a részecsketömeg a háttér figyelembevételével korrigálható. Ebben az esetben a részecsketömeget (g/vizsgálat) a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

ahol

Mf, MSAM, MTOTW

=

lásd fent

MDIL

=

a háttérrészecske-mintavevő által begyűjtött elsődleges hígítólevegő tömege, kg

Md

=

az elsődleges hígítólevegőből begyűjtött háttérrészecskék tömege, mg

DF

=

a 4.3.1.1. bekezdésben meghatározott hígítási arány

5.2.   A fajlagos kibocsátás kiszámítása

A részecskekibocsátást (g/kWh) a következő módon kell kiszámítani:

Formula

ahol

Wact = a ciklusnak a 3.9.2. bekezdés szerint meghatározott tényleges munkája, kWh.

4. MELLÉKLET

3. függelék

ETC MOTOR-FÉKPADPROGRAM

Idő

Normál Fordulatszám

Normál Nyomaték

mp

%

%

1

0

0

2

0

0

3

0

0

4

0

0

5

0

0

6

0

0

7

0

0

8

0

0

9

0

0

10

0

0

11

0

0

12

0

0

13

0

0

14

0

0

15

0

0

16

0,1

1,5

17

23,1

21,5

18

12,6

28,5

19

21,8

71

20

19,7

76,8

21

54,6

80,9

22

71,3

4,9

23

55,9

18,1

24

72

85,4

25

86,7

61,8

26

51,7

0

27

53,4

48,9

28

34,2

87,6

29

45,5

92,7

30

54,6

99,5

31

64,5

96,8

32

71,7

85,4

33

79,4

54,8

34

89,7

99,4

35

57,4

0

36

59,7

30,6

37

90,1

„m”

38

82,9

„m”

39

51,3

„m”

40

28,5

„m”

41

29,3

„m”

42

26,7

„m”

43

20,4

„m”

44

14,1

0

45

6,5

0

46

0

0

47

0

0

48

0

0

49

0

0

50

0

0

51

0

0

52

0

0

53

0

0

54

0

0

55

0

0

56

0

0

57

0

0

58

0

0

59

0

0

60

0

0

61

0

0

62

25,5

11,1

63

28,5

20,9

64

32

73,9

65

4

82,3

66

34,5

80,4

67

64,1

86

68

58

0

69

50,3

83,4

70

66,4

99,1

71

81,4

99,6

72

88,7

73,4

73

52,5

0

74

46,4

58,5

75

48,6

90,9

76

55,2

99,4

77

62,3

99

78

68,4

91,5

79

74,5

73,7

80

38

0

81

41,8

89,6

82

47,1

99,2

83

52,5

99,8

84

56,9

80,8

85

58,3

11,8

86

56,2

„m”

87

52

„m”

88

43,3

„m”

89

36,1

„m”

90

27,6

„m”

91

21,1

„m”

92

8

0

93

0

0

94

0

0

95

0

0

96

0

0

97

0

0

98

0

0

99

0

0

100

0

0

101

0

0

102

0

0

103

0

0

104

0

0

105

0

0

106

0

0

107

0

0

108

11,6

14,8

109

0

0

110

27,2

74,8

111

17

76,9

112

36

78

113

59,7

86

114

80,8

17,9

115

49,7

0

116

65,6

86

117

78,6

72,2

118

64,9

„m”

119

44,3

„m”

120

51,4

83,4

121

58,1

97

122

69,3

99,3

123

72

20,8

124

72,1

„m”

125

65,3

„m”

126

64

„m”

127

59,7

„m”

128

52,8

„m”

129

45,9

„m”

130

38,7

„m”

131

32,4

„m”

132

27

„m”

133

21,7

„m”

134

19,1

0,4

135

34,7

14

136

16,4

48,6

137

0

11,2

138

1,2

2,1

139

30,1

19,3

140

30

73,9

141

54,4

74,4

142

77,2

55,6

143

58,1

0

144

45

82,1

145

68,7

98,1

146

85,7

67,2

147

60,2

0

148

59,4

98

149

72,7

99,6

150

79,9

45

151

44,3

0

152

41,5

84,4

153

56,2

98,2

154

65,7

99,1

155

74,4

84,7

156

54,4

0

157

47,9

89,7

158

54,5

99,5

159

62,7

96,8

160

62,3

0

161

46,2

54,2

162

44,3

83,2

163

48,2

13,3

164

51

„m”

165

50

„m”

166

49,2

„m”

167

49,3

„m”

168

49,9

„m”

169

51,6

„m”

170

49,7

„m”

171

48,5

„m”

172

50,3

72,5

173

51,1

84,5

174

54,6

64,8

175

56,6

76,5

176

58

„m”

177

53,6

„m”

178

40,8

„m”

179

32,9

„m”

180

26,3

„m”

181

20,9

„m”

182

10

0

183

0

0

184

0

0

185

0

0

186

0

0

187

0

0

188

0

0

189

0

0

190

0

0

191

0

0

192

0

0

193

0

0

194

0

0

195

0

0

196

0

0

197

0

0

198

0

0

199

0

0

200

0

0

201

0

0

202

0

0

203

0

0

204

0

0

205

0

0

206

0

0

207

0

0

208

0

0

209

0

0

210

0

0

211

0

0

212

0

0

213

0

0

214

0

0

215

0

0

216

0

0

217

0

0

218

0

0

219

0

0

220

0

0

221

0

0

222

0

0

223

0

0

224

0

0

225

21,2

62,7

226

30,8

75,1

227

5,9

82,7

228

34,6

80,3

229

59,9

87

230

84,3

86,2

231

68,7

„m”

232

43,6

„m”

233

41,5

85,4

234

49,9

94,3

235

60,8

99

236

70,2

99,4

237

81,1

92,4

238

49,2

0

239

56

86,2

240

56,2

99,3

241

61,7

99

242

69,2

99,3

243

74,1

99,8

244

72,4

8,4

245

71,3

0

246

71,2

9,1

247

67,1

„m”

248

65,5

„m”

249

64,4

„m”

250

62,9

25,6

251

62,2

35,6

252

62,9

24,4

253

58,8

„m”

254

56,9

„m”

255

54,5

„m”

256

51,7

17

257

56,2

78,7

258

59,5

94,7

259

65,5

99,1

260

71,2

99,5

261

76,6

99,9

262

79

0

263

52,9

97,5

264

53,1

99,7

265

59

99,1

266

62,2

99

267

65

99,1

268

69

83,1

269

69,9

28,4

270

70,6

12,5

271

68,9

8,4

272

69,8

9,1

273

69,6

7

274

65,7

„m”

275

67,1

„m”

276

66,7

„m”

277

65,6

„m”

278

64,5

„m”

279

62,9

„m”

280

59,3

„m”

281

54,1

„m”

282

51,3

„m”

283

47,9

„m”

284

43,6

„m”

285

39,4

„m”

286

34,7

„m”

287

29,8

„m”

288

20,9

73,4

289

36,9

„m”

290

35,5

„m”

291

20,9

„m”

292

49,7

11,9

293

42,5

„m”

294

32

„m”

295

23,6

„m”

296

19,1

0

297

15,7

73,5

298

25,1

76,8

299

34,5

81,4

300

44,1

87,4

301

52,8

98,6

302

63,6

99

303

73,6

99,7

304

62,2

„m”

305

29,2

„m”

306

46,4

22

307

47,3

13,8

308

47,2

12,5

309

47,9

11,5

310

47,8

35,5

311

49,2

83,3

312

52,7

96,4

313

57,4

99,2

314

61,8

99

315

66,4

60,9

316

65,8

„m”

317

59

„m”

318

50,7

„m”

319

41,8

„m”

320

34,7

„m”

321

28,7

„m”

322

25,2

„m”

323

43

24,8

324

38,7

0

325

48,1

31,9

326

40,3

61

327

42,4

52,1

328

46,4

47,7

329

46,9

30,7

330

46,1

23,1

331

45,7

23,2

332

45,5

31,9

333

46,4

73,6

334

51,3

60,7

335

51,3

51,1

336

53,2

46,8

337

53,9

50

338

53,4

52,1

339

53,8

45,7

340

50,6

22,1

341

47,8

26

342

41,6

17,8

343

38,7

29,8

344

35,9

71,6

345

34,6

47,3

346

34,8

80,3

347

35,9

87,2

348

38,8

90,8

349

41,5

94,7

350

47,1

99,2

351

53,1

99,7

352

46,4

0

353

42,5

0,7

354

43,6

58,6

355

47,1

87,5

356

54,1

99,5

357

62,9

99

358

72,6

99,6

359

82,4

99,5

360

88

99,4

361

46,4

0

362

53,4

95,2

363

58,4

99,2

364

61,5

99

365

64,8

99

366

68,1

99,2

367

73,4

99,7

368

73,3

29,8

369

73,5

14,6

370

68,3

0

371

45,4

49,9

372

47,2

75,7

373

44,5

9

374

47,8

10,3

375

46,8

15,9

376

46,9

12,7

377

46,8

8,9

378

46,1

6,2

379

46,1

„m”

380

45,5

„m”

381

44,7

„m”

382

43,8

„m”

383

41

„m”

384

41,1

6,4

385

38

6,3

386

35,9

0,3

387

33,5

0

388

53,1

48,9

389

48,3

„m”

390

49,9

„m”

391

48

„m”

392

45,3

„m”

393

41,6

3,1

394

44,3

79

395

44,3

89,5

396

43,4

98,8

397

44,3

98,9

398

43

98,8

399

42,2

98,8

400

42,7

98,8

401

45

99

402

43,6

98,9

403

42,2

98,8

404

44,8

99

405

43,4

98,8

406

45

99

407

42,2

54,3

408

61,2

31,9

409

56,3

72,3

410

59,7

99,1

411

62,3

99

412

67,9

99,2

413

69,5

99,3

414

73,1

99,7

415

77,7

99,8

416

79,7

99,7

417

82,5

99,5

418

85,3

99,4

419

86,6

99,4

420

89,4

99,4

421

62,2

0

422

52,7

96,4

423

50,2

99,8

424

49,3

99,6

425

52,2

99,8

426

51,3

100

427

51,3

100

428

51,1

100

429

51,1

100

430

51,8

99,9

431

51,3

100

432

51,1

100

433

51,3

100

434

52,3

99,8

435

52,9

99,7

436

53,8

99,6

437

51,7

99,9

438

53,5

99,6

439

52

99,8

440

51,7

99,9

441

53,2

99,7

442

54,2

99,5

443

55,2

99,4

444

53,8

99,6

445

53,1

99,7

446

55

99,4

447

57

99,2

448

61,5

99

449

59,4

5,7

450

59

0

451

57,3

59,8

452

64,1

99

453

70,9

90,5

454

58

0

455

41,5

59,8

456

44,1

92,6

457

46,8

99,2

458

47,2

99,3

459

51

100

460

53,2

99,7

461

53,1

99,7

462

55,9

53,1

463

53,9

13,9

464

52,5

„m”

465

51,7

„m”

466

51,5

52,2

467

52,8

80

468

54,9

95

469

57,3

99,2

470

60,7

99,1

471

62,4

„m”

472

60,1

„m”

473

53,2

„m”

474

44

„m”

475

35,2

„m”

476

30,5

„m”

477

26,5

„m”

478

22,5

„m”

479

20,4

„m”

480

19,1

„m”

481

19,1

„m”

482

13,4

„m”

483

6,7

„m”

484

3,2

„m”

485

14,3

63,8

486

34,1

0

487

23,9

75,7

488

31,7

79,2

489

32,1

19,4

490

35,9

5,8

491

36,6

0,8

492

38,7

„m”

493

38,4

„m”

494

39,4

„m”

495

39,7

„m”

496

40,5

„m”

497

40,8

„m”

498

39,7

„m”

499

39,2

„m”

500

38,7

„m”

501

32,7

„m”

502

30,1

„m”

503

21,9

„m”

504

12,8

0

505

0

0

506

0

0

507

0

0

508

0

0

509

0

0

510

0

0

511

0

0

512

0

0

513

0

0

514

30,5

25,6

515

19,7

56,9

516

16,3

45,1

517

27,2

4,6

518

21,7

1,3

519

29,7

28,6

520

36,6

73,7

521

61,3

59,5

522

40,8

0

523

36,6

27,8

524

39,4

80,4

525

51,3

88,9

526

58,5

11,1

527

60,7

„m”

528

54,5

„m”

529

51,3

„m”

530

45,5

„m”

531

40,8

„m”

532

38,9

„m”

533

36,6

„m”

534

36,1

72,7

535

44,8

78,9

536

51,6

91,1

537

59,1

99,1

538

66

99,1

539

75,1

99,9

540

81

8

541

39,1

0

542

53,8

89,7

543

59,7

99,1

544

64,8

99

545

70,6

96,1

546

72,6

19,6

547

72

6,3

548

68,9

0,1

549

67,7

„m”

550

66,8

„m”

551

64,3

16,9

552

64,9

7

553

63,6

12,5

554

63

7,7

555

64,4

38,2

556

63

11,8

557

63,6

0

558

63,3

5

559

60,1

9,1

560

61

8,4

561

59,7

0,9

562

58,7

„m”

563

56

„m”

564

53,9

„m”

565

52,1

„m”

566

49,9

„m”

567

46,4

„m”

568

43,6

„m”

569

40,8

„m”

570

37,5

„m”

571

27,8

„m”

572

17,1

0,6

573

12,2

0,9

574

11,5

1,1

575

8,7

0,5

576

8

0,9

577

5,3

0,2

578

4

0

579

3,9

0

580

0

0

581

0

0

582

0

0

583

0

0

584

0

0

585

0

0

586

0

0

587

8,7

22,8

588

16,2

49,4

589

23,6

56

590

21,1

56,1

591

23,6

56

592

46,2

68,8

593

68,4

61,2

594

58,7

„m”

595

31,6

„m”

596

19,9

8,8

597

32,9

70,2

598

43

79

599

57,4

98,9

600

72,1

73,8

601

53

0

602

48,1

86

603

56,2

99

604

65,4

98,9

605

72,9

99,7

606

67,5

„m”

607

39

„m”

608

41,9

38,1

609

44,1

80,4

610

46,8

99,4

611

48,7

99,9

612

50,5

99,7

613

52,5

90,3

614

51

1,8

615

50

„m”

616

49,1

„m”

617

47

„m”

618

43,1

„m”

619

39,2

„m”

620

40,6

0,5

621

41,8

53,4

622

44,4

65,1

623

48,1

67,8

624

53,8

99,2

625

58,6

98,9

626

63,6

98,8

627

68,5

99,2

628

72,2

89,4

629

77,1

0

630

57,8

79,1

631

60,3

98,8

632

61,9

98,8

633

63,8

98,8

634

64,7

98,9

635

65,4

46,5

636

65,7

44,5

637

65,6

3,5

638

49,1

0

639

50,4

73,1

640

50,5

„m”

641

51

„m”

642

49,4

„m”

643

49,2

„m”

644

48,6

„m”

645

47,5

„m”

646

46,5

„m”

647

46

11,3

648

45,6

42,8

649

47,1

83

650

46,2

99,3

651

47,9

99,7

652

49,5

99,9

653

50,6

99,7

654

51

99,6

655

53

99,3

656

54,9

99,1

657

55,7

99

658

56

99

659

56,1

9,3

660

55,6

„m”

661

55,4

„m”

662

54,9

51,3

663

54,9

59,8

664

54

39,3

665

53,8

„m”

666

52

„m”

667

50,4

„m”

668

50,6

0

669

49,3

41,7

670

50

73,2

671

50,4

99,7

672

51,9

99,5

673

53,6

99,3

674

54,6

99,1

675

56

99

676

55,8

99

677

58,4

98,9

678

59,9

98,8

679

60,9

98,8

680

63

98,8

681

64,3

98,9

682

64,8

64

683

65,9

46,5

684

66,2

28,7

685

65,2

1,8

686

65

6,8

687

63,6

53,6

688

62,4

82,5

689

61,8

98,8

690

59,8

98,8

691

59,2

98,8

692

59,7

98,8

693

61,2

98,8

694

62,2

49,4

695

62,8

37,2

696

63,5

46,3

697

64,7

72,3

698

64,7

72,3

699

65,4

77,4

700

66,1

69,3

701

64,3

„m”

702

64,3

„m”

703

63

„m”

704

62,2

„m”

705

61,6

„m”

706

62,4

„m”

707

62,2

„m”

708

61

„m”

709

58,7

„m”

710

55,5

„m”

711

51,7

„m”

712

49,2

„m”

713

48,8

40,4

714

47,9

„m”

715

46,2

„m”

716

45,6

9,8

717

45,6

34,5

718

45,5

37,1

719

43,8

„m”

720

41,9

„m”

721

41,3

„m”

722

41,4

„m”

723

41,2

„m”

724

41,8

„m”

725

41,8

„m”

726

43,2

17,4

727

45

29

728

44,2

„m”

729

43,9

„m”

730

38

10,7

731

56,8

„m”

732

57,1

„m”

733

52

„m”

734

44,4

„m”

735

40,2

„m”

736

39,2

16,5

737

38,9

73,2

738

39,9

89,8

739

42,3

98,6

740

43,7

98,8

741

45,5

99,1

742

45,6

99,2

743

48,1

99,7

744

49

100

745

49,8

99,9

746

49,8

99,9

747

51,9

99,5

748

52,3

99,4

749

53,3

99,3

750

52,9

99,3

751

54,3

99,2

752

55,5

99,1

753

56,7

99

754

61,7

98,8

755

64,3

47,4

756

64,7

1,8

757

66,2

„m”

758

49,1

„m”

759

52,1

46

760

52,6

61

761

52,9

0

762

52,3

20,4

763

54,2

56,7

764

55,4

59,8

765

56,1

49,2

766

56,8

33,7

767

57,2

96

768

58,6

98,9

769

59,5

98,8

770

61,2

98,8

771

62,1

98,8

772

62,7

98,8

773

62,8

98,8

774

64

98,9

775

63,2

46,3

776

62,4

„m”

777

60,3

„m”

778

58,7

„m”

779

57,2

„m”

780

56,1

„m”

781

56

9,3

782

55,2

26,3

783

54,8

42,8

784

55,7

47,1

785

56,6

52,4

786

58

50,3

787

58,6

20,6

788

58,7

„m”

789

59,3

„m”

790

58,6

„m”

791

60,5

9,7

792

59,2

9,6

793

59,9

9,6

794

59,6

9,6

795

59,9

6,2

796

59,9

9,6

797

60,5

13,1

798

60,3

20,7

799

59,9

31

800

60,5

42

801

61,5

52,5

802

60,9

51,4

803

61,2

57,7

804

62,8

98,8

805

63,4

96,1

806

64,6

45,4

807

64,1

5

808

63

3,2

809

62,7

14,9

810

63,5

35,8

811

64,1

73,3

812

64,3

37,4

813

64,1

21

814

63,7

21

815

62,9

18

816

62,4

32,7

817

61,7

46,2

818

59,8

45,1

819

57,4

43,9

820

54,8

42,8

821

54,3

65,2

822

52,9

62,1

823

52,4

30,6

824

50,4

„m”

825

48,6

„m”

826

47,9

„m”

827

46,8

„m”

828

46,9

9,4

829

49,5

41,7

830

50,5

37,8

831

52,3

20,4

832

54,1

30,7

833

56,3

41,8

834

58,7

26,5

835

57,3

„m”

836

59

„m”

837

59,8

„m”

838

60,3

„m”

839

61,2

„m”

840

61,8

„m”

841

62,5

„m”

842

62,4

„m”

843

61,5

„m”

844

63,7

„m”

845

61,9

„m”

846

61,6

29,7

847

60,3

„m”

848

59,2

„m”

849

57,3

„m”

850

52,3

„m”

851

49,3

„m”

852

47,3

„m”

853

46,3

38,8

854

46,8

35,1

855

46,6

„m”

856

44,3

„m”

857

43,1

„m”

858

42,4

2,1

859

41,8

2,4

860

43,8

68,8

861

44,6

89,2

862

46

99,2

863

46,9

99,4

864

47,9

99,7

865

50,2

99,8

866

51,2

99,6

867

52,3

99,4

868

53

99,3

869

54,2

99,2

870

55,5

99,1

871

56,7

99

872

57,3

98,9

873

58

98,9

874

60,5

31,1

875

60,2

„m”

876

60,3

„m”

877

60,5

6,3

878

61,4

19,3

879

60,3

1,2

880

60,5

2,9

881

61,2

34,1

882

61,6

13,2

883

61,5

16,4

884

61,2

16,4

885

61,3

„m”

886

63,1

„m”

887

63,2

4,8

888

62,3

22,3

889

62

38,5

890

61,6

29,6

891

61,6

26,6

892

61,8

28,1

893

62

29,6

894

62

16,3

895

61,1

„m”

896

61,2

„m”

897

60,7

19,2

898

60,7

32,5

899

60,9

17,8

900

60,1

19,2

901

59,3

38,2

902

59,9

45

903

59,4

32,4

904

59,2

23,5

905

59,5

40,8

906

58,3

„m”

907

58,2

„m”

908

57,6

„m”

909

57,1

„m”

910

57

0,6

911

57

26,3

912

56,5

29,2

913

56,3

20,5

914

56,1

„m”

915

55,2

„m”

916

54,7

17,5

917

55,2

29,2

918

55,2

29,2

919

55,9

16

920

55,9

26,3

921

56,1

36,5

922

55,8

19

923

55,9

9,2

924

55,8

21,9

925

56,4

42,8

926

56,4

38

927

56,4

11

928

56,4

35,1

929

54

7,3

930

53,4

5,4

931

52,3

27,6

932

52,1

32

933

52,3

33,4

934

52,2

34,9

935

52,8

60,1

936

53,7

69,7

937

54

70,7

938

55,1

71,7

939

55,2

46

940

54,7

12,6

941

52,5

0

942

51,8

24,7

943

51,4

43,9

944

50,9

71,1

945

51,2

76,8

946

50,3

87,5

947

50,2

99,8

948

50,9

100

949

49,9

99,7

950

50,9

100

951

49,8

99,7

952

50,4

99,8

953

50,4

99,8

954

49,7

99,7

955

51

100

956

50,3

99,8

957

50,2

99,8

958

49,9

99,7

959

50,9

100

960

50

99,7

961

50,2

99,8

962

50,2

99,8

963

49,9

99,7

964

50,4

99,8

965

50,2

99,8

966

50,3

99,8

967

49,9

99,7

968

51,1

100

969

50,6

99,9

970

49,9

99,7

971

49,6

99,6

972

49,4

99,6

973

49

99,5

974

49,8

99,7

975

50,9

100

976

50,4

99,8

977

49,8

99,7

978

49,1

99,5

979

50,4

99,8

980

49,8

99,7

981

49,3

99,5

982

49,1

99,5

983

49,9

99,7

984

49,1

99,5

985

50,4

99,8

986

50,9

100

987

51,4

99,9

988

51,5

99,9

989

52,2

99,7

990

52,8

74,1

991

53,3

46

992

53,6

36,4

993

53,4

33,5

994

53,9

58,9

995

55,2

73,8

996

55,8

52,4

997

55,7

9,2

998

55,8

2,2

999

56,4

33,6

1 000

55,4

„m”

1 001

55,2

„m”

1 002

55,8

26,3

1 003

55,8

23,3

1 004

56,4

50,2

1 005

57,6

68,3

1 006

58,8

90,2

1 007

59,9

98,9

1 008

62,3

98,8

1 009

63,1

74,4

1 010

63,7

49,4

1 011

63,3

9,8

1 012

48

0

1 013

47,9

73,5

1 014

49,9

99,7

1 015

49,9

48,8

1 016

49,6

2,3

1 017

49,9

„m”

1 018

49,3

„m”

1 019

49,7

47,5

1 020

49,1

„m”

1 021

49,4

„m”

1 022

48,3

„m”

1 023

49,4

„m”

1 024

48,5

„m”

1 025

48,7

„m”

1 026

48,7

„m”

1 027

49,1

„m”

1 028

49

„m”

1 029

49,8

„m”

1 030

48,7

„m”

1 031

48,5

„m”

1 032

49,3

31,3

1 033

49,7

45,3

1 034

48,3

44,5

1 035

49,8

61

1 036

49,4

64,3

1 037

49,8

64,4

1 038

50,5

65,6

1 039

50,3

64,5

1 040

51,2

82,9

1 041

50,5

86

1 042

50,6

89

1 043

50,4

81,4

1 044

49,9

49,9

1 045

49,1

20,1

1 046

47,9

24

1 047

48,1

36,2

1 048

47,5

34,5

1 049

46,9

30,3

1 050

47,7

53,5

1 051

46,9

61,6

1 052

46,5

73,6

1 053

48

84,6

1 054

47,2

87,7

1 055

48,7

80

1 056

48,7

50,4

1 057

47,8

38,6

1 058

48,8

63,1

1 059

47,4

5

1 060

47,3

47,4

1 061

47,3

49,8

1 062

46,9

23,9

1 063

46,7

44,6

1 064

46,8

65,2

1 065

46,9

60,4

1 066

46,7

61,5

1 067

45,5

„m”

1 068

45,5

„m”

1 069

44,2

„m”

1 070

43

„m”

1 071

42,5

„m”

1 072

41

„m”

1 073

39,9

„m”

1 074

39,9

38,2

1 075

40,1

48,1

1 076

39,9

48

1 077

39,4

59,3

1 078

43,8

19,8

1 079

52,9

0

1 080

52,8

88,9

1 081

53,4

99,5

1 082

54,7

99,3

1 083

56,3

99,1

1 084

57,5

99

1 085

59

98,9

1 086

59,8

98,9

1 087

60,1

98,9

1 088

61,8

48,3

1 089

61,8

55,6

1 090

61,7

59,8

1 091

62

55,6

1 092

62,3

29,6

1 093

62

19,3

1 094

61,3

7,9

1 095

61,1

19,2

1 096

61,2

43

1 097

61,1

59,7

1 098

61,1

98,8

1 099

61,3

98,8

1 100

61,3

26,6

1 101

60,4

„m”

1 102

58,8

„m”

1 103

57,7

„m”

1 104

56

„m”

1 105

54,7

„m”

1 106

53,3

„m”

1 107

52,6

23,2

1 108

53,4

84,2

1 109

53,9

99,4

1 110

54,9

99,3

1 111

55,8

99,2

1 112

57,1

99

1 113

56,5

99,1

1 114

58,9

98,9

1 115

58,7

98,9

1 116

59,8

98,9

1 117

61

98,8

1 118

60,7

19,2

1 119

59,4

„m”

1 120

57,9

„m”

1 121

57,6

„m”

1 122

56,3

„m”

1 123

55

„m”

1 124

53,7

„m”

1 125

52,1

„m”

1 126

51,1

„m”

1 127

49,7

25,8

1 128

49,1

46,1

1 129

48,7

46,9

1 130

48,2

46,7

1 131

48

70

1 132

48

70

1 133

47,2

67,6

1 134

47,3

67,6

1 135

46,6

74,7

1 136

47,4

13

1 137

46,3

„m”

1 138

45,4

„m”

1 139

45,5

24,8

1 140

44,8

73,8

1 141

46,6

99

1 142

46,3

98,9

1 143

48,5

99,4

1 144

49,9

99,7

1 145

49,1

99,5

1 146

49,1

99,5

1 147

51

100

1 148

51,5

99,9

1 149

50,9

100

1 150

51,6

99,9

1 151

52,1

99,7

1 152

50,9

100

1 153

52,2

99,7

1 154

51,5

98,3

1 155

51,5

47,2

1 156

50,8

78,4

1 157

50,3

83

1 158

50,3

31,7

1 159

49,3

31,3

1 160

48,8

21,5

1 161

47,8

59,4

1 162

48,1

77,1

1 163

48,4

87,6

1 164

49,6

87,5

1 165

51

81,4

1 166

51,6

66,7

1 167

53,3

63,2

1 168

55,2

62

1 169

55,7

43,9

1 170

56,4

30,7

1 171

56,8

23,4

1 172

57

„m”

1 173

57,6

„m”

1 174

56,9

„m”

1 175

56,4

4

1 176

57

23,4

1 177

56,4

41,7

1 178

57

49,2

1 179

57,7

56,6

1 180

58,6

56,6

1 181

58,9

64

1 182

59,4

68,2

1 183

58,8

71,4

1 184

60,1

71,3

1 185

60,6

79,1

1 186

60,7

83,3

1 187

60,7

77,1

1 188

60

73,5

1 189

60,2

55,5

1 190

59,7

54,4

1 191

59,8

73,3

1 192

59,8

77,9

1 193

59,8

73,9

1 194

60

76,5

1 195

59,5

82,3

1 196

59,9

82,8

1 197

59,8

65,8

1 198

59

48,6

1 199

58,9

62,2

1 200

59,1

70,4

1 201

58,9

62,1

1 202

58,4

67,4

1 203

58,7

58,9

1 204

58,3

57,7

1 205

57,5

57,8

1 206

57,2

57,6

1 207

57,1

42,6

1 208

57

70,1

1 209

56,4

59,6

1 210

56,7

39

1 211

55,9

68,1

1 212

56,3

79,1

1 213

56,7

89,7

1 214

56

89,4

1 215

56

93,1

1 216

56,4

93,1

1 217

56,7

94,4

1 218

56,9

94,8

1 219

57

94,1

1 220

57,7

94,3

1 221

57,5

93,7

1 222

58,4

93,2

1 223

58,7

93,2

1 224

58,2

93,7

1 225

58,5

93,1

1 226

58,8

86,2

1 227

59

72,9

1 228

58,2

59,9

1 229

57,6

8,5

1 230

57,1

47,6

1 231

57,2

74,4

1 232

57

79,1

1 233

56,7

67,2

1 234

56,8

69,1

1 235

56,9

71,3

1 236

57

77,3

1 237

57,4

78,2

1 238

57,3

70,6

1 239

57,7

64

1 240

57,5

55,6

1 241

58,6

49,6

1 242

58,2

41,1

1 243

58,8

40,6

1 244

58,3

21,1

1 245

58,7

24,9

1 246

59,1

24,8

1 247

58,6

„m”

1 248

58,8

„m”

1 249

58,8

„m”

1 250

58,7

„m”

1 251

59,1

„m”

1 252

59,1

„m”

1 253

59,4

„m”

1 254

60,6

2,6

1 255

59,6

„m”

1 256

60,1

„m”

1 257

60,6

„m”

1 258

59,6

4,1

1 259

60,7

7,1

1 260

60,5

„m”

1 261

59,7

„m”

1 262

59,6

„m”

1 263

59,8

„m”

1 264

59,6

4,9

1 265

60,1

5,9

1 266

59,9

6,1

1 267

59,7

„m”

1 268

59,6

„m”

1 269

59,7

22

1 270

59,8

10,3

1 271

59,9

10

1 272

60,6

6,2

1 273

60,5

7,3

1 274

60,2

14,8

1 275

60,6

8,2

1 276

60,6

5,5

1 277

61

14,3

1 278

61

12

1 279

61,3

34,2

1 280

61,2

17,1

1 281

61,5

15,7

1 282

61

9,5

1 283

61,1

9,2

1 284

60,5

4,3

1 285

60,2

7,8

1 286

60,2

5,9

1 287

60,2

5,3

1 288

59,9

4,6

1 289

59,4

21,5

1 290

59,6

15,8

1 291

59,3

10,1

1 292

58,9

9,4

1 293

58,8

9

1 294

58,9

35,4

1 295

58,9

30,7

1 296

58,9

25,9

1 297

58,7

22,9

1 298

58,7

24,4

1 299

59,3

61

1 300

60,1

56

1 301

60,5

50,6

1 302

59,5

16,2

1 303

59,7

50

1 304

59,7

31,4

1 305

60,1

43,1

1 306

60,8

38,4

1 307

60,9

40,2

1 308

61,3

49,7

1 309

61,8

45,9

1 310

62

45,9

1 311

62,2

45,8

1 312

62,6

46,8

1 313

62,7

44,3

1 314

62,9

44,4

1 315

63,1

43,7

1 316

63,5

46,1

1 317

63,6

40,7

1 318

64,3

49,5

1 319

63,7

27

1 320

63,8

15

1 321

63,6

18,7

1 322

63,4

8,4

1 323

63,2

8,7

1 324

63,3

21,6

1 325

62,9

19,7

1 326

63

22,1

1 327

63,1

20,3

1 328

61,8

19,1

1 329

61,6

17,1

1 330

61

0

1 331

61,2

22

1 332

60,8

40,3

1 333

61,1

34,3

1 334

60,7

16,1

1 335

60,6

16,6

1 336

60,5

18,5

1 337

60,6

29,8

1 338

60,9

19,5

1 339

60,9

22,3

1 340

61,4

35,8

1 341

61,3

42,9

1 342

61,5

31

1 343

61,3

19,2

1 344

61

9,3

1 345

60,8

44,2

1 346

60,9

55,3

1 347

61,2

56

1 348

60,9

60,1

1 349

60,7

59,1

1 350

60,9

56,8

1 351

60,7

58,1

1 352

59,6

78,4

1 353

59,6

84,6

1 354

59,4

66,6

1 355

59,3

75,5

1 356

58,9

49,6

1 357

59,1

75,8

1 358

59

77,6

1 359

59

67,8

1 360

59

56,7

1 361

58,8

54,2

1 362

58,9

59,6

1 363

58,9

60,8

1 364

59,3

56,1

1 365

58,9

48,5

1 366

59,3

42,9

1 367

59,4

41,4

1 368

59,6

38,9

1 369

59,4

32,9

1 370

59,3

30,6

1 371

59,4

30

1 372

59,4

25,3

1 373

58,8

18,6

1 374

59,1

18

1 375

58,5

10,6

1 376

58,8

10,5

1 377

58,5

8,2

1 378

58,7

13,7

1 379

59,1

7,8

1 380

59,1

6

1 381

59,1

6

1 382

59,4

13,1

1 383

59,7

22,3

1 384

60,7

10,5

1 385

59,8

9,8

1 386

60,2

8,8

1 387

59,9

8,7

1 388

61

9,1

1 389

60,6

28,2

1 390

60,6

22

1 391

59,6

23,2

1 392

59,6

19

1 393

60,6

38,4

1 394

59,8

41,6

1 395

60

47,3

1 396

60,5

55,4

1 397

60,9

58,7

1 398

61,3

37,9

1 399

61,2

38,3

1 400

61,4

58,7

1 401

61,3

51,3

1 402

61,4

71,1

1 403

61,1

51

1 404

61,5

56,6

1 405

61

60,6

1 406

61,1

75,4

1 407

61,4

69,4

1 408

61,6

69,9

1 409

61,7

59,6

1 410

61,8

54,8

1 411

61,6

53,6

1 412

61,3

53,5

1 413

61,3

52,9

1 414

61,2

54,1

1 415

61,3

53,2

1 416

61,2

52,2

1 417

61,2

52,3

1 418

61

48

1 419

60,9

41,5

1 420

61

32,2

1 421

60,7

22

1 422

60,7

23,3

1 423

60,8

38,8

1 424

61

40,7

1 425

61

30,6

1 426

61,3

62,6

1 427

61,7

55,9

1 428

62,3

43,4

1 429

62,3

37,4

1 430

62,3

35,7

1 431

62,8

34,4

1 432

62,8

31,5

1 433

62,9

31,7

1 434

62,9

29,9

1 435

62,8

29,4

1 436

62,7

28,7

1 437

61,5

14,7

1 438

61,9

17,2

1 439

61,5

6,1

1 440

61

9,9

1 441

60,9

4,8

1 442

60,6

11,1

1 443

60,3

6,9

1 444

60,8

7

1 445

60,2

9,2

1 446

60,5

21,7

1 447

60,2

22,4

1 448

60,7

31,6

1 449

60,9

28,9

1 450

59,6

21,7

1 451

60,2

18

1 452

59,5

16,7

1 453

59,8

15,7

1 454

59,6

15,7

1 455

59,3

15,7

1 456

59

7,5

1 457

58,8

7,1

1 458

58,7

16,5

1 459

59,2

50,7

1 460

59,7

60,2

1 461

60,4

44

1 462

60,2

35,3

1 463

60,4

17,1

1 464

59,9

13,5

1 465

59,9

12,8

1 466

59,6

14,8

1 467

59,4

15,9

1 468

59,4

22

1 469

60,4

38,4

1 470

59,5

38,8

1 471

59,3

31,9

1 472

60,9

40,8

1 473

60,7

39

1 474

60,9

30,1

1 475

61

29,3

1 476

60,6

28,4

1 477

60,9

36,3

1 478

60,8

30,5

1 479

60,7

26,7

1 480

60,1

4,7

1 481

59,9

0

1 482

60,4

36,2

1 483

60,7

32,5

1 484

59,9

3,1

1 485

59,7

„m”

1 486

59,5

„m”

1 487

59,2

„m”

1 488

58,8

0,6

1 489

58,7

„m”

1 490

58,7

„m”

1 491

57,9

„m”

1 492

58,2

„m”

1 493

57,6

„m”

1 494

58,3

9,5

1 495

57,2

6

1 496

57,4

27,3

1 497

58,3

59,9

1 498

58,3

7,3

1 499

58,8

21,7

1 500

58,8

38,9

1 501

59,4

26,2

1 502

59,1

25,5

1 503

59,1

26

1 504

59

39,1

1 505

59,5

52,3

1 506

59,4

31

1 507

59,4

27

1 508

59,4

29,8

1 509

59,4

23,1

1 510

58,9

16

1 511

59

31,5

1 512

58,8

25,9

1 513

58,9

40,2

1 514

58,8

28,4

1 515

58,9

38,9

1 516

59,1

35,3

1 517

58,8

30,3

1 518

59

19

1 519

58,7

3

1 520

57,9

0

1 521

58

2,4

1 522

57,1

„m”

1 523

56,7

„m”

1 524

56,7

5,3

1 525

56,6

2,1

1 526

56,8

„m”

1 527

56,3

„m”

1 528

56,3

„m”

1 529

56

„m”

1 530

56,7

„m”

1 531

56,6

3,8

1 532

56,9

„m”

1 533

56,9

„m”

1 534

57,4

„m”

1 535

57,4

„m”

1 536

58,3

13,9

1 537

58,5

„m”

1 538

59,1

„m”

1 539

59,4

„m”

1 540

59,6

„m”

1 541

59,5

„m”

1 542

59,6

0,5

1 543

59,3

9,2

1 544

59,4

11,2

1 545

59,1

26,8

1 546

59

11,7

1 547

58,8

6,4

1 548

58,7

5

1 549

57,5

„m”

1 550

57,4

„m”

1 551

57,1

1,1

1 552

57,1

0

1 553

57

4,5

1 554

57,1

3,7

1 555

57,3

3,3

1 556

57,3

16,8

1 557

58,2

29,3

1 558

58,7

12,5

1 559

58,3

12,2

1 560

58,6

12,7

1 561

59

13,6

1 562

59,8

21,9

1 563

59,3

20,9

1 564

59,7

19,2

1 565

60,1

15,9

1 566

60,7

16,7

1 567

60,7

18,1

1 568

60,7

40,6

1 569

60,7

59,7

1 570

61,1

66,8

1 571

61,1

58,8

1 572

60,8

64,7

1 573

60,1

63,6

1 574

60,7

83,2

1 575

60,4

82,2

1 576

60

80,5

1 577

59,9

78,7

1 578

60,8

67,9

1 579

60,4

57,7

1 580

60,2

60,6

1 581

59,6

72,7

1 582

59,9

73,6

1 583

59,8

74,1

1 584

59,6

84,6

1 585

59,4

76,1

1 586

60,1

76,9

1 587

59,5

84,6

1 588

59,8

77,5

1 589

60,6

67,9

1 590

59,3

47,3

1 591

59,3

43,1

1 592

59,4

38,3

1 593

58,7

38,2

1 594

58,8

39,2

1 595

59,1

67,9

1 596

59,7

60,5

1 597

59,5

32,9

1 598

59,6

20

1 599

59,6

34,4

1 600

59,4

23,9

1 601

59,6

15,7

1 602

59,9

41

1 603

60,5

26,3

1 604

59,6

14

1 605

59,7

21,2

1 606

60,9

19,6

1 607

60,1

34,3

1 608

59,9

27

1 609

60,8

25,6

1 610

60,6

26,3

1 611

60,9

26,1

1 612

61,1

38

1 613

61,2

31,6

1 614

61,4

30,6

1 615

61,7

29,6

1 616

61,5

28,8

1 617

61,7

27,8

1 618

62,2

20,3

1 619

61,4

19,6

1 620

61,8

19,7

1 621

61,8

18,7

1 622

61,6

17,7

1 623

61,7

8,7

1 624

61,7

1,4

1 625

61,7

5,9

1 626

61,2

8,1

1 627

61,9

45,8

1 628

61,4

31,5

1 629

61,7

22,3

1 630

62,4

21,7

1 631

62,8

21,9

1 632

62,2

22,2

1 633

62,5

31

1 634

62,3

31,3

1 635

62,6

31,7

1 636

62,3

22,8

1 637

62,7

12,6

1 638

62,2

15,2

1 639

61,9

32,6

1 640

62,5

23,1

1 641

61,7

19,4

1 642

61,7

10,8

1 643

61,6

10,2

1 644

61,4

„m”

1 645

60,8

„m”

1 646

60,7

„m”

1 647

61

12,4

1 648

60,4

5,3

1 649

61

13,1

1 650

60,7

29,6

1 651

60,5

28,9

1 652

60,8

27,1

1 653

61,2

27,3

1 654

60,9

20,6

1 655

61,1

13,9

1 656

60,7

13,4

1 657

61,3

26,1

1 658

60,9

23,7

1 659

61,4

32,1

1 660

61,7

33,5

1 661

61,8

34,1

1 662

61,7

17

1 663

61,7

2,5

1 664

61,5

5,9

1 665

61,3

14,9

1 666

61,5

17,2

1 667

61,1

„m”

1 668

61,4

„m”

1 669

61,4

8,8

1 670

61,3

8,8

1 671

61

18

1 672

61,5

13

1 673

61

3,7

1 674

60,9

3,1

1 675

60,9

4,7

1 676

60,6

4,1

1 677

60,6

6,7

1 678

60,6

12,8

1 679

60,7

11,9

1 680

60,6

12,4

1 681

60,1

12,4

1 682

60,5

12

1 683

60,4

11,8

1 684

59,9

12,4

1 685

59,6

12,4

1 686

59,6

9,1

1 687

59,9

0

1 688

59,9

20,4

1 689

59,8

4,4

1 690

59,4

3,1

1 691

59,5

26,3

1 692

59,6

20,1

1 693

59,4

35

1 694

60,9

22,1

1 695

60,5

12,2

1 696

60,1

11

1 697

60,1

8,2

1 698

60,5

6,7

1 699

60

5,1

1 700

60

5,1

1 701

60

9

1 702

60,1

5,7

1 703

59,9

8,5

1 704

59,4

6

1 705

59,5

5,5

1 706

59,5

14,2

1 707

59,5

6,2

1 708

59,4

10,3

1 709

59,6

13,8

1 710

59,5

13,9

1 711

60,1

18,9

1 712

59,4

13,1

1 713

59,8

5,4

1 714

59,9

2,9

1 715

60,1

7,1

1 716

59,6

12

1 717

59,6

4,9

1 718

59,4

22,7

1 719

59,6

22

1 720

60,1

17,4

1 721

60,2

16,6

1 722

59,4

28,6

1 723

60,3

22,4

1 724

59,9

20

1 725

60,2

18,6

1 726

60,3

11,9

1 727

60,4

11,6

1 728

60,6

10,6

1 729

60,8

16

1 730

60,9

17

1 731

60,9

16,1

1 732

60,7

11,4

1 733

60,9

11,3

1 734

61,1

11,2

1 735

61,1

25,6

1 736

61

14,6

1 737

61

10,4

1 738

60,6

„m”

1 739

60,9

„m”

1 740

60,8

4,8

1 741

59,9

„m”

1 742

59,8

„m”

1 743

59,1

„m”

1 744

58,8

„m”

1 745

58,8

„m”

1 746

58,2

„m”

1 747

58,5

14,3

1 748

57,5

4,4

1 749

57,9

0

1 750

57,8

20,9

1 751

58,3

9,2

1 752

57,8

8,2

1 753

57,5

15,3

1 754

58,4

38

1 755

58,1

15,4

1 756

58,8

11,8

1 757

58,3

8,1

1 758

58,3

5,5

1 759

59

4,1

1 760

58,2

4,9

1 761

57,9

10,1

1 762

58,5

7,5

1 763

57,4

7

1 764

58,2

6,7

1 765

58,2

6,6

1 766

57,3

17,3

1 767

58

11,4

1 768

57,5

47,4

1 769

57,4

28,8

1 770

58,8

24,3

1 771

57,7

25,5

1 772

58,4

35,5

1 773

58,4

29,3

1 774

59

33,8

1 775

59

18,7

1 776

58,8

9,8

1 777

58,8

23,9

1 778

59,1

48,2

1 779

59,4

37,2

1 780

59,6

29,1

1 781

50

25

1 782

40

20

1 783

30

15

1 784

20

10

1 785

10

5

1 786

0

0

1 787

0

0

1 788

0

0

1 789

0

0

1 790

0

0

1 791

0

0

1 792

0

0

1 793

0

0

1 794

0

0

1 795

0

0

1 796

0

0

1 797

0

0

1 798

0

0

1 799

0

0

1 800

0

0

„m”= mozgatónyomaték.

Az ETC fékpadprogram grafikus ábrázolása az 5. ábrán látható.

Image

4. MELLÉKLET

4. függelék

MÉRÉSI ÉS MINTAVÉTELI ELJÁRÁSOK

1.   BEVEZETÉS

A vizsgálatra átadott motor által kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyező összetevőket, részecskéket és füstöt a 4. melléklet 6. függelékében leírt módszerekkel kell megmérni. A 4. melléklet 6. függelékének megfelelő bekezdései a gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó ajánlott elemzési rendszereket (1. bekezdés), az ajánlott részecske-hígítási és mintavételi rendszereket (2. bekezdés), valamint a füst méréséhez ajánlott füstölésmérőket (3. bekezdés) ismertetik.

Az ESC esetében a gáz-halmazállapotú összetevőket a hígítatlan kipufogógázból kell meghatározni. A hígított kipufogógázból történő meghatározás is választható, amennyiben a részecske-meghatározáshoz teljes átáramlású hígítórendszert használnak. A részecskék mennyiségét vagy részleges átáramlású, vagy teljes átáramlású hígítórendszerrel kell meghatározni.

Az ETC esetében csak teljes áramú hígító rendszer használható a gázok és részecskék kibocsátásának meghatározására, és ez tekintendő referenciarendszernek. A műszaki szolgálat azonban részleges átáramlású hígító rendszereket is jóváhagyhat, ha egyenértékűségük az előírás 6.2. bekezdése szerint igazolt, és ha a műszaki szolgálatnak benyújtják az adatkiértékelés és a számítási eljárások részletes leírását.

2.   A FÉKPAD ÉS A VIZSGÁLÓKAMRA FELSZERELÉSE

Az alábbi berendezést kell használni a motorok szennyezőanyag-kibocsátásának motorfékpadon történő vizsgálatához.

2.1.   Motorfékpad

A jelen melléklet 1. és 2. függelékében leírt vizsgálati ciklusokhoz megfelelő jellemzőkkel bíró motorfékpadot kell használni. A fordulatszámmérő rendszer leolvasási pontosságának a leolvasott érték ± 2 %-án belül kell lennie. A nyomatékmérő rendszer pontosságának a leolvasott érték ± 3 %-án belül kell lennie a teljes skála 20 %-a feletti tartományban, és a teljes méréstartomány ± 0,6 %-án belül a teljes méréstartomány 20 %-át meg nem haladó tartományban.

2.2.   Egyéb műszerek

Az előírt módon kell műszereket használni az üzemanyag-fogyasztás, a levegőfelhasználás, a hűtőközeg- és a kenőanyag-hőmérséklet, a kipufogógáz-nyomás és a szívási vákuum, a kipufogógáz-hőmérséklet, a beszívott levegő hőmérséklete, a légköri nyomás, a nedvességtartalom és az üzemanyag-hőmérséklet mérésére. A készülékeknek teljesíteniük kell a 8. táblázatban megadott követelményeket:

8. táblázat

A mérőműszerek pontossága

Mérőműszer

Pontosság

Üzemanyag-fogyasztás

A motor maximális értékének ± 2 %-a

Levegő-felhasználás

A motor maximális értékének ± 2 %-a

Hőmérsékletek ≤ 600 K (327 °C)

± 2 K abszolút érték

Hőmérsékletek ≥ 600 K (327 °C)

A leolvasás ± 1 %-a

Légköri nyomás

± 0,1 kPa abszolút érték

A kipufogógáz nyomása

± 0,2 kPa abszolút érték

Belépő szívási vákuum

± 0,05 kPa abszolút érték

Egyéb nyomásértékek

± 0,1 kPa abszolút érték

Relatív páratartalom

± 3 % abszolút érték

Abszolút páratartalom

A leolvasás ± 5 %-a

2.3.   Kipufogógáz-áram

A hígítatlan kipufogógáz szennyezőanyag-kibocsátásának számításához ismerni kell a kipufogógáz-áram nagyságát (lásd az 1. függelék 4.4. bekezdését). A kipufogógáz-áram meghatározásához az alábbi két módszer használható:

A kipufogógáz-áram közvetlen mérése mérőtorokkal vagy ezzel egyenértékű mérési módszerrel;

A levegőáram és az üzemanyagáram megfelelő mérőrendszerekkel való megmérése és a kipufogógáz-áram kiszámítása az alábbi képlettel:

GEXHW = GAIRW + GFUEL

(nedves kipufogógáz-tömegre)

A kipufogógáz-áram meghatározásának a leolvasott érték ± 2,5 %-án belüli pontosságúnak kell lennie.

2.4.   A hígított kipufogógáz árama

Teljes átáramlású hígító rendszer használata esetén (az ETC-nél kötelező) a hígított kipufogógáz szennyezőanyag-kibocsátásának számításához ismerni kell a hígított kipufogógáz áramát (lásd a 2. függelék 4.3. bekezdését). A hígított kipufogógáz teljes tömegáramát (GTOTW) vagy az egész ciklus alatt átáramlott hígított kipufogógáz teljes tömegét (MTOTW) PDP-vel (Positive Displacement Pump, azaz térfogat-kiszorításos szivattyú) vagy CFV-vel (Critical Flow Venturi, azaz kritikus áramlású Venturi-cső) kell mérni (4. melléklet 6. függelékének 2.3.1. bekezdése). A pontosságnak a leolvasott érték ± 2 %-án belülinek kell lennie, és azt a 4. melléklet 5. függelékének 2.4. bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően kell meghatározni.

3.   A GÁZ-HALMAZÁLLAPOTÚ ÖSSZETEVŐK MEGHATÁROZÁSA

3.1.   A gázelemző készülékek általános előírásai

A gázelemző készülékeknek olyan méréstartománnyal kell rendelkezniük, amely alkalmas a kipufogógáz-összetevők koncentrációinak megkívánt pontosságú mérésére (3.1.1. bekezdés). A gázelemző készüléket ajánlatos úgy használni, hogy a mért koncentráció a teljes méréstartomány 15 %-a és 100 %-a közé essen.

Amennyiben olyan kijelző rendszereket (számítógépek, adatregisztráló berendezések) alkalmaznak, amelyek a teljes méréstartomány 15 %-a alatt is megfelelő pontosságúak és felbontóképességűek, akkor a teljes méréstartomány 15 %-a alatti mérések is elfogadhatók. Ebben az esetben kiegészítő kalibrálást kell végezni legalább négy, nullától különböző, egyenletesen elosztott ponton, a 4. melléklet 5. függelékének 1.5.5.2. bekezdése szerint felvett kalibrálási görbék pontosságának biztosítása érdekében.

A berendezés elektromágneses kompatibilitási (EMC) szintjének biztosítania kell, hogy a járulékos hibák minimálisak legyenek.

3.1.1.   Mérési hiba

A teljes mérési hiba, beleértve a más gázokkal szembeni keresztérzékenységet is (lásd a 4. melléklet 5. függelékének 1.9. bekezdését) nem haladhatja meg a leolvasott érték ± 5 %-a vagy a teljes skálaérték ± 3,5 %-a közül a kisebbiket. 100 ppm-nél kisebb koncentrációk esetén a mérési hiba nem lehet ± 4 ppm-nél nagyobb.

3.1.2.   Reprodukálhatóság

A reprodukálhatóság, ami egy adott kalibráló gázra vagy egy felsőérték-kalibráló gázra kapott tíz egymás utáni mérési eredmény szórásának 2,5-szerese, nem lehet nagyobb, mint a teljes méréstartományhoz tartozó koncentráció ± 1 %-a minden használt tartományban 155 ppm (vagy ppm C) fölött, illetve ± 2 %-a minden használt tartományban 155 ppm (vagy ppm C) alatt.

3.1.3.   Zaj

A gázelemző készülék csúcstól csúcsig válaszadása nullázó és kalibráló vagy felsőérték-kalibráló gázokra bármely 10 másodperces időközben nem lehet nagyobb, mint a teljes méréstartomány 2 %-a az összes használt tartományban.

3.1.4.   Nullpont-eltolódás

A nullpont-eltolódásnak egy egyórás időtartam során kisebbnek kell lennie, mint a teljes méréstartomány 2 %-a a legalacsonyabb használt tartományban. A nullpontválasz meghatározása: az átlagos válasz, a zavarójelet is beleértve, egy nullázógázra egy 30 másodperces időtartam alatt.

3.1.5.   Felsőérték-eltolódás

A felsőérték-eltolódásnak egy egyórás időtartam során kisebbnek kell lennie, mint a teljes méréstartomány 2 %-a a legalacsonyabb használt tartományban. A felsőérték definíciója: a felsőérték-válasz és a nullpontválasz közötti különbség. A felsőérték-válasz: az átlagos válasz, a zavarójelet is beleértve, egy felsőérték-kalibráló gázra egy 30 másodperces időtartam alatt.

3.2.   Gázszárítás

Az opcionális gázszárító készülék csak minimális hatással lehet a mért gázok koncentrációjára. Kémiai szárítók nem fogadhatók el a mintában lévő víz eltávolítására.

3.3.   Gázelemző készülékek

Az alkalmazandó mérési elveket a 3.3.1. – 3.3.4. bekezdések írják le. A mérőrendszerek részletes leírását a 4. melléklet 6. függeléke tartalmazza. A mérendő gázokat az alábbi készülékekkel kell elemezni. Nem lineáris elemző készülékek esetében megengedett a linearizáló áramkörök használata.

3.3.1.   Szén-monoxid-(CO-) elemzés

A szén-monoxid-elemző készüléknek nem diszperzív infravörös abszorpciós (NDIR) gázelemző készüléknek kell lennie.

3.3.2.   Szén-dioxid-(CO2-) elemzés

A szén-dioxid-elemző készüléknek nem diszperzív infravörös abszorpciós (NDIR) gázelemző készüléknek kell lennie.

3.3.3.   Szénhidrogén-(HC-) elemzés

Dízelmotorok és PB-gázüzemű motorok esetében a szénhidrogén-elemző készüléknek fűtött lángionizációs detektornak (HFID) kell lennie oly módon fűtött detektorral, szelepekkel, csövezéssel stb., hogy az a gáz hőmérsékletét 463 K ± 10 K (190 ± 10 °C) értéken tartsa. Földgázüzemű motorok esetében az alkalmazott módszertől függően a szénhidrogén-elemző készülék lehet egy nem fűtött lángionizációs detektor (FID) (lásd a 4. melléklet 6. függelékének 1.3. bekezdését).

3.3.4.   A nem metán szénhidrogének (NMHC) elemzése (csak földgázüzemű motorokra)

A nem metán szénhidrogéneket a következő módszerek valamelyikével kell meghatározni:

3.3.4.1.   Gázkromatográfiás (GC) módszer

A nem metán szénhidrogéneket úgy kell meghatározni, hogy a 3.3.3. bekezdés szerint megmért szénhidrogénekből le kell vonni a 423 K (150 °C) hőmérsékleten kondicionált, gázkromatográffal (GC) kielemzett metánt.

3.3.4.2.   Nem metán eltávolító (NMC) módszer

A nem metán frakció meghatározását egy, a 3.3.3. bekezdés szerinti FID-del sorba kötött fűtött NMC-vel kell végezni, kivonva a metánt a szénhidrogénekből.

3.3.5.   A nitrogén-oxidok (NOx) elemzése

Száraz alapon való mérésnél a nitrogén-oxid-elemző készüléknek NO2/NO konverterrel rendelkező kemilumineszcens detektornak (CLD) vagy fűtött kemilumineszcens detektornak (HCLD) kell lennie. Nedves alapon történő mérésnél 328 K (55 °C) feletti hőmérsékleten tartott konverteres HCLD-t kell használni, feltéve, hogy a víz csillapító hatásának ellenőrzése (lásd a 4. melléklet 5. függelékének 1.9.2.2 bekezdését) megfelelő eredményt adott.

3.4.   A gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátás mintavétele

3.4.1.   Hígítatlan kipufogógáz (csak ESC)

A gáz-halmazállapotú szennyező anyagok mintavételére szolgáló szondákat, amennyire lehetséges, legalább 0,5 m-rel vagy három kipufogócső-átmérővel – attól függően, melyik a nagyobb – a kipufogógáz-rendszer kilépési helye elé és elég közel a motorhoz kell elhelyezni ahhoz, hogy a kipufogógáz hőmérséklete a szondánál legalább 343 K (70 °C) legyen.

Többhengeres, elágazó kipufogó-gyűjtőcsővel rendelkező motoroknál a szondát a motortól elég messze kell elhelyezni ahhoz, hogy a minta az összes henger szennyezőanyag-kibocsátásának átlagát képviselje. Elkülönített kipufogógyűjtőcső-csoportokkal rendelkező többhengeres motoroknál, például V-motoroknál, megengedhető a külön csoportonkénti mintavétel és az átlagos szennyezőanyag-kibocsátás kiszámítása. Más módszerek is használhatók, ha kimutatták, hogy a fentiekkel azonos eredményt adnak. A kipufogógáz szennyezőanyag-kibocsátásának kiszámításához a motor teljes kipufogógáz-tömegáramát kell használni.

Amennyiben a motor kipufogógáz-utókezelő rendszerrel van felszerelve, a kipufogógáz-mintát a kipufogógáz-utókezelő rendszer utáni vezetékszakaszból kell venni.

3.4.2.   Hígított kipufogógáz (kötelező az ETC-nél, választható az ESC-nél)

A motor és a teljes átáramlású hígító rendszer közötti kipufogócsőnek meg kell felelnie a 4. melléklet 6. függelékének 2.3.1. EP bekezdésében foglalt követelményeknek.

A gáz-halmazállapotú szennyező anyagok kibocsátásának mintavételére szolgáló szondát (szondákat) a hígítóalagútban a részecske-mintavevő szonda közvetlen közelében és olyan ponton kell elhelyezni, ahol a hígítólevegő és a kipufogógáz már jól összekeveredett.

Az ETC-vizsgálat során a mintavétel általában kétféleképpen végezhető:

—

a teljes ciklus során keletkező szennyező anyagokat mintavevő zsákban gyűjtik össze, és a vizsgálat befejezése után elemzik,

—

a szennyező anyagokat a ciklus során folyamatosan gyűjtik és összesítik; ez a módszer kötelező a HC és a NOx esetében.

4.   A RÉSZECSKÉK MEGHATÁROZÁSA

A részecskék meghatározásához hígítórendszerre van szükség. A hígítás részleges átáramlású (csak az ESC-nél) vagy teljes átáramlású (kötelező az ETC-nél) hígítórendszerrel végezhető el. A hígítórendszer átbocsátóképességének elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy teljes mértékben kiküszöbölje a víz lecsapódását a hígító- és a mintavevő rendszerben, és a hígított kipufogógáz hőmérsékletét a közvetlenül a szűrőtartók előtt lévő szakaszban 325 K (52 °C) hőmérsékleten vagy az alatt tartsa. Megengedett a hígítólevegő szárítása a hígító rendszerbe való belépés előtt, és ez különösen hasznos akkor, ha a hígítólevegő nedvességtartalma magas. A hígítólevegő hőmérsékletének 298 K ± 5 K-nek (25 °C ± 5 °C) kell lennie. Ha a környezeti hőmérséklet alacsonyabb, mint 293 K (20 °C), ajánlatos a hígítólevegőt a 303 K (30 °C) felső hőmérsékleti határ fölé melegíteni. A kipufogógáznak a hígítóalagútba való bevezetése előtt azonban a hígítólevegő hőmérséklete nem lehet magasabb, mint 325 K (52 °C).

A részleges átáramlású rendszert úgy kell kialakítani, hogy az a kipufogógáz-áramot két részre válassza, amelyek közül a kisebbiket hígítják fel levegővel, majd használják a részecskék megmérésére. Ehhez alapvetően fontos a hígítási arány nagyon pontos meghatározása. Többféle megosztási módszer használható, így a megosztás módja jelentős mértékben meghatározza, hogy milyen mintavevő berendezéseket kell használni, illetve milyen eljárásokat kell alkalmazni (4. melléklet 6. függelékének 2.2. bekezdése). A részecske-mintavevő szondát a gázmintavevő szonda közvetlen közelében és a 3.4.1. bekezdés előírásainak megfelelően kell beépíteni.

A részecskék tömegének meghatározásához egy részecske-mintavevő rendszerre, részecske-mintavevő szűrőkre, egy analitikai mérlegre, valamint egy hőmérséklet- és nedvességtartalom-szabályozással ellátott mérőkamrára van szükség.

A részecske-mintavételre az egyszűrős módszert (lásd a 4.1.3. bekezdést) kell használni, amely egyetlen szűrőpárt alkalmaz az egész vizsgálati ciklus során. Az ESC-vizsgálat esetében különös figyelmet kell fordítani a mintavételi időkre és a vizsgálat mintavételi szakaszában az áramlásra.

4.1.   Részecske-mintavevő szűrők

4.1.1.   A szűrők leírása

Fluórkarbon bevonatú üvegszál szűrőket vagy fluórkarbon alapú membránszűrőket kell használni. Minden szűrőtípusnak legalább 95 %-os 0,3 µm DOP (dioktilftalát) mintavételi hatékonysággal kell bírnia 35 és 80 cm/s közötti merőleges gázáramlási sebesség mellett.

4.1.2.   A szűrők mérete

A részecskeszűrők átmérőjének legalább 47 mm-nek (37 mm hasznos átmérő) kell lennie. Nagyobb átmérőjű szűrők elfogadhatók (4.1.5. bekezdés).

4.1.3.   Elsődleges és másodlagos szűrők

A vizsgálati műveletsorozat alatt a hígított kipufogógázt két egymás után elhelyezett szűrőn (egy elsődleges és egy másodlagos szűrőn) kell átengedni. A másodlagos szűrő legfeljebb 100 mm-rel lehet az elsődleges szűrő után elhelyezve, de azzal nem érintkezhet. A szűrőket külön vagy párban is lehet lemérni, utóbbi esetben a szennyezett oldalukat egymás felé fordítva.

4.1.4.   Merőleges sebesség a szűrőnél

A gáz szűrő síkjára merőleges áramlási sebességének 35 és 80 cm/s között kell lennie. A vizsgálat előtt és a vizsgálat után mért nyomásesés-növekedés nem lehet több mint 25 kPa.

4.1.5.   Szűrőterhelés

Az ajánlott minimális szűrőterhelés 0,5 mg/1 075 mm2 hasznos felület. A leggyakrabban használt szűrőméretekre vonatkozó értékek a 9. táblázatban láthatók.

9. táblázat

Ajánlott szűrőterhelések

Szűrő átmérője (mm)

Ajánlott hasznos átmérő

Ajánlott legkisebb terhelés

47

37

0,5

70

60

1,3

90

80

2,3

110

100

3,6

4.2.   A mérőkamra és az analitikai mérleg leírása

4.2.1.   A mérőkamrára vonatkozó feltételek

A részecskeszűrők kondicionálására és mérésére szolgáló kamra (vagy helyiség) hőmérsékletét minden szűrőkondicionálás és -mérés alatt 295 K ± 3 K (22 °C ± 3 °C) közötti értéken kell tartani. A nedvességtartalmat 282,5 K ± 3 K (9,5 °C ± 3 °C) harmatpont és 45 % ± 8 % relatív nedvességtartalom értéken kell tartani.

4.2.2.   A referenciaszűrő lemérése

A kamrának (helyiségnek) mentesnek kell lennie minden olyan környezeti szennyeződéstől (például portól), ami a stabilizálódás alatt lerakódhatna a részecskeszűrőkre. A mérőhelyiségben a 4.2.1. bekezdésben megadott értékektől való eltérések (zavarok) csak akkor engedhetők meg, ha azok időtartama nem haladja meg a 30 percet. A mérőhelyiségnek a személyzet belépése előtti időszakban kell megfelelnie az előírt követelményeknek. Legalább két használatlan referenciaszűrőt vagy referencia-szűrőpárt kell lemérni a mintavevő szűrő(pár) mérésével lehetőleg egy időben, de mindenképpen négy órán belül. A referenciaszűrők méretének és anyagának ugyanolyannak kell lenni, mint a mintavevő szűrőké.

Ha a referenciaszűrők (referencia-szűrőpárok) átlagos súlya a mintavevő szűrők mérlegelései közötti időben nagyobb mértékben változik meg, mint az ajánlott legkisebb szűrőterhelés (4.1.5. bekezdés) ± 5 %-a (szűrőpár esetén ± 7,5 %-a), az összes mintavevő szűrőt el kell dobni, és a szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatot meg kell ismételni.

Ha a 4.2.1. bekezdésben leírt mérőhelyiség-stabilitási kritériumok nem teljesülnek, de a referencia-szűrő(pár) mérése kielégíti a fenti feltételeket, a motorgyártó választhat, hogy vagy elfogadja a mintavevő szűrősúlyokat, vagy semmisnek tekinti a vizsgálatot, kijavítja a mérőhelyiség szabályozását, és újra lefolytatja a vizsgálatot.

4.2.3.   Analitikai mérleg

Az összes szűrő súlyának megállapításához használt analitikai mérleg pontosságának (szórásának) 20 µg-nak, felbontásának 10 µg-nak (1 osztás = 10 µg) kell lennie. 70 mm-nél kisebb átmérőjű szűrők esetében a pontosságnak és a felbontásnak 2 µg-nak, illetve 1 µg-nak kell lennie.

4.2.4.   A statikus elektromosság hatásainak kiküszöbölése

A statikus elektromosság hatásainak kiküszöbölése érdekében a szűrők töltését mérés előtt közömbösíteni kell, pl. polónium közömbösítővel vagy hasonló hatású készülékkel.

4.3.   A részecskemérés további előírásai

A hígítórendszer és a mintavevő rendszer minden olyan részét, amely kapcsolatba kerül kezeletlen és hígított kipufogógázzal, a kipufogócsőtől a szűrőtartóig úgy kell kialakítani, hogy a részecskék lerakódása vagy megváltozása minimális legyen. Minden alkatrésznek a kipufogógázok összetevőivel kölcsönhatásba nem lépő, villamos vezető anyagból kell készülnie, és az elektrosztatikus hatások kiküszöbölése céljából földeltnek kell lennie.

5.   A FÜSTÖLÉS MEGHATÁROZÁSA

Ez a bekezdés az ELR-vizsgálathoz előírt, illetve választható vizsgálati berendezéseket írja le. A füstölést olyan füstölésmérővel kell mérni, amely mind a fényelnyelést, mind pedig a fényelnyelési együtthatót kijelzi. A fényelnyelés-kijelző üzemmódot csak a füstölésmérő kalibrálásához és ellenőrzéséhez szabad használni. A vizsgálati ciklus alatti füstértékeket a fényelnyelési együtthatót kijelző üzemmódban kell mérni.

5.1.   Általános követelmények

Az ELR-vizsgálathoz olyan füstölésmérő és adatfeldolgozó rendszert kell használni, amely három funkcionális egységet foglal magában. Ezek az egységek egyetlen készülékben is egyesíthetők, de felállíthatók egymással összekapcsolt elemek rendszereként is. A három funkcionális egység a következő:

—

a 4. melléklet 6. függelékének 3. bekezdése szerinti füstölésmérő,

—

olyan adatfeldolgozó egység, amely képes a 4. melléklet 1. függelékének 6. pontjában leírt funkciók ellátására, és

—

egy nyomtató és/vagy elektronikus adathordozó, a 4. melléklet 1. függelékének 6.3. bekezdésében leírt szükséges füstértékek rögzítésére és kiírására.

5.2.   Különleges követelmények

5.2.1.   Linearitás

A linearitásnak a fényelnyelési érték ± 2 %-án belül kell lennie.

5.2.2.   Nullponteltolódás

A nullponteltolódás egy óra alatt nem haladhatja meg a fényelnyelési érték ± 1 %-át.

5.2.3.   A füstölésmérő kijelzője és mérési tartománya

A fényelnyelés kijelzésekor a tartománynak a fényelnyelés 0-100 %-os tartományának, a leolvashatóságnak pedig a fényelnyelés 0,1 %-ának kell megfelelnie. A fényelnyelési együttható kijelzésekor a tartománynak a 0-30 m–1 fényelnyelési együttható tartománynak, a leolvashatóságnak a 0,01 m–1 fényelnyelési együtthatónak kell megfelelnie.

5.2.4.   A műszer válaszideje

A füstölésmérő fizikai válaszideje nem lehet 0,2 mp-nél hosszabb. A fizikai válaszidő az az idő, amely aközött telik el, hogy a gyorsreagálású vevő eléri a teljes eltérés 10 %-át, illetve 90 %-át, ha a megmért gáz fényelnyelése 0,1 mp-nél rövidebb idő alatt változik meg.

A füstölésmérő fizikai válaszideje nem lehet 0,05 mp-nél hosszabb. A villamos válaszidő az az idő, amely aközött telik el, hogy a füstölésmérő kimenő jele a teljes méréstartomány 10 %-át, illetve 90 %-át eléri, ha a fényforrás 0,01 mp-nél rövidebb idő alatt megszakad vagy teljesen kialszik.

5.2.5.   Semleges optikai szűrő

A füstölésmérő kalibrálásához, a linearitás méréséhez, vagy a felsőérték beállításához használt semleges optikai sűrűségszűrők fényelnyelésértékét 1,0 %-os pontossággal kell ismerni. A szűrő névleges értékének pontosságát évente legalább egyszer ellenőrizni kell nemzeti vagy nemzetközi szabványokhoz hasonlítható referenciaeszközök használatával.

A semleges optikai sűrűségszűrők precíziós készülékek, és használat közben könnyen megsérülhetnek. Használatukat a minimumra kell szorítani, szükség esetén azonban nagy gonddal kell eljárni, hogy a szűrők meg ne karcolódjanak és be ne szennyeződjenek.

4. MELLÉKLET

5. függelék

KALIBRÁCIÓS ELJÁRÁS

1.   AZ ELEMZŐ MŰSZEREK KALIBRÁLÁSA

1.1.   Bevezetés

Minden elemző készüléket olyan gyakorisággal kell kalibrálni, ami ahhoz szükséges, hogy ezen előírás pontosságra vonatkozó követelményei teljesüljenek. Ez a bekezdés a 4. melléklet 4. függelékének 3. bekezdésében és a 4. melléklet 6. függelékének 1. bekezdésében szereplő elemző készülékeknél alkalmazandó kalibrálási módszer leírását tartalmazza.

1.2.   Kalibráló gázok

A kalibráló gázok megengedett tárolási idejét figyelembe kell venni.

A kalibráló gázok gyártó által megállapított lejárati idejét fel kell jegyezni.

1.2.1.   Tiszta gázok

A gázok megkívánt tisztaságát az alábbiakban megadott szennyezettségi határértékek határozzák meg. A művelethez az alábbi gázokra van szükség:

Tisztított nitrogén

(Szennyezettség ≤ 1 ppm C1, ≤ 1 ppm CO, ≤ 400 ppm CO2, ≤ 0,1 ppm NO)

Tisztított oxigén

(Tisztaság > 99,5 tf % O2)

Hidrogén-hélium keverék

(40 ± 2 % hidrogén, a többi hélium)

(Szennyezettség ≤ 1 ppm C1, ≤ 400 ppm CO2)

Tisztított szintetikus levegő

(Szennyezettség ≤ 1 ppm C1, ≤ 1 ppm CO, ≤ 400 ppm CO2, ≤ 0,1 ppm NO)

(Oxigéntartalom 18-21 tf % között)

Tisztított propán vagy CO a CVS verifikáláshoz

1.2.2.   Kalibráló és felsőérték-beállító gázok

Az alábbi kémiai összetételű gázkeverékekre van szükség:

C3H8

és tisztított szintetikus levegő (lásd az 1.2.1. bekezdést);

CO

és tisztított nitrogén;

NOx

és tisztított nitrogén (e kalibráló gáz NO2-tartalma nem haladhatja meg NO-tartalmának 5 %-át);

CO2

és tisztított nitrogén

CH4

és tisztított szintetikus levegő

C2H6

és tisztított szintetikus levegő

Megjegyzés: Más gázkombinációk is megengedhetők, ha a gázok nem lépnek egymással reakcióba.

A kalibráló és a felsőérték-beállító gáz tényleges koncentrációjának a névleges érték ± 2 %-án belül kell lennie. A kalibráló gázok koncentrációját mindig térfogatarányban kell megadni (térfogatszázalék vagy térfogat ppm).

A kalibráláshoz és a felsőérték beállításához használt gázokat gázkeverővel is elő lehet állítani, nagy tisztaságú N2-nel vagy nagy tisztaságú szintetikus levegővel hígítva. A keverőberendezés pontosságának olyannak kell lennie, hogy a hígított kalibráló gázok koncentrációja ± 2 %-on belül legyen meghatározható.

1.3.   A gázelemző készülékek és a mintavevő rendszer működtetési folyamata

A gázelemző készülékeket a készülék gyártójának üzembe helyezési és kezelési előírásainak megfelelően kell működtetni. Az 1.4.–1,9. bekezdésekben leírt minimális követelményeket be kell tartani.

1.4.   Gáztömörségi vizsgálat

El kell végezni a rendszer gáztömörségi vizsgálatát. A szondát le kell kapcsolni a kipufogórendszerről, és a rendszer végét le kell zárni. A gázelemző készülék szivattyúját be kell kapcsolni. A kezdeti stabilizálódási időszak után minden áramlásmérőnek nulla értéket kell mutatnia. Ellenkező esetben ellenőrizni kell a mintavevő vezetéket, és a hibát ki kell javítani.

A legmagasabb megengedett szivárgási érték a vákuumoldalon a rendszer ellenőrzés alatt álló részén használat közben átáramló mennyiség 0,5 %-a lehet. A használat közbeni átáramló mennyiség megbecsüléséhez a gázelemző készüléken és a megkerülő vezetéken átfolyó mennyiség vehető figyelembe.

Egy másik módszer egy koncentrációváltás előidézése a mintavevő vezeték elején nullázógázról kalibrálógázra való átváltással. Ha megfelelő idő eltelte után a koncentráció kisebbnek mutatkozik, mint a bevezetett gázé, az kalibrálási vagy szivárgási problémát jelez.

1.5.   Kalibrációs eljárás

1.5.1.   Műszeregység

A műszeregységet kalibrálni kell, és a kalibrálási görbéket standard gázokkal összehasonlítva kell ellenőrizni. Ugyanakkora gázáramot kell alkalmazni, mint a kipufogógáz mintavételezésekor.

1.5.2.   Bemelegítési idő

A bemelegítési időnek meg kell felelnie a gyártó ajánlásainak. Ha külön nincs megadva, ajánlatos a gázelemző készülékeket legalább két órán át előmelegíteni.

1.5.3.   NDIR és HFID elemzőkészülék

Az NDIR gázelemző készüléket szükség szerint be kell hangolni, és a HFID gázelemző készülék lángját optimalizálni kell (1.8.1. bekezdés).

1.5.4.   Kalibrálás

A szokásos körülmények között használt valamennyi működési tartományt kalibrálni kell.

Tisztított szintetikus levegővel (vagy nitrogénnel) be kell állítani a CO-, CO2, NOx- és szénhidrogén (HC)-elemző készülékek nullpontjait.

A megfelelő kalibráló gázokat be kell vezetni a gázelemző készülékekbe, az értékeket fel kell jegyezni, majd az 1.5.5. bekezdés szerint el kell készíteni a kalibrálási görbét.

A nullázást ismét ellenőrizni kell, és szükség esetén meg kell ismételni a kalibrálási eljárást.

1.5.5.   A kalibrálási görbe előállítása

1.5.5.1.   Általános szempontok

A gázelemző készülék kalibrálási görbéjét (a nullpontot nem számítva) legalább öt, a lehető legegyenletesebben elosztott pont alapján kell megállapítani. A legnagyobb névleges koncentráció a teljes skála legalább 90 %-ának feleljen meg.

A kalibrálási görbét a legkisebb négyzetek módszerével kell meghatározni. Ha az eredményül kapott polinom háromnál magasabb fokú, a kalibrálási pontok száma (a nullpontot is beleértve) legalább e polinom fokszáma plusz 2 legyen.

A kalibrálási görbe legfeljebb ± 2 %-kal térhet el az egyes kalibrálási pontok névleges értékétől, illetve a teljes skála legfeljebb ± 1 %-ával a nullponton.

A kalibrálási görbéből és a kalibrálási pontokból ellenőrizni lehet a kalibrálás helyességét. A gázelemző készülék különböző jellemző paramétereit fel kell tüntetni, különösen:

—

a mérési tartományt,

—

az érzékenységet,

—

a kalibrálás elvégzésének időpontját.

1.5.5.2.   Kalibrálás a teljes skála 15 % alatti részén

A gázelemző készülék kalibrálási görbéjét (a nullponton kívül) a teljes skála 15 %-a alatti névleges értékek között egyenletesen elosztott, legalább 4 további kalibrálási pont alapján kell felvenni.

A kalibrálási görbe kiszámítása a legkisebb négyzetek módszerével történik.

A kalibrálási görbe legfeljebb ± 4 %-kal térhet el az egyes kalibrálási pontok névleges értékétől, illetve a teljes skála legfeljebb ± 1 %-ával a nullponton.

1.5.5.3.   Alternatív módszerek

Ha igazolható, hogy az alternatív módszerek (pl. számítógép, elektronikus vezérlésű tartományváltó stb.) azonos pontosságot nyújtanak, akkor ezeket az alternatívákat is lehet használni.

1.6.   A kalibrálás ellenőrzése

A szokásosan használt működési tartományokat minden elemzés előtt ellenőrizni kell az alábbi eljárással.

A kalibrálást egy nullázógáz és egy olyan szélsőérték-kalibráló gáz alkalmazásával kell ellenőrizni, amelynek névleges értéke meghaladja a mérési tartomány teljes skálájának 80 %-át.

Ha a két figyelembe vett ponton a talált érték a teljes skála legfeljebb ± 4 %-ával tér el a gyártó által megadott referenciaértéktől, a beállítási paraméterek módosíthatók. Ellenkező esetben új kalibrálási görbét kell felvenni az 1.5.5. bekezdésnek megfelelően.

1.7.   A NOx-konverter hatékonyságának vizsgálata

A NO2-nek NO-dá történő átalakítására használt konverter hatékonyságát az 1.7.1. – 1.7.8. bekezdésekben leírt módon kell ellenőrizni (6. ábra).

Image

1.7.1.   A vizsgáló berendezés

A 6. ábrán látható vizsgáló berendezéssel (lásd a 4. melléklet 4. függelékének 3.3.5. bekezdését is) és az alább leírt eljárással, egy ózonfejlesztő segítségével ellenőrizhető a konverter hatékonysága.

1.7.2.   Kalibrálás

A CLD-t és a HCLD-t a leggyakrabban használt üzemi tartományban kell kalibrálni a gyártó előírásainak megfelelően, nullázó és kalibráló gáz használatával (a kalibráló gáz NO-tartalmának az üzemi tartomány körülbelül 80 %-ának kell lennie, és a gázkeverék NO2-koncentrációjának kisebbnek kell lennie, mint a NO-koncentráció 5 %-a). Az NOx-elemző készüléknek NO-üzemmódban kell lennie úgy, hogy a kalibráló gáz nem halad át a konverteren. A jelzett koncentrációt fel kell jegyezni.

1.7.3.   Számítás

Az NOx-konverter hatékonyságát az alábbi módon kell kiszámítani:

Formula

ahol

a

az NOx-koncentráció az 1.7.6. bekezdés szerint

b

az NOx-koncentráció az 1.7.7. bekezdés szerint

c

az NO-koncentráció az 1.7.4. bekezdés szerint

d

az NO-koncentráció az 1.7.5. bekezdés szerint

1.7.4.   Oxigén hozzáadása

Egy T-idomon keresztül oxigént vagy túlnyomás nélküli levegőt kell folyamatosan hozzáadni a gázáramhoz, amíg a kijelzett koncentráció nem lesz kb. 20 %-kal kisebb az 1.7.2. bekezdés szerinti kijelzett kalibrálási koncentrációnál. (A gázelemző készülék NO-üzemmódban van.) A kijelzett „c” koncentrációt fel kell jegyezni. A folyamat alatt az ózonfejlesztő nem működik.

1.7.5.   Az ózonfejlesztő működtetése

Ekkor az ózonfejlesztőt be kell kapcsolni, és elegendő ózont kell fejleszteni ahhoz, hogy a NO-koncentrációt levigye az 1.7.2. bekezdés szerinti kalibrálási koncentráció 20 %-a körüli értékre (legfeljebb 10 %-ra). A jelzett „d” koncentrációt fel kell jegyezni. (A gázelemző készülék NO-üzemmódban van.)

1.7.6.   NOx-üzemmód

Ekkor az NO-elemző készüléket NOx-üzemmódba kell kapcsolni, hogy a (NO, NO2, O2 és N2 összetételű) gázkeverék áthaladjon a konverteren. A kijelzett „a” koncentrációt fel kell jegyezni. (A gázelemző készülék NOx-üzemmódban van.)

1.7.7.   Az ózonfejlesztő kikapcsolása

Ekkor az ózonfejlesztőt ki kell kapcsolni. Az 1.7.6. bekezdésben leírt gázkeverék a konverteren át halad a detektorba. A kijelzett „b” koncentrációt fel kell jegyezni. (A gázelemző készülék NOx-üzemmódban van.)

1.7.8.   NO-üzemmód

A berendezést NO-üzemmódba kapcsolva, kikapcsolt ózonfejlesztő mellett az oxigén vagy a szintetikus levegő áramlása is megszűnik. A gázelemző készüléken leolvasható NOx-érték legfeljebb ± 5 %-kal térhet el az 1.7.2. bekezdés szerint mért értéktől. (A gázelemző készülék NO-üzemmódban van.)

1.7.9.   Vizsgálati időközök

A konverter hatékonyságát a NOx-elemző készülék minden egyes kalibrálása előtt meg kell vizsgálni.

1.7.10.   Hatékonysági követelmény

A konverter hatékonysága nem lehet kisebb 90 %-nál, de akár 95 %-os hatékonyság is erősen ajánlott.

Megjegyzés: Ha a gázelemző készülék leggyakrabban használt tartományában az ózonfejlesztő nem tudja elérni a koncentráció 80 %-ról 20 %-ra való csökkentését az 1.7.5. bekezdésben foglaltak szerint, akkor azt a legmagasabb tartományt kell használni, amelynél ez a csökkentés még elérhető.

1.8.   A FID beállítása

1.8.1.   A detektorválasz optimalizálása

A FID-et a készülék gyártójának előírásai szerint kell beállítani. A leggyakrabban használt mérési tartományban a válasz optimalizálására levegővel kevert propán kalibráló gázt kell használni.

A gyártó ajánlása szerinti üzemanyag- és levegőáramok mellett egy 350 ± 75 ppm C (széntartalmú) kalibráló gázt kell a gázelemző készülékbe vezetni. A reagálást egy adott üzemanyag-áramnál a kalibráló gázra adott válasz és a nullázó gázra adott válasz különbségéből kell meghatározni. Az üzemanyag-áramot lépésenként kell változtatni a gyártó ajánlása alatti és feletti értékekre. Ezeknél az üzemanyag-áramoknál fel kell jegyezni a kalibrációs és a nullázó választ. A kalibrációs és a nullázó válasz közötti különbséget egy görbén kell ábrázolni, és az üzemanyag-áramot a görbe dús oldalára kell beállítani.

1.8.2.   Szénhidrogén-választényezők

A gázelemző készüléket propán-levegő keverékkel és tisztított szintetikus levegővel kell kalibrálni az 1.5. bekezdés szerint.

A választényezőket a gázelemző készülék üzembeállításakor és nagyobb üzemszünetek után kell meghatározni. Az egy bizonyos szénhidrogén fajtára vonatkozó egyedi (Rf) választényező a FID C1 leolvasási értéknek és a gáztartályban lévő gáz ppm C1-ben kifejezett koncentrációjának az aránya.

A vizsgálógáz koncentrációjának olyannak kell lennie, hogy a teljes skála körülbelül 80 %-át adja válaszjelként. A koncentrációt ± 2 %-os pontossággal kell ismerni egy térfogatban kifejezett gravimetrikus etalonértékhez képest. Ezen felül a gáztartályt 24 órán át 298 K ± 5 K (25 °C ± 5 °C) hőmérsékleten kell előkondicionálni.

Az alkalmazandó vizsgálógázok és az ajánlott relatív választényező-tartományok az alábbiak:

Metán és tisztított szintetikus levegő

1,00 ≤ Rf ≤ 1,15 (dízel- és PB-gázüzemű motorok esetében)

Metán és tisztított szintetikus levegő

1,00 ≤ Rf ≤ 1,07 (földgázüzemű motorok esetében)

Propilén és tisztított szintetikus levegő

0,90 ≤ Rf ≤ 1,1

Toluol és tisztított szintetikus levegő

0,90 ≤ Rf ≤ 1,10

Ezek a propánra és nagy tisztaságú szintetikus levegőre adott Rf = 1,00 választényezőhöz viszonyított értékek.

1.8.3.   Az oxigéninterferencia ellenőrzése

Az oxigéninterferenciát a gázelemző készülék üzembeállításakor és nagyobb üzemszünetek után kell meghatározni.

A választényező definíciója és meghatározási módja megegyezik az 1.8.2. bekezdésben leírtakkal. Az alkalmazandó vizsgálógáz és az ajánlott relatív választényező-tartomány az alábbi:

Propán és nitrogén

0,95 ≤ Rf ≤ 1,05

Ez az érték a propánra és tisztított szintetikus levegőre vonatkozó Rf = 1,00 választényezőhöz viszonyított érték.

A FID égéslevegő oxigénkoncentrációja legfeljebb ± 1 mól %-kal térhet el a legutóbbi oxigéninterferencia ellenőrzésnél használt égéslevegő oxigénkoncentrációjától. Ha a különbség nagyobb, ellenőrizni kell az oxigéninterferenciát, és szükség esetén be kell állítani a gázelemző készüléket.

1.8.4.   A nem metán eltávolító (NMC, csak földgázüzemű motoroknál) hatásfoka

Az NMC a nem metán szénhidrogéneknek a mintagázból való eltávolítására szolgál azáltal, hogy a metánon kívül minden szénhidrogént oxidál. Ideális esetben a konverzió metánra 0 %, és minden más szénhidrogénre, amelyet a tesztben az etán képvisel, 100 %. Az NMHC pontos mérése érdekében meg kell határozni a két hatásfokot, és fel kell használni az NMHC (nem metán szénhidrogén)-kibocsátás tömegáramának kiszámításához (lásd a 4. melléklet 2. függelékének 4.3. bekezdését).

1.8.4.1.   Metánhatásfok

A metán kalibrációs gázt át kell engedni a FID-en az NMC-n áthaladva, illetve azt megkerülve, és fel kell jegyezni a két koncentrációt. A hatásfok az alábbi képlettel határozható meg:

Formula

ahol

concw

=

szénhidrogén-koncentráció, amikor a CH4 átfolyik az NMC-n

concw/o

=

szénhidrogén-koncentráció, amikor a CH4 elkerüli az NMC-t

1.8.4.2.   Etánhatásfok

Az etán kalibrációs gázt át kell engedni a FID-en az NMC-n áthaladva, illetve azt megkerülve, és fel kell jegyezni a két koncentrációt. A hatásfok az alábbi képlettel határozható meg:

Formula

ahol

concw

=

szénhidrogén-koncentráció, amikor a C2H6 átfolyik az NMC-n

concw/o

=

szénhidrogén-koncentráció, amikor a C2H6 elkerüli az NMC-t

1.9.   Interferenciahatások a CO-, CO2- és NOx-elemző készülékeknél

A kipufogógázban lévő, az éppen elemzett gáztól eltérő gázok különféleképpen befolyásolhatják a leolvasott értéket. Pozitív interferencia lép fel az NDIR készülékekben, ha a zavaró gáz a mérendő gázzal azonos, de kisebb mértékű hatást kelt. Negatív interferencia lép fel az NDIR készülékekben azáltal, hogy a zavaró gáz kiszélesíti a mért gáz elnyelési sávját, a CLD készülékekben pedig azáltal, hogy a zavaró gáz elnyomja a sugárzást. Az 1.9.1. és 1.9.2. bekezdésben leírt interferencia-ellenőrzést a gázelemző készülék üzembeállítása előtt és nagyobb üzemszünetek után kell elvégezni.

1.9.1.   CO-elemző készülék interferencia-ellenőrzése

A CO-elemző készülék eredményeire a víz és a CO2 lehet hatással. Ezért egy, a vizsgálat során használt legmagasabb üzemi tartomány teljes skálaértéke 80-100 %-ának megfelelő koncentrációjú CO2-kalibrálógázt kell szobahőmérsékleten vízen átbuborékoltatni, és fel kell jegyezni a gázelemző készülék kijelzését. A gázelemző készülék kijelzése nem lehet a teljes skála 1 %-ánál nagyobb a 300 ppm vagy afölötti tartományokban, és 3 ppm-nél nagyobb a 300 ppm alatti tartományokban.

1.9.2.   NOx-elemző készülék csillapításának vizsgálata

A CLD (és HCLD) elemző készülékek szempontjából figyelembe veendő két gáz a CO2 és a vízgőz. E gázok csillapítási hatása koncentrációjukkal arányos, ezért a vizsgálat alatt várhatóan előforduló legnagyobb koncentrációnál bekövetkező csillapítást meghatározó vizsgálati eljárásokra van szükség.

1.9.2.1.   CO2-csillapítási vizsgálat

Egy, a legmagasabb üzemi tartomány teljes skálaértéke 80-100 %-ának megfelelő koncentrációjú CO2-kalibrálógázt kell átengedni az NDIR elemző készüléken, és a CO2-értéket „A”-val jelölve fel kell jegyezni. Ezután körülbelül 50 %-ra kell felhígítani NO-kalibrálógázzal, át kell bocsátani az NDIR és (H)CLD elemző készüléken, és a CO2-, illetve NO-értékeket „B”-vel, illetve „C”-vel jelölve fel kell jegyezni. Ekkor a CO2-t el kell zárni, és csak a NO-kalibrálógázt kell a (H)CLD-n átengedni, és az NO-értéket „D”-vel jelölve fel kell jegyezni.

A csillapítást, ami nem lehet nagyobb a teljes skála 3 %-ánál, az alábbiak szerint kell kiszámítani:

Formula

ahol

A

a hígítatlan CO2 koncentrációja NDIR-rel mérve, %

B

a hígított CO2 koncentrációja NDIR-rel mérve, %

C

a hígított NO koncentrációja (H)CLD-vel mérve, ppm

D

a hígítatlan NO koncentrációja (H)CLD-vel mérve, ppm

A CO2 és NO-kalibrálógáz hígítására és az értékek mennyiségi meghatározására más módszer, pl. a dinamikus elegyítés/keverés is használható.

1.9.2.2.   A víz csillapító hatásának ellenőrzése

Ez a vizsgálat csak a nedves gáz koncentrációjának méréseire vonatkozik. A víz csillapító hatásának kiszámításánál figyelembe kell venni a NO-kalibrálógáz vízgőzzel való hígítását és a keverék vízgőz-koncentrációjának a vizsgálatnál várható értékre történő beállítását.

Egy, a normál üzemi tartomány teljes skálaértéke 80-100 %-ának megfelelő koncentrációjú NO-kalibrálógázt kell átengedni a (H)CLD elemzőkészüléken, és a NO-értéket „D”-vel jelölve fel kell jegyezni. Ezután a NO-gázt szobahőmérsékleten vízen kell átbuborékoltatni, át kell bocsátani a (H)CLD-n, és a NO-értéket „C”-vel jelölve fel kell jegyezni. A gázelemző készülék abszolút üzemi nyomását és a vízhőmérsékletet meg kell állapítani, és „E”-vel, illetve „F”-fel jelölve fel kell jegyezni. A keveréknek a buborékoltató-víz „F” hőmérsékletének megfelelő telítési gőznyomását meg kell állapítani, és „G”-vel jelölve fel kell jegyezni. A keverék vízgőz-koncentrációját (H, %-ban) az alábbi módon kell kiszámítani:

H = 100 × (G / E)

A hígított NO-kalibrálógáz várható koncentrációja (vízgőzben) (De) az alábbiak szerint számítandó:

De = D × (1 – H / 100)

Dízelmotorok kipufogógázaira a kipufogógáznak a vizsgálat alatt várható legnagyobb vízgőz-koncentrációját (Hm, %-ban), H/C = 1,8:1 atomszámarányt feltételezve az üzemanyagban, az alábbiak szerint kell a hígítatlan CO2-kalibrálógáz koncentrációja (az 1.9.2.1. bekezdésben mért „A”) alapján megbecsülni:

Hm = 0,9 × A

A víz csillapító hatását, amely nem lehet nagyobb 3 %-nál, az alábbiak szerint kell kiszámítani:

% csillapítás = 100 × ((De – C) / De) × (Hm/H)

ahol

De

a várható hígított NO-koncentráció ppm-ben

C

a hígított NO-koncentráció ppm-ben

Hm

a legnagyobb vízgőz-koncentráció %-ban

H

a tényleges vízgőz-koncentráció %-ban

Megjegyzés: Fontos, hogy ennél a vizsgálatnál a NO-kalibrálógáz NO2-koncentrációja minimális legyen, mert a csillapítás számításánál a NO2 vízben való elnyelése nincs figyelembe véve.

1.10.   Kalibrálási időközök

A gázelemző készülékek 1.5. bekezdés szerinti kalibrálását legalább háromhavonként el kell végezni, vagy amikor olyan rendszerjavítás vagy -változtatás történt, amely a kalibrálásra hatással lehet.

2.   A CVS (ÁLLANDÓ TÉRFOGATÚ MINTAVEVŐ)-RENDSZER KALIBRÁCIÓJA

2.1.   Általános megjegyzések

A CVS-rendszert egy, a nemzeti vagy nemzetközi szabványoknak megfelelő pontos áramlásmérő és egy fojtókészülék segítségével kell kalibrálni. A rendszeren átáramló gáz mennyiségét különböző fojtás-beállításoknál kell mérni, továbbá mérni kell a rendszer szabályozási paramétereit, és ezeket az áramláshoz kell viszonyítani.

Többféle áramlásmérő használható, pl. kalibrált Venturi-cső, kalibrált lamináris áramlásmérő, kalibrált forgólapátos áramlásmérő.

2.2.   A térfogat-kiszorításos szivattyú (PDP) kalibrálása

A szivattyú minden paraméterét a szivattyúval sorbakapcsolt áramlásmérő paramétereivel egy időben kell mérni. A számított áramlási értéket (m3/min-ben a szivattyú belépő csonkjánál, abszolút nyomáson és hőmérsékleten) egy, a szivattyú-paraméterek egy bizonyos kombinációjának értékét képviselő korrelációs függvény szerint kell ábrázolni. Ezután meg kell határozni a szivattyúáram és a korrelációs függvény közötti lineáris összefüggést. Ha egy CVS többféle fordulatszámú meghajtással rendelkezik, a kalibrálást minden használt tartományra el kell végezni. A kalibrálás alatt stabil hőmérsékletet kell fenntartani.

2.2.1.   Az adatok elemzése

A levegőáramlás értékét (Qs) minden fojtásbeállításra (legalább 6 beállítás) normál m3/min egységben kell az áramlásmérő adatai alapján kiszámítani a gyártó által előírt módszerrel. Ezután a levegőáramlás értékét m3/fordulat egységben kifejezett szivattyúáramlásra (V0) kell átalakítani, a szivattyú belépő csonkjánál fennálló abszolút hőmérséklet és nyomás figyelembevételével az alábbiak szerint:

Formula

ahol

Qs

=

levegőáram normál körülmények között (101,3 kPa, 273 K), m3/mp

T

=

hőmérséklet a szivattyú belépő csonkjánál, K

pA

=

abszolút nyomás a szivattyú belépő csonkjánál (pB–p1), kPa

n

=

a szivattyú fordulatszáma, ford/mp

A szivattyúnál fellépő nyomásváltozások és a folyadékvisszacsorgási tényező kölcsönhatásának figyelembevétele céljából a szivattyú fordulatszáma, a szivattyú belépő és kilépő csonkja közötti nyomáskülönbség és a szivattyú kilépőjén mért abszolút nyomás közötti korrelációs függvény (X0) az alábbiak szerint számítandó:

Formula

ahol

Δpp

=

a szivattyú be- és kilépő csonkja közötti nyomáskülönbség, kPa

pA

=

abszolút kilépő nyomás a szivattyú kilépő csonkjánál, kPa

A kalibrációs egyenlet létrehozásához lineáris illesztést kell végrehajtani a legkisebb négyzetek módszerével az alábbiak szerint:

V0 = D0 – m × (X0)

A D0 és az m a regressziós egyenest leíró tengelymetszet-, illetve meredekség-állandók.

Több fordulatszámú CVS-rendszernél a szivattyú különböző áramlási tartományaihoz tartozó kalibrációs görbéknek megközelítőleg párhuzamosaknak kell lenniük, és a (D0) tengelymetszet-értékeknek a szivattyú áramlási tartományának csökkenésével növekedniük kell.

Az egyenletből kiszámított értékeknek a V0 mért értékhez képest ± 0,5 %-on belül kell lenniük. Az m értéke szivattyúról szivattyúra változik. A részecske-beáramlás a folyadék-visszacsorgás csökkenését fogja eredményezni, amit kisebb m értékek jeleznek. Ezért a kalibrációt a szivattyú üzembe helyezésekor, nagyobb karbantartások után, illetve akkor kell elvégezni, ha az egész rendszer verifikálása (2.4. bekezdés) a folyadék-visszacsorgás mértékének megváltozását jelzi.

2.3.   A kritikus áramlású Venturi-cső (CFV) kalibrálása

A CFV kalibrálása a kritikus Venturi-cső áramlási egyenletén alapul. A gázáram a belépő nyomás és a hőmérséklet függvénye az alábbiak szerint:

Formula

ahol

Kv

=

kalibrációs együttható

pA

=

abszolút nyomás a Venturi-cső belépőjénél, kPa

T

=

hőmérséklet a Venturi-cső bemeneténél, K

2.3.1.   Az adatok elemzése

A levegőáramlás értékét (Qs) minden fojtásbeállításra (legalább 8 beállítás) normál m3/min egységben kell kiszámítani az áramlásmérő adatai alapján, a gyártó által előírt módszerrel. A kalibrációs együtthatót minden beállításra a kalibrációs adatokból kell kiszámítani az alábbiak szerint:

Formula

ahol

Qs

=

levegőáram normál körülmények között (101,3 kPa, 273 K), m3/mp

T

=

hőmérséklet a Venturi-cső bemeneténél, K

pA

=

abszolút nyomás a Venturi-cső belépőjénél, kPa

A kritikus áramlás tartományának megállapításához a Kv-t a Venturi-cső belépő nyomásának függvényében kell ábrázolni. Kritikus (fojtott) áramlás esetén a Kv értéke viszonylag állandó. Ha a nyomás csökken (a vákuum nő), a Venturi-cső fojtása megszűnik, és a Kv értéke csökken, ami azt jelzi, hogy a CFV a megengedett tartományon kívül működik.

A kritikus áramlás tartományában felvett legalább 8 ponton ki kell számítani az átlagos Kv-t és a szórást. A szórás nem haladhatja meg az átlagos Kv ± 0,3 %-át.

2.4.   A teljes rendszer hitelesítése

A CVS mintavevő rendszer és az elemző rendszer teljes pontosságát úgy kell megállapítani, hogy ismert tömegű szennyező gázt bocsátanak a szokásos módon működtetett rendszerbe. A szennyező anyag elemzésére és tömegének meghatározására a 4. melléklet 2. függelékének 4.3. bekezdése szerint kerül sor, a propán esetét kivéve, ahol a HC-re a 0,000479 helyett 0,000472 értékű tényezőt kell használni. A következő két módszer közül lehet választani.

2.4.1.   Mérés kritikus áramlású mérőperemes áramlásmérővel

Egy kritikus áramlású kalibrált mérőperemen át ismert mennyiségű tiszta gázt (szén-monoxidot vagy propánt) kell a CVS-rendszerbe engedni. Ha a belépő nyomás elég nagy, a kritikus áramlású mérőperemmel szabályozott átáramló mennyiség független a mérőperem kilépő oldalán mért nyomástól (≡ kritikus áramlás). A CVS-rendszert 5-10 percen át úgy kell működtetni, mint a kipufogógáz szokásos szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatánál. Egy gázmintát kell elemezni a szokásos berendezéssel (mintavevő zsákkal vagy összesítéssel), és ki kell számítani a gáz tömegét. Az így meghatározott tömeg legfeljebb ± 3 %-kal térhet el a beengedett gáz ismert tömegétől.

2.4.2.   Gravimetriás módszerű mérés

Egy szén-monoxiddal vagy propánnal megtöltött kis tartály súlyát ± 0,01 gramm pontossággal meg kell állapítani. A CVS-rendszert 5-10 percen át úgy kell működtetni, mint a kipufogógáz szokásos szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatánál, miközben a szén-monoxidot vagy propánt bevezetik a rendszerbe. A kiengedett tiszta gáz mennyiségét súlykülönbség-méréssel kell meghatározni. Egy gázmintát kell elemezni a szokásos berendezéssel (mintavevő zsákkal vagy összesítéssel), és ki kell számítani a gáz tömegét. Az így meghatározott tömeg legfeljebb ± 3 %-kal térhet el a beengedett gáz ismert tömegétől.

3.   A RÉSZECSKEMÉRŐ RENDSZER KALIBRÁLÁSA

3.1.   Bevezetés

Minden összetevőt olyan gyakorisággal kell kalibrálni, amely mellett teljesíteni tudja ezen előírás pontosságra vonatkozó követelményeit. Ebben a pontban a 4. melléklet 4. függelékének 4. bekezdésében és a 4. melléklet 6. függelékének 2. bekezdésében szereplő összetevőknél alkalmazandó kalibrálási módszer leírása olvasható.

3.2.   Áramlásmérés

A gázátfolyásmérőket, illetve az áramlásmérő műszereket a nemzeti és/vagy nemzetközi szabványok szerint kell kalibrálni. A mérési hibának a leolvasott érték ± 2 %-án belül kell lennie.

Ha a gázáramot nyomáskülönbség-mérési módszerrel határozzák meg, a különbség legnagyobb hibájának olyannak kell lennie, hogy a GEDF pontossága ± 4 %-on belül maradjon (lásd a 4. melléklet 6. függelékének 2.1.1. EGA bekezdését is). Ez az egyes műszerek hibái négyzetes középértékének négyzetgyöke segítségével számítható.

3.3.   A részáram-viszonyok ellenőrzése

A kipufogógáz áramlási sebesség- és nyomásingadozásainak tartományát a 4. melléklet 6. függelékének 2.2.1. EP bekezdésében megadott követelmények szerint kell ellenőrizni és szükség esetén beállítani.

3.4.   Kalibrálási időközök

Az áramlásmérő műszerek kalibrálását legalább háromhavonta el kell végezni, vagy amikor olyan rendszerjavítás vagy -változtatás történt, amely a kalibrálásra hatással lehet.

4.   A FÜSTÖLÉSMÉRŐ BERENDEZÉS KALIBRÁLÁSA

4.1.   Bevezetés

A füstölésmérőt olyan gyakorisággal kell kalibrálni, amely mellett teljesíteni tudja ezen előírás pontosságra vonatkozó követelményeit. Ebben a pontban a 4. melléklet 4. függelékének 5. bekezdésében és a 4. melléklet 6. függelékének 3. bekezdésében szereplő összetevőknél alkalmazandó kalibrálási módszer leírása olvasható.

4.2.   Kalibrációs eljárás

4.2.1.   Bemelegítési idő

A füstölésmérőt a gyártó ajánlásai szerint kell bemelegíteni és stabilizálni. Ha a füstölésmérő öblítőlevegő-rendszerrel is el van látva a készülékoptikák bekormozódásának megakadályozása céljából, ezt a rendszert is aktiválni kell, és be kell állítani a gyártó ajánlásainak megfelelően.

4.2.2.   A válasz linearitásának megállapítása

A füstölésmérő linearitását a gyártó ajánlásai szerint a fényelnyelés-leolvasási üzemmódban kell ellenőrizni. Három semleges, a 4. melléklet 4. függeléke 5.2.5. bekezdésében szereplő követelményeknek megfelelő, ismert áteresztőképességű szűrőt kell a füstölésmérőbe helyezni, és az értékeket fel kell jegyezni. A semleges szűrők névleges fényelnyelésének 10 %, 20 % és 40 % körülinek kell lennie.

A linearitás legfeljebb a fényelnyelés ± 2 %-ával térhet el a semleges szűrő névleges értékétől. A fenti értéket meghaladó valamennyi nemlinearitást még a vizsgálat előtt ki kell küszöbölni.

4.3.   Kalibrálási időközök

A füstölésmérő 4.2.2. bekezdés szerinti kalibrálását legalább háromhavonként el kell végezni, vagy amikor olyan rendszerjavítás vagy -változás történt, amely a kalibrálásra hatással lehet.

4. MELLÉKLET

6. függelék

ELEMZŐ- ÉS MINTAVÉTELI RENDSZEREK

1.   A GÁZ-HALMAZÁLLAPOTÚ SZENNYEZŐANYAG-KIBOCSÁTÁS MEGHATÁROZÁSA

1.1.   Bevezetés

Az 1.2. bekezdés, valamint a 7. és 8. ábra részletesen bemutatja az ajánlott mintavételi és elemzőrendszereket. Mivel ugyanaz az eredmény többféle összeállítással is elérhető, nem kell szigorúan ragaszkodni a 7. és 8. ábrához. Kiegészítő adatok nyerése és a részrendszerek működésének összehangolása céljából kiegészítő alkatrészek, mint például műszerek, szelepek, mágnesszelepek, szivattyúk és kapcsolók is alkalmazhatók. Más alkatrészek, amelyek egyes rendszerek pontosságának biztosításához nem szükségesek, elhagyhatók, ha elhagyásuk a bevett szakmai megítélésen alapul.

Image

1.2.   Az elemzőrendszer leírása

A hígítatlan (7. ábra, csak ESC) vagy hígított (8. ábra, ETC és ESC) kipufogógáz gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátásának meghatározására szolgáló elemző- (analitikai) rendszert az alábbi készülékek használata alapján írjuk le:

HFID elemzőkészülék a szénhidrogének mérésére,

NDIR elemzőkészülékek a szén-monoxid és szén-dioxid mérésére,

HCLD vagy egyenértékű elemzőkészülék a nitrogén-oxidok mérésére.

Az összes összetevőre vonatkozó mintát egy, vagy két szorosan egymás mellett elhelyezett, a különböző elemzőkészülékekhez belső megosztással csatlakozó mintavevő szondával lehet venni. Ügyelni kell arra, hogy az elemzőrendszer egyetlen pontján se következhessen be a kipufogógáz-összetevők kondenzációja (a vizet és kénsavat is beleértve).

Image

1.2.1.   A 7. és 8. ábra elemei

EP

Kipufogócső

SP1

A kipufogógáz mintavevő szondája (csak a 7. ábrán)

Rozsdamentes acélból készült egyenes, zártvégű, soklyukú szonda alkalmazása ajánlott. A szonda belső átmérője nem lehet nagyobb a mintavevő vezeték belső átmérőjénél. A szonda falvastagsága nem lehet nagyobb 1 mm-nél. A szondán legalább három, három különböző sugárirányú síkban elhelyezett lyuknak kell lennie, úgy méretezve, hogy mindegyiken közel azonos nagyságú áramlás jöjjön létre. A szonda a kipufogócső átmérőjének legalább 80 %-át érje át. Egy vagy két mintavevő szonda alkalmazható.

SP2

A hígított kipufogógáz HC mintavevő szondája (csak a 8. ábrán)

A szonda:

—

a fűtött mintavevő vezeték (HSL1) első 254–762 mm-es szakaszát képezze,

—

belső átmérője legalább 5 mm legyen,

—

a DT hígítóalagút (lásd a 2.3. bekezdés 20. ábráját) olyan pontján legyen elhelyezve, ahol a hígítólevegő és a kipufogógáz már jól összekeveredtek (azaz kb. 10 alagútátmérőnyi távolságra attól a ponttól, ahol a kipufogógáz belép az alagútba),

—

(sugárirányban) elég messze legyen a többi szondától és az alagút falától ahhoz, hogy a hullám- és örvényhatásoktól mentes legyen,

—

úgy legyen fűtve, hogy a szondából való kilépés helyén a gáz hőmérsékletét 463 K ± 10 K (190 °C ± 10 °C) értékre emelje.

SP3

A hígított kipufogógáz CO-, CO2-, NOx-mintavevő szondája (csak a 8. ábrán)

A szonda:

—

az SP2-vel azonos síkban legyen,

—

(sugárirányban) elég messze legyen a többi szondától és az alagút falától ahhoz, hogy a hullám- és örvényhatásoktól mentes legyen,

—

a vízkondenzáció elkerülése érdekében legalább 328 K (55 °C) hőmérsékletre fűtött és teljes hosszában hőszigetelt legyen.

HSL1

Fűtött mintavevő vezeték

A mintavevő vezeték a gázmintát egy szondától a szétosztási pont(ok)hoz és a HC-elemzőkészülékhez vezeti.

A mintavevő vezeték:

—

belső átmérője legalább 5 mm, legfeljebb 13,5 mm legyen,

—

rozsdamentes acélból vagy PTFE-ből készüljön,

—

minden külön szabályozott fűtött szakaszon mérve 463 K ± 10 K (190 °C ± 10 °C) csőfalhőmérsékletet tartson fenn, ha a kipufogógáz hőmérséklete a mintavevő szondánál 463 K (190 °C) vagy annál alacsonyabb,

—

453 K (180 °C) értéknél magasabb csőfalhőmérsékletet tartson fenn, ha a kipufogógáz hőmérséklete a mintavevő szondánál meghaladja a 463 K (190 °C) értéket,

—

közvetlenül az F2 fűtött szűrő és a HFID előtt 463 K ± 10 K (190 °C ± 10 °C) gázhőmérsékletet tartson fenn.

HSL2

Fűtött NOx mintavevő vezeték

A mintavevő vezeték:

—

328 K és 473 K (55 °C és 200 °C) közötti csőfalhőmérsékletet tartson fenn a C konverterig, ha használnak B hűtőfürdőt, illetve a gázelemző készülékig, ha nem használnak B hűtőfürdőt,

—

rozsdamentes acélból vagy PTFE-ből készüljön.

SL

CO- és CO2-mintavevő vezeték

A vezeték PTFE-ből vagy rozsdamentes acélból készüljön. Lehet fűtött vagy fűtetlen is.

BK

Háttérzsák (választható; csak a 8. ábrán)

A háttér-koncentrációk meghatározására szolgáló mintavételhez.

BG

Mintavevő zsák (választható; csak a 8. ábrán, a CO és a CO2 esetében)

Mintavételhez, a minta-koncentrációk meghatározására.

F1

Fűtött előszűrő (választható)

Hőmérséklete legyen azonos a HSL1-ével.

F2

Fűtött szűrő

A szűrő a gázelemző készülék előtt válasszon le minden szilárd részecskét a gázmintából. Hőmérséklete legyen azonos a HSL1-ével. A szűrő szükség szerint cserélendő.

P

Fűtött mintavevő szivattyú

A szivattyút a HSL1 hőmérsékletére kell fűteni.

HC

Fűtött lángionizációs detektor (HFID) a szénhidrogének meghatározásához.

A hőmérsékletet 453–473 K (180–200 °C) között kell tartani.

CO, CO2

NDIR elemzőkészülékek a szén-monoxid és a szén-dioxid meghatározására (választható a hígítási arány meghatározására a PT mérésnél).

NO

CLD vagy HCLD elemzőkészülék a nitrogén-oxidok meghatározására.

HCLD alkalmazása esetén 328–473 K (55–200 °C) hőmérsékleten kell tartani.

C

Konverter

Konvertert kell alkalmazni a NO2-nek NO-dá való katalitikus redukciójához, még a CLD-ben vagy HCLD-ben való elemzés előtt.

B

Hűtőfürdő (választható)

A kipufogógáz-mintában lévő víz hűtésére és kondenzálására. A fürdőt jég vagy hűtőberendezés segítségével 273–277 K (0–4 °C) hőmérsékleten kell tartani. Alkalmazása választható, ha az elemzőkészülék a 4. melléklet 5. függelékének 1.9.1. és 1.9.2. bekezdése szerint mentes a nedvesség zavaró hatásától. Ha a vizet kondenzációval távolítják el, a mintagáz hőmérsékletét vagy a harmatpontot folyamatosan ellenőrizni kell – vagy magában a vízcsapdában, vagy az után. A mintagáz hőmérséklete vagy a harmatpont nem lehet 280 K-nél (7 °C) magasabb. Kémiai szárítókat nem szabad a minta víztelenítéséhez használni.

T1, T2, T3

Hőmérséklet érzékelők

A gázáram hőmérsékletének figyelésére.

T4

Hőmérséklet érzékelő

A NO2-NO konverter hőmérsékletének figyelésére.

T5

Hőmérséklet érzékelő

A hűtőfürdő hőmérsékletének figyelésére.

G1, G2, G3

Nyomásmérők

A mintavevő vezetékek nyomásának mérésére.

R1, R2

Nyomásszabályzók

A levegő, illetve az üzemanyag nyomásának szabályozására a HFID számára.

R3, R4, R5

Nyomásszabályzók

A mintavevő vezetékek nyomásának és a gázelemző-készülékekhez menő áramlásnak a szabályozására.

FL1, FL2, FL3

Áramlásmérők

A minta megkerülő-áramlásának figyelésére.

FL4–FL6

Áramlásmérők (választható)

A gázelemző-készülékeken átfolyó áramlás figyelésére.

V1–V5

Választószelepek

Megfelelő szelepelrendezés annak kiválasztására, hogy a gázelemző-készülékekbe minta, kalibráló gáz vagy nullázógáz kerüljön.

V6, V7

Mágnesszelepek

A NO2 – NO konverter megkerülésére.

V8

Tűszelep

Az áramlásnak a C NO2 – NO konverter és a megkerülő vezeték közötti kiegyenlítésére.

V9, V10

Tűszelepek

A gázelemző- készülékekhez menő áramlás szabályozására.

V11, V12

Kétállású szelepek (választható)

A B fürdő kondenzátumának leeresztésére.

1.3.   Nem metán szénhidrogének (NMHC) elemzése (csak földgázüzemű motoroknál)

1.3.1.   Gázkromatográfiás módszer (GC, 9. ábra)

A GC-módszer alkalmazása esetén a minta egy kicsi, megmért mennyiségét befecskendezik egy elemző toronyba, amelyen egy semleges vivőgáz átmossa azt. A torony az egyes összetevőket forráspontjuk alapján szétválasztja úgy, hogy azok különböző időkben mosódnak ki a toronyból. Ezután egy detektoron haladnak át, amely egy, a koncentrációjuktól függő villamos jelet ad. Mivel ez egy nem folyamatos elemzési technika, csak a 4. melléklet 4. függelékének 3.4.2. bekezdésében leírt zsákos mintavételi módszerrel együtt használható.

Az NMHC-hez FID-del ellátott, automatizált GC-t kell használni. A kipufogógázból vett mintát mintavevő zsákkal kell felfogni, majd egy részét ki kell venni, és a GC-be kell fecskendezni. A minta a Porapak-toronyban két részre különül el (CH4/levegő/CO és NMHC/CO2/H2O). A molekulaszűrő torony a CH4-et elválasztja a levegőtől és a CO-tól, mielőtt a FID-be beengedné, ahol a koncentráció mérésére kerül sor. Az egyik minta befecskendezésétől a következő minta befecskendezéséig terjedő teljes ciklus 30 másodperc alatt folytatható le. Az NMHC meghatározásához a CH4-koncentrációt ki kell vonni a teljes HC-koncentrációból (lásd a 4. melléklet 2. függelékének 4.3.1. bekezdését).

A 9. ábrán egy tipikus, a CH4 rutinszerű meghatározásához összeállított GC látható. A bevett szakmai megítélés alapján más GC-módszerek is használhatók.

Image

A 9. ábra elemei:

PC

Porapak oszlop

Porapak N, 180/300 µm (50/80 szitasűrűség), 610 mm hossz × 2,16 mm belső átmérő használandó, és az első használat előtt legalább 12 órán át 423K (150 °C)-on vivőgázzal kondicionálandó.

MSC

Molekulaszűrő oszlop

13X típus, 250/350 µm (45/60 szitasűrűség), 1 220 mm hossz × 2,16 mm belső átmérő használandó, és az első használat előtt legalább 12 órán át 423K (150 °C)-on vivőgázzal kondicionálandó.

OV

Kemence

A tornyok és szelepek stabil hőmérsékletének biztosításához az elemzők működése során, valamint a tornyok 423 K (150 °C) hőmérsékleten történő kondicionálásához.

SLP

Mintavevő hurok

Elegendően hosszú rozsdamentes acélcső körülbelül 1 cm3 térfogat eléréséhez.

P

Szivattyú

A mintának a gázkromatográfba történő továbbítására.

D

Szárító

Molekulaszűrőt tartalmazó szárítót kell használni a vivőgázban esetleg jelenlévő víz és más szennyezőanyagok eltávolítására.

HC

Lángionizációs detektor (FID) a metán koncentráció méréséhez.

V1

Mintainjektáló szelep

A mintavevő zsákból vett mintának a 8. ábrán látható SL-en keresztül történő befecskendezéséhez. Kis holtterűnek, gáztömörnek és 423 K (150 °C) hőmérsékletre fűthetőnek kell lennie.

V3

Választószelep

A kalibráló gáz, a minta vagy az áramlás-leállítás kiválasztására.

V2, V4, V5, V6, V7, V8

Tűszelepek

A rendszeren belüli áramlások beállításához.

R1, R2, R3

Nyomásszabályzók

Az üzemanyag (= vivőgáz), a minta, illetve a levegő áramlásának szabályozásához.

FC

Áramlási kapilláris

A FID-be áramló levegő mennyiségének szabályozására.

G1, G2, G3

Nyomásmérők

Az üzemanyag (= vivőgáz), a minta, illetve a levegő áramlásának szabályozásához.

F1, F2, F3, F4, F5

Szűrők

Szinterezett fém szűrők annak megakadályozására, hogy szemcsék kerülhessenek a szivattyúba vagy a műszerbe.

FL1

Áramlásmérő

A minta megkerülő-áramlásának méréséhez.

1.3.2.   Nem metán eltávolító módszer (NMC, 10. ábra)

Az eltávolító a CH4 kivételével minden szénhidrogént CO2-vé és H2O-vá oxidál úgy, hogy a mintát az NMC-n átbocsátva a FID csak a CH4-et érzékeli. Mintavevő zsák használata esetén egy áramlás-elterelő rendszert kell felszerelni az SL-nél (lásd az 1.2. bekezdés 8. ábráját), amelynek segítségével az áramlás az eltávolítón át vagy azt megkerülve vezethető, a 10. ábra felső része szerinti elrendezésben. Az NMHC méréshez a FID-en mindkét értéket (HC és CH4) meg kell figyelni és fel kell jegyezni. Az összesítéses módszer használata esetén egy második FID-del sorba kapcsolt NMC-t kell felszerelni a normál FID-del párhuzamosan a HSL1-be (lásd a 1.2. bekezdés 8. ábráját), a 10. ábra alsó része szerinti elrendezésben. Az NMHC méréshez mindkét FID (HC és CH4) értékeit meg kell figyelni és fel kell jegyezni.

Az eltávolító CH4-re és C2H6-ra gyakorolt katalitikus hatásának karakterisztikáját 600 K (327 °C)-on vagy ennél magasabb hőmérsékleten kell a vizsgálat megkezdése előtt megvizsgálni a kipufogógáz-áram viszonyaira jellemző H2O-értékeknél. Ismerni kell a kipufogógázáram-minta harmatpontját és O2-szintjét. A FID CH4-re adott relatív reagálását fel kell jegyezni (lásd a 4. melléklet 5. függelékének 1.8.2. bekezdését).

Image

A 10. ábra elemei:

NMC

Nem metán eltávolító

A metán kivételével valamennyi szénhidrogén oxidálásához.

HC

Fűtött lángionizációs detektor (HFID)

A HC- és a CH4-koncentráció méréséhez. A hőmérsékletet 453–473 K (180–200 °C) között kell tartani.

V1

Választószelep

A minta, a nullázógáz és a kalibráló gáz kiválasztására. A V1 azonos a 8. ábrán szereplő V2-vel.

V2, V3

Mágnesszelepek

Az NMC elkerüléséhez.

V4

Tűszelep

Az NMC-n áthaladó és az azt megkerülő áramlás kiegyenlítéséhez.

R1

Nyomásszabályzó

A mintavevő vezeték nyomásának és a HFID-be menő áramlásnak a szabályozására. Az R1 azonos a 8. ábrán szereplő R3-mal.

FL1

Áramlásmérő

A minta megkerülő-áramlásának méréséhez. Az FL1 azonos a 8. ábrán szereplő FL1-gyel.

2.   A KIPUFOGÓGÁZ HÍGÍTÁSA ÉS A RÉSZECSKÉK MEGHATÁROZÁSA

2.1.   Bevezetés

A 2.2., a 2.3. és a 2.4. bekezdés, valamint a 11–22. ábrák részletesen ismertetik az ajánlott hígító- és mintavevő rendszereket. Mivel ugyanaz az eredmény többféle összeállítással is elérhető, nem kell szigorúan ragaszkodni ezekhez az ábrákhoz. Kiegészítő adatok nyerése és a részrendszerek működésének összehangolása céljából kiegészítő alkatrészek, mint például műszerek, szelepek, mágnesszelepek, szivattyúk és kapcsolók is alkalmazhatók. Más alkatrészek, amelyek egyes rendszerek pontosságának biztosításához nem szükségesek, elhagyhatók, ha elhagyásuk a bevett szakmai megítélésen alapul.

2.2.   Részleges átáramlású hígítórendszer

A 11–19. ábrák egy olyan hígítórendszert ábrázolnak, amely a kipufogógáz-áram egy részének hígításán alapul. A gázáram felosztása és azt követő hígítása különböző hígítórendszer-típusokkal is megoldható. A rákövetkező részecske-mintavétel céljából a hígított kipufogógázt teljes egészében vagy csak részben kell átengedni a részecske-mintavevő rendszeren (2.4. bekezdés, 21. ábra). Az első módszert teljes áramú mintavevő típusúnak, a másodikat részmintavevő típusúnak nevezik.

A hígítási arány kiszámítása az alkalmazott rendszer típusától függ. Az alábbi rendszereket célszerű használni:

Izokinetikus rendszerek (11. és 12. ábra)

Ezeknél a rendszereknél az átvezető csőbe kerülő gázáram a gázsebesség és/vagy gáznyomás tekintetében a teljes kipufogógáz-áramhoz igazodik, ezért a mintavevő szondánál zavartalan és egyenletes kipufogógáz-áramlásra van szükség. Ez általában egy rezonátor alkalmazásával és a mintavevő hely előtti csőszakasz egyenes kiképzésével érhető el. Ekkor a megosztási arány egyszerűen mérhető értékekből, például a csőátmérőkből számítható ki. Meg kell jegyezni, hogy az izokinézis alkalmazása csak az áramlási viszonyok azonosságát biztosítja, a méreteloszlásét nem. Ez utóbbira általában nincs is szükség, mert a részecskék elég kicsinyek ahhoz, hogy az áramvonalakat kövessék.

Áramlás-szabályozású rendszerek koncentrációméréssel (13–17. ábrák)

Ezeknél a rendszereknél a mintavétel a teljes kipufogógáz-áramból történik a hígítólevegő áramlásának és a teljes hígított kipufogógáz-mennyiség áramlásának szabályozásával. A hígítási arányt a motor kipufogógázaiban természetesen előforduló nyomjelző gázok, mint pl. a CO2 vagy a NOx koncentrációjából lehet megállapítani. A hígított kipufogógázban és a hígítólevegőben fennálló koncentrációt meg kell mérni, míg a hígítatlan kipufogógázban fennálló koncentráció vagy közvetlenül mérhető, vagy – ha ismert az üzemanyag összetétele – az üzemanyag-áram és a szénmérleg egyenlete segítségével állapítható meg. A rendszerek a számított hígítási arány (13. és 14. ábra) vagy az átvezető csőbe áramló gáz mennyisége (12., 13. és 14. ábra) alapján szabályozhatók.

Áramlás-szabályozású rendszerek áramlásméréssel (18. és 19. ábra)

Ezeknél a rendszereknél a mintavétel a teljes kipufogógáz-áramból történik a hígítólevegő áramlásának és a teljes hígított kipufogógáz-mennyiség áramlásának beállításával. A hígítási arány a két áramlás különbségéből állapítható meg. Fontos, hogy az áramlásmérők egymáshoz képest pontosan legyenek kalibrálva, mivel a két áramlás relatív nagysága nagyobb hígítási arányok (15-szörös és nagyobb hígítás) esetén jelentős hibákat okozhat. Az áramlás szabályozása itt igen egyszerű, mert a hígítandó kipufogógáz-áram állandó értéken tartása mellett szükség esetén a hígítólevegő áramlása változtatható.

Részleges átáramlású hígítórendszerek alkalmazása esetén ügyelni kell egyrészt az olyan esetleges zavaró körülmények elkerülésére, mint a részecskék elveszése az átvezető csőben, ezáltal biztosítva, hogy a minta valóban a motor kipufogógázára jellemző legyen, másrészt a megosztási arány meghatározására. A leírt rendszerek figyelmet fordítanak ezekre a kritikus területekre.

Image

A hígítatlan kipufogógázt az EP kipufogócsőből az ISP izokinetikus mintavevő szonda továbbítja a TT átvezető csövön át a DT hígítóalagútba. A kipufogógáznak a kipufogócső és a szonda bemeneti nyílása közötti nyomáskülönbségét a DPT nyomás-jelátalakító méri. Ez a jel az FC1 áramlásszabályzóba kerül, amely úgy vezérli az SB szívóventilátort, hogy a szonda bemeneti nyílásánál nullaértékű nyomáskülönbség álljon fenn. Ilyen körülmények között az EP-ben és az ISP-ben azonos kipufogógáz-sebesség alakul ki, és az ISP-n és TT-n átáramló mennyiségek a kipufogógáz-áram állandó (megosztott) hányadát képviselik. A megosztási arány az EP és az ISP keresztmetszeti felületének arányából határozható meg. A hígítólevegő áramát az FM1 áramlásmérő készülék méri. A hígítási arány az átáramló hígítólevegő mennyiségéből és a megosztási arányból számítható.

Image

A hígítatlan kipufogógázt az EP kipufogócsőből az ISP izokinetikus mintavevő szonda továbbítja a TT átvezető csövön át a DT hígítóalagútba. A kipufogógáznak a kipufogócső és a szonda bemeneti nyílása közötti nyomáskülönbségét a DPT nyomás-jelátalakító méri. Ez a jel az FC1 áramlásszabályzóba kerül, amely úgy vezérli a PB nyomóventilátort, hogy a szonda bemeneti nyílásánál nullaértékű nyomáskülönbség álljon fenn. Ez az FM1 áramlásmérő készülékkel már megmért hígítólevegő egy kis részének elvételével és egy pneumatikus kiömlőnyíláson át a TT-be vezetésével történik. Ilyen körülmények között az EP-ben és az ISP-ben azonos kipufogógáz-sebesség alakul ki, és az ISP-n és TT-n átáramló mennyiségek a kipufogógáz-áram állandó (megosztott) hányadát képviselik. A megosztási arány az EP és az ISP keresztmetszeti felületének arányából határozható meg. A hígítólevegőt az SB szívóventilátor szívja át a DT-n, az átáramló mennyiséget az FM1 méri a DT belépő nyílásánál. A hígítási arány az átáramló hígítólevegő mennyiségéből és a megosztási arányból számítható.

Image

A hígítatlan kipufogógáz az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szondán és a TT átvezető csövön keresztül kerül a DT hígítóalagútba. A nyomjelzőgáz (CO2 vagy NOx)-koncentrációkat a kezeletlen kipufogógázban, a hígított kipufogógázban, valamint a hígítólevegőben az EGA kipufogógáz-elemző készülék(ek) méri(k). Ezek a jelek az FC2 áramlásszabályzóba kerülnek, amely vagy a PB nyomóventilátort vagy az SB szívóventilátort vezérli úgy, hogy a DT-ben a kívánt kipufogógáz-megosztás és hígítási arány álljon fenn. A hígítási arány a kezeletlen kipufogógázban, a hígított kipufogógázban és a hígítólevegőben fennálló nyomjelzőgáz-koncentrációból számítható.

Image

A hígítatlan kipufogógáz az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szondán és a TT átvezető csövön keresztül kerül a DT hígítóalagútba. A CO2-koncentrációkat a hígított kipufogógázban, valamint a hígítólevegőben az EGA kipufogógáz-elemző készülék(ek) méri(k). A CO2- és az üzemanyag-áramlás GFUEL jelei vagy az FC2 áramlásszabályzóba vagy a részecske-mintavevő rendszer FC3 áramlásszabályzójába kerülnek (lásd a 21. ábrát). Az FC2 a PB nyomóventilátort, míg az FC3 a P mintavevő szivattyút vezérli (lásd a 21. ábrát), ezáltal szabályozva a rendszerbe belépő, illetve abból kilépő áramokat, és fenntartva a DT-ben a kívánt kipufogógáz-megosztást és hígítási arányt. A hígítási arány a CO2-koncentrációkból és a GFUEL-ből számítható a szénmérleg feltételezésével.

Image

A hígítatlan kipufogógáz az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szondán és a TT átvezető csövön keresztül kerül a DT hígítóalagútba, a DT-ben elhelyezett VN Venturi-cső által létrehozott szívóhatás következtében. A TT-n átáramló gáz mennyisége a Venturi-zónában létrejövő nyomatékcserétől függ, és ezért függ a gáznak a TT-ből való kilépés helyén mért abszolút hőmérsékletétől. Következésképpen egy adott alagútáramlási értéknél a kipufogógáz-megosztás nem állandó, és a hígítási arány kis terhelésnél egy kicsit kisebb, mint nagy terhelésnél. A nyomjelző gázok (CO2 vagy NOx) koncentrációit a kezeletlen kipufogógázban, a hígított kipufogógázban, valamint a hígítólevegőben az EGA kipufogógáz-elemző készülék(ek) méri(k), és a hígítási arány az így mért értékekből számítható.

Image

A hígítatlan kipufogógáz az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szondán és a TT átvezető csövön keresztül kerül a DT hígítóalagútba, egy mérőperemekből vagy Venturi-csövekből álló áramlásmegosztó útján. Az első áramlásmegosztó (FD1) az EP-ben van, a második (FD2) a TT-ben. Ezenfelül még két nyomásszabályzó szelepre (PCV1 és PCV2) is szükség van az állandó kipufogógáz-megosztás fenntartásához, az EP ellennyomásának és a DT nyomásának szabályozásával. A PCV1 az SP után van elhelyezve az EP-ben, a PCV2 pedig a PB nyomóventilátor és a DT között található. A nyomjelző gázok (CO2 vagy NOx) koncentrációit a hígítatlan kipufogógázban, a hígított kipufogógázban, valamint a hígítólevegőben az EGA kipufogógáz-elemző készülék(ek) méri(k). Ezek a kipufogógáz-megosztás ellenőrzéséhez szükségesek, és a pontos megosztás-szabályozás érdekében a PCV1 és PCV2 beállításához is felhasználhatók. A hígítási arány a nyomjelző gázkoncentrációkból számítható ki.

Image

A hígítatlan kipufogógáz az EP kipufogócsőből a TT átvezető csövön keresztül kerül a DT hígítóalagútba az EP-be szerelt FD3 áramlásmegosztó segítségével, amely egy sor azonos méretű (átmérőjű, hosszúságú és hajlítási sugarú) csőből áll. A kipufogógáz e csövek egyikén át a DT-be kerül, a maradék pedig a többi csövön keresztül a DC csillapító kamrán halad át. Így a kipufogógáz megosztásának mértékét az összcsőszám határozza meg. Az állandó megosztási arány szabályozásához az kell, hogy a DC, valamint a TT kilépő nyílása közötti nyomáskülönbség, amit a DPT nyomáskülönbség-jelátalakító mér, nulla legyen. A nulla nyomáskülönbség úgy érhető el, hogy a TT kilépő nyílása közelében friss levegőt fecskendezünk a DT-be. A nyomjelző gázok (CO2 vagy NOx) koncentrációit a hígítatlan kipufogógázban, a hígított kipufogógázban, valamint a hígítólevegőben az EGA kipufogógáz-elemző készülék(ek) méri(k). Ezek a kipufogógáz-megosztás ellenőrzéséhez szükségesek, és felhasználhatók a befecskendezett levegő mennyiségének szabályozására a pontos megosztás-szabályozás érdekében. A hígítási arány a nyomjelző gázkoncentrációkból számítható ki.

Image

A hígítatlan kipufogógáz az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szondán és a TT átvezető csövön keresztül kerül a DT hígítóalagútba. Az alagúton átömlő teljes áramot az FC3 áramlásszabályzó és a részecske-mintavevő rendszer P mintavevő szivattyúja (lásd a 18. ábrát) szabályozza. A hígítólevegő áramát a kívánt kipufogógáz-megosztás beállításához az FC2 áramlásszabályzó szabályozza, amely vezérlőjelként a GEXHW, GAIRW vagy GFUEL értékeket használhatja. A DT-be áramló mintamennyiség a teljes átáramló mennyiség és a hígítólevegő mennyiségének különbsége. A hígítólevegő áramát az FM1 áramlásmérő készülék, a teljes átáramló mennyiséget a részecske-mintavevő rendszer (lásd a 21. ábrát) FM3 áramlásmérő készüléke méri. A hígítási arány ebből a két áramlási értékből számítható.

Image

A hígítatlan kipufogógáz az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szondán és a TT átvezető csövön keresztül kerül a DT hígítóalagútba. A kipufogógáz megosztását és DT-be áramlását az FC2 áramlásszabályzó szabályozza, amely megfelelő módon állítja be a PB nyomóventilátor és az SB szívóventilátor által létrehozott gázáramlást (illetve fordulatszámukat). Ez azért lehetséges, mert a részecske-mintavevő rendszerrel kivett minta visszakerül a DT-be. Az FC2 vezérlőjeleként a GEXHW, GAIRW vagy GFUEL használható. A hígítólevegő áramát az FM1 áramlásmérő készülék, a teljes átáramló mennyiséget az FM2 áramlásmérő készülék méri. A hígítási arány ebből a két áramlási értékből számítható.

2.2.1.   A 11–19. ábrák elemei

EP

Kipufogócső

A kipufogócső hőszigetelt is lehet. A kipufogócső hőtehetetlenségének csökkentése érdekében ajánlatos 0,015-es vagy kisebb falvastagság/átmérő arányt alkalmazni. A flexibilis tömlős szakaszok hossza nem haladhatja meg az átmérő 12-szeresét. A centrifugális erő hatására bekövetkező lerakódások csökkentése érdekében a lehető legkevesebb hajlatot kell alkalmazni. Ha a rendszerben próbapadi hangtompító is van, ez is lehet hőszigetelt.

Izokinetikus rendszerekben a szonda csúcsa előtt legalább hat csőátmérőnyi, utána legalább három csőátmérőnyi hosszon nem lehetnek a kipufogócsőben könyökök, hajlatok és hirtelen átmérőváltozások. A mintavételi zónában a gázsebességnek – az alapjárati üzemmód kivételével – 10 m/s-nél nagyobbnak kell lennie. A kipufogógázok átlagos nyomásingadozása nem haladhatja meg a ± 500 Pa értéket. A nyomásingadozások csökkentésére tett intézkedések, amelyek túlmennek a (hangtompítót és utókezelő berendezést is tartalmazó) dobozos típusú kipufogórendszer alkalmazásán, nem változtathatják meg a motor teljesítményét és nem okozhatnak részecskelerakódást.

Az izokinetikus szondával nem rendelkező rendszereknél ajánlatos, hogy a cső a szonda csúcsa előtt legalább hat csőátmérőnyi, utána legalább három csőátmérőnyi hosszon egyenes legyen.

SP

Mintavevő szonda (10., 14., 15., 16., 18. és 19. ábra)

A belső átmérőnek legalább 4 mm-nek kell lennie. A kipufogócső és a mintavevő szonda átmérőjének aránya legalább 4 legyen. A szonda egy, az áramlással szembefordított nyitott cső a kipufogócső középvonalában elhelyezve, vagy pedig egy, az 1.2.1. bekezdés 5. ábráján SP1-gyel jelölt többlyukú szonda.

ISP

Izokinetikus mintavevő szonda (11. és 12. ábra)

Az izokinetikus mintavevő szondát a kipufogócső középvonalában az áramlással szembefordítva kell elhelyezni ott, ahol az EP bekezdésben leírt áramlási körülmények teljesülnek, és úgy kell kialakítani, hogy a minta a hígítatlan kipufogógázzal arányos legyen. A belső átmérőnek legalább 12 mm-nek kell lennie.

Az izokinetikus kipufogógáz-megosztásnál egy szabályzórendszerre van szükség, amely az EP és az ISP közötti nyomáskülönbséget nulla értéken tartja. Ilyen körülmények között az EP-ben és az ISP-ben azonos kipufogógáz-sebességek alakulnak ki, és az ISP-n átfolyó tömegáram a kipufogógáz áramnak mindig azonos hányada. Az ISP-t egy DPT nyomáskülönbség-jelátalakítóhoz kell kötni. Az EP és az ISP közötti nyomáskülönbség nulla értéken tartását az FC1 áramlásszabályzóval lehet elérni.

FD1, FD2

Áramlásmegosztó (16. ábra)

Az EP kipufogócsőbe és a TT átvezető csőbe egy-egy készlet Venturi-cső, illetve mérőperem van beépítve a hígítatlan kipufogógáz arányos mintájának kivételéhez. Az arányos áramlásmegosztáshoz egy, az EP-ben és a DT-ben keletkező nyomást szabályozó, két (PCV1 és PCV2) szelepből álló szabályzórendszerre van szükség.

FD3

Áramlásmegosztó (17. ábra)

Egy csőkészlet (többcsöves egység) van az EP kipufogócsőbe építve a hígítatlan kipufogógáz arányos mintájának kivételéhez. A csövek egyike a kipufogógázt a DT hígítóalagútba vezeti, a többi egy DC csillapító kamrába. A csöveknek azonos méretűeknek (azonos átmérő, hossz, hajlítási sugár) kell lenniük, így a kipufogógáz megosztása a csövek számától függ. Az arányos megosztáshoz egy szabályzórendszerre van szükség, amely a többcsöves egység DC oldali kilépési pontja és a TT kilépési helye közötti nyomáskülönbséget nulla értéken tartja. Ilyen viszonyok között a kipufogógáz-sebességek az EP-ben és az FD3-ban arányosak, és a TT áramlás a kipufogógáz-áramnak mindig azonos hányada. A két pontot egy DPT nyomáskülönbség-jelátalakítóhoz kell kötni. A nyomáskülönbség nulla értéken tartását az FC1 áramlásszabályzóval lehet elérni.

EGA

Kipufogógáz elemző készülék (13., 14., 15., 16. és 17. ábra)

CO2- vagy NOx-elemzők használhatók (szénmérlegmódszer esetében csak CO2). Az elemzőkészülékeket úgy kell kalibrálni, mint a gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátás mérésére szolgáló készülékeket. A koncentrációkülönbségek meghatározására egynél több elemzőkészülék is használható. A mérőrendszerek pontosságának olyannak kell lennie, hogy a GEDFW,i pontossága ± 4 %-on belül maradjon.

TT

Átvezetőcső (11–19. ábrák)

Az átvezetőcső:

—

a lehető legrövidebb legyen, de 5 m-nél semmiképpen sem hosszabb,

—

a szondáéval azonos vagy annál nagyobb, de legfeljebb 25 mm átmérőjű legyen,

—

kiömlőnyílása a hígítóalagút közepén legyen és az áramlás irányába (ne azzal szembe) nézzen.

Ha a cső 1 méternél nem hosszabb, akkor legfeljebb 0,05 W/(m × K) hővezető-képességű anyaggal kell szigetelni, és a hőszigetelés sugárirányú vastagsága feleljen meg a szonda átmérőjének. Ha a cső 1 méternél hosszabb, úgy kell szigetelni és fűteni, hogy a csőfal hőmérséklete legalább 523 K (250 °C) legyen.

DPT

Nyomáskülönbség jelátalakító (11., 12. és 17. ábra)

A nyomáskülönbség-jelátalakító mérési tartománya ± 500 Pa vagy kisebb legyen.

FC1

Áramlásszabályzó (11., 12. és 17. ábra)

Izokinetikus rendszereknél (11. és 12. ábra) áramlásszabályzóra van szükség az EP és az ISP közötti nyomáskülönbség nulla értéken való tartására. A szabályozás történhet:

(a)

az SB szívóventilátor fordulatszámának vagy szállításának szabályozásával és a PB nyomóventilátor fordulatszámának vagy szállításának állandó értéken tartásával minden üzemmódban (11. ábra),

vagy

(b)

az SB szívóventilátoron áthaladó hígított kipufogógáz tömegáramának állandó értékre állításával és a PB nyomóventilátor áramának szabályozásával, ezáltal szabályozva a kipufogógáz-minta átáramló mennyiségét a TT átvezetőcső végpontján (12. ábra).

Nyomásszabályozott rendszer esetén a maradványhiba a szabályzókörben nem lehet ± 3 Pa-nál nagyobb. A nyomásingadozások átlaga a hígítóalagútban nem haladhatja meg a ± 250 Pa-t.

Többcsöves rendszerben (17. ábra) áramlásszabályzóra van szükség az arányos kipufogógáz-megosztáshoz, hogy a többcsöves egység és a TT kilépési pontja közötti nyomáskülönbséget nulla értéken tartsa. A beállítás a TT végpontján a DT-be fecskendezett levegőáram szabályozásával végezhető.

PCV1, PCV2

Nyomásszabályzó szelep (16. ábra)

A két Venturi-csöves vagy két mérőperemes rendszerben az arányos áramlás-megosztáshoz két nyomásszabályzó szelepre van szükség, amelyek az EP ellennyomását és a DT-ben fennálló nyomást szabályozzák. A szelepeket az EP-ben az SP után, a PB és a DT között kell elhelyezni.

DC

Csillapítókamra (17. ábra)

A többcsöves egység kilépési pontjánál egy csillapítókamrát kell beépíteni az EP kipufogócső nyomásingadozásainak minimalizálása céljából.

VN

Venturi cső (15. ábra)

A DT hígítóalagútba egy Venturi-cső van beépítve, hogy szívóhatást hozzon létre a TT átvezető cső kilépési pontjának környezetében. A TT-n átfolyó gázáramot a Venturi-zónában fellépő nyomatékcsere határozza meg, és alapjában véve arányos a PB nyomóventilátor áramával, ezáltal állandó hígítási arányt biztosítva. Mivel a nyomatékcsere függ a TT kilépési pontjánál uralkodó hőmérséklettől, illetve az EP és DT közötti nyomáskülönbségtől, a tényleges hígítási arány kis terhelésnél valamivel kisebb, mint nagy terhelésnél.

FC2

Áramlásszabályzó (13., 14., 18. és 19. ábra, választható)

A PB nyomóventilátor és/vagy az SB szívóventilátor áramának szabályozásához egy áramlásszabályzó használható. Ezt a kipufogógáz-, a beszívott levegő- vagy az üzemanyag-áram jele és/vagy a CO2 vagy NOx különbség jele is vezérelheti.

Nyomás alatti levegőszállítás esetén (18. ábra) az FC2 közvetlenül szabályozza a levegőáramot.

FM1

Áramlásmérő készülék (11., 12., 18. és 19. ábra)

Gázfogyasztásmérő vagy más áramlásmérő a hígítólevegő áramlásának mérésére. Ha a PB nyomóventilátor hitelesítve van az áramlás mérésére, az FM1 használata nem kötelező.

FM2

Áramlásmérő műszer (19. ábra)

Gázfogyasztásmérő vagy más áramlásmérő a hígított kipufogógáz áramlásának mérésére. Ha az SB szívóventilátor hitelesítve van az áramlás mérésére, az FM2 használata nem kötelező.

PB

Nyomóventilátor (11., 12., 13., 14., 15., 16. és 19. ábra)

A hígítólevegő áramlásának szabályozására a PB kapcsolatban állhat az FC1 vagy FC2 áramlásszabályzóval. Pillangószelep használata esetén nincs szükség a PB alkalmazására. Ha kalibrálva van, a PB a hígítólevegő áramlásának mérésére is használható.

SB

Szívóventilátor (11., 12., 13., 16., 17. és 19. ábra)

Csak részmintavételi rendszerekhez. Ha kalibrálva van, az SB a hígított kipufogógáz áramlásának mérésére is használható.

DAF

Hígítólevegő szűrő (11–19. ábrák)

A háttér-szénhidrogének eltávolítása érdekében ajánlatos a hígítólevegőt megszűrni és aktív szénen átmosni. A gyártó kívánságára a hígítólevegőből a bevett szakmai gyakorlat szerint mintát kell venni a háttér-részecskeszennyezettségi szintek meghatározására, amit azután le lehet vonni a hígított kipufogógázban mért értékekből.

DT

Hígítóalagút (11–19. ábrák)

A hígítóalagút:

—

elég hosszú legyen ahhoz, hogy a kipufogógáz és a hígítólevegő turbulens áramlási viszonyok között teljesen összekeveredjen,

—

rozsdamentes acélból készüljön:

—

legfeljebb 0,025 falvastagság/átmérő aránnyal 75 mm-nél nagyobb belső átmérőjű hígítóalagutak esetében,

—

legalább 1,5 mm-es névleges falvastagsággal legfeljebb 75 mm belső átmérőjű hígítóalagutak esetében,

—

részmintavétel esetén legalább 75 mm átmérőjű legyen,

—

ajánlatos, hogy teljes mintavétel esetén legalább 25 mm átmérőjű legyen,

—

közvetlen melegítéssel vagy a hígítólevegő előmelegítésével legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre felfűthető lehet, feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, mielőtt a kipufogógáz belépne a hígítóalagútba,

—

hőszigetelt lehet.

A motor-kipufogógázat alaposan össze kell keverni a hígítólevegővel. Részmintavevő rendszereknél a keveredés minőségét üzembeállítás után járó motor mellett ellenőrizni kell az alagút CO2-profiljának felvételével (legalább négy egyenletesen elosztott ponton). Szükség esetén keverőnyílás alkalmazható.

Megjegyzés: Ha a DT hígítóalagút környezetében a környezeti hőmérséklet 293 K (20 °C) alatt van, ügyelni kell, hogy ne vesszenek el részecskék azáltal, hogy a hígítóalagút hideg falára lerakódnak. Ezért ajánlatos az alagutat a fent megadott határértékeken belüli hőmérsékletre melegíteni és/vagy hőszigetelni.

Nagy motorterhelések esetén a fenti alkatrészeket nem agresszív eszközökkel, pl. egy levegőkeringető ventilátorral hűteni lehet, feltéve, hogy a hűtőközeg hőmérséklete legalább 293 K (20 °C).

HE

Hőcserélő (16. és 17. ábra)

A hőcserélő teljesítményének elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy az SB szívóventilátor belépő oldalán a hőmérsékletet a vizsgálat során megfigyelt átlagos üzemi hőmérséklethez képest ± 11 K értéken tartsa.

2.3.   Teljes átáramlású hígítórendszer

A 20. ábrán olyan hígítórendszer látható, amely a teljes kipufogógáz-áram hígításán alapul, és amely a CVS (constant volume sampling, azaz állandó térfogatú mintavétel) elvét alkalmazza. A kipufogógáz és hígítólevegő keverékének teljes térfogatát meg kell mérni. Erre a PDP- vagy a CFV-rendszer használható.

A rákövetkező részecske-mintavétel céljából a hígított kipufogógázból vett mintát át kell engedni a részecske-mintavevő rendszerbe (2.4. bekezdés, 21. és 22. ábra). Ha ez közvetlenül történik, egyszeres hígításról beszélünk. Ha a mintát egy második hígítóalagútban még egyszer felhígítják, kétszeres hígításról van szó. Ez akkor hasznos, ha a szűrő felületi hőmérsékletére vonatkozó követelményt egyszeres hígítással nem lehet teljesíteni. Bár a kétszeres hígítórendszer részben valójában hígítórendszer, a 2.4. bekezdés 22. ábráján mégis mint a részecske-mintavevő rendszer egy változata szerepel, mivel alkotórészeinek többségét tekintve megegyezik egy tipikus részecske-mintavevő rendszerrel.

Image

A DT hígítóalagútban a hígítatlan kipufogógáz teljes mennyisége összekeveredik a hígítólevegővel. A hígított kipufogógáz áramát vagy egy PDP térfogat-kiszorításos szivattyúval vagy egy CFV kritikus átáramlású Venturi-csővel kell mérni. Az arányos részecske-mintavételhez és az áramlás meghatározásához egy HE hőcserélő vagy egy EFC elektronikus áramláskiegyenlítő használható. Mivel a részecskék tömegének meghatározása a teljes hígított kipufogógáz-áramon alapul, a hígítási arányt nem kell kiszámítani.

2.3.1.   A 20. ábra elemei:

EP

Kipufogócső

A kipufogócső hossza a motor kipufogó-gyűjtőcsövétől, a turbófeltöltő kilépő csonkjától vagy az utókezelő készüléktől a hígítóalagútig nem lehet hosszabb 10 méternél. Ha a kipufogócső a motor kipufogó-gyűjtőcsövétől, a turbófeltöltő kilépő csonkjától vagy az utókezelő készüléktől számítva hosszabb 4 méternél, akkor a cső 4 métert meghaladó részét szigetelni kell, kivéve a vezetékbe helyezett esetleges füstölésmérőt. A hőszigetelés sugárirányú vastagságának legalább 25 mm-nek kell lennie. A szigetelőanyag hővezető képessége nem lehet nagyobb 0,1 W/mK értéknél, 673 K (400 °C) hőmérsékleten mérve. A kipufogócső hőtehetetlenségének csökkentése érdekében ajánlatos legfeljebb 0,015-es falvastagság/átmérő arányt alkalmazni. A flexibilis tömlős szakaszok hossza nem lehet több az átmérő 12-szeresénél.

PDP

Térfogat kiszorításos szivattyú

A PDP a hígított kipufogógáz teljes áramát a szivattyú által megtett fordulatok számával és a szivattyú egy fordulatra eső térfogat-kiszorításával méri. A kipufogórendszer ellennyomását a PDP- vagy a hígítólevegő-bevezető rendszer nem csökkentheti mesterségesen. A működő PDP-rendszer mellett mért statikus kipufogó-ellennyomás legfeljebb ± 1,5 kPa-lal térhet el attól az értéktől, amely azonos motorfordulatszámnál és -terhelésnél a PDP-hez való csatlakoztatás nélkül mérhető. A gázkeverék hőmérséklete közvetlenül a PDP előtt legfeljebb ± 6 K-nel térhet el az áramláskiegyenlítő nélküli vizsgálat során mért átlagos üzemi hőmérséklettől. Áramláskiegyenlítés csak akkor használható, ha a hőmérséklet a PDP-be való belépésnél legfeljebb 323 K (50 °C).

CFV

Kritikus áramlású Venturi cső

A CFV a hígított kipufogógáz teljes áramát úgy méri, hogy az áramlást fojtott állapotban tartja (kritikus áramlás). A működő CFV-rendszer mellett mért statikus kipufogó-ellennyomás legfeljebb ± 1,5 kPa-lal térhet el attól az értéktől, amely azonos motorfordulatszámnál és -terhelésnél a CFV-hez való csatlakoztatás nélkül mérhető. A gázkeverék hőmérséklete közvetlenül a CFV előtt legfeljebb ± 11 K-nel térhet el az áramláskiegyenlítő nélküli vizsgálat során mért átlagos üzemi hőmérséklettől.

HE

Hőcserélő (EFC használata esetén opcionális)

A hőcserélő teljesítménye legyen elegendő ahhoz, hogy a hőmérsékletet a fent előírt határok között tartsa.

EFC

Elektronikus áramláskiegyenlítő (HE használata esetén opcionális)

Ha a PDP vagy CFV bemeneténél a hőmérsékletet nem a fent megadott határok között tartják, egy áramláskiegyenlítő rendszerre van szükség a részecske-mintavevő rendszeren belüli gázáram folyamatos mérésére és az arányos mintavétel szabályozására. Ebből a célból a folyamatosan mért gázáramjelek szolgálnak a részecske-mintavevő rendszer részecskeszűrőin áthaladó mintaáram megfelelő korrigálására (lásd a 2.4. bekezdés 21. és 22. ábráját).

DT

Hígítóalagút

A hígítóalagút:

—

elég kis átmérőjű legyen ahhoz, hogy turbulens áramlást idézzen elő (a Reynolds-szám 4 000-nél nagyobb legyen), és elég hosszú ahhoz, hogy a kipufogógáz és a hígítólevegő tökéletesen összekeveredjen; szükség esetén keverőnyílás alkalmazható,

—

átmérője legalább 460 mm legyen egyszeres hígítású rendszer esetén,

—

átmérője legalább 210 mm legyen kétszeres hígítású rendszer esetén,

—

hőszigetelt lehet.

A motor-kipufogógázt a hígítóalagútba történő belépésnél folyásirányba kell irányítani, és alaposan el kell keverni.

Egyszeres hígítás alkalmazása esetén a hígítóalagútból vett minta a részecske-mintavevő rendszerbe kerül (2.4. bekezdés, 21. ábra). A PDP vagy CFV átfolyási teljesítményének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a hígított kipufogógáz hőmérsékletét közvetlenül az elsődleges részecskeszűrő előtt legfeljebb 325 K (52 °C) értéken tartsa.

Kétszeres hígítás alkalmazása esetén a hígítóalagútból vett minta a másodlagos hígítóalagútba kerül, ahol tovább hígul, majd így halad át a mintavevő szűrőkön (2.4. bekezdés, 22. ábra). A PDP vagy CFV átfolyási teljesítményének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a DT-ben áramló hígított kipufogógáz hőmérsékletét a mintavevő zónában legfeljebb 464 K (191 °C) értéken tartsa. A másodlagos hígítórendszernek elegendő másodlagos hígítólevegőt kell szolgáltatnia ahhoz, hogy a kétszeresen hígított kipufogógáz hőmérsékletét közvetlenül az elsődleges részecskeszűrő előtt legfeljebb 325 K (52 °C) értéken tartsa.

DAF

Hígítólevegő szűrő

A háttér-szénhidrogének eltávolítása érdekében ajánlatos a hígítólevegőt megszűrni és aktív szénen átmosni. A gyártó kérésére a hígítólevegőből a bevett szakmai gyakorlat szerint mintát kell venni a háttér-részecskeszennyezettségi szint meghatározására, amit azután le lehet vonni a hígított kipufogógázban mért értékekből.

PSP

Részecske mintavevő szonda

A szonda a PTT bevezető szakaszát képezi és:

—

az áramlással szembe fordítva legyen beszerelve olyan helyen, ahol a hígítólevegő és a kipufogógáz már jól összekeveredett, azaz a hígítórendszer DT hígítóalagútjának középvonalában, áramlásirányban körülbelül 10 alagútátmérőnyi távolsággal az után a pont után, ahol a kipufogógáz belépett a hígítóalagútba,

—

legalább 12 mm belső átmérőjű legyen,

—

közvetlen melegítéssel vagy a hígítólevegő előmelegítésével legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre felfűthető lehet, feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, mielőtt a kipufogógáz belépne a hígítóalagútba,

—

hőszigetelt lehet.

2.4.   Részecske-mintavevő rendszer

A részecske-mintavevő rendszer feladata a részecskék összegyűjtése a részecskeszűrőn. A részáramú hígítórendszerből történő teljes mintavétel esetén, amely során az egész hígított kipufogógáz-minta áthalad a szűrőkön, a hígító- (2.2. bekezdés, 14. és 18. ábra) és a mintavevő rendszer általában egy egységet képez. A részáramú hígítórendszerből vagy a teljesáramú hígító rendszerből történő részmintavétel esetén, amely során a hígított kipufogógáznak csak egy része halad át a szűrőkön, a hígító- (2.2. bekezdés, 11., 12., 13., 15., 16., 17. és 19. ábra; 2.3. bekezdés 20. ábra) és a mintavevő rendszer általában külön egységet képez.

Ebben az előírásban egy teljes áramlású hígítórendszer kétszeres hígítórendszerét (22. ábra) egy, a 21. ábrán látható tipikus részecske-mintavevő rendszer egy sajátos változatának tekintjük. A kétszeres higítórendszer a részecske-mintavevő rendszer minden fontos elemét, így például szűrőtartókat és mintavevő szivattyút, továbbá bizonyos hígítási lehetőségeket, például hígítólevegő-betáplálást és másodlagos hígítóalagutat is tartalmaz.

A szabályozókörök lökésszerű igénybevételének elkerülése érdekében ajánlatos a mintavevő szivattyút az egész vizsgálati folyamat alatt járatni. Az egyszűrős módszer esetében megkerülő rendszert kell alkalmazni, hogy a minta csak a kívánt időpontokban haladjon át a mintavevő szűrőkön. Az átkapcsolásnak a szabályozókörökre gyakorolt hatását a legkisebbre kell korlátozni.

Image

Egy részleges áramlású vagy teljes áramlású hígítórendszer DT hígítóalagútjából a PSP részecske-mintavevő szondán és a PTT részecskeátvezető csövön keresztül a P mintavevő szivattyú hígított kipufogógáz-mintát vesz. Ezután a minta áthalad a részecske-mintavevő szűrőket tartalmazó FH szűrőtartó(ko)n. A mintaáramlás nagyságát az FC3 áramlásszabályzó szabályozza. EFC elektronikus áramláskiegyenlítés (lásd a 20. ábrát) alkalmazása esetén a hígított kipufogógáz-áram szolgál az FC3 vezérlőjeleként.

Image

A hígított kipufogógáz-minta a teljes áramú hígítórendszer DT hígítóalagútjából a PSP részecske-mintavevő szondán és a PTT részecskeátvezető csövön keresztül az SDT másodlagos hígítóalagútba jut, ahol még egyszer hígításra kerül. Ezután a minta áthalad a részecske-mintavevő szűrőket tartalmazó FH szűrőtartó(ko)n. A hígítólevegő árama általában állandó, míg a minta áramát az FC3 áramlásszabályzó szabályozza. EFC elektronikus áramláskiegyenlítés (lásd a 20. ábrát) alkalmazása esetén a teljes hígított kipufogógáz-áram szolgál az FC3 vezérlőjeleként.

2.4.1.   A 21. és 22. ábra elemei

PTT

Részecskeátvezető cső (21. és 22. ábra)

A részecskeátvezető csőnek a lehető legrövidebbnek kell lennie, de semmiképpen sem lehet hosszabb 1 020 mm-nél. A hosszba bele kell érteni az esetleges mintavevő szondák (SP, ISP, illetve PSP, lásd a 2.2. és a 2.3. bekezdést) hosszát is (részáramú hígítású részmintavevő rendszer, valamint teljesáramú hígítórendszer esetén).

A méretek az alábbiakra vonatkoznak:

—

részáramú hígítású részmintavevő rendszernél és a teljesáramú egyszeres hígítórendszernél a szonda (SP, ISP, illetve PSP) csúcsától a szűrőtartóig,

—

részáramú hígítású teljes mintavételező rendszernél a hígítóalagút végétől a szűrőtartóig,

—

a teljes áramú kétszeres hígítású rendszernél a PSP szonda csúcsától a másodlagos hígítóalagútig.

Az átvezető cső:

—

közvetlen melegítéssel vagy a hígítólevegő előmelegítésével legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre felfűthető lehet, feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325K (52 °C) értéket, mielőtt a kipufogógáz belépne a hígítóalagútba,

—

hőszigetelt lehet.

SDT

Másodlagos hígítóalagút (22. ábra)

A másodlagos hígítóalagút átmérője legalább 75 mm legyen, és az alagút legyen elég hosszú ahhoz, hogy a kétszeresen hígított minta legalább 0,25 másodpercig benne maradjon. Az FH elsődleges szűrőtartó legfeljebb 300 mm-re lehet az SDT kilépő nyílásától.

A másodlagos hígítóalagút:

—

közvetlen melegítéssel vagy a hígítólevegő előmelegítésével legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre felfűthető lehet, feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, mielőtt a kipufogógáz belépne a hígítóalagútba,

—

hőszigetelt lehet.

FH

Szűrőtartó(k) (21. és 22. ábra)

Az elsődleges és a másodlagos szűrőkhöz egy közös szűrőház vagy külön szűrőházak használhatók. Teljesíteni kell a 4. melléklet 4. függeléke 4.1.3. bekezdésében foglalt követelményeket.

A szűrőtartó(k):

—

közvetlen melegítéssel vagy a hígítólevegő előmelegítésével legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre felfűthető(k) lehet(nek), feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, mielőtt a kipufogógáz belépne a hígítóalagútba,

—

hőszigetelt(ek) lehet(nek).

P

Mintavevő szivattyú (21. és 22. ábra)

A részecske-mintavevő szivattyúnak elég messze kell lennie az alagúttól ahhoz, hogy a belépő gáz hőmérséklete állandó (± 3 K) maradjon, ha az FC3-mal nem korrigálják az áramlást.

DP

Hígítólevegő szivattyú (22. ábra)

A hígítólevegő-szivattyút úgy kell elhelyezni, hogy a másodlagos hígítólevegő 298 K ± 5 K (25 °C ± 5 °C) hőmérsékleten álljon rendelkezésre, ha a hígítólevegő nincs előmelegítve.

FC3

Áramlásszabályzó (21. és 22. ábra)

Ha más eszköz nem áll rendelkezésre, egy áramlásszabályzót kell használni a részecskeminta áramának a minta útjában előforduló hőmérséklet- és ellennyomás-változások miatti kompenzálására. Az EFC elektronikus áramláskiegyenlítő (lásd a 20. ábrát) használata esetén szükséges az áramlásszabályzó.

FM3

Áramlásmérő (21. és 22. ábra)

A részecskeminta-áramlás gázmérőjének vagy áramlásmérő műszereinek elég messze kell lenniük a P mintavevő szivattyútól ahhoz, hogy a belépő gáz hőmérséklete állandó (± 3 K) maradjon, ha FC3-mal nem korrigálják az áramlást.

FM4

Áramlásmérő (22. ábra)

A hígítólevegő-áramlás gázmérőjét, illetve áramlásmérő készülékét úgy kell elhelyezni, hogy a belépő gáz hőmérséklete 298 K ± 5 K (25 °C ± 5 °C) maradjon.

BV

Gömbszelep (opcionális)

A gömbszelep belső átmérőjének legalább akkorának kell lennie, mint a PTT részecskeátvezető cső belső átmérője, kapcsolási idejének pedig 0,5 mp-nél rövidebbnek kell lennie.

Megjegyzés: Ha a PSP, PTT, SDT és FH közelében a környezeti hőmérséklet 293 K (20 °C) alatt van, ügyelni kell, hogy ne vesszenek el részecskék azáltal, hogy e részek hideg falára lerakódnak. Ezért ajánlatos ezeket az alkatrészeket a megfelelő leírásokban megadott határértékeken belüli hőmérsékletre melegíteni és/vagy hőszigetelni. Az is ajánlatos, hogy a szűrő felületének hőmérséklete a mintavétel alatt ne legyen alacsonyabb, mint 293 K (20 °C).

Nagy motorterhelések esetén a fenti alkatrészeket nem agresszív eszközökkel, pl. egy levegőkeringető ventilátorral hűteni lehet, feltéve, hogy a hűtőközeg hőmérséklete nem alacsonyabb, mint 293 K (20 °C).

3.   A FÜSTÖLÉS MEGHATÁROZÁSA

3.1.   Bevezetés

A 3.2. és 3.3. bekezdés, valamint a 23. és 24. ábra részletesen leírja az ajánlott füstölésmérő rendszereket. Mivel ugyanaz az eredmény többféle összeállítással is elérhető, nem kell szigorúan ragaszkodni a 23. és 24. ábrához. Kiegészítő adatok nyerése és a részrendszerek működésének összehangolása céljából kiegészítő alkatrészek, mint például műszerek, szelepek, mágnesszelepek, szivattyúk és kapcsolók is alkalmazhatók. Más alkatrészek, amelyek egyes rendszerek pontosságának biztosításához nem szükségesek, elhagyhatók, ha elhagyásuk a bevett szakmai megítélésen alapul.

A mérés elve az, hogy fényt bocsátanak keresztül a mérendő füst egy meghatározott hosszán, és a beeső fényből az érzékelőt elérő rész arányát használják fel a közeg fényelnyelésének kiszámításához. A füstmérés függ a berendezés kialakításától, és elvégezhető a kipufogócsőben (teljes átáramlású, vezetékbe helyezett füstölésmérő), a kipufogócső végénél (teljes átáramlású, vezeték végén elhelyezett füstölésmérő) vagy a kipufogócsőből vett mintán (részleges átáramlású füstölésmérő). A fényelnyelési együtthatónak a fényelnyelési jelből való meghatározásához a készülék gyártójának meg kell adnia a készülék optikai úthosszát.

3.2.   Teljesáramú füstölésmérő

A teljesáramú füstölésmérőnek két alaptípusa használható (23. ábra). A kipufogóvezetékbe helyezett füstölésmérővel a kipufogócsőben lévő teljes kipufogógázáram mérésére kerül sor. Az ilyen típusú füstölésmérőnél a tényleges optikai úthossz a füstölésmérő kialakításának függvénye.

A kipufogóvezeték végén elhelyezett füstölésmérővel a kipufogócsőben lévő teljes kipufogógázáram mérésre kerül, amint az a kipufogócsőből kilép. Az ilyen típusú füstölésmérőnél a tényleges optikai úthossz a kipufogócső kialakításának, valamint a kipufogócső vége és a füstölésmérő közötti távolságnak a függvénye.

Image

3.2.1.   A 23. ábra elemei:

EP

Kipufogócső

Vezetékbe helyezett füstölésmérőnél a mérési zóna előtt és után 3 csőátmérőnyi hosszon nem változhat meg a kipufogócső átmérője. Ha a mérőzóna átmérője nagyobb, mint a kipufogócsőé, a mérési zóna előtt ajánlatos fokozatosan változó átmérőjű csövet alkalmazni.

A vezeték végén elhelyezett füstölésmérőnél a kipufogócső 0,6 m hosszú utolsó szakaszának kör keresztmetszetűnek kell lennie, továbbá nem lehetnek benne hajlatok és könyökök. A kipufogócső végét merőlegesen kell levágni. A füstölésmérőt a kipufogógáz-áram közepére kell szerelni a kipufogócső végétől mért 25 ± 5 mm távolságon belül.

OPL

Optikai úthossz

A füst által elsötétített optikai út hossza a füstölésmérő fényforrása és érzékelője között, szükség szerint korrigálva a sűrűségi gradiensek és a falhatás okozta egyenetlenségek hatásával. Az optikai úthosszt a készülék gyártójának kell megadnia, figyelembe véve a kormosodás elkerülését célzó intézkedéseket (pl. az öblítőlevegőt) is. Ha az optikai úthossz nem áll rendelkezésre, azt az ISO IDS 11614 szabvány 11.6.5. bekezdése szerint kell megállapítani. Az optikai úthossz korrekt meghatározásához legalább 20 m/s kipufogógáz-sebesség szükséges.

LS

Fényforrás

A fényforrásnak egy 2 800–3 250 K színhőmérsékletű izzólámpának vagy egy 550–570 nm színképcsúcsú, zöld fényt kibocsátó LED-nek kell lennie. A fényforrást olyan eszközökkel kell óvni a kormosodástól, amelyek a gyártó által megadottnál nagyobb mértékben nem befolyásolják az optikai úthosszt.

LD

Fényérzékelő

Az érzékelőnek egy (szükség esetén szűrővel ellátott) fotocellának vagy fotodiódának kell lennie. Izzólámpa fényforrás esetén az érzékelő színképi csúcsérzékenységének hasonlónak kell lennie az emberi szem fényérzékelési görbéjéhez az 550–570 nm tartományban (legnagyobb reagálás), hogy 430 nm alá és 680 nm fölé e legnagyobb válasznak legfeljebb 4 %-a essék. A fényérzékelőt olyan eszközökkel kell óvni a kormosodástól, amelyek a gyártó által megadottnál nagyobb mértékben nem befolyásolják az optikai úthosszt.

CL

Fénypárhuzamosító lencse

A kibocsátott fényt maximum 30 mm átmérőjű nyalábbá kell beállítani. A fénynyaláb sugarainak 3° tűrésen belül párhuzamosaknak kell lenniük az optikai tengellyel.

T1

Hőmérséklet érzékelő (opcionális)

A vizsgálat során követhető a kipufogógáz hőmérséklete.

3.3.   Részáramú füstölésmérő

Részáramú füstölésmérő (24. ábra) alkalmazása esetén a kipufogócsőből reprezentatív kipufogógáz-mintát vesznek, és azt egy átvezető csövön a mérőkamrába továbbítják. Az ilyen típusú füstölésmérőnél a tényleges optikai úthossz a füstölésmérő kialakításának függvénye. A következő bekezdésben említett válaszidők a füstölésmérő minimális átáramlására vonatkoznak, amit a készülék gyártója ad meg.

Image

3.3.1.   A 24. ábra elemei:

EP

Kipufogócső

A kipufogócső a mintavevő szonda csúcsa előtt legalább 6, utána legalább 3 csőátmérőnyi hosszon egyenes cső legyen.

SP

Mintavevő szonda

A mintavevő szonda egy, az áramlással szembefordított nyitott cső a kipufogócső közepén vagy annak közelében. A szonda és a kipufogócső fala közötti hézagnak legalább 5 mm-nek kell lennie. A szonda átmérőjének akkorának kell lennie, hogy az reprezentatív mintavételt és a füstölésmérőn át megfelelő sebességű áramlást biztosítson.

TT

Átvezető cső

Az átvezető cső:

—

Legyen a lehető legrövidebb és biztosítsa, hogy a mérőkamrába belépő kipufogógáz hőmérséklete 373 K ± 30 K (100 °C ± 30 °C) legyen.

—

Csőfalának hőmérséklete megfelelő mértékben a kipufogógáz harmatpontja fölött legyen, hogy ne következzék be kondenzáció.

—

Átmérője a teljes hosszon legyen azonos a mintavevő szonda átmérőjével.

—

Reakcióidejének a műszer 4. melléklet 4. függeléke 5.2.4. bekezdésében leírtak szerint meghatározott minimális áramlása mellett 0,05 mp-nél rövidebbnek kell lennie.

—

Lényegesen nem befolyásolhatja a füst csúcsértékét.

FM

Áramlásmérő

Áramlásmérő készülék a mérőkamrába belépő áram pontos megállapítására. Az áram legkisebb és legnagyobb értékét a készülék gyártójának kell megadnia, és ezeknek akkorának kell lenniük, hogy a TT válaszidejére és az optikai úthosszra vonatkozó követelmények teljesüljenek. Az áramlásmérő készülék közel lehet az esetlegesen használt P szivattyúhoz.

MC

Mérőkamra

A mérőkamra belső felülete ne tükrözzön, vagy biztosítson optikailag ezzel egyenértékű környezetet. Minimálisra kell csökkenteni annak esélyét, hogy a diffúziós hatások belső visszaverődései következtében az érzékelőre szórt fény essék.

A mérőkamrában lévő gáz nyomása legfeljebb 0,75 kPa értékkel térhet el a légköri nyomástól. Ahol ez a kialakítás miatt nem oldható meg, a füstölésmérőn leolvasott értéket át kell számítani légköri nyomásra.

A mérőkamra falhőmérsékletének ± 5 K pontossággal 343 K (70 °C) és 373 K (100 °C) között kell lennie, de mindenesetre elég magasan a kipufogógáz harmatpontja fölött ahhoz, hogy kondenzáció ne következzék be. A mérőkamrát megfelelő eszközökkel kell felszerelni a hőmérséklet méréséhez.

OPL

Optikai úthossz

A füst által elsötétített optikai út hossza a füstölésmérő fényforrása és érzékelője között, szükség szerint korrigálva a sűrűségi gradiensek és a falhatás okozta egyenetlenségek hatásával. Az optikai úthosszt a készülék gyártójának kell megadnia, figyelembe véve a kormosodás elkerülését célzó intézkedéseket (pl. az öblítőlevegőt) is. Ha az optikai úthossz nem áll rendelkezésre, azt az ISO IDS 11614 szabvány 11.6.5. bekezdése szerint kell megállapítani.

LS

Fényforrás

A fényforrásnak egy 2 800–3 250 K színhőmérsékletű izzólámpának vagy egy 550–570 nm színképcsúcsú, zöld fényt kibocsátó LED-nek kell lennie. A fényforrást olyan eszközökkel kell óvni a kormosodástól, amelyek a gyártó által megadottnál nagyobb mértékben nem befolyásolják az optikai úthosszt.

LD

Fényérzékelő

Az érzékelőnek egy (szükség esetén szűrővel ellátott) fotocellának vagy fotodiódának kell lennie. Izzólámpa fényforrás esetén az érzékelő színképi csúcsérzékenységének hasonlónak kell lennie az emberi szem fényérzékelési görbéjéhez az 550–570 nm tartományban (legnagyobb reagálás), hogy 430 nm alá és 680 nm fölé e legnagyobb válasznak legfeljebb 4 %-a essék. A fényérzékelőt olyan eszközökkel kell óvni a kormosodástól, amelyek a gyártó által megadottnál nagyobb mértékben nem befolyásolják az optikai úthosszt.

CL

Fénypárhuzamosító lencse

A kibocsátott fényt maximum 30 mm átmérőjű nyalábbá kell beállítani. A fénynyaláb sugarainak 3° tűrésen belül párhuzamosaknak kell lenniük az optikai tengellyel.

T1

Hőmérséklet érzékelő

A kipufogógáz hőmérsékletének követésére a mérőkamra belépési pontján.

P

Mintavevő szivattyú (opcionális)

A mérőkamra után elhelyezett mintavevő szivattyú használható a gázminta átszívására a mérőkamrán.

5. MELLÉKLET

A SŰRÍTÉSES GYÚJTÁSÚ MOTOROK JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATAIHOZ ÉS A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGÉNEK ELLENŐRZÉSÉHEZ ELŐÍRT REFERENCIA-ÜZEMANYAGOK MŰSZAKI JELLEMZŐI

1.   DÍZELÜZEMANYAG (28)

Paraméter

Egység

Határértékek (28)

Vizsgálati módszer (29)

Kiadás éve

Minimum

Maximum

Cetánszám (30)

 

52

54

ISO 5165

1998 (31)

Sűrűség 15 °C-on

kg/m3

833

837

ISO 3675

1995

Desztilláció:

 

 

 

 

 

– 50 százalékpont

°C

245

 

ISO 3405

1998

– 95 százalékpont

°C

345

350

ISO 3405

1998

– végforrpont

°C

—

370

ISO 3405

1998

Lobbanáspont

°C

55

—

EN 27719

1993

CFPP

°C

—

–5

EN 116

1981

Viszkozitás 40 °C-on

mm2/s

2,5

3,5

EN-ISO 3104

1996

Policiklikus aromás szénhidrogének

% m/m

3,0

6,0

IP 391 (*)

1995

Kéntartalom (32)

mg/kg

—

300

pr. EN-ISO/DIS 14596

1998 (31)

Vörösréz korrózió

 

—

1

EN-ISO 2160

1995

Conradson-szám (10 % DR)

% m/m

—

0,2

EN-ISO 10370

 

Hamutartalom

% m/m

—

0,01

EN-ISO 6245

1995

Víztartalom

% m/m

—

0,05

EN-ISO 12937

1995

Közömbösítési (erős sav) szám

mg OH/g

—

0,02

ASTM D 974-95

1998 (31)

Oxidációs stabilitás (33)

mg/ml

—

0,025

EN-ISO 12205

1996


2.   ETANOL DÍZELMOTOROKHOZ (34)

Paraméter

Egység

Határértékek (35)

Vizsgálati módszer (36)

Minimum

Maximum

Alkohol, tömeg

% m/m

92,4

—

ASTM D 5501

Etanoltól különböző alkohol az összes alkoholból, tömeg

% m/m

—

2

ASTM D 5501

Sűrűség 15 °C-on

kg/m3

795

815

ASTM D 4052

Hamutartalom

% m/m

 

0,001

ISO 6245

Lobbanáspont

°C

10

 

ISO 2719

Savasság, ecetsavban megadva

% m/m

—

0,0025

ISO 1388-2

Közömbösítési (erős sav) szám

KOH mg/1

—

1

 

Szín

Skálának megfelelő

—

10

ASTM D 1209

Száraz maradék 100 °C-on

mg/kg

 

15

ISO 759

Víztartalom

% m/m

 

6,5

ISO 760

Aldehidek, ecetsavban kifejezve

% m/m

 

0,0025

ISO 1388-4

Kéntartalom

mg/kg

—

10

ASTM D 5453

Észterek, etilacetátban kifejezve

% m/m

—

0,1

ASTM D 1617

6. MELLÉKLET

A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOKHOZ ÉS A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGÉNEK ELLENŐRZÉSÉHEZ ELŐÍRT REFERENCIA-FÖLDGÁZÜZEMANYAG MŰSZAKI JELLEMZŐI

Típus: FÖLDGÁZ (NG)

Az európai piacon kapható üzemanyagok két tartomány valamelyikébe tartoznak:

—

a H-tartomány; az ennek szélein elhelyezkedő referencia-üzemanyagok a GR és a G23,

—

az L-tartomány; az ennek szélein elhelyezkedő referencia-üzemanyagok a G23 és a G25.

A GR, G23 és G25 referencia-üzemanyagok jellemzőit az alábbiakban foglaljuk össze:

GR referencia-üzemanyag

Jellemzők

Egység

Alap

Határértékek

Vizsgálati módszer

Minimum

Maximum

Összetétel:

 

 

 

 

 

Metán

mól-%

87

84

89

 

Etán

mól-%

13

11

15

 

Egyéb (37)

mól-%

—

—

1

ISO 6974

Kéntartalom

mg/m3  (38)

—

—

10

ISO 6326-5


G23 referencia-üzemanyag

Jellemzők

Egység

Alap

Határértékek

Vizsgálati módszer

Minimum

Maximum

Összetétel:

 

 

 

 

 

Metán

mól-%

92,5

91,5

93,5

 

Egyéb (39)

mól-%

—

—

1

ISO 6974

N2

mól-%

7,5

6,5

8,5

 

Kéntartalom

mg/m3  (40)

—

—

10

ISO 6326-5


G25 referencia-üzemanyag

Jellemzők

Egység

Alap

Határértékek

Vizsgálati módszer

Minimum

Maximum

Összetétel:

 

 

 

 

 

Metán

mól-%

86

84

88

 

Egyéb (41)

mól-%

—

—

1

ISO 6974

N2

mól-%

14

12

16

 

Kéntartalom

mg/m3  (42)

—

—

10

ISO 6326-5

7. MELLÉKLET

Típus: CSEPPFOLYÓSÍTOTT PROPÁN-BUTÁN GÁZ (LPG)

Paraméter

Egység

Határértékek

A üzemanyag

Határ-értékek

B üzemanyag

Vizsgálati módszer

Minimum

Maximum

Minimum

Maximum

Motor oktánszáma

 

92,5 (43)

 

92,5

 

EN 589 B. melléklet

Összetétel:

 

 

 

 

 

 

C3-tartalom

tf-%

48

52

83

87

 

C4-tartalom

tf-%

48

52

13

17

ISO 7941

Olefinek

tf-%

 

12

 

14

 

Desztillációs maradék

mg/kg

 

50

 

50

NFM 41015

Összes kéntartalom

ppm súly (43)

 

50

 

50

EN 24260

Kénhidrogén

—

 

Nincs

 

Nincs

ISO 8819

Vörösréz-korrózió

osztályozás

 

1. osztály

 

1. osztály

ISO 6251 (44)

Víz 0 °C-on

 

 

mentes

 

mentes

szemrevételezés

8. MELLÉKLET

PÉLDA A SZÁMÍTÁSI ELJÁRÁSRA

1.   ESC-VIZSGÁLAT

1.1.   Gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátás

Az egyes üzemmódok eredményeinek kiszámításához szükséges mérési adatok az alábbiakban láthatók. Ebben a példában a CO-t és a NOx-ot száraz alapon, a HC-t nedves alapon mérték. A HC-koncentráció propán-egyenértékben (C3) van megadva, amit meg kell szorozni 3-mal, hogy megkapjuk a C1 egyenértéket. A számítási eljárás a többi üzemmódban is azonos.

P

(kW)

Ta

(K)

Ha

(g/kg)

GEXH

(kg)

GAIRW

(kg)

GFUEL

(kg)

HC

(ppm)

CO

(ppm)

NOx

(ppm)

82,9

294,8

7,81

563,38

545,29

18,09

6,3

41,2

495

A szárazról nedvesre történő átszámításhoz szükséges KW,r korrekciós tényező kiszámítása (4. melléklet, 1. függelék, 4.2. bekezdés):

Formula és Formula

Formula

A nedves koncentrációk számítása:

CO = 41,2 × 0,9239 = 38,1 ppm

NOx = 495 × 0,9239 = 457 ppm

A KH,D NOx-nedvességkorrekciós tényező kiszámítása (4. melléklet, 1. függelék, 4.3. bekezdés):

A = 0,309 × 18,09 / 541,06 – 0,0266 = –0,0163

B = –0,209 × 18,09 / 541,06 + 0,00954 = 0,0026

Formula

A kibocsátott szennyezőanyag-tömegáram számítása (4. melléklet, 1. függelék, 4.4. bekezdés):

NOx = 0,001587 × 457 × 0,9625 × 563,38 = 393,27 g/h

CO = 0,000966 × 38,1 × 563,38 = 20,735 g/h

HC = 0,000479 × 6,3 × 3 × 563,38 = 5,100 g/h

A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátások számítása (4. melléklet, 1. függelék, 4.5. bekezdés):

Az alábbi mintaszámítást CO-ra adjuk meg; más összetevőkre a számítás menete azonos.

Az egyes üzemmódok kibocsátott szennyezőanyag-tömegáramait meg kell szorozni a 4. melléklet 1. függelékének 2.7.1. bekezdésében feltüntetett megfelelő súlyozási tényezőkkel, és ezeket összegezve megkapható az egész ciklusra vonatkozó átlagos szennyezőanyag-tömegáram értéke:

CO

=

(6,7 × 0,15) + (24,6 × 0,08) + (20,5 × 0,10) + (20,7 × 0,10) + (20,6 × 0,05) + (15,0 × 0,05) + (19,7 × 0,05) + (74,5 × 0,09) + (31,5 × 0,10) + (81,9 × 0,08) + (34,8 × 0,05) + (30,8 × 0,05) + (27,3 × 0,05) = 30,91 g/h

Az egyes üzemmódokban leadott motorteljesítményeket meg kell szorozni a 4. melléklet 1. függelékének 2.7.1. bekezdésében feltüntetett megfelelő súlyozási tényezőkkel, és ezeket összegezve megkapható az egész ciklusra vonatkozó átlagos motorteljesítmény értéke:

P(n)

=

(0,1 × 0,15) + (96,8 × 0,08) + (55,2 × 0,10) + (82,9 × 0,10) + (46,8 × 0,05) + (70,1 × 0,05) + (23,0 × 0,05) + (114,3 × 0,09) + (27,0 × 0,10) + (122,0 × 0,08) + (28,6 × 0,05) + (87,4 × 0,05) + (57,9 × 0,05) = 60,006 kW

Formula

A véletlenszerűen kiválasztott pont fajlagos NOx-kibocsátásának kiszámítása (4. melléklet, 1. függelék, 4.6.1. bekezdés):

Tegyük fel, hogy a véletlenszerűen kiválasztott ponton az alábbi értékeket állapították meg:

nZ

= 1 600 min–1

 

MZ

= 495 Nm

 

NOx mass,Z

= 487,9 g/h

(a fenti képleteknek megfelelően számolva)

P(n)Z

= 83 kW

 

NOx,Z

= 487,9 / 83

= 5,878 g/kWh

A szennyezőanyag-kibocsátás értékének meghatározása a vizsgálati ciklus alapján (4. melléklet, 1. függelék, 4.6.2. bekezdés):

Tegyük fel, hogy az ESC-vizsgálat során a négy környező üzemmód értékei a következők:

nRT

nSU

ER

ES

ET

EU

MR

MS

MT

MU

1 368

1 785

5,943

5,565

5,889

4,973

515

460

681

610

ETU = 5,889 + (4,973 – 5,889) × (1 600 – 1 368) / (1 785 – 1 368) = 5,377 g/kWh

ERS = 5,943 + (5,565 – 5,943) × (1 600 – 1 368) / (1 785 – 1 368) = 5,732 g/kWh

MTU = 681 + (601 – 681) × (1 600 – 1 368) / (1 785 – 1 368) = 641,3 Nm

MRS = 515 + (460 – 515) × (1 600 – 1 368) / (1 785 – 1 368) = 484,3 Nm

EZ = 5,732 + (5,377 – 5,732) × (495 – 484,3) / (641,3 – 484,3) = 5,708 g/kWh

Az NOx-kibocsátási értékek összehasonlítása (4. melléklet, 1. függelék, 4.6.3. bekezdés):

NOx diff = 100 × (5,878 – 5,708)/5,708 = 2,98 %

1.2.   Részecskekibocsátás

A részecskék mennyiségének mérése azon az elven alapul, hogy a részecskék mintavétele az egész ciklus alatt folyik, de a minták és az átáramló mennyiségek (MSAM és GEDF) meghatározása az egyes üzemmódok során történik. A GEDF számítása az alkalmazott rendszertől függ. A következő példákban egy CO2-mérést és szénegyensúly módszert alkalmazó rendszer és egy áramlásmérést használó rendszer kerül bemutatásra. Teljesáramú hígító rendszer alkalmazása esetén a GEDF értékét a CVS berendezés közvetlenül méri.

A GEDF számítása (4. melléklet, 1. függelék, 5.2.3. és 5.2.4. bekezdés):

Tegyük fel, hogy a 4. üzemmódban az alábbi adatokat mérték. A számítási eljárás a többi üzemmódban is azonos.

GEXH

(kg/h)

GFUEL

(kg/h)

GDILW

(kg/h)

GTOTW

(kg/h)

CO2D

(%)

CO2A

(%)

334,02

10,76

5,4435

6,0

0,657

0,040

a)

szénegyensúly-módszer

Formula

b)

áramlásméréses módszer

Formula

GEDFW = 334,02 × 10,78 = 3 600,7 kg/h

A kibocsátott szennyezőanyag-tömegáram számítása (4. melléklet, 1. függelék, 5.4. bekezdés):

Az egyes üzemmódok GEDFW áramlási értékeit meg kell szorozni a 4. melléklet 1. függelékének 2.7.1. bekezdésében feltüntetett megfelelő súlyozási tényezőkkel, és ezeket összegezve megkapható az egész ciklusra vonatkozó átlagos GEDF érték. A teljes MSAM mintaáram az egyes üzemmódok mintamennyiségeinek összegzéséből adódik.

Formula

=

(3 567 × 0,15) + (3 592 × 0,08) + (3 611 × 0,10) + (3 600 × 0,10) + (3 618 × 0,05) + (3 600 × 0,05) + (3 640 × 0,05) + (3 614 × 0,09) + (3 620 × 0,10) + (3 601 × 0,08) + (3 639 × 0,05) + (3 582 × 0,05) + (3 635 × 0,05) = 3 604,6 kg/h

MSAM

=

0,226 + 0,122 + 0,151 + 0,152 + 0,076 + 0,076 + 0,076 + 0,136 + 0,151 + 0,121 + 0,076 + 0,076 + 0,075 = 1,515 kg

Tegyük fel, hogy a szűrőkön a részecskék tömege 2,5 mg, ekkor

Formula

Háttérkorrekció (opcionális)

Tegyük fel, hogy az egyik háttérmérés az alábbi értékeket adja. A DF hígítási tényező számítása azonos az e melléklet 3.1. bekezdésében bemutatottal, így itt nem szerepel.

Md = 0,1 mg; MDIL = 1,5 kg

Sum of DF = [(1–1 / 119,15) × 0,15] + [(1–1 / 8,89) × 0,08] + [(1–1 / 14,75) × 0,10] + [(1–1 / 10,10) × 0,10] + [(1–1 / 18,02) × 0,05] + [(1–1 / 12,33) × 0,05] + [(1–1/32,18) × 0,05] + [(1–1 / 6,94) × 0,09] + [(1–1 / 25,19) × 0,10] + [(1–1 / 6,12) × 0,08] + [(1–1 / 20,87) × 0,05] + [(1–1 / 8,77) × 0,05] + [(1–1 / 12,59) × 0,05] = 0,923

Formula

A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátás számítása (4. melléklet, 1. függelék, 5.5. bekezdés):

P(n) =

=

(0,1 × 0,15) + (96,8 × 0,08) + (55,2 × 0,10) + (82,9 × 0,10) + (46,8 × 0,05) + (70,1 × 0,05) + (23,0 × 0,05) + (114,3 × 0,09) + (27,0 × 0,10) + (122,0 × 0,08) + (28,6 × 0,05) + (87,4 × 0,05) + (57,9 × 0,05) = 60,006 kW

Formula = 0,099 g/kWh, háttérkorrekció esetén

Formula = 0,095 g/kWh

A fajlagos súlyozási tényező kiszámítása (4. melléklet, 1. függelék, 5.6. bekezdés):

Tételezzük fel a 4. üzemmódra fent kiszámított értékeket, ekkor

Formula

Ez az érték a megkívánt 0,10 ± 0,003 értéken belül van.

2.   ELR-VIZSGÁLAT

Mivel a Bessel-szűrés teljesen új átlagoló eljárás a kipufogógázra vonatkozó európai előírásokban, az alábbiakban megtalálható a Bessel-szűrő magyarázata, valamint egy-egy példa a Bessel-algoritmus felállítására és a végső füstérték kiszámítására. A Bessel-algoritmus állandói csak a füstölésmérő kialakításától és az adatgyűjtő rendszer mintavételi gyakoriságától függenek. Ajánlatos, hogy a füstölésmérő gyártója adja meg a végső Bessel-szűrő állandókat a különböző mintavételi gyakoriságokhoz, a felhasználó pedig ezeket az állandókat használja a Bessel-algoritmus felállításához és a füstértékek számításához.

2.1.   Általános megjegyzések a Bessel-szűrőre vonatkozóan

A nagy frekvenciákon tapasztalható torzulások miatt a módosítatlan fényelnyelési jel általában erősen szórt jelleget mutat. E nagyfrekvenciás torzulások kiküszöbölése céljából az ELR-vizsgálatnál Bessel-szűrőt kell használni. Maga a Bessel-szűrő egy rekurzív, másodrendű, aluláteresztő szűrő, amely túllendülés nélkül a leggyorsabb jelnövekedést garantálja.

A kipufogócsőben egy valós idejű kezeletlen kipufogógáz-csóvát feltételezve, minden füstölésmérő késleltetett és különbözőképpen mért fényelnyelési jelet mutat. A késedelem és a mért fényelnyelési jel nagysága elsősorban a füstölésmérő mérőkamrájának geometriájától függ, beleértve a kipufogógáz-mintavevő vezetékeket is, valamint attól az időtől, amire a füstölésmérő elektronikájának a jel feldolgozásához szüksége van. Az e két hatást jellemző értékeket fizikai és villamos válaszidőnek nevezik, amelyek minden füstölésmérő-típusnál egyedi szűrőt képviselnek.

A Bessel-szűrő alkalmazásának célja az, hogy egységes, teljes körű szűrőkarakterisztikát biztosítson a teljes füstölésmérő rendszerre, amely a következőkből áll:

—

a füstölésmérő fizikai válaszideje (tp),

—

a füstölésmérő villamos válaszideje (te),

—

az alkalmazott Bessel-szűrő szűrési válaszideje (tF).

A rendszer ezek alapján kapott teljes tAver válaszideje az alábbi összefüggésből adódik:

Formula

és ahhoz, hogy ugyanaz a füstérték adódjék, ennek minden füstölésmérő-típus vonatkozásában azonosnak kell lennie. Ezért a Bessel-szűrőt úgy kell létrehozni, hogy a szűrő (tF) válaszideje az egyes füstölésmérők (tp) fizikai válaszidejével és (te) villamos válaszidejével együtt a kívánt tAver teljes válaszidőt adja. Mivel a tp és a te minden egyes füstölésmérőnél adott érték, és ezen előírásban a tAver értékére 1,0 mp van előírva, tF az alábbiak szerint számítható:

Formula

A definíció szerint a szűrő tF válaszideje egy tranziens bemenőjel hatására keletkező szűrt kimenőjel 10 és 90 %-os jelszintje között mért felfutási idő. Ezért a Bessel-szűrő levágási frekvenciáját úgy kell léptetni, hogy a Bessel-szűrő válaszideje illeszkedjék a kívánt felfutási időhöz.

Image

Az a. ábrán a tranziens bemenőjel és a Bessel-szűrésű kimenőjel jelszintjének alakulása, valamint a Bessel-szűrő (tF) válaszideje látható.

A végleges Bessel-algoritmus felállítása egy többlépéses eljárás, amelynél számos iterációs ciklusra van szükség. Az iterációs eljárás folyamatábrája a következő:

Image

Characteristics of Opacimeter tp, te [s]

=

A füstölésmérő jellemzői, tp, te [mp]

Regulation tAver [s]

=

Szabályozás tAver [mp]

Data Acquisition System Sample Rate [Hz]

=

Adatgyűjtő rendszer mintavételezési gyakorisága [1/mp]

Step

=

lépés

required overall Bessel filter response time tF

=

a Bessel-szűrő előírt teljes válaszideje tF

design of Bessel filter algorithm fc, E, K

=

a Bessel-algoritmus felállítása fc, E, K

application of Bessel filter on step input

=

a Bessel-szűrő alkalmazása tranziens bejövő jelre

calculation of iterated filter response time

=

az iterált szűrőválaszidő kiszámítása

adjustment of cut-off frequency fcnew = fc × (1 + delta)

=

a levágási frekvencia módosítása fc,új = fc × (1 + delta)

deviation between tF and tFiter

=

a tF és a tF,iter különbsége

Iteration

=

Iteráció

check for iteration criteria

=

az iterációs feltétel ellenőrzése

No yes

=

Hamis igaz

final Bessel filter constants and algorithm

=

a végleges Bessel-állandók és -algoritmus fc = fcnew fc = fc, új

2.2.   A Bessel-algoritmus kiszámítása

Ebben a példában egy Bessel-algoritmust állítunk fel a fenti iterációs eljárás szerinti lépéseken keresztül, a 4. melléklet 1. függelékének 6.1. bekezdésében leírtak alapján.

A füstölésmérőre és az adatgyűjtő rendszerre az alábbi jellemzőket tételezzük fel:

—

fizikai válaszidő tp 0,15 mp

—

villamos válaszidő te 0,05 mp

—

teljes válaszidő tAver 1,00 mp (ezen előírás meghatározása szerint)

—

mintavételezési gyakoriság 150 Hz

1. lépés A Bessel-szűrőre előírt tF válaszidő:

Formula

2. lépés A levágási frekvencia becslése, és az E, K Bessel-állandók kiszámítása az első iterációhoz:

fc = 3,1415 / (10 × 0,987421) = 0,318152 Hz

Δt = 1/150 = 0,006667 mp

Ω = 1 / [tan (3,1415 × 0,006667 × 0,318152)] = 150,076644

Formula

K = 2 × 7,07948 × 10–5 × (0,618034 × 150,076644 – 1) – 1 = 0,970783

Ez adja meg a Bessel-algoritmust:

Yi = Yi –1 + 7,07948 × 10–5 × (Si + 2 × Si –1 + Si–2 – 4 × Yi–2) + 0,970783 × (Yi –1 – Yi–2)

ahol Si jelöli a tranziens bemenőjel értékeit („0” vagy „1”), Yi pedig a kimenőjel szűrt értékeit.

3. lépés A Bessel-szűrő alkalmazása tranziens bemenőjelre:

A Bessel-szűrő tF válaszideje definíció szerint a tranziens bemenőjelhez tartozó szűrt kimenőjel jelszintjének 10 és 90 %-a közötti felfutási idő. A kimenőjel 10 %-ához (t10) és 90 %-ához (t90) tartozó idő meghatározásához a Bessel-szűrőt a fenti fc, E és K értékek felhasználásával kell a tranziens bemenőjelre alkalmazni.

Az indexszámok, a tranziens bemenőjel ideje és értékei, valamint a szűrt kimenőjelek első és a második iterációra kapott értékei a B. táblázatban láthatók. A t10-zel és a t90-nel szomszédos pontok félkövérrel szedett számokkal vannak kiemelve. A B. táblázatban az első iterációnál a 10 %-os érték a 30-as és 31-es indexszám közé, a 90 %-os érték a 191-es és 192-tes indexszám közé esik. A tF,iter kiszámításához a pontos t10 és t90 értékek lineáris interpolációval vannak a szomszédos mérési pontokból az alábbiak szerint meghatározva:

t10 = talsó + Δt × (0,1 – outalsó) / (outfelső – outalsó)

t90 = talsó + Δt × (0,9 – outalsó) / (outfelső – outalsó)

ahol outfelső, illetve outalsó a Bessel-szűrt kimenőjel megfelelő szomszédos pontjai, és talsó a szomszédos időpont ideje a B. táblázat szerint.

t10 = 0,200000 + 0,006667 × (0,1 – 0,099208) / (0,104794 – 0,099208) = 0,200945 mp

t90 = 1,273333 + 0,006667 × (0,9 – 0,899147) / (0,901168 – 0,899147) = 1,276147 mp

4. lépés A szűrő válaszideje az első iterációs ciklusban:

tF,iter = 1,276147 – 0,200945 = 1,075202 mp

5. lépés A szűrő előírt és számított válaszideje közötti eltérés az első iterációs ciklusban:

Δ = (1,075202 – 0,987421) / 0,987421 = 0,081641

6. lépés Az iterációs feltétel ellenőrzése:

A szükséges érték: |Δ| ≤ 0,01. Mivel 0,081641 > 0,01, az iterációs feltétel nem teljesül, és újabb iterációs ciklust kell kezdeni. Ehhez az iterációs ciklushoz új levágási frekvenciát kell kiszámítani fc-ből és Δ-ból a következők szerint:

fc,új = 0,318152 × (1 + 0,081641) = 0,344126 Hz

Ezt az új levágási frekvenciát használjuk a második iterációs ciklusban, amely a 2. lépésnél indul újra. Az iterációt addig kell ismételni, amíg nem teljesül az iterációs feltétel. Az első és a második iteráció eredményeként kapott értékek az A. táblázatban vannak összefoglalva.

A. táblázat

Az első és a második iteráció értékei

Paraméter

1. iteráció

2. iteráció

fc (Hz)

0,318152

0,344126

E (–)

7,07948 × 10–5

8,272777 × 10–5

K (–)

0,970783

0,968410

t10 (s)

0,200945

0,185523

t90 (s)

1,276147

1,179562

tF,iter (s)

1,075202

0,994039

Δ (–)

0,081641

0,006657

fc,új (Hz)

0,344126

0,346417

7. lépés A végleges Bessel-algoritmus:

Amikor sikerült teljesíteni az iterációs feltételt, a 2. lépés szerint ki kell számítani a végleges Bessel-szűrőállandókat és a végleges Bessel-algoritmust. Ebben a példában az iterációs feltételt a második iteráció után sikerült elérni (Δ = 0,006657 ≤ 0,01). Ezután a végső algoritmus használható az átlagolt füstértékek meghatározásához (lásd a következő 2.3. bekezdést).

YI = Yi –1 + 8,272777 × 10–5 × (Si + 2 × Si –1 + Si–2 – 4 × Yi–2) + 0,968410 × (Yi –1 – Yi–2)

B. táblázat

A tranziens bemenőjel és a Bessel-szűrésű kimenőjel értékei az első és a második iterációs ciklushoz

I index

[–]

Idő

[s]

Tranziens bemenőjel

Si

[–]

Szűrt kimenőjel

Yi

[–]

1. iteráció

2. iteráció

–2

–0,013333

0

0,000000

0,000000

–1

–0,006667

0

0,000000

0,000000

0

0,000000

1

0,000071

0,000083

1

0,006667

1

0,000352

0,000411

2

0,013333

1

0,000908

0,001060

3

0,020000

1

0,001731

0,002019

4

0,026667

1

0,002813

0,003278

5

0,033333

1

0,004145

0,004828

~

~

~

~

~

24

0,160000

1

0,067877

0,077876

25

0,166667

1

0,072816

0,083476

26

0,173333

1

0,077874

0,089205

27

0,180000

1

0,083047

0,095056

28

0,186667

1

0,088331

0,101024

29

0,193333

1

0,093719

0,107102

30

0,200000

1

0,099208

0,113286

31

0,206667

1

0,104794

0,119570

32

0,213333

1

0,110471

0,125949

33

0,220000

1

0,116236

0,132418

34

0,226667

1

0,122085

0,138972

35

0,233333

1

0,128013

0,145605

36

0,240000

1

0,134016

0,152314

37

0,246667

1

0,140091

0,159094

~

~

~

~

~

175

1,166667

1

0,862416

0,895701

176

1,173333

1

0,864968

0,897941

177

1,180000

1

0,867484

0,900145

178

1,186667

1

0,869964

0,902312

179

1,193333

1

0,872410

0,904445

180

1,200000

1

0,874821

0,906542

181

1,206667

1

0,877197

0,908605

182

1,213333

1

0,879540

0,910633

183

1,220000

1

0,881849

0,912628

184

1,226667

1

0,884125

0,914589

185

1,233333

1

0,886367

0,916517

186

1,240000

1

0,888577

0,918412

187

1,246667

1

0,890755

0,920276

188

1,253333

1

0,892900

0,922107

189

1,260000

1

0,895014

0,923907

190

1,266667

1

0,897096

0,925676

191

1,273333

1

0,899147

0,927414

192

1,280000

1

0,901168

0,929121

193

1,286667

1

0,903158

0,930799

194

1,293333

1

0,905117

0,932448

195

1,300000

1

0,907047

0,934067

~

~

~

~

~

2.3.   A füstértékek kiszámítása

Az alábbi folyamatábrán a végleges füstérték meghatározási eljárása látható.

Image

A b. ábrán az ELR-vizsgálat első terhelési fokozatában mért módosítatlan fényelnyelés-jelek, valamint a szűretlen és szűrt fényelnyelési együtthatók (k értékek) alakulása látható, továbbá meg van jelölve a szűrt k görbe Ymax1,A legnagyobb (csúcs) értéke. Hasonlóképpen, a C táblázat tartalmazza az I indexszám értékeit, az időt (a mintavétel gyakorisága 150 Hz), a módosítatlan fényelnyelést, a szűretlen és a szűrt k értéket. A szűrés az e melléklet 2.2. bekezdésében felállított Bessel-algoritmus állandóinak felhasználásával történt. A nagyszámú adat miatt a táblázatban csak a kezdeti és a csúcs közelében lévő füstértékek szerepelnek.

A csúcsérték (i = 272) a C. táblázat alábbi adatainak feltételezéseivel van kiszámítva. Minden további egyedi füstérték ugyanilyen módon került kiszámításra. Az algoritmus indításához S–1, S–2, Y–1 és Y–2 ra van felvéve.

Image

A k-érték számítása (4. melléklet, 1. függelék, 6.3.1. bekezdés):

LA (m)

0,430

I index

272

N (%)

16,783

S271 (m–1)

0,427392

S270 (m–1)

0,427532

Y271 (m–1)

0,542383

Y270 (m–1)

0,542337

Formula

Ez az érték felel meg S272-nek a következő egyenletben.

A Bessel-átlagolású füst számítása (4. melléklet, 1. függelék, 6.3.2. bekezdés):

A következő egyenletben a fenti 2.2. bekezdés Bessel-állandói kerülnek alkalmazásra. A fent kiszámított tényleges szűretlen k-érték S272-nek (Si) felel meg. S271 (Si –1) és S270 (Si–2) a két előző szűretlen k-érték. Y271 (Yi –1) és Y270 (Yi–2) a két előző szűrt k-érték.

Y272

=

0,542383 + 8,272777 × 10–5 × (0,427252 + 2 × 0,427392 + 0,427532 – 4 × 0,542337) + 0,968410 × (0,542383 - 0,542337) = 0,542389 m–1

Ez az érték felel meg Ymax1,A-nak a következő egyenletben.

A végleges füstérték kiszámítása (4. melléklet, 1. függelék, 6.3.3. bekezdés):

A további számításhoz az egyes füstgörbékből a legnagyobb szűrt k-értéket kell kivenni. Tételezzük fel a következő értékeket:

Fordulatszám

Ymax (m–1)

1. ciklus

2. ciklus

3. ciklus

A

0,5424

0,5435

0,5587

B

0,5596

0,5400

0,5389

C

0,4912

0,5207

0,5177


SVA

=

(0,5424 + 0,5435 + 0,5587) / 3

=

0,5482 m–1

SVB

=

(0,5596 + 0,5400 + 0,5389) / 3

=

0,5462 m–1

SVC

=

(0,4912 + 0,5207 + 0,5177) / 3

=

0,5099 m–1

SV

=

(0,43 × 0,5482) + (0,56 × 0,5462) + (0,01 × 0,5099)

=

0,5467 m–1

A ciklus érvényessége (4. melléklet, 1. függelék, 3.4. bekezdés)

Az SV kiszámítása előtt a három ciklus minden egyes fordulatszámára meg kell vizsgálni a ciklus érvényességét a füst relatív szórásának kiszámításával.

Fordulatszám

Átlagos SV (m–1)

Abszolút szórás (m–1)

Relatív szórás (%)

A

0,5482

0,0091

1,7

B

0,5462

0,0116

2,1

C

0,5099

0,0162

3,2

Ebben a példában a 15 %-os érvényességi kritérium minden fordulatszámnál teljesül.

C. táblázat

Az N fényelnyelés, a szűretlen és szűrt k-értékek a terhelési fokozat kezdetén

I index

[–]

Idő

[s]

N fényelnyelés

[%]

Szűretlen

k-érték

[m–1]

Szűrt

k-érték

[m–1]

–2

0,000000

0,000000

0,000000

0,000000

–1

0,000000

0,000000

0,000000

0,000000

0

0,000000

0,000000

0,000000

0,000000

1

0,006667

0,020000

0,000465

0,000000

2

0,013333

0,020000

0,000465

0,000000

3

0,020000

0,020000

0,000465

0,000000

4

0,026667

0,020000

0,000465

0,000001

5

0,033333

0,020000

0,000465

0,000002

6

0,040000

0,020000

0,000465

0,000002

7

0,046667

0,020000

0,000465

0,000003

8

0,053333

0,020000

0,000465

0,000004

9

0,060000

0,020000

0,000465

0,000005

10

0,066667

0,020000

0,000465

0,000006

11

0,073333

0,020000

0,000465

0,000008

12

0,080000

0,020000

0,000465

0,000009

13

0,086667

0,020000

0,000465

0,000011

14

0,093333

0,020000

0,000465

0,000012

15

0,100000

0,192000

0,004469

0,000014

16

0,106667

0,212000

0,004935

0,000018

17

0,113333

0,212000

0,004935

0,000022

18

0,120000

0,212000

0,004935

0,000028

19

0,126667

0,343000

0,007990

0,000036

20

0,133333

0,566000

0,013200

0,000047

21

0,140000

0,889000

0,020767

0,000061

22

0,146667

0,929000

0,021706

0,000082

23

0,153333

0,929000

0,021706

0,000109

24

0,160000

1,263000

0,029559

0,000143

25

0,166667

1,455000

0,034086

0,000185

26

0,173333

1,697000

0,039804

0,000237

27

0,180000

2,030000

0,047695

0,000301

28

0,186667

2,081000

0,048906

0,000378

29

0,193333

2,081000

0,048906

0,000469

30

0,200000

2,424000

0,057067

0,000573

31

0,206667

2,475000

0,058282

0,000693

32

0,213333

2,475000

0,058282

0,000827

33

0,220000

2,808000

0,066237

0,000977

34

0,226667

3,010000

0,071075

0,001144

35

0,233333

3,253000

0,076909

0,001328

36

0,240000

3,606000

0,085410

0,001533

37

0,246667

3,960000

0,093966

0,001758

38

0,253333

4,455000

0,105983

0,002007

39

0,260000

4,818000

0,114836

0,002283

40

0,266667

5,020000

0,119776

0,002587

~

~

~

~

~


C. táblázat (folytatás)

Az N fényelnyelés, a szűretlen és szűrt k-értékek az Ymax1,A környezetében

(≡ csúcsérték félkövérrel szedett számmal jelezve)

I index

[–]

Idő

[s]

N fényelnyelés

[%]

Szűretlen

k-érték

[m–1]

Szűrt

k-érték

[m–1]

~

~

~

~

~

259

1,726667

17,182000

0,438429

0,538856

260

1,733333

16,949000

0,431896

0,539423

261

1,740000

16,788000

0,427392

0,539936

262

1,746667

16,798000

0,427671

0,540396

263

1,753333

16,788000

0,427392

0,540805

264

1,760000

16,798000

0,427671

0,541163

265

1,766667

16,798000

0,427671

0,541473

266

1,773333

16,788000

0,427392

0,541735

267

1,780000

16,788000

0,427392

0,541951

268

1,786667

16,798000

0,427671

0,542123

269

1,793333

16,798000

0,427671

0,542251

270

1,800000

16,793000

0,427532

0,542337

271

1,806667

16,788000

0,427392

0,542383

272

1,813333

16,783000

0,427252

0,542389

273

1,820000

16,780000

0,427168

0,542357

274

1,826667

16,798000

0,427671

0,542288

275

1,833333

16,778000

0,427112

0,542183

276

1,840000

16,808000

0,427951

0,542043

277

1,846667

16,768000

0,426833

0,541870

278

1,853333

16,010000

0,405750

0,541662

279

1,860000

16,010000

0,405750

0,541418

280

1,866667

16,000000

0,405473

0,541136

281

1,873333

16,010000

0,405750

0,540819

282

1,880000

16,000000

0,405473

0,540466

283

1,886667

16,010000

0,405750

0,540080

284

1,893333

16,394000

0,416406

0,539663

285

1,900000

16,394000

0,416406

0,539216

286

1,906667

16,404000

0,416685

0,538744

287

1,913333

16,394000

0,416406

0,538245

288

1,920000

16,394000

0,416406

0,537722

289

1,926667

16,384000

0,416128

0,537175

290

1,933333

16,010000

0,405750

0,536604

291

1,940000

16,010000

0,405750

0,536009

292

1,946667

16,000000

0,405473

0,535389

293

1,953333

16,010000

0,405750

0,534745

294

1,960000

16,212000

0,411349

0,534079

295

1,966667

16,394000

0,416406

0,533394

296

1,973333

16,394000

0,416406

0,532691

297

1,980000

16,192000

0,410794

0,531971

298

1,986667

16,000000

0,405473

0,531233

299

1,993333

16,000000

0,405473

0,530477

300

2,000000

16,000000

0,405473

0,529704

~

~

~

~

~

3.   ETC-VIZSGÁLAT

3.1.   Gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátás (dízelmotorok)

Tételezzük fel az alábbi vizsgálati eredményeket egy PDP-CVS rendszerben

V0

(m3/rev)

0,1776

Np

(ford)

23 073

pB

(kPa)

98,0

p1

(kPa)

2,3

T

(K)

322,5

Ha

(g/kg)

12,8

NOx conce

(ppm)

53,7

NOx concd

(ppm)

0,4

COconce

(ppm)

38,9

COconcd

(ppm)

1,0

HCconce

(ppm) eltávolító nélkül

9,00

HCconcd

(ppm) eltávolító nélkül

3,02

HCconce

(ppm) eltávolítóval

1,20

HCconcd

(ppm) eltávolítóval

0,65

CO2,conce

(%)

0,723

Wact

(kWh)

62,72

A hígított kipufogógáz áramának kiszámítása (4. melléklet, 2. függelék, 4.1. bekezdés):

MTOTW

= 1,293 × 0,1776 × 23 073 × (98,0 - 2,3) × 273 / (101,3 × 322,5)

= 4 237,2 kg

A NOx korrekciós tényező kiszámítása (4. melléklet, 2. függelék, 4.2. bekezdés):

Formula

Az NMHC (nem metán szénhidrogén)-koncentráció kiszámítása NMC (nem metán szénhidrogéneket eltávolító) módszer alkalmazásával (4. melléklet, 2. függelék, 4.3.1. bekezdés), 0,04 értékű metánhatásfokot és 0,98 értékű etánhatásfokot feltételezve:

Formula

Formula

A háttérrel korrigált koncentrációk kiszámítása (4. melléklet, 2. függelék, 4.3.1.1. bekezdés):

C1H1,8 összetételű dízelüzemanyag feltételezésével

Formula

Formula

NOx conc

=

53,7 – 0,4 × (1 – (1 / 18,69))

=

53,3 ppm

COconc

=

38,9 – 1,0 × (1 – (1 / 18,69))

=

37,9 ppm

HCconc

=

9,00 – 3,02 × (1 – (1 / 18,69))

=

6,14 ppm

NMHCconc

=

7,91 – 2,39 × (1 – (1 / 18,69))

=

5,65 ppm

A kibocsátott szennyezőanyag-tömegáram kiszámítása (4. melléklet, 2. függelék, 4.3.1. bekezdés):

NOx mass

=

0,001587 × 53,3 × 1,039 × 4 237,2

=

372,391 g

COmass

=

0,000966 × 37,9 × 4 237,2

=

155,129 g

HCmass

=

0,000479 × 6,14 × 4 237,2

=

12,462 g

NMHCmass

=

0,000479 × 5,65 × 4 237,2

=

11,467 g

A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátás számítása (4. melléklet, 2. függelék, 4.4. bekezdés):

Formula

Formula

Formula

Formula

3.2.   Részecskekibocsátás (dízelmotor)

Tételezzük fel az alábbi vizsgálati eredményeket egy kétszeres hígítású PDP-CVS rendszerben

MTOTW (kg)

4 237,2

Mf,p (mg)

3,030

Mf,b (mg)

0,044

MTOT (kg)

2,159

MSEC (kg)

0,909

Md (mg)

0,341

MDIL (kg)

1,245

DF

18,69

Wact (kWh)

62,72

A kibocsátott szennyezőanyag-tömeg kiszámítása (4. melléklet, 2. függelék, 5.1. bekezdés):

Mf = 3,030 + 0,044 = 3,074 mg

MSAM = 2,159 – 0,909 = 1,250 kg

Formula

A háttérrel korrigált kibocsátott szennyezőanyag-tömeg kiszámítása (4. melléklet, 2. függelék, 5.1. bekezdés):

Formula

A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátás számítása (4. melléklet, 2. függelék, 5.2. bekezdés):

Formula

Formula

Formula

3.3.   Gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátás (földgázüzemű motorok)

Tételezzük fel az alábbi vizsgálati eredményeket egy PDP-CVS rendszerben

MTOTW

(kg)

4 237,2

Ha

(g/kg)

12,8

NOx conce

(ppm)

17,2

NOx concd

(ppm)

0,4

COconce

(ppm)

44,3

COconcd

(ppm)

1,0

HCconce

(ppm) eltávolító nélkül

27,0

HCconcd

(ppm) eltávolító nélkül

2,02

HCconce

(ppm) eltávolítóval

18,0

HCconcd

(ppm) eltávolítóval

0,65

CH4 conce

(ppm)

18,0

CH4 concd

(ppm)

1,1

CO2,conce

(%)

0,723

Wact

(kWh)

62,72

A NOx korrekciós tényező kiszámítása (4. melléklet, 2. függelék, 4.2. bekezdés):

Formula

Az NMHC-koncentráció kiszámítása (4. melléklet, 2. függelék, 4.3.1. bekezdés):

a)

GC (gázkromatográf)-módszer

NMHCconce = 27,0 – 18,0 = 9,0 ppm

b)

NMC (nem metán szénhidrogéneket eltávolító)-módszer

0,04 értékű metánhatásfok és 0,98 értékű etánhatásfok feltételezésével (4. melléklet, 5. függelék, 1.8.4. bekezdés)

Formula

Formula

A háttérrel korrigált koncentrációk kiszámítása (4. melléklet, 2. függelék, 4.3.1.1. bekezdés):

C1H4 összetételű 100 % os metán üzemanyag feltételezésével.

Formula

Formula

A GC-módszerrel elvégzett NMHC-számítás esetében a háttér-koncentráció a HCconcd és a CH4 concd különbsége

NOx conc

17,2 – 0,4 × (1 – (1/13,01)) = 16,8 ppm

 

COconc

44,3 – 1,0 × (1 – (1/13,01)) = 43,4 ppm

 

NMHCconc

8,4 – 1,37 × (1 – (1/13,01)) = 7,13 ppm

(NMC-módszer)

NMHCconc

9,0 – 0,92 × (1 – (1/13,01)) = 8,15 ppm

(GC-módszer)

CH4 conc

18,0 – 1,1 × (1 – (1/13,01)) = 17,0 ppm

(GC-módszer)

A kibocsátott szennyezőanyag-tömegáram kiszámítása (4. melléklet, 2. függelék, 4.3.1. bekezdés):

NOx mass

0,001587 × 16,8 × 1,074 × 4 237,2 = 121,330 g

 

COmass

0,000966 × 43,4 × 4 237,2 = 177,642 g

 

NMHCmass

0,000516 × 7,13 × 4 237,2 = 15,589 g

(NMC-módszer)

NMHCmass

0,000516 × 8,15 × 4 237,2 = 17,819 g

(GC-módszer)

CH4 mass

0,000552 × 17,0 × 4 237,2 = 39,762 g

(GC-módszer)

A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátás számítása (4. melléklet, 2. függelék, 4.4. bekezdés):

Formula

= 121,330 / 62,72

= 1,93 g/kWh

 

Formula

= 177,642 / 62,72

= 2,83 g/kWh

 

Formula

= 15,589 / 62,72

= 0,249 g/kWh

(NMC method)

Formula

= 17,819 / 62,72

= 0,284 g/kWh

(GC Method)

Formula

= 39,762 / 62,72

= 0,634 g/kWh

(GC method)

4.   λ-ELTOLÁSI TÉNYEZŐ (Sλ)

4.1.   λ-eltolási tényező (Sλ) kiszámítása (45)

Formula

ahol

Sλ

=

λ-eltolási tényező;

inert %

=

az üzemanyagban lévő semleges (inert) gázok (azaz N2, CO2, He stb.), térfogat %-ban megadva;

O2*

=

az üzemanyagban eredetileg meglévő oxigén, térfogat %-ban megadva;

n és m

=

az üzemanyagban lévő szénhidrogéneket képviselő átlagos CnHm-ra utal, azaz:

Formula

Formula

aol

CH4

=

az üzemanyagban lévő metán, térfogat %-ban;

C2

=

az üzemanyagban lévő összes C2 szénhidrogén (pl. C2H6, C2H4 stb.), térfogat %-ban;

C3

=

az üzemanyagban lévő összes C3 szénhidrogén (pl. C3H8, C3H6 stb.), térfogat %-ban;

C4

=

az üzemanyagban lévő összes C4 szénhidrogén (pl. C4H10, C4H8 stb.), térfogat %-ban;

C5

=

az üzemanyagban lévő összes C5 szénhidrogén (pl. C5H12, C5H10 stb.), térfogat %-ban;

diluent

=

az üzemanyagban lévő összes hígítógáz (azaz O2*, N2, CO2, He stb.), térfogat %-ban.

4.2.   Példák az Sλ λ-eltolási tényező számítására:

1. példa: G25: CH4 = 86 %, N2 = 14 % (térfogatban)

Formula

Formula

Formula

2. példa: GR: CH4 = 87 %, C2H6 = 13 % (térfogatban)

Formula

Formula

Formula

3. példa: USA: CH4 = 89 %, C2H6 = 4,5 %, C3H8 = 2,3 %, C6H14 = 0,2 %, O2 = 0,6 %, N2 = 4 %

Formula

Formula

Formula

Formula

9. MELLÉKLET

ETANOLÜZEMŰ DÍZELMOTOROKRA VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK

Etanolüzemű dízelmotorok esetében az ezen előírás 4. mellékletében meghatározott vizsgálati eljárásoknál a vonatkozó bekezdések, egyenletek és tényezők az alábbiak szerint módosulnak.

A 4. melléklet 1. függelékében

4.2.   Száraz/nedves korrekció

Formula

4.3.   Nedvességtartalom és hőmérséklet szerinti NOx-korrekció

Formula

ahol:

A

=

0,181 GFUEL / GAIRD – 0,0266

B

=

–0,123 GFUEL / GAIRD + 0,00954

Ta

=

a levegő hőmérséklete, K

Ha

=

a beszívott levegő nedvességtartalma, g víz/kg száraz levegő

4.4.   A szennyezőanyag-kibocsátás tömegáramának kiszámítása

A szennyezőanyag-kibocsátás tömegáramát (g/h) minden egyes üzemmódra a következőképpen kell kiszámítani, feltétezve, hogy 273 K-on (0 °C) és 101,3 kPa-on a kipufogógáz sűrűsége 1 272 kg/m3:

(1)

=

NOx mass

=

0,001613 · NOx conc · KH,D · GEXHW

(2)

=

COmass

=

0,000982 · COconc · GEXHW

(3)

=

HCmass

=

0,000809 · HCconc · KH,D · GEXHW

ahol a NOx conc, COconc és HCconc  (46) a 4.1. bekezdésben meghatározott átlagos koncentrációk (ppm) a hígítatlan kipufogógázban.

Ha a gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátást teljes átáramlású hígító rendszerrel határozzák meg, az alábbi képleteket kell alkalmazni:

(1)

=

NOx mass

=

0,001587 · NOx conc · KH,D · GTOTW

(2)

=

COmass

=

0,000966 · COconc · GTOTW

(3)

=

HCmass

=

0,000795 · HCconc· GTOTW

ahol a NOx conc, COconc és HCconc  (46) a 4. melléklet 2. függelékének 4.3.1.1. bekezdése szerint meghatározott átlagos korrigált háttér-koncentrációk (ppm) a hígított kipufogógázban az egyes üzemmódokban.

A 4. melléklet 2. függelékében

A 2. függelék 3.1., 3.4., 3.8.3. és 5. bekezdéseit nemcsak a dízelmotorokra, hanem az etanolüzemű dízelmotorokra is alkalmazni kell.

4.2.   A vizsgálat feltételeit úgy kell előkészíteni, hogy a motor szívócsövénél mért levegőhőmérséklet és légnedvesség a vizsgálat alatt normál körülményekre legyen beállítva. A normál viszony legyen 6 ± 0,5 g víz/kg száraz levegő 298 ± 3 K hőmérséklet-intervallumban. E határok között nem kell további NOx-korrekciót végezni. Ha e feltételek nem teljesülnek, a vizsgálat érvénytelen.

4.3.   A kibocsátási tömegáram számítása

4.3.1.   Állandó tömegáramú rendszerek

Hőcserélővel ellátott rendszereknél a szennyező anyagok (g/vizsgálat) tömegét az alábbi összefüggésekkel kell meghatározni:

(1)

=

NOx mass

=

0,001587 · NOx conc · KH,D · MTOTW (etanolüzemű motorok)

(2)

=

COmass

=

0,000966 · CO conc MTOTW (etanolüzemű motorok)

(3)

=

HCmass

=

0,000794 · HC conc · MTOTW' (etanolüzemű motorok)

ahol:

NOx conc, COconc, HCconc  (46), NMHCconc = az átlagos, háttérrel korrigált koncentrációk a teljes ciklusra, összesítés (kötelező a NOx-re és HC-re) vagy zsákos mérés alapján, ppm.

MTOTW = a hígított kipufogógáz 4.1. bekezdésben meghatározott teljes tömege a teljes ciklusra, kg.

4.3.1.1.   A háttérrel korrigált koncentrációk meghatározása

A szennyező anyagok nettó koncentrációjának megállapításához a hígítólevegőben lévő gáz-halmazállapotú szennyező anyagok átlagos háttér-koncentrációját le kell vonni a mért koncentrációkból. A háttér-koncentrációk átlagos értékét a mintavevő-zsákos módszerrel vagy folyamatos méréssel és integrálással lehet meghatározni. A következő képletet kell használni.

conc = conce – concd × (1 – (1 / DF))

ahol:

conc

=

az adott szennyező anyag koncentrációja a hígított kipufogógázban, az adott szennyező anyag hígítólevegőben lévő mennyiségével korrigálva, ppm

conce

=

az adott szennyező anyagnak a hígított kipufogógázban mért koncentrációja, ppm

concd

=

az adott szennyező anyagnak a hígítólevegőben mért koncentrációja, ppm

DF

=

hígítási arány

A hígítási arányt a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

ahol:

CO2,conce

=

a hígított kipufogógáz CO2-koncentrációja, térfogat %

HCconce

=

a hígított kipufogógáz HC-koncentrációja, ppm C1

COconce

=

a hígított kipufogógáz CO-koncentrációja, ppm

FS

=

sztöchiometrikus tényező

A száraz alapon mért koncentrációkat a 4. melléklet 1. függelékének 4.2. bekezdése szerint nedves alapra kell átszámítani.

A sztöchiometrikus együtthatót egy általános CHαOβNγ üzemanyag-összetételre a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

Amennyiben az üzemanyag összetétele nem ismert, a következő sztöchiometrikus tényezőket lehet használni:

FS (etanol) = 12,3

4.3.2.   Áramláskiegyenlítéses rendszerek

A hőcserélő nélküli rendszereknél a szennyező anyagok (g/vizsgálat) tömegét a pillanatnyi kibocsátott szennyezőanyag-tömegek kiszámításával és a pillanatnyi értékeknek az egész ciklusra való összesítésével kell meghatározni. A háttérkorrekciót is közvetlenül a pillanatnyi koncentrációértékeken kell elvégezni. Az alábbi képleteket kell használni:

(1)

=

NOx mass

=

Formula

(2)

=

COmass

=

Formula

(3)

=

HCmass

=

Formula

ahol:

conce

=

az adott szennyező anyagnak a hígított kipufogógázban mért koncentrációja, ppm

concd

=

az adott szennyező anyagnak a hígítólevegőben mért koncentrációja, ppm

MTOTW,I

=

a hígított kipufogógáz pillanatnyi tömege (lásd a 4.1. bekezdést), kg

MTOTW

=

a hígított kipufogógáz teljes tömege a ciklus alatt (lásd a 4.1. bekezdést), kg

DF

=

a 4.3.1.1. bekezdésben meghatározott hígítási arány

4.4.   A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátások kiszámítása

A kibocsátásokat (g/kWh) minden egyes komponensre a következőképpen kell kiszámítani:

Formula

Formula

Formula

ahol:

Wact = a ciklusnak a 3.9.2. bekezdés szerint meghatározott tényleges munkája, kWh.

(1)  A járművek kialakítására vonatkozó egységes szerkezetbe foglalt állásfoglalás (R.E.3) 7. mellékletének megfelelően (TRANS/WP.29/78/Rev.1/Amend.2 dokumentum).

(2)  Az N1, N2 és M2 kategóriájú gépjárművekben használt motorok jóváhagyása nem ezen előírás szerint történik, feltéve, hogy az ilyen járművek jóváhagyása a 83. előírás szerint történik.

(3)  1 – Németország, 2 – Franciaország, 3 – Olaszország, 4 – Hollandia, 5 – Svédország, 6 – Belgium, 7 – Magyarország, 8 – Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság, 9 – Spanyolország, 10 – Jugoszlávia, 11 – Egyesült Királyság, 12 – Ausztria, 13 – Luxemburg, 14 – Svájc, 15 (szabad), 16 – Norvégia, 17 – Finnország, 18 – Dánia, 19 – Románia, 20 – Lengyelország, 21 – Portugália, 22 – Orosz Föderáció, 23 – Görögország, 24 – Írország, 25 – Horvátország, 26 – Szlovénia, 27 – Szlovákia, 28 – Belarusz, 29 – Észtország, 30 (szabad), 31 – Bosznia-Hercegovina, 32 – Lettország, 33 (szabad), 34 – Bulgária, 35 – (szabad), 36 – Litvánia, 37 – Törökország, 38 – (szabad), 39 – Azerbajdzsán, 40 – Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, 41 – (szabad), 42 Európai Közösség (a jóváhagyásokat a tagállamok adják avonatkozó ECE-jel felhasználásával), 43 – Japán, 44 (szabad), 45 – Ausztrália, 46 – Ukrajna, 47 – Dél-Afrika, 48 – Új-Zéland, 49 – Ciprus, 50 – Málta és 51 – Koreai Köztársaság. A további számokat további országoknak jelölik ki, időrendi sorrendben aszerint, hogy a kerekes járművekre és az azokba szerelhető, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról, valamint az ezen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodást mikor ratifikálják vagy e megállapodáshoz mikor csatlakoznak, és az így kijelölt számokat az Egyesült Nemzetek Főtitkára közli a megállapodás Szerződő Feleivel.

(4)  Hengerenként 0,75 dm3-nél kisebb lökettérfogatú és a névleges teljesítményhez tartozó, 3 000 min–1-nél magasabb névleges fordulatszámú motoroknál.

(5)  Hengerenként 0,75 dm3-nél kisebb lökettérfogatú és a névleges teljesítményhez tartozó, 3 000 min–1-nél magasabb névleges fordulatszámú motoroknál.

(6)  Azon mérések során, amelyekkel azt állapítják meg, hogy a gázüzemű motorok szennyezőanyag-kibocsátása az A sorban szereplő, vonatkozó határértékeken belül van-e, az ETC-vizsgálatok elfogadhatósági ellenőrzésének feltételeit (lásd a 4. melléklet 2. függelékének 3.9. bekezdését) újra kell vizsgálni, és ahol szükséges, az R.E.3 egységes szerkezetbe foglalt határozatban lefektetett eljárásnak megfelelően módosítani kell.

(7)  Csak földgázüzemű motorokra.

(8)  Nem alkalmazható gázüzemű motorokra az A és a B1 és B2 fázisban.

(9)  Nem hagyományos motorok és rendszerek esetén a gyártó szolgáltasson az itt hivatkozottakkal egyenértékű, részletes adatokat.

(10)  A nem kívánt rész törlendő.

(11)  Adja meg a tűrést.

(12)  Másként kialakított rendszerek esetén egyenértékű információt kell szolgáltatni (a 3.2. bekezdésnél).

(13)  ESC-vizsgálat.

(14)  Csak ETC-vizsgálat.

(15)  Adja meg a tűrést úgy, hogy az a gyártó által megadott értékhez képest ± 3 %-on belül legyen.

(16)  ESC-vizsgálat.

(17)  Csak ETC-vizsgálat.

(18)  Ha nem értelmezhető, N/A-val kell jelezni.

(19)  A család minden motorjára meg kell adni.

(20)  A nem kívánt rész törlendő.

(21)  Adja meg a tűrést.

(22)  A második előírás száma csak a példa kedvéért szerepel.

(23)  A vizsgálati pontokat a véletlen kiválasztásra elfogadott statisztikai módszerekkel kell kiválasztani.

(24)  A vizsgálati pontokat a véletlen kiválasztásra elfogadott statisztikai módszerekkel kell kiválasztani.

(25)  C1 egyenértékre alapozva.

(26)  Az érték csak a előírásben előírt referencia-üzemanyagra érvényes.

(27)  C1 egyenértékre alapozva.

(28)  Ha egy motor vagy jármű termikus hatásfokát kell kiszámítani, az üzemanyag fűtőértékét az alábbi összefüggés alapján lehet kiszámítani:

Fajlagos energia (fűtőérték) (nettó) MJ/kg = (46,423 – 8,792 d2 + 3,170 d) (1 – (x + y + s)) + 9,420 s – 2,499 x

ahol

d

=

sűrűség 15 °C-os hőmérsékleten

x

=

víztartalom, tömegarány (% osztva 100-zal)

y

=

hamutartalom, tömegarány (% osztva 100-zal)

s

=

kéntartalom, tömegarány (% osztva 100-zal)

(29)  A specifikációban megadott értékek „valós értékek”. Határértékeik megállapításánál az „Ásványolajtermékek. Vizsgálati módszerek precizitási adatainak meghatározása és alkalmazása” című ISO 4259 szabvány feltételei kerültek alkalmazásra, és a legkisebb érték meghatározása esetén nulla feletti minimális 2R, a legnagyobb és legkisebb érték meghatározása esetén pedig minimális 4R különbséget vettünk figyelembe (R = reprodukálhatóság). Függetlenül ettől a statisztikai okokból szükséges előírástól, az üzemanyag gyártója nulla érték elérésére törekedjen, ahol 2R az előírt maximális érték, illetve a középérték elérésére törekedjen, ahol alsó és felső határ van előírva. Ha azt a kérdést kell tisztázni, hogy egy üzemanyag megfelel-e a specifikáció követelményeinek, az ISO 4259 feltételeit kell alkalmazni.

(30)  A cetánszám-tartomány nincs összhangban a minimális 4R tartományra vonatkozó követelménnyel. Az üzemanyag szállítója és felhasználója közötti viták esetén azonban az ISO 4259 előírásait lehet használni az ilyen viták feloldására, feltéve, hogy egyszeri meghatározás helyett inkább annyi ismételt mérést végeznek, amennyi a szükséges pontosság eléréséhez elegendő.

(31)  A kiadás hónapja hamarosan megadásra kerül.

(32)  A vizsgálatnál használt üzemanyag tényleges kéntartalmát kell megadni. Emellett annak a referencia-üzemanyagnak a legnagyobb kéntartalma, amelyet annak ellenőrzésére használnak, hogy egy jármű vagy motor megfelel-e az ezen előírás 5.2.1. bekezdésében lévő táblázat B sorában megadott határértékeknek, 50 ppm lehet.

(33)  Még ha az oxidációs stabilitást ellenőrzik is, a tárolási időtartam valószínűleg korlátozott. Célszerű kikérni a szállító tanácsát a tárolási körülményekre és az élettartamra vonatkozóan.

(34)  Az etanol üzemanyaghoz a motorgyártó előírása szerint cetánszámjavító adagolható. A legnagyobb megengedett mennyiség 10 % m/m.

(35)  A specifikációban megadott értékek „valós értékek”. Határértékeik megállapításánál az „Ásványolajtermékek. Vizsgálati módszerek precizitási adatainak meghatározása és alkalmazása” című ISO 4259 szabvány feltételei kerültek alkalmazásra, és a legkisebb érték meghatározása esetén nulla feletti minimális 2R, a legnagyobb és legkisebb érték meghatározása esetén pedig minimális 4R különbséget vettünk figyelembe (R = reprodukálhatóság). Függetlenül ettől a statisztikai okokból szükséges előírástól, az üzemanyag gyártója nulla érték elérésére törekedjen, ahol 2R az előírt maximális érték, illetve a középérték elérésére törekedjen, ahol alsó és felső határ van előírva. Ha azt a kérdést kell tisztázni, hogy egy üzemanyag megfelel-e a specifikáció követelményeinek, az ISO 4259 feltételeit kell alkalmazni.

(36)  Egyenértékű ISO-módszereket fognak alkalmazni a fenti értékekre, ha kiadásra kerülnek.

(37)  Inert + C2+

(38)  Az értéket normál körülmények között – 293,2 K (20 °C) és 101,3 kPa – kell meghatározni.

(39)  Inert (nem N2) + C2/C2+

(40)  Az értéket normál körülmények között – 293,2 K (20 °C) és 101,3 kPa – kell meghatározni.

(41)  Inert (nem N2) + C2/C2+

(42)  Az értéket normál körülmények között – 293,2 K (20 °C) és 101,3 kPa – kell meghatározni.

(43)  Az értéket normál körülmények között – 293,2 K (20 °C) és 101,3 kPa – kell meghatározni.

(44)  Előfordulhat, hogy ez a módszer nem jelzi pontosan a korrodáló anyagok jelenlétét, ha a minta korróziógátló szereket vagy más olyan anyagokat tartalmaz, amelyek csökkentik a mintának a rézlemezre gyakorolt korróziós hatását. Ezért az ilyen vegyületeknek a vizsgálati módszer befolyásolása céljából történő hozzáadása tilos.

(45)  Stoichiometric Air/Fuel ratios of automotive fuels (Gépkocsi-üzemanyagok sztöchiometrikus levegő/üzemanyag arányai) – SAE J1829, 1987. június

John B. Heywood, Internal Combustion Engine Fundamentals (Belsőégésű motorok alapjai), McGraw-Hill, 1988, 3.4. fejezet: „Combustion stoichiometry” (Az égés sztöchiometriája)(68-72. oldal).

(46)  C1 egyenérték alapján.

9.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 70/171

Helyesbítés az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 83. számú előírásához (UN/ECE) – Egységes rendelkezések járművek jóváhagyására vonatkozóan a kibocsátott szennyező anyagok tekintetében a motor üzemanyagigénye szerint

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 375., 2006. december 27. )

A 83. számú előírás helyesen:

Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 83. számú előírása (UN/ECE) – Egységes rendelkezések járművek jóváhagyására vonatkozóan a kibocsátott szennyező anyagok tekintetében a motor üzemanyagigénye szerint

3. változat

Tartalmazza az alábbi dokumentumok érvényes szövegezését:

Magában foglalja az 5. módosításcsomagig érvénybe lépett dokumentumok szövegét – Hatálybalépés időpontja: 2001. március 29.

05. módosításcsomag 1. kiegészítése – Hatálybalépés időpontja: 2001. szeptember 12.

05. módosításcsomag 2. kiegészítése – Hatálybalépés időpontja: 2002. február 21.

05. módosításcsomag 1. helyesbítése, amely a 2002. február 8-án kelt C.N.111.2002.TREATIES-1 letéteményesi értesítés tárgya

05. módosításcsomag 2. helyesbítése, amely a 2003. szeptember 2-án kelt C.N.883.2003.TREATIES-1 letéteményesi értesítés tárgya

05. módosításcsomag 3. kiegészítése – Hatálybalépés időpontja: 2004. február 27.

05. módosításcsomag 4. kiegészítése – Hatálybalépés időpontja: 2004. augusztus 12.

05. módosításcsomag 3. helyesbítése, amely a 2004. október 4-én kelt C.N.1038.2004.TREATIES-1 letéteményesi értesítés tárgya

05. módosításcsomag 5. kiegészítése – Hatálybalépés időpontja: 2005. április 4.

1.   HATÁLY

Ez az előírás a következőkre vonatkozik (1):

1.1.1.   Szikragyújtású (P.I.) motorral felszerelt és legalább négykerekű járművek normál és alacsony környezeti hőmérsékleten mért kipufogási emissziója, párolgási emissziója, kartergáz-kibocsátása, valamint szennyezéscsökkentő kipufogó berendezéseik tartóssága és fedélzeti diagnosztikai rendszereik (OBD).

1.1.2.   Kompressziós gyújtású (C. I.) motorral felszerelt M1 és N1 kategóriájú, legalább négykerekű és legfeljebb 3 500 kg tömegű járművek kipufogási emissziója, szennyezésgátló eszközeik tartóssága és fedélzeti diagnosztikai rendszereik (OBD).

1.1.3.   Szikragyújtású (P.I.) motorral felszerelt és legalább négykerekű hibridhajtású elektromos járművek (HEV) kipufogási emissziója normál és alacsony környezeti hőmérsékleten, párolgási emissziója, kartergáz-kibocsátása, szennyezéscsökkentő kipufogó berendezéseik tartóssága és fedélzeti diagnosztikai rendszereik (OBD).

1.1.4.   Kompressziós gyújtású (C. I.) motorral felszerelt M1 és N1 kategóriájú, legalább négykerekű és legfeljebb 3 500 kg tömegű hibridhajtású elektromos járművek (HEV) kipufogási emissziója, szennyezésgátló eszközeik tartóssága és fedélzeti diagnosztikai rendszereik (OBD).

1.1.5.   Az előírás nem érvényes az alábbiakra:

—

olyan járművek, melyek legnagyobb tömege kisebb, mint 400 kg és legnagyobb tervezett sebessége kisebb, mint 50 km/h,

—

olyan járművek, melyek saját tömege legfeljebb 400 kg, ha utasok szállítására szolgálnak, illetve 550 kg, ha áruszállításra használandók, és legnagyobb motorteljesítményük nem haladja meg a 15 kW-ot.

1.1.6.   A gyártó kérésére az előírás értelmében megadott típusjóváhagyás kiterjeszthető kompressziós gyújtású motorral felszerelt, már jóváhagyott típusú M1 és N1 kategóriájú járművekről olyan M2 és N2 kategóriájú járművekre, amelyek referenciatömege nem haladja meg a 2 840 tonnát, és megfelelnek a 7. bekezdés feltételeinek (jóváhagyás kiterjesztése).

1.1.7.   Az előírás csak abban az esetben érvényes kompressziós gyújtású motorral felszerelt N1 kategóriájú járművekre, vagy szikragyújtású motorral felszerelt, földgáz vagy LPG üzemanyaggal működő járművekre, ha azok az utolsó módosításcsomaggal módosított 49. előírás szerint kaptak típusjóváhagyást.

1.2.   Ez az előírás nem alkalmazható olyan szikragyújtású motorral felszerelt, földgáz vagy LPG üzemanyaggal működő járművekre, amelyek M1, M2, M3, N2, N3 kategóriájú, legfeljebb 3 500 kg tömegű gépjárművek meghajtására szolgálnak, és amelyekre a 49. előírás vonatkozik.

2.   FOGALMEGHATÁROZÁSOK

Ezen előírás alkalmazásában:

A „járműtípus” az olyan motoros hajtású járművekre érvényes kategória, melyek az alábbi főbb vonatkozásaikban nem különböznek egymástól:

2.1.1.   a referenciatömeghez viszonyítva meghatározott egyenértékű inercia, a 4. melléklet 5.1. bekezdésében előírtak szerint, valamint

2.1.2.   a motor és a jármű jellemzői az 1. mellékletben meghatározottak alapján,

A „referenciatömeg” a jármű saját tömege egységesen 100 kg-mal megnövelve a 4. és a 8. mellékletben leírt vizsgálathoz.

2.2.1.   A „saját tömeg” a jármű tömege üzemkész állapotban, vezető, utasok, illetve teher nélkül, a befogadóképessége 90 százalékáig feltöltött üzemanyagtartállyal, valamint (adott esetben) a szokásos szerszámkészlettel és pótkerékkel együtt.

2.3.   A „legnagyobb tömeg” a jármű gyártója által közölt, műszakilag megengedhető legnagyobb tömeg (ez a tömeg nagyobb is lehet, mint a nemzeti hatóság által engedélyezett legnagyobb tömeg).

2.4.   A „gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok” a kibocsátott kipufogógázban található szénmonoxidot, nitrogénoxidokat (nitrogéndioxid (NO2) egyenértékben kifejezve), illetve szénhidrogéneket jelenti, melyek feltételezett arányszáma:

—

C1H1,85 benzin,

—

C1H1,86 dízel-,

—

C1H2,525 LPG,

—

C1H4 földgáz üzemanyag esetében.

2.5.   A „légszennyező részecskék” a kipufogógáz olyan szilárd részeit jelentik, amelyeket a higított kipufogógázból 325 K (52 °C) maximális hőmérsékleten távolítanak el a 4. mellékletben leírt szűrők használatával.

2.6.   A „kipufogási emisszió” a következőket jelenti:

—

szikragyújtású (P.I.) motoroknál a gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok kibocsátása,

—

kompressziós gyújtású (C.I.) motoroknál a gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok és légszennyező részecskék kibocsátása.

A „párolgási emisszió” a jármű üzemanyag-ellátó rendszeréből, nem pedig a kipufogó rendszeréből, kiszabaduló szénhidrogéngőzöket jelenti.

2.7.1.   Az „üzemanyagtartály-szellőzési veszteségek” olyan szénhidrogén-kibocsátást jelentenek, amelyet az üzemanyagtartályban bekövetkező hőmérsékletváltozások okoznak (C1H2,33 arányt feltételezve).

2.7.2.   A „melegen tartási veszteségek” bizonyos vezetési idő után az álló jármű üzemanyag-ellátó rendszeréből származó szénhidrogén-kibocsátást jelentik (C1 H2,20 arányt feltételezve).

2.8.   A „forgattyúház” a motor olyan belső vagy külső tereinek összessége, amelyeket belső vagy külső vezetékek csatlakoztatnak az olajteknőhöz, melyeken keresztül a gázok és gőzök megszökhetnek.

2.9.   A „hidegindító berendezés” olyan berendezés, amely ideiglenesen dúsítja a motor levegő-üzemanyag keverékét, ezzel segítve a motor indítását.

2.10.   Az „indító segédberendezés” olyan berendezés, amely a motor levegő-üzemanyag keverékének dúsítása nélkül segítia motor indítását, például izzítógyertyák, a befecskendezés vezérlésének módosítása stb. használatával.

A „motor térfogata” a következőket jelenti:

2.11.1.   az alternáló mozgást végző dugattyús motornál a lökettérfogat,

2.11.2.   a forgódugattyús (Wankel) motornál az egy dugattyúra jutó égéstér térfogatának kétszerese.

2.12.   A „szennyezéscsökkentő berendezések” a jármű azon alkatrészeit jelentik, amelyek szabályozzák és/vagy korlátozzák a kipufogási és a párolgási emissziót.

2.13.   Az „OBD” olyan, szennyezőanyag-kibocsátás ellenőrzésére szolgáló fedélzeti diagnosztikai rendszert jelent, amely képes – a számítógép memóriájában tárolt hibakódok alapján – a hibás működésű területek azonosítására.

2.14.   Az „üzemelő jármű vizsgálata” az előírás 8.2.1. bekezdése szerint végrehajtott megfelelőségi vizsgálatot és annak kiértékelését jelenti.

2.15.   A „megfelelő karbantartás és használat” a vizsgált jármű szempontjából azt jelenti, hogy a jármű megfelel az előírás 3. függelékében szereplő 2. bekezdésben rögzített, a kiválasztott jármű elfogadásához szükséges feltételeknek.

A „kiiktató eszköz” olyan szerkezeti elem, amely érzékeli a hőmérsékletet, a jármű sebességét, a motor fordulatszámát, az átvitelfokozatot, a szívócső vákuumát, vagy más paramétereket, és a kapott adatok alapján működésbe hozza, szabályozza, késlelteti vagy kikapcsolja a kibocsátáscsökkentő rendszer bármely részét olyan módon, amely csökkenti a rendszer hatékonyságát olyan feltételek között, melyek bekövetkezése ésszerűen várható a jármű normál működése és használata során. Az ilyen szerkezeti elem nem tekinthető kiiktató eszköznek, ha

2.16.1.   azt a motor sérülések vagy baleset elleni védelme és a jármű biztonságos üzemelése érdekében szerelik be, vagy

2.16.2.   az csak a motorindításhoz szükséges feltételek között működik, vagy

2.16.3.   a feltételeket lényegében tartalmazza az I. vagy a VI. típusú vizsgálati eljárás.

2.17.   A „járműcsalád” olyan járműtípusok egy csoportját jelenti, amelyek az alapjármű műszaki adatai alapján azonosíthatók a 12. melléklet értelmében.

2.18.   A „motor üzemanyag-szükséglete” a motorban általában használt üzemanyagtípust jelenti:

—

benzin,

—

LPG (cseppfolyós szénhidrogéngáz),

—

földgáz,

—

benzin vagy LPG,

—

benzin vagy földgáz,

—

dízel-üzemanyag.

A „jármű jóváhagyása” a járműtípus jóváhagyása tekintettel az alábbi feltételek korlátozására (2):

2.19.1.   Ólommentes benzinnel, illetve ólommentes benzinnel, LPG üzemanyaggal vagy földgáz üzemanyaggal működő járművek esetén a jármű által kibocsátott kipufogógázokra, a párolgási emisszióra, a kartergáz-kibocsátásra, a szennyezéscsökkentő berendezések tartósságára, a hidegindítás utáni szennyezőanyag-kibocsátásra, valamint a fedélzeti diagnosztikai rendszerre vonatkozó korlátozások („B” jóváhagyás).

2.19.2.   Dízelüzemanyaggal működő járművek esetén a gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok és légszennyező részecskék kibocsátására, a szennyezéscsökkentő berendezések tartósságára és a fedélzeti diagnosztikai rendszerre vonatkozó korlátozások („C” jóváhagyás).

2.19.3.   LPG vagy földgáz üzemanyaggal működő járművek esetén a motor által kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyezőanyagokra, a kartergáz-kibocsátásra, a szennyezéscsökkentő berendezések tartósságára, a hidegindítás utáni szennyezőanyag-kibocsátásra, valamint a fedélzeti diagnosztikai rendszerre vonatkozó korlátozások („D” jóváhagyás).

2.20.   A „periodikusan regeneráló rendszer” olyan szennyezésgátló eszközt jelent (pl. katalizátor, részecskecsapda), amely szabályos időközönként regenerálást igényel, mielőtt a jármű normál üzemben 4 000 km utat tenne meg. Azokon a ciklusokon belül, amikor regenerálás történik, a kibocsátási szabványértékek túlléphetők. Ha a szennyezésgátló eszköz regenerálására legalább egyszer sor kerül az I. típusú vizsgálat alatt, és a jármű előkészítési ciklusa alatt legalább egyszer már regenerálták, akkor folyamatosan regeneráló rendszernek tekinthető, amely nem igényel külön vizsgálatot. A 13. melléklet nem alkalmazandó folyamatosan regeneráló rendszerekre.

A gyártó kérésére a periodikusan regeneráló rendszerre vonatkozó külön vizsgálatot nem végzik el a regeneráló rendszeren, ha a gyártó, a műszaki szolgálat beleegyezésével, a típusjóváhagyást megadó hatóság elé tárt adatokkal bizonyítja, hogy a kibocsátási értékek a regenerálási ciklusok alatt az 5.3.1.4. bekezdésben az adott járműkategóriára előírt értékek alatt maradnak.

Hibridhajtású járművek (HV)

2.21.1.   A hibridhajtású járművek (HV) általános meghatározása:

A „hibridhajtású járművek (HV)” olyan járművet jelentenek, amely legalább két különböző energia-átalakítóval és két energiatároló rendszerrel rendelkezik (a járműben) annak hajtása céljára.

2.21.2.   A hibridhajtású elektromos járművek (HEV) meghatározása:

A „hibridhajtású elektromos jármű (HEV)” olyan járművet jelent, amely a mechanikus hajtás érdekében a járműben tárolt következő két energiaforrásból kap energiát:

—

elhasználható üzemanyag,

—

elektromos energiatároló eszköz (pl. akkumulátor, kondenzátor, lendkerék/generátor stb.).

2.22.   A „tiszta gázüzemű jármű” olyan járművet jelent, amelyet elsősorban LPG vagy földgáz üzemanyag tartós használatára terveztek, de vészhelyzet esetére, csak az indításhoz, rendelkezik benzinüzemű rendszerrel is, amelyhez egy legfeljebb 15 literes benzintartály tartozik.

2.23.   A „kettős üzemű jármű” olyan jármű, amely részben benzinnel, részben pedig LPG vagy földgáz üzemanyaggal működtethető.

3.   JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

A járműtípus jóváhagyására vonatkozó kérelmet a kipufogási emisszió, a kartergáz-kibocsátás, a párolgási emisszió, a szennyezéscsökkentő berendezések tartóssága, valamint a fedélzeti diagnosztikai rendszer (OBD) tekintetében a jármű gyártójának vagy megfelelően felhatalmazott képviselőjének kell benyújtania.

Amennyiben a kérelem fedélzeti diagnosztikai rendszerre (OBD) vonatkozik, a kérelemhez csatolni kell az 1. melléklet 4.2.11.2.7. bekezdésében előírt kiegészítő adatokat, valamint az alábbiakat:

a gyártó nyilatkozatát arról, hogy

3.1.1.1.1.   szikragyújtású motorral felszerelt járművek esetén a gyújtási esetek összes számából mekkora az olyan gyújtáskimaradások százalékos aránya, amelyek a 11. melléklet 3.3.2. bekezdésében előírt határértékeket meghaladó emissziót eredményeznek, ha a gyújtáskimaradások a 4. melléklet 5.3.1. bekezdésében leírt I. típusú vizsgálat kezdetétől megjelennek,

3.1.1.1.2.   szikragyújtású motorral felszerelt járművek esetén a gyújtási esetek összes számából mekkora az olyan gyújtáskimaradások százalékos aránya, amelyek a visszafordíthatatlan károsodás bekövetkezése előtt a kipufogó-katalizátor(ok) túlhevüléséhez vezethetnek,

3.1.1.2.   részletes írásos tájékoztatás, amely leírja az OBD rendszer működési jellemzőit, beleértve a jármű kibocsátáscsökkentő rendszerének valamennyi lényeges alkatrészét, vagyis azokat az érzékelőket, működtetőket és részegységeket, amelyeket az OBD rendszer felügyel,

3.1.1.3.   az OBD rendszer hibajelzőjének (MI = malfunction indicator) leírása, amely jelzi a járművezető számára az esetleges meghibásodásokat;

egyéb típusjóváhagyások másolata, amelyek a jóváhagyás kiterjesztését lehetővé tevő adatokat tartalmaznak,

3.1.1.4.   adott esetben a járműcsalád adatai a 11. melléklet 2. függelékének rendelkezései szerint.

3.1.2.   A 11. melléklet 3. bekezdésében leírt vizsgálatokhoz a típusjóváhagyási vizsgálatért felelős műszaki szolgálat rendelkezésére kell bocsátani egy olyan járművet, amely a jóváhagyandó, OBD rendszerrel felszerelt járműtípust vagy járműcsaládot képviseli. Ha a műszaki szolgálat úgy ítéli meg, hogy a benyújtott jármű nem képviseli megfelelően a 11. melléklet 2. függelékében leírt járműtípust vagy járműcsaládot, egy másik – vagy ha szükséges – egy további járművet is rendelkezésre kell bocsátani a 11. melléklet 3. bekezdése szerinti vizsgálathoz.

A kipufogási emisszióra, a párolgási emisszióra, a tartósságra és a fedélzeti diagnosztikai rendszerre (OBD) vonatkozó tájékoztató dokumentum mintája az 1. mellékletben található. Az 1. melléklet 4.2.11.2.7.6. bekezdésében említett tájékoztató anyagokat „AZ OBD RENDSZERREL KAPCSOLATOS ADATOK” című 1. függelékben előírt adatokkal együtt mellékelni kell a 2. mellékletben leírt típusjóváhagyási nyilatkozathoz.

3.2.1.   Adott esetben olyan egyéb típusjóváhagyások másolatait is be kell nyújtani, amelyek a jóváhagyások kiterjesztését, illetve a romlási tényezők megállapítását lehetővé tevő adatokat tartalmaznak.

3.3.   Az előírás 5. bekezdésében leírt vizsgálatok céljából a jóváhagyási vizsgálatok végrehajtásáért felelős műszaki szolgálat rendelkezésére kell bocsátani egy, a jóváhagyandó járműtípus szempontjából reprezentatív járművet.

4.   JÓVÁHAGYÁS

4.1.   Amennyiben a jóváhagyásra benyújtott járműtípus a módosítást követően megfelel az alábbi 5. bekezdés követelményeinek, a járműtípusra vonatkozó jóváhagyást meg kell adni.

4.2.   Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni.

Ennek első két számjegye azt a módosításcsomagot jelzi, melynek alapján a jóváhagyást megadták. A szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot egy másik járműtípushoz.

Az előírás értelmében a járműtípusra vonatkozó jóváhagyás megadásáról, kiterjesztéséről vagy elutasításáról értesíteni kell az előírást alkalmazó megállapodásban részt vevő feleket az előírás 2. mellékletében található mintának megfelelő formanyomtatványon.

4.3.1.   Az előírás szövegének módosítása esetén, ha például új határértékeket írnak elő, a megállapodásban részt vevő szerződő feleket tájékoztatni kell arról, hogy a jóváhagyott járműtípusok közül melyek felelnek meg az új rendelkezéseknek.

Az előírás értelmében jóváhagyott járműtípusnak megfelelő valamennyi járműre, a jóváhagyási formanyomtatványban meghatározott szembetűnő és könnyen hozzáférhető helyen, fel kell erősíteni a nemzetközi jóváhagyási jelet, amely a következőket tartalmazza:

4.4.1.   egy körben elhelyezett „E” betűt, mely után a jóváhagyást megadó ország azonosítószáma áll (3);

4.4.2.   a 4.4.1 bekezdésben leírt kör jobb oldalán az előírás száma, utána pedig az „R” betű, egy kötőjel és a jóváhagyás száma áll.

4.4.3.   A jóváhagyási jelnek azonban az „R” betű után még egy karaktert kell tartalmaznia, amely mutatja, hogy a jóváhagyást mely határértékekre vonatkozóan adták meg. Amennyiben a jóváhagyást az előírás 5.3.1.4.1. bekezdésében szereplő táblázat „A” sorában leírt I. típusú vizsgálat határértékei alapján adták meg, az „R” betű után az „I” római szám áll. Ha a jóváhagyást az előírás 5.3.1.4.1. bekezdésében szereplő táblázat „B” sorában leírt I. típusú vizsgálat határértékei alapján adták meg, akkor az „R” betű után a „II” római szám áll.

4.5.   Ha a jármű a megállapodáshoz mellékelt egy vagy több, az előírás értelmében jóváhagyást megadó országban érvényes egyéb előírás szerint jóváhagyott járműtípusnak felel meg, a 4.4.1 bekezdésben előírt jelet nem kell megismételni; ilyen esetben az előírás és a jóváhagyás számát, valamint az előírás szerinti jóváhagyást megadó országban érvényes előírásokban szereplő jeleket függőleges oszlopokban kell feltüntetni a 4.4.1 bekezdésben előírt jel jobb oldalán.

4.6.   A jóváhagyási jelnek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie.

4.7.   A jóváhagyási jelet a jármű adattábláján vagy annak közelében kell elhelyezni.

4.8.   Az előírás 3. melléklete a jóváhagyási jel elrendezésére vonatkozó példákat tartalmaz.

5.   ELŐÍRÁSOK ÉS VIZSGÁLATOK

Megjegyzés: A bekezdés követelményei úgy is teljesíthetők, hogy azok a járműgyártók, amelyeknek évi termelése világviszonylatban nem éri el a 10 000 egységet, A Kaliforniai Előírások Kódexének (California Code of Regulations, kiadja a Barclays Publishing) 1996-os vagy későbbi évjáratú járművekre alkalmazandó 13. címe, 1960.1 (f) (2) vagy (g) (1) és (g) (2), 1960.1 (p) bekezdésében, illetve 1995-ös vagy későbbi évjáratú, kisteljesítményű járművekre alkalmazandó 1968.1, 1976. és 1975. bekezdésében előírt megfelelő műszaki követelmények alapján nyerhetnek jóváhagyást.

5.1.   Általános követelmények

5.1.1.   A szennyezőanyagok kibocsátását befolyásoló alkatrészeket úgy kell megtervezni, legyártani és összeszerelni, hogy a rendeltetésszerű használat során, az üzem közbeni rázkódások ellenére, a jármű megfeleljen az előírás rendelkezéseinek.

Az előírás rendelkezéseinek megfelelően a gyártó műszaki intézkedéseinek biztosítania kell a kipufogógáz-kibocsátás és a párolgási emisszió hatékony korlátozását a jármű szokásos élettartama alatt és normál üzemi feltételek között. Ez magában foglalja a kibocsátáscsökkentő rendszerekben használt tömlők és csatlakozók biztonságát is, amelyeket úgy kell kialakítani, hogy megfeleljenek az eredetileg tervezett célnak. A kipufogási emisszió szempontjából ezeket a rendelkezéseket teljesítettnek kell tekinteni, ha az 5.3.1.4. és a 8.2.3.1. bekezdés előírásait betartják. A párolgási emisszió szempontjából ezek a rendelkezések akkor teljesülnek, ha az 5.3.1.4. és a 8.2.3.1. bekezdés előírásait betartják.

5.1.2.1.   Kiiktató eszköz használata tilos.

5.1.3.   A benzintartályok betöltőnyílásai

5.1.3.1.   Az 5.1.3.2. bekezdéstől függően a benzintartály betöltőnyílását úgy kell kialakítani, hogy az megakadályozza a tartály feltöltését, ha a töltőpisztoly betöltőcsövének külső átmérője 23,6 mm vagy annál nagyobb.

Az 5.1.3.1. bekezdés nem érvényes azokra a járművekre, amelyeknél mindkét alábbi feltétel teljesül:

5.1.3.2.1.   a járművet úgy tervezték és alakították ki, hogy a gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok kibocsátásának ellenőrzésére szolgáló berendezést nem befolyásolja hátrányosan az ólmozott benzin, és

5.1.3.2.2.   a járművet feltűnően, jól olvasható és letörölhetetlen módon megjelölték az ólmozatlan benzin ISO 2 575:1982 szabványban előírt jelével olyan helyen, amely azonnal észrevehető a benzintartályt feltöltő személy számára. Kiegészítő jelölések használata megengedett.

Gondoskodni kell annak megakadályozásáról, hogy az üzemanyag-töltőnyílás sapkájának elvesztése esetén párolgási emisszió és üzemanyag-kiloccsanás következhessen be.

Ezt a következők alkalmazásával lehet elérni:

5.1.4.1.   automatikus nyitás és zárás, eltávolíthatatlan tanksapka,

5.1.4.2.   olyan tervezési jellemzők, amelyekkel elkerülhető a túlzott párolgási emisszió az üzemanyag-töltőnyílás sapkájának elvesztése esetén,

5.1.4.3.   minden más megoldás, amellyel ugyanez a hatás érhető el. Ilyen megoldások lehetnek például (a teljesség igénye nélkül) a rögzített vagy láncra fűzött tanksapka, vagy a tanksapkához ugyanannak a kulcsnak a használata, amely a jármű indítására is szolgál. Ebben az esetben a kulcsot csak akkor lehessen eltávolítani, ha a tanksapka zárt helyzetben van.

5.1.5.   Az elektronikus rendszer biztonságára vonatkozó rendelkezések

5.1.5.1.   A kibocsátás ellenőrzésére szolgáló számítógéppel felszerelt járműnek olyan funkciókkal kell rendelkeznie, amelyek meggátolják a módosítást, kivéve, ha azt a gyártó engedélyezi. A gyártónak engedélyeznie kell a módosításokat abban az esetben, ha azok a jármű diagnosztizálásához, szervizeléséhez, ellenőrzéséhez, utólagos felszereléséhez vagy javításához szükségesek. A programozható számítógépkódok vagy üzemi paraméterek védve legyenek illetéktelen beavatkozás ellen, és olyan védelmi szintet biztosítsanak, amely megfelel legalább az 1998. októberi ISO DIS 15031-7 szabvány előírásainak (SAE J2 186, kelt: 1996. október), feltéve, hogy a biztonsági adatok cseréjét a II. melléklet 1 függeléke 6.5. bekezdésében előírt protokollok és diagnosztikai csatlakozó használatával végzik. Minden eltávolítható hitelesítési memóriachipnek zártnak kell lennie, plombált dobozban kell elhelyezni vagy elektronikus algoritmusokkal kell védeni, és csak kifejezetten erre a célra szolgáló szerszámokkal és eljárásokkal lehessen őket kicserélni.

5.1.5.2.   A számítógép által kódolt motor üzemi paramétereit csak speciális eszközökkel és eljárásokkal lehessen megváltoztatni (pl. forrasztott vagy zárt számítógép-összetevőket, illetve plombált (vagy forrasztott) számítógépházat kell használni).

5.1.5.3.   Mechanikus üzemanyag-befecskendező szivattyúval felszerelt kompressziós gyújtású motor esetén a gyártóknak megfelelő intézkedésekkel meg kell akadályozniuk, hogy használat közben illetéktelenül meg lehessen változtatni a maximálisan betölthető üzemanyag-mennyiség értékét.

5.1.5.4.   A gyártók a jóváhagyó hatóságtól kérelmezhetik felmentésüket valamelyik követelmény alól azokra a járművekre vonatkozóan, amelyek nem valószínű, hogy védelmet igényelnek. A felmentés elbírálásakor a jóváhagyó hatóság által figyelembe veendő kritériumok magukban foglalják, többek között, a kereskedelmi forgalomban beszerezhető chipeket, a jármű nagyteljesítményű kapacitását, valamint a jármű tervezett eladási mennyiségét.

5.1.5.5.   Azoknak a gyártóknak, akik programozható számítógépes kódrendszereket használnak (pl. EEPROM = elektromosan törölhető, programozható, csak olvasható memória), meg kell akadályozniuk az illetéktelen átprogramozást. A gyártóknak fejlett hamisítás elleni védelmi stratégiákat és olyan írásvédelmi funkciókat kell használniuk, amelyhez a gyártó által kezelt külső számítógépen elektronikus hozzáférési jogosultság szükséges. A hatóság más módszereket is jóváhagyhat, ha azok megfelelő szintű védelmet biztosítanak.

5.1.6.   Lehetővé kell tenni a jármű közlekedési alkalmassági vizsgán történő ellenőrzését, hogy meg lehessen állapítani a teljesítményét az előírás 5.3.7. bekezdése szerint összegyűjtött adatok viszonylatában. Ha ez a vizsgálat különleges eljárást igényel, annak részleteit a szervizelési kézikönyvnek (vagy azzal egyenértékű dokumentumnak) kell tartalmaznia. Ez a különleges eljárás csak olyan speciális berendezést igényelhet, amellyel a jármű fel van szerelve.

5.2.   Vizsgálati eljárás

Az 1. táblázat a jármű típusjóváhagyására vonatkozó különböző eljárásokat mutatja be.

5.2.1.   Szikragyújtású motorral meghajtott járműveken és szikragyújtású motorral felszerelt hibridhajtású elektromos járműveken a következő vizsgálatokat kell elvégezni:

—

I. típus (az átlagos kipufogási emisszió ellenőrzése hidegindítás után),

—

II. típus (szénmonoxid-kibocsátás vizsgálata alapjárati fordulatszámon),

—

III. típus (kartergáz-kibocsátás),

—

IV. típus (párolgási emisszió),

—

V. típus (szennyezésgátló berendezések tartóssága),

—

VI. típus (az átlagos szénmonoxid- és szénhidrogén-kibocsátás vizsgálata hidegindítás után, alacsony környezeti hőmérsékleten),

—

OBD vizsgálat.

5.2.2.   Szikragyújtású motorral meghajtott járműveken és szikragyújtású, LPG- vagy földgáz-üzemű motorral felszerelt (egy üzemanyaggal működő vagy kettős üzemű) hibridhajtású elektromos járműveken a következő vizsgálatokat kell elvégezni (az 1. táblázat szerint):

—

I. típus (az átlagos kipufogási emisszió ellenőrzése hidegindítás után),

—

II. típus (szénmonoxid-kibocsátás vizsgálata alapjárati fordulatszámon),

—

III. típus (kartergáz-kibocsátás),

—

IV. típus (párolgási emisszió), ha alkalmazandó,

—

V. típus (szennyezésgátló berendezések tartóssága),

—

VI. típus (az átlagos szénmonoxid- és szénhidrogén-kibocsátás vizsgálata hidegindítás után, alacsony környezeti hőmérsékleten), ha alkalmazandó,

—

OBD vizsgálat, ha alkalmazandó.

5.2.3.   Kompressziós gyújtású motorral meghajtott járműveken és kompressziós gyújtású motorral felszerelt hibridhajtású elektromos járműveken a következő vizsgálatokat kell elvégezni:

—

I. típus (az átlagos kipufogási emisszió ellenőrzése hidegindítás után),

—

V. típus (szennyezésgátló berendezések tartóssága),

—

és OBD vizsgálat, ha alkalmazandó.

1. táblázat

A típusjóváhagyás és a jóváhagyás kiterjesztésének különböző eljárásai

Típusjóváhagyási vizsgálat

M és N kategóriájú szikragyújtású motorral felszerelt járművek

M1 és N1 kategóriájú kompressziós gyújtású motorral felszerelt járművek

benzin üzemű jármű

kettős üzemű jármű

tiszta gázüzemű jármű

 

I. típus

Igen

(legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)

Igen (vizsgálat mindkét üzemanyagtípussal)

(legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)

Igen

(legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)

Igen

(legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)

II. típus

Igen

Igen

(vizsgálat mindkét üzemanyagtípussal)

Igen

—

III. típus

Igen

Igen

(vizsgálat csak benzinnel)

Igen

—

IV. típus

Igen

(legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)

Igen

(vizsgálat csak benzinnel)

(legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)

—

—

V. típus

Igen

(legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)

Igen

(vizsgálat csak benzinnel)

(legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)

Igen

(legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)

Igen

(legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)

VI. típus

Igen

(legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)

Igen

(legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)

(vizsgálat csak benzinnel)

—

—

Kiterjesztés

7. bekezdés szerint

7. bekezdés szerint

7. bekezdés szerint

7. bekezdés szerint;

M2 és N2 kategóriájú járművek referenciatömege ≤ 2 840 kg

Fedélzeti diagnosztika

Igen, a 11.1.5.1.1. vagy a 11.1.5.3. bekezdés szerint

Igen, a 11.1.5.1.2. vagy a 11.1.5.3. bekezdés szerint

Igen, a 11.1.5.1.2. vagy a 11.1.5.3. bekezdés szerint

Igen, a 11.1.5.2.1. vagy a 11.1.5.2.2. vagy a 11.1.5.2.3. vagy a 11.1.5.3. bekezdés szerint

5.3.   A vizsgálatok leírása

5.3.1.   I. típusú vizsgálat (az átlagos kipufogási emisszió szimulálása hidegindítás után)

5.3.1.1.   Az 1. ábra az I. típusú vizsgálat végrehajtásának lehetőségeit mutatja be. Ezt a vizsgálatot végre kell hajtani minden, az 1. bekezdésben hivatkozott járművön, amelynek legnagyobb tömege nem haladja meg a 3,5 tonnát.

A járművet olyan görgős próbapadra kell helyezni, amely terhelés- és inerciaszimulációt lehetővé tevő eszközökkel van felszerelve.

A vizsgálatot, amely összesen 19 perc 40 másodpercig tart, és 1. és 2. részből áll, megszakítás nélkül kell végrehajtani. A gyártó beleegyezésével egy legfeljebb 20 másodperces, mintavételi időn kívüli időszakot be lehet iktatni az 1. rész vége és a 2. rész kezdete közé a vizsgálóberendezés beállításának megkönnyítése érdekében.

5.3.1.2.1.1.   Az I. típusú vizsgálat során az LPG vagy földgáz üzemű járműveknél meg kell vizsgálni az LPG vagy földgáz üzemanyag összetételének változását a 12. mellékletben előírtak szerint. A benzinnel vagy LPG-vel, illetve földgázzal is üzemeltethető járműveket mindkét üzemanyag használatával meg kell vizsgálni, és az LPG vagy földgáz üzemanyag használatával végzett vizsgálatok során ellenőrizni kell azok összetételének változását a 12. melléklet előírásai szerint.

5.3.1.2.1.2.   Az 5.3.1.2.1.1. bekezdés követelményeitől eltérve, azok a járművek, amelyek benzinnel vagy gáz-halmazállapotú üzemanyaggal is üzemeltethetők, de csak vészhelyzet esetén vagy csak indításhoz használható benzinüzemű rendszerrel vannak felszerelve, amelyhez egy legfeljebb 15 literes benzintartály tartozik, az I. típusú vizsgálat szempontjából olyan járműveknek minősülnek, amelyek csak gáz-halmazállapotú üzemanyaggal működtethetők.

5.3.1.2.2.   A vizsgálat 1. része négy alapvető városi ciklusból épül fel. Minden alapvető városi ciklus 15 szakaszból áll (alapjárat, gyorsítás, állandó sebesség, lassítás stb.).

5.3.1.2.3.   A vizsgálat 2. része egy városon kívüli ciklust tartalmaz. A városon kívüli ciklus 13 szakaszból áll (alapjárat, gyorsítás, állandó sebesség, lassítás stb.).

5.3.1.2.4.   A vizsgálat közben a kipufogógázokat hígítják, és egy vagy több zsákba arányos mennyiségű mintát gyűjtenek. A vizsgált jármű kipufogógázait hígítják, mintát vesznek belőle, és az alábbiakban leírt eljárás szerint elemzik, majd megmérik a hígított kipufogógáz teljes térfogatát. A kompressziós gyújtású motorral felszerelt járműveknél nemcsak a szénmonoxid, a szénhidrogén és a nitrogénoxid, hanem a légszennyező részecskék emisszióját is feljegyzik.

5.3.1.3.   A vizsgálatot a 4. mellékletben leírt eljárással hajtják végre. A gázok összegyűjtéséhez és elemzéséhez, valamint a részecskék eltávolításához és méréséhez alkalmazott módszereknek meg kell felelniük az előírásoknak.

Az 5.3.1.5. bekezdés követelményeitől függően a vizsgálatot háromszor kell megismételni. Az eredményeket megszorozzák az 5.3.6. bekezdésben előírt megfelelő romlási tényezőkkel, és a 2.20, bekezdésben meghatározott periodikusan regeneráló rendszer esetén a 13. mellékletben megadott Ki tényezőkkel is meg kell szorozni. A gáz-halmazállapotú emisszió eredményül kapott tömege és kompressziós gyújtású motorral ellátott járművek esetén az egyes vizsgálatokon kiszámított részecsketömeg nem haladhatja meg az alábbi táblázatban megadott határértékeket:

Határértékek

 

Referenciatömeg

(RW)

(kg)

CO

(szénmonoxid)

tömege

HC (szénhidrogén)

tömege

Nitrogénoxidok (NOx) tömege

Szénhidrogének és nitrogénoxidok (együttes tömege)

Részecskék (4)

(PM)

L1

(g/km)

L2

(g/km)

L3

(g/km)

L2 + L3

(g/km)

L4

(g/km)

Kategória

Osztály

 

Benzin

Dízel

Benzin

Dízel

Benzin

Dízel

Benzin

Dízel

Dízel

A(2000)

M (5)

—

Összes

2,3

0,64

0,20

—

0,15

0,50

—

0,56

0,05

N1  (6)

I

RW ≤ 1 305

2,3

0,64

0,20

—

0,15

0,50

—

0,56

0,05

II.

1 305 < RW ≤ 1 760

4,17

0,80

0,25

—

0,18

0,65

—

0,72

0,07

III.

1 760 < RW

5,22

0,95

0,29

—

0,21

0,78

—

0,86

0,10

B(2005)

M (5)

—

Összes

1,0

0,50

0,10

—

0,08

0,25

—

0,30

0,025

N1  (6)

I.

RW ≤ 1 305

1,0

0,50

0,10

—

0,08

0,25

—

0,30

0,025

II.

1 305 < RW ≤ 1 760

1,81

0,63

0,13

—

0,10

0,33

—

0,39

0,04

III.

1 760 < RW

2,27

0,74

0,16

—

0,11

0,39

—

0,46

0,06

5.3.1.4.1.   Az 5.3.1.4. bekezdés követelményei ellenére minden egyes szennyezőanyagnál vagy szennyezőanyagok kombinációjánál a három mért tömeg közül az egyik legfeljebb 10 százalékkal meghaladhatja az előírt határértéket, feltéve, hogy a három mérési eredmény számtani középértéke az előírt határérték alatt van. Ha egynél több szennyezőanyag meghaladja az előírt határértékeket, lényegtelen, hogy ezt az értéket ugyanabban vagy különböző vizsgálatokban mérték.

5.3.1.4.2.   Ha a vizsgálatokat gáz-halmazállapotú üzemanyaggal végzik, a gáz-halmazállapotú kibocsátások eredő tömege nem haladhatja meg a fenti táblázatban a benzinmotoros járművekre előírt határértékeket.

Az 5.3.1.4. bekezdésben előírt vizsgálatok számát a következőkben meghatározott feltételek között (ahol V1 az első és V2 a második vizsgálat eredménye) csökkenteni kell minden egyes korlátozás alá eső szennyezőanyagra vagy két szennyezőanyag együttes emissziójára vonatkozóan.

5.3.1.5.1.   Csak egy vizsgálatot kell elvégezni, ha minden egyes korlátozás alá eső szennyezőanyagra vagy két szennyezőanyag együttes emissziójára kapott eredmény kisebb vagy egyenlő, mint 0,70 L (azaz V1 ≤ 0,70 L).

5.3.1.5.2.   Ha az 5.3.1.5.1. bekezdés követelményei nem teljesülnek, csak két vizsgálatot végeznek, ha minden egyes korlátozás alá eső szennyezőanyagra vagy két szennyezőanyag együttes emissziójára vonatkozólag az alábbi követelmények teljesülnek:

V1 ≤ 0.85 L és V1 + V2 ≤ 1.70 L és V2 ≤ L

5.3.2.   II. típusú vizsgálat (szénmonoxid-kibocsátás vizsgálata alapjárati fordulatszámon)

Ezt a vizsgálatot minden olyan szikragyújtású motorral meghajtott járművön el kell végezni, amelynek legnagyobb tömege meghaladja a 3,5 tonnát.

5.3.2.1.1.   Azokat a járműveket, amelyek benzinnel vagy LPG, illetve földgáz üzemanyaggal is működtethetők, a II. típusú vizsgálat során mindkét üzemanyaggal meg kell vizsgálni.

1. ábra

Az I. típusú jóváhagyásvizsgálat folyamatábrája

(lásd az 5.3.1. bekezdést)

Image

5.3.2.1.2.   Az 5.3.2.1.1. bekezdés követelményeitől eltérve, azok a járművek, amelyek benzinnel vagy gáz-halmazállapotú üzemanyaggal is üzemeltethetők, de csak vészhelyzet esetén vagy csak indításhoz használható benzinüzemű rendszerrel vannak felszerelve, amelyhez egy legfeljebb 15 literes benzintartály tartozik, a II. típusú vizsgálat szempontjából olyan járműveknek minősülnek, amelyek csak gáz-halmazállapotú üzemanyaggal működtethetők.

5.3.2.2.   Az 5. melléklet előírásai szerint végzett vizsgálat esetén az alapjárati fordulatszámon járó motor által kibocsátott kipufogógázok szénmonoxid-tartalma nem haladhatja meg a gyártó által meghatározott beállításnál a 3,5 térfogatszázalékot, illetve nem haladhatja meg a 4,5 térfogatszázalékot a mellékletben előírt beállítási tartományon belül.

5.3.3.   III. típusú vizsgálat (a kartergáz-kibocsátás vizsgálata)

Ezt a vizsgálatot az 1. bekezdésben hivatkozott valamennyi járművön el kell végezni, kivéve a kompressziós gyújtású motorral felszerelt járműveket.

5.3.3.1.1.   Azokat a járműveket, amelyek benzinnel vagy LPG, illetve földgáz üzemanyaggal is működtethetők, a III. típusú vizsgálat során csak benzinnel kell megvizsgálni.

5.3.3.1.2.   Az 5.3.3.1.1. bekezdés követelményeitől eltérve azok a járművek, amelyek benzinnel vagy gáz-halmazállapotú üzemanyaggal is üzemeltethetők, de csak vészhelyzet esetén vagy csak indításhoz használható benzinüzemű rendszerrel vannak felszerelve, amelyhez egy legfeljebb 15 literes benzintartály tartozik, a III. típusú vizsgálat szempontjából olyan járműveknek minősülnek, amelyek csak gáz-halmazállapotú üzemanyaggal működtethetők.

5.3.3.2.   A 6. melléklet előírásai szerint végzett vizsgálat esetén a motor forgattyúházának szellőzőrendszere nem engedheti, hogy kartergáz jusson a légkörbe.

5.3.4.   IV. típusú vizsgálat (a párolgási emisszió meghatározása)

Ezt a vizsgálatot a fenti 1. bekezdésben említett valamennyi járművön el kell végezni, kivéve a kompresszió gyújtású motorral felszerelt járműveket, az LPG vagy földgáz üzemanyaggal működő járműveket, illetve azokat, amelyek legnagyobb tömege meghaladja a 3 500 kg-ot.

5.3.4.1.1.   Azokat a járműveket, amelyek benzinnel vagy LPG, illetve földgáz üzemanyaggal is működtethetők, a IV. típusú vizsgálat során csak benzinnel kell megvizsgálni.

5.3.4.2.   A 7. melléklet előírásai szerint végzett vizsgálat során a párolgási emisszió nem haladhatja meg a 2 g/vizsgálat értéket.

5.3.5.   VI. típusú vizsgálat (az átlagos szénmonoxid- és szénhidrogén-kibocsátás vizsgálata hidegindítás után, alacsony környezeti hőmérsékleten)

A vizsgálatot minden M1 és 1. osztályba tartozó N1 kategóriás szikragyújtású motorral felszerelt járművön el kell végezni, kivéve azokat a járműveket, amelyeket több mint hat személy szállítására terveztek, illetve azokat, amelyek legnagyobb tömege meghaladja a 2 500 kg-ot.

5.3.5.1.1.   A járművet olyan görgős próbapadra kell helyezni, amely terhelés- és inerciaszimulációt lehetővé tevő eszközökkel van felszerelve.

5.3.5.1.2.   A vizsgálat az I. típusú vizsgálat 1. részének négy alapvető városi menetciklusából áll. Az 1. részben szereplő vizsgálatot a 4. melléklet 1. függeléke írja le, és a függelékben található 1/1., 2/2. és 1/3. ábra mutatja be. Az összesen 780 másodpercen keresztül tartó, átlagos alacsony környezeti hőmérsékleten folytatott vizsgálatot megszakítás nélkül és a motor indulásától kell elvégezni.

5.3.5.1.3.   Az alacsony környezeti hőmérsékletű vizsgálatot 266 K (–7 °C) környezeti hőmérsékleten kell végrehajtani. A vizsgálat végrehajtása előtt a vizsgálandó járműveket egységes módon kondicionálni kell, hogy a vizsgálati eredmények megismételhetők legyenek. A kondicionálást és a többi vizsgálati eljárást a 8. mellékletben előírtak szerint kell elvégezni.

5.3.5.1.4.   A vizsgálat alatt a kipufogógázokat hígítják, és arányos mennyiségű mintát gyűjtenek belőle. A vizsgált jármű kipufogógázait hígítják, mintát vesznek belőle, és a 8. mellékletben leírt eljárás szerint elemzik, majd megmérik a hígított kipufogógáz teljes térfogatát. Elemzik a hígított kipufogógázok szénmonoxid- és szénhidrogén-tartalmát.

Az 5.3.5.2.2. és a 5.3.5.3. bekezdés követelményeitől függően a vizsgálatot háromszor kell megismételni. A szénmonoxid- és a szénhidrogén-kibocsátás mért tömege nem haladhatja meg az alábbi táblázatban szereplő határértékeket:

Vizsgálati hőmérséklet

Szénmonoxid, L1

(g/km)

Szénhidrogének, L2

(g/km)

266 K (–7 °C)

15

1,8

5.3.5.2.1.   Az 5.3.5.2. bekezdés követelményei ellenére minden egyes szennyezőanyagnál a három mérési eredmény közül egy legfeljebb 10 százalékkal túllépheti az előírt határértéket, feltéve, hogy a három mérési eredmény számtani középértéke az előírt határérték alatt van. Ha egynél több szennyezőanyag meghaladja az előírt határértékeket, lényegtelen, hogy ezt az értéket ugyanabban vagy különböző vizsgálatokban mérték.

5.3.5.2.2.   Az 5.3.5.2. bekezdésben előírt vizsgálatok száma – a gyártó kérésére – 10-re növelhető, ha az első három eredmény számtani közepe kisebb, mint a határérték 110 százaléka. Ebben az esetben a vizsgálat után teljesítendő követelmény az, hogy mind a 10 eredmény számtani átlagának a határértéknél kisebbnek kell lennie.

Az 5.3.5.2. bekezdésben leírt vizsgálatok számát az 5.3.5.3.1. és az 5.3.5.3.2. bekezdés szerint csökkenteni lehet.

5.3.5.3.1.   Csak egy vizsgálatot kell elvégezni, ha az első vizsgálatban az egyes szennyezőanyagokra kapott eredmény kisebb vagy egyenlő, mint 0,70 L.

5.3.5.3.2.   Amennyiben az 5.3.5.3.1. bekezdés követelményei nem teljesülnek, csak két vizsgálatot kell elvégezni, ha az egyes szennyezőanyagokra vonatkozóan az első vizsgálat eredmény legfeljebb 0,85 L, és az első két eredmény összege kisebb vagy egyenlő, mint 1,70 L, a második vizsgálat eredménye pedig kisebb vagy egyenlő, mint L.

(V1 ≤ 0,85 L és V1 + V2 ≤ 1,70 L és V2 ≤ L)

5.3.6.   V. típusú vizsgálat (szennyezésgátló berendezések tartóssága)

Ezt a vizsgálatot az 1. bekezdésben említett valamennyi olyan járművön el kell végezni, amelyekre az 5.3.1. bekezdésben meghatározott vizsgálat vonatkozik. Ez az élettartam-vizsgálat 80 000 km próbapályán, közúton vagy görgős próbapadon végzett futást foglal magában a 9. mellékletben leírt program szerint.

5.3.6.1.1.   Azokat a járműveket, amelyek benzinnel vagy LPG, illetve földgáz üzemanyaggal is működtethetők, az V. típusú vizsgálat során csak benzinnel kell megvizsgálni. Ebben az esetben az ólommentes benzinre vonatkozó romlási tényezőt kell LPG- vagy földgázüzemre is használni.

5.3.6.2.   Az 5.3.6.1. bekezdés követelményei ellenére a gyártó a következő táblázatból is választhat romlási tényezőket az 5.3.6.1. bekezdésben leírt vizsgálat alternatív megoldásaként.

Motorkategória

Romlási tényezők

Szennyezőanyag

CO

HC

NOx

HC + NOx  (7)

Részecskék

Szikragyújtású motor

1,2

1,2

1,2

—

—

Kompressziós gyújtású motor

1,1

—

1

1

1,2

A gyártó kérésére a műszaki szolgálat az V. típusú vizsgálat befejezése előtt elvégezheti az I. típusú vizsgálatot a fenti táblázatban szereplő romlási tényezők használatával. A V. típusú vizsgálat befejezése után a műszaki szolgálat módosíthatja a 2. mellékletben rögzített típusjóváhagyási eredményeket, azáltal, hogy a fenti táblázat romlási tényezőit felváltja az V. típusú vizsgálat során mért értékekkel.

5.3.6.3.   A romlási tényezőket meghatározhatják az 5.3.6.1. bekezdésben leírt eljárással vagy az 5.3.6.2. bekezdésben szereplő táblázat értékeinek használatával. A tényezők az 5.3.1.4., és a 8.2.3.1. bekezdés követelményeinek való megfelelés megállapítására szolgálnak.

5.3.7.   A közlekedési alkalmassági vizsgálathoz szükséges kibocsátási adatok

5.3.7.1.   Ez a követelmény alkalmazandó minden olyan szikragyújtású motorral felszerelt járműre, amelynek típusjóváhagyását e módosítás szerint kérik.

5.3.7.2.   Az 5. melléklet előírásai szerint (II. típusú vizsgálat) normál alapjárati fordulatszámon végzett vizsgálat során fel kell jegyezni:

(a)

a kibocsátott kipufogógázok szénmonoxid-tartalmát,

(b)

a motor fordulatszámát a vizsgálat alatt, a tűrésekkel együtt.

5.3.7.3.   „Magas alapjárati” fordulatszámon (vagyis > 2 000 min–1) végzett vizsgálat esetén fel kell jegyezni:

(a)

a kibocsátott kipufogógázok szénmonoxid-tartalmát,

(b)

a lambda értéket (8),

(c)

a motor fordulatszámát a vizsgálat alatt, a tűrésekkel együtt.

5.3.7.4.   Meg kell mérni és fel kell jegyezni a motorolaj hőmérsékletét a vizsgálat időpontjában.

5.3.7.5.   Ki kell tölteni a 2. melléklet 17. pontjában szereplő táblázatot.

5.3.7.6.   A gyártónak igazolnia kell a típusjóváhagyás időpontjában rögzített és az 5.3.7.3. bekezdés szerint kiszámított lambda érték pontosságát, mivel ez általában jellemzi az illetékes hatóság által megadott típusjóváhagyás időpontjától számított 24 hónapon belül gyártott járműveket. Értékelést kell készíteni a gyártott járművekről készített felmérésekről és tanulmányokról.

5.3.8.   OBD vizsgálat

Ezt a vizsgálatot az 1. bekezdésben említett valamennyi járművön el kell végezni. Ezt követően végre kell hajtani a 11. melléklet 3. bekezdésében leírt vizsgálati eljárást.

6.   A JÁRMŰTÍPUS MÓDOSÍTÁSA

A járműtípus bármilyen módosításáról értesíteni kell a járműtípust jóváhagyó adminisztratív szervezeti egységet. A szervezeti egység a következőket teheti:

6.1.1.   megállapíthatja, hogy a végrehajtott módosítások valószínűleg nem fejtenek ki jelentős mértékű káros hatást, és a jármű így is megfelel a követelményeknek, vagy

6.1.2.   további vizsgálati jelentést kérhet a vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálattól.

6.2.   A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról, a módosítások részletes leírásával együtt, a fenti 4.3. bekezdésben rögzített eljárásnak megfelelően kell tájékoztatni az előírást alkalmazó megállapodásban részt vevő feleket.

6.3.   A jóváhagyás kiterjesztését engedélyező illetékes hatóság sorszámot rendel a kiterjesztéshez, és erről tájékoztatja az előírást alkalmazó 1958. évi megállapodásban részt vevő többi felet az előírás 2. mellékletében szereplő minta szerinti közlemény-formanyomtatványon.

7.   A JÓVÁHAGYÁS KITERJESZTÉSE

Az előírás értelmében a típusjóváhagyás módosítása esetén a következő külön rendelkezéseket kell alkalmazni (adott esetben).

7.1.   A kipufogási emisszióra vonatkozó kiterjesztések (I. típusú, II. típusú és VI. típusú vizsgálatok)

7.1.1.   Különböző referenciatömegű járműtípusok

7.1.1.1.   A járműtípusra megadott jóváhagyás csak olyan járműtípusokra terjeszthető ki, amelyek referenciatömegéhez a következő két nagyobb egyenértékű inerciakategória vagy bármely kisebb egyenértékű inerciakategória használata szükséges.

7.1.1.2.   Az 5.3.1.4. bekezdés 2. lábjegyzetében hivatkozott N1 és M kategóriájú járművek esetében, ha annak a járműtípusnak a referenciatömege, amelyre a jóváhagyás kiterjesztését kérik, kisebb egyenértékű inercia használatát igényli, mint amelyet a már jóváhagyott járműtípusnál használtak, a jóváhagyás kiterjesztését megadhatják, ha a már jóváhagyott járműtípus szennyezőanyagainak tömege azokon a határértékeken belül van, amelyeket arra a járműre írtak elő, amelyre a jóváhagyás kiterjesztését kérik.

7.1.2.   Különböző áttételi aránnyal rendelkező járműtípusok

A járműtípus jóváhagyását az alábbi feltételekkel kiterjeszthetik olyan járműtípusokra, amelyek a jóváhagyott típustól csak az áttételi arányok tekintetében térnek el:

7.1.2.1.   Az I. típusú és a VI. típusú vizsgálatban használt minden egyes áttételi arányhoz meg kell határozni a következő arányt:

Formula

ahol V1 a jóváhagyott járműtípus sebessége, V2 pedig a jóváhagyás kiterjesztésénél figyelembe vett jármű sebessége 1 000 min–1 motorfordulatszám esetén.

7.1.2.2.   Ha minden egyes áttételi arány esetében E ≤ 8 %, akkor a jóváhagyás kiterjesztését az I. típusú és a VI. típusú vizsgálat megismétlése nélkül engedélyezhetik.

7.1.2.3.   Ha legalább egy áttételi aránynál E > 8 %, és minden egyes arány esetében E ± 13 %, akkor az I. típusú és a VI. típusú vizsgálatot meg kell ismételni, de ez, a műszaki szolgálat jóváhagyásával, végrehajtható a gyártó által választott laboratóriumban is. A vizsgálati jelentést meg kell küldeni a típusjóváhagyási vizsgálatokért felelős műszaki szolgálatnak.

7.1.3.   Különböző referenciatömegű és különböző áttételi aránnyal rendelkező járműtípusok

A járműtípus jóváhagyása kiterjeszthető olyan járműtípusokra, amelyek a jóváhagyott típustól csak referenciatömegükben és áttételi arányukat tekintve különböznek, feltéve, hogy a 7.1.1. és a 7.1.2. bekezdésben előírt feltételeket teljesítik.

Megjegyzés: Amennyiben egy járműtípust a 7.1.1.–7.1.3. bekezdés értelmében hagytak jóvá, ez a jóváhagyás nem terjeszthető ki más járműtípusokra.

7.2.   Párolgási emisszió (IV. típusú vizsgálat)

A párolgási emissziót csökkentő rendszerrel felszerelt járműtípusra adott jóváhagyás az alábbi feltételek mellett terjeszthető ki:

7.2.1.1.   Az üzemanyag-levegő adagolás alapelvének (pl. egyedi befecskendezés, karburátor) meg kell egyeznie.

7.2.1.2.   Az üzemanyagtartály formája és anyaga, valamint a folyékony üzemanyagot szállító tömlők azonosak legyenek. A tömlők keresztmetszete és megközelítő hosszúsága tekintetében a legkedvezőtlenebb típuscsaládot kell vizsgálni. A típusjóváhagyási vizsgálatokért felelős műszaki szolgálat dönti el, hogy a nem azonos gőz-folyadék leválasztók elfogadhatók-e. Az üzemanyagtartály térfogatának ± 10 % tartományon belül kell maradnia. Az üzemanyagtartály biztonsági szelepe azonos beállítású legyen.

7.2.1.3.   Az üzemanyaggőzök tárolásának módja azonos legyen, pl. a csapda alakja és térfogata, a tárolóközeg, a légszűrő (ha ilyet használnak a párolgási emisszió csökkentésére) stb. meg kell, hogy egyezzen.

7.2.1.4.   A karburátor úszóházainak üzemanyag-térfogata ± 10 milliliter tartományon belül legyen.

7.2.1.5.   A felhalmozott gőzök tisztításának módja azonos legyen (pl. légáram, indítópont vagy a menetciklus alatt a tisztítási térfogat).

7.2.1.6.   Az üzemanyag-adagolási rendszer tömítési és szellőztetési módjának meg kell egyeznie.

7.2.2.   További megjegyzések:

(i)

eltérő motortérfogat megengedett;

(ii)

eltérő motorteljesítmény megengedett;

(iii)

automata és kézi sebességváltó, két- és négykerék-meghajtás megengedett;

(iv)

különböző karosszériastílus megengedett;

(v)

különböző méretű kerekek és abroncsok megengedettek;

7.3.   A szennyezésgátló berendezések tartóssága (V. típusú vizsgálat)

A járműtípus jóváhagyása kiterjeszthető különböző járműtípusokra, ha a motor/szennyezéscsökkentő rendszer kombinációja megegyezik a már jóváhagyott járműével. Ebből a szempontból azokat a járműtípusokat, amelyeknek az alábbiakban felsorolt paraméterei azonosak vagy az előírt határértékeken belül maradnak, ugyanahhoz a motor/szennyezéscsökkentő berendezés kombinációhoz tartozónak kell tekinteni.

—

Motor:

—

hengerek száma,

—

motor térforgata (± 15 százalék),

—

hengertömb kialakítása,

—

szelepek száma,

—

üzemanyag-ellátó rendszer,

—

hűtőrendszer típusa,

—

égési folyamat,

—

hengerfuratok középvonalainak távolsága.

7.3.1.2.   Szennyezéscsökkentő rendszer:

Katalizátor:

—

katalizátorok és elemek száma,

—

katalizátorok mérete és alakja (egy tömb térfogata ± 10 százalék),

—

katalizátor működési módja (utánégetés, háromutas stb.),

—

nemesfémtöltés (azonos vagy nagyobb),

—

nemesfémarány (± 15 százalék),

—

hordozó (szerkezeti kialakítás és anyag),

—

cellasűrűség,

—

katalizátorház típusa,

—

a katalizátor elhelyezkedése (olyan helyzet és méretek a kipufogórendszerben, amelyek nem okoznak 50 K-nál nagyobb hőmérsékletváltozást a katalizátor bemeneténél).

Ezt a hőmérsékletváltozást állandósított körülmények között 120 km/h sebességnél és az I. típusú vizsgálathoz beállított terhelésnél kell ellenőrizni.

Levegő-befecskendezés: van vagy nincs típus (pulzátor, légszivattyúk stb.).

Kipufogógáz-visszavezetés (EGR): van vagy nincs.

7.3.1.3.   Inerciakategória: két inerciakategóriával közvetlenül felette és bármely kisebb inercia kategória.

7.3.1.4.   A tartóssági vizsgálat lefolytatható olyan járművel, amelynek karosszériastílusa, sebességváltója (automata vagy kézi kapcsolású), valamint kerék- és gumiabroncsméretei mások, mint annak a járműtípusnak, amelyre a típusjóváhagyást kérik.

7.4.   Fedélzeti diagnosztika

7.4.1.   A járműtípus jóváhagyása OBD rendszere szempontjából kiterjeszthető olyan más járműtípusokra, amelyek ugyanahhoz a jármű-/OBD-családhoz tartoznak, a 11. melléklet 2. függelékében leírtak szerint. A motor kibocsátáscsökkentő rendszerének meg kell egyeznie a már jóváhagyott jármű rendszerével, és meg kell felelnie a 11. melléklet 2. függelékében megadott OBD-motorcsalád leírásának, tekintet nélkül a következő járműjellemzőkre:

—

motor szerelvényei,

—

gumiabroncsok,

—

egyenértékű inercia,

—

hűtőrendszer,

—

áttételi arány,

—

áttétel típusa,

—

karosszéria típusa.

8.   A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

8.1.   Az előírás értelmében jóváhagyási jelet viselő minden járműnek a motor által kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok és légszennyező részecskék kibocsátását befolyásoló alkatrészek, a kartergáz-kibocsátás és a párolgási emisszió tekintetében meg kell felelnie a jóváhagyott járműtípusnak. A gyártási eljárásoknak meg kell felelniük az 1958. évi megállapodás 2. függelékében (E/EGB/324-E/EGB/TRANS/505/2. változat) előírt feltételeknek és az alábbi követelményeknek.

Általános szabályként a gyártás megfelelőségét tekintettel a jármű által kibocsátott szennyezőanyagok mennyiségének korlátozására a közlemény-formanyomtatványban szereplő leírás, illetve annak mellékletei alapján kell ellenőrizni (I., II., III. és IV. típusú vizsgálat).

Üzemelő járművek megfelelősége

Tekintettel az emisszió szempontjából jóváhagyott típusokra, ezeknek az intézkedéseknek alkalmasaknak kell lenniük a kibocsátáscsökkentő berendezések működésének ellenőrzésére is a jármű hasznos élettartama alatt, normál üzemi feltételek között (megfelelően karbantartott és üzemben tartott jármű megfelelősége). Az előírás alkalmazásában ezeket az intézkedéseket a jármű ötéves koráig terjedő időszakon belül vagy 80 000 km megtételéig (amelyik hamarabb következik be), illetve 2005. január 1-től ötéves korig terjedő időszak alatt vagy 100 000 km-ig (amelyik hamarabb következik be) ellenőrizni kell.

Az adminisztratív szervezeti egység az üzemelő járművek megfelelőségi vizsgálatát a gyártó rendelkezésére álló megfelelő adatok alapján végzi az 1958. évi megállapodás 2. függelékében (E/EGB/324-E/EGB/TRANS/505/2. változat) meghatározott eljárásokhoz hasonló módszerekkel.

A 4. függelék 4/1. és 4/2. ábrája az üzemelő járművek megfelelőségi vizsgálatához alkalmazott eljárást szemlélteti.

8.2.1.1.   Az üzemben lévő járműcsaládot meghatározó paraméterek

Az üzemben lévő járműcsalád olyan alapvető tervezési paraméterek alapján határozható meg, amelyeknek az adott járműcsaládon belül azonosaknak kell lenniük. Ennek megfelelően azok a járműtípusok, amelyek általában, illetve a megadott tűréshatárokon belül legalább az alábbiakban felsorolt paraméterekkel rendelkeznek, ugyanahhoz az üzemben lévő járműcsaládhoz tartozónak tekinthetők:

—

égési folyamat (kétütemű, négyütemű, forgódugattyús);

—

hengerek száma;

—

a hengertömb kialakítása (soros, V vagy sugaras elrendezésű, vízszintesen egymással szemben elhelyezett, egyéb). A hengerek dőlésszöge vagy tájolása nem feltétel;

—

üzemanyag-adagolás módja (pl. közvetett vagy közvetlen befecskendezés);

—

hűtőrendszer típusa (levegő, víz, olaj);

—

elszívás módja (természetes elszívás, nyomás alatt történő elszívás);

—

üzemanyag, amelyre a motort tervezték (benzin, dízel, földgáz, LPG stb.) a kettős üzemű járművek tiszta gázüzemű járművekkel csoportosíthatók, feltéve, hogy az egyik üzemanyag közös;

—

katalizátor típusa (háromutas katalizátor vagy egyéb);

—

részecskecsapda típusa (van vagy nincs);

—

kipufogógáz-visszavezetés (EGR) (van vagy nincs);

—

a járműcsaládon belül a legnagyobb motor hengerűrtartalma mínusz 30 százalék.

Az adminisztratív szervezeti egység az üzemelő járművek megfelelőségi vizsgálatát a gyártó által biztosított adatok alapján végzi el. Ezek az adatok, többek között, az alábbiakat foglalják magukba:

8.2.1.2.1.   A gyártó neve és címe.

8.2.1.2.2.   A gyártó meghatalmazott képviselőjének neve, címe, telefon- és faxszáma, valamint e-mail címe a gyártó által biztosított adatokhoz tartozó területeken.

8.2.1.2.3.   A gyártó által közölt adatokban szereplő járművek modelljének neve.

8.2.1.2.4.   Adott esetben a gyártó által közölt adatokban szereplő járműtípusok listája, vagyis az üzemben lévő járműcsalád a 8.2.1.1. bekezdésnek megfelelően.

8.2.1.2.5.   Az üzemben lévő járműcsaládhoz (VIN előtag) tartozó járműtípusokra érvényes járműazonosító (VIN) kódok.

8.2.1.2.6.   Az üzemben lévő járműcsaládhoz tartozó járműtípusokra vonatkozó típusjóváhagyások száma, beleértve a kiterjesztéseket és a területi javításokat/visszavonásokat (átdolgozásokat).

8.2.1.2.7.   A gyártó által közölt adatokban szereplő járművek típusjóváhagyásaira vonatkozó kiterjesztések és területi javítások/visszavonások részletei (ha az adminisztratív szervezeti egység kéri).

8.2.1.2.8.   Az az időszak, amely alatt a gyártó összegyűjtötte az adatokat.

8.2.1.2.9.   A gyártó által közölt adatokban szereplő járműépítési időszak (pl. a 2001. naptári év során gyártott járművek).

A gyártó által az üzemelő járművek megfelelőségének ellenőrzésére alkalmazott eljárás, beleértve a következőket:

8.2.1.2.10.1.   A járművek keresésének módja;

8.2.1.2.10.2.   Járműkiválasztási és -elutasítási feltételek;

8.2.1.2.10.3.   A programhoz használt vizsgálattípusok és -eljárások;

8.2.1.2.10.4.   Az üzemben lévő járműcsoport gyártó általi elfogadásának/elutasításának feltételei;

8.2.1.2.10.5.   Földrajzi terület(ek), amelyben belül a gyártó az adatokat gyűjtötte;

8.2.1.2.10.6.   Alkalmazott mintaméret és mintavételi módszer.

A gyártó által az üzemelő járművek megfelelőségének ellenőrzésére alkalmazott eljárás eredményei, beleértve a következőket:

8.2.1.2.11.1.   A programban szereplő járművek azonosítása (vizsgált vagy nem vizsgált).

Az azonosítás a következőket foglalja magában:

—

modell neve;

—

jármű azonosítószáma (VIN);

—

jármű regisztrációs száma;

—

gyártás dátuma;

—

használati terület (ha ismert);

—

felszerelt gumiabroncsok.

8.2.1.2.11.2.   A jármű mintavételből történő elutasításának oka(i).

8.2.1.2.11.3.   A mintában szereplő járművek szervizelési előzményei (beleértve az esetleges átalakításokat).

8.2.1.2.11.4.   A mintában szereplő járművek javítási előzményei (ha ismertek).

8.2.1.2.11.5.   A következő vizsgálati adatok:

—

vizsgálat dátuma;

—

vizsgálat helye;

—

a jármű kilométerszámlálóján kijelzett távolság;

—

vizsgálati üzemanyag műszaki adatai (pl. vizsgálati referencia-üzemanyag vagy kereskedelemben kapható üzemanyag);

—

vizsgálati feltételek (hőmérséklet, páratartalom, dinamométer inerciasúlya);

—

dinamométer beállításai (pl. teljesítményérték);

—

vizsgálati eredmények (családonként legalább három különböző jármű alapján).

8.2.1.2.12.   Az OBD rendszer jelzéseinek feljegyzése.

8.2.2.   A gyártó által összegyűjtött adatoknak elég átfogónak kell lenniük ahhoz, hogy fel lehessen mérni az üzemelő járművek teljesítményét normál üzemi feltételek között a 8.2. bekezdésben meghatározottak szerint, és reprezentálják a gyártó piaci terjeszkedését.

Az előírás alkalmazásában a gyártó nem köteles elvégezni a járműtípus üzem közbeni megfelelőségi vizsgálatát, ha a típusjóváhagyást megadó hatóság számára hitelt érdemlően igazolni tudja, hogy a járműtípus éves forgalma világviszonylatban nem éri el a 10 000 darabot.

Az Európai Unió területén belül értékesített járművek esetében a gyártó nem köteles elvégezni a járműtípus üzem közbeni megfelelőségi vizsgálatát, ha a típusjóváhagyást megadó hatóság számára hitelt érdemlően igazolni tudja, hogy a járműtípus éves forgalma az Európai Unió területén nem éri el az 5 000 darabot.

Az I. típusú vizsgálat végrehajtása esetén, és ha a járműtípus jóváhagyásához egy vagy több kiterjesztés tartozik, a vizsgálatokat vagy az eredeti tájékoztató csomagban leírt járművön, vagy pedig a megfelelő kiterjesztéshez tartozó tájékoztató csomagban leírt járművön kell elvégezni.

A jármű megfelelőségének ellenőrzése I. típusú vizsgálat esetén.

A hatóság által végzett kiválasztás után a gyártó nem végezhet semmilyen módosítást a kiválasztott járműveken.

Hibridhajtású elektromos járművek (HEV) esetén a vizsgálatokat a 14. mellékletben meghatározott feltételek között kell végrehajtani:

—

OVC járműveknél a szennyezőanyagok kibocsátásának mérését az OVC hibridhajtású járművekhez előírt I. típusú vizsgálat B. feltétele szerint kondicionált járművön kell végrehajtani.

—

NOVC járművek esetén a szennyezőanyagok kibocsátásának mérését ugyanolyan feltételek között kell végrehajtani, mint amelyek a NOVC járművekhez előírt I. típusú vizsgálathoz elő vannak írva.

Három járművet kell véletlenszerűen kiválasztani a sorozatból, és az 5.3.1. bekezdésben leírtak szerint vizsgálni. A romlási tényezőket ugyanúgy kell alkalmazni. A határértékeket az 5.3.1.4. bekezdés tartalmazza.

8.2.3.1.1.1.   A 2.20. bekezdésben leírt periodikusan regeneráló rendszerek esetén az eredményeket a 13. mellékletben előírt eljárással, a típusjóváhagyás megadásának idején kiszámított Ki tényezőkkel is meg kell szorozni.

A gyártó kérésére a vizsgálat közvetlenül a felújítás után is elvégezhető.

8.2.3.1.2.   Amennyiben a hatóság elfogadja a gyártó által a 8.2.1. bekezdés szerint megadott gyártási szórást, a vizsgálatok az 1. függelék szerint végezhetők el.

Amennyiben a hatóság nem fogadja el a gyártó által a 8.2.1. bekezdés szerint megadott gyártási szórást, a vizsgálatokat a 2. függelék előírásai szerint kell végrehajtani.

8.2.3.1.3.   A sorozatgyártás megfelelőségét vagy nem megfelelőségét a járművek mintavétellel történő vizsgálata során határozzák meg a vonatkozó függelékben alkalmazott vizsgálati kritériumok alapján, attól függően, hogy az összes szennyezőanyag tekintetében „megfelelő” minősítés, vagy egy szennyezőanyagra vonatkozóan „nem megfelelő” minősítés született-e.

Ha egy szennyezőanyag „megfelelő” minősítést kapott, ezt a döntést nem változtathatja meg a többi szennyezőanyag vonatkozásában végzett további vizsgálatok eredménye.

Ha nem született „megfelelő” minősítés valamennyi szennyezőanyag tekintetében és egy szennyezőanyag sem kapott „nem megfelelő” minősítést, a vizsgálatot egy másik járművön is el kell végezni (lásd az alábbi 2. ábrát).

A 4. melléklet 3.1.1. bekezdésének követelményei ellenére a vizsgálatokat elvégezhetik olyan járműveken is, amelyek egyenesen a gyártószalagról jönnek.

A gyártó kérésére azonban a vizsgálatokat végrehajthatják olyan járművön is, amely:

—

legfeljebb 3 000 km-t futott, és szikragyújtású motorral van felszerelve,

—

legfeljebb 15 000 km-t futott, és kompressziós gyújtású motorral van felszerelve.

Mindkét esetben a bejáratási eljárást a gyártó hatja végre, de nem végezhet semmilyen beállítást ezeken a járműveken.

2. ábra

Image

8.2.3.2.2.   Ha a gyártó kívánja bejáratni a járműveket („x” km, ahol x 3 000 km szikragyújtású motorral felszerelt járműveknél és x 15 000 km kompressziós gyújtású járműveknél), az eljárás a következő:

(a)

a szennyezőanyag-kibocsátást (I. típus) meg kell mérni nulla és „x” km-nél az első vizsgálat járművön,

(b)

ki kell számítani az emisszió növekedési együtthatóját nulla és „x” km között minden egyes szennyezőanyagra:

emisszió „x” km-nél/emisszió nulla km-nél.

Ez kevesebb lehet, mint 1.

(c)

a többi járművet nem kell bejáratni, de a nulla km-nél mért emissziót meg kell szorozni a növekedési együtthatóval.

Ebben az esetben a következő értékeket kell figyelembe venni:

(i)

az első jármű esetében az „x” km-nél mért értékek,

(ii)

a többi jármű esetében a nulla km-nél mért értékek szorozva a növekedési együtthatóval.

8.2.3.2.3.   Mindezeket a vizsgálatokat kereskedelmi forgalomban kapható üzemanyaggal kell elvégezni. A gyártó kérésére azonban a 10. mellékletben leírt referencia-üzemanyagot is használhatják.

(i)

A III. típusú vizsgálat végrehajtása után ezt a vizsgálatot el kell végezni minden I. típusú, gyártásmegfelelőségi vizsgálatra kiválasztott járművön. Az 5.3.3.2. bekezdésben rögzített feltételeket teljesíteni kell. Hibridhajtású elektromos járművek (HEV) esetén a vizsgálatokat a 14. melléklet 5. bekezdésében meghatározott feltételek között kell végrehajtani.

(ii)

Ha a IV. típusú vizsgálat végrehajtására van szükség, azt a 7. melléklet 7. bekezdése szerint kell elvégezni.

8.2.4.   A 7. mellékletben előírt vizsgálat elvégzésekor az átlagos párolgási emissziónak valamennyi jóváhagyott típusú jármű esetében kisebbnek kell lennie, mint az 5.3.4.2. bekezdésben rögzített határérték.

8.2.5.   A futószalag végén szokásos vizsgálatnál a jóváhagyás jogosultja mintavétellel bizonyíthatja a gyártás megfelelőségét olyan járművek kiválasztásával, amelyek megfelelnek a 7. melléklet 7. bekezdésének.

8.2.6.   Fedélzeti diagnosztika (OBD)

Ha az OBD rendszer teljesítményének ellenőrzésére van szükség, azt a következők szerint kell elvégezni:

8.2.6.1.   Ha a jóváhagyó hatóság úgy határoz, hogy a gyártás minősége nem kielégítő, véletlenszerűen kiválaszt egy járművet a sorozatból, és aláveti a 11. melléklet 1. függelékében leírt vizsgálatoknak.

Hibridhajtású elektromos járművek (HEV) esetén a vizsgálatokat a 14. melléklet 9. bekezdésében meghatározott feltételek között kell végrehajtani.

8.2.6.2.   A gyártás megfelelőnek tekinthető, ha a jármű megfelel a 11. melléklet 1. függelékében leírt vizsgálatok követelményeinek.

8.2.6.3.   Ha a sorozatból kivett jármű nem felel meg a 8.2.6.1. bekezdés követelményeinek, véletlenszerűen ki kell választani a sorozatból négy további járművet, és alá kell vetni a 11. melléklet 1. függelékében leírt vizsgálatnak. A vizsgálatokat olyan járműveken is el lehet végezni, amelyek nem futottak 15 000 kilométernél többet.

8.2.6.4.   A gyártás megfelelőnek tekinthető, ha legalább három jármű megfelel a 11. melléklet 1. függelékében leírt vizsgálatok követelményeinek.

A 8.2.1. bekezdésben hivatkozott ellenőrzés alapján az adminisztratív szervezeti egységnek a következő döntést kell meghoznia:

—

úgy határoz, hogy a járműtípus vagy a járműcsalád üzem közbeni megfelelősége kielégítő, és további intézkedéseket nem tesz;

—

úgy határoz, hogy a gyártó által biztosított adatok nem elegendőek a döntés meghozatalához, és további információkat vagy vizsgálati adatokat kér a gyártótól,

vagy

—

úgy határoz, hogy a járműtípus vagy az üzemben lévő járműcsalád részét képező járműtípus vagy járműtípusok üzem közbeni megfelelősége kielégítő, és a 3. függelék értelmében folytatja ezen járműtípus(ok) vizsgálatát.

Abban az esetben, ha a gyártó jogosult egy adott járműtípus vizsgálatának elvégzésére a 8.2.2. bekezdés szerint, az adminisztratív szervezeti egység folytathatja az ilyen járműtípusok vizsgálatát a 3. függelék előírásainak megfelelően.

8.2.7.1   Ha annak ellenőrzéséhez, hogy a kibocsátáscsökkentő berendezések megfelelnek-e az üzem közbeni teljesítmény előírásainak, I. típusú vizsgálatokat írnak elő, ezeket a vizsgálatokat a 4. függelékben meghatározott statisztikai kritériumoknak megfelelő vizsgálati eljárás használatával kell elvégezni.

8.2.7.2.   A típusjóváhagyást kiadó hatóságnak, a gyártóval együttműködésben, olyan mintajárműveket kell kiválasztania az elegendő távolságot megtett járművekből, melyek használata normál üzemi feltételek között ésszerűen biztosítható. Ki kell kérni a gyártó véleményét a mintajárművek kiválasztásával kapcsolatban, és lehetővé kell tenni részvételét a járművek megerősítő ellenőrzésében.

A típusjóváhagyást kiadó hatóság felügyelete alatt a gyártó jogosult ellenőrzéseket végezni, akár romboló módon is, azokon a járműveken, melyeknek kibocsátási szintje meghaladja a határértékeket abból a szempontból, hogy mi okozhatja az olyan meghibásodást, amely nem a gyártó hibájából következik be (pl. ólmozott benzin használata a vizsgálat időpontja előtt). Ha az ellenőrzések eredményei megerősítik ezeket az okokat, ezen vizsgálatok eredményeit ki kell zárni a megfelelőségi ellenőrzésből.

8.2.7.3.1.   A vizsgálati eredményeket szintén ki kell zárni azon mintajárművek megfelelőségi vizsgálatából, amelyekre:

(i)

jóváhagyási igazolást állítottak ki az A. kategóriájú kibocsátási határértékeknek való megfelelőségről az előírás 05. módosításcsomagjában szereplő 5.3.1.4. bekezdés értelmében, feltéve, hogy ezeket a járműveket rendszeresen olyan üzemanyaggal működtették, amelynek kéntartalma meghaladta a 150 mg/kg (benzin) vagy a 350 mg/kg (dízel) értéket,

vagy

(ii)

jóváhagyási igazolást állítottak ki a B. kategóriájú kibocsátási határértékeknek való megfelelőségről az előírás 05. módosításcsomagjában szereplő 5.3.1.4. bekezdés értelmében, feltéve, hogy ezeket a járműveket rendszeresen olyan benzin- vagy dízelüzemanyaggal működtették, amelynek kéntartalma meghaladta az 50 mg/kg értéket.

8.2.7.4.   Abban az esetben, ha a típusjóváhagyást kiadó hatóság nem elégedett a 4. mellékletben meghatározott kritériumok szerint elvégzett vizsgálatok eredményeivel, az 1958. évi megállapodás 2. függelékében (E/EGB/324-E/EGB/TRANS/505/2. változat) meghatározott helyreállító intézkedéseket kiterjeszti az ugyanahhoz a járműtípushoz tartozó üzemelő járművekre is, amelyeket valószínűleg a 3. függelék 6. bekezdésében leírt hibák érintenek.

A gyártó által bemutatott helyreállító intézkedések tervét a típusjóváhagyást kiadó hatóságnak kell jóváhagynia. A helyreállítási terv jóváhagyás szerinti végrehajtásáért a gyártó felelős.

A típusjóváhagyást kiadó hatóságnak 30 napon belül értesítenie kell döntéséről a megállapodásban részt vevő feleket. A szerződő felek megkövetelhetik ugyanazon helyreállítási terv intézkedéseinek az alkalmazását minden olyan járműtípushoz tartozó járműre, amelyet a területükön vesznek nyilvántartásba.

8.2.7.5.   Ha egy szerződő fél megállapítja, hogy a járműtípus nem felel meg a 3. függelék követelményeinek, azonnal értesítenie kell a megállapodásban részt vevő azon felet, amely az eredeti típusjóváhagyást a megállapodás előírásai szerint kiadta.

Ezután az eredeti típusjóváhagyást megadó szerződő fél illetékes hatóságának – a megállapodás rendelkezéseitől függően – tájékoztatnia kell a gyártót arról, hogy a járműtípus nem felel meg a rendelkezésekben előírt követelményeknek, és a gyártótól bizonyos intézkedések végrehajtását várják. A gyártónak, az értesítést követő két hónapon belül, be kell nyújtania a hatósághoz azt az intézkedési tervet, amely megszünteti a hibákat, és amely lényegét tekintve megfelel a 3. függelék 6.1.–6.8. bekezdésében rögzített követelményeknek. Az eredeti típusjóváhagyást kiadó illetékes hatóság két hónapon belül felveszi a kapcsolatot a gyártóval az intézkedési terv egyeztetésének és végrehajtásának biztosítása érdekében. Ha az eredeti típusjóváhagyást kiadó illetékes hatóság megállapítja, hogy nem született megállapodás, kezdeményezi a megállapodásban rögzített megfelelő eljárásokat.

9.   SZANKCIÓK A GYÁRTÁS NEM MEGFELELŐSÉGE ESETÉN

9.1.   A módosítás értelmében a járműtípusra megadott jóváhagyást visszavonhatják, ha nem teljesülnek a fenti 8.1. bekezdésben rögzített követelmények, vagy ha a kiválasztott mintajármű(vek) nem felel(nek) meg a 8.2. bekezdésben leírt vizsgálatokon.

9.2.   Ha az előírást alkalmazó megállapodásban szereplő szerződő fél visszavonja a korábban megadott jóváhagyást, erről késedelem nélkül köteles értesíteni az előírást alkalmazó többi szerződő felet az előírás 2. mellékletében szereplő minta szerinti közlemény-formanyomtatványon.

10.   VÉGLEGESEN MEGSZÜNTETETT GYÁRTÁS

Amennyiben a jóváhagyás jogosultja véglegesen megszünteti az előírás értelmében jóváhagyott járműtípus gyártását, erről tájékoztatnia kell a jóváhagyást megadó hatóságot. Az erre vonatkozó közlemény kézhezvételét követően a hatóság tájékoztatja az előírást alkalmazó 1958. évi megállapodásban részt vevő többi felet az előírás 2. mellékletében szereplő minta szerinti közlemény-formanyomtatvány másolatain.

11.   ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

11.1.   Általános követelmények

11.1.1.   A 05. módosításcsomag hatályba lépésének hivatalos napjától kezdődően az előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el a jóváhagyás megadását a 05. módosításcsomaggal módosított előírás értelmében.

11.1.2.   Új típusjóváhagyások

11.1.2.1.   A 11.1.4., 11.1.5. és a 11.1.6. bekezdés rendelkezéseitől függően az előírást alkalmazó szerződő felek csak akkor adhatják meg a jóváhagyást, ha a jóváhagyandó járműtípus megfelel az előírás 05. módosításcsomaggal módosított követelményeinek.

Az M vagy az N1 kategóriájú járműveknél ezek a követelmények alkalmazandók a 05. módosításcsomag hatályba lépésének napjától kezdődően.

A járműveknek meg kell felelniük az I. típusú vizsgálathoz előírt, és az előírás 5.3.1.4. bekezdésében szereplő táblázat „A” vagy „B” sorában részletezett határértékeknek.

11.1.2.2.   A 11.1.4., 11.1.5., 11.1.6. és 11.1.7. bekezdés rendelkezéseitől függően az előírást alkalmazó szerződő felek csak akkor adhatják meg a jóváhagyást, ha a jóváhagyandó járműtípus megfelel az előírás 05. módosításcsomaggal módosított követelményeinek.

Az M kategóriájú, legfeljebb 2 500 kg legnagyobb tömegű vagy az N1 (I. osztály) kategóriájú járművek esetében ezek a követelmények 2005. január 1-től érvényesek.

Az M kategóriájú, 2 500 kg-ot meghaladó legnagyobb tömegű vagy az N1 (II. vagy III. osztály) kategóriájú járművek esetében ezek a követelmények 2006. január 1-től érvényesek.

A járműveknek meg kell felelniük az I. típusú vizsgálathoz előírt, és az előírás 5.3.1.4. bekezdésében szereplő táblázat „B” sorában részletezett határértékeknek.

11.1.3.   A meglévő típusjóváhagyások érvényességének korlátozása

11.1.3.1.   A 11.1.4., 11.1.5. és 11.1.6. bekezdés rendelkezéseitől függően, a 04. módosításcsomaggal módosított előírás szerint kiadott jóváhagyások a 05. módosításcsomag hatályba lépésének időpontjától érvényüket vesztik az M kategóriájú, legfeljebb 2 500 kg legnagyobb tömegű vagy az N1 (I. osztály) kategóriájú járművekre, illetve 2002. január 1-től az M kategóriájú, 2 500 kg-ot meghaladó legnagyobb tömegű vagy az N1 kategóriájú (II. vagy III. osztály) járművekre vonatkozóan, kivéve, ha a jóváhagyást kiadó szerződő fél értesíti az előírást alkalmazó többi szerződő felet, hogy a jóváhagyott járműtípus megfelel az előírás 11.1.2.1. bekezdésben rögzített követelményeinek.

11.1.3.2.   A 11.1.4., 11.1.5. és a 11.1.6. bekezdés rendelkezéseitől függően, a 05. módosításcsomaggal módosított előírás szerint megadott jóváhagyások és az előírás 5.3.1.4. bekezdésében szereplő táblázat „A” sorában megadott határértékek 2006. január 1-től hatályukat vesztik az M kategóriájú, legfeljebb 2 500 kg legnagyobb tömegű vagy az N1 (I. osztály) kategóriájú járművekre, illetve 2007. január 1-től az M kategóriájú, 2 500 kg-ot meghaladó legnagyobb tömegű vagy az N1 kategóriájú (II. vagy III. osztály) járművekre vonatkozóan, kivéve, ha a jóváhagyást kiadó szerződő fél értesíti az előírást alkalmazó többi szerződő felet arról, hogy a jóváhagyott járműtípus megfelel az előírás 11.1.2.2. bekezdésben rögzített követelményeinek.

11.1.4.   Különös rendelkezések

11.1.4.1.   2003. január 1-ig azok az M1 kategóriájú, kompressziós gyújtású motorral felszerelt és 2 000 kg-ot meghaladó legnagyobb tömegű járművek, amelyek

(i)

több mint hat személy (beleértve a vezetőt is) szállítására szolgálnak,

vagy

(ii)

a motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) 7. mellékletében meghatározott terepjárók (9),

a 11.1.3.1. és a 11.1.3.2. bekezdés alkalmazásában N1 kategóriájú járműveknek minősülnek.

11.1.4.2.   Közvetlen befecskendezésű kompressziós gyújtású motorral felszerelt és hatnál több (beleértve a vezetőt is) utas szállítására alkalmas járművek esetében a 04. módosításcsomaggal módosított előírás 5.3.1.4.1. bekezdésének rendelkezései szerint kiadott jóváhagyások 2002. január 1-ig érvényben maradnak.

11.1.4.3.   A 04. módosításcsomaggal módosított előírás szerinti típusjóváhagyás és a gyártás megfelelőségének ellenőrzésére vonatkozó rendelkezések a 11.1.2.1. és a 11.1.3.1. bekezdésben hivatkozott időpontig érvényben maradnak.

11.1.4.4.   2002. január 1-től a 8. mellékletben meghatározott VI. típusú vizsgálat alkalmazandó azokra az új, M1 kategóriájú és N1 kategóriájú (I. osztály) járműtípusokra, amelyeket szikragyújtású motorral láttak el. Ez a követelmény nem érvényes azokra a járművekre, amelyek hatnál több utas (beleértve a vezetőt is) szállítására szolgálnak, illetve a 2 500 kg-ot meghaladó legnagyobb tömegű járművekre.

11.1.5.   Fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszer

Szikragyújtású motorral felszerelt járművek

11.1.5.1.1.   Az M1 és az N1 kategóriájú, benzin üzemű járműveket az előírás 11. mellékletének 3.1. bekezdésében meghatározott fedélzeti diagnosztikai rendszerrel kell felszerelni a 11.1.2. bekezdésben előírt időponttól kezdődően.

11.1.5.1.2.   Az olyan M1 kategóriájú, de legfeljebb 2 500 kg legnagyobb tömegű, valamint N1 kategóriájú (I. osztály) járműveket, amelyeket folyamatosan vagy részben LPG vagy földgáz üzemanyaggal működtetnek, az új típusok esetében 2004. október 1-től, az összes típus esetében pedig 2005. július 1-től fedélzeti diagnosztikai rendszerrel kell ellátni.

Az olyan M1 kategóriájú és 2 500 kg-ot meghaladó legnagyobb tömegű, valamint N1 kategóriájú (II. és III. osztály) járműveket, amelyeket folyamatosan vagy részben LPG vagy földgáz üzemanyaggal működtetnek, az új típusok esetében 2006. január 1-től, az összes típus esetében pedig 2007. január 1-től fedélzeti diagnosztikai rendszerrel kell ellátni.

Kompressziós gyújtású motorral felszerelt járművek

11.1.5.2.1.   Az M1 kategóriájú, de hatnál több utas (beleértve a vezetőt is) szállítására szolgáló járműveket, illetve azokat a járműveket, amelyek legnagyobb tömege meghaladja a 2 500 kg-ot, az új típusok esetében 2004. október 1-től, az összes típus esetében pedig 2005. július 1-től fedélzeti diagnosztikai rendszerrel kell ellátni.

11.1.5.2.2.   A 11.1.5.2.1. bekezdésben nem említett M1 kategóriájú, de legfeljebb 2 500 kg legnagyobb tömegű, illetve az N1 kategóriájú (I. osztály) járműveket az új típusok esetében 2005. január 1-től, az összes típus esetében pedig 2006. január 1-től fedélzeti diagnosztikai rendszerrel kell ellátni.

11.1.5.2.3.   Az N1 kategóriájú (II. és III. osztály) és az M1 kategóriájú, de 2 500 kg-ot meghaladó legnagyobb tömegű járműveket az új típusok esetében 2006. január 1-től, az összes jármű esetében pedig 2007. január 1-től fedélzeti diagnosztikai rendszerrel kell ellátni.

11.1.5.2.4.   Ha a kompressziós gyújtású motorral felszerelt és a fenti bekezdésekben megadott időpont előtt üzembe helyezett járműveket fedélzeti diagnosztikai rendszerrel látják el, a 11. melléklet, 1. függelékében található 6.5.3.–6.5.3.6. bekezdések rendelkezései lépnek érvénybe.

Hibridhajtású elektromos járműveknél (HEV) a fedélzeti diagnosztikai rendszer felszerelése az alábbiakban előírt időpontoktól kezdve válik kötelező érvényűvé:

11.1.5.3.1.   A szikragyújtású motorral felszerelt hibridhajtású elektromos járműveknél (HEV), az M1 kategóriájú, kompressziós gyújtású motorral felszerelt, illetve legfeljebb 2 500 kg legnagyobb tömegű hibridhajtású elektromos járműveknél (HEV), valamint az N1 kategóriájú (I. osztály), kompressziós gyújtású motorral felszerelt hibridhajtású elektromos járműveknél (HEV), új típusok esetében 2005. január 1-től, az összes típus esetében pedig 2006. január 1-től.

11.1.5.3.2.   Az N1 (II. és III. osztály) kategóriájú, kompressziós gyújtású motorral felszerelt hibridhajtású elektromos járműveknél (HEV), valamint az M1 kategóriájú, kompressziós gyújtású motorral felszerelt, illetve a 2 500 kg-ot meghaladó legnagyobb tömegű hibridhajtású elektromos járműveknél (HEV), új típusok esetében 2006. január 1-től, az összes típus esetében pedig 2007. január 1-től.

11.1.5.4.   A fenti rendelkezések hatálya alá nem eső egyéb kategóriákba, illetve M1 vagy N1 kategóriába tartozó járművek felszerelhetők fedélzeti diagnosztikai rendszerrel. Ebben az esetben meg kell felelniük a 11. melléklet 1. függelékében található 6.5.3.–6.5.3.6. bekezdésekben rögzített OBD rendelkezéseknek.

11.1.6.   A 04. módosításcsomaggal módosított előírás szerinti jóváhagyások

11.1.6.1.   A 11.1.2. és a 11.1.3. bekezdés követelményeinek kivételével a szerződő felek továbbra is kiadhatnak jóváhagyást azokra a járművekre, illetve elismerhetik az olyan meglévő jóváhagyások érvényességét, amelyek megfelelnek az alábbi előírásoknak:

(i)

a 04. módosításcsomaggal módosított előírás 5.3.1.4.1. bekezdésének követelményei, feltéve, hogy a járműveket olyan országokba kívánják exportálni, vagy olyan területeken helyezik először üzembe, ahol az ólmozatlan benzin használata még nem általánosan elterjedt,

(ii)

a 04. módosításcsomaggal módosított előírás 5.3.1.4.2. bekezdésének követelményei, feltéve, hogy a járműveket olyan országokba kívánják exportálni, vagy olyan területeken helyezik először üzembe, ahol az ólmozatlan benzin maximális kéntartalma 50 mg/kg, illetve az alacsonyabb kéntartalmú ólmozatlan benzin használata még nem általánosan elterjedt,

(iii)

a 04. módosításcsomaggal módosított előírás 5.3.1.4.3. bekezdésének követelményei, feltéve, hogy a járműveket olyan országokba kívánják exportálni, vagy olyan területeken helyezik először üzembe, ahol a dízelüzemanyag maximális kéntartalma 350 mg/kg, illetve az alacsonyabb kéntartalmú dízelüzemanyag használata még nem általánosan elterjedt.

11.1.6.2.   Az előírást alkalmazó szerződő felek kötelezettségeitől eltérve a 04. módosításcsomaggal módosított előírás szerinti jóváhagyások érvényessége az Európai Közösség területén belül megszűnik a következő időpontoktól kezdődően:

(i)

2001. január 1-től az M kategóriájú, legfeljebb 2 500 kg legnagyobb tömegű, illetve az N1 kategóriájú (I. osztály) járművek vonatkozásában,

valamint

(ii)

2002. január 1-től az M kategóriájú, 2 500 kg-ot meghaladó legnagyobb tömegű, illetve az N1 kategóriájú (II. vagy III. osztály) járművek vonatkozásában,

kivéve, ha a jóváhagyást kiadó szerződő fél értesíti az előírást alkalmazó többi szerződő felet arról, hogy a jóváhagyott járműtípus megfelel az előírás 11.1.2.1. bekezdésben rögzített követelményeinek.

11.1.7.   A 05. módosításcsomaggal módosított előírás szerinti jóváhagyások

11.1.7.1.   A 11.1.2.2. és a 11.1.3.2. bekezdésben rögzített követelmények kivételével a szerződő felek továbbra is kiadhatnak jóváhagyást azokra a járművekre, illetve elismerhetik az olyan járművekre kiadott jóváhagyások érvényességét, amelyek megfelelnek a 05. módosításcsomaggal módosított előírás 5.3.1.4. bekezdésében rögzített követelményeknek (az A. kategóriájú kibocsátási határértékekre vonatkozóan), feltéve, hogy a járműveket olyan országokba kívánják exportálni, vagy olyan területeken helyezik először üzembe, ahol az ólmozatlan benzin vagy gázolaj maximális kéntartalma 50 mg/kg, illetve az alacsonyabb kéntartalmú ólmozatlan benzin vagy gázolaj használata még nem általánosan elterjedt.

11.1.7.2.   Az előírást alkalmazó szerződő felek kötelezettségeitől eltérve a 05. módosításcsomaggal módosított előírás 5.3.1.4. bekezdésében rögzített A. kategóriájú kibocsátási határértékek teljesítése alapján kiadott jóváhagyások érvényessége az Európai Közösség területén belül megszűnik a következő időpontoktól kezdődően:

(i)

2006. január 1-től az M kategóriájú, legfeljebb 2 500 kg legnagyobb tömegű vagy az N1 kategóriájú (I. osztály) járművek vonatkozásában,

valamint

(ii)

2007. január 1-től az M kategóriájú, 2 500 kg-ot meghaladó legnagyobb tömegű, illetve az N1 kategóriájú (II. vagy III. osztály) járművek vonatkozásában,

kivéve, ha a jóváhagyást kiadó szerződő fél értesíti az előírást alkalmazó többi szerződő felet arról, hogy a jóváhagyott járműtípus megfelel az előírás 11.1.2.2. bekezdésben rögzített követelményeinek.

12.   A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK LEFOLYTATÁSÁÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS AZ ADMINISZTRATÍV SZERVEZETI EGYSÉGEK NEVE ÉS CÍME

Az előírást alkalmazó 1958. évi megállapodásban résztvevő szerződő feleknek el kell küldeniük az Egyesült Nemzetek titkárságára a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatoknak, valamint azoknak az adminisztratív szervezeti egységeknek a nevét és címét, amelyek megadják a jóváhagyást, és amelyekhez be kell nyújtani a más országokban kibocsátott, a jóváhagyást vagy kiterjesztést, illetve a jóváhagyás elutasítását vagy visszavonását igazoló formanyomtatványokat.

1. függelék

A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁS, HA A GYÁRTÓ ÁLTAL MEGADOTT GYÁRTÁSI SZÓRÁS KIELÉGÍTŐ

1.   Ez a függelék az I. típusú vizsgálatban a gyártás megfelelőségének vizsgálatára használandó eljárást írja le, ha a gyártó által megadott gyártási szórás megfelelő.

2.   A legalább 3 mintadarabot tartalmazó mintavételi eljárást úgy kell meghatározni, hogy a 40 %-ban gyári hibás tétel vizsgálatban való megfelelésének valószínűsége 0,95 (a gyártó kockázata = 5 %), míg a 65 %-ban gyári hibás tételnél a megfelelés valószínűsége 0,1 (a fogyasztó kockázata = 10 %).

3.   Az előírás 5.3.1.4. bekezdésében megadott szennyezőanyagok esetében az alábbi eljárást kell alkalmazni (lásd az előírás 2. ábráját).

Legyen:

–

=

L

=

a szennyezőanyag határértékének természetes logaritmusa

–

=

xi

=

a mért érték természetes logaritmusa a minta i-edik járművére vonatkozóan

–

=

s

=

a gyártási szórás becslése (a mért értékek természetes logaritmusának figyelembe vétele után)

–

=

n

=

a mintadarabok száma.

4.   Ki kell számítani a mintára vonatkozó vizsgálati statisztikát, a határérték alapján meghatározva a gyártási szórások összegét, és a következő képlettel kifejezve:

Formula

Ezután:

5.1.   Ha a vizsgálati statisztikai érték nagyobb, mint a „megfelelő” döntési küszöb az 1/1. táblázatban megadott mintaméretre vonatkozóan, a szennyezőanyag megfelel.

Ha a vizsgálati statisztikai érték kisebb, mint a „nem megfelelő” döntési küszöb az 1/1. táblázatban megadott mintaméretre vonatkozóan, akkor a szennyezőanyag nem felel meg. Egyéb esetben egy újabb járművet vonnak vizsgálat alá, és egy egységgel nagyobb mintamérettel újból elvégzik a számítást.

1/1. táblázat

A megvizsgált járművek összes száma (aktuális mintaméret)

„Megfelelő” döntési küszöb

„Nem megfelelő” döntési küszöb

3

3,327

–4,724

4

3,261

–4,79

5

3,195

–4,856

6

3,129

–4,922

7

3,063

–4,988

8

2,997

–5,054

9

2,931

–5,12

10

2,865

–5,185

11

2,799

–5,251

12

2,733

–5,317

13

2,667

–5,383

14

2,601

–5,449

15

2,535

–5,515

16

2,469

–5,581

17

2,403

–5,647

18

2,337

–5,713

19

2,271

–5,779

20

2,205

–5,845

21

2,139

–5,911

22

2,073

–5,977

23

2,007

–6,043

24

1,941

–6,109

25

1,875

–6,175

26

1,809

–6,241

27

1,743

–6,307

28

1,677

–6,373

29

1,611

–6,439

30

1,545

–6,505

31

1,479

–6,571

32

–2,112

–2,112

2. Függelék

A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁS, HA A GYÁRTÓ ÁLTAL MEGADOTT GYÁRTÁSI SZÓRÁS NEM KIELÉGÍTŐ, VAGY NEM ÁLL RENDELKEZÉSRE

1.   Ez a függelék az I. típusú vizsgálatban a gyártás megfelelőségének vizsgálatára használandó eljárást írja le, ha a gyártó által a gyártási szórás igazolására benyújtott adatok nem megfelelőek, vagy nem állnak rendelkezésre.

2.   A legalább 3 mintadarabot tartalmazó mintavételi eljárást úgy kell meghatározni, hogy a 40 %-ban gyári hibás tétel vizsgálatban való megfelelésének valószínűsége 0,95 (a gyártó kockázata = 5 %), míg a 65 %-ban gyári hibás tételnél a megfelelés valószínűsége 0,1 (a fogyasztó kockázata = 10 %).

3.   Az előírás 5.3.1.4. bekezdésében megadott szennyezőanyagok mért értékeit lognormális eloszlásúnak tekintik, és először a mért értékeket természetes logaritmussá alakítják át. Az m0 és az m jelölje a minimális, illetve a maximális mintaértéket (m0 = 3 és m = 32), az n érték pedig jelölje a minták aktuális számát.

4.   Ha a mért értékek természetes logaritmusa sorozatban x1, x2 … xi és L a szennyezőanyag határértékének természetes logaritmusa, akkor:

d1 = x1 – L

Formula

és

Formula

5.   Az 1/2. táblázat a „megfelelő” (An) és a „nem megfelelő” (Bn) döntési küszöböket mutatja be a mintadarabok száma szerint. A vizsgálati statisztikai érték a arány, Formula és ez alapján határozható meg, hogy a sorozat megfelelt-e a vizsgálatban, a következők szerint:

m0 ≤ n ≤ m esetén

(i)

 A sorozat megfelelt, ha

Formula

(ii)

 A sorozat nem felelt meg, ha

Formula

(iii)

 Újabb mérés szükséges, ha

Formula

6.   Megjegyzések

A következő rekurzív képletek az egymást követő vizsgálati statisztikai értékek kiszámításához használhatók:

Formula

Formula

Formula

1/2. táblázat

Minimális mintaméret = 3

Mintaméret

(n)

„Megfelelő” döntési küszöb

(An)

„Nem megfelelő” döntési küszöb

(Bn)

3

–0,80381

16,64743

4

–0,76339

7,68627

5

–0,72982

4,67136

6

–0,69962

3,25573

7

–0,67129

2,45431

8

–0,64406

1,94369

9

–0,61750

1,59105

10

–0,59135

1,33295

11

–0,56542

1,13566

12

–0,53960

0,97970

13

–0,51379

0,85307

14

–0,48791

0,74801

15

–0,46191

0,65928

16

–0,43573

0,58321

17

–0,40933

0,51718

18

–0,38266

0,45922

19

–0,35570

0,40788

20

–0,32840

0,36203

21

–0,30072

0,32078

22

–0,27263

0,28343

23

–0,24410

0,24943

24

–0,21509

0,21831

25

–0,18557

0,18970

26

–0,15550

0,16328

27

–0,12483

0,13880

28

–0,09354

0,11603

29

–0,06159

0,09480

30

–0,02892

0,07493

31

0,00449

0,05629

32

0,03876

0,03876

3. függelék

ÜZEMELŐ JÁRMŰVEK MEGFELELŐSÉGI VIZSGÁLATA

1.   BEVEZETÉS

A függelék az előírás 8.2.7. bekezdésében hivatkozott feltételeket rögzíti a járművek vizsgálatra történő kiválasztása, valamint az üzemelő járművek megfelelőségi vizsgálata tekintetében.

2.   KIVÁLASZTÁSI FELTÉTELEK

A kiválasztott jármű elfogadási feltételeit a függelék 2.1.–2.8. bekezdése határozza meg. Az adatok gyűjtése a jármű vizsgálata és a tulajdonos/vezető kikérdezése alapján történik.

2.1.   A járműnek olyan járműtípushoz kell tartoznia, amelyet az előírás értelmében hagytak jóvá, és amely az 1958. évi megállapodás értelmében megfelelőségi igazolással rendelkezik, és a szerződő felek országában legyen nyilvántartásba véve és üzembe helyezve.

2.2.   A kilométerszámláló legalább 15 000 km-t mutasson, vagy a jármű legalább 6 hónapja legyen használatban (amelyik később következik be), de a kilométerszámláló ne mutasson 80 000 km-nél többet, illetve a jármű ne legyen 5 évnél idősebb (amelyik előbb következik be).

2.3.   A járműnek rendelkeznie kell olyan karbantartási nyilvántartással, amely igazolja, hogy a járművet megfelelő módon karbantartották, például a gyártó ajánlásainak megfelelően.

2.4.   A jármű nem mutathat visszaélésre utaló jeleket (pl. versenyzés, túlterhelés, nem megfelelő tüzelőanyag, vagy más helytelen használat), vagy más olyan tényezőkre (pl. illetéktelen beavatkozás) utaló jeleket, amelyek befolyásolhatják a kibocsátási teljesítményt. Fedélzeti diagnosztikai rendszerrel felszerelt járművek esetében a számítógépben tárolt hibakódot és a futásteljesítményre vonatkozó adatokat kell figyelembe venni. Ha a számítógépben tárolt információk azt mutatják, hogy a járművet a hibakód mentése után tovább üzemeltették, és viszonylag rövid időn belül nem végezték el a szükséges javításokat, akkor ez a jármű nem választható ki vizsgálatra.

2.5.   Engedély nélkül nem végezhetnek nagyobb javítást a motoron vagy a járművön.

2.6.   A tartályból vett üzemanyagminta ólom- és a kéntartalmának meg kell felelnie a vonatkozó szabványoknak, és nem mutatkozhatnak a tartályban nem megfelelő üzemanyag használatára utaló jelek. Ellenőrzéseket végezhetnek a kipufogórendszerben stb.

2.7.   Nem mutatkozhatnak olyan problémákra utaló jelek, amelyek veszélyeztethetik a laboratóriumi személyzet biztonságát.

2.8.   A járműben használt szennyezésgátló rendszer valamennyi alkatrészének meg kell felelnie az érvényes típusjóváhagyás előírásainak.

3.   HIBAMEGÁLLAPÍTÁS ÉS KARBANTARTÁS

A járművön a kipufogási emisszió mérése előtt minden szokásos hibamegállapítási és karbantartási műveletet el kell végezni a 3.1–3.7. bekezdésekben rögzített eljárás szerint.

3.1.   A következő ellenőrzéseket kell elvégezni: a légszűrő, az ékszíjak, az összes folyadékszint, a hűtősapka, a szennyezésgátló rendszer összes vákuum- és elektromos vezetékének ellenőrzése sérülésmentesség szempontjából; a gyújtás, az üzemanyagmérő és a szennyezésgátló rendszer elemeinek vizsgálata hibás beállítás és/vagy helytelen használat szempontjából. Valamennyi eltérést fel kell jegyezni.

3.2.   Ellenőrizni kell a fedélzeti diagnosztikai rendszer megfelelő működését. Az OBD memóriájában található hibaüzeneteket fel kell jegyezni, és az elengedhetetlenül szükséges javításokat el kell végezni. Ha az OBD rendszer hibajelzője az előkondicionálási ciklus alatt meghibásodást észlel, meg kell határozni a hibát, és ki kell javítani. A vizsgálatot újra lehet kezdeni, és a javított jármű eredményei felhasználhatók.

3.3.   Ellenőrizni kell a gyújtási rendszert, és ki kell cserélni a hibás alkatrészeket, például gyújtógyertyákat, kábeleket stb.

3.4.   Ellenőrizni kell a kompressziót. Ha az eredmény nem kielégítő, a járművet elutasítják.

3.5.   A gyártó előírásai szerint ellenőrizni kell a motor paramétereit, és ha szükséges, be kell állítani.

3.6.   Ha a jármű még nem tette meg a tervszerű karbantartáshoz szükséges 800 km utat, a szervizelést a gyártó utasításai szerint kell elvégezni. A kilométerszámláló által jelzett értéktől függetlenül, a gyártó kérésére, az olaj- és a légszűrő kicserélhető.

3.7.   A jármű elfogadása után az üzemanyagot ki kell cserélni a megfelelő emissziós vizsgálathoz szükséges referencia-üzemanyagra, kivéve, ha a gyártó elfogadja a kereskedelemben kapható üzemanyagot.

A 2.20. bekezdésben meghatározott periodikusan regeneráló rendszerrel felszerelt jármű esetén meg kell állapítani, hogy a jármű nem áll-e közel a regenerálási időszakhoz. (A gyártónak lehetővé kell tennie ennek meghatározását.)

3.8.1.   Amennyiben nem, a járművet a regenerálás végéig vezetni kell. Ha az emisszió mérése közben regenerálás történik, akkor egy újabb vizsgálattal meg kell győződni arról, hogy a regenerálás befejeződött. Ezt követően egy teljesen új vizsgálatot kell elvégezni, és az első, illetve a második vizsgálat eredményeit nem kell figyelembe venni.

3.8.2.   A 3.8.1. bekezdés alternatívájaként – ha a járműnél regenerálás fog kezdődni – a gyártó kérheti, hogy meghatározott kondicionáló ciklust használjanak a regenerálás biztosítása érdekében (például nagy sebesség vagy nagy terhelés).

A gyártó kérheti, hogy a vizsgálatot közvetlenül a regenerálás, vagy a gyártó által megadott kondicionáló ciklus és a szokásos vizsgálati előkondicionálás után végezzék el.

4.   ÜZEMELŐ JÁRMŰVEK VIZSGÁLATA

4.1.   Ha szükségesnek tartják a járművek ellenőrzését, az emissziós vizsgálatokat a függelék 2. és 3. bekezdésének követelményei szerint kiválasztott, előkondicionált járműveken kell elvégezni az előírás 4. melléklete szerint.

4.2.   A fedélzeti diagnosztikai rendszerrel ellátott járműveken megvizsgálhatják a hibajelző üzem közbeni megfelelő működését, például a kibocsátási szintek szempontjából (pl. a hibajelző az előírás 11. mellékletében meghatározott határértékeire vonatkozóan) a típusjóváhagyás műszaki adatainak megfelelően.

4.3.   A fedélzeti diagnosztikai rendszert vizsgálhatják például hibajelző nélkül az alkalmazható határértékek feletti kibocsátási szintek vagy a hibajelző szisztematikusan hibás működése alapján, illetve meghatározhatják az OBD rendszer hibás vagy sérült alkatrészeit.

4.4.   Ha az alkatrész vagy rendszer nem a típusjóváhagyási igazolásban rögzített adatoknak és/vagy az adott járműtípusokra vonatkozó információs csomagnak megfelelően működik, és ilyen mértékű eltérést az 1958. évi megállapodás sem engedélyez, de az OBD rendszer nem jelez meghibásodást, az alkatrészt vagy a rendszert nem kell kicserélni az emissziós vizsgálat előtt, kivéve, ha megállapították, hogy az alkatrészt vagy rendszert meghamisították, illetve használatával visszaéltek oly módon, hogy az OBD ne észlelhesse a bekövetkező hibát.

5.   AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE

5.1.   A vizsgálati eredményeket a 4. függelék szerint kell benyújtani értékelésre.

5.2.   A vizsgálati eredményeket nem kell romlási tényezőkkel megszorozni.

5.3.   A 2.20. bekezdésben leírt periodikusan regeneráló rendszerek esetén az eredményeket a típusjóváhagyás megadásának idején kiszámított Ki tényezőkkel kell megszorozni.

6.   A HELYREÁLLÍTÓ INTÉZKEDÉSEK TERVE

6.1.   Ha egynél több olyan jármű bizonyul túlzott kibocsátási értékeket mutató járműnek, amely

—

megfelel a 4. függelék 3.2.3. bekezdésében rögzített feltételeknek, és az adminisztratív szervezeti egység a gyártóval közösen megállapította, hogy minden járműnél ugyanaz a túlzott kibocsátás oka,

vagy

—

megfelel a 4. függelék 3.2.4. bekezdésében rögzített feltételeknek, és az adminisztratív szervezeti egység megállapította, hogy minden járműnél ugyanaz a túlzott kibocsátás oka,

az adminisztratív szervezeti egységnek fel kell kérnie a gyártót a helyreállító intézkedések tervének benyújtására, a nem megfelelőség kijavítása érdekében.

6.2.   A helyreállító intézkedések tervét a 6.1. bekezdésben említett értesítés napjától számított legfeljebb 60 munkanapon a típusjóváhagyást kiadó hatóságnak nyilvántartásba kell vennie. A típusjóváhagyást kiadó hatóság 30 munkanapon belül nyilatkozik a helyreállító intézkedések tervének jóváhagyásáról vagy elutasításáról. Ha azonban a gyártó – az illetékes típusjóváhagyást kiadó hatóság megelégedésére – bizonyítja, hogy a helyreállító intézkedések tervének beterjesztéséhez több időre van szüksége a nem megfelelőség kivizsgálása miatt, akkor a határidőt meg kell hosszabbítani.

6.3.   A helyreállító intézkedéseket minden olyan járműre alkalmazni kell, amelyeket valószínűleg ugyanaz a hiba érint. A típusjóváhagyási dokumentumok módosításának szükségességét mérlegelni kell.

6.4.   A gyártónak másolatot kell készítenie a helyreállító intézkedések tervére vonatkozó értesítésekről, nyilvántartást kell vezetnie a visszahívási eljárásról, és rendszeres helyzetjelentést kell küldenie a típusjóváhagyást kiadó hatóságnak.

A helyreállító intézkedések tervének tartalmaznia kell a 6.5.1.–6.5.11. bekezdésekben meghatározott követelményeket. A gyártónak egyedi azonosító nevet és nyilvántartási számot kell rendelnie a helyreállító intézkedések tervéhez.

6.5.1.   A helyreállító intézkedések tervének tartalmaznia kell az egyes járműtípusok leírását.

6.5.2.   A járművön a megfelelőség érdekében elvégzett módosítások, átalakítások, javítások, helyreállítások, beállítások vagy egyéb változtatások leírása, beleértve azoknak az adatoknak és műszaki tanulmányoknak a rövid összefoglalását, amelyek alapján a gyártó meghozta döntését azokról az intézkedésekről, amelyeket a megfelelőség érdekében meg kell tennie.

6.5.3.   Annak az eljárásnak a leírása, amellyel a gyártó tájékoztatja a járműtulajdonosokat.

6.5.4.   A megfelelő karbantartás vagy használat leírása (ha van), amelyet a gyártó a helyreállító intézkedések terve szerinti javításra való alkalmasság feltételeként köt ki, valamint a gyártó indokainak magyarázata arra vonatkozóan, hogy miért állapított meg ilyen feltételt. Csak akkor lehet karbantartási vagy használati feltételeket kikötni, ha azok bizonyíthatóan kapcsolódnak a nem megfelelőséghez és a helyreállító intézkedésekhez.

6.5.5.   Annak az eljárásnak a leírása, amelyet a jármű tulajdonosának követnie kell a nem megfelelőség kijavítása érdekében. Ennek magában kell foglalnia azt az időpontot, amely után a helyreállító intézkedéseket el lehet végezni, a műhely számára a javítási munkák elvégzéséhez szükséges becsült időt, valamint azt, hogy hol végezhetik el a javításokat. A javítást célszerű módon kell elvégezni a jármű leszállítása után, ésszerű időn belül.

6.5.6.   A járműtulajdonosnak elküldött tájékoztatás másolata.

6.5.7.   Annak az eljárásnak a rövid leírása, amellyel a gyártó biztosítja, hogy az alkatrészek vagy rendszerek megfelelő mennyiségben álljanak rendelkezésre a helyreállító intézkedés elvégzéséhez. Fel kell tüntetni azt az időpontot, amikor megfelelő mennyiségű alkatrész vagy rendszer áll rendelkezésre a kampány elkezdéséhez.

6.5.8.   Az utasítások másolatát el kell küldeni azokhoz a személyekhez, akik elvégzik a javítást.

6.5.9.   A javasolt helyreállító intézkedések hatásának leírása az egyes járműtípusok emissziójára, üzemanyag-fogyasztására, menettulajdonságára és biztonságára vonatkozóan, amelyek a helyreállító intézkedések tervében szerepelnek a következtetéseket alátámasztó adatokkal, műszaki tanulmányokkal stb. együtt.

6.5.10.   Minden egyéb információ, jelentés vagy adat, amelyet a típusjóváhagyást kiadó hatóság az ésszerűség határain belül szükségesnek ítél a helyreállító intézkedések tervének értékeléséhez.

6.5.11.   Ha a helyreállító intézkedések terve visszahívást is tartalmaz, a javítás nyilvántartásának módszerét ismertető leírást is be kell terjeszteni a típusjóváhagyást kiadó hatóság részére. Címke használata esetén annak egy példányát is be kell nyújtani.

6.6.   A gyártó kötelezhető arra, hogy megfelelően tervezett és szükséges vizsgálatokat végezzen a javasolt változtatás, javítás vagy módosítás által érintett alkatrészeken és járműveken a módosítás, javítás vagy változtatás hatékonyságának bizonyítása érdekében.

6.7.   A gyártó felelős azért, hogy minden visszahívott és megjavított járműről, illetve a javítást végző műhelyről nyilvántartást vezessenek. A típusjóváhagyást kiadó hatóságnak, kérésre, hozzáférést kell biztosítani a nyilvántartáshoz a helyreállító intézkedések végrehajtásától számított öt éven keresztül.

6.8.   A gyártónak igazolást kell adnia a járműtulajdonos részére a javításról és/vagy módosításról, illetve az új berendezés beszereléséről.

4. függelék

STATISZTIKAI ELJÁRÁS ÜZEMELŐ JÁRMŰVEK MEGFELELŐSÉGI VIZSGÁLATÁHOZ

1.   A függelék az I. típusú vizsgálat során az üzemelő járművek megfelelőségének vizsgálatára alkalmazott eljárást írja el.

2.   Két különböző eljárás végezhető el:

(i)

az egyik a mintában szereplő, emisszióval kapcsolatos hiba miatt túlzott kibocsátási értékeket mutató járművek kezelésére vonatkozó eljárás (lásd az alábbi 3. bekezdést),

(ii)

a másik eljárás a teljes mintára alkalmazható (lásd az alábbi 4. bekezdést).

3.   A MINTÁBAN SZEREPLŐ, TÚLZOTT KIBOCSÁTÁSI ÉRTÉKEKET MUTATÓ JÁRMŰVEK KEZELÉSE (10)

3.1.   A legalább három járműből álló, és a 4. bekezdésben rögzített eljárással meghatározott maximális mintaméretből véletlenszerűen kiválasztanak egy járművet, és a szabályozott szennyezőanyagok kibocsátását megmérve megállapítják, hogy túlzott kibocsátási értékeket mutató járműről van-e szó.

A jármű akkor tekinthető túlzott kibocsátási értékeket mutató járműnek, ha a 3.2.1. vagy a 3.2.2. bekezdésben megadott feltételek teljesülnek.

3.2.1.   Ha a jármű az 5.3.1.4. bekezdésben szereplő táblázat „A” sorában feltüntetett határértékek alapján kapta meg a típusjóváhagyást, akkor tekinthető túlzott kibocsátási értékeket mutató járműnek, ha a szabályozott szennyezőanyagra érvényes határértéket 1,2-szeres szorzótényezővel túllépi.

3.2.2.   Ha a jármű az 5.3.1.4. bekezdésben szereplő táblázat „B” sorában feltüntetett határértékek alapján kapta meg a típusjóváhagyást, akkor tekinthető túlzott kibocsátási értékeket mutató járműnek, ha a szabályozott szennyezőanyagra érvényes határértéket 1,5-szeres szorzótényezővel túllépi.

Ha egy adott jármű valamely szabályozott szennyezőanyagának mért kibocsátása a „közbenső tartományba” esik (11).

3.2.3.1.   Ha a jármű megfelel az ebben a bekezdésben rögzített feltételeknek, meg kell állapítani a túlzott kibocsátás okát, és véletlenszerűen ki kell választani egy másik járművet a mintából.

Ha egynél több jármű felel meg az ebben a bekezdésben rögzített feltételeknek, az adminisztratív szervezeti egységnek a gyártóval közösen meg kell határoznia, hogy a két járműnél mért túlzott kibocsátás ugyanazon okból következik-e be.

3.2.3.2.1.   Amennyiben az adminisztratív szervezeti egység a gyártóval közösen megállapítja, hogy a túlzott emissziót ugyanaz az ok váltja ki, a mintát sikertelennek kell tekinteni, és a 3. függelék 6. bekezdésében leírt helyreállító intézkedések tervét kell alkalmazni.

3.2.3.2.2.   Ha az adminisztratív szervezeti egység és a gyártó véleménye nem egyezik meg abban, hogy egyetlen jármű vagy egynél több jármű esetében a túlzott kibocsátást kiváltó ok megegyezik, egy újabb járművet választanak ki véletlenszerűen a mintából, kivéve, ha már elérték a maximális mintaméretet.

3.2.3.3.   Ha csak egy jármű felel meg az ebben a bekezdésben rögzített feltételeknek, vagy ha több jármű is megfelel, és az adminisztratív szervezeti egység és a gyártó megállapodik abban, hogy a túlzott kibocsátást különböző okok váltják ki, véletlenszerűen kiválasztanak egy újabb járművet a mintából, kivéve, ha már elérték a maximális mintaméretet.

3.2.3.4.   Ha elérték a maximális mintaméretet, és csak egy járműről bizonyosodott be, hogy megfelel az ebben a bekezdésben rögzített követelményeknek, és a túlzott kibocsátás oka ugyanaz, a mintát a jelen függelék 3. bekezdésében leírt követelmények tekintetében sikertelennek kell tekinteni.

3.2.3.5.   Ha a kezdeti minta bármikor kimerül, egy további járművet vesznek fel a kezdeti mintába, és ezt a járművet választják ki vizsgálat céljából.

3.2.3.6.   Ha egy másik járművet választanak ki a mintából, a függelék 4. bekezdésében rögzített statisztikai eljárást kell alkalmazni a megnövelt mintára.

Ha egy adott jármű valamely szabályozott szennyezőanyagának mért kibocsátása a „sikertelen tartományba” esik (12).

3.2.4.1.   Ha a jármű megfelel az ebben a bekezdésben rögzített feltételeknek, az adminisztratív szervezeti egységnek meg kell állapítania a túlzott kibocsátás okát, és véletlenszerűen ki kell választani egy másik járművet a mintából.

3.2.4.2.   Ha egynél több jármű felel meg az ebben a bekezdésben rögzített feltételeknek, és az adminisztratív szervezeti egység megállapítja, hogy a túlzott kibocsátást ugyanaz az ok váltja ki, a gyártót tájékoztatni kell arról, hogy a minta sikertelennek bizonyult, közölni kell vele a döntés okait, és a 3. függelék 6. bekezdésében leírt helyreállító intézkedések tervét kell alkalmazni.

3.2.4.3.   Ha csak egy járműt találnak megfelelőnek az ebben a bekezdésben rögzített feltételeknek, vagy ha több jármű is megfelel, és az adminisztratív szervezeti egység megállapítja, hogy a túlzott kibocsátást különböző okok váltják ki, véletlenszerűen kiválasztanak egy újabb járművet a mintából, kivéve, ha már elérték a maximális mintaméretet.

3.2.4.4.   Ha elérték a maximális mintaméretet, és csak egy járműről bizonyosodott be, hogy megfelel az ebben a bekezdésben rögzített követelményeknek, és a túlzott kibocsátás oka ugyanaz, a mintát a jelen függelék 3. bekezdésében leírt követelmények tekintetében sikertelennek kell tekinteni.

3.2.4.5.   Ha a kezdeti minta bármikor kimerül, egy további járművet vesznek fel a kezdeti mintába, és ezt a járművet választják ki vizsgálat céljából.

3.2.4.6.   Ha egy másik járművet választanak ki a mintából, a függelék 4. bekezdésében rögzített statisztikai eljárást kell alkalmazni a megnövelt mintára.

3.2.5.   Ha egy adott járműről bebizonyosodik, hogy nem túlzott kibocsátási értékeket mutató jármű, véletlenszerűen kiválasztanak egy másik járművet a mintából.

4.   A MINTÁBAN SZEREPLŐ, TÚLZOTT KIBOCSÁTÁSI ÉRTÉKEKET MUTATÓ JÁRMŰVEK KEZELÉSE KÜLÖN ÉRTÉKELÉS NÉLKÜL

4.1.   A legalább 3 mintadarabot tartalmazó mintavételi eljárást úgy kell meghatározni, hogy a 40 %-ban gyári hibás tétel vizsgálatban való megfelelésének valószínűsége 0,95 (a gyártó kockázata = 5 %), míg a 75 %-ban gyári hibás tételnél a megfelelés valószínűsége 0,15 (a fogyasztó kockázata = 15 %).

4.2.   Az előírás 5.3.1.4. bekezdésében szereplő táblázatban megadott szennyezőanyagok esetében az alábbi eljárást kell alkalmazni (lásd az alábbi 4/2. ábrát).

ahol:

–

=

L

=

a szennyezőanyagra vonatkozó határérték,

–

=

xi

=

a mért érték a minta i-edik járművére vonatkozóan,

–

=

n

=

a mintadarabok száma.

4.3.   Ki kell számítani a nem megfelelő járművek, vagyis xi > L, számát meghatározó vizsgálati statisztikai értéket a mintára.

Ezután:

(i)

Ha a vizsgálati statisztikai érték nem haladja meg az alábbi táblázatban megadott mintaméretre vonatkozó „megfelelő” döntési küszöböt, a szennyezőanyag megfelelő minősítést kap.

(ii)

Ha a vizsgálati statisztikai érték egyenlő vagy nagyobb, mint az alábbi táblázatban megadott mintaméretre vonatkozó „nem megfelelő” döntési küszöb, a szennyezőanyag nem megfelelő minősítést kap.

(iii)

Egyéb esetben egy további járművet kell megvizsgálni, és az eljárást az egy egységgel megnövelt mintára kell alkalmazni.

Az alábbi táblázat a „megfelelő” és a „nem megfelelő” döntési küszöböknek az ISO 8422:1991 nemzetközi szabvány szerint kiszámított értékét mutatja be.

A minta a vizsgálatban megfeleltnek tekinthető, ha a függelék 3. és 4. bekezdésében rögzített követelményeket teljesíti.

4/1. táblázat

Az elfogadási/elutasítási mintavételi terv táblázata attribútumonként

Kumulált mintaméret (n)

„Megfelelő” döntési küszöb

„Nem megfelelő” döntési küszöb

3

0

—

4

1

—

5

1

5

6

2

6

7

2

6

8

3

7

9

4

8

10

4

8

11

5

9

12

5

9

13

6

10

14

6

11

15

7

11

16

8

12

17

8

12

18

9

13

19

9

13

20

11

12

4/1. ábra

Üzemelő járművek megfelelőségi vizsgálata – ellenőrzési eljárás

Image

4/2. ábra

Üzemelő járművek megfelelőségi vizsgálata – járművek kiválasztása és ellenőrzése

Image

1. MELLÉKLET

A MOTOR ÉS A JÁRMŰ JELLEMZŐI, VALAMINT A VIZSGÁLATOK ELVÉGZÉSÉVEL KAPCSOLATOS ADATOK

Adott esetben az alábbi tájékoztató lapot három példányban kell benyújtani.

Az esetleges rajzoknak megfelelő méretarányúaknak és kellő részletességűeknek kell lenniük; a rajzokat A4-es formátumban, vagy ilyen méretre összehajtva kell benyújtani. Mikroprocesszor által vezérelt funkciók esetén a megfelelő üzemeltetési adatokat is mellékelni kell.

1.   ÁLTALÁNOS ADATOK

1.1.   Gyártmány (a vállalkozó neve): …

1.2.   Típus és kereskedelmi leírás (az esetleges változatok feltüntetésével): …

Típus azonosítási módja, ha fel van tüntetve a járművön: …

1.3.1.   A jelölés helye: …

1.4.   A jármű kategóriája: …

1.5.   A gyártó neve és címe: …

1.6.   A gyártó meghatalmazott képviselőjének (ha van) neve és címe: …

2.   A JÁRMŰ ÁLTALÁNOS FELÉPÍTÉSÉRE VONATKOZÓ JELLEMZŐK

2.1.   A reprezentatív jármű fényképei és/vagy rajzai: …

2.2.   Meghajtott tengelyek (számuk, helyzetük, összekapcsolásuk módja): …

TÖMEGEK (kg-ban) (lásd a mellékelt rajzot, ha van) …

3.1.   A jármű tömege a karosszériával együtt üzemkész állapotban, vagy a az alváz és a vezetőfülke tömege, ha a gyártó nem szerelte fel a karosszériát (beleértve a hűtőfolyadék, olajak, üzemanyag, szerszámok, pótkerék és a vezető tömegét): …

3.2.   A gyártó által megadott műszakilag megengedhető legnagyobb terhelt tömeg: …

4.   ENERGIAÁTALAKÍTÓK LEÍRÁSA

Motor gyártója: …

4.1.1.   Gyártó motorkódja (a motoron feltüntetett kódszám vagy egyéb

azonosítási jel): …

Belsőégésű motor …

A motor adatai: …

4.2.1.1.   Működési elv: szikragyújtású/kompressziós gyújtású, négyütemű/kétütemű (13)

Hengerszám, elrendezés és a hengerek gyújtási sorrendje: …

4.2.1.2.1.   Furat (14): … mm

4.2.1.2.2.   Löket (14): … mm

4.2.1.3.   Motortérfogat (15) … cm3

4.2.1.4.   Térfogati sűrítési viszony (16) …

4.2.1.5.   Az égéstér és a dugattyúfej rajzai: …

4.2.1.6.   Normál alapjárati fordulatszám (16): …

4.2.1.7.   Magas alapjárati fordulatszám (16): …

4.2.1.8.   Szénmonoxid térfogattartalom a kipufogógázban a motor alapjárati fordulatszámánál (a gyártó műszaki adatai szerint) (16) … %

4.2.1.9.   Legnagyobb nettó teljesítmény (16): … kW, ha … min–1

4.2.2.   Üzemanyag: dízel/benzin/LPG/NG (13)

4.2.3.   Vizsgálati oktánszám (RON): …

4.2.4.   Üzemanyag-adagolás

Karburátorral: igen/nem (13)

4.2.4.1.1.   Gyártmány(ok):

4.2.4.1.2.   Típus(ok):

4.2.4.1.3.   Darabszám: …

Beállítások (16): …

4.2.4.1.4.1.   Fúvókák:

4.2.4.1.4.2.   Torkok (Venturi-csövek):

4.2.4.1.4.3.   Úszóház szintje: …

4.2.4.1.4.4.   Az úszó tömege: …

4.2.4.1.4.5.   Tűszelep: …

Hidegindító készülék: kézi/automata (13)

4.2.4.1.5.1.   Üzemeltetési elv: …

4.2.4.1.5.2.   Üzemeltetési határértékek/beállítások (13)  (16): …

Üzemanyag-befecskendezés (csak kompressziós gyújtás): igen/nem (13)

4.2.4.2.1.   Rendszer leírása: …

4.2.4.2.2.   Működési elv: közvetlen befecskendezés/előkamrás /örvénykamrás (13)

4.2.4.2.3.   Üzemanyag-befecskendező szivattyú

4.2.4.2.3.1.   Gyártmány(ok):

4.2.4.2.3.2.   Típus(ok):

4.2.4.2.3.3.   Maximális üzemanyag-adagolás (13)  (16): … mm3/löket vagy ciklus … min–1 szivattyú-fordulatszám esetén (13)  (16), vagy adagolási jelleggörbe: …

4.2.4.2.3.4.   Befecskendezés időzítése (16): …

4.2.4.2.3.5.   Előbefecskendezési jelleggörbe (16): …

4.2.4.2.3.6.   Hitelesítési eljárás: próbapadon/motoron (13) …

4.2.4.2.4.   Fordulatszám-szabályozó

4.2.4.2.4.1.   Típus: …

Leszabályozási fordulatszám: …

4.2.4.2.4.2.1.   Leszabályozási fordulatszám terhelés alatt: … min–1

4.2.4.2.4.2.2.   Leszabályozási fordulatszám terhelés nélkül: … min–1

4.2.4.2.4.3.   Alapjárati fordulatszám: … min–1

4.2.4.2.5.   Injektor(ok):

4.2.4.2.5.1.   Gyártmány(ok):

4.2.4.2.5.2.   Típus(ok):

4.2.4.2.5.3.   Nyitó nyomás (16): … kPa vagy jelleggörbe: …

4.2.4.2.6.   Hidegindító készülék

4.2.4.2.6.1.   Gyártmány(ok):

4.2.4.2.6.2.   Típus(ok):

4.2.4.2.6.3.   Leírás: …

4.2.4.2.7.   Indító segédberendezés

4.2.4.2.7.1.   Gyártmány(ok):

4.2.4.2.7.2.   Típus(ok):

4.2.4.2.7.3.   Leírás: …

Üzemanyag-befecskendezés (csak szikragyújtás): igen/nem (13)

4.2.4.3.1.   Rendszer leírása: …

4.2.4.3.2.   Működési elv: szívócső (egyetlen vagy több ponton)/közvetlen befecskendezés/egyéb (az utóbbit közölje)

Vezérlőegység – típusa (vagy száma):

Ezeket az adatokat folytonos befecskendezés esetén kell megadni; más rendszer esetén ezekkel egyenértékű adatokat kell közölni.

Üzemanyag-szabályozó – típus:

Levegőáramlás-érzékelő – típus:

Üzemanyag-elosztó – típus:

Nyomásszabályozó – típus:

Mikrokapcsoló – típus:

Alapjárat-beállító csavar – típusa:

Fojtószelepház – típusa:

Vízhőmérséklet érzékelő – típusa:

Levegőhőmérséklet érzékelő – típusa:

Levegőhőmérséklet kapcsoló – típusa:

Elektromágneses zavarszűrés Leírás és/vagy rajzok (13): …

…

…

4.2.4.3.3.   Gyártmány(ok):

4.2.4.3.4.   Típus(ok):

4.2.4.3.5.   Befecskendezők: Nyitó nyomás (13)  (16): … kPa vagy befecskendezési jelleggörbe: …

4.2.4.3.6.   Befecskendezés időzítése: …

Hidegindító készülék: …

4.2.4.3.7.1.   Működési elv(ek): …

4.2.4.3.7.2.   Üzemeltetési határértékek/beállítások (13)  (16): …

Tápszivattyú …

4.2.4.4.1.   Nyomás (13)  (16): … kPa vagy jelleggörbe: …

Gyújtás …

4.2.5.1.   Gyártmány(ok): …

4.2.5.2.   Típus(ok): …

4.2.5.3.   Működési elv: …

4.2.5.4.   Előgyújtási jelleggörbe (16): …

4.2.5.5.   Statikus előgyújtási szög (16): … fok a felső holtpont (FHP) előtt …

4.2.5.6.   Megszakító hézag (16): …

4.2.5.7.   Zárási szög (16): …

Gyújtógyertyák …

4.2.5.8.1.   Gyártmány: …

4.2.5.8.2.   Típus: …

4.2.5.8.3.   Szikraköz: … mm

Gyújtótekercs …

4.2.5.9.1.   Gyártmány: …

4.2.5.9.2.   Típus: …

Gyújtási kondenzátor …

4.2.5.10.1.   Gyártmány: …

4.2.5.10.2.   Típus: …

4.2.6.   Hűtőrendszer: folyadék/levegő (13)

Szívórendszer: …

Turbófeltöltő: igen/nem (13)

4.2.7.1.1.   Gyártmány(ok): …

4.2.7.1.2.   Típus(ok): …

4.2.7.1.3.   A rendszer leírása (legnagyobb töltőnyomás: kPa, lefúvószelep) …

4.2.7.2.   Közbenső visszahűtő: igen/nem (13)

A szívócsatornák és tartozékaik leírása és rajzai (csillapító kamra, előmelegítő berendezés, kiegészítő levegőbeeresztő nyílások, stb): …

4.2.7.3.1.   Szívócső leírása (rajzok és/vagy fényképek): …

Levegőszűrő, rajzok: …, vagy

4.2.7.3.2.1.   Gyártmány(ok): …

4.2.7.3.2.2.   Típus(ok): …

Szívási hangfogó, rajzok: …, vagy

4.2.7.3.3.1.   Gyártmány(ok): …

4.2.7.3.3.2.   Típus(ok): …

Kipufogórendszer …

4.2.8.1.   A kipufogórendszer leírása és rajzai: …

Szelepvezérlés vagy azzal egyenértékű adatok: …

4.2.9.1.   Legnagyobb szelepemelkedések, nyitási és zárási szögek vagy az alternatív elosztó rendszerek vezérlési adatai a holtpontokhoz képest: …

4.2.9.2.   Referencia- és/vagy beállítási tartományok (13)  (16): …

Alkalmazott kenőanyag: …

4.2.10.1.   Gyártmány: …

4.2.10.2.   Típus: …

Megtett intézkedések a levegőszennyezés ellen: …

4.2.11.1.   Kartergázok visszavezetésére szolgáló berendezés (leírás és rajzok): …

További szennyezéscsökkentő berendezések (ha vannak, és ha nem tartoznak más tétel alá): …

Katalizátor: igen/nem (13)

4.2.11.2.1.1.   Katalizátorok és alkatrészek száma: …

4.2.11.2.1.2.   A katalizátor méretei és alakja (térfogata, stb): …

4.2.11.2.1.3.   A katalitikus művelet típusa: …

4.2.11.2.1.4.   Teljes nemesfémtöltés: …

4.2.11.2.1.5.   Relatív koncentráció: …

4.2.11.2.1.6.   Hordozó (szerkezeti kialakítás és anyag): …

4.2.11.2.1.7.   Cellasűrűség: …

4.2.11.2.1.8.   Katalizátorház típusa: …

4.2.11.2.1.9.   A katalizátor elhelyezkedése (hely és referenciatávolságok a kipufogó rendszerben): …

Regeneráló rendszerek/kipufogógáz-utókezelő rendszerek eljárása, leírás: …

4.2.11.2.1.10.1.   Az I. típusú üzemi ciklusok vagy ezzel egyenértékű próbapadi ciklusok száma, amelyek két, regeneráló fázist tartalmazó ciklus között játszódnak le az I. típusú vizsgálatnak megfelelő feltételek esetén („D” távolság a 13. melléklet 1. ábráján): …

…

4.2.11.2.1.10.2.   Két, regeneráló fázist tartalmazó ciklus közötti ciklusok számának megállapítására szolgáló módszer leírása: …

4.2.11.2.1.10.3.   Azok a paraméterek, amelyek meghatározzák a szükséges terhelés mértékét, mielőtt a regenerálás megtörténne (vagyis hőmérséklet, nyomás, stb): …

4.2.11.2.1.10.4.   A 13. melléklet 3.1. bekezdésében leírt vizsgálati eljárásban a rendszer terhelésére alkalmazott módszer leírása: …

Oxigénérzékelő típusa: …

4.2.11.2.1.11.1.   Oxigénérzékelő elhelyezkedése: …

4.2.11.2.1.11.2.   Oxigénérzékelő szabályozási tartománya (16): …

Levegő-befecskendezés: igen/nem (13)

4.2.11.2.2.1.   Típus (levegőimpulzus, levegőszivattyú, stb): …

Kipufogógáz-visszavezetés (EGR): igen/nem (13)

4.2.11.2.3.1.   Jellemzők (áramlás, stb): …

4.2.11.2.4.   Párolgási emissziót csökkentő rendszer A berendezések és behangolási állapotuk részletes leírása:

A párolgást csökkentő rendszer rajza: …

Az aktív szén tartály rajza: …

Az üzemanyagtartály rajza, az űrtartalom és a szerkezeti anyag feltüntetésével: …

Részecskecsapda: igen/nem (13)

4.2.11.2.5.1.   A részecskecsapda méretei és alakja (űrtartalma): …

4.2.11.2.5.2.   A részecskecsapda típusa és kialakítása: …

4.2.11.2.5.3.   A részecskecsapda elhelyezkedése (referenciatávolságok a kipufogórendszerben): …

Regenerálási rendszer/módszer Leírás és rajz: …

4.2.11.2.5.4.1.   Az I. típusú üzemi ciklusok vagy ezzel egyenértékű próbapadi ciklusok száma, amelyek két, regeneráló fázist tartalmazó ciklus között játszódnak le az I. típusú vizsgálatnak megfelelő feltételek esetén („D” távolság a 13. melléklet 1. ábráján): …

…

4.2.11.2.5.4.2.   Két, regeneráló fázist tartalmazó ciklus közötti ciklusok számának megállapítására szolgáló módszer leírása: …

4.2.11.2.5.4.3.   Azok a paraméterek, amelyek meghatározzák a szükséges terhelés mértékét, mielőtt a regenerálás megtörténne (vagyis hőmérséklet, nyomás, stb): …

4.2.11.2.5.4.4.   A 13 melléklet 3.1. bekezdésében leírt vizsgálati eljárásban a rendszer terhelésére használt módszer leírása: …

4.2.11.2.6.   Egyéb rendszerek (leírás és működési elv): …

4.2.11.2.7.   Fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszer

4.2.11.2.7.1.   A hibajelző leírása és/vagy rajza: …

4.2.11.2.7.2.   Az OBD rendszerrel felügyelt berendezések felsorolása és rendeltetésük: …

4.2.11.2.7.3.   A következők leírása (általános működési elvek):

4.2.11.2.7.3.1.   Szikragyújtású motorok

4.2.11.2.7.3.1.1.   Katalizátor megfigyelése: …

4.2.11.2.7.3.1.2.   Gyújtáshiba észlelése: …

4.2.11.2.7.3.1.3.   Oxigénérzékelő megfigyelése: …

4.2.11.2.7.3.1.4.   Az OBD rendszer által felügyelt egyéb berendezések: …

4.2.11.2.7.3.2.   Kompresszió gyújtású motorok

4.2.11.2.7.3.2.1.   Katalizátor megfigyelése: …

4.2.11.2.7.3.2.2.   Részecskecsapda megfigyelése: …

4.2.11.2.7.3.2.3.   Elektronikus üzemanyag-ellátó rendszer megfigyelése: …

4.2.11.2.7.3.2.4.   Az OBD rendszer által felügyelt egyéb berendezések: …

4.2.11.2.7.4.   A hibajelző működésbe lépésének feltételei (a menetciklusok állandó száma vagy statisztikai módszer): …

4.2.11.2.7.5.   A használt összes OBD kimeneti kód és formátum felsorolása (magyarázattal együtt): …

A következő kiegészítő adatokat a jármű gyártójának kell megadnia az OBD-kompatibilis cserealkatrészek vagy javított alkatrészek, diagnosztikai eszközök és vizsgálóberendezések gyártásának lehetővé tétele érdekében, kivéve, ha ezek az adatok szerzői jogi védelem alatt állnak, vagy a gyártó, illetve az OEM beszállító(k) saját know-how-ját képezik.

4.2.11.2.7.6.1.   A jármű eredeti típusjóváhagyásakor alkalmazott előkondicionálási ciklusok típusának leírása és száma.

4.2.11.2.7.6.2.   A jármű eredeti típusjóváhagyásakor az OBD rendszer által felügyelt berendezésre alkalmazott OBD szemléltető ciklus típusának leírása.

4.2.11.2.7.6.3.   A hibakeresés és a hibajelző működtetése céljából érzékelt alkatrészek átfogó leírása (a menetciklusok állandó száma vagy statisztikai módszer), beleértve az OBD rendszer által felügyelt egyes alkatrészek másodlagosan érzékelt paramétereinek listáját is. Az emisszióhoz kapcsolódó, illetve az emisszióhoz nem kapcsolódó alkatrészekhez használt összes OBD kimeneti kód és formátum felsorolása (magyarázattal együtt), amelyeknél az alkatrész megfigyelése alapján történik a hibajelző bekapcsolása Átfogó magyarázatot kell adni különösen az üzem közbeni $05 Test ID $21-től FF-ig terjedő adatokról, illetve az üzem közbeni $06 adatokról. Az ISO 15765-4 szabvány „Közúti járművek –Vezérlőterületi hálózat (CAN) diagnosztikája – 4. rész: Az emisszióhoz kapcsolódó rendszerek követelményei” című részének megfelelő adatkapcsolatot használó járművek esetén meg kell adni az üzem közbeni $06 Test ID $00-tól FF-ig terjedő adatainak átfogó magyarázatát a támogatott OBD felügyeleti azonosítóra vonatkozóan.

4.2.11.2.7.6.4.   Az ebben a fejezetben igényelt adatokat például az alábbi, a melléklethez csatolt táblázatba foglalva lehet közölni:

Alkatrész

Hibakód

Megfigyelési stratégia

Hibaészlelési feltételek

Hibajelző bekapcsolási feltételei

Másodlagos paraméterek

Előkondicionálás

Szemléltető vizsgálat

Katalizátor

P0420

Oxigénérzékelő, 1. és 2. jel

Az 1. és a 2. érzékelő jelei közötti különbségek

3. ciklus

Motor-fordulatszám, motorterhelés, A/F mód, katalizátor hőmérséklete

Két I. típusú ciklus

I. típus

LPG üzemanyag-ellátó rendszer: igen/nem (13)

4.2.12.1.   Jóváhagyási szám: …

4.2.12.2.   Elektronikus motorvezérlő egység LPG üzemanyag-ellátás esetén

4.2.12.2.1.   Gyártmány(ok):

4.2.12.2.2.   Típus(ok):

4.2.12.2.3.   Emisszióval kapcsolatos beállítási lehetőségek: …

További dokumentáció: …

4.2.12.3.1.   A katalizátor védelmének leírása benzinről LPG-re, vagy fordítva történő átváltáskor: …

4.2.12.3.2.   Rendszer telepítési rajza (elektromos csatlakozások, vákuumcsatlakozások kiegyenlítő tömlők, stb.): …

4.2.12.3.3.   Szimbólum rajza: …

földgáz üzemanyag-ellátó rendszer: igen/nem (13)

4.2.13.1.   Jóváhagyási szám: …

4.2.13.2.   Elektronikus motorvezérlő egység földgáz üzemanyag-ellátás esetén

4.2.13.2.1.   Gyártmány(ok):

4.2.13.2.2.   Típus(ok):

4.2.13.2.3.   Emisszióval kapcsolatos beállítási lehetőségek: …

További dokumentáció: …

4.2.13.3.1.   A katalizátor védelmének leírása benzinről földgázra, vagy fordítva történő átváltáskor:

4.2.13.3.2.   Rendszer telepítési rajza (elektromos csatlakozások, vákuumcsatlakozások kiegyenlítő tömlők, stb.):

4.2.13.3.3.   Szimbólum rajza: …

Hibridhajtású elektromos jármű:

igen/nem (13)

Hibridhajtású elektromos jármű kategóriája

Feltöltés a járművön kívülről/Feltöltés nem a járművön kívülről

Jármű feltöltése (13)

…

Üzemmód kapcsoló:

van/nincs (13)

Választható üzemmódok

…

Tisztán elektromos:

igen/nem (13)

Tisztán üzemanyag-fogyasztás:

igen/nem (13)

Hibrid üzemmódok:

igen/nem (13)

(ha igen, rövid leírás)

Az energiatároló eszköz leírása: (akkumulátor, kondenzátor, lendkerék/generátor, stb) …

4.3.3.1.   Gyártmány: …

4.3.3.2.   Típus: …

4.3.3.3.   Azonosítási szám: …

4.3.3.4.   Elektrokémiai csatoló fajtája: …

4.3.3.5.   Energia: … (akkumulátornál: feszültség és kapacitás A/h 2 órán belül, kondenzátornál: J, … stb) …

4.3.3.6.   Töltő: fedélzeti/külső/nincs (13)

Elektromotorok (külön részletezze az egyes elektromotorok típusát)

4.3.4.1.   Gyártmány: …

4.3.4.2.   Típus: …

Elsődleges alkalmazás: meghajtómotor/generátor

4.3.4.3.1.   Ha meghajtómotorként használják: monomotor/multimotorok (száma): …

4.3.4.4.   Legnagyobb teljesítmény: … kW

Működési elv: …

4.3.4.5.1.   egyenáram/váltóáram/fázisok száma: …

4.3.4.5.2.   külön gerjesztés/soros/egybeépített (13)

4.3.4.5.3.   szinkron/aszinkron (13)

Vezérlőegység …

4.3.5.1.   Gyártmány: …

4.3.5.2.   Típus: …

4.3.5.3.   Azonosítási szám: …

Áramszabályozó …

4.3.6.1.   Gyártmány: …

4.3.6.2.   Típus: …

4.3.6.3.   Azonosítási szám: …

4.3.7.   Jármű elektromos hatósugara … km (a 101. előírás 7. melléklete szerint): …

4.3.8.   Gyártó javaslata az előkondicionálásra: …

5.   ERŐÁTVITEL

Tengelykapcsoló (típus): …

5.1.1.   Legnagyobb átalakítási nyomaték: …

Sebességváltó: …

5.2.1.   Típus: …

5.2.2.   Elhelyezkedése a motorhoz viszonyítva: …

5.2.3.   Vezérlés módja: …

5.3.   Áttételi arányok …

Index

Áttételi arányok

Vég-áttétel

Teljes áttétel

Maximum CVT (17) esetén

 

 

 

1

 

 

 

2

 

 

 

3

 

 

 

4, 5 stb.

 

 

 

Minimum CVT (17) esetén

 

 

 

Hátramenet

 

 

 

6.   FELFÜGGESZTÉS

Gumiabroncsok és kerekek …

…

…

…

Gumiabroncs/kerék kombináció(k) (gumiabroncsoknál a méret, a minimális terhelési kapacitás mutató, a legkisebb sebességkategória szimbólumának, kerekeknél pedig az abroncs(ok) méretének és kiegyenlítésének megjelölése): …

6.1.1.1.   Tengelyek

6.1.1.1.1.   1. tengely: …

6.1.1.1.2.   2. tengely: …

6.1.1.1.3.   3. tengely: …

6.1.1.1.4.   4. tengely: … stb.

A gördülő kerület felső és alsó határa: …

6.1.2.1.   Tengelyek

6.1.2.1.1.   1. tengely: …

6.1.2.1.2.   2. tengely: …

6.1.2.1.3.   3. tengely: …

6.1.2.1.4.   4. tengely: … stb.

6.1.3.   A gyártó által javasolt gumiabroncsnyomás:

kPa

7.   KAROSSZÉRIA

7.1.   Ülések száma: …

2. MELLÉKLET

Image

Image

Image

Image

2. MELLÉKLET

1. függelék

AZ OBD RENDSZERREL KAPCSOLATOS ADATOK

Az előírás 1. mellékletében szereplő adatközlő lap 4.2.11.2.7.6. tétele szerint az ebben a függelékben szereplő adatokat jármű gyártójának kell megadnia az OBD-kompatibilis cserealkatrészek vagy javított alkatrészek, diagnosztikai eszközök és vizsgálóberendezések gyártásának lehetővé tétele érdekében. A jármű gyártója nem köteles megadni ezeket az adatokat, ha azok szerzői jogi védelem alatt állnak, vagy ha a gyártó, illetve az OEM beszállító(k) saját know-how-ját képezik.

Kérésre ez a függelék bármely érintett alkatrész, diagnosztikai eszköz vagy vizsgálóberendezés gyártója rendelkezésére bocsátható, megkülönböztetés nélkül.

1.   A jármű eredeti típusjóváhagyásakor alkalmazott előkondicionálási ciklusok típusának leírása és száma.

2.   A jármű eredeti típusjóváhagyásakor az OBD rendszer által felügyelt berendezésre alkalmazott OBD demonstrációs ciklus típusának leírása.

3.   A hibakeresés és a hibajelző működtetése céljából érzékelt alkatrészek átfogó leírása (a menetciklusok állandó száma vagy statisztikai módszer), beleértve az OBD rendszer által felügyelt egyes alkatrészek másodlagosan érzékelt paramétereinek listáját is. Az emisszióhoz kapcsolódó, illetve az emisszióhoz nem kapcsolódó alkatrészekhez használt összes OBD kimeneti kód és formátum felsorolása (magyarázattal együtt), ahol az alkatrész megfigyelése alapján történik a hibajelző bekapcsolása. Átfogó magyarázatot kell adni különösen az üzem közbeni $05 Test ID $21-től az FF-ig terjedő adatokról, illetve az üzem közbeni $06 adatokról. Az ISO 15765-4 szabvány „Közúti járművek – Vezérlőterületi hálózat (CAN) diagnosztikája című 4. részének megfelelő adatkapcsolatot” használó járműtípusok esetén: Az emisszióhoz kapcsolódó rendszerek követelményei című részének megfelelő adatkapcsolatot használó járművek esetén meg kell adni az üzem közbeni adatainak átfogó magyarázatát a támogatott OBD felügyeleti azonosítóra vonatkozóan.

Ezeket az adatokat táblázat formájában is fel lehet tüntetni az alábbiak szerint:

Alkatrész

Hiba-kód

Megfigyelési stratégia

Hibaészlelési feltételek

Hibajelző bekapcsolási feltételei

Másodlagos paraméterek

Előkondicionálás

Szemléltető vizsgálat

Katalizátor

P0420

Oxigénérzékelő, 1. és 2. jel

Az 1. és a 2. érzékelő jelei közötti különbségek

3. ciklus

Motorfordulat-szám, motorterhelés, A/F mód, katalizátor hőmérséklete

Két I. típusú ciklus

I. típus

3. MELLÉKLET

A JÓVÁHAGYÁSI JEL ELRENDEZÉSE

B. jóváhagyás („A” sor) (18)

Járművek jóváhagyása a gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok kibocsátási szintje tekintetében, a motor benzinnel (ólommentes), vagy ólommentes benzinnel, LPG-vel, illetve földgázzal egyaránt való üzemeltetése céljából.

Image

Az előírás 4. bekezdésének megfelelő járművön feltüntetett fenti jóváhagyási jel mutatja, hogy a járműtípust az Egyesült Királyságban (E11) hagyták jóvá a 83. előírás szerint, 052439 jóváhagyási számon. A jóváhagyási szám első két számjegye jelzi, hogy a jóváhagyást a 05. módosításcsomaggal módosított 83. előírás szerint adták meg, és megfelel az előírás 5.3.1.4. bekezdésében szereplő táblázat „A” sorában (2000) feltüntetett, az I. típusú vizsgálatra vonatkozó határértékeknek.

B. jóváhagyás, („B” sor) (18)

Járművek jóváhagyása a gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok kibocsátási szintje tekintetében a motor benzinnel (ólommentes), vagy ólommentes benzinnel, LPG-vel, illetve földgázzal egyaránt való üzemeltetése céljából.

Image

Az előírás 4. bekezdésének megfelelő járművön feltüntetett fenti jóváhagyási jel mutatja, hogy a járműtípust az Egyesült Királyságban (E11) hagyták jóvá a 83. előírás szerint, 052439 jóváhagyási számon. A jóváhagyási szám első két számjegye jelzi, hogy a jóváhagyást a 05. módosításcsomaggal módosított 83. előírás szerint adták meg, és megfelel az előírás 5.3.1.4. bekezdésében szereplő táblázat „B” sorában (2005) feltüntetett, az I. típusú vizsgálatra vonatkozó határértékeknek.

C. jóváhagyás („A” sor) (18)

Járművek jóváhagyása a gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok kibocsátási szintje tekintetében a motor dízelüzemanyaggal való üzemeltetése céljából.

Image

Az előírás 4. bekezdésének megfelelő járművön feltüntetett fenti jóváhagyási jel mutatja, hogy a járműtípust az Egyesült Királyságban (E11) hagyták jóvá a 83. előírás szerint, 052439 jóváhagyási számon. A jóváhagyási szám első két számjegye jelzi, hogy a jóváhagyást a 05. módosításcsomaggal módosított 83. előírás szerint adták meg, és megfelel az előírás 5.3.1.4. bekezdésében szereplő táblázat „A” sorában (2000) feltüntetett, az I. típusú vizsgálatra vonatkozó határértékeknek.

C. jóváhagyás („B” sor) (18)

Járművek jóváhagyása a gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok kibocsátási szintje tekintetében a motor dízelüzemanyaggal való üzemeltetése céljából.

Image

Az előírás 4. bekezdésének megfelelő járművön feltüntetett fenti jóváhagyási jel mutatja, hogy a járműtípust az Egyesült Királyságban (E11) hagyták jóvá a 83. előírás szerint, 052439 jóváhagyási számon. A jóváhagyási szám első két számjegye jelzi, hogy a jóváhagyást a 05. módosításcsomaggal módosított 83. előírás szerint adták meg, és megfelel az előírás 5.3.1.4. bekezdésében szereplő táblázat „B” sorában (2005) feltüntetett, az I. típusú vizsgálatra vonatkozó határértékeknek.

D. jóváhagyás („A” sor) (18)

Járművek jóváhagyása a gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok kibocsátási szintje tekintetében a motor LPG-vel vagy földgázzal való üzemeltetése céljából.

Image

Az előírás 4. bekezdésének megfelelő járművön feltüntetett fenti jóváhagyási jel mutatja, hogy a járműtípust az Egyesült Királyságban (E11) hagyták jóvá a 83. előírás szerint, 052439 jóváhagyási számon. A jóváhagyási szám első két számjegye jelzi, hogy a jóváhagyást a 05. módosításcsomaggal módosított 83. előírás szerint adták meg, és megfelel az előírás 5.3.1.4. bekezdésében szereplő táblázat „A” sorában (2000) feltüntetett, az I. típusú vizsgálatra vonatkozó határértékeknek.

D. jóváhagyás („B” sor) (18)

Járművek jóváhagyása a gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok kibocsátási szintje tekintetében a motor LPG-vel vagy földgázzal való üzemeltetése céljából.

Image

Az előírás 4. bekezdésének megfelelő járművön feltüntetett fenti jóváhagyási jel mutatja, hogy a járműtípust az Egyesült Királyságban (E11) hagyták jóvá a 83. előírás szerint, 052439 jóváhagyási számon. A jóváhagyási szám első két számjegye jelzi, hogy a jóváhagyást a 05. módosításcsomaggal módosított 83. előírás szerint adták meg, és megfelel az előírás 5.3.1.4. bekezdésében szereplő táblázat „B” sorában (2005) feltüntetett, az I. típusú vizsgálatra vonatkozó határértékeknek.

4. MELLÉKLET

I. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT

(Kipufogási emisszió ellenőrzése hidegindítás után)

1.   BEVEZETÉS

A melléklet leírja az előírás 5.3.1. bekezdésében meghatározott I. típusú vizsgálatra vonatkozó eljárást. Ha LPG vagy földgáz referencia-üzemanyagot használnak, a 12. melléklet rendelkezéseit is alkalmazni kell. Ha járművet a 2.20. bekezdésben meghatározott periodikusan regeneráló rendszerrel látták el, a 13. melléklet rendelkezései is érvényesek.

2.   MENETCIKLUS GÖRGŐS PRÓBAPADON

2.1.   A ciklus leírása

A görgős próbapadon lefolytatott menetciklusnak meg kell felelnie a melléklet 1. függelékében leírt követelményeknek.

2.2.   A ciklus végrehajtásának általános feltételei

Szükség esetén előzetes menetciklusokat kell lefolytatni annak meghatározására, hogy miként lehet legjobban működtetni a gáz- és fékpedált ahhoz, hogy a menteciklus az előírt határértékeken belül megközelítse az elméleti menetciklust.

2.3.   A sebességváltó használata

2.3.1.   Ha az első sebességfokozatban elérhető legnagyobb sebesség 15 km/h alatt van, akkor a városi ciklushoz a második, harmadik és negyedik sebességfokozatot kell használni (1. rész), a városon kívüli ciklushoz pedig (2. rész) a második, harmadik, negyedik és ötödik sebességfokozatot A második, harmadik és negyedik sebességfokozat használható a városi ciklushoz is (1. rész), a második, harmadik, negyedik és ötödik sebességfokozat pedig a városon kívüli ciklushoz (2. rész), ha a gyártó utasításai szerint vízszintes úton az indítást a második sebességfokozatban kell végrehajtani, vagy ha a gyártó az első sebességfokozatot terepáttételként, kúszó vagy vontató áttételként határozza meg.

Azokat a járműveket, amelyek nem érik el a menetciklus folyamán a szükséges gyorsulási és legnagyobb sebességértékeket, a gázpedált teljesen benyomva addig kell működtetni, amíg újra el nem érik az előírt működési jelleggörbét. A menetciklustól való eltéréseket a vizsgálati jelentésben kell rögzíteni.

2.3.2.   A félautomata sebességváltóval felszerelt járműveket úgy kell vizsgálni, hogy a vezetésnél általában alkalmazott áttételeket kell használni, és a sebességváltó kart a gyártó utasításainak megfelelően kell működtetni.

2.3.3.   Az automata sebességváltóval felszerelt járműveket a legmagasabb sebességfokozatban (drive) kell megvizsgálni. A gázpedált úgy kell működtetni, hogy a gyorsulás a lehető legegyenletesebb legyen, és a sebességváltó normál sorrendben kapcsolhassa a különböző fokozatokat. Továbbá a melléklet 1. függelékében meghatározott kapcsolási pontokat nem kell alkalmazni; a gyorsításnak folyamatosnak kell lennie az egyes alapjárati időszakok végét a következő állandó sebességű időszak kezdetével összekapcsoló egyenes által jelölt időszakon keresztül. A 2.4. pontban megadott tűréseket kell alkalmazni.

2.3.4.   A vezető által működtetett gyorsmeneti fokozattal (overdrive) ellátott járműveket városi ciklusban (1. rész) a gyorsmeneti fokozat működtetése nélkül, városon kívüli ciklusban (2. rész) pedig a gyorsmeneti fokozat bekapcsolásával kell vizsgálni.

2.3.5.   A gyártó kérésére azoknál a járműtípusoknál, amelyeknél a motor alapjárati fordulatszáma magasabb, mint az alapvető városi ciklusban (1. rész) 5, 12 és 24 percig történő üzemeltetés alatt elérhető motorfordulatszám, az előző műveletet kioldott tengelykapcsolóval is el lehet végezni.

2.4.   Tűrések

2.4.1.   A kijelzett sebesség és a gyorsítás, az állandó sebesség és a lassítás elméleti sebességei között, a jármű fékeinek használata mellett, ± 2 km/h tűrés megengedett. Amennyiben a fékek használata nélküli lassulás nagyobb, kizárólag a 6.5.3. bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni. A szakaszváltások alatt az előírtnál nagyobb sebességtűrések elfogadhatók, feltéve, hogy ezeket a tűréseket egyetlen esetben sem lépik túl 0,5 másodpercnél tovább.

2.4.2.   Az időtűrés értéke ± 1,0 mp legyen. A fenti tűrésértékek egyaránt alkalmazhatók az alapvető városi ciklusban (1. rész) az egyes sebességváltási periódusok kezdetén és végén (19), valamint a városon kívüli ciklus (2. rész) 3., 5. és 7. műveletében.

2.4.3.   A sebesség- és időtűréseket a melléklet 1. függelékében megadott módon kell összekapcsolni.

3.   A JÁRMŰ ÉS AZ ÜZEMANYAG

3.1.   A vizsgálati jármű

3.1.1.   A járművet jó műszaki állapotban kell bemutatni. A vizsgálat előtt a járművet be kell járatni, és legalább 3 000 km-t futnia kell.

3.1.2.   A kipufogórendszerben nem lehet szivárgás, amely csökkentheti az összegyűjtött gázok mennyiségét; ennek a mennyiségnek azonosnak kell lennie a motorból kilépő gáz mennyiségével.

3.1.3.   Ellenőrizhető a légszívórendszer tömítettsége annak biztosítására, hogy a porlasztást egy nem kívánt levegőbeszívás ne változtathassa meg.

3.1.4.   A motort és a jármű kezelőszerveit a gyártó előírásainak megfelelően kell beállítani. Ez a követelmény különösen vonatkozik az alapjárati beállításokra (fordulatszám és kipufogógázok szénmonoxid-tartalma), továbbá a hidegindító berendezésre és a kipufogógázokat tisztító rendszerre.

3.1.5.   A vizsgálandó járművet, vagy egy azzal egyenértékű járművet, szükség esetén fel kell szerelni egy olyan készülékkel, amely lehetővé teszi a görgős próbapad beállításához szükséges jellemző paraméterek mérését, a melléklet 4.1.1. bekezdésének megfelelően.

3.1.6.   A vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálat ellenőrizheti, hogy a jármű teljesítménye megfelel-e a gyártó által megadott értékeknek, használható-e normál üzemben, és mindenekelőtt, hogy hideg és meleg állapotban egyaránt elindítható-e.

3.2.   Üzemanyag

Ha a járművet az előírás 5.3.1.4. bekezdésében szereplő táblázat „A” sorában megadott kibocsátási határértékek teljesítésére vonatkozóan vizsgálják, a referencia-üzemanyagnak meg kell felelnie a 10. melléklet 1. bekezdésében rögzített előírásoknak, illetve gáz-halmazállapotú referencia-üzemanyagok használata esetén a 10a. melléklet 1.1.1. vagy 1.2. bekezdése követelményeinek.

Ha a járművet az előírás 5.3.1.4. bekezdésében szereplő táblázat „B” sorában megadott kibocsátási határértékek teljesítésére vonatkozóan vizsgálják, a referencia-üzemanyagnak meg kell felelnie a 10. melléklet 2. bekezdésében rögzített előírásoknak, illetve gáz-halmazállapotú referencia-üzemanyagok használata esetén a 10a. melléklet 1.1.2. vagy 1.2. bekezdése követelményeinek.

3.2.1.   A benzinnel, LPG vagy földgáz üzemanyaggal egyaránt üzemeltethető járműveket a 12. melléklet előírásai szerint kell vizsgálni, és a 10a. mellékletben meghatározott referencia-üzemanyagokat kell használni.

4.   VIZSGÁLÓBERENDEZÉS

4.1.   Görgős próbapad

4.1.1.   A görgős próbapadnak képesnek kell lennie a menetellenállás szimulálására az alábbi kategóriák valamelyikén belül:

—

állandó terhelési görbével rendelkező görgős próbapad, vagyis olyan próbapad, amelynek fizikai jellemzői állandó terhelési görbét adnak,

—

állítható terhelési görbével rendelkező görgős próbapad, vagyis olyan próbapad, amelynek legalább két menetellenállási paramétere megváltoztatható a terhelési görbe megrajzolása érdekében.

4.1.2.   A görgős próbapad beállítása bármennyi idő elteltével sem módosulhat. A próbapad nem gerjeszthet a járműben olyan észrevehető rezgéseket, amelyek hátrányosan befolyásolhatják a normál működést.

4.1.3.   Olyan eszközökkel kell felszerelni, amelyekkel szimulálható a tehetetlenség és a menetellenállás. Kétgörgős próbapad esetén ezek a szimulátorok az első görgőhöz legyenek kapcsolva.

4.1.4.   Mérési pontosság

4.1.4.1.   A mért és kijelzett terhelés pontossága ± 5 % legyen.

4.1.4.2.   Állandó terhelési görbével rendelkező görgős próbapad esetén a terhelésbeállítás pontossága 80 km/h esetén ± 5 % legyen. Az állítható terhelési görbével rendelkező görgős próbapad terhelésének pontossága a menetellenálláshoz viszonyítva ± 5 % legyen 120, 100, 80, 60 és 40 km/h, illetve ± 10 % 20 km/h esetén. Ennél kisebb sebességnél a próbapad energiafelvételi képességének pozitív értékűnek kell lennie.

4.1.4.3.   A forgó alkatrészek összes tehetetlenségének (beleértve az esetlegesen szimulált tehetetlenséget is) ismertnek kell lennie, és az adott vizsgálathoz előírt tehetetlenségi osztályhoz viszonyítva ± 20 kg értékhatáron belül kell maradnia.

4.1.4.4.   A jármű sebességét a görgő fordulatszáma alapján kell megmérni (kétgörgős próbapad esetén ez az első görgőre vonatkozik). A mérési pontosság 10 km/h sebesség felett ± 1 km/h legyen.

4.1.4.5.   A jármű által ténylegesen megtett távolságot a görgő forgó mozgása alapján kell megmérni (kétgörgős próbapad esetén ez az első görgőre vonatkozik).

4.1.5.   A terhelés és a tehetetlenség beállítása

4.1.5.1.   Állandó terhelési görbével rendelkező próbapad: a terhelésszimulátort úgy kell beállítani, hogy 80 km/h állandó sebesség mellett elnyelje a meghajtó kerekekre kifejtett energiát, és az elnyelt energiát 50 km/h sebességnél fel kell jegyezni. A terhelés megállapítására és beállítására szolgáló eszközök leírása a jelen melléklet 3. függelékében olvasható.

4.1.5.2.   Állítható terhelési görbével rendelkező próbapad: a terhelésszimulátort úgy kell beállítani, hogy 120, 100, 80, 60, 40 és 20 km/h állandó sebesség mellett elnyelje a meghajtó kerekekre kifejtett energiát. A terhelés megállapítására és beállítására szolgáló eszközök leírása a jelen melléklet 3. függelékében olvasható.

4.1.5.3.   Tehetetlenség

Elektromos tehetetlenségszimulátorral felszerelt próbapadok esetén bizonyítani kell a mechanikus tehetetlenségszimuláló rendszerekkel való egyenértékűséget. Az egyenértékűség megállapítására szolgáló eszközök leírását a jelen melléklet 4. függeléke tartalmazza.

4.2.   Kipufogógáz mintavevő rendszer

4.2.1.   A kipufogógáz mintavevő rendszernek alkalmasnak kell lennie a megmérendő kipufogógázban található szennyezőanyagok tényleges mennyiségének mérésére. Ehhez az állandó térfogatú mintavevő rendszert (CVS) kell alkalmazni. Ez a rendszer megköveteli, hogy ellenőrzött feltételek között a kipufogógázt folyamatosan környezeti levegővel hígítsák. A kibocsátott gázok tömegének állandó térfogatú mintavételi elv szerinti mérésénél két feltételt kell teljesíteni: mérni kell a kipufogógázok és a hígító levegő keverékének összes térfogatát, és az elemzéshez folyamatosan gyűjteni kell az ezzel a térfogattal arányos mintát. A szennyezőanyagok mennyiségét a minták koncentrációiból határozzák meg, amelyeket a környezeti levegő szennyezőanyag-tartalma és a vizsgálat ideje alatt átáramoltatott összegzett gázmennyiség szerint korrigálnak.

A légszennyező részecskék emissziós szintjének meghatározásához erre alkalmas szűrők segítségével összegyűjtik a részecskéket a vizsgálat teljes időtartama alatt átáramoltatott gáz arányos részéből, és azok mennyiségét súlyméréssel határozzák meg a 4.3.1.1. bekezdés szerint.

4.2.2.   A mérőrendszerben az átáramlási mennyiségnek elegendőnek kell lennie a vízlecsapódás kiküszöbölésére, amely a melléklet 5. függelékében meghatározott vizsgálat feltételei között előfordulhat.

4.2.3.   Az 5. függelék az állandó térfogatú mintavevő rendszer három olyan típusát mutatja be, amelyek kielégítik a melléklet követelményeit.

4.2.4.   A mintavevő szonda S2 pontjában a gáz-levegő keverék homogén legyen.

4.2.5.   A szonda vegyen hiteles mintát a hígított kipufogógázokból.

4.2.6.   A rendszer gázszivárgástól mentes legyen. Felépítése és anyaga olyan legyen, hogy a rendszer ne befolyásolja a hígított kipufogógáz szennyezőanyag-koncentrációját. Ha valamelyik szerkezeti elem (hőcserélő, befúvó stb.) bármelyik szennyezőanyag koncentrációját megváltoztatja a hígított kipufogógázban, és ha ez a probléma nem küszöbölhető ki, a szennyezőanyag mintavételét a szóban forgó szerkezeti elemé előtt kell elvégezni.

4.2.7.   Ha a vizsgálandó jármű kipufogórendszere több csőből áll, a csatlakozó csöveket a járműhöz lehető legközelebb eső ponton kell egymással összekötni úgy, hogy az ne befolyásolja hátrányosan a jármű működését.

4.2.8.   A statikus nyomásváltozások a jármű kipufogócsöve(i) végénél feleljenek meg ± 1,25 kPa értékhatáron belül annak a statikus nyomásváltozásnak, amelyet a próbapadon végrehajtott menetciklus alatt a műszereknek a kipufogócsőhöz (vagy -csövekhez) való csatlakoztatása nélkül mértek. Ha a gyártótól a jóváhagyást megadó adminisztratív szervezethez érkező írásos kérelem indokolja a fentieknél szorosabb tűrés betartását, akkor olyan mintavevő rendszert kell alkalmazni, amely a statikus nyomást ± 0,25 kPa határértéken belül tartja. Az ellennyomást a kipufogócső végéhez lehető legközelebb, vagy annak ugyanolyan átmérőjű toldatában kell mérni.

4.2.9.   A kipufogógázok irányítására szolgáló különböző szelepek gyorsan állíthatók és gyors működésűek legyenek.

4.2.10.   A gázmintákat megfelelő térfogatú mintavevő zsákokba kell gyűjteni. Ezeknek a zsákoknak olyan anyagokból kell készülniük, hogy a szennyezőanyag 20 perces tárolás után se változzon ± 2 százaléknál nagyobb mértékben.

4.3.   Gázelemző felszerelés

4.3.1.   Rendelkezések

4.3.1.1.   A szennyezőanyagokat a következő műszerekkel kell elemezni:

Szénmonoxid (CO) és széndioxid (CO2) elemzés:

A gázelemző készülékek nem diszperzív infravörösabszorpció elvén működő (NDIR) típusúak legyenek.

Szénhidrogén (CH) elemzés – szikragyújtású motorok esetén:

A gázelemző készülék lángionizációs (FID) típusú legyen, szénatom (C1) egyenértékben kifejezett propángázzal hitelesítve.

Szénhidrogén (CH) elemzés – kompressziós gyújtású motorok esetén:

A gázelemző készülék lángionizációs típusú legyen, detektorral, szelepekkel, csővezetékkel stb. felszerelve (HFID), és az egész berendezést 463 K (190 °C) ± 10 K hőmérsékletre kell felfűteni. Hitelesítése szénatom egyenértékben (C1) kifejezett propángázzal történjen.

Nitrogénoxid (NOx) elemzés:

A gázelemző készülék kémiai lumineszcencia elv (CLA) vagy nemdiszperzív ultraibolya-rezonanciaabszorpció (NDUVR) elv alapján működő típusú legyen, és mindkét típus esetén legyen felszerelve NOx-NO átalakítóval.

Részecskék – A begyűjtött részecskék meghatározása fajsúlyméréssel:

A részecskéket minden esetben a minta gázáramában sorba kapcsolt két szűrővel kell összegyűjteni. Az egyes szűrőpárokkal összegyűjtött részecskék mennyisége a következő legyen:

Formula → Formula

ahol:

Vep

=

átáramlás a szűrőkön keresztül;

Vmix

=

átáramlás a csatornán keresztül;

M

=

részecske tömege (g/km);

Mlimit

=

részecskék tömegének határértéke (hatályos tömeghatárérték, g/km);

m

=

a szűrők által összegyűjtött részecskék tömege (g);

d

=

a menetciklus alatt megtett távolság (km)

A részecskeminta arányát (Vep/Vmix) úgy kell meghatározni, hogy M = Mlimit esetén 1 ≤ m ≤ 5 mg legyen (47 mm átmérőjű szűrők használata esetén).

A szűrő felülete olyan anyagból készüljön, amely víztaszító és semleges a kipufogógáz összetevőivel szemben (pl. fluorkarbon bevonatú üvegszálas vagy ezekkel egyenértékű szűrők).

4.3.1.2.   Mérési pontosság

A gázelemző készülék mérési tartománya feleljen meg a kipufogógáz-minta szennyezőanyagai koncentrációjához szükséges mérési pontosságnak.

A mérési hiba ne haladja meg a ± 2 százalékot (a gázelemző készülék belső hibája), tekintet nélkül a hitelesítő gázok valódi értékére.

A 100 ppm értéknél kisebb koncentrációk esetén a mérési hiba nem lehet ± 2 ppm értéknél nagyobb.

A környezeti levegőmintát ugyanazzal a gázelemző készülékkel kell mérni a megfelelő tartományban.

Az összes szűrő súlyának meghatározásához használt mikrogramm pontosságú mérleg pontossága 5 μg (szabványos eltérés), leolvashatósága pedig 1 μg pontosságú legyen.

4.3.1.3.   Jégcsapda

A gázelemző készülékek előtt semmilyen gázszárító készüléket nem szabad használni, kivéve, ha bebizonyítják, hogy ez semmiféle hatással nincs a gázáram szennyezőanyag-tartalmára.

4.3.2.   Kompressziós gyújtású motorra vonatkozó különleges követelmények

A folyamatos CH elemzéshez fűtött mintavevő vezetéket kell használni lángionizációs detektorral (HFID), amely adatrögzítővel (R) van felszerelve. A megmért szénhidrogének átlagos koncentrációját integrálással kell meghatározni. A fűtött mintavevő vezeték hőmérsékletét a teljes vizsgálat alatt 463 K (190 °C) ± 10 K értékre kell szabályozni. A fűtött mintavevő vezetéket fűtött, a ≥ 0,3 μm méretű részecskék 99 % hatásfokú kiszűrésére alkalmas szűrővel (FH) kell ellátni, amely el tud távolítani minden szilárd részecskét az elemzésre kerülő folytonos gázáramból.

A mintavevő rendszer válaszideje (a mintavevő szondától a gázelemző készülék bemeneti nyílásáig) ne legyen 4 másodpercnél hosszabb.

A HFID berendezést állandó gázáramú (hőcserélő) rendszerrel kell használni a reprezentatív mintavétel biztosítása érdekében, kivéve, ha kiegyenlítik a változó CFV vagy CFO áramlást.

A részecske mintavételi egység hígító csatornából, mintavevő szondából, szűrő egységből, részáram szivattyúból, valamint áramlásimennyiség-szabályozókból és mérőegységekből áll. A részecske-mintavevő áramát két, sorba kapcsolt szűrőn vezetik át. A részecskék áramlásának vizsgálatához a mintavevő szondát úgy kell elhelyezni a hígítási szakaszban, hogy a homogén levegő-kipufogógáz keverékből reprezentatív gázárammintát lehessen venni, és a levegő-kipufogógáz keverékének hőmérséklete ne haladja meg a 325 K (52 °C) értéket közvetlenül a részecskeszűrő előtt. A gázáram hőmérsékletének ingadozása az áramlásmérőben ne legyen nagyobb, mint ± 3 K, illetve az áramlási mennyiség tömegének ingadozása ne haladja meg a ± 5 %-ot. Ha az áramlás térfogatváltozása a túlzott szűrőterhelés következtében elfogadhatatlanná válik, akkor a vizsgálatot le kell állítani. Megismétlés esetén csökkenteni kell az áramlás sebességét és/vagy nagyobb szűrőt kell használni. A szűrőket legfeljebb egy órával a vizsgálat megkezdése előtt kell kivenni a kamrából.

A vizsgálat előtt a használandó részecskeszűrőket porbehatolás ellen védett nyitott edényben (hőmérséklet és páratartalom tekintetében) legalább 8 és legfeljebb 56 órán keresztül légkondicionált kamrában kell előkezelni. Az előkezelés után a még nem szennyezett szűrők súlyát meg kell mérni, és felhasználásukig megfelelő helyen kell tárolni. Ha a szűrőket nem használják a súlymérő kamrából történt kivételtől számított egy órán belül, súlyukat újból le kell mérni.

Az egyórás határidő helyett a nyolcórás határidő alkalmazható, ha az alábbi feltételek közül az egyik vagy mindkettő teljesül:

a stabilizált tömegű szűrőt mindkét végén bedugaszolt és megfelelően tömített szűrőtartóban tárolják, vagy

a stabilizált tömegű szűrőt megfelelően tömített szűrőtartóba helyezik, amelyet haladéktalanul olyan mintavevő vezetékbe helyeznek, amiben nincs áramlás.

4.3.3.   Hitelesítés

Minden gázelemző készüléket a szükséges gyakorisággal kell hitelesíteni, de a hitelesítést mindenképpen el kell végezni a típusjóváhagyási vizsgálat előtti hónapban, illetve a gyártás megfelelőségének ellenőrzésekor legalább hathavonta egyszer.

A 4.3.1. bekezdésben hivatkozott gázelemző készülékek hitelesítésére a melléklet 6. függelékében leírt módszert kell alkalmazni.

4.4.   Térfogatmérés

4.4.1.   Az állandó térfogatú mintavevő rendszerben a teljes hígítású kipufogógáz térfogatának mérésére alkalmas módszer mérési pontossága ± 2 százalék legyen.

4.4.2.   Az állandó térfogatú mintavevő rendszer hitelesítése

Az állandó térfogatú mintavevő rendszer térfogatmérő készülékét olyan eljárással kell hitelesíteni, amely biztosítja az előírt pontosságot, és olyan gyakorisággal, ami elég a kívánt pontosság betartásához.

A szükséges pontosságot biztosító hitelesítési eljárást a melléklet 6. függeléke mutatja be. Az eljáráshoz olyan dinamikus áramlásmérő készüléket kell használni, amely alkalmas az állandó térfogatú mintavevő rendszerrel végzett vizsgálatban előforduló nagy áramlási sebesség mérésére. A készüléknek jóváhagyott nemzeti vagy nemzetközi szabványnak megfelelően hitelesített pontosságúnak kell lennie.

4.5.   Gázok

4.5.1.   Tiszta gázok

A következő tiszta gázokat kell szükség esetén rendelkezésre bocsátani hitelesítéshez és üzemi használathoz:

—

tisztított nitrogén: (tisztaság: ± 1 ppm C, ± 1 ppm CO, ± 400 ppm CO2, ± 0,1 ppm NO);

—

tisztított szintetikus levegő: (tisztaság: ± 1 ppm C, 1 ppm CO, 400 ppm CO2, 0,1 ppm NO); oxigéntartalom 18 és 21 térfogatszázalék között;

—

tisztított oxigén: (tisztaság > 99,5 térfogatszázalék O2);

—

tisztított hidrogén (héliumot tartalmazó keverék): (tisztaság ± 1 ppm C, ± 400 ppm CO2);

—

szénmonoxid: (minimális tisztaság 99,5 %);

—

propán: (minimális tisztaság 99,5 %).

4.5.2.   Hitelesítő gázok

Az alábbi vegyi összetételű gázkeverékek álljanak rendelkezésre:

—

C8H8 és tisztított szintetikus levegő (lásd a melléklet 4.5.1. bekezdését);

—

CO és tisztított nitrogén;

—

CO2 és tisztított nitrogén;

—

NO és tisztított nitrogén. (Ebben a hitelesítő gázban az NO2 mennyisége nem haladhatja meg az NO-tartalom 5 %-át.)

A hitelesítő gáz valódi koncentrációja a közölt adat ± 2 % értékhatárán belül legyen.

A melléklet 6. függelékében előírt koncentrációk elérhetők gázelosztó használatával is, tisztított N2 gázzal vagy tisztított szintetikus levegővel hígítva. A keverőkészüléknek olyan pontosságúnak kell lennie, hogy a hígított hitelesítő gázok koncentrációit ± 2 % eltéréssel meg lehessen határozni.

4.6.   Kiegészítő berendezések

4.6.1.   Hőmérséklet

A melléklet 8. függelékében előírt hőmérsékletértékeket ± 1,5 K pontossággal kell mérni.

4.6.2.   Nyomás

A légköri nyomást ± 0,1 kPa értékhatáron belüli pontossággal kell mérni.

4.6.3.   Abszolút páratartalom

Az abszolút páratartalmat (H) ± 5 % értékhatáron belüli pontossággal kell mérni.

A kipufogógáz mintavevő rendszert a melléklet 7. függelékének 3. bekezdésében leírt eljárással kell ellenőrizni.

A bevezetett gázmennyiség és a mért gázmennyiség közötti legnagyobb megengedett eltérés 5 % lehet.

5.   A VIZSGÁLAT ELŐKÉSZÍTÉSE

5.1.   A tehetetlenségi nyomatékoknak a jármű össztehetetlenségi nyomatékaihoz történő igazítása

Olyan tehetetlenségszimulátort kell használni, amely lehetővé teszi, hogy a forgó tömegek teljes tehetetlenségi nyomatéka arányos legyen a jármű referenciatömegével a következő határértéken belül:

A jármű referenciatömege, RW (kg)

Egyenértékű tehetetlenség, I (kg)

RW ≤ 480

455

480 < RW ≤ 540

510

540 < RW ≤ 595

570

595 < RW ≤ 650

625

650 < RW ≤ 710

680

710 < RW ≤ 765

740

765 < RW ≤ 850

800

850 < RW ≤ 965

910

965 < RW ≤ 1 080

1 020

1 080 < RW ≤ 1 190

1 130

1 190 < RW ≤ 1 305

1 250

1 305 < RW ≤ 1 420

1 360

1 420 < RW ≤ 1 530

1 470

1 530 < RW ≤ 1 640

1 590

1 640 < RW ≤ 1 760

1 700

1 760 < RW ≤ 1 870

1 810

1 870 < RW ≤ 1 980

1 930

1 980 < RW ≤ 2 100

2 040

2 100 < RW ≤ 2 210

2 150

2 210 < RW ≤ 2 380

2 270

2 380 < RW ≤ 2 610

2 270

2 610 < RW

2 270

Ha nem áll rendelkezésre a megfelelő egyenértékű tehetetlenség a próbapadon, a jármű referenciatömegéhez legközelebbi nagyobb értéket kell figyelembe venni.

5.2.   A görgős próbapad beállítása

A terhelést a fenti 4.1.5. bekezdésben előírt eljárás szerint kell beállítani.

Az alkalmazott módszert és a kapott értékeket (az egyenértékű tehetetlenségre jellemző beállítási paramétereket) rögzíteni kell a vizsgálati jelentésben.

5.3.   A jármű előkezelése

Kompressziós gyújtású motorral üzemelő járművek esetén a részecskék mérése céljából legfeljebb 36 és legalább 6 órával a vizsgálat előtt el kell végezni a melléklet 1. függelékében leírt 2. rész menetciklusát. Három egymást követő ciklust kell végrehajtani. A görgős próbapadot az 5.1. és az 5.2. bekezdésben leírt módon kell beállítani.

A gyártó kérésére a szikragyújtású motorral felszerelt járműveket elő lehet kezelni a vizsgálat 1. része szerinti egy menetciklus és a 2. része szerinti két menetciklus végrehajtásával.

A kompressziós gyújtású motorra vonatkozó előkezelés után és a vizsgálat előtt a kompressziós gyújtású és a szikragyújtású motorral szerelt járműveket olyan helyiségben kell tartani, amelynek 293 és 303 K (20–30 °C) között viszonylag állandó a hőmérséklete. Az előkezelést legalább 6 órán keresztül kell végezni mindaddig, amíg a motorolaj és a hűtőfolyadék hőmérséklete el nem éri a helyiség hőmérsékletét ± 2 K értékhatáron belül.

5.3.1.1.   A gyártó kérésére a vizsgálatot legkésőbb 30 órán belül el kell végezni, miután a jármű normál hőmérsékleten üzemelt.

5.3.1.2.   LPG vagy földgáz üzemanyaggal működő szikragyújtású motorral felszerelt, illetve a benzinnel és LPG vagy földgáz üzemanyaggal is üzemeltethető motorral felszerelt járművek esetén az első gáz-halmazállapotú referencia-üzemanyaggal és a második gáz-halmazállapotú referencia-üzemanyaggal végzett vizsgálatok között a járművet a második üzemanyaggal történő vizsgálat előtt elő kell kezelni. Ezt az előkezelést úgy kell végrehajtani a második referencia-üzemanyaggal, hogy az előkezelési ciklus a melléklet 1. függelékében leírt vizsgálati ciklus 1. részéből (városi vizsgálat) egy menetciklust, a 2. részéből (városon kívüli vizsgálat) pedig két menetciklust foglaljon magában. A gyártó kérésére és a műszaki szolgálat beleegyezésével az előkezelési ciklus meghosszabbítható. A görgős próbapadot a melléklet 5.1. és 5.2. bekezdésében leírt módon kell beállítani.

5.3.2.   A gumiabroncsnyomásnak meg kell felelnie a gyártó által előírt, és a fékbeállításhoz elvégzett előzetes országúti vizsgálaton használt értéknek. Kétgörgős próbapad esetén a gyártó által ajánlott beállítási érték 50 százalékkal növelhető. Az alkalmazott tényleges nyomás értékét fel kell tüntetni a vizsgálati jelentésben.

6.   PRÓBAPADOS VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

6.1.   A menetciklus végrehajtásának különleges feltételei

6.1.1.   A vizsgálat alatt a vizsgálati helyiség hőmérsékletét 293 és 303 K (20–30 °C) között kell tartani. A vizsgálati helyiség levegője, illetve a motor által beszívott levegő abszolút páratartalmának (H) teljesítenie kell az alábbi feltételt:

5,5 ≤ H ≤ 12,2 (g H2O/kg száraz levegő)

6.1.2.   A vizsgálat alatt a járműnek megközelítőleg vízszintesen kell állnia az üzemanyag rendellenes eloszlásának elkerülése érdekében.

6.1.3.   A járművön változó sebességű légáramot kell átfújni. A befúvó sebességét úgy kell beállítani, hogy 10 km/h és legalább 50 km/h közötti üzemi tartományon belül a levegő lineáris sebessége a befúvó kimeneti nyílásánál a görgősebességhez képest ± 5 km/h értékhatáron belül legyen. A befúvó végleges kiválasztásánál a következő jellemzőket kell figyelembe venni:

—

Terület: legalább 0,2 m2

—

Az alsó szél magassága a talaj felett: kb. 20 cm

—

A jármű elejétől mért távolság: kb. 30 cm

Alternatív megoldásként a befúvó sebességét legalább 6 m/sec (21,6 km/h) légsebességnél állandósítani lehet.

Különleges járműveknél (pl. kisteherautók, terepjárók), a hűtőventilátor magasságát a gyártó kérésére módosítani lehet.

6.1.4.   A vizsgálat alatt a sebességértékeket az idő függvényében kell rögzíteni, vagy adatgyűjtő rendszer használatával összegyűjteni a végrehajtott vizsgálati ciklusok megfelelőségének értékeléséhez.

6.2.   A motor indítása

6.2.1.   A motort az e célra szolgáló készülékek segítségével kell beindítani a gyártó utasításai és a sorozatgyártású járművekhez biztosított vezetői kézikönyvben leírtak szerint.

6.2.2.   Az első ciklus a motorindítási eljárás megkezdésekor indul.

6.2.3.   LPG és földgáz üzemanyag használata esetén megengedhető, hogy a motort benzinüzemben indítsák el, és egy előre meghatározott időtartam után, amelyet a vezető nem tud módosítani, kapcsoljanak át LPG vagy földgáz üzemanyagra.

6.3.   Alapjárat

6.3.1.   Kézi kapcsolású vagy félautomata sebességváltó, lásd a melléklet 1. függelékének 1.2. és. 1.3. táblázatát.

6.3.2.   Automata sebességváltó

Bekapcsolás után a sebességválasztót a vizsgálat teljes időtartama alatt egyszer sem szabad működtetni, kivéve a 6.4.3. bekezdésben leírt esetben, vagy ha a sebességválasztó működtetni tudja a gyorsmeneti fokozatot (overdrive).

6.4.   Gyorsítások

6.4.1.   A gyorsításokat úgy kell végrehajtani, hogy a gyorsulások mértéke, amennyire lehet, az egész művelet alatt állandó maradjon.

6.4.2.   Ha a gyorsulás nem hajtható végre az előírt időn belül, a további szükséges időt lehetőleg a sebességváltásra szánt időből kell elvenni, vagy ha ez nem lehetséges, az ezt követő állandó sebességű időszakból.

6.4.3.   Automata sebességváltók

Ha a gyorsítás nem hajtható végre az előírt idő alatt, akkor a sebességválasztót a kézi kapcsolású sebességváltókra előírt követelmények szerint kell működtetni.

6.5.   Lassítások

6.5.1.   Az alapvető városi ciklusban (1. rész) elvégzendő lassításokat a gázpedál teljes felengedésével, bekapcsolt tengelykapcsoló mellett kell végrehajtani. A tengelykapcsolót a sebességváltókar használata nélkül ki kell kapcsolni, ha a jármű eléri a következő sebességértékek közül a magasabbik értéket: 10 km/h vagy a motor alapjárati fordulatszámának megfelelő sebesség.

A városon kívüli ciklusban (2. rész) elvégzendő lassításokat a gázpedál teljes felengedésével, bekapcsolt tengelykapcsoló mellett kell végrehajtani. A tengelykapcsolót a sebességváltókar használata nélkül ki kell kapcsolni, ha a jármű az utolsó lassításkor eléri az 50 km/h sebességet.

6.5.2.   Ha a lassítási szakasz hosszabb annál, mint ami a megfelelő szakaszra elő van írva, a ciklusidő betartása érdekében használni kell a jármű fékjeit.

6.5.3.   Ha a lassítási szakasz rövidebb annál, mint ami a megfelelő szakaszra elő van írva, az elméleti ciklus összes idejét állandó sebességgel vagy az alapjárati időszaknak a következő üzemi szakaszba való beillesztésével kell helyreállítani.

6.5.4.   Az alapvető városi ciklus (1. rész) lassítási szakasza végén (a jármű megállításakor a görgőkön) a sebességváltót üres állásba kell kapcsolni, bekapcsolt tengelykapcsoló mellett.

6.6.   Állandó sebességek

6.6.1.   A gyorsításról a következő állandó sebességű időszakra való áttéréskor kerülni kell a „pumpálást” vagy a fojtószelep lezárását.

6.6.2.   Az állandó sebességű időszakokban a gázpedált egy meghatározott állásban kell tartani.

7.   A MINTAVÉTELI ÉS ELEMZÉSI ELJÁRÁS

7.1.   A mintavétel

A mintavételnek (BS) a motor beindítása előtt vagy a beindítási folyamat megkezdésekor kell kezdődnie, és a városon kívüli ciklus (2. rész) utolsó alapjárati szakasza befejezésekor, a mintavétel végén (ES), vagy VI. típusú vizsgálat esetén az utolsó alapvető városi ciklus (1. rész) utolsó alapjárati szakasza befejeződésekor kell véget érnie.

7.2.   Az elemzés

7.2.1.   A zsákban lévő kipufogógázt a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb a vizsgálati ciklus vége után húsz perccel elemezni kell. A felhasznált részecskeszűrőket legkésőbb a kipufogógázokon végzett vizsgálatot követő egy órán belül a kamrába kell helyezni, 2–36 órán át elő kell kezelni, majd meg kell mérni a súlyukat.

7.2.2.   Minden egyes minta elemzése előtt a gázelemző készüléket az egyes szennyezőanyagokhoz használandó mérési tartományban megfelelő nullázógázzal nullára kell állítani.

7.2.3.   A gázelemző készülékeket a hitelesítési görbéknek megfelelően kell beállítani a mérési tartomány 70 és 100 %-a közötti névleges koncentrációjú hitelesítő gáz alkalmazásával.

7.2.4.   A gázelemző készülékek nullapontjait újból ellenőrizni kell. Ha a leolvasott értékek több mint 2 %-kal eltérnek a 7.2.2. bekezdésben előírt értéktől, akkor a fenti eljárást meg kell ismételni.

7.2.5.   Ezt követően a mintákat elemezni kell.

7.2.6.   Az elemzés után újból ellenőrizni kell a nulla- és a hitelesítési pontokat ugyanazon gázok alkalmazásával. Ha az ismételt ellenőrzések eredményei a 7.2.3. bekezdésben előírt értéktartományba esnek ± 2 % tűréssel, az elemzést elfogadhatónak kell tekinteni.

7.2.7.   Az ebben a bekezdésben leírt műveletek során a különböző gázok áramlási mennyiségének és nyomásának azonosnak kell lennie a gázelemző készülékek hitelesítése során mért értékekkel.

7.2.8.   Az egyes szennyezőanyagokban mért gáztartalom értékének a mérőkészülék stabilizálódása után leolvasható értéket kell tekinteni. Kompressziós gyújtású motor szénhidrogén-kibocsátásának tömegét a beépített HFID berendezésről leolvasott értékből kell kiszámítani, szükség esetén az áramlás változásával korrigálva a melléklet 5. függeléke szerint.

8.   A KIBOCSÁTOTT GÁZ-HALMAZÁLLAPOTÚ SZENNYEZŐANYAGOK ÉS LÉGSZENNYEZŐ RÉSZECSKÉK MENNYISÉGÉNEK MEGHATÁROZÁSA

8.1.   A figyelembe vett térfogat

A számításba veendő térfogatot 101,33 kPa nyomásértéknek és 273,2 K hőmérsékletértéknek megfelelően kell korrigálni.

8.2.   A kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok és légszennyező részecskék teljes tömege

Vizsgálat alatt a jármű által kibocsátott egyes szennyezőanyagok M tömegét a gáz térfogati sűrűségének és térfogatának szorzatából kell kiszámítani, megfelelő módon tekintetbe véve a fent említett referenciakörülmények között mérhető alábbi sűrűségértékeket:

—

Szénmonoxid esetében (CO):

d = 1,25 g/l

—

Szénhidrogének esetében:

 

—

benzin (CH1,85)

d = 0,619 g/l

—

gázolaj (CH1,86)

d = 0,619 g/l

—

LPG (CH2,525)

d = 0,649 g/l

—

NG (CH4)

d = 0,714 g/l

—

Nitrogénoxidok esetében (NOx):

d = 2,05 g/l

A vizsgálat alatt a jármű által kibocsátott m légszennyező részecskék tömegét a két szűrő (m1 az első szűrő, m2 a második szűrő) által kigyűjtött részecskék tömegének megmérésével kell meghatározni:

—

ha 0,95 (m1 + m2) ≤ m1

m = m1

—

ha 0,95 (m1 + m2) > m1

m = m1 + m2

—

ha m2 > m1

a vizsgálat érvénytelen

A melléklet 8. függeléke példákon keresztül mutatja be, hogyan lehet kiszámítani a kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok és légszennyező részecskék tömegét.

4. MELLÉKLET

1. függelék

AZ I. TÍPUSÚ VIZSGÁLATHOZ VÉGZETT MENETCIKLUS SZAKASZOKRA BONTÁSA

1.   MENETCIKLUS

A menetciklust, amely 1. részből (városi ciklus) és 2. részből (városon kívüli ciklus) áll, az 1/1. ábra szemlélteti.

2.   ALAPVETŐ VÁROSI CIKLUS (1. rész)

(Lásd az 1/2. ábrát és az 1.2. táblázatot.)

2.1.   Szakaszokra bontás üzemmódok szerint:

 

Idő (s)

%

Alapjárat

60

30,8

35,4

Alapjárat, a jármű mozog, a tengelykapcsoló 1. helyzetben van

9

4,6

 

Sebességváltás

8

4,1

 

Gyorsítások

36

18,5

 

Állandó sebességű időszakok

57

29,2

 

Lassítások

25

12,8

 

 

195

100

 

2.2.   Szakaszokra bontás sebességfokozatok szerint

 

Idő (s)

%

Alapjárat

60

30,8

35,4

Alapjárat, a jármű mozog, a tengelykapcsoló 1. állásban van

9

4,6

 

Sebességváltás

8

4,1

 

Első sebességfokozat

24

12,3

 

Második sebességfokozat

53

27,2

 

Harmadik sebességfokozat

41

21

 

 

195

100

 

2.3.   Általános adatok:

—

A vizsgálat alatti átlagsebesség:

19 km/h

—

Tényleges menetidő:

195 mp

—

Egy menetciklus alatt megtett elméleti távolság:

1,013 km

—

Négy ciklus alatt megtett egyenértékű távolság:

4,052 km


1.2. táblázat

Alapvető városi menetciklus a görgős próbapadon (1. rész)

Művelet száma

Művelet

Szakasz

Gyorsulás

(m/s2)

Sebesség

(km/h)

Időtartam

Összegzett idő (s)

Sebességfokozat kézi sebességváltó esetén

Művelet (s)

Szakasz (s)

1

Alapjárat

1

 

 

11

11

11

6 s PM + 5 s K1  (20)

2

Gyorsulás

2

1,04

0-15

4

4

15

1

3

Állandó sebesség

3

 

15

9

8

23

1

4

Lassítás

4

–0,69

15-10

2

5

25

1

5

Lassítás,

kioldott tengelykapcsoló

 

–0,92

10-0

3

 

28

K1  (20)

6

Alapjárat

5

 

 

21

21

49

16 s PM + 5 s K1  (20)

7

Gyorsulás

6

0,83

0-15

5

12

54

1

8

Sebességváltás

 

 

 

2

 

56

 

9

Gyorsítás

 

0,94

15-32

5

 

61

2

10

Állandó sebesség

7

 

32

24

24

85

2

11

Lassítás

8

–0,75

32-10

8

11

93

2

12

Lassítás, kioldott tengelykapcsoló

 

–0,92

10-0

3

 

96

K2  (20)

13

Alapjárat

9

0-15

0-15

21

 

117

16 s PM + 5 s K1  (20)

14

Gyorsítás

10

 

 

5

26

122

1

15

Sebességváltás

 

 

 

2

 

124

 

16

Gyorsítás

 

0,62

15-35

9

 

133

2

17

Sebességváltás

 

 

 

2

 

135

 

18

Gyorsítás

 

0,52

35-50

8

 

143

3

19

Állandó sebesség

11

 

50

12

12

155

3

20

Lassítás

12

–0,52

50-35

8

8

163

3

21

Állandó sebesség

13

 

35

13

13

176

3

22

Sebességváltás

14

 

 

2

12

178

 

23

Lassítás

 

–0,99

35-10

7

 

185

2

24

Lassítás kioldott tengelykapcsoló

 

–0,92

10-0

3

 

188

K2  (20)

25

Alapjárat

15

 

 

7

7

195

7 s PM (20)

Image

Image

3.   VÁROSON KÍVÜLI CIKLUS (2. rész)

(Lásd az 1/3. ábrát és az 1.3. táblázatot.)

3.1.   Szakaszokra bontás üzemmódok szerint:

 

Idő (s)

%

Alapjárat

20

5,0

Alapjárat, a jármű mozog, a tengelykapcsoló 1. állásban van

20

5,0

Sebességváltás

6

1,5

Gyorsítások

103

25,8

Állandó sebességű időszakok

209

52,2

Lassítások

42

10,5

 

400

100

3.2.   Szakaszokra bontás sebességfokozatok szerint:

 

Idő (s)

%

Alapjárat

20

5,0

Alapjárat, a jármű mozog, a tengelykapcsoló 1. állásban van

20

5,0

Sebességváltás

6

1,5

Első sebességfokozat

5

1,3

Második sebességfokozat

9

2,2

Harmadik sebességfokozat

8

2

Negyedik sebességfokozat

99

24,8

Ötödik sebességfokozat

233

58,2

 

400

100

3.3.   Általános adatok

—

A vizsgálat alatti átlagsebesség:

62,6 km/h

—

Tényleges menetidő:

400 s

—

Egy menetciklus alatt megtett elméleti távolság:

6,955 km

—

Maximális sebesség:

120 km/h

—

Maximális gyorsítás:

0,833 m/s2

—

Maximális lassítás:

–1,389 m/s2


1.3. táblázat

Az I. típusú vizsgálat városon kívüli ciklusa (2. rész)

Művelet száma

Művelet

Szakasz

Gyorsítás

(m/s2)

Sebesség

(km/h)

Időtartam

Összegzett idő

(s)

Sebességfokozat kézi sebességváltó esetén

Művelet (s)

Szakasz (s)

1

Alapjárat

1

 

 

20

20

20

K1  (21)

2

Gyorsítás

12

0,83

0

5

41

25

1

3

Sebességváltás

 

 

 

2

 

27

—

4

Gyorsítás

 

0,62

15-35

9

 

36

2

5

Sebességváltás

 

 

 

2

 

38

—

6

Gyorsítás

 

0,52

35-30

8

 

46

3

7

Sebességváltás

 

 

 

2

 

48

—

8

Gyorsítás

 

0,43

50-70

13

 

61

4

9

Állandó sebesség

3

 

70

50

50

111

5

10

Lassítás

4

–0,69

70-50

8

8

119

4 s.5 + 4 s.4

11

Állandó sebesség

5

 

50

69

69

188

4

12

Gyorsítás

6

0,43

50-70

13

13

201

4

13

Állandó sebesség

7

 

70

50

50

251

5

14

Gyorsítás

8

0,24

70-100

35

35

286

5

15

Állandó sebesség (22)

9

 

100

30

30

316

5 (22)

16

Gyorsítás (22)

10

0,28

100-120

20

20

336

5 (22)

17

Állandó sebesség (22)

11

 

120

10

20

346

5 (22)

18

Lassítás (22)

12

–0,69

120-80

16

34

362

5 (22)

19

Lassítás (22)

 

–1,04

80-50

8

 

370

5 (22)

20

Lassítás, kioldott tengelykapcsoló

 

1,39

50-0

10

 

380

K5 (21)

21

Alapjárat

13

 

 

20

20

400

PM (21)

Image

4. MELLÉKLET

2. függelék

GÖRGŐS PRÓBAPAD

1.   AZ ÁLLANDÓ TERHELÉSI GÖRBÉVEL RENDELKEZŐ GÖRGŐS PRÓBAPAD MEGHATÁROZÁSA

1.1.   Bevezetés

Ha a görgős próbapadon 10 és 120 km/h sebesség között nem reprodukálható a teljes országúti menetellenállás, akkor az alábbi jellemzőkkel rendelkező görgős próbapad alkalmazása ajánlott.

1.2.   Fogalommeghatározás

1.2.1.   A görgős próbapad egy vagy két görgővel lehet felszerelve.

Az első görgőnek kell meghajtani, közvetlenül vagy közvetve, a tehetetlen tömegeket és az energiaelnyelő berendezést.

1.2.2.   A fék által elnyelt terhelési energia és a görgős próbapad belső súrlódásainak hatása 0 és 120 km/h sebesség között a következőképpen számítható ki:

F = (a + b · V2) ± 0,1 · F80 (negatív érték nélkül)

ahol:

–

=

F

=

a görgős próbapad által elnyelt összes terhelés (N)

–

=

a

=

a gördülési ellenállás egyenértéke (N)

–

=

b

=

a légellenállási együttható egyenértéke (N/(km/h)2)

–

=

V

=

sebesség (km/h)

–

=

F80

=

terhelés 80 km/h sebességnél (N)

2.   A GÖRGŐS PRÓBAPAD HITELESÍTÉSI MÓDJA

2.1.   Bevezetés

Ez a függelék leírja a görgős próbapadi fék által elnyelt terhelési energia meghatározásának módját. Az elnyelt terhelési energia magában foglalja a súrlódások hatására és az energiaelnyelő berendezés által elnyelt terhelést.

A görgős próbapadot a legnagyobb vizsgálati sebességet meghaladó sebességgel kell működésbe hozni. Ezt követően ki kell kapcsolni a próbapad beindítására szolgáló berendezést, melynek hatására a meghajtott görgő fordulatszáma csökken.

A görgők kinetikus energiáját az energiaelnyelő berendezés és a súrlódások használják fel. Ez a módszer nem veszi figyelembe a jármű által terhelt vagy terheletlen görgők belső súrlódásának változását, továbbá a szabadon futó hátsó görgő súrlódását sem.

2.2.   A terhelésjelző hitelesítése 80 km/h-nál az elnyelt terhelési energia függvényében

A következő eljárást kell használni (lásd még a 2/1. ábrát):

2.2.1.   Mérje meg a görgő forgási sebességét, ha ez eddig még nem történt meg. A művelet elvégezhető ötödik kerék, fordulatszámmérő vagy valamilyen egyéb módszer segítségével.

2.2.2.   Állítsa a járművet görgős próbapadra, illetve a görgős próbapad egyéb módon is beindítható.

Lendkerék vagy bármilyen más tehetetlenségszimuláló rendszer segítségével állítsa be az alkalmazandó tehetetlenségi osztálynak megfelelő értéket.

2/1. ábra

A görgős próbapad által elnyelt energiát szemléltető ábra

Image

2.2.4.   Gyorsítsa fel a görgős próbapadot 80 km/h sebességre.

2.2.5.   Jegyezze fel az Fi kijelzett terhelést (N).

2.2.6.   Gyorsítsa fel a görgős próbapadot 90 km/h sebességre.

2.2.7.   Kapcsolja ki a próbapad beindítására szolgáló berendezést.

2.2.8.   Jegyezze fel azt az időt, amely a próbapad 85 km/h-ról 75 km/h-ra történő lelassulásához szükséges.

2.2.9.   Állítsa be az energiaelnyelő berendezést egy másik szintre.

2.2.10.   A 2.2.4.–2.2.9. bekezdésben előírt műveleteket a felhasznált terhelés teljes tartományára vonatkozóan meg kell ismételni.

2.2.11.   Számítsa ki az elnyelt terhelési energiát a következő képlet segítségével:

Formula

ahol:

–

=

F

=

az elnyelt terhelés (N)

–

=

Mi

=

egyenértékű tehetetlenség kg-ban (a szabadon futó hátsó görgő tehetetlenségének figyelmen kívül hagyásával)

–

=

ΔV

=

sebességváltozás m/s-ban (10 km/h = 2,775 m/s)

–

=

t

=

az az idő, ami ahhoz szükséges, hogy a görgő 85 km/h-ról 75 km/h-ra lelassuljon

A 2/2. ábra a 80 km/h sebességnél kijelzett terhelést mutatja a 80 km/h sebességnél elnyelt terhelési energia függvényében.

2/2. ábra

A 80 km/h sebességnél kijelzett terhelés a 80 km/h sebességnél elnyelt terhelési energia függvényében

Image

2.2.13.   A 2.2.3.–2.2.12. bekezdésben előírt műveleteket meg kell ismételni valamennyi használni kívánt tehetetlenségi osztályra vonatkozóan.

2.3.   A terheléskijelző hitelesítése más sebességeknél elnyelt terhelés függvényében.

A 2.2. bekezdésben leírt eljárásokat a kiválasztott sebességek számának megfelelően meg kell ismételni.

2.4.   A görgős próbapad terheléselnyelési görbéjének hitelesítése a 80 km/h sebességnél meghatározott referenciaponthoz képest

2.4.1.   Állítsa a járművet görgős próbapadra, illetve a görgős próbapad egyéb módon is beindítható.

2.4.2.   Állítsa be a próbapadot a 80 km/h sebességnél elnyelt terhelés (F) értékére.

2.4.3.   Jegyezze fel a 120, 100, 80, 60, 40 és 20 km/h sebességnél elnyelt terhelés értékét.

2.4.4.   Rajzolja meg az F(V) görbét, és ellenőrizze, hogy az megfelel-e a függelék 1.2.2. bekezdésében előírt követelményeknek.

2.4.5.   Ismételje meg a 2.4.1.–2.4.4. bekezdésben előírt eljárást 80 km/h sebességnél más F terhelésértékekre, illetve egyéb tehetetlenségértékekre is.

2.5.   Ugyanezt az eljárást kell alkalmazni erő vagy nyomaték hitelesítésekor is.

3.   A GÖRGŐS PRÓBAPAD BEÁLLÍTÁSA

3.1.   Beállítási módszer

3.1.1.   Bevezetés

Ez az eljárás nem az elsődlegesen ajánlott módszer. Csak rögzített terhelési görbével rendelkező görgős próbapadoknál használható a 80 km/h sebességnél ható terhelés értékének meghatározásához, és nem alkalmazható kompressziós gyújtású motorral felszerelt járművek esetén.

3.1.2.   Vizsgálati műszerek

± 0,25 kPa pontossággal meg kell mérni a jármű szívócsövében ható vákuumot (vagy abszolút nyomást). A leolvasott értékeket folyamatosan, vagy 1 másodpercnél nem nagyobb időközönként fel kell jegyezni. A sebességet ± 0,4 km/h pontossággal folyamatosan rögzíteni kell.

3.1.3.   Országúti vizsgálat

3.1.3.1.   A melléklet 3. függelékének 4. bekezdésében rögzített követelményeket be kell tartani.

3.1.3.2.   Vezesse a járművet 80 km/h állandó sebességgel, és jegyezze fel a sebességet és a vákuum (vagy az abszolút nyomás) értékét a 3.1.2. bekezdés követelményei szerint.

3.1.3.3.   Ismételje meg a 3.1.3.2. bekezdésben előírt eljárást háromszor mindegyik irányban. A hat menetet négy órán belül be kell fejezni.

3.1.4.   Adatcsökkentési és elfogadási feltételek

3.1.4.1.   Ellenőrizze a 3.1.3.2.–3.1.3.3. bekezdés előírásai szerint kapott eredményeket. (A sebesség egy másodpercnél hosszabb ideig nem lehet 79,5 km/h-nál kisebb vagy 80,5 km/h-nál nagyobb.) Minden egyes menetnél olvassa le a vákuumszintet egy másodperces időközökben, és számítsa ki a vákuum átlagos értékét és a standard eltérést (s). Ennek a számításnak tartalmaznia kell a vákuum legalább 10 leolvasott értékét.

3.1.4.2.   Az egyes meneteknél mért standard eltérés nem haladhatja meg az átlagérték (v) 10 %-át.

3.1.4.3.   Számítsa ki a hat menetre (három menet mindegyik irányban) vonatkozó átlagértéket.

3.1.5.   A görgős próbapad beállítása

3.1.5.1.   Előkészítés

Végezze el a melléklet 3. függelékének 5.1.2.2.1.–5.1.2.2.4. bekezdésében előírt műveleteket.

3.1.5.2.   A terhelés beállítása

Bemelegítés után vezesse 80 km/h állandó sebességgel a járművet, és állítsa be a görgős próbapad terhelését úgy, hogy elérje a 3.1.4.3. bekezdés szerinti vákuumértéket (v). A leolvasott értéktől való eltérés nem haladhatja meg a 0,25 kPa értéket. Ugyanazokat a műszereket kell alkalmazni ehhez az eljáráshoz, mint amelyeket az országúti vizsgálat során használtak.

3.2.   Alternatív módszer

A gyártó beleegyezésével az alábbi módszer is alkalmazható.

3.2.1.   A féket úgy kell beállítani, hogy elnyelje a 80 km/h állandó sebességnél a meghajtott kerekekre ható terhelést az alábbi táblázatnak megfelelően:

Jármű referenciatömege

Egyenértékű tehetetlenség

A görgős próbapad által elnyelt teljesítmény és terhelés 80 km/h sebességnél

Együtthatók

Rm (kg)

kg

kW

N

a

b

N

N/(km/h)

Rm ≤ 480

455

3,8

171

3,8

0,0261

480 < Rm ≤ 540

510

4,1

185

4,2

0,0282

540 < Rm ≤ 595

570

4,3

194

4,4

0,0296

595 < Rm ≤ 650

625

4,5

203

4,6

0,0309

650 < Rm ≤ 710

680

4,7

212

4,8

0,0323

710 < Rm ≤ 765

740

4,9

221

5,0

0,0337

765 < Rm ≤ 850

800

5,1

230

5,2

0,0351

850 < Rm ≤ 965

910

5,6

252

5,7

0,0385

965 < Rm ≤ 1 080

1 020

6,0

270

6,1

0,0412

1 080 < Rm ≤ 1 190

1 130

6,3

284

6,4

0,0433

1 190 < Rm ≤ 1 305

1 250

6,7

302

6,8

0,0460

1 305 < Rm ≤ 1 420

1 360

7,0

315

7,1

0,0481

1 420 < Rm ≤ 1 530

1 470

7,3

329

7,4

0,0502

1 530 < Rm ≤ 1 640

1 590

7,5

338

7,6

0,0515

1 640 < Rm ≤ 1 760

1 700

7,8

351

7,9

0,0536

1 760 < Rm ≤ 1 870

1 810

8,1

365

8,2

0,0557

1 870 < Rm ≤ 1 980

1 930

8,4

378

8,5

0,0577

1 980 < Rm ≤ 2 100

2 040

8,6

387

8,7

0,0591

2 100 < Rm ≤ 2 210

2 150

8,8

396

8,9

0,0605

2 210 < Rm ≤ 2 380

2 270

9,0

405

9,1

0,0619

2 380 < Rm ≤ 2 610

2 270

9,4

423

9,5

0,0646

2 610 < Rm

2 270

9,8

441

9,9

0,0674

3.2.2.   Olyan nem személyszállító járművek esetében, amelyeknek referenciatömege nagyobb 1 700 kg-nál, illetve összkerékmeghajtású járművek esetén a 3.2.1. bekezdés táblázatában feltüntetett teljesítményértékeket meg kell szorozni 1,3-es szorzóval.

4. MELLÉKLET

3. függelék

A JÁRMŰ MENETELLENÁLLÁSA – MÉRÉSI ELJÁRÁS ORSZÁGÚTON – SZIMULÁCIÓ GÖRGŐS PRÓBAPADON

1.   A MÓDSZER CÉLJA

Az alábbiakban meghatározott módszerek célja a jármű menetellenállásának megmérése országúton állandó sebesség mellett, illetve az ellenállás szimulálása görgős próbapadon a melléklet 4.1.5. bekezdésében rögzített feltételeknek megfelelően.

2.   AZ ORSZÁGÚT MEGHATÁROZÁSA

Az országút felülete sima, vízszintes és elegendő hosszúságú legyen ahhoz, hogy lehetővé tegye az alábbiakban előírt mérések elvégzését. Az országút lejtése ± 0,1 % pontossággal állandó legyen, és ne haladja meg az 1,5 %-ot.

3.   LÉGKÖRI VISZONYOK

3.1.   Szél

A vizsgálatok alatt a szélsebesség átlagértéke 3 m/s-nál, csúcssebessége pedig 5 m/s-nál kisebb legyen. Továbbá a vizsgálati útszakaszra merőleges szélsebesség útirányú komponense kisebb legyen 2 m/s értéknél. A szélsebességet az út felszíne felett 0,7 m magasságban kell mérni.

3.2.   Páratartalom

Az út felületének száraznak kell lennie.

3.3.   Légnyomás és hőmérséklet

A vizsgálatok idején a levegő sűrűsége nem térhet el ± 7,5 %-nál nagyobb mértékben a referenciafeltételektől: P = 100 kPa és T = 293,2 K.

4.   A JÁRMŰ ELŐKÉSZÍTÉSE (23)

4.1.   A vizsgálati jármű kiválasztása

Ha egy járműtípus nem minden változatát vizsgálják, az alábbi feltételek érvényesek a vizsgálatra kerülő jármű kiválasztására.

4.1.1.   Karosszéria

Ha a karosszériatípusok különböznek, a vizsgálatot a legkisebb légellenállású karosszérián kell elvégezni. A gyártónak rendelkezésre kell bocsátania a kiválasztáshoz szükséges adatokat.

4.1.2.   Gumiabroncsok

A legszélesebb gumiabroncsot kell kiválasztani. Ha háromnál többféle méret van, a legszélesebbnél eggyel kisebb méretet kell kiválasztani.

4.1.3.   Vizsgálati tömeg

A vizsgálati tömeg a jármű referenciatömege, amelyhez a legnagyobb tehetetlenségtartomány tartozik.

4.1.4.   Motor

A vizsgálati járműnek a legnagyobb hőcserélővel (hőcserélőkkel) kell rendelkeznie.

4.1.5.   Erőátvitel

A vizsgálatot a következő átviteltípusok mindegyikével el kell végezni:

—

elsőkerék-meghajtás

—

hátsókerék-meghajtás

—

állandó összkerékmeghajtás

—

részleges összkerékmeghajtás

—

automata sebességváltó

—

kézi sebességváltó

4.2.   Bejáratás

A járműnek legalább 3 000 km-es bejáratás után normál üzemkész állapotban és beállítási helyzetben kell lennie. A gumiabroncsokat a járművel egy időben kell bejáratni, vagy a futófelület-mintázatuk magassága az eredeti érték 90 és 50 %-a között legyen.

4.3.   Ellenőrzések

A gyártó üzemeltetéshez szükséges műszaki adatainak megfelelően a következő ellenőrzéseket kell elvégezni:

—

kerekek, dísztárcsák, gumiabroncsok (gyártmány, típus, nyomás),

—

az első tengely geometriája,

—

fékbeállítás (káros ellenállás megszüntetése), az első és a hátsó tengely kenése,

—

a felfüggesztés és a járműszint beállítása stb.

4.4.   A vizsgálat előkészítése

4.4.1.   A járművet a referenciatömegéig meg kell terhelni. A jármű szintje akkor határozható meg, amikor a terhelés súlypontja az első külső ülések R-pontjait összekötő egyenes középpontjába esik.

4.4.2.   Országúti vizsgálatok esetén a jármű ablakait zárva kell tartani. A légkondicionáló rendszer, a fényszórók stb. esetleges fedelei zárt helyzetben legyenek.

4.4.3.   A járműnek tisztának kell lennie.

4.4.4.   Közvetlenül a vizsgálat előtt a járművet megfelelő módon normál üzemi hőmérsékletre kell bemelegíteni.

5.   MÓDSZEREK

5.1.   Energiaváltozás szabadfutás alatt

5.1.1.   Országúton

5.1.1.1.   Vizsgálati berendezés és mérési hibaszázalék

Az időt úgy kell mérni, hogy a mérési hiba ± 0,1 mp-nél kisebb legyen.

A sebességet úgy kell mérni, hogy a mérési hiba ± 2 %-nál kisebb legyen.

5.1.1.2.   Vizsgálati eljárás

5.1.1.2.1.   A járművet olyan sebességre kell felgyorsítani, amely 10 km/h-val nagyobb, mint a kiválasztott V vizsgálati sebesség.

5.1.1.2.2.   A sebességváltót „üres” állásba kell helyezni.

5.1.1.2.3.   Meg kell mérni az időt (t1), ami ahhoz szükséges, hogy a jármű

V2 = V + ΔV km/h sebességről V1 = V – ΔV km/h sebességre lelassuljon.

5.1.1.2.4.   Ugyanezt a vizsgálatot az ellenkező irányban is el kell végezni a t2 érték meghatározása érdekében.

5.1.1.2.5.   Ki kell számítani a t1 és a t2 idő T átlagát.

5.1.1.2.6.   Ezeket a vizsgálatokat többször meg kell ismételni, amíg az átlagérték statisztikai pontossága (p)

Formulanem lesz nagyobb, mint 2 % (p ≤ 2 %).

A statisztikai pontosság (p) a következő képlet alapján határozható meg:

Formula

ahol:

–

t

=

az alábbi táblázatban megadott együttható

–

n

=

a vizsgálatok száma

–

s

=

standard eltérés

Formula


n

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

t

3,2

2,8

2,6

2,5

2,4

2,3

2,3

2,2

2,2

2,2

2,2

2,2

Formula

1,6

1,25

1,06

0,94

0,85

0,77

0,73

0,66

0,64

0,61

0,59

0,57

5.1.1.2.7.   A teljesítmény kiszámítása az alábbi képlet alapján történik:

Formula

ahol:

–

=

P

=

kW-ban van kifejezve

–

=

V

=

vizsgálati sebesség m/s-ban

–

=

ΔV

=

sebességváltozás a V sebességhez viszonyítva m/s-ban

–

=

M

=

referenciatömeg kg-ban

–

=

T

=

idő másodpercben (s)

5.1.1.2.8.   A vizsgálati útpályán meghatározott teljesítményt (P) a referencia környezeti viszonyok szerint kell korrigálni a következők szerint:

Pkorrigált = K · Pmért

Formula

ahol:

–

=

RR

=

gördülési ellenállás V sebességnél

–

=

RAERO

=

légellenállás V sebességnél

–

=

RT

=

összes menetellenállás = RR + RAERO

–

=

KR

=

a gördülési ellenállás hőmérsékleti korrekciós tényezője, amelyet a következő módon számítanak ki:8.64 × 10–3/°C, vagy a gyártó által alkalmazott és a hatóság által jóváhagyott korrekciós tényező

–

=

t

=

az országúti vizsgálat környezeti hőmérséklete °C-ban

–

=

t0

=

referencia környezeti hőmérséklet = 20 °C

–

=

p

=

a levegő sűrűsége vizsgálati körülmények között

–

=

p0

=

a levegő sűrűsége referenciakörülmények között (20 °C, 100 kPa)

Az RR/RT és RAERO/RT hányadosokat a jármű gyártója határozza meg a vállalatnál rendelkezésre álló adatok alapján.

Ha ezek az adatok nem állnak rendelkezésre, a gyártó és a műszaki szolgálat megegyezése alapján az alábbi képlettel kiszámított gördülési/összes ellenállás értékét lehet használni:

Formula

ahol:

—

M = a jármű tömege kg-ban

—

A sebességekre vonatkozó a és b együtthatók pedig a következő táblázatban szerepelnek:

V (km/h)

a

b

20

7,24 × 10–5

0,82

40

1,59 × 10–4

0,54

60

1,96 × 10–4

0,33

80

1,85 × 10–4

0,23

100

1,63 × 10–4

0,18

120

1,57 × 10–4

0,14

5.1.2.   A görgős próbapadon

5.1.2.1.   Mérőberendezés és a szükséges pontosság

A mérőberendezésnek meg kell egyeznie az országúti vizsgálathoz használt mérőberendezéssel.

5.1.2.2.   Vizsgálati eljárás

5.1.2.2.1.   A járművet a görgős próbapadra kell állítani.

5.1.2.2.2.   Be kell állítani a meghajtó kerekek abroncsnyomását (hidegen) a próbapadnak megfelelően.

5.1.2.2.3.   Be kell állítani a próbapad egyenértékű tehetetlenségét.

5.1.2.2.4.   A járművet és a próbapadot megfelelő módon be kell melegíteni üzemi hőmérsékletre.

5.1.2.2.5.   El kell végezni a fenti 5.1.1.2 bekezdésben előírt műveleteket (az 5.1.1.2.4. és az 5.1.1.2.5. bekezdés kivételével), valamint az 5.1.1.2.7. bekezdésben szereplő képletben ki kell cserélni az M tényezőt I tényezőre.

5.1.2.2.6.   A féket úgy kell beállítani, hogy a jármű a korrigált teljesítményt érje el (5.1.1.2.8. bekezdés), és figyelembe kell venni az útpályán mért járműtömeg (M) és a vizsgálatban alkalmazott egyenértékű tehetetlenségi tömeg (I) közötti különbséget. Ez elvégezhető úgy, hogy kiszámítják a V2 sebességről V1 sebességre való lassuláshoz szükséges korrigált szabadfutási idő átlagát, és előállítják ugyanezt az időt a próbapadon a következő képlet használatával:

Formula

K = az 5.1.1.2.8. bekezdésben megadott érték

5.1.2.2.7.   A próbapad által elnyelt Pa teljesítményt azért kell meghatározni, hogy ugyanezt a teljesítményt (5.1.1.2.8. bekezdés) más alkalommal is elő lehessen állítani ugyanahhoz a járműhöz.

5.2.   Nyomatékmérési módszer állandó sebességnél

5.2.1.   Országúton

5.2.1.1.   Mérőberendezés és mérési hibaszázalék

A nyomatékmérést olyan mérőberendezéssel kell végezni, amelynek pontossága ± 2 %-on belül van.

A sebességmérést szintén ± 2 % pontossággal kell végrehajtani.

5.2.1.2.   Vizsgálati eljárás

5.2.1.2.1.   A járművet fel kell gyorsítani a kiválasztott V állandó sebességre.

5.2.1.2.2.   Fel kell jegyezni a Ct nyomatékot és a sebességet legalább 20 mp időtartam alatt. Az adatrögzítő rendszer pontossága a nyomatékra vonatkozóan legalább ± 1 Nm, a sebességre vonatkozóan pedig ± 0,2 km/h legyen.

5.2.1.2.3.   A Ct nyomaték és a sebesség az idő függvényében mért eltérései a mérés ideje alatt egy másodpercig sem haladhatják meg az 5 %-ot.

5.2.1.2.4.   A Ct1 a következő képlet segítségével kiszámított átlagos nyomaték:

Formula

5.2.1.2.5.   A vizsgálatot háromszor kell elvégezni mindegyik irányban. Ebből a hat mérésből kell meghatározni a referenciasebességhez tartozó átlagos nyomatékot. Ha az átlagos sebesség több mint 1 km/h-val eltér a referenciasebességtől, az átlagos nyomaték kiszámításához lineáris regressziót kell alkalmazni.

5.2.1.2.6.   Meg kell határozni a Ct1 és a Ct2 nyomaték átlagértékét, vagyis a Ct értéket.

5.2.1.2.7.   Az útpályán meghatározott CT átlagos nyomatékot a referencia környezeti viszonyokra szerint kell korrigálni a következők szerint:

CTkorrigált = K · CTmért

ahol K a függelék 5.1.1.2.8. bekezdésében meghatározott érték.

5.2.2.   A görgős próbapadon

5.2.2.1.   Mérőberendezés és mérési hibaszázalék

A mérőberendezésnek meg kell egyeznie az országúti vizsgálathoz használt mérőberendezéssel.

5.2.2.2.   Vizsgálati eljárás

5.2.2.2.1.   Az 5.1.2.2.1.–5.1.2.2.4. bekezdésben előírt műveleteket kell végrehajtani.

5.2.2.2.2.   Az 5.2.1.2.1.–5.2.1.2.4. bekezdésben előírt műveleteket kell végrehajtani.

5.2.2.2.3.   Az energiaelnyelő berendezést úgy kell beállítani, hogy elő lehessen állítani a teljes útpályára vonatkozó nyomaték korrigált értékét az 5.2.1.2.7. bekezdés szerint.

5.2.2.2.4.   Az 5.1.2.2.7. bekezdésben előírt műveleteket kell elvégezni ugyanabból a célból.

4. MELLÉKLET

4. függelék

A TEHETETLENSÉGET NEM MECHANIKUS MÓDON SZIMULÁLÓ RENDSZEREK ELLENŐRZÉSE

1.   CÉL

A függelékben leírt módszer segítségével ellenőrizhető, hogy a görgős próbapad teljes tehetetlenségének szimulálása megfelelően megy-e végbe a menetciklus üzemeltetési szakaszában. A próbapad gyártójának meg kell adnia a 3. bekezdés szerinti jellemzők ellenőrzéséhez alkalmazandó módszert.

2.   ALAPELV

2.1.   Munkaegyenletek felállítása

Mivel a próbapadon a görgő(k) fordulatszáma változik, a görgő(k) felületén mérhető erő a következő egyenlettel fejezhető ki:

F = I · γ = IM · γ + F1

ahol:

–

=

F

=

a görgő(k) felületén mérhető erő

–

=

I

=

a próbapad teljes tehetetlensége (a jármű egyenértékű tehetetlensége: lásd az 5.1. bekezdésben szereplő táblázatot)

–

=

IM

=

a próbapad mechanikai tömegeinek tehetetlensége

–

=

γ

=

tangenciális gyorsulás a görgő felületén

–

=

F1

=

tehetetlenségi erő

Megjegyzés: A függelék tartalmazza az alábbi képlet magyarázatát tekintettel a tehetetlenséget mechanikus módon szimuláló próbapadokra.

Így a teljes tehetetlenség a következőképpen fejezhető ki:

I = Im+ F1 / γ

ahol:

—

Im hagyományos módszerekkel számítható ki vagy mérhető,

—

F1 a próbapadon mérhető,

—

γ a görgők kerületi sebességéből számítható ki.

A teljes tehetetlenséget (I) gyorsítási vagy lassítási vizsgálatban kell meghatározni a menetciklus alatt nyert értékeknél nagyobb vagy egyenlő értékek alkalmazásával.

2.2.   A teljes tehetetlenség kiszámítására vonatkozó előírás

A vizsgálati és számítási módszerek tegyék lehetővé az I teljes tehetetlenség meghatározását ± 2 %-nál kisebb relatív hibaszázalékkal (ΔI/I).

3.   ELŐÍRÁSOK

Az I szimulált teljes tehetetlenség tömege ugyanakkora legyen, mint az egyenértékű tehetetlenség elméleti értéke (lásd a 4. melléklet 5.1. bekezdését), a következő határértékeken belül:

3.1.1.   a pillanatnyi értékekre vonatkozóan az elméleti érték ± 5 %-a;

3.1.2.   a vizsgálati ciklus minden egyes szakaszára kiszámított átlagértéknél az elméleti érték ± 2 %-a.

3.2.   A 3.1.1. bekezdésben megadott határértéket 1 mp időtartamra ± 50 %-kal kell növelni indításkor, kézi sebességváltóval rendelkező járművek esetén pedig 2 mp időtartamra sebességváltáskor.

4.   ELLENŐRZÉSI ELJÁRÁS

4.1.   Ellenőrzést kell végezni a 4. melléklet 2.1. bekezdésében meghatározott ciklus időtartama alatt végzett minden egyes vizsgálat folyamán.

4.2.   Ha azonban a fenti 3. bekezdés követelményei teljesülnek, olyan pillanatnyi gyorsulásoknál, amelyek legalább háromszor nagyobbak vagy kisebbek, mint az elméleti ciklus szakaszaiban kapott értékek, akkor a fent leírt ellenőrzést nem szükséges elvégezni.

4. MELLÉKLET

5. függelék

A KIPUFOGÓGÁZ MINTAVEVŐ RENDSZEREK MEGHATÁROZÁSA

1.   BEVEZETÉS

1.1.   A 4. melléklet 4.2. bekezdésében rögzített követelményeknek különböző típusú mintavevő berendezések felelnek meg.

A 3.1. és a 3.2. bekezdésben leírt berendezések akkor tekinthetők elfogadhatónak, ha megfelelnek a változó hígítás elvére vonatkozó fő kritériumoknak.

1.2.   A vizsgálatokat végző laboratóriumnak jelentéseiben fel kell tüntetnie a vizsgálathoz használt mintavevő rendszer típusát.

2.   A KIBOCSÁTOTT KIPUFOGÓGÁZ MÉRÉSÉRE SZOLGÁLÓ VÁLTOZÓ HÍGÍTÁSSAL DOLGOZÓ MINTAVEVŐ RENDSZER HASZNÁLATÁNAK FELTÉTELEI

2.1.   Hatály

Ez a fejezet a jármű által kibocsátott kipufogógázban található szennyezőanyagok valódi tömegének mérésére szolgáló kipufogógáz mintavevő rendszer üzemi jellemzőit ismerteti az előírás rendelkezései értelmében.

A kibocsátott szennyezőanyagok tömegének mérésére szolgáló változó hígítású mintavétel elve három feltétel kielégítését követeli meg:

2.1.1.   A jármű által kibocsátott kipufogógázt folyamatosan környezeti levegővel kell hígítani az előírt feltételek szerint;

2.1.2.   Pontosan meg kell mérni a kipufogógázok és a hígító levegő keverékének összes térfogatát;

2.1.3.   Folyamatosan gyűjteni kell a hígított kipufogógázok és a hígító levegő összes térfogatával arányos mintákat elemzés céljából.

Meg kell határozni a kibocsátott gáz tömegét az arányos mintákban lévő koncentrációkból és a vizsgálat alatt mért összes térfogatból. A minták koncentrációit korrigálni kell a környezeti levegő szennyezőanyag-tartalmának figyelembevételével.

Továbbá kompressziós gyújtású motorral felszerelt járművek esetén a kibocsátott légszennyező részecskék tömegét is meg kell határozni.

2.2.   Műszaki összefoglalás

Az 5/1. ábra a mintavevő rendszer sematikus rajzát mutatja be.

2.2.1.1.   A jármű kipufogógázait elegendő mennyiségű környezeti levegővel kell hígítani a mintavevő és mérőrendszerben a víz lecsapódásának megakadályozása érdekében.

2.2.2.   A kipufogógáz mintavevő rendszert úgy kell megtervezni, hogy az lehetővé tegye a CO2, CO, CH és NOx gázok átlagos térfogatkoncentrációjának mérését, továbbá kompressziós gyújtású motorral felszerelt járművek esetén a jármű vizsgálati ciklusa során kibocsátott kipufogógázok légszennyező részecske tartalmának mérését is.

2.2.3.   A levegő és kipufogógáz keveréknek homogénnek kell lennie a mintavevő szonda elhelyezési pontján (lásd a 2.3.1.2. bekezdést).

2.2.4.   A szonda vegyen reprezentatív mintát a hígított gázokból.

2.2.5.   A rendszernek lehetővé kell tennie a hígított kipufogógázok összes térfogatának mérését.

2.2.6.   A mintavevő rendszernek gázbiztosnak kell lennie. A változó hígítású mintavevő rendszer szerkezeti felépítése és anyagai olyanok legyenek, hogy ne befolyásolják a hígított kipufogógázokban található szennyezőanyagok koncentrációját. Ha a rendszer valamelyik egysége (hőcserélő, ciklonszeparátor, befúvó stb.) megváltoztatja a hígított kipufogógázokban található bármelyik szennyezőanyag koncentrációját, és a hiba nem küszöbölhető ki, úgy az adott szennyezőanyag mintavételét a szóban forgó egység előtt kell elvégezni.

2.2.7.   Ha a vizsgálandó jármű többágú kipufogórendszerrel rendelkezik, akkor a csatlakozó csöveket a járműhöz a lehető legközelebb felszerelt gyűjtőcsőbe kell bekötni.

2.2.8.   A gázmintákat megfelelő térfogatú mintavevő zsákokba kell gyűjteni, hogy ne akadályozzák a gázok szabad áramlását a mintavétel alatt. Ezek a zsákok olyan anyagból készüljenek, amelyek nem változtatják meg a gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok koncentrációját (lásd a 2.3.4.4. bekezdést).

2.2.9.   A változó hígítású kipufogógáz mintavevő rendszert úgy kell kialakítani, hogy a kipufogógázok mintavételekor ne változzon meg számottevően az ellennyomás a kipufogócső kivezető nyílásánál (lásd a 2.3.1.1. bekezdést).

2.3.   Különleges követelmények

2.3.1.   Kipufogógáz-gyűjtő és hígító berendezés

2.3.1.1.   A jármű kipufogónyílásai és a keverőkamra közötti összekötőcsőnek a lehető legrövidebbnek kell lennie, továbbá:

(i)

Nem idézhet elő olyan statikus nyomásértékeket a vizsgált jármű kipufogónyílásainál, amelyek 50 km/h sebesség mellett ± 0,75 kPa értéknél nagyobb mértékben eltérnek egymástól, vagy a vizsgálat teljes időtartama alatt a műszerek kipufogónyílásokhoz való csatlakoztatása nélkül rögzített statikus nyomásértékektől ± 1,25 kPa értékkel eltérnek. A nyomást a kipufogónyílásnál, vagy egy ugyanolyan átmérőjű csőtoldatban kell mérni, a lehető legközelebb a cső végéhez.

(ii)

Nem változtathatja meg a kipufogógáz jellemzőit.

2.3.1.2.   Olyan keverőkamrát kell rendelkezésre bocsátani, amely a jármű kipufogógázából és a levegőből homogén keveréket állít elő a keverőkamra kivezető nyílásánál.

A keverék homogenitása a mintavevő szonda bármely keresztmetszetében nem térhet el 2 %-nál nagyobb mértékben azoknak az értékeknek az átlagától, amelyeket a gázáram átmérőjén egymástól egyenlő távolságban fekvő, legalább öt pontban mértek. A kipufogónyílásnál uralkodó feltételeket befolyásoló hatások minimálisra csökkentése, és a hígító levegő előkezelését végző berendezésben (ha van) a nyomáscsökkenés korlátozása érdekében, a keverőkamra belső nyomása legfeljebb ± 0,25 kPa értékkel térhet el a légköri nyomástól.

2.3.2.   Szívó és térfogatmérő berendezés

Ez a berendezés olyan állandó sebességtartománnyal rendelkezhet, amely biztosítja a víz lecsapódásának megakadályozásához szükséges áramlást. Ez az eredmény általában elérhető, ha a mintavevő zsákban lévő hígított kipufogógáz CO2 koncentrációja 3 térfogatszázaléknál kisebb.

2.3.3.   Térfogatmérés

2.3.3.1.   A térfogatmérő berendezésnek ± 2 %-on belül meg kell tartania hitelesítési pontosságát bármilyen üzemi körülmények között. Ha a berendezés nem képes kiegyenlíteni a kipufogógázok és a hígított levegő keverékének hőmérsékletingadozásait a mérési pontban, akkor hőcserélőt kell alkalmazni a hőmérsékletnek az előírt üzemi hőmérséklet ± 6 K értékhatáron belül tartása érdekében.

Szükség esetén ciklonszeparátor használható a térfogatmérő berendezés védelmére.

2.3.3.2.   Közvetlenül a térfogatmérő berendezés elé hőmérsékletérzékelőt kell beépíteni, melynek pontossága ± 1 K, reakcióideje pedig 0,1 mp legyen az adott hőmérsékletingadozás 62 %-a esetén (az értéket szilikonolajban mérve).

2.3.3.3.   A nyomásmérés pontossága a vizsgálat alatt ± 0,4 kPa legyen.

2.3.3.4.   A belső és a légköri nyomás különbségét a térfogatmérő berendezésnél az áramlással szemben, illetve, szükség esetén, az áramlás irányában kell mérni.

5/1. ábra

A kibocsátott kipufogógáz mérésére szolgáló változó hígítással dolgozó mintavevő rendszer ábrája

Image

2.3.4.   Gázmintavétel

2.3.4.1.   Hígított kipufogógázok

2.3.4.1.1.   A hígított kipufogógáz-mintát a szívóberendezésnél az áramlással szemben, az előkezelő berendezéseknél (ha vannak) pedig az áramlás irányában kell venni.

2.3.4.1.2.   Az áramlási mennyiség nem térhet el ± 2 %-kal nagyobb mértékben az átlagértéktől.

2.3.4.1.3.   A mintavételi mennyiség nem lehet kisebb, mint 5 liter/perc, és nem haladhatja meg a hígított kipufogógázok áramlási mennyiségének 0,2 %–át.

2.3.4.2.   Hígító levegő

2.3.4.2.1.   A hígító levegőből állandó áramlási mennyiség mellett kell mintát venni a környezeti levegő bemeneti nyílásánál (a szűrő után, ha az be van építve).

2.3.4.2.2.   A levegőt nem szabad szennyezni a keverési szakaszból származó kipufogógázokkal.

2.3.4.2.3.   A hígító levegő mintavételi mennyiségének hasonlónak kell lennie a hígított kipufogógázok esetében alkalmazott mennyiséghez.

2.3.4.3.   Mintavételi műveletek

2.3.4.3.1.   A mintavételi műveletekhez olyan anyagok használhatók, amelyek nem változtatják meg a szennyezőanyagok koncentrációját.

2.3.4.3.2.   A mintából a szilárd részecskék eltávolítására szűrők használhatók.

2.3.4.3.3.   A minta mintavevő zsákba (vagy zsákokba) való továbbításához szivattyúk használata szükséges.

2.3.4.3.4.   Az áramlásszabályzó szelepek és áramlásmérők a mintavételhez szükséges áramlási mennyiség elérését biztosítják.

2.3.4.3.5.   A háromutas szelepek és a mintavevő zsákok között gázbiztos gyorscsatlakozók használhatók, amelyeknek önműködően kell biztosítaniuk a szigetelést a zsák oldalán. A mintáknak az elemzőbe való továbbításához egyéb rendszerek is használhatók (például háromutas lezáró szelepek).

2.3.4.3.6.   A mintavételi gázok irányítására szolgáló különböző szelepek gyorsan állíthatók és gyors működésűek legyenek.

2.3.4.4.   A minta tárolása

A gázmintákat olyan megfelelő térfogatú mintavevő zsákokba kell gyűjteni, amelyek nem akadályozzák a mintavételi mennyiség szabad áramlását. Ezeknek a zsákoknak olyan anyagokból kell készülniük, hogy a szintetikus gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok koncentrációja 20 perces tárolás után se változzon 2 százaléknál nagyobb mértékben.

2.4.   Kiegészítő mintavevő egység kompressziós gyújtású motorral felszerelt járművek vizsgálatához

2.4.1.   A szikragyújtású motorral felszerelt járművek gázmintavételétől eltérően a szénhidrogének és részecskék mintavételi pontjai a hígítóalagútban vannak.

2.4.2.   A kipufogógázok kipufogónyílás és a hígítóalagút bemeneti nyílása közötti hőveszteségének csökkentése érdekében, a cső hossza nem lehet 3,6 m-nél hosszabb, illetve hőszigetelt cső esetében 6,1 m-nél hosszabb, belső átmérője pedig nem haladhatja meg a 105 mm-t.

2.4.3.   Főleg turbulens áramlási feltételek (Reynolds-szám ≥ 4 000) uralkodjanak a hígítóalagútban, amely elektromosan vezető anyagból készült olyan egyenes cső legyen, amely biztosítja, hogy a hígított kipufogógáz homogén legyen a mintavételi pontokban, és a minták reprezentatív gázokból és légszennyező részecskékből álljanak. A hígítóalagút átmérője legalább 200 mm, a rendszer pedig földelt legyen.

2.4.4.   A légszennyező mintavevő rendszer tartalmazzon egy mintavevő szondát a hígítóalagútban és két sorba kapcsolt szűrőt. A két szűrő előtt és után gyorsműködésű szelepeket kell beszerelni az áramlás irányában.

A mintavevő szonda konfigurációját az 5/2. ábra szemlélteti.

2.4.5.   A légszennyező részecske mintavevő szondának meg kell felelnie a következő feltételeknek:

A szondát a csatorna középvonalának közelében kell beszerelni, körülbelül tíz csatorna átmérőjének megfelelő távolságra a gáz bemeneti nyílásától az áramlás irányában, és belső átmérője legalább 12 mm legyen.

A mintavevő csúcs és a szűrőfoglalat közötti távolság legalább öt szondaátmérőnyi legyen, de ne haladja meg az 1 020 mm-t.

2.4.6.   A gázáramminta mérőberendezés szivattyúkból, gázáram-szabályozókból és áramlásmérő egységekből álljon.

2.4.7.   A szénhidrogén mintavevő rendszer fűtött mintavevő szondát, vezetéket, szűrőt és szivattyút tartalmazzon. A mintavevő szondát ugyanolyan távolságra kell beszerelni a kipufogógáz bemeneti nyílásától, mint a légszennyező részecske mintavevő szondát, oly módon, hogy egyik se zavarja a másikat mintavétel közben. Belső átmérője legalább 4 mm legyen.

2.4.8.   A fűtőrendszernek minden fűtött alkatrészt 463 K (190 °C) ± 10 K hőmérsékleten kell tartania.

2.4.9.   Ha nem lehet kiegyenlíteni az áramlási mennyiség változásait, akkor hőcserélőt és hőmérsékletszabályozó készüléket kell beszerelni a 2.3.3.1. bekezdés rendelkezése szerint, a rendszerben az állandó áramlási mennyiség és a megfelelően arányos mintavételi mennyiség biztosítása érdekében.

3.   A BERENDEZÉSEK LEÍRÁSA

3.1.   Változó hígítással dolgozó rendszer térfogat-kiszorításos szivattyúval (PDP-CVS) (5/3. ábra)

3.1.1.   A térfogat-kiszorításos szivattyúval felszerelt állandó térfogatú mintavevő rendszer (PDP-CVS) méri a szivattyún keresztüláramló állandó hőmérsékletű és nyomású gáz mennyiségét, és ezáltal megfelel a melléklet követelményeinek. Az összes térfogatot úgy méri, hogy megszámolja a térfogatkiszorítás elvén működő hitelesített szivattyú fordulatszámát. Az arányos mintavétel úgy történik, hogy az állandó áramlási mennyiségből a szivattyú, az áramlásmérő és az áramlásszabályozó szelep segítségével mintát vesznek.

3.1.2.   Az 5/3. ábra egy ilyen mintavevő rendszer sematikus rajzát mutatja be. Mivel különböző összeállítású készülékek is adhatnak pontos eredményeket, a rajzzal való egyezés nem lényeges. További adatok felvételéhez és a részegységek működésének összehangolásához kiegészítő elemek is használhatók, például műszerek, szelepek, mágnestekercsek és kapcsolók.

A mintavevő berendezés a következő alkotórészekből áll:

3.1.3.1.   Szűrő (D) a hígító levegő szűrésére, amely szükség esetén előmelegíthető. A szűrő két papírréteg közé fogott aktív szénrétegből áll, és a hígító levegőben lévő környezeti kibocsátásokból származó szénhidrogének koncentrációjának csökkentésére és stabilizálására szolgál;

3.1.3.2.   Keverőkamra (M), amelyben kipufogógázból és levegőből homogén keverék jön létre;

3.1.3.3.   Megfelelő teljesítményű hőcserélő (H) annak érdekében, hogy a teljes vizsgálat folyamán a levegő-kipufogógáz keverék hőmérséklete a tervezett üzemi hőmérséklethez képest ± 6 K határértéken belül maradjon, közvetlenül a térfogat-kiszorításos szivattyú előtti pontban mérve. A berendezés nem befolyásolhatja az elemzés céljából kivett hígított gázok szennyezőanyag-koncentrációját.

3.1.3.4.   Hőmérsékletszabályzó rendszer (TC), amely a vizsgálat előtt a hőcserélő előfűtésére, a vizsgálat alatt pedig a hőmérséklet szabályozására szolgál, hogy a tervezett üzemi hőmérséklettől való eltérés ± 6 K határértéken belül maradjon;

Térfogat-kiszorításos szivattyú (PDP), amely az állandó térfogatú levegő-kipufogógáz keverék szállítására szolgál. A szivattyú szállítási teljesítménye elég nagy legyen ahhoz, hogy a vizsgálat alatt előforduló bármilyen üzemi feltételek között megakadályozza a kondenzvíz képződését a rendszerben. Ez általában elérhető az alábbi szállítási teljesítményű térfogat-kiszorításos szivattyú használatával:

3.1.3.5.1.   a szállítási mennyiség kétszer akkora legyen, mint a menetciklus gyorsulási szakaszai alatt termelt legnagyobb kipufogógáz-áram, vagy

3.1.3.5.2.   elegendő legyen ahhoz, hogy a mintavevő zsákban lévő hígított kipufogógáz CO2 koncentrációja 3 térfogatszázaléknál kisebb legyen benzin és gázolaj esetében, 2,2 térfogatszázaléknál kisebb LPG, illetve 1,5 térfogatszázaléknál kisebb földgáz üzemanyag esetében.

5/2. ábra

A légszennyező részecske mintavevő szonda konfigurációja

Image

3.1.3.6.   Hőmérsékletérzékelő (T1) (± 0,4 kPa pontosságú), amelyet közvetlenül a térfogatmérő áramlással szembeni oldalára szerelnek fel. Feladata a gázkeverék és a környezeti levegő közötti nyomáskülönbség regisztrálása;

3.1.3.7.   Nyomásmérő (G1) (± 0,4 kPa pontosságú), amelyet közvetlenül a térfogat-kiszorításos szivattyú szívóoldali belépési pontjában szerelnek fel. Feladata a gázkeverék és a környezeti levegő közötti nyomásgradiens regisztrálása;

3.1.3.8.   Egy másik nyomásmérő (G2) (± 0,4 kPa pontosságú), amelyet úgy szerelnek fel, hogy regisztrálni tudja a szivattyú bemeneti és kimeneti nyílása közötti nyomáskülönbséget;

3.1.3.9.   Két mintavevő szonda (S1 és S2) a hígító levegőből, valamint a hígított kipufogógáz-levegő keverékből való folyamatos mintavételhez;

3.1.3.10.   Szűrő (F), amely a szilárd részecskék eltávolítására szolgál az elemzés céljára összegyűjtött gázáramból;

3.1.3.11.   Szivattyúk (P), amelyek a hígító levegőből, valamint a hígított kipufogógáz-levegő keverékből a vizsgálat ideje alatt állandó mennyiséget gyűjtenek össze;

3.1.3.12.   Áramlásszabályozók (N), amelyek a vizsgálat alatt biztosítják az S1 és S2 mintavevő szondából vett gázminták állandó, egyenletes áramlását. A gázminták áramlását úgy kell szabályozni, hogy a vizsgálatok végén a minták mennyisége elegendő legyen elemzés céljára (kb. 10 liter/perc);

3.1.3.13.   Áramlásmérők (FL), amelyek a vizsgálat alatt a gázminták állandó áramlási mennyiségének szabályozására és ellenőrzésére szolgálnak;

3.1.3.14.   Gyorsműködésű szelepek (V) az állandó áramlási mennyiségű gázminták mintavevő zsákokba vagy külső szellőzőnyíláshoz való tereléséhez;

3.1.3.15.   Gázbiztos gyorscsatlakozók (Q) a gyorsműködésű szelepek és a mintavevő zsákok között. A csatlakozóknak önműködően kell záródniuk a mintavevő zsák oldalán. A mintákat más megoldásokkal (pl. háromutas elzárócsapok használatával) is el lehet juttatni az elemzőbe;

3.1.3.16.   Zsákok (B), amelyek a vizsgálat alatt a hígított kipufogógázokból vagy a hígító levegőből vett minták begyűjtésére szolgálnak. Megfelelő térfogatúak legyenek, hogy ne akadályozzák a minta áramlását. A zsákok olyan anyagból készüljenek, amelyek nem befolyásolják a méréseket és a gázminták vegyi összetételét (például laminált polietilén-/poliamidfólia vagy fluorizált poliszénhidrogén fólia);

3.1.3.17.   Digitális számláló (C) a térfogat-kiszorításos szivattyú fordulatszámának rögzítésére a vizsgálat alatt.

3.1.4.   Kompressziós gyújtású motorral felszerelt járművek vizsgálatához szükséges kiegészítő berendezések

A 4. melléklet 4.3.1.1. és 4.3.2. bekezdésében leírt követelmények teljesítése érdekében a kompressziós gyújtású motorral felszerelt járművek vizsgálatához az 5/3 ábrán szaggatott vonallal jelölt kiegészítő részegységeket kell használni, melyek a következők:

–

Fh

fűtött szűrő,

–

S3

szénhidrogén mintavevő pont,

–

Vh

fűtött többutas szelep,

–

Q

gyorscsatlakozó, amely lehetővé teszi a BA környezeti levegő minta elemzését a HFID berendezésen,

–

HFID

fűtött lángionizációs gázelemző készülék,

–

R és I

a pillanatnyi szénhidrogén-koncentrációt integráló és regisztráló készülék,

–

Lh

fűtött mintavevő vezeték.

A fűtött részegységeket 463 K (190 °C) ± 10 K hőmérsékleten kell tartani.

Légszennyező részecske mintavevő rendszer:

–

S4

mintavevő szonda a hígítóalagútban,

–

Fp

szűrőegység, amely két, sorba kapcsolt szűrőből áll; csatlakoztatási lehetőség további párhuzamosan szerelt szűrőpár részére,

–

mintavevő vezeték,

–

szivattyúk, áramlásszabályozók, áramlásmérő egységek.

3.2.   Kritikus áramlású Venturi-csöves hígító rendszer (CFV-CVS) (5/4. ábra)

3.2.1.   A kritikus áramlású Venturi-cső használata a CVS mintavételi eljárásban a kritikus áramlás áramlásmechanikai elvén alapszik. A hígító levegő és a kipufogógáz változó arányú keverékeinek áramlási sebességét hangsebességen kell tartani, ami a gázhőmérséklet négyzetgyökével egyenes arányos. Az áramlást a vizsgálat ideje alatt folyamatosan kell ellenőrizni, mérni és integrálni.

Egy további kritikus áramlású Venturi-cső használatával biztosítható a gázminták arányossága. Mivel a nyomás és a hőmérséklet egyenlő a két Venturi-cső bemeneti nyílásánál, a mintavételhez elterelt gázáram térfogata arányos a létrehozott hígított kipufogógáz-keverék összes térfogatával, ezáltal teljesülnek a melléklet követelményei.

3.2.2.   Az 5/4. ábra egy ilyen mintavevő rendszer sematikus rajzát mutatja be. Mivel különböző összeállítású készülékek is adhatnak pontos eredményeket, a rajzzal való egyezés nem lényeges. További adatok felvételéhez és a részegységek működésének összehangolásához kiegészítő elemek is használhatók, például műszerek, szelepek, mágnestekercsek és kapcsolók.

A gázgyűjtő berendezés a következő alkotórészekből áll:

3.2.3.1.   Szűrő (D) a hígító levegő szűrésére, amely szükség esetén előmelegíthető. A szűrő két papírréteg közé fogott aktív szénrétegből áll, és a hígító levegőben lévő szénhidrogén-háttérkibocsátás csökkentésére és stabilizálására szolgál;

3.2.3.2.   Keverőkamra (M), amelyben kipufogógázból és levegőből homogén keverék jön létre;

3.2.3.3.   Ciklonszeparátor (CS) a légszennyező részecskék eltávolítására;

3.2.3.4.   Két mintavevő szonda (S1 és S2) a hígító levegőből, valamint a hígított kipufogógázból való mintavételhez;

3.2.3.5.   Kritikus áramlású mintavevő Venturi-cső (SV), amely az S2 mintavevő szondánál a hígított kipufogógázból arányos mintákat vesz;

3.2.3.6.   Szűrő (F), amely eltávolítja a szilárd részecskéket az elemzés céljából elterelt gázáramból;

3.2.3.7.   Szivattyúk (P), amelyek a vizsgálat alatt a levegő és a hígított kipufogógáz áramlási mennyisége egy részének zsákokba való gyűjtésére szolgálnak;

3.2.3.8.   Áramlásszabályozó (N), amely a vizsgálat alatt biztosítja az S1 mintavevő szondából vett gázminták állandó áramlását. A gázminták áramlását úgy kell szabályozni, hogy a vizsgálatok végén a minták mennyisége elegendő legyen elemzés céljára (kb. 10 liter/perc);

3.2.3.9.   Zárószelep (PS) a mintavevő vezetékben;

3.2.3.10.   Áramlásmérők (FL), amelyek a vizsgálatok alatt a gázminták áramlásának szabályozására és ellenőrzésére szolgálnak;

3.2.3.11.   Gyorsműködésű szolenoid szelepek (V) az állandó áramlási mennyiségű gázminták mintavevő zsákokba vagy szellőzőnyíláshoz való tereléséhez;

3.2.3.12.   Gázbiztos gyorscsatlakozók (Q) a gyorsműködésű szelepek és a mintavevő zsákok között. A csatlakozóknak önműködően kell záródniuk a mintavevő zsák oldalán. A mintákat más megoldásokkal (pl. háromutas elzárócsapok használatával) is el lehet juttatni az elemzőbe.

3.2.3.13.   Zsákok (B), amelyek a vizsgálat alatt a hígított kipufogógázokból vagy a hígító levegőből vett minták begyűjtésére szolgálnak. Megfelelő térfogatúak legyenek, hogy ne akadályozzák a minta áramlását. A zsákok olyan anyagból készüljenek, amelyek nem befolyásolják a méréseket és a gázminták vegyi összetételét (például laminált polietilén-/poliamidfólia vagy fluorizált poliszénhidrogén fólia);

3.2.3.14.   Nyomásmérő (G), amelynek ± 0,4 kPa pontosságúnak kell lennie;

3.2.3.15.   Hőmérsékletérzékelő (T), amelynek ± 1 K értékhatáron belüli pontosságúnak kell lennie, és 62 %-os hőmérsékletváltozásnál 0,1 mp reakcióidővel kell rendelkeznie (szilikonolajban mérve);

3.2.3.16.   Kritikus áramlású Venturi-cső (MV) a hígított kipufogógáz áramlási térfogatának mérésére;

5/3. ábra

Térfogat-kiszorításos szivattyúval felszerelt állandó térfogatú mintavevő rendszer (PDP-CVS)

Image

5/4. ábra

Kritikus áramlású Venturi-csővel felszerelt állandó térfogatú mintavevő rendszer (CFS-CVS rendszer)

Image

3.2.3.17.   Megfelelő teljesítményű befúvó (BL) a hígított kipufogógáz összes térfogatának kezelésére;

A CFV-CVS mintavevő rendszer kapacitásának megfelelő nagyságúnak kell lennie ahhoz, hogy a vizsgálat alatt előforduló bármilyen üzemi feltételek között megakadályozza a víz lecsapódását. Ez általában az alábbi szállítási teljesítményű befúvóval biztosítható:

3.2.3.18.1.   a szállítási teljesítmény kétszer akkora legyen, mint a menetciklus gyorsulási szakaszai alatt termelt legnagyobb kipufogógáz-áram, vagy

3.2.3.18.2.   elegendő legyen ahhoz, hogy a mintavevő zsákban lévő hígított kipufogógáz CO2 koncentrációja 3 térfogatszázaléknál kisebb legyen.

3.2.4.   Kompressziós gyújtású motorral felszerelt járművek vizsgálatához szükséges kiegészítő berendezések

A 4. melléklet 4.3.1.1. és 4.3.2. bekezdésében leírt követelmények teljesítése érdekében a kompressziós gyújtású motorral felszerelt járművek vizsgálatához az 5/4. ábrán szaggatott vonallal jelölt kiegészítő részegységeket kell használni, melyek a következők:

–

Fh

fűtött szűrő,

–

S3

szénhidrogén mintavevő pont,

–

Vh

fűtött többutas szelep,

–

Q

gyorscsatlakozó, amely lehetővé teszi a BA környezeti levegő minta elemzését a HFID berendezésen,

–

HFID

fűtött lángionizációs gázelemző készülék,

–

R és I

a pillanatnyi szénhidrogén-koncentrációt integráló és regisztráló készülék,

–

Lh

fűtött mintavevő vezeték.

A fűtött részegységeket 463 K (190 °C) ± 10 K hőmérsékleten kell tartani.

Ha az áramlás változásai nem kiegyenlíthetők, a függelék 3.1.3. bekezdésében leírt hőcserélőt (H) és hőmérsékletszabályozó rendszert (TC) kell alkalmazni annak érdekében, hogy biztosítsák az állandó áramlást a Venturi-csövön (MV) keresztül, és ez által az arányos áramlást az S3 légszennyező részecske mintavevő rendszeren keresztül is.mintavevő vezeték, szivattyúk, áramlásszabályozók, áramlásmérő egységek.

–

S4

=

mintavevő szonda a hígítóalagútban,

–

Fp

=

szűrőegység, amely két, sorba kapcsolt szűrőből áll; csatlakoztatási lehetőség további párhuzamosan szerelt szűrőpár részére,

–

mintavevő vezeték, szivattyúk,

–

áramlásszabályozók, áramlásmérő egységek.

4. MELLÉKLET

6. függelék

A VIZSGÁLÓBERENDEZÉS HITELESÍTÉSI MÓDJA

1.   A HITELESÍTÉSI GÖRBE LÉTREHOZÁSA

1.1.   Az általában használt valamennyi üzemi tartományt hitelesíteni kell a 4. melléklet 4.3.3. bekezdésének követelményei szerint az alábbi eljárás alkalmazásával:

1.2.   Az elemző hitelesítési görbéjét legalább öt, egymástól lehetőleg egyenlő távolságban fekvő pontból kell megszerkeszteni. A legnagyobb koncentrációjú hitelesítő gáz névleges koncentrációja a teljes skálaérték legalább 80 %-a legyen.

1.3.   A hitelesítési görbét a legkisebb négyzetek módszerével kell kiszámítani. Amennyiben az eredményül kapott polinom háromnál magasabb rendű, akkor a hitelesítési pontok számának egyenlőnek kell lennie legalább a polinom fokozatának száma plusz kettővel.

1.4.   A hitelesítési görbe nem térhet el ± 2 %-nál nagyobb mértékben a hitelesítő gáz névleges értékétől.

1.5.   A hitelesítési görbe alakja

A hitelesítési görbe alakja és a hitelesítési pontok alapján ellenőrizhető, hogy a hitelesítés megfelelően megy-e végbe. Fel kell tüntetni az elemző különböző jellemző paramétereit, melyek a következők:

—

skála,

—

érzékenység,

—

nulla pont,

—

és a hitelesítés időpontja.

1.6.   Ha a műszaki szolgálat számára hitelt érdemlően igazolható, hogy valamely alternatív módszer (pl. számítógépes, elektronikusan vezérelt tartománykapcsoló stb.) használatával egyenértékű pontosságú hitelesítés hajtható végre, akkor ezek az alternatív módszerek is alkalmazhatók.

1.7.   A hitelesítés ellenőrzése

1.7.1.   Az általában használt üzemi tartományt minden egyes elemzés előtt ellenőrizni kell az alábbiak szerint:

1.7.2.   A hitelesítést olyan nullázó- és hitelesítő gáz alkalmazásával kell ellenőrizni, amelynek névleges értéke az elemzésre kerülő feltételezett érték 80–95 %-án belülre esik.

1.7.3.   Ha a két figyelembe vett pontra kapott érték legfeljebb a teljes skála ± 5 %-val tér el az elméleti értéktől, akkor a beállítási paraméterek módosíthatók. Ellenkező esetben új hitelesítési görbét kell szerkeszteni a függelék 1. bekezdésével összhangban.

1.7.4.   A vizsgálat után a nullázógázt és ugyanazt a hitelesítő gázt kell használni az újabb ellenőrzéshez. Az elemzés akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a két mérési eredmény közötti eltérés kisebb, mint 2 %.

2.   A FID (LÁNGIONIZÁCIÓS DETEKTOR) SZÉNHIDROGÉN-ELEMZŐ VÁLASZJELÉNEK ELLENŐRZÉSE

2.1.   A detektor válaszjelének optimalizálása

A FID érzékelőt a műszer gyártójának előírásai szerint kell beállítani. A legáltalánosabb üzemi tartományban levegő és propángáz keverékét kell használni a válaszjel optimalizálására.

2.2.   A szénhidrogén elemző hitelesítése

Az elemző hitelesítéséhez levegő és propángáz keverékét, valamint tisztított szintetikus levegőt kell használni. Lásd a 4. melléklet 4.5.2. bekezdését (hitelesítő gázok).

A függelék 1.1.–1.5. bekezdésében leírtak szerint hitelesítési görbét kell szerkeszteni.

2.3.   A különböző szénhidrogének érzékenységi tényezői és az ajánlott határértékek

Valamely szénhidrogénfajta érzékenységi tényezője (Rf) a FID által kijelzett C1 értéknek a gázpalack koncentrációjához viszonyított aránya; a C1 érték ppm-ben van kifejezve.

A vizsgálati gáz koncentrációját olyan szinten kell meghatározni, hogy a teljes kitérés kb. 80 %-ánál küldjön válaszjelet az üzemi tartományban. A koncentrációt ± 2 % pontossággal kell meghatározni a térfogatban kifejezett fajsúlymérési etalonhoz viszonyítva. Továbbá a hitelesítés előtt a gázpalackot 293 és 303 K (20 °C–30 °C) közötti hőmérsékleten 24 órán keresztül elő kell kezelni.

Az érzékenységi tényezőket az elemző első üzembehelyezésekor, ezt követően pedig a nagyobb karbantartási időszakok alkalmával meg kell határozni. A használható vizsgálati gázok és az ajánlott érzékenységi tényezők a következők:

–

Metán és tisztított levegő:

1,00 < Rf < 1,15

–

vagy 1,00 < Rf < 1,05

földgáz üzemanyagú járművek esetén

–

Propilén és tisztított levegő:

0,90 < Rf < 1,00

–

Toluol és tisztított levegő:

0,90 < Rf < 1,00

A Rf = 1,00 érzékenységi tényezőjű propángáz és tisztított levegő értékéhez viszonyítva.

2.4.   Az oxigén zavaró hatásának ellenőrzése és az ajánlott határértékek

Az érzékenységi tényezőt a fenti 2.3. bekezdésben leírtak szerint kell meghatározni. A használható vizsgálati gáz és az ajánlott érzékenységi tényező tartomány a következő:

Propán és nitrogén:

0,95 < Rf < 1,05

3.   AZ NOx ÁTALAKÍTÓ HATÉKONYSÁGVIZSGÁLATA

Az NO2 gáz NO gázzá való átalakítására használt átalakító hatékonyságát a következőképpen kell megvizsgálni:

A 6/1. ábrán bemutatott vizsgálóberendezés és az alábbiakban leírt eljárás segítségével az átalakító hatékonysága ozonizátor használatával vizsgálható:

3.1.   Az elemzőt a legáltalánosabban használt üzemi tartományban, a gyártó utasításai szerint, nullázógázzal és hitelesítő gázzal kell hitelesíteni (a hitelesítő gáz NO tartalma az üzemi tartomány kb. 80 %-ának feleljen meg, és a gázkeverék NO2 koncentrációja kisebb legyen, mint az NO koncentráció 5 %-a). Az NOx elemzőt NO üzemmódba kell állítani úgy, hogy a hitelesítő gáz ne haladjon át az átalakítón. A koncentráció kijelzett értékét fel kell jegyezni.

3.2.   T-csőidomon keresztül folyamatosan oxigént vagy szintetikus levegőt kell bevezetni a hitelesítő gáz áramába mindaddig, amíg a koncentráció kb. 10 %-kal kisebb nem lesz, mint a kijelzett hitelesítési koncentráció értéke a függelék 3.1. bekezdésében leírtak szerint. A koncentráció kijelzett értékét (C) fel kell jegyezni. Az ozonizátor a teljes folyamat alatt legyen kikapcsolva.

3.3.   Ezt követően be kell kapcsolni az ozonizátort, és annyi ózont kell előállítani, hogy az NO koncentráció a 3.1. bekezdésben megadott hitelesítési koncentráció 20 %-ára (de legalább a 10 %-ára) csökkenjen. A koncentráció kijelzett értékét (d) fel kell jegyezni.

3.4.   Ezután az NOx elemzőt át kell kapcsolni NOx üzemmódra, ami azt jelenti, hogy az NO, NO2, O2 és N2 összetételű gázkeverék most már keresztülhalad az átalakítón. A koncentráció kijelzett értékét (a) fel kell jegyezni.

6/1. ábra

Az NOx átalakító hatékonyságát vizsgáló berendezés ábrája

Image

3.5.   Ki kell kapcsolni az ozonizátort. A 3.2. bekezdésben leírt gázkeverék az átalakítón keresztül a detektorba jut. A koncentráció kijelzett értékét (b) fel kell jegyezni.

3.6.   Az ozonizátort ki kell kapcsolni, és az oxigén, illetve a szintetikus levegő áramlását is le kell zárni. Az elemzőn kijelzett NO2 érték legfeljebb 5 %-kal haladhatja meg a 3.1. bekezdésben megadott számértéket.

3.7.   Az NOx átalakító hatékonysága a következőképpen számítható ki:

Formula

3.8.   Az átalakító hatékonysága legalább 95 % legyen.

3.9.   Az átalakító hatékonyságát legalább hetente egyszer meg kell vizsgálni.

4.   A CVS RENDSZER HITELESÍTÉSE

A CVS rendszert pontos áramlásmérő és fojtószelep használatával kell hitelesíteni. A rendszeren keresztüli áramlást különböző nyomásértékeken kell megmérni, továbbá meg kell mérni a rendszer szabályozási paramétereit az áramlási mennyiségekhez viszonyítva.

4.1.1.   Különböző típusú áramlásmérők használhatók, például hitelesített Venturi-cső, lamináris áramlásmérő, hitelesített turbinás mérőműszer, feltéve, hogy ezek dinamikus mérőrendszerek, és megfelelnek a 4. melléklet 4.4.1. és 4.4.2. bekezdésének.

4.1.2.   Az alábbi bekezdések részletesen ismertetik a PDP és CFV berendezések hitelesítési eljárását lamináris áramlásmérő alkalmazásával, amely biztosítja a szükséges pontosságot, és lehetővé teszi a hitelesítés érvényességének statisztikai ellenőrzését.

4.2.   A térfogat-kiszorításos szivattyú (PDP) hitelesítése

4.2.1.   Az alábbi hitelesítési eljárás ismerteti a berendezést, a vizsgálati elrendezést, és azokat a különböző paramétereket, amelyeket meg kell mérni a CVS szivattyú által szállított áramlási mennyiség megállapításához. A szivattyúra vonatkozó paramétereket a szivattyúval sorba kötött áramlásmérő paramétereivel együtt kell mérni. Ezt követően a számított áramlási mennyiség (m3/perc-ben megadva, a szivattyú bemeneti nyílásánál abszolút nyomáson és hőmérsékleten mérve) korrelációs függvényben ábrázolható, amely a szivattyúparaméterek jellemző kombinációjának megfelelő értéket adja meg. Így határozható meg a szivattyú áramlási mennyiségére és a korrelációs függvényre vonatkozó lineáris egyenlet. Ha a CVS rendszer többsebességű meghajtással rendelkezik, a hitelesítést minden használt tartományban el kell végezni.

Ez a hitelesítési eljárás a szivattyú és áramlásmérők által az egyes pontokban mért áramlási mennyiség abszolút értékein alapszik. Három feltételt kell betartani a hitelesítési görbe pontosságának és egységességének biztosításához:

4.2.2.1.   A szivattyú nyomását a szivattyún lévő megcsapolásoknál kell mérni, nem pedig a szivattyú bemeneti és kimeneti nyílásaihoz csatlakozó külső csővezetékeknél. A szivattyúmeghajtás homloklemezének felső és alsó középpontjára szerelt nyomásmérő csapok ki vannak téve a szivattyúházban uralkodó tényleges kavitációs nyomásnak, ezért az abszolút nyomáskülönbségeket tükrözik;

4.2.2.2.   A hitelesítés alatt a hőmérséklet állandó legyen. A lamináris áramlásmérő érzékeny a bemeneti hőmérséklet ingadozásaira, amelyek a mérési pontok szórását okozzák. A ± 1 K nagyságú hőmérsékletváltozások elfogadhatók, ha csak néhány percig tartanak;

4.2.2.3.   Az áramlásmérő és a CVS szivattyú közötti csatlakozások szivárgásmentesek legyenek.

A kipufogási emisszió vizsgálata alatt a szivattyúparaméterek mérése alapján a felhasználó kiszámíthatja az áramlási mennyiséget a hitelesítési egyenletből.

4.2.3.1.   A függelék 6/2. ábrája egy lehetséges vizsgálati elrendezést mutat be. Az ettől való eltérés megengedhető olyan összehasonlítható pontosságú rendszer használata esetén, amelyet a jóváhagyást kiadó hatóság elfogad. Az 5. függelék 5/3. ábráján bemutatott elrendezés alkalmazása esetén az alábbi adatok a megadott pontossági határértékeken belül legyenek:

–

légköri nyomás (korrigált) (Pb)

± 0,03 kPa

–

környezeti hőmérséklet (T)

± 0,2 K

–

LFE belépő levegő hőmérséklete (ETI)

± 0,15 K

–

nyomáscsökkenés a szívóágban az LFE előtt (EPI)

± 0,01 kPa

–

nyomásesés az LFE mátrixon keresztül (EDP)

± 0,0015 kPa

–

levegő hőmérséklete a CVS szivattyú bemeneti nyílásánál (PTI)

± 0,2 K

–

levegő hőmérséklete a CVS szivattyú kimeneti nyílásánál (PTO)

± 0,2 K

–

nyomáscsökkenés a CVS szivattyú bemeneti nyílásánál (PPI)

± 0,22 kPa

–

nyomáscsúcs a CVS szivattyú kimeneti nyílásánál (PPO)

± 0,22 kPa

–

szivattyú fordulatszáma a vizsgálat ideje alatt (n)

± 1 l/perc

–

egy vizsgálati időszak időtartama (legalább 250 mp) (t)

± 0,1 mp

4.2.3.2.   A rendszernek a függelék 6/2. ábrája szerinti összeállítása után a változtatható áramlású fojtószelepet teljesen nyitott helyzetbe kell állítani, a CVS szivattyút pedig a hitelesítés megkezdése előtt 20 percig működtetni kell.

4.2.3.3.   A fojtószelepet szűkebbre állítva növelni kell a szivattyú bemeneti nyílásánál létrejövő nyomásesést (kb. 1 kPa nyomásértékenként), amely legkevesebb hat adatpont felvételére nyújt lehetőséget a teljes hitelesítéshez. A rendszert három percig hagyni kell stabilizálódni, majd meg kell ismételni az adatgyűjtést.

4.2.4.   Az adatok elemzése

4.2.4.1.   A légáramlás mennyiségét (Qs) minden vizsgálati ponton ki kell számítani az áramlásmérő adatai alapján szabványos m3/perc mértékegységben kifejezve, a gyártó által előírt eljárást alkalmazva.

4.2.4.2.   Majd a légáramlás mennyiségéből ki kell számítani a szivattyú V0 szállítási mennyiségét (m3/fordulatszám mértékegységben kifejezve) a szivattyú abszolút bemeneti hőmérsékletén és nyomásán.

Formula

ahol:

–

=

V0

=

a szivattyú szállítási mennyisége Tp és Pp esetén, m3/fordulatszám

–

=

Qs

=

a légáramlás mennyisége 101,33 kPa és 273,2 K érték esetén, m3/perc

–

=

Tp

=

a szivattyú bemeneti hőmérséklete (K)

–

=

Pp

=

a szivattyú abszolút bemeneti nyomása (kPa)

–

=

n

=

a szivattyú fordulatszáma, min–1

A szivattyúban a szivattyú fordulatszámával összefüggő nyomásváltozásokat és a szivattyú csúszási arányát befolyásoló hatások kiegyenlítésére ki kell számítani az x0 korrelációs függvényt a szivattyú fordulatszáma (n), a szivattyú szívó- és nyomóoldali nyomáskülönbsége és a szivattyú abszolút kimeneti nyomása között, az alábbiak szerint:

Formula

ahol:

–

=

x0

=

korrelációs függvény

–

=

ΔPp

=

a szívó- és nyomóoldali nyomáskülönbség (kPa)

–

=

Pe

=

abszolút kimeneti nyomás (PPO + Pb) (kPa)

A legkisebb négyzetek módszerével létrehozott lineáris hitelesítési egyenletek képlete a következő:

V0 = D0 - M (x0)

n = A - B (ΔPp)

ahol D0, M, A és B a görbét leíró érintők állandói.

6/2. ábra

A PDP-CVS rendszer hitelesítésének konfigurációja

Image

6/3. ábra

A CFV-CVS rendszer hitelesítésének konfigurációja

Image

4.2.4.3.   A több sebességgel rendelkező CVS rendszert minden használt sebességre hitelesíteni kell. A sebességtartományok hitelesítési görbéi megközelítőleg párhuzamosak legyenek, és a D0 értékek úgy növekedjenek, ahogy a szivattyú szállítási tartománya csökken.

Ha a hitelesítést kellő gondossággal végezték, az egyenletből kiszámított értékek a mért V0 érték ± 0,5 %-os értékhatárán belül lesznek. Az M értékek szivattyúnként változnak. A hitelesítést a szivattyú üzembehelyezésekor és a nagyobb karbantartások után kell elvégezni.

A kritikus áramlású Venturi-cső (CFV) hitelesítése

4.3.1.   A CFV hitelesítése a kritikus áramlású Venturi-cső áramlási egyenletén alapul:

Formula

ahol:

–

=

Qs

=

áramlási mennyiség

–

=

Kv

=

hitelesítési együttható

–

=

P

=

abszolút nyomás (kPa)

–

=

T

=

abszolút hőmérséklet (K)

A gázáramlás mennyisége a bemeneti nyomás és hőmérséklet függvénye.

Az alábbiakban leírt hitelesítési eljárással megállapítható a mért nyomás-, hőmérséklet- és légáramlási értékekre vonatkozó hitelesítési együttható értéke.

4.3.2.   A CFV elektronikus részeinek hitelesítésére a gyártó által ajánlott eljárást kell alkalmazni.

4.3.3.   A kritikus áramlású Venturi-cső áramláshitelesítéséhez méréseket kell végezni, és az alábbi adatoknak a megadott pontossági határértékeken belül kell lenniük:

–

légköri nyomás (korrigált) (Pb)

± 0,03 kPa

–

LFE levegő hőmérséklete, áramlásmérő (ETI)

± 0,15 K

–

nyomáscsökkenés a szívóágban az LFE előtt (EPI)

± 0,01 kPa

–

nyomásesés az LFE mátrixon keresztül (EDP)

± 0,0015 kPa

–

légáramlási mennyiség (Qs)

± 0,5 %

–

CFV bemeneti nyomásesés (PPI)

± 0,02 kPa

–

hőmérséklet a Venturi-cső bemeneti nyílásánál (Tv)

± 0,2 K

4.3.4.   A berendezést a függelék 3. ábráján bemutatott módon kell összeállítani, és szivárgás szempontjából ellenőrizni kell. Az áramlásmérő készülék és a kritikus áramlású Venturi-cső közötti bármilyen szivárgás jelentősen befolyásolja a hitelesítés pontosságát.

4.3.5.   A változtatható áramlású fojtószelepet nyitott helyzetbe kell állítani, a befúvót be kell indítani, és meg kell várni, amíg a rendszer állapota stabilizálódik. Valamennyi műszer adatait fel kell jegyezni.

4.3.6.   A fojtószelep helyzetét változtatva legalább nyolc mérést kell végezni a Venturi-cső kritikus áramlási tartományában.

4.3.7.   A hitelesítés során regisztrált adatokat fel kell használni a következő számításoknál.

A légáramlás mennyiségét (Qs) minden vizsgálati ponton ki kell számítani az áramlásmérő adatai alapján a gyártó által előírt eljárást alkalmazva.

Minden egyes vizsgálati pontra vonatkozóan ki kell számítani a hitelesítési együttható értékét:

Formula

ahol:

–

=

Qs

=

áramlási mennyiség m3/perc-ben kifejezve 273,2 K és 101.33 kPa esetén

–

=

Tv

=

hőmérséklet a Venturi-cső bemeneti nyílásánál (K)

–

=

Pv

=

abszolút nyomás a Venturi-cső bemeneti nyílásánál (kPa)

Ábrázolni kell a Kv értéket a Venturi-cső bemeneti nyomásának függvényében. Hangsebességű áramlásnál a Kv értéke viszonylag állandó. A nyomás csökkenésével (vagyis a vákuum növekedésével) csökken a Venturi-cső fojtóhatása, és a Kv értéke is. Az eredményül kapott Kv értékek nem módosíthatók.

A kritikus tartományban legalább nyolc mérési pontban ki kell számítani az átlagos Kv értéket és a standard eltérést.

Ha a standard eltérés meghaladja az átlagos Kv érték 0,3 százalékát, akkor korrekciós intézkedést kell végrehajtani.

4. MELLÉKLET

7. függelék

A TELJES RENDSZER ELLENŐRZÉSE

1.   A 4. melléklet 4.7. bekezdésében foglalt követelmények kielégítése céljából meg kell határozni a CVS mintavevő rendszer és az elemző rendszer teljes pontosságát úgy, hogy ismert tömegű gáz-halmazállapotú szennyezőanyagot vezetnek be a rendszerbe, miközben a rendszert úgy működtetik, mint egy normál vizsgálat alatt; majd elemzik és kiszámítják a gáz-halmazállapotú szennyezőanyag tömegét a 4. melléklet 8. függelékében megadott képletek szerint azzal a kivétellel, hogy a propángáz sűrűségét normál feltételek között 1,967 gramm/liter értéknek veszik. Az alábbi két eljárás megfelelő pontosságot biztosít.

2.   Tiszta gáz (CO vagy C3H8) állandó áramlási mennyiségének mérése kritikus áramlású mérőperemes készülék használatával

2.1.   Ismert mennyiségű tiszta gázt (CO vagy C3H8) kell bevezetni a CVS rendszerbe hitelesített kritikus áramlású mérőperemes készüléken keresztül. Ha a bemeneti nyomás elég nagy, az áramlási mennyiség (q), amely a kritikus áramlású mérőperemes készülékkel szabályozható, független a készülék kimeneti nyomásától (kritikus áramlásától). 5 %-ot meghaladó eltérések esetén meg kell állapítani a hiba okát, és meg kell szüntetni. A CVS rendszert 5–10 percig úgy kell üzemeltetni, mint a kipufogási emisszió vizsgálatánál. A mintavevő zsákba gyűjtött gázt a szokásos berendezés segítségével elemezni kell, és a kapott eredményt össze kell hasonlítani a korábban mért gázminták koncentrációjával.

3.   Adott mennyiségű tiszta gáz (CO vagy C3H8) mérése fajsúlymérésen alapuló eljárással

3.1.   A CVS rendszer ellenőrzéséhez a következő fajsúlymérésen alapuló eljárás alkalmazható.

Meg kell határozni egy szénmonoxiddal vagy propángázzal feltöltött kis kanna tömegét ± 0,01 gramm pontossággal. A CVS rendszert 5–10 percig úgy kell üzemeltetni, mint a normál kipufogási emisszió vizsgálata során, miközben szénmonoxidot vagy propángázt fecskendeznek be a rendszerbe. A rendszerbe bevezetett tiszta gáz mennyiségét a súly változásának megmérésével határozzák meg. Ezután a mintavevő zsákba gyűjtött gázt a kipufogógáz-elemzéshez általában használt berendezéssel kell elemezni. Az eredményeket össze kell vetni az előzőleg kiszámított koncentrációértékekkel.

4. MELLÉKLET

8. függelék

A KIBOCSÁTOTT SZENNYEZŐANYAGOK TÖMEGÉNEK KISZÁMÍTÁSA

1.   ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1.1.   A kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok tömegét a következő egyenlet segítségével kell kiszámítani:

Formula (1)

ahol:

–

=

Mi

=

az i kibocsátott szennyezőanyag tömege, g/km-ben kifejezve,

–

=

Vmix

=

a hígított kipufogógáz térfogata, liter/vizsgálat mértékegységben kifejezve, és a normál feltételekre (273,2 K és 101,33 kPa) korrigálva,

–

=

Qi

=

az i szennyezőanyag sűrűsége, g/l-ben kifejezve, normál hőmérsékleten és nyomáson (273,2 K és 101,33 kPa),

–

=

kh

=

páratartalomra vonatkozó korrekciós tényező a kibocsátott nitrogénoxidok tömegének kiszámításához; a CH és a CO gázhoz nem tartozik páratartalomra vonatkozó korrekciós tényező,

–

=

Ci

=

i szennyezőanyag koncentrációja a hígított kipufogógázban, ppm-ben kifejezve, és a hígító levegőben lévő i szennyezőanyag mennyiségével korrigálva,

–

=

d

=

a menetciklus alatt megtett távolság km-ben.

1.2.   A térfogat meghatározása

1.2.1.   A térfogat kiszámítása abban az esetben, ha változó hígítással dolgozó rendszert alkalmaznak, amelyben az állandó áramlást mérőperemes készülék vagy Venturi-cső szabályozza

Folyamatosan rögzíteni kell az áramlási mennyiség térfogatát jelző paramétereket, és ki kell számítani a vizsgálat időtartamára vonatkozó teljes térfogatot.

1.2.2.   A térfogat kiszámítása térfogat-kiszorításos szivattyú használata esetén

Térfogat-kiszorításos szivattyút tartalmazó rendszerekben a hígított kipufogógáz térfogatát a következő képlet segítségével kell kiszámítani:

V = Vo · N

ahol:

–

=

V

=

a hígított kipufogógáz térfogata liter/vizsgálat mértékegységben kifejezve (korrigálás előtt)

–

=

Vo

=

a térfogat-kiszorításos szivattyú által a vizsgálati feltételek között szállított gáz térfogata, liter/fordulatszám-ban kifejezve

–

=

N

=

a szivattyú által megtett fordulatok száma vizsgálatonként

1.2.3.   A hígított kipufogógáz térfogatának korrigálása a normál feltételekre

A hígított kipufogógáz térfogatát a következő képlet segítségével kell korrigálni:

Formula (2)

ahol:

Formula (3)

ahol:

–

=

PB

=

légköri nyomás a vizsgálati helyiségben, kPa-ban kifejezve

–

=

P1

=

vákuum a térfogat-kiszorításos szivattyú bemeneti nyílásánál, kPa-ban kifejezve, a környezeti légköri nyomáshoz viszonyítva

–

=

Tp

=

a térfogat-kiszorításos szivattyúba bevezetett hígított kipufogógáz átlagos hőmérséklete a vizsgálat alatt (K)

1.3.   A mintavevő zsákba gyűjtött szennyezőanyagok korrigált koncentrációjának kiszámítása

Formula (4)

ahol:

–

=

Ci

=

az i szennyezőanyag koncentrációja a hígított kipufogógázban, ppm-ben kifejezve, és a hígító levegőben lévő i szennyezőanyag mennyiségével korrigálva,

–

=

Ce

=

a hígított kipufogógázban lévő i szennyezőanyag mért koncentrációja, ppm-ben kifejezve,

–

=

Cd

=

a hígító levegőben lévő i szennyezőanyag koncentrációja, ppm-ben kifejezve,

–

=

DF

=

hígítási tényező.

A hígítási tényezőt a következőképpen kell kiszámítani:

Benzin és dízel esetén

DF =

Formula

benzin és dízel esetén (5a)

DF =

Formula

LPG üzemanyag esetén (5b)

DF =

Formula

földgáz üzemanyag esetén (5c)

Ezekben az egyenletekben:

–

=

CCO2

=

a mintavevő zsákban lévő hígított kipufogógáz CO2 koncentrációja, térfogatszázalékban kifejezve

–

=

CHC

=

a mintavevő zsákban lévő hígított kipufogógáz CH koncentrációja, szénegyenértékű ppm-ben kifejezve

–

=

CCO

=

a mintavevő zsákban lévő hígított kipufogógáz CO koncentrációja, ppm-ben kifejezve

1.4.   A páratartalomra vonatkozó korrekciós tényező meghatározása no esetén

A páratartalomnak a nitrogénoxid-tartalom mérési eredményeire gyakorolt hatásának korrigálására a következő számításokat kell elvégezni:

Formula (6)

ahol:

Formula

ahol:

–

=

H

=

abszolút páratartalom gramm víz/kg száraz levegő mértékegységben kifejezve

–

=

Ra

=

a környezeti levegő relatív páratartalma, százalékban kifejezve

–

=

Pd

=

telített gőznyomás környezeti hőmérsékleten, kPa-ban kifejezve

–

=

PB

=

légköri nyomás a vizsgálati helyiségben, kPa-ban kifejezve

1.5.   Példa

1.5.1.   Vizsgálati adatok

1.5.1.1.   Környezeti feltételek:

—

környezeti hőmérséklet: 23 °C = 297,2 K

—

légköri nyomás: PB = 101,33 kPa

—

relatív páratartalom: Ra = 60 %

—

telített gőznyomás: Pd = 2,81 kPa H2O 23 °C-on

1.5.1.2.   A mért és a normál feltételekre csökkentett térfogat (bekezdés)

V = 51,961 m3

1.5.1.3.   Az elemzőn leolvasott értékek:

 

Hígított kipufogógáz minta

Hígító levegő minta

HC (24)

92 ppm

3,0 ppm

CO

470 ppm

0 ppm

NOx

70 ppm

0 ppm

CO2

1,6 térfogatszázalék

0,03 térfogatszázalék

1.5.2.   Számítások

1.5.2.1.   Páratartalomra vonatkozó korrekciós tényező (kH) (lásd a 6. képletet):

Formula

Formula

H =10,5092

Formula

Formula

kh = 0,9934

1.5.2.2.   Hígítási tényező (DF) (lásd az (5) képletet)

Formula

Formula

DF = 8,091

1.5.2.3.   A mintavevő zsákban lévő szennyezőanyagok korrigált koncentrációjának kiszámítása:

A kibocsátott CH tömege (lásd a (4) és az (1) képletet)

Ci

=

 Ce – Cd

Formula

Ci

=

 92 – 3 (1-)

Formula

Ci

=

89,371

MHC

=

 CHC · Vmix · QHC

Formula

QHC

=

0,619 benzin vagy dízel esetén

QHC

=

0,649 LPG üzemanyag esetén

QHC

=

0,714 földgáz üzemanyag esetén

MHC

=

 89,371 · 51,961 · 0,619 · 10–6 ·

Formula

MHC

=

Formula

g/km

A kibocsátott CO tömege (lásd az (1) képletet)

MCO

=

 CCO · Vmix · QCO ·

Formula

QCO

=

1,25

MCO

=

 470 · 51,961 · 1,25 · 10–6 ·

Formula

MCO

=

Formula

g/km

A kibocsátott NOx tömege (lásd az (1) képletet)

MNOx

=

 CNOx · Vmix · QNOx · kH ·

Formula

QNOx

=

2,05

MNOx

=

 70 · 51,961 · 2,05 · 0,9934 · 10–6 ·

Formula

MNOx

=

Formula

g/km

2.   KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK KOMPRESSZIÓS GYÚJTÁSÚ MOTORRAL FELSZERELT JÁRMŰVEKRE VONATKOZÓAN

2.1.   A kibocsátott CH tömegének meghatározása kompressziós gyújtású motorok esetén

A kompressziós gyújtású motorok által kibocsátott CH tömegének megállapításához az alábbiak szerint ki kell számítani az átlagos CH koncentráció értékét:

Formula (7)

ahol:

–

=

Formula

=

a fűtött FID által a (t2 – t1) vizsgálat alatt rögzített egész szám

–

=

Ce

=

a Ci hígított kipufogógázban mért CH koncentrációja; valamennyi vonatkozó egyenletben a CCH értéket Ci értékkel helyettesítik

2.2.   A légszennyező részecskék tömegének meghatározása

A kibocsátott légszennyező részecskék Mp tömegét (g/km) a következő képlet segítségével lehet kiszámítani:

Formula

ha a kipufogógázokat a mérőalagúton kívülre vezetik

Formula

ha a kipufogógázokat visszavezetik a mérőalagútba

ahol:

Vmix

=

a hígított kipufogógázok térfogata (lásd az 1.1. bekezdést) normál feltételek között

Vep

=

a részecskeszűrőn átáramló kipufogógáz térfogata normál feltételek között

Pe

=

a szűrők által összegyűjtött légszennyező részecskék tömege

d

=

a menetciklus alatt megtett távolság km-ben

Mp

=

a kibocsátott légszennyező részecskék tömege g/km-ben

5. MELLÉKLET

II. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT

(Szénmonoxid-kibocsátás vizsgálata alapjárati fordulatszámon)

1.   BEVEZETÉS

A melléklet leírja az előírás 5.3.2. bekezdésében meghatározott II. típusú vizsgálatra vonatkozó eljárást.

2.   MÉRÉSI FELTÉTELEK

2.1.   Azt a referencia-üzemanyagot kell használni, amelynek a műszaki jellemzőit az előírás 10. és 10a. melléklete tartalmazza.

A vizsgálat alatt a környezeti hőmérséklet 293 és 303 K (20 és 30 °C) között legyen. A motort be kell melegíteni, hogy a hűtőfolyadék és a kenőanyag hőmérséklete, valamint a kenőanyag nyomása egyensúlyba kerüljön.

2.2.1.   Azokat a járműveket, amelyek benzinnel vagy LPG, illetve földgáz üzemanyaggal is működtethetők, az I típusú vizsgálathoz használt referencia-üzemanyaggal (vagy -üzemanyagokkal) kell megvizsgálni.

2.3.   Kézi sebességváltóval vagy félautomata sebességváltóval felszerelt járművek esetében a vizsgálatot „üres” helyzetben lévő sebességváltó karral és bekapcsolt tengelykapcsolóval kell elvégezni.

2.4.   Automata sebességváltóval felszerelt járművek esetében a vizsgálatot a sebességválasztó „üres” vagy „parkoló” helyzetében kell elvégezni.

2.5.   Az alapjárati fordulatszám beállítására szolgáló elemek

2.5.1.   Fogalommeghatározás

Az előírás alkalmazásában az „alapjárati fordulatszám beállítására szolgáló elemek” a motor alapjárati feltételeinek megváltoztatására szolgáló olyan vezérlőelemeket jelentik, amelyek egy szerelő által könnyen működtethetők kizárólag a 2.5.1.1. bekezdésben leírt szerszámok használatával. Különösen nem tekintendők beállításra szolgáló elemeknek azok az üzemanyag és a légáramlás hitelesítésére használható berendezések, amelyek beállításához el kell távolítani a rögzítőket, vagyis olyan műveletet igényelnek, amelyet normál körülmények között csak szerelő végezhet el.

2.5.1.1.   Az alapjárati fordulatszám beállítására szolgáló elemekhez használható szerszámok: (normál vagy keresztfejű) csavarhúzók, (villás, csillag- vagy állítható) szerelőkulcsok, fogók, hatlapfejű pipakulcsok.

2.5.2.   A mérési pontok meghatározása

2.5.2.1.   Először a gyártó által meghatározott beállításokkal kell elvégezni a mérést.

2.5.2.2.   Valamennyi folyamatosan változtatható beállítóelemnél elegendő számú jellemző helyzetet kell meghatározni.

2.5.2.3.   A kipufogógázok szénmonoxid-tartalmának mérését a beállítóelemek összes lehetséges helyzetében végre kell hajtani, a folyamatosan változtatható elemeknél azonban csak a 2.5.2.2. bekezdésben meghatározott helyzetekben kell mérést végezni.

A II. típusú vizsgálat kielégítőnek tekintendő, ha a következő feltételek egyike vagy mindkettő teljesül:

2.5.2.4.1.   a 2.5.2.3. bekezdés előírásai szerint végrehajtott mérések során kapott értékek egyike sem lépi túl a határértékeket;

2.5.2.4.2.   az egyik beállítóelem folyamatos változtatása és a többi elem állandó helyzetben tartása mellett az eredményül kapott legnagyobb tartalom nem haladja meg a határértéket; ez a feltétel teljesül a folyamatosan változtatott elemtől eltérő beállítóelemek különféle kombinációjára is.

A beállítóelemek lehetséges helyzeteit korlátozni kell:

2.5.2.5.1.   egyrészt a következő két érték közül a nagyobbra: a motor által elérhető legalacsonyabb alapjárati fordulatszám; a gyártó által ajánlott alapjárati fordulatszám, amelyből levonják a 100 fordulat/perc értéket;

2.5.2.5.2.   másrészt a következő három érték közül a legkisebbre:

az alapjárati sebesség beállítására szolgáló elemek működtetésével elérhető legmagasabb fordulatszám;

a gyártó által ajánlott alapjárati fordulatszám, amelyhez hozzáadják a 250 fordulat/perc értéket;

az automata tengelykapcsoló bekapcsolási fordulatszáma.

2.5.2.6.   Továbbá a motor szabályos működésével össze nem egyeztethető beállítások nem fogadhatók el mérési beállításként. Ha a motor több karburátorral van felszerelve, az összes karburátornak azonos beállításúnak kell lennie.

3.   GÁZOK MINTAVÉTELE

3.1.   A mintavevő szondát be kell helyezni legalább 300 mm hosszúságban a kipufogócsövet a mintavevő zsákkal összekötő csőbe, mégpedig a kipufogáshoz a lehető legközelebb.

3.2.   A CO (CCO) és a CO2 (CCO2 ) koncentrációját a mérőműszer által kijelzett vagy rögzített értékekből kell meghatározni a megfelelő hitelesítési görbék használatával.

3.3.   A szénmonoxid korrigált koncentrációja négyütemű motornál a következő:

Formula (térfogatszázalék)

3.4.   A 3.3. bekezdés képlete szerint mért CCO koncentrációt (lásd a 3.2. bekezdést) nem kell korrigálni, ha a mért koncentrációk összege (CCO + CCO2 ) négyütemű motornál megfelel legalább az alábbi értékeknek:

—

benzin esetén:

15 %

—

LPG üzemanyag esetén:

13,5 %

—

földgáz üzemanyag esetén:

11,5 %

6. MELLÉKLET

III. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT

(A kartergáz-kibocsátás vizsgálata)

1.   BEVEZETÉS

A melléklet leírja az előírás 5.3.3. bekezdésében meghatározott III. típusú vizsgálatra vonatkozó eljárást.

2.   ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

2.1.   A III. típusú vizsgálatot olyan szikragyújtású motorral felszerelt járműveken kell elvégezni, amelyeken már végrehajtották az I. és a II. típusú vizsgálatot.

2.2.   A vizsgálatot minden motoron, beleértve a szivárgásmentes motorokat is, el kell végezni, kivéve az olyan tervezésűeket, amelyeknél még egy enyhe szivárgás is elfogadhatatlan működési hibákat okozhat (pl. a bokszermotorok).

3.   VIZSGÁLATI FELTÉTELEK

3.1.   Az alapjáratot a gyártó ajánlásainak megfelelően kell beállítani.

3.2.   A mérést a motor működésére vonatkozó alábbi három feltételnek megfelelően kell elvégezni:

Üzemállapot száma

Jármű sebessége (km/h)

1

Alapjárat

2

50 ± 2 (a 3. vagy a „drive” sebességfokozatban)

3

50 ± 2 (a 3. vagy a „drive” sebességfokozatban)


Üzemállapot száma

A fék által elnyelt teljesítmény

1

Semmi

2

Megfelel az I. típusú vizsgálat beállításának 50 km/h sebességnél

3

Megfelel az 1,7-es szorzóval megszorzott 2. számú üzemállapotnak

4.   VIZSGÁLATI MÓDSZER

4.1.   A 3.2. bekezdésben felsorolt üzemállapotokban ellenőrizni kell a forgattyúház szellőzőrendszerének megbízható működését.

5.   A FORGATTYÚHÁZ SZELLŐZŐRENDSZERÉNEK ELLENŐRZÉSI MÓDSZERE

5.1.   A motor nyílásait olyan állapotban kell hagyni, amilyenben azokat találták.

5.2.   A forgattyúházban erre alkalmas helyen meg kell mérni a nyomást. A mérést az olajszintmérő pálca nyílásán keresztül ferdecsövű nyomásmérővel kell elvégezni.

5.3.   A jármű megfelelőnek tekinthető, ha – a 3.2. bekezdésében meghatározott összes mérési feltétel között – a forgattyúházban mért nyomás nem haladja meg a mérés időpontjában uralkodó légköri nyomást.

5.4.   A fent leírt eljárással végzett vizsgálat során a szívócsőben a nyomást ± 1 kPa pontossággal kell megmérni.

5.5.   A jármű sebességét a görgős próbapadon ± 2 km/h pontossággal kell megmérni.

5.6.   A forgattyúházban a nyomást ± 0,01 kPa pontossággal kell megmérni.

5.7.   Ha a 3.2. bekezdésben meghatározott mérési feltételek egyikénél a forgattyúházban mért nyomás túllépi a légköri nyomást, a gyártó kérésére el kell végezni a 6. bekezdésben meghatározott kiegészítő vizsgálatot.

6.   KIEGÉSZÍTŐ VIZSGÁLATI MÓDSZER

6.1.   A motor nyílásait olyan állapotban kell hagyni, amilyenben azokat találták.

6.2.   Körülbelül öt liter befogadóképességű, rugalmas és a kartergázok által áthatolhatatlan anyagból készült zsákot kell csatlakoztatni az olajszintmérő pálca nyílásához. Ezt a zsákot minden mérésnél ki kell üríteni.

6.3.   A zsákot a mérések előtt le kell zárni. A 3.2. bekezdésben előírt mérési feltételek bekövetkezésekor a zsákot 5 perces időtartamra ki kell nyitni a forgattyúház felé.

6.4.   A jármű megfelelőnek tekinthető, ha a 3.2. bekezdésben meghatározott mérési feltételek esetén a zsák szemmel láthatóan nem fújódik fel.

6.5.   Megjegyzés

6.5.1.   Ha a motor kialakítása olyan, hogy a vizsgálatot nem lehet végrehajtani a 6.1–6.4. bekezdésben előírt módszerekkel, akkor a mérést az alábbiak szerint módosított eljárással kell elvégezni:

6.5.2.   A vizsgálat előtt minden olyan nyílást le kell zárni, amely nem a gáz visszavezetésére szolgál.

6.5.3.   A zsákot a berendezés visszavezető körébe kell helyezni egy további nyomásveszteséget nem okozó leágazásban, közvetlenül a motor csatlakozónyílásánál.

III. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT

Image

7. MELLÉKLET

IV. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT

(Szikragyújtású motorral felszerelt járművek párolgási emissziójának meghatározása)

1.   BEVEZETÉS

A melléklet leírja az előírás 5.3.4. bekezdésében meghatározott IV. típusú vizsgálatra vonatkozó eljárást.

Ez az eljárás leírja a szikragyújtású motorral felszerelt járművek üzemanyag-ellátó rendszeréből párolgással távozó szénhidrogénveszteségek meghatározásának módját.

2.   A VIZSGÁLAT LEÍRÁSA

A párolgási emisszió vizsgálatának (7/1. ábra) célja, hogy meghatározza azokat a szénhidrogén-párolgási emissziókat, amelyek a napi hőmérsékletváltozás, parkolás közben a jármű átmelegedése, illetve a városi közlekedés következményeiként lépnek fel. A vizsgálat a következő szakaszokból áll:

2.1.   A vizsgálat előkészítése, beleértve a városi (1. rész) és a városon kívüli (2. rész) menetciklust,

2.2.   A melegen tartási veszteség meghatározása,

2.3.   A napi veszteség meghatározása.

A melegen tartási veszteség és a napi veszteség szakaszában kibocsátott szénhidrogének tömegét össze kell adni annak érdekében, hogy a vizsgálat átfogó eredményt nyújtson.

3.   A JÁRMŰ ÉS AZ ÜZEMANYAG

3.1.   Jármű

3.1.1.   A járművet kifogástalan műszaki állapotban kell vizsgálatra átadni, a vizsgálat előtt be kell járatni, és legalább 3 000 km-t futnia kell. A párolgási emissziót csökkentő rendszert megfelelő módon kell csatlakoztatni, és kifogástalanul kell működnie egész idő alatt. A széntartály(oka)t a szokásos módon kell használni, és nem szabad alávetni a normálistól eltérő tisztítási műveletnek vagy túlterhelésnek.

3.2.   Üzemanyag

3.2.1.   Az előírás 10. mellékletében meghatározott referencia-üzemanyagot kell használni.

4.   VIZSGÁLÓBERENDEZÉS PÁROLGÁSI VIZSGÁLATHOZ

4.1.   Görgős próbapad

A görgős próbapadnak meg kell felelnie a 4. melléklet követelményeinek.

4.2.   A párolgási emisszió mérésére szolgáló kamra

A párolgási emisszió mérésére szolgáló kamra olyan gáztömör, négyszögletes mérőhely legyen, amelyben elfér a vizsgálandó jármű. A járműnek minden oldalról megközelíthetőnek kell lennie, és a lezárt kamra a gázbiztos legyen a melléklet 1. függeléke szerint. A szénhidrogének ne tudjanak áthatolni a kamra belső felületén, és azokkal ne lépjen reakcióba. A hőmérsékletszabályozó rendszernek képesnek kell lennie úgy szabályozni a kamra belső levegőjének hőmérsékletét a vizsgálat teljes időtartama alatt, hogy az megfeleljen az előírt hőmérséklet-idő görbének 1 K átlagos tűréssel.

A szabályozórendszert úgy kell beállítani, hogy hosszú távon egyenletes környezeti hőmérsékleti jelleggörbét biztosítson minimális túlszabályozással, ingadozással és instabilitással- A belső felület hőmérséklete nem lehet kisebb, mint 278 K (5 °C) vagy nagyobb, mint 328 K (55 °C) a napi emissziós vizsgálat bármely időpontjában.

A falak kialakítása segítse elő a megfelelő hőelvezetést. A belső felület hőmérséklete nem lehet kisebb, mint 293 K (20 °C) vagy nagyobb, mint 325 K (52 °C) a meleg levegővel való átitatási vizsgálat ideje alatt.

A kamra hőmérsékletváltozása miatt bekövetkező térfogatváltozásokhoz való alkalmazkodás érdekében változtatható térfogatú vagy állandó térfogatú kamra egyaránt használható.

4.2.1.   Változtatható térfogatú kamra

A kamrában lévő levegő tömegében bekövetkező hőmérsékletváltozás hatására a változtatható térfogatú kamra kiterjed és összehúzódik. A belső térfogatváltozáshoz való alkalmazkodás két lehetséges eszköze a mozgatható oldallapok vagy a harmonikaszerű kivitel, amikor is a kamrában az át nem eresztő zsák vagy zsákok kitágulnak és összehúzódnak a kamrán kívüli levegő bevezetése miatt fellépő belső nyomásváltozás hatására. A térfogatváltozáshoz való alkalmazkodást biztosító bármelyik megoldásnál meg kell tartani a kamrának a melléklet 1. függelékében meghatározott egységét az előírt hőmérséklettartományban.

A térfogatváltozáshoz való alkalmazkodás bármelyik módszerének használata esetén a kamra belső nyomása és a légköri nyomás közötti különbséget ± 5 KPa maximális értékre kell korlátozni.

A kamrát állandó térfogatra is be lehessen állítani. A változtatható térfogatú kamra névleges térfogatához viszonyítva +7 % igazodásra legyen képes (lásd a melléklet 1. függelékének 2.1.1. bekezdését), figyelembe véve a hőmérséklet és a légköri nyomás változását a vizsgálat alatt.

4.2.2.   Állandó térfogatú kamra

Az állandó térfogatú kamrát olyan merev oldallapokkal kell kialakítani, amelyek állandó kamratérfogatot biztosítanak, és megfelelnek az alábbi követelményeknek.

4.2.2.1.   A kamrát el kell látni állandó kifolyású nyílással, amelyen át a vizsgálat ideje alatt állandó, kis sebességgel ki tudják szívni a levegőt a kamrából. A bemeneti levegő biztosíthatja a kimeneti levegő pótlását környezeti levegővel. A bemeneti levegőt aktív szénnel kell szűrni, amely viszonylag állandó szénhidrogénszintet tesz lehetővé. A térfogatváltozáshoz való alkalmazkodás bármelyik módszere esetén a kamra belső nyomása és a légköri nyomás közötti különbséget 0 és –5 kPa érték között kell tartani.

4.2.2.2.   A berendezésnek képesnek kell lennie a bemeneti és a kimeneti levegő szénhidrogéntömegét 0,01 gramm felbontással mérni. Zsákos mintavevő rendszer használható a kamrából kiszívott és a kamrába bevezetett levegő arányos mintavételéhez. Alternatív megoldásként a bemeneti és a kimeneti levegő folyamatosan elemezhető a rendszerhez csatlakoztatott FID elemző használatával, és áramlásmérők beszerelésével folyamatosan rögzíthető az eltávolított szénhidrogéntömeg értéke.

4.3.   Elemző rendszerek

4.3.1.   Szénhidrogén-elemző készülék

4.3.1.1.   A kamrán belüli levegőt lángionizációs típusú (FID) szénhidrogén-detektorral kell ellenőrizni. A gázmintát az egyik oldalfal középső pontjából vagy a kamra tetejéről kell venni, és minden mellékáramot vissza kell vezetni a kamrába, lehetőleg közvetlenül a keverő ventilátor mellett az áramlás irányába eső pontban.

4.3.1.2.   A szénhidrogén-elemző válaszideje kijelzett végleges érték 90 %-áig 1,5 másodpercnél rövidebb legyen. Stabilitása nagyobb legyen, mint a teljes skála 2 %-a nullánál, és a teljes skálaérték 80 ± 20 százaléka 15 perc időszak alatt az összes üzemi tartományra vonatkozóan.

4.3.1.3.   Az elemző egy standard eltérésben kifejezett ismételhetősége nagyobb legyen, mint a teljes skálakitérés ± 1 %-a nullánál, és a teljes skála 80 ± 20 százaléka az összes használt üzemi tartományra vonatkozóan.

7/1. ábra

A PÁROLGÁSI EMISSZIÓ MEGHATÁROZÁSA

3 000 km-es bejáratási időszak (túlzott tisztítás vagy terhelés nélkül)

A kannák elöregedésének ellenőrzése

A jármű gőztisztítása (ha szükséges)

Image

4.3.1.4.   Az elemző üzemi tartományait úgy kell kiválasztani, hogy a legjobb eredményt adja a mérésben, a hitelesítésben és a szivárgás-ellenőrzési eljárásokban

4.3.2.   A szénhidrogén-elemző adatrögzítő rendszere

4.3.2.1.   A szénhidrogén-elemzőt olyan elektromos jelrögzítő készülékkel kell ellátni, amely a kimenő jeleket szalagos önkiíró szerkezettel vagy más adatfeldolgozó rendszer használatával legalább percenként egyszer képes rögzíteni. Az adatrögzítő rendszer működési jellemzőinek legalább meg kell felelniük a rögzítésre kerülő jelnek, és biztosítaniuk kell a mért adatok folyamatos rögzítését Az adatrögzítés során egyértelműen fel kell tüntetni a meleg levegővel való átitatási és a napi emissziós vizsgálat kezdetét és végét (beleértve a mintavételi időszak kezdetét és végét az egyes vizsgálatok kezdete és befejezése között eltelt idővel együtt).

4.4.   Az üzemanyagtartály fűtése (csak benzinkannás feltöltés esetén alkalmazandó)

4.4.1.   A jármű üzemanyagtartályában (vagy -tartályaiban) lévő üzemanyagot szabályozható hőforrással, pl. 2 000 W teljesítményű fűtőpárnával, fel kell melegíteni. A fűtőrendszer egyenletesen sugározza a hőt az üzemanyagtartály falaira az üzemanyagszint alatt úgy, hogy ne idézze elő az üzemanyag helyi túlmelegedését. Az üzemanyagtartályban az üzemanyagszint feletti gőzöket nem szabad hőhatásnak kitenni.

4.4.2.   Az üzemanyagtartályt fűtő készüléknek lehetővé kell tennie a tartályban lévő üzemanyag egyenletes melegítését 14 K hőmérsékleten 289 K (16 °C) értékről 60 percen belül úgy, hogy a hőmérsékletérzékelő az 5.1.1. bekezdésben előírt helyzetben legyen. A fűtőrendszernek a tartály felfűtési folyamata alatt a szükséges hőmérséklet ± 1,5 K értékhatárán belül kell szabályoznia az üzemanyag hőmérsékletét.

4.5.   A hőmérsékleti értékek rögzítése

4.5.1.   A mérőkamra belső hőmérsékletét két pontban kell mérni olyan hőmérsékletérzékelők segítségével, amelyek úgy vannak csatlakoztatva, hogy a középértéket mutatják. A mérési pontok a kamrában az oldalfalak függőleges középvonalától kb. 0,1 m távolságra 0,9 ± 0,2 m magasságban legyenek.

4.5.2.   Az üzemanyagtartályban lévő üzemanyag hőmérsékletét az 5.1.1. bekezdés szerint a tartályban elhelyezett hőmérsékletérzékelővel kell rögzíteni benzinkannás feltöltés választása esetén (lásd az 5.1.5. bekezdést).

4.5.3.   A hőmérsékleti értékeket a párolgási emisszió mérésének teljes ideje alatt legalább percenként egyszer fel kell jegyezni, vagy be kell írni az adatfeldolgozó rendszerbe.

4.5.4.   A hőmérsékleti értékeket rögzítő rendszer pontossága ± 1,0 K értékhatáron belül legyen, és az értékeket ± 0,4 K pontossággal legyen képes felbontani.

4.5.5.   A rögzítő vagy adatfeldolgozó rendszer felbontási ideje ± 15 másodperc legyen.

4.6.   A nyomásértékek rögzítése

4.6.1.   A párolgási emisszió mérése alatt a vizsgálati terület légköri nyomása és a kamra belső nyomása közötti Δp különbséget legalább percenként fel kell jegyezni, vagy be kell írni az adatfeldolgozó rendszerbe.

4.6.2.   A nyomásértékeket rögzítő rendszer pontossága ± 2 kPa értékhatáron belül legyen, és az értékeket ± 0,2 K pontossággal legyen képes felbontani.

4.6.3.   A rögzítő vagy adatfeldolgozó rendszer felbontási ideje ± 15 másodperc legyen.

4.7.   Ventilátorok

4.7.1.   Egy vagy több ventilátor vagy befúvó használatával, a helyiség ajtajainak kinyitása mellett, a kamrában a szénhidrogén-koncentráció mértékét a környezeti szénhidrogénszintre kell tudni csökkenteni.

4.7.2.   A kamrában lehetőleg 0,1–0,5 m3/mp teljesítményű egy vagy több ventilátort vagy befúvót kell használni, amelyekkel a kamra levegője alaposan átkeverhető. A kamrában a mérések alatt egyenletes hőmérsékletet és szénhidrogén-koncentrációt kell biztosítani. A kamrába helyezett járművet nem szabad kitenni a ventilátorok vagy befúvók közvetlen légáramának.

4.8.   Gázok

4.8.1.   A következő tiszta gázokat kell szükség esetén rendelkezésre bocsátani hitelesítéshez és üzemeltetéshez:

—

tisztított szintetikus levegő: (tisztaság: < 1 ppm C1 egyenérték, ≤ 1 ppm CO, ≤ 400 ppm CO2, ≤ 0,1 ppm NO);

oxigéntartalom 18 és 21 térfogatszázalék között

—

szénhidrogén-elemző üzemanyaggáz: (40 ± 2 % hidrogén és kiegyenlítő hélium, kevesebb, mint 1 ppm C1 egyenértékű szénhidrogénnel, kevesebb, mint 400 ppm CO2)

—

propángáz (C3H8): legalább 99,5 % tisztaságú

—

butángáz (C4H10): legalább 98 % tisztaságú

—

nitrogén (N2): legalább 98 % tisztaságú

4.8.2.   Propán (C3H8) és tisztított szintetikus levegő keverékét tartalmazó hitelesítő gázokat kell rendelkezésre bocsátani. A hitelesítő gáz valódi koncentrációja a közölt adat 2 %-os értékhatárán belül legyen. A gázelosztóval előállított hígított gázok pontossága a valóságos érték ± 2 %-os tartományán belül legyen. Az 1. függelékben előírt koncentrációk előállíthatók szintetikus levegőt hígító gázként használó gázelosztó alkalmazásával is.

4.9.   Kiegészítő berendezések

4.9.1.   A vizsgálati területen az abszolút páratartalmat ± 5 % értékhatáron belüli pontossággal kell mérni.

5.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

5.1.   Vizsgálat előkészítése

5.1.1.   A járművet a vizsgálat előtt műszaki szempontból a következőképpen kell előkészíteni:

(a)

a jármű kipufogórendszerében semmilyen szivárgás ne legyen,

(b)

a járművet vizsgálat előtt gőzzel letisztíthatják,

(c)

benzinkannás feltöltés esetén (lásd az 5.1.5. bekezdést) a jármű üzemanyagtartályát olyan hőmérsékletérzékelővel kell felszerelni, amely lehetővé teszi a hőmérséklet mérését a tartályban lévő üzemanyag középpontjában, a tartály 40 %-os feltöltöttsége mellett,

(d)

olyan kiegészítő csatlakozók és illesztők szerelhetők fel az üzemanyag-ellátó rendszerben, amelyek lehetővé teszik az üzemanyagtartály teljes kiürítését; e célból nem szükséges módosítani a tartály burkolatát,

(e)

a gyártó javasolhat olyan vizsgálati módszert, amely lehetővé teszi csak a jármű üzemanyag-ellátó rendszeréből párolgás útján kibocsátott szénhidrogén-veszteség mérését.

5.1.2.   A járművet olyan vizsgálati területre kell vinni, ahol a környezeti hőmérséklet 293 és 303 K (20–30 °C) között van.

5.1.3.   Ellenőrizni kell a kanna (kannák) elöregedését. Ez a feltétel teljesíthető, ha igazolják, hogy a kannát legalább 3 000 km távolságnak megfelelő üzemanyaggal töltötték fel. Az igazolás hiányában a következő eljárást kell alkalmazni. Több kannából álló rendszer esetén a kannákat külön-külön kell alávetni az eljárásnak.

5.1.3.1.   A kannát el kell távolítani a járműről. A művelet során különösen ügyelni kell arra, hogy ne sérüljenek meg az üzemanyag-ellátó rendszer alkatrészei és a rendszer egysége.

5.1.3.2.   Ellenőrizni kell a kanna súlyát.

5.1.3.3.   A kannát, lehetőleg kívülről, csatlakoztatni kell az üzemanyagtartályhoz, és legalább a tartály 40 %-áig fel kell tölteni referencia-üzemanyaggal.

5.1.3.4.   Az üzemanyag hőmérséklete a tartályban 183 és 287 K (10–14 °C) között legyen.

5.1.3.5.   A (külső) üzemanyagtartályt 288 K-ról 318 K-ra (15 °C-ról 45 °C-ra) melegítik, minden 9. percben 1 °C hőfoknövekedéssel.

5.1.3.6.   Ha a kanna telítődik, mielőtt a hőmérséklet eléri a 318 K (45 °C) értéket, a hőforrást ki kell kapcsolni. Ekkor meg kell mérni a kannát. Ha a kanna nem éri el a telítődési határt a 318 K (45 °C) értékre való felmelegítés alatt, az 5.1.3.3. bekezdéstől kezdődően leírt eljárást kell megismételni a kanna telítődéséig.

5.1.3.7.   A telítődés a melléklet 5.1.5.–5.1.6. bekezdésében leírtak szerint ellenőrizhető, illetve más mintavevő és elemző berendezés használható, amely érzékeli a szénhidrogének emisszióját a kanna telítődése esetén.

5.1.3.8.   A kannát percenként 25 ± 5 liter laboratóriumi levegővel át kell fújni, amíg 300-szoros térfogatcserét nem érnek el.

5.1.3.9.   Ellenőrizni kell a kanna súlyát.

5.1.3.10.   Kilencszer meg kell ismételni az 5.1.3.4.–5.1.3.9. bekezdésben leírt eljárás lépéseit. A vizsgálatot, legalább három elöregítési ciklus végrehajtása után, előbb is be lehet fejezni, ha a kanna súlya az utolsó ciklus után állandósult.

5.1.3.11.   A párolgási emisszió mérésére szolgáló kannát újból csatlakoztatni kell, és a járművet vissza kell állítani a normál üzemi állapotába.

5.1.4.   Az 5.1.5. és az 5.1.6. bekezdésben meghatározott módszerek egyikének használatával elő kell kezelni a párolgási emisszió mérésére használt kannát. Több kannával rendelkező járművek esetén a kannákat külön kell előkezelni.

5.1.4.1.   A kannában összegyűjtött gázokat meg kell mérni a telítődés meghatározásához.

A telítődés itt azt a pontot jelenti, amikor a kibocsátott szénhidrogének összegzett mennyisége 2 gramm.

5.1.4.2.   A telítődés az 5.1.5. és az 5.1.6. bekezdésben leírt párolgási emisszió mérésére szolgáló kamra használatával is ellenőrizhető. A másik megoldás, hogy a telítődést az áramlás irányában a jármű kannája elé csatlakoztatott kiegészítő párolgási kanna használatával határozzák meg. A kiegészítő kannát a feltöltés előtt száraz levegővel alaposan át kell fújni.

5.1.4.3.   A mérőkamrát közvetlenül a vizsgálat előtt több percen keresztül át kell fújni az állandó háttér eléréséig. Ekkor be kell kapcsolni a kamra levegőjének keverésére szolgáló ventilátort (ventilátorokat).

A szénhidrogén-elemzőt közvetlenül a vizsgálat előtt nulla helyzetbe és végkitérésre kell beállítani.

5.1.5.   A kanna feltöltése ismételt melegítéssel telítődésig

5.1.5.1.   A jármű üzemanyagtartályát a tartály leeresztő nyílását (vagy nyílásait) használva ki kell üríteni. A művelet elvégzése során nem szabad a normálistól eltérő módon átöblíteni vagy terhelni a járműre szerelt párolgást csökkentő berendezéseket. A tanksapka eltávolítása általában elegendő az előírás teljesítéséhez.

5.1.5.2.   Az üzemanyagtartályt (vagy -tartályokat) fel kell tölteni vizsgálati üzemanyaggal 283–287 K (10–14 °C) hőmérsékleten a tartály normál térfogatának 40 ± 2 %-ig. Ekkor a betöltőnyílást le kell zárni a tanksapka segítségével.

5.1.5.3.   A tartály feltöltését követő egy órán belül a járművet leállított motorral el kell helyezni a párolgási emissziót vizsgáló kamrába. Az üzemanyagtartály hőmérsékletérzékelőjét csatlakoztatni kell a hőmérsékletrögzítő rendszerhez. A hőforrást megfelelő módon el kell helyezni az üzemanyagtartály (vagy –tartályok) viszonylatában, és csatlakoztatni kell a hőmérsékletszabályozóhoz. A 4.4. bekezdésben előírt hőforrást kell használni. A több üzemanyagtartállyal rendelkező járművek esetén az összes tartályt az alábbiakban leírt módon kell felfűteni. A tartályok hőmérséklete ± 1,5 K tűréssel legyen azonos.

5.1.5.4.   Az üzemanyagot mesterségesen fel lehet fűteni 293 K (20 °C) ± 1 K napi kezdőhőmérsékletre.

5.1.5.5.   Amikor az üzemanyag hőmérséklete eléri legalább a 292 K (19 °C), azonnal el kell végezni a következő lépéseket: a tisztító befúvót ki kell kapcsolni, a kamra ajtajait be kell zárni és le kell szigetelni, és meg kell kezdeni a szénhidrogénszint mérését a kamrában.

5.1.5.6.   Amikor az üzemanyagtartályban lévő üzemanyag hőmérséklete eléri a 293 K (20 °C) értéket, 15 K (15 °C) értékkel lineárisan növelni kell a hőmérsékletet. Az üzemanyagot úgy kell felmelegíteni, hogy a hőmérséklete a melegítés alatt megfeleljen az alábbi függvénynek ± 1,5 K tűréssel. A hőképzés és a hőmérsékletemelkedés idejét rögzíteni kell.

Tr = To + 0,2333 · t

ahol:

Tr

=

a szükséges hőmérséklet (K)

To

=

a kezdeti hőmérséklet (K)

t

=

a tartály felmelegedésének kezdetétől eltelt idő percben

5.1.5.7.   Amint a telítődés megtörténik, vagy az üzemanyag hőmérséklete eléri a 308 K (35 °C) értéket (amelyik előbb következik be), a hőforrást ki kell kapcsolni, a kamra ajtóit a tömítés eltávolítása után ki kell nyitni, és a jármű tanksapkáját (vagy tanksapkáit) el kell távolítani. Ha a telítődés nem következik be, amíg az üzemanyag hőmérséklete 308 K (35 °C) értékre emelkedik, a hőforrást el kell távolítani a járműtől, a járművet ki kell vinni a párolgási emissziót mérő kamrából, és az 5.1.7. bekezdésben leírt teljes eljárást meg kell ismételni mindaddig, amíg a telítődés be nem következik.

5.1.6.   Butángázzal való feltöltés telítődésig

5.1.6.1.   Ha a kamrát telítődés meghatározására használják (lásd az 5.1.4.2. bekezdést), a járművet kikapcsolt motorral a párolgási emisszió mérésére szolgáló kamrába kell helyezni.

5.1.6.2.   A párolgási emisszió mérésére szolgáló kannát elő kell készíteni a feltöltési művelethez. A kannát csak akkor kell eltávolítani a járműről, ha a szokásos helyzetében nehezen lehet hozzáférni, és a feltöltést ésszerű módon csak a kanna eltávolításával lehet elvégezni. A művelet során különösen ügyelni kell arra, hogy ne sérüljenek meg az üzemanyag-ellátó rendszer alkatrészei és a rendszer egysége.

5.1.6.3.   A kannát 50 térfogatszázalék butánt és 50 térfogatszázalék nitrogént tartalmazó keverékkel kell feltölteni 40 gramm bután/óra sebességgel

5.1.6.4.   Amint a kanna eléri a telítődési szintet, a gőzforrást ki kell kapcsolni.

5.1.6.5.   A párolgási emisszió mérésére szolgáló kannát újból csatlakoztatni kell, és a járművet vissza kell állítani a normál üzemi állapotába.

5.1.7.   Az üzemanyag leeresztése és feltöltése

5.1.7.1.   A jármű üzemanyagtartályát a tartály leeresztő nyílását (vagy nyílásait) használva ki kell üríteni. A művelet elvégzése során nem szabad a normálistól eltérő módon átöblíteni vagy terhelni a járműre szerelt párolgást csökkentő berendezéseket. A tanksapka eltávolítása általában elegendő az előírás teljesítéséhez.

5.1.7.2.   Az üzemanyagtartályt (vagy -tartályokat) fel kell tölteni vizsgálati üzemanyaggal 291 ± 8 K (18 ± 8 °C) hőmérsékleten a tartály normál térfogatának 40 + 2 %-ig. Ekkor a betöltőnyílást le kell zárni a tanksapka segítségével.

5.2.   Előkezelési menetciklus

5.2.1.   A kanna 5.1.5. és 5.1.6. bekezdés szerinti feltöltését követő egy órán belül a járművet a görgős próbapadra kell állítani, és el kell végezni a 4. mellékletben előírt I. típusú vizsgálat 1. részét egy menetcikluson, a 2. részét pedig két menetcikluson keresztül. A művelet során nem kell mintát venni a kipufogási emisszióból.

5.3.   Átitatás

5.3.1.   Az 5.2.1. bekezdésben meghatározott előkezelési művelet befejezését követő öt percen belül teljesen le kell zárni a motorháztetőt, a járművet le kell vezetni a próbapadról, és az átitatásra szolgáló területen le kell állítani. A járműnek legalább 12 órán és legfeljebb 36 órán keresztül ebben a helyzetben kell maradnia. A motorolaj és hűtőfolyadék hőmérséklete a vizsgálati időszak végén el kell, hogy érje a terület hőmérsékletét ± 3 K tűréssel.

5.4.   Vizsgálat görgős próbapadon

5.4.1.   Az átitatási időszak befejezése után a járművön el kell végezni a teljes I. típusú vizsgálatot, a 4. melléklet előírásai szerint (hidegindítás, városi és városon kívüli menetciklus). Ezt követően a motort le kell állítani. A művelet során mintát vehetnek a kipufogási emisszióból, de ezek az eredmények nem használhatók fel a kipufogási emisszió tekintetében történő típusjóváhagyási vizsgálat céljára.

5.4.2.   Az 5.4.1. bekezdésben meghatározott I. típusú vizsgálat menetciklusának befejezését követő két percen belül a járművön további előkezelési menetciklust kell elvégezni, amely az I. típusú vizsgálat egy városi ciklusából (hidegindítás) áll. Ezt követően a motort ismét le kell állítani. A művelet során nem szükséges mintát venni a kipufogási emisszióból.

5.5.   Meleg levegővel való átitatás utáni párolgási emissziós vizsgálat

5.5.1.   A vizsgálati menetciklus befejezése előtt a mérőkamrát néhány percent keresztül át kell fújni állandó szénhidrogén-háttér elérése érdekében. Erre az időre a kamra levegőjének átkeverésére használt ventilátort (ventilátorokat) is be kell kapcsolni.

5.5.2.   A szénhidrogén-elemzőt a vizsgálat előtt nulla helyzetbe és végkitérésre kell beállítani.

5.5.3.   A menetciklus végén a motorháztetőt teljesen le kell zárni, és a jármű és a vizsgálati hely között minden összeköttetést meg kell szüntetni. A járművet a gázpedál minimális használatával a mérőkamrába kell vezetni. A motort le kell állítani, mielőtt a jármű bármelyik része belép a mérőkamrába. A motor leállításának időpontját fel kell jegyezni a párolgási emisszió mérési adatait rögzítő rendszerben, és meg kell kezdeni a hőmérsékleti értékek feljegyzését. Ebben a vizsgálati szakaszban ki kell nyitni a jármű ablakait és csomagtereit (ha ez még nem történt meg).

5.5.4.   A járművet be kell tolni, vagy más módszerrel be kell állítani a mérőkamrába, leállított motorral.

5.5.5.   A motor leállításától számított két percen belül és az előkezelési menetciklus végétől számított hét percen belül a kamra ajtajait be kell zárni, és gázbiztos tömítéssel kell ellátni.

5.5.6.   A 60 ± 0,5 perces meleg levegővel való átitatási időszak a kamra szigetelése után kezdődik. A meleg levegővel való átitatási vizsgálathoz szükséges kezdeti CHCi, Pi és Ti értékek meghatározásához meg kell mérni a szénhidrogén koncentrációját, a hőmérsékletet és a légköri nyomást. Ezeket a számokat használják fel a párolgási emisszió kiszámításához (lásd a 6. bekezdést). A kamra T környezeti hőmérséklete a 60 perces meleg levegővel való átitatási időszak alatt ne legyen kisebb, mint 296 K (23 °C), illetve nagyobb, mint 304 K (31 °C).

5.5.7.   Közvetlenül a 60 ± 0,5 perces vizsgálati időszak vége előtt a szénhidrogén-elemzőt nulla helyzetbe és végkitérésre kell állítani.

5.5.8.   A 60 ± 0,5 perces vizsgálati időszak végén meg kell mérni a szénhidrogén-koncentrációt a mérőkamrában. A hőmérsékletet és a légköri nyomást szintén meg kell mérni. Ezek a meleg levegővel való átitatási vizsgálatban használt számításhoz (lásd a 6. bekezdést) szükséges végleges CHCf, Pf és Tf értékek.

5.6.   Átitatás

5.6.1.   A vizsgálati járművet be kell tolni, vagy más módon be kell állítani az átitatásra szolgáló területre, leállított motorral, és a meleg levegővel való átitatási vizsgálat vége és a napi emissziós vizsgálat kezdete között legalább 6, illetve legfeljebb 36 órán keresztül hagyni kell átmelegedni. Ebből az időtartamból legalább 6 órán keresztül 293 ± 2 K (20 ± 2 °C) hőmérsékletnek kell kitenni a járművet.

5.7.   Napi vizsgálat

5.7.1.   A vizsgálati járművet egy cikluson keresztül ki kell tenni a melléklet 2. függelékében előírt környezeti hőmérsékleti görbének megfelelő hőmérsékletnek, melynek maximális eltérése bármely időpontban ± 2 K lehet. Az átlagos hőmérséklet legfeljebb ± 1 K értékkel térhet el a hőmérsékleti görbétől, amelyet a mért eltérések abszolút értéke alapján számítanak ki. A környezeti hőmérsékletet legalább percenként meg kell mérni. A hőmérsékleti ciklus akkor kezdődik, amikor Tstart = 0, az 5.7.6. bekezdés előírásai szerint.

5.7.2.   A mérőkamrát közvetlenül a vizsgálat előtt több percen keresztül át kell fújni az állandó háttér eléréséig. Ekkor be kell kapcsolni a kamra levegőjének keverésére szolgáló ventilátort (ventilátorokat).

5.7.3.   A vizsgálati járművet leállított motorral, nyitott ablakokkal és csomagtérfedéllel kell bevinni a mérőkamrába. A ventilátort (ventilátorokat) úgy kell beállítani, hogy a minimális levegőáramlási sebesség 8 km/h legyen a vizsgált jármű üzemanyagtartálya alatt.

5.7.4.   A szénhidrogén-elemzőt közvetlenül a vizsgálat előtt nulla helyzetbe és végkitérésre kell állítani.

5.7.5.   A kamra ajtóit be kell zárni, és gázbiztos tömítéssel kell ellátni.

5.7.6.   Az ajtók bezárása és szigetelése utáni 10 percen belül meg kell mérni a szénhidrogén koncentrációját, a hőmérsékletet és a légköri nyomást a napi vizsgálathoz szükséges kezdeti CHCi, Pi és Ti értékek meghatározásához. Ez az a pont, ahol az idő értéke: Tstart = 0.

5.7.7.   A szénhidrogén-elemzőt közvetlenül a vizsgálat befejezése előtt nulla helyzetbe és végkitérésre kell állítani.

5.7.8.   Az emissziós mintavételi időszak 24 óra ± 6 perccel az 5.7.6. bekezdésben meghatározott kezdeti mintavétel megkezdése után ér véget. Az eltelt időt fel kell jegyezni. A napi vizsgálatban használt számításhoz (lásd a 6. bekezdést) szükséges végleges CHCf, Pf és Tf értékek meghatározásához meg kell mérni a szénhidrogén-koncentrációt, a hőmérsékletet és a légköri nyomást. Ezzel fejeződik be a párolgási emisszió mérésére szolgáló vizsgálati eljárás.

6.   SZÁMÍTÁSOK

6.1.   Az 5. fejezetben leírt párolgási emissziós vizsgálatok lehetővé teszik a szénhidrogén-kibocsátások kiszámítását a napi és a meleg levegővel való átitatási vizsgálat szakaszainak eredményeiből. A párolgási veszteségeket a fenti vizsgálati szakaszokból kell kiszámítani, felhasználva a kezdeti és a végső szénhidrogén-koncentráció, a hőmérséklet, a kamrában mért nyomás, valamint a kamra nettó térfogatának értékeit. A számításokhoz az alábbi képletet kell alkalmazni:

Formula

ahol:

–

=

MHC

=

szénhidrogén tömege grammban

–

=

MHC,out

=

a kamrából kilépő szénhidrogén tömege, állandó térfogatú kamra esetén a napi emisszió vizsgálatához (gramm)

–

=

MHC,i

=

a kamrába belépő szénhidrogén tömege, állandó térfogatú kamra esetén a napi emisszió vizsgálatához (gramm)

–

=

CHC

=

a kamrában mért szénhidrogén-koncentráció (ppm térfogat egyenértékben)

–

=

V

=

a kamra nettó térfogata (m3), korrigálva a jármű térfogatával, nyitott ablakok és csomagtér mellett. Ha a jármű térfogata nincs meghatározva, akkor 1,42 m3 térfogatértéket kell levonni.

–

=

T

=

a kamra környezeti hőmérséklete, K

–

=

P

=

légköri nyomás, kPa

–

=

H/C

=

hidrogén-szén arány

–

=

k

=

1,2 · (12 + H/C)

ahol:

–

=

i

=

a kezdeti leolvasott érték indexe

–

=

f

=

a végső leolvasott érték indexe

–

=

H/C

=

2,33 a napi vizsgálat során mért veszteségek esetén

–

=

H/C

=

2,20 melegen tartási veszteségek esetén

6.2.   A vizsgálat összesített eredményei

A vizsgált jármű teljes szénhidrogén-kibocsátásának tömege a következőképpen számítható ki:

Mtotal = MDI + MHS

ahol:

–

=

Mtotal

=

a jármű által kibocsátott szennyezőanyagok összes tömege (gramm)

–

=

MDI

=

a napi vizsgálat során kibocsátott szénhidrogén tömege (gramm)

–

=

MHS

=

a meleg levegővel való átitatás során kibocsátott szénhidrogén tömege (gramm)

7.   GYÁRTÁSI MEGFELELŐSÉG

7.1.   A futószalag végén szokásos vizsgálatnál a jóváhagyás jogosultja mintavétellel bizonyíthatja a gyártás megfelelőségét olyan járművek kiválasztásával, amelyek megfelelnek az alábbi követelményeknek.

7.2.   Szivárgásvizsgálat

7.2.1.   A kibocsátáscsökkentő rendszerből a légkörbe vezető szellőzőnyílásokat le kell zárni.

7.2.2.   Az üzemanyag-ellátó rendszerre 370 ± 10 vízoszlop-milliméter nyomást kell kifejteni.

7.2.3.   A nyomást hagyni kell stabilizálódni, mielőtt elkülönítik a nyomást előállító forrást az üzemanyag-ellátó rendszertől.

7.2.4.   Az üzemanyag-ellátó rendszer leválasztását követően a nyomásnak öt perc alatt nem szabad 50 vízoszlop-milliméternél nagyobb mértékben lecsökkennie.

7.3.   Szellőzés vizsgálata

7.3.1.   A kibocsátáscsökkentő rendszerből a légkörbe vezető szellőzőnyílásokat le kell zárni.

7.3.2.   Az üzemanyag-ellátó rendszerre 370 ± 10 vízoszlop-milliméter nyomást kell kifejteni.

7.3.3.   A nyomást hagyni kell stabilizálódni, mielőtt elkülönítik a nyomást előállító forrást az üzemanyag-ellátó rendszertől.

7.3.4.   A kibocsátáscsökkentő rendszerből a légkörbe vezető szellőzőnyílásokat a gyári állapotnak megfelelően kell visszaállítani.

7.3.5.   Az üzemanyag-ellátó rendszerben a nyomás legalább 30 másodperc, de legfeljebb 2 perc alatt csökkenhet 100 vízoszlop-milliméter alá.

7.3.6.   A gyártó kérésére a szellőzés megfelelő működését más egyenértékű eljárással is lehet igazolni. A gyártónak be kell mutatnia ezt az eljárást a műszaki szolgálatnak a típusjóváhagyási vizsgálat alatt.

7.4.   Tisztítási vizsgálat

7.4.1.   1,0 liter/perc légáramlást érzékelő berendezést kell csatlakoztatni a tisztítónyíláshoz, és a tisztítórendszert elhanyagolható mértékben befolyásoló megfelelő méretű nyomóedényt kell az átkapcsolószelepen keresztül a tisztítónyíláshoz kötni.

7.4.2.   A gyártó alkalmazhatja az általa kiválasztott áramlásmérőt is, ha azt az illetékes hatóság elfogadja.

7.4.3.   A járművet úgy kell üzemeltetni, hogy ki lehessen mutatni a tisztítórendszer bármilyen olyan konstrukciós tulajdonságát, amely a tisztítási műveletet korlátozza, és a körülményeket fel lehessen jegyezni.

7.4.4.   A motornak a 7.4.3. bekezdésben rögzített határértékeken belüli üzemeltetése közben meg kell határozni a légáramlás mértékét az alábbi eljárások egyikével:

7.4.4.1.   a 7.4.1. bekezdésben leírt berendezés bekapcsolása esetén: a légköri nyomásnak egy percen belül olyan szintre kell esnie, amely mutatja, hogy 1,0 liter levegőtérfogat áramlott be a párolgási emissziót csökkentő rendszerbe; vagy

7.4.4.2.   alternatív áramlásmérő készülék használata esetén legalább 1,0 liter/perc értéket kell mérni.

7.4.4.3.   A gyártó kérésére alternatív tisztítási eljárást használhatnak, ha az eljárást a típusjóváhagyási vizsgálat során bemutatták a műszaki szolgálatnak, és az el is fogadta azt.

7.5.   A típusjóváhagyást megadó hatóság bármikor ellenőrizheti a termelési egységben alkalmazott megfelelőség-ellenőrzési módszereket.

7.5.1.   Az ellenőrnek elegendő mennyiségű mintát kell vennie a gyártási sorozatból.

7.5.2.   Az ellenőr az előírás 8.2.5. bekezdése szerint megvizsgálhatja ezeket a járműveket.

7.6.   Ha a fenti 7.5. bekezdés követelményei nem teljesülnek, akkor az illetékes hatóságnak gondoskodnia kell arról, hogy a lehető legrövidebb időn belül minden szükséges intézkedést megtegyenek a gyártás megfelelősége helyreállítására.

7. MELLÉKLET

1. függelék

A PÁROLGÁSI EMISSZIÓT VIZSGÁLÓ BERENDEZÉS HITELESÍTÉSE

1.   A HITELESÍTÉS GYAKORISÁGA ÉS MÓDSZEREI

1.1.   Minden berendezést hitelesíteni kell az első használatbavétel előtt, azt követően pedig szükség szerinti gyakorisággal, de a hitelesítést mindenképpen el kell végezni a típusjóváhagyási vizsgálat előtti hónapban. Az alkalmazandó hitelesítési módszereket a jelen függelék írja le.

1.2.   Általában az elsőként megadott hőmérsékletértékeket kell használni. A szögletes zárójelben szereplő értékek alternatív megoldásként alkalmazhatók.

2.   A KAMRA HITELESÍTÉSE

2.1.   A kamra belső térfogatának kezdeti meghatározása

2.1.1.   Első használatbavétel előtt meg kell határozni a kamra belső térfogatát az alábbiak szerint:

Gondosan meg kell mérni a kamra belső méreteit, figyelembe véve az esetleges rendellenességeket (például gyámfák). A kamra belső térfogatát ezekből a mérésekből kell meghatározni.

Változtatható térfogatú kamránál a kamrát egy állandó térfogatra kell rögzíteni, amikor a kamra környezeti hőmérséklete 303 K (30 °C) [(302 K (29 °C)]. Ennek a névleges értéknek a bejelentett érték ± 0,5 %–os tartományán belül megismételhetőnek kell lennie.

2.1.2.   A nettó belső térfogatot úgy kell megállapítani, hogy 1,42 m3 értéket ki kell vonni a kamra belső térfogatából. Az 1,42 m3 érték helyett alkalmazható a vizsgálati jármű térfogata is nyitott csomagtérrel és ablakokkal.

2.1.3.   A kamrát a 2.3. bekezdésben leírtak szerint kell ellenőrizni. Amennyiben a propángáz tömege ± 2 % eltéréssel nem egyezik meg a befecskendezett tömeggel, akkor korrigáló intézkedésre van szükség.

2.2.   A kamra háttérkibocsátásainak meghatározása

Ezzel a művelettel megállapítható, hogy a kamrában vannak-e olyan anyagok, amelyek jelentős mennyiségű szénhidrogént bocsátanak ki. Az ellenőrzést a kamra üzembe helyezésekor kell elvégezni, ezt követően pedig a kamrában végzett minden olyan művelet után, amely befolyásolhatja a háttérkibocsátást, de legalább évente egy alkalommal.

2.2.1.   A változtatható térfogatú kamrákat rögzített vagy nem rögzített térfogattal lehet üzemeltetni a 2.1.1. bekezdésben leírtak szerint, 308 K ± 2 K (35 ± 2 °C [309 K ± 2 K (35 ± 2 °C)] környezeti hőmérséklet fenntartásával az alábbiakban leírt 4 órás periódus alatt.

2.2.2.   Az állandó térfogatú kamrákat zárt bemeneti és kimeneti nyílással kell üzemeltetni. A környezeti hőmérsékletet 308 K ± 2 K (35 ± 2 °C [309 K ± 2 K (35 ± 2 °C)] hőmérsékleten kell tartani az alábbiakban leírt 4 órás periódus alatt.

2.2.3.   A kamrát tömítéssel lehet ellátni, és a 4 órás háttér-mintavétel megkezdése előtt legfeljebb 12 órán keresztül keverő ventilátor üzemeltethető.

2.2.4.   Az elemzőt (szükség esetén) hitelesíteni kell, majd nulla helyzetbe és végkitérésre kell állítani.

2.2.5.   A kamra levegőjét meg kell tisztítani, hogy állandó szénhidrogénértéket lehessen leolvasni, majd be kell kapcsolni a keverő ventilátort (ha ez még nem történt meg).

2.2.6.   A kamrát le kell zárni, és le kell szigetelni, és meg kell mérni a háttérszénhidrogén koncentrációját, a hőmérsékletet és a légköri nyomást. Ezek a mérések adják a CHCi, Pi és Ti kezdeti értékeit, amelyek a kamra háttérkibocsátásának kiszámításához szükségesek.

2.2.7.   A kamrát négy órán keresztül változatlan állapotban kell hagyni, bekapcsolt keverő ventilátorral.

2.2.8.   A négy órás időszak elteltével ugyanannak az elemzőnek a használatával meg kell mérni a kamra szénhidrogén-koncentrációját. A hőmérsékletet és a légköri nyomást szintén meg kell mérni. Ezek a végső CHCf, Pf és Tf értékek.

2.2.9.   A 2.4. bekezdésnek megfelelően ki kell számítani a szénhidrogének tömegének a vizsgálat ideje alatt bekövetkező változását a kamrában, amely nem haladhatja meg a 0,05 gramm értéket.

2.3.   A kamra hitelesítése és a visszamaradt szénhidrogén vizsgálata

A kamra hitelesítése és a visszamaradt szénhidrogén vizsgálata lehetőséget ad a kamra 2.1. bekezdésben számított térfogatának ellenőrzésére, és a szivárgási sebesség mérésére is. A kamra szivárgási sebességét meg kell határozni a kamra üzembe helyezésekor, majd minden olyan, a kamrában végzett művelet után, amely befolyásolhatja a kamra épségét, és ettől kezdve pedig legalább havonta. Ha hat egymást követő havi visszamaradás-ellenőrzést sikeresen elvégeztek javítás nélkül, ezt követően a kamra szivárgási sebességét negyedévenként határozhatják meg mindaddig, amíg javításra nem lesz szükség.

2.3.1.   A kamra levegőjét meg kell tisztítani úgy, hogy állandó szénhidrogén-koncentráció értéket lehessen mérni. Be kell kapcsolni a keverő ventilátort (ha ez még nem történt meg). A szénhidrogén-elemzőt nulla helyzetbe kell állítani, ha szükséges, hitelesíteni kell, és végkitérésre kell állítani.

2.3.2.   Változtatható térfogatú kamra esetén a kamrát a névleges térfogatnak megfelelő helyzetben kell rögzíteni. Az állandó térfogatú kamrák bemeneti és kimeneti nyílását le kell zárni.

2.3.3.   A környezeti hőmérsékletet ellenőrző rendszert be kell kapcsolni (ha még nem kapcsolták be), és 308 K (35 °C) [309 K (36 °C)] kezdeti hőmérsékletre kell állítani.

2.3.4.   Amikor a kamra hőmérséklete 308 K ± 2 K (35 ± 2 °C) [309 K ± 2 K (36 ± 2 °C)] értéken állandósul, a kamrát le kell szigetelni, és meg kell mérni a háttér-koncentrációt, a hőmérsékletet és a légköri nyomást. Ezek a mérések adják a CHCi, Pi és Ti kezdeti értékeit, amelyek a kamra hitelesítéséhez szükségesek.

2.3.5.   Körülbelül 4 gramm propángázt be kell fecskendezni a kamrába. A propángáz tömegét a mért értékhez képest ± 2 % pontossággal kell megmérni.

2.3.6.   Legalább 5 percig hagyni kell, hogy a kamra tartalma összekeveredjen, majd ezután meg kell mérni a szénhidrogén-koncentrációt, a hőmérsékletet és a légköri nyomást. Ezek a mérések adják a kamra hitelesítéséhez szükséges CHCf, Pf és Tf értékeket, valamint a visszamaradt szénhidrogén vizsgálatához alkalmazandó CHCi, Pi és Ti kezdeti értékeket.

2.3.7.   A 2.3.4. és a 2.3.6. bekezdés szerint leolvasott értékek, valamint a 2.4. bekezdésben szereplő képlet segítségével ki kell számítani a kamrában lévő propán tömegét. Ez legfeljebb ± 2 %–kal térhet el a 2.3.5. bekezdésben mért propángáz tömegétől.

2.3.8.   Változtatható térfogatú kamra esetén fel kell oldani a kamra névleges térfogatnak megfelelő helyzetben való rögzítését. Az állandó térfogatú kamrák bemeneti és kimeneti nyílását ki kell nyitni.

2.3.9.   Ekkor megkezdődik az eljárás a környezeti hőmérséklet 308 K (35 °C) értékről 293 K (20 °C) értékre, majd vissza 308 K (35 °C) [308,6 K (35,6 °C)] értékre, 295,2 K (22,2 °C) értékre és 308,6 K (35,6 °C) értékre való ciklikus változtatásával, 24 órás időszak alatt a melléklet 2. függelékében leírt hőmérsékleti görbe [alternatív görbe] szerint, a kamra szigetelését követő 15 percen belül. (A tűréshatárokat a 7. melléklet 5.7.1. bekezdése határozza meg.)

2.3.10.   A 24 órás ciklikus periódus befejezésével meg kell mérni és fel kell jegyezni a végső szénhidrogén-koncentrációt, a hőmérsékletet és a légköri nyomást. Ezek a visszamaradt szénhidrogén vizsgálatához szükséges végső CHCf, Pf és Tf értékek.

2.3.11.   A 2.4. bekezdés képletének segítségével ki kell számítani a szénhidrogén tömegét a 2.3.10. és a 2.3.6. bekezdések szerint mért értékekből. A tömeg értéke nem térhet el 3 %-nál nagyobb mértékben a 2.3.7. bekezdésben megadott szénhidrogéntömegtől.

2.4.   Számítások

A kamrán belüli nettó szénhidrogéntömeg változásának kiszámításával határozható meg a szénhidrogénháttér és a szivárgási sebesség értéke. A szénhidrogén-koncentráció, a hőmérséklet és a légköri nyomás kezdeti és végső mért értékeit kell felhasználni a következő képletben a szénhidrogéntömeg változásának kiszámításához.

Formula

ahol:

–

=

MHC

=

szénhidrogén tömege grammban,

–

=

MHC,out

=

a kamrából kilépő szénhidrogén tömege, ha állandó térfogatú kamrát használnak a napi emissziós vizsgálathoz (gramm),

–

=

MHC,i

=

a kamrába belépő szénhidrogén tömege, ha állandó térfogatúkamrát használnak a napi emissziós vizsgálathoz (gramm),

–

=

CHC

=

szénhidrogén-koncentráció a kamrában (ppm szén (Megjegyzés: ppm szén = ppm propán x 3)),

–

=

V

=

a kamra térfogata (m3),

–

=

T

=

a kamrában mért környezeti hőmérséklet (K),

–

=

P

=

légköri nyomás (kPa),

–

=

k

=

17,6,

ahol:

–

i

a kezdeti leolvasott érték indexe,

–

f

a végső leolvasott érték indexe.

3.   A FID (LÁNGIONIZÁCIÓS DETEKTOR) SZÉNHIDROGÉN-ELEMZŐ ELLENŐRZÉSE

3.1.   A detektor válaszjelének optimalizálása

A FID érzékelőt a műszer gyártójának előírásai szerint kell beállítani. A legáltalánosabb üzemi tartományban levegő és propángáz keverékét kell használni a válaszjel optimalizálására.

3.2.   A szénhidrogén elemző hitelesítése

Az elemző hitelesítéséhez levegő és propángáz keverékét, valamint tisztított szintetikus levegőt kell használni. Lásd a 4. melléklet 4.5.2. bekezdését (hitelesítő gázok).

A függelék 4.1.–4.5. bekezdésében leírtak szerint hitelesítési görbét kell szerkeszteni.

3.3.   Az oxigén zavaró hatásának ellenőrzése és az ajánlott határértékek

Valamely szénhidrogénfajta érzékenységi tényezője (Rf) a FID által kijelzett C1 értéknek a gázpalack koncentrációjához viszonyított aránya; a C1 érték ppm-ben van kifejezve. A vizsgálati gáz koncentrációját olyan szinten kell meghatározni, hogy a teljes kitérés kb. 80 %-ánál küldjön válaszjelet az üzemi tartományban. A koncentrációt ± 2 % pontossággal kell meghatározni a térfogatban kifejezett fajsúlymérési etalonhoz viszonyítva. Továbbá a gázpalackot 293 és 303 K (20–30 °C) közötti hőmérsékleten 24 órán keresztül elő kell kezelni.

Az érzékenységi tényezőket az elemző első üzembe helyezésekor, ezt követően pedig a nagyobb karbantartási időszakok alkalmával meg kell határozni. Referenciagázként propánt kell alkalmazni kiegyenlítő tisztított levegővel hígítva úgy, hogy az érzékenységi tényező 1,00 legyen.

Az oxigén zavaró hatásának ellenőrzéséhez használt vizsgálati gáznak és az ajánlott érzékenységi tényezőnek az alábbi tartományon belül kell lennie:

Propán és nitrogén: 0,95 ≤ Rf ≤ 1,05

4.   A SZÉNHIDROGÉN-ELEMZŐ HITELESÍTÉSE

Az általában használt üzemi tartományok mindegyikét hitelesíteni kell a következő eljárás szerint:

4.1.   Meg kell szerkeszteni a hitelesítési görbét legalább öt, az üzemi tartományban a lehető legegyenletesebben elosztott hitelesítési pontból. A legnagyobb koncentrációjú hitelesítő gáz névleges koncentrációja a teljes skálaérték legalább 80 %-a legyen.

4.2.   Ki kell számítani a hitelesítési görbét a legkisebb négyzetek módszerével. Amennyiben az eredményül kapott polinom háromnál magasabb rendű, akkor a hitelesítési pontok számának egyenlőnek kell lennie legalább a polinom fokozatának száma plusz kettővel.

4.3.   A hitelesítési görbe nem térhet el 2 %-nál nagyobb mértékben a hitelesítő gáz névleges értékétől.

4.4.   A 3.2. bekezdésből származtatott polinom együtthatóit használva olyan táblázatot kell készíteni, amelyben a kijelzett értékeket a koncentráció függvényében ábrázolják a teljes skála 1 %-ánál nem nagyobb lépésekben. Ezt valamennyi hitelesített elemzési tartományra el kell végezni. A táblázatnak egyéb vonatkozó adatokat is kell tartalmaznia, mint például:

(a)

a hitelesítés dátuma, a potenciométer hitelesítési és nulla értéke (ha alkalmazható),

(b)

névleges skála,

(c)

az alkalmazott hitelesítő gázok referenciaadatai,

(d)

a hitelesítő gázok tényleges és kijelzett értékei a százalékos eltérésekkel együtt,

(e)

a FID érzékelő üzemanyaga és típusa,

(f)

a FID érzékelő légnyomása.

4.5.   Ha a műszaki szolgálat számára hitelt érdemlően igazolható, hogy valamely alternatív módszer (pl. számítógépes, elektronikusan vezérelt tartománykapcsoló) használatával egyenértékű pontosságú hitelesítés hajtható végre, akkor ezek az alternatív módszerek is alkalmazhatók.

7. MELLÉKLET

2. függelék

Napi környezeti hőmérséklet alakulása a kamra hitelesítéséhez és a napi emissziós vizsgálathoz

Alternatív napi környezeti hőmérséklet alakulása a kamra hitelesítéséhez a 7. melléklet 1. függeléke 1.2. és 2.3.9. bekezdése szerint

Idő (órák)

Hőmérséklet

(°Ci)

Idő (órák)

Hőmérséklet

(°Ci)

Hitelesítés

Vizsgálat

13

0/24

20,0

0

35,6

14

1

20,2

1

35,3

15

2

20,5

2

34,5

16

3

21,2

3

33.2

17

4

23,1

4

31,4

18

5

25,1

5

29,7

19

6

27,2

6

28,2

20

7

29,8

7

27,2

21

8

31,8

8

26,1

22

9

33,3

9

25,1

23

10

34,4

10

24,3

24/0

11

35,0

11

23,7

1

12

34,7

12

23,3

2

13

33,8

13

22,9

3

14

32,0

14

22,6

4

15

30,0

15

22,2

5

16

28,4

16

22,5

6

17

26,9

17

24,2

7

18

25,2

18

26,8

8

19

24,0

19

29,6

9

20

23,0

20

31,9

10

21

22,0

21

33,9

11

22

20,8

22

35,1

12

23

20,2

23

35,4

 

 

 

24

35,6

8. MELLÉKLET

VI. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT

(Az átlagos szénmonoxid- és szénhidrogén-kibocsátás vizsgálata hidegindítás után, alacsony környezeti hőmérsékleten)

1.   BEVEZETÉS

Ez a melléklet csak szikragyújtású motorokra érvényes. Leírja az előírás 5.3.5. bekezdésében meghatározott VI. típusú vizsgálathoz szükséges berendezést és eljárást annak érdekében, hogy ellenőrizhessék a szénmonoxid és szénhidrogén emisszióját alacsony környezeti hőmérsékleten. Az előírásban érintett témakörök:

(i)

a berendezésre vonatkozó követelmények,

(ii)

vizsgálati feltételek,

(iii)

vizsgálati eljárások és adatokra vonatkozó követelmények.

2.   VIZSGÁLÓBERENDEZÉS

2.1.   Összefoglalás

2.1.1.   Ez a fejezet a szikragyújtású motorral felszerelt járművek alacsony környezeti hőmérsékleten észlelt kipufogási emissziójának vizsgálatához szükséges berendezés leírását tartalmazza. Az eljáráshoz használt berendezés és annak műszaki adatai megfelelnek a 4. mellékletben és függelékeiben előírt I. típusú vizsgálat követelményeinek, amennyiben a VI. típusú vizsgálathoz nem határoznak meg külön követelményeket. A 2.2.–2.6. bekezdések a VI. típusú alacsony hőmérsékletű vizsgálatnál alkalmazható eltéréseket írják le.

2.2.   Görgős próbapad

2.2.1.   A próbapadra a 4.1. bekezdésben leírt követelmények érvényesek. A görgős próbapadot úgy kell beállítani, hogy szimulálja a jármű közúton való üzemeltetését 266 K (–7 °C) hőmérsékleten. Ez a beállítás a 266 K (–7 °C) hőmérsékleten meghatározott közúti menet-ellenállási görbe alapján végezhető el. Alternatív megoldásként a 4. melléklet 3. függelékében meghatározott menetellenállást beállíthatják a szabadfutási idő 10 százalékos csökkenésének megfelelően. A műszaki szolgálat a menetellenállás meghatározására más módszereket is jóváhagyhat.

2.2.2.   A görgős próbapad hitelesítésére a 4. melléklet 2. függelékében rögzített rendelkezések érvényesek.

2.3.   Mintavevő rendszer

2.3.1.   A 4. melléklet 4.2. bekezdésében, illetve a 4. melléklet 5. függelékében rögzített rendelkezések alkalmazandók. Az 5. függelék 2.3.2. bekezdésében leírtak az alábbiak szerint módosulnak:

„A vezetékek elrendezését, a CVS szállítási teljesítményét, a hígító levegő hőmérsékletét és fajlagos páratartalmát (amely eltérhet a jármű égésterébe jutó levegőtől) úgy kell szabályozni, hogy gyakorlatilag megszüntesse a víz kicsapódását a rendszerben (0,142–0,165 m3/s áramlási mennyiség a legtöbb járműnél elegendő).”

2.4.   Gázelemzési felszerelés

2.4.1.   A 4. melléklet 4.3. bekezdésének rendelkezései érvényesek, de csak a szénmonoxid, a széndioxid és a szénhidrogén vizsgálatára.

2.4.2.   A gázelemzési felszerelés hitelesítésére a 4. melléklet 6. függelékében rögzített rendelkezések érvényesek.

2.5.   Gázok

2.5.1.   A 4. melléklet 4.5. bekezdésében rögzített rendelkezések alkalmazandók, ahol értelmezhetők.

2.6.   Kiegészítő berendezések

2.6.1.   A térfogat, a hőmérséklet, a nyomás és a páratartalom méréséhez használandó berendezésre a 4. melléklet 4.4. és 4.6. bekezdésének rendelkezései alkalmazandók.

3.   A VIZSGÁLAT LEFOLYTATÁSA ÉS AZ ÜZEMANYAG

3.1.   Általános követelmények

3.1.1.   A 8/1. ábra mutatja, hogy a jármű a VI. típusú vizsgálat keretében végrehajtott eljárások során milyen lépéseken halad keresztül. A vizsgálati járművet körülvevő környezeti levegő átlagos hőmérsékleti szintje 266 K (–7 °C) ± 3 K legyen, de mindenképpen a 260 K (–13 °C) és a 272 K (–1 °C) közötti tartományba essen.

A hőmérséklet három egymást követő percben nem lehet kisebb, mint 263 K (–10 °C) vagy nagyobb, mint 269 K (–4 °C).

3.1.2.   A vizsgálati helyiség hőmérsékletét a vizsgálat alatt a hűtőventilátor kimeneténél kell mérni (a melléklet 5.2.1. bekezdése szerint). A vizsgálati jelentésben közölt környezeti hőmérsékleti értéket a vizsgálati helyiségben legfeljebb 1 perces állandó időközönként mért hőmérsékleti értékek számtani átlagaként kell kiszámítani.

3.2.   Vizsgálati eljárás

A vizsgálat 1. részének városi menetciklusa, amelyet a 4. melléklet 1. függelékében szereplő 1/1. ábra szemléltet, négy alapvető városi ciklusból áll, amelyek együttesen az 1. rész teljes ciklusát alkotják.

3.2.1.   A motor indítását, a mintavétel megkezdését és az első ciklust a 4. melléklet 1.2. táblázatában és 1/1. ábráján leírtak szerint kell elvégezni.

3.3.   A vizsgálat előkészítése

3.3.1.   A vizsgálati járműre a 4. melléklet 3.1. bekezdésének rendelkezései érvényesek. A görgős próbapadon az egyenértékű tehetetlenségi tömeg beállítását a 4. melléklet 5.1. bekezdésének rendelkezései szerint kell elvégezni.

3.4.   Vizsgálati üzemanyag

3.4.1.   A vizsgálati üzemanyagnak meg kell felelnie a 10. melléklet 3. bekezdésében előírt műszaki adatoknak.

4.   A JÁRMŰ ELŐKEZELÉSE

4.1.   Összefoglalás

4.1.1.   Az emissziós vizsgálatok megismételhetősége érdekében a vizsgálati járműveket egységes módon kell előkezelni. Az előkezelés a görgős próbapadon végzett előkészítő menetciklusból áll, amelyet átmelegítési időszak követ a 4.3. bekezdésben leírt emissziós vizsgálat előtt.

4.2.   Előkezelés

4.2.1.   Az üzemanyagtartályt fel kell tölteni az előírt vizsgálati üzemanyaggal. Amennyiben az üzemanyagtartályban levő üzemanyag nem felel meg a 3.4.1. bekezdés követelményeinek, a feltöltés előtt az üzemanyagot le kell ereszteni. A vizsgálati üzemanyag hőmérséklete legfeljebb 289 K (+16 °C) legyen. A fenti műveletek során a párolgási emissziót csökkentő rendszert nem szabad rendellenes módon megtisztítani vagy megterhelni.

4.2.2.   A járművet a vizsgálati helyiségben lévő görgős próbapadra kell helyezni.

4.2.3.   Az előkezelés a 4. melléklet 1. függeléke 1/1. ábráján bemutatott 1. és 2. rész szerinti menetciklusból áll. A gyártó kérésére a szikragyújtású motorral felszerelt járműveket is elő lehet kezelni a vizsgálat 1. része szerinti egy menetciklus és a 2. része szerinti két menetciklus végrehajtásával.

4.2.4.   Az előkezelés során a vizsgálati helyiség hőmérsékletének viszonylag állandónak kell maradnia, és nem haladhatja meg a 303 K (30 °C) értéket.

8/1. ábra

Az alacsony környezeti hőmérsékletű vizsgálatra vonatkozó eljárás

Image

4.2.5.   A meghajtott kerekek gumiabroncsainak nyomását a 4. melléklet 5.3.2. bekezdésének rendelkezései szerint kell beállítani.

4.2.6.   Az előkezelés befejezését követő tíz percen belül a motort le kell állítani.

4.2.7.   A gyártó kérésére és a műszaki szolgálat jóváhagyásával – kivételes esetekben – kiegészítő előkezelés is végrehajtható. A műszaki szolgálat is elhatározhatja kiegészítő előkezelés végrehajtását. A kiegészítő előkezelés a 4. melléklet 1. függelékében leírt 1. rész ciklusának egy vagy több vezetési fázisából áll. A kiegészítő előkezelés adatait rögzíteni kell a vizsgálati jelentésben.

4.3.   Átitatási módszerek

4.3.1.   A jármű emissziós vizsgálat előtti stabilizálására az alábbi két módszer egyikét kell alkalmazni, a gyártó választása szerint.

4.3.2.   Általános módszer

Az alacsony hőmérsékletű kipufogási emisszió vizsgálata előtt a járművet legalább 12 órán és legfeljebb 36 órán keresztül tárolni kell. Ez alatt az időszak alatt a környezeti hőmérsékletet (száraz hőmérő) a következő átlagos értéken kell tartani:

266 K (–7 °C) ± 3 K az időszak minden órájában, és az értéknek mindenképpen 260 K (–13 °C) és 272 K (–1 °C) közötti tartományba kell esnie. Továbbá a hőmérséklet három egymást követő percben nem lehet kisebb, mint 263 K (–10 °C) vagy nagyobb, mint 269 K (–4 °C).

4.3.3.   Erőltetett módszer

Az alacsony hőmérsékletű kipufogási emisszió vizsgálata előtt a járművet legfeljebb 36 órán keresztül kell tárolni.

4.3.3.1.   Ez alatt az időszak alatt a jármű tárolási helyén a környezeti hőmérséklet nem haladhatja meg a 303 K (30 °C) értéket.

4.3.3.2.   A jármű vizsgálati hőmérsékletre való lehűtését erőltetett hűtéssel lehet elvégezni. Ha a hűtési hőmérsékletet ventilátorral növelik, a ventilátort függőleges helyzetben kell elhelyezni úgy, hogy a hajtómű és a motor kapja a legnagyobb hűtést, ne az olajteknő. A ventilátorok nem helyezhetők a jármű alá.

4.3.3.3.   A környezeti hőmérsékletet csak azután kell szigorúan ellenőrizni, ha a jármű lehűlt a reprezentatív olajtöltet hőmérsékleteként meghatározott 266 K (–7 °C) ± 2 K értékre.

A reprezentatív olajtöltet-hőmérséklet az olajnak az olajteknő közepénél (de nem az olajteknő felületén vagy alján) mért hőmérséklete. Ha két vagy több különböző helyen mérik az olaj hőmérsékletét, valamennyi mért értéknek meg kell felelnie a hőmérsékletre vonatkozó követelményeknek.

4.3.3.4.   Az alacsony hőmérsékletű kipufogási emisszió vizsgálatát megelőzően a járművet a 266 K (–7 °C) ± 3 K értékre való lehűtést követően legalább egy órán keresztül kell tárolni. A környezeti hőmérséklet értéke (száraz hőmérő) ezen időtartam alatt átlagosan 266 K (–7 °C) ± 3 K legyen, de mindenképpen a 260 K (–7 °C) és 272 K (–1 °C) tartományba essen.

Továbbá a hőmérséklet három egymást követő percben nem lehet kisebb, mint 263 K (–10 °C) vagy nagyobb, mint 269 K (–4 °C).

4.3.4.   Ha a járművet egy elkülönített területen 266 K (–7 °C) hőmérsékleten stabilizálták, és meleg területen vitték át a vizsgálati helyiségbe, a járművet destabilizálni kell a vizsgálati helyiségben legalább hatszor annyi ideig, mint ameddig melegebb hőmérsékletnek volt kitéve. A környezeti hőmérséklet értéke (száraz hőmérő) ezen időtartam alatt átlagosan 266 K (–7 °C) ± 3 K legyen, de mindenképpen a 260 K (–7 °C) és 272 K (–1 °C) tartományba essen.

Továbbá a hőmérséklet három egymást követő percben nem lehet kisebb, mint 263 K (–10 °C) vagy nagyobb, mint 269 K (–4 °C).

5.   A GÖRGŐS PRÓBAPADON VÉGZETT ELJÁRÁS

5.1.   Összefoglalás

5.1.1.   Az emisszió mintavételét az 1. rész ciklusából (4. melléklet, 1. függelék 1/1. ábra) álló vizsgálati eljárás során kell végrehajtani. A motor elindítása, az azonnali mintavétel, az 1. rész ciklusa szerinti üzemeltetés és a motor leállítása együttesen alkotja a teljes alacsony hőmérsékletű kipufogási emisszió vizsgálatát, összesen 780 mp vizsgálati idő alatt. A kipufogási emissziót a környezeti levegővel kell hígítani, és folyamatosan arányos mintát kell gyűjteni az elemzéshez. Elemezni kell a zsákban összegyűjtött kipufogógázok szénhidrogén-, szénmonoxid- és széndioxid-tartalmát. A hígító levegő ezzel egyidőben vett mintáján hasonló elemzést kell végrehajtani szénmonoxidra, szénhidrogénre és széndioxidra vonatkozóan.

5.2.   A görgős próbapad működése

5.2.1.   Hűtőventilátor

5.2.1.1.   A hűtőventilátort úgy kell elhelyezni, hogy a hűtőlevegő közvetlenül a hűtőre (vízhűtés) vagy a levegőszívóra (léghűtés) és a járműre irányuljon.

5.2.1.2.   Orrmotoros járművek esetén a ventilátort a jármű elé, attól legfeljebb 300 mm távolságban kell elhelyezni. Farmotoros járművek esetén, vagy ha a fenti elrendezés nem valósítható meg, a hűtőventilátort úgy kell elhelyezni, hogy elegendő levegőt szállítson a jármű hűtéséhez.

5.2.1.3.   A ventilátor sebességét úgy kell beállítani, hogy 10 km/h és legalább 50 km/h közötti üzemi tartományon belül a levegő lineáris sebessége a befúvó kimeneti nyílásánál a görgősebességhez képest ± 5 km/h értékhatáron belül legyen. A befúvó végleges kiválasztásánál a következő jellemzőket kell figyelembe venni:

(i)

terület: legalább 0,2 m2

(ii)

az alsó szél magassága a talaj felett: kb. 20 cm

Alternatív megoldásként a befúvó levegőjének lineáris sebessége legalább 6 m/s (21,6 km/h) legyen. A gyártó kérésére különleges járművek esetén (pl. kisteherautók, terepjárók) a hűtőventilátor magassága módosítható.

5.2.1.4.   A jármű sebességét a próbapad görgőin mért fordulatszám alapján kell meghatározni (lásd 4. melléklet 4.1.4.4. bekezdés).

5.2.3.   Szükség esetén előzetes vizsgálati ciklusokat kell lefolytatni annak meghatározására, hogy miként lehet legjobban működtetni a gáz- és fékpedált ahhoz, hogy a menetciklus az előírt határértékeken belül megközelítse az elméleti menetciklust, illetve be lehessen állítani a mintavevő rendszert. Ezeket a menetciklusokat a 8/1. ábrán szemléltetett „ELINDÍTÁS” lépés előtt kell végrehajtani.

5.2.4.   A levegő páratartalmát elég alacsonyan kell tartani ahhoz, hogy megakadályozza a víz lecsapódását a próbapad görgőin.

5.2.5.   A görgős próbapadot alaposan át kell melegíteni gyártójának ajánlása szerint, és azoknak az eljárásoknak vagy szabályozási módszereknek a használatával, amelyek biztosítják a maradék súrlódási teljesítmény állandóságát.

5.2.6.   A próbapad bemelegítése és az emissziós vizsgálat megkezdése között eltelt idő nem lehet hosszabb, mint 10 perc, ha a próbapad csapágyait nem függetlenül fűtik. Ha a próbapad csapágyait önállóan fűtik, az emissziós vizsgálatot a próbapad bemelegítése után legfeljebb 20 perccel meg kell kezdeni.

5.2.7.   Ha a próbapad teljesítményét kézzel állítják be, ezt legfeljebb egy órával a kipufogási emisszió vizsgálatának megkezdése előtt el kell végezni. Ne a vizsgálati járművet használják a beállításhoz. Ha a görgős próbapad előválasztható teljesítményértékek beállítására szolgáló automatikus vezérlőegységgel van felszerelve, ezek a beállítások az emissziós vizsgálat megkezdése előtt bármikor elvégezhetők.

5.2.8.   Az emissziós vizsgálat menetciklusának megkezdése előtt a vizsgálati helyiség hőmérséklete 266 K (–7 °C) ± 2 K legyen, amelyet a hűtőventilátor légáramában kell mérni a járműtől legfeljebb 1,5 m távolságban.

5.2.9.   A jármű üzemeltetése közben a fűtő és a páramentesítő készülékeket ki kell kapcsolni.

5.2.10.   A menetciklus alatt futott teljes távolságot, illetve a görgő mért fordulatszámát fel kell jegyezni.

5.2.11.   A négykerék-meghajtású járműveket kétkerék-meghajtású üzemmódban kell vizsgálni. A próbapad beállításához a teljes menetellenállást a jármű elsődleges tervezett vezetési üzemmódjában kell meghatározni.

5.3.   A vizsgálat végrehajtása

5.3.1.   A 4. melléklet 6.2–6.6. bekezdéseinek rendelkezései (a 6.2.2. rendelkezés kivételével) vonatkoznak a motor elindítására, a vizsgálat végrehajtására és az emisszió mintavételére. A mintavétel a motor beindítási eljárása előtt vagy annak időpontjában kezdődik, és az 1. rész (városi menetciklus) utolsó elemi ciklusa végső alapjárati időszakának befejezése után 780 másodperccel fejeződik be.

Az első menetciklus a motor beindulása után 11 másodpercig tartó alapjárattal kezdődik.

5.3.2.   Az emissziós minták elemzésére a 4. melléklet 7.2. bekezdésének rendelkezései érvényesek. A kipufogógáz minta elemzésekor a műszaki szolgálatnak ügyelnie kell arra, hogy ne csapódjon le vízgőz a kipufogógáz mintavevő zsákokban.

5.3.3.   A kibocsátott szennyezőanyagok tömegének kiszámítására a 4. melléklet 8. bekezdésének rendelkezései érvényesek.

6.   EGYÉB KÖVETELMÉNYEK

6.1.   Ésszerűtlen kibocsátáscsökkentési stratégia

6.1.1.   Bármilyen ésszerűtlen kibocsátáscsökkentési stratégiát, amely a jármű alacsony hőmérsékleten való vezetése közben, normál üzemi körülmények között korlátozza a kibocsátáscsökkentő rendszer hatékonyságát, amennyiben az nem szerepel a szabványos emissziós vizsgálatokban, kiiktató eszköznek kell tekinteni.

9. MELLÉKLET

V. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT

(A szennyezéscsökkentő berendezések tartósságának ellenőrzésére szolgáló vizsgálat leírása)

1.   BEVEZETÉS

A melléklet azt a vizsgálatot írja le, amely a szikragyújtású vagy kompressziós gyújtású motorral felszerelt járművek szennyezésgátló berendezései tartósságának ellenőrzésére szolgál 80 000 km-es élettartam-vizsgálat alatt.

2.   VIZSGÁLATI JÁRMŰ

2.1.   A jármű jó műszaki állapotban legyen, a motor és a szennyezésgátló berendezések pedig újak legyenek. A jármű megegyezhet az I. típusú vizsgálatra bemutatott járművel. Az I. típusú vizsgálatot akkor kell elvégezni, ha a jármű az 5.1. bekezdés élettartamciklusából legalább 3 000 km-t már megtett.

3.   ÜZEMANYAG

A tartóssági vizsgálatot kereskedelemben kapható, megfelelő üzemanyaggal kell végrehajtani.

4.   A JÁRMŰ KARBANTARTÁSA ÉS BEÁLLÍTÁSA

A vizsgálati jármű kezelőszerveit a gyártó ajánlásainak megfelelően kell karbantartani, beállítani és használni.

5.   A JÁRMŰ ÜZEMELTETÉSE PRÓBAPÁLYÁN, KÖZÚTON VAGY GÖRGŐS PRÓBAPADON

5.1.   Menetciklus

A próbapályán, közúton vagy görgős próbapadon történő üzemeltetés során az alábbiakban leírt vezetési ütemtervben (9/1. ábra) szereplő távolságot kell megtenni:

5.1.1.   a tartóssági vizsgálat ütemterve 11, egyenként 6 km hosszú ciklusból áll,

5.1.2.   az első kilenc ciklus alatt a járművet a ciklus közepén négyszer kell megállítani, a motort minden alkalommal 15 másodpercig alapjáratban üzemeltetve,

5.1.3.   normál gyorsítás és lassítás,

5.1.4.   öt lassítás mindegyik ciklus közepén, a sebességet a ciklus sebességéről 32 km/h sebességre csökkentve, és a járművet fokozatosan újból felgyorsítva a ciklus sebességére,

5.1.5.   a tizedik ciklust 89 km/h állandó sebességgel kell végrehajtani,

5.1.6.   a tizenegyedik ciklus álló helyzetből a legnagyobb gyorsítással kezdődik, és a 113 km/h sebesség eléréséig tart. Félúton a szokásos módon fékezni kell a jármű teljes megállásáig. Ezt 15 másodperc alapjárati és egy második legnagyobb gyorsítási szakasz követi.

Ezt követően újból elölről kell kezdeni az ütemtervet.

A következő táblázat tartalmazza az egyes ciklusok legnagyobb sebességét.

9.1. táblázat

Az egyes ciklusok legnagyobb sebessége

Ciklus

Ciklussebesség

(km/h)

1

64

2

48

3

64

4

64

5

56

6

48

7

56

8

72

9

56

10

89

11

113

5.2.   A gyártó kérésére alternatív közúti vizsgálati ütemterv is használható. Az alternatív vizsgálati ütemterveket a vizsgálat megkezdése előtt a műszaki szolgálatnak jóvá kell hagynia, és az átlagsebességnek, a sebességek megoszlásának, a megállások számának kilométerenként és a gyorsítások számának kilométerenként lényegében meg kell egyeznie a próbapályán vagy a görgős próbapadon használt vezetési ütemtervben szereplő értékekkel (lásd az 5.1. bekezdést és a 9/1. ábrát).

5.3.   A tartóssági vizsgálatot, vagy a gyártó választása szerint a módosított tartóssági vizsgálatot addig kell folytatni, amíg a jármű nem futott legalább 80 000 km-t.

5.4.   Vizsgálati berendezés

5.4.1.   Görgős próbapad

5.4.1.1.   Amennyiben a tartóssági vizsgálatot görgős próbapadon végzik, a próbapadnak alkalmasnak kell lennie az 5.1. bekezdésben leírt ciklus végrehajtására. Különösen fontos, hogy a próbapad fel legyen szerelve tehetetlenséget és menetellenállást szimuláló rendszerekkel.

5.4.1.2.   A féket úgy kell beállítani, hogy elnyelje a meghajtó kerekekre kifejtett teljesítményt 80 km/h állandó sebesség mellett. A teljesítmény a meghatározására és a fék beállítására ugyanazokat a módszereket kell alkalmazni, amelyek a 4. melléklet 3. függelékében le vannak írva.

5.4.1.3.   A jármű hűtőrendszerének lehető kell tennie a járműnek a közúti körülményekhez hasonló hőmérsékleten való üzemeltetését (az olaj, a víz, a kipufogórendszer stb. hőmérséklete tekintetében).

5.4.1.4.   A próbapad egyéb beállításait és jellemzőit, ha szükséges, azonosnak kell tekinteni az előírás 4. mellékletében leírtakkal (pl. tehetetlenség, amely lehet mechanikai vagy elektromos).

5.4.1.5.   A járművet, szükség esetén, át lehet helyezni egy másik próbapadra az emissziós mérésvizsgálatok végrehajtása céljából.

5.4.2.   Üzemeltetés próbapályán vagy közúton

Ha a tartóssági vizsgálatot próbapályán vagy közúton végzik, a jármű referenciatömegének legalább egyenlőnek kell lennie azzal az értékkel, amelyet a görgős próbapadi vizsgálatok során alkalmaztak.

9/1. ábra

Vezetési ütemterv

Image

6.   SZENNYEZŐANYAGOK KIBOCSÁTÁSÁNAK MÉRÉSE

A vizsgálat kezdetén (0 km) és minden 10 000 km (± 400 km) megtétele után, vagy még gyakrabban, szabályos időközönként mérni kell a kipufogási emissziót az előírás 5.3.1. bekezdésében meghatározott I. típusú vizsgálat szerint, 80 000 km megtételéig. Az előírás 5.3.1.4. bekezdésében rögzített határértékeket kell teljesíteni.

Az előírás 2.20. bekezdésben meghatározott periodikusan regeneráló rendszerrel felszerelt járművek esetén meg kell állapítani, hogy a jármű nem áll-e közel a regenerálási időszakhoz. Amennyiben nem, a járművet a regenerálás végéig vezetni kell. Ha regenerálás fordul elő az emisszió mérése alatt, új vizsgálatot (beleértve az előkezelést is) kell elvégezni, és az első mérés eredményét nem kell figyelembe venni.

A kipufogási emisszió összes mérési eredményét a futási távolság függvényében grafikonon kell ábrázolni, a legközelebbi kilométerértékre kerekítve, és ezeken a mérési pontokon keresztül meg kell húzni a legkisebb négyzetek módszerével szerkesztett legjobban illeszkedő egyenest. A számítás során nem kell figyelembe venni a 0. kilométernél mért vizsgálati eredményeket.

Ezek az adatok csupán akkor elfogadhatók a romlási tényező számításához, ha a 6 400 km és 80 000 km között interpolált pontok ezen az egyenesen a fent említett határértékek közé esnek.

Az adatok még elfogadhatók, ha a legjobban illeszkedő egyenes az alkalmazható határértéket negatív iránytangenssel metszi (a 6 400 km interpolált pontja magasabban van, mint a 80 000 km interpolált pontja), de a tényleges adatpont 80 000 km-nél a határérték alá esik.

Ki kell számítani a kipufogási emissziót szorzó romlási tényezőt minden egyes szennyezőanyagra a következők szerint:

Formula

ahol:

–

=

Mi1

=

i kibocsátott szennyezőanyag tömege, g/km-ben kifejezve, 6 400 km-re interpolálva

–

=

Mi2

=

i kibocsátott szennyezőanyag tömege, g/km-ben kifejezve, 80 000 km-re interpolálva

Ezek az interpolált számértékek minimum négy helyet foglaljanak el a tizedesponttól jobbra, mielőtt az egyik értéket elosztják a másikkal a romlási tényező meghatározásához. A kapott eredményt három számjegyre kell kerekíteni a tizedesponttól jobbra.

Ha a romlási tényező kisebb, mint egy, azt akkor is egynek kell tekinteni.

10. MELLÉKLET

REFERENCIA-ÜZEMANYAGOK MŰSZAKI ADATAI

1.

JÁRMŰVEKNEK AZ 5.3.1.4. BEKEZDÉSBEN SZEREPLŐ TÁBLÁZAT „A” SORÁBAN MEGADOTT KIBOCSÁTÁSI HATÁRÉRTÉKEK TELJESÍTÉSÉRE VONATKOZÓ VIZSGÁLATÁHOZ HASZNÁLT REFERENCIA-ÜZEMANYAGOK MŰSZAKI ADATAI – I. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT

1.1.

 SZIKRAGYÚJTÁSÚ MOTORRAL FELSZERELT JÁRMŰ VIZSGÁLATÁHOZ HASZNÁLT REFERENCIA-ÜZEMANYAG MŰSZAKI ADATAI

Típus: ólommentes benzin

Paraméter

Egység

Határértékek (25)

Vizsgálati módszer

minimum

maximum

Vizsgálati oktánszám (RON)

 

95,0

—

EN 25164

Motor oktánszám (MON)

 

85,0

—

EN 25163

Sűrűség 15 °C-on

kg/m3

748

762

ISO 3675

Gőznyomás Reid szerint

kPa

56,0

60,0

EN 12

Lepárlás:

 

 

 

 

—

kezdeti forráspont

°C

24

40

EN-ISO 3405

—

párologtatás 100 °C-on

% v/v

49,0

57,0

EN-ISO 3405

—

párologtatás 150 °C-on

% v/v

81,0

87,0

EN-ISO 3405

—

végső forráspont

°C

190

215

EN-ISO 3405

Lepárlási maradék

% v/v

—

2

EN-ISO 3405

Szénhidrogén elemzés:

 

 

 

 

—

olefinek

% v/v

—

10

ASTM D 1319

—

aromások

% v/v

28,0

40,0

ASTM D 1319

—

benzol

% v/v

—

1,0

pr. EN 12177

—

telített

% v/v

—

egyensúly

ASTM D 1319

Szén-hidrogén arány

 

jelentés

jelentés

 

Indukciós periódus (26)

perc

480

—

EN-ISO 7536

Oxigéntartalom

% m/m

—

2,3

EN 1601

Aktuális gyantatartalom

mg/ml

—

0,04

EN-ISO 6246

Kéntartalom (27)

mg/kg

—

100

pr. EN ISO/DIS 14596

I. osztályba sorolt rézkorrózió

 

—

1

EN-ISO 2160

Ólomtartalom

mg/l

—

5

EN 237

Foszfortartalom

mg/l

—

1,3

ASTM D 3231

1.2.

 DÍZELMOTORRAL FELSZERELT JÁRMŰVEK VIZSGÁLATÁHOZ HASZNÁLT REFERENCIA-ÜZEMANYAG MŰSZAKI ADATAI

Típus: Dízel-üzemanyag

Paraméter

Egység

Határértékek (28)

Vizsgálati módszer

minimum

maximum

Cetánszám (29)

 

52,0

54,0

EN-ISO 5165

Sűrűség 15 °C-on

kg/m3

833

837

EN-ISO 3675

Lepárlás:

 

 

 

 

—

50 százalékpont

°C

245

—

EN-ISO 3405

—

95 százalékpont

°C

345

350

EN-ISO 3405

—

végső forráspont

°C

—

370

EN-ISO 3405

Lobbanáspont

°C

55

—

EN 22719

Szűrőeltömődési hidegpont (CFFP)

°C

—

–5

EN 116

Viszkozitás 40 °C-on

mm2/s

2,5

3,5

EN-ISO 3104

Policiklikus aromás szénhidrogének

% m/m

3

6.0

IP 391

Kéntartalom (30)

mg/kg

—

300

Pr. EN-ISO/DIS 14596

Rézkorrózió

 

—

1

EN-ISO 2160

Visszamaradó Conradson szén (10 % DR)

% m/m

—

0,2

EN-ISO 10370

Hamutartalom

% m/m

—

0,01

EN-ISO 6245

Víztartalom

% m/m

—

0,02

EN-ISO 12937

Közömbösítési szám (erős sav)

mg KOH/g

—

0,02

ASTM D 974-95

Oxidációs stabilitás (31)

mg/ml

—

0,025

EN-ISO 12205

Új és jobb módszer a kialakulóban lévő policiklikus aromás szénhidrogének meghatározásához

% m/m

—

—

EN 12916

2.   JÁRMŰVEKNEK AZ 5.3.1.4. BEKEZDÉSBEN SZEREPLŐ TÁBLÁZAT „B” SORÁBAN MEGADOTT KIBOCSÁTÁSI HATÁRÉRTÉKEK TELJESÍTÉSÉRE VONATKOZÓ VIZSGÁLATÁHOZ HASZNÁLT REFERENCIA-ÜZEMANYAGOK MŰSZAKI ADATAI – I. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT

2.1.   SZIKRAGYÚJTÁSÚ MOTORRAL FELSZERELT JÁRMŰVEK VIZSGÁLATÁHOZ HASZNÁLT REFERENCIA-ÜZEMANYAG MŰSZAKI ADATAI

Típus: ólommentes benzin

Paraméter

Egység

Határértékek (32)

Vizsgálati módszer

minimum

maximum

Vizsgálati oktánszám (RON)

 

95,0

—

EN 25164

Motor oktánszám (MON)

 

85,0

—

EN 25163

Sűrűség 15 °C-on

kg/m3

740

754

ISO 3675

Gőznyomás Reid szerint

kPa

56,0

60,0

PrEN ISO 13016-1 (DVPE)

Lepárlás:

 

 

 

 

—

párologtatás 70 °C-on

% v/v

24,0

40,0

EN-ISO 3405

—

párologtatás 100 °C-on

% v/v

50,0

58,0

EN-ISO 3405

—

párologtatás 150 °C-on

% v/v

83,0

89,0

EN-ISO 3405

—

végső forráspont

°C

190

210

EN-ISO 3405

Lepárlási maradék

% v/v

—

2,0

EN-ISO 3405

Szénhidrogén elemzés:

 

 

 

 

olefinek

% v/v

—

10,0

ASTM D 1319

aromások

% v/v

29,0

35,0

ASTM D 1319

telített

% v/v

jelentés

ASTM D 1319

benzol

% v/v

—

1,0

pr. EN 12177

Szén-hidrogén arány

 

jelentés

 

Indukciós periódus (33)

perc

480

—

EN-ISO 7536

Oxigéntartalom

% m/m

—

1,0

EN 1601

Aktuális gyantatartalom

mg/ml

—

0,04

EN-ISO 6246

Kéntartalom (34)

mg/kg

—

10

ASTM D 5453

Rézkorrózió

 

—

1. osztály

EN-ISO 2160

Ólomtartalom

mg/l

—

5

EN 237

Foszfortartalom

mg/l

—

1,3

ASTM D 3231

2.2.   DÍZELMOTORRAL FELSZERELT JÁRMŰVEK VIZSGÁLATÁHOZ HASZNÁLT REFERENCIA-ÜZEMANYAG MŰSZAKI ADATAI

Típus: Dízel-üzemanyag

Paraméter

Egység

Határértékek (35)

Vizsgálati módszer

minimum

maximum

Cetánszám (36)

 

52,0

54,0

EN-ISO 5165

Sűrűség 15 °C-on

kg/m3

833

837

EN-ISO 3675

Lepárlás:

 

 

 

 

—

50 százalékpont

°C

245

—

EN-ISO 3405

—

95 százalékpont

°C

345

350

EN-ISO 3405

—

Végső forráspont

°C

—

370

EN-ISO 3405

Lobbanáspont

°C

55

—

EN 22719

Szűrőeltömődési hidegpont (CFFP)

°C

—

–5

EN 116

Viszkozitás 40 °C-on

mm2/s

2,3

3,3

EN-ISO 3104

Policiklikus aromás szénhidrogének

% m/m

3,0

6,0

IP 391

Kéntartalom (37)

mg/kg

—

10

ASTM D 5453

Rézkorrózió

 

—

1. osztály

EN-ISO 2160

Visszamaradó Conradson szén (10 % DR)

% m/m

—

0,2

EN-ISO 10370

Hamutartalom

% m/m

—

0,01

EN-ISO 6245

Víztartalom

% m/m

—

0,02

EN-ISO 12937

Közömbösítési szám (erős sav)

mg KOH/g

—

0,02

ASTM D 974

Oxidációs stabilitás (38)

mg/ml

—

0,025

EN-ISO 12205

Lubricitás (HFRR kopásletapogatási átmérő 60 °C-on)

μm

—

400

CEC F-06-A-96

FAME

tilos

3.   SZIKRAGYÚJTÁSÚ MOTORRAL FELSZERELT JÁRMŰVEK ALACSONY KÖRNYEZETI HŐMÉRSÉKLETEN VALÓ VIZSGÁLATÁHOZ HASZNÁLT REFERENCIA-ÜZEMANYAG MŰSZAKI ADATAI

Típus: ólommentes benzin

Paraméter

Egység

Határértékek (39)

Vizsgálati módszer

minimum

maximum

Vizsgálati oktánszám (RON)

 

95,0

—

EN 25164

Motor oktánszám (MON)

 

85,0

—

EN 25163

Sűrűség 15 °C-on

kg/m3

740

754

ISO 3675

Gőznyomás Reid szerint

kPa

56,0

95,0

prEN ISO 13016-1 (DVPE)

Lepárlás:

 

 

 

 

—

párologtatás 70 °C-on

% v/v

24,0

40,0

EN-ISO 3405

—

párologtatás 100 °C-on

% v/v

50,0

58,0

EN-ISO 3405

—

párologtatás 150 °C-on

% v/v

83,0

89,0

EN-ISO 3405

—

végső forráspont

°C

190

210

EN-ISO 3405

Lepárlási maradék

% v/v

—

2,0

EN-ISO 3405

Szénhidrogén elemzés:

 

 

 

 

olefinek

% v/v

—

10,0

ASTM D 1319

aromások

% v/v

29,0

35,0

ASTM D 1319

telített

% v/v

jelentés

ASTM D 1319

benzol

% v/v

—

1,0

pr. EN 12177

Szén-hidrogén arány

 

jelentés

 

Indukciós periódus (40)

perc

480

—

EN-ISO 7536

Oxigéntartalom

% m/m

—

1,0

EN 1601

Aktuális gyantatartalom

mg/ml

—

0,04

EN-ISO 6246

Kéntartalom (41)

mg/kg

—

10

ASTM D 5453

Rézkorrózió

 

—

1. osztály

EN-ISO 2160

Ólomtartalom

mg/l

—

5

EN 237

Foszfortartalom

mg/l

—

1,3

ASTM D 3231

10a. MELLÉKLET

1.   GÁZ-HALMAZÁLLAPOTÚ REFERENCIA-ÜZEMANYAGOK MŰSZAKI ADATAI

1.1.   AZ LPG REFERENCIA-ÜZEMANYAGOK MŰSZAKI ADATAI

1.1.1.   JÁRMŰVEKNEK AZ 5.3.1.4. BEKEZDÉSBEN SZEREPLŐ TÁBLÁZAT „A” SORÁBAN MEGADOTT KIBOCSÁTÁSI HATÁRÉRTÉKEK TELJESÍTÉSÉRE VONATKOZÓ VIZSGÁLATÁHOZ HASZNÁLT LPG REFERENCIA-ÜZEMANYAGOK MŰSZAKI ADATAI – I. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT

Paraméter

Egység

A. üzemanyag

B. üzemanyag

Vizsgálati módszer

Összetétel:

 

 

 

ISO 7941

C3-tartalom

térfogat %

30 ± 2

85 ± 2

 

C4-tartalom

térfogat %

egyensúly

egyensúly

 

< C3, > C4

térfogat %

max. 2

max. 2

 

Olefinek

térfogat %

max. 12

max. 15

 

Lepárlási maradék

mg/kg

max. 50

max. 50

ISO 13757

Víztartalom 0 °C-on

 

nincs

nincs

szemrevételezés

Teljes kéntartalom

mg/kg

max. 50

max. 50

EN 24260

Kénhidrogén

 

nincs

nincs

ISO 8819

Rézszalag-korrózió

kiszámítás

1. osztály

1. osztály

ISO 6251 (42)

Szag

 

jellemző

jellemző

 

Motor oktánszám

 

min. 89

min. 89

EN 589 B. melléklet

1.1.2.   JÁRMŰVEKNEK AZ 5.3.1.4. BEKEZDÉSBEN SZEREPLŐ TÁBLÁZAT „B” SORÁBAN MEGADOTT KIBOCSÁTÁSI HATÁRÉRTÉKEK TELJESÍTÉSÉRE VONATKOZÓ VIZSGÁLATÁHOZ HASZNÁLT LPG REFERENCIA-ÜZEMANYAGOK MŰSZAKI ADATAI

Paraméter

Egység

A. üzemanyag

B. üzemanyag

Vizsgálati módszer

Összetétel:

 

 

 

ISO 7941

C3-tartalom

térfogat %

30 ± 2

85 ± 2

 

C4-tartalom

térfogat %

egyensúly

egyensúly

 

< C3, > C4

térfogat %

max. 2

max. 2

 

Olefinek

térfogat %

max. 12

max. 15

 

Lepárlási maradék

mg/kg

max. 50

max. 50

ISO 13757

Víztartalom 0 °C-on

 

nincs

nincs

Szemrevételezés

Teljes kéntartalom

mg/kg

max. 10

max. 10

EN 24260

Kénhidrogén

 

nincs

nincs

ISO 8819

Rézszalag-korrózió

kiszámítás

1. osztály

1. osztály

ISO 6251 (43)

Szag

 

jellemző

jellemző

 

Motor oktánszám

 

min. 89

min. 89

EN 589 B. melléklet

1.2.   AZ NG REFERENCIA-ÜZEMANYAGOK MŰSZAKI ADATAI

Jellemzők

Egység

Alap-érték

Határértékek

Vizsgálati módszer

min.

max.

G20 referencia-üzemanyag

Összetétel:

 

 

 

 

 

Metán

mól %

100

99

100

ISO 6974

Egyensúly (44)

mól %

—

—

1

ISO 6974

N2

mól %

 

 

 

ISO 6974

Kéntartalom

mg/m3  (45)

—

—

10

ISO 6326-5

Wobbe-szám (nettó)

MJ/m3  (46)

48,2

47,2

49,2

 

G25 referencia-üzemanyag

Összetétel:

 

 

 

 

 

Metán

mól %

86

84

88

ISO 6974

Egyensúly (44)

mól %

—

—

1

ISO 6974

N2

mól %

14

12

16

ISO 6974

Kéntartalom

mg/m3  (45)

—

—

10

ISO 6326-5

Wobbe-index (nettó)

MJ/m3  (46)

39.4

38.2

40.6

 

11. MELLÉKLET

FEDÉLZETI DIAGNOSZTIKA (OBD) GÉPJÁRMŰVEKHEZ

1.   BEVEZETÉS

A melléklet a járművek szennyezőanyag-kibocsátásának ellenőrzésére szolgáló fedélzeti diagnosztikai rendszer (OBD) működését írja le.

2.   FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen melléklet alkalmazásában:

2.1.   Az „OBD” olyan, a járművek szennyezőanyag-kibocsátásának ellenőrzésére szolgáló fedélzeti diagnosztikai rendszert jelent, amelynek képesnek kell lennie – a számítógép memóriájában tárolt hibakódok alapján – a hibás működésű területek azonosítására.

2.2.   A „járműtípus” az olyan motoros hajtású járművekre érvényes kategória, amelyek a motor és az OBD rendszer főbb jellemzői tekintetében nem különböznek egymástól.

2.3.   A „járműcsalád” a gyártó által csoportosított járműveket jelent, amelyektől – kivitelezésük alapján – elvárható, hogy a kipufogási emisszió és az OBD rendszer jellemzői tekintetében hasonlóak. A családhoz tartozó minden egyes járműnek teljesítenie kell az előírásnak a melléklet 2. függelékében meghatározott követelményeit.

2.4.   A „kibocsátáscsökkentő rendszer” az elektronikus motorvezérlő egységet és a kipufogó vagy párologtató rendszerben található, emisszióval kapcsolatos alkatrészeket jelenti, amelyek adatokat küldenek a motorvezérlő egységhez, illetve adatokat fogadnak tőle.

2.5.   A „hibajelző” olyan látható vagy hallható jelzőeszközt jelent, amely egyértelműen tájékoztatja a vezetőt bármely, az OBD rendszerhez csatlakoztatott, emisszióval kapcsolatos alkatrész, illetve az OBD rendszer hibás működéséről.

2.6.   A „hibás működés” az emisszióval kapcsolatos alkatrész vagy rendszer meghibásodását jelenti, amelynek hatására a szennyezőanyag-kibocsátás meghaladhatja a 3.3.2. bekezdésben előírt határértékeket, vagy az OBD rendszer nem tudja teljesíteni a mellékletben leírt alapvető ellenőrzési feladatokat.

2.7.   A „másodlagos levegő” a kipufogó rendszerbe szivattyú, szívószelep vagy egyéb eszköz segítségével bevezetett levegő azzal a céllal, hogy segítse a CH és a CO oxidációját a kipufogógáz-áramban.

2.8.   A „gyújtáskihagyás” az égés hiányát jelenti a szikragyújtású motor hengerében a szikra elmaradása, gyenge üzemanyag-adagolás, alacsony kompresszió vagy egyéb ok miatt. Az OBD általi ellenőrzés szempontjából a gyújtási esetek összes számából (a gyártó nyilatkozata szerint) a gyújtáskimaradások azon százalékos arányát jelzi, amely a 3.3.2. bekezdésben megadott kibocsátási határértékek túllépéséhez, vagy a kipufogó-katalizátor vagy katalizátorok túlhevülése miatt visszafordíthatatlan károsodáshoz vezethet.

2.9.   Az „I. típusú vizsgálat” azt a menetciklust (1. és 2. rész) jelenti, amelyet a 4. melléklet 1. függelékében részletezett kibocsátási jóváhagyásokhoz alkalmaznak.

2.10.   A „menetciklus” magában foglalja a motor beindítását, azt a vezetési módot, amelyben a hibás működés (ha van) észlelhető, valamint a motor leállítását.

2.11.   A „bemelegítési ciklus” a jármű megfelelő üzemeltetését jelenti ahhoz, hogy a hűtőfolyadék hőmérséklete a motor beindítása után legalább 22 K fokkal emelkedjen, és legalább 343 K (70 °C) értéket érjen el.

2.12.   Az „üzemanyag-behangolás” az alapvető üzemanyagprogramnak megfelelő utólagos beállításokat jelenti. A rövid távú üzemanyag-behangolás a dinamikus vagy pillanatnyi beállításokra utal. A hosszú távú üzemanyag-behangolás a rövid távú behangolásnál sokkal fokozatosabb beállításokra vonatkozik az üzemanyag-hitelesítési programnak megfelelően. Ezek a hosszú távú beállítások kiegyenlítik a járműnél az idő során kialakuló különbségeket és fokozatos változásokat.

2.13.   A „számított terhelési érték” az aktuális légáram és a csúcslégáram hányadosa, ahol a csúcslégáram értékét adott esetben a magasság szerint kell korrigálni. Ez a meghatározás egy dimenzió nélküli számot eredményez, amely nem motorspecifikus, és a szerelő számára a motortérfogat kihasználási arányát jelzi (teljesen nyitott fojtószelep esetén ez 100 %);

Formula

2.14.   A „tartós emissziós hiba üzemmód” arra az esetre vonatkozik, amikor a motorvezérlő egység tartósan olyan helyzetbe kapcsol, amely nem igényel adatot a hibás alkatrésztől vagy rendszertől, ha a hibás alkatrész vagy rendszer a jármű általi szennyezőanyag-kibocsátást a 3.3.2. bekezdésben megadott határértékek feletti szintre növelné.

2.15.   A „teljesítményt leadó egység” motorral hajtott kimeneti berendezést jelent a járműre szerelt kiegészítő berendezések táplálásához.

2.16.   A „hozzáférés” az emisszióval kapcsolatos OBD adatok, beleértve a jármű emisszióval kapcsolatos alkatrészeinek ellenőrzéséhez, diagnosztizálásához, szervizeléséhez vagy javításához szükséges hibakódokat, elérhetőségét jelenti a szabványos diagnosztikai kapcsolat soros interfészén keresztül (a melléklet 1. függelékének 6.5.3.5. bekezdése szerint).

2.17.   A „nem korlátozott” kifejezés a következőket jelenti:

2.17.1.   a hozzáférés nem függ olyan hozzáférési kódtól, vagy hasonló eszköztől, amelyhez csak a gyártó juthat hozzá, vagy

2.17.2.   a létrehozott adatok értékeléséhez szükséges hozzáférés egyedi dekódolási adatok megadása nélkül lehetséges, kivéve, ha ezeket az adatokat szabványosították.

2.18.   A „szabványosítás” azt jelenti, hogy az adatfolyam-információkat – beleértve az alkalmazott hibakódokat – olyan ipari szabványok szerint kell létrehozni, amelyek, annak a ténynek köszönhetően, hogy formátumukat és megengedett beállításaikat egyértelműen meghatározzák, a legmagasabb szintű harmonizációt biztosítják a gépjárműiparban, és amelyek használata kifejezetten megengedett ebben az előírásban.

2.19.   A „javítási adatok” a jármű diagnosztizálásához, szervizeléséhez, ellenőrzéséhez, időszakos ellenőrzéséhez vagy javításához szükséges információkat jelentik, és ezeket az adatokat a gyártó bocsátja a meghatalmazott viszonteladók/javítóműhelyek rendelkezésére. Ha szükséges, ezek az adatok magukban foglalhatják a következőket: szervizelési kézikönyvek, műszaki kézikönyvek, diagnosztikai adatok (pl. a legkisebb és a legnagyobb elméleti érték megadása a mérésekhez), vezetékezési rajzok, a járműtípushoz alkalmazható szoftver hitelesítési azonosítószáma, egyedi és speciális esetekre vonatkozó utasítások, szerszámokra és berendezésekre vonatkozó adatok, adatrögzítési információk, illetve kétirányú ellenőrzési és vizsgálati adatok. A gyártó nem kötelezhető olyan adatok rendelkezésre bocsátására, amelyek szerzői jogvédelem alatt állnak, vagy a gyártó és/vagy az OEM beszállítók saját know-how-ját képezik; ilyen esetben a szükséges műszaki adatok jogtalanul nem tarthatók vissza.

2.20.   A „hiányosság” a jármű OBD rendszere tekintetében azt jelenti, hogy legfeljebb két külön, ellenőrzött alkatrész vagy rendszer olyan ideiglenes vagy tartós üzemi jellemzőkkel rendelkezik, amelyek hátrányosan befolyásolják ezeknek az alkatrészeknek vagy rendszereknek az egyébként hatékony OBD-ellenőrzését, vagy nem felelnek meg az OBD rendszerhez előírt egyéb követelményeknek. Az ilyen hiányosságokkal rendelkező járművek típusjóváhagyást kaphatnak, regisztrálhatók és értékesíthetők a melléklet 4. bekezdésében leírt követelmények teljesítése esetén.

3.   KÖVETELMÉNYEK ÉS VIZSGÁLATOK

3.1.   Minden járművet el kell látni olyan OBD rendszerrel, amelyet úgy terveztek, szerkesztettek és szereltek fel a járműre, hogy a jármű teljes élettartama alatt képes legyen azonosítani a kopás vagy hibás működés típusát. A cél elérése érdekében a jóváhagyó hatóságnak tudomásul kell vennie, hogy az V. típusú tartóssági vizsgálathoz előírt értéket (lásd a 3.3.1. bekezdést) meghaladó távolságot megtett járművek OBD rendszerének teljesítményében némi romlás mutatkozhat oly módon, hogy a járművek túlléphetik a 3.3.2. bekezdésben megadott kibocsátási határértékeket, mielőtt az OBD rendszer a hibát jelezné a jármű vezetőjének.

3.1.1.   Az OBD rendszerhez való hozzáférésnek, amely a jármű ellenőrzéséhez, diagnosztizálásához, szervizeléséhez vagy javításához szükséges, nem korlátozottnak és szabványosítottnak kell lennie. Az emisszióval kapcsolatos hibakódoknak meg kell felelniük a melléklet 1. függelékének 6.5.3.4. bekezdésében szereplő előírásoknak.

3.1.2.   Legfeljebb három hónappal az után, hogy a meghatalmazott viszonteladó vagy javítóműhely rendelkezésére bocsátotta a javítási adatokat, a gyártónak hozzáférhetővé kell tennie ezeket az adatokat (beleértve a későbbi módosításokat és kiegészítéseket) észszerű és nem diszkriminatív ár ellenében, és értesítenie kell erről a jóváhagyó hatóságot is.

Ha a gyártó nem teljesíti ezeket a rendelkezéseket, a jóváhagyó hatóságnak kell intézkednie a javítási adatok rendelkezésre bocsátásáról a típusjóváhagyáshoz és az üzemelő járművek ellenőrzéséhez megállapított eljárások szerint.

3.2.   Az OBD rendszert úgy kell megtervezni, megszerkeszteni és felszerelni a járműre, hogy az normál használati feltételek között megfeleljen a melléklet követelményeinek.

3.2.1.   Az OBD rendszer ideiglenes letiltása

3.2.1.1.   A gyártó letilthatja az OBD rendszert, ha annak ellenőrzési funkcióját befolyásolja az alacsony üzemanyagszint. A letiltás nem történhet akkor, ha az üzemanyagszint az üzemanyagtartály névleges űrtartalmának 20 %-a felett van.

3.2.1.2.   A gyártó letilthatja az OBD rendszert, ha a motor indításakor a környezeti hőmérséklet 266 K (–7 °C) alatt van, vagy a jármű több, mint 2 500 méterrel a tengerszint felett tartózkodik, feltéve, hogy a gyártó olyan adatokat és/vagy műszaki értékelést szolgáltat, amely megfelelően bizonyítja, hogy az ellenőrzés ilyen feltételek között megbízhatatlan lenne. A gyártó kérheti az OBD rendszer letiltását a motor indításánál mért más környezeti hőmérséklet esetén is, ha adatokkal és/vagy műszaki értékeléssel bizonyítja a hatóság számára, hogy helytelen diagnózis fordulhat elő ilyen körülmények között. Regenerálás közben nem szükséges, hogy a hibajelző kigyulladjon az OBD rendszer küszöbértékeinek túllépése esetén, ha nincs meghibásodás.

3.2.1.3.   Olyan járműveknél, amelyeket úgy terveztek, hogy teljesítményt leadó egységet felszerelésére alkalmasak, az érintett ellenőrzőrendszer letiltása csak akkor megengedhető, ha a teljesítményt leadó egység működik.

3.2.2.   Gyújtáskihagyás szikragyújtású motorral felszerelt járműveknél

3.2.2.1.   A gyártó elfogadhat a hatóságnak bejelentett értéknél nagyobb gyújtáskihagyási százalékot hibás működési feltételként olyan motorfordulatszám és terhelési feltételek esetén, ahol bizonyítani tudja a hatóság számára, hogy a kisebb gyújtáskihagyási százalék észlelése megbízhatatlan lenne.

3.2.2.2.   Ha a gyártó bizonyítani tudja a hatóság számára, hogy a magasabb szintű gyújtáskihagyási százalék észlelése még mindig nem valósítható meg, vagy a gyújtáskihagyás nem különböztethető meg más hatásoktól (pl. durva útfelület, sebességváltás, a motor indítása utáni körülmények stb.), ilyen feltételek esetén letilthatja a gyújtáskihagyás ellenőrzésére szolgáló rendszert.

3.3.   A vizsgálatok leírása

3.3.1.   A vizsgálatot a melléklet 1. függelékében leírt vizsgálati eljárás alkalmazásával azon a járművön kell elvégezni, amelyet a 9. mellékletben meghatározott V. típusú tartóssági vizsgálatban használtak. A vizsgálatokat az V. típusú tartóssági vizsgálat végeredménye alapján kell elvégezni.

Ha nem végeznek V. típusú tartóssági vizsgálatot, illetve a gyártó kérésére egy megfelelően öregített és reprezentatív járművet kell használni az OBD rendszer működését szemléltető vizsgálatokhoz.

3.3.2.   Az OBD rendszernek jeleznie kell az emisszióval kapcsolatos alkatrész vagy rendszer hibáját, ha a hiba az alábbiakban megadott küszöbértékeket meghaladó kibocsátási értékeket eredményez:

 

Referencia-tömeg (RT)

(kg)

Szénmonoxid tömege (CO)

L1

(g/km)

Teljes szénhidrogén-tömeg (TCH)

L2

(g/km)

Nitrogénoxidok tömege (NOx)

L3

(g/km)

Légszennyező részecskék tömege (47) (RT)

L4

(g/km)

Kategória

Osztály

 

Benzin

Dízel

Benzin

Dízel

Benzin

Dízel

Dízel

M (48)

—

összes

3,20

3,20

0,40

0,40

0,60

1,20

0,18

N1  (49)

I.

RT ≤ 1 305

3,20

3,20

0,40

0,40

0,60

1,20

0,18

II.

1 305 < RT ≤ 1 760

5,80

4,00

0,50

0,50

0,70

1,60

0,23

III.

1 760 < RT

7,30

4,80

0,60

0,60

0,80

1,90

0,28

3.3.3.   Szikragyújtású motorral felszerelt járművekre vonatkozó ellenőrzési követelmények

A 3.3.2. bekezdésben leírt követelményeknek megfelelően az OBD rendszernek ellenőriznie kell legalább az alábbiakat:

3.3.3.1.   a katalizátor hatékonyságának csökkenése csak a CH kibocsátást figyelembe véve. A gyártó ellenőrizheti az első katalizátort önállóan vagy a következő katalizátorral (katalizátorokkal) együtt, az áramlás irányában. Az ellenőrzött katalizátor vagy katalizátorcsoport akkor tekintendő hibás működésűnek, ha a kibocsátás meghaladja a 3.3.2. bekezdésben megadott CH küszöbértéket.

3.3.3.2.   gyújtáskihagyás a motornak az alábbiak szerint meghatározott üzemi tartományaiban:

(a)

4 500 min–1 legnagyobb fordulatszám vagy az I. típusú vizsgálati ciklus alatt előforduló legnagyobb fordulatszámnál 1 000 min–1 fordulattal nagyobb fordulatszám (amelyik kisebb)

(b)

a pozitív nyomatékvonal (azaz a motor terhelése a sebességváltó üres helyzetében)

(c)

az a vonal, amely összeköti a motor alábbi üzemi pontjait: a pozitív nyomatékvonal 3 000 min–1 fordulatszámnál és az (a) szakaszban meghatározott legnagyobb fordulatszámvonalon található pont, ahol a motor szívócsövében levő 13,33 kPa vákuumértéknél ez alacsonyabb, mint a pozitív nyomatékvonalon.

3.3.3.3.   oxigénérzékelő meghibásodása

3.3.3.4.   ha a kiválasztott üzemanyaghoz engedélyezve van, más kibocsátáscsökkentő rendszer alkatrészeit vagy egyéb rendszereket, illetve az emisszióval kapcsolatos elektromos meghajtású alkatrészeket vagy rendszereket, amelyek számítógéphez vannak csatlakoztatva, és amelyek meghibásodása következtében a kipufogási emisszió túllépheti a 3.3.2. bekezdésben megállapított határértékeket;

3.3.3.5.   egyéb ellenőrzőrendszer hiányában, más, emisszióval kapcsolatos és számítógéphez csatlakoztatott elektromos meghajtású alkatrész, beleértve a végrehajtandó ellenőrzési funkciókat lehetővé tévő érzékelőket, ellenőrzését is el kell látnia az áramkör folytonossága szempontjából;

3.3.3.6.   ellenőriznie kell a párolgási emisszió tisztítását vezérlő elektronikus egységet legalább az áramkör folytonossága szempontjából.

3.3.4.   Kompressziós gyújtású motorral felszerelt járművekre vonatkozó ellenőrzési követelmények

A 3.3.2. bekezdésben leírt követelményeknek megfelelően az OBD rendszernek ellenőriznie kell legalább az alábbiakat:

3.3.4.1.   A katalizátor (ha fel van szerelve) hatékonyságának csökkenése;

3.3.4.2.   A részecskecsapda (ha van) működése és sértetlensége;

3.3.4.3.   Az üzemanyag-befecskendező rendszerben az üzemanyag mennyiségét és a befecskendezési idő beállítását működtető elektronikus szerkezetek az áramkör folytonossága és az összes működési hiba szempontjából;

3.3.4.4.   Más kibocsátáscsökkentő rendszer alkatrészei vagy egyéb kibocsátáscsökkentő rendszerek, illetve emisszióval kapcsolatos elektromos meghajtású alkatrészek vagy rendszerek, amelyek számítógéphez vannak csatlakoztatva, és amelyek meghibásodása következtében a kipufogási emisszió túllépheti a 3.3.2. bekezdésben megállapított határértékeket. Ilyen rendszerek vagy alkatrészek például a levegő tömegáramát, a levegő térfogatáramát (és hőmérsékletet), a turbónyomást és a szívócsőnyomást megfigyelő és ellenőrző berendezések (valamint a funkciók végrehajtását lehetővé tévő érzékelők).

3.3.4.5.   Egyéb ellenőrzőrendszer hiányában bármely más, emisszióval kapcsolatos és számítógéphez csatlakoztatott elektromos meghajtású alkatrészt is ellenőriznie kell az áramkör folytonossága szempontjából.

3.3.5.   A gyártó bizonyíthatja a jóváhagyó hatóság számára, hogy bizonyos alkatrészeket vagy rendszereket nem szükséges ellenőrizni, ha teljes meghibásodásuk vagy eltávolításuk esetén a szennyezőanyag-kibocsátás nem lépi túl a 3.3.2. bekezdésben megállapított kibocsátási határértékeket.

3.4.   Minden motorindításnál el kell indítani a diagnosztikai ellenőrzések sorozatát, és legalább egy teljes sorozatot el kell végezni, feltéve, hogy teljesülnek a vizsgálati feltételek. A vizsgálati feltételeket úgy kell kiválasztani, hogy normál vezetés közben megvalósuljanak az I. típusú vizsgálathoz előírt feltételek.

3.5.   A hibajelző bekapcsolása

3.5.1.   Az OBD rendszernek tartalmaznia kell egy olyan hibajelzőt, amely egyértelmű jelzést ad a jármű vezetője számára. A hibajelző nem szolgálhat más célra, kivéve a vészindítás vagy a jármű kényszerű hazatérésének jelzését a vezető számára. A hibajelzőnek minden ésszerűen előforduló fényviszony mellett láthatónak kell lennie. Bekapcsolása után az ISO 2575 (50) / zabványnak megfelelő szimbólumot jelenítsen meg. A járművet csak egy általános célú, emisszióval kapcsolatos feladatokat végző hibajelzővel szabad felszerelni. Külön, meghatározott célra szolgáló visszajelzők (pl. fékrendszer, biztonsági öv bekapcsolása, olajnyomás stb.) használata megengedett. A hibajelzőnél a piros szín használata tilos.

3.5.2.   A hibajelző bekapcsolásához több mint két előkezelési ciklust igénylő stratégiáknál a gyártónak adatokkal és/vagy műszaki értékeléssel megfelelően bizonyítania kell, hogy az ellenőrzőrendszer ugyanolyan hatékony, és megfelelő időben érzékeli az alkatrész meghibásodását. A hibajelző bekapcsolásához általában tíznél több menetciklust igénylő stratégiák nem fogadhatók el. A hibajelzőnek akkor kell bekapcsolnia, ha a motor vezérlése tartós emissziós hiba üzemmódba lép, amikor a szennyezőanyag-kibocsátás túllépi a 3.3.2. bekezdésben megállapított kibocsátási határértékeket, vagy az OBD rendszer nem tudja teljesíteni a melléklet 3.3.3.–3.3.4. bekezdésében előírt alapvető ellenőrzési követelményeket. A hibajelzőnek megkülönböztető figyelmeztető üzemmódban – pl. villogó fény – kell működnie, amikor olyan szintű gyújtáskihagyás fordul elő, amely a gyártó előírásai szerint valószínűleg a katalizátor károsodását okozza. A hibajelzőnek akkor is be kell kapcsolnia, ha a jármű gyújtása bekapcsolt helyzetben van a motor indítása vagy forgatása előtt, és ki kell kapcsolnia a motor indítása után, ha hibás működést előzőleg nem észlelt.

3.6.   Az OBD rendszernek rögzítenie kell azt a hibakódot (vagy azokat a hibakódokat), amelyek a kibocsátáscsökkentő rendszer állapotát jelzik. Külön állapotkódokat kell használni a kibocsátáscsökkentő rendszer helyes működésének azonosítására, illetve azokhoz a kibocsátáscsökkentő rendszerekhez, amelyeknél a teljes értékeléshez a jármű további üzemeltetésére van szükség. Ha a hibajelző meghibásodás, hibás működés vagy tartós emissziós hiba üzemmód miatt bekapcsol, tárolni kell azt a hibakódot, amely alapján azonosítható a hibás működés típusa. A hibakódot a melléklet 3.3.3.5.–3.3.4.5. bekezdésében hivatkozott esetekben is tárolni kell.

3.6.1.   A hibajelző működése alatt a jármű által megtett távolságra vonatkozó adatnak bármely pillanatban hozzáférhetőnek kell lennie a szabványos adatkapcsolat csatlakozójának soros portján keresztül. (51).

3.6.2.   Szikragyújtású motorral felszerelt járművek esetén a gyújtáskihagyás által érintett hengereket nem szükséges egyenként azonosítani, amennyiben a rendszer külön tárolja az egyetlen vagy a több hengerre vonatkozó gyújtáskimaradás hibakódot.

3.7.   A hibajelző kikapcsolása

3.7.1.   Ha nincs olyan szintű gyújtáskihagyás, amely valószínűleg a katalizátor károsodását okozza (a gyártó előírásai szerint), vagy ha a motor – a sebesség- és a terhelési feltételek megváltozása után – úgy működik, hogy a gyújtáskimaradás szintje nem károsítja a katalizátort, a hibajelző visszakapcsolhat az első menetciklus alatti üzemmódba, amelyben a gyújtáskimaradást észlelte, és a következő menetciklusok alatt visszakapcsolhat normál üzemmódba. Ha a hibajelző visszakapcsol az előző üzemmódba, akkor a megfelelő hibakódok és a tárolt állóképek törölhetők.

3.7.2.   Minden más hibás működés esetén a hibajelző kikapcsolhat három egymást követő menetciklus után, amely alatt a hibajelző bekapcsolásáért felelős ellenőrzőrendszer megszünteti a hibás működés észlelését, és ha előzőleg nem azonosított egyéb olyan hibás működést, amely önállóan bekapcsolhatná a hibajelzőt.

3.8.   A hibakód törlése

3.8.1.   Az OBD rendszer törölheti a hibakódot, a megtett távolságot és az állóképadatokat, ha ugyanazt a hibát legalább 40 motorbemelegítési cikluson keresztül nem észleli újból.

3.9.   Kettős üzemű gázüzemű járművek

3.9.1.   Kettős üzemű gázüzemű járművek esetén az eljárás a következő:

—

hibajelző bekapcsolása (lásd a melléklet 3.5. bekezdését);

—

hibakód tárolása (lásd a melléklet 3.6. bekezdését);

—

hibajelző kikapcsolása (lásd a melléklet 3.7. bekezdését);

—

hibakód törlése (lásd a melléklet 3.8. bekezdését).

Ezek a műveletek egymástól függetlenül is elvégezhetők, ha a járművet benzinnel vagy gázzal működtetik. Ha a járművet benzinnel üzemeltetik, a fenti műveletek egyikének eredményét sem befolyásolhatja, ha a járművet átállítják gázüzemre. Ha a járművet gázzal üzemeltetik, a fenti műveletek egyikének eredményét sem befolyásolhatja, ha a járművet átállítják benzinüzemre.

4.   A FEDÉLZETI DIAGNOSZTIKAI RENDSZER TÍPUSJÓVÁHAGYÁSÁRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

4.1.   A gyártó kérheti a hatóság típusjóváhagyását olyan OBD rendszerre is, amely egy vagy több olyan hiányossággal rendelkezik, amely miatt nem képes megfelelni a melléklet követelményeinek.

4.2.   A hatóságnak, a kérelmet elbírálva, meg kell állapítania, hogy a melléklet követelményeinek való megfelelés megvalósíthatatlan vagy ésszerűtlen-e.

A hatóságnak figyelembe kell vennie többek között a gyártó olyan tényezőkre vonatkozó adatait, mint például a műszaki megvalósíthatóság, az átfutási idő, a gyártási ciklusok, beleértve a motorok és járművek tervezésének és a számítógépek programozott frissítéseinek megkezdését és befejezését, olyan szempontból, hogy az ezek eredményeként létrejövő OBD rendszer képes lesz-e kielégíteni az előírás követelményeit, és a gyártó megfelelő szintű intézkedéseket tesze-e az előírás követelményeinek teljesítése érdekében.

4.2.1.   A hatóság nem fogad el olyan hiányossági kérelmet, amely a szükséges diagnosztikai ellenőrzést teljesen nélkülözi.

4.2.2.   A hatóság nem fogad el olyan hiányossági kérelmet, amely a 3.3.2. bekezdésben leírt OBD küszöbértékeket nem veszi figyelembe.

4.3.   A megadott hiányosságok nagyságrendjének meghatározásánál a hatóságnak szikragyújtású motorok esetén a melléklet 3.3.3.1., 3.3.3.2. és 3.3.3.3. bekezdésében leírt, kompressziós gyújtású motorok esetén pedig a melléklet 3.3.4.1., 3.3.4.2. és 3.3.4.3. bekezdésében leírt hiányosságokat kell először megállapítania.

4.4.   A típusjóváhagyás előtt, vagy annak időpontjában, semmilyen, a 6.5. bekezdés követelményeit érintő hiányosság nem fogadható el, kivéve a melléklet 1. függelékének 6.5.3.4. bekezdésében foglaltakat. Ez a bekezdés nem vonatkozik a kettős üzemű gázüzemű járművekre.

4.5.   Kettős üzemű gázüzemű járművek

4.5.1.   A 3.9.1. bekezdésben leírt követelmények ellenére, és a gyártó kérésére, az adminisztratív szervezeti egységnek el kell fogadnia a következő hiányosságokat a mellékletben leírt, és a kettős üzemű gázüzemű járművek típusjóváhagyására vonatkozó követelmények teljesítése szempontjából:

—

hibakódok, megtett távolság és állóképadatok törlése 40 motorbemelegítési ciklus után, az aktuálisan használt üzemanyagtól függetlenül;

—

a hibajelző bekapcsolása mindkét üzemanyagtípus (benzin és gáz) használata esetén, ha bármelyik üzemanyagtípusnál hibás működést észlel;

—

a hibajelző kikapcsolása három egymást követő menetciklus után, amely alatt nem észlelhető hibás működés, az aktuálisan használt üzemanyagtól függetlenül;

—

két állapotkód használata, amelyek az egyes üzemanyagtípusokat azonosítják.

A gyártó további beállítások jóváhagyását is kérheti, amelyet az adminisztratív szervezeti egység saját döntése szerint megadhat.

4.5.2.   A melléklet 1. függelékének 6.6. bekezdésében leírt követelmények ellenére, és ha a gyártó kéri, a típusjóváhagyást megadó hatóság elfogadhatja a következő hiányosságokat a mellékletben leírt, a diagnosztikai jelek értékelésére és átvitelére vonatkozó követelmények teljesítése szempontjából:

—

a diagnosztikai jelek átvitele az aktuálisan használt üzemanyagra, egy önálló forráscímre;

—

egy diagnosztikaijel-csoport értékelése mindkét üzemanyagtípusra az tiszta gázüzemű járművek értékelésének megfelelően, függetlenül az aktuálisan használt üzemanyagtól;

—

egy diagnosztikaijel-csoport kiválasztása (amely a két üzemanyagtípus egyikéhez kapcsolódik) az üzemanyagkapcsoló helyzetének megváltoztatásával;

—

egy diagnosztikaijel-csoport értékelése és átvitele mindkét üzemanyag esetében a benzinellenőrző számítógépben, a használt üzemanyagtól függetlenül. Az üzemanyag-ellátó rendszer számítógépe értékeli és átadja a gázüzemanyag-ellátó rendszerrel kapcsolatos diagnosztikai jeleket, és tárolja az állapotelőzményeket.

A gyártó további beállítások jóváhagyását is kérheti, amelyet a típusjóváhagyást elbíráló hatóság saját döntése szerint megadhat.

4.6.   A hiányosság elfogadható időtartama

4.6.1.   A hiányosság a járműtípus jóváhagyása után két évig fenntartható, kivéve, ha megfelelően bizonyítható, hogy lényeges módosításokat kell végrehajtani a jármű hardverén, és két évet meghaladó átfutási idő szükséges a hiányosság kijavításához. Ebben az esetben a hiányosság legfeljebb három évig tartható fenn.

4.6.1.1.   Kettős üzemű gázüzemű jármű esetén a 4.5. bekezdés értelmében engedélyezett hiányosság a járműtípus jóváhagyása után három évig fenntartható, kivéve, ha megfelelően bizonyítható, hogy lényeges módosításokat kell végrehajtani a jármű hardverén, és három évet meghaladó átfutási idő szükséges a hiányosság kijavításához. Ebben az esetben a hiányosság legfeljebb négy évig tartható fenn.

4.6.2.   A gyártó kérheti, hogy az adminisztratív szervezeti egység visszamenőleg engedélyezzen valamely hiányosságot, ha ezt a hiányosságot az eredeti típusjóváhagyás megadása után fedezték fel. Ilyen esetben a hiányosság az adminisztratív szervezeti egység értesítését követő két évig fenntartható, kivéve, ha megfelelően bizonyítható, hogy lényeges módosításokat kell végrehajtani a jármű hardverén, és két évet meghaladó átfutási idő szükséges a hiányosság kijavításához. Ebben az esetben a hiányosság legfeljebb három évig tartható fenn.

4.7.   A hatóságnak értesítenie kell a hiányossági kérelmet elfogadó döntéséről az előírást alkalmazó 1958. évi megállapodásban részt vevő feleket.

5.   A FEDÉLZETI DIAGNOSZTIKAI RENDSZER ADATAINAK ELÉRÉSE

5.1.   A típusjóváhagyásra, illetve a típusjóváhagyás módosítására vonatkozó kérelmekhez csatolni kell a jármű OBD rendszerére vonatkozó adatokat. Ezek az adatok lehetővé teszik a cserealkatrészek vagy utólag beszerelhető alkatrészek gyártói számára, hogy a jármű OBD rendszerével kompatibilis alkatrészeket tudjanak gyártani, amelyek hibamentes üzemelést biztosítanak, és megbízhatóan tájékoztatják a jármű használóját a hibás működésekről. Ugyanígy ezek az adatok lehetővé teszik a diagnosztikai eszközök és vizsgálóberendezések gyártói számára, hogy olyan eszközöket és berendezéseket gyártsanak, amelyek biztosítják a jármű kibocsátáscsökkentő rendszereinek hatékony és pontos diagnosztizálását.

5.2.   Kérésre az adminisztratív szervezeti egységnek nem diszkriminatív alapon elérhetővé kell tennie bármely érdekelt alkatrész-, diagnosztikaieszköz- vagy vizsgálóberendezés-gyártó számára a 2. melléklet 1. függelékét, amely az OBD rendszerre vonatkozó adatokat tartalmazza.

5.2.1.   Amennyiben az adminisztratív szervezeti egység bármely érdekelt alkatrész-, diagnosztikaieszköz- vagy vizsgálóberendezés-gyártótól egy olyan jármű OBD rendszerének adataira vonatkozó tájékoztatási kérelmet kap, amelyre az előírás egy korábbi verziója értelmében adták meg a típusjóváhagyást,

—

30 napon belül kérheti az adott jármű gyártójától, hogy bocsássa rendelkezésre az 1. melléklet 4.2.11.2.7.6. bekezdésében előírt adatokat. A 4.2.11.2.7.6. bekezdés második részében szereplő követelmények ebben az esetben nem alkalmazandók;

—

a gyártó a kérelemtől számított két hónapon belül az adminisztratív szervezeti egység rendelkezésére bocsáthatja az adatokat;

—

az adminisztratív szervezeti egységnek továbbítania kell az adatokat a szerződő felek adminisztratív szervezeti egységeihez, és az eredeti típusjóváhagyást megadó szervezeti egységnek csatolnia kell ezeket az adatokat a jármű típusjóváhagyási dokumentációjának 1. mellékletéhez.

Ez a követelmény nem érvényteleníti a 83. előírás szerint korábban megadott jóváhagyásokat, illetve nem akadályozza ezeknek a jóváhagyásoknak a kiterjesztését annak az előírásnak a feltételei szerint, amelynek értelmében azokat eredetileg megadták.

5.2.2.   Csak az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága által elfogadott típusjóváhagyás hatálya alá tartozó csere- vagy javított alkatrészekre kérhető tájékoztatás, illetve olyan alkatrészekre, amelyek az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága által elfogadott típusjóváhagyás hatálya alá tartozó rendszer részét képezik.

5.2.3.   A tájékoztatási kérelemnek tartalmaznia kell a kérdéses járműtípus pontos meghatározását. Fel kell tüntetni, hogy az adatok csere- vagy utólag beépíthető alkatrészek, illetve részegységek, diagnosztikai eszközök vagy vizsgálóberendezések fejlesztéséhez szükségesek.

11. MELLÉKLET

1. függelék

A FEDÉLZETI DIAGNOSZTIKAI RENDSZER (OBD) MŰKÖDÉSE

1.   BEVEZETÉS

A függelék a 11. melléklet 3. bekezdése szerint végrehajtott vizsgálati eljárást tartalmazza. Az eljárás a járművön elhelyezett fedélzeti diagnosztikai rendszer (OBD) működésének ellenőrzésére szolgáló módszert írja le a motor vezérlésében vagy a kibocsátáscsökkentő rendszerben található megfelelő berendezések hibaszimulációjával. Előírja az OBD rendszer tartósságának megállapítására vonatkozó eljárást is.

A gyártónak elérhetővé kell tennie azokat a hibás alkatrészeket és/vagy elektromos berendezéseket, amelyek a hibák szimulálásához felhasználhatók. Az I. típusú vizsgálati ciklusban végrehajtott mérés során a hibás alkatrészek vagy berendezések a 3.3.2. bekezdésben előírt határértékeket legfeljebb 20 százalékkal meghaladó mértékben növelhetik a jármű szennyezőanyag-kibocsátását.

Hibás alkatrésszel vagy berendezéssel felszerelt jármű vizsgálatakor az OBD rendszer csak akkor hagyható jóvá, ha a hibajelző működésbe lép. Az OBD rendszer akkor is jóváhagyható, ha a hibajelző az OBD küszöbértékek alatti érték esetén bekapcsol.

2.   A VIZSGÁLAT LEÍRÁSA

2.1.   Az OBD rendszer vizsgálata a következő szakaszokból áll:

2.1.1.   a motorvezérlésben vagy a kibocsátáscsökkentő rendszerben található alkatrész hibás működésének szimulálása,

2.1.2.   a jármű előkezelése szimulált hibás működéssel a 6.2.1. vagy a 6.2.2. bekezdésben meghatározott előkezelési ciklus alatt,

2.1.3.   a jármű vezetése szimulált hibás működéssel az I. típusú vizsgálati ciklusban, és a jármű emissziójának mérése,

2.1.4.   annak megállapítása, hogy az OBD rendszer reagál-e a szimulált hibás működésre, és megfelelő módon jelzi-e a hibás működést a jármű vezetőjének.

2.2.   Alternatív megoldásként, a gyártó kérésére, egy vagy több alkatrész hibás működését elektronikusan is szimulálhatják a 6. bekezdés követelményeinek megfelelően.

2.3.   A gyártó kérheti, hogy az ellenőrzés az I. típusú vizsgálati cikluson kívül történjen, ha bizonyítani tudja a hatóság számára, hogy az I. típusú vizsgálati ciklus alatti körülmények korlátozott feltételeket biztosítanának az üzemben lévő jármű ellenőrzéséhez.

3.   A VIZSGÁLATI JÁRMŰ ÉS AZ ÜZEMANYAG

3.1.   Jármű

A vizsgálati járműnek meg kell felelnie a 4. melléklet 3.1. bekezdésében rögzített követelményeknek.

3.2.   Az üzemanyag

Benzin- és dízelüzemanyag esetén a 10. mellékletben leírt referencia-üzemanyagot, LPG és NG üzemanyag esetén pedig a 10a. mellékletben leírt referencia-üzemanyagot kell használni a vizsgálathoz. A vizsgálandó hibaállapotokhoz (lásd a függelék 6.3. bekezdésében) használt üzemanyagtípust az adminisztratív szervezeti egység választhatja ki tiszta gázüzemű jármű vizsgálata esetén a 10a. mellékletben leírt referencia-üzemanyagok közül, kettős üzemű gázüzemű jármű esetén pedig a 10. vagy a 10a. mellékletben leírt referencia-üzemanyagok közül. A kiválasztott üzemanyagtípus nem változtatható meg a vizsgálati szakaszok alatt (lásd a függelék 2.1.–2.3. bekezdését). LPG és NG üzemanyag használata esetén megengedhető, hogy a motort benzinüzemben indítsák el, és egy előre meghatározott, automatikusan vezérelt időtartam után, amelyet a vezető nem tud módosítani, kapcsoljanak át LPG vagy NG üzemanyagra.

4.   VIZSGÁLATI HŐMÉRSÉKLET ÉS NYOMÁS

4.1.   A vizsgálati hőmérsékletnek és nyomásnak meg kell felelnie a 4. mellékletben leírt I. típusú vizsgálat követelményeinek.

5.   VIZSGÁLÓBERENDEZÉS

5.1.   Görgős próbapad

A görgős próbapadnak meg kell felelnie a 4. melléklet követelményeinek.

6.   AZ OBD RENDSZERRE VONATKOZÓ VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

6.1.   A görgős próbapadon végrehajtott üzemi ciklusnak meg kell felelnie a 4. melléklet követelményeinek.

6.2.   A jármű előkezelése

6.2.1.   A motor típusától függően, és a 6.3. bekezdésben leírt egyik hibaállapot előidézése után a járművet legalább két, egymást követő I. típusú vizsgálati ciklus (1. rész és 2. rész) végrehajtásával elő kell kezelni. A kompressziós gyújtású motorral felszerelt járművek előkezeléséhez további két, 2. rész szerinti ciklus végrehajtása megengedhető.

6.2.2.   A gyártó kérésére alternatív előkezelési módszerek is alkalmazhatók.

6.3.   Vizsgálandó hibaállapotok

6.3.1.   Szikragyújtású motorral felszerelt járművek:

6.3.1.1.   A katalizátor cseréje sérült vagy hibás katalizátorra, vagy ilyen hiba elektronikus szimulálása.

6.3.1.2.   A motor gyújtáskihagyásának előidézése a 11. melléklet 3.3.3.2. bekezdésében szereplő, a gyújtáskihagyás ellenőrzésére vonatkozó feltételek szerint.

6.3.1.3.   Az oxigénérzékelő cseréje sérült vagy hibás oxigénérzékelőre, vagy ilyen hiba elektronikus szimulálása.

6.3.1.4.   Az elektromos meghajtást irányító számítógéphez (ha a kiválasztott üzemanyagtípushoz engedélyezve van) csatlakoztatott bármely más, emisszióval kapcsolatos alkatrész kikapcsolása.

6.3.1.5.   A párolgási emisszió tisztítást vezérlő elektronikus egység kikapcsolása (ha fel van szerelve, és ha engedélyezve van a kiválasztott üzemanyagtípushoz). Ehhez a hibaállapothoz nem kell elvégezni az I. típusú vizsgálatot.

6.3.2.   Kompressziós gyújtású motorral felszerelt járművek:

6.3.2.1.   A katalizátor (ha van) cseréje sérült vagy hibás katalizátorra, vagy ilyen hiba elektronikus szimulálása.

6.3.2.2.   A részecskecsapda (ha van) teljes eltávolítása, vagy ha az érzékelők a csapda szerves részét képezik, hibás csapdaszerelvény felszerelése.

6.3.2.3.   Az üzemanyag-ellátó rendszerben az üzemanyag mennyiségét és a befecskendezési idő beállítását működtető elektronikus szerkezet kikapcsolása.

6.3.2.4.   Az elektromos meghajtást irányító számítógéphez csatlakoztatott bármely más, emisszióval kapcsolatos alkatrész kikapcsolása.

6.3.2.5.   A 6.3.2.3. és a 6.3.2.4. bekezdés követelményeinek megfelelően, és a jóváhagyó hatóság beleegyezésével a gyártónak meg kell tennie a megfelelő intézkedéseket annak bizonyítására, hogy az OBD rendszer kikapcsolás esetén jelezni fogja a hibát.

6.4.   Az OBD rendszer vizsgálata

6.4.1.   Szikragyújtású motorral felszerelt járművek:

6.4.1.1.   A jármű 6.2. bekezdés szerinti előkezelése után a vizsgálati járművel el kell végezni az I. típusú vizsgálati menetciklust (1. rész és 2. rész).

A hibajelzőnek a vizsgálat vége előtt be kell kapcsolnia, ha a 6.4.1.2.–6.4.1.5. bekezdésben leírt feltételek bármelyike előfordul. A műszaki szolgálat más feltételekkel helyettesítheti ezeket a feltételeket a 6.4.1.6. bekezdés értelmében. A típusjóváhagyási vizsgálat céljából szimulált hibaállapotok teljes száma azonban nem haladhatja meg a négyet (4).

6.4.1.2.   Katalizátor cseréje sérült vagy hibás katalizátorral, vagy a sérült, illetve hibás katalizátor elektronikus szimulálása, amely a 11. melléklet 3.3.2. bekezdésében megadott CH határértéket túllépő szennyezőanyag-kibocsátást eredményez.

6.4.1.3.   Gyújtáskihagyási állapot előidézése a 11. melléklet 3.3.3.2. bekezdésében megadott, a gyújtáskihagyás ellenőrzésére vonatkozó feltételek szerint, amely a 11. melléklet 3.3.2. bekezdésében megadott határértékek bármelyikét túllépő szennyezőanyag-kibocsátást eredményez.

6.4.1.4.   Oxigénérzékelő cseréje sérült vagy hibás oxigénérzékelővel, vagy a sérült, illetve hibás oxigénérzékelő elektronikus szimulálása, amely a 11. melléklet 3.3.2. bekezdésében megadott határértékek bármelyikét túllépő szennyezőanyag-kibocsátást eredményez.

6.4.1.5.   A párolgási emisszió tisztítást vezérlő elektronikus egység kikapcsolása (ha fel van szerelve, és ha engedélyezve van a kiválasztott üzemanyagtípushoz).

6.4.1.6.   Bármely más, emisszióval kapcsolatos és számítógéphez csatlakoztatott elektromos meghajtású alkatrész kikapcsolása, amely a melléklet 3.3.2. bekezdésében megadott határértékek bármelyikének túllépését eredményező szennyezőanyag-kibocsátást eredményez (ha engedélyezve van a kiválasztott üzemanyagtípushoz).

6.4.2.   Kompressziós gyújtású motorral felszerelt járművek:

6.4.2.1.   A jármű 6.2. bekezdés szerinti előkezelése után a vizsgálati járművel el kell végezni az I. típusú vizsgálati menetciklust (1. rész és 2. rész).

A hibajelzőnek a vizsgálat vége előtt be kell kapcsolnia, ha a 6.4.2.2.–6.4.2.5. bekezdésben leírt feltételek bármelyike előfordul. A műszaki szolgálat más feltételekkel helyettesítheti ezeket a feltételeket a 6.4.2.5. bekezdés értelmében. A típusjóváhagyási vizsgálat céljából szimulált hibaállapotok teljes száma azonban nem haladhatja meg a négyet (4).

6.4.2.2.   Katalizátor (ha van) cseréje sérült vagy hibás katalizátorral, vagy a sérült, illetve hibás katalizátor elektronikus szimulálása, amely a 11. melléklet 3.3.2. bekezdésében megadott határértékeket túllépő szennyezőanyag-kibocsátást eredményez.

6.4.2.3.   A részecskecsapda (ha van) teljes eltávolítása, vagy a részecskecsapda cseréje hibás részecskecsapdával a 6.3.2.2. bekezdésben előírt feltételeknek megfelelően, amely a 11. melléklet 3.3.2. bekezdésében megadott határértékeket túllépő szennyezőanyag-kibocsátást eredményez.

6.4.2.4.   Hivatkozással a 6.3.2.5. bekezdésre, az üzemanyag-ellátó rendszerben az üzemanyag mennyiségét és a befecskendezési idő beállítását működtető elektronikus szerkezet kikapcsolása, amely a 11. melléklet 3.3.2. bekezdésében megadott határértékeket túllépő szennyezőanyag-kibocsátást eredményez.

6.4.2.5.   Hivatkozással a 6.3.2.5. bekezdésre, bármely más, emisszióval kapcsolatos és számítógéphez csatlakoztatott elektromos meghajtású alkatrész kikapcsolása, amely a 11. melléklet 3.3.2. bekezdésében megadott határértékeket túllépő szennyezőanyag-kibocsátást eredményez.

6.5.   Diagnosztikai jelek

6.5.1.1.   Bármely alkatrész vagy rendszer első hibás működésének megállapítását követően az ebben az időpontban rendelkezésre álló, motorállapotot jelző állóképet tárolni kell a számítógép memóriájában. Ha újabb hibás működés fordulna elő az üzemanyag-ellátó rendszerben, vagy gyújtáskihagyási hiba történne, minden előzőleg tárolt állóképet ki kell cserélni az üzemanyag-ellátó rendszer vagy a gyújtáskihagyás állapotával (amelyik először fordul elő). A tárolt motorállapotok tartalmazzák, a számított terhelési értéken kívül, a motor fordulatszámát, az üzemanyag-behangolási értéket (ha van), az üzemanyagnyomást (ha van), a jármű sebességét (ha van), a hűtőfolyadék hőmérsékletét, a szívócső nyomását (ha van), a zárt vagy nyitott hurkú műveletet (ha van), valamint azt a hibakódot, amely az adat tárolását előidézte. A gyártó kiválaszthatja a legmegfelelőbb állapotkészletet, amely megkönnyíti az állóképtárolóban végzendő javítást. Csak egy adatkeret szükséges. A gyártó további adatkeretek tárolását is megadhatja, feltéve, hogy legalább a szükséges adatkeret beolvasható a 6.5.3.2. és a 6.5.3.3. bekezdés előírásainak megfelelő általános letapogatóeszközzel. Ha a tárolandó állapotokat előidéző hibakódot törlik a 11. melléklet 3.7. bekezdésnek megfelelően, a tárolt motorállapotok szintén törölhetők.

6.5.1.2.   A szükséges állóképadatokon kívül a következő jeleket (ha vannak) kell kérésre hozzáférhetővé tenni a szabványos adatkapcsolat csatlakozójának soros portján keresztül, amennyiben az adatok rendelkezésre állnak a fedélzeti számítógépen, vagy meghatározhatók a fedélzeti számítógépen rendelkezésre álló adatok segítségével: diagnosztikai hibakódok, a motor-hűtőfolyadék hőmérséklete, az üzemanyag-ellenőrző rendszer állapota (zárt hurok, nyitott hurok, egyéb), üzemanyag-behangolás, előgyújtás, szívólevegő hőmérséklete, a szívócső légnyomása, a légáram sebessége, a motor fordulatszáma, a fojtószelep helyzetét érzékelő kimenet értéke, másodlagos levegő állapota (áramlási irányban, áramlási iránnyal szemben vagy a légkörbe kivezetve), számított terhelési érték, a jármű sebessége és az üzemanyag nyomása.

A jeleket a 6.5.3. bekezdés előírásai alapján szabványos mértékegységekben kell biztosítani. A tényleges jeleket egyértelműen meg lehessen különböztetni a hibaértéktől vagy a kényszerű hazatérés jelzéseitől.

6.5.1.3.   Minden olyan kibocsátáscsökkentő rendszer esetében, amelyeknél külön fedélzeti értékelő vizsgálatokat végeznek (katalizátor, oxigénérzékelő stb.), a gyújtáskihagyás észlelését, az üzemanyag-ellátó rendszer ellenőrzését és az alkatrészek átfogó ellenőrzését kivéve, a járművel elvégzett legújabb vizsgálatok eredményeit és a határértékeket, amelyhez a rendszert hasonlítják, hozzáférhetővé kell tenni a szabványos adatcsatlakozó soros portján keresztül, a 6.5.3. bekezdésben szereplő előírások szerint. A fentiekben kivételként említett ellenőrzött alkatrészeknél és rendszereknél a legújabb vizsgálatok eredményeire vonatkozó megfelelt/nem felelt meg jelzést hozzáférhető kell tenni az adatcsatlakozón keresztül.

6.5.1.4.   Az OBD rendszerre vonatkozó követelmények, amelyek szerint a járművet hitelesítették (vagyis a 11. melléklet előírásait, illetve az 5. bekezdésben előírt alternatív követelményeket), valamint a 6.5.3.3. bekezdésnek megfelelően az OBD rendszer által ellenőrzött főbb kibocsátáscsökkentő rendszerek adatait elérhetővé kell tenni a szabványos adatkapcsolat csatlakozójának soros portján keresztül a függelék 6.5.3. bekezdésben szereplő előírások szerint.

6.5.1.5.   Új típusok esetén 2003. január 1-től, és minden, 2005. január 1-től forgalomba helyezett járműtípus esetén a szoftver hitelesítési azonosítószámát elérhetővé kell tenni a szabványos adatcsatlakozó soros portján keresztül. A szoftver hitelesítési azonosítószámát szabványos formátumban kell biztosítani.

6.5.2.   Nem kötelező, hogy a szennyezőanyag-kibocsátás ellenőrzésére szolgáló diagnosztikai rendszer értékelje az alkatrészeket hibás működés közben, ha az értékelés veszélyt jelent a biztonságra, vagy az alkatrész meghibásodását eredményezheti.

6.5.3.   A szennyezőanyag-kibocsátás ellenőrzésére szolgáló diagnosztikai rendszernek lehetővé kell tennie az adatokhoz való szabványos és korlátlan hozzáférést, és meg kell felelnie az alábbi ISO szabványoknak és/vagy SAE előírásoknak.

6.5.3.1.   Az alábbi szabványok közül a korlátozásokat tartalmazó szabvány a fedélzeti és a nem fedélzeti rendszer közötti kommunikációs kapcsolatra alkalmazandó:

—

ISO 9141-2: 1994 (módosítva 1996-ban) „Közúti járművek – Diagnosztikai rendszerek – 2. rész: Digitális adatok cseréjére vonatkozó CARB követelmények”;

—

„SAE J1850: 1998. március, B. osztály, Adatkommunikációs hálózati interfész”. Az emisszióval kapcsolatos üzenetekhez ezt a ciklikusan redundáns ellenőrzést és a hárombájtos fejlécet kell használni, nem pedig a bájtok szétválasztását vagy az ellenőrző összeget;

—

ISO 14230 – Part 4: „Közúti járművek – Kulcsszó-protokoll diagnosztikai rendszerekhez, 2000 – 4. rész: Emisszióval kapcsolatos rendszerekre vonatkozó követelmények”;

—

ISO DIS 15765-4: „Közúti járművek – Vezérlőterületi hálózat (CAN) diagnosztikája – 4. rész: Emisszióval kapcsolatos rendszerekre vonatkozó követelmények”, kelt: 2001. november 1-én.

6.5.3.2.   Az OBD rendszerrel való kommunikációhoz szükséges vizsgálóberendezéseknek és diagnosztikai eszközöknek meg kell felelniük, vagy túl is léphetik az ISO DIS 15031-4: „Közúti járművek – Kommunikáció a jármű és a külső vizsgálóberendezés között emisszióval kapcsolatos diagnosztika céljából – 4. rész: Külső vizsgálóberendezés” szabványban (kelt: 2001. november 1-én) előírt funkcionális műszaki adatoknak.

6.5.3.3.   Az alapvető diagnosztikai adatokat (a 6.5.1. bekezdés meghatározása szerint) és a kétirányú ellenőrzési adatokat az ISO DIS 15031-5: „Közúti járművek – Kommunikáció a jármű és a külső vizsgálóberendezés között emisszióval kapcsolatos diagnosztika céljából – 5. rész: Emisszióval kapcsolatos diagnosztikai szolgáltatások” (kelt: 2001. november 1-én) szabványban leírt formátumban és mértékegységben kell biztosítani, és az ISO DIS 15031-4 szabvány követelményeinek megfelelő diagnosztikai eszköz használatával hozzáférhetővé kell tenni.

A jármű gyártójának a nemzeti szabványügyi hivatal rendelkezésére kell bocsátania azokat az emisszióval kapcsolatos diagnosztikai adatokat (pl. személyi azonosító eszközök, OBD ellenőrzési azonosítók, vizsgálatazonosítók), amelyek nem szerepelnek az ISO DIS 15031-5 szabványban, de az előíráshoz kapcsolódnak.

6.5.3.4.   Hiba észlelésekor a gyártónak az ISO DIS 15031-6 6.3. részében („Közúti járművek – Kommunikáció a jármű és a külső vizsgálóberendezés között emisszióval kapcsolatos diagnosztika céljából – 6. rész: Diagnosztikai hibakódok meghatározása”) előírtaknak megfelelő hibakód használatával kell megállapítania a hibát. Ha a hiba megállapítása nem lehetséges, a gyártó az ISO DIS 15031-6 szabvány 5.3. és 5.6. részében előírt diagnosztikai hibakódokat használhatja. A hibakódokat a melléklet 6.5.3.2. bekezdésében rögzített rendelkezéseknek megfelelő szabványos diagnosztikai berendezés használatával teljes mértékben hozzáférhetővé kell tenni.

A jármű gyártójának a nemzeti szabványügyi hivatal rendelkezésére kell bocsátania azokat az emisszióval kapcsolatos diagnosztikai adatokat (pl. személyi azonosító eszközök, OBD ellenőrzési azonosítók, vizsgálatazonosítók), amelyek nem szerepelnek az ISO DIS 15031-5 szabványban, de az előíráshoz kapcsolódnak.

6.5.3.5.   A jármű és a diagnosztikai vizsgálóműszer közötti összekötő interfésznek szabványosnak kell lennie, és meg kell felelnie az ISO DIS 15031-3: „Közúti járművek – Kommunikáció a jármű és a külső vizsgálóberendezés között emisszióval kapcsolatos diagnosztika céljából – 3. rész: Diagnosztikai csatlakozó és a hozzákapcsolódó elektromos áramkörök műszaki adatai és használata” (kelt: 2001. november 1-én) szabvány követelményeinek. A beszerelési helyzetnek, az adminisztratív szervezeti egységgel kötött megállapodástól függően, olyannak kell lennie, hogy a szerelők könnyen hozzáférjenek, de védve legyen a jogosulatlan személyek általi hamisítással szemben.

6.6.   Kettős üzemű gázüzemű járművek diagnosztikai jeleinek átvitelére vonatkozó specifikus követelmények

6.6.1.   Kettős üzemű gázüzemű járművek esetén, amennyiben a másik üzemanyag-ellátó rendszer diagnosztikai jeleit ugyanazon a számítógépen tárolják, egymástól függetlenül kell értékelni a benzinnel való üzemeltetés és a gázzal való üzemeltetés diagnosztikai jeleit, és az adatokat külön kell átvinni.

6.6.2.   Kettős üzemű gázüzemű járművek esetén, amennyiben a másik üzemanyag-ellátó rendszer diagnosztikai jeleit egy másik számítógépen tárolják, a benzinnel való üzemeltetés és a gázzal való üzemeltetés diagnosztikai jeleit az adott üzemanyaghoz tartozó számítógépen kell értékelni, és innen kell továbbítani az adatokat.

6.6.3.   A diagnosztikai eszköz által küldött kérelem esetén a benzinnel üzemeltetett jármű diagnosztikai jeleit az egyik forráscímre, a gázzal üzemeltetett jármű diagnosztikai jeleit pedig a másik forráscímre kell továbbítani. A forráscímek használatát az ISO DIS 15031-5: „Közúti járművek – Kommunikáció a jármű és a külső vizsgálóberendezés között emisszióval kapcsolatos diagnosztika céljából – 5. rész: Emisszióval kapcsolatos diagnosztikai szolgáltatások” szabvány (kelt: 2001. november 1-én) írja le.

11. MELLÉKLET

2. függelék

A JÁRMŰCSALÁD LÉNYEGES JELLEMZŐI

1.   AZ OBD RENDSZERCSALÁDOT MEGHATÁROZÓ PARAMÉTEREK

Az OBD rendszercsalád olyan alapvető tervezési paraméterek alapján határozható meg, amelyeknek a családhoz tartozó járműveknél azonosaknak kell lenniük. Bizonyos esetekben kölcsönhatás jöhet létre a paraméterek között. Ezeket a hatásokat is figyelembe kell venni ahhoz, hogy csak azonos kipufogási emissziós jellemzőkkel rendelkező járműveket vegyenek fel az OBD rendszercsaládba.

2.   E célból azok a járműtípusok, amelyek alábbi paraméterei azonosak, ugyanahhoz a motor/kibocsátáscsökkentő rendszer/OBD rendszer kombinációhoz tartozónak tekintendők.

Motor:

(a)

égési folyamat (szikragyújtású, kompressziós gyújtású, kétütemű, négyütemű),

(b)

üzemanyag-adagolás módja (karburátor vagy üzemanyag-befecskendezés).

Kibocsátáscsökkentő rendszer:

(a)

katalizátor típusa (oxidáció, háromutas, fűtött katalizátor, egyéb),

(b)

részecskecsapda típusa,

(c)

másodlagos levegő befecskendezése (levegővel vagy levegő nélkül),

(d)

kipufogógáz-visszavezetés (van vagy nincs),

OBD alkatrészek és működésük:

 

az OBD rendszer működésellenőrzési módszerei, hibás működés észlelése és a hibás működés jelzése a jármű vezetőjének.

12. MELLÉKLET

ECE TÍPUSJÓVÁHAGYÁS MEGADÁSA LPG VAGY FÖLDGÁZ (NG)

1.   ÜZEMANYAGGAL MŰKÖDŐ JÁRMŰVEKREBEVEZETÉS

A melléklet azokat a különleges követelményeket írja le, amelyek az LPG üzemanyaggal vagy a földgázzal (NG) működtetett jármű jóváhagyása esetén alkalmazandók, vagy ha a jármű ólommentes benzinnel, LPG üzemanyaggal vagy földgázzal is működtethető, az LPG vagy a földgáz vizsgálatának tekintetében.

Az LPG üzemanyag és a földgáz esetében különböző összetételű üzemanyagok kaphatók a kereskedelemben, ezért az üzemanyag-ellátó rendszernek képesnek kell lennie az üzemanyagértékeket az üzemanyagfajtákhoz igazítani. Ennek a funkciónak az igazolására a járművet meg kell vizsgálni az I. típusú vizsgálatban két szélsőséges referencia-üzemanyaggal, és igazolni kell az üzemanyag-ellátó rendszer önbeállítási képességét. Amennyiben bizonyítják az üzemanyag-ellátó rendszer önbeállítási képességét egy járművön, ezt a járművet a család alaptípusának lehet minősíteni. Azokat a járműveket, amelyek megfelelnek a család tagjaira vonatkozó követelményeknek, és ugyanolyan üzemanyag-ellátó rendszerrel vannak felszerelve, csak egy üzemanyagfajtával kell megvizsgálni.

2.   FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen melléklet alkalmazásában:

2.1.   Az „alapjármű” azt a járművet jelenti, amelyet azért választottak ki, hogy bizonyítsák az üzemanyag-ellátó rendszer önbeállítási képességét, és amelyhez a család tagjait viszonyítják. Egy családban több alapjármű is lehet.

2.2.   A család tagja

2.2.1.   A „család tagja” az a jármű, amely ugyanolyan lényeges jellemzőkkel rendelkezik, mint az alapjármű(vek):

(a)

A jármű gyártója ugyanaz.

(b)

Ugyanolyanok a kibocsátási határértékei.

(c)

Ha a gázellátó rendszernek központi mérője van a teljes motorhoz:

az igazolt teljesítmény leadása az alapjárműnél mért érték 0,7- és 1,15-szöröse között legyen.

Ha a gázellátó rendszernek hengerenként egyedi mérője van:

Az igazolt teljesítmény leadása hengerenként az alapjárműnél mért érték 0,7- és 1,15-szöröse között legyen.

(d)

Ha katalizátorral szerelték fel, a katalizátor típusa ugyanaz, azaz háromutas, oxidációs, NOx mentesítős.

(e)

A gázellátó rendszer (beleértve a nyomásszabályozót) ugyanattól a rendszergyártótól származzon, és ugyanolyan típusú legyen: bevezetés, befecskendezés gőzállapotban (egy pont, több pont), folyadékbefecskendezés (egyetlen pont, több pont).

(f)

A gázellátó rendszer ugyanolyan típusú és műszaki adatokkal rendelkező elektronikus vezérlőegység (ECU) vezérelje, amely ugyanazokat a szoftveralapelveket és ellenőrzési stratégiát használja.

2.2.2.   Tekintettel a (c) követelményre: olyan esetben, ahol bebizonyosodik, hogy két, gázzal táplált jármű ugyanannak a családnak lehet a tagja, kivéve igazolt teljesítmény-leadásukat, nevezetesen P1 és P2 (P1 < P2), és mindkettőt úgy vizsgálják, mintha alapjárművek lennének, a családkapcsolatot érvényesnek tekintik minden olyan járműre, amelynek igazolt teljesítmény-leadása 0,7 x P1 és 1,15 x P2 között van.

3.   A TÍPUSJÓVÁHAGYÁS MEGADÁSA

A típusjóváhagyás az alábbi követelmények teljesítése esetében adható meg:

3.1.   Kipufogási emisszió jóváhagyása alapjármű esetében

Az alapjárműnél igazolni kell azt a képességet, hogy bármelyik, a kereskedelemben kapható üzemanyag-összetételhez igazodni tud. LPG üzemanyag esetén ilyenek a C3/C4 összetételű változatok. Földgáz esetében általában két üzemanyagtípus szerezhető be: nagy kalóriatartalmú üzemanyag (H gáz) és kis kalóriatartalmú üzemanyag (L gáz), azonban jelentős szórással mindkét tartományban; ezek Wobbe-indexe jelentősen különbözik. A referencia-üzemanyagoknak reprezentálniuk kell ezeket a változatokat.

3.1.1.   Az alapjárművet (vagy alapjárműveket) az I. típusú vizsgálatban kell megvizsgálni a 10a. mellékletben előírt két szélsőséges referencia-üzemanyaggal.

3.1.1.1.   Ha az átváltás egyik üzemanyagról a másikra a gyakorlatban kapcsoló használatával történik, ezt a kapcsolót nem szabad használni a típusjóváhagyási vizsgálat alatt. Ilyen esetben a gyártó kérésére és a műszaki szolgálat egyetértésével a 4. melléklet 5.3.1. bekezdésében leírt előkezelési ciklus kiterjeszthető.

3.1.2.   A járművet (vagy járműveket) megfelelőnek kell tekinteni, ha mindkét referencia-üzemanyaggal teljesítik a kibocsátási határértékeket.

3.1.3.   A kibocsátási eredmények „r” arányát minden egyes szennyezőanyag esetében meg kell határozni az alábbiak szerint:

Üzemanyag(ok) típusa

Referencia-üzemanyagok

„r” érték kiszámítása

LPG és benzin(B. jóváhagyás)

A. üzemanyag

Formula

vagy csak LPG (D. jóváhagyás)

B. üzemanyag

NG és benzin (B. jóváhagyás)

G20 üzemanyag

Formula

vagy csak NG (D. jóváhagyás)

G25 üzemanyag

3.2.   A család egyik tagjának jóváhagyása kipufogási emisszió szempontjából:

A család egyik tagjánál el kell végezni az I. típusú vizsgálatot valamelyik referencia-üzemanyaggal. Ez bármelyik referencia-üzemanyag lehet. A jármű megfelelőnek tekinthető, ha teljesíti az alábbi követelményeket:

3.2.1.   A jármű megfelel a „család tagja” meghatározásnak a 2.2. bekezdés szerint.

3.2.2.   Ha a vizsgálati üzemanyag az A. referencia-üzemanyag LPG vagy G20 NG használata esetén, az emisszió eredményét meg kell szorozni a megfelelő „r” tényezővel, ha r > 1; ha r < 1, akkor korrigálás nem szükséges.

Ha a vizsgálati üzemanyag a B. referencia-üzemanyag LPG vagy G25 NG használata esetén, az emisszió eredményét el kell osztani a megfelelő „r” tényezővel, ha r < 1; ha r > 1, akkor korrigálás nem szükséges.

3.2.3.   A járműnek meg kell felelnie az adott kategóriára érvényes kibocsátási határértékeknek, a mért és a számított kibocsátási értékek vonatkozásában is.

3.2.4.   Ha ismételt vizsgálatokat végeznek ugyanazon a motoron, a G20 vagy az A. referencia- üzemanyag, illetve a G25 vagy a B. referencia-üzemanyag használatával kapott eredményeket először átlagolni kell; az „r” tényezőt ezután kell kiszámítani az átlagolt értékekből.

4.   ÁLTALÁNOS FELTÉTELEK

A gyártás megfelelőségére vonatkozó vizsgálatokat el lehet végezni kereskedelemben kapható üzemanyaggal, amelynek C3/C4 aránya a referencia-üzemanyagok aránya közé esik LPG esetében, vagy amelynek Wobbe-indexe a két szélsőséges üzemanyag Wobbe-indexe között van NG esetében. Ilyenkor nincs szükség az üzemanyag elemzésére.

13. MELLÉKLET

EMISSZIÓS VIZSGÁLATI ELJÁRÁS PERIODIKUSAN REGENERÁLÓ

1.   RENDSZERREL ELLÁTOTT JÁRMŰVEKHEZBEVEZETÉS

A melléklet meghatározza az előírás 2.20. bekezdésében leírt periodikusan regeneráló rendszerrel ellátott jármű típusjóváhagyására vonatkozó rendelkezéseket.

2.   A TÍPUSJÓVÁHAGYÁS HATÁLYA ÉS KITERJESZTÉSE

2.1.   Periodikusan regeneráló rendszerrel ellátott járműcsalád-csoportok

Az eljárás az előírás 2.20. bekezdésében meghatározott periodikusan regeneráló rendszerrel ellátott járművekre érvényes. A melléklet alkalmazásának érdekében járműcsalád-csoportok alakíthatók ki. Ennek megfelelően azok a regeneráló rendszerrel felszerelt járműtípusok, amelyek alábbiakban leírt paraméterei azonosak, vagy a megadott tűréshatáron belül vannak, ugyanahhoz a családhoz tartozónak tekinthetők a meghatározott periodikusan regeneráló rendszerekre vonatkozó mérések szempontjából.

2.1.1.   Azonos paraméterek a következők:

Motor:

(a)

Égési folyamat.

Periodikusan regeneráló rendszer (katalizátor, részecskecsapda):

(a)

szerkezeti kialakítás (a védőburkolat típusa, a nemesfém típusa, a hordozó típusa, cellasűrűség),

(b)

típus és működési elv,

(c)

adagolás és adalékrendszer,

(d)

térfogat ± 10 %,

(e)

Elhelyezkedés (120 km/h sebességnél ± 50 °C hőmérséklet vagy 5 % eltérés a legnagyobb hőmérséklet/nyomás aránytól).

2.2.   Különböző referenciatömegű járműtípusok

Az előírás 2.20. bekezdésében meghatározott periodikusan regeneráló rendszerrel ellátott járműtípus jóváhagyásához a mellékletben leírt eljárások segítségével meghatározott Ki tényezők a járműcsalád-csoport más olyan járműveire is kiterjeszthetők, amelyek referenciatömege beleesik a következő két magasabb egyenértékű tehetetlenségi osztályba, vagy bármely lejjebb levő egyenértékű tehetetlenségi osztályba.

3.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

A jármű felszerelhető a regeneráló folyamatot akadályozó vagy engedélyező kapcsolóval, feltéve, hogy ez a művelet nincs hatással a motor eredeti beállítására. Ezt a kapcsolót csak a regenerálás megakadályozására lehet használni a regeneráló rendszer feltöltése és az előkezelési ciklusok alatt. Nem szabad azonban használni az emisszió mérése közben a regenerálási fázis alatt; az emissziós vizsgálatot ehelyett az eredeti gyártó változatlan állapotban levő vezérlőegységével kell elvégezni.

3.1.   A kipufogási emisszió mérése két, regenerálási fázist tartalmazó ciklus között

A regenerálási fázisok közötti és a regeneráló rendszer feltöltése alatti átlagos emisszió értékét több megközelítőleg egyforma I. típusú üzemi ciklus (ha több, mint 2) vagy azzal egyenértékű motorpróbapadi ciklus során mért értékek számtani középértékeként kell meghatározni. A másik lehetőség, hogy a gyártó adatokkal bizonyítja, hogy az emisszió állandó marad (± 15 %) a regenerálási fázisok között. Ebben az esetben a szabályos I. típusú vizsgálat közben mért kibocsátási érték használható. Minden más esetben az emisszió méréséhez legalább két I. típusú üzemi ciklust vagy azzal egyenértékű motorpróbapadi ciklust kell elvégezni: az egyiket közvetlenül a regenerálás után (az újabb feltöltés előtt), a másikat pedig a regenerálási fázis előtt a lehető legközelebbi időpontban. Az emisszió mérését és számítását a 4. melléklet 5., 6., 7. és 8. bekezdése szerint kell végrehajtani.

3.1.2.   A feltöltési folyamatot és a Ki meghatározását az I. típusú üzemi ciklus alatt, a görgős próbapadon vagy motorpróbapadon kell elvégezni, egyenértékű vizsgálati ciklusok használatával. Ezeket a ciklusokat folyamatosan kell végrehajtani (tehát anélkül, hogy a motort leállítanák a ciklusok között). Néhány befejezett ciklus után a járművet levehetik a görgős próbapadról, és a vizsgálatot később folytathatják.

3.1.3.   Két ciklus között a regenerálási fázist tartalmazó ciklusok számát (D), azon ciklusok számát (n), amelyek során az emissziót mérik, és minden egyes emissziómérés értékét (M'sij) fel kell jegyezni az 1. melléklet 4.2.11.2.1.10.1–4.2.11.2.1.10.4. vagy a 4.2.11.2.5.4.1–4.2.11.2.5.4.4. számú soraiba.

3.2.   Emisszió mérése regenerálás közben

3.2.1.   A jármű előkészítése (ha szükséges) a regenerálási fázis alatt végzendő emissziós vizsgálathoz a 4. melléklet 5.3. bekezdésében leírt előkészítési ciklusok vagy azzal egyenértékű motorpróbapadi ciklusok használatával történhet, a 3.1.2. bekezdés szerint kiválasztott feltöltési eljárástól függően.

3.2.2.   Az első érvényes emissziómérés elvégzése előtt a 4. mellékletben az I. típusú vizsgálathoz leírt vizsgálati feltételek és járműállapot lép érvénybe.

3.2.3.   A jármű előkészítése közben nem történhet regenerálás. Ez a következő módszerek egyikével biztosítható:

3.2.3.1.   Az előkezelési ciklusokban ál-regenerálórendszert vagy részleges rendszert szerelhetnek fel.

3.2.3.2.   Bármely más módszer, amelyben a gyártó és a típusjóváhagyást megadó hatóság megegyezik.

3.2.4.   Hidegindítással el kell végezni a kipufogási emisszió vizsgálatát, amely regenerálási folyamatot is tartalmaz, az I. típusú vizsgálat üzemi ciklusának vagy az azzal egyenértékű motorpróbapadi ciklusnak megfelelően. Ha a két, regenerálási fázist tartalmazó ciklus közötti emissziós vizsgálatokat motorpróbapadon hajtják végre, a regenerálási fázist tartalmazó emissziós vizsgálatot szintén motorpróbapadon kell elvégezni.

3.2.5.   Ha a regenerálási folyamat egynél több üzemi ciklust igényel, az ezt következő vizsgálati ciklust (vagy ciklusokat) azonnal, a motor leállítása nélkül el kell végezni a teljes regenerálás eléréséig (minden ciklust be kell fejezni). Az új vizsgálat előkészítéséhez (pl. részecskeszűrő-csere) szükséges idő a lehető legrövidebb legyen. Erre az időre a motort le kell állítani.

3.2.6.   A regenerálás közbeni emissziós értékeket (Mri) a 4. melléklet 8. bekezdése szerint kell kiszámítani. A teljes regeneráláshoz szükséges üzemi ciklusok számát (d) fel kell jegyezni.

3.3.   Az egyesített kipufogási emisszió kiszámítása

Formula n ≥ 2; Formula

Formula

ahol a vizsgálandó szennyezőanyagokra (i) vonatkozóan:

–

=

M′sij

=

az i kibocsátott szennyezőanyag tömege g/km-ben egy I. típusú üzemi ciklus (vagy azzal egyenértékű motorpróbapadi ciklus) alatt, regenerálás nélkül,

–

=

M′rij

=

az i kibocsátott szennyezőanyag tömege g/km-ben egy I. típusú üzemi ciklus (vagy azzal egyenértékű motorpróbapadi ciklus) alatt, regenerálás közben (ha n > 1, akkor az első I. típusú vizsgálat hidegindítással kezdődik, a következő ciklusok pedig melegindítással),

–

=

Msi

=

az i kibocsátott szennyezőanyag átlagos tömege g/km-ben, regenerálás nélkül,

–

=

Mri

=

az i kibocsátott szennyezőanyag átlagos tömege g/km-ben, regenerálás közben,

–

=

Mpi

=

az i kibocsátott szennyezőanyag átlagos tömege g/km-ben,

–

=

n

=

a vizsgálati pontok száma, ahol emissziómérés történt (I. típusú üzemi ciklus vagy azzal egyenértékű motorpróbapadi ciklus) két, regenerálási fázist tartalmazó ciklus között, ≥ 2,

–

=

d

=

a regeneráláshoz szükséges üzemi ciklusok száma,

–

=

D

=

az üzemi ciklusok száma két, regenerálási fázist tartalmazó ciklus között.

A mérési paramétereket a 8/1. ábra szemlélteti.

8/1. ábra

Az emisszió vizsgálata során mért paraméterek olyan ciklusok alatt és között, ahol regenerálás történik (sematikus példa, az emisszió D ciklusszám alatt növekedhet vagy csökkenhet)

Image

3.4.   A K regenerálási tényező kiszámítása a vizsgálandó szennyezőanyagokra (i)

Ki = Mpi / Msi

Az Msi, az Mpi, és a Ki eredményeket fel kell jegyezni a műszaki szolgálat által készítendő vizsgálati jelentésben.

A Ki érték egyetlen sorozat végrehajtásával meghatározható.

14. MELLÉKLET

EMISSZIÓS VIZSGÁLATI ELJÁRÁS HIBRIDHAJTÁSÚ ELEKTROMOS JÁRMŰVEKHEZ (HEV)

1.   BEVEZETÉS

1.1.   A melléklet meghatározza az előírás 2.21.2. bekezdésében leírt hibridhajtású elektromos jármű típusjóváhagyására vonatkozó rendelkezéseket.

1.2.   Általános elvként az I., a II., a III., a IV., az V., a VI. típusú és az OBD rendszerre vonatkozó vizsgálatok alatt a hibridhajtású elektromos járműveket a 4., az 5., a 6., a 7., a 8., a 9., illetve a 11. melléklet szerint kell vizsgálni, ha a jelen melléklet nem rendelkezik másként.

1.3.   Csak az I. típusú vizsgálat esetében a kívülről feltölthető hibridhajtású elektromos járműveket (OVC) (a 2. bekezdésben meghatározott kategóriák szerint) az A. és a B. feltételnek megfelelően kell megvizsgálni. Az A. és a B. feltételek szerint mért vizsgálati eredményeket és a súlyozott értékeket fel kell tüntetni a közlemény-formanyomtatványon.

1.4.   Az emissziós vizsgálat eredményeinek meg kell felelnie az előírásban meghatározott vizsgálati feltételekhez előírt határértékeknek.

2.   A HIBRIDHAJTÁSÚ ELEKTROMOS JÁRMŰVEK KATEGÓRIÁI

A jármű feltöltése

Feltöltés a járművön kívülről (52)

(OVC)

Feltöltés nem a járművön kívülről (53)

(NOVC)

Üzemmód kapcsoló

nincs

van

nincs

van

3.   I. TÍPUSÚ VIZSGÁLATI MÓDSZEREK

3.1.   KÍVÜLRŐL FELTÖLTHETŐ HIBRIDHAJTÁSÚ JÁRMŰVEK (OVC HEV) ÜZEMMÓD KAPCSOLÓ NÉLKÜL

3.1.1.   Két vizsgálatot kell elvégezni az alábbi feltételek mellett:

A. feltétel:

a vizsgálatot teljesen feltöltött elektromos energiatároló eszközzel kell elvégezni.

B. feltétel:

a vizsgálatot minimális töltöttségi szinten lévő elektromos energiatároló eszközzel kell elvégezni (maximális lemerítés).

Az elektromos energiatároló eszköz töltöttségi szintjének profilját az I. típusú vizsgálat különböző szakaszai alatt az 1. függelék határozza meg.

3.1.2.   A. feltétel

3.1.2.1.   Az eljárásnak az elektromos energiatároló eszköz lemerítésével kell kezdődnie a jármű haladása közben (próbapályán, görgős próbapadon stb.).

—

50 km/h állandó sebességnél, amíg a HEV üzemanyag-fogyasztó motorja be nem indul,

—

vagy ha a jármű nem tudja elérni az 50 km/h állandó sebességet az üzemanyag-fogyasztó motor beindulása nélkül, a sebességet csökkenteni kell, hogy a jármű olyan kisebb állandó sebességgel fusson, amelynél az üzemanyag-fogyasztó motor nem indul be egy meghatározott idő/távolság alatt (ezt a műszaki szolgálat és a gyártó közösen határozza meg),

—

vagy a gyártó ajánlása szerint.

Az üzemanyag-fogyasztó motort automatikus beindulása után 10 másodpercen belül le kell állítani.

3.1.2.2.   A jármű előkezelése

3.1.2.2.1.   Kompressziós gyújtású motorral felszerelt járműveknél a 4. melléklet 1. függelékében leírt 2. rész ciklusát kell alkalmazni. Három egymást követő ciklust kell elvégezni a 3.1.2.5.3. bekezdés szerint.

3.1.2.2.2.   A szikragyújtású motorral felszerelt járműveket egy 1. résznek és két 2. résznek megfelelő menetciklus alatt kell előkezelni a 3.1.2.5.3. bekezdés szerint.

3.1.2.3.   Az előkezelés után és a vizsgálat előtt a járművet olyan helyiségben kell tartani, amelyben a hőmérséklet 293 és 303 K (20 és 30 °C) között viszonylag állandó marad. Az előkezelést legalább hat órán keresztül kell folytatni addig, amíg a motorolaj és a hűtőfolyadék (ha van) hőmérséklete el nem éri a helyiség hőmérsékletét ± 2 K határértéken belül, és az elektromos energiatároló eszköz teljesen feltöltődik a 3.1.2.4. bekezdésben előírt feltöltés eredményeként.

3.1.2.4.   Átitatás közben az elektromos áramtároló eszközt fel kell tölteni:

(a)

a fedélzeti feltöltővel, ha van,

vagy

(b)

a gyártó által javasolt külső töltővel, normál éjszakai töltést alkalmazva.

Ez az eljárás kizár minden olyan különleges töltéstípust, amely automatikusan vagy kézzel indítható, mint például a kiegyenlítő töltés vagy a gyorstöltés.

A gyártónak nyilatkoznia kell arról, hogy a vizsgálat alatt nem alkalmaztak különleges töltési eljárást.

3.1.2.5.   Vizsgálati eljárás

3.1.2.5.1.   A járművet normál használat esetén a vezető számára biztosított eszközökkel kell beindítani. Az első ciklus a jármű beindításakor kezdődik.

3.1.2.5.2.   A mintavétel a jármű beindítása előtt vagy annak időpontjában kezdődjön (BS), és a végső alapjárati időszaknak a városon kívüli ciklusban (2. rész, mintavétel vége (ES)) történő befejezésekor érjen véget.

3.1.2.5.3.   A járművet a 4. mellékletben leírtak szerint, vagy különleges sebességváltási stratégia esetén a gyártó utasításai szerint kell vezetni úgy, ahogy a sorozatgyártású járművekhez biztosított vezetői kézikönyvben le van írva, és ahogy a vezető tájékoztatására szolgáló sebességváltó műszer jelzi. Ezeknél a járműveknél a 4. melléklet 1. függelékében előírt sebességváltási pontokat nem kell alkalmazni. A működési jelleggörbére a 4. melléklet 2.3.3. bekezdésében leírtak érvényesek.

3.1.2.5.4.   A kipufogógázokat a 4. melléklet szerint kell elemezni.

3.1.2.6.   A vizsgálati eredményeket össze kell hasonlítani az előírás 5.3.1.4. bekezdésében előírt határértékekkel, és az A. feltétel alkalmazásával minden szennyezőanyag átlagos emisszióját ki kell számítani (M1i).

3.1.3.   B. feltétel

3.1.3.1.   A jármű előkezelése

3.1.3.1.1.   Kompressziós gyújtású motorral felszerelt járműveknél a 4. melléklet 1. függelékében leírt 2. rész ciklusát kell alkalmazni. Három egymást követő ciklust kell elvégezni a 3.1.3.4.3. bekezdés szerint.

3.1.3.1.2.   A szikragyújtású motorral felszerelt járműveket egy 1. résznek és két 2. résznek megfelelő menetciklus alatt kell előkezelni a 3.1.3.4.3. bekezdés szerint.

3.1.3.2.   Az elektromos energiatároló eszközt a jármű haladása közben (próbapályán, görgős próbapadon stb.) le kell meríteni:

—

50 km/h állandó sebességnél, amíg a HEV üzemanyag-fogyasztó motorja be nem indul,

—

vagy ha a jármű nem tudja elérni az 50 km/h állandó sebességet az üzemanyag-fogyasztó motor beindulása nélkül, a sebességet csökkenteni kell, hogy a jármű olyan kisebb állandó sebességgel fusson, amelynél az üzemanyag-fogyasztó motor nem indul be egy meghatározott idő/távolság alatt (ezt a műszaki szolgálat és a gyártó közösen határozza meg),

—

vagy a gyártó ajánlása szerint.

Az üzemanyag-fogyasztó motort automatikus beindulása után 10 másodpercen belül le kell állítani.

3.1.3.3.   Az előkezelés után és a vizsgálat előtt a járművet olyan helyiségben kell tartani, amelyben a hőmérséklet 293 és 303 K (20 és 30 °C) között viszonylag állandó marad. Az előkezelést legalább 6 órán keresztül kell folytatni mindaddig, amíg a motorolaj és a a hűtőfolyadék (ha van) hőmérséklete el nem éri a helyiség hőmérsékletét ± 2 K értékhatáron belül.

3.1.3.4.   Vizsgálati eljárás

3.1.3.4.1.   A járművet normál használat esetén a vezető számára biztosított eszközökkel kell beindítani. Az első ciklus a jármű beindításakor kezdődik.

3.1.3.4.2.   A mintavétel a jármű beindítása előtt vagy annak időpontjában kezdődjön (BS), és a végső alapjárati időszaknak a városon kívüli ciklusban (2. rész, mintavétel vége (ES)) történő befejezésekor érjen véget.

3.1.3.4.3.   A járművet a 4. mellékletben leírtak szerint, vagy különleges sebességváltási stratégia esetén a gyártó utasításai szerint kell vezetni úgy, ahogy a sorozatgyártású járművekhez biztosított vezetői kézikönyvben le van írva, és ahogy a vezető tájékoztatására szolgáló sebességváltó műszer jelzi. Ezeknél a járműveknél a 4. melléklet 1. függelékében előírt sebességváltási pontokat nem kell alkalmazni. A működési jelleggörbére a 4. melléklet 2.3.3. bekezdésében leírtak érvényesek.

3.1.3.4.4.   A kipufogógázokat a 4. melléklet szerint kell elemezni.

3.1.3.5.   A vizsgálati eredményeket össze kell hasonlítani az előírás 5.3.1.4. bekezdésében előírt határértékekkel, és a B. feltétel alkalmazásával minden szennyezőanyag átlagos emisszióját ki kell számítani (M2i).

3.1.4.   Vizsgálati eredmények

3.1.4.1.   A közlemény-formanyomtatványon feltüntetendő súlyozott értékek kiszámítását az alábbiak szerint kell elvégezni:

Mi = (De · M1i + Dav · M2i) / (De + Dav)

Ahol:

–

=

Mi

=

az i kibocsátott szennyezőanyag tömege g/km-ben

–

=

M1i

=

az i kibocsátott szennyezőanyag átlagos tömege g/km-ben teljesen feltöltött elektromos energiatároló eszközzel, a 3.1.2.6. bekezdésben leírtak szerint kiszámítva

–

=

M2i

=

az i kibocsátott szennyezőanyag átlagos tömege g/km-ben minimális töltöttségi szinten lévő elektromos energiatároló eszközzel (maximális lemerítés), a 3.1.3.5. bekezdésben leírtak szerint kiszámítva

–

=

De

=

a jármű elektromos hatósugara a 101. előírás 7. mellékletében leírt eljárás szerint, amelynél a gyártónak kell biztosítania a tisztán elektromos üzemmódban vezetett járművel elvégzendő méréshez szükséges eszközt

–

=

Dav

=

25 km (átlagos távolság két akkumulátorfeltöltés között)

3.2.   KÍVÜLRŐL FELTÖLTHETŐ HIBRIDHAJTÁSÚ JÁRMŰVEK (OVC HEV) ÜZEMMÓD KAPCSOLÓVAL

3.2.1.   Két vizsgálatot kell elvégezni az alábbi feltételek mellett:

A. feltétel

a vizsgálatot teljesen feltöltött elektromos energiatároló eszközzel kell elvégezni.

B. feltétel

a vizsgálatot minimális töltöttségi szinten lévő elektromos energiatároló eszközzel kell elvégezni (maximális lemerítés).

3.2.1.3.   Az üzemmód kapcsolót a táblázatban feltüntetett helyzetbe kell állítani:

Hibrid üzemmódok

tisztán elektromos

hibrid

kapcsoló helyzete

tisztán üzemanyag-fogyasztó

hibrid

kapcsoló helyzete

tisztán elektromos

tisztán üzemanyag-fogyasztó

hibrid

kapcsoló helyzete

„n” hibrid üzemmód (54)

…

„m” hibrid üzemmód (54)

kapcsoló helyzete

Akkumulátor töltöttségi szintje

A. feltétel

Teljesen feltöltött

hibrid

hibrid

hibrid

többnyire elektromos hibrid üzemmód (55)

B. feltétel

Minimális töltöttségi szint

hibrid

üzemanyag-fogyasztó

üzemanyag-fogyasztó

többnyire üzemanyag-fogyasztó üzemmód (56)

3.2.2.   A. feltétel

3.2.2.1.   Ha a jármű tisztán elektromos hatósugara nagyobb, mint egy teljes ciklus, a gyártó kérésére I. típusú vizsgálat végezhető el tisztán elektromos üzemmódban. Ebben az esetben a motor 3.2.2.3.1. vagy 3.2.2.3.2. bekezdésben előírt előkezelése elhagyható.

3.2.2.2.   Az eljárást az elektromos energiatároló eszköz lemerítésével kell kezdeni, miközben a járművet tisztán elektromos helyzetben levő kapcsolóval kell vezetni (próbapályán, görgős próbapadon stb.) a jármű 30 perc alatt mért maximális sebessége 70 ± 5 %-ának megfelelő állandó sebességgel (a 101. előírás szerint meghatározva).

A lemerítés akkor állítható meg:

—

ha a jármű nem képes a 30 perc alatt mért maximális sebesség 65 százalékának megfelelő sebességgel futni,

vagy

—

ha a vezető a szabványos fedélzeti műszerektől jelzést kap a jármű megállítására,

vagy

—

100 km távolság megtétele után.

Ha a jármű nem rendelkezik tisztán elektromos üzemmóddal, az elektromos energiatároló eszköz lemerítését a jármű vezetésével kell elérni (próbapályán, görgős próbapadon stb.):

—

50 km/h állandó sebességnél, amíg a HEV üzemanyag-fogyasztó motorja be nem indul,

vagy

—

ha a jármű nem tudja elérni az 50 km/h állandó sebességet az üzemanyag-fogyasztó motor beindulása nélkül, a sebességet csökkenteni kell, hogy a jármű olyan kisebb állandó sebességgel fusson, amelynél az üzemanyag-fogyasztó motor nem indul be egy meghatározott idő/távolság alatt (ezt a műszaki szolgálat és a gyártó közösen határozza meg),

vagy

—

a gyártó ajánlása szerint.

Az üzemanyag-fogyasztó motort automatikus beindulása után 10 másodpercen belül le kell állítani.

3.2.2.3.   A jármű előkezelése

3.2.2.3.1.   Kompressziós gyújtású motorral felszerelt járműveknél a 4. melléklet 1. függelékében leírt 2. rész ciklusát kell alkalmazni. Három egymást követő ciklust kell elvégezni a 3.2.2.6.3. bekezdés szerint.

3.2.2.3.2.   A szikragyújtású motorral felszerelt járműveket egy 1. résznek és két 2. résznek megfelelő menetciklus alatt kell előkezelni a 3.2.2.6.3. bekezdés szerint.

3.2.2.4.   Az előkezelés után és a vizsgálat előtt a járművet olyan helyiségben kell tartani, amelyben a hőmérséklet 293 és 303 K (20 és 30 °C) között viszonylag állandó marad. Az előkezelést legalább hat órán keresztül kell folytatni addig, amíg a motorolaj és a hűtőfolyadék (ha van) hőmérséklete el nem éri a helyiség hőmérsékletét ± 2 K határértéken belül, és az elektromos energiatároló eszköz teljesen feltöltődik a 3.2.2.5. bekezdésben előírt feltöltés eredményeként.

3.2.2.5.   Átitatás közben az elektromos áramtároló eszközt fel kell tölteni:

(a)

a fedélzeti feltöltővel, ha van,

vagy

(b)

a gyártó által javasolt külső töltővel, normál éjszakai töltést alkalmazva.

Ez az eljárás kizár minden olyan különleges töltéstípust, amely automatikusan vagy kézzel indítható, mint például a kiegyenlítő töltés vagy a gyorstöltés.

A gyártónak nyilatkoznia kell arról, hogy a vizsgálat alatt nem alkalmaztak különleges töltési eljárást.

3.2.2.6.   Vizsgálati eljárás

3.2.2.6.1.   A járművet normál használat esetén a vezető számára biztosított eszközökkel kell beindítani. Az első ciklus a jármű beindításakor kezdődik.

3.2.2.6.2.   A mintavétel a jármű beindítása előtt vagy annak időpontjában kezdődjön (BS), és a végső alapjárati időszaknak a városon kívüli ciklusban (2. rész, mintavétel vége (ES)) történő befejezésekor érjen véget.

3.2.2.6.3.   A járművet a 4. mellékletben leírtak szerint, vagy különleges sebességváltási stratégia esetén a gyártó utasításai szerint kell vezetni úgy, ahogy a sorozatgyártású járművekhez biztosított vezetői kézikönyvben le van írva, és ahogy a vezető tájékoztatására szolgáló sebességváltó műszer jelzi. Ezeknél a járműveknél a 4. melléklet 1. függelékében előírt sebességváltási pontokat nem kell alkalmazni. A működési jelleggörbére a 4. melléklet 2.3.3. bekezdésében leírtak érvényesek.

3.2.2.6.4.   A kipufogógázokat a 4. melléklet szerint kell elemezni.

3.2.2.7.   A vizsgálati eredményeket össze kell hasonlítani az előírás 5.3.1.4. bekezdésében előírt határértékekkel, és az A. feltétel alkalmazásával minden szennyezőanyag átlagos emisszióját ki kell számítani (M1i).

3.2.3.   B. feltétel

3.2.3.1.   A jármű előkezelése

3.2.3.1.1.   Kompressziós gyújtású motorral felszerelt járműveknél a 4. melléklet 1. függelékében leírt 2. rész ciklusát kell alkalmazni. Három egymást követő ciklust kell elvégezni a 3.2.3.4.3. bekezdés szerint.

3.2.3.1.2.   A szikragyújtású motorral felszerelt járműveket egy 1. résznek és két 2. résznek megfelelő menetciklus alatt kell előkezelni a 3.2.3.4.3. bekezdés szerint.

3.2.3.2.   A jármű elektromos energiatároló eszközét a 3.2.2.2. bekezdés szerint kell lemeríteni.

3.2.3.3.   Az előkezelés után és a vizsgálat előtt a járművet olyan helyiségben kell tartani, amelyben a hőmérséklet 293 és 303 K (20 és 30 °C) között viszonylag állandó marad. Az előkezelést legalább 6 órán keresztül kell folytatni mindaddig, amíg a motorolaj és a a hűtőfolyadék (ha van) hőmérséklete el nem éri a helyiség hőmérsékletét ± 2 K értékhatáron belül.

3.2.3.4.   Vizsgálati eljárás

3.2.3.4.1.   A járművet normál használat esetén a vezető számára biztosított eszközökkel kell beindítani. Az első ciklus a jármű beindításakor kezdődik.

3.2.3.4.2.   A mintavételnek a jármű beindítása előtt vagy annak időpontjában kezdődjön (BS), és a végső alapjárati időszaknak a városon kívüli ciklusban (2. rész, mintavétel vége (ES)) történő befejezésekor érjen véget.

3.2.3.4.3.   A járművet a 4. mellékletben leírtak szerint, vagy különleges sebességváltási stratégia esetén a gyártó utasításai szerint kell vezetni úgy, ahogy a sorozatgyártású járművekhez biztosított vezetői kézikönyvben le van írva, és ahogy a vezető tájékoztatására szolgáló sebességváltó műszer jelzi. Ezeknél a járműveknél a 4. melléklet 1. függelékében előírt sebességváltási pontokat nem kell alkalmazni. A működési jelleggörbére a 4. melléklet 2.3.3. bekezdésében leírtak érvényesek.

3.2.3.4.4.   A kipufogógázokat a 4. melléklet szerint kell elemezni.

3.2.3.5.   A vizsgálati eredményeket össze kell hasonlítani az előírás 5.3.1.4. bekezdésében előírt határértékekkel, és a B. feltétel alkalmazásával minden szennyezőanyag átlagos emisszióját ki kell számítani (M2i).

3.2.4.   Vizsgálati eredmények

3.2.4.1.   A közlemény-formanyomtatványon feltüntetendő súlyozott értékek kiszámítását az alábbiak szerint kell elvégezni:

Mi = (De A M1i + Dav A M2i) / (De + Dav)

Ahol:

–

=

Mi

=

az i kibocsátott szennyezőanyag tömege g/km-ben

–

=

M1i

=

az i kibocsátott szennyezőanyag átlagos tömege g/km-ben teljesen feltöltött elektromos energiatároló eszközzel, a 3.2.2.7. bekezdésben leírtak szerint kiszámítva

–

=

M2i

=

az i kibocsátott szennyezőanyag átlagos tömege g/km-ben minimális töltöttségi szinten lévő elektromos energiatároló eszközzel (maximális lemerítés), a 3.2.3.5. bekezdésben leírtak szerint kiszámítva

–

=

De

=

a jármű elektromos hatósugara tisztán elektromos helyzetben lévő kapcsolóval a 101. előírás 7. mellékletében leírt eljárás szerint. Ha a kapcsoló nem rendelkezik tisztán elektromos helyzettel, a gyártónak kell biztosítania a tisztán elektromos üzemmódban vezetett járművel elvégzendő méréshez szükséges eszközt.

–

=

Dav

=

25 km (átlagos távolság két akkumulátorfeltöltés között)

3.3.   KÍVÜLRŐL NEM FELTÖLTHETŐ HIBRIDHAJTÁSÚ JÁRMŰVEK (NOTOVC HEV) ÜZEMMÓD KAPCSOLÓ NÉLKÜL

3.3.1.   Ezeket a járműveket a 4. melléklet szerint kell vizsgálni.

3.3.2.   Előkezeléshez legalább két egymást követő teljes menetciklust (egy 1. rész és egy 2. rész) kell elvégezni átitatás nélkül.

3.3.3.   A járművet a 4. mellékletben leírtak szerint, vagy különleges sebességváltási stratégia esetén a gyártó utasításai szerint kell vezetni úgy, ahogy a sorozatgyártású járművekhez biztosított vezetői kézikönyvben le van írva, és ahogy a vezető tájékoztatására szolgáló sebességváltó műszer jelzi. Ezeknél a járműveknél a 4. melléklet 1. függelékében előírt sebességváltási pontokat nem kell alkalmazni. A működési jelleggörbére a 4. melléklet 2.3.3. bekezdésében leírtak érvényesek.

3.4.   KÍVÜLRŐL NEM FELTÖLTHETŐ HIBRIDHAJTÁSÚ JÁRMŰVEK (NOTOVC HEV) ÜZEMMÓD KAPCSOLÓVAL

3.4.1.   Ezeket a járműveket hibrid üzemmódban kell előkezelni és vizsgálni a 4. melléklet szerint. Ha több hibrid üzemmód van, a vizsgálatot abban az üzemmódban kell elvégezni, amely a gyújtáskulcs elfordítása után (normál üzemmód) automatikusan beáll. A gyártótól kapott tájékoztatás alapján a műszaki szolgálatnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy a határértékek valamennyi hibrid üzemmódban teljesülnek.

3.4.2.   Előkezeléshez legalább két egymást követő teljes menetciklust (egy 1. rész és egy 2. rész) kell elvégezni átitatás nélkül.

3.4.3.   A járművet a 4. mellékletben leírtak szerint, vagy különleges sebességváltási stratégia esetén a gyártó utasításai szerint kell vezetni úgy, ahogy a sorozatgyártású járművekhez biztosított vezetői kézikönyvben le van írva, és ahogy a vezető tájékoztatására szolgáló sebességváltó műszer jelzi. Ezeknél a járműveknél a 4. melléklet 1. függelékében előírt sebességváltási pontokat nem kell alkalmazni. A működési jelleggörbére a 4. melléklet 2.3.3. bekezdésében leírtak érvényesek.

4.   II. TÍPUSÚ VIZSGÁLATI MÓDSZEREK

4.1.   A járműveket az 5. melléklet szerint kell vizsgálni az üzemanyag-fogyasztó motor működtetésével. A gyártónak olyan vizsgálati üzemmódot kell biztosítania, amely lehetővé teszi a vizsgálat végrehajtását.

Ha szükséges, az előírás 5.1.6. bekezdésében biztosított eljárást kell használni.

5.   III. TÍPUSÚ VIZSGÁLATI MÓDSZEREK

5.1.   A járműveket a 6. melléklet szerint kell vizsgálni az üzemanyag-fogyasztó motor működtetésével. A gyártónak olyan vizsgálati üzemmódot kell biztosítania, amely lehetővé teszi a vizsgálat végrehajtását.

5.2.   A vizsgálatokat kizárólag a 6. melléklet 3.2. bekezdésének 1. és 2. feltétele szerint kell elvégezni. Ha bármilyen ok miatt nem lehetséges a 2. feltétel szerinti vizsgálat, alternatív megoldásként egy másik állandó sebességállapot (üzemanyag-fogyasztó motorral való üzemeltetés terhelés alatt) alkalmazható.

6.   IV. TÍPUSÚ VIZSGÁLATI MÓDSZEREK

6.1.   Ezeket a járműveket a 7. melléklet szerint kell vizsgálni.

6.2.   A vizsgálati eljárás megkezdése előtt (7. melléklet 5.1. bekezdése) a járműveket a következők szerint kell előkezelni:

6.2.1.   OVC járművek esetén:

6.2.1.1.   OVC járművek üzemmód kapcsoló nélkül: Az eljárásnak az elektromos energiatároló eszköz lemerítésével kell kezdődnie a jármű haladása közben (próbapályán, görgős próbapadon stb.):

—

50 km/h állandó sebességnél, amíg a HEV üzemanyag-fogyasztó motorja be nem indul,

vagy

—

ha a jármű nem tudja elérni az 50 km/h állandó sebességet az üzemanyag-fogyasztó motor beindulása nélkül, a sebességet csökkenteni kell, hogy a jármű olyan kisebb állandó sebességgel fusson, amelynél az üzemanyag-fogyasztó motor nem indul be egy meghatározott idő/távolság alatt (ezt a műszaki szolgálat és a gyártó közösen határozza meg),

vagy

—

a gyártó ajánlása szerint.

Az üzemanyag-fogyasztó motort automatikus beindulása után 10 másodpercen belül le kell állítani.

6.2.1.2.   OVC járművek üzemmód kapcsolóval: Az eljárást az elektromos energiatároló eszköz lemerítésével kell kezdeni, miközben a járművet tisztán elektromos helyzetben levő kapcsolóval kell vezetni (próbapályán, görgős próbapadon stb.) a jármű 30 perc alatt mért maximális sebessége 70 ± 5 %-ának megfelelő állandó sebességgel.

A lemerítés akkor állítható meg:

—

ha a jármű nem képes a 30 perc alatt mért maximális sebesség 65 százalékának megfelelő sebességgel futni,

vagy

—

ha a vezető a szabványos fedélzeti műszerektől jelzést kap a jármű megállítására,

vagy

—

100 km távolság megtétele után.

Ha a jármű nem rendelkezik tisztán elektromos üzemmóddal, az elektromos energiatároló eszköz lemerítését a jármű vezetésével kell elérni (próbapályán, görgős próbapadon stb.):

—

50 km/h állandó sebességnél, amíg a HEV üzemanyag-fogyasztó motorja be nem indul,

vagy

—

ha a jármű nem tudja elérni az 50 km/h állandó sebességet az üzemanyag-fogyasztó motor beindulása nélkül, a sebességet csökkenteni kell, hogy a jármű olyan kisebb állandó sebességgel fusson, amelynél az üzemanyag-fogyasztó motor nem indul be egy meghatározott idő/távolság alatt (ezt a műszaki szolgálat és a gyártó közösen határozza meg),

vagy

—

a gyártó ajánlása szerint.

A motort automatikus beindulása után 10 másodpercen belül le kell állítani.

6.2.2.   NOVC járművek esetén:

6.2.2.1.   NOVC járművek üzemmód kapcsoló nélkül: az eljárást legalább két, egymást követő teljes menetcikluson keresztüli előkezeléssel kell kezdeni (egy 1. rész és egy 2. rész) átitatás nélkül.

6.2.2.2.   NOVC járművek üzemmód kapcsolóval: az eljárást legalább két, egymást követő teljes menetcikluson keresztüli előkezeléssel kell kezdeni (egy 1. rész és egy 2. rész) átitatás nélkül, a járművet hibrid üzemmódban vezetve. Ha több hibrid üzemmód van, a vizsgálatot abban az üzemmódban kell elvégezni, amely a gyújtáskulcs elfordítása után (normál üzemmód) automatikusan beáll.

6.3.   Az előkezelési menetciklust és a görgős próbapadi vizsgálatot a 7. melléklet 5.2. és 5.4. bekezdése szerint kell végrehajtani:

6.3.1.   OVC járművek esetén: az I. típusú vizsgálat B. feltételéhez előírt feltételek között (3.1.3. és 3.2.3. bekezdés).

6.3.2.   NOVC járművek esetén: az I. típusú vizsgálathoz előírt feltételek között.

7.   V. TÍPUSÚ VIZSGÁLATI MÓDSZEREK

7.1.   Ezeket a járműveket a 9. melléklet szerint kell vizsgálni.

7.2.   OVC járművek esetén:

Megengedett az elektromos energiatároló eszköz feltöltése naponta kétszer futáshalmozás közben.

Üzemmód kapcsolóval rendelkező OVC járműveknél a futáshalmozást olyan üzemmódban kell elvégezni, amely a gyújtáskulcs elfordítása után (normál üzemmód) automatikusan beáll.

Futáshalmozás közben át lehet kapcsolni másik hibrid üzemmódra, ha ez a futáshalmozás folytatásához szükséges, a műszaki szolgálattal történt megállapodás szerint.

A szennyezőanyagok kibocsátásának mérését az I. típusú vizsgálat B. feltételéhez előírt feltételek között (3.1.3. és 3.2.3. bekezdés) kell végrehajtani.

7.3.   NOVC járművek esetén:

Üzemmód kapcsolóval rendelkező NOVC járműveknél a futáshalmozást olyan üzemmódban kell elvégezni, amely a gyújtáskulcs elfordítása után (normál üzemmód) automatikusan beáll.

A szennyezőanyagok kibocsátásának mérését az I. típusú vizsgálathoz előírt feltételek között kell végrehajtani.

8.   VI. TÍPUSÚ VIZSGÁLATI MÓDSZEREK

8.1.   Ezeket a járműveket a 8. melléklet szerint kell vizsgálni.

8.2.   OVC járművek esetén a szennyezőanyagok kibocsátásának mérését az I. típusú vizsgálat B. feltételéhez előírt feltételek között (3.1.3. és 3.2.3. bekezdés) kell végrehajtani.

8.3.   NOVC járművek esetén a szennyezőanyagok kibocsátásának mérését az I. típusú vizsgálathoz előírt feltételek között kell elvégezni.

9.   FEDÉLZETI DIAGNOSZTIKAI RENDSZERRE (OBD) VONATKOZÓ VIZSGÁLATI MÓDSZEREK

9.1.   Ezeket a járműveket a 11. melléklet szerint kell vizsgálni.

9.2.   OVC járművek esetén a szennyezőanyagok kibocsátásának mérését az I. típusú vizsgálat B. feltételéhez előírt feltételek között (3.1.3. és 3.2.3. bekezdés) kell végrehajtani.

9.3.   NOVC járművek esetén a szennyezőanyagok kibocsátásának mérését az I. típusú vizsgálathoz előírt feltételek között kell elvégezni.

14. MELLÉKLET

1. függelék

Elektromos energiatároló eszköz töltöttségi szintjének görbéje a kívülről feltölthető hibridhajtású járművek I. típusú vizsgálatához

Az I. típusú vizsgálat A. feltétele

Image

A. feltétel:

(1)

elektromos energiatároló készülék kezdeti töltöttségi szintje

(2)

lemerítés a 3.1.2.1. vagy a 3.2.2.1. bekezdés szerint

(3)

a jármű előkezelése a 3.1.2.2. vagy a 3.2.2.2 bekezdés szerint

(4)

feltöltés átitatás közben a 3.1.2.3. és a 3.1.2.4. bekezdés szerint, vagy a 3.2.2.3. és a 3.2.2.4. bekezdés szerint

(5)

vizsgálat a 3.1.2.5. vagy a 3.2.2.5. bekezdés szerint

Az I. típusú vizsgálat B. feltétele

Image

B. feltétel:

(1)

kezdeti töltöttségi szint

(2)

a jármű előkezelése a 3.1.3.1. vagy a 3.2.3.1. bekezdés szerint

(3)

lemerítés a 3.1.3.2. vagy a 3.2.3.2. bekezdés szerint

(4)

átitatás a 3.1.3.3. vagy a 3.2.3.3. bekezdés szerint

(5)

vizsgálat a 3.1.3.4. vagy a 3.2.3.4. bekezdés szerint

(1)  Járműkategóriák A motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) 7. mellékletének meghatározása szerint (TRANS/WP.29/78/Rev.1/Amend.2 dokumentum).

(2)  Az „A” jóváhagyást törölték. Az előírás 05. módosításcsomagja tiltja az ólmozott benzin használatát.

(3)  1 – Németország, 2 – Franciaország, 3 – Olaszország, 4 – Hollandia, 5 – Svédország, 6 – Belgium, 7 – Magyarország, 8 – Cseh Köztársaság, 9 – Spanyolország, 10 – Jugoszlávia, 11 – Egyesült Királyság, 12 – Ausztria, 13 – Luxemburg, 14 – Svájc, 15 (szabad), 16 – Norvégia, 17 – Finnország, 18 – Dánia, 19 – Románia, 20 – Lengyelország, 21 – Portugália, 22 – Orosz Föderáció, 23 – Görögország, 24 – Írország, 25 – Horvátország, 26 – Szlovénia, 27 – Szlovákia, 28 – Belarusz, 29 – Észtország, 30 (szabad), 31 – Bosznia-Hercegovina, 32 – Lettország, 33 (szabad), 34 – Bulgária, 35 (szabad), 36 – Litvánia, 37 – Törökország, 38 (szabad), 39 – Azerbajdzsán, 40 – Makedónia, volt jugoszláv köztársaság, 41 (szabad), 42 – Európai Közösség (a jóváhagyást a tagállamok adják meg a megfelelő ECE jelük használatával), 43 – Japán, 44 (szabad), 45 – Ausztrália, 46 – Ukrajna, 47 – Dél-Afrikai Köztársaság, 48 – Új-Zéland, 49 – Ciprus, 50 – Málta és 51 – Koreai Köztársaság. A többi számot a kerekes járművek, berendezések, és a kerekes járművekre szerelhető és/vagy azokon használható alkatrészek egységes műszaki előírásainak elfogadásáról, és az előírások alapján megadott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodás ratifikálásának vagy a megállapodáshoz való csatlakozás időrendi sorrendjében kell hozzárendelni az országokhoz, és az így kiosztott számokról az Egyesült Nemzetek Főtitkára tájékoztatja a megállapodásban részt vevő szerződő feleket.

(4)  Kompressziós gyújtású motor esetén.

(5)  Kivéve a 2 500 kg legnagyobb tömeget meghaladó járműveket.

(6)  Továbbá a (2) lábjegyzetben meghatározott M kategóriájú járművek.

(7)  Kompressziós gyújtású motorral felszerelt járművek esetén.

(8)  A lambda értéket az egyszerűsített Brettschneider egyenlettel kell kiszámítani a következők szerint:

Formula

ahol:

[ ]

=

koncentráció térfogatszázalékban

K1

=

átalakítási tényező NDIR mérésről FID mérésre (a mérőeszköz gyártója határozza meg)

Hcv

=

hidrogén-szén atomszámarány

—

benzin: 1,73

—

LPG: 2,53

—

földgáz: 4,0

Ocv

=

oxigén-szén atomszámarány

—

benzin: 0,02

—

LPG: 0,0

—

földgáz: 0,0

(9)  TRANS/WP.29/78/Rev.1/Amend.2 dokumentum.

(10)  A 2003. december 31-e előtt benyújtandó tényleges üzem közbeni adatok alapján a bekezdés követelményei felülvizsgálhatók, és megállapítható, hogy (a) a túlzott kibocsátási értékeket mutató jármű meghatározását meg kell-e változtatni azon járművekre vonatkozóan, amelyek típusjóváhagyását az 5.3.1.4. bekezdésben szereplő táblázat „B” sorában feltüntetett határértékek szerint adták meg, (b) módosítani kell-e a túlzott kibocsátási értékeket mutató jármű meghatározására vonatkozó eljárást, valamint (c) az üzemelő járművek megfelelőségi vizsgálatát alkalmas időpontban fel kell-e váltani egy új statisztikai eljárással. Adott esetben a szükséges módosítások végrehajtására vonatkozóan javaslatokra fog sor kerülni.

(11)  Bármely jármű esetében a „közbenső tartomány” az alábbiak szerint határozható meg: A járműnek meg kell felelnie a 3.2.1. vagy a 3.2.1. bekezdésben rögzített feltételeknek, továbbá az ugyanarra a szabályozott szennyezőanyagra vonatkozóan mért értéknek nem szabad elérnie a szennyezőanyagra az 5.3.1.4. bekezdésben szereplő táblázat „A” sorában megadott határérték és a 2,5-szeres szorzótényező szorzatából kiszámított érték alapján meghatározott szintet.

(12)  Bármely jármű esetében a „sikertelen tartomány” az alábbiak szerint határozható meg: A szabályozott szennyezőanyag mért értéke meghaladja a szennyezőanyagra az 5.3.1.4. bekezdésben szereplő táblázat „A” sorában megadott határérték és a 2,5-szeres szorzótényező szorzatából kiszámított érték alapján meghatározott szintet.

(13)  A nem kívánt törlendő.

(14)  Ezt az értéket tizedmilliméter pontossággal kell kerekíteni.

(15)  Ezt az értéket π = 3,1416 tényezővel kell kiszámítani, és cm3-re kell kerekíteni.

(16)  Adja meg a tűrést.

(17)  CVT – folyamatosan változtatható áttétel.

(18)  Lásd az előírás 2.19. és 5.3.1.4. bekezdését.

(19)  Meg kell jegyezni, hogy a rendelkezésre álló kétmásodperces időtartam magában foglalja a sebességváltásra szánt időt és, szükség esetén, bizonyos időtartalékot a ciklushoz meghatározott sebesség eléréséhez.

(20)  PM = sebességváltó üres helyzetben, tengelykapcsoló kioldva K1, K2 = első vagy második sebességfokozat bekapcsolva, tengelykapcsoló kioldva.

(21)

PM

=

sebességváltó üres helyzetben, tengelykapcsoló bekapcsolva.

K1, K5

=

első vagy második sebességfokozat bekapcsolva, tengelykapcsoló kioldva.

(22)  A gyártó ajánlása szerint más sebességfokozatot is lehet használni, ha a jármű ötnél több sebességfokozattal rendelkezik.

(23)  Hibridhajtású elektromos járművek esetén, illetve az egységes műszaki rendelkezések életbe léptetéséig, a gyártó a műszaki szolgálattal közösen határozza meg a függelékben előírt vizsgálathoz használt jármű állapotát.

(24)  szénegyenértékű ppm-ben kifejezve.

(25)  A műszaki jellemzőkben feltüntetett értékek „valós értékek”. A határértékek megállapításánál az „Olajtermékek – Pontossági adatok meghatározása és alkalmazása a vizsgálati módszerek viszonylatában” című ISO 4259 szabvány feltételeit alkalmazzák, és a minimális érték meghatározásához a nulla érték feletti 2R legkisebb különbséget, a legnagyobb és a legkisebb érték meghatározásához pedig a 4R (R = megismételhetőség) legkisebb különbséget veszik figyelembe.

A műszaki okokból szükséges mérés ellenére az üzemanyagok gyártójának a nulla értékre kell törekednie, ha az előírt legnagyobb érték 2R, illetve a legnagyobb és a legkisebb határértékre való hivatkozás esetén a középértéket kell elérnie. Amennyiben szükséges annak tisztázása, hogy az üzemanyag megfelel-e a műszaki előírás követelményeinek, az ISO 4259 szabvány feltételeit kell alkalmazni.

(26)  Az üzemanyag tartalmazhat oxidációgátlókat és – a finomítóban általában a benzináramlás stabilizálására használt – fémdezaktivátorokat, de detergens/diszperzív adalékokatt vagy oldó hatású olajokat nem adhatnak hozzá.

(27)  Az I. típusú vizsgálathoz használt üzemanyag valódi kéntartalmát jelenteni kell.

(28)  A műszaki jellemzőkben feltüntetett értékek „valós értékek”. A határértékek megállapításánál az „Olajtermékek – Pontossági adatok meghatározása és alkalmazása a vizsgálati módszerek viszonylatában” című ISO 4259 szabvány feltételeit alkalmazzák, és a minimális érték meghatározásához a nulla érték feletti 2R legkisebb különbséget, a legnagyobb és a legkisebb érték meghatározásához pedig a 4R (R = megismételhetőség) legkisebb különbséget veszik figyelembe.

A műszaki okokból szükséges mérés ellenére az üzemanyagok gyártójának a nulla értékre kell törekednie, ha az előírt legnagyobb érték 2R, illetve a legnagyobb és a legkisebb határértékre való hivatkozás esetén a középértéket kell elérnie. Amennyiben szükséges annak tisztázása, hogy az üzemanyag megfelel-e a műszaki előírás követelményeinek, az ISO 4259 szabvány feltételeit kell alkalmazni.

(29)  A cetánszámnál a tartomány nem felel meg a minimális 4R tartományra vonatkozó követelményeknek. Az üzemanyag szállítója és felhasználója közötti nézeteltérések rendezéséhez az ISO 4259 szabvány előírásai alkalmazhatók, feltéve, hogy a szükséges pontosság eléréséhez a megfelelő számú, ismételt mérést részesítik előnyben.

(30)  Az I. típusú vizsgálathoz használt üzemanyag valódi kéntartalmát jelenteni kell.

(31)  Jóllehet az oxidációs stabilitás ellenőrzött, mégis valószínű, hogy a tárolási élettartam korlátozott lesz. A szállítótól utasításokat kell kérni a tárolási feltételekre és élettartamra vonatkozóan.

(32)  A műszaki jellemzőkben feltüntetett értékek „valós értékek”. A határértékek megállapításánál az „Olajtermékek – Pontossági adatok meghatározása és alkalmazása a vizsgálati módszerek viszonylatában” című ISO 4259 szabvány feltételeit alkalmazzák, és a minimális érték meghatározásához a nulla érték feletti 2R legkisebb különbséget, a legnagyobb és a legkisebb érték meghatározásához pedig a 4R (R = megismételhetőség) legkisebb különbséget veszik figyelembe.

A műszaki okokból szükséges mérés ellenére az üzemanyagok gyártójának a nulla értékre kell törekednie, ha az előírt legnagyobb érték 2R, illetve a legnagyobb és a legkisebb határértékre való hivatkozás esetén a középértéket kell elérnie. Amennyiben szükséges annak tisztázása, hogy az üzemanyag megfelel-e a műszaki előírás követelményeinek, az ISO 4259 szabvány feltételeit kell alkalmazni.

(33)  Az üzemanyag tartalmazhat oxidációgátlókat és – a finomítóban általában a benzináramlás stabilizálására használt – fémdezaktivátorokat, de detergens/diszperzív adalékokatt vagy oldó hatású olajokat nem adhatnak hozzá.

(34)  Az I. típusú vizsgálathoz használt üzemanyag valódi kéntartalmát jelenteni kell.

(35)  A műszaki jellemzőkben feltüntetett értékek „valós értékek”. A határértékek megállapításánál az „Olajtermékek – Pontossági adatok meghatározása és alkalmazása a vizsgálati módszerek viszonylatában” című ISO 4259 szabvány feltételeit alkalmazzák, és a minimális érték meghatározásához a nulla érték feletti 2R legkisebb különbséget, a legnagyobb és a legkisebb érték meghatározásához pedig a 4R (R = megismételhetőség) legkisebb különbséget veszik figyelembe.

A műszaki okokból szükséges mérés ellenére az üzemanyagok gyártójának a nulla értékre kell törekednie, ha az előírt legnagyobb érték 2R, illetve a legnagyobb és a legkisebb határértékre való hivatkozás esetén a középértéket kell elérnie. Amennyiben szükséges annak tisztázása, hogy az üzemanyag megfelel-e a műszaki előírás követelményeinek, az ISO 4259 szabvány feltételeit kell alkalmazni.

(36)  A cetánszámnál a tartomány nem felel meg a minimális 4R tartományra vonatkozó követelményeknek. Az üzemanyag szállítója és felhasználója közötti nézeteltérések rendezéséhez az ISO 4259 szabvány előírásai alkalmazhatók, feltéve, hogy a szükséges pontosság eléréséhez a megfelelő számú, ismételt mérést részesítik előnyben.

(37)  Az I. típusú vizsgálathoz használt üzemanyag valódi kéntartalmát jelenteni kell.

(38)  Jóllehet az oxidációs stabilitás ellenőrzött, mégis valószínű, hogy a tárolási élettartam korlátozott lesz. A szállítótól utasításokat kell kérni a tárolási feltételekre és élettartamra vonatkozóan.

(39)  A műszaki jellemzőkben feltüntetett értékek „valós értékek”. A határértékek megállapításánál az „Olajtermékek – Pontossági adatok meghatározása és alkalmazása a vizsgálati módszerek viszonylatában” című ISO 4259 szabvány feltételeit alkalmazzák, és a minimális érték meghatározásához a nulla érték feletti 2R legkisebb különbséget, a legnagyobb és a legkisebb érték meghatározásához pedig a 4R (R = megismételhetőség) legkisebb különbséget veszik figyelembe.

A műszaki okokból szükséges mérés ellenére az üzemanyagok gyártójának a nulla értékre kell törekednie, ha az előírt legnagyobb érték 2R, illetve a legnagyobb és a legkisebb határértékre való hivatkozás esetén a középértéket kell elérnie. Amennyiben szükséges annak tisztázása, hogy az üzemanyag megfelel-e a műszaki előírás követelményeinek, az ISO 4259 szabvány feltételeit kell alkalmazni.

(40)  Az üzemanyag tartalmazhat oxidációgátlókat és – a finomítóban általában a benzináramlás stabilizálására használt – fémdezaktivátorokat, de detergens/diszperzív adalékokat vagy oldó hatású olajokat nem adhatnak hozzá.

(41)  A VI. típusú vizsgálathoz használt üzemanyag valódi kéntartalmát jelenteni kell.

(42)  Előfordulhat, hogy ez a módszer nem határozza meg pontosan a korrodáló anyagok jelenlétét, ha a minta korróziós inhibitorokat vagy más olyan vegyületeket tartalmaz, amelyek csökkentik a minta korrodálását a rézszalagon. Ezért ilyen vegyületek hozzáadása – csupán a vizsgálati módszer befolyásolása érdekében – tilos.

(43)  Előfordulhat, hogy ez a módszer nem határozza meg pontosan a korrodáló anyagok jelenlétét, ha a minta korróziós inhibitorokat vagy más olyan vegyületeket tartalmaz, amelyek csökkentik a minta korrodálását a rézszalagon. Ezért ilyen vegyületek hozzáadása – csupán a vizsgálati módszer befolyásolása érdekében – tilos.

(44)  Semleges (N2-től eltérő) + C2 + C2+.

(45)  Az értéket 293,2 K (20 oC) és 101,3 kPa esetén kell meghatározni.

(46)  Az értéket 273,2 K (0 oC) és 101,3 kPa esetén kell meghatározni.

(47)  Kompressziós gyújtású motor esetén.

(48)  Kivéve a 2 500 kg legnagyobb tömeget meghaladó járműveket.

(49)  Továbbá a (2) lábjegyzetben meghatározott M kategóriájú járművek.

(50)  ISO 2575-1982 (E) nemzetközi szabvány, címe: „Közúti járművek: irányjelzőkre és visszajelzőkre vonatkozó szimbólumok”, 4.36. szimbólumszám

(51)  Ez a követelmény csak 2003. január 1-től érvényes azokra az új típusú járművekre, amelyek motorvezérlésébe elektronikus sebességadatok érkeznek. Minden, 2005. január 1-től forgalomba helyezett járműre érvényes.

(52)  kívülről feltölthetőnek is nevezik.

(53)  kívülről nem feltölthetőnek is nevezik.

(54)  Például: sportos, gazdaságos, városi, városon kívüli helyzet…

(55)  Többnyire elektromos hibrid üzemmód:

Az a hibrid üzemmód, amely a választható hibrid üzemmódok közül a legnagyobb elektromos fogyasztásúnak bizonyulhat a 101. előírás 10. mellékletének 4. bekezdésében leírt A. feltétel szerinti vizsgálat során, és a gyártó által biztosított adatok és a műszaki szolgálattal való megállapodás alapján alakítható ki.

(56)  Többnyire üzemanyag-fogyasztó üzemmód:

Az a hibrid üzemmód, amely a választható hibrid üzemmódok közül a legnagyobb üzemanyag-fogyasztásúnak bizonyulhat a 101. előírás 10. mellékletének 4. bekezdésében leírt B. feltétel szerinti vizsgálat során, és a gyártó által biztosított adatok és a műszaki szolgálattal való megállapodás alapján alakítható ki.

9.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 70/355

Helyesbítés az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 123. számú előírásához (UN/ECE) – Egységes rendelkezések a gépjárműveknél használható alkalmazkodó mellső világítási rendszerek (AFS) jóváhagyására vonatkozóan

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 375., 2006. december 27. )

A 123. számú előírás helyesen:

Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 123. számú előírása (UN/ECE) – Egységes rendelkezések a gépjárműveknél használható alkalmazkodó mellső világítási rendszerek (AFS) jóváhagyására vonatkozóan

A.   IGAZGATÁSI RENDELKEZÉSEK

ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez az előírás a gépjárművek alkalmazkodó mellső világítási rendszerére (AFS) vonatkozik.

1.   FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen előírás alkalmazásában:

1.1.   a 48. számú előírásban és a típusjóváhagyás alkalmazása idején hatályos módosítássorozatában szereplő fogalommeghatározások alkalmazandók.

1.2.   „Alkalmazkodó mellső világítási rendszer” (vagy „rendszer”): világító berendezés, amely különböző karakterisztikájú fénysugarakat bocsát ki automatikusan alkalmazkodva a tompított és – adott esetben – a távolsági fény változó használati körülményeihez a 6.1.1. bekezdésben jelzett minimális funkcionális tartalommal; az ilyen rendszerek a „rendszervezérlésből”, egy vagy több „áramfejlesztő és működtető berendezésből”, ha van ilyen, és a jármű jobb és bal oldalán lévő „felszerelési egységekből”állnak.

1.3.   „Osztály”: tompított fény esetében (C, V, E vagy W) olyan tompított fény, amelyik ezen előírásban és a 48. számú előírásban meghatározott tulajdonságokkal rendelkezik (1),

A rendszer által biztosított mellső világítási funkció „üzemmódja”: az ezen előírás 6.2. és 6.3. bekezdésének eleget tevő fénysugár, vagy a tompított fény valamelyik osztálya, vagy a távolsági fény esetében, amelyet a gyártó bizonyos járműn, bizonyos környezeti körülmények mellett való használatra tervezett,

1.4.1.   „Kanyarodó világítási üzemmód”: olyan világítási üzemmód, melynél a megvilágítás oldalra elmozduló vagy módosuló (az elmozdulással egyenértékű hatást biztosító), és amely kanyarodáshoz, megforduláshoz vagy útkereszteződésekhez van tervezve, valamint sajátos fotometriai jellemzőkkel rendelkezik,

1.4.2.   „1. kategóriájú kanyarodási üzemmód”: a világos-sötét határvonal töréspontjának vízszintes elmozdulásával járó kanyarodási üzemmód,

1.4.3.   „2. kategóriájú kanyarodási üzemmód”: a világos-sötét határvonal töréspontjának vízszintes elmozdulása nélküli kanyarodási üzemmód,

1.5.   „Világító egység”: a rendszer fénykibocsátó része, amely optikai, mechanikai és elektromos komponensekből állhat, és amelyet arra terveztek, hogy teljes mértékben vagy részben biztosítsa a rendszer egy vagy több elülső megvilágítási funkciójának fénysugarát,

1.6.   „Felszerelési egység”: egy vagy több világító egységet tartalmazó, részekre nem szedhető ház (lámpatest),

1.7.   „Jobb oldal” vagy „bal oldal”: a jármű előrehaladási tengelyéhez képest a hosszanti középsík adott oldalára felszerelendő összes világító egység,

1.8.   „Rendszervezérlés”: a rendszer azon része(i), amelyek a járműtől érkező jeleket fogadják, és automatikusan vezérlik a világító egységek működését,

1.9.   „Semleges állapot”: a rendszer azon állapota, amikor a C osztályú tompított fény („alapüzemi tompított fény”) – vagy a távolsági fény, adott esetben – meghatározott üzemmódja létrejön, és nincs AFS-vezérlőjel,

1.10.   „Jel”: vagy a 48. számú előírás meghatározása szerinti bármilyen AFS-vezérlőjel, vagy a rendszer bármilyen kiegészítő bemeneti jele, vagy a rendszertől a jármű felé küldött kimeneti vezérlés,

1.11.   „Jelgenerátor”: egy vagy több jelet a rendszer vizsgálata érdekében reprodukáló eszköz,

1.12.   „Tápellátó és -szabályozó készülék”: a rendszer egy vagy több olyan részegysége, amely árammal látja el a rendszer egy vagy több részét, ideértve egy vagy több fényforrás teljesítmény- és/vagy feszültségszabályozóját, például a fényforrások elektronikus vezérlő berendezéseit,

1.13.   „A rendszer referenciatengelye”: a jármű hosszanti középsíkjának és az alábbi 2.2.1. bekezdésben meghatározott rajzokon látható valamelyik világító egység referencia-középpontján átmenő vízszintes sík metszésvonala,

1.14.   „Záróüveg”: a felszerelési egység legkülső részét jelenti, amely az átvilágított felületen keresztül közvetíti a fényt;

1.15.   „Bevonat”: minden olyan termék, amelyet egy vagy több rétegben visznek fel a záróüveg külső felületére;

Eltérő „típusú” rendszerek: azok a rendszerek, amelyek az alábbi főbb vonatkozásaikban eltérnek:

1.16.1.   kereskedelmi név vagy védjegy(ek);

1.16.2.   a rendszer optikai jellemzőinek vagy fotometriai tulajdonságainak megváltoztatására képes részegységek hozzáadása vagy elhagyása;

1.16.3.   a jobb oldali vagy a bal oldali közlekedésre, vagy mindkét közlekedési rendszerre való alkalmasság;

1.16.4.   világítási funkció(k), üzemmód(ok) és termékosztályok;

1.16.5.   a lencséket és – ha van – a bevonatot alkotó anyagok;

1.16.6.   a jelek rendszer által meghatározott karakterisztikái,

1.17.   „Irányítás”: a fénysugár vagy annak egy részének pozícionálása egy mérőernyőn a vonatkozó kritériumoknak megfelelően;

1.18.   „Beállítás”: a rendszer által biztosított eszközök alkalmazása a fénysugár függőleges és/vagy vízszintes irányítására;

1.19.   „Forgalmiirány-váltási funkció”: bármilyen mellső világítási funkció vagy üzemmódja, vagy annak része(i), vagy ezek bármilyen kombinációja, amelynek célja a vakítás elkerülése és elegendő megvilágítás biztosítása, amennyiben egy adott forgalmi irányra tervezett járművet ideiglenesen ellenkező forgalmi irányú országban használnak.

1.20.   „Helyettesítő funkció”: bármilyen meghatározott mellső világítási és/vagy mellső fényjelző funckó, vagy annak valamely üzemmódja, vagy része, vagy bármilyen kombinációja, amelynek célja egy mellső világítási funkció vagy üzemmód helyettesítése meghibásodás esetén.

2.   RENDSZERRE VONATKOZÓ JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

A jóváhagyási kérelmet a kereskedelmi név vagy védjegy tulajdonosának vagy az általa hivatalosan megbízott képviselőjének kell benyújtania.

A kérelemnek pontosítania kell a következőket:

a rendszer által biztosítandó mellső világítási funkció, amelyre vonatkozóan jóváhagyást kérnek ezen előírással összhangban;

2.1.1.1.   bármilyen csoportosított, kombinált vagy a rendszer világító egységével összeépített bármilyen lámpa által biztosított bármilyen más mellső világítási vagy mellső fényjelző funkció, amelyre jóváhagyást kérnek, a lámpa (lámpák) azonosítására szolgáló elegendő információ és annak az egy vagy több előírásnak a megnevezése, amely szerint ez(eke)t (egyenként) jóvá szeretnék hagyatni;

2.1.2.   azt, hogy a tompított fény bal oldali és jobb oldali közlekedésre is, vagy csak bal oldali, illetve csak jobb oldali közlekedésre tervezték;

ha a rendszert felszerelték-e egy vagy több állítható világító egységgel:

2.1.3.1.   a megfelelő egy vagy több világító egység felszerelési pozíciója a talajhoz és a jármű hosszanti középsíkjához képest;

2.1.3.2.   a normál pozíció(k) fölötti és alatti azon legnagyobb szögek, amelyeket az egy vagy több függőleges beállítást végző berendezés el képes érni;

2.1.4.   a felhasznált cserélhető és/vagy nem cserélhető fényforrás(ok) – a 37. vagy 99. előírásban meghatározott – kategóriája;

ha a rendszert felszerelték egy vagy több nem cserélhető fényforrással:

2.1.5.1.   a nem cserélhető fényforrásokkal rendelkező világító egység vagy egységek azonosítása;

2.1.6.   indokolt esetben az üzemi körülményeket, pl. különböző bemeneti feszültségeket az ezen előírás 9. mellékletének rendelkezéseivel összhangban.

Minden jóváhagyási kérelemhez csatolni kell a következőket:

2.2.1.   három példányban a típus azonosítását lehetővé tevő, kellő részletességű rajzokat, amelyeken látható a jóváhagyási szám(ok) illetve a jóváhagyási jel(ek) körüli kör(ök) melletti további szimbólumok tervezett helye, és amelyek feltüntetik, hogy a világító egységeket milyen geometriai pozícióban kell felszerelni a talajhoz és a jármű hosszanti középsíkjához képest, és amelyek tartalmazzák a világító egységek függőleges hosszmetszeti és elölnézeti képét, az optikai jellemzők fő adataival együtt, ideértve a referenciatengely(eke)t és a vizsgálatok során referencia-középpontként tekintendő ponto(ka)t, és adott esetben a lencsék bármilyen optikai jellemzőjét;

a rendszer tömör műszaki leírását, amely tartalmazza a következőket:

a)

a világítási funkció(ka)t és annak (azoknak) a rendszer által biztosított üzemmódjait (2);

b)

a valamennyi ilyen funkcióhoz hozzájáruló világító egységet (2) és a jeleket (3) a működésükre vonatkozó műszaki jellemzőkkel együtt;

c)

adott esetben a kanyarodási üzemmód kategóriáit; (2)

d)

adott esetben az ezen előírás 3. mellékletében lévő 6. táblázat értelmében az E osztályú tompított fényre alkalmazandó rendelkezéseket összefoglaló további adatkészlete(ke)t;

e)

adott esetben az ezen előírás 3. melléklete értelmében a W osztályú tompított fényre alkalmazandó rendelkezéscsomagot vagy -csomagokat;

f)

mely világító egységek (3) biztosítják a tompított fény egy vagy több világos-sötét határvonalát, vagy járulnak hozzá ahhoz;

g)

az ezen előírás 6.4.6. bekezdésének rendelkezései szerinti egy vagy több jelzés (2), figyelemmel a 48. előírás 6.22.6.1.2.1. és 6.22.6.1.3. bekezdésére;

h)

mely világító egységeket tervezték arra, hogy az ezen előírás 6.2.9.1. bekezdése szerinti legnagyobb fényerejű megvilágítást biztosítsák;

i)

a vizsgálati célú felszerelési és üzemeltetési előírásokat;

j)

minden más vonatkozó információt;

2.2.2.1.   a dokumentációban megállapított biztonsági koncepciót, amely a típus-jóváhagyási vizsgálatokat végző műszaki szolgálat megelégedésére:

i.

leírja az alábbi 5.7.3., 5.9. és 6.2.6.4. bekezdések rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása érdekében a rendszerbe épített megoldásokat,

és

ii.

jelzi az alábbi 6.2.7. bekezdés szerinti ellenőrzésre vonatkozó utasításokat,

és/vagy

iii.

hozzáférést biztosít a rendszernek a fenti 2.2.2.1 i) bekezdés értelmében meghatározott megoldások megbízhatóságának és jó működésének köszönhető hatásosságát igazoló megfelelő dokumentumokhoz, például a hibamód- és hatáselemzéshez (FMEA-hoz) és hibafa-elemzéshez (FTA-hoz), vagy a biztonsági feltételek szempontjából megfelelő bármilyen más eljáráshoz.

2.2.2.2.   a tápellátó és –szabályozó készülék(ek) gyártmánya és típusa, ha van ilyen, és ha nem része a felszerelési egységnek;

2.2.3.   a jóváhagyási kérelem tárgyát képező rendszer két mintáját, ideértve a felszerelési berendezéseket, a tápellátó és –szabályozó készülékeket, valamint a jelgenerátorokat, ha vannak;

a záróüveg anyagát képező műanyag vizsgálatához a következők szükségesek:

tizennégy záróüveg;

2.2.4.1.1.   a záróüvegek közül tízet legalább 60 × 80 mm méretű tíz anyagmintával lehet helyettesíteni; az anyagmintának sima vagy konvex külső felülete legyen, és a közepén lévő gyakorlatilag lapos felület (melynek görbületi sugara legalább 300 mm) legalább 15 × 15 mm-es;

2.2.4.1.2.   a záróüvegeket vagy anyagmintákat a tömeggyártásban alkalmazandó módszerrel kell elkészíteni;

2.2.4.2.   egy világító elemet vagy indokolt esetben optikai szerelvényt, amelyre a záróüveget szerelik a gyártó utasításainak megfelelően;

2.2.5.   a műanyagból készült fényáteresztő alkatrészeknek a rendszeren belüli UV-sugárzás kibocsátására képes fényforrás(ok), például gázkisüléses fényforrások által kibocsátott UV-sugárzásnak az ezen előírás 6. melléklete 2.2.4. bekezdésével összhangban való ellenállása vizsgálata érdekében:

A rendszerben alkalmazott valamennyi anyag, vagy egy azt tartalmazó rendszer vagy rendszerösszetevő mintapéldányát. Valamennyi anyagmintának azonos megjelenésűnek és – ha van – felületkezelésűnek kell lennie, mint a jóváhagyásra szánt rendszerben használtnak;

2.2.6.   A záróüvegeket és bevonatokat (ha vannak) alkotó anyagokhoz mellékelni kell az anyag- és bevonatjellemzőkre vonatkozó vizsgálati jelentést, amennyiben ezeket már megvizsgálták;

2.2.7.   Az alábbi 4.1.7. bekezdés szerinti rendszer esetében az alábbi 4.1.6. bekezdésben említett jármű(vek)re reprezentatív jármű.

3.   JELÖLÉSEK

3.1.   A jóváhagyásra benyújtott rendszer felszerelési egységeinek a kérelmező kereskedelmi nevét vagy védjegyét kell viselniük.

Megfelelő méretű helyet kell hagyni a záróüvegen és a fővázon a jóváhagyási jel és a 4. bekezdésben leírt kiegészítő szimbólumok elhelyezéséhez; ezeket a helyeket a fenti 2.2.1. bekezdésben hivatkozott rajzokon meg kell jelölni.

3.2.1.   Ha azonban a záróüveget nem lehet leszerelni a felszerelési egység fővázáról, a 4.2.5. bekezdés szerinti egyetlen jelölés is elegendő.

3.3.   Mind a jobb mind a bal oldali közlekedés előírásainak megfelelően tervezett felszerelési egységeket vagy rendszereket olyan jelöléssel kell ellátni, melyek mutatják a jármű optikai komponensei vagy a fényszóró(k) fényforrásá(ai)nak két beállítását; ezeknek a jelöléseknek jobb oldali közlekedés esetén tartalmazniuk kell az „R/D” betűket, bal oldali közlekedés esetén pedig az „L/G” betűket.

3.4.   Amennyiben a rendszert úgy tervezték, hogy megfeleljen az alábbi 5.8.2. bekezdésben előírt követelményeknek a felszerelési egység lencséjének elölső részén lévő elsötétíthető terület segítségével, ezt a területet letörölhetetlen módon kell jelölni. Ez a jelölés azonban nem szükséges akkor, ha ez a terület világosan látszik.

4.   JÓVÁHAGYÁS

4.1.   Általános

4.1.1.   Amennyiben a 2. bekezdés értelmében a rendszer típusára vonatkozóan benyújtott összes minta megfelel az előírás rendelkezéseinek, a jóváhagyást meg kell adni.

4.1.2.   Ha a csoportosított, kombinált vagy a rendszerrel összeépített lámpák egynél több előírás rendelkezéseinek felelnek meg, lehet egyetlen nemzetközi jóváhagyási jelet is alkalmazni, feltéve, hogy minden egyes csoportosított, kombinált vagy összeépített lámpa megfelel a rá vonatkozó rendelkezéseknek.

4.1.3.   Mindegyik jóváhagyott típus jóváhagyási számot kap. Ennek első két számjegye (jelenleg 00) a jóváhagyás időpontjában az előírásba befoglalt legújabb fő műszaki módosítások sorozatszámát jelzi. Ugyanaz a szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot az előírás hatálya alá tartozó másik rendszertípushoz.

Az előírás értelmében a jóváhagyás megadásáról, kiterjesztéséről, elutasításáról vagy visszavonásáról, illetve egy adott rendszertípus gyártásának végleges leállításáról értesíteni kell az előírást alkalmazó, az 1958. évi megállapodásban részt vevő feleket az előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő formanyomtatványon, a 2.1.3. bekezdés szerinti jelzésekkel ellátva.

4.1.4.1.   Ha az egy vagy több felszerelési egység állítható fényszóróval van felszerelve, és ezt az egy vagy több felszerelési egységet csak a 2.1.3. bekezdésben jelzett szerelési helyzetekben kívánják használni, jóváhagyás esetén a kérelmező köteles megfelelő módon tájékoztatni a felhasználót a helyes szerelési helyzet(ek)ről.

4.1.5.   A 3.1 bekezdésben előírt jel mellett az alábbi 4.2 és 4.3 bekezdésben leírt jóváhagyási jelnek kell szerepelnie az ezen előírás szerint jóváhagyott típusnak megfelelő valamennyi felszerelési egységen, a fenti 3.2 bekezdésben megadott helyeken.

4.1.6.   A kérelmező az előírás 1. mellékletében szereplő minta szerinti formanyomtatványon jelzi az(oka)t a járműve(ke)t, amely(ek)re a rendszert szánják.

Ha olyan rendszerre kérnek jóváhagyást, amelyet nem szándékoznak belevenni a 48. előírás szerinti járműtípus-jóváhagyásba,

4.1.7.1.   a kérelmező elegendő dokumentációt nyújt be annak bizonyítására, hogy a megfelelően felszerelt rendszer képes megfelelni a 48. előírás 6.22. bekezdése rendelkezéseinek, és

4.1.7.2.   a rendszert a 10. előírás szerint kell jóváhagyni.

4.2.   A jóváhagyási jel összetétele

A jóváhagyási jelnek a következőket kell tartalmaznia:

Nemzetközi jóváhagyási jel, amely magában foglal:

4.2.1.1.   egy körben elhelyezett „E” betű, mely után a jóváhagyást megadó ország azonosítószáma áll (4);

4.2.1.2.   a 4.1.3 bekezdésben előírt jóváhagyási szám;

a következő kiegészítő szimbólum (vagy szimbólumok):

4.2.2.1.   egy adott rendszeren az „X” betűt és a rendszer által biztosított egy vagy több funkció betűjét:

„C”

C osztályú tompított fényre a tompított fény többi megfelelő osztályai jeleinek hozzáadásával:

„E”

E osztályú tompított fényre,

„V”

V osztályú tompított fényre,

„W”

W osztályú tompított fényre,

„R”:

távolsági fényre;

4.2.2.2.   a jel fölött lévő vízszintes vonal, ha a világítási funkciót vagy a világítási üzemmódot több világító egység biztosítja egyik vagy mindkét oldalon;

4.2.2.3.   emellett a „T” jelet a megfelelő kanyarvilágítási előírásoknak való megfelelésre tervezett összes világítási funkció és/vagy osztály jelei után úgy, hogy az említett jelek balra vannak csoportosítva;

4.2.2.4.   egy különálló felszerelési egységen az „X” betűt, valamint a felszerelési egység részét képező világítási egységek által biztosított egy vagy több funkció betűit;

4.2.2.5.   ha egy adott oldalon lévő felszerelési egység nem egyedül biztosítja a világítási funkciót vagy annak üzemmódját, ezt a funkció jele fölötti vízszintes vonal jelzi;

4.2.2.6.   az olyan rendszeren vagy annak egy vagy több olyan részén, amely csak a bal oldali közlekedés előírásainak felel meg, szemből nézve jobbra (vagyis az úttestnek arra az oldalára, amelyen a szembeforgalom halad) mutató vízszintes nyilat;

4.2.2.7.   az olyan rendszeren vagy annak egy vagy több részén, amely mindkét közlekedési rendszer követelményeinek megfelel, például úgy, hogy az optikai komponens vagy a fényforrás beállítása megfelelően módosítható, egyszerre mindkét irányba mutató vízszintes nyilat;

4.2.2.8.   műanyag lencsével ellátott felszerelési egységek esetén a fenti 4.2.2.1-4.2.2.7. bekezdésben előírt jelek mellett a „PL” betűcsoportot kell feltüntetni;

4.2.2.9.   az előírás távolsági fényre vonatkozó rendelkezéseinek való megfelelőséghez hozzájáruló felszerelési egységen a körben elhelyezett „E” betű mellett fel kell tüntetni az alábbi 6.3.2.1.3. bekezdés szerinti referenciajellel kifejezett maximális fényintenzitást;

A 4. melléklet 1.1.1.1. bekezdésében meghatározott vizsgálati eljárás során alkalmazott üzemmódot és a 4. melléklet 1.1.1.2. bekezdése értelmében megengedett feszültséget minden esetben fel kell tüntetni a típusbizonyítványban és azokon az adatlapokon, amelyeket a megállapodásban részt vevő, az előírást alkalmazó országokba továbbítanak.

A megfelelő esetekben a rendszert vagy annak egy vagy több részét a következők szerint kell megjelölni:

4.2.3.1.   az előírás rendelkezéseinek megfelelő felszerelési egységeken, melyeket úgy terveztek, hogy a tompított fény egy vagy több fényforrása ne világítson egy időben más világítási funkció fényforrásával, amellyel esetleg össze van építve: egy ferde vonalat (/) kell elhelyezni a jóváhagyási jelben, a tompított fény jele(i) mögé.

4.2.3.2.   az előírás 4. melléklete előírásainak csak 6 és 12 V feszültségen megfelelő felszerelési egységen egy ferde kereszttel (X) áthúzott 24-es számból álló szimbólumot kell elhelyezni a fényforrás(ok) foglalata közelében.

4.2.4.   A jóváhagyási számnak a jóváhagyás időpontjában az előírásba befoglalt legújabb fő műszaki módosítások sorozatszámát jelző első két számjegy (jelenleg 00), és szükség esetén az előírt nyíl elhelyezhető a fenti kiegészítő szimbólumok közelében.

4.2.5.   A fenti 4.2.1. és 4.2.2. bekezdésben hivatkozott jelöléseknek és szimbólumoknak jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lenniük. Ezek a fénykibocsátó résztől elválaszthatatlan felszerelési egységek belső vagy külső (átlátszó vagy átlátszatlan) részén helyezhetők el. Minden esetben láthatónak kell lenniük, amikor a felszerelési egységet a járműre szerelik. A jármű elmozdítható alkatrészeinek ezen követelmény teljesítése érdekében való elmozdítása megengedett.

4.3.   A jóváhagyási jelre vonatkozó szabályozás

4.3.1.   Független lámpák

Az előírás 2. mellékletében szereplő 1-10. ábra a jóváhagyási jel és a fent említett kiegészítő jelekre ad példát.

Csoportosított, kombinált vagy összeépített lámpák

Amennyiben a csoportosított, kombinált vagy a rendszerrel összeépített lámpák több előírás rendelkezéseinek felelnek meg, egyetlen nemzetközi jóváhagyási jelet kell használni, amely egy körben elhelyezett „E” betű, utána a jóváhagyást megadó ország azonosítószáma és a jóváhagyási szám áll. A jóváhagyási jel a csoportosított, kombinált vagy összeépített lámpákon bárhol elhelyezhető, az alábbi feltételekkel:

4.3.2.1.1.   Jól látható, a 4.2.5. bekezdésben leírtak szerint;

4.3.2.1.2.   A csoportosított, kombinált vagy összeépített lámpák egyik fénykibocsátó része sem távolítható el csak akkor, ha azzal együtt a jóváhagyási jelet is eltávolítják.

Minden egyes lámpának a jóváhagyás megadása alapjául szolgáló előírásnak, valamint a jóváhagyás kiadásának időpontjában az előírásba befoglalt legújabb fő műszaki módosítások sorozatszámának megfelelő azonosító szimbólumát, és ha szükséges, a megfelelő nyilat a következőképp kell elhelyezni:

4.3.2.2.1.   vagy a megfelelő átvilágított felületen vagy,

4.3.2.2.2.   a csoportban oly módon, hogy a csoportosított, kombinált vagy összeépített lámpák mindegyike megfelelően azonosítható legyen (lásd a 2. mellékletben bemutatott lehetséges elhelyezési módokat).

4.3.2.3.   Az egyedülálló jóváhagyási jel összetevőinek mérete nem lehet kisebb, mint a jóváhagyás megadásának alapjául szolgáló előírás által a legkisebb jelzésekre kötelezően előírt minimális méret.

4.3.2.4.   Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. A szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot az előírás hatálya alá tartozó másik csoportosított, kombinált vagy összeépített lámpatípushoz.

4.3.2.5.   Az előírás 2. mellékletének 11. és 12. ábráján példák láthatók a csoportosított, kombinált vagy összeépített lámpák jóváhagyási jelei és a fent említett további jelek elhelyezésére olyan rendszer esetén, amely funkcióit a jármű mindkét oldalán több felszerelési egység biztosítja.

4.3.2.6.   Az előírás 2. mellékletében szereplő 13. ábra a teljes rendszerre vonatkozó jóváhagyási jelekre ad példát.

B.   A RENDSZERRE VAGY ANNAK EGY VAGY TÖBB RÉSZÉRE VONATKOZÓ MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK

Eltérő rendelkezés hiányában a fotometriai méréseket az előírás 9. mellékletében megállapított rendelkezések szerint kell elvégezni.

5.   ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

Minden olyan mintának, amelynél csak a jobb oldali közlekedésre kérnek jóváhagyást, meg kell felelnie az alábbi 6. és 7. bekezdésben megállapított előírásoknak; ha azonban a bal oldali közlekedésre kérik a jóváhagyást, az alábbi 6. bekezdés rendelkezéseit és az előírás megfelelő mellékleteit a jobb és a bal oldal felcserélésével kell alkalmazni.

Ennek megfelelően a szögpozíciók és az elemek jelölésében fel kell cserélni az „R” és a „L” betűket.

5.1.2.   A rendszerek vagy azok egy vagy több alkatrésze úgy legyenek tervezve, hogy azok megtartsák az előírt fotometrikus jellemzőiket, és üzemképes állapotban maradjanak normál használat esetén a rezgések ellenére, melyeknek esetleg ki vannak téve.

A rendszerek vagy azok egy vagy több alkatrésze legyenek felszerelve olyan eszközzel, amely lehetővé teszi a rájuk alkalmazandó rendelkezések szerinti, járművön való beállításukat.

5.2.1.   Az ilyen beállító berendezések nem kötelezőek, ha a rendszer vagy annak alkatrészeinek használata olyan járművekre korlátozódik, amelyeken a beállítást más módon is el lehet végezni, vagy szükségtelen, a kérelmező leírása szerint.

A rendszer nem tartalmazhat a 37. vagy a 99. előírás szerint nem jóváhagyott fényforrást;

5.3.1.   Cserélhető fényforrás esetén a foglalatnak meg kell felelnie a 60061-2 IEC-publikáció adatlapján megadott méretjellemzőknek, ahogy azt fényforrásokra vonatkozó előírás kimondja;

5.3.2.   Nem cserélhető fényforrás nem lehet része semleges állapotban tompított fényt kibocsátó világító egységnek.

5.4.   A mind a jobb, mind a bal oldali közlekedés követelményeinek megfelelően tervezett rendszereket vagy azok egy vagy több alkatrészét a járműbe történő beszereléskor elvégzendő alapbeállítással vagy a felhasználó általi szelektív beállítással kell lehessen az egyik vagy másik forgalmi irányú közlekedéshez igazítani. Minden esetben csak két különböző, egymástól világosan elkülöníthető beállítás létezhet, egy a jobb oldali, egy pedig a bal oldali közlekedéshez, és a rendszernek ki kell zárnia a véletlenül az egyik beállításból a másikba váltás vagy egy közbenső állapotba való beállás lehetőségét.

5.5.   Kiegészítő vizsgálatokat kell végrehajtani az előírás 4. mellékletének rendelkezései szerint annak bizonyítására, hogy a használat során a fotometriai viselkedésben nem következik be lényeges változás.

5.6.   Amennyiben a világító egység záróüvege műanyagból készül, a vizsgálatokat az előírás 6. melléklete rendelkezéseinek megfelelően kell végrehajtani.

A távolsági és a tompított fény váltakozó kibocsátására tervezett rendszerben vagy annak egy vagy több alkatrészében a világító egységekbe épített, a két fény közötti váltásra szolgáló minden mechanikus, elektromechanikus vagy más eszköz úgy legyen tervezve, hogy:

5.7.1.   az eszköz elég erős legyen ahhoz, hogy károsodás nélkül kibírjon 50 000 műveletet, a normál használat során fellépő rázkódások ellenére;

5.7.2.   mindig vagy tompított, vagy távolsági fényt eredményezzen annak lehetősége nélkül, hogy köztes vagy meghatározatlan állapotban maradjon; amennyiben ez nem lehetséges, a kapott állapotra az alábbi 5.7.3. bekezdés rendelkezései az irányadók;

5.7.3.   hiba esetén a rendszer automatikusan tompított fényt bocsásson ki vagy olyan állapotba kerüljön, amelyben a fotometriai értékek nem nagyobbak, mint 1,5 lx az előírás 3. mellékletében meghatározott IIIb zónában és nem kisebbek, mint 4 lx az „Emax szegmens” valamely pontján, pl. a fény kikapcsolásával, tompításával, lefelé irányításával és/vagy cserefunkcióval;

5.7.4.   a használó közönséges eszközökkel ne tudja módosítani az elmozdítható részek formáját vagy elhelyezését, és ne tudja befolyásolni az átkapcsoló eszközt.

A rendszereknek rendelkezniük kell olyan eszközökkel, amelyek lehetőséget adnak a jóváhagyási kérelem tárgyát képezővel ellentétes forgalmi irányú területen való ideiglenes használatra a szembe jövő forgalom túlzott zavarása nélkül. E célból a rendszereknek vagy azok egy vagy több alkatrészének:

5.8.1.   különleges eszközök használata nélkül lehetővé kell tenniük a felhasználó általi szelektív beállítást a fenti 5.4. bekezdéssel összhangban, vagy

rendelkezniük kell egy olyan funkcióval a forgalomváltás esetére, amely legfeljebb 1,5 lx erősségű fényt hoz létre a IIIb zónában a szembejövő forgalom felé és legalább 6 lx erősségű fényt az 50V pontban, az alábbi 6.2. bekezdéssel összhangban végzett vizsgálatok során, az eredeti forgalmi irány beállítással való módosítása nélkül; erre

5.8.2.1.   a záróüveg megfelelő területének a fenti 3.4. bekezdés szerinti elsötétítése lehet a megoldás vagy részben a megoldás.

5.9.   A rendszerek úgy legyenek tervezve, hogy valamely fényforrás hibája esetén hibajelet küldjenek a 48. előírás vonatkozó rendelkezéseinek való megfelelés érdekében.

5.10.   Az az egy vagy több alkatrész, amelyhez cserélhető fényforrást erősítenek, úgy legyen tervezve, hogy a fényforrás könnyen és még sötétben is csak a helyes pozícióban legyen beszerelhető.

A fenti 4.1.7. bekezdés szerinti rendszer esetében.

5.11.1.   A rendszerhez mellékelve legyen a 4.1.4. bekezdés szerinti űrlap egy példánya és a 48. előírás rendelkezése szerinti felszereléséhez szükséges utasítás.

5.11.2.   A típusjóváhagyásért felelős műszaki szolgálatnak meg kell győződnie arról, hogy:

a)

a rendszer megfelelően felszerelhető az említett utasítások szerint,

b)

a járműbe beszerelt rendszer megfelel a 48. előírás 6.22. bekezdésében foglalt rendelkezéseknek,

a 48. előírás 6.22.7.4. bekezdése rendelkezéseinek való megfelelőség megerősítése érdekében kötelező próbautat tenni, amely tartalmazza a rendszernek a kérelmező leírása alapján történő vezérlése szempontjából releváns helyzeteket. Jelezni kell, hogy az összes üzemmód aktiválása, működése és kikapcsolása a kérelmező leírásának megfelelően történik; minden nyilvánvaló működési hiba esetén (pl. túl nagy szög vagy villódzás) kifogást kell emelni.

6.   MEGVILÁGÍTÁS

6.1.   Általános előírások

6.1.1.   Valamennyi rendszernek biztosítania kell egy C osztályú tompított fényt az alábbi 6.2.5. bekezdéssel összhangban és egy vagy több további osztályú tompított fényt; tartalmazhat egy vagy több további üzemmódot a tompított fény valamennyi osztályán belül, valamint az előírás 6.3. és/vagy 2.1.1.1. bekezdése szerinti mellső megvilágítási funkciókat.

6.1.2.   A rendszernek lehetővé kell tennie a fény automatikus változását oly módon, hogy megfelelő legyen az út megvilágítása, a járművezető és a többi közúti közlekedő legcsekélyebb mértékű zavarása nélkül.

6.1.3.   A rendszert akkor tekintik elfogadhatónak, ha megfelel a 6.2. és 6.3. bekezdés vonatkozó fotometriai követelményeinek.

A fotometriai méréseket a kérelmező leírása szerint végezik:

6.1.4.1.   az 1.9. bekezdés szerinti semleges állapotban;

6.1.4.2.   az 1.10. bekezdés szerinti V-jelnél, W-jelnél, E-jelnél, T-jelnél, az adott esetnek megfelelően;

6.1.4.3.   indokolt esetben az 1.10. bekezdés szerinti bármilyen más jelnél és azok kombinációjánál a kérelmező leírása szerint.

6.2.   A tompított fényre vonatkozó rendelkezések

Az e bekezdés szerinti vizsgálati eljárások előtt a rendszert semleges állapotba kell állítani, azaz C osztályú tompított fényt kell kibocsátania.

A rendszer (tehát a jármű) mindkét oldalán a semleges állásban lévő tompított fénynek legalább egy világító egységgel az előírás 8. melléklete szerinti „világos-sötét határvonalat” kell létrehoznia, vagy,

6.2.1.1.   a rendszernek más módokon, például optikai jellemzőkkel vagy ideiglenes kiegészítő fénysugarakkal kell lehetővé tennie az egyértelmű és helyes irányítást.

6.2.1.2.   A 8. melléklet nem vonatkozik a fenti 5.8–5.8.2.1. bekezdésben említett forgalomváltási funkcióra.

6.2.2.   A rendszer vagy annak egy vagy több része úgy legyen irányítva, hogy a világos-sötét határvonal pozíciója megfeleljen az előírás 3. mellékletében lévő 2. táblázatban előírt követelményeknek.

6.2.3.   Ilyen irányítás esetén a rendszernek vagy annak egy vagy több részének – ha annak jóváhagyását csak a tompított fényre kérik – meg kell felelnie az alábbi bekezdésekben megállapított vonatkozó rendelkezéseknek; ha úgy tervezték, hogy további világítási vagy fényjelzési funkciót is biztosít a rendelet alkalmazási területén belül, a fentiek mellett megfelel az alábbi vonatkozó bekezdésekben megállapított követelményeknek is, ha különállóan nem szabályozható.

6.2.4.   Amennyiben az így irányított rendszer vagy annak egy vagy több része nem felel meg a fenti 6.2.3. bekezdésben jelzett követelményeknek, a gyártó előírásaival összhangban 0,5 fokkal jobbra vagy balra és 0,2 fokkal felfelé vagy lefelé meg lehet változtatni annak beállítását a kezdeti irányításhoz képest.

6.2.5.   Egy bizonyos üzemmódú tompított fény kibocsátása esetén a rendszernek meg kell felelnie az előírás 3. melléklete 1. táblázata (fotometriai értékek) A részében és 2. táblázata (Emax és világos-sötét határvonal elhelyezkedése) vonatkozó része (C, V, E vagy W) követelményeinek, valamint az előírás 8. melléklete 1. szakaszának (A „világos-sötét határvonalra” vonatkozó követelmények).

Kanyarodási üzemmód is lehetséges, feltéve, ha:

6.2.6.1.   a rendszer megfelel az előírás 3. melléklete 1. táblázata (fotometriai értékek) B részében és 2. táblázata 2. pontjában (világos-sötét határvonal előírások) szereplő megfelelő követelményeknek, amikor a mérést a 9. bekezdésben jelzett módon végzik el a kanyarodási üzemmód jóváhagyási kérelem tárgyát képező kategóriája (1. vagy 2.) függvényében;

6.2.6.2.   a megvilágítás Emax értéke nem esik kívül azon a négyszögön, amelyet az előírás 3. melléklete 2. táblázatában a megfelelő tompított fényre vonatkozóan megadott legfelső függőleges pozíció, a H-H vonal alatti 2 fokos és a rendszer referenciatengelyétől jobbra és balra 45-45 fokos szögek határoznak meg;

6.2.6.3.   amikor a T-jel megfelel a jármű legkisebb bal (vagy jobb) oldali fordulási sugarának, a rendszer legalább 3 lx erejű fényt bocsát ki a H-H vonaltól a H-H vonal alatt két fokig és a rendszer referencia-tengelyétől balra (vagy jobbra) 10-től 45 fokig lévő területen;

6.2.6.4.   ha az 1-es kategóriájú kanyarodási üzemmódra kérik a jóváhagyást, a rendszer használata olyan járművekre korlátozódik, amelyek esetében a rendszer által létrehozott világos-sötét határvonal töréspontjának vízszintes része megfeleljen a 48. előírás 6.22.7.4.5.(i) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek

ha az 1-es kategóriájú kanyarodási üzemmódra kérik a jóváhagyást, a rendszer úgy legyen tervezve, hogy a megvilágítás oldalirányú elmozdulását vagy módosulását érintő meghibásodás esetén a rendszer olyan fotometriai viszonyokat teremtsen, amelyek megfelelnek a fenti 6.2.5. bekezdésben meghatározottaknak, vagy amelyek az előírás 3. mellékletének meghatározása szerinti IIIb zónában legfeljebb 1,5 lx erősségű, valamint az „Emax szegmens” egyik pontjában legalább 4 lx erősségű fényt jelentenek;

6.2.6.5.1.   erre azonban nincs szükség, ha nem történik meg az 1 lx érték túllépése a rendszer referenciatengelyéhez képest legfeljebb 5 fokkal balra lévő pozíciók esetében a H-H vonal felett 0,3 fokon túl eső, valamint több mint 5 fokkal balra lévő pozíciók esetében a H-H felett 0,57 fokon túl eső területeken.

6.2.7.   A rendszert ellenőrizni kell a gyártó utasításainak megfelelően, a fenti 2.2.2.1. bekezdésben meghatározott biztonsági elv értelmében.

6.2.8.   A rendszernek vagy annak egy vagy több részének, amelyet úgy terveztek, hogy mind a jobb mind a bal oldali közlekedés követelményeinek megfeleljen, a fenti 5.4. bekezdés szerinti mindkét beállítási pozícióban meg kell felelnie az adott forgalmi irányra megállapított követelményeknek.

A rendszer úgy legyen tervezve, hogy:

6.2.9.1.   a tompított fény minden meghatározott üzemmódja legalább 3 lx értékű fényt eredményezzen az 50 V pontban, a rendszer mindkét oldalán;

a V osztályú tompított fény üzemmódja(i) mentesül(nek) e követelmény alól;

6.2.9.2.   a legalább 30 percig nem működtetett rendszer bekapcsolása után négy másodperccel a C tompított fény legalább 5 lx fényerőt adjon az 50 V pontban;

6.2.9.3.   egyéb üzemmódok:

az előírás 6.1.4.3. bekezdése szerinti bemeneti jelek esetében a 6.2. bekezdés követelményeinek teljesülniük kell.

6.3.   A távolsági fényre vonatkozó rendelkezések

Az alábbi bekezdés szerinti vizsgálatok előtt a rendszert semleges állapotba kell állítani.

A rendszer egy vagy több világító egységét úgy kell beállítani a gyártó utasításainak megfelelően, hogy a maximálisan megvilágított terület központja a H-H és a V-V vonalak metszéspontja (HV) legyen;

6.3.1.1.   minden olyan világító egységet, amely különállóan nem szabályozható, vagy amely beállítása a 6.2. bekezdésnek megfelelően végzett mérések alapján történt, alá kell vetni az ezen beállítással végzendő vizsgálatoknak.

Az előírás 9. mellékletében megállapított rendelkezések szerint mért megvilágításnak meg kell felelnie a következő követelményeknek.

A HV a távolsági fény maximális megvilágítású területének egyenletes megvilágítású 80 százalékán belül kell lennie.

6.3.2.1.1.   A legnagyobb érték (EM) legalább 48 lx legyen. A legnagyobb érték semmilyen körülmények között se haladja meg a 240 lxet.

6.3.2.1.2.   A távolsági fény legnagyobb intenzitását előállító vagy ahhoz hozzájáruló valamennyi felszerelési egység ezer kandelában kifejezett legnagyobb intenzitását (IM) a következő képlettel számítják ki:

IM = 0,625 EM

6.3.2.1.3.   A fenti 4.2.2.9. bekezdésben említett maximális intenzitás (I'M) referenciajele a következő aránypár alkalmazásával számítható ki:

Formula

Az értéket a következő értékek közül a lekgözelebb esőre kerekítik: 5 – 10 – 12,5 – 17,5 – 20 – 25 – 27.5 – 30 – 37,5 – 40 – 45 – 50.

6.3.2.2.   A HV pontból kiindulva vízszintesen jobbra és balra a távolsági fény fényereje 2,6 fokig legalább 24 lx és 5,2 fokig legalább 6 lx legyen.

A rendszer által kibocsátott megvilágítás vagy annak része automatikusan elmozdulhat oldalirányban (vagy módosulhat egyenértékű hatás elérése érdekében), feltéve, ha:

6.3.3.1.   a rendszer megfelel a fenti 6.3.2.1.1. és 6.3.2.2. bekezdések követelményeinek úgy, hogy valamennyi világító egységet a 9. mellékletben rögzített eljárással mérnek.

A rendszer úgy legyen tervezve, hogy:

6.3.4.1.   a jobb és bal oldali egy vagy több világító egység külön-külön biztosítsa a távolsági fényre a fenti 6.3.2.2. bekezdésben előírt minimális megvilágítási érték felét;

6.3.4.2.   a legalább 30 percig nem működtetett rendszer bekapcsolása után négy másodperccel a távolsági fény legalább 42 lx fényerőt adjon a HV pontban;

6.3.4.3.   Az előírás 6.1.4.3. bekezdése szerinti bemeneti jelek esetében a 6.3. bekezdés követelményeinek teljesülniük kell.

6.3.5.   Ha az adott fényre meghatározott követelmények nem teljesülnek, a fény irányát 0,5 fokkal felfelé vagy lefelé és/vagy 1 fokkal jobbra vagy balra módosítani lehet a kezdeti beállításhoz képest; a módosított beállítás mellett minden fotometriai követelménynek teljesülnie kell. Ezek a rendelkezések nem vonatkoznak az előírás 6.3.1.1. bekezdésében meghatározott világító egységekre.

6.4.   Egyéb rendelkezések

Amennyiben a rendszer vagy annak egy vagy több része állítható világító egységeket tartalmaz, a 6.2. bekezdés (tompított fény) és a 6.3. bekezdés (távolsági fény) a 2.1.3. bekezdésben (beállítási tartomány) jelzett valamennyi felszerelési pozícióra alkalmazandó. Ellenőrzésre az alábbi eljárást kell alkalmazni:

6.4.1.   mindegyik jelzett pozíciót a vizsgálati goniométersegítségével kell beállítani a hivatkozási középpontot és a mérőernyőn lévő HV pontot összekötő egyeneshez képest. Az állítható rendszert vagy annak egy vagy több részét ekkor olyan pozícióba állítják, hogy az ernyőn megjelenő fényminta megfeleljen a vonatkozó irányítási előírásoknak;

6.4.2.   az eredetileg a 6.4.1. bekezdés szerint rögzített rendszerrel vagy annak egy vagy több részével a berendezésnek vagy annak egy vagy több részének meg kell felelnie a 6.2. és 6.3. bekezdés vonatkozó fotometriai követelményeinek;

további vizsgálatokat kell elvégezni, miután a fényszórót vagy a rendszert vagy annak egy vagy több részét a rendszer vagy annak egy vagy több részének beállító eszköze segítségével kiindulási helyzetéhez képest függőleges irányban ± 2 fokkal elmozdítják, vagy legalább a maximális helyzetbe állítják, ha ez kisebb, mint 2 fok. Miután a rendszert vagy annak egy vagy több részét (például goniométer segítségével) beállítják az ellentétes iránynak megfelelően, ellenőrizni kell a következő irányok szerinti fényteljesítményt, amelynek az előírt határértékek közé kell esnie:

6.4.3.1.   tompított fény: HV és 75R vagy adott esetben 50R pontok; távolsági fény: IM és a HV pont (az IM százalékában);

6.4.4.   amennyiben a kérelmező egynél több szerelési helyzetet jelölt meg, az összes többi helyzetben is meg kell ismételni a 6.4.1–6.4.3. bekezdésben leírt eljárást;

6.4.5.   ha a kérelmező nem jelzett különleges felszerelési helyzetet, a rendszert vagy annak egy vagy több részét a 6.2. bekezdésben (tompított fény) és a 6.3. bekezdésben (távolsági fény) előírt mérésekhez állítják be, a rendszer vagy annak egy vagy több része beállító berendezését középállásba téve. A 6.4.3. bekezdésben leírt további vizsgálatokhoz a rendszert vagy annak egy vagy több részét a beállító berendezése segítségével a szélső pozíciókba (a ± 2 fokkal történő elmozdítás helyett) kell állítani.

6.4.6.   Az előírás 1. mellékletében szereplő mintának megfelelő űrlapon közlik, hogy mely egy vagy több világító egység állítja elő az előírás 8. mellékletében meghatározott „világos-sötét határvonalat”, amely 6 fokkal balra, 4 fokkal jobbra és egy 0,8 fokkal lefelé beállított vízszintes vonaltól felfelé lévő zónába vetítődik.

6.4.7.   Az előírás 1. mellékletében szereplő mintának megfelelő űrlapon közlik, hogy az E osztályú tompított fény mely üzemmódja(i) – adott eset szerint – felel(nek) meg az előírás 3. melléklet 6. táblázatában közölt „adatkészletnek”.

7.   SZÍN

7.1.   A kibocsátott fény színének fehérnek kell lennie. CIE a trikromatikus színkoordinátáiban kifejezve a rendszer valamennyi része által kibocsátott fénynek a következő tartományokba kell esniük:

határérték a kék felé

x ≥ 0,310

határérték a sárga felé

x ≤ 0,500

határérték a zöld felé

y ≤ 0,150 + 0,640 x

határérték a zöld felé

y ≤ 0,440

határérték a bíbor felé

y ≥ 0,050 + 0,750 x

határérték a vörös felé

y ≥ 0,382

C.   TOVÁBBI IGAZGATÁSI RENDELKEZÉSEK

8.   A RENDSZERTÍPUS MÓDOSÍTÁSA ÉS A JÓVÁHAGYÁS KITERJESZTÉSE

A rendszertípus bármilyen módosításáról értesíteni kell a rendszertípust jóváhagyó hatóságot, amely a következőket teheti:

8.1.1.   Úgy ítéli meg, hogy a végrehajtott módosítások nem járhatnak jelentős mértékű káros következménnyel, és a rendszer így is megfelel a követelményeknek; vagy

8.1.2.   További vizsgálati jelentést kér a vizsgálatok lefolytatásáért felelős műszaki szolgálattól.

8.2.   A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról, a módosítások részletes leírásával együtt, a fenti 4.1.4. bekezdésben rögzített eljárásnak megfelelően tájékoztatni kell a megállapodásban részt vevő, az ezen előírást alkalmazó szerződő feleket.

8.3.   A jóváhagyás kiterjesztését engedélyező illetékes hatóság sorszámot rendel a kiterjesztéshez elkészített közlemény-formanyomtatványhoz, és erről tájékoztatja az 1958. évi megállapodásban részt vevő, az ezen előírást alkalmazó többi felet az előírás 1. mellékletében szereplő minta szerinti közlemény-formanyomtatványon.

9.   A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

A gyártási eljárásoknak meg kell felelniük a megállapodás 2. függelékében (E/ECE/324-E/ECE/TRANS/505/Rev.2. változat) előírt feltételeknek és az alábbi követelményeknek:

9.1.   az előírás értelmében jóváhagyott rendszereket úgy kell gyártani, hogy a jóváhagyott típusnak megfeleljenek és a 6. és 7. bekezdésben rögzített előírásokat teljesítsék.

9.2.   be kell tartani az előírás 5. mellékletében rögzített, a gyártás-ellenőrzési eljárások megfelelőségére előírt minimális követelményeket..

9.3.   Követni kell az ellenőr általi mintavételezésre vonatkozó minimális előírásokat, amelyek az előírás 7. mellékletében szerepelnek.

9.4.   A típusjóváhagyást megadó hatóság bármikor ellenőrizheti a gyártó üzemben alkalmazott megfelelőség-ellenőrzési módszereket. Ezekre az ellenőrzésekre általában kétévente egyszer kerül sor.

9.5.   Figyelmen kívül kell hagyni a nyilvánvalóan hibás rendszereket vagy azok egy vagy több részét.

9.6.   A referenciajelet nem kell figyelembe venni.

10.   SZANKCIÓK A GYÁRTÁS NEM MEGFELELŐSÉGE ESETÉN

10.1.   Az előírás értelmében egy adott rendszertípusra megadott jóváhagyás visszavonható, ha nem teljesítik a követelményeket, illetve ha a jóváhagyási jelet viselő rendszer vagy annak egy vagy több része nem egyezik meg a jóváhagyott típussal.

10.2.   Ha az előírást alkalmazó megállapodásban szereplő szerződő fél visszavonja a korábban megadott jóváhagyást, erről késedelem nélkül köteles értesíteni az előírást alkalmazó többi szerződő felet az előírás 1. mellékletében szereplő minta szerinti közlemény-formanyomtatványon.

11.   A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

11.1.   Amennyiben a jóváhagyás jogosultja véglegesen leállítja a jelen előírás értelmében jóváhagyott rendszertípus gyártását, erről tájékoztatnia kell a jóváhagyást megadó hatóságot. Az erre vonatkozó közlemény kézhezvételét követően a hatóság tájékoztatja 1958. évi megállapodásban részt vevő, az előírást alkalmazó többi szerződő felet az előírás 1. mellékletében szereplő minta szerinti közlemény-formanyomtatványon.

12.   A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK LEFOLYTATÁSÁÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS A HATÓSÁGOK NEVE ÉS CÍME

12.1.   Az 1958. évi megállapodásban részt vevő, az előírást alkalmazó szerződő feleknek el kell küldeniük az Egyesült Nemzetek titkárságára a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatoknak, valamint azoknak a hatóságoknak a nevét és címét, amelyek megadják a jóváhagyást, és amelyekhez el kell küldeni a más országokban kibocsátott, jóváhagyásra vagy jóváhagyás kiterjesztésére, illetve a jóváhagyás elutasítására vagy visszavonására, vagy a gyártás végleges leállítására vonatkozó formanyomtatványokat.

1. melléklet

KÖZLEMÉNY

Image

Image

Image

2. MELLÉKLET

A JÓVÁHAGYÁSI JELEK ELRENDEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI

1. példa

a ≥ mm (üveg záróüveg)a≥ 5 mm (műanyag záróüveg)

Image

Image

1. ábra

2. ábra

A fenti jóváhagyási jelek egyikét viselő felszerelési egységet Hollandiában (E4) hagyták jóvá ezen előírás értelmében, a 19 243-as jóváhagyási számon, és megfelel az előírás eredeti változatában (00) leírt követelményeknek. A tompított fényt kizárólag jobb oldali közlekedéshez tervezték. A „CT” betűk (1. ábra) azt jelzik, hogy kanyarodási üzemmóddal rendelkező tompított fényről van szó, a „CWR” betűk (2. ábra) pedig azt, hogy ez egy C és W osztályú tompított fényről és egy távolsági fényről van szó.

A 30-as szám azt mutatja, hogy a távolsági fény maximális fényintenzitása 86 250 és 101 250 kandela között van.

Megjegyzés: A jóváhagyási számot és a kiegészítő jeleket az „E” betű körüli kör közelében kell elhelyezni, az „E” betű fölé vagy alá, illetve attól jobbra vagy balra. A jóváhagyási szám számjegyeinek az „E” betű ugyanazon oldalán kell lenniük, és ugyanabba az irányba kell nézniük.

A jóváhagyási számban a római számok használatát kerülni kell, az egyéb szimbólumokkal való összetvésztés kizárása érdekében.

2. példa

Image

Image

3. ábra

4a. ábra

Image

4b. ábra

A rendszer fenti jóváhagyási jelet viselő felszerelési egysége egyaránt megfelel az előírás tompított fényre és távolsági fényre vonatkozó rendelkezéseinek, a következők szerint:

3. ábra: C osztályú tompított fény, E osztályú tompított fény, csak bal oldali közlekedésre.

4a. és 4b. ábra: C osztályú tompított fény, V osztályú tompított fény, mindkét közlekedési rendszerre a járművön lévő optikai elem vagy a fényforrás beállításának megfelelő módosítása révén, valamint távolsági fény. A C és V osztályú tompított fény és a távolsági fény megfelel kanyarvilágításra vonatkozó rendelkezéseknek, ahogyan azt a „T” betű jelzi. Az „R” betű fölötti vonal azt jelenti, hogy a távolsági fény funkcióját egynél több felszerelési egység biztosítja a rendszer adott oldalán.

3. példa

Image

Image

5. ábra

6. ábra

A fenti jóváhagyási jelet viselő felszerelési egység műanyag záróüveggel rendelkezik, csak a tompított fény tekintetében felel meg az előírás rendelkezéseinek, és a következők szerint tervezték:

5. ábra: C és W osztályú tompított fény mindkét közlekedési rendszer számára.

6. ábra: C osztályú tompított fény kanyarodási üzemmóddal, csak jobb oldali közlekedésre.

4. példa

Image

Image

7. ábra

8. ábra

7. ábra: az ezt a jóváhagyási jelet viselő felszerelési egység megfelel az előírás követelményeinek a C és V osztályú tompított fény tekintetében, és csak bal oldali közlekedésre tervezték.

8. ábra: az ezt a jóváhagyási jelet viselő felszerelési egység valamely rendszer (különálló) felszerelési egysége, és csak a távolsági fény tekintetében felel meg az előírás követelményeinek.

5. példa: Az előírás rendelkezéseinek megfelelő műanyag záróüveggel rendelkező felszerelési egység azonosító jele

Image

Image

9. ábra

10. ábra

9. ábra: C osztályú tompított fény és W osztályú tompított fény kanyarodási üzemmóddal és távolsági fény, csak jobb oldali közlekedésre tervezve.

A tompított fény és annak üzemmódjai nem kapcsolhatók be egyidejűleg a kölcsönösen összeépített fényszóró távolsági fényével és/vagy egy másik kölcsönösen összeépített fényszóró távolsági fényével.

10. ábra: az E osztályú tompított fény és W osztályú tompított fény, csak jobb oldali közlekedésre tervezve és távolsági fény. Az „E” és a „W” fölötti vonal azt jelzi, hogy a tompított fény ezen osztályait a rendszer kérdéses részén egynél több felszerelési egység állítja elő.

6. példa: A csoportosított, kombinált vagy összeépített lámpák egyszerűsített jelölése, ha ettől eltérő előírás alapján hagyták jóvá azokat, (11. ábra) (A függőleges és vízszintes vonalak a fényjelző eszköz alakját ábrázolják sematikusan. Nem alkotják a jóváhagyási jel részét.)

Ez a két példa a rendszer ugyanazon oldalán lévő két felszerelési egységnek felel meg, amely az alábbiakat tartalmazó jóváhagyási jelet visel (A és B modell):

1. felszerelési egység

Egy első helyzetjelző lámpa, melyet a 7. számú előírás 02-es módosítássorozatA szerint hagytak jóvá;

Kanyarodási üzemmódú C osztályú tompított fényt kibocsátó egy vagy több felszerelési egység, amelyet a rendszer ugyanazon oldalán egy vagy több más felszerelési egységgel való együttműködésre terveztek (amint azt a „C” fölötti vonal jelzi) és V osztályú tompított fény, mindkettő jobb- és baloldali közlekedésre tervezve, valamint 86 250 és 101 250 kandela közötti maximális intenzitású távolsági fény (amit a 30-as szám jelez), jóváhagyva az előírás eredeti formájának követelményeivel összhangban (00) és műanyag záróüveggel;

Nappali menetjelző lámpa, melyet a 87. számú előírás 00-ás módosítássorozata szerint hagytak jóvá;

1a kategóriájú első irányjelző lámpa, melyet a 6. számú előírás 01-es módosítássorozata szerint hagytak jóvá.

3. felszerelési egység

Mellső ködlámpa, amelyet a 19. számú előírás 02-es módosítássorozata alapján hagytak jóvá vagy C osztályú tompított fény kanyarodási üzemmóddal, jobb- és baloldali közlekedésre tervezve, a rendszer ugyanazom oldalán egy vagy több más felszerelési egységgel való együttműködésre tervezve, amit a „C” fölötti vonal jelez.

7. példa: a rendszerre vonatkozó jóváhagyási jelek elrendezése (12. ábra)

Image

Ez a két példa egy, a rendszer mindkét oldalán (azonos funkcióval rendelkező) két felszerelési egységből álló alkalmazkodó mellső világítási rendszernek felel meg (az 1. és a 3. egység a bal oldalon, a 2. és 4. egység a jobb oldalon van).

A rendszer fenti jóváhagyási számú 1. (vagy 2.) felszerelési egysége mind a bal oldali közlekedésre tervezett C osztályú tompított fény, mind a (a 30-as szám által jelzett) 86 250 és 101 250 kandela közötti legnagyobb intenzitású távolsági fény vonatkozásában megfelel az ezen előírásnak (00-ás módosítássorozat), mely fények a 6. számú előírás 01-es módosítássorozatával összhangban jóváhagyott, 1a kategóriájú mellső irányjelző lámpával vannak csoportosítva.

Image

A 7a példában: a rendszer 1. (vagy 2.) felszerelési egysége kanyarodási üzemmóddal rendelkező C osztályú tompított fényt, valamint egy W, egy V és egy E osztályú tompított fényt tartalmaz. A „C” fölötti vonal azt jelzi, hogy a C osztályú tompított fényt két felszerelési egység állítja elő a rendszernek azon az oldalán.

A 3. (vagy 4.) felszerelési egységet úgy tervezték, hogy a rendszer egyik oldalán a C osztályú tompított fény másik részét biztosítsa, amint azt a „C” fölötti vonal jelez.

A 7b példában: a rendszer 1. (vagy 2.) felszerelési egységét úgy tervezték, hogy C, W és E osztályú tompított fényt bocsásson ki. A „W” fölötti vonal jelzi, hogy a W osztályú tompított fényt két felszerelési egység biztosítja a rendszernek azon az oldalán. A jobb oldalon a felsorolt ábrák után (és a jóváhagyási számtól balra) lévő „T” betű azt jelzi, hogy a C, a W és az E osztályú tompított fények mindegyike és a távolsági fény rendelkezik kanyarodási üzemmóddal.

A rendszer 3. (vagy 4.) felszerelési egységét úgy tervezték, hogy az biztosítsa a W osztályú tompított fény másik részét a rendszer adott oldalán (amit a „W” fölötti vonal jelez) és a V osztályú tompított fényt.

8. példa:

A rendszer mindkét oldalára vonatkozó jóváhagyási jelek elrendezése (13. ábra)

Ez a példa a jármű bal oldalán két és a jármű jobb oldalán egy felszerelési egységből álló alkalmazkodó mellső világítási rendszert mutat.

A fenti jóváhagyási jelet viselő rendszer a bal oldali közlekedésre tervezett tompított fény és (a 30-as szám által jelzett) 86 250 és 101 250 kandela közötti legnagyobb fényintenzitású távolsági fény vonatkozásában megfelel az ezen előírásnak (00-ás módosítássorozat); e fények a 6. számú előírás 01-es módosítássorozatával összhangban jóváhagyott 1a kategóriájú mellső irányjelző lámpával, valamint a 7. számú előírás 02-es módosítássorozatával összhangban jóváhagyott melllső helyzetjelző lámpával vannak csoportosítva.

Image

A rendszer 1. (bal oldali) felszerelési egységét úgy tervezték, hogy hozzájáruljon a C és az E osztályú tompított fényhez. A „C” fölötti vonal azt jelzi, hogy azon az oldalon egynél több felszerelési rendszer járul hozzá a C osztályú tompított fényhez. A felsorolt ábráktól jobbra lévő „T” azt jelzi, hogy mind a C, mind az E osztályú tompított fény kanyarodási üzemmóddal is rendelkezik.

A rendszer 3. (bal oldali) felszerelési egységét úgy tervezték, hogy az biztosítsa a C osztályú tompított fény második részét a adott oldalon (amit a „C” fölötti vonal jelez) és a W osztályú tompított fényt.

A rendszer 2. (jobb oldali) felszerelési egységét úgy tervezték, hogy hozzájáruljon a kanyarodási üzemmóddal rendelkező C és E osztályú tompított fényhez és a W osztályú tompított fényhez.

Megjegyzés: A fenti 6., 7. és 8. példában a rendszer különböző felszerelési egységei azonos jóváhagyási számot viselnek.

3. MELLÉKLET

A TOMPÍTOTT FÉNYRE VONATKOZÓ FOTOMETRIAI ELŐÍRÁSOK (5)

E melléklet alkalmazásában: „fölött”: függőlegesen fölötte

„alatt”: függőlegesen alatta.

A szöghelyzetek a H-H vonaltól felfelé (U) vagy lefelé (D) és a V-V vonaltól jobbra (R) vagy balra (L) irányuló fokokban vannak kifejezve.

1. ábra: A tompított fény fotometriai követelményeinek szöghelyzetei (jobb oldali közlekedés esetében)

Image

1. táblázat

A tompított fény fotometriai követelményei

Követelmények luxban 25 m-en mérve

Helyzet/fok

Tompított fény

vízszintes

függőleges

C osztály

V osztály

E osztály

W osztály

 

Szám

Részegység

min/max

max.

max.

min.

max.

min.

max.

min.

max.

min.

max.

A. rész

1

B50L (9)

L 3,43

 

U 0,57

 

0,4

 

0,4

 

0,7 (13)

 

0,7

2

HV (9)

V

 

H

 

0,7

 

0,7

 

 

 

 

3

BR (9)

R 2,5

 

U 1

0,2

2

0,1

1

0,2

2

0,2

3

4

BRR 4 szegmens (9)

R 8

R 20

U 0,57

 

4

 

1

 

4

 

6

5

BLL 4 szegmens (9)

L 8

L 20

U 0,57

 

0,7

 

1

 

1

 

1

6

P

L 7

 

H

0,1

 

 

 

 

 

0,1

 

7

III. zóna (a melléklet 3. táblázatának meghatározása szerint)

 

 

 

 

0,7

 

0,7

 

1

 

1

8 a

S50, S50LL, S50RR (10)

 

 

U 4

0,1 (12)

 

 

 

0,1 (12)

 

0,1 (12)

 

9 a

S100, S100LL, S100RR (10)

 

 

U 2

0,2 (12)

 

 

 

0,2 (12)

 

0,2 (12)

 

10

50 R

R 1,72

 

D 0,86

 

 

6

 

 

 

 

 

11

75 R

R 1,15

 

D 0,57

12

 

 

 

18

 

24

 

12

50 V

V

 

D 0,86

6

 

6

 

12

 

12

 

13

50 L

L 3,43

 

D 0,86

4,2

15

4,2

15

8

 

8

30

14

25 LL

L 16

 

D 1,72

1,4

 

1

 

1,4

 

4

 

15

25 RR

R 11

 

D 1,72

1,4

 

1

 

1,4

 

4

 

16

20. szegmens és alatta

L 3,5

V

D 2

 

 

 

 

 

 

 

20 (7)

17

10. szegmens és alatta

L 4,5

R 2,0

D 4

 

14 (6)

 

14 (6)

 

14 (6)

 

8 (7)

18

Emax  (8)

 

 

 

20

50

10

50

20

90 (13)

35

80 (7)

B rész (kanyarodási üzemmódok): Az 1. táblázat A része alkalmazandó, de az 1., 2., 7., 13. és 18. sor helyébe az alább felsoroltak lépnek

B. rész

1

B50L (9)

L 3,43

 

U 0,57

 

0,6

 

0,6

 

 

 

0,9

2

HV (9)

 

 

 

 

1

 

1

 

 

 

 

7

III. zóna (a melléklet 3. táblázatának meghatározása szerint)

 

 

 

 

1

 

1

 

1

 

1

13

50 L

L 3,43

 

D 0,86

2

 

2

 

4

 

4

 

18

Emax  (11)

 

 

 

12

50

6

50

12

90 (13)

24

80 (7)


2. táblázat

A tompított fény szöghelyzetére vagy fokban megadott értékére vonatkozó, és további követelmények

 

szöghelyzet/érték fokban

C osztályú tompított fény

V osztályú tompított fény

E osztályú tompított fény

W osztályú tompított fény

Sz.

a fény részének megnevezése és a rá vonatkozó követelmények

vízszintes

függőleges

vízszintes

függőleges

vízszintes

függőleges

vízszintes

függőleges

2.1.

Az Emax nem lehet a következő négyszögön kívül (az „Emax szegmens” fölött)

0,5 L és

3 R között

0,3 D és

1,72 D között

 

0,3 D és

1,72 D között

0,5 L és

3 R között

0,1 D és

1,72 D között

0,5 L és

3 R között

0,3 D és

1,72 D között

2.2.

a világos-sötét határvonal és részei

—

megfeleljenek az előírás 8. melléklete 1. bekezdése követelményeinek és a töréspont a V-V vonalon legyen,

és

 

—

úgy helyzkedjen el, hogy a vízszintes része legyen

 

A V = 0,57 D ponton

 

≤ 0,57 D

≥ 1,3 D

 

≤ 0,23 D (14)

≥ 0,57 D

 

≤ 0,23 D

≥ 0,57 D


3. táblázat

A tompított fény III. zónái, csúcspontok meghatározása

Szöghelyzet fokban

Csúcspont sz.

1

2

3

4

5

6

7

8

IIIa zóna

a C vagy V osztályú tompított fény esetében

vízszintes

8 L

8 L

8 R

8 R

6 R

1,5 R

V-V

4 L

függőleges

1 U

4 U

4 U

2 U

1,5 U

1,5 U

H-H

H-H

IIIb zóna

a W vagy E osztályú tompított fény esetében

vízszintes

8 L

8 L

8 R

8 R

6 R

1,5 R

0,5 L

4 L

függőleges

1 U

4 U

4 U

2 U

1,5 U

1,5 U

0,34 U

0,34 U


4. táblázat

A W osztályú tompított fényre vonatkozó követelmények 25m-nél lx-ban kifejezve

4.1.

Az E, F1, F2 és F3 szegmensek (nem látszanak a fenti 1. ábrán) fogalommeghatározása és követelményei

Legfeljebb 0,2 lx megengedett: a) U 10 foknál L 20 – R 20 fok közötti E szegmensben és b) három függőleges F1, F2 és F3 szegmensen L, V 10 fok és R 10 fok vízszintes pozícióban, valamennyi U 10 és U 60 fok között.

4.2.

Más/további követelmények az Emax 20. és 10. szegmensére vonatkozóan:

Az 1 táblázat A vagy B része az irányadó, azonban a 16., 17. és 18. sorban lévő maximális követelmények helyére az alább jelzettek lépnek

Ha a kérelmező által az előírás 2.2.2.(e) bekezdése szerint benyújtott műszaki előírások szerint egy W osztályú tompított fényt úgy terveznek, hogy legfeljebb 10 lx fényereje legyen a 20. szegmensben és alatta, valamint legfeljebb 4 lx a 10. szegmensben és alatta, a fénysugár Emax-ának névleges értéke nem haladhatja meg a 100 luxot.


5. táblázat

A felső jelzésre vonatkozó követelmények, a mérési pontok szögpozíciója

A pont kijelölése

S50LL

S50

S50RR

S100LL

S100

S100RR

Szöghelyzet fokban

4 U/8L

4 U/V-V

4 U/8R

2 U/4L

2 U/V-V

2 U/4R


6. táblázat

Az E osztályú tompított fényre vonatkozó további követelmények

A fenti 1. táblázat A vagy B része és a 2. táblázat az irányadó, azonban az 1. táblázat 1. és 18. sorának és a 2. táblázat 2.2. pontjának helyére az alábbiak lépnek

Pont

Megnevezés

A fenti 1. táblázat A vagy B részének 1. sora

A fenti 18. táblázat A vagy B részének 1. sora

A fenti 2. táblázat 2.2. pontja

Sz.

Adatkészlet

EB50L (luxban 25m-nél)

Emax (luxban 25m-nél)

A világos-sötét határvonal vízszintes részének helyzete fokban

 

 

maximális

maximális

legfeljebb

6.1.

E1

0,6

80

0,34 D

6.2.

E2

0,5

70

0,45 D

6.3.

E3

0,4

60

0,57 D

Csak tájékoztatásul: A tompított fény 1. táblázatban szereplő fotometriai értékei kandelában

Követelmények kandelában mérve

Helyzet/fok

Tompított fény

vízszintes

függőleges

C. osztály

V. osztály

E. osztály

W. osztály

 

Szám

Részegység

min/max

max.

max.

min.

max.

min.

max.

min.

max.

min.

max.

A. rész

1

B50L (18)

L 3,43

 

U 0,57

 

250

 

250

 

438 (22)

 

438

2

HV (18)

V

 

H

 

438

 

438

 

 

 

 

3

BR (18)

R 2,5

 

U 1

125

1 250

63

625

125

1 250

125

1 875

4

BRR 4 szegmens (18)

R 8

R 20

U 0,57

 

2 500

 

625

 

2 500

 

3 750

5

BLL 4 szegmens (18)

L 8

L 20

U 0,57

 

438

 

625

 

625

 

625

6

P

L 7

 

H

63

 

 

 

 

 

63

 

7

III. zóna (a melléklet 3. táblázatának meghatározása szerint)

 

 

 

 

438

 

438

 

625

 

625

8 a

 (19)S50, S50LL, S50RR

 

 

U 4

63 (21)

 

 

 

63 (21)

 

63 (21)

 

9 a

S100, S100LL, S100RR (19)

 

 

U 2

125 (21)

 

 

 

125 (21)

 

125 (21)

 

10

50 R

R 1,72

 

D 0,86

 

 

3 750

 

 

 

 

 

11

75 R

R 1,15

 

D 0,57

7 500

 

 

 

11 250

 

15 000

 

12

50 V

V

 

D 0,86

3 750

 

3 750

 

7 500

 

7 500

 

13

50 L

L 3,43

 

D 0,86

2 625

9 375

2 625

9 375

5 000

 

5 000

18 750

14

25 LL

L 16

 

D 1,72

875

 

625

 

875

 

2 500

 

15

25 RR

R 11

 

D 1,72

875

 

625

 

875

 

2 500

 

16

20. szegmens és alatta

L 3,5

V

D 2

 

 

 

 

 

 

 

12 500

17

10. szegmens és alatta

L 4,5

R 20

D 4

 

8 750 (15)

 

8 750 (15)

 

8 750 (15)

 

5 000 (16)

18

Emax  (17)

 

 

 

12 500

31 250

6 250

31 250

12 500

56 250 (22)

21 875

50 000 (16)

B. rész (kanyarodási üzemmódok): Az 1. táblázat A. része alkalmazandó, de az 1., 2., 7., 13. és 18. sor helyébe az alább felsoroltak lépnek

B. rész

1

B50L (18)

L 3,43

 

U 0,57

 

375

 

375

 

 

 

563

2

HV (18)

 

 

 

 

625

 

625

 

 

 

 

7

III. zóna (a melléklet 3. táblázatának meghatározása szerint)

 

 

 

 

625

 

625

 

625

 

625

13

50 L

L 3,43

 

D 0,86

1 250

 

1 250

 

2 500

 

2 500

 

18

Emax  (20)

 

 

 

7 500

31 250

3 750

31 250

7 500

56 250 (22)

15 000

50 000 (16)

4. MELLÉKLET

RENDSZEREK ÜZEM KÖZBENI FOTOMETRIAI VISELKEDÉSE STABILITÁSÁNAK VIZSGÁLATA

TELJES RENDSZEREKEN VÉGZETT VIZSGÁLATOK

A fotometriai értékeknek az előírás rendelkezései szerint történő mérése után távolsági fény esetén az Emax pontban, tompított fény esetén pedig a HV, 50V, és B50L (vagy R) pontban, adott eset szerint, meg kell vizsgálni egy teljes rendszerminta üzem közbeni fotometriai viselkedésének stabilitását.

E melléklet alkalmazásában:

a)

A „teljes rendszer” jelentése az adott rendszer jobb és bal oldala, ideértve az (egy vagy több) elektronikus világításvezérlést és/vagy a tápellátó és –szabályozó készülék(eke)t azokkal a karosszériarészekkel és lámpákkal együtt, amelyek hatással lehetnek a rendszer hőleadására. A teljes rendszer valamennyi felszerelési egysége és adott esetben valamennyi lámpa vizsgálható különállóan;

b)

az alábbi szövegben a „vizsgálati minta” ennek megfelelően jelentheti vagy a „teljes rendszert”, vagy a vizsgálat alatt álló felszerelési egységet;

c)

a „fényforrás” szó jelentése a több izzószálas lámpa minden egyes izzószála.

A vizsgálatokat az alábbiak szerint kell elvégezni:

i.

száraz és és nyugodt levegőviszonyok mellett, 23C ± 5C hőmérsékleten kell elvégezni úgy, hogy a vizsgálati minta a járműre való helyes felszerelést szimuláló állványra van szerelve;

ii.

cserélhető fényforrások esetén: legalább egy óráig öregített tömeggyártású izzószálas vagy legalább 15 óráig öregített gázkisüléses fényforrás segítségével.

A mérőberendezésnek egyenértékűnek kell lennie a rendszer jóváhagyási vizsgálatai során használt berendezéssel.

A következő vizsgálatok előtt a rendszert vagy annak egy vagy több részét semleges állapotba kell állítani.

1.   A FOTOMETRIAI VISELKEDÉS STABILITÁSÁNAK VIZSGÁLATA

1.1.   Tiszta vizsgálati minta

Valamennyi vizsgálati mintát 12 órán kell üzemeltetni az 1.1.1. bekezdésben leírtak szerint, majd ellenőrizni kell az 1.1.2. bekezdés előírásai szerint.

1.1.1.   Vizsgálati eljárás

1.1.1.1.   A vizsgálat folyamata

a)

amennyiben a vizsgálati mintát úgy tervezik meg, hogy csak egy világítási (tompított fényt vagy távolsági fényt adó) funkciót lásson el, és a tompított fény esetében nem tartozik egynél több osztályba, a megfelelő egy vagy több fényforrást a fenti 1.1. bekezdésben meghatározott ideig (23) működtetik;

b)

amennyiben a vizsgálati minta egynél több funkciót lát el, vagy egynél több osztályába tartozó tompított fényt biztosít, és ha a kérelmező kijelenti, hogy a vizsgálati minta minden egyes funkciója vagy osztálya egy vagy több saját fényforrással rendelkezik, amelyek felváltva világítanak (24), a vizsgálatot e feltétel szerint végzik el, amelynek során az egyes meghatározott funkciók vagy tompítottfény-osztályok legtöbb energiát fogyasztó üzemmódját üzemeltetik (23) egymás után az 1.1. bekezdésben meghatározott (egyenlően felosztott) ideig.

Minden más esetben (23)  (24) valamennyi vizsgálati mintát alá kell vetni a következő ciklikus vizsgálatnak: a tompított fény C, V, E és W osztályának üzemmódjai, attól függően, hogy a vizsgálati minta ezek közül melyiket biztosítja teljesen vagy részlegesen, az 1.1. bekezdésben meghatározott (egyenlő hosszúságú) ideig:

 

először 15 percig bekapcsolják pl. a C osztályú tompított fényt a legtöbb energiát fogyasztó üzemmódban egyenes úton való közlekedésnek megfelelően;

 

5 percig bekapcsolják a tompított fény ugyanazon üzemmódját és emellett a vizsgálati minta minden olyan fényforrását (25), amelyet ezzel egyidejűleg fel lehet kapcsolni a kérelmező nyilatkozata szerint;

az 1.1. bekezdésben meghatározott (egyenlően felosztott) időtartam elérése után a fenti vizsgálati ciklust – indokolt esetben – végrehajtják a második, harmadik és negyedik osztályba tartozó tompított fényen is a fenti sorrendben.

c)

Amennyiben a vizsgálati minta más csoportosított világítási funkció(ka)t is tartalmaz, minden egyes funkciót egyidejűleg bekapcsolnak a külön világítási funkciók esetében a fenti (a) vagy (b) pontban meghatározott ideig, a gyártó utasításai szerint.

d)

Ha a vizsgálati mintát úgy tervezték, hogy további fényforrás feszültség alá helyezésével biztosítsa a tompított fény kanyarodási üzemmódját, csak a tompított fény mellett az említett fényforrást egyidejűleg bekapcsolják 1 percre, és kikapcsolják 9 percre a fenti (a) és (b) pontokban meghatározottak szerint.

1.1.1.2.   Vizsgálati feszültség

a)

Közvetlenül a jármű feszültségén működő cserélhető izzószálas fényforrás(ok) esetén:

A feszültséget úgy kell beállítani, hogy a felhasznált izzószálas fényforrásokra a 37. számú előírásban meghatározott maximális teljesítményfelvétel 90 százalékát biztosítsa. Az alkalmazott teljesítménynek minden esetben meg kell felelnie a 12 V névleges feszültségű izzószálas fényforrás megfelelő értékének, kivéve, ha a kérelmező más feszültségértéket ad meg a vizsgálati mintára vonatkozóan. Ebben az esetben a vizsgálatot a használható legnagyobb teljesítményű izzószálas fényforrással kell elvégezni.

b)

Cserélhető gázkisüléses fényforrások esetén: Az elektronikus fényforrás-vezérlésük vizsgálati feszültsége 13,5 ± 0,1 V a 12 V feszültségű rendszer esetén vagy a jóváhagyási kérelemben meghatározott egyéb érték.

c)

Közvetlenül a jármű feszültségén működő nem cserélhető fényforrás esetén: A nem cserélhető (izzószálas és/vagy egyéb) fényforrással felszerelt világító egységeken végzett minden mérést 6,75 V, 13,5 V vagy 28,0 V feszültségen kell elvégezni a járműnek a kérelmező által megadott feszültsége szerint.

d)

A jármű tápfeszültségétől függetlenül működő, teljes mértékben a rendszer által vezérelt cserélhető vagy nem cserélhető fényforrások esetén vagy a tápellátó és –szabályozó készülék által táplált fényforrások esetén a fent meghatározott vizsgálati feszültségeket kell alkalmazni az említett berendezés bemeneti kapcsain. A vizsgálati laboratórium kérheti a gyártót, hogy biztosítsa a tápellátó és -szabályozó készüléket vagy a fényforrás(ok) tápellátásához szükséges különleges tápellátó készüléket.

1.1.2.   Vizsgálati eredmények

1.1.2.1.   Szemrevételezés

Ha a vizsgálati minta hőmérséklete elérte a környezeti hőmérsékletet, a vizsgálati minta üvegét és adott esetben a külső záróüveget megtisztítják egy tiszta, nedves pamutkendővel. Ezt követően elvégzik a szemrevételezést: a vizsgálati minta üvegén és a külső záróüvegen nem látszódhat elhajlás, deformáció, repedés vagy színváltozás.

1.1.2.2.   Fotometriai vizsgálat:

Az előírás rendelkezéseinek megfelelően a fotometriai értékeket a következő pontokban ellenőrzik:

 

C osztályú tompított fény és más meghatározott tompítottfény-osztályok: 50V, B50L (vagy R), és – adott esetben – HV.

 

Távolsági fény semleges állapot mellett: Emax pont.

 

A vizsgálati mintát tartó állvány hő hatására bekövetkező esetleges alakváltozásainak figyelembevétele érdekében egy másik beállításra is szükség lehet (a világos-sötét határvonal pozíciójának módosításához lásd a melléklet 2. bekezdését).

 

A fotometriai jellemzők és a vizsgálat előtt mért értékek közötti eltérés 10 % lehet, a fotometriai mérési eljárás tűréseit is beleértve.

1.2.   Piszkos vizsgálati minta

A fenti 1.1. bekezdésben meghatározott vizsgálat elvégzése után a vizsgálati mintát egy órán keresztül az 1.1.1. bekezdésben meghatározottak szerint működtetik a tompított fény minden egyes funkciója vagy osztálya esetében (26), miután előkészítették azt az 1.2.1., és ellenőrizték az 1.1.2. bekezdésben leírtak szerint; minden egyes vizsgálat után biztosítani kell a megfelelő lehűlési időt.

1.2.1.   A vizsgálati minta előkészítése

1.2.1.   Vizsgálati keverék

1.2.1.1.   Egy olyan rendszer vagy annak egy vagy több része esetén, amely üvegből készült külső záróüveget tartalmaz: a vizsgálati mintára felhordandó víz-szennyezőanyag keveréknek:

 

9 súlyrész 0 és 100 μm közötti szemcsenagyságú kvarchomokból a 2.1.3. bekezdésben előírt eloszlásnak megfelelően,

 

1 rész (súlyrész) 0 és 100 µm közötti szemcsenagyságú faszénporból (bükkfa),

 

0,2 súlyrész NaCMC-ből (27),

és

 

megfelelő mennyiségű 1 mS/m alatti vezetőképességű desztillált vízből kell állnia.

1.2.1.2.   Egy olyan rendszer vagy annak egy vagy több része esetén, amely műanyagból készült külső záróüveget tartalmaz:A vizsgálati mintára felhordandó víz-szennyezőanyag keveréknek

 

9 súlyrész 0 és 100 μm közötti szemcsenagyságú kvarchomokból a 2.1.3. bekezdésben előírt eloszlásnak megfelelően,

 

1 rész (súlyrész) 0 és 100 µm közötti szemcsenagyságú faszénporból (bükkfa),

 

0,2 súlyrész NaCMC-ből (27),

 

5 súlyrész (99 százalékos tisztaságú) nátrium-kloridból,

 

13 súlyrész 1 mS/m alatti vezetőképességű desztillált vízből,

és

 

2 ± 1 súlyrész felületaktív anyagból kell állnia.

1.2.1.3.   A szemcseméret eloszlása

Szemcseméret (μm)

A szemcseméret eloszlása (%)

0 – 5

12 ± 2

5 – 20

12 ± 3

10 – 20

14 ± 3

20 – 40

23 ± 3

40 – 80

30 ± 3

80 – 100

9 ± 3

1.2.1.4.   A keverék nem lehet 14 napnál régebbi.

1.2.1.5.   A vizsgálókeverék felhordása a vizsgálati mintára:

A vizsgálókeveréket egyenletesen fel kell hordani a vizsgálati minta teljes átvilágított felületére, és hagyni kell megszáradni. Ezt a folyamatot addig kell ismételni, míg a megvilágítás az alábbi pontok mindegyikénél a mellékletben leírt feltételek mellett mért értéknek a 15-20 %-ára csökken:

Emax a távolsági fény semleges állapotában,

50V a C osztályú tompított fény és annak minden meghatározott üzemmódja esetében.

2.   A SÖTÉT-VILÁGOS HATÁRVONAL HŐ HATÁSÁRA BEKÖVETKEZŐ FÜGGŐLEGES ELTOLÓDÁSÁNAK ELLENŐRZÉSE

Ez a vizsgálat azt ellenőrzi, hogy a sötét-világos határvonal hő hatására bekövetkező függőleges eltolódása ne lépje túl a C osztályú (alap) tompított fényt kibocsátó rendszerre vagy annak egy vagy több részére vagy valamennyi meghatározott tompítottfény-üzemmód esetében meghatározott értéket.

Ha a vizsgálati minta több olyan világító egységet vagy világító egységek több olyan szerelvényét tartalmazza, amely világos-sötét határvonalat biztosít, ezek mindegyikét vizsgálati mintának kell tekinteni a vizsgálat elvégzése céljából, és külön kell vizsgálni.

Az 1. bekezdésben leírtak szerint megvizsgált vizsgálati mintán végre kell hajtani a 2.1. bekezdésben leírt vizsgálatot anélkül, hogy leszerelnék az állványról, illetve a beállításának módosítása nélkül.

Ha a vizsgálati minta mozgó optikai alkatrészt tartalmaz, csak az átlagos függőleges szögálláshoz és/vagy a semleges állás szerinti kezdeti pozícióhoz legközelebbi helyzetet veszik figyelembe a vizsgálat során.

A vizsgálat az egyenes útnak megfelelő bemeneti jelekre korlátozódik.

2.1.   Vizsgálat

A vizsgálat elvégzése céljából a feszültséget az 1.1.1.2. bekezdés rendelkezései szerint kell beállítani.

A vizsgálati mintát C, V, E és W osztályú tompított fénnyel működtetik és vizsgálják attól függően, hogy melyik érvényes.

A világos-sötét határvonal vízszintes részének V-V és a B50L (vagy R) ponton áthaladó függőleges vonal közötti részének helyzetét bekapcsolás után 3 perccel (r3), illetve 60 perccel (r60) kell ellenőrizni.

A világos-sötét határvonal eltolódásának fent leírt mérését olyan eljárással kell elvégezni, amely biztosítja a kielégítő pontosságot és az eredmények reprodukálhatóságát.

2.2.   Vizsgálati eredmények

2.2.1.   A milliradiánban (mrad) kifejezett eredmény tompított fényt kibocsátó vizsgálati minta esetében csak akkor elfogadható, ha a vizsgálati mintán mért abszolút érték, Formula nem nagyobb, mint 1,0 mrad (ΔrI ≤ 1,0 mrad).

2.2.2.   Ha azonban ez az érték nagyobb, mint 1,0 mrad, de nem nagyobb, mint 1,5 mrad (1,0 mrad < ΔrI ≤ 1,5 mrad), meg kell vizsgálni egy második vizsgálati mintát a 2.1. bekezdés előírásainak megfelelően, azt követően, hogy háromszor egymás után végrehajtották rajta az alább leírt ciklust, és a vizsgálati minta mechanikai alkatrészeinek helyzetét a járműre történő helyes felszerelést reprezentáló állványhoz rögzítették:

Tompított fény üzemeltetése egy órán keresztül (a tápfeszültséget az 1.1.1.2. bekezdésben megadottak szerint kell beállítani.);

Egy óra pihentetési idő.

A rendszer vagy annak valamely része akkor tekinthető elfogadhatónak, ha az első mintán mért ΔrI abszolút érték és a második mintán mért ΔrII abszolút érték átlaga nem haladja meg az 1,0 mrad értéket.

Formula

5. MELLÉKLET

A GYÁRTÁSMEGFELELŐSÉG ELLENŐRZÉSI ELJÁRÁSAIRA VONATKOZÓ MINIMÁLIS KÖVETELMÉNYEK

1.   ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

1.1.   A megfelelőségi követelmények akkor tekinthetők az előírás rendelkezései szerint mechanikai és geometriai szempontból teljesítettnek, ha az eltérések nem haladják meg az elkerülhetetlen gyártási eltérések mértékét. Ez a rendelkezés a színre is vonatkozik.

A fotometriai jellemzők vonatkozásában a tömeggyártású rendszerek megfelelőségét nem vonják kétségbe, ha bármely véletlenszerűen kiválasztott és feszültség alatti fényforrással felszerelt rendszer fotometriai jellemzőinek – indokolt esetben az előírás 9. melléklete 1. és 2. bekezdésének értelmében korrigált – vizsgálatakor:.

az előírás 9. melléklete 2. bekezdésében előírtak szerint mért és javított egyetlen érték sem tér el kedvezőtlenül több mint 20 százalékkal az előírásban előírt értéktől;

1.2.1.1.   A tompított fény és annak üzemmódjainak alábbi értékei esetében a legnagyobb kedvezőtlen eltérés az alábbi lehet:

 

a legnagyobb értékek a B50L pontban: 20 százaléknak megfelelő 0,2 lx és 30 százaléknak megfelelő 0,3 lx;

 

a legnagyobb értékek a III zónában, a HV pontban és a BLL szegmensen: 20 százaléknak megfelelő 0,3 lx és 30 százaléknak megfelelő 0,45 lx;

 

a legnagyobb értékek az E, F1, F2 és F3 szegmensen: 20 százaléknak megfelelő 0,2 lx és 30 százaléknak megfelelő 0,3 lx;

 

a legkisebb értékek a BR, P, S50, S50LL, S50RR, S100, S100LL és S100RR pontban és az előírás 3. mellékletében lévő 1. táblázat 4) lábjegyzetében előírt (B50L, HV, BR, BRR, BLL) pontokban: az előírt érték fele (20 százalékkal egyenértékű) és az előírt érték háromnegyede (30 százalékkal egyenértékű);

1.2.1.2.   Távolsági fény esetén mivel a HV pont a 0,75 Emax izoluxon belül helyezkedik el, az előírás 6.3.2. bekezdésében meghatározott mérési pontokban mért fotometriai értékek maximális értékeinél + 20 %, minimális értékeinél pedig –20 % eltérést fogadnak el.

1.2.2.   Ha a fent leírt vizsgálat eredményei nem felelnek meg a követelménynek, módosítani lehet a rendszer beállítását feltéve, ha a fénysugár tengelye nem mozdul el 0,5 foknál nagyobb mértékben jobb vagy bal felé és 0,2 foknál nagyobb mértékben felfelé és lefelé, a beállításokat egymástól függetlenül, az első beállításhoz képest végezve.

Ezek a rendelkezések nem vonatkoznak az előírás 6.3.1.1. bekezdésében jelzett világító egységekre.

1.2.3.   Ha a fent leírt vizsgálatok eredményei nem felelnek meg az előírásoknak, a vizsgálatokat egy másik vizsgálati fényforrással és/vagy egy másik tápellátó és -szabályozó berendezés használatával meg kell ismételni.

1.3.   A tompított fény világos-sötét határvonalának hő hatására történő függőleges elmozdulásának ellenőrzéséhez a következő eljárást kell alkalmazni:

 

A mintaként kiválasztott rendszerek egyikén először háromszor egymás után végre kell hajtani a 4. melléklet 2.2.2. bekezdésében leírt ciklust, majd el kell végezni a 4. melléklet 2.1. bekezdésében leírt vizsgálatot.

 

A rendszer elfogadhatónak tekinthető, ha a Δr nem haladja meg az 1,5 mrad értéket.

 

Amennyiben ez az érték nagyobb, mint 1,5 mrad, de nem több, mint 2,0 mrad, egy második mintán is végre kell hajtani a vizsgálatot, és a két mintára kapott abszolút értékek átlaga nem haladhatja meg az 1,5 mrad értéket.

1.4.   Meg kell felelni az előírás 7. bekezdésében meghatározott színérték-koordinátáknak.

2.   A GYÁRTÓ ÁLTAL VÉGREHAJTANDÓ MEGFELELŐSÉGI ELLENŐRZÉSRE VONATKOZÓ MINIMÁLIS KÖVETELMÉNYEK

A jóváhagyás jogosultjának megfelelő időközönként minden egyes rendszertípusra vonatkozóan végre kell hajtania legalább a következő vizsgálatokat. A vizsgálatokat az előírás rendelkezései szerint kell elvégezni.

Amennyiben a vett minták nem felelnek meg a vizsgálat típusának, további mintákat kell kiválasztani és tesztelni. A gyártónak meg kell tennie a megfelelő intézkedéseket a gyártás megfelelőségének biztosítására.

2.1.   A vizsgálatok jellege

Az előírásban meghatározott megfelelőségi vizsgálatoknak a fotometriai jellemzőkre, valamint a tompított fény világos-sötét határvonalának hő hatására történő függőleges elmozdulásának ellenőrzésére terjednek ki.

2.2.   Vizsgálati módszerek

2.2.1.   A vizsgálatokat általában az előírásban rögzített módszerek szerint kell elvégezni.

2.2.2.   A gyártó által végrehajtandó megfelelőségi vizsgálatok során, a jóváhagyási vizsgálatokért felelős illetékes hatóság beleegyezésével, más, egyenértékű módszerek is alkalmazhatók. A gyártónak bizonyítania kell, hogy az alkalmazott módszerek egyenértékűek az előírásban rögzített eljárásokkal.

2.2.3.   A 2.2.1. és a 2.2.2. bekezdés alkalmazása szükségessé teszi a vizsgálati berendezések rendszeres kalibrálását és az illetékes hatóság által végzett mérésekhez való viszonyítást.

2.2.4.   A referenciamódszerek minden esetben megfelelnek az előírásban meghatározott módszereknek, különösen a hatósági ellenőrzések és mintavételek esetében.

2.3.   A mintavétel módja

A rendszerek mintáit véletlenszerűen kell kiválasztani egy egységes gyártási tételből. Egységes tétel alatt a gyártó gyártási módszerei szerint meghatározott azonos típusú rendszerek csoportját kell érteni.

A vizsgálat általában az egyes gyárak sorozatban gyártott rendszereire terjed ki. Mindazonáltal egy gyártó azonos típusú, különböző gyárakból származó rendszerekre vonatkozóan összevonhatja a vizsgálatokat, feltéve, hogy a gyárak ugyanazokat a minőségi kritériumokat és ugyanazt a minőségbiztosítási rendszert alkalmazzák.

2.4.   Mért és rögzített fotometriai jellemzők

A mintaként kiválasztott fényszórókon az előírás által meghatározott pontokban fotometriai méréseket kell végezni, és az értékeket csak a következő pontokban kell leolvasni:

az Emax, HV (28), HL és HR (29) pontokban a távolsági fény esetén, valamint

B50L, indokolt esetben HV, 50V, indokolt esetben 75R és 25LL tompított fény(ek) esetében (lásd a 3. melléklet 1. ábráját).

2.5.   Elfogadhatósági kritériumok

A gyártó felelős a vizsgálati eredmények statisztikai elemzéséért, valamint az illetékes hatósággal egyetértésben, a termékeire vonatkozó elfogadhatósági kritériumok meghatározásáért annak érdekében, hogy teljesítse az előírás 9.1. bekezdésében a gyártási megfelelőség ellenőrzésére vonatkozó előírásokat.

Az elfogadhatósági kritériumokat úgy kell megállapítani, hogy 95 %-os megbízhatósági szint mellett a 7. mellékletben előírt helyszíni ellenőrzésen való megfelelés (első mintavétel) minimális valószínűsége 0,95 legyen.

6. MELLÉKLET

A MŰANYAG ZÁRÓÜVEGGEL RENDELKEZŐ RENDSZEREKRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK: A ZÁRÓÜVEG VAGY ANYAGMINTÁJÁNAK ÉS A TELJES RENDSZER VAGY ANNAK EGY VAGY TÖBB RÉSZÉNEK VIZSGÁLATA

1.   ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

1.1.   Az előírás 2.2.4. bekezdése értelmében benyújtott mintáknak meg kell felelniük a 2.1.-2.5. bekezdés előírásainak.

1.2.   Az előírás 2.2.3. bekezdése szerint benyújtott, műanyag záróüveggel felszerelt teljes rendszert reprezentáló két mintának, a záróüveg anyagára való tekintettel, az alábbi 2.3. bekezdésben rögzített előírásoknak kell megfelelnie.

1.3.   A műanyag záróüveg mintáit vagy az anyagmintákat, a fényszóróval együtt, amelyre adott esetben szánják, jóváhagyási vizsgálatnak kell alávetni a melléklet 1. függelékében található A. táblázatban jelzett időrendi sorrendben.

1.4.   Ha azonban a rendszer gyártója igazolni tudja, hogy a terméken már sikeresen végrehajtották a 2.1-2.5. bekezdésben leírt vagy valamely más előírásban meghatározott, ezekkel egyenértékű vizsgálatokat, ezeket a vizsgálatokat nem kell megismételni, csak az 1. függelék B. táblázatában előírt vizsgálatok kötelezőek.

1.5.   Ha a rendszert vagy annak valamely részét csak bal vagy jobb forgalmi irányú közlekedésre tervezték, az e melléklet szerinti vizsgálatokat egyetlen mintán is el lehet végezni, a kérelmező választása szerint.

2.   VIZSGÁLATOK

2.1.   A hőmérsékletváltozásokkal szembeni ellenállóképesség

2.1.1.   Vizsgálatok

Három új mintán (záróüvegen) öt alkalommal hőmérséklet- és páratartalom-változási ciklust (RP = relatív páratartalom) kell végrehajtani az alábbi ütemezés szerint:

 

3 óra 40 °C ± 2 °C hőmérsékleten és 85-95 % RP mellett;

 

1 óra 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten és 60-75 % RP mellett;

 

15 óra –30 ± 2 °C hőmérsékleten;

 

1 óra 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten és 60-75 % RP mellett;

 

3 óra 80 °C ± 2 °C hőmérsékleten;

 

1 óra 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten és 60-75 % RP mellett;

A vizsgálat előtt a mintát legalább négy órán át 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten kell tartani 60-75 %-os relatív páratartalom mellett.

Megjegyzés: Az egyórás 23 °C ± 5 °C periódusok képezik az egyik hőmérsékletről a másikra való átmenet időszakát, amely a hősokk elkerüléséhez szükséges.

2.1.2.   Fotometriai mérések

2.1.2.1.   Módszer

A fotometriai méréseket a vizsgálat előtt és után is el kell végezni a mintákon.

Ezeket a méréseket az előírás 9. melléklete szerint kell elvégezni a következő pontokban:

 

B50L és 50V a C osztályú tompított fény esetében;

 

Emax a rendszer távolsági fénye esetében.

2.1.2.2.   Eredmények

A mintákon a vizsgálat előtt és után mért fotometriai értékek közötti eltérés legfeljebb 10 % lehet, a fotometriai mérési eljárás tűréseit is beleértve.

2.2.   A légköri hatásokkal és a vegyi hatásokkal szembeni ellenállóképesség

2.2.1.   A légköri hatásokkal szembeni ellenállóképesség

Három új mintát (záróüveget vagy anyagmintát) olyan forrásból származó sugárzásnak kell kitenni, amelynek színképi energiaeloszlása hasonló az 5 500 K és 6 000 K közötti hőmérsékletű fekete test energiaeloszlásához. Megfelelő szűrőket kell elhelyezni a sugárforrás és a minták közé, a 295 nm-nél kisebb és 2 500 nm-nél nagyobb hullámhosszúságú sugárzás lehető legnagyobb mértékű csökkentése érdekében. A mintákat annyi ideig kell kitenni 1 200 W/m2 ± 200 W/m2 energiabesugárzásnak, hogy az általuk kapott fényenergia 4 500 MJ/m2 ± 200 MJ/m2 legyen. A zárt térben a mintákkal egy szinten elhelyezett fekete lap hőmérsékletének 50 ± 5 °C-nak kell lennie. Az egyenletes expozíció érdekében a mintákat a sugárforrás körül 1 és 5 min–1 közötti fordulatszámmal kell forgatni.

A mintákat 1 mS/m-nél kisebb fajlagos vezetőképességű és 23 °C ± 5 °C hőmérsékletű desztillált vízzel kell lepermetezni az alábbi ciklus szerint:

permetezés: 5 perc; száradás: 25 perc

2.2.2.   A vegyi hatásokkal szembeni ellenállóképesség

A fenti 2.2.1. bekezdésben leírt vizsgálat és az alábbi 2.2.3.1. bekezdésben előírt mérés befejezése után a fenti három minta külső felületét a 2.2.2.2. bekezdésben leírtak szerint kell kezelni a 2.2.2.1. bekezdésben megadott keverékkel.

2.2.2.1.   Vizsgálati keverék

A vizsgálati kevererék 61,5 % n-heptánból, 12,5 % toluolból, 7,5 % etil-tetrakloridból, 12,5 % triklóretilénből és 6 % xilolból áll (térfogat %).

2.2.2.2.   A vizsgálókeverék felhordása

Egy pamutkendőt (az ISO 105 szabványnak megfelelőt) be kell áztatni a 2.2.2.1. bekezdésben meghatározott keverékbe, míg teleszívja magát, és 10 másodpercen belül 10 percig a minta külső felületére kell nyomni 50 N/cm2 nyomással, amely megfelel egy 14 × 14 mm-es felületre ható 100 N erő hatásának.

A 10 perc alatt a kendőt ismételten meg kell nedvesíteni a keverékkel úgy, hogy az alkalmazott folyadék összetétele állandóan azonos legyen a vizsgálati keverékre előírttal.

A vizsgálat alatt a nyomás által okozható törés elkerülése érdekében megengedett a mintára ható nyomás kompenzálása.

2.2.2.3.   Tisztítás

A vizsgálókeverék alkalmazása után a mintákat szabad levegőn meg kell szárítani, majd a 2.3. bekezdésben leírt, 23 ± 5 °C hőmérsékletű oldattal le kell mosni (mosószerekkel szembeni ellenálló képesség). Ezt követően a mintákat gondosan le kell öblíteni 23 °C ± 5 °C hőmérsékletű, legfeljebb 0,2 % szennyeződést tartalmazó desztillált vízzel, és puha kendővel le kell törölni.

2.2.3.   Eredmények

2.2.3.1.   A légköri hatásokkal szembeni ellenállóképesség vizsgálata után a minták külső felületén nem lehet repedés, karcolás, letöredezés vagy alakváltozás, és a fényátbocsátás átlagos változása Δt = (T2 – T3) / T2 a három mintán a melléklet 2. függelékében leírt eljárással mérve nem lehet több, mint 0,020 (Δtm ≤ 0,020).

2.2.3.2.   A vegyi hatásokkal szembeni ellenállóképesség vizsgálata után a mintákon semmiféle olyan kémiai változás nem mutatkozhat, amely a melléklet 2. függelékében leírt eljárással mérve akkora Δd = (T5 – T4) / T2 fényszóródás-változást okozhatna, melynek a három mintára számított átlagos értéke meghaladná a 0,020 (Δdm < 0,020) értéket.

2.2.4.   A fényforrás által kibocsátott sugárzással szembeni ellenálló képesség

Szükség esetén a következő vizsgálatokat kell elvégezni:

A rendszer minden egyes, a fény átbocsátására szolgáló műanyag alkatészének sík mintáját kiteszik a fényforrás fényének. Az olyan paramétereknek, mint a minták közti a szögek és távolságok, meg kell egyezniük a rendszerbeliekkel. Az ilyen minták ugyanolyan színűek és adott esetben felületkezelésűek, mint a rendszer alkatrészei.

1 500 óra folyamatos megvilágítás után az áteresztett fény kolorimetriás jellemzőinek megfelelőeknek kell lenniük, új fényforrás használatával, és a minták felületének repedéstől, karcolástól, lepattogzástól és deformációtól mentesnek kell lennie.

A belső anyagoknak a fényforrás által keltett UV sugárzással szembeni ellenállás-vizsgálata nem szükséges, ha a 37. számú előírás szerinti és/vagy alacsony UV-kibocsátású gázkisüléses fényforrást használnak, vagy ha intézkedéseket tesznek a rendszer vonatkozó alkatrészeinek UV-sugárzással szembeni, például üvegszűrővel történő árnyékolására.

2.3.   A tisztítószerekkel és szénhidrogénekkel szembeni ellenállóképesség

2.3.1.   Tisztítószerekkel szembeni ellenállóképesség

A három minta (záróüvegek vagy anyagminták) külső felületét 50 °C ± 5 °C hőmérsékletre kell melegíteni, majd öt percre bele kell mártani 99 rész legfeljebb 0,02 % szennyeződést tartalmazó desztillált víz és egy rész alkilaril-szulfonát 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten tartott keverékébe.

A vizsgálat végén a mintákat 50 ± 5 °C hőmérsékleten meg kell szárítani. A minták felületét nedves ruhával meg kell tisztítani.

2.3.2.   Szénhidrogénekkel szembeni ellenállóképesség

Ezt követően a három minta külső felületét egy percen keresztül könnyedén át kell dörzsölni egy 70 % n-heptán és 30 % toluol (térfogat %) keverékébe mártott pamutkendővel, majd szabad levegőn meg kell szárítani.

2.3.3.   Eredmények

A fenti két vizsgálat egymást követő végrehajtása után a fényátbocsátás átlagos Δt = (T2 – T3) / T2 változása a három mintán a melléklet 2. függelékében leírt eljárással mérve nem haladhatja meg a 0,010 (Δtm < 0,010) értéket.

2.4.   Mechanikai elhasználódással szembeni ellenállóképesség

2.4.1.   Mechanikai elhasználódási vizsgálat

A három új minta (záróüveg) külső felületét a melléklet 3. függelékében leírt egyenletes mechanikai koptatási vizsgálatnak kell alávetni.

2.4.2.   Eredmények

A vizsgálat után a:

 

fényátbocsátás változását: Δt = (T2 – T3) / T2

 

és a szóródás változását: Δd = (T5 – T4) / T2

meg kell mérni a 2. függelékben leírt eljárás szerint az előírás 2.2.4.1.1. bekezdésében megadott területen. A három mintán mért értékek átlagára igaznak kell lennie a következő képleteknek:

Δtm ≤ 0,100; Δdm ≤ 0,050.

2.5.   Az esetleges bevonatok tapadásának vizsgálata

2.5.1.   A minta előkészítése

A záróüveg bevonatának egy 20 mm × 20 mm-es területére borotvapengével vagy tűvel kb. 2 mm × 2 mm-es négyzethálót kell karcolni. A penge vagy tű nyomásának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy legalább a bevonatot átvágja.

2.5.2.   A vizsgálat leírása

Olyan ragasztószalagot kell használni, melynek tapadóereje a melléklet 4. függelékében leírt egységes körülmények között mérve 2 N/(cm szélesség) ± 20 %. A minimum 25 mm széles ragasztószalagot legalább öt percen át rá kell nyomni a 2.5.1. bekezdés szerint előkészített felületre.

A végét úgy kell megterhelni, hogy az adott felületen ható tapadóerőt a felületre merőleges erő kiegyenlítse. Ezután a ragasztószalagot 1,5 m/s ± 0,2 m/s állandó sebességgel le kell tépni a felületről.

2.5.3.   Eredmények

A rácsozott felületen nem mutatkozhat jelentős sérülés. A metszésvonalak kereszteződésében vagy a vágások szélén megengedhetők sérülések, feltéve, hogy a sérült terület nem haladja meg a rácsozott felület 15 %-át.

2.6.   A műanyag záróüveggel felszerelt teljes rendszer vizsgálata

2.6.1.   A záróüveg-felület mechanikai elhasználódással szembeni ellenállóképessége

2.6.1.1.   Vizsgálatok

Az 1. számú rendszer záróüvegét a fenti 2.4.1. bekezdésben leírt vizsgálatnak kell alávetni.

2.6.1.2.   Eredmények

A vizsgálat után a rendszeren vagy annak egy részén az előírással összhangban elvégzett fotometriai mérések eredményei nem haladhatják meg a B50L és HV pontokban az előírt legnagyobb értékek 30 százalékát, és adott esetben nem lehetnek kevesebbek a 75R pontban előírt legkisebb érték 10 százalékánál.

2.6.2.   Az esetleges bevonatok tapadásának vizsgálata

A 2. számú felszerelési egység záróüvegét a 2.5. bekezdésben leírt vizsgálatnak kell alávetni.

3.   A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATA

3.1.   A záróüvegek gyártásához használt anyagok tekintetében a sorozatban gyártott felszerelési egységek akkor tekinthetők az előírás rendelkezéseinek megfelelőnek, ha:

3.1.1.   A vegyi anyagokkal, a mosószerekkel és a szénhidrogénekkel szembeni ellenálló képesség vizsgálata után a minta külső felületén szabad szemmel nem látható repedés, kitöredezés vagy alakváltozás (lásd a 2.2.2., 2.3.1. és 2.3.2. bekezdést);

3.1.2.   A 2.6.1.1. bekezdésben leírt vizsgálat után a 2.6.1.2. bekezdés szerinti mérési pontokban a fotometriai értékek az előírás által meghatározott gyártásmegfelelőségi határértékeken belül vannak.

3.2.   Ha a vizsgálati eredmények nem teljesítik a követelményeket, a vizsgálatokat meg kell ismételni a rendszer újabb, véletlenszerűen kiválasztott mintáival.

6. MELLÉKLET

1. függelék

A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK IDŐRENDI SORRENDJE

A.   Műanyagokon (a rendelet 2.2.4. bekezdése értelmében benyújtott záróüvegeken vagy anyagmintákon) végzett vizsgálatok

Minták

Záróüvegek vagy anyagminták

Záróüvegek

Vizsgálatok

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

1.1.

Korlátozott fotometria (2.1.2. bek.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

X

X

X

 

1.1.1.

Hőmérséklet-változás (2.1.1. bek.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

X

X

X

 

1.2.

Korlátozott fotometria (2.1.2. bek.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

X

X

X

 

1.2.1.

Fényátbocsátás mérése

X

X

X

X

X

X

X

X

X

 

 

 

 

 

1.2.2.

Szóródás mérése

X

X

X

 

 

 

X

X

X

 

 

 

 

 

1.3.

Légköri hatások (2.2.1. bekezdés)

X

X

X

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1.3.1.

Fényátbocsátás mérése

X

X

X

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1.4.

Vegyi hatások (2.2.2. bekezdés)

X

X

X

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1.4.1.

Szóródás mérése

X

X

X

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1.5.

Tisztítószerek (2.3.1. bekezdés)

 

 

 

X

X

X

 

 

 

 

 

 

 

 

1.6.

Széngidrogének (2.3.2. bekezdés)

 

 

 

X

X

X

 

 

 

 

 

 

 

 

1.6.1.

Fényátbocsátás mérése

 

 

 

X

X

X

 

 

 

 

 

 

 

 

1.7.

Elhasználódás (2.4.1.)

 

 

 

 

 

 

X

X

X

 

 

 

 

 

1.7.1.

Fényátbocsátás mérése

 

 

 

 

 

 

X

X

X

 

 

 

 

 

1.7.2.

Szóródás mérése

 

 

 

 

 

 

X

X

X

 

 

 

 

 

1.8.

Tapadás (2.5. bekezdés)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

X

1.9.

A fényforrás sugárzásával szembeni ellenálló képesség (2.2.4. bekezdés)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

X

 

 

 

 

B.   Teljes rendszereken végzett vizsgálatok (melyek benyújtására az előírás 2.2.3. bekezdése vonatkozik)

Vizsgálatok

Teljes rendszerek

Minta száma

1

2

2.1.

Elhasználódás (2.6.1.1. bekezdés)

X

 

2.2.

Fotometria (2.6.1.2. bekezdés)

X

 

2.3.

Tapadás (2.6.2. bekezdés)

 

X

6. MELLÉKLET

2. függelék

A FÉNYSZÓRÓDÁS ÉS FÉNYÁTBOCSÁTÁS MÉRÉSÉNEK MÓDSZERE

1.   BERENDEZÉSEK (lásd az alábbi 1. ábrát)

β/2 = 17,4 × 10–4 rad féldivergenciájú K kollimátor fénykévéjét 6 mm nyílású diafragma (fényrekesz) Dτ szűkíti, a diafragmával szemben van a mintaállvány.

Egy szférikus aberráció szempontjából korrigált L2 akromatikus gyűjtőlencse létesít kapcsolatot a Dτ fényrekesz és az R vevő között; az L2 lencse átmérőjének akkorának kell lennie, hogy ne szűkítse le le a minta által egy β/2 = 14 fok fél csúcsszögű kúp alakjában kibocsátott fényt.

Az L2 lencse egyik fókuszsíkjába egy αo/2 = 1 fok és αmax/2 = 12 fok szögű DD gyűrűs fényrekeszt kell elhelyezni.

A nem átlátszó közepű fényrekeszre azért van szükség, hogy kiszűrje a közvetlenül a fényforrásból érkező fényt. A fényrekesz középső részének a fény útjából eltávolíthatónak kell lennie, de úgy, hogy pontosan visszatérhessen eredeti helyzetébe.

Az L2 Dτ távolságot és az L2 lencse F2 fókusztávolságát úgy kell megválasztani, hogy a Dτ képe teljesen fedje az R vevőt.

Az L2 lencsénél körülbelül 80 mm fókusztávolságút ajánlott hazsnálni.

Ha a kezdeti beeső fényáramot 1-nek tekintjük, az egyes leolvasások abszolút pontosságának 0,001-nél jobbnak kell lennie.

Image

2.   MÉRÉSEK

Az alábbi méréseket kell elvégezni:

Leolvasás

Mintával

A DD központi részével

Mért jellemző

T1

Szám

Nem

Beeső fényáram kezdeti leolvasáskor

T2

Igen

(vizsgálat előtt)

Nem

Az új anyag által átbocsátott fényáram 24 fokos mezőben

T3

Igen

(vizsgálat után)

Nem

A vizsgált anyag által átbocsátott fényáram 24 fokos mezőben

T4

Igen

(vizsgálat előtt)

Igen

Az új anyag által szétszórt fényáram

T5

Igen

(vizsgálat után)

Igen

A vizsgált anyag által szétszórt fényáram

6. MELLÉKLET

3. függelék

A PERMETEZÉSES VIZSGÁLAT MÓDSZERE

1.   VIZSGÁLATI BERENDEZÉS

1.1.   Szórópisztoly

A használt szórópisztolyt 1,3 mm átmérőjű fúvókával kell ellátni, és 0,24 ± 0,02 l/perc folyadékáramot kell biztosítania 6,0 bar – 0/+ 0,5 bar nyomás mellett.

Ilyen üzemi körülmények között az eredményül kapott, kilövellt sugárnak 170 mm ± 50 mm átmérőjűnek kell lennie a fúvókától 380 mm ± 10 mm-re elhelyezett koptatásnak kitett felületen.

1.2.   Vizsgálókeverék

A vizsgálókeverék az alábbiakból áll:

A Mohr-skálán 7-es keménységi fokú kvarchomok, 0 és 0,2 mm közötti szemcsemérettel, közel normális eloszlásban, 1,8-2 közötti szögtényezővel;

205 g/m3 keménységet nem meghaladó víz, literenként 25 g homokkal keverve.

2.   VIZSGÁLAT

A fényszórók záróüvegeinek külső felületét egyszer vagy többször le kell fújni a fent leírt homoksugárral. A sugarat közel merőlegesen kell a vizsgálandó felületre szórni.

A kopást a vizsgálandó záróüvegek mellett referenciaként elhelyezett egy vagy több üvegmintával kell ellenőrizni. A keveréket addig kell a mintára szórni, amíg a mintán a 2. függelékben leírt módszerrel mért fényszóródás-változás értéke megfelel a következő egyenlőségnek: Δd = (T5 – T4) / T2 = 0,0250 ± 0,0025.

Több referenciaminta használatával lehet ellenőrizni a teljes vizsgálandó felület kopásának egyenletességét.

6. MELLÉKLET

4. függelék

RAGASZTÓSZALAGOS TAPADÁSI VIZSGÁLAT

1.   CÉL

Ez a módszer lehetővé teszi egy ragasztószalag üveglaphoz való lineáris tapadási erejének egységes körülmények közötti meghatározását.

2.   ALAPELV

A ragasztószalagnak az üveglapról 90 fokos szögben történő letépéséhez szükséges erő megmérése.

3.   KÖRNYEZETI FELTÉTELEK

A környezeti levegőnek 23 °C ± 5 °C hőmérsékletűnek kell lennie, 65 ± 15 % relatív páratartalom mellett.

4.   PRÓBADARABOK

A vizsgálat előtt a mintaként használt ragasztószalag-tekercset 24 órán át az előírt környezetben kell pihentetni (lásd a fenti 3. bekezdést).

Minden tekercsből öt darab 400 mm hosszú próbadarabot kell megvizsgálni. A tekercsről az első három fordulattal letekert ragasztószalagot el kell dobni, és utána kell levágni a próbadarabokat.

5.   ELJÁRÁS

A vizsgálatot a 3. bekezdésben előírt környezeti feltételek mellett kell elvégezni.

Az öt próbadarabot a ragasztószalag kb. 300 mm/s sebességű radiális letekerésével kell levenni, és 15 másodpercen belül az alábbiak szerint kell felhelyezni:

A szalagot folyamatosan előrehaladva kell az üveglapra ragasztani, enyhe hosszirányú, ujjal való dörzsölés mellett, túlzott nyomás nélkül, úgy, hogy a ragasztó és az üveglap között ne maradjanak levegőbuborékok.

A felragasztott szalagot 10 percig a megadott környezeti feltételek között kell pihentetni.

A próbadarabnak egy kb. 25 mm-es szakaszát a próbadarab tengelyére merőleges síkban le kell húzni az üvegről.

Az üveglapot rögzíteni kell, és a ragasztószalag szabad végét 90 fokban fel kell hajtani. Olyan irányú erőt kell alkalmazni, hogy a szalag és az üveglap közötti elválasztó vonal merőleges legyen erre az erőre, és merőleges az üveglemezre is.

Ezt követően 300 mm/s ± 30 mm/s sebességgel le kell húzni a szalagot, és az ehhez szükséges erőt fel kell jegyezni.

6.   EREDMÉNYEK

A kapott öt eredményt sorba kell rendezni, és a középértéket kell a mérés eredményének tekinteni. Ezt az értéket a szalagszélesség egy centiméterére számítva newtonban kell kifejezni.

7. MELLÉKLET

ELLENŐR ÁLTALI MINTAVÉTELRE VONATKOZÓ MINIMÁLIS KÖVETELMÉNYEK

1.   ÁLTALÁNOS

1.1.   A megfelelőségi követelmények akkor tekinthetők az előírás rendelkezései szerint mechanikai és geometriai szempontból teljesítettnek, ha az eltérések nem haladják meg az elkerülhetetlen gyártási eltérések mértékét. Ez a rendelkezés a színre is vonatkozik.

A fotometriai jellemzők vonatkozásában a tömeggyártású rendszerek megfelelőségét nem vonják kétségbe, ha bármely véletlenszerűen kiválasztott és feszültség alatti fényforrással felszerelt rendszer fotometriai jellemzőinek – indokolt esetben az előírás 9. melléklete 1. és 2. bekezdésének értelmében korrigált – vizsgálatakor:.

egyik érték sem tér el kedvezőtlenül 20 százaléknál nagyobb mértékben az előírásban meghatározott értéktől.

1.2.1.1.   A tompított fény és annak üzemmódjainak alábbi értékei esetében a legnagyobb kedvezőtlen eltérés az alábbi lehet:

—

a legnagyobb értékek a B50L pontban: 20 százaléknak megfelelő 0,2 lx és 30 százaléknak megfelelő 0,3 lx;

—

a legnagyobb értékek a III zónában, a HV pontban és a BLL szegmensen: 20 százaléknak megfelelő 0,3 lx és 30 százaléknak megfelelő 0,45 lx;

—

a legnagyobb értékek az E, F1, F2 és F3 szegmensen: 20 százaléknak megfelelő 0,2 lx és 30 százaléknak megfelelő 0,3 lx;

—

a legkisebb értékek a BR, P, S50, S50LL, S50RR, S100, S100LL, S100RR pontban és az előírás 3. mellékletében lévő 1. táblázat 4) lábjegyzetében előírt (B50L, HV, BR, BRR, BLL) pontokban: az előírt érték fele (20 százalékkal egyenértékű) és az előírt érték háromnegyede (30 százalékkal egyenértékű);

1.2.1.2.   Távolsági fény esetén mivel a HV pont a 0,75 Emax izoluxon belül helyezkedik el, az előírás 6.3.2. bekezdésében meghatározott mérési pontokban mért fotometriai értékek maximális értékeinél + 20 %, minimális értékeinél pedig -20 % eltérés fogadható el.

1.2.2.   Ha a fent leírt vizsgálat eredményei nem felelnek meg a követelménynek, módosítani lehet a rendszer beállítását feltéve, ha a fénysugár tengelye nem mozdul el 0,5 foknál nagyobb mértékben jobb vagy bal felé és 0,2 foknál nagyobb mértékben felfelé és lefelé. Ezek a rendelkezések nem vonatkoznak az előírás 6.3.1.1. bekezdésében meghatározott világító egységekre.

1.2.3.   Ha a fent leírt vizsgálatok eredményei nem felelnek meg az előírásoknak, a vizsgálatokat egy másik vizsgálati fényforrás és/vagy tápellátó és -szabályozó készülék használatával meg kell ismételni.

1.2.4.   A nyilvánvaló hibákat mutató rendszereket figyelmen kívül kell hagyni.

1.2.5.   A referenciajelet nem kell figyelembe venni.

2.   ELSŐ MINTAVÉTEL

Az első mintavétel során négy rendszert kell véletlenszerűen kiválasztani. Az első és harmadik mintát A-val, a második és negyedik mintát B-vel kell jelölni.

2.1.   A megfelelőséget nem vonják kétségbe:

A melléklet 1. ábráján látható mintavételi eljárást követően a sorozatgyártású rendszerek megfelelőségét nem vonják kétségbe, ha a rendszerek mért értékeinek kedvezőtlen irányba való eltérése:

2.1.1.1.   A minta

A1:

egyik rendszernél

 

0 %

 

másik rendszernél

nem több, mint

20 %

A2:

mindkét rendszernél

több, mint

0 %

 

 

de nem több, mint

20 %

 

A mérés folytatása a B mintával

 

 

2.1.1.2.   B minta

B1:

mindkét rendszernél

0 %

2.1.2.   vagy, ha az A minta teljesíti az 1.2.2. bekezdés előírásait.

2.2.   A megfelelőséget kétségbe vonják:

A melléklet 1. ábráján látható mintavételi eljárást követően a sorozatgyártású rendszerek megfelelőségét kétségbe vonják, és a gyártót felszólítják a gyártási eljárásnak az előírt követelmények szerinti módosítására, ha a rendszerek mért értékeinek eltérése:

2.2.1.1.   A minta

A3:

egyik rendszernél

nem több, mint

20 %

 

másik rendszernél

több, mint

20 %

 

 

de nem több, mint

30 %

2.2.1.2.   B minta

B2:

Az A2 esetben

 

 

 

egyik rendszernélint

több, mint

0 %

 

 

de nem több, mint

20 %

 

másik rendszernél

nem több, mint

20 %

B3:

Az A2 esetben

 

 

 

egyik rendszernél

 

0 %

 

másik rendszernél

több, mint

20 %

 

 

de nem több, mint

30 %

2.2.2.   vagy, ha az A minta nem teljesíti az 1.2.2. bekezdés előírásait.

2.3.   A jóváhagyás visszavonása

A megfelelőséget kétségbe vonják és a 10. bekezdés rendelkezéseit alkalmazzák, ha a melléklet 1. ábráján bemutatott mintavételi eljárást követően a rendszerek mért értékeinek eltérése:

2.3.1.   A minta

A4:

egyik rendszernél

nem több, mint

20 %

 

másik rendszernél

több, mint

30 %

A5:

mindkét rendszernél

több, mint

20 %

2.3.2.   B minta

B4:

Az A2 esetben

 

 

 

egyik rendszernél

több, mint

0 %

 

 

de nem több, mint

20 %

 

másik rendszernél

több, mint

20 %

B5:

Az A2 esetben

 

 

 

Mindkét rendszernél

több, mint

20 %

B6:

Az A2 esetben

 

 

 

egyik rendszernél

 

0 %

 

másik rendszernél

több, mint

30 %

2.3.3.   vagy, ha az A és a B minta nem teljesíti az 1.2.2. bekezdés előírásait.

3.   MÁSODIK MINTAVÉTEL

Az A3, B2 és B3 esetben a gyártási eljárás módosítása után létrejövő készletből, az értesítést követő két hónapon belül, újabb mintvételt kell elvégezni, és egy harmadik, két rendszerből álló C mintát kell kiválasztani.

3.1.   A megfelelőséget nem vonják kétségbe

A melléklet 1. ábráján látható mintavételi eljárást követően a sorozatgyártású rendszerek megfelelőségét nem vonják kétségbe, ha a rendszerek mért értékeinek eltérése:

3.1.1.1.   C minta

C1:

egyik rendszernél

 

0 %

 

másik rendszernél

nem több, mint

20 %

C2:

mindkét rendszernél

több, mint

0 %

 

 

de nem több, mint

20 %

 

A mérés folytatása a D mintával

 

 

3.1.1.2.   D minta

D1:

A C2 esetben

 

 

mindkét rendszernél

0 %

3.1.2.   vagy, ha a C minta teljesíti az 1.2.2. bekezdés előírásait.

3.2.   A megfelelőséget kétségbe vonják

A melléklet 1. ábráján látható mintavételi eljárást követően a sorozatgyártású rendszerek megfelelőségét kétségbe vonják, és a gyártót felszólítják a gyártási eljárásnak az előírt követelmények szerinti módosítására, ha a rendszerek mért értékeinek eltérése:

3.2.1.1.   D minta

D2:

A C2 esetben

 

 

 

egyik rendszernél

több, mint

0 %

 

 

de nem több, mint

20 %

 

másik rendszernél

nem több, mint

20 %

3.2.1.2.   vagy, ha a C minta nem teljesíti az 1.2.2. bekezdés előírásait.

3.3.   A jóváhagyás visszavonása

A megfelelőséget kétségbe vonják és a 10. bekezdés rendelkezéseit alkalmazzák, ha a melléklet 1. ábráján bemutatott mintavételi eljárást követően a rendszerek mért értékeinek eltérése:

3.3.1.   C minta

C3:

egyik rendszernél

nem több, mint

20 %

 

másik rendszernél

több, mint

20 %

C4:

mindkét rendszernél

több, mint

20 %

3.3.2.   D minta

D3:

A C2 esetben

 

 

 

egyik rendszernél

 

0 %

 

 

vagy több, mint

0 %

 

másik rendszernél

több, mint

20 %

3.3.3.   vagy, ha a C és a D minta nem teljesíti az 1.2.2. bekezdés előírásait.

4.   A VILÁGOS-SÖTÉT HATÁRVONAL FÜGGŐLEGES HELYZETÉNEK ELMOZDULÁSA TOMPÍTOTT FÉNY ESETÉBEN

A tompított fény által létrehozott világos-sötét határvonal függőleges helyzetének hő hatására történő elmozdulásának ellenőrzéséhez a következő eljárást kell alkalmazni:

 

A melléklet 1. ábráján bemutatott mintavételi eljárást követően az A minta egyik rendszerén először háromszor egymás után végre kell hajtani a 4. melléklet 2.2.2. bekezdésében leírt ciklust, majd a 4. melléklet 2.1. bekezdésében leírt vizsgálati eljárást.

 

A rendszer elfogadhatónak tekinthető, ha a Δr nem haladja meg az 1,5 mrad értéket.

 

Amennyiben ez az érték nagyobb, mint 1,5 mrad, de nem több, mint 2,0 mrad, az A minta másik rendszerén is végre kell hajtani a vizsgálatot, és a két mintán rögzített abszolút értékek átlaga nem haladhatja meg az 1,5 mrad értéket.

 

Amennyiben az A mintán mért abszolút értékek átlaga nagyobb, mint 1,5 mrad, a B mintához tartozó két rendszeren el kell végezni ugyanazt az eljárást, és egyik minta Δr értéke sem haladhatja meg az 1,5 mrad értéket.

1. ábra

Image

Megjegyzés: a „berendezés” jelentése ebben az ábrában „rendszer”.

8. MELLÉKLET

A TOMPÍTOTT FÉNY VILÁGOS-SÖTÉT HATÁRVONALÁRA ÉS BEÁLLÍTÁSÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK (30)

1.   A VILÁGOS-SÖTÉT HATÁRVONAL MEGHATÁROZÁSA

A világos-sötét határvonalnak, amikor az előírás 9. mellékletében meghatározott beállító ernyőre vetül, kellően élesnek kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye a beállítást, és meg kell felelnie az alábbi követelményeknek.

Alak (lásd az A.8-1 ábrát)

A világos-sötét határvonal a következőkből áll

—

egy vízszintes rész bal oldalon,

és

—

egy emelkedő része jobb oldalon;

és emellett olyan, hogy az alábbi 2.1–2.5. bekezdések előírásai szerinti beállítást követően:

1.1.1.   A vízszintes rész függőleges síkban nem tér el

—

a vízszintes középvonalától többel, mint 0,2 fok felfelé vagy lefelé a V-V vonaltól számított 0,5 fok és 4,5 fok között,

és

—

0,1 fokkal lefelé vagy felfelé az említett hosszúság kétharmadán belül.

1.1.2.   Az emelkedő résznek

—

rendelkeznie kell egy kellően tiszta bal széllel,

és

—

az A vonal és a V-V vonal metszéspontjából kiinduló, e szél érintőjeként szerkesztett egyenesnek legalább 10 és legfeljebb 60 fokos szöget kell bezárnia a H-H vonallal (lásd az alábbi A.8-1. ábrát).

2.   VIZUÁLIS BEÁLLÍTÁSI ELJÁRÁS

2.1.   A további vizsgálati eljárások előtt semleges állapotba kell állítani a rendszert.

Az alábbi utasítások olyan világítóegységek fénysugaraira vonatkoznak, amelyeket a kérelmező beállítandóként határozott meg.

2.2.   A fénysugár függőleges helyzetének olyannak kell lennie, hogy a világos-sötét határvonal vízszintes része a névleges függőleges pozíción (az A vonalon) legyen az előírás 3. mellékletének 2. táblázatában megállapított követelmények szerint; ez a követelmény akkor teljesül, ha a világos-sötét határvonal vízszintes részének középvonala az A vonalon helyezkedik el (lásd az alábbi A.8-2. ábrát).

A fénysugarat vízszintesen úgy kell beállítani, hogy annak emelkedő része a V-V vonal jobb oldalán legyen, és érintse azt (lásd az alábbi A.8-2. ábrát).

2.3.1.   Ha egy részleges fénysugárnak csak vízszintes világos-sötét határvonala van: nincsenek a vízszintes beállításra vonatkozó speciális követelmények, ha a kérelmező nem állapított meg ilyeneket.

2.4.   Valamely világító egység minden olyan világos-sötét határvonalának, amelyet a kérelmező leírása szerint nem külön beállításra terveztek, meg kell felelnie a vonatkozó követelményeknek.

2.5.   Amikor a világító egységeket az előírás 5.2. és 6.2.1.1. bekezdésének rendelkezéseivel összhangban a kérelmező által meghatározott módon állítják be: az esetleges világos-sötét határvonal alakjának és pozíciójának meg kell felelnie az előírás 3. mellékletének 2. táblázatában szereplő követelményeknek.

2.6.   A tompított fény minden további üzemmódja esetében Az esetleges világos-sötét határvonal alakjának és pozíciójának automatikusan meg kell felelnie az előírás 3. mellékletének 2. táblázatában szereplő követelményeknek.

2.7.   A külön felszerelésre szánt világító egységekre a kérelmező előírása szerinti külön kezdeti beállítási eljárás alkalmazható a fenti 2.1-2.6. bekezdés rendelkezései alapján.

Ábrák

Image

Image

Megjegyzés: A mérőernyőre vetülő világos-sötét határvonal sematikus ábrázolása.

9. MELLÉKLET

A FOTOMETRIAI MÉRÉSRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

1.   ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1.1.   A rendszert vagy annak egy vagy több alkatrészét rögzített vízszintes tengellyel és a rögzített vízszintes tengelyre merőleges mozgatható tengellyel rendelkező goniométerre kell szerelni.

1.2.   A megvilágítási értékeket egy 65 mm oldalú négyzetben lévő és az egyes világító berendezések referencia-középpontjától legalább 25 méterre helyezett, a goniométer kiindulópontján átmenő mérési tengelyre merőlegesen elhelyezett fotoelektromos cellával kell meghatározni;

1.3.   Fotometriai mérés közben megfelelő takarással ki kell küszöbölni a szórt tükröződéseket.

1.4.   A fényintenzitás mérései után át kell számolni ezeket az értékeket a mérési irányra 25 m névleges távolságban lévő merőleges síkra eső megvilágításra.

1.5.   A szögkoordinátákat fokban kell megadni egy olyan gömbfelületen, amelynek függőleges poláris tengelye a 70. számú CIE-kiadvány (Bécs, 1987) szerinti, azaz megfelel egy talajhoz képest rögzített vízszintes tengelyű és egy másik, a rögzített vízszintes tengelyhez képest elmozdítható tengelyű goniométernek.

1.6.   Minden ezzel egyenértékű fotometriai módszer elfogadható, ha betartják az ennek megfelelő vonatkozó korrelációt.

1.7.   Kerülni kell az egyes világító egységek referencia-középpontjának minden eltolódását a goniométer forgástengelyéhez képest. Ez különösen a függőleges irányra és a világos-sötét határvonalat létrehozó világító egységekre vonatkozik.

A beállítást ernyő segítségével kell elvégezni, és ez rövidebb távolságban is elhelyezhető, mint a fotocella.

A világítási funkció vagy üzemmód minden egyes mérési pontjára (szöghelyzet) az ezen előírásban meghatározott fotometriai követelmények az e funkció vagy üzemmód esetében alkalmazott vagy a vonatkozó követelmény által érintett összes világító egység mért értékei összegének felére vonatkozik.

1.8.1.   Olyan esetekben azonban, amikor egy rendelkezés csak az egyik oldalra vonatkozik, a 2-vel való osztás nem alkalmazandó. Ezek az esetek az alábbiak: 6.2.9.1., 6.3.2.1.2., 6.3.2.1.3. és 6.4.6. bekezdés és a 3. melléklet 1. táblázatának 4. megjegyzése.

1.9.   A rendszer világító egységeinek értékeit egyenként kell mérni;

egyidejű méréseket lehet azonban végezni egy felszerelési egység két vagy több, áramellátás szempontjából azonos típusú fényforrással rendelkező (akár teljesítményszabályozott, akár nem) világító egységén, ha azok mérete és elhelyezkedése olyan, hogy az általuk átvilágított felület teljesen egy legfeljebb 300 mm hosszú (vízszintesen mérve) és egy legfeljebb 150 mm széles (függőlegesen mérve) négyszögön belül vannak, és ha a gyártó közös referencia-középpontot ad meg.

1.10.   A további vizsgálati eljárások előtt semleges állapotba kell állítani a rendszert.

1.11.   A rendszert vagy annak egy vagy több részét úgy kell irányítani a mérések megkezdése előtt, hogy a világos-sötét határvonal pozíciója megfeleljen az előírás 3. mellékletében lévő 2. táblázatban előírt követelményeknek. A rendszer különállóam mért és világos-sötét határvonallal nem rendelkező részeit a kérelmező által meghatározott módon (felszerelési pozícióban) kell felszerelni a goniométerre.

2.   A FÉNYFORRÁSOKKAL KAPCSOLATOS MÉRÉSI KÖRÜLMÉNYEK

2.1.   Közvetlenül a jármű feszültségén működő cserélhető izzólámpák esetén:

A rendszert vagy annak részeit egy vagy több színtelen, 12 V névleges feszültségű etalon-izzólámpa segítségével kell ellenőrizni. A rendszer vagy annak részeinek ellenőrzésekor az egy vagy több izzólámpa kapcsain mért feszültséget úgy kell beállítani, hogy a 37. számú előírás vonatkozó adatlapján jelzett referencia-fényáramot kapjuk.

A rendszer vagy annak részei akkor tekinthetők elfogadhatónak, ha legalább egy – a rendszerrel együtt adható – etalon-izzólámpával működtetve teljesíti az előírás 6. bekezdésének követelményeit.

2.2.   Cserélhető gázkisüléses fényforrások esetén

A cserélhető gázkisüléses fényforrást alkalmazó rendszer vagy annak részei meg kell, hogy feleljenek az előírás vonatkozó bekezdéseiben megállapított fotometriai követelményeknek legalább egy, a 99. számú előírásban meghatározottak szerint legalább 15 cikluson keresztül öregített etalon–fényforrás működtetésekor. A gázkisüléses fényforrás fényárama eltérhet a 99. számú előírásban megkövetelt fényáramtól.

Ebben az esetben a mért fotometriai értékeket megfelelően korrigálni kell. Ezeket a megfelelőség ellenőrzése előtt 0,7-tel meg kell szorozni.

2.3.   Közvetlenül a jármű feszültségén működő, nem cserélhető fényforrás esetén:

A nem cserélhető fényforrással felszerelt (izzószálas vagy más) lámpákon végzett összes mérést 6,75 V, 13,5 V, 28,0 V vagy a kérelmező által megadott feszültségen kell végezni, figyelembe véve a jármű minden más tápellátó rendszerét. A mért fotometriai értékeket a megfelelőség ellenőrzése előtt 0,7-tel meg kell szorozni.

2.4.   A jármű feszültségétől függetlenül működő, és teljes mértékben a rendszer által vezérelt cserélhető vagy nem cserélhető fényforrás esetén, vagy különleges tápellátó rendszerrel táplált fényforrás esetén a fenti 2.3. bekezdésben meghatározott vizsgálati feszültségeket kell alkalmazni az említett rendszer/áramellátás bemeneti kapcsain. A vizsgálati laboratórium kérheti a gyártót, hogy biztosítsa a fényforrások táplálásához szükséges skülönleges tápellátó berendezést.

A mért fotometriai értékeket a megfelelőség ellenőrzése előtt 0,7-tel meg kell szorozni kivéve, ha ezt a korrekciós tényezőt már alkalmazták a fenti 2.2. bekezdés rendelkezései szerint.

3.   A KANYARODÁSI ÜZEMMÓD MÉRÉSI KÖRÜLMÉNYEI

Amennyiben a rendszer vagy annak egy vagy több része kanyarodási üzemmódot biztosít, az előírás 6.2. bekezdésének (tompított fény) és a 6.3. bekezdésének (távolsági fény) követelményei a jármű fordulási sugara szerinti minden helyzetre vonatkoznak. A tompított és a távolsági fény ellenőrzésekor a következő eljárást kell alkalmazni:

A rendszert semleges állásban (a kormány középállásban/egyenes úton haladás) és ezen kívül a jármű legkisebb fordulási sugarának megfelelő állapot(ok)ban kell vizsgálni mindkét irányban, adott esetben jelgenerátor használatával.

3.1.1.1.   Az előírás 6.2.6.2., 6.2.6.3. és 6.2.6.5.1. bekezdéseiben megállapított követelményeknek való megfelelést ellenőrizni kell az 1. és a 2. kategóriájú kanyarodási módok esetében újbóli vízszintes beállítás nélkül.

3.1.1.2.   Ellenőrizni kell az előírás 6.2.6.1. és 6.3. bekezdéseiben megállapított követelményeknek való megfelelést, attól függően, melyik érvényes:

—

2. kategóriájú kanyarodási üzemmód esetében: újbóli vízszintes beállítás nélkül;

—

1. kategóriájú kanyarodási üzemmódú tompított fény vagy távolsági fény kanyarodási üzemmódja esetén: a megfelelő felszerelési egység újbóli vízszintes (például goniométerrel), a megfelelő ellenkező irányban történő beállítása után.

3.1.2.   1. vagy 2. kategóriájú kanyarodási üzemmód vizsgálatakor a járműnek a fenti 3.1.1. bekezdésben meghatározottaktól eltérő fordulási sugara esetében: meg kell győződni arról, hogy a fényeloszlás egyenletes, és hogy nincs túlzott vakító hatása. Ha ez nem erősíthető meg, ellenőrizni kell az előírás 3. melléklete 1. táblázatában megállapított követelményeknek való megfelelést.

10. MELLÉKLET

LEÍRÁSI ÚRLAPOK

maximális formátum: A4 (210 × 297 mm)

AZ ALKALMAZKODÓ MELLSŐ VILÁGÍTÁSI RENDSZEREK LEÍRÁSÁRA SZOLGÁLÓ 1. SZ. ŰRLAP

A rendszer által biztosít ott világítási funkciókra és a funkciók üzemmódjaira vonatkozó AFS-vezérlőjelek

AFS-vezérlőjel

A jel által meghatározott funkció/üzemmód(ok) (31)

Műszaki jellemzők (32)

(szükség esetén használjon különálló lapot)

Tompított fény

Távolsági fény

C osztály

V osztály

E osztály

W osztály

Nincs / alapértelmezett

Image

 

 

 

Image

 

V jel

Image

Image

Image

Image

Image

 

E jel

Image

Image

Image

Image

Image

 

W jel

Image

Image

Image

Image

Image

 

T jel

Image

Image

Image

Image

Image

 

Egyéb jelek (33)

Image

Image

Image

Image

Image

 


AZ ALKALMAZKODÓ MELLSŐ VILÁGÍTÁSI RENDSZEREK LEÍRÁSÁRA SZOLGÁLÓ 2. SZ. ŰRLAP

A világos-sötét határvonalak, a világító egységek beállító eszközei és beállítási eljárásai

Világító egység száma (34)

Világos-sötét határvonal (35)

Beállító készülék

Jellemzők és további rendelkezések (adott esetben) (38)

A világító egység biztosítja a tompított fény egy vagy több világos-sötét határvonalát, vagy hozzájárul ahhoz

függőleges

vízszintes

Az előírás 8. mellékletében meghatározottak szerint (36)

Az előírás 6.4.6. bekezdéseinek rendelkezései alklamazandók (36)

Egyedi („fő”) (36)  (39)

Az alábbi számú „fő” egységhez csatlakozik (37)

Egyedi („fő”) (36)  (39)

Az alábbi számú „fő” egységhez csatlakozik (37)

1

igen/nem

igen/nem

igen/nem

…

igen/nem

…

 

2

igen/nem

igen/nem

igen/nem

…

igen/nem

…

 

3

igen/nem

igen/nem

igen/nem

…

igen/nem

…

 

4

igen/nem

igen/nem

igen/nem

…

igen/nem

…

 

5

igen/nem

igen/nem

igen/nem

…

igen/nem

…

 

6

igen/nem

igen/nem

igen/nem

…

igen/nem

…

 

7

igen/nem

igen/nem

igen/nem

…

igen/nem

…

 

(1)  Csak magyarázat céljára: a C osztály az alapüzemi tompított fénynek, V a közvilágítással rendelkező területeken, például városokban, E a közutakon vagy autópályákon, W pedig rossz viszonyok között, például nedves úton használt fénynek felel meg.

(2)  az 1. mellékletben szereplő minta szerinti nyomtatványban kell megadni.

(3)  az 10. mellékletben szereplő minta szerinti nyomtatványban kell megadni.

(4)  1 – Németország, 2 – Franciaország, 3 – Olaszország, 4 – Hollandia, 5 – Svédország, 6 – Belgium, 7 – Magyarország, 8 – Cseh Köztársaság, 9 – Spanyolország, 10 – Jugoszlávia, 11 – Egyesült Királyság, 12 – Ausztria, 13 – Luxemburg, 14 – Svájc, 15 (üres), 16 – Norvégia, 17 – Finnország, 18 – Dánia, 19 – Románia, 20 – Lengyelország, 21 – Portugália, 22 – Orosz Föderáció, 23 – Görögország, 24 – Írország, 25 – Horvátország, 26 – Szlovénia, 27 – Szlovákia, 28 – Belarusz, 29 – Észtország, 30 (üres), 31 – Bosznia-Hercegovina, 32 – Lettország, 33 (üres), 34 – Bulgária, 35-36 (üres), 37 – Törökország, 38-39 (üres), 40 – Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság, 41 (üres), 42 – Európai Közösség (a jóváhagyást a tagállamok adják meg a megfelelő EGB-jelük használatával), 43 – Japán, 44 (üres), 45 – Ausztrália, 46 – Ukrajna és 47 – Dél-Afrika, 48 – Új-Zéland, 49 – Ciprus, 50 – Málta és 51 – Koreai Köztársaság. A többi számot a kerekes járművek, berendezések, és a kerekes járművekre szerelhető és/vagy azokon használható alkatrészek egységes műszaki előírásainak elfogadására, és az előírások alapján megadott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeire vonatkozó megállapodás ratifikálásának vagy a megállapodáshoz való csatlakozásának időrendi sorrendjében kell hozzárendelni a többi országhoz, és az így kiosztott számokról az Egyesült Nemzetek Főtitkára tájékoztatja a megállapodásban részt vevő szerződő feleket.

(5)  Megjegyzés: a mérési eljárást az előírás 9. melléklete írja elő.

(6)  Max. 18 lx, ha a rendszert W osztályú tompított fény kibocsátására is tervezték.

(7)  Emellett az alábbi 4. táblázatban jelzett előírások követelményei is alkalmazandók.

(8)  Helyzetre vonatkozó követelmények az alábbi 2. táblázat rendelkezései szerint („Emax szegmens”).

(9)  A rendszer mindkét oldalának hozzájárulása az előírás 9. mellékletének rendelkezései szerint mérve nem lehet kevesebb, mint 0,1 lx.

(10)  Elhelyezésre vonatkozó követelmények az alábbi 5. táblázat rendelkezései szerint.

(11)  Elhelyezésre vonatkozó követelmények az előírás 6.2.6.2. bekezdésében jelzettek szerint.

(12)  Egy pár, a rendszerrel egybeépített vagy a rendszerrel együtt felszerelendő helyzetjelző lámpa bekapcsolható a kérelmező által jelzettek szerint.

(13)  Emellett az alábbi 6. táblázatban jelzett követelmények is alkalmazandók.

(14)  Emellett az alábbi 6. táblázatban jelzett előírások követelményei is alkalmazandók.

(15)  Max. 11 250 kandela, ha a rendszert W osztályú tompított fény kibocsátására is tervezték.

(16)  Emellett az alábbi 4. táblázatban jelzett előírások követelményei is alkalmazandók.

(17)  Helyzetre vonatkozó követelmények az alábbi 2. táblázat rendelkezései szerint („Emax szegmens”).

(18)  A rendszer mindkét oldalának hozzájárulása az előírás 9. mellékletének rendelkezései szerint mérve nem lehet kevesebb, mint 63 kandela.

(19)  Helyzetre vonatkozó követelmények az alábbi 5. táblázat rendelkezései szerint.

(20)  Helyzetre vonatkozó követelmények az előírás 6.2.6.2. bekezdésében jelzettek szerint.

(21)  Egy pár, a rendszerrel egybeépített vagy a rendszerrel együtt felszerelendő helyzetjelző lámpa bekapcsolható a kérelmező által jelzettek szerint.

(22)  Emellett az alábbi 6. táblázatban jelzett követelményeik is alkalmazandók.

(23)  Amikor a vizsgálati minta jelző lámpákkal van csoportosítva, és/vagy azokkal egybe van építve, az utóbbiakat fel kell kapcsolni a vizsgálat teljes időtartama alatt. Az irányjelző lámpát villogó üzemmódban kell működtetni úgy, hogy a be-/kikapcsolási idő aránya körülbelül 1:1 legyen.

(24)  A fényszóró fénykürtként való használata közben további fényforrások felkapcsolása nem tekinthető a fényforrások normál használatának.

(25)  A 2) lábjegyzetben említett esetek kivételével a világítási funkciók minden fényforrását figyelembe kell venni még akkor is, ha nem kérnek rá jóváhagyást az ezen előírás alapján.

(26)  A W osztályú tompított fényt, ha van, figyelmen kívül hagyják a bármilyen más tompított fényt vagy világítási funkciót biztosító, illetve ahhoz hozzájáruló világító egységek esetében.

(27)  Az NaCMC a karboxi-metil-cellulóz nátriumsóját jelöli (szokásos nevén CMC). A szennyezőanyag-keverékben használt NaCMC szubsztitúciós foka 0,6-0,7 lehet, a viszkozitása pedig 200-300 cP 2 százalékos oldatban, 20 °C hőmérsékleten.

(28)  Amennyiben a távolsági fény össze van építve a tompított fénnyel, a HV pontnak ugyanazt a mérési pontot kell jelentenie távolsági és tompított fény esetén is.

(29)  HL és HR: a HV ponttól, 2,6 fokkal balra és jobbra elhelyezkedő H-H vonalon lévő pontok.

(30)  Esetleg kiegészíthető a GRE tanulmány szerinti további általános rendelkezésekkel.

(31)  X-szel jelölje be az alkalmazandó kombinációnak megfelelő rubrikákat.

(32)  Közlendő adatok:

—

fizikai jelleg (elektromos áramerősség/feszültség, optikai, mechanikai, hidraulikai, pneumatikus stb.)

—

az információ típusa (folyamatos/analóg, bináris, digitálisan kódolt stb.)

—

időre vonatkozó adatok (időállandó, felbontás stb.)

—

a jel állapota, amikor teljesülnek a 48. számú előírás 6.22.7.4. bekezdése szerinti feltételek

—

a jel állapota hiba esetén (a rendszer bemeneti jelére vonatkozóan)

(33)  a kérelmező leírása szerint; szükség esetén használjon külön lapot.

(34)  A rendszer minden egyes világító egységének megnevezése az előírás 1. mellékletében jelzettek és az előírás 2.2.1. bekezdése szerinti rajzon feltüntetettek szerint; szükség esetén használjon további lapokat.

(35)  A 48. számú előírás 6.22.6.1.2. bekezdésének rendelkezéseinek megfelelően.

(36)  A nem kívánt rész törlendő.

(37)  Adott esetben tüntesse fel a világító egységek számát.

(38)  Olyan adatok, mint például a világító egységek vagy a világító egységek szerelvényei beállításának sorrendje, illetve a beállítási folyamatra vonatkozó minden további rendelkezés.

(39)  A „fő” világító egység beállítása más világító egységek beállítását is magával vonhatja.

9.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 70/413

Helyesbítés az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 124. számú előírásához (UN/ECE) – Egységes rendelkezések a gépkocsik és pótkocsijaik kerekeinek jóváhagyására vonatkozóan

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 375., 2006. december 27. )

A 124. számú előírás helyesen:

Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 124. számú előírása (UN/ECE) – Egységes rendelkezések a gépkocsik és pótkocsijaik kerekeinek jóváhagyására vonatkozóan

1.   HATÁLY

Az előírás az M1, M1G, O1 és O2 és kategóriájú járműveken (1) történő felhasználásra tervezett új és helyettesítő kerekekkel foglalkozik.

Az előírás nem alkalmazandó az eredeti berendezésként gyártott kerekekre és a gyári helyettesítő kerekekre (2,3. és 2.4.1. bekezdés). Nem alkalmazandó a 2.5. bekezdésben meghatározott „különleges kerekekre” sem, amelyek továbbra is nemzeti jóváhagyás alá tartoznak.

Az előírás a kerekek gyártására és felszerelésére vonatkozó követelményeket tartalmazza.

2.   FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen előírás alkalmazásában:

„kerék”: a gumiabroncs és a tengely között elhelyezkedő forgó teherhordó elem. Általában két fő részből áll:

(a)

a kerékpántból;

(b)

a keréktárcsából.

A kerékpánt és a keréktárcsa lehet egybeépített, oldhatatlan kötéssel összekapcsolt vagy oldható kötéssel összekapcsolt;

2.1.1.   „tárcsás kerék”: a kerékpánt és a keréktárcsa állandó jellegű kombinációja;

2.1.2.   „levehető pántos kerék”: olyan konstrukciójú kerék, amelyben a levehető kerékpánt rá van erősítve a keréktárcsára;

2.1.3.   „kerékpánt”: a keréknek az a része, amelyre a gumiabroncsot felszerelik, és amely tartja azt;

2.1.4.   „keréktárcsa”: a keréknek a tengely és a kerékpánt közötti tartóeleme;

„keréktípus”: olyan kerekek együttese, amelyek a következő főbb vonatkozásaikban nem különböznek egymástól:

2.2.1.   a kerék gyártója,

2.2.2.   a kerék vagy a kerékpánt méretjelölése (az ISO 3911:1998 szerint),

2.2.3.   szerkezeti anyagok,

2.2.4.   kerékrögzítő lyukak,

2.2.5.   legnagyobb terhelhetőség,

2.2.6.   ajánlott legnagyobb abroncsnyomás,

2.2.7.   gyártási módszer (hegesztett, kovácsolt, öntött stb.);

2.3.   „eredeti kerék”: olyan kerék, amelyet a jármű gyártója a jármű gyártása során a járműmodellre felszerelhet;

„helyettesítő kerék”: olyan kerék, amely az eredeti keréknek a jármű élettartama alatt történő felváltására szolgál. A helyettesítő kerék a következő kategóriákba tartozhat:

2.4.1.   „gyári helyettesítő kerék”: a jármű gyártója által forgalmazott kerék;

2.4.2.   „azonos helyettesítő kerék”: a jármű gyártója által forgalmazott helyettesítő kerékkel azonos gyártóberendezésen és anyagból készült kerék. A gyári helyettesítő keréktől csak abban különbözik, hogy nincs feltüntetve rajta a járműgyártó márkaneve és cikkszáma;

2.4.3.   „utángyártott helyettesítő kerék”: a gyári helyettesítő kerék olyan másolata, amelynek gyártója az adott kerék vonatkozásában nem beszállítója a jármű gyártójának. Konstrukció (alapvető kontúrvonal, méretek, süllyesztés, anyagtípus, anyagminőség stb.) és élettartam tekintetében teljes mértékben megegyezik a gyári helyettesítő kerékkel;

2.4.4.   „lényegében azonos helyettesítő kerék”: olyan kerék, amelynek gyártója az adott kerék vonatkozásában nem beszállítója a jármű gyártójának. Konstrukció, süllyesztés, pántkialakítás, a kerékfelszerelési osztókör átmérője és csapfelszerelési átmérő tekintetében megfelel az eredeti keréknek, de a kerék kontúrvonala, anyaga stb. eltérő lehet;

2.5.   „különleges kerék”: olyan nem eredeti kerék, amely nem teljesíti a kerekekre vonatkozóan a 2,4. bekezdésben előírt feltételeket (például eltérő pántszélességű vagy átmérőjű kerék);

2.6.   „süllyesztés”: a keréktárcsa rögzítési felülete és a kerékpánt középvonala közötti távolság (amely lehet pozitív, ahogyan az alábbi 1. ábrán látható, nulla vagy negatív);

2.7.   „dinamikus sugár”: a dinamikus terhelési sugár, azaz a gyártó műszaki előírásai szerint a kerékre szerelhető legnagyobb gumiabroncs elméleti gördülési kerülete osztva 2π-vel;

2.8.   „a gumiabroncsra és a kerékpántra vonatkozó nemzetközi szabványok”: az alábbi szervezetek által a kerekek szabványosítása érdekében kibocsátott dokumentumok:

a)

a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) (2),

b)

az Európai Gumiabroncs és Kerékpánt Műszaki Szervezet (ETRTO) (3)„Szabványügyi kézikönyv” („Standards Manual”),

c)

az Európai Gumiabroncs és Kerékpánt Műszaki Szervezet (ETRTO) (3): „Műszaki tervezési adatok. Elavult adatok (Engineering Design Information – Obsolate Data)”,

d)

a Gumiabroncs és Kerékpánt Szövetség (TRA) (4): „Évkönyv” („Year Book”),

e)

a Japán Autóabroncs-gyártók Szövetsége (JATMA) (5): „Évkönyv” („Year Book”),

f)

az Ausztrál Gumiabroncs és Kerékpánt Szövetség (TRAA) (6): „Szabványügyi kézikönyv” („Standard Manual”),

g)

a Latin-Amerikai Gumiabroncs és Kerékpánt Szövetség (ALAPA) (7): „Szabványügyi Kézikönyv” („Manual de Normas Técnicas”),

h)

a Skandináv Gumiabroncs és Kerékpánt Szervezet (STRO) (8): „Adatgyűjtemény” („Data Book”);

1. ábra

Image

2.9.   „technikai repedés”: a dinamikus vizsgálat során keletkező, több mint 1 mm hosszú anyagszétválás (a gyártási folyamat következtében fellépő hibákat nem kell figyelembe venni);

2.10.   „kerékszelvény”: a kerék belső kontúrvonala által súrolt forgásfelület (lásd a 10. melléklet 1. ábráját);

2.11.   „a gumiabroncs méretjelölése”: a névleges keresztmetszeti szélességet, a névleges keresztmetszeti arányt és a kerékpánt névleges átmérőjét jelölő egyezményes számot feltüntető jelölés (ezeket a fogalmakat részletesen a 30. előírás határozza meg).

3.   JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

A keréktípus jóváhagyására vonatkozó kérelmet a gyártó vagy annak meghatalmazottja nyújtja be. A jóváhagyási kérelemhez mellékelni kell:

3.1.1.   a típus azonosítását lehetővé tevő, kellő részletességű rajzokat három példányban. Ezeken fel kell tüntetni a jóváhagyási jel és a kerékjelölés számára fenntartott helyet;

műszaki leírást, amely legalább a következő jellemzőket tartalmazza:

3.1.2.1.   a helyettesítő kerék kategóriáját a 2.4.2., 2.4.3. és 2.4.4. bekezdés szerint,

3.1.2.2.   a kerékpánt kontúrvonalának jelölését, a süllyesztést és a kerék felerősítésének részleteit,

3.1.2.3.   a tőcsavarok és az anyák meghúzási nyomatékait,

3.1.2.4.   a kiegyensúlyozó súlyok rögzítési módját,

3.1.2.5.   a szükséges tartozékokat (pl. további szerelési elemeket),

3.1.2.6.   a nemzetközi szabvány jelzetét,

3.1.2.7.   a tömlő nélküli gumiabroncs felszerelésére való alkalmasságot,

3.1.2.8.   az alkalmas szeleptípusokat,

3.1.2.9.   a legnagyobb terhelhetőséget,

3.1.2.10.   a legnagyobb abroncsnyomást,

3.1.2.11.   az anyagok részletes ismertetését, ezen belül különösen vegyi összetételét (lásd a 4. mellékletet),

3.1.2.12.   a járműgyártó által az eredeti gumiabroncsra előírt méretjelöléseket;

3.1.3.   dokumentációt a 10. melléklet 1. bekezdésével összhangban:

—

a jármű jellemzői (10. melléklet 1.2. bekezdés),

—

további jellemzők (10. melléklet 1.3. bekezdés),

—

részletes szerelési utasítások (10. melléklet 1.4. bekezdés),

és

—

további követelmények (10. melléklet 2. bekezdés);

3.1.4.   a keréktípus reprezentatív mintadarabjait az elvégzendő laboratóriumi vizsgálatokhoz vagy a típusjóváhagyást végző hatóság által kiadott vizsgálati jelentéseket.

3.2.   Azonos kerék jóváhagyása iránti kérelem esetén a kérelmezőnek hitelt érdemlően bizonyítania a típusjóváhagyást végző hatóság számára, hogy a kerék a 2.4.2. bekezdés értelmében valóban „azonos helyettesítő kerék”.

4.   JÓVÁHAGYÁS

4.1.   Ha a fenti 3. bekezdéssel összhangban jóváhagyásra benyújtott kerék megfelel a követelményeknek, akkor meg kell adni a keréktípus jóváhagyását.

4.2.   Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. A szám első két számjegye (az előírás eredeti változatának megfelelően jelenleg 00) a jóváhagyás időpontjában az előírás legfrissebb, jelentős műszaki módosítását képező módosítássorozatot jelöli. Ugyanazon Szerződő Fél nem rendelheti ugyanazt a számot több keréktípushoz.

4.3.   Az előírás értelmében a jóváhagyás megadásáról, elutasításáról vagy kiterjesztéséről értesíteni kell az 1958. évi megállapodás ezen előírást alkalmazó Szerződő Feleit az előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő formanyomtatványon.

Az előírás alapján kiadott típusjóváhagyásnak megfelelő minden keréken az 5. bekezdésben előírt jelzéseken kívül tisztán olvasható és eltávolíthatatlan nemzetközi jóváhagyási jelet kell elhelyezni, amely a következőkből áll:

4.4.1.   egy körben elhelyezett „E” betűből, amelyet a jóváhagyást megadó ország megkülönböztető száma követ (lásd a 2. mellékletet) (9).

4.4.2.   ezen előírás számából, amelyet egy „R” betű, egy kötőjel és a 4.2. bekezdés szerinti jóváhagyási szám követ.

4.5.   A jóváhagyási jelnek eltávolíthatatlannak, a gumiabroncs kerékre szerelt állapotában is láthatónak és tisztán olvashatónak kell lennie.

4.6.   Az előírás 2. melléklete példát mutat a jóváhagyási jel lehetséges elrendezési módjára.

4.7.   A vizsgálatok elvégezhetők a kerék gyártójának létesítményeiben azzal a feltétellel, hogy a típusjóváhagyást végző hatóságnak vagy meghatalmazottjának jelen kell lennie a vizsgálatok során.

5.   A KERÉK JELÖLÉSEI

A kereket eltávolíthatatlan és olvasható jelzéssel kell ellátni a gyártó által megválasztott, a gumiabroncs kerékre szerelt állapotában is látható helyen, amely tartalmazza:

5.1.1.   a gyártó nevét vagy védjegyét;

a kerék vagy a kerékpánt kontúrvonalának jelölését:

5.1.2.1.   ezt a jelölést a gumiabroncsra és a kerékpántra vonatkozó nemzetközi szabványok valamelyikének előírásai szerint kell megadni, és legalább a következőket kell tartalmaznia:

—

a kerékpánt méretjelölését, amely áll:

—

a kerékpár kontúrvonalának jelöléséből és a kerékpánt névleges átmérőjéből,

—

az „x” jelet, ha a kerékpánt egy darabból áll,

—

a „–” jelet, ha a kerékpánt több darabból áll,

—

az „A” betűt, ha a horony aszimmetrikusan helyezkedik el (nem kötelező),

—

az „S” betűt, ha a horony szimmetrikusan helyezkedik el (nem kötelező);

5.1.3.   a kerék süllyesztését;

5.1.4.   a gyártás dátumát (legalább év és hónap);

5.1.5.   a kerék/kerékpánt cikkszámát.

5.2.   A 3. melléklet példát tartalmaz a kerék jelölésének lehetséges elrendezési módjára.

6.   ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

6.1.   A kerékpánt kontúrvonalának meg kell felelnie a kerék gyártója által előírt nemzetközi szabványnak.

A kerékpánt kontúrvonalának biztosítania kell a gumiabroncsok és a szelepek megfelelő felszerelését.

6.2.1.   A tömlő nélküli gumiabroncshoz tervezett keréknek légmentes zárást kell biztosítania.

6.3.   A kerék gyártásához felhasznált anyagokat alá kell vetni a 4. melléklet szerinti vizsgálatoknak.

6.4.   A 2.4.2. bekezdés értelmében vett azonos helyettesítő kerék esetében nem kell elvégezni a 6.5. bekezdés szerinti fizikai vizsgálatokat, sem a 10. melléklet 2. bekezdése szerint a járműre való alkalmasság ellenőrzését.

Az utángyártott helyettesítő keréknek és a lényegében azonos helyettesítő keréknek meg kell felelnie a következő vizsgálatokon.

6.5.1.   Acélkerekek

6.5.1.1.   Tárcsás kerekek

a)

forgó hajlítási vizsgálat a 6. melléklet szerint;

b)

gördülési vizsgálat a 7. melléklet szerint.

6.5.2.   Alumíniumötvözet kerekek

6.5.2.1.   Egy darabból álló kerekek

a)

korrózióvizsgálat az 5. melléklet szerint. Ha a gyártósoron mindig azonos a gyártási eljárás, elegendő egy reprezentatív vizsgálatot elvégezni;

b)

forgó hajlítási vizsgálat a 6. melléklet szerint;

c)

gördülési vizsgálat a 7. melléklet szerint;

d)

ütésvizsgálat a 8. melléklet szerint.

6.5.2.2.   Levehető pántos kerekek

a)

korrózióvizsgálat az 5. melléklet szerint;

b)

forgó hajlítási vizsgálat a 6. melléklet szerint;

c)

gördülési vizsgálat a 7. melléklet szerint;

d)

ütésvizsgálat a 8. melléklet szerint;

e)

váltakozó nyomatékú vizsgálat a 9. melléklet szerint.

6.5.3.   Magnéziumötvözet kerekek

6.5.3.1.   Egy darabból álló kerekek

a)

korrózióvizsgálat az 5. melléklet szerint;

b)

forgó hajlítási vizsgálat a 6. melléklet szerint;

c)

gördülési vizsgálat a 7. melléklet szerint;

d)

ütésvizsgálat a 8. melléklet szerint.

6.5.3.2.   Levehető pántos kerekek

a)

korrózióvizsgálat az 5. melléklet szerint;

b)

forgó hajlítási vizsgálat a 6. melléklet szerint;

c)

gördülési vizsgálat a 7. melléklet szerint;

d)

ütésvizsgálat a 8. melléklet szerint;

e)

váltakozó nyomatékú vizsgálat a 9. melléklet szerint.

6.6.   Ha a kerék gyártója több keréktípusra egyidejűleg ad be típus-jóváhagyási kérelmet, akkor nem szükséges valamennyi vizsgálatot valamennyi keréktípuson elvégezni. A típusjóváhagyást végző hatóság vagy a kijelölt műszaki szolgálat saját hatáskörben kiválaszthatja a legrosszabb eseteket (lásd a 6. melléklet 4. bekezdését).

A lényegében azonos helyettesítő kerekeknek meg kell felelniük a járműre való felszerelhetőség alábbi követelményeinek:

6.7.1.   az EGB-jóváhagyott kerékpánt névleges átmérője és szélessége, valamint az EGB-jóváhagyott kerék névleges süllyesztése megegyezik a gyártó helyettesítő kerekének megfelelő méretével;

6.7.2.   a kerekek alkalmasak az eredetileg a járműgyártó által az adott modellre előírt abroncsméret-jelölésnek megfelelő abroncsok fogadására;

6.7.3.   a kerék járműre szerelhetőségére vonatkozó ellenőrzéseket és dokumentációt a 10. melléklet írja elő.

7.   A KERÉK JÓVÁHAGYÁSÁNAK MÓDOSÍTÁSA ÉS KITERJESZTÉSE

A keréktípus bármilyen módosításáról értesíteni kell a jóváhagyást végző hatóságot. A jóváhagyást végző hatóság:

7.1.1.   úgy ítélheti meg, hogy a változásoknak valószínűleg nem lesz jelentős negatív hatása, és a keréktípus ezekkel együtt eleget tesz a követelményeknek, vagy

7.1.2.   további vizsgálatokat írhat elő.

7.2.   A jóváhagyás megerősítését vagy elutasítását a változások feltüntetésével együtt közölni kell a megállapodás ezen előírást alkalmazó Szerződő Feleivel a 4.3. bekezdés szerinti eljárásnak megfelelően.

7.3.   A jóváhagyás kiterjesztését engedélyező illetékes hatóság sorszámot rendel a kiterjesztésről elkészített közlemény-formanyomtatványhoz.

8.   A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

8.1.   A gyártási eljárásoknak meg kell felelniük a megállapodás 2. függelékében (E/ECE/324-E/ECE/TRANS/505/Rev.2) előírt feltételeknek.

8.2.   A típusjóváhagyást megadó hatóság bármely időpontban ellenőrizheti az egyes gyártóüzemekben alkalmazott megfelelőség-ellenőrzési módszereket. Ezekre az ellenőrzésekre általában kétévente egyszer kerül sor.

9.   SZANKCIÓK A GYÁRTÁS NEM MEGFELELŐSÉGE ESETÉN

9.1.   Az előírás értelmében egy adott keréktípusra megadott jóváhagyás visszavonható, ha nem teljesülnek a követelmények, illetve ha a jóváhagyási jelet viselő kerék nem felel meg a jóváhagyott típusnak.

9.2.   Amennyiben a megállapodás ezen előírást alkalmazó egyik Szerződő Fele visszavon egy előzőleg általa megadott jóváhagyást, erről az előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő közlemény-formanyomtatvány útján értesíti az előírást alkalmazó többi Szerződő Felet.

10.   A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

A jóváhagyást megadó hatóságot értesíteni kell arról, ha a jóváhagyás jogosultja véglegesen leállítja az előírás értelmében jóváhagyott kerék gyártását. A hatóság ezt az információt a kézhezvételt követően az előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő közlemény-formanyomtatvány útján továbbítja az előírást alkalmazó többi Szerződő Félnek

11.   A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS AZ ADMINISZTRATÍV SZERVEZETI EGYSÉGEK NEVE ÉS CÍME

A megállapodás ezen előírást alkalmazó Szerződő Felei közlik az Egyesült Nemzetek Titkárságával a jóváhagyási vizsgálatok végzéséért felelős műszaki szolgálatok, valamint a jóváhagyást megadó hatóságok – amelyekhez a jóváhagyás megadására vagy kiterjesztésére vagy elutasítására vagy visszavonására, valamint a gyártás végleges leállítására vonatkozó, más országokban kiadott formanyomtatványokat kell küldeni – nevét és címét.

1. MELLÉKLET

Image

2. MELLÉKLET

A JÓVÁHAGYÁSI JEL ELRENDEZÉSE

Image

A fenti jóváhagyási jelet viselő kereket Olaszországban (E3), a 001148-as jóváhagyási számon hagyták jóvá.

A jóváhagyási szám első két számjegye azt jelzi, hogy a jóváhagyást a(z) XY. számú előírás eredeti változatának követelményeivel összhangban adták meg.

A jóváhagyási jel, az előírás száma és a jóváhagyási szám egymástól távolabb is elhelyezhető, de a sorrendet meg kell tartani.

3. MELLÉKLET

A KERÉK JELZÉSEINEK ELRENDEZÉSE

Példa az előírásnak megfelelő kerekeken elhelyezendő jelzésekre:

ABCDE

 5

Formula

J x 14 FH

36

01 99

ab123

A példában szereplő kerék:

—

gyártója az ABCDE;

—

rendelkezik a kerékpánt kontúrvonalának jelölésével (5 Formula J);

—

egy darabból áll (x);

—

rendelkezik a névleges kerékpántátmérő kódjával (14);

—

hornya aszimmetrikusan helyezkedik el (nincs jel);

—

peremülésének területe csak az egyik oldalon ellaposodó púpos kialakítású (FH) – nem kötelező feltüntetni;

—

keréksüllyesztése 36 mm;

—

1999 januárjában készült (0199);

—

gyári cikkszáma ab123.

A kerékpánt jelölésének a következő sorrendben tartalmaznia kell a kerékpánt kontúrvonalának jelölését, a konstrukciót, a kerékpánt névleges átmérőjének kódját, a horony helyét és a peremülés kialakítását; a példában szereplő esetre: 5 Formula J x 14 FH. A példában az első három elem sorrendje megfordítható: 14 x 5 Formula J FH.

A keréksüllyesztés, a gyártási dátum és a gyártó nevének jelölése a kerékpánt jelölésétől távolabb is elhelyezhető.

4. MELLÉKLET

ANYAGVIZSGÁLAT

El kell végezni és dokumentálni kell a következő metallurgiai vizsgálatokat:

Anyag

Vizsgálatok

Alumíniumötvözet

a, c, e

Magnéziumötvözet

a, c, e

Acél

a, b, d

(a)

Az alapanyag vegyi analízise.

(b)

Az anyag következő mechanikai jellemzőinek (R p0,2, R m és A) ellenőrzése:

—

relatív nyúlás törés után (A): a mérőhossz törést követően mért maradó megnyúlása (Lu – Lo) az eredeti hossz (Lo) százalékában kifejezve,

ahol:

az eredeti mérőhossz (Lo )

:

a mérőhossz az erő alkalmazása előtt;

a végső mérési hossz (Lu)

:

a mérőhossz a próbatest törése után;

—

egyezményes folyáshatár (R p): az a feszültség, amely mellett a nyúlás nem arányos része a nyúlásmérő mérőhosszának (L e) előírt százalékával egyezik meg. A jelölés után meg kell adni a nyúlásmérő mérőhosszának előírt százalékát, például: Rp0,2;

—

húzási szakítószilárdság (R m): a legnagyobb erőhöz (F m) tartozó feszültség.

(c)

A kerékagy felszerelési területéről, valamint a keréktárcsa és a kerékpánt közötti átmeneti területről vagy (ha van) a tönkremenetel környezetéből vett próbatest R p0,2, R m és A mechanikai jellemzőjének ellenőrzése.

(d)

A metallurgiai hibák és az alapanyag szerkezetének elemzése.

(e)

A metallurgiai hibák, továbbá a kerékagy felszerelési területéről, valamint a keréktárcsa és a kerékpánt közötti átmeneti területről vagy (ha van) a tönkremenetel környezetéből vett próbatest anyagszerkezetének ellenőrzése.

5. MELLÉKLET

KORRÓZIÓVIZSGÁLAT

El kell végezni az ISO 9277 szerinti 384 órás sószórási vizsgálatot.

1.1.   A próbatest előkészítése

A gyártásból kivett felületkezelt próbatestre keresztet kell karcolni, majd kővel ütköztetni (ISO 565); az előkészítés a jármű normál üzeme során előálló káros helyzeteket modellezi (a sérüléseket a kerékpánt peremének területén és a keréken belül kell előidézni).

1.2.   A vizsgálat folyamata

A felületkezelt próbatestet sószórási vizsgálatnak kell alávetni, amelynek során a próbatestet és a normál esetben vele érintkező alkatrészeket függőleges pozícióban a sószóró vizsgálati berendezésbe kell helyezni. A kereket 48 óránként 90°-kal el kell forgatni.

1.3.   Értékelés

Értékelni kell a korróziót esetlegesen befolyásoló egyes méréseket (burkolatokat, csavarokat, cink- vagy alumíniumelemeket, ötvözetszigetelő burkolatokat stb.).

A vizsgálati dokumentációban fényképeket kell elhelyezni a fő korróziós pontokról, amelyeket az anyaghibák szemléltetése érdekében előzetesen mechanikailag le kell mosni.

Az első 192 óra folyamán nem alakulhat ki jelentős mértékű korrózió. 384 óra elteltével a korrózió nem befolyásolhatja hátrányosan a kerék működését, a rögzítő alkatrészeket és a peremülést. Erről a korrózió helyétől függően a 6. melléklet szerinti forgó hajlítási vizsgálattal vagy a 7. melléklet szerinti gördülési vizsgálattal kell meggyőződni.

6. MELLÉKLET

FORGÓ HAJLÍTÁSI VIZSGÁLAT

1.   A VIZSGÁLAT LEÍRÁSA

A forgó hajlítási vizsgálat az ívben haladó kerékre ható oldalirányú erőket modellezi. Négy kereket kell vizsgálni, kettőt-kettőt a legnagyobb oldalirányú erő 50 %-án, illetve 75 %-án. A kerékpántot mereven a próbapadhoz kell rögzíteni, és egy Mb hajlítónyomatékot kell működtetni a kerékagy felszerelési területére (azaz a terhelő kar peremének osztókörátmérője egyezzen meg azon járműével, amelyre a kereket szánták). A könnyűfém kerekeket a belső kerékpánt pereménél fogva, két félkör alakú peremmel kell rögzíteni.

Más rögzítőelemek alkalmazása esetén bizonyítani kell a kérdéses elemek egyenértékűségét.

A csavarokat vagy a rögzítő anyákat a jármű gyártója által előírt nyomatékkal meg kell húzni, és körülbelül 10 000 ciklusonként újrahúzni.

2.   A HAJLÍTÓNYOMATÉK KISZÁMÍTÁSÁNAK KÉPLETE:

Autók és terepjárók: MbmaX = S × FV (μ × rdyn + d)

MbmaX

=

a legnagyobb kanyarodási referencianyomaték [Nm];

FV

=

a kerék legnagyobb terhelhetősége [N];

rdyn

=

a kerékhez ajánlott legnagyobb gumiabroncs dinamikus sugara [m];

d

=

a süllyesztés [m];

μ

=

a súrlódási együttható;

S

=

a biztonsági tényező.

3.   A vizsgálatot a legnagyobb nyomaték két hányadára (50 és 75 %) kell elvégezni a következő adatokkal:

Súrlódási együttható

0,9

Biztonsági tényező

2,0

Névleges percenkénti ciklusszám

A percenkénti ciklusszám a lehető legnagyobb lehet, de kívül kell lennie a vizsgálóberendezés rezonanciafrekvenciáján.


 

Alumínium / Magnézium

Acél

Járműkategória

M1 és M1G

O1 és O2

M1 és M1G

O1 és O2

Min. ciklusszám az MbmaX 75 százalékán

2,0 × 105

0,66 × 105

6,0 × 104

2,0 × 104

Min. ciklusszám az MbmaX 50 százalékán

1,8 × 106

0,69 × 106

6,0 × 105

2,3 × 105

Elfogadási határértékek

A tengely elmozdulása kevesebb mint 10 százalékkal nagyobb, mint a körülbelül 10 000 ciklus után mért elmozdulás.

A technikai repedések nem fogadhatók el.

—

Megengedett veszteség a kereket rögzítő tőcsavarok és anyák eredeti meghúzási nyomatékában (10)

Legfeljebb 30 százalék

4.   TÖBB KERÉKTÍPUS VIZSGÁLATÁNAK ÜTEMEZÉSE

Az azonos típusú (2.2. bekezdés), de eltérő süllyesztési értékkel rendelkező kerekek a vizsgálati hajlítónyomaték legnagyobb értéke szerint, az alábbi vizsgálati ütemezésnek megfelelően csoportosíthatók. A nagyobb központi lyukkal rendelkező kerékváltozatokra el kell végezni a vizsgálatot. Ha valamely kerék nem felel meg a vizsgálaton, további kerekeket is meg kell vizsgálni.

Szükséges vizsgálatok:

A vizsgálandó kerekek száma

Forgó hajlítási vizsgálat

 

Rövid vizsgálat

Hosszú vizsgálat

Legkisebb osztókörátmérő

Legnagyobb osztókörátmérő

Ha csak egy osztókörátmérő van

1

1

2

1

1

2

A süllyesztés tartománya 2 mm-en belül

2 mm és 5 mm között

5 mm felett

—

1

1

—

—

1

Ha a megengedett legnagyobb kerékterhelés növekszik, a következő vizsgálatokat is el kell végezni:

Ha a létrejövő vizsgálati hajlítónyomaték legfeljebb 10 %-kal nő

1

1

Rövid vizsgálat

=

forgó hajlítási vizsgálat az Mbmax 75 százalékán

(a legnagyobb kerékterhelésre számítva)

Hosszú vizsgálat

=

forgó hajlítási vizsgálat az Mbmax 50 százalékán

Ha a vizsgálati nyomaték több mint 10 %-kal nő az első jóváhagyáshoz képest, a teljes programot meg kell ismételni.

Image

7. MELLÉKLET

GÖRDÜLÉSVIZSGÁLAT

1.   A VIZSGÁLAT LEÍRÁSA

A gördülésvizsgálat az egyenesen előre haladó kerékre ható erőket modellezi. A vizsgálat során a kereket külső gördülésvizsgálat esetében egy 1,7 m legkisebb külső átmérőjű forgódobon, belső gördülésvizsgálat esetében pedig a gumiabroncs dinamikus sugarának 0,4-del osztott értékével megegyező legkisebb belső átmérőjű forgódobban kell görgetni. Két kereket kell vizsgálni.

2.   A VIZSGÁLATI TERHELÉS KISZÁMÍTÁSÁNAK KÉPLETE:

Minden járműtípusra

FP = S · FV

FP

=

a vizsgálati terhelés [N];

FV

=

a kerék legnagyobb terhelhetősége [N];

S

=

a biztonsági tényező.

3.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁS ÉS KÖVETELMÉNYEK

A vizsgálatokat a következő adatokkal kell elvégezni:

 

M1 és M1G

O1 és O2

Gördülési irány

Egyenes

Biztonsági tényező – S

2,5

2,25 (11)

2,0

Gumiabroncsok

A normál (sorozat-) gyártásból vett, lehetőleg a kerékhez ajánlott legnagyobb keresztmetszeti szélességű abroncsok

Vizsgálati sebesség (km/h)

A gumiabroncsra a sebességindexnek megfelelően megengedett legnagyobb sebesség, általában 60-100 km/h

Egyenértékű gördülési távolság

2 000 km

1 000 km (11)

2 000 km

1 000 km (11)

A gumiabroncs nyomása a vizsgálat kezdetén (a vizsgálat közben nem kell ellenőrizni, sem szabályozni)

Normál használat:

gördülési vizsgálati nyomás

Legfeljebb

160 kPa

280 kPa

Több mint

160 kPa

min. 400 kPa

Elfogadási határértékek

A technikai repedések és/vagy a levegőszivárgás nem fogadható el.

Megengedett veszteség a kereket rögzítő tőcsavarok és anyák eredeti meghúzási nyomatékában (12)

≤ 30 %

Image

8. MELLÉKLET

ÜTÉSVIZSGÁLAT

1.   A VIZSGÁLAT LEÍRÁSA

A vizsgálat során azt kell ellenőrizni, hogy a kerék széle és más kritikus pontjai mennyire állnak ellen törésnek, ha a kerék akadálynak ütközik. A töréssel szembeni kellő ellenállás kimutatásához a 8. melléklet 1. függeléke szerinti vizsgálatot kell elvégezni.

2.   A VIZSGÁLATI TERHELÉS KISZÁMÍTÁSÁNAK KÉPLETE:

D

=

0,6 · FV / g + 180 [kg]

D

=

a leeső tömeg [kg];

FV

=

a kerék legnagyobb terhelhetősége [N];

g

=

a gravitációs gyorsulás (9,81 m/s2).

3.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁSOK ÉS KÖVETELMÉNYEK

 

M1 és M1G

Eljárás és követelmények

A 8. melléklet 1. függeléke szerint

Abroncsnyomás

Az abroncsgyártó által ajánlott abroncsnyomás a terhelési index és a jármű legnagyobb sebessége alapján, de legalább 200 kPa.

Gumiabroncsok

A normál (sorozat-) gyártásból vett, a kerékhez ajánlott abroncsok közül a legkisebb névleges keresztmetszeti szélességű és a legkisebb gördülési kerülettel rendelkező abroncs.

Elfogadhatósági kritériumok

A vizsgálat akkor tekinthető kielégítőnek, ha nincs a kerék felületén áthatoló, látható törés, és a vizsgálat befejezését követő egy percen belül nem csökken a gumiabroncs nyomása. A leeső súllyal való közvetlen érintkezés miatti törések és bemetsződések elfogadhatók.

A leszerelhető kerékpánttal vagy más leszerelhető alkatrészekkel rendelkező kerekek esetében ha a küllőkhöz vagy a szellőzőlyukakhoz közel elhelyezkedő menetes kötések tönkremennek, akkor úgy kell tekinteni, hogy a kerék nem felelt meg a vizsgálaton.

A vizsgálandó minták száma

Minden ütési pozíció esetében egy.

Ütési pozíciók

Egy a küllők és a kerékpánt találkozásánál, egy további a küllők között, a szeleplyuk közvetlen közelében.

Az ütés iránya lehetőség szerint ne essen egybe a rögzítési lyukat a kerék középpontjával összekötő sugárral.

4.   TÖBB KERÉKTÍPUS VIZSGÁLATÁNAK ÜTEMEZÉSE

Szükséges vizsgálatok:

Vizsgálandó kerekek

Ütésvizsgálat

Legkisebb rögzítőlyukosztókör-átmérő

Legnagyobb rögzítőlyukosztókör-átmérő

Mindkét ütési pozícióban egy

Mindkét ütési pozícióban egy

8. MELLÉKLET

1. függelék

SZEMÉLYAUTÓK – KÖNNYŰFÉM KEREKEK – ÜTÉSVIZSGÁLAT

1.   HATÁLY

Ez a melléklet a járdaszegély által okozott tengelyirányú (oldalirányú) ütés laboratóriumi vizsgálati eljárását adja meg a teljesen vagy részben könnyűfémötvözetből készült kerekek esetére. A vizsgálat célja személyautók ellenőrzése a hibás kerekek kiszűrése és/vagy a kerekek minőségellenőrzése érdekében.

2.   VIZSGÁLATI BERENDEZÉS

2.1.   Készre munkált, új, személyautón való alkalmazásra szánt, gumiabronccsal szerelt kerekek.

2.2.   Dinamikus terhelésre szolgáló vizsgálati gép függőlegesen ható ütőszerkezettel, amelynek ütközési felülete legalább 125 mm széles és legalább 375 mm hosszú, és az élei az 1. ábrának megfelelően lekerekítettek vagy lesarkítottak. A D leeső tömeg ± 2 százalékos tűréssel, kilogrammban kifejezve a következő legyen:

D = 0,6 · FV / g + 180 [kg],

ahol FV/g a kerék legnagyobb statikus terhelése a kerék és/vagy a jármű gyártójának előírása szerint, kilogrammban kifejezve.

2.3.   1 000 kg tömeg.

3.   KALIBRÁLÁS

Vizsgálati kalibrálóadapter segítségével biztosítani kell, hogy a kerék rögzítésének közepén a 2. ábrának megfelelően függőlegesen működtetett 1 000 kg tömeg (2.3. bekezdés) a gerenda közepén 7,5 mm ± 0,75 mm lehajlást okozzon.

4.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

4.1.   A vizsgált kereket (2.1. bekezdés) és a gumiabroncsot úgy kell felszerelni a vizsgálati gépre (2.2. bekezdés), hogy az ütőteher a kerékpánt peremét érje. A kereket úgy kell felszerelni, hogy tengelye 13 ± 1°-ot zárjon be a függőlegessel, és az ütőszerkezet a kerék legmagasabb pontját érje.

A vizsgált kerékre az adott keréken való használatra szánt legkisebb névleges keresztmetszeti szélességű, tömlő nélküli radiál gumiabroncsot kell felszerelni. Az abroncsnyomás a jármű gyártója által megadott érték, ennek hiányában 200 kPa legyen.

A környezeti hőmérsékletet a vizsgálat teljes időtartama alatt 10 és 30 °C között kell tartani.

4.2.   Biztosítani kell, hogy a kerék a kerékagy-szerelvényhez a járműben való felhasználás szempontjából jellemző méretekkel rendelkező kötőelemekkel legyen rögzítve. A kötőelemeket a jármű vagy a kerék gyártója által ajánlott értékre vagy módon, kézzel kell meghúzni.

Mivel a kerék középső elemeinek konstrukciója eltérő lehet, a vizsgálatot a kerékpánt kerületén elegendő számú helyen kell elvégezni annak biztosítása érdekében, hogy megítélhető legyen a középső elemek sértetlensége. Minden alkalommal új kereket kell használni.

Küllő vizsgálatához a csavarlyukhoz legközelebbi küllőt kell kiválasztani.

4.3.   Gondoskodni kell arról, hogy az ütőszerkezet a gumiabroncs felett legyen, és 25 ± 1 mm nagyságú átfedésben legyen a kerékpánt peremével. Az ütőkészüléket a kerékpánt peremének legmagasabb pontja felett 230 ± 2 mm magasságba kell emelni, majd hagyni kell leesni.

5.   A NEM MEGFELELŐSÉG KRITÉRIUMAI

A kerék akkor nem felelt meg a vizsgálaton, ha fennáll az alábbi körülmények bármelyike:

a)

látható repedés(ek) hatol(nak) át a kerékszerelvény középső elemének valamely részén,

b)

a középső elem leválik a kerékpántról,

c)

a gumiabroncs egy percen belül teljesen leenged.

Nem kell a kereket nem megfelelőnek tekinteni a vizsgálat szempontjából akkor, ha a kerékszerelvényen csak az ütőkészülék ütközési felülete által érintett területen keletkeznek deformálódások vagy törések.

Megjegyzés: A vizsgálatok során használt gumiabroncsokat és kerekeket a későbbiekben nem szabad járműre szerelni.

Image

Image

Image

9. MELLÉKLET

VÁLTAKOZÓ NYOMATÉKÚ VIZSGÁLAT

1.   A VIZSGÁLAT LEÍRÁSA

A váltakozó nyomatékú vizsgálat a kerékre a fékezés és a gyorsítás közben ható forgatónyomatékot modellezi. A próbadarabokat a legnagyobb számított nyomaték két hányadának (50 és 75 százalékának) megfelelő értéken kell vizsgálni. A kerékkarimákat mereven rögzíteni kell a próbapadhoz, és a rögzítési felületen, azaz féktárcsán vagy más alkatrészen keresztül ±MT váltakozó forgatónyomatékkal kell terhelni.

2.   A VIZSGÁLATI NYOMATÉK KISZÁMÍTÁSÁNAK KÉPLETE:

MT = S × FV × rdyn

ahol:

MT

=

a vizsgálati forgatónyomaték [Nm];

S

=

a biztonsági tényező;

FV

=

a kerék legnagyobb terhelhetősége [N];

rdyn

=

a dinamikus sugár [m].

A vizsgálatokat a következő adatokkal kell elvégezni:

S biztonsági tényező

1,0

Legkisebb ciklusszám az MT nyomaték ± 90 százalékán

2 × 105

Legkisebb ciklusszám az MT nyomaték ± 45 százalékán

2 × 106

Elfogadhatósági kritériumok

A technikai repedések nem fogadhatók el.

Megengedett veszteség a kereket rögzítő tőcsavarok és anyák eredeti meghúzási nyomatékában (13)

30 %

10. MELLÉKLET

A JÁRMŰRE VALÓ ALKALMASSÁG ELLENŐRZÉSE ÉS DOKUMENTÁLÁSA

1.   ALKALMAZÁSI ÉS SZERELÉSI INFORMÁCIÓK

A típusjóváhagyást végző hatóság rendelkezésére kell bocsátani az alábbi adatok egy példányát, és ugyanezeket az adatokat a fogyasztó számára a kerékhez is mellékelni kell.

1.1.   A kerék jellemzői

Az EGB-jóváhagyás száma, a kerék típusa és változata, a kerékpánt nemzetközi jelzése (például 15 H2 × 5 Formula J) és a süllyesztés.

1.2.   A jármű jellemzői

A jármű gyártója, a járműmodell neve és körülírása, a jármű teljesítménye és VIN-tartománya, ezen belül legalább a WMI csoport, a VDS csoport és a VIS csoport első, a modellévet leíró karaktere (az ISO 3779:1983 szerint).

1.3.   További jellemzők: minden olyan különleges követelmény, speciális szerelvény stb., amely a gyári helyettesítő kerékre vonatkozik, vagy az EGB-jóváhagyott kerékre vonatkozó különleges követelmények.

1.4.   Részletes beszerelési adatok: ajánlások és biztonsági óvintézkedések a kerék beszereléséhez.

További vagy helyettesítő kerékfelszerelési elemek használata, például az ötvözetből készült kerekeken használandó hosszabb csavarok.

Meghúzási nyomaték a kerék beszereléséhez; figyelemfelhívás ennek a szempontnak és a kalibrált nyomatékkulcs lehetőség szerinti használatának fontosságára; utasítás a kerék 50 km utáni újrahúzásának szükségességére; indokolt esetben a kerékagysapkák használatának és felhelyezésének körülményei.

1.5.   Példa az alkalmazási és szerelési információk lehetséges táblázatos elrendezésére

A kerék jellemzői (a félkövér betűvel szedettek kötelezők)

Az EGB-jóváhagyás száma

Keréktípus

Méret

Süllyesztés

Osztókör átmérője

Felszerelési lyukak (14)

XY R-I 0001148

6014

6Jx14H2

38 mm

98 mm

4

Kerékváltozat

Az ellenőrző csap helye

A kerék jelölése

A középső gyűrű jelölése

A középső lyuk átmérője

Legnagyobb kerékterhelés (N)

A

Igen

98-38

120-98

58,1 mm

5 500


A jármű jellemzői

A jármű gyártója

A jármű modellneve

A jármű típusa

Teljesítmény (kW)

Azonosító (VIN)

FIAT

ALFA ROMEO 145/146

ALFA ROMEO 930

66–95

WMI

VDS

Év(ek)

1C9

Y817H3

4


További jellemzők

Ref. szám

Jellemző

1/

Félgömbfejű csavarok

2.   TOVÁBBI KÖVETELMÉNYEK

2.1   A kerékszelvény ellenőrzése

A kerék belső kontúrvonalát úgy kell kialakítani (a kerékszelvény az 1. ábrán látható), hogy elegendő hely álljon rendelkezésre a fék, a felfüggesztés és a kormánymű alkatrészei számára.

Ha a kerékszelvény kívül esik a gyári helyettesítő kerék kerékszelvényén, nincs szükség ellenőrzésre.

Ha a kerékszelvény belül esik a gyári helyettesítő kerék kerékszelvényén, ellenőrizni kell, hogy a kerék működése során elegendő hely marad-e a fék, a felfüggesztés és a kormánymű alkatrészei, valamint az alváz általános részegységei számára, figyelembe véve a kerékkiegyensúlyozó súlyok hatását is.

Főszabályként a következő feltételeknek kell teljesülniük:

minimális hézag a fék alkatrészeihez (legrosszabb eset, például új fékbetétek esetén): 3 mm (15);

minimális hézag a felfüggesztés alkatrészeihez (például a felső és alsó felfüggesztő karokhoz): 4 mm;

minimális hézag a kormánymű alkatrészeihez (pl. a nyomtávrúdhoz és a kormánycsuklókhoz): 4 mm;

minimális hézag a kerékkiegyensúlyozó súlyok és a jármű alkatrészei között: 2 mm.

Az ellenőrzést statikus vagy dinamikus körülmények között kell elvégezni. Ha a gyári helyettesítő keréken mért különböző hézagok kisebbek a fentiek szerint meghatározott értékeknél, akkor el kell őket fogadni.

2.2.   A szellőzőlyukak ellenőrzése

A jóváhagyott kerék a gyári helyettesítő kerékhez hasonlítva nem csökkentheti a fék hatásosságát. Közismert, hogy az acélkerekek a fékekre több hőt adnak át, mint a könnyűfémötvözet kerekek. Ha a gyári helyettesítő kerék tervezése során egy meghatározott légáramot tételeztek fel a féktől a kerék szellőzőlyukaiig (például a „szélmalomhatás” kihasználásával), és a lényegében azonos helyettesítő kerék esetén a szellőzőlyukak felülete kisebb a megfelelő gyári helyettesítő keréken található lyukakénál, akkor a fék hatásosságának megítélése érdekében összehasonlító vizsgálatot kell végezni.

A vizsgálatot a 13. előírás 4. mellékletének 1.5. bekezdésében leírt I. típusú vizsgálat (fékhatáscsökkenés vizsgálata) szerint kell elvégezni. A vizsgálat kritériuma a fék hőmérséklete. A jóváhagyásra szánt keréken nem alakulhat ki a gyári helyettesítő keréken (a féktárcsákon, a fékdobon) mért legnagyobb hőmérsékletnél nagyobb hőmérséklet.

A rendes körülmények között felszerelt kerékagysapkákat figyelembe kell venni.

2.3.   A kerék rögzítése

Ajánlott a gyári helyettesítő kerék rögzítőelemeit használni. A speciális kerékrögzítő elemeknek minden külön módosítás nélkül lehetővé kell tenniük a lényegében azonos helyettesítő kerék beszerelését. A kerék rögzítőelemeinek száma (például 4 vagy 5 lyuk) nem változtatható meg. A kerék rögzítőelemei nem tehetnek kárt a többi alkatrészben, például a fékberendezésben. A kerékcsavarokon, az anyákon és a tőcsavarokon a menet összekapcsolódási hosszának azonosnak kell lennie a gyári helyettesítő keréken és a kerékrögzítő elemeken érvényesülő hosszokkal. A csavarok és az anyák profiljának meg kell felelnie a jóváhagyott kerék elhelyezési lyukai profiljának. A kerékrögzítő elemek anyaga legalább egyenértékű legyen a gyári helyettesítő kerék rögzítőelemeinek anyagával.

Ha a kerékhez keréktartozékok tartoznak, biztosítani kell a beszereléshez és az eltávolításhoz esetleg szükséges speciális szerszámokat is.

Ha a kerékhez különböző kerékrögzítési elemek tartoznak, azokat részletesen ismertetni kell az 1.2. bekezdésben előírt adatok között, és biztosítani kell a beszereléshez esetleg szükséges speciális szerszámokat.

2.4.   Kinyúlások

A jóváhagyott kerék járműre szerelt állapotában, valamint az összes szükséges keréktartozék semmilyen veszélyt sem hordozhat magában. Be kell tartani a 26. EGB-előírás követelményeit.

2.5.   Egyebek

A vizsgálati jelentésben részletesen ismertetni kell az elvégzett vizsgálatokat és azok eredményeit. A vizsgálati jelentésből ki kell tűnnie, hogy a vizsgált kerék megfelel a követelményeknek.

Image

(1)  Az M és O kategóriát a motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) 7. melléklete határozza meg (TRANS/WP.29/78/Rev.1/Amend.2 dokumentum).

(2)  A gumiabroncsokra vonatkozó szabványok a következő címeken szerezhetők be:

International Organization for Standardization, 1, rue de Varembé, Case postale 56, CH-1211 Geneve 20, Svájc.

(3)  European Tyre and Rim Technical Organization, 32 Av. Brugmann - Bte 2, B-1060 Brussels, Belgium.

(4)  Tyre and Rim Association Inc., 175 Montrose West Avenue, Suite 150, Copley, Ohio, 44321, USA.

(5)  Japan Automobile Tyre Manufacturers Association, NO.33 MORI BLDG. 8th Floor 3-8-21, Toranomon Minato-Ku, Tokyo 105-0001, Japán.

(6)  Tyre and Rim Association of Australia, Suite 1, Hawthorn House, 795 Glenferrie Road, Hawthorn, Victoria, 3122, Ausztrália.

(7)  The Associação Latino Americana de Pneus e Aros, Avenida Paulista 244-12° Andar, CEP, 01310 Sao Paulo, SP, Brazília.

(8)  The Scandinavian Tyre and Rim Organisation, Älggatan 48 A, Nb, S-216 15 Malmö, Svédország.

(9)  1 – Németország, 2 – Franciaország, 3 – Olaszország, 4 – Hollandia, 5 – Svédország, 6 – Belgium, 7 – Magyarország, 8 – Cseh Köztársaság, 9 – Spanyolország, 10 – Jugoszlávia, 11 – Egyesült Királyság, 12 – Ausztria, 13 – Luxemburg, 14 – Svájc, 15 (üres), 16 – Norvégia, 17 – Finnország, 18 – Dánia, 19 – Románia, 20 – Lengyelország, 21 – Portugália, 22 – Orosz Föderáció, 23 – Görögország, 24 – Írország, 25 – Horvátország, 26 – Szlovénia, 27 – Szlovákia, 28 – Belarusz, 29 – Észtország, 30 (üres), 31 – Bosznia-Hercegovina, 32 – Lettország, 33 (üres), 34 – Bulgária, 35 (üres), 36 – Litvánia, 37 – Törökország, 38 (üres), 39 – Azerbajdzsán, 40 – Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, 41 (üres), 42 – Európai Közösség (a jóváhagyást tagállamai adják saját EGB-jelüket használva), 43 – Japán, 44 (üres), 45 – Ausztrália, 46 – Ukrajna, 47 – Dél-Afrika, 48 – Új-Zéland, 49 – Ciprus, 50 – Málta és 51 – Koreai Köztársaság. A következő számokat további országoknak jelölik ki, időrendi sorrendben aszerint, hogy a kerekes járművekre és az azokba szerelhető, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról, valamint az ezen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodást mikor ratifikálják vagy e megállapodáshoz mikor csatlakoznak, és az így kijelölt számokat az Egyesült Nemzetek Főtitkára közli a megállapodás Szerződő Feleivel.

(10)  A kerékrögzítés meghúzási nyomatékában bekövetkező veszteséget újrahúzással, nem pedig a kötés meglazításához szükséges nyomaték mérésével kell meghatározni.

(11)  Személygépkocsik acéltárcsás kerekei esetén.

(12)  A kerékrögzítés meghúzási nyomatékában bekövetkező veszteséget újrahúzással, nem pedig a kötés meglazításához szükséges nyomaték mérésével kell meghatározni.

(13)  A kerékrögzítés meghúzási nyomatékában bekövetkező veszteséget újrahúzással, nem pedig a kötőelem meglazításához szükséges nyomaték mérésével kell meghatározni.

(14)  Ajánlott a járműgyártó által alkalmazott fékberendezés-profil és kerékszelvény használata. Az alkalmazást azonban üzem közben figyelemmel kell kísérni, mert előfordulhat, hogy a fékalkatrészek és/vagy az eredeti kerekek kerékszelvénye a járműgyártás során megváltozik.

(15)  Ajánlott a járműgyártó által alkalmazott fékberendezés-profil és kerékszelvény használata. Az alkalmazást azonban üzem közben figyelemmel kell kísérni, mert előfordulhat, hogy a fékalkatrészek és/vagy az eredeti kerekek kerékszelvénye a járműgyártás során megváltozik.

9.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 70/439

Helyesbítés a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet módosításáról szóló, 2003. december 18-i 2286/2003/EK bizottsági rendelethez

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 343., 2003. december 31. )

(Magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 15. kötet, 118. o.)

Az III. melléklet 31–34. függeléke a következőképpen módosul:

1.

Az 31. függelékben szereplő EV-minták helyébe a következők lépnek:

Image

Image

Image

Image

Image

Image

Image

Image

Image

Image

Image

Image

2.

A 32. függelékben szereplő EV-minták helyébe a következők lépnek:

Image

Image

Image

Image

Image

Image

3.

A 33. függelékben szereplő EV-minták helyébe a következők lépnek:

Image

Image

Image

Image

Image

Image

Image

Image

4.

A 34. függelékben szereplő EV-minták helyébe a következők lépnek:

Image

Image

Image

Image