ISSN 1725-5090

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 389

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

49. évfolyam
2006. december 30.


Tartalom

 

I   Kötelezően közzéteendő jogi aktusok

Oldal

 

*

2006/87/EK
Az Európai Parlament és a Tanács irányelve (2006. december 12.) a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról és a 82/714/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről

1

 

*

2006/137/EK
Az Európai Parlament és a Tanács irányelve (2006. december 18.) a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról szóló 2006/87/EK irányelv módosításáról

261

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


I Kötelezően közzéteendő jogi aktusok

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 389/1


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

(2006. december 12.)

a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról és a 82/714/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről

(2006/87/EK)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 71. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárással összhangban (2),

mivel:

(1)

A belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról szóló, 1982. október 4–i 82/714/EGK tanácsi irányelv (3) valamennyi tagállamban bevezette a belvízi hajók műszaki bizonyítványainak kiadására vonatkozó harmonizált feltételeket, a Rajnán folyó műveletek kivételével. Európai szinten azonban különböző műszaki követelmények maradtak hatályban a belvízi hajók vonatkozásában. A különböző nemzetközi és nemzeti szabályozások együttélése mindmáig akadályozza azokat az erőfeszítéseket, amelyek célja a nemzeti hajóbizonyítványok kölcsönös elismerésének biztosítása a külföldi hajók további szemléje nélkül. Ezenkívül a 82/714/EGK irányelvben szereplő követelmények egy része már nem tükrözi a jelenlegi technológiai fejlődést.

(2)

A 82/714/EGK irányelv mellékleteiben meghatározott műszaki követelmények lényegében magukba foglalják a rajnai hajók szemleszabályzatában – a Rajnai Hajózási Központi Bizottság által 1982–ben jóváhagyott változatban – megállapított rendelkezéseket. A belvízi hajóbizonyítványoknak a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény 22. cikke szerinti kiadására vonatkozó feltételeket és műszaki követelményeket azóta rendszeresen felülvizsgálták, és elismerték, hogy azok a mindenkori technológiai fejlődést tükrözik. Versenypolitikai és biztonsági okokból kívánatos – különösen az európai szintű harmonizáció előmozdítása érdekében – az ilyen műszaki követelmények hatályának és tartalmának a közösségi belvízi hajóúthálózat egésze tekintetében való elfogadása. E tekintetben figyelembe kell venni az abban a hálózatban bekövetkezett változásokat.

(3)

A fent említett felülvizsgált műszaki követelményeknek teljes mértékben megfelelő hajók részére kiadott közösségi belvízi hajóbizonyítványoknak valamennyi közösségi belvízi hajóúton érvényesnek kell lenniük.

(4)

Kívánatos a nagyobb fokú harmonizáció biztosítása a kiegészítő közösségi belvízi hajóbizonyítványok kiadásának tagállami feltételei között az 1. és a 2. zónába (tölcsértorkolatok), valamint a 4. zónába tartozó vízi utakon folytatott műveletek tekintetében.

(5)

A személyszállítás biztonsága érdekében kívánatos a 82/714/EGK irányelv hatályát kiterjeszteni a tizenkettőnél több utas szállítására tervezett személyszállító hajókra, a rajnai hajók szemleszabályzatával összhangban.

(6)

A biztonság érdekében a követelmények harmonizációjának magas szintűnek kell lennie, és azt oly módon kell elérni, hogy az a közösségi belvízi utak egyikén se eredményezze a biztonsági követelmények csökkenését.

(7)

Helyénvaló átmeneti rendszer előírása már üzemben lévő, de közösségi belvízi hajózási tanúsítvánnyal még nem rendelkező hajók számára, amennyiben azokat az ebben az irányelvben megállapított felülvizsgált műszaki követelmények szerinti első műszaki szemlének kell alávetni.

(8)

Bizonyos határok között és az adott hajó kategóriájának megfelelően minden egyes esetben helyénvaló meghatározni a közösségi belvízi hajóbizonyítvány érvényességi idejét.

(9)

Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28–i 1999/468/EK tanácsi határozattal (4) összhangban kell elfogadni.

(10)

A belvízi hajókra vonatkozó hajóbizonyítványok kölcsönös elismeréséről szóló, 1976. január 20–i 76/135/EGK tanácsi irányelvben (5) meghatározott intézkedéseknek hatályban kell maradniuk azon hajók vonatkozásában, amelyek nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá.

(11)

Tekintettel arra, hogy vannak olyan hajók, amelyek a kedvtelési célú vízijárművekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1994. június 16-i 94/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6), valamint a jelen irányelv alkalmazási körébe is beleesnek, szükség van e két irányelv mellékleteinek a vonatkozó bizottsági eljárások útján történő kiigazítására a lehető legrövidebb időn belül, amennyiben ellentmondások vagy összeférhetetlenségek vannak az irányelvek rendelkezéseiben.

(12)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (7) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönözik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé.

(13)

A 82/714/EGK irányelvet hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A vízi utak osztályozása

(1)   Ezen irányelv alkalmazásában a közösség belvízi útjait a következőképpen kell osztályozni:

a)

1., 2., 3. és 4. zóna:

i.

1. és 2. zóna: az I. melléklet 1. fejezetében felsorolt vízi utak;

ii.

3. zóna: az I. melléklet 2. fejezetében felsorolt vízi utak;

iii.

4. zóna: az I. melléklet 3. fejezetében felsorolt vízi utak.

b)

Az R zóna azokat a fenti vízi utakat öleli fel, amelyek tekintetében a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény 22. cikke szerinti bizonyítványt kell kiállítani, annak a cikknek ezen irányelv hatályba lépésekori megfogalmazásában.

(2)   A Bizottsággal folytatott konzultációt követően bármely tagállam módosíthatja vízi útjainak az I. mellékletben felsorolt zónák szerinti osztályozását. A Bizottságot ezekről a módosításokról legalább hat hónappal azok hatályba lépése előtt értesíteni kell, a Bizottság pedig tájékoztatja a többi tagállamot.

2. cikk

Alkalmazási kör

(1)   Ezt az irányelvet – a II. melléklet 1.01. cikkével összhangban – az alábbi hajók vonatkozásában kell alkalmazni:

a)

20 méter vagy azt meghaladó hosszúságú (L) hajók;

b)

olyan hajók, amelyek esetében a hosszúság (L) × szélesség (B) × merülés (T) szorzatának eredménye 100 m3 vagy azt meghaladó űrtartalom.

(2)   Ezt az irányelvet – a II. melléklet 1.01. cikkével összhangban – az alábbi hajók vonatkozásában is alkalmazni kell:

a)

valamennyi vontató– és tolóhajó, amely az (1) bekezdésben említett hajó vagy úszó munkagép vontatására, tolására vagy mellévett alakzat továbbítására szolgál;

b)

valamennyi olyan személyszállításra szolgáló hajó, amely a személyzeten kívül több mint tizenkét személy szállítására szolgál;

c)

valamennyi úszó munkagép.

(3)   A következő hajók nem tartoznak az irányelv alkalmazási körébe:

a)

kompok;

b)

hadihajók;

c)

tengerjáró hajók, beleértve azokat a tengerjáró vontatókat és tolóhajókat, amelyek

i.

bázisa árapályos vizeken van, vagy ott közlekednek;

ii.

ideiglenesen belvízi utakon közlekednek, amennyiben rendelkeznek az alábbiakkal:

megfelelőségi – vagy azzal egyenértékű – bizonyítvány az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú 1974. évi nemzetközi egyezmény (SOLAS–egyezmény) tekintetében, megfelelőségi – vagy azzal egyenértékű – bizonyítvány a merülésvonalakról szóló 1966. évi nemzetközi egyezmény tekintetében, és a nemzetközi olajszennyezés-megelőzési (IOPP) igazolás a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezménynek (MARPOL) való megfelelés tekintetében; vagy

azon személyszállító hajók tekintetében, amelyek nem tartoznak valamennyi, az első francia bekezdésben említett egyezmények hatálya alá, a személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekről szóló, 1998. március 17–i 98/18/EK tanácsi irányelvnek (8) megfelelően kiadott, a személyhajók biztonsági szabályaira és követelményeire vonatkozó bizonyítvány; vagy

azon kedvtelési célú kishajók tekintetében, amelyek nem tartoznak valamennyi, az első francia bekezdésben említett egyezmények hatálya alá, azon ország által kiadott bizonyítvány, amelynek lobogója alatt a hajó közlekedik.

3. cikk

Bizonyítvánnyal való rendelkezés kötelezettsége

(1)   Az 1. cikkben említett közösségi belvízi utakon közlekedő hajóknak a következőkkel kell rendelkezniük:

a)

az R zónába tartozó vízi úton történő közlekedéskor:

a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény 22. cikkének megfelelően kiadott bizonyítvány;

vagy 2008. december 30. után kiadott vagy megújított közösségi belvízi hajóbizonyítvány, amely – a II. melléklet 24. fejezetében található átmeneti rendelkezések sérelme nélkül – tanúsítja, hogy a hajó teljes mértékben megfelel a II. mellékletben meghatározott műszaki követelményeknek, amelyek tekintetében a fent említett egyezményben előírt műszaki követelményeknek való megfelelést az alkalmazandó szabályokkal és eljárásokkal összhangban állapították meg;

b)

egyéb vízi utakon való közlekedéskor közösségi belvízi hajóbizonyítvány, beleértve – adott esetben – az 5. cikkben említett előírásokat.

(2)   A közösségi belvízi hajóbizonyítványt az V. melléklet I. részében megadott minta szerint, ezzel az irányelvvel összhangban kell kiállítani.

4. cikk

Kiegészítő közösségi belvízi hajóbizonyítványok

(1)   Valamennyi olyan hajó, amely a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény 22. cikke alapján kiadott érvényes bizonyítvánnyal rendelkezik, ezen irányelv 5. cikke (5) bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel, kizárólag e bizonyítvány birtokában is közlekedhet a Közösség vízi útjain.

(2)   Valamennyi, az (1) bekezdésben említett bizonyítvánnyal rendelkező hajót el kell azonban látni kiegészítő közösségi belvízi hajóbizonyítvánnyal is:

a)

amennyiben a 3. és a 4. zónába tartozó vízi úton közlekedik, és élni kíván az ezekre a vízi utakra vonatkozó csökkentett műszaki követelmények nyújtotta előnyökkel;

b)

amennyiben az 1. és a 2. zónába tartozó vízi úton vagy – személyszállító hajók tekintetében – a 3. zónába tartozó olyan vízi úton közlekedik, amely nem áll összeköttetésben valamely másik tagállam hajózható belvízi útjaival, amennyiben az érintett tagállam – az 5. cikk (1), (2) és (3) bekezdésével összhangban – további műszaki követelményeket fogadott el ezen vízi utak vonatkozásában.

(3)   A kiegészítő közösségi belvízi hajóbizonyítványt az V. melléklet II. része szerinti minta alapján az illetékes hatóságok adják ki az (1) bekezdésben említett bizonyítvány bemutatása ellenében, és az adott vízi utak tekintetében illetékes hatóságok által meghatározott feltételek mellett.

5. cikk

Kiegészítő vagy csökkentett műszaki követelmények egyes zónák vonatkozásában

(1)   Minden tagállam – a Bizottsággal folytatott konzultációt követően és adott esetben a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény követelményeire is figyelemmel – a területén az 1. és a 2. zónába tartozó vízi utakon közlekedő hajók vonatkozásában a II. mellékletben foglaltakat kiegészítő műszaki követelményeket fogadhat el.

(2)   Minden tagállam fenntarthat a II. mellékletben foglaltakat kiegészítő műszaki követelményeket azon személyszállító hajók tekintetében, amelyek a területén a 3. zónába tartozó olyan vízi utakon közlekednek, amelyek nem állnak összeköttetésben valamely másik tagállam hajózható belvízi útjaival. Az ilyen műszaki követelmények módosításához a Bizottság előzetes jóváhagyása szükséges.

(3)   A kiegészítő követelményeknek a III. mellékletben felsorolt tárgykörökre kell korlátozódniuk. A Bizottságot e kiegészítő követelményekről legalább hat hónappal azok hatályba lépése előtt értesíteni kell, a Bizottság pedig tájékoztatja a többi tagállamot.

(4)   Az ilyen kiegészítő követelményeknek való megfelelést fel kell tüntetni a 3. cikkben említett közösségi belvízi hajóbizonyítványban, vagy – amennyiben a 4. cikk (2) bekezdését kell alkalmazni – a kiegészítő közösségi belvízi hajóbizonyítványban. A megfelelés ilyen igazolását a megfelelő zóna közösségi vízi útjain el kell ismerni.

(5)

a)

Amennyiben a II. melléklet 24a. fejezetében megállapított átmeneti rendelkezések a meglévő nemzeti biztonsági követelmények csökkenését eredményeznék, az érintett tagállam eltekinthet az átmeneti rendelkezések alkalmazásától azon belvízi személyszállító hajók tekintetében, amelyek a tagállam olyan belvízi útjain közlekednek, amelyek nem állnak összeköttetésben valamely másik tagállam hajózható belvízi útjaival. Ilyen körülmények fennállása esetén az érintett tagállam megkövetelheti az összeköttetésben nem álló belvízi útjain közlekedő hajóktól, hogy 2008. december 30–tól kezdődően teljes mértékben feleljenek meg a II. mellékletben megállapított műszaki követelményeknek.

b)

Az a) pontban említett rendelkezést alkalmazó tagállam tájékoztatja a Bizottságot erről a döntéséről, és a Bizottság rendelkezésére bocsátja a belvízi útjain közlekedő személyszállító hajókra vonatkozó megfelelő nemzeti követelmények részleteit. A Bizottság értesíti a többi tagállamot.

c)

Az összeköttetésben nem álló belvízi utakon való közlekedésre vonatkozó tagállami követelményeknek való megfelelést fel kell tüntetni a 3. cikkben említett közösségi belvízi hajóbizonyítványban, vagy – amennyiben a 4. cikk (2) bekezdését kell alkalmazni – a kiegészítő közösségi belvízi hajóbizonyítványban.

(6)   A kizárólag a 4. zónába tartozó vízi utakon közlekedő hajókra – az adott zóna valamennyi vízi útján – a II. melléklet 19b. fejezetében meghatározott csökkentett követelmények vonatkoznak. A csökkentett követelményeknek való megfelelést fel kell tüntetni a 3. cikkben említett közösségi belvízi hajóbizonyítványban.

(7)   A Bizottsággal folytatott konzultációt követően minden tagállam csökkentheti a II. mellékletben szereplő műszaki követelményeket a területén kizárólag a 3. és 4. zónába tartozó vízi utakon közlekedő hajók tekintetében.

Az ilyen csökkentésnek a IV. mellékletben felsorolt tárgykörökre kell korlátozódnia. Amennyiben valamely hajó műszaki jellemzői megfelelnek az ilyen csökkentett műszaki követelményeknek, azt fel kell tüntetni a közösségi belvízi hajóbizonyítványban vagy – amennyiben a 4. cikk (2) bekezdését kell alkalmazni – a kiegészítő közösségi belvízi hajóbizonyítványban.

A Bizottságot a II. mellékletben szereplő műszaki követelmények csökkentéséről legalább hat hónappal azok hatályba lépése előtt értesíteni kell, a Bizottság pedig tájékoztatja a többi tagállamot.

6. cikk

Veszélyes áruk

Bármely, a veszélyes anyagok rajnai szállításáról szóló rendelet (ADNR–rendelet) alapján kiadott bizonyítvánnyal rendelkező hajó az abban a bizonyítványban meghatározott feltételek mellett szállíthat veszélyes árukat a Közösség területén.

Bármely tagállam megkövetelheti, hogy az ilyen bizonyítvánnyal nem rendelkező hajó kizárólag akkor szállíthasson a területén veszélyes árukat, ha a hajó megfelel az ebben az irányelvben foglaltakat kiegészítő követelményeknek. ezekről a követelményekről értesíteni kell a bizottságot, a bizottság pedig tájékoztatja a többi tagállamot.

7. cikk

Eltérések

(1)   A tagállamok eltérést engedélyezthetnek ezen irányelv egészének vagy egy részének alkalmazása alól az alábbiak vonatkozásában:

a)

olyan hajók, vontató– és tolóhajók, valamint úszó munkagépek, amelyek olyan hajózható vízi utakon közlekednek, amelyek belvízi út révén nem állnak összeköttetésben más tagállamok vízi útjaival;

b)

olyan hajók, amelyek bruttó hordképessége a 350 tonnát nem haladja meg, vagy áruszállításra nem szolgáló és 100 m3–nél kevesebb vízkiszorítású hajók, amelyeket 1950. január 1–je előtt kezdtek építeni, és amelyek kizárólag nemzeti vízi utakon közlekednek.

(2)   A tagállamok a nemzeti vízi útjaikon folytatott hajózás tekintetében eltérést engedélyezthetnek ennek az irányelvnek egy vagy több rendelkezése alól helyi érdekű, korlátozott terjedelmű hajóutakra vagy kikötői területekre. Ezeket az eltéréseket és azokat a hajóutakat vagy területeket, amelyekre érvényesek, a hajó bizonyítványában fel kell tüntetni.

(3)   Az (1) és (2) bekezdéssel összhangban engedélyezett eltérésekről a Bizottságot értesíteni kell, amely tájékoztatja a többi tagállamot.

(4)   Az a tagállam, amely az (1) és (2) bekezdéssel összhangban engedélyezett eltérések eredményeképpen nem rendelkezik az ezen irányelv rendelkezéseinek hatálya alá tartozó, a saját vízi útjain közlekedő hajókkal, nem köteles megfelelni a 9., a 10. és a 12. cikknek.

8. cikk

Közösségi belvízi hajóbizonyítványok kiadása

(1)   A közösségi belvízi hajóbizonyítványt azokra a hajókra, amelyek építését 2008. december 30–át követően kezdték el, a hajó üzembe helyezését megelőző műszaki szemlét követően adják ki, amely során ellenőrzik, hogy a hajó megfelel–e a II. mellékletben meghatározott műszaki követelményeknek.

(2)   Azokra a hajókra, amelyek nem tartoztak a 82/714/EGK irányelv alkalmazási körébe, de amelyek a 2. cikk (1) és (2) bekezdésével összefüggésben ezen irányelv hatálya alá tartoznak, a közösségi belvízi hajóbizonyítványt a hajó jelenlegi bizonyítványának lejártát követően, de legkésőbb 2018. december 30–ig elvégzett műszaki szemlét követően adják ki, amely során ellenőrzik, hogy a hajó megfelel–e a II. mellékletben meghatározott műszaki követelményeknek. Azokban a tagállamokban, ahol a hajó jelenlegi nemzeti bizonyítványának érvényességi ideje öt évnél kevesebb, az ilyen bizonyítványokat 2008. december 30–át követő 5 évvel bezárólag lehet kiadni.

A II. mellékletben meghatározott műszaki követelményeknek való megfelelés bármilyen elmulasztását fel kell tüntetni a közösségi belvízi hajóbizonyítványban. Amennyiben az illetékes hatóságok úgy ítélik meg, hogy ezek a hiányosságok nem jelentenek nyilvánvaló veszélyt, az első albekezdésben említett hajók tovább közlekedhetnek addig az időpontig, amikor a hajónak a követelményeknek nem megfelelő alkatrészeit vagy tereit oly módon cserélik ki vagy alakítják át, hogy az adott alkatrészek vagy terek megfeleljenek a II. mellékletben szereplő követelményeknek.

(3)   E cikk értelmében különösen akkor feltételezhető nyilvánvaló veszély, ha az hatással van a hajótest szerkezeti épségére, a hajózási vagy kormányozhatósági tulajdonságokra, vagy a hajó sajátos jellemzőire vonatkozó, II. melléklet szerinti követelményekre. A II. melléklet tekintetében lehetővé tett eltéréseket nem kell nyilvánvaló veszélyt jelentő hiányosságként meghatározni.

A meglévő alkatrészeknek a rendszeres javítások és karbantartás során történő, azonos alkatrészekkel vagy azonos technológiájú és tervezésű alkatrészekkel való cseréje nem tekintendő az ezen cikk szerinti cserének.

(4)   E cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott, vagy a hajótulajdonos kérésére elvégzett műszaki szemle során – adott esetben – ellenőrizni kell, hogy a hajó megfelel–e az 5. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett kiegészítő követelményeknek.

9. cikk

Az illetékes hatóságok

(1)   A közösségi belvízi hajóbizonyítványokat bármely tagállam illetékes hatóságai kiadhatják.

(2)   Minden tagállam jegyzéket állít össze arról, hogy mely hatóságai jogosultak a közösségi belvízi hajóbizonyítványok kiadására, és erről értesítik a Bizottságot. A Bizottság pedig tájékoztatja a többi tagállamot.

10. cikk

Műszaki szemlék végzése

(1)   A 8. cikkben említett műszaki szemlét az illetékes hatóságok végzik el, amelyek részben vagy teljesen eltekinthetnek attól, hogy a hajót műszaki szemlének vessék alá, amennyiben – a II. melléklet 1.01. cikke szerinti – valamely elismert hajóosztályozó társaság által kiadott érvényes igazolásból nyilvánvaló, hogy a hajó részben vagy teljesen megfelel a II. melléklet műszaki követelményeinek. A hajóosztályozó társaságokat kizárólag akkor lehet elismerni, ha teljesítik a VII. melléklet I. részében felsorolt kritériumokat.

(2)   Minden tagállam jegyzéket állít össze arról, hogy mely hatóságai jogosultak a műszaki szemlék elvégzésére, és erről értesíti a Bizottságot. A Bizottság pedig tájékoztatja a többi tagállamot.

11. cikk

A közösségi belvízi hajóbizonyítványok érvényességi ideje

(1)   A közösségi belvízi hajóbizonyítvány érvényességi idejét – a II. melléklettel összhangban – minden egyes esetben az ilyen bizonyítványok kiadására jogosult hatóság határozza meg.

(2)   A 12. és 16. cikkben, valamint a II. mellékletben meghatározott esetekben minden tagállam adhat ki ideiglenes közösségi belvízi hajóbizonyítványokat. Az ideiglenes közösségi belvízi hajóbizonyítványt az V. melléklet III. részében megadott minta szerint kell kiállítani.

12. cikk

A közösségi belvízi hajóbizonyítványok pótlása

Minden tagállam megállapítja az érvényes, de elveszett vagy megsérült közösségi belvízi hajóbizonyítvány pótlásának feltételeit.

13. cikk

A közösségi belvízi hajóbizonyítványok megújítása

(1)   A közösségi belvízi hajóbizonyítványokat érvényességi idejük lejártakor meg kell újítani a 8. cikkben meghatározott feltételekkel összhangban.

(2)   A 2008. december 30. előtt kiadott közösségi belvízi hajóbizonyítványok megújítására a II. melléklet átmeneti rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3)   A 2008. december 30–át követően kiadott közösségi belvízi hajóbizonyítványok megújítására a II. melléklet azon átmeneti rendelkezéseit kell alkalmazni, amelyek az ilyen bizonyítványok kiadását követően léptek hatályba.

14. cikk

A közösségi belvízi hajóbizonyítványok érvényességi idejének meghosszabbítása

A közösségi belvízi hajóbizonyítvány érvényességét – a II. melléklettel összhangban – a kiállító vagy megújító hatóság kivételes esetben műszaki szemle végzése nélkül hosszabbíthatja meg. Az ilyen meghosszabbítást a bizonyítványban fel kell tüntetni.

15. cikk

Új közösségi belvízi hajóbizonyítványok kiadása

Olyan jelentősebb átalakítások vagy javítások esetében, amelyek hatással lehetnek a hajótest szerkezeti épségére, a II. melléklet szerinti hajózási vagy kormányozhatósági tulajdonságaira, vagy a hajó sajátos jellemzőire, a hajón az esetleges újabb utat megelőzően ismét el kell végezni a 8. cikkben előírt műszaki szemlét. E szemlét követően a hajó műszaki jellemzőit tartalmazó új közösségi belvízi hajóbizonyítványt kell kiadni, vagy a meglévő bizonyítványt ennek megfelelően módosítani kell. Amennyiben ezt a bizonyítványt más tagállamban adják ki, mint amelyben az első bizonyítványt kiadták vagy megújították, a bizonyítványt kiállító vagy megújító illetékes hatóságot erről egy hónapon belül tájékoztatni kell.

16. cikk

A közösségi belvízi hajóbizonyítvány visszavonása, illetve kiadásának vagy megújításának megtagadása

A közösségi belvízi hajóbizonyítvány kiadását vagy megújítását elutasító határozatot meg kell indokolni. Az érintett személyt erről, valamint az érintett tagállamban igénybe vehető jogorvoslatról és annak határidejéről értesíteni kell.

Az érvényes közösségi belvízi hajóbizonyítványt az azt kibocsátó vagy megújító illetékes hatóság visszavonhatja, ha a hajó már nem felel meg a bizonyítványban feltüntetett műszaki követelményeknek.

17. cikk

Kiegészítő szemlék

Valamely tagállam illetékes hatóságai – a VIII. melléklettel összhangban – bármikor ellenőrizhetik, hogy a hajó rendelkezik–e az irányelv szerinti érvényes bizonyítvánnyal, és hogy kielégíti–e az ilyen bizonyítványban feltüntetett követelményeket vagy nyilvánvaló veszélyt jelent–e a hajón tartózkodó személyek, a környezet vagy a hajózás számára. Az illetékes hatóságok – a VIII. melléklettel összhangban – megteszik a szükséges intézkedéseket.

18. cikk

Harmadik országokból származó hajók hajóbizonyítványainak elismerése

A hajóbizonyítványoknak a közösség és harmadik országok közötti kölcsönös elismerésére vonatkozó megállapodások megkötéséig a tagállamok illetékes hatóságai elismerhetik harmadik országok hajóinak hajóbizonyítványait az adott tagállam vízi útjain való hajózás céljából.

Harmadik országok hajói részére a közösségi belvízi hajóbizonyítványokat a 8. Cikk (1) bekezdésével összhangban kell kiadni.

19. cikk

A bizottság eljárása

(1)   A Bizottságot a belvízi áru– és személyszállításra vonatkozó nemzeti hajóvezetői bizonyítványok kölcsönös elismeréséről, szóló 1991. december 16–i 91/672/EGK tanácsi irányelv (9) 7. cikkével létrehozott bizottság (a továbbiakban: bizottság) segíti.

(2)   Az erre a bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 3. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel az említett határozat 8. cikkének rendelkezéseire.

20. cikk

A mellékletek kiigazítása és az ideiglenes bizonyítványokra vonatkozó ajánlások

(1)   A Bizottság a 19. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban fogadja el egyrészt azokat a módosításokat, amelyek szükségesek ezen irányelv mellékleteinek a műszaki fejlődéshez, a más nemzetközi szervezetek – különösen a Rajnai Hajózás Központi Bizottsága – munkájának eredményeként az ezen a területen végbemenő fejlődéshez való igazításához, valamint annak biztosításához, hogy a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett két bizonyítvány kiadására egyenértékű biztonsági szintet garantáló műszaki követelmények alapján kerüljön sor, másrészt azokat a módosításokat, amelyek szükségesek az 5. cikkben említett esetek figyelembevételéhez.

Ezeket a változtatásokat gyorsan kell végrehajtani annak garantálása érdekében, hogy a rajnai hajózás céljából elismert közösségi belvízi hajóbizonyítvány kiadásához szükséges műszaki követelmények által nyújtott biztonság szintje egyenértékű legyen a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény 22. cikkében említett bizonyítvány kibocsátásához megkövetelt biztonsági szinttel.

(2)   A Bizottság a II. melléklet 2.19. cikkével összhangban, a bizottság által megfogalmazott ajánlások alapján határoz az ideiglenes közösségi belvízi hajóbizonyítványok kiadásáról.

21. cikk

A 76/135/EGK irányelv folytatólagos alkalmazhatósága

Ezen irányelv 2. cikke (1) és (2) bekezdése szerinti alkalmazási körön kívül, de a 76/135/EGK irányelv 1a. cikke szerinti alkalmazási körbe eső hajók esetében annak az irányelvnek a rendelkezéseit kell alkalmazni.

22. cikk

Kiegészítő vagy csökkentett nemzeti követelmények

A valamely tagállamban – a területén az 1. és 2. zónába tartozó vízi utakon közlekedő hajó vonatkozásában – 2008. december 30. előtt hatályban lévő kiegészítő követelmények, vagy – a területén a 3. és 4. zónába tartozó vízi utakon közlekedő hajók vonatkozásában – az említett időpont előtt a tagállamban hatályban lévő csökkentett műszaki követelmények továbbra is hatályban maradnak addig az időpontig, amikor a II. melléklet műszaki előírásaihoz kapcsolódó kiegészítő követelmények az 5. cikk (1) bekezdésével összhangban, vagy a II. melléklet műszaki előírásainak csökkentései az 5. cikk (7) bekezdésével összhangban hatályba lépnek, de kizárólag 2009. június 30–ig.

23. cikk

Átültetés

(1)   Az 1. cikk (1) bekezdésében említett belvízi utakkal rendelkező tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2008. december 30–tól kezdődő hatállyal megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)   A tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el. A Bizottság erről tájékoztatja a többi tagállamot.

24. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megszegése esetén alkalmazandó szankciókat, és megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy e szankciók alkalmazásra kerüljenek. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

25. cikk

A 82/714/EGK irányelv hatályon kívül helyezése

A 82/714/EGK irányelv 2008. december 30–tól kezdődően hatályát veszti.

26. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetése napján lép hatályba.

27. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a címzettjei azok a tagállamok, amelyek az 1. cikk (1) bekezdésében említett belvízi utakkal rendelkeznek.

Kelt Strasbourgban, 2006. december 12-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

Josep BORRELL FONTELLES

a Tanács részéről

az elnök

Mauri PEKKARINEN


(1)  HL C 157., 1998.5.25., 17. o.

(2)  Az Európai Parlament 1999. szeptember 16–i véleménye (HL C 54., 2000.2.25., 79. o.), a Tanács 2006. február 23–i közös álláspontja (HL C 166. E, 2006.7.18., 1. o.) és az Európai Parlament 2006. július 5–i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2006. október 23-i határozata.

(3)  HL L 301., 1982.10.28., 1. o. A legutóbb a 2003–as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

(4)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat.

(5)  HL L 21., 1976.1.29., 10. o. A legutóbb a 78/1016/EGK irányelvvel (HL L 349., 1978.12.13., 31. o.) módosított irányelv.

(6)  HL L 164., 1994.6.30., 15. o. A legutóbb az 1882/2003/EK rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv.

(7)  HL C 321., 2003.12.31., 1. o.

(8)  HL L 144., 1998.5.15., 1. o. A legutóbb a 2003/75/EK bizottsági irányelvvel (HL L 190., 2003.7.30., 6. o.) módosított irányelv.

(9)  HL L 373., 1991.12.31., 29. o. A legutóbb az 1882/2003/EK rendelettel módosított irányelv.


A MELLÉKLETEK JEGYZÉKE

I. melléklet

A földrajzilag az 1., 2., 3. és 4. hajózási zónába tartozó közösségi belvízi utak jegyzéke 10

II. melléklet

Az 1., 2., 3. és 4. zóna belvízi útjain közlekedő hajókra vonatkozó műszaki minimumkövetelmények 29

III. melléklet

Az 1. és 2. zónába tartozó belvízi utakon közlekedő hajókra vonatkozó lehetséges kiegészítő műszaki követelmények tárgykörei 175

IV. melléklet

A 3. és 4. zónába tartozó belvízi utakon közlekedő hajókra vonatkozó műszaki követelmények lehetséges csökkentéseinek tárgykörei 176

V. melléklet

A közösségi belvízi hajóbizonyítványok mintája 177

VI. melléklet

A közösségi belvízi hajóbizonyítványok nyilvántartásmintája 194

VII. melléklet

Hajóosztályozó társaságok 197

VIII. melléklet

A szemlék végrehajtásának eljárási szabályzata 199

IX. melléklet

A jelzőfényekre, radarberendezésekre és fordulásisebesség-kijelzőkre vonatkozó követelmények 200

I. MELLÉKLET

A FÖLDRAJZILAG AZ 1., 2., 3. ÉS 4. HAJÓZÁSI ZÓNÁBA TARTOZÓ KÖZÖSSÉGI BELVÍZI UTAK JEGYZÉKE

I. FEJEZET

1. zóna

Németországi Szövetségi Köztársaság

Ems

A régi Greetsiel világítótornyot az eemshaveni kikötői bejárat nyugati kikötőgátjával összekötő vonaltól kifelé az északi szélesség 53° 30′ és a keleti hosszúság 6° 45′-ig, azaz kissé kifelé a szárazáru-szállító hajók átrakási helyétől az Alte Emsen (*)

Lengyel Köztársaság

A Pomorska-öböl Rugen-szigeti Nord Perdet és a Niechorze világítótornyot összekötő vonaltól délre eső része

A Gdanski-öböl Hel világítótornyot és Baltijsk kikötőjének bejárati bójáját összekötő vonaltól délre eső része

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága

SKÓCIA

Blue Mull Sound

Gutcher és Belmont között

Yell Sound

Tofts Voe és Ulsta között

Sullom Voe

A Gluss-sziget északkeleti pontjától Calback Ness északi pontjáig egy vonalon belül

Dales Voe

Télen:

 

Kebister Ness északi fokától Breiwick partjáig egy vonalon belül a nyugati 1° 10,8′ hosszúsági foknál

Dales Voe

Nyáron:

 

mint Lerwicknél

Lerwick

Télen:

 

északról Scottle Holmtól Scarfi Taing on Bressayig egy vonallal, és délről a Twageos-fok világítótoronytól Whalpa Taing on Bressayig egy vonallal határolt területen belül

Lerwick

Nyáron:

 

északról Brim Nesstől Inner Score északkeleti csücskéig egy vonallal, és délről Ness of Sound déli végétől Kirkabisternessig egy vonallal határolt területen belül

Kirkwall

Kirkwall és Rousay között, a Point of Graand (Egilsay) és Galt Ness (Shapinsay) vagy Head of Work (szárazföld) közötti vonaltól nem keletre Helliar Holm jelzőfényein keresztül Shapinsay partjáig; az Eynhallow-sziget délkeleti csücskétől nem északnyugatra, nem a tenger felé és egy vonal felé Rousay partján az északi szélesség 59° 10,5′ és a nyugati hosszúság 002° 57,1′, valamint Egilsay partján az északi szélesség 59° 10,0′ és a nyugati hosszúság 002° 56,4′-nél

Stromness

Scapáig, de nem Scapa Flow-n kívül

Scapa Flow

A Point of Clettstől Hoy szigetén át a Fara szigetén levő Thomson's Hill háromszögelési pontig, majd innen a Flotta szigetén levő Gibraltar kikötőgátig húzott vonallal határolt területen belül; a St Vincent kikötőgáttól Flotta szigetén át Calf of Flotta legnyugatibb pontjáig; Calf of Flotta legkeletibb pontjától a South Ronaldsay-szigeten levő Needle Pointig, valamint Ness on Mainland Nesstől a Graemsay-szigeten levő Point of Oxan világítótoronyig és innen a Hoy-szigeten levő Bu-fokig; és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Balnakiel-öböl

Eilean Dubh és A'Chleit között

Cromarty Firth

Észak-Sutortól Nairn Breakwaterig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Inverness

Észak-Sutortól Nairn Breakwaterig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Tay folyó – Dundee

A Broughty kastélytól Tayportig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Firth of Forth és a Forth folyó

Kirkcaldytől a Portobello folyóig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Solway Firth

A legdélebbi foktól Sillothig egy vonalon belül

Loch Ryan

Finnart's-foktól Milleur-fokig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Clyde folyó

Külső határ:

 

egy vonal Skipnesstől Garroch Headtől egy mérföldre délre egy pontig, majd innen Farland Headig

Belső határ télen:

 

egy vonal a Cloch világítótoronytól Dunoon kikötőig

Belső határ nyáron:

 

egy vonal Bogany-foktól, Bute-sziget, a Skelmorlie kastélyig és egy vonal Ardlamont-foktól az Ettrick-öböl legdélibb széléig a Kyles of Bute öbölön belül

Megjegyzés: A fenti belső nyári határ június 5. és szeptember 5. között (mindkét napot beleértve) kiterjesztésre kerül egy vonallal, a Skelmorlie kastélynál levő Ayrshire parttól két mérföldre egy pont és a Tomond End, Cumbrae között, valamint egy vonallal Portachur-fok, Cumbrae és Inner Brigurd-fok, Ayrshire között

Oban

Északról Dunollie-fok fényétől Ard na Chruidhig egy vonallal, és délről Rudha Seanachtől Ard na Cuile-ig egy vonallal határolt területen belül

Kyle of Lochalsh

A Loch Alshen keresztül a Loch Duich csúcsáig

Loch Gairloch

Télen:

 

nincs

Nyáron:

 

A Rubha na Moine-tól Eilan Horrisdale-ig, majd Rubha nan Eanntag-ig vezető vonaltól délre

ÉSZAK-ÍRORSZÁG

Belfast Lough

Télen:

 

nincs

Nyáron:

 

Carrickfergustól Bangorig egy vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Loch Neagh

A parttól 2 mérföldnél nagyobb távolságra

ANGLIA KELETI PARTJA

Humber folyó

Télen:

 

New Hollandtól Paullig egy vonalon belül

Nyáron:

 

A Cleethorpes mólótól Patrington Church-ig egy vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

WALES ÉS ANGLIA NYUGATI PARTJA

Severn folyó

Télen:

 

Blacknore-foktól Caldicot Pillig, Porstkewett, egy vonalon belül

Nyáron:

 

Barry dokk kikötőgáttól Steepholmig, majd innen Brean Down-ig egy vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Wye folyó

Télen:

 

Blackmore-foktól Caldicot Pillig, Porstkewett, egy vonalon belül

Nyáron:

 

Barry dokk kikötőgáttól Steepholmig, majd innen Brean Downig egy vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Newport

Télen:

 

nincs

Nyáron:

 

Barry dokk kikötőgáttól Steepholmig, majd innen Brean Downig egy vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Cardiff

Télen:

 

nincs

Nyáron:

 

Barry dokk kikötőgáttól Steepholm-ig, majd innen Brean Down-ig egy vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Barry

Télen:

 

nincs

Nyáron:

 

Barry dokk kikötőgáttól Steepholmig, majd innen Brean Downig egy vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Swansea

A kikötőgátak tenger felőli végét összekötő vonalon belül

Menai-szoros

A Menai-szoroson belül a Llanddwyn-szigeti jelzőfényt Dinas Dinlleu-vel összekötő vonaltól és a Puffin-sziget déli végét Trwyn Du-fokkal és a llanfairfechani vasútállomással összekötő vonalaktól, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Dee folyó

Télen:

 

a Hilbre-foktól az Air-fokig egy vonalon belül

Nyáron:

 

a Formby-foktól az Air-fokig egy vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Mersey folyó

Télen:

 

nincs

Nyáron:

 

a Formby-fok és az Air-fok közötti vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Preston és Southport

a Southport és Blackpool közötti vonalon belül a partokon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Fleetwood

Télen:

 

nincs

Nyáron:

 

a Rossal-fok és Humphrey Head közötti vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Lune folyó

Télen:

 

nincs

Nyáron:

 

a Rossal-fok és Humphrey Head közötti vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Heysham

Télen:

 

nincs

Nyáron:

 

a Rossal-fok és Humphrey Head közötti vonalon belül

Morecambe

Télen:

 

nincs

Nyáron:

 

a Rossal-fok és Humphrey Head közötti vonalon belültől

Workington

a legdélebbi fok és Silloth közötti vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

ANGLIA DÉLI RÉSZE

Colne–Colchester folyó

Télen:

 

a Colne-fok és Whitstable közötti vonalon belül

Nyáron:

 

a Clacton kikötőgát és Reculvers közötti vonalon belül

Blackwater folyó

Télen:

 

a Colne-fok és Whitstable közötti vonalon belül

Nyáron:

 

a Clacton kikötőgát és Reculvers közötti vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Crouch folyó és Roach folyó

Télen:

 

a Colne-fok és Whitstable közötti vonalon belül

Nyáron:

 

a Clacton kikötőgát és Reculvers közötti vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Temze és mellékfolyói

Télen:

 

a Colne-fok és Whitstable közötti vonalon belül

Nyáron:

 

a Clacton kikötőgát és Reculvers közötti vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Medway folyó és Swale folyó

Télen:

 

a Colne-fok és Whitstable közötti vonalon belül

Nyáron:

 

a Clacton kikötőgát és Reculvers közötti vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Chichester

A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Langstone kikötő

A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Portsmouth

A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Bembridge, Wight-sziget

A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Cowes, Wight-sziget

A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Southampton

A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Beaulieu folyó

A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Keyhaven tó

A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Weymouth

A Portland kikötőn belül és a Wey folyó és a Portland kikötő között

Plymouth

a Cawsand és Breakwater és Staddon közötti vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Falmouth

Télen:

 

a St. Anthony Head és Rosemullion közötti vonalon belül

Nyáron:

 

a St.Anthony Head és Nare-fok közötti vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Camel folyó

A Stepper-fok és Trebetherick-fok közötti vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Bridgewater

A zátonyon belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

Avon folyó (Avon)

Télen:

 

a Blacknore-fok és Caldicot Pill, Porstkewett közötti vonalon belül

Nyáron:

 

a Barry kikötőgát és Steepholm, majd innen Brean Down közötti vonalon belül

és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

2. zóna

Cseh Köztársaság

Lipno tavi gát

Németországi Szövetségi Köztársaság

Ems

Az Emsen keresztül a Papenburg kikötő bejáratához közel a diemeni szivattyútelep és a Halténél levő töltés eleje között húzódó vonaltól egészen a régi Greetsiel világítótornyot és az eemshaveni kikötő bejáratát összekötő vonalig

Jade

A Schillig jelzőfényt a lanwardeni templomtoronnyal összekötő vonalon belül

Weser

A brémai vasúti híd északnyugati szélétől egészen a langwardeni és a cappeli templomtornyot összekötő vonalig, beleértve a Westergate, Rekumer Loch, Rechter Nebenarm és Schweiburg oldalágakat

Elba

A hamburgi kikötő alsó határától egészen a döse-i irányfényt és a Friedrichskoog töltés (Dieksand) nyugati szélét összekötő vonalig, beleértve a Nebenelbe és az Este, a Lühe, a Schwinge, az Oste, a Pinnau, a Krückau és a Stör mellékfolyóit (minden esetben a torkolattól a duzzasztógátig)

Meldorfer Bucht

A Friedrichskoog töltés (Dieksand) nyugati szélét és a büsumi kikötő nyugati végét összekötő vonalon belül

Eider

A Gieselau-csatornától az Eider duzzasztógátig

Flensburger Förde

A Kegnäs világítótornyot és Birknackot összekötő vonalon belül

Schlei

A schleimündei kikötő végei közötti vonalon belül

Eckernförder Bucht

A Boknis-Ecket és a szárazföld Dänisch Nienhofnál levő északkeleti pontját összekötő vonalon belül

Kieler Förde

A Bülk világítótornyot a Laboe tengerészeti emlékművel összekötő vonalon belül

Nord-Ostsee-Kanal (Kiel csatorna)

A brunsbütteli kikötőgát végpontjait összekötő vonaltól a Kiel-Holtenaunál levő bejárati fényeket, a Schirnauer See-t, a Bergstedter See-t, az Andorfer See-t, az Obereidersee-t az Enge-vel, a Flemhuder See-vel és az Achterwehrer csatornával összekötő vonalig

Trave

A lübecki nyitható vasúti híd északnyugati szélétől és a Holstenbrücke (Stadttrave) északi szélétől egészen a travemündei kikötőgát belső déli és külső északi végpontját összekötő vonalig, beleértve a Pötenitzer Wieket, a Dassower See-t és az Altarment a Teerhof-szigetnél

Leda

A Leernél levő tengeri zsilip külső kikötője bejáratától a torkolatig

Hunte

Az Oldenburg kikötőtől és Oldenburgban az Amalienbrückétől lefelé 140 m-től a torkolatig

Lesum

A Bremen-Burg vasúti hídtól a torkolatig

Este

A buxtehudei gátkaputól az Este duzzasztógátjáig

Lühe

A horneburgi Au-Mühle gátkaputól a Lühe duzzasztógátjáig

Schwinge

A stadtei Salztor gátkaputól a Schwinge duzzasztógátjáig

Oste

A bremervördei malom gátjának északkeleti szélétől az Oste duzzasztógátjáig

Pinnau

A pinnebergi vasúti híd délnyugati szélétől a Pinnau duzzasztógátjáig

Krückau

Az elmshorni Wedenkamptól és ide vezető híd délnyugati szélétől a Krückau duzzasztógátjáig

Stör

A Rensing árapályszintmérőtől a Stör duzzasztógátjáig

Freiburger Hafenpriel

A Freiburg an der Elbe zsilip keleti szélétől egészen a torkolatig

Wismarbucht, Kirchsee, Breitling, Salzhaff és Wismar kikötői terület

A tenger felé egészen a Hoher Wieschendorf Huk és a Timmendorf jelzőfény közötti vonalig és a Poel-szigeti Gollwitz jelzőfényt a Wustow-félsziget déli pontját összekötő vonalig

Warnow, valamint a Breitling és mellékágai

Lefelé a Mühlendammon a rostocki Geinitzbrücke északi szélétől a tenger felé egészen a warnemündei nyugati és keleti kikötőgát északi pontjait összekötő vonalig

A szárazföld és a Darß és Zingst félsziget által körbezárt vizek, valamint a Hiddensee- és Rügen-sziget (beleértve a Stralsund kikötői területet)

A tenger felé kiterjedve az alábbiak között

a Zingst-félsziget és Bock szigete: egészen az északi szélesség 54° 26′ 42″-ig

Bock és Hiddensee szigete: egészen a Bock-sziget északi pontját a Hiddensee-sziget déli pontjával összekötő vonalig

Hiddensee szigete és Rügen szigete (Bug): egészen a Neubessin délkeleti pontját és Buger Hakent összekötő vonalig

Greifswalder Bodden és Greifswald kikötői terület, beleértve a Rycket

A tenger felé egészen a Thiessower Haken (Südperd) keleti pontjától a Ruden-sziget keleti pontjáig húzódó vonalig, és innen az Usedom-sziget északi pontjáig (északi szélesség 54° 10′ 37″, keleti hosszúság 13° 47′ 51″)

A szárazföld és a Usedom-sziget által közrezárt vizek (a Peenestrom, beleértve a Wolgast kikötői területet és az Achterwassert és a Stettiner Haffot)

Kelet felé egészen a Lengyel Köztársaság határáig a Stettiner Haffban

Megjegyzés: Azon hajók esetében, amelyek honi kikötője másik tagállamban van, az 1960. április 8-i Ems–Dollart-szerződés 32. cikkét kell figyelembe venni (BGBl. 1963 II, 602. o.).

Francia Köztársaság

Dordogne

A Libourne-ban levő kőhídtól a torkolatig

Garonne és Gironde

A Bordeaux-ban levő kőhídtól a torkolatig

Loire

A Haudaudine-hídtól a Madeleine-mellékágon át a torkolatig és a Pirmil-hídtól a Pirmil-mellékágon át

Rhône

Az Arles-ban levő Trinquetaille-hídtól és azon túl Marseille irányában

Szajna

A Rouenban levő Jeanne-d'Arc-hídtól a torkolatig

Magyar Köztársaság

Balaton

Holland Királyság

Dollard

Eems

Waddenzee: beleértve az összekötőket az Északi-tengerrel

Ijsselmeer: beleértve a Markermeert és az Ijmeert, de a Gouwzee nem

Nieuwe Waterweg és a Scheur

Calandkanaal nyugatra a Benelux kikötőtől

Hollands Diep

Breeddiep, Beerkanaal és kapcsolódó kikötői

Haringvliet és Vuile Gat: beleértve egyrészről a Goeree-Overflakkee, másrészről aVoorne-Putten és Hoeksche Waard közötti vízi utakat

Hellegat

Volkerak

Krammer

Grevelingenmeer és Brouwerschavensche Gat: beleértve a Schouwen-Duiveland és Goeree-Overflakkee közötti vízi utakat

Keten, Mastgat, Zijpe, Krabbenkreek, Eastern Scheldt és Roompot: beleértve egyrészről a Walcheren, Noord-Beveland és Zuid-Beveland, másrészről pedig a Schouwen-Duiveland és Tholen közötti vízi utakat, nem tartozik ide a Scheldt-Rajna csatorna

Scheldt és Nyugat-Scheldt, valamint tengeri torkolata: beleértve egyrészről a Zeeland Flanders, másrészről pedig a Walcheren és Zuid-Beveland közötti vízi utakat, de nem tartozik ide a Scheldt-Rajna csatorna

Lengyel Köztársaság

Szczecini lagúna

Kamień-lagúna

Wisła-lagúna

Puck-öböl

Włocławski víztározó

Śniardwy tó

Niegocin tó

Mamry tó

Egyesült Királyság

SKÓCIA

Scapa Flow

A Flotta szigetén levő Wharth-tól a dél-Wallson levő Martello toronyig húzott és a Hoy szigetén levő Point Clettstől a Fara szigetén levő Thomson's háromszögelési pontig, majd innen a Flotta-szigeti Gibraltar kikötőgátig húzott vonallal határolt területen belül

Kyle of Durness

Eilean Dubhtól délre

Cromarty Firth

Az észak-Sutor és dél-Sutor közötti vonalon belül

Inverness

A Fort George és Chanonry-fok közötti vonalon belül

Findhorn-öböl

A földnyelven belül

Aberdeen

A déli kikötőgát és az Abercromby kikötőgát közötti vonalon belül

Montrose-medence

Nyugatra attól a vonaltól, amely a Scurdie Ness világítótoronynál levő kikötői bejáraton át észak–dél irányban fut

Tay folyó–Dundee

A dundee-i árapálymedence (halasdokk) és Craig Head, Kelet-Newport közötti vonalon belül

Firth of Forth és a Forth folyó

A Firth of Forthon belül, de nem keletre a Forth vasúti hídtól

Dumfries

Az Airds-fok és Scar-fok közötti vonalon belül

Loch Ryan

A Cairn-fok és Kircolm-fok közötti vonalon belül

Ayr kikötő

A homokpadon belül

Clyde

Az 1. zónájú vizek felett

Kyles of Bute

Colintraive és Rhubodach között

Campbeltown kikötő

A Macringan's-fok és Ottercharach-fok közötti vonalon belül

Loch Etive

A Loch Etive-n belül a Lora vízesés felett

Loch Leven

A Ballachulishnál levő híd felett

Loch Linnhe

A Corran-fok jelzőfénytől északra

Loch Eil

Az egész tó

Kaledóniai-csatorna

Lochs Lochy, Oich és Ness

Kyle of Lochalsh

Kyle Akinon belül, nem nyugatra az Eilean Ban jelzőfénytől vagy keletre Eileanan Dubhától

Loch Carron

Stromemore és a Strome komp között

Loch Broom, Ullapool

Az Ullapool-fok jelzőfény és Aultnaharrie közötti vonalon belül

Kylesku

A Loch Cairnbawnon keresztül Garbh legkeletibb pontja közötti területen Eilean és Eilean na Rainich legnyugatibb pontja

Stornoway kikötő

Az Arnish-fok és Sandwick-öböl világítótorony közötti vonalon belül, északnyugati oldal

The Sound of Scalpay

Berry Cove-tól (Scalpay) nem keletre és Croc a Lointól (Harris) nem nyugatra

Északi kikötő, Scalpay és Tarbert kikötő

A Harris-sziget partjától egy mérföldön belül

Loch Awe

Az egész tó

Loch Katrine

Az egész tó

Loch Lomond

Az egész tó

Loch Tay

Az egész tó

Loch Loyal

Az egész tó

Loch Hope

Az egész tó

Loch Shin

Az egész tó

Loch Assynt

Az egész tó

Loch Glascarnoch

Az egész tó

Loch Fannich

Az egész tó

Loch Maree

Az egész tó

Loch Gairloch

Az egész tó

Loch Monar

Az egész tó

Loch Mullardach

Az egész tó

Loch Cluanie

Az egész tó

Loch Loyne

Az egész tó

Loch Garry

Az egész tó

Loch Quoich

Az egész tó

Loch Arkaig

Az egész tó

Loch Morar

Az egész tó

Loch Shiel

Az egész tó

Loch Earn

Az egész tó

Loch Rannoch

Az egész tó

Loch Tummel

Az egész tó

Loch Ericht

Az egész tó

Loch Fionn

Az egész tó

Loch Glass

Az egész tó

Loch Rimsdale/nan Clar

Az egész tó

ÉSZAK-ÍRORSZÁG

Strangford Lough

A Cloghy-fok és Dogtail-fok közötti vonalon belül

Belfast Lough

A Holywood és Macedon-fok közötti vonalon belül

Larne

A Larne kikötőgát és a Magee-szigeten levő kompkikötő közötti vonalon belül

Bann folyó

A Seaward végétől a Toome híd kikötőgátig

Lough Erne

Felső- és Alsó-Lough Erne

Lough Neagh

A parttól 2 mérföldön belül

ANGLIA KELETI PARTJA

Berwick

A kikötőgátakon belül

Warkworth

A kikötőgátakon belül

Blyth

A kikötőgát külső végpontjain belül

Tyne folyó

Dunston Staithes a Tyne kikötőgát végéig

Wear folyó

Fatfield a Sunderland kikötőgát végéig

Seaham

A kikötőgátakon belül

Hartlepool

A Middleton kikötőgát és Old Pier Head közötti vonalon belül

A kikötőgát északi végét a déli végével összekötő vonalon belül

Tees folyó

A Government hullámtörőgáttól nyugatra a Tees duzzasztógátjáig nyúló vonalon belül

Whitby

A Whitby kikötőgát végpontjain belül

Humber folyó

Az észak-Ferriby és dél-Ferriby közötti vonalon belül

Grimsby dokk

Az árapálymedence nyugati kikötőgátja és az észak-quayi halasdokk keleti kikötőgátja közötti vonalon belül

Boston

A New Cuton belül

Dutch folyó

Az egész csatorna

Hull folyó

Beverley Beck a Humber folyóig

Kielder Water

Az egész tó

Ouse folyó

A Naburn zsilip alatt

Trent folyó

A Cromwell zsilip alatt

Wharfe folyó

Az Ouse folyóval való összefolyástól Tadcaster Bridge-ig

Scarborough

A Scarborough kikötőgát végpontjain belül

WALES ÉS ANGLIA NYUGATI PARTJA

Severn folyó

A Sharpness-foktól (északi szélesség 51° 43,4′) nyugatra Llanthonyig és Maisemore Weirsig futó vonaltól északra, és a 3. zónájú vizektől a tenger felé

Wye folyó

Chepstow-nál, az északi szélesség 51° 38,0′-től északra Monmouth-ig

Newport

A Fifoot-fokon áthaladó távvezetékektől északra

Cardiff

A déli hullámtörőgát és Penarth Head közötti vonalon belül

A közrezárt vizek a Cardiff-öböl duzzasztógátjától nyugatra

Barry

A kikötőgátak tenger felőli végpontjai közötti vonalon belül

Talbot kikötő

Az Afran folyó kikötőgátjainak tenger felőli végpontjait összekötő vonalon belül, a közrezárt dokkokon kívül

Neath

A Baglan-öböl tartályhajó hullámtörőgát tenger felőli végpontjától északra futó vonalon belül (északi szélesség 51° 37,2′, nyugati hosszúság 3° 50,5′)

Llanelli és Burry kikötő

A Burry kikötő nyugati kikötőgátját a Whiteford-fokkal összekötő vonallal határolt területen belül

Milford Haven

A Dél-Hook-fok és a Thorn-fok közötti vonalon belül

Fishguard

Az északi és keleti kikötőgátak tenger felőli végpontjait összekötő vonalon belül

Cardigan

A Pen-Yr-Ergydnél levő tengerszoroson belül

Aberystwyth

A kikötőgátak tenger felőli végpontjain belül

Aberdyfi

Az Aberdyfi vasútállomás és a Twyni Bach jelzőfény közötti vonalon belül

Barmouth

A Barmouth vasútállomás és Penrhyn-fok közötti vonalon belül

Portmadoc

A Harlech-fok és Graig Ddu közötti vonalon belül

Holyhead

A fő kikötőgáttal határolt területen belül, és a Brynglas-fok kikötőgát végétől a Towyn-öbölig húzott vonalon belül

Menai-szoros

A Menai-szoroson belül, az Aber Menai-fokot a Belan-fokkal összekötő vonal és a Beaumaris kikötőgátat a Pen-y-Coed-fokkal összekötő vonal között

Conway

A Mussel Hill és a Tremlyd-fok közötti vonalon belül

Llandudno

A kikötőgáton belül

Rhyl

A kikötőgáton belül

Dee folyó

Connah's Quay felett a Barrelwell Hill vízkiemelő pontig

Mersey folyó

A Rock világítótorony és a Seaforth-dokk északnyugati része közötti vonalon belül, de a többi dokk kizárásával

Preston és Southport

A Lytham és Southport közötti vonalon belül és a Preston dokkokon belül

Fleetwood

Az alsó fénysor és Knott közötti vonalon belül

Lune folyó

A Sunderland-fok és Chapel Hill közötti vonalon belül, a Glasson dokkig, és még a dokk is

Barrow

A Haws-fokot, a Walney-szigetet a Roa-sziget sólyával összekötő vonalon belül

Whitehaven

A kikötőgáton belül

Workington

A kikötőgáton belül

Maryport

A kikötőgáton belül

Carlisle

A Point Carlisle és Torduff közötti vonalon belül

Coniston Water

Az egész tó

Derwentwater

Az egész tó

Ullswater

Az egész tó

Windermere

Az egész tó

ANGLIA DÉLI RÉSZE

Blakeney és Morston kikötő és megközelítő útvonalai

A Blakeney-foktól délre a Stiffkey folyó bejáratáig húzódó vonaltól keletre

Orwell folyó és Stour folyó

Az Orwell folyó a Blackmanshead kikötőgát és Landguard-fok közötti vonalon belül, és a 3. zónájú vizektől a tenger felé

Blackwater folyó

Valamennyi vízi út a Mersea-sziget legdélnyugatibb végétől a Sales-fokig húzódó vonalon belül

Crouch folyó és Roach folyó

A Crouch folyó a Holliwell-fok és a Foulness-fok közötti vonalon belül, beleértve a Roach folyót is

Temze és mellékfolyói

A Temze a Denton Wharf kikötőgát legkeletibb pontján keresztül észak–dél irányban húzott vonal felett, Gravesend a Teddington zsilipig

Medway folyó és a Swale

A Medway folyó a Garrison-foktól a Grain toronyig, az Allington zsilipig húzott vonaltól; és a Swale Whitstable-től a Medwayig

Stour folyó (Kent)

A Stour folyó a Flagstaff Reachnél levő kiszállóhely torkolata felett

Doveri kikötő

A kikötő keleti és nyugati bejárata között húzódó vonalon belül

Rother folyó

A Rother folyó a camberi árapály-jelző állomás felett a Scots Float zsilipig és a Brede folyón levő bejárati zsilipig

Adur folyó és Southwick-csatorna

A Shoreham kikötő bejáratán keresztül a Soutwick-csatorna zsilipig, és Tarmac Wharf nyugati végéig húzott vonalon belül

Arun folyó

Az Arun folyó a Littlehampton kikötőgát felett Littlehampton Marináig

Ouse folyó (Sussex) Newhaven

Az Ouse folyó a Newhaven kikötő bejáratának kikötőgátjain keresztül az északi rakpart északi végéig húzott vonaltól

Brighton

Brighton Marina külső kikötő a nyugati rakpart déli végétől a déli rakpart északi végéig húzott vonalon belül

Chichester

Az Eastoke-pont és a nyugat-witteringi templomtorony közötti vonalon belül, és a 3. zónájú vizektől a tenger felé

Langstone kikötő

Az Eastney-fok és a Gunner-fok közötti vonalon belül

Portsmouth

A kikötő port blockhouse-i bejáratán keresztül a kerek toronyig húzott vonalon belül

Bembridge, Wight-sziget

A Brading kikötőn belül

Cowes, Wight-sziget

A Medina folyó a keleti parti kikötőgát jelzőfényétől a nyugati parti House jelzőfényig húzott vonalon belül

Southampton

A Calshot vár és a Hook jelzőfény közötti vonalon belül

Beaulieu folyó

A Beaulieu folyón belül nem keletre az Inchmery House-on keresztül húzott észak–déli vonaltól

Keyhaven tó

A Hurst-fok alsó jelzőfényeitől a keyhaveni mocsarakig északra húzott vonalon belül

Christchurch

A Run

Poole

A Chain komp útvonala, a Sandbanks és Dél-Haven-fok közötti vonalon belül

Exeter

A Warren-fok és a Checkstone szirttel szemben levő parti mentőcsónak-állomás közötti kelet–nyugati irányban húzódó vonalon belül

Teignmouth

A kikötőn belül

Dart folyó

A Kettle-fok és a Battery-fok közötti vonalon belül

Salcombe folyó

A Splat-fok és a Limebury-fok közötti vonalon belül

Plymouth

A Mount Batten kikötőgáttól a Drake-szigeten keresztül a Raveness-fokig húzott vonalon belül. A Yealm folyó a Warren-fok és a Misery-fok közötti vonalon belül

Fowey

A kikötőn belül

Falmouth

A St. Anthony Head és a Pendennis-fok közötti vonalon belül

Camel folyó

A Gun-fok és Brea Hill közötti vonalon belül

Taw és Torridge folyó

A Crow-fokon levő világítótoronytól a Skern-foknál levő partig húzódó 200° vonalon belül

Bridgewater

A Stert-foktól keletre futó vonaltól délre (északi szélesség 51° 13,0′)

Avon folyó (Avon)

A Wharf-fok Avonmouth kikötőgátja és a Netham gát közötti vonalon belül

II. FEJEZET

3. zóna

Belga Királyság

Maritime Scheldt (az antwerpeni nyílt horgonyzóhelytől lefele)

Cseh Köztársaság

Labe: az Ústí nad Labem-Střekov zsiliptől a Lovosice zsilipig

Duzzasztógáttavak: Baška, Brněnská (Kníničky), Horka (Stráž pod Ralskem), Hracholusky, Jesenice, Nechranice, Olešná, Orlík, Pastviny, Plumov, Rozkoš, Seč, Skalka, Slapy, Těrlicko, Žermanice

Máchovo tó

Velké Žernoseky vízterület

Mesterséges tavak: Oleksovice, Svět, Velké Dářko

Kavicsbányatavak: Dolní Benešov, Ostrožná Nová Ves a Tovačov

Németországi Szövetségi Köztársaság

Duna

Kelheimtől (km 2 414,72 ) a német–osztrák határig

Rajna

A német–svájci határtól a német–holland határig

Elba

Az Elba-Seiten csatorna torkolatától a hamburgi kikötő alsó határáig

Müritz

 

Francia Köztársaság

Rajna

Magyar Köztársaság

Duna: 1 812 fkm – 1 433 fkm

Mosoni-Duna: 14 fkm – 0 fkm

Szentendrei-Duna: 32 fkm – 0 fkm

Ráckevei-Duna: 58 fkm – 0 fkm

Tisza: 685 fkm – 160 fkm

Dráva: 198 fkm – 70 fkm

Bodrog: 51 fkm – 0 fkm

Kettős-Körös: 23 fkm – 0 fkm

Hármas-Körös: 91 fkm – 0 fkm

Sió-csatorna: 23 fkm – 0 fkm

Velencei-tó

Fertő tó

Holland Királyság

Rajna

Sneekermeer, Koevordermeer, Heegermeer, Fluessen, Slotermeer, Tjeukemeer, Beulakkerwijde, Belterwijde, Ramsdiep, Ketelmeer, Zwartemeer, Veluwemeer, Eemmeer, Alkmaardermeer, Gouwzee, Buiten Ij, afgesloten Ij, Noordzeekanaal, Ijmuiden kikötő, Rotterdam kikötői terület, Nieuwe Maas, Noord, Oude Maas, Beneden Merwede, Nieuwe Merwede, Dordische Kil, Boven Merwede, Waal, Bijlandsch Canal, Boven Rijn, Pannersdensch-csatorna, Geldersche Ijssel, Neder Rijn, Lek, Amsterdam-Rajna-csatorna, Veerse Meer, Schelde-Rajna-csatorna egészen a Volkeraknál levő torkolatig, Amer, Bergsche Maas, a Meuse Venlo alatt, Gooimeer, Europort, Calandkanaal (a Benelux kikötőtől keletre), Hartelkanaal

Osztrák Köztársaság

Duna: a német határtól a szlovák határig

Inn: a torkolattól a Passau-Ingling erőműig

Traun: a torkolattól az 1,80 km-ig

Enns: a torkolattól a 2,70 km-ig

March: a 6,00 km-ig

Lengyel Köztársaság

A Biebrza folyó az Augustowski-csatorna torkolatától a Narwia folyó torkolatáig

A Brda folyó a bydgoszczi Bydgoski-csatorna összefolyásától a Wisła folyó torkolatig

A Bug folyó a Muchawiec folyó torkolatától a Narwia folyó torkolatáig

A Dąbie tó a belső tengervizekkel való határig

Az Augustowski-csatorna a Biebrza folyóval való összefolysától az államhatárig, a csatorna mentén elhelyezkedő tavakkal együtt

A Bartnicki-csatorna a Ruda Woda tótól a Bartężek tóig, a Bartężek tóval együtt

A Bydgoski-csatorna

Az Elbląski-csatorna a Druzno tótól a Jeziorak tóig és a Szeląg Wielki tó, ezekkel a tavakkal és a csatorna mentén levő tavakkal együtt, valamint egy mellékút Zalewo irányába a Jeziorak tótól az Ewingi tóig, mindkét tavat beleértve

A Gliwicki-csatorna a Kędzierzyński-csatornával

A Jagielloński-csatorna az Elbląg folyóval való összefolyástól a Nogat folyóig

A Łączański-csatorna

A Ślesiński-csatorna a csatorna mentén elhelyezkedő tavakkal és a Gopło tóval

A Żerański-csatorna

A Martwa Wisła folyó a przegalinai Wisła folyótól a belső tengervizekkel való határig

A Narew folyó a Biebrza folyó torkolatától a Wisła folyó torkolatáig, a Zegrzyński tóval együtt

A Nogat folyó a Wisła folyótól a Wisła-lagúnabeli torkolatig

A (felső) Noteć folyó a Gopło tótól a Górnonotecki-csatornával, a Górnonotecki-csatornával és az (alsó) Noteć folyóval való összefolyásig, a Bydgoski-csatornától a Warta folyó torkolatig

A Nysa Łużycka folyó Gubintól az Odera folyó torkolatáig

Az Odera folyó Racibórz városától a keleti-Odera folyóval való összefolyásig, amely a Regalica folyóba fordul a klucz-ustowói áttöréstől, azzal a folyóval és mellékágaival együtt a Dąbie tóig, valamint az Odera folyó egy mellékútja az Opatowice zsiliptől Wrocław városában

A nyugati Odera folyó egy widuchowai duzzasztógáttól (az Odera folyó 704,1 km-je) a belső tengervizekkel való határig, mellékágakkal együtt, valamint a klucz-ustowói áttörés, ami a keleti Odera folyót köti össze a nyugati Odera folyóval

A Parnica folyó és a Parnicki áttörés a nyugati Odera folyótól a belső tengervizekkel való határig

A Pisa folyó a Roś tótól a Narew folyó torkolatáig

A Szkarpawa folyó a Wisła folyótól a Wisła-lagúnabeli torkolatig

A Warta folyó a Ślesiński-lagúnától az Odera folyó torkolatáig

A Wielkie Jeziora Mazurskie rendszere, amely körbeöleli a piszi Roś tótól (azt is beleértve) a węgorzewói Węgorzewski-csatornáig (azt is beleértve) vezető fő útvonalat alkotó folyókkal és csatornákkal összekötött tavakat, a következő tavakkal együtt: Seksty, Mikołajskie, Tałty, Tałtowisko, Kotek, Szymon, Szymoneckie, Jagodne, Boczne, Tajty, Kisajno, Dargin, Łabap, Kirsajty és Święcajty, a Giżycki-csatornával és a Niegociński-csatornával, valamint a Piękna Góra-csatornával együtt, továbbá a ryni Ryńskie tó egy mellékútja (beleértendő) Nidzkie tóig (3 km-ig, amely egy határt alkot a „Nidzkie rezervátummal”), a következő tavakkal együtt: Bełdany, Guzianka Mała és Guzianka Wielka

A Wisła folyó a Przemsza folyó torkolatától a Łączański-csatornával való összefolyásig, valamint e csatorna skawinai torkolatától a Wisła folyó Gdański-öbölbeli torkolatáig, nem tartozik bele a Włocławski víztározó

Szlovák Köztársaság

Duna: Devíntől (1 880,26 fkm) a szlovák–magyar határig

Egyesült Királyság

SKÓCIA

Leith (Edinburgh)

A kikötőgátakon belül

Glasgow

Strathclyde Loch

Crinan-csatorna

Crinan Ardrishaigig

Kaledóniai-csatorna

A csatorna szakaszai

ÉSZAK-ÍRORSZÁG

Lagan folyó

A Lagan Weir duzzasztógát Stranmillisig

ANGLIA KELETI PARTJA

Wear folyó (nem árapályos)

Régi vasúti híd, Durham a Prebends hídig, Durham

Tees folyó

A Tees duzzasztógáttól felfele a folyón

Grimsby dokk

A zsilipeken belül

Immingham dokk

A zsilipeken belül

Hull dokkok

A zsilipeken belül

Boston dokk

A zsilipkapukon belül

Aire és Calder Navigation

A Goole dokkok Leedsig, összefolyás a leedsi és liverpooli csatornával; a Bank Dole összefolyása a Selbyvel (az Ouse folyó zsilipje); a Castleford összefolyása a Wakefielddel (Falling zsilip)

Ancholme folyó

A Ferriby zsilip Briggig

Calder és Hebble-csatorna

Wakefield (Falling zsilip) a Broadcut felső zsilipig

Foss folyó

Az Ouse folyóval való (kék híd) összefolyástól a Monk hídig

Fossdyke-csatorna

A Trent folyóval való összefolyás a Brayford tóba

Goole dokk

A zsilipkapukon belül

Hornsea Mere

Az egész csatorna

Hull folyó

A Struncheon Hill zsiliptől a Beverley patakig

Market Weighton-csatorna

A Humber folyó zsilipjétől a Sod Houses zsilipig

New Junction-csatorna

Az egész csatorna

Ouse folyó

A Naburn zsiliptől Nun Monktonig

Sheffield és a Dél-Yorkshire-csatorna

A Keadby zsilip a Tinsley zsilipig

Trent folyó

A Cromwell zsilip Shardlow-ig

Witham folyó

A Boston zsilip a Brayford tóig (Lincoln)

WALES ÉS ANGLIA NYUGATI RÉSZE

Severn folyó

A Llanthony és Maisemore duzzasztógát felett

Wye folyó

Monmouth felett

Cardiff

Roath Park tó

Port Talbot

A körbezárt dokkokon belül

Swansea

A körbezárt dokkokon belül

Dee folyó

A Barrelwell Hill vízkiemelő pont felett

Mersey folyó

A dokkok (a Seaforth dokk nem tartozik bele)

Lune folyó

A Glasson dokk felett

Avon folyó (Midland)

A Tewkesbury zsilip Eveshamig

Gloucester

A Gloucester városi dokkok Gloucester/Sharpness-csatorna

Hollingworth tó

Az egész tó

Manchester hajócsatorna

Az egész csatorna és a Salford dokkok beleértve az Irwell folyót is

Pickmere tó

Az egész tó

Tawe folyó

A tengeri duzzasztógát/jachtkikötő és a Morfa atlétikai stadion között

Rudyard tó

Az egész tó

Weaver folyó

Northwich alatt

ANGLIA DÉLI RÉSZE

Nene folyó

Wisbech Cut és a Nene folyó Dog-ig-páros zsilipben

Great Ouse folyó

Kings Lynn Cut és a Great Ouse folyó a nyugat-Lynn Road híd alatt

Yarmouth

A Yare folyó torkolata az északi és déli bejárati kikötőgátak végpontjain keresztül húzott vonaltól beleértve Breydon Watert

Lowestoft

A Lowestoft kikötő a Mutford zsilip alatt a külső kikötő bejárati kikötőgátjain keresztül húzott vonalig

Alde és Ore folyó

Az Ore folyó Westrow-foki bejárata felett

Deben folyó

A Deben folyó Felixstowe komphoz való bejárata felett

Orwell folyó és Stour folyó

A Fagbury-foktól a Shotley-fokig húzott vonaltól az Orwell folyón az Ipswich dokkig; valamint az Erwarton Nessen keresztül húzott észak–dél irányú vonaltól a Stour folyón Manningtree-ig

Chelmer és Blackwater-csatorna

A Beeleigh zsiliptől keletre

Temze és mellékfolyói

A Temze az oxfordi Teddington zsilip felett

Adur folyó és Southwick-csatorna

Az Adur folyó a Tarmac Wharf nyugati vége felett és a Southwick csatornán belül

Arun folyó

Az Arun folyó a Littlehampton jachtkikötő felett

Ouse folyó (Sussex) Newhaven

Az Ouse folyó az északi rakpart északi vége felett

Bewl Water

Az egész tó

Grafham Water

Az egész tó

Rutland Water

Az egész tó

Thorpe Park tó

Az egész tó

Chichester

A Cobnor-fokot és a Chalkdock-fokot összekötő vonaltól keletre

Christchurch

A Christchurch kikötőn belül, a Run nem tartozik bele

Exeter-csatorna

Az egész csatorna

Avon folyó (Avon)

Bristol városi dokkok

A Netham gát a Pulteney duzzasztógátig

III. FEJEZET

4. zóna

Belga Királyság

Az egész belga hálózat, kivéve a 3. zónában levő vízi utakat

Cseh Köztársaság

Minden, az 1., 2. és 3. zónában fel nem sorolt egyéb vízi út

Németországi Szövetségi Köztársaság

Valamennyi, az 1., 2. és 3. zónán kívüli belvízi út

Francia Köztársaság

Az összes francia belvízi út, az 1., 2. és a 3. zónában levőkön kívül

Olasz Köztársaság

Pó folyó: Piacenzától a torkolatig

Milánó-Cremona-csatorna, Pó folyó: a Póhoz vezető utolsó 15 km-es szakasz

Mincio folyó: a governolói Mantuától a Póig

Ferrara vízi út: a ferrarai Pótól (Pontelagoscuro) Porto Garibaldiig

Brondolo és Valle csatornák: a keleti Pótól a velencei lagúnáig

Fissero-csatorna – Tartaro – Canalbianco: az Adriától a keleti Póig

A velencei partvonal: a velencei lagúnától Gradóig

Litván Köztársaság

Az egész litván hálózat

Luxemburgi Nagyhercegség

Moselle

Magyar Köztársaság

Valamennyi, a 2. és 3. zónában fel nem sorolt egyéb vízi út

Holland Királyság

Valamennyi, az 1., 2. és 3. zónában fel nem sorolt egyéb folyó, csatorna és beltenger

Osztrák Köztársaság

Thaya: Bernhardsthalig

March: a 6,00 km felett

Lengyel Köztársaság

Valamennyi, az 1., 2. és 3. zónában fel nem sorolt egyéb vízi út

Szlovák Köztársaság

Valamennyi, a 3. zónában fel nem sorolt egyéb vízi út

Egyesült Királyság

SKÓCIA

Ratho és Linlithgow Union csatorna

Az egész csatorna

Glasgow

Forth és Clyde csatorna

Monkland-csatorna – Faskine és Drumpellier szakaszok

Hogganfield Loch

ANGLIA KELETI RÉSZE

Ancholme folyó

Brigg a Harram Hill zsilipig

Calder és Hebble csatorna

A Broadcut Top zsilip a Sowerby hídig

Chesterfield csatorna

Nyugat-Stockwith Worksopig

Cromford csatorna

Az egész csatorna

Derwent folyó

Az Ouse folyóval való összefolyástól a Stamford hídig

Driffield Navigation

A Struncheon Hill zsiliptől Great Driffieldig

Erewash csatorna

A Trent zsilip a Langley Mill zsilipig

Huddersfield csatorna

A Calderrel és a Hebble-lel való összefolyás a Coopers hídnál a huddersfieldi Huddersfield Narrow csatornáig

Ashton-Under-Lyne és Huddersfield között

Leeds és Liverpool csatorna

A Leeds folyó zsilipjétől Skipton Wharf-ig

Light Water Valley tó

Az egész tó

A Mere, Scarborough

Az egész tó

Ouse folyó

A Nun Monkton tó felett

Pocklington csatorna

A Derwent folyóval való összefolyástól a Melbourne medencéig

Sheffield és a dél-yorkshire-i csatorna

A Tinsley zsilip Sheffieldig

Soar folyó

A Trent összefolyása Loughborough-ig

Trent és Mersey csatorna

Shardlow a Dellow Lane zsilipig

Ure folyó és Ripon-csatorna

Az Ouse folyóval való összefolyástól a Ripon-csatornáig (Ripon medence)

Ashton csatorna

Az egész csatorna

WALES ÉS ANGLIA NYUGATI RÉSZE

Avon folyó (Midland)

Evesham felett

Birmingham-csatorna

Az egész csatorna

Birmingham és Fazeley csatorna

Az egész csatorna

Coventry-csatorna

Az egész csatorna

Grand Union-csatorna (a Napton összefolyástól Birmingham és Fazeleyig

A csatorna egész szakasza

Kennet és Avon-csatorna (Bath Newburyig)

A csatorna egész szakasza

Lancaster-csatorna

Az egész csatorna

Leeds és Liverpool-csatorna

Az egész csatorna

Llangollen-csatorna

Az egész csatorna

Caldon-csatorna

Az egész csatorna

Peak Forest-csatorna

Az egész csatorna

Macclesfield-csatorna

Az egész csatorna

Monmouthshire és Brecon-csatorna

Az egész csatorna

Montgomery-csatorna

Az egész csatorna

Rochdale-csatorna

Az egész csatorna

Swansea-csatorna

Az egész csatorna

Neath és Tennant-csatorna

Az egész csatorna

Shropshire Union-csatorna

Az egész csatorna

Staffordshire és Worcester-csatorna

Az egész csatorna

Stratford-upon-Avon-csatorna

Az egész csatorna

Trent folyó

Az egész folyó

Trent és Mersey-csatorna

Az egész csatorna

Weaver folyó

Northwich felett

Worcester és Birmingham-csatorna

Az egész csatorna

ANGLIA DÉLI RÉSZE

Nene folyó

Dog felett – kettős zsilipben

Great Ouse folyó

Kings Lynn a nyugat-lynni közúti híd felett. A Great Ouse folyó és minden kapcsolódó fenlandi vízi út, beleértve a Cam folyót és a közepes szintű utat

Norfolki és suffolki tavak

Minden hajózható árapály és nem árapály folyó, tó, csatorna és vízi út a norfolki és suffolki tavakon belül, beleértve az Oulton tót, a Waveney folyókat, Yare-t, Bure-t, Ant-et és Thurne-t, kivéve a Yarmouth és Lowestoft esetében meghatározottakat

Blyth folyó

A Blyth folyó bejárata Blythburgh-ig

Alde és Ore folyó

Az Alde folyó a Westrow-fok felett

Deben folyó

A Deben folyó a Felixstowe komp felett

Orwell folyó Stour folyó

Minden vízi út a Stour folyón Manningtree felett

Chelmer és Blackwater-csatorna

A Beeleigh zsiliptől nyugatra

Temze és mellékfolyói

A Stort és a Lee folyó a Bow patak felett. A Grand Union-csatorna a Brentford zsilip felett és a Regents-csatorna a Limehouse medence felett, továbbá valamennyi kapcsolódó csatorna. A Wey folyó a Temze zsilip felett. A Kennet és Avon-csatorna. A Temze Oxford felett. Az Oxford-csatorna

Medway folyó és a Swale

A Medway folyó az Allington zsilip felett

Stour folyó (Kent)

A Stour folyó a Flagstaff Reach-nél levő kikötőhely felett

Doveri kikötő

Az egész kikötő

Rother folyó

A Rother folyó és a Royal Military-csatorna a Scots Float zsilip felett és a Brede folyó a bejárati zsilip felett

Brighton

A Brighton belső jachtkikötő a zsilip felett

Wickstead Park tó

Az egész tó

Kennet és Avon-csatorna

Az egész csatorna

Grand Union-csatorna

Az egész csatorna

Avon folyó (Avon)

A Pulteney duzzasztógát felett

Bridgewater-csatorna

Az egész csatorna


(*)  Azon hajók esetében, amelyek honi kikötője máshol van, az 1960. április 8-i Emst–Dollart-szerződés 32. cikkét kell figyelembe venni (BGBl. 1963 II 602. o.).

II. MELLÉKLET

AZ 1., 2., 3. ÉS 4. ZÓNA BELVÍZI ÚTJAIN KÖZLEKEDŐ HAJÓKRA VONATKOZÓ MŰSZAKI MINIMUMKÖVETELMÉNYEK

TARTALOM

I. RÉSZ 38
1. FEJEZET 38
ÁLTALÁNOS 38

1.01. cikk –

Fogalommeghatározások 38

1.02. cikk –

(Üres) 42

1.03. cikk –

(Üres) 42

1.04. cikk –

(Üres) 42

1.05. cikk –

(Üres) 42

1.06. cikk –

Átmeneti követelmények 42

1.07. cikk –

Közigazgatási utasítások 42
2. FEJEZET 42
ELJÁRÁS 42

2.01. cikk –

Felügyeleti szervek 42

2.02. cikk –

Szemle kérése 43

2.03. cikk –

A vízi jármű bemutatása szemlére 43

2.04. cikk –

(Üres) 43

2.05. cikk –

Ideiglenes közösségi bizonyítvány 43

2.06. cikk –

A közösségi bizonyítvány érvényessége 44

2.07. cikk –

A közösségi bizonyítványba bejegyzett adatok és a bizonyítvány módosítása 44

2.08. cikk –

(Üres) 44

2.09. cikk –

Időszakos szemle 44

2.10. cikk –

Önkéntes szemle 44

2.11. cikk –

(Üres) 44

2.12. cikk –

(Üres) 44

2.13. cikk –

(Üres) 44

2.14. cikk –

(Üres) 45

2.15. cikk –

Költségek 45

2.16. cikk –

Tájékoztatás 45

2.17. cikk –

A közösségi bizonyítványok nyilvántartása 45

2.18. cikk –

Hatósági szám 45

2.19. cikk –

Egyenértékűség és mentesség 45
II. RÉSZ 46
3. FEJEZET 46
HAJÓÉPÍTÉSI KÖVETELMÉNYEK 46

3.01. cikk –

Alapvető követelmény 46

3.02. cikk –

Szilárdság és stabilitás 46

3.03. cikk –

Hajótest 47

3.04. cikk –

Motortér és kazánház, tartálytér 47
4. FEJEZET 48
BIZTONSÁGI TÁVOLSÁG, SZABADOLDAL ÉS MERÜLÉSI VONALAK 48

4.01. cikk –

Biztonsági távolság 48

4.02. cikk –

Szabadoldal 48

4.03. cikk –

Minimális szabadoldal 50

4.04. cikk –

Merülési vonalak 50

4.05. cikk –

Nem mindig zárt hajótesttel rendelkező vízi járművek legnagyobb terhelt merülése, amely mellett még fröccsenésállók és időjárásállók 51

4.06. cikk –

Merülési mércék 51
5. FEJEZET 52
KORMÁNYOZHATÓSÁG 52

5.01. cikk –

Általános rendelkezések 52

5.02. cikk –

Navigációs vizsgálatok 52

5.03. cikk –

A vizsgálati terület 52

5.04. cikk –

A hajók és kötelékek megrakásának mértéke a navigációs vizsgálat során 52

5.05. cikk –

A fedélzeten levő berendezések használata a navigációs vizsgálatra 52

5.06. cikk –

Előírt (előremeneti) sebesség 53

5.07. cikk –

Megállási képesség 53

5.08. cikk –

Hátrameneti képesség 53

5.09. cikk –

Kitérési képesség 53

5.10. cikk –

Megfordulási képesség 53
6. FEJEZET 53
KORMÁNYMŰ 53

6.01. cikk –

Általános követelmények 53

6.02. cikk –

Kormányszerkezet energiaátvivő rendszere 54

6.03. cikk –

Hidraulikus kormányszerkezet energiaátvivő rendszere 54

6.04. cikk –

Áramforrás 54

6.05. cikk –

Kézi hajtás 55

6.06. cikk –

Kormánypropeller, vízsugár, cikloidálpropeller és orrtolásrendszerek 55

6.07. cikk –

Jelző- és megfigyelőrendszerek 55

6.08. cikk –

Fordulásisebesség-szabályozók 55

6.09. cikk –

Elfogadási eljárás 55
7. FEJEZET 56
KORMÁNYÁLLÁS 56

7.01. cikk –

Általános rendelkezések 56

7.02. cikk –

Akadálymentes kilátás 56

7.03. cikk –

A vezérlő-, jelző- és megfigyelőberendezésekre vonatkozó általános követelmények 57

7.04. cikk –

A főmotorok és a kormánymű vezérlő-, jelző- és megfigyelőberendezéseire vonatkozó külön követelmények 57

7.05. cikk –

Jelzőfények, fényjelzők és hangjelzések 58

7.06. cikk –

Radarberendezések és fordulásisebesség-jelzők 58

7.07. cikk –

Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkező hajók rádiótelefon-rendszerei 59

7.08. cikk –

Fedélzeti belső kommunikációs eszközök 59

7.09. cikk –

Riasztórendszer 59

7.10. cikk –

Fűtés és szellőztetés 59

7.11. cikk –

Farhorgony-kezelőszervek 59

7.12. cikk –

Leengedhető kormányállások 59

7.13. cikk –

Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkező hajók bejegyzése a közösségi bizonyítványba 60
8. FEJEZET 60
GÉPTÍPUSOK 60

8.01. cikk –

Általános rendelkezések 60

8.02. cikk –

Biztonsági berendezések 60

8.03. cikk –

Propulziós berendezések 60

8.04. cikk –

Motorok kipufogórendszerei 61

8.05. cikk –

Tüzelőanyag-tartályok, -csövek és tartozékaik 61

8.06. cikk –

Kenőolajak, csövek és tartozékaik tárolása 62

8.07. cikk –

Az erőátvivő rendszerekben, vezérlő- és indítórendszerekben, valamint fűtőrendszerekben, csővezetékekben és tartozékaikban használt olaj tárolása 62

8.08. cikk –

Fenékvízszivattyúk és vízelvezető rendszerek 63

8.09. cikk –

Olajos víz vagy fáradtolaj tárolása 64

8.10. cikk –

Hajók által keltett zaj 64

8a. FEJEZET

(Üres) 64
9. FEJEZET 64
VILLAMOS BERENDEZÉSEK 64

9.01. cikk –

Általános rendelkezések 64

9.02. cikk –

Villamosenergia-ellátási rendszerek 65

9.03. cikk –

Érintésvédelem, szilárd tárgyak és víz behatolása elleni védelem 65

9.04. cikk –

Robbanásvédelem 66

9.05. cikk –

Földelésvédelem 66

9.06. cikk –

Megengedhető legnagyobb feszültségek 66

9.07 cikk –

Elosztórendszerek 67

9.08. cikk –

Parti vagy egyéb külső hálózati csatlakozók 67

9.09. cikk –

Egyéb vízi járművek áramforrása 68

9.10. cikk –

Generátorok és motorok 68

9.11. cikk –

Akkumulátorok 68

9.12. cikk –

Kapcsolóberendezések 69

9.13. cikk –

Vészüzemi áramkör-megszakítók 70

9.14. cikk –

Berendezések szerelvényei 70

9.15. cikk –

Kábelek 70

9.16. cikk –

Világítóberendezések 71

9.17. cikk –

Jelzőfények 71

9.18. cikk –

(Üres) 71

9.19. cikk –

Mechanikai berendezések riasztó- és biztonsági rendszerei 71

9.20. cikk –

Elektronikus berendezések 72

9.21. cikk –

Elektromágneses kompatibilitás 73
10. FEJEZET 73
FELSZERELÉSEK 73

10.01. cikk –

Horgonyok 73

10.02. cikk –

Egyéb felszerelések 75

10.03. cikk –

Hordozható tűzoltó készülékek 76

10.03a. cikk –

A lakóterekben, kormányállásban és utasterekben tartósan rögzített tűzvédelmi rendszerek 76

10.03b. cikk –

A motorterekben, kazánterekben és szivattyúházakban tartósan rögzített tűzvédelmi rendszerek 77

10.04. cikk –

Mentőcsónakok 81

10.05. cikk –

Mentőgyűrűk és mentőmellények 81
11. FEJEZET 81
BIZTONSÁG A MUNKAÁLLOMÁSOKON 81

11.01. cikk –

Általános rendelkezések 81

11.02. cikk –

Leesés elleni védelem 81

11.03. cikk –

A munkaállomások méretezése 82

11.04. cikk –

Oldalfedélzetek 82

11.05. cikk –

A munkaállomások megközelítése 82

11.06. cikk –

Kijáratok és vészkijáratok 83

11.07. cikk –

Létrák, lépcsők és hasonló felszerelések 83

11.08. cikk –

Belső terek 83

11.09. cikk –

Zaj- és rezgésvédelem 83

11.10. cikk –

Nyílásfedelek 83

11.11. cikk –

Csörlők 84

11.12. cikk –

Daruk 84

11.13. cikk –

Gyúlékony folyadékok tárolása 85
12. FEJEZET 85
LAKÓTEREK 85

12.01. cikk –

Általános rendelkezések 85

12.02. cikk –

Különleges kialakítási követelmények 86

12.03. cikk –

Tisztasági berendezések 86

12.04. cikk –

Hajókonyha 87

12.05. cikk –

Ivóvíz 87

12.06. cikk –

Fűtés és szellőztetés 88

12.07. cikk –

Egyéb lakótéri berendezések 88
13. FEJEZET 88
TÜZELŐANYAGGAL MŰKÖDŐ FŰTŐ-, FŐZŐ- ÉS HŰTŐBERENDEZÉSEK 88

13.01. cikk –

Általános rendelkezések 88

13.02. cikk –

Folyékony tüzelőanyagok, olajtüzelésű berendezések használata 88

13.03. cikk –

Motorpetróleum-égető kályhák és porlasztásos olajégető fűtőberendezések 89

13.04. cikk –

Motorpetróleum-égető kályhák 89

13.05. cikk –

Porlasztásos olajégető fűtőberendezések 89

13.06. cikk –

Kényszerlégfűtéses berendezések 89

13.07. cikk –

Szilárd tüzelőanyaggal történő fűtés 90
14. FEJEZET 90
CSEPPFOLYÓSÍTOTT GÁZZAL ÜZEMELŐ HÁZTARTÁSI BERENDEZÉSEK 90

14.01. cikk –

Általános rendelkezések 90

14.02. cikk –

Berendezések 90

14.03. cikk –

Gázpalackok 91

14.04. cikk –

A gázellátó berendezések elhelyezése és elrendezése 91

14.05. cikk –

Tartalék és üres gázpalackok 91

14.06. cikk –

Nyomásszabályozók 91

14.07. cikk –

Nyomás 92

14.08. cikk –

Cső- és tömlővezetékek 92

14.09. cikk –

Elosztórendszer 92

14.10. cikk –

Gázfogyasztó készülékek és azok beszerelése 92

14.11. cikk –

Szellőztetés és a füstgáz elvezetése 93

14.12. cikk –

Üzemeltetési és biztonsági követelmények 93

14.13. cikk –

Átvételi vizsgálat 93

14.14. cikk –

Próbák 93

14.15. cikk –

Igazolás 94
15. FEJEZET 94
SZEMÉLYHAJÓKRA VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES KÖVETELMÉNYEK 94

15.01. cikk –

Általános rendelkezések 94

15.02. cikk –

Hajótest 94

15.03. cikk –

Stabilitás 96

15.04. cikk –

Biztonsági távolság és szabadoldal 100

15.05. cikk –

Legnagyobb megengedett utaslétszám 101

15.06. cikk –

Utasterek és utasok által használt területek 101

15.07. cikk –

Propulziós rendszer 104

15.08. cikk –

Biztonsági berendezések és felszerelések 104

15.09. cikk –

Életmentő felszerelések 105

15.10. cikk –

Villamos berendezések 106

15.11. cikk –

Tűzvédelem 107

15.12. cikk –

Tűzoltás 111

15.13. cikk –

Biztonságtechnikai szervezés 112

15.14. cikk –

Szennyvízgyűjtő és ártalmatlanításra szolgáló berendezések 113

15.15. cikk –

Mentességek bizonyos személyhajók esetében 113
15a. FEJEZET 114
A VITORLÁS SZEMÉLYHAJÓKRA VONATKOZÓ KÜLÖN KÖVETELMÉNYEK 114

15a.01. cikk –

A II. rész alkalmazása 114

15a.02. cikk –

Eltérések bizonyos vitorlás személyhajók esetében 115

15a.03. cikk –

Vitorláshajókra vonatkozó stabilitási követelmények 115

15a.04. cikk –

Hajóépítés és mechanikai követelmények 115

15a.05. cikk –

Árbocozat általában 116

15a.06. cikk –

Árbocok és gerendák általában 116

15a.07. cikk –

Az árbocokra vonatkozó külön rendelkezések 116

15a.08. cikk –

Az árbocsudárra vonatkozó külön rendelkezések 117

15a.09. cikk –

Az orrárbocokra vonatkozó külön rendelkezések 118

15a.10. cikk –

Az orrvitorla-keresztrudakra vonatkozó külön rendelkezések 118

15a.11. cikk –

A fő vitorlakeresztrudakra vonatkozó külön rendelkezések 118

15a.12. cikk –

A csonkaárbocokra vonatkozó külön rendelkezések 119

15a.13. cikk –

Az álló- és futókötélzetre vonatkozó általános rendelkezések 119

15a.14. cikk –

Az állókötélzetre vonatkozó külön rendelkezések 119

15a.15. cikk –

A futókötélzetre vonatkozó külön rendelkezések 120

15a.16. cikk –

A kötélzet szerelékei és részei 121

15a.17. cikk –

Vitorlák 122

15a.18. cikk –

Felszerelés 122

15a.19. cikk –

Próbák 122
16. FEJEZET 122
TOLT, VONTATOTT KÖTELÉK VAGY MELLÉVETT ALAKZAT KIALAKÍTÁSÁRA ALKALMAS HAJÓKRA VONATKOZÓ KÜLÖN RENDELKEZÉSEK 122

16.01. cikk –

Toló vízi járművek 122

16.02. cikk –

Tolt vízi járművek 123

16.03. cikk –

Mellévett alakzatokat meghajtó vízi járművek 123

16.04. cikk –

Kötelékben meghajtott vízi járművek 123

16.05. cikk –

Vontató vízi járművek 123

16.06. cikk –

Kötelékek navigációs próbái 124

16.07. cikk –

Bejegyzések a közösségi bizonyítványban 124
17. FEJEZET 124
ÚSZÓ MUNKAGÉPEKRE VONATKOZÓ KÜLÖN KÖVETELMÉNYEK 124

17.01. cikk –

Általános rendelkezések 124

17.02. cikk –

Mentességek 124

17.03. cikk –

További követelmények 125

17.04. cikk –

Fennmaradó biztonsági távolság 125

17.05. cikk –

Fennmaradó szabadoldal 125

17.06. cikk –

Dőléspróba 126

17.07. cikk –

A stabilitás megerősítése 126

17.08. cikk –

A stabilitás igazolása csökkent fennmaradó szabadoldal esetén 127

17.09. cikk –

Merülési vonalak és merülési skálák 128

17.10. cikk –

Úszó munkagépek stabilitás igazolása nélkül 128
18. FEJEZET 128
MUNKATERÜLETEN LEVŐ VÍZI JÁRMŰVEKRE VONATKOZÓ KÜLÖN KÖVETELMÉNYEK 128

18.01. cikk –

Működési követelmények 128

18.02. cikk –

A II. rész alkalmazása 128

18.03. cikk –

Eltérések 128

18.04. cikk –

Biztonsági távolság és szabadoldal 129

18.05. cikk –

Mentőcsónakok 129
19. FEJEZET 129
A TÖRTÉNELMI HAJÓKRA VONATKOZÓ KÜLÖN KÖVETELMÉNYEK (Üres) 129
19a. FEJEZET 129
A CSATORNAJÁRÓ USZÁLYOKRA VONATKOZÓ KÜLÖN KÖVETELMÉNYEK (Üres) 129
19b. FEJEZET 129
A 4. ZÓNÁBA TARTOZÓ VÍZI UTAKON KÖZLEKEDŐ VÍZI JÁRMŰVEKRE VONATKOZÓ KÜLÖN KÖVETELMÉNYEK 129

19b.01. cikk –

A 4. fejezet alkalmazása 129
20. FEJEZET 129
A TENGERJÁRÓ HAJÓKRA VONATKOZÓ KÜLÖN KÖVETELMÉNYEK (Üres) 129
21. FEJEZET 129
A KEDVTELÉSI CÉLÚ KISHAJÓKRA VONATKOZÓ KÜLÖN KÖVETELMÉNYEK 129

21.01. cikk –

Általános rendelkezések 129

21.02. cikk –

A II. rész alkalmazása 130

21.03. cikk –

(Üres) 130
22. FEJEZET 131
TARTÁLYOKAT SZÁLLÍTÓ HAJÓK STABILITÁSA 131

22.01. cikk –

Általános rendelkezések 131

22.02. cikk –

Határérték-feltételek és a stabilitás megerősítését kiszámító módszer nem rögzített tartályok szállításához 131

22.03. cikk –

Határérték-feltételek és a stabilitás megerősítését kiszámító módszer rögzített tartályok szállításához 133

22.04. cikk –

A stabilitás értékelésének eljárása a fedélzeten 134
22a. FEJEZET 134
A 110 MÉTERNÉL HOSSZABB VÍZI JÁRMŰVEKRE VONATKOZÓ KÜLÖN KÖVETELMÉNYEK 134

22a.01. cikk –

Az I. rész alkalmazása 134

22a.02. cikk –

A II. rész alkalmazása 134

22a.03. cikk –

Szilárdság 134

22a.04. cikk –

Úszóképesség és stabilitás 134

22a.05. cikk –

További követelmények 135

22a.06. cikk –

A IV. rész alkalmazása átalakítás esetén 136
22b. FEJEZET 136
NAGY SEBESSÉGŰ HAJÓKRA VONATKOZÓ KÜLÖN KÖVETELMÉNYEK 136

22b.01. cikk –

Általános rendelkezések 136

22b.02. cikk –

Az I. rész alkalmazása 137

22b.03. cikk –

A II. rész alkalmazása 137

22b.04. cikk –

Ülések és biztonsági övek 137

22b.05. cikk –

Szabadoldal 137

22b.06. cikk –

Úszóképesség, stabilitás és rekeszek 137

22b.07. cikk –

Kormányállás 137

22b.08. cikk –

További felszerelések 138

22b.09. cikk –

Lezárt területek 138

22b.10. cikk –

Kijáratok és menekülési útvonalak 138

22b.11. cikk –

Tűzoltás és tűzvédelem 139

22b.12. cikk –

Átmeneti rendelkezések 139
III. RÉSZ 139
23. FEJEZET 139
A HAJÓK FELSZERELÉSE A SZEMÉLYZETRE VALÓ TEKINTETTEL 139

23.01. cikk –

(Üres) 139

23.02. cikk –

(Üres) 139

23.03. cikk –

(Üres) 139

23.04. cikk –

(Üres) 139

23.05. cikk –

(Üres) 139

23.06. cikk –

(Üres) 139

23.07. cikk –

(Üres) 139

23.08. cikk –

(Üres) 139

23.09. cikk –

A hajó felszerelése 140

23.10. cikk –

(Üres) 141

23.11. cikk –

(Üres) 141

23.12. cikk –

(Üres) 141

23.13. cikk –

(Üres) 141

23.14. cikk –

(Üres) 141

23.15. cikk –

(Üres) 141
IV. RÉSZ 141
24. FEJEZET 141
ÁTMENETI ÉS VÉGLEGES RENDELKEZÉSEK 141

24.01. cikk –

Az átmeneti rendelkezések alkalmazhatósága már üzemelő vízi járművekre 141

24.02. cikk –

Már üzemelő vízi járművekre vonatkozó eltérések 141

24.03. cikk –

Az 1976. április 1. előtt vízre bocsátott vízi járművekre vonatkozó eltérések 152

24.04. cikk –

Egyéb eltérések 154

24.05. cikk –

(Üres) 154

24.06. cikk –

A 24.01. cikk által nem érintett vízi járművekre vonatkozó eltérések 154

24.07. cikk –

(Üres) 163
24a. FEJEZET 163
R ZÓNÁJÚ VÍZI UTAKON NEM KÖZLEKEDŐ VÍZI JÁRMŰVEKRE VONATKOZÓ ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK 163

24a.01. cikk –

Az átmeneti rendelkezések alkalmazása már üzemelő vízi járművekre és a korábbi közösségi bizonyítványok érvényessége 163

24a.02. cikk –

Már üzemelő vízi járművekre vonatkozó mentességek 163

24a.03. cikk –

Az 1985. január 1. előtt vízre bocsátott hajógerincű vízi járművekre vonatkozó mentességek 169

24a.04. cikk –

Egyéb eltérések 171

I. FÜGGELÉK –

BIZTONSÁGTECHNIKAI JELEK 172

II. FÜGGELÉK –

KÖZIGAZGATÁSI UTASÍTÁSOK 174

I. RÉSZ

1. FEJEZET

ÁLTALÁNOS

1.01. cikk

Fogalommeghatározások

Az irányelv alkalmazásában az alábbi fogalommeghatározások érvényesek:

 

Vízi járművek típusai

1.

„vízi jármű”: úszóműves hajó vagy gép;

2.

„hajó”: belvízi hajó vagy tengerjáró hajó;

3.

„belvízi hajó”: kizárólag és főleg belvízi utakon közlekedő hajó;

4.

„tengerjáró hajó”: tengeren történő közlekedésre hitelesített hajó;

5.

„motorhajó” teherszállító motorhajó vagy tartálymotorhajó;

6.

„motortartályhajó”: beépített tartályokban áruszállításra szolgáló hajó, amely saját géperejével, önállóan képes közlekedni;

7.

„teherszállító motorhajó”: áruszállításra szolgáló hajó, amely saját hajtóerővel, önállóan rendelkezve képes közlekedni, és amelyik nem tartálymotorhajó;

8.

„csatornajáró uszály”: belvízi hajó, amelynek hosszúsága nem haladja meg a 38,5 métert, szélessége pedig az 5,05 métert, és amely általában a Rajna–Rhône-csatornán közlekedik;

9.

„vontatóhajó”: kifejezetten vontatási műveletek végrehajtására épített hajó;

10.

„tolóhajó”: kifejezetten tolt kötelék továbbítására épített hajó;

11.

„uszály”: szárazáru-szállító uszályt vagy tartályuszály;

12.

„tartályuszály”: beépített tartályokban áruszállításra szolgáló és vontatással való továbbításra épített hajó, saját hajtóerő nélkül, vagy csak annyi hajtóerővel, amely korlátozott helyváltoztatást tesz lehetővé;

13.

„szárazáru-szállító uszály”: áruszállításra szolgáló és vontatás általi továbbításra épített hajó, de nem tartályuszály, saját hajtóerő nélkül, vagy csak annyi hajtóerővel, amely korlátozott helyváltoztatást tesz lehetővé;

14.

„szárazáru-szállító bárka”: tartálybárka, teherbárka vagy hajón szállítható bárka;

15.

„tartálybárka”: beépített tartályokban áruszállításra szolgáló és tolás általi továbbításra épített vagy erre a célra átalakított hajó, saját hajtóerő nélkül, vagy csak annyi hajtóerővel, amely korlátozott helyváltoztatást tesz lehetővé, amikor nem része tolt köteléknek;

16.

„teherbárka”: beépített tartályokban áruszállításra szolgáló és tolás általi továbbításra épített vagy erre a célra átalakított hajó, de nem tartálybárka, saját hajtóerő nélkül, vagy csak annyi hajtóerővel, amely korlátozott helyváltoztatást tesz lehetővé, amikor nem része tolt köteléknek;

17.

„hajón szállítható bárka”: tolt bárka, amelyet tengerjáró hajók fedélzetén történő szállításra és belvízi utakon való közlekedésre építettek;

18.

„személyhajó”: 12-nél több utas szállítására épített és berendezett, egynapos utazásra alkalmas vagy kabinos hajó;

19.

„vitorlás személyhajó”: személyhajó, vitorlával való meghajtásra alkalmas módon építve és felszerelve;

20.

„egynapos utazásra alkalmas hajó”: személyhajó az utasoknak való hálóhely nélkül;

21.

„kabinos hajó”: személyhajó az utasoknak való hálóhellyel;

22.

„nagy sebességű hajó”: a vízen 40 km/h-nál nagyobb sebességre képes motorhajó;

23.

„úszó munkagép”: munkagépekkel rendelkező úszó berendezés (pl. daruk, kotrógépek, emelőbakok, emelők);

24.

„munkaterületen levő vízi jármű”: munkaterületen való használatra megfelelően épített és felszerelt hajó, mint pl. lecsapolóbárka, fenékürítős vagy pontonbárka, ponton- vagy kőlerakó hajó;

25.

„kedvtelési célú kishajó”: sportolási vagy pihenési célra épített hajó, de nem személyhajó;

26a.

„kis vitorlás hajó”: szállításra, mentésre, helyreállításra és munkavégzésre alkalmas hajó;

27.

„úszómű”: olyan úszó anyag, amely általában nem szolgál mozgatásra (pl. fürdőlétesítmények, dokkok, kikötőgátak, csónakházak);

28.

„úszó anyag”: tutaj, vagy más, egyenként vagy kötelékben hajózásra alkalmassá tett berendezés, amely nem hajó, úszó munkagép vagy úszómű;

 

Vízi járműkötelékek

29.

„kötelék”: vízi járművek merev vagy vontatott köteléke;

30.

„alakzat”: a kötelék összeállításának módja;

31.

„merev kötelék”: tolt kötelék vagy mellévont alakzat;

32.

„tolt kötelék”: vízi járművek olyan merev alakzata, amelyek közül legalább az egyik a járművek elé van helyezve, hogy a kötelék meghajtásához az erőt biztosítsa, ennek neve „tolóhajó”; az egy tolóhajóból és egy tolt vízi járműből álló kötelék, amely úgy van összekötve, hogy lehetővé teszi az irányított illeszkedést, szintén merevnek minősül;

33.

„mellévont alakzat”: vízi járművek merev egymás mellé illesztése, ahol egyik jármű sem kerül az alakzatot meghajtó jármű elé;

34.

„vontatott kötelék”: egy vagy több vízi járműből, úszó munkagépből vagy úszóműből álló alakzat, amelyet a kötelék részét képző egy vagy több, önjáró vízi jármű vontat;

 

A fedélzeten található területek

35.

„fő géptér”: az a hely, ahol a meghajtómotorok fel vannak szerelve;

36.

„géptér”: az a hely, ahol a belső égésű motorok fel vannak szerelve;

37.

„kazántér”: az a hely, ahol a gőz előállítására vagy a termikus folyadék melegítésére tervezett, üzemanyaggal működő berendezés található;

38.

„zárt felépítmény”: vízzáró, merev, folytonos szerkezet merev falakkal, amely a fedélzethez állandósultan és vízmentesen csatlakozik;

39.

„kormányállás”: az a hely, ahol a hajó vezetéséhez szükséges valamennyi vezérlő és ellenőrző műszer található;

40.

„lakótér”: olyan helyiség, amely a szokásosan a hajón élő személyek vagy utasok általi használatra szolgál, beleértve a konyhákat, készletraktárakat, mosdókat, mosóhelyiségeket, mosókonyhákat, előtereket és folyosókat, de a kormányállást nem;

41.

„utastér”: az utasok általi használatra szolgáló fedélzeti területek, valamint a zárt terek, úgymint a társalgók, irodák, üzletek, fodrászüzletek, szárítóhelyiségek, mosodák, szaunák, mosdók, mosóhelyiségek, folyosók, átjárók és fallal nem körülzárt lépcsők;

42.

„vezérlőközpont”: kormányállás, az a hely, ahol a vészhelyzeti erőmű vagy annak részei találhatók, illetve az a hely, ahol van egy központ, és ahol állandóan tartózkodik fedélzeti személyzet vagy a legénység tagjai, például a tűzjelző berendezésnél, az ajtók távirányítóinál vagy a tűzvédelmi csappantyúknál;

43.

„orsótér”: a belső lépcsőház vagy lift aknája;

44.

„társalgó”: lakótér vagy utastér. Személyhajóknál a hajókonyha nem minősül társalgónak;

45.

„hajókonyha”: olyan helyiség, ahol tűzhely vagy más, hasonló főzőberendezés található;

46.

„raktárhelyiség”: a gyúlékony folyadékok tárolására használt vagy olyan tárolóhelyiség, amelynek területe meghaladja a 4 m2 -t;

47.

„hajófenék”: a hajó azon része, amelyet hosszanti irányú, nyílásfedéllel nyitható vagy zárható válaszfalak határolnak, és amely csomagolt vagy ömlesztett áru tárolására, illetve a hajótest részét nem képező tartályok elhelyezésére szolgál;

48.

„rögzített tartály”: a hajóhoz csatlakozó tartály, ahol a tartály falait vagy maga a hajótest alkotja, vagy a hajótesttől különálló borítás;

49.

„munkaállomás”: az a hely, ahol a legénység tagjai munkájukat végzik, beleértve a hajóhidat, az árbocdarut és a mentőcsónakot;

50.

„folyosó”: a személyek és áruk rendes mozgására szolgáló hely;

51.

„biztonsági tér”: a hajótest síkjával párhuzamosan 1/5 BWL távolságra, a legnagyobb merülés síkjában futó, kívülről függőleges felülettel határolt tér;

52.

„gyülekezőhelyek”: a hajó különlegesen védett területei, ahol az utasok veszély esetén gyülekeznek;

53.

„evakuálási területek”: a hajó azon részei, ahonnan az emberek evakuálását el lehet végezni;

 

Hajógépészeti kifejezések

54.

„legnagyobb merülés síkja”: az a vízvonalcsík, amely megfelel annak a legnagyobb merülésnek, amellyel a hajó közlekedhet;

55.

„biztonsági távolság”: a legnagyobb merülés síkja és az ezzel párhuzamos olyan sík közötti távolság, amelyik azon a legmélyebb ponton megy keresztül, ami felett a hajó már nem tekinthető vízmentesnek;

56.

„fennmaradó biztonsági távolság”: a hajó megdőlésekor a rendelkezésre álló függőleges távolság a vízszint és a bemerült oldal legalsó pontja között, amelyen túl a hajó nem tekinthető vízmentesnek;

57.

„szabadoldal (f)”: a legnagyobb merülés síkja és az ezzel párhuzamos olyan sík közötti távolság, amely az oldalfedélzet legalacsonyabb pontján, vagy oldalfedélzet hiányában a lemez- vagy palánkburkolat felső élének legalacsonyabb pontján halad át;

58.

„fennmaradó szabadoldal”: a hajó megdőlésekor a rendelkezésre álló függőleges távolság a vízszint és a fedélzetnek a bemerült oldal legalsó pontjánál levő felső szintje között, illetve, ha nincs fedélzet, a hajó rögzített oldala felső felületének legalsó pontja között;

59.

„biztonsági vonal”: egy képzeletbeli vonal az oldallemezen, a válaszfalfedélzet alatt legalább 10 cm-rel, és a hajó oldalának legalacsonyabb nem vízmentes pontja alatt legalább 10 cm-rel. Ha nincs válaszfalfedélzet, olyan vonal alkalmazandó, amely legalább 10 cm-rel az alatt a legalsó vonal alatt van, ameddig a külső borítás;

60.

„vízkiszorítás (∇)”: a hajó bemerült tömege m3-ben;

61.

„térfogat-kiszorítás (Δ)”: a hajó teljes súlya, a rakományt beleértve, tonnában;

62.

„teltségi fok (CB)”: a vízkiszorítás és a hosszúság LWL, szélesség BWL és merülés T eredményének aránya;

63.

„víz feletti oldalsík (AV)”: a hajó vízszint feletti oldalsíkja m2-ben;

64.

„válaszfalfedélzet”: az a fedélzet, amelyhez a szükséges vízmentes válaszfalak illeszkednek, és amelytől a szabadoldalt mérik;

65.

„válaszfal”: adott magasságú, általában függőleges fal, amely a hajót megosztja és a hajófenék, a borítás vagy másik válaszfalak határolják;

66.

„keresztirányú válaszfal”: a hajó egyik oldalától a másikig nyúló válaszfal;

67.

„fal”: általában függőleges irányú elválasztó felület;

68.

„elválasztófal”: nem vízmentes fal;

69.

„hosszúság (L)”: a törzs maximális hosszúsága méterben, a kormánylapátot és az orrárbocot nem számítva;

70.

„teljes hosszúság (LOA)”: a vízi jármű maximális hosszúsága méterben, beleértve az összes rögzített berendezést, úgymint a kormányzórendszer vagy erőmű, mechanikus vagy hasonló berendezések;

71.

„a vízvonal hosszúsága (LWL)”: a hajótest hosszúsága méterben a maximális merülésnél mérve;

72.

„szélesség (B)”: a hajótest maximális szélessége méterben, a borítás külső szélénél mérve (a hajókerekeket, a támsíneket és hasonlókat nem számítva);

73.

„teljes szélesség (BOA)”: a vízi jármű maximális szélessége, beleértve az összes rögzített berendezést, úgymint hajókerekek, támsínek, mechanikai berendezések és hasonlók;

74.

„a vízvonal szélessége (BWL)”: a hajótest szélessége méterben, az oldalsó borítás szélétől a legnagyobb merülési vonal mentén mérve;

75.

„magasság (H)”: a hajótest legalsó pontja vagy a hajógerinc és a fedélzet legalsó pontja között, a hajó oldalán mért legrövidebb függőleges távolság méterben;

76.

„merülés (T)”: a hajótest legalsó pontja vagy a hajógerinc és a legnagyobb merülési vonal között mért függőleges távolság méterben;

77.

„mellső függély”: a hajótest és a legnagyobb merülési vonal kereszteződésének elülső pontján a függőleges vonal;

78.

„az oldalfedélzet tiszta szélessége”: az oldalfedélzet oldalán a nyíláskeret legkiugróbb részén keresztülmenő függőleges vonal és az oldalfedélzet külső oldalán levő csúszásvédő (védőkorlát, lábvédő korlát) belső széle közötti távolság;

 

Kormánymű

79.

„kormánymű” a hajó vezetéséhez, úgymint az 5. fejezetben megállapított kormányozhatóság biztosításához szükséges valamennyi berendezés;

80.

„kormánylapát”: a kormánylapát vagy kormánylapátok tengellyel, beleértve a kormányívet és a kormányberendezéssel összekötő alkatrészeket;

81.

„kormányszerkezet”: a kormánymű azon része, amely a kormánylapát mozgását előidézi;

82.

„energiaátvivő rendszer”: a kormányszerkezet meghajtása, az erőforrás és a kormányszerkezet között;

83.

„áramforrás”: fedélzeti hálózattal, akkumulátorral vagy belsőégésű motorral üzemelő erőforrás a kormányszerkezethez és a kormányműhöz;

84.

„kormányberendezés”: az energiával meghajtott kormányberendezés működésének alkotóelemei és köre;

85.

„kormánymű energiaátvivő rendszer”: a kormánymű vezérlése, meghajtása és erőforrása;

86.

„kézi meghajtás”: az a rendszer, amelynél a kormánykerék kézi mozgatása mozgatja a kormánylapátot mechanikai áttétellel, minden további erőforrás nélkül;

87.

„kézi működtetésű hidraulikus meghajtás”: hidraulikus áttételt működésbe hozó kézi vezérlés;

88.

„fordulásisebesség-szabályozó”: a hajó adott fordulási sebességét az előre kiválasztott értékek szerint automatikusan előidéző és azt fenntartó berendezés;

89.

„egy személy általi radarral való kormányzáshoz berendezett kormánytér”: kormánytér, amelyet úgy rendeztek be, hogy egy személy vezethesse a hajót radarral való kormányzás esetén;

 

A szerkezeti elemek és anyagok jellemzői

90.

„vízmentes”: az elvizesedést megakadályozó módon megépített szerkezeti elem vagy eszköz;

91.

„felcsapódóvíz-mentes és időjárásálló”: olyan módon megépített szerkezeti elem vagy eszköz, amely rendes körülmények között csak elhanyagolható mennyiségű víz behatolását teszi lehetővé;

92.

„gázzáró”: a gáz és gőz behatolását megakadályozó módon megépített szerkezeti elem vagy eszköz;

93.

„éghetetlen”: olyan anyag, amely nem ég és nem képez gyúlékony gőzöket olyan mennyiségben, hogy azok öngyulladók legyenek kb. 750 °C-ra hevítve;

94.

„égésgátló”: olyan anyag, amely nem könnyen fog tüzet, vagy amelynek felülete legalább korlátozza a lángok terjedését, a 15.11. cikk 1. szakaszának c) pontjában említett eljárás szerint;

95.

„tűzállóság”: a szerkezeti elemek vagy eszközök jellemzője a 15.11. cikk 1. szakaszának d) pontja szerinti vizsgálati eljárással hitelesítve;

96.

„tűzállósági vizsgálati módszerek szabályzata”: a Tűzállósági vizsgálati módszerek alkalmazására vonatkozó nemzetközi szabályzat a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) tengerészeti biztonsági bizottságának MSC.61(67) határozata értelmében;

 

Egyéb fogalommeghatározások

97.

„elfogadott hajóosztályozó társaság”: olyan hajóosztályozó társaság, amelyet az irányelv VI. mellékletének követelményei és eljárásai szerint elismertek;

98.

„radarberendezés” a környezet és a forgalom kutatását és megjelenítését szolgáló elektromos eszköz;

99.

„belföldi elektronikus térképmegjelenítő és információs rendszer (ECDIS)” a belföldi vizek elektronikus navigációs táblázatait és az ezekhez kapcsolódó információkat megjelenítő szabványos rendszer, amely megjeleníti a tulajdonos elektronikus navigációs rendszeréből a kiválasztott információkat és a vízi jármű egyéb érzékelőiből származó tetszés szerinti információkat;

100.

„belföldi ECDIS berendezés” belvizek elektronikus navigációs táblázatait megjelenítő berendezés, amelyet kétféle módban lehet működtetni: információs mód és navigációs mód;

101.

„információs mód” a belföldi ECDIS csak információra történő használata a radar betöltése nélkül;

102.

„navigációs mód” a belföldi ECDIS vízi jármű navigálására történő használata a radar betöltésével;

103.

„fedélzeti személyzet”: személyhajó fedélzetén valamennyi olyan alkalmazott, aki nem tagja a legénységnek;

104.

„csökkent mozgásképességű személyek”: a tömegközlekedés használatában különleges problémákkal szembesülő személyek, úgymint az idősek és a mozgássérültek, valamint az érzékszervi hiányosságokkal rendelkezők, a tolószékben ülők, a terhes nők és a kisgyermekeket kísérők;

105.

„közösségi bizonyítvány” a hajó számára az illetékes hatóság által kiadott bizonyítvány, amely igazolja az irányelv műszaki követelményeinek való megfelelést.

1.02. cikk

(Üres)

1.03. cikk

(Üres)

1.04. cikk

(Üres)

1.05. cikk

(Üres)

1.06. cikk

Átmeneti követelmények

Ha sürgősen szükségesnek találják, az ezen irányelv 19. cikkének (2) bekezdésében említett eljárással összhangban átmeneti követelményeket lehet elfogadni, a belvízi utakon való közlekedés műszaki fejlődéséhez történő hozzáigazítás, az irányelv rendelkezéseitől való eltérés megengedése céljából még az irányelv várható módosítása előtt, illetve vizsgálatok engedélyezése céljából. A követelményeket közzé kell tenni, és ezek legfeljebb három évig lehetnek érvényben. Valamennyi tagállamban ugyanakkor lépnek hatályba és ugyanazon feltételek mellett válnak semmissé.

1.07. cikk

Közigazgatási utasítások

Az irányelv végrehajtásának könnyebbé és egységessé tétele érdekében az ellenőrzés kötelező érvényű közigazgatási utasításait az ezen irányelv 19. cikkének (2) bekezdésében említett eljárással összhangban lehet elfogadni.

2. FEJEZET

ELJÁRÁS

2.01. cikk

Felügyeleti szervek

1.   A felügyeleti szerveket a tagállamok állítják fel.

2.   A felügyeleti szervek egy elnökből és szakértőkből állnak.

Szakértőként legalább az alábbiak képezik részét minden szervnek:

a)

a kormányzat egy, a belföldi hajózásért felelős tisztviselője;

b)

belvízi hajók és motorjaik tervezésének egy szakértője;

c)

hajóvezetői bizonyítvánnyal rendelkező navigációs szakember.

3.   Minden szerv elnökét és szakértőit annak az államnak a hatóságai nevezik ki, amelyben a szervet létrehozzák. Feladatuk megkezdésekor az elnök és a szakértők benyújtanak egy írásbeli nyilatkozatot, miszerint munkájukat teljesen függetlenül végzik. A tisztviselőknek nem kell ilyen nyilatkozatot benyújtaniuk.

4.   A felügyeleti szerveket a vonatkozó nemzeti rendeletekkel összhangban segíthetik különleges szakértők.

2.02. cikk

Szemle kérése

1.   A szemle kérését és a szemle helyének és idejének megjelölését illető eljárás a közösségi bizonyítványt kiadó hatóság hatókörébe tartozik. Az illetékes hatóság meghatározza, mely okmányokat kell benyújtani. Az eljárás olyan módon zajlik, hogy biztosítsa, hogy a szemle a kérés benyújtásától számítva méltányos időn belül elvégzésre kerüljön.

2.   Az olyan vízi jármű tulajdonosa vagy képviselője, amelyre nem vonatkozik az irányelv, kérhet közösségi bizonyítványt. Kérését akkor teljesítik, ha a hajó megfelel az irányelv követelményeinek.

2.03. cikk

A vízi jármű bemutatása szemlére

1.   A tulajdonos vagy képviselője a vízi járműt üres, tiszta és felszerelt állapotban mutatja be. A szemle számára szükséges mindennemű segítséget megad, úgymint a megfelelő csónak és személyzet rendelkezésre bocsátása, valamint a hajótesten minden olyan rész vagy berendezés kinyitása, amely közvetlenül nem hozzáférhető vagy látható.

2.   A felügyeleti szerv első alkalommal szárazon végzett szemlét kér. Ettől a szárazon végzett szemlétől el lehet tekinteni, ha osztályozási bizonyítványt vagy elfogadott hajóosztályozó társaság érvényes bizonyítványát be tudják mutatni arról, hogy az építés megfelel a követelményeknek, illetve ha egy olyan bizonyítványt mutatnak be, amely igazolja, hogy a szárazon végzett szemlét egy másik illetékes hatóság már elvégezte más célból. Ha időszakos szemlére, vagy az ezen irányelv 15. cikkében meghatározott szemlére kerül sor, a felügyeleti szerv kérheti a szemlét a vízből történő kiemeléssel.

A felügyeleti szerv próbaindításokat végez a motorhajók vagy kötelékek első szemléjekor, illetve olyankor, ha a meghajtó- vagy kormányberendezésen nagyobb átalakításokat végeztek.

3.   A felügyeleti szerv kérhet további működési próbákat és egyéb igazoló okmányokat. Ez a rendelkezés a vízi járművek építése folyamán is érvényes.

2.04. cikk

(Üres)

2.05. cikk

Ideiglenes közösségi bizonyítvány

1.   Az illetékes hatóság kiadhat ideiglenes közösségi bizonyítványt az alábbiak számára:

a)

az illetékes hatóság engedélyével közösségi bizonyítvány beszerzése céljából egy adott helyre utazni szándékozó vízi jármű;

b)

olyan vízi jármű, amelynek közösségi bizonyítványát ideiglenesen bevonták a 2.07. cikk, vagy ezen irányelv 12. és 16. cikkében említett egyik oknál fogva;

c)

olyan vízi jármű, amelynek közösségi bizonyítványa készül sikeres szemlét követően;

d)

olyan vízi jármű, amelynek esetében az V. melléklet I. részében említett, közösségi bizonyítvány megszerzéséhez szükséges feltétel nem mindegyike teljesült;

e)

olyan mértékben sérült vízi jármű, hogy már nem felel meg a közösségi bizonyítványnak;

f)

úszó anyag vagy munkagép, amelynél a különleges szállítási műveletekért felelős hatóságok a különleges szállítási végrehajtásra az ilyen közösségi bizonyítvány megszerzésére kötelezett tagállamok hajózási hatóságainak vonatkozó előírásai szerint adják ki az engedélyt;

g)

a II. rész rendelkezéseitől a 2.19. cikk 2. szakaszában rendelkezettek szerint eltérő vízi járművek.

2.   Az ideiglenes közösségi bizonyítványt az V. melléklet III. részében meghatározott minta szerint kell kiállítani, ha a vízi jármű, úszó anyag vagy munkagép vezetése megfelelően biztosítottnak tűnik.

Ez tartalmazza azokat a feltételeket, amelyeket az illetékes hatóság szükségesnek tart, és az alábbi esetekben érvényes:

a)

az 1. szakasz a), d)–f) pontjában említett esetek, egyetlen adott útra, amelyet egy egy hónapot meg nem haladó megfelelő időn belül kell végrehajtani;

b)

az 1. szakasz b) és c) pontjában említett esetek, megfelelő időtartamra;

c)

az 1. szakasz g) pontjában említett esetek, hat hónapra. Az ideiglenes közösségi bizonyítványt egyszer meg lehet hosszabbítani hat hónapra, addig, amíg a bizottság határozatot nem hoz.

2.06. cikk

A közösségi bizonyítvány érvényessége

1.   Az újonnan épített hajók számára az irányelv rendeleteivel összhangban kiadott közösségi bizonyítványok érvényességét az illetékes hatóság határozza meg, az alábbiak szerint maximalizálva:

a)

öt év a személyhajók esetében;

b)

tíz év minden egyéb vízi jármű esetében.

Az érvényesség időtartamát a közösségi bizonyítványba be kell jegyezni.

2.   A szemlét megelőzően már üzemelő hajók esetében az illetékes hatóság a közösségi bizonyítvány érvényességi idejét eseti alapon állapítja meg, a szemle eredményétől függően. Az érvényesség azonban nem haladhatja meg az 1. szakaszban megállapított időtartamokat.

2.07. cikk

A közösségi bizonyítványba bejegyzett adatok és a bizonyítvány módosítása

1.   A vízi jármű tulajdonosa vagy annak képviselője az illetékes hatóság tudomására hoz minden, a hajótulajdonos nevében alkalmazott módosítást, újabb mérési eredményt, a hatósági számban, bejegyzésben vagy honi kikötőben történt változást, és a közösségi bizonyítványt az említett hatósághoz elküldi módosításra.

2.   A közösségi bizonyítványba bármely illetékes hatóság bejegyezhet további információkat vagy módosításokat.

3.   Ha egy illetékes hatóság a közösségi bizonyítványba bármilyen további információt vagy módosítást bejegyez, akkor erről a közösségi bizonyítványt kiadó illetékes hatóságot értesíti.

2.08. cikk

(Üres)

2.09. cikk

Időszakos szemle

1.   A vízi járműveket időszakos szemle alá kell vetni közösségi bizonyítványuk lejárta előtt.

2.   A tulajdonos vagy képviselője indokolt kérésére az illetékes hatóság kivételes esetben és minden további szemle nélkül engedélyezheti a közösségi bizonyítvány érvényességének hat hónapot meg nem haladó időtartamra történő meghosszabbítását. Ezt a meghosszabbítást írásban kell engedélyezni, és azt a vízi jármű fedélzetén kell tartani.

3.   A szemle eredménye alapján az illetékes hatóság újra meghatározza a közösségi bizonyítvány érvényességi időtartamát.

Az érvényesség időtartamát a közösségi bizonyítványba be kell jegyezni és a közösségi bizonyítványt kiadó hatóság tudomására kell hozni.

4.   Amennyiben a 3. szakasz szerinti érvényességi időtartam meghosszabbítása helyett inkább egy új közösségi bizonyítványt adnak ki, a korábbi közösségi bizonyítványt vissza kell küldeni az azt kiadó illetékes hatóságnak.

2.10. cikk

Önkéntes szemle

A vízi jármű tulajdonosa vagy annak képviselője bármikor kérhet szemlét önkéntesen.

A szemlére irányuló kérelmet teljesíteni kell.

2.11. cikk

(Üres)

2.12. cikk

(Üres)

2.13. cikk

(Üres)

2.14. cikk

(Üres)

2.15. cikk

Költségek

A hajó szemlézéséből és a közösségi bizonyítvány kiadásából származó minden költséget a hajó tulajdonosa vagy annak képviselője áll, az egyes tagállamok által meghatározott külön díjszabás szerint.

2.16. cikk

Tájékoztatás

Megalapozott érdeklődést mutató személyek számára az illetékes hatóság engedélyezheti a közösségi bizonyítvány tartalmának megismerését, és ezen személyeknek kiadhatja a közösségi bizonyítvány valódi és hiteles kivonatait vagy másolatait.

2.17. cikk

A közösségi bizonyítványok nyilvántartása

1.   Az illetékes hatóságok az általuk kiadott közösségi bizonyítványokat sorszámmal látják el. Az irányelv VI. mellékletében meghatározott mintával összhangban kiadott közösségi bizonyítványokról nyilvántartást vezetnek.

2.   Az illetékes hatóságok a jegyzőkönyveket összegyűjtve megőrzik, illetve megőrzik az általuk kiadott közösségi bizonyítványok másolatait, és ezekre bejegyeznek minden információt és módosítást, valamint a közösségi bizonyítványok törlését és cseréjét is.

2.18. cikk

Hatósági szám

1.   A közösségi bizonyítványt kiadó illetékes hatóság bejegyzi a közösségi bizonyítványba a vízi járműhöz rendelt hatósági számot, amelyet annak a tagállamnak az illetékes hatósága adott, ahol a vízi jármű bejegyzésre került, vagy ahol honi kikötője van.

A nem tagállami vízi járműveket illetően a közösségi bizonyítványba bejegyzendő hatósági számot a közösségi bizonyítványt kiadó illetékes hatóság adja.

Ezek a követelmények nem vonatkoznak a kedvtelési célú kishajókra.

2.   (Üres)

3.   (Üres)

4.   A hajó tulajdonosa vagy annak képviselője kérelmezi az illetékes hatóságoknál a hatósági szám kijelölését. A hajó tulajdonosa vagy annak képviselője felel a hatóság szám közösségi bizonyítványba való beillesztéséért, valamint annak eltávolításáért, amint annak érvényessége lejár.

2.19. cikk

Egyenértékűség és mentesség

1.   Ha a II. rész előírásai megkövetelik a vízi jármű fedélzetén bizonyos anyagok, berendezések vagy felszerelési egységek használatát vagy meglétét, illetve bizonyos tervezési szempontok vagy bizonyos intézkedések elfogadását, az illetékes hatóság engedélyezheti az említett vízi jármű fedélzetén más anyagok, berendezések vagy felszerelési egységek használatát vagy meglétét, illetve eltérő tervezési szempontok vagy intézkedések elfogadását, ha ezeket egyenértékűnek ismerik el ezen irányelv 19. cikkének (2) bekezdésében említett eljárás szerint.

2.   Amennyiben az ezen irányelv 19. cikkének (2) bekezdésében említett eljárás során a bizottság nem jut döntésre az 1. szakaszban előírt egyenértékűséget illetően, az illetékes hatóság kiadhat ideiglenes közösségi bizonyítványt.

Ezen irányelv 19. cikkének (2) bekezdésében említett eljárással összhangban az illetékes hatóság a bizottságnak az ideiglenes közösségi bizonyítvány kiadásától számított egy hónapon belül jelentést tesz a 2.05. cikk 1. szakaszának g) pontjával összhangban, megjelölve a vízi jármű nevét és hatósági számát, az eltérés típusát, valamint azt a tagállamot, amelyben a vízi jármű bejegyzésre került, vagy ahol honi kikötője van.

3.   A 19. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban az illetékes hatóság a bizottság javaslatára kísérleti jelleggel és korlátozott időtartamra kiadhat próbabizonyítványt olyan különleges vízi jármű számára, amely a II. részben szereplőktől eltérő új műszaki követelményeket alkalmaz, feltéve hogy ezek a követelmények egyenértékű biztonságot nyújtanak.

4.   Az 1–3. szakaszokban említett egyenértékűségeket és mentességeket a közösségi bizonyítványon fel kell tüntetni. Ezekről tájékoztatni kell a Bizottságot.

II. RÉSZ

3. FEJEZET

HAJÓÉPÍTÉSI KÖVETELMÉNYEK

3.01. cikk

Alapvető követelmény

A hajókat a helyes hajóépítési gyakorlat szerint kell megépíteni.

3.02. cikk

Szilárdság és stabilitás

1.   A hajótestnek megfelelő szilárdságúnak kell lennie, hogy minden olyan igénybevételnek ellenálljon, ami rendes körülmények között érheti;

a)

új építésű hajók esetében, vagy olyankor, ha a hajó szilárdságát érintő nagyobb átalakítások történnek, a megfelelő szilárdságot igazolni kell a tervezési számítások bizonyításának bemutatásával. Ez az igazolás nem követelmény, ha benyújtják egy elfogadott hajóosztályozó társaság osztályozási tanúsítványát vagy nyilatkozatát;

b)

ha a 2.09. cikkben említett szemlét végeznek, a fenék, a fenékvíz-elvezető és az oldallemezek minimális vastagságát az alábbi feltételek szerint kell ellenőrizni:

Acélból készült hajók esetében a minimális vastagságot tmin a következő képletek eredményeként létrejövő legmagasabb értékben kell megadni:

1.

40 méternél hosszabb hajóknál: tmin = f · b · c (2,3 + 0,04 L) [mm];

40 méter hosszúságot nem meghaladó hajóknál: tmin = f · b · c (1,5 + 0,06 L) [mm], de 3,00 mm-nél nem kevesebb

2.

Formula

ahol:

a

=

keretrés [mm];

f

=

keretrés tényező:

f

=

1 ≤ 500 mm-esre

f

=

1 + 0,0013 (a – 500) > 500 mm-esre

b

=

fenék, oldal vagy fenékvíz-elvezető rendszer lemez tényező

b

=

1,0 fenéklemezre és oldallemezre

b

=

1,25 fenékvíz-elvezető rendszer lemezre

f = a keretrésre lehet 1-et venni az oldallemezek minimális vastagságának kiszámításakor. A fenékvíz-elvezető rendszer lemezei azonban semmilyen esetben nem lehetnek vékonyabbak a fenéklemezeknél és az oldallemezeknél

c

=

szerkezeti típus tényező:

c

=

0,95 duplafenekű és oldalüreges hajóknál, ahol az oldalüreg és a rakománytér közötti megosztás függőlegesen helyezkedik el a nyíláskeret mentén

c

=

1,0 minden szerkezeti típusra.

c)

Hosszanti bordázatú duplafenekű és oldalüreges hajóknál a b) bekezdésben szereplő képlet szerint kiszámított lemezvastagság minimális értékét csökkenteni lehet elfogadott hajóosztályozó társaság által megfelelő hajótestszilárdságra (hosszanti, oldalirányú és lokális szilárdság) jóváhagyott kiszámított értékre.

A lemezeket fel kell újítani, ha a fenék-, fenékvíz-elvezető és az oldallemezek az ilyen módon meghatározott érték alatt vannak.

A módszer szerint kiszámított minimális értékek határértékek, amelyek figyelembe veszik a rendes, egységes igénybevételt, feltéve hogy hajóépítéshez való acélt használnak, és a belső szerkezeti elemek, úgymint a bordázat, a bordázat alja, a fő hosszanti és keresztirányú szerkezeti elemek jó állapotban vannak, valamint a hajótest nem mutatja jelét a hosszanti szilárdság túlterhelésének.

Amint ezek az értékek már nem érhetők el, a szóban forgó lemezeket ki kell cserélni, vagy meg kell javítani. A kiszámított értékeknél nem több mint 10 %-kal kisebb vastagságok azonban kis területekre helyileg elfogadhatók.

2.   Ha a hajótest építéséhez nem acélt használnak, számításokkal igazolni kell, hogy a hajótest szilárdsága (hosszanti, oldalirányú és lokális szilárdság) egyenértékű legalább azzal a szilárdsággal, ami az 1. szakasz szerint feltételezett minimális vastagságú acél használatából következne. Amennyiben elfogadott hajóosztályozó társaság osztályozási tanúsítványát vagy nyilatkozatát bemutatják, a számítási igazolástól el lehet tekinteni.

3.   A hajó stabilitásának meg kell felelnie a tervezett használatnak.

3.03. cikk

Hajótest

1.   Vízmentes válaszfalakat kell beépíteni a fedélzetig, vagy fedélzet nélküli hajóknál a hajókorlátig az alábbi pontokon:

a)

Ütközési válaszfal az orrtól kellő távolságra olyan módon, hogy a megrakott hajó felszínen maradása biztosított legyen, 100 mm-es fennmaradó biztonsági hézaggal, ha víz kerül a vízmentes rekeszbe az ütközési válaszfal előtt.

Általános szabályként az (1) bekezdésben említett követelményt akkor lehet teljesítettnek tekinteni, ha az ütközési válaszfalat a legnagyobb merülés síkjában az elülső merőlegesre mért 0,04 L és 0,04 L + 2 távolságra szerelik fel.

Amennyiben ez a távolság meghaladja a 0,04 L + 2 m-t, az (1) bekezdésben megállapított követelményt számítással kell igazolni.

A távolságot le lehet csökkenteni 0,03 L-re. Ebben az esetben az (1) bekezdésben említett követelményt számítással kell igazolni, feltételezve hogy az ütközési válaszfal előtti rekesz és az ahhoz kapcsolódó részek mindegyike fel lett töltve vízzel;

b)

a 25 m-nél nagyobb teljes hosszúságú hajóknál egy farválaszfal a fartól kellő távolságra.

2.   Lakóteret, vagy a hajó biztonságához vagy üzemeltetéséhez szükséges berendezést nem lehet az ütközési válaszfal síkja elé elhelyezni. Ez a követelmény nem vonatkozik a horgonyberendezésre.

3.   A lakótereket, gép- és kazántereket, valamint a hozzájuk tartozó munkaállomásokat a fedélzetig nyúló, vízmentes, keresztirányú válaszfalakkal kell elválasztani a rakományterektől.

4.   Az ütközési válaszfal előtt nem lehetnek lakóterek. A lakóteret gázzáró válaszfallal kell elválasztani a gép- és kazánterektől, és közvetlenül a fedélzetről megközelíthetőnek kell lennie. Amennyiben nincs ilyen bejárat, vészkijáratnak kell közvetlenül a fedélzetre kivezetni.

5.   Az 1. és 3. szakaszban előírt válaszfalakban és az egyéb térhatárolókban semmilyen nyílások nem lehetnek.

Megengedhetők azonban farválaszfali nyílások, különösen csavartengelyek, csővezetékek stb. nyílásai, ha ezek kivitelezése olyan, hogy nem befolyásolják a válaszfalak és egyéb térhatárolók hatékonyságát. A farválaszfal nyílásainak mindkét oldalára az alábbi, jól olvasható utasítást ki kell tenni:

„A nyílást használat után azonnal be kell csukni.”

6.   Az ezekhez kapcsolódó vízbemeneti és kimeneti csővezetékeknek olyanoknak kell lenniük, hogy ne tegyék lehetővé a hajóban a véletlen vízbeömlést.

7.   A hajó orrát olyan módon kell megépíteni, hogy a horgonyok se teljesen, se részben ne nyúljanak túl az oldallemezen.

3.04. cikk

Motortér és kazánház, tartálytér

1.   A motor- és kazánteret úgy kell elrendezni, hogy az ott levő berendezéseket könnyen és biztonságosan lehessen üzemeltetni, javítani és karbantartani.

2.   A folyékonyüzemanyag- vagy kenőolajtartályok, valamint az utasterek és lakóterek nem érintkezhetnek a rendeltetésszerű működés közben a folyadék statikus nyomása alatt álló felületekkel.

3.   A motortér, kazántér és a tartályok válaszfalai, teteje és nyílásai acélból, vagy más, azzal egyenértékű, éghetetlen anyagból készülnek.

A motortérben használt szigetelőanyagokat védeni kell az üzemanyag és üzemanyaggőzök behatolásától.

A motortér, kazántér és rakománytér falán, tetején és ajtaján levő minden nyílásnak olyannak kell lennie, hogy a téren kívülről zárható legyen. A zárszerkezetek acélból vagy más, azzal egyenértékű, éghetetlen anyagból készülnek.

4.   A motortérnek és kazántérnek, valamint egyéb olyan helyiségeknek, amelyekben valószínű a gyúlékony vagy mérges gázok elszabadulása, megfelelően szellőztethetőeknek kell lenniük.

5.   A motor- és kazántérbe, valamint a tartályokba vezető lépcsőket és létrákat szilárdan rögzíteni kell, azok acélból, vagy más rázkódásmentes és éghetetlen anyagból készülnek.

6.   A motor- és kazántérnek két kijárata van, amelyek közül az egyik vészkijárat.

A második kijárattól az alábbi esetekben el lehet tekinteni:

a)

a motor- vagy kazántér teljes padlófelülete (átlaghosszúság × átlagszélesség a padlólemez szintjén) nem haladja meg 35 m2-t; és

b)

a javítási vagy karbantartási műveletek elvégzésének pontja és a kijárat, vagy a kijutást biztosító kijárat közelében levő lépcső alja közötti út nem hosszabb 5 m-nél; és

c)

a kijárattól legtávolabb elhelyezkedő javítási pontnál tűzoltó készülék került elhelyezésre, vagy ha a 10.03. cikk 1. szakaszának e) pontjától való eltérésként, a motorok installált teljesítménye nem haladja meg a 100 kW-ot.

7.   A motorterekben a legnagyobb megengedhető hangnyomás-szint 110 dB(A). A mérési pontok kiválasztása az ott elhelyezett motor rendeltetésszerű működése során szükséges karbantartási munka része.

4. FEJEZET

BIZTONSÁGI TÁVOLSÁG, SZABADOLDAL ÉS MERÜLÉSI VONALAK

4.01. cikk

Biztonsági távolság

1.   A biztonsági távolság legalább 300 mm.

2.   Olyan hajóknál, amelyek esetében a nyílások nem zárhatók fröccsenő víz elleni és időjárásálló eszközökkel, valamint nyitott rakodótérrel közlekedő hajóknál a biztonsági távolságot annyira kell megnövelni, hogy minden ilyen nyílás legalább 500 mm-re legyen a legnagyobb merülés síkjától.

4.02. cikk

Szabadoldal

1.   Az összefüggő, hosszirányú felhajlás és felépítmény nélküli fedélzettel rendelkező hajók szabadoldala 150 mm.

2.   A hosszirányú felhajlással és felépítménnyel ellátott hajók szabadoldalát az alábbi képlet segítségével kell kiszámolni:

Formula

ahol:

α

az összes érintett felépítményt figyelembe vevő korrekciós tényező;

ßv

a felépítményeknek a hajó hosszának (L) első negyedében való meglétéből eredő elülső hosszirányú felhajlás hatását korrigáló tényező;

ßa

a felépítményeknek a hajó hosszának (L) hátulsó negyedében való meglétéből eredő hátulsó hosszirányú felhajlás hatását korrigáló tényező;

Sev

a tényleges elülső hosszirányú felhajlás mm-ben;

Sea

a tényleges hátulsó hosszirányú felhajlás mm-ben.

3.   Az α tényező az alábbi képlettel kerül kiszámításra:

Formula

ahol:

lem

a hajó hosszának (L) felénél levő középső részen elhelyezkedő felépítmény tényleges hossza m-ben;

lev

a hajó hosszának (L) első negyedében levő felépítmény tényleges hossza m-ben;

lea

a hajó hosszának (L) hátulsó negyedében levő felépítmény tényleges hossza m-ben.

A felépítmény tényleges hossza az alábbi képlettel kerül kiszámításra:

Formula

Formula

ahol:

l

a szóban forgó felépítmény tényleges hossza m-ben;

b

a szóban forgó felépítmény szélessége m-ben;

B1

a hajó szélessége m-ben, a szóban forgó felépítmény mentén félúton levő függőleges oldallemezek külső oldalán, a fedélzet szintjén mérve;

h

a szóban forgó felépítmény magassága m-ben. Fedélzeti nyílások esetében azonban a „h” úgy jön ki, hogy a nyíláskeret magasságát csökkentjük a 4.01. cikk 1. és 2. szakaszában előírt biztonsági távolság felével. A „h” sohasem lehet 0,36-nál nagyobb.

Ha

Formula

ill.

Formula

0,6-nál kisebb, a felépítmény tényleges hossza (le) nulla.

4.   A ßv és ßa tényező az alábbi képlettel kerül kiszámításra:

Formula

Formula

5.   A tényleges elülső/hátulsó hosszirányú felhajlás (Sev/Sea) az alábbi képlettel kerül kiszámításra:

 

Sev = Sv · p

 

Sea = Sa · p

ahol:

Sv

a tényleges elülső hosszirányú felhajlás mm-ben; az Sv azonban nem lehet 1 000 mm-nél nagyobb;

Sa

a tényleges hátulsó hosszirányú felhajlás mm-ben; az Sa azonban nem lehet 500 mm-nél nagyobb;

p

a következő képlettel kiszámolt tényező:

Formula

x

a metszék, a hosszirányú felhajlás legtávolabbi pontján mérve, ahol az 0,25 Sv/Sa (lásd a rajzot).

Image

A „p” tényező azonban nem lehet 1-nél nagyobb.

6.   Ha a ßa · Sea nagyobb mint a ßv· Sev, a ßv· Sev értékét kell venni ßa · Sea-re.

4.03. cikk

Minimális szabadoldal

Tekintettel a 4.02. cikkben említett csökkentésekre, a minimális szabadoldal 0 mm-nél kisebb nem lehet.

4.04. cikk

Merülési vonalak

1.   A legnagyobb merülés síkját úgy kell meghatározni, hogy a minimális szabadoldalra és a minimális biztonsági távolságra vonatkozó előírások egyaránt teljesüljenek. Biztonsági okokból a felügyeleti szerv azonban meghatározhat nagyobb értéket a biztonsági távolságra és a szabadoldalra. A legnagyobb merülés síkját legalább a 3. zónára vonatkozóan meg kell határozni.

2.   A legnagyobb merülés síkját jól látható és letörölhetetlen merülési jelekkel kell megjelölni.

3.   A merülési jelek egy 300 mm hosszú és 400 mm magas téglalapból állnak, amelyek alapvonala vízszintes, és egybeesik a megengedett legnagyobb merülés síkjával. Minden eltérő merülési jelnek tartalmaznia kell egy ilyen téglalapot.

4.   Minden hajót legalább három merülési jelpárral kell ellátni, eggyel a hajó közepénél, egy-egy párral pedig a hosszúságnak körülbelül egy hatodával az orr mögött, illetve a far előtt.

Mindazonáltal,

a)

azoknál a hajóknál, amelyek hosszúsága 40 m-nél kisebb, elegendő két jelpár, a hosszúság egynegyedénél az orr mögött, illetve a far előtt;

b)

azoknál a hajóknál, amelyek nem áruszállításra szolgálnak, elegendő egy jelpár, a hajó hosszúságának körülbelül a felénél.

5.   Az újabb szemle következtében érvénytelenné vált jeleket vagy adatokat a bizonyítványt kiadó hatóság felügyelete alatt el kell távolítani, vagy érvénytelennek kell megjelölni.

6.   Amennyiben egy hajót az 1966. évi belvízi hajók köbözéséről szóló egyezmény szerint köböztek, és a köbözési jelek síkja megfelel az ezen irányelvben előírtaknak, ezek a köbözési jelek merülési jeleknek is számítanak; ezt a közösségi bizonyítványban fel kell tüntetni.

7.   Nem 3. zónájú (1., 2. vagy 4. zónájú) belvízi utakon üzemelő hajók esetében a 4. szakaszban előírt orr és a far jelpárt ki kell egészíteni egy függőleges vonallal, amelyre egy, illetve több zóna esetében több további 150 mm hosszú merülési vonalat kell tenni az orr irányába, a 3. zónára megjelölt merülési vonalhoz igazítva.

Ez a függőleges vonal és vízszintes vonal 30 mm vastag. A hajó orra felé mutató merülési vonalon kívül a megfelelő zóna számát meg kell jelölni 60 mm magas × 40 mm széles betűkkel (lásd 1. ábra).

1. ábra

Image

4.05. cikk

Nem mindig zárt hajótesttel rendelkező vízi járművek legnagyobb terhelt merülése, amely mellett még fröccsenésállók és időjárásállók

Ha egy hajó 3. zónára vonatkozó legnagyobb merülési síkja úgy került meghatározásra, hogy feltételezték, hogy rakománytereket be lehet zárni fröccsenésmentesen és időjárásálló módon, valamint ha a legnagyobb merülés síkja és a nyíláskeret felső széle közötti távolság 500 mm-nél kisebb, akkor a legnagyobb merülést meg kell határozni nyitott rakománytérrel való hajózás esetére.

A közösségi bizonyítványba az alábbi közlést kell bejegyezni:

„Ha a rakománytér nyílása teljesen vagy részben fedetlen, a hajó csak a 3. zónára vonatkozó merülési vonal alatt 3 mm-rel levő szintig rakható meg.”

4.06. cikk

Merülési mércék

1.   Az olyan hajókon, amelyek merülése meghaladhatja az 1 m-t, a hajó fara felé mindkét oldalon egy merülési mércét kell elhelyezni; további mércék is alkalmazhatók.

2.   Minden egyes merülési mérce nullpontjának függőlegesen a merülési mérce alatt, abban a legnagyobb merülés síkjával párhuzamos síkban kell lennie, amely a hajótest vagy – ha van – a gerinc legmélyebb pontján megy keresztül. A nullpont feletti függőleges távolságot deciméteres mérőskálával kell ellátni. Az üres merülés síkjától a legnagyobb merülési síkja feletti 100 mm-ig a beosztást pontozással vagy bevéséssel és két eltérő színnel megjelölni úgy, hogy jól látható legyen. Ezt a beosztást a mérce mellett számozással is jelölni kell, legalább öt deciméterenként és a mérce felső pontján.

3.   A két hátsó köbözési mérce, amelyeket a 4.04. cikk 6. szakaszában említett egyezmény szerint helyeztek el, helyettesíti a merülési mércéket, feltéve hogy a fenti követelmény szerinti beosztással készültek, és ahol szükséges, a merülés számértékei is szerepelnek.

5. FEJEZET

KORMÁNYOZHATÓSÁG

5.01. cikk

Általános rendelkezések

A hajóknak és kötelékeknek megfelelő navigálhatóságot és kormányozhatóságot kell bemutatniuk.

A meghajtás nélküli, vontatásra szánt hajóknak a felügyeleti szerv által előírt követelményeknek kell megfelelniük.

Az önjáró teherhajóknak és kötelékeknek az 5.02–5.10. cikkben előírt követelményeknek kell eleget tenniük.

5.02. cikk

Navigációs vizsgálatok

1.   A navigálhatóságot és kormányozhatóságot a navigációs vizsgálatokkal ellenőrzik. Különösen az 5.06–5.10. cikk követeményeinek való megfelelést kell vizsgálni.

2.   A felügyeleti szerv eltekinthet a vizsgálatok egészétől vagy azok részeitől, ha a navigálhatósági és kormányozhatósági követelményeknek való megfelelést más módon igazolják.

5.03. cikk

A vizsgálati terület

1.   Az 5.02. cikkben említett navigációs vizsgálatot az illetékes hatóság által kijelölt belvízi utak területén végzik el.

2.   A vizsgálati területek folyó vagy állóvíz olyan ágán helyezkednek el, amely lehetőleg legalább 2 km hosszan egyenes, és elég széles, valamint a hajó helyének megállapításához jól megkülönböztethető jelzésekkel van felszerelve.

3.   A felügyeleti szerv számára a különböző vízszintek függvényeként lehetséges a hidrológiai adatok felvétele, úgymint a vízmélység, a hajózható csatorna szélessége és a hajózási területen levő áramlat átlagos sebessége.

5.04. cikk

A hajók és kötelékek megrakásának mértéke a navigációs vizsgálat során

A navigációs vizsgálat során az áruszállításra szolgáló hajókat és kötelékeket köbözésük és terhelésük 70 %-áig kell megrakni, olyan módon, hogy a vízszintes helyzet a lehető legnagyobb mértékben biztosítva legyen. Amennyiben a vizsgálatot kisebb terheléssel végzik el, a folyásirányú hajózás jóváhagyása erre a terhelésre korlátozódik.

5.05. cikk

A fedélzeten levő berendezések használata a navigációs vizsgálatra

1.   A navigációs vizsgálat során a közösségi bizonyítvány 34. és 52. szakaszában említett valamennyi berendezés használható, amelyet a kormányállásból lehet vezérelni, kivéve a horgonyt.

2.   Az 5.10. cikkben említett áramlatba történő befordulás ellenőrzésekor azonban a horgonyok is használhatók.

5.06. cikk

Előírt (előremeneti) sebesség

1.   A hajóknak és kötelékeknek a vízen legalább 13 km/h sebességet kell elérniük. Önmagukban üzemelő tolóhajók esetében ez a feltétel nem kötelező.

2.   A kizárólag torkolatokban és kikötőkben üzemelő hajók és kötelékek számára a felügyeleti szerv mentességet adhat.

3.   A felügyeleti szerv megvizsgálja, hogy az üres hajó a vízen meg tudja-e haladni a 40 km/h sebességet. Amennyiben ez igazolható, a közösségi bizonyítvány 52. szakaszához a következőt kell bejegyezni:

„A hajó vízen képes a 40 km/h sebesség meghaladására.”

5.07. cikk

Megállási képesség

1.   A hajóknak és kötelékeknek képesnek kell lenniük időben megállni folyásiránnyal szemben úgy, hogy közben kormányozhatók maradnak.

2.   Ha a hajók és kötelékek hossza nem haladja meg a 86 métert, szélessége pedig a 22,90 métert, a fent említett megállási képességet helyettesíteni lehet a megfordulási képességgel.

3.   A megállási képességet az 5.03. cikkben említett vizsgálati területen a megállási manőverekkel kell kivitelezni, a megfordulási képességet pedig az 5.10. cikk szerinti fordulási manőverekkel.

5.08. cikk

Hátrameneti képesség

Ha az 5.07. cikk által előírt megállási manővert állóvízen hajtják végre, akkor azt hátramenetben végzett navigációs vizsgálat követi.

5.09. cikk

Kitérési képesség

A hajóknak és kötelékeknek képesnek kell lenni időben történő kitérés elvégzésére. Ezt a képességet az 5.03. cikkben említett vizsgálati területen végzett kitérési manőverekkel kell igazolni.

5.10. cikk

Megfordulási képesség

A 86 méteres hosszúságot és 22,90 méteres szélességet meg nem haladó hajóknak és kötelékeknek képesnek kell lenni időben megfordulni.

Ez a megfordulási képesség helyettesíthető az 5.07. cikkben említett megállási képességgel.

A megfordulási képességet az áramlás ellenében végzett fordulási manőverekkel kell igazolni.

6. FEJEZET

KORMÁNYMŰ

6.01. cikk

Általános követelmények

1.   A hajóknak rendelkezniük kell megbízható kormányművel, amely legalább az 5. fejezetben megkövetelt kormányozhatóságot lehetővé teszi.

2.   A gépi meghajtású kormányműnek olyannak kell lennie, hogy kizárja a kormánylapát helyzetének akaratlan megváltoztatását.

3.   A kormánymű egészét legfeljebb 15°-ig terjedő tartós oldalirányú dőlésre és –20 °C és +50 °C közötti külső hőmérsékletre kell tervezni.

4.   A kormánymű szerkezeti elemeinek elég szilárdnak kell lenniük ahhoz, hogy elviseljék azokat a legnagyobb erőket, amelyek a normál üzemelési körülmények között rájuk hatnak. A kormánylapátra ható külső erők nem ronthatják a kormányberendezés és annak meghajtó egysége működési képességeit.

5.   A kormánymű tartalmaz egy gépi meghajtású hajtóegységet, ha a kormánylapát működtetéséhez szükséges energia ezt megköveteli.

6.   A gépi kormánymeghajtást el kell látni túlterheléssel szembeni védelemmel, amely korlátozza a hajtás által gyakorolt forgatónyomatékot.

7.   A kormányszár befúrását úgy kell megtervezni, hogy az megakadályozza a vízszennyező kenőanyagok terjedését.

6.02. cikk

Kormányszerkezet energiaátvivő rendszere

1.   Ha a hajó gépi kormánymeghajtással van ellátva, akkor egy független második hajtást is be kell tudni kapcsolni öt másodpercen belül, arra az esetre, ha a hajó kormánymeghajtása leáll vagy meghibásodik.

2.   Ha a második hajtás nem kapcsolódik be automatikusan a fő hajtás meghibásodásakor, a kormánylapát bármilyen helyzeténél biztosítani kell a második hajtás azonnali és egyszerű kézi bekapcsolhatóságát.

3.   A második meghajtásnak vagy kézi meghajtásnak is biztosítania kell az 5. fejezetben előírt kormányozhatóságot.

6.03. cikk

Hidraulikus kormányszerkezet energiaátvivő rendszere

1.   A hidraulikus kormánymeghajtásra más energiafogyasztót kötni tilos. Ha két, egymástól független meghajtó egység van, az ilyen rákötés azonban elfogadható, ha a fogyasztók a visszatérő ágra vannak kapcsolva és a meghajtóegységről leválasztóberendezéssel kiköthetők.

2.   Két hidraulikus meghajtás esetén mindkét egységnek rendelkeznie külön hidraulikus tartállyal. Dupla tartályok azonban elfogadhatók. A hidraulikus tartályokat el kell látni figyelmeztető rendszerrel, amely figyeli a megbízható üzemeléshez szükséges minimális olajszint alá történő csökkenést.

3.   A vezérlőszelepből nem kell kettőnek lenni, ha kézi működtetésű, vagy a kormányállásból kézileg hidraulikusan működtethető.

4.   A csővezetékek méretének, tervezésének és elrendezésének olyannak kell lennie, hogy a lehető legnagyobb mértékben kizárja a mechanikai vagy tűzesetből következő károsodást.

5.   A hidraulikus meghajtási egységek esetén a második egységhez nincs szükség külön csővezetékre, ha a két rendszer egymástól független működése biztosított, és ha a csőrendszer a legnagyobb üzemi nyomás 1,5-szeresének képes ellenállni.

6.   Rugalmas csövek használata csak ott megengedhető, ahol ez alapvetően szükséges a rezgés csillapításához vagy az alkatrészek szabad mozgásához. Az ilyen csöveket legalább a legnagyobb üzemi nyomással egyenlő nyomásra kell méretezni.

6.04. cikk

Áramforrás

1.   Két meghajtóegységgel rendelkező kormányműveknek legalább két áramforrással kell rendelkezniük.

2.   Amennyiben a gépi meghajtás második áramforrása nem áll rendelkezésre mindvégig, mialatt a hajó mozgásban van, egy megfelelő kapacitású pufferberendezés szolgáltatja a kisegítést az elinduláshoz szükséges idő alatt.

3.   Villamos áramforrás esetén a kormánymű fő áramforrása nem láthat el más energiafogyasztót.

6.05. cikk

Kézi hajtás

1.   Gépi meghajtás nem hozhatja működésbe a kézi kormánykereket.

2.   A kormánylapát állásától függetlenül, a kormánykerék visszaütését meg kell akadályozni, ha a kézi hajtás automatikusan rögzítve van.

6.06. cikk

Kormánypropeller, vízsugár, cikloidálpropeller és orrtolásrendszerek

1.   Ha a kormánypropeller, vízsugár, cikloidálpropeller és orrtolás berendezéseinek tolóerővektorát villamos, hidraulikus vagy pneumatikus úton távvezérlik, akkor ebben az esetben a kormányállás és a propulziós berendezés között két, egymástól független vezérlőrendszernek kell lenni, amelyek, értelemszerűen, megfelelnek a 6.01–6.05. cikk követelményeinek.

Nem vonatkozik ilyen rendszerekre az említett szakasz, ha azokra nincs szükség az 5. fejezetben előírt kormányozhatósághoz, vagy ha csak a megállási képesség vizsgálatához kellenek.

2.   Ha két, egymástól független kormánypropeller, vízsugár, cikoidálpropeller és orrtolásberendezés van, a második független vezérlőrendszer nem szükséges, amennyiben a berendezések egyikének meghibásodásakor a hajó az 5. fejezet előírásai szerint elégségesen kormányozható marad.

6.07. cikk

Jelző- és megfigyelőrendszerek

1.   A kormánylapát helyzetét pontosan kell érzékelni a kormányállásból. Ha a kormánylapát-állásjelző elektromos, abban az esetben saját áramforrással kell rendelkeznie.

2.   Legalább az alábbi jelző- és megfigyelőrendszereknek kell meglennie a kormányállásban:

a)

olajszint a hidraulikus tartályokban a 6.03. cikk 2. szakasza szerint, valamint a hidraulikus rendszer üzemi nyomása;

b)

a kormánymű villamosáram-ellátásának leállása;

c)

a meghajtóegységek villamosáram-ellátásának leállása;

d)

a fordulásisebesség-szabályozó leállása;

e)

az előírt pufferberendezések leállása.

6.08. cikk

Fordulásisebesség-szabályozók

1.   A fordulásisebesség-szabályozóknak és azok alkatrészeinek meg kell felelniük a 9.20. cikkben megállapított követelményeknek.

2.   A fordulásisebesség-szabályozó megfelelő működését zöld jelzőfénnyel ki kell jelezni a kormányállásban.

A hálózati feszültség hiányát vagy elfogadhatatlan ingadozását, valamint a giroszkóp forgási sebességének elfogadhatatlan csökkenését figyelni kell.

3.   Ha a fordulásisebesség-szabályozón kívül vannak más kormányzórendszerek, a kormányállásban meg kell tudni különböztetni, melyik rendszer került működtetésre. Egyik rendszerről a másikra lehessen azonnal átkapcsolni. A fordulásisebesség-szabályozó nem gyakorolhat semmilyen hatást a többi kormányzórendszerre.

4.   A fordulásisebesség villamosáram-ellátásának a többi energiafogyasztótól függetlennek kell lennie.

5.   A fordulásisebesség-szabályozókban használt giroszkópoknak, érzékelőknek és fordulásisebesség-jelzőknek meg kell felelniük a IX. mellékletben meghatározott, belvízi utakra érvényes fordulásisebesség-kijelzőkre vonatkozó minimumelőírások és vizsgálati feltételek minimumkövetelményeinek.

6.09. cikk

Elfogadási eljárás

1.   A beszerelt kormányművek megfelelését ellenőrző szerv ellenőrzi. E célból a szerv az alábbi okmányokat kérheti:

a)

a kormánymű leírása;

b)

az energiaátvivő rendszer és a kormányberendezés rajzai és azokról szóló információk;

c)

a kormányszerkezetre vonatkozó információk;

d)

a villamosvezetékek diagramjai;

e)

a fordulásisebesség-szabályozó leírása;

f)

a kormánymű kezelési utasításai.

2.   A teljes kormánymű működését a navigációs vizsgálattal ellenőrzik. Ha fordulásisebesség-szabályozó van beszerelve, akkor ellenőrzik, hogy az előre meghatározott ív megbízhatóan fenntartható és a fordulást biztonságosan végre lehet hajtani.

7. FEJEZET

KORMÁNYÁLLÁS

7.01. cikk

Általános rendelkezések

1.   A kormányállást úgy kell berendezni, hogy a kormányos mindenkor el tudja végezni feladatát, miközben a hajó mozgásban van.

2.   Rendeltetésszerű üzemi körülmények mellett a hajó által keltett hangnyomás a kormányállásban tartózkodó kormányos fejének magasságában mérve nem haladhatja meg a 70 dB(A)-t.

3.   Ha kialakítottak egyszemélyes radarhajózásra kormányállást, a kormányosnak ülő helyzetben el kell tudnia végezni a feladatát, a hajó üzemeltetéséhez szükséges valamennyi kijelző- vagy megfigyelőberendezést, valamint vezérlést pedig úgy kell elrendezni, hogy a kormányos a hajó mozgása közben azokat kényelmesen használhassa, anélkül hogy helyét el kellene hagynia vagy szem elől veszítené a radarképernyőt.

7.02. cikk

Akadálymentes kilátás

1.   A kormányállásból kellően akadálymentes kilátást kell biztosítani minden oldalra.

2.   A kormányos akadályozott kilátásának tere a hajó előtt, üres állapotban, tartozékai felével felszerelve, de ballaszt nélkül, nem haladhatja meg a hajó hosszának kétszeresét vagy a 250 métert, amelyik kevesebb, a vízfelszínhez viszonyítva, egy haránt irányú ív mentén, bármelyik oldalon, közvetlenül a hajó előtt.

Az akadályozott kilátás területének csökkentésére szolgáló optikai és elektromos eszközöket a szemle során nem lehet figyelembe venni.

Az akadályozott kilátás területének további csökkentéséhez csak megfelelő elektromos eszközök használhatók.

3.   A kormányos normál helyzetből való akadálymentes kilátásának szöge legalább 240° a horizonthoz képest és legalább 140° az elülső félkörön belül.

A kormányos szokásos látástengelyében semmilyen ablakkeret, oszlop vagy felépítmény nem állhat.

Az ellenőrző szerv még abban az esetben is kérhet egyéb intézkedéseket, ha az akadálymentes kilátás terének szöge 240° a horizonthoz képest, különösen pedig akkor kéri a kisegítő optikai vagy elektromos szerkezetek beszerelését, ha hátrafelé nem biztosított kellőképpen az akadálymentes kilátás.

Az oldalsó ablakok alsó szélét a lehető legalacsonyabban kell tartani, az oldalsó és hátsó ablakok felső szélét pedig a lehető legmagasabban.

Az e cikk értelmében a kormányállásból való kilátásra vonatkozóan megállapított követelmények betartását úgy határozzák meg, hogy a kormányos szemmagasságát a kormányállásban a fedélzet feletti 1 650 mm magasságban feltételezik.

4.   A kormányállás előrenéző ablakának felső széle elég magasan kell, hogy legyen, hogy a kormánynál tartózkodó személy 1 800 mm szemmagasságban tisztán kilásson előre, szemmagasságban 10 fokkal a horizont felett.

5.   A szélvédőn keresztül minden időjárási körülmény mellett tiszta kilátást kell biztosítani egy megfelelő berendezéssel.

6.   A kormányállás ablaktáblái biztonsági üvegből készülnek, fényáteresztésük legalább 75 %.

A visszatükröződés elkerülése végett a hajóhíd elülső ablakai fénytelenek, és a függőleges síkhoz képest hajlítottak, a tetején legalább 10°-os, de 25°-nál nem nagyobb, kifelé tartó szögben.

7.03. cikk

A vezérlő-, jelző- és megfigyelőberendezésekre vonatkozó általános követelmények

1.   A hajó üzemeltetéséhez szükséges vezérlőberendezést könnyen működési állásba kell tudni hozni. Ez az állás minden kétséget kizáróan egyértelmű.

2.   A megfigyelő műszereknek könnyen leolvashatónak kell lenniük. Lehetővé kell tenni, hogy világításuk állítható legyen, fokozatmentesen a teljes kioltásig. A fényforrások nem lehetnek élesek, és nem ronthatják a megfigyelő műszerek leolvashatóságát.

3.   A figyelmeztető és jelző fényjelzések ellenőrzéséhez rendszert kell biztosítani.

4.   Egyértelműen meg kell tudni állapítani, hogy egy rendszer üzemel-e. Ha működését jelzőfény jelzi, akkor annak zöld színűnek kell lennie.

5.   A megfigyelést igénylő rendszerek meghibásodását vagy leállását piros jelzőfénnyel kell jelezni.

6.   A piros fényjelzés megjelenésével egy időben hangjelzésnek kell megszólalnia. Hangjelzést lehet adni egyetlen egységes jellel. Az említett hangjelzés hangnyomásértékének a kormányállásban tapasztalható maximális külső zaj hangnyomásszintjét legalább 3 dB(A)-lel meg kell haladnia.

7.   A hangjelzésnek a meghibásodás vagy leállás nyugtázását követően kikapcsolhatónak kell lennie. Ez a kikapcsolás nem akadályozhatja meg, hogy más meghibásodás miatt a vészjelzés újra működésbe lépjen. A piros jelzőfénynek csak akkor szabad kialudnia, ha a meghibásodást elhárították.

8.   A megfigyelő- és jelzőberendezéseket automatikusan alternatív áramforrásra kell kapcsolni, ha saját áramforrásuk leáll.

7.04. cikk

A főmotorok és a kormánymű vezérlő-, jelző- és megfigyelőberendezéseire vonatkozó külön követelmények

1.   Lehetőséget kell biztosítani a főmotorok és a kormánymű kormányállásból történő vezérlésére és megfigyelésére. A kormányállásból működtethető, tengelykapcsolóval ellátott főmotorok és a vezérelhető csavarszárny meghajtása esetében csak az indítást és a leállítást kell a motortérből végezni.

2.   Minden főmotor vezérlése egyetlen fogantyúval történik, amely a hajó hossztengelyével megközelítőleg párhuzamos függőleges síkon belül egy ívet ír le. A fogantyúnak a hajóorr irányába való mozgatása előremenetet idéz elő, míg a fogantyúnak a far felé való mozgatása révén a hajó hátramenetet végez. A tengelykapcsoló működtetése és a mozgási irány váltása a fogantyú semleges állásában történik. A fogantyú semleges állásban rögzül.

3.   Az egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállásban ki kell jelezni a hajóra gyakorolt propulziós lökés irányát, valamint a propeller vagy a főmotorok fordulatszámát.

4.   A 6.07. cikk 2. szakaszában, a 8.03. cikk 2 szakaszában, valamint a 8.05. cikk 13. szakaszában előírt jelző- és megfigyelőberendezéseket a kormányállásban kell elhelyezni.

5.   Az egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkező hajók kormányzása fogantyúval történik. A fogantyút kézzel könnyedén kell tudni mozgatni. A fogantyúnak a hajó hosszanti tengelyéhez viszonyított helyzete pontosan megfelel a kormánylapát állásának. A fogantyú bármely helyzetben történő elengedése nem változtathatja meg a kormánylapátok állását. A fogantyú semleges állásának könnyen észrevehetőnek kell lennie.

6.   Ha egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkező hajót felszereltek orrkormánylapáttal vagy különleges kormánylapáttal, különösen a hátramenet érdekében, ezeket külön fogantyúkkal kell működtetni, amelyek, értelemszerűen, megfelelnek az 5. szakaszban előírt követelményeknek.

Ez a követelmény akkor is érvényesül, ha kötelékeknél olyan kormányművet szereltek a vízi járműre, amely nem ugyanaz, mint a köteléket meghajtó.

7.   Ha fordulásisebesség-szabályozót használnak, akkor a fordulásisebesség-vezérlőnek bármely állásban felengedhetőnek kell lennie, anélkül hogy ezzel a kiválasztott sebesség megváltozna.

A vezérlőnek elég széles ívben kell fordulnia, hogy megfelelően pontos elhelyezkedést biztosítson. A semleges állást a többi állástól egyértelműen meg kell tudni különböztetni. A megvilágítás skálája fokozatmentesen változtatható legyen.

8.   Az egész kormánymű távirányításának tartósan rögzítettnek kell lennie, és úgy kell elrendezni, hogy a kiválasztott irány egyértelműen látható legyen. Ha az ilyen berendezések kikapcsolhatók, akkor azokat fel kell szerelni egy olyan berendezéssel, amely jelzi, hogy a berendezés bekapcsolt vagy kikapcsolt állapotban van-e. A vezérlőszervek elrendezésének és működtetésének összhangban kell lennie a rendeltetésükkel.

A kormányművet kiegészítő nem tartósan rögzített rendszerek, úgymint aktív orrtolás, távvezérlő berendezések elfogadhatók, feltéve hogy ezeket a kiegészítő berendezéseket a kormányállásból bármikor lehet működtetni kényszerítéssel.

9.   Kormánypropeller, vízsugár, cikloidálpropeller és orrkormányzás esetében vezérlő-, jelző- és megfigyelőberendezésként egyenértékű berendezések elfogadhatók.

Az 1–8. szakaszban előírt követelmények értelemszerűen vonatkoznak a fent említett aktív kormányzó és propulziós rendszerekre vonatkozóan kiválasztott külön jellemzőkre és intézkedésekre. A jelzőberendezés állásának egyértelműen jeleznie kell minden berendezésen a hajóra ható tolóerő irányát vagy a nyomóerő irányát.

7.05. cikk

Jelzőfények, fényjelzők és hangjelzések

1.   E cikk alkalmazásában az alábbi kifejezések a következőket jelentik:

a)

„jelzőfények” az árboccsúcs, az oldal és a tat minden oldalról látható világítása, a kék villogó fény, az erős és gyors sárga villogó fény gyors hajók számára, valamint a kék fény veszélyes árut szállító hajók számára;

b)

„fényjelzők” a hangjelzéseket kísérő és a kék panelhez rendelt fények.

2.   Az áramerősség-jelző fényeket vagy azoknak megfelelő berendezéseket, úgymint a jelzőfényeket figyelő jelzőlámpák, a kormányállásban kell felszerelni, kivéve ha a megfigyelést közvetlenül a kormányállásból el lehet végezni.

3.   Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállás esetén, a jelzőlámpákat a vezérlőpanelre kell felszerelni, hogy a jelzőfények és a fényjelzők megfigyelhetők legyenek. A jelzőfények kapcsolóit a jelzőlámpákba kell beépíteni, vagy azok mellett kell elhelyezni.

A jelzőfényekhez és fényjelzőkhöz tartozó jelzőlámpák elrendezése és színe megfelel azon lámpák és jelzők tényleges állásának és színének.

A jelzőfény vagy a fényjelző működésének meghibásodása következtében a megfelelő jelzőlámpa vagy kialszik, vagy más módon ad jelzést.

4.   Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállás esetén lehetővé kell tenni a hangjelzés lábbal működő kapcsoló általi működtetését. Ez a követelmény nem vonatkozik a „ne közelíts” jelzésre, a tagállamok navigációs hatóságainak vonatkozó rendeletei értelmében.

5.   A helyzetlámpának meg kell felelnie a IX. melléklet I. részében foglalt követelményeknek.

7.06. cikk

Radarberendezések és fordulásisebesség-jelzők

1.   A radarberendezésnek és a fordulásisebesség-jelzőnek illetékes hatóság által elfogadott típusúnak kell lennie. A radarberendezések és a fordulásisebesség-jelzők beszerelésére és működésére vonatkozó vizsgálat IX. mellékletben megállapított követelményeit be kell tartani. A navigációs üzemmódban működtethető belvízi elektronikus térképmegjelenítő és információs rendszer (ECDIS) radarberendezésnek tekintendő. Ezen felül a belvízi ECDIS-követelményeket is be kell tartani.

A fordulásisebesség-jelzőt a kormányos előtt, annak látószögében kell elhelyezni.

2.   Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállás esetén:

a)

a radarképernyő – a kormányos kormány melletti szokásos testhelyzetében – nem lehet lényegesen a kormányos látóterén kívül;

b)

a radarképnek jól láthatónak kell lennie letakarás és árnyékolás nélkül, függetlenül a kormányálláson kívüli megvilágítási viszonyoktól;

c)

a fordulásisebesség-jelzőt közvetlenül a radarképernyő alatt vagy felett kell elhelyezni, vagy abba bele kell építeni.

7.07. cikk

Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkező hajók rádiótelefon-rendszerei

1.   Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkező hajók esetében a hajók közötti hálózatokból és a navigációs információs rendszerből érkező vétel hangszórón, a kifelé menő kommunikáció pedig rögzített mikrofonon keresztül történik. Az adás/vétel kiválasztására egy nyomógomb szolgál.

A nyilvános kommunikációs hálózatainak mikrofonjai nem használhatók.

2.   Ha egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkező hajókat nyilvános kommunikációs hálózat rádiótelefon-rendszerével szereltek fel, a vétel a kormányos üléséből lehetséges.

7.08. cikk

Fedélzeti belső kommunikációs eszközök

Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkező hajók esetében a fedélzeten lenniük kell belső kommunikációs eszközöknek.

A kormányzási helyzetből az alábbi kommunikációs kapcsolatok megteremtésére kell lehetőséget biztosítani:

a)

a hajó vagy a kötelék orrával;

b)

a hajó vagy kötelék farával, ha közvetlen kommunikációra nincs lehetőség kormányzási helyzetből;

c)

a legénységi szállással;

d)

a kapitány kabinjával.

A vétel minden belső kommunikációs vonalon hangszóróval, az adás pedig rögzített mikrofonnal történik. A hajó vagy kötelék orra és fara közötti kapcsolat lehet rádiótelefon típusú.

7.09. cikk

Riasztórendszer

1.   Rendelkezni kell olyan független riasztórendszerrel, amely lehetővé teszi a lakóterek, a motortér és szükség esetén a külön szivattyúház elérését.

2.   A kormányos rendelkezésére kell állni egy „ki-be” kapcsolóval vezérelt riasztórendszernek. Olyan kapcsolók alkalmazása, amelyek a kapcsoló eleresztésekor önműködően visszatérnek a „ki” állásba, nem megengedett.

3.   E jelzés hangnyomásszintjének a lakóhelyiségekben legalább 75 dB(A)-nek kell lennie.

A géptérben és a szivattyúházban a riasztójelzés minden oldalon látható és minden pontról észlelhető villogó fény.

7.10. cikk

Fűtés és szellőztetés

A kormányállást szabályozható, megfelelő fűtéssel és szellőzéssel kell ellátni.

7.11. cikk

Farhorgony-kezelőszervek

Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkező és 86 métert meghaladó hosszúságú vagy 22,90 métert meghaladó szélességű hajók fedélzetén a kormányosnak képesnek kell lennie a horgony leeresztésére ülőhelyének elhagyása nélkül.

7.12. cikk

Leengedhető kormányállások

A leengedhető kormányállásokat fel kell szerelni vészhelyzeti leengedő rendszerrel.

Minden leengedési műveletnek automatikusan jól hallható figyelmeztető hangjelzést kell keltenie. Ez a követelmény nem vonatkozik arra az esetre, ha a leengedésből eredő sérülés kockázatát a megfelelő tervezési jellemzők megakadályozzák.

A kormányállás biztonságos elhagyására lehetőséget kell biztosítani helyzetétől függetlenül.

7.13. cikk

Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkező hajók bejegyzése a közösségi bizonyítványba

Ha a hajó megfelel a 7.01., 7.04–7.08. és 7.11. cikkben előírt, egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállásra vonatkozó külön előírásoknak, a közösségi bizonyítványba a következőket kell bejegyezni:

„A hajó egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkezik.”

8. FEJEZET

GÉPTÍPUSOK

8.01. cikk

Általános rendelkezések

1.   Valamennyi gépet, valamint az azokhoz tartozó berendezéseket a helyes műszaki gyakorlatnak megfelelően kell megtervezni, kivitelezni és beépíteni.

2.   A rendszeres felülvizsgálatot igénylő berendezéseknek, különösen a gőzkazánoknak, egyéb nyomástartó edényeknek és tartozékaiknak, valamint az emelőknek meg kell felelniük a Közösség egyik tagállamában hatályos rendeleteknek.

3.   Csak 55 °C-nál magasabb lobbanáspontú üzemanyaggal működő belsőégésű motorok szerelhetők be.

8.02. cikk

Biztonsági berendezések

1.   A gépi berendezéseket úgy kell kialakítani és beépíteni, hogy azok a működtetés és karbantartás céljára kellően hozzáférhetőek legyenek, és az érintett személyzetet ne veszélyeztessék. A véletlen elindítás ellen biztosítani kell ezeket.

2.   A fő- és segédgépeket, valamint a kazánokat és nyomástartó edényeket, valamint azok tartozékait biztonsági berendezésekkel kell felszerelni.

3.   Vészhelyzet esetére lehetőséget kell biztosítani a fújó- és szívóventilátorokat meghajtó motorok leállítására azon téren kívülről, ahol azok elhelyezkednek, illetve a motortéren kívülről.

4.   Az olajt, kenőolajat és az erőátvivő rendszerekben, a vezérlő- és indítórendszerekben, valamint a fűtőrendszerekben használt olajt szállító csővezetékek csatlakozásait szükség esetén meg kell figyelni, vagy más, megfelelő módon kell védeni annak elkerülése érdekében, hogy forró felületekre, gépek levegőbemenetébe vagy egyéb gyulladási forrást képező területekre olaj fröccsenjen vagy szivárogjon. Az ilyen csatlakozások számát minimális szinten kell tartani.

5.   A dízelmotorok külső, nagynyomású üzemanyag-szállító csöveit a nagynyomású üzemanyag-szivattyú és az üzemanyag-befecskendezők között borítással ellátott csővel kell védeni, amely képes az üzemanyag megtartására a nagynyomású csővezeték meghibásodása esetén. A borítással ellátott csőrendszer tartalmaz egy gyűjtőeszközt a szivárgások számára, és intézkedni kell az üzemanyag-szállító cső meghibásodásához tartozó vészjelzésről, kivéve a legfeljebb kéthengeres motorok esetét, amikor a vészjelzés nem kötelező. Borítással ellátott csőrendszereket kell alkalmazni a motollákat és csörlőket meghajtó, nyitott fedélzeten elhelyezkedő motorokhoz is.

6.   A motor alkatrészei szigetelésének meg kell felelnie a 3.04. cikk 3. szakaszának 2. bekezdésében foglalt követelményeknek.

8.03. cikk

Propulziós berendezések

1.   A hajó meghajtóberendezéseinek gyorsan és biztosan elindíthatónak, megállíthatónak és átkormányozhatónak kell lenniük.

2.   Az alábbiakat kell megfigyelni kritikus szint elérése esetén riasztójelzést adó megfelelő eszközökkel:

a)

a főmotorok hűtővizének hőmérséklete;

b)

a főmotorok és az erőátviteli rendszer kenőolajnyomása;

c)

a főmotorok hátrameneti egysége, az átkormányozható erőátviteli rendszer vagy a propellerek olaj- és levegőnyomása.

3.   Ha a hajónak csak egy főmotorja van, ennek a motornak nem szabad automatikusan lekapcsolódnia, kivéve a túlfordulat elleni védelem esetét.

4.   Ha a hajónak csak egy főmotorja van, ezt a motort fel kell szerelni egy olyan automatikus berendezéssel, amely csak akkor csökkenti a motor sebességét, ha a motorsebesség csökkenését automatikusan jelzik a kormányállásban optikailag és akusztikailag is, és a motor sebességét csökkentő berendezés a kormányos helyéről lekapcsolható.

5.   A tengelyek bélését úgy kell megtervezni, hogy a vízszennyező kenőanyagok ne terjedhessenek.

8.04. cikk

Motorok kipufogórendszerei

1.   A kipufogógázokat ki kell vezetni a hajón kívülre.

2.   A veszélyes gázoknak a hajó tereibe való behatolását minden megfelelő intézkedéssel meg kell előzni. Amennyiben kipufogóvezetékek lakótereken vagy a kormányálláson keresztül mennek, úgy azokat megfelelő gázzáró burkolatban kell elhelyezni. A kipufogóvezeték és a burkolat közötti térnek összeköttetésben kell lennie a szabad levegővel.

3.   A kipufogócsöveket úgy kell elhelyezni, hogy ne okozhassanak tüzet.

4.   A motorterekben a kipufogócsöveket megfelelően szigetelni és hűteni kell. A motortereken kívül elegendő lehet a fizikai kontaktus elleni védelem.

8.05. cikk

Tüzelőanyag-tartályok, -csövek és tartozékaik

1.   A folyékony tüzelőanyagokat a hajótesthez biztonságosan rögzített acéltartályokban vagy a tartálytérben kell tárolni. Ha a hajószerkezet úgy kívánja, tűzállósági szempontból egyenértékű anyag használható. Ezek a követelmények nem vonatkoznak a legfeljebb 12 literes, a gyártáskor a segédberendezésekbe beépített tankkal rendelkező hajókra. Az üzemanyagtartályoknak az ivóvíztartályokkal nem lehetnek közös válaszfalaik.

2.   A tartályokat és a tankokat, valamint azok vezetékeit és a további tartozékokat úgy kell elrendezni és kialakítani, hogy a hajó tereibe se üzemanyag, se gáz ne léphessen ki. Az üzemanyag-mintavételre és a vízleeresztésre szolgáló tartályszelepeknek önműködően kell záródniuk.

3.   Az ütközési válaszfal elé nem helyezhető tüzelőanyag-tartály.

4.   A tüzelőanyag-tartályok és vezetékeik nem helyezkedhetnek el közvetlenül a motorok vagy kipufogócsövek felett.

5.   A tüzelőanyag-tartály töltőnyílásait egyértelműen kell megjelölni.

6.   A napi fogyasztásra töltött tartályokat kivéve, a folyékony tüzelőanyagok tartályai és tankjai töltőcsövei nyílásainak a fedélzeten kell lenniük. A töltőcsövet az EN 12827:1999 sz. európai szabvány értelmében el kell látni egy csatlakozódarabbal.

Az ilyen tartályokat el kell látni egy légzőcsővel, amely a fedélzet felett a szabadba vezet, és úgy van kialakítva, hogy abba nem hatolhat be víz. A légzőcső átmérőjének legalább a töltőcső keresztmetszete 1,25-szörösének kell lennie.

Ha a tartályok egymáshoz kapcsolódnak, a csatlakozó csővezeték átmérője legalább a töltőcső 1,25-szöröse legyen.

7.   A tartályok kimeneténél közvetlenül elhelyezkedő üzemanyag-elosztó csővezetékeket el kell látni a fedélzetről működtethető lekapcsolóberendezéssel.

Ez a követelmény nem vonatkozik a motorra közvetlenül felszerelt tartályokra.

8.   Az üzemanyagcsöveket, csatlakozásaikat, tömítéseiket és rögzítésüket olyan anyagból kell készíteni, amely az ezeket valószínűleg érő mechanikai, kémiai és hőhatásoknak ellenáll. A tüzelőanyag-vezetékek nem lehetnek káros hőhatásoknak kitéve, és azoknak a teljes hosszukon ellenőrizhetőnek kell lenniük.

9.   A tüzelőanyag-tartályokra megfelelő kapacitásmérő eszközt kell szerelni. A kapacitásmérő eszköznek egészen a maximális feltöltés szintjéig olvashatónak kell lennie. A mérőüvegeket megfelelően kell védeni a behatások ellen, az aljukon önzáródó eszközt kell felszerelni, felső végüket pedig a tartályokhoz kell csatlakoztatni a maximális feltöltési szint felett. A mérőüvegekhez használt anyag normál külső hőmérséklet mellett nem deformálódhat. Szondacsövek végei nem lehetnek lakóterekben. A motortérben vagy kazánházban véget érő szondacsövek végeit megfelelő önzáródó eszközzel kell felszerelni.

10.

a)

A tüzelőanyag-tartályokat a töltés folyamán a tüzelőanyag kiömlése ellen megfelelő fedélzeti műszaki eszközökkel kell védeni, amelyeket a közösségi bizonyítvány 52. szakaszához be kell jegyezni.

b)

Ha a tüzelőanyagot a töltőállomásokról saját, a töltés során a fedélre történő kiömlést gátló műszaki eszközeikkel együtt szállítják, az a) pontban és a 11. szakaszban említett berendezésre vonatkozó követelmények nem érvényesek.

11.   Ha a tüzelőanyag-tartályok fel vannak szerelve automata kikapcsolóberendezéssel, az érzékelők leállítják a töltést, amikor a tartály 97 %-ig tele van; ennek a berendezésnek meg kell felelnie az „üzembiztossági” követelményeknek.

Ha az érzékelő egy villamos érintkezést kapcsol be, ami a töltőállomás által egy bináris jellel szolgáltatott áramkört szakít meg, abban az esetben a jelet át kell tudni küldeni a töltőállomásra egy olyan vízmentes csatlakozón, amely megfelel az IEC (Nemzetközi Elektrotechnikai Társaság) által kiadott 60309-1:1999, 40-50 V DC-re vonatkozó előírás követelményeinek, és amelynek borítása fehér, a földelés pedig tíz óránál van.

12.   A tüzelőanyagok tartályait és tankjait olyan szivárgásmentesen zárható nyílásokkal kell ellátni, amelyek lehetővé teszik a tisztítást és az ellenőrzést.

13.   A propulziós berendezéseket közvetlenül ellátó tüzelőanyag-tartályokat el kell látni egy olyan szerkezettel, amely a kormányállásban fény- és hangjelzésekkel jelzi, hogy a tüzelőanyagszint már nem elég a további biztonságos üzemhez.

8.06. cikk

Kenőolajak, csövek és tartozékaik tárolása

1.   A kenőolajat olyan acéltartályokban kell tárolni, amelyek vagy a hajótest beépített részei, vagy ahhoz szilárdan rögzítve vannak. Ha a hajó szerkezete úgy kívánja meg, tűzállósági szempontból egyenértékű anyag használható. A követelmény nem érinti a legfeljebb 25 literes tartályokat. A kenőolajtartályoknak nem lehetnek az ivóvíztartályokkal közös válaszfalaik.

2.   A kenőolajtartályokat, csővezetékeiket és egyéb tartozékaikat úgy kell elrendezni és felszerelni, hogy se kenőolaj, se kenőolajgőz ne kerülhessen a hajó belsejébe.

3.   Kenőolajtartály nem helyezhető az ütközési válaszfal elé.

4.   Kenőolajtartály és rögzítése nem helyezkedhet el közvetlenül motorok vagy kipufogócsövek felett.

5.   A kenőolajtartályok töltőnyílásait egyértelműen kell megjelölni.

6.   A kenőolajcsöveket, csatlakozásaikat, tömítéseiket és rögzítésüket olyan anyagból kell készíteni, amely az ezeket valószínűleg érő mechanikai, kémiai és hőhatásoknak ellenáll. A vezetékek nem lehetnek káros hőhatásoknak kitéve, és azoknak a teljes hosszukon ellenőrizhetőnek kell lenniük.

7.   A kenőolajtartályokra megfelelő kapacitásmérő eszközt kell szerelni. A kapacitásmérő eszköznek egészen a maximális feltöltés szintjéig olvashatónak kell lennie. A mérőüvegeket megfelelően kell védeni a behatások ellen, az aljukon önzáródó eszközt kell felszerelni, felső végüket pedig a tartályokhoz kell csatlakoztatni a maximális feltöltési szint felett. A mérőüvegekhez használt anyag normál külső hőmérséklet mellett nem deformálódhat. Szondacsövek végei nem lehetnek lakóterekben. A motortérben vagy kazánházban véget érő szondacsövek végeit megfelelő önzáródó eszközzel kell felszerelni.

8.07. cikk

Az erőátvivő rendszerekben, vezérlő- és indítórendszerekben, valamint fűtőrendszerekben, csővezetékekben és tartozékaikban használt olaj tárolása

1.   Az erőátvivő rendszerekben, vezérlő- és indítórendszerekben, valamint fűtőrendszerekben, csővezetékekben és tartozékaikban használt olajt olyan acéltartályokban kell tárolni, amelyek vagy a hajótest beépített részei, vagy ahhoz szilárdan rögzítve vannak. Ha a hajó szerkezete úgy kívánja meg, tűzállósági szempontból egyenértékű anyag használható. A követelmény nem érinti a legfeljebb 25 literes tartályokat. A kenőolajtartályoknak nem lehetnek az ivóvíztartályokkal közös válaszfalaik.

2.   Az ilyen olajtartályokat, csővezetékeiket és egyéb tartozékaikat úgy kell elrendezni és felszerelni, hogy se kenőolaj, se kenőolajgőz ne kerülhessen a hajó belsejébe.

3.   Ilyen olajtartály nem helyezhető az ütközési válaszfal elé.

4.   Ilyen olajtartály és rögzítése nem helyezkedhet el közvetlenül motorok vagy kipufogócsövek felett.

5.   Az ilyen olajtartályok töltőnyílásait egyértelműen kell megjelölni.

6.   Az ilyen olajcsöveket, csatlakozásaikat, tömítéseiket és rögzítésüket olyan anyagból kell készíteni, amely az ezeket valószínűleg érő mechanikai, kémiai és hőhatásoknak ellenáll. A vezetékek nem lehetnek káros hőhatásoknak kitéve, és azoknak a teljes hosszukon ellenőrizhetőnek kell lenniük.

7.   Az ilyen olajtartályokra megfelelő kapacitásmérő eszközt kell szerelni. A kapacitásmérő eszköznek egészen a maximális feltöltés szintjéig olvashatónak kell lennie. A mérőüvegeket megfelelően kell védeni a behatások ellen, az aljukon önzáródó eszközt kell felszerelni, felső végüket pedig a tartályokhoz kell csatlakoztatni a maximális feltöltési szint felett. A mérőüvegekhez használt anyag normál külső hőmérséklet mellett nem deformálódhat. Szondacsövek végei nem lehetnek lakóterekben. A motortérben vagy kazánházban véget érő szondacsövek végeit megfelelő önzáródó eszközzel kell felszerelni.

8.08. cikk

Fenékvízszivattyúk és vízelvezető rendszerek

1.   Minden vízzáró rekesz külön kiszivattyúzását lehetővé kell tenni. Ez a követelmény azonban nem érinti az üzemelés folyamán általában hermetikusan tömített vízzáró rekeszeket.

2.   A személyzettel ellátott hajókon legalább egy fenékvízszivattyúnak kell lennie, amelyeket nem szabad ugyanabban a térben felszerelni. Ezek közül legalább az egyiknek gépi meghajtásúnak kell lennie. Azonban azokon a hajókon, amelyeken a gépi propulziós berendezés 225 KW-nál kisebb teljesítményű és a 350 t-nál kisebb hordképességű, nem áruszállításra szolgáló, 250 m3-nél kiszorítású tömegű hajókon elegendő egy kézi vagy gépi meghajtású szivattyú.

Az előírt szivattyúknak alkalmasnak kell lennie bármelyik vízzáró rekeszben történő használatra.

3.   A Q1 minimális szivattyúteljesítmény az első fenékvízszivattyúra az alábbi képlettel kerül kiszámításra:

 

Q1 = 0,1 · d1 2 [l/min]

a d1 kiszámításának képlete:

Formula

A Q2 minimális szivattyúteljesítmény a második fenékvízszivattyúra az alábbi képlettel kerül kiszámításra:

 

Q2 = 0,1 · d2 2 [l/min]

a d2 kiszámításának képlete:

Formula

A d2 értékének azonban nem kell meghaladnia a d1 értéket.

A Q2 l kiszámításához a leghosszabb vízzáró rekesz hosszát kell venni.

ahol:

l

a szóban forgó vízzáró rekesz hossza [m]-ben;

d1

a fő vízelvezető cső kalkulált belső átmérője [mm]-ben;

d2

az elágazócső kalkulált belső átmérője [mm]-ben.

4.   Ha a fenékvízszivattyúk csatlakoznak a vízelvezető rendszerhez, a vízelvezető csövek belső átmérője legalább d1, mm-ben, az elágazócső belső átmérője pedig legalább d2, mm-ben.

25 méternél rövidebb hajók esetében a d1 és d2 érték 35 mm-re csökkenthető.

5.   Csak önfelszívó fenékszivattyúk engedélyezhetők.

6.   Minden lapos fenekű és 5 m-t meghaladó szélességű rekeszben mindegyik oldalon legalább egy-egy szívófejet kell elhelyezni.

7.   A fartérnek a géptérből könnyen megközelíthető, önzáró csöveken keresztül vízteleníthetőnek kell lennie.

8.   Az egyes rekeszek leágazó csöveit lezárható visszacsapó szelepen keresztül kell csatlakoztatni a főcsőhöz.

A ballaszt felvételére kialakított rekeszeket vagy egyéb tereket elég csak egy egyszerű elzárószerkezeten keresztül csatlakoztatni a fenékvízszívó rendszerhez. Ez a követelmény nem érinti a ballaszt felvételére alkalmas tartályokat. Az ilyen tartályokat fel kell tölteni ballasztvízzel, tartósan rögzített és a vízelvezető csövektől független ballasztcsövekkel, vagy a fő vízelvezető csőhöz rugalmas csövekkel vagy rugalmas átalakítókkal csatlakozó elágazócsövekkel. A tartály alján a vízfelvételre szolgáló szelepek erre a célra nem használhatók.

9.   A tartályok fenékvizét mérőműszerrel kell felszerelni.

10.   Ha a vízelvezető rendszerbe tartósan be van építve csőrendszer, az olajos víz kivonására szolgáló fenékvíz-elvezető csöveket olyan zárószerkezettel kell ellátni, amelyet egy ellenőrző szerv leplombált az adott állásban. Ezeknek a zárószerkezeteknek a számát és állását a közösségi bizonyítványban fel kell tüntetni.

11.   A zárószerkezetek adott helyzetben történő zárását a 10. szakaszban említett plombával egyenértékűnek kell tekinteni. A zárószerkezeteket záró kulcsokat megfelelően meg kell jelölni, és a motortérben egy kijelölt, könnyen hozzáférhető helyen kell tárolni.

8.09. cikk

Olajos víz vagy fáradtolaj tárolása

1.   Lehetővé kell tenni az üzemelés során felgyülemlett olajos víz fedélzeten történő tárolását. Erre a célra a megfelelő hely a motortér fenékvize.

2.   A fáradtolaj tárolására a motortérben egy vagy több külön tartálynak kell lennie, amelyek tárolókapacitása legalább 1,5-szöröse annak a fáradtolaj-mennyiségnek, amelyet a beszerelt valamennyi belsőégésű motor és érőátviteli rendszer zsompjából származó fáradtolaj, valamint a hidraulikus folyadék tartályaiból származó hidraulikus folyadék képez.

A fent említett tartályok kiürítésére szolgáló csatlakozásoknak meg kell felelniük az EN 1305:1996 sz. európai szabványnak.

3.   Ha a hajót csak rövid idejű üzemelésre használják, a felügyeleti szerv mentességet adhat a 2. szakasz követelményei alól.

8.10. cikk

Hajók által keltett zaj

1.   A hajó menetzajait, de különösen a motorok szívási- és kipufogási zaját megfelelő szerkezettel csillapítani kell.

2.   Normál üzemi körülmények mellett a hajó által keltett zaj a hajó oldalától mért 25 m-es távolságban nem lépheti túl a 75 dB(A) értéket.

3.   Álló hajó esetében, a rakodási műveleteket kivéve, a hajó által keltett zaj nem lépheti túl a 65 dB(A) értéket a hajó oldalától mért 25 m-es távolságban.

8a. FEJEZET

(Üres)

9. FEJEZET

VILLAMOS BERENDEZÉSEK

9.01. cikk

Általános rendelkezések

1.   Ha egy berendezés bizonyos alkatrészeire vonatkozóan nincs külön követelmény, a biztonsági szint akkor tekinthető kielégítőnek, ha ezek az alkatrészek a hatályban levő európai szabvány szerint, vagy egy elfogadott hajóosztályozó társaság előírásai szerint készültek.

A vonatkozó okmányokat a felügyeleti szervnek be kell nyújtani.

2.   Az alábbiakat, valamint a felügyeleti szerv megfelelő pecsétjét tartalmazó dokumentumokat a fedélzeten kell tartani:

a)

a teljes villamos berendezésre vonatkozó általános rajzok;

b)

a fő kapcsolótábla, a vészhelyzeti kapcsolótábla és az elosztó kapcsolótábla kapcsolási rajzai, valamint a legfontosabb műszaki adatok, úgymint a védelmi és vezérlő berendezések áramerőssége és névleges áramerőssége;

c)

a villamos gépek és berendezések áramellátási adatai;

d)

kábeltípusok és információtovábbítók keresztmetszetei.

Ezeket a dokumentumokat nem kell személyzet nélküli vízi járművek fedélzetén tartani, de a tulajdonosnál mindenkor hozzáférhetőnek kell lenniük.

3.   A berendezéseket 15°-ig terjedő tartós dőlésre és 0 °C-tól +40 °C-ig terjedő belső környezeti, valamint –20 °C-tól +40 °C-ig terjedő fedélzeti hőmérsékletre kell tervezni. E határértékek között a berendezésnek tökéletesen kell működnie.

4.   A villamos és elektronikus berendezéseknek és gépeknek teljes mértékben hozzáférhetőnek és könnyen karbantarthatónak kell lenniük.

9.02. cikk

Villamosenergia-ellátási rendszerek

1.   Ha a hajó fel van szerelve villamos rendszerrel, akkor alapvetően legalább két áramforrással kell rendelkeznie, olyan módon, hogy ha az egyik áramforrás leáll, a fennmaradó áramforrás legalább 30 percig tudja ellátni a biztonságos hajózáshoz szükséges áramfogyasztókat.

2.   Az áramforrás megfelelő névleges terhelését energiamérleggel kell kimutatni. Figyelembe lehet venni megfelelő egyidejűségi tényezőt.

3.   A fenti 1. szakasztól függetlenül, a 6.04. cikk érvényes a kormánymű áramforrására (kormánylapát-berendezések).

9.03. cikk

Érintésvédelem, szilárd tárgyak és víz behatolása elleni védelem

A berendezések tartósan rögzített alkatrészeinek minimális védelemtípusát a táblázat szemlélteti.

Hely

Minimumvédelem típusa

(az IEC által kiadott 60529:1992-vel összhangban)

Generátorok

Motorok

Transzformátorok

Táblák

Elosztók

Kapcsolók

Szerelvények

Világítóberendezések

Műveleti szobák, motorterek, kormányműrekeszek

IP 22

IP 22

IP 22 (2)

IP 22 (1)  (2)

IP 44

IP 22

Tartályok

 

 

 

 

IP 55

IP 55

Akkumulátor és festékraktárok

 

 

 

 

 

IP 44

u. (Ex) (3)

Szabadfedélzetek és nyitott kormányállások

 

IP 55

 

IP 55

IP 55

IP 55

Kormányállás

 

IP 22

IP 22

IP 22

IP 22

IP 22

Szálláshely, a tisztasági helyiségeket és a mosóhelyiségeket kivéve

 

 

 

IP 22

IP 20

IP 20

Tisztasági helyiségek és mosóhelyiségek

 

IP 44

IP 44

IP 44

IP 55

IP 44

9.04. cikk

Robbanásvédelem

Olyan helyiségekben, ahol robbanásveszélyes gázok vagy gázelegyek halmozódhatnak fel, azaz akkumulátorhelyiségekben, vagy nagyon tűzveszélyes anyagok tárolóhelyiségeiben csak robbanásbiztos (tanúsítottan biztonságos) villamos berendezéseket szabad felszerelni. Ezekben a helyiségekben világításkapcsolókat vagy egyéb villamos berendezéseket tilos felszerelni. A robbanásvédelemnek figyelembe kell vennie az esetleg megjelenő robbanásveszélyes gázok vagy gázelegyek jellemzőit (robbanásveszélyességi csoport, hőmérsékletosztály).

9.05. cikk

Földelésvédelem

1.   50 V-nál nagyobb feszültség alatt levő rendszereket földeléssel kell ellátni.

2.   Az olyan fém alkatrészeket, amelyekhez hozzá lehet érni, és amelyek normál üzemmód mellett villamossági szempontból nem élőek, mint pl. a motorvázak és burkolatok, elektromos eszközök és világítóberendezések, külön földelni kell, ha nincsenek a hajótesttel villamosságilag összekötve szerkezetük miatt.

3.   A hordozható áramfogyasztókat és a hordozható gépeket rendeltetésszerű használat során földelni kell, a vezetékbe beépített kiegészítő földelővezetékkel.

Ez az előírás nem érinti azt az esetet, ha védelmikör-leválasztó transzformátort használnak, továbbá azokat a gépeket, amelyek védőszigeteléssel (kettős szigetelés) vannak ellátva.

4.   A földelőkábelek keresztmetszete nem lehet kisebb az alábbi táblázatban megadott értékeknél:

Kültéri vezetékek keresztmetszetei

[mm2]

Földelőkábelek minimális keresztmetszete

szigetelt kábeleken belül

[mm2]

külön szerelve

[mm2]

0,5–4

a kültéri vezetékek keresztmetszetével megegyező

4

> 4–16

a kültéri vezetékek keresztmetszetével megegyező

a kültéri vezetékek keresztmetszetével megegyező

> 16–35

16

16

> 35–120

a kültéri vezetékek keresztmetszetének fele

a kültéri vezetékek keresztmetszetének fele

> 120

70

70

9.06. cikk

Megengedhető legnagyobb feszültségek

1.   A következő feszültségi értékeket nem szabad túllépni:

A berendezés típusa

Megengedhető legnagyobb feszültség

Egyenáram

Egyfázisú váltóáram

Háromfázisú váltóáram

a.

Erőátviteli és fűtőberendezések, beleértve az általánosan használt aljzatokat

250 V

250 V

500 V

b.

Világítás-, kommunikációs, utasítási és információs berendezések, beleértve az általánosan használt aljzatokat

250 V

250 V

c.

Kézikészülékeket tápláló aljzatok, amelyeket a nyitott fedélzeten vagy szűk és nedves fém falú terekben használnak, kazánok és tartályok kivételével:

 

 

 

1.

Általában

50 V (4)

50 V (4)

2.

Elválasztó transzformátorral, amely csak egy készüléket táplál

250 V (5)

3.

Szigetelésvédelemmel ellátott (kettős szigetelésű) készülékek alkalmazása esetén

250 V

250 V

4.

Ahol ≤ 30 mA alapértelmezett áramkör-megszakítókat használnak.

250 V

500 V

d.

Hordozható áramfogyasztók, mint pl. tartályok, motorok, fúvóberendezések és hordozhatószivattyúk villamos készülékei, amelyeket üzemelés közben általában nem mozgatnak, és amelyek érinthető vezető alkatrészei földelve vannak a csatlakozókábelbe beépített földelőkábellel, valamint amelyek a földelőkábelen kívül a hajótesthez vannak kötve adott helyzetük miatt vagy egy további kábel révén.

250 V

250 V

500 V

e.

Kazánokban és tartályokban használt kézi készülékek táplálására szolgáló aljzatok

50 V (4)

50 V (4)

2.   Az 1. szakasztól eltérően, az előírt védelmi intézkedések betartása mellett, magasabb feszültség alkalmazható az alábbiaknál:

a)

gépekhez, amelyek teljesítménye ezt megköveteli;

b)

különleges fedélzeti berendezéseknél, mint pl. rádióberendezések és gyújtószerkezetek.

9.07 cikk

Elosztórendszerek

1.   Az alábbi elosztórendszerek megengedettek egyenáramnál és egyfázisú váltóáramnál:

a)

kétkábeles rendszer, amelyek közül az egyik földelt (L1/N/PE);

b)

egykábeles rendszer testhez való visszacsatlakozással, csak helyi berendezésekhez (például égetőmotorok indítómotorja, katódos védelem) (L1/PEN);

c)

kétkábeles rendszer a hajótesttől leszigetelve (L1/L2/PE).

2.   Az alábbi elosztórendszerek megengedettek háromfázisú váltóáramnál:

a)

négykábeles rendszer, a nulla pont földelésével, nem alkalmazva a testhez való visszacsatlakozás elvét (L1/L2/L3/N/PE) = (TN-S hálózat) vagy (TT hálózat);

b)

háromkábeles rendszer a hajótesttől leszigetelve (Ll/L2/L3/PE) = (IT hálózat);

c)

háromkábeles rendszer, a nulla pont földelésével, a testhez való visszacsatlakozás elvét alkalmazva, ez azonban nem megengedett csatlakozási körökben (L1/L2/L3/PEN).

3.   A felügyeleti szerv engedélyezheti más rendszerek használatát.

9.08. cikk

Parti vagy egyéb külső hálózati csatlakozók

1.   A parti hálózatból vagy más külső hálózatból táplált villamos berendezések vezetékeinek a fedélzeten rögzített kapcsolással kell rendelkezni, vagy állandó kapoccsal vagy dugaszolókészülékkel kell felszerelni. Ügyelni kell arra, hogy a kábelcsatlakozások ne legyenek húzásnak kitéve.

2.   Az 50 V feletti csatlakozófeszültség esetén a hajótestet hatásosan kell földelni. A hajótesten a csatlakozóaljzat egyedi jelöléssel kell ellátni.

3.   A csatlakozás kapcsolóberendezéseit úgy kell felszerelni, hogy megelőzhető legyen a fedélzeti hálózati generátorok és a parti hálózat vagy más külső hálózat egyidejű működése. Rövid ideig tartó egyidejű működés megengedhető az egyik rendszerről a másikra történő átkapcsoláskor, a feszültség kiesése nélkül.

4.   A csatlakozást védeni kell rövidrezárás és túlterhelés ellen.

5.   A fő kapcsolótáblán kell jelezni, hogy a parti hálózathoz vezető csatlakozóban folyik-e áram.

6.   Jelzőberendezéseket kell felszerelni, hogy egyenáram esetén a polaritás, háromfázisú váltóáram esetén pedig a fázissorrend összehasonlítható legyen a csatlakozás és a fedélzeti hálózat között.

7.   A kapcsoláshoz tartozó tábla az alábbiakat jelzi:

a)

a kapcsolat megteremtéséhez szükséges intézkedések;

b)

az áram típusa és a névleges feszültség, valamint váltóáramnál a frekvencia.

9.09. cikk

Egyéb vízi járművek áramforrása

1.   Ha egyéb vízi járműnek szolgáltatnak áramot, külön csatlakozást kell használni. Ha 16 A-nál nagyobb névleges áramerősségű aljzatokat használnak az egyéb vízi járművek áramellátására, olyan berendezéseket kell beszerelni (pl. kapcsolók vagy reteszek), amelyek biztosítják, hogy rákapcsolódni és lekapcsolódni csak akkor lehessen, amikor a vezetékben nem folyik áram.

2.   Ügyelni kell arra, hogy a kábelcsatlakozások ne legyenek húzásnak kitéve.

3.   A 9.08. cikk 3–7. szakasza értelemszerűen érvényes.

9.10. cikk

Generátorok és motorok

1.   A generátoroknak, motoroknak és kapcsolószekrényeiknek könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük az ellenőrzés, mérés vagy javítás számára. A védelem típusa az elhelyezéstől függ (lásd 9.03. cikk).

2.   Azokat a generátorokat, amelyek hajtásukat a főgépről, a csavartengelyről vagy egy más célra szolgáló segédaggregátról kapják, az üzemszerűen fellépő fordulatszám-tartománynak megfelelően kell méretezni.

9.11. cikk

Akkumulátorok

1.   Az akkumulátoroknak hozzáférhetőnek kell lenni, és azokat úgy kell rögzíteni, hogy a hajó mozgásai következtében ne mozdulhassanak el. Nem szabad ezeket olyan helyeken felállítani, ahol túlzott melegnek, erős hidegnek, fröccsenő víznek vagy gőznek, illetve párának vannak kitéve.

Akkumulátortelepeket nem szabad kormányállásban, lakóterekben és rakterekben elhelyezni. Ez a követelmény nem vonatkozik a hordozható gépek akkumulátoraira, vagy olyan akkumulátorokra, amelyek töltőteljesítménye 0,2 kW-nál kisebb.

2.   (Az akkumulátor maximális töltőáramából és a névleges feszültségből számítva) a 2,0 kW-ot meghaladó töltőteljesítményű akkumulátortelepeket egy külön erre a célra szolgáló helyiségben kell felállítani. A fedélzeten történő felállítás esetén elegendő ezeket szekrénybe vagy ládába bezárni.

A 2,0 kW-ig terjedő töltőteljesítményű akkumulátortelepek szekrényben vagy ládában elhelyezhetők a fedélzet alatt is. Ezek állhatnak nyitottan a géptérben is, vagy más jól szellőző helyen, feltéve hogy a lehulló tárgyak és a csepegő víz ellen védve vannak.

3.   Az akkumulátorok elhelyezésére szánt helyiségek, szekrények, ládák, polcok és egyéb szerkezeti elemek belső felületeit az elektrolit káros hatásaitól, festékréteggel vagy az elektrolitnak ellenálló anyagból készült béléssel védeni kell.

4.   Ha az akkumulátortelepet zárt térben, szekrényekben vagy ládákban helyezik el, e terekben a hatásos szellőzést biztosítani kell. 2 kW-nál nagyobb töltőteljesítményű alkáli akkumulátoroknál és 3 kW-nál nagyobb töltőteljesítményű ólomakkumulátoroknál kényszerített szellőztetést kell biztosítani.

A levegőnek alul kell bemennie és felül kimennie, hogy biztosítva legyen a gázok teljes elvezetése.

A szellőzőcsatornákban nem lehetnek olyan szerkezetek (pl. elzárószelepek), amelyek a légáramlást gátolhatnák.

5.   A szükséges átáramló levegőmennyiséget (Q) a következő képlettel kell kiszámítani:

 

Q = 0,11 · I · n [m3/h]

ahol:

I

=

a maximális áramlás Formula-e, A-ban, amit a töltőberendezés nyújt;

n

=

a cellák száma.

A fedélzeti hálózaton belüli pufferakkumulátorok esetén az ellenőrző szerv elfogadhat más, a töltőberendezés jellemző töltési görbéjét figyelembe vevő számítási módszereket, feltéve hogy ezek a módszerek elismert hajóosztályozó társaságok rendelkezésein vagy vonatkozó szabványokon alapulnak.

6.   Természetes szellőzés esetén a szellőzőcsatorna keresztmetszetét úgy kell méretezni, hogy 0,5 m/sec levegősebességnél biztosítsa a szükséges levegőmennyiséget. A keresztmetszetnek ólomakkumulátoroknál legalább 80 cm2-nek, alkáliakkumulátoroknál legalább 120 cm2-nek kell lennie.

7.   Amennyiben a megkívánt szellőztetés nem érhető el természetes módon, egy ventilátort, lehetőleg elszívóventilátort kell beépíteni, amelynek motorja nem lehet a gáz- vagy levegőáramban.

A ventilátorokat úgy kell kivitelezni, hogy kizárt legyen a szikraképződés a szárnyaknak a házzal való érintkezése esetén, valamint az elektrosztatikus feltöltődés.

8.   Az akkumulátortelepeket tartalmazó terek, szekrények vagy ládák ajtaján vagy fedelein a „Tűz, nyílt láng használata és a dohányzás tilos” jelzést kell elhelyezni, amelynek átmérője legalább 10 cm, az I. melléklet 2. ábrája szerint.

9.12. cikk

Kapcsolóberendezések

1.   Villamos kapcsolótáblák

a)

A berendezéseket, kapcsolókat, biztosítékokat és a kapcsolóberendezés-műszereket áttekinthető, és a karbantartás és javítás számára jól hozzáférhető módon kell felállítani.

50 V vagy annál nagyobb feszültségű kapcsolóberendezéseket külön kell elhelyezni, és megfelelően jelölni kell.

b)

Minden kapcsolóhoz és készülékhez jelölőtáblát kell a kapcsolótáblára tenni, megjelölve az áramkört.

Minden biztosítéknál meg kell jelölni a névleges áramerősséget és az áramkört.

c)

Ha 50 V-nál nagyobb üzemi feszültségű készüléket ajtó mögé szerelnek fel, a készülék áram alatt levő részeit védeni kell a véletlen érintés ellen, míg az ajtó nyitva van.

d)

A kapcsolótáblák anyagának megfelelő mechanikai szilárdságúnak és tartósnak kell lennie, valamint lángkésleltetőnek és önoltónak; nem lehetnek nedvszívók.

e)

Ha a villamos kapcsolótáblába nagy megszakítású (HCR) biztosítékokat építenek be, az ilyen biztosítékok beszereléséhez és eltávolításához az eszközöket és a személyi védőfelszerelést biztosítani kell.

2.   Kapcsolók, védelmi berendezések

a)

A generátor áramköröket és az áramfogyasztók áramköreit védeni kell a rövidzár és a túláram ellen minden földeletlen vezetéken. Erre a célra automatikus áramkör-megszakítók rövidzár- és túláramkioldással vagy zárt típusú biztonsági biztosítékok használhatók.

Az erőátvivő rendszerek (kormánymű) villanymotorjait ellátó áramköröket és azok vezérlőköreit csak rövidzár ellen kell védeni. Ha az áramkörök tartalmaznak hőkioldókat, ezeket semlegesíteni kell, vagy a névleges áramerősség legalább kétszeresére kell beállítani.

b)

16 A-nél nagyobb áramerősséggel működő áramfogyasztóknál a fő kapcsolótábla kimenetének tartalmaznia kell egy terhelés- vagy áramforrás-kapcsolót.

c)

A vízi jármű propulziós rendszerét, a kormányművet, a kormánylapát helyzetkijelzőjét, a navigációs vagy biztonsági rendszereket, illetve a 16 A-nél nagyobb áramerősségű áramfogyasztókat külön áramkörökből kell ellátni.

d)

A hajó meghajtásához és kormányzásához szükséges áramfogyasztókat közvetlenül a fő kapcsolótábláról kell ellátni.

e)

Az áramkör-megszakító berendezést a névleges áramerősség, a termikus vagy dinamikus szilárdság és a megszakítóképesség alapján kell kiválasztani. A kapcsolóknak egyidejűleg le kell választani valamennyi vezetéket. A kapcsolási helyzetnek azonosíthatónak kell lennie.

f)

A biztosítékok zárt olvadóbiztosítékok kerámiából, vagy azzal egyenértékű anyagból. Cseréjük nem teheti ki érintésvédelmi veszélynek a kezelőt.

3.   Mérő- és megfigyelőberendezések

a)

A generátor-, akkumulátor- és elosztó áramköröket fel kell szerelni mérő- és megfigyelőberendezéssel, ha a gép biztonságos működtetése ezt megkívánja.

b)

50 V-nál nagyobb feszültségű földeletlen hálózatokat el kell látni földelésérzékelő eszközzel, amely fény- és hangjelzést ad. Másodlagos berendezéseknél, mint pl. vezérlőkörök, ettől az eszköztől el lehet tekinteni.

4.   A villamos kapcsolótáblák elhelyezése

a)

A kapcsolótáblákat megközelíthető és jól szellőztethető helyiségekben kell elhelyezni, és védeni kell a víztől és a mechanikai sérülésektől.

A csővezetékeket és a levegőcsöveket úgy kell elhelyezni, hogy szivárgás esetén a kapcsolótáblák ne sérülhessenek. Ha felszerelésük elkerülhetetlen villamos kapcsolótáblák közelében, akkor a közelben a csöveknek nem lehetnek leválasztható csatlakozásaik.

b)

Az olyan szekrények és falmélyedések, ahol védelem nélküli kapcsolóberendezések vannak, égésgátló anyagból készülnek, vagy fém-, illetve egyéb égésgátló lemezzel vannak védve.

c)

Ha a feszültség 50 V-nál nagyobb, szigetelőrácsot vagy -szőnyeget kell helyezni a kezelő helyéhez a fő kapcsolótábla előtt.

9.13. cikk

Vészüzemi áramkör-megszakítók

Az olajégetők, üzemanyag-szivattyúk, üzemanyag-szepurátorok és motortéri ventilátorok vészüzemi áramkör-megszakítóit központi helyen, a berendezésnek helyet adó helyiségeken kívül kell elhelyezni.

9.14. cikk

Berendezések szerelvényei

1.   A kábelbefűzéseket a csatlakoztatandó kábel méretének és a használt kábel típusának megfelelően kell méretezni.

2.   A különböző feszültségű vagy frekvenciájú elosztó áramkörök aljzatait ne lehessen összetéveszteni.

3.   A kapcsolóknak egyidejűleg minden földeletlen kábelt ki kell kapcsolniuk egy áramkörön belül. Földeletlen körön belül egypólusú kapcsolók azonban megengedettek a lakótér-megvilágító körökben, kivéve a mosodákat, fürdőszobákat, mosóhelyiségeket vagy más, nedves üzemelésű gépeket elhelyező helyiségeket.

4.   Ha az áramerősség túllépi a 16 A-t, az aljzatok zárását lehetővé kell tenni egy kapcsolóval, olyan módon, hogy a dugaszt csak az áram lekapcsolásával lehessen bedugni vagy kihúzni.

9.15. cikk

Kábelek

1.   A kábeleknek égésgátlóknak, önoltóknak és víz- és olajállóknak kell lenniük.

A lakóterekben más típusú kábelek is alkalmazhatók, feltéve hogy védelmük hatékony, vannak égésgátló jellemzőik és önoltók.

A villamos kábelek égésgátló szabványainak az alábbiakkal kell összhangban lennie:

a)

a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság 60332-1:1993, 60332-3:2000 sz. kiadványai, vagy

b)

a tagállamok egyike által elismert, a fentiekkel egyenértékű rendelet.

2.   Az áramforrás és a világítási körökben használt kábelerek minimális keresztmetszete 1,5 mm2.

3.   A kábelek fémarmatúrái, -borításai és -köpenyei normál üzemi feltételek mellett nem használhatók vezetőként vagy földelésként.

4.   A kábelek fémborításait vagy- köpenyeit az áramforrás és világítási körökben legalább egyik végükön földelni kell.

5.   A vezetékek keresztmetszetének figyelembe kell venni a legnagyobb megengedhető véghőmérsékletet (áramhordozó képesség) és a megengedhető feszültségesést. A fő kapcsolótábla és a berendezés legkevésbé előnyben részesített pontja közötti feszültségesés a névleges feszültséghez viszonyítva nem lehet nagyobb 5 %-nál világítás esetén és 7 %-nál a fűtési áramkörök esetén.

6.   A kábeleket védeni kell a mechanikai sérülés ellen.

7.   A kábelek rögzítésének módja biztosítsa, hogy mindennemű nyújtóerő a megengedett határokon belül maradjon.

8.   Ha a kábelek keresztülmennek válaszfalakon vagy fedélzeteken, ezeknek a válaszfalaknak és fedélzeteknek a mechanikai szilárdságára, vízzáróságára és tűzállóságára a behatolás nem lehet hatással.

9.   Minden vezeték végét és csatlakozását úgy kell kialakítani, hogy megőrizzék az eredeti villamos, mechanikai, lángkésleltetési és szükség esetén a tűzállósági jellemzőiket.

10.   A leengedhető kormányállásokhoz csatlakozó kábeleknek megfelelően rugalmasnak kell lenni, szigetelésük akár –20 °C-ig megfelelően rugalmas, ellenállnak a gőznek és párának, az ultraibolya sugaraknak és az ózonnak.

9.16. cikk

Világítóberendezések

1.   A világítóberendezéseket úgy kell elhelyezni, hogy a közelükben lévő éghető tárgyak vagy szerkezeti részek ne gyulladhassanak meg az általuk fejlesztett hőtől.

2.   A nyitott fedélzeten levő világítóberendezéseket úgy kell elhelyezni, hogy a jelzőfények felismerését ne gátolják.

3.   A géptérben vagy kazántérben elhelyezett két világítóberendezést legalább két külön áramkörre kell osztani. Ez a követelmény vonatkozik azokra a helyiségekre is, ahol hűtőberendezés vagy villanymotor van elhelyezve.

9.17. cikk

Jelzőfények

1.   A jelzőfények kapcsolótábláját a kormányállásban kell elhelyezni. Ezeket külön kábelen kell táplálni a főkapcsolótábláról vagy két külön szekunder leágazásról.

2.   Mindegyik jelzőfényt külön kell táplálni a jelzőfények kapcsolótáblájáról, azokat külön kell védeni és kapcsolni.

3.   A 7.05. cikk 2. szakaszában előírtak szerint a megfigyelőberendezés meghibásodása nem befolyásolhatja az általa ellenőrzött világításnak a működését.

4.   Egy funkcionális csoportot alkotó és együtt, ugyanott felszerelt jelzőfényeket egyetlen áramkörről lehet táplálni, kapcsolni és figyelni. Az ellenőrző készülék már az egyik jelzőfény kiesését is kell, hogy jelezze. Kettős világításnál (két világítás egymásra szerelve ugyanabban a burkolatban) azonban nem szabad egy időben használni mindkét fényforrást.

9.18. cikk

(Üres)

9.19. cikk

Mechanikai berendezések riasztó- és biztonsági rendszerei

A mechanikai berendezések megfigyelő- és védelmi riasztó- és biztonsági rendszereinek az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:

a)

Riasztórendszerek

A riasztórendszereket úgy kell megtervezni, hogy a riasztórendszer meghibásodása miatt az ellenőrzött szerkezet vagy berendezés ne romolhasson el.

A bináris átalakítókat a nyugvóáramelv vagy az ellenőrzött terhelőáramelv alapján kell megtervezni.

A riasztó fényjelzéseknek mindaddig fenn kell maradniuk, amíg a hibát el nem hárították; a nyugtázott vészjelzéseknek megkülönböztethetőnek kell lenni attól a vészjelzéstől, amelyet még nem nyugtáztak. Minden vészjelzésnek hangjelzésből is kell állnia. A hangjelzéseket lehessen kikapcsolni. Egyik hangjelzés kikapcsolása nem akadályozhatja meg, hogy egy másik hangjelzés bekapcsolódjon más okból.

Ötnél kevesebb mérési ponttal rendelkező riasztórendszerek esetében kivételek megengedhetők.

b)

Biztonsági rendszerek

A biztonsági rendszereket úgy kell megtervezni, hogy még a kritikus állapot elérése előtt leállítsák vagy lelassítsák az érintett berendezést, vagy erre egy állandóan személyzettel ellátott állomást utasítsanak.

A bináris átalakítókat a terhelőáramelv alapján kell megtervezni.

Ha a biztonsági rendszerek kialakítása nem önellenőrző, akkor biztosítani kell megfelelő működésük ellenőrzését.

A biztonsági rendszereknek a többi rendszertől függetlennek kell lennie.

9.20. cikk

Elektronikus berendezések

1.   Általános rendelkezések

Az alábbi 2. szakaszban szereplő vizsgálati feltételek csak azokra az elektronikus berendezésekre vonatkoznak, amelyek a kormányműhöz és a vízi jármű erőátvivő rendszereihez szükségesek, beleértve azok segédberendezéseit is.

2.   Vizsgálati feltételek

a)

Az alábbi vizsgálatok során keletkező feszültségek nem okozhatják az elektronikus berendezések sérülését vagy hibás működését. A vonatkozó nemzetközi szabványok, mint pl. az IEC 60092-504:2001 sz. kiadványa szerinti vizsgálatokat, a hidegállapotteszt kivételével, a készülék kikapcsolt állapotában kell elvégezni. Ezek a vizsgálatok a megfelelő működés ellenőrzését is magukban foglalják.

b)

Feszültség- és frekvenciaeltérések

 

Eltérések

folyamatos

rövid idejű

Általános

frekvencia

±5 %

±10 % 5 s

feszültség

±10 %

±20 % 1,5 s

Akkumulátoros működés

feszültség

+30 %/–25 %

 

c)

Melegítésteszt

A mintát 55 °C hőmérsékletűre kell melegíteni fél óra alatt. Miután ezt a hőmérsékletet elérték, azt fenntartják 16 órán át. Ezt követően elvégzik az üzemi próbát.

d)

Hidegállapotteszt

A mintát lekapcsolják és –25 °C hőmérsékletűre hűtik, majd ezen a hőmérsékleten tartják két órán át. Ezt követően a hőmérsékletet 0 °C-ra emelik és elvégzik az üzemi próbát.

e)

Rezgésteszt

A rezgéspróbát minden esetben 90 percig végzik a berendezés vagy annak alkatrészei rezonanciájának három tengelyén. Ha nem alakul ki egyértelmű rezonancia, a rezgéspróbát 30 Hz-en végzik.

A rezgéspróbát szinuszrezgéssel kell elvégezni az alábbi határértékeken belül:

Általános:

f = 2,0–13,2 Hz; a = ±1 mm

(amplitúdó a = a vibrációs szélesség Formula-e)

f = 13,2–100 Hz: gyorsulás ±0,7 g.

A dízelmotorokhoz vagy a kormányszerkezethez szánt berendezéseket a következők szerint kell vizsgálni:

f = 2,0–25 Hz; a = ±1,6 mm

(amplitúdó a = a vibrációs szélesség Formula-e)

f = 25–100 Hz; gyorsulás ±4 g.

A dízelmotorok kipufogócsöveihez szánt érzékelőket viszonylag nagyobb behatásnak lehet kitenni. Ezt a vizsgálatok során figyelembe kell venni.

f)

Az elektromágneses kompatibilitási vizsgálatot az IEC 61000-4-2:1995, 61000-4-3:2002, 61000-4-4:1995 sz. kiadványai szerint kell elvégezni, 3. tesztfokozaton.

g)

Az elektronikus berendezések vizsgálati feltételeknek való megfelelőségét a tulajdonosnak kell igazolni. Hajóosztályozó társaság által kiadott bizonyítvány igazolásnak tekintendő.

9.21. cikk

Elektromágneses kompatibilitás

A villamos és elektronikus rendszereket nem rongálhatja elektromágneses interferencia. Az általános intézkedések egyenlő fontossággal az alábbiakra terjednek ki:

a)

az átviteli utak szétkapcsolása az interferencia forrása és az érintett berendezések között;

b)

a zavar okának csökkentése a forrásnál;

c)

az érintett berendezések interferenciára való érzékenységének csökkentése.

10. FEJEZET

FELSZERELÉSEK

10.01. cikk

Horgonyok

1.   A 40 méternél nem hosszabb, áruszállításra szolgáló hajókat, kivéve a hajón szállított áruszállító bárkákat, fel kell szerelni orrhorgonnyal, amelynek teljes tömegét (P) az alábbi képlettel lehet kiszámítani:

 

P = k · B · T [kg]

ahol

k

az a tényező, amely figyelembe veszi a hosszúság (L) és a merevítőrúd (B) közötti kapcsolatot, valamint a hajó típusát:

Formula

áruszállító bárkáknál azonban k = c-t kell venni;

c

az alábbi táblázatban megadott empirikus tényező:

Tartály bruttó hordképessége tonnában

c tényező

legfeljebb 400, azzal bezárólag

45

400–650, azzal bezárólag

55

650–1 000 , azzal bezárólag

65

1 000 -nél nagyobb

70

Azokon a hajókon, amelyek tartály bruttó hordképessége 400 tonnánál nagyobb, és amelyeket szerkezetük és szándékolt céljuk miatt csak előre meghatározott rövid távolságra használnak, a felügyeleti szerv elfogadhatja, hogy a teljes tömeg (P) csak kétharmada szükséges az orrhorgonyhoz.

2.   A személyhajókat és a nem áruszállításra szolgáló hajókat, a tolóhajók kivételével, olyan orrhorgonnyal kell felszerelni, amelynek teljes tömegét (P) az alábbi képlet adja meg:

 

P = k · B · T [kg]

ahol:

k

az 1. szakasznak megfelelő tényező, de ha az empirikus tényezőt (c) akarjuk megkapni, akkor a közösségi bizonyítványba bejegyzett, m3-ben megadott vízkiszorítási értéket kell venni a tartály bruttó hordképessége helyett.

3.   Az 1. szakaszban említett hajókat, amelyek hossza nem haladja meg a 86 métert, fel kell szerelni farhorgonnyal, amelyek teljes tömege a P tömeg 25 %-ával egyenlő.

A 86 métert meghaladó maximális hosszúságú hajókat olyan farhorgonnyal kell felszerelni, amelyek tömege az 1. vagy 2. szakasz szerint kiszámított teljes tömeg 50 %-ával egyenlő.

A farhorgony nem kötelező az alábbiaknál:

a)

azok a hajók, amelyeknek farhorgonya 150 kg-nál könnyebb; az 1. szakasz utolsó bekezdésében említett hajóknál a horgonyok csökkentett súlyát kell figyelembe venni;

b)

áruszállító bárkák.

4.   A 86 méter hosszúságot meg nem haladó merev kötelékek meghajtására szolgáló hajókat olyan farhorgonnyal kell felszerelni, amelyek tömege az 1. szakasz szerint az engedélyezett és a közösségi bizonyítványba bejegyzett kötelékekre (navigációs egység) kiszámított teljes tömeg 25 %-ával egyenlő.

A 86 métert meghaladó hosszúságú, merev kötelékek áramlásirányú meghajtására szolgáló hajókat olyan farhorgonnyal kell felszerelni, amelyek tömege az 1. vagy 2. szakasz szerint az engedélyezett és a közösségi bizonyítványba bejegyzett kötelékekre (navigációs egység) kiszámított teljes tömeg 50 %-ával egyenlő.

5.   Az 1–4. szakasz szerint megállapított horgonytömegeket bizonyos különleges horgonyok esetében csökkenteni lehet.

6.   Az orrhorgonyokra kiszámított teljes P tömeg megosztható egy vagy két horgony között. 15 %-kal csökkenthető, ha a hajó egyetlen orrhorgonnyal van felszerelve és a horgonyláncvezető cső a hajó közepén helyezkedik el.

A 86 métert meghaladó maximális hosszúságú tolóhajók és hajók farhorgonyainak megkövetelt teljes tömegét meg lehet osztani egy vagy két horgony között.

A legkönnyebb horgony tömege a teljes tömeg 45 %-ánál nem lehet kisebb.

7.   Öntöttvas horgonyok nem megengedhetők.

8.   A horgonyokon a tömegüket tartós módon fel kell tüntetni, kidomborodó karakterekkel.

9.   Az 50 kg-nál nehezebb horgonyokat fel kell szerelni csörlővel.

10.   Az egyes orrhorgonyok láncának minimális hossza:

a)

40 m a 30 méternél nem hosszabb hajóknál;

b)

a hajó hosszánál 10 m-rel hosszabb, ha a hajó 30 és 50 méter közötti hosszúságú;

c)

60 m, ha a hajó 50 méternél hosszabb.

Minden farhorgonyláncnak legalább 40 méter hosszúnak kell lennie. Ha azonban a hajónak a folyásiránnyal szemben kell megállnia, legalább 60 méter hosszú farhorgonylánccal kell rendelkeznie.

11.   A horgonyláncok R minimális nyúlási szilárdságát az alábbi képlettel kell kiszámítani:

a)

legfeljebb 500 kg tömegű horgonyok:

R = 0,35 · P' [kN];

b)

500 kg-nál nagyobb tömegű, de 2 000 kg-ot nem meghaladó tömegű horgonyok:

Formula;

c)

2 000 kg-nál nagyobb tömegű horgonyok:

R = 0,25 · P' [kN].

ahol

P'

minden horgonynak az 1–4. és a 6. szakasz szerint meghatározott elméleti tömege.

A horgonyláncok nyúlási szilárdságát a tagállamban hatályos szabvány szerint kell megadni.

Ha a horgony tömege az 1–6. szakaszban előírtaknál nagyobb, a horgonylánc nyúlási szilárdságát a tényleges horgonytömeg szerint kell megadni.

12.   Azokban az esetekben, ha a fedélzeten megfelelően erősebb horgonyláncokkal nehezebb horgonyok vannak, csak az 1–6. és a 11. szakasz szerint előírt minimális tömegeket és minimális nyúlási szilárdságot kell feltüntetni a közösségi bizonyítványban.

13.   A horgony és a lánc közötti csatlakozódaraboknak (forgógyűrűk) a hozzájuk tartozó lánc nyúlási szilárdságának 20 %-kal többet kell bírnia.

14.   Horgonyláncok helyett kábelek is használhatók. A kábelek nyúlási szilárdságának ugyanolyannak kell lenni, mint a láncokénak, de 20 %-kal hosszabbak.

10.02. cikk

Egyéb felszerelések

1.   A tagállamokban hatályban levő, vonatkozó hajózási hatósági rendeletek értelmében a fedélzeten legalább az alábbi felszereléseket kell tartani:

a)

rádiótelefon-rendszer;

b)

fény- és hangjeleket adó berendezések és készülékek, valamint nappali és éjszakai helyzetjelölés;

c)

különálló vészvilágítás az előírt kikötési fények pótlására;

d)

egy megjelölt tűzálló tartály fedéllel, az olajos tisztítórongyok gyűjtésére;

e)

egy megjelölt tűzálló tartály fedéllel, a veszélyes vagy szennyező szilárd hulladék gyűjtésére, valamint egy megjelölt tűzálló tartály fedéllel, a veszélyes vagy szennyező folyékony hulladék gyűjtésére, az idevágóan alkalmazandó hajózási hatósági rendeletek értelmében;

f)

egy megjelölt tűzálló tartály fedéllel, a szennyvíz gyűjtésére.

2.   A felszerelésnek tovább tartalmaznia kell legalább az alábbiakat:

a)

Kikötőkábelek:

A hajókat három kikötőkábellel kell felszerelni. Minimális hosszuk az alábbiak szerint alakul:

—   első kábel: L + 20 m, de nem hosszabb, mint 100 m,

—   második kábel: az első kábel 2/3-a,

—   harmadik kábel: az első kábel 1/3-a.

A legrövidebb kábelre nincs szükség a 20 méternél rövidebb hajók fedélzetén.

A kábeleknek Rs nyúlási szilárdsággal kell rendelkezniük, amit az alábbi képlettel lehet kiszámítani;

L · B · T 1 000 m3-ig: Formula;

L · B · T 1 000 m3 felett: Formula.

Az előírt kábelekhez az EN 10204:1991 sz. európai szabvány 3.1. szakasza értelmében kiadott bizonyítványt a fedélzeten kell tartani.

Ezek a kábelek helyettesíthetők ugyanolyan hosszúságú és nyúlási szilárdságú kötelekkel. A kábelek minimális nyúlási szilárdságát egy bizonyítványban fel kell tüntetni.

b)

Vontatókábelek:

 

A vontatóhajókat számos, a működésükhöz szükséges kábellel kell felszerelni.

 

A főkábelnek azonban legalább 100 m hosszúnak kell lennie, nyúlási szilárdsága kN-ban legalább a főmotor/főmotorok kW-ban megadott összteljesítményének egyharmada.

 

Vontatásra alkalmas motorhajókat és tolóhajókat legalább 100 méter hosszú vontatókábellel kell felszerelni, amelynek nyúlási szilárdsága kN-ban legalább a főmotor/főmotorok kW-ban megadott összteljesítményének egynegyede.

c)

Egy dobókötél.

d)

Egy legalább 0,4 m széles és legalább 4 m hosszú járódeszka, amelynek oldalai világos színű csíkokkal vannak megjelölve. Ezt a járódeszkát korláttal kell ellátni. A felügyeleti szerv engedélyezhet rövidebb járódeszkát rövidebb hajók esetében.

e)

Egy csáklya.

f)

Egy megfelelő kötszerdoboz, amelynek tartalma megfelel a tagállam vonatkozó rendeletében meghatározottaknak. A kötszerdobozt a szálláshelyen vagy a kormányállásban kell tartani, úgy, hogy szükség esetén könnyen és biztonságosan megközelíthető legyen. Ha a kötszerdobozt lefedve tárolják, a fedelet az I. melléklet 8. ábráján látható kötszerdobozjellel meg kell jelölni, ennek oldalhosszúsága legalább 10 cm.

g)

Távcső, 7 × 50 vagy nagyobb átmérőjű lencsével.

h)

Egy tábla a fuldoklók mentésére és újraélesztésére vonatkozó utasításokkal.

i)

A kormányállásból működtethető keresőfény.

3.   Azokat a hajókat, amelyek fedélzete 1,5 m-nél magasabban van az üres merülési vonal felett, külső lépcsővel vagy csónaklétrával kell ellátni.

10.03. cikk

Hordozható tűzoltó készülékek

1.   Az EN 3:1996 sz. európai szabvány értelmében a következő helyeken legalább egy hordozható tűzoltó készüléknek kell lennie:

a)

a kormányállásban;

b)

a fedélzetről a lakótérbe vezető mindegyik bejárat közelében;

c)

a lakóterekből el nem érhető üzemi helyiségek bejáratainak közelében, amelyekben olyan fűtő-, főző- vagy hűtőberendezések vannak, amelyek szilárd vagy folyékony tüzelőanyagot fogyasztanak;

d)

minden gép- és kazántér bejáratánál;

e)

a motortérben és a kazántérben a fedélzet alatti megfelelő pontokon, úgy, hogy két tűzoltó készülék között ne legyen 10 méternél nagyobb távolság.

2.   Az 1. szakaszban előírt hordozható tűzoltó készülékekhez csak legalább 6 kg tartalmú poroltókat, vagy ugyanilyen tűzoltó kapacitású hordozható tűzoltó készülékeket lehet használni. Ezeknek alkalmasnak kell lennie A, B és C osztályú tüzek, valamint 1 000 V-ig terjedő elektromos rendszerek tüzeinek oltására.

3.   Használható továbbá, por-, víz- vagy haboltó készülék, amely legalább annak a tűznek az oltására alkalmas, amely a legvalószínűbben előfordulhat az elhelyezés helyén.

4.   A CO2 hordozható tűzoltó készülékek használhatók a hajókonyhában és az elektromos berendezéseknél keletkező tüzek oltására. Ezeknek a tűzoltó készülékeknek a tartalma nem lehet több mint 1 kg annak a helyiségnek 15 m3-ére számítva, ahol a készülékek hozzáférhetők.

5.   Minden hordozható tűzoltó készüléket legalább kétévenként ellenőrizni kell. Az igazolást, amelyet a vizsgálatot elvégző személy írt alá, és amely feltünteti a vizsgálat dátumát, a hajón kell tartani.

6.   Amennyiben a tűzoltó készülékeket nem látható helyen helyezték el, úgy a burkolatot egy legalább 10 cm magasságú, vörös „F” betűvel kell megjelölni, amint az az I. melléklet 3. ábráján látható.

10.03a. cikk

A lakóterekben, kormányállásban és utasterekben tartósan rögzített tűzvédelmi rendszerek

1.   A lakóterekben, a kormányállásban és az utasterekben a tűzoltást csak megfelelő automatikusan nyomás alá kerülő vízpermettel lehet megoldani, mint tartósan rögzített tűzoltórendszerekkel.

2.   A rendszerek beszerelését vagy átalakítását csak erre szakosodott cég végezheti.

3.   A rendszert acélból vagy annak megfelelő éghetetlen anyagból kell készíteni.

4.   A rendszernek percenként legalább 5 l/m2 mennyiségű vizet kell tudnia permetezni a védelemre szoruló legnagyobb helyiség területén.

5.   A kisebb mennyiségű vizet használó sprinklerberendezésekre típusjóváhagyást kell kérni a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) A 800(19). sz. határozata, vagy más, ezen irányelv 19. cikkének (2) bekezdésében említett bizottság által elfogadott szabvány szerint. A típusjóváhagyást csak elfogadott hajóosztályozó társaság vagy akkreditált vizsgálati intézmény végezheti el. Az akkreditált vizsgálati intézménynek meg kell felelnie a vizsgálati laboratóriumok működésére vonatkozó harmonizált szabványnak (EN ISO/IEC 17025:2000).

6.   A tűzoltórendszereket egy szakértő vizsgálja meg:

a)

üzembe helyezés előtt;

b)

kioldást követően újbóli üzembe helyezés előtt;

c)

minden módosítás vagy javítás után;

d)

rendszeresen legalább kétévente.

7.   A 6. szakasz szerinti ellenőrzés során a szakértő igazolja, hogy a rendszerek megfelelnek-e ezen cikk követelményeinek.

Az ellenőrzés legalább a következőket tartalmazza:

a)

az egész rendszer külső ellenőrzése;

b)

a biztonsági rendszerek és a fúvókák funkcionális próbája;

c)

a nyomástartályok és a szivattyúzó rendszer funkcionális próbája.

8.   Ellenőrzési igazolást kell kiadni, amely tartalmazza az ellenőrzést végző aláírását és feltünteti az ellenőrzés dátumát.

9.   A felszerelt berendezések számát be kell jegyezni a közösségi bizonyítványba.

10.   A lakóterekben, a kormányállásban és az utasterekben levő tárgyak védelme érdekében tartósan rögzített tűzoltórendszerek csak a bizottság ajánlása alapján engedélyezhetők.

10.03b. cikk

A motorterekben, kazánterekben és szivattyúházakban tartósan rögzített tűzvédelmi rendszerek

1.   Oltóanyagok

A motorterek, kazánterek és szivattyúházak védelmére a következő oltóanyagok használhatók a tartósan rögzített tűzoltórendszerekben:

a)

CO2 (szén-dioxid);

b)

HFC 227ea (heptafluorpropán);

c)

IG-541 (52 % nitrogén, 40 % argon, 8 % szén-monoxid).

Egyéb oltóanyagok csak az ezen irányelv 19. cikkének (2) bekezdésében említett bizottság ajánlása alapján engedélyezhetők.

2.   Szellőzés, légbeszívás

a)

A propulziós motorok égési levegőjét nem szabad az ellenőrzött helyiségekből tartósan rögzített tűzvédelmi rendszerekkel kivonni. Ez nem vonatkozik arra, amikor két, egymástól független és hermetikusan elkülönített főmotortér van, vagy ha a főmotortér mellett van egy külön motortér az orrtolónak, amely biztosítja, hogy a hajó mozgásban maradjon saját erőátvitellel, akkor is, ha a főmotortérben tűz ütne ki.

b)

Az ellenőrzött helyiség minden kényszerített szellőzésének automatikusan ki kell kapcsolni, ha a tűzvédelmi rendszer kiold.

c)

Kéznél kell lenniük olyan eszközöknek, amelyekkel a levegőt beengedő és a gázokat kieresztő nyílásokat az ellenőrzött helyiségben gyorsan be lehet fedni. Egyértelműen érzékelhetőnek kell lenni annak, hogy ezek nyitva vagy zárva vannak.

d)

A motorterekben felszerelt sűrítettlevegő-tartályokon levő nyomásszabályozó szelepeken távozó levegőt a szabadba kell vezetni.

e)

Az oltóanyag behatolása miatt fellépő túlnyomás vagy túl alacsony nyomás nem károsíthatja az ellenőrzött helyiséget körülvevő válaszfalak szerkezeti elemeit. A nyomásnak veszély nélkül ki kell egyenlítődnie.

f)

Az ellenőrzött helyiségekben lennie kell olyan berendezésnek, amellyel az oltóanyag és az égési gázok kivonhatók. Ezek a berendezések az ellenőrzött helyiségen kívülről működtethetők, és az ilyen helyiségben a tűz nem férhet hozzájuk. Ha az elszívóberendezés tartósan rögzített, azt ne lehessen bekapcsolni, amíg a tűz oltása folyamatban van.

3.   Tűzjelző rendszer

Az ellenőrzött helyiséget megfelelő tűzjelző rendszerrel kell figyelni. A riasztásnak meg kell jelennie a kormányállásban, a lakóterekben és az ellenőrzött helyiségben.

4.   Csőrendszer

a)

Az oltóanyagnak az ellenőrzött helyiségbe történő bejutását és az ott történő szórását rögzített csőrendszerrel kell biztosítani. Az ellenőrzött helyiségben a csövek és a hozzájuk tartozó szerelékek acélból készülnek. A tartályokat összekötő csövek és a kompenzátorok ez alól kivételt jelentenek, feltéve hogy a felhasznált anyagok tűz esetén egyenértékű jellemzőkkel bírnak. A csöveket kívül és belül egyaránt védeni kell a korrózió ellen.

b)

A kieresztő fúvókákat úgy kell méretezni és rögzíteni, hogy az oltóanyag eloszlása egyenletes legyen.

5.   Kioldóberendezés

a)

Önkioldó tűzvédelmi rendszerek nem megengedhetők.

b)

A tűzvédelmi rendszer kioldásának az ellenőrzött helyiségen kívül levő megfelelő helyről kell történnie.

c)

A kioldóberendezést úgy kell felszerelni, hogy tűz esetén működtethető legyen, és ha az ellenőrzött helyiségben a tűz vagy robbanás miatt károsodás keletkezik, a szükséges oltóanyag-mennyiség bejuttatható legyen.

A nem mechanikus kioldóberendezések áramellátása két, egymástól független energiaforrásból történik. Ezeket az energiaforrásokat az ellenőrzött helyiségen kívül kell elhelyezni. Az ellenőrzött helyiségben levő vezérlővonalakat úgy kell megtervezni, hogy tűz esetén még 30 percig üzemképesek maradjanak. Ezt a követelményt teljesíteni kell villamosvezetékek esetén, ha megfelelnek az IEC 60331-21:1999 sz. szabványnak.

Ha a kioldóberendezések elhelyezése olyan, hogy nem láthatók, az őket fedő panelt meg kell jelölni a „tűzvédelmi berendezés” szimbólummal, az I. melléklet 6. ábrája szerint, amelynek magassága legalább 10 cm, és az alábbi szöveget tartalmazza fehér alapon piros betűkkel:

„Feuerlöscheinrichtung

Installation d'extinction

Brandblusinstallatie

Fire-fighting installation”.

d)

Ha a tűzvédelmi rendszer több helyiség védelmére szolgál, minden helyiségre külön kioldóberendezésre van szükség, és azokat egyértelműen meg kell jelölni.

e)

Minden kioldóberendezés mellé jól láthatóan és kitörölhetetlen módon ki kell függeszteni a kezelési utasításokat a tagállamok egyik nyelvén. Ezek különösen az alábbiakra vonatkozó utasításokat tartalmazzák:

aa)

a tűzvédelmi rendszer kioldása;

bb)

annak ellenőrzése, hogy az ellenőrzött helyiségből mindenki távozott;

cc)

a legénység dolga a tűzvédelmi rendszer kioldásakor;

dd)

a legénység dolga a tűzvédelmi rendszer meghibásodása esetén.

f)

A kezelési utasítás figyelmeztet arra, hogy a tűzvédelmi rendszer kioldása előtt az ellenőrzött helyiségből a levegőt kiszívó égésmotorokat ki kell kapcsolni.

6.   Figyelmeztető rendszer

a)

A tartósan rögzített tűzvédelmi rendszereket fel kell szerelni hang- és fényjelző figyelmeztető rendszerekkel.

b)

A figyelmeztető rendszernek azonnal be kell kapcsolnia, amint a tűzvédelmi rendszer kiold. A figyelmeztető hangjelzésnek elegendő ideig kell szólnia, míg az oltóanyag el nem indul, és azt ne lehessen kikapcsolni.

c)

A figyelmeztető jelzésnek az ellenőrzött helyiségekben és a hozzájuk vezető folyosókon kívül egyértelműen észlelhetőnek és jól hallhatónak kell lennie, még akkor is, ha az üzemi körülmények a lehető leghangosabb zajt keltik. Az ellenőrzött helyiség más hang- és fényjelzéseitől egyértelműen megkülönböztethetőnek kell lenniük.

d)

A hangjelzésnek jól hallhatónak kell lennie a szomszédos helyiségekben is, még akkor is, ha az összekötő ajtók zárva vannak, és ha az üzemi körülmények a lehető leghangosabb zajt keltik.

e)

Amennyiben a figyelmeztető rendszer nem önellenőrző a rövidzárak, vezetékmegtörések és feszültségesés tekintetében, megfelelő működésének ellenőrzését lehetővé kell tenni.

f)

Minden olyan helyiségnél, amelyet oltóanyaggal lehet elárasztani, egy jól látható figyelmeztetést kell kitenni, amelyen a következő olvasható, fehér alapon piros betűkkel:

„Vorsicht, Feuerlöscheinrichtung!

Bei Ertönen des Warnsignals (Beschreibung des Signals) den Raum sofort verlassen!

Attention, installation d'extinction d'incendie!

Quitter immédiatement ce local au signal (description du signal)

Let op, brandblusinstallatie!

Bij het in werking treden van het alarmsignaal (omschrijving van het signaal) deze ruimte onmiddellijk verlaten!

Warning, fire-fighting installation!

Leave the room as soon as the warning signal sounds (description of signal)”.

7.   Nyomástartályok, szerelékek és nyomástartó csövek

a)

A nyomástartályoknak, a szerelékeknek és a nyomástartó csöveknek meg kell felelniük az egyik tagállamban hatályos előírásoknak.

b)

A nyomástartályokat a gyártó utasításai szerint kell felszerelni.

c)

Nyomástartályokat, szerelékeket és nyomástartó csöveket nem szabad a lakóterekben felszerelni.

d)

A nyomástartályok szekrényeiben és felszerelési helyein a hőmérséklet nem lépheti túl az 50 °C-ot.

e)

A fedélzeten levő szekrényeket és felszerelési helyeket szilárdan rögzíteni kell, el kell látni ventilátorokkal, amelyeket úgy kell elhelyezni, hogy a nyomástartály szivárgása esetén ne kerülhessen gáz a hajó belsejébe. Másik helyiségekkel való közvetlen összeköttetés nem megengedhető.

8.   Az oltóanyag mennyisége

Amennyiben az oltóanyag mennyisége egynél több helyiségre szolgál, a rendelkezésre álló oltóanyag teljes mennyiségének nem kell többnek lennie, mint amennyi a legnagyobb ellenőrzött helyiséghez szükséges.

9.   Felszerelés, felügyelet és dokumentálás

a)

A rendszert csak tűzvédelmi rendszerekre szakosodott cég szerelheti fel és módosíthatja. Az oltóanyag gyártójának és a rendszer gyártójának követelményeit (termékadatlap, biztonsági adatlap) be kell tartani.

b)

A rendszert egy szakértő vizsgálja meg:

aa)

üzembe helyezés előtt;

bb)

kioldást követően újbóli üzembe helyezés előtt;

cc)

minden módosítás vagy javítás után;

dd)

rendszeresen legalább kétévente.

c)

A felülvizsgálat során a szakértő ellenőrzi, hogy a rendszer megfelel-e a fejezetben foglalt követelményeknek.

d)

Az ellenőrzésnek legalább az alábbiakra kell kiterjednie:

aa)

az egész rendszer külső ellenőrzése;

bb)

a csövek tömítettségének ellenőrzése;

cc)

a vezérlő- és kioldórendszerek üzemi próbája;

dd)

a nyomástartályok és tartalmuk ellenőrzése;

ee)

az ellenőrzött helyiség tömítettségének és zárszerkezeteinek ellenőrzése;

ff)

a tűzjelző rendszer ellenőrzése;

gg)

a figyelmeztető rendszer ellenőrzése.

e)

Ellenőrzési igazolást kell kiadni, amely tartalmazza az ellenőrzést végző aláírását és feltünteti az ellenőrzés dátumát.

f)

A tartósan rögzített tűzvédelmi rendszerek számát be kell jegyezni a közösségi bizonyítványba.

10.   CO2-tűzoltórendszerek

Az oltóanyagként CO2-t használó tűzvédelmi rendszereknek meg kell felelniük az alábbi előírásoknak is, az 1–9. szakaszokban foglalt követelményeken túl:

a)

A CO2-tartályokat az ellenőrzött helyiségen kívül, a többi helyiségtől hermetikusan elzárt helyen vagy szekrényben kell tárolni. Ezen helyek vagy szekrények ajtajai kifelé nyílnak, zárhatók és rajtuk az „Általános veszély figyelmeztetés” jel látható, az I. melléklet 4. ábrája szerint, amely legalább 5 cm magas, továbbá a „CO2” jelzés, ugyanolyan színnel és ugyanolyan magas betűkkel.

b)

A CO2-tartályok fedélzet alatti felszerelési helyeinek a szabadból könnyen megközelíthetőnek kell lenni. Ezek a helyiségek megfelelő, szívónyílással ellátott önálló szellőzéssel rendelkeznek, a fedélzeten levő többi szellőztetőrendszertől teljesen függetlenek.

c)

A CO2-tartályokat 0,75 kg/l-nél jobban nem szabad feltölteni. A nyomás alatt nem levő CO2-gáz adott tömegét 0,56 m3/kg-nak kell venni.

d)

Az ellenőrzött helyiségre szolgáló CO2 tömegének a bruttó tömeg legalább 40 %-ának kell lennie. Ezt a mennyiséget 120 másodperc alatt kell tudni biztosítani, és ellenőrizni kell azt, hogy a kibocsátás teljes volt-e.

e)

A tartályszelepek kinyitása és az áramlásszabályozó szelep működtetése külön vezérlési műveletek.

f)

A 6. szakasz b) alpontjában említett megfelelő idő legalább 20 másodperc. Rendelkezni kell megbízható eszközzel a CO2-gáz kibocsátását megelőző késleltetés biztosításához.

11.   HFC-227ea – tűzvédelmi rendszerek

A HFC 227ea-t oltóanyagként használó tűzvédelmi rendszereknek meg kell felelniük az alábbi előírásoknak is, az 1–9. szakaszban foglalt követelményeken túl:

a)

Ha több helyiséget szándékoznak védeni, minden helyiséget fel kell szerelni saját tűzvédelmi rendszerrel.

b)

Minden, az ellenőrzött helyiségben felszerelt HFC 227ea tartályt fel kell szerelni túlnyomás-szabályozó szeleppel. Ennek veszélytelenül ki kell engednie a tartály tartalmát az ellenőrzött helyiségbe, ha a tartályt tűz hatása éri, és a tűzvédelmi rendszere nem oldott ki.

c)

Mindent tartályt fel kell szerelni gáznyomás-ellenőrző készülékkel.

d)

A tartályokat nem szabad 1,15 kg/l-nél jobban megtölteni. A nyomás alatt nem levő HFC 227ea adott tömegét 0,1374 m3/kg-nak kell venni.

e)

A HFC 227ea tömegének az ellenőrzött helyiség bruttó térfogata legalább 8 %-ának kell lennie. Ezt a mennyiséget 10 másodperc alatt kell biztosítani.

f)

A HFC 227ea tartályokat fel kell szerelni nyomásfigyelővel, amely hang- és fényjelzést ad a kormányállásban, amennyiben a hajtóerő indokolatlanul esik. Kormányállás hiányában a vészjelzést az ellenőrzött helyiségben kell adni.

g)

Elárasztást követően az ellenőrzött helyiségben a koncentráció nem lépheti túl a 10,5 %-ot.

h)

A tűzvédelmi rendszer nem tartalmazhat alumíniumból készült alkatrészeket.

12.   IG-541 – tűzvédelmi rendszerek

Az IG-541-et oltóanyagként használó tűzvédelmi rendszereknek meg kell felelniük az alábbi előírásoknak is, az 1–9. szakaszban foglalt követelményeken túl:

a)

Ha több helyiséget szándékoznak védeni, amelyek bruttó térfogata különböző, mindegyik helyiséget saját tűzvédelmi rendszerrel kell felszerelni.

b)

Minden, az ellenőrzött helyiségben felszerelt IG-541 tartályt fel kell szerelni túlnyomás-szabályozó szeleppel. Ennek veszélytelenül ki kell engednie a tartály tartalmát az ellenőrzött helyiségbe, ha a tartályt tűz hatása éri, és a tűzvédelmi rendszere nem oldott ki.

c)

Minden tartályt fel kell szerelni tartalom-ellenőrző készülékkel.

d)

A tartály töltési nyomása nem lépheti túl a 200 bart +15 °C -on.

e)

Az IG-541 tömege az ellenőrzött helyiség bruttó térfogatának legalább 44 %-a, és legfeljebb 50 %-a. Ezt a mennyiséget 120 másodpercen belül kell biztosítani.

13.   Tárgyak védelmére szolgáló tűzvédelmi rendszerek

A motorterekben, kazánterekben és szivattyúházakban levő tárgyak védelmére tartósan rögzített tűzvédelmi rendszerek csak a bizottság ajánlásai alapján megengedhetők.

10.04. cikk

Mentőcsónakok

1.   Az alábbi vízi járműveken tartani kell az EN 1914:1997 sz. európai szabvány szerinti mentőcsónakot:

a)

a 150 tonnánál nagyobb hordképességű önjáró teherhajókat és uszályokat;

b)

a 150 m3-nél nagyobb vízkiszorítású vontató- és tolóhajókat;

c)

az úszó munkagépeket;

d)

az utasszállító hajókat.

2.   Az ilyen mentőcsónakokat egy személynek tudnia kell biztonságosan vízre helyezni az első szükséges kézi intézkedéstől számított öt percen belül. Ha gépi meghajtású vízrebocsátó eszközt használnak, annak ugyanolyan biztonságosnak kell lennie, és a gyors vízrebocsátást nem befolyásolhatja, ha az áramforrás leáll.

3.   A felfújható csónakokat a gyártó előírásai szerint kell ellenőrizni.

10.05. cikk

Mentőgyűrűk és mentőmellények

1.   A vízi járművek fedélzetén az EN 14144:2002 sz. európai szabvány szerint legalább három mentőgyűrűnek kell lenni. Ezek használatra készek, a fedélzeten a tartójukhoz történő rögzítés nélkül helyezkednek el. Legalább egy mentőgyűrűnek kell lennie a kormányállás közvetlen közelében, ezt fel kell szerelni öngyújtó, elemmel működő fénnyel, amelyet a víz nem olt ki.

2.   Személyhez igazított, önműködően felfújódó, az EN 395:1998 vagy EN 396:1998 sz. európai szabványnak megfelelő mentőmellény minden, a vízi jármű fedélzetén szokásosan tartózkodó személy számára hozzáférhető legyen.

Gyermekek számára az e szabványoknak megfelelő, nem felfújható mentőmellények is megengedhetők.

3.   Ellenőrzésük a gyártó előírásai szerint történik.

11. FEJEZET

BIZTONSÁG A MUNKAÁLLOMÁSOKON

11.01. cikk

Általános rendelkezések

1.   A hajókat úgy kell megépíteni, elrendezni és felszerelni, hogy az emberek biztonságosan tudjanak dolgozni és mozogni.

2.   A fedélzeti munkavégzéshez szükséges tartósan rögzített berendezéseket úgy kell kiépíteni, elrendezni és rögzíteni, hogy működésük, használatuk és karbantartásuk biztonságos legyen. A hordozható vagy magas hőmérsékletű szerkezeti elemeket szükség esetén védelmi berendezésekkel kell felszerelni.

11.02. cikk

Leesés elleni védelem

1.   A fedélzeteknek és az oldalfedélzeteknek simának kell lennie, sehol sem okozhatnak megcsúszást, és nem alakulhat ki rajtuk tócsa.

2.   A fedélzetek, oldalfedélzetek, motortérpadlók, fordulók, lépcsők és az oldalfedélzet kikötőbakjainak teteje olyan legyen, hogy azokon ne lehessen megcsúszni.

3.   Az oldalfedélzet kikötőbakjainak tetejét és a folyosókon levő akadályokat, úgymint lépcsőszegélyek, a környezettől elütő színre kell festeni.

4.   A fedélzetek külső szélét és az olyan munkaállomásokat, ahol több mint 1 méterről le lehet esni, fel kell szerelni legalább 0,70 m magas korlátokkal vagy keretekkel, vagy az EN 711:1995 sz. európai szabványnak megfelelő védőkorláttal, amely fogódzóból, egy térdmagasságban és egy lábmagasságban levő korlátból áll. Az oldalfedélzeteket fel kell szerelni lábvédő korláttal és a kerethez rögzített fogódzóval. A keretfogódzók nem kötelezőek, ha az oldalfedélzeten van nem leengedhető oldalsó védőkorlát.

5.   Az olyan munkaállomásokon, ahol több mint 1 méterről le lehet esni, a felügyeleti szerv előírhatja a megfelelő felszerelés és berendezés használatát a biztonságos munkavégzés biztosítása érdekében.

11.03. cikk

A munkaállomások méretezése

A munkaállomásoknak elég nagynak kell lenniük ahhoz, hogy az ott dolgozó valamennyi embernek elegendő szabad mozgástere legyen.

11.04. cikk

Oldalfedélzetek

1.   Az oldalfedélzet teljes szélessége legalább 0,60 m. Ez a szám csökkenthető 0,50 m-re bizonyos pontokon, amelyek a hajó üzemeltetéséhez szükségesek, mint pl. a fedélzetmosó szelepek. A kikötőbakoknál és a kötélbakoknál ez 0,40 m-re csökkenthető.

2.   Az oldalfedélzet felett 0,90 m-rel az oldalfedélzet teljes szélessége 0,54 m-re csökkenthető, feltéve hogy a fenti teljes szélesség a hajótest külső széle és a raktér belső széle között nem kisebb 0,65 m-nél. Ebben az esetben az oldalfedélzet teljes szélessége 0,50 m-re csökkenthető, ha az oldalfedélzet külső szélét a leesést megakadályozó, EN 711:1995 sz. európai szabvány szerinti védőkorláttal szerelik fel. 55 m vagy annál kisebb hosszúságú, csak hátsó lakótérrel rendelkező vízi járműveken a védőkorláttól el lehet tekinteni.

3.   Az 1. és 2. szakasz követelményei az oldalfedélzet feletti legfeljebb 2,00 m magasságig érvényesek.

11.05. cikk

A munkaállomások megközelítése

1.   A személyek és tárgyak mozgásához szükséges bejáratoknak és folyosóknak megfelelő méretűnek kell lenni, elrendezésük pedig az alábbiakat követi:

a)

a bejáratok nyílásainál elegendő hely van, hogy a mozgás ne legyen akadályozva;

b)

az átjáró teljes szélességének meg kell felelnie a munkaállomás tervezett használatának, nem lehet 0,60 m-nél keskenyebb, kivéve 8 m-nél rövidebb vízi járművek esetében, amikor 0,50 m-re csökkenthető;

c)

a folyosó teljes magassága a párkánnyal együtt legalább 1,90 m.

2.   Az ajtókat úgy kell elrendezni, hogy mindkét oldalról biztonságosan nyithatók és csukhatók legyenek. Véletlen nyitás vagy csukás ellen védeni kell őket.

3.   Ha a bejáratok, kijáratok és átjárók szintjében 0,5 m-nél nagyobb különbség mutatkozik, akkor megfelelő lépcsőket, létrákat, hágcsókat vagy hasonló felszereléseket kell alkalmazni.

4.   Lépcsőt akkor kell alkalmazni, ha a tartósan elfoglalt munkaállomás szintje 1 m-rel meghaladja azt a szintet, ahonnan az elérhető. Ez a követelmény nem vonatkozik a vészkijáratokra.

5.   A raktérrel rendelkező hajóknál minden raktér mindkét végén tartósan rögzített bejárati lehetőséget kell biztosítani.

Az 1. mondattól való eltérésként a tartósan rögzített bejárati lehetőségtől el lehet tekinteni, ha legalább két létra áll rendelkezésre, amelyek legalább 3 lépcsőfokkal túlnyúlnak a nyíláskereten és hajlásszögük 60o.

11.06. cikk

Kijáratok és vészkijáratok

1.   A kijáratok számának, kialakításának és méreteinek, beleértve a vészkijáratokét is, összhangban kell lenniük a helyiség rendeltetésével és nagyságával. Ha az egyik kijárat vészkijárat, azt egyértelműen meg kell jelölni.

2.   A vészkijáratok és a vészkijáratként használt tetőablakok fedeleinek nyílása legalább 0,36 m2, a legkisebb méret pedig legalább 0,50 m.

11.07. cikk

Létrák, lépcsők és hasonló felszerelések

1.   A lépcsőket és a létrákat szilárdan rögzíteni kell. A lépcsők legalább 0,60 m szélesek, és a fogódzók közötti teljes szélesség legalább 0,60 m; a lépcsők legalább 0,15 m mélyek; a lépcsőfokok felülete csúszásmentes, a háromnál több fokú lépcsők pedig fogódzóval vannak felszerelve.

2.   A létrák és a külön felszerelt lépcsőfokok teljes szélessége legalább 0,30 m; a lépcsőfokok nem lehetnek 0,30 m-nél távolabb egymástól, és a lépcsőfokok és a szerkezeti elemek közötti távolság legalább 0,15 m.

3.   A létrák és a külön felszerelt lépcsőfokok felülről könnyen észlelhetők, a kijárati nyílásoknál pedig biztonsági fogódzókkal vannak felszerelve.

4.   A hordozható létráknak legalább 0,40 m, az alapnál legalább 0,50 m szélesnek kell lenniük; biztosítani kell, hogy ne dőlhessenek fel, vagy ne csúszhassanak meg; a létrafokokat biztonságosan rögzíteni kell a függőleges részhez.

11.08. cikk

Belső terek

1.   A belső munkaállomások méretének, kiépítésének és elrendezésének összhangban kell lenni a végzett munkával, és meg kell felelni az egészség- és biztonságvédelmi követelményeknek. A helyiségeket fel kell szerelni megfelelő, nem kápráztató világítással és szellőztető rendszerrel. Szükség esetén a megfelelő hőmérsékletet fenntartó fűtőberendezéssel kell felszerelni.

2.   A belső munkaállomások padlójának szilárdnak és tartósnak kell lennie, kialakításának pedig olyannak, amely nem okoz elbotlást vagy megcsúszást. A fedélzetekben és a padlókban levő nyílásokat nyitott helyzetben rögzíteni kell a leesés ellen, az ablakokat és a tetőablakokat pedig úgy kell kiépíteni és felszerelni, hogy működésük és tisztításuk biztonságos legyen.

11.09. cikk

Zaj- és rezgésvédelem

1.   A munkaállomásokat úgy kell elhelyezni, felszerelni és tervezni, hogy a legénység tagjai ne legyenek kitéve káros rezgéseknek.

2.   Az állandó munkaállomásokat továbbá úgy kell kialakítani és hangszigetelni, hogy a legénység tagjainak egészségét és biztonságát a zaj ne érintse.

3.   Azon legénységnek, akik minden nap 85 dB(A)-t meghaladó zajszintnek vannak kitéve, egyéni hallásvédő felszerelést kell biztosítani. A 91 dB(A)-t meghaladó zajszintű munkaállomásokon ki kell tenni egy táblát, amely egy szimbólummal jelzi, hogy a hallásvédő felszerelés használata kötelező, ennek átmérője legalább 10 cm, az I. melléklet 7. ábrája szerint.

11.10. cikk

Nyílásfedelek

1.   A nyílásfedeleknek könnyen hozzáférhetőeknek és biztonságos kezelhetőségűeknek kell lenni. A 40 kg-ot meghaladó súlyú nyílásfedeleket úgy kell kialakítani, hogy csússzanak vagy elforduljanak, illetve fel kell szerelni ezeket mechanikus nyitószerkezettel. Az emelőszerkezettel nyíló nyílásfedeleket fel kell szerelni megfelelő és könnyen kapcsolható szerkezetekkel. A nem cserélhető nyílásfedeleket és a felső párkányokat jól láthatóan meg kell jelölni, hogy látszódjon, melyik nyílásfedélhez tartoznak, és fel kell tüntetni az említett nyílásfedelek pontos helyét.

2.   A nyílásfedeleket rögzíteni kell, hogy a szél vagy a rakodóberendezés ne hajlíthassa ki azokat. A csúszófedeleket rögzítőszerkezettel kell felszerelni, amelyek megakadályozzák a 0,40 m-nél nagyobb véletlen vízszintes elmozdulást; ezeket rögzíteni kell a végleges pozíciójukban. A többsoros nyílásfedeleket rögzítőszerkezettel kell ellátni, amelyek pozícióba rögzítenek.

3.   A mechanikusan működő nyílásfedelek áramforrásának automatikusan ki kell kapcsolnia, amikor a vezérlőkapcsoló kiold.

4.   A nyílásfedeleknek el kell bírniuk azokat a terheket, amelyeknek ki lehetnek téve. Azoknak a nyílásfedeleknek, amelyeken járkálhatnak, legalább 75 kg koncentrált súlyt kell elbírniuk. Azokat a nyílásfedeleket, amelyeket nem alakítottak ki, hogy járkáljanak rajtuk, eszerint kell megjelölni. Azokat a nyílásfedeleken, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy a fedélzeti hajórakományt elbírják, meg kell jelölni a megengedett terhelést t/m2-ben. Ha szükség van alátámasztásra a megengedett legnagyobb terhelés felvételéhez, ezt egy alkalmas helyen jelölni kell; ebben az esetben a vonatkozó rajzokat a fedélzeten kell tartani.

11.11. cikk

Csörlők

1.   A csörlőket úgy kell kialakítani, hogy a munkavégzés biztonságos legyen. A csörlőket a teher véletlen kioldását megakadályozó szerkezettel fel kell szerelni. Az automatikus reteszelés nélküli csörlőkön féket kell felszerelni, amely megfelelően megállíthatja a húzóerőt.

2.   A kézzel működtetett csörlőkre olyan szerkezetet kell szerelni, amely megakadályozza a forgattyú visszacsapását. A mind gépi, mind kézi erővel meghajtott csörlőket úgy kell kialakítani, hogy a motoros hajtóerő-vezérlés ne aktiválhassa a kézi vezérlést.

11.12. cikk

Daruk

1.   A darukat a legjobb gyakorlat szerint kell megépíteni. A működésük során keletkező erőket biztonságosan kell átadni a hajó szerkezetének; ezek nem ronthatnak a stabilitáson.

2.   A darukra a gyártó, alábbi információkat tartalmazó tábláját fel kell tenni:

a)

a gyártó neve és címe;

b)

a CE-jelölés és a gyártás éve;

c)

sorozat vagy típus;

d)

ahol van, sorozatszám.

3.   A darukon a megengedhető legnagyobb terhelést letörölhetetlenül és jól olvashatóan fel kell tüntetni.

Ha egy daru biztonságos üzemi terhelése nem lépi túl a 2 000 kg-ot, elegendő, ha a darun feltüntetik a maximális hatósugár üzemi terhelését letörölhetetlenül és jól olvashatóan.

4.   A törési és nyírási balesetek elkerülése végett fel kell szerelni védelmi berendezéseket. A daru külső részei mellett felfele, lefele és oldalra 0,5 m biztonsági távolságot kell hagyni, a külső részek és a környező tárgyak között. Munkaállomásokon és folyosókon kívül az oldalsó biztonsági távolság nem kötelező.

5.   A gépi meghajtású daruknál lehetővé kell tenni az engedély nélküli használat megelőzését. Ezeket a darukat csak a fenti daruvezetői állásból lehessen elindítani. A vezérlésnek automatikusan visszatérő típusúnak kell lennie (folyamatos nyomású gombok); működésük irányának minden kétséget kizáróan egyértelműnek kell lenni.

Ha a gépi meghajtás leáll, a tehernek nem szabad ellenőrizetlenül leesnie. A véletlen darumozgásokat meg kell előzni.

Az emelőszerkezet felfele irányuló mozgását és a biztonságos üzemi terhelés túllépését megfelelő eszközzel kell korlátozni. Az emelőszerkezet lefele irányuló mozgását korlátozni kell, ha a tervezett üzemi feltételek mellett a kampó illesztésekor kettőnél kevesebb kábelmenet van a dobon. Az ide tartozó számláló még azután is mozoghat, miután az automatikus korlátozóberendezés működésbe lépett.

A futókötélzet kábelei nyúlási szilárdságának a kábel megengedhető terhelése ötszörösének kell lennie. A kábelszerkezetnek hibátlannak kell lennie, és a kialakításnak meg kell felelnie a darukon történő használatnak.

6.   Az első üzembe helyezés előtt, vagy nagyobb átalakítást követően számításokkal és terhelési próbával kell igazolni a megfelelő szilárdságot és stabilitást.

Ha a daru biztonságos üzemi terhelése nem lépi túl a 2 000 kg-ot, a szakértő dönthet úgy, hogy a számításos igazolást teljes egészében vagy részben helyettesítheti egy terhelési próba a biztonságos terhelés 1,25-szörösével, amelyet a teljes üzemi kiterjedésben elvégeznek.

Az első és második bekezdés szerinti elfogadhatósági próbát a felügyeleti szerv által elismert szakértő végzi.

7.   A darukat rendszeresen, de legalább 12 havonta egy illetékes személynek ellenőriznie kell. A szemle során a daru biztonságos üzemi feltételeit szemrevételezéssel és üzemi próbával kell ellenőrizni.

8.   Legkésőbb tízévente az elfogadhatósági próbát követően a darut ismét be kell vizsgáltatni a felügyeleti szerv által elfogadott szakértővel.

9.   Azoknak a daruknak, amelyek biztonságos üzemi terhelése meghaladja a 2 000 kg-ot, vagy amelyeket teherátrakásra használnak, vagy amelyeket kocsiemelők, pontonok vagy egyéb úszó munkagépek fedélzetén, illetve munkaterületen levő vízi járművön használnak, a tagállamok egyike követelményeinek is meg kell felelniük.

10.   Minden darura vonatkozóan legalább az alábbi dokumentumokat kell a fedélzeten tartani:

a)

a daru gyártójának kezelési utasításait, amelyek legalább az alábbi információkat tartalmazzák:

 

működési kör és a vezérlés funkciói,

 

legnagyobb megengedhető biztonságos üzemi terhelés a kiterjedés funkciójaként,

 

a daru legnagyobb megengedhető elhajlása,

 

szerelési és karbantartási utasítások,

 

a rendszeres ellenőrzésekre vonatkozó utasítások,

 

általános műszaki adatok;

b)

a 6–8. vagy a 9. szakasz szerint elvégzett felülvizsgálatokra vonatkozó bizonyítványok.

11.13. cikk

Gyúlékony folyadékok tárolása

55 °C-nál alacsonyabb lobbanáspontú gyúlékony folyadékok tárolására a fedélzeten egy éghetetlen anyagból készült szellőzőszekrényt kell biztosítani. Ennek külsején a „Nyílt láng használata és dohányzás tilos” jelet fel kell tüntetni, amelynek átmérője legalább 10 cm, az I. melléklet 2. ábrája szerint.

12. FEJEZET

LAKÓTEREK

12.01. cikk

Általános rendelkezések

1.   A hajóknak rendelkezniük kell a fedélzeten szokásosan tartózkodó személyek, de legalább a minimális legénység számára lakótérrel.

2.   A lakóteret úgy kell megtervezni, méretezni és berendezni, hogy megfeleljen a hajón tartózkodók biztonságára, egészségvédelmére és kényelmére vonatkozó követelményeknek. Megközelítése biztonságos és könnyű, meleg és hideg ellen szigetelve van.

3.   A felügyeleti szerv engedélyezhet az e fejezet rendelkezéseitől eltéréseket, ha a fedélzeten tartózkodók egészségvédelmét és biztonságát más módon biztosítják.

4.   A felügyeleti szerv a közösségi bizonyítványba bejegyez minden olyan korlátozást, amely a 3. szakaszban említettektől való eltérésekből adódóan a hajó napi üzemelési idejére és üzemmódjára vonatkozik.

12.02. cikk

Különleges kialakítási követelmények

1.   A lakóterek megfelelő szellőztetését biztosítani kell, még akkor is, ha az ajtók zárva vannak; továbbá, a nappali helyiségeket megfelelő természetes megvilágítással kell ellátni, és lehetőség szerint kilátást kell biztosítani.

2.   Ha a lakótérnek nincs a fedélzet szintjében lévő bejárata, és a magasságkülönbség 0,30 m vagy több, akkor a lakóteret lépcsőkön keresztül kell megközelíteni.

3.   A hajó mellső részén kialakított lakótér padlószintje nem lehet 1,2 m-nél mélyebben, mint a legnagyobb merülés síkja.

4.   A nappali és a hálóhelyiségek legalább két kijárattal kell, hogy rendelkezzenek, amelyek egymástól a lehető legtávolabb helyezkednek el, és amelyek menekülési útvonalként szolgálnak. Egy kijárat kialakítható vészkijáratnak. Ez nem vonatkozik azokra a helyiségekre, amelyek kijárata közvetlenül a fedélzetre vagy menekülési útvonalként szolgáló folyosóra nyílik, feltéve hogy a folyosón két kijárat van egymástól függetlenül, a hajó jobb és bal oldalára. Vészkijáratok és vészkijáratként szolgáló ablakok, tetőablakok legalább 0,36 m2 nyílással kell, hogy rendelkezzenek, és a nyílás rövidebb oldala hosszának legalább 0,5 m-nek kell lennie, és gyors evakuálást kell lehetővé tenniük vészhelyzet esetén. A menekülési útvonalak szigetelésének és burkolatának égésgátló anyagból kell készülni, továbbá a menekülési útvonalak használhatóságát mindenkor biztosítani kell megfelelő eszközökkel, mint pl. létrák vagy külön felszerelt lépcsőfokok.

5.   A lakótereket védeni kell az elviselhetetlen zajjal és rezgésekkel szemben. A megengedhető legnagyobb hangnyomásszintek a következők:

a)

70 dB(A) a nappali helyiségekben;

b)

60 dB(A) a hálóhelyiségekben. Ez a rendelkezés a tagállamok nemzeti jogszabályai értelmében nem érinti azokat a hajókat, amelyek kizárólag a személyzet pihenési idején kívül üzemelnek. A napi üzemi időtartam korlátozását a közösségi bizonyítványba be kell jegyezni.

6.   A lakótérben az állómagasság nem lehet kevesebb 2 m-nél.

7.   Általános szabályként, a hajókon lennie kell legalább egy nappali helyiségnek, a hálóhelyiségtől leválasztva.

8.   A lakótér szabad padlófelülete nem lehet kevesebb, mint 2 m2 személyenként, és semmikor sem lehet 8 m2-nél kisebb a teljes tere (leszámítva a bútorokat, kivéve asztalok és székek).

9.   A nappali és a hálóhelyiségek térfogata nem lehet kisebb, mint 7 m3.

10.   Az egy személyre számított légtérfogat a nappali helyiségekben egy főre számítva legalább 3,5 m3 kell, legyen, és a hálóhelyiségekben legalább 5 m3 az első személy számára és 3 m3 minden további személy részére. Ez a légtérfogat a szekrények, ágyak stb. levonása után megmaradó térfogat. A hálókabinok, ha csak lehet, legfeljebb két felnőtt tartózkodására tervezhetők. Az ágynak a padlószinttől legalább 0,3 m magasan kell lennie. Ha az egyik ágy a másik felett van elhelyezve, minden ágy között legalább 0,60 m szabad térnek kell lennie.

11.   Az ajtók nyílásának magassága legalább 1,9 m-rel van a fedélzet vagy a padló szintje felett, szabad szélessége pedig legalább 0,6 m. Megengedett, hogy az előírt magasság tolótető vagy zsanéros fedél alkalmazásával valósuljon meg. Az ajtók kifele nyílnak, és mindkét oldalról nyithatók. Az ajtónyílásban lévő küszöblemez legfeljebb 0,4 m magas, más biztonsági rendelkezés sérelme nélkül.

12.   A lépcsőknek rögzítettnek kell lenniük. Biztonságos közlekedést kell biztosítaniuk és ez akkor tekinthető teljesítettnek, ha:

a)

szélességük legalább 0,60 m;

b)

a lépcsőfokok mélysége legalább 0,15 m;