28.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 379/1

(1)

Az egyszerűsítés és egységesség céljából konkrét intézkedésekkel szükséges felgyorsítani az ökológiai élelmiszerekre és termelésre vonatkozó európai cselekvési terv végrehajtását.

(2)

A Közösségbe behozott ökológiai termékek esetében akkor engedélyezhető, hogy az ökológiai termelésre utaló címkével kerüljenek forgalomba a Közösség piacán, ha azokat a közösségi jogszabályok szerinti vagy azokkal egyenértékű termelési szabályoknak és ellenőrzési rendszereknek megfelelően állították elő.

(3)

Ezért el kell ismerni azokat a harmadik országokat, amelyeknek termelési előírásai és ellenőrzési rendszerei egyenértékűek a Közösségben alkalmazottakkal, és ezekről az országokról jegyzéket kell összeállítani. El kell ismerni azokat az ellenőrző szerveket vagy hatóságokat, amelyek jogosultak az elismert harmadik országok jegyzékében nem szereplő országokban ellenőrzéseket végezni, és ezekről is jegyzéket kell készíteni. A harmadik országok olyan gazdasági szereplői számára, amelyek közvetlenül a közösségi szabályoknak megfelelően termelnek, lehetővé kell tenni, hogy tevékenységüket alávessék a Bizottság által e célból kijelölt ellenőrző szerveknek és hatóságoknak.

(4)

A mezőgazdasági termékek ökológiai termeléséről, valamint a mezőgazdasági termékeken és élelmiszereken erre utaló jelölésekről szóló, 1991. június 24-i 2092/91/EGK tanácsi rendelet (2) lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy 2006. december 31-ig bizonyos feltételekkel engedélyezzék az importőrök számára egyedi termékek forgalmazását a Közösség piacán. A rendeletet módosítani kell annak érdekében, hogy a megjelölt időponttól kezdődően az új behozatali rendszer léphessen a jelenlegi behozatali rendszer helyébe.

(5)

A nemzetközi kereskedelem megzavarásának elkerülése érdekében indokolt kiterjeszteni a tagállamok azon jogát, hogy az új behozatali rendszer működtetéséhez szükséges intézkedések meghozataláig eseti alapon továbbra is engedélyezzék az importőrök számára termékek forgalmazását a Közösség piacán, különös tekintettel az olyan ellenőrző szervek vagy hatóságok elismerésére, amelyek jogosultak az elismert harmadik országok jegyzékében nem szereplő országokban ellenőrzéseket végezni.

(6)

A 2092/91/EGK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 10. cikk (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

2.

A 11. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„11. cikk

(1)   Harmadik országból behozott terméket ökológiai termelési módszerre utaló címkével ellátva akkor lehet forgalomba hozni a Közösség piacán, ha:

(2)   A Bizottság a 14. cikk (2) bekezdésében említett eljárással elismeri az (1) bekezdés b) pontjában említett ellenőrző szerveket és hatóságokat, beleértve a 9. cikkben említett ellenőrző szerveket és hatóságokat is, amelyek jogosultak a harmadik országbeli ellenőrzések elvégzésére és az (1) bekezdés c) pontjában említett dokumentáció kiállítására, és összeállítja ezen ellenőrző szervek és hatóságok jegyzékét.

Az ellenőrző szervek teljesítik az EN 45011 európai szabványban vagy az ISO 65 »Terméktanúsítási rendszereket működtető szervezetekre vonatkozó általános követelmények« című útmutatónak az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában legutóbb közzétett változatában meghatározott követelményeket. Az akkreditáló szerv elvégzi az ellenőrző szerv tevékenységének rendszeres helyszíni ellenőrzését, nyomon követését és többéves újraértékelését.

Az elismerés iránti kérelmek elbírálása során a Bizottság felkéri az ellenőrző szervet vagy hatóságot, hogy minden szükséges tájékoztatást adjon meg. A Bizottság szakértőket bízhat meg azzal a feladattal, hogy a helyszínen vizsgálják meg a termelési szabályokat és az érintett ellenőrző szerv vagy ellenőrző hatóság által a harmadik országban végrehajtott ellenőrzési tevékenységeket.

Az elismert ellenőrző szervek vagy hatóságok benyújtják az akkreditáló szerv vagy adott esetben az illetékes hatóság által készített, tevékenységük rendszeres helyszíni ellenőrzéséről, felügyeletéről és többéves újraértékeléséről szóló értékelő jelentéseket.

A Bizottság az értékelő jelentések alapján a tagállamok közreműködésével – az elismerések rendszeres felülvizsgálatával – biztosítja az elismert ellenőrző szervek és ellenőrző hatóságok megfelelő felügyeletét. A felügyelet jellegét a szabálytalanságoknak vagy az e rendeletben vagy a rendelet rendelkezései megszegésének előfordulására irányuló kockázatelemzés határozza meg.

(3)   Harmadik országból behozott terméket ökológiai termelési módszerre utaló címkével ellátva akkor is lehet forgalomba hozni a Közösség piacán, ha:

A tanúsítvány eredeti példányának az első címzett telephelyéig kísérnie kell az árut. Ezt követően az importőr legalább két évig köteles megőrizni a tanúsítványt, és az ellenőrző szerv, valamint adott esetben az ellenőrző hatóság rendelkezésére bocsátani.

(4)   A Bizottság a 14. cikk (2) bekezdésében említett eljárással elismerheti azokat a harmadik országokat, amelyek termelési rendszere megfelel az 5. és 6. cikkben megállapítottakkal egyenértékű szabályoknak, valamint amelyek ellenőrző intézkedései azonos hatékonyságúak a 8. és 9. cikkben megállapított intézkedésekével, és összeállíthatja ezen országok jegyzékét. Az egyenértékűség elbírálásakor figyelembe kell venni a Codex Alimentarius CAC/GL 32 iránymutatásait.

Az elismerés iránti kérelmek elbírálása során a Bizottság felkéri a harmadik országot, hogy minden szükséges tájékoztatást adjon meg. A Bizottság szakértőket bízhat meg azzal a feladattal, hogy a helyszínen vizsgálják meg az érintett harmadik ország termelési szabályait és ellenőrzési rendszerét.

Az elismert harmadik országok minden év március 31-ig az ellenőrző intézkedések meghozataláról és végrehajtásáról szóló rövid éves jelentést küldenek a Bizottságnak.

A Bizottság az éves jelentésekben található tájékoztatás alapján a tagállamok közreműködésével – az elismerések rendszeres felülvizsgálatával – biztosítja az elismert harmadik országok megfelelő felügyeletét. A felügyelet jellegét a szabálytalanságoknak vagy az e rendeletben vagy a rendelet rendelkezései megszegésének előfordulására irányuló kockázatelemzés határozza meg.

(5)   Olyan termékek esetében, amelyeket nem az (1) bekezdés szerint hoznak be, vagy nem a (4) bekezdés szerint elismert országból hoznak be, a Bizottság a 14. cikk (2) bekezdésében említett eljárással elismerheti azokat az ellenőrző szerveket és hatóságokat, beleértve a 9. cikkben említett ellenőrző szerveket és hatóságokat is, amelyek a (3) bekezdés céljából jogosultak a harmadik országbeli ellenőrzések elvégzésére és a tanúsítványok kiállítására, és összeállítja ezen ellenőrző szervek és hatóságok jegyzékét. Az egyenértékűség elbírálásakor figyelembe kell venni a Codex Alimentarius CAC/GL 32 iránymutatásait.

A Bizottság megvizsgál minden elismerés iránti kérelmet, amelyet valamely harmadik ország ellenőrző szerve vagy hatósága nyújtott be.

Az elismerés iránti kérelmek elbírálása során a Bizottság felkéri az ellenőrző szervet vagy hatóságot, hogy minden szükséges tájékoztatást adjon meg. Az akkreditáló szerv, vagy adott esetben az illetékes hatóság elvégzi az ellenőrző szerv vagy hatóság tevékenységének rendszeres helyszíni ellenőrzését, nyomon követését és többéves újraértékelését A Bizottság szakértőket bízhat meg azzal a feladattal, hogy a helyszínen vizsgálják meg a termelési szabályokat és az érintett ellenőrző szerv vagy ellenőrző hatóság által a harmadik országban végrehajtott ellenőrzési tevékenységeket.

Az elismert ellenőrző szervek vagy hatóságok benyújtják az akkreditáló szerv vagy adott esetben az illetékes hatóság által készített, tevékenységük rendszeres helyszíni ellenőrzéséről, nyomon követéséről és többéves újraértékeléséről szóló értékelő jelentéseket.

A Bizottság az értékelő jelentések alapján a tagállamok közreműködésével – az elismerések rendszeres felülvizsgálatával – biztosítja az elismert ellenőrző szervek és ellenőrző hatóságok megfelelő felügyeletét. A felügyelet jellegét a szabálytalanságoknak vagy az e rendeletben vagy a rendelet értelmében megállapított rendelkezések megszegésének előfordulására irányuló kockázatelemzés határozza meg.

(6)   2007. január 1-jétől az (5) bekezdés szerint elismert ellenőrző szervek és hatóságok első jegyzékének közzétételét követő 12 hónapig valamely tagállam illetékes hatósága engedélyezheti az importőrök számára azon tagállamban, amelyben a 8. cikk (1) bekezdésének megfelelően bejelentették tevékenységüket, hogy a (4) bekezdésben említett jegyzékben nem szereplő harmadik országokból behozott termékeket forgalmazzanak, amennyiben az importőrök megfelelően bizonyítják, hogy a (3) bekezdés a) és b) pontjában említett feltételek teljesülnek. Ha a feltételek már nem teljesülnek, az engedélyt haladéktalanul vissza kell vonni. Az engedélyek legkésőbb az (5) bekezdés szerint elismert ellenőrző szervek és hatóságok első jegyzékének közzétételét követő 24 hónap múlva lejárnak. A behozott terméknek az engedélyező tagállam illetékes hatósága által a tanúsítványok kiállítására felhatalmazott hatóság vagy szerv által kiadott tanúsítvánnyal kell rendelkeznie.

A tanúsítvány eredeti példányának az első címzett telephelyéig kísérnie kell az árut; ezt követően az importőr legalább két évig köteles megőrizni a tanúsítványt, és az ellenőrző szerv, valamint adott esetben az ellenőrző hatóság rendelkezésére bocsátani.

Valamennyi tagállam tájékoztatja a többi tagállamot és a Bizottságot az e bekezdés értelmében megadott valamennyi engedélyről, beleértve a termelési előírásokra és az érintett ellenőrző intézkedésekre vonatkozó tájékoztatást.

A 14. cikkben említett bizottság valamely tagállam kérésére vagy a Bizottság kezdeményezésére megvizsgálja az e bekezdés értelmében megadott engedélyt. Amennyiben a vizsgálat megállapítja, hogy az e cikk (3) bekezdésének a) és b) pontjában említett feltételek nem teljesülnek, a Bizottság felszólítja az engedélyező tagállamot az engedély visszavonására.

Az érintett tagállam illetékes hatósága által e bekezdés értelmében valamely importőrnek 2006. december 31. előtt megadott, harmadik országból behozott termékek forgalmazására szóló engedély legkésőbb 2007. december 31-én érvényét veszti.

(7)   A Bizottság a 14. cikk (2) bekezdésében említett eljárással elfogadja e cikk alkalmazásának részletes szabályait, különös tekintettel az alábbiakra:

3.

A 16. cikk (3) bekezdésének második albekezdését el kell hagyni.

4.

A III. melléklet C. pontja a következőképpen módosul:

28.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 379/5

(1)

A 994/98/EK rendelet felhatalmazza a Bizottságot, hogy rendeletben állapítsa meg azt a küszöbértéket, amely alatt a támogatási intézkedéseket úgy kell tekinteni, hogy azok nem felelnek meg a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdésében foglalt kritériumoknak, és ezért nem tartoznak a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésében előírt bejelentési eljárás alá.

(2)

A Bizottság alkalmazta a Szerződés 87. és 88. cikkét, és számos határozatban külön tisztázta a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében vett támogatás fogalmát. A Bizottság kezdetben az állami támogatásra vonatkozó csekély összegű (de minimis) szabályról (3) szóló értesítésben és azt követően az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2001. január 12-i 69/2001/EK bizottsági rendeletben (4) kifejtette azon csekély összegű (de minimis) felső határral kapcsolatos álláspontját, amely alatt a 87. cikk (1) bekezdését nem kell alkalmazni. Az említett rendelet alkalmazása során nyert tapasztalatok fényében – tekintettel az infláció, illetve a bruttó hazai termék Közösségen belüli alakulására – szükséges a 69/2001/EK rendeletben meghatározott feltételek némelyikének felülvizsgálata és azon rendelet helyettesítése.

(3)

Tekintettel a mezőgazdasági termékek elsődleges termelésének ágazatára, a halászati és akvakultúra ágazatokra vonatkozó speciális szabályokat és a kockázatot, hogy ezen ágazatokban az e rendeletben meghatározottnál kisebb összegű támogatások is megfelelhetnek a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdésében foglalt kritériumoknak, e rendelet nem vonatkozik ezen ágazatokra. A szállítási ágazat fejlődése miatt, különösen pedig azt követően, hogy számos szállítási tevékenység liberalizációja után szerkezetátalakításra került sor, már nem helyénvaló, hogy a közlekedési ágazatot kizárják a csekély összegű (de minimis) támogatásokról szóló rendelet hatálya alól E rendelet hatályát tehát ki kell terjeszteni a szállítási ágazat egészére. Az általános csekély összegű (de minimis) felső határt azonban ki kell igazítani annak érdekében, hogy figyelembe vegye a közúti árufuvarozási és a személyszállítási ágazatban tevékeny vállalkozások kis méretét. Ugyanezen okok miatt, továbbá tekintettel az ágazatban fennálló túlkínálatra, valamint a közutak túlterheltségére és a teherszállításra vonatkozó közlekedéspolitika célkitűzéseire, a teherszállító járműveknek a kereskedelmi fuvarozás terén működő vállalkozások általi megvásárolására nyújtott támogatást ki kell zárni. Ez nem vonja kétségbe a Bizottság – e rendeleten kívül más közösségi szabályokban követett – azon megközelítését, mely szerint az állami támogatások tekintetében pártolja a tisztább és környezetbarátabb járműveket. Tekintettel a szénipar részére nyújtott állami támogatásról szóló, 2002. július 23-i 1407/2002/EK tanácsi rendeletre (5), e rendelet nem alkalmazandó a szénágazatra.

(4)

Tekintettel egyrészről a mezőgazdasági termékek, és másrészről a nem mezőgazdasági termékek feldolgozása és marketingje közötti hasonlóságokra, e rendelet mindamellett a mezőgazdasági termékek feldolgozására és marketingjére alkalmazandó, feltéve, hogy teljesülnek bizonyos feltételek. Sem a termék első eladásához szükséges, gazdaságon belül végzett tevékenységek, mint például gabonafélék betakarítása, vágása, cséplése, tojások csomagolása stb., sem pedig a viszonteladóknak és feldolgozóknak történő első eladás ebből a szempontból nem tekinthető feldolgozásnak vagy marketingnek. E rendelet hatályba lépésétől a mezőgazdasági termékek feldolgozásával vagy marketingjével foglalkozó vállalkozásoknak nyújtott támogatás a továbbiakban nem tartozik a mezőgazdasági és halászati ágazatban az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2004. október 6-i 1860/2004/EK bizottsági rendelet (6) hatálya alá. Az 1860/2004/EK rendeletet tehát ennek megfelelően módosítani kell.

(5)

Az Európai Közösségek Bírósága megállapította, hogy ha a Közösség jogszabályt alkotott a mezőgazdaság egy adott ágazatában a piac közös szervezéséről, a tagállamoknak tartózkodniuk kell minden olyan intézkedéstől, amely ezt sértheti vagy alóla kivételeket teremthet. Ennél az oknál fogva a rendelet nem alkalmazható olyan támogatásra, amelynek összege a piacon beszerzett vagy forgalmazott termékek ára vagy mennyisége alapján kerül rögzítésre. Olyan csekély összegű (de minimis) támogatásra sem alkalmazható, amely az elsődleges termelőkkel való megosztási kötelezettséghez kapcsolódik.

(6)

E rendelet nem alkalmazható a csekély összegű (de minimis) exporttámogatásokra, illetve az importtermékekkel szemben a belföldi termékeket előnyben részesítő csekély összegű (de minimis) támogatásokra. Különösen nem alkalmazható más országokban lévő értékesítési hálózat kialakításához és működtetéséhez nyújtott támogatás finanszírozására. A kereskedelmi vásárokon való részvétel, illetve egy új, vagy már meglévő terméknek egy új piacra történő bevezetéséhez szükséges tanulmányok vagy tanácsadói szolgáltatások költségeire adott támogatások általában nem jelentenek exporttámogatást.

(7)

E rendelet nem alkalmazandó a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (7) értemében vett nehéz helyzetben lévő vállalkozásokra, tekintettel azokra a nehézségekre, amelyek az ilyen típusú vállalkozásoknak nyújtott támogatás bruttó támogatástartalmának meghatározásához kapcsolódnak.

(8)

A Bizottság tapasztalatainak figyelembevételével megállapítható, hogy bármely hároméves időszak során a 200 000 euro határt el nem érő támogatás nem befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet és/vagy nem torzítja a versenyt, illetve nem fenyeget annak torzításával, és ezért nem tartozik a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése hatálya alá. A közúti szállításban működő vállalkozások tekintetében ezt a felső határt 100 000 euróban kell megállapítani

(9)

Az e célból figyelembe veendő évek az érintett tagállamban az adózási szempontból a vállalkozás által alkalmazott pénzügyi éveknek felelnek meg. Az érintett hároméves időszakot „gördülő” módszerrel kell értékelni, tehát minden egyes új csekély összegű (de minimis) támogatás odaítélésekor az érintett pénzügyi évben, valamint az előző két pénzügyi év alatt odaítélt csekély összegű (de minimis) támogatás teljes összegét kell figyelembe venni. E célból figyelembe kell venni az adott tagállam által nyújtott támogatást, még akkor is, ha azt részben vagy teljesen közösségi forrásokból finanszírozzák. A csekély összegű (de minimis) felső határt túllépő támogatás nem osztható fel több kisebb részre abból a célból, hogy a részek e rendelet hatálya alá tartozzanak.

(10)

A Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó támogatásokra vonatkozó elvekkel összhangban a csekély összegű (de minimis) támogatást akkor kell odaítéltnek tekinteni, amikor az alkalmazandó nemzeti jogrendszer értelmében a támogatás igénybevételének jogát a kedvezményezettre ruházzák.

(11)

A különböző közösségi szabályokban megszabott maximális támogatási intenzitások kijátszásának elkerülése érdekében a csekély összegű (de minimis) támogatás ugyanazon támogatható költségek tekintetében nem kumulálható állami támogatással, ha az ilyen jellegű kumuláció olyan támogatási intenzitást eredményezne, amely túllépi a csoportmentességi rendeletben vagy a Bizottság által elfogadott határozatban az egyes esetek meghatározott körülményeire vonatkozóan rögzített támogatási intenzitást.

(12)

Az átláthatóság, az egyenlő elbánás és a csekély összegű (de minimis) támogatásra vonatkozó felső határ helyes alkalmazása céljából célszerű, hogy valamennyi tagállam ugyanazt a számítási módszert alkalmazza. E számítás megkönnyítése érdekében és a csekély összegű (de minimis) támogatásra vonatkozó szabály alkalmazása jelenlegi gyakorlatának megfelelően a készpénzben nem megjelenő támogatási összegeket bruttó támogatási egyenértékre számolják át. A vissza nem térítendő támogatásokon kívüli transzparens típusú támogatások vagy a több részletben odaítélt juttatások vagy támogatások támogatástartalmának kiszámításakor az ilyen jellegű támogatás odaítélése idején érvényes piaci kamatlábat kell alkalmazni. Az állami támogatásra vonatkozó szabályok egységes, átlátható és egyszerű alkalmazása érdekében e rendelet alkalmazásában a piaci kamatláb tekintendő referencia rátának, amelyet a Bizottság objektív kritériumok alapján időszakosan rögzít, és az Európai Unió Hivatalos Lapjában vagy az interneten közzétesz. A nyújtott biztosítékok és a kedvezményezetthez kapcsolódó kockázatok miatt szükség lehet azonban arra, hogy a minimális rátát további bázispontokkal emeljék.

(13)

Az átláthatóság, az egyenlő bánásmód és a hatékony ellenőrzés céljából e rendelet csak átlátható csekély összegű (de minimis) támogatásokra alkalmazandó. Egy támogatás abban az esetben átlátható, ha előzetesen pontosan kiszámítható a bruttó támogatástartalom anélkül, hogy kockázatértékelést kellene végezni. Ilyen pontos számítás végezhető például a készpénz formájában nyújtott támogatások, kamattámogatások és a maximalizált összegű adókedvezmény vonatkozásában. A tőkeinjekciókból álló támogatás nem tekintendő csekély összegű (de minimis) támogatásnak, kivéve, ha az állami tőkeinjekció teljes összege alacsonyabb a csekély összegű (de minimis) felső határnál. A kockázatitőke-befektetési intézkedésekből álló támogatás a kis- és középvállalkozásokba történő kockázatitőke-befektetések előmozdítását célzó állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatásban (8) előírtak alapján nem tekinthető átlátható csekély összegű (de minimis) támogatásnak, kivéve ha az érintett kockázati tőkebefektetési program minden egyes célvállalkozásnak csupán az adott csekély összegű (de minimis) felső határig nyújt tőkét. A hitelekből álló támogatást átlátható csekély összegű (de minimis) támogatásként kell kezelni, amennyiben a bruttó támogatástartalmat a támogatás odaítélésekor érvényes piaci kamatok alapján számították ki.

(14)

E rendelet nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy, a tagállam által elfogadott intézkedés a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében az e rendeletben nem említett egyéb indokok alapján nem tekinthető állami támogatásnak, például tőkeinjekció esetén, mivel az ilyen jellegű intézkedésről a piaci magánbefektető elve szerint döntöttek

(15)

Szükséges a jogbiztonság megteremtése olyan kezességvállalási programok esetében, amelyek nem befolyásolják a kereskedelmet, és nem torzítják a versenyt, valamint amelyekre vonatkozóan elegendő adat áll rendelkezésre a lehetséges hatások megbízható felméréséhez Jelen rendelet ezért egy, az általános 200 000 euró összegű általános csekély összegű (de minimis) felső határt a kezességgel biztosított egyedi hitel teljes összegén alapuló speciális felső határral cseréli fel. Ezt a felső határt olyan módszer alapján helyénvaló kiszámolni, amely értékeli az életképes vállalkozásoknak nyújtott hiteleket fedező kezességvállalási program támogatástartalmát. A módszer, valamint azok az adatok, amelyek alapján a kezességvállalásra vonatkozó speciális felső határt kiszámolják, kizárják az alkalmazási körükből azokat a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokat, amelyeket a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás említ. Ezért ezt a speciális felső határt sem a kezességvállalási programon kívül nyújtott ad hoc egyedi támogatásokra, sem a nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak nyújtott támogatásra, sem pedig az alapul szolgáló ügyletekre vonatkozó olyan – hitelnek nem számító – kezességvállalások, mint például a részvény-ügyletekre adott garanciák. A speciális felső határt azon tény alapján kell meghatározni, hogy – figyelembe véve a 13 %-os maximális kamatszintet (nettó nemfizetési hányad), amely a közösségi kezességvállalási programok tekintetében a legrosszabb esetet képviseli – az 1 500 000 EUR összegű garancia esetében úgy lehet tekinteni, hogy bruttó támogatástartalma azonos az általános csekély összegű (de minimis) felső határral. Ezt az összeget 750 000 euróra kell csökkenteni azon vállalkozások tekintetében, amelyek a közúti szállítás terén működnek Csak az alapul szolgáló hitel 80 %-át lefedő garanciák tartoznak e speciális felső határ hatálya alá. A garanciában foglalt bruttó támogatástartalom értékelésére a tagállamok alkalmazhatnak olyan módszertant is, amelyet állami támogatásokról szóló bizottsági rendelet – mint például a Szerződés 87. és 88. cikkének a nemzeti regionális beruházási támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2006. október 24-i 1628/2006/EK bizottsági rendelet (9) – alapján történő bejelentése után a Bizottság elfogadott, amennyiben a jóváhagyott módszertan kifejezetten a jelen rendelet alkalmazásával összefüggésben foglalkozik a kérdéses garanciák és alapul szolgáló tranzakciók típusaival.

(16)

A tagállam által tett bejelentést követően a Bizottság megvizsgálhatja, vajon a támogatási intézkedés, amely nem tartalmaz készpénztámogatást, kölcsönt, garanciát, tőkeinjekciót vagy kockázatitőke-befektetést, olyan bruttó támogatástartalomhoz vezet-e, amely nem lépi túl a csekély összegű (de minimis) felső határt, és ezért e rendelet rendelkezéseinek hatálya alá tartozhat.

(17)

A Bizottság feladata, hogy biztosítsa az állami támogatásra vonatkozó szabályok betartását, különös tekintettel a csekély összegű (de minimis) szabály alapján nyújtott támogatások e szabályoknak való megfelelésére. A Szerződés 10. cikkében megállapított együttműködési alapelvnek megfelelően a tagállamoknak e feladat megvalósítását a szükséges mechanizmus létrehozásával kell elősegíteniük annak érdekében, hogy a csekély összegű (de minimis) támogatásra vonatkozó szabály alapján az ugyanazon vállalkozásnak folyósított támogatás teljes összege három év viszonylatában ne haladja meg a 200 000 eurót. Ennek eléréséhez, amikor a csekély összegű (de minimis) támogatást odaítélik, a tagállamok e rendeletre hivatkozva tájékoztatják az érintett vállalkozást a támogatás összegéről és annak csekély összegű (de minimis) jellegéről. Ezen túlmenően a támogatás odaítélését megelőzően az érintett tagállamoknak nyilatkozatot kell kapniuk a vállalkozástól az érintett és az azt megelőző két pénzügyi év során odaítélt egyéb csekély összegű (de minimis) támogatásokról, és körültekintően ellenőrizniük kell, vajon az újabb csekély összegű (de minimis) támogatással nem lépik-e túl a csekély összegű (de minimis) támogatásra vonatkozó felső határt. Alternatív megoldásként lehetővé kell tenni, hogy a felső határ betartása egy központi nyilvántartáson keresztül is biztosítható legyen, illetve az Európai Beruházási Alap által felállított kezességvállalási programok esetében az intézmény maga hozhassa létre a kedvezményezettek jegyzékét és kérhesse a tagállamoktól, hogy tájékoztassák a kedvezményezetteket a kapott csekély összegű (de minimis) támogatásról.

(18)

A 69/2001/EK rendelet 2006. december 31-én hatályát veszti. Ezt a rendeletet 2007. január 1-jétől kell alkalmazni. Tekintettel arra, hogy a 69/2001/EK rendelet nem terjedt ki a szállítási ágazatra, amely eddig nem részesült csekély összegű (de minimis) támogatásban; továbbá figyelembe véve azt is, hogy a mezőgazdasági termékek feldolgozása és forgalmazása ágazatában alkalmazandó csekély összegű (de minimis) támogatás összege nagyon korlátozott, valamint feltéve, hogy teljesülnek bizonyos feltételek, e rendeletet alkalmazni kell a hatályba lépését megelőzően odaítélt azon támogatásokra, amelyeket a szállítási ágazatban és a mezőgazdasági termékek feldolgozása és forgalmazása ágazatában tevékenykedő vállalkozásoknak nyújtottak. Ezen túlmenően e rendelet nem befolyásolja a 69/2001/EK rendelet értelmében annak alkalmazási időszakában nyújtott egyedi támogatásokat.

(19)

Tekintettel a Bizottság tapasztalataira és különösen arra, hogy általában milyen gyakran szükséges felülvizsgálni az állami támogatási politikát, célszerű e rendelet alkalmazási idejét korlátozni. Amennyiben e rendelet meghosszabbítás nélkül hatályát veszti, az e rendelet hatálya alá tartozó csekély összegű (de minimis) támogatással kapcsolatosan egy hat hónapos átmeneti időszaknak kell a tagállamok rendelkezésére állnia,

a)

a 104/2000/EK tanácsi rendelet (10) hatálya alá tartozó, halászathoz vagy akvakultúrához kapcsolódó tevékenységet végző vállalkozásoknak nyújtott támogatás;

b)

a Szerződés I. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékek elsődleges termelésével foglalkozó vállalkozásoknak nyújtott támogatás;

c)

a Szerződés I. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékek feldolgozásában és forgalmazásában tevékeny vállalkozásoknak nyújtott támogatás, az alábbi esetekben:

d)

harmadik országokba vagy tagállamokba irányuló exporttal kapcsolatos tevékenységek támogatása, nevezetesen az exportált mennyiségekhez közvetlenül kapcsolódó támogatás; értékesítési hálózat kialakításával és működtetésével vagy exporttevékenységgel összefüggésben felmerülő egyéb folyó kiadásokkal kapcsolatos támogatás;

e)

az import áruk helyett hazai áru használatától függő támogatás;

f)

az 1407/2002/EK rendelet értelmében a szénágazatban tevékenységet folytató vállalkozásoknak nyújtott támogatás.

g)

a teherszállító járművek megvásárlására a kereskedelmi fuvarozás terén működő vállalkozások számára nyújtott támogatás;

h)

a nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak nyújtott támogatás.

a)

„mezőgazdasági termékek”: az EK-Szerződés I. mellékletében felsorolt termékek, kivéve a halászati termékeket;

b)

„mezőgazdasági termékek feldolgozása”: mezőgazdasági terméken végrehajtott olyan művelet, amelynek eredményeképp ugyancsak mezőgazdasági termék jön létre, kivéve az állati vagy növényi termék első eladásához szükséges, gazdaságon belül történő előkészítő tevékenységeket;

c)

„mezőgazdasági termék marketingje”: eladás céljából történő birtoklás vagy bemutatás, eladási ajánlat, szállítás vagy bármely egyéb piacra jutást elősegítő tevékenység, kivéve az elsődleges termelő részéről a viszonteladóknak vagy feldolgozóknak történő első eladást, valamint a termék első eladását előkészítő tevékenységeket; az elsődleges termelő részéről a végső felhasználóknak történő eladást marketingnek kell tekinteni, amennyiben az e célra elkülönített helyiségben történik.

a)

A hitelekből álló támogatás átlátható csekély összegű (de minimis) támogatásként kezelendő, amennyiben a bruttó támogatástartalmat a támogatás odaítélésekor érvényes piaci kamatok alapján számították ki.

b)

A tőkeinjekciókból álló támogatás nem tekintendő átlátható csekély összegű (de minimis) támogatásnak, kivéve, ha az állami tőkeinjekció teljes összege nem haladja meg a csekély összegű (de minimis) felső határt.

c)

A kockázati tőkebefektetési intézkedésekből álló támogatás nem tekintendő átlátható csekély összegű (de minimis) támogatásnak, kivéve ha az érintett kockázati tőkebefektetési program minden egyes célvállalkozásnak csupán az adott csekély összegű (de minimis) felső határig nyújt tőkét.

d)

A kezességvállalási program keretében a pénzügyi nehézségekkel nem küzdő kis- és középvállalkozásoknak nyújtott egyedi támogatás csak akkor kezelendő átlátható csekély összegű (de minimis) támogatásként, ha az ilyen program keretében nyújtott, alapul szolgáló hitel garantált összege vállalkozásonként nem több 1 500 000 eurónál. A kezességvállalási program keretében a pénzügyi nehézségekkel nem küzdő, a közúti szállításban működő vállalkozásoknak nyújtott egyedi támogatás csak akkor kezelendő átlátható csekély összegű (de minimis) támogatásként, ha az ilyen program keretében nyújtott, alapjául szolgáló hitel garantált összege vállalkozásonként nem haladhatja meg a 750 000 eurót. Ha az alapul szolgáló hitel garantált összege csak e felső határ adott hányadát teszi ki, akkor a garancia bruttó támogatástartalma esetében úgy kell tekinteni, hogy az megfelel a 2. cikk (2) bekezdésében meghatározott alkalmazandó felső határnak. A garancia nem lépheti túl az alapul szolgáló hitel 80 %-át. A kezességvállalási programok átláthatónak tekintendők, ha i) a program végrehajtását megelőzően a garanciák bruttó támogatástartalmának értékelésére használt módszertant a Bizottság elfogadta, miután e módszertant egy állami támogatásokról szóló bizottsági rendelet alapján bejelentették, és ii) a jóváhagyott módszertan kifejezetten a jelen rendelet alkalmazásával összefüggésben foglalkozik a kérdéses garanciák és alapul szolgáló tranzakciók típusaival.

a)

az Európai Beruházási Alap – azon információk alapján, amelyeket a pénzügyi közvetítők kötelesek az EBA számára biztosítani – évente elkészíti a támogatások kedvezményezettjeinek, illetve az egyes kedvezményezettek által kapott bruttó támogatástartalom listáját. Az Európai Beruházási Alap ezen információkat eljuttatja az érintett tagállamokhoz és a Bizottsághoz; és

b)

az érintett tagállamok ezen információkat eljuttatják a végső kedvezményezettekhez három hónapon belül azt követően, hogy ezen információkat Európai Beruházási Alaptól megkapták; valamint

c)

Az érintett tagállamoknak nyilatkozatot kell kapniuk az egyes kedvezményezettektől arra vonatkozóan, hogy a kedvezményezett által kapott csekély összegű (de minimis) támogatás teljes összege nem lépte túl a 2. cikk (2) bekezdésében meghatározott felső határt. Abban az esetben, ha egy vagy több kedvezményezett tekintetében túllépték a felső határt, az érintett tagállamnak biztosítania kell, hogy a felső határt túllépő támogatást a Bizottságnak bejelentsék vagy a kedvezményezettől behajtsák.

a)

az 1. pontban szereplő „feldolgozás és marketing” szavakat el kell hagyni;

b)

a 3. pontot el kell hagyni.

28.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 379/11

(1)

2006. február 22-én panasz érkezett a Bizottsághoz a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: KNK) származó egyes nyergekkel kapcsolatban. A panaszt az alaprendelet 5. cikke alapján a European Saddle Manufacturers Association (Európai Nyeregkészítők Egyesülése, a továbbiakban: a panaszos) nyújtotta be az egyes nyergek teljes közösségi gyártásának jelentős részét, ez esetben több mint 99 %-át képviselő gyártók nevében.

(2)

E panasz bizonyítékot tartalmazott az említett termék dömpingjére, és az abból eredő jelentős kárra vonatkozóan, amely elegendőnek minősült ahhoz, hogy eljárás megindítását indokolja.

(3)

Az eljárást a 2006. április 7-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett (2), az eljárás megindításáról szóló értesítés közzétételével kezdeményezték.

(4)

A Bizottság hivatalosan értesítette a kínai népköztársaságbeli exportáló gyártókat, az ismert érintett importőröket, kereskedőket, felhasználókat, szállítókat és egyesüléseket, a Kínai Népköztársaság képviselőit, valamint a panaszos közösségi gyártókat és az eljárás megindításában érdekelt más ismert közösségi gyártókat. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, valamint az értesítésben megállapított határidőn belül szóbeli meghallgatást kérjenek.

(5)

Annak érdekében, hogy az exportáló gyártóknak, amennyiben olyan szándékuk lenne, lehetőségük nyíljon piacgazdasági elbánásra vagy egyéni elbánásra irányuló kérelem benyújtására, a Bizottság az érintettnek tekinthető kínai exportáló gyártóknak megküldte a kérelemhez szükséges nyomtatványokat. Az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése alapján az exportáló gyártók három csoportja és egy egyéni exportáló gyártó nyújtott be a piacgazdasági elbánás, vagy – arra az esetre, ha a vizsgálat azt állapítaná meg, hogy nem feleltek meg a piacgazdasági elbánás feltételeinek – egyéni elbánás iránti kérelmet.

(6)

Tekintettel a kínai népköztársaságbeli exportáló gyártók, a közösségi importőrök és gyártók nyilvánvalóan nagy számára, a Bizottság a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban a vizsgálat során mintavételt alkalmazhat a dömping és a kár megállapítása céljából.

(7)

Annak érdekében, hogy a Bizottság el tudja dönteni, szükséges-e a mintavétel, és amennyiben igen, mintát tudjon venni, valamennyi kínai népköztársaságbeli exportáló gyártót, közösségi importőrt és közösségi gyártót felkérték arra, hogy jelentkezzen a Bizottságnál és – az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározottak szerint – adjon alapvető információkat az érintett termékkel kapcsolatban a vizsgálati időszak során (2005. január 1. és 2005. december 31. között) végzett tevékenységéről.

(8)

Ami az exportáló gyártókat illeti, tekintettel arra, hogy a vizsgálatban a vállalatok három csoportja és egyetlen egyéni vállalat működött együtt, úgy döntöttek, hogy nincs szükség mintavételre.

(9)

A közösségi gyártók esetében, az alaprendelet 17. cikkével összhangban, a közösségi nyereggyártás legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján olyan mintát választottak ki, amely a rendelkezésre álló időn belül ésszerűen megvizsgálható. A közösségi gyártóktól kapott információk alapján két különböző tagállamban öt vállalatot választottak ki. A gyártási mennyiség tekintetében a, mintavételbe bevont öt vállalat a teljes közösségi gyártás 86 %-át képviselte. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban az érintett felekkel konzultáltak, és azok nem emeltek kifogást. Ezenkívül felkérték a többi közösségi gyártót, hogy adjanak meg bizonyos általános adatokat a kárelemzéshez. Az importőrök esetében továbbá az alaprendelet 17. cikkével összhangban az érintett termék legnagyobb reprezentatív közösségi behozatali mennyisége alapján olyan mintát választottak ki, amely a rendelkezésre álló időn belül ésszerűen megvizsgálható. A különböző importőröktől kapott adatok alapján és a benyújtott adatok eltérő minőségének figyelembevételével két importőrt választottak ki mintának egy tagállamban. A mintába felvett két importőr adja az érintett termék közösségi behozatalának 21 %-át. A felhasználóktól érkezett válaszok kis számára való tekintettel az a döntés született, hogy a felhasználók esetében nincs szükség mintavételre.

(10)

A Bizottság kérdőíveket küldött a számára ismert valamennyi érintett félnek, valamint mindazoknak a vállalatoknak, amelyek az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül jelentkeztek. Négy kínai népköztársaságbeli exportáló gyártótól és Brazíliából, az analóg országból egy gyártó küldött be választ. A mintába felvett öt közösségi gyártótól is hiánytalanul kitöltött kérdőívek érkeztek be. Habár négy importőr válaszolt a mintavételi formanyomtatványra, csak kettő működött együtt azáltal, hogy hiánytalanul kitöltött kérdőívet nyújtott be. A nyergek négy felhasználója is beküldte továbbá a hiánytalanul kitöltött kérdőívet. Emellett még egy nyersanyag-beszállítótól is hiánytalanul kitöltött kérdőív érkezett be.

(11)

A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a dömping, az ebből eredő kár és a közösségi érdek ideiglenes megállapítása szempontjából szükségesnek tartott, és ellenőrző látogatásokat tett a következő vállalatok telephelyén:

(12)

Figyelembe véve annak szükségességét, hogy a piacgazdasági elbánásban esetlegesen nem részesülő exportáló gyártók számára rendes értéket állapítsanak meg, a rendes érték egy analóg ország – ez esetben Brazília – adatai alapján történő megállapítása céljából ellenőrzést végeztek a következő vállalat telephelyén:

(13)

A dömpingre és a károkra irányuló vizsgálat a 2005. január 1. és december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. Az okozott kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2002. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak).

(14)

Az érintett termék (a továbbiakban: érintett termék vagy nyereg) a Kínai Népköztársaságból származó, motor nélküli kétkerekű és más kerékpárok (áruszállításra szolgáló tricikli is) vagy segédmotorral ellátott kerékpárok oldalkocsival is, valamint a fitneszgépek és szobai kondicionálógépek egyes nyergei és a nyergek lényeges részei (alap, nyeregpárna vagy huzat). Az érintett terméket rendszerint a 8714 95 00, az ex 8714 99 90 és az ex 9506 91 10 KN-kód alá sorolják be.

(15)

A nyereg rendre az alábbi három részből áll: az alapot vagy támasztékot, amelyre a nyerget ráfeszítik, általában műanyagból, fröccsöntőeljárással készítik; a párna, amelyet az alapra ráfeszítenek, hogy kényelmes legyen a nyereg, különböző szintetikus habokból vagy más anyagokból is készülhet; a szintetikus anyagból vagy természetes bőrből készült, a párnát és az alap széleit fedő huzat adja meg a nyereg tapintását és esztétikai tulajdonságait. Akárcsak a fenti három elem, rendszerint a nyereg is tartalmaz egy fémből csatlakoztató szerkezetet, például villát vagy bilincset és lehet benne rugós vagy elasztomer ütéselnyelő szerkezet is.

(16)

Az érintett terméket kerékpárokon és hasonló járműveken, illetve helyhez kötött szerkezeteken használják, mint a fitneszgépek. A vizsgálat azt mutatta ki, hogy a formák, anyagok és a gyártási eljárások különbségei ellenére az érintett termék különböző típusai ugyanazokkal a fizikai és műszaki alaptulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvetően ugyanarra a célra használják őket. Ennélfogva azokat az eljárás céljából egyetlen terméket alkotónak kell tekinteni.

(17)

A vizsgálat kimutatta, hogy a közösségi gazdasági ágazat által a Közösségben előállított és értékesített nyergek, a kínai belföldi piacon előállított és értékesített nyergek, a Kínai Népköztársaságból a Közösségbe importált nyergek, valamint a Brazíliában előállított és értékesített nyergek alapvető fizikai és technikai jellemzői azonosak, és a termékek azonos rendeltetésűek.

(18)

A Bizottság ezért ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében ezeket a termékeket hasonló terméknek kell tekinteni.

(19)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően a Kínai Népköztársaságból származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatokban a rendes értéket a 2. cikk (1)–(6) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani azon gyártók esetében, amelyek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételeknek megfelelnek.

(20)

Röviden és kizárólag a hivatkozás megkönnyítése érdekében összefoglalva, a piacgazdasági elbánás feltételei a következők:

(21)

Az exportáló gyártók két csoportja és egy egyéni exportáló gyártó kért piacgazdasági elbánást az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján, és a megadott határidőn belül válaszolt az exportáló gyártók piacgazdasági elbánás iránti kérelmét tartalmazó nyomtatványra. E gyártók telephelyén a Bizottság megvizsgálta és ellenőrizte a piacgazdasági elbánás iránti kérelmekben előterjesztett és az általa szükségesnek tartott valamennyi információt. A vizsgálat kiderítette, hogy csak az exportáló gyártók két csoportja részesülhet piacgazdasági elbánásban, ám az exportáló gyártók egy csoportjának és az egyéni exportáló gyártónak a kérelmét el kellett utasítani.

(22)

Az egyéni exportáló gyártó esetében a vizsgálat azt állapította meg, hogy a vállalat nem felel meg a fent említett, 1. és 3. kritériumban foglalt követelményeknek. Arról van szó, hogy a vállalat nem tudta bizonyítani, hogy üzleti döntéseit a piac jelzései alapján, jelentős állami beavatkozás nélkül hozza meg, főleg amiatt, hogy a belföldi, illetve az exportpiacokon eladható mennyiségeket a társasági alapszabály korlátozza, amelyet állami jóváhagyás nélkül nem lehet módosítani. Ráadásul a vállalat nem tudta bizonyítani, hogy a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből nem maradtak fenn torzulások, és különösképpen a földhasználati jogok megszerzését nem tudta dokumentumokkal alátámasztani.

(23)

Emellett az exportáló gyártók egyik csoportja mind a piacgazdasági elbánás iránti kérelmében, mind a dömpingellenes kérdőívre adott válaszában elmulasztotta bejelenteni egy fontos belföldi vevővel fennálló kapcsolatát. A kapcsolatra csak akkor derült fényt, amikor az exportáló gyártók telephelyein összehasonlító ellenőrzéseket végeztek. A Bizottság következetesen azt a politikát követi, hogy a kapcsolatban álló vállalatok csoportja esetében a piacgazdasági vagy egyéni elbánásra vonatkozó döntést egyszerre hozza meg. Emiatt a piacgazdasági vagy egyéni elbánásban részesítéshez szükség lett volna a kapcsolatban álló vállalat teljes körű együttműködésére, hogy pontosan fel lehessen térképezni az érintett termékkel kapcsolatos tevékenységeit, a piacgazdasági elbánás feltételeinek való megfelelését és a kapcsolatnak a két vállalat közötti tranzakciókra gyakorolt hatását. Ez nem történt meg, mivel a kapcsolatban álló vállalat nem működött együtt a vizsgálat során. A Bizottság emiatt nem volt abban a helyzetben, hogy ezt a vállalatcsoportot piacgazdasági vagy egyéni elbánásban részesítse. Meg kell jegyezni, hogy ez a kérdés az exportőrök belföldi eladásainak nagyon jelentős részét érintette. Ráadásul ez a szándékos mulasztás kételyeket támaszt a Bizottsághoz benyújtott többi adat és dokumentum megbízhatóságával szemben is. Tekintettel a mulasztásra és arra a fontos szerepre, amelyet az a piacgazdasági elbánás elemzésében és a dömpinggel kapcsolatos döntések meghozatalában játszik, ami az exportőrök csoportja által szolgáltatott adatokon nyugszik, azt állapították meg, hogy az alaprendelet 18. cikke szerint hamis és félrevezető adatokat szolgáltattak. A vállalatot azonnal tájékoztatták azokról a tényekről, amelyek alapján az általa szolgáltatott adatokat figyelmen kívül szándékoztak hagyni, és egyben lehetőséget biztosítottak számára, hogy az alaprendelet 18. cikke (4) bekezdésének megfelelően további magyarázatokkal szolgáljon. A vállalat magyarázatai azonban nem voltak kielégítők, és nem tudták meggyőzni a Bizottságot arról, hogy az általuk benyújtott adatok nem félrevezetők, továbbá nem tudták eloszlatni a vállalat által szolgáltatott további adatok megbízhatóságát övező kételyeket sem. Ily módon úgy kell tekinteni, hogy az exportáló gyártók e csoportja nem működött együtt a vizsgálatban, és a piacgazdasági vagy egyéni elbánás iránti kérelmét el kell utasítani.

(24)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy kifejtsék a fenti megállapításokkal kapcsolatos észrevételeiket.

(25)

Ezen az alapon az exportáló gyártók két csoportja részesült piacgazdasági elbánásban:

(26)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint vám megállapítása esetén az említett cikk hatálya alá tartozó országok vonatkozásában az egész országra kiterjedő vámot szabnak ki, kivéve azokat az eseteket, amikor a vállalatok képesek bizonyítani, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott valamennyi követelménynek megfelelnek.

(27)

A piacgazdasági elbánásban nem részesíthető exportáló gyártó egyéni elbánást is kért arra az esetre, ha nem részesül piacgazdasági elbánásban. A vállalat egyéni elbánás iránti kérelmét azonban szintén elutasították, mivel a vállalat nem teljesítette a 9. cikk (5) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételt, vagyis azt, hogy az exportáraknak és az exportra szánt mennyiségeknek szabadon meghatározhatóknak kell lenniük.

(28)

A rendes érték meghatározása érdekében a Bizottság először is valamennyi érintett exportáló gyártóra vonatkozóan megállapította, hogy annak teljes belföldi nyeregértékesítése a Közösségbe irányuló teljes exportértékesítéséhez viszonyítva reprezentatív-e. Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően az exportáló gyártó belföldi értékesítése akkor minősül reprezentatívnak, ha belföldi értékesítésének összvolumene eléri a Közösségbe exportált értékesítési összvolumenének legalább 5 %-át.

(29)

A piacgazdasági elbánásban részesülő két vállalatcsoportban öt vállalat gyárt nyergeket exportra, közülük három belföldre is értékesít. Egy további vállalat belföldön értékesít, de nem exportál.

(30)

A Bizottság ezt követően az összes belföldi értékesítésük alapján reprezentatívnak minősített exportáló gyártók esetében meghatározta azokat a belföldön értékesített nyeregtípusokat, amelyek a Közösségbe exportra eladott típusokkal azonosak vagy közvetlenül összehasonlíthatók voltak.

(31)

Minden ilyen típusra vonatkozóan megállapították, hogy az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése alkalmazásában a belföldi eladások kellően reprezentatívak-e. Egy adott terméktípus belföldi értékesítése akkor minősült kellően reprezentatívnak, ha a típus belföldi értékesítésének összvolumene a vizsgálati időszak során elérte a Közösségbe exportált összehasonlítható terméktípus értékesítési összvolumenének legalább 5 %-át.

(32)

A Bizottság ezt követően az összes vállalat minden érintett terméktípusánál azt is megvizsgálta, hogy annak reprezentatív mennyiségben történő belföldi értékesítése a rendes kereskedelmi forgalomban valósult-e meg az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésének megfelelően, és ehhez meghatározták a belföldi piacon a független vevők számára történő nyereséges értékesítés arányát.

(33)

Amennyiben egy bizonyos nyeregtípus a gyártási költséggel megegyező vagy azt meghaladó nettó értékesítési áron eladott értékesítési volumene az adott típus teljes értékesítésének több mint 80 %-át képviselte, és ahol az említett típus súlyozott átlagára megegyezett a gyártási költséggel vagy meghaladta azt, a rendes értéket a tényleges belföldi ár alapján állapították meg. Ezt az árat az adott típus a vizsgálati időszak során történő összes belföldi értékesítésének súlyozott átlagára alapján számították ki, függetlenül attól, hogy ezek az értékesítések nyereségesek voltak-e, vagy sem.

(34)

Amennyiben egy bizonyos nyeregtípus nyereséges értékesítéseinek mennyisége a típus összes eladási mennyiségének legfeljebb 80 %-át képviselte, vagy ha a típus súlyozott átlagára az előállítási költség alatt maradt, az egyes terméktípusok rendes értékét a tényleges belföldi ár alapján számították ki, kizárólag a típus nyereséges értékesítéseinek súlyozott átlagát véve, feltéve hogy az ilyen eladások a típus összes eladási mennyiségének legalább 10 %-át tették ki.

(35)

Végül amennyiben bármely nyeregtípus nyereséges eladási mennyisége nem érte el a típus összes eladási mennyiségének 10 %-át, úgy tekintették, hogy a szóban forgó típust elégtelen mennyiségben értékesítették ahhoz, hogy a belföldi árak a rendes érték megállapításához megfelelő alapul szolgálhassanak.

(36)

Amikor az exportáló gyártó által értékesített adott típus belföldi árai nem voltak alkalmazhatók, számtanilag képzett rendes értéket alkalmaztak.

(37)

Az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdésével összhangban a rendes értéket úgy számították ki, hogy minden exportőrnek az exportált típusokkal kapcsolatos előállítási költségeihez – adott esetben kiigazítva – hozzáadtak egy, az értékesítési, általános és igazgatási költségeket (a továbbiakban: SGA-költségek) jelentő ésszerű összeget. Az eladási, általános és adminisztratív költségeket és a nyereséget minden esetben az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdésében meghatározott módszerek szerint állapították meg. E célból a Bizottság megvizsgálta, hogy a felmerült SGA-költségek és az érintett exportáló gyártók által a belföldi piacon realizált nyereség megbízható adatokat mutat-e.

(38)

A tényleges belföldi értékesítési, általános és igazgatási költségeket akkor tekintették megbízhatónak, ha az érintett vállalat teljes hazai eladási mennyiségét a Közösségbe irányuló exporteladásainak mennyiségével összehasonlítva reprezentatívnak lehetett tekinteni. A belföldi haszonkulcsot azon típusok belföldi értékesítései alapján állapították meg, amelyeket rendes kereskedelmi forgalomban értékesítettek. E célból a fent meghatározott módszert alkalmazták.

(39)

Három, reprezentatív belföldi értékesítéssel rendelkező vállalat esetében az derült ki, hogy az exportált érintett termék legtöbb típusát a belföldi piacon rendes kereskedelmi forgalomban értékesítették. Azoknál a típusoknál, ahol nem ez volt a helyzet, a rendes értéket a fent megállapított módszer alkalmazásával számították ki valamennyi érintett vállalat esetében az értékesítési, általános és igazgatási költségek, illetve a nyereségre vonatkozó információk felhasználásával.

(40)

A reprezentatív belföldi értékesítéssel nem rendelkező két vállalat esetében az értékesítési, általános és igazgatási költségekre vonatkozó összeget a belföldi értékesítésekkel rendelkező négy vállalat átlagos értékesítési, általános és igazgatási költségei, valamint nyeresége alapján határozták meg.

(41)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártók esetében a rendes értéket az analóg országban alkalmazott árak, vagy pedig számtanilag képzett érték alapján kell meghatározni.

(42)

A vizsgálat megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte abbéli szándékát, hogy a rendes érték meghatározásához Brazíliát kívánja felhasználni megfelelő analóg országként, és felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg ezzel kapcsolatos észrevételeiket.

(43)

Egyetlen piacgazdasági elbánásban nem részesülő kínai népköztársaságbeli exportáló gyártó sem ellenezte ezt a javaslatot.

(44)

Ugyanakkor egy importőr és egy piacgazdasági elbánásban részesülő exportáló gyártó úgy érvelt, hogy Brazília nem a legmegfelelőbb analóg ország, és hogy erre a célra inkább Tajvant vagy Mexikót kellene kiválasztani.

(45)

Tajvan tekintetében megállapítható, hogy noha ebben az országban fejlett a kerékpáralkatrész-gyártó gazdasági ágazat, a gyártás legjavát a Kínai Népköztársaságba helyezték át. Ennek megfelelően a tajvani központú nyeregkészítők többségükben azonosak lennének azokkal a vállalatokkal vagy kapcsolatban álló vállalatokkal, amelyek a Kínai Népköztársaságból a Közösségbe állítólag dömpingelt árakon exportálnak. Emellett az említett csoportokon belüli rendes munkamegosztás azt jelenti, hogy csak néhány magasabb haszonkulccsal előállítható különleges modellt gyártanak Tajvanon, míg a közép- és alsókategóriás modellek túlnyomó többségének gyártását költségvonzati okokból a Kínai Népköztársaságba telepítik át. Ezért nem valószínű, hogy a Tajvanon gyártott nyeregmodellek árai és költségei a lennének a legalkalmasabbak arra, hogy a Kínai Népköztársaságban gyártott nyergek rendes értékének megállapításához alapul szolgáljanak.

(46)

Mexikó nyílt és versenyképes piaccal rendelkező országnak tekinthető, amely a brazil piac kb. egy nyolcadát teszi ki. A Bizottság két ismert mexikói gyártóval is felvette a kapcsolatot, de egyikük sem kívánt együttműködni.

(47)

Brazília tekintetében a vizsgálat kimutatta, hogy az ország piaca az érintett termék vonatkozásában versenyképes: legalább három, különböző nagyságú belföldi gyártóval, és a belföldi fogyasztás (évi 8–9 millió nyereg) kb. 15 %-ának megfelelő, harmadik országokból származó behozatallal rendelkezik. Egy exportáló gyártó azt állította, hogy a kevés gyártó miatt a brazil piac versenyképessége kétséges. Ugyanakkor a vizsgálat kimutatta, hogy az egyik brazil gyártó piaci erőfölényét semmi sem bizonyítja, mint ahogy azt sem, hogy az árakat nem versenyképes módon állapították meg. Ezért nem volt ok azt feltételezni, hogy Tajvanon vagy Mexikóban a nyersanyagokhoz való hozzáférés, a költségek és egyéb gyártási feltételek jobban hasonlítanának a kínai népköztársaságbeli állapothoz, mint Brazíliában. Ezért a brazil piacot megfelelőnek ítélték a rendes érték meghatározása céljából.

(48)

A három ismert brazil exportáló gyártóval felvették a kapcsolatot, és közülük egy vállalat vállalta az együttműködést. Így ennek a gyártónak kérdőívet küldtek, és a válaszában közölt adatokat a helyszínen ellenőrizték. Ez az együttműködő gyártó kapcsolatban áll az egyik közösségi gyártóval, de nincs ok feltételezni azt, hogy ez befolyásolná az adatok megbízhatóságát – ezt ugyanis a vállalat telephelyén ellenőrizték.

(49)

Az előbbiekben említettekre tekintettel az az ideiglenes következtetés vonható le, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésével összhangban Brazília a leginkább megfelelő hasonló ország.

(50)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártók esetében a rendes érték meghatározása az analóg ország gyártójától kapott ellenőrzött információ alapján történt, azaz a fenti módszer szerint a brazil piacon az összehasonlítható terméktípusok után fizetett vagy fizetendő árak alapján.

(51)

A rendes értéket a brazil piacon az összehasonlítható terméktípusok után fizetett vagy fizetendő valamennyi ár alapján határozták meg, mivel az ügyletekről megállapították, hogy azokat a rendes kereskedelmi forgalomban bonyolították.

(52)

Valamennyi exportáló gyártó végzett a Közösségbe irányuló exportértékesítést, vagy közvetlenül a független közösségi fogyasztók felé, vagy a Hongkongban, a Brit Virgin-szigeteken és Tajvanon telephellyel rendelkező kapcsolatban álló vagy kapcsolatban nem álló kereskedelmi vállalatokon keresztül.

(53)

Mivel az érintett terméket közvetlenül exportálták független közösségi fogyasztóknak, az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdése szerint az exportárakat az érintett termék után ténylegesen kifizetett vagy fizetendő árak alapján állapították meg.

(54)

Amennyiben az értékesítéseket egy Közösségen kívüli kapcsolatban álló kereskedőn keresztül végezték, az exportárat az első független közösségi fogyasztó által fizetett viszonteladási ár alapján határozták meg.

(55)

A rendes értéket és az exportárakat a gyártelepi ár alapján hasonlították össze. A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében kiigazítások formájában kellő mértékben figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően. A szállítási és biztosítási, a kezelési és járulékos költségek, a csomagolás, a hitel- és banki költségek tekintetében minden olyan esetben elvégezték a megfelelő kiigazításokat, amikor azokat ésszerűnek, helyesnek és igazolt bizonyítékokkal alátámasztottnak ítélték.

(56)

A tajvani kapcsolatban álló vállalatokon keresztül lebonyolított értékesítések tekintetében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i. pontja értelmében kiigazításra került sor, mivel e vállalatokról megállapítást nyert, hogy hasonló feladatokat látnak el, mint a jutalékos alapon dolgozó ügynök. Mivel az értékesítési, általános és igazgatási költségek kapcsolatban álló vállalat általi felosztása nem volt megbízhatónak tekinthető, e kiigazítás alapjául egy kapcsolatban nem álló kereskedőtől származó, SGA-költségekkel és a nyereséggel kapcsolatos adatok szolgáltak.

(57)

A piacgazdasági elbánásban részesülő vállalatok tekintetében az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésében előírtak szerint összehasonlították a Közösségbe exportált érintett termék valamennyi típusa rendes értékének súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusa exportárának súlyozott átlagával.

(58)

A Bizottság következetes gyakorlatává vált, hogy a dömpingkülönbözet meghatározása szempontjából egyetlen szervezetnek tekintse a kapcsolatban álló exportáló gyártókat vagy az ugyanahhoz a csoporthoz tartozó exportáló gyártókat, és ezért ezek tekintetében egyetlen dömpingkülönbözetet állapítson meg. Ez elsősorban azért alakult így, mert az egyéni dömpingkülönbözetek a dömpingellenes intézkedések kijátszására ösztönözhetnék a feleket, és így azáltal, hogy lehetővé tennék azt, hogy a kapcsolatban álló exportáló gyártók közösségi exportjukat a legalacsonyabb egyéni dömpingkülönbözettel rendelkező társaságon keresztül bonyolítsák, hatástalanná tennék az intézkedéseket.

(59)

E gyakorlattal összhangban az ugyanabba a csoportba tartozó, kapcsolatban álló exportáló gyártókat egyetlen jogi személyként kezelték, és számukra egyetlen dömpingkülönbözetet állapítottak meg, amelyet az egyes csoportok együttműködő gyártói dömpingkülönbözeteinek súlyozott átlaga alapján számítottak ki.

(60)

Ennek alapján a vámfizetés nélküli, közösségi határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett, súlyozott átlagú ideiglenes dömpingkülönbözetek a következők:

(61)

A Kínai Népköztársaság összes többi exportőrére alkalmazandó, az egész országra vonatkozó dömpingkülönbözet kiszámításához a Bizottság először megállapította az együttműködés mértékét. Az összehasonlítást a három együttműködő exportáló gyártó által visszaküldött kérdőíveken feltüntetett teljes exportált mennyiség és a (71) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint kiszámított, a Kínai Népköztársaságból szárma teljes dömpingelt behozatal között végezték el. A megállapított százalékos arány 23 % volt. A Bizottság ezen az alapon úgy ítélte meg, hogy az együttműködés alacsony szintű.

(62)

Ezért megfelelőnek ítélték az egész országra vonatkozó dömpingkülönbözetnek az alábbiak súlyozott átlagaként való megállapítását:

(63)

Ezen az alapon a dömping egész országra vonatkozó szintjét ideiglenesen a vámfizetés nélküli, közösségi határparitáson számított CIF ár 30,9 %-ában állapították meg.

(64)

A Közösségen belül az érintett terméket az ismeretek szerint kilenc gyártó gyártja, amelyek nevében a panaszt benyújtották. E kilenc gyártó telephelye Olaszországban, Lengyelországban, az Egyesült Királyságban és Portugáliában van, és tevékenységük a vizsgálati időszak alatt a közösségi gyártás 99 %-át tette ki.

(65)

Emellett egyetlen olyan közösségi gyártó szerepelt a kezdeményezési szakaszban, amelyik nem tartozott a panaszosok közé. Tekintettel a kilenc panaszos gyártó, valamint a panaszosok közé nem tartozó egyetlen közösségi gyártó gyártási volumenére, a hasonló termék összes gyártása a vizsgálati időszakban elérte a 16 165 936 darabot.

(66)

A következő közösségi gyártók támogatták a panaszt:

(67)

Mivel ez a kilenc panaszos együttműködő közösségi gyártó (a mintába felvettek, illetve abba be nem kerültek is) a hasonló termék közösségi gyártásának 99 %-át képviseli, az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében ők alkotják a közösségi gazdasági ágazatot. A vizsgálat során a mintába felvett közösségi gyártók (a továbbiakban: a mintába felvett gyártók) a vizsgálati időszak alatt a teljes közösségi nyereggyártás 86 %-át adták. A többi közösségi gyártót felkérték, hogy a kárelemzéshez adjanak meg bizonyos általános adatokat.

(68)

A közösségi fogyasztást a közösségi piacon a mintába felvett öt közösségi gyártó, a mintában nem szereplő négy gyártó, a panaszban nem érintett közösségi gyártó által a közösségi piacon értékesített, valamint az Eurostat adatai alapján a Kínai Népköztársaságból, illetve egyéb harmadik országokból származó, vonatkozó KN-kód alatt érkező behozatalok alapján állapították meg. Amint azt a fenti (14) preambulumbekezdés is említi, az érintett termék jelenleg a 8714 95 00, ex 8714 99 90 és az ex 9506 91 10 KN-kódok alatt szerepel. A két utóbbi KN-kóddal (ex 8714 99 90 és ex 9506 91 10) kapcsolatos Eurostat-adatok az egyéb kerékpáralkatrészekre és gyakorló berendezésekre is vonatkoznak. Mivel e két tágabb kategóriából nem lehetett kiválasztani a kizárólag a nyeregre vonatkozó adatokat, az a döntés született, hogy a behozatali statisztikákat csak az egyik KN-kód – nevezetesen a 8714 95 00 – alapján állítják össze. Következésképpen elképzelhető, hogy a közösségi fogyasztás megállapításához figyelembe vett behozatali volument kis mértékben alábecsülték.

(69)

A fenti adatok alapján megállapítást nyert, hogy a figyelembe vett időszak folyamán a fogyasztás 17 %-kal – a 2002-es 20 701 027 darabról 2005-re 24 179 012 darabra – nőtt.

1.   táblázat

(70)

A korábbiakban említettek szerint a folyamatban levő vizsgálat kimutatta, hogy a Kínai Népköztársaság vonatkozásában megállapított átlagos dömpingkülönbözet meghaladja az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdésében említett de minimis küszöböt, és hogy a Kínai Népköztársaságból származó behozatali volumen az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdése szerint nem elhanyagolható.

(71)

A behozatali volument az Eurostat adatai alapján állapították meg. Amint azt a fenti (68) preambulumbekezdés is említi, elképzelhető, hogy az alábbiakban megadott behozatali adatokat kis mértékben alábecsülték. Emellett az Eurostat 100 kg-onként, és nem darabszám szerint készít statisztikákat a kerékpárnyereg behozataláról. Ezért darabonként 500 grammban állapították meg a Kínából származó importált nyereg átlagos súlyát, mivel ezt a súlyt jelentette egy exportáló gyártó és egy kapcsolatban nem álló importőr.

(72)

A Kínai Népköztársaságból származó behozatalok a figyelembe vett időszak alatt több mint megnégyszereződtek. Ez lényegében azt jelentette, hogy a 2002-es 1 416 814 darabról a vizsgálati időszakban 6 276 749 darabra nőtt a behozatalok száma. Ennek megfelelően a piaci részesedés a 2002-es 7 %-ról a vizsgálati időszak során 26 %-ra emelkedett. E fejleményt egy mindössze 17 %-os – azaz a Kínai Népköztársaságból származó behozatalok emelkedésétől valamivel elmaradó – növekedést elérő fogyasztás figyelembevételével kell szemlélni.

(73)

Egy kapcsolatban nem álló importőr állítása szerint a behozatali statisztikákat túlbecsülték, mivel a panaszban a nyergenként 400 grammos átlagsúly szerepelt. A vállalat azt állította, hogy a Kínai Népköztársaságból importált nyergek átlagos súlya 600 és 800 gramm közé tehető. Ugyanakkor ugyanez a vállalat a telephelyén tett ellenőrző látogatás során megerősítette, hogy a Kínai Népköztársaságból származó importált nyergek átlagos súlya 500 gramm volt, ami megegyezik a Bizottság által a 100 kg-onként megadott Eurostat-adatok átváltására használt súllyal. Ez az importőr azzal érvelt, hogy a Kínai Népköztársaságból származó behozatalokra vonatkozó statisztikák inflálódtak, mivel abban a nyeregvédő huzat behozatala is szerepelt. Amint az a fenti (71) preambulumbekezdésben olvasható, a behozatali statisztikák csak egy KN-kód (8714 95 00 KN-kód) alapján készültek, amely nem azonos azzal, ami alatt az üléshuzatok rendszerint szerepelnek, ezért az importőr állítása megalapozatlan.

2.   táblázat

(74)

A Kínai Népköztársaságból származó nyeregbehozatal súlyozott átlagára a figyelembe vett időszak alatt évről évre folyamatosan – átlagosan 21 %-kal – csökkent, azaz 2002 és a vizsgálati időszak között a darabonkénti 1,4 euróról 1,1 euróra.

3.   táblázat

(75)

Az alákínálás mértékének megállapítása érdekében a Bizottság elemezte a vizsgálati időszakra vonatkozó adatokat. A közösségi gazdasági ágazat vonatkozó eladási árai a független vevők esetében alkalmazott árak voltak, szükség esetén a gyártelepi árszintre kiigazítva, azaz a Közösségen belüli szállítási költségeken kívül és az engedmények és a visszatérítések levonását követően. A különböző nyeregtípusok esetében megállapított árakat – amelyeket a keret, a nyeregpárna, a huzat, a villa és a súly szerint határoznak meg – összehasonlították az exportőrök kedvezménymentes eladási áraival, amelyeket adott esetben hozzáigazítottak a közösségi határparitáson számított CIF-árhoz, figyelembe véve egy közösségi importőr által viselt vámkezelési (1,2 %) és a behozatal utáni költségekhez.

(76)

A súlyozott átlag alákínálási különbözet kiszámításához az együttműködő exportáló gyártók exportárait vették figyelembe. A vizsgálati időszak alatt az együttműködő gyártók súlyozott átlag alákínálási különbözete elérte a 67,3 %-ot. Emellett az összes – azaz a kínai népköztársaságbeli együttműködő és nem együttműködő gyártóktól származó – nyeregbehozatalt tekintve az Eurostat adatain alapuló átlagos alákínálási különbözetből látható, hogy a vizsgálati időszak idején hasonló, 70,1 %-os átlagos alákínálási különbözet volt jellemző.

(77)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően a dömpingelt behozataloknak a közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata a gazdasági ágazat helyzete szempontjából valamennyi jelentős gazdasági tényező és mutató értékelését magában foglalta a figyelembe vett időszak folyamán.

(78)

Ezt az elemzést a mintába felvett vállalatokra nézve hajtották végre. Ugyanakkor annak érdekében, hogy a közösségi gazdasági ágazat helyzetéről teljes kép álljon rendelkezésre, azon mutatók esetében, amelyekről megbízható információk álltak rendelkezésre a közösségi gazdasági ágazat egészét illetően, az alábbiakban ezen információkat is közölték. Ennek alapján a gazdasági ágazat teljesítményét – amelyet olyan tényezők segítségével mértek, mint az árak, bérek, beruházás, nyereség, a beruházások megtérülése, a pénzáramlás és a tőkebevonási képesség – a mintavételbe bevont vállalatoktól kapott információk alapján állapították meg. Az olyan kárt okozó tényezőket, mint a piaci részesedés, az értékesítések volumene és a gyártás, a teljes közösségi gazdasági ágazatra nézve állapították meg.

(79)

A teljes gazdasági ágazat gyártási volumenének alakulása a figyelembe vett időszak során egyértelműen negatív tendenciát mutatott. Míg 2002-ben a gyártási volumen elérte a 19 546 740 darab nyerget, a vizsgálati időszak alatt a közösségi gazdasági ágazat mindössze 16 165 936 darab nyerget állított elő, ami közel 3,5 millió darabbal (17 %-kal) kevesebb, mint 2002-ben. Mivel a nyergek gyártása általában kizárólag a vevőktől érkező megrendelés alapján történik, a gyártási mennyiség csökkenése közvetlenül összefügg a közösségi gazdasági ágazat által előállított nyergek iránti kereslet visszaesésével.

4.   táblázat

(80)

A gyártási kapacitást a közösségi gazdasági ágazat gyártási egységeinek névleges kapacitása alapján állapították meg, figyelembe véve a gyártásban történt technikai megszakításokat, valamint azt a tényt, hogy egyes esetekben a kapacitás egy részét egyéb, azonos gyártási folyamatban, azonos gyártósoron előállított termékekre – pl. kerekes székek kormányrúdja – használták fel.

(81)

A figyelembe vett időszakban a nyereggyártási kapacitás 5 %-kal – a 2002-es 29 492 120 darabról a vizsgálati időszakra 30 921 920 darabra – nőtt. A gyártási kapacitás e szerény növekedése a 2004-es beruházásoknak köszönhető, valamint annak, hogy a vizsgálati időszakban néhány új – a versenykerékpárok előállításához is használt – terméktípus gyártását is megkezdték. A kapacitáskihasználás aránya jól tükrözi a gyártásban és a keresletben mutatkozó visszaesést. Ez az arány a figyelembe vett időszak alatt folyamatosan csökkent: a kihasználás aránya a vizsgálati időszakban mindössze 45 % volt.

5.   táblázat

(82)

Az év végi készletek tekintetében a gyártás nagy része rendelésre készül. Ezért, miközben a készletek terén 35 %-os csökkenés volt tapasztalható a megfigyelési időszakban, megállapították, hogy ebben az esetben a készletek nem voltak a kár releváns mutatói.

6.   táblázat

(83)

2002 és 2003 között a hasonló termék gyártásába történt beruházások értéke 3 808 057 euróról 1 664 147 euróra csökkent. 2004-ben a közösségi gyártók fokozták beruházásaikat, és a korábbi évhez képest az összeg közel kétszeresét, azaz 3 381 996 eurót fordítottak beruházásra. A vizsgálati időszak alatt a beruházások értéke elérte a 3 638 962 eurót, ami 4 %-kal kevesebb, mint a 2002-ben, a figyelembe vett időszak elején elért szint. A vizsgálat során kimutatták, hogy az épületekbe, üzemekbe és gépekbe való beruházás célja elsősorban a gyártási kapacitás fenntartása volt, és csak 2004-ben és a vizsgálati időszakban volt jellemző, hogy azt – noha kisebb mértékben, de – új terméktípusok kifejlesztésére fordították volna. A fent említett alacsony kapacitáskihasználást figyelembe véve a beruházásokra egyetlen esetben sem az általános gyártási volumen növelése céljából került sor.

(84)

A vizsgálat kimutatta, hogy a közösségi gazdasági ágazat világszinten is vezető szerepet tölt be terméktervezés és a nyergekkel kapcsolatos innováció tekintetében. 2000 és a vizsgálati időszak között a közösségi gyártók több mint ezer új nyeregtípust terveztek és forgalmaztak. A kutatás-fejlesztési terület a közösségi gazdasági ágazat forgalmának közel 8–10 %-át teszi ki. E vezető szerep megtartása érdekében a közösségi gazdasági ágazatnak még akkor is fenn kell tartania bizonyos beruházási szintet, ha a kapacitáskihasználási szint alacsony.

7.   táblázat

(85)

A nyergek értékesítése két csatornán keresztül zajlik: az eredeti felszerelés gyártója (OEM) és a „vevőszolgálat”. Az első esetben a nyergeket azért adják el, hogy egy új kerékpárra szereljék őket, a második esetben a nyergek egy használt kerékpárnyereg helyébe kerülnek. Megállapítást nyert, hogy az eredetiberendezés-gyártó eladások a teljes piac közel 60 %-át, míg az értékesítés utáni szolgáltatási ágazat (vevőszolgálat) annak kb. 40 %-át teszi ki. A gumiabroncsok mellett a nyergek a kerékpár leggyakrabban cserélt alkatrészei.

(86)

A teljes közösségi gazdasági ágazat értékesítési mennyiségei a figyelembe vett időszak során 20 %-kal – 15 109 569 darabról a vizsgálati időszakban 12 139 162 darabra – csökkentek, azaz a közösségi gazdasági ágazat a vizsgálati időszakban közel 3 millió nyereggel adott el kevesebbet, mint 2002-ben. A 2003-ban tapasztalt enyhe, 1 %-os növekedés után az értékesítési volumen terén bekövetkezett veszteség 2004-ben és a vizsgálati időszakban hangsúlyosabb volt.

(87)

Értékben kifejezve a teljes figyelembe vett időszak során közösségi gazdasági ágazat általi nyeregeladások mindössze 1 %-kal nőttek. A közösségi piacon megvalósult eladások értéke 5 %-kal – a 2002-es 54 460 180 euróról 2003-ra 56 978 530 euróra, majd később, 2004-ben 58 052 609 euróra – nőtt. Ugyanakkor a vizsgálati időszakban a közösségi gazdasági ágazat eladásainak értéke a korábbi évhez képest közel 3 millió euróval csökkent. Azt a tényt, amely szerint az értékben kifejezett eladások nem követték a volumenben kifejezett eladások alakulásának tendenciáját, az átlagárak alábbiakban tárgyalt növekedése magyarázza.

(88)

Az értékesítési volumen csökkenésével egy időben a közösségi piaci részesedés is jelentősen – a 2002-es 81 %-ról a vizsgálati időszakban 58 %-ra – csökkent. Másképpen: a közösségi gazdasági ágazat a Kínai Népköztársaságból származó növekvő behozatal miatt 23 százalékpontos piaci részesedésvesztést könyvelhetett el a teljes figyelembe vett időszak alatt.

8.   táblázat

(89)

A közösségi gazdasági ágazat átlagos eladási egységára a figyelembe vett időszak során 25 %-kal nőtt. Ez az áremelkedés egyfelől az egész gazdasági ágazatot érintő megemelkedett nyersanyagköltségekkel, másfelől az alacsony technológiájú (low-technology) terméktípusokról a csúcstechnológiával (high-technology) készült terméktípusokra való átállással magyarázható, ez utóbbiakba ugyanis drágább nyersanyagokat építenek be, és előállításuk is munkaigényesebb.

(90)

A nyereggyártásban előforduló legfontosabb nyersanyagok a műanyag héjszerkezet, a huzat, a poliuretán, a sín és a bilincs. E nyersanyagok ára közvetetten kapcsolódik a kőolaj és a különböző fémek árának alakulásához. A nyersanyag a nyereg gyártási költségeinek egyik legfontosabb komponense, ami a teljes gyártási költség közel felét teszi ki, és közvetlenül befolyásolja az eladási árak alakulását.

(91)

Megállapítást nyert, hogy a nyersanyagok átlagárai 2002 és 2003 között nem változtak, de 2003-tól fogva – és még a vizsgálati időszakban is – emelkedésnek indultak, amit jól tükröznek a közösségi gazdasági ágazat magasabb eladási árai.

(92)

Az egyik, kapcsolatban nem álló importőr azt állította, hogy a közösségi gazdasági ágazat árainak emelkedését a fogyasztói kereslet változása okozta. A vállalat érvelése szerint az alacsony árú kerékpárok – és ennek megfelelően az olcsó nyergek – iránti kereslet csökkent, míg a drágább, minőségi nyergek iránti kereslet nőtt. Ezt az állítást cáfolja az a tény, hogy a Kínai Népköztársaságból származó olcsó behozatal relatív értelemben vett növekedése nagyobb arányú volt, mint a (72) preambulumbekezdésben említett általános közösségi nyeregfogyasztás.

9.   táblázat

(93)

A figyelembe vett időszak alatt a közösségi gazdasági ágazat nettó forgalmának súlyozott átlagos nyereségessége szembetűnően – a 2002-es 3,8 %-ról a vizsgálati időszakra mindössze 0,4 %-ra – csökkent. Míg a nyereségesség 2003-ban 5 %-kal nőtt, 2004-ben 3,1 %-kal csökkent, végül a vizsgálati időszakban 0,4 %-on állapodott meg. Az alacsony haszonkulcs annak a következménye, hogy a közösségi gazdasági ágazat nem volt képes arra, hogy a nyersanyagárak növekedését kellő mértékben a vevőkre hárítsa át.

10.   táblázat

A közösségi gazdasági ágazat a vizsgálati időszak alatt 3 990 473 eurós pénzáramlást generált, ami közel 1,1 millió euróval – azaz 22 %-kal – kevesebb, mint 2002-ben. A közösségi gazdasági ágazat továbbra is tetemes likviditását az a tény magyarázza, hogy olyan tőkeigényes ágazatról van szó, amely magas értékvesztéssel jár. Általában megfigyelhető, hogy a közösségi gazdasági ágazat likviditása és nyereségessége hasonló tendencia szerint alakult.

11.   táblázat

(94)

A nettó eszközállomány megtérülését a hasonló termék adózás előtti nettó nyereségét kifejezve számították ki az állóeszközök nettó könyv szerinti értékének arányában a hasonló termékekre elosztva. Ez a mutató a nyereségességhez hasonlóan alakult, a 2002-es 12 %-ról a vizsgálati időszakban mindössze 1 %-ra csökkent.

12.   táblázat

(95)

A közösségi gazdasági ágazat részéről nem érkezett panasz vagy utalás arra vonatkozóan, hogy nehézségekbe ütközött volna, amikor tevékenységeihez tőkét akart bevonni, ezért az a megállapítás tehető, hogy a közösségi gazdasági ágazat mint egész a figyelembe vett időszakban képes volt tevékenységeihez tőkét bevonni.

(96)

A közösségi gazdasági ágazatban a foglalkoztatás mértéke nem változott a figyelembe vett időszakban. A 2003-ban és 2004-ben megfigyelt enyhe növekedést követően a közösségi gazdasági ágazatban teljes munkaidőben 418 fő dolgozott a vizsgálati időszakban, ami hasonló a 2002-es helyzethez. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a közösségi gyártók gyártásuk jelentős részét a Közösségben működő egyéb kis- és középvállalkozásokhoz szervezik ki, míg néhány esetben gyakorlatilag a teljes gyártási folyamatot egyéb kis- és középvállalatok végzik. Ezért a nyeregkészítésben a teljes munkaidőben foglalkoztatottak összlétszáma jóval magasabb, mint a közösségi gazdasági ágazat által közvetlenül alkalmazott munkavállalók száma. Becslések szerint a hasonló termék előállításában dolgozó munkavállalók összlétszáma legalább háromszor magasabb – azaz a vizsgálati időszakban mintegy 1 200 fő. Az éves átlagbérek a bérköltségekhez hasonlóan alakultak: a figyelembe vett időszakban 5 %-kal – a 2002-es 7 784 339 euróról a vizsgálati időszakban 8 190 911 euróra – emelkedtek, ami nem éri el a Közösségben ugyanezen időszakban mért inflációs rátát.

13.   táblázat

(97)

Az egy főre jutó, éves, gyártásban mért termelékenység 2002-ben elérte a 42 225 darabot, majd folyamatos csökkenés után a vizsgálati időszakban 33 317 darabon állt meg. Ezt a csökkenést a gyártási volumen csökkenése okozta.

14.   táblázat

(98)

Miközben a közösségi fogyasztás 2002 és a vizsgálati időszak között 17 %-kal nőtt, a közösségi gazdasági ágazat eladási volumene ugyanezen időszak alatt nem változott. Így a közösségi gazdasági ágazat eladásai a keresletnél jóval kisebb mértékben csökkentek a figyelembe vett időszak folyamán. Másrészt a Kínai Népköztársaságból származó behozatal piaci részesedése 19 százalékponttal nőtt.

(99)

Ami a tényleges dömpingkülönbözet nagyságának a közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatását illeti, figyelembe véve a Kínai Népköztársaságból származó behozatal mennyiségét és árait, ezt a hatást nem lehet elhanyagolhatónak tekinteni.

(100)

A közösségi gazdasági ágazat nem tudott talpra állni a korábbi dömping és a támogatás által okozott hatásokból.

(101)

A kármutatók elemzése rámutatott arra, hogy a közösségi gazdasági ágazat helyzete a figyelembe vett időszak alatt jelentősen romlott. A kármutatók többsége (nettó értékesítés volumene, gyártási volumen, kapacitáskihasználás, nyereségesség, a beruházások megtérülése, pénzforgalom és foglalkoztatás) negatív tendenciát mutat a figyelembe vett időszakban.

(102)

Ennek ellenére néhány kármutató (nettó eladási érték, tőkebevonási képesség) egyenletesen alakult, sőt, volt, amelyik pozitív tendenciát mutatott (eladási átlagár, gyártási kapacitás és zárókészletek). Azonban az eladási árak és a nettó eladási érték a vizsgálati időszak alatti növekedése nem a közösségi gazdasági ágazat helyzetében beálló javulásnak tulajdonítható, hanem a megnövekedett nyersanyagárak mellett annak a következménye, hogy a közösségi gazdasági ágazat a nagyobb értékű terméktípusok gyártására állt át. A (82) preambulumbekezdésben említett zárókészletek – az adott gazdasági ágazat sajátosságaira tekintettel – az okozott kár meghatározásánál nem tekinthetők mérvadónak.

(103)

Mivel a nyereséggel kapcsolatos mutatók nagyrészt negatívan alakultak, a helyzet orvoslásának elmulasztása a gazdasági ágazat életképességét veszélyezteti. Mivel a közösségi gazdasági ágazatot tőkeigényes vállalkozásként működő kis- és középvállalkozások alkotják, valójában igen valószínűtlen, hogy a közösségi gazdasági ágazat az adott szinten hosszabb ideig pénzügyileg életképes maradjon.

(104)

Az előzőekben ismertetettekre tekintettel az a következtetés vonható le, hogy a közösségi gazdasági ágazat az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kárt szenvedett.

(105)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a Kínai Népköztársaságból származó érintett termék dömpingelt behozatala okozott-e olyan mértékű kárt a közösségi gazdasági ágazatnak, amely jelentősnek minősülhet. Ezenfelül a dömpingelt behozatalon kívüli más olyan ismert tényezőket is megvizsgáltak, amelyek egyidejűleg károsíthatták a közösségi gazdasági ágazatot, annak érdekében, hogy az e tényezők által okozott károkat ne tulajdonítsák a dömpingelt behozatalnak.

(106)

A Kínai Népköztársaságból származó behozatal a figyelembe vett időszak folyamán megnégyszereződött, pontosabban a mennyiséget tekintve 343 %-kal, a piaci részesedés tekintetében pedig 19 százalékponttal nőtt. Ugyanakkor valamennyi kínai népköztársaságbeli exportáló gyártó átlagárait tekintve 70,1 %-kal alákínált a közösségi gazdasági ágazat átlagárainak a vizsgálati időszak alatt. A Kínai Népköztársaságból származó behozatal volumenének számottevő növekedése és piaci térnyerése a figyelembe vett időszak alatt, a közösségi gazdasági ágazat áraihoz képest töredékáron, egybeesett a közösségi gazdasági ágazat általános pénzügyi helyzetének ugyanezen időszakban tapasztalt nyilvánvaló romlásával.

(107)

Míg a Kínai Népköztársaságból származó behozatal egységárai a figyelembe vett időszakban folyamatosan – 21 %-kal – csökkentek (a 2002-es 1,4 euróról a vizsgálati időszakra 1,1 euróra), a közösségi gazdasági ágazat árai ugyanebben az időszakban 26 %-kal – a 2002-es 3,6 euróról a vizsgálati időszakra 4,5 euróra – növekedtek. Ez az ellentétes irányú áralakulás csak részben magyarázható a Közösségben és a Kínai Népköztársaságban gyártott nyergek különféle termékösszetételével. Ezenfelül a közösségi gyártók bizonyítékokat nyújtottak be arra vonatkozóan, hogy a legtöbb nyersanyag hozzáférhetősége és ára a Közösségben és a Kínai Népköztársaságban azonos. Rámutattak arra is, hogy a Közösségben a nyergek nyersanyagára a figyelembe vett időszakban növekedett. Néhány kínai népköztársaságbeli exportáló gyártó a nyersanyagár alatti áron értékesítette termékét a Közösségnek, ami egyértelműen azt mutatja, hogy ebben a helyzetben az alacsony árak nem a kínai népköztársaságbeli gyártók komparatív előnyéből adódnak, hanem a dömpingmagatartásból.

(108)

A Kínai Népköztársaságból származó dömpingelt behozatal e tisztességtelen árazási magatartása lenyomta a közösségi gazdasági ágazat árait, így azok még a nyersanyagárak emelkedését sem tudták fedezni. Ezt a közösségi gazdasági ágazat nyereségességének jelentős csökkenése is megerősítette.

(109)

A fenti megfontolások alapján nyilvánvaló, hogy a Kínai Népköztársaságból érkező alacsony árú, a közösségi gazdasági ágazat árainak jelentős mértékben alákínáló behozatalnak meghatározó szerepe volt a közösségi gazdasági ágazat helyzetének romlásában, ami különösen a gyártási és eladási mennyiség, valamint a piaci részesedés csökkenésében, továbbá a nyereségesség határozott visszaesésében tükröződik.

(110)

Egy exportáló gyártó esetében a megállapított dömpingkülönbözet a de minimis küszöb alatt volt. Ennélfogva e vállalat behozatalát a fenti kárelemzés során nem vették figyelembe. A Kínai Népköztársaságból származó valamennyi behozatalból ennek az exportáló gyártónak a behozatala 28 % és 33 % között volt 2002-ben és 2003-ban, 18 % és 23 % között 2004-ben és 12 % és 17 % között a vizsgálati időszak alatt. A vállalat átlagárai mégis jelentősen alákínáltak a közösségi gazdasági ágazat árainak a figyelembe vett időszakban. Azonban a vállalat átlagos alákínálási különbözete jóval kisebb volt a dömpinget gyakorló vállalatokénál. Tekintettel arra, hogy e vállalat importja nem volt számottevő, és a figyelembe vett időszakban erőteljesen csökkent, arra a következtetésre jutottak, hogy ezen exportáló gyártó nem dömpingelt behozatala nem szakította meg az okozati összefüggést, miszerint a Kínai Népköztársaságból származó behozatalok jelentős kárt okoztak a közösségi gazdasági ágazatnak.

(111)

Az Eurostat és a vizsgálat folyamán gyűjtött információk szerint elsősorban Tajvanról, Indiából és Vietnamból mint legfontosabb harmadik országokból importáltak nyerget.

(112)

A Tajvanról származó behozatal 1 145 000 darabot tett ki 2002-ben, a figyelembe vett időszak alatt pedig 25 %-kal, a vizsgálati időszakra 1 429 200 darabra nőtt. A Tajvanról importált nyergek piaci részesedése 2002-ben és a vizsgálati időszakban egyaránt 6 % volt. A tajvani behozatal a közösségi gazdasági ágazat áraihoz hasonló áron történt. Mivel a Tajvanról származó behozatal piaci részesedése nem növekedett, hanem stabilan 6 %-os maradt a figyelembe vett időszakban, és árai a közösségi gazdasági ágazat áraihoz hasonló szinten voltak, a Tajvanról származó behozatal nem gyakorolt negatív hatást a közösségi gazdasági ágazat helyzetére.

(113)

Az Indiából származó behozatal a 2002-es 204 200 darabról a vizsgálati időszakra 30 %-kal, 264 600 darabra emelkedett. Az Indiából származó behozatal átlagárai a figyelembe vett időszak egésze alatt jóval a Kínai Népköztársaságból származó behozatal árszintje alatt maradtak. Az Indiából származó behozatal ára 2002-ben 0,63 euro volt, 2003-ban 0,91 euróra emelkedett, azután erősen esett (0,47 euróra), majd a vizsgálati időszakban 0,6 eurós szintet ért el. E behozatalok azonban csak 1 %-os piaci részesedést jelentenek a figyelembe vett időszak egésze alatt. Ennélfogva az a következtetés vonható le, hogy az Indiából származó behozatal alacsony árszintje ellenére nem gyakorolt jelentős hatást a közösségi gazdasági ágazat helyzetére.

(114)

A Vietnamból származó behozatal tekintetében az Eurostat statisztikái igen alacsony, 4 400 darabos nyeregimportról tanúskodnak 2002-ben, ez a vizsgálati időszak alatt 136 600 darabra emelkedett. A Vietnamból származó behozatal ára a Kínai Népköztársaságból való behozatal árainak szintjén volt. Azonban India esetéhez hasonlóan a vietnami behozatal piaci részesedése 2002-ben és 2003-ban 1 % alatt volt, majd 2004-ben és a vizsgálati időszakban éppen hogy csak elérte az 1 %-ot. Így az a következtetés vonható le, hogy e behozatalok nem gyakoroltak jelentős hatást a közösségi gazdasági ágazat helyzetére.

(115)

Ennélfogva levonható az ideiglenes következtetés, miszerint a nem a Kínai Népköztársaságból származó behozatal nem járult hozzá a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár kialakulásához.

(116)

Mint korábban a (84) preambulumbekezdésben említették, a közösségi gazdasági ágazat forgalmának 8–10 %-át K + F beruházásokra fordítja. E beruházások magukban foglalják a testtartásra irányuló tanulmányokat, teszteléseket és az új nyeregmodellek megtervezését. Egyes közösségi gyártók azt állították, hogy bizonyos kínai népköztársaságbeli exportáló gyártók egyszerűen lemásolják a szabadalmaztatott európai termékeket, és ezáltal árelőnyt tudnak képezni a közösségi gyártókhoz képest, ami a Kínai Népköztársaságból származó nyeregbehozatal alacsony árában nyilvánul meg. Másrészről egy kapcsolatban nem álló importőr arra tett panaszt, hogy hamisítványok nemcsak a Kínai Népköztársaságból érkeznek, hanem a közösségi gyártók között is sor került egy ilyen tárgyú peres ügyre. Elismert tény, hogy a hamisítás ebben a gazdasági ágazatban fontos kérdés, és valóban súlyosbíthatta a közösségi gazdasági ágazat helyzetét. Mindenesetre a közösségi gazdasági ágazat által a szellemi tulajdonjogok megsértése révén okozott veszteségek nem oly mértékűek, hogy megszakítsák a dömpingelt behozatal és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti szoros okozati kapcsolatot. Szintén meg kell jegyezni, hogy még ha a Kínai Népköztársaságból származó behozatal részesült is a szellemi tulajdonjogok megsértésével járó előnyökből, azt nem lehet újabb tényezőnek tekinteni, mivel e jogsértés ugyancsak a dömpingelt behozatallal lenne kapcsolatban.

(117)

Az egyrészt a Kínai Népköztársaságból származó dömpingelt behozatal növekedése, a piaci részesedés növekedése és a megállapított alákínálás, valamint másrészről a közösségi gazdasági ágazat helyzetének nyilvánvaló romlása közötti időbeli egybeesés arra enged következtetni, hogy a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárt a dömpingelt behozatal okozta, az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében. Elemeztek más tényezőket is, de azokról megállapították, hogy nem kiváltó okai az elszenvedett kárnak.

(118)

A fenti elemzés alapján – amely a közösségi gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló valamennyi ismert tényező hatásait megfelelően megkülönböztette és elkülönítette a dömpingelt behozatal káros hatásától – azt az ideiglenes következtetést vonták le, hogy a Kínai Népköztársaságból származó nyeregbehozatal jelentős kárt okozott a közösségi gazdasági ágazatnak az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében.

(119)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban megvizsgálták, hogy a kárt okozó dömpingre vonatkozó megállapítás ellenére fennállnak-e kényszerítő okok annak a következtetésnek a levonására, hogy az intézkedések elfogadása ebben az esetben nem közösségi érdek. E tekintetben mérlegelni kell a lehetséges intézkedéseknek az eljárásba bevont felekre gyakorolt várható hatását és annak a következményeit is, ha nem hoznak intézkedéseket.

(120)

A közösségi gazdasági ágazat sérelmes helyzete abból eredt, hogy nehézséget jelentett számára felvenni a versenyt az alacsony árú, dömpingelt behozatallal.

(121)

Az intézkedések bevezetése lehetővé tenné a közösségi gazdasági ágazat számára, hogy növelje eladásai mennyiségét és visszanyerje piaci részesedését, ezzel jobb méretgazdaságosságot eredményezzen, és így elérje a szükséges nyereségszintet, amely indokolja a – versenyképessége fenntartását biztosító – gyártóberendezéseibe és a kutatásba való folyamatos beruházásokat.

(122)

Egy importőr azt állította, hogy az egyik közösségi gyártó piaci erőfölényben van, állítását azonban nem bizonyította megalapozottan. Mivel a figyelembe vett időszak egésze alatt legalább tíz különböző versenyző közösségi gyártó állított elő nyerget, és a vizsgálat során semmilyen, a fenti állítást alátámasztó tényt nem tártak fel, a panaszt elutasították.

(123)

Ha az intézkedéseket nem vezetik be, a közösségi gazdasági ágazat helyzete tovább romlik. Nem lesz képes új technológiákba beruházni, és nem fog tudni hatékonyan versenyezni a harmadik országokból érkező behozatallal. Ezenfelül ha az intézkedéseket nem vezetik be, a közösségi gazdasági ágazat továbbra is elesne attól a lehetőségtől, hogy jelen legyen a középkategóriás nyergek kiterjedt piacán, ennélfogva képtelen lesz elosztani állandó költségeit. Ráadásul néhány vállalatnak fel kellene hagynia a hasonló termék gyártásával, el kellene bocsátania alkalmazottait, amint ez egy közösségi gyártó esetében 2005-ben már megtörtént. Ezért az a következtetés vonható le, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése a közösségi gazdasági ágazatnak érdekében áll.

(124)

Az importőrök közül csak két, kapcsolatban nem álló importőr válaszolt a kérdőívre, közülük egynél került sor ellenőrző látogatásra. A szóban forgó két, kapcsolatban nem álló importőr által importált érintett termék mennyisége a Kínai Népköztársaságból a Közösségbe irányuló teljes behozatal 21 %-át, és a közösségi fogyasztás 7 %-át adta.

(125)

Tekintettel arra, hogy a nyergek behozatalának nagy része az exportáló gyártókkal kapcsolatban nem álló importőrökön keresztül érkezik a Közösségbe, e kapcsolatban nem álló importőrök behozatala az összes többi, kapcsolatban nem álló importőrre vonatkozóan reprezentatívnak tekinthető.

(126)

Az érintett terméknek a Kínai Népköztársaságból származó behozatala mindkét kapcsolatban nem álló importőr esetében teljes nyeregbehozataluk 100 %-át tette ki. Az egyik importőrnél a nyergek megfelelő eladási értéke az importőr vizsgálati időszak alatti teljes forgalmának 8 %-át adta. A Kínai Népköztársaságból importált nyergek eladása a vizsgálati időszak alatt nyereséges volt. Azonban a nyeregeladások nyereségessége 0,7 százalékponttal alatta maradt a vállalat általános nyereségességének, amely a vizsgálati időszakban 2–6 % között mozgott. A másik importőr esetében a vizsgálati időszak alatt importált nyergek eladási értéke csak 1,2 %-a volt a vállalat teljes forgalmának, és a nyergek eladási nyereségessége összhangban volt a vállalat általános nyereségességével. A más importőrök által rendelkezésre bocsátott információk alapján feltételezhető, hogy e két importőr helyzete a Kínai Népköztársaságból nyerget importáló importőrök túlnyomó többsége vonatkozásában reprezentatív.

(127)

Mivel mindkét vállalat csak a Kínai Népköztársaságból importált nyerget, az a következtetés vonható le, hogy az intézkedések bevezetése e vállatok pénzügyi helyzetére valóban negatív hatást gyakorolhat. Azonban figyelembe véve, hogy a nyeregeladás a vállalatok teljes forgalmának és nyereségének csak kis része, nem várható, hogy az intézkedések jelentős pénzügyi hatással legyenek e két importőr általános helyzetére. E vállalatok akár azon vállalatcsoporttól is importálhattak nyerget, amelynél nem állapítottak meg dömpinget, akár más harmadik országokból, például Tajvanról.

(128)

Az érintett termék négy felhasználója, illetve forgalmazója válaszolt a Bizottság által kiküldött kérdőívre. Ezek olyan vállalatok, amelyek a kerékpárok összeszereléséhez egyaránt felhasználnak a Közösségben gyártott és importált nyergeket. A négy vállalat a vizsgálati időszak alatt összesen 1 255 655 darab nyerget használt fel, amelyek több mint a fele (55 %-a) a Kínai Népköztársaságból származott. A Kínai Népköztársaságból származó és a négy vállalat által felhasznált importált nyergek száma a vizsgálati időszakban a közösségi gazdasági ágazat értékesítési volumenének 5,7 %-át adta, a nyergek közösségi összfogyasztásának pedig 2,9 %-át. A kerékpár-összeszerelők tekintetében megállapították, hogy a nyereg egy kész kerékpár összköltségéhez képest csak kis költségösszetevőt jelent. A nyereg átlagosan – az adott modelltől függően – egy kerékpár összköltségének 1–4 %-át teszi ki.

(129)

A négy felhasználó közül kettő kijelentette, hogy a dömpingellenes vám kivetése várhatóan nem gyakorolna jelentős hatást vállalkozásukra, mivel a nyergek árának emelkedése valószínűleg a végső fogyasztóra hárulna. Ezenfelül azzal érveltek, hogy a közösségi gazdasági ágazatban gyártott és értékesített, illetve a Kínai Népköztársaságból importált nyergek közötti árkülönbség olyan mértékű, hogy a Kínai Népköztársaságból származó nyereg a dömpingellenes vám kivetése után is versenyképes maradna.

(130)

A két másik felhasználó nem bocsátotta rendelkezésre beadványa nem bizalmas változatát. Ennélfogva – a 19. cikk (3) bekezdésével összhangban – ezt az információt ideiglenesen figyelmen kívül hagyták.

(131)

Egy exportáló gyártó azt állította, hogy a nyeregbehozatalra vonatkozó intézkedések bevezetése nem szolgálja a Közösség érdekét, mivel további veszélynek tenné ki az európai kerékpárgyártó gazdasági ágazat életképességét. A vállalat érvelése szerint a közösségi gyártóknak be kellene szüntetniük összeszerelési tevékenységüket, és ahelyett – a kerékpárokra kivetett dömpingellenes vám ellenére – kész kerékpárokat kellene importálniuk a Kínai Népköztársaságból. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az exportőröknek nincs álláspontjuk a közösségi érdek meghatározásával kapcsolatban. Azonban az érvelés lényegét megvizsgálták. Minthogy a négy kerékpárnyereg-felhasználó közül kettő kijelentette, hogy a dömpingellenes vám kivetése várhatóan nem gyakorolna jelentős hatást vállalkozásukra, mert a nyereg ára egy kerékpár előállításának összköltségéhez képest kicsi, az érvelést mindenféleképpen el kell utasítani.

(132)

Tekintettel arra, hogy a négy vállalat a nyergek jelentős részét (45 %-át) a Közösségben szerezte be, és mivel egy kerékpár teljes összeszerelésének összköltségében a nyereg fontossága viszonylag elenyésző, arra a következtetésre jutottak, hogy a nyergekre kivetett dömpingellenes intézkedések költségekre gyakorolt hatása nem befolyásolná jelentősen a felhasználók összköltségét. Még ha lenne is ilyen hatás, igen valószínű, hogy az importált nyergek felhasználói át tudnák hárítani a többletköltséget.

(133)

Egy nyersanyagszállító töltötte ki a kérdőívet. Ez a vállalat a nyereg fém alkatrészeit adja el a közösségi gyártóknak, pontosabban vasból, acélból, titánból, vanádiumból, mangán- vagy szénacélból vázakat és rugókat. A vállalat támogatja a dömpingellenes vámok kivetését, mivel attól a közösségi gazdasági ágazat gyártási mennyiségének növekedését és következésképpen az általa kínált nyersanyagok iránti kereslet megnövekedését reméli.

(134)

A fenti megállapítások alapján és a fogyasztói szervezetektől érkező egyéb adatok vagy reakciók hiányában az a következtetés vonható le, hogy a javasolt intézkedések fogyasztókra gyakorolt hatása valószínűleg elhanyagolható.

(135)

A fentiek alapján az a következtetés vonható le, hogy a közösségi érdek alapján nincs olyan kényszerítő indok, amely a dömpingellenes vámok kivetése ellen szólna.

(136)

A dömpinggel, az ebből származó kárral, az okozati összefüggéssel és a közösségi érdekkel kapcsolatban levont végkövetkeztetéseket figyelembe véve ideiglenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon a közösségi gazdasági ágazatnak.

(137)

Olyan szintű intézkedéseket kell bevezetni, amelyek elégségesek az említett behozatal által okozott kár megszüntetéséhez, de nem lépik túl a megállapított dömpingkülönbözetet. A káros dömping hatásainak megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor úgy ítélték meg, hogy olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek lehetővé teszik a közösségi gazdasági ágazat számára előállítási költségeinek fedezését és általában olyan, adózás előtti ésszerű nyereség elérését, amelyet a gazdasági ágazat ilyen típusú gazdasági ágazatban rendes versenyfeltételek mellett, azaz a dömpingelt behozatal hatása nélkül, a hasonló termék Közösségben történő értékesítése révén elérne. Az e számításnál használt adózás előtti haszonkulcsot a forgalom 5 %-ában határozták meg, amelyet a kerékpáralkatrész-gyártókkal – beleértve a (67) preambulumbekezdésben meghatározott közösségi gyártókat – kapcsolatos korábbi vizsgálatok során megállapított nyereségességre alapoztak.

(138)

A szükséges áremelést ezután az importárakra képzett – az alákínálásra (lásd a fenti (75) preambulumbekezdést) vonatkozó számításokban meghatározott – súlyozott átlagnak a közösségi gazdasági ágazat által a közösségi piacon eladott termékek kárt nem okozó átlagárával történő összehasonlítással állapították meg. A kárt nem okozó árat úgy kapták meg, hogy a közösségi gazdasági ágazat eladási árát kiigazították a vizsgálati időszak során keletkezett vesztességgel/nyereséggel és hozzáadták a fent említett haszonkulcsot. Az összehasonlításból származó bármely különbség később a teljes CIF-importérték százalékos arányában került kifejezésre.

(139)

Az összes többi kínai népköztársaságbeli exportőr egész országra vonatkozó kármegszüntetési szintjének kiszámítása érdekében emlékeztetni kell arra, hogy ezek a vállalatok alig működtek együtt. Ennélfogva a kárkülönbözetet az együttműködő exportőr tekintetében kiszámított különbözet súlyozott átlagaként és ugyanezen exportőr által exportált reprezentatív típusokra megállapított legmagasabb különbözetek alapján számították ki.

(140)

A kárkülönbözetek sokkal magasabbak voltak, mint a megállapított dömpingkülönbözetek.

(141)

A fentiek figyelembevételével a Bizottság úgy véli, hogy a megállapított dömpingkülönbözet szintjén ideiglenes dömpingellenes vámot kell kivetni, de az az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban nem haladhatja meg a fent kiszámított kárkülönbözetet.

(142)

Az e rendeletben meghatározott, vállalatokra vonatkozó egyedi dömpingellenes vámot a jelenlegi vizsgálat megállapításai alapján határozták meg. Ezért ezek az említett vizsgálat során megállapított helyzetet tükrözik e vállalatokkal kapcsolatban. Ezek a vámtételek (szemben az „összes többi vállalatra” alkalmazandó, egész országra vonatkozó vámmal) így kizárólag az érintett országból származó és e vállalatok – tehát az említett jogalanyok – által előállított termékek behozatalára alkalmazandók. Azon importtermékek esetében, amelyeket bármely más, e dokumentum rendelkező részében névvel és címmel kifejezetten nem említett vállalat állított elő, beleértve azokat a jogalanyokat is, amelyek kapcsolt viszonyban állnak a konkrétan említettekkel, nem alkalmazhatók ezek a vámtételek, így azok esetében az „összes többi vállalatra” vonatkozó vámtételt kell alkalmazni.

(143)

Az e vállalatspecifikus dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló bármely kérelmet (pl. a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, vagy új gyártási vagy eladási egységek létrehozását követően) a Bizottsághoz (3) kell intézni, haladéktalanul mellékelve minden vonatkozó információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, valamint a hazai és exporteladásokhoz kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például az ilyen névváltozással vagy a gyártási és eladási egységben bekövetkezett változással függnek össze. A Bizottság adott esetben – a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően – a rendeletet az egyedi vámtételekben részesülő vállalatok jegyzékének naprakésszé tételével megfelelően módosítani fogja. A dömpingellenes vám megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében az országos vám szintje azokra a gyártókra is vonatkozik, amelyek a vizsgálati időszak során egyáltalán nem exportáltak a Közösségbe.

(144)

A fentiek alapján az ideiglenes vámtételek a következők:

(145)

Annak érdekében, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék az intézkedések – a vámtételek közötti jelentős különbségek által lehetővé váló – kijátszásának kockázatát, ebben az esetben különleges intézkedések elrendelését tartják szükségesnek a célból, hogy biztosítsák a dömpingellenes vámok megfelelő alkalmazását. Kizárólag a vonatkozó exportáló gyártó által előállított érintett termék behozatala részesülhet az érintett gyártó számára kiszámított külön dömpingkülönbözetben. E különleges intézkedések az alábbiakat foglalják magukban:

(146)

A tagállamok vámhatóságai előtt olyan érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatni, amely megfelel az e rendelet mellékletében meghatározott követelményeknek. Az ilyen számlával nem kísért behozatalra az összes többi vállalatra alkalmazandó dömpingellenes maradékvám vonatkozik.

(147)

Emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben az alacsonyabb egyedi vámtételekben részesülő vállalatok kivitelének volumene jelentősen megnő a dömpingellenes intézkedések bevezetését követően, ez a mennyiségi növekedés esetleg önmagában is úgy ítélhető meg, mint a kereskedelmi szerkezet az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett megváltozása az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdésével összhangban. Ilyen körülmények között és amennyiben a feltételek fennállnak, az intézkedések kijátszás elleni vizsgálatot lehet indítani. E vizsgálat többek között kiterjedhet az egyedi vámtételek eltörlése szükségességének, és az egész országra vonatkozó vám ebből következő kivetésének vizsgálatára.

(148)

A megfelelő ügyvitel érdekében rögzíteni kell azt az időszakot, amelyen belül az érdekelt felek, akik az eljárás megindításáról szóló értesítésben kitűzött határidőn belül jelentkeztek, írásban kifejthetik álláspontjukat, és meghallgatást kérhetnek. Ezenkívül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az e rendelet alkalmazásában a dömpingellenes vámok kivetésével kapcsolatban tett megállapítások ideiglenes jellegűek, és adott esetben a végleges vámok meghatározása céljából újra kell értékelni azokat,

28.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 379/37

(1)

Átmeneti intézkedéseket kell meghatározni annak érdekében, hogy a romániai és bulgáriai importőrök is részesülhessenek a vámkontingensek megnyitásáról és kezeléséről és harmadik országokból behozott fokhagymára vonatkozó származási bizonyítványok rendszerének bevezetéséről szóló, 2005. november 16-i 1870/2005/EK bizottsági rendelet (1) előírásai nyújtotta előnyökből. Ezek az intézkedések ki kell terjedjenek a referenciamennyiség meghatározására, valamint a hagyományos és az új importőrökre vonatkozó meghatározásokra.

(2)

Az 1870/2005/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

(3)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Gyümölcs- és Zöldségpiaci Irányítóbizottság véleményével,

1.

A 2. cikk a következőképpen módosul:

2.

A 3. cikk a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4)   Az (1) és a (2) bekezdéstől eltérve a 2006/07-es, 2007/08-as és 2008/09-es behozatali időszakban és kizárólag Bulgáriában és Romániában:

3.

A II. melléklet a következőképpen módosul:

4.

A III. melléklet a következőképpen módosul:

28.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 379/39

(1)

Románia és Bulgária az Európai Unióhoz való csatlakozására tekintettel a 2295/2003/EK bizottsági rendeletben (1) helyénvaló elvégezni bizonyos technikai jellegű módosításokat.

(2)

A 2295/2003/EK rendelet I., II. és V. melléklete bejegyzéseket tartalmaz a 2006. december 31-i összetételű Közösség valamennyi hivatalos nyelvén. E bejegyzéseket bolgár és román nyelven is fel kell tüntetni e mellékletekben.

(3)

Ezért a 2295/2003/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 4. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Az illetékes hatóság a csomagolóközpontot megkülönböztető jóváhagyási számmal látja el, amely a következő betűjelek egyikét tartalmazza:

2.

Az I., a II. és az V. melléklet e rendelet mellékletével összhangban módosul.

28.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 379/47

(1)

A 795/2004/EK bizottsági rendelet (2) 2005-től bevezeti az egységes támogatási rendszer végrehajtására vonatkozó szabályokat.

(2)

Az 1782/2003/EK rendelet 54. cikke (3) bekezdése előírja, hogy a mezőgazdasági termelő köteles kivonni a termelésből a területpihentetési támogatásra jogosult hektárszámnak megfelelő területet, valamint az említett rendelet 56. cikk (1) bekezdése szerint a pihentetett földterület nem használható általános értelemben vett mezőgazdasági célra.

(3)

A 795/2004/EK rendelet 32. cikke (1) bekezdése értelmében a pihentetett területeknek a legkésőbb január 15-én kezdődő és legkorábban augusztus 31-én végződő időszak alatt ilyen állapotban kell maradniuk.

(4)

A Bizottság gyakran állapított meg eltérést e szabályok alól a természeti csapásokkal – különösen a szárazsággal – sújtott régiók mezőgazdasági termelői takarmányszükségletének kielégítése céljából. A helyi természeti csapások egyedi körülményei kellő időben történő elemzést és döntést kívánnak meg. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a helyi helyzet megfelelő és időben történő kezeléséhez helyénvaló lenne, hogy a tagállamok hozzák meg a kivételes körülmények által indokolt ilyen döntéseket.

(5)

Helyénvaló lenne tehát, hogy a tagállamok hozzák meg az adott régió mezőgazdasági üzemei földterületét lényegesen sújtó, súlyos természeti csapások elismerésére vonatkozó és annak engedélyezésére irányuló döntéseket, hogy valamennyi érintett termelő kellő időben használhassa állati takarmányozási célra a pihentetett földterületet és jelentsék azt be a Bizottságnak. A tagállamok bejelentik a Bizottságnak az ilyen nemzeti döntéseket és különösen az igazoló kedvezőtlen időjárási feltételeket.

(6)

A 795/2004/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

Az ebben a rendeletben meghatározott intézkedések összhangban vannak a Közvetlen Kifizetések Irányítóbizottságának véleményével,

28.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 379/49

(1)

A közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 2005. június 21-i 1290/2005/EK tanácsi rendelet (2) 3. cikke (2) bekezdésének f) pontja előírja, hogy Európai Mezőgazdasági Garanciaalapnak (EMGA) a halászati termékek piacával kapcsolatos kiadásait központi irányítás mellett kell kezelni.

(2)

A 104/2005/EK rendelet 35. cikke meghatározza a tagállamoknál felmerülő kiadások típusait.

(3)

E kiadások finanszírozása a Bizottság és a tagállamok közötti közvetlen központi irányítás szabályai alapján történik.

(4)

A közösségi pénzeszközökkel való hatékony és eredményes gazdálkodás és a Közösség pénzügyi érdekeinek védelme érdekében az 1290/2005/EK rendelet előír bizonyos kötelezettségeket a tagállamok számára az alapok irányítása és ellenőrzése tekintetében, valamint kiköti, hogy a tagállamoknak tájékoztatást kell adniuk az e kötelezettségek teljesítését biztosító jogi és közigazgatási keretrendszerükről, továbbá – amennyiben szabálytalanságokat tárnak fel ezen alapok kezelésében – be kell hajtaniuk a jogtalanul kifizetett összegeket. Ezenkívül a 104/2000/EK rendelet 35. cikke alapján finanszírozott kiadásokkal összefüggésben a Közösség pénzügyi érdekeit az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletben (3), az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25-i 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4), az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló, 1996. november 11-i 2185/96/EK, Euratom tanácsi rendeletben (5), valamint az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendeletben (6) a pénzügyi érdekek védelmével kapcsolatban előírt vonatkozó szabályok védik.

(5)

A hatékony és eredményes pénzgazdálkodás érdekében – amire különösen azért van szükség, mert első lépésben maguk a tagállamok bocsátják rendelkezésre a pénzeszközöket a 104/2000/EK rendelet 35. cikkében említett kiadások fedezésére, mielőtt a Bizottság félévente visszatéríti kiadásaikat – a tagállamoknak össze kell gyűjteniük a kiadásokkal összefüggő lényeges információkat, és azokat a kiadásigazoló nyilatkozattal együtt el kell küldeniük a Bizottságnak.

(6)

A Bizottságnak a kiadásigazoló nyilatkozatok és az azokhoz mellékelt kísérődokumentumok alapján félévente kell visszatérítenie a tagállamok kiadásait.

(7)

Ezen információkat elektronikus úton kell elküldeni annak érdekében, hogy a Bizottság azokat hatékonyan használhassa fel.

(8)

Annak elkerülésére, hogy a tagállamok más-más átváltási árfolyammal számoljanak a termelői szervezetek számára az eurótól eltérő pénznemben kifizetett támogatások elszámolásánál, illetve a kiadásigazoló nyilatkozat elkészítésekor, indokolt előírni, hogy az érintett tagállamok kiadásigazoló nyilatkozataikban a kedvezményezetteknek történő kifizetések folyósításakor alkalmazott átváltási arányt alkalmazzanak. Az alkalmazandó átváltási árfolyamokat a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló 104/2000/EK tanácsi rendelet mechanizmusai által biztosított bizonyos összegek kiszámítása során alkalmazandó árfolyamokra vonatkozó meghatározó ügyleti tények meghatározásáról szóló 1925/2000/EK tanácsi rendelet (7) szerinti meghatározó ügyleti tényeknek megfelelően kell megállapítani.

(9)

Annak érdekében, hogy legyen jogalapja az első referencia-időszakban teljesített kifizetéseknek e rendeletet visszamenőleges hatállyal 2006. október 16-tól kell alkalmazni,

a)

az előző hathónapos referencia-időszakban felmerült kiadások;

b)

a pénzügyi év kezdetétől az előző hathónapos referencia-időszak végéig felmerült összes kiadás.

28.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 379/54

(1)

Egyes tagállamok módosítási kérelmet nyújtottak be bizonyos, a 2273/93/EGK bizottsági rendelet (2) mellékletében felsorolt intervenciós központok tekintetében, hogy azok megfelelőbb helyre kerüljenek vagy jobban megfeleljenek a vonatkozó követelményeknek. Helyénvaló helyt adni e kérelmeknek.

(2)

Bulgária és Románia csatlakozására tekintettel szükséges ezen új tagállamokban is meghatározni az intervenciós központokat, és felvenni azokat a 2273/93/EGK rendelettel létrehozott jegyzékbe.

(3)

A 2273/93/EGK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,