21.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 366/1

(1)

A 2003. augusztus 4-én kelt levelében a Bizottság tájékoztatást kért a lengyelországi állami támogatás ellenőrzésére – a kedvezményezett szerkezeti átalakítását szolgáló esetleges intézkedésekre is – vonatkozóan. Ezt követően az ügyet a Bizottság és a lengyel hatóságok különböző technikai találkozókon tárgyalták, és az ügy sűrű levélváltás tárgyát képezte a Bizottság és Lengyelország között.

(2)

2004. január 23-án a lengyelországi szerkezetátalakítási program független értékeléséért felelős tanácsadó a 8. jegyzőkönyvnek megfelelően előterjesztette a véleményét ebben az ügyben a Bizottság felé.

(3)

2004. május 19-én kelt levelében a Bizottság tájékoztatta Lengyelországot, hogy a támogatásra vonatkozóan az EK-Szerződés 88. cikke (2) bekezdésében meghatározott eljárás megindítása mellett döntött, és indítványozta a meghatározott információk bemutatását.

(4)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozata megjelent az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2). A Bizottság felhívta az érdekelt feleket az intézkedésre vonatkozó észrevételeik benyújtására.

(5)

2004. június 26-án kelt levelében Lengyelország válaszolt a feltett kérdésekre. Lengyelország megkérte továbbá a Bizottságot, hogy határozatot hozzon a 8. jegyzőkönyv 10. pontjának megfelelően, és engedélyt kapott A Lengyel Vas- és Acélkohászat Szerkezetátalakítási Program módosítására.

(6)

A Bizottság megkapta az érdekelt felek észrevételeit és a 2004. szeptember 27-án kelt levelében továbbította azokat Lengyelországnak.

(7)

2004. november 22-án kelt levelében Lengyelország válaszolt az érdekelt felek észrevételeire. Ezt követően a Bizottság többször találkozott a lengyel hatóságokkal. A kiegészítő információkat végül a 2005. június 8-án kelt levélben bocsátották rendelkezésre.

(8)

Kedvezményezett, az acélgyártó Huta Częstochowa S.A. (a továbbiakban: HCZ, lásd a 2. a) pontot) egy veszélyeztetett vállalat. 2002. októberében a HCZ haszonbérbe adta a termelőeszközeit az új Huta Stali Częstochowa sp. z o. o. (a továbbiakban: HSCZ, lásd a 2. b) pontot) vállalatnak.

(9)

Az ügyben kétfajta támogatásról van szó: a HCZ pénzügyi szerkezetátalakításáról (lásd 3. pont) és néhány egyéb közvetlen támogatási eszközről (lásd 4. pont).

(10)

Az „szerkezetátalakítás” három szakaszban zajlott, de az állami támogatás ellenőrzése szempontjából az érdekelődés tárgyát csak az utolsó szakasz képezi. Az szerkezetátalakítás első próbálkozása, amelyre 2001 novemberében, a bírósági egyeztető eljárás keretein belül került sor, sikertelenül végződött. Ezzel kapcsolatosan 2002. októberében HCZ-nek be kellett adnia a csődeljárás elindítása iránti kérelmét. 2003. februárjában, az új törvényeknek megfelelően a HCZ megkapta a szerkezetátalakítási engedélyt, ami a csődeljárás lezárását eredményezte. A szerkezetátalakítási terv előírja az eszközök elosztását a különböző vállalatok között, valamint a vállalatok vagy a vagyon eladását. Az egyik vállalat megkapja az acélgyártással kapcsolatos eszközöket, hogy kifizesse a kereskedelmi hitelezőivel (bankok és közszolgáltatók) szembeni tartozást, a másik vállalat elsősorban a földeket, hogy kifizesse az állami hitelezőkkel szembeni tartozást (a közintézményekkel szembeni tartozás, mint pl. az adó). Azon kívül a szerkezetátalakítás alá nem eső közjogi és polgári jogi követelések kielégítése miatt a HCZ további vállalatait eladják.

(11)

HCZ a második legnagyobb acélgyártó Lengyelországban. Főleg quatro (3) ötvözetlemezt gyárt, a kész acél egyik fajtáját, amely az eladásainak több mint 60 %-át teszi ki. A terméket a hajógyártásnál és az építőiparban használják.

(12)

A HCZ első üzemét az 1896–1902-es években alapították. A HCZ-t jelenleg a viszonylag modern acélöntöde és a durvalemez hengerműüzem, amelyben az elektromos ívkemence, a folyamatos működésű öntőmű és a durvalemez hengermű, továbbá a kikészítő berendezései alkotják. Az acélöntöde (amely a félkész terméket, azaz laposbugát gyárt) névleges gyártókapacitása 700 000 tonna, a hengerműé (amely a félkész terméket késztermékké alakítja át) kb. 780 000 tonna.

(13)

A HCZ a 14 leányvállalat tulajdonosa, amelyek kiegészítő szolgáltatásokat végeznek a részére. Ezek között vannak a csőgyártó Rurexpol SP. z o. o. (4), a Koksownia SP. z o. o. kokszolómű, és az Elsen SP. z o. o. elektromos művek. 2002-ben a HCZ és leányvállalatai foglalkoztatási szintje 5 000 fő körüli volt.

(14)

A HCZ 100 %-ban a lengyel Államkincstári Minisztérium tulajdona. A társaság jegyzett tőkéje 370 millió PLN (kb. 70 millió EUR (5). A társaság vagyonának könyv szerinti értéke a 2003. december 31-én768,5 millió PLN (kb. 160 millió EUR) volt.

(15)

2001 nyara óta a HCZ nehéz anyagi helyzetben van. Mivel nem volt képes adósságát kezelni (amely a 2003. év végére kb. 1,4 millárd PLN, azaz kb. 310 millió EUR lett), a vagyoni összetevőinek nagyobb részét, amelybe beletartozik az összes acél tárgyi eszköz, zálog alá helyezték fő hitelezői javára.

(16)

2001. november 11-én a HCZ indítványt adott be bírósági egyeztető eljárás megindítása iránt, amely elhalasztja a HCZ kötelezettségét a tartozás visszafizetésére. Az egyeztető eljárás célja lehetőséget adni a szerkezetátalakításra azáltal, hogy a hitelezők az adósságot részben törlik. 2002. októberében a bíróság érvénytelenítette az egyeztető eljárást, mivel a hitelezők nem egyeztek bele a szerkezetátalakítási csomagba. A lengyel hatóságok szerint az egyeztető eljárás azért nem járt eredménnyel, mert a hitelezők a HCZ-tól az adósság teljes kifizetését követelték az állam által nyújtott támogatásból.

(17)

2002. október 28-án indítványt adott be csődeljárás megindítása iránt. A lengyel jognak megfelelően az egyeztető eljárás befejezését követően a HCZ-nek kötelessége volt indítványozni a csődeljárást, mivel nem volt képes kifizetni az egyeztető eljárás beszüntetése pillanatában követelhető tartozását. Azóta a HCZ bérbe adta termelőeszközeit, valamint megszüntette az acél gyártását és csak holdingtársaságként működik leányvállalatai részére, jelenleg pedig csak a kb. 40 fős ügyvezető testületből áll.

(18)

A HCZ-val szembeni csődeljárás következtében, a cégen belül a gyártás folyamatosságának megtartása érdekében, és annak a kockázata nélkül, hogy a csődeljárás folyamatában a tevékenységet a végrehajtó felfüggesztené, egy új gazdasági alany jött létre, a HSCZ, amelyet a Towarzystwo Finansowe Silesia sp. z o. o. (a továbbiakban: TFS) felügyelt, az acéliparban tevékenykedő korlátolt felelősségű társaság, amelyben a többségi tulajdonos az Államkincstári Minisztérium).

(19)

2002. október 28-án a HSCZ bérbe vette a HCZ-tól az acélgyártáshoz szükséges berendezéseket (benne az acélöntödét, a durvalemez hengerműüzemét, a kokszolót és némelyik alapszolgáltatást). A bérleti szerződés rendelkezik arról, hogy a HSCZ-nek fizetnie kell havi [...] (6) millió PLN bérleti díjat és a HCZ-tól átvesz 2 057 dolgozót (jelenleg 1 950).

(20)

A bérleti szerződésben a HSCZ-nek a bérleti részlet fizetésének 14 hónapi halasztását ítélték meg. Bár a szerződésben egyértelműen nem határozták meg a halasztásért fizetendő kamatot, 2004. november 30-án kiszámították [...] PLN összegben a törvényi kamatot, amelyet HSCZ kifizetett a HCZ-nak.

(21)

TFS csak a minimális szükséges tőkét adta át a HSCZ-nak, amely 50 000 PLN-t tett ki. Hogy a piacon működni tudjon működő tőke nélkül, a HSCZ lerövidítette a kinnlevőségek kifizetési határidejét kb. 15 napra, és meghosszabbította a kötelezettségek kifizetési határidejét több mint 50 napra. Ez annak köszönhetően volt lehetséges, hogy minden fő beszállító (kivéve egyet) kinyilvánította, hogy készen áll a kinnlevőségek kifizetési határidejének ilyen mértékű változtatását elfogadni annak érdekében, hogy megtartsák a HSCZ-t, mint fő vevőjüket. Ténylegesen sok beszállító úgynevezett barter-szerződéseket kötött, amelyek alapján a nyersanyagért, különösen a fémhulladékért kész termékekkel fizettek, mint pl. a speciális végfelhasználóknak való eladásra szánt acéllemez. Ezek a vállalatok figyelemmel kísérik a HSCZ gyártását és könyvelését, a felvállalt kockázat fejében pedig ezen ügyletekből jelentős hasznot követeltek.

(22)

Kiegészítő biztosítékot csak a Polskie Sieci Energetyczne S. A. (a továbbiakban: PSE) által történő energiabeszállítás címén lévő kötelezettségekhez kértek, azáltal, hogy az TFS három garanciaszerződést írt alá, mindegyiket [...] millió PLN összegre. Ezek egyrészt az egyenként [...] millió PLN kifizetését garantáló három kötelezvényből álló biztosítékot, másrészt három nyilatkozatot tartalmaznak, amelyekben beleegyeztek, hogy az azonnali végrehajtásnak vetik alá magukat, a lengyel polgári perrendtartásnak megfelelően (777. cikk). Ezzel a PSE a [...] millió PLN összegű garanciához jutott 2002. november 28-án két kötelezvényt/garanciát adtak ki, minden alkalommal [...] millió PLN összegben, 2003. június 30-i érvényességgel, majd a következő [...] millió PLN összegű, 2005. március 31-i határidejű garanciát 2002. december 30-án adták ki. Az összes kötelezvény és garancia címén a HSCZ állandó jutalékot fizetett, [...] millió PLN összegben, viszont a [...] millió PLN összegű garanciáért kb. 0,8 %-nak megfelelő összeget. A nem rendezett elektromos-energia számlák azonban soha nem lépték túl a [...] millió PLN összeget, figyelembe véve, hogy a garanciaszerződésben foglalt mechanizmus kötelezte a HSCZ-t az elmaradt összegek kifizetésére 5 héten belül.

(23)

1998. júniusában a lengyel Minisztertanács elfogadta a Vas- és Acélkohászat Szerkezetátalakításának Első Lengyelországi Programját. Ezt 2001-ben aktualizálták és csatolták hozzá a vas- és acélkohászat szerkezetátalakításáról szóló 2001. augusztus 24-i rendeletet (7), amely a lengyel acélipar szerkezetátalakításának az alapját alkotta.

(24)

2002. november 5-én a lengyel Minisztertanács elfogadta az első szerkezetátalakítási program változását, amelynek a neve végül a Lengyelországi Vas- és Acélkohászat Szerkezetátalakítási és Fejlesztési Program 2006-ig (a továbbiakban: az „Országos Szerkezetátalakítási Program”, vagy „OSZP”). Ez a program elsősorban az állami támogatás megítélését teszi lehetővé a lengyel acélipar részére a szerkezetátalakításával kapcsolatosan a 1997. és 2006. közötti időszakban 3 387 milliárd PLN (713 millió EUR) összegig.

(25)

Az OSZP-ban található információk szerint Lengyelországban 17 acélkohó létezik, közöttük három csoportot különböztetünk meg. Az első csoportba az a nyolc vállalat tartozik, amelyik az OSZP keretein belül megkapja az állami támogatást. Ezt a támogatást többnyire a négy legfontosabb lengyel acélkohó konszolidációjára fordították, amelyeket az országban a legnagyobb acélgyártóvá egyesítettek Polskie Huty Stali S.A. (a továbbiakban: PHS) név alatt, amelynek a neve jelenleg Mittal Steel Poland (a továbbiakban: MSP), miután eladták az LNM holdingnak (8), amely nemrég Mittal Steel-lé (9) alakult. A második csoportba az a hat vállalat tartozik, amelyek nem vettek részt a szerkezetátalakítási programban, mivel az acélgyártás nem az alaptevékenységük volt, illetve azért, mert a támogatást nem kapták meg. A harmadik csoportba az a három vállalat tartozik, amelyek megkapták a támogatást, de időközben a csődeljárás alá kerültek.

(26)

A HCZ a harmadik csoporthoz tartozott. Mivel a HCZ beadta a csődeljárás elindítása iránti kérelmét, az OSZP-be a HCZ-ra vonatkozóan belekerült, hogy „a kohó további szerkezetátalakítása a felszámolás által történik” (3.1.2. és 5.1. fejezet). A 3.1.3.3. fejezetben ténylegesen említik a HCZ-t, mint az egyik üzemet, „amellyel szemben alkalmazták a csődeljárást” és kijelentik, hogy az üzem jelenleg a „Csődgondnok” irányítása alatt áll. Az OSZP-ben az 5.4.2. fejezetben kifejtik, hogy „a HCZ szerkezetátalakításának végrehajtásához a kb. 1 milliárd PLN összegű állami támogatás odaítélése lenne szükséges. Ez viszont nem hozná meg a várt eredményeket. Ennek fényében feltételezzük, hogy a HCZ felszámolás által lesz újjászervezve, a kohó termelőeszközeit pedig az újonnan létrehozott HSCZ kezeli. Az új gazdasági alany a HCZ termelési tevékenységét folytatni fogja, a szerkezetátalakítási állami támogatás nélkül. A HCZ vagyonát nem veszi át az állalmi támogatás kedvezményezettjei közül egyik vállalat sem.” (3.1.3.1. fejezet)

(27)

Az OSZP-t benyújtották az EU-nak. 2003. március 25-én véglegesítették, a Bizottsággal való intenzív párbeszédet követően. A Bizottság, az értékelés után, benyújtotta a Tanács határozatára vonatkozó javaslatát, melynek tárgya az európai megállapodás keretein belül a lengyel acélkohászati ágazatban az állami támogatás nyújtására vonatkozó haladék meghosszabbítása (amely először csak az 1997-ig volt érvényes) 2003. végéig, feltéve, hogy a 2006-ig rentábilissá válik, amit a Tanács 2003. júliusában fogadott el (10).

(28)

Ezzel kapcsolatosan az EU megengedte Lengyelországnak, eltérően az elveitől, hogy az acéliparnak szerkezetátalakítási támogatást (11) nyújtson. Az OSZP főbb megállapításait belefoglalták a Csatlakozási Szerződés jegyzőkönyvébe, a lengyel vas- és acélkohászat szerkezetátalakításáról szóló 8. jegyzőkönyvbe. A 8. jegyzőkönyvben elfogadták az állami támogatás megítélését nyolc kijelölt vállalatnak (a HCZ ezek között nem szerepelt), 3 387 milliárd PLN maximális összegben. Másfelől a jegyzőkönyvben kiemelték, hogy a lengyel acélkohászat szerkezetátalakítása célzó semmilyen további támogatás megítélését nem engedélyezik.

(29)

2002. október 30-án, közvetlenül azután, hogy a HCZ beadta a csődeljárás kihirdetése iránti kérelmét, elfogadták a munkaerőpiacon különleges jelentőséggel bíró vállalkozások számára nyújtott állami támogatásról szóló törvényt (amelyet 2003. novemberében módosítottak (12), a továbbiakban: a 2002. október 30-i törvény) (13). A törvény engedélyezi a vállalatoknak a szerkezetátalakítást a felszámolás elkerülése érdekében. Ezért a törvény a szerkezetátalakítás új megközelítését vezeti be, amely lehetővé teszi a köztartozás szerkezetátalakítását (azaz részbeni törlését). Korábban az említett tartozás visszafizetési ütemtervét csak megváltoztatni, vagy átütemezni lehetett.

(30)

A 2002. október 30-i törvény 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően a szerkezetátalakítás alá tartozó vállalkozó védelmi jogot nyer a felszámolás ellen a szerkezetátalakítási eljárás elindítása napjától, a lezárása vagy megszüntetése napjáig. A szerkezetátalakítást be kell fejezni a szerkezetátalakításról szóló határozat közzé tételének napjától számított 24 hónapon belül (a 2002. október 30-i törvény 19. cikkének (2) bekezdése).

(31)

A 2002. október 30-i törvény előírja a 2002. júliusa előtt keletkezett polgári jogi követelések és a 2002. júniusa előtt keletkezett közjogi követelések pénzügyi szerkezetátalakítását (a 2002. október 30-i törvény 3. cikke, amely az utóbbi időszakot egy évvel meghosszabbította). Míg a polgári jogi követelések magán jellegű pénzügyi szerkezetátalakítása olyan szerkezetátalakítási megállapodáson alapul, amelyhez a hitelezők legalább 50 %-ának beleegyezése szükséges (a 2002. október 30-i törvény 4. fejezetének megfelelően), addig ezzel ellentétben a közjogi követeléseket részben törölni lehet az Agencja Rozwoju Przemysłu S. A. (Iparfejlesztési Ügynökség RT, a továbbiakban: ARP) elnökének határozata alapján, amely szerv a 2002. október 30-i törvény alapján (az 5. fejezetének megfelelően) felelős a vállalatok szerkezetátalakításának felügyeletért.

(32)

Ezen felül, a 2002. október 30-i törvény 5a. fejezetének 2003. november 14-i módosítása bevezette a közjogi követelés címén egy bizonyos pénzösszeg visszatérítésének lehetőségét egy különleges szerkezetátalakítási program alapján, amelynek keretében a kedvezményezett átruházza a biztosítékoktól mentes vagyon egy részének a tulajdonjogát az ARP-hez tartozó („Operatornak” nevezett) társaság javára, amely rész a teljes tartozás legalább 25 %-ának az egyenértékét teszi ki. Ezt követően az említett vagyont eladják, hogy kifizessék az állami hitelezőket (a 2002. október 30-i törvény 32. cikkének, d) pontja). Azonban az állami hitelezőknek bele kell egyezniük a különleges feltételek melletti szerkezetátalakításba (a 2002. október 30-i törvény 32. cikkének, h) pontja).

(33)

Az 5a. fejezet és a különleges szerkezetátalakítási program bővíti azon kívül a szerkezetátalakítás alá eső követelések időbeli és anyagi kiterjedését. A követelések a következő egy éven keresztül szerkezetátalakítás alá esnek (2003. június 30-ig), és körükbe többfajta közjogi követelés tartozhat a 2002. október 30-i törvény 32a. cikke (1) bekezdésének megfelelően (14).

(34)

2003. január 21-én a HCZ az ARP-hez a 2002. október 30-i törvény alapján szerkezetátalakítás iránti kérelmet nyújtott be. 2003. február 21-én az ARP elnöke elfogadta a kérelmet, és utasítást adott a szerkezetátalakítási eljárás megindítására a 2002. október 30-i törvény 10. cikke (1) bekezdésének megfelelően, a HCZ részére csőd elleni védelmet biztosítva.

(35)

2003. április 18-án a HCZ előterjesztette szerkezetátalakítási tervét az ARP-nek. A terv alapelve az volt, hogy a HCZ vagyonát felosszák termelőeszközökre és más vagyonra, és a termelőeszközöket jól működő vállalkozásként eladják egy magán befektetőnek. 2003. július 2-án az ARP jóváhagyta a szerkezetátalakítási tervet. Ezt követően a tervet benyújtották az Urząd Ochrony Konkurencji i Konsumentów-nak (Verseny- és Fogyasztóvédelmi Hivatalnál (a továbbiakban: UOKK), amely 2003. július 25-én a tervet elfogadta, azzal a feltétellel, hogy állami támogatásra nem kerül sor (15).

(36)

2003. augusztus 7-én az ARP elnöke a 2002. október 30-i törvény 10. cikke 4. bekezdésének megfelelően határozatot hozott a szerkezetátalakítás ügyében. 2003. októberében a szerkezetátalakítási tervet módosították, a UOKK által meghatározott elvárások figyelembe vételével. Ezt az ARP 2003. december 1-én elfogadta, ami módosította a szerkezetátalakításra vonatkozó eredeti határozatot.

(37)

2004. április 30-án az ARP elnöke újabb határozatot hozott, amely módosította a szerkezetátalakításra vonatkozó határozatot. Ez a határozat a 2004. április 26-i aktualizált üzleti terven alapult. A terv megváltoztatása elengedhetetlen volt a 2002. október 30-i törvény változásai miatt és feltételezte a vagyon felosztásának részletesebb leírását (16).

(38)

Az szerkezetátalakítási tervben, a kötelezettségek jogi jellegétől függően, néhány hitelezői csoportot határoztak meg:

(39)

Az első csoporthoz a közjogi kötelezettségek tartoznak (2003. június 30-i napra felszámított összegek):

Így tehát „a közjogi tartozások közhitelezői” a ZUS, a FGSP és a PFRON, amely intézmények a Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium alá tartoznak, Częstochowa önkormányzata az adóhivatallal együtt, a Városi Hivatal és a sziléziai vajdaság. Azon felül kisebb követelések vonatkoznak még számos más községre, mint pl. Poraj önkormányzata.

(40)

A második csoporthoz tartoznak a polgári jogi kötelezettségek (a 2003. szeptember 30-i összegek), amelyeknek keretein belül megkülönböztethetőek a állami hitelezőkkel és a magánhitelezőkkel szembeni kötelezettségek. Az első alcsoporthoz (a továbbiakban: a polgári jogi követelések közhitelezői) tartoznak:

(41)

A második alcsoporthoz és egyben a harmadik csoporthoz az alábbi magánhitelezők tartoznak (2003. szeptember 30-i napra felszámított összegek):

(42)

A szerkezetátalakítási terv az előbb felsorolt követelések pénzügyi szerkezetátalakításáról rendelkezik, miáltal az aktívák három társaság között megosztásra kerülnek.

(43)

A szerkezetátalakítási terv feltételezi, hogy a hitelezőknek, akiknek polgári jogi követelései vannak – a követelésekért cserében felajánlják az acélgyártással kapcsolatos aktívákat. E követelések az újonnan létrejött MH-leányvállalat részvényeire cserélődnek. A MH tulajdonába kerül az összes acélgyártó berendezés, amelyeket az acélmű, a durvalemez hengerműüzemének teljes berendezése és az adminisztrációs épület alkotják.

(44)

Az aktívák értékét az állami vállalatokra vonatkozó lengyel jog szerint állapították meg, amely az aktívák értékmegállapítását írja elő az eladás előtt. Ezzel kapcsolatosan 2003. augusztusában az ATEST cég elvégezte a nagy (öntödei) kemence értékmegállapítását (17), aminek eredményeképpen a [...] millió PLN összeget állapították meg. Azonkívül a częstochowai PROFCEN cég a hengerműüzem értékét [...] millió PLN összegben állapította meg. Figyelembe véve, hogy a polgári jogi követelések hitelezői a felhasznált módszerek alapján megkérdőjelezték e becsléseket, mondván, hogy túl optimisták voltak, 2003. decemberében az ATEST cég az egyesített hengermű és öntöde pénzeszközeinek diszkontált áramlása alapján egy újabb érték-megállapítást végzett, aminek eredményeképpen a [...] millió PLN összeget kapták. Azon kívül egy svájci módszer segítségével is értékmegállapítást végeztek (a pénzeszközök diszkontált áramlása 2/3 súllyal, az aktívák érték-megállapítása 1/3 súllyal) a [...] millió PLN eredménnyel. Ezt az értéket kisebb, vagy nagyobb mértékben alátámasztotta az LNM 2003. decemberi ajánlata, amelyben az említett aktívákat [...] millió PLN-re értékelték, és 2003 végére [...] millió PLN-re javították ki (azonban 2005. márciusában ez az érték majdnem megduplázódott a [… 600 és 650 között] millió PLN összegig az acélárak jelentős emelkedése miatt).

(45)

2003. október 13-án a polgári jogi követelések hitelezői aláírták a 2002. júniusa előtti időszakról származó adósság szerkezetátalakításáról szóló megállapodást (a továbbiakban: szerkezetátalakítási megállapodás), amely 2003. december 9-én lépett életbe. A MH vállalat aktíváinak könyv szerinti értéke, azaz 320 millió PLN alapján a megállapodásban először kikötötték, hogy a hitelezők polgári jogi követeléseit, amelyek 2002. június 30-ig keletkeztek, kiegyenlítik a MH vállalat részvényeinek 80,44 %-ára való részbeni konverziója által. Ennek a részvénytartaléknak a 72,47 %-át a polgári jogi követelések hitelezőinek meglévő követeléseivel arányosan fizették ki, 7,97 %-át pedig a hitelezők meglévő biztosítékaival arányosan osztották ki. Ez eredményezte 2003-ban a tartozás kb. 60 %-ának, 2005-ben pedig kb. 30 %-ának törlését.

(46)

Másodszor, a szerkezetátalakítási megállapodásban leszögezték, hogy a MH-részvények maradék 19,56 %-át az RFG felhasználja – egyrészt a 2002. júniusa előtt meglévő kötelezettségek kamatainak a teljes kifizetésére a megállapodás életbe lépése napjáig, azaz 2003. december 9-ig (e periódus után a szerkezetátalakítási megállapodás lép helyébe) – másrészt a 2002. júniusa után keletkezett kötelezettségek és megfelelő kamatok teljes kifizetésére.

(47)

A szerkezetátalakítási megállapodást a továbbiakban néhányszor megváltoztatták a hatálya alá tartozó hitelezők általi – a MH-részvények végleges megszerzési határidejének megváltoztatása, – továbbá a MH részére adott stratégiai befektetői ajánlatok átütemezése – céljából.

(48)

A szerkezetátalakítási megállapodást kezdetben a követelt tartozás 54 %-át képviselő hitelezők kötötték meg, azaz a polgári jogi követelések közhitelezői: PSE, Erőmű, ARP, PKP, PGNG, és a magánhitelezők: BPH Bank és BPK Logo. A Kredyt Bank S.A., az ING BSK, a Citybank Handlowy S.A. és Bank Millenium, továbbá a CZWW és a Kompania Węglowa sp. z o. o. kezdetben nem járultak hozzá a megállapodáshoz. Azonban a 2002. október 30-i törvény 23. cikke 2. bekezdésének megfelelően a megállapodás köti az összes hitelezőt, akinek van polgári jogi követelése.

(49)

2004. márciusában a Bank Millenium, a CZWW és a Kompania Węglowa sp. z o. o. hozzájárultak a szerkezetátalakítási megállapodáshoz. Azon kívül időközben a Kredyt Bank S.A., az ING BSK és a Citybank Handlowy S.A. jelezték a beleegyezésüket a szerkezetátalakítási program közgazdasági előfeltevéseibe.

(50)

A Bizottság tudomásul veszi, hogy a MH a vállalat vagyonában maradó zálogokkal együtt kerül eladásra, mivel az eladásból származó forrásokat felhasználják a fennmaradt polgári jogi követelések és a szerkezetátalakítás alá nem eső közjogi követelések visszafizetésére, aminek következtében megtörténik a zálogok felszabadítása.

(51)

A szerkezetátalakítási határozat által elfogadott szerkezetátalakítási terv rendelkezik arról, hogy az Operator viselje a felelősséget a 2003. június 30-a előtt létező, a szerkezetátalakítás alá eső összes közjogi követelésért.

(52)

Cserében a HCZ, a 2002. október 30-i törvény 32. cikkének d) pontjának megfelelően az Operatorra ruházza át a – biztosítékoktól mentes – vagyonrész tulajdonjogát, amely az Operatorra átruházott követelések legalább 25 %-ának az egyenértékét teszik ki. Ezek az aktívákat a szerkezetátalakítási terv határozta meg és tartalmaznak egy földterületet, amelynek egy része alkotja majd az ipari park területét, az Elsen elektromos műveket és 10 millió PLN-t követelésekben. Az Operator minél több pénzeszközt igyekszik kinyerni ezekből az aktívákból. A vagyonösszetevők többségének az eladása előreláthatóan nem korábban mint 2005. decemberében fejeződik be.

(53)

Az Operator által kapott földterület értékét a független könyvvizsgáló 120,6 millió PLN-re becsülte meg. A kb. 25,4 millió PLN-re becsült Elsen cég részvényeivel és 10 millió PLN értékű követelésekkel együtt az Operator vagyonának 156 millió PLN-nek kell lennie (18). Az érték-megállapítást az ARP nevében a BRE Corporate Finance, a lengyelországi Commerzbank befektetési bankága végezte (19).

(54)

A követelések átruházása az Operator részére automatikusan maga után vonja a követeléseken lévő biztosítékok felszabadítását. Azonban a szerkezetátalakítás alá nem eső követelések megléte miatt az egyes állami hitelezők kezében még mindig maradnak olyan biztosítékok, amelyeket nem vonnak vissza addig, amíg a HCZ/RFG nem lesz képes visszafizetni kötelezettségeit a MH eladása után.

(55)

A ZUS, a Częstochowa önkormányzata, a PFRON és a sziléziai vajdaság jelezték beleegyezésüket a szerkezetátalakításba különleges feltételek mellett. Másrészről Lengyelország tájékoztatta a Bizottságot, hogy a Częstochowai Adóhivatal, a FGSP és Poraj önkormányzata 2005. június elején a szerkezetátalakítás e formáját elvetették, mivel arról döntöttek, hogy a csőd jobb eredményekhez vezet. Ezen okból a tartozásaikat a szerkezetátalakítás alá nem esőnek tekintik, és a HCZ/RFG kénytelen lesz azokat visszafizetni. A lengyel hatóságok biztosították a követelések teljes visszafizetését.

(56)

A HCZ-t RFG-vé nevezik át. Az RFG néhány maradék vagyonrész tulajdonosává válik, különösen a HCZ leányvállalatai többségénél, mint Rurexpol és kokszoló, amiből a többséget eladják a stratégiai befektetőnek. Azon kívül a HSCZ által bérelt néhány vagyonrészt átruházzák a HCZ egy másik leányvállalatára, a Majątek Hutniczy Plus-ra (a továbbiakban MH Plus) a stratégiai befektető számára az RFG javára való eladás céljából.

(57)

Első alkalommal az RFG vagyon értékmegállapítását a częstochowai PROFCEN cég részére dolgozó szakértők végezték. Ezt az értékmegállapítást a leányvállalatokra vonatkozó az ATEST cég által készített későbbi értékmegállapításokhoz csatolták. Később a MH és MH Plus értékét a stratégiai befektetők ajánlatai által dokumentálták. Az értékbecslés másik alapját 2005. elején határozták meg, miután megkapták a különböző leányvállalatok részvényeire vonatkozó vásárlási ajánlatokat (lásd 62. pont), ami az acélpiac határozott fellendüléséről tanúskodik. A leányvállalatok értékét az alábbiakban adjuk meg:

1. táblázat

Az RFG által eladandó leányvállalatok érték-megállapítása

(58)

Az RFG-nak ki kell fizetnie a szerkezetátalakítás alá nem eső összes közjogi követelést (kb. [...] millió PLN). (21) Azon kívül ki kell fizetnie a 2002. július 1. és 2003. december 9. közötti időszakra a polgári jogi követelések kamatait, melyek szerkezetátalakításra a MH-részvényekké való átalakításuk által került sor ([...] millió PLN) és minden új polgári jogi követelést a 2002. júliusa után felszámított kamatokkal (becsült értékük [...] millió PLN) (22). Az RFG tehát a leányvállalatok eladásáért [...] millió PLN-t kap, amiből [...] millió PLN-t a ki nem egyenlített tartozások visszafizetésére, [...] millió PLN a szerkezetátalakítás költségeire szánnak, [...] millió PLN pedig az RFG kezében marad.

(59)

HCZ és TFS, a HCZ hitelezőivel együtt és az Államkincstári Minisztérium felügyelete alatt, a stratégiai befektetőnek el kívánják adni a MH, a MH Plus, a kokszoló üzem, a Rurexpol és némelyik más leányvállalat részvényeit, a HSCZ részvényeivel együtt. A folyamatot egy tárgyaló bizottságnak kell felügyelnie, amelyben részt vesznek a HCZ és a TFS képviselői és a HCZ 9 hitelezője (BPH, Citybank Handlowy S.A. , Bank Millennium, Kredyt Bank S.A., ING BSK, PSE, PKP, PGNG és ARP).

(60)

Az első pályázati eljárás eredményeképpen az TFS és a HCZ az elsőbbséget élvező ajánlatadóként az LNM N.V. holdingot (amely most a Mittal Steel név alatt egyesült, azonban továbbra is az „LNM”-nek nevezik) és a Donbasszi Ipari Egyesületet (a továbbiakban „Donbass”) választották ki, és ők kapták meg a kizárólagos tárgyalási jogot. Az előszerződést 2004. március 31-én írták alá, majd érvénytelenítették. 2004 őszén újra elkezdték pályázati eljárást az elsőbbséget élvező ajánlatadók részvételével.

(61)

2005. februárjában a felajánlott ár alapján a kizárólagos jogot az LNM-nek ítélték. Az ár jelentősen nőtt a koksz- és acélpiac fellendülése miatt. 2005. április 15-én aláírták a szerződést az LNM-mel. Azonban 2005. május 16-án, miután az LNM és a szakszervezetek tárgyalása kudarccal végződött, tárgyalást kezdtek a Donbass-szal. A lengyel hatóságok szerint a Donbass most is kész az LNM által felajánlott árat kifizetni, tehát 2005. június 16-án aláírták azt a megállapodást, amely a vállalatok eladásáról a Donbass részére szóló végleges szerződésnek az alapja.

(62)

A MH-t ([… (600 és 650 között)] millió PLN), a MH Plust (kb. [...] millió PLN), a Koksowinia-t (kb. [...] millió PLN), a Rurexpolt és a HCZ 8 másik leányvállalatát (összesen kb. [...] millió PLN), továbbá a HSCZ-t (kb. [...] millió PLN – ezt az összeget megkapja az TFS) tartalmazó csomagért kifizetésre kerül kb. [...] millió PLN. Az eladók a minimális árakat jelölték meg, de figyelembe véve az ügylet minden tárgyáért ajánlott árat, arányosan megnövelték azokat (mert ellenkező esetben fennállt a veszély, hogy más ajánlattevők jobb ajánlatokat adhatnának a különböző részekre).

(63)

2004. októberében az TFS bemutatta az aktualizált egyedi üzleti tervét (a továbbiakban „EÜT”) a HSCZ részére a 2004–2006 évekre, feltételezve, hogy a HSCZ tevékenysége és aktívái egy vállalat keretein belül kerülnek egyesítésre (az összetevői: MH, MH Plus és HSCZ). Az EÜT a létező üzemben a 252,6 millió PLN értékű befektetéseket feltételez. Azon kívül tervezik a szerkezetátalakítás néhány egyéb eszközét is, mint a költségcsökkentés vagy a környezetvédelmi program. Ezen intézkedések alapján az EÜT-ben feltételezik, hogy a 2004–2006. években több mint 10 %-os befektetés-megtérülés és több mint 5 %-os tőkemegtérülés következik be.

(64)

A pályázati eljárás keretein belül az volt a követelmény, hogy a befektető a HSCZ, a MH és a MH Plus feletti ellenőrzés-átvételtől számítva 24 hónapon belül teljesítse a befektetési programot. Ezen felül, az eladási szerződés kötelezi a befektetőt, hogy ne növelje a késztermékgyártó kapacitását 2006. december 31-ig, ami elsősorban a melegen hengerelt lemez új gyártósorába való befektetés következtében következett volna be.

(65)

Az szerkezetátalakítás eredményeinek értékelése végett a PriceWaterhouseCoopers cég Lengyelország nevében részletes közgazdasági elemzést végzett (a továbbiakban PWC-elemzés), amelyben összehasonlították a követelések kielégítési fokát a szerkezetátalakítási eljárás esetében és csőd esetében. Az szerkezetátalakításra vonatkozó megállapításokat a 2003. októberi szerkezetátalakítási megállapodásból és a 2003. augusztusi/decemberi szerkezetátalakítási határozatból merítették. A csődeljárás lefolytatása esetében kapott megállapítások a csődjog feltételes alkalmazásából származnak (23) és a közjogi követelések közhitelezői számára legjobb forgatókönyvön alapulnak.

(66)

Az elemzésben feltételezték, hogy a csőd és a szerkezetátalakítás időpontja első esetben – 2003. december 31-én (lásd 2. táblázatot), második esetben – 2005. március 31-én (lásd 3. táblázatot) lenne. A követelések összegét és az aktívák értékét az adott pillanatban aktuális érték alapján (pld. a MH értéke 2003-ban [… (325 és 375 között)] millió PLN, 2005-ben pedig már [… 600 és 650 között] millió PLN-re becsülték. Annak oka, hogy az elemzés két eltérő időszakra támaszkodik az, hogy a polgári jogi követelések hitelezői korábban beleegyeztek a szerkezetátalakításba a 2. táblázat alapján, amíg a közjogi követelések hitelezői 2003-ban nem adták a végleges beleegyezésüket, csak később, figyelembe véve a 2005. márciusi forgatókönyvet. Azonban ez idő alatt a számok jelentősen megváltoztak, mivel egyrészről a felhalmozott új kamatokkal kapcsolatosan nőttek a hitelezők kinnlevőségei, másrészről – mindkét, azaz a csőd- és a szerkezetátalakítási forgatókönyv esetén – az elemzett aktívák értéknövekedésével kapcsolatosan nőttek a bevételek.

2. táblázat

A bevételek összehasonlítása 2003. decemberében

3. táblázat

A bevételek összehasonlítása 2005. márciusában

(67)

1997. és a 2002. májusa között a HCZ az államtól a 25 161 072,08 PLN (5,3 millió EUR) értékű pénzügyi támogatást kapott.

(68)

A működési és a foglalkoztatási szerkezetátalakítási támogatás keretein belül 19 699 452 PLN-t (4,15 millió EUR) ítéltek oda:

(69)

Ezen kívül a Tudományos Kutatások Bizottsága (a továbbiakban: TKB) HCZ-nek odaítélte a 5 461 620 PLN (1,15 millió EUR) összeget. A támogatás a HCZ és a Gliwicei Vaskohászattani Intézet közötti szerződés alapján került átadásra a kutatási és fejlesztési programok (a továbbiakban: K+F programok) támogatására és végrehajtására. Az alábbi támogatásokat ítélték oda:

(70)

A 2002. novembere és 2004. januárja közötti időszakban a HSCZ különböző pénzügyi forrásokat használt.

(71)

A HCZ átütemezte a ZUS és a FGSP felé fennálló kötelezettségeit, amelyeket időközben teljesítettek. Az elmaradt (több mint 2 héttel a követelési határidő után rendezett) teljesítés összege 18 155 302 PLN. Azon elmaradt teljesítések esetében, amelyeknél általánosan nem lépték át a hat hónapos határidőt, a HSCZ kifizette a megfelelő törvényes kamatot, azaz 560 383 PLN-t.

(72)

A Częstochowai Adóhivatal beleegyezett a kb. 7 millió PLN összegű adókifizetés elnapolásába, a törvényes kamat kifizetéséért cserében, amit kiegyenlítettek. A hivatal azonban az elmaradásért járó kamatok egy részét törölte. A kiegyenlített és a teljes törvényes kamat közötti különbség 31 145 PLN.

(73)

A PFRON elnöke törölte a HSCZ-val szemben a 22 821 PLN összegű kamat-kötelezettséget és beleegyezett abba, hogy kötelezettségét kb. 350 000 PLN összegű részletekben fizesse ki, ami a 8 150 PLN-nek megfelelő támogatásértéket jelentett. Az adókinnlevőségek törléséből származó haszonnal együtt (31 145 PLN) a HSCZ-val szembeni 62 116 PLN (kb. 13 077 EUR) összegű követelést elengedték.

(74)

Végül 2002. november 27-én és 2003. november 20-án a TKB odaítélte a támogatást, 1 100 000 PLN és 280 000 PLN összegben, tehát összesen 1 380 000 PLN-t, a 4 370 000 PLN (30,4 %) teljes költség mellett az ipari kutatásokra és a kísérleti fejlesztéssel kapcsolatos tevékenységre, olyan projekt keretein belül, aminek a célja az öntöde technológiai folyamatának felújítási módszerei elemzésének segítése az acélgyártáshoz, a minőség és termelékenység javítása céljából használt összetevők felosztásának megváltoztatása által (45).

(75)

A Bizottság a feltáró eljárás megkezdéséről szóló határozatában megkérdőjelezte azt a tényt, hogy Lengyelország által alkalmazott intézkedések támogatásnak minősülnek-e, főleg három okból:

(76)

Azon felül a Bizottság aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatosan, hogy a 8. jegyzőkönyv 4a. pontja szerint az LNM-nek lesz-e joga megkapni a HCZ részvényeit, mivel az LNM már az MSP tulajdonosa, aki viszont a 8. jegyzőkönyv szerint állami támogatás kedvezményezettje.

(77)

UK Steel a 2004. szeptember 9-én kelt levelében a HCZ Egyesült Királyságbeli versenytársai nevében eljárva azt állítja, hogy szerinte az adóságok törlése és a kinnlevőségek átütemezése a teljes kifizetésük pillanatáig állami támogatásnak minősülnek. Osztja a Bizottság aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy a HCZ acél tárgyi eszközei normális piaci körülmények között felszámolásra és nem bérbeadásra kerülnének a HSCZ részére. Azon kívül a UK Steel felkéri a Bizottságot arra, hogy alkalmazza a 8. jegyzőkönyv 4b. pontját, amely szerinte teljesen megtiltaná az LNM-nek a HCZ-aktivák megvásárlását.

(78)

A Cseh Köztársaság, mint a Vítkovice Steel lemezgyártó acélkohó tulajdonosa a 2004. szeptember 10-én kelt levelében érdeklődést mutatott a Bizottság eljárása iránt.

(79)

LNM a 2004. szeptember 10-én kelt levelével részt vesz a Bizottság eljárásában, mint egy a lehetséges ajánlatadók között. LNM állítja, célja az, hogy segítsen kimutatni, a HCZ-acéltársaságok privatizációja és az LNM-csoport többi vállalata közötti kapcsolata teljes mértékben összeegyeztethető a csatlakozási szerződéssel és az állami támogatás szabályaival. Különösen igazolja, hogy a saját leányvállalata, az MSP nem vásárolja fel a HCZ vállalatait. Másodízben egyértelműen biztosítja, hogy ha sikerül megvásárolnia a HCZ-társaságokat, akkor független alanyként fogja kezelni azokat, az MSP-től teljesen külön és biztosítja, hogy köztük és az MSP között nem lesz helye az állami támogatás vagy a gyártási kapacitás átruházásának. Az említett társaságok közötti egyetlen reláció a kereskedelmi kapcsolat lenne, amely lehetővé tenné az MSP-nek a laposbugák szállítását a HCZ részére, ami átlátható módon lenne megszervezve, a versenytársak áraitól nem különböző piaci árak megőrzése mellett.

(80)

A Donbass a 2004. szeptember 10-én kelt levelével részt vesz a Bizottság eljárásában, mint egy a lehetséges ajánlatadók között. A Donbass véleménye szerint a szerkezetátalakítás a piaci feltételek betartása mellett zajlik. Azon kívül kifejti az aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy csődeljárás esetén, figyelembe véve annak problémás jellegét és hosszadalmas voltát, egyáltalán lenne-e érdeklődés a HCZ-aktívák vásárlása iránt.

(81)

Lengyel Köztársaság rendelkezésre bocsátotta a további információkat. Igyekszik bizonyítani, hogy sem a HCZ szerkezetátalakításának keretein belül, sem a HSCZ tevékenységének keretein belül nem adtak támogatást szerkezetátalakítási célokra. Csak azt ismeri el, hogy 2002. vége előtt tényleg adtak a HCZ-nek egy bizonyos támogatást. Végezetül Lengyelország kifejtette, miért kellene a Bizottságnak engedélyeznie az OSZP megváltoztatását.

(82)

Lengyelország először azokat az új érveit sorolja fel, amelyek amellett szólnak, hogy a HCZ szerkezetátalakításán belül miért nem nyújtottak állami támogatást. Ezzel kapcsolatosan hozza fel a fent említett, a PWC által készített csődforgatókönyv elemzését. Szeretné bebizonyítani, hogy a szerkezetátalakítás esetén minden közhitelező követelését nagyobb mértékben elégítik ki, mint csőd esetében.

(83)

Az elemzés a biztosítékérték megfelelő elemzésén alapul, ami eddig nem készült el. A PWC-elemzés valóban kiemeli azt a tényt, hogy az állami hitelezők követeléseit nagyrészt nem termelőeszközök biztosítják, és csak kis részüket biztosítják termelőeszközök, amíg a magán hitelezők követelései jelentősebb mértékben biztosítják (legértékesebb) termelőeszközök. Mi több, még akkor, ha az állami hitelezők követeléseit a HCZ termelőeszközei biztosítják, későbbi dátummal vannak bejegyezve, mint a magán hitelezők követelései. A lengyel csődtörvénynek megfelelően azokat a hitelezőket csak a korábban bejegyzett hitelezők (azaz a magán hitelezők követelései) után lehet kielégíteni.

(84)

Lengyelország a fent említett elemzés alapján bizonyítja, hogy a szerkezetátalakítás teljesíti a magán hitelezők érdekeinek a követelményeit. Csak néhány közhitelező (azok, akiknél a 2. és 3. táblázat utolsó oszlopában mínuszjel szerepel) kap kevesebbet a szerkezetátalakítás esetében, mint a csőd esetében, de akkor is többet, mint a valódi csődforgatókönyv esetében.

(85)

Lengyelország bizonyítja, hogy a PWC 2003-as elemzése a közjogi követelések közhitelezői számára nagyon optimista forgatókönyv. Valójában a csődeljárás bevételeinek további csökkentése elsősorban a bíróság által felügyelt lengyelországi csődeljárások különleges jellegének az eredménye, amikor viselni kell a végrehajtó költségeit, amelyek általában az eladási bevétel 5 %-nak felelnek meg, a HCZ esetében valószínűleg akár 10 %-nak. Azonkívül a csődeljárás hosszadalmas, ami még jobban hozzájárulhat az értékcsökkenéshez.

(86)

Lengyelország állítása szerint a csőd eredményeképpen lehet, hogy az aktívák nem egységes folyamatban kerülnek eladásra, mivel az egyes hitelezők a vagyon egyes összetevőire nézve tulajdonjoggal rendelkeznek, és külön-külön eladhatják azokat. Ezzel kapcsolatosan a befektetők nem lehetnek biztosak abban, hogy teljes gyártósort vásárolnak-e, ami hozzájárulhat az árak csökkentéséhez. Lengyelország bemutatta a csődeljárás útján végrehajtott eladás néhány példáját, azaz a Huta Andrzej esetét, amikor a termelőeszközök tulajdonjogainak megosztása jelentős mértékben megnehezítette az eladását és hozzájárult az ár csökkenéséhez. Tehát a csődeljárás útján történő eladás sokkal kisebb ár elérését eredményezheti, mint a szerkezetátalakítási folyamat keretein belül megrendezett eladásnál.

(87)

Lengyelország továbbá azt állítja, hogy a „veszteséges” állami hitelezőknek még mindig jobb a helyzetük, mint a magánhitelezőknek, akik minden esetben a szerkezetátalakítás mellett szóltak (részletes kérdésekben lásd: 2. és 3. táblázat) (46).

(88)

Lengyelország kifejti, hogy a hitelezők nem szívesen írják alá a szerkezetátalakítási megállapodást legfőképpen a szerkezetátalakítási program pozitív eredményeibe vetett hit hiánya és azzal kapcsolatos elvárások miatt. Azon kívül Lengyelország arra utal, hogy a magánhitelezők fenntartásokkal kezelik az új ajánlatokat, főleg azért, mert a bankok félnek a biztosítékokat és az aktívák zálogait részvényekre cserélni, mivel az könyvvizsgálók vagy a Bankfelügyelet Felügyelősége lecsökkentik a követelésértéküket és kötelezik a veszteség könyvelésére. Ellenkező esetben a meglévő tényállás megőrzése magasabb könyvelési értéket enged megtartani, akkor is, ha ez nem reális.

(89)

Azonban ha a szerkezetátalakítás reálisnak tűnik, az eredmények eléréséhez szükséges idő nem túl hosszú és nagy valószínűséggel lehet a követelésekért cserében pénzeszközöket nyerni, akkor fennáll az ilyen megoldásra való beleegyezés. Lengyelország valóban benyújtotta a Kredyt Bank S.A. és az ING BSK leveleit, amelyek bizonyítják, hogy még azok a bankok, amelyek a legtöbbet veszítenek a szerkezetátalakításon, a szerkezetátalakítási tervet jobb megoldásnak látják, mint a csődöt. Ugyanakkor a polgári jogi követelések magánhitelezői kinyilvánították, hogy készen állnak a kamat-visszafizetés további csökkentésére, hogy ezzel garantálják, hogy a HCZ-nek elegendő forrása legyen az szerkezetátalakítás alá nem eső minden követelés és azzal kapcsolatos költségek visszafizetéséhez.

(90)

A továbbiakban: Lengyelország bemutatja, hogy a polgári jogi követelések közhitelezői, akik a PWC-elemzés szerint a szerkezetátalakítás következtében kevesebbet kapnának, mint csőd következtében, semmiképpen nem tudták volna megakadályozni a lengyel jog keretein belül folytatott egyezségi eljárást. Tehát a kisebbséget alkotó kielégítetlen hitelezők nem lennének képesek kikényszeríteni a felszámolást.

(91)

A közjogi követelések közhitelezői esetében Lengyelország arról tájékoztat, hogy az állami hitelezők által birtokolt zálogok felszabadítása és a követelések átruházása az új alanyra, az Operatorra, nem automatikusan történik. Ehhez szükséges az összes közjogi követelés közhitelezőjének a kizárólagos és egyedi beleegyezése, ami – Lengyelország szerint – önkéntes dolog. Ennek a legjobb példája a közjogi követelések három közhitelezője (Częstochowai Adóhivatal, FGSP és Poraj önkormányzata), akik elutasították a különleges feltételek melletti szerkezetátalakítást, gondolván, hogy számukra jobb eredményeket hoz a csőd.

(92)

Lengyelország benyújtotta a HSCZ tevékenységére vonatkozó tájékoztatását is. Bizonyítja, hogy az acélgyártási aktívák bérbe adása a HCZ által a HSCZ részére egy olyan lépés, amelyre általában minden magán hitelező engedélyt adott volna. Ezzel kapcsolatosan hozzátette, hogy a bírósági végrehajtók hosszadalmas tevékenységét és a gyártási tevékenység megszakítását eredményezte volna az olyan megoldás, amely azon alapul, hogy a vagyont a végrehajtók által nem ellenőrzött független cégnek még csőd előtt adják bérbe egy módszer az aktívák értékének megőrzésére a tevékenységvégzés folytatása szabályai szerint. Ebből a célból a magán hitelező a bérbeadási szerződés keretein belül szintén beleegyezne a teljesítés elhalasztásába.

(93)

Azon kívül Lengyelország nem látja intézkedéseiben az állami támogatás jegyeit, mivel a finanszírozás a beszállítók által a kereskedelmi szabályok szerint adott kölcsönökből és az öntöde ügyfeleitől származott, akik a HCZ/HSCZ-t nem akarták elveszíteni mint ügyfelet.

(94)

Az elektromos energia kifizetése kérdésében a LEH részére Lengyelország bizonyítja, hogy a garanciák nem voltak az állami támogatás részei, mivel a HSCZ fizette az TFS-nek a valódi értékének 2 %-ával egyenlő, a piaci értékének megfelelő biztosítékot. Ez az érték úgy kerül kiszámításra, hogy figyelembe veszik, hogy a garantált összeg soha nem léphette át a 6 millió PLN-t, amivel kapcsolatban a 120 000 PLN összegű jutaléknak valóban 2 %-nak megfelelőnek kell lennie. Összehasonlításképpen Lengyelország az Országos Hitelkezességi Alap példáját említi, amely az ügyfeleinek több mint 25 kereskedelmi bank „hitelkezességét” kínálja kamatláb alapján, amely jelenleg akár évi 1 %, 2 évre 1,2 % és 3 évre 1,4 % lehet. Tehát Lengyelország azt állítja, hogy a kezesség költsége és összege megfelel az akkor érvényes piaci feltételeknek.

(95)

Először, Lengyelország elismeri, hogy az 1997. év és a 2002. májusa között odaítélt 19 699 452 PLN (4 147 332 EUR) összegű támogatás a HCZ részére szerkezetátalakítási támogatás volt.

(96)

Másodszor, ami a TKB támogatását illeti, Lengyelország mégis azt állítja, hogy a támogatások teljesítik a kutatáshoz és fejlesztéshez nyújtott állami támogatás közösségi keretrendszerének feltételeit (a továbbiakban: „kutatásra és fejlesztésre vonatkozó keretrendszer”) (47), és ilyen jellegű támogatásként kell azokat kezelni.

(97)

Lengyelország azt állítja, hogy részben a TKB elnökének a 2001. november 30-én elfogadott, az állami költségvetésben a tudományra szánt pénzügyi eszközök odaítéléséről és elszámolásáról szóló rendelkezéséből származnak, amely a csatlakozási szerződésben a létező támogatáseszközök felsorolásában került bejegyzésre. Ez legalább is arra az 1 380 000 PLN összegű a HSCZ-nek szóló támogatásra vonatkozik, amelyet a program elfogadása után ítélték oda.

(98)

A továbbiakban: Lengyelország azt is állítja, hogy az 5 461 620 PLN összegű TKB támogatást a HCZ részére, bár nem a program keretein belül lettek odaítélve, indokoltnak kellene tekinteni, mivel megegyeznek a kutatásra és fejlesztésre vonatkozó keretrendszer hasonló feltételeivel. Bár még a program életbe lépése előtt ítélték oda, a támogatás mégis a program ugyanazon ismérvei szerint került megítélésre és ezzel kapcsolatosan a kutatásra és fejlesztésre vonatkozó keretrendszernek megfelelően. Lengyelország kijelenti, hogy a II. résznek megfelelően, hiányzik a részletesebb információ erről a támogatásról, mert időközben a KBN-t feloszlatták.

(99)

Harmadszor, Lengyelország bizonyítja, hogy a HSCZ részére időközben a különböző pénzeszközöket kifizették. Halasztott fizetés bérleti díj címén és a kötelező százalék a ZUS és a FGSP részére a 16 %-os törvényi kamattal együtt kiegyenlítették 2002. júliusa és 2003. január 21. között, további 13 %-ot fizettek be 2003. szeptember 24-ig és 12,25 %-ot 2004. november 25-ig.

(100)

Végül a PFRON és az Adóhivatal által megadott adóelengedés formájában, a 62 116 PLN (kb. 13 077 EUR) összegű támogatás nem kerül visszaadásra, mivel az adóügyi szervek nem fogadják el a visszafizetést a kinnlevőség behajtásáról szóló határozat nélkül. Azonban Lengyelország állítja, hogy ez a támogatás megfelel a de minimis szabálynak.

(101)

Lengyelország indítványozza a Bizottság jóváhagyását az OSZP megváltoztatására, a 8. jegyzőkönyv 10. pontja alapján. Lengyelország biztosítja, hogy a HCZ a tevékenységét támogatás nélkül folytatja, és nem kerül felszámolásra. Cserében Lengyelország kötelezi magát, hogy az 1997–2006-os években a HCZ nem kap semmilyen további állami támogatást és a fent leírt gyártási kapacitását sem fogja megnövelni 2006., azaz a 8. jegyzőkönyvben meghatározott szerkezetátalakítási időszak vége előtt.

(102)

A lengyel hatóság arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy 2002 ősszén, az OSZP kidolgozása közben, a HCZ szerkezetátalakítását állami támogatás nélkül lehetetlennek ítélték meg. Addig, amíg lehetőség volt a teljes adósság kifizetésére az állam segítségével, egyik hitelező sem volt hajlandó a saját adósságrészét elengedni. Csak amikor az OSZP-től megvonták a támogatás odaítélésének lehetőségét, a vállalat hitelezői a követeléseik mérséklése mellett döntöttek. Mi több, a 2002. október 30-i törvény életbe lépése a lengyel jog egy hatékony eszköze lett, amely lehetővé tette a közjogi követelések leírását és a hitelezők kifizetését az ellenőrzésük alatt tartott eljárás folyamán.

(103)

Lengyelország biztosítja a Bizottságot, hogy a MH, a HSCZ és más társaságok eladásának szerződése a stratégiai befektető részére kizárja a lehetőséget, hogy a HCZ állami támogatást kapjon valamelyik kedvezményezetten keresztül, a 8. jegyzőkönyv keretein belül. Ebből a célból a befektetővel kötött eladási szerződésbe belekerülnek a megfelelő monitoring-intézkedések.

(104)

A 8. jegyzőkönyv 1. pontja rendelkezik arról, hogy „az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének sérelme nélkül, szerkezetátalakítási célra Lengyelország által, a lengyel kohászat meghatározott részének nyújtott állami támogatást a közös piacnak összeegyeztethetőnek tekintik”, ha, többek között, az említett jegyzőkönyvben meghatározott feltételek teljesülnek.

(105)

A 8. jegyzőkönyv 3. pontjának megfelelően az állami támogatás elnyerésére csak az 1. mellékletben felsorolt társaságok jogosultak. Lengyelország 8 társaságot választott ki, amelyek rákerültek a listára. Nem szerepel rajta sem a HCZ, sem a HSCZ, sem a HCZ egyik leányvállalata sem.

(106)

A 8. jegyzőkönyv 6. pontjában megtiltották a tetszőleges további állami támogatás odaítélését szerkezetátalakítási célokra a lengyel kohászat részére. Ebből a célból a 8. jegyzőkönyvben megbízták a Bizottságot, hogy tegye meg a „megfelelő intézkedéseket, amelyek nyomán minden társaság köteles a kapott támogatást visszafizetni”, ha a monitoring összeegyezhetetlenséget mutat a „kohászat részére nyújtott további összeegyezhetetlen állami támogatás” odaítélése következtében.

(107)

Az európai megállapodás keretein belül a lengyel kohászatnak szánt, a szerkezetátalakítás keretein belüli támogatás odaítélésének a halasztási időszakát a Tanács 2006. december 31-ig hosszabbította meg. Ezt a megállapítást elfogadták a 8. jegyzőkönyvben Lengyelország EU-csatlakozásának részeként. A cél elérése érdekében az időszak magában foglalja a csatlakozás előtti és utáni időszakot. Pontosabban fogalmazva, felhatalmazást ad a korlátozott mennyiségű, szerkezetátalakítási célú támogatásnyújtásra az 1997–2003-as években és megtiltja az állam további, szerkezetátalakítási célú támogatásnyújtását a lengyel kohászat részére az 1997–2006-as években. Ebben viszonylag egyértelműen különbözik a csatlakozási szerződés többi előírásától, mint a IV. mellékletben kijelölt átmeneti mechanizmus („létező támogatási eljárás”), amely kizárólag a csatlakozás előtt megadott állami támogatásra vonatkozik, olyan mértékben, amilyenben „továbbá alkalmazandó” a csatlakozás után. A 8. jegyzőkönyvet lehet tehát lex specialis-nak tekinteni, amely azokban az ügyekben, amire vonatkozik, helyettesíti a csatlakozási okmány egyéb előírásait (48).

(108)

Azzal kapcsolatosan, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 87. és 88. cikke rendesen nem vonatkozik a csatlakozás előtt megadott támogatásra, amelyet nem alkalmaznak a csatlakozás után, a 8. jegyzőkönyvben foglaltak kiterjesztik az EK-Szerződés keretein belüli állami támogatás felügyeletét az 1997–2006. években a lengyel kohászat szerkezetátalakításnak nyújtott minden támogatásra.

(109)

Az EK-Szerződés 88. cikke 2. bekezdésének megfelelően határozat hozható Lengyelország EU-csatlakozása után, mivel a 8. jegyzőkönyvből hiányzó részletes előírások miatt a normális szabályok és előírások alkalmazandók. Ezért az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet  (49) (a továbbiakban: eljárási rendelet) is alkalmazandó.

(110)

A Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése a közös piaccal összeférhetetlennek nyilvánítja a tagállamok által vagy állami forrásból nyújtott olyan támogatásokat, amelyek bizonyos vállalkozások előnyben részesítése által torzítják a versenyt, vagy azzal fenyegetnek, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. Az EK-Szerződés 86. cikke (1) bekezdése pontosan meghatározza, hogy az EK-Szerződés 87. cikke alkalmazandó továbbá az állami vállalkozások, azaz az állam által felügyelt vállalatok esetében is.

(111)

A tartozások hatóságok általi törlése versenyelőnyhöz juttat, mivel magában foglalja a bevételről való lemondást, valamint állami forrásaiból származó támogatást képez. Mindazonáltal, a hagyományos szakvéleménynek megfelelően, a közforrások csak akkor jelentenek állami támogatást az EK-Szerződés 87. cikke értelmében, ha a kedvezményezett vállalat olyan versenyelőnyhöz jut, amelyhez nem jutott volna normális piaci helyzetben. Valóban megállapították, hogy a befektető a piacgazdasági körülmények között egy olyan strukturális politikát folytathat, amelynek keretein belül a befektetett tőke jövedelmezőségének hosszú távú perspektíváit tartja szem előtt. Másrészt azonban, ahogy a meglévő szakvéleményezésből kiderül, a hitelező a piacgazdasági körülmények között inkább igyekezne belátható határidőn belül az elmaradt összegek visszafizetését kieszközölni a nehéz anyagi helyzetben lévő kötelezettől (50).

(112)

Ezért is az Elsőfokú Bíróság szerint, ha a nehéz anyagi helyzetben lévő kötelezett felajánlja a tartozása szerkezetátalakítását hogy a csőd elkerülése érdekében, akkor minden hitelezőnek pontosan ki kell egyenlítenie legalább a szerkezetátalakítási terv keretein belüli felajánlott összeghez jutásával kapcsolatos előnyöket és a cég esetleges csődje útján kapható összeget (ez a becslést a továbbiakban: a magánhitelezők mérlegelése) (51). Az Első Fokú Bíróság megállapította, hogy a magánhitelező mérlegelését sok tényező befolyásolja, mint a hitelező követeléseinek fajtája (biztosított, kedvezményes, vagy közönséges követelés), a meglévő biztosíték jellege és kiterjedése, az összeg, amihez hozzájut csőd esetén, és hogyan látja a hitelező a cég esélyeit, hogy újra jövedelmező legyen.

(113)

A HCZ szerkezetátalakításának kérdésében a Bizottság értékelte a Lengyelország által benyújtott dokumentációt és tájékoztatást, és megállapította, hogy az eljárás megindításakor megfogalmazott kételyek eloszlottak. A Bizottság úgy gondolja, hogy a szerkezetátalakítás megfelel a magánhitelezők mérlegeléseinek.

(114)

A PWC-elemzés alapján a Bizottság már nem állítja azt, hogy a közjogi követelések közhitelezői által birtokolt biztosítékok miatt a felszámolás jobb eredménnyel járt volna, mint a szerkezetátalakítás. A PWC-elemzésben foglalt magyarázatok alapján a Bizottság úgy véli, hogy az állami hitelezők a magánhitelezőkhöz hasonló biztosítékokkal rendelkeztek, ugyanazokon a gyártási aktívákon, azonban azok később kerültek bejegyzésre, mint a magánhitelezők biztosítékai. Ezzel kapcsolatosan prioritás lesz a magánhitelezők követeléseinek kielégítése, ami a közjogi követelések közhitelezőihez tartozók kielégítési szintjének csökkentését eredményezi majd.

(115)

Azon kívül a Bizottság már elfogadhatja, hogy a HCZ jelenlegi szerkezetátalakítási ajánlata minden közhitelező számára hasznot hozhat. Ebből a célból a Bizottság megállapítja, hogy a polgári jogi követelések hitelezőire vonatkozó értékelést a 2003. decemberében fennálló helyzetre vonatkoztatva kell elvégezni. Később ugyan megváltoztatták a szerkezetátalakítási megállapodást, de az alapelemei azóta is érvényesek és kötelező érvényűek maradtak. A közjogi követelések közhitelezői számára viszont a 2005. júniusa a megfelelő dátum, mivel azoknak a hitelezőknek még feltétel nélküli beleegyezésüket kell adniuk a szerkezetátalakítási határozat feltételeibe.

(116)

Az elemzés, amelyből az derül ki, hogy a szerkezetátalakítás a hitelezők számára kifizetődőbb lesz, mint a csőd, igazolja magát még az állami hitelezők számára lehető legjobb csődforgatókönyv összefüggésében is. Egy ilyen forgatókönyvet elfogadva 2005-ben csak a közjogi követelések három közhitelezője és 2003-ban a polgári jogi követelések egy közhitelezője (52) a szerkezetátalakítás során tényleg kevesebbet kaphatna, mint felszámolás esetén. Azonban a közjogi követelések mind a három közhitelezője a szerkezetátalakítás ellen foglalt állást, és a lengyel hatóságok biztosították követeléseik teljes kifizetését az RFG aktíváiból Ezek az állami hitelezők tehát nem nyújtottak a kötelezett számára semmilyen előnyt, és nem fektettek be közforrásokat, tehát a viselkedésük nem hozható összefüggésbe az állami támogatással (53).

(117)

A polgári jogi követelések közhitelezőjét, az Zaklad Energetyczny-t illetően, amely Częstochowa körzetében a helyi energiabeszállító, először is figyelembe kell venni, hogy a különbség a követelései kielégítésének – szerkezetátalakítási és felszámolási – szintjei között elenyésző. Másodszor a Bizottság megérti, hogy a HCZ részére szolgáltatásokat beszállító magánhitelező az esetek többségében a felszámolás ellen szól, mert ha a HCZ hosszabb időre, vagy teljesen megszakítja a gyártást, ezzel ő egy fontos ügyfelet veszíti el. Ez különösen vonatkozik az Zaklad Energetyczny-re, amelynek ez jelentené a legnagyobb átvevő elvesztését. Tehát a hitelező a saját üzleti érdeke szerint járt el és nem juttatta a HCZ-t semmilyen neki nem járó haszonhoz.

(118)

Azon kívül a Bizottság megérti, hogy figyelembe véve a fent említett szakvéleményt (54), amelynek megfelelően „a szerkezetátalakítás esetén kapott összeget” össze kell hasonlítani a „a cégnek a jövedelmezőség visszanyerésére való esélyének becslésével”, a magánhitelezők mérlegelése megköveteli a csőd következményeinek reális felmérését a szerkezetátalakítással szemben.

(119)

A vizsgált esetben a szerkezetátalakítás esélyei egyértelműek. A polgári jogi követeléseket értékesítik a stratégiai befektetőnek, és bizonyítékok voltak (2003-ban) és vannak (2005-ben) arra vonatkozóan, hogy komoly ajánlatokat tettek. Azon kívül a követelések átruházása az Operatorra szintén gazdaságilag megfelelően megalapozottnak tűnik. Az aktívák értékét egy megbízható értékbecslő cég igazolta.

(120)

A Bizottság megérti továbbá, hogy csőd esetén nem lehet garantálni a PWC-elemzésben példának felhozott összeget. Az elemzést az állami hitelezők számára legkedvezőbb forgatókönyv alapján végezték és az aktívák eladását feltételező hasonló elvárásokon alapul, mint az szerkezetátalakításra kijelöltek. Azonban hiányzik a garancia arra, hogy az aktívák eladása a végrehajtó által egyetlen eljárás keretein belül történik. Ehelyett az egyes hitelezők átvehetik az elzálogosított aktívákat, aminek következtében az eladás során az ár valószínűleg alacsonyabb lesz, mint az szerkezetátalakítás folyamatában. A feltevés igazolására Lengyelország empirikus bizonyítékokat nyújtott be.

(121)

A magánhitelezők viselkedése egyértelműen éppen ilyen piaci hozzáállásra utal. A magánhitelezők valóban a szerkezetátalakítás mellett tették le voksukat, a 2. és 3. táblázatban bemutatott eredmények ellenére, amelyek az ő esetükben a csőd javára szóltak. Például a BPH magánbank 2003-ban a 75 millió PLN értékű követelésein kb. 19 %-os (14 millió PLN) veszteséget szenvedett volna, amíg a szerkezetátalakításon kb. 49 %-ot (37 millió PLN) kellett volna veszítenie. A legjobb csődforgatókönyvvel összehasonlítva a szerkezetátalakítás akkor csak 62 %-os visszatérítést engedélyezett volna. Ennek ellenére az BPH az szerkezetátalakítási megállapodás mellett szólalt fel.

(122)

Ha ugyanazt a mércét használnánk az állami hitelezőkkel szemben, majdnem mindegyiküknek, azaz minden polgári jogi követelés közhitelezői és a közjogi követelések közhitelezői többségének a szerkezetátalakítás mellett kellett volna szólnia.

(123)

A Bizottság további kételyeit eloszlottak abban a kérdésben, hogy a HCZ gyártásának átruházása a HSCZ-re támogatást jelentette-e. A Bizottság tudomásul veszi, hogy ésszerű alapjai voltak a még a csőd bejelentése előtt, az acél tárgyi eszközök végrehajtóinak ellenőrzésén kívül lévő társaságnak való bérbeadásának, mint az aktívák értékének megőrzési módjának a tevékenységvégzés folytatásának érdekében.

(124)

Azonkívül a Bizottság megállapította, hogy a HSCZ hozzájutott a forgó tőkéhez és az TFS garanciájához a magán hitelező tesztjét teljesítő üzleti szabályok szerint. Megérti, hogy a HSCZ a beszállítók által az üzleti szabályok szerint adott kölcsönökből és a Huta Częstochowa-ban történő acélgyártásban komolyan érdekelt ügyfelek előlegeiből volt finanszírozva.

(125)

Ami az TFS által megadott garanciát illeti, a Bizottság az egyedi garanciák megítélésére vonatkozó gyakorlatra alapozva megállapítja, hogy a garancia állami támogatást nem képez (55).

(126)

A HSCZ először is nem volt nehéz anyagi helyzetben, a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás értelmében (56). Sőt, mi több, ez egy új, tartozásoktól mentes társaság, amely már jelentős megrendeléscsomaggal rendelkezik. Másodszor a társaság képes volt kölcsönökhöz jutni a pénzügyi piacokon állami beavatkozás nélkül, harmadszor pedig a garancia konkrét, maximális összegre vonatkozik és nincs nyitott jellege.

(127)

Ami a garancia árát illeti, a Bizottságnak nincsenek bizonyítékai, hogy a kifizetett jutalék nem felel meg a piaci árnak. Ez akkor lesz nyilvánvaló, ha megnézzük a lengyel fél érvét, amely szerint a megbeszéltek miatt garantált összeg ténylegesen nem lépte túl a 6 millió PLN-t és ezzel kapcsolatosan a jutalék mértéke 2 % lett. Azonban a 0,8 % mértékű jutalék esetén még, a hasonló garanciák példái, ahol a jutalék 1 %-os volt, azt mutatják, hogy a jutalék megfelelt a piaci értéknek, főleg ha figyelembe vesszük a tényt, hogy a TFS-nek teljes információi voltak a HSCZ-ról és ezzel kapcsolatosan képes volt bevezetni a garantált összeg korlátozását lehetővé tevő monitoring eszközeit. A Bizottság emlékeztet továbbá arra, hogy más, a kohászatra vonatkozó ügyekben megfelelőnek ítélte a kifizetett jutalékot, amely még kisebb volt, mint a vizsgált esetben (57).

(128)

A HCZ-nek a 1997. júniusa és 2002. májusa között nyújtott 25 161 072,08 PLN (kb. 5,3 millió EUR) összegű pénzügyi eszközök állami forrásokból származtak. Mivel az acéllemez egész Európában széleskörű kereskedelem tárgyát képezi, a Lengyelország által odaítélt ilyen típusú támogatás a HCZ-nek kedvezve torzítja a versenyt és érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. Ezért az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdése értelmében az ilyen intézkedés állami támogatásnak minősül.

(129)

Az 1 328 000 PLN mértékű TKB támogatási szintén gazdasági előnyhöz juttatták a HSCZ-t és ezért állami támogatásnak minősülnek, mivel a HCZ-nak nyújtottakhoz hasonlóan torzítják a versenyt és befolyásolják a tagállamok közötti kereskedelmet.

(130)

Azonban a közjogi kinnlevőségek a HCZ általi késedelmes kifizetésével kapcsolatosan a Bizottság nem vesz észre semmilyen hasznot. Mivel a HSCZ nem volt veszélyeztetett vállalat, a Bizottság sem hiszi, hogy egy magánhitelező a közintézmények helyében a tartozásának rövid határidejű visszafizetése mellett érvelne (58).

(131)

Azon kívül a lengyel jogszabályoknak megfelelően a HSCZ kifizette az elmaradt teljesítések utáni törvényi kamatot, a mértékük pedig túllépte a Bizottság által alkalmazott referencia-kamatlábat. A Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy az eljárási rendelet 14. cikkének megfelelően, a jogtalanul odaítélt támogatásra vonatkozó eljárás célja – meghatározni az összeget, amelyet vissza kell nyerni azért, hogy egy olyan helyzet álljon vissza, mint ha semmilyen támogatás nem került volna odaítélésre. Ha azonban a kedvezményezett maga visszafizette a támogatást a támogatás odaítélése napjától a visszafizetés pillanatáig kiszámított teljes kamattal azonos vagy magasabb összegben, akkor, a Bizottság gyakorlatának megfelelően, az ilyen eszköz már nem képez állami támogatást az EK Szerződésének 87. cikkének (1) bekezdése értelmében.

(132)

A törvényi kamatok, amelyek mértéke 2002–2004-es években 16 % és 12,25 % között (lásd . pont) mozgott, valóban túllepik a Bizottság által a támogatás visszafizetésénél alkalmazott referencia-kamatlábat. Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelet 9. cikkének megfelelően (a továbbiakban: végrehajtó rendelkezés) (59), ez az ötéves bankközi swap-ügyletek rátájának átlaga az előző év utolsó három hónapjából plusz 75 bázispont. Lengyelország számára ez a hivatkozási ráta 2004. május 1-től7,62 %-ot tett ki (60). 2004. előtt Lengyelországban nem létezett az ötéves bankközi swap-ügyletek rátája. Minden esetben más mutatók is, mint az egyéves kincstári kötvények átlagos visszatérítése, észrevehetően alacsonyabb volt (2002- ben 8,24 %, 2003-ban 5,34 % és 2004-ben 6,63 %).

(133)

Az állami támogatásnak csak a Częstochowai Adóhivatalt és a PFRON-t illető teljesítések elhalasztása tekinthető, 62 116,09 PLN összegben, amit nem fizettek vissza.

(134)

A támogatást, amelyet HCZ kapott 1997. júniusa és 2002. májusa között 25 161 072,08 PLN összegben, annak figyelembe vételével ítélték oda, hogy később az OSZP és a 8. jegyzőkönyv alapján állami támogatásként jóváhagyják, azonban a későbbiekben a HCZ csődjére való tekintettel elmaradt. Mivel azonban a 8. jegyzőkönyv szerint az ilyen támogatás nem megengedett, még mindig nem megengedett szerkezetátalakítási célú támogatásnak minősül, ha csak egyéb, az állami támogatásra vonatkozó szabályok alapján nem minősül megengedett támogatásnak.

(135)

A Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy az acélipari ágazat részére nyújtott állami támogatás szabályai szerepelnek a 2002. június 23-ig az acéliparnak nyújtott állami támogatásra vonatkozó közösségi szabályok megállapításáról szóló, 1996. december 18-i 2496/96/ESZAK bizottság határozatba (61) (a továbbiakban: acélipari támogatási szabályzat) (62).

(136)

Az acélipari támogatási szabályzat 2. cikke megengedi a kutatásra és fejlesztésre vonatkozó keretszabályoknak megfelelő támogatást. A Bizottság az öt támogatási eszköz alapján, amelyet a TKB ítélt oda 5 461 620 PLN összegben, úgy véli, hogy nincsenek komoly kételyek a kutatásra és fejlesztésre vonatkozó keretszabályoknak való megfelelőségük felől, a csatlakozási szerződés IV. mellékletének 3. cikke (2) bekezdésének értelmében (63).

(137)

Először is, bár a TKB által a HCZ-nak odaítélt támogatásokra közvetlenül nem terjed ki a TKB Elnökének a tudomány számára nyújtott pénzügyi támogatás odaítélésének feltételeiről szóló 2001. november 30-i rendelkezése (amit a Bizottság a csatlakozási szerződés IV. mellékletében foglalt PL 6 intézkedés alapján létező támogatásként fogadott el), úgy tűnik, hogy Lengyelország a támogatást nem ítélte meg másképp a program jóváhagyása előtt. Lengyelország már az OSZP-ben már meghatározta a „TKB eszközeit”, mint „a megengedett köztámogatás eszközeit a kutatásra és fejlesztésre szánt támogatások formájában” (64). Ilyen formában a Bizottság értékelte az OSZP-t és a Tanács 2003. júliusi határozatéval azt jóváhagyta (lásd 27. pont).

(138)

Másodszor, a támogatáseszközök megfelelnek a kutatásra és fejlesztésre vonatkozó keretrendszernek. Egyértelmű, hogy a támogatást a kutatási-fejlesztési célokra ítélték oda. Mi több, a támogatás kisebb, mint a kutatásra és fejlesztésre vonatkozó keretrendszerben meghatározott, a szabad piac szabályainak megfelelő támogatás felső határa, további 10 %-os engedmény figyelembe vételével, mivel a kedvezményezett a 87. cikk (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott régióban volt található (65). Ez tehát vagy az ipari kutatásokra szánt támogatás és 60 %-os felső érték alatt van (. pont, első, második és negyedik albekezdés), vagy az ipari kutatásokra, ill. a kísérleti fejlesztéssel kapcsolatos tevékenységre szánt támogatás, amely 35 %-ot tesz ki (. pont, harmadik, negyedik és ötödik albekezdés). Azon kívül a támogatás ösztönző hatású volt, mivel a lengyel hatóságok meggyőzően bebizonyították, hogy támogatás nélkül a HCZ nem adott volna megbízást a K+F programok végrehajtására.

(139)

A Bizottság ezzel kapcsolatosan úgy véli, hogy nem emel kifogást az 1997–2001 években a TKB-től kapott támogatással szemben, a csatlakozási szerződés IV. mellékletének megfelelően, és a K+F támogatásnak tekinti, nem pedig szerkezetátalakítási célúnak a 8. jegyzőkönyv értelmében.

(140)

Azonban a 19 699 452 PLN összegű, működési és foglalkoztatás-szerkezetátalakítási célú további támogatás esetében a Bizottság nem látja, az acélipari támogatási szabályzat mely rendelkezései alapján engedhető meg a támogatás. Nyilvánvaló, hogy ez nem a kutatásra és fejlesztésre, vagy az üzemek bezárására vonatkozó támogatás (4. cikk). Azon felül a támogatás nem minősül megengedett működési támogatásnak sem a környezetvédelmi állami támogatásra vonatkozó uniós iránymutatások értelmében (66). Mindenesetre a lengyel hatóságok nem hivatkoztak semmilyen kivételekre, sem az acélipari támogatási szabályzat, sem az EK szabályainak keretein belül.

(141)

Figyelembe véve azt a tényt, hogy ezek az intézkedések nem esnek az ESZAK acélipari támogatási szabályzat keretein belül más kivétel alá, a Bizottság, az acélipari támogatási szabályzat 1. cikkének megfelelően, szerkezetátalakítási célú támogatásnak tekinti azt, amely a 8. jegyzőkönyv értelmében nem egyeztethető össze a közös piaccal.

(142)

A 2002. és 2003. években a TKB a HSCZ-nak 1 380 000 PLN-t ítélt oda. A támogatást a csatlakozási szerződés IV. mellékletében foglalt PL 6 intézkedés keretein belül létező támogatásnak lehet tekinteni. Lengyelország megerősítette, hogy a támogatás a PL 6 intézkedésnek megfelelően jóváhagyott terv keretein belül került odaítélésre. Ezek az intézkedések nem emelnek tehát komoly kétségeket azzal kapcsolatban, hogy megfelelnek-e a kutatásra és fejlesztésre vonatkozó keretszabályoknak, a csatlakozási szerződés IV. melléklete 3. cikkének (2) bekezdése értelmében.

(143)

Figyelembe véve, hogy a TKB által a HCZ-nak odaítélt támogatás engedélyezett, a HSCZ által kapott potenciálisan nem megengedett támogatás összege 62 116,09 PLN (kb. 13 077 EUR). Azonban ez az összeg teljesíti az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2001. január 12-i 69/2001/EK bizottsági rendelet feltételeit (67) és ezért a Bizottság úgy határozhat, hogy ez az eszköz nem jelent állami támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdése értelmében.

(144)

A fent említett okok miatt a Bizottság úgy véli, hogy az intézkedések, amelyeket Lengyelország alkalmazott a HCZ szerkezetátalakításához a 2003. augusztus 7-i szerkezetátalakítási terv keretein belül, amelyet később módosított 2003. december 1-én és 2004. április 30-án, nem jelentenek támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében. Azon kívül a Lengyelország által a HSCZ tevékenysége számára alkalmazott intézkedések szintén nem jelentenek támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében. Mi több, a TKB által a HCZ-nak és HSCZ-nek kutatásra és fejlesztésre odaítélt támogatások összeegyeztethetőek a közös piaccal.

(145)

Azonban a HCZ által 1997–2002-es években, 19 699 452 PLN (4,1 millió EUR) mértékben a szerkezetátalakítási célokra kapott támogatás nem egyeztethető össze a közös piaccal és ezt a 8. jegyzőkönyv 18. pontjának megfelelően vissza kell téríteni.

(146)

A visszatérítési követelésnek az a vállalatnak a címzettje, amelyik a támogatást ténylegesen igénybe vette. A támogatás odaítélésének pillanatában a támogatást fogadó gazdasági alany a HCZ jogalanyának a része volt. Mivel magának a HCZ-nek az aktíváit és passzíváit elosztják a három öröklődő társaság között, RFG, MH és működtető között, a támogatást fogadó jogalany nem korlátozódik már csak a HCZ jogalanyhoz, hanem azokat az alanyokat is magában foglalja, akik megkapták a HCZ aktíváit és passzíváit. Ezzel kapcsolatosan a visszatérítést a HCZ-tól, az RFG-tól, a MH-tól és az Operatortól fogják követelni, akik együttesen felelnek érte.

(147)

A visszatérítés alá eső összegeket a végrehajtási rendelkezés előírásainak megfelelően számított kamatokkal növelni fogják. Különösen a végrehajtási rendelkezés 9. cikkének (4) bekezdése rendelkezik arról, hogy ha hiányzik az ötéves bankközi swap-ügyletek rátája, akkor a Bizottság, az érdekelt tagállammal való szoros együttműködésben, meghatározhatja az állami támogatás visszatérítésének kamatlábát más módszer alapján a hozzáférhető információkra támaszkodva. Ezzel kapcsolatosan, hogy Lengyelország számára arra az időszakra, amire a közös piaccal nem összeegyeztethető támogatás odaítélése vonatkozik, nem voltak hozzáférhetőek az ötéves bankközi swap-ügyletek rátái, a támogatás visszatérítésének alkalmazott kamatlábnak a hozzáférhető kamatlábon kell alapulnia, amelyet az adott időszakra jellemzőnek kell tekinteni.

(148)

Lengyelország bejelentette az OSZP módosítását, és kijelentette, hogy a HCZ-t nem számolják fel, hanem az állami támogatás nélkül is újjászervezhető. A Bizottság a 8. jegyzőkönyv 10. pontjának megfelelően nem emelt kifogást e változás ellen.

(149)

A 8. jegyzőkönyv 10. pontjának értelmében „az általános szerkezetátalakítási tervben és az egyedi tervekben történő bármilyen módosítást Bizottságnak, és amennyiben ez szükséges, a Tanácsnak jóvá kell hagynia.” Mivel a Bizottság határozata állami támogatásra vonatkozik, megfelelő az EK-Szerződés 88. cikkének és a 659/99/EK rendelet eljárási szabályaira való hivatkozás. Ebben az összefüggésben a határozatokat a Bizottság hozza, kivéve azt az esetet, amikor a közös piacnak megfelelő támogatás odaítéléséről szóló határozat kivételes körülményekkel igazolható, 88. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében.

(150)

A Bizottság jogosult az ajánlott változás jóváhagyására, mivel az állami támogatásra vonatkozó jegyzőkönyvben kimutatott főbb értékek és az állami támogatás ütemezése és arányai nem változnak (68). Az OSZP jelenlegi változása semmiképpen nem befolyásolja magát a 8. jegyzőkönyvet. A HCZ a 8. jegyzőkönyv keretein belül nem válik kedvezményezetté, és nem változik a lengyel acélipar 7. pontban meghatározott teljes gyártási kapacitásának a csökkentése.

(151)

Azonkívül Lengyelország megfelelően indokolta a változást. A HCZ szerkezetátalakítása valóban a piaci szabályokon nyugvó alternatívának tűnik, a fenti elemzésben pedig kimutatták, hogy a HCZ a 2003-as állásponttal szemben újjászerveződhet állami támogatás nélkül.

(152)

Azonban a Bizottság abból indul ki, hogy nem hagyhatja jóvá a HCZ-nak 1997–2002 között nyújtott támogatást. Ugyanis a beleegyezés azt jelentené, hogy a HCZ a kedvezményezettek listájára kerül, és hozzájárulhatna a lengyel acéliparnak adható lehetséges állami támogatás megnöveléséhez, ami megváltoztatja ezzel az állami támogatási kötelezettségek egyensúlyát és torzítja a versenyt. Egy ilyen változást a Bizottság nem hagyhat jóvá a Tanács beleegyezése nélkül.

(153)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a HCZ és HSCZ függő társaságainak eladása nem sérti a 8. jegyzőkönyv 4. pontját.

(154)

A 8. jegyzőkönyv 4. pontja rendelkezik arról, hogy: „támogatás kedvezményezettje:

Az OSZP-ben megismételték, hogy e szabálynak szerepe az, hogy megakadályozza a 8. jegyzőkönyv alá eső kedvezményezettet abban, hogy átvegye a HCZ aktíváit vagy részvényeit.

(155)

A Bizottság úgy véli, hogy ebben az esetben a 4b. pont helyett a 4a. pontot kell figyelembe venni, mivel nem az aktívák eladásáról, hanem a részvények eladásáról van szó, ami fúziónak minősül (69). A stratégiai befektető valójában csak a társaságok részvényeihez jut hozzá, és nem az egyes aktívákhoz. Mi több, a 4b. pont alkalmazása elegendő a HCZ csődjéhez, amit eddig nem hirdettek ki.

(156)

A Bizottság úgy véli, a 8. jegyzőkönyv 4a. pontja nem sérül, mivel ez a rendelkezés egyértelműen a 8. jegyzőkönyv hatálya alá eső kedvezményezetteknek volt címezve, és ezek közé sem a Donbass, sem az LNM nem tartozik.

(157)

Igaz, hogy az LNM egy kedvezményezettet vásárolt meg, azaz az MSP-t. Azonban a Bizottság nem rendelkezik bizonyítékokkal arra vonatkozóan, hogy az LNM az MSP nevében vagy annak képviselőjeként tevékenykedne. Ellenkezőleg, az LNM-et és az MSP-t külön, önálló vállalatként vezetik. Még ha a Bizottság úgy értelmezte volna a rendelkezés előfeltevéseit, hogy az megtiltja a kedvezményezettek (valószínűleg az MSP) és a nem kedvezményezett alanyok (ebben az esetben a HCZ) kereszttámogatását, a Bizottság elegendő garanciát kapott arra, hogy a vásárló tartózkodni fog a HCZ kereszttámogatásától az OSZP keretein belül kapott támogatásból. A fenti állítások kihangsúlyozása érdekében Lengyelország és az LNM egyaránt bemutatták a megfelelő kötelezettségeket (lásd 79. pont és 106. pont).

21.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 366/32

(1)

2005. június 22-i, 2005. június 27-én iktatott levelében Belgium bejelentette a Bizottságnak, hogy támogatást tervez adni a Ford genti üzemének. A Bizottság 2005. július 27-i levelében kiegészítő felvilágosításokat kért, amelyre a belga hatóságok 2005. szeptember 15-én kelt és ugyanaznap iktatott levelükben válaszoltak.

(2)

2005. november 9-i levelével a Bizottság tájékoztatta Belgiumot arról a határozatáról, hogy ezzel az intézkedéssel kapcsolatban megindítja a Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást. A belga hatóságokkal ezt követően 2005. november 25-én találkozóra került sor.

(3)

A belga hatóságok észrevételeiket 2006. január 13-án kelt és ugyanaznap iktatott levelükben tették meg.

(4)

Az eljárás megindítására vonatkozó bizottsági határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2). A Bizottság felkérte az érdekelteket, hogy ismertessék a kérdéses intézkedéssel kapcsolatos észrevételeiket, de az említettektől semmilyen észrevételt nem kapott.

(5)

A támogatás kedvezményezettje a Ford-Werke GmbH, Fabrieken te Genk (a továbbiakban: „Ford Genk”). A Ford-Werke GmbH a Ford Motor Company részét képezi. Az üzem 1964-ben nyílt meg. 2003 végén, a Ford Europe általános szerkezetátalakításának keretében jelentős, mintegy 3 000 alkalmazottat érintő létszámleépítést hajtottak végre. Ezzel egyidejűleg a vállalat körülbelül 700 millió eurós beruházási programot jelentett be, amely lényegében egy új, rugalmas termelési rendszer létrehozását célozta. Az említett program azt irányozta elő, hogy a Mondeo modell folyamatban lévő gyártását a Galaxy új generációja és egy harmadik modell gyártása egészíti majd ki. Az üzem jelenleg körülbelül 5 000 embert foglalkoztat. 2004-ben 207 163 autót gyártottak a telephelyen. Belgiumban a Ford jelen van Gentben is, egy Volvo üzemmel.

(6)

A Belgium által adott tájékoztatás szerint a képzési program elszámolható költségei 33,84 millió eurót tesznek ki. Ez az összeg tartalmaz szakképzési elemeket, 25,34 millió euro értékben és általános képzési intézkedéseket, 8,5 millió euro értékben.

(7)

A programban számításba vett elszámolható költségek, valamint azok egyenkénti összegei a következők:

(8)

Az összes elszámolható költség megoszlása, a kiadások típusa szerint, a következő:

(9)

A javasolt támogatás a Ford Genk számára adott közvetlen szubvenció 12 279 423 euro összegben, a 2004-2006-os időszakra. Ebből az összegből 4 677 408 euro (38 %) általános képzésre adott támogatásnak, 7 602 015 euro (61 %) pedig a szakosított képzés támogatásának felel meg. A támogatást „ad hoc” támogatás formájában a Flamand Közösség (Communauté flamande – Vlaamse Gemeenschap) adja. Belgium megerősítette, hogy a képzéshez nyújtott támogatás nem fog ugyanazon költségek fedezésére más támogatásokkal halmozódni.

(10)

A fent említett támogatások összege az általános képzésnél 55 %-os, a szakosított képzésnél pedig 30 %-os támogatási intenzitást eredményez.

(11)

A hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatában a Bizottság kételyeinek adott hangot 1) az elszámolható költségek terjedelmének a belga hatóságok által adott értelmezésével és 2) egyes tételeknek szakosított képzésként vagy általános képzésként történő besorolásával kapcsolatban.

(12)

Ami az elszámolható költségeket illeti, a Bizottság felvetette a Belgium által tervezett kiadások egy részénél az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a képzési támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2001. január 12-i 68/2001/EK bizottsági rendelet (3) 4. cikkének (7) bekezdésével való összeegyeztethetőség kérdését, különösen a következőknél:

(13)

Ami az „általános” és a „szakosított” képzés közötti megosztást illeti, a Bizottság attól tart, hogy a belga hatóságok a projekt egyes ráfordításaira az általános képzés rendkívül tág definícióját alkalmazták. A Bizottság kételyei különösen a „tanácsadási szolgáltatások költségei” és a „termelésből kieső alkalmazottak költségei” tételekre vonatkoztak. A belga hatóságok szerint a Ford Genk képzési osztálya által adott becslés értelmében ezeknek a ráfordításoknak 70 %-a vonatkozott az általános célú képzésre. Mindazonáltal ennek az állításnak az alátámasztására semmiféle bizonyítékot nem szolgáltattak.

(14)

A hivatalos vizsgálati eljárás megindítására adott válaszukban a belga hatóságok a következő megjegyzéseket tették:

(15)

A Belgium által bejelentett, a Ford Genk javára szóló intézkedés a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerint állami támogatást valósít meg. Ezt ténylegesen az állam által vagy állami erőforrásokból finanszírozott szubvenció formájában adják. Az intézkedés szelektív, mivel csak a Ford Genkre vonatkozik, és torzíthatja a versenyt a Közösségben azáltal, hogy ezt a vállalatot más, a támogatásban nem részesülő versenytársakkal szemben előnyhöz juttatja. Végül, mivel az autók piacát a tagállamok közötti intenzív csere jellemzi, a támogatás hatással lehet a tagállamok közötti cserére.

(16)

Belgium a támogatás jóváhagyását kéri, a 68/2001/EK rendelet alapján. A támogatás valóban képzési programhoz kapcsolódik.

(17)

A 68/2001/EK rendelet 5. cikkének megfelelően, ha az ugyanazon vállalatnak egyedi képzési projektre adott támogatás összege meghaladja az 1 millió eurót, a támogatás nem mentesül a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség alól. A Bizottság nyugtázza, hogy ebben az esetben az előirányzott támogatás 12 279 423 euro, amelyet egyetlen vállalatnak adtak, és hogy a képzési projekt egyedi projekt. A Bizottság úgy véli tehát, hogy a javasolt támogatásra bejelentési kötelezettség vonatkozik, és azt Belgium tiszteletben tartotta.

(18)

A 68/2001/EK rendelet 16. preambulumbekezdése elmagyarázza, miért nem mentesülhet az ilyen típusú támogatás a bejelentési kötelezettség alól. „Indokolt, hogy a nagy összegű támogatásokról a Bizottság egyedi elbírálás alapján döntsön, azok hatályba lépése előtt.”

(19)

Amikor a Bizottság olyan egyedi képzési támogatást értékel, amely összege miatt nem részesül a 68/2001/EK rendeletben előírt mentességben, és amelyet tehát a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján kell értékelni, ugyanazokat a vezérelveket alkalmazza, mint amelyek a 68/2001/EK rendeletben szerepelnek. Figyelembe véve a 68/2001/EK rendelet (4) preambulumbekezdését, amely szerint a Bizottság a bejelentéseket különösen a jelzett rendelet által meghatározott kritériumok fényében vizsgálja meg, a Bizottság azt is ellenőrzi, hogy az elszámolható költségek jóváhagyhatók-e, amihez ismét a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján fennálló széles mérlegelési jogkörét használja fel. Az ilyen intézkedéseket a döntéshozatali gyakorlat és az egyenlő bánásmód egységességét biztosító módon kell értékelni (4).

(20)

Amikor tehát a Bizottság azt vizsgálja, vajon a szóban forgó intézkedés összeegyeztethető-e a közös piaccal, ellenőriznie kell, hogy az összes olyan pont, amellyel kapcsolatban a hivatalos vizsgálati eljárás megnyitásakor kételyeinek adott hangot, megfelel-e a közös piacnak a 68/2001/EK rendelet és Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja tekintetében. Különösen:

(21)

A Bizottság megjegyzi, hogy a 68/2001/EK rendelet 4. cikkének (7) bekezdésében előirányzottak szerint egy képzési támogatási projekt elszámolható költségei a következők:

(22)

Belgium átadta a képzési költségekre vonatkozó kimutatást, ami a Bizottság számára lehetővé teszi a javasolt elszámolható költségek beazonosítását. A Belgium által átadott tájékoztatások szerint a képzési projekt résztvevőinek személyi költségei az egyéb elszámolható költségek összegét nem haladják meg.

(23)

A 68/2001/EK rendelet 4. cikke (7) bekezdésének d) pontja úgy rendelkezik, hogy az eszközök és berendezések értékcsökkenési leírását – a szóban forgó képzési projektre való kizárólagos felhasználásuk arányában – potenciálisan elszámolható költségekként kell elfogadni. Épületekről a potenciálisan elszámolható költségek között nem tesz semmiféle említést. Jelen esetben az „oktatási helyiségek” különböző berendezésekből állnak, amelyeket üvegfalakkal elválasztott termekben helyeztek el. Ezek a termek a képzési tevékenységeket szolgálják. Mivel ezek a gyár csarnokaiban találhatók, nem képeznek különálló épületeket, és a 68/2001/EK rendeletben meghatározott „eszközök és berendezések” kategóriájába tartozóknak tekinthetők.

(24)

Ilyen körülmények között a Bizottság úgy véli, hogy ezek a helyiségek elszámolható költségeket jelentenek.

(25)

A Bizottság megjegyzi, hogy a nagyvállalatoknak elviekben több lehetőségük van arra, hogy saját Képzési Osztállyal rendelkezzenek, és így kevésbé hajlanak arra, hogy külső tanácsadási segítséget vegyenek igénybe. Ahhoz, hogy a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontjával összeegyeztethető legyen, a támogatásnak a célkitűzéssel is arányban kell állnia, és nem torzíthatja a versenyt a közös érdekkel ellentétes mértékben. Ilyen körülmények között a Bizottság úgy véli, hogy a nagyvállalati kategóriával szemben diszkriminatív lenne, ha a 68/2001/EK rendelet 4. cikke (7) bekezdése e) pontjának alkalmazását a belső képzési szolgáltatásokból eredő költségekre megtagadnák. A Bizottság tehát elfogadja ezeknek a költségeknek elszámolható költségekként történő besorolását.

(26)

A Bizottság a jelen határozatban foglalt kritériumokat fogja alkalmazni minden neki bejelentett hasonló esetre.

(27)

A Bizottság visszautasítja viszont a belga hatóságoknak azt az érvelését, amely szerint a szóban forgó költségek összességét az általános képzés vonalába tartozónak kell tekinteni. Valójában úgy véli, hogy a tanácsadási szolgáltatások ugyanolyan irányultságúak (általános/ szakosított), mint azok a képzési programok, amelyekre irányulnak. Az ilyen tanácsadási szolgáltatások költségeinek túlzott mértékű ellentételezését elkerülendő, a Képzési Osztály „általános” vagy „szakosított” képzésével kapcsolatos kiadásainál következésképpen legfeljebb ugyanakkora támogatási intenzitás érvényesülhet, mint a vonatkozó képzési programra. Az általános képzési projekt keretében a Képzési Osztály költségei tehát a projektben foglalt „általános” és „szakosított” képzési programok arányában „általános” és „szakosított” költségekre lesznek felosztva. Ebben a konkrét esetben, azokat a képzési programokat véve alapul, amelyekre a Bizottság a támogatást engedélyezi, az általános képzésre 57,8 %, míg a szakosított képzésre 42,2 % adódik.

(28)

Ennél magasabb támogatási intenzitások a verseny aránytalan torzulását eredményeznék. A Bizottság ugyanis úgy véli, hogy az intézkedés hatékonyságát és megvalósíthatóságát növeli, ha a költségek ésszerű részét a vállalatok kötelesek viselni. Ezért úgy gondolja, hogy egy nagyobb támogatási intenzitás a közös érdekkel ellentétes mértékben változtatná meg a csere feltételeit. Az intézkedésnek ez a része tehát a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint nem tekinthető a közös piaccal összeegyeztethetőnek.

(29)

Mielőtt szerkezetátalakítási intézkedésekről döntene, a vállalat a jövőben várható költségcsökkenés jelenértékét mindig összehasonlítja a szerkezetátalakítás költségeivel. A szerkezetátalakítás után új beosztásba kerülő alkalmazottak képzési ráfordításai a szerkezetátalakítás szokásos és nélkülözhetetlen költségeinek részét képezik. Valójában amint a vállalat úgy döntött, hogy alkalmazottainak jó részét elbocsátja, a fent említett alkalmazottak átmeneti képzése nélkülözhetetlen a gyártás folyamatosságának és a minőség biztosításához. A vállalatnak nincs más választása, mint az, hogy viselje a helyben maradó munkaerő képzésének költségeit, az elbocsátott alkalmazottak szakértelmének behelyettesítése érdekében. A szóban forgó támogatás következésképpen egyszerűen azzal a hatással járna, hogy a vállalat szerkezetátalakításának szokásos és nélkülözhetetlen költségeit szubvencionálja, holott azokat mindenképpen viselnie kellene, támogatás hiányában is. Így tehát a támogatás nem tűnik szükségesnek, és semmiképpen nem vezet kiegészítő képzéshez.

(30)

Ezen túlmenően a 68/2001/EK rendelet (10) preambulumbekezdése magyarázatot nyújt a képzéshez nyújtott állami támogatások logikájával kapcsolatban: a képzés általában a társadalom egésze számára pozitív külső hatásokkal jár, mivel megnöveli a szakképzett munkások állományát, amelyből más vállalatok meríthetnek, illetve javítja a közösségi iparág versenyképességét. Ebben a konkrét esetben viszont a szóban forgó szerkezetátalakítás a szakképzett dolgozók állományának csökkenéséhez vezet; ellentétesnek tűnik tehát a 68/2001/EK rendeletben kifejtett célkitűzéssel.

(31)

Ahhoz, hogy a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontjával összeegyeztethető legyen, a támogatásnak a célkitűzéssel is arányban kell állnia, és nem torzíthatja a versenyt a közös érdekkel ellentétes mértékben. Márpedig mivel a Ford Europe az autógyártás közösségi piacának egyik legfontosabb szereplője, a piaci erőknek önmagukban elegendőnek kell bizonyulniuk a szóban forgó szerkezetátalakításból eredő képzés biztosítására. Minden, ehhez a képzéshez nyújtott állami támogatás tehát, a 68/2001/EK rendelet (11) preambulumbekezdése értelmében, meghaladná a – pusztán piaci erők által teljesíthetetlen – közösségi cél eléréséhez szükséges minimumot, és következésképpen indokolatlan versenytorzuláshoz vezetne. Ezzel kapcsolatban a Bizottság különösen azt észrevételezi, hogy az eljárás megindításáról szóló határozatban kifejtett kételyek ellenére Belgium nem adott magyarázatot arra, miért nem vállalhatta volna fel a vállalat a képzési tevékenységeket támogatás nélkül.

(32)

A Bizottság úgy véli tehát, hogy ezek a szerkezetátalakítási költségek nem részesülhetnek képzési támogatásban.

(33)

Egy éven át a Bizottság bizonyítékokat halmozott fel arról, hogy bizonyos autógyártók új modelljeik gyártásakor a különböző tagállamokban található gyártóüzemeiket versenyeztetik egymással. Több telephelyet hasonlítanak össze egy-egy új termék gyártásának szempontjából, majd a telephely meghatározásáról szóló döntésüket a termelési költségek összességére, vagyis az összes költségfajtára alapozzák, valamint mindenféle kormányzati támogatásokra is, különösen a képzési támogatásokra. Szembesülve ezzel a gazdasági helyzettel, és figyelembe véve az abból adódó kockázatot, hogy a képzéshez nyújtott egyes támogatások nem járulnak hozzá a 68/2001/EK rendelet (110) preambulumbekezdésében rögzített közösségi érdeket szolgáló célkitűzéshez, hanem egyszerűen a versenyt torzító hatással járó támogatást jelentenek, a Bizottságnak gondosabban meg kell vizsgálnia a támogatás szükségességét, „annak biztosítása végett, hogy az állami támogatás a – pusztán piaci erők által teljesíthetetlen – közösségi cél eléréséhez szükséges minimumra korlátozódjék” (a jelzett rendelet (11) preambulumbekezdése) (5). Ez az értékelés annál is inkább indokolt, mert jelenleg az autóipari ágazatot jelentős kapacitásfeleslegek jellemzik.

(34)

Korábbi ügyekben a Bizottság nem vizsgálta részletesen a beindítási költségekhez nyújtandó konkrét képzési támogatás szükségességét (6). Erre azonban sort keríthet olyan esetben, amikor megállapítja, hogy a szóban forgó piacokon változtak a gazdasági feltételek. A C-57/00 P és C-61/00 P egyesített ügyekben (7) hozott 2003. szeptember 30-i ítéletének 52. pontjában az Európai Közösségek Bírósága jelezte, hogy „bármilyen értelmezést tulajdonított a Bizottság a múltban a Szerződés 92. cikke (2) bekezdésének c) alpontjának [újabban a 87. cikk (2) bekezdésének c) pontja], az nem lehet kihatással a vitatott határozatban ugyanazon rendelkezésre a Bizottság által adott értelmezés megalapozottságára, tehát annak érvényességére sem.” Az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága ugyanígy jelezte a T-171/02 ügyben (8) hozott, 2005. június 15-i ítéletének 177. pontjában: „Csak az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja keretében kell a Bizottság azon határozatának törvényességét értékelni, amely megállapítja, hogy egy új támogatás nem felel meg e mentesítés alkalmazási feltételeinek, és nem a Bizottság korábbi határozataiban követett joggyakorlatra tekintettel, feltételezve, hogy ilyen fennáll”.

(35)

A Bizottság megjegyzi, hogy az autóiparban új modellek gyártása szükséges a versenyképesség fenntartásához. Egy új modell beindítása tehát az autóiparban szokásos és rendszeres tényező. Az új modellek gyártásához az autóipari gyártóknak be kell tanítaniuk a munkaerőt az alkalmazandó új technikákra. Az új modell beindításával kapcsolatos és ahhoz szükséges képzési költségeket tehát az autógyártók általában egyedül az üzleti indíttatás alapján viselik. Következésképpen a kérdéses képzési tevékenységeket a vállalatnak mindenképpen meg kellett volna szerveznie, akár támogatás hiányában is. A képzési támogatás tehát ilyen szempontból nem szükséges. Nem ösztönzi a vállalatot arra, hogy „kiegészítő” képzési tevékenységeket vállaljon, ráadásul olyanokat, amelyeket csupán piaci erők alapján már meg is valósított. Az ilyen támogatás az egyébként a vállalat által viselt működési ráfordításokat fedezné, és ebből adódóan a versenyt torzító működési támogatást képezne.

(36)

Az egységes gyártókapacitás kialakítása ráadásul a genti gyárban minden bizonnyal lehetővé fogja tenni az új modellek hatékonyabb gyártását. A vállalat tehát közvetlenül hasznot fog húzni az egységes gyártókapacitásból. A piaci erők tehát önmagukban elegendőek ahhoz, hogy a társaságot a gyártási folyamat ilyen ésszerűsítésének felvállalására és a vonatkozó képzési költségek viselésére ösztönözzék. Ilyen körülmények között a támogatás nem szükséges, mivel a vállalat átszervezésének szokásos költségeit fedezné.

(37)

Ezen túlmenően ugyanazok az érvek, amelyeket a (31) preambulumbekezdés a támogatás arányos jellegével és az indokolatlan versenytorzítás tilalmával, mint a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezések összeegyeztethetőségét biztosító feltételekkel kapcsolatban ismertet, érvényesek az új modellek beindításához kapcsolódó képzésre is. Minden, ehhez a képzéshez nyújtott állami támogatás meghaladná tehát a – pusztán piaci erők által teljesíthetetlen – közösségi cél eléréséhez szükséges minimumot és azzal a hatással járna, hogy a versenyt a közös érdekkel ellentétes mértékben torzítaná. Ezzel kapcsolatban a Bizottság különösen azt észrevételezi, hogy az eljárás megindításáról szóló határozatban kifejtett kételyek ellenére Belgium nem adott magyarázatot arra, miért nem vállalhatta volna fel a vállalat a képzési tevékenységeket támogatás nélkül.

(38)

A beindítási költségek tehát nem részesülhetnek képzési támogatásban.

(39)

A hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatra adott válaszukban a belga hatóságok megingathatatlan és részletes biztosítékokat adtak arra vonatkozóan, hogy a támogatás hivatalos kérelmezése megelőzte a képzési program kezdetét. A Bizottság úgy véli, hogy ezek a biztosítékok elegendők arra, hogy a megindításról szóló határozatban kifejtett kételyeit eloszlassák.

(40)

A fentiekben ismertetett érvek fényében a projekt elszámolható költségei csökkentve módosítandók, 20,31 millió euro összegre. Ebből 13,29 millió euro, vagyis a teljes összeg 65 %-a a képzésben résztvevők személyi költségeinek felel meg.

(41)

A Bizottság megjegyzi, hogy a 68/2001/EK rendelet 4. cikke (7) bekezdésének f) pontja értelmében ezek a költségek az egyéb elszámolható költségek összegének mértékéig elszámolhatóak. Ez alapján kiegészítő kiigazításra van szükség ebben a konkrét esetben, hogy az említett költségeket az egyéb költségek összegével egyező szintre lehessen hozni (9). Ez a kiigazítás végül is 14,04 millió euro összeget eredményez, mint összes elszámolható költséget.

(42)

A 68/2001/EK rendelet 4. cikke különbséget tesz a szakosított képzési programok és az általános képzési programok között.

(43)

A 68/2001/EK rendelet 2. cikkének d) pontja a szakosított képzést olyan, oktatást tartalmazó képzésként határozza meg, amely közvetlenül és főképpen a munkavállalónak a támogatott vállalkozásnál jelenleg betöltött vagy későbbiekben betöltendő pozíciójára irányul, és olyan képesítést ad, amely nem vagy csak korlátozott mértékben hasznosítható más vállalatoknál vagy más munkaterületeken.

(44)

A 68/2001/EK rendelet 2. cikkének e) pontja az általános képzést olyan, oktatást tartalmazó képzésként határozza meg, amely nem csak vagy nem főképpen a munkavállalónak a támogatott vállalkozásnál jelenleg betöltött vagy későbbiekben betöltendő pozíciójában alkalmazható, hanem olyan képesítést ad, amely többnyire hasznosítható más vállalatoknál vagy munkaterületeken, és így lényegesen javítja a munkavállaló foglalkoztatásának esélyét. A képzés általánosnak tekinthető, ha különböző független vállalkozások együttesen szervezik, vagy ha különböző vállalkozások munkavállalói is jelentkezhetnek rá.

(45)

Ahhoz, hogy a közös piaccal összeegyeztethető legyen, a képzési támogatás nem haladhatja meg az elszámolható költségekhez viszonyítva megengedhető maximális támogatási intenzitás mértékét, amelyet a 68/2001/EK rendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdései rögzítenek. Ezek a felső küszöbértékek egyebek között a kedvezményezett vállalat méretétől, a telephelye szerinti térségtől és az érintett alkalmazottak kategóriájától függenek. A Bizottság megjegyzi, hogy a Ford Genk nagyvállalat, hogy a projekt olyan régióban (Limbourg tartományban) valósul meg, amely részesülhet támogatásban a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében, és hogy a képzés résztvevői között nem található meg a 68/2001/EK rendelet 2. cikkének g) pontjában említett, hátrányos helyzetű munkavállalók egyik kategóriája sem. Az engedélyezett támogatási intenzitás mértéke ilyen körülmények között 30 % a szakosított képzés, és 55 % az általános képzés esetében.

(46)

A Bizottság úgy véli, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatra adott válaszában Belgium elegendő információt és biztosítékot nyújtott be a képzés jellegét illetően. Ezen túlmenően megadta az általános képzéssel megbízott külső vállalatok nevét is. Vállalta továbbá, hogy utólag kiigazít minden, a javasolt általános képzés arányára vonatkozó eltérést. Ez a fajta helyesbítés igazodni fog a flamand régió gazdasági szolgáltatásainak ellenőrzésére vonatkozó vizsgálat megállapításaihoz (amelynek alapján az általános képzés pontos százalékos aránya végül megállapításra kerül).

(47)

A Bizottság megállapítja, hogy a szóban forgó támogatási intézkedés esetében a Szerződés 87. cikkének (2) bekezdésében megállapított eltéréseket nem kell alkalmazni, mivel a támogatási intézkedés nem irányul az általuk meghatározott célkitűzések egyikére sem; egyébként ezzel kapcsolatban Belgium semmiféle érvet nem hozott fel. A bejelentett támogatás nem közös európai érdeket képviselő, fontos projekt megvalósítását vagy az egyik tagállam gazdaságában bekövetkezett súlyos zavar orvoslását célozza, de nem irányul a kultúra előmozdítására és az örökség megőrzésére sem. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy a (7) preambulumbekezdésben említett költségek fedezésére irányuló támogatás számára a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) vagy d) pontjai értelmében, az állami támogatásoknak a közös piaccal való alapvető összeegyeztethetetlensége tekintetében az eltérés nem adható meg. Nem alkalmazható a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontjában megállapított eltérés sem, mert az intézkedések a képzés elősegítését egy olyan térségben irányozzák elő, amelyre a Szerződés említett rendelkezése nem vonatkozik. Végül, a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontját alkalmazni kell, mivel a képzés elősegítésére és a regionális fejlesztésre vonatkozik, azaz olyan elemre, amelyet már a fenti vizsgálat egésze során számításba vettek.

(48)

A Bizottság úgy véli, hogy a Belgium által bejelentett intézkedések egy része – amint azokat a (21)–(41) preambulumbekezdések ismertetik – olyan kiadásokra vonatkozik, amelyek nem elszámolhatók, vagy olyan támogatásokra, amelyek nem szükségesek ahhoz, hogy a szóban forgó képzési programokat beindítsák. Ez a támogatás nem összeegyeztethető a közös piaccal a Szerződés által előirányzott eltérések valamelyike értelmében, és következésképpen meg kell tiltani. A belga hatóságok szerint a támogatás megadására még nem került sor, így tehát annak visszakövetelését nem kell foganatosítani.

(49)

A javaslat egyéb intézkedései, amelyek 14,04 millió eurós elszámolható költséget jelentenek, ami 6 240 555 euro összegű támogatásnak felel meg, tiszteletben tartják a közös piaccal való összeegyeztethetőségnek a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti kritériumait,

21.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 366/40

(1)

A holland hatóságok 2004. január 26-i, illetve 2004. február 11-én iktatott levelükben bejelentették a Bizottságnak, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások értelmében (a továbbiakban: az iránymutatások) (2) szerkezetátalakítási támogatást kívánnak nyújtani a KG Holding NV (a továbbiakban: Kliq Holding vagy KH) javára. A bejelentés után 2004 áprilisában, augusztusában és novemberében a Bizottság arra kérte Hollandiát, hogy küldjön kiegészítő információkat. 2004 decemberében a holland hatóságok kérték a válaszadási határidő meghosszabbítását, és egyben jelezték, hogy a vállalkozás még mindig rosszul teljesít, és egy másik vállalkozás érdeklődést mutatott a vállalkozás megvételére.

(2)

A 2005. augusztus 5-i levelében a Bizottság értesítette Hollandiát, hogy a bejelentett támogatással kapcsolatosan elindítja a Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást.

(3)

A Bizottság eljárást megindító határozatát közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (3). Ebben a Bizottság felszólította az érdekelteket, hogy nyújtsák be a támogatással kapcsolatos észrevételeiket.

(4)

A 2005. szeptember 7-i levelükben a holland hatóságok kérték a Bizottság eljárást megindító határozatával kapcsolatos észrevételezési határidő hosszabbítását; a Bizottság 2005. szeptember 15-i levelében helyt adott a kérésnek.

(5)

Hollandia 2005. szeptember 29-i, 2005. szeptember 30-án iktatott levelében, 2006. január 13-i, 2006. január 18-án iktatott levelében, valamint 2006. február 17-i, 2006. február 23-án iktatott levelében küldte el észrevételeit és adatait.

(6)

A Bizottság érdekelt harmadik felektől nem kapott észrevételeket.

(7)

A KH-t 2002-ben alapították a holland Szociális és Munkaügyi Minisztérium munkaerő-piaci reintegrációhoz nyújtott szolgáltatásainak privatizálása keretében azért, hogy az előbbi szolgáltatások magánjogi társaságba kerüljenek (4). A 2003. év vége felé a KH jelentősen csökkentette a munkatársak számát a növekvő veszteségek következtében, amelyeket egyebek között a kedvezőtlen piaci körülmények és rossz vezetés okozott.

(8)

2003 novemberében Hollandia bejelentette, hogy a vállalkozásnak az iránymutatások szerint 45 millió EUR összegű, megmentési célú kölcsönt kíván nyújtani, hogy fennmaradjon a vállalkozás, míg kidolgoznak egy átfogó szerkezetátalakítási tervet. 2003. decemberében a Bizottság jóváhagyta a KH (5) javára nyújtott megmentési célú támogatást, a hat hónapon belül elkészülő átfogó szerkezetátalakítási tervet várva.

(9)

A KH olyan holdingtársaság, amely főtevékenysége keretében a holland piacon munkaerő-piaci reintegrációhoz nyújt szolgáltatásokat. Mintegy 3 000 alkalmazottal előbb a holland hatóságokhoz tartozott, majd 2002. január 1-jén privatizálták. A holland állam az egyedüli részvénytulajdonos. A KH akkor 3000 személyt foglalkoztatott.

(10)

A holdingtársaság munkaerő reintegrációját szolgáló tevékenysége mellett, amit a Kliq Reïntegratie (a továbbiakban: OK) 1450 dolgozóval rendelkező leányvállalat végzett, másik jelentős leányvállalata a 200 alkalmazottat foglalkoztató Kliq Employability (a továbbiakban: KE) volt. A KH ezen túlmenően részesedéssel rendelkezett 4-20 alkalmazottat foglalkoztató 6 nagyon kicsi leányvállalatban és közös vállalatban (a továbbiakban a KE és a nagyon kicsi leányvállalatok együttesen: AD): Kliq Experts, Brug en Instroomprojecten, Flexpay BV, Simnet BV, Kliq Match BV és Kliq business school.

(11)

A két legjelentősebb leányvállalat főtevékenységei közé a munkaerő-piaci reintegrációhoz és foglalkoztathatósághoz nyújtott szolgáltatások tartoztak. E szolgáltatásokat a munkahelykeresés során nehézségekkel küzdő, csökkent munkaképességű személyeknek, valamint olyan vállalatoknak is nyújtották, amelyek bizonyos munkákra nehezen találják meg a megfelelő embereket.

(12)

Ebben az esetben a legfontosabb piac a munkaerő-piaci reintegrációhoz nyújtott szolgáltatásoké. Mind az állam, mind magánvállalkozások megbíznak munkaerő-piaci reintegrációhoz nyújtott szolgáltatásokat kínáló vállalkozásokat. A KH-nak elsősorban a közszektor a legfontosabb piaca. Helyi hatóságok és az UWV (munkavállalói járulékokat kifizető intézet) dolgoznak olyan vállalkozásokkal, mint pl. a KH. A KH piaci részesedése 16 % volt az UWV-piacon, a többi fontos piaci részvevőé 12 % (Alexander Calder), 10 % (Argonaut) és 9 % (Randstad). A KH második legfontosabb piaca az önkormányzati megbízások piaca, ahol a KH piaci részesedése körülbelül 38 %. Ennek a piacnak más fontos pályázója az Alexander Calder (25 %) és a TMP (25 %).

(13)

A KH a bejelentett szerkezetátalakítási terv értelmében felszámolná az OK-t, legnagyobb és veszteséges leányvállalatát, eladná vagy felszámolná az AD-hez tartozó vállalatokat, valamint célirányosan létrehozná a Kliq B.V.-t (a továbbiakban: Nieuwe Kliq, NK), egy új leányvállalatot, amely a KH főtevékenységének, a reintegrációhoz nyújtott szolgáltatás folytatására összpontosítana (6). A szerkezetátalakítási terv keretében az NK az a szerv, amelyet megbíztak a KH megkövetelt hosszú távú életképességének helyreállításával.

(14)

A szerkezetátalakítási program alapesetet feltételező forgatókönyvének az alábbi kulcsfontosságú jegyei voltak:

(15)

Alábbi ábra mutatja a KH szerkezetét, valamint a szerkezetátalakítási terv szerinti tulajdoni rendet.

(16)

A KH és az OK a komoly nehézségek fennállása miatt a kifizetések felfüggesztését kérelmezte, amit az illetékes rotterdami, illetve utrechti bíróságok 2005. január 20-án engedélyeztek. A KH és az OK zárgondnokai arra kérték 2005. február 7-én a fenti bíróságokat, hogy a kifizetések felfüggesztését alakítsák át csődeljárássá, majd a fenti holland bíróságok végül 2005. február 8-án fizetésképtelenné nyilvánították a KH-t és az OK-t.

(17)

Az NK ezzel szemben 2003 vége és 2004 vége között mintegy 12 millió EUR összegű veszteséget halmozott fel az 5,75 millió EUR saját tőkével szemben, amit a KH az alapításkor bocsátott rendelkezésre. Ezen túlmenően nagyon bizonytalan volt az NK sorsa, mivel a vállalat nem érte el a szerkezetátalakítási tervben meghatározott célkitűzéseket, és továbbra is kedvezőtlen piaci feltételekkel állt szemben, mivel a szabályozásmódosítás megszünteti az önkormányzatok azon kötelezettségét, hogy a költségvetésük egy részét a munkaerő-piaci reintegrációhoz nyújtott szolgáltatásokra használják, minek következtében a piac mérete is csökkent.

(18)

A 2005. augusztusi, az eljárást indító határozatában a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy az a 45 millió EUR, amelyet a holland állam a KH-nak nyújtott, a későbbiekben saját tőkévé alakítandó szerkezetátalakítási támogatás és kamatai, úgy tűnt, nem feleltek meg az iránymutatások követelményeinek. Azonkívül a Bizottság megkérdőjelezte, hogy a támogatást valóban egy minimum összegre lehet-e korlátozni, valamint azt, hogy a kedvezményezett saját forrásaiból is jelentősen tudna-e hozzájárulni az átalakításhoz. Következésképpen a Bizottság megállapításában kétségbe vonta, hogy a szerkezetátalakítási támogatás az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethető a közös piaccal.

(19)

A holland hatóságok 2005. szeptemberi levelükben válaszoltak a Bizottságnak az eljárást indító határozatára, amelyben: i) a KH és OK csődeljárásáról; ii) az NK eredményeiről és hozamáról; valamint iii) az NK és a holland állam közötti jogi eljárásról további információkat közöltek. Az utolsó ügy vonatkozik különösen a KH és OK csődjének utóhatásaként az NK az illetékes holland bírósághoz benyújtott követelésére, hogy a bíróság rendelje el, hogy a holland állam a Bizottság a megmentési célú kölcsön jóváhagyása után, a KH által az NK-nak nyújtott 9,25 millió eurót saját tőkévé változtassa át. Bár az ilyen jellegű támogatás az iránymutatásoknak megfelelően likviditási támogatásnak, és átmeneti jellegűnek kell legyen, és csak akkor szabad tartósnak tekinteni, amikor a Bizottság már jóváhagyta a szerkezetátalakítási támogatást, a holland hatóságok mégis 2005. nyarán értesítették a Bizottságot arról, hogy a holland bíróság elrendelte, hogy a kölcsönt át kell alakítani saját tőkévé.

(20)

2006. januári levelében Hollandia tájékoztatta továbbá a Bizottságot az NK 2005. december 14-én kihirdetett csődjéről, valamint az abból következő eljárásról. Végül Hollandia 2006. februári levelében a KH és OK csődeljárással kapcsolatosan aktuális adatokat közölt.

(21)

Az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében „a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”.

(22)

Először is az intézkedés arról szól, hogy a KH-nak nyújtott megmentési célú kölcsönt, valamint annak kamatait átalakítják saját tőkévé, amely művelet teljesen az államnak számítható fel és így állami forrásból finanszírozottnak tekintendő. A KH-nak nyújtott megmentési célú kölcsön, valamint annak tőkévé történő átalakítása olyan előny, amelyhez egy hasonló nehézségek között, a tönk szélén álló vállalkozás a pénzügyi piacon nem tudott volna hozzájutni.

(23)

Bár a KH kizárólag a holland piacon működik, nem lehet kizárni, hogy a KH-nak nyújtott előny nem torzítja, vagy torzíthatja a versenyt és ezáltal hátrányosan befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmi forgalmat. Azonkívül kisebb nemzetközi vállalkozások is tevékenykednek a holland piacon, mint pl. a TMP és a Creyff’s (a belgiumi Solvus leányvállalata). Ezért úgy tűnik, hogy olyan előny ez egy vállalkozás számára, amely által a verseny torzul, vagy torzulhat, valamint a tagállamok közötti kereskedelemre is előnytelenül hat.

(24)

A fentiek alapján a KH javára bejelentett támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak kell tekinteni, és ennek megfelelően kell értékelni.

(25)

A Bizottságnak a támogatást ad hoc-intézkedésként kell értékelnie. A Szerződés 87. cikke (2) és (3) bekezdésében szerepelnek azok a mentességek, amelyek kivételt képeznek az említett cikk (1) bekezdésében meghatározott támogatás összeegyeztethetetlensége alól.

(26)

E támogatási intézkedés nyilvánvalóan nem felel meg az EK-Szerződés 87. cikke (2) bekezdésében felsorolt mentességeknek. A bejelentett támogatási intézkedés ugyanis nem szociális jellegű intézkedés egyéni felhasználók részére, sem természeti csapások vagy más rendkívüli események miatt keletkezett kár helyreállítására szánták, sem nem a Német Szövetségi Köztársaság olyan területein használják fel, amelyek hátrányt élveznek Németország felosztása miatt.

(27)

A Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a)-d) pontjai tartalmazzák a többi mentességet. Mivel a támogatás elsődleges célja nem regionális jellegű, hanem nehéz helyzetben lévő vállalatok szerkezetátalakítására irányul, csak a 87. cikk (3) bekezdése c) pontjában előírt mentesség engedélyezheti bizonyos gazdasági ágazatok fejlesztésének könnyítését szolgáló állami támogatás nyújtását, amennyiben e támogatások nem befolyásolják a kereskedelmi feltételeket a közérdekkel ellentétes mértékben.

(28)

A megmentési célú és a szerkezetátalakítási támogatás megítéléséhez a Bizottság különleges iránymutatásokat határozott meg. Hollandia megkérte a Bizottságot, hogy az iránymutatások alapján vizsgálja meg az intézkedést.

(29)

Az iránymutatások 3.2. (28.-63. pont) része és különösen a 30-47. sz. pontok leírják a szerkezetátalakítási támogatás Bizottság által történő jóváhagyásának feltételeit. A megítélés felsorolja a (30)-(55) bekezdésekben a megfontolásokat.

(30)

Az iránymutatások 30. pontja szerint a vállalatnak meg kell felelnie az iránymutatások 2.1. része (4.–8. pont) értelmében felállított, nehéz helyzetben lévő vállalkozás meghatározásnak. A 6. pont szerint egy vállalkozás nehéz helyzetének ismérvei általában a veszteségek halmozódása, a forgalom csökkenése, a készletek felhalmozódása, a kihasználatlan kapacitás, likviditási gondok, a fokozódó eladósodás, a pénzügyi terhek növekedése, valamint a nettó vagyon értékének csökkenése vagy teljes eltűnése.

(31)

Az iránymutatások 5. a) pontja szerint egy társaság kifejezetten nehéz helyzetben lévő vállalkozónak tekinthető, ha törzstőkéjének több mint a fele eltűnt, és ez az elmúlt tizenkét hónap folyamán történt meg.

(32)

A bejelentés szerint ez így van a KH-nál is. A 2002. december 31-i megvizsgált éves beszámoló alapján megállapítható, hogy a holding (konszolidált) törzstőkéje 2002. január 1-én 73 millió EUR volt. A hivatkozott év végén a törzstőke 22 millió EUR-ra csökkent. Ez mintegy 70 %-os csökkenésnek felel meg. Ezenkívül a következő kilenc hónap folyamán, 2003. szeptemberéig még további, jelentős mértékű visszaesés következett be.

(33)

A holland hatóságok szándékában áll a KH-nak szerkezetátalakítási támogatást nyújtani. KH pedig ezt a támogatást két leányvállalatába, az NK-ba és OK-ba beviszi apportként, hogy befejeződjön a szerkezetátalakítás.

(34)

A Bizottság véleménye az, hogy KH az iránymutatások 4-8. pontjainak megfelelően nehézségekkel küzdő vállalkozásnak minősül, és ezért jogosult szerkezetátalakítási támogatásra.

(35)

A támogatás odaítélésének feltétele a szerkezetátalakítási terv végrehajtása, amelyet a Bizottságnak kellett jóváhagynia azokban az egyéni esetekben, mint a jelenlegi intézkedésnél. Az iránymutatások 31–34. pontja az alábbiakat követeli meg:

(36)

Először is emlékeztetőül: a bejelentett szerkezetátalakítási terv hiányos volt; a holland hatóságok például elfelejtettek benyújtani aktuális likviditási tervet. A szerkezetátalakítási terv nem tájékoztatta a Bizottságot oly módon, hogy az iránymutatásokra nézve teljes képet kapott volna a megfelelő döntéshozatalhoz. A Bizottságnak külön kellett kérnie a KH likviditási költségeit, valamint a különböző vállalati forgatókönyvek érzékenységi elemzését. A KH-nál kialakult dolgok menete miatt a holland hatóságok soha nem voltak képesek valamennyi kért információ átadására.

(37)

A Bizottság a kezdetektől fogva kételkedett abban, hogy a szerkezetátalakítási terv eredményezheti a követelt fordulatot a várható tőkebevétellel összehasonlítva az elégtelen belső költséghatékonyság miatt, illetve amiatt, hogy az NK eredményei elmaradtak a szerkezetátalakítási terv mérföldköveitől, és megmaradtak azok a súlyos strukturális gondok, amelyek a KH nehézségeit okozták; végül amiatt is, hogy a holland hatóságok elmulasztották, hogy megfelelően bejelentsék a kedvezményezetteknek nyújtott jelentős, saját forrásokból származó szerkezetátalakítási támogatást. Ezeknek a jelentős problémáknak köszönhetően nem lehet teljesíteni az iránymutatásokban meghatározott, a szerkezetátalakítási támogatás jóváhagyásához szükséges feltételeket.

(38)

Mint ahogy azt már a fenti (16) bekezdésben is kifejtették, a Bizottság említi, hogy a KH-t 2005. februárjában már fizetésképtelenné nyilvánították. Mivel a KH nem tudta elérni a terv szerinti szükséges fordulatot, így az is megállapítandó, hogy hosszú távon a jelen vagy módosított szerkezetátalakítási terv az életképességét sem tudja helyreállítani. Ezenkívül hangsúlyozandó, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása után a holland hatóságok megjegyezték, hogy még a KH fordulatának eredményessé tételére alakított NK-t is fizetésképtelenné nyilvánították, ami igazolja az NK-nak az eljárás indításáról szóló határozatban vázolt súlyos gondjait, valamint a szerkezetátalakítási terv célszerűségének hiányát.

(39)

Mivel a szerkezetátalakítási támogatás nyújtására vonatkozó, az iránymutatásokban meghatározott feltételek nem teljesültek, a Bizottság nem hagyhatja jóvá a szerkezetátalakítási tervet, és így nem is hagyhatja jóvá a szerkezetátalakítási támogatást sem. Következésképpen a bejelentett támogatás a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében nem egyeztethető össze a közös piaccal.

(40)

A fentiek alapján a Bizottság nem tartja szükségesnek, hogy részletesen vizsgálja, vajon az iránymutatásokban meghatározott, a szerkezetátalakítási támogatás jóváhagyásához szükséges egyéb feltételeknek megfeleltek-e, egyebek között az iránymutatások 40. pontjában meghatározott követelménynek, amely szerint a támogatás mértékét a szükséges minimumra kell korlátozni, valamint a kedvezményezett saját forrásából jelentősen hozzájárul.

(41)

Az iránymutatások 24. pontjának megfelelően elvileg a KH-nak nyújtandó megmentési célú támogatást hat hónapra hagyták jóvá. A KH-nak nyújtandó megmentési célú támogatás jóváhagyása után hat hónapon belül a holland hatóságok bejelentették a KH-ra vonatkozó szerkezetátalakítási tervet.

(42)

A holland hatóságok által bejelentett szerkezetátalakítási terv szerint a KH a megmentési célú kölcsönből 35,75 millió eurót adott át az OK-nak és 9,25 millió eurót az NK-nak.

(43)

A holland hatóságok arról értesítették a Bizottságot, hogy az illetékes holland bíróság a holland Csődtörvény 53. és 69. cikke alapján arra kötelezte őket, hogy a 9,25 millió EUR összegű kölcsönt változtassák át részvénytőkévé, ami 2005. augusztus 22-én meg is történt. Az átalakítás ezért a bejelentett intézkedés részleges végrehajtásának fogható fel.

(44)

A Bizottság emlékezteti a holland hatóságokat arra, hogy annak az elvnek megfelelően, amely szerint a közösségi jog elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben, a (43) bekezdésben említett nemzeti bíróság határozatának a végrehajtása ellentétes azzal, hogy tilos állami támogatás nyújtása, mielőtt a Bizottság a Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének megfelelően ezt jóváhagyta volna. A megmentési célú kölcsön a szerkezetátalakítás miatt történt részvénytőkévé alakítása törvénytelen szerkezetátalakítási támogatásnak minősül. Mivel a bejelentett támogatás ezenkívül nem is felel meg az iránymutatások feltételeinek, minden olyan intézkedés, amely annak a részleges végrehajtása, szintén összeegyezhetetlennek minősül. Az a körülmény, hogy egy nemzeti bíróság utasítására intézkedtek, ebben az összefüggésben nem számít, tekintettel arra, hogy a bíráknak – ugyanúgy, mint más állami szerveknek – figyelembe kell venniük a Szerződés szabályait.

(45)

Következésképpen az NK-nak átadott, 9,25 millió EUR összegű megmentési célú kölcsön nemzeti bíró ítélete alapján történt átváltása végül is azt jelenti, hogy a szerkezetátalakítási támogatást jogtalanul és összeegyeztethetetlenül nyújtották az NK-nak. Mivel ezt a szerkezetátalakítási támogatást nem lehet jóváhagyni, ezért a közös piaccal összeegyeztethetetlen.

(46)

Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet 14. cikke (7) értelmében a Bizottságnak a jogtalan támogatással kapcsolatos nemleges határozatok esetében meg kell állapítani, hogy az érintett tagállam megtesz minden tőle telhető intézkedést, hogy visszakövetelje a kedvezményezettől a támogatást. Viszont a Bizottság nem várhatja ezt el, amennyiben ez a közösségi jog általános alapelvével ellentétes. Jelen ügyben nem lehet hivatkozni ilyen elvre. Ezért teljes egészében vissza kell követelni azt a 9,25 millió EUR összegű megmentési célú kölcsönt, amelyet végül is saját tőke formájában nyújtottak.

(47)

A bejelentett szerkezetátalakítási tervnek megfelelően KH átadott OK-nak a teljes megmentési célú, 45 millió EUR összegű állami támogatásból 35,75 millió EUR-t, hogy a KH hosszú távú életképességét helyreállítsák. Az NK-nak átadott, 9,25 millió EUR összegű megmentési célú kölcsönnel szemben ezt a kölcsönt nem változtatták saját tőkévé. Ezért ez az intézkedés a továbbiakban is megmentési célú támogatásnak minősül.

(48)

Az iránymutatások 23. d) pontja szerint a tagállamnak a megmentési célú támogatás, illetve a szerkezetátalakítási terv jóváhagyása után hat hónapon belül a Bizottsághoz felszámolási tervet kell benyújtani, vagy igazolni kell, hogy a kölcsönt teljes egészében visszafizették.

(49)

Jelen esetben az érintett vállalkozások rövidesen a szerkezetátalakítási tervnek a Bizottsághoz történt benyújtása után fizetésképtelenné váltak. Ezért a Bizottság nem tudta a tervet jóváhagyni.

(50)

A holland hatóságok azonban értesítették a Bizottságot, hogy a hivatalos csőd- és felszámolási eljárás elindult. Ez megfelel az iránymutatások 23. d) pontjának, amelyben a kölcsön teljes visszafizetésének vagy a szerkezetátalakítási terv benyújtásának alternatívájaként a felszámolási terv benyújtását kérik. A Bizottság engedélyezi a felszámolási terv benyújtását, amennyiben az alábbi két feltétel teljesül:

(51)

Bár a régi, KH-nak nyújtott állami támogatások nem tartoznak a szerkezetátalakítási támogatási csomagba és a jelen eljárás alá (8), a Bizottság szeretné ismertetni álláspontját, nehogy jelen esetben további ellentmondások keletkezzenek az állami támogatásokról szóló közösségi szabályok és a nemzeti törvények nemzeti bíróságok által történő alkalmazása között, ahogy jelen esetben történt a (43)–(46) preambulumbekezdésekben leírt intézkedéssel. Jelen álláspontot ismertetik különösen a holland bíróságon függőben lévő bírósági eljárásra vonatkozóan, amelyre vonatkozóan magyarázatot az (52)–(55) preambulumbekezdések nyújtanak.

(52)

A bejelentett szerkezetátalakítási terv keretében KH-nak 2016-ig teljesen vissza kellene fizetnie a 41 millió EUR összegű kölcsönt, beleértve a 17 millió EUR összegű feltételes folyószámla-hitellehetőséget (a továbbiakban: „hitellehetőség”), amelyet az állam piaci feltételek mellett 2002-ben az alapítás után nyújtott KH-nak, és amely nem tartozik a szerkezetátalakítási támogatási csomagba.

(53)

2006. februári levelében Hollandia tudatta a Bizottsággal, hogy a csődgondnokok a KH és az OK csődeljárásaiban megkérték a nemzeti bíróságokat arra, hogy kötelezzék az államot arra, hogy fizesse ki teljes egészében a hitellehetőséget, amelyet az állam 2005. februárjában a fizetésképtelenség kihirdetése után befagyasztotta a KH és az OK csődbejelentésére várva.

(54)

A Bizottság figyelembe veszi, hogy ez az ügy az illetékes nemzeti bíróság hatáskörébe esik, amelynek meg kell állapítania, vajon az állam hitellehetőség megszüntetésére irányuló döntése megfelelt-e a megállapodásnak.

(55)

A Bizottság arra az álláspontra helyezkedik, hogy ha az állam döntése megfelel a megállapodásnak, akkor a bíróság igazolja az állam döntését és utasítsa el a csődgondnokok követelését. De ha a bíróság mégis azt állapítja meg, hogy ki kell fizetni a hitellehetőség teljes összegét a gondnokoknak, bár az állam figyelemmel volt a szerződéses jogaira és kötelezettségeire, akkor arról van szó, hogy az állam egy újabb állami támogatást nyújt a KH-nak, amelyet a Szerződés 88. cikke (3) bekezdése értelmében be kellene jelenteni a Bizottsághoz.

(56)

Tekintettel a fentiekre a Bizottság megállapítja, hogy a vizsgált intézkedés a Szerződés 87. cikkének (19) bekezdése értelmében állami támogatás. A holland hatóságok a hivatalos vizsgálat során és azon kívül benyújtott információk alapján igazolták, hogy a Hollandia által a KH-nak nyújtandó szerkezetátalakítási támogatás, azáltal, hogy a 45 millió EUR összegű megmentési célú kölcsönt részvénytőkévé változtatja, nem felel meg az iránymutatások követelményeinek, és ezért nem felel meg a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontjának.

(57)

Amennyiben sor került a támogatási intézkedésre, mivel már az NK-nak nyújtott, 9,25 milliós EUR összegű megmentési kölcsön részvénytőkévé változott át, akkor azt vissza kell követelni,

21.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 366/47

(1)

1997-ben a Tanács a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódexet fogadott el a káros adóverseny elleni küzdelem céljából (2). Az e kódex keretében tett kötelezettségvállalásokat követően a Bizottság 1998-ban közleményt tett közzé az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóival kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról (3), amelynek értelmében a Bizottság hangsúlyozta az e szabályok szigorú alkalmazására és az egyenlő bánásmód elvének betartására irányuló elszántságát. Ez az eljárás e közlemény keretébe illeszkedik.

(2)

1999. február 12-i, D/50716 számú levelével a Bizottság előzetes információk átadását kérte Luxemburgtól az „adók alól egy 1929. évi törvény címén mentesített társaságokra” vonatkozóan. 1999. március 26-i A/32604 levelükben a luxemburgi hatóságok megküldték az 1929. évi törvénnyel mentesített holdingtársaságok (a továbbiakban a „mentesített 1929-es holdingok”) rendszerének leírását, az „1971. december 29-i törvény” és az „1978. november 30-i törvény” által módosított formában.

(3)

A 2000. július 5-i D/53671 levelével a Bizottság kiegészítő tájékoztatást kért Luxemburgtól a mentesített 1929-es holdingokra, és különösen a „»milliárdos«holdingoknak” (a továbbiakban: „mentesített milliárdos holdingok”) „nevezett rendszert szabályozó 1938. december 17-i törvényre” vonatkozóan. A luxemburgi hatóságok 2000. július 20-i keltezésű, A/36150 számú levelükben átadták a kért kiegészítő információkat.

(4)

A Bizottság 2001. március 26-i D/51279 levelében további kiegészítő információkat kért, így különösen a mentesített 1929-es holdingok és a mentesített milliárdos holdingok javára szóló adórendszereket létrehozó törvények szövegét. A luxemburgi hatóságok 2001. május 11-i keltezésű, A/33928 számú levélben átadták a kért információkat.

(5)

A Bizottság 2002. február 11-i D/50571 számú levelében tájékoztatta a luxemburgi hatóságokat arról, hogy előzetesen ezt az intézkedést támogatásnak tekinti, és felhívta az említetteket észrevételeik benyújtására, az EK-Szerződés 93. cikkének [jelenleg 88. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet (4) 17. cikkének (2) bekezdésével bevezetett, a létező támogatási programokra vonatkozó együttműködési eljárásnak megfelelően. A Bizottság és a luxemburgi hatóságok között 2002. április 19-én tartott ülést követően ez utóbbiak 2002. május 2-i A/33288 levelükben elküldték a kért információkat. Az említett hatóságok és a Bizottság között 2002. október 17-én egy második ülésre is sor került.

(6)

2004. március 9-én az A/51743 számú levelében a Bizottság azt kérte Luxemburgtól, hogy tegye naprakésszé a szóban forgó rendszerre vonatkozó információkat, azáltal, hogy közöl minden, a mentesített 1929-es holdingok adóügyi kezelésére vonatkozó, javaslat tárgyát képező vagy már elfogadott új rendelkezést, az említett rendszer előzetes vizsgálatának a 659/1999/EK rendelet 17. cikke (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelő lezárása céljából. 2004. május 6-i levelében Luxemburg közölte a Bizottsággal a kért információkat.

(7)

2004. szeptember 15-én egy harmadik ülésre is sor került a luxemburgi hatóságok és a Bizottság között, amely során a Bizottságot tájékoztatták a mentesített 1929-es holdingok adórendszeréről szóló, az 1929. július 31-i törvény néhány módosítását javasló 5231. sz. törvénytervezetre vonatkozó bizonyos adatokról.

(8)

A Bizottság 2005. május 4-i D/53536 levelében kérte az 5231. sz. törvényjavaslat 2005. április 19-i jóváhagyására vonatkozó információk átadását, a szóban forgó rendszer előzetes értékelésének kiegészítése céljából. A luxemburgi hatóságok 2005. június 1-jei (A/34536), illetve 2005. június 23-i (A/35047) levelükben benyújtották a Bizottságnak a kért információkat.

(9)

A Bizottság 2005. július 11-i (D/55311) levelében különösen arról tájékoztatta Luxemburgot, hogy az előzetes értékelésében úgy vélte, a szóban forgó rendszer (ahogyan azt a holdingtársaságok adórendszeréről szóló 1929. július 31-i törvény 1. cikkét módosító 5231. sz. törvénytervezet – a jelenlegi 2005. június 21-i törvény – 2005. április 19-i parlamenti jóváhagyása módosította) a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatásnak minősül.

(10)

2005. július 25-én az említett hatóságok és a Bizottság között sor került egy negyedik ülésre is, amely során az ügyet különösen a szóban forgó rendszernek a 2005. június 21-i törvény általi módosításai fényében vizsgálták meg.

(11)

A 2005. július 28-i (D/55780) levelében a Bizottság tájékoztatta Luxemburgot arról, hogy előzetes értékelése szerint a 2005. június 21-i törvény által módosított 1929. július 31-i törvény jellege a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatás, és felhívta Luxemburgot arra, hogy a 659/1999/EK rendelet 17. cikke (2) bekezdésének értelmében nyújtsa be megjegyzéseit.

(12)

2005. szeptember 5-i (D/56729), illetve 2005. szeptember 19-i (D/57172) keltezésű levelében a Bizottság a luxemburgi hatóságokhoz fordult a kért megjegyzések átadása érdekében.

(13)

Mivel az előírt határidőn belül nem érkezett válasz, a Bizottság 2005. november 25-i levelében (5) a Szerződés 88. cikkének (1) bekezdése alapján a következő megfelelő intézkedéseket javasolta Luxemburgnak:

(14)

Ugyanezen levélben a Bizottság arra is felszólította a luxemburgi hatóságokat, hogy a javaslat kézhezvételétől számított egy hónapon belül írásban jelezzék számára, hogy Luxemburg – a 659/1999/EK rendelet 19. cikke (1) bekezdésének megfelelően – fenntartás és kétség nélkül elfogadja-e valamennyi megfelelő intézkedést, a rendszer hatályon kívül helyezése végleges időpontjának megemlítésével. A Bizottság jelezte, hogy ellenkező esetben az említett rendelet 19. cikke (2) bekezdésének rendelkezései értelmében megindíthatja az ugyanezen rendelet 4. cikke (4) bekezdésében előírt eljárást.

(15)

2005. december 9-i (A/40451) levelében Luxemburg tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy visszautasítja a javasolt megfelelő intézkedéseket. Figyelembe véve Luxemburg visszautasítását és tekintettel a luxemburgi hatóságok által a fent említett levélben megfogalmazott észrevételekre, a Bizottság úgy döntött, hogy megindítja a Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárást.

(16)

2006. február 9-i (SG D/200621) és a 2006. március 28-i (SG D/201345) keltezésű levelében a Bizottság értesítette Luxemburgot a Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárás megindítására vonatkozó határozatáról, valamint e határozat helyesbítéséről.

(17)

A Bizottság határozatát (annak helyesbített változatát) az Európai Unió Hivatalos Lapjában tették közzé (6). Határozatában a Bizottság felhívta az érdekelt feleket észrevételeik benyújtására. A Bizottság ebben az összefüggésben semmilyen észrevételt nem kapott érdekelt harmadik személyektől.

(18)

2006. április 13-i (A/32917) levelében Luxemburg benyújtotta az észrevételeit.

(19)

2006. július 6-án kiegészítő ülésre került sor a luxemburgi hatóságok és a Bizottság között, amely során a fent említett hatóságok kiegészítő tájékoztatást adtak az 1929-es holdingok finanszírozási tevékenységeiről és azzal kapcsolatos lehetséges jogos elvárásukról, hogy egy átmeneti időszakban továbbra is részesülnek a mentességi rendszer kedvezményeiben.

(20)

A mentesített holdingokról szóló, 1929. július 31-i alaptörvény olyan adóügyi eszközt vezetett be, amelynek célja, hogy ösztönözze egy nemzetközi társaságcsoportba tartozó üzleti tevékenységet folytató társaságok által felhalmozott nyereség elosztását a kedvezményben részesülő holdingok által kapott, majd azok részvényesei között kiosztott nyereségek többszöri megadóztatásának elkerülésével. 1937-ben, az 1929. július 31-i törvény módosításait követően Luxemburg kiegészítő mentesített jogállást hozott létre a legalább egymilliárd luxemburgi frank (LUF) összegű kezdő sajáttőke-apporttal megalapított milliárdos holdingok számára. Luxemburg ezenkívül bevezette a részesedések mentesítési rendszerét, amely alapján az osztalékok, a jogdíjak, a tőkenyereség és azon társaságok részvényeinek eladásából származó elszámolás eredményei, amely társaságokban a holding részesedéssel rendelkezik, bizonyos feltételek betartása esetén nem adókötelesek. Következésképpen Luxemburg ma az általános jog szerint szabályozott, a részesedések mentességének általános rendszerén (a jövedelemadóról szóló törvény 166. cikke), az „anya- és leányvállalatokról” és a „kamatok-jogdíjakról” szóló irányelveket (7) átültető rendszeren túl az 1929-es holdingok és a milliárdos holdingtársaságok egyedi mentességi rendszerével is rendelkezik.

(21)

Az 1929. július 31.-i törvénynek megfelelően a mentesített 1929-es holdingok Luxemburgban nem tartoznak semmiféle olyan közvetlen adókötelezettség alá, mint különösen a társasági adó, a helyi kereskedelmi adó (8), és a nettóvagyon-adó (9). Kötelezettek azonban a tőke olyan adóira, mint az ingatlanadó (10) és az éves jegyzési adó (11). A mentesített 1929-es holding által kapott osztalékok, kamatok, jogdíjak és tőkenyereségek így Luxemburgban nem adóztathatók. A mentesített 1929-es holding által kifizetett osztalékok, jogdíjak (12) és kamatok nem forrásadó-kötelesek (13). Végül a mentesített 1929-es holdingok, sem a más luxemburgi társaságok által külföldre folyósított kamatok tekintetében nem állapítanak meg forrásadót, míg a nem mentesített letelepedett társaságok által beszedett kamatokat továbbra is adóköteles bevételnek tekintik.

(22)

Meg kell jegyezni, hogy a mentesített 1929-es holdingtársaságok (mint bármely más luxemburgi társaság) által egy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező olyan természetes személyeknek fizetett kamatok tekintetében, akik a kamatozó megtakarítási formákból eredő jövedelmek adóztatásáról szóló, 2003. június 3-i 2003/48/EK tanácsi irányelv (14) értelmében kedvezményezettek, az említett irányelv által meghatározott forrásadót kell fizetni Luxemburgban. A Luxemburgban 2006. január 1-jétől bevezetett, a lakóhellyel rendelkező természetes személyeknek fizetett kamatokra alkalmazott 10 %-os végső forrásadó a mentesített 1929-es holdingtársaságok által fizetett kamatokat érinti.

(23)

A mentesített 1929-es holdingok általában nem tartoznak a kettős adóztatás és az adócsalás megelőzéséről szóló, Luxemburg által kötött kétoldalú egyezmények hatálya alá.

(24)

A tőke megadóztatását illetően egy mentesített 1929-es holding 1 %-os tőkeilleték fizetésére köteles a készpénz és a vagyoni eszköz formájában szolgáltatott apport esetében (15). Ezen kívül kötelesek a befizetett sajáttőke és a névértéken felüli befizetések értéke évi 0,2 %-os jegyzési adójának megfizetésére, aszerint, ahogy azt az előző pénzügyi év lezárásának időpontjában megállapították (16). Egy mentesített 1929-es holding pénzeszközöket kölcsönözhet a részvényeseitől, bankoktól vagy más hitelintézetektől, és kötvényeket bocsáthat ki. A jegyzési adó meg nem fizetésének elkerülésére az alultőkésítésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ha az idegen tőkéből illetve saját tőkéből történő finanszírozás aránya meghalad bizonyos pénzügyi rátákat. Végül, egy mentesített 1929-es holding igazgató tanácsának Luxemburgban lakóhellyel rendelkező vagy nem rendelkező tagjainak, vezetőinek vagy könyvvizsgálóinak fizetett díjakat 20 % forrásadó terheli.

(25)

Csak a Luxemburgban bejegyzett társaságok (17) részesülhetnek a mentesített 1929-es holdingok rendszerének kedvezményében, ellentétben az egyszemélyes vállalkozásokkal, a nem társasági formában, szerződéses alapon működő közös vállalkozásokkal, az állandó telephelyekkel és fióktelepekkel, illetve a külföldi társaságok helyi kirendeltségeivel. Egy mentesített 1929-es holding jegyzett tőkéjének összege a választott társasági formától függ. Egy 1977. július 29-i nagyhercegi rendelet értelmében egy mentesített 1929-es holding legalább 24 000 eurós, teljes egészében befizetett saját tőkével kell rendelkezzen.

(26)

A Luxemburgban letelepedett társaságokat csak akkor lehet mentesített 1929-es holdingként bejegyezni, ha kizárólag a más luxemburgi vagy külföldi társaságokban való bármely formájú részesedés megszerzésére, birtokolására és hasznosítására irányuló tevékenységet folytatnak, különösen kölcsönök nyújtásával, szabadalmak birtoklásával és szerzői jogi használati engedélyek vagy know-how megadásával azon társaságok számára, amelyekben részesedéssel rendelkeznek. Mentesített 1929-es holding a saját nevében nem folytathat ipari tevékenységet, illetve nem működtethet a nyilvánosság előtt nyitva álló kereskedelmi telephelyet. Amennyiben tevékenységeit az így meghatározott területen túlra terjeszti, elveszíti ezt a jogállását, és teljes mértékben adóköteles kereskedelmi társaságként kezelik.

(27)

A mentesített 1929-es holding engedélyezett tevékenységei közé tartozik különösen:

(28)

A tiltott tevékenységek különösen:

(29)

A mentesített 1929-es holdingok a luxemburgi Administration de l'Enregistrement et des Domaines (közvetett adók hatósága) felügyelete alá tartoznak, amely felhatalmazással rendelkezik a könyveik megvizsgálására, de kizárólag azért, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az említett holdingok által végzett tevékenységek tiszteletben tartják az 1929. évi jogszabály által meghatározott korlátokat.

(30)

A mentesített 1929-es holdingok között létezik a holdingok egy külön fajtája, a mentesített milliárdos holdingok. Ez külföldi társaságok részvényeinek apportjával, vagy a befizetett sajáttőke és a tartalékok legalább 24 millió euróra (1 milliárd LUF) történő emelésével alakítható. A mentesített milliárdos holdingok választhatnak olyan adórendszert, amelynek keretén belül a jegyzési adót egy „jövedelemadónak” nevezett adó helyettesíti. A mentesített milliárdos holdingokról szóló 1937. évi nagyhercegi rendeletnek megfelelően ezt a jövedelemadót az ilyen társaságok kötvény- és értékpapír-tulajdonosainak fizetett kamatokra, a részvényeseinek fizetett osztalékokra, valamint az igazgatóknak, a könyvvizsgálóknak és a felszámolóknak fizetett díjakra vetik ki.

(31)

Amennyiben a kötvény- vagy értékpapír-tulajdonosok számára a szóban forgó pénzügyi évre fizetett kamatok teljes összege több, mint 2,4 millió euró, az adót olyan adótábla alapján számítják, amely tartalmazza a kifizetett kamatok 3 %-át, az osztalékok, díjak és javadalmak 1,8 %-át összesen 1,2 millió euró értékben kiosztott összeg erejéig, valamint az e küszöböt meghaladó osztalékok, díjak és javadalmak 0,1 %-át. Amennyiben a kötvény- vagy értékpapír-tulajdonosok számára a pénzügyi évre fizetett kamatok teljes összege kevesebb, mint 2,4 millió euró, az adót más adótábla szerint számítják, amely tartalmazza a kifizetett kamatok 3 %-át, az osztalékok, díjak és javadalmak 3 %-át, a 2,4 millió eurós összeg és a kifizetett kamatok teljes összege különbségével megegyező összeg erejéig, továbbá az e küszöböt meghaladó osztalékok 1,8 %-át 1,2 millió eurónyi összeg erejéig, valamint az e küszöböt meghaladó maradék osztalékok, részesedések és javadalmak 0,1 %-át. A mentesített milliárdos holdingok így nem tartoznak a jegyzési adó céljából alkalmazandó alultőkésítés rendes szabályainak hatálya alá, és semmilyen forrásadó nem alkalmazandó a díjakra és a javadalmakra.

(32)

A mentesített milliárdos holding tevékenységei közé tartozik különösen:

(33)

A leírt adómentességet bizonyos feltételek mellett kiterjesztették a „mentesített pénzügyi holdingokra”, amelyek a mentesített 1929-es holdingok alcsoportját alkotják. E holdingok társaságok csoportjához vagy közös társaságokhoz tartozó leányvállalatok tevékenységének finanszírozására kötelesek. E tekintetben egy társaság akkor tekintendő egy csoport részének, ha olyan közös megnevezést használ, amely a kölcsönös függőség szimbóluma, vagy ha ugyanazon csoport társaságai lényeges részesedéssel (legalább 25 %) rendelkeznek azok saját tőkéjében, és állandó gazdasági kapcsolatot tartanak fenn egymás között.

(34)

A mentesített milliárdos holdingokhoz hasonlóan a mentesített pénzügyi holding több tevékenységet folytathat, mint a mentesített 1929-es holding a csoporton belüli finanszírozást illetően. Míg a mentesített 1929-es holdingok csak olyan társaságokat finanszírozhatnak, amelyekben közvetlen részesedéssel rendelkeznek, a mentesített pénzügyi holdingok bármely, a csoportjukba tartozó társaságnak adhatnak kölcsönt. A mentesített pénzügyi holding számára engedélyezett tevékenységek közé tartozik különösen:

(35)

2003. november 6-án a luxemburgi kormány benyújtotta a Parlamentnek a mentesített 1929-es holdingok rendszeréről szóló, 1929. július 31-i törvényt módosító 5231. sz. törvénytervezetet. A luxemburgi parlament 2003. április 19-i ülésén néhány módosítással jóváhagyta a fent említett törvénytervezetet. Az új törvényt 2005. június 21-én hirdették ki és 2005. június 22-én tették közzé a Luxemburgi Nagyhercegség Hivatalos Lapjában. A 2005. június 21-i törvény 2005. július 1-jén lépett hatályba.

(36)

E törvénynek megfelelően azok a holdingok, amelyek esetében a pénzügyi év során kapott osztalék legalább 5 %-a a luxemburgi társasági adóval összehasonlítható társasági adó fizetésére nem kötelezett nem honos társaságoktól származik, elveszítik a mentesített 1929-es holding jogállást, és az általános adózási rendszer hatálya alá tartozó társaságokká válnak. A törvénytervezetet kísérő parlamenti dokumentumok magyarázatot nyújtanak arra vonatkozóan, hogy ahhoz, hogy egy társasági adót a luxemburgi társasági adóval összehasonlíthatónak lehessen tekinteni, adókulcsának el kell érnie legalább a 11 %-ot (azaz a luxemburgi társasági adó 50 %-át), és az adókivetés alapjának hasonlónak kell lennie a Luxemburgban alkalmazottéhoz.

(37)

Az említett törvényhez mellékelt megjegyzésekből kiderül, hogy e módosítások elfogadására azért került sor, hogy az 1929-es holdingok adórendszerét összehangolják a Tanács által 2003. június 3-án a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódex értelmében végzett értékelés keretében a luxemburgi hatóságoknak benyújtott ajánlásokkal. E tekintetben az új törvény átmeneti rendszert vezetett be, amely megőrizte a meglévő előnyöket a mentesített 1929-es holding vagy a mentesített milliárdos holding jogállással rendelkező társaságok számára, a hatálybalépésétől 2011. január 1-jéig.

(38)

2006. február 9-i határozatában a Bizottság lényegében úgy vélte, hogy a mentesített 1929-es holdingok rendszere a Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében állami támogatásnak minősül. Valójában a Bizottság szerint ez a rendszer a szóban forgó holdingok számára a társasági adó, a forrásadó, a nettóvagyon-adó és az ingatlanadó alóli eltérő mentesítésből álló, több gazdasági előnyt biztosít. Ezek az előnyök a luxemburgi államkincstárral szembeni adókötelezettségeknek a holdingtársaságok és olyan gazdasági csoportok javára történő csökkentésében nyilvánulnak meg, amelyekhez azok tartoznak.

(39)

A Bizottság szerint ezek az előnyök állami források felhasználását foglalják magukban, a luxemburgi államkincstár adóbevételeinek vesztesége formájában. A rendszer szelektívnek tűnik, mivel a holding formában működő, és kizárólag meghatározott fajtájú tevékenységeket, azaz lényegében pénzügyi, vállalatirányítási, hasznosítási engedélyek megadására vonatkozó és pénzforgalmi tevékenységeket végző társaságok számára tartják fenn. Ezen kívül a rendszer a csoporton belüli tevékenységekre korlátozódik, mivel a kedvezményezetteknek egy csoporton belül kell tevékenykedniük ahhoz, hogy a kedvezményeiben részesülhessenek. Így a rendszer nem áll nyitva minden vállalkozás számára, hanem csak azok előtt, amelyek csoport formában szerveződnek olyan holdingtársaság létrehozásával Luxemburgban, amelyet kizárólag bizonyos tevékenységek gyakorlására alkalmaznak, mint a finanszírozás, a részesedések kezelése, a hasznosítási engedélyek és a szabadalmak koordinálása és átruházása.

(40)

A formális vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó határozatában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a kedvezmény a verseny torzulását okozza és érinti a tagállamok közötti kereskedelmet, mivel a mentesített 1929-es holdingok pénzügyi és vállaltirányítási tevékenységeiket általában a nemzetközi piacokon végzik, ahol a verseny erős. E tekintetben úgy tűnik, hogy a verseny torzul, mivel a mentesített 1929-es holdingokat előnyben részesítik a szolgáltatásnyújtókhoz és a független pénzügyi közvetítőkhöz, azaz különösen a bankokhoz és a klasszikus tanácsadó társaságokhoz képest. A kereskedelmet, úgy tűnik, érintik a mentesített 1929-es holdingok rendszere által nyújtott kedvezmények, amely rendszer csak bizonyos, lényegében csak a határokon átnyúló pénzügyi feladatokat végző holdingokat részesíti előnyben.

(41)

A Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott eltérések közül egyik sem tűnik alkalmazhatónak, mivel a szóban forgó intézkedés olyan működési támogatás, amely nem kapcsolódik különleges projektekhez, és csak a kedvezményezettjei folyó kiadásait csökkenti anélkül, hogy eközben hozzájárulna közösségi cél megvalósításához.

(42)

A Bizottság azt a következtetést is levonta, hogy a 659/1999/EK rendelet 1. cikke b) pontjának i. alpontja értelmében létező támogatásról van szó. E tekintetben a mentesített 1929-es holdingok rendszerét módosító 2005-ös törvény által hozott módosítások nem változtatják meg a szóban forgó támogatás meglévő jellegét, mivel azok változatlanul hagyták az e rendszer által juttatott előnyöket, időlegesen azokra korlátozva a kedvezményezettek számát, akik nem részesülnek a Luxemburgon kívüli, csökkentett adóztatásnak alávetett osztalékokban.

(43)

A formális vizsgálati eljárás megindításának keretében a Bizottság felhívta a luxemburgi hatóságokat arra, hogy adjanak meg minden hasznos információt a szóban forgó rendszer kereskedelemre gyakorolt hatásának értékelése céljából, különösen a pénzügyi szolgáltatások ágazatában. Arra is felhívta Luxemburgot és az érdekelt harmadik személyeket, hogy nyújtsák be észrevételeiket a kedvezményezettek tekintetében esetlegesen fennálló olyan jogos elvárásra vonatkozóan, amely a szóban forgó rendszer megszüntetésére irányuló kérelem esetében átmeneti intézkedések elfogadását indokolja.

(44)

Hivatalosan egyetlen harmadik érdekelt személy sem nyújtott be megjegyzéseket a Bizottság 2006. február 9-i határozatának az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követően (18). A mentesített 1929-es holdingok több képviselője azonban nem hivatalos úton felvette a kapcsolatot a Bizottsággal, hogy tájékoztatást kapjanak különösen a Bizottság által a Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése alapján megindított formális vizsgálati eljárás magánszemélyekre vonatkozó jogkövetkezményeiről, és azon adómentességek jogszerűségéről, amelyeknek ez utóbbiak a kedvezményezettjei voltak.

(45)

A luxemburgi hatóságok 2006. április 13-i levelükben nyújtották be az észrevételeiket. E tekintetben a luxemburgi hatóságok egyet nem értésüket fejezték ki az 1929-es holdingok javára szóló mentességi rendszernek a Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében vett támogatássá minősítésével. Luxemburg nem nyújtott be észrevételt a kérdéses adóügyi mentesítési rendszernek a közös piaccal való összeegyeztethetőségét érintően.

(46)

2006. április 13-i levelében Luxemburg azt is visszautasította, hogy hasznos információkat nyújtson a szóban forgó intézkedés, valamint annak a versenyre és a kereskedelemre, különösen a pénzügyi szolgáltatások, a csoporton belüli tevékenységek és szellemi tulajdonjogok kezelése ágazatában gyakorolt hatásának értékelése céljából. Semmilyen információt nem adtak át a mentesített 1929-es holdingok által kezelt befektetésekre vonatkozóan, és nem adták át a mentesített holdingtársaságok listáját sem. E tekintetben a luxemburgi hatóságok arra hivatkoztak, hogy a mentesített 1929-es holdingok nem képezték közigazgatási jóváhagyás tárgyát, és ezért lehetetlen összeállítani e holdingok listáját.

(47)

Végül, tekintettel a mentesítési rendszer kedvezményezettjei esetleges olyan jogos elvárásának fennállására, amely egy végső negatív határozat esetén átmeneti intézkedések elfogadását indokolja, a luxemburgi hatóságok rámutattak, hogy a mentesített 1929-es holdingok rendszerének esetleges megszüntetése olyan hatással lenne a luxemburgi adózási rendszerre, hogy az e rendszer keretében tevékenykedő szereplők várakozásait védeni kellene. Ez utóbbiak valójában nem számíthatnak arra, hogy a jogi helyzetüket „egyik napról a másikra” teljesen megszüntetik.

(48)

2006. április 13-i levelükben a luxemburgi hatóságok lényegében a szóban forgó adórendszer támogatásnak minősítését vitatják.

(49)

Először is, a mentesített 1929-es holdingok rendszere nem ad előnyöket a holdingtársaságok általános adóztatási rendszeréhez képest. Kizárólagos célja, hogy elkerülje az üzleti tevékenységet folytató társaságok által kiosztott nyereségekhez kapcsolódó adóterhek többszöröződését. A szóban forgó mentesítési rendszer nélkül a mentesített 1929-es holdingok lényegében az adó tekintetében büntetve lennének, mivel egy üzleti tevékenységet folytató vállalkozás nyereségei először annak nyereségeként lennének megadóztatva, másodszor pedig azok elosztásakor a holdingtársaság részesedésből szerzett jövedelmeként, és végül – utólagos elosztás esetén – a holding részvényesének osztalékaként.

(50)

Másodszor, a luxemburgi hatóságok szerint a mentesített 1929-es holdingok rendszere nem szelektív, következésképpen nem torzítja a versenyt, és nem érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. Minden olyan vállalkozás, amely hasonló ténybeli és jogi helyzetben van – különösen a részesedésszerzések, az ellenőrzött társaságokban birtokolt részesedések kezelése, finanszírozása és hasznosítása esetében – valójában részt vehet az említett rendszerben.

(51)

Végül a mentesített 1929-es holdingok rendszere nem tudná torzítani a versenyt és a Közösségen belüli kereskedelmet, mivel a kedvezményezett holdingok kizárólag a passzív jövedelmek kedvezményezettjei, és a helyzetük nem összehasonlítható a független szolgáltatásnyújtókként tevékenykedő más szereplőkkel. Mindenesetre a Bizottság nem bizonyította be, hogy a szóban forgó rendszer hatása a mentesített 1929-es holdingok helyzetének megerősítése más típusú holdingokéval szemben.

(52)

A Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerint „a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”.

(53)

A Bizottság a luxemburgi hatóságok által tett észrevételek fényében figyelmesen megvizsgálta a mentesített 1929-es holdingtársaságok rendszerét. A számos megfogalmazott kifogás nem tette lehetővé a Bizottság számára, hogy módosítsa előzetes értékelését, amely szerint úgy vélte, hogy az említett rendszer által az e társaságoknak adott adózási előnyök a Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében támogatások.

(54)

Emlékeztetni kell arra, hogy egy nemzeti intézkedés állami támogatásnak minősítése feltételezi, hogy a következő halmozott feltételek teljesülnek: 1) a szóban forgó intézkedés előnyt ad, 2) ezt az előnyt állami források révén adják, 3) ez az előny szelektív, és 4) a szóban forgó intézkedés torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, és alkalmas arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet (19).

(55)

Ebben az ügyben a Bizottság lényegében úgy véli, hogy az 1929. évi törvény adókedvezményeket ad, amelyek nem korlátozódnak a más olyan holdingtársaságok által Luxemburgban szerzett jövedelmek kettős adóztatásának eltörlésére, akik lényegében adóalanyok, de akikre az akár Luxemburgban, akár külföldön már megfizetett adókhoz kapcsolódó csökkentő tényezőket alkalmaznak.

(56)

A Bizottság úgy értékeli, hogy ebben az összefüggésben a rendszer több rendkívüli adókedvezményt ad, és hogy ezek az előnyök a Luxemburgban korlátozott számú tevékenységet gyakorló bizonyos vállalkozásokat részesítik előnyben, amely tevékenységek általában a pénzügyi területhez tartoznak. Következésképpen a rendszer szelektív jelleget mutat. Tekintettel a Luxemburg által felvetett kifogások jelentőségére, a Bizottság helyénvalónak ítéli azon pontos indokok előadását, amelyek miatt úgy ítélhető meg, hogy a korábban leírt, szóban forgó rendszer megfelel az (53) bekezdésben említett összes feltételnek.

(57)

A 2006. április 13-i észrevételeiben Luxemburg úgy vélte, hogy a mentesített 1929-es holdingok adóztatási rendszere a csak passzív, keletkezésekor már megadóztatott jövedelmet szerző társaságokra alkalmazandó általános adórendszer, függetlenül azok méretétől, tevékenységi ágazatától és jogi formájától. Luxemburg arra is hivatkozott, hogy a rendszert a luxemburgi adórendszer általános szerkezete indokolja, amelynek célja a kettős adóztatás elkerülése, és a teljes mértékben megadóztatható társaságoknak lehetőségük van a kettős adóztatást megelőző más hasonló formák igénybevételére. Luxemburg úgy vélte, a rendszer különösen két fő ok miatt nem jelent előnyt.

(58)

Először is Luxemburgban a társaságok megadóztatásának rendszere több, a hasonló helyzetekre vagylagosan alkalmazható rendszert állapít meg, amelyek megkülönböztetés nélkül elérhetők minden szereplő számára. Így egy ilyen rendszer nem tartalmazhat a Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében vett előnyt, ahogyan azt a Bíróság a Banks-ügyben hozott ítéletben (20) elismerte. Ebben az ítéletben a Bíróság valójában úgy ítélte meg, hogy nincs szó támogatásról, ha az adóztatás különböző formái – amelyek a gazdasági szereplők által ténylegesen tett választások tekintetében esetleges előnyre vonatkoznak – megkülönböztetés nélkül elérhetők minden szereplő számára.

(59)

Másodsorban a luxemburgi hatóságok szerint azon adóteher értékelését, amely a mentesített 1929-es holdingokat terheli, úgy kellene elvégezni, hogy figyelembe veszik a rendszer előnyös és hátrányos tényezőinek összességét. Márpedig a Bizottság nyilvánvalóan nem követte ezt a megközelítést. E tekintetben a luxemburgi hatóságok azt állítják, hogy a 2006. április 13-i levelükben három példát hoztak olyan mentesített 1929-es holdingokra, amelyeket a szóban forgó rendszer hátrányosan érintett a megadóztatott holdingokhoz képest.

(60)

A Bizottság nem ért egyet a luxemburgi hatóságok következtetéseivel. Valójában – állításukkal ellentétben – a szóban forgó rendszert több adómentesség is jellemzi, különösen a társasági adó, a helyi kereskedelmi adó és a nettóvagyon-adó címén. E mentességek eltérnek az érintett társaságok adóztatási szabályaitól. Sőt, ezen eltérések célja nem egyszerűen a jövedelmek többszörös adóztatásának elkerülése, hanem a mentesített holdingok által gyakorolt, az 1929. július 31-i törvényben szereplő bizonyos gazdasági tevékenységek bizonyos adói fizetésének megkönnyítése.

(61)

Ha igaz is az, hogy az 1929-es mentesítési rendszer, amelynek kedvezményezettjei a mentesített holdingok, nem vonatkozik minden adóra, amelyet a luxemburgi társaságoknak elvileg meg kell fizetniük (21), azonban ez az eljárás a megállapított adómentességekre korlátozódik, és több olyan személyes adót érint, amelyre mentesítést adtak (22). Tekintettel a közvetlen adókra, és különösen a társasági adóra, a helyi kereskedelmi adóra és a nettóvagyon-adóra (vagyonadóra), az 1929-es holdingok által élvezett mentesség teljes.

(62)

A fentiek figyelembe vételével a Bizottság elfogadja, hogy tekintettel az ingatlanadóra, a mentesített 1929-es holdingok az 1936. december 1-jei törvénynek megfelelően annak alanyai, és hogy az említett holdingok e címen nem részesülnek kedvezményben, ellentétben azzal, amit a 2006. február 9-i határozatában állított.

(63)

A társasági adó és a helyi kereskedelmi adó alóli mentességet illetően, a mentesített 1929-es holdingoknak a részesedésből szerzett jövedelemre (osztalékokra és tőkenyereségre) adott mentesség terjedelme meghaladja a nem mentesített holdingtársaságok által realizált osztalékokra és tőkenyereségekre a kétszeres adóztatás elkerülés érdekében adott mentességet. Ez alól különösen a mentesített 1929-es holdingok mentesek, függetlenül attól a ténytől, hogy megfelelnek-e a kettős adóztatás elkerülését célzó közös mentességi rendszer kedvezményeiből való részesülést lehetővé tévő feltételeknek (23). Így azok hivatalból részesülnek e mentességek kedvezményeiből, az adóköteles társaságokkal ellentétben. Ilyen körülmények között a Bizottság úgy véli, hogy a szóban forgó mentesség a mentesített 1929-es holdingok számára olyan előnyt nyújt, amely könnyít azokon a terheken, amelyek a költségvetésüket általában terhelnék (24).

(64)

Tekintettel még a társasági adóra és a helyi kereskedelmi adóra, a Bizottság feltétlenül hozzá kívánja tenni, hogy a mentesített 1929-es holdingok által beszedett kamatok és jogdíjak ez alól teljes mértékben mentesülnek, ellentétben a többi luxemburgi holdingtársaságra alkalmazandó általános adóztatással. Márpedig ez a mentesség nem indokolható e jövedelmek kettős adóztatása elkerülésének szándékával, amennyiben különösen a megfelelő terheket előzetesen csökkentik azok, akik azokat viselik. E jövedelmeknek az 1929. július 31-i törvény címén való mentesítése így eltér, és ellentmond annak az elvnek, amely szerint a kamat- és jogdíjfizetések legalább egyszer jövedelemadó-kötelesek. Tekintettel e mentesség eltérő jellegére, a Bizottság következésképpen úgy véli, hogy a mentesített 1929-es holdingok ebben az esetben is könnyítésben részesülnek olyan terhek alól, amelyek általában a költségvetésüket terhelik.

(65)

Tekintettel a mentesített 1929-es holdingok által kiosztott jövedelmek, fizetett osztalékok és jogdíjak utáni forrásadó levonására, a Bizottság megállapítja, hogy az említett holdingok nem kötelesek a nem honos kedvezményezettek javára általában alkalmazandó kifizetésekre vonatkozó luxemburgi forrásadó megfizetésére, beleértve – a milliárdos holdingok tekintetében – a részesedésekre vonatkozó adót. A Bizottság következésképpen úgy véli, hogy a mentesített 1929-es holdingok ebben az esetben szintén könnyítésben részesülnek az olyan terhek alól, amelyek általában a költségvetésüket terhelik.

(66)

Még annak feltételezésével is, hogy a forrásadó alóli mentesítés közvetlenül a kedvezményezetteket részesíti előnyben, és csak közvetve a mentesített 1929-es holdingokat, a Bizottság úgy véli, hogy annak hatása akkor is az, hogy mentesíti ez utóbbiakat olyan terhek alól, amelyeket a Luxemburgban adóköteles kifizető társaságok általában viselnek. Ezt az értékelést megerősíti az a tény, hogy a forrásadó alkalmazásakor az adó kulcsa magasabb, ha a költséget a kifizető vállalja, és az, hogy ez utóbbi ilyen esetben jogilag nem köteles arra, hogy a jövedelmek kedvezményezettjét megadóztassa. Sőt, a mentesített 1929-es holdingok közvetett előnyt is élveznek abból a tényből következően, hogy a hozzáférés könnyebb a befektetőknek nyújtott ilyen mentességből származó magasabb hozamhoz kapcsolódó kockázati tőke/kölcsöntőkéhez.

(67)

Végül a mentesített 1929-es holdingoknak nem kell a Luxemburgban adóköteles társaságokra alkalmazandó nettóvagyon-adót fizetniük. Annak feltételezésével is, hogy e mentesség gazdasági hatása korlátozott, nem kevesebb következik ebből, mint az, hogy a mentesített 1929-es holdingokat felmenti egy olyan teher alól, amelyet a luxemburgi társaságok általában viselnek.

(68)

A fentiekből következik, hogy a Bizottság szerint a szóban forgó előnyök eltérő intézkedéseknek minősülnek, amelyek bizonyos vállalkozásokat előnyben részesítenek más, olyan vállalkozásokhoz képest, amelyek az említett rendszer által követett cél – azaz a többszörös adózás megelőzése – tekintetében összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben vannak. A Bizottság úgy véli, hogy ebben az összefüggésben a luxemburgi hatóságoknak a Banks-ügyben hozott ítéletre történő hivatkozása nem helyénvaló. Valójában az említett ügyben a bizonyos adóztatások alkalmazásának lehetséges különböző formái között egyik sem tűnik eleve előnyösebbnek. Márpedig ebben az esetben helyénvaló úgy tekinteni, hogy egy mentesítés elvből előnyösebb, mint a jövedelem megadóztatása. A Bizottság ebből megállapítja, hogy a mentesített 1929-es holdingok biztos és nem esetleges módon könnyítésben részesülnek olyan terhek tekintetében, amelyek általában a költségvetésüket terhelik.

(69)

A luxemburgi hatóságok által 2006. április 13-i levelükben említett három példa nem olyan jellegű, hogy megkérdőjelezze azt a következtetést, amely szerint a vitatott rendszer az általános adójogtól eltérő olyan kedvezményeket biztosít, amelyeket a luxemburgi adórendszer jellege nem indokol. Valójában olyan helyzetekről van szó egyrészt, amelyek nem reprezentatívak a mentesített 1929-es holdingok rendszerének tényleges alkalmazása tekintetében. Másrészt az említett példák kizárólag olyan helyzetekre vonatkoznak, amelyekben az általános jogrendszer egyszer és mindenkorra a jövedelemadó teljes mentességét adja meg. Luxemburg azonban nem veszi figyelembe azokat a helyzeteket, amelyekben az általános jog nem ad mentességet még akkor sem, ha – mint ahogy azt korábban megállapították – a rendszer csak ezekben a helyzetekben teszi lehetővé a szóban forgó rendszer kedvezményezettjei számára, hogy tartósan előnyhöz jussanak az általános jogrendszerhez képest.

(70)

A Bizottság tehát úgy véli, hogy nem szükséges az alkalmazandó közvetlen és közvetett adók összességének figyelembe vétele annak meghatározásához, hogy létezik-e a mentesített 1929-es holdingok számára adott tényleges adókedvezmény, mivel ezen előny meglétét már nagymértékben bizonyították. Ezen kívül a Bizottság megállapítja, hogy lehetetlen volna ilyen vizsgálat elvégzése, tekintettel a figyelembe veendő helyzetek határozatlan számára.

(71)

Következtetésként a Bizottság úgy véli, hogy a szóban forgó rendszer a mentesített 1929-es holdingok számára biztosított előnynek minősül.

(72)

Emlékeztetni kell arra, hogy egy állami intézkedés egyedisége, azaz szelektív jellege, a Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatás fogalmának egyik szükséges eleme. E tekintetben meg kell vizsgálni, hogy a szóban forgó adórendszer vajon kizárólag bizonyos vállalkozások vagy bizonyos tevékenységi ágazatok számára jár-e előnyökkel vagy sem (25). Ebben az ügyben a luxemburgi hatóságok szerint a mentesített 1929-es holdingok rendszere nem szelektív, mivel minden összehasonlítható helyzetben lévő, azaz az ellenőrzött társaságokban birtokolt részesedések kezelésére és hasznosítására vonatkozó tevékenységet, illetve az e tevékenységekből származó jövedelmek beszedését kizárólagosan gyakorló vállalkozás részesülhet belőle.

(73)

A Bizottság osztja a luxemburgi hatóságok azon véleményét, amely szerint egy olyan intézkedés szelektivitását, mint amilyen a holding tevékenységeit érintő adómentesség, szükségszerűen az összehasonlítható helyzetekhez képest kell megítélni (26). A Bizottság úgy ítéli meg azonban, hogy ebben az ügyben összehasonlítás címén a mentesített 1929-es holdingokhoz hasonló jövedelmet szerző társaságokat kell figyelembe venni. Márpedig a Bizottság megfigyelése szerint a luxemburgi társaságok közül egyedül a mentesített 1929-es holdingok mentesek teljes körűen az általuk szerzett jövedelmek egészének megadóztatása alól, és ez független az olyan társaságok által esetlegesen már előzetesen megfizetett, a jövedelmüket terhelő adótól, amelyekben részesedéssel rendelkeznek.

(74)

Ilyen körülmények között a Bizottság csak azt tudja megállapítani, hogy az ilyen mentességi rendszer szelektív, mivel a többszöri adóztatás kockázatának kitett különböző vállalkozások és tevékenységek közül előnyben részesít bizonyos, kizárólag meghatározott tevékenységeket végző vállalkozásokat.

(75)

Ezt az értékelést egyébként megerősíti az a tény, hogy a luxemburgi hatóságok szerint az 1929. július 31-i törvény célja az említett kedvezményrendszernek a mentesített 1929-es holdingokon kívüli más társaságokra történő túlzott kiterjesztésének megakadályozása, annak elkerülése érdekében, hogy az túlzott terhet jelentsen az állami költségvetés számára. A Bizottság e tekintetben emlékeztet arra, hogy az adórendszer jellegén vagy szerkezetén alapuló indokolásnak utalnia kell az egyedi adóintézkedésnek az adórendszer általános belső logikájával fennálló összefüggésére (27). Márpedig ebben az esetben nem ez a helyzet, mivel Luxemburg nem a nemzeti adórendszer jellegével vagy szerkezetével indokolta az egyedül a mentesített 1929-es holdingok által élvezett eltérő rendszert.

(76)

Ezen kívül a Bizottság megállapítja, hogy a mentességben az 1929. július 31-i törvény címén való részesülés lényegében a közigazgatás felügyelete alatt álló nyilvántartási rendszer meglétéhez, valamint a legkisebb nettó értékre és bizonyos, szigorúan meghatározott tevékenységeknek a tényleges és kizárólagos gyakorlására vonatkozó jogi előírások betartásához kapcsolódó feltételeknek való megfeleléstől függ. Márpedig a Bizottság szerint e szigorú követelmények megléte megerősíti a szóban forgó rendszer szelektív jellegét.

(77)

E tekintetben a Bizottság azt állítja, hogy a mentesített 1929-es holdingtársaságoknak tevékenységeiket a más vállalkozásokban történő részesedésszerzésre – bármely formában történjen is ez –, valamint e részesedések kezelésére és hasznosítására kell korlátozniuk. A tömör meghatározást, amelyet az 1929. július 31-i törvény a részesedés hasznosításáról ad, az Administration de l'Enregistrement et des Domaines pontosította, amely kiterjesztő értelmezés révén úgy ítélte meg, hogy annak több, a részesedések hasznosításhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó gazdasági tevékenységet kell tartalmaznia, amelyek különösen finanszírozási tevékenységekben nyilvánulnak meg. A holdingtársaságoknak így felhatalmazásuk van arra, hogy hosszú vagy rövid távú pénzbeli előlegeket és kölcsönöket nyújtsanak olyan társaságok számára, amelyekben közvetlen részesedéssel rendelkeznek (28).

(78)

Az 1929. július 31-i törvény címén az azon társaságok hitelezői érdekében történő biztosítékok képzése, amelyekben a mentesített 1929-es holdingok részesedéssel rendelkeznek, valamint e társaságok tőkeemelésének biztosítása szintén a részesedések hasznosítására vonatkozó fogalom körébe tartozik. Ezen kívül a részvényekből való részesedéseken felül a mentesített 1929-es holdingok olyan állami, magán, jegyzett vagy nem jegyzett kötvényeket birtokolhatnak a szabályozott vagy nem szabályozott piacokon, amelyeket vagy a közszektor bocsát ki, vagy más. A mentesített 1929-es holdingok így csak kötvényeket birtokolhatnak, függetlenül a részesedések kezelésére vonatkozó tevékenységektől vagy azokkal összefüggésben. A pénzügyi holdingok esetében lehetséges a finanszírozás potenciális kedvezményezettjei körének bővítése, és így kölcsönök adása a csoportba tartozó minden olyan társaság, ennél fogva a közös elnevezéssel rendelkező társaságok összessége számára, amelyekben a közös anyavállalat legalább 25 %-os részesedést birtokol.

(79)

Sőt, bizonyos tevékenységeket a részesedésszerzéssel egyenértékűnek feltételeznek még akkor is, ha egyetlen részt sem a szóban forgó mentesített 1929-es holdingtársaság birtokol. Így lehet, hogy egy holding birtokolhat szabadalmakat – és bár nem hasznosíthatja azokat, és nem kereskedhet velük – hasznosítási engedélyeket adhat más, olyan harmadik társaságok vagy csoporton belüli társaságok számára, amelyhez tartozik, és ennek következtében jogdíjat számolhat fel anélkül, hogy elveszítené a mentességet.

(80)

Az 1929-es holdingok számára engedélyezett tevékenységek között szerepel a vezetési tanácsadási tevékenység és a befektetési alapokon keresztül által történő befektetés. E tevékenység célja a közös befektetési szervezetek számára a rájuk bízott portfolió-kezeléssel kapcsolatos tanácsadás. E tevékenységet általában tanácsadó társaság végzi, amely lényegében az általános adójog értelmében adóalany. Bizonyos egyedi feltételek teljesülése esetén azonban lehetséges, hogy egy tanácsadó társaság az 1929-es holdingtársaság jogállást válassza (29).

(81)

A fentiekből következik, hogy az 1929-es holdingok által végezhető tevékenységeket az 1929. július 31-i törvény szigorúan korlátozza, mivel a más tevékenységek gyakorlását az adómentességi jogállás visszavonásával szankcionálja. A Bizottság úgy véli, hogy e megszorítások megerősítik a mentesített 1929-es holdingok rendszerének szelektív jellegét. Sőt, ahogyan azt a Bizottság a 2006. február 9-i határozatában megemlítette, elegendő annak megállapítása, hogy több gazdasági ágazat nem részesülhet az e rendszer által nyújtott előnyökből. Így a részesedések hasznosításra vonatkozó engedélyezett tevékenységektől eltérő tevékenységeket, valamint a több ágazathoz – mint a feldolgozóipar, a mezőgazdaság vagy a kereskedelem ágazatához is – tartozó tevékenységeket végző vállalkozások ki vannak zárva az említett rendszer kedvezményeiben való részesedésből.

(82)

A Bizottság úgy véli, hogy semmilyen objektív magyarázat nem indokolhat ilyen, kizárólag a mentesített 1929-es holdingok számára fenntartott adóügyi bánásmódot, amelynek célja – alkalmazását bizonyos vállalkozásokra korlátozva – azok előnyben részesítése versenytársaikkal szemben.

(83)

Az a körülmény egyébként, hogy a szóban forgó rendszer csak a bizonyos korlátozott számú tevékenységet gyakorló luxemburgi társaságok számára hozzáférhető, megerősíti ezt az értékelést. Valójában a szóban forgó mentességi rendszer kedvezményeiben való részesülés céljából minden, a befektetéseit hasznosítani kívánó vállalkozásnak elkülönült jogi személyt kell létrehoznia Luxemburgban, amely célja kizárólag az 1929. évi jogszabály által engedélyezett tevékenységek gyakorlása lesz. Egy ilyen szerkezet létrehozása így a befektetési tevékenység szokásos költségeihez hozzáadódó befektetésekkel jár. Csak a csoportszerkezettel, valamint jelentős, és a részesedések kezelésére és finanszírozására vonatkozó tevékenységekre szolgáló szerkezet Luxemburgban történő létrehozásához elegendő gazdasági forrásokkal (30) rendelkező vállalkozások vannak abban a helyzetben, hogy részesüljenek e rendszer előnyeiből. A mentesített milliárdos holdingokról van szó például.

(84)

A szóban forgó rendszer alkalmazásából származó előnyök állami eredetét illetően helyénvaló emlékeztetni arra, hogy a támogatás fogalma általánosabb, mint a szubvencióé, mivel az nem csak a pozitív szolgáltatásokat, mint maga a szubvenció is, foglalja magában, hanem azokat a beavatkozásokat is, amelyek különböző formában könnyítenek azokon a terheken, amelyek általában egy vállalkozás költségvetését terhelik, és amelyek ennél fogva anélkül, hogy a szó szoros értelmében vett szubvenciók lennének, hasonló jellegűek és azzal azonos hatásúak (31). Ebből az következik, hogy a szóban forgóhoz hasonló rendszer, amely révén a hatóságok bizonyos vállalkozásoknak mentességet adnak az általában kötelező adó alól, bár nem tartalmazza állami források átruházását, a kedvezményezetteket a többi adóalanynál kedvezőbb pénzügyi helyzetbe hozza, és a Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak minősül (32). Ennél fogva ebben az esetben, bár a mentesített 1929-es holdingok rendszerének alkalmazásából eredő mentességek nem állami források átruházásában nyilvánulnak meg, nem lehet tagadni, hogy adóbevételek elvesztését okozzák, és így állami finanszírozást képeznek.

(85)

Luxemburg szerint a mentesített 1929-es holdingok rendszere nem tudná torzítani a versenyt és a Közösségen belüli kereskedelmet, mivel a kedvezményezett holdingok kizárólag passzív jövedelmek kedvezményezettjei, és helyzetük nem összehasonlítható a független szolgáltatásnyújtókként tevékenykedő más szereplőkével. Ezen kívül Luxemburg szerint a Bizottság nem bizonyította, hogy a rendszer hatása a mentesített 1929-es holdingok helyzetének megerősítése a többi holdinggal szemben.

(86)

A Bizottság megjegyzi, hogy az Európai Közösségek Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlatából következik egyrészről az, hogy ahhoz, hogy egy intézkedés torzítsa a versenyt, elegendő, hogy a támogatás kedvezményezettje versenyben álljon más vállalkozásokkal a verseny számára nyitva álló piacokon (33), és másrészről az, hogy az intézkedés érinti a Közösségen belüli kereskedelmet, amennyiben az állam által adott pénzügyi támogatás megerősíti egy vállalkozás helyzetét a Közösségen belüli kereskedelemben más versenytárs vállalkozáséhoz képest (34).

(87)

A Bizottság úgy véli, hogy a mentesített 1929-es holdingok a pénzügyi ágazatba tartoznak, amelynek keretében olyan egyedi tevékenységeket végeznek, mint kölcsön nyújtása a csoport más tagjai számára, kötvények kibocsátása, számlák diszkontálása és készpénzbetétek kezelése olyan társaságok számára, amelyeket közvetlenül és közvetve ellenőriznek, és olyan csoport más társaságai számára, amelyhez a mentesített 1929-es holding tartozik, illetve tanácsadás befektetési alapok kezeléséhez. Ahogyan azt korábban már megállapították, a mentesített pénzügyi holdingok és a mentesített milliárdos holdingok az 1929-es jogszabály értelmében nagyobb működési rugalmasságot élveznek az ilyen jellegű pénzügyi tevékenységek gyakorlásában. A mentesített 1929-es holdingok az említetteken kívül jelen vannak a szabadalmak vásárlása és kezelése területén, valamint a hasznosítási engedélyeknek az általuk közvetlenül vagy közvetve birtokolt leányvállalatok nevében, illetve a csoport más társaságai számára történő megadása területén.

(88)

A pénzügyi szolgáltatások közösségi piacát jellemző deregulációs folyamatnak megfelelően ebben az ágazatban a verseny főként a közös piacon a pénzügyi tevékenységek gyakorlását érintő intézményi korlátozások megszüntetésén, valamint az e tevékenységek – amennyiben azok összehasonlíthatók – gyakorlása feltételeinek átláthatóságán és egyenlőségén alapul. A versenyt azonban torzítja ez a rendszer, mivel a mentesített 1929-es holdingok a Luxemburgban az e tevékenységekből eredő jövedelmekre általában alkalmazandó közvetlen adók alól teljes adómentességet élveznek, miközben e tevékenységek adókötelesek, ha független, vagy olyan szolgáltatók gyakorolják, amelyek nem a mentesített 1929-es holding egyedi formájában tevékenykednek.

(89)

Továbbá, figyelembe véve azt a tényt, hogy a mentesített 1929-es holding jogi formáját gyakran a nemzetközi léptékű, vagy olyan csoportok választják meg, amelyek tevékenységei több ágazatra terjednek ki – különösen a kereskedelemre –, a tagállamok közötti kereskedelem a mentesített 1929-es holdingok szolgáltatásait igénybe vevő multinacionális kereskedelmi társaságoknak adott adókedvezmények miatt érintett. Ezen felül a mentesített 1929-es holdingok csoporton belüli szolgáltatásokat nyújtanak, és bizonyos korlátozásokkal beavatkozhatnak azon társaságok ipari és kereskedelmi tevékenységeibe, amelyekben részesedéssel rendelkeznek, ami teljes mértékben gazdasági tevékenységnek minősül, ahogyan azt a Bíróság a nemrég hozott Fondazione Cassa di Risparmio di Firenze ügyben hozott ítéletében (35) megerősítette. Mindezen okok miatt a kereskedelem érintettsége és a verseny torzítása is megjelenik azon csoportok szintjén, amelyekhez a mentesített 1929-es holdingok tartoznak, az e csoportok által folytatott kereskedelmi tevékenység miatt.

(90)

E következtetéseket megerősítette a szóban forgó adómentességek által gyakorolt azon fontos hatás meglétének megállapítása, amely Luxemburg, mint kiváltságos pénzügyi hely választásában nyilvánul meg. E tekintetben a Bizottság helyénvalónak ítéli a sajtóban megjelent cikkekre (36) hivatkozni, amelyek szerint a luxemburgi pénzügyi rendszer a holdingok adómentességének rendszerén alapul. Ez olyan jellegű tényezőnek minősül, amelyből megállapítható, hogy a multinacionális pénzügyi társaságok a luxemburgi holdingok szerkezetétét – köztük az 1929 holdingokét –, használják fel az adóterheik minimalizálására. Ezen újságcikkek szerint Luxemburgban mintegy 15 000 bejegyzett, mentesített 1929-es holding található.

(91)

A luxemburgi hatóságoktól a mentesített 1929-es holdingok által megvalósított összesített üzleti forgalom megállapítását lehetővé tévő adatok hiányában a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem lehet tagadni e rendszer jelentőségét a luxemburgi pénzügyi ágazat tekintetében, sem pedig a verseny és a kereskedelem abból eredő torzulásának fontosságát.

(92)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az állami támogatást, amelyben a mentesített 1929-es holdingok részesülnek, nem lehet a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinteni. E tekintetben helyénvaló kimondani, hogy a luxemburgi hatóságok nem hivatkoztak egyetlen olyan érvre sem, amely szerint a Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott eltérések valamelyike alkalmazható lenne ebben az ügyben.

(93)

A Szerződés 87. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eltérések, amelyek a magánszemély fogyasztóknak nyújtott szociális jellegű támogatásokra, a természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatásokra, valamint a Németországi Szövetségi Köztársaság bizonyos területeinek nyújtott támogatásokra vonatkoznak, nyilvánvalóan nem alkalmazhatók ebben az esetben.

(94)

Ugyanez a helyzet a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott eltérés esetében, amely lehetővé teszi az olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatások engedélyezését, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság. Hasonlóképp nem lehet a rendszert a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében sem közös európai érdeket szolgáló projektnek, sem pedig a luxemburgi gazdaságban bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére vonatkozó projektnek tekinteni. Még kevésbé lehet célja az említett Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének d) pontja értelmében a kultúra és a kulturális örökség megőrzésének előmozdítása.

(95)

Tekintettel végül a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontjára, amely megengedi az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatásokat, amennyiben azok nem befolyásolják hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben, a Bizottság megállapítja, hogy a mentesített 1929-es holdingok számára adott adókedvezmények nem kapcsolódnak befektetésekhez, munkahelyteremtéshez vagy egyedi projektekhez. Egyszerűen azon terhek csökkentésében állnak, amelyeket az érintett társaságoknak a tevékenységük gyakorlása során általában viselniük kellene, és ezért azokat működési állami támogatásoknak kell tekinteni. A Bizottság állandó gyakorlatának megfelelően az ilyen támogatások nem tekinthetők a közös piaccal összeegyeztethetőnek, amennyiben nem meghatározott tevékenységek vagy gazdasági ágazatok fejlődését könnyítik meg, és ha időben nem korlátozottak, nem degresszívek, illetve nem arányosak az egyedi gazdasági hátrányok ellensúlyozásához szükséges mértékben.

(96)

A Bizottság megjegyzi, hogy az az egyszerű tény, amely szerint az adókedvezményeket kizárólag a Luxemburgban mentesített 1929-es holdingként bejegyzett társaságoknak szánják, ellentétesnek tűnik az ebben az országban is letelepedett, de más tagállamban létrehozott gazdasági jogi személyek letelepedési szabadságának elvével (37).

(97)

A Bizottság ennek kapcsán megállapítja, hogy Luxemburgban csak a társasági formában létrehozott vállalkozások részesülhetnek a luxemburgi adórendszer által a mentesített 1929-es holdingoknak kínált előnyökből, és hogy ezt a körülményt az említett adórendszer jellege nem indokolja. Úgy tűnik, hogy a mentesített 1929-es holdingokhoz hasonló tevékenységet – különösen a Szerződés 43. cikkének értelmében vett külföldi társaság állandó telephelyén, képviseletén vagy fióktelepén keresztül – gyakorló külföldi vállalkozás nem részesülhet a mentesített 1929-es holdingok rendszere által meghatározott előnyökből. Ebben az összefüggésben a Bizottság nem fogadhatja el a luxemburgi hatóságok azon kötelezettségvállalását, hogy nem ellenzik az 1929. július 31-i törvény címén fennálló mentességi jogállás kiterjesztését azon külföldi társaságok Luxemburgban található állandó telephelyeire, amelyek megfelelnek az 1929. július 31-i törvény feltételeinek. Valójában a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése nem az állami beavatkozások okai vagy céljai alapján tesz különbséget, hanem azok hatása szerint határozza meg azokat (38). A Bizottság így megerősíti azt az előzetes értékelését, amely szerint a szóban forgó rendszer a Luxemburgban letelepedett társaság formájában megalakított holdingokhoz képest előnytelen elsősorban a Luxemburgban működő azon külföldi társaságok számára, amelyek nem alakulnak a luxemburgi jog szerinti társasággá. Ez a megkülönböztetés így a Szerződéssel ellentétes akadályt jelenthet a külföldi társaságok Luxemburgban történő letelepedése számára, és ezért összeegyeztethetetlen a közös piaccal.

(98)

A Bizottság e tekintetben emlékeztet arra, hogy a Szerződés 88. cikkében előírt eljárás soha nem okozhat a Szerződés más különleges rendelkezéseivel ellentétes eredményt. Így azon állami támogatásokat, amelyek néhány szabálya ellentétes a Szerződés más rendelkezéseivel, a Bizottság nem nyilváníthatja a közös piaccal összeegyeztethetőnek (39). Ebben az ügyben – ahogyan azt korábban megállapították – úgy tűnik, hogy a szóban forgó rendszer nem hoz hasznot a Luxemburgban a Szerződés 43. cikke értelmében vett állandó telephely, kirendeltség vagy fióktelep formájában működő másodlagos létesítmény útján tevékenykedő adóköteles külföldi társaságok számára. Ha egy tagállam – akár közvetve – adókedvezményt ad a területén székhellyel rendelkező vállalkozásoknak, de nem adja meg ugyanazt a kedvezményt egy másik tagállam területén székhellyel, de Luxemburgban másodlagos létesítménnyel rendelkező vállalkozásoknak, akkor az e két kedvezményezetti kategória közötti bánásmódbeli különbséget a Szerződés lényegében tiltani fogja, amennyiben objektív helyzetük tekintetében nincs semmilyen különbség közöttük.

(99)

Tekintettel a fenti megfontolásokra a Bizottság úgy véli, hogy a szóban forgó rendszer nem tekinthető a közös piaccal összeegyeztethetőnek.

(100)

A Bizottság megállapítja, hogy a mentesített 1929-es holdingokra Luxemburgban alkalmazandó adórendszer a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatás, és hogy az említett Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott eltérések egyike sem alkalmazható rá. A Bizottság azt is megállapítja, hogy a 2005. június 21-i törvénnyel bevezetett, a 1929-es holdingok rendszerére vonatkozó módosítások ellenére a rendszer továbbra is megad minden szóban forgó adókedvezményt, bár az említett rendszer kedvezményezettjeinek a száma azon holdingokra korlátozódik, amelyek az osztalékaik kevesebb, mint 5 %-át kapják 11 %-nál alacsonyabb társasági adóra kötelezett külföldi társaságoktól, valamint azon holdingokra, amelyek legalább 11 %-os társasági adóra kötelezett külföldi társaságok által, vagy luxemburgi társaságok által fizetett osztalékot kapnak A Bizottság ebből megállapítja, hogy a mentesített 1929-es holdingokra Luxemburgban alkalmazandó, a 2005. június 21-i törvénnyel módosított adórendszer a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatás, és hogy az említett Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott eltérések egyike sem alkalmazható rá.

(101)

A Bizottság megállapítja, hogy az 1929. évi jogszabály által biztosított mentességi rendszer a Szerződés hatálybalépése óta alapvetően nem változott. A Bizottság tehát úgy véli, hogy ez a rendszer a 659/1999/EK rendelet 1. cikke b) pontjának i. alpontja értelmében létező támogatásnak minősül. A Bizottság úgy véli, hogy a mentesített 1929-es holdingok rendszerére vonatkozó, a 2005. június 21-i törvényben előírt módosítások nem vezetnek be új támogatási elemet, és nem növelik a kedvezményezettek számát; az intézkedés következésképpen megőrzi létező támogatás jellegét.

(102)

A luxemburgi hatóságok arra az érvre hivatkoztak, amely szerint a Bizottság jóváhagyta a 2005. június 21-i törvénnyel bevezetett módosításokat a Tanács „magatartási kódexszel” foglalkozó azon csoportjának keretében, amelyet a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódex (40) alapján a káros adóintézkedések vizsgálatára hoztak létre, és hogy a mentesített 1929-es holdingok rendszere következésképpen összeegyeztethető a Szerződéssel. A Bizottság először megállapítja, hogy a 87. cikk nem zárja ki az alkalmazási köréből az adóintézkedéseket, bármilyenek is legyenek azok. Ezt követően a Bizottság megállapítja, hogy sem az 1929. július 31-i törvényt, sem pedig egyetlen módosítását – beleértve a 2005. június 21-i törvény által bevezetetteket is – nem jelentették be a Bizottságnak a Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének értelmében. Következésképpen a Bizottságnak nem volt alkalma határozni a szóban forgó rendszernek az állami támogatási szabályokkal való összeegyeztethetőségéről.

(103)

Ennél fogva semmilyen következtetést nem lehet levonni abból a tényből, hogy a Bizottság részt vett a „magatartási kódexszel” foglalkozó csoport munkájában, amelynek célja a szóban forgó adóintézkedés káros jellegének megvizsgálása volt. Ebben az összefüggésben elég arra emlékeztetni, hogy az adórendszerekre vonatkozó, állami támogatások szempontjából folytatott vizsgálati eljárás jogilag független a „magatartási kódexszel” foglalkozó csoport munkájától. Ezen kívül a mentesített 1929-es holdingok „magatartási kódexszel” foglalkozó csoport által vizsgált rendszerének korlátozottabb volt az alkalmazási köre, mint az e határozat által meghatározott rendszeré. Valójában az említett csoport által végzett vizsgálat kizárólag a mentesített 1929-es holdingok által szerzett osztalékok mentességére vonatkozott.

(104)

Ebből következik, hogy e vizsgálat nem akadályozhatja meg a Bizottságot abban, hogy elvégezze ezt az értékelést, és nem kérdőjelezheti meg a Bizottság azon következtetését, amely szerint a mentesített 1929-es holdingok rendszere, amelyet a 2005. június 21-i törvény által módosított 1929. július 31-i törvény szabályoz a Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül.

(105)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy véget kell vetni a mentesített 1929-es holdingokra alkalmazandó adórendszer által meghatározott különböző előnyök nyújtásának úgy, hogy azokat megszüntetik vagy módosítják annak érdekében, hogy a közös piaccal összeegyeztethetővé tegyék őket. Az e határozatról szóló értesítés időpontjától számítva az e rendszer által meghatározott előnyöket vagy annak összetevőit nem lehet megadni a mentesített 1929-es holding formájában bejegyzett új kedvezményezett társaságok számára. A luxemburgi hatóságok legkésőbb 2006. december 31-ig ilyen értelemben módosítják a jogszabályaikat.

(106)

Tekintettel a meglévő mentesített 1929-es holdingtársaságokra, amelyek jelenleg az e határozatban bemutatott adómentességi rendszer kedvezményezettjei, a Bizottság elismeri, hogy a rendszer létező támogatási jellege meggátolja az e határozat időpontja előtt nyújtott minden támogatás behajtását.

(107)

A Bizottság tudomásul veszi azt a tényt, hogy harmadik érdekelt személyek nem terjesztettek elő észrevételeket vagy bármely hasznos adatot annak megállapítására, vajon fennáll-e a szóban forgó rendszer kedvezményezetjei részéről olyan jogos elvárás, amely különleges átmeneti intézkedéseket indokolna e támogatási program megszüntetése előtt. A Bizottság megvizsgálta egyébként az 1929-es holdingok finanszírozási tevékenységeiről a luxemburgi hatóságok által benyújtott adatokat, és az említett hatóságok által a jelenlegi kedvezményezettek részéről fennálló jogos elvárásra vonatkozóan benyújtott érveket. Azok célja, hogy lehetővé tegyék az említett kedvezményezettek számára, hogy a teljes megszüntetés előtt átmeneti időszakra fenntartsák a rendszer hatásait.

(108)

E tekintetben a Bizottság első sorban úgy értékeli, hogy figyelembe véve a Bíróság 2006. június 22-i ítéletét (41), sem Luxemburg, sem pedig a rendszer kedvezményezettjei nem hivatkozhatnak jogos elvárásra a mentesített 1929-es holdingok rendszerének fenntartásával kapcsolatban a Tanács által (a „magatartási kódexszel” foglakozó csoport összefüggésében) a károsnak ítélt rendszer elemeinek felszámolására megállapított átmeneti időszakban. A Szerződés 87–89. cikkein alapuló állami támogatási rendszer és ezen eljárás tárgya valójában különbözik a fenti munkák keretében tett tanácsi fellépéstől.

(109)

A Bizottság másodsorban úgy értékeli, hogy a mentesített 1929-es holdingok adórendszere állandó jellegű rendszer. Mint ilyen, a kedvezményezettek elvileg nem hivatkozhatnak a szóban forgó rendszer fennmaradásával kapcsolatos jogos elvárásra a mentességgel érintett adóéven túl. A Bizottság megállapítja különösen, hogy a mentesített 1929-es holdingok rendszere nem függ a kedvezményezettek által megvalósított egyedi befektetésektől, hanem az említett holdingok által az érintett adózási időszakban szerzett jövedelmek mentesítésére korlátozódik.

(110)

El kell ismerni azonban, hogy a mentesített 1929-es holdingok rendszere még mindig az 1929. július 31-i törvény hatálya alá tartozik, amelyet a kihirdetése óta jelentősen nem módosítottak. Még ha egy ilyen hosszú élettartam (76 év) nem is minősülhetne a fennmaradás, vagy az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak való megfelelés biztosítékának, azt az érzést kelthette a kedvezményezettekben, hogy a tevékenységeikre vonatkozó adórendszer nem fog ilyen hirtelen véget érni, és ez utóbbiak tekintetében joguk van a folytonosság ésszerű kilátására. Az 1929-es holdingok tevékenysége egyébként közép és hosszú távú finanszírozásokban valósul meg. Ez a tevékenység különbözik a rövid távú pénzügyi trading-től, és nem érhetné be az időbeli stabilitás hiányával.

(111)

Igaz egyébként az, hogy a meglévő 1929-es holdingok olyan multinacionális csoportok keretén belül, amelyekhez tartoznak, ténylegesen következetes befektetéseket valósítottak meg. E befektetések célja különösen a multinacionális csoportok infrastruktúrájának létrehozása és fejlesztése azok kereskedelmi tevékenysége fejlődésének összehangolása és előmozdítása érdekében. Jogállásuk megkérdőjelezése így kényes és összetett újjászervezési műveletekhez vezet majd, amelyekhez viszonylag jelentős határidőkre lesz szükség.

(112)

Ugyanígy közép és hosszú távú kötelezettségvállalásokat tettek a személyzettel és külső szolgáltatásnyújtókkal kapcsolatban, hogy lehetővé tegyék a holdingok számára az olyan multinacionális csoportokra vonatkozó tevékenységek elvégzését, amelyekhez tartoznak. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a luxemburgi hatóságok szerint jelenleg közel 13 000 aktív 1929-es holding található Luxemburgban, és ezek hozzájárulnak az ország, mint nemzetközi pénzügyi helyszín vonzerejéhez, amelynek aktív népessége egyébként 110 000 munkavállalóra korlátozódik. A Bizottságnak így figyelemmel kell lennie azokra a viszonylag jelentős következményekre, amelyeket a mentesített 1929-es holdingok rendszerének azonnali megszüntetésére vonatkozó határozat okozhatna a luxemburgi foglalkoztatásban és gazdasági fejlődésben.

(113)

A fentiek figyelembe vételével a Bizottság ésszerűnek ítéli egy átmeneti időszak biztosítását az e határozat időpontjában meglévő mentesített holdingok számára. Ez az átmeneti időszak 2010. december 31-én ér véget. Azonban azok a társaságok, amelyek 2010. december 31-ig továbbra is részesülnek az 1. cikkben meghatározott rendszer kedvezményeiből, nem ruházhatják át visszterhesen a tőkéjüket akár részben akár egészben ezen átmeneti rendszer teljes időtartama alatt, abból eredően, hogy – figyelembe véve holdingtársaság jellegüket –, amennyiben a részeiket átadják, többé nem érvényesíthetnék a jogos elvárás elvét az adómentesség rendszerének folytatása tekintetében. A 2011. január 1-jétől szerzett jövedelmek mentesítése tekintetében a mentesített 1929-es holdingok javára szóló mentességi rendszer alkalmazása így jogellenes, és a megadott kedvezmények behajtására ad lehetőséget.