4.5.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 119/1

(1)

A tojás piacának közös szervezéséről szóló, 1975. október 29-i 2771/75/EGK tanácsi rendelet (2) 14. cikke és a baromfihús piacának közös szervezéséről szóló, 1975. október 29-i 2777/75/EGK tanácsi rendelet (3) 14. cikke előírja, hogy rendkívüli piactámogatási intézkedések hozhatók az állatbetegségek elterjedésének leküzdésére hivatott intézkedések alkalmazásából eredő, szabad mozgásra vonatkozó korlátozások figyelembevétele érdekében.

(2)

E rendkívüli piactámogatási intézkedéseket a Bizottság hozza meg, és azok közvetlenül kötődnek az érintett tagállam által a járványok elterjedésének leküzdéséhez hozott állat-egészségügyi és egészségügyi intézkedésekhez vagy követik azokat. Az intézkedéseket a tagállamok kérésére hozzák meg, azért, hogy elkerülhetők legyenek az érintett piacok súlyos zavarai.

(3)

A tapasztalat azt mutatja, hogy a súlyos piaci zavarok, mint például a fogyasztás, illetve az árak jelentős visszaesése közvetlenül kötődhetnek a fennálló köz- vagy állat-egészségügyi veszélyekből eredő fogyasztói bizalomhiányhoz.

(4)

Következésképpen a 2771/75/EGK és a 2777/75/EGK rendeletben előírt rendkívüli piactámogatási intézkedések lehetővé teszik az ilyen jellegű köz- vagy állat-egészségügyi problémákkal szemben tanúsított fogyasztói magatartással kiváltott piaci zavarok figyelembevételét.

(5)

Az egyértelműség érdekében meg kell határozni, hogy a tagállamok által meghozott egészségügyi és állat-egészségügyi intézkedéseknek meg kell felelniük a közösségi jogszabályoknak.

(6)

A 2771/75/EGK és a 2777/75/EGK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

4.5.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 119/3

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően a 3223/94/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

4.5.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 119/5

(1)

A 2454/93/EGK rendelet 173–177. cikke úgy rendelkezik, hogy a rendelet 26. mellékletében említett termékek vámértékének meghatározása céljából a Bizottságnak minden felsorolt vámtarifaszámhoz egységértéket kell megállapítania.

(2)

A fent említett cikkekben előírt szabályoknak és feltételeknek a 2454/1993/EGK rendelet 173. cikkének (2) bekezdése szerint a Bizottsággal közölt tényezőkre való alkalmazásának eredményeként a szóban forgó termékekre vonatkozóan az e rendelet mellékletében megadott egységértékeket kell megállapítani,

4.5.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 119/11

(1)

A 2131/93/EGK bizottsági rendelet (2) megállapítja az intervenciós hivatalok birtokában lévő gabonafélék értékesítésére alkalmazandó eljárást és feltételeket.

(2)

Az 1375/2005/EK bizottsági rendelet (3) folyamatos pályázati eljárást nyitott meg a cseh intervenciós hivatal birtokában lévő 31 443 tonna árpa kivitelére.

(3)

A Cseh Köztársaság tájékoztatta a Bizottságot intervenciós hivatalának azon szándékáról, hogy 100 000 tonnával növelni kívánja a kivitel céljából pályázati eljáráson meghirdetett mennyiséget. A piaci helyzetre való tekintettel helyénvaló kedvező elbírálásban részesíteni a Cseh Köztársaság kérelmét.

(4)

Ezért az 1375/2005/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(5)

Az e rendeletben foglalt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

4.5.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 119/12

(1)

Írország a Shannon régióban timföldgyártásra használt nehéz fűtőolajokat 1983-tól kezdődően mentesítette a nemzeti jövedéki adó alól. Olaszország és Franciaország hasonló mentességet nyújtott a Szardínián és a Gardanne régióban létesített üzemekben felhasznált tüzelőanyagok tekintetében 1993-tól, illetve 1997-től kezdődően. Az ásványolajok jövedékiadó-mértékének közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/82/EGK tanácsi irányelv (2) 6. cikke megállapított egy a nehéz fűtőolajra vonatkozó minimum jövedékiadó-mértéket, amelyet a tagállamoknak 1993. január 1-jétől kellett alkalmazniuk. Ugyanakkor a Tanács az alábbi határozatokkal feljogosította Írországot, hogy a Shannon régióban timföldgyártásra használt ásványolajokat mentesítse a jövedéki adó alól (a továbbiakban: az ír mentesség):

(2)

A 97/425/EK, 1999/880/EK és 2001/224/EK határozatok, valamint a bizonyos különös célokra használt ásványolajok kedvezményes jövedékiadó-mértékeinek és a jövedéki adó alóli mentességeinek alkalmazására vagy további alkalmazására egyes tagállamoknak a 92/81/EGK irányelv 8. cikkének (4) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően történő feljogosításáról szóló, 1993. december 13-i 93/697/EK tanácsi határozat (7), a bizonyos különös célokra használt ásványolajok kedvezményes jövedékiadó-mértékeinek és a jövedéki adó alóli mentességeinek alkalmazására vagy további alkalmazására egyes tagállamoknak a 92/81/EGK irányelv 8. cikkének (4) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően történő feljogosításáról szóló, 1996. április 22-i 96/273/EK tanácsi határozat (8) és a bizonyos ásványolajok kedvezményes jövedékiadó-mértékeinek és a jövedéki adó alóli mentességeinek alkalmazására vagy további alkalmazására egyes tagállamoknak a 92/81/EGK irányelvnek megfelelően történő feljogosításáról és a 97/425/EK irányelv módosításáról szóló, 1999. március 30-i 1999/255/EK tanácsi határozat (9) hasonló mentességekre jogosította fel Olaszországot a Szardínián timföldgyártásra üzemanyagként felhasznált ásványolajok tekintetében (a továbbiakban: az olasz mentesség).

(3)

A 97/425/EK, 1999/255/EK, 1999/880/EK és 2001/224/EK határozatok szintén mentességekre adtak jogosultságot a franciaországi Gardanne régióban timföldgyártásra üzemanyagként felhasznált ásványolajok tekintetében (a továbbiakban: a francia mentesség).

(4)

A 2001/224/EK határozat (5) preambulumbekezdése megállapítja, hogy „e határozat nem sértheti az egységes piac működésének torzulásaira vonatkozó bármely, különösen a Szerződés 87. és 88. cikke alapján elvégzendő eljárás eredményét. A Szerződés 88. cikke értelmében nem szünteti meg a tagállamokkal szembeni azon követelményt, hogy értesítsék a Bizottságot az állami támogatások lehetséges eseteiről”. Az 1999/880/EK határozat a mentességeket 2000. december 31-ig engedélyezi. A 2001/224/EK határozat a mentességeket 2006. december 31-ig engedélyezi.

(5)

Az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK tanácsi irányelv (10)2003. december 31-től hatályon kívül helyezte a 92/82/EGK irányelvet. A 2003/96/EK irányelv 2. cikke (4) bekezdésének b) pontja megállapítja, hogy az irányelvet az energia több felhasználására, így az energiatermékek kettős felhasználására nem kell alkalmazni. A 2. cikk (4) bekezdése b) pontjának második francia bekezdése kimondja, hogy a kémiai redukciós eljárásban, valamint elektrolízisnél és fémipari folyamatokban felhasznált energiatermékeket kettős felhasználásúnak kell tekinteni. Ezt követően, azaz 2003. december 31-től, amikor az irányelv hatályba lépett, a timföldgyártásra felhasznált nehéz fűtőolajokra nem vonatkozott többé minimum jövedéki adó.

(6)

Már 1970-ben, amikor Írországban még nem gyártottak timföldet, az ír Ipari Fejlesztési Hatóság és az Aughinish Alumina Ltd (a továbbiakban: az Aughinish) annak lehetőségéről tárgyalt, hogy az akkor hatályos jogszabályoknak megfelelően az exportált termékek előállítására felhasznált nyersanyagok után fizetett adót visszatérítsék. Megállapodtak abban, hogy e mentességet alkalmazni lehet abban az esetben, ha az Aughinish Írországban létesít üzemet. 1975 után jelentős jogszabályi változás lépett hatályba. Az Aughinish 1978-ban kezdte meg beruházását, és a gyár működése 1982-ben indult meg. Az ír mentesség 1983-ban lépett életbe.

(7)

1983. január 28-i levelében Írország tájékoztatta a Bizottságot az Aughinish felé tett kötelezettségvállalásról és annak tervezett végrehajtásáról. A Bizottság 1983. március 22-i levelében válaszolt, kifejtve, hogy „ha a támogatás végrehajtására csak most kerül sor, akkor a Bizottság az 1983. január 28-i levelet a Szerződés 93. cikkének (3) bekezdése [most a 87. cikk (3) bekezdése] szerinti értesítésnek tekintheti”. Írország ezen eset fennállását 1983. május 6-i levelében erősítette meg. E levélváltásra hivatkozva nem született határozat.

(8)

A Bizottság 1998. május 29-i (D/52247), illetve 1998. június 2-i levelében (D/52261) tájékoztatást kért Olaszországtól és Franciaországtól annak ellenőrzése végett, hogy az olasz és a francia mentességek a Szerződés 92. és 93. cikkének (most 87. és 88. cikk) hatálya alá tartoznak-e. A Bizottság Olaszországot 1998. június 16-i levelében (D/52504) emlékeztette kérésére. Olaszország 1998. július 20-i (1998. július 23-án az A/35747. szám alatt nyilvántartásba vett) levelében válaszolt. Miután 1998. július 10-i (1998. július 13-án az A/35402. szám alatt nyilvántartásba vett) levelében a válaszadás határidejének meghosszabbítását kérte – amelyet az 1998. július 24-i (D/53163) levélben meg is kapott –, Franciaország válaszát 1998. augusztus 7-i (1998. augusztus 11-én az A/36167. szám alatt nyilvántartásba vett) levelében küldte meg.

(9)

Írország az 1995-től kezdődő időszakra vonatkozóan az adómentesség formájában nyújtott támogatásainak becsült összegét az összes állami támogatásról a Bizottság részére készített éves beszámolójának keretében nyújtotta be, és ezeket az összegeket az állami támogatásokról szóló megfelelő éves felmérésekbe beillesztették. Az ír mentességről az Európai Unió az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény XVI. cikke 1. bekezdése, valamint az 1997., 1998., 1999., 2000. 2001/2002. és 2003/2004. évekre vonatkozóan a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás (11) 25. cikke alapján a Kereskedelmi Világszervezetnek küldött értesítésekben is említést tett.

(10)

2000. július 17-i keltezésű leveleiben (D/53854, D/53855 és D/53856) a Bizottság felkérte Franciaországot, Írországot és Olaszországot, hogy jelentsék be a mentességeket. Franciaország 2000. szeptember 4-i (2000. szeptember 5-én az A/37220. szám alatt nyilvántartásba vett) levelében válaszolt. A Bizottság 2000. szeptember 27-i keltezésű leveleiben (D/54915, D/54911 és D/54914) emlékeztette kérésére Írországot és Olaszországot, és további tájékoztatás nyújtására kérte e tagállamokat, valamint Franciaországot. Írország 2000. október 18-i (2000. október 20-án az A/38674. szám alatt nyilvántartásba vett) levelében válaszolt. A Bizottság 2000. november 20-i keltezésű leveleiben (D/55707 és D/55708) emlékeztette kérésére Olaszországot és Franciaországot. Olaszország 2000. december 7-i (2000. december 13-án az A/40512. szám alatt nyilvántartásba vett) levelében válaszolt. Franciaország a 2000. december 8-i (2000. december 11-én az A/40419. szám alatt nyilvántartásba vett) levélben küldte meg válaszát. Az ügyeket az NN 22/2001 IR, NN 26/2001 IT és NN 23/2001 FR szám alatt vették nyilvántartásba.

(11)

A Bizottság a mentességekre vonatkozóan 2001. október 30-i C(2001) 3296, C(2001) 3300 és C(2001) 3295 határozataival indította meg a Szerződés 88. cikke (2) bekezdésében meghatározott eljárást. E határozatokat 2001. november 5-i keltezésű leveleiben (D/291995, D/291999 és D/292000) küldte meg Írországnak, Olaszországnak és Franciaországnak. A határozatokat az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában2002. február 2-án tették közzé (12). A Bizottság harmadik személyektől a következő észrevételeket kapta:

(12)

Valamennyi harmadik személy, az Alcan kivételével, mindhárom eljárás keretében megküldte észrevételeit. Az észrevételeket a 2002. március 26-i (D/51349) és a 2002. április 9-i keltezésű levelekkel (D/51555 és D/51559) továbbították Írországnak, Olaszországnak és Franciaországnak.

(13)

Miután 2001. december 1-jén küldött (2001. december 3-án az A/39535. szám alatt nyilvántartásba vett) faxában a válaszadás határidejének meghosszabbítását kérte – amit a 2001. december 7-i levélben (D/55104) meg is kapott –, Írország 2002. január 8-i (2002. január 11-én az SG(2002)A/490. szám alatt nyilvántartásba vett) levelében küldte meg a Bizottság határozatával kapcsolatos észrevételeit. A Bizottság további tájékoztatást kért 2002. február 18-i levelében (D/50686). Miután 2002. március 19-én küldött faxában a válaszadási határidő meghosszabbítását kérte, Írország 2002. április 26-i (2002. április 29-én az A/33141. szám alatt nyilvántartásba vett) levelében válaszolt.

(14)

Miután 2001. november 21-i (2001. november 23-án az A/39207. szám alatt nyilvántartásba vett) levelében a válaszadási határidő meghosszabbítását kérte – amit a 2001. november 29-i (D/54945) levélben meg is kapott –, Franciaország 2002. február 12-i (2002. február 13-án az A/31100. szám alatt nyilvántartásba vett) levelében küldte meg a Bizottság határozatával kapcsolatos észrevételeit.

(15)

Olaszország a 2002. február 6-i (2002. február 12-én az A/31091. szám alatt nyilvántartásba vett) levélben küldte meg észrevételeit a bizottsági határozattal kapcsolatban.

(16)

A timföld fehér por, amelyet elsősorban kohókban használnak alumínium gyártására. Bauxitércből állítják elő finomítási eljárással, amelynek utolsó lépése a kalcinálás. A kalcinált timföld több, mint 90 %-át az alumíniumkohászatban használják fel. A maradékot feldolgozzák, és kémiai alkalmazásoknál használják. Több, egyesülésre vonatkozó határozatában (13) a Bizottság úgy találta, hogy két, egymástól elkülönülő termékpiac létezik: a kohászati célú timföld (smelter-grade alumina, a továbbiakban: SGA) és a vegyitermék-célú timföld (chemical-grade alumina, a továbbiakban: CGA). A CGA sokkal nagyobb hozzáadott értéket képviselő termék, mint az SGA. Míg az SGA földrajzi piaca az egész világra kiterjed, addig a CGA-é csak Európára.

(17)

Az e határozat tárgyát képező intézkedések az ipari felhasználású nehéz fűtőolajok jövedéki adó alóli teljes mentességére vonatkoznak. A nemzeti jogszabályok a timföldgyártásra felhasznált fűtőolajokra az érintett tagállamok területének egészén alkalmazható mentességeket állapítanak meg. Írországnak, Franciaországnak és Olaszországnak azonban, legalábbis a 2003/96/EK irányelv alkalmazásáig, biztosítania kellett, hogy ezt az előnyt csak az (1), (2) és (3) preambulumbekezdésben említett tanácsi határozatokban meghatározott régiókban nyújtják. A 2001/224/EK határozat a mentességek alkalmazását 2006 végéig engedélyezte. Az érintett tagállamok nem jelezték, hogy a mentességet 2006 utánra is meg kívánják hosszabbítani. Mivel a 2003/96/EK irányelvet nem kell a timföldgyártásra felhasznált nehéz fűtőolajakra alkalmazni, e meghosszabbításhoz nem lett volna szükség a Tanács engedélyére. 1999-ben az Írországban, Franciaországban és Olaszországban rendesen alkalmazott jövedékiadó-mérték a nehéz tüzelőolajra tonnánként 13,45 EUR, 16,78 EUR, illetve 46,48 EUR volt, de a két utóbbi mérték azóta emelkedett.

(18)

Valamennyi érintett tagállamban csak egy timföldgyártó létezik.

(19)

Az ír mentesség kedvezményezettje az Aughinish. A Shannon régióban található, és jelenleg a Glencore csoporthoz, egy diverzifikált tevékenységű csoporthoz tartozik, amelynek tevékenységei az egész világra kiterjednek a bányászat, kohászat, finomítás, az ásványi anyagok és fémek, valamint az energiatermékek és a mezőgazdasági termékek gyártása és kereskedelme terén. A Glencore forgalma a 2003-as adóévben 54 700 millió USD volt (14).

(20)

Az olasz mentesség kedvezményezettje az Eurallumina. Szardínián található. 1997 vége óta az Eurallumina a Comalco Ltd (56,2 %) és a Glencore (43,8 %) közös vállalata. A Comalco évente több, mint 820 000 tonna nyers alumíniumterméket értékesít, és forgalma a 2002-es évben 256 millió USD volt. Négy alumíniumkohójának egyike a Közösség területén, pontosan az Egyesült Királyságbeli Angleseyben található. A Comalco annak a Rio Tinto csoportnak a kizárólagos tulajdonában lévő leányvállalat, amely világszerte folytatja az ásványi erőforrások feltárásához, kitermeléséhez és feldolgozásához kapcsolódó tevékenységeit (15). A szardíniai gyár a közös vállalatban részt vevők számára állít elő timföldet, akik a gyártást a konzorciumban való részesedésük arányában végzik. Az előállított timföld egy részét (mintegy 25 %-át) az Alcoa melletti nyersalumínium-kohóban használják fel, amelynek egyedüli beszállítója az Eurallumina.

(21)

A francia mentesség kedvezményezettje az Alcan, amely 2003-ban átvette a Pechiney-t, beleértve annak a Gardanne régióban található timföldfinomítóját is. Az Alcan a világ második legnagyobb nyersalumínium gyártója; 2003-ban forgalma 25 700 millió USD volt (16).

(22)

Az 1999-es évre az alábbi adatokat szolgáltatták:

(23)

Mindhárom társaság olyan területen található, ahol a beruházások regionális támogatásban részesíthetők: a Gardanne és Shannon régiókban a beruházások a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján jogosultak támogatásra, míg Szardínián a beruházások a 87. cikk (3) bekezdésének a) pontja alapján jogosultak támogatásra. 1999. december 31-ig a Shannon régióban eszközölt beruházások a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján részesülhettek támogatásban.

(24)

A Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárás megindítására vonatkozó határozatában a Bizottság kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a támogatás összeegyeztethető a nemzeti regionális támogatásokról szóló közösségi iránymutatásokkal (19), és különösen az iránymutatásokba foglalt, működési támogatásokra vonatkozó szabályokkal.

(25)

A Bizottság ugyancsak kétségének adott hangot a tekintetben, hogy a támogatások összeegyeztethetők-e a környezetvédelem állami támogatásáról szóló, 1994-es (20) és 2001-es (21) közösségi iránymutatásokkal.

(26)

Az Aughinish azzal érvel, hogy amikor a Tanács elfogadta a 2001/224/EK határozatot, az állami támogatásokkal kapcsolatos szempontokat teljes mértékben figyelembe vette, és meggyőződött arról, hogy a mentességek nem vezetnek a verseny torzulásához, illetve nem befolyásolják kedvezőtlenül a belső piac működését.

(27)

A mentesség 2006. december 31-ig történő fenntartása egyszerre indokolt és döntő fontosságú fennmaradása szempontjából.

(28)

A Bizottság nem vette figyelembe az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendeletben meghatározott alapvető követelményeket (22).

(29)

Az Aughinish timföldgyára egy a gazdasági fejlődésben elmaradt régióban található. A gyár működése nagymértékben hozzájárul a régió termeléséhez, a foglalkoztatáshoz és adóbevételeihez. A Shannon-torkolaton keresztül szállított tonnatartalom több, mint fele közvetlenül az Aughinish tevékenységéhez kapcsolódik. Megközelítőleg 20 százalékkal járul hozzá a Limerick megyei tanács által beszedett ingatlanadókhoz. Éves alapon a gyár 70 millió EUR-t fordít Írországban termékek és szolgáltatások vásárlására, aminek 70 %-át helyben költi el. Bezárása katasztrofális következményekkel járna a helyi gazdaságra nézve.

(30)

Eredetileg a mentességet a verseny szempontjából kritikus elemnek tekintették, mivel a régióban nincsenek természetes energiaforrások vagy olyan, a nehézolajokat kiváltó alternatívák, mint a földgáz. Az Aughinish jelenleg fejleszti saját helyi hőt és villamos energiát kapcsoltan termelő erőművét (CHP), amely a tüzelőanyagot földgázból nyeri majd. Elsősorban a gáz és a villamos energia szállításához szükséges infrastruktúra kiépítésének késedelme miatt az Aughinish 2006-ig nem rendelkezik a nehéz fűtőolajat kiváltó energiaforrással. A mentesség nélkül a gyár nem működne gazdaságosan, és kényszerű bezárására kerülhetne sor. Ha Írország nem kínált volna eredetileg biztosítékokat, a beruházásra nem Írországban került volna sor, sőt még csak nem is a Közösségen belül.

(31)

A mentességet 1983-ban jelentették be állami támogatásként, és a 659/1999/EK rendelet 1. cikkének b) pontja értelmében létező támogatás lett.

(32)

A Tanács a 2001/224/EK határozatot a Bizottság javaslata alapján egyhangúlag fogadta el, lehetővé téve a mentességek 2006 decemberéig történő alkalmazását.

(33)

A Bizottságnak tiszteletben kell tartania a kedvezményezettek jogos elvárásait.

(34)

A 2001/224/EK határozatra irányuló javaslattal és annak elfogadásával a Bizottság és a Tanács már úgy értékelte, hogy az intézkedések a verseny szempontjából elfogadhatók. Ez világosan kiderül a határozat preambulumbekezdéseiből és az alapjául szolgáló 92/81/EGK irányelv 8. cikkéből.

(35)

A verseny torzulásának esete nem áll fenn. Az Aughinish még a mentességgel is versenyhátrányban van az Európában és a világ más részein működő társaihoz képest. Mivel kohászati célú timföldet gyárt, ezért az Európában működő, vegyitermék-célú timföldet előállító gyárak tekintetében a verseny nem torzul. Ráadásul a német gyár földgázt használ, ami ugyancsak a Németországban más ipari gázfogyasztókra is alkalmazott jövedéki adó alóli mentességet élvez. Ennél is meghatározóbb, hogy az Aughinish soha nem tekintette magát úgy, mint aki közvetlen versenyben áll a Közösség más timföldgyártóival. A közösségi gyártók inkább a világ más részein, különösen Ausztráliában működő gyártókkal versenyeznek. Európa nem rendelkezik olcsó gázzal, amely Ausztráliában és más országokban rendelkezésre áll. A Közösségben drágább az olaj az alacsony, azaz kevesebb mint 3 %-os kéntartalmú olaj égetésének követelménye miatt. 2003. január 1-jétől kötelező az 1 %-os kéntartalmú olaj használata, ami tovább növeli a fűtőolaj árát és a gyártók költségeit.

(36)

Az Aughinish azon adók csökkentésének további alkalmazásához adott bizottsági jóváhagyással való összhang hiányára is hivatkozik, amelyeket egyébként a német Ecotax rendszerben kellene fizetni. (23)

(37)

Az Eurallumina szintén jogos elvárásaira hivatkozik, és kifejti, hogy a 2001/224/EK határozat alapján egy sor kötelezettséget vállalt és beruházást eszközölt timföldgyárában. Főként megbízást adott és költségeket vállalt egy új timföld-adagoló és egy új kausztifikáló egység létesítésére a gyártási maradékanyagok tárolómedencéjének kibővítésére és a bauxitfeltárás javítására, valamint több kisebb munkára. A helyi közösség felé is különféle kötelezettségvállalásokat tett.

(38)

A mentesség nélkül a gyár nem lenne gazdaságos, és bezárására kényszerülhetnek. A bezárás nem befolyásolná vagy javítaná a tagállamok közötti kereskedelmet, mivel a Közösségben minden más gyár teljes kapacitással üzemel.

(39)

A 2001/224/EK határozat elfogadásakor a Tanács kellően figyelembe vette a gazdasági és versenyszempontú vonatkozásokat. A körülmények a határozat elfogadása óta nem változtak. A Szerződés 93. cikkén alapuló lex specialis elsőbbséget élvez a Szerződés 87. és 88. cikkén alapuló lex generalis eljárással szemben.

(40)

Ha az intézkedéseket újra megvizsgálnák, azokat a Közösség érdekével és az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal összeegyeztethetőnek találnák. Nem áll fenn a verseny torzulása, ahogy az egységes piac működése sem sérül. A franciaországi és írországi gyárak hasonló mentességet élveznek, a németországi gyár földgázt használ, ami szintén mentesül a jövedéki adó alól, a spanyolországi és görögországi gyárak pedig nem versenyeznek jelentős mértékben a szardíniai gyárral, mivel termelésük nagyobb részét egy helyi alumíniumkohóban használják fel, a fennmaradó rész pedig alapvetően vegyitermék-célú timföld, ami külön piacot képvisel. A görögországi gyár helyben kitermelt bauxitot használ fel, ezért nem kell viselnie a nyersanyagok szállításának költségeit. A spanyolországi gyárat a közelmúltban adták el az Alcoának, és ésszerűen feltételezhető, hogy a vételár az alkalmazott jövedékiadó-mértéket is tükrözte. Az Egyesült Királyságban működő gyár csak vegyitermék-célú timföldet állít elő.

(41)

Olaszországban a jövedéki adó mértéke igen magas, sokkal magasabb, mint a harmonizált szint, és jóval meghaladja a Közösségen belül másutt alkalmazott jövedékiadó-mértékeket.

(42)

A mentesség csak részben ellensúlyozza azokat a hátrányokat, amelyekkel a szardíniai gyár a világpiacon szembesül.

(43)

A gyár egy hátrányos helyzetű régióban található, ahol a működési támogatás a nemzeti regionális támogatásra vonatkozó iránymutatások 4.16. pontja alapján engedélyezhető. Elhelyezkedése miatt az Eurallumina nem fér hozzá metánhoz (amely a földgáz fő összetevője), ezért a nehézolajra kénytelen támaszkodni. Nincs lehetősége arra, hogy hőt és villamos energiát kapcsoltan termeljen, ami éves költségeit mintegy 10 millió EUR-val csökkentené. Az olasz környezetvédelmi jogszabályok ráadásul további, évi közel 8 millió EUR-t kitevő költségeket jelentenek számára.

(44)

A gyárat az olasz hatóságok kezdeményezésére a Közösség bevonásával létesítették. Kezdetben kölcsönökben és támogatásokban részesült, amelyeket kivétel nélkül jóváhagytak, működése azonban a későbbiekben anélkül fejlődött tovább, hogy a nemzeti hatóságok vagy a Közösség részéről számottevő támogatást kapott volna.

(45)

A közelmúltban jelentős beruházásokat eszközöltek annak érdekében, hogy biztosítsák a szigorúbb normáknak és regionális környezetvédelmi szabványoknak való megfelelést.

(46)

Mivel a közelben fekvő alcoai gyár csak az Eurallumina által előállított timföldet használja, a timföldgyár bezárása az alumíniumgyár bezárását is maga után vonná, ami összesen 1 900 munkahely megszűnését jelentené.

(47)

Az Alcan a globális versenyhelyzetre hivatkozik, és emlékeztet arra, hogy a mentesség hátterében álló érvelés alapvetően az iparág energiaintenzív jellegére támaszkodik.

(48)

A befektetések hosszú távra szólnak, emellett igen tőkeigényesek és kockázatosak. Ennélfogva stabil adó- és jogi környezetre van szükség.

(49)

Az Alcan több évre elkötelezte magát egy jelentős beruházási program mellett. A létesítmények korszerűsítésére és a jövőre való felkészülésre tett folyamatos erőfeszítések lehetővé tették 500 közvetlen munkahely megőrzését egy gazdaságilag érzékeny régióban. A 2001/224/EK határozat megerősíti a gyár versenyhelyzetének fenntartására tett erőfeszítéseit. A mentesség megvonása gyöngítené tevékenységét, tekintettel a már amúgy is igen kiélezett nemzetközi versenyre.

(50)

Az EAA határozottan ellenez minden olyan lépést, amely kedvezőtlen hatást gyakorolna a Közösség alumíniumfém-piacára. A Közösségben található timföldgyárak teljes kapacitással működnek. Bár a világban a leginkább energiatakarékosak közé tartoznak, a gyártási költségek magasabbak, mint a nyugati világ más timföldgyáraiban. A mentességek csak részben ellensúlyozzák az európai gyáraknak a nyersanyagok, a szállítás, az energia és a környezetvédelmi szabványok tekintetében globális versenytársaikhoz képest jelentkező hátrányait. Az európai timföldgyártók jelenleg nem elégítik ki az európai belső keresletet, a mentességek visszavonása így a világ más részeiről történő behozatal növekedését eredményezné. Az európai alumíniumgyártóknak nem maradna más választása, minthogy nem európai forrásokból származó timföldet vásároljanak, ami a nyersanyagipar szempontjából az ellátás biztonságának csökkenésével járna.

(51)

Franciaország állítása szerint a Szerződés 88. cikke (2) bekezdésében meghatározott eljárás kezdeményezésére irányuló határozat szükségtelen és nem rendelkezik jogalappal. A tanács határozatainak természete és jogi jelentősége nem függhet attól, hogy azok a Szerződés 88. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésén vagy a 92/81/EGK irányelven alapulnak. Mindenesetre Franciaország úgy véli, hogy a mentesség nem minősül a Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak.

(52)

Franciaország fontosnak tartja kiemelni, hogy nem nyújtottak be panaszt a verseny torzulása miatt annak ellenére, hogy a mentességeket 4 évre adták.

(53)

Írország emlékeztet a mentesség történetére, és hangsúlyozza, hogy azt létező támogatásnak kell tekinteni. A Tanács határozatai kellően figyelembe vették a versenyszempontú vonatkozásokat, ahogy a Bizottság e határozatokra irányuló javaslatai is. Ezen túlmenően 1999-ig a Shannon régió egy az 1. célkitűzés alá tartozó terület részét képezte. A kedvezményezettek számára biztosítani kell, hogy jogos elvárásaikra támaszkodhassanak.

(54)

Az ír kormány 1992-ben kérte a minimum jövedékiadó-mértéktől való eltérést azon az alapon, hogy a gyárat egy a gazdasági fejlődésben viszonylag elmaradt régióban létesítették, és mivel energiaforrásként nehézolajat használ, nem versenyezhet olyan más országok iparágaival, amelyek a tüzelőanyag után alacsonyabb mértékű adót fizetnek, és olyan földgázt vagy más energiaforrásokat is felhasználhatnak, amelyekre alacsonyabb adókat vetnek ki, vagy amelyeket egyáltalán nem adóztatnak.

(55)

Írország megerősítette, hogy 2002 októberében egy a Shannon régió földgázellátását biztosító új infrastrukturális beruházásba kezdtek, és energiaforrásának megváltoztatása érdekében az Aughinish egy az új földgázellátásra támaszkodó CHP erőműbe történő beruházást tervez.

(56)

Olaszország kifejti, hogy az Eurallumina évente 300 millió LIT-et (150 000 EUR) fizet a helyben található móló/rakodópart és partszakasz használatáért. Emellett hulladékadó formájában évi 500 millió LIT-et (250 000 EUR) fizet (a vörösiszap után tonnánként 600 LIT). Ráadásul, miközben a regionális hatóságok 1974 óta tiltják a maradékanyagok Földközi-tengerbe történő kibocsátását, e gyakorlat Franciaországban és Görögországban még mindig megengedett. E tilalom az Eurallumina költségeit jelentősen megnövelte, amelyek elérik a 6 000 millió LIT-et (3 millió EUR). A szigorú kibocsátási határértékek következtében (25 %-kal a nemzeti SOx határérték alatt) a társaság kénytelen volt beruházni egy 44 000 millió LIT (22 millió EUR) költségű, új kéntelenítő technológiába, amely éves szinten további 6 000 millió LIT (3 millió EUR) működési költséget von maga után, az amortizációt is beszámítva. E beruházások ellenére a társaságnak még évi 1 100 millió LIT (0,55 millió EUR) emissziós adót kell megfizetnie.

(57)

Mivel a 2003/96/EK irányelv elfogadásával az energia adóztatására alkalmazandó közösségi szabályozási keret jelentős mértékben módosult a Szerződés 88. cikke (2) bekezdésében meghatározott eljárás megindítására vonatkozó bizottsági határozatok óta, ez a végső határozat a 2004. január 1-je előtti, a 2003/96/EK irányelv alkalmazását megelőző időszakra korlátozódik.

(58)

A Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”.

(59)

Nyilvánvaló, hogy a mentességeket állami forrásokból finanszírozzák, mivel az állam lemond bizonyos pénzösszegről, amelyet másként beszedne.

(60)

A jövedéki adó alóli mentesség csökkenti egy jelentős felhasználás költségét, és ezáltal előnyben részesíti azokat a kedvezményezetteket, amelyek kedvezőbb pénzügyi helyzetben vannak, mint más, egyéb iparágakban vagy régiókban ásványolajat felhasználó vállalkozások.

(61)

Észrevételeikben a kedvezményezettek és Franciaország azon nézetüknek adtak hangot, hogy a mentességek nem eredményezték a verseny torzulását, ahogy az egységes piac működésére sem voltak kedvezőtlen hatással, különösen mivel a Közösség nettó timföld-importőr volt, mivel a közösségi gyártóknak globális szinten kellett versenyezniük, és a magas energiaárak miatt hátrányban voltak, valamint azért, mert a mentességek megszüntetése nem javítaná a timföld piaci helyzetét közösségi szinten, ugyanakkor csökkentené az alumíniumgyártás nyersanyag-ellátásának biztonságát. Állításuk szerint a verseny torzulásának hiányát az is alátámasztja, hogy egyetlen versenytárs sem tett észrevételeket a Szerződés 88. cikke (2) bekezdésében meghatározott eljárás megkezdésére vonatkozó bizottsági határozattal kapcsolatban. Mindez ugyanakkor nem vonja kétségbe a (60) preambulumbekezdésben tett megállapítást. Éppen ellenkezőleg, megerősíti, hogy a jövedéki adó csökkentése kifejezetten azt célozta, hogy költségeik csökkentésével megszilárdítsa a kedvezményezettek versenyképességét versenytársaikkal szemben. A Bizottság megjegyzi, hogy timföldet Görögországban, Spanyolországban, Németországban és Magyarországon is gyártanak (bár Magyarország csak 2004. május 1-jétől tagállam).

(62)

A timfölddel, SGA és CGA formájában egyaránt, a tagállamok között kereskednek, ahogy alumíniummal is, amelynek piaca szorosan kapcsolódik a timföld piacához. A támogatás ezért úgy értékelhető, mint amely kedvezőtlen hatással van a Közösségen belüli kereskedelemre, és torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, akkor is, ha a timföldtermelés jelentős részét a közelben létesített alumíniumgyárakban használják fel.

(63)

Azok az intézkedések, amelyek nem bizonyos vállalkozásokat részesítenek előnyben, nem tartoznak az állami támogatások 87. cikk (1) bekezdése szerinti meghatározása alá, de a szelektivitás hiányában azokat általános intézkedéseknek kell tekinteni. Az Európai Közösségek Bírósága joggyakorlatának megfelelően az általános intézkedéseket valamennyi vállalkozás számára az egyenlő hozzáférés alapján kell elérhetővé tenni, és azok hatályát nem lehet eleve korlátozni például a támogatást nyújtó tagállam mérlegelési jogkörén keresztül vagy más, olyan tényezőkön keresztül, amelyek korlátozzák azok gyakorlati hatását. A Bizottság az általános intézkedések fogalmát, többek között, egy belső munkadokumentumában fejtette ki, amelyet a Tanács munkacsoportjával a 2002. november 14-i találkozón vitatott meg. A munkadokumentum azt is kifejti, mely feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy az adóintézkedések formájában nyújtott támogatás a közös piaccal összeegyeztethető legyen. A Tanács 2003. október 23-i ülésének jegyzőkönyve – amelyen a 2003/96/EK irányelvet elfogadták – kifejezetten hivatkozik a Tanács munkacsoportjával való 2002. november 14-i találkozón adott magyarázatokra. A vizsgált esetben ugyanakkor a mentességek csak azokra a társaságokra vonatkoznak, amelyek timföldet gyártanak, és a gyakorlatban az egyes tagállamokban csak egyetlen társaság részesül a szóban forgó mentességben: az Aughinish a Shannon régióban, Szardínián az Eurallumina és Gardanne-ban az Alcan. Míg a tanácsi határozatok kötelező erővel bírtak, a mentességek regionálisan szelektívek voltak, mivel e határozatok csak bizonyos régióban engedélyezték a mentességeket, és a timföldgyártásba történő beruházásokban érdekelt befektetők nem lehettek biztosak abban, hogy más régiókban hasonló elbánásban részesülnének. A régiók kiválasztása semmilyen kapcsolatban nem áll az adott nemzeti adórendszerek belső logikájával.

(64)

Mielőtt a 2003/96/EK irányelv alkalmazandó lett volna, a közösségi jog elvileg megkövetelte a tagállamoktól, hogy az ásványolajokra jövedéki adót vessenek ki, így az egy adott termelésre vagy adott régiókra korlátozódó különleges mentességeket nem lehetett a rendszer természete és általános felépítése által indokoltnak tekinteni. Azok az érvek, amelyekkel Írország, Franciaország és Olaszország védi a kizárólag a timföldgyártáshoz nyújtott mentességet, a piaci körülményekre, valamint az egyes érintett régiókban a timföldgyártás körülményeire támaszkodnak. Ezek az érvek nem az érintett nemzeti adórendszerek természetéből és logikájából erednek, mivel ez utóbbiaknak meg kellett felelniük a közösségi jogban megállapított követelményeknek. Következésképpen a 2003/96/EK irányelv alkalmazása előtt hozott intézkedések nem tekinthetők a rendszer természete és általános felépítése által indokoltnak, és a 87. cikk (1) bekezdésének értelmében állami támogatásnak minősülnek.

(65)

A Franciaország és Olaszország által nyújtott támogatás nem minősül létező támogatásnak a 659/1999/EK rendelet 1. cikke b) pontjának értelmében, az Írország által nyújtott támogatás pedig csak korlátozott mértékben minősül létező támogatásnak. Mindenekelőtt a támogató intézkedések nem léteztek a Szerződésnek az érintett tagállamokban való hatálybalépését megelőzően. Ez Franciaország és Olaszország esetében teljesen világos. Ami Írországot illeti, a támogatást a csatlakozást megelőzően nem nyújtották. 1970-ben az Ipari Fejlesztési Hatóság (IDA) azt írta az Alcannak, hogy az akkor hatályos ír jogszabályok megállapították „a) az ellátást biztosító … import vámmentességét és b) a feldolgozásra és exportra szánt nyersanyagok nemzeti adó alóli mentességét”. A levél ezt követően kifejtette, hogy „bár nem tehetünk hivatalos kötelezettségvállalást arra, hogy a jogszabályokban nem történik változás, meggyőződésünk, hogy – tekintettel az export alapvető fontosságára az ír gazdaság szempontjából – az előrelátható jövőben nem áll fenn a jogszabályoknak az Alcan-projekt hátrányára történő módosításának lehetősége” (utólagos kiemelés). Az IDA ezt követően az ír kormány jó hírnevét hangsúlyozta e tekintetben. E megszövegezés nem tévesztendő össze a kötelező erejű kötelezettségvállalásokkal. További biztosítékokat egy 1974. január 14-i keltezésű levélben nyújtottak, azaz Írország csatlakozását követően. Az 1970-ben hatályos adókedvezményeket a csatlakozás után azonban jelentős mértékben módosították, vagy eltörölték, és 1980-ra a motorgépjárművekben üzemanyagként történő használattól eltérő felhasználású nehézolajok hektoliterje után minimum 1,53 IEP-t kellett fizetni. A timföldgyártásra felhasznált fűtőolajok után fizetendő jövedéki adó alóli jelenlegi mentességet, amely jellegében, formájában és alkalmazási körében jelentős mértékben eltér az 1970-ben hatályos jogszabályoktól, csak az 1983. május 12-i rendelettel hozták létre, és az csak az 1983. május 13-án vagy azt követően importált vagy finomítóból vagy vámszabad raktárból szállított olajra alkalmazható. Ennélfogva jóval azt követően hozták létre, hogy a Szerződést Írországban alkalmazni kellett. Ehhez járul még, hogy 1983. május 6-i levelében Írország elfogadta a Bizottság azon érvelését, miszerint a támogatás bejelentésre kötelezett.

(66)

Másrészt sem a Bizottság, sem a Tanács nem engedélyezte az intézkedéseket az állami támogatásokra vonatkozó szabályok értelmében.

(67)

Harmadrészt a támogatást nem lehet a 659/1999/EK rendelet 4. cikke (6) bekezdésének értelmében engedélyezettnek tekinteni. Franciaország és Olaszország részéről az intézkedésekről sosem történt értesítés. 1983. május 6-i levelében Írország megerősítette, hogy a támogatást csak akkor kezdték el végrehajtani, és hogy levelét a Bizottság a Szerződés 93. cikke (3) bekezdésének [most 88. cikk (3) bekezdés] alkalmazásában értesítésnek tekintheti. Írország mindazonáltal sosem küldött semmilyen hivatalos előzetes értesítést a Bizottságnak azon szándékáról, hogy a támogató intézkedést végre kívánja hajtani a 659/1999/EK rendelet 4. cikkének (6) bekezdésében megállapítottak szerint. Éppen ellenkezőleg, az intézkedést csak egy héttel 1983. május 6-i levelét követően léptette érvénybe, amelyben felkérte a Bizottságot, hogy a támogatást az értesítésben szereplők szerint minősítse. Ennélfogva a Bizottságnak úgy tűnik, hogy a támogatást a 659/1999/EK rendelet 1. cikke f) pontjának értelmében jogellenesnek kell tekinteni. A francia és olasz támogatásokat szintén a Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének megsértésével hajtották végre, azaz anélkül, hogy megvárták volna a Bizottság jóváhagyását. A tagállamok az ilyen támogatások tekintetében nem hivatkozhatnak a 659/1999/EK rendelet 4. cikkének (6) bekezdésében megállapított szabályokra. Annak ellenére, hogy a 659/1999/EK rendelet csak 1999-ben lépett hatályba, a Bíróság esetjogának megfelelően hasonló szabályokat már korábban is alkalmazni kellett (24).

(68)

Negyedrészt a támogatást csak részben lehet a 659/1999/EK rendelet 15. cikke értelmében létező támogatásnak tekinteni. Ez a cikk a Bizottság hatáskörébe utalja, hogy a támogatás visszatérítését tízéves jogvesztő határidőn belül érvényesítse, amely azon a napon veszi kezdetét, amikor a jogellenes támogatást odaítélték. Olaszország és Franciaország esetében ezt az időszakot a Bizottság 1998. május 29-i és 1998. június 2-i levelei szakították meg (25). Írország esetében ezt az időszakot a Bizottság 2000. július 17-i levele szakította meg. Ez azt jelenti, hogy legalábbis az 1990. július 17-e előtti időszakot illetően, csak az ír mentesség tekinthető létező támogatásnak.

(69)

Végezetül a 659/1999/EK rendelet 1. cikke b) pontjának v. alpontja ebben az esetben nem alkalmazható.

(70)

Ennélfogva a 659/1999/EK rendelet 1. cikke b) pontjában megállapított helyzetek egyike sem alkalmazható a francia és olasz mentességekre, és a támogatást új támogatásnak kell tekinteni. Az ír mentességet csak 1990. július 17-től kell új támogatásnak tekinteni. A Bizottságnak következésképpen kötelessége és hatáskörében áll, hogy az új támogatásnak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét a Szerződés 88. cikke alapján értékelje. Sem a Tanács (1), (2) és (3) preambulumbekezdésben említett határozatai, sem a kizárólag az adóharmonizációra vonatkozó 92/81/EGK és 2003/96/EK irányelvek nem vonnak le ebből a kötelezettségből és hatáskörből. E jogi aktusok nem mondhatnak előzetes ítéletet az összeegyeztethetőségnek a Szerződés 87. cikke (2) és (3) bekezdése alapján történő értékeléséről.

(71)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az Írország, Franciaország és Olaszország által nyújtott új támogatások a 87. cikk (1) bekezdésében foglalt állami támogatások tilalma alóli kivételnek minősülnek-e, különösen a környezetvédelem támogatására alkalmazandó szabályokra figyelemmel. A 2001. február 3-a után nyújtott támogatást a környezetvédelem állami támogatásáról szóló, 2001-es iránymutatások alapján kell értékelni az iránymutatások 82. pontja a) pontjának megfelelően. Az 1994. március 10-e és 2001. február 3-a között nyújtott támogatást a környezetvédelem állami támogatásáról szóló, 1994-es iránymutatások alapján kell értékelni. Az 1994. március 10-ig terjedő időszak tekintetében a Bizottság gyakorlata – amelyet az iránymutatások nagyban egységesítettek – az irányadó.

(72)

A környezetvédelem állami támogatásáról szóló, 1994-es iránymutatások 3.4. szakasza kifejti, hogy a működési támogatás, kivételes esetben, csak akkor engedélyezhető, ha az a hagyományos költségekhez képest felmerülő többletköltségeket ellensúlyozza. Ezen túlmenően „az új környezetvédelmi adók alóli ideiglenes mentesség akkor engedélyezhető, ha különösen a nemzetközi versenyképességben bekövetkezett veszteségek ellensúlyozásához szükséges. További tényező, amelyet figyelembe kell venni, hogy ennek fejében az érintett vállalkozásoknak mit kell tenniük a szennyezés csökkentése érdekében”. Először is az intézkedések nem korlátozódtak a termelési többletköltségekre. Másrészt nem ideiglenes vagy degresszív jellegűek voltak. Ezenfelül a mentességeket nem tették közvetlenül függővé attól, hogy a kedvezményezettek tesznek-e lépéseket a környezetszennyezés, és különösen energiafogyasztásuk csökkentése érdekében. Következésképpen a támogatás nem tekinthető a közös piaccal összeegyeztethetőnek sem az 1994-es iránymutatások, sem a Bizottság 1994. március 10-e előtti gyakorlata alapján.

(73)

Ami a 2001. február 3-a utáni időszakot illeti, a környezetvédelem állami támogatásáról szóló, 2001-es iránymutatások E.3.2. szakaszának 47-52. pontja megállapítja az adócsökkentés és adómentesség formájában nyújtott összes működési támogatásra alkalmazandó szabályokat. Eredetileg az ásványolajok után fizetendő jövedéki adót nem a környezetvédelmi politika eszközeként dolgozták ki. Ugyanakkor ahhoz, hogy egy adót környezetvédelmi jellegűnek lehessen tekinteni, az kell, hogy az alapjául szolgáló tevékenység egyértelműen kedvezőtlen hatást gyakoroljon a környezetre (26). Mivel az ásványolajok felhasználásának egyértelműen kedvezőtlen a környezetre gyakorolt hatása, az ásványolajokra kivetett jövedéki adó környezetvédelmi adónak tekinthető.

(74)

Mindhárom tagállamban, amelyek e határozat címzettjei, az ásványolajokra kivetett jövedéki adók léteztek a szóban forgó mentességek bevezetése előtt, ezért azokat a környezetvédelem állami támogatásáról szóló, 2001-es iránymutatások 51.2. pontjának értelmében létező adóknak kell tekinteni. A jövedéki adóknak ugyanakkor az 51.2. pont a) alpontjának értelmében a környezetvédelem szemszögéből értékelhetően kedvező hatása van, mivel jelentős ösztönzőként hatnak a termelőkre, hogy csökkentsék ásványolaj-fogyasztásukat. Az érintett jövedéki adóknak nem volt a kezdetektől kifejezetten környezetvédelmi célja, és a mentességekről sok évvel ezelőtt döntöttek, különösen Írország és Olaszország esetében, de mindenesetre jóval azelőtt mindhárom tagállam esetében, hogy a környezetvédelem támogatásáról szóló, 2001-es iránymutatásokat alkalmazni kellett volna. Ennélfogva helyzetüket úgy lehet tekinteni, mintha azokról a jövedéki adó elfogadásakor határoztak volna. Következésképpen az iránymutatások 51.2. pontjának megfelelően az 51.1 pontban foglalt rendelkezések az e határozatban vizsgált mentességekre is alkalmazhatók.

(75)

Észrevételeikben a kedvezményezettek úgy nyilatkoztak, hogy a mentességek fejében jelentős környezetvédelmi beruházásokba kezdtek. Mindazonáltal nincs bizonyíték arra, hogy a kedvezményezettek bármilyen megállapodást kötöttek volna az érintett tagállamokkal, amelyben kötelezettséget vállaltak volna a mentességek alkalmazásának ideje alatt környezetvédelmi célok megvalósítására. Az adómentességeket nem kötötték továbbá olyan feltételekhez sem, amelyek e megállapodásokkal és kötelezettségvállalásokkal azonos hatást biztosítottak volna. Ezenfelül úgy tűnik, hogy a környezetvédelmi beruházások nem mutatnak túl azon, ami a vonatkozó jogszabályoknak való megfeleléshez szükséges volt, illetve ami kereskedelmi szempontból megvalósítható és gazdaságos volt. Következésképpen a környezetvédelem állami támogatásáról szóló, 2001-es iránymutatások 51.1. pontja a) alpontjának alkalmazásához szükséges feltételek nem teljesülnek, és ez esetben csak az 51.1. pont b) alpontjának rendelkezései alkalmazhatók.

(76)

A 2003. december 31-ig terjedő időszak tekintetében a menteségek egy közösségi adót érintenek, nevezetesen egy a 92/82/EK irányelv alapján harmonizált adót. Ennélfogva a környezetvédelem állami támogatásáról szóló, 2001-es iránymutatások 51.1. pontja b) alpontjának első francia bekezdését kell alkalmazni. E rendelkezésnek megfelelően a csökkentés akkor hagyható jóvá, ha a vállalkozások által a csökkentés után ténylegesen kifizetett összeg meghaladja a közösségi minimumot. Azonban mindhárom mentesség teljes mentesség volt. Figyelembe véve az e határozat (73) preambulumbekezdésében említett adónak a környezetre gyakorolt kedvező hatását, a szóban forgó intézkedések csak annyiban tekinthetők a közös piaccal összeegyeztethetőnek, amennyiben a kedvezményezetteknek magasabb adómértéket kell fizetniük, mint a 92/82/EK irányelvben megállapított közösségi minimum, amely az adott időszakban 1 000 kilogrammonként 13 EUR volt. Következésképpen csak a 13,01 eurós mérték feletti adó alóli mentességet lehet összeegyeztethetőnek tekinteni, míg a 13,01 eurós szintig a mentesség összeegyeztethetetlen támogatásnak minősül.

(77)

Az Aughinish állításával ellentétben ez az értékelés nem mutat következetlenséget a német Ecortax-szal kapcsolatban hozott bizottsági határozathoz képest (27), amelyben a Bizottság ugyanazokat, a környezetvédelem állami támogatásáról szóló, 2001-es iránymutatásokban foglalt kritériumokat alkalmazta, mint ebben az esetben. A tagállamok, a kedvezményezettek és az EAA által a hivatalos eljárás során előterjesztett érvek, különösen azok, amelyek szerint nem áll fenn a verseny torzulásának esete, figyelmen kívül hagyják a timföld és az alumínium ágazatai közötti kereskedelmi kapcsolatok meglétét, és a környezetvédelem támogatásáról szóló iránymutatások szerint nem kérdőjelezik meg e következtetést.

(78)

Ami a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontjában foglalt mentességet illeti, amely olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására vonatkozik, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság, a Bizottság megállapítja, hogy a mentesség alkalmazási időszakának második felére a nemzeti regionális támogatásról szóló, 1998-as közösségi iránymutatásokat kell alkalmazni. Az iránymutatások 4.15. pontja kimondja, hogy működési támogatás csak kivételes esetben, a 87. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti eltérés alapján támogatható régiókban nyújtható, feltéve hogy a regionális fejlődéshez való hozzájárulása és jellege miatt indokolt, és szintje arányban van az orvosolni kívánt hátrányokkal. A tagállamok feladata a hátrányok meglétének bizonyítása és jelentőségük megítélése. Az iránymutatások 4.17. pontjának megfelelően a működési támogatásnak időben korlátozottnak és fokozatosan csökkenő mértékűnek kell lennie. Ezek a feltételek ez esetben nem teljesültek.

(79)

Gardanne a 87. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti eltérés alapján nem támogatható régió, ezért a kivétel a francia mentességre nem alkalmazható. Szardínia a 87. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti eltérés alapján támogatható régió. A Shannon régió csak a regionális térkép 1999-es felülvizsgálatáig volt a 87. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti eltérés alapján támogatható régió. Átmeneti intézkedésként e régióban a regionális működési támogatás, kivételesen, 2001 végéig engedélyezhető.

(80)

Azokban a határozatokban, amelyekkel megindította a Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárást (28), a Bizottság kétségét fejezte ki a tekintetben, hogy a támogatások a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján a közös piaccal összeegyeztethetőnek lennének. Az olasz és ír hatóságok nem szolgáltak olyan elemekkel, amelyek e kétségeket eloszlathatták volna. Nem bizonyították különleges hátrányok meglétét, ahogy azok jelentőségét sem mérték fel a működési támogatás megítélésének indokolásához. Különösen a magas energiaárak és a harmadik országokból származó importtal való verseny nem rendelkeznek regionális jelleggel. Még ha az érintett régiókban a földgáz hozzáférhetőségének hiánya különös regionális hátrány is lett volna, ami nem bizonyított, Írország és Olaszország nem mérte fel e hátrány jelentőségét ahhoz, hogy támogatásának szintjét megindokolja. Az olasz jogszabályoknak, amelyek az Eurallumina szerint többletköltségeket vonnak maguk után, részlegesen lehet regionális jellege, mivel Szardíniát a környezeti károknak különösen kitett területnek nyilvánították, általában azonban nem tekinthetők a régió szempontjából különös hátránynak. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a szóban forgó mentességek ez esetben nem korlátozottak időben és nem fokozatosan csökkenőek, ahogyan azt az iránymutatások előírják. Ennélfogva a támogatásokat nem lehet a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinteni azon az alapon, hogy elősegítik bizonyos régiók fejlődését.

(81)

A nemzeti regionális támogatásról szóló közösségi iránymutatások alkalmazását megelőző időszakról ugyanez mondható el. Meg kell jegyezni különösen, hogy Írország 1983-ban azt írta, biztosítani fogja, hogy a regionális támogatási rendszerekre vonatkozó 1978-as koordinációs elvek (29) szerint alkalmazandó korlátokat maradéktalanul betartja. Világos, hogy a dokumentumban megállapított szabályok nem indokolhatják egy támogatásnak az 1990-es évekig történő folyamatos biztosítását, és Írország nem nyújtott be olyan monitoringjelentést, amely bizonyította volna, hogy a támogatás az akkor alkalmazott támogatásintenzitások alatt maradt. A szabályok ráadásul a működési támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően a Bizottság negatív álláspontját erősítik. Ezenfelül, amikor a Bizottság 1998-ban elfogadta a nemzeti regionális támogatásokról szóló iránymutatásokat, olyan megfelelő intézkedésekre is javaslatot tett, amelyek foganatosításával a tagállamok az új szabályokkal összhangba hozhatták intézkedéseiket, és felkérte a tagállamokat, hogy nyújtsák be a továbbra is alkalmazandó összes intézkedés listáját. E listákra az e határozat tárgyát képező intézkedések egyikét sem vették fel.

(82)

A Bizottság megvizsgálta, hogy a Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdésében megállapított mentességek alkalmazhatók-e az új támogatásra.

(83)

A Szerződés 87. cikke (2) bekezdésében foglalt menteségek alapul szolgálhatnának ahhoz, hogy a támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek lehessen tekinteni. A támogatásnak azonban nincs szociális jellege, és azt nem magánszemély fogyasztóknak nyújtják, nem a természeti csapások vagy rendkívüli események által okozott károk helyreállítását célozza, és arra nem a Németország felosztásából eredő gazdasági hátrányok ellensúlyozásához van szükség. Következésképpen a 87. cikk (2) bekezdése ebben az esetben nem alkalmazható.

(84)

A Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) és d) pontjában foglalt mentességek, amelyek közös európai érdeket szolgáló projektekre vagy egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére, valamint a kultúra és a kulturális örökség megőrzésének előmozdítására vonatkoznak, nyilvánvalóan nem alkalmazhatók ebben az esetben. Írország, Olaszország és Franciaország ezen alapok egyikére hivatkozva sem próbálta megindokolni a támogatásokat.

(85)

Ami a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontjában foglalt mentesség első felét illeti, nevezetesen az egyes gazdasági tevékenységek fejlődését előmozdító támogatást, a támogatás céljai között nem szerepel sem a kutatás és fejlesztés, a kis- és középvállalkozások által eszközölt beruházás vagy a kedvezményezettek megmentése vagy átszervezése, sem más olyan célok, amelyek a rendelkezés alkalmazásában meghatározók lennének, és lehetővé tennék, hogy a Bizottság a támogatást összeegyeztethetőnek nyilvánítsa. A 87. cikk (3) bekezdése c) pontjának második fele, nevezetesen az egyes gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, a Gradanne-i gyártóhelyre alkalmazható, működési támogatás nyújtására azonban nem jogosítja fel a tagállamokat (lásd a nemzeti regionális támogatásokról szóló iránymutatások 4.15. pontját).

(86)

Mivel a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségét más alapon nem lehet megállapítani, az egyetlen támogatás, amelyet összeegyeztethetőnek lehet tekinteni, a támogatásnak az a része, amely a (76) preambulumbekezdésben meghatározottak szerint megfelel a környezetvédelem támogatásáról szóló iránymutatásoknak.

(87)

A 2003/96/EK irányelv 2004. január 1-jétől történő alkalmazása óta az energiatermékek kettős felhasználása, a nem tüzelő-, fűtő- vagy üzemanyagként való felhasználása, valamint a nemfém ásványi termékek gyártása nem tartozik alkalmazási körébe, és a tagállamok mérlegelésére van bízva, hogy az ilyen felhasználásokat megadóztatják-e. Az energiatermékek ilyen felhasználásának mentessége valóban általános intézkedésnek minősülhet, amely nem foglal magában állami támogatást, ha a nemzeti adórendszer természetéből és logikájából adódik. A 2003/96/EK irányelv (22) preambulumbekezdése megállapítja, hogy „az energiatermékeket alapvetően egy közösségi keretrendszer szabályozza, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként használják fel. Ennek keretében az adórendszer természetéből és logikájából adódik, hogy a keretrendszer alkalmazási köréből kizárják az energiatermékek kettős felhasználását, a nem tüzelő-, fűtő- vagy üzemanyagként való felhasználását, valamint a nemfém ásványi termékek gyártását”.

(88)

Emellett a 2003/96/EK irányelv elfogadásakor a Tanács és a Bizottság közösen kijelentette (30): „Az energiatermékeket alapvetően egy közösségi keretrendszernek kell szabályoznia, ha azokat tüzelő- fűtőanyagként vagy üzemanyagként használják fel. Úgy tekinthető, hogy az adórendszer természetéből és logikájából adódik, hogy a keretrendszer alkalmazási köréből kizárják az energiatermékek kettős felhasználását, a nem tüzelő-, fűtő- vagy üzemanyagként való felhasználását, valamint a nemfém ásványi termékek gyártását. A tagállamok így szabadon dönthetnek arról, hogy az egyes felhasználásokat megadóztatják-e vagy sem, vagy azokra alkalmaznak-e teljes vagy részleges mentességet. A hasonló módon felhasznált villamos energiát hasonló módon kell kezelni. Ezek az általános rendszer alóli mentességek vagy a rendszeren belüli differenciálások, amelyeket az adórendszer természete vagy általános felépítése indokol, nem foglalnak magukban állami támogatást.”

(89)

A (63) preambulumbekezdésben említett belső munkadokumentumban azonban a Bizottság nemcsak az általános intézkedések fogalmát fejtette ki, de egyben megállapította, hogy „az energiatermékek adóztatásáról szóló irányelvtervezet számos választási lehetőséget foglal magában, lehetővé téve annak előzetes meghatározását, hogy a tagállamok által történő végrehajtásuk a 87. cikk értelmében vett állami támogatást eredményez-e”. A 2003/96/EK irányelv (32) preambulumbekezdése és 26. cikkének (2) bekezdése ennek megfelelően emlékezteti a tagállamokat a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésében megállapított kötelezettségre, hogy az állami támogatásokról értesítést küldjenek.

(90)

Ebben a konkrét esetben a Bizottságnak még a 2003/96/EK irányelv hatálybalépése után is kétségei vannak a tekintetben, hogy a szóban forgó mentességek a nemzeti rendszerek természetéből és logikájából adódnak-e. Úgy tűnik, hogy igen szelektívek és egyetlen termék, nevezetesen a timföld előállítására felhasznált nehézolajok tekintetében alkalmazhatók. Ehhez járul még, hogy mindegyikük eleve csak egy adott vállalkozást támogat, amely egy bizonyos régióban található gyárral áll kapcsolatban. Ebben az összefüggésben a vizsgált intézkedéseket még állami támogatásnak lehet tekinteni.

(91)

Egy ilyen esetben a 2003/96/EK irányelvvel létrehozott új jogi helyzet ezen intézkedések közös piaccal való összeegyeztethetőségének megítélése szempontjából is lényeges. Mivel az ásványolajok kettős felhasználásának, a nem tüzelő-, fűtő- vagy üzemanyagként való felhasználásának, valamint a nemfém ásványi termékek gyártásának adóztatása jelenleg nem tartozik a harmonizált közösségi intézkedések alkalmazási körébe, a mentességek most a közösségi adó hiányában kivetett nemzeti adókra vonatkoznak a környezetvédelem állami támogatásáról szóló, 2001-es iránymutatások 51.1. pontja b) alpontja második francia bekezdésének értelmében. A rendelkezés előírja, hogy a kedvezményezett vállalkozásoknak a nemzeti adó egy jelentős hányadát meg kell fizetniük. Ennek célja, hogy maradjon számukra ösztönző környezetvédelmi teljesítményük javítására. Ez az iránymutatások 51.1. pontja b) alpontja első francia bekezdésének megszövegezéséből következik, amely lehetővé teszi az adócsökkentést a harmonizált adóhoz képest, ha a kedvezményezettek a közösségi minimum mértékeknél többet fizetnek, „hogy a vállalkozásokat ösztönözzék a környezetvédelem javítására”. Ezt akkor is alkalmazni kell, ha a nemzeti adó jóval magasabb, mint más tagállamok hasonló adói, így Olaszország esetében. A Bizottság gyakorlatában világossá vált, hogy általában a 20 %-ot vagy az energiatermékeknek a 2003/96/EK irányelv alkalmazási körébe tartozó felhasználására alkalmazandó közösségi minimumot (tonnánként 15 EUR) – bármelyik is alacsonyabb – lehet jelentős hányadnak tekinteni (31). Következésképpen ebben a szakaszban a Bizottság úgy véli, hogy csak a nemzeti adó 20 %-os szintje vagy a tonnánkénti 15 EUR feletti mentesség – bármelyik is az alacsonyabb – tekinthető összeegyeztethetőnek; a 20 %-os szintig vagy tonnánként 15 EUR-ig megadott mentesség így összeegyeztethetetlen támogatásnak minősülne.

(92)

Tekintettel arra, hogy a tagállamoknak és az érdekelt feleknek nem volt lehetőségük arra, hogy a 2003/96/EK irányelvvel létrehozott jogi helyzet vonatkozásában észrevételeket tegyenek, a Bizottság helyénvalónak tartja a 2004. január 1-je utáni intézkedések alkalmazásának tekintetében a hivatalos vizsgálati eljárás meghosszabbítását.

(93)

A 659/1999/EK rendelet 14. cikke (1) bekezdésének értelmében amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére. A bizottság nem követeli meg a támogatás visszatérítését, amennyiben az ellentétes a közösségi jog valamelyik általános elvével.

(94)

Meg kell vizsgálni, hogy ebben az esetben a közösségi jog valamelyik általános elve, így a jogos elvárás vagy a jogbiztonság elve alkalmazható-e, ami eleve kizárná a jogellenes és összeférhetetlen támogatás kedvezményezettől történő visszavételének lehetőségét.

(95)

Ami a kedvezményezettek azon lehetőségét illeti, hogy a jogellenes és összeférhetetlen támogatás visszavételének megakadályozásához a jogos elvárásokra hivatkozzanak, a Bíróság esetjogából következik, hogy „a rendkívüli körülményektől eltekintve egy kedvezményezettnek nem lehet jogos elvárása, hogy a támogatást megfelelően nyújtották, hacsak azt nem az állami támogatások előzetes ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően nyújtották. Egy körültekintő gazdasági szereplőnek általában képesnek kell lennie annak megítélésére, hogy ezt az eljárást követték-e” (32).

(96)

Az e határozat (1), (2) és (3) preambulumbekezdésében említett valamennyi tanácsi határozat a Bizottság javaslatán alapult. Általában senki nem feltételezi, hogy a Bizottság olyan nemzeti intézkedések engedélyezését javasolja a Tanácsnak, amelyek a Szerződés más rendelkezéseivel összeegyeztethetetlennek bizonyulhatnak, anélkül, hogy e lehetőségre figyelmeztetne, különösen amikor a javaslatok egy igen sajátos kérdésre és kis számú kedvezményezettre vonatkoznak, ahogy ebben az esetben is, és amikor a rendelkezések a Közösségen belüli verseny torzulásának elkerülésére irányulnak. Az ilyen általános elvárások mellett azt egészen biztosan nem feltételezi senki, hogy a Bizottság egy már létező mentesség meghosszabbításának engedélyezését javasolja a Tanácsnak, ha a létező mentességen belül bármely támogatás a közös piaccal összeegyeztethetetlennek bizonyul.

(97)

A 2001/224/EK határozat kivételével az (1), (2) és (3) preambulumbekezdésben említett határozatok egyike sem tett említést az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal való bármely lehetséges összeütközésről, ahogy az értesítés kötelezettségére sem hivatkozott. Ráadásul a 92/510/EGK határozat preambuluma megállapítja, hogy „a Bizottság és valamennyi tagállam elfogadja, hogy e mentességek az egyedi politikák szempontjából megalapozottak, és nem vezetnek a verseny torzulásához vagy befolyásolják kedvezőtlenül a belső piac működését”. Ugyanezt a megfogalmazást használják a 93/697/EK és 96/273/EK határozatok. A 97/425/EK, 99/255/EK és 99/880/EK határozatok arra hivatkoznak, hogy „a mentességeket és csökkentéseket a Bizottság rendszeresen felül fogja vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy összeegyeztethetők legyenek a belső piac működésével és a Szerződés más célkitűzéseivel” (utólagos kiemelés). E megszövegezésből hiányzik az állami támogatások 87. cikk szerinti meghatározásának egyik eleme, nevezetesen a verseny torzulása. A 2001/224/EK határozat (5) preambulumbekezdése első alkalommal világossá teszi, hogy az ásványolajok jövedékiadó-mértékének közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/81/EGK tanácsi irányelvvel (33) összefüggésben adott tanácsi engedély ellenére, a kérdéses nemzeti intézkedésekről a Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének megfelelően a Bizottságot értesíteni kell, amennyiben azok állami támogatásnak minősülnek. Mindazonáltal tekintetbe véve a korábbi mentességeket és azt, hogy magát a 2001/224/EK határozatot a Bizottság javaslata alapján fogadták el, a Bizottság állami támogatással kapcsolatos további fellépésének hiányában a tagállamok és a kedvezményezettek számára maradt némi kétértelműség.

(98)

Általában a Bizottság úgy véli, hogy egyedi támogatások esetén a jogos elvárások véget érnek, amikor a Bizottság úgy határoz, hogy megindítja a Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárást. E határozatáról értesíti az érintett tagállamokat, akik arról tájékoztatják a kedvezményezettet. Ezen eset körülményei azonban rendkívüliek voltak, amennyiben a Bizottság bizonyos fokú kétértelműséget teremtett és tartott fenn azáltal, hogy javaslatokat terjesztett a Tanács elé. Emellett a Bizottság nem tudja megállapítani, hogy a tagállamok tájékoztatták-e a kedvezményezetteket a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó határozatáról, és ha igen, mikor. E körülmények között nem zárható ki, hogy a kedvezményezettek jogosultak voltak jogos elvárásaikra hivatkozni 2002. február 2-ig, amikor a mentességek tekintetében a Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárás megindítására vonatkozó határozatot a Hivatalos Lapban közzétették. Végül a közzététel megszüntetett minden bizonytalanságot a tekintetben, hogy a szóban forgó intézkedéseket a Bizottságnak jóvá kell hagynia a Szerződés 88. cikkének megfelelően, amennyiben azok állami támogatásnak minősülnek.

(99)

A 2002. február 2-ig terjedő időszakra az összeegyeztethetetlen támogatás visszavételének elrendelése ezen egyedi eset rendkívüli körülményei folytán a jogbiztonság elvét is sértené. Az esetjognak megfelelően ez az elv akkor sérül, ha a bizonytalanság körülménye és az egyértelműség hiánya olyan kétértelmű helyzetet teremt, amelyet a Bizottságnak tisztáznia kell, mielőtt a visszafizetés elrendelésére bármilyen lépést tenne (34). Ezen eset körülményei kétértelmű helyzetet hoztak létre, nemcsak a kedvezményezett, de a tagállamok számára is, akik jogosan támaszkodtak a 92/510/EGK, 93/697/EK, 96/273/EK, 97/425/EK, 1999/255/EK, 1999/880/EK és 2001/224/EK határozatok szövegére.

(100)

Mindebből az következik, hogy a közösségi jog általános elveivel ellentétes lenne a 2002. február 2-ig nyújtott mentességekből eredő támogatások kedvezményezettektől történő visszavétele. Írország, Olaszország és Franciaország ennélfogva nem kötelezhető e támogatások visszavételére.

(101)

Amint azt a (97) preambulumbekezdésben kifejtette, a Bizottság úgy véli, hogy a korábbi mentességek, valamint az a tény, hogy magát a 2001/224/EK határozatot a Bizottság javaslata alapján fogadták el, bizonyos kétértelműséget eredményezett. A 2001/224/EK határozat azonban egyértelműen említést tett az állami támogatásokra vonatkozó szabályokról, és emlékeztette a tagállamokat azon kötelezettségükre, hogy a Bizottságot az állami támogatásokról értesíteniük kell, hogy ez utóbbi azokat a szabályok alapján értékelhesse. Ezenfelül a 2001/224/EK határozat elfogadását megelőzően a Bizottság több alkalommal felhívta Írországot, Franciaországot és Olaszországot a szóban forgó intézkedések bejelentésére. A Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárás megindítására vonatkozó bizottsági határozat végül megerősítette a Bizottság kétségeit a tekintetben, hogy a támogatás valóban összeegyeztethető lenne. Következésképpen minden jogos elvárás és minden jogi bizonytalanság a tekintetben, hogy a szóban forgó intézkedésekhez, amennyiben azok állami támogatásnak minősülnek, a Bizottság jóváhagyását kell kérni a 88. cikknek megfelelően, legkésőbb 2002. február 2-án megszűnt, amikor a mentességek tekintetében a Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárás megindítására vonatkozó bizottsági határozatokat a Hivatalos Lapban közzétették.

(102)

Az, hogy Írország 1995-től rendszeresen jelentett az ír intézkedésről, és azt a Bizottság állami támogatásokról készített éves felméréseibe is beillesztette, nem teremt semmilyen jogos elvárást a 2002. február 3-tól kezdődő időszak tekintetében. Éppen ellenkezőleg, alátámasztja, hogy az ír hatóságok tudatában voltak az intézkedés állami támogatás jellegének, miközben azt is tudták, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alapján azt soha nem engedélyezték volna. Az intézkedésről való jelentés nem váltja ki a tagállam azon kötelezettségét, hogy az állami támogatásról a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése értelmében értesítést küldjön. Ezenkívül a felmérések attól függetlenül számolnak be az állami támogatások összegéről, hogy azok a közös piaccal összeegyeztethetők-e, vagy sem. Emellett az állami támogatásokról készített éves felmérések az adómentesség formájában nyújtott támogatásokat általánosságban kezelik, és nem tesznek külön említést a timföldgyártáshoz nyújtott támogatásokról. Az írországi intézkedésre tett hivatkozás a Kereskedelmi Világszervezetnek küldött értesítésekben nem hoz létre jogos elvárásokat, mivel ezen értesítésekre eltérő jogi kontextusban és más céllal került sor.

(103)

Következésképpen a 2002. február 2-tól2003. december 31-ig nyújtott összeegyeztethetetlen támogatásokat a kedvezményezettektől vissza kell venni, mivel e visszavétel lehetőségének kizárásához a közösségi jog egyetlen általános elvére sem lehet hivatkozni.

(104)

Megállapítást nyert, hogy a Franciaország, Írország és Olaszország által 2003. december 31-ig a timföldgyártásra használt nehéz fűtőolajokra alkalmazott jövedéki adó alóli mentességek a Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében állami támogatásnak minősülnek. Az Írország által 1990. július 17-e előtt nyújtott támogatás létező támogatásnak minősül. Az 1990. július 17-e és 2002. február 2-a között nyújtott támogatás a közös piaccal jelentős mértékben összeegyeztethetetlen. Mindazonáltal nem helyénvaló ezen összeegyeztethetetlen támogatás visszafizetésének elrendelése, mivel az ellentétes lenne a közösségi jog alapelveivel.

(105)

A 2002. február 3-a és 2003. december 31-e közötti időszak tekintetében a támogatás a közös piaccal részben összeegyeztethetetlen, mivel a kedvezményezettek nem fizettek a közösségi minimumnál magasabb adómértéket. Ennek értelmében a mentesség azon része, amely meghaladja az 1 000 kilogrammonkénti 13,01 EUR mértéket, az adott időszakban összeegyeztethető támogatásnak minősül. A támogatás fennmaradó része nem összeegyeztethető.

(106)

A 659/1999/EK rendelet 14. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére. Franciaországnak, Írországnak és Olaszországnak ezért minden szükséges intézkedést meg kell tennie, hogy a 2002. február 3-tól kezdődően nyújtott összeegyeztethetetlen támogatásokat a kedvezményezettektől visszavegye. Ennek érdekében Franciaországnak, Írországnak és Olaszországnak köteleznie kell a kedvezményezetteket, hogy az e határozatról történő értesítést követő két hónapon belül a támogatást visszafizessék. A visszafizetendő támogatásnak tartalmaznia kell a 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendeletnek (35) megfelelően kiszámított kamatot.

(107)

Franciaországnak, Írországnak és Olaszországnak a megfelelő nyomtatvány visszaküldésével tájékoztatnia kell a Bizottságot a támogatás visszavételének állásáról, egyértelműen feltüntetve a támogatás azonnali és hatékony visszavétele érdekében hozott tényleges intézkedéseket. Emellett az e határozatról történt értesítést követő két hónapon belül a Bizottságnak meg kell küldeniük azokat a dokumentumokat, amelyek igazolják, hogy a jogellenes és nem összeegyeztethető támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavétele folyamatban van (például körlevelek, kibocsátott visszafizetési felszólítások stb.).

(108)

Az eddigi vizsgálatokra figyelemmel a Bizottságnak kétségei vannak a tekintetben, hogy a Franciaország, Írország és Olaszország által 2004. január 1-je óta a timföldgyártásra használt nehéz tüzelőolajokra alkalmazott jövedéki adó alóli mentességek a közös piaccal összeegyeztethetők lennének.

(109)

Következésképpen a 659/1999/EK rendelet 4. cikkének (4) bekezdése és 6. cikke alapján a Bizottság úgy határoz, hogy meghosszabbítja a 2003. december 31-e utáni időszak tekintetében ezen intézkedésekkel kapcsolatban folytatott hivatalos vizsgálati eljárást, és felhívja a francia, ír és olasz hatóságokat, hogy az e határozatról történő értesítés beérkezését követő egy hónapon belül tegyék meg észrevételeiket, és bocsássanak rendelkezésére minden olyan információt, amely segíthet az adott intézkedések értékelésében. Az észrevételek vonatkozhatnak az intézkedések állami támogatás jellegére, az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében, valamint azoknak a közös piaccal való összeegyeztethetőségére.

(110)

A Bizottság felkéri a francia, ír és olasz hatóságokat, hogy e határozat másolatát haladéktalanul továbbítsák az intézkedések kedvezményezettjeinek.

(111)

A Bizottság emlékeztetni kívánja Franciaországot, Írországot és Olaszországot, hogy a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése felfüggesztő hatállyal bír, és fel kívánja hívni figyelmüket a 659/1999/EK tanácsi rendelet 14. cikkére, amely kimondja, hogy a kedvezményezettől minden jogellenes támogatás visszavehető.

(112)

A Bizottság figyelmezteti Franciaországot, Írországot és Olaszországot, hogy az érdekelt feleket e határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételével tájékoztatja. Ugyancsak tájékoztatja az érdekelt feleket azokban az EFTA-tagországokban, amelyek az EGT-megállapodás aláíró felei, értesítést téve közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjának EGT-kiegészítésében, és tájékoztatni fogja az EFTA Felügyeleti Hatóságot e határozat másolatának megküldésével. Minden érdekelt felet fel fog kérni arra, hogy észrevételeit e közzététel időpontjától számított egy hónapon belül tegye meg,