11.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 102/1

(1)

A közúti szállítás területén a közúti fuvarozásra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról szóló 1985. december 20-i 3820/85/EGK tanácsi rendelet (4) azt a célt tűzte ki, hogy összehangolja a szárazföldi szállítási módok közötti verseny feltételeit, különös tekintettel a közúti szállítási szektorra, és a munkakörülmények és közúti biztonság javítására. Ezeken a területeken biztosítani és szélesíteni kell a haladást.

(2)

A közúti szállításban utazó tevékenységet végző személyek munkaidejének szervezéséről szóló 2002. március 11-i 2002/15/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) előírja, hogy a tagállamok az utazó munkavállalók maximális heti munkaidejét korlátozó intézkedéseket állapítsanak meg.

(3)

A tág értelmű megfogalmazás miatt nehézséget okozott a 3820/85/EGK rendelet egyes, a Közösségen belüli belföldi és nemzetközi közúti szállításban foglalkoztatott járművezetők vezetési idejére, szüneteire és pihenőidejére vonatkozó rendelkezéseinek valamennyi tagállam általi egységes értelmezése, alkalmazása, végrehajtása és ellenőrzése.

(4)

Az ilyen intézkedések eredményes és egységes végrehajtása kívánatos a céljaik elérése, illetve annak érdekében, hogy a szabályok alkalmazására ne vetődjön rossz fény. Ezért tisztább és egyszerűbb szabályozás szükséges, amely a közúti szállítási ágazat és a végrehajtó hatóságok által könnyebben érthető, értelmezhető és alkalmazható.

(5)

Az e rendeletben szereplő, a munkakörülményekkel kapcsolatos intézkedések nem sérthetik az ágazat két oldalán álló szereplők arra vonatkozó jogait, hogy kollektív tárgyalás keretében, vagy egyéb módon a munkavállalók számára kedvezőbb rendelkezéseket fogadjanak el.

(6)

Kívánatos ezen rendelet hatályának pontos meghatározása a szabályozása alá tartozó főbb járműkategóriák meghatározásával.

(7)

Ez a rendelet egyrészt kizárólag a Közösségen belüli, illetve a Közösség, Svájc és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás szerződő felei közötti közúti szállításra alkalmazandó.

(8)

A nemzetközi közúti fuvarozást végző járművek személyzetének munkájáról szóló 1970. július 1-jei, módosított európai megállapodás (AETR) előírásait továbbra is alkalmazni kell a közúti áru- és személyszállítás terén bármely tagállamban vagy az AETR szerződéses tagországaiban nyilvántartott járművek esetében a teljes útra vonatkozóan, ha az utat a Közösség és egy, Svájctól és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodást aláíró országoktól eltérő harmadik ország között, vagy egy ilyen országon áthaladva teszik meg. Különösen fontos, hogy az AETR-t, amint lehet, de lehetőség szerint ezen rendelet hatálybalépésétől számított két éven belül úgy módosítsák, hogy rendelkezései ezen rendelettel összhangba kerüljenek.

(9)

Az olyan harmadik országban nyilvántartott járművel történő közúti szállítás esetén, mely nem szerződéses tagja az AETR-nek, az AETR rendelkezéseit kell alkalmazni az útnak a Közösség területén vagy olyan országok területén megtett szakaszán, melyek az AETR szerződés tagországai.

(10)

Mivel az AETR tárgya e rendelet hatálya alá tartozik, a megállapodással kapcsolatos tárgyalások és megállapodás megkötése a Közösség hatáskörébe tartozik.

(11)

Ha a belső közösségi szabályok módosítása a kérdéses területen szükségessé teszi az AETR ennek megfelelő módosítását, a tagállamok együttműködnek az AETR ilyen jellegű mielőbbi módosításában, az abban meghatározott eljárás szerint.

(12)

A mentességi listát frissíteni kell annak érdekében, hogy az tükrözze a közúti szállítási szektor elmúlt tizenkilenc évben bekövetkezett fejlődését.

(13)

Minden kulcsfogalom teljes meghatározását meg kell adni az értelmezés megkönnyítése és ezen rendelet egységes alkalmazásának biztosítása érdekében. Emellett a tagállamok ellenőrző hatóságainak törekedniük kell e rendelet egységes értelmezésére és alkalmazására. A „hét” kifejezésnek az e rendeletben szereplő meghatározása nem akadályozza a járművezetőket abban, hogy a hét bármely napján elkezdjék saját munkahetüket.

(14)

Az eredményes végrehajtás biztosítása érdekében alapvető fontosságú, hogy az illetékes hatóságok a közúti ellenőrzés során és egy átmeneti időszakot követően képesek legyenek meggyőződni arról, hogy a vezetési és a pihenőidőt az ellenőrzés napján és az azt megelőző 28 napon megfelelően betartották.

(15)

A vezetési idők alapvető szabályait tisztázni és egyszerűsíteni kell a, közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló, 1985. december 20-i 3821/85/EGK rendeletben (6) és az e rendeletben meghatározott digitális menetíró készülék segítségével történő eredményes és egységes végrehajtás érdekében. Továbbá egy állandó bizottságon keresztül a tagállamok végrehajtó szerveinek törekedniük kell arra, hogy e rendelet alkalmazása terén közös megegyezésre jussanak.

(16)

A 3820/85/EGK rendelet szabályai alapján lehetségesnek bizonyult a napi vezetési időszakok és a szünetek olyan beosztása, hogy a járművezető túl hosszú ideig vezessen teljes szünet nélkül, ami csökkenti a közúti biztonságot és rontja a járművezetők munkakörülményeit. Ezért szükséges a szünetek olyan elrendelése, mellyel elkerülhető a visszaélés.

(17)

E rendelet célja a hatálya alá tartozó alkalmazottak szociális helyzetének javítása, valamint az általános közúti biztonság javítása. Ezt főként olyan előírásokkal biztosítja, melyek a maximális napi, heti, és két egymást követő hétből álló időszakra vonatkozó vezetési időt határozzák meg, valamint olyan rendelkezésekkel, amelyek arra kötelezik a járművezetőt, hogy rendszeres heti pihenőidőt tartson két egymást követő héten legalább egyszer, illetve olyan rendelkezésekkel, amelyek előírják, hogy a napi pihenőidő semmilyen körülmények között nem lehet kevesebb kilenc egymást követő óránál. Mivel az említett rendelkezések megfelelő pihenőt biztosítanak, és az elmúlt évek végrehajtási gyakorlatával kapcsolatos tapasztalatot figyelembe véve, a csökkentett napi pihenőidők miatti kompenzációs rendszerre már nincs szükség.

(18)

A Közösségen belüli számos közúti szállítás esetében az út megtétele részben komppal vagy vasúton történik. Az ilyen szállítások esetére is világos, megfelelő rendelkezésekre van szükség a napi pihenőidőre és a szünetekre vonatkozóan.

(19)

A nemzetközi áru- és személyszállítás növekedésére való tekintettel a közúti biztonság és a közúti ellenőrzések, valamint a vállalkozások telephelyei ellenőrzése végrehajtásának megerősítése érdekében kívánatos a más tagállamban vagy harmadik országokban tartott vezetési időkre, pihenőidőkre és szünetekre való kiterjesztés, és meg kell győződni arról, hogy a vonatkozó szabályokat teljes mértékben és megfelelően betartották-e.

(20)

A fuvarozó vállalkozások felelősségének ki kell terjednie legalább az olyan fuvarozó vállalkozásokra, amelyek jogi vagy természetes személyek, és nem zárható ki az olyan természetes személyek elleni eljárás lehetősége, akik ezen rendelet megszegése terén elkövetők, felbujtók vagy bűnrészesek.

(21)

A több fuvarozó vállalkozásnál foglalkoztatott járművezetőnek mindegyik munkaadót megfelelően tájékoztatnia kell annak érdekében, hogy az ezen rendeletből adódó kötelezettségeinek eleget tehessen.

(22)

A társadalmi fejlődés elősegítése és a közúti biztonság javítása érdekében minden tagállamnak fenn kell tartania az ennek megfelelő intézkedések megtételére vonatkozó jogot.

(23)

A nemzeti eltéréseknek tükrözniük kell a közúti szállítási ágazatban bekövetkezett változásokat, és azokra az elemekre kell korlátozódniuk, melyeket a verseny nyomása jelenleg még nem érint.

(24)

A tagállamoknak szabályozniuk kell a menetrendszerű személyszállítást végző járművek közlekedésére vonatkozó előírásokat olyan esetekben, amikor a megtett út 50 km-nél kevesebb. Ezeknek a szabályoknak megfelelő védelmet kell nyújtaniuk a megengedett vezetési időkre, a kötelező szünetekre és a pihenőidőkre vonatkozóan.

(25)

Az eredményes végrehajtás érdekében kívánatos, hogy az összes menetrendszerű belföldi és nemzetközi személyszállítási szolgáltatást szabványos menetíró készülékkel ellenőrizzék.

(26)

A tagállamoknak le kell fektetniük az ezen rendelet megszegésének szankcióira vonatkozó szabályokat, és biztosítaniuk kell ezek alkalmazását. E szankcióknak hatékonyaknak, arányosnak, elrettentőnek és diszkriminációmentesnek kell lenniük. Komoly szabálysértés észlelése esetén a tagállamok által alkalmazható intézkedések általános körében szerepelnie kell a lehetőségnek a jármű továbbhaladásának megakadályozására. Az ezen rendeletben szereplő, szankciókra vagy eljárásokra vonatkozó előírások nem lehetnek kihatással a bizonyítási kötelezettségre vonatkozó nemzeti szabályozásokra.

(27)

A világos és erdeményes végrehajtás érdekében ajánlatos egységes rendelkezéseket biztosítani a fuvarozó vállalkozások és a járművezetők felelősségével kapcsolatosan az e rendelettel kapcsolatos jogsértések terén. Ez a felelősség tagállamoktól függően büntetőjogi, polgárjogi vagy közigazgatási szankciókat vonhat maga után.

(28)

Mivel ezen rendelet célját – nevezetesen a vezetési időkre, szünetekre és pihenőidőkre vonatkozó egyértelmű közös szabályok megállapítását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és az összehangolt tevékenység szükségessége miatt ez a cél közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Ezen rendelet – az előbb említett cikkben meghatározott arányosság elvével összhangban – nem lépi túl a célkitűzés eléréséhez feltétlenül szükséges mértéket.

(29)

Az ezen rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (7) összhangban kell meghozni.

(30)

Mivel a 2003/59/EK irányelvben (8) megállapításra kerültek a járművezetők minimális korhatárára vonatkozó rendelkezések, és 2009-re át kell ezeket ültetni, ebben a rendeletben csak átmeneti rendelkezésekre van szükség a személyzet minimális korhatára tekintetében.

(31)

A 3821/85/EGK rendeletet módosítani kell a fuvarozó vállalkozások és járművezetők bizonyos kötelezettségeinek tisztázása, valamint a jogbiztonság támogatása érdekében, valamint a vezetési idő- és a pihenőidő-határok közúti ellenőrzések során történő betartatásának megkönnyítése érdekében.

(32)

Az 3821/85/EGK rendeletet módosítani kell a jogbiztonság garantálása érdekében a digitális menetíró készülék bevezetésének új időpontja és a járművezetői kártyák rendelkezésre állása tekintetében is.

(33)

A menetíró készülék 2135/98/EK rendelet általi bevezetésével és ezáltal a járművezető 28 napos időszakban végzett tevékenységeinek a járművezetői kártyáján történő elektronikus rögzítésével és a járművel 365 napos időszakban végzett tevékenységek elektronikus rögzítésével a jövőben gyorsabb és átfogóbb közúti ellenőrzés válik lehetővé.

(34)

A 88/599/EGK irányelv (9) a közúti ellenőrzések tekintetében csak a napi vezetési idő, a napi pihenőidők és a szünetek ellenőrzését írja elő. A digitális menetíró készülék bevezetésével a járművezető és a jármű adatai elektronikusan tárolódnak és lehetővé válik az adatok elektronikus értékelése a helyszínen. Ez idővel lehetővé kell, hogy tegye a rendszeres és a rövidített napi pihenőidőknek, valamint a rendszeres és a rövidített heti pihenőidőknek és a kiegyenlítő pihenőnek egyszerű ellenőrzését is.

(35)

A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezen rendelet rendelkezéseit és különösen a kéthetes időszakra előírt maximális vezetési időt mindaddig nem lehet betartatni, amíg a közúti ellenőrzések során nem vezetnek be megfelelő és eredményes ellenőrzéseket a teljes időszak tekintetében.

(36)

A digitális menetíró készülékekre vonatkozó jogi szabályok alkalmazását e rendelettel összhangban kell megvalósítani annak érdekében, hogy a közúti közlekedés egyes szociális rendelkezései felügyelete és érvényesítése során optimális eredményességet lehessen elérni.

(37)

Az egyértelműség és a racionalizálás érdekében a 3820/85/EGK rendeletet hatályon kívül kell helyezni, és e rendelettel kell helyettesíteni,

a)

áruszállítás esetében, ha a jármű megengedett legnagyobb össztömege pótkocsival vagy félpótkocsival meghaladja a 3,5 tonnát, vagy

b)

személyszállítás esetében, ha a személyszállítást végző jármű eredeti építése vagy állandó átalakítása folytán a járművezetővel együtt 9-nél több személy szállítására alkalmas és erre a célra szolgál.

a)

kizárólag a Közösségen belül; vagy

b)

a Közösség, Svájc és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodást aláíró országok között.

a)

a Közösségben vagy az AETR szerződéses tagországaiban nyilvántartott járművek esetében a teljes útra;

b)

olyan harmadik országban nyilvántartott járművek esetében, mely nem szerződéses tagja az AETR-nek, az útnak csak azon részén, mely a Közösség vagy az AETR szerződéses tagországainak területén vezet át.

a)

menetrend szerinti személyszállítási szolgáltatást végző járművek, ha a kérdéses menetrend szerinti szolgáltatás 50 km-t meg nem haladó útszakaszon történik;

b)

olyan járművek, melyeknél a megengedett legnagyobb sebesség nem haladja meg a 40 km/óra sebességet;

c)

a fegyveres szolgálatok, a polgári védelem, a tűzoltóság és a közrend fenntartásáért felelős erők tulajdonában lévő vagy általuk járművezető nélkül bérelt járművek, ha a fuvar ezen szolgálatok számára meghatározott feladat eredményeként és saját ellenőrzésük alatt valósul meg;

d)

járművek, amelyeket szükséghelyzetben, vagy mentési műveletekben használnak, beleértve azokat is, amelyeket humanitárius segély nem kereskedelmi célú szállítására használnak;

e)

orvosi célra használt különleges járművek;

f)

különleges üzemzavar-elhárító járművek a telephelyüktől számított 100 km sugarú körben;

g)

műszaki fejlesztési, javítási vagy karbantartási célú közúti vizsgálatoknak alávetett járművek, továbbá forgalomba még nem helyezett új vagy felújított járművek;

h)

olyan járművek vagy járművek kombinációja, melyek megengedett legnagyobb össztömege nem haladja meg a 7,5 tonnát és nem kereskedelmi áruszállítást végeznek;

i)

kereskedelmi járművek, melyek a használat helye szerinti tagállam törvényei szerint veterán gépjárműnek minősülnek és azokat nem kereskedelmi személy- vagy áruszállításra használják.

a)

„közúti szállítás”: személy- vagy áruszállításra használt rakott vagy üres jármű részben vagy egészében közforgalmú közutakon megtett bármely útja;

b)

„jármű”: bármilyen gépjármű, vontató, pótkocsi és félpótkocsi, vagy ezek kombinációja az alábbi meghatározások szerint:

c)

„járművezető”: az a személy, aki akár csak rövid ideig is járművet vezet, vagy aki azért tartózkodik a járművön, hogy szükség esetén feladatai részeként vezesse azt;

d)

„szünet” olyan időszak, amely alatt a járművezető nem vezethet, nem végezhet semmilyen egyéb munkát, és amely kizárólag regenerálódásra fordítható;

e)

„egyéb munka” az olyan tevékenység, amelyet a 2002/15/EK irányelv 3. cikkének a) pontja munkaidőként határoz meg, a „vezetést” kivéve, beleértve minden, a szállítási szektoron belül vagy kívül eső, ugyanazon vagy egy másik munkaadó részére végzett munka;

f)

„pihenő”: minden meg nem szakított időszak, melynek során a járművezető szabadon rendelkezik idejével;

g)

„napi pihenőidő”: az a napi időszak, melynek során a járművezető szabadon rendelkezik idejével, és amely „rendszeres napi pihenőidőt” és „csökkentett napi pihenőidőt” foglal magába:

h)

„heti pihenőidő”: az a heti időszak, melynek során egy járművezető szabadon rendelkezik idejével, és amely „rendszeres heti pihenőidőt” és „csökkentett heti pihenőidőt” foglal magába:

i)

„hét”: a hétfő 00.00 órától vasárnap 24.00 óráig terjedő időszak;

j)

„vezetési idő”: annak a vezetési tevékenységnek az időtartama, melyet:

k)

„napi vezetési idő”: az adott napi pihenőidő vége és a következő napi pihenőidő kezdete, vagy adott napi pihenőidő vége és a heti pihenőidő kezdete között összeadódott összes vezetési idő;

l)

„heti vezetési idő”: a hét során összeadódott összes vezetési idő;

m)

„megengedett legnagyobb össztömeg”: a teljesen megrakott jármű engedélyezett legnagyobb menetkész tömege;

n)

„rendszeres személyszállítási szolgáltatás”: az autóbusszal végzett nemzetközi személyszállítás közös szabályairól szóló, 1992. március 16-i684/92/EGK tanácsi rendelet (10) 2. cikke szerinti nemzeti és nemzetközi szolgáltatások;

o)

„több fős személyzet”: az az eset, amikor egy vezetési időszak alatt a járművezető több fős személyzet részeként dolgozik, ha két egymást követő napi pihenőidő vagy egy napi pihenőidő és egy heti pihenőidő között vezetés céljából legalább két járművezető tartózkodik a járművön. A több fős személyzettel történő vezetés első órájában egy másik járművezető, vagy vezetők jelenléte nem kötelező, de az időszak további részében igen;

p)

„szállítási vállalkozás”: bármely természetes személy, jogi személy, társulás vagy jogi személyiség nélküli személyek csoportja, függetlenül attól, hogy nyereségérdekelt vagy nem nyereségérdekelt szervezetről van szó, vagy bármely hivatalos szerv, függetlenül attól, hogy önálló jogi személyiséggel bír-e vagy olyan hatóságtól függ, mely ilyen személyiséggel rendelkezik, amely közúti szállítást végez, függetlenül attól, hogy azt bérmunkában, díj ellenében vagy saját számlára végzi;

q)

„vezetési időszak” az az összeadódott vezetési idő, amely egy pihenőidő vagy egy szünet után kezdődik és addig tart, amíg a járművezető újabb pihenőidőt vagy szünetet tart. A vezetési időszak folyamatos vagy megszakított lehet.

a)

a közúti szállítást egy tagállamon belül a jármű telephelyétől számított 50 km sugarú körben végzik, beleértve az olyan helyi igazgatási területeket, melyek központja az említett sugarú körön belülre esik;

b)

a csökkentés a szakképzés célját szolgálja; és

c)

ez a tagállamok nemzeti munkajogi szabályai által megszabott korlátozásokkal összhangban van.

—

két rendszeres heti pihenőidőt, vagy

—

egy rendszeres heti pihenőidőt és egy legalább 24 órás csökkentett heti pihenőidőt. A csökkentést azonban kompenzálni kell egy, a kérdéses hetet követő harmadik hét vége előtt egészben megtartott, a csökkentésnek megfelelő pihenővel.

(5)

a)

a hatóságok tulajdonában lévő vagy járművezető nélkül bérelt járművei, melyek közúti szállítást végeznek és nem állnak versenyben magán szállítási vállalkozásokkal;

b)

a mezőgazdaság, kertészet, erdőgazdálkodás, földművelés vagy halászat terén működő vállalkozások által járművezető nélkül használt vagy bérelt járművek saját tevékenységi körükkel kapcsolatos áruszállítás esetén a vállalkozás telephelyétől számított 100 km sugarú körön belül;

c)

mezőgazdasági vagy erdészeti tevékenységre használt mezőgazdasági vontatók és erdészeti vontatók a járműtulajdonos, azt bérlő vagy lízingelő vállalkozás telephelyétől számított 100 km sugarú körön belül;

d)

olyan járművek vagy járművek kombinációja, amelyek megengedett legnagyobb össztömege nem haladja meg a 7,5 tonnát és amelyeket:

Ezeket a járműveket csak a vállalkozás telephelyétől számított 50 km sugarú körben szabad használni, azzal a feltétellel, hogy a jármű vezetése nem a járművezető fő tevékenysége;

e)

kizárólagosan az ország területéhez gépjármű-használat számára nyitott híddal, gázlóval vagy alagúttal nem kapcsolódó, 2 300 négyzetkilométer alapterület alatti szigeteken használt járművek;

f)

a vállalkozás telephelyétől számított 50 km sugarú körben áruszállításra használt járművek, melyeket természetes vagy cseppfolyósított gáz vagy elektromosság hajt, és amelynek megengedett legnagyobb össztömege pótkocsival vagy félpótkocsival együtt nem haladja meg a 7,5 tonnát;

g)

autóvezetői engedély vagy pályaalkalmassági vizsga megszerzése céljából autóvezetés-oktatásra és vizsgáztatásra használt járművek, feltéve, hogy azokat nem használják kereskedelmi áru-, vagy személyszállításra;

h)

csatornázási, árvízvédelem, víz, gáz, és villamos áram karbantartási szolgáltatás, autóút karbantartás és ellenőrzés, háztól-házig háztartási hulladékgyűjtés és szállítás, távirati és telefonos szolgáltatások, rádiós és televíziós műsorszolgáltatás vagy rádió és televízió adó- és vevőállomások bemérése során használt járművek;

i)

10 és 17 közötti ülőhellyel rendelkező gépjárművek, melyeket kizárólag nem-kereskedelmi célú személyszállításra használnak;

j)

speciális járművek, melyek cirkuszi és vidámparki berendezést szállítanak;

k)

olyan különlegesen kialakított járművek, amelyek elsődleges célja álló helyzetben oktatási segédeszközként való használat,

l)

a gazdaságokból tej begyűjtésére és a tejkonténereknek, illetve állateledel céljára készült tejtermékeknek a gazdaság területére való visszaszállítására használt járművek;

m)

pénz és/vagy értékek szállítására kialakított járművek;

n)

nem emberi fogyasztásra szánt állati hulladék vagy állati tetem szállítására szolgáló járművek;

o)

kizárólag olyan csomópont jellegű helyeken, mint kikötőkben, kombinált árufuvarozási terminálokon és vasútállomásokon használt járművek;

p)

az élőállatoknak a gazdaságokból a helyi piacokra és fordítva, vagy a piacokról a helyi vágóhídra legfeljebb 50 km-es sugarú körben történő szállításához használt járművek.

—

hatóságilag jóváhagyott menetrenddel rendelkező, menetrend szerinti belföldi személyszállítási szolgáltatás esetén (amelyekre vonatkozóan kizárólag a szünetekkel kapcsolatos mentességek engedhetők meg), és

—

olyan saját részre, bérmunkában vagy díjazás ellenében végzett belföldi szállítási műveletek esetén, amelyeknek nincs kihatása az egységes piacra és bizonyos ipari szektorok fenntartásához szükségesek az adott területen, és ahol ezen rendelet mentességi előírásai legfeljebb 100 km sugarú kört írnak elő.

a)

menetrend szerinti országos személyszállítási szolgáltatásokra, és

b)

azon menetrend szerinti nemzetközi személyszállítási szolgáltatásokra, melyek útvonalának végállomásai légvonalban legfeljebb 50 km távolságra van valamely két tagállam között húzódó határtól és az útvonal teljes hossza nem haladja meg a 100 km-t.

a)

legalább a megelőző 28 napos időszakra vonatkozóan tartalmazza a (2) bekezdésben meghatározott adatokat; ezeket az adatokat rendszeres időközönként, legalább havonta frissíteni kell;

b)

alá kell írnia a szállítási vállalkozás vezetőjének vagy a képviseletére felhatalmazott személynek;

c)

a szállítási vállalkozásnak meg kell tartania a munkabeosztás által lefedett időszak lejártát követő egy évig. A szállítási vállalkozás az érintett járművezetők kérésére a járművezetők részére kivonatot ad a munkabeosztásból;

d)

be kell mutatni, és át kell adni a felhatalmazott ellenőrzést végző személy kérésére.

—

melyet nem az érintett tagállam területén követtek el, és

—

melyet olyan vállalkozás követett el, melynek székhelye, illetve olyan járművezető követett el, aki esetében a szolgálatteljesítés helye egy másik tagállamban, illetve egy harmadik országban található,

a)

a II. fejezetben megadott szabályoknak a területükön lakóhellyel nem rendelkezők általi megsértése, és az ezekkel kapcsolatosan elrendelt szankciók;

b)

a tagállamok által a területükön lakóhellyel rendelkező személyek más tagállamban elkövetett ilyen jellegű szabálysértései esetén elrendelt szankciók.

a)

megvizsgálja az olyan eseteket, amikor a rendelet bármely előírásának alkalmazása és végrehajtatása terén különbségek tapasztalhatók, különösen a vezetési idők, a szünetek és a pihenőidők terén;

b)

tisztázza az ezen rendelet előírásaival kapcsolatos nézeteltéréseket, tekintettel a közös megközelítés elősegítésére.

1.

A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„2. cikk

E rendelet céljából a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, valamint a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, szóló 2005. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (13)4. cikkében szereplő fogalommeghatározások alkalmazandók.

2.

A 3. cikk (1), (2), és (3) bekezdése a következőképpen módosul:

„(1)   Menetíró berendezést kell beszerelni és használni a tagállamokban nyilvántartott olyan járművekbe, melyeket közúti áru- vagy személyszállításra alkalmaznak, kivéve a 561/2006/EK rendelet 3. cikkében említett járműveket. A 561/2006/EK rendelet 16. cikke (1) bekezdésében említett, és azon járműveknek, melyek mentességet kaptak a 3820/85/EGK rendelet alkalmazási hatálya alól, de nem mentesülnek a 561/2006 rendelet előírásai alól, 2007. december 31-ig meg kell felelniük e rendeletnek.

(2)   A tagállamok mentesíthetik a 561/2006/EK rendelet 13. cikke (1) és (3) bekezdésében említett járműveket e rendelet alkalmazása alól.

(3)   A tagállamok a Bizottság általi felhatalmazást követően mentesíthetik a 561/2006/EK rendelet 14. cikkében meghatározott szállítási célokra használt járműveket e rendelet hatálya alól.”

3.

A 14. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul:

„(2)   A vállalkozás a 15. cikk (1) bekezdésének megfelelően köteles időrendi sorrendben és olvasható formában, használatukat követően legalább egy évig megőrizni az adatrögzítő lapokat és amennyiben készültek, a kinyomatokat is, és ezekről másolatokat kell adnia az érintett járművezetőknek azok kérésére. A vállalkozás a járművezetői kártyákról letöltött adatokból is másolatokat, illetve nyomtatott példányt ad az érintett járművezetőknek azok kérésére. Az adatrögzítő lapokat, kinyomatokat és a letöltött adatokat be kell mutatni vagy át kell adni az arra jogosult ellenőrzést végző személy kérésére.”

4.

A 15. cikk a következőképpen módosul

1.

A 2. cikk (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

2.

A 2. cikk (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2)   A tagállamoknak meg kell tenniük a megfelelő lépéseket annak biztosítására, hogy képesek legyenek járművezetői kártyákat kiadni legkésőbb a 561/2006/EK rendelet kihirdetését követő huszadik napon.”

11.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 102/15

(1)

A Bizottságnak „A bányászati tevékenységek biztonságos végzése: a közelmúltban történt bányabalesetek nyomon követése” című közleménye egyik kiemelt intézkedésként az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezelésének szabályozását célzó kezdeményezést jelöli meg. Ez az intézkedés a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló 96/82/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. december 16-i 2003/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (4), valamint egy, a bányászati tevékenység során keletkező meddő kőzet és dúsítási maradékok kezelése terén elérhető legjobb technikákról szóló dokumentumnak a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24-i96/61/EK tanácsi irányelv (5) keretei között történő kidolgozásával kapcsolatos kezdeményezések kiegészítésére irányul.

(2)

A fenti közleményre vonatkozó, 2001. július 5-i állásfoglalásában (6) az Európai Parlament határozottan támogatta egy, az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékról szóló irányelv szükségességét.

(3)

A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (7) célul tűzi ki, hogy a még keletkező hulladékok veszélyességi szintjét csökkenteni kell, úgy, hogy azok a lehető legkisebb veszélyt jelentsék, hogy előnyben kell részesíteni a hasznosítást, különösen az újrafeldolgozást, hogy az ártalmatlanított hulladék mennyiségét a lehető legkisebbre kell csökkenteni, és az ártalmatlanítást biztonságosan kell végezni, továbbá hogy az ártalmatlanításra szánt hulladékot a keletkezés helyéhez lehető legközelebb kell kezelni, úgy, hogy az ne rontsa a hulladékkezelési műveletek hatékonyságát. A balesetek és katasztrófák tekintetében, az 1600/2002/EK határozat szintén kiemelt intézkedésként írja elő a súlyos baleseti veszélyek – különös tekintettel a bányászati tevékenységből eredő súlyos baleseti veszélyekre – megelőzését elősegítő, valamint a bányászati hulladékra vonatkozó intézkedések kidolgozását. Az 1600/2002/EK határozat szintén a kiemelt intézkedések közé sorolja az ásványinyersanyag-kitermelő iparágak fenntartható gazdálkodásának elősegítését azzal a céllal, hogy környezetre gyakorolt hatásukat csökkentsék.

(4)

A közösségi környezetpolitika célkitűzéseinek megfelelően, minimumkövetelményeket szükséges megállapítani, amelyek lehetőség szerint megakadályozzák, vagy csökkentik az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék – mint például dúsítási maradékok (azaz olyan szilárd vagy iszapszerű hulladékok, amelyek az ásványok különböző eljárásokkal történő kezelése után maradnak vissza), meddő kőzet vagy fedőréteg (azaz olyan anyag, amelyet az ásványinyersanyag-kitermelő tevékenység során mozgatnak az érchez vagy ásványi testhez való hozzáférés folyamatában, beleértve a kitermelés előtti fázist is) és termőtalaj (azaz a föld felső rétege) – kezelésének következtében a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt káros hatásokat, mindaddig, amíg azok hulladéknak minősülnek a hulladékokról szóló, 1975. július 15-i75/442/EGK tanácsi irányelvben (8) foglalt vonatkozó fogalommeghatározásnak megfelelően.

(5)

Az Egyesült Nemzetek Szervezete fenntartható fejlődésről szóló 2002. évi világ-csúcstalálkozójának keretében elfogadott, a fenntartható fejlődésről szóló johannesburgi végrehajtási terv (24) bekezdésének megfelelően, szükséges a gazdasági és társadalmi fejlődéshez nélkülözhetetlen természeti erőforrások megóvása és e természeti erőforrások romlásában jelenleg mutatkozó tendencia visszafordítása azáltal, hogy felhasználásukat fenntartható és összefogott módon szervezik meg.

(6)

Ennek megfelelően ezen irányelv hatályának ki kell terjednie a szárazföldi ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék, azaz az ásványkincsek kutatásából, kitermeléséből (beleértve a kitermelés előtti fázist is), feldolgozásából és tárolásából, valamint külszíni fejtések működéséből származó hulladék kezelésére. Ugyanakkor az ilyen kezelésnek tükröznie kell a 75/442/EGK irányelvben megállapított elveket és prioritásokat, amelyek – az említett irányelv 2. cikke (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontja értelmében – továbbra is alkalmazandók az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezelésének valamennyi olyan vonatkozására, amelyek nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá.

(7)

Az átfedések és az aránytalan közigazgatási követelmények elkerülése érdekében, ezen irányelv alkalmazási körét azokra a konkrét tevékenységekre kell korlátozni, amelyek célkitűzései megvalósításához nélkülözhetetlennek minősülnek.

(8)

Ennek megfelelően ezen irányelv rendelkezései nem alkalmazandók azokra a hulladékáramokra, amelyek ugyan az ásványkitermelési vagy -feldolgozási műveletek során keletkeznek, de nem kapcsolódnak közvetlenül a kitermelési vagy a feldolgozási eljáráshoz, pl. az élelmiszer-hulladékra, a hulladékolajra, a hulladékká vált járművekre, a hulladékká vált elemekre és akkumulátorokra. Az ilyen hulladékok kezelése a 75/442/EGK irányelvnek, a hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26-i 1999/31/EK tanácsi irányelvnek (9) vagy bármely más vonatkozó közösségi jogszabály rendelkezéseinek a hatálya alá tartozik, ugyanúgy, mint azok a hulladékok, amelyek a kutatás, kitermelés és feldolgozás helyszínén keletkeznek, és amelyeket olyan helyre szállítanak át, amely ezen irányelv értelmében nem minősül hulladékot feldolgozó hulladékkezelő létesítménynek.

(9)

Ezen irányelv rendelkezései nem alkalmazandók azokra a hulladékokra sem, amelyek az ásványkincseknek a tengeri kutatásából, kitermeléséből és feldolgozásából származnak, vagy a víz és a kitermelt víz visszasajtolására sem, míg az inert hulladékra, a nem veszélyes, kutatásból származó hulladékra, a nem szennyezett talajra, a tőzeg kitermeléséből, feldolgozásából és tárolásából származó hulladékra csak korlátozott számú követelmény alkalmazandó, mivel kisebb környezeti kockázatot jelentenek. A nem veszélyes és nem inert hulladékok esetében a tagállamok mérsékelhetnek vagy felfüggeszthetnek bizonyos követelményeket. Ugyanakkor ezek a mentességek nem alkalmazandók az „A” osztályba sorolt hulladékkezelő létesítményekre.

(10)

Ezen túlmenően, bár az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező azon hulladék kezelése, amely radioaktívnak bizonyulhat, ezen irányelv hatálya alá tartozik, a hatály nem terjed ki a radioaktivitásból eredő sajátosságokra, ha arra már az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés (Euratom-szerződés) hatálya kiterjed.

(11)

A 75/442/EGK irányelvben és különösen annak 3. és 4. cikkében megállapított elvek és prioritások betartása érdekében, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ásványinyersanyag-kitermelő iparban dolgozó üzemeltetők minden szükséges intézkedést meghozzanak annak érdekében, hogy amennyire lehetséges, megakadályozzák, illetve csökkentsék az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezelésének a környezetre vagy az emberi egészségre gyakorolt tényleges vagy potenciális káros hatásait.

(12)

Ezeknek az intézkedéseknek, többek között, a 96/61/EK irányelvben meghatározott elérhető legjobb technikák fogalmán kell alapulniuk, és az ilyen technikák alkalmazásakor a tagállamok határozhatják meg, hogy adott esetben miként veszik figyelembe a hulladékkezelő létesítmény műszaki jellemzőit, földrajzi elhelyezkedését és a helyi környezeti feltételeket.

(13)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ásványinyersanyag-kitermelő iparban dolgozó üzemeltetők megfelelő hulladékgazdálkodási terveket készítsenek az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék megelőzésére vagy minimalizálására, kezelésére, hasznosítására és ártalmatlanítására. Az ilyen terveket úgy kell felépíteni, hogy biztosítsák a hulladékkezelési lehetőségek megfelelő tervezését a keletkező hulladék mennyiségének és veszélyességének a minimálisra csökkentése, valamint a hulladékhasznosítás ösztönzése céljából. Ezen túlmenően az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékokat jellemezni kell összetételük szerint, annak biztosítása érdekében, hogy amennyire lehetséges, hatásuk előre látható legyen.

(14)

A balesetveszély minimálisra csökkentésének, valamint a környezet és az emberi egészség magas szintű védelmének biztosítása érdekében, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy valamennyi „A” osztályba sorolt hulladékkezelő létesítmény üzemeltetője a hulladék kezelése terén elfogadjon és alkalmazzon egy súlyos balesetek megelőzésére kidolgozott koncepciót. A megelőző intézkedések tekintetében ennek a koncepciónak egy biztonsági irányítási rendszer kialakítását, baleset esetén használható vészhelyzeti tervek készítését és a súlyos balesetek által valószínűleg érintett személyek számára biztonsági tájékoztató kiosztását kell magában foglalnia. Baleset esetén az üzemeltetők kötelesek megadni az illetékes hatóságok részére minden olyan információt, amely a tényleges vagy potenciális környezeti károk csökkentéséhez szükséges. Ezek a konkrét követelmények nem alkalmazandók azokra, az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékot feldolgozó hulladékkezelő létesítményekre, amelyek a 96/82/EK irányelv hatálya alá tartoznak.

(15)

A hulladékkezelő létesítményeket nem lehet az „A” osztályba sorolni kizárólag az egyéb közösségi jogszabályok, különösen a 92/91/EGK (10) és a 92/104/EGK (11) irányelvek hatálya alá tartozó, az ásványinyersanyag-kitermelő iparban dolgozó munkavállalók biztonságát és egészségvédelmét érintő kockázati tényezők alapján.

(16)

Az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezelésének sajátos jellegére tekintettel, az olyan hulladékkezelő létesítmények tekintetében, amelyek ilyen hulladékot fogadnak, egyedi engedélykérelmezési és -kiadási eljárások bevezetésére van szükség. Továbbá a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok meghatározott időközönként újraértékeljék, és szükség esetén frissítsék az engedélyezés feltételeit.

(17)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy – a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. június 25-i ENSZ–EGB-egyezménynek (Aarhusi Egyezmény) megfelelően – a nyilvánosság tájékoztatást kapjon a hulladékkezelési engedélykérelmekről, és az érintett nyilvánossággal konzultáljanak a hulladékkezelési engedély kiadása előtt.

(18)

Világosan meg kell jelölni azokat a követelményeket, amelyeknek az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékot feldolgozó hulladékkezelő létesítményeknek elhelyezkedés, működtetés, ellenőrzés és bezárás szempontjából meg kell, hogy feleljenek, valamint azokat a megelőző és védő intézkedéseket, amelyeket rövid és hosszú távon meg kell tenni a környezet veszélyeztetése, és közelebbről a felszín alatti víz olyan szennyezése ellen, amelyet a csurgaléknak a talajba való beszivárgása okoz.

(19)

Világosan meg kell határozni az „A” osztályba sorolt, az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékot feldolgozó hulladékkezelő létesítményeket, figyelembe véve az üzemeltetésükből vagy az olyan balesetből eredő környezetszennyezés lehetséges hatásait, amelynek során hulladék kerül a környezetbe.

(20)

A felszíni és felszín alatti vizek védelme, a hulladék stabilitásának garantálása és az ilyen tevékenységek megszüntetését követő megfelelő ellenőrzés biztosítása érdekében alkalmazni kell bizonyos követelményeket a bányatérségekbe visszatett hulladékra is, akár rehabilitációs, akár az ásványok kitermelési folyamatához kapcsolódó építkezési célból, mint például a munkagépek számára a munkagödrön belül hozzáférési utak, rámpák, válaszfalak, támfalak, padkák kialakítása és karbantartása céljából kerül sor a visszatételükre. Ennek megfelelően az ilyen hulladékot nem érintik ezen irányelvnek azok a követelményei, amelyek kizárólag a „hulladékkezelő létesítményekre” vonatkoznak, kivéve a bányatérségekről szóló különös rendelkezésben említett követelményeket.

(21)

Az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékot feldolgozó hulladékkezelő létesítmények megfelelő felépítése és karbantartása érdekében, a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell tenniük annak biztosítására, hogy a létesítmények tervezését, elhelyezését és működtetését szakmailag illetékes személyek végezzék. Szükséges annak biztosítása, hogy az üzemeltetők és a dolgozók által megszerzett gyakorlat és ismeretek a szükséges készségek birtokába juttassák őket. Továbbá a tagállamok illetékes hatóságainak meg kell győződniük arról, hogy az üzemeltetők meghozzák a szükséges intézkedéseket az új hulladékkezelő létesítmények felépítését és karbantartását, illetve a már meglévő hulladékkezelő létesítmények bővítését vagy módosítását illetően, beleértve a bezárás utáni szakaszt is.

(22)

A hulladékkezelő létesítmények üzemeltetésének és utógondozásának idejére ellenőrzési eljárásokat kell kidolgozni. Az 1999/31/EK irányelvben előírtakhoz hasonló módon, az „A” osztályba sorolt hulladékkezelő létesítmények figyelemmel kísérése és ellenőrzése céljából az egyes hulladékkezelő létesítmények által képviselt kockázattal arányos utógondozási időszakról kell gondoskodni.

(23)

Meg kell határozni, hogy mikor és hogyan kell bezárni egy ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékot feldolgozó hulladékkezelő létesítményt, valamint meg kell állapítani az üzemeltető bezárás utáni kötelezettségeit és feladatait is.

(24)

A tagállamoknak meg kell követelniük az ásványinyersanyag-kitermelő iparban dolgozó üzemeltetőktől, hogy a víz- és talajszennyezés megelőzése, valamint minden olyan káros hatás kimutatása érdekében, amelyet hulladékkezelő létesítményeik gyakorolhatnak a környezetre és az emberi egészségre, felügyeleti és ellenőrzési intézkedéseket alkalmazzanak. Továbbá a vízszennyezés minimálisra csökkentésének céljából, a hulladékok bármely fogadó víztestben történő elhelyezésének meg kell felelnie a vízvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (12). Ezen felül, mérgező és ártalmas hatásukra tekintettel bizonyos ásványinyersanyag-kitermelő iparágak dúsításimaradék-tározóinak cianid- és cianidvegyület-koncentrációját a lehető legalacsonyabb szintre kell csökkenteni a legjobb elérhető technikák alkalmazásával. Az ilyen hatások megelőzése érdekében a maximális koncentrációs küszöbértékeket ennek megfelelően, és minden esetben ezen irányelv különleges követelményeinek megfelelően kell megállapítani.

(25)

Az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékot feldolgozó hulladékkezelő létesítmények üzemeltetői kötelesek pénzügyi vagy annak megfelelő biztosítékot nyújtani a tagállamok által meghatározandó eljárásoknak megfelelően, az üzemeltetési engedélyből fakadó valamennyi kötelezettség teljesítése érdekében, beleértve azokat is, amelyek a hulladékkezelő létesítmény bezárására és bezárás utáni nyomon követésére vonatkoznak. A pénzügyi biztosítéknak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy fedezze a hulladékkezelő létesítmény által érintett terület (amely magában foglalja magát a 7. cikkben foglalt engedély által megkívánt és az 5. cikk szerint elkészített hulladékgazdálkodási tervben leírt hulladékkezelő létesítményt) megfelelően képzett és független harmadik fél általi rehabilitációjának költségeit. A biztosítékot a hulladékkezelési műveleteknek a hulladékkezelő létesítményben való megkezdése előtt kell rendelkezésre bocsátani, és azt időszakonként ki kell igazítani. Továbbá a „szennyező fizet” elvnek, valamint a környezeti károk megelőzése és helyreállítása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (13) megfelelően, fontos tisztázni, hogy az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékot feldolgozó hulladékkezelő létesítmények üzemeltetői a megfelelő felelősséggel tartoznak a tevékenységük által okozott környezeti károk vagy az ilyen jellegű közvetlen veszélyeztetés tekintetében.

(26)

Az olyan ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékot feldolgozó hulladékkezelő létesítmények üzemeltetése esetében, amelyeknek határokon átterjedő jelentősen káros környezeti hatásaik lehetnek, és ebből eredően veszélyt jelenthetnek az emberi egészségre egy másik tagállam területén, ki kell dolgozni egy olyan közös eljárást, amely megkönnyíti a szomszédos országok közötti konzultációt. Ez annak biztosítását célozza, hogy a hatóságok között megfelelő legyen az információcsere, és hogy a nyilvánosságot kellően tájékoztassák minden olyan hulladékkezelő létesítményről, amely káros hatással lehet a másik tagállam környezetére.

(27)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóságok hatékony vizsgálati rendszert vagy azzal egyenértékű ellenőrző intézkedéseket alakítsanak ki az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékot feldolgozó hulladékkezelő létesítmények tekintetében. Az engedély értelmében az üzemeltetőre háruló kötelezettségek sérelme nélkül, a hulladékelhelyezési műveletek megkezdése előtt vizsgálatot kell elvégezni annak ellenőrzésére, hogy betartották-e az engedélyezési feltételeket. Továbbá a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az üzemeltetők és utódaik naprakész nyilvántartásokat vezessenek ezekről a hulladékkezelő létesítményekről, és hogy az üzemeltetők átadják jogutódaiknak a hulladékkezelő létesítmény állapotára és üzemeltetésére vonatkozó információkat.

(28)

A tagállamoknak rendszeres jelentéseket kell küldeniük a Bizottságnak ezen irányelv végrehajtásáról, beleértve a balesetekre és a balesetközeli helyzetekre vonatkozó információkat is. E jelentések alapján a Bizottságnak jelentést kell készítenie az Európai Parlament és a Tanács számára.

(29)

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ezen irányelv megszegése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. E szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(30)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy nyilvántartás készül a területükön található bezárt, illetve elhagyatott hulladékkezelő létesítményekről, azért, hogy azonosítani lehessen azokat, amelyek súlyosan káros környezeti hatással bírnak, vagy közép-, illetve rövid távon komoly fenyegetést jelenthetnek az emberi egészségre vagy a környezetre. E nyilvántartások a megfelelő intézkedési programok alapját képezik.

(31)

A Bizottságnak megfelelő tudományos és műszaki információcserét kell biztosítania a bezárt hulladékkezelő létesítmények nyilvántartásának tagállami szinten történő vezetéséről és olyan módszerek kidolgozásáról, amelyek segítik a tagállamokat abban, hogy betartsák ezen irányelv rendelkezéseit a bezárt hulladékkezelő létesítmények rehabilitációja során. Ezen túlmenően információcserét kell biztosítani az elérhető legjobb technikákról a tagállamokon belül és a tagállamok között.

(32)

A Szerződés 6. cikkének következetes alkalmazása érdekében a környezetvédelmi követelményeket a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel be kell illeszteni a közösségi politikák és tevékenységek végrehajtásába.

(33)

Ez az irányelv hasznos eszköz lehet annak ellenőrzésekor, hogy a fejlesztési támogatás keretében közösségi finanszírozásban részesülő projektek tartalmazzák-e a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy amennyire lehetséges, megakadályozzák, vagy csökkentsék a projekt környezetre gyakorolt negatív hatásait. Ez a megközelítés összhangban áll a Szerződés 6. cikkével, különösen a környezetvédelmi követelményeknek a Közösség fejlesztési együttműködés terén folytatott politikájába való beillesztése tekintetében.

(34)

Ezen irányelv célját – vagyis az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezelésének javítását – a tagállamok az ilyen hulladékok nem megfelelő kezeléséből eredően a határokon átterjedő környezetszennyezés lehetősége miatt, egymástól függetlenül nem tudják kielégítően megvalósítani. A „szennyező fizet” elv értelmében, többek között, figyelembe kell venni az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék által okozott környezeti károkat, és ennek az elvnek az országonként eltérő alkalmazása különösen jelentős eltérésekhez vezethet a gazdasági szereplők által viselt pénzügyi terhek vonatkozásában. Ezen túlmenően az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezelése terén eltérő nemzeti politikák akadályozzák annak a célnak a megvalósítását, hogy biztosítsák az ilyen hulladék biztonságos és felelősségteljes kezelésének minimális színvonalát és a lehető legnagyobb mértékű hasznosítását a Közösség egész területén. Ezért, mivel ezen irányelv terjedelme vagy hatása miatt közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően, ezen irányelv nem lépi túl az e célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.

(35)

Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (14) összhangban kell elfogadni.

(36)

Az ezen irányelv nemzeti jogba való átültetésekor már meglévő hulladékkezelő létesítmények üzemeltetését arra figyelemmel kell szabályozni, hogy azoknál egy meghatározott időn belül sor kerüljön az ezen irányelvhez való alkalmazkodáshoz szükséges intézkedésekre.

(37)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (15) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy a maguk számára, illetve a Közösség érdekében készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, továbbá hogy e táblázatokat tegyék közzé,

a)

az olyan ásványkincsek kutatása, kitermelése és feldolgozása, valamint a kőfejtők működése során keletkező hulladék, amely nem közvetlenül ezen tevékenységekből származik;

b)

az ásványkincsek tengeri kutatásából, kitermeléséből és feldolgozásából származó hulladéka;

c)

a víz és a kitermelt víz visszasajtolása a 2000/60/EK irányelv 11. cikke (3) bekezdése j) pontjának első és második francia bekezdésében meghatározottak szerint, a cikkben engedélyezett mértékig.

1.

„hulladék”: megegyezik a 75/442/EGK irányelv 1. cikkének a) pontjában megadott meghatározással;

2.

„veszélyes hulladék”: megegyezik a veszélyes hulladékokról szóló, 1991. december 12-i 91/689/EGK tanácsi irányelv (16) 1. cikke (4) bekezdésében megadott meghatározással;

3.

„inert hulladék”: olyan hulladék, amely semmilyen jelentősebb fizikai, kémiai vagy biológiai átalakuláson nem megy át. Az inert hulladék nem oldódik, nem ég, sem más fizikai vagy kémiai reakcióba nem lép, biológiai úton nem bomlik, és nem befolyásol más vele érintkezésbe kerülő anyagokat hátrányosan oly módon, hogy környezetszennyezést okozna, vagy károsítaná az emberi egészséget. A hulladék teljes kioldható anyagtartalmának, szennyezőanyag-tartalmának és a csurgalék ökotoxicitásának elhanyagolhatónak kell lennie, és különösen nem veszélyeztetheti a felszíni víz és/vagy a felszín alatti víz minőségét;

4.

„nem szennyezett talaj”: az ásványinyersanyag-kitermelő tevékenységek során a föld felső rétegéről eltávolított talaj, amely annak a tagállamnak a nemzeti joga szerint, amelynek területén a telephely elhelyezkedik, vagy a közösségi jog szerint nem szennyezett;

5.

„ásványkincs” vagy „ásvány”: olyan szerves vagy szervetlen anyag természetes felhalmozódása a földkéregben, mint például az energetikai nyersanyagok, fémércek, ipari ásványok és építési ásványi nyersanyagok, de nem beleértve a vizet;

6.

„ásványinyersanyag-kitermelő ipar”: minden kereskedelmi célú, az ásványkincsek felszíni vagy föld alatti kitermelésével foglalkozó létesítmény és vállalkozás, beleértve a fúrólyukon keresztül történő kitermelést, illetve a kitermelt anyag feldolgozását is;

7.

„tengeri”: a tengernek és a tengerfenéknek az átlagos vagy közepes árapály alacsony vízszintet jelző pontjától kifelé terjedő területe;

8.

„feldolgozás”: az ásványkincseken – beleértve a külszíni bányák működése során – végrehajtott mechanikai, fizikai, biológiai, termikus vagy kémiai eljárás, illetve eljárások összessége, beleértve a méret megváltoztatását, az osztályozást, a szétválasztást és a kioldást, továbbá az előzőleg elhagyott hulladék újrafeldolgozását, de nem beleértve az olvasztást, a (mészkőégetéstől eltérő) termikus gyártási folyamatokat és a kohászati eljárásokat;

9.

„dúsítási maradékok”: szilárd vagy iszapszerű hulladékok, amelyek az ásványok elválasztástechnikai eljárásokkal (pl. aprítás, őrlés, osztályozás, flottálás és más fizikai, kémiai eljárások) történő – az értékes ásványi részeknek a kevésbé értékes kőzettől való eltávolítása érdekében végzett – kezelése után maradnak vissza;

10.

„hányó”: mesterséges létesítmény a szilárd hulladéknak a felszínen való lerakására;

11.

„gát”: mesterséges építmény víznek és/vagy hulladéknak egy mesterséges tóban való visszatartására vagy elkerítésére;

12.

„tározó”: a finom szemcséjű hulladékok – általában dúsítási maradékok –, továbbá változó mennyiségű, az ásványkincsek feldolgozásából, valamint az ipari víz tisztításából és hasznosításából származó szabad víz tárolására szolgáló természetes vagy mesterséges létesítmény;

13.

„gyenge sav hatására bomló cianid”: olyan cianid és cianid-vegyületek, amelyek gyenge sav hatására meghatározott pH-értéken elbomlanak;

14.

„csurgalék”: minden olyan folyadék, amely a lerakott hulladékon átszivárog, és amelyet a hulladékkezelő létesítmény kibocsát vagy magában tart, beleértve a szennyezett csatornavizet is, amely nem megfelelő kezelés esetén károsíthatja a környezetet;

15.

„hulladékkezelő létesítmény”: ásványinyersanyag-kitermelésből származó – akár szilárd vagy folyékony halmazállapotú, akár oldat vagy szuszpenzió formájú – hulladéknak az alábbi időtartamokra történő felhalmozására vagy kezelésére kijelölt terület:

Az ilyen létesítményeket úgy kell tekinteni, hogy azok magukban foglalnak bármely gátat vagy egyéb, tárolásra, visszatartásra, elkerítésre szolgáló, illetve az ilyen létesítménynek egyéb módon hasznára váló építményt, továbbá – bár nem kizárólagosan – a hányókat és tározókat, de nem beleértve a bányatérségeket, amelyekbe a hulladékot az ásvány kitermelését követően rehabilitációs és építkezési célból visszatöltik;

16.

„súlyos baleset”: a telepen történő olyan esemény, amely ezen irányelv alkalmazási körébe tartozó bármely létesítményben nyersanyag-kitermelésből származó hulladék kezelését is magában foglaló tevékenység során következik be, és az emberi egészség és/vagy a környezet súlyos veszélyeztetéséhez vezet akár azonnal, akár késleltetve, a helyszínen vagy azon kívül;

17.

„veszélyes anyag”: olyan anyag, keverék vagy készítmény, amely a 67/548/EGK irányelv (17) vagy az 1999/45/EK irányelv (18) értelmében veszélyesnek minősül;

18.

„az elérhető legjobb technikák”: megegyezik a 96/61/EK irányelv 2. cikkének (11) bekezdésében megadott meghatározással;

19.

„fogadó víztest”: felszíni vizek, felszín alatti víz, átmeneti vizek, valamint parti tengervíz a 2000/60/EK irányelv 2. cikkének (1), (2), (6) és (7) bekezdésének meghatározása szerint;

20.

„rehabilitáció”: egy hulladékkezelő létesítmény működése által érintett talajnak a kielégítő állapot helyreállítását célzó kezelése, különös tekintettel a talaj minőségére, a vadvilágra, a természetes élőhelyekre, az édesvízi rendszerekre, a tájképre és a megfelelő hasznosításra;

21.

„kutatás”: a gazdaságilag hasznosítható ásványlelőhelyek felkutatása, beleértve a mintavételt, a teljes mintavételt, a fúrást és árkolást, de nem beleértve az ilyen lelőhelyeknek a kiaknázásához szükséges bármely munkálatot, és semmilyen, egy már létező ásványinyersanyag-kitermelő tevékenységgel közvetlenül együtt járó tevékenységet;

22.

„a nyilvánosság”: egy vagy több természetes vagy jogi személy, és – a nemzeti jogszabályokkal vagy gyakorlattal összhangban – azok társulásai, szervezetei vagy csoportjai;

23.

„az érintett nyilvánosság”: ezen irányelv 6. és 7. cikke szerinti környezetvédelmi döntéshozatal által érintett vagy valószínűleg érintett, illetve abban érdekelt nyilvánosság; e fogalommeghatározás alkalmazásában a környezetvédelmet szorgalmazó és a nemzeti jog valamennyi követelményének megfelelő nem kormányzati szervezetek érdekeltnek tekintendők;

24.

„üzemeltető”: az a természetes vagy jogi személy, aki az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék kezeléséért felelős annak a tagállamnak a nemzeti jogával összhangban, ahol a hulladékkezelés történik, beleértve az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék ideiglenes tárolását, valamint a működési és a bezárás utáni fázist is;

25.

„a hulladék birtokosa”: az ásványi-nyersanyag-kitermelésből származó hulladék termelője, vagy az a természetes vagy jogi személy, akinek a hulladék a birtokában van;

26.

„illetékes személy”: olyan természetes személy, aki a működésének helye szerinti tagállam nemzeti joga értelmében rendelkezik azokkal a műszaki ismeretekkel és tapasztalattal, amelyek szükségesek az ezen irányelvből eredő feladatainak ellátásához;

27.

„illetékes hatóság”: az a hatóság vagy hatóságok, amelyeket egy tagállam az ezen irányelvből eredő feladatok ellátásáért felelősnek kijelöl;

28.

„telep”: egy üzemeltető irányítása alatt lévő, meghatározott földrajzi helyen található területek összessége;

29.

„jelentős változtatás”: a hulladékkezelő létesítmény szerkezetében vagy működésében végrehajtott változtatás, amely az illetékes hatóság véleménye alapján jelentős negatív hatással lehet az emberi egészégre vagy a környezetre.

a)

a hulladék keletkezésének és ártalmasságának megelőzése vagy csökkentése, különösen az alábbiakat figyelembe véve:

b)

az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladéknak az újrafeldolgozással, újrahasználattal vagy visszanyeréssel történő hasznosításának – amennyiben ez környezetbarát módon megoldható – az ösztönzése a meglévő közösségi szintű környezetvédelmi előírásoknak és – ahol alkalmazható – ezen irányelv egyéb rendelkezéseinek megfelelően;

c)

az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék rövid és hosszú távú biztonságos ártalmatlanításának biztosítása, különösen tekintettel a tervezési fázisban a hulladékkezelő létesítmény működése közbeni és a bezárása utáni irányításra, valamint egy olyan terv kiválasztására, amely:

a)

ahol alkalmazható, a hulladékkezelő létesítmény javasolt osztályozását a III. mellékletben megállapított kritériumokkal összhangban:

b)

a hulladékok jellemzését a II. mellékletnek megfelelően, valamint a működési fázis során keletkező, ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék becsült összmennyiségéről szóló nyilatkozatot;

c)

annak a tevékenységnek a leírását, amely során ez a hulladék keletkezik, és minden olyan azt követő kezelés leírását, amelynek a hulladékot alávetik;

d)

annak a leírását, hogy az ilyen hulladék lerakása milyen káros hatást gyakorolhat a környezetre és az emberi egészségre, valamint a létesítmény működése közben és bezárása után a környezetre gyakorolt hatás minimálisra csökkentése érdekében végrehajtandó megelőző intézkedéseket, beleértve a 11. cikk (2) bekezdésének a), b), d) és e) pontjában említett szempontokat;

e)

a javasolt ellenőrzési és felügyeleti eljárásokat, a 10. cikknek (ahol alkalmazható) és a 11. cikk (2) bekezdése c) pontjának megfelelően;

f)

a javasolt bezárási tervet – beleértve a rehabilitációt –, a bezárás után követendő eljárásokat és felügyeletet, a 12. cikk rendelkezéseinek megfelelően;

g)

a víz állapotromlását megakadályozó intézkedéseket, összhangban a 2000/60/EK irányelvvel, valamint a levegő- és talajszennyezést megakadályozó, illetve minimalizáló intézkedéseket a 13. cikknek megfelelően;

h)

a hulladékkezelő létesítmény által érintett talaj állapotának felmérését.

a)

a súlyos balesetek és véletlenszerű események leküzdése és ellenőrzés alá vonása, amivel hatásuk minimalizálható, és különösen az emberi egészségben és a környezetben okozott károk korlátozása;

b)

azon intézkedések végrehajtása, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az emberi egészséget és a környezetet megvédjék a súlyos balesetek és egyéb véletlenszerű események hatásaitól;

c)

a szükséges információ közlése a nyilvánossággal és az érintett terület illetékes szolgálataival és hatóságaival;

d)

a környezet rehabilitációjának, helyreállításának és megtisztításának biztosítása súlyos balesetet követően.

a)

az üzemeltető megjelölése;

b)

a hulladékkezelő létesítmény javasolt helye, beleértve az esetleges alternatív helyszíneket;

c)

az 5. cikk szerinti hulladékgazdálkodási terv;

d)

pénzügyi garancia vagy azzal egyenértékű megfelelő intézkedés, a 14. cikknek megfelelően;

e)

a 85/337/EGK irányelv (19) 5. cikkével összhangban az üzemeltető által megadott információk, ha azon irányelv értelmében környezeti hatásvizsgálat szükséges.

a)

az üzemeltető az ezen irányelv által támasztott követelményeket betartja;

b)

a hulladékkezelés nem ellentétes közvetlenül a 75/442/EGK irányelv 7. cikkében említett vonatkozó hulladékgazdálkodási terv, illetve tervek megvalósításával, és azt nem zavarja.

—

amennyiben a hulladékkezelő létesítmény üzemelésében vagy az elhelyezett hulladékban jelentős változások következnek be,

—

az üzemeltető által, a 11. cikk (3) bekezdése szerint jelentett felügyeleti eredmények, vagy a 17. cikk szerint végrehajtott ellenőrzések alapján,

—

a 21. cikk (3) bekezdése értelmében a legjobb rendelkezésre álló technikában beálló jelentős változásokról szóló információcsere figyelembevételével.

a)

az engedélykérelemről;

b)

ahol értelmezhető, arról a tényről, hogy az engedélykérelemről hozott döntés a 16. cikk szerint konzultáció tárgyát képezi a tagállamok között;

c)

a döntésért felelős, illetékes hatóságra vonatkozó részletekről, amelyektől vonatkozó információkat lehet beszerezni, amelyekhez észrevételeket és kérdéseket lehet benyújtani, valamint az észrevételek és kérdések továbbításának időbeli ütemezésére vonatkozó részletekről;

d)

a lehetséges döntések természetéről;

e)

ahol értelmezhető, az engedély vagy az engedély feltételeinek frissítésére irányuló javaslat részleteiről;

f)

azon időpont és hely, illetve eszköz megjelöléséről, amikor, ahol és amely által a vonatkozó információkat hozzáférhetővé teszik;

g)

a nyilvánosság részvételére irányuló intézkedések részleteiről, a (7) bekezdéssel összhangban.

a)

a nemzeti jogszabályokkal összhangban, az illetékes hatósághoz a nyilvánosságnak az (1) bekezdéssel összhangban történő tájékoztatásakor eljuttatott főbb jelentések és vélemények;

b)

a környezeti információk nyilvános hozzáféréséről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (20) rendelkezéseivel összhangban bármilyen, az e cikk (1) bekezdésében említett információn túlmenő olyan információ, amely kapcsolódik az ezen irányelv 7. cikke szerinti döntéshez, és amely csak azután áll rendelkezésre, mikor a nyilvánosság tájékoztatása e cikk (1) bekezdése szerint már megtörtént.

a)

a döntés tartalma, beleértve az engedély másolatát;

b)

azon okok és megfontolások, amelyek alapján a döntés született.

1.

az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék stabilitásának biztosítása, értelemszerűen a 11. cikk (2) bekezdésével összhangban;

2.

a talaj, a felszíni vizek és a felszín alatti víz szennyezésének megakadályozása, értelemszerűen a 13. cikk (1), (3) és (5) bekezdésével összhangban;

3.

az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék és a bányatérség felügyeletének biztosítása, értelemszerűen a 12. cikk (4) és (5) bekezdésével összhangban.

a)

a hulladékkezelő létesítmény, különösen a védett területekre vonatkozó közösségi és nemzeti kötelezettségeket és a geológiai, hidrológiai, hidrogeológiai, szeizmikus és geotechnológiai tényezőket figyelembe véve, megfelelő helyen található és kialakítása megfelel azoknak a szükséges feltételeknek, amelyek megelőzik – úgy rövid, mint hosszú távon – a levegő, a talaj, a felszín alatti víz vagy a felszíni víz szennyezését, különös tekintettel a 76/464/EGK (21), a 80/68/EGK (22) és a 2000/60/EK irányelvre, és amelyek biztosítják a szennyezett víz és a csurgalék hatékony összegyűjtését, ahogy és amikor azt az engedély megköveteli, valamint amelyek csökkentik a víz és szél okozta eróziót, amennyire ez technikailag lehetséges és gazdaságilag megvalósítható;

b)

a hulladékkezelő létesítmény megfelelő megépítése, kezelése és fenntartása biztosítja annak fizikai stabilitását, és a talaj, a levegő, a felszíni víz vagy a felszín alatti víz szennyezésének vagy fertőzésének rövid és hosszú távú megelőzését, valamint, amennyire lehetséges, a tájképben okozott károk minimalizálását;

c)

megfelelő tervek és rendelkezések vannak a hulladékkezelő létesítmény illetékes személyek általi rendszeres felügyeletére és vizsgálatára, valamint intézkedésekre instabilitást, illetve víz- vagy talajszennyezést mutató eredmények esetén;

d)

megfelelő intézkedések születnek a talaj rehabilitálására és a hulladékkezelő létesítmény bezárására;

e)

megfelelő intézkedések születnek a hulladékkezelő létesítmény bezárása utáni időszakra.

a)

az engedélyben megszabott vonatkozó feltételek teljesülnek;

b)

az üzemeltető kezdeményezésére az illetékes hatóság felhatalmazást ad;

c)

az illetékes hatóság ilyen céllal egy indokolással ellátott határozatot bocsát ki.

a)

a létesítményhez tartozó minden szerkezetet mindig készenlétben álló felügyeleti és mérőműszerrel ellenőrzik és védik;

b)

ahol alkalmazható, a túlfolyócsatornákat és a bukógátakat tisztán és szabadon tartják.

a)

értékeli a lehetséges csurgalékvíz-termelődést, beleértve a csurgalékvíz, valamint a hulladékkezelő létesítmény működési fázisában és a bezárása utáni időszakban lerakódott hulladék szennyezőanyag-tartalmát, és meghatározza a hulladékkezelő létesítmény vízháztartási egyensúlyát;

b)

megelőzi vagy minimalizálja a csurgalékvíz termelődését, valamint a felszíni víz vagy a felszín alatti víz és a talaj hulladék általi szennyeződését;

c)

a hulladékkezelő létesítményben lévő szennyezett vizet és a csurgalékvizet olyan módon gyűjti össze és kezeli, hogy az megfeleljen a kibocsátásra előírt szabványos követelményeknek.

a)

teljesüljön ezen irányelv szerint kiadott engedélyből következő minden kötelezettség, beleértve a bezárás utáni rendelkezéseket;

b)

bármikor azonnal hozzáférhető alapok legyenek a 7. cikkben foglalt engedély által megkívánt és az 5. cikk szerint elkészített hulladékgazdálkodási tervben leírt hulladékkezelő létesítmény által érintett terület rehabilitációjára.

a)

a létesítmény várható környezeti hatása, különösen figyelembe véve a létesítmény osztályát, a hulladék jellemzőit és a rehabilitált talaj jövőbeni felhasználását;

b)

annak feltételezése, hogy minden szükséges rehabilitációs munkálatot független és megfelelően képzett harmadik fél értékel és végez.

a)

a 20. cikk teljesítése;

b)

a 20. cikk szerint meghatározott, bezárt hulladékkezelő létesítmények rehabilitációja annak érdekében, hogy megfeleljenek a 4. cikk követelményeinek. Ezek a módszerek lehetővé teszik a legmegfelelőbb kockázatfelmérési eljárások és helyreállító intézkedések kialakítását, tekintettel az Európa-szerte különböző geológiai, hidrogeológiai és klimatológiai sajátosságokra.

a)

a 7. cikk (5) bekezdésében és a 12. cikk (6) bekezdésében említett információk összehangolása és rendszeres továbbítása;

b)

a 13. cikk (6) bekezdésének végrehajtása, beleértve a gyenge sav hatására bomló cianid meghatározására és mérési módszerére vonatkozó technikai követelményeket;

c)

technikai iránymutatások a pénzügyi biztosíték kialakításához a 14. cikk (2) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően;

d)

ellenőrzésekre vonatkozó technikai iránymutatások a 17. cikknek megfelelően;

e)

a II. mellékletben szereplő hulladékok jellemzésével kapcsolatos technikai követelmények kidolgozása;

f)

a 3. cikk 3. pontjában szereplő meghatározás értelmezése;

g)

a hulladékkezelő létesítmények osztályozásához szükséges kritériumok meghatározása a III. mellékletnek megfelelően;

h)

ezen irányelv technikai végrehajtásához szükséges mintavételi és elemzési módszerek összehangolt előírásainak meghatározása.

—

2006. május 1. előtt megszüntették a hulladékok átvételét,

—

amelyek az illetékes hatóság által jóváhagyott közösségi vagy nemzeti jogszabályoknak és programoknak megfelelően teljesítik a bezárási eljárást, és

—

amelyek ténylegesen bezárnak 2010. december 31-ig.

11.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 102/35

(1)

a közúti fuvarozásra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról szóló, 1985. december 20-i 3820/85/EGK tanácsi rendelet (3), és közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló, 1985. december 20-i 3821/85/EGK tanácsi rendelet (4), valamint a közúti fuvarozásban szállító tevékenységet végző személyek munkaidejének szervezéséről szóló, 2002. március 11-i 2002/15/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) fontos szerepet játszik a szárazföldi szállítással kapcsolatos szolgáltatások közös piacának létrehozása, illetve a közúti közlekedésbiztonság és a munkafeltételek szempontjából.

(2)

Az „Európai közlekedéspolitika 2010-re: ideje dönteni” c. fehér könyvben a Bizottság jelezte annak szükségességét, hogy az ellenőrzéseket és szankciókat különösen a közúti fuvarozásra vonatkozó szociális jogszabályokra vonatkozóan szigorítani kell, és különösen növelni kell az ellenőrzések számát, ösztönözni kell a tagállamok közti rendszeres információcserét, koordinálni kell az ellenőrzési tevékenységet, és elő kell segíteni a végrehajtásban közreműködő hatósági személyek képzését.

(3)

Ezért szükséges a közúti fuvarozásra vonatkozó szociális jogszabályok megfelelő alkalmazásának és összehangolt értelmezésének biztosítása azáltal, hogy meghatározzák a vonatkozó rendelkezések betartásának egységes és hatékony tagállami ellenőrzésére vonatkozó minimumkövetelményeket. Az említett ellenőrzések célja a jogsértések csökkentése és megelőzése. Továbbá, egy olyan mechanizmust kell életbe léptetni, amely biztosítja a nagyobb kockázati tényezőt jelentő vállalkozások gyakoribb és szigorúbb ellenőrzését.

(4)

A vezetői fáradtságból eredő veszélyekkel a 2002/15/EK irányelv végrehajtása során is foglalkozni kell.

(5)

Az ezen irányelvben megállapított intézkedéseknek hozzá kell járulniuk nemcsak a közúti közlekedésbiztonság javításához, hanem a munkafeltételek összehangolásához is a Közösségen belül, és elő kell mozdítaniuk az egyenlő versenyfeltételeket.

(6)

Az analóg menetíró készüléknek a digitális menetíró készülékkel történő felváltása fokozatosan lehetővé teszi nagyobb számú adat gyorsabb és pontosabb ellenőrzését, és ezért a tagállamok egyre gyakrabban folytathatnak ellenőrzéseket. Az ellenőrzéseket illetően a szociális jogszabályok hatálya alá tartozó gépjárműveken dolgozó járművezetők által ledolgozott napok ellenőrzésének százalékarányát fokozatosan 4 %-ra kell növelni.

(7)

Az ellenőrzési rendszerek céljának a nemzeti megoldásoknak az európai interoperabilitás és használhatóság irányába történő továbbfejlesztésének kell lennie.

(8)

Elégséges szabványos berendezésnek kell rendelkezésre állnia minden végrehajtó egységnél, és megfelelő törvényi hatáskörökkel kell őket felruházni annak érdekében, hogy munkájukat eredményesen és hatékonyan végezhessék.

(9)

A tagállamoknak az ezen irányelvben meghatározott feladatok megfelelő végrehajtásának sérelme nélkül törekedniük kell a közúti ellenőrzések hatékony és gyors elvégzésének biztosítására, az ellenőrzés lehető leghamarabbi, és a járművezető számára a lehető legkevesebb késedelemmel járó befejezése céljából.

(10)

Minden egyes tagállamon belül egyetlen szerv tartja a Közösségen belüli kapcsolatot más illetékes hatóságokkal. Az említett szerv állítja össze az ide vonatkozó statisztikai adatokat is. A tagállamok emellett területükön következetes nemzeti végrehajtási stratégiát alkalmaznak, és kijelölhetnek egyetlen szervet a végrehajtás koordinálására.

(11)

A tagállamok végrehajtó hatóságai közötti együttműködést továbbra is elő kell segíteni összehangolt ellenőrzésekkel, közös képzési kezdeményezésekkel, elektronikus információcserével és a felderítési információk és a tapasztalatok cseréjével.

(12)

A tagállamok végrehajtó hatóságai fórumának segítségével meg kell könnyíteni, és elő kell segíteni a közúti szállítás végrehajtási műveleteinek helyes gyakorlatát, különösen a járművezetők éves szabadságának és betegszabadságának bizonyítása terén az összehangolt megközelítés biztosítása érdekében.

(13)

Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (6) összhangban kell megállapítani.

(14)

Mivel ezen irányelv célját – nevezetesen a 3820/85/EGK és a 3821/85/EGK rendelet, valamint a közúti fuvarozásra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról és a 3821/85/EGK, a 2135/98/EK (7) tanácsi rendelet módosításáról, illetve a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet helyes és egységes végrehajtása ellenőrzésének a minimumkövetelményeire vonatkozó egyértelmű közös szabályok megállapítását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és az összehangolt transznacionális tevékenység szükségessége miatt ez a cél közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Ezen irányelv – az előbb említett cikkben meghatározott arányosság elvével összhangban – nem lépi túl a célkitűzés eléréséhez feltétlenül szükséges mértéket.

(15)

A 3820/85/EGK és a 3821/85/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó egységes ellenőrzési eljárásról szóló 88/599/EGK tanácsi irányelvet (8) ezért hatályon kívül kell helyezni,

a)

közúti ellenőrzések esetében:

b)

a telephelyi ellenőrzések esetében:

a)

megfelelő intézkedések megtételét az ellenőrző pontoknak a meglévő és tervezett utakon, illetve azok közelében való elhelyezésére, valamint ha szükséges, a benzinkutak és az autópályák mellett található egyéb biztonságos helyek ellenőrző pontként szolgálhassanak;

b)

az ellenőrzések véletlenszerű rotációs rendben történő végrehajtását, megfelelő területi egyensúly mellett.

a)

a jármű bejegyzése szerinti ország;

b)

a járművezető lakóhelye szerinti ország;

c)

a vállalkozás székhelye szerinti ország;

d)

az út kezdő- és végállomása;

e)

a menetíró készülék típusa (analóg vagy digitális).

a)

a fő ellenőrizendő elemeknek az I. melléklet A. része szerinti jegyzékével;

b)

a II. melléklet szerinti szabvány ellenőrző berendezéssel.

a)

a fő ellenőrizendő elemeknek az I. melléklet A. és B. része szerinti jegyzékével;

b)

a II. melléklet szerinti szabvány ellenőrző berendezéssel.

a)

a többi tagállam azonos szerveivel való koordináció biztosítása az 5. cikk szerinti intézkedések tekintetében;

b)

a kétévenkénti statisztikai adatgyűjtés továbbítása a Bizottság részére a 3820/85/EGK rendelet 16. cikkének (2) bekezdése értelmében;

c)

elsődleges felelősség a többi tagállam illetékes hatóságainak történő segítségnyújtásért a 4. cikk (6) bekezdése értelmében.

a)

ezen irányelv hatálybalépését követően legalább hathavonta egyszer;

b)

egyedi esetekben külön tagállami megkeresés alapján kerül sor.

a)

hogy elősegítse az ezen irányelv végrehajtásával kapcsolatos közös megközelítést;

b)

hogy ösztönözze a 3820/85/EGK rendeletre vonatkozó, végrehajtó hatóságok általi megközelítések összhangját és annak összehangolt értelmezését;

c)

hogy megkönnyítse a szállítási ágazat és a végrehajtó hatóságok közötti párbeszédet.