4.2.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 32/4

A BIZOTTSÁG 196/2006/EK RENDELETE

(2006. február 3.)

a 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet I. mellékletének az EN ISO 14001:2004 európai szabvány figyelembevétele céljából történő módosításáról és a 97/265/EK határozat hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről szóló, 2001. március 19-i 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 9. cikke (1) bekezdésének a) pontjára és 15. cikke (2) bekezdésére,

mivel:

(1)	Az EN ISO 14001:1996 európai szabvány 4. szakaszában meghatározott követelmények képezik a 761/2001/EK rendelet I. mellékletének A. részében meghatározott környezetvédelmi vezetési rendszerre vonatkozó követelményeket.

(2)

Az ISO 14001:1996 nemzetközi szabványt a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) TC207/SC1 „Környezetközpontú irányítás” bizottságának munkája nyomán 2004-ben megváltoztatták annak érdekében, hogy az ISO 14001 nagyobb összhangban legyen az ISO 9001 szabvánnyal és az ISO 14001 szabvány szövege egyértelműbbé váljék anélkül, hogy újabb követelmények kerülnének bele.

(3)	Az ISO 14001:2004 nemzetközi szabvány és az EN ISO 14001:2004 európai szabvány későbbi felülvizsgálatát követően az ISO újabb változatot adott közre.

(4)	Az EN ISO 14001:2004 európai szabvány figyelembevétele érdekében indokolt módosítani a 761/2001/EK rendelet I. mellékletének A. részét.

(5)	A 761/2001/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)	Az EMAS-ban már részt vevő szervezeteknél átmeneti intézkedésekre van szükség.

(7)	Hatályon kívül kell helyezni a 97/265/EK bizottsági határozatot (2), amelyben a Bizottság elismeri az ISO 14001:1996 nemzetközi szabványt és az EN ISO 14001:1996 európai szabványt.

(8)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a 761/2001/EK rendelet 14. cikkével létrehozott bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 761/2001/EK rendelet I. melléklete A. részének helyébe e rendelet mellékletének szövege lép.

2. cikk

(1) Azok a szervezetek, amelyek e rendelet hatálybalépésekor szerepelnek az EMAS-nyilvántartásban, megmaradnak az EMAS-nyilvántartásban, feltéve hogy azokat alávetik a 2. bekezdésben említett ellenőrzésnek.

(2) Az e rendelettel módosított 761/2001/EK rendelet követelményeinek való megfelelést a szervezet következő felülvizsgálatakor kell ellenőrizni.

Ha a következő felülvizsgálat e rendelet hatálybalépésétől számított 6 hónapon belül esedékes, a következő felülvizsgálat időpontját 6 hónappal el lehet halasztani a környezetvédelmi hitelesítő és az illetékes testület beleegyezésével.

3. cikk

A 97/265/EK határozat hatályát veszti.

4. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2006. február 3-án.

a Bizottság részéről

Stavros DIMAS

a Bizottság tagja

(1) HL L 114., 2001.4.24., 1. o. A legutóbb a 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított rendelet.

(2) HL L 104., 1997.4.22., 37. o.

MELLÉKLET

„I. MELLÉKLET

A. A KÖRNYEZETVÉDELMI VEZETÉSI RENDSZER KÖVETELMÉNYEI

A környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) részt vevő szervezeteknek teljesíteniük kell az EN ISO 14001:2004 európai szabvány (1) 4. szakaszának követelményeit, amelyek itt teljességükben szerepelnek:

I-A. A környezetvédelmi vezetési rendszer követelményei

I-A.1. Általános követelmények

A szervezetnek környezetvédelmi vezetési rendszert kell kialakítania, dokumentálnia, bevezetnie, fenntartania és folyamatosan fejlesztenie e nemzetközi szabvány követelményeivel összhangban, és meg kell határoznia, miként tervezi teljesíteni e követelményeket.

A szervezet meghatározza és dokumentálja, hogy milyen körre terjed ki környezetvédelmi vezetési rendszere.

I-A.2. Környezeti politika

A felső vezetés határozza meg a szervezet környezeti politikáját és biztosítja, hogy az a környezetvédelmi vezetési rendszerének alkalmazási körén belül:

a)	megfeleljen a tevékenységei, termékei és szolgáltatásai jellegének, körének és környezeti hatásainak;

b)	tartalmazzon kötelezettségvállalást a folyamatos fejlesztésre és a szennyezés megelőzésére;

c)	tartalmazzon kötelezettségvállalást a vonatkozó jogi követelményeknek, valamint a szervezet környezeti tényezőivel összefüggő azon egyéb követelményeknek a teljesítésére, amelyek mellett a szervezet elkötelezte magát;

d)	a környezeti célok és célkitűzések meghatározásának és értékelésének keretéül szolgáljon;

e)	dokumentálva legyen, megvalósuljon és érvényben maradjon;

f)	eljusson mindenkihez, aki a szervezetnek vagy annak megbízásából dolgozik; valamint

g)	nyilvános legyen.

I-A.3. Tervezés

I-A.3.1. Környezeti tényezők

A szervezetnek eljárás(oka)t kell kialakítania, bevezetnie és fenntartania

annak megállapítására, hogy tevékenységeinek, termékeinek és szolgáltatásainak mely környezeti tényezőit tudja ellenőrizni, illetőleg befolyásolni a környezetvédelmi vezetési rendszerének alkalmazási körén belül, tekintettel a tervezett vagy induló fejlesztésekre, valamint az új vagy megváltozott tevékenységeire, termékeire és szolgáltatásaira; továbbá

b)	annak meghatározására, hogy mely tényezők hatnak vagy hathatnak jelentősen a környezetre (azaz melyek a jelentős környezeti tényezők).

A szervezetnek dokumentálja és rendszeresen frissíti ezeket az adatokat.

A szervezet gondoskodik arról, hogy a környezetvédelmi vezetési rendszer kialakításakor, bevezetésekor és fenntartásakor figyelembe vegyék a jelentős környezeti tényezőket.

I-A.3.2. Jogi és egyéb követelmények

A szervezetnek eljárás(oka)t kell kialakítania, bevezetnie és fenntartania

a)	annak megállapítására, hogy a vonatkozó jogi követelmények és az egyéb követelmények közül, amelyek mellett a szervezet elkötelezte magát, melyek kapcsolatosak a környezeti tényezőivel, valamint az ezekhez való hozzáférésre;

b)	annak meghatározására, hogy ezen követelmények miként alkalmazandók a szervezet környezeti tényezőire.

A szervezet gondoskodik arról, hogy a vonatkozó jogi követelményeket és az egyéb követelményeket, amelyek mellett a szervezet elkötelezte magát, figyelembe vegyék a környezetvédelmi vezetési rendszer kialakításakor, bevezetésekor és fenntartásakor.

I-A.3.3. Célok, célkitűzések és program(ok)

A szervezetnek dokumentált környezeti célokat és célkitűzéseket kell kialakítania, bevezetnie és fenntartania a szervezet érintett feladatkörei és szintjei szerint.

A céloknak és a célkitűzéseknek lehetőség szerint mérhetőknek kell lenniük, ezenkívül összhangban kell állniuk a környezeti politikával, beleértve a szennyezés megelőzésére, a szervezet által vállalt jogi és egyéb követelmények teljesítésére, valamint a folyamatos fejlesztésre tett kötelezettségvállalásokat is.

Céljai és célkitűzései kidolgozásakor és felülvizsgálatakor a szervezetnek tekintettel kell lennie a jogi és az egyéb követelményekre, amelyek mellett elkötelezte magát, valamint saját jelentős környezeti tényezőire. Figyelembe veszi továbbá a technológiai választási lehetőségeit, a rá vonatkozó pénzügyi, működési és üzleti követelményeket és az érdekelt felek nézeteit.

A szervezetnek programo(ka)t kell kialakítania, bevezetnie és fenntartania ezen célok és célkitűzések elérése érdekében. A program(ok)ban szerepelnie kell, hogy

a)	a szervezet mely feladatkörei és szintjei felelnek a célok és célkitűzések eléréséért; és

b)	mely eszközökkel és milyen határidővel kell azokat elérni.

I-A.4. Bevezetés és működés

I-A.4.1. Erőforrások, szerepek, felelősségi kör és hatáskör

A vezetés biztosítja azon erőforrásokat, amelyek elengedhetetlenek a környezetvédelmi vezetési rendszer kialakításához, bevezetéséhez, fenntartásához és fejlesztéséhez. Az erőforrások közé tartoznak a személyzeti erőforrások és a szakértelem, a szervezeti infrastruktúra, a technológia és a pénzügyi erőforrások.

A hatékonyabb környezetvédelmi vezetés érdekében meg kell határozni, dokumentálni kell és közzé kell tenni, hogy melyek a szerepek, a felelősségi körök és a hatáskörök.

A szervezet felső vezetése külön képviselőt (képviselőket) jelöl ki, aki (akik) – más feladataitól (feladataiktól) függetlenül – megfelelő szerepet, felelősségi kört és hatáskört kap (kapnak) arra, hogy

a)	biztosítsa (biztosítsák) a környezetvédelmi vezetési rendszernek e nemzetközi szabvány követelményei szerinti bevezetését, alkalmazását és betartását;

b)	értékelés céljából fejlesztési javaslatokat is tartalmazó jelentést készítsen (készítsenek) a felső vezetés számára a környezetvédelmi vezetési rendszer teljesítményéről.

I-A.4.2. Szakértelem, képzés és tudatosság

A szervezet gondoskodik arról, hogy mindenki, aki a szervezet javára vagy annak megbízásából olyan tevékenységet végez, amely a szervezet által azonosított jelentős környezeti hatással (hatásokkal) járhat, oktatás, képzés és gyakorlat révén megfelelő szakértelemre tegyen szert, és az ezzel kapcsolatos feljegyzéseket a szervezet megőrzi.

A szervezet felméri, hogy a környezeti tényezőkkel és a környezetvédelmi vezetési rendszerrel összefüggésben melyek a képzési igények. Képzéseket biztosít vagy egyéb lépéseket tesz ezen igények kielégítése érdekében és a kapcsolódó feljegyzéseket megőrzi.

A szervezetnek eljárás(oka)t kell kialakítania, bevezetnie és fenntartania, hogy a neki vagy az ő megbízásából dolgozók tudatában legyenek:

a)	mennyire fontos a környezeti politika és a kapcsolódó eljárások, valamint a környezetvédelmi vezetési rendszer követelményeinek teljesülése;

b)	melyek munkájuk jelentős környezeti tényezői és az ezekhez kapcsolódó valós vagy potenciális hatások, továbbá milyen környezeti előnyökkel jár személyes teljesítményük javulása;

c)	milyen szereppel és felelősségi körrel vesznek részt a környezetvédelmi vezetési rendszer követelményeinek teljesítésében; és

d)	milyen következményekkel járhat az előírt eljárásoktól való eltérés.

I-A.4.3. Kommunikáció

Tekintettel a környezeti tényezőkre és a környezetvédelmi vezetési rendszerre, a szervezetnek megfelelő eljárás(oka)t kell kialakítania, bevezetnie és fenntartania

a)	a szervezet különböző szintjei és feladatkörei közötti belső kommunikációra;

b)	a külső érdekelt felektől érkező lényeges közlemények fogadására, dokumentálására és megválaszolására.

A szervezetnek el kell döntenie, hogy ad-e külső tájékoztatást a jelentős környezeti tényezőiről, és ezt a döntését dokumentálja. Ha a tájékoztatás mellett dönt, a szervezetnek módszert (módszereket) kell kialakítania és bevezetnie a külső tájékoztatásra.

I-A.4.4. Dokumentálás

A környezetvédelmi vezetési rendszer dokumentációja magában foglalja:

a)	a környezeti politikát, célokat és célkitűzéseket;

b)	annak leírását, hogy mire terjed ki a környezetvédelmi vezetési rendszer;

c)	a környezetvédelmi vezetési rendszer főbb elemeinek és ezek kölcsönhatásainak leírását, valamint hivatkozásokat az idevágó dokumentumokra;

d)	az e nemzetközi szabvány által megkövetelt dokumentumokat, beleértve a feljegyzéseket; valamint

e)	azokat az iratokat, beleértve a feljegyzéseket, amelyek a szervezet szerint szükségesek a jelentős környezeti tényezőivel kapcsolatos eljárások hatékony tervezésének, működtetésének és ellenőrzésének biztosításához.

I-A.4.5. A dokumentumok kezelése

A környezetvédelmi vezetési rendszer és az ezen szabvány által megkövetelt dokumentumokat kezelés alá kell vonni. A feljegyzések különleges dokumentumok, amelyeknek a kezelését a A.5.4. pont követelményeinek megfelelően kell végezni.

A szervezetnek eljárás(oka)t kell kialakítania, bevezetnie és fenntartania

a)	a dokumentumok kiadásra való alkalmasságának jóváhagyására;

b)	a dokumentumok felülvizsgálatára és szükség szerinti frissítésére, majd újbóli jóváhagyására;

c)	annak biztosítására, hogy a dokumentumok módosulása és felülvizsgálatuk jelenlegi állása megállapítható legyen;

d)	annak biztosítására, hogy az alkalmazandó dokumentumok érvényes változata rendelkezésre álljon a felhasználás helyén;

e)	annak biztosítására, hogy a dokumentumok tanulmányozhatók és könnyen azonosíthatók maradjanak;

f)	annak biztosítására, hogy azok a külső eredetű dokumentumok, amelyek a szervezet szerint szükségesek a környezetvédelmi vezetési rendszer tervezéséhez és működtetéséhez, azonosíthatók legyenek és azok terjesztését kézben tartsák; valamint

g)	az elavult dokumentumok nem kívánt felhasználásának megakadályozására és a bármely okból megőrzött ilyesfajta dokumentumok azonosítására.

I-A.4.6. A működés szabályozása

A szervezetnek azonosítja és megtervezi azokat a műveleteket, amelyek a környezeti politikájának, céljainak és célkitűzéseinek megfelelő jelentős környezeti tényezőkkel összefüggnek, annak érdekében, hogy azok az előírt körülmények között megvalósuljanak, azáltal hogy

a)	dokumentált eljárás(oka)t alakít ki, vezet be és tart fenn olyan helyzetek kezelésére, amelyeknél ennek (ezeknek) a hiánya a környezeti politikától, céloktól és célkitűzésektől való eltéréshez vezethetne; valamint

b)	meghatározza az eljárás(ok)on belüli működési kritériumokat; továbbá

c)	a szervezet által felhasznált áruknál és szolgáltatásoknál felmerülő jelentős környezeti tényezőkkel kapcsolatos eljárás(oka)t kialakítja, bevezeti és fenntartja, valamint az alkalmazandó eljárásokat és követelményeket ismerteti a beszállítóival, beleértve a megbízott vállalkozókat is.

I-A.4.7. Készültség és reagálás vészhelyzet esetén

A szervezetnek eljárás(oka)t kell kialakítania, bevezetnie és fenntartania annak megállapítására, hogy milyen vészhelyzetek és balesetek fordulhatnak elő, amelyek a környezetre hatással lehetnek, és miként reagáljon rájuk.

A szervezet reagál a valós vészhelyzetekre és balesetekre, valamint megelőzi vagy enyhíti a hozzájuk kapcsolódó káros környezeti hatásokat.

A szervezet rendszeresen felülvizsgálja és szükség esetén átdolgozza a vészhelyzeti készültségi és reagálási eljárásait, különösen balesetek vagy vészhelyzetek bekövetkezése után.

A szervezet lehetőség szerint rendszeresen ellenőrzi az ilyen eljárásokat.

I-A.5. Ellenőrzés

I-A.5.1. Figyelemmel kísérés és mérés

A szervezetnek eljárás(oka)t kell kialakítania, bevezetnie és fenntartania azon folyamatok és tevékenységek fő jellemzőinek rendszeres figyelemmel kísérése és mérése céljából, amelyek a környezetre jelentős hatással lehetnek. Az eljárás(ok)nak azon adatok dokumentálását is magában kell foglalnia, amelyek a teljesítménynek, a működés előírt ellenőrzéseinek és a szervezet által kitűzött környezeti célok és célkitűzések teljesülésének felügyeletéből származnak.

A szervezet gondoskodik arról, hogy a felügyelethez és a mérésekhez kalibrált vagy ellenőrzött eszközöket használjanak és tartsanak fenn, valamint hogy az erről szóló feljegyzéseket megőrizzék.

I-A.5.2. Felmérés az előírások betartásáról

I-A.5.2.1. A szabálykövetés melletti elkötelezettségével összhangban a szervezet eljárás(oka)t dolgoz ki, valósít meg és tart fenn annak felmérésére, hogy a vonatkozó jogszabályi előírásokat mennyire tartják be.

A szervezet feljegyzésekben rögzíti e rendszeres felmérések eredményeit.

I-A.5.2.2. A szervezet felméri azon többi követelmény teljesülését is, amelyekre kötelezettséget vállalt. A szervezet ez utóbbi felmérést tetszése szerint végezheti a jogszabályok betartására vonatkozó, A.5.2.1. pont szerinti felméréssel összevonva, vagy külön e célra kidolgozott eljárás(ok) alapján.

A szervezet feljegyzésekben rögzíti e rendszeres felmérések eredményeit.

I-A.5.3. Eltérések, korrekciós intézkedések és megelőző intézkedések

A szervezetnek eljárás(oka)t kell kialakítania, bevezetnie és fenntartania a valós vagy potenciális eltérések kezelésére, valamint a korrekciós intézkedésekre és a megelőző intézkedésekre. Ebben (ezekben) meg kell határoznia az alábbiakra vonatkozó követelményeket:

a)	az eltérések felderítése és kiigazítása, valamint a környezeti hatásuk mérséklésére szolgáló intézkedés(ek);

b)	az eltérések kivizsgálása, okuknak (okaiknak) a felderítése és a megismétlődésük elkerülésére szolgáló intézkedések;

c)	az eltérés (eltérések) megelőzését szolgáló intézkedés(ek)re való igény felmérése és a bekövetkezésük megelőzésére alkalmas intézkedések megvalósítása;

d)	feljegyzés készítése a meghozott korrekciós intézkedés(ek) és megelőző intézkedés(ek) eredményeiről; valamint

e)	a korrekciós intézkedés(ek) és a megelőző intézkedés(ek) hatékonyságának értékelése. A meghozott intézkedéseknek arányban kell lenniük a felmerült problémáknak és azok környezeti hatásainak mértékével.

A szervezet gondoskodik arról, hogy a környezetvédelmi vezetési rendszer dokumentációjában megtegyenek minden szükséges módosítást.

I-A.5.4. A feljegyzések kezelése

A szervezet szükség szerint feljegyzéseket készít és őriz meg a környezetvédelmi vezetési rendszerében és az ezen szabványban foglalt követelmények teljesülésének, valamint az elért eredményeknek az igazolására.

A szervezetnek eljárás(oka)t kell kialakítania, bevezetnie és fenntartania a feljegyzések azonosítására, tárolására, védelmére, visszakeresésére, megőrzésére és megsemmisítésére.

A feljegyzéseknek olvashatóknak, azonosíthatóknak és nyomon követhetőknek kell lenniük és maradniuk.

I-A.5.5. Belső ellenőrzés

A szervezetnek biztosítania kell, hogy a környezetvédelmi vezetési rendszert belső ellenőrzéseknek vessék alá meghatározott időközönként annak érdekében, hogy

megállapítsák a környezetvédelmi vezetési rendszerről, hogy

—	megfelel-e a környezetvédelmi vezetés tervezett intézkedéseinek, beleértve e nemzetközi szabvány követelményeit is,

—	megfelelően vezették-e be és tartják-e fenn;

b)	a szervezet vezetését tájékoztassa az ellenőrzések eredményeiről. A szervezetnek belső ellenőrzési programo(ka)t kell kialakítania, bevezetnie és fenntartania, figyelembe véve az érintett műveletek környezeti jelentőségét és a korábbi ellenőrzések eredményeit.

Olyan ellenőrzési eljárás(oka)t kell kialakítani, bevezetni és fenntartani, amely(ek) kitér(nek):

—	az ellenőrzések tervezéséhez és végrehajtásához, az ezek eredményeiről szóló jelentésekhez és a róluk készült feljegyzések megőrzéséhez kapcsolódó felelősségi körre és követelményekre,

—	az ellenőrzés kritériumainak, alkalmazási körének, gyakoriságának és módszereinek meghatározására.

Az ellenőrök kiválasztásakor és az ellenőrzések végrehajtásakor ügyelni kell, hogy az ellenőrzési eljárás objektív és pártatlan legyen.

I-A.6. Vezetőségi felülvizsgálat

A felső vezetés terv szerinti időközönként felülvizsgálja a szervezet környezetvédelmi vezetési rendszerét annak biztosítására, hogy az mindenkor megfeleljen a rendeletésének és az elvárásoknak, valamint hatékony maradjon. A felülvizsgálatok során azt is mérlegelni kell, hogy milyen fejlesztések lehetségesek és milyen módosításokra van szükség a környezetvédelmi vezetési rendszerben, beleértve a környezeti politikát, valamint a környezeti célokat és célkitűzéseket is.

A vezetőségi felülvizsgálatokról készült feljegyzéseket meg kell őrizni.

A vezetőségi felülvizsgálat a következőkre támaszkodik:

a)	azok az eredmények, amelyek a belső ellenőrzésekből, illetőleg azon felmérésekből származnak, amelyeket a jogi követelményeknek és a szervezet által vállalt egyéb követelményeknek a betartásáról készültek;

b)	külső érdekelt felek közleményei, beleértve a panaszokat is;

c)	a szervezet környezetvédelmi teljesítménye;

d)	a célok és a célkitűzések teljesülésének mértéke;

e)	a korrekciós és megelőző intézkedések jelenlegi helyzete;

f)	a korábbi vezetőségi felülvizsgálatok utóintézkedései;

g)	a körülményekben bekövetkezett változások, beleértve a környezeti vonatkozású jogi és egyéb követelmények fejlődését is; valamint

h)	fejlesztési javaslatok.

A vezetőségi felülvizsgálat folyományaként döntésekre és intézkedésekre kerülhet sor a környezeti politika, a célok és a célkitűzések, valamint a környezetvédelmi vezetési rendszer többi elemének esetleges módosításaira vonatkozóan, a folyamatos fejlesztés iránti elkötelezettséggel összhangban.

NEMZETI SZABVÁNYÜGYI TESTÜLETEK JEGYZÉKE

BE	:	IBN/BIN (Institut belge de normalisation/Belgisch Instituut voor Normalisatie)
CZ	:	ČNI (Český normalizační institut)
DK	:	DS (Dansk Standard)
DE	:	DIN (Deutsches Institut für Normung e.V.)
EE	:	EVS (Eesti Standardikeskus)
EL	:	ELOT (Ελληνικός Οργανισμός Τυποποίησης)
ES	:	AENOR (Asociación Española de Normalización y Certificación)
FR	:	AFNOR (Association française de normalisation)
IEL	:	NSAI (National Standards Authority of Ireland)
IT	:	UNI (Ente Nazionale Italiano di Unificazione)
CY	:	Κυπριακός Οργανισμός Προώθησης Ποιότητας
LV	:	LVS (Latvijas Standarts)
LT	:	LST (Lietuvos standartizacijos departamentas)
LU	:	SEE (Service de l’Energie de l’Etat) (Luxembourg)
HU	:	MSZT (Magyar Szabványügyi Testület)
MT	:	MSA (Awtorità Maltija dwar l-Istandards/Malta Standards Authority)
NL	:	NEN (Nederlands Normalisatie-Instituut)
AT	:	ON (Österreichisches Normungsinstitut)
PL	:	PKN (Polski Komitet Normalizacyjny)
PT	:	IPQ (Instituto Português da Qualidade)
SI	:	SIST (Slovenski inštitut za standardizacijo)
SK	:	SÚTN (Slovenský ústav technickej normalizácie)
FI	:	SFS (Suomen Standardisoimisliitto ry.)
SE	:	SIS (Swedish Standards Institute)
UK	:	BSI (British Standards Institution).”

(1) Az e mellékletben közölt szöveg felhasználása a CEN engedélyével történt. A teljes szöveg megvásárolható a nemzeti szabványügyi testületektől, amelyek jegyzékét e melléklet tartalmazza. Tilos e mellékletről kereskedelmi céllal másolatot készíteni.

4.2.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 32/15

A BIZOTTSÁG 198/2006/EK RENDELETE

(2006. február 3.)

a vállalati szakképzésre vonatkozó statisztikákról szóló 1552/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a vállalati szakképzésre vonatkozó statisztikákról szóló, 2005. szeptember 7-i 1552/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 7. cikke (3) bekezdésére, 8. cikke (2) bekezdésére, 9. cikke (4) bekezdésére, 10. cikke (2) bekezdésére, valamint 11. cikke (3) bekezdésére,

mivel:

(1)	Az 1552/2005/EK rendelet a vállalati szakképzésre vonatkozó közösségi statisztikák készítésének közös keretét állapítja meg.

(2)	Az 1552/2005/EK rendelet végrehajtása érdekében el kell fogadni a következőkre vonatkozó intézkedéseket: mintavételi és pontossági követelmények, az e követelmények teljesítéséhez szükséges mintanagyság, azoknak a NACE- és méretkategóriáknak a részletei, amelyekbe az eredmények lebonthatók.

(3)	A Bizottságnak meg kell határoznia a képző és nem képző vállalatokra, valamint a különböző szakképzési formákra vonatkozó, begyűjtendő konkrét adatokat.

(4)

Végrehajtási intézkedéseket kell elfogadni a következőkre vonatkozóan: a vállalati szakképzésről gyűjtendő és a közösségi statisztikák készítéséhez átadandó adatok minőségi követelményei, a minőségről szóló beszámolók szerkezete, és minden, az adatok minőségének értékeléséhez vagy javításához szükséges intézkedés.

(5)	Meg kell határozni az első tárgyévet, amelyre adatokat kell begyűjteni.

(6)	Rendelkezéseket kell továbbá elfogadni az elektronikus formában továbbított adatok megfelelő technikai formátumát és adatcsereszabványát illetően.

(7)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a statisztikai programbizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Ez a rendelet a vállalati szakképzésre vonatkozó statisztikákról szóló 1552/2005/EK rendelet végrehajtása céljából állapít meg intézkedéseket.

2. cikk

A 2005-ös naptári év az első tárgyév, amelyre adatokat kell gyűjteni.

3. cikk

A Bizottság (Eurostat) részére továbbítandó konkrét változókat az I. melléklet határozza meg.

4. cikk

A II. mellékletben kerülnek feltüntetésre a mintavételi és pontossági követelmények, az e követelmények teljesítéséhez szükséges mintanagyság, valamint azoknak a NACE- és méretkategóriáknak a részletei, amelyekbe az eredmények lebonthatók.

5. cikk

A tagállamok felelősek az adatok ellenőrzéséért, a hibák helyesbítéséért, az imputálásért és a súlyozásért.

A változók imputálása és súlyozása a III. mellékletben meghatározott elvek alapján történik. Ezen elvektől csak kellően indokolt esetben lehet eltérni, és az eltérést jelenteni kell a minőségről szóló beszámolóban.

6. cikk

Az adatok a Bizottság (Eurostat) részére kerülnek továbbításra a IV. mellékletben meghatározott módon és formátumban.

7. cikk

Valamennyi tagállam minőségről szóló beszámoló formájában értékeli adatai minőségét. A minőségről szóló beszámolót az V. mellékletben meghatározott formátumnak megfelelően kell elkészíteni és továbbítani a Bizottság (Eurostat) részére.

8. cikk

A felmérés eredményeinek tagországok közötti nagyfokú harmonizálása érdekében a Bizottság (Eurostat) – a tagállamokkal szoros együttműködésben – módszertani és gyakorlati ajánlásokat tesz, illetve iránymutatásokat javasol a felmérés végrehajtására vonatkozóan, az „Európai uniós kézikönyv” formájában.

9. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2006. február 3-án.

a Bizottság részéről

Joaquín ALMUNIA

a Bizottság tagja

(1) HL L 255., 2005.9.30., 1. o.

I. MELLÉKLET

VÁLTOZÓK

Megjegyzés a táblázattal kapcsolatban:

A III. mellékletben található a magyarázat a „változó csoportja” oszlopban szereplő „lényegi” („core”) és a „fő” („key”) elnevezésekre.

Az „ID” azt jelzi, hogy „azonosító változóról” van szó.

A „változó típusa” oszlopban a „QL” érték „minőségi változót” jelent, a „QT” pedig „mennyiségi változót”.

A változó neve	A változó csoportja	A változó típusa	A változó hossza	A változó formátuma	A változó leírása	A változóhoz fűzött megjegyzés
COUNTRY	ID		2	betű	Országkód	hiányzó érték megengedhetetlen – országonként egyedi
ENTERPR	ID		6	szám	Vállalat azonosítója	hiányzó érték megengedhetetlen – esetenként egyedi
WEIGHT	ID		10	szám	Két tizedesjegy – „.” jel (pont) használatos tizedesjegy-elválasztóként	hiányzó érték megengedhetetlen
NACE_SP	ID		4	szám	Mintavételi terv – a gazdasági tevékenység NACE-kategóriája	hiányzó érték megengedhetetlen
SIZE_SP	ID		1	szám	Mintavételi terv – méretcsoport	hiányzó érték megengedhetetlen
NSTRA_SP	ID		5	szám	Mintavételi terv – vállalatok száma a NACE_SP és SIZE_SP változók által meghatározott rétegben, azaz a sokaságban	hiányzó érték megengedhetetlen
N_SP	ID		5	szám	Mintavételi terv – a mintavételnek alávetett vállalatok száma a NACE_SP és SIZE_SP változók által meghatározott mintavételi rétegben	hiányzó érték megengedhetetlen
SUB_SP	ID		1	szám	Részmintamutató, amely jelzi, hogy a vállalat részmintába tartozik-e	hiányzó érték megengedhetetlen
N_RESPST	ID		5	szám	Válaszadó vállalatok száma a NACE_SP és SIZE_SP változók által meghatározott rétegben, azaz a sokaságban	hiányzó érték megengedhetetlen
N_EMPREG	ID		6	szám	Foglalkoztatottak száma a regiszter szerint
RESPONSE	ID		1	szám	Válaszmutató	hiányzó érték megengedhetetlen
PROC	ID		2	szám	Nyilvántartási adatgyűjtési módszer	hiányzó érték megengedhetetlen
IDLANGUA	ID		2	betű	Nyelv azonosítása
IDREGION	ID		3	betű	NUTS-régió azonosítása – 1. szint	hiányzó érték megengedhetetlen
EXTRA1	ID		10	szám	1. számú segédváltozó
EXTRA2	ID		10	szám	2. számú segédváltozó
EXTRA3	ID		10	szám	3. számú segédváltozó
A1	Core	QL	4	szám	Tényleges NACE-kód	„core” (lényegi) változó – hiányzó érték megengedhetetlen – beszámítás megengedhetetlen
A2tot04	Key	QT	6	szám	Foglalkoztatottak száma összesen 2004.12.31-én	„key” (fő) változó – hiányzó érték megengedhetetlen
A2tot05	Core	QT	6	szám	Foglalkoztatottak száma összesen 2005.12.31-én	„core” (lényegi) változó – hiányzó érték megengedhetetlen – beszámítás megengedhetetlen
A2m05		QT	6	szám	Férfi foglalkoztatottak száma összesen 2005.12.31-én
A2f05		QT	6	szám	Női foglalkoztatottak száma összesen 2005.12.31-én
A3a		QT	6	szám	25 év alatti foglalkoztatottak
A3b		QT	6	szám	25–54 év közötti foglalkoztatottak
A3c		QT	6	szám	Foglalkoztatottak 55 éves kortól
A4	Key	QT	12	szám	Foglalkoztatottak által ledolgozott összes munkaóra száma a 2005-ös tárgyévben	„key” (fő) változó – hiányzó érték megengedhetetlen – órákban
A4m		QT	12	szám	Férfi foglalkoztatottak által ledolgozott összes munkaóra száma a 2005-ös tárgyévben	órákban
A4f		QT	12	szám	Női foglalkoztatottak által ledolgozott összes munkaóra száma a 2005-ös tárgyévben	órákban
A5	Key	QT	12	szám	A 2005-ös tárgyévben az összes foglalkoztatottra jutó teljes munkaerőköltség (közvetlen és közvetett)	„key” (fő) változó – hiányzó érték megengedhetetlen – euróban
A6		QL	1	szám	JELENTŐS technológiai újítások termékek, szolgáltatások vagy termékgyártási, illetve szolgáltatásnyújtási módszerek esetében a tárgyévben
B1a	Core	QL	1	szám	Belső szakmai továbbképző tanfolyamok	„core” (lényegi) változó – hiányzó érték megengedhetetlen – imputálás megengedhetetlen
B1b	Core	QL	1	szám	Külső szakmai továbbképző tanfolyamok	„core” (lényegi) változó – hiányzó érték megengedhetetlen – beszámítás megengedhetetlen
B2aflag	Core	QL	1	szám	Megjelölés – munkahelyi képzés	„core” (lényegi) változó – hiányzó érték megengedhetetlen – beszámítás megengedhetetlen
B2a		QT	6	szám	Egyéb szakmai továbbképzés résztvevői – munkahelyi képzés
B2bflag	Core	QL	1	szám	Megjelölés – munkahelyi rotáció	„core” (lényegi) változó – hiányzó érték megengedhetetlen – beszámítás megengedhetetlen
B2b		QT	6	szám	Egyéb szakmai továbbképzés résztvevői – munkahelyi rotáció, csere, kirendelés vagy tanulmányutak
B2cflag	Core	QL	1	szám	Megjelölés – tanuló- és minőségjavító körök	„core” (lényegi) változó – hiányzó érték megengedhetetlen – beszámítás megengedhetetlen
B2c		QT	6	szám	Egyéb szakmai továbbképzés résztvevői – tanuló- és minőségjavító körök
B2dflag	Core	QL	1	szám	Megjelölés – önképzés	„core” (lényegi) változó – hiányzó érték megengedhetetlen – beszámítás megengedhetetlen
B2d		QT	6	szám	Egyéb szakmai továbbképzés résztvevői – önképzés
B2eflag	Core	QL	1	szám	Megjelölés – konferenciákon való részvétel stb.	„core” (lényegi) változó – hiányzó érték megengedhetetlen – beszámítás megengedhetetlen
B2e		QT	6	szám	Egyéb szakmai továbbképzés résztvevői – konferenciákon való részvétel stb.
B3a		QL	1	szám	Szakmai továbbképző tanfolyamok az elmúlt évben (2004-ben) foglalkoztatottak részére
B3b		QL	1	szám	Várható szakmai továbbképző tanfolyamok a jövő évben (2006-ban) foglalkoztatottak részére
B4a		QL	1	szám	Egyéb szakmai továbbképzési formák az elmúlt évben (2004-ben) foglalkoztatottak részére
B4b		QL	1	szám	Várható egyéb szakmai továbbképzési formák a jövő évben (2006-ban) foglalkoztatottak részére
C1tot	Key	QT	6	szám	Szakmai továbbképző tanfolyamok résztvevői összesen	„key” (fő) változó – hiányzó érték megengedhetetlen
C1m		QT	6	szám	Szakmai továbbképző tanfolyamok résztvevői – férfiak
C1f		QT	6	szám	Szakmai továbbképző tanfolyamok résztvevői – nők
C2a		QT	6	szám	Szakmai továbbképzések résztvevői – 25 év alattiak
C2b		QT	6	szám	Szakmai továbbképzések résztvevői – 25–54 év közöttiek
C2c		QT	6	szám	Szakmai továbbképzések résztvevői – 55 éves kortól
C3tot	Key	QT	10	szám	Az összes szakmai továbbképző tanfolyamra fordított, fizetett munkaidő (órákban)	„key” (fő) változó – hiányzó érték megengedhetetlen – órákban
C3i		QT	10	szám	A belső szakmai továbbképző tanfolyamokra fordított, fizetett munkaidő (órákban)	órákban
C3e		QT	10	szám	A külső szakmai továbbképző tanfolyamokra fordított, fizetett munkaidő (órákban)	órákban
C4tot	Key	QT	10	szám	Az összes szakmai továbbképző tanfolyamra fordított, fizetett munkaidő (órákban)	„key” (fő) változó – hiányzó érték megengedhetetlen – órákban
C4m		QT	10	szám	A szakmai továbbképző tanfolyamokra fordított, fizetett munkaidő (órákban) – férfiak	órákban
C4f		QT	10	szám	A szakmai továbbképző tanfolyamokra fordított, fizetett munkaidő (órákban) – nők	órákban
C5a		QT	10	szám	Fizetett munkaidő (órákban) – nyelvi képzés: idegen nyelvi (222) és anyanyelvi (223)	órákban
C5b		QT	10	szám	Fizetett munkaidő (órákban) – értékesítés (341) és marketing (342)	órákban
C5c		QT	10	szám	Fizetett munkaidő (órákban) – számvitel (344), pénzügyek (343), irányítás és ügyvitel (345), irodai munka (346)	órákban
C5d		QT	10	szám	Fizetett munkaidő (órákban) – személyes képességek és fejlődés (090), munkahelyi integráció (347)	órákban
C5e		QT	10	szám	Fizetett munkaidő (órákban) – számítástechnika (481) és számítógép-felhasználói ismeretek (482)	órákban
C5f		QT	10	szám	Fizetett munkaidő (órákban) – műszaki tervezés, gyártás és kivitelezés (5)	órákban
C5g		QT	10	szám	Fizetett munkaidő (órákban) – környezetvédelem (850), valamint munkahelyi egészségvédelem és biztonság (862)	órákban
C5h		QT	10	szám	Fizetett munkaidő (órákban) – személyes szolgáltatások (81), közlekedési szolgáltatások (84), vagyon- és személyi védelem (861), katonai (861)	órákban
C5i		QT	10	szám	Fizetett munkaidő (órákban) – egyéb képzési témák	órákban
C6a		QT	10	szám	Fizetett munkaidő (órákban) – iskolák, főiskolák, egyetemek és egyéb felsőoktatási intézmények	órákban
C6b		QT	10	szám	Fizetett munkaidő (órákban) – közoktatási intézmények (a kormány által finanszírozott vagy irányított; pl. felnőttoktatási központok)	órákban
C6c		QT	10	szám	Fizetett munkaidő (órákban) – képzéssel foglalkozó magánvállalkozások	órákban
C6d		QT	10	szám	Fizetett munkaidő (órákban) – azok a magánvállalkozások, amelyek fő tevékenysége nem a képzés (berendezések szállítói, anya-/társult vállalatok)	órákban
C6e		QT	10	szám	Fizetett munkaidő (órákban) – munkaadói társulások, kereskedelmi kamarák, ágazati szervek	órákban
C6f		QT	10	szám	Fizetett munkaidő (órákban) – szakszervezetek	órákban
C6g		QT	10	szám	Fizetett munkaidő (órákban) – képzést nyújtó egyéb szervek	órákban
C7aflag		QL	1	szám	Megjelölés – díjak
C7a		QT	10	szám	Szakmai továbbképző tanfolyamok költségei – az alkalmazottak tanfolyamainak díjai és a kifizetések	euróban
C7bflag		QL	1	szám	Megjelölés – útiköltségek
C7b		QT	10	szám	Szakmai továbbképző tanfolyamok költségei – úti- és tartózkodási költségek	euróban
C7cflag		QL	1	szám	Megjelölés – oktatók munkaerőköltségei
C7c		QT	10	szám	Szakmai továbbképző tanfolyamok költségei – belső oktatók munkaerőköltségei	euróban
C7dflag		QL	1	szám	Megjelölés – oktatóközpont és oktatási segédanyagok stb.
C7d		QT	10	szám	Szakmai továbbképző tanfolyamok költségei – oktatóközpont vagy -termék és oktatási segédanyagok a szakmai továbbképző tanfolyamokhoz	euróban
C7sflag		QL	1	szám	„Csak részösszeg” megjelölés
C7sub	Key	QT	10	szám	Szakmai továbbképzések költségeinek részösszege	„key” (fő) változó – hiányzó érték megengedhetetlen – euróban
PAC	Key	QT	10	szám	Személyes távolléti költség – kiszámítandó (PAC=C3tot×A5/A4)	„key” (fő) változó – hiányzó érték megengedhetetlen – euróban
C8aflag		QL	1	szám	Megjelölés – hozzájárulás a szakmai továbbképzéshez
C8a		QT	10	szám	Hozzájárulás a szakmai továbbképzéshez	euróban
C8bflag		QL	1	szám	Megjelölés – bevétel a szakmai továbbképzésből
C8b		QT	10	szám	Bevétel a szakmai továbbképzésből	euróban
C7tot	Key	QT	10	szám	Szakmai továbbképzések összköltsége – kiszámítandó (C7sub + C8a – C8b)	„key” (fő) változó – hiányzó érték megengedhetetlen – euróban
C9a1		QL	1	szám	Migránsok és etnikai kisebbségek – foglalkoztatottak
C9a2		QL	1	szám	Migránsok és etnikai kisebbségek – speciális tanfolyamok
C9b1		QL	1	szám	Fogyatékkal élő személyek – foglalkoztatottak
C9b2		QL	1	szám	Fogyatékkal élő személyek – speciális tanfolyamok
C9c1		QL	1	szám	Képesítés nélküli személyek – foglalkoztatottak
C9c2		QL	1	szám	Képesítés nélküli személyek – speciális tanfolyamok
C9d1		QL	1	szám	Munkahelyük elvesztésével/elbocsátással fenyegett személyek – foglalkoztatottak
C9d2		QL	1	szám	Munkahelyük elvesztésével/elbocsátással fenyegett személyek – speciális tanfolyamok
C10a1		QL	1	szám	Részmunkaidős szerződéssel rendelkező személyek – foglalkoztatottak
C10a2		QL	1	szám	Szakmai továbbképző tanfolyamok részmunkaidős szerződéssel rendelkezők számára
C10b1		QL	1	szám	Határozott időre szóló szerződéssel rendelkező személyek – foglalkoztatottak
C10b2		QL	1	szám	Szakmai továbbképző tanfolyamok határozott időre szóló szerződéssel rendelkezők számára
D1		QL	1	szám	Saját vagy közösen használt oktatóközpont
D2		QL	1	szám	Az Ön vállalatán belül a szakmai továbbképzés szervezéséért felelős személy vagy részleg
D3		QL	1	szám	A vállalat külső tanácsadói szolgálatot vesz igénybe
D4		QL	1	szám	A vállalat szabályozott eljárások keretében rendszeresen felméri a jövőbeli képzési igényeket
D5		QL	1	szám	Strukturált beszélgetésekre kerül sor az alkalmazottakkal a foglalkoztatottak egyedi képzési igényeinek meghatározása céljából
D6		QL	1	szám	A vállalaton belüli szakmai továbbképzés tervezése írásba foglalt képzési tervhez vagy programhoz vezet
D7		QL	1	szám	Éves képzési költségvetés, amely magában foglalja a szakmai továbbképzésre vonatkozó intézkedéseket
D8		QL	1	szám	A képzésben részt vevő személyek elégedettségi fokának mérése a képzést követően
D9		QL	1	szám	A képzést követően a képzésben részt vevő személyek vizsgálata annak megállapítására, hogy birtokába jutottak-e a célzott képességnek
D10		QL	1	szám	A képzést követően a vállalat megvizsgálja a képzésben részt vevők munkahelyi viselkedését és teljesítményének alakulását
D11		QL	1	szám	A képzés vállalati teljesítményre gyakorolt hatásának mérése mutatók felhasználásával
D12		QL	1	szám	Olyan nemzeti, ágazati vagy egyéb megállapodások a szociális partnerek között, amelyek befolyásolták a szakmai továbbképzési terveket, politikákat és gyakorlatokat.
D13		QL	1	szám	Formális struktúra megléte
D13a		QL	1	szám	A formális struktúra szerepe – a szakmai továbbképzési tevékenységek célkitűzései és prioritásainak meghatározása
D13b		QL	1	szám	A formális struktúra szerepe – a szakmai továbbképzésben részt vevő célcsoport kiválasztási kritériumainak meghatározása
D13c		QL	1	szám	A formális struktúra szerepe – a szakmai továbbképzési tevékenységek tárgya
D13d		QL	1	szám	A formális struktúra szerepe – a szakmai továbbképzéshez kapcsolódó költségvetési eljárás
D13e		QL	1	szám	A formális struktúra szerepe – a szakmai továbbképzést nyújtó külső vállalkozások kiválasztásának folyamata
D13f		QL	1	szám	A formális struktúra szerepe – a képzés eredményeinek értékelése
D14a		QL	1	szám	Államilag finanszírozott tanácsadói szolgálat, amelynek célja a képzési igények felmérése és/vagy képzési tervek készítése
D14b		QL	1	szám	Pénzügyi támogatás a foglalkoztatottak képzésének költségeihez
D14c		QL	1	szám	Adókedvezmény a foglalkoztatottak képzésével kapcsolatos kiadásokra
D14d		QL	1	szám	Az oktatók minőségi munkáját biztosító eljárások (pl. nemzeti regiszterek, értékelés stb.)
D14e		QL	1	szám	A képesítésekre és hitelesítésre vonatkozó elismert szabványok és keretek
D15a		QL	1	szám	A szakmai továbbképző tanfolyamok magas költségei	legfeljebb 3 – rangsor nélkül
D15b		QL	1	szám	Megfelelő szakmai továbbképző tanfolyamok hiánya a piacon	legfeljebb 3 – rangsor nélkül
D15c		QL	1	szám	Nehézségek a vállalat szakmai továbbképzési igényeinek felmérésében	legfeljebb 3 – rangsor nélkül
D15d		QL	1	szám	Az előző évben jelentős erőfeszítések történtek a képzés terén	legfeljebb 3 – rangsor nélkül
D15e		QL	1	szám	A foglalkoztatottak nagy munkaterhe és korlátozottan rendelkezésre álló ideje	legfeljebb 3 – rangsor nélkül
D15f		QL	1	szám	A képzés jelenlegi szintje megfelel a vállalat igényeinek	legfeljebb 3 – rangsor nélkül
D15g		QL	1	szám	A szakmai alapképzés kiemelt kezelése a szakmai továbbképzéssel szemben	legfeljebb 3 – rangsor nélkül
D15h		QL	1	szám	Egyéb okok	legfeljebb 3 – rangsor nélkül
E1a		QL	1	szám	A meglévő képzettségek és képességek megfelelnek a vállalat jelenlegi igényeinek	legfeljebb 3 – rangsor nélkül
E1b		QL	1	szám	A vállalat által előnyben részesített stratégia a megfelelő jártassággal és képességekkel rendelkező személyek felvétele volt	legfeljebb 3 – rangsor nélkül
E1c		QL	1	szám	A vállalat nehézségekbe ütközött szakmai továbbképzési igényeinek felmérését illetően	legfeljebb 3 – rangsor nélkül
E1d		QL	1	szám	Megfelelő szakmai továbbképző tanfolyamok hiánya a piacon	legfeljebb 3 – rangsor nélkül
E1e		QL	1	szám	A szakmai továbbképző tanfolyamok költségei túl magasak voltak a vállalat számára	legfeljebb 3 – rangsor nélkül
E1f		QL	1	szám	A vállalat több figyelmet fordított a szakmai alapképzésre, mint a szakmai továbbképzésre	legfeljebb 3 – rangsor nélkül
E1g		QL	1	szám	A szakmai továbbképzésbe már történt beruházás az elmúlt évben, így arra 2005-ben nem volt szükség	legfeljebb 3 – rangsor nélkül
E1h		QL	1	szám	A foglalkoztatottaknak nem volt elég idejük a szakmai továbbképzésben való részvételre	legfeljebb 3 – rangsor nélkül
E1i		QL	1	szám	Egyéb okok	legfeljebb 3 – rangsor nélkül
F1tot05	Core	QT	6	szám	A szakmai alapképzésben részt vevők összlétszáma a vállalatnál 2005-ben	„core” (lényegi) változó – hiányzó érték megengedhetetlen – beszámítás megengedhetetlen
F1m05		QT	6	szám	A szakmai alapképzésben részt vevő férfiak összlétszáma a vállalatnál 2005-ben
F1f05		QT	6	szám	A szakmai alapképzésben részt vevő nők összlétszáma a vállalatnál 2005-ben
F2aflag		QL	1	szám	Megjelölés – a szakmai alapképzés egyéni munkaerőköltségei
F2a		QT	10	szám	A szakmai alapképzés költségei – a szakmai alapképzésben részt vevők munkaerőköltségei	euróban
F2bflag		QL	1	szám	Megjelölés – a szakmai alapképzés egyéb költségei
F2b		QT	10	szám	A szakmai alapképzés költségei – egyéb költségek – képzési illetékek, útiköltségek, oktatási segédanyagok, oktatóközpontok költségei stb.	euróban
F2cflag		QL	1	szám	Megjelölés – a szakmai alapképzés oktatójának vagy mentorának munkaerőköltségei	tetszőleges változó
F2c		QT	10	szám	A szakmai alapképzés költségei – a szakmai alapképzés oktatóinak vagy mentorainak munkaerőköltségei	tetszőleges változó – euróban
F3aflag		QL	1	szám	Megjelölés – hozzájárulás a szakmai alapképzéshez
F3a		QT	10	szám	Hozzájárulás a szakmai alapképzéshez	euróban
F3bflag		QL	1	szám	Megjelölés – bevétel a szakmai alapképzésből
F3b		QT	10	szám	Bevétel a szakmai alapképzésből	euróban
F2tot	Key	QT	10	szám	A szakmai alapképzés összköltsége (F2b + F3a – F3b)	„key” (fő) változó – hiányzó érték megengedhetetlen – euróban

II. MELLÉKLET

MINTA

1.	A mintavételi keret fő forrása a 2186/93/EGK tanácsi rendeletben (1) szereplő vállalkozások statisztikai nyilvántartása (SBR). Egy vállalatokra vonatkozó, nemzeti szinten reprezentatív, rétegzett valószínűségi mintavételre kerül sor e keretből.

A mintarétegezés NACE- és méretkategória szerint történik, a következő minimum-előírásoknak megfelelően:

—	20 NACE Rev 1.1. kategória (C, D (15–16, 17–19, 21–22, 23–26, 27–28, 29–33, 34–35, 20 + 36–37), E, F, G (50, 51, 52), H, I (60–63, 64), J (65–66, 67), K + O),

—	három vállalatnagyság-kategória, a foglalkoztatottak száma alapján: (10–49), (50–249), (250 és ennél több).

A minta nagyságát úgy kell kiszámítani, hogy az biztosítsa: a 95 %-os konfidencia-intervallum félhosszának maximuma 0,2 legyen azokra a becsült paraméterekre vonatkozóan, amelyek – a mintavételben szereplők nemválaszolási arányának figyelembevételével – a „képző vállalatok” arányát mutatják az előzőekben meghatározott 60 rétegzett elem mindegyikére nézve.

A mintanagyság meghatározásához a következő formula használható:

nh = 1/[c2 . teh + 1/Nh] / rh

ahol:

nh	=	a h. rétegcellában található mintaegységek száma,
rh	=	a várható válaszadási arány a h. rétegcellában,
c	=	a konfidencia-intervallum felének maximális hossza,
teh	=	a képző vállalatok várható aránya a h. rétegcellában,
Nh	=	a h. rétegcellában található (képző és nem képző) vállalatok teljes száma.

(1) HL L 196., 1993.8.5., 1. o. Az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított rendelet.

III. MELLÉKLET

Az imputálás szabályai és a rekordok súlyozása

Az országoknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük a tétel szintű és az egység szintű nemválaszolási arány csökkentése érdekében. Az imputálást megelőzően az országok minden ésszerű erőfeszítést megtesznek egyéb adatforrások felhasználása érdekében.

Lényegi változók, amelyek esetében a hiányzó érték kerülendő, az imputálás pedig ajánlott:

—	A1, A2tot05, B1a, B1b, B2aflag, B2bflag B2cflag, B2dflag B2eflag, F1tot05.

Fő változók, amelyek esetében minden erőfeszítést meg kell tenni a hiányzó értékek elkerülésére, és amelyeknél ajánlott az imputálás:

—	A2tot04, A4, A5, C1tot, C3tot, C4tot, C7sub, C7tot, PAC, F2tot.

Tétel szintű nemválaszolás esetén az imputálás az alábbi általános keretek között ajánlott (a tagállami szakértőknek minden esetben szakmai megítélésük szerint kell eljárniuk e szabályok alkalmazásakor):

1.	Ha egy rekord 50 %-ánál kevesebb változót tartalmaz, akkor ez a rekord egységenkénti hiányzó válasznak tekintendő.

2.	Egyetlen NACE-/méretcella esetében az imputálás nem megengedett, ha a válaszadó vállalatok több mint 50 %-ánál a mennyiségi változók 25 %-át meghaladó mértékben hiányoznak az adatok.

3.	Egyetlen NACE-/méretcella esetében mennyiségi változót illetően nem lehet imputálást végezni, ha a válaszadó vállalatok aránya az adott változóra vonatkozóan 50 %-nál kevesebb.

4.	Egyetlen NACE-/méretcella esetében minőségi változót illetően nem lehet beszámítást végezni, ha a válaszadó vállalatok aránya az adott változóra vonatkozóan 80 %-nál kevesebb.

A mennyiségi és minőségi változók az I. mellékletben találhatók.

Az ezen elvektől való eltéréseket teljes mértékben dokumentálni és indokolni kell a minőségről szóló nemzeti beszámolóban.

A tagállamok kiszámítják és továbbítják minden rekord esetében az alkalmazandó súlyt és a súly kiszámításához használt segédváltozót. Ezeket a segédváltozókat EXTRA1, EXTRA2, EXTRA3 változóként kell nyilvántartani. A minőségről szóló beszámolóban részletesen ismertetni kell a súlyok megállapításához alkalmazott módszert.

IV. MELLÉKLET

Adatállomány-formátum és adattovábbítási szabályok

Az adatokat a Bizottság (Eurostat) részére elektronikus formában kell továbbítani a Bizottság (Eurostat) által rendelkezésre bocsátott biztonságos adattovábbítási szoftver (STADIUM/EDAMIS) segítségével.

Az országok két ellenőrzött adatsort továbbítanak az ESTAT-hoz:

a)	az előzetes ellenőrzések utáni, de még az imputálás előtti adatsort;

b)	az imputálás utáni, teljes mértékben ellenőrzött adatsort.

Mindkét adatsor tartalmazza az I. mellékletben szereplő változókat.

Mindkét adatállományt „comma separated variable” (.csv) formátumban kell továbbítani. Mindkét adatállományban az első rekord a címadat, amely a „változók nevét” tartalmazza az I. melléklet szerint. A további rekordok részletesen ismertetik e változók értékeit minden válaszadó vállalat esetében.

V. MELLÉKLET

A MINŐSÉGRŐL SZÓLÓ BESZÁMOLÓ FORMÁTUMA

1. HASZNOSSÁG

A felmérés olyan mértékű végrehajtása, amelynek esetében a statisztika megfelel a jelenlegi és lehetséges felhasználói igényeknek.

—	A felhasználók leírása és osztályozása.

—	Az egyes felhasználói csoportok egyedi igényei.

—	Annak értékelése, hogy ezek az igények teljesültek-e, és ha igen, milyen mértékben.

2. PONTOSSÁG

2.1. Mintavételi hibák

—	A mintavételi terv és a végrehajtott mintavétel leírása.

—	A végleges súlyok kiszámításának leírása, beleértve a nemválaszolási modellt és a felhasznált segédváltozókat.

—	A felhasznált becslőfüggvény: pl. a Horvitz-Thompson-becslőfüggvény.

—	A becslések szórásnégyzete, figyelembe véve a minta rétegzését.

—	Varianciabecslő szoftver.

—	Különösen a felhasznált segédváltozókat vagy információkat kell bejelenteni annak érdekében, hogy az Eurostat újraszámíthassa a végleges súlyokat a varianciabecsléshez.

—	Nemválaszolási elemzés esetében a mintában és az eredményekben szereplő torzulások leírása.

Benyújtandó táblázatok (NACE- és méretosztályok szerinti lebontásban, a nemzeti mintavételi tervnek megfelelően):

—	A mintavételi keretben szereplő vállalatok száma.

—	A mintában szereplő vállalatok száma.

Benyújtandó táblázatok (NACE- és méretosztály szerinti lebontásban, a nemzeti mintavételi tervnek megfelelően, felosztás a megfigyelt vállalati jellemzők alapján):

—

Relatív szórási együttható (1) az alábbi fő statisztikák esetében:

—	A foglalkoztatottak teljes száma.

—	A szakmai továbbképzést kínáló vállalatok teljes száma.

—	A szakmai továbbképzést kínáló vállalatok teljes számának a vállalatok teljes számához viszonyított aránya.

—	A szakmai továbbképző tanfolyamokat kínáló vállalatok teljes száma.

—	A szakmai továbbképző tanfolyamokat kínáló vállalatok teljes számának a vállalatok teljes számához viszonyított aránya.

—	A szakmai továbbképzést kínáló vállalatoknál foglalkoztatottak teljes száma.

—	A szakmai továbbképző tanfolyamok résztvevőinek teljes száma.

—	A szakmai továbbképző tanfolyamok résztvevői teljes számának a foglalkoztatottak összlétszámához viszonyított aránya.

—	A szakmai továbbképző tanfolyamok résztvevői teljes számának a szakmai továbbképzést kínáló vállalatoknál összesen foglalkoztatottak számához viszonyított aránya.

—	A szakmai továbbképző tanfolyamok összköltsége.

—	A szakmai alapképzést kínáló vállalatok teljes száma.

—	A szakmai alapképzés résztvevőinek teljes száma.

—	A szakmai alapképzés összköltsége.

—	A szakmai alapképzést kínáló vállalatok teljes számának a vállalatok teljes számához viszonyított aránya.

2.2. Nem mintavételi hibák

2.2.1. Lefedettségi hibák

—	Leírás a mintavételre használt regiszterről és annak általános minőségéről.

—	A regiszterben szereplő információk és frissítésük gyakorisága.

—	A mintavételi keret, valamint a célsokaság és a részsokaság közötti ellentmondásokból eredő hibák (túlzott lefedettség, hiányos lefedettség, téves besorolások).

—	Az ezen információk megszerzéséhez használt módszerek.

—	A téves besorolások feldolgozására vonatkozó megjegyzések.

Benyújtandó táblázatok (NACE- és méretosztály szerinti lebontásban, a nemzeti mintavételi tervnek megfelelően, felosztás a megfigyelt vállalati jellemzők alapján):

—	Vállalatok száma.

—	Azon vállalatok számának aránya, amelyek esetében a megfigyelt rétegek azonosak a mintavételi rétegekkel: a mintavételi rétegekben szereplő vállalatok száma. Fel kell tüntetni, hogy a tevékenységben bekövetkezett változásokat figyelembe vették-e.

2.2.2. Mérési hibák

Szükség esetén az adatgyűjtés során – például a következők miatt – felmerült hibák vizsgálata:

—	A kérdőív felépítése (előzetes tesztelés vagy laboratóriumi módszerek eredményei; kérdezési stratégiák) – kérdőív mellékelendő.

—

Jelentést végző egység/válaszadó (a válaszadók reakciói):

—	Téves emlékezésből származó hibák.

—	Figyelem hiánya a válaszadók részéről.

—	Az életkor, képzettség stb. hatásai.

—	A formanyomtatvány hibás kitöltése.

—	A válaszadó információs rendszere és az adminisztratív rekordok felhasználása (az adminisztráció és a felmérés koncepciója közötti megfelelés, pl. tárgyidőszak, egyedi adatok megléte).

—	Adatgyűjtési módszerek (különböző adatgyűjtési módszerek összehasonlítása).

—

A kérdező jellemzői és magatartása:

—	Társadalmi-gazdasági jellemzők.

—	A kérdőív kezelésének eltérő módjai.

—	A válaszadónak nyújtott támogatás eltérő módjai.

—	E hibák felmérésére irányuló tanulmányok vagy technikák.

—	Az ilyen típusú hibák csökkentésére használt módszerek.

—	A kérdőív egészével vagy egyes kérdéseivel kapcsolatos problémákra vonatkozó részletes észrevételek (a változókra vonatkozó észrevételek).

—	A „résztvevők” jó minőségének, valamint annak biztosítását célzó intézkedések leírása és vizsgálata, hogy a „rendezvényekről” ne történjen adatgyűjtés.

2.2.3. Feldolgozási hibák

Az adatszerkesztés folyamatának leírása.

—	A feldolgozáshoz használt rendszerek és eszközök.

—	A kódolás, szerkesztés, súlyozás és táblázatba foglalás stb. során fellépő hibák.

—	Makro-/mikroszintű minőség-ellenőrzés.

—	A kiigazítások és hibás szerkesztések hiányzó értékekre, hibákra és rendellenességekre történő lebontása.

2.2.4. A válaszok hiányából eredő hibák

—	Az „újbóli kapcsolatfelvételre” vonatkozóan hozott intézkedések leírása.

—	Egység és tétel szintű válaszadási arányok.

—	Az egység szintű nemválaszolási arány vizsgálata.

—	A tétel szintű nemválaszolási arány vizsgálata.

—	Teljes körű jelentés az imputálási eljárásokról, beleértve az imputáláshoz és/vagy újrasúlyozáshoz használt módszereket.

—	Módszertani megjegyzések, a nemválaszolási elemzés eredményei vagy egyéb módszerek a nemválaszolás hatásainak vizsgálatához.

Benyújtandó táblázatok (NACE- és méretosztály szerinti lebontásban, a nemzeti mintavételi tervnek megfelelően, felosztás a megfigyelt vállalati jellemzők alapján):

—	Egység szintű válaszadási arányok (2).

—

A tétel szintű válaszadási arányok (3) a következők esetében, tekintettel az összes válaszadóra:

—	A munkaórák teljes száma, az összes válaszadó vonatkozásában.

—	Teljes munkaerőköltség, az összes válaszadó vonatkozásában.

—

A tétel szintű válaszadási arányok a következők esetében, tekintettel a szakmai továbbképző tanfolyamokat kínáló vállalatokra:

—	Meghatározott korcsoportok szerinti szakmai továbbképző tanfolyamok, a szakmai továbbképző tanfolyamokat kínáló vállalatok vonatkozásában.

—	A tanfolyamok résztvevőinek teljes száma (férfiak, nők), a szakmai továbbképző tanfolyamokat kínáló vállalatok vonatkozásában.

—	A szakmai továbbképző tanfolyami órák teljes száma (férfiak, nők), a szakmai továbbképző tanfolyamokat kínáló vállalatok vonatkozásában.

—	A belső és külső szakmai továbbképző tanfolyami órák száma, a szakmai továbbképző tanfolyamokat kínáló vállalatok vonatkozásában.

—	A szakmai továbbképző tanfolyamok összköltsége, a szakmai továbbképző tanfolyamokat kínáló vállalatok vonatkozásában.

—

A tétel szintű válaszadási arányok a következők esetében, tekintettel a szakmai alapképzést kínáló vállalatokra.

—	A szakmai alapképzés összköltsége, a szakmai alapképzést kínáló vállalatok vonatkozásában.

3. NAPRAKÉSZSÉG ÉS PONTOSSÁG

—

Adattáblázat azokról az időpontokról, amikor a projekt alábbi fázisai elkezdődtek, illetve befejeződtek:

—	Adatgyűjtés.

—	Kérdőívek kiküldése.

—	Emlékeztetők és nyomon követés.

—	Személyes beszélgetések.

—	Adatellenőrzés és -szerkesztés.

—	További hitelesítés és imputálás.

—	A nemválaszolás felmérése (szükség szerint).

—	Becslések.

—	Adattovábbítás az Eurostat részére.

—	A nemzeti eredmények terjesztése.

4. HOZZÁFÉRHETŐSÉG ÉS ÁTTEKINTHETŐSÉG

—	Annak feltüntetése, mely adatok kerültek – illetve kerülnek majd – továbbításra a vállalatok részére.

—	Az eredmények terjesztésére vonatkozó terv.

—	Az elkészített statisztikára vonatkozó módszertani dokumentumok másolatai.

5. ÖSSZEHASONLÍTHATÓSÁG

—

Amennyiben helyénvaló és szükséges, az országok az alábbiakhoz fűzhetnek megjegyzéseket:

—	Az európai kérdőívtől való eltérések.

—	A felmérés esetleges kapcsolódása más nemzeti felméréshez.

—	Milyen mértékben használta fel a felmérés a regiszterekben meglévő adatokat.

—	Meghatározások és ajánlások.

6. KOHERENCIA

—	Egyéb felmérésekből vagy forrásokból származó, de ugyanarra a jelenségre vagy egységre vonatkozó statisztikák összehasonlítása.

—	A vállalkozások szerkezeti statisztikájával való koherencia vizsgálata a foglalkoztatottak számát illetően, NACE- és méretcsoport vonatkozásában.

—	Az egyéb nemzeti adatforrásokkal való koherencia vizsgálata a foglalkoztatottak korcsoportmegoszlását (A3a, A3b, A3c) illetően, NACE- és méretcsoport vonatkozásában (amennyiben rendelkezésre állnak).

—	Az egyéb nemzeti adatforrásokkal való koherencia vizsgálata a szakmai továbbképzésben részt vevők korcsoportmegoszlását (C2a, C2b, C2c) illetően, NACE- és méretcsoport vonatkozásában (amennyiben rendelkezésre állnak).

Benyújtandó táblázatok (NACE- és méretosztály szerinti lebontásban, a nemzeti mintavételi tervnek megfelelően, felosztás a megfigyelt vállalati jellemzők alapján):

—	Foglalkoztatottak száma a vállalkozások szerkezeti statisztikája (SBS) szerint (2700/98/EK bizottsági rendelet (4) – kód: 16 11 0).

—	Foglalkoztatottak száma a CVTS3 szerint.

—	Különbségek százalékos aránya (SBS – CVTS3)/SBS.

—	Az A3a, A3b, A3c korcsoport mindegyike esetében a foglalkoztatottak száma.

—	Egyéb forrás szerint az egyes korcsoportokban foglalkoztatottak száma.

—	Különbségek százalékos aránya (A3x – egyéb nemzeti forrás A3x)/A3x (ahol x = a, b, c).

—	A C2a, C2b, C2c korcsoport mindegyike esetében a szakmai továbbképzésben részt vevők száma.

—	Egyéb forrás szerint a szakmai továbbképzésben részt vevők száma az egyes korcsoportok esetében.

—	A szakmai továbbképzésben részt vevők százalékos aránya (C2x – egyéb nemzeti forrás C2x)/C2x (ahol x = a, b, c).

7. TEHER ÉS HASZON

—

A teher és haszon nemzeti szintű elemzése például a következők figyelembevételével:

—	Az egyes kérdőívek megválaszolására fordított átlagos időtartam.

—	Problémás kérdések és változók.

—	Azon változók feltüntetése, amelyek a leginkább/legkevésbé voltak használhatók nemzeti szinten a szakmai továbbképzés bemutatásához.

—	Nemzeti szinten az adatfelhasználók becsült vagy tényleges elégedettségi szintje.

—	Eltérő mértékű teher a kis- és nagyvállalkozások esetében.

—	A terhek csökkentésére irányuló erőfeszítések.

(1) A relatív szórási együttható a becslés variancia négyzetgyökének a várt értékhez viszonyított aránya. A mintavételi varianciára vonatkozó becslési érték négyzetgyökének a becsült értékhez viszonyított arányával lehet megállapítani. A mintavételi varianciára vonatkozó becslésnek figyelembe kell vennie a minta összetételét és a rétegek változásait.

(2) Az egység szintű válaszadási arány a célsokasághoz tartozó válaszadók számának a kiválasztott sokaságnak kiküldött kérdőívek számához viszonyított aránya.

(3) A tétel szintű válaszadási arány a rendelkezésre álló adatok számának a rendelkezésre álló és a hiányzó adatok számához viszonyított aránya (azonos a célcsoporthoz tartozó válaszadók számával).

(4) HL L 344., 1998.12.18., 49. o. A legutóbb az 1670/2003/EK rendelettel (HL L 244., 2003.9.29., 74. o.) módosított rendelet.

4.2.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 32/44

A BIZOTTSÁG 2006/13/EK IRÁNYELVE

(2006. február 3.)

a takarmányban előforduló nemkívánatos anyagokról szóló 2002/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. és II. mellékletének a dioxinok és dioxinjellegű PCB-k tekintetében történő módosításáról

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a takarmányban előforduló nemkívánatos anyagokról szóló, 2002. május 7-i 2002/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1), és különösen annak 8. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

(1)	A 2002/32/EK irányelv előírja, hogy tilos azon takarmányozásra szánt termékek felhasználása és forgalmazása, amelyek az I. mellékletben meghatározott legnagyobb szinteket meghaladó mértékben tartalmaznak nemkívánatos anyagokat.

(2)

Az ezen irányelvben használt „dioxinok” kifejezés egy 75 poliklórozott dibenzo-p-dioxin (PCDD) rokon vegyületből és 135 poliklórozott dibenzo-furán (PCDF) rokon vegyületből álló csoportot takar, amelyek közül 17 toxikológiai jelentőségű. A poliklórozott bifenilek (PCB-k) egy 209 különböző rokon vegyületből álló csoport, amely toxikológiai tulajdonságai alapján két alcsoportra osztható: 12 rokon vegyület a dioxinokhoz hasonló toxikológiai tulajdonságokat mutat, ezért ezeket gyakran nevezik dioxinjellegű PCB-knek. A többi PCB nem mutat dioxinjellegű toxicitást, hanem ettől eltérő toxikológiai jelleggel bír.

(3)

A dioxinok vagy dioxinjellegű PCB-k minden egyes rokon vegyülete más és más toxicitást mutat. E különböző rokon vegyületek toxicitásának az összegzésére bevezették a toxicitási egyenérték tényezők (TEF-ek) koncepcióját a kockázatbecslés és a szabályozási ellenőrzés megkönnyítése érdekében. Ez azt jelenti, hogy a 17 különálló dioxin-rokonvegyülethez és a 12 dioxinjellegű PCB-rokonvegyülethez kapcsolódó összes analitikai eredményt egy számszerűsíthető egységben, a „TCDD toxicitási egyenérték koncentrációban” (TEQ) fejezik ki.

(4)

2001. május 30-án az élelmiszerügyi tudományos bizottság (ÉTB) elfogadta az élelmiszerekben található dioxinok és dioxinjellegű PCB-k kockázatbecsléséről szóló véleményt, amellyel frissítette az erről a témáról szóló 2000. november 22-i véleményét az utóbbi elfogadása óta rendelkezésre álló új tudományos információk alapján (2). Az ÉTB a dioxinok és dioxinjellegű PCB-k megengedhető heti bevitelét (TWI) 14 pg WHO-TEQ/testsúlykilogramm értékben rögzítette. Az expozíciós becslések szerint a Közösség lakosságának jelentős hányadánál az élelmiszerekkel történő bevitel meghaladja a megengedhető szintet. Néhány országban a lakosság egyes csoportjai sajátos étkezési szokásaik miatt nagyobb kockázatnak is ki lehetnek téve.

(5)

Az embereket érő dioxin- vagy dioxinjellegű PCB-expozíció több mint 90 %-ban az élelmiszerekből származik. Az állati eredetű élelmiszerek általában a teljes kitettség mintegy 80 %-át adják. Az állatok dioxin- és dioxinjellegű PCB-terhelése elsősorban a takarmányból származik. Ezért a takarmányok, és bizonyos esetekben a talaj is, aggodalomra adhat okot, mint a dioxinok és a dioxinjellegű PCB-k potenciális forrásai.

(6)

A takarmányozási tudományos bizottságot (SCAN) felkérték, hogy adjon tanácsot a takarmányok dioxin- és PCB-, köztük dioxinjellegű PCB-szennyezésének forrásait, az élelmiszertermelés céljára tenyésztett állatok dioxin- és PCB-terhelését, az említett vegyületeknek állati eredetű élelmiszertermékekbe való átvitelét, valamint a takarmányban jelenlévő dioxinok és PCB-k állat-egészségügyi hatásait illetően. A SCAN 2000. november 6-án fogadta el véleményét. Megállapította, hogy a halliszt és a halolaj a legsúlyosabban szennyezett takarmány-alapanyag. A következő legsúlyosabban szennyezett alapanyag az állati zsiradék. Minden más állati és növényi eredetű takarmány-alapanyag viszonylag kis mennyiségben tartalmaz dioxinszennyezést. A szálastakarmányok dioxinszennyezettsége széles skálán mozog, a helyszíntől, a talajjal való szennyezettség mértékétől és a légszennyezési forrásoknak való kitettségtől függően. A SCAN ajánlása többek között az, hogy fektessenek hangsúlyt a legszennyezettebb takarmány-alapanyagok által a teljes étrend szennyezettségére gyakorolt hatáscsökkentésére.

(7)

Bár toxikológiai szempontból a dioxinokra és a dioxinjellegű PCB-kre egyaránt alkalmazni kellene a legnagyobb értékeket, ezeket csak a dioxinokra állapították meg, a dioxinjellegű PCB-kre nem, tekintettel arra, hogy akkor a dioxinjellegű PCB-k elterjedtségéről csak igen korlátozottan álltak adatok rendelkezésre. Időközben azonban a dioxinjellegű PCB-k előfordulásáról több adat vált ismertté.

(8)

A 2002/32/EK irányelv szerint a Bizottságnak felül kell vizsgálnia a dioxinokra vonatkozó rendelkezéseket először 2004 vége előtt, a dioxinok és a dioxinjellegű PCB-k jelenlétéről rendelkezésre álló új adatok fényében, különösen azzal a céllal, hogy a dioxinjellegű PCB-kre is lehessen alkalmazni a megállapítandó szinteket.

(9)

Az élelmiszer- és takarmány-előállítási láncban működő valamennyi gazdasági szereplőnek továbbra is meg kell tennie minden lehetséges erőfeszítést és szükséges lépést az élelmiszerben és a takarmányban előforduló dioxinok és dioxinjellegű PCB-k korlátozására. Ezzel összhangban a 2002/32/EK irányelv előírja, hogy az alkalmazandó legnagyobb értékeket ismételten felül kell vizsgálni, legkésőbb 2006. december 31-ig, a legnagyobb értékek jelentős mértékű csökkentése céljából. Tekintettel a megfigyelési adatok megszerzéséhez szükséges időre, amely adatok segítségével ezek a jelentősen alacsonyabb határértékek megállapíthatók, ezt a határidőt meg kell hosszabbítani.

(10)

Javaslatot tettek arra, hogy megállapítsák a dioxinok és a dioxinjellegű PCB-k összegének az Egészségügyi Világszervezet (WHO) toxicitási egyenértékében kifejezett legnagyobb értékét, a WHO-TEF-ek felhasználásával, mivel toxikológiai szempontból ez a legmegfelelőbb megközelítés. A gördülékeny átállás biztosítása érdekében a dioxinok jelenlegi határértékei egy átmeneti időszakra továbbra is érvényben maradnak a dioxinok és a dioxinjellegű PCB-k összegére megállapított új határértékek mellett. A dioxinokra (PCDD/F) vonatkozó különálló legnagyobb érték átmeneti időre érvényben marad. Ezen időszak alatt a 27a. pontban szereplő, állati takarmányozásra szánt termékeknek meg kell felelniük a dioxinokra megállapított legnagyobb értékeknek és a dioxinok és a dioxinjellegű PCB-k összegére megállapított legnagyobb értékeknek. 2008. december 31-ig megvizsgálják azt, hogy a dioxinok különálló legnagyobb értéke nélkülözhető-e.

(11)

Rendkívüli jelentősége van annak, hogy az analitikai eredmények beszámolója és értelmezése egységesen történjen annak érdekében, hogy harmonizált legyen a végrehajtás a Közösség egész területén. A takarmányok dioxin- és dioxinjellegű-PCB-tartalmának meghatározására vonatkozó követelmények megállapításáról szóló, 2002. július 26-i 2002/70/EK bizottsági irányelv (3) előírja, hogy egy állati takarmányozásra szánt termék nem felel meg a megállapított legnagyobb szintnek, ha a párhuzamos elemzéssel megerősített és legalább két külön meghatározás átlagaként kiszámított analitikai eredmény a mérési bizonytalanságot figyelembe véve, minden kétséget kizáróan meghaladja a legnagyobb értéket. A kibővített bizonytalanság becslésére különböző lehetőségek léteznek (4).

(12)

A 2002/32/EK irányelv hatálya alá tartozik a takarmány-adalékanyagokban jelenlévő nemkívánatos anyagok legmagasabb értékei megállapításának a lehetősége. Mivel a nyomelemekben magas dioxinszinteket találtak, meg kell állapítani a dioxinok és dioxinjellegű PCB-k legmagasabb értékeit valamennyi, a nyomelemvegyületek funkcionális csoportjához tartozó adalékanyagra, továbbá ki kell terjeszteni a legmagasabb értékeket a kötőanyagok és csomósodásgátlók funkcionális csoportjához tartozó adalékanyagokra és az előkeverékekre.

(13)

Az élelmiszerben és takarmányban jelenlévő dioxinok és dioxinjellegű PCB-k csökkentésére irányuló proaktív megközelítés ösztönzésére az élelmiszerekben és takarmányokban jelenlévő dioxinok, furánok és PCB-k csökkentéséről szóló, 2002. március 4-i 2002/201/EK bizottsági ajánlás cselekvési értékeket állapított meg (5). Ezen cselekvési értékek eszközként szolgálnak az illetékes hatóságok és a gazdasági szereplők számára, amellyel kiemelhetik azokat az eseteket, ahol indokolt a szennyezés forrásának azonosítása, és annak csökkentését vagy megszüntetését szolgáló intézkedések meghozatala. Mivel a dioxinok és a dioxinjellegű PCB-k forrásai eltérőek, eltérő cselekvési értékeket kell megállapítani egyrészt a dioxinokra, másrészt a dioxinjellegű PCB-kre.

(14)	A 2002/32/EK irányelv lehetővé teszi cselekvési értékek megállapítását. Ezért a 2002/201/EK ajánlás cselekvési értékeit át kell vezetni a 2002/32/EK irányelv II. mellékletébe.

(15)

A fogyasztók védelmének biztosítása érdekében fontos és szükséges csökkenteni az élelmiszer-fogyasztásból eredő emberi dioxin- és dioxinjellegű PCB-expozíciót. Mivel az élelmiszer szennyezettsége közvetlenül kapcsolódik a takarmány szennyezettségéhez, egységes megközelítést kell elfogadni a dioxin és a dioxinjellegű PCB-k előfordulásának csökkentésére a teljes élelmiszerláncban, vagyis az állati takarmányozásra szánt termékektől, az élelmiszertermelés céljára tenyésztett állatokon át az emberekig. Előrelátóan közelítik meg a kérdést, hogy a takarmányban és az élelmiszerben aktívan csökkentsék a dioxinokat és a dioxinjellegű PCB-ket, ezért egy meghatározott időn belül felül kell vizsgálni az alkalmazandó legmagasabb értékeket azzal a céllal, hogy alacsonyabb szinteket írjanak elő. Ezért legkésőbb 2008. december 31-ig meg kell vizsgálni a dioxinok és a dioxinjellegű PCB-k összegére vonatkozó legmagasabb értékek jelentős csökkentésének a lehetőségét.

(16)

A gazdasági szereplőknek erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy növeljék szennyezésmentesítési kapacitásukat a dioxinok és dioxinjellegű PCB-k eredményes kivonására a halolajból. A gazdasági szereplők további erőfeszítéseket kell, hogy tegyenek annak vizsgálatára, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a dioxinok és a dioxinjellegű PCB-k eltávolítására a hallisztből és a hidrolizált halfehérje-készítményekből. Ha a szennyezésmentesítési technológia rendelkezésre áll hallisztre és hidrolizált halfehérje-készítményre is, a gazdasági szereplőknek erőfeszítést kell tenniük annak érdekében, hogy elegendő szennyezésmentesítési kapacitással rendelkezzenek. A dioxinok és dioxinjellegű PCB-k összegére vonatkozó lényegesen alacsonyabb legnagyobb értékeket, amelyet 2008. december 31-ig vizsgálnak meg, a halolajra, a hallisztre és hidrolizált halfehérje-készítményekre a leghatékonyabb, gazdaságilag életképes szennyezésmentesítési eljárás technikai lehetőségei alapján fogják megállapítani. A haltáp vonatkozásában, e lényegesen alacsonyabb határértéket a leghatékonyabb, gazdaságilag életképes, halolajat és hallisztet érintő szennyezésmentesítési eljárás technikai lehetőségei alapján állapítják meg.

(17)

A dioxinok és a dioxinjellegű PCB-k elemzésekor használt extrakciós eljárás jelentősen befolyásolja az analitikai eredményt, különösen az ásványi eredetű állati takarmányok céljára szánt termékek esetében, ezért helyénvaló az alkalmazás időpontját megelőzően meghatározni a dioxinok és a dioxinjellegű PCB-k elemzésére használandó eljárást.

(18)	Ezért a 2002/32/EK irányelvet ennek megfelelően módosítani kell.

(19)	Az ezen irányelvben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 2002/32/EK irányelv I. és II. melléklete ezen irányelv mellékletének megfelelően módosul.

2. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2006. november 4-ig megfeleljenek. A rendelkezések szövegét, és a rendelkezések és ezen irányelv megfelelési táblázatát haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

3. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

4. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2006. február 3-án.

a Bizottság részéről

Markos KYPRIANOU

a Bizottság tagja

(1) HL L 140., 2002.5.30., 10. o. A legutóbb a 2005/87/EK irányelvvel (HL L 318., 2005.12.6., 19. o.) módosított irányelv.

(2) Az élelmiszerügyi tudományos bizottság 2001. május 30-án elfogadott véleménye az élelmiszerekben jelenlévő dioxinok és dioxinjellegű PCB-k kockázatbecsléséről – amelyet az ÉTB 2000. november 22-én elfogadott véleménye óta ismertté vált új tudományos információk alapján tettek naprakésszé (http://europa.eu.int/comm/food/fs/sc/scf/out90_en.pdf).

(3) HL L 209., 2002.8.6., 15. o. A legutóbb a 2005/7/EK irányelvvel (HL L 27., 2005.1.29., 41. o.) módosított irányelv.

(4) A kibővített bizonytalanság becslésének különböző módjaira és a mérési bizonytalanság értékére vonatkozó információ megtalálható a „Jelentés az analitikai eredmények, a mérési bizonytalanság, a visszanyerési tényezők és az EU élelmiszerre és takarmányra vonatkozó jogszabályainak kapcsolatáról” című jelentésben – http://europa.eu.int/comm/food/food/chemicalsafety/contaminants/report-sampling_analysis_2004_en.pdf

(5) HL L 67., 2002.3.9., 69. o.

MELLÉKLET

A 2002/32/EK irányelv I. mellékletének 27. pontját az alábbi váltja fel:

Nemkívánatos anyagok

Takarmányozásra szánt termék

Legnagyobb tartalom 12 %-os nedvességtartalmú takarmányra vonatkozóan

(1)

(2)

(3)

„27a.

Dioxinok (a poliklórozott dibenzo-para-dioxinok (PCDD-k) és a poliklórozott dibenzofuránok (PCDF-ek) összege az Egészségügyi Világszervezet (WHO) toxicitási egyenértékében kifejezve, WHO-TEF-ek (toxicitási egyenérték-tényezők, 1997) alkalmazásával) (1)

a)	Valamennyi növényi eredetű takarmány-alapanyag, a növényi olajok és melléktermékeik kivételével

0,75 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (2) (3)

b)	Növényi olajok és melléktermékeik

0,75 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (2) (3)

c)	Ásványi eredetű takarmány-alapanyagok

1,0 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (2) (3)

d)	Állati zsiradék, a tejzsírt és a tojászsírt is beleértve

2,0 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (2) (3)

e)	Egyéb szárazföldi állatokból származó termékek, a tejet és a tejtermékeket, valamint a tojást és a tojástermékeket is beleértve

0,75 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (2) (3)

Halolaj

6,0 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (2) (3)

g)	Hal, egyéb vízi állatok, valamint az azokból származó termékek és melléktermékek, kivéve a halolajat és a 20 %-ot meghaladó zsírtartalmú hidrolizált halfehérje-készítményeket (4)

1,25 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (2) (3)

h)	20 %-ot meghaladó zsírtartalmú hidrolizált halfehérje-készítmények

2,25 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (2) (3)

i)	A kötőanyagok, csomósodásgátlók csoportjába tartozó kaolinit tartalmú agyag, kalciumszulfát-dihidrát, vermikulit, nátrolit-fonolit, szintetikus kalcium-aluminátok és üledékes eredetű klinoptilolit adalékanyagok

0,75 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (2) (3)

j)	A nyomelemek vegyületeinek funkcionális csoportjába tartozó adalékanyagok

1,0 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (2) (3)

k)	Előkeverékek

1,0 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (2) (3)

l)	Összetett takarmányok, kivéve a prémes állatoknak és a kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledeleket, valamint a haleledeleket

0,75 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (2) (3)

m)	Haltakarmányok Kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledelek

2,25 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (2) (3)

27b.

Dioxinok és dioxinjellegű PCB-k összege (a poliklórozott dibenzo-para-dioxinok (PCDD-k), a poliklórozott dibenzofuránok (PCDF-k), és a poliklórozott bifenilek (PCB-k) összege) az Egészségügyi Világszervezet (WHO) toxicitási egyenértékében kifejezve, WHO-TEF-ek (toxicitási egyenérték-tényezők, 1997) alkalmazásával) (1)

a)	Valamennyi növényi eredetű takarmány-alapanyag, a növényi olajok és melléktermékeik kivételével

1,25 ng WHO-PCDD/F-PCB-TEQ/kg (2)

b)	Növényi olajok és melléktermékeik

1,5 ng WHO-PCDD/F-PCB-TEQ/kg (2)

c)	Ásványi eredetű takarmány-alapanyagok

1,5 ng WHO-PCDD/F-PCB-TEQ/kg (2)

d)	Állati zsiradék, a tejzsírt és a tojászsírt is beleértve

3,0 ng WHO-PCDD/F-PCB-TEQ/kg (2)

e)	Egyéb szárazföldi állatokból származó termékek, a tejet és a tejtermékeket, valamint a tojást és a tojástermékeket is beleértve

1,25 ng WHO-PCDD/F-PCB-TEQ/kg (2)

Halolaj

24,0 ng WHO-PCDD/F-PCB-TEQ/kg (2)

g)	Hal, egyéb vízi állatok, valamint az azokból származó termékek és melléktermékek, kivéve a halolajat és a 20 %-ot meghaladó zsírtartalmú hidrolizált halfehérje-készítményeket (4)

4,5 ng WHO-PCDD/F-PCB-TEQ/kg (2)

h)	20 %-ot meghaladó zsírtartalmú hidrolizált halfehérje-készítmények

11,0 ng WHO-PCDD/F-PCB-TEQ/kg (2)

i)	A kötőanyagok és csomósodásgátlók funkcionális csoportjába tartozó adalékanyagok

1,5 ng WHO-PCDD/F-PCB-TEQ/kg (2)

j)	A nyomelemek vegyületeinek funkcionális csoportjába tartozó adalékanyagok

1,5 ng WHO-PCDD/F-PCB-TEQ/kg (2)

k)	Előkeverékek

1,5 ng WHO-PCDD/F-PCB-TEQ/kg (2)

l)	Összetett takarmányok, kivéve a prémes állatoknak és a kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledeleket, valamint a haleledeleket

1,5 ng WHO-PCDD/F-PCB-TEQ/kg (2)

m)	Haltakarmányok Kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledelek

7,0 ng WHO-PCDD/F-PCB-TEQ/kg (2)

A 2002/32/EK irányelv II. mellékletét a következő váltja fel:

„Nemkívánatos anyagok

Takarmányozásra szánt termékek

Cselekvési küszöbérték 12 %-os nedvességtartalmú takarmányra vonatkozóan

Megjegyzések és további tájékoztatás (például az elvégzendő vizsgálatok jellegéről)

(1)

(2)

(3)

(4)

1.	Dioxinok (a poliklórozott dibenzo-para-dioxinok (PCDD-k) és a poliklórozott dibenzofuránok (PCDF-k) összege az Egészségügyi Világszervezet (WHO) toxicitási egyenértékében kifejezve, WHO-TEF-ek (toxicitási egyenérték-tényezők, 1997) alkalmazásával) (5)

a)	Valamennyi növényi eredetű takarmány-alapanyag, a növényi olajok és melléktermékeik kivételével

0,5 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (6) (7)

Szennyezés forrásának megállapítása. Miután a forrást megállapították, ahol lehetséges, megfelelő intézkedések megtétele a szennyezés forrásának csökkentésére vagy megszüntetésére.

b)	Növényi olajok és melléktermékeik

0,5 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (6) (7)

c)	Ásványi eredetű takarmány-alapanyagok

0,5 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (6) (7)

d)	Állati zsiradék, a tejzsírt és a tojászsírt is beleértve

1,0 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (6) (7)

e)	Egyéb szárazföldi állatokból származó termékek, a tejet és a tejtermékeket, valamint a tojást és a tojástermékeket is beleértve

0,5 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (6) (7)

Halolaj

5,0 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (6) (7)

Sok esetben nem szükséges megvizsgálni a szennyezés forrását, ugyanis egyes területeken a háttérszint megközelíti vagy meghaladja a cselekvési szintet. Azonban azokban az esetekben, amikor a cselekvési szintet meghaladja, nyilvántartásba kell venni minden adatot, például mintavételi időszakot, földrajzi eredetet, halfajt stb., azon jövőbeli intézkedések céljára, amelyekkel kezelni szeretnék a dioxinok és dioxinjellegűszerű vegyületek jelenlétét ezekben az állati takarmányozásra szánt anyagokban.

g)	Hal, egyéb vízi állatok, valamint az azokból származó termékek és melléktermékek, kivéve a halolajat és a 20 %-ot meghaladó zsírtartalmú hidrolizált halfehérje-készítményeket

1,0 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (6) (7)

Sok esetben nem szükséges megvizsgálni a szennyezés forrását, ugyanis egyes területeken a háttérszint megközelíti vagy meghaladja a cselekvési szintet. Azonban azokban az esetekben, amikor a cselekvési szintet meghaladja, nyilvántartásba kell venni minden adatot, például mintavételi időszakot, földrajzi eredetet, halfajt stb., azon jövőbeli intézkedések céljára, amelyekkel kezelni szeretnék a dioxinok és dioxinjellegű vegyületek jelenlétét ezekben az állati takarmányozásra szánt anyagokban.

h)	20 %-ot meghaladó zsírtartalmú hidrolizált halfehérje-készítmények

1,75 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (6) (7)

Sok esetben nem szükséges megvizsgálni a szennyezés forrását, ugyanis egyes területeken a háttérszint megközelíti vagy meghaladja a cselekvési szintet. Azonban azokban az esetekben, amikor a cselekvési szintet meghaladja, nyilvántartásba kell venni minden adatot, például mintavételi időszakot, földrajzi eredetet, halfajt stb., azon jövőbeli intézkedések céljára, amelyekkel kezelni szeretnék a dioxinok és dioxinjellegű vegyületek jelenlétét ezekben az állati takarmányozásra szánt anyagokban.

i)	A kötőanyagok és csomósodásgátlók funkcionális csoportjába tartozó adalékanyagok

0,5 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (6) (7)

j)	A nyomelemek vegyületeinek funkcionális csoportjába tartozó adalékanyagok

0,5 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (6) (7)

k)	Előkeverékek

0,5 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (6) (7)

l)	Összetett takarmányok, kivéve a prémes állatoknak és a kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledeleket, valamint a haleledeleket

0,5 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (6) (7)

m)	Haltakarmányok Kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledelek

1,75 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg (6) (7)

Sok esetben nem szükséges megvizsgálni a szennyezés forrását, ugyanis egyes területeken a háttérszint megközelíti vagy meghaladja a cselekvési szintet. Azonban azokban az esetekben, amikor a cselekvési szintet meghaladja, nyilvántartásba kell venni minden adatot, például mintavételi időszakot, földrajzi eredetet, halfajt stb., azon jövőbeli intézkedések céljára, amelyekkel kezelni szeretnék a dioxinok és dioxinjellegű vegyületek jelenlétét ezekben az állati takarmányozásra szánt anyagokban.

2.	Dioxinszerű PCB-k (poliklórozott bifenilek (PCB-k)) összege az Egészségügyi Világszervezet (WHO) toxicitási egyenértékében kifejezve, WHO-TEF-ek (toxicitási egyenérték-tényezők, 1997) alkalmazásával (5)

a)	Valamennyi növényi eredetű takarmány-alapanyag, a növényi olajok és melléktermékeik kivételével

0,35 ng WHO-PCB-TEQ/kg (6) (7)

b)	Növényi olajok és melléktermékeik

0,5 ng WHO-PCB-TEQ/kg (6) (7)

c)	Ásványi eredetű takarmány-alapanyagok

0,35 ng WHO-PCB-TEQ/kg (6) (7)

d)	Állati zsiradék, a tejzsírt és a tojászsírt is beleértve

0,75 ng WHO-PCB-TEQ/kg (6) (7)

e)	Egyéb szárazföldi állatokból származó termékek, a tejet és a tejtermékeket, valamint a tojást és a tojástermékeket is beleértve

0,35 ng WHO-PCB-TEQ/kg (6) (7)

Halolaj

14,0 ng WHO-PCB-TEQ/kg (6) (7)

Sok esetben nem szükséges megvizsgálni a szennyezés forrását, ugyanis egyes területeken a háttérszint megközelíti vagy meghaladja a cselekvési szintet. Azonban azokban az esetekben, amikor a cselekvési szintet meghaladja, nyilvántartásba kell venni minden adatot, például mintavételi időszakot, földrajzi eredetet, halfajt stb. azon jövőbeli intézkedések céljára, amelyekkel kezelni szeretnék a dioxinok és dioxinjellegű vegyületek jelenlétét ezekben az állati takarmányozásra szánt anyagokban.

g)	Hal, egyéb vízi állatok, valamint az azokból származó termékek és melléktermékek, kivéve a halolajat és a 20 %-ot meghaladó zsírtartalmú hidrolizált halfehérje-készítményeket

2,5 ng WHO-PCB-TEQ/kg (6) (7)

Sok esetben nem szükséges megvizsgálni a szennyezés forrását, ugyanis egyes területeken a háttérszint megközelíti vagy meghaladja a cselekvési szintet. Azonban azokban az esetekben, amikor a cselekvési szintet meghaladja, nyilvántartásba kell venni minden adatot, például mintavételi időszakot, földrajzi eredetet, halfajt stb. azon jövőbeli intézkedések céljára, amelyekkel kezelni szeretnék a dioxinok és dioxinjellegű vegyületek jelenlétét ezekben az állati takarmányozásra szánt anyagokban.

h)	20 %-ot meghaladó zsírtartalmú hidrolizált halfehérje-készítmények

7,0 ng WHO-PCB-TEQ/kg (6) (7)

Sok esetben nem szükséges megvizsgálni a szennyezés forrását, ugyanis egyes területeken a háttérszint megközelíti vagy meghaladja a cselekvési szintet. Azonban azokban az esetekben, amikor a cselekvési szintet meghaladja, nyilvántartásba kell venni minden adatot, például mintavételi időszakot, földrajzi eredetet, halfajt stb. azon jövőbeli intézkedések céljára, amelyekkel kezelni szeretnék a dioxinok és dioxinjellegű vegyületek jelenlétét ezekben az állati takarmányozásra szánt anyagokban.

i)	A kötőanyagok és csomósodásgátlók funkcionális csoportjába tartozó adalékanyagok

0,5 ng WHO-PCB-TEQ/kg (6) (7)

j)	A nyomelemek vegyületeinek funkcionális csoportjába tartozó adalékanyagok

0,35 ng WHO-PCB-TEQ/kg (6) (7)

k)	Előkeverékek

0,35 ng WHO-PCB-TEQ/kg (6) (7)

l)	Összetett takarmányok, kivéve a prémes állatoknak és a kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledeleket, valamint a haleledeleket

0,5 ng WHO-PCB-TEQ/kg (6) (7)

(m)	Haltakarmányok Kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledelek

3,5 ng WHO-PCB-TEQ/kg (6) (7)

Sok esetben nem szükséges megvizsgálni a szennyezés forrását, ugyanis egyes területeken a háttérszint megközelíti vagy meghaladja a cselekvési szintet. Azonban azokban az esetekben, amikor a cselekvési szintet meghaladja, nyilvántartásba kell venni minden adatot, például mintavételi időszakot, földrajzi eredetet, halfajt stb. azon jövőbeli intézkedések céljára, amelyekkel kezelni szeretnék a dioxinok és dioxinjellegű vegyületek jelenlétét ezekben az állati takarmányozásra szánt anyagokban.

(1) Az Egészségügyi Világszervezet 1997. június 15–18-án Svédországban, Stockholmban tartott ülésén hozott következtetései alapján az emberi kockázatbecsléshez használt WHO TEF-ek (Van den Berg et al., (1998) Toxic Equivalency Factors (TEFs) for PCBs, PCDDs, PCDFs for Humans and for Wildlife. Environmental Health Perspectives, 106(12), 775).

(2) Koncentrációs felső határértékek; a koncentrációs felső határérték kiszámításakor azt kell feltételezni, hogy a különböző rokon vegyületek számszerűsítési határ alá eső összes értéke a számszerűsítési határértékkel egyenlő.

(3) A dioxinok különálló legmagasabb határértékei (PCDD/F) átmeneti időre továbbra is hatályban maradnak. A 27a. pontban említett, állati takarmányozás céljára szánt termékeknek ezen átmeneti időszak alatt meg kell felelniük mind a dioxinok legmagasabb értékeinek, mind pedig a dioxinok és dioxinjellegű PCB-k összegére vonatkozó legmagasabb értékeknek.

(4) A prémes állatoknak szánt eledel előállítására közvetlenül szállított és közbenső feldolgozás nélkül felhasznált friss halra nem vonatkoznak a legmagasabb értékek, azonban a kedvtelésből tartott állatok, állatkerti és cirkuszi állatok közvetlen etetésére használt friss halra a 4.0 ng WHO-PCDD/F-TEQ/kg termék és a 8.0 ng WHO-PCDD/F-PCB-TEQ/kg termék legmagasabb értékek vonatkoznak. Az ezekből az állatokból (prémes állatok, kedvtelésből tartott állatok, állatkerti és cirkuszi állatok) készült termékek, feldolgozott állati fehérjék nem kerülhetnek be az élelmiszerláncba, és nem használhatók haszonállatok takarmányozására, amelyeket élelmiszertermelés céljára tartanak, hizlalnak vagy tenyésztenek.”

(5) Az Egészségügyi Világszervezet 1997. június 15–18-án Svédországban, Stockholmban tartott ülésén hozott következtetései alapján az emberi kockázatbecsléshez használt WHO TEF-ek (Van den Berg et al., (1998) Toxic Equivalency Factors (TEFs) for PCBs, PCDDs, PCDFs for Humans and for Wildlife. Environmental Health Perspectives, 106(12), 775).

(6) Koncentrációs felső határértékek; a koncentrációs felső határérték kiszámításakor azt kell feltételezni, hogy a különböző rokon vegyületek számszerűsítési határ alá eső összes értéke a számszerűsítési határértékkel egyenlő.

(7) A Bizottság legkésőbb 2008. december 31-ig felülvizsgálja ezeket a cselekvési szinteket egyidejűleg a dioxinok és a dioxinjellegű PCB-k összegére vonatkozó legmagasabb értékek felülvizsgálatával.”

4.2.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 32/54

A TANÁCS HATÁROZATA

(2005. december 2.)

a szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartásokról szóló ENSZ-EGB jegyzőkönyvnek az Európai Közösség nevében történő megkötéséről

(2006/61/EK)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésére, a 300. cikk (2) bekezdése első albekezdésének első mondatával és a 300. cikk (3) bekezdésének első albekezdésével, valamint 300. cikke (4) bekezdésével összefüggésben,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére (1),

mivel:

(1)

A szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartásokról szóló ENSZ-EGB jegyzőkönyv (a továbbiakban: „a jegyzőkönyv”) célja a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló ENSZ-EGB egyezménnyel (a továbbiakban: „Aarhusi Egyezmény”) összhangban a nyilvánosság információhoz való hozzáférésének fokozása.

(2)	A Közösség 1998. június 25-én aláírta, és a 2005/370/EK (2) tanácsi határozattal jóváhagyta az Aarhusi Egyezményt.

(3)	A Közösség 2003. május 21-én aláírta a jegyzőkönyvet.

(4)	A jegyzőkönyv megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra nyitva áll az aláíró államok és regionális gazdasági integrációs szervezetek előtt.

(5)	A jegyzőkönyv értelmében a regionális gazdasági integrációs szervezeteknek megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okirataikban ki kell nyilvánítaniuk, hogy a jegyzőkönyvben szabályozott kérdésekben milyen mértékű hatáskörrel rendelkeznek.

(6)	Az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról szóló, 2006. január 18-i 166/2006/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet (3) beépítette a közösségi jogszabályokba a jegyzőkönyv rendelkezéseit.

(7)	A jegyzőkönyv 20. cikke a mellékletek módosítására vonatkozóan egyszerűsített és gyorsított eljárást ír elő.

(8)	Ezért a jegyzőkönyvet a Közösség nevében jóvá kell hagyni,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

A szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartásokról szóló ENSZ-EGB jegyzőkönyv a Közösség nevében jóváhagyásra kerül.

A jegyzőkönyv szövege e határozat A. mellékletét képezi.

2. cikk

A Tanács elnöke felhatalmazást kap, hogy kijelölje a jóváhagyási okiratnak az Egyesült Nemzetek főtitkáránál való letétbe helyezésére jogosult személy(eke)t, a jegyzőkönyv 25. cikkével összhangban.

3. cikk

A Tanács elnöke felhatalmazást kap, hogy kijelölje az e határozat B. mellékletében foglalt hatásköri nyilatkozatnak a Közösség nevében történő letétbe helyezésére jogosult személy(eke)t, a jegyzőkönyv 26. cikkének (4) bekezdésével összhangban.

4. cikk

(1) A Közösség hatáskörébe tartozó kérdésekben a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a Közösség nevében jóváhagyja a jegyzőkönyv mellékleteinek – a jegyzőkönyv 20. cikke értelmében történő – módosításait.

(2) A Bizottságot e feladatának végrehajtásában a Tanács által kijelölt különbizottság segíti.

(3) Az (1) bekezdésben említett felhatalmazás azokra a módosításokra korlátozódik, amelyek összhangban állnak az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozására vonatkozó közösségi jogszabályokkal, és nem eredményezik azok módosítását.

(4) Minden olyan alkalommal, amikor a jegyzőkönyv mellékleteinek módosítása a letéteményes általi körbeküldés időpontjától számított tizenkét hónapon belül a vonatkozó közösségi jogszabályokba nem kerül bevezetésre, a Bizottság a jegyzőkönyv 20. cikkének (8) bekezdése értelmében a tizenkét hónapos időszak lejárta előtt eljuttatja a letéteményeshez az érintett módosításra vonatkozó, el nem fogadásról szóló, írásbeli értesítést. Amennyiben a módosítást a későbbiekben bevezetik, a Bizottság az értesítést haladéktalanul visszavonja.

5. cikk

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

Kelt Brüsszelben, 2005. december 2-án.

a Tanács részéről

az elnökasszony

M. BECKETT

(1) 2005. május 30-i vélemény. (A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.)

(2) HL L 124., 2005.5.17., 1. o.

(3) HL L 33., 2006.2.4., 1. o.

A. MELLÉKLET

FORDÍTÁS

JEGYZŐKÖNYV A SZENNYEZŐANYAG-KIBOCSÁTÁSI ÉS -SZÁLLÍTÁSI NYILVÁNTARTÁSOKRÓL

E jegyzőkönyv részes felei,

emlékeztetve az 1998. évi a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezmény (az Aarhusi Egyezmény) 5. cikke (9) bekezdésére és 10. cikke (2) bekezdésére,

felismerve, hogy a szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartások fontos mechanizmust jelentenek a vállalatok felelősségre vonhatóságának fokozása, a szennyezés csökkentése és a fenntartható fejlődés előmozdítása szempontjából az Aarhusi Egyezmény részes feleinek első találkozóján elfogadott luccai nyilatkozatban megállapítottak szerint,

tekintettel az 1992. évi a környezetről és a fejlődésről szóló riói nyilatkozat 10. alapelvére,

tekintettel ugyancsak az Egyesült Nemzetek 1992. évi, a környezetről és a fejlődésről szóló konferenciáján elfogadott alapelvekre és kötelezettségvállalásokra, különösen az „Agenda 21” 19. fejezetének rendelkezéseire,

tudomásul véve az „Agenda 21” További Alkalmazásának Programját, amely az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének tizenkilencedik rendkívüli ülésén került elfogadásra 1997-ben, és amely felhív – többek között – a nemzeti kapacitások és képességek növelésére az információgyűjtés, feldolgozás és terjesztés tekintetében, annak érdekében, hogy lehetővé váljon a nyilvános hozzáférés a környezeti kérdésekre vonatkozó információkhoz a megfelelő eszközökön keresztül,

tekintettel a 2002. évi Fenntartható Fejlődési Világ-csúcstalálkozó végrehajtási tervére, amely szorgalmazza a koherens, integrált információ kialakítását a kémiai anyagokról, mint például a nemzeti szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartásokon keresztül,

figyelembe véve a kémiai biztonsággal foglalkozó kormányközi fórum munkáját, különösen a 2000. évi, a kémiai biztonságról szóló bahiai nyilatkozatot, a 2000. év utáni cselekvési prioritásokat és a szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartási/emissziós jegyzék akciótervet,

figyelembe véve ugyancsak a kémiai anyagok megfelelő kezelésének szervezetek közötti programja keretében végzett tevékenységeket,

figyelembe véve továbbá a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet munkáját, különösen a szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartások alkalmazásáról szóló tanácsi ajánlását, amelyben a Tanács felhívja a tagországokat, hogy hozzák létre és tegyék nyilvánosan elérhetővé a nemzeti szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartásokat,

azzal a kívánsággal, hogy egy olyan mechanizmust biztosítsanak, amely hozzájárul a jelenlegi és a jövőbeni generációk minden tagjának azon jogához, hogy egészségének és jólétének megfelelő környezetben éljen, a nyilvánosan hozzáférhető környezeti információs rendszerek kifejlesztésének biztosításán keresztül,

azzal a kívánsággal is, hogy biztosítsák, hogy az ilyen rendszerek kifejlesztésénél figyelembe veszik a fenntartható fejlődéshez hozzájáruló elveket, úgymint az 1992. évi, a környezetről és a fejlődésről szóló riói nyilatkozat 15. alapelvében meghatározott elővigyázatossági megközelítést,

felismerve az összefüggést a megfelelő környezeti információs rendszerek és az Aarhusi Egyezményben foglalt jogok gyakorlása között,

megállapítva az együttműködés szükségességét a szennyező anyagokra és hulladékokra vonatkozó más nemzetközi kezdeményezésekkel, beleértve a 2001. évi, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló stockholmi egyezményt és az 1989. évi, a veszélyes hulladékok határon keresztüli szállításának ellenőrzéséről és ártalmatlanításáról szóló bázeli egyezményt,

felismerve, hogy az ipari üzemek üzemeltetéséből és egyéb forrásokból származó szennyezés és hulladék mennyiségének minimalizálására irányuló integrált megközelítés célkitűzéseinek magas szintű védelmet kell biztosítaniuk a környezet egésze számára, a fenntartható és környezetileg megfelelő fejlődés felé kell vinniük, és védeniük kell a jelenlegi és a jövőbeni generációk egészségét,

meggyőződve a szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartások – mint a környezeti teljesítmény javítása előmozdítására, és a közösségekbe kibocsátott, valamint az azokba és az azokon keresztül szállított szennyező anyagokra vonatkozó információkhoz való nyilvános hozzáférés biztosítására szolgáló, valamint a kormányzatok által a trendek nyomon követésére, a szennyezés csökkentésében elért előrehaladás bemutatására, bizonyos nemzetközi megállapodásoknak való megfelelés ellenőrzésére, a prioritások meghatározására és a környezeti politikákon és programokon keresztül elért előrehaladás értékelésére használt költséghatékony eszközök – értékéről,

azzal a hittel, hogy a szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartások kézzelfogható előnyöket hozhatnak az ipar számára a szennyező anyagok javított kezelése révén,

megállapítva a szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartások adatainak az egészségügyi, környezeti, demográfiai, gazdasági és egyéb típusú vonatkozó információkkal kombináltan, a potenciális problémák jobb megértése, a kényes pontok azonosítása, megelőző és kockázatcsökkentő intézkedések megtétele, valamint a környezetgazdálkodási prioritások meghatározása céljából történő felhasználásának lehetőségeit,

felismerve az azonosított vagy azonosítható természetes személyek magánélete védelmének jelentőségét a szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartásoknak bejelentett információk feldolgozása során az adatvédelemmel kapcsolatos vonatkozó nemzetközi szabványoknak megfelelően,

felismerve ugyancsak a jelentőségét a nemzetközileg kompatibilis szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartási rendszerek kifejlesztésének az adatok összehasonlíthatóságának növelése érdekében,

megállapítva, hogy az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának sok tagállama, az Európai Közösség és az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás részes felei tesznek azért, hogy különböző forrásokból adatokat gyűjtsenek a szennyezőanyag-kibocsátásokról és -szállításokról, és hogy ezeket az adatokat nyilvánosan elérhetővé tegyék, és felismerve különösen, hogy ezen a területen bizonyos országok hosszú és értékes tapasztalattal rendelkeznek,

figyelembe véve a létező kibocsátási nyilvántartásokban alkalmazott eltérő megközelítési módokat és az ismétlések elkerülésének szükségességét, és így felismerve, hogy bizonyos fokú rugalmasságra van szükség,

sürgetve a nemzeti szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartások progresszív kialakítását,

sürgetve a kapcsolat megteremtését a nemzeti szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartások és a nyilvános érdeklődésre számot tartó egyéb kibocsátásokra vonatkozó információs rendszerek között,

MEGÁLLAPODTAK A KÖVETKEZŐKBEN:

1. cikk

Célkitűzés

E jegyzőkönyv célkitűzése az információkhoz való nyilvános hozzáférés növelése a koherens, integrált, országos szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartásoknak (PRTR-eknek) az e jegyzőkönyv rendelkezéseinek megfelelően történő létrehozása révén, ami elősegítheti a nyilvánosság környezetvédelemmel kapcsolatos döntéshozatalban való részvételét, valamint hozzájárulhat a környezetszennyezés megelőzéséhez és csökkentéséhez.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E jegyzőkönyv alkalmazásában:

1.	„fél”: ha a szöveg másként nem jelzi, egy állam vagy egy – a 24. cikkben említett – regionális gazdasági integrációs szervezet, amely a jegyzőkönyvet magára nézve kötelezően elfogadta, és amely vonatkozásában a jegyzőkönyv hatályos;

2.	„egyezmény”: a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezmény, kelt Aarhusban, Dániában, 1998. június 25-én;

3.	„nyilvánosság”: egy vagy több természetes vagy jogi személy, és – a nemzeti jogszabályokkal vagy gyakorlattal összhangban – azok társulásai, szervezetei vagy csoportjai;

4.	„üzem”: ugyanazon a telephelyen vagy szomszédos telephelyeken lévő egy vagy több létesítmény, amelyeket ugyanaz a természetes vagy jogi személy tulajdonol vagy üzemeltet;

5.	„illetékes hatóság”: a nemzeti hatóság vagy hatóságok, vagy bármely más – az adott fél által a nemzeti szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartási rendszer kezelésére kijelölt – illetékes szerv vagy szervek;

6.	„szennyező anyag”: valamely anyag vagy anyagok egy csoportja, amely káros lehet a környezetre vagy az emberi egészségre tulajdonságai és a környezetbe történő kijutása következtében;

„kibocsátás”: a szennyező anyagok környezetbe történő kijutása valamilyen – akár szándékos akár balesetből származó, akár rutinszerű akár nem rutinszerű – emberi tevékenység eredményeképpen, beleértve a kiömlést, kisugárzást, bevezetést, visszasajtolást, elhelyezést vagy lerakást, akár végső szennyvíztisztítással nem rendelkező csatornahálózaton keresztül;

8.	„elszállítás a telephelyről”: az ártalmatlanításra vagy hasznosításra szánt hulladéknak és a szennyvíztisztításra szánt szennyvízben lévő szennyező anyagoknak az üzem határán túlra történő szállítása;

„diffúz források”: sok kisebb vagy elszórt forrás, amelyekből a szennyező anyagok a földtani közegbe, a levegőbe vagy a vízbe kerülhetnek kibocsátásra, amelyek e környezeti elemekre gyakorolt együttes hatása jelentős lehet, és amelyek esetében nem praktikus a jelentések begyűjtése egyedileg minden egyes forrásból;

10.	a „nemzeti” és az „országos” kifejezés – azon felek jegyzőkönyv szerinti kötelezettségeinek vonatkozásában, amelyek regionális gazdasági integrációs szervezetek – a szóban forgó régióra vonatkozik, eltérő jelzés hiányában;

11.

„hulladék”: olyan anyagok vagy tárgyak, amelyeket:

a)	ártalmatlanítottak vagy hasznosítottak;

b)	ártalmatlanításra vagy hasznosításra szánnak; vagy

c)	ártalmatlanításukat vagy hasznosításukat a nemzeti jogszabályok előírják;

12.	„veszélyes hulladék”: a nemzeti jogszabályok által veszélyesként meghatározott hulladék;

13.	„egyéb hulladék”: hulladék, amely nem veszélyes hulladék;

14.	„szennyvíz”: a nemzeti jog szabályozása alá eső anyagokat vagy tárgyakat tartalmazó használt víz.

3. cikk

Általános rendelkezések

(1) Mindegyik fél megteszi a szükséges jogalkotási, szabályozási és egyéb intézkedéseket, és a megfelelő végrehajtási intézkedéseket, e jegyzőkönyv intézkedései alkalmazása céljából.

(2) E jegyzőkönyv rendelkezései nem befolyásolják valamely fél azon jogát, hogy az e jegyzőkönyv által előírtnál átfogóbb vagy a nyilvánosság számára jobban hozzáférhető szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartást tartson fenn vagy vezessen be.

(3) Mindegyik fél megteszi a szükséges intézkedéseket annak megkövetelése érdekében, hogy egy üzem alkalmazottait és a nyilvánosság tagjait, akik bejelentik az e jegyzőkönyvet végrehajtó nemzeti jogszabályoknak a üzem által történő megszegését a közhatóságoknak, ne sújtsák büntetéssel, ne háborgassák vagy zaklassák az üzem vagy a közhatóságok által a jogsértés bejelentésére irányuló cselekedeteik miatt.

(4) E jegyzőkönyv végrehajtása során mindegyik fél számára az 1992. évi, a környezetről és a fejlődésről szóló riói nyilatkozat 15. alapelvében meghatározott elővigyázatossági megközelítés az irányadó.

(5) A jelentéstétel ismétlődéseinek csökkentése érdekében a szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartási rendszereket a keresztülvihető mértékig integrálni lehet a meglévő információforrásokkal, úgymint az engedélyeztetéshez vagy a működési engedélyekhez kapcsolódó jelentéstételi mechanizmusokkal.

(6) A felek törekszenek a nemzeti szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartások közötti konvergencia elérésére.

4. cikk

A szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartási rendszer alapvető elemei

E jegyzőkönyvnek megfelelően mindegyik fél létrehoz és fenntart egy nyilvánosan hozzáférhető nemzeti szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartást, amely:

a)	üzemspecifikus a pontszerű forrásokra vonatkozó jelentések tekintetében;

b)	biztosítja a jelentéstételt a diffúz források vonatkozásában;

c)	szennyezőanyag-specifikus vagy hulladék-specifikus, ahogy megfelelő;

d)	több közegre vonatkozik, különbséget téve a levegőbe, a talajba és a vízbe történő kibocsátás között;

e)	tartalmazza a szállítással kapcsolatos információkat;

f)	időszakos, kötelező jelentéstételen alapul;

g)	szabványosított és aktuális adatokat, korlátozott számú szabványosított jelentéstételi küszöböt és korlátozott rendelkezéseket – ha vannak egyáltalán – tartalmaz a bizalmasság érdekében;

h)	koherens, felhasználóbarátra tervezett és nyilvánosan hozzáférhető, beleértve az elektronikus formában történő hozzáférést is;

i)	lehetővé teszi a kialakításában és módosításában való nyilvános részvételt; és

j)	az illetékes hatóság által fenntartott strukturált, számítógépes adatbázis vagy több összekapcsolt adatbázis.

5. cikk

Tervezés és felépítés

(1) Mindegyik fél biztosítja, hogy a 4. cikkben említett nyilvántartásban tárolt adatok összesített és nem összesített formában egyaránt szerepeljenek, annak érdekében, hogy a kibocsátások és a szállítások visszakereshetők és azonosíthatók legyenek az alábbiak szerint:

a)	üzem és annak földrajzi elhelyezkedése;

b)	tevékenység;

c)	tulajdonos vagy üzemeltető, és – ahogy megfelelő – vállalat;

d)	szennyező anyag vagy hulladék, ahogy megfelelő;

e)	az egyes környezeti közegek, amelyekbe a szennyező anyag kibocsátásra kerül; és

f)	a 7. cikk (5) bekezdésében meghatározottak szerint a szállítás célállomása és – amennyiben megfelelő – hulladék esetében az ártalmatlanítási vagy hasznosítási művelet.

(2) Mindegyik fél biztosítja azt is, hogy az adatok visszakereshetők és azonosíthatók legyenek a nyilvántartásban szereplő diffúz források szerint.

(3) Mindegyik fél a jövőbeni bővítési lehetőségének figyelembevételével tervezi meg a nyilvántartását, valamint úgy, hogy legalább tíz jelentéstételi évre visszamenőleg biztosítva legyen a jelentett adatok nyilvános hozzáférése.

(4) A nyilvántartás úgy kerül megtervezésre, hogy a nyilvánosság számára a lehető legkönnyebb legyen ahhoz elektronikus úton – például interneten – keresztül hozzáférni. A tervezésnek lehetővé kell tennie, hogy normál működési feltételek mellett a nyilvántartásban tárolt információk elektronikus úton folyamatosan és azonnal rendelkezésre álljanak.

(5) Mindegyik félnek meg kell adnia a nyilvántartásában a vonatkozó, létező, nyilvánosan hozzáférhető, környezetvédelmi tárgyú adatbázisaival való kapcsolatot biztosító hivatkozásokat.

(6) Mindegyik fél megadja a nyilvántartásában a jegyzőkönyv más részes felei és – amennyiben kivitelezhető – egyéb országok szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartásaival való kapcsolatot biztosító hivatkozásokat.

6. cikk

A nyilvántartás hatóköre

(1) Mindegyik fél biztosítja, hogy nyilvántartása információkat tartalmaz az alábbiakról:

a)	a 7. cikk (2) bekezdése szerint jelentésköteles szennyezőanyag-kibocsátások;

b)	a 7. cikk (2) bekezdése szerint jelentésköteles telephelyről történő elszállítások; és

c)	a 7. cikk (4) bekezdése szerint jelentésköteles szennyezőanyag-kibocsátások diffúz forrásokból.

(2) A nemzeti szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartások kialakítása és e jegyzőkönyv alkalmazása során szerzett tapasztalatok felmérése után, és a vonatkozó nemzetközi folyamatok figyelembevételével, a felek találkozója áttekinti az e jegyzőkönyv szerinti jelentéstételi kötelezettségeket, és azok továbbfejlesztése szempontjából mérlegeli az alábbi kérdéseket:

a)	az I. mellékletben meghatározott tevékenységek felülvizsgálata;

b)	a II. mellékletben meghatározott szennyező anyagok felülvizsgálata;

c)	az I. és II. mellékletben feltüntetett küszöbök felülvizsgálata; és

d)	egyéb vonatkozó szempontok bevonása, mint például a telephelyen belüli szállításokra, tárolásra vonatkozó információk, a diffúz forrásokra vonatkozó jelentéstételi kötelezettségek meghatározása vagy a szennyező anyagok e jegyzőkönyvbe történő felvételére vonatkozó kritériumok megállapítása.

7. cikk

Jelentéstételi követelmények

(1) Mindegyik fél vagy:

i.	a II. melléklet 1. oszlopában meghatározott vonatkozó küszöbértékeket meghaladó mennyiségben bocsát ki valamely, a II. mellékletben meghatározott szennyező anyagot;

ii.

a II. melléklet 2. oszlopában meghatározott vonatkozó küszöbértékeket meghaladó mennyiségben szállít telephelyen kívülre valamely, a II. mellékletben meghatározott szennyező anyagot, amennyiben a fél a szállításokra vonatkozóan a szennyezőanyag-specifikus jelentéstételt választotta az (5) bekezdés d) pontja szerint;

iii.	évente 2 tonnát meghaladó mennyiségű veszélyes hulladékot vagy 2 000 tonnát meghaladó egyéb hulladékot szállít telephelyen kívülre, amennyiben a fél a szállításokra vonatkozóan a hulladékspecifikus jelentéstételt választotta az (5) bekezdés d) pontja szerint; vagy

iv.

a II. melléklet 1.b. oszlopában meghatározott vonatkozó küszöbértékeket meghaladó mennyiségben szállít telephelyen kívülre szennyvízkezelésre szánt szennyvízben valamely – a II. mellékletben meghatározott – szennyező anyagot, hogy eleget tegyen az arra a tulajdonosra vagy üzemeltetőre vonatkozóan a (2) bekezdésnek megfelelően előírt kötelezettségeknek; vagy

megköveteli a joghatósága alá tartozó minden egyes olyan üzem tulajdonosától vagy üzemeltetőjétől, amely egy vagy több, az I. mellékletben meghatározott tevékenységet végez az I. melléklet 2. oszlopában meghatározott alkalmazotti létszám-küszöbön vagy afelett, és gyárt, feldolgoz vagy felhasznál valamely, a II. mellékletben meghatározott szennyező anyagot a II. melléklet 3. oszlopában meghatározott vonatkozó küszöbértékeket meghaladó mennyiségben, hogy eleget tegyen az arra a tulajdonosra vagy üzemeltetőre vonatkozóan a (2) bekezdésnek megfelelően előírt kötelezettségeknek.

(2) Mindegyik fél megköveteli az (1) bekezdésben említett üzem tulajdonosától vagy üzemeltetőjétől, hogy benyújtsa az (5) és (6) bekezdésben meghatározott információkat az azokban foglalt követelményeknek megfelelően azon szennyező anyagokra és hulladékokra vonatkozóan, melyek tekintetében a küszöbértékeket túllépték.

(3) E jegyzőkönyv célkitűzésének elérése érdekében, az egyes felek eldönthetik, hogy egy adott szennyező anyag vonatkozásában a kibocsátásküszöböt vagy a gyártási, feldolgozási vagy felhasználási küszöböt alkalmazzák, feltéve, hogy ezzel növelik a kibocsátásokra vagy a szállításokra vonatkozóan a nyilvántartásukban rendelkezésre álló releváns információ mennyiségét.

(4) Mindegyik fél biztosítja, hogy a (7) és (8) bekezdésben meghatározott diffúz forrásokból származó szennyezőanyag-kibocsátásokra vonatkozó információkat a nyilvántartásába történő felvételük céljából az illetékes hatósága összegyűjtse, vagy kijelöl egy vagy több közhatóságot vagy illetékes szervet az összegyűjtésükre.

(5) Mindegyik fél megköveteli a (2) bekezdés szerint jelentéstételre kötelezett üzemek tulajdonosaitól vagy üzemeltetőitől, hogy megadják és benyújtsák az alábbi információkat az illetékes hatóságának üzemspecifikus alapon:

a)	a jelentést tevő üzem megnevezése, címe, földrajzi elhelyezkedése és a tevékenysége vagy tevékenységei, és a tulajdonos vagy üzemeltető, és – ahogy megfelelő – a vállalat megnevezése;

b)	mindegyik – a (2) bekezdés szerint jelentésköteles – szennyező anyag megnevezése és numerikus azonosítója;

c)	mindegyik – a (2) bekezdés szerint jelentésköteles – szennyező anyagnak a üzemből a környezetbe kibocsátott mennyisége a jelentéstételi évben, mind összesítve, mind lebontva levegőbe, vízbe vagy talajba – beleértve a föld alatti befecskendezést – történő kibocsátásra;

vagy:

i.	mindegyik – a (2) bekezdés szerint jelentésköteles – szennyező anyagnak a telephelyről elszállított mennyisége a jelentéstételi évben, megkülönböztetve az ártalmatlanításra és a hasznosításra elszállított mennyiségeket, és a szállítmányokat befogadó üzem megnevezése és címe; vagy

ii.

a (2) bekezdés szerint jelentésköteles hulladéknak a telephelyről elszállított mennyisége a jelentéstételi évben, megkülönböztetve a veszélyes hulladékot és az egyéb hulladékot, bármely hasznosítási vagy ártalmatlanítási művelet esetében „H”-val, illetve „Á”-val jelezve, hogy a hulladékot hasznosításra vagy ártalmatlanításra szánják-e a III. mellékletnek megfelelően, valamint veszélyes hulladék határon át történő szállítása esetén a hulladék ártalmatlanítójának vagy hasznosítójának és a szállítmányt befogadó tényleges ártalmatlanítási vagy hasznosítási telephely megnevezése és címe;

e)	mindegyik szennyvízben lévő – a (2) bekezdés szerint jelentésköteles – szennyező anyagnak a telephelyről elszállított mennyisége a jelentéstételi évben; és

f)	a c)–e) albekezdésben említett információknak a 9. cikk (2) bekezdése szerint történő beszerzésénél felhasznált módszertan típusa, feltüntetve, hogy az információk mérésekre, számításokra vagy becslésre vannak alapozva.

(6) Az (5) bekezdés c)–e) albekezdésében említett információk magukban foglalják a mindennapi tevékenységekből és a rendkívüli eseményekből fakadó kibocsátásokra és szállításokra vonatkozó információkat.

(7) Mindegyik fél megjeleníti a nyilvántartásában, megfelelő térbeli bontásban, a diffúz forrásokból származó szennyezőanyag-kibocsátásokra vonatkozó információkat, amelyek esetében az adott fél állapítja meg, hogy az adatokat a vonatkozó hatóságok gyűjtik össze, és azok gyakorlatilag felvehetők a nyilvántartásba. Amennyiben az adott fél azt állapítja meg, hogy ilyen adatok nincsenek, akkor intézkedéseket hoz a vonatkozó szennyező anyagok diffúz forrásokból származó kibocsátásaira vonatkozó jelentéstétel kezdeményezésére a nemzeti prioritásaival összhangban.

(8) A (7) bekezdésben említett információk magukban foglalják az információk beszerzésénél felhasznált módszertan típusát.

8. cikk

Jelentéstételi ciklus

(1) Mindegyik fél biztosítja, hogy az információk, amelyeket a nyilvántartásának tartalmaznia kell, nyilvánosan hozzáférhetők, összeállításuk és bemutatásuk a nyilvántartásban naptári évek szerint történik. A jelentéstételi év az a naptári év, amelyre az adott információ vonatkozik. Mindegyik fél esetében az első jelentéstételi év a jegyzőkönyvnek az adott fél esetében történő hatályba lépését követő naptári év. A 7. cikk szerint előírt jelentéstételre évente kerül sor. A második jelentéstételi év azonban lehet az első jelentéstételi évet követő második naptári év.

(2) Mindegyik fél, amely nem regionális gazdasági integrációs szervezet, biztosítja, hogy az információk az egyes jelentéstételi évek végétől számított tizenöt hónapon belül bekerüljenek a nyilvántartásába. Az első jelentéstételi évre vonatkozó információk azonban a szóban forgó jelentéstételi év végétől számított két éven belül kerülnek be a nyilvántartásába.

(3) Mindegyik fél, amely regionális gazdasági integrációs szervezet, biztosítja, hogy az adott jelentéstételi évre vonatkozó információk bekerüljenek a nyilvántartásába hat hónappal azután, hogy a feleknek, amelyek nem regionális gazdasági integrációs szervezetek, ezt meg kell tenniük.

9. cikk

Adatgyűjtés és nyilvántartásba nétel

(1) Mindegyik fél megköveteli a 7. cikk jelentéstételi követelményei alá tartozó üzemek tulajdonosaitól vagy üzemeltetőitől, hogy összegyűjtsék – az alábbi (2) bekezdéssel összhangban és megfelelő gyakorisággal – a üzemnek a 7. cikk szerinti jelentéstétel alá tartozó kibocsátásai és telephelyen kívülre történő szállításai meghatározásához szükséges adatokat, és hogy azon adatok dokumentációját, amelyekből a jelentésben foglalt információk származtak, az illetékes hatóságok számára rendelkezésre tartsák öt éven keresztül, a vonatkozó jelentéstételi év végétől számítva. E dokumentáció leírja az adatgyűjtésnél felhasznált módszertant is.

(2) Mindegyik fél megköveteli a 7. cikk szerinti jelentéstétel alá tartozó üzemek tulajdonosaitól vagy üzemeltetőitől, hogy a rendelkezésre álló legjobb információkat használják fel, melyek magukban foglalhatnak monitoring adatokat, emissziós tényezőket, tömegegyensúly-egyenleteket, közvetett monitoringot vagy egyéb számításokat, műszaki szakvéleményeket és egyéb módszereket. Adott esetben ezt a nemzetközileg elfogadott módszereknek megfelelően kell elvégezni.

10. cikk

Minőségfelmérés

(1) Mindegyik fél megköveteli a 7. cikk (1) bekezdése szerinti jelentéstételi követelmények alá tartozó üzemek tulajdonosaitól vagy üzemeltetőitől, hogy biztosítsák az általuk jelentett információk minőségét.

(2) Mindegyik fél biztosítja, hogy a nyilvántartásukban szereplő adatok az illetékes hatóság általi minőségfelmérés alá esnek, különös tekintettel a teljességükre, következetességükre és hitelességükre, figyelembe véve minden olyan útmutatást, melyek a felek találkozója által kerülhetnek kidolgozásra.

11. cikk

Nyilvános hozzáférés az információhoz

(1) Mindegyik fél biztosítja a nyilvános hozzáférést a szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartásában szereplő információkhoz, az érdeklődés kinyilvánításának szükségessége nélkül, és e jegyzőkönyv rendelkezéseinek megfelelően, elsősorban annak biztosítása révén, hogy a nyilvántartása gondoskodik a nyilvános telekommunikációs hálózatokon keresztül történő közvetlen elektronikus hozzáférésről.

(2) Amennyiben a nyilvántartásában szereplő információkhoz nyilvánosan nem lehet könnyen hozzáférni közvetlen elektronikus úton, mindegyik fél biztosítja, hogy az illetékes hatósága kérésre kiszolgáltatja az adott információt bármilyen egyéb hatékony módon, a lehető leghamarabb, és legkésőbb a kérelem benyújtásától számított egy hónapon belül.

(3) A (4) bekezdésre is figyelemmel, mindegyik fél biztosítja, hogy a nyilvántartásában szereplő információkhoz való térítésmentes hozzáférést.

(4) Mindegyik fél engedélyezheti, hogy az illetékes hatósága a (2) bekezdésben említett specifikus információ reprodukálásáért és postázásáért díjat számoljon fel, de az ilyen díj nem haladja meg az indokolt összeget.

(5) Amennyiben a nyilvántartásában szereplő információkhoz nyilvánosan nem lehet könnyen hozzáférni közvetlen elektronikus úton, mindegyik fél lehetővé teszi a nyilvántartásához való elektronikus hozzáférést nyilvánosan hozzáférhető helyszíneken, például közkönyvtárakban, önkormányzatok hivatalaiban vagy egyéb megfelelő helyeken.

12. cikk

Bizalmasság

1. Mindegyik fél felhatalmazhatja az illetékes hatóságot, hogy bizalmasan kezelje a nyilvántartásban szereplő információkat, amennyiben azok nyilvánosságra hozatala kedvezőtlenül befolyásolná:

a)	a nemzetközi kapcsolatokat, az ország védelmét vagy a közbiztonságot;

b)	az igazságszolgáltatás menetét, valamely személy igazságos tárgyaláshoz való jogát, valamely közhatóság azon jogát, hogy bűnvádi vagy fegyelmi vizsgálatot folytasson le;

c)	a kereskedelmi és ipari információk bizalmasságát, amennyiben az ilyen bizalmasságot törvény védi a jogos gazdasági érdekek védelmezése céljából;

d)	a szellemi tulajdonjogokat; vagy

e)	egy természetes személyre vonatkozó személyes adatok és/vagy akták bizalmasságát, ha az adott személy nem járult hozzá az információk nyilvánosságra hozatalához, amennyiben az ilyen bizalmasságot biztosítja a nemzeti jog.

A bizalmasság előbbiekben említett okai korlátozó módon kerülnek értelmezésre, figyelembe véve a nyilvánosságra hozatallal szolgált közérdeket, és hogy az információ a környezetbe történő kibocsátásokra vonatkozik-e.

(2) Az (1) bekezdés c) pontja keretében, megfontolás tárgyát képezi a kibocsátásokra vonatkozó minden olyan információnak a nemzeti jog szerinti nyilvánosságra hozatala, amely a környezet védelme szempontjából releváns.

(3) Valahányszor bizalmasan kezelnek információkat az (1) bekezdésnek megfelelően, a nyilvántartás jelzi, hogy milyen típusú információt tartottak vissza, például általános kémiai információ szolgáltatásával, ha lehetséges, és hogy milyen okból tartották vissza.

13. cikk

A nyilvánosság részvétele a nemzeti szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartások kialakításában

(1) Mindegyik fél megfelelő lehetőségeket biztosít a nyilvánosság részvételére a nemzeti szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartása kialakításában a nemzeti jog keretén belül.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában, mindegyik fél lehetőséget biztosít a nemzeti szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartása kialakítása tekintetében javasolt intézkedésekre vonatkozó információkhoz való szabad nyilvános hozzáférésre és a döntéshozatali folyamat szempontjából releváns megjegyzések, információk, elemzések vagy vélemények benyújtására, valamint a megfelelő hatóság kellő figyelmet fordít az ilyen nyilvános hozzászólásokra.

(3) Mindegyik fél biztosítja, hogy amikor döntés születik a nyilvántartása létrehozásáról vagy annak jelentős megváltoztatásáról, a döntésre és az azt megalapozó megfontolásokra vonatkozó információk nyilvánosan rendelkezésre álljanak a kellő időben.

14. cikk

Az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosítása

(1) Mindegyik fél – a nemzeti jogrendje keretén belül – biztosítja, hogy az olyan személynek, aki úgy véli, hogy a 11. cikk (2) bekezdése szerinti információkérelmét figyelmen kívül hagyták, jogtalanul elutasították, nem válaszolták meg – részben vagy teljes egészében – kielégítően, vagy egyéb tekintetben nem kezelték a szóban forgó bekezdésnek megfelelően, lehetősége legyen felülvizsgálati eljárásra bíróság, vagy valamely más, törvény által létrehozott független és pártatlan testület előtt.

(2) Az (1) bekezdés követelményei nem sértik a felek azon jogait és kötelezettségeit, melyek az egymás közötti szerződéseik értelmében állnak fenn és érintik e cikk tárgykörét.

15. cikk

Kapacitásépítés

(1) Mindegyik fél előmozdítja, hogy a nyilvánosság tájékozott legyen a szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartásával kapcsolatban, valamint biztosítja, hogy segítséget és útmutatást kapjon a nyilvántartáshoz való hozzáférés és az abban szereplő információk felhasználása vonatkozásában.

(2) Mindegyik fél megfelelő kapacitásépítést és útmutatást biztosít az illetékes hatóságok és szervek számára annak érdekében, hogy támogassa azokat az e jegyzőkönyv szerinti feladataik elvégzésében.

16. cikk

Nemzetközi együttműködés

(1) A felek együttműködnek egymással és segítik egymást, ahogy megfelelő:

a)	az e jegyzőkönyv célkitűzéseit támogató nemzetközi tevékenységekben;

b)	az érintett felek közötti kölcsönös megállapodás alapján, a nemzeti rendszerek e jegyzőkönyv szerinti kivitelezésében;

c)	az e jegyzőkönyv szerinti, a határvidékeken történő kibocsátásokra és szállításokra vonatkozó információk megosztásában; és

d)	az e jegyzőkönyv szerinti, a felek közötti szállításokra vonatkozó információk megosztásában.

(2) A felek elősegítik az egymás közötti és a vonatkozó nemzetközi szervezetekkel való együttműködést – ahogy megfelelő –, hogy előmozdítsák:

a)	a nyilvánosság tájékozottságát nemzetközi szinten;

b)	a technológia-átadást; és

c)	a szaktanácsadás-nyújtást azon felek esetében, amelyek fejlődő országok, vagy amelyek gazdasága átalakuláson megy keresztül, az e jegyzőkönyvhöz kapcsolódó kérdésekben.

17. cikk

A felek találkozója

(1) A felek találkozója létrehozásra kerül. Első ülését e jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított két éven belül összehívják. Ezt követően a felek találkozójának rendes üléseit az egyezmény részes felei rendes találkozói után vagy azokkal párhuzamosan tartják, hacsak másként nem határoznak e jegyzőkönyv részes felei. A felek találkozója rendkívüli ülést tart, ha erről döntés születik egy rendes ülés során, vagy valamely fél írásbeli kérésére, feltéve, hogy annak az Európai Gazdasági Bizottság ügyvezető titkára által valamennyi féllel történő közlésétől számított hat hónapon belül, a szóban forgó kérést e felek legalább egyharmada támogatja.

(2) A felek találkozója folyamatosan felülvizsgálja e jegyzőkönyv végrehajtását és fejlesztését a felek rendszeres jelentései alapján, és ezt a célt szem előtt tartva:

a)	felülvizsgálja a szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartások kialakítását, és előmozdítja progresszív erősödésüket és konvergenciájukat;

b)	útmutatásokat határoz meg annak lehetővé tétele érdekében, hogy a felek jelentést tegyenek neki, törekedve az e tekintetben kifejtett erőfeszítések átfedésének elkerülésére;

c)	létrehoz egy munkaprogramot;

d)	mérlegeli és – amennyiben helyénvaló – elfogadja a nemzetközi együttműködés erősítését célzó intézkedéseket a 16. cikknek megfelelően;

e)	olyan kisegítő testületeket hoz létre, amelyeket szükségesnek vél;

f)	mérlegeli és elfogadja az e jegyzőkönyvre és annak mellékleteire vonatkozó olyan módosítási javaslatokat, amelyeket szükségesnek vél e jegyzőkönyv céljaira, a 20. cikk rendelkezéseivel összhangban;

g)	első ülésén megvitatja, és konszenzussal elfogadja az üléseire, illetve a kisegítő testületei üléseire vonatkozó eljárási szabályzatot, figyelembe véve az egyezmény részes felei találkozója által elfogadott eljárási szabályzatot;

h)	megfontolja pénzügyi intézkedések konszenzussal történő kialakítását, és szaktanácsadási mechanizmusok létrehozását e jegyzőkönyv végrehajtásának lehetővé tétele érdekében;

i)	igénybe veszi – amennyiben helyénvaló – más releváns nemzetközi testületek szolgáltatásait e jegyzőkönyv célkitűzéseinek megvalósítása érdekében; és

j)	megfontol és megtesz minden olyan további lépést, amelyre szükség lehet e jegyzőkönyv célkitűzéseinek előmozdítása tekintetében, mint például a végrehajtását elősegítő útmutatások és ajánlások elfogadását.

(3) A felek találkozója lehetővé teszi a szállításoknak a szennyezőanyag-specifikus és a hulladék-specifikus megközelítések használatával történő jelentése során szerzett tapasztalatokra vonatkozó információk kicserélését, és áttekinti ezeket a tapasztalatokat annak érdekében, hogy megvizsgálja a két megközelítés közötti konvergencia lehetőségét, figyelembe véve az információk közérdekűségét az 1. cikknek megfelelően és a szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartások átfogó hatékonyságát.

(4) Az Egyesült Nemzetek, annak szakosodott ügynökségei és a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség, valamint bármely állam vagy regionális gazdasági integrációs szervezet, amely a 24. cikk szerint jogosult e jegyzőkönyv aláírására, de amely nem részes fele annak, és bármely kormányközi szervezet, amely azokon a területeken illetékes, melyekre a jegyzőkönyv vonatkozik, jogosult arra, hogy megfigyelőként részt vegyen a felek találkozójának ülésein. Beengedésükre és részvételükre a felek találkozója által elfogadott eljárási szabályzat vonatkozik.

(5) Bármely nem kormányzati szervezet – amely azokon a területeken illetékes, melyekre e jegyzőkönyv vonatkozik –, amely közölte az Európai Gazdasági Bizottság ügyvezető titkárával, hogy képviseltetni kívánja magát a felek találkozója valamely ülésén, jogosult arra, hogy megfigyelőként részt vegyen, hacsak az ülésen résztvevő felek egyharmada kifogást nem emel ez ellen. Beengedésükre és részvételükre a felek találkozója által elfogadott eljárási szabályzat vonatkozik.

18. cikk

Szavazati jog

(1) A (2) bekezdésben előírtak kivételével, e jegyzőkönyv mindegyik részes fele egy szavazattal rendelkezik.

(2) A regionális gazdasági integrációs szervezetek, az illetékességi körükbe tartozó ügyekben, a szavazati jogukat a jegyzőkönyv részes felei közé tartozó tagállamaik számával megegyező számú szavazattal gyakorolják. Az ilyen szervezetek nem gyakorolják a szavazati jogukat, amennyiben a tagállamaik gyakorolják a sajátjukat, és fordítva.

19. cikk

Mellékletek

E jegyzőkönyv mellékletei annak elválaszthatatlan részét képezik, és – hacsak kifejezetten másként nem írják elő – az erre a jegyzőkönyvre történő hivatkozás egyúttal hivatkozás annak mellékleteire is.

20. cikk

Módosítások

(1) Bármely fél javasolhatja e jegyzőkönyv módosítását.

(2) Az e jegyzőkönyvre vonatkozó módosítási javaslatok a felek találkozójának ülésén kerülnek megvitatásra.

(3) Az e jegyzőkönyvre vonatkozó bármely módosítási javaslatot a titkársághoz kell írásos formában benyújtani, amely közli azt – legalább hat hónappal azon ülést megelőzően, melyen elfogadásra javasolják – minden féllel, az egyéb államokkal és regionális gazdasági integrációs szervezetekkel, amelyek a jegyzőkönyvet magukra nézve kötelezően elfogadták, és amelyek esetében a jegyzőkönyv még nem lépett hatályba, és az aláírókkal.

(4) A felek mindent megtesznek annak érdekében, hogy konszenzusos megállapodás szülessen az e jegyzőkönyvre vonatkozó bármely módosítási javaslatról. Ha a konszenzusra irányuló valamennyi erőfeszítés hiábavalónak bizonyult, és nem született megállapodás, a módosítást – végső megoldásként – az ülésen jelenlévő és szavazó felek szavazatainak háromnegyedes többségével fogadják el.

(5) E cikk alkalmazásában, „a jelenlévő és szavazó felek” a jelenlévő és igenlő vagy nemleges szavazatot leadó feleket jelenti.

(6) E jegyzőkönyv bármely, a (4) bekezdésnek megfelelően elfogadott módosítását a titkárság közli a letéteményessel, aki eljuttatja azt valamennyi félhez, az egyéb államokhoz és regionális gazdasági integrációs szervezetekhez, amelyek a jegyzőkönyvet magukra nézve kötelezően elfogadták, és amelyek esetében a jegyzőkönyv még nem lépett hatályba, és az aláírókhoz.

(7) Egy módosítás, amely nem valamely mellékletre vonatkozik, az azt ratifikáló, elfogadó vagy jóváhagyó felek esetében a kilencvenedik napon lép hatályba attól az időponttól számítva, amikor a letéteményes megkapja a ratifikálásra, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó okmányokat azok legalább háromnegyedétől, akik a módosítás elfogadásának idején felek voltak. Ezt követően a módosítás bármely más fél esetében a kilencvenedik napon lép hatályba attól számítva, hogy az adott fél letétbe helyezi a módosítás ratifikálására, elfogadására vagy jóváhagyására vonatkozó okmányát.

(8) A valamely mellékletre vonatkozó módosítás esetében, az a fél, amely nem fogadja el az adott módosítást, írásban értesíti erről a letéteményest a módosítás letéteményes általi megküldése időpontjától számított tizenkét hónapon belül. A letéteményes késedelem nélkül tájékoztat minden felet, amennyiben ilyen értesítést kap. Egy fél bármikor visszavonhatja az el nem fogadásra vonatkozó korábbi értesítést, aminek következtében a valamely mellékletre vonatkozó módosítás hatályba lép az adott fél esetében.

(9) A letéteményes által a (6) bekezdés rendelkezései szerint történő megküldése időpontjától számított tizenkét hónap leteltével, a valamely mellékletre vonatkozó módosítás hatályba lép azon felek esetében, amelyek nem nyújtottak be értesítést a letéteményeshez a (8) bekezdéssel összhangban, feltéve, hogy ez idő alatt legfeljebb azok egyharmada nyújtott be ilyen értesítést, akik a módosítás elfogadásának idején felek voltak.

(10) Amennyiben a valamely mellékletre vonatkozó módosítás közvetlenül összefügg e jegyzőkönyv módosításával, az nem lép hatályba a jegyzőkönyv módosításának hatályba lépéséig.

21. cikk

Titkárság

Az Európai Gazdasági Bizottság ügyvezető titkára az alábbi titkári feladatokat végzi e jegyzőkönyv esetében:

a)	a felek találkozója üléseinek előkészítése és kiszolgálása;

b)	e jegyzőkönyv rendelkezéseinek megfelelően kapott jelentések és egyéb információk továbbítása a felekhez;

c)	jelentéstétel a titkárság tevékenységeiről a felek találkozója részére; és

d)	a rendelkezésre álló erőforrások alapján a felek találkozója által meghatározható egyéb feladatok.

22. cikk

A megfelelés ellenőrzése

Első ülésén a felek találkozója konszenzussal nem bírósági, nem szemben álló felekre alapozott és konzultatív jellegű együttműködési eljárásokat és intézményi intézkedéseket hoz létre e jegyzőkönyv rendelkezéseinek való megfelelés felmérésére és előmozdítására, valamint a meg nem felelés kezelésére. Ezen eljárások és intézkedések létrehozása során a felek találkozója többek között mérlegeli, hogy figyelembe vegyék-e a nyilvánosság tagjaitól kapott információkat az e jegyzőkönyvvel kapcsolatos ügyekben.

23. cikk

A viták rendezése

(1) Ha vita alakul ki két vagy több fél között e jegyzőkönyv értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban, akkor azok tárgyalás vagy a viták rendezésének egyéb – a vitában érintett felek számára elfogadható – békés útján keresik a megoldást.

(2) E jegyzőkönyv aláírásakor, ratifikálásakor, elfogadásakor, jóváhagyásakor vagy az ahhoz történő csatlakozáskor, vagy azt követően bármikor, egy állam írásban kijelentheti a letéteményesnek, hogy egy az (1) bekezdésnek megfelelően nem megoldott vita esetében kötelezőként elfogadja a viták rendezésének alábbi módjai közül az egyiket vagy mindkettőt bármely féllel szemben, amely ugyanezt a kötelezettséget vállalja:

a)	a vita nemzetközi bíróság elé vitele;

b)	választottbíráskodás a IV. mellékletben meghatározott eljárásnak megfelelően.

Valamely regionális gazdasági integrációs szervezet hasonló hatályú nyilatkozatot tehet a választottbíráskodás vonatkozásában a b) albekezdésben említett eljárásoknak megfelelően.

(3) Ha a vitában érintett felek elfogadták a viták rendezésének a (2) bekezdésben említett mindkét módját, lehetséges, hogy a vitát csak a nemzetközi bíróság elé vigyék, hacsak a vitában érintett felek másként nem állapodnak meg.

24. cikk

Aláírás

E jegyzőkönyv aláírásra készen áll Kijevben (Ukrajnában) 2003. május 21–2003. május 23. között az ötödik „Környezet Európáért” Miniszteri Konferencia alkalmából, és azt követően az Egyesült Nemzetek székhelyén, New Yorkban 2003. december 31-ig, valamennyi állam számára, amely az Egyesült Nemzetek tagja, valamint azon regionális gazdasági integrációs szervezetek számára, amelyeket olyan szuverén államok alkotnak, melyek az Egyesült Nemzetek tagjai, és amelyekre a tagállamaik átruházták a hatáskört az e jegyzőkönyv által szabályozott ügyekben, beleértve ezen ügyek vonatkozásában a szerződésre lépés hatáskörét.

25. cikk

Letéteményes

Az Egyesült Nemzetek főtitkára jár el e jegyzőkönyv letéteményeseként.

26. cikk

Ratifikálás, elfogadás, jóváhagyás és csatlakozás

(1) E jegyzőkönyv a 24. cikkben említett aláíró államok és regionális gazdasági integrációs szervezetek általi ratifikálás, elfogadás vagy jóváhagyás alá esik.

(2) E jegyzőkönyv csatlakozásra készen áll 2004. január 1-jétől a 24. cikkben említett államok és regionális gazdasági integrációs szervezetek előtt.

(3) Bármely a 24. cikkben említett regionális gazdasági integrációs szervezet, amelyik úgy válik részes féllé, hogy a tagállamainak egyike sem részes fél, magára vállalja az e jegyzőkönyv szerinti összes kötelezettséget. Ha az ilyen szervezet egy vagy több tagállama részes fél, a szervezet és annak tagállamai meghatározzák a saját feladataikat az e jegyzőkönyv szerinti kötelezettségeik teljesítésében. Ilyen esetekben a szervezet és a tagállamok nem jogosultak arra, hogy jogaikat egyidejűleg gyakorolják e jegyzőkönyv keretében.

(4) A ratifikálási, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmányaikban, a 24. cikkben említett regionális gazdasági integrációs szervezetek nyilatkoznak a hatáskörük mértékéről az e jegyzőkönyv által szabályozott ügyek vonatkozásában. Ezek a szervezetek ugyancsak tájékoztatják a letéteményest a hatáskörük mértékének bármely lényeges módosulásáról.

27. cikk

Hatálybalépés

(1) E jegyzőkönyv a tizenhatodik ratifikálási, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmány letétbe helyezésének időpontjától számított kilencvenedik napon lép hatályba.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában, a regionális gazdasági integrációs szervezet által letétbe helyezett valamely okmány nem kerül beszámításra az ilyen szervezet tagállamai által letétbe helyezetteken felül.

(3) Minden olyan állam vagy regionális gazdasági integrációs szervezet esetében, amely a tizenhatodik ratifikálási, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmány letétbe helyezése után ratifikálja, fogadja el vagy hagyja jóvá e jegyzőkönyvet, vagy csatlakozik ahhoz, a jegyzőkönyv az attól az időponttól számított kilencvenedik napon lép hatályba, amikor az ilyen állam vagy szervezet letétbe helyezi a ratifikálási, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmányát.

28. cikk

Fenntartások

E jegyzőkönyvhöz nem lehet fenntartásokat fűzni.

29. cikk

Felmondás

Három évvel azután az időpont után, hogy e jegyzőkönyv valamely fél vonatkozásában hatályba lépett, az adott fél bármikor felmondhatja a jegyzőkönyvet a letéteményeshez eljuttatott írásbeli értesítés útján. Bármely ilyen felmondás a letéteményes általi átvételének időpontjától számított kilencvenedik napon válik hatályossá.

30. cikk

Hiteles szövegek

E jegyzőkönyv eredeti példánya, melynek az angol, francia és orosz szövege egyformán hiteles, letétbe kerül az Egyesült Nemzetek főtitkáránál.

A FENTIEK HITELÉÜL az alulírottak, kellő felhatalmazás birtokában, aláírták e jegyzőkönyvet.

KELT Kijevben, kétezerhárom május huszonegyedik napján.

I. MELLÉKLET

TEVÉKENYSÉGEK

Sorszám

Tevékenység

Kapacitásküszöb

(1. oszlop)

Alkalmazotti létszámküszöb

(2. oszlop)

Energiaágazat

Ásványi olaj és gázfinomítók

10 alkalmazott

Gázosító és cseppfolyósító berendezések

Hőerőművek és egyéb égető berendezések

50 megawatt (MW) hőfelhasználás

Kokszolókemencék

Széntüzelésű hengerüzemek

1 tonna/óra kapacitás

Szénipari termékek és szilárd füstmentes tüzelőanyag előállítására szolgáló berendezések

Fémelőállítás és megmunkálás

Fémércek (beleértve a szulfidércet) kalcinálására vagy zsugorítására szolgáló berendezések

10 alkalmazott

Nyersvas vagy acél (elsődleges vagy másodlagos olvasztás) előállítására – beleértve a folyamatos öntést – szolgáló berendezések

2,5 tonna/óra kapacitás

Vastartalmú fémek megmunkálására szolgáló berendezések:

i.	meleghengerművek

20 tonna/óra nyersacél kapacitás

ii.	gőzkalapáccsal felszerelt kovácsműhelyek

Gőzkalapácsonként 50 kJ energia, amennyiben a felhasznált hőtermelő erő meghaladja a 20 MW-ot

iii.	olvasztott, védő fémbevonat felvitele

Óránként 2 tonna nyersacél megmunkálás

Vasöntödék

20 tonna/óra termelési kapacitás

Berendezések:

i.	nem vastartalmú nyersfémek érc, koncentrátum vagy másodlagos nyersanyagok felhasználásával, kohászati, vegyi vagy elektrolitikus eljárásokkal történő előállítására

ii.	nem vastartalmú fémek – beleértve a kinyert termékeket (finomítás, öntödei öntés, stb.) – olvasztására, beleértve az ötvözést

Napi 4 tonna olvasztási kapacitás ólom és kadmium esetében, és napi 20 tonna minden más fém esetében

10 alkalmazott

Fémek vagy műanyagok felületkezelésére szolgáló, elektrolitikus vagy vegyi folyamatot alkalmazó berendezések

Ahol a kezelőkádak térfogata 30 m3

Ásványipar

Föld alatti bányászat és a kapcsolódó tevékenységek

10 alkalmazott

Külszíni bányászat

Ahol a külszíni fejtés területe 25 hektár

Berendezések az alábbiak előállítására:

i.	cement-klinker forgókemencében

500 tonna/nap termelési kapacitás

ii.	mész forgókemencében

50 tonna/nap-nál nagyobb termelési kapacitás

iii.	cement-klinker vagy mész egyéb kemencében

50 tonna/nap termelési kapacitás

Berendezések azbeszt előállítására és azbeszt alapú termékek gyártására

Berendezések üveggyártáshoz, beleértve az üvegszál-előállítást

20 tonna/nap olvasztási kapacitás

Berendezések ásványi anyagok olvasztására, beleértve az ásványi szálak előállítását

20 tonna/nap olvasztási kapacitás

Berendezések kerámia termékek – különösen tetőcserepek, téglák, samott-téglák, csempék, kőedények vagy porcelán – égetéssel történő előállítására

75 tonna/nap termelési kapacitás, vagy 4 m3 kemence kapacitás és 300 kg/m3 berakási sűrűség kemencénként

Vegyipar

Vegyipari berendezések az alábbi alapvető szerves vegyi anyagok ipari méretben történő előállításához:

i.	egyszerű szénhidrogének (lineárisak vagy ciklikusak, telítettek vagy telítetlenek, alifásak vagy aromásak)

ii.	oxigéntartalmú szénhidrogének, úgymint az alkoholok, aldehidek, ketonok, karbonsavak, észterek, acetátok, éterek, peroxidok, epoxigyanták

iii.	kéntartalmú szénhidrogének

iv.	nitrogéntartalmú szénhidrogének, úgymint az aminok, amidok, salétrom-vegyületek, nitrogénvegyületek vagy nitrátvegyületek, nitrilek, cianátok, izocianátok

v.	foszfortartalmú szénhidrogének

vi.	halogénezett szénhidrogének

vii.	fémorganikus vegyületek

viii.

műanyag alapanyagok (polimerek, szintetikus szálak és cellulóz alapú szálak)

ix.	szintetikus gumik

x.	festékek és pigmentek

xi.	felületaktív anyagok és habzásgátlók

10 alkalmazott

Vegyipari berendezések az alábbi alapvető szervetlen vegyi anyagok ipari méretben történő előállításához:

i.	gázok, úgymint ammónia, klór vagy hidrogén-klorid, fluor vagy hidrogén-fluorid, szénoxidok, kénvegyületek, nitrogén-oxidok, hidrogén, kén-dioxid, karbonil-klorid

ii.	savak, úgymint krómsav, fluorsav, foszforsav, salétromsav, sósav, kénsav, füstölgő kénsav, kéntartalmú savak

iii.	bázisok, úgymint ammónium-hidroxid, kálium-hidroxid, nátrium-hidroxid

iv.	sók, úgymint ammónium-klorid, kálium-klorát, kálium-karbonát, nátrium-karbonát, perborát, ezüst-nitrát

v.	nemfémek, fémoxidok vagy egyéb szervetlen vegyületek, úgymint kalcium-karbid, szilikon, szilikon-karbid

Vegyipari berendezések foszfor-, nitrogén- vagy káliumalapú műtrágyák (egyszerű vagy összetett műtrágyák) ipari méretben történő előállításához

Vegyipari berendezések alapvető növény-egészségügyi termékek és biocidek ipari méretben történő előállításához

Vegyi vagy biológiai eljárást alkalmazó berendezések alapvető gyógyszeripari termékek ipari méretben történő előállításához

Berendezések robbanóanyagok és pirotechnikai termékek ipari méretben történő előállításához

10 alkalmazott

Hulladék- és szennyvízgazdálkodás

Berendezések veszélyes hulladék elégetésére, pirolízisére, hasznosítására, vegyi kezelésére vagy lerakására

Napi 10 tonna befogadása

10 alkalmazott

Berendezések kommunális hulladék elégetésére

3 tonna/óra kapacitás

Berendezések nem veszélyes hulladék ártalmatlanítására

50 tonna/nap kapacitás

Hulladéklerakók (inert hulladékok lerakói kivételével)

Napi 10 tonna befogadása vagy 25 000 tonna összkapacitás

Berendezések állati tetemek és állati hulladék ártalmatlanítására vagy újrahasznosítására

10 tonna/nap kezelési kapacitás

Kommunális szennyvíztisztító telepek

100 000 lakosegyenérték kapacitás

Függetlenül üzemeltetett ipari szennyvízkezelő telepek, melyek e melléklet egy vagy több tevékenységét szolgálják

10 000 m3/nap kapacitás

Papír és faanyag előállítás és feldolgozás

Ipari üzemek cellulózpép faanyagból vagy hasonló rostos anyagokból történő előállítására

10 alkalmazott

Ipari üzemek papír és karton, valamint egyéb elsődleges faipari termékek (mint például keménypapír, farostlemez és rétegelt lemez) előállítására

20 tonna/nap termelési kapacitás

Ipari üzemek faanyagok és faipari termékek vegyi anyagokkal történő tartósítására

50 m3/nap termelési kapacitással

Intenzív állattartás és haltenyésztés

Berendezések az intenzív baromfi- vagy sertéstartáshoz

i.	40 000 férőhely baromfinak

ii.	2 000 férőhely hízósertéseknek (30 kg feletti testtömeg)

iii.	750 férőhely kocáknak

10 alkalmazott

Intenzív haltenyésztés

1 000 tonna hal és kagyló évente

10 alkalmazott

Állati és növényi termékek az élelmiszer- és italágazatból

Vágóhidak

50 tonna/nap hasított test előállítási kapacitás

10 alkalmazott

Élelmiszereknek és italoknak az alábbiakból történő előállítására szolgáló kezelés és feldolgozás:

i.	állati nyersanyagok (tej kivételével)

75 tonna/nap kész-termék előállítási kapacitás

ii.	növényi nyersanyagok

300 tonna/nap kész-termék előállítási kapacitás (átlagérték negyedéves alapon)

Tej kezelése és feldolgozása

200 tonna tej/nap befogadási kapacitás (átlagérték éves alapon)

Egyéb tevékenységek

Üzemek szálak és textilanyagok előkezelésére (mint például a mosás, fehérítés, selymesítés művelete) vagy festésére

10 tonna/nap kezelési kapacitás

10 alkalmazott

Üzemek irhák és bőrök cserzésére

12 tonna késztermék/nap kezelési kapacitás

Berendezések anyagok, tárgyak vagy termékek szerves oldószerek felhasználásával történő felületkezelésére, különösen csávázására, nyomtatására, bevonására, zsírtalanítására, vízhatlanná tételére, méretezésére, festésére, tisztítására vagy impregnálására

150 kg/óra vagy 200 tonna/év fogyasztási kapacitás

Berendezések karbon (keményre égetett szén) vagy elektrografit égetéssel vagy grafitizálással történő előállítására

Berendezések hajók építésére, festésére vagy a festék hajókról történő eltávolítására

100 m hosszú hajókra méretezett kapacitás

Magyarázó jegyzetek:

Az 1. oszlop a 7. cikk (1) bekezdése a) pontjában említett kapacitásküszöböket tartalmazza.

A csillag (*) azt jelzi, hogy kapacitásküszöböt nem alkalmaznak (valamennyi berendezés jelentésköteles).

A 2. oszlop a 7. cikk (1) bekezdése b) pontjában említett alkalmazotti létszámküszöböt tartalmazza.

A „10 alkalmazott” 10 főállású alkalmazottnak felel meg.

II. MELLÉKLET

SZENNYEZŐ ANYAGOK

Sor-szám	CAS-szám	Szennyező anyag	Kibocsátási küszöb (1. oszlop)			Szennyező anyagok telephelyről történő elszállításának küszöbértéke (2. oszlop)	Gyártási, feldolgozási vagy felhasználási küszöb (3. oszlop)
			Levegőbe (1.a. oszlop)	Vízbe (1.b. oszlop)	Talajba (1.c. oszlop)
			kg/év	kg/év	kg/év	kg/év	kg/év
1	74-82-8	Metán (CH4)	100 000	-	-	-	*
2	630-08-0	Szén-monoxid (CO)	500 000	-	-	-	*
3	124-38-9	Szén-dioxid (CO2)	100 millió	-	-	-	*
4		Hidrofluorkarbonok (HFCs)	100	-	-	-	*
5	10024-97-2	Dinitrogén-oxid (N2O)	10 000	-	-	-	*
6	7664-41-7	Ammónia (NH3)	10 000	-	-	-	10 000
7		Nem-metán illékony szerves vegyületek (NMVOC)	100 000	-	-	-	*
8		Nitrogén-oxidok (NOx/NO2)	100 000	-	-	-	*
9		Perfluorkarbonok (PFCs)	100	-	-	-	*
10	2551-62-4	Kén-hexafluorid (SF6)	50	-	-	-	*
11		Kénoxidok (SOx/SO2)	150 000	-	-	-	*
12		Összes nitrogén	-	50 000	50 000	10 000	10 000
13		Összes foszfor	-	5 000	5 000	10 000	10 000
14		Hidroklórfluorkarbonok (HCFCs)	1	-	-	100	10 000
15		Klórfluorkarbonok (CFCs)	1	-	-	100	10 000
16		Halonok	1	-	-	100	10 000
17	7440-38-2	Arzén és vegyületei (mint As)	20	5	5	50	50
18	7440-43-9	Kadmium és vegyületei (mint Cd)	10	5	5	5	5
19	7440-47-3	Króm és vegyületei (mint Cr)	100	50	50	200	10 000
20	7440-50-8	Réz és vegyületei (mint Cu)	100	50	50	500	10 000
21	7439-97-6	Higany és vegyületei (mint Hg)	10	1	1	5	5
22	7440-02-0	Nikkel és vegyületei (mint Ni)	50	20	20	500	10 000
23	7439-92-1	Ólom és vegyületei (mint Pb)	200	20	20	50	50
24	7440-66-6	Cink és vegyületei (mint Zn)	200	100	100	1 000	10 000
25	15972-60-8	Alaklór	-	1	1	5	10 000
26	309-00-2	Aldrin	1	1	1	1	1
27	1912-24-9	Atrazin	-	1	1	5	10 000
28	57-74-9	Klórdán	1	1	1	1	1
29	143-50-0	Klórdekon	1	1	1	1	1
30	470-90-6	Klórfenvinfosz	-	1	1	5	10 000
31	85535-84-8	Klór-alkánok, C10-C13	-	1	1	10	10 000
32	2921-88-2	Klórpirifosz	-	1	1	5	10 000
33	50-29-3	DDT	1	1	1	1	1
34	107-06-2	1,2-diklóretán (EDC)	1 000	10	10	100	10 000
35	75-09-2	Diklórmetán (DCM)	1 000	10	10	100	10 000
36	60-57-1	Dieldrin	1	1	1	1	1
37	330-54-1	Diuron	-	1	1	5	10 000
38	115-29-7	Endoszulfán	-	1	1	5	10 000
39	72-20-8	Endrin	1	1	1	1	1
40		Halogénezett szerves vegyületek (mint AOX)	-	1 000	1 000	1 000	10 000
41	76-44-8	Heptaklór	1	1	1	1	1
42	118-74-1	Hexaklórbenzol (HCB)	10	1	1	1	5
43	87-68-3	Hexaklórbutadién (HCBD)	-	1	1	5	10 000
44	608-73-1	1,2,3,4,5,6-hexaklórciklohexán (HCH)	10	1	1	1	10
45	58-89-9	Lindán	1	1	1	1	1
46	2385-85-5	Mirex	1	1	1	1	1
47		PCDD + PCDF (dioxinok + furánok) (mint Teq)	0,001	0,001	0,001	0,001	0,001
48	608-93-5	Pentaklórbenzol	1	1	1	5	50
49	87-86-5	Pentaklórfenol (PCP)	10	1	1	5	10 000
50	1336-36-3	Poliklórozott bifenilek (PCBs)	0,1	0,1	0,1	1	50
51	122-34-9	Simazin	-	1	1	5	10 000
52	127-18-4	Tetraklóretilén (PER)	2 000	-	-	1 000	10 000
53	56-23-5	Tetraklórmetán (TCM)	100	-	-	1 000	10 000
54	12002-48-1	Triklórbenzolok (TCBs)	10	-	-	1 000	10 000
55	71-55-6	1,1,1-triklóretán	100	-	-	1 000	10 000
56	79-34-5	1,1,2,2-tetraklóretán	50	-	-	1 000	10 000
57	79-01-6	Triklóretilén	2 000	-	-	1 000	10 000
58	67-66-3	Triklórmetán	500	-	-	1 000	10 000
59	8001-35-2	Toxafén	1	1	1	1	1
60	75-01-4	Vinilklorid	1 000	10	10	100	10 000
61	120-12-7	Antracén	50	1	1	50	50
62	71-43-2	Benzol	1 000	200 (mint BTEX) (1)	200 (mint BTEX) (1)	2 000 (mint BTEX) (1)	10 000
63		Brómozott difeniléterek (PBDE)	-	1	1	5	10 000
64		Nonilfenol-etoxilátok (NP/NPEs) és a rokon anyagok	-	1	1	5	10 000
65	100-41-4	Etil-benzol	-	200 (mint BTEX) (1)	200 (mint BTEX) (1)	2 000 (mint BTEX) (1)	10 000
66	75-21-8	Etilén-oxid	1 000	10	10	100	10 000
67	34123-59-6	Izoproturon	-	1	1	5	10 000
68	91-20-3	Naftalin	100	10	10	100	10 000
69		Szerves ón-vegyületek (mint összes Sn)	-	50	50	50	10 000
70	117-81-7	Di-(2-etil-hexil)-ftalát (DEHP)	10	1	1	100	10 000
71	108-95-2	Fenolok (mint összes C)	-	20	20	200	10 000
72		Policiklikus aromás szénhidrogének (PAH-k) (2)	50	5	5	50	50
73	108-88-3	Toluol	-	200 (mint BTEX) (1)	200 (mint BTEX) (1)	2 000 (mint BTEX) (1)	10 000
74		Tributiltin és vegyületei	-	1	1	5	10 000
75		Trifeniltin és vegyületei	-	1	1	5	10 000
76		Összes szerves szén (TOC) (mint összes C vagy COD/3)	-	50 000	-	-	**
77	1582-09-8	Trifluralin	-	1	1	5	10 000
78	1330-20-7	Xilolok	-	200 (mint BTEX) (1)	200 (mint BTEX) (1)	2 000 (mint BTEX) (1)	10 000
79		Kloridok (mint összes Cl)	-	2 million	2 million	2 million	10 000 (3)
80		Klór és szervetlen vegyületei (mint HCl)	10 000	-	-	-	10 000
81	1332-21-4	Azbeszt	1	1	1	10	10 000
82		Cianidok (mint összes CN)	-	50	50	500	10 000
83		Fluoridok (mint összes F)	-	2 000	2 000	10 000	10 000 (3)
84		Fluor és szervetlen vegyületei (mint HF)	5 000	-	-	-	10 000
85	74-90-8	Hidrogén-cianid (HCN)	200	-	-	-	10 000
86		Szálló por (PM10)	50 000	-	-	-	*
A szennyező anyag CAS-száma a Chemical Abstracts Service-ben feltüntetett pontos azonosítót jelenti. Az 1. oszlop a 7. cikk (1) bekezdés a) pontja i. és iv. alpontjában említett küszöböket tartalmazza. Amennyiben egy adott aloszlopban (levegő, víz vagy talaj) feltüntetett küszöböt túllépik, a kérdéses üzem vonatkozásában szükséges a kibocsátások vagy – a szennyvízkezelésre szánt szennyvízben lévő szennyező anyagok esetében – a szóban forgó aloszlopban említett környezeti közegbe történő szállítások jelentése azon felek esetében, amelyek a 7. cikk 1. bekezdése a) pontja szerinti jelentéstételi rendszert választották. A 2. oszlop a 7. cikk (1) bekezdés a) pontja ii. alpontjában említett küszöböket tartalmazza. Amennyiben az ebben az oszlopban feltüntetett küszöböt túllépik egy adott szennyező anyagra nézve, a kérdéses üzem vonatkozásában szükséges a szóban forgó szennyező anyag telephelyről történő elszállításának jelentése azon felek esetében, amelyek a 7. cikk 1. bekezdés a) pont ii. alpontja szerinti jelentéstételi rendszert választották. A 3. oszlop a 7. cikk (1) bekezdése b) pontjában említett küszöböket tartalmazza. Amennyiben az ebben az oszlopban feltüntetett küszöböt túllépik egy adott szennyező anyagra nézve, a kérdéses üzem vonatkozásában szükséges a szóban forgó szennyező anyag telephelyről történő elszállításának jelentése azon felek esetében, amelyek a 7. cikk 1. bekezdése b) pontja szerinti jelentéstételi rendszert választották. A kötőjel (-) azt jelzi, hogy a kérdéses paraméter nem jár jelentéstételi kötelezettséggel. A csillag () azt jelzi, hogy az adott szennyező anyag esetében az 1.a. oszlopban feltüntetett küszöbértéket kell használni, és nem a gyártási, feldolgozási vagy felhasználási küszöbértéket. A két csillag (*) azt jelzi, hogy az adott szennyező anyag esetében az 1.b. oszlopban feltüntetett kibocsátási küszöbértéket kell használni, és nem a gyártási, feldolgozási vagy felhasználási küszöbértéket.

III. MELLÉKLET

A. RÉSZ

ÁRTALMATLANÍTÁSI MŰVELETEK („Á”)

—	Talajban vagy talajon történő elhelyezés (pl. lerakás)

—	Talajkezelés (pl. folyékony vagy iszapos hulladék talajban történő biológiai lebontása)

—	Mélyinjektálás (pl. szivattyúzható hulladék befecskendezése kutakba, természetben előforduló tároló helyek szikes dombjaiba)

—	Felszíni tárolás (pl. folyékony vagy iszapos hulladék elhelyezése gödrökben, tavakban vagy lagúnákban)

—	Speciális tervezésű lerakó (pl. bélelt, különálló cellákban történő elhelyezés, amelyek fedettek és elszigeteltek egymástól és a környezettől)

—	Víztestbe történő kibocsátás a tengerek/óceánok kivételével

—	Tengerekbe/óceánokba történő kibocsátás, beleértve a tengerfenékbe süllyesztést

—	Az e mellékletben máshol nem meghatározott biológiai kezelés, amely végtermékként olyan vegyületeket vagy elegyeket eredményez, melyek az ebben a részben meghatározott bármelyik művelettel eltávolíthatók

—	Az e mellékletben máshol nem meghatározott fizikai-kémiai kezelés, amely végtermékként olyan vegyületeket vagy elegyeket eredményez, melyek az ebben a részben meghatározott bármelyik művelettel eltávolíthatók (pl. párologtatás, szárítás, kalcinálás, semlegesítés, kicsapatás)

—	Szárazföldön történő elégetés

—	Tengeren történő elégetés

—	Tartós tárolás (pl. tartályok bányában történő elhelyezése)

—	Összekeverés vagy elegyítés az ebben a részben meghatározott bármely műveletnek való alávetés előtt

—	Átcsomagolás az ebben a részben meghatározott bármely műveletnek való alávetés előtt

—	Tárolás az ebben a részben meghatározott valamely művelet elvégzéséig

B. RÉSZ

HASZNOSÍTÁSI MŰVELETEK („H”)

—	Üzemanyagként (nem közvetlen elégetéssel) vagy más módon történő felhasználás energiatermelés céljára

—	Oldószerek visszanyerése/regenerálása

—	Oldószerként nem használt szerves anyagok újrahasznosítása/visszanyerése

—	Fémek és fémvegyületek újrahasznosítása/visszanyerése

—	Egyéb szervetlen anyagok újrahasznosítása/visszanyerése

—	Savak és bázisok regenerálása

—	Szennyezés csökkentésére használt összetevők hasznosítása

—	Katalizátorokból származó összetevők hasznosítása

—	Fáradt olaj újrafinomítása vagy a korábban felhasznált olaj egyéb újrahasznosítása

—	Talajkezelés, amely hasznos a mezőgazdaság szempontjából vagy ökológiai javulást eredményez

—	Valamely, e részben meghatározott hasznosítási műveletből származó maradékanyag felhasználása

—	Hulladékok cseréje valamely, e részben meghatározott hasznosítási műveletnek való alávetés céljára

—	Anyagok összegyűjtése valamely, e részben meghatározott művelet céljára

IV. MELLÉKLET

VÁLASZTOTTBÍRÁSKODÁS

E jegyzőkönyv 23. cikke (2) bekezdése alapján választottbíróság elé utalt vita esetén, a fél vagy felek értesítik a vitában érintett másik felet vagy feleket diplomáciai úton, valamint a titkárságot, a választottbíráskodás tárgyáról, és jelzik – különösen – e jegyzőkönyv azon cikkeit, melyek értelmezése vagy alkalmazása vitatott. A titkárság továbbítja a kapott információkat e jegyzőkönyv valamennyi részes felének.

A választottbíróság három főből áll. Mind az igénylő fél vagy felek, mind a vitában érintett másik fél vagy felek kijelöl(nek) egy választottbírót, és az így kijelölt két választottbíró közös megegyezéssel kiválasztja a harmadik választottbírót, aki a választottbíróság elnöke. Ez utóbbi nem lehet a vitában érintett valamely fél állampolgára, az állandó tartózkodási helye nem lehet ezen felek valamelyikének a területén, nem állhat egyikőjük alkalmazásában sem és korábban semmilyen más minőségében sem foglalkozhatott az üggyel.

3.	Ha a választottbíróság elnöke nem került kiválasztásra a második választottbíró kijelölésétől számított két hónapon belül, az Európai Gazdasági Bizottság ügyvezető titkára – a vitában érintett valamelyik fél kérésére – kiválasztja a választottbíróság elnökét egy további kéthónapos időszakon belül.

Ha a vitában érintett valamelyik fél nem jelöl ki választóbírót az (1) bekezdésben említett értesítés benyújtásától számított két hónapon belül, a másik fél tájékoztathatja erről az Európai Gazdasági Bizottság ügyvezető titkárát, aki kiválasztja a választottbíróság elnökét egy további kéthónapos időszakon belül. Kiválasztását követően a választottbíróság elnöke felkéri azon felet, amelyik nem jelölt ki választottbírót, hogy ezt két hónapon belül tegye meg. Amennyiben ezen időszak alatt nem sikerül ezt megtennie, az elnök tájékoztatja erről az Európai Gazdasági Bizottság ügyvezető titkárát, aki elvégzi ezt a kijelölést egy további kéthónapos időszakon belül.

5.	A választottbíróság a nemzetközi joggal és e jegyzőkönyv rendelkezéseivel összhangban hozza meg döntését.

6.	Az e mellékletben meghatározott rendelkezések szerint felállított bármely választottbíróság maga alkotja meg eljárási szabályait.

7.	A választottbíróság döntéseit – mind az eljárásmódra, mind az eljárás tárgyára vonatkozóan – többségi szavazással hozza meg.

8.	A bíróság minden megfelelő intézkedést megtehet a tények megállapítása céljából.

A vitában érintett felek elősegítik a választottbíróság munkáját és – különösen – minden rendelkezésükre álló eszközzel:

a)	ellátják a vonatkozó dokumentumokkal, felszerelésekkel és információkkal;

b)	felhatalmazzák – szükség esetén –, hogy tanúkat vagy szakértőket hívjon, és azoktól bizonyítékokhoz jusson.

10.	A felek és a választottbírók védik azon információk bizalmasságát, amelyekhez a választottbíróság eljárásai során bizalmasan jutnak hozzá.

11.	A választottbíróság – az egyik fél kérésére – ideiglenes védelmi intézkedéseket javasolhat.

12.

Ha a vitában érintett felek egyike nem jelenik meg a választottbíróság előtt, vagy elmulasztja álláspontját megvédeni, a másik fél kérheti a bíróságot, hogy folytassa az eljárást, és hozza meg végső döntését. Valamely fél távolmaradása vagy álláspontja megvédésének elmulasztása nem akadályozza az eljárást. Végső döntésének meghozatala előtt a választottbíróságnak meg kell győződnie arról, hogy a kereset ténylegesen és jogilag megalapozott.

13.	A választottbíróság a vita tárgyából közvetlenül eredő viszontkeresetet meghallgathatja, és arról döntést hozhat.

14.	Hacsak a választottbíróság az eset sajátos körülményeire tekintettel másként nem rendelkezik, a bíróság kiadásait – beleértve a tagjainak díjazását – a vitában érintett felek egyenlő arányban viselik. A bíróság a kiadásairól nyilvántartást vezet, és egy végső kimutatást készít a felek részére.

15.	E jegyzőkönyv bármely részes fele, amelynek a vita tárgyában jogi természetű érdeke áll fenn, és amelyet érinthet az ügyben hozott döntés, a bíróság egyetértésével szót kaphat az eljárásban.

16.	A választottbíróság a létrehozása időpontjától számított öt hónapon belül meghozza döntését, hacsak úgy nem találja, hogy szükséges az időkorlát kiterjesztése, amely nem haladhatja meg az öt hónapot.

17.

A választottbíróság döntéséhez indoklást csatol. A döntés végleges, és kötelező érvényű a vitában érintett valamennyi félre nézve. A döntést a választottbíróság eljuttatja a vitában érintett felekhez és a titkársághoz. A titkárság továbbítja a kapott információt e jegyzőkönyv valamennyi részes felének.

18.	A felek között a döntés értelmezése vagy végrehajtása vonatkozásában esetlegesen kialakuló vita bármely fél által a döntést meghozó választottbíróság elé, vagy – ha ez utóbbi nem áll rendelkezésre – egy másik, erre a célra az elsővel azonos módon létrehozott, választottbíróság elé utalható.

(1) Az egyedi szennyező anyagokat jelenteni kell, ha a BTEX küszöböt (a benzol, toluol, etil-benzol, xilol paraméterek eredője) túllépik.

(2) A policiklikus aromás szénhidrogéneket (PAH-k) benzo(a)pirénben (50-32-8), benzo(b)fluoranténben (205-99-2), benzo(k)fluoranténben (207-08-9), indeno(1,2,3-cd)pirénben (193-39-5) kell megadni (a nagy kiterjedésű, határokon átnyúló légszennyezésről szóló egyezménynek a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló jegyzőkönyvéből átvéve).

(3) Mint szervetlen vegyületek.

B. MELLÉKLET

Az Európai Közösség nyilatkozata az ENSZ-EGB szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartásokról szóló Jegyzőkönyvének 26. cikke (4) bekezdésével összhangban

Az Európai Közösség kijelenti, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződéssel és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésével összhangban, illetékes nemzetközi megállapodások megkötésében és az azokból eredő kötelezettségek végrehajtásában, ami hozzájárul a következő célkitűzések eléréséhez:

—	a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása,

—	az emberi egészség védelme,

—	a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása,

—	a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten.

A szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartások megfelelő eszközök a környezetvédelmi teljesítmény javításának bátorítására, a kibocsátott szennyező anyagokkal kapcsolatos információkhoz való nyilvános hozzáférés biztosítására, és az illetékes hatóságok számára a trendek nyomon követésére, a szennyezés csökkentésében elért haladás demonstrálására, a megfelelést figyelő monitoring támogatására és a haladás értékelésére, ezért hozzájárulnak a fent említett célkitűzések megvalósításához.

Az Európai Közösség kijelenti továbbá, hogy már elfogadta azokat a jogi eszközöket, amelyek kötelezik tagállamait, és lefedik az e jegyzőkönyv által szabályozott ügyeket.

A Közösség illetékességének gyakorlása – természetéből adódóan – folytonos fejlesztés alatt áll.

4.2.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 32/82

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2003. november 26.)

a támogatási programról amelyet Olaszország kíván végrehajtani a Piemonte Tartomány területén található légszennyezés csökkentéséért

(az értesítés a C(2003) 3520. számú dokumentummal történt)

(Csak az olasz nyelvű szöveg hiteles)

(EGT vonatkozású szöveg)

(2006/63/EK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 88. cikke (2) bekezdése első albekezdésére,

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra és különösen annak 62. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,

tekintettel az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendeletre (1)

felhívva az érdekelt feleket, hogy nyújtsák be észrevételeiket az említett cikk alapján,

mivel:

1. ELJÁRÁS

(1)

Az olasz hatóságok az EK szerződés 88. cikke (3) bekezdésének értelmében a 2002. december 16-án kelt és a Bizottsághoz 2002. december 18-án beérkezett (A/39321), valamint a 2002. december 20-án kelt és a 2002. december 31-én beérkezett (A/39483) levelükben bejelentettek egy támogatási programot Piemonte Tartományban, a földgázt gépjárművek meghajtására eladó üzemanyagtöltő állomások hálózatának bővítéséről.

(2)	A Bizottság 2003. február 3-án kelt levelében (D/50722) további információkat kért a bejelentett támogatási programról.

(3)	Az olasz hatóságok kiegészítő információkat szolgáltattak 2003. március 25-én kelt levelükben (A/32278), amely 2003. március 28-án érkezett be.

(4)	A Bizottság 2003. május 28-án kelt SG(2003) D/229965 levelében tájékoztatta Olaszországot, hogy határozott az EK-Szerződés 88. cikke (2) bekezdésében leírt eljárás megindításáról a tervezett intézkedéssel kapcsolatban.

(5)	A Bizottság határozata az eljárás megindításáról megjelent az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2). A Bizottság a 659/1999/EK rendelet 6. cikke (1) bekezdésének értelmében felszólította az érdekelt feleket, hogy nyújtsák be észrevételeiket az előírt határidőn belül (egy hónap).

(6)	A Bizottság a következő harmadik felektől kapott észrevételeket: 2003. augusztus 29. (Bundesverband der deutschen Gas- und Wasserwirtschaft e V., BGW, Németország), 2003. szeptember 1. (Szövetségi Pénzügyminisztérium, Németország), 2003. szeptember 2. (OMV Erdgas, Ausztria).

(7)	Olaszország hivatalos válasza 2003. október 10-én (A/37006) érkezett meg, miután az olasz hatóságok két kérésére (2003. július 10. és 2003. augusztus 5.) a Bizottság 2003. augusztus 7-én meghosszabbította a megszabott határidőt.

2. A PROGRAM RÉSZLETES LEÍRÁSA

2.1. Jogalap és a program tárgya

(8)

A bejelentett támogatás a következő jogszabályok rendelkezéseire alapul:

Alapjogszabály

—

A Tartományi Kormány 2002. november 11-i 67-7675 sz. rendelete (Delibera della Giunta Regionale, DGR) „Terv a metán, mint üzemanyag értékesítőhálózatának kiterjesztéséről. Pénzügyi támogatás településeknek olyan vállalkozások támogatására, amelyek metánt üzemanyagként értékesítő töltőállomásokat szándékoznak létesíteni. A pályázati anyagok bemutatásának határideje és értékelésük szempontjai.”

Vonatkozó további jogszabályok

—	Az 1998. december 19-i 426. sz. törvény: „Új környezetvédelmi intézkedések”,

—	Miniszteri rendelet (2000. december 22.) „Az országos gázvezeték-hálózat meghatározása a 2000. május 23-i 164. sz. törvényerejű rendelet 9. cikkének értelmében”,

—	Miniszteri rendelet (1998. július 17.) „A metánnal vagy cseppfolyósított gázzal (LPG) hajtott gépjárművekre vonatkozó könnyítő szabályozás”,

—	Miniszteri rendelet (1999. május 28.) „A Betéti és Kölcsönpénztár (Cassa depositi e prestiti) részéről a helyi hatóságoknak nyújtott kölcsön az 1998. december 9-i 426. számú törvény szerinti környezetvédelmi intézkedésekhez”,

—	Miniszteri rendelet (2001. április 5.) „Közvetlen hozzájárulás a lakosság részére elektromos, metán és LPG meghajtású járművek vásárlásához valamint metán és LPG töltőállomások létesítéséhez”,

—	13-7622. számú tartományi kormányrendelet (DGR) „A metán, az LPG valamint egyéb innovatív, csekély környezeti hatású meghajtási módok elterjesztése a közszolgálatok gépjárműparkjában. A források megyék közötti elosztásának és kiutalásának kritériumai”,

—

62-6806. számú tartományi kormányrendelet (DGR) „A Piemonte Tartomány helyi tömegközlekedési befektetési tervéhez való hozzájárulás általános kritériumai és eljárásmódja a 194/98. törvény értelmében. A Tartományi Közlekedési Igazgatóság részére történő 9 009 895,07 euro kiutalása a 25192/2002 fejezetből”.

(9)

A támogatási program célja a földgázt (metánt) üzemanyagként árusító töltőállomások hálózatának bővítése. Jelenleg mindössze tizenkettő ilyen található Piemonte Tartomány területén, míg Emilia Romagnában 80 és Venetóban 64. Ez a szám nem tekinthető elégségesnek a CO2 kibocsátásról szóló kiotói célok eléréséhez – amelyeket országos és tartományi szinten is jogszabály rögzít – és az egyéb légkörben található veszélyes anyagok környezeti hatásának csökkentéséhez a következő szennyezők szintjének tartománybeli csökkentésével: a) nitrogén-dioxid; b) finom részecskék; c) benzol. Ez a károsanyag-kibocsátás egyrészt a közlekedési torlódások következménye, másrészt a hagyományos üzemanyagok bizonyos keverékének kiemelkedő mértékű használatáé. Ezért Piemonte Tartomány mind a gépjárműpark közlekedését és összetételét mind pedig az üzemanyagok terjesztését az egyéni és tömegközlekedésről szóló intézkedése központjába állította.

2.2. Az intézkedés formája

(10)	A tervezett intézkedés pénzügyi támogatás formájában jön létre.

2.3. Intenzitás, támogatottak és elszámolható költségek

(11)	A támogatás töltőállomásonként 150 000 euróra rúg. Az intenzitás nem jelenik meg. Az elszámolható költségek és a támogatottak köre a 4. részben – „Olaszország észrevételei” – van leírva.

2.4. Költségvetés és időtartam

(12)	A költségvetés körülbelül 5 millió euro. Az intézkedés időtartama a 2002., a 2003., és a 2004. évre szóló költségvetésben előirányzott juttatásoktól függ.

3. AZ ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁNAK OKAI

(13)	A Bizottság 2003. május 28-i határozatában (a továbbiakban: az eljárást megindító határozat) bemutatta a bejelentett intézkedéssel kapcsolatos különböző kétségeit.

3.1. A támogatás összege

(14)

A Bizottság rámutatott, hogy a támogatás összege felülmúlja a három évre szóló vállalatonkénti 100 000 eurós összeget, amelyet a Bizottságnak az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2001. január 12-i 69/2001/EK rendelete (3) rögzít; és tudomásul vette, hogy az olasz hatóságok nem kívánják csökkenteni a támogatás töltőállomásonkénti összegét, mivel ez az összeg az a szükséges minimum, amely a tartományban befektetéseket ösztönözhet új töltőállomások létrehozására.

3.2. Kétségek a hálózat belső határoktól való távolságával kapcsolatban és a Közösségen belüli kereskedelemre való lehetséges hatással kapcsolatban, tekintettel arra, hogy nem „de minimis” intézkedésről van szó.

(15)	Az eljárást megindító határozatában a Bizottság megjegyezte, hogy első pillantásra felléphet egy kereskedelemre gyakorolt hatás, mivel a földgáz a nemzetközi kereskedelem tárgya és a benzinkutak közel lehetnek a határhoz.

3.3. Kétségek a földgázt árusító benzinkutak tulajdonjogával és az intézkedés kedvezményezettjeinek azonosságával kapcsolatban

(16)

Az eljárást megindító határozatában a Bizottság utalt egy korábbi, hasonló esetben meghozott határozatára, a Hollandia által a német határhoz közeli tartományokban lévő 633 holland benzinkútnak nyújtott állami támogatásról szóló, 1999. július 20-i 1999/705/EK bizottsági határozatra (4). Az említett határozatot a Bíróság is megerősítette 2002. június 13-i ítéletében (5).

3.4. Kétségek az intézkedés környezetre gyakorolt hatásával kapcsolatban

(17)	A Bizottság megjegyezte, az olasz hatóságok a bejelentéskor nem mutatták be világosan, hogy az intézkedés környezetre gyakorolt jótékony hatásai valósak-e.

(18)	Az 1999/705/EK határozat és az ezt követő, (16) pontban említett bírósági ítélet két pontja különösen nagy jelentőséggel bírnak az ügyben.

(19)

Az eljárást megindító határozatában a Bizottság hangsúlyozta a „támogatott” helyes meghatározásának szükségességét, amelynek különböznie kell a „töltőállomástól”, vagyis a kettő nem eshet egybe. Ez például akkor történne meg, ha a) ugyanaz a tulajdonos több benzinkutat birtokolna vagy üzemeltetne, vagy b) ugyanaz a viszonteladó egynél több támogatási kérelmet nyújtana be. Valójában nem lehetetlen, hogy egy nagy kőolajipari társaság egy kizárólagos beszerzési megállapodás vagy egy másfajta megállapodás révén tényleges ellenőrzést gyakoroljon egy benzinkút üzemeltetése fölött.

(20)

Azért, hogy az összeegyeztethetetlen támogatások ellenőrizhető módon ne halmozódjanak, a Bizottság a benzinkutakat hat kategóriába sorolta, melyek közül a három legrelevánsabb:

a)	Viszonteladó/tulajdonos kategória („dealer-owned/dealer-operated”, a továbbiakban: Do/Do), amikor a viszonteladó a töltőállomás tulajdonosa, aki saját kockázatára üzemelteti a benzinkutat, és egyúttal kizárólagos beszerzési megállapodás köti egy kőolajipari társasághoz (szállítóhoz).

b)	Viszonteladó/bérlő kategória („company-owned/dealer-operated”, a továbbiakban: Co/Do), amikor a viszonteladó a töltőállomás bérlője, aki saját kockázatára üzemelteti a benzinkutat és egyúttal kizárólagos beszerzési megállapodás köti a szállítóhoz.

c)	Nem önálló viszonteladó kategória („company-owned/company-operated”, a továbbiakban Co/Co), amikor a benzinkutat a kőolajipari társaság alkalmazottai, vagy leányvállalata üzemeltetik; akik nem viselik az üzemeltetés kockázatát és nincs meg a szabadságuk, hogy válasszanak a szállítók között.

(21)

A bizonyítási teher az olasz hatóságokra hárul mind a töltőállomások valódi tulajdonosainak megállapítását illetően, mind pedig az üzemeltetőt a szállítóval összekötő szerződéses kapcsolat természetét illetően. Ebből a célból a Bizottság két kérdést intézett az olasz hatóságokhoz. Először is egy olyan javaslatról, amely az intézkedést úgy módosítaná, hogy az a 69/2001/EK rendelet (6) minden feltételének megfeleljen, másodszor a töltőállomások tulajdonviszonyairól és a kedvezményezett vállalatok nagyságáról. A Bizottság különösen az iránt érdeklődött, hogy az új benzinkutak – vagy egy részük – nagyvállalatok vagy nemzetközi kőolaj-társaságok eladóhálózatához tartozna-e.

(22)

A Bizottság az olasz hatóságok válaszát nem találta elégségesnek. Egyrészt a válasz nem tudta kizárni, hogy ismételt támogatási igényt nyújtson be több olyan benzinkút is, amely ugyanahhoz a nagyvállalathoz tartozik. Másrészt nem tudott bizonyítékkal szolgálni arról, hogy a szerződés (7) az üzemeltetőt (az a személy, aki üzemelteti a benzinkutat) mindenféle mozgástér nélkül köti a szállítóhoz.

3.5. Az elszámolható költségek

(23)

A Bizottság rámutatott, hogy a környezetvédelmi célú állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatással (8), különösen ennek 37. pontjával ellentétben a befektetési támogatás nincs egyértelműen elszámolható költségekhez kötve. Másik oldalról az intézkedés keretében jelzett befektetési támogatások nem felelnek meg az említett iránymutatás (9) következő pontjaiban jelzett feltételek egyikének sem: 29. (a közösségi szabványok túlteljesítéséhez nyújtott támogatás), 30. (energiatakarékosság), 31. (hő- és villamosenergia kapcsolt termelése) és 32. (támogatás a megújuló energiaforrások használatához).

3.6. Záró észrevételek

(24)	Kétségei ellenére a Bizottság elismerte, hogy előzetes feltételezések szerint a verseny esetleges torzulása korlátozva lesz.

(25)	A Bizottság továbbá megjegyezte, hogy az intézkedés más keretszabályoknak és iránymutatásoknak sem felel meg.

4. OLASZORSZÁG ÉSZREVÉTELEI

4.1. Az intézkedés környezetre gyakorolt hatásával kapcsolatban

(26)

Észrevételeikben az olasz hatóságok hangot adnak azon véleményüknek, mely szerint a kiotói célkitűzések eléréséhez – amelyeket mind a közösségi, mind az olasz jogalkotás jogszabályba foglalt – szükséges az egyik leginkább környezetszennyező emberi tevékenység, a közúti közlekedés (mobilitás) terén beavatkozni. Az ilyen tevékenységből származó fő szennyező anyagok a CO2, a PM10, a PM2,5 és a NO2, és ilyen téren a hagyományos üzemanyagoknál jobb alternatíva a metán. Elterjedése hatással lenne mind a tömegközlekedésre, mind a közszolgálatok gépjárműparkjára, mind pedig a közúti áruszállításra.

(27)	Ezen kívül Piemonte Tartomány 10 000 főnél népesebb városaiban a gépjármű-közlekedés korlátozott. Ebből a szempontból a metán fontos szerepet játszhat a fenntartható mobilitás céljának elérésében.

(28)	Az olasz hatóságok által küldött statisztikai adatok igazolták a hagyományos üzemanyaggal hajtott járművek (autóbusz, teherautó, kisteherautó stb.) helyettesítéseként metánnal hajtott járművek szennyezőanyag-kibocsátásának várt hatását.

(29)	Maga a Bizottság javasolta a közlekedési szektorban használt benzin és gázolaj 20 %-ának helyettesítését alternatív üzemanyagokkal és a földgázt olyan üzemanyagnak minősítették, amely jelentősen hozzájárulhat a célkitűzés eléréséhez.

4.2. A támogatás mértéke

(30)

Észrevételeikben az olasz hatóságok kitartanak amellett, hogy a benzinkutankénti 150 000 eurós összeg jelenti a szükséges minimumot, amellyel a befektetéseket ösztönözni és támogatni lehet mind egy új, metánt árusító töltőállomás létesítésekor, mind egy már meglévő állomás részeként működő új eladóhely (kútoszlop vagy szivattyú a csatlakozó infrastruktúrával) létrehozásakor. Becslések szerint a 150 000 eurós összeg az a minimum, amely ösztönző lehet egy olyan iparágban, amelynek jövedelmezősége normális piaci körülmények között a tőke hosszú amortizációs ideje és a rendkívül alacsony haszonkulcsok miatt még alacsonynak mondható. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az utóbbi 25 évben mindössze hat új eladóhelyet létesítettek.

(31)

Érvelésük alátámasztására az olasz hatóságok egy közepes méretű benzinkút tulajdonosának haszonbecslését is bemutatták, amely egy elképzelt, metánt árusító, 5 és 12 bar közötti nyomású gázvezetékre csatlakoztatott benzinkút költségein alapul. A változó és állandó költségek levonása előtt a haszonkulcs az eladott gázra vetítve 0,069 euró/m3 lett. A költségek levonása után a haszonkulcs 0,040 euró/m3-re csökken (az üzemeltető átlagos haszonkulccsal számolt), amely tovább fogyhat a 10 000 euróra becsült állandó éves költségek miatt (személyi kiadások, a benzinkút karbantartása és adminisztrációs költségek).

(32)	Az olasz hatóságok által idézett példában csak az éves bevétel 2,51 %-a származik a metánból.

4.3. A töltőállomásokba befektetett összegek

(33)

Válaszukban az olasz hatóságok bemutattak egy részletes listát az elszámolható befektetett költségekről. Kizárólag a gáz kiadásához és a töltőállomás biztonságához szükséges gépek és felszerelések szerepeltek rajta, mégpedig a következők:

—	mérőkabin,

—	kompresszorok,

—	tűzoltó palackok,

—	ellenőrző műszerek és gázirányító berendezések,

—	tárolóegységek a kompresszoroknak,

—	hűtőegységek,

—	elektromos helyiségek,

—	dupla kútoszlopok súlymérővel,

—	előtető a metánt szolgáltató kútoszlopok fölé,

—	esetleges egyéb berendezések, amelyek nélkülözhetetlenek a metán töltéséhez és a töltőállomás biztonságához.

(34)	A fent említett összetevők költsége (kizárólag ezek számolhatók el a támogatás keretében), amennyiben a gázt 5 és 12 bar nyomás között átfejtő rendszerekre vonatkozik, az olasz hatóságok szerint átlagosan 500 000 euro.

(35)

A további költségek magukban foglalják a gáz-, villany- és egyéb közműhálózatokra való csatlakozást (amely átlagosan 100 000 euróra rúg, az esetleges eltérések nagyban függnek a távolságtól és a terep minőségétől); a földterületek megszerzését; építési munkálatokat (közlekedési utak); kiegészítő költségeket (tervezés, szükséges koncessziók és engedélyek beszerzése) Ezek a költségek a befektetőt terhelik.

(36)

Jóllehet a tervezett intézkedés kapcsán a Bizottság olyan határozatot fogad el, hogy az nem minősül állami támogatásnak, nincs szükség az olasz hatóságok által jelzett összegek utólagos elemzésére, amelyek egy már létező benzinkút földgáz-eladóponttal való bővítésére vonatkoznak, a Bizottság a többi tagállam piaci viszonyai alapján elfogadhatónak tartja az egy új gáztöltőhely kivitelezésére fordítható legföljebb 300 000 eurós összeget.

4.4. A hálózat belső határoktól való távolsága, valamint az intézkedésnek a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt lehetséges hatása

(37)	A hazai ellátás különleges összetétele, és a múltban meghozott stratégiai döntések miatt, amelyek a kínálat sokszínűbbé tételét és a kőolajtól való függés csökkentését célozták, Olaszországban a főbb üzemanyagok között rendkívül magas a metán részaránya.

(38)

A következő táblázat összehasonlítja Olaszország helyzetét a többi európai országéval (10).

Ország	LPG-töltőállomások	Metán-töltőállomások
Ausztria	15	8
Belgium	625	8
Bulgária	36	0
Horvátország	16	1
Dánia	465	1
Finnország	3	5
Franciaország	1 962	12
Németország	396	356 (51 építés alatt)
Görögország	35	nincs adat
Írország	150	2
Olaszország	2 126	402
Luxemburg	12	5
Norvégia	31	4
Hollandia	2 200	9
Lengyelország	3 300	8
Portugália	140	5
Egyesült Királyság	1 254	13
Cseh Köztársaság	350	12
Oroszország	342	208
Szlovákia	25	4
Szlovénia	6	nincs adat
Spanyolország	39	10
Svédország	11	23
Svájc	14	27
Törökország	181	3
Ukrajna	nincs adat	87
Magyarország	40	3

(39)

A következő táblázat összehasonlítja az olasz tartományok helyzetét.

Tartomány	Metántöltő állomások
Valle d'Aosta	0
Piemonte	12 (11)
Liguria	7
Lombardia	29
Veneto	68
Friuli-Venezia Giulia	4
Trentino-Alto Adige	3
Emilia Romagna	81
Marche	44
Abruzzo	12
Molise	3
Toscana	51
Umbria	16
Lazio	13
Puglia	20
Campania	19
Basilicata	3
Calabria	1
Szicília	6
Szardínia	0
„Fehér kutak” (független töltőállomások, nem szerepelnek a tartományi adatoknál): minden típusú üzemanyag	[976]
Olaszország összesen	392

(40)

A Piemonte Tartományban található 1 974 (12) üzemanyagtöltő állomásból (1980-ban 3 753 létezett) 14 jogosult metán árusítására is, ezek közül 12 működik; ez utóbbiak közül hatot az utóbbi 25 évben építettek. A számuk Torino és Alessandria megyében a legmagasabb (6–6 állomás), ezt Cuneo és Novara megyék követik mindössze 1–1 állomással. Asti, Biella, Verbania és Vercelli nem rendelkeznek ilyen állomással.

(41)	A tervezett költségvetés mindössze 33 töltőállomás létrehozását teszi lehetővé. A keresleti oldalon Piemontéban körülbelül 5 500 metánüzemű jármű közlekedik (a teljes járműpark 0,16 %-a). Országos szinten körülbelül 330 000 a metánüzemű jármű, vagyis a járműpark 0,80 %-a.

(42)

Ami a benzinkutak francia határhoz való közelségét és a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt esetleges hatást illeti, az olasz hatóságok a következőkkel érveltek.

—	A metánüzemű járművek hatótávolsága rendesen 300 km; vagyis a metánnal való újratöltést szükségképpen a nyitvatartási időben elérhető eladópontnál kell elvégezni (a hatályos olasz előírások kizárják az önkiszolgáló üzemeltetést).

—

A területen húzódó metánvezetékek eloszlása erősen befolyásolja a töltőállomások elhelyezését, hiszen ezeknek a gazdasági jövedelmezőség miatt kis távolságra kell lenniük a legközelebbi metánvezetéktől. A tartományi hatóságok által bemutatott térképanyag bemutatja az olasz-francia határhoz legközelebb húzódó két metánvezeték nyomvonalát: 1. a „Val di Susa” metánvezeték, Salbertrandot köti össze Oulxon keresztül Bardonecchiával; 2. a „Val Chisone” metánvezeték, amely a Chisone folyó völgyét követi Roure és Cesana Torinese között (utóbbi Sestrière és Clavière között található félúton, a francia határnál). A két vezeték Sauze d’Oulxon keresztül van összekapcsolva.

—

A piemontei tartományi hatóságok hangsúlyozzák, hogy a metánt árusító állomások egyáltalán nem versenytársai a létező vagy leendő francia benzinkutaknak és nem torzítják vagy fenyegetik torzítással a versenyt oly módon, hogy az EK-Szerződés 87. cikk (1) bekezdése értelmében veszélyeztetik a tagállamok közötti kereskedelmet. Épp ellenkezőleg, a piemontei metánmeghajtású járművek számának emelkedése – hála a határokon átlépő közlekedés gyarapodásának – a nem-olasz benzinkutak esetében is a metáneladó-helyek növekedését eredményezhetné Franciaországban és más tagállamokban.

(43)	Összefoglalásként elmondható, hogy a leírt helyzet a piemontei metántöltő állomások minden határon átnyúló negatív hatását kizárja, és jelenleg egyszerűen helyi – pontosabban tartományi – hatást vetít előre, a jövőre nézve pedig lehetséges pozitív hatást.

4.5. A metánt árusító benzinkutak tulajdonjoga és az intézkedés kedvezményezettjeinek azonossága (a szállító és az üzemeltető közötti megállapodás természete)

(44)	Az üzemanyag-szektort (árusítás) 1998-ban (13) liberalizálták.

(45)

Minden vállalat engedélyt szerezhet, amely megfelel a szükséges szubjektív és objektív feltételeknek (biztonság, a szolgáltatások minimális szintje, környezetvédelem stb.). Az engedélyt az illetékes települési hivatal adja ki. Az intézkedés nem tesz különbséget a befektető nagysága vagy piaci ereje alapján, így egyaránt vonatkozik mind a nagy kőolajipari vállalatokra, mind a független üzemeltetőkre, amelyek már jelen vannak a piacon, vagy szeretnének megjelenni. A költségvetés korlátai csupán 33 töltőállomás létrehozását teszik lehetővé; a kedvezményezettek nyílt eljárás során kerülnek kiválogatásra (pályázati felhívás).

(46)	Az engedély birtokosa eldöntheti, hogy közvetlenül maga üzemelteti az állomást vagy harmadik félre (üzemeltető) bízza egy haszonbérleti szerződés alapján nem kevesebb, mint hat év (meghosszabbítható) időtartamra vagy egy üzemanyag-szállítói szerződés (14) alapján.

(47)

Az engedély birtokosa lehet kőolajipari vállalat saját márkajelzéssel (ERG, Tamoil) vagy független vállalkozó (ún. retisti, hálózati vállalkozók). Az olasz hatóságok által bemutatott adatok alapján a létező benzinkutak kb. 65 %-a saját márkajelzéssel rendelkező kőolajipari vállalatok kezében van, míg a maradék 35 % a független vállalkozóké.

(48)

Ha egy olajtársaság az engedély birtokosa, mind tartományi, mind országos szinten legelterjedtebb az a modell, amelynél az állomás tulajdonosa az olajtársaság, de egy harmadik fél üzemelteti („Co/Do”); ebben az esetben a viszonteladó bérbe veszi az állomást, amelyet saját kockázatára üzemeltet és kizárólagos beszerzési megállapodás vagy haszonbérleti szerződés (15) köti a szállítóhoz, aki egyben az engedély birtokosa. Ebben az esetben a töltőállomás a tulajdonos kőolajtársaság márkajelét viseli, amely minden szükséges átalakító és modernizáló befektetést megvalósít. Az üzemeltető a kőolajtársaságtól szerzi be az üzemanyagot, és az árut három-négy nap halasztással fizeti ki. Az üzemeltető, immáron mint az üzemanyagok (metán/LPG) kizárólagos tulajdonosa, szabadon megállapított áron adja tovább az üzemanyagot, de a társaság javasolhat eladási árat és/vagy megjelölhet egy maximális árat.

(49)	Piemontéban csak tíz esetben alkalmazzák a „Co/Co”-modellt, amikor a kőolajtársaság tulajdonosa a benzinkútnak és egyben közvetlenül üzemeltetőt is biztosít hozzá. Egyetlen ilyen állomás sem ad el metánt.

(50)	A kőolajtársaság (tulajdonos és az engedély birtokosa) és az üzemeltető társaság közötti szerződést/megállapodást bejelentik az olasz Verseny- és Piacfelügyeleti Hatóságnál (Autorità Garante della Concorrenza e del Mercato).

(51)	A töltőállomások maradék 35 %-ánál – ahol a viszonteladó egyben tulajdonos is („Do/Do”) – az üzemeltető (hálózati vállalkozó) szerződést köt egy kőolajipari társasággal a márkajelzés használatáról és az üzemanyagok kizárólagos beszerzéséről (16).

5. AZ ÉRDEKELT FELEK ÉSZREVÉTELEI

(52)	Minden érdekelt fél, amely a 659/1999/EK rendelet (17) 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően elküldte észrevételeit, egyhangúan támogatja Piemonte Tartomány álláspontját a metán környezetvédelmi céllal való elterjesztésének szükségességéről a közlekedési szektorban.

(53)

Az OMV Erdgas a javasolt intézkedés környezetre gyakorolt jótékony hatását és a metánhasználat előmozdításának fontosságát hangsúlyozza, mint a környezetvédelmi politika egyik célkitűzését. A metán üzemanyagként való használata komoly átalakítási erőfeszítéseket eredményezett Európa vezető gépjárműgyártóinál (Fiat, Opel, Volvo, Renault, VW, Ford és Mercedes) és a haszongépjármű-szektort és jelentősen befolyásolja. A metánpiac ennek ellenére még nem ért el nagyon magas fejlettségi fokot, így további befektetésekre van szükség. Ebbe az irányba az első lépés a töltőállomások megfelelő infrastruktúrájának fejlesztése, amely – tekintve, hogy egyelőre korlátozott számú metánüzemű jármú közlekedik Európában – még nem jövedelmező. A Bizottság 2001. november 7-én bemutatott irányelvjavaslata 2020-ig a metánnak a gépjárművek üzemanyagpiacából való 10 %-os részesedését tűzte ki célul (18). Következésképp a metángáz-infrastruktúra létrehozásának támogatása igazoltnak és szükségesnek látszik. Az OMV Erdgas ezen kívül aláhúzza a Piemonte által tervezett intézkedés és a holland terv közötti alapvető különbséget, utóbbi ugyanis a német határon fekvő holland benzinkutaknak azért tervez támogatást nyújtani, hogy kompenzálja a határmenti tartományokban alkalmazott jövedékiadó-különbséget, és ily módon lehetővé tegye a holland töltőállomásoknak, hogy a határ túloldalán található német benzinkutakkal azonos feltételek mellett versenyezhessenek. Piemonte esetében ez nem fordul elő.

(54)

Észrevételeiben a német szövetségi kormány is rámutat a holland és az olasz eset közötti alapvető különbségre. Mindenekelőtt nyilvánvaló, hogy a „de minimis” szabály a Piemonte Tartomány által elfogadott intézkedés esetében nem alkalmazható, minden erről folytatott vita céltalan lenne. Másrészt a német kormány úgy véli, az intézkedés a környezetvédelmi célú állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás hatálya alá esik és ennek fényében, deklarált céljának megfelelően kell értékelni (amelyet meg kell különböztetni a hatástól). A német kormány további érvelése nem különbözik az OMV Erdgasétól (19).

(55)

A BGW (Bundesverband der deutschen Gas- und Wasserwirtschaft), a Német Országos Gáz- és Vízgazdálkodási Szövetség üdvözli Piemonte Tartomány kezdeményezését és hasonló, a metán-üzemanyagpiac létrehozását célzó fejlesztéseket, és Németországban megvalósított akciókat mutat be. A fő érv, hogy az olaszországi metángázt árusító töltőállomások egyáltalán nem állnak versenyben a német benzinkutakkal, és semmilyen jel nem mutat arra, hogy torzítják vagy torzítással fenyegetik a versenyt, amely az EK-szerződés 87. cikk (1) bekezdése értelmében veszélyeztetné a tagállamok közötti kereskedelmet. Épp ellenkezőleg, a piemontei metánmeghajtású járművek számának leendő növekedése – hála a határokon átlépő közlekedés gyarapodásának – a német benzinkutak esetében is a metáneladó-helyek növekedését eredményezhetné, ami már önmagában is pozitív fejlemény. Érdemes megjegyezni, hogy Piemonte Tartomány hatóságai ugyanígy érveltek Franciaország kapcsán.

6. ÉRTÉKELÉS

6.1. A támogatás jogszerűsége

(56)	Az olasz hatóságok eleget tettek a Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének alapján rájuk háruló kötelezettségnek, amikor a támogatási programot végrehajtás előtt bejelentették a Bizottságnak.

6.2. A támogatás megléte a 87. cikk (1) bekezdése értelmében

(57)

Az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében „a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”.

(58)

A piemontei intézkedés állami támogatással (150 000 eurós hozzájárulások Piemonte Tartomány költségvetéséből) megvalósuló előnyt jelent bizonyos vállalkozások számára (az engedély birtokosai, a benzinkutak tulajdonosai). Ezért az intézkedés szelektív célzatú. Mindazonáltal azon bizonyítékok alapján, amelyeket az olasz hatóságok azután mutattak be, hogy a Bizottság határozott a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról, a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése alapján nem létezik tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás.

(59)

Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy az intézkedés veszélyeztethetné a kereskedelmet, ha létezne verseny a Piemonte Tartomány által támogatásban részesített töltőállomások és egy másik állam metántöltő állomásai között. Itt kell aláhúzni, hogy Franciaország az egyetlen tagállam, amellyel Piemonte Tartománynak közös határa van. A határ túlnyomó része magashegység, amelyet gépjárművel csak az alpesi hágókon vagy útdíjköteles autópálya-alagutakon lehet keresztezni. Ezen kívül a töltőállomásoknak csatlakozniuk kell a tartomány határain belüli gázvezetékekhez; amint már említtetett, a Franciaország és Piemonte határához legközelebb eső vezetékek Bardonecchiánál, illetve Cesena Torinesénél szelik át az Alpokat, előbbi Franciaországból a frejus-i útdíjköteles alagúton, utóbbi a montgenèvre-i hágón keresztül érhető el. Az 1999/705/EK határozat tárgyát képező esettel szemben itt el sem képzelhető, hogy egy autóvezető alacsonyabb árú benzin beszerzésének céljával kelhet át a határon; annál is inkább, hiszen egy metánüzemű motor hatótávolsága (300 km) kisebb egy benzinüzemű gépjárműénél (legalább 600 km) és a metánnal való utántöltés kizárólag a töltőállomás nyitvatartási idejében történhet.

(60)

Meg kell jegyezni továbbá, hogy az intézkedés akkor veszélyeztetné a kereskedelmet, ha egy vállalkozás több alkalommal is kapna támogatást, amelyből több metántöltő állomást építhetne. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy költségvetési okok miatt csak 33 új állomás építése van tervbe véve. A támogatások nyilvános pályázati kiírás keretében lesznek odaítélve. A gyakorlatban csak a már működő benzinkutak fognak támogatást kapni, mivel egy töltőállomás soha nem lehetne nyereséges, ha kizárólag metánt ad el. A Piemonte Tartományban lévő 1 974 benzinkútból mindössze 10-et üzemeltet közvetlenül a tulajdonos társaság („Co/Co”), vagyis maga a kőolajipari társaság. A fennmaradó 1 964 töltőállomás kb. 35 %-át viszonteladók üzemeltetik, akik egyben a tulajdonosok is („Do/Do”), míg nagyjából 65 % az olajtársaság tulajdonában van, de egy harmadik fél üzemelteti („Co/Do”). Jelen esetben nem létezik olyan mechanizmus, amely az árszabályozási rendszerre (ÁSZR) vonatkozó záradékhoz hasonlít, amelynek alapján a „Do/Do” és „Co/Do” modelleknél a támogatás ellentételezést jelent a kőolajipari társaságnak, amint ez az 1999/705/EK (20) határozat tárgyát képező esetben történt. Így csak a („Co/Co”) modell esetében kaphat ugyanaz a társaság többszöri támogatást. Feltételezve, hogy a 33 támogatást a létező „Co/Co”, „Do/Do” és „Co/Do” rendszerben működő benzinkutak részarányában osztják el, lehetetlen, hogy egy kőolajipari társaság több alkalommal jusson támogatáshoz. Ezen kívül említésre méltó, hogy a jelenlegi 14 metánt árusító töltőállomás közül egyik sem „Co/Co”-típusú. Ráadásul az olasz hatóságok vállalták, hogy az ilyen típusú töltőállomásoknak nem nyújtanak támogatást. Ilyen megfontolások alapján már elképzelhetetlen, hogy egy kőolajipari társaság több alkalommal kapjon támogatást és hogy ez az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdése alapján kihatással lenne a tagállamok közötti kereskedelemre.

6.3. Következtetés

(61)	Az előzőek figyelembevételével a Bizottság azon a véleményen van, hogy a Piemonte Tartomány által bejelentett állami támogatás a földgázt üzemanyagként árusító töltőállomások hálózatának bővítéséről nem képez állami támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az az intézkedés, amelyet Olaszország, Piemonte Tartomány szándékozik végrehajtani az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséért, a tartományi kormány 2002. november 11-i 67-7675 sz. rendeletével (DGR) nem minősül állami támogatásnak.

2. cikk

E határozat címzettje az Olasz Köztársaság.

Kelt Brüsszelben, 2003. november 26-án.

a Bizottság részéről

Mario MONTI

a Bizottság tagja

(1) HL L 83., 1999.3.27., 1. o.

(2) HL C 183., 2003.8.2., 5. o.

(3) HL L 10., 2001.1.13., 30. o.

(4) HL L 280., 1999.10.30., 87. o.

(5) C-382/99 „Hollandia kontra Európai Bizottság” ügy (EBHT 2002., I-5163. o.).

(6) Lásd a 4. lábjegyzetet.

(7) Például egy kizárólagos beszerzési megállapodás vagy egy kötelező erejű megállapodás, továbbá esetleges speciális kizáró záradékok, amelyek összekötik a szállítót és a töltőállomást.

(8) HL C 37., 2001.2.3., 3. o.

(9) A környezetvédelmi célú állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás 68–71. pontja ugyan utal a tagállamok és a Közösség által aláírt Kiotói Jegyzőkönyvben található feladatokra, vagyis az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozására vagy csökkentésére, viszont azt is megállapítja, hogy „egyelőre túlságosan korai volna megállapítani a [tagállamok által ilyen céllal nyújtott] támogatások engedélyezésének feltételeit”.

(10) Assogasliquidi Consorzio ECOGAS.

(11) Ha a két ‘fehér kutat’ is figyelembe vesszük, akkor Piemontéban 14-re emelkedik a szám.

(12) 2003. júniusi adat.

(13) A 32/1998 sz. törvényerejű rendelet nyomán.

(14) Olaszul contratto di comodato, illetve contratto di somministrazione.

(15) A holland precedensről szóló részekhez lásd a 17–22. pontot.

(16) Olasz „contratto di convenzionamento”, az ilyen szerződések különböző, gyakran egyéves időtartamra köttetnek, mindenesetre öt évnél rövidebb időre.

(17) Lásd a 2. lábjegyzetet.

(18) Az ilyen észrevételeket – akkor is ha nem feltétlenül ért velük teljesen egyet – a Bizottság nem vizsgálta meg alaposabban, mivel az értékelés eredményeként a tárgyat képező intézkedés nem minősül állami támogatásnak.

(19) A német kormány álláspontja alátámasztására a Bizottság már dokumentumait és programjait is idézi: „Az energiaellátás biztonságának európai stratégiája felé” c. zöld könyvet, az 1999/30/EK irányelvet a környezeti levegőben lévő különféle anyagokra vonatkozó határértékekről, az „Európai közlekedési politika 2010-re” c. fehér könyvet, a Civitas I és Civitas II közösségi K + F programokat (tisztább városi közlekedés), a Bizottság közleménye „a közúti közlekedés alternatív üzemanyagairól és a bioüzemanyagok használatának támogatásáról szóló intézkedéscsomagról” (COM(2001) 547 végleges).

(20) Lásd különösen a határozat 85. pontját.

		ISSN 1725-5090
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 32

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	49. évfolyam 2006. február 4.

Tartalom		I Kötelezően közzéteendő jogi aktusok	Oldal
		A Bizottság 194/2006/EK rendelete (2006. február 3.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék belépési árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról	1
	*	A Bizottság 195/2006/EK rendelete (2006. február 3.) az 1377/2005/EK rendeletnek a finn intervenciós hivatal birtokában lévő árpa kivitelére vonatkozó folyamatos pályázati eljárás tárgyát képező mennyiség tekintetében történő módosításáról	3
	*	A Bizottság 196/2006/EK rendelete (2006. február 3.) a 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet I. mellékletének az EN ISO 14001:2004 európai szabvány figyelembevétele céljából történő módosításáról és a 97/265/EK határozat hatályon kívül helyezéséről	4
	*	A Bizottság 197/2006/EK rendelete (2006. február 3.) a korábban élelmiszerként használt termékek összegyűjtése, szállítása, kezelése, felhasználása és ártalmatlanítása tekintetében az 1774/2002/EK rendelet szerinti átmeneti intézkedésekről ( 1 )	13
	*	A Bizottság 198/2006/EK rendelete (2006. február 3.) a vállalati szakképzésre vonatkozó statisztikákról szóló 1552/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról ( 1 )	15
	*	A Bizottság 199/2006/EK rendelete (2006. február 3.) az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagok legmagasabb értékének meghatározásáról szóló 466/2001/EK rendeletnek a dioxinok és a dioxinjellegű PCB-k tekintetében történő módosításáról ( 1 )	34
		A Bizottság 200/2006/EK rendelete (2006. február 3.) a cukorágazat egyes termékeire az 1011/2005/EK rendelet által a 2005/2006-os gazdasági évre rögzített irányadó árak és kiegészítő importvámok összegének módosításáról	39
		A Bizottság 201/2006/EK rendelete (2006. február 3.) a feldolgozatlan fehér cukor és nyers cukor után járó, 186/2006/EK rendelettel megállapított export-visszatérítések módosításáról	41
		A Bizottság 202/2006/EK rendelete (2006. február 3.) a tisztítatlan gyapot világpiaci árának megállapításáról	43
	*	A Bizottság 2006/13/EK irányelve (2006. február 3.) a takarmányban előforduló nemkívánatos anyagokról szóló 2002/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. és II. mellékletének a dioxinok és dioxinjellegű PCB-k tekintetében történő módosításáról ( 1 )	44

(EUR/100 kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	052	89,0
	204	50,3
	212	103,5
	624	111,0
	999	88,5
0707 00 05	052	105,4
	204	102,1
	628	167,7
	999	125,1
0709 10 00	220	66,1
0709 10 00	999	66,1
0709 90 70	052	161,6
	204	115,9
	999	138,8
0805 10 20	052	45,4
	204	48,8
	212	45,0
	220	49,4
	448	47,8
	624	81,8
	999	53,0
0805 20 10	204	87,4
0805 20 10	999	87,4
0805 20 30, 0805 20 50, 0805 20 70, 0805 20 90	052	57,2
	204	112,0
	400	87,6
	464	135,7
	624	71,7
	662	36,9
	999	83,5
0805 50 10	052	61,9
0805 50 10	999	61,9
0808 10 80	400	125,0
	404	104,7
	720	82,0
	999	103,9
0808 20 50	388	92,4
	400	90,3
	720	57,9
	999	80,2

(EUR)
KN-kód	Az adott termék nettó 100 kg-jára vonatkozó irányadó ár összege	Az adott termék nettó 100 kg-jára vonatkozó kiegészítő vám összege
1701 11 10 (1)	38,81	0,00
1701 11 90 (1)	38,81	3,26
1701 12 10 (1)	38,81	0,00
1701 12 90 (1)	38,81	2,96
1701 91 00 (2)	37,27	6,60
1701 99 10 (2)	37,27	3,16
1701 99 90 (2)	37,27	3,16
1702 90 99 (3)	0,37	0,30

1	2	3	4	5	6
240	Caltes S.A.	Paso de los Toros	Tacuarembó	CP, SH”

	II Jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelező
	Tanács
*	A Tanács határozata (2005. december 2.) a szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartásokról szóló ENSZ-EGB jegyzőkönyvnek az Európai Közösség nevében történő megkötéséről	54
*	A Tanács határozata (2006. január 23.) az európai szomszédságpolitika által érintett országoknak és Oroszországnak a technikai segítségnyújtási és információcsere-programban (TAIEX) való részesítésének engedélyezéséről	80
	Bizottság
*	A Bizottság határozata (2003. november 26.) a támogatási programról amelyet Olaszország kíván végrehajtani a Piemonte Tartomány területén található légszennyezés csökkentéséért (az értesítés a C(2003) 3520. számú dokumentummal történt) ( 1 )	82
*	A Bizottság határozata (2006. február 1.) a 2005/393/EK határozatnak a spanyolországi és portugáliai kéknyelvbetegséggel kapcsolatban korlátozás alá vont körzetek tekintetében történő módosításáról (az értesítés a C(2006) 180. számú dokumentummal történt) ( 1 )	91
*	A Bizottság határozata (2006. február 3.) a 97/467/EK határozatnak az egy uruguayi létesítménynek a laposmellűfutómadár-hús tagállamokba történő behozatalára feljogosított harmadik országbeli létesítmények ideiglenes jegyzékeibe való felvétele tekintetében történő módosításáról (az értesítés a C(2006) 233. számú dokumentummal történt) ( 1 )	93