21.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 335/1

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően a 3223/94/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

21.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 335/3

(1)

A Közösségnek az Uruguayi Forduló (2) többoldalú tárgyalásaiból eredő nemzetközi kötelezettségeire tekintettel a Közösség kötelezettséget vállalt bizonyos mennyiségű kukorica Spanyolországba történő behozatalára.

(2)

A Spanyolországba történő kukorica- és cirokimport és a Portugáliába történő kukoricaimport vámkontingenseinek alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1995. július 26-i 1839/95/EK bizottsági rendelet (3) meghatározta a pályázati eljárás lebonyolításához szükséges sajátos szabályokat.

(3)

Tekintettel a spanyol piac jelenlegi szükségleteire szükségesnek mutatkozik pályázatot hirdetni a kukorica behozatali vámkedvezményére vonatkozóan.

(4)

Az e rendeletben foglalt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

21.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 335/4

(1)

A Közösségnek az Uruguayi Forduló (2) többoldalú tárgyalásaiból eredő nemzetközi kötelezettségeire tekintettel a Közösség kötelezettséget vállalt bizonyos mennyiségű cirok Spanyolországba történő behozatalára.

(2)

A Spanyolországba történő kukorica- és cirokimport és a Portugáliába történő kukoricaimport vámkontingenseinek alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1995. július 26-i 1839/95/EK bizottsági rendelet (3) meghatározta a pályázati eljárás megnyitásához szükséges különleges részletes szabályokat.

(3)

A spanyolországi piac jelenlegi szükségleteire figyelemmel a cirokra vonatkozóan importvám csökkentésére irányuló pályázatot kell nyitni.

(4)

Az afrikai, karibi és csendes-óceáni államokból (AKCS-államok) származó mezőgazdasági termékek feldolgozásával készült mezőgazdasági termékekre és árukra alkalmazandó szabályokról, valamint az 1706/98/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2002. december 10-i 2286/2002/EK tanácsi rendelet (4) a cirok behozatalára naptári évenként 100 000 tonnás kontingensen belül 60 százalékos, és e kontingensen felül 50 százalékos vámcsökkentést állapít meg. A fenti rendelet által biztosított és az importvám csökkentésére irányuló pályázatból származó előnyök halmozódása zavarokat okozhat a spanyol gabonapiacon. Ezt a halmozódást ezért célszerű kizárni.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

21.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 335/6

(1)

Annak érdekében, hogy a Bizottság felügyelhesse a nyersdohány ágazatának piaci fejlődését, amelyre a 2075/92/EGK rendelettel létrehozott közös piacszervezés vonatkozik, a tagállamok eljuttatják a szükséges információt.

(2)

Ennek érdekében elfogadásra került a 2000. évi betakarítástól kezdődően a dohányra vonatkozó információk közléséről szóló, 2004. március 29-i 604/2004/EK bizottsági rendelet (2).

(3)

A közlendő információnak általános áttekintést kell szolgáltatnia a Közösség teljes dohánypiacáról, és különösen figyelembe kell vennie a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1782/2003/EK tanácsi rendelet (3) rendelkezéseit és annak végrehajtási szabályait.

(4)

A hatékony ügyvitel érdekében a közölt információt dohánycsoportonként kell rendezni, és a benyújtáshoz határidőket kell megszabni.

(5)

Ezért indokolt a közlendő információkról szóló rendelkezések megfelelő módon történő kiigazítása.

(6)

A világosság és ésszerűség érdekében a 604/2004/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni, és helyébe új rendeletet léptetni.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Dohánypiaci Irányítóbizottság véleményével,

21.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 335/13

(1)

Az 550/2004/EK rendelet értelmében a Bizottságnak közös követelményeket kell megállapítania a léginavigációs szolgálatok ellátásával kapcsolatban a Közösségben. E célból a közvetlen alkalmazást biztosító rendelet a legmegfelelőbb eszköz.

(2)

A Közösségben a léginavigációs szolgálatok ellátásához a tagállamok tanúsítására van szükség. A közös követelményeknek megfelelő léginavigációs szolgáltatók az 550/2004/EK rendelet 7. cikkének megfelelően tanúsítványt kapnak. A tanúsítvány nélkül működésre jogosult léginavigációs szolgáltatóknak – amennyire jogállásuk engedi – mindenben meg kell felelniük a közös követelményeknek.

(3)

Az 550/2004/EK rendelet 6. cikkének megfelelően megállapított közös követelmények alkalmazása nem érinti a tagállamok légterük feletti szuverenitását és a tagállamok közrendre, közbiztonságra és honvédelemre vonatkozó követelményeit, amelyeket az egységes európai égbolt létrehozására vonatkozó keret megállapításáról szóló, 2004. március 10-i 549/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 13. cikke állapít meg. Az 549/2004/EK rendelet 1. cikke (2) bekezdésének megfelelően a közös követelmények hatálya nem terjed ki a katonai műveletekre és kiképzésre.

(4)

A léginavigációs szolgálatok ellátására vonatkozó közös követelmények meghatározásakor figyelembe kell venni a tagállamokban működő léginavigációs szolgáltatók jogállását. Továbbá, ha egy szervezet a léginavigációs szolgálatok ellátásától eltérő tevékenységeket is folytat, az 550/2004/EK rendelet 6. cikkének értelmében megállapítandó közös követelmények nem alkalmazhatók e más tevékenységekre, illetve a nem léginavigációs szolgálatok ellátáshoz megítélt forrásokra, amennyiben nem történik ellenkező értelmű intézkedés.

(5)

A közös követelmények léginavigációs szolgáltatókra való alkalmazásának arányban kell állnia a különböző szolgálatok sajátosságaiból eredő kockázatokkal, mint például a feldolgozott mozgások számával és/vagy természetével és jellegével. Amennyiben valamely léginavigációs szolgáltató nem kíván élni a határokon átnyúló szolgáltatás lehetőségével, és ezzel lemond az egységes európai égbolton belüli kölcsönös elismerés jogáról, a nemzeti felügyeleti hatóság engedélyezheti a szolgáltató részére, hogy arányosan megfeleljen egyes léginavigációs szolgálatok ellátására vonatkozó általános követelményeknek és egyes légiforgalmi szolgálatok ellátására vonatkozó különös követelményeknek. A tanúsítványhoz csatolt feltételeknek tehát tükrözniük kell az eltérés jellegét és mértékét.

(6)

A tanúsítványrendszer helyes működésének érdekében a tagállamok éves jelentésükben teljes körűen tájékoztatják a Bizottságot a nemzeti felügyeleti hatóságuk által engedélyezett eltérésekről.

(7)

A különböző léginavigációs szolgálatokra nem feltétlenül vonatkoznak azonos követelmények. Ezért a közös követelményeket a különböző szolgálattípusok speciális tulajdonságaihoz kell igazítani.

(8)

A megfelelés bizonyítása a léginavigációs szolgáltatókat terheli a tanúsítvány érvényességének időtartama alatt és minden szolgáltatásuk tekintetében.

(9)

A közös követelmények hatékony alkalmazása érdekében ki kell alakítani a közös követelményeknek és a tanúsítványban meghatározott feltételeknek való megfelelés rendszeres ellenőrzésére és felügyeletére hivatott rendszert. A nemzeti felügyeleti hatóságnak a tanúsítvány kiadása előtt meg kell vizsgálnia a szolgáltató alkalmasságát, és évente értékelnie kell a tanúsítványt kapott léginavigációs szolgáltatók folyamatos megfelelését. E célból létre kell hoznia és évente frissítenie kell a tanúsítványt kapott szolgáltatók indikatív, kockázatelemzésen alapuló ellenőrző programját. A programnak lehetővé kell tennie a léginavigációs szolgáltatók minden fontos részének ésszerű határidőn belül történő ellenőrzését. A kijelölt légiforgalmi szolgáltatók és a meteorológiai szolgáltatók megfelelésének értékelésékor a nemzeti felügyeleti hatóság jogosult az érintett tagállamra vonatkozó nemzetközi kötelezettségekből eredő követelmények ellenőrzésére.

(10)

A nemzeti felügyeleti hatóságok szakmabeliek által történő felülvizsgálatai mélyítik a léginavigációs szolgáltatók ellenőrzésének közös módszerét az egész Közösségben. A Bizottság a tagállamokkal együttműködve szervezi meg a szakmabeliek által történő felülvizsgálatokat, amelyeket össze kell hangolni a Eurocontrol ESARR Végrehajtást Ellenőrző és Segítő Programja (ESIMS) és a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) által működtetett Egyetemes Repülésbiztonság Ellenőrző Program (USOAP) keretében zajló tevékenységekkel. Így elkerülhető a fölösleges munka. A szakmabeliek által történő felülvizsgálat során a tapasztalatok és a legjobb módszerek átadása érdekében a nemzeti szakértőknek lehetőleg a nemzeti felügyeleti hatóságtól vagy elismert szervezettől kellene származniuk.

(11)

A Eurocontrol kidolgozta a Repülésbiztonsági Szabályozó Követelményeket (ESARR-ok), amelyek alapvető fontosságúak a légiforgalmi szolgálatok biztonságos ellátásához. Az 550/2004/EK rendeletnek megfelelően a Bizottságnak azonosítania és alkalmaznia kell az ESARR 3 vonatkozó rendelkezéseit a légiforgalmi (ATM) szolgáltatók által használt repülésbiztonság irányítási rendszerekről, az ESARR 4 vonatkozó rendelkezéseit a kockázat elemzéséről és csökkentéséről a légiforgalmi szolgálatban és az ESARR 5 vonatkozó rendelkezéseit a légiforgalmi szolgálatok szakszemélyzetéről és a repülésbiztonsággal összefüggő feladatokat végző mérnöki és műszaki személyzetre vonatkozó követelményekről. Az 550/2004/EK rendelet 5. cikke szerint a Bizottság az ESARR 5 légiforgalmi irányítókra vonatkozó rendelkezéseit figyelembe vevő közösségi légiforgalmi irányító szakszolgálati engedély létesítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatot (3) terjesztett elő. E rendelkezéseket e rendeletben tehát nem kell megismételni. Azonban rendelkezéseket kell beilleszteni azért, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságot annak ellenőrzésére kötelezzék, hogy – amennyiben ez követelmény – a légiforgalmi szolgáltató, különösen a légiforgalmi irányító rendelkezik-e a megfelelő engedéllyel.

(12)

Hasonlóképpen az ESARR ATM-mel kapcsolatos repülőesemény jelentésre és értékelésére vonatkozó azon rendelkezéseinek ismétlésére nincs szükség, amelyeket érint a polgári légiközlekedési balesetek és repülőesemények vizsgálatának alapvető elveiről szóló, 1994. november 21-i 94/56/EK tanácsi irányelv (4) és a polgári légi közlekedésben előforduló események jelentéséről szóló, 2003. június 13-i 2003/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5). A repülőeseményekre vonatkozó új rendelkezéseket azonban be kell vezetni azért, hogy a felügyeleti hatóság ellenőrizze, hogy a légiforgalmi szolgáltató, a távközlési, navigációs vagy légtérellenőrző szolgáltató megfelel-e a repülőesemények jelentésére és értékelésére vonatkozó feltételeknek. Az ESARR 1 ATM-mel kapcsolatos repülésbiztonsági felügyeletről szóló, illetve az ESARR 6 ATM-rendszerek szoftveréről szóló vonatkozó rendelkezéseit azonosítani kell és külön Közösségi jogszabállyal kell elfogadni.

(13)

Mindenképpen el kell ismerni először, hogy a repülésbiztonság-irányítás a légiforgalmi szolgálat azon része, amely biztosítja, hogy minden biztonsági kockázatot azonosítanak, értékelnek és kielégítően csökkentenek, és másodszor, hogy a biztonságüzemeltetés formális és szisztematikus megközelítése láthatóan és nyomon követhetően maximalizálja a biztonsági előnyöket. A Bizottságnak szükség esetén frissítenie és pontosítania kell a légiforgalmi szolgáltatókra vonatkozó biztonsági követelményeket, hogy az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség adott esetben e területen játszandó szerepének sérelme nélkül biztosíthassa a lehető legmagasabb szintű biztonságot.

(14)

A léginavigációs szolgáltatóknak a vonatkozó ICAO-szabványoknak megfelelően kell működniük. A szolgálatok határokon átnyúló ellátásának megkönnyítése érdekében a tagállamoknak és a Bizottságnak – szoros együttműködésben az Eurocontrollal – dolgozniuk kell az ICAO-szabványoknak a léginavigációs szolgálatok területén történő alkalmazása során felmerült, a tagállamok által jelzett különbségek minimalizálásán, hogy az egységes európai égbolton belül közös szabványok alakuljanak ki a tagállamok között a légtérben érvényes közös szabályok kidolgozása érdekében.

(15)

A különböző, felelősségre vonatkozó nemzeti rendelkezések nem akadályozzák meg a léginavigációs szolgáltatókat határokon átnyúló szolgálattal kapcsolatos egyezmények megkötésében, amennyiben gondoskodnak az alkalmazandó jog értelmében felmerülő felelősségekből eredő károk okozta veszteségek fedezetéről. Az alkalmazott módszernek összhangban kell állnia a nemzeti jogi követelményekkel. Azon tagállamoknak, amelyek engedélyezik, hogy a léginavigációs szolgáltatók az 550/2004/EK rendelettel összhangban tanúsítvány nélkül működjenek a felelősségük alatt álló légtérben vagy annak egy részén, rendelkezéseket kell hozniuk e szolgáltatók felelősségéről.

(16)

Noha az ESARR 4 megállapítja az ECAC-régióban (Európai Polgári Repülési Konferencia) az ATM repülőbalesetekhez való közvetlen hozzájárulásának maximális elfogadható valószínűségét, a súlyossági osztályokra vonatkozó maximális elfogadható valószínűséget még nem határozták meg. A tagállamoknak és a Bizottságnak az Eurocontrollal együttműködve be kell fejeznie és frissítenie kell e valószínűségeket, és ki kell dolgoznia a különböző körülmények közt érvényes alkalmazási mechanizmusokat.

(17)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az 549/2004/EK rendelet 5. cikkével létrehozott, egységes égbolttal foglalkozó bizottság véleményével,

a)

a szolgáltató léginavigációs szolgálatok ellátásától eltérő tevékenységei;

b)

a nem léginavigációs szolgálatok ellátásához megállapított források.

a)

ESARR 3 a légiforgalmi (ATM) szolgáltatók által használt repülésbiztonság irányítási rendszerekről, 2000. július 17.;

b)

ESARR 4 a kockázatelemzésről és -csökkentésről az ATM-ben, 2001. április 5.;

c)

ESARR 5 a légiforgalmi szolgálatok személyzetéről és a repülésbiztonságot érintő feladatokat végző mérnöki és műszaki személyzetre vonatkozó követelményekről, 2002. április 11.

a)

„légi járművel folytatott munkavégzés”: a légi jármű olyan működtetése, amikor a légi járművet speciális célokra használják, mint például mezőgazdaság, építőipar, fényképezés, földmérés, megfigyelés és őrjárat, kutatás és mentés vagy légi hirdetés;

b)

„gazdasági célú légi közlekedés”: a légi jármű olyan működtetése, melynek során díjazás vagy bérleti díj ellenében személyt, árut vagy postai küldeményt szállítanak;

c)

„funkcionális rendszer”: az ATM kontextusában valamely funkció végrehajtását szolgáló rendszerek, eljárások és emberi erőforrások kombinációja;

d)

„általános célú repülés”: bármely polgári repülési művelet, amely más, mint a légi járművel folytatott munkavégzés, vagy a gazdasági célú légi közlekedés;

e)

„nemzeti felügyeleti hatóság”: az 549/2004/EK rendelet 4. cikke szerint a tagállamok által nemzeti felügyeleti hatóságnak kijelölt vagy létrehozott testület vagy testületek;

f)

„veszély”: bármely olyan körülmény vagy esemény, amely balesetet idézhet elő;

g)

„működtető szervezet”: a légi forgalmat, a távközlést, a navigációt vagy a légtérellenőrző szolgáltatást segítő mérnöki és műszaki szolgálatok ellátásáért felelős szervezet;

h)

„kockázat”: a veszélyből eredő káros hatás általános valószínűségének vagy bekövetkezési gyakoriságának és a hatás súlyosságának kombinációja;

i)

„repülésbiztonság biztosítása”: minden tervezett vagy szisztematikus intézkedés egy termék, szolgálat, szervezet vagy funkcionális rendszer elfogadható vagy megengedett biztonságának biztosítása érdekében;

j)

„repülésbiztonsági célkitűzés”: a veszély bekövetkeztének maximális gyakoriságát vagy valószínűségét meghatározó minőségi vagy mennyiségi nyilatkozat;

k)

„repülésbiztonságra vonatkozó követelmény”: a kockázatkezelési stratégia alapján meghatározott kockázatcsökkentési eszköz, amely megvalósítja az adott, biztonságra vonatkozó célkitűzést, beleértve a szervezeti, eljárásbeli, funkcionális, teljesítménybeli vagy interoperabilitási követelményeket vagy környezeti jellemzőket;

l)

„szolgálat”: léginavigációs szolgálat vagy léginavigációs szolgálatok csoportja.

a)

általános célú repülés;

b)

légi járművel folytatott munkavégzés;

c)

10 tonnánál kevesebb maximális felszálló tömegű vagy kevesebb mint 20 üléssel rendelkező légi járműre korlátozódó gazdasági célú légi közlekedés;

d)

kevesebb mint évi 10 000 mozgást végző gazdasági célú légi közlekedés, függetlenül a maximális felszálló tömegtől és a légi jármű üléseinek számától; a fel- és leszállások összegeként számolt mozgások számát az elmúlt három év átlagaként számítják ki.

a)

1. rész technikai és működési képesség és alkalmasság;

b)

3.1 rész repülésbiztonság irányítás;

c)

5. rész emberi erőforrások;

d)

8.1 rész nyílt és átlátható szolgáltatás.

a)

Repülésbiztonság irányítási felelősség, valamint külső szolgálatok és eszközök (3.1.2. rész szerint);

b)

Repülésbiztonsági felmérések (3.1.3 rész szerint);

c)

A kockázatelemzésre és -csökkentésre vonatkozó repülésbiztonsági követelmények a változások tekintetében (3.2 rész).

a)

a tanúsítványhoz csatolt feltételekben a jogalap feltüntetésével meghatározza az eltérés jellegét és alkalmazási területét;

b)

időben korlátozza a tanúsítvány érvényességét; és

c)

figyelemmel kíséri, hogy a léginavigációs szolgáltató folyamatosan jogosult-e az eltérésre.

a)

a megfelelő nyilvántartások, adatok, eljárások és a léginavigációs szolgálat ellátásával kapcsolatos egyéb anyagok vizsgálata;

b)

másolat vagy kivonat készítése a nyilvántartásokról, adatokról, eljárásokról és egyéb anyagokról;

c)

szóbeli magyarázat kérése a helyszínen;

d)

a szolgáltatáshoz tartozó színhelyekre, területekre vagy közlekedési eszközökre való belépés.

a)

megfelelő repülésbiztonsági szabályokat ad ki a repülésbiztonsággal érintett feladatokat végző mérnöki és technikai személyzetnek;

b)

biztosítja a valamely működő szervezet által a repülésbiztonsággal érintett feladatokkal megbízott mérnöki és technikai személyzet megfelelő repülésbiztonsági felügyeletét;

c)

ésszerű indokokkal és megfelelő vizsgálódás után intézkedik a II. melléklet 3.3. része rendelkezéseinek nem megfelelő működő szervezet és/vagy annak technikai és mérnöki személyzete kapcsán;

d)

ellenőrzi, hogy megfelelő módszerek biztosítják-e, hogy a repülésbiztonsággal érintett feladatokkal megbízott harmadik felek megfelelnek a II. melléklet 3.3. részének.

21.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 335/31

(1)

A bizonyos halállományokra és halállomány-csoportokra vonatkozó, halfogási korlátozások alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókon és a közösségi vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek és kapcsolódó feltételeknek a 2005. évre történő meghatározásáról szóló, 2004. december 22-i 27/2005/EK tanácsi rendelet (3) kvótákat határoz meg a 2005. évre.

(2)

2005. június 6-án Litvánia megtiltotta a norvég garnéla halászatát a NAFO 3L övezetben lobogója alatt közlekedő hajók számára.

(3)

Az 1770/2005/EK bizottsági rendelet (4) megtiltja a norvég garnéla halászatát a NAFO 3L övezetben a Litvánia lobogója alatt közlekedő vagy az ott bejegyzett hajók számára.

(4)

2005. október 30-án Japán átruházott Litvániára 144 tonna, a norvég garnélára vonatkozó kvótát a NAFO 3L övezet vizein. Következésképpen engedélyezni kell a Litvánia lobogója alatt közlekedő vagy ott bejegyzett hajók számára a norvég garnéla halászatát a NAFO 3L övezet vizein. Az 1170/2005/EK bizottsági rendeletet tehát hatályon kívül kell helyezni,

21.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 335/32

(1)

A bizonyos halállományokra és halállomány-csoportokra vonatkozó, halfogási korlátozások alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókon és a közösségi vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek és kapcsolódó feltételeknek a 2005. évre történő meghatározásáról szóló, 2004. december 22-i 27/2005/EK tanácsi rendelet (3) kvótákat határoz meg a 2005. évre.

(2)

2005. október 9-én Dánia megtiltotta a sprottni halászatát az ICES IIIa övezetben lobogója alatt közlekedő hajók számára.

(3)

Az 1779/2005/EK bizottsági rendelet (4) megtiltja a sprottni halászatát a Dánia lobogója alatt közlekedő vagy az ott bejegyzett hajók számára az ICES IIIa. övezetben.

(4)

2005. november 15-én Svédország átruházott Dánia számára 1 000 tonna sprottnira vonatkozó kvótát az ICES IIIa övezetben. Következésképpen engedélyezni kell a Dánia lobogója alatt közlekedő vagy ott bejegyzett hajók számára a sprottni halászatát az ICES IIIa övezetben. Az 1779/2005/EK rendeletet ezért hatályon kívül kell helyezni,

21.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 335/33

(1)

A bizonyos halállományokra és halállomány-csoportokra vonatkozó, halfogási korlátozások alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókon és a közösségi vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek és kapcsolódó feltételeknek a 2005. évre történő meghatározásáról szóló, 2004. december 22-i 27/2005/EK tanácsi rendelet (3) kvótákat határoz meg a 2005. évre.

(2)

2005. november 4-én Spanyolország megtiltotta a szürke tőkehal halászatát az ICES Vb (közösségi vizek); VI, VII, XII és XIV övezetben lobogója alatt közlekedő hajók számára.

(3)

Az 1894/2005/EK bizottsági rendelet (4) megtiltja a szürke tőkehal halászatát a Spanyolország lobogója alatt közlekedő vagy ott bejegyzett hajók számára az ICES Vb (közösségi vizek), VI, VII, XII és XIV övezetben.

(4)

2005. november 28-án az Egyesült Királyság átruházott Spanyolországra 300 tonna szürke tőkehalra vonatkozó kvótát az ICES Vb (közösségi vizek), VI, VII, XII és XIV övezetben. Következésképpen engedélyezni kell a Spanyolország lobogója alatt közlekedő vagy ott bejegyzett hajók számára a szürke tőkehal halászatát az ICES Vb (közösségi vizek), VI, VII, XII és XIV övezetben. Az 1894/2005/EK bizottsági rendeletet tehát hatályon kívül kell helyezni,

21.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 335/34

(1)

A 881/2002/EK rendelet I. melléklete felsorolja azokat a személyeket, csoportokat és szervezeteket, amelyekre a rendeletnek megfelelően a pénzkészletek és gazdasági források befagyasztása vonatkozik.

(2)

2005. december 15-én az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának szankciós bizottsága arról határozott, hogy módosítja azon személyek, csoportok és szervezetek listáját, melyekre vonatkozóan a pénzügyi alapok és gazdasági források befagyasztását alkalmazni kell. Az I. mellékletet ennek megfelelően módosítani kell.

(3)

E rendelet intézkedései hatékonyságának biztosítása érdekében a rendeletnek azonnal hatályba kell lépnie,

21.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 335/36

(1)

A fehér cukor, a nyerscukor és egyes szirupok irányadó árát, valamint a behozatalukra vonatkozó kiegészítő vám összegét a 2005/2006-ös gazdasági évre az 1011/2005/EK bizottsági rendelet (3) rögzítette. Ezen árakat és vámokat legutóbb az 2019/2005/EK bizottsági rendelet (4) rendelet módósította.

(2)

A jelenleg a Bizottság rendelkezésére álló információk alapján az említett összegeket az 1423/95/EK rendeletben foglalt általános és részletes rögzítési szabályoknak megfelelően módosítani kell,

21.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 335/38

(1)

Az 1051/2001/EK rendelet 4. cikkének megfelelően a tisztítatlan gyapot világpiaci árának meghatározása a tisztított gyapotra megállapított világpiaci ár alapján, a tisztított gyapot ára és a tisztítatlan gyapot kiszámított ára közötti történeti összefüggés figyelembevételével történik, rendszeres időközönként. E történeti összefüggést a gyapot támogatási rendszerének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2001. augusztus 2-i 1591/2001/EK bizottsági rendelet (3) 2. cikkének (2) bekezdése határozta meg. Amennyiben a világpiaci árat nem lehet így meghatározni, a legutóbbi megállapított ár alapján kell azt meghatározni.

(2)

Az 1051/2001/EK rendelet 5. cikke értelmében a tisztítatlan gyapot világpiaci árát egy adott jellemzőkkel rendelkező termékre vonatkozóan és a valós piaci folyamatok szempontjából reprezentatívnak tartott legkedvezőbb világpiaci árajánlatok és árfolyamok felhasználásával határozzák meg. A világpiaci ár meghatározásához a nemzetközi kereskedelem szempontjából leginkább reprezentatívnak tekintett különböző szállító országokból származó és CIF-értéken valamely közösségi kikötőbe szállított termékre vonatkozóan egy vagy több reprezentatív európai tőzsdén jegyzett ajánlatok és árfolyamok átlagát kell figyelembe venni. A vonatkozó rendelkezések ugyanakkor a tisztított gyapot világpiaci árának meghatározása tekintetében az említett szempontokra nézve kiigazításokat írnak elő a leszállított termék minősége, valamint az ajánlatok és árfolyamjegyzések jellege által indokolt különbségek figyelembevétele érdekében. E kiigazításokat az 1591/2001/EK rendelet 3. cikkének (2) bekezdése határozza meg.

(3)

A fent említett kritériumok alkalmazása következtében a tisztítatlan gyapot világpiaci ára az alábbiakban jelzett árszínvonalon került megállapításra,

21.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 335/39

(1)

Olaszország kibocsátotta a 2003. szeptember 30-i 269. számú (DL 269/2003) törvényerejű rendeletet („Sürgős intézkedések a fejlődés ösztönzésére és az állami költségvetés működési folyamatának korrigálására”), amely az Olasz Köztársaság Hivatalos Lapjának 2003. október 2-i 229. számában került közzétételre. A DL 3269/2003 törvényerejű rendelet 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja, amely módosítás nélkül átkerült a 2003. november 24-i 326 sz. törvénybe (L 326/2003), és megjelent az Olasz Köztársaság Hivatalos Lapjának 2003. november 25-i 274. számában, egyedi adózási ösztönzőket juttat termékek külföldi vásárokon való kiállításáért.

(2)

A Bizottság – hogy megbizonyosodjék az intézkedés esetleges támogatási jellegéről a Szerződés 87. cikke szerint – 2003. október 22-i levelében (D/56756) felszólította az olasz hatóságokat, hogy adjanak felvilágosítást az említett ösztönzőkről és hatálybalépésükről. Ugyanebben a levélben a Bizottság emlékeztette Olaszországot, hogy a Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének értelmében minden támogatásnak minősülő intézkedésről még végrehajtása előtt tájékoztatni kell a Bizottságot.

(3)

Az olasz hatóságok 2003. november 11-i (A/37737) és november 26-i levelükben megküldték a kért tájékoztatást. A Bizottság 2003. december 19-én (D/58192) újfent emlékeztette Olaszországot kötelezettségeire, amelyek az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése alapján hárulnak rá, és felszólította az olasz hatóságokat, hogy tájékoztassák a szóban forgó ösztönzők esetleges kedvezményezettjeit az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (2) értelmében, hogy az említett ösztönzők olyan támogatást jelentenek, amelyeket a Bizottság előzetes engedélye nélkül léptettek hatályba.

(4)

2004. március 18-i levelében (SG 2004 D/201066) a Bizottság értesítette Olaszországot arról a döntéséről, hogy megindítja az EK-Szerződés 88. cikke (2) bekezdésében említett eljárást az Olaszország által a külföldi vásárokon részt vevő vállalatok részére juttatott adózási ösztönzők ügyében. Az olasz hatóságok 2004. június 1-jei (A/35042) levelükben megtették észrevételeiket.

(5)

A Bizottság döntése, mely szerint megindítja a hivatalos vizsgálati eljárást, és egyben felhívja az érdekelt feleket észrevételeik megtételére, megjelent az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában  (3). A Bizottság nem kapott észrevételt.

(6)

A DL 269/2003 törvényerejű rendelet 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy az Olaszországban társasági adó alanyát képező vállalkozások a jogszabály hatálybalépésének időpontjától kezdve levonhatják adóköteles jövedelmükből a külföldi kereskedelmi vásárokon történő részvétellel közvetlenül kapcsolatos költségeiket. Az intézkedés kizárólag a kedvezményezetteknek a DL 269/2003 törvényerejű rendelet hatálybalépését (2003. október 2.) követő adózási időszakban felmerülő költségeire alkalmazható, ennek következtében az éves ciklussal tevékenykedő cégeknél az intézkedés 2004. évi adóköteles bevételük megállapítására lesz hatással. A DL 269/2003 törvényerejű rendelet 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a társasági adó ilyen csökkentése a kedvezményezettek jövedelembevallásában hozzáadódik a már létező – külföldi vásárokon való részvétellel kapcsolatos – költséglevonáshoz.

(7)

A külföldi vásárokon való részvételi költségek levonásával kapcsolatos általános szabályozás szerint az olasz Jövedelemadó Törvény (TUIR – Testo unico delle imposte sui redditi) 108. cikkének (2) bekezdése szerint megkülönböztethetők egyrészt reklám- és promóciós költségek, másrészt reprezentációs költségek. Míg az elsők levonhatók abban az adóévben, amelyben felmerültek, vagy – azonos részletekben – az adott és a négy rákövetkező adóévben; a reprezentációs költségek összességének csak egyharmada vonható le, és rájuk is érvényes, hogy azonos részletekben egy ötéves időszak alatt is levonhatók.

(8)

A kiállításon való részvétel költségeinek lehetséges különböző fajtái tekintetében a DL 269/2003 törvényerejű rendelet 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy az intézkedés által figyelembe vett ösztönzők a termékek kiállítására korlátozódnak, és hogy az intézkedés szerint a támogatás keretében elszámolható költségekbe nem tartoznak bele a kiállításon való részvétellel felmerülő esetleges más költségek.

(9)

Az olasz hatóságok kifejtették, hogy a kérdéses támogatást a költségek fajtájától függetlenül alkalmazzák, amelyek adózás szempontjából különböző megítélés alá esnek, mint ez a fentiekben olvasható. Olaszország valóban kifejtette, a vásárokon való részvétel minden költségét azonos módon kezelik, hogy így elkerüljék a különböző költségkategóriákba sorolás nehézségeit. A DL 269/2003 törvényerejű rendelet 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja mindazonáltal kimondottan kizárja az elszámolható összegek közül a szponzori költségeket, amelyek a reklámköltségek részét képezik, és a szokásos módon teljes egészében levonhatók a TUIR már idézett 108. cikke (2) bekezdésének megfelelően.

(10)

A 2004. március 18-i levélben, amely megindította a hivatalos eljárást, a Bizottság úgy ítélte meg, az intézkedés megfelel azoknak a kritériumoknak, amelyek alapján azt az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak lehet minősíteni.

(11)

Jelen esetben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedés szelektív módon juttatja előnyhöz a támogatottakat, hiszen úgy tűnik, kizárólag azok a vállalatok jutnak támogatáshoz, amelyek exporttermékek kiállításával foglalkoznak, míg a többi vállalkozási tevékenység nem. Ki vannak zárva példának okáért az esetleges támogatásokból azok az olasz vállalkozások, amelyek saját termékeiket kizárólag az olasz piacon értékesítik, a szolgáltatóvállalatok, a vásári kiállításra nem alkalmas termékekkel kereskedő cégek, és azok, amelyek olaszországi vásárokon vesznek részt.

(12)

A Bizottság ezenkívül úgy véli, az intézkedés előnyben részesítené az említett külföldi vásárokon részt vevő olasz cégeket, mert megerősíti pozíciójukat külföldi versenytársaikkal szemben, ideértve mind a külföldi kereskedőket, amelyek konkurensei az említett olasz vállalatoknak az olasz és a külföldi piacon, mind az Olaszországban megtelepedett külföldi versenytársakat, amelyek a támogatottakkal az olasz piacon versenyeznek.

(13)

A Bizottság végül úgy látja, a szóban forgó adóügyi könnyítések szelektív jellege nem igazolható az olasz adórendszer természetével vagy szerkezetével, és nem is látszik úgy, mintha az említett vásárokon való részvétel miatt felmerült külföldi költségek kompenzálására szolgálna, hiszen a támogatás semmilyen kiválasztott külföldi pénzügyi vagy adókötelezettségnek sincs alárendelve. Ezenkívül nem tűnik úgy, mintha az EK-Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett valamelyik kivétel alkalmazható lenne. A juttatások olyan költségekhez voltak kötve, amelyek sem a csoportmentességi rendeletek, sem a közösségi iránymutatások szerint nem fogadhatók el támogatásnak; ami pedig kimondottan a KKV-knak nyújtott támogatásokra vonatkozó csoportmentességi rendeletet illeti, a vásárokon való részvétel támogatásai csak akkor számolhatók el, ha nem múlják felül az elszámolható költségek 50 %-át és egy KKV egy bizonyos vásáron vagy kiállításon való első részvételére vonatkoznak, miközben a vizsgált adózási ösztönző minden vállalat bármely vásáron felmerülő minden költségére vonatkozik.

(14)

A Bizottság 2004. március 18-i – az értékelést és az eljárás megindítását tartalmazó – levelére válaszolva az olasz hatóságok három fő észrevételt tettek annak bemutatására, hogy az intézkedés nem különbözteti meg a különböző kereskedelmi szektorokhoz tartozó lehetséges támogatottakat, hanem általános érvényű, minden kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozás számára elérhető.

(15)

Egyrészt – az olasz hatóságok szerint – az intézkedés megkülönböztetés nélkül alkalmazható minden gazdasági szektorban, és minden, az olasz társasági adó hatálya alá tartozó vállalkozás számára elérhető, feltéve, hogy felmerülnek külföldi vásárokon való részvétellel kapcsolatos költségei. Az olasz hatóságok rámutatnak ezenkívül, hogy a kérdéses adózási könnyítés alkalmazható állandó külföldi telephellyel rendelkező vállalatokra is. Ezenkívül megjegyzik, a kérdéses adózási könnyítés szorosan kötődik a külföldi vásárokon való részvétel költségeihez, és nem tesz lehetővé aránytalan adózási ösztönzést. Úgy vélik, az intézkedés nem elkülönített üzleti tevékenységként támogatja a külföldi vásárokon való részvételt, hanem mint elérhető befektetést minden olyan vállalkozás számára, amelyet az olasz kormány általános gazdaságpolitikai célként ösztönözni kíván. Végül az olasz hatóságok kifejtették, az előny alkalmazható a külföldön állandó telephellyel bíró vállalatok esetében is, oly módon, hogy a vásárokon való részvétel költségei az olaszországi székhely nevén jelennek meg.

(16)

Másrészt az olasz hatóságok úgy vélik, az intézkedés nem érinti hátrányosan a nem exportáló cégeket, hanem épp ellenkezőleg, arra ösztönzi őket, hogy előnyösnek lássák az ilyen típusú vásárokon való részvételt. Amennyiben egy vállalkozás olyan szektorban működik, amely nem értékesíthető – és így nem is exportálható – szolgáltatásokat nyújt vagy termékeket gyárt, nem lesz versenytársa azoknak a vállalkozásoknak, amelyek az említett javakat előállító és szolgáltatásokat nyújtó szektorokban tevékenykednek.

(17)

Harmadrészt az olasz hatóságok kiemelik azt a tényt, hogy az intézkedés csak egy évig van érvényben, és ezért a külföldi vásárokon részt vevők cégeknek juttatott előny nem okoz jelentős torzulást a közös piac működésében.

(18)

Miután mérlegelte az olasz hatóságok által bemutatott észrevételeket, a Bizottság megerősíti a 2004. március 18-i – a hivatalos eljárást megindító – levelében kifejtett álláspontját, mely szerint a szóban forgó intézkedés állami támogatásnak minősül, mivel halmozottan megfelel az EK-Szerződés 87. cikkében említett ide vonatkozó kritériumoknak.

(19)

Először is ahhoz, hogy egy intézkedés támogatásnak minősüljön, a támogatottakat olyan előnyhöz kell juttatnia, amely csökkenti költségeiket, amelyek rendes esetben üzleti tevékenységük közben merültek volna fel. Minden olaszországi vállalat alanya a nettó haszon alapján kiszámolt társasági adónak, amely a bankszámlákon részletezett bruttó bevétel és vállalati költségek különbsége. Az intézkedés a külföldi vásárokon való részvétel költségeinek megfelelő összegű adóalap-csökkentéssel megegyező mértékű előnyhöz juttatja a támogatottakat, amely hozzáadódik a bruttó cégbevételből való rendes, adózási céllal engedélyezett levonásokhoz. A támogatott cég, amelynek ilyen költségei merültek fel, negatív korrekciót hajt végre a költségvetésén, ami az adott adóévben magával hozza a vállalat adóköteles jövedelmét terhelő társasági adó csökkenését. Az előny tehát az adott adóévben kisebb adófizetést jelent, az ebből következő pénzügyi előnyökkel a támogatott számára.

(20)

A bemutatott észrevételekben Olaszország megjegyzi, a tárgyalt intézkedés a támogatottaknak nem biztosít jelentős előnyöket a verseny területén, hiszen hatása a ténylegesen felmerült költségekre korlátozódik, és hogy ugyanazt az eljárást alkalmazza, mint amit a TUIR más levonásoknál előír.

(21)

A Bizottság mindenesetre úgy vélekedik, hogy – amint az olasz hatóságok elismerik – a vizsgált levonás rendkívüli jellegű a normális, adózási céllal engedélyezett levonáshoz képest, és így olyan előnynek kell minősíteni, amely csökkenti az olaszországi társasági adóalany cégek normálisan meglévő adófizetési kötelezettségeit. A Bizottság ezért megerősíti az értékelését, mely szerint az intézkedés a támogatottakat gazdasági és pénzügyi előnyökhöz juttatja oly módon, hogy csökken az adóalapjuk Olaszországban.

(22)

Másodszor: a támogatást az államnak kell nyújtania, vagy állami források által kell megvalósulnia. Minthogy Olaszország nem mutatott be ellenvetéseket, a Bizottság megerősíti a hivatalos eljárás megindításakor tett értékelését, amely szerint a támogatás az államnak tulajdonítható, hiszen az lemond az olasz államkincstárba normálisan befolyó adóbevételek egy részéről.

(23)

Harmadszor: az intézkedésnek kivételezőnek vagy szelektívnek kell lennie abban az értelemben, hogy „bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének” kedvez. Az olasz hatóságok alapjában véve kitartanak amellett, hogy az intézkedés minden Olaszországban adózásra kötelezett vállalkozásnak elérhető, amely bizonyos, az olasz kormány által támogatott befektetéseket hajt végre, a kérdéses intézkedés gazdaságpolitikai céljainak megfelelően.

(24)

Alapos elemzést követően a Bizottság megerősíti, hogy az Olaszország által megvalósított, kivételes, adólevonó intézkedés kivételező jellegű, amely csak azokat a vállalkozásokat részesíti előnyben, amelyeknek bizonyos, a külföldi vásárokon való részvételre vonatkozó elszámolható költségeik merülnek fel, kizárva más vállalkozásokat, amelyek nem vesznek részt az említett vásárokon. Még ha elérhető is – elméletileg – minden olyan vállalkozásnak, amely önkéntes alapon külföldi vásáron vesz részt, az intézkedés valójában csak azokat a cégeket részesíti előnyben, amelyek az exportszektorban működnek és nem érhető el más gazdasági szektorokban. A Bíróság ítéletei alapján az exporttevékenységet folytató és az említett tevékenységekkel összefüggésben bizonyos költségekkel rendelkező vállalkozásoknak nyújtott támogatások szelektív jellegűek (4).

(25)

A Bizottság nem tudja elfogadni az olasz hatóságok érvelését, amely szerint a kereskedelmi és exporttevékenységet nem folytató vállalatok nem hasonlíthatók a kereskedelmi tevékenységet folytatókhoz, és hogy így az intézkedés általános jellegű. A Bizottság úgy véli, a bizonyos egyedi költségek adóalapból való levonásával létrejövő előny – mivel az az exporttevékenységet folytató vállalkozásokra korlátozódik, és hozzáadódik a rendes adólevonásokhoz – nem értelmezhető általános intézkedésként. Ezenkívül rámutat, az olasz hatóságok nem mutatták be, hogy az intézkedést az adórendszer természete vagy szerkezete igazolná. A támogatóknak juttatott előnyök semmiképpen sem egyeztethetők össze az olasz adórendszer belső logikájával, valamint kivételes és időszakos jellegűek.

(26)

A Bizottság megerősíti abbéli véleményét, hogy az intézkedést kivételező jellegűnek tekintse, amennyiben például csak az exportszektorban működő vállalkozásokat részesíti előnyben, amelyek tehát külföldi vásárokon „termékek kiállításával foglalkoznak”, ellentétben a szolgáltatóvállalatokkal, a kereskedőcégekkel, amelyek nem állítanak ki vásárokon, valamint azokkal, amelyek belföldi vásárokon vesznek részt.

(27)

A Bizottság továbbá megerősíti abbéli kezdeti aggodalmait, hogy minden Olaszországban adóköteles vállalatnak azonos szintű támogatásra van joga a külföldi vásárokon való részvétellel kapcsolatban. Az olasz hatóságok megerősítették, a tárgyalt ösztönző által támogatott költségekbe beleértendők az egy olasz vállalkozás állandó külföldi telephelyénél felmerült költségek is, amely a székhelytől olyan mértékű függetlenséget élvez, amelyet a TUIR 162. cikke vagy a telephelynek otthont adó országgal kötött vonatkozó hatályos adózási megállapodások előírnak.

(28)

Olaszország mindamellett fenntartja, hogy a kérdéses kedvezmény csak akkor alkalmazható, ha az összegek közvetlenül egy olasz támogatottnál merülnek fel, amint erről a DL 269/2003 törvényerejű rendelet 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja rendelkezik. Ez arra kényszeríti az olasz vállalkozások állandó telephelyeit vagy külföldi leányvállalatait, hogy az említett költségeket közvetlenül felszámítsák az olasz központnak, hogy így az részesülhessen az adólevonásból, ily módon valójában kizárva a kedvezményből az olasz székhelyű vállalatok külföldi állandó telephelyeit. A Bizottság végül azt a következtetést vonja le, hogy az intézkedés ezért sem tűnik minden Olaszországban adóköteles vállalkozás számára egyenlő mértékben hozzáférhetőnek.

(29)

Az intézkedés végső soron biztosan sérti a versenyt és a tagállamok közötti kereskedelmet. Olaszország alapjában véve fenntartja, hogy az intézkedés egyáltalán nem sérti a versenyt, vagyis – másképpen fogalmazva – a versenyre gyakorolt hatás az intézkedés rövid időtartama miatt nem jelentős.

(30)

Az intézkedés hatásait figyelembe véve a Bizottság megerősíti a hivatalos eljárás megindításakor tett értékelését. A Bíróság rögzült joggyakorlata (5) szerint ahhoz, hogy egy intézkedés torzítsa a versenyt, elegendő, ha a támogatás címzettje a versenyre nyitott piacokon áll versenyben más vállalatokkal. A Bizottság nyomatékosan újra felhívja rá a figyelmet, hogy az intézkedés torzítja a versenyt és a tagállamok közötti kereskedelmet, mert célkitűzései és hatásai specifikusan arra irányulnak, hogy javítsák a kedvezményezettek kereskedelmi feltételeit áruiknak külföldi piacokra való exportálásában, és így közvetlenül érintik a nemzetközi kereskedelemmel – ideértve a Közösségen belüli kereskedelmet is – foglalkozó vállalkozásokat. Ezenkívül a Közösségen kívülre történő exporttevékenység támogatása is sértheti a belső kereskedelmet és torzíthatja a Közösségen belüli versenyt (6).

(31)

A Bizottság nem fogadhatja el az intézkedésnek a versenyre gyakorolt korlátozott hatásaira vonatkozó érvelést, mert az a tény, hogy az intézkedés csak egy évig marad hatályban nem zárja ki, hogy a szóban forgó költségek elég nagyok legyenek ahhoz, hogy bizonyos piacokra jelentős hatást gyakoroljanak. Ez különösen ott igaz, ahol a támogatottak nagyvállalatok, amelyek általában számos vásáron részt vesznek. Ezenkívül – mivel a támogatás abszolút értelemben nincs korlátozva – a támogatás összege lényeges lehetne. A támogatás összegének korlátozása semmiképpen sem lenne elegendő a verseny és a tagállamok közötti kereskedelem lehetséges torzulásának kizárására.

(32)

Ezenkívül ésszerűnek tűnik a feltételezés, mely szerint az intézkedés hatályának rövid időtartama nem teszi lehetővé a támogatásból való részesülést azon cégeknek, amelyek általában nem vesznek részt vásárokon; különösen, ha az említett cégeknek olyan döntéseket kell meghozniuk, mint hogy belépjenek-e egy új piacra. Ezért úgy tűnik, az intézkedés túlnyomórészt a vásárokon már eleve rendszeresen részt vevő cégek előnyhöz juttatását célozza, ideértve azokat is, amelyek fő üzleti célkitűzése kifejezetten termékek vásárokon való kiállításának megszervezése és lebonyolítása, és amelyek aránytalan mértékben húznának hasznot a kérdéses ösztönzőből, amennyiben nincsenek kimondottan kizárva a DL 269/2003 törvényerejű rendelet 1. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásából.

(33)

Az olasz hatóságok a Bizottság előzetes értesítése nélkül léptették hatályba az intézkedést, tehát nem teljesítették az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésében leírt kötelezettségüket. Amennyiben egy intézkedés az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése alapján állami támogatásnak minősül és a Bizottság előzetes jóváhagyása nélkül lép hatályba, jogszerűtlen támogatásnak számít.

(34)

Amennyiben egy intézkedés az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése alapján állami támogatásnak minősül, annak összeegyeztethetőségét az EK-Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdésében leírt kivételek alapján kell értékelni.

(35)

Az olasz hatóságok nem vitatták kimondottan a Bizottság 2004. március 18-i, a hivatalos vizsgálatot megindító levelében leírt értékelését, amely szerint jelen esetben az EK-Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett egyik olyan kivétel sem alkalmazható, amelynek hatására az állami támogatások összeegyeztethetőnek tekinthetők a közös piaccal. A Bizottság ezért megerősíti értékelését, amelyet 2004. március 18-i levelének 25–32. pontjában már kifejtett.

(36)

Jelen esetben a juttatások olyan költségekhez vannak kötve, amelyek sem a csoportmentességi rendeletek, sem a közösségi iránymutatások szerint nem fogadhatók el támogatásnak. Ami pedig kimondottan a vásárokon való részvételt illeti, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2001. január 12-i 69/2001/EK bizottsági rendelet (7)  (8) 5. cikkének b) pontja megállapítja, a vásárokon való részvétel támogatásai csak akkor számolhatók el, ha nem múlják felül az elszámolható költségek 50 %-át és egy KKV egy bizonyos vásáron vagy kiállításon való első részvételére vonatkoznak, miközben a vizsgált adózási ösztönző minden vállalat bármely vásáron felmerülő minden költségére vonatkozik.

(37)

Az EK-Szerződés 87. cikke (2) bekezdésében említett kivételek – magánszemély fogyasztóknak nyújtott szociális jellegű támogatás, természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás és a Németországi Szövetségi Köztársaság egyes területei gazdaságának nyújtott támogatás – nem alkalmazhatók ebben az esetben.

(38)

Nem alkalmazható az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontjában említett kivétel sem, az olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság.

(39)

Ugyanígy nem tekinthető az intézkedés közös európai érdeket szolgáló fontos projektnek sem, és az Olaszország gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére sem irányul, amint ez az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) pontjában van leírva. Szintén nem irányul a kultúra és a kulturális örökség megőrzésének előmozdítására, amint ezt az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének d) pontja megállapítja.

(40)

Végül az intézkedést az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján kell értékelni. Eszerint jóváhagyható az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben. Az intézkedés által jóváhagyott adózási könnyítések nem kötődnek bizonyos befektetésekhez, munkahelyteremtéshez vagy bizonyos projektekhez. Egyszerűen azon adókötelezettségek csökkentését jelentik, amelyeket az érdekelt vállalkozásoknak exporttevékenységük során normálisan be kellene fizetniük, és ezért exporthoz kapcsolódó működési állami támogatásnak kell tekinteni őket. Az állandó bizottsági gyakorlatnak megfelelően az ilyen támogatások nem tekinthetők a közös piaccal összeegyeztethetőnek.

(41)

A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy – még ha meg is bizonyosodott volna afelől, hogy az intézkedés olyan gazdasági tevékenységek fejlődését mozdítja elő, mint az olasz vállalatok nemzetközibbé válása a kereskedelem volumenének ebből következő növekedésével – nem tudja kizárni, hogy az ebből fakadó, a Közösségen belüli kereskedelemre gyakorolt hatásoknak a közös érdekkel ellentétes hozadéka is lenne.

(42)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a tárgyalt intézkedés által jóváhagyott adózási könnyítések működési állami támogatásnak minősülnek, amelyre egyetlen leírt kivétel sem alkalmazható, és amely ezért a közös piaccal összeegyeztethetetlen. A Bizottság ezenkívül úgy látja, Olaszország jogszerűtlenül léptette hatályba a kérdéses intézkedést.

(43)

Amennyiben bebizonyosodik, hogy egy jogszerűtlenül jóváhagyott állami támogatás összeegyeztethetetlen a közös piaccal, természetes következmény, hogy a támogatottaktól ezt vissza kell követelni. A visszatérítés által a lehető legnagyobb mértékben visszaáll a támogatás előtti versenyhelyzet.

(44)

Jóllehet jelen eljárás még azon adóév vége előtt lezárult, amelyben az intézkedés kifejti hatását, vagyis mielőtt a támogatottak java része által befizetett adó véglegessé válik, a Bizottság nem tudja kizárni, hogy a vállalkozások már részesültek támogatásban, például a folyó adóévre vonatkozó kisebb adóelőlegek formájában. A Bizottság rámutat, a hivatalos vizsgálat megindítását követően az olasz hatóságok nyilvánosan értesítették az intézkedés lehetséges támogatottjait a lehetséges következményekről arra az esetre, ha a Bizottság megállapítja, hogy a kérdéses intézkedés összeegyeztethetetlen támogatásnak minősül. A támogatottaknak már esetlegesen rendelkezésére bocsátott támogatások visszakövetelésének végrehajtása érdekében a Bizottság mindazonáltal szükségesnek látja, hogy Olaszország a jelen határozat keltétől számított két hónapon belül elrendelje a támogatások kamatokkal növelt visszafizetését az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági határozat (9) szerint. Különösen akkor, ha a folyó adóévre vonatkozó adóbefizetések csökkentésével a támogatás már megvalósult, Olaszországnak a 2004-re előírt utolsó befizetéssel a teljes adót be kell szednie. Mindenesetre a teljes visszatérítést legkésőbb a jelen határozat bejelentési időpontját követő első adóév végéig be kell fejezni.

(45)

A jelen döntéshez csatolt kérdőív használatával Olaszország köteles bemutatni a Bizottságnak az érdekelt támogatottak listáját, és köteles világosan részletezni a tervezett és már elfogadott intézkedéseket a jogszerűtlen állami támogatás azonnali és hatékony visszatérítéséért. Jelen határozattól számított két hónapon belül el kell küldeni a Bizottságnak minden olyan dokumentumot is, amely igazolja visszatérítési eljárás megindítását a jogszerűtlen támogatás haszonélvezőivel szemben (pl. körlevelek, visszatérítési rendeletek stb.).

(46)

Jelen határozat az egész intézkedésre, mint olyanra vonatkozik, és azonnal végre kell hajtani, ideértve az intézkedésnek megfelelően jóváhagyott támogatások visszatérítését is. Ez mindazonáltal nem veszélyezteti azt a lehetőséget, hogy az egyedi esetben jóváhagyott támogatások, vagy azok egy része összeegyeztethetőnek minősül, különösen a KKV-knak nyújtott támogatásokra vonatkozó csoportmentességi rendelet 5. cikkének b) pontja értelmében,

a)

elrendelni a jogszerűtlen támogatás kamatterhekkel növelt visszatérítését az 1. cikkben említett támogatás minden kedvezményezettjének;

b)

bemutatni minden olyan dokumentumot, amely igazolja visszatérítési eljárás megindítását a jogszerűtlen támogatás kedvezményezettjeivel szemben.

21.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 335/48

(1)

Az intézkedésről az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése alapján az 1997. november 6-i levéllel küldtek értesítést. A kedvezményezett nyilvánvalóan már korábban kapott hasonló támogatást. Az intézkedést ezért felvették azon támogatások jegyzékébe, amelyekről nem küldtek értesítést. Az 1998. február 4-i, 1998. június 10-i és 1999. február 4-i leveleivel Németország a Bizottságnak további információkat küldött.

(2)

Az 1999. június 7-i levelével a Bizottság közölte Németországgal arra vonatkozó határozatát, hogy a szóban forgó támogatás miatt megindítja az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást.

(3)

A Bizottság eljárás megindításáról szóló határozatát az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában  (2) tették közzé. A Bizottság az érintetteket véleménynyilvánításra kérte fel.

(4)

A beérkezett véleményeket Németországnak azzal a kéréssel továbbították, hogy nyilvánítson véleményt. Németország észrevételei a 2000. február 23-i levéllel érkeztek meg.

(5)

A 2005. május 18-án kelt, 2005. május 23-án beérkezett levelével Németország az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (3) szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet 7. cikkének (7) bekezdésére hivatkozva a Bizottságot arra kérte, hogy a rendelkezésére álló információk alapján határozatot bocsásson ki.

(6)

A kedvezményben részesített vállalat, a Greußener Salamifabrik GmbH egy húsfeldolgozó üzem volt, mely különböző fajtájú kolbász- és húskészítményeket gyártott és értékesített. A vállalat nem foglalkozik állatok levágásával, hanem levágott húst dolgoz fel. A Németország által rendelkezésre bocsátott információk szerint 1999. október 1-jén a Greußener Salamifabrik GmbH vagyonára fizetésképtelenségi eljárást indítottak. A Bizottságot az eljárás eredményéről nem tájékoztatták. Úgy tűnik azonban, hogy a vállalat létesítményeit legalábbis – „Greußener Salami- und Schinkenfabrik GmbH” név alatt – tovább üzemeltették. A jelen határozatban álló észrevételek azonban a később fizetésképtelenné vált Greußener Salamifabrik GmbH cégre vonatkoznak.

(7)

A folyamatos forgalomcsökkenés oda vezetett, hogy a vállalat 1995. óta veszteségeket könyvelt el, és az üzemi pénzforgalom 1995-től negatív volt. 1996 szeptemberében Dr. Zimmermann & Partner által készített jelentés arra enged következtetni, hogy a vállalat pénzforgalmi helyzete akkoriban rendkívül kritikus volt. Azt, hogy a vállalat pénzügyi nehézségekkel küzdött, a Bizottság eljárás megindításáról szóló határozatában (4) közölték, és a vizsgálati eljárás során nem kérdőjelezték meg. Felmerült a Greußener Salamifabrik szerkezetátalakításának szükségessége, amelynek finanszírozásához a vállalatnak 1996 negyedik negyedévében (a Dresdner Bank AG-nál 375 000 DEM és a Sparkasse Erfurt-nál 725 000 DEM összegű) kiegészítő kölcsönt kellett felvennie. A Thüringer Aufbaubank mindkét kölcsönre 80 %-os, 880 000 DEM összeget lefedő kézfizető kezességet vállalt. Erről a kezességről a Bizottság tagállamokhoz címzett 1989. április 5-i SG(89) D/4328 sz. levelének rendelkezéseit megsértve a Bizottságot nem értesítették; ezt a továbbiakban 1. támogatásnak nevezzük.

(8)

1997. január 8-án az Ergewa GmbH átvette a kedvezményben részesült vállalat üzletrészeinek 75 %-át. Az új tulajdonos az Oroszországba irányuló, nem biztosított exportüzletekből származó követelésekre külön értékhelyesbítéseket, valamint készletleértékelést hajtott végre összesen 1,2 millió DEM összegben. Ez az értékesítések további csökkenésével együtt a mérleg kedvezőtlen alakulásához vezetett, amely újbóli szerkezetátalakítást tett szükségessé.

(9)

Németország 1997. november 6-i értesítésében világossá tette, hogy a Greußener Salamifabrik 1997. évi forgalmi és bevételi céljait nem érte el, a vállalat állandóan fizetésképtelenség veszélyében van, és ebből következik, hogy a vállalat nem képes többé a bankokkal szembeni visszafizetési kötelezettségeinek eleget tenni. 1997 augusztusában ezért a Schitag, Ernst & Young Deutsche Allgemeine Treuhand AG a Greußener Salamifabrik GmbH számára új átalakítási koncepciót készített. Az új átalakítási koncepció háromféle intézkedést irányzott elő.

(10)

A szerkezetátalakítás részeként a Sparkasse Erfurt lemondott egy 1,7 millió DEM összegű követelésről. Kompenzálásként a Thüringer Aufbaubank (állami bank) által egy 725 000 DEM összegű kölcsönre korábban vállalt kezességet (vö. a (7) preambulumbekezdéssel) vettek részben igénybe; a szerkezetátalakítás keretében 370 000 DEM összeget (a kezesség összegének 64 %-át) fizettek a Sparkasse Erfurt-nak. Ezenkívül egy olyan kezességet vettek részben igénybe, amelyet a Bürgschaftsbank Thüringen GmbH (magánbank) 1993-ban 1 millió DEM összegű kölcsönre vállalt; 590 000 DEM összeget (a kezesség összegének 74 %-át) fizettek a Sparkasse Erfurt-nak.

(11)

Ezenkívül a Dresdner Bank Erfurt refinanszírozott egy 2,5 millió DEM összegű kölcsönt, amelyet a Sparkasse Erfurt nyújtott. A Dresdner Bank mindazonáltal ezt a kölcsönt csak azzal a feltétellel nyújtotta, hogy a Thüringer Aufbaubank a kölcsön 80 %-ra kezességet vállalt.

(12)

Az új 2 millió DEM összegű kezességről, valamint a korábbi kezesség részbeni igénybevételéről (370 000 DEM) a Bizottságot az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerint, valamint annak a tagállamokhoz címzett 1989. április 5-i SG(89) D/4328 sz. levele szerint az 1997. november 6-i levéllel értesítették. Ezt a két intézkedést a következőkben együttesen 2. támogatásnak nevezzük. Németország 1999. február 4-i levelében, majd ismételten a 2005. május 18-i levelében közölte, hogy a Thüringer Aufbaubank 2 millió DEM összegű kezessége csak a Bizottság általi engedélyezés feltétele mellett nyújtható.

(13)

A Dresdner Bank Erfurt 2,5 millió DEM összegű kölcsönét kifizették a Greußener Salamifabrik GmbH részére.

(14)

Végül az Ergewa GmbH, amely az üzletrészek 75 %-ával rendelkezik, a vállalatnak folyósított még egy 1,5 millió DEM összegű hátrasorolt kölcsönt.

(15)

A marketingstratégia a következő három célt tartalmazza: termékfejlesztés, termékpolitika és az értékesítés előmozdítása. Ezek révén általában erősebb piaci orientációt kellene elérni.

(16)

A legkönnyebben megvalósítható takarékossági intézkedéseket már egy korábbi szerkezetátalakítás keretében végrehajtották. A szanálási koncepció azonban további költségmegtakarításokat irányzott elő, különösen az áramfogyasztás és a szállítási költségek csökkentése céljából.

(17)

A Bizottsághoz eljuttatott információk szerint ezeknek az intézkedéseknek együttesen a vállalatot újra életképessé kellene tenniük és jövedelmezőségét helyre kellene állítaniuk. Ehhez azonban az 1996. évi 6 845 000 DEM-ről 1998. évben 7 millió DEM-re és 1999. évben 8 millió DEM-re való forgalomnövekedésre lett volna szükség.

(18)

A Bizottság megindította az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást a Greußener Salamifabrik javára végrehajtott említett intézkedéseket illetően, melyek a következőképp foglalhatók össze:

(19)

Mivel a kezességeket egy pénzügyi nehézségek közt lévő vállalat számára vállalták, a Bizottságnak abból kell kiindulnia, hogy a támogatási elem a támogatás nyújtásának időpontjában a kezesség összegének 100 %-ának, azaz 1996. évben 880 000 DEM-nek és 1997. évben 2 millió DEM-nek, tehát összesen 2,88 millió DEM-nek felel meg.

(20)

A Bizottság az említett intézkedésekre vonatkozóan megindította az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást, mert kétségei voltak afelől, hogy: az intézkedés a Bizottság állami kezességvállalásokról szóló, 1989. április 5-i SG(89) D/4328 sz. levelével és a nehéz helyzetben lévő vállalatok megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatások megítélésére szolgáló 1994. és 1997. évi iránymutatásokkal (5) összhangban áll-e. Az iránymutatásokra vonatkozóan a Bizottságnak kétségei voltak afelől, hogy a vállalat jövedelmezősége a szerkezetátalakítással helyreállítható, hogy betartották azt az alapelvet, hogy szerkezetátalakítási támogatások csak egyszer nyújthatók és hogy a szerkezetátalakítási terv teljes megvalósításának szükségességét betartották.

(21)

Az 1. támogatást állami kezességvállalás formájában nyújtották, mely azt jelenti, hogy annak a Bizottság tagállamokhoz címzett 1989. április 5-i SG(89) D/4328 sz. levelével összhangban kell állnia. Ebben a levélben a Bizottság kijelentette, hogy csak akkor fog kezességeket engedélyezni, ha azok igénybevétele szerződésileg olyan külön feltételekhez kapcsolódik, amelyek még a kedvezményben részesülő vállalat csődbejelentésének lehetőségét is tartalmazhatják. A megküldött információkból nem derül ki, hogy az említett kezességek igénybevétele külön feltételekhez kapcsolódott volna.

(22)

A támogatást azért nyújtották, mert a vállalat pénzügyi nehézségek közt volt és szanálásra szorult. Ezért a támogatást a nehéz helyzetben lévő vállalatok megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatások megítélésére szolgáló azon közösségi iránymutatások keretein belül kellett megvizsgálni, melyek a kezességvállalás időpontjában érvényben voltak. Az 1. támogatáshoz a Bizottságnak semmilyen információ nem áll rendelkezésére, amely alapján a fent megnevezett iránymutatásokkal való összeegyeztethetőséget meg tudná vizsgálni. A 2. támogatás esetében a szerkezetátalakítási iránymutatásokban álló feltételek közül három nyilvánvalóan nem teljesült. A támogatás révén a vállalat jövedelmezősége szemmel láthatóan nem állt helyre. Ezenkívül a vállalat a jövedelmezőséget látszólag azáltal próbálta meg helyreállítani, hogy problémáit terjeszkedéssel győzi le. Egy ilyen terjeszkedés révén a verseny indokolatlan módon torzulhatna. Végül nem volt világos, hogy a szerkezetátalakítási tervet teljesen megvalósították-e.

(23)

A Bizottsághoz a Kemper Fleischwarenfabrik (Nortrup), a Bundesverband der Deutschen Fleischwarenindustrie e.V. (Bonn), valamint egy személyét megnevezni nem kívánó harmadik érintett észrevételei érkeztek be. Mindhárom érintett azt a véleményt képviselte, hogy forgalomnövekedést csak árcsökkentésekkel lehetett volna elérni, mely az ágazat számára káros lett volna. A Bundesverband der Deutschen Fleischwarenindustrie e.V. utalt arra, hogy évente a német húsfeldolgozó üzemek 1 %-a hullik ki. Ezen az intenzív verseny által jellemzett piacon csak a legjobbak tudnak fennmaradni. Ha egy vállalatot mesterségesen tartanak életben, akkor az ágazat érdekeit sértik. Ezenkívül az ágazat majdnem minden vállalata a javasolt marketingstratégiát követi. A Bundesverband véleménye szerint egy ilyen stratégia jelentős pénzeszközök nélkül – melyek azonban nem álltak rendelkezésre – nem lehet eredményes.

(24)

A válaszadási határidő meghosszabbítására irányuló kérelmektől eltekintve Németország 1999. július 22-i, 1999. július 28-i, 1999. augusztus 6-i és 2000. február 23-i leveleivel küldött észrevételeket.

(25)

Az első levélben Németország azt közölte, hogy a vállalatot részben átvették.

(26)

A második levélben Németország bejelentette, hogy el kívánja küldeni a kezességvállalási szerződést a kezesség rendelkezésre bocsátásához szükséges feltételekkel, benyújtotta az első szerkezetátalakításhoz készült szerkezetátalakítási tervet és közölte, hogy a második szerkezetátalakítás után várt pénzügyi eredményeket is meg kívánja küldeni. Végül további információkat közölt azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a forgalmi célokat a második szanálás után miért nem érték el.

(27)

1999. július 28-i levelében Németország ezenkívül utalt arra, hogy a vállalat nem tervezi a termelőkapacitás bővítését, hanem továbbra is körülbelül ugyanannyit fog termelni, mint a múltban (1994/1995). A vállalat problémái olyan külső tényezőkre vezethetők vissza, mint a sertéspestisjárvány-kitörések, az orosz piac összeomlása és a BSE-válság. Végül valószínűtlen, hogy a támogatás versenytorzulásokhoz fog vezetni, mivel a kedvezményben részesített vállalat esetében KKV-ról van szó, mely csak Türingiában folytatja tevékenységét.

(28)

Harmadik, 1999. augusztus 6-i leveléhez Németország mellékelte a kezességvállalási szerződést és az első szerkezetátalakításhoz készült szanálási koncepciót.

(29)

2000. február 23-i levelében Németország közölte, hogy a Greußener Salamifabrik GmbH vagyonára megindították a csődeljárást és hogy a bankok felmondták hitelvonalukat. Ezenkívül mellékelte a vállalat fő bankjának, a Dresdner Banknak egy levelét, melyben a bank megállapítja, hogy a versenytársak biztosan szót fognak emelni a támogatás ellen.

(30)

Az intézkedések révén egy húsfeldolgozó üzemnek nyújtanak támogatást. A marhahús piacának közös szervezéséről szóló 1999. május 17-i 1254/1999/EK tanácsi rendelet (6) 40. cikke és a sertéshús piacának közös szervezéséről szóló, 1975. október 29-i 2759/75/EGK rendelet (7) 21. cikke szerint e rendelkezések alá eső termékekre az EK-Szerződés 87., 88. és 89. cikkei vannak érvényben. A támogatási intézkedés által érintett ágazatok ezért az állami támogatásokról szóló közösségi előírások alá esnek.

(31)

Az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerint bármilyen állami vagy állami forrásokból nyújtott támogatás, amely bizonyos vállalkozások vagy termelési ágazatok előnyben részesítése által torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget, a Közös Piaccal összeegyeztethetetlen, amennyiben ez érinti a tagállamok közti kereskedelmet.

(32)

A támogatást állami kezességvállalások formájában nyújtották. E kezességvállalásoknak köszönhetően a kedvezményben részesített vállalat pénzt tudott felvenni, hogy fennmaradhasson, ahelyett hogy csődbe jutott volna vagy szerkezetátalakításon esett volna át.

(33)

Az 1. támogatást 1996-ban nyújtották. A be nem jelentett állami támogatásokat a nyújtásuk időpontjában hatályos jogszabályi előírások alapján kell megítélni. Az állami kezességvállalások értékeléséhez a jogalapot 1996-ban a Bizottság tagállamokhoz címzett 1989. április 5-i SG(89) D/4328 sz. levele képezte. E levélben a Bizottság kijelentette, hogy minden állami kezességvállalás az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése alá esik. Ehhez még hozzájárul, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalatok megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatások megítéléséről szóló iránymutatások (1994. évi iránymutatások) 2.3. pontja szerint nehéz helyzetben lévő vállaltnak nyújtott állami hitelkezességeknél feltételezhető, hogy a pénzügyi transzferek állami támogatásokat tartalmaznak. Amint a 7. pontban áll, a kedvezményben részesített vállalat az 1. támogatás nyújtásának időpontjában pénzügyi nehézségekkel küzdött. Az 1994. évi iránymutatások 2.1. pontja szerint a visszaeső jövedelmezőség, a csökkenő forgalmak és egyre kisebb pénzforgalom jellemző tünetei annak, hogy egy vállalat nehéz helyzetben van.

(34)

A 2. támogatást 1997-ben jelentették be. A bejelentett állami támogatásokat a nyújtásuk időpontjában hatályos jogszabályi előírások alapján kell megítélni. Az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének kezességvállalási kötelezettségek és kezességek formájában nyújtott állami támogatásokra való alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény (8) 4. pontja alatt megnevezik azt a négy feltételt, melyekkel egyes állami garanciák nem jelentenek az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése alá eső támogatást. Mivel Németország világossá tette, hogy a hitelfelvevő, a Greußener Salamifabrik GmbH, a második kezesség nyújtásának időpontjában nehéz helyzetben lévő vállalatnak kellett, hogy számítson (vö. a (9) preambulumbekezdéssel), az ott megnevezett feltételek közül már az első sem teljesül.

(35)

Következésképp az intézkedés esetében (a Thüringer Aufbaubankon keresztül) állami forrásokból nyújtott támogatásról van szó.

(36)

Mivel a kezességeket pénzügyi nehézségek közt lévő üzem számára vállalták, a Bizottság abból indul ki, hogy a támogatási elem a kezesség összegének 100 %-ának, azaz az első kezességnél 880 000 DEM-nek és a másodiknál pedig 2 millió DEM-nek, tehát összesen 2,88 millió DEM-nek felel meg.

(37)

A támogatás bizonyos vállalatokat, jelen esetben egyetlen egy vállalatot, a Greußener Salamifabrik GmbH-t részesíti kedvezményben.

(38)

Az Európai Bíróság joggyakorlata szerint egy vállalat versenyhelyzetének állami támogatás alapján bekövetkező javulása általában azokkal a konkurens vállalatokkal szemben jelent versenytorzítást, amelyek nem kapnak ilyen támogatást (9). Sem egy támogatás viszonylag kis mértéke, sem a kedvezményben részesített vállalatok viszonylag kis mérete nem zárja ki eleve a tagállamok közti kereskedelem korlátozásának lehetőségét (10).

(39)

Egy intézkedés akkor korlátozza a tagállamok közti kereskedelmet, ha az más tagállamokból való behozatalokat megnehezít vagy más tagállamokba való kiviteleket megkönnyít. Ennél az a döntő, hogy a közösségen belüli kereskedelem a kérdéses intézkedés miatt másként alakul vagy félő, hogy másként alakul.

(40)

A támogatásszabályozás által kedvezményben részesített termékek a tagállamok közti kereskedelem tárgyát képezik (11), és ezzel ki vannak téve a versenynek. Ennek következtében attól lehet tartani, hogy a közösségen belüli kereskedelem az intézkedés miatt másként fejlődött.

(41)

Következésképpen a szóban forgó intézkedés az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében támogatást jelent.

(42)

Az állami támogatások EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdésében álló tilalmát a (2) és (3) bekezdésekben mentesítő rendelkezések követik.

(43)

Az EK-Szerződés 87. cikkének (2) bekezdése szerinti mentesítő szabályozás feltételei a támogatási intézkedés fajtája és célkitűzése alapján nem adottak. Egyébként Németország a 87. cikk (2) bekezdésének alkalmazhatóságával nem élt.

(44)

Az EK-Szerződés 87. cikkének (3) bekezdése azokat a támogatásokat sorolja fel, amelyek a Közös Piaccal összeegyeztethetőnek tekinthetők. A Szerződéssel való összeegyeztethetőségüket az egyes tagállami állásponton túl a Közösség szempontjából is meg kell vizsgálni. Ahhoz, hogy a Közös Piac súrlódásmentes működése biztosítható legyen, a 87. cikk (3) bekezdésében megfogalmazott mentesítő rendelkezéseket szoros értelemben kell értelmezni.

(45)

Az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontjára vonatkozóan arra kell utalni, hogy a kedvezményben részesített vállalat székhelye olyan régióban van, melynek gazdasági helyzete a regionális célkitűzésű állami támogatásokról szóló iránymutatások (12) szerint közösségi szinten mérve összességében rendkívül kedvezőtlennek tekinthető (az egy főre eső bruttó belföldi termék – a vásárlóerőn mérve – a közösségi átlag 75 %-a alatt van). A regionális célkitűzésű állami támogatásokról szóló említett iránymutatások (és ezen iránymutatások egy korábbi változata (13)) szerint az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerinti régiókban az állami támogatások nyújtásáról szóló előírások az agrárágazatra nem alkalmazandók. Következésképpen az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja nem használható fel az I. mellékletben felsorolt termékek előállításához, feldolgozásához és értékesítéséhez nyújtott támogatás indoklásához.

(46)

Az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) pontjára vonatkozóan azt lehet megállapítani, hogy az adott intézkedés sem egy közös európai érdekű fontos tervet, sem a németországi gazdasági élet jelentős zavarának elhárítását nem kell, hogy szolgálja.

(47)

Ezenkívül a rendelkezés nem szolgál és nem is alkalmas arra, hogy az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének d) pontja szerinti célokat megvalósítsa.

(48)

Bizonyos gazdasági ágazatok vagy gazdasági területek fejlődésének előmozdítására szolgáló támogatásokat a Bizottság az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint a Közös Piaccal összeegyeztethetőnek tekinthet, amennyiben azok bizonyos gazdasági ágazatok vagy gazdasági területek fejlődését megkönnyítik és a kereskedelmi feltételeket nem változtatják meg oly módon, mely a közös érdekkel ütközik.

(49)

A Bizottság a pénzügyi nehézségek közt lévő vállalatoknak nyújtott támogatások EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontjával való összeegyeztethetőségét rendszerint a nehéz helyzetben lévő vállalatok megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló 2004. évi közösségi iránymutatások (14) (2004. évi iránymutatások) alapján ítélné meg. Ezen irányelvek 103. és 104. pontja szerint azonban a Bizottság a 2004. október 10. előtt bejelentett támogatásokat valamint a teljes mértékben a 2004. évi iránymutatások közzététele előtt nyújtott, nem bejelentett megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokat a bejelentés időpontjában, ill. a támogatás nyújtásának időpontjában érvényben lévő iránymutatások alapján ítéli meg. Az 1. támogatást 1996-ban nyújtották, a 2. támogatást 1997. novemberében jelentették be. Ebben az időpontban az 1994. évi iránymutatások voltak érvényben. Ezen 1994. évi iránymutatások 2.2. pontja szerint a mezőgazdasági ágazatra a tagállamok megítélése szerint, ezentúl az ebben az ágazatban lévő egyes támogatásban részesülők javára nyújtott megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló, ugyanezen iránymutatások hatályba lépése előtt érvényben lévő külön bizottsági előírások alkalmazhatók. Németország nem kérte e lehetőség igénybe vételét. Ezért az intézkedés értékelése az 1994. évi iránymutatások rendelkezései alapján történik.

(50)

Az 1. támogatás egy 1,1 millió DEM értékű kölcsönhöz nyújtott 80 %-os állami kezességvállalásra vonatkozik. A Bizottság az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást az alábbi okokból kifolyólag indította el:

(51)

Németország elküldte a kezességvállalási szerződés másolatát. Eszerint a kezesség csak akkor vehető igénybe, ha a kedvezményben részesített vállalat pénzügyi nehézségek közt van (csődeljárás vagy hasonlók) és ha a kezességgel lefedett kölcsön a vállalat egyéb vagyonértékeinek értékesítése révén nem törleszthető. Ezzel a Bizottság tagállamokhoz címzett 1989. április 5-i SG(89) D/4328 sz. levelében (15) említett feltétel teljesült. Ez azt jelenti, hogy a kezesség az állami kezességekre vonatkozó külön feltételekkel összhangban állt.

(52)

Mivel a kedvezményben részesített vállalat, a Greußener Salamifabrik GmbH a kezesség nyújtásának időpontjában nehéz helyzetben lévő vállalatnak volt tekinthető, a támogatást a nehéz helyzetben lévő vállalatok megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatások megítéléséről szóló, a kezességnyújtás időpontjában érvényben lévő közösségi rendelkezések keretében kell vizsgálni (vö. a (49) preambulumbekezdéssel). A kezességet a kedvezményben részesített vállalat szanálásának keretében nyújtották.

(53)

Németország elküldte a Dr. Zimmermann & Partner 1996. szeptember 9-i jelentését. Németország tájékoztatása szerint e jelentésben arról a szanálási koncepcióról van szó, amelyet az első állami támogatás nyújtásának időpontjában benyújtottak. A jelentés azonban szanálási koncepcióként kétféle szempontból is alkalmatlan: a jelentés státusza nem világos és a jelentésben szerkezetátalakítás nem is kerül említésre.

(54)

A jelentés inkább a vállalat 1996. szeptember 9-i fordulónappal történő leírásának tűnik. Eszerint a vállalat nehézségeit a BSE-válság és a kelet-európai exportpiacok hanyatlása okozta. Mindamellett a jelentésben – feltehetően egy későbbi időpontban – kézírással módosított számok találhatók. E javítások státusza nem világos. Továbbá az sem világos, hogy a tervet a vállalat tulajdonosai elfogadták-e.

(55)

A jelentés felvilágosítást ad a vállalat 1996. szeptemberi költségszerkezetéről és tőkeszükségletéről. A meglévő vezetőség megerősítésének leírásától eltekintve nem világos, hogyan kell a vállalat szerkezetátalakítását végrehajtani. Ha a jelentést készítésekor szerkezetátalakítási tervnek gondolták, mely nem világos, azt úgy is lehetne érteni, hogy a vállalat terjeszkedéssel és mindenféle szerkezetátalakítás nélkül le tudná győzni nehézségeit.

(56)

Az 1994. évi iránymutatások szerint egy támogatást akkor lehet a Közös Piaccal összeegyeztethetőnek tekinteni, ha a következő feltételek teljesülnek:

(57)

A Dr. Zimmermann & Partner jelentése szerint a kedvezményben részesített vállalat forgalma 1994. óta folyamatosan csökkent. A forgalomnak – a jelentés szerint – a következő évben mégis újra növekednie kell. Erre a várt fejlődésre magyarázatot azonban nem ad, bár a jövedelmezőség helyreállítása e fordulattól függött. Az 1994. évi iránymutatások 3.2.2. i. pontja szerint „a vállalat gazdaságosságának javítását (…) mindenekelőtt azon megfelelő, vállalaton belüli intézkedésekkel kell előmozdítani, melyeket a szerkezetátalakítási tervben felsoroltak. Olyan külső tényezőket, mint magasabb árak (…) csak akkor szabad figyelembe venni, ha az adott piaci előrejelzések általánosan elismertek.” Mivel ez a feltétel nem teljesül, a Bizottság nincs azon a véleményen, hogy egy kezesség formájában nyújtott támogatás a jövedelmezőség helyreállításához vezet.

(58)

A jövedelmezőséget forgalomnövekedéssel kellene helyreállítani. Bár a forgalomnövekedést nyilvánvalóan a meglévő termelési kapacitással lehetne elérni, a jövedelmezőséget csak azáltal lehetett volna újra helyreállítani, hogy konkurens vállalatok piaci részesedéseket vesztenek (ha azonban a piac stabil lenne, ahogy a „Szerkezetátalakítási” jelentés megállapítja, a kereslet csökkenne). Ezért a Bizottság arra a következtetésre is jut, hogy a támogatás nem alkalmas arra, hogy elfogadhatatlan versenytorzításokat el lehessen kerülni, mivel a jövedelmezőség helyreállítása a konkurens vállalatok háttérbe szorításához vezetett volna.

(59)

Azt, hogy a szerkezetátalakítás költségeinek és hasznainak arányosságára vonatkozó követelmény teljesül-e, csak nehezen lehet megítélni. A támogatással kedvezményben részesített vállalatoktól általában elvárt, hogy a szerkezetátalakításhoz saját forrásokból vagy külső kereskedelmi finanszírozási forrásokból jelentős hozzájárulást teljesítsenek. A Dr. Zimmermann & Partner jelentése szerint a tulajdonosnak a vállalat számára új tőkét kellene nyújtania, de az nem volt világos, hogy ez valóban megtörtént-e. Ezért a Bizottság nem tudja véglegesen megállapítani, hogy a támogatás ezen a ponton összhangban áll-e az említett 1994. évi iránymutatásokkal.

(60)

Végül nem világos, hogyan kellene a „szerkezetátalakítást” ellenőrizni. Ennek következtében ez az iránymutatásokban megnevezetett feltétel sem teljesül.

(61)

A Greußener Salamifabrik GmbH teljesíti a kis és középvállalkozásként (KKV) való besorolás kritériumait. Az 1994. évi iránymutatások 3.2.4. pontja szerint a Bizottság a KKV-k számára nyújtandó szerkezetátalakítási támogatásokkal szemben nem fog ugyanolyan szigorú követelményeket támasztani, mint a nagyvállalatok számára nyújtandó szerkezetátalakítási támogatásokkal szemben, mert az ilyen támogatások a kereskedelmi feltételeket általában kisebb mértékben változtatják meg. Ez az enyhébb feltétel a KKV-k számára nyújtandó szerkezetátalakítási támogatások értékelésénél azonban főként a szerkezeti kapacitásfelesleggel rendelkező gazdasági ágazatokban megvalósítandó kapacitáscsökkentésre irányuló kötelezettséget, valamint a beszámolási kötelezettséget érinti. A KKV-kre érvényben lévő enyhébb feltétel ellenére már megállapításra került, hogy a támogatás nem vezet a kedvezményben részesített vállalat jövedelmezőségének helyreállításához (vö. az (57) preambulumbekezdéssel), és hogy az a versenyt indokolatlan módon torzítja.

(62)

Az említett okokból kifolyólag a Bizottság az első támogatást, melyet a Greußener Salamifabrik GmbH-nak 880 000 DEM összegig terjedő állami kezesség formájában nyújtottak, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkeivel összeegyeztethetetlennek tartja. Mivel a támogatást jogtalanul nyújtották és az a Szerződéssel összeegyeztethetetlen, azt vissza kell fizetni.

(63)

A második támogatás az 1997. évi adósságátütemezésnél/szerkezetátalakításnál nyújtott első kezesség keretében 370 000 DEM összeg részbeni igénybevételére és a Sparkasse Erfurtnak történő kifizetésére valamint a Dresdner Bank által 1997-ben rendelkezésre bocsátott 2,5 millió DEM összegű kölcsönre nyújtott 80 %-os állami kezességre vonatkozik.

(64)

Mivel az első állami kezesség, ahogy a (62) preambulumbekezdés alatt kifejtettük, a Greußener Salamifabrik GmbH javára jogtalanul nyújtott, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkeivel összeegyeztethetetlen támogatást jelent, ezek a megállapítások az első kezesség második szerkezetátalakítási terv keretében történő részbeni igénybevételére is érvényesek.

(65)

A 2,5 millió DEM összegű kölcsönre nyújtott 80 %-os állami kezességet az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének kezességvállalási kötelezettségek és kezességek formájában nyújtott állami támogatásokra való alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény rendelkezései szerint kell értékelni (vö. a (34) preambulumbekezdéssel). A kezességekre vonatkozó, Thüringer Aufbaubank által alkalmazott Bizottság előtt lévő általános feltételekből látható, hogy a kezességet csak akkor lehet igénybe venni, ha a kedvezményben részesítendő vállalat pénzügyi nehézségek közt van (csődeljárás vagy hasonlók) és ha a kezességgel lefedett kölcsön a vállalat egyéb vagyonértékeinek értékesítése révén nem törleszthető (vö. az (51) preambulumbekezdéssel). A Bizottság említett közleményének 5.3. pontja alatt megnevezett külön feltételek ezzel teljesülnek.

(66)

Az 1994. évi iránymutatások 2.1. pontja szerint a jellemző tünetei annak, hogy egy vállalat nehézségek közt van, a visszaeső jövedelmezőség, a növekvő veszteségek, a csökkenő forgalmak, növekvő raktár, kapacitásfeleslegek, és egyre kisebb pénzforgalom, növekvő eladósodás és kamatterhek, valamint az alacsonyabb nettó mérleg szerinti érték.

(67)

Mivel Németország nyilvánvalóvá tette, hogy a vállalatot állandóan fizetésképtelenség veszélyeztette, megállapításra került, hogy a Greußener Salamifabrik GmbH a kezességnyújtás időpontjában nehéz helyzetben lévő vállalat volt (vö. a (9) és (34) preambulumbekezdéssel). Ezért a támogatást a nehéz helyzetben lévő vállalatok megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatások megítéléséről szóló, érvényben lévő közösségi rendelkezések szerint kell megvizsgálni. Ahogy a (49) preambulumbekezdés alatt kifejtettük, itt az 1994. évi iránymutatásokról van szó. A Bizottság e támogatás miatt megindította az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást, mert kétségei voltak afelől, hogy az 1994. évi iránymutatások alábbi feltételei teljesültek:

(68)

Az 1994. évi iránymutatások 3.2.2. i. pontja szerint szerkezetátalakítási támogatásokat rendszerint csak egyszer lehet nyújtani. Németország ehhez a ponthoz nem nyilatkozott.

(69)

Az a tény, hogy a második szerkezetátalakítás keretében egy további támogatást nyújtottak, sérti azt az alapelvet, mely szerint szerkezetátalakítási támogatásokat csak egyszer szabad nyújtani.

(70)

A Bizottság kétségbe vonta, hogy a szerkezetátalakítási terv, melyet a (második kezesség formájában nyújtott) második szerkezetátalakítási támogatás indoklásául benyújtottak, a vállalat jövedelmezőségének visszaállításához fog vezetni. Ehhez jelentős forgalomnövekedésre lett volna szükség. Valószínűtlennek látszott azonban, hogy ez ténylegesen megvalósulhatna, főként, miután az első forgalmi előrejelzések már az eljárás megindításának időpontjában is túl optimistának bizonyultak. Németország nem küldött indoklást vagy magyarázatot a közölt forgalmi előrejelzésekhez. A Bizottságnak ezért továbbra is kétségei vannak afelől, hogy az a feltétel, hogy a szerkezetátalakítási terv révén a vállalat hosszú távú jövedelmezősége helyreállítható, teljesül.

(71)

Az elfogadhatatlan versenytorzítások kritériumával kapcsolatban Németország két érvet hozott fel. Először is, az illető vállalkozás túl kicsi ahhoz, hogy a versenyt torzíthatná vagy a Közösségen belüli kereskedelmet befolyásolhatná. Másodszor a vállalat termelőkapacitását nem fogja kibővíteni, hanem csupán a meglévő kapacitásokat fogja jobban használni.

(72)

Az első érvet az Európai Bíróság joggyakorlata cáfolja meg (vö. a (38) preambulumbekezdéssel). A második érvhez el kell mondani, hogy a Bizottság az 1994. évi iránymutatások 3.2.2. ii. pontja szerint kapacitáscsökkentést csak Közösségen belüli strukturális kapacitásfeleslegek megléte esetén ír elő. Az eljárás megindításának időpontjában a Bizottság megállapította, hogy az érintett ágazatban nem voltak kapacitásfeleslegek. Mindenesetre a Bizottság feltette a kérdést, hogyan lehet az intézkedést közös érdekben állónak tekinteni, ha az termelésnövekedést célzott és a termelésnövekedés automatikusan a konkurens vállalatok piaci részesedéseinek visszaeséséhez vezetett.

(73)

Németország semmilyen módon nem nyilatkozott arról, hogyan nyelhette el a piac a nagyobb termelést, anélkül, hogy a konkurens vállalatokra negatív hatást gyakorolt volna. Ezenkívül Németország nem szolgált adatokkal az adott vállalat számára megjelenő haszon és az ágazat egészére nézve felmerülő költségek közti aránnyal kapcsolatban. Ezért a Bizottság nem tudja megítélni, hogy a támogatás elkerüli-e az elfogadhatatlan versenytorzításokat.

(74)

Németország nem szolgált információkkal a szerkezetátalakítási terv végrehajtásának ellenőrzéséről.

(75)

1997. január 8-án az Ergewa GmbH átvette a kedvezményben részesített vállalat üzletrészeinek 75 %-át. Nem világos, hogy az Ergewa az 1994. évi iránymutatások értelmében KKV-ként sorolható-e be és hogy ezzel a Greußener Salamifabrik GmbH helyzetében, melyben az Ergewa az üzletrészek több, mint 25 %-át birtokolja, következett-e be változás. Még akkor is, ha a KKV-k számára nyújtandó szerkezetátalakítási támogatások megítélésénél az enyhébb feltételt vesszük alapul (1994. évi iránymutatások 3.2.4. pontja), meg kell állapítani, hogy – ahogy a 72. pont alatt kifejtettük – az ágazatban nincsenek kapacitásfeleslegek, és az ellenőrzési követelmények értékelését elégtelen információk miatt nem lehet elvégezni. Az a tény, hogy a kedvezményben részesített vállalat valószínűleg még 1997-ben is KKV-ként lett volna besorolható, így semmit sem változtat a szóban forgó támogatás megítélésén.

(76)

Az említett okokból kifolyólag a Bizottság azon a véleményen van, hogy a második támogatás, melyet a Greußener Salamifabrik GmbH-nak 2 millió DEM összegig terjedő állami kezesség formájában nyújtottak, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkével összeegyeztethetetlen. Németország 1999. február 4-i levelében, majd ismételten 2005. május 18-i levelében közölte, hogy a kezesség csak a Bizottság általi engedélyezés feltétele mellett volt nyújtható. Mivel e kezesség keretei közt nem került sor kifizetések teljesítésére, ennek a Szerződéssel összeegyeztethetetlen támogatásnak a visszafizetése szükségtelen.

(77)

A Bizottság megállapítja, hogy az állami támogatás, melyet 880 000 DEM összegben (1. támogatás), ill. 2 millió DEM összegben (2. támogatás), tehát összesen 2,88 millió DEM összegben 1,1 millió DEM, ill. 2,5 millió DEM, tehát összesen 3,6 millió DEM értékű kölcsönökhöz nyújtottak, a Közös Piaccal összeegyeztethetetlen.

(78)

A jogtalanul nyújtott és a Szerződéssel összeegyeztethetetlen támogatásokat vissza kell fizetni. A Bizottság megállapítja, hogy a Greußener Salamifabrik GmbH vagyonára 1999. október 1-jén csődeljárást indítottak. Mivel a Bizottság számára nem ismert, hogy a vállalat fennállásának a csődeljárás véget vetett-e, a visszafizetés lehetőség szerint továbbra is helyénvaló.

(79)

A Bizottság felhívja Németország figyelmét, hogy az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének kezességvállalási kötelezettségek és kezességek formájában nyújtott állami támogatásokra való alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény 6.4. és 6.5. pontjai szerint azt a kérdést, hogy a támogatás jogellenessége az állam és harmadik érintettek közti jogviszonyt érinti-e, az államon belüli jog szerint kell megvizsgálni. Bizonyos körülmények közt nemzeti bíróságoknak kell megvizsgálni, hogy az államon belüli jogszabályi előírások szemben állnak-e a garanciaszerződések betartásával; e kérdés vizsgálata során figyelembe kellene venniük a Közösségi Jog megsértését,

21.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 335/57

(1)

A Politikai és Biztonsági Bizottság 2004. december 9-én elfogadta az Adílio Custódiónak az EUPOL „Kinshasa” misszióvezetőjévé való kinevezéséről szóló, EUPOL Kinshasa/1/2004 határozatot (2).

(2)

Az említett határozat 2005. december 31-én hatályát veszti.

(3)

A Tanács 2005. november 7-én megállapodott az EUPOL „Kinshasa” további 12 hónapos időszakra való meghosszabbításáról.

(4)

A főtitkár/főképviselő javasolta Adílio Custódio, az EUPOL „Kinshasa” misszióvezetője megbízatásának a misszió végéig való meghosszabbítását.

(5)

Az EUPOL „Kinshasa” misszióvezetőjének megbízatását ezért a misszió végéig meg kell hosszabbítani,

21.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 335/58

(1)

A 2005/824/KKBP együttes fellépés 9. cikke (1) bekezdésének rendelkezése értelmében a Tanács felhatalmazza a Politikai és Biztonsági Bizottságot, hogy a Szerződés 25. cikkének megfelelően hozza meg a vonatkozó határozatokat, beleértve – a főtitkár/főképviselő javaslata alapján – a misszió vezetőjének/rendőrbiztosának kinevezését is.

(2)

A főtitkár/főképviselő Vincenzo Coppola kinevezését javasolta,

21.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 335/59

„—

34 t Botswanából származó termék,”

„—

34,1 t Botswanából származó termék,”.