13.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/1

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően a 3223/94/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

13.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/3

(1)

A legkülső régióknak bizonyos alapvető, emberi fogyasztásra, feldolgozásra és mezőgazdasági inputanyagként való felhasználásra szánt termékekkel, valamint élő állattal és tojással történő ellátására vonatkozó ellátási mérlegeknek és közösségi támogatásnak az 1452/2001/EK, az 1453/2001/EK és az 1454/2001/EK tanácsi rendelet alapján történő megállapításáról szóló, 2003. december 30-i 14/2004/EK rendelet (4) előzetes ellátási mérlegeket állapít meg, és rögzíti a közösségi támogatásokat.

(2)

Franciaország tengerentúli megyéiben, az Azori-szigeteken és Madeirán valamint a Kanári-szigeteken különböző termékek éves ellátási mérlegeinek jelenlegi végrehajtása azt mutatja, hogy az ellátási mérlegek e termékekre vonatkozó mennyiségei a kereslet váratlan megnövekedése következtében nem bizonyulnak elegendőnek.

(3)

E termékek mennyiségét valamint megnevezését célszerű összhangba hozni az érintett legkülső régiók jelenlegi szükségleteivel.

(4)

A 14/2004/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(5)

E rendelet rendelkezései összhangban vannak az érintett irányítóbizottságok véleményével,

1.

Az I. melléklet 1. és 3. része helyébe e rendelet I. mellékletének szövege lép.

2.

A III. melléklet 7. része helyébe e rendelet II. mellékletének szövege lép.

3.

Az V. melléklet 4. és 11. része helyébe e rendelet III. mellékletének szövege lép.

13.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/8

(1)

A 3199/93/EK bizottsági rendelet (2) előírja, hogy azon denaturáló szereket, amelyeket az egyes tagállamok a 92/83/EGK irányelv 27. cikkének (1) bekezdése a) pontjával összhangban az alkohol teljes denaturálására alkalmaznak, az említett rendelet mellékletében kell ismertetni.

(2)

A 92/83/EGK irányelv 27. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a tagállamok – bármely tagállam előírásainak megfelelően – kötelesek felmenteni a jövedéki adó alól a teljesen denaturált alkoholt, feltéve hogy ezeket az előírásokat e cikk (3) és (4) bekezdésében előírt feltételeknek megfelelően szabályszerűen bejelentették és elfogadták.

(3)

Lettország a 3199/93/EK rendeletben engedélyezett 2. számú denaturálási eljárás bizonyos változtatásairól közleményt tett közzé.

(4)

A Bizottság 2005. március 25-án továbbította az említett közleményt a többi tagállamnak.

(5)

Nem érkeztek kifogások az értesítésben szereplő követelményekre vonatkozóan.

(6)

A 3199/93/EK rendeletet mindezeknek megfelelően módosítani kell.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Jövedékiadó-bizottság véleményével,

13.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/10

(1)

A 872/2004/EK rendelet I. melléklete felsorolja azokat a természetes és jogi személyeket, testületeket és szervezeteket, amelyeket érint a pénzügyi alapok és gazdasági források rendelet miatti befagyasztása.

(2)

2005. november 30-án az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának szankciós bizottsága úgy határozott, hogy két természetes személlyel és számos jogi személlyel, illetve szervezettel egészíti ki azon személyek, csoportok és szervezetek jegyzékét, amelyekre vonatkozóan alkalmazni kell a pénzügyi alapok és gazdasági források befagyasztását. Az I. mellékletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(3)

Az e rendeletben előírt intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében e rendeletnek haladéktalanul hatályba kell lépnie,

13.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/13

(1)

A közös menekültpolitika, beleértve egy közös európai menekültügyi rendszert is, szerves részét képezi az Európai Uniónak a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló olyan térség fokozatos létrehozására irányuló célkitűzésének, amely nyitva áll mindazok számára, akik kényszerítő körülmények miatt jogszerűen keresnek védelmet a Közösségben.

(2)

Az Európai Tanács az 1999. október 15–16-i tamperei különleges ülésén megállapodott abban, hogy törekedik az 1967. január 31-i New York-i jegyzőkönyvvel módosított, a menekültek jogállásáról szóló, 1951. július 28-i genfi egyezmény (a továbbiakban: „a genfi egyezmény”) teljes és mindenre kiterjedő alkalmazásán alapuló Közös Európai Menekültügyi Rendszer létrehozására, ezzel megerősíti a visszaküldés tilalmának elvét, és biztosítja, hogy senkit ne küldjenek vissza olyan helyre, ahol üldöztetésnek van kitéve.

(3)

A tamperei következtetések előírják, hogy a Közös Európai Menekültügyi Rendszer rövid távon a tagállamokban a tisztességes és hatékony menekültügyi eljárások közös normáit, hosszú távon pedig az Európai Közösségen belül egy közös menekültügyi eljáráshoz vezető közösségi szabályokat foglalja magában.

(4)

A menekültstátusz megadására vagy visszavonására vonatkozó tagállami eljárások ezen irányelvben megállapított minimumszabályai ezért a menekültügyi eljárásokra vonatkozó első intézkedést képezik.

(5)

Ezen irányelv fő célkitűzése az, hogy a Közösségben minimum keretrendszert vezessen be a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó eljárásokra.

(6)

A menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó eljárások szabályainak közelítése segít a menedékkérők tagállamok közötti másodlagos mozgásának korlátozásában, amennyiben az ilyen mozgást a jogi keretek között fennálló különbségek okoznák.

(7)

A minimumszabályok természetéből adódóan a tagállamoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy kedvezőbb rendelkezéseket vezessenek be vagy tartsanak fenn a tagállamoktól nemzetközi védelmet kérő, harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek tekintetében, amennyiben az ilyen kérelem alapjául az szolgál, hogy az érintett személy a genfi egyezmény 1. cikkének A. pontja értelmében menekültnek minősül.

(8)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és szem előtt tartja különösen az Európai Unió alapjogi chartája által elismert elveket.

(9)

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó személyekkel kapcsolatos bánásmód tekintetében a tagállamokat a megkülönböztetést tiltó olyan nemzetközi jogi eszközökben előírt kötelezettségek terhelik, amelyeknek azok részes felei.

(10)

Elengedhetetlen, hogy valamennyi menedékjog iránti kérelemmel kapcsolatos döntést a tények alapján, továbbá első fokon olyan hatóságok hozzák meg, amelyek személyzete a menekültügyi és menekültekkel kapcsolatos területen megfelelő tudással rendelkezik, vagy az ehhez szükséges képzésben részesül.

(11)

A tagállamoknak és a menedékkérőknek egyaránt az áll érdekében, hogy a menedékjog iránti kérelmeket a lehető legrövidebb időn belül elbírálják. A menedékjog iránti kérelmek elbírálási eljárásának megszervezése a tagállamok mérlegelési jogkörében marad annak érdekében, hogy nemzeti szükségleteiknek megfelelően bármely kérelem elbírálását előtérbe helyezhessék vagy felgyorsíthassák, ezen irányelv előírásainak figyelembe vételével.

(12)

A közrend fogalmába beletartozhat valamely súlyos bűncselekmény elkövetése miatti büntetőítélet.

(13)

Annak érdekében, hogy a genfi egyezmény 1. cikke értelmében menekültként védelemre szoruló személyek pontosan azonosíthatóak legyenek, valamennyi kérelmező számára – bizonyos kivételek függvényében – hatékony hozzáférést kell biztosítani az eljárásokhoz, az ügyük szempontjából szükséges tények bemutatása érdekében lehetővé kell tenni számukra az illetékes hatóságokkal való együttműködést és megfelelő kommunikációt, valamint megfelelő eljárási garanciákat kell biztosítani számukra ahhoz, hogy ügyüket az eljárás valamennyi szakaszában folytathassák. A menedékjog iránti kérelmek elbírálására irányuló eljárásoknak, továbbá az eljáró hatóság döntéséig alapesetben a kérelmezők számára biztosítaniuk kell legalább az ott-tartózkodáshoz való jogot, amennyiben a hatóságok általi meghallgatásra kerül sor, az ügy bemutatásához a tolmácsi szolgáltatáshoz való hozzáférés jogát, a lehetőséget az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosának (a továbbiakban: „UNHCR”) képviselőjével, illetve a nevében eljáró bármely szervezettel való kapcsolattartásra, a döntésről való megfelelő értesítéshez és az e döntésre vonatkozó ténybeli és jogi indokoláshoz fűződő jogot, a jogi vagy egyéb tanácsadóval folytatott konzultáció lehetőségét, továbbá az ahhoz fűződő jogot, hogy az eljárás döntő mozzanataikor jogi helyzetükről olyan nyelven kapjanak tájékoztatást, amelyről ésszerűen feltételezhető, hogy azt megértik.

(14)

Kiszolgáltatottságukra tekintettel továbbá külön eljárási garanciákat kell meghatározni a kísérő nélküli kiskorúak vonatkozásában. Ebben az összefüggésben a tagállamok elsődleges szempontja a gyermek mindenek fölött álló érdeke kell, hogy legyen.

(15)

Abban az esetben, ha a kérelmező új bizonyítékot vagy érvet nem tartalmazó újabb kérelmet nyújt be, aránytalan volna arra kötelezni a tagállamokat, hogy újabb teljes megvizsgálási eljárást folytassanak le. Ezekben az esetekben a tagállamoknak lehetőséget kell adni a kérelmezők számára általában rendelkezésre álló garanciák alóli kivételt tartalmazó eljárások közül történő választásra.

(16)

Számos menedékjog iránti kérelmet a kérelmező belépésére irányuló döntést megelőzően a tagállamok határain vagy tranzitzónáiban nyújtanak be. A tagállamoknak képeseknek kell lenniük arra, hogy már létező eljárásaikat hozzáigazítsák a határon lévő ilyen kérelmezők sajátos helyzetéhez. Közös szabályokat kell meghatározni az ilyen helyzetekben alkalmazható, a kérelmezők számára általában rendelkezésre álló garanciák alóli lehetséges kivételekre. A határon folytatandó eljárásokat főként azon kérelmezők esetében kell alkalmazni, akik nem teljesítik a tagországba való belépés feltételeit.

(17)

A menedékjog iránti kérelmek megalapozottságának vizsgálatakor a fő szempont a kérelmező biztonsága a származási országban. Amennyiben egy harmadik ország biztonságos származási országnak tekinthető, a tagállamok azt biztonságosnak nyilváníthatják, és egy adott kérelmező vonatkozásában feltételezhetik annak biztonságát, kivéve, ha a kérelmező komoly, ennek ellentmondó jelekre hívja fel a figyelmet.

(18)

Tekintettel a harmadik országok állampolgárainak és hontalan személyeknek a menekültként való elismerésének terén elért harmonizálás szintjére, közös feltételeket kell meghatározni a harmadik országoknak biztonságos származási országgá nyilvánítására vonatkozóan.

(19)

Amennyiben a Tanács meggyőződött arról, hogy egy adott származási ország vonatkozásában e kritériumok teljesülnek, és ennek megfelelően azt felvette az ezen irányelvnek megfelelően elfogadandó biztonságos származási országok közös minimumlistájára, a tagállamok kötelesek az azon ország állampolgárságával bíró személyek, illetve a korábban abban az országban szokásos tartózkodási hellyel bíró hontalan személyek kérelmeit azon ország biztonságának megdönthető vélelme alapján elbírálni. A biztonságos származási országgá nyilvánítás politikai jelentőségének fényében, különös tekintettel az egyes származási országok emberi jogi helyzete értékelésének hatására, valamint annak az Európai Unió külkapcsolatok területén folytatott politikáira gyakorolt hatására, a lista megállapítására vagy módosítására vonatkozó valamennyi döntést az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően a Tanács hozza meg.

(20)

Bulgária és Románia az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó ország státuszából, valamint ezeknek az országoknak a taggá válás érdekében megtett előrelépéséből következik, hogy ezeket az országokat az Európai Unióhoz való csatlakozásuk időpontjáig ezen irányelv alkalmazásában biztonságos származási országoknak kell tekinteni.

(21)

Egy harmadik országnak az ezen irányelv céljából való biztonságos származási országgá nyilvánítása nem jelent teljes garanciát azon ország állampolgárainak biztonságára nézve. A minősítés alapjául szolgáló értékelés természeténél fogva csak az adott országban fennálló általános polgári, jogi és politikai körülményeket, valamint azt tudja figyelembe venni, hogy az üldöztetésért, kínzásért vagy embertelen és megalázó bánásmódért vagy büntetésért felelős személyeket felelősségre vonják-e a gyakorlatban, ha megállapítják a felelősségüket az adott országban. Ezért fontos, hogy amennyiben egy kérelmező alátámasztja, hogy komoly okok alapján az az ország az ő adott körülményei között nem tekinthető biztonságosnak, az ország biztonságossá nyilvánítását a továbbiakban az ő esete vonatkozásában nem lehet relevánsnak tekinteni.

(22)

A tagállamok minden kérelmet érdemben vizsgálnak meg, pl. értékelik, hogy a kérelmező a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29-i 2004/83/EK tanácsi irányelvvel (4) összhangban menekültnek minősülnek-e, kivéve, ha ezen irányelv másként rendelkezik, különösen, ha ésszerűen feltételezhető, hogy egy másik ország elvégzi a vizsgálatot, vagy megfelelő védelmet nyújt. A tagállamok különösen akkor nem kötelesek elvégezni a menedékjog iránti kérelem érdemi értékelését, amennyiben az első menedékjogot nyújtó ország a kérelmezőnek menekültstátuszt, vagy egyéb megfelelő védelmet biztosított, és a kérelmezőt ez az ország visszafogadja.

(23)

A tagállamok akkor sem kötelesek a menedékjog iránti kérelmet érdemben elbírálni, ha a kérelmezőről – egy harmadik országhoz a nemzeti jog által meghatározottak szerinti kapcsolata alapján – ésszerűen feltételezhető, hogy abban a harmadik ország védelmet kérhet. A tagállamok ez alapján kizárólag akkor járhatnak el, ha ez a kérelmező az érintett harmadik országban biztonságban lenne. A kérelmezők másodlagos mozgásának elkerülése érdekében a tagállamoknak közös elveket kell kidolgozniuk a harmadik országok biztonságosnak tekintésére vagy nyilvánítására vonatkozóan.

(24)

Egyes, különösen magas szintű emberi jogi és menekültvédelmi előírásokat követő, európai harmadik országok tekintetében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az ilyen európai harmadik országból a területükre belépő kérelmezők esetében a menedékjog iránti kérelmeket ne, vagy ne teljes egészében kelljen megvizsgálniuk. Tekintettel a korlátozott vagy mellőzött vizsgálatnak a kérelmezőre gyakorolt lehetséges hatására a biztonságos harmadik ország elvének ilyen alkalmazását azokra a harmadik országokkal kapcsolatos esetekre kell korlátozni, amelyek tekintetében a Tanács meggyőződött arról, hogy az érintett harmadik ország biztonságára vonatkozó, az ezen irányelvben meghatározott magas szintű előírások teljesülnek. A Tanács ebben e kérdésben az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően dönt.

(25)

Az ebben az irányelvben meghatározott mindkét biztonságos harmadik ország elvre vonatkozó közös előírások természetéből következően ezen elvek gyakorlati hatása attól függ, hogy az érintett harmadik ország engedélyezi-e az érintett kérelmező számára a területére való belépést.

(26)

A menekültstátusz visszavonása tekintetében a tagállamok biztosítják, hogy a menekültstátuszt élvező személyeket megfelelően tájékoztatják státuszuk lehetséges újbóli megvizsgálásáról, és lehetővé teszik számukra észrevételeik benyújtását, mielőtt a hatóságok meghozzák kellően indokolt döntésüket a státusz visszavonásáról. Ezek a garanciák azonban mellőzhetők, ha a menekültstátusz megszüntetése nem áll kapcsolatban azokkal a körülményekkel, amelyeken az elismerés alapult.

(27)

A közösségi jog egyik alapelvét tükrözi, hogy a menedékjog iránti kérelmekkel és a menekültstátusz visszavonásával kapcsolatos döntések ellen a Szerződés 234. cikke értelmében bíróság előtti hatékony jogorvoslat tárgyát képezik. A jogorvoslat hatékonysága – a megfelelő tények vizsgálatára is tekintettel – összességében az egyes tagállamok közigazgatási és igazságügyi rendszerétől függ.

(28)

A Szerződés 64. cikkének megfelelően ez az irányelv nem érinti a közrend fenntartásával, illetve a belbiztonság megőrzésével kapcsolatos tagállami hatáskörök gyakorlását.

(29)

Ez az irányelv nem érinti a valamely harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem (5) (1) elbírálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló 2003. február 18-i 343/2003/EK tanácsi rendelet hatálya alá tartozó eljárásokat.

(30)

Ezen irányelv végrehajtását két évet meg nem haladó, rendszeres időközönként értékelni kell.

(31)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárási minimumszabályok megállapítását a tagállamok nem tudják kellőképpen megvalósítani, és ezért az intézkedés terjedelme miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség a Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket hozhat. Az e cikkben megállapított arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(32)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban az Egyesült Királyság 2001. január 24-i levelében jelezte, hogy ezen irányelv elfogadásában és alkalmazásában részt kíván venni.

(33)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban Írország 2001. február 14-i levelében jelezte, hogy ezen irányelv elfogadásában és alkalmazásában részt kíván venni.

(34)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ezen irányelv elfogadásában, az rá nézve nem kötelező erejű, és azt nem köteles alkalmazni,

a)

„genfi egyezmény”: a menekültek helyzetére vonatkozó, az 1967. január 31-i New York-i jegyzőkönyvvel módosított 1951. július 28-i egyezmény;

b)

„menedékjog iránti kérelem”: harmadik ország állampolgára, vagy hontalan személy által benyújtott olyan kérelem, amely a genfi egyezmény alapján valamely tagállam általi nemzetközi védelmet igénylő kérelemként értelmezhető. Minden nemzetközi védelem iránti kérelmet menedékjog iránti kérelemnek kell tekinteni, kivéve, ha a harmadik ország állampolgára kifejezetten másfajta, külön kérelmezhető védelemért folyamodik;

c)

„kérelmező” vagy „menedékkérő”: harmadik ország olyan állampolgára, vagy olyan hontalan személy, akinek menedékjog iránti kérelme tárgyában még nem hoztak jogerős határozatot;

d)

„jogerős határozat”: döntés arról, hogy a harmadik ország állampolgára, vagy a hontalan személy részére a menedékjogot a 2004/83/EK tanácsi irányelv alapján megadják-e, és amely ellen a továbbiakban az ezen irányelv V. fejezetében biztosított jogorvoslatnak nincs helye, tekintet nélkül arra, hogy ez a jogorvoslat a kérelmező számára lehetővé teszi-e az érintett tagállam területén maradást mindaddig, amíg kérelmét el nem bírálták, figyelemmel az ezen irányelv III. mellékletben foglaltakra;

e)

„eljáró hatóság”: kvázi bírói testület vagy közigazgatási szerv, amely a tagállamban a menedékjog iránti kérelem megvizsgálására és annak tárgyában elsőfokú határozat meghozatalára illetékes, figyelemmel az I. mellékletben foglaltakra eljáró hatóság;

f)

„menekült”: harmadik ország olyan állampolgára, vagy olyan hontalan személy, aki megfelel a genfi egyezmény 1. cikkében meghatározott feltételeknek, a 2004/83/EK irányelvben foglaltak szerint;

g)

„menekültstátusz”: harmadik ország állampolgára vagy hontalan személy, menekültként való elismerése valamely tagállam részéről;

h)

„kísérő nélküli kiskorú”: az a 18. életévét be nem töltött személy, aki jogszabály vagy szokás alapján felügyeletéért felelős nagykorú személy kísérete nélkül érkezik a tagállamok területére, vagy a belépését követően marad felügyelet nélkül, mindaddig, amíg ilyen személy felügyelete alá nem kerül;

i)

„képviselő”: az a személy, aki a kísérő nélküli kiskorút törvényes gyámként képviselő szervezet nevében jár el, az a személy, aki a kiskorúak gondozásáért és jólétéért felelős nemzeti szervezet nevében jár el, továbbá minden olyan megfelelő képviselet, amelyet a kiskorú legfontosabb érdekeinek szolgálatára jelöltek ki;

j)

„a menekültstátusz visszavonása”: az illetékes hatóságnak azon határozata, amellyel valamely személy menekültstátuszát a 2004/83/EK irányelv értelmében visszavonja, megszünteti, vagy megújítását elutasítja;

k)

„a tagállamban való maradás”: azon tagállam területén való maradás, ideértve a határt, vagy a tranzitzónákat is, amelyben a menedékjog iránti kérelmet benyújtották vagy elbírálják.

a)

olyan eset elbírálására kerül sor, melynek során azt vizsgálják, hogy másik államba küldjék-e a menedékkérőt, a felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételekre és eljárásokra vonatkozó szabályok szerint, mindaddig, amíg a megkeresett állam a menedékkérőt át nem veszi, vagy a megkeresett állam a kérelem elbírálását, illetve a kérelmező visszavételét meg nem tagadja;

b)

a kérelemről való döntéshozatalra a nemzetbiztonsági rendelkezések figyelembevételével kerül sor, feltéve, hogy az eljáró hatósággal előzetesen konzultáltak abban a kérdésben, hogy a kérelmező a 2004/83/EK irányelv értelmében menekültnek minősül-e;

c)

előzetes elfogadhatósági vizsgálatot kell lefolytatni a 32. cikk rendelkezései szerint, feltéve, hogy a hatóság a korábbi kérelmet illetően hozzáféréssel rendelkezik a kérelmező iratanyagához;

d)

olyan eset elbírálására kerül sor, amely a 35. cikk (1) bekezdésében foglalt eljárások hatálya alá tartozik;

e)

a 35. cikk (2)–(5) bekezdésében foglalt eljárások hatálya alá vonás engedélyezésének megtagadására kerül sor, az ezekben a bekezdésekben meghatározott feltételekre is figyelemmel;

f)

annak megállapításáról van szó, hogy a kérelmező a tagállamba egy, a 36. cikk értelmezése szerinti biztonságos harmadik országból szándékozik-e belépni, vagy ilyenből lépett-e be, az ebben a cikkben meghatározott feltételekre figyelemmel.

a)

melyek azok az esetek, amelyekben egy kiskorú a saját nevében nyújthatja be a kérelmet;

b)

melyek azok az esetek, amikor egy kísérő nélküli kiskorú kérelmét a 15. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti képviselőnek kell benyújtania;

c)

melyek azok az esetek, amelyekben a menedékjog iránti kérelem egyben egy nem házas kiskorú személy menedékjog iránti kérelmének is minősül.

a)

a kérelmek elbírálására és a kérelmek tárgyában történő határozathozatalra egyénileg, tárgyilagosan és pártatlanul kerüljön sor;

b)

a pontos és naprakész információ beszerzésére különböző forrásokból kerüljön sor, mint például az ENSZ Menekültügyi Főbiztosától (UNHCR) a menedékkérők származási országában, és ahol szükséges, az azon országokban uralkodó általános helyzetről szóló információk, melyeken át a kérelem benyújtásának államáig eljutottak; továbbá, hogy ezek az információk a kérelmek vizsgálatáért és a döntéshozatalért felelős személyzet rendelkezésére álljanak;

c)

a kérelmeket elbíráló és döntést hozó személyzet ismerje a menedékjoggal és a menekültüggyel kapcsolatos vonatkozó rendelkezéseket.

a)

a menedékkérőt a lefolytatandó eljárásról, az eljárásbeli jogaikról és kötelezettségeiről, valamint a kötelezettségei nem teljesítésének, illetve a hatóságokkal való együtt nem működésnek az esetleges következményeiről tájékoztatni kell, olyan nyelven, amelyről ésszerűen feltételezhető, hogy azt megérti. Tájékoztatást kell kapnia az időkeretről, és eszközökről, amelyek a 2004/83/EK irányelv 4. cikkében említett bizonyítékok benyújtására vonatkozó kötelezettségének teljesítéséhez a rendelkezésére állnak. Ezt a tájékoztatást olyan megfelelő időben kell megadni, hogy a menedékkérő gyakorolhassa az ezen irányelvben garantált jogait, és eleget tehessen a 11. cikkben foglalt kötelezettségeinek;

b)

a menedékkérő számára ügyének az illetékes hatóságokhoz való beterjesztéséhez szükség esetén tolmácsolást kell biztosítani. A tagállamok legalább abban az esetben szükségesnek tekintik ezt a szolgáltatást, amikor az eljáró hatóság a kérelmezőt a 12. és 13. cikk szerinti meghallgatásra beidézi, és a megfelelő kommunikációt e szolgáltatás nélkül nem lehet biztosítani. Ilyenkor és más olyan esetekben is, amikor az illetékes hatóság beidézi a kérelmezőt, a szolgáltatások költségeit az állam viseli;

c)

a menedékkérőtől nem lehet megtagadni a lehetőséget, hogy kapcsolatba lépjen az UNHCR-rel vagy más, a tagállam területén, a tagállammal kötött megállapodás alapján a UNHCR nevében működő szervezettel;

d)

a menedékkérőt ésszerű időn belül tájékoztatni kell az eljáró hatóság által menedékjog iránti kérelméről hozott határozatról. Ha a kérelmezőt jogi vagy egyéb tanácsadó képviseli, a tagállamok választhatják azt, hogy a menedékkérő helyett a jogi vagy egyéb tanácsadó részére kézbesítik az eljáró hatóság határozatát;

e)

a menedékkérőt – amennyiben nem segíti, vagy nem képviseli jogi vagy egyéb tanácsadó, vagy ha az ingyenes jogi segítségnyújtás nem áll rendelkezésre – olyan nyelven kell tájékoztatni az eljáró hatóság döntésének eredményéről, amelynek megértése a menedékkérőről ésszerűen feltételezhető. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell azt is, hogy a 9. cikk (2) bekezdésének rendelkezései szerint az elutasító határozatot hogyan lehet írásban megtámadni.

a)

a menedékkérők kötelesek bejelentkezni az illetékes hatóságoknál, vagy előttük személyesen megjelenni, akár haladéktalanul, akár egy meghatározott időpontban;

b)

a menedékkérőknek át kell adniuk a birtokukban levő, a menedékjog iránti kérelmek elbírálásához szükséges dokumentumokat, pl. útleveleiket;

c)

a menedékkérők kötelesek tájékoztatni az illetékes hatóságokat mindenkori lakhelyükről vagy címükről, továbbá a legrövidebb időn belül azok megváltozásáról. A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a kérelmező minden értesítést csak az általa legutóbbiként megadott lakhelyén vagy címén vehet át;

d)

az illetékes hatóságok átkutathatják a kérelmezőt és/vagy a nála levő tárgyakat;

e)

az illetékes hatóságok fényképet készíthetnek a kérelmezőről; és

f)

az illetékes hatóságok rögzíthetik a kérelmező szóbeli nyilatkozatait, feltéve, hogy őt erről előzetesen tájékoztatták.

a)

az eljáró hatóságnak elegendő bizonyíték áll a rendelkezésére ahhoz, hogy elismerő határozatot hozzon; vagy

b)

az eljáró hatóság már meghallgatta a kérelmezőt annak érdekében, hogy a 2004/83/EK irányelv 4. cikke (2) bekezdése értelmében segítséget nyújtson a kérelmezőnek kérelme benyújtásához, és az ehhez szükséges lényegi információk előterjesztéséhez; vagy

c)

az eljáró hatóság a kérelmező által szolgáltatott információk teljes körű vizsgálata alapján megállapította, hogy a kérelem megalapozatlan azokban az esetekben, amelyekre a 23. cikk (4) bekezdésének a), c), g), h) és j) pontjaiban foglalt körülmények vonatkoznak.

a)

biztosítják, hogy a meghallgatást végző személy megfelelő felkészültséggel rendelkezzen a kérelem hátterében álló személyes és általános körülmények figyelembevételéhez, lehetőség szerint beleértve a kérelmező kulturális gyökereit vagy sérülékenységét is, és

b)

olyan tolmácsot választanak ki, aki képes megfelelően kommunikálni a kérelmezővel és a meghallgatást végző személlyel. A kommunikációnak nem feltétlenül kell olyan nyelven zajlania, amelyet a menedékkérő előnyben részesít, ha van más olyan nyelv is, amelyről ésszerűen feltételezhető, hogy a menedékkérő azt megérti, és amelyen kommunikálni képes.

a)

az V. fejezet rendelkezéseivel összhangban kizárólag bíróság vagy törvényszék előtt folyó eljárásokban van lehetőség, nem pedig a nemzeti jog szerinti másodfokú, vagy felülvizsgálati eljárásokban, beleértve a másodfokú, vagy felülvizsgálati tárgyalást követően a fellebbezés újratárgyalását is; és/vagy

b)

kizárólag azok számára van lehetőség, akik nem rendelkeznek elegendő anyagi forrással; és/vagy

c)

kizárólag a nemzeti jog által kifejezetten a menedékkérők segítésére és képviseletére kijelölt jog vagy egyéb tanácsadókon keresztül van lehetőség; és/vagy

d)

kizárólag az előreláthatóan sikeres kimenetelű fellebbezés vagy felülvizsgálat esetén van lehetőség.

a)

anyagi és/vagy időbeli korlátozásokat állapíthatnak meg az ingyenes jogi segítségnyújtás és/vagy képviselet igénybevételére, feltéve, hogy ezek nem korlátozzák önkényesen a jogi segítségnyújtáshoz és/vagy képviselethez való hozzáférést;

b)

előírhatják, hogy a munkadíj és egyéb költségek tekintetében a kérelmezőkkel szembeni elbánás nem lehet kedvezőbb, mint a saját állampolgáraik részére a jogi segítségnyújtás kapcsán általában tanúsított elbánás.

a)

a lehető legrövidebb időn belül intézkedni annak érdekében, hogy a menedékjog iránti kérelem elbírálása ügyében képviselő képviselje és/vagy segítse a kísérő nélküli kiskorút. Ez a képviselő a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/9/EK irányelv (7) 19. cikkében említett képviselő is lehet;

b)

biztosítani, hogy a képviselőnek módja legyen a kísérő nélküli kiskorút tájékoztatni a személyes meghallgatás jelentőségéről és esetleges következményeiről, és amennyiben szükséges, arról, hogy miként készüljön fel a személyes meghallgatásra. A tagállamok biztosítják, hogy a képviselő a meghallgatáson jelen lehet, kérdéseket tehet fel, észrevételeket tehet a meghallgatást vezető személy által biztosított keretek között.

a)

minden valószínűség szerint nagykorúságát eléri mielőtt az elsőfokú határozat meghozatalára sor kerül; vagy

b)

ingyenesen megbízhat egy saját választása szerinti jogi vagy a nemzeti jogszabályok szerint engedélyezett egyéb tanácsadót a képviselő fent meghatározott teendőinek ellátására; vagy

c)

házasságot kötött, vagy korábban házas volt.

a)

amennyiben ezen irányelv 12., 13. és 14. cikke alapján a kísérő nélküli kiskorú személyes meghallgatására kerül sor, a meghallgatást olyan személy folytassa le, aki rendelkezik a kiskorú különleges szükségleteinek megfelelő szakértelemmel;

b)

a kiskorúak különleges szükségletei tekintetében speciális tudással rendelkező ügyintéző készítse elő az eljáró hatóság számára a döntést a kísérő nélküli kiskorú menedékjog iránti kérelme ügyében.

a)

a kísérő nélküli kiskorút a menedékjog iránti kérelmének elbírálása előtt olyan nyelven, amelyről ésszerűen feltételezhető, hogy azt megérti, tájékoztatják arról a lehetőségről, hogy életkorának meghatározására orvosi vizsgálattal is sor kerülhet. A tájékoztatásnak információt kell tartalmaznia a vizsgálati módszerre, valamint az orvosi vizsgálat eredményének lehetséges következményeire vonatkozóan a menedékjog iránti kérelem elbírálását illetően, valamint annak a következményeire vonatkozóan, ha a kísérő nélküli kiskorú megtagadja az orvosi vizsgálaton való részvételt;

b)

a kísérő nélküli kiskorú és/vagy képviselője hozzájárul az orvosi vizsgálatnak az érintett kiskorú életkorának meghatározása érdekében való elvégzéséhez; és

c)

a menedék iránti kérelem elutasítására nem kerülhet sor kizárólag azon az alapon, hogy a kísérő nélküli kiskorú nem vetette alá magát az orvosi vizsgálatnak.

a)

a menedékkérő nem válaszolt azokra a felszólításokra, hogy szolgáltasson a kérelme elbírálásához – a 2004/83/EK irányelv 4. cikke alapján – lényeges információkat, vagy nem jelent meg a 12., 13. vagy 14. cikkben megállapított személyes meghallgatáson, kivéve, ha a kérelmező ésszerű időn belül bizonyítja, hogy a távolmaradását rajta kívül álló körülmények okozták;

b)

a menedékkérő ismeretlen helyre távozott, vagy engedély nélkül eltávozott a lakóhelyéről, illetve őrizetének helyéről, és ésszerű időn belül nem lépett kapcsolatba az illetékes hatósággal, vagy ésszerű időn belül nem teljesítette jelentkezési, vagy egyéb együttműködési kötelezettségét.

a)

hogy beléphessen a menedékkérőhöz akkor is, ha a menedékkérőt fogva tartják, vagy ha repülőtér, vagy kikötő nemzetközi tranzitzónájában tartózkodik;

b)

hogy az egyéni menedékjog iránti kérelemmel kapcsolatos információkról, az eljárás menetéről és a meghozott határozatokról tájékoztatást kaphasson, amennyiben ehhez a menedékkérő hozzájárul;

c)

hogy a genfi egyezmény 35. cikke alapján gyakorolt felügyeleti joga keretén belül az illetékes hatóságok előtt a menedékjog iránti egyedi kérelmekkel kapcsolatban az eljárás bármely szakaszában a véleményének hangot adjon.

a)

a menedékjog megadására vonatkozó egyedi kérelemmel kapcsolatos információnak vagy azon ténynek a menedékkérő állítólagos üldözője (üldözői) számára való közvetlen felfedése, hogy ezirányú kérelem benyújtására került sor;

b)

az állítólagos üldöző(k)től oly módon megszerezni bármely információt, amely azt eredményezné, hogy az üldöző(k) közvetlen tájékoztatást kapnak arról, hogy az érintett kérelmező menedékjog iránti kérelmet nyújtott be, továbbá amely a kérelmező és/vagy eltartottjai fizikai épségét, vagy a még a származási országban élő családtagjainak szabadságát és biztonságát veszélyeztetné.

a)

tájékoztatják a késedelemről, vagy

b)

kérelmére tájékoztatást kap arról a határidőről, amelyen belül kérelme ügyében határozat meghozatalára számíthat. Az ilyen tájékoztatás nem jelent kötelezettséget a tagállam számára az érintett kérelmező felé, hogy a jelzett határidőn belül a határozatot meghozzák.

a)

a kérelmező, benyújtott kérelmében és az általa előterjesztett tények tekintetében a 2004/83/EK irányelv szerinti menekültként való elismerés szempontjából csak irreleváns vagy kevés relevanciával bíró információkat közöl; vagy

b)

a kérelmező a 2004/83/EK irányelv alapján egyértelműen nem minősül menekültnek vagy egy tagállamban sem jogosult menekültstátuszra; vagy

c)

a menedékjog iránti kérelem megalapozatlannak minősül:

d)

a kérelmező félrevezette a hatóságokat a személyazonosságára, illetve állampolgárságára vonatkozó hamis információ szolgáltatásával, vagy hamis dokumentumok benyújtásával, illetve olyan fontos információk vagy dokumentumok visszatartásával, amelyek hátrányosan befolyásolhatták volna a határozathozatalt; vagy

e)

a kérelmező újabb, menedékjog iránti kérelmet nyújtott be más személyi adatokkal; vagy

f)

a kérelmező személyazonosságát, vagy állampolgárságát nem valószínűsítette, vagy feltételezhető, hogy személyazonosító vagy úti okmányát – mely segíthetett volna személyazonossága, illetve állampolgársága megállapításában – rosszhiszeműen megsemmisítette, vagy eldobta; vagy

g)

a kérelmező összefüggéstelen, ellentmondásos, valószínűtlen vagy elégtelen nyilatkozataival világossá tette, hogy kérelme nem meggyőző a 2004/83/EK irányelvben említett üldöztetése tekintetében; vagy

h)

a kérelmező ismételt kérelmet nyújtott be, amelyben nem szolgáltatott a származási országára, az ottani helyzetére, vagy saját különleges körülményeire vonatkozó újabb, lényeges tényeket; vagy

i)

a kérelmező ésszerű ok nélkül késlekedett kérelme benyújtásával, bár módja lett volna azt korábban benyújtani; vagy

j)

a kérelmező kizárólag azért nyújt be kérelmet, hogy késleltesse vagy meghiúsítsa egy olyan korábbi vagy közelgő határozat végrehajtását, amely a kiutasítását eredményezné; vagy

k)

a kérelmező alapos ok nélkül nem teljesítette a 2004/83/EK irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdésében, vagy az ezen irányelv 11. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában, valamint 20. cikke (1) bekezdésében foglalt kötelezettségeit; vagy

l)

a menedékkérő a tagállam területére jogellenesen lépett be, vagy tartózkodását jogellenesen hosszabbította meg és alapos ok nélkül nem jelentkezett a hatóságoknál és/vagy a határátlépés körülményeire is tekintettel a menedékjog iránti kérelmet nem nyújtotta be a lehető legrövidebb időn belül; vagy

m)

a menedékkérő veszélyt jelent a tagállam nemzetbiztonságára vagy közrendjére; vagy a kérelmezőt a nemzeti jogszabályokban meghatározott komoly közbiztonsági vagy közrendvédelmi okokból kitoloncolták; vagy

n)

a kérelmező megtagadja az ujjnyomatvétel-tűrési kötelezettség teljesítését, melyre a közösségi és/vagy a nemzeti jogszabály kötelezi; vagy

o)

a menedékjog iránti kérelmet olyan, nem házas kiskorú nyújtotta be, akire a 6. cikk (4) bekezdése c) pontjának rendelkezései vonatkoznak, azt követően, hogy a felügyeletéért felelős szülő vagy szülők menedékjog iránti kérelmét elutasították, és a kérelemben nem szolgáltatott saját különleges körülményeire vagy származási országának helyzetére vonatkozó újabb, lényeges elemeket.

a)

előzetes elfogadhatósági eljárás, amelynek célja a IV. szakasz hatálya alá tartozó esetek megvizsgálása;

b)

olyan eljárások, amelyek célja az V. szakasz hatálya alá tartozó esetek megvizsgálása.

a)

a kérelmező részére más tagállam már menekültstátuszt adott;

b)

a kérelmező esetében olyan ország minősül a 26. cikk értelmében az első menedék országának, amely nem tagállam;

c)

a kérelmező esetében olyan ország minősül a 27. cikk értelmében biztonságos harmadik országnak, amely nem tagállam;

d)

a kérelmező részére más olyan alapon engedélyezték az érintett tagállamban maradást, melynek eredményeként a kérelmező a menekültstátusszal járó jogokkal és kedvezményekkel egyenértékű státuszt élvez a 2004/83/EK irányelv értelmében;

e)

a kérelmező részére más olyan alapon engedélyezték az érintett tagállam területén maradást, amely a státuszának megállapítása ügyében folyó, a d) pontban meghatározott eljárás eredményéig védi őt a visszaküldés ellen;

f)

a kérelmező a jogerős határozatot követően azonos kérelmet nyújtott be;

g)

a kérelmező egy eltartottja menedékjog iránti kérelmet nyújtott be azt követően, hogy a 6. cikk (3) bekezdésével összhangban hozzájárult ahhoz, hogy az ügye az ő nevében benyújtott menedékjog iránti kérelem részét képezze, és nincs az eltartott személy helyzetére vonatkozó olyan tény, amely a külön kérelmet indokolná.

a)

ez az ország a kérelmezőt menekültként ismerte el és a kérelmező még mindig igénybe veheti ezt a védelmet, vagy

b)

a kérelmező ebben az országban egyéb, elegendő védelmet élvez, beleértve a visszaküldés tilalma elleni védelmet is,

a)

az életét és a szabadságát nem fenyegeti veszély faji, vallási, nemzetiségi vagy valamely társadalmi csoporthoz tartozás vagy politikai meggyőződés miatt;

b)

a genfi egyezménnyel összhangban tiszteletben tartják a visszaküldés tilalmának elvét;

c)

tiszteletben tartják a nemzetközi jog azon szabályát, miszerint a kérelmező olyan ország területére nem utasítható ki, ahol kínzásnak, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak lenne kitéve; és

d)

a menekültstátusz kérelmezésének lehetősége biztosított, és a menekültstátusz megadása esetén biztosított a genfi egyezménnyel összhangban való védelem.

a)

a menedékkérő és az érintett harmadik ország közötti kapcsolat fennállását előíró azon szabályokat, amelynek alapján ésszerűnek tűnik, hogy a kérelmező ebbe az országba menjen;

b)

azokat a módszertani szabályokat, melyek segítségével az illetékes hatóságok meggyőződnek arról, hogy a biztonságos harmadik ország elve alkalmazható-e egy adott országra vagy egy adott menedékkérőre vonatkozóan. Az ilyen módszer magában foglalja az ország biztonságos voltának egy adott kérelmező vonatkozásában való eseti alapon történő megállapítását és/vagy az általában biztonságosnak minősített országok nemzeti szinten történő meghatározását;

c)

azokat a szabályokat, melyek a nemzetközi joggal összhangban megengedik annak egyedi elbírálását, hogy az érintett harmadik ország biztonságos-e egy adott menedékkérő számára, és amelyeknek a kérelmező számára lehetővé kell tenniük legalább azt, hogy kifogásolja a biztonságos harmadik ország elvének alkalmazását azon az alapon, hogy ott vele szemben kínzást, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot vagy büntetést alkalmaznának.

a)

a kérelmezőt megfelelően tájékoztatják; és

b)

a kérelmező számára kiállítanak egy dokumentumot, amelyben a harmadik ország hatóságait az illető ország nyelvén tájékoztatják, hogy a menedékjog iránti kérelmet érdemben nem vizsgálták.

a)

sem üldöztetésnek a 2004/83/EK irányelv 9. cikke értelmében; sem

b)

kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek.

a)

a kérelmező annak az országnak az állampolgára, vagy

b)

a kérelmező korábban abban az országban szokásos tartózkodási hellyel bíró hontalan személy;

a)

azt követően, hogy korábbi menedékjog iránti kérelmét a 19. vagy a 20. cikkben foglaltak szerint visszavonta vagy attól elállt;

b)

a korábbi menedékjog iránti kérelemre vonatkozó határozat meghozatalát követően. A tagállamok úgy is határozhatnak, hogy ezt az eljárást csak a jogerős határozat meghozatala után alkalmazzák.

a)

kötelezheti az érintett kérelmezőt arra, hogy nevezzen meg olyan tényeket, vagy szolgáltasson olyan bizonyítékokat, amelyek indokolják az új eljárást;

b)

előírhatja, hogy az érintett kérelmező az új információkat azt követően, hogy azokhoz hozzájutott, meghatározott határidőn belül nyújtsa be;

c)

lehetővé teheti, hogy az előzetes elfogadhatósági eljárást kizárólag a rendelkezésre álló írásos beadványok alapján, a személyes meghallgatás mellőzésével folytassák le.

a)

a kérelmezőt megfelelő módon tájékoztatják az előzetes elfogadhatósági eljárás eredményéről, és abban az esetben, ha a kérelem további vizsgálatára nem kerül sor, ennek okáról, és a határozat felülvizsgálatának, illetve a fellebbezés benyújtásának lehetőségeiről;

b)

amennyiben a 32. cikk (2) bekezdésében említett helyzetek egyike áll fenn, az eljáró hatóság a II. fejezet rendelkezéseivel összhangban a lehető legrövidebb időn belül tovább vizsgálja az ismételt menedékjog iránti kérelmet.

a)

engedélyt kapjanak arra, hogy – a 7. cikk sérelme nélkül – a tagállam határán vagy tranzitzónáiban maradjanak;

b)

a 10. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott módon haladéktalanul tájékoztatást kapjanak jogaikról és kötelességeikről;

c)

a 10. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott módon szükség esetén hozzáférhessenek tolmácsi szolgáltatáshoz;

d)

menedékjog iránti kérelmükre vonatkozó meghallgatására a 12., 13 és 14. cikkben meghatározott módon, az illetékes hatóság határozathozatala előtt olyan személyek által kerüljön sor, akik megfelelő tudással rendelkeznek a menedékjoggal és a menekültekkel kapcsolatos vonatkozó jogszabályok megfelelő szabályai terén;

e)

a 15. cikk (1) bekezdésében meghatározott módon a nemzeti jog szerint elfogadott vagy engedélyezett jogi vagy egyéb tanácsadóval konzultálhassanak; és

f)

részére kísérő nélküli kiskorú esetén a 17. cikk (1) bekezdésében meghatározott módon nevezzenek ki képviselőt, kivéve, ha a 17. cikk (2) vagy (3) bekezdését kell alkalmazni.

a)

az a genfi egyezmény rendelkezéseit megerősítette és tiszteletben tartja mindenfajta földrajzi korlátozás nélkül;

b)

jogszabályi előírásokon alapuló menekültügyi eljárással bír;

c)

megerősítette az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményt és tiszteletben tartja annak rendelkezéseit, beleértve a hatékony jogorvoslattal kapcsolatos szabályokat is; és

d)

azt a Tanács a (3) bekezdéssel összhangban annak nyilvánította.

a)

a kérelmezőt megfelelően tájékoztatja; és

b)

a kérelmező számára kiállít egy dokumentumot, amelyben a harmadik ország hatóságait az illető ország nyelvén tájékoztatja, hogy a menedékjog iránti kérelmet érdemben nem vizsgálták.

a)

írásbeli tájékoztatást kap arról, hogy az illetékes hatóság újra megvizsgálja menekültté minősítését, valamint ennek okáról; és

b)

lehetősége van a 10. cikk (1) bekezdésének b) pontjával és a 12., 13. és 14. cikkel összhangban lévő személyes meghallgatás során vagy egy írásos nyilatkozatban előterjeszteni azokat az okokat, amelyek miatt a menekültstátuszát nem lehet visszavonni.

c)

az illetékes hatóság különböző forrásokból – például adott esetben az UNHCR-tól – pontos és naprakész információt kaphasson az érintett személy származási országában fennálló általános helyzetről; és

d)

amennyiben információgyűjtés folyik ebben az egyedi esetben a menekültstátusz visszavonása érdekében, ezt ne az érintettet üldöző személy(ek)től szerezzék be oly módon, amely azt eredményezi, hogy ez(ek) az üldöző(k) közvetlen tájékoztatást kapnak arról, hogy az érintett kérelmező olyan menekült, akinek a menekültstátuszát újravizsgálják, és ne veszélyeztessék a kérelmező és/vagy eltartottjai testi épségét, vagy a még a származási országban élő családtagjainak szabadságát és biztonságát.

a)

a menedékjog iránti kérelem ügyében hozott határozat tárgyában, beleértve, ha a határozat:

b)

a menedékjog iránti kérelem vizsgálata folytatásának megtagadása a 19. és 20. cikk alapján történt lezárását követően;

c)

ismételt menedékjog iránti kérelem további vizsgálatának megtagadását kimondó határozat a 32. és 34. cikkek alapján;

d)

a 35. cikk (2) bekezdése szerinti eljárások keretében a belépés engedélyezését megtagadó határozat;

e)

a menekültstátusz visszavonását kimondó határozat a 38. cikk értelmében.

a)

az a kérdés, hogy az (1) bekezdés szerinti jogorvoslat azt eredményezi-e a menedékkérő számára, hogy a tagállamban maradhat, amíg ügye folyamatban van; és

b)

a lehetséges jogorvoslat vagy védintézkedések abban az esetben, ha az (1) bekezdés szerinti jogorvoslat nem azt eredményezte a menedékkérő számára, hogy az érintett tagállamban maradhat, amíg ügye folyamatban van. A tagállamok hivatalból is biztosíthatják a jogorvoslatot; és

c)

a 25. cikk (2) bekezdésének c) pontja szerinti határozat megtámadásának indokolása, összhangban a 27. cikk (2) bekezdésének b) és c) pontjai szerint alkalmazott módszerekkel.

13.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/35

(1)

Az Európai Közösség részvétele az Odera védelmére létrehozott nemzetközi bizottságról szóló egyezményben (1) és az Elba védelmére felállított nemzetközi bizottságról szóló egyezményben (2) (a továbbiakban: az Odera- és az Elba-egyezmény) szükséges volt, mivel a két egyezményt harmadik országokkal kötötték, és mivel a Közösség környezeti politikája által lefedett kérdéseket érintett.

(2)

A Cseh Köztársaság és a Lengyel Köztársaság 2004. május 1-jei európai uniós csatlakozása napjától az Odera- és az Elba-egyezmény valamennyi szerződő fele egyben az Európai Unió tagállama is. Következésképpen az ilyen egyezmények megkötéséhez szükséges közösségi jóváhagyás alapjául szolgáló helyzet már nem létezik. Ezentúl a Közösség részvétele szükségtelen és nem indokolt.

(3)

Ráadásul az Európai Unió bővítése a szerződő felek közötti jogi kapcsolatok gyökeres átalakulásával járt. A csatlakozással lehetővé vált az Odera- és az Elba-egyezmény alapjául szolgáló politikai célkitűzéseknek a közösségi jogalkotásban meghatározott intézkedések általi megvalósítása.

(4)

A 2003-as csatlakozási okmány nem biztosított különleges rendelkezéseket erre a helyzetre, ennélfogva el kell fogadni a szükséges intézkedéseket, az ilyen mulasztások korrigálását lehetővé tévő 57. cikkével összhangban.

(5)

Következésképpen egyértelművé kell tenni, hogy a csatlakozás napján kezdődő hatállyal a Közösség többé nem szerződő fele az Odera- és az Elba-egyezménynek, továbbá hogy egyes átmeneti intézkedések meghozatalára esetleg szükség lesz,

13.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/37

(1)

A 68/414/EGK tanácsi irányelv (1) kötelezi a tagállamokat minimális kőolaj- és/vagy kőolajtermék-készlet tartására.

(2)

A kőolaj és a kőolajtermékek termelésében a Katrina hurrikán okozta termeléskiesések zavart okoztak a világ olajellátásában, ami a Közösség olajellátását is érinti.

(3)

A Katrina hurrikánt követően a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) a hurrikán okozta ellátási zavarok kezelése érdekében felkért bizonyos tagállamokat egy nemzetközi együttes fellépésben való részvételre a 2005. szeptember 2. és október 2. közötti időszak kőolajtermelés kiesésének ellensúlyozására, amely fellépés egyes tagállamokban a 2005. október 2-i időszak után is tarthat.

(4)

Azok a tagállamok, amelyek nem tagjai az IEA-nak, támogatták a készlet felszabadításában részt vevő tagállamok vészhelyzeti fellépését.

(5)

Az együttes fellépésben való részvétel következtében néhány tagállam biztonsági kőolajkészlete a 68/414/EGK irányelvben meghatározott kötelező minimális szint alá csökkenhet.

(6)

A 68/414/EGK irányelv 7. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a tagállamoknak az irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében elrendelt konzultációt megelőzően tartózkodniuk kell készleteik bármely olyan mértékű igénybevételétől, amely ezeket a készleteket a kötelező minimális szint alá csökkentené.

(7)

Az egyes tagállamok által felszabadítandó biztonsági olajkészletek mennyisége nem akkora, hogy attól a Közösség egészének biztonsági olajkészletszintje a kötelező minimális szint alá csökkenne.

(8)

A benzin (I. kategória) biztonsági készleteinek összesített közösségi szintje jóval a kötelező minimális szint fölött van és – a Közösség belső napi fogyasztásában kifejezve – sokkal nagyobb mennyiségű, mint a gázolajkészlet (II. kategória) szintje.

(9)

Amint befejeződik a készletek felszabadítása, a tagállamoknak újra fel kell tölteniük a biztonsági olajkészleteket a kötelező minimális szintre. Az olajpiacra nehezedő szükségtelen teher elkerülése érdekében e feltöltés végbemehet hosszabb, akár a 2006-os évre is átnyúló időszak alatt is.

(10)

A kőolaj- és kőolajtermék-ellátás problémáinak hatását mérséklő intézkedésekről szóló, 1973. július 24-i 73/238/EGK tanácsi irányelv (2) 1. cikke előírja, hogy amennyiben nehézségek támadnak a kőolaj- és a kőolajtermék-ellátásban, a tagállamok illetékes hatóságai hatókörének többek között lehetővé kell tennie számukra, hogy a fogyasztásra vonatkozó egyedi vagy széles körű korlátozásokat vezessenek be.

(11)

A 73/238/EGK irányelv 3. cikke megállapítja, hogy a tagállamok és a Bizottság közötti konzultáció egy csoporton (vagyis az Olajellátási Csoporton) keresztül valósul meg az 1. cikkben előírtak szerint a tagállamok által hozott vagy javasolt intézkedések összehangolásának biztosítása érdekében.

(12)

Az ezen ajánlásban említett intézkedések megfelelnek a 68/414/EGK irányelv 7. cikke, illetve a 73/238/EGK irányelv 3. cikke alapján végbement konzultációk végeredményeinek,

1.

A Katrina hurrikán okozta ellátási zavarok következtében született, a biztonsági olajkészletek felszabadítására vonatkozó tervek keretében a tagállamoknak az I. kategóriájú benzinkészletek felszabadítását kell előnyben részesíteniük a II. kategóriába tartozó gázolajkészletek felszabadításával szemben.

2.

A Katrina hurrikán okozta ellátási zavarokat követő nemzetközi együttes fellépésben való részvétel céljából a tagállamoknak úgy kell eljárniuk biztonsági olajkészleteik felszabadítási tervének kialakítása során, hogy fedezzék a 2005. szeptember 2. és október 2. közötti olajtermelési hiányt még abban az esetben is, ha biztonsági olajkészleteik a felszabadításból kifolyóan átmenetileg a kötelező minimális szint alá csökkennek.

3.

A tagállamoknak biztonsági olajkészleteiket a Bizottsággal együttműködésben kell újra feltölteniük, ez utóbbi országonkénti alapon segíti a tagállamokat a piaci helyzetet figyelembe vevő rugalmas tervek elfogadásában. A tagállamoknak akkor kell benyújtaniuk újrafeltöltési terveiket, amikor a felszabadításra szánt biztonsági olajkészleteik összességét felszabadították.

4.

Az Olajellátási Csoport 2005 vége előtt kezdődő találkozóinak alkalmával a tagállamoknak fel kell kutatniuk a további olajellátási zavarok esetére az olajfogyasztás korlátozását lehetővé tevő intézkedéseket, beleértve szükség szerint a kereslet csökkentését célzó intézkedéseket. A tagállamoknak a korlátozó intézkedések két különböző fajtáját kell megfontolniuk: egyrészt egy kevésbé szigorú és rendkívül költséghatékony intézkedéscsomagot a kisebb olajellátási zavarokra, másrészt pedig egy másik intézkedéscsomagot a nagyobb ellátási zavarok esetére. A tagállamoknak az Olajellátási Csoportra kell bízniuk az ilyen intézkedések végrehajtásának összehangolását.

5.

Ennek az ajánlásnak a tagállamok a címzettjei.

13.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/39

(1)

A 2002/54/EK irányelv rendelkezéseket tartalmaz a cukorrépa-vetőmag forgalmazásáról. Az irányelv rendelkezik továbbá arról, hogy bizonyos feltételek megléte esetén a tagállamok teljes mértékben vagy részben mentesíthetők ezen irányelv alkalmazásának kötelezettsége alól.

(2)

Cipruson és Máltán rendes körülmények között nem szaporítanak, illetve nem forgalmaznak cukorrépa-vetőmagot. Emellett a cukorrépa-termesztés a fenti országokban gazdasági szempontból elenyésző jelentőségű.

(3)

Amíg ezen feltételek fennállnak, az érintett tagállamokat mentesíteni kell a 2002/54/EK irányelvben foglalt, a szóban forgó anyagra vonatkozó rendelkezések alkalmazásának kötelezettsége alól.

(4)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Mezőgazdasági, Kertészeti és Erdészeti Vetőmagok és Szaporítóanyagok Állandó Bizottsága véleményével,