ISSN 1725-5090

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 255

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

48. évfolyam
2005. szeptember 30.


Tartalom

 

I   Kötelezően közzéteendő jogi aktusok

Oldal

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 1552/2005/EK rendelete (2005. szeptember 7.) a vállalati szakképzésre vonatkozó statisztikákról ( 1 )

1

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 1553/2005/EK rendelete (2005. szeptember 7.) a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztikáról (EU-SILC) szóló 1177/2003/EK rendelet módosításáról ( 1 )

6

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 1554/2005/EK határozata (2005. szeptember 7.) a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó közösségi keretstratégiához kapcsolódó cselekvési program létrehozásáról szóló 2001/51/EK tanácsi határozat és a nemek közötti egyenlőség területén európai szinten tevékenykedő szervezetek támogatását célzó közösségi cselekvési program létrehozásáról szóló 848/2004/EK határozat módosításáról

9

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 2005/35/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről

11

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 2005/36/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a szakmai képesítések elismeréséről ( 1 )

22

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 2005/39/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a gépjárművek üléseiről, azok rögzítéseiről és a fejtámlákról szóló 74/408/EGK tanácsi irányelv módosításáról ( 1 )

143

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 2005/40/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a gépjárművek biztonsági öveire és utasbiztonsági rendszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 77/541/EGK tanácsi irányelv módosításáról ( 1 )

146

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 2005/41/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a gépjárművek biztonsági öveinek rögzítéseire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 76/115/EGK tanácsi irányelv módosításáról ( 1 )

149

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 2005/44/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a közösségi belvízi közlekedésre vonatkozó harmonizált folyami információs szolgáltatásokról (RIS)

152

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 2005/45/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a tagállamok által kiállított tengerészképesítési bizonyítványok kölcsönös elismeréséről és a 2001/25/EK irányelv módosításáról ( 1 )

160

 

 

Az Európai Unióról szóló szerződés VI. címe alapján elfogadott jogi aktusok

 

*

A Tanács 2005/667/IB kerethatározata (2005. július 12.) a hajók által okozott szennyezésre vonatkozó jogszabályok végrehajtásához szükséges büntetőjogi keret megerősítéséről

164

 

 

Helyesbítés

 

*

Helyesbítő jegyzőkönyv az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti, a PNR adatoknak a légi szállítók általi feldolgozásáról és az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma Vámügyi és Határvédelmi Irodájának történő továbbításáról szóló megállapodáshoz (HL L 183., 2004.5.20.)

168

 


 

(1)   EGT vonatkozású szöveg

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


I Kötelezően közzéteendő jogi aktusok

30.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 255/1


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1552/2005/EK RENDELETE

(2005. szeptember 7.)

a vállalati szakképzésre vonatkozó statisztikákról

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 285. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

a Szerződés 251. cikkében előírt eljárásnak megfelelően eljárva (1),

mivel:

(1)

Az Európai Tanács 2000. március 23-i és 24-i lisszaboni ülése azt a stratégiai célt tűzte az Európai Unió elé, hogy a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon, amely képes a fenntartható gazdasági fejlődésre, több és jobb munkahelyet kínál, és nagyobb társadalmi kohéziót valósít meg.

(2)

A polgárok foglalkoztathatósága, alkalmazkodóképessége és mobilitása létfontosságú ahhoz, hogy az Unió fenntartsa elkötelezettségét arra, hogy a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon.

(3)

Az egész életen át tartó tanulás a szakképzett, képzett és alkalmazkodásra képes munkaerő kialakításának és fejlesztésének kulcseleme.

(4)

Az európai oktatási és szakképzési átlagteljesítmény referenciaszintjeiről (hivatkozási értékek) szóló, 2003. május 5-i európai tanácsi következtetésekben (2) a Tanács elfogadta az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó alábbi hivatkozási értéket: „Ezért 2010-re a felnőtt, munkaképes korú népesség (25—64 éves korcsoport) átlagos részvétele az egész életen át tartó tanulásban legalább 12,5 %-os legyen az Európai Unióban”.

(5)

A lisszaboni Európai Tanács megerősítette, hogy az egész életen át tartó tanulás az európai társadalmi modell egyik alapvető összetevője.

(6)

A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2003. július 22-i 2003/578/EK tanácsi határozattal (3) megerősített új európai foglalkoztatási stratégia célja a lisszaboni stratégiához való jobb hozzájárulás, és az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó koherens és átfogó stratégiák végrehajtása.

(7)

E rendelet alkalmazásakor figyelembe kell venni a tagállamok foglalkoztatási politikára vonatkozó iránymutatásaiban meghatározott „a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű személyek” fogalmát.

(8)

Különös figyelmet kell szentelni a munkahelyi és munkaidőben történő képzésnek, melyek az egész életen át tartó tanulás alapvető fontosságú tényezői.

(9)

A közösségi szinten összehasonlítható statisztikai információ — különös tekintettel a vállalati szakképzésre — elengedhetetlen az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó stratégiák kifejlesztése és végrehajtásuk folyamatának nyomon követése szempontjából.

(10)

A konkrét közösségi statisztikák elkészítésére a közösségi statisztikákról szóló, 1997. február 17-i 322/97/EK tanácsi rendeletben (4) foglalt szabályok az irányadóak.

(11)

A statisztikai adatokra vonatkozó titoktartás hatálya alá tartozó adatok továbbítására a 322/97/EK rendeletben és a titoktartási kötelezettség hatálya alá tartozó statisztikai adatoknak az Európai Közösségek Statisztikai Hivatalához történő továbbításáról szóló, 1990. június 11-i 1588/90/Euratom, EGK tanácsi rendeletben (5) foglalt szabályok az irányadóak.

(12)

A bizalmas adatokhoz való tudományos célú hozzáférés tekintetében a közösségi statisztikákról szóló 322/97/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2002. május 17-i 831/2002/EK bizottsági rendelet (6) meghatározta azokat a feltételeket, amelyek alapján hozzáférés biztosítható a Közösségi hatósághoz továbbított bizalmas adatokhoz.

(13)

Mivel e rendelet célját — nevezetesen a vállalati szakképzésre vonatkozó összehangolt adatok előállítását lehetővé tevő közös statisztikai szabványok létrehozását — a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ennélfogva azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl a cél eléréséhez szükséges mértéket.

(14)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (7) összhangban kell elfogadni. Ezen intézkedéseknek figyelembe kell venniük a tagállamok rendelkezésre álló adatgyűjtési és feldolgozási kapacitását.

(15)

Az Európai Közösségek statisztikai programbizottságának létrehozásáról szóló, 1989. június 19-i 89/382/EGK, Euratom tanácsi határozat (8) 3. cikkének megfelelően a statisztikai programbizottsággal konzultációra került sor,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet a vállalati szakképzésre vonatkozó közösségi statisztikák készítésének közös keretét állapítja meg.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.

„vállalat”: a közösségi termelési rendszer megfigyelésére és elemzésére szolgáló statisztikai egységekről szóló, 1993. március 15-i 696/93/EGK tanácsi rendeletben (9) meghatározott gazdasági egység;

2.

„NACE Rev. 1.1.”: a gazdasági tevékenységek közös statisztikai osztályozása az Európai Közösségben, amint azt az Európai Közösségben a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozásáról szóló, 1990. október 9-i 3037/90/EGK tanácsi rendelet (10) megállapítja.

3. cikk

Begyűjtendő adatok

(1)   Az adatokat a tagállamoknak kell begyűjteniük a vállalatoknál folyó szakképzés elemzéséhez szükséges közösségi statisztikák elkészítése céljából, az alábbi területeken:

a)

a vállalatok által munkavállalóik szakértelmének fejlesztésére alkalmazott képzési politika és képzési stratégiák;

b)

a vállalatokban folyó szakképzés irányítása, szervezése és formái;

c)

a szociális partnerek szerepe a munkahelyi szakképzés valamennyi szempontjának biztosításában;

d)

a szakképzéshez való hozzáférés, annak volumene és tartalma, különösen a gazdasági tevékenység és a vállalat méretének vonatkozásában;

e)

a vállalatok konkrét szakképzési intézkedései munkavállalóik IKT-ben való jártasságának javítására;

f)

a kis- és középvállalkozások (KKV-k) alkalmazottainak esélyei a szakképzéshez való hozzáférésre és új jártasságok elsajátítására, és a KKV-k képzés nyújtásához kapcsolódó sajátos igényei;

g)

állami intézkedések hatása a folyamatos vállalati szakképzésre;

h)

a vállalatok valamennyi alkalmazottjának esélyegyenlősége a szakképzéshez való hozzáférés tekintetében, különös tekintettel a nemekre és adott életkori csoportokra;

i)

a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű csoportokat célzó konkrét szakképzési intézkedések;

j)

különböző munkaszerződés-típusokhoz igazodó szakképzési intézkedések;

k)

a szakképzéssel kapcsolatos kiadások: a szakképzéssel kapcsolatos finanszírozási szintek és pénzforrások, ösztönzők; és

l)

a vállalatoknak a szakképzések értékelésére és ellenőrzésére vonatkozó eljárásai.

(2)   A tagállamoknak konkrét adatokat kell begyűjteniük a vállalatoknál folyó szakmai alapképzésre vonatkozóan a következőkről:

a)

a szakmai alapképzés részvevői; és

b)

a szakmai alapképzés teljes költsége.

4. cikk

A statisztika tartalma

A vállalati szakképzéssel kapcsolatos statisztikáknak legalább a NACE Rev. 1.1. C — K és O fejezetben meghatározott valamennyi gazdasági tevékenységre kell kiterjedniük.

5. cikk

Statisztikai egységek

(1)   Az adatgyűjtés vonatkozásában statisztikai egység a 4. cikkben említett gazdasági tevékenységek egyikét folytató, és 10 vagy annál több alkalmazottat foglalkoztató vállalat.

(2)   Tekintettel a vállalkozások méreteloszlásának nemzetenkénti eltéréseire és a politikák szükségleteinek fejlődésére, a tagállamok kiterjeszthetik országukban a statisztikai egység definícióját. A Bizottság is határozhat úgy, hogy a 14. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kiterjeszti ezt a definíciót, amennyiben ez a kiterjesztés az érintett tagállamban jelentősen javítaná a felmérés eredményének reprezentatív jellegét és minőségét.

6. cikk

Adatforrások

(1)   A tagállamok a szükséges adatokat a vállalatokban folytatott felmérésen, vagy a vállalatokban folytatott felmérés és egyéb források kombinációján keresztül gyűjtik be, a válaszadókra nehezedő teher csökkentése és az adminisztráció egyszerűsítése elvének alkalmazásával.

(2)   A tagállamok meghatározzák a felmérésre való válaszadásra vonatkozó részletszabályokat a vállalatok részére.

(3)   A felmérés által a vállalatokat helyes és teljes körű adatszolgáltatásra hívják fel az előírt határidőn belül.

(4)   A begyűjtendő adatok kiegészítésére egyéb források is felhasználhatók, köztük közigazgatási adatok, amennyiben ezek a források vonatkozás és időszerűség tekintetében megfelelőek.

7. cikk

A felmérés jellemzői

(1)   A felmérés mintavételes felmérés.

(2)   A tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az általuk továbbított adatok tükrözzék a statisztikai egységek populációjának szerkezetét. A felmérést úgy kell elvégezni, hogy lehetőség legyen az eredmények közösségi szintű bontására legalább az alábbi kategóriákban:

a)

a NACE Rev. 1.1. szerinti gazdasági tevékenységek;

b)

a vállalatok mérete.

(3)   A mintavételi és pontossági követelményeket, az e követelmények teljesítéséhez szükséges mintanagyságot, azoknak a NACE Rev. 1.1. és méretkategóriáknak a részleteit, amikbe az eredmények lebonthatóak, a 14. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell meghatározni.

8. cikk

A felmérés szempontjai

(1)   A válaszadókra nehezedő teher csökkentése érdekében a felméréshez alkalmazott megközelítésnek lehetővé kell tennie az adatgyűjtés egyedi igényekhez való igazítását az alábbiakra vonatkozóan:

a)

képző és nem képző vállalatok; és

b)

különböző szakképzési formák.

(2)   A képző és nem képző vállalatokra, valamint a különböző képzési formákra vonatkozó begyűjtendő konkrét adatokat a 14. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell meghatározni.

9. cikk

Minőség-ellenőrzés és beszámolók

(1)   A tagállamoknak meg kell tenniük minden szükséges intézkedést az általuk továbbított adatok minőségének biztosítása érdekében.

(2)   A tagállamok legkésőbb a 10. cikkben említett bázisidőszak végét követő 21 hónapon belül benyújtják a Bizottságnak (Eurostat) a minőségről szóló beszámolójukat, amely tartalmazza a továbbított adatok minőségének ellenőrzéséhez kért valamennyi információt és adatot. A beszámolóban meg kell jelölni a módszertani követelmények esetleges megsértésének eseteit.

(3)   A Bizottság (Eurostat) a (2) bekezdésben említett beszámolók alapján értékeli az átadott adatok minőségét, különös tekintettel az adatok tagállamok közötti összehasonlíthatóságának biztosítására.

(4)   A vállalati szakképzésről gyűjtendő és a közösségi statisztikák készítéséhez átadandó adatok minőségi követelményeit, a (2) bekezdésben említett minőségről szóló beszámolók szerkezetét, és minden, az adatok minőségének értékeléséhez vagy javításához szükséges intézkedést a 14. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell meghatározni.

10. cikk

Bázisidőszak és gyakoriság

(1)   Az adatgyűjtésre vonatkozó bázisidőszak egy naptári év.

(2)   A Bizottság a 14. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghatározza az első bázisévet, amelyre adatokat kell begyűjteni.

(3)   A tagállamoknak az adatokat ötévente kell begyűjteniük.

11. cikk

Adatátadás

(1)   A tagállamok és a Bizottság saját illetékességi területeiken belül előmozdítják az elektronikus adatgyűjtés, elektronikus adatátvitel és automatikus adatfeldolgozás fokozott alkalmazásának feltételeit.

(2)   A tagállamoknak a vállalatokra vonatkozó egyedi adatokat a 322/97/EK rendeletben és az 1588/90/Euratom, EGK rendeletben megállapított, a titoktartási kötelezettség hatálya alá tartozó adatok továbbításáról szóló hatályos közösségi rendelkezéseknek megfelelően kell a Bizottság (Eurostat) részére továbbítaniuk. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a továbbított adatok ne tegyék lehetővé a statisztikai egységek közvetlen azonosítását.

(3)   A tagállamoknak az adatokat elektronikus formában, a 14. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghatározott megfelelő technikai formátumban és adatcsereszabvány szerint kell továbbítaniuk.

(4)   A tagállamoknak a teljes körű és helyes adatokat legkésőbb a bázisév végét követő 18 hónapon belül kell továbbítaniuk.

12. cikk

Jelentés a végrehajtásról

(1)   A statisztikai programbizottsággal folytatott konzultációt követően a Bizottság 2010 október 20-éig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról. A jelentés különösen a következőkre terjed ki:

a)

a Közösség, a tagállamok és az elkészített statisztikák felhasználói számára nyújtott előnyök értékelése a válaszadókra nehezedő terhekhez viszonyítva; és

b)

a kapott eredmények fényében szükségesnek ítélt esetleges javítások és módosítások területeinek meghatározása.

(2)   A Bizottság a jelentést követően javaslatot tehet az e rendelet végrehajtásának javítását célzó intézkedésekre.

13. cikk

Végrehajtási intézkedések

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket — beleértve az adatgyűjtéssel, adattovábbítással és adatfeldolgozással kapcsolatos gazdasági és műszaki fejlődés figyelembevételét célzó intézkedéseket — a 14. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni.

14. cikk

A bizottság eljárása

(1)   A Bizottságot munkájában a statisztikai programbizottság segíti.

(2)   Mindenütt, ahol erre a bekezdésre történik hivatkozás, az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelembe véve az annak 8. cikkében foglalt rendelkezéseket.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időszak három hónap.

15. cikk

Finanszírozás

(1)   Az első bázisévre, amelyre az e rendeletben meghatározott közösségi statisztikák készülnek, a Bizottság pénzügyi hozzájárulással segíti a tagállamokat az adatgyűjtés, adatfeldolgozás és adattovábbítás során keletkezett költségeik fedezésében.

(2)   A pénzügyi hozzájárulás összegét a vonatkozó éves költségvetési eljárás részeként kell meghatározni. A rendelkezésre álló előirányzatokat a költségvetési hatóság határozza meg.

(3)   E rendelet végrehajtásakor a Bizottság szakértők és technikai segítségnyújtási szervezetek segítségét is igénybe veheti; ennek finanszírozásáról e rendelet átfogó pénzügyi kerete rendelkezhet. A Bizottság szemináriumokat, kollokviumokat és egyéb szakértői találkozókat szervezhet — amennyiben azok nagy valószínűséggel megkönnyítik e rendelet végrehajtását —, valamint megfelelő információs, publikációs és terjesztési célú intézkedéseket is hozhat.

16. cikk

Hatálybalépés

E rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2005. szeptember 7-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BORRELL FONTELLES

a Tanács részéről

az elnök

C. CLARKE


(1)  Az Európai Parlament 2005. február 23-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé), a Tanács 2005. június 27-i határozata.

(2)  HL C 134., 2003.6.7., 3. o.

(3)  HL L 197., 2003.8.5., 13. o.

(4)  HL L 52., 1997.2.22., 1. o. Az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított rendelet.

(5)  HL L 151., 1990.6.15., 1. o. A legutóbb az 1882/2003/EK rendelettel módosított rendelet.

(6)  HL L 133., 2002.5.18., 7. o.

(7)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(8)  HL L 181., 1989.6.28., 47. o.

(9)  HL L 76., 1993.3.30., 1. o. A legutóbb az 1882/2003/EK rendelettel módosított rendelet.

(10)  HL L 293., 1990.10.24., 1. o. A legutóbb az 1882/2003/EK rendelettel módosított rendelet.


30.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 255/6


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1553/2005/EK RENDELETE

(2005. szeptember 7.)

a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztikáról (EU-SILC) szóló 1177/2003/EK rendelet módosításáról

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 285. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (1),

mivel:

(1)

A jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztikáról (EU-SILC) szóló, 2003. június 16-i 1177/2003/EK rendelet (2) egységes keretet hoz létre a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó, a nemzeti és európai szintű jövedelmekre, valamint a szegénység és társadalmi kirekesztés szintjére és összetételére vonatkozó összehasonlítható és aktuális keresztmetszeti és longitudinális adatokat felölelő közösségi statisztikák (a továbbiakban: „EU-SILC”) módszeres előállításához.

(2)

Az új tagállamok Európai Unióhoz történő 2004. május 1-jei csatlakozásának következtében szükségessé vált az 1177/2003/EK rendelet II. mellékletének kiterjesztése, mivel a melléklet minden egyes tagállamra vonatkozóan rögzíti az EU-SILC rendszer által előírt, legkisebb érvényes mintaméretet.

(3)

Ezenkívül úgy tűnik, hogy a legtöbb új és számos régi tagállamnak még további időre van szüksége ahhoz, hogy rendszereiket a közösségi statisztikák összeállításához használt harmonizált módszerekhez és meghatározásokhoz igazítsa.

(4)

Ezért az 1177/2003/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1177/2003/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.

A 4. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve a Cseh Köztársaság, Ciprus, az Egyesült Királyság, Hollandia, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Németország, Szlovákia és Szlovénia az éves keresztmetszeti és longitudinális adatgyűjtést 2005-ben kezdheti meg.

Ez csak azzal a feltétellel engedélyezhető, ha e tagállamok 2004-re összehasonlítható adatokat szolgáltatnak azon egységes európai uniós keresztmetszeti mutatók meghatározásához, amelyeket a Tanács a nyílt koordinációs módszerrel összefüggésben 2003. január 1. előtt fogadott el, és amelyek az EU-SILC okmánya alapján származtathatók.”.

2.

A 13. cikk a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:

„(4)   Az (1) bekezdéstől eltérve Észtország a 2005-ben kezdődő négyéves adatgyűjtési munka költségeinek fedezésére a Közösségtől pénzügyi hozzájárulást kap.

(5)   A 2007. évre vonatkozó finanszírozást egy jövőbeni közösségi programnak még biztosítania kell.”.

3.

A II. melléklet helyébe e rendelet mellékletének szövege lép.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2005. szeptember 7-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BORRELL FONTELLES

a Tanács részéről

az elnök

C. CLARKE


(1)  Az Európai Parlament 2005. május 10-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2005. július 12-i határozata.

(2)  HL L 165., 2003.7.3., 1. o.


MELLÉKLET

„II. MELLÉKLET

LEGKISEBB ÉRVÉNYES MINTAMÉRETEK

 

Háztartások

Megkérdezni kívánt, 16. életévet betöltött személyek

keresztmetszeti

longitudi-nális

keresztmetszeti

longitudi-nális

1

2

3

4

EU-tagállamok

Belgium

4 750

3 500

8 750

6 500

Cseh Köztársaság

4 750

3 500

10 000

7 500

Dánia

4 250

3 250

7 250

5 500

Németország

8 250

6 000

14 500

10 500

Észtország

3 500

2 750

7 750

5 750

Görögország

4 750

3 500

10 000

7 250

Spanyolország

6 500

5 000

16 000

12 250

Franciaország

7 250

5 500

13 500

10 250

Írország

3 750

2 750

8 000

6 000

Olaszország

7 250

5 500

15 500

11 750

Ciprus

3 250

2 500

7 500

5 500

Lettország

3 750

2 750

7 650

5 600

Litvánia

4 000

3 000

9 000

6 750

Luxemburg

3 250

2 500

6 500

5 000

Magyarország

4 750

3 500

10 250

7 750

Málta

3 000

2 250

7 000

5 250

Hollandia

5 000

3 750

8 750

6 500

Ausztria

4 500

3 250

8 750

6 250

Lengyelország

6 000

4 500

15 000

11 250

Portugália

4 500

3 250

10 500

7 500

Szlovénia

3 750

2 750

9 000

6 750

Szlovákia

4 250

3 250

11 000

8 250

Finnország

4 000

3 000

6 750

5 000

Svédország

4 500

3 500

7 500

5 750

Egyesült Királyság

7 500

5 750

13 750

10 500

EU-tagállamok összesen

121 000

90 750

250 150

186 850

Izland

2 250

1 700

3 750

2 800

Norvégia

3 750

2 750

6 250

4 650

Összesen, Izlanddal és Norvégiával együtt

127 000

95 200

260 150

194 300

Megjegyzés: A hivatkozás arra az érvényes mintaméretre vonatkozik, amely az előírt mintaméret akkor, ha a felmérés egyszerű véletlenszerű mintavétel alapján történt (tervezési hatás a »szegénységi kockázati ráta« nevű változó tekintetében = 1,0). A tényleges mintaméreteknek annyival nagyobbaknak kell lenniük, amennyivel a mintavételi terv hatásai meghaladják az 1,0 értéket, és kompenzálniuk kell a válasznak bármilyen okból történő meg nem adását. A mintaméret továbbá azon érvényes háztartások számára utal, amely háztartásokra vonatkozóan az összes vagy majdnem az összes szükséges információt megszerezték.”.


30.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 255/9


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1554/2005/EK HATÁROZATA

(2005. szeptember 7.)

a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó közösségi keretstratégiához kapcsolódó cselekvési program létrehozásáról szóló 2001/51/EK tanácsi határozat és a nemek közötti egyenlőség területén európai szinten tevékenykedő szervezetek támogatását célzó közösségi cselekvési program létrehozásáról szóló 848/2004/EK határozat módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 13. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (1),

mivel:

(1)

A 2001/51/EK határozattal (2) a Tanács egy nemek közötti egyenlőségre vonatkozó közösségi keretstratégiához kapcsolódó programot hozott létre, amelynek célja a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos problémák megértésének javítása, a nemek közötti egyenlőség alapjául szolgáló értékek és gyakorlat előmozdítása és terjesztése, valamint az e téren tevékeny szereplők kapacitásának növelése a nemek közötti egyenlőség hatékony előmozdítása érdekében.

(2)

Az Európai Parlament és a Tanács a 848/2004/EK határozatban (3) egy nemek közötti egyenlőség területén európai szinten tevékenykedő szervezetek támogatását célzó közösségi cselekvési programot hozott létre, amelynek célja azon szervezetek tevékenységének támogatása, amelyek folyamatban lévő munkaprogramja vagy egyedi intézkedése az általános európai érdeket szolgálja a nemek közötti egyenlőség területén, vagy az Európai Unió vonatkozó politikájának részét képező célt szolgál.

(3)

Mindkét program 2005. december 31-én lejár. A Szerződés 13. cikkében meghatározott célokra tekintettel elengedhetetlen a nemek közötti egyenlőség előmozdítása terén folytatott közösségi politika folyamatosságának biztosítása.

(4)

Szükséges a programoknak egy egyéves átmeneti időszakkal való meghosszabbítása, amíg létre nem hozzák a 2007-től 2013-ig terjedő időszakra vonatkozó új többéves keretprogramot a foglalkoztatási és szociális intézkedések finanszírozására, amely magában foglalja a nemek közötti egyenlőség cselekvési területeit is.

(5)

A 2001/51/EK határozat a Szerződés 13. cikkén alapul. A Nizzai Szerződés által bevezetett módosításokat követően azonban a 13. cikk (2) bekezdése alkotja a megkülönböztetés elleni küzdelmet szolgáló közösségi ösztönző intézkedések elfogadásának különös jogalapját. Ezért helyénvaló, hogy a 2001/51/EK határozat módosítása a 13. cikk (2) bekezdésén alapuljon,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2001/51/EK határozat a következőképpen módosul:

1.

Az 1. cikkben a „2005. december 31-éig” szövegrész helyébe „2006. december 31-éig” lép.

2.

A 11. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A program 2001 és 2006 közötti végrehajtásának pénzügyi referenciaösszege 61,5 millió EUR.”.

2. cikk

A 848/2004/EK határozat a következőképpen módosul:

1.

Az 1. cikk (3) bekezdésében a „2005. december 31-én” szövegrész helyébe „2006. december 31-én” lép.

2.

A 6. cikk (1) bekezdése helyébe a következő lép:

„(1)   A program 2004 és 2006 közötti időszakban történő végrehajtásának pénzügyi kerete 3,3 millió EUR.”.

3. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

4. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2005. szeptember 7-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BORELL FONTELLES

a Tanács részéről

az elnök

C. CLARKE


(1)  Az Európai Parlament 2005. május 26-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé), és a Tanács 2005. július 12-i határozata.

(2)  HL L 17., 2001.1.19., 22. o.

(3)  HL L 157., 2004.4.30., 18. o. A határozat helyesbítve: HL L 195., 2004.6.2., 7. o.


30.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 255/11


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2005/35/EK IRÁNYELVE

(2005. szeptember 7.)

a hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 80. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében előírt eljárásnak megfelelően (2),

mivel:

(1)

A Közösség tengeri biztonsági politikájának célja a biztonság és a környezetvédelem magas szintjének megvalósítása, és azon az egyetértésen alapul, amely értelmében a tengeri árufuvarozásban részt vevő valamennyi fél felelős annak biztosításáért, hogy a közösségi vizeken használt hajók megfeleljenek a vonatkozó szabályoknak és előírásoknak.

(2)

A hajókról származó szennyező anyag-kibocsátásra vonatkozó alapvető előírások minden tagállamban a Marpol 73/78 nemzetközi egyezményen alapulnak; ugyanakkor ezeket a szabályokat nap mint nap számos, a közösségi vizeken közlekedő hajó hagyja figyelmen kívül anélkül, hogy helyreállító intézkedésekre kerülne sor.

(3)

A Marpol 73/78 nemzetközi egyezmény végrehajtása terén eltérés mutatkozik a tagállamok között, ezért szükség van az egyezmény végrehajtásának közösségi szintű harmonizálására; különösen az egyes tagállamoknak a hajókról származó szennyező anyag-kibocsátás elleni szankciók alkalmazására vonatkozó gyakorlata különbözik jelentős mértékben.

(4)

A visszatartó erejű intézkedések a Közösség tengeri biztonságpolitikájának szerves részét képezik, mivel biztosítják a kapcsolatot a szennyező áruk tengeri fuvarozásában részt vevő valamennyi fél felelőssége és a felelősségre vonás között; a környezet hatékony védelme érdekében e területen tehát hatékony, visszatartó erejű, és arányos szankciókra van szükség.

(5)

E célból szükséges a már létező jogi rendelkezések — különösen a kérdéses jogsértés pontos meghatározásának, a kivételek eseteinek és a szankciókra vonatkozó minimumszabályok, valamint a felelősségre és a joghatóságra vonatkozó szabályok — megfelelő jogi eszközökkel történő közelítése.

(6)

Ezt az irányelvet a Tanács 2005. július 12-i 2005/667/IB kerethatározatának bűncselekményekre és szankciókra vonatkozó részletes szabályozása és egyéb rendelkezései egészítik ki, a hajók általi szennyezés visszaszorítását célzó jogszabályok büntetőjogi kereteinek erősítése érdekében (3).

(7)

Sem az olajszennyezéssel, sem pedig az egyéb veszélyes vagy káros anyagok által okozott károkkal kapcsolatban felmerülő polgári jogi felelősségre és kártérítésre vonatkozó nemzetközi rendszer nem rendelkezik olyan elegendő visszatartó erővel, amely a veszélyes rakományok tengeri fuvarozásában részt vevő feleket megakadályozná a kifogásolható gyakorlatok alkalmazásában; a kívánt visszatartó erő kizárólag a tengeri környezet szennyezését okozó vagy ahhoz hozzájáruló személyekre alkalmazandó szankciók bevezetésével érhető el; a szankciókat nemcsak a hajó tulajdonosára és parancsnokára, hanem a rakomány tulajdonosára, a hajóosztályozó társaságra és bármely más érintett személyre is alkalmazni kell.

(8)

A hajók általi szennyezőanyag-kibocsátást jogsértésnek kell tekinteni, amennyiben azt szándékosan, tudatos gondatlanságból vagy hanyagságból követték el. Ezek a jogsértések bűncselekménynek minősülnek az ezen irányelvet kiegészítő 2005/667/IB kerethatározat által meghatározott feltételek fennállása esetén.

(9)

A hajókról származó szennyezőanyag-kibocsátás elleni szankciók nem érintik az érintett felek polgári jogi felelősségét, ezért azokra semmilyen, a polgári jogi felelősség korlátozásával vagy áthárításával kapcsolatos szabály nem vonatkozik; ezek a szankciók nem korlátozzák a szennyezés áldozatainak hatékony kártérítését sem.

(10)

További hatékony együttműködésre van szükség a tagállamok között a hajókról származó szennyező anyagok kibocsátásának időben történő felderítése és az elkövetők azonosítása érdekében. Ezért a 2002. június 27-i 1406/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel létrehozott Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (4) kulcsszerepet játszik az ezen irányelv végrehajtásával kapcsolatos technikai megoldások és a technikai segítségnyújtás tagállamokkal történő együttes kidolgozásában, valamint a Bizottsághoz utalt bármilyen, ezen irányelv hatékony végrehajtását szolgáló feladat teljesítésében.

(11)

A tengeri szennyezés jobb megelőzése és az ellene való küzdelem érdekében a végrehajtó hatóságok között a nemzeti parti őrségekéhez hasonló együttműködést kell létrehozni. Ezzel összefüggésben a Bizottságnak vállalnia kell egy megvalósíthatósági tanulmány elkészítését a szennyezés megelőzésével és szankcionálásával megbízott európai parti őrség felállításáról, egyértelművé téve annak költségeit és hasznát. E tanulmányt adott esetben egy európai parti őrségre tett javaslatnak kell követnie.

(12)

Amennyiben egyértelmű és objektív bizonyíték áll rendelkezésre valamely jelentős kárt okozó vagy jelentős kárral fenyegető kibocsátás tekintetében, a tagállamok illetékes hatóságaikhoz fordulnak abból a célból, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete 1982. évi tengerjogi egyezményének 220. cikkével összhangban eljárást indítsanak.

(13)

Az Európai Parlament és a Tanács 2000. november 27-i 2000/59/EK irányelve a hajókon keletkező hulladék és a rakománymaradványok fogadására alkalmas kikötői létesítményekről (5) és ezen irányelv végrehajtása kulcsfontosságú eszköze a hajók általi szennyezés megelőzésére hozott intézkedéseknek.

(14)

Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (6) összhangban kell elfogadni.

(15)

Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen a hajók által okozott szennyezés nemzetközi előírásainak a közösségi jogba való beépítését, valamint az ezek megsértése esetén alkalmazandó büntető vagy igazgatási szankciók megállapítását a tengeri fuvarozásban a biztonság és környezetvédelem magas szintjének elérése érdekében a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(16)

Ez az irányelv teljes mértékben tiszteletben tartja az Európai Unió alapjogi chartáját; a jogsértés elkövetésével gyanúsított bármely személynek joga van a tisztességes és pártatlan eljáráshoz, a szankcióknak pedig arányosaknak kell lenniük,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Az irányelv célja

(1)   Ezen irányelv célja a hajók által okozott szennyezésre vonatkozó nemzetközi normák közösségi jogba történő beépítése, valamint annak biztosítása, hogy a szennyezésért felelős személyeket megfelelő, a 8. cikkben említett szankcióknak vessék alá a tengeri biztonság fejlesztése, valamint a tengeri környezet hajók által okozott szennyezése elleni védelmének fokozása érdekében.

(2)   Ez az irányelv nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy a nemzetközi joggal összhangban szigorúbb intézkedéseket hozzanak a hajók által okozott szennyezéssel szemben.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

(1)

„Marpol 73/78”: a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló, 1973. évi nemzetközi egyezmény és az ahhoz csatolt 1978. évi jegyzőkönyv frissített változata.

(2)

„Szennyező anyagok”: a Marpol 73/78 nemzetközi egyezmény I. (olaj) és II. (ártalmas folyékony anyagok ömlesztve) mellékletének hatálya alá tartozó anyagok.

(3)

„Kibocsátás”: a Marpol 73/78 2. cikkében említettek szerint a hajóról történő bármilyen kibocsátás.

(4)

„Hajó”: tengeri környezetben üzemelő bármely tengerjáró vízi jármű — tekintet nélkül arra, hogy mely tagállam lobogója alá tartozik — ideértve a szárnyashajókat, a légpárnás hajókat, a tengeralattjárókat és a vízen úszó járműveket is.

3. cikk

Hatály

(1)   Ez az irányelv — a nemzetközi jognak megfelelően — a szennyező anyagoknak a következő vizeken történő kibocsátására vonatkozik:

a)

egy tagállam belvizei, beleértve a kikötőket is, amennyiben azokra a Marpol-rendszer alkalmazandó;

b)

egy tagállam parti tengere;

c)

nemzetközi hajózásra használt, az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. évi tengerjogi egyezménye III. részének 2. szakaszában meghatározottaknak megfelelő tranzitátkelésre vonatkozó rendszer hatálya alá tartozó tengerszorosok amennyiben a tagállam e tengerszorosok felett joghatóságot gyakorol;

d)

egy tagállam által a nemzetközi jognak megfelelően létesített kizárólagos gazdasági vagy ezzel egyenértékű övezete; és

e)

a nyílt tenger.

(2)   Ez az irányelv bármely hajó általi szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozik, tekintet nélkül arra, hogy mely tagállam lobogója alatt hajózik, kivéve a hadihajókat, a haditengerészeti kisegítő hajókat és a tagállamok tulajdonában lévő vagy általuk üzemeltetett egyéb hajókat, amelyeket jelenleg kizárólag nemkereskedelmi állami szolgálatban használnak.

4. cikk

Jogsértések

A tagállamok biztosítják, hogy a szennyező anyagoknak a 3. cikk (1) bekezdésében említett bármely területen történő hajók általi kibocsátását jogsértésnek tekintik, amennyiben azt szándékosan, tudatos gondatlanságból vagy hanyagságból követték el. Ezek a jogsértések bűncselekménynek minősülnek az ezen irányelvet kiegészítő 2005/667/IB kerethatározat által meghatározott feltételek fennállása esetén.

5. cikk

Kivételek

(1)   Nem tekintendő jogsértésnek a szennyező anyagoknak valamely, a 3. cikk (1) bekezdésében említett területen történő kibocsátása, amennyiben az megfelel a Marpol 73/78 I. melléklete 9., 10. szabályában, 11. szabályának a) vagy c) pontjában, illetve a II. melléklete 5. szabályában, vagy 6. szabályának a) vagy c) pontjában meghatározott feltételeknek.

(2)   Nem tekintendő a tulajdonos, a parancsnok, vagy a parancsnok felelőssége alatt eljáró személyzet részéről jogsértésnek a szennyező anyagoknak valamely, a 3. cikk (1) bekezdésének c), d) és e) pontjában említett területen történő kibocsátása, amennyiben az megfelel a Marpol 73/78 I. melléklete 11. szabályának b) pontjában, illetve a II. melléklete 6. szabályának b) pontjában meghatározott feltételeknek.

6. cikk

A valamely tagállam kikötőjében található hajókra vonatkozó végrehajtási intézkedések

(1)   Amennyiben szabálytalanságok vagy információk alapján felmerül a gyanú, hogy egy tagállam kikötőjében vagy tengeri termináljában önkéntesen tartózkodó hajó valamely, a 3. cikk (1) bekezdésében említett területen szennyező anyagot bocsátott vagy bocsát ki, e tagállam biztosítja, hogy nemzeti jogával összhangban a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) által elfogadott vonatkozó iránymutatások figyelembevételével elvégzi a megfelelő ellenőrzést.

(2)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett ellenőrzés olyan tényeket tár fel, amelyek a 4. cikk szerinti jogsértésre utalhatnak, az adott tagállam illetékes hatóságát, valamint a hajó lobogója szerinti tagállamot értesíteni kell.

7. cikk

Az átmenő forgalomban lévő hajókra vonatkozó, parti államok által meghozott végrehajtási intézkedések

(1)   Ha szennyező anyagok feltételezett kibocsátására a 3. cikk (1) bekezdésének b), c), d), illetve e) pontjában említett területeken kerül sor, és a kibocsátással gyanúsított hajó nem köt ki a kibocsátásra vonatkozó információval rendelkező tagállam valamely kikötőjében, a következőket kell alkalmazni:

a)

amennyiben a hajó a következőkben más tagállami kikötőben köt ki, az érintett tagállamok szorosan együttműködnek a 6. cikk (1) bekezdésében említett ellenőrzés, valamint az ilyen kibocsátások esetén alkalmazandó megfelelő intézkedések meghatározása során;

b)

amennyiben a hajó a következőkben egy, a Közösségen kívüli állam kikötőjében köt ki, a tagállam megteszi a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy az a kikötő, ahol a hajó legközelebb kiköt, tájékoztatást kapjon a feltételezett kibocsátásról, és felkéri a kikötő szerinti államot az ilyen kibocsátásra vonatkozó megfelelő intézkedések meghozatalára.

(2)   Ha egyértelmű, objektív bizonyíték áll rendelkezésre arra nézve, hogy a 3. cikk (1) bekezdésének b) vagy d) pontjában említett területeken közlekedő hajó a 3. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett területen olyan jogsértést követett el, amely a parton, illetve az érintett tagállam kapcsolódó érdekeltségeiben, valamint bármely, a 3. cikk (1) bekezdése b) vagy d) pontjában említett területek javaiban jelentős kárt okozó vagy jelentős kárral fenyegető kibocsátást eredményez, ez az állam figyelemmel az Egyesült Nemzetek Szervezete 1982. évi tengerjogi egyezménye XII. részének 7. szakaszára — feltéve, hogy a bizonyítékok alapján ez megalapozott — az illetékes hatóságaihoz fordul abból a célból, hogy nemzeti jogával összhangban eljárást indítson, beleértve a hajó visszatartását is.

(3)   A hajó lobogója szerinti államot minden esetben értesíteni kell.

8. cikk

Szankciók

(1)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 4. cikkben említett jogsértéseket olyan hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal sújtsák, amelyek kiterjedhetnek büntető, illetve igazgatási szankciókra is.

(2)   Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az (1) bekezdésben említett szankciókat minden, a 4. cikk értelmében a jogsértésért felelősnek ítélt személyre alkalmazzák.

9. cikk

A nemzetközi jog betartása

A tagállamoknak ezen irányelv rendelkezéseit — az alkalmazandó nemzetközi jognak megfelelően, ideértve az Egyesült Nemzetek Szervezete 1982. évi tengerjogi egyezménye XII. részének 7. szakaszát is — a külföldi hajókkal szemben minden formai és tényleges hátrányos megkülönböztetés nélkül kell alkalmazniuk, valamint haladéktalanul értesíteniük kell a hajó lobogója szerinti államot és minden további érintett államot az ezen irányelvnek megfelelően hozott intézkedésekről.

10. cikk

Kísérő intézkedések

(1)   Ezen irányelv alkalmazásában a tagállamok és a Bizottság adott esetben szorosan együttműködnek az Európai Tengerbiztonsági Ügynökséggel, valamint figyelembe véve a 2850/2000/EK határozattal (7) létrehozott, a véletlen és a szándékos tengerszennyezés területén történő együttműködésre vonatkozó közösségi cselekvési programot és adott esetben a 2000/59/EK irányelv végrehajtását, a következők érdekében:

a)

az ezen irányelv hatékony végrehajtásához szükséges információs rendszer kidolgozása;

b)

közös gyakorlat és iránymutatások kidolgozása a már nemzetközi szinten létezők alapján, különösen a következő célból:

az ezen irányelvet megsértő, szennyező anyagokat kibocsátó hajók megfigyelése és korai azonosítása, beleértve — adott esetben — a fedélzeti megfigyelő rendszert;

megbízható módszerek kidolgozása a tengerben talált szennyező anyagok eredetét képező hajó felderítésére; és

ezen irányelv hatékony végrehajtása.

(2)   Összhangban az 1406/2002/EK rendeletben meghatározott feladataival, az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség:

a)

együttműködik a tagállamokkal az ezen irányelv végrehajtását szolgáló olyan technikai megoldások és a technikai segítségnyújtás kidolgozásában, mint a szennyezések műholdas megfigyelése és ellenőrzése;

b)

segíti a Bizottságot ezen irányelv végrehajtásában, adott esetben a tagállamokban tett látogatásokkal is a 1406/2002/EK rendelet 3. cikkének értelmében.

11. cikk

Megvalósíthatósági tanulmány

A tengeri szennyezés jobb megelőzése és az ellene való küzdelem érdekében a végrehajtó hatóságok között a nemzeti parti őrségekhez hasonló együttműködést kell létrehozni. Ezzel összefüggésben a Bizottság 2006 vége előtt benyújt az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak egy megvalósíthatósági tanulmányt szennyezés megelőzésére és szankcionálására létrehozott európai parti őrség felállításáról, egyértelművé téve annak költségeit és hasznát.

12. cikk

Jelentés

A tagállamok háromévente jelentést nyújtanak be a Bizottságnak ezen irányelvnek az illetékes hatóságok általi végrehajtásáról. A Bizottság e jelentések alapján közösségi jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Ebben a jelentésben a Bizottság többek között értékeli az irányelv alkalmazási területe felülvizsgálatának vagy kiterjesztésének szükségességét. A jelentés beszámol a tagállamok vonatkozó ítélkezési gyakorlatának alakulásáról és fontolóra veszi egy, a vonatkozó ítélkezési gyakorlatot tartalmazó, nyilvános adatbázis létrehozását.

13. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottság munkáját a 2002. november 5-i 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) 3. cikke által létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) segíti.

(2)   Amennyiben hivatkozás történik erre a cikkre, az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét az említett határozat 8. cikkének rendelkezéseire figyelemmel kell alkalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időszak egy hónap.

14. cikk

Tájékoztatás

A Bizottság rendszeresen tájékoztatja a 2850/2000/EK határozat 4. cikke értelmében létrehozott bizottságot minden, a tengeri környezet szennyezéssel szembeni fellépéssel kapcsolatban javasolt intézkedésről vagy egyéb vonatkozó tevékenységről.

15. cikk

Módosítási eljárás

A 2099/2002/EK rendelet 5. cikkével összhangban és az ezen irányelv 13. cikkében említett eljárásnak megfelelően a COSS kizárhatja a Marpol 73/78 módosításait ezen irányelv hatálya alól.

16. cikk

Végrehajtás

A tagállamok 2007. március 1-ig hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

17. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

18. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2005. szeptember 7-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BORRELL FONTELLES

a Tanács részéről

az elnök

C. CLARKE


(1)  HL C 220., 2003.9.16., 72. o.

(2)  Az Európai Parlament 2004. január 13-i véleménye (HL C 92. E, 2004.4.16., 77. o.), a Tanács 2004. október 7-i közös álláspontja (HL C 25. E, 2005.2.1., 29. o.), az Európai Parlament 2005. február 23-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). A Tanács 2005. július 12-i határozata.

(3)  Lásd e Hivatalos Lap 164 oldalát.

(4)  HL L 208., 2002.8.5., 1. o. A legutóbb a 724/2004/EK rendelettel (HL L 129., 2004.4.29., 1. o.) módosított rendelet.

(5)  HL L 332., 2000.12.28., 81. o. A 2002/84/EK irányelvvel (HL L 324., 2002.11.29., 53. o.) módosított irányelv.

(6)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 2000. december 20-i 2850/2000/EK határozata a véletlen és a szándékos tengerszennyezés területén történő együttműködés közösségi kereteinek létrehozásáról (HL L 332., 2000.12.28., 1. o.). A 787/2004/EK határozattal (HL L 138., 2004.4.30., 12. o.) módosított határozat.

(8)  HL L 324., 2002.11.29., 1. o. A 415/2004/EK bizottsági rendelettel (HL L 68., 2004.3.6., 10. o.) módosított rendelet.


MELLÉKLET

A 2. cikk (2) bekezdésében említett olaj és más ártalmas folyékony anyagok kibocsátására vonatkozó Marpol 73/78 szabályok hivatkozási célú összefoglalása

I. rész: Olaj (Marpol 73/78, I. melléklet)

A Marpol 73/78 I. mellékletének alkalmazásában „olaj” kőolaj bármilyen formában, beleértve a nyersolajat, a fűtőolajat, az olajiszapot, a kőolaj-maradékot és a finomított termékeket (a Marpol 73/78 II. melléklete rendelkezéseinek hatálya alá tartozó petrolkémiai termékek kivételével), „olajos keverék” pedig bármilyen olajtartalmú keverék.

A Marpol 73/78 I. melléklete vonatkozó rendelkezéseinek kivonata:

 

9. szabály: Az olajkibocsátás ellenőrzése

(1)

E melléklet 10. és 11. szabályának és e szabály (2) bekezdésének rendelkezéseire figyelemmel tilos bármely, az e melléklet hatálya alá tartozó hajóból olajat vagy olajos keveréket a tengerbe bocsátani, kivéve ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)

olajszállító tartályhajó esetében, kivéve az e bekezdés b) albekezdése által meghatározott eseteket:

i.

a tartályhajó nem különleges körzetben tartózkodik;

ii.

a tartályhajó a legközelebbi szárazföldtől több, mint 50 tengeri mérföldre tartózkodik;

iii.

a tartályhajó menetben lévő hajó;

iv.

az olajkibocsátás pillanatnyi mértéke tengeri mérföldenként nem haladja meg a 30 litert;

v.

a tengerbe bocsátott olaj teljes mennyisége már meglévő tartályhajók esetén nem haladja meg azon szállítmány teljes értékének az 1/15000 részét, amelyből a maradvány származik, új tartályhajók esetén pedig nem haladja meg azon szállítmány teljes értékének az 1/30000 részét, amelyből a maradvány származik; és

vi.

a tartályhajón az olajkibocsátás-ellenőrző és szabályozó rendszer, valamint az e melléklet 15. szabályában előírt raktéri szennyvíztartály-berendezés működik.

b)

400 tonna vagy annál nagyobb bruttó űrtartalmú hajóból — amennyiben az nem olajszállító tartályhajó — és a géptéri fenékárokból — kivéve a rakományszivattyú-tér fenékárkait —, feltéve hogy az nem keveredett rakományolaj-maradvánnyal:

i.

a hajó nem különleges körzetben tartózkodik;

ii.

a hajó menetben lévő hajó;

iii.

a kibocsátott folyadék olajtartalma hígítás nélkül nem haladja meg a 15 ppm értéket; és

iv.

a hajón működnek az e melléklet 16. szabályában előírt [ellenőrző, szabályozó és szűrő berendezések].

(2)

A 400 tonna bruttó űrtartalomnál kisebb nem olajszállító tartályhajók esetében, amíg a különleges körzeten kívül tartózkodnak, a [hajó lobogója szerinti állam] hatósága biztosítja, hogy amennyire gyakorlatilag lehetséges és ésszerű, olyan berendezésekkel legyenek ellátva, amelyek lehetővé teszik az olajmaradványoknak a fedélzeten történő tárolását, illetve a befogadó berendezésekbe vagy a tengerbe történő kiürítését, ezen szabály (1) bekezdés b) pontja követelményeinek megfelelően.

(3)

[…]

(4)

E szabály (1) bekezdésének rendelkezései nem vonatkoznak a tiszta vagy elkülönített ballaszt vagy az olyan fel nem dolgozott olajos keverékek kibocsátására, amelyek olajtartalma hígítás nélkül nem haladja meg a 15 ppm értéket, és amely nem a rakományszivattyú-tér fenékárkából származik, valamint amely nem keveredett olajrakomány-maradványokkal.

(5)

A tengerbe kibocsátott anyag nem tartalmazhat sem a tengeri környezetre veszélyes mennyiségű vagy töménységű vegyi anyagokat vagy egyéb anyagokat, sem az e szabályban meghatározott kibocsátási feltételek megkerülésére alkalmazott vegyi anyagokat vagy egyéb anyagokat.

(6)

Az e szabály (1), (2) és (4) bekezdése értelmében a tengerbe ki nem bocsátható olajmaradványokat a hajón kell tartani, vagy befogadó berendezésekbe kell kiüríteni.

(7)

[…]

 

10. szabály: A különleges körzetekben üzemelő hajókból származó szennyezés megelőzésének módszerei

(1)

E melléklet alkalmazásában különleges körzetek a Földközi-tenger körzete, a Balti-tenger körzete, a Fekete-tenger körzete, a Vörös-tenger körzete, az „Öblök körzete”, az Ádeni-öböl körzete, az Antarktisz körzete és az észak-nyugat-európai tengerek, [a későbbiekben meghatározottak és behatároltak szerint]

(2)

E melléklet 11. szabályának rendelkezéseire is figyelemmel:

a)

Tilos bármilyen olajat vagy olajos keveréket bármilyen olajszállító tartályhajóról és bármely 400 tonna vagy annál nagyobb bruttó űrtartalmú nem olajszállító tartályhajóról a tengerbe kibocsátani, amíg a hajó különleges körzetben tartózkodik. […]

b)

[…] Tilos bármilyen olajat vagy olajos keveréket a tengerbe kibocsátani a 400 tonna bruttó űrtartalmúnál kisebb, nem olajszállító tartályhajóról, amíg a hajó különleges körzetben tartózkodik, kivéve ha a kiürített folyadék olajtartalma hígítás nélkül nem haladja meg a 15 ppm értéket.

(3)

a)

E szabály (2) bekezdésének rendelkezései nem vonatkoznak a tiszta vagy elkülönített ballaszt kibocsátására.

b)

E szabály (2) bekezdése a) albekezdésének rendelkezései nem vonatkoznak a gépterek tisztított fenékvízének kibocsátására, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

i.

a fenékvíz nem a rakományszivattyú-tér fenékárkából származik;

ii.

a fenékvíz nem keveredett olajrakomány-maradvánnyal;

iii.

a hajó menetben lévő hajó;

iv.

a kibocsátott folyadék olajtartalma hígítás nélkül nem haladja meg a 15 ppm értéket;

v.

a hajón olajszűrő berendezés működik, amely megfelel az e melléklet 16. szabálya (5) bekezdésének; és

vi.

a szűrőrendszer olyan leállító készülékkel rendelkezik, amely biztosítja a kibocsátás automatikus leállítását, ha a kibocsátott folyadék olajtartalma meghaladja a 15 ppm értéket.

(4)

a)

A tengerbe kibocsátott anyag nem tartalmazhat sem a tengeri környezetre veszélyes mennyiségű vagy töménységű vegyi anyagokat vagy egyéb anyagokat, sem az e szabályban meghatározott kibocsátási feltételek megkerülésére alkalmazott vegyi anyagokat vagy egyéb anyagokat.

b)

Az e szabály (2) vagy (3) bekezdése értelmében a tengerbe ki nem bocsátható olajmaradványokat a hajón kell tartani, vagy befogadó berendezésekbe kell kiüríteni.

(5)

E szabály egyetlen rendelkezése sem tilthatja meg, hogy egy menetben lévő hajó, ha útjának csak egy részén érint különleges körzetet, az e melléklet 9. szabályával összhangban a különleges körzeten kívül szennyező anyagot bocsásson ki.

(6)

[…]

(7)

[…]

(8)

[…]

 

11. szabály: Kivételek

 

E melléklet 9. és 10. szabályát az alábbiakra nem kell alkalmazni:

a)

olaj vagy olajos keverék kibocsátása a tengerbe a hajó biztonságának megőrzése vagy a tengeren való életmentés céljából; vagy

b)

a hajót vagy berendezését ért kárból származó olaj vagy olajos keverék kibocsátása a tengerbe:

i.

amennyiben a kár bekövetkezte vagy a kibocsátás észlelése után minden indokolt óvintézkedést megtettek a kibocsátás megelőzése vagy minimálisra csökkentése érdekében; és

ii.

kivéve, ha a tulajdonos vagy a parancsnok károkozási szándékkal, vagy tudatos gondatlansággal és abban a tudatban cselekedett, hogy feltehetően káreset következik be; illetve

c)

a [hajó lobogója szerinti állam] hatósága jóváhagyásával olyan olajtartalmú anyagoknak a tengerbe történő kibocsátása, amennyiben az egy adott szennyezés leküzdése céljából, a szennyezésből származó kár minimalizálása érdekében történik. Minden ilyen kibocsátáshoz szükséges annak a kormánynak a jóváhagyása, amelynek felségterületén a kibocsátás a tervek szerint bekövetkezik.

II. rész: Ártalmas folyékony anyagok (MARPOL 73/78 II. melléklet)

A Marpol 73/78 II. melléklet vonatkozó rendelkezéseinek kivonata:

 

3. szabály: Ártalmas folyékony anyagok osztályozása és jegyzéke

(1)

E melléklet szabályainak értelmezésében az ártalmas folyékony anyagokat az alábbi négy osztályba kell besorolni:

a)

„A” osztály: Azok az ártalmas folyékony anyagok, amelyek tartálytisztítási vagy kiballasztolási műveletek következtében a tengerbe kibocsátva komoly veszélyt jelentenének mind a tengeri erőforrásokra, mind az emberi egészségre, vagy súlyos kárt okoznának a tengeri környezet üdülési vagy egyéb jogszerű célokra való felhasználásában, és ezért a szennyezések magakadályozását célzó szigorú intézkedések alkalmazását teszik szükségessé.

b)

„B” osztály: Azok az ártalmas folyékony anyagok, amelyek tartálytisztítási vagy kiballasztolási műveletek következtében a tengerbe kibocsátva veszélyt jelentenének mind a tengeri erőforrásokra, mind az emberi egészségre, vagy kárt okoznának a tengeri környezet üdülési vagy egyéb jogszerű célokra való felhasználásában, és ezért különleges környezetvédelmi intézkedések alkalmazását indokolják.

c)

„C” osztály: Azok az ártalmas folyékony anyagok, amelyek tartálytisztítási vagy kiballasztolási műveletek következtében a tengerbe kibocsátva kisebb veszélyt jelentenének mind a tengeri erőforrásokra, mind az emberi egészségre, vagy kisebb kárt okoznának a tengeri környezet üdülési vagy egyéb jogszerű célokra való felhasználásában, és ezért különleges üzemeltetési feltételek betartását indokolják.

d)

„D” osztály: Azok az ártalmas folyékony anyagok, melyek tartálytisztítási vagy kiballasztolási műveletek következtében a tengerbe kibocsátva érzékelhető veszélyt jelentenének mind a tengeri erőforrásokra, mind az emberi egészségre, vagy minimális kárt okoznának a tengeri környezet üdülési vagy egyéb jogszerű célokra való felhasználásában, és ezért bizonyos figyelmet igényelnek az üzemelési feltételek betartásában.

(2)

[…]

(3)

[…]

(4)

[…]

[Az anyagok osztályozására vonatkozó további iránymutatásokat, ideértve az osztályozott anyagok jegyzékét, a 3. szabály (2)—(4) bekezdése és a 4. szabály, valamint a Marpol 73/78 II. melléklet függelékei tartalmazzák.]

 

5. szabály: Ártalmas folyékony anyagok kibocsátása

„A”, „B” és „C” osztályba besorolt anyagok a különleges körzeteken kívül, és „D” osztályba besorolt anyagok minden körzetben

E melléklet 6. szabályának […] rendelkezéseire figyelemmel,

(1)

Tilos a tengerbe kibocsátani az e mellékletben a 3. szabály (1) bekezdésének a) pontja szerinti „A” osztályba besorolt, vagy ideiglenesen ilyen osztályba besoroltként minősített anyagokat, illetve az ilyen anyagokat tartalmazó ballasztvizet, tartálymosási termékeket vagy egyéb maradványanyagokat és keverékeket. Az ilyen anyagokat vagy keverékeket tartalmazó tartályok kimosásakor keletkező maradványanyagokat megfelelő befogadó berendezésbe kell kibocsátani mindaddig, amíg a befogadó tartályba ömlő anyag koncentrációszintje el nem éri a 0,1 vagy annál alacsonyabb súlyszázalékértéket, és a tartály ki nem ürül, a fehér- vagy sárgafoszfor kivételével, amelyek esetében a maradványanyag koncentrációszintjének nem szabad 0,01 súlyszázaléknál magasabb értékűnek lennie. Ezt követően a tartályba betöltött víz a tengerbe kibocsátható abban az esetben, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)

a hajó menetben lévő hajó, és önjáró hajó esetén legalább 7 csomó, nem önjáró hajó esetén legalább 4 csomó sebességgel halad;

b)

a kibocsátásra a vízvonal alatti részen kerül sor, és figyelembe kell venni a tengervízszívó nyílások helyét; és

c)

a kibocsátás a legközelebbi szárazföldtől mért legalább 12 tengeri mérföldnyi távolságra és legalább 25 méter mélységű vízbe történik.

(2)

Tilos a tengerbe kibocsátani az e mellékletben a 3. szabály (1) bekezdésének b) pontja szerinti „B” osztályba besorolt, vagy ideiglenesen ilyen osztályba besoroltként minősített anyagokat, illetve az ilyen anyagokat tartalmazó ballasztvizet, tartálymosási termékeket vagy egyéb maradványanyagokat és keverékeket, kivéve, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)

a hajó menetben lévő hajó, és önjáró hajó esetén legalább 7 csomó, nem önjáró hajó esetén legalább 4 csomó sebességgel halad;

b)

a kibocsátási eljárásokat és berendezéseket a [hajó lobogója szerinti állam] hatósága jóváhagyta. Ezen eljárások és szabályozások az [IMO] által kidolgozott szabványokon alapulnak és biztosítják, hogy a kibocsátott anyag koncentrációja és kifolyási sebessége olyan, hogy a hajó mögötti sodorvonalban az anyag koncentrációja nem haladja meg az 1 ppm értéket;

c)

az egy tartályból és az ahhoz tartozó csőrendszerből kibocsátott rakomány legnagyobb mennyisége nem haladja meg az ezen bekezdés b) albekezdésében említett eljárással összhangban jóváhagyott maximális mennyiséget, ami semmilyen körülmények között sem haladhatja meg az 1 köbmétert vagy a tartály köbméterben meghatározott befogadóképessége 1/3000-ét, attól függően, hogy melyik mennyiség a nagyobb;

d)

a kibocsátásra a vízvonal alatti részen kerül sor, és figyelembe kell venni a tengervízszívó nyílások helyét; és

e)

a kibocsátás a legközelebbi szárazföldtől mért legalább 12 tengeri mérföldnyi távolságra és legalább 25 méter mélységű vízbe történik.

(3)

Tilos a tengerbe kibocsátani az e mellékletben a 3. szabály (1) bekezdésének c) pontja szerinti „C” osztályba besorolt, vagy ideiglenesen ilyen osztályba besoroltként minősített anyagokat, illetve az ilyen anyagokat tartalmazó ballasztvizet, tartálymosási termékeket vagy egyéb maradványanyagokat és keverékeket, kivéve, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)

a hajó menetben lévő hajó, és önjáró hajó esetén legalább 7 csomó, nem önjáró hajó esetén legalább 4 csomó sebességgel halad;

b)

a kibocsátási eljárásokat és berendezéseket a [hajó lobogója szerinti állam] hatósága jóváhagyta. Ezen eljárások és berendezések az [IMO] által kidolgozott szabványokon alapulnak és biztosítják, hogy a szennyvíz koncentrációja és kifolyási sebessége olyan, hogy a hajó törzsvégének sodrásában az anyag koncentrációja nem haladja meg a 10 ppm értéket;

c)

az egy tartályból és az ahhoz tartozó csőrendszerből kibocsátott rakomány legnagyobb mennyisége nem haladja meg az ezen bekezdés b) pontjában említett eljárással összhangban jóváhagyott maximális mennyiséget, ami semmilyen körülmények között sem haladhatja meg a 3 köbmétert vagy a tartály köbméterben meghatározott befogadóképességének 1/1000-ét, attól függően, hogy melyik mennyiség a nagyobb;

d)

a kibocsátásra a vízvonal alatti részen kerül sor, és figyelembe kell venni a tengervízszívó nyílások helyét; és

e)

a kibocsátás a legközelebbi szárazföldtől mért legalább 12 tengeri mérföldnyi távolságra és legalább 25 méter mélységű vízbe történik.

(4)

Tilos a tengerbe kibocsátani az e mellékletben a 3. szabály (1) bekezdésének d) pontja szerinti „D” osztályba besorolt, vagy ideiglenesen ilyen osztályba besoroltként minősített anyagokat, illetve az ilyen anyagokat tartalmazó ballasztvizet, tartálymosási termékeket vagy egyéb maradványanyagokat és keverékeket, kivéve ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)

a hajó menetben lévő hajó, és önjáró hajó esetén legalább 7 csomó, nem önjáró hajó esetén legalább 4 csomó sebességgel halad;

b)

az ilyen keverékek koncentrációja nem nagyobb, mint az anyag egy része a tíz rész vízben; és

c)

a kibocsátásra a legközelebbi szárazföldtől mért legalább 12 tengeri mérföldnyi távolságra kerül sor.

(5)

A rakományok maradványanyagainak a tartályból történő eltávolítására [a hajó lobogója szerinti állam] hatósága által jóváhagyott szellőztető eljárások alkalmazhatók. Az ilyen eljárások az [IMO] által kidolgozott szabványokon alapulnak. A tartályba ezt követően betöltött víz tisztának minősül és arra nem vonatkozik e szabály (1), (2), (3) vagy (4) bekezdése.

(6)

Tilos a tengerbe kibocsátani az e mellékletben a 4. szabály (1) bekezdése szerinti osztályokba be nem sorolt, vagy ideiglenesen ilyen osztályokba besoroltként nem minősített anyagokat, illetve az ilyen anyagokat tartalmazó ballasztvizet, tartálymosási termékeket vagy egyéb maradványanyagokat és keverékeket.

„A”, „B” és „C” osztályba besorolt anyagok a különleges körzetekben [a Marpol 73/78 II. melléklet 1. szabályában meghatározottak szerint, ideértve a Balti-tengert is]

[…] és az e melléklet 6. szabályának rendelkezéseire figyelemmel,

(7)

Tilos a tengerbe kibocsátani az e mellékletben a 3. szabály (1) bekezdésének a) pontja szerint „A” osztályba besorolt, vagy ideiglenesen ilyen osztályba besoroltként minősített anyagokat, valamint az ilyen anyagokat tartalmazó ballasztvizet, tartálymosási termékeket vagy egyéb maradványanyagokat és keverékeket. Az ilyen anyagokat vagy keverékeket tartalmazó tartályok kimosásakor, a maradványanyagokat a különleges körzetet határoló államok által, ennek a mellékletnek a 7. szabályában foglalt előírások szerint rendelkezésre bocsátandó, befogadó berendezésbe kell kibocsátani mindaddig, amíg a befogadó tartályba ömlő anyag koncentrációszintje el nem éri a 0,05 vagy annál alacsonyabb súlyszázalékértéket, és amíg a tartály ki nem ürül, a fehér- vagy sárgafoszfor kivételével, amelyek esetében a maradványanyag koncentrációszintje 0,005 súlyszázalék. A tartályba ezt követően betöltött víz a tengerbe kibocsátható, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)

a hajó menetben lévő hajó, és önjáró hajó esetén legalább 7 csomó, nem önjáró hajó esetén legalább 4 csomó sebességgel halad;

b)

a kibocsátásra a vízvonal alatti részen kerül sor, és figyelembe kell venni a tengervízszívó nyílások helyét; és

c)

a kibocsátásra a legközelebbi szárazföldtől mért legalább 12 tengeri mérföldnyi távolságra és legalább 25 méter mélységű vízbe történik.

(8)

Tilos a tengerbe kibocsátani az ebben a mellékletben a 3. szabály (1) bekezdésének b) pontja szerinti „B” osztályba besorolt, vagy ideiglenesen ilyen osztályba besoroltként minősített anyagokat, illetve az ilyen anyagokat tartalmazó ballasztvizet, tartálymosási termékeket vagy egyéb maradványanyagokat és keverékeket, kivéve ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)

a tartályt [a hajó lobogója szerinti állam] hatósága által jóváhagyott eljárásának megfelelően és az [IMO] által kidolgozott szabványok alapján előmosták és az előmosásból származó tartálymosási anyagokat befogadó berendezésbe kibocsátották;

b)

a hajó menetben lévő hajó, és önjáró hajó esetén legalább 7 csomó, nem önjáró hajó esetén legalább 4 csomó sebességgel halad;

c)

a kibocsátási és mosási eljárásokat és berendezéseket a [hajó lobogója szerinti állam] hatósága jóváhagyta. Ezen eljárások és berendezések az [IMO] által kidolgozott szabványokon alapulnak és biztosítják, hogy a kibocsátás koncentrációja és a kiürítés üteme olyan legyen, hogy a hajó mögötti sodorvonalban az anyag koncentrációja nem haladja meg az 1 ppm értéket;

d)

a kibocsátásra a vízvonal alatti részen kerül sor, és figyelembe kell venni a tengervízszívó nyílások helyét; és

e)

a kibocsátásra a legközelebbi szárazföldtől mért legalább 12 tengeri mérföldnyi távolságra és legalább 25 méter mélységű vízbe történik.

(9)

Tilos a tengerbe kibocsátani az e mellékletben a 3. szabály (1) bekezdésének c) pontja szerinti „C” osztályba besorolt, vagy ideiglenesen ilyen osztályba besoroltként minősített anyagokat, illetve az ilyen anyagokat tartalmazó ballasztvizet, tartálymosási termékeket vagy egyéb maradványanyagokat és keverékeket, kivéve ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)

a hajó menetben lévő hajó, és önjáró hajó esetén legalább 7 csomó, nem önjáró hajó esetén legalább 4 csomó sebességgel halad;

b)

a kibocsátási eljárásokat és berendezéseket a [hajó lobogója szerinti állam] hatósága jóváhagyta. Ezen eljárások és berendezések az [IMO] által kidolgozott szabványokon alapulnak és biztosítják, hogy a kibocsátás koncentrációja és a kiürítés üteme olyan legyen, hogy a hajó mögötti sodorvonalban az anyag koncentrációja nem haladja meg az 1 ppm értéket;

c)

az egy tartályból és az ahhoz tartozó csőrendszerből kibocsátott rakomány legnagyobb mennyisége nem haladja meg az ezen bekezdés b) albekezdésében említett eljárással összhangban jóváhagyott maximális mennyiséget, ami semmilyen körülmények között sem haladhatja meg az 1 köbmétert vagy a tartály köbméterben meghatározott befogadóképessége 1/3000-ét, attól függően, hogy melyik mennyiség a nagyobb;

d)

a kibocsátásra a vízvonal alatti részen kerül sor, és figyelembe kell venni a tengervízszívó nyílások helyét; és

e)

a kibocsátásra a legközelebbi szárazföldtől mért legalább 12 tengeri mérföldnyi távolságra és legalább 25 méter mélységű vízbe történik.

(10)

A rakománymaradványnak a tartályból történő eltávolítására [a hajó lobogója szerinti állam] hatósága által jóváhagyott szellőztető eljárások alkalmazhatók. Az ilyen eljárások az [IMO] által kidolgozott szabványokon alapulnak. A tartályba ezt követően betöltött víz tisztának minősül, és arra nem vonatkozik e szabály (7), (8) vagy (9) bekezdése.

(11)

Tilos a tengerbe kibocsátani az e mellékletben a 4. szabály (1) bekezdése szerinti osztályokba be nem sorolt, vagy ideiglenesen ilyen osztályokba besoroltként nem minősített anyagokat, illetve az ilyen anyagokat tartalmazó ballasztvizet, tartálymosási termékeket vagy egyéb maradványanyagokat és keverékeket.

(12)

Ennek a szabálynak semmilyen rendelkezése nem tilthatja meg, hogy egy hajó „B” vagy „C” osztályba besorolt rakományából maradványanyagokat a hajón visszatartson és azokat ennek a szabálynak a (2) és (3) bekezdéseinek megfelelően a különleges körzeten kívül a tengerbe kibocsássa.

 

6. szabály: Kivételek

 

E melléklet 5. szabálya nem alkalmazandó az alábbiakra:

a)

ártalmas folyékony anyagoknak vagy ilyen anyagokat tartalmazó keverékeknek kibocsátása a tengerbe, a hajó biztonságának megőrzése vagy a tengeren való életmentés céljából; illetve

b)

a hajót vagy berendezését ért kárból származó ártalmas folyékony anyagoknak vagy ilyen anyagokat tartalmazó keveréknek kibocsátása a tengerbe:

i.

amennyiben a kár bekövetkezte vagy a kibocsátás észlelése után minden indokolt óvintézkedést megtettek a kibocsátás megelőzése vagy minimálisra csökkentése érdekében; és

ii.

kivéve, ha a tulajdonos vagy a parancsnok károkozási szándékkal, illetve tudatos gondatlansággal és abban a tudatban cselekedett, hogy valószínűleg káreset következik be; illetve

c)

a [hajó lobogója szerinti állam] hatósága jóváhagyásával ártalmas folyékony anyagoknak vagy ilyen anyagokat tartalmazó keverékeknek a tengerbe történő kibocsátása, amennyiben az egy adott szennyezés leküzdése céljából, a szennyezésből származó kár minimalizálása érdekében történik. Minden ilyen kibocsátáshoz szükséges annak a kormánynak a jóváhagyása, amelynek felségterületén a kibocsátás a tervek szerint bekövetkezik.


30.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 255/22


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2005/36/EK IRÁNYELVE

(2005. szeptember 7.)

a szakmai képesítések elismeréséről

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 40. cikkére, 47. cikke (1) bekezdésére, 47. cikke (2) bekezdésének első és harmadik mondatára, valamint 55. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára (1),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (3),

mivel:

(1)

A Szerződés 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a személyek és a szolgáltatások tagállamok közötti szabad mozgását gátló akadályok eltörlése a Közösség egyik célkitűzése. Ez a tagállamok állampolgárai számára biztosítja különösen azt a jogot, hogy önálló vállalkozóként vagy munkavállalóként valamely szakmát egy attól eltérő tagállamban gyakoroljanak, mint ahol szakmai képesítésüket megszerezték. Ezenkívül, a Szerződés 47. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy irányelveket kell kibocsátani az oklevelek, a bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerése céljából.

(2)

A 2000. március 23—24-i lisszaboni Európai Tanácsot követően a Bizottság közleményt fogadott el „Belső piaci stratégia a szolgáltatások terén” címmel, amelynek célja különösen, hogy a Közösségen belül a szabad szolgáltatásnyújtást olyan egyszerűvé tegye, mint amilyen az egyes tagállamokon belül. A Bizottságnak a „Mindenki számára nyitott, mindenki számára hozzáférhető új európai munkaerőpiacok” című közleménye nyomán a 2001. március 23—24-i stockholmi Európai Tanács megbízta a Bizottságot, hogy a 2002 tavaszi Európai Tanács ülésére terjesszen elő konkrét javaslatokat egy egységesebb, átláthatóbb és rugalmasabb képesítéselismerési rendszerre vonatkozóan.

(3)

Az ezen irányelv által arra vonatkozóan nyújtott garancia, hogy a valamely tagállamban szakmai képesítést szerzett személy egy másik tagállamban — ugyanazon jogokat élvezve, mint e másik tagállam állampolgárai — megkezdhesse ugyannak a szakmának a gyakorlását és gyakorolhassa azt, nem érinti a migráns szakember azon kötelezettségét, hogy a szakma gyakorlásának ez utóbbi tagállam által megállapított, megkülönböztetés-mentes feltételeit teljesítse, feltéve hogy ezek objektíve indokoltak és arányosak.

(4)

A szabad szolgáltatásnyújtás megkönnyítése érdekében olyan különös szabályokra van szükség, amelyek célja a szakmai tevékenységek eredeti szakmai cím használata mellett történő gyakorlása lehetőségének kiterjesztése. Az információs társadalommal összefüggő, távollévők között nyújtott szolgáltatások esetében a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) rendelkezései is alkalmazandók.

(5)

Tekintetbe véve, hogy különböző rendszerek léteznek egyrészt a határon átnyúló átmeneti és alkalmi szolgáltatásnyújtásra, másrészt a letelepedésre vonatkozóan, egyértelművé kell tenni, hogy milyen szempontok alapján lehet különbséget tenni e két fogalom között, amikor a szolgáltatásnyújtó helyét a fogadó tagállam területére változtatja meg.

(6)

A szolgáltatásnyújtást a közegészség, a közbiztonság és a fogyasztóvédelem messzemenő tiszteletben tartása mellett kell megkönnyíteni. Ezért különös rendelkezéseket kell előirányozni az olyan közegészségügyi és közbiztonsági vonatkozásokkal rendelkező szabályozott szakmák tekintetében, amelyek keretében határon átnyúló átmeneti vagy alkalmi szolgáltatásnyújtásra kerül sor.

(7)

A fogadó tagállamok — szükség szerint és a közösségi joggal összhangban — előírhatnak nyilatkozattételi követelményeket. Ezek a követelmények nem róhatnak aránytalan terheket a szolgáltatásnyújtókra, és nem akadályozhatják, illetve nem tüntethetik fel kevésbé vonzónak a szabad szolgáltatásnyújtás gyakorlását. E követelmények szükségességét a tagállamok közötti közigazgatási együttműködés közösségi keretének kialakításában elért előrehaladás fényében rendszeresen felül kell vizsgálni.

(8)

A szolgáltatásnyújtóra alkalmazni kell a fogadó tagállamnak a szakmai képesítésekhez közvetlenül és konkrétan kapcsolódó fegyelmi szabályait, így a szakma meghatározására, a szakma keretébe tartozó vagy a szakma számára fenntartott tevékenységek körére, a címek használatára, valamint a fogyasztók védelméhez és biztonságához közvetlenül és konkrétan kapcsolódó súlyos szakmai mulasztásokra vonatkozó szabályokat.

(9)

Fenntartva a letelepedés szabadsága tekintetében a különböző hatályos elismerési rendszerek alapjául szolgáló elveket és biztosítékokat, e rendszerek szabályait a tapasztalatok tükrében tökéletesíteni kell. Ezenkívül, a vonatkozó irányelveket számos alkalommal módosították, és rendelkezéseiket az alkalmazandó elvek egységesítése útján át kell szervezni és ésszerűsíteni. Ezért a szakmai képesítések elismerésének általános rendszerére vonatkozó 89/48/EGK (5) és 92/51/EGK tanácsi irányelv (6), valamint 1999/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7), továbbá az általános ápolói, a fogorvosi, az állatorvosi, a szülésznői, az építészmérnöki, a gyógyszerészi, illetve az orvosi szakmára vonatkozó, 77/452/EGK (8), 77/453/EGK (9), 78/686/EGK (10), 78/687/EGK (11), 78/1026/EGK (12), 78/1027/EGK (13), 80/154/EGK (14), 80/155/EGK (15), 85/384/EGK (16), 85/432/EGK (17), 85/433/EGK (18), illetve 93/16/EGK (19) tanácsi irányelv helyébe ezeket egyesítő, egyetlen szövegnek kell lépnie.

(10)

Ez az irányelv nem gátolja a tagállamokat abban, hogy saját szabályozásukkal összhangban elismerjék azokat a szakmai képesítéseket, amelyeket harmadik országbeli állampolgárok az Európai Unió területén kívül szereztek meg. Az elismerés keretében minden esetben be kell tartani az egyes szakmákra vonatkozó képzési minimumkövetelményeket.

(11)

Azon szakmák esetében, amelyekre a képesítések elismerésének általános rendszere (a továbbiakban: általános rendszer) kiterjed, a tagállamok számára továbbra is lehetővé kell tenni, hogy megállapítsák a képesítésnek a területükön nyújtott szolgáltatások minőségének biztosításához szükséges minimális szintjét. Azonban a Szerződés 10., 39. és 43. cikke értelmében, a tagállamok nem követelhetik meg egy tagállam állampolgárától, hogy olyan képesítéseket szerezzen, amelyeket a tagállamok általában csak a saját nemzeti oktatási rendszerükben szerezhető oklevelekre hivatkozással határoznak meg, amennyiben az érintett személy e képesítéseket egészben vagy részben egy másik tagállamban már megszerezte. Következésképpen elő kell írni, hogy minden olyan fogadó tagállam, amely egy szakmát szabályoz, vegye figyelembe a másik tagállamban szerzett képesítéseket, és vizsgálja meg, hogy azok megfelelnek-e az általa megkövetelt képesítéseknek. Ez az általános elismerési rendszer azonban nem zárja ki azt, hogy egy tagállam minden olyan személy felé, aki az adott tagállamban szakmát gyakorol, külön követelményeket támasszon, amelyek alapját a közérdek által igazolt foglalkozási szabályok képezik. Ezek különösen a szakma szabályozásával, a szakmai normákkal kapcsolatos szabályokat érintik, beleértve az etikai, felügyeleti és felelősségi előírásokat. Végül, ennek az irányelvnek nem célja beavatkozni a tagállamok azon jogos érdekébe, hogy megakadályozzák, hogy egyes állampolgárai visszaélésszerűen kivonják magukat a nemzeti jog alkalmazása alól a foglalkoztatás területén.

(12)

Ez az irányelv a más tagállamokban megszerzett szakmai képesítés tagállamok általi elismerését szabályozza. Nem vonatkozik azonban a más tagállamok által ezen irányelvre hivatkozással meghozott elismerési határozatok tagállamok általi elismerésére. Következésképpen az a személy, akinek a szakmai képesítését ezen irányelv alapján elismerték, nem hivatkozhat erre az elismerésre a saját tagállamában olyan jogok igénybevétele céljából, amelyek nem az ebben a tagállamban megszerzett szakmai képesítésből vezethetők le, kivéve, ha bizonyítékot szolgáltat arra nézve, hogy a fogadó tagállamban további képesítést szerzett.

(13)

Az általános rendszer szerinti elismerési mechanizmus meghatározása érdekében a különböző nemzeti oktatási és képzési rendszereket különböző szintekbe kell csoportosítani. E szinteknek, amelyeket csak az általános rendszer működése céljából hoznak létre, nincs hatásuk a nemzeti oktatási és képzési struktúrákra, illetve a tagállamok e területen meglévő illetékességére.

(14)

A 89/48/EGK és a 92/51/EGK irányelv által létrehozott elismerési mechanizmus változatlan marad. Következésképpen, legalább egyéves középfokú végzettségre épülő képzés sikeres teljesítését igazoló diploma birtokosának engedélyezni kell, hogy szabályozott szakmát kezdjen olyan tagállamban, ahol a munkavállalás négyéves felsőfokú vagy egyetemi képzés sikeres teljesítését igazoló diplomától függ, függetlenül attól, hogy a fogadó tagállamban megkövetelt diploma milyen szintbe tartozik. Hasonló módon, ha egy szabályozott szakma esetében a munkavállalás több mint négyéves felsőfokú vagy egyetemi képzés sikeres teljesítésétől függ, az ilyen munkavállalás csak legalább hároméves felsőfokú vagy egyetemi képzés sikeres teljesítését igazoló diploma birtokosai számára engedélyezhető.

(15)

Az általános rendszerben szabályozott szakmák gyakorlásának megkezdéséhez szükséges képzési minimumkövetelmények harmonizációjának hiányában, a fogadó tagállam számára lehetővé kell tenni kompenzációs intézkedés elrendelését. Ennek az intézkedésnek arányosnak kell lennie, és figyelembe kell vennie különösen a kérelmező szakmai gyakorlatát. A tapasztalat azt mutatja, hogy az a követelmény, amely szerint a migránsnak választania kell az alkalmassági vizsga és az alkalmazkodási időszak közül, megfelelő garanciát nyújt a migráns képesítésének szintjére vonatkozóan, ezért az e választási lehetőségtől való eltérést minden esetben a közérdekkel összefüggő feltétlen szükségszerűséggel kell indokolni.

(16)

A szakemberek szabad mozgásának elősegítése érdekében lehetővé kell tenni, hogy a különféle szakmai szövetségek és szervezetek, illetve a tagállamok — a képesítés megfelelő szintjét biztosítva — európai szinten közös követelményrendszereket javasolhassanak. Ennek az irányelvnek bizonyos feltételek mellett — összhangban a tagállamok arra vonatkozó hatáskörével, hogy meghatározzák a területükön az egyes szakmák gyakorlásához szükséges képesítéseket, valamint oktatási és szakmai képzési rendszerük tartalmát és szervezetét, továbbá összhangban a közösségi joggal, és különösen a közösségi versenyjoggal — figyelembe kell vennie az ilyen kezdeményezéseket, ugyanakkor elő kell segítenie ezzel összefüggésben azt, hogy az általános rendszerben fokozódjon az elismerés feltétel nélküli jellege. Azoknak a szakmai szövetségeknek, amelyeknek módjuk van közös követelményrendszereket előterjeszteni, nemzeti és európai szinten reprezentatívnak kell lenniük. A közös követelményrendszer olyan szempontok összessége, amelyek a tagállamok legalább kétharmadában — köztük az adott szakmát szabályozó valamennyi tagállamban — azonosított, a képzési követelmények közötti lényeges eltérések legszélesebb körének kompenzálását teszik lehetővé. E szempontok között szerepelhetnek például olyan követelmények, mint a kiegészítő képzés, az alkalmazkodási időszak alatt, felügyelet mellett folytatott szakmai gyakorlat, az alkalmassági vizsga, vagy a szakmai gyakorlat előírt minimális szintje, vagy ezek kombinációi.

(17)

Annak érdekében, hogy valamennyi olyan helyzetet figyelembe lehessen venni, amelyre vonatkozóan még nincs rendelkezés a szakmai képesítések elismerésével kapcsolatban, az általános rendszert ki kell terjeszteni azokra az esetekre, amelyek nem tartoznak egy különös rendszer hatálya alá sem, vagy azért, mert a szakma nem tartozik egyik ilyen rendszer hatálya alá sem, vagy azért, mert bár a szakmára kiterjed valamelyik különös rendszer hatálya, a kérelmező valamilyen különleges és kivételes okból nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek által a rendszert igénybe vehetné.

(18)

Számos ipari, kereskedelmi és kézművesipari tevékenység tekintetében egyszerűsíteni kell azokat a szabályokat, amelyek lehetővé teszik a tevékenység gyakorlásának megkezdését azokban a tagállamokban, amelyekben ezeket a szakmákat szabályozzák, amennyiben e tevékenységeket egy másik tagállamban kellő ideig és a kellően közeli múltban végezték, miközben fenn kell tartani e tevékenységek tekintetében a szakmai tapasztalaton alapuló, feltétel nélküli elismerés rendszerét.

(19)

A mozgás szabadságát, valamint az orvosok, általános ápolók, fogorvosok, állatorvosok, szülésznők, gyógyszerészek és építészmérnökök előírt képesítése megszerzését tanúsító okiratok kölcsönös elismerését az előírt képesítések megszerzését tanúsító okiratoknak az összehangolt képzési minimumkövetelményeken alapuló feltétel nélküli elismerésének alapelvére kell alapozni. Emellett, a tagállamokban az orvosi, általános ápolói, fogorvosi, állatorvosi, szülésznői és gyógyszerészi szakma gyakorlásának megkezdését attól kell függővé tenni, hogy az érintett személy rendelkezzen egy adott képesítéssel, ami garantálja, hogy olyan képzésben részesült, amely a minimumkövetelményeknek megfelel. Ezt a rendszert ki kell egészíteni számos, a megfelelően képesített szakembereket bizonyos feltételek mellett megillető szerzett joggal.

(20)

Az orvosok és fogorvosok képzési rendszere sajátosságainak és a kölcsönös elismerés terén a vonatkozó közösségi helyzet figyelembevételéhez indokolt minden, az ezen irányelv elfogadásának időpontjában elismert szakirány esetében a feltétel nélküli elismerést azokon az orvosi és fogorvosi szakterületen megtartani, amelyek legalább két tagállamban léteznek. Ezzel szemben a rendszer egyszerűsítése érdekében a feltétel nélküli elismerés új orvosi szakterületekre való kiterjesztését az ezen irányelv hatálybalépése után olyan szakterületekre kell korlátozni, amelyek a tagállamok legalább kétötödében léteznek. Továbbá, ez az irányelv nem zárja ki a tagállamoknak azt a lehetőségét, hogy egymás között — a saját szabályaik szerint — bizonyos, mindegyiküknél létező, és ezen irányelv szerinti feltétel nélküli elismerés tárgyát nem képező orvosi és fogorvosi szakterületek tekintetében feltétel nélküli elismerésről rendelkezzenek.

(21)

Az előírt általános orvosi képesítés feltétel nélküli elismerése nem érinti a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy döntsenek arról, hogy e képesítést szakmai tevékenységekhez kapcsolják-e vagy sem.

(22)

A fogorvosi szakmát minden tagállamnak olyan önálló szakmaként kell elismernie, amely elkülönül az orvosi szakmától, függetlenül attól, hogy a fogorvos szakosodott-e a fog- és szájbetegségek tudományára. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fogorvosok képzése olyan készségek elsajátítását teszi lehetővé, amelyek a fogak, a száj, az állkapcsok és a kapcsolódó szövetek rendellenességeinek és betegségeinek megelőzéséhez, diagnosztizálásához és kezeléséhez szükségesek. Fogorvosi szakmai tevékenységet csak az ezen irányelvben meghatározott fogorvosi képesítéssel rendelkező személy végezhet.

(23)

Nem merült fel a szülésznőképzés valamennyi tagállamra nézve kötelező egységesítésének szükségessége. Ellenkezőleg, a tagállamoknak a lehető legnagyobb szabadsággal kell rendelkezniük a képzés megszervezése terén.

(24)

Ezen irányelv egyszerűsítése céljából a „gyógyszerész” fogalmat kell használni a képesítések feltétel nélküli elismerésére vonatkozó rendelkezések alkalmazási körének behatárolásához, az e tevékenységeket szabályozó nemzeti szabályozás sajátos jellemzőinek sérelme nélkül.

(25)

A gyógyszerészi képesítéssel rendelkező személyek szakemberek a gyógyszerek terén, és elvben az összes tagállamban biztosítani kell számukra, hogy a gyógyszerészeti tevékenységek minimális körébe tartozó tevékenységeket végezhessék. E minimális kör meghatározásakor ennek az irányelvnek nem lehet az a hatása, hogy korlátozza a tagállamokban a gyógyszerészek által végezhető tevékenységek körét — különösen az orvosbiológiai analízisek tekintetében —, de nem is adhat e szakképzett személyeknek kizárólagosságot, mivel ez utóbbi továbbra is kizárólag a tagállamok hatáskörébe tartozik. Ennek az irányelvnek a rendelkezései nem érintik a tagállamoknak azt a lehetőségét, hogy kiegészítő képzési feltételeket írjanak elő a tevékenységek összehangolt minimális körén kívül eső tevékenységek megkezdéséhez. Ez azt jelenti, hogy a fogadó tagállam számára lehetővé kell tenni, hogy ezeket a feltételeket azoktól az állampolgároktól is megkövetelje, akik az ezen irányelv szerinti, feltétel nélküli elismerés tárgyát képező képesítéssel rendelkeznek.

(26)

Ez az irányelv nem hangolja össze a gyógyszerészeti tevékenységek megkezdésének és folytatásának valamennyi feltételét. Különösen, a gyógyszertárak földrajzi elosztásáról és a gyógyszerek kiadásának monopóliumáról továbbra is a tagállamok döntenek. Ez az irányelv érintetlenül hagyja a tagállamok azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit, amelyek tiltják bizonyos gyógyszerészeti tevékenységek cégek általi gyakorlását, vagy az ilyen tevékenységek végzését bizonyos feltételekhez kötik.

(27)

Az építészeti tervezés, az épületek minősége, és a környezetükbe történő harmonikus beilleszkedésük, a természetes és a városi tájkép iránti tisztelet, valamint a köz- és magántulajdonban lévő kulturális örökség tiszteletben tartása közérdek. A képesítések kölcsönös elismerésének ezért olyan minőségi és mennyiségi szempontokon kell alapulnia, amelyek biztosítják azt, hogy az elismert képesítések birtokosai megértik és a gyakorlatba át is tudják ültetni az egyéneknek, a társadalmi csoportoknak és a hatóságoknak a területrendezéssel, az épületek tervezésével, elrendezésével és megépítésével, valamint az építészeti örökség megőrzésével és kiaknázásával, továbbá a természetes egyensúly megóvásával kapcsolatos igényeit.

(28)

Az építészetre, valamint az építészmérnöki szakmai tevékenység megkezdésére és végzésére vonatkozó nemzeti szabályok alkalmazási körüket tekintve sokfélék. A legtöbb tagállamban az építészeti tevékenységeket jogi értelemben vagy ténylegesen olyan személyek végzik, akik az építészmérnöki címet vagy önmagában, vagy egy másik címmel együtt viselik, anélkül, hogy e tevékenységek folytatására kizárólagos joguk lenne, kivéve, ha jogszabály ezzel ellentétesen rendelkezik. Ezeket a tevékenységeket, vagy közülük néhányat, más szakképzett személyek is végezhetik, különösen olyan mérnökök, akik építőipari vagy építőművészeti szakképzésben részesültek. Ezen irányelv egyszerűsítése céljából az „építészmérnök” fogalmat kell használni az építészeti képesítések feltétel nélküli elismerésére vonatkozó rendelkezések alkalmazási körének behatárolásához, az e tevékenységeket szabályozó nemzeti szabályok sajátos jellemzőinek sérelme nélkül.

(29)

Ha egy szabályozott szakma nemzeti vagy európai szintű szakmai szervezete vagy szövetsége indokolt kérelmet terjeszt elő a képesítések elismerésének különös rendelkezéseire a minimális képzési feltételek összehangolása alapján, a Bizottság felméri az ezen irányelv módosítására vonatkozó javaslat elfogadásának szükségességét.

(30)

A szakmai képesítések elismerésére szolgáló rendszer hatékonyságának biztosítása érdekében, a rendszer alkalmazásához szükséges az egységes formai követelmények és eljárási szabályok, valamint a szakma gyakorlásával kapcsolatos bizonyos részletek meghatározása.

(31)

Lévén, hogy a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködés várhatóan elősegíti ennek az irányelvnek a végrehajtását és az ezen irányelv alapján fennállló kötelezettségek teljesítését, meg kell állapítani az együttműködés módját.

(32)

A szakmai igazolványoknak reprezentatív szakmai szövetségek vagy szakmai egyesületek általi európai szintű bevezetése megkönnyítheti az érintett szakmák tagjainak a mobilitását, különösen felgyorsíthatja a saját tagállam és a letelepedési tagállam közötti információcserét. Ez a szakmai igazolvány lehetővé kell, hogy tegye a szakma különböző tagállamokban letelepedő tagjai szakmai pályafutásának nyomon követését. Az adatvédelmi rendelkezések teljes körű tiszteletben tartása mellett, az igazolvány tartalmazhatja a szakma tagjainak képzettségéről (elvégzett egyetem vagy képzési intézmények, képesítések) és szakmai tapasztalatáról szóló információkat, valamint a szakmát érintő, ellene kiszabott szankciókat és az adott illetékes hatóság adatait.

(33)

Az információs szolgálatok hálózatának létrehozása, amely szolgálatok feladata az lesz, hogy a tagállamok állampolgárainak felvilágosítást és segítséget nyújtsanak, lehetővé fogja tenni az elismerési rendszer átláthatóságának biztosítását. Ezek az információs szolgálatok minden azt kérő állampolgárnak, valamint a Bizottságnak megadnak az elismerési eljárással kapcsolatos minden tájékoztatást és címet. Az, hogy a hálózaton belül minden tagállam egyetlen információs szolgálatot jelöl ki, nem érinti a hatáskörök nemzeti szintű megosztását. Különösen nem akadályozza azt, hogy nemzeti szinten több irodát jelöljenek ki, miközben a fent említett hálózaton belül kijelölt információs szolgálat feladata ezen irodák működésének összehangolása és az állampolgárok szükség szerinti tájékoztatása a megfelelő illetékes iroda részletes adatairól.

(34)

Az ágazati irányelvek által létrehozott különböző elismerési rendszerek és az általános rendszer irányítása nehézkesnek és bonyolultnak bizonyult. A tudományos és műszaki fejlődésre figyelemmel az irányítást ezért egyszerűsíteni, ezt az irányelvet pedig aktualizálni kell, különösen ahol a minimális képzési feltételeket a képesítések automatikus elismerése érdekében összehangolják. Erre a célra a szakképesítések elismerésére egyedüli bizottságot kell létrehozni, és biztosítani kell a szakmai szervezetek képviselőinek megfelelő részvételét európai szinten is.

(35)

Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatnak (20) megfelelően kell elfogadni.

(36)

Az, hogy a tagállamok ezen irányelv végrehajtásáról statisztikai adatokat tartalmazó rendszeres jelentést készítenek, lehetővé fogja tenni a szakmai képesítések elismerésére szolgáló rendszer hatásának felmérését.

(37)

Megfelelő eljárást kell kialakítani abból a célból, hogy amennyiben ezen irányelv bármely rendelkezésének alkalmazása valamely tagállamban jelentős nehézségekbe ütközne, átmeneti intézkedéseket lehessen elfogadni.

(38)

Ezen irányelv rendelkezései nem sértik a tagállamoknak a saját nemzeti szociális biztonsági rendszerük megszervezésére vonatkozó hatáskörét, valamint arra vonatkozó hatáskörüket, hogy meghatározzák, mely tevékenységeket kötelező e rendszer keretében gyakorolni.

(39)

A technológiai változások és a tudományos haladás gyors ütemét tekintve, az egész életen át tartó tanulás számos szakmában különösen fontos. Ezzel összefüggésben a tagállamokra tartozik azon részletes szabályok elfogadása, amelyekkel összhangban a szakképzett személyek, megfelelő folyamatos képzés révén, lépést tarthatnak a műszaki és tudományos haladással.

(40)

Mivel ezen irányelv céljait — azaz a szakmai képesítések elismerésére vonatkozó szabályok racionalizálását, egyszerűsítését és tökéletesítését — a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(41)

Ez az irányelv nem előzi meg a Szerződés 39. cikkének (4) bekezdése és 45. cikke alkalmazását. mindenekelőtt a közjegyzők vonatkozásában.

(42)

Ezt az irányelvet a letelepedési jog és a szolgáltatásnyújtás tekintetében a szakmai képesítések elismerésére vonatkozó egyéb különös — így a közlekedési ágazatra, a biztosításközvetítőkre és a bejegyzett könyvvizsgálókra irányadó — jogszabályi rendelkezések sérelme nélkül kell alkalmazni. Ez az irányelv nem érinti az ügyvédi szolgáltatásnyújtás szabadsága tényleges gyakorlásának elősegítéséről szóló, 1977. március 22-i 77/249/EGK tanácsi irányelv (21), és az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzése országától eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítéséről szóló, 1998. február 16-i 98/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (22) alkalmazását. Az ügyvédi szakmai képesítéseknek a fogadó tagállambeli szakmai cím használatával történő azonnali letelepedés céljára való elismerésére ennek az irányelvnek ki kell terjednie.

(43)

Szabályozásuk mértékétől függően, ez az irányelv kiterjed azon szabad foglalkozásokra, amelyeket — ezen irányelv szerint — különleges szakmai képesítések alapján személyesen, saját felelősségre és szakmailag függetlenül szellemi-gondolati szolgáltatásokat végzők biztosítanak a megbízó és a nyilvánosság számára. Foglalkozásukat a tagállamban — a Szerződésnek megfelelően — szokásosan szakmai jogi kötelezettségeknek megfelelően végzik az állami törvényhozás és az ebben a keretben az adott szakmai képviselet által autonóm módon meghozott jog szerint, amely biztosítja, és továbbfejleszti a szakszerűséget, a minőséget és az ügyfél felé fennálló bizalmi viszonyt.

(44)

Ez az irányelv nem érinti az egészség- és fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához szükséges intézkedéseket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. CÍM

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Cél

Ez az irányelv megállapítja azokat a szabályokat, amelyek szerint az a tagállam, amely a területén egy szabályozott szakma gyakorlásának megkezdését, illetve gyakorlását ahhoz köti, hogy az érintett személy egy adott szakmai képesítéssel rendelkezzen (a továbbiakban: fogadó tagállam), az adott szakma gyakorlásának megkezdése és gyakorlása érdekében el kell, hogy ismerje azokat a szakmai képesítéseket, amelyeket egy vagy több más tagállamban (a továbbiakban: saját tagállam) szereztek, és amelyek feljogosítják az adott képesítéssel rendelkező személyt a fogadó tagállam területén ugyanazon szakma gyakorlására.

2. cikk

Hatály

(1)   Ezt az irányelvet a tagállamok minden olyan állampolgárára alkalmazni kell, aki önálló vállalkozóként vagy munkavállalóként, beleértve a szabadfoglalkozásúakat, egy attól eltérő tagállamban kíván egy szabályozott szakmát gyakorolni, mint amelyben szakmai képesítését szerezte.

(2)   Saját szabályozásának megfelelően minden tagállam lehetővé teheti a tagállamok azon állampolgárai számára, akik nem valamely tagállamban szerzett szakmai képesítésről szóló okirattal rendelkeznek, hogy területén a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti szabályozott szakmát gyakoroljanak. A III. cím III. fejezetének hatálya alá tartozó szakmák esetében ennek az elsődleges elismerésnek tiszteletben kell tartania az ugyanazon fejezetben megállapított képzési minimumkövetelményeket.

(3)   Amennyiben egy adott szabályozott szakma tekintetében valamely önálló közösségi jogi aktus a szakmai képesítések elismerésével közvetlenül összefüggő egyéb, különös rendelkezést állapít meg, ennek az irányelvnek a vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók.

3. cikk

Fogalommeghatározások

(1)   Ezen irányelv alkalmazásában:

a)

„szabályozott szakma”: olyan szakmai tevékenység vagy szakmai tevékenységek csoportja, amely gyakorlásának a megkezdése, gyakorlása vagy gyakorlásának valamelyik módja, közvetlenül vagy közvetve, meghatározott szakmai képesítéssel való rendelkezéshez kötött törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések alapján; a gyakorlás módjának minősül különösen a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések által adott szakmai képesítéssel rendelkező személyek számára fenntartott szakmai cím használata. Amennyiben e meghatározás első mondata nem alkalmazható, a (2) bekezdésben említett szakmát szabályozott szakmának kell tekinteni;

b)

„szakmai képesítés”: előírt képesítés megszerzését tanúsító okirattal, a 11. cikk a) pontjának i. alpontjában említett képzettségi tanúsítvánnyal és/vagy szakmai tapasztalattal tanúsított képesítés;

c)

„előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat”: olyan oklevél, bizonyítvány vagy egyéb okirat, amelyet egy tagállamban, e tagállam törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései alapján kijelölt hatóság bocsátott ki, és amely igazolja a túlnyomóan Közösségen belüli szakképzés sikeres elvégzését. Amennyiben e meghatározás első mondata nem alkalmazható, az előírt képesítés megszerzését tanúsító, a (3) bekezdésben említett okiratot előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratnak kell tekinteni;

d)

„illetékes hatóság”: képzési bizonyítványok és egyéb dokumentumok vagy információk kiállítására, illetve átvételére, valamint a jelen irányelv hatálya alá tartozó kérvények elfogadására és határozatok meghozatalára a tagállamok által kifejezetten feljogosított hatóság vagy szervezet;

e)

„szabályozott képzés”: minden olyan képzés, amely kifejezetten egy adott szakma gyakorlásának elsajátítására irányul, és amely egy vagy több kurzusból áll, amelyet szükség szerint szakmai képzés, próbaidős gyakorlat vagy szakmai gyakorlat egészít ki.

A szakmai képzés, a próbaidős gyakorlat vagy a szakmai gyakorlat felépítését és szintjét az érintett tagállam törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései határozzák meg, illetve ezeket az e célra kijelölt hatóság felügyeli, illetve hagyja jóvá.

f)

„szakmai tapasztalat”: az adott szakma tényleges és jogszerű gyakorlása valamely tagállamban.

g)

„alkalmazkodási időszak”: szabályozott szakma gyakorlása a fogadó tagállamban, az adott szakmában megfelelő képesítéssel rendelkező személy felügyelete mellett; az ilyen, felügyelet alatt folytatott gyakorlattal töltött időszak adott esetben továbbképzést is magában foglalhat. A felügyelet alatt folytatott gyakorlattal töltött időszakot értékelni kell. Az alkalmazkodási időszakot és annak értékelését szabályozó részletes szabályokat, valamint a felügyelet alatt lévő migráns jogállását a fogadó tagállam illetékes hatósága állapítja meg.

A felügyelet alatt folytatott gyakorlatát töltő személy fogadó tagállambeli jogállását — különösen a tartózkodási jog, a kötelezettségek, a szociális jogok és az ellátások, juttatások és javadalmazás tekintetében — a fogadó tagállam illetékes hatóságai az alkalmazandó közösségi joggal összhangban állapítják meg.

h)

„alkalmassági vizsga”: a kérelmező szakmai tudására korlátozott, a fogadó tagállam illetékes hatóságai által lefolytatott vizsga, amelynek célja annak felmérése, hogy a kérelmező alkalmas-e az adott tagállamban valamely szabályozott szakma gyakorlására. A vizsga lefolytatása érdekében az illetékes hatóságok listát készítenek azokról a szakterületekről, amelyekre — a fogadó tagállamban megkövetelt képzés és a kérelmező által végzett képzés összehasonlítása alapján — a kérelmező oklevele vagy az előírt képesítés megszerzését tanúsító egyéb okirata nem vonatkozik.

Az alkalmassági vizsgának figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy a kérelmező a saját tagállamában vagy abban a tagállamban, ahonnan érkezett, szakképzett személy. A vizsgának a listáról kiválasztott olyan szakterületeket kell átfognia, amelyek ismerete a szakmának a fogadó tagállamban való gyakorlásához feltétlenül szükséges. A vizsga kiterjedhet az érintett tevékenységekre a fogadó tagállamban alkalmazandó szakmai szabályok ismeretére is.

Az alkalmassági vizsga alkalmazásának részleteit, valamint a fogadó tagállamban alkalmassági vizsgára készülő kérelmezőnek a fogadó tagállambeli jogállását a fogadó tagállam illetékes hatóságai határozzák meg;

i)

„vállalkozás vezetője”: aki egy vállalkozásban az adott foglalkozási ágban a következő tevékenységet végzi:

i.

vállalkozás vezetője vagy vállalkozás fióktelepének vezetője; vagy

ii.

a vállalkozás tulajdonosának vagy vezetőjének a helyettese, amennyiben ez a beosztás a vállalkozás tulajdonosának vagy a vezetőjének felelősségével egyenértékű felelősséggel párosul; vagy

iii.

kereskedelmi és/vagy technikai jellegű feladatokkal együtt járó vezető beosztásban van, és a vállalkozás egy vagy több osztályáért felelős.

(2)   Az I. mellékletben szereplő valamely szövetség vagy szervezet tagjai által gyakorolt szakma szabályozott szakmának minősül.

Az első albekezdésben említett szövetségek, illetve szervezetek célja különösen az érintett szakmai terület magas színvonalának elősegítése és fenntartása. Ennek érdekében ezeket a szövetségeket és szervezeteket a tagállamok különös formában ismerik el, e szövetségek és szervezetek pedig a tagjaik részére előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratot állítanak ki, gondoskodnak arról, hogy a tagjaik tiszteletben tartsák az általuk megállapított szakmai magatartási szabályokat, továbbá feljogosítják tagjaikat egy bizonyos cím, vagy azzal együtt viselhető rövidítés használatára, vagy arra, hogy az adott előírt képesítésnek megfelelő jogállás előnyeiből részesüljenek.

Ha egy tagállam az első bekezdésben említett valamely szövetséget vagy szervezetet elismer, erről tájékoztatja a Bizottságot, a Bizottság pedig megfelelő értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(3)   A harmadik ország által kibocsátott, előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratot előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratnak kell tekinteni, amennyiben annak birtokosa az érintett szakmában annak a tagállamnak a területén, amely a szóban forgó, előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratot a 2. cikk (2) bekezdésének megfelelően elismerte, hároméves, az említett tagállam által tanúsított szakmai tapasztalatot szerzett.

4. cikk

Az elismerés joghatásai

(1)   A szakmai képesítésnek a fogadó tagállam általi elismerése révén a jogosult a fogadó tagállamban megkezdheti annak a szakmának a gyakorlását, amelyre vonatkozóan a saját tagállamában képzettséggel rendelkezik, és ezt a szakmát a fogadó tagállamban ugyanolyan feltételek mellett gyakorolhatja, mint a fogadó tagállam állampolgárai.

(2)   Ezen irányelv alkalmazásában az a szakma, amelyet a kérelmező a fogadó tagállamban gyakorolni kíván, azonos azzal, amelyre vonatkozóan a saját tagállamában képzettséggel rendelkezik, feltéve hogy az érintett tevékenységek hasonlóak.

II. CÍM

SZABAD SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS

5. cikk

A szabad szolgáltatásnyújtás elve

(1)   A közösségi jog különös rendelkezéseinek, valamint ezen irányelv 6. és 7. cikkének sérelme nélkül a tagállamok semmilyen, szakmai képesítéssel kapcsolatos okból nem korlátozhatják a szabad szolgáltatásnyújtást egy másik tagállamban:

a)

ha a szolgáltatásnyújtó jogszerűen letelepedett egy tagállamban azzal a céllal, hogy ott ugyanazt a szakmát gyakorolja (a továbbiakban: „letelepedés szerinti tagállam”), valamint

b)

a szolgáltatásnyújtó helyváltoztatása esetén, amennyiben az adott szakmát a letelepedés szerinti tagállamban a szolgáltatásnyújtást megelőző tíz év folyamán legalább két évig gyakorolta, abban az esetben, ha a szakma abban a tagállamban nem szabályozott. A szakma két évig tartó gyakorlását előíró feltétel nem alkalmazható, ha akár a szakma, akár a szakmára felkészítő képzés szabályozott.

(2)   E cím rendelkezéseit csak akkor kell alkalmazni, ha a szolgáltatásnyújtó az (1) bekezdésben említett szakma átmeneti és alkalmi jellegű gyakorlása céljából megy a fogadó tagállam területére.

A szolgáltatásnyújtás átmeneti és alkalmi jellegét — különösen a szolgáltatás időtartama, gyakorisága, rendszeressége és folytonossága alapján — esetenként kell megállapítani.

(3)   A szolgáltatásnyújtó helyváltozatása esetén a fogadó tagállamnak az e tagállamban ugyanazt a szakmát gyakorló szakképzett személyekre vonatkozó, szakmai, jogi vagy közigazgatási jellegű, olyan szakmai magatartási szabályzata hatálya alá kerül, amelyek a szakmai képesítéssel közvetlenül összefüggnek, úgymint a szakma meghatározására, a címek használatára, valamint a fogyasztóbiztonsággal és a fogyasztóvédelemmel közvetlenül és konkrétan összefüggő súlyos szakmai mulasztásokra vonatkozó, valamint a fegyelmi rendelkezések.

6. cikk

Mentességek

Az 5. cikk (1) bekezdése alapján a fogadó tagállam a másik tagállamban letelepedett szolgáltatásnyújtót mentesíti a saját területén letelepedett szakképzett személyekkel szemben támasztott alábbi követelményeinek teljesítése alól:

a)

szakmai szervezet vagy testület engedélyének beszerzése, szakmai szervezet vagy testület általi nyilvántartásba vétel, vagy szakmai szervezetben vagy testületben tagság betöltése. A tagállamok annak érdekében, hogy megkönnyítsék a területükön hatályos fegyelmi rendelkezéseknek az ezen irányelv 5. cikke (3) bekezdésével összhangban történő alkalmazását, előírhatják az érintett személynek egy ilyen szakmai szervezet vagy testület általi automatikus ideiglenes nyilvántartásba vételét, vagy formális tagságát egy ilyen szervezetben, illetve testületben, feltéve, hogy az ilyen nyilvántartásba vétel, illetve tagság nem késlelteti és semmilyen módon nem nehezíti a szolgáltatások nyújtását, valamint nem ró további költségeket a szolgáltatásnyújtóra. A 7. cikk (1) bekezdésében említett nyilatkozat és szükség szerinti megújított nyilatkozat egy példányát — amelyhez a 7. cikk (2) bekezdésében említett iratok egy példányát kell csatolni azon szakmák esetében, amelyeknek a 7. cikk (4) bekezdésében említett közegészségügyi és közbiztonsági vonatkozásai vannak, vagy amelyek a III. cím III. fejezete értelmében feltétel nélküli elismerésben részesülnek —, az illetékes hatóság megküldi az érintett szakmai szervezetnek vagy testületnek, és ez az említett célra szolgáló automatikus ideiglenes nyilvántartásba vételnek, illetve formális tagságnak minősül;

b)

valamely társadalombiztosítási szervnél történő nyilvántartásba vétel, a biztosító intézményekkel a biztosított személyek javára végzett tevékenységekre vonatkozóan történő elszámolás céljából.

A szolgáltatásnyújtó azonban előzetesen, illetve sürgős esetben utólag tájékoztatni köteles a b) pontban említett szervet az általa nyújtott szolgáltatásokról.

7. cikk

A szolgáltatásnyújtó helyváltoztatása esetén előzetesen teendő nyilatkozat

(1)   A tagállamok megkövetelhetik, hogy a szolgáltatásnyújtó, amikor szolgáltatásnyújtás céljával első alkalommal megy egyik tagállamból egy másikba, a fogadó tagállam illetékes hatóságával előzetesen benyújtandó írásbeli nyilatkozatban ezt közölje, és ennek során tájékoztassa e hatóságot biztosítási fedezetének vagy a szakmai felelősséggel kapcsolatos egyéb egyéni vagy kollektív védelem formáinak adatairól. Ezt a nyilatkozatot évente meg kell újítani, ha a szolgáltatásnyújtó az adott év folyamán az adott tagállamban átmeneti vagy alkalmi jellegű szolgáltatást kíván nyújtani. A szolgáltatásnyújtó a nyilatkozatot bármilyen formában megteheti.

(2)   Ezenkívül, az első alkalommal történő szolgáltatásnyújtáskor, illetve ha az okiratokban ismertetett helyzetben érdemi változás következett be, a tagállamok megkövetelhetik a következő iratoknak a nyilatkozathoz való csatolását:

a)

a szolgáltatásnyújtó állampolgárságát igazoló okmány;

b)

igazolás arról, hogy a szolgáltatásnyújtó az érintett tevékenységek gyakorlása céljából jogszerűen letelepedett valamely tagállamban, és arról, hogy az igazolás benyújtásakor átmenetileg sincs eltiltva ezeknek a tevékenységeknek a gyakorlásától;

c)

szakmai képesítés megszerzését tanúsító okirat;

d)

az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett esetekben, bármilyen bizonyítási eszköz, amely bizonyítja, hogy a szolgáltatásnyújtó az érintett tevékenységet a megelőző tíz év folyamán legalább két éven keresztül gyakorolta;

e)

a biztonsági szektorban, amennyiben a saját tagállam megköveteli, a szolgáltatásnyújtó és munkatársai biztonsági szempontból releváns helyzetekben való megbízhatóságáról szóló igazolása.

(3)   A szolgáltatást a letelepedés szerinti tagállam szakmai címének használata mellett kell nyújtani, amennyiben abban a tagállamban létezik ilyen cím az adott szakmai tevékenységre. Ezt a címet a letelepedés szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek valamelyikén úgy kell feltüntetni, hogy a fogadó tagállam szakmai címével ne lehessen összetéveszteni. Amennyiben a letelepedés szerinti tagállamban nem létezik ilyen szakmai cím, a szolgáltatásnyújtónak előírt képesítését kell feltüntetnie e tagállam hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek valamelyikén. Kivételt képeznek a III. cím III. fejezetében említett esetek, amelyekben a szolgáltatást a fogadó tagállam szakmai címének használata mellett kell nyújtani.

(4)   Az első alkalommal történő szolgáltatásnyújtás esetében, ha olyan, közegészségügyi vagy közbiztonsági vonatkozású szabályozott szakmáról van szó, amelyre nem vonatkozik a III. cím III. fejezete szerinti feltétel nélküli elismerés, a fogadó tagállam illetékes hatósága az első szolgáltatásnyújtás előtt ellenőrizheti a szolgáltatásnyújtó szakmai képesítéseit. Ez az előzetes ellenőrzés csak akkor lehetséges, ha annak célja az, hogy megakadályozza a szolgáltatás igénybevevője egészségének, illetve biztonságának a szolgáltatásnyújtó szakmai képesítésének hiánya miatti súlyos károsodását, illetve sérelmét, és ha az ellenőrzés nem lépi túl a céljának eléréséhez szükséges mértéket.

Legkésőbb a nyilatkozat és a csatolt iratok beérkezését követő egy hónapon belül az illetékes hatóság igyekszik közölni a szolgáltatásnyújtóval vagy a képesítése ellenőrzésének mellőzéséről szóló határozatát, vagy az ellenőrzés eredményét. Amennyiben olyan nehézség merül fel, amely késedelmet okozna, az illetékes hatóság a szolgáltatásnyújtót az első hónapon belül értesíti a késedelem okáról és a határozat meghozatalának várható időpontjáról; a határozatot a teljes dokumentáció beérkezésétől számított második hónapon belül meg kell hozni.

Amennyiben lényeges eltérés van a szolgáltatásnyújtó szakmai képesítése és a fogadó tagállamban megkövetelt képzés között, és ez az eltérés olyan mértékű, hogy az veszélyt jelent a közegészségre vagy a közbiztonságra, a fogadó tagállamnak lehetőséget kell adnia a szolgáltatásnyújtónak arra, hogy — különösen alkalmassági vizsga letételével — bizonyítsa, hogy megszerezte a hiányzó ismereteket vagy szaktudást. A szolgáltatás nyújtását az előző albekezdéssel összhangban hozott határozat keltétől számított egy hónapon belül minden esetben lehetővé kell tenni.

Amennyiben az illetékes hatóság az előző albekezdésekben rögzített határidőkön belül nem reagál, a szolgáltatásnyújtást meg lehet kezdeni.

Ha a képesítéseket e bekezdés alapján ellenőrizték, a szolgáltatást a fogadó tagállam szakmai címének használata mellett kell nyújtani.

8. cikk

Közigazgatási együttműködés

(1)   A fogadó tagállam illetékes hatóságai megkereshetik a letelepedés szerinti tagállam illetékes hatóságait minden egyes szolgáltatásnyújtás esetében, hogy adjanak tájékoztatást a szolgáltatásnyújtó letelepedésének jogszerűségére és helyes magaviseletére vonatkozóan, valamint arra vonatkozóan, hogy nem szabtak ki vele szemben szakmai jellegű fegyelmi vagy büntetőszankciót. A letelepedés szerinti tagállam illetékes hatóságai ezt a tájékoztatást az 56. cikk rendelkezéseivel összhangban adják.

(2)   Az illetékes hatóságok biztosítják minden olyan információ cseréjét, amely a szolgáltatás igénybevevőjének a szolgáltatásnyújtó ellen benyújtott panaszai elbírálásához szükséges. A szolgáltatás igénybevevőjével a panasz elbírálásának eredményét közölni kell.

9. cikk

A szolgáltatás igénybevevőinek tájékoztatása

Ha a szolgáltatásnyújtás a letelepedés szerinti tagállam szakmai címének használata mellett vagy a szolgáltatásnyújtó előírt képesítésének feltüntetése mellett történik, a közösségi jogban foglalt egyéb tájékoztatási követelmények teljesítésén kívül a fogadó tagállam illetékes hatóságai megkövetelhetik a szolgáltatásnyújtótól, hogy a szolgáltatás igénybevevőjének a következő adatok bármelyikét vagy összességét megadja:

a)

ha a szolgáltatásnyújtó szerepel valamilyen cégnyilvántartásban vagy hasonló nyilvános jegyzékben, annak a nyilvántartásnak a neve, amelybe bejegyezték, a bejegyzés száma, vagy az adott nyilvántartásban szereplő, egyenértékű azonosító;

b)

ha a tevékenység a letelepedés szerinti tagállamban engedélyköteles, az illetékes felügyeleti hatóság neve és címe;

c)

olyan szakmai szövetség vagy hasonló testület, amely a szolgáltatásnyújtót nyilvántartásba vette;

d)

a szakmai cím, vagy ha nincs ilyen cím, a szolgáltatásnyújtó előírt képesítése és az a tagállam, ahol azt megszerezte;

e)

ha a szolgáltatásnyújtó HÉA-köteles tevékenységet folytat, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról — közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (23) 22. cikkének (1) bekezdésében említett HÉA-azonosítószám;

f)

a biztosítási fedezet, vagy a szakmai felelősséggel kapcsolatos egyéb egyéni vagy kollektív védelem formájával kapcsolatos adatok.

III. CÍM

A LETELEPEDÉS SZABADSÁGA

I. FEJEZET

A képzés elvégzését tanúsító okiratok elismerésének általános rendszere

10. cikk

Hatály

Ezt a fejezetet minden olyan szakmára alkalmazni kell, amely nem e cím II. és III. fejezetének hatálya alá tartozik, továbbá azon következő esetekben, amikor a kérelmező, különleges és kivételes okok miatt nem felel meg az említett fejezetekben megállapított feltételeknek:

a)

a IV. mellékletben felsorolt tevékenységek tekintetében akkor, ha a migráns nem felel meg a 17., a 18. és a 19. cikkben megszabott követelményeknek;

b)

általános orvosok, szakorvosok, általános ápolók, fogorvosok, fogszakorvosok, állatorvosok, szülésznők, gyógyszerészek és építészmérnökök tekintetében akkor, ha a migráns nem felel meg a tényleges és jogszerű szakmai gyakorlatra vonatkozóan a 23., a 27., a 33., a 37., a 39., a 43. és a 49. cikkben említett követelményeknek;

c)

építészmérnökök tekintetében akkor, ha a migráns olyan, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirattal rendelkezik, amelyet nem sorol fel az V. melléklet 5.7. pontja;

d)

a 21. cikk (1) bekezdésének, valamint a 23. és a 27. cikknek a sérelme nélkül, azon orvosok, ápolók, fogorvosok, állatorvosok, szülésznők, gyógyszerészek és építészmérnökök tekintetében, akik olyan előírt szakosított képesítés megszerzését tanúsító okirattal rendelkeznek, amelynek kibocsátására az V. melléklet 5.1.1., 5.2.2., 5.3.2., 5.4.2., 5.5.2., 5.6.2. és 5.7.1. pontjában felsorolt valamely cím megszerzéséhez vezető képzést követően kerül sor, és ezekben az esetekben is kizárólag a szóban forgó szakosodás elismerése céljából;

e)

olyan általános ápolók és szakápolók tekintetében, akik olyan előírt szakosított képesítés megszerzését tanúsító okirattal rendelkeznek, amelynek kibocsátására az V. melléklet 5.2.2. pontjában felsorolt valamely cím megszerzéséhez vezető képzést követően kerül sor, akkor, ha a migráns ezt az okiratot egy olyan másik tagállamban kívánja elismertetni, ahol az érintett szakmai tevékenységeket általános ápolói képzésben nem részesült szakápolók végzik;

f)

általános ápolói képzésben nem részesült szakápolók tekintetében akkor, ha a migráns ezt az okiratot egy olyan másik tagállamban kívánja elismertetni, ahol az érintett szakmai tevékenységeket általános ápolók, általános ápolói képzésben nem részesült szakápolók, vagy olyan szakápolók végzik, akik olyan előírt szakosított képesítés megszerzését tanúsító okirattal rendelkeznek, amelynek kibocsátására az V. melléklet 5.2.2. pontjában felsorolt címek megszerzéséhez vezető képzést követően kerül sor;

g)

azon migránsok esetében, akik megfelelnek a 3. cikk (3) bekezdésében foglalt követelményeknek.

11. cikk

Képesítési szintek

A 13. cikk alkalmazásában a szakmai képesítések az alábbiakban meghatározott szintek szerint csoportosíthatók:

a)

olyan képzettségi tanúsítvány, amelyet a saját tagállamnak az e tagállam törvényi, rendeleti, vagy közigazgatási rendelkezései alapján kijelölt illetékes hatósága bocsátott ki, a következők alapján:

i.

olyan képzés, amelyre a b), c), d) vagy e) pont szerinti bizonyítvány vagy oklevél nem vonatkozik, vagy előzetes képzés nélküli meghatározott vizsga, vagy a szakmának valamely tagállamban három egymást követő éven át teljes munkaidőben történő gyakorlása, vagy ezzel azonos időtartamban az előző tíz év folyamán részmunkaidőben történő gyakorlása, vagy

ii.

általános vagy középiskolai végzettség, amely a bizonyítvány birtokosának általános műveltségét igazolja.

b)

olyan bizonyítvány, amely olyan középfokú képzés sikeres elvégzését igazolja, amely

i.

vagy általános jellegű, és azt a c) pontban említettektől eltérő tanulmányok vagy szakmai képzés, és/vagy az e tanulmányok mellett megkövetelt próbaidős vagy szakmai gyakorlat egészítik ki;

ii.

vagy műszaki, illetve szakmai jellegű, és azt adott esetben az i. alpontban említett tanulmányok vagy szakmai képzés, és/vagy az e képzés mellett megkövetelt próbaidős vagy szakmai gyakorlat egészítik ki;

c)

olyan oklevél, amely a következők sikeres elvégzését igazolja:

i.

vagy a d) és az e) pontban említettől eltérő, legalább egyéves, vagy azzal egyenértékű időtartamú, részidős középfokú végzettségre épülő képzés, amely megkezdésének egyik feltétele főszabály szerint a középfokú tanulmányok egyetemi vagy felsőoktatási továbbtanulásra jogosító sikeres elvégzése, vagy ezzel egyenértékű, a középfokú iskolai képzés második ciklusának befejezése, valamint az e középfokú végzettségre épülő képzés mellett adott esetben megkövetelt szakmai képzés;

ii.

vagy, szabályozott szakma esetében, az i. alpont szerinti képzési szinttel azonos szintű, a II. mellékletben szereplő speciális rendszerű képzés, amely hasonló szakmai színvonalat biztosít, és a hallgatót feladatkörök és funkciók hasonló szintjére készíti fel. A II. mellékletben szereplő listát az 58. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban lehet módosítani az előző mondatban foglalt követelményeknek megfelelő képzés figyelembevétele céljából;

d)

olyan oklevél, amely középfokú végzettségre épülő, legalább három-, de legfeljebb négyéves vagy azzal egyenértékű időtartamú, részidős, egyetemen, vagy felsőoktatási intézményben, vagy más, azonos képzési szintet nyújtó egyéb intézményben folytatott képzés sikeres elvégzését, valamint az e középfokú végzettségre épülő képzés mellett adott esetben megkövetelt szakmai képzés sikeres elvégzését igazolja;

e)

olyan oklevél, amely igazolja, hogy tulajdonosa négy évnél hosszabb, vagy annak megfelelő időtartamú részidős felsőfokú képzést valamely egyetemen vagy más felsőoktatási intézményben vagy azonos szintű más intézményben sikeresen elvégzett, és adott esetben azt, hogy a felsőfokú képzés mellett előírt szakmai gyakorlatot sikeresen elvégezte.

12. cikk

A képesítések egyenlő kezelése

A valamely tagállam illetékes hatósága által kibocsátott, előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratot vagy okirategyüttest, amely egy képzésnek a Közösségben való sikeres elvégzését igazolja, és amelyet az adott tagállam azonos szintűnek ismer el és amely birtokosának ugyanazokat a jogokat biztosítja a szakma gyakorlásának megkezdése vagy gyakorlása tekintetében, vagy az érintett szakma gyakorlására készíti fel, az előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat 11. cikkben szereplő típusaként kell kezelni, a szóban forgó szintet tekintve is.

Minden olyan szakmai képesítést, amely bár nem felel meg a saját tagállam hatályos törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseiben egy adott szakma gyakorlásának megkezdésére, illetve gyakorlására vonatkozóan előírt követelményeknek, de a képesítés birtokosára e rendelkezések erejénél fogva szerzett jogokat ruház, az első bekezdésben meghatározott feltételekkel azonos módon az előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratként kell kezelni. Ez különösképpen akkor alkalmazandó, ha a saját tagállam megemeli valamely szakma elkezdéséhez, annak gyakorlásához szükséges képzés szintjét, és ha valaki számára, aki korábban már részt vett olyan képzésben, amely nem felel meg az új szakképesítési elvárásoknak, a nemzeti jogalkotási, szabályozó vagy közigazgatási rendelkezések erejénél fogva szerzett jogok előnyt biztosítanak; ilyen esetben a 13. cikk alkalmazása érdekében a korábbi képzést a fogadó tagállam, mint az új képzésnek megfelelőt fogadja el.

13. cikk

Az elismerés feltételei

(1)   Ha egy szabályozott szakma gyakorlásának megkezdését vagy gyakorlását a fogadó tagállam meghatározott szakmai képesítés megszerzéséhez köti, ennek a tagállamnak az illetékes hatósága a tagállam saját állampolgáraira alkalmazottakkal azonos feltételek mellett köteles engedélyezni az adott szakma gyakorlásának megkezdését és gyakorlását olyan kérelmezők számára, akik olyan képzettségi tanúsítvánnyal vagy előírt képesítés megszerzését tanúsító okirattal rendelkeznek, amelyet egy másik tagállam követel meg ahhoz, hogy területén az adott szakma gyakorlását megkezdhessék, illetve az adott szakmát gyakorolhassák.

A képzettségi tanúsítványnak, illetve az előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratnak a következő feltételeket kell kielégítenie:

a)

valamely tagállamnak az e tagállam törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseivel összhangban kijelölt illetékes hatósága bocsátotta ki;

b)

a fogadó tagállamban megkövetelt, a 11. cikkben leírt szakmai képesítési szintet közvetlenül megelőző alacsonyabb képesítési szinttel legalább egyenértékű szakmai képesítési szintet tanúsít.

(2)   A szakma (1) bekezdésben leírt gyakorlásának megkezdését és gyakorlását azon kérelmező számára is engedélyezni kell, aki az ugyanazon bekezdésben említett szakmát a megelőző tíz év folyamán két éven keresztül teljes munkaidőben gyakorolta egy, az adott szakmát nem szabályozó másik tagállamban, feltéve hogy egy vagy több képzettségi tanúsítvánnyal vagy előírt képesítés megszerzését tanúsító okirattal rendelkezik.

A képzettségi tanúsítványnak, illetve az előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratnak a következő feltételeket kell kielégítenie:

a)

valamely tagállamnak az e tagállam törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseivel összhangban kijelölt illetékes hatósága bocsátotta ki;

b)

a fogadó tagállamban megkövetelt, a 11. cikkben leírt szakmai képesítési szintet közvetlenül megelőző alacsonyabb képesítési szinttel legalább egyenértékű szakmai képesítési szintet tanúsít;

c)

tanúsítja, hogy a birtokosa felkészült a szóban forgó szakma gyakorlására.

Az első albekezdésben említett kétéves szakmai tapasztalat nem szükséges azonban, ha a kérelmező képesítéseit tanúsító dokumentumok a 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja értelmében a 11. cikk b), c), d) vagy e) pontjában meghatározott képesítési szintek szabályozott szakképzést igazolnak. A III. mellékletben felsorolt szabályozott képzési formákat a 11. cikk c) pontjában leírt szinten kell ilyen szabályozott képzésnek tekinteni. A III. mellékletben szereplő listát az 58. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban lehet módosítani a hasonló szakmai színvonalat biztosító, és a hallgatót hasonló szintű feladatkörökre és funkciókra felkészítő szabályozott képzés figyelembevétele céljából.

(3)   E cikk (1) bekezdésének b) pontjától és a (2) bekezdésének b) pontjától eltérve a fogadó tagállam lehetővé teszi a szabályozott szakma megkezdését és gyakorlását olyan esetekben, ha a területén az adott szakma gyakorlásának megkezdése olyan képesítéshez kötött, amely a 11. cikk c) pontjában említett négy évet meghaladó időtartamú felsőfokú vagy egyetemi képzés sikeres elvégzését igazolja.

14. cikk

Kompenzációs intézkedések

(1)   A 13. cikk nem zárja ki azt, hogy a fogadó tagállam megkövetelje a kérelmezőtől maximum 3 éves alkalmazkodási időszak letöltését vagy alkalmassági vizsga letételét, ha:

a)

annak a képzésnek az időtartama, amelynek elvégzéséről a 13. cikk (1) vagy (2) bekezdése értelmében okirattal rendelkezik, legalább egy évvel rövidebb, mint amelyet a fogadó tagállam megkövetel;

b)

az általa elvégzett képzés a fogadó tagállam által megkövetelt, az előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat tárgyát képező tantárgyaktól lényegesen eltérő tantárgyakat foglal magában;

c)

a fogadó tagállamban a szabályozott szakma egy vagy több olyan szabályozott szakmai tevékenységet foglal magában, amely a kérelmező saját tagállamában a 4. cikk (2) bekezdése értelmében ennek megfelelő szakmában nem létezik, és ez az eltérés a fogadó tagállamban megkövetelt olyan meghatározott képzésben nyilvánul meg, amely a kérelmező képzettségi tanúsítványának vagy előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratának tárgyát képező tantárgyaktól lényegesen eltérő tantárgyakat foglal magában.

(2)   Ha a fogadó tagállam él az (1) bekezdésben foglalt lehetőséggel, fel kell ajánlania a kérelmezőnek az alkalmazkodási időszak és az alkalmassági vizsga közötti választás lehetőségét.

Ha egy tagállam egy adott szakma tekintetében úgy ítéli meg, hogy el kell térnie attól az előző albekezdésben foglalt követelménytől, amely szerint felajánlja a kérelmezőnek az alkalmazkodási időszak és az alkalmassági vizsga közötti választás lehetőségét, erről előre tájékoztatnia kell a többi tagállamot és a Bizottságot, és az eltérést kellőképpen indokolnia kell.

Ha az összes szükséges információ megszerzését követően a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a második albekezdésben említett eltérés nem helyénvaló, vagy nincs összhangban a közösségi joggal, három hónapon belül felkéri az érintett tagállamot arra, hogy tartózkodjon a tervezett intézkedés megtételétől. Amennyiben a Bizottság a fent említett határidőn belül nem ad választ, az eltérést alkalmazni lehet.

(3)   A kérelmező választási jogának a (2) bekezdésben megállapított elvétől eltérve, olyan szakmák esetében, amelyek gyakorlásához a nemzeti jog pontos ismerete szükséges, és amelyek tekintetében a nemzeti jogi tanácsadás és/vagy segítségnyújtás a szakmai tevékenység alapvető és állandó eleme, a fogadó tagállam maga választhat az alkalmazkodási időszak és az alkalmassági vizsga között.

Ugyanez vonatkozik a 10. cikk b) és c) pontjában foglalt esetekre, a 10. cikk d) pontjában foglalt esetekre az orvosok és fogorvosok tekintetében, illetve a 10. cikk f) pontjában foglalt esetekre akkor, ha a migráns egy olyan másik tagállamban kéri az elismerést, ahol az érintett szakmai tevékenységeket általános ápolók, vagy pedig olyan szakápolók végzik, akik olyan előírt szakosított képesítés megszerzését tanúsító okirattal rendelkeznek, amelynek kibocsátására az V. melléklet 5.2.2. pontjában felsorolt címek megszerzéséhez vezető képzést követően kerül sor, továbbá a 10. cikk g) pontjában foglalt esetekre.

A 10. cikk a) pontjában foglalt esetekben a fogadó tagállam alkalmazkodási időszak letöltését vagy alkalmassági vizsga letételét követelheti meg, ha a migráns önálló vállalkozóként vagy vállalkozás vezetőjeként olyan szakmai tevékenységeket kíván gyakorolni, amelyekhez szükséges a hatályos különös nemzeti szabályok ismerete és alkalmazása, feltéve hogy e szabályok ismeretét és alkalmazását a fogadó tagállam illetékes hatóságai az ilyen tevékenységek gyakorlásának megkezdéséhez a tagállam saját állampolgáraitól is megkövetelik.

(4)   Az (1) bekezdés b) és c) pontja alkalmazásában, a „lényegesen eltérő tantárgyak” olyan tantárgyak, amelyek ismerete a szakma gyakorlásához feltétlenül szükséges, és amelyek tekintetében a migráns által végzett képzés jelentős eltéréseket mutat a fogadó tagállamban megkövetelt képzéstől időtartam vagy tartalom vonatkozásában.

(5)   Az (1) bekezdés alkalmazásánál kellő tekintettel kell lenni az arányosság elvére. Különösen, ha a fogadó tagállam alkalmazkodási időszak letöltését vagy alkalmassági vizsga letételét kívánja megkövetelni a kérelmezőtől, előbb meg kell győződnie arról, hogy a kérelmező által valamely tagállambeli vagy harmadik országbeli szakmai tapasztalata során szerzett ismeretek olyan jellegűek-e, hogy teljesen vagy részben áthidalják a (4) bekezdésben említett lényeges eltérést.

15. cikk

A kompenzációs intézkedések mellőzése közös követelményrendszerek alapján

(1)   E cikk alkalmazásában, a „közös követelményrendszer” olyan szakmai képesítési kritériumok egy csoportja, amelyek alkalmasak azoknak a lényeges eltéréseknek az ellensúlyozására, amelyeket egy adott szakma tekintetében a különböző tagállamokban létező képzési követelmények között állapítottak meg. Ezeket a lényeges eltéréseket úgy kell megállapítani, hogy legalább a tagállamok kétharmadában — köztük az adott szakmát szabályozó valamennyi tagállamban — össze kell hasonlítani a képzés időtartamát és tartalmát. A képzések tartalmi eltérései a szakmai tevékenységek tárgyának lényeges eltéréseiből eredhetnek.

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott közös platformot a tagállamok vagy a nemzeti és európai szinten reprezentatív szakmai szövetségek vagy szervezetek terjeszthetnek be a Bizottsághoz. Ha a Bizottságnak a tagállamokkal történt konzultációt követően az a véleménye, hogy a közös platformtervezet a szakképesítések kölcsönös elismerését előmozdítja, az 58. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően, azok alkalmazása céljából intézkedéstervezetet terjeszthet elő.

(3)   Amennyiben a kérelmező szakmai képesítése megfelel a (2) bekezdéssel összhangban elfogadott intézkedésben megállapított kritériumoknak, a fogadó tagállam mellőzi a 14. cikk szerinti kompenzációs intézkedések alkalmazását.

(4)   Az (1)—(3) bekezdések nem érintik a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy eldöntsék, hogy területükön az egyes szakmák gyakorlásához milyen képesítéseket követelnek meg, valamint, hogy döntsenek az oktatási és szakmai képzési rendszerük tartalmi elemeiről és szervezetéről.

(5)   Amennyiben egy tagállam úgy ítéli meg, hogy egy, a (2) bekezdéssel összhangban elfogadott intézkedésben megállapított kritériumok már nem nyújtanak megfelelő biztosítékot a szakmai képesítés tekintetében, erről megfelelően tájékoztatja a Bizottságot, amely szükség szerint az 58. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban intézkedéstervezetet terjeszt elő.

(6)   A Bizottság 2010. október 20-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz e cikk alkalmazásáról, és szükség szerint megfelelő javaslatot tesz e cikk módosítására.

II. FEJEZET

A szakmai tapasztalat elismerése

16. cikk

A szakmai tapasztalatra vonatkozó követelmények

Ha egy tagállamban a IV. mellékletben felsorolt valamely tevékenység megkezdését vagy végzését általános, kereskedelmi vagy szakmai ismeretek és alkalmasság esetén engedélyezik, az érintett tagállam az ilyen ismeretek és alkalmasság elegendő bizonyítékaként fogadja el a tevékenységnek egy másik tagállamban való korábbi végzését. Ennek feltétele, hogy a tevékenység végzése a 17., a 18. és a 19. cikkel összhangban történt.

17. cikk

A IV. melléklet I. jegyzékében említett tevékenységek

(1)   A IV. melléklet I. jegyzékében említett tevékenységek végzésének megkövetelt időtartama:

a)

hat egymást követő év önálló vállalkozóként vagy vállalkozás vezetőjeként; vagy

b)

három egymást követő év önálló vállalkozóként vagy vállalkozás vezetőjeként, abban az esetben, ha a jogosult igazolja, hogy a kérdéses tevékenység tekintetében korábban legalább hároméves képzésben részesült, amelyet a tagállam által elismert vagy egy illetékes szakmai szervezet által teljes érvényűnek tekintett bizonyítvány igazol; vagy

c)

négy egymást követő év önálló vállalkozóként vagy vállalkozás vezetőjeként, abban az esetben, ha a jogosult igazolni tudja, hogy a kérdéses tevékenység tekintetében korábban legalább kétéves képzésben részesült, amelyet a tagállam által elismert vagy egy illetékes szakmai szervezet által teljes érvényűnek tekintett bizonyítvány igazol; vagy

d)

három egymást követő év önálló vállalkozóként, ha a jogosult igazolni tudja, hogy azt megelőzően legalább öt éven keresztül a szóban forgó tevékenységet munkavállalóként végezte; vagy

e)

öt egymást követő év, vezető beosztásban, amelyből a jogosult legalább három évet technikai jellegű feladatokkal és a vállalkozás legalább egy osztályáért való felelősséggel együtt járó beosztásban töltött el, ha igazolni tudja, hogy korábban a kérdéses tevékenységet illetően legalább hároméves képzésben részesült, amelyet a tagállam által elismert vagy egy illetékes szakmai szervezet által teljes érvényűnek tekintett bizonyítvány igazol.

(2)   Az a) és a d) pontban említett esetben feltétel, hogy a tevékenység végzése a hiánytalan kérelemnek az érintett személy által az 56. cikkben említett illetékes hatósághoz történő benyújtását megelőző 10 évnél nem régebben fejeződött be.

(3)   Az (1) bekezdés e) pontja nem alkalmazható az ISIC-nómenklatúra korábbi 855. csoportjába tartozó, fodrászatokban végzett tevékenységekre.

18. cikk

A IV. melléklet II. jegyzékében említett tevékenységek

(1)   A IV. melléklet II. jegyzékében említett tevékenységek végzésének megkövetelt időtartama:

a)

öt egymást követő év önálló vállalkozóként vagy vállalkozás vezetőjeként; vagy

b)

három egymást követő év önálló vállalkozóként vagy vállalkozás vezetőjeként, ha a jogosult igazolja, hogy korábban a kérdéses tevékenységet illetően legalább hároméves képzésben részesült, amelyet a tagállam által elismert vagy egy illetékes szakmai szervezet által teljes érvényűnek tekintett bizonyítvány igazol; vagy

c)

négy egymást követő év önálló vállalkozóként vagy vállalkozás vezetőjeként, ha a jogosult igazolni tudja, hogy korábban a kérdéses tevékenységet illetően legalább kétéves képzésben részesült, amelyet a tagállam által elismert vagy egy illetékes szakmai szervezet által teljes érvényűnek tekintett bizonyítvány igazol; vagy

d)

három egymást követő év önálló vállalkozóként vagy vállalkozás vezetőjeként, ha a jogosult igazolni tudja, hogy azt megelőzően legalább öt éven keresztül a kérdéses tevékenységet munkavállalóként végezte; vagy

e)

öt egymást követő év munkavállalóként, ha a jogosult igazolni tudja, hogy korábban a kérdéses tevékenységet illetően legalább hároméves képzésben részesült, amelyet a tagállam által elismert vagy egy illetékes szakmai szervezet által teljes érvényűnek tekintett bizonyítvány igazol; vagy

f)

hat egymást követő év munkavállalóként, ha a jogosult igazolni tudja, hogy korábban a kérdéses tevékenységet illetően legalább kétéves képzésben részesült, amelyet a tagállam által elismert vagy egy illetékes szakmai szervezet által teljes érvényűnek tekintett bizonyítvány igazol.

(2)   Az a) és a c) pontban említett esetben feltétel, hogy a tevékenység végzése a hiánytalan kérelemnek az érintett személy által az 56. cikkben említett illetékes hatósághoz történő benyújtását megelőző 10 évnél nem régebben fejeződött be.

19. cikk

A IV. melléklet III. jegyzékében említett tevékenységek

(1)   A IV. melléklet III. jegyzékében említett tevékenységek végzésének megkövetelt időtartama:

a)

három egymást követő év önálló vállalkozóként vagy vállalkozás vezetőjeként; vagy

b)

két egymást követő év önálló vállalkozóként vagy vállalkozás vezetőjeként, ha a jogosult igazolni tudja, hogy korábban a kérdéses tevékenységet illetően képzésben részesült, amelyet a tagállam által elismert vagy egy illetékes szakmai szervezet által teljes érvényűnek tekintett bizonyítvány igazol; vagy

c)

két egymást követő év önálló vállalkozóként vagy vállalkozás vezetőjeként, ha a jogosult igazolni tudja, hogy azt megelőzően legalább három éven keresztül a kérdéses tevékenységet munkavállalóként végezte; vagy

d)

három egymást követő év munkavállalóként, ha a jogosult igazolni tudja, hogy korábban a kérdéses tevékenységet illetően képzésben részesült, amelyet a tagállam által elismert vagy egy illetékes szakmai szervezet által teljes érvényűnek tekintett bizonyítvány igazol.

(2)   Az a) és a d) pontban említett esetben feltétel, hogy a tevékenység végzése a hiánytalan kérelemnek az érintett személy által az 56. cikkben említett illetékes hatósághoz történő benyújtását megelőző 10 évnél nem régebben fejeződött be.

20. cikk

A IV. mellékletben szereplő tevékenységek jegyzékeinek módosítása

A IV. mellékletben felsorolt azon tevékenységek jegyzékei, amelyek tekintetében a szakmai tapasztalat elismerésére a 16. cikk szerint kerül sor, az 58. cikk (2) bekezdésben említett eljárással összhangban módosíthatók a nómenklatúra naprakésszé tétele vagy egyértelművé tétele céljából, feltéve, hogy ez nem jelenti az egyes kategóriákba sorolt tevékenységek változását.

III. FEJEZET

A képzési minimumkövetelmények összehangolása alapján történő elismerés

1. szakasz

Általános rendelkezések

21. cikk

A feltétel nélküli elismerés elve

(1)   Minden tagállam elismeri azokat az V. melléklet 5.1.1., 5.1.2., 5.2.2., 5.3.2., 5.3.3., 5.4.2., 5.6.2., illetve 5.7.1. pontjában szereplő, általános orvosi és szakorvosi szakmai tevékenységek megkezdésére jogosító orvosi, általános ápolói, fogorvosi, fogszakorvosi, állatorvosi, gyógyszerészi, illetve építészmérnöki, előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratokat, amelyek megfelelnek a 24., 25., 31., 34., 35., 38., 44., illetve 46. cikkben foglalt képzési minimumkövetelményeknek, és a szakmai tevékenységek gyakorlásának megkezdése és gyakorlása céljából ezeket az okiratokat a saját területén ugyanolyan hatályúnak tekinti, mint az előírt képesítések megszerzését tanúsító, általa kibocsátott okiratokat.

Az ilyen, előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratot a tagállam illetékes szerveinek kell kibocsátania, és ahhoz szükség szerint az V. melléklet 5.1.1., 5.1.2., 5.2.2., 5.3.2., 5.3.3., 5.4.2., 5.6.2., illetve 5.7.1. pontjában említett igazolást kell csatolni.

Az első és a második albekezdés rendelkezései nem érintik a 23., 27., 33., 37., 39. és 49. cikkben említett szerzett jogokat.

(2)   Minden tagállam, a háziorvosi praxisnak az adott tagállam szociális biztonsági rendszere keretében való gyakorlása céljából elismeri azokat az előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratokat, amelyek az V. melléklet 5.1.4. pontjában szerepelnek, és amelyeket valamely tagállam állampolgára számára más tagállam bocsátott ki a 28. cikkben megállapított képzési minimumkövetelményekkel összhangban.

Az előző albekezdés rendelkezései nem érintik a 30. cikkben említett szerzett jogokat.

(3)   Minden tagállam elismeri azokat a tagállami állampolgárok részére más tagállamok által kibocsátott és az V. melléklet 5.5.2. pontjában szereplő, előírt szülésznői képesítés megszerzését tanúsító okiratokat, amelyek megfelelnek a 40. cikkben említett képzési minimumkövetelményeknek és a 41. cikkben meghatározott kritériumoknak, továbbá a szakmai tevékenységek megkezdése és gyakorlása céljából ezeket az okiratokat a saját területén ugyanolyan hatályúnak tekinti, mint az előírt képesítések megszerzését tanúsító, általa kibocsátott okiratokat. Ez a rendelkezés nem érinti a 23. és a 43. cikkben említett szerzett jogokat.

(4)   A tagállamok nem kötelesek az V. melléklet 5.6.2. pontjában említett, előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratokat figyelembe venni új, közforgalmú gyógyszertárak megnyitása esetében. E bekezdés alkalmazásában a három évnél rövidebb ideje működő gyógyszertárakat is új gyógyszertáraknak kell tekinteni.

(5)   Az V. melléklet 5.7.1. pontjában szereplő, előírt építészmérnöki képesítés megszerzését tanúsító okirat, amelyet az (1) bekezdés értelmében feltétel nélkül el kell ismerni, olyan képzés elvégzését igazolja, amely legkorábban az ugyanazon mellékletben említett referencia-tanév folyamán kezdődött.

(6)   Az orvosi, általános ápolói, fogorvosi, állatorvosi, szülésznői, illetve gyógyszerészi szakmai tevékenységek gyakorlásának megkezdését és gyakorlását minden tagállam az V. melléklet 5.1.1., 5.1.2., 5.1.4., 5.2.2., 5.3.2., 5.3.3., 5.4.2., 5.5.2. és 5.6.2. pontjában említett, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirathoz köti, amely tanúsítja, hogy az érintett személy a képzése során megszerezte a 24. cikk (3) bekezdésében, a 31. cikk (6) bekezdésében, a 34. cikk (3) bekezdésében, a 38. cikk (3) bekezdésében, a 40. cikk (3) bekezdésében, illetve a 44. cikk (3) bekezdésében említett ismereteket és készségeket.

A 24. cikk (3) bekezdésében, a 31. cikk (6) bekezdésében, a 34. cikk (3) bekezdésében, a 38. cikk (3) bekezdésében, a 40. cikk (3) bekezdésében és a 44. cikk (3) bekezdésében említett ismeretek és készségek körét az 58. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban lehet a tudományos és technikai haladáshoz való hozzáigazítása végett módosítani.

Az ilyen naprakésszé tétel egy tagállamban sem vonhatja maga után azon meglévő jogszabályi alapelvek módosítását, amelyek a képzés tekintetében a szakmák szerkezetére, valamint amelyek a szakma gyakorlásának természetes személyek általi megkezdésére vonatkoznak.

(7)   Minden tagállam közli a Bizottsággal azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyeket az előírt képesítések megszerzését tanúsító okiratoknak az e fejezet hatálya alá tartozó területen történő kibocsátását illetően fogad el. Továbbá, a 8. szakaszban említett terület előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratai esetében ezt az értesítést a többi tagállamhoz kell intézni.

A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában megfelelő közleményt tesz közzé, amely tartalmazza az előírt képesítések megszerzését tanúsító okiratoknak a tagállamok által elfogadott címeit, adott esetben az előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratot kibocsátó szerv megnevezését, az okiratot kísérő igazolás megnevezését, és az V. melléklet 5.1.1., 5.1.2., 5.1.4., 5.2.2., 5.3.2., 5.3.3., 5.4.2., 5.5.2., 5.6.2., illetve 5.7.1. pontjában említett, az előbbieknek megfelelő szakmai címeket.

22. cikk

A képzésre vonatkozó közös rendelkezések

A 24., 25., 28., 31., 34., 35., 38., 40., 44. és 46. cikkben említett képzés tekintetében:

a)

a tagállamok az illetékes hatóságok által megállapított feltételek mellett engedélyezhetik a nem nappali képzést; ezek a hatóságok biztosítják, hogy az ilyen képzés teljes időtartama, szintje és minősége ne maradjon el a folyamatos nappali képzéséhez képest;

b)

az egyes tagállamokra jellemző eljárásokkal összhangban, a szakmai továbbképzés biztosítja, hogy azok, akik tanulmányaikat befejezték, a biztonságos és tényleges gyakorlat fenntartásához szükséges mértékben lépést tudjanak tartani a szakmai haladással.

23. cikk

Szerzett jogok

(1)   Az érintett szakmák tekintetében szerzett meghatározott jogok sérelme nélkül, amennyiben tagállami állampolgárok birtokában lévő, általános orvosi és szakorvosi szakmai tevékenység megkezdésére jogosító orvosi, továbbá általános ápolói, fogorvosi, fogszakorvosi, állatorvosi, szülésznői és gyógyszerészi, előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratok nem felelnek meg a 24., 25., 31., 34., 35., 38., 40. és 44. cikkben említett valamennyi képzési követelménynek, minden tagállam elegendő bizonyítékként ismeri el a tagállamok által kibocsátott, előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratot annyiban, amennyiben az az okirat az V. melléklet 5.1.1., 5.1.2., 5.2.2., 5.3.2., 5.3.3., 5.4.2., 5.5.2. és 5.6.2. pontjában megállapított referenciaidőpont előtt megkezdett képzés sikeres elvégzését tanúsítja, és amennyiben az okirathoz egy olyan igazolást csatoltak, amely szerint annak birtokosa a szóban forgó tevékenységet az igazolás kibocsátását megelőző öt év folyamán legalább három egymást követő éven keresztül ténylegesen és jogszerűen gyakorolta.

(2)   Ugyanezek a rendelkezések vonatkoznak a volt Német Demokratikus Köztársaság területén megszerzett, általános orvosi és szakorvosi szakmai tevékenység megkezdésére jogosító orvosi, általános ápolói, fogorvosi, fogszakorvosi, állatorvosi, szülésznői és gyógyszerészi előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratokra, akkor is, ha nem felelnek meg a 24., 25., 31., 34., 35., 38., 40. és 44. cikkben említett valamennyi képzési minimumkövetelménynek, ha az ilyen okirat igazolja annak a képzésnek a sikeres elvégzését, amelyet az alábbi időpontot megelőzően kezdtek meg:

a)

1990. október 3-a az általános orvosok, általános ápolók, általános fogorvosok, fogszakorvosok, állatorvosok, szülésznők és gyógyszerészek esetében, valamint

b)

1992. április 3-a a szakorvosok esetében.

Az első albekezdésben említett, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat a birtokosát feljogosítja arra, hogy a szakmai tevékenységet Németország egész területén ugyanolyan feltételek mellett gyakorolja, mint amilyen feltételek mellett a tevékenység az illetékes német hatóságok által kibocsátott, az V. melléklet 5.1.1., 5.1.2., 5.2.2., 5.3.2., 5.3.3., 5.4.2., 5.5.2. és 5.6.2. pontjában említett, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat alapján gyakorolható.

(3)   A 37. cikk (1) bekezdése rendelkezéseinek sérelme nélkül, minden tagállam elismeri azokat a tagállami állampolgárok birtokában lévő, általános orvosi és szakorvosi szakmai tevékenység megkezdésére feljogosító, továbbá általános ápolói, állatorvosi, szülésznői, gyógyszerészi és építészmérnöki előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratokat, amelyeket a volt Csehszlovákia bocsátott ki, vagy amelyek esetében az érintettek a képzést — a Cseh Köztársaság és Szlovákia esetében — 1993. január 1-je előtt kezdték meg, amennyiben a fent említett két tagállam bármelyikének hatóságai tanúsítják, hogy az előírt képesítés megszerzését tanúsító, kérdéses okirat — az általános orvosi és szakorvosi, általános ápolói, állatorvosi, szülésznői és gyógyszerészi szakmai tevékenység gyakorlásának megkezdése tekintetében a 45. cikk (2) bekezdésében említett tevékenységek vonatkozásában, az építészmérnöki szakmai tevékenység gyakorlásának megkezdése tekintetében a 48. cikkben említett tevékenységek vonatkozásában, valamint az e tevékenységek gyakorlása tekintetében — területükön jogilag ugyanúgy érvényes, mint az általuk kibocsátott, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat, illetve, az építészmérnökök tekintetében a VI. melléklet 6. pontjában e két tagállamra vonatkozóan megjelölt, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat.

Az ilyen tanúsítványhoz csatolni kell az ugyanazon hatóságok által kibocsátott igazolást, amely igazolja, hogy ezek a személyek a kérdéses tevékenységet területükön az igazolás keltét megelőző öt év folyamán legalább három egymást követő éven keresztül ténylegesen és jogszerűen gyakorolták.

(4)   Minden tagállam elismeri azokat a tagállami állampolgárok birtokában lévő, általános orvosi és szakorvosi szakmai tevékenység megkezdésére feljogosító, továbbá általános ápolói, fogorvosi, fogszakorvosi, állatorvosi, szülésznői, gyógyszerészi és építészmérnöki előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratokat, amelyeket a volt Szovjetunió bocsátott ki, vagy amelyek esetében az érintettek a képzést

a)

Észtország esetében 1991. augusztus 20-a előtt;

b)

Lettország esetében 1991. augusztus 21-e előtt;

c)

Litvánia esetében 1990. március 11-e előtt

kezdték meg, amennyiben a fent említett három tagállam bármelyikének hatósága tanúsítja, hogy az előírt képesítés megszerzését tanúsító, kérdéses okirat — az általános orvosi és szakorvosi, általános ápolói, fogorvosi, fogszakorvosi, állatorvosi, szülésznői és gyógyszerészi szakmai tevékenység gyakorlásának megkezdése tekintetében a 45. cikk (2) bekezdésében említett tevékenységek vonatkozásában, az építészmérnöki szakmai tevékenység gyakorlásának megkezdése tekintetében a 48. cikkben említett tevékenységek vonatkozásában, valamint az e tevékenységek gyakorlása tekintetében — területükön jogilag ugyanúgy érvényes, mint az általuk kibocsátott, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat, illetve, az építészmérnökök tekintetében a VI. melléklet 6. pontjában e három tagállamra vonatkozóan megjelölt, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat.

Az ilyen tanúsítványhoz csatolni kell az ugyanazon hatóságok által kibocsátott igazolást, amely igazolja, hogy ezek a személyek a kérdéses tevékenységet területükön az igazolás keltét megelőző öt év folyamán legalább három egymást követő éven keresztül ténylegesen és jogszerűen gyakorolták.

Azoknak az előírt állatorvosi képesítés megszerzését tanúsító okiratoknak az esetében, amelyeket a volt Szovjetunió bocsátott ki, vagy amelyek esetében az érintettek a képzést Észtország esetében 1991. augusztus 20-a előtt kezdték meg, az előző albekezdésben említett tanúsítványhoz csatolni kell az észt hatóságok által kibocsátott olyan igazolást, amely szerint ezek a személyek a kérdéses tevékenységet területükön az igazolás keltét megelőző hét év folyamán legalább öt egymást követő éven keresztül ténylegesen és jogszerűen gyakorolták.

(5)   Minden tagállam elismeri azokat a tagállami állampolgárok birtokában lévő, általános orvosi és szakorvosi szakmai tevékenység megkezdésére feljogosító, továbbá általános ápolói, fogorvosi, fogszakorvosi, állatorvosi, szülésznői, gyógyszerészi és építészmérnöki előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratokat, amelyeket a volt Jugoszlávia bocsátott ki, vagy amelyek esetében az érintettek a képzést Szlovénia esetében 1991. június 25-e előtt kezdték meg, amennyiben a fent említett tagállam hatóságai tanúsítják, hogy az előírt képesítés megszerzését tanúsító, kérdéses okirat — az általános orvosi és szakorvosi, általános ápolói, fogorvosi, fogszakorvosi, állatorvosi, szülésznői és gyógyszerészi szakmai tevékenység gyakorlásának megkezdése tekintetében a 45. cikk (2) bekezdésében említett tevékenységek vonatkozásában, az építészmérnöki szakmai tevékenység gyakorlásának megkezdése tekintetében a 48. cikkben említett tevékenységek vonatkozásában, valamint az e tevékenységek gyakorlása tekintetében — területükön jogilag ugyanúgy érvényes, mint az általuk kibocsátott, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat, illetve, az építészmérnökök tekintetében a VI. melléklet 6. pontjában e tagállamra vonatkozóan megjelölt, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat.

Az ilyen tanúsítványhoz csatolni kell az ugyanazon hatóságok által kibocsátott igazolást, amely szerint ezek a személyek a kérdéses tevékenységet területükön az igazolás keltét megelőző öt év folyamán legalább három egymást követő éven keresztül ténylegesen és jogszerűen gyakorolták.

(6)   Azon tagállami állampolgárok esetében, akiknek a birtokában lévő orvosi, általános ápolói, fogorvosi, állatorvosi, szülésznői és gyógyszerészi előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat nem azt a címet tartalmazza, amelyet az adott tagállam vonatkozásában az V. melléklet 5.1.1., 5.1.2., 5.1.3., 5.1.4., 5.2.2., 5.3.2., 5.3.3., 5.4.2., 5.5.2. és 5.6.2. pontja megad, minden tagállam elegendő bizonyítékként ismeri el az adott tagállam által kibocsátott, előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratot abban az esetben, ha ahhoz az illetékes hatóságok vagy szervek által kibocsátott igazolást csatoltak.

Az első albekezdésben említett igazolásnak tartalmaznia kell, hogy az előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat a 24., 25., 28., 31., 34., 35., 38., 40., illetve 44. cikknek megfelelő képzés sikeres elvégzését igazolja, valamint, hogy az okiratot az azt kibocsátó tagállam ugyanúgy kezeli, mint azokat a képesítéseket, amelyek címeit az V. melléklet 5.1.1., 5.1.2., 5.1.3., 5.1.4., 5.2.2., 5.3.2., 5.3.3., 5.4.2., 5.5.2. és 5.6.2. pontja tartalmazza.

2. szakasz

Orvosok

24. cikk

Általános orvosi képzés

(1)   Az általános orvosi képzésre történő felvétel feltétele a szóban forgó egyetemi tanulmányok megkezdésére jogosító oklevél vagy bizonyítvány megléte.

(2)   Az általános orvosi képzésnek összesen legalább hatéves tanulmányi időszakot vagy 5 500 órányi elméleti és gyakorlati képzést kell magában foglalnia, amelyet egyetem nyújt, vagy amelyet egyetem felügyelete alatt nyújtanak.

Azok esetében, akik tanulmányaikat 1972. január 1-je előtt kezdték meg, az első albekezdésben említett képzés hat hónapig tartó, nappali tagozaton végzett, egyetemi szintű és az illetékes hatóságok által felügyelt gyakorlati képzést tartalmazhat.

(3)   Az általános orvosi képzésnek garantálnia kell, hogy az érintett személy megszerezte a következő ismereteket és készségeket:

a)

megfelelő ismeretek az orvoslás alapját képező tudományokról, illetve a tudományos módszerek — ideértve a biológiai funkciók mérési elveit — helyes megértése, a tudományosan megalapozott tények értékelésének és az adatok elemzésének képessége;

b)

az egészséges és beteg emberi test felépítésének, funkcióinak és viselkedésének, valamint az emberi egészség, illetve a fizikai és társadalmi környezet közötti kapcsolatnak megfelelő megértése;

c)

a klinikai szakterületek és gyakorlatok megfelelő ismerete, amely egységes képet biztosít az orvos számára a mentális és fizikális betegségekről a betegségmegelőzés, a diagnózis és terápia, illetve az emberi szaporodás szempontjából;

d)

kórházban, megfelelő felügyelet alatt elsajátított klinikai gyakorlat.

25. cikk

Szakorvosi képzés

(1)   A szakorvosi képzésre történő felvétel feltétele a 24. cikkben említett képzési program részét képező hatéves tanulmányi időszak befejezése és érvényes lezárása, amelynek során a hallgató elsajátította a megfelelő orvostudományi alapismereteket.

(2)   A szakorvosi képzés egyetemen, vagy gyakorló kórházban, vagy adott esetben az illetékes hatóságok vagy szervek által erre a célra engedélyezett egészségügyi intézményben zajló elméleti és gyakorlati képzésből áll.

A tagállamok biztosítják, hogy az V. melléklet 5.1.3. pontjában említett szakorvosi képzések minimális időtartama érje el az ugyanazon pontban előírt időtartamot. A képzés az illetékes hatóságok vagy szervek felügyelete alatt történik. A képzés keretében a szakorvosjelölt személyesen vesz részt az érintett egészségügyi szervezeti egységek tevékenységében és feladataiban.

(3)   A képzésre teljes munkaidőben, az illetékes hatóságok által elismert meghatározott intézményekben kerül sor. A képzés magában foglalja a képzést nyújtó osztály orvosi tevékenységeinek teljes körében való részvételt, beleértve az ügyelet ellátását is, oly módon, hogy a szakorvosjelölt, az illetékes hatóságok által megállapított eljárási rendnek megfelelően, a teljes munkahét alatt és az egész év folyamán a szakmai tevékenységét teljes egészében elméleti és gyakorlati képzésére fordítja. Ennek megfelelően, az ilyen beosztásban megfelelő javadalmazás jár.

(4)   A tagállamok a szakorvosi képzés elvégzését tanúsító okirat kibocsátását az V. melléklet 5.1.1. pontjában említett, általános orvosi képzés elvégzését tanúsító okirat meglétéhez kötik.

(5)   Az V. melléklet 5.1.3. pontjában említett minimális képzési időtartamokat az 58. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban lehet a tudományos és technikai haladáshoz való hozzáigazításuk végett módosítani.

26. cikk

A szakorvosi képzés típusai

A szakorvosi előírt képesítés megszerzését tanúsító, 21. cikkben említett okirat az V. melléklet 5.1.2. pontjában említett illetékes hatóságok vagy szervek által kibocsátott olyan okirat, amely az érintett szakorvosi képzés tekintetében megfelel az egyes tagállamokban használatos és az V. melléklet 5.1.3. pontjában említett valamely címnek.

Olyan új orvostudományi szakterületeknek az V. melléklet 5.1.3. pontjába történő felvételéről, amelyek a tagállamok legalább kétötödében megtalálhatók, az 58. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban születhet döntés, ezen irányelvnek a nemzeti jogi szabályozás változásai függvényében történő naprakésszé tétele céljából.

27. cikk

A szakorvosok szerzett jogai

(1)   A fogadó tagállam megkövetelheti azoktól a szakorvosoktól, akik nem teljes munkaidejű szakorvosi képzését 1975. június 20-tól hatályos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések szabályozták, és akik szakorvosi képzésüket legkésőbb 1983. december 31-ig kezdték meg, hogy az előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratukhoz olyan igazolást csatoljanak, amely szerint a kérdéses tevékenységet az igazolás kibocsátását megelőző öt év folyamán legalább három egymást követő éven keresztül ténylegesen és jogszerűen gyakorolták.

(2)   Azokat a szakorvosi képesítéseket, amelyeket Spanyolország bocsátott ki olyan orvosok részére, akik szakorvosi képzésüket 1995. január 1-je előtt fejezték be, minden tagállam köteles akkor is elismerni, ha a szóban forgó képzés nem felel meg a 25. cikkben előírt képzési minimumkövetelményeknek, feltéve hogy ehhez a képesítéshez olyan, az illetékes spanyol hatóságok által kibocsátott igazolást csatolnak, amely szerint az érintett személy sikerrel tette le azt a meghatározott szakmai ismeretekre vonatkozó vizsgát, amely az 1497/99. sz. királyi rendeletben megállapított, rendkívüli elismerési intézkedések keretében zajlott, annak megvizsgálása céljából, hogy az érintett személy olyan szintű ismeretekkel és készségekkel rendelkezik, amely hasonló azon orvosokéhoz, akik az V. melléklet 5.1.2. és 5.1.3. pontjában Spanyolországra vonatkozóan meghatározott szakorvosi képesítéssel rendelkeznek.

(3)   Minden olyan tagállam, amely hatályon kívül helyezte az V. melléklet 5.1.2. és 5.1.3. pontjában említett, előírt szakorvosi képesítés megszerzését tanúsító okiratok kibocsátására vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseit, és amely az állampolgárait megillető szerzett jogokra vonatkozó intézkedéseket fogadott el, más tagállamok állampolgárai számára is biztosítja, hogy az ilyen intézkedések kedvezményezettjei legyenek, amennyiben az adott, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat kibocsátására azt megelőzően került sor, hogy a fogadó tagállam az érintett szakterületre vonatkozóan az ilyen okiratok kibocsátását megszüntette.

Az említett rendelkezések hatályon kívül helyezésének időpontjait az V. melléklet 5.1.3. pontja tartalmazza.

28. cikk

Háziorvosi szakképzés

(1)   A háziorvosi szakképzésre történő felvétel feltétele a 24. cikkben említett képzési program részét képező hatéves tanulmányi időszak befejezése és érvényes lezárása.

(2)   A háziorvosi szakképzés, amelynek végén az előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat kibocsátására 2006. január 1-je előtt kerül sor, legalább két évig tartó, teljes munkaidejű képzés. Ha az előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat kibocsátására ezen időpont után kerül sor, a képzésnek legalább három évig tartó, teljes munkaidejű képzésnek kell lennie.

Amennyiben a 24. cikkben említett képzési program olyan gyakorlati képzést is tartalmaz, amelyre egy erre engedéllyel rendelkező, megfelelő háziorvosi felszereléssel és osztályokkal rendelkező kórházban, vagy egy erre engedéllyel rendelkező háziorvos praxisában folytatott gyakorlat részeként, vagy egy erre engedéllyel rendelkező, orvosi alapellátást nyújtó központban kerül sor, ennek a gyakorlati képzésnek a tartamát, de legfeljebb egy évet, be lehet számítani az első albekezdésben a 2006. január 1-jén vagy azt követően kibocsátott bizonyítványokra vonatkozóan előírt időtartamba.

A második albekezdésben foglalt lehetőség csak azon tagállamok számára áll rendelkezésre, amelyekben a háziorvosi szakképzés 2001. január 1-je óta kétéves időtartamú volt.

(3)   A háziorvosi szakképzés nappali tagozaton, az illetékes hatóságok vagy szervek felügyelete alatt történik. A képzés inkább gyakorlati, mint elméleti.

A gyakorlati képzésnek egyrészt legalább hat hónapig kell tartania egy erre engedéllyel rendelkező, megfelelő felszereléssel és osztályokkal rendelkező kórházban, másrészt, legalább hat hónapig kell tartania egy erre engedéllyel rendelkező háziorvos praxisában folytatott gyakorlat részeként, vagy egy erre engedéllyel rendelkező, orvosi alapellátást nyújtó központban.

A gyakorlati képzést más, általános orvostudománnyal foglalkozó egészségügyi intézményekkel vagy rendszerekkel együttműködve kell megtartani. A második albekezdésben megállapított minimális időtartamok sérelme nélkül azonban a gyakorlati képzés legfeljebb hat hónapig tarthat az általános orvostudománnyal foglalkozó egyéb, erre engedéllyel rendelkező egészségügyi intézményben vagy rendszerben.

A képzés magában foglalja a hallgató személyes részvételét a vele együtt dolgozók szakmai tevékenységében és felelősségében.

(4)   A tagállamok a háziorvosi előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat kibocsátását az V. melléklet 5.1.1. pontjában említett előírt általános orvosi képesítés megszerzését tanúsító okirat meglétéhez kötik.

(5)   A tagállamok kibocsáthatnak az V. melléklet 5.1.4. pontjában említett, előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratot olyan orvos részére, aki nem végezte el az e cikkben előírt képzést, de elvégzett egy attól eltérő, kiegészítő képzést, amelyet valamely tagállam illetékes hatósága által kibocsátott, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat igazol. Azonban a hatóságok az okiratot csak akkor bocsáthatják ki, ha az okirat olyan ismereteket tanúsít, amelyek minőségileg egyenértékű szintűek az e cikkben előírt képzés során megszerezhető ismeretekkel.

A tagállamok meghatározzák többek között azt, hogy a kérelmező által már elvégzett kiegészítő képzés és már megszerzett szakmai tapasztalat milyen mértékig léphet az e cikkben előírt képzés helyébe.

A tagállamok csak akkor bocsáthatják ki az V. melléklet 5.1.4. pontjában említett, előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratot, ha a kérelmező legalább hat hónapos, általános orvosi tapasztalatot szerzett az e cikk (3) bekezdésében említett típusú háziorvosi praxis keretében vagy orvosi alapellátást nyújtó központban.

29. cikk

Háziorvosi szakmai tevékenységek gyakorlása

A szerzett jogokra vonatkozó rendelkezésekre is figyelemmel, a háziorvosi tevékenységeknek a nemzeti szociális biztonsági rendszer keretében történő gyakorlását minden tagállam az V. melléklet 5.1.4. pontjában említett, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat meglétéhez köti.

A tagállamok a háziorvosi szakképzésben éppen részt vevő személyeket e feltétel teljesítése alól mentesíthetik.

30. cikk

A háziorvosok szerzett jogai

(1)   Minden tagállam meghatározza a szerzett jogokat. Azonban szerzett jogként kell megadnia a háziorvosi tevékenységeknek a nemzeti szociális biztonsági rendszere keretében történő gyakorlására vonatkozó jogot — az V. melléklet 5.1.4. pontjában említett, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat hiányában is —, minden olyan orvosnak, aki ezt a jogot, az ugyanazon pontban meghatározott referenciaidőponttól, az általános orvosi szakmai tevékenységek gyakorlásának megkezdésére jogosító, az orvosi szakmára alkalmazandó rendelkezések erejénél fogva élvezi, és aki az említett időponttól a tagállam területén letelepedett, valamint a 21. vagy a 23. cikk rendelkezéseinek hatálya alá tartozik.

Minden tagállam illetékes hatósága, kérelemre, az első albekezdés szerint szerzett jogokat élvező orvosok részére — az V. melléklet 5.1.4. pontjában említett, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat hiányában — olyan igazolást bocsát ki, amely szerint annak birtokosa jogosult a háziorvosi tevékenységeknek az adott tagállam nemzeti szociális biztonsági rendszere keretében történő gyakorlására.

(2)   Minden tagállam elismeri az (1) bekezdés második albekezdésében említett, valamely tagállam állampolgára számára egy másik tagállam által megadott igazolásokat, és azokat a saját területén ugyanolyan hatályúnak tekinti, mint az előírt képesítések megszerzését tanúsító, általa kibocsátott, és a háziorvosi tevékenységeknek a nemzeti szociális biztonsági rendszere keretében történő gyakorlására feljogosító okiratokat.

3. szakasz

Általános ápolók

31. cikk

Általános ápolók képzése

(1)   Az általános ápolói képzésre történő felvétel feltétele vagy egy 10 éves általános és középiskolai oktatás elvégzése, amelyet valamely tagállam illetékes hatósága vagy szerve által kibocsátott oklevél vagy bizonyítvány, vagy egyéb okirat igazol, vagy egy ápolóképző intézmény ezzel egyenértékű felvételi vizsgájának sikeres letételét tanúsító bizonyítvány.

(2)   Az általános ápolói képzés nappali tagozaton történik és legalább az V. melléklet 5.2.1. pontjában leírt programot tartalmazza.

Az V. melléklet 5.2.1. pontjában leírt tartalmat az 58. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban lehet a tudományos és technikai haladáshoz való hozzáigazítása végett módosítani.

Az ilyen naprakésszé tétel egy tagállamban sem vonhatja maga után azon meglévő jogszabályi alapelvek módosítását, amelyek a képzés tekintetében a szakmák szerkezetére, valamint a szakma gyakorlásának természetes személyek általi megkezdésére vonatkoznak.

(3)   Az általános ápolói képzés legalább hároméves vagy 4 600 órás elméleti képzést és klinikai gyakorlatot foglal magában, amelyen belül az elméleti képzés tartama a teljes képzés minimális időtartamának legalább egyharmadát, a klinikai gyakorlat pedig legalább a felét teszi ki. A tagállamok részlegesen mentesíthetik azokat, akik képzésének egy része olyan kurzusokon történt, amelyek legalább ezzel egyenértékű szintűek voltak.

A tagállamok biztosítják, hogy az ápolóképzéssel foglalkozó intézetek a tanulmányi program teljes időtartama alatt feleljenek az elméleti képzés és a klinikai gyakorlat összehangolásáért.

(4)   Az elméleti képzés az ápolóképzésnek az a része, amelynek során a hallgatók elsajátítják az általános egészségügyi ellátás szervezéséhez, szolgáltatásához és értékeléséhez szükséges szakmai ismereteket és készségeket. A képzést ápolásoktatók és más hozzáértő személyek tartják, ápolóképzőkben és más, az oktatási intézmény által kiválasztott képzési létesítményben.

(5)   A klinikai gyakorlat az ápolóképzésnek az a része, amelynek során a hallgatók megtanulják, hogy egy csoport tagjaként és az egészséges vagy beteg emberekkel és/vagy közösséggel közvetlen kapcsolatban, az általuk elsajátított ismeretek és képzés alapján hogyan szervezzék meg, hogyan végezzék, és hogyan értékeljék az igényelt teljes körű betegápolást. A hallgatók nemcsak azt tanulják meg, hogy hogyan dolgozzanak csoportban, hanem azt is, hogy hogyan vezessenek egy csoportot, és hogyan szervezzék meg egy egészségügyi intézetben vagy a közösségben az általános betegápolói munkát, beleértve egyének és kisebb csoportok egészségügyi oktatását.

A képzés kórházakban, más egészségügyi intézményekben és a közösségi ellátás során ápolásoktatók felügyelete alatt folyik, más szakképzett ápolókkal együttműködve és azok segítségével. A tanítási folyamatban más szakképzett munkaerő is részt vehet.

A hallgatók részt vesznek az érintett osztály munkájában, amennyiben az ilyen tevékenységek a képzésükhöz megfelelőek és lehetővé teszik számukra, hogy megtanulják a betegápolással járó felelősség vállalását.

(6)   Az általános ápolóképzésnek garantálnia kell, hogy az érintett személy megszerezte a következő ismereteket és készségeket:

a)

az általános ápolói tevékenységek alapját képező tudományok megfelelő ismerete, beleértve az egészséges és beteg személyek alkatának, fiziológiai funkcióinak és viselkedésének, valamint az ember egészségi állapotának, a fizikai és szociális környezete közötti kapcsolatnak a megfelelő megértését;

b)

a szakma jellegének és etikájának, valamint az egészségügy és az ápolói tevékenység általános elveinek a megfelelő ismerete;

c)

megfelelő klinikai gyakorlat; az ilyen gyakorlatot, amelyet képzési jelentőségére tekintettel kell kiválasztani, szakképzett ápolói személyzet felügyelete alatt és olyan helyen kell megszerezni, ahol a szakképzett ápolói létszám és a berendezések alkalmasak a betegápolásra;

d)

készség az egészségügyi személyzet gyakorlati képzésében való részvételre és szakmai tapasztalat az ilyen személyzettel végzett munka terén;

e)

az egészségügyi ágazat más szakmáinak képviselőivel való együttműködés terén szerzett tapasztalat.

32. cikk

Általános ápolói szakmai tevékenységek gyakorlása

Ezen irányelv alkalmazásában, az általános ápolói szakmai tevékenységek a szakmaként gyakorolt és az V. melléklet 5.2.2. pontjában említett tevékenységek.

33. cikk

Általános ápolók szerzett jogai

(1)   Amennyiben a szerzett jogokra vonatkozó általános szabályok az általános ápolókra alkalmazandók, a 23. cikkben említett tevékenységekhez a betegápolás tervezésével, szervezésével és elvégzésével kapcsolatos teljes felelősségnek kell kapcsolódnia.

(2)   Ami a lengyel általános ápolói képesítést illeti, csak a következő, szerzett jogokra vonatkozó rendelkezések alkalmazhatók. Azon tagállami állampolgárok esetében, akik előírt általános ápolói képesítés megszerzését tanúsító okiratukat Lengyelországban 2004. május 1-je előtt szerezték, illetve akiknek a képzése Lengyelországban 2004. május 1-je előtt kezdődött meg, és akik nem felelnek meg a 31. cikkben megállapított képzési minimumkövetelményeknek, a tagállamok a következő, előírt általános ápolói képesítés megszerzését tanúsító okiratokat elegendő bizonyítékként ismerik el, ha azokhoz olyan igazolást csatoltak, amely szerint az érintett tagállami állampolgárok az általános ápolói tevékenységet Lengyelországban az alábbiakban meghatározott időn keresztül ténylegesen és jogszerűen gyakorolták:

a)

előírt ápolói képesítés megszerzését tanúsító okirat (dyplom licencjata pielęgniarstwa) — az okirat kibocsátását megelőző öt év folyamán legalább három egymást követő éven keresztül gyakorolt tevékenység;

b)

középfokú végzettségre épülő képzés elvégzését tanúsító, egészségügyi szakiskolában szerzett, előírt ápolói képesítés megszerzését tanúsító okirat (dyplom pielęgniarki albo pielęgniarki dyplomowanej) — az okirat kibocsátását megelőző hét év folyamán legalább öt egymást követő éven keresztül gyakorolt tevékenység.

Az említett tevékenységekhez a betegápolás tervezésével, szervezésével és elvégzésével kapcsolatos teljes felelősségnek kell kapcsolódnia.

(3)   Azokat az előírt ápolói képesítés megszerzését tanúsító okiratokat, amelyeket Lengyelországban a képzést 2004. május 1-je előtt elvégző ápolók részére, a 31. cikkben megállapított képzési minimumkövetelményeknek meg nem felelő képzés nyomán bocsátottak ki, amely képzést olyan felsőfokú alapképzési fokozatot tanúsító oklevél igazol, és amelyet az ápolói és a szülésznői szakmáról szóló törvény és egyéb jogszabályok módosításáról szóló, 2004. április 20-i törvény (A Lengyel Köztársaság Hivatalos Közlönyének 2004. április 30-i 92. száma, 885. tétel) 11. cikkében, valamint a középiskolai bizonyítvánnyal (záróvizsga — érettségi) rendelkező, az ápolói és szülésznői szakmát oktató egészségügyi líceumban és egészségügyi szakiskolában végzett ápolók és szülésznők képzésének részletes feltételeiről szóló, 2004. május 11-i egészségügyi miniszteri rendeletben (A Lengyel Köztársaság Hivatalos Közlönyének 2004. május 13-i 110. száma, 1170. tétel) szereplő különleges továbbképző program keretében szereztek, minden tagállam elismeri annak ellenőrzése céljából, hogy az érintett személy hasonló szintű ismeretekkel és szaktudással rendelkezik-e, mint azok az ápolók, akik az V. melléklet 5.2.2. pontjában Lengyelországra vonatkozóan meghatározott képesítéssel rendelkeznek.

4. szakasz

Fogorvosok

34. cikk

Fogorvosi alapképzés

(1)   A fogorvosi alapképzésre történő felvétel feltétele az érintett tanulmányok tekintetében valamely tagállamban egyetemre vagy azzal egyenértékű szintűként elismert felsőoktatási intézménybe történő felvételre jogosító bizonyítvány megléte.

(2)   A fogorvosi alapképzés összesen legalább ötéves időtartamú, nappali tagozatos elméleti és gyakorlati — legalább az V. melléklet 5.3.1. pontjában leírt programot tartalmazó — tanulmányokat foglal magában, amelyekre egyetemen vagy azzal egyenértékű szintűként elismert képzést adó, vagy egyetem felügyelete alatt álló felsőoktatási intézményben kerül sor.

Az V. melléklet 5.3.1. pontjában leírt tartalmat az 58. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban lehet a tudományos és technikai haladáshoz való hozzáigazítása végett módosítani.

Az ilyen naprakésszé tétel egy tagállamban sem vonhatja maga után azon meglévő jogszabályi alapelvek módosítását, amelyek a képzés tekintetében a szakmák szerkezetére, valamint amelyek a szakma gyakorlásának természetes személyek általi megkezdésére vonatkoznak.

(3)   A fogorvosi alapképzésnek garantálnia kell, hogy az érintett személy megszerezte a következő ismereteket és készségeket:

a)

a fogászat alapját képező tudományok megfelelő ismerete, valamint a tudományos módszerek — beleértve a biológiai funkciók mérésének alapelveit, a tudományosan megalapozott tények kiértékelését és adatok elemzését — helyes megértése;

b)

az egészséges és beteg személyek felépítésére, fiziológiai funkcióira és viselkedésére, valamint a fizikai és társadalmi környezetnek az ember egészségi állapotát befolyásoló hatására vonatkozó megfelelő ismeretek, amennyiben ezek a tényezők érintik a fogászatot;

c)

mind az egészséges, mind a beteg fogak, szájak, állkapcsok és kapcsolódó szöveteik szerkezetének és funkciójának, valamint azoknak a beteg általános egészségi állapotával, fizikai és szociális közérzetével való kapcsolatának megfelelő ismerete;

d)

a klinikai szaktárgyak és módszerek megfelelő ismerete, amelyek a fogorvosnak egységes képet nyújtanak a fogak, a száj, az állkapcsok és a kapcsolódó szövetek rendellenességeiről, sérüléseiről és betegségeiről, valamint a preventív, diagnosztikus és terápiás fogászatról;

e)

megfelelő felügyelet mellett szerzett megfelelő klinikai gyakorlat.

Ez a képzés a fogorvos számára a fogak, a száj, az állkapcsok és a kapcsolódó szövetek rendellenességeinek és betegségeinek megelőzésére, diagnózisára és kezelésére kiterjedő valamennyi tevékenység folytatásához szükséges készségeket biztosítja.

35. cikk

Fogszakorvosi képzés

(1)   A fogszakorvosi képzésre történő felvétel feltétele a 34. cikkben említett képzés keretében ötéves elméleti és gyakorlati tanulmányok elvégzése és érvényes lezárása, vagy a 23. és a 37. cikkben említett dokumentumok megléte.

(2)   A fogszakorvosi képzés elméleti és gyakorlati részből áll, amelyekre egyetemi intézetben, vagy gyógykezelést oktató és kutató központban, vagy — szükség szerint — az illetékes hatóságtól vagy szervtől erre engedéllyel rendelkező egészségügyi intézményben kerül sor.

A fogszakorvosi teljes munkaidejű képzés minimálisan három évig tart, az illetékes hatóságok vagy szervek felügyelete mellett. A képzés keretében a fogszakorvosnak készülő fogorvos személyesen vesz részt az érintett intézmény tevékenységében és feladataiban.

A második albekezdésben említett minimális képzési időtartamot az 58. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban lehet a tudományos és technikai haladáshoz való hozzáigazítása végett módosítani.

(3)   A tagállamok a fogszakorvosi képzés elvégzését tanúsító okirat kibocsátását az V. melléklet 5.3.2. pontjában említett, fogorvosi alapképzés elvégzését tanúsító okirat meglétéhez kötik.

36. cikk

Fogorvosi szakmai tevékenységek gyakorlása

(1)   Ezen irányelv alkalmazásában, a fogorvosi szakmai tevékenységek a (3) bekezdésben meghatározott tevékenységek, amelyek gyakorlása az V. melléklet 5.3.2. pontjában felsorolt szakmai képesítések alapján történik.

(2)   A fogorvosi szakma a 34. cikkben említett fogorvosi képzésen alapul és olyan önálló szakmának minősül, amely elkülönül az egyéb általános vagy szakosodott orvosi szakmáktól. A fogorvosi tevékenységek az V. melléklet 5.3.2. pontjában említett, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat birtokában gyakorolhatók. Aki ilyen, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirattal rendelkezik, azt ugyanúgy kell kezelni, mint azt, akire a 23. vagy a 37. cikk alkalmazandó.

(3)   A tagállamok — az V. melléklet 5.3.2. pontjában említett referenciaidőpontokban hatályos jogszabályi rendelkezésekre és szakmai etikai szabályokra kellő tekintettel — biztosítják, hogy a fogorvosoknak általánosan módjuk legyen a fogak, a száj, az állkapcsok és a kapcsolódó szövetek rendellenességeinek és betegségeinek megelőzésére, diagnózisára és kezelésére irányuló tevékenységek gyakorlásának megkezdésére és gyakorlására.

37. cikk

A fogorvosok szerzett jogai

(1)   A fogorvosi szakmai tevékenységeknek az V. melléklet 5.3.2. pontjában felsorolt képesítések alapján történő gyakorlása céljából, minden tagállam elismeri azokat az Olaszországban, Spanyolországban, Ausztriában, a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában kibocsátott, előírt orvosi képesítés megszerzését tanúsító okiratokat, amelyeket olyan személyek részére bocsátottak ki, akik orvosi tanulmányaikat az ugyanazon mellékletben az érintett tagállamra vonatkozóan megállapított referenciaidőpontban vagy azt megelőzően kezdték meg, és amelyekhez az adott tagállam illetékes hatósága által kibocsátott igazolást csatoltak.

Az igazolásnak a következő két feltétel teljesítését kell igazolnia:

a)

hogy az érintett személyek a 36. cikkben említett tevékenységeket az adott tagállamban, az igazolás kibocsátását megelőző öt év folyamán legalább három egymást követő éven keresztül ténylegesen, jogszerűen és főtevékenységként gyakorolták;

b)

hogy az érintett személyek az említett tevékenységeket ugyanolyan feltételek mellett jogosultak gyakorolni, mint azok, akik az V. melléklet 5.3.2. pontjában az adott tagállam tekintetében felsorolt, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirattal rendelkeznek.

Aki a tanulmányokból legalább három évet sikeresen elvégzett, és ennek a 34. cikkben említett képzéssel való egyenértékűségét az érintett tagállam illetékes hatósága igazolja, mentesül a második albekezdés a) pontjában említett hároméves szakmai tapasztalat követelménye alól.

A Cseh Köztársaság és Szlovákia tekintetében, a volt Csehszlovákiában szerzett, előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratokat ugyanolyan szinten kell elismerni, mint az előírt képesítés megszerzését tanúsító, cseh és szlovák okiratokat, és ugyanazon feltételek mellett, mint amelyeket az előző albekezdések tartalmaznak.

(2)   Minden tagállam elismeri azokat az előírt orvosi képesítés megszerzését tanúsító okiratokat, amelyeket Olaszországban olyan személyek részére bocsátottak ki, akik orvosi egyetemi képzésüket 1980. január 28-a után és 1984. december 31-ig bezárólag kezdték meg, és amelyekhez az illetékes olasz hatóságok által kibocsátott igazolást csatoltak.

Az igazolásnak a következő három feltétel teljesítését kell igazolnia:

a)

hogy az érintett személyek sikerrel tették le az illetékes olasz hatóságok által rendezett alkalmassági vizsgát, amelynek célja annak megállapítása volt, hogy az érintett személyek hasonló szintű ismeretekkel és készségekkel bírnak, mint azok, akik az V. melléklet 5.3.2. pontjában Olaszország tekintetében felsorolt, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirattal rendelkeznek;

b)

hogy az érintett személyek a 36. cikkben említett tevékenységeket Olaszországban, az igazolás kibocsátását megelőző öt év folyamán legalább három egymást követő éven keresztül ténylegesen, jogszerűen és főtevékenységként gyakorolták;

c)

hogy az érintett személyek a 36. cikkben említett tevékenységeket ugyanolyan feltételek mellett jogosultak gyakorolni, illetve ténylegesen, jogszerűen és főtevékenységként ugyanolyan feltételek mellett gyakorolják, mint azok, akik az V. melléklet 5.3.2. pontjában Olaszország tekintetében felsorolt, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirattal rendelkeznek.

Aki a tanulmányokból legalább három évet sikeresen elvégzett, és ennek a 34. cikkben említett képzéssel való egyenértékűségét az illetékes hatóság igazolja, mentesül a második albekezdés a) pontjában említett alkalmassági vizsga követelménye alól.

Aki az orvosi egyetemi tanulmányait 1984. december 31-e után kezdte meg, azt ugyanúgy kell kezelni, mint a fent említetteket, feltéve, hogy a fent említett hároméves tanulmányi időszak 1994. december 31-e előtt kezdődött meg.

5. szakasz

Állatorvosok

38. cikk

Állatorvosi képzés

(1)   Az állatorvosi képzés összesen legalább ötéves, nappali tagozatos, elméleti és gyakorlati — legalább az V. melléklet 5.4.1. pontjában leírt tanulmányi programot tartalmazó — tanulmányokból áll, amelyre egyetemen, vagy egyetemivel egyenértékű szintűként elismert képzést adó, illetve egyetem felügyelete alatt álló felsőoktatási intézményben kerül sor.

Az V. melléklet 5.4.1. pontjában leírt tartalmat az 58. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban lehet a tudományos és technikai haladáshoz való hozzáigazítása végett módosítani.

Az ilyen naprakésszé tétel egy tagállamban sem vonhatja maga után azon meglévő jogszabályi alapelvek módosítását, amelyek a képzés tekintetében a szakmák szerkezetére, valamint amelyek a szakma gyakorlásának természetes személyek általi megkezdésére vonatkoznak.

(2)   Az állatorvosi képzésre történő felvétel feltétele olyan bizonyítvány megléte, amely az érintett tanulmányok tekintetében egyetemi intézménybe, vagy egy tagállam által az érintett tanulmányok szempontjából azzal egyenértékű szintűként elismert felsőoktatási intézménybe történő felvételre jogosít.

(3)   Az állatorvosi képzésnek garantálnia kell, hogy az érintett személy megszerezte a következő ismereteket és készségeket:

a)

az állatorvosi tevékenység alapját képező tudományok megfelelő ismerete;

b)

megfelelő ismeretek az egészséges állatok felépítéséről és funkcióiról, tenyésztésükről, szaporodásukról és higiéniájukról általában, valamint takarmányozásukról, beleértve a szükségleteiknek megfelelő takarmányok előállításával és tartósításával kapcsolatos technológiákat;

c)

megfelelő ismeretek az állatok viselkedéséről és védelméről;

d)

megfelelő ismeretek akár az egyed, akár az állatcsoport betegségeinek okairól, természetéről, lefolyásáról, hatásairól, diagnózisáról és kezeléséről, beleértve az emberekre is átterjedő betegségekről szerzett különleges ismereteket;

e)

megfelelő ismeretek a preventív gyógyászatról;

f)

megfelelő ismeretek az állati takarmányok vagy az emberi fogyasztásra szánt, állati eredetű élelmiszerek előállításával, gyártásával és forgalmazásával kapcsolatos higiéniáról és technológiákról;

g)

megfelelő ismeretek a fent felsoroltakhoz kapcsolódó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekről;

h)

megfelelő felügyelet mellett szerzett, megfelelő klinikai gyakorlat és egyéb gyakorlati tapasztalat.

39. cikk

Az állatorvosok szerzett jogai

A 23. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül, azon tagállami állampolgárok esetében, akiknek az előírt állatorvosi képesítés megszerzését tanúsító okiratát Észtország 2004. május 1-je előtt bocsátotta ki, illetve aki tanulmányaikat Észtországban 2004. május 1-je előtt kezdték meg, a tagállamok elismerik az ilyen előírt állatorvosi képesítés megszerzését tanúsító okiratot, ha ahhoz olyan igazolást csatoltak, amely szerint az érintett személy a kérdéses tevékenységeket Észtországban, az igazolás kibocsátását megelőző hét év folyamán legalább öt egymást követő éven keresztül ténylegesen és jogszerűen gyakorolta.

6. szakasz

Szülésznők

40. cikk

Szülésznőképzés

(1)   A szülésznőképzés összesen legalább a következőket tartalmazza:

a)

meghatározott, nappali tagozatos szülésznőképzés, amely — legalább az V. melléklet 5.5.1. pontjában leírt programot tartalmazó — legalább hároméves elméleti és gyakorlati tanulmányokból áll (I. irány); vagy

b)

meghatározott, 18 hónapos nappali tagozatos szülésznőképzés (II. irány), amely legalább az V. melléklet 5.5.1. pontjában leírt tanulmányi programot tartalmazza, és amely nem képezte tárgyát az általános ápolók egyenértékű képzésének.

A tagállamok biztosítják, hogy a szülésznőképzést folytató intézmények a tanulmányi program teljes időtartama alatt feleljenek az elméleti és a gyakorlati képzés összehangolásáért.

Az V. melléklet 5.5.1. pontjában szereplő tartalmat az 58. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban lehet a tudományos és technikai haladáshoz való hozzáigazítása végett módosítani.

Az ilyen naprakésszé tétel egy tagállamban sem vonhatja maga után azon meglévő jogszabályi alapelvek módosítását, amelyek a képzés tekintetében a szakmák szerkezetére, valamint amelyek a szakma gyakorlásának természetes személyek általi megkezdésére vonatkoznak.

(2)   A szülésznőképzésre történő felvételt a következő feltételek valamelyikének teljesítéséhez kell kötni:

a)

az I. irány esetében az általános iskolai és középiskolai oktatás legalább első tíz évének elvégzése; illetve

b)

a II. irány esetében az V. melléklet 5.2.2. pontjában említett, előírt általános ápolói képesítés megszerzését tanúsító okirat megléte.

(3)   A szülésznőképzésnek garantálnia kell, hogy az érintett személy megszerezte a következő ismereteket és készségeket:

a)

a szülésznői tevékenységek alapját képező tudományok megfelelő ismerete, különösen a szülészet és a nőgyógyászat terén;

b)

a szakmai etika és a szakma jogi szabályozásának megfelelő ismerete;

c)

a biológiai funkciók, az anatómia és élettan alapos ismerete a szülészet és az újszülött-ellátás terén, valamint az ember egészségi állapota, fizikai és szociális környezete, illetve viselkedése közötti kapcsolat ismerete;

d)

erre engedéllyel rendelkező intézményekben szerzett megfelelő klinikai gyakorlat, a szülészet és nőgyógyászat terén képzett személyzet felügyelete alatt;

e)

kellő hozzáértés az egészségügyi személyzet képzése terén és tapasztalat az ilyen személyzettel végzett munka terén.

41. cikk

Az előírt szülésznői képesítés megszerzését tanúsító okiratok elismerésére irányuló eljárások

(1)   Az V. melléklet 5.5.2. pontjában említett, előírt szülésznői képesítés megszerzését tanúsító okiratokat a 21. cikk alapján feltétel nélkül el kell ismerni, amennyiben a következő kritériumok valamelyikének megfelelnek:

a)

legalább hároméves, nappali tagozatos szülésznőképzés:

i.

feltétele olyan bizonyítvány vagy képesítés megszerzését tanúsító egyéb okirat, amely egyetemi vagy felsőoktatási intézménybeli tanulmányok megkezdésére jogosít, vagy egyébként az ezzel egyenértékű tudásszintet garantálja; vagy

ii.

amelyet olyan, kétéves szakmai tapasztalat követ, amelyről a (2) bekezdéssel összhangban igazolást bocsátottak ki;

b)

legalább kétéves vagy 3 600 órás, nappali tagozatos szülésznőképzés, amelynek feltétele az V. melléklet 5.2.2. pontjában említett, előírt általános ápolói képesítés megszerzését tanúsító okirat megléte;

c)

legalább 18 hónapos vagy 3 000 órás, nappali tagozatos szülésznőképzés, amelynek feltétele az V. melléklet 5.2.2. pontjában említett, előírt általános ápolói képesítés megszerzését tanúsító okirat megléte, és amelyet olyan egyéves szakmai tapasztalat követett, amelyről a (2) bekezdéssel összhangban igazolást bocsátottak ki.

(2)   Az (1) bekezdésben említett igazolást a saját tagállam illetékes hatósága bocsátja ki. Ez igazolja, hogy birtokosa az előírt szülésznői képesítés megszerzését tanúsító okirat megszerzését követően, kórházban vagy egy erre engedéllyel rendelkező egészségügyi intézményben, a megfelelő ideig kielégítő módon gyakorolta a szülésznői tevékenységek teljes körét.

42. cikk

A szülésznői szakmai tevékenységek gyakorlása

(1)   E szakasz rendelkezéseit az egyes tagállamok által a (2) bekezdés sérelme nélkül meghatározott és az V. melléklet 5.5.2. pontjában szereplő szakmai címek használata mellett gyakorolt szülésznői tevékenységekre kell alkalmazni.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a szülésznőknek módjuk legyen legalább a következő tevékenységek gyakorlásának megkezdésére és gyakorlására:

a)

megfelelő tájékoztatás és tanácsadás a családtervezésről;

b)

terhesség diagnosztizálása és normális terhesség figyelemmel kísérése, a normális terhesség figyelemmel kíséréséhez szükséges vizsgálatok elvégzése;

c)

a veszélyeztetett terhesség lehető legkorábbi diagnózisához szükséges vizsgálatok előírása vagy azokról való tanácsadás;

d)

szülői felkészítő program biztosítása és teljes felkészítés a gyermekszülésre, beleértve a higiénés és táplálkozási tanácsadást;

e)

gyermekszülés közben az anya ellátása és segítése, illetve a magzat méhen belüli állapotának figyelemmel kísérése a megfelelő klinikai és műszaki eszközökkel;

f)

spontán szülés levezetése, beleértve szükség szerint a gátmetszést igénylő eseteket, sürgős esetben pedig a farfekvéses szüléseket;

g)

az anyával vagy a csecsemővel kapcsolatos, orvoshoz történő irányítást igénylő rendellenességek figyelmeztető jeleinek felismerése, és szükség esetén az orvosnak történő segítségnyújtás; az orvos távollétében megfelelő sürgősségi intézkedések megtétele, különösen a méhlepény manuális eltávolítása, melyet lehetőség szerint a méh manuális vizsgálata követ;

h)

az újszülött vizsgálata és ellátása; szükséghelyzetben minden szükséges intézkedés megtétele, és ha szükséges, az újraélesztés azonnali megkezdése;

i)

a gyermekágyas anya ellátása és állapotának figyelemmel kísérése a szülés utáni időszakban, illetve az anya ellátása a csecsemőgondozással kapcsolatos minden szükséges tanáccsal, hogy az újszülött optimális fejlődését biztosítani tudja;

j)

az orvos által előírt kezelés végrehajtása;

k)

a szükséges írásbeli esetjelentések elkészítése.

43. cikk

Szülésznők szerzett jogai

(1)   Azon tagállami állampolgárok esetében, akiknek az előírt szülésznői képesítés megszerzését tanúsító okirata megfelel a 40. cikkben megállapított valamennyi képzési minimumkövetelménynek, de a 41. cikk értelmében csak akkor ismerhető el, ha ahhoz a 41. cikk (2) bekezdése szerinti, szakmai tapasztalatról szóló igazolást csatoltak, minden tagállam elegendő bizonyítékként ismeri el az adott tagállam által az V. melléklet 5.5.2. pontjában említett referenciaidőpontot megelőzően kibocsátott, előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratot, ha ahhoz olyan igazolást csatoltak, amely szerint az érintett állampolgár a kérdéses tevékenységet az igazolás kibocsátását megelőző öt év folyamán legalább két egymást követő éven keresztül ténylegesen és jogszerűen gyakorolta.

(2)   Az (1) bekezdésben megállapított feltételeket kell alkalmazni azokra a tagállami állampolgárokra, akiknek az előírt szülésznői képesítés megszerzését tanúsító okirata a volt Német Demokratikus Köztársaság területén nyújtott képzés elvégzését igazolja, amely a 40. cikkben megállapított valamennyi képzési minimumkövetelménynek megfelel, de amely előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat a 41. cikk értelmében csak akkor ismerhető el, ha ahhoz a 41. cikk (2) bekezdése szerinti, szakmai tapasztalatról szóló igazolást csatoltak, és olyan képzést tanúsít, amelyet 1990. október 3. előtt kezdtek meg.

(3)   Az előírt szülésznői képesítés megszerzését tanúsító lengyel okiratok tekintetében csak a következő, szerzett jogokra vonatkozó rendelkezések alkalmazhatók.

Azon tagállami állampolgárok esetében, akiknek az előírt szülésznői képesítés megszerzését tanúsító okiratát Lengyelország 2004. május 1-je előtt bocsátotta ki, vagy akiknek a képzése Lengyelországban 2004. május 1-je előtt kezdődött meg, és akik nem teljesítették a 40. cikkben megállapított képzési minimumkövetelményeket, a tagállamok akkor ismerik el a következő, előírt szülésznői képesítés megszerzését tanúsító okiratokat, ha azokhoz olyan igazolást csatoltak, amely szerint ezek a személyek a szülésznői tevékenységet az alábbiakban meghatározott ideig ténylegesen és jogszerűen gyakorolták:

a)

előírt szülésznői képesítés megszerzését tanúsító okirat (dyplom licencjata położnictwa): az okirat kibocsátását megelőző öt év folyamán legalább három egymást követő éven keresztül gyakorolt tevékenység;

b)

középfokú végzettségre épülő képzés elvégzését tanúsító, egészségügyi szakiskolában szerzett, előírt szülésznői képesítés megszerzését tanúsító okirat (dyplom położnej): az okirat kibocsátását megelőző hét év folyamán legalább öt egymást követő éven keresztül gyakorolt tevékenység.

(4)   Azokat az előírt szülésznői képesítés megszerzését tanúsító okiratokat, amelyeket Lengyelországban a képzést 2004. május 1-je előtt befejező szülésznők részére, a 40. cikkben megállapított képzési minimumkövetelményeknek meg nem felelő képzés nyomán bocsátottak ki, amely képzést olyan felsőfokú alapképzési fokozatot tanúsító oklevél igazol, amelyet az ápolói és a szülésznői szakmáról szóló törvény és egyéb jogszabályok módosításáról szóló, 2004. április 20-i törvény (A Lengyel Köztársaság Hivatalos Közlönyének 2004. április 30-i 92. száma, 885. tétel) 11. cikkében, valamint a középiskolai bizonyítvánnyal (záróvizsga — érettségi) rendelkező, az ápolói és szülésznői szakmát oktató egészségügyi líceumban és egészségügyi szakiskolában végzett ápolók és szülésznők képzésének részletes feltételeiről szóló, 2004. május 11-i egészségügyi miniszteri rendeletben (A Lengyel Köztársaság Hivatalos Közlönyének 2004. május 13-i 110. száma, 1170. tétel) szereplő különleges továbbképző program keretében szereztek, minden tagállam elismeri annak megvizsgálása végett, hogy az érintett személy hasonló szintű ismeretekkel és szaktudással rendelkezik-e, mint azok a szülésznők, akik az V. melléklet 5.5.2. pontjában Lengyelországra vonatkozóan meghatározott képesítéssel rendelkeznek.

7. szakasz

Gyógyszerészek

44. cikk

Gyógyszerészképzés

(1)   A gyógyszerészképzésre történő felvétel feltétele olyan bizonyítvány megléte, amely az érintett tanulmányok tekintetében valamely tagállamban egyetemre vagy azzal egyenértékű szintűként elismert felsőoktatási intézménybe történő felvételre jogosít.

(2)   Az előírt gyógyszerészi képesítés megszerzését tanúsító okirat legalább ötéves képzés elvégzését tanúsítja, amely legalább a következőket tartalmazza:

a)

négyéves, nappali tagozatos elméleti és gyakorlati képzés egyetemen, vagy azzal egyenértékű szintűként elismert, illetve egyetem felügyelete alatt álló felsőoktatási intézményben;

b)

hat hónapos gyakorlat közforgalmú gyógyszertárban vagy kórházban az adott kórház gyógyszerészeti osztályának felügyelete alatt.

Az említett képzési ciklusnak legalább az V. melléklet 5.6.1. pontjában leírt programot tartalmaznia kell. Az V. melléklet 5.6.1. pontjában leírt tartalmat az 58. cikk (2) bekezdésben említett eljárással összhangban lehet a tudományos és technikai haladáshoz való hozzáigazítása végett módosítani.

Az ilyen naprakésszé tétel egy tagállamban sem vonhatja maga után azon meglévő jogszabályi alapelvek módosítását, amelyek a képzés tekintetében a szakmák szerkezetére, valamint amelyek a szakma gyakorlásának természetes személyek általi megkezdésére vonatkoznak.

(3)   A gyógyszerészképzésnek garantálnia kell, hogy az érintett személy megszerezte a következő ismereteket és készségeket:

a)

a gyógyszerek és a gyógyszergyártás során felhasznált anyagok megfelelő ismerete;

b)

a gyógyszerészeti technológia és a gyógyszerek fizikai, kémiai, biológiai és mikrobiológiai vizsgálatának megfelelő ismerete;

c)

az anyagcsere, a gyógyszerek és a mérgező anyagok hatásainak és a gyógyszeralkalmazás megfelelő ismerete;

d)

a gyógyszerekre vonatkozó tudományos adatok értékelésének megfelelő ismerete annak érdekében, hogy ezen ismeret alapján megfelelő tájékoztatást lehessen adni;

e)

a gyógyszerészet gyakorlásával kapcsolatos jogi és egyéb követelmények megfelelő ismerete.

45. cikk

A gyógyszerészi szakmai tevékenységek gyakorlása

(1)   Ezen irányelv alkalmazásában gyógyszerészi tevékenység az a tevékenység, amely gyakorlásának megkezdése és gyakorlása egy vagy több tagállamban szakmai képesítéshez kötött, és amelyet az gyakorolhat, aki az V. melléklet 5.6.2. pontjában felsorolt típusú, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirattal rendelkezik.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy az egyetemi szintű, vagy azzal egyenértékűnek tekintendő, a 44. cikk rendelkezéseinek megfelelő, előírt gyógyszerészi képesítés megszerzését tanúsító okirattal rendelkező személyeknek — szükség szerint a kiegészítő szakmai tapasztalat követelményére is figyelemmel — módjuk legyen legalább a következő tevékenységek gyakorlását megkezdeni, és e tevékenységeket gyakorolni:

a)

gyógyszerek gyógyszerformájának elkészítése;

b)

gyógyszerek gyártása és vizsgálata;

c)

gyógyszerek tesztelése e célra szolgáló laboratóriumban;

d)

gyógyszerek tárolása, tartósítása és nagykereskedelmi elosztása;

e)

gyógyszerek készítése, tesztelése, tárolása és forgalmazása közforgalmú gyógyszertárakban;

f)

gyógyszerek készítése, tesztelése, tárolása és forgalmazása kórházakban;

g)

gyógyszerekkel kapcsolatos tájékoztatás és tanácsadás.

(3)   Ha egy tagállam valamely gyógyszerészi tevékenység gyakorlásának megkezdését vagy gyakorlását — az V. melléklet 5.6.2. pontjában említett, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat meglétén felül — kiegészítő szakmai tapasztalathoz köti, ez a tagállam e tekintetben elegendő bizonyítékként ismeri el az érintett személy saját tagállamának illetékes hatóságai által kibocsátott olyan igazolást, amely szerint az érintett személy a kérdéses tevékenységet a saját tagállamban hasonló időtartamon keresztül gyakorolta.

(4)   A (3) bekezdésben említett elismerés nem alkalmazható a Luxemburgi Nagyhercegség által az állami közforgalmú gyógyszertári koncesszió megadásához megkövetelt kétéves szakmai tapasztalat esetében.

(5)   Ha 1985. szeptember 16-án valamely tagállamban olyan versenyvizsgarendszert alkalmaztak, amelynek célja a (2) bekezdés szerinti képesítéssel rendelkezők közül azok kiválasztása, akiket olyan új gyógyszertárak tulajdonjogának megszerzésére jogosítanak fel, amelyek létrehozásáról a nemzeti földrajzi elosztási rendszer keretében már döntés született, ez a tagállam az (1) bekezdés rendelkezéseitől eltérve megtarthatja ezt a vizsgát és az abban való részvételt előírhatja olyan, más tagállamokbeli állampolgárok számára, akik az V. melléklet 5.6.2. pontjában említett, előírt gyógyszerészi képesítés megszerzését tanúsító okirattal rendelkeznek, vagy akikre a 23. cikk rendelkezései vonatkoznak.

8. szakasz

Építészmérnökök

46. cikk

Építészmérnökök képzése

(1)   Az építészmérnöki képzés összesen legalább négyéves, nappali tagozatos képzés, vagy legalább hároméves nappali tagozatos tanulmányi időszakot magában foglaló hatéves képzés, amely egyetemen vagy hasonló oktatási intézményben zajlik. A képzést sikeres egyetemi szintű vizsgával kell lezárni.

A képzésnek, amelynek egyetemi szintűnek kell lennie, és amelyben a fő összetevő az építészet kell legyen, egyensúlyt kell fenntartania az építészeti képzés elméleti és gyakorlati elemei között, valamint garantálnia kell a következő ismeretek és készségek megszerzését:

a)

az esztétikai és műszaki követelményeket is kielégítő építészeti tervek elkészítésének képessége;

b)

az építészettörténet és az építészeti elméletek, valamint a kapcsolódó művészetek, technológiák és tudományok megfelelő ismerete;

c)

az építészeti tervezés minőségére ható képzőművészetek ismerete;

d)

a várostervezés és a tervezés megfelelő ismerete, a tervezési folyamathoz szükséges képességek megléte;

e)

az emberek és épületek, az épületek és a környezet közötti kapcsolat ismerete, valamint annak a szükségszerűségnek a megértése, hogy az épületeket és a közöttük lévő teret az emberi igényekhez és mértékekhez kell igazítani;

f)

az építészmérnöki szakma és az építészmérnök társadalmon belüli szerepének megértése, különösen a társadalmi tényezőket figyelembe vevő előzetes tervek készítésében;

g)

tervezési projektekhez szükséges vizsgálati módszerek és vázlatkészítés ismerete;

h)

a szerkezettervezés és az épülettervezéssel kapcsolatos építési és műszaki problémák megértése;

i)

a fizikai problémák és technológiák, valamint az épületek funkcióinak ismerete, hogy azokban kényelmes és az éghajlat elleni védelmet biztosító belső feltételeket lehessen teremteni;

j)

a szükséges tervezési szakértelem, amely kielégíti a felhasználók igényeit a költségtényezők és az építési előírások korlátai között;

k)

azoknak az iparágaknak, szervezeteknek, szabályozásoknak és eljárásoknak a megfelelő ismerete, amelyek szerepet játszanak a tervezést követő kivitelezésben, valamint a tervek általános tervbe történő foglalásában.

(2)   Az (1) bekezdésben felsorolt ismeretek és készségek körét az 58. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban lehet a tudományos és technikai haladáshoz való hozzáigazításuk végett módosítani.

Az ilyen naprakésszé tétel egy tagállamban sem vonhatja maga után azon meglévő jogszabályi alapelvek módosítását, amelyek a képzés tekintetében a szakmák szerkezetére, valamint amelyek a szakma gyakorlásának természetes személyek általi megkezdésére vonatkoznak.

47. cikk

Eltérések az építészmérnöki képzés feltételeitől

(1)   A 46. cikktől eltérve, a következőket szintén a 21. cikknek megfelelőként kell elismerni: azt az 1985. augusztus 5-től létező, a Németországi Szövetségi Köztársaságban a „Fachhochschulen”-ben zajló, hároméves képzést, amely megfelel a 46. cikkben foglalt követelményeknek és ebben a tagállamban a 48. cikkben említett tevékenységeknek „építészmérnök” szakmai cím használata mellett történő gyakorlása megkezdésére jogosít, feltéve, hogy a képzést a Németországi Szövetségi Köztársaságban szerzett négyéves szakmai tapasztalat követte, amelyről az a szakmai szövetség adott ki igazolást, amelynek a névjegyzékében az ezen irányelv rendelkezéseivel élni kívánó építészmérnök neve szerepel.

A szakmai szövetségnek előbb meg kell győződnie arról, hogy az érintett építészmérnök által az építészet terén végzett munka a 46. cikk (1) bekezdésében említett ismeretek és készségek teljes körének meggyőző alkalmazása. Az említett igazolást ugyanazon eljárás szerint kell kiadni, mint amely szerint a szakmai szövetség névjegyzékébe való felvétel történik.

(2)   A 46. cikktől eltérve, a következőket szintén a 21. cikknek megfelelőként kell elismerni: szociális fejlesztő programok vagy nem nappali egyetemi tanulmányok részét képező képzés, amely megfelel a 46. cikkben említett követelményeknek, ha ezt az igazolja, hogy olyan személy, aki legalább hét évet dolgozott az építészet területén egy építészmérnök vagy egy építész iroda felügyelete mellett, sikeres építészmérnöki vizsgát tett. A vizsgának egyetemi szintűnek kell lennie, és egyenértékűnek kell lennie a 46. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett záróvizsgával.

48. cikk

Az építészmérnöki szakmai tevékenységek gyakorlása

(1)   Ezen irányelv alkalmazásában építészmérnöki szakmai tevékenység az a tevékenység, amelyet az „építészmérnök” szakmai cím használata mellett rendszeresen végeznek.

(2)   Egy tagállam azon állampolgárait, akik az említett cím használatára olyan törvény erejénél fogva jogosultak, amely egy tagállam illetékes hatóságát felhatalmazza ennek a címnek olyan tagállami állampolgárok részére történő megadására, akik az építészet terén kiemelkedő eredményeket értek el, úgy kell tekinteni, hogy megfelelnek az építészmérnöki tevékenységek „építészmérnök” szakmai cím használata mellett történő gyakorlásához szükséges feltételeknek. Az érintett személyek tevékenységének építészeti jellegét a saját tagállam által kibocsátott igazolás tanúsítja.

49. cikk

Az építészmérnökök szerzett jogai

(1)   Minden tagállam elfogadja a többi tagállam által kibocsátott, a VI. melléklet 6. pontjában felsorolt és az ugyanazon mellékletben említett referencia-tanévnél nem később kezdődött képzést tanúsító, előírt építészmérnöki képesítés megszerzését tanúsító okiratokat akkor is, ha azok nem felelnek meg a 46. cikkben megállapított minimumkövetelményeknek, továbbá az építészmérnöki szakmai tevékenységek gyakorlásának megkezdése és gyakorlása céljából ezeket az okiratokat a saját területén ugyanolyan hatályúnak tekinti, mint az előírt építészmérnöki képesítések megszerzését tanúsító, általa kibocsátott okiratokat.

Ilyen körülmények között, el kell ismerni azokat a Németországi Szövetségi Köztársaság illetékes hatóságai által kibocsátott igazolásokat, amelyek azt tanúsítják, hogy a Német Demokratikus Köztársaság illetékes hatóságai által 1945. május 8-án vagy azt követően kibocsátott, előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratok egyenértékűek az említett mellékletben felsorolt ilyen okiratokkal.

(2)   Az (1) bekezdés sérelme nélkül, minden tagállam elismeri a következő, előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratokat, továbbá az építészmérnöki szakmai tevékenységek gyakorlásának megkezdése és gyakorlása céljából ezeket az okiratokat a saját területén ugyanolyan hatályúnak tekinti, mint az előírt képesítések megszerzésének tanúsítása végett általa kibocsátott okiratokat: a tagállami állampolgárok részére olyan tagállamok által kibocsátott igazolások, amelyekben az építészmérnöki tevékenység gyakorlásának megkezdése és gyakorlása szabályozva volt a következő időpontoktól:

a)

1995. január 1. Ausztria, Finnország és Svédország esetében;

b)

2004. május 1. a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia esetében;

c)

1987. augusztus 5. a többi tagállam esetében.

Az (1) bekezdésben említett igazolások tanúsítják, hogy birtokosuk legkésőbb a megfelelő időpontban jogosulttá vált az építészmérnöki szakmai cím használatára, és a kérdéses tevékenységet, az igazolás kibocsátását megelőző öt év folyamán legalább három egymást követő éven keresztül, a vonatkozó szabályok keretében ténylegesen gyakorolta.

IV. FEJEZET

A letelepedésre vonatkozó közös rendelkezések

50. cikk

Dokumentáció és formai követelmények

(1)   Amennyiben a fogadó tagállam illetékes hatóságai e cím alapján a kérdéses szabályozott szakma gyakorlására vonatkozó engedély iránti kérelmet bírálnak el, megkövetelhetik a VII. mellékletben felsorolt dokumentumok és igazolások bemutatását.

A VII. melléklet 1. pontjának d), e) és f) alpontjában felsorolt dokumentumok a benyújtásuk napján három hónapnál nem lehetnek régebbiek.

A tagállamok, szervek és más jogi személyek gondoskodnak a tudomásukra jutott adatok bizalmas kezeléséről.

(2)   Alapos kétség esetén a fogadó tagállam egy másik tagállam illetékes hatóságától kérheti, hogy igazolja az ez utóbbi tagállamban kiadott tanúsítványok és előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratok hitelességét, valamint adott esetben azt, hogy a jogosult az e cím III. fejezetében említett szakmák tekintetében megfelel a 24., 25., 28., 31., 34., 35., 38., 40., 44., illetve 46. cikkben megállapított képzési minimumkövetelményeknek.

(3)   Alapos kétség esetén, ha a 3. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott, előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratot egy tagállam illetékes hatósága bocsátotta ki, és az olyan képzésre vonatkozik, amelyre részben vagy teljes egészében egy másik tagállam területén jogszerűen letelepedett intézményben került sor, a fogadó tagállam jogosult az okiratot kibocsátó tagállam illetékes szervéhez fordulni avégett, hogy meggyőződjön arról,

a)

hogy a képzést folytató intézménynél tartott képzést hivatalosan igazolta-e az okiratot kibocsátó tagállamban található oktatási intézmény;

b)

hogy a kibocsátott, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat azonos-e azzal, amelyet akkor adtak volna meg, ha a képzést teljes egészében a képesítő okiratot kibocsátó tagállamban végezték volna; valamint

c)

hogy az előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat ugyanazokat a szakmai jogokat biztosítja-e a képesítő okiratot kibocsátó tagállam területén.

(4)   Amennyiben a fogadó tagállam a szabályozott szakma gyakorlásának megkezdéséhez az állampolgáraitól eskü vagy ünnepélyes nyilatkozat megtételét követeli meg, és amennyiben ennek az eskünek, illetve nyilatkozatnak a szövege a többi tagállam állampolgára tekintetében nem alkalmazható, a fogadó tagállamnak gondoskodnia kell arról, hogy az érintett személyek számára megfelelő és egyenértékű szöveg álljon rendelkezésre.

51. cikk

A szakmai képesítések kölcsönös elismerésére irányuló eljárás

(1)   A fogadó tagállam illetékes hatósága a kérelem beérkezését követő egy hónapon belül visszaigazolást küld a kérelem beérkezéséről, és adott esetben tájékoztatja a kérelmezőt a hiányzó iratokról.

(2)   A szabályozott szakma gyakorlására vonatkozó engedély iránti kérelmet vizsgáló eljárást a lehető leggyorsabban le kell folytatni, és a kérelmező teljes dokumentációjának benyújtása után legfeljebb három hónappal a fogadó tagállam illetékes hatóságának indokolással ellátott határozatával kell lezárni. Ez a határidő azonban az e cím I. és II. fejezetének hatálya alá tartozó esetekben egy hónappal meghosszabbítható.

(3)   A határozat ellen, illetve a döntés határidőn belüli meghozatalának elmulasztása esetén a nemzeti jog szerinti jogorvoslattal lehet élni.

52. cikk

Szakmai címek használata

(1)   Ha egy fogadó tagállamban az érintett szakma valamely tevékenységére vonatkozó szakmai cím használata szabályozott, a többi tagállamnak a III. cím alapján valamely szabályozott szakma gyakorlására jogosult állampolgárai a fogadó tagállamnak azt a szakmai címét használják, amely a másik tagállamban az érintett szakmának megfelel, és használják a szakmai cím rövidített formáját is.

(2)   Amennyiben egy szakmát a fogadó tagállamban a 3. cikk (2) bekezdése szerinti szövetség vagy szervezet szabályoz, a tagállamok állampolgárai csak akkor jogosultak az e szövetség vagy szervezet által odaítélt szakmai címnek, illetve e cím rövidített formájának a használatára, ha igazolják, hogy a szóban forgó szövetség vagy szervezet tagjai.

Amennyiben a szövetség vagy szervezet a tagfelvételt bizonyos képesítésektől teszi függővé, ezt más tagállamok szakmai képesítéssel rendelkező állampolgáraival szemben csak az ebben az irányelvben megállapított feltételek szerint teheti meg.

IV. CÍM

A SZAKMA GYAKORLÁSÁNAK RÉSZLETES SZABÁLYAI

53. cikk

Nyelvismeret

A szakmai képesítések elismerésének hatálya alá tartozó személyeknek a szakmának a fogadó tagállamban való gyakorlásához szükséges nyelvismerettel kell rendelkezniük.

54. cikk

Képzettséghez kapcsolódó címek használata

A 7. és az 52. cikk sérelme nélkül, a fogadó tagállam gondoskodik arról, hogy az érintett személyek megkapják a jogot arra, hogy a saját tagállamukban megszerzett, képzettséghez kapcsolódó címüket, és lehetőség szerint annak rövidített formáját saját tagállamuk nyelvén használhassák. A fogadó tagállam megkövetelheti, hogy a kérelmező a cím viselésekor annak az oktatási intézménynek vagy vizsgabizottságnak a nevét és címét is feltüntesse, ahol a címet szerezte. Amennyiben a saját tagállamban használatos, képzettséghez kapcsolódó cím a fogadó tagállamban összetéveszthető egy olyan címmel, amelyhez ez utóbbi tagállamban a jogosult által el nem végzett kiegészítő képzés szükséges, a fogadó tagállam megkövetelheti a jogosulttól, hogy a saját tagállamban használatos, képzettséghez kapcsolódó címet a fogadó tagállam által megállapítandó megfelelő formában használja.

55. cikk

A társadalombiztosítási alapok általi jóváhagyás

Az 5. cikk (1) bekezdésének és a 6. cikk első albekezdése b) pontjának a sérelme nélkül, azok a tagállamok, amelyek a területükön szakmai képesítést szerzett személyektől a társadalombiztosítási alap általi jóváhagyás megszerzéséhez megkövetelik, hogy munkahelyi képzés keretében felkészítő időszakot töltsenek le és/vagy bizonyos ideig szakmai tapasztalatot szerezzenek, mellőzik e kötelezettség megkövetelését a más tagállamban megszerzett orvosi és fogorvosi szakmai képesítés megszerzéséről szóló okiratok birtokosai esetében.

V. CÍM

KÖZIGAZGATÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS VÉGREHAJTÁSI FELELŐSSÉG

56. cikk

Illetékes hatóságok

(1)   A fogadó tagállam és a saját tagállam illetékes hatóságai szorosan együttműködnek és kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak ezen irányelv alkalmazásának megkönnyítése érdekében. Gondoskodnak az egymásnak szolgáltatott adatok bizalmas kezeléséről.

(2)   A fogadó tagállam és a saját tagállam illetékes hatóságai — a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (24) és a az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) (25) előírt személyesadat-védelmi jogi rendelkezéseket tiszteletben tartva — adatokat szolgáltatnak egymásnak azokról a fegyelmi eljárásokról, büntetőjogi szankciókról, vagy bármely egyéb jelentős súlyú, konkrét körülményekről, amelyek az ezen irányelv alapján gyakorolt tevékenységek tekintetében várhatóan következményekkel járhatnak.

A saját tagállam megvizsgálja az ilyen körülmények valóságnak való megfelelését, és hatóságai döntenek arról, hogy milyen jellegű és milyen terjedelmű vizsgálatra van szükség, majd a saját tagállam tájékoztatja a fogadó tagállamot a rendelkezésére álló információkból levont következtetéseiről.

(3)   Legkésőbb 2007. október 20-án minden tagállam kijelöli azokat a hatóságokat és szerveket, amelyek hatáskörrel rendelkeznek az előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratok és egyéb dokumentumok, illetve adatok kibocsátására, illetve átvételére, valamint azokat, amelyek hatáskörrel rendelkeznek a kérelmek fogadására és az ezen irányelvben említett határozatok meghozatalára, és erről a többi tagállamot és a Bizottságot haladéktalanul tájékoztatja.

(4)   Az (1) bekezdésben említett hatóságok tevékenységei tekintetében minden tagállam kijelöl egy koordinátort, és erről a többi tagállamot és a Bizottságot tájékoztatja.

A koordinátorok feladatai a következők:

a)

ezen irányelv egységes alkalmazásának elősegítése;

b)

az ezen irányelv alkalmazása szempontjából fontos információk gyűjtése, így például arra vonatkozóan, hogy a tagállamokban milyen feltételekkel lehet megkezdeni a szabályozott szakmák gyakorlását.

A b) pontban leírt feladatok teljesítése céljából a koordinátorok segítséget igényelhetnek az 57. cikkben említett információs szolgálatoktól.

57. cikk

Információs szolgálatok

Minden tagállam legkésőbb 2007. október 20-ig kijelöl egy információs szolgálatot, amelynek feladata a következő lesz:

a)

az állampolgárok és más tagállamok információs szolgálatai részére a szükséges tájékoztatás megadása a szakmai képesítések ezen irányelvben előírt kölcsönös elismerésére vonatkozóan, így a szakmákra és e szakmák gyakorlására irányadó nemzeti jogszabályi rendelkezésekre, közöttük a szociális rendelkezésekre és adott esetben az etikai szabályokra vonatkozó tájékoztatás;

b)

az állampolgárok segítése az ezen irányelvvel rájuk ruházott jogok érvényesítésében, szükség szerint a fogadó tagállam más információs szolgálataival és illetékes hatóságával együttműködve.

A Bizottság kérésére az információs szolgálatok a kérés kézhezvételétől számított két hónapon belül tájékoztatják a Bizottságot azoknak a vizsgálatoknak az eredményéről, amelyeket a b) pont rendelkezései alapján folytatnak.

58. cikk

A szakmai képesítések elismerésével foglalkozó bizottság

(1)   A Bizottságot munkájában a szakmai képesítések elismerésével foglalkozó bizottság segíti (a továbbiakban: a „bizottság”), amely a tagállamok képviselőiből áll, és amelynek elnöki tisztségét a Bizottság képviselője tölti be.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettek annak 8. cikke rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében előírt időtartam két hónap.

(3)   A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

59. cikk

Konzultáció

A Bizottság megfelelő módon biztosítja a konzultációt az érintett szakmai csoportok szakértőivel, különösen az 58. cikkben említett bizottság munkájával kapcsolatban, és e konzultációkról indoklással ellátott jelentést készít a bizottság számára.

VI. CÍM

EGYÉB RENDELKEZÉSEK

60. cikk

Jelentések

(1)   2007. október 20-tól kezdve, a tagállamok kétévente jelentést küldenek a Bizottságnak a rendszer alkalmazásáról. A jelentésnek az általános észrevételeken kívül tartalmaznia kell a meghozott határozatokra vonatkozó statisztikai kimutatást, valamint az ezen irányelv alkalmazása során felmerült főbb problémák ismertetését.

(2)   2007. október 20-tól kezdve, a Bizottság ötévente jelentést készít ezen irányelv végrehajtásáról.

61. cikk

Eltérési záradék

Ha ezen irányelv valamely rendelkezésének alkalmazása tekintetében egy tagállam egy meghatározott területen jelentős nehézségekbe ütközik, a Bizottság az érintett tagállammal együttműködve megvizsgálja ezeket a nehézségeket.

Szükség szerint a Bizottság az 58. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban dönt arról, hogy az érintett tagállamnak korlátozott időtartamra engedélyt ad a szóban forgó rendelkezéstől való eltérésre.

62. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 77/452/EGK, 77/453/EGK, 78/686/EGK, 78/687/EGK, 78/1026/EGK, 78/1027/EGK, 80/154/EGK, 80/155/EGK, 85/384/EGK, 85/432/EGK, 85/433/EGK, 89/48/EGK, 92/51/EGK, 93/16/EGK és 1999/42/EK irányelv 2007. október 20-tól hatályát veszti. A hatályon kívül helyezett irányelvekre történő hivatkozást ezen irányelvre történő hivatkozásnak kell tekinteni, és a hatályon kívül helyezett irányelvek alapján elfogadott jogi aktusokat a hatályon kívül helyezés nem érinti.

63. cikk

Átültetés

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2007. október 20-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

64. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

65. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2005. szeptember 7-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BORRELL FONTELLES

a Tanács részéről

az elnök

C. CLARKE


(1)  HL C 181. E, 2002.7.30., 183. o.

(2)  HL C 61., 2003.3.14., 67. o.

(3)  Az Európai Parlament 2004. február 11-i véleménye (HL C 97. E, 2004.4.22., 230. o.), a Tanács 2004. december 21-i közös álláspontja (HL C 58. E, 2005.3.8., 1. o.) és az Európai Parlament 2005. május 11-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). A Tanács 2005. június 6-i határozata.

(4)  HL L 178., 2000.7.17., 1. o.

(5)  HL L 19., 1989.1.24., 16. o. A 2001/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 206., 2001.7.31., 1. o.) módosított irányelv.

(6)  HL L 209., 1992.7.24., 25. o. A legutóbb a 2004/108/EK bizottsági határozattal (HL L 32., 2004.2.5., 15. o.) módosított irányelv.

(7)  HL L 201., 1999.7.31., 77. o.

(8)  HL L 176., 1977.7.15., 1. o. A legutóbb a 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

(9)  HL L 176., 1977.7.15., 8. o. A legutóbb a 2001/19/EK irányelvvel módosított irányelv.

(10)  HL L 233., 1978.8.24., 1. o. A legutóbb a 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

(11)  HL L 233., 1978.8.24., 10. o. A legutóbb a 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

(12)  HL L 362., 1978.12.23., 1. o. A legutóbb a 2001/19/EK irányelvvel módosított irányelv.

(13)  HL L 362., 1978.12.23., 7. o. A legutóbb a 2001/19/EK irányelvvel módosított irányelv.

(14)  HL L 33., 1980.2.11., 1. o. A legutóbb a 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

(15)  HL L 33., 1980.2.11., 8. o. A legutóbb a 2001/19/EK irányelvvel módosított irányelv.

(16)  HL L 223., 1985.8.21., 15. o. A legutóbb a 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

(17)  HL L 253., 1985.9.24., 34. o. A 2001/19/EK irányelvvel módosított irányelv.

(18)  HL L 253., 1985.9.24., 37. o. A legutóbb a 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

(19)  HL L 165., 1993.7.7., 1. o. A legutóbb az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv.

(20)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(21)  HL L 78., 1977.3.26., 17. o. A legutóbb a 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

(22)  HL L 77., 1998.3.14., 36. o. A 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

(23)  HL L 145., 1977.6.13., 1. o. A legutóbb a 2004/66/EK irányelvvel (HL L 168., 2004.5.1., 35. o.) módosított irányelv.

(24)  HL L 281., 1995.11.23., 31. o. Az 1882/2003/EK rendelettel módosított irányelv.

(25)  HL L 201., 2002.7.31., 37. o.


I. MELLÉKLET

Azon szakmai szövetségek és szervezetek jegyzéke, melyek teljesítik a 3. cikk (2) bekezdésében foglalt feltételeket

ÍRORSZÁG (1)

1.

The Institute of Chartered Accountants in Ireland (2)

2.

The Institute of Certified Public Accountants in Ireland (2)

3.

The Association of Certified Accountants (2)

4.

Institution of Engineers of Ireland

5.

Irish Planning Institute

EGYESÜLT KIRÁLYSÁG

1.

Institute of Chartered Accountants in England and Wales

2.

Institute of Chartered Accountants of Scotland

3.

Institute of Chartered Accountants in Ireland

4.

Chartered Association of Certified Accountants

5.

Chartered Institute of Loss Adjusters

6.

Chartered Institute of Management Accountants

7.

Institute of Chartered Secretaries and Administrators

8.

Chartered Insurance Institute

9.

Institute of Actuaries

10.

Faculty of Actuaries

11.

Chartered Institute of Bankers

12.

Institute of Bankers in Scotland

13.

Royal Institution of Chartered Surveyors

14.

Royal Town Planning Institute

15.

Chartered Society of Physiotherapy

16.

Royal Society of Chemistry

17.

British Psychological Society

18.

Library Association

19.

Institute of Chartered Foresters

20.

Chartered Institute of Building

21.

Engineering Council

22.

Institute of Energy

23.

Institution of Structural Engineers

24.

Institution of Civil Engineers

25.

Institution of Mining Engineers

26.

Institution of Mining and Metallurgy

27.

Institution of Electrical Engineers

28.

Institution of Gas Engineers

29.

Institution of Mechanical Engineers

30.

Institution of Chemical Engineers

31.

Institution of Production Engineers

32.

Institution of Marine Engineers

33.

Royal Institution of Naval Architects

34.

Royal Aeronautical Society

35.

Institute of Metals

36.

Chartered Institution of Building Services Engineers

37.

Institute of Measurement and Control

38.

British Computer Society


(1)  Az ír állampolgárok egyben tagjai az Egyesült Királyság alábbi szövetségeinek vagy szervezeteinek is:

 

Institute of Chartered Accountants in England and Wales

 

Institute of Chartered Accountants of Scotland

 

Institute of Actuaries

 

Faculty of Actuaries

 

The Chartered Institute of Management Accountants

 

Institute of Chartered Secretaries and Administrators

 

Royal Town Planning Institute

 

Royal Institution of Chartered Surveyors

 

Chartered Institute of Building

(2)  Csak számlaellenőrzési tevékenység vonatkozásában.


II. MELLÉKLET

A 11. cikk c) pontja ii. alpontjában említett speciális rendszerű képzések jegyzéke

1.   Egészségügyi és gyermekgondozási jellegű szakképzések

Az alábbiakra nyújtanak képzést:

Németországban:

gyermekápoló („Kinderkrankenschwester/Kinderkrankenpfleger”),

fizioterapeuta/gyógytornász („Krankengymnast(in)/Physiotherapeut(in)”) (1),

ergotherapeuta („Beschäftigungs- und Arbeitstherapeut/Ergotherapeut”),

logopédus („Logopäde/Logopädin”),

ortoptikus („Orthoptist(in)”),

államilag elismert képesítésű gyermekgondozó („Staatlich anerkannte(r) Erzieher(in)”),

államilag elismert képesítésű gyógypedagógus („Staatlich anerkannte(r) Heilpädagoge(-in)”),

orvosi laboratóriumi asszisztens („medizinisch-technische(r) Laboratoriums- Assistent(in)”),

radiológiai asszisztens („medizinisch-technische(r) Radiologie-Assistent(in)”),

izotóp asszisztens („medizinisch-technische(r) Assistent(in) für Funktionsdiagnostik”),

állat-egészségügyi technikus („veterinärmedizinisch-technische(r) Assistent(in)”),

dietetikus („Diätassistent(in)”),

gyógyszerész technikus („Pharmazieingenieur”), aki 1994. március 31. előtt vett részt képzésben a Német Demokratikus Köztársaságban vagy az új szövetségi tartományok területén,

pszichiátriai szakápoló („Psychiatrische(r) Krankenschwester/Krankenpfleger”),

beszédterapeuta („Sprachtherapeut(in)”).

A Cseh Köztársaságban:

egészségügyi asszisztens („zdravotnický asistent”),

a képzés teljes időtartama legalább 13 év, beleértve egy legalább nyolcéves általános iskolai képzést, valamint egy egészségügyi szakközépiskolában elvégzendő négyéves középfokú szakképzést, amely „maturitní zkouška” vizsgával zárul,

táplálkozási asszisztens („nutriční asistent”),

a képzés teljes időtartama legalább 13 év, beleértve egy legalább nyolcéves általános iskolai képzést, valamint egy egészségügyi szakközépiskolában elvégzendő négyéves középfokú szakképzést, amely „maturitní zkouška” vizsgával zárul.

Olaszországban:

fogtechnikus („odontotecnico”),

látszerész („ottico”).

Cipruson:

fogtechnikus („οδοντοτεχνίτης”),

a képzés teljes időtartama legalább 14 év, beleértve legalább egy hatéves általános iskolai képzést, egy hatéves középiskolai képzést, az ezt követő kétéves felsőfokú szakképzést, és 1 év szakmai tapasztalatot,

látszerész („τεχνικός oπτικός”),

a képzés teljes időtartama legalább 14 év, beleértve legalább egy hatéves általános iskolai képzést, egy hatéves középiskolai képzést, az ezt követő kétéves felsőfokú képzést, és 1 év szakmai tapasztalatot.

Lettországban:

fogászati asszisztens („zobārstniecības māsa”),

a képzés teljes időtartama legalább 13 év, beleértve egy legalább tízéves általános iskolai képzést, egy kétéves, egészségügyi oktatási intézményben folytatott szakképzést,, valamint az ezt követő 3 év szakmai tapasztalatot, amelynek lezárásaként szakvizsgát kell tenni a bizonyítvány megszerzéséért.

biomedikus laboratóriumi asszisztens („biomedicīnas laborants”),

a képzés teljes időtartama legalább 12 év, beleértve egy legalább tízéves általános iskolai képzést, egy kétéves, egészségügyi oktatási intézményben folytatott szakképzést, valamint az ezt követő 2 év szakmai tapasztalatot, amelynek lezárásaként szakvizsgát kell tenni a bizonyítvány megszerzéséért,

fogtechnikus („zobu tehniķis”),

a képzés teljes időtartama legalább 12 év, beleértve egy legalább tízéves általános iskolai képzést, egy kétéves, egészségügyi oktatási intézményben folytatott szakképzést, valamint az ezt követő 2 év szakmai tapasztalatot, amelynek lezárásaként szakvizsgát kell tenni a bizonyítvány megszerzéséért,

fizioterápiás asszisztens („fizioterapeita asistents”),

a képzés teljes időtartama legalább 13 év, beleértve egy legalább tízéves általános iskolai képzést, egy hároméves, egészségügyi oktatási intézményben folytatott szakképzést, valamint az ezt követő 2 év szakmai tapasztalatot, amelynek lezárásaként szakvizsgát kell tenni a bizonyítvány megszerzéséért.

Luxemburgban:

radiológiai asszisztens („assistant(e) technique médical(e) en radiologie”),

orvosi laboratóriumi asszisztens („assistant(e) technique médical(e) de laboratoire”),

pszichiátriai szakápoló („infirmier/ière psychiatrique”),

sebészasszisztens-technikus („assistant(e) technique médical(e) en chirurgie”),

gyermekápoló („infirmier/ière puériculteur/trice”),

aneszteziológiai szakápoló („infirmier/ière anesthésiste”),

képesített gyógymasszőr („masseur/euse diplômé(e)”),

gyermekgondozó („éducateur/trice”).

Hollandiában:

állatorvosi asszisztens („dierenartsassistent”),

az általános és a szakképzés teljes időtartama legalább 13 év, beleértve a következőket:

i.

legalább három év szakképzés szakiskolában, amely vizsgával zárul, egyes esetekben további 1—2 éves szakosodási kurzussal, amely ugyancsak vizsgával zárul; vagy

ii.

legalább két és fél éves szakképzés szakiskolában, amely vizsgával zárul, és kiegészül legalább hat hónapos szakmai tapasztalattal vagy legalább hat hónapos szakmai gyakorlattal egy jóváhagyott intézményben; vagy

iii.

legalább két éves szakképzés szakiskolában, amely vizsgával zárul, és kiegészül legalább egyéves szakmai tapasztalattal vagy legalább egyéves szakmai gyakorlattal egy jóváhagyott intézményben; vagy

iv.

az állatorvosi asszisztens („dierenartsassistenten”) esetében három év szakképzés szakiskolában (MBO-rendszer), vagy három év szakképzés a duális gyakornoki rendszerben (LLW), mindkettő vizsgával zárul.

Ausztriában:

gyermek- és ifjúsági szakápoló („spezielle Grundausbildung in der Kinder- und Jugendlichenpflege”),

pszichiátriai szakápoló („spezielle Grundausbildung in der psychiatrischen Gesundheits- und Krankenpflege”),

kontaktlencse-optikus („Kontaktlinsenoptiker”),

pedikűrös („Fußpfleger”),

hallókészülék-technikus („Hörgeräteakustiker”),

gyógyáru-kereskedő („Drogist”),

az általános és a szakképzés teljes időtartama legalább tizennégy év, beleértve legalább ötéves képzést meghatározott képzési rendszerben, legalább három év időtartamú, részben a munkahelyen kapott képzésből, részben szakképzési intézményben biztosított képzésből álló szakmai képzésre, illetve szakmai gyakorlati és képzési időszakra osztva, amelyet szakvizsga követ a szakma gyakorlására és a gyakornokok képzésére való jogosultság megszerzéséért,

masszőr (Masseur),

az általános és a szakképzés teljes időtartama legalább tizennégy év, beleértve ötéves képzést meghatározott képzési rendszerben, amely kétéves időtartamú szakmai képzést, kétéves szakmai gyakorlati és képzési időszakot és egyéves képzést foglal magában, amelyet szakvizsga követ a szakma gyakorlására és a gyakornokok képzésére való jogosultság megszerzéséért,

óvodai dolgozó (Kindergärtner/in),

gyermekgondozó (Erzieher),

az általános és a szakképzés teljes időtartama tizenhárom év, beleértve ötéves szakosított iskolai szakképzést, amely vizsgával zárul.

Szlovákiában:

alapfokú művészeti iskolai tánctanár („učiteľ v tanečnom odbore na základných umeleckých školách”),

a képzés teljes időtartama legalább 14,5 év, beleértve egy legalább nyolcéves általános iskolai képzést, egy négyéves szakirányú középiskolai képzést, valamint 5 félév táncpedagógusi képzést,

oktató speciális oktatási intézményben és szociális ellátási intézményben („vychovávatel' v špeciálnych výchovných zariadeniach a v zariadeniach sociálnych služieb”),

a képzés teljes időtartama legalább 14 év, beleértve 8/9 év általános iskolai képzést, egy négyéves időtartamú pedagógiai szakközépiskolai vagy egyéb középiskolai képzést, valamint egy további kétéves, nem nappali tagozatos pedagógiai képzést.

2.   Kézműipari ágazat „mester” szinten („Mester/Meister/Maître”), ezen irányelv III. címének II. fejezetében nem említett oktatás és szakképzés

A következőkre vonatkozó képzés:

Dániában:

látszerész („optometrist”),

a képzés teljes időtartama tizennégy év, beleértve az ötéves szakképzés időtartamát is, amely a képzést nyújtó intézményben folytatott két és fél éves elméleti képzésből, valamint két és fél éves munkahelyi szakmai gyakorlatból áll, amelynek végén az ipari tevékenységnek megfelelő elismert vizsgát kell tenni, és a vizsga sikeres letételét követően a vizsgázó jogosult a „Mester” cím használatára,

ortopédiai műszerész („ortopædimekaniker”),

a képzés teljes időtartama tizenkét és fél év, beleértve a három és fél éves szakképzés időtartamát is, amely a képzést nyújtó intézményben folytatott hat hónapos elméleti képzésből, valamint hároméves munkahelyi szakmai gyakorlatból áll, amelynek végén az ipari tevékenységnek megfelelő elismert vizsgát kell tenni, és a vizsga sikeres letételét követően a vizsgázó jogosult a „Mester” cím használatára,

ortopédiai lábbeli készítő („ortopædiskomager”),

a képzés teljes időtartama tizenhárom és fél év, beleértve a négy és fél éves szakképzés időtartamát is, amely a képzést nyújtó intézményben megtartott kétéves elméleti képzésből, valamint két és fél éves munkahelyi szakmai gyakorlatból áll, amelynek végén az ipari tevékenységnek megfelelő elismert vizsgát kell tenni, és a vizsga sikeres letételét követően a vizsgázó jogosult a „Mester” cím használatára.

Németországban:

látszerész („Augenoptiker”),

fogtechnikus („Zahntechniker”),

ortopédiai kötszerész és fűzőkészítő („Bandagist”),

hallókészülék-készítő („Hoergeraeteakustiker”),

ortopédiai műszerész („Orthopädiemechaniker”),

ortopédiai cipész („Orthopädieschuhmacher”).

Luxemburgban:

látszerész („opticien”),

fogtechnikus („mécanicien dentaire”),

hallókészülék-készítő („audioprothésiste”),

ortopédiai műszerész/ortopédiai kötszerész és fűzőkészítő („mécanicien orthopédiste/bandagiste”),

ortopédiai cipész („orthopédiste-cordonnier”),

a képzések teljes időtartama tizennégy év, beleértve a legalább ötéves, meghatározott képzési rendszerű képzést, amely a képzést nyújtó intézményben folytatott elméleti képzésből, valamint munkahelyi szakmai gyakorlatból áll, amely végén vizsgát kell tenni, amely a szakipari tevékenységnek önálló vállalkozóként vagy hasonló felelősségi szintű alkalmazottként való gyakorlására jogosít.

Ausztriában:

ortopédiai kötszerész és fűzőkészítő („Bandagist”),

fűzőkészítő („Miederwarenerzeuger”),

látszerész („Optiker”),

ortopédiai cipész („Orthopädieschuhmacher”),

ortopédiai technikus („Orthopädietechniker”),

fogtechnikus („Zahntechniker”),

kertész („Gärtner”),

az általános és szakképzés teljes időtartama legalább tizennégy év, beleértve legalább ötéves képzést meghatározott képzési rendszerben, legalább három év időtartamú, részben a munkahelyen folytatott képzésből, részben szakképzési intézetben folytatott képzésből álló gyakornoki képzésre, illetve legalább kétéves szakmai gyakorlati és képzési időszakra osztva, amelyet mestervizsga követ a szakma gyakorlására, gyakornokok képzésére és a „Meister” cím használatára való jogosultság megszerzése céljából,

mező- és erdőgazdasági mester, nevezetesen:

mezőgazdasági mester („Meister in der Landwirtschaft”),

a vidéki házi gazdálkodás mestere („Meister in der ländlichen Hauswirtschaft”),

kertészeti mester („Meister im Gartenbau”),

a piaci kertészet mestere („Meister im Feldgemüsebau”),

gyümölcstermesztési és -feldolgozási mester („Meister im Obstbau und in der Obstverwertung”),

szőlőtermesztési és borászmester („Meister im Weinbau und in der Kellerwirtschaft”),

tejtermelő mester („Meister in der Molkerei- und Käsereiwirtschaft”),

lótenyésztő mester („Meister in der Pferdewirtschaft”),

haltenyésztő mester („Meister in der Fischereiwirtschaft”),

baromfitenyésztő mester („Meister in der Geflügelwirtschaft”),

méhészmester („Meister in der Bienenwirtschaft”),

erdészmester („Meister in der Forstwirtschaft”),

erdőtelepítési és erdőmérnök mester („Meister in der Forstgarten- und Forstpflegewirtschaft”),

a mezőgazdasági raktározás mestere („Meister in der landwirtschaftlichen Lagerhaltung”),

az általános és szakképzés teljes időtartama legalább tizenöt év, beleértve legalább hatéves képzést meghatározott képzési rendszerben, legalább három év időtartamú, részben a munkahelyen folytatott képzésből, részben szakképzési intézetben folytatott képzésből álló szakmai képzésre, illetve hároméves szakmai gyakorlati és képzési időszakra osztva, amelyet mestervizsga követ a szakma gyakorlására, gyakornokok képzésére és a „Meister” cím használatára való jogosultság megszerzéséért.

Lengyelországban:

gyakorlati szakképzési oktató („Nauczyciel praktycznej nauki zawodu”),

amely az alábbiakat foglalja magában:

i.

8 év általános iskolai képzés, 5 év középiskolai szakképzés vagy ezzel egyenértékű középiskolai képzés a megfelelő területen, amelyet egy összesen legalább 150 órából álló pedagógiai képzés, illetve munkavédelmi és munkaegészségügyi kurzus követ; továbbá kétéves szakmai tapasztalat azon a területen, amelyen az adott személy tanítani fog; vagy

ii.

8 év általános iskolai képzés, 5 év középiskolai szakképzés, valamint ezt követően egy felsőfokú pedagógiai oktatási intézmény elvégzését tanúsító oklevél; vagy

iii.

8 év általános iskolai képzés, 2—3 év alapszintű középiskolai szakképzés, legalább hároméves szakmai tapasztalat, amelyet az adott szakterületen szerzett mesterlevél igazol, valamint ezt követően egy összesen legalább 150 órából álló pedagógiai képzés.

Szlovákiában:

szakoktató („majster odbornej výchovy”),

a képzés teljes időtartama legalább 12 év, beleértve 8 év általános iskolai képzést, egy négyéves időtartamú szakképzést (teljes középiskolai szakképzés és/vagy a megfelelő (hasonló) területen szakmai képzésben való részvétel vagy szakmai tanfolyam elvégzése), összesen legalább hároméves szakmai tapasztalat azon a területen, amelyen az adott személy a teljes képzést vagy szakmai képzést elvégezte, és kiegészítő pedagógiai tanulmányok végzése tanári képesítést nyújtó karon vagy a műszaki egyetemeken; vagy teljes középiskolai képzés és szakmai képzés a megfelelő (hasonló) szakképzés vagy szakmai kurzus keretében, legalább 3 év szakmai tapasztalat azon a területen, amelyen az adott személy a képzést vagy szakmai képzést elvégezte, és kiegészítő pedagógiai tanulmányok végzése tanári képesítést nyújtó karon, illetve 2005. szeptember 1-jével bezárólag speciális pedagógiai képzés, amelyet a módszertani központok speciális oktatási intézményekben szerveznek szakoktatók számára, kiegészítő pedagógiai tanulmányok nélkül .

3.   Tengerhajózási ágazat

a)

Tengeri fuvarozás

A következőkre vonatkozó képzés :

a Cseh Köztársaságban:

fedélzeti segédtiszt („palubní asistent”),

navigációs őrszolgálati tiszt („námořní poručík”),

első tiszt („první palubní důstojník”),

kapitány („kapitán”),

motorasszisztens („strojní asistent”),

fedélzeti mérnök tiszt („strojní důstojník”),

másodgéptiszt („druhý strojní důstojník”),

első géptiszt („první strojní důstojník”),

elektrotechnikus („elektrotechnik”),

első elektrotechnikus tiszt („elektrodůstojník”).

Dániában:

hajóskapitány („skibsfører”),

első tiszt („overstyrmand”),

kormányos, fedélzeti tiszt („enestyrmand, vagthavende styrmand”),

fedélzeti tiszt („vagthavende styrmand”),

gépüzemvezető („maskinchef”),

első géptiszt („1. maskinmester”),

géptéri őrszolgálatért felelős géptiszt („1. maskinmester/vagthavende maskinmester”)

Németországban:

hajóskapitány part menti (szállításban részt vevő) nagy hajón („Kapitän AM”),

hajóskapitány part menti (szállításban részt vevő) hajón („Kapitän AK”),

fedélzeti tiszt part menti (szállításban részt vevő) nagy hajón („Nautischer Schiffsoffizier AMW”),

fedélzeti tiszt part menti (szállításban részt vevő) hajón („Nautischer Schiffsoffizier AKW”),

C minősítésű gépüzemvezető („Schiffsbetriebstechniker CT - Leiter von Maschienenanlagen”),

C minősítésű gépkezelő („Schiffsmaschinist CMa - Leiter von Maschienenanlagen”),

C minősítésű hajógép-üzemvezető („Schiffsbetriebstechniker CTW”),

C minősítésű hajógépkezelő — önálló szolgálatot teljesítő géptiszt („Schiffsmaschinist CMaW — Technischer Alleinoffizier”).

Olaszországban:

fedélzeti tiszt („ufficiale di coperta”),

géptiszt („ufficiale di macchina”).

Lettországban:

hajós elektrotechnikus tiszt („kuģu elektromehāniķis”),

hűtőgépkezelő („kuģa saldēšanas iekārtu mašīnists”).

Hollandiában:

első tiszt (part menti [szállításban részt vevő] hajón) (kiegészítő képzéssel) („stuurman kleine handelsvaart [met aanvulling]”),

(okleveles) gépüzemvezető („diploma motordrijver”),

VTS tisztviselő („VTS-functionaris”),

amelyekhez a következő képzés szükségesek:

a Cseh Köztársaságban:

i.

fedélzeti segédtiszt esetében („palubní asistent”),

1.

legalább 20 éves életkor;

2.

a)

tengerészeti akadémia vagy tengerészeti főiskola — tengerhajózási gépüzem szak, mindkét képzés „maturitní zkouška” vizsgával zárul, és hajón teljesített legalább hathavi igazolt tengerjáró szolgálat a tanulmányokkal párhuzamosan; vagy

b)

hajón teljesített legalább kétéves igazolt tengerjáró szolgálat, melynek minősítő részét képezi a hajó hídján teljesített navigációs őrszolgálat, továbbá az STCW-kód (Nemzetközi egyezmény a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról) szerinti A-II/1 alkalmassági szintű akkreditált képzés elvégzése, amelyet egy olyan tengerészeti akadémia, vagy főiskola tartott, amely a nemzetközi SCTW-egyezmény tagja, és az MTC (a Cseh Köztársaság tengerhajózási bizottsága) által elismert vizsgabizottság előtt tett sikeres vizsga;

ii.

a navigációs őrszolgálati tiszt esetében („námořní poručík”),

1.

legalább 500 bruttó regisztertonnás hajón fedélzeti segédtisztként teljesített legalább hathavi igazolt tengerjáró szolgálat a tengerészeti főiskolai vagy akadémiai diplomával rendelkezők számára, vagy egyéves szolgálat az akkreditált képzést végzettek számára, beleértve legalább hathavi minősítő szolgálatot navigációs őrszolgálatban;

2.

a fedélzeti kadétok esetében megfelelően kitöltött és jóváhagyott fedélzeti képzési napló;

iii.

az első tiszt esetében („první palubní důstojník”),

navigációs őrszolgálati tiszti alkalmassági bizonyítvány legalább 500 bruttó regisztertonnás hajón navigációs őrszolgálati tiszti minőségben teljesített legalább tizenkéthavi igazolt tengerjáró szolgálat alapján;

iv.

a kapitány esetében („kapitán”),

=

hajóskapitányi bizonyítvány 500—3 000 bruttó regisztertonnás hajón teljesített szolgálatról,

=

első tiszti alkalmassági bizonyítvány legalább 3 000 bruttó regisztertonnás hajóra és első tiszti minőségben teljesített legalább hathavi igazolt tengerjáró szolgálat legalább 500 bruttó regisztertonnás hajón és első tiszti minőségben teljesített legalább hathavi igazolt tengerjáró szolgálat legalább 3 000 bruttó regisztertonnás hajón;

v.

a motorasszisztens esetében („strojní asistent”),

1.

legalább 20 éves életkor;

2.

tengerészeti akadémia vagy tengerészeti főiskola — tengerhajózási gépüzemi szak, és hajón teljesített legalább hathavi igazolt tengeri szolgálat a tanulmányokkal párhuzamosan;

vi.

fedélzeti mérnök tiszt esetében („strojní důstojník”),

legalább hathavi igazolt tengeri szolgálat motorasszisztensi minőségben a tengerészeti főiskolai vagy akadémiai diplomával rendelkezők számára;

vii.

második géptiszt esetében („druhý strojní důstojník”),

legalább 12 havi igazolt tengeri szolgálat harmadik géptiszti minőségben olyan hajón, melynek a hajtóteljesítménye a főgépen 750 kW vagy annál nagyobb;

viii.

az első géptiszt esetében („první strojní důstojník”),

megfelelő igazolás legalább 6 havi igazolt tengeri szolgálatról második géptiszti minőségben olyan hajón, melynek a hajtóteljesítménye a főgépen 3 000 kW vagy annál nagyobb;

ix.

az elektrotechnikus esetében („elektrotechnik”),

1.

legalább 18 éves életkor;

2.

tengerészeti vagy más akadémia, elektrotechnikusi szak, vagy elektrotechnikai műszaki iskola vagy főiskola, mindegyik képzés „maturitní zkouška” vizsgával zárul és legalább tizenkéthavi igazolt elektrotechnikai gyakorlat egészíti ki;

x.

első elektrotechnikus tiszt esetében („elektrodůstojník”),

1.

tengerészeti akadémia vagy főiskola, tengerhajózási elektrotechnikusi szak, vagy más akadémia vagy elektrotechnikai középfokú képzés, a képzések „maturitní zkouška” vizsgával vagy államvizsgával zárulnak;

2.

legalább 12 havi igazolt tengeri szolgálat elektrotechnikusi minőségben a tengerészeti főiskolai vagy tengerészeti akadémiai diplomával rendelkezők számára, vagy legalább 24 havi igazolt tengeri szolgálat középfokú képzéssel rendelkezők számára.

Dániában, kilenc év általános iskolai képzés, amelyet tizenhét — harminchat hónapos alapképzés és/vagy tengeri szolgálat követ, kiegészítve a következőkkel:

i.

fedélzeti tisztek esetében egyéves szakképzés;

ii.

egyéb beosztásokban hároméves szakképzés.

Németországban, a teljes képzés időtartama 14—18 év, beleértve egy hároméves szakirányú alapképzést és egyéves tengeri szolgálatot, melyet 1—2 éves szakirányú képzés követ, és amelyet, adott esetben, két év hajózási szakmai tapasztalat egészít ki.

Lettországban:

i.

a hajós elektrotechnikus tiszt esetében („kuģu elektromehāniķis”),

1.

legalább 18 éves életkor;

2.

a képzés teljes időtartama legalább 12 év és 6 hónap, ebből legalább 9 év általános iskolai és 3 év szakképzés. Ezenfelül legalább 6 hónapos tengeri szolgálat, mint hajó-elektrotechnikus, vagy asszisztens a hajó elektrotechnikusa mellett olyan hajón, melyen legalább 750 kW-os generátor van. A szakképzést szakmai vizsga zárja le az illetékes hatóságok előtt a Közlekedési Minisztérium által jóváhagyott képzési programmal összhangban;

ii.

a hűtőgépkezelő esetében („kuģa saldēšanas iekārtu mašīnists”),

1.

legalább 18 éves életkor;

2.

a képzés teljes időtartama legalább 13 év, ebből legalább 9 év általános iskolai és 3 év szakképzés. Ezenfelül legalább 12 hónapos tengeri szolgálat, mint asszisztens a hajó hűtőgépész mérnöke mellett. A szakképzést szakmai vizsga zárja le az illetékes hatóságok előtt a Közlekedési Minisztérium által jóváhagyott képzési programmal összhangban.

Olaszországban, a teljes képzési idő tizenhárom év, amelynek része a legalább ötéves, vizsgával záruló szakképzés, ahol szükséges, szakmai gyakorlattal kiegészítve.

Hollandiában:

i.

az első tiszt part menti szállításban részt vevő hajón (kiegészítő képzéssel) („stuurman kleine handelsvaart [met aanvulling]”), és az (okleveles) gépüzemvezető („diploma motordrijver”) esetében a teljes képzési idő tizennégy év, amelyből legalább két évet szakképzési intézményben kell eltölteni, tizenkét hónapos szakmai gyakorlattal kiegészítve;

ii.

a VTS tisztviselő („VTS-functionaris”) esetében a teljes képzési idő legalább tizenöt év, amelyből legalább három év felsőszintű szakképzés („HBO”) vagy középszintű szakképzés („MBO”), amelyet legalább tizenkét heti elméleti képzést tartalmazó nemzeti és regionális szakosító képzések követnek, amelyek mindegyikét záróvizsga követi,

és amely képzéseknek a nemzetközi STCW-egyezmény (az 1978. évi Nemzetközi egyezmény a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról) hatálya alatt elismert képzéseknek kell lenniük.

b)

Tengeri halászat:

A következőkre vonatkozó képzés:

Németországban:

mélytengeri halászati kapitány („Kapitän BG/Fischerei”),

part menti halászati kapitány („Kapitän BLK/Fischerei”),

fedélzeti tiszt, mélytengeri halászat („Nautischer Schiffsoffizier BGW/Fischerei”),

fedélzeti tiszt, part menti halászat („Nautischer Schiffsoffizier BK/Fischerei”),

Hollandiában:

első tiszt/első géptiszt V („stuurman werktuig-kundige V”),

gépész IV (halászhajó) („werktuigkundige IV visvaart”),

első tiszt IV (halászhajó) („stuurman IV visvaart”),

első tiszt/első géptiszt VI („stuurman werktuigkundige VI”),

amelyekhez a következő képzés szükséges:

Németországban a teljes képzési idő 14—18 év, beleértve a hároméves szakmai alapképzést és egy év tengeren töltött szolgálati időt, amelyet egy- vagy kétéves szakképzés követ, adott esetben, kétéves navigációs gyakorlattal kiegészítve,

Hollandiában a teljes képzési idő 13—15 év, amelyből legalább két évet szakképző intézményben kell eltölteni tizenkét hónapos szakmai gyakorlattal kiegészítve,

és amely képzéseknek a Torremolinosi egyezmény (Nemzetközi egyezmény a halászhajók biztonságáról, 1977) hatálya alatt elismert képzésnek kell lennie.

4.   Technikai ágazatok

A következőkre vonatkozó képzés:

A Cseh Köztársaságban:

engedéllyel rendelkező technikus, engedéllyel rendelkező földmérő („autorizovaný technik, autorizovaný stavitel”),

a képzés teljes időtartama legalább 9 év, beleértve egy négyéves műszaki szakközépiskolai szakképzést, amely „maturitní zkouška” vizsgával zárul (műszaki szakközépiskolai vizsga), 5 év szakmai gyakorlat, és az építőipar egyes szakmai tevékenységeinek végzését lehetővé tevő szakmai képesítő vizsgával zárul (50/1976 Sb. sz. törvénynek (építésügyi törvény) és a 360/1992 Sb. sz. törvénynek megfelelően),

teherautósofőr („fyzická osoba řídící drážní vozidlo”),

a képzés teljes időtartama legalább 12 év, beleértve egy legalább nyolcéves általános iskolai képzést, valamint egy legalább négyéves középiskolai szakképzést, amely egy „maturitní zkouška” vizsgával zárul, és a gépjárművek hajtóerejével kapcsolatos záróvizsgával végződik,

teherautó karbantartó technikus („drážní revizní technik”),

a képzés teljes időtartama legalább 12 év, beleértve egy legalább nyolcéves általános iskolai képzést, valamint egy gépipari vagy egy elektrotechnikai szakközépiskolában elvégzendő legalább négyéves középiskolai szakképzést, amely „maturitní zkouška” vizsgával zárul.

gépjárművezető oktató („učitel autoškoly”),

legalább 24 éves életkor, a képzés teljes időtartama legalább 12 év, beleértve egy legalább nyolcéves általános iskolai képzést, valamint egy, a közlekedésre vagy a gépészetre specializálódott, legalább négyéves középiskolai szakképzést, amely „maturitní zkouška” vizsgával zárul,

államilag elismert gépjármű forgalombiztonság-vizsgáló technikus („kontrolní technik STK”),

legalább 21 éves életkor; a képzés teljes időtartama legalább 12 év, beleértve egy legalább nyolcéves általános iskolai képzést, valamint egy legalább négyéves középiskolai szakképzést, amely „maturitní zkouška” vizsgával zárul, és amelyet egy legalább kétéves műszaki gyakorlat követ; az érintett személy rendelkezik művezetői engedéllyel, és a bűnügyi nyilvántartásban nem szerepel, továbbá el kell végeznie egy legalább 120 órás speciális képzést államilag elismert technikusok számára, amelynek a végén sikeres vizsgát kell tennie,

gépjármű károsanyagkibocsátás-vizsgáló szerelő („mechanik měření emisí”),

a képzés teljes időtartama legalább 12 év, beleértve egy legalább nyolcéves általános iskolai képzést, valamint egy legalább négyéves középiskolai szakképzést, amely „maturitní zkouška” vizsgával zárul; továbbá a jelöltnek el kell végeznie egy hároméves műszaki gyakorlatot és „a gépjárművek károsanyagkibocsátás-vizsgáló szerelők” számára szervezett nyolcórás speciális képzést, amelynek a végén sikeres vizsgát kell tennie,

I. osztályú hajóskapitány („kapitán I. třídy”),

a képzés teljes időtartama legalább 15 év, beleértve egy legalább nyolcéves általános iskolai képzést, valamint egy legalább hároméves szakképzést, amely „maturitní zkouška” vizsgával zárul, és egy alkalmassági bizonyítvány által igazolt vizsgával ér véget. Ezt a szakoktatást négyéves szakmai gyakorlat követi, amely vizsgával zárul,

műemléki műkincs restaurátor („restaurátor památek, které jsou díly uměleckých řemesel”),

a képzés teljes időtartama legalább 12 év, beleértve egy teljes műszaki középiskolai szakképzést restaurátori szakon, vagy egy tíz-tizenkét éves képzést egy kapcsolódó szakon, és 5 év szakmai tapasztalat egy teljes műszaki szakközépiskolai képzés esetén, amely „maturitní zkouška” vizsgával zárul, vagy 8 év szakmai tapasztalatot abban az esetben, ha műszaki szakközépiskolai képzés egy szakmai záróvizsgával végződik,

nem műemléki műkincs restaurátor múzeumi és kiállítási gyűjtemények és egyéb kulturális értékek számára („restaurátor děl výtvarných umění, která nejsou památkami a jsou uložena ve sbírkách muzeí a galerií, a ostatních předmětů kulturní hodnoty”),

a képzés teljes időtartama legalább 12 év és 5 év szakmai tapasztalat egy teljes műszaki szakközépiskolai képzés esetén, amely „maturitní zkouška” vizsgával zárul,

hulladékgazdálkodó („odpadový hospodář”),

a képzés teljes időtartama legalább 12 év, beleértve egy legalább nyolcéves általános iskolai képzést, valamint egy legalább négyéves középiskolai szakképzést, amely „maturitní zkouška” vizsgával zárul, és legalább ötéves tapasztalat a hulladékgazdálkodás terén a megelőző 10 év folyamán,

robbantásvezető („technický vedoucí odstřelů”),

a képzés teljes időtartama legalább 12 év, beleértve egy legalább nyolcéves általános iskolai képzést, valamint egy legalább négyéves középiskolai szakképzést, amely „maturitní zkouška” vizsgával zárul,

amely kiegészül:

2 év föld alatti robbantói (föld alatti tevékenységre vonatkozóan) vagy 1 év külszíni (külszíni tevékenységre vonatkozóan) gyakorlat; beleértve hat hónapos robbantási asszisztensi tevékenységet,

százórás gyakorlati és elméleti képzés, amely az illetékes körzeti bányászati hatóság előtt tett vizsgával zárul,

legalább hat hónapos szakmai tapasztalat nagy volumenű robbantási munkák tervezéséről és kivitelezéséről,

32 órás gyakorlati és elméleti képzés, amely a cseh bányászati hatóság előtt tett vizsgával zárul.

Olaszországban:

földmérő (geometra),

képesített gazda („perito agrario”),

amelyekhez legalább tizenhárom év szakközépiskolai képzés szükséges, amelyből nyolc év a kötelező iskolai képzés, azt követi az ötéves középfokú képzés, beleértve a hároméves szakképzést, amelynek befejezésekor szakmai érettségi vizsgát kell tenni, továbbá ki kell egészíteni:

i.

a földmérők esetében: földmérő irodában eltöltött legalább kétéves szakmai gyakorlattal vagy ötéves munkahelyi gyakorlattal;

ii.

a képesített gazda esetében: legalább kétéves szakmai gyakorlat teljesítésével,

és amelyet záróvizsga követ.

Lettországban:

vasútgépész szektor segédvezető („vilces līdzekļa vadītāja (mašīnista) palīgs”),

betöltött 18 éves életkor; a képzés teljes időtartama legalább 12 év, ebből 8 év általános iskolai és legalább 4 év szakképzés, a szakképzést a munkaadó szamai vizsgája zárja le, ezt követően az illetékes hatóság 5 évre szóló alkalmassági bizonyítványt állít ki.

Hollandiában:

végrehajtó („gerechtsdeurwaarder”),

műfogsorkészítő („tandprotheticus”),

amelyekhez a következő képzés szükséges:

i.

a végrehajtó („gerechtsdeurwaarder”) esetében összesen tizenkilenc év, beleértve a nyolcéves kötelező oktatást, majd a nyolcéves középfokú oktatást és annak keretén belül négyéves műszaki képzést, amely befejezését követően záróvizsgát kell tenni, és amelyet hároméves elméleti és gyakorlati szakképzés egészít ki;

ii.

műfogsorkészítő („tandprotheticus”) esetében összesen tizenöt év teljes idős és három év részidős képzés, beleértve a nyolc év alapfokú oktatást, majd a négy év középfokú oktatást, három év szakképzés teljesítését, amely fogtechnikusi elméleti és gyakorlati képzést tartalmaz, kiegészítve egy hároméves részidős műfogsor-készítői képzéssel, amelyet záróvizsga követ.

Ausztriában:

erdész („Förster”),

műszaki tanácsadó („Technisches Büro”),

munkaerő-kölcsönzés („Überlassung von Arbeitskräften - Arbeitsleihe”),

munkaközvetítő („Arbeitsvermittlung”),

befektetési tanácsadó („Vermögensberater”),

magánnyomozó („Berufsdetektiv”),

biztonsági őr („Bewachungsgewerbe”),

ingatlanügynök („Immobilienmakler”),

ingatlankezelő („Immobilienverwalter”),

építésvezető („Bauträger, Bauorganisator, Baubetreuer”),

adósságbehajtó („Inkassoinstitut”),

a képzés időtartama legalább tizenöt év, beleértve nyolc év kötelező iskolai oktatást, amelyet legalább ötéves középfokú műszaki vagy kereskedelmi tanulmányok követnek, amelyet műszaki vagy kereskedelmi záróvizsga követ, kiegészítve legalább két év munkahelyi oktatással és képzéssel, amelyet a szakmai vizsga követ,

biztosítási tanácsadó („Berater in Versicherungsangelegenheiten”),

a képzés időtartama legalább tizenöt év, beleértve legalább hatéves képzést meghatározott képzési rendszerben, hároméves szakiskolai képzésre, illetve hároméves szakmai gyakorlati és képzési időszakra osztva, amelyet záróvizsga követ,

építőmester/tervezés és műszaki számítás („Planender Baumeister”),

ácsmester/tervezés és műszaki számítás („Planender Zimmermeister”),

a képzés időtartama legalább tizennyolc év, beleértve legalább kilenc év szakképzést négy év középfokú műszaki képzésre, illetve ötéves szakmai gyakorlatra és képzésre osztva, amelyet szakmai vizsga követ a szakma gyakorlására, gyakornokok képzésére való jogosultság megszerzéséért, amennyiben e képzés az épületek tervezéséhez, műszaki számítások elvégzéséhez és az építési munka felügyeletéhez való jogosultsághoz kapcsolódik („a Mária Terézia-féle kiváltság”),

kereskedelmi könyvelő („Gewerblicher Buchhalter”) a kereskedelmi és ipari tevékenységekről szóló osztrák törvény (Gewerbeordnung, 1994) alapján,

egyéni könyvelő („Selbstaendiger Buchhalter”) a számvitel körébe tartozó szakmákról szóló osztrák törvény (Bundesgesetz über die Wirtschaftstreuhandberufe, 1999) alapján.

Lengyelországban:

gépjárművek közúti alkalmasságának alapszintű vizsgálatát végző diagnosztikai technikus gépjárművizsgáztatási állomáson („diagnosta przeprowadzający badania techniczne w stacji kontroli pojazdów o podstawowym zakresie badań”),

a képzés egy nyolcéves általános iskolai képzést, valamint egy ötéves, gépjárművekre specializálódott középiskolai műszaki szakképzést foglal magában, továbbá szükséges még egy gépjármű-vizsgáztatási állomáson vagy egy gépjárműszerelő műhelyben eltöltött hároméves gyakorlat és a gépjárművek közúti alkalmasságának a vizsgálatáról szóló ötvenegy órás alaptanfolyam, és egy képesítő vizsga sikeres letétele,

gépjárművek közúti alkalmasságának vizsgálatát végző diagnosztikai technikus a körzeti gépjárművizsgáztatási állomáson („diagnosta przeprowadzający badania techniczne pojazdu w okręgowej stacji kontroli pojazdów”),

a képzés egy nyolcéves általános iskolai képzést, valamint egy ötéves, gépjárművekre specializálódott műszaki középiskolai szakképzést foglal magában, továbbá szükséges még egy gépjármű-vizsgáztatási állomáson vagy egy gépjárműszerelő műhelyben eltöltött négyéves gyakorlat, és egy ötvenegy órás alaptanfolyam a gépjárművek közúti alkalmasságának a vizsgálatáról, és egy minősítő vizsga sikeres letétele,

gépjárművek közúti alkalmasságának vizsgálatát végző diagnosztikai technikus gépjármű-vizsgáztatási állomáson („diagnosta wykonujący badania techniczne pojazdów w stacji kontroli pojazdów”),

a képzés a következőket foglalja magában:

i.

egy nyolcéves általános iskolai képzést, valamint egy ötéves, gépjárművekre specializálódott műszaki középiskolai szakképzést, továbbá még egy gépjármű vizsgáztatási állomáson vagy egy gépjárműszerelő műhelyben eltöltött négyéves igazolt gyakorlatot; vagy

ii.

egy nyolcéves általános iskolai képzést, valamint egy ötéves, nem gépjárművekre specializálódott műszaki középiskolai szakképzést, továbbá még egy gépjármű vizsgáztatási állomáson vagy egy gépjárműszerelő műhelyben eltöltött nyolcéves igazolt gyakorlatot; a teljes képzés, amely általános és szakképzést is tartalmaz, összesen 113 óra és minden tanulmányi egység vizsgával végződik.

Az órákban meghatározott időtartamot és a diagnosztikai technikusok részére előírt átfogó képzés keretében tartott szakképzés általános tartalmát a 2002. november 28-i infrastrukturális miniszteri rendelet a diagnosztikai technikusokra vonatkozó részletes követelményekről külön szabályozza (2002-es Hivatalos Közlöny 208. száma, 1769. tétel),

forgalmi szolgálattevő („dyżurny ruchu”),

a képzés egy legalább nyolcéves általános iskolai képzést, valamint egy legalább négyéves, vasútforgalmi középiskolai szakképzést foglal magában, valamint egy negyvenöt napos forgalmi szolgálattevő képzést, és a minősítő vizsga sikeres letételét, vagy a képzés egy legalább nyolcéves általános iskolai képzést, valamint egy legalább ötéves, a vasúti közlekedésre specializálódott középiskolai szakképzést foglal magában, valamint egy hatvanhárom napos forgalmi szolgálattevő képzést, és a minősítő vizsga sikeres letételét.

5.   Az Egyesült Királyságban akkreditált nemzeti szakmai képesítést (National Vocational Qualifications) nyújtó és skót szakmai képesítést (Scottish Vocational Qualifications) nyújtó akkreditált képzések

regisztrált állatorvosi asszisztens („listed veterinary nurse”),

bányavillamossági gépészmérnök („mine electrical engineer”),

bányamérnök („mine mechanical engineer”),

fogorvos („dental therapist”),

fogászati asszisztens („dental hygienist”),

okleveles látszerész („dispensing optician”),

bányászati megbízott („mine deputy”),

felszámolóbiztos („insolvency practitioner”),

tulajdonátruházási ügyekkel foglalkozó közjegyző („licensed conveyancer”),

első tiszt — teherhajókon/személyhajókon — korlátlan működési területen („first mate — freight/passenger ships — unrestricted”),

második tiszt — teherhajókon/személyhajókon — korlátlan működési területen („second mate — freight/passenger ships — unrestricted”),

harmadik tiszt — teherhajókon/személyhajókon — korlátlan működési területen („third mate — freight/passenger ships — unrestricted”),

fedélzeti tiszt — teherhajókon/személyhajókon — korlátlan működési területen („deck officer — freight/passenger ships — unrestricted”),

géptiszt — teherhajókon/személyhajókon — korlátlan kereskedelmi területen („engineer officer — freight/passenger ships — unlimited trading area”),

regisztrált hulladékkezelési szakember („certified technically competent person in waste management”).

A fenti képzések az Egyesült Királyság Nemzeti Szakmai Képesítési Rendszerének (United Kingdom National Framework of Vocational Qualifications) 3. és 4. szintű olyan szabályozott képzései, amelyek elvégzéséről olyan igazolást adnak ki, amelyet a Nemzeti Szakmai Képesítési Tanács Nemzeti Szakmai Képesítésként (National Vocational Qualifications, NVQ), illetve Skóciában Skóciai Szakmai Képesítésként (Scottish Vocational Qualifications) akkreditált.

Ezeket a képesítési szinteket a következők szerint határozták meg:

3. szint: alkalmasság különféle komplex és nem rutinjellegű tevékenységek széles körének ellátására különféle helyzetekben. Nagyfokú felelősségvállalás és önállóság szükséges, gyakran mások munkájának az irányítása és ellenőrzése is.

4. szint: alkalmasság komplex, műszaki vagy szakmai jellegű tevékenységek széles körének az elvégzésére különféle helyzetekben, nagyfokú felelősségvállalás és önállóság tanúsítása mellett, mely gyakran magában foglalja a mások munkájáért való felelősségvállalást és az erőforrásokkal való gazdálkodást is.


(1)  1994. június 1-től a „Krankengymnast(in)” szakmai címet megváltoztatták „Physiotherapeut(in)”-ra. Mindazonáltal azok a szakemberek, akik ennél korábban szerezték meg oklevelüket, kívánság szerint továbbra is használhatják a korábbi „Krankengymnast(in)” címet.


III. MELLÉKLET

A 13. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében említett szabályozott képzések jegyzéke

Az Egyesült Királyságban:

Az Egyesült Királyság Nemzeti Szakmai Képesítési Rendszerének (United Kingdom National Framework of Vocational Qualifications) 3. és 4. szintű olyan szabályozott képzései, amelyek elvégzéséről olyan igazolást adnak ki, amelyet a Nemzeti Szakmai Képesítési Tanács Nemzeti Szakmai Képesítésként (National Vocational Qualifications, NVQ), illetve Skóciában Skóciai Szakmai Képesítésként (Scottish Vocational Qualifications) akkreditált.

Ezeket a képesítési szinteket a következők szerint határozták meg:

3. szint: alkalmasság különféle, komplex és nem rutinjellegű tevékenységek széles körének ellátására különféle helyzetekben, ahol nagyfokú felelősségvállalás és önállóság szükséges, gyakran mások munkájának az irányítása és ellenőrzése is.

4. szint: alkalmasság komplex, műszaki vagy szakmai jellegű tevékenységek széles körének az elvégzésére különféle helyzetekben, nagyfokú felelősségvállalás és önállóság tanúsítása mellett, mely gyakran magában foglalja a mások munkájáért való felelősségvállalást és az erőforrásokkal való gazdálkodást is.

Németországban:

a műszaki asszisztens („technische(r) Assistent(in)”), kereskedelmi asszisztens („kaufmaennische(r) Assistent(in)”), szociális szakmák („soziale Berufe”) és az államilag elismert légzés- és beszédtechnikai, hangképzési instruktor („staatlich gepruefte(r) Atem-, Sprech- und Stimmlehrer(in)”) szakmák gyakorlására előkészítő szabályozott képzések legalább tizenhárom év teljes időtartammal, amelyekhez a középfokú oktatás („mittlerer Bildungsabschluss”) sikeres elvégzése szükséges, és magukban foglalják a következőket:

i.

legalább három év (1) szakosított iskolai („Fachschule”) szakképzés, amely záróvizsgával végződik, és ha lehetséges, egy- vagy kétéves szakosító képzéssel egészül ki, amely szintén záróvizsgával végződik; vagy

ii.

legalább két és fél év szakosított iskolai („Fachschule”) szakképzés, amely záróvizsgával végződik, és hat hónapnál nem rövidebb szakmai gyakorlattal vagy hat hónapnál nem rövidebb, meghatározott intézményben eltöltött gyakornoki idővel egészül ki; vagy

iii.

legalább két év szakosított iskolai („Fachschule”) szakképzés, amely záróvizsgával végződik, és egy évnél nem rövidebb szakmai gyakorlattal vagy egy évnél nem rövidebb, meghatározott intézményben eltöltött gyakornoki idővel egészül ki.

az államilag elismert („staatlich gepruefte(r)”) technikus („Techniker(in)”), üzemgazdász („Betriebswirt(in)”), formatervező („Gestalter(in)”) és családgondozó („Familienpfleger(in)”) szakmákra vonatkozó szabályozott képzések összesen tizenhat évnél nem rövidebb időtartammal, amelyeknek része a (kilenc évnél nem rövidebb időtartamú) kötelező iskola vagy ezzel egyenértékű képzés sikeres elvégzése, és egy három évnél nem rövidebb szakiskolai („Berufsschule”) képzés sikeres elvégzése, és amelyek legalább két év szakmai gyakorlat, két évnél nem rövidebb nappali képzés vagy ennek megfelelő időtartamú, nem nappali rendszerű képzés teljesítését foglalják magukban,

szabályozott képzések és szabályozott munkavégzés közbeni képzések összesen tizenöt évnél nem rövidebb időtartammal, amelyeknek része a (kilenc évnél nem rövidebb időtartamú) kötelező iskola és szakképzés (általában három év) sikeres elvégzése, melyek általában magukban foglalnak legalább két év szakmai gyakorlatot (az esetek többségében három évet), és a munkavégzés közbeni képzés részeként egy vizsgát, amelyre a felkészítő képzés a szakmai gyakorlattal egy időben (legalább 1 000 órában) vagy nappali képzésben zajlik (legalább egy évig).

A német hatóságoknak a Bizottság és a többi tagállam részére meg kell küldeniük az e melléklet alá tartozó szakképzések jegyzékét.

Hollandiában:

összesen tizenöt évnél nem rövidebb nappali rendszerben zajló szabályozott képzések, amelyeknek része nyolc év alapfokú oktatás és négy év középfokú általános oktatás („MAVO”), felkészítő szakoktatás („VBO”) vagy magasabb szintű általános középfokú oktatás teljesítése, és amelyhez három- vagy négyéves képzés teljesítése szükséges középfokú szakképző főiskolán („MBO”), amelyet záróvizsga követ,

összesen tizenhat évnél nem rövidebb nappali rendszerben zajló szabályozott képzés, amelyeknek része nyolc év alapfokú oktatás és legalább négy év felkészítő szakoktatás (VBO) vagy magasabb szintű általános középfokú oktatás teljesítése, és amelyhez legalább négyéves szakképzés teljesítése szükséges a gyakornoki rendszerben, amely tartalmaz legalább heti egy nap elméleti oktatást főiskolán, a többi napon gyakorlati képzést gyakorlati képzési központban vagy vállalatnál, és amelyet második vagy harmadik szintű záróvizsga követ.

A holland hatóságoknak a Bizottság és a többi tagállam részére meg kell küldeniük az e melléklet alá tartozó szakképzések jegyzékét.

Ausztriában:

A felsőszintű szakiskolák („Berufsbildende Hoehere Schulen”), valamint mezőgazdasági és erdészeti felsőoktatási intézmények („Höhere Land- und Forstwirtschaftliche Lehranstalten”) képzései, beleértve a különleges formákat („einschliesslich der Sonderformen”), amelyek szerkezetét és szintjét a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések határozzák meg.

E képzések teljes hossza legalább tizenhárom év, öt év szakképzést foglalnak magukban, és záróvizsga követi őket, amelynek letétele bizonyítja a szakmai alkalmasságot.

A mesteriskolák („Meisterschulen”), mesterosztályok („Meisterklassen”), ipari mesteriskolák („Werkmeisterschulen”) és építőműves iskolák („Bauhandwerkerschulen”) képzései, amelyek szerkezetét és szintjét a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések határozzák meg.

E képzések teljes hossza legalább tizenhárom év: kilenc év kötelező oktatást foglalnak magukban, amelyet legalább három év szakképzés követ szakosított iskolában vagy legalább három év képzés vállalatnál és párhuzamosan szakképző iskolában („Berufsschule”), amelyek mindegyikét záróvizsga követi, és legalább egyéves képzés elvégzése egészíti ki mesteriskolában („Meisterschulen”), mesterosztályban („Meisterklassen”), ipari mesteriskolában („Werkmeisterschulen”) vagy építőműves iskolában („Bauhandwerkerschulen”). Az esetek többségében a képzési idő legalább tizenöt év, beleértve a szakmai gyakorlat idejét, amely megelőzi a képzést ezekben az intézményekben, vagy részidős képzéssel együtt zajlik (legalább 960 órában).

Az osztrák hatóságoknak a Bizottság és a többi tagállam részére meg kell küldeniük az e melléklet alá tartozó szakképzések jegyzékét.


(1)  A képzés minimális időtartamát három évről két évre lehet rövidíteni, ha az érintett személy egyetemi tanulmányok folytatására jogosító képesítéssel rendelkezik („Abitur”), vagyis 13 év előzetes képzés, vagy a „Fachhocheschule”-be történő felvételre jogosító képesítés („Fachhocheschulreife”), vagyis 12 év előzetes képzés.


IV. MELLÉKLET

A 17., 18. és 19. cikkekben hivatkozott szakmai tapasztalat-kategóriákhoz tartozó tevékenységek

I. jegyzék

A 69/77/EGK, 68/366/EGK és 82/489/EGK irányelvekkel módosított 64/427/EGK irányelv alá tartozó főbb csoportok

1   64/427/EGK irányelv

főcsoport

23.

Textilanyagok gyártása

232

Textilanyagok gyártása és feldolgozása gyapjúfeldolgozó gépeken

233

Textilanyagok gyártása és feldolgozása pamutfeldolgozó gépeken

234

Textilanyagok gyártása és feldolgozása selyemfeldolgozó gépeken

235

Textilanyagok gyártása és feldolgozása len- és kenderfeldolgozó gépeken

236

Egyéb textilalapanyagokat (juta, keményrost stb.) feldolgozó ipar, kötélgyártás

237

Kötött és hurkolt termékek gyártása

238

Textilkészáru gyártása

239

Egyéb textilipari tevékenységek

főcsoport

24.

Lábbelik, ruházati kiegészítők és ágyneműk gyártása

241

Lábbeli gyártás (gumi- és facipők kivételével)

242

Egyedi méretes cipők gyártása és javítása

243

Ruhagyártás (a szőrmeáruk kivételével)

244

Matracok és ágyneműk gyártása

245

Bőr- és szőrmeipar

főcsoport

25.

Faipari termékek és parafa termékek gyártása a bútorgyártás kivételével

251

Fűrészáruk készítése és famegmunkálás

252

Félkész faáruk gyártása

253

Fa építőanyagok sorozatgyártása a parkettagyártást is beleértve

254

Fa tárolóeszközök gyártása

255

Egyéb faipari termékek gyártása (bútorok kivételével)

259

Szalmaáruk, parafa, kosártermékek, fonott áru és rattan termékek gyártása, kefegyártás

főcsoport

26.

260 Fabútorok gyártása

főcsoport

27.

Papírgyártás és papírtermékek gyártása

271

Papírmassza-, papír- és kartongyártás

272

Papír- és kartonfeldolgozás, cellulóztermékek gyártása

főcsoport

28.

280 Nyomdaipar, kiadói tevékenységek és azokhoz kapcsolódó tevékenységek

főcsoport

29.

Bőripar

291

Bőrgyártás (cserzés és bőrkikészítés)

292

Bőráru gyártása

korábbi. főcsoport

30

Gumi és műanyagtermékek, szintetikus szálak és keményítő alapanyagú termékek gyártása

301

Gumi és azbeszt feldolgozása

302

Műanyag feldolgozása

303

Műszálak gyártása

korábbi főcsoport

31.

Vegyipar

311

Vegyipari alapanyaggyártás és azok további feldolgozása

312

Vegyipari termékek különleges feldolgozása, különösen mezőgazdasági és ipari felhasználás céljaira (beleértve az ISIC 312. csoporthoz tartozó növényi vagy állati eredetű zsírokat és olajokat is)

313

Vegyipari termékek különleges feldolgozása, különösen háztartási vagy irodai használatra (a gyógyászati és gyógyszerészeti termékek kivételével) (korábbi ISIC 319 csoport)

főcsoport

32.

320 Ásványolajipar

főcsoport

33.

Nem fémtartalmú ásványok feldolgozása

331

Égetett építőanyag gyártása

332

Üveggyártás és üvegipari termékek gyártása

333

Kerámiatermékek gyártása, beleértve a finom kerámia és a hőálló termékek gyártását is

334

Cement-, mész- és gipszgyártás

335

Beton, cement és gipsz alapanyagú építőanyagok gyártása

339

Kőmegmunkálás és -feldolgozás és egyéb nem fémtartalmú ásványanyag termékek gyártása

főcsoport

34.

Vas- és fémgyártás és feldolgozás

341

Vas- és acélipar (az ESZAK-Szerződésben meghatározottak szerint, beleértve a kokszoló üzemeket is)

342

Acélcsőgyártás

343

Drótgyártás, hideghúzás, hidegen hengerelt szalaggyártás, hidegsajtolás

344

Fémgyártás és -feldolgozás

345

Fémöntöde

főcsoport

35.

Fémipari termékek gyártása (a gép- és járműgyártás kivételével)

351

Fémkovácsolás, sajtolás, préselés

352

Másodlagos átalakítás és felületkezelés

353

Fémszerkezetek gyártása

354

Kazán- és ipari edények gyártása

355

Szerszám és szerelvénygyártás, fém alapanyagú késztermékgyártás (kivéve az elektromos berendezéseket)

359

Kiegészítő lakatosipari tevékenységek

főcsoport

36.

Gépgyártás (elektromos gépek kivételével)

361

Mezőgazdasági gépek és traktorok gyártása

362

Irodagépgyártás

363

Fémfeldolgozó és egyéb szerszámgépek, valamint ezek tartozékai és egyéb gépi hajtású szerszámok gyártása

364

Textilipari gépek és tartozékaik gyártása, varrógépgyártás

365

Élelmiszer-ipari és italgyártó, valamint vegyipari és kapcsolódó iparági berendezések gyártása

366

Kohó-, hengerművi- és bányaipari berendezések gyártása, vas- és acélöntödék berendezéseinek, valamint építőipari berendezések gyártása, emelő berendezések és szállító eszközök gyártása

367

Erőátviteli berendezések gyártása (fogaskerék, gördülőcsapágy stb.)

368

Gépgyártás egyéb iparágak számára

369

Egyéb gépipari termékek gyártása

főcsoport

37.

Elektrotechnikai ipar

371

Villamosvezetékek és kábelek gyártása

372

Villanymotorok, -generátorok, -transzformátorok, -kapcsoló berendezések és a villamosenergia szolgáltatással kapcsolatos egyéb hasonló berendezések gyártása

373

Ipari elektromos eszközök, berendezések és felszerelések gyártása

374

Távközlési berendezések, mérőberendezések, egyéb mérő- és szabályozóeszközök és elektromos gyógyászati termékek gyártása

375

Elektromos eszközök és berendezések, rádió és televízió vevőkészülékek, elektro-akusztikai eszközök és berendezések gyártása

376

Háztartási berendezések és eszközök gyártása

377

Lámpák és világítóeszközök gyártása

378

Elem- és akkumulátorgyártás

379

Elektrotechnikai termékek javítása, összeszerelése és szakszerű beszerelése

korábbi főcsoport

38.

Járműgyártás

383

Gépjármű- és gépjárműalkatrész-gyártás

384

Gépjármű-, motorkerékpár- és kerékpárjavítás

385

Motorkerékpár- és kerékpárgyártás, illetve alkatrészgyártás

389

Egyéb járműgyártás

főcsoport

39.

Egyéb feldolgozó ipar

391

Finommechanikai műszerek, mérő és ellenőrző berendezések gyártása

392

Orvosi és ortopédiai segédeszközök gyártása (ortopéd cipők kivételével)

393

Fényképészeti és optikai készülékek és berendezések gyártása

394

Óragyártás és -javítás

395

Ékszerkészítés és drágakő-megmunkálás

396

Hangszerek gyártása és javítása

397

Játékok, sport- és szabadidőtermékek gyártása

399

Egyéb feldolgozó ipari ágazatok

főcsoport

40.

Építőipar

400

Építés (általános); bontás

401

Házépítés szerkezetkész állapotig (lakás célú vagy egyéb)

402

Mélyépítés, útépítés, hídépítés, vasútépítés stb.

403

Szerelés

404

Kulcsrakész átadás

2   68/366/EGK irányelv

főcsoport

20. A

200 Állati és növényi eredetű zsírok és olajok gyártása

20. B.

Élelmiszergyártó ágazatok (italgyártó ágazatok kivételével)

201

Vágóhidak, húsipar, húskonzerv ipar

202

Tej és tejtermékek gyártása

203

Gyümölcs és zöldség konzerválása, tartósítása

204

Halászati termékek konzerválása, tartósítása

205

Malomipari termékek

206

Sütőipari termékek, beleértve a cukrászatot és a hosszan eltartható sütőipari termékeket is

207

Cukoripar

208

Kakaó, csokoládé és cukorkagyártó ipar

209

Egyéb élelmiszer-ipari ágazat

főcsoport

21.

Italgyártás

211

Etilalkohol gyártása erjesztéssel, élesztő és szeszes italok gyártása

212

Bor és egyéb nem malátatartalmú szeszes italok gyártása

213

Sörgyártás és malátázás

214

Üdítőital-gyártás és ásványvíz-palackozás

korábbi 30.

Gumi- és műanyagfeldolgozás, műszálas és szintetikus fonalak, valamint keményítő alapanyagú termékek gyártása

304

Keményítő alapanyagú termékek gyártása

3   82/489/EGK irányelv

korábbi 855

Fodrászatok, a pedikűrösök és a kozmetikus- és fodrászképző intézetek tevékenységeinek kivételével

II. jegyzék

75/368/EGK, 75/369/EGK és 82/470/EGK irányelvek főcsoportjai

1   75/368/EGK irányelv (az 5. cikk (1) bekezdésében említett tevékenységek)

korábbi 04. főcsoport

Halászat

043

Belvízi halászat

korábbi 38. főcsoport

Jármű- és járműalkatrész-gyártás

381

Hajógyártás, hajójavítás

382

Vasúti járművek és vasúti járműalkatrészek gyártása

386

Repülőgépgyártás (beleértve az űrjárműveket is)

korábbi 71. főcsoport

A közlekedés kiegészítő tevékenységei, valamint egyéb tevékenységek:

711

Háló- és étkezőkocsi üzemeltetés; vasúti járművek karbantartása javítóműhelyben; vasúti kocsik takarítása

712

A városi, külvárosi és helyközi közlekedésben részt vevő járművek karbantartása

713

Egyéb, a közúti személyszállításban részt vevő járművek (gépjárművek, autóbuszok, taxik) karbantartása

714

Közúti kiegészítő berendezések üzemeltetése és karbantartása (díjköteles utak, alagutak és hidak, autóbusz-pályaudvarok, autóparkolók, autóbusz- és villamosgarázsok és remizek)

716

A belvízi hajózás kiegészítő tevékenységei (például vízi utak, kikötők és egyéb vízi közlekedési berendezések üzemeltetése és karbantartása, vontató és révkalauz szolgáltatások nyújtása a kikötőkben, bóják telepítése, hajók berakodása/kirakodása és egyéb hasonló szolgáltatások nyújtása, például hajómentés, csónakház vontatás és üzemeltetés)

73. főcsoport

Postai és távközlési szolgáltatások

korábbi 85. főcsoport

Személyi szolgáltatások

854

Mosoda, vegytisztító és kelmefestő szolgáltatás

856

Fényképészműtermek: portré fényképészet és kereskedelmi fényképészeti szolgáltatás a sajtófotózás kivételével

859

Egyéb személyi szolgáltatások (beleértve az épület- vagy helyiségfenntartási és -takarítási szolgáltatásokat is)

2   75/369/EGK irányelv (6. cikk: az ipari vagy kisipari jellegűnek tekintett tevékenységek)

A következő, nem helyhez kötött tevékenységek:

a)

áruvásárlási és értékesítési tevékenységek:

vándorkereskedők és házalók (korábbi ISIC 612 csoport),

rögzített standok kivételével, fedett vagy nyitott piacokon kereskedők;

b)

az ilyen tevékenységek nem helyhez kötött jellegű végzését kifejezetten kizáró vagy nem említő egyéb átmeneti intézkedések alá tartozó tevékenységek.

3   82/470/EGK irányelv (6. cikk (1) és (3) bekezdés)

A tevékenységek különösen a következő területeket érintik:

bármilyen célú utazás vagy bizonyos részfeladat (utazás, elszállásolás, ellátás, kirándulások stb.) szervezése, ajánlata és közvetítése közvetlenül vagy jutalékért (2.B. cikk a) pontja),

közvetítő szerep a különféle fuvarozók és az árukat küldő vagy küldött árut fogadó személyek között, valamint az ilyen tevékenységekhez kapcsolódó egyéb tevékenységek elvégzése:

aa)

a megbízó nevében szerződések megkötése a fuvarozókkal,

bb)

a megbízó számára a legmegfelelőbbnek vélt fuvarozási mód, fuvarozó cég és útvonal kiválasztása,

cc)

a fuvarozás műszaki szempontból történő előkészítése (például a fuvarozáshoz szükséges csomagolás); a fuvarozáshoz kapcsolódó különféle szolgáltatások nyújtása (például a hűtőszerelvények jéggel történő ellátása),

dd)

a fuvarozáshoz szükséges formalitások elintézése, például menetlevelek kitöltése, szállítmányok összeállítása vagy szétválogatása,

ee)

a fuvarozás különféle szakaszainak összehangolása, a tranzit biztosítása, az áruk átrakása, továbbszállítása és egyéb intézkedések megtétele,

ff)

az áru előkészítése a speditőr, illetve a fuvarozó számára az árut küldő vagy a küldött árut fogadó személy számára fuvarlehetőség biztosítása,

a fuvarozási költségek kiszámolása és a számítás ellenőrzése,

alkalmanként vagy folyamatosan szolgáltatásokat nyújt a hajótulajdonos vagy a tengeri fuvarozó nevében vagy megbízásából (például kapcsolattartás a kikötőhatóságokkal vagy a vámszervekkel, a hajóellátó vállalkozóval stb.)

(A 2. cikk (A) bekezdésének a), b) és d) pontja alatt felsorolt tevékenységek).

III. jegyzék

64/222/EGK, 68/364/EGK, 68/368/EGK, 75/368/EGK, 75/369/EGK, 70/523/EGK és 82/470/EGK irányelvek

1   64/222/EGK irányelv

1.

Egyéni vállalkozók nagykereskedelmi tevékenysége, kivéve a gyógyszerek, gyógyszerkészítmények, toxikus termékek, a kórokozók és a szén nagykereskedelmét (korábbi 611 csoport).

2.

Egy vagy több személy megbízásából és utasítására tevékenykedő közvetítő szakmai tevékenységei kereskedelmi tevékenységek végrehajtásával kapcsolatos szerződések megtárgyalása vagy megkötése céljából a megbízó(k) nevében és a megbízó(k) számlájára.

3.

Olyan közvetítő szakmai tevékenysége, aki bár nem rendelkezik állandó megbízással, kapcsolatot alakít ki olyan felek között, akik egymással közvetlenül kívánnak szerződni, vagy aki az ügyletet előkészíti, vagy segítséget nyújt a szerződés megkötésénél.

4.

Olyan közvetítő szakmai tevékenysége, aki saját nevében más számlájára köt kereskedelmi ügyleteket.

5.

Olyan közvetítő szakmai tevékenysége, aki mások számlájára árveréseken nagykereskedelmi értékesítést hajt végre.

6.

Olyan közvetítő szakmai tevékenysége, aki házról-házra járva gyűjti össze a megrendeléseket.

7.

Egy vagy több kereskedelmi, ipari vagy kiskereskedelmi vállalkozás megbízásában álló közvetítő által nyújtott szolgáltatás.

2   68/364/EGK irányelv

korábbi ISIC 612. csoport Kiskereskedelem

Kizárt tevékenységek: 012 Mezőgazdasági gépek bérbeadása

012

Mezőgazdasági gépek bérbeadása

640

Ingatlan bérbeadás

713

Autók, kocsik és lovak bérbeadása

718

Vasúti kocsik és vagonok bérbeadása

839

Gépek bérbeadása kereskedelmi tevékenységek végzéséhez

841

Moziférőhelyek és mozifilmek bérbeadása

842

Színházi férőhelyek és színházi berendezések bérbeadása

843

Hajók, csónakok, kerékpárok, pénzérmével működő játékautomaták bérbeadása

853

Bútorozott helyiségek bérbeadása

854

Vászonnemű kölcsönzése

859

Ruhakölcsönzés

3   68/368/EGK irányelv

korábbi ISIC 85. főcsoport:

1.

éttermek, kávéházak, kisvendéglők és egyéb vendéglátó-ipari helyek (ISIC 852. csoport)

2.

szállodák, panziók, táborhelyek és egyéb szállásadó helyek (ISIC 853. csoport)

4   75/368/EGK irányelv (7. cikk)

korábbi 62. főcsoport

Bankok és egyéb pénzintézetek

korábbi 620

Szabadalmi hivatal és a találmányi díj elosztásáért felelős szervezetek

korábbi 71. főcsoport

Fuvarozás

korábbi 713

Közúti személyszállítás, kivéve a gépjárművekkel végzett szállítást

korábbi 719

Folyékony szénhidrogének és egyéb folyékony vegyi anyagok csővezetékes szállítása

korábbi 82. főcsoport

Közösségi szolgáltatások

827

Könyvtárak, múzeumok, botanikus kertek és állatkertek

korábbi 84. főcsoport

Szabadidős szolgáltatások

843

Egyéb szabadidős szolgáltatások

sporttevékenységek (sportpályák üzemeltetése sportrendezvények szervezése stb.), az oktatói tevékenységek kivételével

sportfogadás (versenyistállók, sportfogadási helyiségek, versenypályák stb.)

egyéb szabadidős szolgáltatások (cirkuszok, vidámparkok, egyéb szórakozási célú létesítmények)

korábbi 85. főcsoport

Személyi szolgáltatások

korábbi 851

Háztartási szolgáltatások

korábbi 855

Fodrászatok, a pedikűrösök és a kozmetikus- és fodrászképző intézetek tevékenységeinek kivételével

korábbi 859

Egyéb személyi szolgáltatások, kivéve a sportcélú és természetgyógyász masszőröket és a hegyi vezetőket, a következő csoportok szerint:

fertőtlenítés és kártevő mentesítés

ruhakölcsönzés és tárgyak megőrzése

házasságközvetítés és hasonló szolgáltatások

asztrológia, jóslás stb.

higiéniai szolgáltatások és az azokhoz kapcsolódó tevékenységek

temetkezési és temetőfenntartási szolgáltatások

utaskísérő és idegenforgalmi tolmácsok

5   75/369/EGK irányelv (5. cikk)

A következő nem helyhez kötött önálló tevékenységek:

a)

áruvásárlási és értékesítési tevékenységek:

vándorkereskedők és házalók (korábbi ISIC 612 csoport)

rögzített standok kivételével, fedett vagy nyitott piacokon kereskedők;

b)

az ilyen tevékenységek nem helyhez kötött jellegű végzését kifejezetten kizáró vagy nem említő egyéb átmeneti intézkedések alá tartozó tevékenységek.

6   70/523/EGK irányelv

Önálló vállalkozói tevékenység a szén nagykereskedelem terén és közvetítői tevékenység a szén ágazatban (korábbi ISIC 6112. csoport, ISIC-nómenklatúra).

7   82/470/EGK irányelv (6. cikk (2) bekezdés)

[A 2. cikk A. pont c) és e) pontja, B. pont b) pontja, valamint C. és D. pontja alá sorolt tevékenységek]

A tevékenységek különösen a következő területeket érintik:

vasúti kocsik bérbeadása személy- vagy árufuvarozás céljaira,

közvetítő tevékenység végzése hajók vásárlása, eladása vagy bérbeadása során,

kivándorlók utaztatásával kapcsolatos szervezés, tárgyalás és szerződéskötés,

letétbe helyezett tárgyak és áruk átvétele a letevő megbízásából, akár vámvizsgálattal, akár anélkül, áruraktárakban, raktárakban, bútorlerakatokban, hűtőházakban, gabonatárolókban stb.,

áruátvételi bizonylat kiállítása a letevő számára a letétbe helyezett áruról vagy tárgyról,

értékesítésre váró, a vevőhöz történő szállítás alatt álló vagy a piacról elszállításra kerülő élő állat szállítmányok esetén gondoskodás karámok, takarmány, elárusítóhely stb. biztosításáról,

gépjárművek műszaki vizsgálati és felügyeleti feladatainak ellátása,

áruk geometriai méreteinek és súlyának mérése.


V. MELLÉKLET

Elismerés a minimálisan kötelező képzési feltételek összehangolása alapján

V.1.   ORVOSOK

5.1.1.   Orvosi oklevelek megnevezései

Ország

Előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat

Kibocsátó szerv

A képesítés megszerzését tanúsító okiratot kísérő igazolás

Hivatkozási dátum

België/Belgique/ Belgien

Diploma van arts/Diplôme de docteur en médecine

Les universités/De universiteiten

Le Jury compétent d'enseignement de la Communauté française/De bevoegde Examencommissie van de Vlaamse Gemeenschap

 

1976. december 20.

Česká republika

Diplom o ukončení studia ve studijním programu všeobecné lékařství (doktor medicíny, MUDr.)

Lékářská fakulta univerzity v České republice

Vysvědčení o státní rigorózní zkoušce

2004. május 1.

Danmark

Bevis for bestået lægevidenskabelig embedseksamen

Medicinsk universitetsfakultet

Autorisation som læge, udstedt af Sundhedsstyrelsen og

Tilladelse til selvstændigt virke som læge (dokumentation for gennemført praktisk uddannelse), udstedt af Sundhedsstyrelsen

1976. december 20.

Deutschland

Zeugnis über die Ärztliche Prüfung

Zeugnis über die Ärztliche Staatsprüfung und Zeugnis über die Vorbereitungszeit als Medizinalassistent, soweit diese nach den deutschen Rechtsvorschriften noch für den Abschluss der ärztlichen Ausbildung vorgesehen war

Zuständige Behörden

 

1976. december 20.

Eesti

Diplom arstiteaduse õppekava läbimise kohta

Tartu Ülikool

 

2004. május 1.

Ελλάς

Πτυχίo Iατρικής

Iατρική Σχoλή Παvεπιστημίoυ,

Σχoλή Επιστημώv Υγείας, Τμήμα Iατρικής Παvεπιστημίoυ

 

1981. január 1.

España

Título de Licenciado en Medicina y Cirugía

Ministerio de Educación y Cultura

El rector de una Universidad

 

1986. január 1.

France

Diplôme d'Etat de docteur en médecine

Universités

 

1976. december 20.

Ireland

Primary qualification

Competent examining body

Certificate of experience

1976. december 20.

Italia

Diploma di laurea in medicina e chirurgia

Università

Diploma di abilitazione all'esercizio della medicina e chirurgia

1976. december 20.

Κύπρος

Πιστοποιητικό Εγγραφής Ιατρού

Ιατρικό Συμβούλιο

 

2004. május 1.

Latvija

ārsta diploms

Universitātes tipa augstskola

 

2004. május 1.

Lietuva

Aukštojo mokslo diplomas, nurodantis suteiktą gydytojo kvalifikaciją

Universitetas

Internatūros pažymėjimas, nurodantis suteiktą medicinos gydytojo profesinę kvalifikaciją

2004. május 1.

Luxembourg

Diplôme d'Etat de docteur en médecine, chirurgie et accouchements,

Jury d'examen d'Etat

Certificat de stage

1976. december 20.

Magyarország

Általános orvos oklevél (doctor medicinae univer- sae, röv.: dr. med. univ.)

Egyetem

 

2004. május 1.

Malta

Lawrja ta' Tabib tal-Medi- ċina u l-Kirurġija

Universita’ ta' Malta

Ċertifikat ta' reġistrazzjoni maħruġ mill-Kunsill Mediku

2004. május 1.

Nederland

Getuigschrift van met goed gevolg afgelegd artsexamen

Faculteit Geneeskunde

 

1976. december 20.

Österreich

1.

Urkunde über die Verleihung des akademischen Grades Doktor der gesamten Heilkunde (bzw. Doctor medicinae universae, Dr.med.univ.)

1.

Medizinische Fakultät einer Universität

 

1994. január 1.

2.

Diplom über die spezifische Ausbildung zum Arzt für Allgemeinmedizin bzw. Facharztdiplom

2.

Österreichische Ärztekammer

Polska

Dyplom ukończenia studiów wyższych na kierunku lekarskim z tytułem „lekarza”

1.

Akademia Medyczna

2.

Uniwersytet Medyczny

3.

Collegium Medicum Uniwersytetu Jagiellońskiego

Lekarski Egzamin Państwowy

2004. május 1.

Portugal

Carta de Curso de licenciatura em medicina

Universidades

Diploma comprovativo da conclusão do internato geral emitido pelo Ministério da Saúde

1986. január 1.

Slovenija

Diploma, s katero se podeljuje strokovni naslov „doktor medicine/doktorica medicine”

Univerza

 

2004. május 1.

Slovensko

Vysokoškolský diplom o udelení akademického titulu „doktor medicíny” („MUDr.”)

Vysoká škola

 

2004. május 1.

Suomi/ Finland

Lääketieteen lisensiaatin tutkinto/Medicine licentiatexamen

Helsingin yliopisto/Helsingfors universitet

Kuopion yliopisto

Oulun yliopisto

Tampereen yliopisto

Turun yliopisto

Todistus lääkärin perusterveydenhuollon lisäkoulutuksesta/Examenbevis om tilläggsutbildning för läkare inom primärvården

1994. január 1.

Sverige

Läkarexamen

Universitet

Bevis om praktisk utbildning som utfärdas av Socialstyrelsen

1994. január 1.

United Kingdom

Primary qualification

Competent examining body

Certificate of experience

1976. december 20.

5.1.2.   Szakorvosi oklevelek megnevezései

Ország

Előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat

Kibocsátó szerv

Hivatkozási dátum

België/Belgique/ Belgien

Bijzondere beroepstitel van geneesheer-specialist/Titre professionnel particulier de médecin spécialiste

Minister bevoegd voor Volksgezondheid/Ministre de la Santé publique

1976. december 20.

Česká republika

Diplom o specializaci

Ministerstvo zdravotnictví

2004. május 1.

Danmark

Bevis for tilladelse til at betegne sig som speciallæge

Sundhedsstyrelsen

1976. december 20.

Deutschland

Fachärztliche Anerkennung

Landesärztekammer

1976. december 20.

Eesti

Residentuuri lõputunnistus eriarstiabi erialal

Tartu Ülikool

2004. május 1.

Ελλάς

Τίτλoς Iατρικής Ειδικότητας

1.

Νoμαρχιακή Αυτoδιoίκηση

1981. január 1.

2.

Νoμαρχία

España

Título de Especialista

Ministerio de Educación y Cultura

1986. január 1.

France

1.

Certificat d'études spéciales de médecine

1.

Universités

1976. december 20.

2.

Attestation de médecin spécialiste qualifié

2.

Conseil de l'Ordre des médecins

3.

Certificat d'études spéciales de médecine

3.

Universités

4.

Diplôme d'études spécialisées ou spécialisation complémentaire qualifiante de médecine

4.

Universités

Ireland

Certificate of Specialist doctor

Competent authority

1976. december 20.

Italia

Diploma di medico specialista

Università

1976. december 20.

Κύπρος

Πιστοποιητικό Αναγνώρισης Ειδικότητας

Ιατρικό Συμβούλιο

2004. május 1.

Latvija

„Sertifikāts”—kompetentu iestāžu izsniegts dokuments, kas apliecina, ka persona ir nokārtojusi sertifikācijas eksāmenu specialitātē

Latvijas Ārstu biedrība

Latvijas Ārstniecības personu profesionālo organizāciju savienība

2004. május 1.

Lietuva

Rezidentūros pažymėjimas, nurodantis suteiktą gydytojo specialisto profesinę kvalifikaciją

Universitetas

2004. május 1.

Luxembourg

Certificat de médecin spécialiste

Ministre de la Santé publique

1976. december 20.

Magyarország

Szakorvosi bizonyítvány

Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium illetékes testülete

2004. május 1.

Malta

Ċertifikat ta' Speċjalista Mediku

Kumitat ta' Approvazzjoni dwar Speċjalisti

2004. május 1.

Nederland

Bewijs van inschrijving in een Specialistenregister

Medisch Specialisten Registratie Commissie (MSRC) van de Koninklijke Nederlandsche Maatschappij tot Bevordering der Geneeskunst

Sociaal-Geneeskundigen Registratie Commissie van de Koninklijke Nederlandsche Maatschappij tot Bevordering der Geneeskunst

1976. december 20.

Österreich

Facharztdiplom

Österreichische Ärztekammer

1994. január 1.

Polska

Dyplom uzyskania tytułu specjalisty

Centrum Egzaminów Medycznych

2004. május 1.

Portugal

1.

Grau de assistente

1.

Ministério da Saúde

1986. január 1.

2.

Titulo de especialista

2.

Ordem dos Médicos

Slovenija

Potrdilo o opravljenem specialističnem izpitu

1.

Ministrstvo za zdravje

2004. május 1.

2.

Zdravniška zbornica Slovenije

Slovensko

Diplom o špecializácii

Slovenská zdravotnícka univerzita

2004. május 1.

Suomi/ Finland

Erikoislääkärin tutkinto/Specialläkarexamen

1.

Helsingin yliopisto/Helsingfors universitet

1994. január 1.

2.

Kuopion yliopisto

3.

Oulun yliopisto

4.

Tampereen yliopisto

5.

Turun yliopisto

Sverige

Bevis om specialkompetens som läkare, utfärdat av Socialstyrelsen

Socialstyrelsen

1994. január 1.

United Kingdom

Certificate of Completion of specialist training

Competent authority

1976. december 20.

5.1.3.   A szakorvosi képzések megnevezései

Ország

Aneszteziológia

Minimális képzési idő: 3 év

Általános sebészet

Minimális képzési idő: 5 év

Szakmai cím

Szakmai cím

Belgique/België/Belgien

Anesthésie-réanimation/Anesthesie reanimatie

Chirurgie/Heelkunde

Česká republika

Anesteziologie a resuscitace

Chirurgie

Danmark

Anæstesiologi

Kirurgi elsler kirurgiske sygdomme

Deutschland

Anästhesiologie

(Allgemeine) Chirurgie

Eesti

Anestesioloogia

Üldkirurgia

Ελλάς

Αvαισθησιoλoγία

Χειρoυργική

España

Anestesiología y Reanimación

Cirugía general y del aparato digestivo

France

Anesthésiologie-Réanimation chirurgicale

Chirurgie générale

Ireland

Anaesthesia

General surgery

Italia

Anestesia e rianimazione

Chirurgia generale

Κύπρος

Αναισθησιολογία

Γενική Χειρουργική

Latvija

Anestezioloģija un reanimatoloģija

Ķirurģija

Lietuva

Anesteziologija reanimatologija

Chirurgija

Luxembourg

Anesthésie-réanimation

Chirurgie générale

Magyarország

Aneszteziológia és intenzív terápia

Sebészet

Malta

Anesteżija u Kura Intensiva

Kirurġija Ġenerali

Nederland

Anesthesiologie

Heelkunde

Österreich

Anästhesiologie und Intensivmedizin

Chirurgie

Polska

Anestezjologia i intensywna terapia

Chirurgia ogólna

Portugal

Anestesiologia

Cirurgia geral

Slovenija

Anesteziologija, reanimatologija in perioperativna intenzivna medicina

Splošna kirurgija

Slovensko

Anestéziológia a intenzívna medicína

Chirurgia

Suomi/Finland

Anestesiologia ja tehohoito/Anestesiologi och intensivvård

Yleiskirurgia/Allmän kirurgi

Sverige

Anestesi och intensivvård

Kirurgi

United Kingdom

Anaesthetics

General surgery


Ország

Idegsebészet

Minimális képzési idő: 5 év

Szülészet-nőgyógyászat

Minimális képzési idő: 4 év

Szakmai cím

Szakmai cím

Belgique/België/ Belgien

Neurochirurgie

Gynécologie — obstétrique/Gynaecologie en verloskunde

Česká republika

Neurochirurgie

Gynekologie a porodnictví

Danmark

Neurokirurgi eller kirurgiske nervesygdomme

Gynækologi og obstetrik eller kvindesygdomme og fødselshjælp

Deutschland

Neurochirurgie

Frauenheilkunde und Geburtshilfe

Eesti

Neurokirurgia

Sünnitusabi ja günekoloogia

Ελλάς

Νευρoχειρoυργική

Μαιευτική-Γυvαικoλoγία

España

Neurocirugía

Obstetricia y ginecología

France

Neurochirurgie

Gynécologie — obstétrique

Ireland

Neurosurgery

Obstetrics and gynaecology

Italia

Neurochirurgia

Ginecologia e ostetricia

Κύπρος

Νευροχειρουργική

Μαιευτική — Γυναικολογία

Latvija

Neiroķirurģija

Ginekoloģija un dzemdniecība

Lietuva

Neurochirurgija

Akušerija ginekologija

Luxembourg

Neurochirurgie

Gynécologie — obstétrique

Magyarország

Idegsebészet

Szülészet-nőgyógyászat

Malta

Newrokirurġija

Ostetriċja u Ġinekoloġija

Nederland

Neurochirurgie

Verloskunde en gynaecologie

Österreich

Neurochirurgie

Frauenheilkunde und Geburtshilfe

Polska

Neurochirurgia

Położnictwo i ginekologia

Portugal

Neurocirurgia

Ginecologia e obstetricia

Slovenija

Nevrokirurgija

Ginekologija in porodništvo

Slovensko

Neurochirurgia

Gynekológia a pôrodníctvo

Suomi/Finland

Neurokirurgia/Neurokirurgi

Naistentaudit ja synnytykset/Kvinnosjukdomar och förlossningar

Sverige

Neurokirurgi

Obstetrik och gynekologi

United Kingdom

Neurosurgery

Obstetrics and gynaecology


Ország

Belgyógyászat

Minimális képzési idő: 5 év

Szemészet

Minimális képzési idő: 3 év

Szakmai cím

Szakmai cím

Belgique/België/Belgien

Médecine interne/Inwendige geneeskunde

Ophtalmologie/Oftalmologie

Česká republika

Vnitřní lékařství

Oftalmologie

Danmark

Intern medicin

Oftalmologi eller øjensygdomme

Deutschland

Innere Medizin

Augenheilkunde

Eesti

Sisehaigused

Oftalmoloogia

Ελλάς

Παθoλoγία

Οφθαλμoλoγία

España

Medicina interna

Oftalmología

France

Médecine interne

Ophtalmologie

Ireland

General medicine

Ophthalmic surgery

Italia

Medicina interna

Oftalmologia

Κύπρος

Παθoλoγία

Οφθαλμολογία

Latvija

Internā medicīna

Oftalmoloģija

Lietuva

Vidaus ligos

Oftalmologija

Luxembourg

Médecine interne

Ophtalmologie

Magyarország

Belgyógyászat

Szemészet

Malta

Mediċina Interna

Oftalmoloġija

Nederland

Interne geneeskunde

Oogheelkunde

Österreich

Innere Medizin

Augenheilkunde und Optometrie

Polska

Choroby wewnętrzne

Okulistyka

Portugal

Medicina interna

Oftalmologia

Slovenija

Interna medicina

Oftalmologija

Slovensko

Vnútorné lekárstvo

Oftalmológia

Suomi/Finland

Sisätaudit/Inre medicin

Silmätaudit/Ögonsjukdomar

Sverige

Internmedicin

Ögonsjukdomar (oftalmologi)

United Kingdom

General (internal) medicine

Ophthalmology


Ország

Fül-orr-gégegyógyászat

Minimális képzési idő: 3 év

Csecsemő- és gyermekgyógyászat

Minimális képzési idő: 4 év

Szakmai cím

Szakmai cím

Belgique/België/Belgien

Oto-rhino-laryngologie/Otorhinolaryngologie

Pédiatrie/Pediatrie

Česká republika

Otorinolaryngologie

Dětské lékařství

Danmark

Oto-rhino-laryngologi eller øre-næse-halssygdomme

Pædiatri eller sygdomme hos børn

Deutschland

Hals-Nasen-Ohrenheilkunde

Kinder- und Jugendmedizin

Eesti

Otorinolarüngoloogia

Pediaatria

Ελλάς

Ωτoριvoλαρυγγoλoγία

Παιδιατρική

España

Otorrinolaringología

Pediatría y sus áreas específicas

France

Oto-rhino-laryngologie

Pédiatrie

Ireland

Otolaryngology

Paediatrics

Italia

Otorinolaringoiatria

Pédiatria

Κύπρος

Ωτορινολαρυγγολογία

Παιδιατρική

Latvija

Otolaringoloģija

Pediatrija

Lietuva

Otorinolaringologija

Vaikų ligos

Luxembourg

Oto-rhino-laryngologie

Pédiatrie

Magyarország

Fül-orr-gégegyógyászat

Csecsemő- és gyermekgyógyászat

Malta

Otorinolaringoloġija

Pedjatrija

Nederland

Keel-, neus- en oorheelkunde

Kindergeneeskunde

Österreich

Hals-, Nasen- und Ohrenkrankheiten

Kinder- und Jugendheilkunde

Polska

Otorynolaryngologia

Pediatria

Portugal

Otorrinolaringologia

Pediatria

Slovenija

Otorinolaringológija

Pediatrija

Slovensko

Otorinolaryngológia

Pediatria

Suomi/Finland

Korva-, nenä- ja kurkkutaudit/Öron-, näs- och halssjukdomar

Lastentaudit/Barnsjukdomar

Sverige

Öron-, näs- och halssjukdomar (oto-rhino-laryngologi)

Barn- och ungdomsmedicin

United Kingdom

Otolaryngology

Paediatrics


Ország

Tüdőgyógyászat

Minimális képzési idő: 4 év

Urológia

Minimális képzési idő: 5 év

Szakmai cím

Szakmai cím

Belgique/België/ Belgien

Pneumologie

Urologie

Česká republika

Tuberkulóza a respirační nemoci

Urologie

Danmark

Medicinske lungesygdomme

Urologi eller urinvejenes kirurgiske sygdomme

Deutschland

Pneumologie

Urologie

Eesti

Pulmonoloogia

Uroloogia

Ελλάς

Φυματιoλoγία- Πvευμovoλoγία

Ουρoλoγία

España

Neumología

Urología

France

Pneumologie

Urologie

Ireland

Respiratory medicine

Urology

Italia

Malattie dell'apparato respiratorio

Urologia

Κύπρος

Πνευμονολογία — Φυματιολογία

Ουρολογία

Latvija

Ftiziopneimonoloģija

Uroloģija

Lietuva

Pulmonologija

Urologija

Luxembourg

Pneumologie

Urologie

Magyarország

Tüdőgyógyászat

Urológia

Malta

Mediċina Respiratorja

Uroloġija

Nederland

Longziekten en tuberculose

Urologie

Österreich

Lungenkrankheiten

Urologie

Polska

Choroby płuc

Urologia

Portugal

Pneumologia

Urologia

Slovenija

Pnevmologija

Urologija

Slovensko

Pneumológia a ftizeológia

Urológia

Suomi/Finland

Keuhkosairaudet ja allergologia/Lungsjukdomar och allergologi

Urologia/Urologi

Sverige

Lungsjukdomar (pneumologi)

Urologi

United Kingdom

Respiratory medicine

Urology


Ország

Ortopédia

Minimális képzési idő: 5 év

Patológia

Minimális képzési idő: 4 év

Szakmai cím

Szakmai cím

Belgique/België/Belgien

Chirurgie orthopédique/Orthopedische heelkunde

Anatomie pathologique/Pathologische anatomie

Česká republika

Ortopedie

Patologická anatomie

Danmark

Ortopædisk kirurgi

Patologisk anatomi eller vævs- og celleundersøgelser

Deutschland

Orthopädie (und Unfallchirurgie)

Pathologie

Eesti

Ortopeedia

Patoloogia

Ελλάς

Ορθoπεδική

Παθoλoγική Αvατoμική

España

Cirugía ortopédica y traumatología

Anatomía patológica

France

Chirurgie orthopédique et traumatologie

Anatomie et cytologie pathologiques

Ireland

Trauma and orthopaedic surgery

Morbid anatomy and histopathology

Italia

Ortopedia e traumatologia

Anatomia patologica

Κύπρος

Ορθοπεδική

Παθολογοανατομία — Ιστολογία